© 2011 – Viaţă şi Sănătate Kiadó, Bukarest, Románia Minden jog fenntartva. A mű eredeti címe: Solid Ground Fordította: Ősz Ágota Szerkesztő: Mezei Áron Tördelés: Szőcs Erzsébet Borítóterv: Liliana Dincă
A „Viaţă şi Sănătate” Kiadó könyvei megvásárolhatók a Sola Scriptura könyvesboltokban. www.solascriptura.ro/librarii Postai megrendelés vagy kapcsolatfelvétel értékesítő képviseletünkkel: „Viaţă şi Sănătate” Kiadó Telefon: 021 323 00 20, 0740 10 10 34 Fax: 021 323 00 40
[email protected] www.viatasisanatate.ro
Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Finley, Mark A., Sziklára épített ház / Mark A. Finley. trad.: Ősz Ágota-Edit. – Bucureşti : Casa de Editură Viaţă şi Sănătate, 2011 ISBN 978-973-101-512-5 I. Ősz, Ágota-Edit (trad.) 28
Ezt a könyvet ajánlom Teenie-nek, a szeretett feleségnek és munkatársnak a szolgálatban, aki bátorít, hogy ne adjam fel az álmokat, amelyeket Isten szívembe helyez. Debbie-nek, Rebeccának és az ifjú Marknak, akiknek gondoskodása és valódi barátsága több annál, amit szavakban kifejezhetek. Szüleimnek, akik az évek során bemutatták Isten szeretetét.
ELŐSZÓ Jézus – íme, az áhítatos könyv témája, és egyben Mark Finley munkájának lényege. Mark Finley mindig is arra törekedett, hogy Jézushoz vezesse az embereket, főleg az evangelizációs kampányok és az It Is Written tévéadó műsorai által. Ez a könyv ugyanebből az okból született. Segítséget nyújt Jézussal együtt kezdenünk és Vele töltenünk minden napunkat. Finley lelkész célja, hogy napról napra találkozzunk Jézussal és szánjunk legalább egy kis időt az imádatra, majd pedig az egész napot Vele töltsük. Nem hiszem, hogy létezne fontosabb dolog az egyház és mindnyájunk részére a Jézussal való mindennapos találkozásnál. Ezután meghívjuk Őt, hogy jöjjön el velünk munkahelyünkre, otthonunkba, a kocsiba vagy akárhová, ahol tartózkodunk. Az ördög nem törődik azzal, hogy mivel töltjük el napjainkat, amíg túl foglaltak vagyunk ahhoz, hogy Jézussal foglalkozzunk. Bátorítani szeretnélek, hogy minden napodat töltsd Jézussal. Szánj időt, hogy olvass el egy oldalt ebből az áhítatos könyvből és engedd Jézusnak, hogy szóljon hozzád. Hívd meg a szívedbe minden új nap kezdetén! Don C. Schneider, a Hetednapi Adventista Egyház Észak-Amerikai Divíziójának elnöke
4
Vasárnap, január 1.
BIZTOS ALAP „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze: mert a kősziklára építette az ő házát.” (Mt 7:24-25)
E
zerkilencszazhetvenhat július 28-án Tangshanban (Kína) a 20. század legpusztítóbb földrengése volt, 240000 halottal. A legtöbb áldozat a parasztok közül volt, akik gyenge alapzatú házakban laktak. Ugyanez történt 1920-ban Gansuban (Kína), ahol egy 8,6 fokos Richter skálájú földrengés 200000 embert pusztított el. Világszerte ez történik. Akár Peru északi részéről legyen szó, akár Közép-Amerikáról vagy Törökország déli részéről, ha a lakások bizonytalan alapúak, a katasztrófa maximális lehet. A gyenge épületek nem tudnak ellenállni a földrengésnek. Ez az elv érvényes lelki életünkre is. Egyesek sikeresek, amikor minden jól megy. Úgy tűnik, hogy dúskálnak, de amikor a nehézségek vihara jön, összeroskadnak. Miért? Lelki tapasztalatukat emberi képességeik gyenge alapzatára építették. Amikor a problémák erejükhöz mértek, akkor minden rendben van. De ha a problémák meghaladják belső erejüket, összedőlnek. Mivel nincs biztos alapjuk, nem tudnak szembenézni az élet megrázkódtatásaival. Isten rendelkezésünkre bocsátja Szavát, mint biztos alapot. Amikor az Ige igazságain elmélkedünk, érettebbekké válunk a keresztény életben. Hitünk erősödik, és biztos alapra tesz szert Isten Igéje révén. Ő segít lábon maradnunk, amikor a viharok megsokasodnak. Ő tart akkor, amikor minden összedől. Ellen White a következőket mondja: „Testünk abból épül fel, amit eszünk és iszunk, ugyanez a dolog természetes rendje a lelki világban is, amin elmélkedünk, amin gondolkozunk, az ad lelki, szellemi lényünknek erőt és színt” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 88. old.)*. Töltsd be elmédet Isten szavával. Nyisd meg szíved a Szentlélek befolyásának. Akkor hited erős lesz, mint a szikla, és ellenáll minden viharnak.
* A könyvidézeteknél az eredeti angol kiadás oldalszámát tüntettük fel.
5
Hétfő, január 2.
ÉRTÉKES ÍGÉRETEK „A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” (2Pt 1:4)
M
illiók vallják, hogy életük megváltozott a Biblia tanulmányozása során. A Biblia felhívása egyetemes jellegű. Mindenféle nemzetiségű, kultúrájú férfit és nőt érint. Lapjait olvasva, az alkoholisták önmegtartóztatókká válnak, a drogfüggők tiszta emberekké, a tolvajok pedig becsületes emberekké. A düh, sértődöttség és harag helyett megbocsátás, együttérzés és tolerancia látható. Az önzés és mohóság helyett a másokért való szolgálat lép előtérbe. A válás küszöbén levő párok megújítják fogadalmukat. A szétszakadt kapcsolatok újból összeforrnak. A tönkretett énkép helyreáll. Isten szava által a gyengék erőre jutnak, a bűnösök megbocsátást nyernek, az elcsüggedtek örömet fedeznek fel életükben, a kétségbeesettek reményt. Ugyanaz a Szentlélek, aki ihlette a Biblia íróit, ihleti olvasóit is. 1960 körül Tex Watson elindult Dél-Kalifornia felé a „teljes szabadság” keresésére. Egy elhagyatott moziban kezdett el találkozgatni a Charles Manson „család” tagjaival. Itt jó diáknak bizonyult, sok drogot használt, és átvette ennek a családnak az életfilozófiáját. Manson arra tanította híveit, hogy olyanok legyenek, mint a vadállatok, életük célja a hazugság és ölés legyen. Ezek után, 1969 nyarán követte el a Tate-LaBianca-i hármas gyilkosságot. A hét ember hidegvérrel való meggyilkolásának híre egész Amerikát megrázta. Texet elítélték az egyik gyilkosság elkövetőjeként. A pszichiáterek a következő diagnózist állították fel: „gyengeelméjűség, teljességgel képtelen megjelenni a peren”. Amíg a Los Angeles-i börtönben tartották, ordítozott, miközben a börtön rácsához verte magát. De ma egészen más a helyzet. Tex Watson megváltozott ember. Egy közepes szigorúságú börtönben van San Luis Obispoban (Kalifornia), ahol bibliai tanulmányokat tart és tapintattal válaszol a többi rab kérdéseire. Az Abounding Love Ministries társaság igazgatója. Nem felületes megtérésről van szó. Texet 15 éve mintarabként tartják számon. A Szentlélek munkálkodott benne az Ige által, és megváltoztatta az életét. A Biblia tanulmányozása és az arról való elmélkedés megváltoztatta életét, miközben elveit alkalmazni próbálta. Ha Isten megváltoztatta Texet, akkor minket is meg tud változtatni. Az Ő ígéretei mélységeiben alakítják át lelkünket, és kinccsé válnak számunkra. Fedezd fel személyesen ezt a hatalmat, ami megváltoztatja életedet! 6
Kedd, január 3.
A MÁSODIK ÉRINTÉS „Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.” (Mk 8:25)
A
z alábbi állítások közül melyik fejezi ki a legpontosabban érzelmeidet? „A Biblia tanulmányozása számomra a nap legérdekesebb része. Jobban várom ezt a pillanatot, mint bármely más tevékenységet”. vagy: „A Biblia tanulmányozása unalmas, nem érdekes és nem vonzó számomra. De megparancsolom magamnak, hogy tanulmányozzak, mert tudom, hogy így kell, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdekel”. Néha szükségünk van a második érintésre. A mai igevers egy vakról beszél, akit Jézus kétszer érint meg, míg tökéletes nem lesz a látása. Lehet, hogy nekünk is másképp kell szemlélnünk a bibliatanulmányozást. Javaslok most két bibliatanulmányozási módszert, amely segíteni fog új igazságok felfedezésében. Egyszerű alkalmazásukkal a bibliatanulmányozáshoz való viszonyulásod is meg fog változni. E két módszer: a vizualizálás és az azonosítás. Mialatt a Biblia leírásait olvasod, próbálj elképzelni minden jelenetet. Képzeld el a gutaütöttet, aki egész testében remeg, miközben Jézus hozzá közelít. Képzeld el a jeruzsálemi zsúfolt piacteret. Jézus szemeivel tekints a Galileai-tenger zöld dombjain letelepedett, éhes tömegre. Ne futtában olvasd ezt a bibliai részt, hogy csak megtudd a végkifejletet, hanem szánj időt ezeknek a fontos jeleneteknek az elemzésére. Mialatt elképzelsz minden egyes jelenetet, vésd elmédbe, és képzeld magad a bibliai személyek helyébe, azonosítsd magad velük. Képzeld el, amint te vagy a paráznaságon ért asszony. Képzeld magad a lator helyébe, akit Jézussal együtt felfeszítenek. Képzeld el, hogy te vagy a római százados, aki felfeszíti Krisztust. Bújj a bibliai szereplők bőrébe! Hogy éreznéd magad a helyükben? Milyen gondolatok fogalmazódnának meg benned, ha ugyanazokat a tapasztalatokat élnéd át? Mit tennél, ha Dánielhez hasonlóan téged is elítélnének és az oroszlánok vermébe vetnének? Mit éreznél Mózes helyében, miközben a Jordán medrébe lép, és a folyó kettéválik? Tanulmányozd a bibliai szereplők gondolatait és érzelmeit. Helyezd magadat a helyükbe! Sírj velük együtt! Örülj velük együtt! A győzelem szárnyain emelkedj fel és süllyedj a kudarc mély völgyeibe, velük együtt. Ha más szemmel fogod tanulmányozni a Bibliát, hittapasztalatod izgalmassá válik!
7
Szerda, január 4.
AZ ÉLŐ IGE „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsid 4:12)
H
ellen Kellert süketsége és vaksága elszigetelte a világtól, és így nőtt fel. „Vad” természete miatt kezelhetetlen és agresszív volt. Egy nap, amint új babájával játszott, Anne Sullivan, türelmes tanítónője, kezébe vette tenyerét és ujjával többször is tenyerébe véste a d-o-l-l (angolul baba) szó betűit. Hellen nem értette. Mialatt a tanítónő megpróbált kapcsolatot teremteni a Hellen ölében levő tárgy és a tenyérbe vésett jelek között, Hellen mind nyugtalanabb lett. Úgy a földhöz vágta a babát, hogy tönkrement. Később Sullivan kisasszony elvitte sétálni a konok kislányt az udvaron levő vízcsaphoz. Valaki a csapnál volt és ivott. A tanítónő újból tenyerébe vette Hellen kezét, és a hideg vízsugár alá helyezte, mialatt a másik tenyerébe bevéste a következő betűket: w-a-t-e-r (angolul víz). Hirtelen a kislány elméje kivilágosodott. Később így mesélte el a történteket: „Felfedeztem a nyelv titkait. Megértettem, hogy w-a-t-e-r azt a hideg dolgot jelenti, ami a tenyerembe folyt. Ez az élő szó megelevenítette lelkemet, világosságot, reményt, örömöt adott, szabaddá tett”! Ennek a vad kislánynak a lelke, amely saját sötét világában élt bezárva, hirtelen felszabadult az élő szó felfedezése révén. Isten élő szava, a Biblia átvilágítja elménk sötétségét és megszabadít. Te is megtapasztalhatod a megelevenítő szabadságot, amit az élő Ige hoz. Egy alkalommal csak pár verset olvass el: milyen személyes üzenetet kíván átadni Isten ezen bibliai rész által? Mit tanít ez a rész jelleméről? Üzen-e valamit, ami közvetlenül az én lelki életemre vonatkozik? A Zsoltárok könyve jó kiindulási pont az elmélkedésre. Vedd sorba a zsoltárokat. Egyszerre csak néhány verset olvass el. Hagyd, hogy a Szentlélek szóljon hozzád. Állj meg, válaszolj Istennek imában, elmondva Neki azt, amit az Igén keresztül neked üzent. Akár dicsőítheted is Istent, vagy hálát adhatsz, kérhetsz Tőle valamit, vagy bevallhatod bűneidet, bűnbánatot tarthatsz vagy közbenjárhatsz másokért. Miközben engeded, hogy a Biblia formálja gondolataidat, Isten szabaddá tesz, hogy megismerhesd Őt közelebbről. Légy nyitott ma, hogy ez az élő Ige valóban szabaddá tegyen!
8
Csütörtök, január 5.
ELKÉPESZTŐ PONTOSSÁG „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva. Te Uram, tartsd meg őket, őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.” (Zsolt 12:6-7)
M
ilyen konkrét bizonyítékunk van arra, hogy a Biblia beszámolója a történelmi eseményekről valóban hiteles? Van-e biztos információnk az első emberek neveiről, a helységekről és a Bibliában említett földrajzi területekről? Az utolsó 200 év felfedezései igazolják a Bibliában elhangzottakat. A régészet nem bizonyítja a Biblia Istentől való ihletettségét, de alapot nyújt hitünk számára. A régészet több számos bibliai állítás pontosságát igazolja, és így alátámasztja hitünket. Az utolsó két évszázad egy sor fontos régészeti felfedezést jelentett. Íme, néhány: A Jordániában, 1868-ban felfedezett moábita kő a moábiták Izraellel szembeni támadásait igazolja, amelyek 2Kir 1. és 3. fejezetekben vannak feljegyezve. Ez egy külső konkrét bizonyítéka a Biblia írói által leírt eseménynek. Akháb, Izrael királya halála után (Kr. e. 853) Moáb királya megtámadta Jósafátot, Júda királyát. Isten csodával határos közbelépése nyomán „felkeltek az izraeliták, és megverték a moábitákat, és azok megfutamodtak előttök” (2Kir 3:24). A moábita kő pontosan bemutatja a moábiták legyőzését és a Bibliában említett megfutamodást. A 20. század egyik legnagyszerűbb felfedezései közé tartoznak a lákisi levelek, amelyeket 1932 és 1938 között hoztak napvilágra. Beérsebától 38 kilométerre találták meg ezeket a megdöbbentő dokumentumokat, amelyek Nabukodonozor Kr. e. 586-ban Jeruzsálemre mért támadását írják le. Részletesen bemutatják Jeruzsálem bukását a babilóniaiak nézőpontjából. A lákisi levelek igazolják Jeruzsálem bukásának történelmi hitelességét. Ezek a levelek bizonyítják, hogy a Krónikák könyvének ihletett prófétái, Ésaiás és Jeremiás pontosan lejegyezték Babilon Jeruzsálemre mért támadását. Egy másik, szinte hihetetlen felfedezés Cirusz agyaghengere. Ez a dokumentum Cirusz perzsa királyról, Jeruzsálem meghódításáról és a zsidó rabok Kr. e. 539-ben történt felszabadításáról szól. Igen jelentős régészeti felfedezés, főleg ha arra gondolunk, hogy Cirusz nevéről születése előtt 150 évvel Ésa 44:27-28 és 45:1 versei már említést tesznek mint Isten által kiválasztott „pásztorról”, aki meg fogja szabadítani Izraelt.
9
Péntek, január 6.
nny. B 16:52; CT 16:44; IS 16:37; MS 16:53; SM 17:08; DJ 17:04; AR 17:05
KIÁLLVA AZ IDŐ PRÓBÁJÁT „Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ésa 41:8)
I
sten szava kiállta az idő próbáját. Hitelesnek bizonyult a századok során. Az ókori kéziratok felfedezése igazolta a Biblia valódiságát. 1978-ban Napóleon megérkezett Egyiptomba 38.000 katonája élén. Művészeket, nyelvészeket és szakemberek százait vitte magával, hogy megismertessék vele ennek a gyönyörű országnak a történelmét. Bármerre néztél, a múlt örökségét találtad, amely egy hajdani fenséges civilizáció titkait rejtegette. Különös feliratok díszítették a műemlékek és templomok falait, amelyek Napóleont és kutatócsoportját figyelmes fürkészésre késztették. 1799-ben Napóleon egyik tisztje napvilágra hozott egy 1,20 méter hosszú és 76 cm széles fekete követ, ami később az egyiptomi hieroglifák megfejtésének kulcsát jelentette, fényt derítve évszázados titkokra. Ez a kő, amit ma Rosettakő néven ismernek, a londoni British Museumban van. Erre a kőre egy antik dekrétumot véstek három nyelven (óegyiptomi hieroglifákkal, késő egyiptomi kurzív írással, valamint görög nyelven). A szakemberek rögtön lefordították a görög feliratot, de értetlenül nézték a hieroglifákat. Húsz év múlva, 1822-ben, egy fiatal francia egyiptológus, Jean-François Champollion megfejti az antik feliratot, amivel ámulatba ejti az egész világot. Azóta a kutatóknak lehetőségük volt ellenőrizni azokat a bibliai részeket, amelyek felől kétségek keringtek. Íme, egy figyelemreméltó példa: A Biblia körülbelül 50-szer említi a hettita népet, bemutatva ennek a népnek Ábrahámmal, Dáviddal és Salamonnal való kapcsolatát. Ezekben a bibliai részekben a hettiták a legerősebb ókori birodalom népeként jelennek meg. Ennek ellenére egyetlen részlet sem maradt fenn történelmükből az antik történelem forrásaiban. A kritikusok úgy vélték, lehetetlen, hogy a történelmi krónikák ne említenék meg ezt a hatalmas birodalmat, ha az valóban létezett volna. Arra következtettek, hogy nem is létezett ilyen nép. Mígnem megjelent a Rosetta-kő. A Nílus menti nagy emlékmű és oszlopmúzeum évszázados kifürkészhetetlen üzeneteinek titka feltárult. Az ezeken az oszlopokon levő feliratok gyakran említést tesznek II. Ramszesz fáraó politikai és katonai konfliktusairól „Hitti királyával” vagy a hettitákkal. Jelenleg a hettiták helye a történelemben jól körvonalazott. A Biblia kijelentései biztosak. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a Biblia tanácsot, vezetést, tanítást, hitet és jövőben való reményt közvetít. A 21. században az erkölcsi értékek változóak, Isten szava azonban megbízható.
10
Szombat, január 7.
nny. B 16:53; CT 16:45; IS 16:38; MS 16:54; SM 17:09; DJ 17:05; AR 17:06
TÁMOGATÓ IGE „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119:11)
D
ietrich Boenhoffer bátor német lelkész volt, aki szembeszállt a nácista rezsimmel. A Gestapo nem sokkal a második világháború befejezése után kivégezte. Halála előtt Bonhoeffer lelkésznek sikerült egy pár levelet küldeni a börtönből. Mivel ezeket a leveleket közvetlenül kivégzése előtt írta, bepillantást nyújtanak egy 20. századi mártír lelkébe. Ezek a levelek megmutatják, hogy ez a férfi bizakodó és tántoríthatatlan maradt Isten szava iránt. Egy borzalmas tapasztalat után, amikor egy bomba szinte égbe röpítette a cellát, amelyben raboskodott, Bonhoeffer ezt írta: „A légi támadások nem tettek mást, mint visszavezéreltek az imához és a Bibliához”. Élete utolsó napjaiban, amikor úgy érezte, hogy a halál vár rá, Bonhoeffer arról a boldogságról ír, amit a Biblia nyújtott neki. A Bibliából nyert lelki táplálékot naponta. Egyik utolsó levelében ezt írja: „Újraolvasom a Bibliát elejétől végig”. Szavaiból az Igében talált öröm árad. Majd így folytatja: „Már évek óta naponta olvasom a Zsoltárok könyvét. Kívülről tudom a zsoltárokat, és jobban tetszik, mint bármilyen más könyv”. A Biblia erőt nyújtott neki, hogy szembe tudjon nézni élete legkeményebb próbájával. A Bibliából lelki erőt és rendíthetetlen bátorságot merített. Hite sziklaszilárd volt, mivel arra az Istenre alapult, aki megbízható Igéjében kijelentette magát. Ellen White ezt írja: „Ha Isten szavát úgy tanulmányoznánk, mint kellene, magas fokú értelmet, lelki nemességet és jellemszilárdságot láthatnánk az emberek között, amilyet ma nagyon ritkán látunk” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 90. old.). A Biblia különleges lelki erőt ad. A Biblia révén lelki életünk mélységet nyer. Dietrich Boenhoeffer felfedezte a különleges áldásokat, amelyek a Biblia tanulmányozásából és az imából származnak. Isten nekünk is rendelkezésre bocsátotta ezeket az áldásokat. A hajdani lelki hősök nem véletlenül tettek szert csodálatos hitre. Ők Isten Igéjéből táplálkoztak. Azért volt erős hitük, mert lelki életük is szilárdan megalapozott volt. Nekünk is lehet ilyen erős hitünk. Ugyanaz a Szentlélek, aki ihlette a Szentírást, minket is ihletni fog, mialatt olvassuk. Miközben az Igén elmélkedünk, hitünk egyre erősödik.
11
Vasárnap, január 8.
AZ IGAZSÁG MINDENT MEGÉR „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság.” (Jn 17:17)
A
15. század elején a Prágai Egyetem egyik fiatal és híres adjunktusa felfedezte John Wycliffe angol reformátor írásait. A Szentírást tanulmányozása közben ez a Husz János nevű fiatal rájött, hogy a csehországi egyháznak égető szüksége volt reformra. Pár évvel lelkészi felszentelése után megválasztják a prágai Betlehem kápolna rektorának. E kápolna alapítói úgy tartották, hogy a Szentírást a nép nyelvén kell prédikálni. Alacsony származása és korai árvasága ellenére Husz János már kiskorától nagy tudásszomjról tett bizonyságot. Éles elméje és rendkívüli kommunikációs készsége kiemelkedővé tette. Bár szociális ösztöndíjjal vették fel a Prágai Egyetemre, rövidesen az egyetem legjobb tanítványai közé került. Tanulmányai után lelkész lett és a királyi udvarban szolgált. Majd kinevezték tanárnak azon az egyetemen, ahol tanult. Prédikátori hírneve egész Európában elterjedt. Kizárólag a Szentírás tekintélye alapján Husz bátor reformra szólította fel hittestvéreit. Szilárdan állította, hogy „a Szentírás tanainak az értelem útján uralnia kell a lelkiismeretet, azaz a Bibliában megszólaló Isten, nem pedig a papság által megszólaló egyház a csalhatatlan vezető” (Ellen White: A nagy küzdelem, Budapest, 102. old.) Husz prédikálása kiváltotta a Római Egyház ádáz ellenállását. 1415-ben Prágában máglyán égették meg hitéért. Husz még a halál küszöbén is kifejezte meggyőződését, hogy az igazság, amit hirdetett, és amiért kész volt meghalni, egy nap majd diadalt arat. Isten ma arra hív, hogy legyünk buzgók igazsága iránt való engedelmességünkben, a mai erkölcsi hanyatlás közepette. Az igazság terén nem alkudhatunk meg. Ennek túl nagy ára van.
12
Hétfő, január 9.
ERŐ A MINDENNAPI SZÜKSÉGBEN „Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, amelyhez nékem reménységet adtál! Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.” (Zsolt 119:49-50)
I
sten Igéje reménységet ad, mikor elcsüggedünk. Vigasztalást hoz, amikor nyomorúságban vagyunk. Megelevenít, amikor reményvesztettek vagyunk. Pjotr Rumachik lelkészt egy szovjet gulágba (fogolytábor) börtönöztek be hitéért. Ő felfedezte, hogy Isten még a legsötétebb megpróbáltatások közepette is erőt ad mindennapi szükségletünkben. Amikor a börtönőrök elvették Bibliáját, Pjotr úgy érezte, hogy az élet majdnem kibírhatatlan. Néhány nap múlva egyik börtöntársa adott neki egy noteszt, és így szólt hozzá: – Kérlek, olvasd el ezt a költeményt! A lelkész nem hitt a szemeinek. A vers Krisztus golgotai szenvedéseiről szólt! Amint olvasni kezdte, lelke megtelt örömmel. Majd forgatni kezdte a notesz lapjait, és még több, a Biblia által ihletett költeményt talált benne, valamint számos bibliaszöveget. Az egész notesz tele volt ilyen versekkel. Mielőtt fogolytársa eltávozott volna, ezt mondta neki: – Ezt neked adom! Magadnál tarthatod! Az a notesz, tele bibliaszövegekkel és szentírási igazságokkal, nagy vigasztalásul szolgált Pjotrnak a következő években. A benne levő igék az Istennel való kapcsolat drága pillanataiban részesítették őt. A lelkész később meglepődve fedezte fel, hogy fogolytársa, akitől a noteszt kapta, ateista volt. Az elmondta neki, hogy valamikor juhpásztor volt Mongólia hegyein, és éjszaka, miközben a nyájat őrizte, örömmel hallgatta egy keresztény rádióadó műsorait. Bátorságot kapott, és nem unatkozott. Az adásokat rögzítette, és egyes részeit lejegyezte a noteszébe, hogy könnyebben teljen az idő. Amikor bebörtönözték, sikerült magával hoznia egy noteszt. Majd késztetést érzett arra, hogy Pjotrnak adja. Ezen történet hallatára a lelkész a mongol pásztort ahhoz a hollóhoz hasonlította, amely Illésnek táplálékot hozott a pusztában. Isten utat talált arra, hogy betöltse szükségleteit! A gulág összes őrei sem tudták megakadályozni, hogy a Szentírás a szívéhez jusson. A börtöncellák rácsai nem tudták meggátolni bejutását. A börtön bilincsei nem tudták bekeríteni. Isten élő Igéje erőt ad mindennapi szükségleteinkhez, bárhol is lennénk. Miközben Isten Igéjének drága ígéreteit olvassuk, mondjuk el mi is a zsoltáríróval: „A Te beszéded megelevenít engem”.
13
Kedd, január 10.
A SZENTÍRÁS BIZONYSÁGOT TESZ KRISZTUSRÓL „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39)
M
inden könyvnek van egy központi témája. A Biblia központi témája Jézus Krisztus. A Biblia beszél az Isten alkotta tökéletes világról, a bűn lázadásáról, az engedetlenség következményeiről és Isten mérhetetlen erőfeszítéseiről, hogy visszaszerezze elveszett gyermekeit. A Biblia Jézus története, aki leszállt az emberek közé, hogy megmentse azokat, akik magukat nem tudták megmenteni. Az önzés világában Jézus kinyilvánítja Isten önzetlen szeretetét. Abban a világban, amely nem szerette Őt, Jézus feltétel nélkül szeretett. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm 5:8) Személyesen láttam, hogy ez a rendkívüli szeretet megváltoztatta milliók életét az It is written (Meg van írva) televízióadó evangelizálási kampányai által. Az indiai Madrasban tartott egyik kampány alkalmával egy helybéli szombatiskolai tanítónő kérte, hogy küldjék őt a város legrosszabb hírű nyomornegyedébe, ahol betörők laktak, akiknek a drog és az iszákosság természetes volt. Egy nap, miközben a városrész lakóit látogatta, szemtől szemben találkozott az egyik rablóbanda vezérével. A bandavezér ránézett, és ezt mondta neki: – Anyuci, menj innen a te Jézusoddal! – Fiatalember, válaszolta az asszony, mondd meg nekem, miért nem szereted Őt úgy, ahogy én szeretem? A férfi szitkozódni és ordítani kezdett. Ő türelmesen hallgatta. Miután lecsendesedett, elmondta neki, hogyan változtatta meg Jézus az életét, töltötte be szeretettel, örömmel és békével a szívét. A durva és kegyetlen férfi sírva mondta neki: – Anyuci, kérlek, jöjj el velem a társaimhoz, és beszélj nekik is Jézus szeretetéről! Krisztus átalakította e férfi szívét. A Szentírás oldalairól sugárzó szeretet meg tudja változtatni a mi életünket is. Tetteink közül egy sem tudja megakadályozni Isten irántunk való szerelmét. Egy bűn sem tudja meggátolni Őt abban, hogy szeressen bennünket. A Biblia erről a csodálatos, rendkívüli, összehasonlíthatatlan és ragyogó szeretetről beszél nekünk! Ha elfogadjuk, ez a szeretet meg tudja változtatni életünket!
14
Szerda, január 11.
NEM VAGYUNK TÖBBÉ ELLENSÉGEI! „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm 5:8)
N
iemoller Márton német protestáns teológus hónapokat töltött Hitler egyik börtönében. Ez idő alatt napokon át gondolkodott az élet és halál problémáján. Újraértékelte életét, elmélkedve Isten végtelen szeretetéről. Végül, gondolatban így imádkozott: „Uram, nem tudok tovább ellenkezni szereteteddel, elfogadom bocsánatodat. Hiszem, hogy gyermeked vagyok.” Ezt az imát az érdemtelenség és bűnösség érzésével folytatott hosszú harc után fogalmazta meg. Niemoller méltatlannak, bűnösnek érezte magát, mint aki távol van Istentől. Mégis megtapasztalta a lelki átalakulást abban a komor táborban. Végül, miután kiszabadult a börtönből, Niemoller a következő mély kijelentést tette: „Sok időre volt szükségem, amíg felfedeztem, hogy Isten nem ellensége az Ő ellenségeinek”. Pál apostol ezt az igazságot a következő csodálatos szavakkal hangsúlyozza: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.” (Róm 5:8-10) Amikor mi ellenségei voltunk, Ő barátunkká lett. Amikor mi hátat fordítottunk neki, Ő felénk fordította arcát. Amikor mi elfutottunk Tőle, Ő felénk szaladt. Az Ő kegyelmének dicsősége abban áll, hogy Ő elfogadja a számkivetetteket, megbocsát a kérlelhetetleneknek, és szereti a szeretetleneket. És mivel nekünk megbocsátott, mi is meg tudunk bocsátani. Ez a gondolat a következő gyönyörű leírásban jut kifejezésre: „Ez a szeretet páratlan. Ó, mily becses ígéret! A legmélyebb elmélkedésre méltó dolog! Még ha minden emberi kötelék megszűnik is, ha a barát hűtlen lesz barátjához, ha ég és föld elmúlnak, Istennek hozzánk való szeretete soha meg nem változik. Ez a gondolat meghódítja a lelket, és a szívet Isten akaratának rendeli alá” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út,15. old.). Ez az evangélium, a kegyelem jó híre! A Biblia központi témája Isten feltétel nélküli és változatlan szeretete. Amikor megnyitjuk Igéjét, szemtől szemben állunk az Ő szeretetével!
15
Csütörtök, január 12.
NEM VAGYUNK TÖBBÉ EGYEDÜL! „Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért.” (Ésa 43:4)
C
lara Anderson, San Franciscóban, szobalányként dolgozott. Nagyon kedves és lelkiismeretes nő volt. Egy nap 15 évi, ugyanabban az állásban ledolgozott szolgálat után látszólag nyoma veszett. Néhány nap után a Szociális Szolgálatok Osztálya csodával határos módon a nyomára bukkant. A San Francisco melletti hegyekben egy rejtekhelyen találták meg Clarát, ahol éhhalálra ítélte önmagát. „Meg akarok halni; hagyjanak békén!” – mondta megtalálóinak. Egy riporternek a következő vallomást tette: „Tudják, senki sem törődik velem. Csak szobalány vagyok, egy a több ezer nő közül, akik háztartásban dolgoznak. Értéktelen az életem. Nincsenek közeli rokonaim, nincs családom, nincsenek barátaim. Olyan egyedül vagyok, nem akarok tovább élni. Senkim sincs, akit hozzám közel állónak tartanék, nincs kivel beszélgetnem, nincs, akinek kitárhatnám a lelkem. Hagyjanak meghalni, senkit sem érdekel a sorsom!” Jó hírünk van azok számára, akik így gondolkodnak. Valaki jobban szeret téged, mint ahogy el tudnád képzelni! Isten nem sablon szerint alkotott. Egyedi lény vagy az egész világegyetemben. Abban a pillanatban, amikor a gének és kromoszómák egyesültek, hogy lényed egyedi biológiai szerkezete létrejöjjön, Isten megismételhetetlennek alkotott téged. Számára te különleges lény vagy. Ha elveszítene téged, senkivel nem tudna pótolni. Isten rád tekint, és azt mondja, hogy értékes vagy. Tiszteletre méltó vagy. Ő szeret téged. „Minden lelket oly tökéletesen ismer Jézus, mintha ő lenne az egyetlen, akiért a Megváltó meghalt” (Ellen G White: Jézus élete, 480. old.). „Ő és mérhetetlen szeretettel őrködik gyermekei felett” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 482. old.) Amikor egyedül érzed magad, ne feledd: a világegyetem teremtője mérhetetlenül szeret téged. Amikor úgy érzed, semmi reményed nincs, jusson eszedbe: a világmindenség Teremtője a te legjobb barátod. Örök boldogságodat óhajtja. Életed minden részlete foglalkoztatja. Értelmet akar adni az életednek. Isten tervei a te életeddel nagyobbak, szélesebbek és magasabbak, mint azt el tudnád képzelni. Döntsd el ma, hogy kilépsz a csüggedés komor rejtekhelyéből és örülsz az Ő szeretete fényének és melegének. Isten törődik veled! Engedd, hogy betöltse szívedet jelenlétével, hogy boldog lehess!
16
Péntek, január 13.
nny. B 17:00; CT 16:52; IS 16:46; MS 17:01; SM 17:16; DJ 17:12; AR 17:13
TELJES BIZONYOSSÁG „Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével (bizonyosságával), mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel.” (Zsid 10:22-23 e. r.)
A
z egyik legismertebb keresztény ének a „Blessed Assurance” (a magyar Adventista énekeskönyvben a 387. ének, Üdvteli érzet: Jézus enyém!). Zenéjét Phoebe Palmer Knapp szerezte, Joseph Knapp, a Metropolitan Life Biztosítási Társaság elnökének a felesége. Egy nap Phoebe meghívta otthonukba Fanny Crosbyt, aki tehetséges zeneszerző volt, és arra kérte, hogy hallgassa meg ezt az új dallamot. A zongorához ült és játszani kezdett. Közben megkérdezte Fannyt, hogy milyen gondolatokat inspirál a dallam. Fanny ezt válaszolta: – Knapp asszony, az ön férje életbiztosításokkal foglalkozik. Az én mennyei Atyám pedig az örök élet biztosításával. Ez a dallam a következő gondolatra ihlet: Üdvteli érzet, Jézus enyém! A bizonyosság szó jelentése: szilárd meggyőződés arról, hogy biztonságban vagyunk. Benne van a hovatartozás és elfogadás érzése is. Krisztusban Isten elfogadott minket fiainak és leányainak. Krisztusban teljes bizonyosságunk van, hogy bűneink megbocsáttattak. Krisztusban teljesen biztos, hogy az örök élet ajándéka a miénk. A Zsidókhoz írt levél azt mondja, a hívők „a hit teljes bizonyosságával” bírnak. Isten nem akarja, hogy fiait és leányait a bizonytalanság érzése kínozza. A megváltás terve nem ihlet szorongásra. Isten óhaja az, hogy legyünk teljesek bizonyossággal. Sátán dühös lesz, amikor Isten gyermeke hit által elfogadja Krisztust és megkapja a vétkeitől való szabadulás és bocsánat boldog bizonyosságát. Ezt olvashatjuk: „Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és a világosság utolsó sugarától is, de ezt ne engedd meg neki. Ne hallgass a kísértőre, hanem kiáltsd feléje: Jézus meghalt értem, hogy éljek! Szeret engem és nem akarja, hogy elvesszek. Mennyei Atyám irgalmas; s bár szeretetével visszaéltem, áldását eltékozoltam, mégis Hozzá megyek” (Ellen G White: Jézushoz vezető út, 54. old.) A tékozló fiú példázatában az atya elfogadja hazatérő fiát. Ujjára húzza gyűrűjét és szeretetéről biztosítja. A tékozló fiúhoz hasonlóan mi is szeretetet, elfogadást és bocsánatot találunk Atyánknál. Mennyi bizalom, mennyi remény: milyen áldott bizonyosság!
17
Szombat, január 14.
nny. B 17:01; CT 16:53; IS 16:47; MS 17:02; SM 17:17; DJ 17:13; AR 17:14
BOCSÁSS MEG, AHOGY NEKED IS MEGBOCSÁTOTTAK!
J
„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” (Ef 4:32)
aquie a terem egyik felében volt, a bizottsági tagok pedig vele szemben, a terem másik részében. A köztük lévő űr áthidalhatatlannak tűnt. Jaquie a szülőfalujában levő gyülekezetben nőtt fel, de elhidegült attól, amikor elvált első férjétől és egy másik férfival kötött házasságot. Most, 20 év múlva, újból meg akart keresztelkedni. Sóhajtva mondta el, hogy bánja a történteket és kérte, hogy bocsássanak meg neki. A teremben csend lett. A bizottság jól ismerte helyzetét és a szenvedést, amit a gyülekezetnek okozott. Vajon át tudják hidalni a szakadékot? Tudtam, hogy közbe kell lépnem. Szelíden, de határozottan szóltam: – Jaquie eleget szenvedett. Ne okozzunk neki újabb szenvedést. Pál azt tanácsolja, hogy legyünk egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássunk meg egymásnak, ahogy az Isten is a Krisztusban megbocsátott nékünk (Ef 4:32). Ha Isten az Ő tökéletességében elfogad és megbocsát, akkor mi is megbocsáthatunk neki. Jaquie reszkető ajakkal és fájdalmas hangon válaszolt: – Tudom, hogy tévedtem. Éveken át hibásnak éreztem magam. Néha úgy éreztem, hogy majdnem beleőrülök a bűntudatba. Kérlek, fogadjatok el! Észrevettem, hogy a presbiter szemében könny jelent meg. Majdnem mindegyik bizottsági tag elérzékenyült. Nemsokára mindannyian egyhangúan válaszoltak: – Igen, biztos lehetsz benne, hogy elfogadunk! Szeretet és elfogadás légköre töltötte be a termet. A bizottság tagjai újból biztosították Jaquie-t szeretetükről. Egyesek megölelték. Mások barátságosan kezet szorítottak vele. E jelenetet szemlélve, elismertem, hogy abban a pillanatban a gyülekezet hivatásának magaslatán állt. Előttünk volt Isten cselekvő szeretete. Előttünk volt a Kálvária szemléltetése Isten családjában. Amikor a kereszten függött, Jézus így imádkozott: „Atyám, bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lk 23:34). A megbocsátás: irgalmas magatartás azok iránt, akik ellenünk vétettek. Felszabadítja őket kárhoztatásunk alól, mivel Krisztus felszabadított minket az Ő kárhoztatása alól. A megbocsátás úgy kezeli embertársainkat, ahogy nem érdemelnék meg, amint Krisztus is úgy kezel minket, ahogy nem érdemeljük. A kereszténység lényege: megbocsátani úgy, ahogy Krisztus megbocsát, elfogadni úgy, ahogy Krisztus elfogad, és szeretni úgy, ahogyan Krisztus szeret.
18
Vasárnap, január 15.
SEMMI MENTEGETŐZÉS „Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban.” (Jób 42:6)
F
eszült tárgyalás folyt egy kereskedelmi társaság és a szakszervezet képviselői között. A társaság vezetői állították, hogy alkalmazottai visszaéltek a betegszabadsághoz való jogukkal. A szakszervezet tagadta ezt. Egy reggel a társaság képviselője egy helyi újsággal a kezében jött a tárgyalásra. Arra az oldalra nyitott, ahol a sporthírek voltak, és rámutatott egy képre, amelyen megjelent az egyik alkalmazott, aki megnyert egy golfturnét a városban. – Ez a férfi, mondta, tegnap betegszabadságot kért. De az újság arról ír, hogy kitűnő pontozással nyert a versenyen! Pillanatnyi hallgatás után, a szakszervezet képviselője szót kért és ezt mondta: – Nagyszerű, képzeljék el, milyen pontozást ért volna el, ha nem lett volna beteg! Gyönyörű próbálkozás! Tagadhatunk, megpróbálhatjuk eltakarni hazugságainkat vagy hibás magaviseletünket. De ezzel rendszerint nem megyünk sokra. Bűneink utolérnek bennünket! A bölcs elég világosan mondja: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga” (Péld 28:13). Gyenge mentegetőzéseink nem állják meg a helyüket. Néha az emberek ingatag indokokat hoznak fel, hogy szörnyű bűntetteket takarjanak el. Ifjú John Wayne Gacyt halálra ítélték, mert megölt több tucat gyereket chicagói lakásában. Ő mindent tagadott, annak ellenére, hogy lakása alagsorának csatornájában 27 holttestet találtak. Mit mondott halálos injekció általi kivégzése előtt? – Isten a tanúm, senkit sem öltem meg, nyilatkozta. „Nem tudom, mi volt velem!”, vagy „Nem tudtam uralkodni magamon!” mondják egyesek. Efféle mentegetőzéseket nagyon gyakran hallunk az utóbbi időben. A Szentírás a mentegetőzéstől egészen eltérő magatartásra szólít. Egy olyan kultúrában, mely gyakran tagadja a jó és a rossz közötti különbséget, Isten őszinte, közvetlen bűnbánatra hív minket, a térdeinken. A bűnbánat a bűn feletti mély bánkódás amiatt, hogy fájdalmat okoztam Istennek, bűneim feletti sírás, amelyek láttán Isten is sír, bűneim miatti megszomorodás, mivel Isten is szomorú miattuk, szenvedés bűnöm miatt, mely Istennek is szenvedést okoz. A kifogások csak fokozzák bűntudatunkat. A bűnbánat megbocsátáshoz vezet. A megbocsátás gyógyulást eredményez, a gyógyulás lelki beteljesedést.
19
Hétfő, január 16.
VALAKI NEVEDEN SZÓLÍT TÉGED „Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.” (Jn 10:3)
A
skóciai származású Peter Marshall híres amerikai lelkész volt. Engedte, hogy életét Isten hangja vezesse. Gyermekkorában, egy éjszaka, hogy útját hazafelé lerövidítse, úgy gondolta, hogy egy parlagon hagyott területen megy át. Azon a területen mészkőbánya volt. Jól ismerve az utat, azt hitte, hogy gond nélkül áthalad a bozótokon. Bár egy csillag sem látszott az égen, és az éjszaka koromsötét volt, bátran elindult. Néha a távolból juhbégetést, vagy szél keltette levélsusogást hallott, máskor madárszárny csapkodását. Különben egyedül volt az éjszakában. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy egy hang állhatatosan kiáltja a nevét: – Peter! Megállt és abba az irányba válaszolt, ahonnan a hang jött: – Igen, ki az? Mit akar? Nem hallatszott válasz, csak gyenge szellő fúvását érezte a bozótok között. Arra gondolva, hogy csak képzelődik, még tett néhány lépést. – Peter! – hallotta ismét, ekkor még hangosabban. Peter! Megállt és figyelmesen körülnézett, tekintetével próbált áthatolni az éjszaka sötétjén. Vajon ki volt? Előrehajolt, megbotlott és térdeire esett. Előrenyújtotta kezét és megtapogatta a földet, hogy lássa, miben botlott meg, de semmit sem talált. Karját jobban kinyújtva, egy gödörnyílásra lelt! Körös-körül megtapogatta és rájött, hogy egy olyan helyre jutott, ahonnan mészkövet bányásztak. Még egy lépés hiányzott, hogy a gödörben lelje halálát. Egyetlen lépés a végzetét jelentette volna, ha nem hallgat Isten hangjára. Valaki, aki nevén ismerte, és aki törődött vele, látta őt átmenni azon az elhagyatott helyen. Isten nevünkön ismer. Nem csak porszemek vagyunk az univerzumban. Isten testet adott nekünk. Ő teremtett bennünket. Az Övéi vagyunk. Gondja van ránk. Szeret bennünket, személyesen ismer minket. Fontosak vagyunk számára. Néha magányosnak érezzük magunkat, de Ő mindig mellettünk van, nevünkön szólít. Ő hazahív bennünket! Ellen G. White írta: „Jézus egyénenként ismer minket, és megindul gyöngeségeink láttán. Ismeri a házat, melyben lakunk, s mindegyik lakó nevét is. Időnként utasítást ad szolgáinak, menjenek el egy bizonyos városba, egy bizonyos utcába, egy házba, és keressék meg egyik juhát.” (Jézus élete, 479. old.) Jézus nagyon szeret bennünket. Ő magára veszi terheinket, nehézségeinket és fájdalmainkat. Mi az Ő gyermekei vagyunk. Érdekli a sorsunk. Egyetlen lelki gondunkat sem kerüli el figyelme. Örüljön ma a szíved, mert szeret téged és törődik veled! 20
Kedd, január 17.
TEKINTS JÉZUSRA! „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” (Zsid 12:2)
N
em olyan rég levelet kaptam egy anyától, aki elveszítette gyermekeit, egy 3 éves és egy 16 hónapos fiát. Mindketten belefulladtak a ház mögötti úszómedencébe. Egy nagyon nehéz időszak után, amikor fájdalomtól lesújtva érezte magát, végre sikerült figyelmét másfelé irányítania. Kezdett Jézusra tekinteni. Megértette, hogy érdemes élni, mivel Isten tud munkálkodni általa. Átadta életét Neki, teljes bizalmát Beléje helyezte. Kezdett forrón vágyakozni Isten közelségére, Vele járni minden egyes nap. Ily módon észrevette, hogy elveszített gyermekeihez is közelebb érzi magát. Levelében ezt írta: „Most éhezem és szomjúhozom Isten után, mivel szeretem Őt. Tudom, mit jelent Tőle függni mindenben, Őt keresni teljes szívből, Őt szeretni teljes lényemből. Tudom, mit jelent…, hogy Isten megérinti szívedet és megvigasztal. Tudom, mit jelent fejemet megpihentetni az Ő keblén”. Ez az asszony egyenesen Jézusra nézett életének legsötétebb órájában. Hogyan szemlélhetjük Jézust? Amikor Jézust látjuk a Szentírásban, lelkileg egész lényünk megerősödik. Az evangéliumokban Jézus meggyógyítja a betegeket, megsokasítja a kenyeret, életre kelti a halottakat, megszabadítja az ördöngösöket és lecsendesíti a vihart. Ő gyógyulást, boldogságot és reményt hoz. Ő győz a szerencsétlenségek, a démonok és Sátán felett. Csodái kinyilvánítják erejét. Példázatai felfedik az Ő országának igazságait. Prédikációi bemutatják örökkévaló alapelveit. Élete bemutatja Isten szeretetét a lelkileg csődbe jutott embereknek. Bizonyságot tesz üdvözítő kegyelméről. Megkeres. Megbocsát. Átalakít. Megújítja a szívet. Amikor Jézust szemléljük, Isten teljesíti 2Kor 3:18-ban tett csodálatos ígéretét: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől”. Valódi és tartós jellemváltozás akkor történik, amikor Isten Lelke elménkbe vési a Szentírás elveit, amit tanulmányozunk. „Az értelem törvénye, hogy fokozatosan ahhoz a tárgyhoz alkalmazkodik, amelynél hosszabb ideig időzik.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 596. old.) Miközben Jézust szemléljük, átalakulunk. Szemléljük Őt minden nap, hogy egyre jobban hasonlítsunk hozzá.
21
Szerda, január 18.
ISTENRE BEÁLLÍTVA „A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!” (Ésa 43:21)
E
zerkilencszázhetvenötben Dr. Herbert Benson, a Harvard egyetem tanára megírta The Relaxation Response (A relaxációs válasz) című bestsellerét, melyben bemutatta a stressz csökkentésének egyszerű technikáját. Arra tanította az embereket, hogy egy pozitív mentális képre koncentrálva lazítsanak. Sok esetben figyelemre méltó eredményt ért el. Csökkent a szívverések száma, lassult a légzés, normálissá vált a stresszhormonok kiválasztódása. Dr. Benson még az álmatlanságban szenvedőket is sikerrel kezelte. Majd megfigyelt egy különleges jelenséget. A betegek egy bizonyos csoportjánál több javulást észlelt, mint másoknál. Azok az emberek egészségesebbek lettek vagy hamarabb meggyógyultak. Vallásos emberek voltak, akik azt nyilatkozták, hogy közelebb érezték magukat Istenhez, amikor az Ő jóságára koncentráltak. Akik szeretetéről és hatalmáról elmélkedtek, egészségesebbek lettek, mint akik nem tették ezt. Dr. Benson kezdte vizsgálni, mi történik velük, amikor megtapasztalják Isten közelségét. A kutatók egy új szempontból kezdték tanulmányozni az agyat. Megfigyelték, hogyan válaszolnak az agy különböző részei bizonyos ingerekre, és lokalizálták az agynak azt a – mandula alakú – részét, amelyik a vallásos tevékenységért felelős. Rhwan Joseph ideggyógyász erre a következtetésre jutott: „A vallásos tevékenység képességének idegrendszeri, anatómiai alapja van”. Más szavakkal, a vallásosság bele van táplálva az agyunkba. Dr. Benson ezt az igazságot még részletesebben kifejti a Timeless Healing (Örök gyógyulás) című könyvében: „Genetikai állományunk az Abszolút Végtelenben való hitünket természetünk részévé teszi”. Továbbá ezt mondja: „Rá vagyunk hangolva Istenre”. A Biblia ezt szintén igazolja. Ésaiás próféta felkiált: „A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet” (Ésa 43:21). Ahogy izmaink mozgásra vannak beállítva, és ahogy szívünk úgy van megalkotva, hogy zsírszegény táplálkozás mellett hatékonyan működik, ugyanúgy agyunk különlegesen arra van tervezve, hogy Istent dicsőítsük. Amikor Istent dicsőítjük, az agy elektromos ingerei stimulálják az egészségünkre jótékony hatású endorfinok kiválasztását. Ezt olvashatjuk: „A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság.” (Ellen G White: A nagy Orvos lábnyomán, 251. old.) Arra vagyunk beállítva, hogy dicsőítsük Istent! Fogadd el ma a dicsőítés és hálaadás magatartását! 22
Csütörtök, január 19.
ISTEN SZERETETE BEHATOL EGY OROSZ LÁGERBE „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?… De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett.” (Róm 8:35-37)
I
sten szeretete a legkülönbözőbb körülmények között jut el az emberekhez. Jelen van elszomorító helyzetekben, szerencsétlenségben, még ott is, ahol a halállal állunk szemben. Jelen van a könnyben, tragédiában és terrorban is. Az Ő szeretete jelen van az aggasztó körülményekben, nélkülözésben és a háborúban is. Isten szeretete behatol a börtönökbe. A Szovjetunióban az Ő szeretete megjelent néhány szokatlan helyen is. Amikor a keresztényeket bebörtönözték hitükért, ott is győzött a szeretet. 1983-ban a Szovjetunióban Valentinát, aki akkor 27 éves volt, elítélték, mivel vallásos iratokat szállított, ez pedig törvénybe ütköző volt. A megnyerő mosolyú és erős hitű fiatal nőt egy szibériai munkatáborba vitték, amely a „Halál völgye” néven volt ismeretes, mivel magas volt a foglyok elhalálozási aránya. A rabok teljesen el voltak szigetelve a világ többi részétől. Azt a helyet arra tervezték, hogy összetörje az ember lelkét. De Valentina felfedezte, hogy Isten nagyobb a gulágnál (fogolytábor) hatalmánál. Megismerkedett Natasával, aki hittestvére volt. A két fiatal nőnek sikerült kijutnia a telephelyről az éjszaka közepén, és a szabad ég alatt találkoztak egymással. Így együtt töltöttek néhány meghitt pillanatot. A hőmérséklet mínusz 40 fok alá csökkent, a csizmák nem védték őket a fagytól. De szívük meleg volt. – Néhány percig énekeltünk és imádkoztunk, szokásunk szerint, majd visszamentünk a saját szálláshelyünkre, hogy megmelegedjünk egy kissé, és később ismét kint találkozzunk, mesélte Valentina. Néha csendben álltunk egymás mellett, hosszasan nézve az égre. Semmi sem volt drágább nekünk az égnél. Az ötévi börtön alatt Valentina nem érezte, hogy Isten elhagyta. Ellenkezőleg, nagyon közel érezte Őt magához. Sokszor a kapott levelekbe foglalt bibliaszövegek éppen aggodalmaira és kérdéseire válaszoltak. Mennyei Atyja így küldte el hozzá különleges üzenetét. 1987-ben, amikor kiszabadult, Valentina tapasztalatát a következő szavakkal fejezte ki: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?… De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett.” (Róm 8: 35-37) 23
Valentina nemcsak egy túlélő. Ő felettébb diadalmaskodó. Átélte Isten szeretetét a lágerben. Az Ő szeretete nagyobb volt a gulág kegyetlen elszigeteltségénél. Ez a szeretet nagyobb volt a körülötte levők gyűlöleténél. Isten szeretete ma veled van, bármilyen helyzetben is lennél. Fogadd el ezt az isteni valóságot, és bízz ma az Ő gondviselésében!
Péntek, január 20.
nny. B 17:08; CT 17:00; IS 16:55; MS 17:10; SM 17:24; DJ 17:20; AR 17:22
ÖNFELÁLDOZÓ SZERETET „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne.” (2Kor 5:21)
E
zerkilencszázkilencvenöt december 31-én John Clancy, New York-i tapasztalt tűzoltó, csapatát Manhattan széli részén egy lakatlan tömbházhoz vezette, ahol tűz keletkezett. Miközben a lángok egyre tovább terjedtek, a tűzoltók aggódni kezdtek, nehogy legyen valaki a lakásban, habár csak a csavargók, drogosok, alkoholisták és prostituáltak bújtak meg ott. Ennek ellenére Clancy és csapata elhatározták, hogy bemennek a pokoli tűzbe kimenteni, ha talán valaki bent rekedt. A füst miatt alig lehetett látni valamit. Egyszerre csak a második emeleti plafon Clancyra szakadt. Kollégái teljes erejükből küzdöttek, hogy kimentsék, de amire végül sikerült kiszabadítani a romok alól, túl késő volt. Súlyos égési sebekkel teli teste felismerhetetlen volt. Az 1995-ös esztendő utolsó napja, e bátor tűzoltó életének is utolsó napja volt. Hátra hagyta hat hónapos terhes feleségét és együtt eltervezett álmaikat. John Clancy értékesnek tartotta az életet, és kész volt saját életét kockáztatni azért, hogy megmentse, akik talán az épületben maradtak. Elhagyta saját lakását, amely biztonságot adott neki, hogy megküzdjön az emésztő lángokkal. Behatolt a kigyúlt épületbe, hogy életet mentsen, de elveszítette sajátját. Áldozatkészsége saját életébe került. Nem tudott karba tett kézzel állni, amikor látta, hogy mások veszélyben vannak. A vizsgálat során kiderült, hogy a tömbházat szándékosan gyújtották fel. A tüzet Edwin Smith okozta, az egyik „lakos”, aki az épületben tartózkodott. John Clancy épp azt a személyt próbálta megmenteni, aki a tüzet okozta. Életét adta egy gyújtogatóért! 2000 évvel ezelőtt Valaki más lépett a halál tüzébe, hogy bennünket megmentsen. Megmentett a fertelmes pokol emésztő lángjaitól. Amikor meghalt, önszántából magára vette a halál átkát. A mai szöveg ezt mondja: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne” (2Kor 5:21). Jézus soha sem vétkezett, de bűnné lett érettünk. Önként felajánlotta, hogy magára veszi összes szégyenünket és bűneinket. 24
Ő azzal a halállal halt meg, amit mi érdemelnénk, hogy mi azt az életet élhessük, amit Ő érdemel. Amikor elszenvedte a keresztre feszítés kegyetlen kínjait, Jézus érezte az Atyától való elszakadást. Szavai – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet” (Mt 27:46) – kifejezték a teljes elszakadás érzését. Nem tudott a síron túllátni. A bűn elrejtette tekintete elől az Atya arcát. Az Üdvözítő megismerte azt a halált, amelyben a bűnösök fognak részesülni.
Szombat, január 21.
nny. B 17:10; CT 17:02; IS 16:56; MS 17:12; SM 17:26; DJ 17:22; AR 17:24
AZ ÉLET VIHARÁBAN „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűnéért.” (Zsid 2:17)
A
z angol Ariel nevű gőzhajó viharzónához közeledett. A hajó legénysége felszólította az utasokat, hogy vonuljanak vissza fülkéikbe. De az egyik utas furcsa kéréssel állt a kapitány elé: azt akarta, hogy kössék egy árbochoz, hogy a fedélzeten maradhasson. A kapitány dermedten nézett az alacsony és napbarnított férfira. Végül a tengerészek eleget tettek kérésének. A hajót elérte a vihar. A szél négy órán át kíméletlenül hányta-vetette a hajót a tenger hullámai közt. Utasunk oda volt kötve az árbochoz, tehetetlenül. Már az elején tudta, hogy borzasztó lesz. Tudta, hogy ha akkor kellett volna választania, nem maradt volna az árbocon. De ahogy a későbbiekben mesélte, szerette volna látni, milyen a vihar a maga valóságában. Szerette volna érezni a vihart, míg eggyé nem válik vele. Ezért kérte, hogy kössék az árbochoz. Ezután a tapasztalat után utasunk, akit Joseph Mallord William Turnernek hívtak, visszavonult a műtermébe és egy értékes festményt alkotott, amely megörökítette a természet erőinek hatalmát. A festmény a művész egyik remekműve lett. A művész csak azután fogta fel teljesen a természet erejét, miután személyesen megtapasztalta. Azért tudott remekművet festeni, mert saját bőrén érezte a szél erejét, a hajó rázkódtatását, a hullámok csapkodását és a mennydörgések iszonyatát az éj sötétjében. Ahhoz, hogy teljesen megváltson minket, Jézusnak át kellett élnie mindazt, amit mi is átélünk. Hogy tökéletes Megváltónk lehessen, Neki is meg kellett tapasztalnia a vihar erejét. Meg kellett birkóznia az élet minden kísértésével. Át kellett élnie az élet összes kínját és szenvedését. Ha egyedül érzed magad, Jézus megért, mert Ő is magányosnak érezte magát, amikor az emberek elutasították. 25
Elárult valaki? Fáj a lelked? Jézusnak is fájt a szíve, amikor egyik legjobb barátja elárulta. A fájdalom hatja át testedet? Az Ő testét is átjárta a fájdalom a kereszten. Úgy tűnik, a kísértések teljesen ledöntenek? Jézusnak Sátán legádázabb kísértéseivel kellett szembenéznie. Ő megért téged. Ő mindenben győztes maradt. Minden fájdalmunkkal és csalódásunkkal, minden szenvedésünkkel és kísértésünkkel Hozzá jöhetünk. Erőt ad győzni, amint Ő is győzött. Irgalmas Megváltónk van, aki megért, és aki mindig kész megadni a szükséges erőt szembenézni a mindennapi kihívásokkal!
Vasárnap, január 22.
MEGMENTŐ KEGYELEM „Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.” (Róm 3:23-24)
K
edd, 2001. szeptember 11. Négy légi kalózcsapat négy légi járművet térített le útjáról, a halál fegyvereivé téve azokat. Egy, az American Airlines légitársasághoz tartozó repülő átszelte New York egét, és erőteljesen nekicsapódott a World Trade Center egyik tornyának. Pár perc után egy másik eltérített repülő, az United Airlines légitársaság tulajdona, belerepült a második ikertoronyba. Egy másik repülő a Pentagont támadta meg, a negyedik egy lakatlan területre zuhant le, Shankswille (Pennsylvania) közelében. Emlékezetemben maradt egy kép, amint pár fáradt, koromtól fekete tűzoltó az ikertornyokból felszálló füstből hoznak kifelé egy idős embert. A hírt az újságok piros betűs címmel közölték: „Megmentő kegyelem”, és a cím alatt a következőt olvashattuk: „A halálos veszély dacára életüket kockáztatták mások megmentéséért”. Ez a kép mély benyomást hagyott bennem. A sérültek és tehetetlenek nem tudtak volna egyedül kijönni a lángba borult épületekből. Szükségük volt valakire, aki megmentse őket. Semmilyen lehetőségük nem volt a szabadulásra, ha nem lett volna valaki, aki őket megszánja, és aki szembe merjen szállni a lángokkal, vagy akár a halállal, ha szükséges. Mi is a halál átka alatt vagyunk. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm 3:23) „Mert a bűn zsoldja a halál.” (Róm 6:23) Saját erőfeszítésből nem tudunk megszabadulni ezen átok alól. De a jó hír, az evangélium ez: Jézus magára vette a bűn átkát, Ő magára vette bűneinket. Végigtűrte az összes fájdalmat, amit majd a gonoszok át fognak élni. Ő mindenkiért megízlelte a halált (Zsid 2:9). Milyen Megváltónk van! Milyen Szabadítónk! Milyen Megmentőnk!
26
Magam elé képzelem – ha lenne – a mennyben töltött első napon az újság címoldalát: egy szép, nagy kép Jézusról, amint átszegzett kezével hordoz engem. A vörös betűs cím pedig: „Megmentő kegyelem”, alatta pedig a megváltottak serege, amint térdre hull és dicsőíti Őt. „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást!” (Jel 5:12)
Hétfő, január 23.
SZABADOK VAGYUNK „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4:13)
A
nna nagyon gondterhelt volt. Szerény körülmények között lakott Honoluluban, a város egyik drogkereskedő központjában. Annát Hawaiiban ismertem meg, mialatt a bibliai próféciákról szóló sorozatot tartottam. Úgy tűnt, nincs ereje ellenállni a drogárusoknak, akik meggyőzték, vásároljon mindig újabb adagot. Legtöbbször vásárolt, és függősége napról napra nőtt. Egyik előadásom végén hozzám jött és ezt kérdezte: – Lelkész úr, annyira gyenge vagyok! Nincs erőm ellenállni! Megmutattam neki Isten ígéretét: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). Anna számára ez a szöveg kinyilatkoztatás volt! Isten ad az Ő erejéből, és megszabadíthatja. Két munkatársam naponta meglátogatták Annát. A negyedben az emberek mondogatni kezdték: „Hagyjátok békén Annát! Rendezni akarja az életét!” Ez a szöveg a te életedet is megváltoztathatja. Nem szükségszerű, hogy a keresztény élet tele legyen kudarccal vagy vég nélküli harccal. Isten nem azért mentett meg, hogy átengedjen az ördög kényekedvének. Megmentett a bűn átka alól és megszabadít annak erejétől. Azért halt meg, hogy megbocsásson, és azért él, hogy erőt adjon. Nem tudjuk megmenteni saját magunkat. Krisztus az, aki megment. „Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezniük. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus mondja: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek (Jn 15:4-5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk a Krisztussal való egyesülésünktől függ.” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 69. old.) Amikor a saját erőnkből harcolunk, erőtlenek vagyunk. Az ellenség sokkal erősebb, kísértései ledönthetnek. Az élő Krisztus ajánlkozik, hogy megtegye azt, amire mi sohasem volnánk képesek. Az Ő erejét adja nekünk. Amikor befogadjuk szívünkbe, megszabadít a bűn láncaitól. Krisztusban, Krisztus által és Krisztussal valóban szabadok vagyunk. Ő a mi erős Szabadítónk! 27
Kedd, január 24.
ADÓSOD VAGYOK AZ ÉLETEMÉRT! „Élek pedig többé nem én, hanem és bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2:20)
S
tanley Praimnath a World Trade Center 81. emeleti irodájában ült. Egyszer csak egy 767-es Boeing repülőgép sötét orrát látta az ablaka felett. Leejtette telefonját és az íróasztal alá bújt. A plafon nagy robajjal omlott le, a villanyvezeték szikrázott. Az asztalok és szekrények összeütköztek. A szoba megtelt füsttel. Stanley sóhajtani, majd imádkozni kezdett. Az emberek ezrével hagyták el az épületet. Mély égési és vérző sebekkel, nehezen vonszolták magukat a sötét lépcsőkön. Brian Clark futtában jött le, amikor segélykiáltást hallott a 81. emeletről. Stanley volt, aki kimászott az íróasztal alól, de most egy leomlott fal közé esett. Brian hozzásietett a gerendák és a többi égő tárgy között. – Próbálj átmenni a fal felett, mondta neki. – Nem tudok, válaszolta Stanley. – Muszáj! Stanley-nek sikerült felkapaszkodni, és Brian a másik oldalon kifogta. A két idegen úgy ölelkezett össze, mint két testvér. Amikor végül sikerült kijutniuk az épületből, Stanely Brianre nézett, és könnyek között mondta: – Tartsuk egymással a kapcsolatot, mert adósod vagyok az életemért! Amikor Annak csodálatos szeretetére gondolok, Aki megmentett bennünket, a lelkem ezt mondja: „Uram, tartani akarom Veled a kapcsolatot, mert adósod vagyok az életmért!” A keresztény élet titka az Istennel való kapcsolat. Amikor két ember szereti egymást, szívesen időznek együtt, és az elválás fájdalmas. Amikor teljesen tudatába kerülünk Krisztus szeretetének és megváltási szándékának, szívünk szeretettel válaszol. Óhajtunk közösséget ápolni Vele. Egy percre sem szeretnénk eltávolodni Tőle. „Megváltásunk ára, mennyei Atyánk végtelen nagy áldozata, aki Fia életét áldozta fel értünk, ébresszen bennünk nemes, magasztos eszményeket arra nézve, hogy mivé lehetünk Krisztus által. (…) Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! (1Jn 3:5) Micsoda értéket nyer ezáltal az ember!” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 15. old.) Isten nagyra értékel bennünket. Irántunk való szeretete végtelen. Hő vágya, hogy velünk legyen. Szeretete meglágyítja kőszívünket és Magához vonz. Adósai vagyunk életünkért, a Golgota révén. Minden, amit tehetünk az, hogy felajánljuk Neki életünket, melyet megváltott és nekünk ajándékozott!
28
Szerda, január 25.
A NYERESÉG SZÁMBAVÉTELE „De a melyek nékem egykor nyereség valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.” (Fil 3:7)
S
enki sem veheti el tőled erőszakkal, amit egyszer már odaadtál. Pál tudta ezt, és úgy döntött, hogy Jézusnak adja mindenét. Semmi sem volt drágább számára, mint Krisztus. Semmi sem volt értékesebb Krisztus szereteténél és kegyelménél. Minden elhalványult a Krisztussal való kapcsolat mellett. Ebben a versben – „de a melyek nékem egykor nyereség valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” – a kár szó jelentése a görögben: szemét, végtermék. Krisztus annyira értékes volt Pál számára, hogy az összes földi kincset Hozzá képest szemétnek tekintette. 1934. december 8-án kínai rablók meggyilkoltak két presbiteriánus misszionáriust, John és Betty Stam-et. A bűnözők teljesen leégették a házukat. Pár nappal a tragédia után keresztény barátok megtalálták Betty Bibliáját az elszenesedett romok között. A következő állt az első oldalon: „Uram, lemondok saját terveimről és céljaimról, saját óhajomról, vágyamról és törekvéseimről, és elfogadom a Te akaratodat életemre nézve. Neked adom saját magam, életem, mindenem, hogy a Tiéd legyek mindörökké. Gondviselésedre bízom barátaimat és szerelmemet. Töltsd be és pecsételj el Szentlelkeddel. Helyezd életedet életembe, bármibe is kerüljön ez, most és mindörökké. Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.” Krisztus betölti az üres szívet. Ő gazdaggá teszi a szegénységben szenvedő lelket. E világ szemetét az Ő felmérhetetlenül szép és páratlan szeretetével helyettesíti. Ellen White a következő rövid magyarázatot adja: „Mindazt fel kell adnunk, ami elválasztana Tőle bennünket” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 44. old.) A keresztényi élet legfőbb kérdése a következő: Ki a te szíved ura? Jézus tanításai néha tele vannak ellentmondással. Íme, egy ilyen paradoxon: amikor mindenről lemondunk, mindent megkapunk. Ma Krisztus mindent a rendelkezésünkre bocsát: kegyelmet, megbocsátást, hosszútűrést, erőt, vigasztalást, reményt, az örökkévalóság ígéretét, jelenlétét most és mindenkor. Ezekhez képest mindaz, amiről lemondunk, csak szemét.
29
Csütörtök, január 26.
ERŐ A DÖNTÉSEK VÉGREHAJTÁSÁHOZ „Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok … én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24:15)
B
ill barátom édesapjának nem sikerült lemondani a dohányzásról. Hajnalonként Bill látta, amint nyugtalanul járkált a ház előtt, a dohányzás szörnyű kísértésével kínlódva. Sokszor kezébe vette a dohánylevelet, majd eldobta, amilyen messzire csak tudta a kukoricaföldekre. Kész, most már szabad volt! Többé már nem rágott dohányt. De, amint Bill meséli, ebédidő körül látja édesapját, amint keres valamit, földig hajolva a kukoricásban. Vajon mit keres? A dohányt, amit reggel eldobott. Van egy kérdésem: Ha Isten helyében lennél, hagynád, hogy megtalálja? „Ó, nem”, válaszolja valaki, „Isten nem hagyná, hogy megtalálja.” De Isten hagyja. Miért? Mert választási szabadságot adott neki. Isten nem manipulál senkit. Ő megengedi, hogy mi döntsünk. Amikor a jó mellett döntünk, akkor a Szentlélek erőt ad, hogy véghez is vigyük. Nem mi győzzük le Sátán kísértéseit saját akaraterőnkből, hanem Isten az Ő ereje által. Ez egy sokszor elhanyagolt, máskor túlfilozofált igazság. Isten nélkül nem győzhetünk az életünkben levő bűn felett. És Isten nem fogja legyőzni az életünkben levő bűnt akaratunk ellenére. A megváltási tervben a mi együttműködésünk kötelező érvényű. A Szentlélek késztetésére úgy döntünk, hogy átadjuk Istennek bűneinket, amelyekkel folyton megbántjuk. Majd a Szentlélek erőt ad a győzelemre. Jézus határozott kijelentést tesz ezzel kapcsolatosan: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Tegyük fel, hogy egy nagy sötét teremben vagyok. Mivel sötét van, nem találom a kijáratot. De találok egy lapátot. Mit tehetek vele? Mennyi időbe telne, amíg kizavarnám a sötétséget a lapáttal? Mennyi erőfeszítésbe kerülne ez? Ha százan három órán át dolgoznának, sikerülne kizavarni a sötétséget? De mi történne, ha valaki megmutatná a villanykapcsolót, és felkapcsolnám a villanyt? A teremben azonnal világosság lenne. Miért? A kapcsoló legkisebb nyomására az áramvezetékek kapcsolatba lépnek a világítótesttel és az energiaforrással. Amikor akaraterőnket a jó irányba tereljük, a végtelen erő forrásához kapcsolódunk. Isten ereje kiárad életünkben és drámai, csodás változások mennek végbe. Krisztus azt akarja, hogy betöltse életünket erejével. Erőt ad, hogy véghezvigyük döntéseinket. Ma téged is meg akar erősíteni. Fogadd el most a Szentlélek késztetését!
30
Péntek, január 27.
nny. B 17:18; CT 17:10; IS 17:05; MS 17:20; SM 17:34; DJ 17:30; AR 17:32
EGY FELMÉRHETETLEN KINCS „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt, és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.” (Mt 13:44)
C
olorado állam arany- és ezüst bányászatának gazdag története van. A vadnyugat története kezdetén az egyik legsikeresebb bányatulajdonos Horace Tabor volt. Dollármilliókat nyert egy bányának köszönhetően, amit Páratlan-nak nevezett el. Nagyon gazdag lévén, fejébe szállt a dicsőség. Elvált a feleségétől és összeházasodott Baby Doe-val, egy magas társadalmi pozíciójú hölggyel. De hamar jött a nyomorúság. Az arany és az ezüst ára hirtelen lecsökkent. Tabornak hatalmas adóságai lettek. Végül szegényen és szomorúan halt meg. Halála előtt azonban, úgy mondják, hogy ezt tanácsolta Baby Doe-nak: „Bízzál a Páratlanban, sose add fel. A bánya visszaadja majd neked mindazt, amit elveszítettünk.” A Páratlan bányát elveszítették, miután erőszakkal elvették tőlük, és mégis, Baby Doe továbbra is a bánya közelében levő barakkban maradt, a bánya új tulajdonosai jóvoltából, egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig. Létezik azonban egy olyan bánya, amely örök. Létezik egy olyan gazdag forrás, ami mind többet és többet ad. Létezik az igazságnak egy végtelen bányája. Az Ő kegyelmének gazdagsága sosem szűnik meg. Jézus a szántóföldbe ásott kincs, Akinek az értéke minden emberi tulajdont felülmúl. Valaki azt mondta, hogy áldozni annyit jelent, mint lemondani valami kevésbé értékesről egy értékesebb dolog javára. Például, amikor valaki felhagy a dohányzással, egy kisebb értékű dologról mond le, éspedig a cigarettáról, amely amúgy is rákhoz és szívbetegségekhez vezet, és mindez egy felbecsülhetetlenül értékes dolog javára történik, éspedig az egészség javára. Jézus szeretete felbecsülhetetlen értékű. Kegyelme kimeríthetetlen. Amikor befogadjuk Jézust, békét, megbocsátást, erőt és életcélt kapunk. Gondolkodj el: amikor befogadjuk Jézust az életünkbe, belső békét nyerünk, Ő nyugalmat és biztonságérzetet ad. Megszabadít a múlt hibáinak bűntudatától. Elhallgattatja a lelkiismeret vádaskodó és elítélő hangját. Megosztja velünk saját természetfeletti erejét, hogy élhessünk. Ő erősebb rossz szokásainknál. A kegyelem ereje hatalmasabb a bűn erejénél. Krisztusban életcélunk van. Ő irányít az életben. Életünk új értelmet nyer. Nem létezik ennél nagyobb kincs. Semmi sincs ennél drágább és értékesebb. Krisztus kiapadhatatlan bánya.
31
Szombat, január 28.
nny. B 17:19; CT 17:11; IS 17:07; MS 17:22; SM 17:35; DJ 17:31; AR 17:34
A KERESZTÉNY HÁROM TULAJDONSÁGA „Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak … ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk Istentől van.” (2Kor 3:5) „Azért nem csüggedünk … a belső mindazáltal napról napra újul.” (2Kor 4:16) „Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra.” (2Kor 4:18)
P
ál apostolt lenyűgözte Krisztus. Ezekben az igeszakaszokban a keresztények három jellemtulajdonságát véljük felfedezni. Az első jellemtulajdonság, hogy „ők nem maguktól alkalmatosak”. Az alkalmatosnak lenni kifejezés jelentése: aki képes betölteni egy célt vagy szükségletet. A képes és kompetens szavakkal rokon értelmű. Csakis Krisztus töltheti be legmélyebb szükségleteinket. Bármely próbálkozás lelki szükségleteink betöltésére Krisztus nélkül kudarcra van ítélve. Az élvezetek és a hírnév nem elégíthetik ki a lelki szomjat. Sem hírnév vagy hatalom. Csak Jézus elégítheti ki igazán. Tőle jön alkalmatosságunk. Mi nem vagyunk képesek saját magunkat üdvözíteni vagy egyedül harcolni ellenségünkkel. Az apostol kijelenti: „a mi alkalmatos voltunk Istentől van” (2Kor 3:5). Krisztus erőnk és bizalmunk forrása. A második jellemvonás az, hogy a keresztények nem csüggednek el. Külső emberünk elmúlik: lever a betegség, az idő múlása nyomokat hagy testünkön, a szívbetegség, a rák vagy a cukorbetegség tönkretesz minket. Mindezek ellenére Krisztus mibennünk munkálkodik. Ő bátorságot és bizalmat ad. Megvigasztal és reménységet nyújt egy jobb jövőben. Nem csüggedünk el. Krisztus bátorságot ad. A keresztények harmadik jellemtulajdonsága, hogy mi „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra”. Mi Krisztusra nézünk. Ő felemeli tekintetünket arról, ami körülöttünk történik, arra, ami odafenn van. A mulandó dolgokról az örökkévaló dolgok felé irányítja tekintetünket. A 2. Világháború idején az ellenség repülői éjszakánként bombázták Londont. A tűz mindent felemésztett, egész negyedeket romhalmazzá téve. Egy barakkban meghúzódott kisfiú távolról hallgatta a robbanásokat. Apja gyorsan odajött, feléje fordította fejét és határozott hangon ezt mondta: – Énrám nézz! Énrám nézz! Azon az éjszakán, ahányszor leesett egy bomba, a kisfiú apja felé fordította arcát, és már nem reszketett, a félelem eltűnt arcáról. Jézus ma nekünk is ezt mondja: „Énrám nézz! Pontosan Rám nézz! Tőlem jön az alkalmasság. Bízz bennem! Pihenj meg karjaimban! Légy reményteljes!”
32
Vasárnap, január 29.
MEG VAGYOK GYŐZŐDVE „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket a mi Urunk szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8:38-39)
E
zerötszázötvenhatban egy Claes nevű belga fiatal drámai megtérési tapasztalatot élt át. Mialatt a Szentírást tanulmányozta, elárasztotta Isten szeretete és arra a következtetésre jutott, hogy a megváltás csak a Krisztusban való hit által lehetséges. Krisztus szívbe fogadásának öröme meglátszott arcán, és nem tudott néma maradni. Isten hatalmas szeretete arra késztette, hogy másoknak is beszéljen Róla. A XVI. századi Európában az állam és egyház egyetlen hatalom volt, és az államegyház nem tűrte el a legkisebb ellenvéleményt sem. Claest letartoztatták és Ghentbe vitték, mivel kétségbe vonta az egyház megváltásról szóló tanítását. A hatóságok megpróbálták meggyőzni, hogy gondolja meg magát, még mielőtt máglyára ítélik. Tudta, hogy egyedüli esélye a megmenekülésre, ha visszavonja meggyőződését. Azonban határozott maradt véleményében. Claest nem félemlítette meg az állam fenyegetőzése. Semmi sem győzhette meg hite feladásáról. Megkérdezték tőle: – Mit hiszel? – Csak Jézus Krisztusban hiszek, mondta ő, hiszem, hogy él, és hogy Isten igazi Fia. Hiszem, hogy Rajta kívül nincs más lehetőség a megváltásra, sem égen, sem földön. Claes célegyenest Isten Bárányára nézett, aki érte hullatta vérét. Ő volt Claes erejének és reményének a forrása. Ő volt élete célja. Claes nagy vigasztalást talált Jézus szavaiban: „Ímé, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). Jézus vele volt élete legsötétebb óráiban. Tudott örülni Urában és Istenében. Élete utolsó pillanataiban, a kivégzés előtt, Isten különleges békét adott neki. Claes ezt írta: „Szívem tele van örömmel Isten iránt, míg egész nyugtalanságom és tépelődésem eltűnt, amint a szél elsepri az út porát.” Claes Isten szeretete bizonyosságának birtokában nézett szembe a halállal. Lelke teljesen békés volt. Még a démonok sem választhatnak el Isten szeretetétől. A szenvedés sem. A nyomorúság és hibáink nem elég erősek, hogy elválasszanak Isten szeretetétől. A válás, betegség, csüggedés, a katasztrófa és még a halál sem tud elválasztani ettől. Legsötétebb perceinkben Isten szeretete velünk van. Mondd te is, Claesszel együtt: „Uram, Te hűségesen beváltod ígéretedet”! 33
Hétfő, január 30.
GYŐZELEM KRISZTUS ÁLTAL! „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.” (2Kor 2:14)
S
oetgennek hívták. 1559-ben zárták be hitéért, teljesen elválasztották családjától, férjétől Claestől is. Claes kivégzése után Soetgen megtapasztalta a félelmet és egyedüllétet. Ghenti börtöncellájából látta, mint zajlik az élet, és neki nem volt része benne. Arra gondolt, hogy többé soha sem fogja látni gyermekeit. Könnyes szemmel írt gyerekeinek bátorító levelet. Ezt a kitartásra buzdító levelet máig megőrizték. Többek között ez áll benne: „Mivel Isten akarata az, hogy elvegyen ebből a világból, szeretnék egy emléket hagyni számotokra, nem arany vagy ezüst emléket, ami mulandó, hanem egy lelki díszt, ha lehetséges, éspedig az igazság szavát.” Élete utolsó pillanataiban Soetgen nem gondolt szenvedésére és közelgő halálára. Gyerekeire gondolt, akiket Krisztusban hívőknek szeretett volna látni. Óhaja az volt, hogy gyerekei ismerjék meg Isten kegyelmét, és legyenek hűek Isten igazságához. Levele a következő megható szavakkal folytatódik: „Isten gondjára bízlak titeket… Isten őrizzen életetek végéig, vezéreljen az új Jeruzsálembe, hogy örömmel viszontláthassuk egymást a feltámadás napján.” Soetgent lesújthatta volna a kétségbeesés és tehetetlenség érzése. Elcsüggedhetett volna. Azonban ő azt választotta, hogy egy levelet ír, amely szeretetet és bizalmat sugároz. Kevéssel halála előtt Soetgen bátorító levelet kapott lányától, Betgentől. Igen, drága lánya még mindig hitt Krisztusban! A hit tüze égett lelkében. Igen, szíve telve volt Krisztus szeretetével!
Kedd, január 31.
TELJES SZÍVVEL AZ ÚRÉRT! „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” (Kol 3:23)
P 34
ieter Beckjen az Amstel folyón személy- és áruszállítással foglalkozott. Néha hittestvéreit szállította Amsterdam csatornáin keresztül, hogy titokban megtarthassák istentiszteletüket.
Első gyerekük születésekor Pieter és felesége megpróbálták elrejteni őt, hogy ne kelljen megkeresztelni az államegyháznál. De a szomszédok beárulták őket a hatóságoknak. Pietert „földi és mennyei tekintély elleni vétséggel, … mint rendbontót…, máglya általi elégetésre és vagyonelkobzásra” ítélték. Máglyára ítélték egy utolsó démoni erőfeszítéssel, hogy hitét megtörjék. Ő azonban tántoríthatatlan maradt. 1569 januárjában égették meg. Egy közeli barátja, Willem Jans, meghallotta, hogy ki fogják végezni, és egy közeli városból odaszaladt, hogy bátorítsa. Amikor Amsterdamba ért, a város kapui már zárva voltak. Fizetnie kellett a kapusnak, hogy kinyissa. Gyorsan a kivégzés helyéhez szaladt, és amikor odaérkezett, Pieter már a máglyán volt. Willem hangosan ezt mondta neki: „Harcolj bátran, testvér”! Honnan volt Pieternek ereje szembenézni a halállal? Miért volt hajlandó Jézussal maradni „teljes szívéből” habozás nélkül? Ennek egy fontos oka van: hitte, hogy Jézus több fontos embernél, hitte, hogy Jézus Isten, és hogy az örök élet ajándéka valóságos. Visszautasítani Jézust annyit jelent, mint visszautasítani az örök életet. Pieter hitt Jézus szavaiban: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (Jn 11:25-26). Az örök élet az Atya, a Fiú, a Szentlélek jelenlétében és az angyalok társaságában eltöltött örökkévalóságot jelenti. A múlt mártírjai a lángok mögül meglátták az örökkévalóságot. Ők hit által elfogadták Isten ígéreteit. Ma is van egy ígéretünk: „aki hisz én bennem … soha meg nem hal” (Jn 11:2526). Életünk „el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol 3:3). A feltámadás ígérete biztos. Teljes bizalmunk lehet Őbenne, hogy véghezviszi adott szavát.
Szerda, február 1.
TÖBB MINT GYŐZTESEK „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által a ki minket szeretett.” (Róm 8:35,37)
A
míg kivégzése napját várta, egy Dick Pieters nevű férfi csodálatos vigasztaló levelet írt „hőn szeretett testvéremnek és feleségemnek, Wellemoetnek”, ahogyan nevezte feleségét. Krisztus szavaira emlékezteti feleségét, hogy szíve beteljen reménnyel: „Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.” (Jn 16:22) 35
Dick segített feleségének az eljövendő örömre gondolni. Ezt írta neki: „Biztatlak … drágám …, hogy őszinte szívvel közeledjünk a hit teljes biztonságában … Isten gondjaira bízlak”. Dick elűzte a lelki gyötrelmeket, és nem engedte meg, hogy a körülmények felülkerekedjenek rajta. Később Pál bátorító szavait idézi: „Kicsoda szakaszt el minket Krisztus szerelmétől? … De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, a ki minket szeretett” (Róm 8:35-37). Dick az örökkévaló valóságra tekintett. Túltekintett a börtön rácsain és falain. Képes volt kijelenteni, hogy semmi, sem élet, sem halál, semmi a teremtett dolgok közül nem választhatja el a hívőt Isten szeretetétől, amelyet Krisztusban mutatott be. Íme, a gondolatok, amelyeket Dick írt feleségének élete legsötétebb óráiban. Amikor szembe kell néznünk a halállal, az örök élet ígérete egyedüli reményünk. Amikor saját szemünkkel látjuk a halált, felfedezzük, hogy semmi más nem számít Jézus örökkévalóságról szóló ígéretén kívül. A gondolat, hogy ez az élet nem minden, felüdít és új reményt kelt. Ellen White írja: „Boldogság, melyre önző indokból vágyunk, mellőzve a kötelességek útját, ingatag és múlandó, csakhamar elmúlik, s a szív bánattal és fájdalommal lesz tele. Isten szolgálatában azonban teljes az öröm és elégedettség. A keresztény nem halad bizonytalan ösvényeken, nincs kiszolgáltatva hiábavaló megbánásoknak és csalódásoknak. S bár a földi élet élvezeteiben nem veszünk részt, de örömmel tekinthetünk az eljövendő élet felé.” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 124–125. old.) Krisztusban mi áttekintünk odaátra. Több mint győztesek vagyunk azáltal aki szeretett minket. Semmi sem választhat el szeretetétől. Nézz naponta Őrá és hagyjad, hogy életedet öröm és bátorság töltse be. Nézz naponta Őrá, és engedd, hogy életedet betöltse a remény.
Csütörtök, február 2.
SZÜNTELEN KÖZBENJÁR „Ennekokáért, ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök” (Zsid 7:25).
J
acob de Roore halálra ítéltként lépett 1569-ben a bruges-i (Belgium) börtönbe. Merészelt vallásos meggyőződéséről beszélni, amelyek nem egyeztek az egyházi hagyománnyal. Akkoriban, az egyháznak joga volt halálra ítélni, akik ellenszegültek. Ismerősei azt nyilatkozták róla, hogy Jacob istenfélő ember volt, intelligens, kedves és jó szónok. Nehéz és becsületes munkával kereste meg
36
kenyerét, szerette családját és senkinek sem ártott. Eleinte kelmeszövéssel, később gyertyaöntéssel foglalkozott. Nem volt teológiai végzettsége. Jacob fővallatója ferences szerzetes volt, Cornelisnak hívták. Jacob állhatatos maradt a kivégzését megelőző tárgyalásokon. Világos érveit a Bibliára alapozta. Íme, mit írt miközben kivégzését várta: „Igen szeretett feleségem, tudd, hogy az én lelkem nyugodt … de nagyon szomorú vagyok, mert szeretlek és a gyerekeket is szívből szeretem, és semmiért sem hagynálak el titeket, de Istenért és az ő láthatatlan gazdagságaiért mindent el kell hagynunk. Ne félj a nyomorúságtól, amit el kell szenvednünk, hanem jusson eszedbe, hogy az ártatlan bárány, Jézus Krisztus, már előttünk szenvedett hitéért. Ezért ezt mondja az Úr: aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja (Zak 2:8). Jacob 1569. június 10-én halt meg. Telve volt bátorsággal és meg volt győződve, hogy Jézus közbenjárt érte a mennyben. Bár kicsúfolták és nevetségessé tették, akár Urát is régen, Jacob állhatatos maradt. Megverték és kínozták, de ő hű maradt. Még a hallállal szemben is bátorságot nyert, mert a mennyei Főpapra tekintett. Jézus több mint egy követendő példa. Ő nem csak Megváltónk, hanem élő Megmentőnk, Szabadítónk, mennyei nagy Főpapunk. Mindörökké él, hogy közbenjárjon érettünk. Ereje, bátorsága és állhatatossága a mieink lehet még ma. Fogadd el hit által ígéretei valóságát. Fogadd be szívedbe. Engedd, hogy ereje betöltse lelkedet. Hidd el, hogy ereje a tiéd is lehet, már most. Mindenható közbenjáród melletted áll. Ő erősebb a pokol összes erejénél. Örülj ma az ő győzelmének.
Péntek, február 3.
nny. B 17:24; CT 17:19; IS 17:16; MS 17:30; SM 17:43; DJ 17:39; AR 17:42
MÉRT NEM TESZ SENKI SEMMIT? „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm 5:8)
S
záz évvel ezelőtt egy London környéki faluban, élt egy gazdag házaspár, melynek volt egy Braun nevű fia. Bár hitetlenek voltak, a szülők úgy gondolták, hogy elviszik a templomba a gyereket legalább egyszer az életben. Fekete kosztümöt és csokornyakkendőt adtak rá, majd megkérték a nevelőnőt, hogy kísérje el a gyereket a templomba. A lovashintó elvitte a fiút a templomba. A prédikátor egy megfeszített emberről beszélt. Elmesélte, amint a szegek átfúrták ennek az embernek a kezeit, miként helyezték fejére a töviskoronát, hogyan folyt a vér az arcán és hogyan szúrták át lándzsával. Majd szenvedéséről és szomorúságáról beszélt, amikor kijelentette: „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek”. 37
Ezek után a Megváltó kétségbeesett kiáltásáról beszélt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”, és kiemelte Jézus hitét élete utolsó pillanataiban: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet”. Braun csodálkozással hallgatta. Senki sem tesz semmit? Miért nem áll fel a gyülekezet, hogy megmentse ezt az embert a keresztfa kínjaitól? A prédikáció közepe felé Braun elkezdett sírni. Megdöbbent, hogy a többiek olyan közönyösek. – Mi történik ezekkel az emberekkel?, kérdezte a nevelőnőt. Mért nem segít senki a kereszten függő férfin? – Braun, Braun, hallgass már, mondta a nevelőnő. Ez csak mese. Ne aggódj, maradj csendben. Mindjárt hazamegyünk és elfelejted az egészet! Számodra a kereszt csak mese? Énekelünk, írunk, prédikálunk róla, verseket költünk róla, de életünket nem igazán befolyásolja. Milyen ereje van a keresztnek? Mi a kereszt jelentősége? A kereszt megmutatja, mennyire szeret minket Isten, ugyanakkor azt is, mennyire rossz a bűn. A bűn vitte halálra Isten Fiát, aki ártatlan volt. Isten annyira jóságos, hogy magára vette a borzalmas bűnt, hogy én és te megmeneküljünk. A bűn mindent tönkre tesz, ami uralma alá kerül. Amikor megértjük, hogy a bűn ölte meg Isten ártatlan Fiát, szeretnénk örökre megszabadulni a attól. A bűn megölte a mi legjobb Barátunkat, aki mindenkinél jobban szeret téged ezen a földön. Nem ölelhetjük meg azt, aki épp most ölte meg feleségünket vagy gyerekeinket. Dönts ma arról, hogy lemondasz mindarról, ami elválaszt Jézustól. A bűn téged is megöl, ahogyan Őt is megölte. Válaszd, hogy lemondasz mindarról, ami fájdalmat okoz Istennek, aki a legjobban szeret téged!
Szombat, február 4.
nny. B 17:29; CT 17:21; IS 17:17; MS 17:32; SM 17:45; DJ 17:41; AR 17:44
MEGBOCSÁTÓ SZÍV „Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együttérzők egymás iránt. Mindig bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef 4:32, új prot. ford.)
C
arol számára hihetetlennek tűnt, hogy a férje megcsalja egy másik nővel. Nem tudta elfogadni a gondolatot, hogy elválhatnak. 25 év boldog házasság után Tom elhagyta egy sokkal fiatalabb nőért. Ez a hír teljesen kiborította. Legkisebb fiuk abban az évben akart megnősülni. Carol már alig várta, hogy csak Tommal maradjanak kettesben, mert remélte, hogy szerelmük újraéled. És most azt kérdezi, hogy mért. Miért döntött úgy Tom, hogy elhagyja, miután
38
annyi időt töltöttek együtt? Érzelmei lassan keserűségbe csaptak át, majd dühbe. Ez egyszerűen nem igazságos! A válás utáni egyedüllét és depresszió megtörte Carolt. Ahogy egyre többet gondolkozott a történteken, egyre dühösebb lett. Egy éjszaka Carol úgy érezte, hogy a fájdalom majd kettészakítja, Istenhez kiáltott és erőt kért Tőle, hogy szembe tudjon nézni ezzel az elviselhetetlen helyzettel. Ezek után meghozta a döntést: férje tönkretette múltját, de ő nem fogja hagyni, hogy a jövőjét is tönkretegye. Annak ellenére, amit férje tett vele, ő megbocsáthat neki. Carolnak eszébe jutott Ef 4:32: „Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együttérzők egymás iránt. Mindig bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Ha Krisztus meg tudta bocsátani bűneit, amikor még ellensége volt, akkor Carol is megbocsáthat Tomnak, még ha Tom már ellenségévé is vált. Ha Jézus irgalmasságot tanúsított iránta, amikor nem érdemelte meg, akkor ő is mutathat irgalmasságot Tom iránt, még ha Tom nem is ezt érdemli. Megkérheti Jézust, hogy segítsen másképp viszonyulni, és változtassa meg lelkületét. Általa szelíd, kedves és megbocsátó lehet. Döntése után Carol soha nem ismert lelki békét tapasztalt. Még mindig egyedül volt, de szíve megbékélt. Bízott abban, hogy élete biztonságban van Isten kezében. A megbocsátó lelkület gyógyulást eredményez. Amikor a keserűség poharából kicsordul a düh, Isten elkezd dolgozni bennünk. A Szentlélek megszépíti életünket. Megbocsátani nem azt jelenti, hogy elnézzük a minket ért bántalmat. Megbocsátani annyit jelent, hogy felszabadítjuk a vétkest átkunk alól, mivel Krisztus is felszabadított bennünket a bűn átka alól. Amikor valóban megértjük, mennyi minden megbocsátott nekünk Krisztus, nem tehetünk mást, mint hogy mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek. Amikor megértjük megbocsátását, mi is meg fogunk bocsátani.
Vasárnap, február 5.
A MEGBOCSÁTÁS GYÓGYÍTÓ EREJE „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.” (Mt 6:14)
N
aomi több mint egy évig járt dr. William Wilsonhoz konzultációra. Gyerekkorában sokan bántalmazták és azóta, annak ellenére, hogy már középkorú volt, ellenőrizhetetlen harag kerítette hatalmába. Dühkitörései annyira erősek és kínosak voltak, hogy egy adott pillanatban az orvosok ideggyógyászhoz küldték. 39
Egy nap dr. Wilson még egyszer meghallgatta történetét azokról a személyekről, akikre haragudott, és tehetetlennek érezte magát ezen megrögzött háborgások előtt. De támadt egy gondolata: ha ez a nő meg tudna bocsátani azoknak, akik ártottak neki, meggyógyulna. Rájött, hogy a megbocsátás ereje csakis Istentől jön. Naominak Istenre volt szüksége! De ez a megoldás túl egyszerűnek tűnt! Végül is, ő egy tapasztalt pszichiáter volt. Diplomái, kitüntetései és érdemei betöltötték a rendelő falait. Hogyan lehetséges, hogy a megoldás ennyire egyszerű legyen? Mégis, meg kellene próbálni! Ekkor elmagyarázta Naominak, hogy az ellenszenv és a keserűség rabságban tartják. Naomi sírni kezdett. Az orvos megkérdezte Naomitól, hogy vallásos-e. Naomi szerette volna megismerni Krisztus, de nem tudta, hogyan. Dr. Wilson elmagyarázta, hogyan kaphatja meg a megbocsátást, amit Jézus ajánlott fel kereszthalála által. Miután elfogadta Jézus megbocsátását, Naomi változni kezdett. Dr. Wilson a megbocsátás módszerét használta a krónikus harag kezelésére. Nehéz folyamat volt. Naominak vissza kellett emlékeznie a múlt fájdalmaira és akaratlagosan kellett megbocsátania azokat. Most rendelkezésére állt egy új gyógyulási mód: elfogadni Krisztus megbocsátását. Idővel Naomi megszabadult a dühtől, mely tönkretette életét. Életében először jó kapcsolata volt kollégáival és családtagjaival. Az érzelmi gyógyulás egyedüli elve a megbocsátás. Amikor valaki mélyen megsebez bennünket, ez hat érzelmeinkre. Elveszítjük bizalmunkat, biztonságérzetünk elszáll. A megbocsátás Isten gyógybalzsama lelki sebeinkre. A kereszten Jézus így kiáltott: „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek” (Lk 23:24)! A megbocsátás kinyitja elménk ajtaját, hogy be tudjuk fogadni Isten szeretetét. Ezt követően ezzel a szeretettel tudunk viszonyulni azokhoz, akik igazságtalanul bánnak velünk. Vétett valaki ellened? Ellenszenvet érzel az iránt a személy iránt? Most van az ideje, hogy a megbocsátást válaszd. A harag, az ellenszenv és a keserűség tönkretesz. Ha Jézus meg tudott bocsátani azoknak, akik igazságtalanul keresztre feszítették, akkor te is megbocsáthatsz azoknak, akik igazságtalanul megsebeztek. Kérd most a Szentlélektől a megbocsátás lelkületét azok iránt, akik vétettek ellened.
40
Hétfő, február 6.
AMIKOR NEM TUDSZ MEGBOCSÁTANI (ELSŐ RÉSZ) „Mert te Uram, jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak.” (Zsolt 86:5)
E
zerkilencszáznyolcvanötben Ronald Reagan amerikai elnök ellátogatott egy német katonai temetőbe Bitburgban és virágkoszorút helyezett el az emlékműn. Ez egy megbékélési gesztus volt a második világháború fájdalmas tapasztalatai után. A virágkoszorú elhelyezése azonban ellenállást váltott ki a nemzetközi közvéleményben, mivel ott Hitler 49 katonája volt eltemetve, akik sok szenvedést okoztak a zsidóságnak. Nincs semmi ellenvetésünk a megbékélés gesztusa iránt, mondták az emberek, de Reagan elnöknek nincs joga megbocsátani a zsidók ellen elkövetett tetteket. Ezt csak a zsidók tehetik ezt meg. Akiket közvetlen módon érint egy tett, csak azoknak van joguk megbocsátani. Lance Morrow esszéista így kommentálta az eseményt: „Reagan elnök megbocsáthatott John Hinckleynek, amiért rálőtt. De nem bocsáthat meg Ali Agcanak, aki rálőtt II. János Pál pápára. Ezt csak János Pál tehette ezt meg.” Amikor valaki ellen vétünk, a Szentlélek arra indít, hogy bocsánatot kérjünk. Egyesek évek óta viselik a vétkesség terhét. Ez sorompót állít fel köztük és a többi ember között. Lelkiismeretük elítéli őket a rokon vagy munkatárs ellen elkövetett rosszért. Amikor valakinek rosszat teszünk, Isten egyik gyermekével tesszük ezt, és lényegében Istent magát sebezzük meg. Az első lépés a lelki gyógyulás útján a bűn bevallása Istennek. Meg van írva: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Amikor bűnbánattal Istenhez jövünk, megbocsátást kérve, Ő megszabadít a bűn átka alól. Erkölcsi vétkünk eltöröltetik. Pál örök igazságot fogalmaz meg Csel 24:16 versében: „Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor”. Létezik különbség az erkölcsi vétek és a pszichológiai vétek között. Isten megszabadít az erkölcsi vétektől abban a pillanatban, amikor megvalljuk bűnünket. Ő nem várja el, hogy előbb hozzuk helyre a rosszat, amit elkövettünk valaki más ellen. A pszichológiai vétek legtöbbször megmarad, amíg Istentől bocsánatot nyerve, bocsánatot nem kérünk attól a személytől is, aki ellen vétkeztünk. Mivel Isten már megbocsátott, most egy új óhajunk van: hogy az is bocsásson meg, aki ellen vétettünk. Amikor valaki bocsánatot kér tőlünk és mi valóban megbocsátunk neki, a kapcsolat megújul. A korlátok félredőlnek, a falak eltűnnek, örülünk a megbocsátás balzsama által nyújtott gyógyulásnak. 41
Kedd, február 7.
AMIKOR NEM TUDSZ MEGBOCSÁTANI (MÁSODIK RÉSZ) „Most már inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg! Nehogy túlságosan bánkódjon, és a nagy szomorúság megártson neki.” (2Kor 2:7, új prot. ford.)
E
lizabeth és Frank Morris mély haragot érzett, amikor fiuk, Ted meghalt egy autóbalesetben. A sofőr, aki elütötte, részeg volt. Miközben figyelemmel kísérték a sofőr perét, egyre dühösebbek lettek. Megtudták, hogy akkor este Tommy lerészegedett, beült a kocsiba, szabálytalanul előzött és frontálisan ütközött Ted kocsijával. Frank Morrist érdekelte a per összes részlete, várva a napot, amikor Tommyt vétkesnek nyilvánítják. Elizabeth pedig azokban a napokban, amikor nem az öngyilkosságra gondolt, titokban remélte, hogy Tommyt villanyszékre ítélik, melynek ő fogja megnyomni a gombját. Kínuk nem szűnt, amikor Tommyt bebörtönözték. Keresztényeknek tartották magukat, ezért megdöbbentek a szívükben levő gyűlölettől. Elizabeth imádkozni kezdett, hogy valamilyen módon szabaduljanak meg ettől. Egyik nap Elizabeth meghallgatta Tommy beszédét, amit a rehabilitációs programja részeként tartott abban a gimnáziumban, ahol korábban tanult. Megbánása valódinak tűnt, és Elizabeth összeszedte a bátorságát, hogy végül megszólítsa. Amikor megtudta, hogy senki sem látogatta a börtönben, elhatározta, hogy ő fogja meglátogatni. A látogatás feszült párbeszéddel kezdődött, majd Tommy ezt mondta: – Morrisné, nagyon bánom, amit tettem. Kérem, bocsásson meg. Elizabeth elfehéredett fia gyilkosa kérésének hallatán. Mennyire szeretett volna már megszabadulni a haragtól és a fájdalomtól! Az emberi ösztön azonban bosszúért kiáltott. Mégis abban a pillanatban történt valami, ami segített neki, hogy ne utasítsa vissza a megbocsátást. Hallotta, amint Jézus a kereszten ugyanezeket a szavak mondja. A szavak szüntelen fülébe csengtek: „Atyám, bocsásd meg nékik … Atyám bocsásd meg nékik”. Abban a pillanatban meg tudott bocsátani, mert neki is megbocsátottak. És arra ébredt, hogy így imádkozik álmában: „Uram, Te is elveszítetted Fiadat, de megbocsátottál azoknak, akik megölték.” Elizabeth megbocsátott Tommynak és bocsánatot kért tőle a gyűlöletért, amit iránta érzett annyi hónapon át. Krisztus megbocsátása az az irgalmas lelkület, ami meglágyítja kőszívünket. Krisztus irgalma lefegyverez. Az, hogy Ő szeret bennünket annak ellenére, hogy mi megsebeztük Őt, lehengerel. 42
Amikor szeretettel megbocsátunk annak, aki ellenünk vétkezett, a másik szíve meglágyul. Öröm tölti el és meglepődik jóságunkon. Mondd még ma az ellened vétkezőnek, hogy megbocsátasz neki. Bocsáss meg irgalmasan mindazoknak, akik megsebeztek téged, és meglátod, hogyan fognak eltűnni a korlátok. Meglepődsz azon a gyógyuláson, amit a megbocsátás eredményez életedben és a körülötted élő emberek életében!
Szerda, február 8.
GYILKOSBÓL ÖRÖKÖS „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.” (Zsolt 130:3-4)
T
egnap arról meséltem, ahogy Elizabeth Morris megbocsátott Tommynak, aki részegen ült a kormányhoz és megölte fiát egy autóbalesetben. Ma elmesélem, hogy mi történt azután. Elizabeth továbbra is látogatta Tommyt a börtönben, és meggyőzte, hogy Isten segíthet neki megszabadulni az alkoholfüggőségtől, amely nyolc éve rabságban tartja. Időközben Tommy feliratkozott egy intenzív bibliatanfolyamra is. Egyik nap Elizabeth férjének, Franknak, el kellett kísérnie Tommyt kocsival egy programra, amely az ittasan vezetés megelőzéséről szólt. Frank nem tudta, hogy szóba fog-e állni vele, de Tommy útközben lelkesen mesélni kezdett arról, amit felfedezett a Bibliában. Már nem fért kétség hozzá, hogy életét teljesen átadta Jézusnak. Majd Tommy ezt mondta: – Szeretnék megkeresztelkedni. Épp abban a pillanatban haladtak el a kocsival Frank gyülekezete előtt. Frank fel volt szentelve, hogy keresztelhessen. Úgy tűnt, ez a pillanat a gondviselés műve volt. A két ember kiszállt a kocsiból és belépett az üres terembe. Frank besegítette Tommyt a keresztelő medencébe, felemelte karját, és amikor kiejtette a következő szavakat „az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek nevében” akaratlanul is eszébe jutott, hogyan keresztelte meg saját fiát. Miután kijött a vízből, Tommy megölelte Frankot és ezt mondta: – Kérem, bocsásson meg. Még csorgott róluk a víz, és Frank érezte, amint Krisztus drága megbocsátása betölti a lelkét. Ezt suttogta: – Megbocsátok. Emberileg nézve, Tommy rehabilitációs esélyei csekélyek voltak. Rányomta bélyegét a hiányos neveltetés, a problémás család, amiben felnőtt, és már 12 éves korától alkoholizált. 43
De minden rossz körülmény ellenére sikerült elhagynia az alkoholt. Talált munkahelyet is, és élete célja most az, hogy Istennek szolgáljon. Miért? Mert Elizabeth és Frank személyében megtalálta hiányzó szüleit. Mert Elizabeth minden nap meglátogatta. Mert azt kérték a bírótól, hogy engedje meg, hogy minden vasárnapot együtt töltsenek. Mert velük együtt evett otthonukban, mert együtt imádkoztak és tanulmányoztak. Mert Frank megkérte Tommyt, hogy segítsen a ház körüli munkában. Elizabeth és Frank egy új fiút találtak abban, akit minden emberi indulat gyűlölt volna. Van-e a megbocsátásnak ára? Természetesen, van. Megéri megbocsátani? Kérdezd meg Elizabethet és Frankot!
Csütörtök, február 9.
ISTEN KEZÉBEN VAGYUNK „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.” (Ef 1:3)
W
illiam P. Wilson, a Duke Egyetem emeritus professzora és pszichológusa, világhírű szakember. Pszichoterápiai cikkeit fontos folyóiratok közlik. Számos orvos szakember alapvetőnek találja munkásságát. Hű keresztény lévén, Wilson magára vonta a közvélemény érdeklődését, amikor a Biblia tanításait alkalmazta a pszichoterápiában. Sok esetben páciensei elfogadást, szeretetet, biztonságot és örömöt kerestek. The Grace to Grow (Növekedés kegyelem által) című könyvében elmeséli Peter történetét. Peter súlyos látásgyengeséggel született. Még vastag lencsével is alig látott valamit. Gyerekkorában nem tanult meg olvasni. Az iskolában a társai kikacagták, és rövid időn belül otthagyta az iskolát. 10 évesen olcsó dolgokat kezdett lopni kisüzletekből. 21 éves korában már kleptomániás volt. A lopás kielégítette, az erő és a szituációk feletti kontroll érzetét adta. 30 éves korában már tele volt a garázsa a város számítógépboltjaiból lopott tárgyakkal. Nem használta és nem is bontotta ki azokat eredeti csomagolásukból, de továbbra is lopott. Wilson figyelmesen tanulmányozta az esetet, és elkezdte önbizalmát helyrehozni a Szentírás gondolatainak megosztása révén. Egy év alatt Peternek teljesen új énképe volt. Elkezdett egy nagybetűs Bibliát olvasni. Csodás változások mentek végbe életében, felfoghatatlanul. Ez a fiatal elmesélte Istennel szerzett tapasztalatát egy összejövetelen, ahol keresztény orvosok, ügyvédek és kormánytisztviselők voltak jelen. Nagybetűs
44
Bibliáját kezében tartotta, mindössze 10 cm-re a szemétől, úgy olvasott fel nekik Efézus könyvéből: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az ő akaratjának jó kedve szerint. Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben.” (Ef 1:5-6) Pál levelének lelki üzenete megváltoztatta Peter életét. Megváltoztatta Petert és téged is meg tud változtatni. Íme, öt jó hír az efézusi levélből: 1. Isten minket a világ teremtése előtt már kiválasztott. (4. vers) 2. Isten eleve elrendelt miket, hogy gyermekei legyünk. (5. vers) 3. Isten elfogad minket. (6. vers) 4. Isten megváltott. (7. vers) 5. Isten egy családba fog gyűjteni minket. (7. vers) Hagyd, hogy szíved örömtől repessen! Hagyd, hogy felemelkedjen a lelked a boldogság szirtjeire! Krisztus kiválasztott téged. Krisztus elfogad téged. Része vagy családjának. Íme, egy alapos ok az örömre, mivel az Ő kezében vagyunk!
Péntek, február 10.
nny. B 17:37; CT 17:29; IS 17:27; MS 17:41; SM 17:53; DJ 17:49; AR 17:53
A HARAG ÖL „Mert mint ki számítgatja a falatot magában, olyan ő.” (Péld 23:7)
J
ohn Hunter 18. századi híres angol sebész anginás rohamokban szenvedett. Dühkitörései sokszor megnehezítették helyzetét. De ahelyett, hogy kezeltette volna magát, csak siránkozott: „Végem van, ha valaki felidegesít”. Végül, valaki fel is idegesítette. Egy londoni St. George korházbeli kollega letámadta egy vita keretében. Dr. Hunter idegesen hagyta el a gyűlést és meghalt a szomszédos szobában. Konfucius, a kínai filozófus egyszer ezt mondta: „A dühös ember mindig tele van méreggel”. Állítása fiziológiai igazságot tükröz. A dühös, rosszakaró, nem megbocsátó lelkület hatására szervezetünkben olyan anyagok keletkeznek, amelyek tönkreteszik testünket. Hogyan kezelhetjük az idegességet? Van-e a Szentírásban olyan általános elv, ami segít elűzni a haragot? Igen! A Biblia elvei új szemléletet nyújtanak nekünk az ingerültség legyőzéséhez. A harag egy érzelem. Jóváhagyásunk nélkül születik meg bennünk. De dönthetünk úgy is, hogy ne a harag uraljon bennünket. Pál apostol érdekes kijelentést tesz: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek” (Ef 4:26). Más szavakkal, amikor a harag felüti a fejét, ne engedd, hogy uralkodjon rajtad. Ismerd be nyíltan, hogy dühös vagy. Légy őszinte Istennel. Add át Neki haragodat. Ingerültségünk letagadása és érzéseink visszafojtása csak fölösleges fizikai és lelki traumákhoz vezet. A harag másokra való kitöltése csak korlátokat állít 45
fel, elidegenít. Amikor Istennek beszélünk haragunkról, amikor elmondjuk neki őszintén, hogyan érezzük magunkat, szívünk nyitott lesz a menny gyógyítására. Isten megkérdezte Kaintól, amikor megharagudott testvérére, Ábelre: „Miért gerjedtél haragra”? Jó, ha feltesszük magunknak ezt a kérdést. Miután beismerjük a jó Isten előtt, hogy haragosak vagyunk, feltehetjük a következő kérdést: Miért vagyok haragos? Miután azonosítjuk haragunk okát, Pál apostol arra int, hogy gyorsan kezeljük. A következő tanácsot adja: „A nap le ne menjen a ti haragotokon. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” (Ef 4:26-27) Ha nem kezeljük azonnal a haragot, az ördög fel fogja használni arra, hogy minket uraljon. Abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy elönt a harag, menj Jézushoz. Kérd, hogy derítse fel a harag okát. Mondd el Neki, hogy haragos vagy. Ha kell, menj el ahhoz a személyhez, akire haragszol és tegyél meg minden tőled tehetőt, hogy megbékélj vele. A harag tönkretesz, ha nem uraljuk. Tedd jóvá hibáidat, ha van rá lehetőség. Ne feledd: nem bűn, ha haragosnak érzed magad. Az bűn, ha hagyod, hogy a harag eluralkodjon rajtad és nem teszel semmit ellene.
Szombat, február 11.
nny. B 17:38; CT 17:30; IS 17:28; MS 17:42; SM 17:54; DJ 17:50; AR 17:54
Ő MEGMENTETT! „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét annak bűnéből.” (Mt 1:12)
A
Sir Ernest Shackleton által vezetett antarktiszi expedíció során az Endurance nevű hajó egy úszó jéghegynek ütközött a Weddell-tengeren. A csapat több napont át megpróbált szárazföldre jutni, míg végül az Elefántszigeten kötött ki. Shackleton azt kérte embereitől, hogy olyan helyen üssék fel a tábort, ahol a táplálékot meg tudják őrizni és túlélik a telet. Rövid időn belül azonban, rájött, hogy senki sem fog megmentésükre sietni. Senki se tudta, hol voltak. A Jegestenger elszigetelte őket a világtól. Csak egy esélyük volt a menekülésre: valakinek át kellett kelnie a zord tengeren, hogy segítséget hozzon. Shackleton készített egy 6 méteres mentőcsónakot az utazásra. Kiválasztott öt embert, akiket magával vitt. 800 mérföldet kellett megtenniük egy viharos tengeren, hogy eljussanak a norvég partokig. Átkelni az óceánon egy egyszerű bárkával az év legnehezebb időszakában lehetetlenségnek tűnt. De Shackleton elindult embereivel. Napokig utaztak, egy ponyvadarab alatt meghúzódva, harcolva a hullámokkal és imádkoztak, hogy a szél ne tépje szét gyenge vitorlájukat. A borzalmas fagy átjárta csontjaikat, hálózsákjaik megfagytak, éhség és szomj kínozta őket.
46
Tizenhét nappal indulásuk után, amikor már éh- és szomjhalál fenyegette őket, megpillantották Dél-Georgia sziget partját. Sikerült! Rövid idő múlva hajót fognak küldeni az Elefánt-szigeten maradt társaik megmentésére. Isten letekintett ránk a mennyből, és látta, mennyire el vagyunk szigetelve saját szigetünkön, a bűn végtelen tengerétől körülvéve. Ekkor Ő maga jött le erre az ellenséges tengerre. Jézus mentőakciót szervezett. Mi el voltunk veszve és nem volt semmi reményünk a menekülésre. Zátonyra futottunk ezen az elhagyatott szigeten, amit Földnek nevezünk, és nem tudunk egyedül megmenekülni. Jézus elhagyta biztonságos otthonát. Lemondott az angyalok imádatáról és az örökkévaló dicsőségről. Mi több, maga mögött hagyta az Atyával való szoros kapcsolatát, amely öröktől fogva létezett. Voltál-e már egy számodra kedves személytől több napig, hónapig vagy évekig távol? Akkor tudod, mennyire fájdalmas az elválás és ismered a lelki ürességet, amit ez eredményez. Jézus mindent kockára tett, hogy lejöhessen földünkre. El kellett tűrnie Sátán legnagyobb kísértéseit. Megismerte Sátán végtelen gyűlöletét és haragját. Jézus mindezt a nagy áldozatot egyetlen céllal tette. Jobban szeretett téged, minthogy a mennyben maradjon, te pedig elvesszél. Jobban szeretett annál, hogy Atyjánál maradjon, miközben téged a bűn fogva tart. Lejött ennek a bűnös földnek a jeges-tengerére, hogy megmentsen minket. Milyen Megváltónk van! Milyen Szabadítónk! Méltó az imádatra és a szeretetre!
Vasárnap, február 12.
JOBB JÖVŐ „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14:3)
A
z egyik legfontosabb pszichológiai szükségletünk a remény. A kétségbeesett emberek kiszámíthatatlan dolgokat cselekszenek. Valaki ezt mondta: „Élhetsz pár hetet élelem nélkül, pár napot víz nélkül, de csak pár pillanatot remény nélkül”. A remény felemeli lelkiállapotunkat. Erőt a legnehezebb pillanatokban. Néha csak annak a reménynek a szikrájára van szükségünk, hogy egy nap majd minden jobb lesz. Jézus minden okot megadott tanítványainak, hogy reménykedjenek. Keresztre feszítése előtt a következő szavakkal bátorította őket: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14:1). Más szavakkal, ne nyugtalankodjatok. Ne hagyjátok, hogy az aggodalom és a félelem eluralkodjon rajtatatok, mert „ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket ” (Jn 14:3). 47
Jézus megígérte, hogy újra eljön. Megígérte, hogy egy jobb helyre visz bennünket, amit elkészít számunkra. Kezében tartja a jövőt. Az övé az utolsó szó. Létezik egy magasztos és dicsőséges esemény, amely lenyugtathat: Jézus második eljövetele. Ő megígérte, hogy látni fogjuk „az embernek Fiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel” (Lk 21:27). Jézus véget vet a föld történelmének. Megígérte, hogy visszatér. Ez az ígéret jelen van az egész Szentírásban. Az első eljövetelre vonatkozó utalásoknál nyolcszor több említést találunk Jézus második eljöveteléről. Krisztus visszajöveteléről több mint 15.000-szer tesz említést a Biblia. Az Újtestamentum minden 25. versében jelen van. A visszajövetel ígérete rendíthetetlen reményt ad ezekben a bizonytalan időkben. A Szentírás arról biztosít, hogy a történelem Jézus dicsőséges eljövetelével, és nem egy biológiai, vegyi vagy atomháborúval fog befejeződni. Nem a nukleáris robbantás felhője, hanem Jézus dicsőségének felhője fogja betölteni az eget. Olvasd el Pál bizalommal teljes szavait Tit 2:13 versében: „Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését”. Boldog reménységünk arra késztet, hogy az égre tekintsünk, amikor tragédiák történnek. Segíteni fog a menny felé nézni, amikor a betegség, katasztrófák, haláleset, csüggedés és a depresszió próbára tesz minket. Boldog reménységünk felemeli tekintetünket arról, ami van, arra, ami lesz. Az égi szépségek felé irányítja tekintetünket és nem a földi nehézségekre. Urunk visszajövetele szívünkbe ülteti a remény szikráját. Ne mondj le erről a reménységről. Tápláld és becsüld nagyra a reménységet. Engedd, hogy repessen a szíved az örömtől, amikor erre gondolsz: „akármi történjen ma, az én szerető Megváltóm sokkal fényesebb jövőt készített számomra”.
Hétfő, február 13.
FOGADD EL A FÉNYESEBB JÖVŐT „Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk.” (2Kor5:5)
A
z Újtestamentum írói egyedülállóan mutatják be az eljövendő országot és az örök életet. Úgy tartják, hogy az örök élet már elkezdődött bennük. A szeretet, öröm, békesség az alapjai annak az országnak, melynek örülni fogunk a jövőben. Pál ezt a gondolatot Róma 5:21 versében foglalja össze. Szembeállítja a régi, hitetlen életet az új élettel: „Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
48
Eleinte a bűn uralkodott. A gyűlölet, önzés és kegyetlenség eredménye a halál. De most a kegyelem uralkodik. A kegyelem igazság által van, azon erények által, amelyeket a Szentlélek munkája eredményez. Ugyanakkor a kegyelem örök életre vezet. Ez már most elkezdődhet. A kegyelem az, ami meg fog tartani a nehéz napokban, egészen Jézus visszajöveteléig. 2000 évvel ezelőtt Isten Fia saját magát adta a gyenge és bűnös emberi lényekért. E világ összes tragédiája ránehezedett és halálát okozta. De Jézus áldozata révén felszámolta a bűn átkát. Megtörte a gyűlölet, kegyetlenség és a szenvedés láncreakcióját. Ő a Megváltó, aki eljön. Visszajön a felhőkön, dicsőségben! Felajánlja nekünk a lehető legragyogóbb jövőt. Itt az ideje, hogy elfogadd ezt a jövőt. Itt az ideje, hogy személyes tapasztalatoddá tedd. Ne félj a terror fenyegetéseitől. Ne fizess vissza gyűlölettel a gyűlöletért. Fogadd el a fényesebb jövőt. Isten nagy áldozatot hozott azért, hogy ez lehetséges legyen. A legnagyobb áldozatot hozta, hogy szebb jövőd legyen. Tőled függ. Te döntöd el, hogy Istennel akarod tölteni az örökkévalóságot vagy sem. Te döntöd el, hogy azok közé tartozol, akik majd örömmel fogadják dicsőséges visszajövetelét. Nyisd meg szívedet most, hogy később kitárt karokkal fogadhasd Őt, azon a nagy napon. Fogadd el a boldog reménységet. Tedd életedet a drága Megváltó kezébe!
Kedd, február 14.
ÚJ TERROR, RÉGI HARC „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal, és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai.” (Jel 12:7)
A
világ megváltozott, mióta a repülők felrobbantották a New York-i ikertornyokat. A mérhetetlen szenvedés, amit ez mindnyájunknak okozott, haragra indított. 2001. szeptember 11-én megismertünk egy újabb félelmet, egy újabb szenvedést, egy újabb háborút. A hatóságok „a terrorizmus elleni új háborúnak” nevezték el. De lényegében egy nagyon-nagyon régi háborúról van szó. És milyen meglepő, hogy ez a mennyben kezdődött el. Hogyan törhetett ki háború a mennyben? Végtelen bölcsessége révén Isten szabad akarattal ruházta fel az összes képmására teremtett lényt. Ha nem rendelkeztünk volna szabad választási joggal, nem lennénk egyediek és nem lennénk Isten képére és hasonlatosságára teremtve. Isten értékeli a szabadságot. Ahol nem létezik szabad választás, ott nem létezik a szeretet képessége sem. Ahol nem létezik a szeretet lehetősége, ott nincs esély tartós boldogságra sem. A szeretetet nem lehet kierőszakolni. 49
Több ezer évvel ezelőtt az Isten által alkotott lények egyike furcsa érzelmeket kezdett táplálni magában. Kétely született benne Isten bölcsessége és igazságossága iránt. Lucifernek hívták, „a hajnal fia” volt. Magas pozíciót töltött be Isten trónja mellett. De engedte, hogy az irigység eluralkodjon rajta. Lucifer vágyott azokra a kiváltságokra, amelyek csak Istent illették meg – főleg az elismerésre és az Ő dicsőségére. Lucifernek rögeszméjévé vált Isten pozíciója. Az irigység méreggé vált szívében, és kezdte elhinni, hogy csak akkor lehet igazán boldog, ha Istent félreteszi az útból. Irigysége olyan nagy gyűlöletté vált, hogy kész volt harcolni Isten, Krisztus és az angyalok ellen. Meggyőzött más mennyei lényeket is, hogy Isten bizonyos dolgokat megvon tőlük, hogy Isten igazságtalan, nem méltó a bizalomra, és jobban teszik, ha elválnak tőle. Lucifer elhitette velük, hogy Isten az ellenségük. Egész elégedetlensége egyetlen óhajból származott: törjenek ki Isten uralma alól. Azt gondolta, hogy ez bármilyen áldozatot megérdemel, hogy érdemes konfliktusba kerülni, amelyből győztesként kerül majd ki, és érdemes tönkretenni magát a mennyet is. Lucifer legyőzetett ebben az első kozmikus harcban. Isten kiűzte a mennyből. Isten nyert, Lucifer pedig veszített. Minden egyes konfliktusban Isten az, aki nyer, Lucifer pedig veszít. Isten eddig egyetlen harcot sem veszített el Luciferrel szemben. Még ha néha úgy tűnik is, hogy veszít, Isten a háborút Isten fogja megnyerni. Ebben biztos. Te pedig a Győztes oldalán állsz.
Szerda, február 15.
ŰZD EL A FÉLELMET „És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.” (Mk 4:39)
E
gy kis halászbárka úszott a Galileai-tengeren a déli napsütésben. Jézus és tanítványai nem először utaztak itt, most azonban minden más volt. Hirtelen vihar támadt a tavon. A szél felkorbácsolta a hullámokat, és ide-oda tépte a bárka árbocát. A tapasztalt halászok pánikba estek, mert azt hitték, ott lelik halálukat. De Jézus felállt, egyik kezével az árbocnak támaszkodott, majd a következő két szót mondta: „Némulj el!” Hirtelen minden megváltozott. A sötét ég kitisztult. A szél elnémult. A hullámok lecsendesedtek. A tó tükre újból sima lett. A tanítványok megdermedve nézték a jelenetet. „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki” – kérdezték.
50
Ő kordában tartja a természet elemeit. Megváltoztathatja a legveszélyesebb helyzeteket is. Az egész természet felett uralkodik. Szavára a szél meg a hullámok is engedelmeskednek. Jézus megteremti a békét. Ő mindnyájunknak békét ígér. Borzalmas dolgok történnek világunkban. Az életben nehézségeink támadnak. De Jézus legyőzte a világ összes baját. Legyőzte a külső és a belső káoszt. Erősebb mindennél, ami veszélyeztetné életünket. Ereje van békét adni nekünk. A Jézus által nyújtott békének nagy ereje van. A legnehezebb körülmények közt is kérhetjük, amikor félelem és nyugtalanság kísért. A félelem azokból a dolgokból ered, amelyekre a legtöbbet gondolunk. Ugyanígy a béke is abból származik, amire sokszor gondolunk. Ebben az értelemben Pál a Filippibeliekhez írt levélben egy nagy ígéretet közvetít. Létezik béke, amely minden felfogást túlharsog. Habár elménkkel nem foghatjuk fel, szívünkkel bízhatunk benne. Odajöhetünk Krisztushoz, aki lecsendesítette a vihart, és lábainál hagyhatjuk összes aggodalmunkat, félelmünket és feszültségünket. Hogyan tehetjük ezt meg? Azáltal, ha tudatosan eldöntjük, hogy gondjaiba helyezzük életünket. Azáltal, hogy békéjére összpontosítunk és nem problémáinkra. Azáltal, hogy hitünkkel elűzzük a félelmet.
Csütörtök, február 16.
GYŐZELEM A TERROR FELETT „Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól. Az Úr, a ti Istenetek, aki előtettek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, amint cselekedett veletek Egyiptomban a ti szemeitek előtt.” (5Móz 1:29.30)
V
alaki azt mondta: „Amikor arra nézünk, ami körülöttünk történik, félelmünk nő. Amikor Jézusra nézünk, a félelem elszalad”. Nagy igazság van ebben az állításban. Ez nem azt jelenti, hogy az életben nem lesznek problémáink, ha Jézusban bízunk, hanem, hogy a félelem már nem fog megbénítani. A legjobb módszer, hogy a stresszt minimálisra csökkentsük, ha pozitív dolgokra összpontosítunk. Az összes pozitív dolog közül Isten a legfontosabb. Ő nagyobb problémáinknál. Ő kudarcaink, aggodalmaink felett áll. Árnyékba helyezi az összes többi dolgot, amikor annyira közeledünk Hozzá, hogy már hallhatjuk hangját. James Martin New York-i lelkész és író, aki nagyon szeretett volna valamit tenni a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Szeretett volna a túlélők számára bátorítást és tanácsadást nyújtani, ezért jelentkezett a Chelsea Piers segélyközpontnál. Amikor megtudta, hogy ott már elég sok lelkész és rabbi van, 51
James kiment a rendőrségi, a tűzoltóautók és a teherkocsik közé. Találkozott egy rendőrrel, akitől megkérdezte, hogy van-e szüksége egy lelkészre a terrorcselekmény helyszínén. A rendőr azt mondta, hogy igen, szüksége van. Rögtön jött egy rendőrautó és elmentek a helyszínre. James félelme minden kilométerrel nőtt. Az utcákon egyre kevesebb ember volt. A támadás helyszíne még mindig füstben volt. Egy borzalmas mészárlás helyszínéhez közeledtek, ahol az összeroncsolt testeket a romok közül kellett kiszabadítani. Amint megérkeztek a tornyok égő romjaihoz, James olyan embereket talált, akik szükségét érezték valakivel megosztani érzéseiket. Elfáradt önkénteseket és feszült mentősöket talált, akiknek mind volt mesélnivalójuk. Ezek az emberek értékelték jelenlétét a helyszínen. A félelmet felváltotta Isten jelenlétének érzése. A kegyelem és irgalom még az égő romoknál is hatalmasabb volt. Hogyan érezhetjük magunkat biztonságban ma? Csak úgy, ha Isten kegyelmére, békéjére és mindenhatóságára irányítjuk tekintetünket. Hozd aggodalmaidat és félelmeidet ahhoz, Aki a legjobban ismer. Mondd el, hogy érzed magad. Ő mindent el tud hordozni. Majd nézz abba az irányba, melyet Ő mutat. Ne engedd, hogy a félelem tekintetedet a földiekhez ragassza. Ne engedd, hogy a világ veszélyei meggátoljanak meglátni azt, Aki annyira szeretett!
Péntek, február 17.
nny. B 17:47; CT 17:39; IS 17:37; MS 17:51; SM 18:03; DJ 17:59; AR 18:03
ÓVÓHELY VIHAR IDEJÉN „Azt mondom az Urnak: én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!” (Zsolt 91:2)
A
míg élek, emlékezni fogok arra a napra. Péntek volt és szülővárosomban, Norwichban (Connecticut) voltam. A nap úgy kezdődött, mint minden más megszokott nyári nap. Az ég tiszta volt. Itt-ott egy-egy felhő volt látható, amely csendesen lebegett az ég kék tengerén. Serdülőkorom elején voltam és egy barátommal halászni mentünk. De azon a délutánon semmit sem fogtunk. Lehet, hogy a halak sejtettek valamit, amit mi nem. Négy óra körül az ég hirtelen besötétedett. A szél megerősödött és fekete felhők gyülekeztek. Hangosan dörgött, és zuhogni kezdett. Pár perc alatt már csuromvizesek voltunk. Mindketten rájöttünk, hogy nem egy szokásos viharról van szó. Esett, mintha dézsából öntötték volna, és a vízszint rendkívül magas volt. A folyó kiöntött. Az utcák megteltek vízzel. A szél viharossá vált, mi a kellős közepében voltunk, és nem volt hová behúzódnunk. Végül egy híd alá menekültünk. A víz szintje elég alacsony volt ahhoz, hogy egy kis időre ott maradjunk.
52
Ha viharba keveredünk, természetes ösztönünk azt súgja, hogy keressünk menedéket. Ugyanez történik, ha ránk nehezednek az élet viharai. Isten egy maximális biztonságú menedékhelyet ígért nekünk. Ő azt ígéri, hogy velünk lesz. A zsidó próféták ezt már rég felfedezték. Íme mit mond a zsoltáros Zsolt 91:25 versekben: „Én oltalmam, váram, Istenem, Őbenne bízom. … Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad, pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal.” Milyen szép és bátorító ez a kép a mi erős Istenünkről. Oltalmat nyerhetünk szárnyai alatt, az ő hűsége pajzs, és elűzi a félelmet az éjszakából. A zsoltáros korabeli katonai nyelvezettel írja le az Isten által felajánlott védelmet. Az Ő védelme erősebb minden vár vagy a legerősebb hadsereg védelménél is. Szeretete körülvesz, mint egy pajzs, amely erősebb minden ősi fegyvernél. Néha még aggódunk, de aggodalmaink nem bénítanak le. Néha elfog a félelem, de nem csüggedünk el. Az Atya kezében biztonságban vagyunk most és mindörökké.
Szombat, február 18.
nny. B 17:48; CT 17:40; IS 17:39; MS 17:53; SM 18:04; DJ 18:00; AR 18:05
HIT A SEBESSÉG VILÁGÁBAN „Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7)
A
21. század sebes világa egyre viharosabbá válik. Kalifornia államban lakom, ahol a sofőrök a forgalmi vitákat pisztollyal oldják meg. Az autópálya szabályainak betartása élet és halál kérdése lett. A szintetikus drogok már a hetedik, nyolcadik osztályosokhoz is eljutottak. Az erőszak és a kegyetlenség mindennapos a hírekben. A pornográfia házainkba költözött. A nemzetközi terroristacsoportosulások biológiai vírusokat alkalmaznak fegyvereként. Egyetlen számítógépvírus megbéníthatja az egész világot. Hogyne aggódnánk, ha a jövőre gondolunk? Hogyan lehet így boldog a családi életünk? Hogyan lelhetünk békét? Az Újtestamentum egyik felszólítása jó ellenszere a stressznek és a félelemnek, amit az apostolok számtalanszor elismételnek: élj hit által! Az Újtestamentum a hitet többször említi, mint bármely más erényt: 483-szor. Jézus az egyedüli reménység felé irányította a vakok, sánták, büszkék és megtörtek figyelmét: a hitre. Az apostolok a hit köré építették fel az evangéliumot: • „Az igaz ember hitből él.” (Gal 3:11) • „Az igaz pedig hitből él.” (Zsid 10:38) • „Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem.” (Gal 2:20) • „Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7) 53
Mi a hit? Mi a meghatározása? Mit értettek a Biblia szerzői azon, hogy „az igaz pedig hitből él” vagy „hitben járunk”? Az Újtestamentumban a hit fogalmát kifejező szónak mély értelme van. Jelentései: bizalom, meggyőződés, bizonyosság. A hitről szólva, a Biblia írói mindig arra a valakire gondolnak, akibe helyezzük bizalmunkat. A hitet még a következőképpen határozhatjuk meg: a hit Isten ajándéka, amely bizalomra alapuló kapcsolathoz vezet mennyei Atyánkkal mint közeli baráttal. A hit annak bizonyossága, hogy Isten mindig a javunkat akarja. A hit késztet abban bíznunk, hogy Isten javunkra fordítja a legrosszabb körülményeket is, mert igen szeret. A hit egy állandó bizalomra épülő életforma. Meghívlak, hogy már ma kezd el ezt az életet!
Vasárnap, február 19.
A NAP, AMIKOR ISTEN BESZENNYEZTE A KEZÉT „Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására a mostani időkben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.” (Róm 3:26)
K
étezeregy szeptember 11-e után az Egyesült Államok visszacsapást terveztek. Az elején az amerikaiak úgy gondolták, hogy pár repülőgépen kívül semmi másra nem lesz szükségük. Küldhettek repülőgép-anyahajókat a Perzsa-öbölbe. Küldhettek kémrepülőket Afganisztánba, amelyek akár egy hegyi ösvényen haladó tevét is azonosítani tudnak. De hamarosan rájöttünk, hogy gyors rajtaütés nem lehetséges. A terrorizmus elleni háborút nem lehet távolról megvívni. Közeledni kellett. Be kellett „szennyeznünk kezünket”. És áldozatok is kellettek. A terrorizmus elleni új háború időt igényel és nagyobb beavatkozásokat. Ez ahhoz a gondolathoz vezet, hogyan válaszolt Isten arra, amit Lucifer csinált. Ez a siker kulcsa a rossz elleni háborúnak, amit ma vívunk. Ez Isten válasza. Így válaszol Ő az irigységre, az ellenszenvre és a gyűlöletre. Íme, mit tesz, amikor ellenségnek tekintik. Isten nem távolról avatkozott be ebbe a háborúba. Egészen közel jött. Beszennyezte a kezét. Beavatkozott a konfliktusba Jézus személyén keresztül. Ez egy jó hír, amibe belekapaszkodhatunk a fenyegetések áradatában. Pál apostol mondja: „Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból.” (Gal 1:3-4) 54
Isten meg akar minket szabadítani „e jelenvaló gonosz világból”. És hogyan teszi mindezt? Saját magát ajánlja fel bűneinkért. Ezt teszi a kereszten Krisztus által. Áldozattá válik. Magára veszi mindazt, amitől félünk és az egész világ gyűlöletét. Távolról akar megmenteni minket? Nem! Ő lejött a földre és érettünk folyt a vére. Akar-e Isten kárhoztatni minket? Dehogy. Ő azért halt meg, hogy lefizesse a bűneinkért járó büntetést. Akar-e Isten mindnyájunkat ellenőrzés alatt tartani, hogy Ő boldog legyen? Nem. Ő életét adta, hogy mi szabadok lehessünk. A kereszten Isten világosan megmutatta szeretetét, irgalmát és igazságosságát. Ez volt antiterrorista akciójának a csúcspontja. Megmutatta milyen csúnya is a bűn a valóságban. Mint az erőszak áldozata, Isten bemutatta a kereszten, hogy az erőszak és a kegyetlenség nem jelent megoldást. Megmutatja, minek a jogán lett Ő Urunk: a szeretetén, amely arra indította, hogy feláldozza magát értünk. Mi hogyan válaszolunk Isten szeretetére? Jelen van-e szeretete életünkben? Bemutatjuk-e ezt a szeretetet családunkban, az iskolában vagy a munkahelyen, és mindazok iránt, akikkel naponta találkozunk? Isten szeretete végül győzedelmeskedni fog. Töltse be szívedet ez a szeretet és áradjon minden körülötted lévőre!
Hétfő, február 20.
AZ ELKÖTELEZETTSÉG: EGY KIHALÓ FÉLBEN LEVŐ IGAZSÁG „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mk 8:34)
S
tephen Cohen szociológus nemrég közzétett egy tanulmányt az amerikai szekularizációs kultúrától. A „mérsékelt zsidók” csoportját választotta ki kutatása célpontjául, akik sem nem ateisták, sem nem szigorúan vallásosak. Ami megfogott minden interjújában, az a „független és mindenek fölött álló én” fogalma volt. Ma az én uralkodik, az én méri le a dolgokat. Az emberek énüknek hódolnak. Más szociológusok hasonlót tapasztaltak a mai keresztények körében. Az én az uralkodó elem. Már nem keressük a nagy igazságokat vagy a nagy küldetéseket. Már nem akarunk egy felsőbbrendű Lényhez tartozni. Valaki olyat keresünk, aki velünk egyenrangú, mert ez kényelmes. Ha őseink feltámadnának a sírból, nem értenék ezt a viszonyulási módot. Szem elől tévesztünk valamit. Valami hiányzik életünkből: az elkötelezettség. Manapság nehezen kötelezzük el magunkat. Nehezen ígérünk. Nehezen veszünk komolyan részt valamiben. 55
Egy dolog világos: még az Újtestamentum felületes olvasása közben is láthatjuk, hogy Jézus elkötelezettségre, felelősségvállalásra buzdította tanítványait. Elhívta Mátét, a vámszedőt, hogy hagyja el jól jövedelmező állását, e szóval: „Kövess engem!” (Mt 9:9) A Szentírás kijelenti: „És ez felkelvén, követé őt” (Mt 9:9). Krisztus így hívta el tanítványait a szolgálatra: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mk 8:34). Az elkötelezettség, a saját magunkról való lemondás, saját magunk feláldozása, átadása nem divat a mai kényelmes, engedékeny és áldozatok nélküli kereszténységben. A kereszténység elkötelezettség nélkül sivár, erőtlen és örömtelen. Jézus igazán mondta: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt” (Mk 8:35). A valódi és tartós megelégedettség egy jól meghatározott cél betöltésének az eredménye. Nem lehet valódi célunk, ha nem kötelezzük el magunkat valami felettünk álló dolog iránt. Amikor egy nemes ügyért küzdünk, megtapasztaljuk az igazi boldogságot. Nincs nagyobb elkötelezettség, mint elkötelezni magunkat Jézus ügyéért. Nincs magasztosabb cél, mint Isten szeretetét bemutatni embertársainknak. Akkor fedezzük fel az élet valódi értelmét, ha átadjuk önmagunkat Istennek. Amilyen mértékben mélyül az elkötelezettségünk, olyan mértékben növekszik befolyásunk. Aki Istent igazán szolgálja, teljes életet él, mivel teljesen átadta magát a mennyei cél követésének, az Úr pedig körülveszi szeretetével. Tedd magadévá ma a hitnek ezt a látásmódját!
Kedd, február 21.
ELKÖTELEZETTSÉG ÉS GYÜLEKEZETBE JÁRÁS „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét.” (Zsid 10:24-25)
A
z elkötelezettség kihalófélben van. A gyülekezet iránti elkötelezettség úgyszintén. Mégis ez az egyik legnagyobb érték. Mindannyian vágyakozunk utána. A Zsidókhoz írt levél szerzője ezt írja: „És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jócselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” (Zsid 10:24-25) Ne mondjunk le a gyülekezésről. Miért? Mert ez az egyik módja, hogy lelkileg feltöltődjünk. Bátorságot nyerünk, hogy a szeretetet és a jó tetteket kövessük.
56
Közösséghez kell tartoznunk, hogy táplálékhoz jussunk. Ha gyülekezetről gyülekezetre járunk, ezt nem kapjuk meg. Akkor sem, ha kinn maradunk a folyosón és akkor sem, ha csak a prédikáció egyik felét hallgatjuk meg. Szükséges egy gyülekezethez tartoznunk ahhoz, hogy igazi táplálékot kapjunk. Szükséges kitartanunk mások mellett jóban-rosszban, ha növekedni és fejlődni, egymást támogatni szeretnénk. Szem elől tévesztettük ezt. Nem akarunk mások tanácsára hallgatni. Nem akarunk a gyülekezet szabályaihoz alkalmazkodni. Nagyon szabadok vagyunk, közben meg éhen halunk. Lelkünk szegényesen van táplálva. Nem a kemény eledellel táplálkozunk, amire szükségünk lenne, nem azt hallgatjuk, amire szükségünk volna. Íme, három dolog, amit megtehetsz, hogy a legnagyobb áldásban részesülj gyülekezetedben: 1. Ígérd meg, hogy minden héten elmész a gyülekezetbe. Ha csak néha-néha étkezel, nem fejlődsz. Ha csak néha-néha mész el a gyülekezetbe, szintúgy. 2. Készítsd elő szívedet az istentiszteletre ima által. Isten azt a lelki áldást fogja adni, amire a legnagyobb szüksége van a lelkednek. Óhajtsd ezt. Hidd, hogy Isten szólni fog hozzád a zene, az imádság és a prédikáció által. Légy boldog és lelkes, amikor a gyülekezetbe mész, és ne muszájból tedd. 3. Vegyél aktívan részt az imádatban, ne légy csak unott néző. Hozd magaddal Bibliádat. Gondolkozz el az énekek szövegén. Azonosulj az imák lelkületével, jegyzeteld a prédikációkat. Ezen a héten készülj fel arra, hogy áldást fogsz kapni. Isten meglep egy olyan áldással, ami felülmúlja elképzelésedet!
Szerda, február 22.
A TERRORIZMUS CSÍRÁI „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettesék közületek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4:31)
K
ik a terroristák? Hogyan gondolkodnak? Milyen a mentalitásuk? A terroristák olyan emberek, akik megtanultak gyűlölni. Az ellenségre figyelnek. Úgy tartják, hogy az ellenség felelős az életükben történt összes rossz dologért és nehézségért. Az elkeseredettség, az ellenszenv és a düh a terrorizmus csírái. Amikor ezeket a csírák a gyűlölet hatására kikelnek, a terroristák mindent meg fognak tenni, hogy tönkretegyék a feltételezett ellenséget. A terroristák akkor születnek, amikor a szívben gyűlölet lakozik. Mi is adhatunk helyet az ördögnek szívünkben, ahogyan Ádám és Éva is megtette a Paradicsomban, a következmények pedig tragikusak lesznek. Amikor 57
elfogadjuk a gyűlöletet, életünk központja saját lényünk lesz és nem Isten. Pál a következő sürgős felhívást intézi: „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt” (Ef 4:31). Mondj le az ellenszenvről és a gyűlöletről. A kivettetni szó a Biblia egyik legkifejezőbb szava. Jelentése: elválni valamitől. Isten azt mondja nekünk: „Válj meg a keserűségtől, haragtól és gyűlölettől”. A terroristák olyan emberek, akik széles körben juttatják kifejezésre gyűlöletüket. Olyan emberek, akik rendelkeznek azokkal a módszerekkel, hogy gyűlöletüket hangsúlyozottan ki tudják fejezni. A jó és rossz közötti kozmikus háború most zajlik gondolataink és indulataink szintjén. És nekünk el kell döntenünk, hogyan válaszolunk Isten szeretetére. A Zsidókhoz írt levél megmondja, hogy mit tegyünk és mi a helyes. E levél szerint Jézus a mi Főpapunk, aki megigazítja azokat, akik hittel válaszolnak Neki, és meg tudja oldani a bűn problémáját életünkben. A következő felhívást intézi: „Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől” (Zsid 10:22). Közeledjünk Feléje, aki meg tudja tisztítani szívünket minden irigységtől és ellenséges indulattól. Őszinte és hittel teli szívvel kell Hozzá közelednünk. Isten nem a távolból harcolt a rosszal. Ő nem távolról, hanem személyesen avatkozott közbe. Nekünk ugyanígy kell válaszolnunk. Távol tartottad Istent magadtól? Csak formálisan fogadtad el a hitelveket és itt megtorpantál? Ideje tovább lépned. Egy olyan háborúban veszünk részt, amelyben győznünk kell. Kérlek, közeledj Istenhez. Ismerd meg Őt! Kezdj el egy valóságos, nyílt és személyes kapcsolatot Ővele. Nem könnyű megoldanunk lelki problémáinkat. Ez egy harc. De Krisztus ígéretet tesz, hogy megnyeri számunkra. Ebben a harcban az ellenség már véglegesen legyőzetett a kereszten. Így hát, kérlek, közeledj ahhoz, aki elnyerte a jogot, hogy Szabadítod, Hősöd és Megmentőd legyen!
Csütörtök, február 23.
A BIZAKODÁS VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZ „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4:13)
A
z utóbbi években mindnyájan hallhattunk a stressznek az immunrendszerre gyakorolt negatív hatásairól. A stressz tönkreteszi a szervezetet. Tudtad, hogy léteznek tanulmányok, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják? Arra mutatnak rá, hogy a stressz, ha párosul azzal a hittel, hogy a probléma meg fog oldódni, erősíti az immunrendszert. Ugyanaz a stressz, amikor különböző viszonyulási móddal párosul, másképpen hat a szervezetre.
58
Michael Rutter 125, wight-szigeti és londoni gyerek fejlődését figyelte. A Wight-sziget Nagy Britannia közelében található. Ezek a gyerekek mentális problémákkal küszködő szülők gyerekei voltak. Hogyan élhettek egy ilyen környezetben? 10 év múlva Rutter rájött, hogy a gyerekek közül sokan nagyon jól teljesítettek. Ezek a gyerekek pozitívan viszonyultak a stresszes helyzetekben. Hátrányaik ellenére ezeknek a sérülékeny gyerekeknek sikerült fejlődniük, mivel hitték, hogy tetteik gyümölcsözőek lesznek. Két nagy tanulmány során afro-amerikai és mexikói gyerekeket vizsgáltak Chicagóban. A kutatók a fő különbséget keresték azok között, akik rugalmasan viszonyultak, és azok között, akik nem. Mi volt ez a különbség? Ők „kognitív motivációs modell”-nek nevezték el”. Más szavakkal, pozitív magatartást tanúsítottak. Hitték, hogy hatással lehetnek környezetükre. Tudtad, hogy ezt lényeges tulajdonságot az Újtestamentum is hangsúlyozza? Igen, Krisztus és apostolai tudták, mit jelent ez, jóval azelőtt, hogy kutatták volna ezt a jelenséget, és néhány fontos gondolatot közöltek nekünk erről. Pál, aki megtapasztalta az ellenségeskedés minden formáját, kijelentette: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). Pál hite Krisztusban gyökerezett. Krisztus volt az, aki megerősítette, hogy szembe tudjon nézni a bebörtönzés és a hajótörés kihívásaival. Az Újtestamentum szerint a hit adja a meggyőződést, hogy tetteinknek pozitív eredménye lesz, még a legrosszabb körülmények közepette is. A hit tudja, hogy Isten nagyobb problémáinknál. A hit nem csak az arról való meggyőződés, hogy Isten meg tudja és meg akarja oldani problémáinkat, hanem arról is, hogy Ő meg is fogja oldani azokat. Lehet, hogy nem élsz túl bátorító környezetben. Lehet, hogy minden oldalról akadályok vesznek körül. Lehet, hogy rendezetlen családi körülményeid vannak. Lehet, hogy valamilyen fogyatékossággal vagy függőséggel élsz. De Isten nagyobb ezeknél. Úgy érzed, nincs már erőd? Isten erősebb szokásaidnál. Úgy érzed, az emberek nevetségessé tesznek? Istennek hisz benned. Azt mondták, hogy szerencsétlen vagy? Isten bízik a képességeidben. Úgy érzed cserbenhagytak? Isten mindenről lemondott, hogy gyermekévé fogadjon. Senki sem lehet jobb társad. Ideje, hogy higgy végre! Mond Istennek: „Tenni akarok valamit! Kész vagyok felelősséget vállalni! Kész vagyok jó döntéseket hozni! Kész vagyok, mert Te megsegítesz!”
59
Péntek, február 24.
nny. B 17:56; CT 17:48; IS 17:48; MS 18:01; SM 18:12; DJ 18:08; AR 18:13
HAGYD MAGAD MÖGÖTT A SZOMORÚSÁGOT „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5:4)
K
étezeregy szeptember 11. sok keserűséget hagyott maga után az amerikaiakban. A fájdalom sokuk számára elviselhetetlen volt. Férjek veszítették el feleségüket, feleségek veszítették el férjüket, szülők veszítették el gyermekeiket. Ezrek élete szűnt meg egy pillanat alatt. Nem könnyű megszüntetni a gyötrő fájdalmat, amit ez a veszteség okozott. A keresztény tanácsadók három elvet ajánlnak az érzelmi gyógyulás érdekében. 1. Beszélgess. Találj valakit, akivel elbeszélgethetsz érzéseidről. A szomorúság természetes érzés, ha valamit vagy valakit elveszítünk. Az Ótestamentumban a tragikus veszteségeket sírás és jajgatás kísérte. A zsidó nép drámai módon gyászolt. Mai társadalmunkban az effajta nyilvános magatartás nem mindenhol elfogadott. Mégis, találhatsz valakit, akinek a vállán kisírhatod magad, akivel megoszthatod érzéseidet, hogy feldolgozd a szomorúságot. 2. Értsd meg a fájdalom ciklusait. A legtöbb ember normális és előre látható érzelmeket él át ilyenkor. Szeptember 11-e után néhány héttel, beszélgettem egy asszonnyal, akinek a férje az egyik elhárított repülőn utazott. Elmesélte, hogy az elején nem hitte el, hogy a férje meghalt. Képtelen volt elhinni, hogy a férje éppen azon a repülőn utazott. Majd a légitársaságra haragudott. Végül kétségbeesett. A tagadás, a harag, a kétségbeesés és a vétkesség érzése normálisnak mondható tragédia esetén. Ezek nem mindig ebben a sorrendben jelentkeznek, és nem mindig előreláthatóak, de általában előfordulnak. Segíthet, ha előre tudjuk, hogy megjelenhetnek. 3. Fogadd el a valóságot. Isten nem mindig lép közbe, hogy megakadályozza a rosszat, de Ő még mindig a kormánynál van. Olyan világban élünk, ahol jó emberekkel rossz dolgok történhetnek. A jó és a rossz közötti harcban vannak áldozatok. Megengedi, hogy a rossz megtörténjen, de nem hagy el a szenvedésben. Velünk van és vigasztal, bátorít, erőt és reményt ad. Ragadjuk meg hittel az ő karját a fájdalom közepette. Engedjük, hogy világossága űzze el a sötétséget, és ígéretei erősítsenek. Így egy jobb nap elé nézhetünk.
60
Szombat, február 25.
nny. B 17:57; CT 17:49; IS 17:50; MS 18:03; SM 18:13; DJ 18:09; AR 18:15
AZ ÚJ KEZDETEK ISTENE „Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr, békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer 29:11)
I
sten ránk vonatkozó tervei jobbak, mint amit mi elképzelünk. Ő egy szebb jövő Istene. Ő egy ígéretes jövő Istene. El tudja venni összetört álmainkat és széppé teheti életünket. Hatalmában áll megújítani minket. Ő az új kezdetek Istene. Egy fiatal nő, akit Leslie-nek fogok hívni, a következő levelet küldte az It Is Written televízióadóhoz. Levele bizonyság arra, hogyan változhat meg teljesen az életünk. „Isten gyermeke vagyok, de nem mindig voltam az. Szüleim tízéves koromban elváltak, 14 évesen elmentem otthonról. 18 éves koromig főleg börtönben vagy elmegyógyintézetben tartózkodtam. Férjhez mentem, de pár év múlva elváltam. Elkezdtem alkoholt és kábítószert fogyasztani. Néhány kapcsolatomban visszaéltek velem és ez szenvedést okozott nekem. Gyűlölni kezdtem saját magam, és már nem hittem Istenben. Prostituált lettem, hogy legyen pénzem drogokra és alkoholra. 1993-ben lakhely nélkül maradtam és hozzámentem egy drogfüggő férfihoz. Néha öngyilkosságra gondoltam. 1994-ben, a második válás után erőm végéhez értem. Elhatároztam, hogy beutaltatom magam egy rehabilitációs központba. Ott találkoztam Johnnal. Miután kijöttem a korházból, összeköltöztünk és mindketten jó állást találtunk. Úgy tűnt, minden jól megy. Az egyetlen gond az volt, hogy nem volt mivel helyettesítenünk a drogokat meg az alkoholt. Négy hónap múlva újból nekifogtunk a drog- és alkoholfogyasztásnak. Egyik éjjel, egy veszekedés után, arról beszélgettünk, hogy mit tudtunk meg „a felsőbbrendű erőről”. Letérdeltünk és életünk legőszintébb imádságát mondtuk el. Másnap John kísértést érzett az ivásra, de egy belső hang ezt mondta neki: „Azt kérted Tőlem, hogy szabadítsalak meg ettől a kívánságtól és én megszabadítottalak.” Akkor kezdődött el utazásunk igazi otthonunk felé. Elkezdtük olvasni a Bibliát és keresztény műsorokat hallgattunk. Adományokkal támogattuk a különböző TV-adókat, melyek műsorait követtük, többek között az It Is Written adót is. Utazásunk az igazság felé 1995 júliusában kezdődött el. Augusztusban egy Jelenések szemináriumra szóló meghívót találtunk a postaládánkban, amelyet egy közeli szállodában tartottak. Amit ott mondtak, Isten csodálatos Igéjéből származott. Nem hiányoztunk egyetlen egy este sem. Tárt karokkal, elmével és szívvel fogadtuk az ott elmondott igazságokat. Nagyon megörültünk, amikor felfedeztük a szombatot. Minden olyan logikus volt, és örültünk, hogy Isten megmutatta szeretetét és igazságát, habár annyira méltatlanok vagyunk. A Gondvise61
lés keze a maradékhoz vezetett, a Hetednapi Adventista Egyházhoz. 1995 végén összeházasodtunk és megkeresztelkedtünk. Nagyon örülünk új életünknek és türelmetlenül várjuk Jézus második eljövetelét. Köszönjük megtérésünkben való szerepüket.” Milyen szép bizonyságtevés! Isten „véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef 3:20). Ő erősebb a rossz láncainál, amelyek megkötöznek bennünket. Ő erősebb rossz szokásainknál, amelyek rabul tartanak bennünket. Nyisd meg szívedet ma! Fogadd el erejét. Ő az új kezdetek Istene.
Vasárnap, február 26.
TÖBB MINT HÚS ÉS VÉR „És most, oh, Jákob, így szól az Úr, a te Teremtőd és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ésa 43:1)
F
eltetted valaha magadnak a kérdést, hogyan tud Isten téged oly nagyon szeretni? Érezné hiányodat, ha örökre elvesznél? Amikor millió és millió angyal és számtalan üdvözült ember veszi Őt körül, észrevenné, hogy te nem vagy ott? Te egyedi vagy. Nemcsak húsból és csontból való test vagy. Nem egy biológiai véletlen vagy. Isten nem használt sablont, amikor a gének és kromoszómák egyesültek, hogy lényed egyedi biológiai szerkezete létrejöjjön. Az egész mindenségben senki sincs olyan, mint te. Ha Isten téged elveszít, nincs kivel helyettesítenie. Az Ő szívében örökre egy űr maradna. Isten sóvárog szereteted után. Senki nem szeretheti Őt úgy, mint te. Szívében számodra van egy hely, amit csak te foglalhatsz el! Feltételezzük, hogy egy asszonynak van tíz gyermeke. Egyik közülük, egy 7 éves fiú futballozik a ház előtti udvarban. Testvére erősen megrúgja a labdát, ki az utcára. A hét éves fiú a labda után megy, de az ott elhaladó autó sofőrje túl későn nyomja meg a féket. A gumikerék félrecsúszik és a fiú halálos balesetet szenved. Mivel lelkész vagyok, az anya meghív, hogy temessem el a gyereket. Mialatt azon gondolkodom, hogyan vigasztalhatnám meg, eszembe jut egy ragyogó ötlet. Arra gondolok, hogy beszéljek a gyerek halálának előnyeiről, és így enyhítsem az anya fájdalmát. Ezt fogom mondani neki: „Asszonyom, nagyon sajnálom az ön fiát. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon búsul érte. De úgy tudom, hogy 10 gyereke volt. Most 9 gyerekkel maradt. Így most több pénze és több ideje lesz. 62
Tíz százalékkal több ideje marad a pihenésre, tíz százalékkal több pénze, több édessége, tíz százalékkal mindenből több fog állni a rendelkezésére. Gondoljon arra, mennyivel több pénzre és energiára lett volna szüksége e fiú számára. A többi kilenc gyerek biztosan pótolni fogja az ő hiányát”. Mit szólna ehhez az anya? Valószínű, hogy ezt válaszolná: „Nincs senkire se szükségem. Joey-t akarom. Joey hiányzik nekem. Az én lelkem Joey után vágyakozik. Az ő széke üres az asztalnál.” Egy anya nem tud tíz gyereket úgy szeretni, mint hármat? Hány gyereket tud szeretni egy anyai szív? Egyet? Kettőt? Húszat? Ki ültette a szeretetet az anya szívébe? Nem más, mint Isten. Az Ő szeretete határtalan. Elegendő mindannyiunk számára. Elegendő számodra és számomra is.
Hétfő, február 27.
KIRÁLYI SZÁRMAZÁS „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mindörökkön örökké!” (Jel 1:5-6)
A
haláltáborban történt a II. Világháború idején. Egyik tábor vasútállomásán, a tisztek éppen azzal foglalkoztak, hogy különválasszák a munkaképes férfiakat a nőktől és gyermekektől. Egy apa, királyi család tagja, zavartan nézte a jelenetet és hallgatta a szétválasztott családok tagjainak rémült kiáltásait. Rádöbbent, hogy talán soha nem fogja viszontlátni a fiát. Letérdelt a fiú mellé, vállára tette a kezét és ezt mondta neki: – Michael, bármi is történne, szeretném, ha nem felejtenél el egy dolgot: te rendkívüli fiú vagy; te királyi származású fiú vagy. Rövid idő múlva a katonák elválasztották az apát a fiútól, és a tábor különböző részeibe vezették őket. Soha nem látták viszont egymást. Michael később megtudta, hogy apja meghalt egy gázkamrában. Egyedül került ki a táborból, és egyedül kellett újrekezdenie az életet. Apja utolsó szavai elméjébe vésődtek és vezérlő fényforrásként világítottak: „Te királyi származású fiú vagy”. Elhatározta, hogy bármi is történjen, úgy fog viselkedni, mint egy királyfi. Felfogtad, hogy ez az igazság rád is érvényes? Ez vezérel téged? Ez igazgatja magaviseletedet? Te a világegyetem Fejedelmének gyermeke vagy. A te ereidben királyi vér folyik. A mennyei Királyi családjához tartozol. Amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak, „újjászületünk” Isten családjába. Krisztus által családjának örökösei vagyunk. Pál apostol ezt az igazságot a következő szavakkal 63
fejezi ki: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek” (Ef 2:19). Mekkora kiváltság! Mi Isten házához tartozunk. Milyen előjog! Új azonosságunk van. Isten családjának egyik része a mennyben van, míg a másik része e földön. A Szentírás azt mondja, hogy akik elfogadták Jézust, tagjai Isten családjának: „Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön.” (Ef 3:14-5). Örvendezz! Isten családjához tartozol. Fogadd el ma ezt a magasztos lelki igazságot! Mennyei Atyád a világegyetem Teremtője. Te Király fia/leánya vagy. Viselkedj úgy, mint egy herceg/hercegnő!
Kedd, február 28.
AZ ÉBREDÉS LÁNGJA „És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (Csel 4:31)
A
z imának ereje van. Amikor a tanítványok könyörögtek, Isten Lelke szállt le rájuk. Majd a Lélek erejével betelve hirdették az Ő beszédét az egész világon. Kereskedők és állattenyésztők, parasztok és katonák, vámosok és halászok tértek meg. A tolvajok elkezdtek becsületesen élni. A prostituált nők erényesek lettek. A gyilkosok lecsendesedtek. Az Újtestamentum kereszténysége óriási hatással volt az első század világára. A történelem folyamán a lelki ébredések nagy hatással voltak a társadalomra. Egy példát szeretnék említeni. Minden akkor kezdődött, amikor Galliában egy fiatal szeminarista, név szerint Evan Roberts, egy éjszaka álmatlanul forgolódott. 1904 nyarának egyik hajnalán Isten jelenlétének és a Vele való közösség érzése éberen tartotta. Néhány barátjával imádkozni kezdtek, és világos lett előttük, hogy Istennek terve van velük. Egyikük kifejezte meggyőződését, hogy Isten nekik fog adni 100 000 lelket Galliában. Evan Roberts és társai prédikálni kezdtek fiataloknak szervezett találkozókon. Krisztus-központú üzenetük mozgásba hozta az egész országot. Egyes városokban a templomok naponta tele voltak, délután 6 órától éjfél után 1 óráig, egy éven át. Az emberek megvallották bűneiket Isten és egymás előtt. A hibákat helyrehozták, az eltulajdonított javakat és pénzt visszaadták a károsultaknak. Másfél éven át, 1905-ben és 1906-ban, szinte egyetlen bűntény sem történt. Egy-egy ritka tárgyalás alkalmával az ítélőbíró megállította az el-
64
járást és Krisztushoz vezette a vádlottat. Az ügyészek és ügyvédek egyaránt énekeltek. Az ébredés eljutott a gall bányákba is. A bányászok abbahagyták a káromkodásokat. A pónilovaknak meg kellett szokniuk az új parancsszavakat. Gazdáik átkozódásait szelíd utasítások váltották fel. A gallok ébredése eljuttatta a lelki megújulás hullámait az egész világba. Isten reád akarja árasztani Lelkét. Azt akarja, hogy megváltoztasd a világot, és te megváltoztathatod azt. A Szentlélek dolgozni fog általad. Ő megváltoztatja a te életedet, és általad meg fogja változtatni a többiek életét is. Amikor Isten meggyújtja az ébredés tüzét a te életedben, Lelkének szele elviszi a szikrát a körülötted élőkhöz. Ebben az időben két londoni újságíró riportot akart készíteni az ébredésről. Amikor eljutottak egy kis gall faluba, megkérdezték egy rendőrtől, hol is történt az ébredés. A rendőr egyszerűen ezt válaszolta: – Ha meg akarjátok találni a helyet, ahol az ébredés történik, nézzetek át ezen az egyenruhán. Az ébredés az én szívemben történt. Az ébredés mindig egy ember szívében kezdődik. Ma elkezdődhet a te szívedben és életedben. A Szentlélek ma valami különlegeset akar tenni a te életedben.
Szerda, február 29.
A KÖZBENJÁRÓ IMA EREJE „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16)
A
z ébredés idején egy lelkész le akart csendesíteni egy elkeseredett aszszonyt, mivel férje elment hazulról. Férje, mivel hitetlen volt, elment otthonról, és azt mondta, hogy csak akkor jön haza, miután ez az egész ébredési história alábbhagy. Az asszony azt remélte, hogy a férje most végre megtér, de ez lehetetlennek látszott. A lelkész meghívta az asszonyt, hogy vegyen részt egy imacsoportban, amelyet esténként ő vezetett. Az asszony letörölte könnyeit és elfogadta a meghívást. A csoport tagjai azonnal elhatározták, hogy imádkoznak az asszony férjéért. Örömmel hajtottak térdet és kérték Istent, hogy változtassa meg a férfi szívét, hozza vissza őt és vezesse Krisztushoz. Akkor este a férfi belépett abba a terembe, ahol az ébredési összejövetelt tartották, és mindannyian megdöbbentek. Elmondott egy megrázó tapasztalatot. Harminc kilométernyi gyaloglás után valaki hirtelen megállította. Útját képtelen volt tovább folytatni. Ráeszmélt, milyen csúnyán viselkedett. Megértette, 65
hogy bűnös, akinek szüksége van Isten kegyelmére. Azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy bűnös ember. A férfi a következő vallomást tette a gyülekezet előtt: – Most már tudom, hogy újjá kell születnem, hogy megláthassam a mennyek országát. Bizonyságtevése meghatotta az összes jelenlévőt. A férfi még azon az estén elfogadta Krisztust Urának és Megváltójának. A közbenjáró imának ereje van. A közbenjáró ima megváltoztatja a helyzeteket. Isten értékeli az ember szabadságát. Ő mindent megtesz azért, hogy megérintse szívünket, még mielőtt imádkoznánk. Ő azonban tiszteletben tartja az emberek döntését. Sosem hágja át az ember szabad választási jogát. Befolyást gyakorol az emberre, de nem kötelez. Meggyőz, de nem kényszerít. Amikor imádkozunk valakiért, Isten megpróbál az illető szívéhez jutni a Szentlélek által. A közbenjáró ima új utakat nyit meg Isten előtt, hogy dolgozni tudjon. Ő új alkalmat ad a megtéréshez. Ellen G. White így írja: „Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna reánk.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 525. old.) Amikor az emberek imádkoznak, valami különleges történik. Két vagy három ember komoly imája nem marad hatástalan. Isten hallja és válaszol az imára. Felébreszti a szívet. Hatással van az emberek életére. Van egy imatársad? Részt veszel rendszeresen egy imacsoportban? Kérd Istent, hogy segítsen találnod egy imatársat. Vagy megkezdheted egyedül is a közbenjáró imát. Ha már megkezdted ezt a tevékenységet, bátoríts másokat is, hogy csatlakozzanak hozzád. Keress egy imatársat, akivel együtt imádkozhatsz, készíts egy imalistát, és figyeld meg, hogy mit tesz Isten. El fogsz csodálkozni! .
Csütörtök, március 1.
A JÖVŐ ISTEN KEZÉBEN VAN „Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését.” (Tit 2:13)
M
a szilárd reménységre van szükségünk, amely fenntart, amikor a látóhatáron megjelenik a bizonytalanság. Világunkat fenyegetések árasztják el, melyek kibillentenek egyensúlyunkból. Egy csomag felnyitása, az utazás – repülővel, vonattal vagy gyalog a városban – stresszkiváltó tevékenységgé vált. Kezdünk bizonytalanul tekinteni a jövőre. Ma reménységre van szükségünk, mivel lelkünket sok kérdés nyugtalanítja: Mi fog történni a jövőben? A terroristáké lesz az utolsó szó? Robbanás által jön el a világvége, vagy remélhetünk egy jobb világot? 66
Én hiszem, hogy a jövő Isten kezében van. Ő tervet készített egy jobb világ számára. Jézus Krisztus földi tevékenységének vége felé ígéretet adott tanítványainak: „Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek” (Mt 13:41). Jézus megígérte, hogy visszajön és véget vet minden rossznak. A jövő az Ő kezében van. Miért vagyok meggyőződve erről, amikor félelmetes események és tragédiák vesznek körül? Azért, mert Ő megérintette a bélpoklosokat és visszaadta egészségüket. A vakok szemeire tette a kezét és visszaadta látásukat. Megérintette a bénákat, ördöngösöket és visszaadta testi és szellemi egészségüket. Szavára feltámadtak a halottak. Igen, én hiszem, hogy a jövő az Ő kezében van. Az Övé lesz az utolsó szó. Egy dicső és fenséges esemény következik, ami nagyobb erejű a terroristák hatalmánál. Megjelenik egy dicső felhő, hogy az öngyilkos terroristák keltette füstöt és tüzet beborítsa. Jézus megígérte, hogy meg fogjuk látni „az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel” (Lk 21:27). A világ nem maradt ugyanaz Jézus Krisztus első eljövetele után. Amikor ismét eljön, az Ő országa fog uralkodni az egész világban. Akkor minden beteg és szenvedő meggyógyul. Akkor „azok, akik meghaltak volt a Krisztusba” (1Thess 4:16), mind életre kelnek. Ez az ígéret szilárd reménységet ad a jövőre nézve. A Szentírás biztosít arról, hogy a föld történelme Jézus dicsőséges visszajövetelével fog lezárulni. A jövőt az Ő dicsőségének felhője és nem egy nukleáris robbanás felhője fogja meghatározni. Örvendhetünk a mi Urunk visszajövetelének biztos reménységében.
Péntek, március 2.
nny. B 18:05; CT 17:57; IS 17:58; MS 18:11; SM 18:21; DJ 18:17; AR 18:23
EGY SZENDVICS LECKÉI „[Én] nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.” (Jn 5:30)
E
gy munkás minden reggel szendvicset evett. Nap-nap után ugyanolyan szendvicset fogyasztott. Egy nap, ahogy egyik kollégájával reggelizett, a munkás dühösen ezt mondta: – Utálom a szendvicset! – Miért nem kéred a feleségedet, hogy valami mást készítsen neked? –válaszolta neki kollégája szelíden. – Mert én készítem magamnak! – mondta ő elégedetlenül. A legtöbbször mi készítjük magunknak az élet „szendvicseit”. A népszerű elméletek ellenére ez elsősorban nem a társadalomban levő rossz dolgoknak 67
tudható be. Isten értelmes lényeknek teremtett bennünket. Ő felruházott bennünket döntési, választási képességgel. Isten, amikor ősszüleinket Édenbe helyezte, szabad akarattal ruházta fel őket. Nem volt eleve elrendelve, hogy vétkezzenek, nem voltak kozmikus összeesküvés áldozatai vagy bábok. Az istenképűség lényege az erkölcsi választás képessége. Az emberi természet alapvető elemei: a döntési szabadság és felelősségvállalás döntéseinkért. Isten olyannyira értékeli az ember választási szabadságát, hogy megengedi nekünk a hibás döntéshozatalt, csakhogy megőrizze ezt a szabadságot. A pozitív döntések pozitív eredményekkel járnak, a negatív döntések pedig negatív eredményekkel. A bibliai történelem tele van olyan emberekkel, akik hibás döntéseik által tönkretették életüket. A szabadjára engedett harag oda juttatta Kaint, hogy megölje testvérét. Kain életének hátralevő részében bujdosóként és vándorként élt. Dávid, mivel nem uralkodott testi kívánságain, házasságtörést követett el Betsabéval. Bár bocsánatot nyert, tettei tönkretették a gyermekei közti kapcsolatot. A pénz szerelme arra bírta Júdást, hogy néhány aprópénzért elárulja az Urat. Ez a jó képességű ember túl korán fejezte be életét. A hibás döntéseknek katasztrofális következményei vannak. Gondolj Józsefre, Dánielre és Pálra. Pozitív döntéseik rendkívüli eredményekkel jártak. József döntése, miszerint nem fogadja el Potifár feleségének ajánlatát, megváltoztatta Egyiptom történelmének menetét. Dánielnek az a döntése, hogy nem fogadja el a babiloni király borát, megváltoztatta Babilon történelmét. Pál döntése, hogy nem hajol meg a császár bálványai előtt, megváltoztatta a római történelmet. Nincsen értékesebb ajándék a választási szabadságnál. A helyes döntések jó felé alakítják életünket. Jusson eszedbe ma, hogy a legtöbbször mi magunk készítjük el életünk „szendvicseit”. Határozd el, hogy jó döntéseket hozol, és örülsz az életnek, amit Isten felajánl neked.
Szombat, március 3.
nny. B 18:06; CT 17:58; IS 18:00; MS 18:13; SM 18:22; DJ 18:18; AR 18:25
AZ ÖTVÖS TÜZE „De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze.” (Mal 3:2)
V
alamikor régen Amerika egyik leghíresebb és legvonzóbb turisztikai látványossága a Yosemite Nemzeti Park tűzesése volt. Nyári estéken a világ minden pontjáról turisták gyűltek össze a Glacier Point lábához, hogy megtekintsenek egy izgalmas jelenetet. Pontosan 9 órakor egy erős hang hallatszott a nézők fejei fölött:
68
– Hulljon alá a tűz! Egy másik hang felelt rá majdnem 1 km magasságból: – Hull a tűz! Akkor égő parazsak hulltak a szakadék szája felől, tűzesést formálva a hegy masszív gránitfalán. Felejthetetlen emlék volt minden turistának! A Szentírásban a tűz Isten jelenlétét jelképezi. Amikor Isten tüzes jelenléte elé járulsz, életed egyszer s mindenkorra megváltozik. Amikor meglátta az égő csipkebokrot, Mózes Isten jelenlétében volt (2Móz 3:2-6). A főpap belépett Isten jelenlétébe, mely a Szentek szentjében volt, a kerubok között (2Móz 25:22). Amikor Illés próféta szembesítésre hívta Baál prófétáit Kármel hegyén, tűz szállt alá az égből. 1Kir 18:38 így írja le ezt a jelenetet: „Akkor alászálla az Úr tüze”. Isten jelenlétének a tüze megemésztette az Illés által épített oltárt. Mikor ezt látták az emberek, arcra borultak és ezt kiáltották: „Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” (1Kir 18: 39). Pünkösd tüze Pétert az evangélium hatalmas prédikátorává tette. Akkor egy nap alatt háromezer lélek keresztelkedett meg. A tűz tovább hullt ezekre a tanítványokra, aminek az eredménye: „És az Isten igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben” (Csel 6:7). A tanítványok alapjaiban megváltoztatták a világot. A Szentlélek ereje nemcsak őket formálta át, hanem rokonaikat, barátaikat és polgártársaikat is. Isten azt akarja, hogy újból tűz szálljon alá. Ő el akarja égetni a bűn salakját szívünkben, hogy jelenlétének tüze az egész világot bevilágítsa. Várja a napot, amikor szeretete beragyogja és felmelegíti a világot. Pünkösd eseménye meg fog ismétlődni. Ó, Uram, hagyd alászállni a tűzet!
Vasárnap, március 4.
CSODA A HALÁLRAÍTÉLTEK KÖZT „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5:17)
E
gy meggyőző példa Isten Szavának hatalmáról, mely képes teljesen megváltoztatni az embereket, Sam Tannyhill tapasztalata, aki halálraítélt gyilkos volt. Gyermekkora egyáltalán nem volt ideális. Szülei öt éves korában elváltak, majd családról családra vándorolt, és érezte, hogy sehol sem szívlelik. Tíz éves korában Sam kisebb bűncselekményeket követett el – lopott az üzletekből, megsértette a magántulajdont –, melyek idővel súlyos bűncselekményekbe torkolltak. Végül, Sam pénzt hamisított, amiért 5 év fogságra ítélték. Miután kiszabadult, alig telt el két hét, és kirabolt egy vendéglőt Ohióban, egy pincérnőt arra 69
kényszerített, hogy szálljon be a kocsijába, és megszökött vele a városból. A nőt másnap holtan találták meg. Egy idő után Samet elfogták és elektromos szék általi halálra ítélték. Amíg a börtönben tartózkodott, több keresztény meglátogatta. Egyikük felajánlott neki egy Bibliát, amit kilenc éves fiától kapott. Ez a hívő keresztény azt mondta Samnek: – A fiam neked adja ezt, egy feltétellel: ha olvasni fogod. Eleinte Samet nem érdekelte a Biblia, de végül unalmában kinyitotta. Azonnal meghódította őt. Így vall lelki utazásáról: „Elkezdtem olvasni Máté evangéliumát, majd folytattam az egész Újtestamentummal… Gyilkos voltam…, de a Bibliában olvastam más emberekről, akik törvénytelenségeket követtek el. Akkor zavarba jöttem; óhajtottam a lelki békét, amit Isten felajánl, de hogyan juthatok Hozzá? Valóban hallja Ő imáinkat? Fog-e válaszolni annak, aki sose hallott Róla?… Akkor megpróbáltam imádkozni. De úgy tűnt, hogy imáim nem hatolnak át a börtön falain. Imádkoztam segítségért, de mindkét kezemmel ragaszkodtam a világhoz. Akkor elhatároztam… hogy megpróbálom még egyszer… Három napon át a legboldogtalanabb ember voltam a világon… Térdre borultam és őszintén bevallottam minden rosszat, amire visszaemlékeztem, és kértem Istent, hogy bocsásson meg. Kértem Őt, hogy legyen irgalmas hozzám és bocsássa meg azokat a bűnöket is, amelyekre nem emlékeztem vissza, hiszen azok által is vétkeztem. Szeretném, ha tudnád, hogy soha nem éreztem jobban magam, mint akkor. Szerettem volna, ha az egész világ tudomást szerezne örömömről. Igen, éreztem, hogy a Szentlélek által szeretete a szívembe költözött… Most a halálraítéltek között tartanak fogva, de szabadabb vagyok, mint voltam, amikor szabadon jártam az utcán. Többé nem félek a haláltól. Számomra a halál: egy lépéssel közelebb Jézushoz… Őszintén hiszem, hogy nincs olyan sötét bűn, mely Jézus vére által ne lehetne fehér, mint a hó”. Krisztus még ma is elfogadja a kétségbeesett bűnösöket. A következőt ígérte: „Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6:37). Ha valamikor Istennek szentelted magad, szenteld Neki ismét! Ha pedig még nem szentelted Neki magad, még ma megteheted! Ő kitárt karokkal vár téged!
70
Hétfő, március 5.
ISTEN ÉLETADÓ IGÉJE „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.” (1Pt 1:23)
R
obert Wong az egyik legvidámabb és legszimpatikusabb ember, akivel találkoztam. Alkalmam volt beszélgetni vele egy Hong-Kong-i utazás alkalmával. Elmondta nekem tizenöt évi tapasztalatát, amely alatt kommunista börtönben volt, mivel keresztény missziómunkát végzett. Az első négy évet magánzárkában töltötte. A következő négy évben megengedték neki, hogy havonta egyszer öt percnyi látogatásban legyen része családtagjai részéről. Mialatt elmesélte múltbéli szenvedését, meglepett vidám magatartása és pozitív életszemlélete. Nem észleltem arcán a keserűség vagy harag egyetlen nyomát sem. Krisztusi lelkületet árasztott. Akkor feltettem magamnak a kérdést, vajon miért? Mi bátorította őt a magányosság éveiben? A választ épp tőle kaptam meg. Elmondta, hogy a foglyokat soha nem szólították nevükön. Mindegyik kapott egy számot, így próbálták megszüntetni azonosságukat. Egy nap, amikor a börtön udvarában volt, egy börtönőr így szólította: – Hé, 105-ös fegyenc! Aznap gondolata állandóan visszatért ehhez a számhoz. Eszébe jutott, hogy egyik kedvenc éneke a kínai énekeskönyvből a 105-ös számú ének volt: „Adjátok a szent Bibliát kezembe”. Havonta egyszer megengedték neki, hogy egy rövid, száz kínai betűből álló üzenetet írjon hozzátartozóinak. A következő alkalommal, amikor üzenetet küldhetett, a végére írta a 105-ös számot. A következő látogatás alkalmával, egyik rokonának sikerült hoznia titokban egy Bibliát. Nem fogom soha elfelejteni Robert Wong szavait: „Ez tartott életben!” A Biblia adott neki erőt, hogy tovább menjen. Mielőtt megkapta volna a Bibliát, mindegyre a kívülről megtanult szövegeket ismételte. De most végre nála lehet ez a drága Könyv. Robert Wong érezte Isten jelenlétét a börtönben is. A Bibliának rendkívüli hatalma van arra, hogy megváltoztassa életünket. A Szentlélek, aki szól hozzánk Isten Igéje által, átalakítja életünket. Isten Szava erőt ad az élet megpróbáltatásai közepette. Segít túljutni az élet akadályain. Bátorít az élet csüggesztő helyzeteiben. Lelkesít az élet kihívásaiban. Bátorít az élet szenvedései közepette. Isten Szava az a kenyér, mely táplálja lelkünket (lásd Mt 4:4). Isten Szava az élet vize, mely oltja lelki szomjúságunkat (lásd Jn 7:37). Világosság, mely elűzi a sötétséget, és vezérel az élet útján (lásd Zsolt 119:105). 71
Robert Wong rendkívüli erőt talált Isten Szavában. Te is erőt meríthetsz abból. Szánj ma fél órát arra, hogy egy bibliaszövegen elmélkedj!
Kedd, március 6.
NÉGY DOLOG, AMI MÁR NEM LÉTEZIK A KERESZTÉNYEK ÉLETÉBEN „A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8:32)
S
ok évvel ezelőtt egy munkásembernek sikerült kispórolnia egy luxusnyaralást. A jegy pont annyiba került, amennyi megtakarított pénze volt. Milyen türelmetlenül várta az indulás napját! Csak utána jött rá, hogy nem volt pénze a hajón levő étteremben étkezni. Ezért indulás előtt vett magának egy kis tehéntúrót és kekszet. Az utazás első napjaiban nem volt semmi gond. Örült a szép tájnak, a csodás naplementéknek és a hajó úszómedencéjében lazított. De kezdett elege lenni a tehéntúróból és a kekszből. Az előkelő étteremből áramló illatok és a többi utas megjegyzései az ízletes ételről nagyon felzaklatták. Már nem bírta! Odament a főszakácshoz és félve megkérdezte: – Uram, mennyibe kerül az étel? – Megmutatná a jegyét, kérem? mondta a főszakács. Miután megnézte a jegyet, csodálkozva mondta: – Nem mondta magának senki, hogy az étkezés benne van a jegy árában? Nem kell ezért külön fizetnie! A szegény ember a rendelkezésére álló kiváltságok szintje alatt élt. Néha a keresztények is így tesznek. Sok keresztény egyedül érzi magát, és fél. De Istenünk sokkal többet kínál. Pál apostol négy dolgon keresztül írja le a keresztények kiváltságait, négy dolog, ami már nem létezik a keresztények életében. Krisztusban már nincs kárhoztatás. Róma 8:1-ben ezt írja: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”. Nekünk nincs már kárhoztatásunk. A vádoló hangokat elnémultak. A bűn rabságából megváltott emberek vagyunk. Krisztus hordozta vétkeinket a kereszten, így nekünk már nem kell viselnünk azok terhét. Őt elítélték, hogy ne kelljen magunkat elítélnünk. Krisztusban már nem létezik rabság. Róma 8:15: „Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre”. Megtörténhet, hogy elesünk, de már nem vagyunk a bűn rabjai. Új urunk van. A bűn már nem uralja életünket. Krisztus elszakította a rabság láncait.
72
Krisztusban már nem létezik teljes legyőzöttség. Róma 8:28: „Tudjuk pedig, hogy akik Istent szeretik, minden javokra van”. A keresztények már nincsenek a gonosz kezében. Isten van életünk kormányánál, és Ő azt teszi, ami a legjobb nekünk. Krisztusban már nem létezik elválás. Róma 8:35: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől”? Pál apostol kijelenti, hogy sem a nehézségek, sem üldöztetés, sem éhség, sem a ruházat hiánya, sem a lábbeli hiánya, sem a veszélyek, sem a kard nem választ el attól. Krisztus szerelme velünk van a legsötétebb körülmények közt is. Krisztusban a vétkesség megszűnik, a rabság láncai feloldódnak. Krisztusban minden a mi javunkat szolgálja, és semmi sem választhat el az ő szerelmétől.
Szerda, március 7.
ISTEN JÓ SZERVEZŐ „Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.” (Zsolt 16:8)
A
ndrew testvérnek hívták. Feladata Bibliák szállítása volt az úgynevezett európai vasfüggöny mögé. Egyik nap, 1961-ben, Andrew testvér megtöltötte régi Volkswagenjét szent könyvekkel, és elindult Hollandiából, Hans barátjával együtt. Útközben, Németországban, gondolatban azért imádkoztak, hogy a Bibliák biztonságban eljussanak az orosz keresztények kezébe. Amikor Lengyelországba értek, hevesen kezdett verni a szívük. Vajon sikerül-e átvinni a rakományt a szovjet határon? Igen! Probléma nélkül átkeltek! Sietve mentek tovább Moszkva felé, „halleluját” mondva gondolatban. Ott megkeresték a Baptista Egyházat és részt vettek a csütörtök esti imaórán. Most nagyon figyelmesnek kellett lenniük. Kinek adhatták át a feketén behozott kincset? Gyanították, hogy a résztvevők között ott voltak a KGB informátorai is. Néha még a lelkészeket is azzal a kérdéssel ostromolták, hogy kik hoznak Bibliákat. Gondolatban irányításért imádkoztak. Az istentisztelet után Andrew és Hans a folyosón maradtak, és fürkészték a 1200 kijövő ember arcát. Hans találta meg elsőnek azt, akit kerestek: egy középkorú kopasz férfit. A szívük erősen vert, amikor közel léptek hozzá és óvatosan bemutatkoztak. És milyen nagyszerű hírt tudtak meg! Az a férfi pont Szibériából jött, hogy találjon egy Bibliát gyülekezete számára. Lényegében, volt egy álma, amiben azt az utasítást kapta, hogy menjen Moszkvába. 73
Az elején habozott, mert lehetetlennek tűnt, hogy Bibliához jusson. De az álomban kapott parancs világos volt. Késlekedés nélkül elindult. E tapasztalat után Hans ezt mondta: – Téged az Úr arra utasított, hogy utazz 3000 km-t nyugat felé, hogy találj egy Bibliát, minket meg arra, hogy utazzunk 3000 km-t kelet felé, hogy szállítsunk Bibliákat. És íme, Moszkvában vagyunk és éppen a legjobbkor találkoztunk. A szibériai testvér lelkes volt – azazhogy, túl lelkes. Le kellett csillapítani, hogy ne derüljön ki a titok. El tudod képzelni, milyen örömmel ment másnap haza több mint 10 Bibliával? Isten jó szervező. Ő az igazság követőit tanúihoz vezeti. Amikor őszinte szívvel hozzá jövünk, bízhatunk benne, hogy vezetni fog. Kezébe tehetjük életünket!
Csütörtök, március 8.
VÉGÜL: JÉZUS „Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának, Jánosnak.” (Jel 1:1)
E
gy kiállítás alkalmával Thomas Nast író és karikaturista érdekes képet készített a nézőközönségnek. Egy két méter széles vászonból levágott egy félméternyi darabot és a festőállványra helyezte. Utána hamar felvázolt egy zöld pázsitot, teheneket, egy búzatáblát és pár bolyhos felhőt. Megszokott tájkép volt. Amikor befejezte művét, a nézőközönség megtapsolta. Ezután Nast elkezdett itt-ott sötét foltokat rávinni a festménybe, mintha találomra maszatolt volna a vásznon. A tiszta eget, a mezőt és a rétet teljesen befedte ezekkel. A fekete vonalak teljesen tönkretették a tájképet. Most egy szomorú absztrakt festménynek tűnt az egész. Nast félreállt és ezt mondta. – Kész! A közönség nem tudta, mit tegyen: tapsoljon vagy sírjon? Nast megkérte segédeit, hogy fordítsák a vásznat függőleges pozícióba. Akkor a közönség meglátta, hogy a kép egy szép vízesést ábrázolt, amely fekete sziklák közt zuhogott, bokrok és fák közt. Fantasztikus kompozíció volt! Lehet, hogy a végidő festménye néha félelmetes, és összevisszaság uralkodik rajta, mindazzal a sok gonddal, ami földünkön van, a trombitákkal, amelyek hirdetik az ítéletet és a csapásokkal, amelyek tönkreteszik a földet. Ezek a sötét felhőkhöz és vonalakhoz hasonlítanak, amelyek befeketítették Nast festményét. De Jézus majd megfelelő pozícióba helyezi a képet. Ő az egész bolygónkat helyes pozícióba állítja. Jézus, az Alfa és Omegáé, a fénylő Hajnalcsillag, a menny
74
seregeinek Vezére gondoskodik arról, hogy a vég festménye dicsőséges és reményteli legyen. Jézus a Jelenések könyvének hőse. Jelenések 4:11-ben kijelenti, hogy Ő a mindenható Teremtő. Az egész menny a következő szavakkal dicséri: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt, mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek”. Jelenések 5:6-ban Jézus a megöletett „Bárány”. Ő az, aki megváltott minket Istennek vére által „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből” (Jel 5:9). Krisztus a mindenható Teremtő. Ő a szerető Megváltó, aki meg akarja bocsátani vétkeinket. Ő az irgalmas és igazságos Bíró. Mindenekfelett Ő a dicsőséges Király, aki eljön. A Jelenések könyvében Jézus a megfelelő pozícióba helyezi a festményt. Az egész földi történelem dicsőséges végéhez közeledik. A történelemnek volt egy kezdőpontja és végpontja is lesz. A történelem nem a véletlen összjátéka. Jézus a történelem kezdete és Ő a vége is. Ő hoz helyre mindent. Dicsérve legyen neve ezért!
Péntek, március 9.
nny. B 18:14; CT 18:06; IS 18:09; MS 18:21; SM 18:30; DJ 18:26; AR 18:33
TÖBB MINT EGYSZERŰ EMBER „Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Jn 8:58)
P
ár évvel ezelőtt, amikor Lew Wallace joggyakornok volt az Egyesült Államok központi részén, egy ateista barátja azt mondta neki, hogy pár éven belül az összes templom eltűnik Indiana államban, és a vallásnak nem lesz jövője. Wallace, nem tudta, mit mondjon erre. Rájött, hogy nem ismerte sem a Bibliát, sem Istent. Nem volt vallásos meggyőződése. Akkor úgy döntött, hogy személyesen fogja tanulmányozni a témát. Eldöntötte, hogy kutatni fogja a Szentírást jogi ismereteinek fényében. Mivel arra gondolt, hogy a tanulmányozás unalmas lesz, Wallace azt gondolta, hogy érdekesebb, ha Jézus életéről is olvasgat és alkot Róla egy képet. Az elején úgy gondolta, hogy Jézust úgy fogja bemutatni, mit aki egy rendkívüli ember volt, semmi több. A történelmi kontextus tanulmányozása közben Wallace több mindent kezdett felfedezni, mint amire számított. A bibliai leírás Istent nem egyszerű emberként mutatta be. Egyre jobban meggyőződött, hogy Krisztus Isten. Már nem fért kétség hozzá, hogy a világnak Megváltóra volt szüksége és Wallace nem tudott jobb Megváltót elképzelni Jézusnál. Tanulmányozás közben Wallace többet fedezett fel történelmi tényeknél, felfedezte Jézust. Abból a meggondolásból, hogy kifejezze meggyőződését, folytatni 75
akarta Jézus történetének leírását, és művének a Ben-Hur címet adta. Ez könyvsiker lett, amiből később megalkották Hollywood egyik legjelentősebb filmjét. Wallace számára lényeges volt, annak felfedezése, hogy Jézus több mint ember. Ha Jézus csak egyszerű ember, akkor nem több számunkra egy követendő példánál. Ha Ő egyszerűen csak ember, nem tudja megbocsátani a bűnöket, megváltoztatni életünket, nem tudna senkit feltámasztani. Jézus kijelentése az akkori vallási vezetők előtt az egyik legjelentősebb mondat, amit magáról mondott: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8:58). Az én vagyok szavak jelentése: az, aki önmaga révén létezik, nincs sem kezdete, sem vége. Az, aki örök. Amikor Mózes előtt felfedte dicsőségét a lángoló csipkebokorban, a mindenható Isten azt mondta, hogy az Ő neve: én vagyok (2Móz 3:14). Ezek a szavak, amelyek a mennyei Krisztus szájából hangzottak, megmutatják, hogy ki is Ő valójában: Ő mindenkinek mondja: Én vagyok a megbocsátás, amit keres az elméd. Én vagyok a biztonság, ami után vágyik a szíved. Én vagyok a szeretet, ami után szomjazik a lelked. Én vagyok az erő, amely legyőzi a bűn rabságát. Én vagyok a remény, ami felemeli a lelket. Én vagyok minden szükségedet betöltő Istened. Bármi legyen szükséged, Krisztus azt mondja neked ma: „Én vagyok az, aki betölti szükségletedet. Keress és megtalálsz mindent, amit akarsz”.
Szombat, március 10.
nny. B 18:15; CT 18:07; IS 18:10; MS 18:22; SM 18:31; DJ 18:27; AR 18:34
EGY HELY, AHOVÁ TARTOZOM „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai, elűzi előled az ellenséget.” (5Móz 33:27)
A
mikor először megláttam, furcsa érzésem támadt: csoszogva ment és csak lefelé nézett, egy nejlontasakokkal és kartondobozokkal teli szekeret taszított, ősz haja, mély ráncai voltak. Idős volt, fáradt és koszos, mosdatlan és fésületlen. Visszataszító szaga volt. Sokszor átment a mi negyedünkön, a kaliforniai Thousand Oaks-on. Ahányszor látom, fájdalmat érzek. Serdülő fiam azt mondta, hogy ez a néni csak úgy vándorol Venturából Newbury Parkig, Thousand Oaks-on és Westlake-en át, majd visszafelé. Hajléktalan, nincs egy hely, ahová tartozzon. Nem ismerem élete részleteit. Lehet, hogy az alkohol elviszi az összes pénzét. Lehet, hogy gyengeelméjű. Lehet, hogy a szülők vagy férje súlyosan visszaélt vele. Attól függetlenül, hogy mért nincs hajléka, helyzete nem hagy nyugton. Íme, miért: mindnyájunk lelke vágyik egy olyan hely után, ahová tartozunk.
76
A hajléktalan emberek nem tartoznak sehová és senkihez. Ezt rögtön észreveszed rajtuk. Néha mi is azt a helyet keressük, ahol biztonságban és elégedettnek érezzük magunkat, még akkor is, ha álomszép otthonban lakunk. Görcsösen keresünk egy helyet, ahová tartozzunk. A Szentírásban Isten meghív minket, hogy találjuk meg valódi otthonunkat. Mi menedéket, biztonságot és védelmet találunk Nála. „Hajlék az örökkévaló Isten” (5Móz 33:27). „Isten a mi oltalmunk és erősségünk” (Zsolt 46:1). Nem vagyunk hajléktalan vándorok. Nem vagyunk az utca elutasított emberei, nyugtalan csavargók. Létezik Krisztus szívében egy különleges hely számodra. Nála bátorítást és oltalmat találhatsz. Nála nyugalmat talál a lelkünk. Jézusban mi valóban otthon vagyunk.
Vasárnap, március 11.
A VÁDOLÓ HANGOKAT EL LEHET HALLGATTATNUNK „Így tesszük bátorságossá ő előtte a mi szíveinket, hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3:19-20)
J
ohanna sikeres üzletasszony. Jó munkahelye, szép háza és gyönyörű családja van. És valami mégis állandóan őrli. Nyugtalan, elégedetlen és hibásnak érzi magát. A múlt bűntudata kísérti. A vádoló hangokat, úgy tűnik, nem lehet elhallgattatni. Egy nem kívánt terhesség, ami abortuszhoz vezetett még mindig nyugtalanítja. A megszakadt kapcsolatok érzelmi traumákhoz vezettek. A fiatalkori erkölcsi kudarcok még mindig emésztik. Néha azt kérdi magától, hogy lesz-e valaha békéje. Íme, egy csodálatos igazság Isten nagyszerű kegyelméről: az Ő szeretete nagyobb kudarcainknál, kegyelme nagyobb bűneinknél, megbocsátása elhallgattathatja elménk vádoló szavait. Krisztus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Csak a bűnösök részesülhetnek kegyelmében. Csak azoknak van szükségük felemelésre, akik elestek. Gondolj Mária Magdolnára. Ő számtalanszor elesett. Őt mindenfelé ismerték erkölcsi könnyelműségéről. Még Jézus is ezt mondta neki: „néki sok bűne bocsáttatott meg” (Lk 7:47). Mindezek ellenére, ez a parázna nő megtalálta a megbocsátást Jézusban. Gondolj Péterre. Ő háromszor is megtagadta az Urat. Az a tanítvány, aki majd pünkösdkor ezrek előtt prédikált, átkozódott, káromkodott és megtagadta az Urat, mégis bocsánatot nyert. 77
Isten kegyelme nem kicsinyíti le a bűnt. De megnöveli a kegyelmet. Mária, Péter és a kereszten levő lator megbocsátást nyertek. Számodra is létezik megbocsátás és Johanna számára is. A vádoló hangokat el lehet hallgattatni. Isten jobban szeret minket annál, hogy ne harcoljon megmentésünkért. Az Ő szeretete nyugalmat adhat lelkünknek. Akarod-e ma átadni életedet Neki?
Hétfő, március 12.
HOGY AZ ÜZENET A CÍMZETTHEZ JUSSON „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm 5:8)
A
washingtoni Nemzeti Galériában egy fantasztikus kép látható. Egy második világháborús megható jelenet keretében a festő egy harcmezőt ábrázol, amin a hadsereg tankjai egymás felé közelítenek. A szövetségesek két katonai különítménye megtámadja a nácikat. A tankok tüzet nyitnak. A gyalogos csapatok is harcolnak. Tekintetünket egy egyedül álló katona vonzza, aki a kép középpontjában van. A katonák már nem tudnak egymással kommunikálni. Az ellenség egyik lövedéke tönkretette a telefonvonalat. Ez a katona feltartja a kezét, miközben a telefonvonalat javítja. Éppen amikor befejezte, egy golyó átlyukasztja az egyenruháját, a mellkasa megtelik vérrel. A művész a következő címet adta a festménynek: Keresztül. Egy katona feláldozta életét, hogy az üzenet célba érjen. Rajta keresztül a kapcsolat helyreállt. Valaki a kereszten függött, ég és föld között, hogy az üzenet megérkezzen a címzetthez. Isten szeret téged! Egy lázadó angyal azt mondta, hogy Isten törvénye igazságtalan. Ő azt állította, hogy Isten önkényes és kérései nem igazságosak. Azt állította, hogy Isten valójában nem is szereti azokat, akiket megalkotott. A kereszt a helyes válasz Sátán érveire. A kereszt két örök igazságot mutat be: (1) a bűn halált hoz maga után és (2) Isten jóságos Isten. A bűn elpusztította a legártatlanabb embert, aki valaha is élt. A bűn elpusztította Isten Fiát. A bűn mindenkit tönkretesz, aki vele játszik. A bűn végzetes. Ha a bűn annyira rossz, hogy megölte Jézust, vajon minket nem fog minket annál is jobban tönkretenni, ha pártoljuk? A kereszt megmutatja, milyen jóságos Istenünk van. A kereszt rávilágít Isten csodálatos szeretetére. A kereszt olyan Istent mutat be egy egész világegyetem előtt, aki minden szükségeset megtesz megmentésünkért. Isten üzenete a kereszt által érkezett mihozzánk. A menny annyira értékel minket, hogy maga Jézus kész volt elfogadni a bűn átkát, hogy megmentsen téged. Az ő szerete78
te felfoghatatlan, de valóságos. Jézus inkább választotta a bűn teljes büntetését, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy kis időre a bűn elválasztja Őt az Atyától, azért, hogy mi ne vesszünk el. Én nem állhatok ellent szeretetének. Mindaz, amit tehetek, hogy alárendelem magam Őneki, és Hozzá imádkozom egy örökkévalóságon át.
Kedd, március 13.
MÁR NEM VAGY ELÍTÉLT „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” (Zsolt 32:1-2)
A
1960-as évek elején az amerikai hírek középpontjában azok a katonák voltak, akik visszatértek a vietnámi háborúból. De egy másfajta veteránról is megjelent egy hír, aki ugyancsak hazafelé tartott. Ő 25 éven át rejtőzködött a Fülöp-szigetek hegyeiben. Ez a katona, aki a 2. Világháborúban harcolt, lesoványodott testén még mindig a rongyos egyenruhát viselte. Nem tudva, hogy a háború befejeződött, 25 éven át félelemben élt. Távol a civilizációtól, egyedül bolyongott a dzsungelben. Amikor végül a Fülöp-szigeti dzsungelekbe ért, hihetetlennek tűnt számára, hogy a háborúnak vége. Azt hitte, ez a hír csak egy hazugság. Ma is vannak, akik a hitetlenség börtönébe vannak bezárva, és akik súlyos vétkeket és terheket cipelnek magukkal. De a háborúnak vége, barátom! Jézus kiszabadítja a háborús foglyokat. A rendezetlen bűn tönkreteszi fizikai, mentális és lelki egészségünket. Ha nem kezeljük, mindig nyomni fogja lelkiismeretünket. Néha belső vádak kínozhatnak. Létezik egy módja annak, hogy a bűnt kezeljük. Jó, ha megértjük, hogy a vétkesség érzetének három fajtája létezik. Először is, létezik az a fajta bűntudat, amikor nem érünk el egy bizonyos általunk kitűzött célt, vagy nem teszünk eleget mások elvárásainak. Másodsorban, van, amikor valakivel való kapcsolatunk révén tévedünk, és ennek nyomán támad vétkességérzetünk. Vétkesnek érzem magam egy szóért, amit mondtam vagy egy tettért, amit tettem. Harmadsorban, a vétkesség érzete még akkor is előjöhet, ha tudatában vagyok, hogy áthágtam Isten törvényét. Én a következő három elnevezést használom e három megkülönböztetésére: pszichológiai, kapcsolati és erkölcsi bűntudat. Pszichológiai bűntudat akkor keletkezik, amikor én magam nem tudok elérni egy kitűzött célt, a kapcsolati pedig, amikor megszakítom a kapcsolatot egy olyan személlyel, akihez egyébként ragaszkodom. Az erkölcsi vétkességérzet akkor lép fel, amikor saját lelki79
ismeretem ellen cselekszem valamit Isten törvényének az áthágása által. A bűn vétkességérzetet szül. Jézus a válasz a vétkességérzet minden típusára. Ő nyugalmat adhat. Amikor nem sikerül elérni az elérhetetlen célokat, amelyeket magam elé tűztem, akkor Benne bízom. Ő a vigaszom, amikor valakit megsértettem szavaim vagy tetteim által. Arra kérem Őt ilyenkor, hogy adjon erőt bocsánatot kérnem. Amikor szívem elítél vétkem miatt, térdre esek, bevallom bűnömet és megtérek. Ha megtesszük ezt a három lépést, a vétkességérzet meg fog szűnni. Ismerd be bűnödet Jézusnak és fogadd el megbocsátását. Ő kiszabadítja a rabokat. Megbocsátással helyettesíti vétkünket. Elfogadással helyettesíti a vádakat. Irgalommal helyettesíti az ítélkezéseket. Az Ő ígérete még mindig érvényes: „Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik 7:19)
Szerda, március 14.
BIZAKODÓ SZÍV „Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak.” (Zsolt 32:10-11)
A
z ellenreformáció napjaiban Angliában a kormány kivégezte Richard Cameront meggyőződéséért. A hatóságok levágatták a fejét és kezeit, majd elküldték azokat apjához, aki Skóciában volt bebörtönözve ugyanabból az okból kifolyólag. Az apát megkérdezték: – Ezek fiad, Richard kezei és feje? Felismered azokat? Könnyekkel a szemében, az apa gyengéden átölelte fia kezeit és fejét, majd remegő ajkakkal ezt mondta: – Ismerem ezeket, igen. Az én fiamé, drága fiamé. Isten mégis velem van kegyelmével életem minden napján. Jó az Isten akarata, aki nem tehet rosszat sem nekem, sem azoknak, akik kedvesek nékem. Még fia halála sem rendítette meg hitében az idős Cameront. Bizakodó szíve elfogadta Istennek a Zsoltárok 31:25 versében leírt ígéretét: „Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat”! Hogyan volt lehetséges, hogy ez az apa lássa gyereke megkínzott és vérző testét és ne adja fel a harcot? Hogyan élhetsz túl egy ilyen lelki traumát? Csak egy út lehetséges. Nem egy rendkívüli erőről van szó, hanem egy bizakodó szívről. Arról az abszolút hitről van szó, hogy Isten egy nap mindent helyrehoz. Amikor teljesen Istenben bízunk, Ő egy leírhatatlan lelki békét nyújt. A menynyei erő alászáll trónjától egészen hozzánk. Istenben mi megkapjuk azt a lelki 80
erőt, amivel túlélhetjük az ellenség támadásait. A bizalommal teli élet erős hitet és tántoríthatatlan szilárdságot ad. Egy olyan élet, amely határozottan ellenkezik a rosszal. Folyton Isten közelében van, Isten ígéretére támaszkodik, és Isten erejében bízik. Isten téged is hív ma, hogy fogadd el ezt a hitből való életet. Ő megadja a szükséges erőt, hogy ellenállhass az ördög minden támadásának.
Csütörtök, március 15.
AZ AGGODALOMTÓL A DICSÉRETIG „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6)
E
zerkilencszázhatvanegyben, a hálaadás napján, Merrill Womach énekes és üzletember elindult magánrepülőjével Beaver Marshból (Oregon). Rögtön a felszállás után a repülő megfordult a levegőben, és lecsapódott 100 méter magasról a fák ágai közé. Amikor észhez tért, Merrillt lángok vették körül. Sikerült kimásznia a vasak közül, azonban súlyos égési sebek voltak a lábán, karjain, mellkasán és fején. Nem látott, de addig kúszott a vastag havon, amíg látótávolságba nem került. A kocsik zaja után tájékozódott. Szerencsére, két férfi látta a balesetet és rögtön a helyszínre sietett a kocsijával. Merrill szája, orra és szemei nem voltak láthatóak és úgy nézett ki, mint egy szörny. Feje tele volt égési sebekkel és meg volt dagadva. A férfiak gondosan a kocsi hátsó ülésére helyezték és elindultak a kórház felé. Merrill ott feküdt és egész teste nagyon fájt. De, ahogyan később mesélte, „hihetetlen dolog történt, mert késztetést éreztem, hogy énekeljek.” Miután sikerült kinyitnia egyik szemét, ránézett kezeire és rájött, hogy súlyos égési sebei vannak. De az éneklési vágy nem szűnt, mialatt a kocsi folytatta útját a 97-es autópályán. „Fejem megdagadt és egyre jobban fájt”, emlékszik ő, „mégis volt kedvem énekelni. Egy régi ének volt, amit gyerekkoromban tanultam. Nem tudom, miért éppen ez az ének jutott akkor eszembe, és nem az, hogy ordítsak a fájdalomtól és az önsajnálat miatt, de így történt.” Az elöl ülő férfiak csodálattal hallgatták Merrillt, amint énekel: „Megtaláltam a drága Megváltót és most meggyógyított, megbocsátatott és megszabadított. Szentlelke bennem marad és megáld, Istennek hála, szívembe béke tért”. Egy mentő jött eléjük a Collier Memorial State Parkhoz. A mentősök hordágyra helyezték Merrillt és gyorsan elmentek vele. A sziréna és a fájdalom éles hangján túl változatlanul szállt fel a szép hálaének: „Csodálatos béke, csodálatos béke. Olyan béke, mit nem adhat világ. Amikor arra gondolok, hogyan emelt ki a sötétségből és hozott a világosságra, csodálatos békém van, csodálatos békém.” 81
A béke jelenléte nem feltételezi a fájdalom hiányát. Vannak pillanatok, amikor Isten mély békét ad a mély fájdalom közepette. A legsürgősebb helyzetekben Isten a legnagyobb békét adja nekünk. A helyzettől függetlenül hit által kérhetjük tőle a békét. Amikor elhisszük, hogy Ő a béke teremtője, mi is kitárjuk szívünket és elfogadjuk azt. Nyugtalan vagy? Aggódsz? Pál apostol épp ma beszél hozzád a Kol 1:2 verse által: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól”. Légy örömmel teljes. A béke ajándéka a tiéd lehet. Légy boldog: a menny békéjében az aggodalom helyét átveszi a dicséret.
Péntek, március 16.
nny. B 18:23; CT 18:15; IS 18:18; MS 18:31; SM 18:39; DJ 18:35; AR 18:43
VIGYÁZAT! VESZÉLY! „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől rettegjek.” (Zsolt 27:1)
E
gy raktárost, aki éjszakai váltásban dolgozott, értesítettek, hogy egy kis doboz van a raktárban. A doboz oldalán ez állt: „Veszélyes! Ne érjetek hozzá”! A gyár vezetősége azt kérte, hogy senki se nyúljon a dobozhoz, amíg nem tisztázzák, hogy mi van benne. A raktáros még meg sem közelítette a dobozt, és hajnalban megkönnyebbült, amikor megérkezett az osztályvezető. A főnök kesztyűt húzott és feltette a védő sisakot. Majd gondosan felnyitotta a dobozt. A dobozban 25 táblácska volt, amelyekre ez volt írva: „Veszélyes! Ne érjetek hozzá”! Képzeld el mennyi stresszt okozott az a titokzatos doboz a raktárban dolgozóknak. Azzal vesztegették az időt, hogy találgatták, milyen toxikus anyagok lehetnek abban a dobozban. Sokszor, amikor problémáinkat elemezzük, rájövünk, hogy mi is eleget töprengünk ok nélkül. Problémáink fenyegetnek, de a valóságban nem is annyira félelmetesek. Néha a félelem normális reakció. Sok dolog van, ami kiválthatja a félelmet. Mindjárt a legrosszabbra gondolunk, amikor észrevesszük, hogy a hónaljunkban van egy kis daganat. A nagy magasságok, hatalmas viharok, a légörvények vagy a túlzott sebesség megijeszthetnek. Mindenki érzett félelmet legalább egyszer az életben, de egyesek életét ez a negatív érzelem uralja. Létezésük tele van olyan dobozokkal, amire rá van írva: „Veszély”! Természetesen, nem Isten a félelem teremtője. Pál apostol ezt világosan hangsúlyozza: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1:7). 82
A túlzott félelem, az a tendencia, hogy folyton valami rosszra gondoljunk, egészségtelen. Isten minden nap előkészíti számunkra azt, ami a legjobb. Elég hatalmas, hogy jóra fordítsa életünk minden egyes tapasztalatát (Róm 8:28). Ura életünk körülményeinek és bízhatunk benne, hogy mindent javunkra tesz. Amikor Dávid Saul elől a pusztába menekült, ezt írta: „Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem!” (Zsolt 34:4) Jöjj Istenhez minden egyes félelmeddel. Jöjj hozzá mindennel, amiért aggódsz. Fogadd el, hogy Ő megszabadít téged a bénító félelemtől. Miért félsz most? Térdelj le előtte. Sorold fel neki azokat a dolgokat, amelyek ijesztenek. Ő hittel fogja helyettesíteni félelmeidet. Bölcsességgel a nyugtalanságot és bizalommal az aggodalmat. Nyugtató jelenlétével helyettesíti lelki gyötrelmeidet.
Szombat, március 17.
nny. B 18:24; CT 18:16; IS 18:20; MS 18:32; SM 18:40; DJ 18:36; AR 18:44
AZ ÖRDÖG SZEGE „Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcsességet és erkölcsöt és eszességet.” (Péld 23:23)
E
gy Haitin élő ember 2000 dollárért akarta eladni lakását. Valaki meg akarta vásárolni, de mivel nagyon drága volt, nem tehette meg. Több alkudozás után, a tulajdonos beleegyezett, hogy féláron eladja a házat, egyetlen egy feltétellel. Azt akarta, hogy egy kis szeg, amit az ajtóba vert, megmaradjon neki. Pár év múlva vissza akarta vásárolni a házat, de az új tulajdonos nem akarta eladni. Akkor egy dögölt kutya fejét akasztotta arra a szegre, ami még mindig az öve volt. Hamarosan a ház lakhatatlanná vált. A bűz elviselhetetlen volt. A család beleegyezett, hogy eladja a házat a régi tulajdonosnak. Ha az ördögnek van szívedben csak egy szöge is, amire akaszthatja kísértéseit, akkor az egész életeden átveheti az uralmat. Ha megadod neki a lehetőséget, akkor minden tőle tehetőt megtesz, hogy tönkretegyen. Gondolj Kainra. Ő hagyta, hogy a harag eluralkodjon rajta, és ez gyűlöletbe csapott át. Megölte testvérét. A harag volt a szívében az a szög, amire az ördög ráakasztotta a dühkitöréseket. Pál apostol a következő tanácsot adja: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” (Ef 4:26-27) Amikor tetteinket a kompromisszum uralja, amikor egy titkos bűnt dédelgetünk, akkor az ördögnek alkalmakat és helyet biztosítunk. Amikor nem mondunk le bűnös magatartásunkról, sőt mi több, igazolni próbáljuk magunkat, akkor is az ördögnek adunk helyet. 83
A kompromisszum végzetes lehet, nem csak mert helytelen, hanem mert minden egyes kompromisszum lehetőséget ad az ördögnek, hogy szeget üssön szívünkbe, amire kísértéseit aggathatja. Az egyedüli gyógyír, ha elsajátíthatjuk Jézus magatartását, aki boldogan kijelentette, hogy „Én mindenkor azokat cselekszem, a melyek Neki kedvesek” (Jn 8:29). Jézus boldogsága abban állt, hogy teljesítse azt, amiben Isten kedvét lelte. Egyedüli óhaja az volt, hogy boldogságot szerezzen az Atyának engedelmessége révén. Ő visszautasította az ördög próbálkozásait, hogy egy szeget üssön szívébe. Hagyd ma Jézust, hogy kezébe vegye az igazság harapófogóját és kihúzza szívedből az ördög minden szögét.
Vasárnap, március 18.
A GAZDA HANGJA „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:7)
N
agyapám kanári madarakat tartott a padláson. Egyszer vele mentem a padlásra és láttam, amint egy kanárit egy külön kalitkába tett, bezárta és otthagyta a sötétben. Utána elkezdett fütyülni. Amikor meghallotta gazdája hangját, a kanári is énekelni kezdett. A madár a sötétben tanulta meg az éneket. És utána már nem felejtette el. Isten megtanít a bizalomra, úgy ahogy Jézust is megtanította erre. Az élet egyik legfontosabb leckéje az, hogy bízzunk, akkor is, ha nem értjük a dolgokat, akkor is, ha minden sötétnek tűnik, akkor is, amikor az utazás túl hosszúnak és fárasztónak tűnik, akkor is, amikor már nincs más mód megkerülni az előttünk álló hegyet. A Filippibeliekhez írt levélben Pál apostol a békességről beszél, „mely minden értelmet felülhalad” (Fil 4:7). Amikor az élet gondjai és próbái megzavarnak, hitünk megkapaszkodhat Isten ígéreteiben. Nem szükséges megértenünk, hogy bizonyos dolgok miért történnek. Sokszor nem tudjuk megérteni, mi történik életünkben. Az élet egy sor öröm és szenvedés, egy sor győzelem és vereség. Megpróbálni megérteni, hogy Isten miért is engedi életünkbe a szenvedést, bizonytalanná tehet. Sose fogunk mindent megérteni, ami velünk történik, de mindig bízhatunk. A bizalom belső meggyőződés arról, hogy Isten dolgozik életünkben. Amikor sötétségben vagyunk, megtanulunk énekelni. Megtanulunk válaszolni gazdánk hangjára. Gondolj Jézusra, aki egyedül függött a kereszten, ég és föld között. Ő ezt mondta. „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet” (Lk 23:46). Habár a tömeg kinevette, habár elárultatott Júdás által, és habár Péter megtagadta, a
84
tanítványok elhagyták, a zsidók visszautasították és a rómaiak keresztre feszítették, Jézus bízott. Jézus megtanít arra, hogy minden körülmény között bízzunk. Kérd Istent, hogy növelje a Benne levő bizalmadat, hogy segítsen megkapaszkodnod Isten szeretetébe, még akkor is, amikor nem érted a dolgokat. Imád legyen a következő: „Hiszek, Uram. Taníts meg a teljes bizalomra”.
Hétfő, március 19.
ERŐ A MINDENNAPI SZÜKSÉGLETEKHEZ „Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, amelyhez nékem reménységet adtál! Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.” (Zsolt 119:49-50).
I
sten szava erőteljes. Reményt ad, amikor el vagyunk csüggedve. Vigaszt, amikor szenvedünk. Lelket ölt belénk, amikor lehangolódunk és kétségbeesünk. Útbaigazít, amikor nem tudjuk mitévők legyünk, és békét nyújt, amikor kétségeink vannak. Bátorságra ösztönöz, amikor életünk legnehezebb percein megyünk át. Nemrég interjút készítettem Mikhail Kulakov lelkésszel, a volt szovjetunióbeli Adventista Egyház volt vezetőjével. Bizonyságtétele nagyon meghatott. Ez a mélyen lelki ember arra szentelte életét, hogy levezesse a Biblia modern orosz nyelvre való fordításának munkálatait. Az elnyomó kommunista rezsim alatt, Kulakov lelkészt börtönre ítélték, munkatáborokba küldték, és a szovjet kormány állandóan körözte. Néha hetek teltek el, hogy nem tudta felvenni a kapcsolatot családjával. Akkoriban 20 éves volt, és azon gondolkodott, hogy fog-e még tovább élni. Egyik nap egy csomag érkezett a munkatáborba, amire az ő neve volt feljegyezve. Anyukája küldött valami ennivalót. Az ennivaló között egy régi Biblia is el volt rejtve. Az ellenőr kinyitotta a csomagot, és megtalálta. Amikor eldobta a Bibliát, a borítója elszakadt és a Biblia lapjai mindenfelé szétrepültek. Kulakovnak nem engedték meg, hogy magánál tartsa, de megkérték, hogy szedje össze a széthullott lapokat. Egy óvatlan pillanatban egy oldalt a nadrágszárába csúsztatott. Amikor visszatért a barakkba, kivette az oldalt és türelmetlenül olvasta: tekintete János 17:24-re esett. „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek”. Szíve megtelt örömmel. Ez az egyetlen bibliai rész bátorítás volt számára több heten át. Jézus, a szeretett Megmentő, nem akarta, hogy ő a koszos és patkányokkal teli barakkban töltse le életét. Isten óhaja az volt, hogy ő a mennyben legyen. Egy bibliavers elegendő volt, hogy megváltoztassa lelkiállapotát. 85
Egy bibliavers elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a te lelkiállapotodat is. Fogadd el Isten ígéreteit, amelyek bátorítanak és felvidítanak ma!
Kedd, március 20.
A BŰN ELTŰNT! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9)
E
gy evangelizációs kampány alatt Stockholmban (Svédország) egy hölgynél jártam látogatóban, aki egy turisztikai cégnél dolgozott és részt vett az előadássorozatunkon. Amikor a lelki témákra terelődött a beszélgetés, ezt mondta: – Lelkész úr, van egy kérdésem, amit már régóta fel szeretnék tenni. Bűn-e az abortusz? Majd könnyes szemekkel elmesélte, hogy volt egy csődbement házassága, hogy teherbe esett és azt az elhamarkodott döntést hozta, hogy abortuszhoz folyamodjon négyhónapi terhesség után. A válás után találkozott azzal a férfival, akiről azt hitte, hogy álmai férfija. Szerelmes lett. Hat hónapig barátkoztak, és a férfi megígérte, hogy elveszi feleségül. Terhes lett, de a férfi egy nap azt mondta, hogy nős és van még három gyereke egy másik országban és most vissza kell térnie oda. Ez a hír lesújtotta. Mivel ez a második kapcsolat is füstbe ment, nem tudott megbékélni azzal a gondolattal, hogy gyereke legyen attól a férfitól, aki kihasználta. Abortuszt követett el, de sosem érezte jól magát ezzel a döntéssel kapcsolatban. Lelke állandóan gyötört volt, és az a gondolat kínozta, hogy egy ártatlan életnek vetett véget. Tizennyolc éven át hordozta magával ezt a nehéz és nyomasztó terhet. És most, beszélgetésünk alatt, gyöngéden megmagyaráztam neki, hogy az „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek” (Lk 23:34) szavakkal, Krisztus számára is felajánlja a megbocsátás lehetőségét. És ez a lehetőség már eddig is rendelkezésére állt. A megbocsátás maga Jézus lényéből ered. Majd együtt elolvastuk 1Jn 1:9 versét: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól”. – Mit mond ez a vers? Azt mondja, hogy minden hamisságtól megbocsát, az abortuszon kívül? – Oh, nem, mondta ő. – Szeretnéd, ha beírnám a Bibliádba, hogy „minden hamisságtól, az abortuszon kívül”? – Dehogy, mondta ő. 86
Szemei megteltek könnyekkel. Kezdte megérteni, hogy Isten ígérete valóban beteljesedik és ezt hittel el is fogadta. „ Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól”. Lelke sosem tapasztalt békével telt meg. 18 éven át rendelkezésére állt a megbocsátás lehetősége, de csak akkor élvezhette, amikor kinyitotta szívét és befogadta azt. Mély igazság, hogy a megbocsátás Isten természetéből fakad. Isten jellemének a része. A kereszt megmutatja, hogy Ő hosszútűrő, és mindenkinek kész megbocsátani. Mi csak akkor nyerhetjük el bocsánatát, amikor bevallottuk bűneinket, de ez nem jelenti azt, hogy a bűnvallomás révén érdemeljük ki a megbocsátást. Ellenkezőleg, a megbocsátás által kitárjuk szívünket, hogy elfogadjuk a megbocsátást, ami már régóta rendelkezésünkre áll. Az én és a te rendelkezésedre. Fogadd el még ma Isten csodálatos megbocsátását. Hagyd, hogy hallgattassa el elméd minden vádoló hangját. Hagyd, hogy mossa le vétkeidet ma csodás szeretete révén!
Szerda, március 21.
KELJ FEL ÉS MENJ TOVÁBB! „Ne örülj ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik 7:8)
E
zernyolcszázhuszonnégy május 7-én, egy bécsi színházban egy tehetséges zeneszerző először vezényelte 9. szimfóniáját. A nagyközönség lelkesen fogadta a művet. Úgy tűnt, ez az ember beleviszi a zenéjébe mindazt a szenvedélyt, izgalmat és hősiességet, amire szükség volt. Az első rész végén a terem tapsban tört ki. De a karmester ott állt háttal a közönségnek, és nyugodtan lapozott tovább a darabban. Végül egy zenész meghúzta az kabátujját és a nézők felé mutatott. Csak akkor fordult meg és hajolt meg Beethoven, aki süketségben szenvedett. Ő nem hallhatta sem a tapsot, sem a zenét, amit vezényelt, de az egész szimfónia ott volt a fejében és fenségesen, szenvedélyesen tudta vezényelni. Beethovennek megvolt rá minden oka, hogy örüljön ennek a felejthetetlen estének. Hisz ő múltja ellenére komponált, a csúnyát széppé alakítva. Lehet, eszébe jutott egy rég történt esemény. Éjszaka van, egy kisfiú mélyen alszik Beethovenéknél. Apukája ivócimborájával együtt hazajön a kocsmából részegen, megrázza a kisfiút, hogy ébredjen fel. Majd megkéri, hogy zongorázzon a vendégüknek. Felébredve és letörölve könnyeit a kisfiú játszik jó pár órán át. Apja szigorral és nyersen bánt vele. Egyik gyermekkori barátja emlékezett, hogy apja veréssel küldte Ludwigot a zongorához. Egyesek úgy gondolják, hogy süketsége nagyrészt a gyerekkorban elszenvedett ütések következménye volt. 87
Beethoven zenéje nem mindig kedves és örömteli. Néha viharos és szenvedélyes. Beethovennek számos oka volt arra, hogy haragos és mérges legyen, azonban ő megtalálta a módját annak, hogy pozitív módon fejezze ki érzelmeit. Azáltal, hogy legmélyebb érzelmeit kifejezésre juttatta, ajándékká varázsolta életét. A menny Istene igenis képes világosságot hozni sötét élettapasztalataink közé. Szeretetének fénye átvilágít kétségbeesésünk sötét felhőin. Világossága kivon minket a sötétség birodalmából. Amikor elcsüggedünk, amikor lesújt a fájdalom, Isten felemel. Ő mellettünk van, amikor elesünk. Lehet, hogy mások hibái vagy tévedései miatt estünk el. A család széthullása, egy főnök irreális elvárásai vagy egy jó barát árulása mind nagyon fájdalmas lehet. A betegség vagy a kölcsön kínozhatnak, de Isten Igéje mindig igaz marad. Mikeás próféta ezt mondja: „Ne örülj ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom” (Mik 7:8)! Ma Isten ereje által felállhatsz és tovább léphetsz!
Csütörtök, március 22.
TÖBBÉ NINCS ELESÉS „Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsolt 29:11)
J
an keresztény családban nőtt fel, de fellázadt szülei ellen. Úgy gondolta, hogy szülei manipulálják, és emiatt elment otthonról, hogy ismerje meg a nagyvilágot. 15 éves korára már alkohol- és kábítószerfüggő lett. Megpróbált szeretetet kapni azoktól a férfiaktól, akikkel kapcsolata volt. Mégis egyikükkel sem sikerült tartós kapcsolatot létesítenie. Néha eljött látogatóba szülei gyülekezetébe. Úgy tűnt, érdekli Isten ereje, de nem volt tudatában sem Isten erejének, sem jelenlétének. Párszor előre ment, amikor felhívást intéztek a hallgatóság felé. Párszor eldöntötte, hogy felhagy a drogokkal, de mindig visszatért régi életmódjához. Megpróbáltak rajta segíteni, de mindhiába. Szerettem volna, ha ez a lány megismeri Isten szeretetét, de sajnos nem lehetett vele együttdolgozni. Jan egyre rosszabb helyzetekbe került. A serdülők tipikus lázadásával kezdődött minden, de egyik probléma magával hozta a másikat. Annyira megsokasodtak a problémák, hogy élete kiesett ellenőrzése alól. Mi az olyan embereket, mint Jan selejteknek mondjuk. Életük egy káosz. Állandóan gondjaik vannak, és nem tudnak kilábalni a problémákból. Miért történt Jannal? Miért nem talált megoldást problémáira? Milyen döntéseket kellett volna hoznia, hogy élete megváltozzon? 88
Úgy gondolom, Isten kegyelme nagyobb minden szenvedélynél. A Szentírás kijelenti: „a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” (Róm 5:20). A kegyelem erősebb a bűnnél. Isten ereje nagyobb, mint az ellenség ereje. Íme, hogyan kaphatjuk meg ezt az erőt: Ismerd be, hogy gyenge vagy egyedül harcolni (lásd Jn 15:5). Higgyed, hogy Isten meg tud szabadítani (lásd Fil 4:13). Határozd el, hogy elzárod a bűn összes feléd tartó útját. Állj ellen a gonosznak (lásd Jak 4:7). Sokan elesnek az utolsó pontnál. Határozd el, hogy Isten erejével megválsz a kísértés forrásától. Kerüld mindazt, ami lefelé húz! Vigyázz a kísértés kapuira! Nem tudsz elkerülni minden kísértést, de el tudod kerülni azokat a szituációkat, amelyekről már előre tudod, hogy kísértésbe fogsz esni. Megnyerheted a harcot már a kísértés megérkezése előtt, ha nem teszed ki magadat neki. Már előre határozd el ezt. Örülni fogsz!
Péntek, március 23.
nny. B 18:31; CT 18:23; IS 18:28; MS 18:40; SM 18:47; DJ 18:43; AR 18:52
ÁTKAROLÓ SZERETET „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.” (1Jn 4:9)
K
im boldog volt! Pontosabban, magán kívül volt a boldogságtól! Valósággal lebegett! Férje, Steve, nyert az Ohio állam lottóján pár millió dollárt, 107000 dollárt évente 20 éves periódusra. Mi több, másodjára megnyert 100000 dollárt. Ezután áloméletük lesz! Várja őket a szórakozás és a jókedv! Mégis volt egy gond. Kimnek volt egy házasságon kívüli kapcsolata és tudta, hogy ez a nyeremény gondot fog okozni. Nem akarta visszautasítani a milliókat, de a házasságon kívüli kapcsolatnak sem akart nemet mondani. Kellett neki Steve pénze, de Steve szerelme már nem kellett. Már csak a nyereményre tudott gondolni. Végül eltervezte, hogy felbérel valakit, aki megöli férjét. Miközben telefonon tárgyalt szerelmével a tervről, amit előkészített, 21 éves fia meghallotta az egész beszélgetést. Kis idő múlva letartóztatták, mivel eltervezte férje meggyilkolását 500 dollár ellenében. Egy 25 dolláros csekket már kis is fizetett, a többit később akarta kifizetni. A legmeglepőbb az volt, hogy Steve meglátogatta Kimet a börtönben. – Nem felejthetsz el olyan könnyen egy 22 évnyi házasságot, magyarázta ő. Kapcsolatuk megszilárdult. A férj azért küzdött, hogy az ítéletet lerövidítsék. Minden felesége elleni vádról lemondott. Férje kezdeményezése meglepte Kimet. Akkor értette meg, hogy házasságon kívüli kapcsolata csak utánzata volt a valódi szeretetnek. Hogyan tudhatott ellenállni a férjétől jövő ilyen szeretetnek? 89
Hogyan lehetett hűtlen ahhoz, aki ennyire hű volt hozzá? Hogyan fordíthatott hátat annak, aki ennyi szeretettel vette körül? Nem tehette meg. Nem akarta megtenni! Végül, amikor kijött a börtönből, megölelte férjét és sóhajok közt azt mondta: – Kérlek, ne mondj le rólam soha, soha! A barátaik bolondnak nézik őket, de Stevet meg Kimet ez nem érdekli. – Végül is a szerelem bolondság, mondja Steve. Nem lehet megmagyarázni! Isten feltétel nélküli szeretete egyszerűen megmagyarázhatatlan. Ez a feltétel nélküli szeretet minden körülmény közt kitart. Ez nem a szeretett személytől függ. Semmi sem fogja arra késztetni Istent, hogy kevésbé szeressen. Ő nem tetteinkért szeret, hanem azért, mert Ő maga a szeretet. Amikor hátat fordítunk neki, Ő akkor is szeret. Amikor visszautasítjuk meghívását, Ő akkor is szeret. Amikor akarata ellen cselekszünk, akkor is szeret. Tetteink szenvedést okoznak neki, hibás döntéseink szétszakítják szívét, rossz választásunk sok fájdalmat okoz neki, de semmi, amit tehetünk, nem változtatja meg irántunk való szeretetét. Én nem tudok visszautasítani egy ilyen szeretetet. Minden, amit tehetek, az, hogy lábaihoz hullok és megköszönöm neki örökre, hogy ennyire szeretett!
Szombat, március 24.
nny. B 18:33; CT 18:25; IS 18:30; MS 18:41; SM 18:49; DJ 18:45; AR 18:53
EGY BELSŐ ERŐ, MELY KIFELÉ HAT „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 3:14)
T
reena Kerr egy szép villában lakott a Chesapeake öbölben. Úgy tűnt, semmije se hiányzott. Férje a híres Graham Kerr volt, a Galloping tévéműsor bemondója. Mindketten sokat dolgoztak, és most örültek a sikernek. Megengedhették maguknak a luxust. Csodálatos barátaik voltak. De Treena belsőleg halott volt. Másoknak úgy tűnt, hogy egy elragadó és vidám nő. De a legközelebbiek tudták, hogy súlyos érzelmi problémái voltak. Pár éve kezdődött az egész. Egy adott pillanatban, úgy látszott, hogy Treena nem képes saját életét vezetni. Az orvosok úgy gondolták, hogy beutalják egy pszichiátriai klinikára. Egy napig sem volt meg gyógyszer nélkül. Treena szobalányát Ruthienak hívták, és Ruthie elkezdett Treenáért imádkozni. Ruthie mesélt róla a gyülekezeti tagoknak, és ők elkezdtek közbenjárni Treenáért. Ruthie tudta, hogy még semmi sem hozott eredményt az asszonynál. Férje elvitte egy világkörüli álomutazásra egy gyönyörű jachtra, de még boldogtalanabbul érkezett haza. 90
Egyik nap, három hónap ima után, Ruthie a fürdőszobában találta Treenát, amint a plafont nézi és ordít. Akkor megkérdezte: – Miért nem mész problémáiddal Istenhez? Treena mérgesen fogadta a provokációt és azt mondta: – Jó, Istenem, ha olyan okos vagy, oldd meg te a problémáimat, mert én nem tudom. Egy hét múlva Treena elment Ruthieval a gyülekezetbe. Majd válaszolt egy átadási felhívásra. Letérdelt és sírni kezdett: – Nagyon bánom, Jézus! Bocsáss meg! Csak ennyit tudott mondani. A végén úgy távozott a gyülekezetből, mint akit Isten meggyógyított. Amikor hazaért, elkezdett érdeklődni Isten iránt, aki ily csodálatosan megmentette. Elkezdett olvasni abból a Bibliából, amit Ruthie adott neki. Késő estig olvasta. Amikor a nyugtatókhoz nyúlt, egy belső hang azt mondta: „Már nem akarok gyógyszert szedni”. Vette a gyógyszereket és eldobta. Nagyon sokan panaszkodnak, amikor abbahagyják a gyógyszeres kezelést, de ő nagyon jól aludt és pihenten kelt fel. Isten ereje munkálkodott életében és átváltoztatta. A keresztény élet nem abból áll, hogy fogcsikorgatva nagy erőfeszítéseket teszünk az életben maradásért. Nem azt jelenti, hogy teljes erődből küzdesz, hogy Isten akarata szerint élj. Pál ezt mondja: „hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.” (Ef 3:16) A Lélek belülről erősít meg. Treena Kerr megtalálta a gyógyulás titkát: a Szentlélek, aki bennünk lakozik, csodálatos lelki erőt nyújt nekünk, amit még soha sem tapasztaltunk. Isten ma neked is felajánlja ezt az erőt, ami megváltoztathatja életedet.
Vasárnap, március 25.
KERÜLD A RUTINT! „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” (Péld 4:18)
D
wigth L. Moody, az egyik leghíresebb modern evangelizátor, mindig tanult. Ő naponta növekedett Krisztusban. Egy hosszú evangelizációs sorozat alkalmával, Moody egy Towner nevű énekessel utazott együtt a vonaton. Egy részeg, akinek csúnya seb volt az egyik szemén, felismerte Moodyt és énekelni kezdett. Moody nem akart szóba elegyedni vele, és azt mondta: – Menjünk innen. Towner válasza az volt, hogy az összes többi vagon tele van. 91
Egy kalauz ment át a folyóson. Moody megállította és rámutatott a részeg emberre. Az ellenőr odament és szelíden lenyugtatta. Megtisztította szemét, megkötözte, majd visszaültette az ülésre. Kicsit később, az ember el is aludt. Miután gondolkodott egy kicsit, Moody azt mondta utastársának: – Ez nagy lecke volt nekem. Az ellenőr úgy viselkedett, mint az irgalmas samaritánus, én pedig mint egy közömbös farizeus. Moody az előadássorozat minden napján elmesélte a szégyenletes történetet. Habár nagyon jó prédikátor volt, Moody sokszor leült más beszélők lábához is, nyitott Bibliával, és jegyzetelt. Ő csodálatos leckét ad a tanulási készségről, a növekedésről, és arról, hogy hogyan fedezz fel több és több igazságot Istenről. Lehet, hogy Isten épp ma akar valamit kinyilatkoztatni számodra. A mindennapi szituációk mutatják meg, kik is vagyunk valójában, ugyanakkor, formálják jellemünket. Ha lelkünkben nincs még a harag nyoma sem, akkor egy szituáció sem hozhatja felszínre azt. Ha lelkünkben nincsen a keserűségnek még a nyoma sem, akkor nincs olyan igazságtalanság, ami felszínre hozná azt. Ha lelkünkben nincs a testi kívánságnak még egy szikrája sem, akkor senki és semmi nem gerjeszthet fel minket. Ha szívünkben nincs becstelenség, akkor egyetlen szituáció sem fog minket arra késztetni, hogy csaljunk. A naponkénti helyzetek fedik fel, hogy kik is vagyunk valójában. Isten azt akarja, hogy nyíltak legyünk ennek a problémának a megoldásában. Néha fájdalmas felfedezéseket tár elénk jellemünkről, hogy úgy jöjjünk Hozzá, ahogy vagyunk. Ő megváltoztathat. Kérd ma a Szentlelket, hogy mutassa meg, mi van lelkedben és döntsd el, hogy folyamatosan növekedsz Krisztusban.
Hétfő, március 26.
OLYAN HIT, AMIÉRT ÉRDEMES MEGHALNI „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel 2:11)
A
történelem véres lapjai beszámolnak arról az újtestamentumi hitről, amelyért érdemes meghalni. Ilyen értelemben példa számunkra Phileas, akit kivégeztek hitéért, Alexandriában, Kr. u. után 306-ban. Halála előtt szép bizonyságot tett hitéről, amit szemtanúk írtak le. Az ifjú és gazdag Phileas, a magas társadalmi osztály sarja, megbecsült ember volt, és a közügyekben szolgált. Felesége és gyerekei boldogságban részesítették. Jóllehet a kereszténységre való áttérés sok kockázattal járt, ő örömmel vállalta ezt a kockázatot. Letartóztatása után Egyiptom római prefektusa próbálta meggyőzni őt, hogy mondjon le hitéről.
92
– Szabadítsd meg elmédet ettől a bolondságtól! – győzködte. Phileas nyugodtan ezt válaszolta: – Soha nem voltam bolond, most pedig ép az elmém! – Nagyon jó, válaszolta a prefektus. Akkor mutass be áldozatot az isteneknek! Phileas azt válaszolta, hogy ő csak egy Istennek hozhat áldozatot. – Milyen áldozat kedves a te Istenednek? – kérdezte a prefektus. – A tiszta szív, az őszinte hit és az igazság, volt az ő válasza. A bíró által folytatott vizsgálat alatt, míg családtagjai sírtak a háta mögött, Phileas ékesszólóan beszélt hitéről. Amikor újból nyomást gyakoroltak rá, hogy mondjon le hitéről, Phileas ezt mondta: – Minden ember üdvözítője Jézus Krisztus, akit én szolgálok e láncokban… Sokat gondolkoztam helyzetemről és kész vagyok szenvedni Krisztusért. Rövid idő múlva Phileast lefejezték. Az olyan emberek, mint ő is, példát jelentenek számunkra, hogy legyünk hűek az evangélium tisztaságához. Arra szólítanak bennünket, hogy térjünk vissza az újtestamentumi hívők alaphitéhez, a tanítványok hűségéhez, a mártírok állhatatos hitéhez. A mai kereszténység gyakran kényelmes és békülékeny kereszténység, olcsó és áldozat nélküli kereszténység. Egy lágy, gerinctelen hit, mely nem kér csak kis áldozatokat vagy felületes, mely híveinek egészséget, gazdagságot és jó társadalmi pozíciót ígér. Igen, Jézus bővölködő életet ígér nekünk (lásd Jn 10:10), ugyanakkor keresztet is. A Mester ezt mondta: „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16:24). Jézus a drágagyöngy (Mt 13:46). Érette érdemes mindenről lemondani. A mi összes áldozatunk jelentéktelen, összehasonlítva az Ő felmérhetetlen értékével és felülmúlhatatlan szeretetével. Ő megérdemel bármilyen áldozatot!
Kedd, március 27.
VEZÉRÜNK MINDHALÁLIG „Bizony ez az Isten a mi Istenünk, ő vezet minket mindhalálig.” (Zsolt 48:15)
L
izzie Atwater lakónegyedét gonosztevők bandája vette körül első terhessége idején. Ő misszionáriusként dolgozott Kínában, a bokszolók lázadása idején, 1900 augusztusában, és most az a veszély fenyegette, hogy durván meggyilkolják a fanatikusok, akik esküvel fogadták, hogy megbosszulják az idegeneket. Az elején rémület vette uralmába, idővel azonban kezdett reménységet nyerni. Íme, mit írt leánytestvérének és családjának nem sokkal halála előtt: 93
„Szeretném látni szeretteimet, de attól tartok, hogy nem fogunk többé találkozni ebben az életben. Csendesen és nyugodtan készülök a végre. Az Úr csodálatosan közel van hozzám és nem hagy el. Nagyon zavart és izgatott voltam, amíg még volt valami reményem az életben maradásra, de Isten elvette tőlem ezt az érzést, és most azért imádkozom, hogy segítsen bátran szembenézni a kegyetlen véggel. A fájdalomnak hamar vége lesz, és ó, milyen szép lesz fogadtatásom a mennyben!” 1956 januárjában megölték Roj Youderiant, miközben az evangéliumot próbálta hirdetni az ecuadori dzsungelben élő auka bennszülötteknek. Holttestének megtalálása után néhány nappal, felesége, Barbara, a következőket írta naplójába: „Isten ezt a verset adta a 48. zsoltárból, két nappal ezelőtt: Bizony ez az Isten a mi Istenünk, ő vezet minket mindhalálig (Zsolt 48:15)”. Belga-Kongóban, 1956 szeptemberében, Lois Carlson misszionárius próbálta hallgatni férjének rövidhullámon közvetített üzenetét. A Simba nacionalisták megtámadták azt a kórházat, ahol férje, Dr. Paul Carlson dolgozott. Néha dr. Carlsonnak sikerült továbbítania egy-egy rövid üzenetet. Lois a következő mondatot hallotta: „Nem tudom, mi vár rám, de tudom, hogy Vele leszek”. Néhány nap múlva ezt az üzenetet fogta: „Tudom, hogy kész vagyok találkozni az én Urammal, de zavar, amikor reád gondolok. Az a meggyőződésem, hogy Krisztus vértanúja leszek”. Amikor a tanúk megtalálták Carlson leszúrt testét a kórházban, kabátzsebében egy Újtestamentum volt. Ebbe dr. Carlson – halála előtti nap – egyetlen szót jegyzett: „Béke”. Béke a legkegyetlenebb helyzet előtt. Béke a legnehezebb időben. Béke a kétségbeesés, béke a katasztrófa, béke a halál előtt. Isten békéje az Ő különleges ajándéka ma számodra. Függetlenül attól, milyen helyzetben vagy, függetlenül a körülményektől, függetlenül az aggasztó gondolatoktól, fogadd el hit által ezt az egyszerű ígéretet: „Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétség nélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek” (Zsolt 85:9). Nyisd meg füleidet! Hallgasd az Ő hangját! Hallgasd ma az Ő békéjének szavait, amint lelkedhez szól!
94
Szerda, március 28.
A HŰSÉG ZÁSZLAJA „És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és ti köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek.” (Ez 20:20)
A
17. század elején Dorothy Traske egy magán elemi iskolát vezetett Londonban. Hosszú várakozási lista igazolta népszerűségét. Traske asszony és férje, John, puritánok voltak. A puritánok hitték, hogy az Anglikán Egyháznak szüksége van megtisztításra, és vissza kell vezetni azt az újtestamentumi gyökerekhez. Keresésükben, hogy életüket a Szentírás tiszta elvei szerint irányítsák, mindketten felismerték a bibliai szombat alapelveit. Mindketten úgy döntöttek, hogy figyelni fognak ere a világos bibliai parancsolatra. Traske asszony szombatnapon bezárta az iskolát. A tanulók szülei megkérdezték őt, miért teszi ezt, amire ő elmondta meggyőződését. A hatóság kivizsgálta az ügyet és bebörtönözték a londoni Gate house börtönbe, mondván, hogy tetteivel ellenszegül az államnak. Traske asszony majdnem 15 éven át volt börtönben. Mivel nem akarta szükségleteivel terhelni a kint maradottakat, nagyrészt kenyérrel, vízzel, gyökerekkel és gyógynövényekkel tengette életét. Végül, annyi év után elszigetelve a sötét börtöncellában, megbetegedett és meghalt. Kihozták a börtönből és a mezőn temették el. Dorothy Traske számára a szombat a hűség jele volt. A szombat megvetése a szombat Urának és Teremtőjének az elutasítását jelentette számára. Elszenvedte a bebörtönzést és a halált nemcsak egy nap iránti hűségéért, hanem Isten parancsolatai iránti hűségéért. Elméletileg, a szombatnap ugyancsak 24 órából áll, mint a többi nap. De Isten Igéje szerint a szombat teljesen különbözik a többi naptól. Isten parancsolata így szól: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” (2 Móz 20:8). A Teremtés könyvében ez áll: „És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten” (1Móz 2:3). A hetedik napi szombat, melyet Isten megáldott és megszentelt, az Isten iránti hűség szimbóluma. Emeld fel az ő zászlaját. Tiszteld Őt minden szombaton! Dorothy Traske inkább választotta a halált, minthogy megtagadja a szombat iránti hűségét. Készen vagy te is hasonlóképpen cselekedni?
95
Csütörtök, március 29.
AZ IGAZSÁG HIRDETŐI (ELSŐ RÉSZ) „És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jer 29:13)
A
mikor a Norwich-i Szent Patrick iskolában tanultam (Connecticut állam), nem tudtam, hogy az Írországból származó Patrick tette le a szombat megőrzésének az alapjait a Brit-szigeteken. Az 5. században az ifjú Patrick megismerkedett Krisztus evangéliumával Gallia római provinciában. Ő elfogadta Isten igazságaként és rövid időre rá buzdítást érzett arra nézve, hogy terjessze a jó hírt Írországban, ahol néhány évet töltött rabszolgaként. Hatalmas bibliai prédikációi több ezer embert győztek meg arról, hogy térdet hajtsanak új Uruk, Jézus Krisztus előtt. A megkereszteltek közt volt Columba is, Niall király trónörököse, aki a kereszténység egy másik pionírja lett. Patrickhoz hasonlóan, ő is hangoztatta, hogy a hit egyedüli alapja a Biblia, és hangsúlyozta a Tízparancsolat iránti engedelmességet, amit „Krisztus Törvényének” nevezett. Krisztus után 563 körül Columbia elhagyta Írországot és a Jónás nevű kis szigeten telepedett le, mely a Brit-szigetek partjainál terült el. Ott alapított egy keresztény iskolát és egy misszióközpontot. A Jónás-sziget misszionáriusai nagy erővel prédikálták Isten Igéjét az összes Brit-szigeteken. Columba nagyon érdekes következtetéshez jutott: Isten Szava iránti feltétlen hűségem azt jelenti, hogy megtartom a bibliai szombatot. Halálos ágyán Columba ezt mondta: „Valóban, ez a nap számomra a szombat, mivel e nehéz hét utolsó napja. E napon, miután keményen dolgoztam, megőrzöm a szombatot”. Íme, mit írt Andrew Lang történetíró a kelta egyházról, amit Columba és Patrick alapítottak: „ Ők vasárnap dolgoztak, és nyugalomnapként megtartották a szombatot”. A történelem folyamán, mindenfelé voltak keresztények, akik megőrizték a szombatot. Figyelmes bibliatanulmányozásuk során felfedezték Isten igazi szent napját. A zsoltáros szavai érvényesek e keresztényekre nézve: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh, Isten!” (Zsolt 42:2) Isten megáldja az igazság drága gyöngyszemeivel azokat, akik őszintén kutatják az Ő Szavát. A szombat igazsága csorbítatlan igazság, amit felfedeztek a Biblia kutatói minden időben. Ez egy olyan igazság, melynek a felfedezéséért nagy árat fizettek. Sokakat megkínoztak, megvertek, bebörtönöztek és halálra ítéltek a szombat Ura iránti hűségükért. Mint a szombat megtartói, a mi hátterünkben ilyen hősök állnak, mint Patrick és Columba. Ők olyan elkötelezettséget hagytak reánk örökségül a történelem lapjain, amit jól tennénk, ha követnénk.
96
Péntek, március 30.
nny. B 19:40; CT 19:32; IS 19:38; MS 19:49; SM 19:56; DJ 19:52; AR 20:01
AZ IGAZSÁG HIRDETŐI (MÁSODIK RÉSZ) „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Jn 14:15)
E
zerhatszázhatvankettőben, Francis Bampfield nevű lelkészt bebörtönözték Dorchesterben, nonkonformista hitéért. Bampfield egyik legkedveltebb prédikátor volt Angliában. Ő egy nemes lelkű és hűséges tudós volt. De a hatóság nem törődött jellemével. Neki alkalmazkodnia kellett volna az állami egyház hagyományaihoz. A börtönben Bampfield meggyőződött arról, hogy a hetedik nap a szombat. A puritánok hangsúlyozták az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat fontosságát, de a szombat parancsának megőrzése logikátlannak tűnt számukra. Érdekes megjegyezni, hogy Bampfield az ellenkezőjéről próbálta meggyőzni puritán testvéreit. Sokan nem akarták elfogadni a hetedik napi nyugalomnapot, mivel zsidó intézménynek tartották. Bampfield akkor rámutatott, hogy az emberek és a szombat ugyanazon a héten lettek teremtve, Éden kertjében, jóval Ábrahám létezése előtt. A Teremtés könyve szerint a szombat az a „tevékenység”, amivel Isten megkoronázta teremtői munkáját: „És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten” (1Móz 2:3). E világos bibliaszövegek alapján Bampfield a következő következtetést vonta le: „Ameddig létezni fog a hét, ők [az emberek és a szombat] is élni fognak és együtt maradnak”. Kortársai kitartottak annál a nézetnél, hogy a vasárnap a keresztények szent napja, de nem tagadhatták Jézus Krisztus világos példáját. Bampfield átkutatta az egész Újtestamentumot, és egyetlen bizonyítékát sem találta annak, hogy Krisztus más napot tartott volna meg a hetedik napon kívül. Aprólékosan átkutatta az Újtestamentum bizonyítékait a szombat megőrzésére nézve. Meggyőződött arról, hogy Jézus a szombatot tartotta, a következő és más hasonló versek alapján: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (Jn 14:15). „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni” (Lk 4:16). Bampfield azt a következtetést vonta le, hogyha Jézus szombaton tartott istentiszteletet, akkor nincs szüksége más bizonyítékra. Az a tény, hogy Jézus megőrizte a szombatot, részünkre is meggyőző bizonyíték, hogy megőrizzük azt. Egyesek azt gondolják, hogy a nyugalomnapi közös istentisztelet nem fontos. Szerintük ugyanazt az áldást nyerik el akkor is, ha otthon maradnak és olvasnak. Nem értik meg, miért kell imaházba menni minden szombat reggel. 97
Megfeledkeznek egy létfontosságú igazságról: Jézus nagyon fontosnak tartotta a szombati istentiszteletet, olyannyira, hogy szokása szerint szombaton elment a zsinagógába.
Szombat, március 31.
nny. B 19:41; CT 19:33; IS 19:39; MS 19:51; SM 19:57; DJ 19:53; AR 20:03
AZ IGAZSÁG HIRDETŐI (HARMADIK RÉSZ) „Ezért marad meg a szombati nyugalom az Isten népe számára. Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét.” (Zsid 4:9-10; Újszövetségi Szentírás, Róma, 1982)
A
reformáció idején sokan elfogadták a bibliai szombat igazságát. Egyik odaadó híve ennek Theophilus Brabourne volt. Az 1650-es években ő egy hetedik napot megőrző gyülekezet lelkésze volt. Amikor az emberek azt állították, hogy a szombatünneplés a judaizmushoz való visszatérés, ő megkérdezte tőlük: – Akkor elutasítjátok az evangéliumot, mivel azt először a zsidóknak hirdették? Brabourne így érvelt az evangéliumról és a szombatról. Ellenfelei azt válaszolták, hogy a szombatot a hét első napja helyettesíti Krisztus feltámadásának emlékére. De ő figyelmüket Jézus szavaira hívta fel, amit nem sok idővel mondott mennybemenetele előtt, amikor figyelmeztette a tanítványokat az előttük álló üldözésekre: „Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon” (Mt 24:20). Az egyedüli következtetés az lehetett, hogy Krisztus tudta, miszerint követői ugyanazt a szombatot fogják megőrizni, amelyet Ő is megőrzött. Ezt írta: „Krisztus megengedte, hogy a bibliai szombat keresztény rendelkezés legyen minden időben, abban az egyházban, mely megőrzi az evangéliumot az Ő halála után”. Sok szombatost leagalizmussal vádoltak, azzal, hogy visszatérnek a régi ceremoniális törvényekhez. De Brabourne rámutat, hogy a hetedik napi szombat megőrzése nem volt legalistább, mint a hét első napjának a megőrzése. A szombat nem a cselekedetek általi megigazulás szimbóluma, hanem a hit általi megigazulás jele. Megpihenünk minden szombaton, bizonyítva ez által, hogy magunkat nem tudjuk megmenteni. Megpihenünk Jézus szeretetében, az Ő gondviselésében. Megpihenünk a Jézus általi üdvösségben. A Bibliában ez áll: „Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét”. A szombat a nyugalom jele, nem a cselekedeteké. Amikor emberi határozatból a szombat helyébe egy másik nap kerül, az a nap a cselekedetek általi megigazulás jele. A cselekedetek általi megigazulás helyettesíti Isten útját az ember útjával. A hit általi megigazulás magasztalja
98
Isten útját a megigazulás felé. Krisztus, kereszthalála után szombaton pihent a sírban, rámutatva, hogy a megváltás munkája teljes volt és a kegyelem mindenki rendelkezésére áll. Pihenj ezen a szombaton Isten szeretetében, az Ő megváltásában. A szombat azt mutatja, hogy van elegendő üdvözítő kegyelem mindenki számára.
Vasárnap, április 1.
AZ IGAZSÁG HIRDETŐI (NEGYEDIK RÉSZ)
J
„Ímé te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.” (Zsolt 51:8)
ohn James létrehozta a Hetednapi Baptista Gyülekezetet, Bull Stake Alleyben, a Whitechapel utcában, Londonban. A neve Mill Yard Church volt. Egyik szombaton, 1661. október 19-én, mialatt James prédikált, a törvény képviselői beléptek az imaterembe, megszakították az istentiszteletet, kérvén, hogy a prédikátor szálljon le a szószékről. James azonban be akarta fejezni prédikációját. Valószínűleg, érezte, hogy ez lesz utolsó prédikációja. A törvény képviselői levonszolták a szószékről és kivitték, azzal vádolva, hogy káromolta a királyt. Jamest bebörtönözték a Newgate börtönbe. Egy hónap múlva a törvénybírók elé állították Westminster Hall-ban. A törvényszék elítélte valódi bizonyítékok nélkül, azzal vádolva, hogy megpróbálta eltávolítani a kormányt, és becsmérelte a királyt. Akasztás általi halálra ítélték. 1661. november 26-án Jamest egy szánhoz kötötték, és úgy húzták végig az utcákon egészen Tyburnig, a kivégzés helyéig. Mialatt a hóhér készült, hogy feladatát teljesítse, James beszélni kezdett az összegyűlt emberekhez. Szavai örökre emlékezetünkben maradnak. Erővel beszélt Krisztusba vetett reménységéről, majd lelkesen imádkozott az összegyűlt emberekért. Szemtanúk emlékeztek rá, mily szelíden és szeretetteljesen beszélt ott, a szörnyű halál színhelyén. John James nem jeles történelmi személyiség. Nem volt vallási mozgalom megalapítója. Nem fedezett fel fontos igazságokat, John Wycliffe-hez vagy Luther Mártonhoz hasonlóan. Ő csupán egyike volt ama hívőknek, akik a maguk módján kifejezték Jézus Krisztus iránti feltétlen hűségüket. John James tisztességes ember volt. Nem akarta lelkiismeretét megtagadni. A mai erkölcsi összevisszaságban és a mai engedmények felé hajló kereszténységben, Isten a férfiakat és nőket az igazság képviseletére hívja. A mai emberek közül kevesen vannak, akik szembe mernek állni a többség véleményével. 99
Erkölcsi anarchia uralkodik. Sok keresztény nem rendelkezik valódi jellemerővel. Jellemükben nincs meg az a szilárdság, amivel John James bírt. Az igazságért feláldozott eme élet visszhangja századokon át eljut mihozzánk: Tartsd meg a hitet! Őrizd meg a hitet!
Hétfő, április 2.
SZILÁRDAN A HITBEN „Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem.” (Kol 1:23; Szentírás a Neovulgáta alapján, Budapest, 1997)
G
eorgio nem volt hajlandó kompromisszumra. Amikor felfedezte a Tízparancsolatot, meggyőződött a szombat igazságáról. Elhatározta, hogy hallgatni fog lelkiismeretére, akkor is, ha tudomása szerint, senki más a világon nem őrzi a szombatot. Ortodox országban élt, és végül kiközösítették az egyházból. Senkinek nem volt szabad vásárolni tőle vagy eladni neki. Gyermekeinek nem volt szabad iskolába járni, mivel mindegyik iskola ortodox iskola volt. Ily módon el volt szigetelve saját közösségében. Ennek ellenére, hitte, hogy amit a Bibliában olvas, igaz, és elhatározta, hogy követi a Szentírást, bármi is történjék. Három év múlva, a British and Foreign Bible Society (Angol és Külföldi Bibliatársulat) néhány képviselője látogatott el hazájába. Georgio megkérdezte őket a bibliai szombat felől. A szokásos ellenérveket hozták fel: mi nem vagyunk a törvény alatt, hanem kegyelem alatt, és nem számít, hogy melyik napot tartjuk. Georgio mégse hagyta magát. Ezek az érvek gyengéknek tűntek neki. Keresése után felfedezte, hogy Törökországban él néhány szombatünneplő, és levelet írt nekik. Mivel nem tudta a pontos címüket, ezt írta a borítékra: „Bármelyik szombatünneplőhöz Isztambulban, Törökország”. Hat hónapon át egyik levelet a másik után küldte, várva a választ. Végül, egyik levele eljutott a szombattartók gyülekezetéhez, Isztambulban. Georgio kapcsolatot teremtett velük, megtudta a hetednapi adventisták világszéles mozgalmának a létezését, és adventista lett. Végül el kellett költözzön falujából. Isten megáldotta őt. Gyerekei felekezeti iskolákban tanulhattak. Hozzáfogott egy kis vállalkozáshoz, ami idővel nagyon jól működött. Végül az egyik adventista gyülekezet vezetője lett Görögországban. Georgio tapasztalata nem egyedüli. Sokan vannak még, akiknek szilárd hitük van az igazságban. A szilárd szó jelentése: rendíthetetlen, erős, állhatatos. Dávid ezt
100
írja: „Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem” (Zsolt 57:8). [a Cornilescuféle román fordítás szerint: „Erős az én szívem, Istenem, erős az én szívem” (Ps 57:7)] Erős a te szíved? Annak a kultúrának vagy közösségnek vagy a tükörképe, amelyben élsz? Georgio szilárdan kitartott, és ez az elhatározása hatással volt egyéb tevékenységére is. Elhatározta, hogy semmit sem tesz, ami nincsen Isten tetszése szerint. Engedte, hogy Isten Szava alakítsa gondolatait, a Szentlélek irányítsa cselekedeteit, és Krisztus akarata befolyásolja magaviseletét. Hozd meg te is ma ezt a döntést!
Kedd, április 3.
MINDIG IGAZA VAN A TÖBBSÉGNEK? „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7:13-14)
I
sten meglepi még a lelkészeket is azzal, ahogyan dolgozik! Néha közvetlenül szemünk elé helyezi az igazságot. Ő felráz, hogy kijózanítson önelégültségünkből. Ray Holmes egy 500 tagú kicsi evangélikus gyülekezetet pásztorolt Michiganben. Felesége, Shirley, megkérdezte őt a hetedik napi szombattal kapcsolatban. Néha nem érezte jól magát gyülekezetében, és nem tudott megbékülni egyesek állításaival, hogy a Biblia világos tanításait szükséges lenne aktualizálni. Óhaja az volt, hogy hitét a bibliai igazságra alapozza, de mi a helyzet a szombattal? Lehetetlennek gondolta, hogy annyi jeles bibliakutató tévedjen! Holmes lelkész álláspontja ez volt: „Ha Isten mond valamit, én hiszem, hogy az úgy van”. Hite Isten Szavának szilárd igazságaira épült. De ez alkalommal alapjában megremegett. Gyerekkorától kezdve megtartotta, egyháza hagyománya szerint, a hét első napját. Mivel Krisztus a hét első napján támadott fel, feltételezte, hogy az igazi bibliai szombat a vasárnap. Abbéli próbálkozásában, hogy választ adjon felesége kérdésére, Holmes lelkész figyelmesen tanulmányozta a Bibliát, hogy megtudja, mi az igazság. Végül, felfedezései arra bírták, hogy lemondjon lelkészi hivatásáról az evangélikus egyházban, és szombatünneplő lett. Felismerte, hogy a többségnek nincs mindig igaza. Mit akart Jézus mondani e szavak által, hogy „széles az az út, amely a veszedelemre visz”? Miért mondta Ő: „keskeny az az út, amely az életre visz”? Kétségtelen, hogy Isten nem próbálja elrejteni tőlünk az igazságot. A keskeny út nem azért keskeny, mert nehéz megtalálni, hanem mert nehéz azon járni. Sokan 101
azért nem találják meg az igazságot, mert nem akarják azt követni. Az igazság ára az odaszentelődés. Az odaszentelt szív mind több és több igazságot fedez fel Isten Szavában. Isten terve az, hogy folyton növekedjünk keresztény járásunkban. Mikor találkoztál utoljára egy bibliai igazsággal, ami szükségessé tette a változást? Érzed, hogy keresztény életed megrekedt egy bizonyos szinten? Van olyan igazság, ami nehéz helyzet elé állít? Gyakran érzed a Szentlélek buzdítását, hogy változtass életeden? Ray Holmes lelkész nehéz helyzetbe került az igazság miatt, de ő ezt válaszolta: „Uram, kész vagyok mindent megtenni, amire Te buzdítasz”. Hasonló a te válaszod is?
Szerda, április 4.
ISTEN HÍV, HOGY TÉRJÜNK VISSZA HOZZÁ „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” (Lk 15:18)
L
isa a gyönyörű Oahu szigeten lakott Hawaiin. Élete ezen a paradicsomi szigeten olyan volt, mint egy álom, addig a reggelig, amíg férje azt mondta neki, hogy elmegy sétálni és soha nem tért vissza. Hank felmászott egy elhagyatott hegyoldalra, egy vulkánikus gerinc mentén haladt és egy kő kicsúszott a lába alól. Alázuhant 150 méter mélységbe, eltört a nyakcsigolyája és meghalt. A hatósági szervek három napig keresték, amíg megtalálták. Lisának nem volt könnyű átvészelnie ezt a veszteséget. Múltak a hetek és hónapok, de fájdalma megmaradt. Ez idő alatt hallott egy hívást: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) Lisát kicsi korától úgy nevelték, hogy megtartsa a bibliai szombatot. Amikor hallotta Isten hívását, meggyőződött, hogy csak akkor kaphat nyugalmat, ha visszatér gyökereihez. Számára a hetedik nap megőrzése jelképezte az Isten szerető karjaiban való nyugalmat. A gondoktól, nyugtalankodásoktól, terhektől és gyötrődéstől való megnyugvást jelentette. Számára a szombat volt az otthona. És valóban, a szombat a mi otthonunk. Hív bennünket, hogy térjünk vissza édeni otthonunkba, ahol Isten elkülönítette a szombatot, hogy a Vele való közösség napja legyen. Ádám és Éva az első szombatot együtt töltötték Istennel és egymással. Egyesülve a szeretet közösségében, örvendtek az Ő jelenlétének. Szorosan egymáshoz kapcsolódva, vonzódtak Alkotójuk és egymás iránt. A szombat fő célja a kapcsolat. Létünk felgyorsult és kaotikus ritmusában a kapcsolatok nem képezik
102
az elsőbbséget. A szombat arra hív bennünket, hogy álljunk meg és elmélkedjünk arról, ami igazán fontos. Beszél nekünk arról a meghitt kapcsolatról, ami után vágyik a szívünk. Hív bennünket hétről hétre, hogy tegyük első helyre az Istennel, a családdal, a barátainkkal és közeli hozzátartozóinkkal való kapcsolatunkat. Lisa megtalálta a nyugalmat, és megújította kapcsolatait szombaton. Isten hív téged is, hogy megismerd ezen a szombaton azt a kapcsolatot, mely a legnagyobb beteljesedést hozza neked.
Csütörtök, április 5.
MEGNYUGVÁS AZOKNAK, AKIK A MUNKA RABJAI „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:28-29)
H
enry felfelé ívelő karrierű üzletember volt Chicagóban. Ingatlanirodája egy felhőkarcolóban volt, és nagyon sokan fordultak hozzá segítségért. Ő hét napon át dolgozott minden héten. Alig maradt ideje alvásra, és még kevesebb az Istennel való kapcsolatra. Évekkel ezelőtt lemondott a gyerekkorában kapott nevelésről. Számára ez nem működött. Neki nem hozta meg azt a tapasztalatot, amiről mások beszéltek. De most meggyőződött arról, hogy talált valamit, ami valóban működött: az üzletet. A hétvége a legzsúfoltabb az ingatlan-kereskedés ágazatban. De egy nap szülei azt ajánlották neki, hogy nézze meg az It Is Written egyik adását, melynek címe ez volt: „Megnyugvás azoknak, akik a munka rabjai”. Ebben az adásban azt mondták, hogy a bibliai szombat ideális gyógymód a kaotikus, stresszes életre. Az adásban épp arról volt szó, ami neki fájt. Akkor kezdte megérteni, hogy szüksége van lelki nyugalomra, a szombat nyugalmára. Addig az volt a benyomása, hogy a vallásnak semmi értelme sincs, és csak véget nem érő szabályok sorából áll. Soha nem sikerült valódi kapcsolatot teremtenie Krisztussal. Arra gondolt, hogy soha nem fektetett elegendő időt a Vele való kapcsolatba. Talán nem adott semmi esélyt a Vele való kapcsolatnak. Az adás után Henry telefonált a tévéállomáshoz, hogy megtudja, hol vannak adventista gyülekezetek Chicago környékén. A következő szombaton elment a legközelebbi hetednapi adventista gyülekezetbe. A gyülekezet tagjai melegen fogadták. A lelkész a prédikáció után egy különleges felhívást tett, amire Henry is válaszolt. 103
Itt volt a döntés ideje. Folytatni fogja a végtelenségig ezt a munkatempót? Vagy időt fektet a Krisztussal való kapcsolatba? Aznap elhatározta, hogy a gyülekezetben marad, új barátai között. Henry felfedezte, hogy a szombat a nyugalom oázisa. Mózes ezt írta: „a nyugodalomnak szombatja” (2Móz 31:15). A szombat nem egy javaslat, hanem parancsolat. Nem egy időszakos sárga jelzés az élet útkereszteződéseinél, amit figyelmen kívül hagyhatunk és nagy sebességgel tovább hajtunk. Egy piros jelzés, mely megállásra kötelez. Isten jobban szeret minket annál, hogy csak egy javaslatra szorítkozzék, miszerint álljunk meg, hogy felfrissüljünk és helyrebillenjünk szellemileg, lelkileg és fizikailag. Szombaton mindenható Teremtőnk, szerető Megváltónk és Királyunk, aki hamar eljön, azt parancsolja nekünk, hogy szakítsuk meg az élet kétségbeesett ritmusát, vég nélküli munkánkat és találjunk nyugalmat Őbenne. Milyen hívás! Milyen parancsolat! Milyen Isten!
Péntek, április 6.
nny. B 19:48; CT 19:40; IS 19:48; MS 19:59; SM 20:04; DJ 20:00; AR 20:11
TÁPLÁLÉK A PUSZTÁBAN „Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr.” (Zsolt 31:24)
A
hatósági szervek elfogták Gerrit Corneliss fiatal tengerészt, amint egy bárkán dolgozott. Elvitték a polgármesteri hivatalba, vallatták, és azt mondták neki, hogy mondjon le hitéről. Gerrit ezt visszautasította. Nem akart semmi információt adni, aminek alapján hittestvéreit letartóztathatnák. Akkor lekötötték a szemeit, kezénél fogva a mennyezethez függesztették, és így hagyták hosszú ideig. Megkorbácsolták és nagyon megkínozták. Azzal fenyegették, hogy addig kínozzák, amíg megadja magát. De Gerrit nem szólt egy szót se. Amikor kihozták a börtönből, hogy a máglyára vigyék, egy székben kellett elszállítaniuk, mivel már nem tudott járni. Gerrit megszólalt a máglya mellett. Forrón imádkozott: „Én Atyám és én Uram, légy irgalmas… Te ismered az én egyszerű szeretetemet irántad; fogadj el és bocsáss meg azoknak, akik ezt a szenvedést okozzák nekem.” A középkorban az egyház nagy hatalommal rendelkezett az által, hogy bitorolta az állami uralmat. Az egyház és az állam tekintélye nem különült el egymástól. Ha valakinek az állam által előírt vallástól különböző hite volt, azt hazaárulásnak tartották. Az egyház kegyetlenül üldözte a más hitűeket. Az üldözés idején Isten az Ő hívő követőinek a következő ígéretet adta: „De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a 104
pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig” (Jel 12:14). Bámulatos! Isten táplálja gyermekeit a pusztában! Ő erősíti őket az elnyomás, üldözés és kínzás közepette. Erősíti őket a zaklatás, az üldözés és a vádak közepette. Isten lelkileg táplálja gyermekeit minden megpróbáltatásuk alatt. Ő nem hagy el akkor sem, amikor a legnehezebb pillanatokon megyünk át. Nem feledkezik meg rólunk, amikor nehéz az élet. Ahogy táplálta Isten a hívő keresztényeket a középkor idején, bennünket is táplál az igazsággal. Isten a próbák által tanításban akar részesíteni bennünket. Ő meg akar erősíteni minket a reánk gyakorolt nyomások és reánk mért ütések által. Isten ígéretei rád is vonatkoznak. Nézz Őrá és látni fogod, hogy téged is táplál a pusztában!
Szombat, április 7.
nny. B 19:50; CT 19:42; IS 19:49; MS 20:00; SM 20:06; DJ 20:02; AR 20:12
CSENDES HELY A SZENTÉLYBEN „…Erős vigasztalásunk legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál.” (Zsid 6:18-19)
N
éhány évvel ezelőtt a kutató orvosok tanulmányozták az élet sokktényezőinek hatását a központi idegrendszerre. Egy bárányt helyeztek egyedül egy karámba, melynek szélére elektromos készüléket tettek. Amikor a bárány a karám széléhez jutott, a kutatók bekapcsolták a készüléket és elektromos sokkot alkalmaztak a bárányra. Mivel az áram megrázta a bárányt, az a karám másik széléhez futott. Akkor egy másik áramütést kapott. A bárány ismét elszaladt. A tudósok megfigyelték, hogy a bárány nem tért soha vissza oda, ahol áramütést kapott. Egy sor áramütés után, a bárány reszketve a karám közepén maradt. Nem volt merre szaladnia. Mindenfelé veszélyes volt! Tejesen leverve érzelmileg, szorongó félelemmel és stresszel tele, felmondott az idegrendszere. Rövid időre rá elpusztult. A kutatók azután vették az elpusztult bárány „ikertestvérét”, és a karámba tették az anyjával együtt. Azután erre is egy elektromos ütést mértek. A bárány gyorsan az anyjához szaladt és mellé kuporodott. Világos volt, hogy az anyja lecsendesítette, és egy idő múlva elindult anyja mellől legelni. A kutatók ismét egy áramütést alkalmaztak rá. A bárány ekkor is az anyjához futott, mely újból lecsendesítette. A kutatók figyelemre méltó különbséget vettek észre a két 105
bárány között. A második bárány egyáltalán nem félt visszamenni arra a helyre, ahol az áramütést kapta. Csodálkozásukra, ez a bárány nem ijedt meg a további áramütésektől, a nyugtalanság, stressz vagy szorongó félelem semmi jelét nem mutatta. Minek volt tulajdonítható ez a különbség? A második báránynak volt hová futnia. Biztonságban érezte magát az anyja mellett, és így kivédte a stresszt. Minden embernek szüksége van erre a bizalomra. Még Julian Huxley filozófus is elfogadta ezt: „Az ember jobban él, ha hisz Isten létezésében”. Az emberi szívnek szüksége van valakire, akiben bízni tud, valakire, akihez meneküljön a nyomorúságban, valakire, aki megnyugtatja, ha élete nehéz. Van egy menedékhely, egy csendes hely, ahol biztonságban vagyunk. Az élő Krisztus nagy Főpapunk a mennyei Szentélyben. Ő ma is él, mint 2000 évvel ezelőtt, amikor a földön járt. Ő velünk van éppúgy, mint tanítványaival volt. Mi hit által léphetünk be az Ő jelenlétébe. Hit által menedéket találunk a Szentélyben. Részünk lehet a biztos reménységben, mely Jézusban van. Megragadhatjuk hit által az előttünk levő reménységet, mely lelkünknek bátorságos és erős horgonya Jézus jelenlétében. Énekelhetjük a győzelmi éneket: „A sziklán állok és vágyva várom a drága ígéretet!”
Vasárnap, április 8.
LELKEMET MEGVIDÁMÍTJA „Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.” (Zsolt 23:3)
I
rodám ajtaja hirtelen kinyílt. Egy rendezetlen szakállú izmos ifjú rontott be. Azt gondolva, hogy meg fog támadni, egy lépéssel hátrébb húzódtam. De azonnal közbelépett orosz nyelvű fordítóm. A fiatalember elkezdett oroszul beszélni és karjaival hadonászott. 1992 márciusában történt, amikor evangelizálási kampányt tartottam a Kreml egyik termében. A fordító azt mondta, hogy az a férfi egy hírhedt gyilkos Moszkvában. Huszonnyolcszor volt börtönben. Most pedig, a bűn érzetétől lesújtva, és a jövő miatti aggodalmában nyugalmat akart találni. Elővettem a Bibliát és elolvastam neki 1Jn 1:9. versét: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól”. Majd elmondtam neki a lator esetét a kereszten, aki bocsánatot nyert. Könnyes arccal ez a férfi letérdelt és elnyerte Isten bocsánatát. Egy év múlva visszamentem Moszkvába néhány evangéliumi előadás megtartására egy nyilvános teremben. Az orosz nyelvű fordítóm akkor ezt mondta nekem:
106
– Örvendeni fog, ha meghallja ma este énekelni az énekkart. Az énekkar minden egyes tagja a tavalyi evangelizáció alkalmából tért meg. És valóban óriási örömben volt részem. Nem kerülhette el figyelmemet az egyik kórustag, egy 30 év körüli fiatalembert, örömtől ragyogó arccal és szépen megborotválkozva. Az a gyilkos volt, akiért egy évvel azelőtt imádkoztam. Arca ragyogott Isten szeretetétől. Szemei csillogtak Isten kegyelmének elfogadásától. Az énekek megtért szívből fakadtak! Isten meg akar bocsátani nekünk, mi több, helyre akar állítani minket Isten képmására. János apostol a következőket írja: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van” (1Jn 3:2). Ha megengedjük neki, Ő helyreállítja bennünk képmását. Hasonlókká leszünk Hozzá! Micsoda előjog! Milyen ígéret! Micsoda sors!
Hétfő, április 9.
VÁLLALD A FELELŐSSÉGET! „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5:10)
A
négy éves Billy a szombatiskolai csoport réme volt. Lökdöste, gáncsolta a többieket, rendetlenkedett. Egyik nap a tanító azt mondta: – Billy, szeretnél most te imádkozni? A kis szeleburdi egyszerű imát mondott: – Úr Jézus, segítsd a gyermekeket, hogy ne essenek el olyan könnyen! Milyen értelmes ima! Pár perc alatt sikerült leráznia magáról a másoknak okozott botlásokat és akasztásokat. A változás és a felelősség együtt jár. Amíg nem vállaljuk tetteinkért a felelősséget, addig nem várhatunk magatartásbeli változást sem. Ha csak környezetünk áldozata vagyunk, akkor a környezetünk a felelős, és nem mi. Ha csak mások tetteinek vagyunk a következménye, akkor ők a felelősek. Minden változás a személyes felelősség tudatosításával jár. Ha tetteink nem a mieink, akkor kimagyarázzuk viselkedésünket. Isten választási szabadságot adott és megígérte az erőt döntéseink véghezviteléhez. Szentlelke a jóra int és erőt is ad annak megtételére. Annak az elfogadása, hogy erkölcsileg felelősek vagyunk viselkedésünkért, bűneink bevallása és az a döntés, hogy meg fogunk változni, hozzásegít az isteni megbocsátás és erő elfogadásához. Isten kegyelme megsza107
badít a bűntudattól és annak terhétől. Amint mondja régi énekünk is: „Mivel mit sem hozhatok / keresztedre borulok / meztelen, hogy felruházz / árván, bízva, hogy megszánsz. / Tisztátlanul járulok / moss meg, ó, mert meghalok”! Környezetünk befolyásolja viselkedésünket. Döntéseink pedig meghatározzák viselkedésünket. Senki sem választhat helyettünk. Isten felruházott azzal a képességgel, hogy személyes döntéseket hozhassunk. Mózes felhívása, melyet több ezer évvel ezelőtt Izráelhez intézett, ránk, mai emberekre is érvényes: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5Móz 30:19). A döntés a miénk. Neked is szól az üzenet: válaszd az életet!
Kedd, április 10.
VÉGZETES TÉVEDÉS „A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt.” (Jób 7:9-10)
A
z 1960-as években James Pike, New York püspöke, úgy gondolta, hogy tud a halottakkal kommunikálni. Nem tudta elfogadni azt a gondolatot, hogy fia, Jimmy öngyilkos lett, és hitte, hogy fia kapcsolatba léphet vele a holtak közül. Pike püspök úgy tartotta, hogy a Biblia fontos alapelveket tartalmaz, de elutasította tekintélyét. Hitte, hogy Krisztus egy jó ember volt, de nem hitt abban, hogy Ő Isten Fia, és elutasította a Biblia tanítását a halál utáni állapotról. Angliába költözött, hogy az Oxford és Cambridge egyetemeken kutasson bibliai kéziratokat. Egyik nap, amint szobája felé igyekezett, több furcsa dolgot észlelt. Az éjjeliszekrényén levő album Jimmy fényképeivel nyitva volt, az óra 8:20-at mutatott, amely Jimmy halálának időpontja volt. A tükör elgörbült, ruhái nem voltak már a dobozban és mindenfelé szanaszét hevertek. Úgy érezte, hogy Jimmy akar vele beszélni, így elment egy londoni spiritistához. A médium megmutatta fia képét a következő üzenettel: „Igen, apám, a mennyben vagyok, egy örök helyen, de ne mondj nekem semmit a Megváltóról. Jézus egy jó ember, de nem a Megmentő. A hely, ahol most vagyok, nagyon jó, tele örömmel és szeretettel. Jézus egy rendkívüli, felvilágosult tanító volt. Ő is itt van, más mesterekkel együtt”. Pár ilyen látogatás után, Pike püspök azt a tanácsot kapta, hogy menjen Jeruzsálembe, hogy találkozzon fiával a júdeai sivatagban. Feleségével együtt, a püspök elutazott a júdeai sivatagba és ott barangolt a dombok közt, hogy fiával ta108
lálkozzon. Végül vízhiány miatt kiszáradt, felesége elment segítségért, de már túl késő volt. A püspök meghalt a sivatagban, míg kereste halott fiát, habár tudnia kellett volna, mit mond a Biblia ezzel kapcsolatban. A spiritizmus végzetes és veszélyes játék. A Szentírás szerint a holtak nem mutatkoznak az élők előtt. Akkor a spiritizmus egy hókuszpókusz? Csak egy mese? Egy nagy csalás? Meg vagyok győződve, hogy a spiritista jelenségek olyan csalások, amiket egyesek a gyors meggazdagodás vágyából követnek el. De a spiritizmus ennél többet jelent. Az ördög nem tudja feltámasztani a holtakat, de bebújhat a bőrükbe. Az ördög rossz angyalai felvehetik szeretteink képét. Hangjuk és testük nagyon is reálisnak tűnhetnek. Pál apostol a következőket mondja 2Kor 11:14-ben: „Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává”. Sátán igyekszik meghamisítani a feltámadás reményét és már most elénk hozza szeretteinket lelki, spirituális formában. A Szentírás ezzel ellentétben azt a reményt nyújtja, hogy szeretteink reális jelenlétének fogunk majd örülni a feltámadáskor. Fogadd el a feltámadás reménységét. Fogadd el hit által! Isten valami sokkal jobbat tartogat számunkra, mint anyagtalan lelket. Ő megígérte, hogy találkozunk szeretteinkkel a feltámadás dicső reggelén.
Szerda, április 11.
BOLDOG REMÉNYSÉG – EGY JOBB REMÉNYSÉG! „Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet, de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.” (Zsid 7:19)
E
gy szép nyári napon egy apa úszott az óceánban 9 éves kislányával. Hirtelen a víz elkezdett erőteljesen visszahúzódni. Egy örvény kislányát messze elsodorta. Akármennyire is próbálkozott, nem tudott odamenni hozzá. Szüksége volt valakire, hogy segítsen. Szerencsére, az apa nem esett pánikba be, hanem azt mondta: – Ne kapálózz. Ne félj, mindjárt jövök! Majd gyorsan a partra szaladt, hogy keressen egy csónakot. Amikor visszatért arra a helyre, ahol a kislányt hagyta, megállt a szíve: a kislány már nem volt ott. Egy hullám elvitte messze a parttól. A pár perc, amíg elért hozzá, óráknak tűnt. De amikor megtalálta, a lány nyugodt volt, úgy ahogy ő tanácsolta neki. Később, amikor megkérdezték, hogyan sikerült ennyire nyugodtnak maradnia, habár egyedül volt és messze a parttól, a kislány ezt mondta: – Azt tettem, amit apuka mondott. Tudtam, hogy utánam jön és nem féltem! 109
A remény tartotta életben. A remény segített a túlélésben, amíg az apa viszszajött, hogy kimentse. A remény bátorságot ad. Segít, hogy merjünk megtenni bizonyos dolgokat, felemelkedve onnan, ahonnan vagyunk. Valaki azt mondta: „Élhetsz pár napot élelem nélkül, pár órát víz nélkül, de csak pár pillanatot remény nélkül”. A remény lelkünk egyik szükséglete. Szívünk mélyén a következő kérdést tesszük fel: „Van-e még remény? Van-e még remény az öreg és háborúktól megkínzott föld számára? Van-e még remény nyugtalan és zavart gyermekeink számára? Van-e még remény túlnépesedett és szennyezett földünk számára? Van-e még remény a félelem uralta és éhség sújtotta világunk számára”? Urunk visszajövetelének reménye nyugalomban tart a világ kételyeinek tengerén. Pál azt mondja, hogy a kétségek közt neki reménysége van Istenben (Csel 24:15). Kijelenti: „A reménység pedig nem szégyenít meg” (Róm 5:5). Ő azt mondja, hogy mi ebben a reménységben „tartatunk meg” (Róm 8:24). Kolossé 1:15-ben arról a reményről beszél, ami a mennyekben vár ránk. A mi boldog reménységünk Jézus második eljövetele (lásd 1Thess 4:13). Tit 2:13-ban Jézus második eljövetelét „ama boldog reménységnek” nevezi Pál, Zsid 7:19ben pedig azt írja, hogy Jézus keresztáldozata „jobb reménységet” hoz, az örök életet. A boldog reménység egy jobb reménység annál, amit a világ adni tud. Örülj ma, mivel ez a boldog reménység a tied lehet. Jézus hamarosan jön és hazavisz!
Csütörtök, április 12.
RENDÍTHETETLEN HIT „Hitben halltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolból látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön.” (Zsid 11:13)
A
hit túltekint azokon a dolgokon, amelyek láthatóak, a láthatatlan dolgok felé. A hit megragadja Isten kezét minden próbában. Gondolj Henri Arnaud és a valdensek hitére. A valdensek a keresztények egy kis csoportját alkották, akik hittek a Bibliában és mertek a Biblia szerint élni. Visszautasították azokat a döntéseket, amelyek ellenkeztek Isten szavával, és amelyeket pénzügyileg az állam által támogatott egyház hozott. Számukra Isten parancsolatai fontosabbak voltak az emberi hagyományoknál. Az államegyház egy katonaságot küldött érettük, hogy pusztítsa el őket. Egy tavaszi reggelen, a hegyen lakó valdensek kiabálásokat hallottak a hegy alja felől. DePerot ezredes volt és katonái, ütközetre készen.
110
– Fiúk, itt alszunk az éjjel, mondta az ezredes öntelten. Ezek után meghívta a falubelieket az akasztásra, ami másnap történt volna meg. – Jöjjetek, és lássátok meg, hogyan végzik életüket a valdensek! mondta diadalmas hangon. A hegy csúcsán, a valdensek vezetője, Henri Arnaud kinyitotta Bibliáját és ezt olvasta az egybegyűlteknek: „Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek: akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk” (Zsolt 124:2-3). DePerot és a többi katona elindultak felfelé a hegyen. Minden nagyon jól ment mindaddig, amíg a legjobb hegymászók közel kerültek a valdensek várához. Abban a pillanatban, Arnaud emberei köveket dobáltak rájuk. A katonák visszahúzódtak. DePerot ezredes megsebesült és a várban talált menedéket. A valdensek jóságosan felajánlottak neki egy biztonságos helyet éjszakára. A következő éjjel DePerot katonái körülvették a várat, de a valdensek már elmentek onnan, mialatt erős köd védte őket. A valdensek megszabadultak és még fennebb másztak a hegyen. A katonák haragra gerjedtek: „Mintha az ég védené ezeket az embereket!” De nem mindig történt így. Végül eljött a nap, amikor 2500 valdenset elfogtak egy barlangban. A katonák tüzet gyújtottak a barlang szájánál, a füst betöltötte a barlangot, miközben a valdensek dicsőítő énekeket énekeltek utolsó leheletükkel is. Több ezer valdens együtt, inkább meghalt, minthogy hitét feladja. Ezen hű tanúk mártíromsága hűségre szólít. Tanúbizonyságuk Isten iránti erős elkötelezettségre hív. Isten a mai generációt mélyebb elköteleződésre hívja. Olyan hitre szólít fel, ami nem enged a kompromisszumoknak, hanem hű Isten szavához. Kötöttél-e kompromisszumot ezen a területen? Értékeidet a kultúra befolyásolja, amelyben élsz, vagy nem? Melyek azok a dolgok, amelyekről nehezen mondasz le, habár nem érzed magad jól, amikor azokat teszed? A valdensek erős hite áttör az évszázadokon és hozzánk is eljut. Ez a tántoríthatatlan hit megmozgatja szívünket. Határozd el ma, hogy hű leszel, Isten kegyelme által, eljöveteléig!
111
Péntek, április 13.
nny. B 19:57; CT 19:49; IS 19:57; MS 20:08; SM 20:13; DJ 20:09; AR 20:20
TANÚBIZONYSÁG AZ ÜLDÖZÉSEK SORÁN „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.” (Lk 21:12-13)
I
sten sokszor felhasználja legnehezebb próbáinkat, hogy a legjobbat hozza ki azokból. Ő ezeket a hit megvallásának nagy lehetőségeivé változtatja. Így történt ez több évszázaddal ezelőtt is. A 16. századból ránk maradt egy megható per, amely egy londoni egyházi bíróságon zajlott le. Bonner püspök feldúltan kérdezte Thomas Hawkest, egy fiatalt, akit eretnekséggel vádoltak: – Úgy hiszed, hogy maga Jézus vére van a Szentélyben? Hawkes egyszerűen válaszolt: – Hiszem Krisztus tanítását. Ez a válasz nem elégítette ki a püspököt. Ő azt szerette volna tudni, hogy mit értett a vádlott Krisztus szavain: „vegyétek, egyétek ez az én testem” (Mk 14:22). Hawkes beismerte, hogy nem értett egyet az egyház akkori tanával, miszerint a kenyér és a bor valóságosan átváltoztak Krisztus testévé és vérévé. Kihangsúlyozta, hogy egy apostol sem támogatta ezt a tanítást, és elmagyarázta, hogy a kenyér és az erjedetlen bor Krisztus testének, valamint vérének szimbólumai voltak. Magyarázata még jobban felkeltette a püspök haragját. – De uram, maga csak azt fogadja el, amit a Szentírás mond. Azonban pont ez volt Hawkes álláspontja. Ő Isten szavából kapta a tanítást. Kevés idővel ezelőtt őt azért tették nevetségessé, mivel „nem fogadott el semmit Isten Könyvén kívül”. – És ez nem elegendő az én üdvösségemre nézve? – kérdezte Hawkes. – De, az üdvösségre nézve elegendő, de a mi tanításainkra nézve nem, mondta határozottan Bonner. Emiatt Hawkest halálra ítélték. Ő tudta, hogy ezért a hitért érdemes meghalni. A Szentírásban való hite erős volt. Nem engedte, hogy a püspök megvetése elcsüggessze. Magáévá tette a bölcs szavait: „Szerezz igazságot, és el ne adj, bölcsességet és erkölcsöt és eszességet” (Péld 23:23). A Szentírás hozzánk is szól, 21. századi emberekhez. A Biblia hűségre hív minket. Az igazság azt kéri tőlünk, hogy kövessük azt. Az igazságot kompromittálhatjuk, de sohasem változtathatjuk meg. Elhanyagolhatjuk azt, de nem végérvényesen. Visszautasíthatjuk az igazságot, de végül a szerint leszünk megítélve. Az egyedüli biztonságos út az, ha hiszünk az igazságban és követjük azt! 112
Szombat, április 14.
nny. B 19:58; CT 19:50; IS 19:59; MS 20:09; SM 20:14; DJ 20:10; AR 20:21
HIT A LÁNGOK KÖZÖTT „Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.” (Ef 6:16)
A
reformáció ideje alatt Isten tehetséges embereket használt fel vezetőknek. Három egyetemi tanár főhelyet foglalt el a reformáció vezetésében. Egy Nicholas Ridley nevezetű fiatal tudós az evangéliumhoz való visszatérés szükségességéről kezdett el írni. Kollegája, Hugh Latimer, egy bátor és őszinte férfiú, híres prédikátor lett, aki a szószékről hirdette az evangéliumot. Egy másik társuk, Thomas Crannmer, az egyház tehetséges vezetője lett, és az Anglikán Egyház reformációját vezette Canterbury érsekeként. A tudós, a prédikátor és az adminisztrátor nagy erőfeszítéseket tett, hogy kiszabadítsák az egyházat a babonaságból és a holt hagyományokból. De munkájuk megállt, amikor Mária királynő trónra lépett. A reformátorok akkor eretnekekké váltak, árulókká, a társadalom kivetettjeivé. Mindnyájukat halálra ítélték, és kivégezték őket Oxfordban. De valami egyedivé teszi ezeket a mártírokat Oxfordban. Bloody Mary uralkodása idején százak haltak meg. Ami megkülönbözteti ezeket a férfiakat a többiektől az annak a módja, ahogyan meghaltak. A kivégzés előtti este, Nicholas Ridley meghívta barátait a börtöncellába egy ünnepségre. Amikor megérkeztek, legdrágább ruháiban találták felöltözve. – Holnap van az esküvőm, mondta ő derűlátó hangnemben. Ridley nem gondolt a szörnyű halálra, ami rá várt, hanem Jézus Krisztussal való végső egyesülésére. Amikor odakötötték a máglyához és érezte, hogy a lángok felkapnak, Thomas Cranmer lehajolt, és jobb kezét a tűzbe tette. Azzal a kézzel írta alá, egy gyenge pillanatában, jól ismert visszavonási nyilatkozatát. Most pedig ott tartotta, amíg szénné nem égett, és ezt kiáltotta: – Uram Jézus, fogadd el az én lelkemet! Miután a máglyához kötötték, és amikor a fa égni kezdett, Hugh Latimer lehajolt egyik társához és ezt mondta: – Ma Angliában olyan fáklyát gyújtunk meg, amely Isten kegyelme által, meg vagyok győződve, hogy sosem fog kialudni. Ezek az emberek nyugalommal és rendíthetetlen hittel néztek szembe a kegyetlen halállal. Bátorságuk révén váltak híressé, amivel hitüket védték. Hitük túlmutatott a lángokon. Az üldözések tüze nem oltotta ki hitüket. Hitük a máglya lángjai fölé emelkedett, Isten trónusáig. 113
A hitet nem lehet megölni. Még a pokol összes tüze sem tudja kioltani. Engedd, hogy Isten még ma töltse be szívedet ezzel a hittel. Fogadd be szívedbe Jézus hitét, amely Isten trónjától száll alá.
Vasárnap, április 15.
A BEFOLYÁS HIHETETLEN EREJE „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának.” (Róm 14:7)
E
zerkilencszázhatvanötben, egy forró augusztusi reggelen, egy brazil repülőre szálltam fel, ami Manausból, a brazil „gumi-fővárosából”, Belémig vitt, a Tocantins folyó szájáig. Nem is képzeltem, hogy az aznapi tapasztalat mélyen elmémbe vésődik, befolyásolva tetteimet a mai napig. Miután feltettem a biztonsági övet, és nyugodt repülésre készültem, felnéztem és egy indiai szerzetest láttam a folyosón. Fehér ruhája, hosszú, vállig érő haja, és szakálla felhívták figyelmemet. Még jobban meglepődtem, amikor mellém ült. Szelíd barna szemei és kedves mosolya azonnal lecsendesítettek. Az utazás alatt életfilozófiánkról beszéltünk. Én elmondtam neki a Jézusról szóló jó hírt, aki a legjobb barátom. Beszéltem neki felbecsülhetetlen irgalmáról, végtelen szeretetéről és erejéről. Beszéltem neki a teremtésről, a megváltásról, barátságáról, főpapi munkásságáról és közeli visszajöveteléről. A repülő út két órája után, legnagyobb meglepetésemre, ez az indiai vállamra tette kezét és felém hajolt, fülembe súgva pár világos szót. Nem beszélt túl sokat az utazás alatt, és most az ő sora volt. – Fiam, mondta ő, mindenki, akivel találkozunk, befolyást gyakorol ránk. Nincsenek véletlen találkozások. Az élet sem balesetszerű véletlen. Mindnyájan hatással vagyunk egymásra, az élet vagy a halál irányában. Köszönöm, hogy befolyásoltál ma egy mennyei ország nemesebb elvei terén. Ezután megfordult és elment. Sokszor gondoltam erre a találkozásra. Igaza volt! Nincsenek véletlen találkozások. Szavainknak és tetteinknek nagy hatása van az emberekre. A Megváltó számára minden találkozás egy alkalom volt, midőn megoszthatta az Atya szerelmét másokkal. Pár fontos változás, amit Ő hozott létre, ilyen találkozások révén történt. Ezek nem előre eltervezett bizonyságtevési alkalmak voltak, hanem a gondviselés jóvoltából létrejött találkozások a mindennapi rutin közepette. Jézus Nikodémussal való találkozása, a samáriai asszonnyal való találkozása, a Zákeussal, a kereszten levő latorral és a római századossal való találkozása, mind spontán találkozások voltak. Jézus mindennap a Szentlélek rendelkezésére állt.
114
Ma te is lehetsz jóra való befolyás valaki számára. Megoszthatod Isten iránti szeretetedet valakivel, akinek szüksége van rád. Valakinek ma szüksége van reményt keltő szavaidra. Valakinek ma szüksége van a bátorításodra. Állj a Szentlélek rendelkezésére és várd, hogy legyen ma egy előre el nem tervezett találkozásod Isten valamelyik szükségben levő gyermekével.
Hétfő, április 16.
VALÓDI REMÉNYSÉG „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra.” (1Pt 1:3-4)
E
gy oroszországi utazásom alkalmával, ahol a moszkvai stadionban tartottam evangelizációs sorozatot, megismertem egy nőt, akit Tániának fogok nevezni. Szülei Kínába emigráltak már régen és meggazdagodtak teakereskedésből. Végül úgy gondolták, visszatérnek a Szovjetunióba, és itt is elindítottak egy hasonló vállalkozást Kazahsztánban. Pont, amikor az üzlet kezdett virágozni, elkezdődött Sztálin tisztogatása a gazdag társadalmi osztályok körében. Amikor Tánia 17 éves volt, apját a szovjet titkosszolgálat kivitte a házból és fejbelőtte. A második világháború alatt testvéreit és férjét meggyilkolták. Két év alatt minden közeli személyt elveszített. Depressziós lett. Ortodox zsidó volt, de nem érdekelte a vallás. Elboldogult saját maga is, egyetemi és diplomáciai körökben felfelé ívelő pályáján, de mindig azzal az érzéssel élt, hogy valami hiányzik. Nem tudott megbékélni a családját ért szenvedéseket illetően. Nem tudta elfogadni kegyetlen halálukat. Egyszer, amikor az utcán volt, valaki adott neki egy brosúrát, amiben egy evangelizációs sorozatra hívták fel a figyelmét. Részt vett ezen, és elfogadta Krisztust. Tánia boldog volt új hitével, mégis úgy érezte, hogy valami hiányzik. Miért engedett meg Isten ennyi szenvedést? Mi történik velünk, amikor meghalunk? Úgy tűnt neki, hogy a puzzle összes eleme nem illeszkedik bele a képbe. Egyik nap elment a moszkvai olimpiai stadion mellett és egy nagy plakátot látott, amelyen ezt írta: „A Biblia útja egy új élet felé”. Úgy döntött, belép, hogy lássa, miről van szó. Ezután minden este eljött, azon az este is, amikor Jézus közeli visszajöveteléről beszéltem. Az előadás után hozzám jött és azt mondta: – Lelkész úr, meghatott a ma esti téma. 115
Majd mutatott egy pár régi képet a családjáról és elmesélte rokonai tragikus halálát. De boldogságtól sugárzó arccal újságolta: – Most tudom, hogy viszontlátjuk egymást! Szíve már nem volt elkeseredett. A sír nem egy olyan sötét hely, ahonnan már sosem jövünk ki. Közeleg az a nap, amikor Jézus eljön a felhőkön, bevilágítva az eget, egyik végétől a másikig. A föld megremeg. A sírokban levő szentek mind életre kelnek. És mi is, velük egyetemben, átváltozunk romolhatatlanokká. Találkozunk Jézussal a levegőben. Elveszítettél valaki közelit? Fiadat vagy lányodat? Anyát vagy apát? Egy barátot vagy kollégát? Ha igen, akkor most már ismered a valódi reménységet, amit Jézus visszajövetele jelent számunkra. Semmi sem mérhető ehhez a reményhez!
Kedd, április 17.
ÖRDÖGI SZEMFÉNYVESZTÉS „A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékaiba, és az ő helye nem ismeri őt többé.” (Jób 7:9-10)
R
övid időre rá, hogy a halálról beszéltem a Fülöp-szigeteken, Legazpi városát elérte egy tájfun. Az előadássorozat egy résztvevője tiszt volt a fülöp-szigeteki katonaságnál. Különös érdeklődést mutatott a Biblia halálról való tanítása iránt. Azon az éjjel, éjfél körül, felébredt az erős szélörvények miatt, amelyek rázták az ablakokat és besűvítettek a házba az ablak hasadékain keresztül. Abban a percben, amikor kinyitotta szemeit, meglepetten látott ágya fölött egy szép lényt: feleségét. Barna bőre tiszta volt, hosszú, fekete haja, fekete szépen csillogott. Fekete szeme tiszta és vonzó volt, nem mint 60, hanem mint 35 éves korában. Feléje nyújtotta karját és jól ismert hangon szólt hozzá: – Drágám, hiányoztál! Kívánom az ölelésedet! Amikor arra készült, hogy felüljön és megölelje, hirtelen eszébe jutott a halálról szóló előadás. Eszébe jutott, mit mond a Biblia: „A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékaiba, és az ő helye nem ismeri őt többé” (Jób 7:9-10). Majd a Jelenések könyvéből jutott eszébe egy vers: „Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek” (Jel 16:14), és 2 Korintus 11:14 verse „Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává”. Akkor meggyőződött róla, hogy az a lény, habár úgy nézett ki, mint a felesége, nem volt a felesége. Akkor ránézett és ezt mondta:
116
– Jézus Krisztus nevében mondom, menj innen. Távozz, a Jézus Krisztus nevében! Másnap elmesélte a történetet, és azt mondta: – Láttam a saját szemeimmel, amint eltűnt! A Biblia világosan beszél erről a témáról. A holtak nem tudnak kommunikálni az élőkkel. Bármely hang, ami megszakítja a halál némaságát, nem Istentől jön, hanem az ördögtől, aki éppen a szeretett személy bőrébe bújik. És vajon nem így tesz Sátán, amikor ki akarja használni az emberek legfájdalmasabb pillanatait? Vajon nem így akar Sátán tért nyerni, hogy magára ölti a szeretett személyek képmását, akiket a halál által elveszítettünk? Az ördög hazug (lásd Jn 8:44). Sátán felhasználja a spiritiszta médiumokat és a varázslókat, hogy megtéveszszen. A Biblia világos tanítása a következő: „A hallottak semmit nem tudnak” (Préd 9:7). Fogadd el ezt a tanítást és sok veszélytől mentes leszel.
Szerda, április 18.
HAZATÉREK! „Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott, és elveszett, és megtaláltatott.” (Lk 15:32)
C
had megállította a motorbiciklit, egy 750-es Hondát, és gondolkodóba esett a gyülekezet parkolójában. Sok gondolat jutott eszébe: már régóta nem volt gyülekezetben és 15 percet késet. Mit fognak mondani az emberek, amikor meglátják farmerben és pólóban? Mit fognak mondani, amikor meglátják hosszú haját? Mégis, valami arra késztette, hogy menjen be, hogy haladjon tovább a lelkiekben. Lelke mélyén fájdalmat érzett és úgy tűnt, valami hiányzik. Érezte, hogy ez az a nap, amikor hazatér. Egy belső hang azt mondta: „Chad, lépj be a gyülekezetbe”! Nesz nélkül belépett, abban a reményben, hogy észrevétlenül leülhet az utolsó sorban, de a sor foglalt volt. Előre ment a folyóson és minden ülés foglalt volt! Az egybegyűltek énekeltek: „Jer haza! A menny ezt akarja! Minden kész van! Ne habozz!” Az emberek feléje fordultak és figyelték őt. Össze volt zavarodva, úgyhogy gyorsan visszatért, hogy a folyosón foglaljon helyet. Meglepetésére, egy idős férfi melléje ült a padlóra, vállára tette a kezét, ezt mondva: – Örülök, hogy itt vagy, fiam. Majd adott egy énekeskönyvet és azt mondta: 117
– 468-as ének. Kellemes szavak, egy kedves gesztus, egy megható prédikáció, egy ebédre hívás – Chad tudta, hogy hazatért. A Biblia több szót és kifejezést használ a gyülekezet fogalmára: „Krisztus teste”, „Krisztus menyasszonya”, „Isten maradéka”, „az igazság oszlopa és alapja”. Én a gyülekezetnek azt a meghatározását kedvelem, amit az Ótestamentumban olvashatunk. Isten megkérte az izraelitákat, hogy válasszanak hat várat, az ország különböző részein, amelyeknek menedékvárosi szerepük legyen. Ha valaki elkövetett egy gyilkosságot, akkor elszaladhatott egy ilyen menedékvárba, amíg tisztázták az ügyét. Ott jól fogadták, és jól bántak vele, bármit is tett azelőtt. Ott védték és biztonságban élhetett. A gyülekezet Isten menedékvára ebben az ellenséges világban. Isten édeni sarkocskája, ahol az embereket szeretet veszi körül és megbocsátás. Ezen a héten szenvedők fogják átlépni gyülekezeted küszöbét, nyomorultak és szükségben levők. Tárd ki karjaidat és fogadd el őket! Ha szenvedtél már az életben, létezik menedékhely számodra is.
Csütörtök, április 19.
A BIZTOSÍTÁSI TÁRSASÁGOK TÉVEDÉSE „A szántóföld pedig a világ, a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög, az aratás pedig a világ vége, az aratók pedig az angyalok.” (Mt 13:38-39)
E
gy évekkel ezelőtti Lake Worth-i (Florida) incidens arra fogja irányítani figyelmünket, hogy mi is a rossz forrása univerzumunkban. Egy férfi kártérítést követelt egy biztosítási társaságtól, mert megrázta egy magas feszültségű vezeték. A biztosítási társaság nem fogadta el kérését, azt mondva, hogy az incidens „Isten cselekedete” volt, és a bíróság a társaságnak adott igazat. A férfi ekkor sajátos módon válaszolt. Pert indított „Isten és az érdekelt intézmények ellen”, amelybe 55 gyülekezet is tartozott a városból. A kihallgatások során egy lelkész szót kért és ezt mondta: – Szerintem, az „Isten cselekedete” kifejezést rosszul értelmezzük. Nem Isten volt a felelős az incidensért. Inkább „Sátán cselekedetének” kellett volna nevezni. A Biblia szerint ennek az egyházi embernek igaza volt, és a biztosítási társaság téved. A világegyetemben két ellentétes erő van: egy jó és egy rossz erő, a menny és a pokol erői. Isten nem felelős azokért a rossz dolgokért, amelyek a világon történnek. A rossz Sátántól ered. A gyűlölet, szenvedés, bűntudat, szégyen, fájdalom és önmarcangolás – mind Sátántól munkája.
118
Sokszor feltesszük a kérdést: „Ha Isten annyira jó, akkor miért olyan rossz a világ? Miért szenvednek emberek ártatlanul”? Mi különböző okok miatt szenvedünk. Néha saját magunk provokáljuk magunknak a szenvedést döntéseink által, amelyeket hozunk. Az a serdülő, aki az egész éjszakát diszkóban tölti, majd balesetet szenved a hazafelé vezető úton a nagy sebesség miatt, hibáztathatja Istent, de nem Isten a felelős a történtekért. A züllött fiatal, aki nemi betegségben szenved, saját választása következményeit viseli. Néha mások döntései miatt szenvedünk. A sok háború áldozatai önző és kegyetlen vezetők miatt szenvedtek. A gyermekek, akikkel visszaélnek, felelőtlen felnőttek miatt szenvednek. Isten nem mindig lép közbe. Ő megengedi, hogy a rossz folytassa menetét. Ő nem vonja vissza választási lehetőségünket, még akkor sem, ha hibás döntéseket hozunk, és másoknak is rosszat okozunk. Isten árat fizet a szabadságért. Lucifer tragikus döntést hozott a mennyben, de Isten megengedte, hogy így döntsön. Ugyanez történt Ádámmal és Évával is Édenben. Minden egyes hibás és káros döntés mögött ott van a rossz kezdeményezője, Lucifer. Amikor mások döntése miatt Isten gyermekei szenvednek, Ő mindig gyermekei mellett van, bátorítva, vigasztalva, támogatva, ihletve és erősítve őket. Biztosak lehetünk abban, hogy Ő sosem hagy el. Az ő szeretete betölti a legnagyobb űrt is, azért, hogy megmentsen. Van tehát okunk a boldogságra.
Péntek, április 20.
nny. B 20:05; CT 19:57; IS 20:07; MS 20:17; SM 20:21; DJ 20:17; AR 20:29
AZ OROSZLÁNOK MEGSZELÍDÍTŐJE „Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nekem, mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.” (Dán 6:22)
E
gy hideg téli napon, a második világháború után, egy nő egy olyan helyről szabadult ki, ami kegyetlenebb volt az oroszlánok verménél. A ravensbrücki koncentrációs táborról van szó, ahol sokakat tönkretett a rendszeres éheztetés és kényszermunka. Amikor becsukódtak mögötte a láger kapui, Corrie ten Boom alig hitte, hogy szabad, és hogy még mindig él. Corriet azért tartoztatták le a nácik, mert zsidókat rejtegetett hollandiai házában. Corrie családjával együtt hitte, hogy Isten mindenkinek nyújt menedékhelyet, és beleavatkoztak ebbe a veszélyes tevékenységbe. Corrie már betöltötte 50. életévét, és nem gondolta volna, hogy túléli a láger borzalmait. De Isten mindvégig életben tartotta. Ravensbrückben sok megkínzott nőt látott. Sokan meghaltak, többek közt, testvére, Betsy is. De sokan Jézus 119
nevével az ajkukon haltak meg, Corrie és testvére bizonyságtevése révén. „Azokért a nőkért”, írta Corrie, „megérte, hogy ennyit szenvedjünk”. Végül, miután kiderült, hogy csak egyházi hibáról van szó, Corriet kiengedték. Egy hét múlva az összes ravensbrücki nőt gázkamrába vitték. Amikor kijött abból az oroszlánveremből, Corrie megtanult egy értékes leckét. Ő tanúbizonyságot tett az egész világ előtt: „Nem létezik a világon egy olyan sötét és mély hely, ahová Isten szeretete ne hatolna be”. Isten szeretete behatol a lágerekbe és az oroszlánvermekbe. Ahol gyermekei vannak, ott Isten is mellettük van. Ő elküldte angyalait, hogy fogják be az oroszlánok száját Dánielért, és mindenegyes gyerekével így tesz. Körülvesznek az oroszlánok? Lehet, hogy eléd jöttek a kétségbeesés és kétely oroszlánjai. Lehet, hogy a harag és ellenszenv oroszlánjai látogatnak meg. Lehet, hogy a testi kívánságok oroszlánjai akarnak rád ugrani. De Isten ma is bezárja az oroszlánok száját és kiszabadít vermeikből. Amikor Sátán „mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pt 5:8), jusson eszedbe, hogy Isten az oroszlánok szelídítője. Ő megszelídítette a Dánielt körülvevő oroszlánokat és megszelídíti azokat is, amelyek téged vesznek körül. Örülj: Isten nagyszerű oroszlánszelídítő!
Szombat, április 21.
nny. B 20:07; CT 19:59; IS 20:08; MS 20:18; SM 20:23; DJ 20:19; AR 20:30
A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek, akik a jót cselekszik, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Jn 5:28-29)
E
gy angliai kis temetőben, egy különleges sírkő található. A márványkőbe egy angyalt véstek, aki kulcsot tart a kezében, amellyel ki akar nyitni egy lakatot. Másik kezével eltakarja a szemét, mintha távolba próbálna nézni és tekintete felfelé néz. A kövön a következő felirat áll: „Amíg eljön Ő”. A szobrász szerette volna, ha mi az angyalok szemével látnánk Isten dicsőségét, ami Krisztus eljövetelekor fog megmutatkozni. Akkor a sírok megnyílnak. A hívők kijönnek azokból és elnyerik az örök életet. A halál nem jelenti a véget. Nem maradunk örökké a sírban. Azoknak a keresztényeknek, akik hisznek a Bibliában, a halál kis pihenési időszak az Úr visszajöveteléig. A Biblia 53-szor állítja, hogy a halál alvás. Amikor Lázár haláláról beszélt a hozzá legközelebb álló tanítványoknak, Jézus ezt mondta. „Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt” (Jn 11:11). Jézus csoda által támasz-
120
totta fel Lázárt, hogy megmutassa, hogy van ereje a halál felett. Nincs, amiért a haláltól félnünk. Szerető Urunk minden hívő sírját megjegyzi. Egy nap, Urunk visszajön. Az eget betölti az ő dicsősége. Ő átsuhan az egeken. És úgy, ahogy régen Lázárt név szerint hívta, úgy fogja kihívni szeretteinket is. Sírjaik megnyílnak, és ők kijönnek azokból. De lesz egy lényeges különbség. Feltámadásakor Lázár nem kapott megdicsőült halhatatlan testet. Ő azért támasztatott fel, hogy bizonyságot tegyen Urunkról, és utána újból meghalt. Amikor feltámadnak, szeretteink halhatatlan megdicsőült testet kapnak és már nem fognak soha többé meghalni. Ereikben egy új élet vére fog csörgedezni. A fiatalság ereje és frissessége betölti őket. Minden szempontból tökéletesek lesznek. És mi, akik életben maradtunk, átváltozunk egy szempillantás alatt, és megdicsőült halhatatlan testet kapunk. Milyen remény! Milyen ígéret! Adja az Úr, hogy a feltámadás valósága bátorságot öntsön beléd ma!
Vasárnap, április 22.
A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE „Íme, titkot mondok néktek, mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásra, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” (1Kor 15:51-52)
A
feltámadás reménysége valósággá lett számomra nagymamám temetésekor. Nagymamám sokat dohányzott és tüdőrákban halt meg. Anyukám sokat szenvedett, amikor látta, hogy nagymamám 60 kilóról lefogyott 40
kilóra. Betegsége mellett, előre feltételezett fizikai kínja plusz teher volt. Anyukám nem tudta elviselni a gondolatot, hogy anyja ki tudja meddig fog kínlódni a tisztítótűzben. Nagymama temetése előtt apukám szelíden közelítette meg anyukámat és ezt mondta: -Szeretnéd tudni, mit monda a Biblia a holtak állapotáról? Apukám hetednapi adventista volt és részletesen tanulmányozta ezt a kérdést. Anyukám katolikus keresztény volt. Apukám sosem vitázott anyukámmal vallásos dolgokban. De most úgy érezte, eljött az alkalmas pillanat. Anyukámnak kétségbeesetten szüksége volt reményre. Lelkét az a kérdés gyötörte, hogy mi fog történni nagymamánkkal a síron túl. Apukám válasza nem várt válasz volt. Kinyitotta a Bibliát a Prédikátor könyvéhez és a következőt olvasta: „Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak” (Préd 9:5). 121
Utána elolvasta a 12. verset: „Valamit hatalmadban van azért cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy”. Mialatt apa ezeket a szövegeket olvasta, anya úgy érezte, hogy nagy tehertől szabadult meg a lelke. Apa utána elmagyarázta, hogy azok, akik hűek voltak Jézushoz és meghaltak, Krisztusban alszanak (1Kor 15:18). Anya megértette, hogy nagymamát nem kínozza senki a tisztítótűzben, hanem egyszerűen csak alszik. Biztonságban volt, nem volt tudatos állapotban, nem szenvedett, hanem pihent. Apa vigasztaló szavai anya felé, amikor ő legjobban szenvedett, nagyon meghatottak. Akkor a Szentírás biztos szavaira alapoztam hitemet. A haláltól való borzalmas félelem már nem bénított meg. Odaadó keresztény lévén, éreztem, hogy a feltámadás reménye fellángolt szívemben. Egy család sem mentesül a halál érintésétől. A jó hír az, hogy a sírok kulcsai Jézusnál vannak (lásd Jel 1:18). Feltámadása dicső reggelén elszakította a sír köteleit. Még a pokol összes ereje sem tudta a sírban tartani. Ő él, ezért te és én reménnyel tekinthetünk a jövőbe. A halál köteléke elszakadt. Jézus feltámadt! A halál egy legyőzött ellenség. Hidd el ezt és hagyd, hogy szíved repessen az örömtől!
Hétfő, április 23.
AZ IMA MŰKÖDIK „Hálát adunk az Istennek … mindenkor ti értetek könyörögvén …azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben.” (Kol 1:3,9)
E
zerkilencszáztizenkettőben, egy áprilisi napon a híres Titanic hajó sebesen haladt New York felé. Senki sem képzelte, hogy ez lesz első és utolsó útja. A motorok maximális kapacitással dolgoztak, miközben a hajóóriás nekiütközött egy jéghegynek, amely egy nagy léket hasított a hajó oldalán. Az alámerülés az elején lassú volt, majd nagyon gyors. Több mint 1500 ember meghalt azon a végzetes éjszakán. Ami legjobban meglepett, az Archibald Gracie ezredes története. Az ezredes felesége nem tudott aludni azon az éjszakán, amikor a Titanic elsüllyedt. Ezernyi mérföld távolságról a feleség nyugtalanul várta haza férjét, aki a Titanic-on utazott és Liverpoolból tartott hazafelé. Furcsa előérzetei voltak. Reggel felé felébredt és imádkozott. Nem volt, honnan tudnia a Titanic jégheggyel való ütközéséről. Férje átugrott a hajó korlátján az Atlanti-óceán hideg
122
vizébe, és a túlélésért harcolt. Az ima után, Grace asszony különleges békét érzett. Később, ezt mondta: „Az volt az érzésem, hogy Isten átkarolt engem. Visszafeküdtem az ágyba és elaludtam”. Abban az órában Gracie ezredes ezt gondolta magában: Vége; vége az életemnek. De abban a pillanatban, amikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább, hirtelen, mint a derült égből, megjelent előtte egy mentőcsónak. Kétségbeesve ragadta meg kezeivel a csónak szélét. Majd erős kezek a csónakba húzták. Isten válaszol az imára! Milyen jó egy férjnek, ha tudja, hogy felesége imádkozik érette! Boldog az a férfi, akinek a felesége ismeri Istent és imádkozik férjéért. Boldog az az asszony, akinek a férje ismeri Istent és imádkozik feleségéért. Boldogok azok a gyermekek, akiknek a szülei ismerik Istent, és imádkoznak érettük. A közbenjáró ima biblikus. Pál apostol, amikor a római börtönben volt, biztosította a filippibelieket, hogy imádkozik érettük: „Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil 1:4). A kolossébelieknek így írt: „nem szűnünk meg érettetek imádkozni” (Kol 1:9). Pál meg volt győződve, hogy imái fontosak. Meg volt győződve arról, hogy az imának ereje van. Ellen G. White-nak is ez volt a meggyőződése. Arra buzdította Isten gyermekeit, hogy többet imádkozzanak: „Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogy kellene. Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán, 509. old.) Ha még nincs imalistád, készíts még ma egyet! Jegyezd fel az imakéréseket. Említsd nevükön az embereket. Keresd Istent és kérd Őt, hogy válaszoljon őszinte és hittel teli imáidra. Figyeld meg az Ő közbelépését! El fogsz csodálkozni azon, amit fog tenni!
Kedd, április 24.
ELREJTVE VAGY LEPLEZETLENÜL „Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utolér benneteket.” (4Móz 32:23)
E
gy ifjú futva ment a rendőrséghez, hogy feljelentést tegyen, mert valaki betört a lakásába és ellopott néhány értéktárgyat. Látta a tettest és kérte, hogy a rendőrség lépjen közbe. A szolgálatos rendőr odavezette egy dossziécsomóhoz, melyben a betörők fényképei voltak, hogy segítsen neki azonosítani a tettest. A rendőr, egyszer csak ezt mondta: – Várj csak! Megállt egy lapnál, megvizsgálta figyelmesen a fényképet, összehasonlítva a fiatalember arcával. 123
– Pontosan te vagy! – kiáltotta a rendőr. És itt azt írja, hogy nyomoznak utánad! Ez a felháborodott polgár, aki futva ment a rendőrséghez, hogy szolgáltassanak neki igazságot, saját magát fedte fel mint betörőt! A betörők zöme nem rejtőzködhet el a végtelenségig. Előbb vagy utóbb elfogják őket, és tetteiket világgá kürtölik. Ritkán történik meg, hogy ismételten kövessenek el nagy bűntetteket, és ne fogják el a tetteseket. Isten előtt pedig ez soha sem lehetséges. Előbb vagy utóbb minden bűnünk nyilvánvalóvá lesz. Pál apostol az alábbi szövegben egy igazságot mond: „És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló ne volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid 4:13). Isten jelenléte és mindentudásának fényében minden bűn látható. Nem tudjuk elrejteni azokat előle. Isten már ismeri rejtett bűneinket, és arra buzdít, hogy valljuk be azokat már most. Ha megvalljuk előtte, Ő megígéri, hogy elfedezi azokat az ítélet napján. Dávid így imádkozott: „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett” (Zsolt 32:1). Világos, mi a jó választás. Vagy elrejtjük most a mi bűneinket, és várjuk, hogy az ítélet napján a világegyetem elé legyenek tárva, a mi kárhoztatásunk végett, vagy bevalljuk azokat most nyíltan, és engedjük, hogy Jézus elfedezze azokat az ítélet napján. Az igazság az, hogy senki sem tudja elrejteni örökre az ő bűneit. Egy nap nyilvánvalóvá válnak. A szerető Isten, akinek a szíve tele van irgalommal és megbocsátással, hív bennünket, hogy jöjjünk Hozzá most minden bűnünkkel. A döntés a tied!
Szerda, április 25.
A JÓ CSELEKEDETEK ELŐNYBEN RÉSZESÍTENEK „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.” (Ez 18:20)
A
fiatalember csak egy bankot akart kirabolni. Az öregasszony pedig csak valami jót akart tenni. Az öregasszony észrevette, hogy az ifjú a Citizens National Bank előtt parkolt le, Whittier helységben (Kalifornia), és hogy sietve bement a bankba. Majd észrevette, hogy a jármű kulcsát az autóban felejtette. Elvette a kulcsokat és utána ment. Megtalálta, ahogy beszélgetett a kasszással. – Fiatalember, feddte meg, egy szép napon valaki ellopja a kocsidat, ha a kulcsodat benne hagyod!
124
A fiatalember épp azt mondta a kasszásnak, hogy fegyver van nála, és sok pénzt akar. De az öregasszony nem szűnt meg feddni a fiatalt! A fiatalember hosszasan ránézett az öregasszonyra, és végül lemondott tervéről. Kitépte a kulcsot a kezéből, kifutott a bankból és elment, mint a villámcsapás! Ugye, jó lenne, ha minden bűncselekmény ilyen könnyen megoldódna? Nem lenne nagyszerű, ha a jó cselekedetek legyőznék a rosszakat? Ritkán történik ilyesmi, de ez egy lényeges elvet illusztrál. A jó cselekedetek fontosak. A bölcs így mondja: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” (Péld 3:27). Lukács, az orvos, amikor Jézusról ír az Apostolok cselekedeteiben, kijelenti: „A názáreti Jézus… széjjeljárt jót tévén” (Csel 10:38). Szeretnéd, ha ezek a szavak képeznék a te sírfeliratodat is? Én szeretném, ha az emberek így emlékeznének meg rólam: „Mark Finley egy olyan ember volt, aki széjjeljárt, jót tévén mindenkivel”. Jézus önzetlenül élt, jót tett mindenkivel. Ő áldást árasztott mindenkire, akivel érintkezett. Megtörte a kenyeret és megvendégelt ötezer embert Galilea dombjain. Megérintette a vakok szemeit, megnyitotta a süketek füleit. Ő meggyógyította a némákat, hogy beszélni tudjanak, a sántákat, hogy járjanak. A Mester bárhova ment, jót tett mindenkivel. Szavai a remény, a bátorítás és öröm szavai voltak. Íme, egy mottó, ami szerint érdemes irányítanod életedet: „Minden jót megteszek, amit csak tehetek, minden embernek segítek, akinek csak segíteni tudok és bármilyen módon segítek, ahogy csak tudok”. Ma változást hozhatsz a te világodban. Isten hív bennünket nemcsak, hogy széjjeljárjunk, hanem arra is, hogy jót tegyünk. Ő hív minket, hogy életünkkel másokra áldást hozzunk. Hogyan szeretnéd, hogy az emberek megemlékezzenek rólad? Hiszem, hogy nem létezik ennél szebb leírás: „Egy odaszentelt keresztény, aki nagyon szerette Jézust és széjjeljárt, jót tévén”.
Csütörtök, április 26.
A BŰN AZ BŰN „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.” (Zsolt 19: 8-9)
C
hristina Sommers egyetemi tanár írt egy cikket Etika erény nélkül címmel, melyben bírálta az etika és értékrendek előadási módját az amerikai főiskolákban. Ő rámutatott, hogy sokat tárgyalnak egyes bonyolult szociális problémákról, ahol egyik vélemény majdnem olyan jó, mint a másik, de majdnem 125
semmi képzés nincsen az illedelmes, felelősségteljes, tiszteletre méltó magatartásról. Egyik kolléganője, aki szintén etikát tanított, egyáltalán nem volt megelégedve ezzel az értelmezéssel. Ő azt mondta, hogy valóban a szociális igazságszolgáltatás hiánya az, ami számít. De később, a félév végén, ez a tanárnő belépett Sommers irodájába a diákoknak egy csomó dolgozatával a karján. – Mi történt, kérdezte Sommers? – Másoltak a szociális igazságszolgáltatásról szóló utolsó dolgozatírásnál! Plagizáltak! A diákok idézeteket másoltak más forrásból, azért, hogy maximális jegyet kapjanak etikából! Sommers kolléganője ily módon érdekelt lett a személyes erkölcs és a szabályok elsajátításának előadási módszereiről! Sommers azt nyilatkozta, hogy „meglepően sok fiatalt talált, akik azt hiszik, hogy nem létezik jó vagy rossz, és az erkölcsi döntések attól függnek, hogy mit érzel”. A jó és rossz kérdése nem csupán a személyes vélemény függvénye. Nem mi határozzuk meg, mi a jó és mi a rossz, hanem Isten. A Tízparancsolat, amit Isten adott, az objektív és abszolút erkölcsi standard mércéje. Ez meghatározza mi a bűn. János apostol világosan írja: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség” (1Jn 3:4). A törvénytelenség Isten törvényének az áthágása, kormányzása örök alapelveinek a megrontása. Mi igazolhatjuk magunkat, és találhatunk kifogásokat, de az engedetlenség bűn. Egyesek ily módon védekeznek, ha házasságon kívüli kapcsolataikról van szó: „Ez magánügy”. Mások pártolják a munkahelyről való lopást, mondva, hogy „az őket megillető részt” veszik el. Mások semmi rosszat nem látnak a jellem befeketítésében, vagyis a pletykálkodásban. Isten törvényének áthágása ma is bűn. Istennek még ma is van egy mércéje. Arra hív bennünket, hogy az Ő erejével engedelmes életet éljünk. Nem igazítja törvényét a mi személyes mércénkhez. Arra hív, hogy kegyelme által igazodjunk az Ő mércéjéhez!
126
Péntek, április 27.
nny. B 20:14; CT 20:06; IS 20:17; MS 20:26; SM 20:30; DJ 20:27; AR 20:38
HOGYAN ÉLTÉK TÚL A DEPRESSZIÓT (ELSŐ RÉSZ) „És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” (2Kor 12:9)
C
harles Spurgeon, a nagy prédikátor néhány mély depressziós perióduson ment át. Egyszer ezt mondta egyik barátjának: „a csüggedés kastélya alatt vannak a börtönök”. De Spurgeon folytatta Isten szemléletmódjának elsajátítását. Számára valóság volt az Isten kegyelméről és az üdvösségről szóló jó hír. Egyszer, hazafelé menet egy nehéz munkanap után, nagyon fáradtnak és levertnek érezte magát. Mindenféle emberek jöttek hozzá a problémáikkal, de túl kevesen tudták volna meghallgatni az ő problémáit. Spurgeon úgy érezte, hogy újból bekerül a depresszió régi börtönébe. De azután eszébe jutott egy bibliaszöveg, mely kimozdította abból az állapotból: „Elég néked az én kegyelmem” (1Kor 12:9). Amikor hazaérkezett, újból megkereste a szöveget és még nagyobb hatással volt rá ez a jó hír. Úgy tűnt neki, hogy Isten közvetlenül hozzá szól: “Elég néked az én kegyelmem”. Spurgeon azon vette észre magát, hogy hangosan válaszol: „Meg vagyok győződve Uram, hogy elég”. Majd nevetni kezdett. Azonnal megkapta azt a vidám szívet, mely jó orvosságul szolgál! Később így beszélte el: „Csak akkor értettem meg, mit jelentett Ábrahám szent nevetése. Ez tette lehetővé, hogy meglássam, mennyire abszurdum a hitetlenség!” „Ó, testvéreim”, írta később barátainak, „szeretném, ha nagy hitetek lenne. A kicsi hit lelkeiteket a mennyországba viszi, de a nagy hit a mennyországot hozza a lelkeitekbe!” Spurgeon egy nagy örök igazságra jött rá. A mennyország nem egy olyan hely, ahová valamikor eljutunk, hanem az Isten jelenlétében való élet. Mi keresztények türelmetlenül várjuk a végső jutalmat, egy olyan országot, ahol nem lesz szenvedés, könny, hiány, betegség vagy halál, de van egy másik értelmezése is a mennyországnak, amit gyakran elhanyagolunk. A farizeusok megkérdezték Jézust Isten országa felől, amire Ő egy tömör választ adott: „Ímé, az Isten országa ti bennetek van” (Lk 17:21). Amikor Krisztus belép az életünkbe Lelke által, Isten országa szívünkben uralkodik. Isten Lelke meggyógyítja a sebeket. Ő felszárítja könnyeinket. Ő ad nekünk egy új reménységet. Spurgeonnal együtt mi is felfedezzük, hogy Isten kegyelme elegendő. Még az élet legnehezebb helyzeteiben is; ahol jelen van Jézus, 127
ott van a mennyország. Légy örömmel teljes ma, mivel Krisztus betölti szívedet. Isten országa tebenned van!
Szombat, április 28.
nny. B 20:15; CT 20:07; IS 20:18; MS 20:28; SM 20:31; DJ 20:26; AR 20:40
HOGYAN ÉLTÉK TÚL A DEPRESSZIÓT (MÁSODIK RÉSZ) „És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak…” (Lk 4:22)
W
illiam Styron írónak, amikor depressziós volt, sokat segített egyik barátja, aki minden egyes nap felhívta, hogy megkérdezze tőle: „Hogy vagy?” Styron mondja: „Annak köszönhetően, hogy ő is átment ezen állapoton csupán néhány hónappal előbb, segítsége nagyon értékes volt. Styron úgy tartja, hogy ez a következetes bátorítás fontosabb volt számára, mint a gyógyszeres kezelés. Azt állítja, hogy fontosabb volt, még akkor is, amikor nem tudta elhinni azokat a bátorító szavakat. Titokzatos módon azok a szavak a lelkére hatottak. Az emberek, amikor depresszióba esnek, nem kívánnak hallani nagy és bölcs szavakat, hanem csak a törődés és érdeklődés egyszerű szavait. Az számít, hogy mellettük vagyunk. Jézus példát adott a bátorításra. Amikor a samáriai asszony Jákób kútjához ment, a déli hőségben, észrevette, hogy valami nincs rendben. A nap legmelegebb időszaka volt. A tűző nap melege majdnem kibírhatatlan volt. Abban az órában a legtöbben házaikban pihentek. Vízért a reggeli hűvös órákban szoktak menni. De azt a szegény asszonyt bűnterhe annyira leverte, hogy délben, egyedül jött a kúthoz, hogy elkerülje az emberek gúnyolódását, akik tudtak parázna kapcsolatairól. Jézus beszélt neki az „élő vízről”, mely le tudja csillapítani lelki szomját. Jézus a bátorítás példaképe. Egy írástudó kérdésére Ő ezt válaszolta: „Nem messze vagy az Isten országától” (Mk 12:34). Gondolkozz, mennyire megörvendett ez az ember! Nem, te nem vagy messze az Isten országától. Egy bizonytalan kananeus asszonynak, aki magát leértékelte, Jézus ezt mondta: „Ó, asszony, nagy a te hited” (Mt 15:28)! Csodálatos, de pontosan ezek az Úr szavai! Fel a fejjel! Engedd, hogy szíved megteljen örömmel. Jézus bátorító szavakat intéz hozzád ma. Ő azt akarja, hogy te is bátoríts másokat. William Styronnak nagy segítségére voltak barátja bátorításai. Barátaid számítanak rád! Ne okozz nekik csalódást!
128
Vasárnap, április 29.
HOGYAN ÉLTÉK TÚL A DEPRESSZIÓT (HARMADIK RÉSZ) „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6)
F
üggetlenül a helyzetünktől, mindig van lehetőségünk, hogy válasszunk a között, hogy mire koncentráljunk: a nem tetsző dolgokra, vagy a kellemes dolgokra. Az, amire tekintünk, nagy befolyást gyakorolhat ránk. Egy fiatalasszony, név szerint Sandra, egy nap elment a lelkészéhez, és egy hosszú és fájdalmas történetet mondott el neki. Úgy tűnt, hogy egyszerűen nem sikerült férje, Joe tetszésére lenni. Már oda jutott, hogy rettenetesen félt attól a pillanattól, amikor férje hazajött a munkából. Úgy tűnt neki, hogy Joe lekicsinylően kezeli őt. Sandra szép és intelligens nő volt, de az érzés, hogy férje elutasítóan bánik vele, lehangolttá és feszültté tette. A lelkész azt gondolta, hogy szóba fog állni a férjével is. Joe elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy ő is bűnrészes felesége depressziós állapotáért. Nem sikerült megértenie, hogyan vette észre a felesége olyan jól az ő magatartását. Szerencsére, a lelkész javasolt neki valamit. – Joe, mondta neki, szeretném, ha kiválasztanád a feleséged tíz jó tulajdonságát, és mondj köszönetet ezekért Istennek. Köszönd meg Istennek naponta kétszer, reggel és amikor hazajössz a munkából. Ez a javaslat nem tűnt neki túl nehéznek. És mivel a kettőjük közti kapcsolat már elég rossz volt, Joe beleegyezett. Kezdte megköszönni Istennek azokat a dolgokat, melyek tetszettek neki Sandrában. Figyelmét a kellemes dolgokra irányította, melyek vonzották őt Sandrához, nem pedig azokra, melyek zavarólag hatottak rá. Rövid idő múlva Sandra kezdett megváltozni. Egyre vidámabb és kedvesebb lett. Férje folytatta a hála magatartását, Sandra pedig mind jobban kezdte megbecsülni magát és végül sikerült kiszabadulnia a depresszió börtönéből. Egy értékelő szó nagyon sokat tesz. A jó tulajdonságokra való figyelés fejleszti ezeket a tulajdonságokat. Szavaink, melyeket mondunk a körülöttünk lévőknek, rendkívül nagy erővel bírnak. Íme, néhány szép szöveg a Példabeszédek könyvéből: „A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt” (Péld 12:24). „Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh, mely igen jó” (Péld 5:23). 129
„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” (Péld 25:11) Amikor a körülöttünk levők lehangoltak, szavainkkal fel tudjuk emelni őket. Gondolj a körülötted levők értékes tulajdonságaira. Fejezd ki értékelésedet. Bátorítsd őket és adj nekik reménységet. Mutasd meg nekik, mily sokat jelentenek ők számodra. Szavaid megváltoztathatják a légkört, amelyben élsz. Próbáld ki, és meg fogod látni!
Hétfő, április 30.
HOGYAN ÉLTÉK TÚL A DEPRESSZIÓT (NEGYEDIK RÉSZ) „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt 34:1) A Szovjetunió összeomlása után tapasztalatokat gyűjtöttem a kegyetlen üldözések alatt tanúsított hitről. Egy lelkész a következőket írta arról az időszakról, melyben egyedül volt egy sötét és hideg börtöncellában: „A fogság hosszú ideje alatt szívem örvendett Isten jelenlétének. Pál apostolhoz hasonlóan órákon át lelki énekeket énekeltem. Isten sohasem hagyott el, még a legsötétebb és legnehezebb pillanatokban sem. A mi Urunk, Jézus Krisztusnak ígéretei beteljesednek.” Olvastam egy másik lelkészről, aki egy kis börtöncellában volt 70 megátalkodott gonosztevővel. Húsvét vasárnapján engedélyt kért tőlük, hogy énekeljen el egy éneket. Mindannyian elcsendesedtek. A lelkész kezdett dicsérő énekeket énekelni. Egy órán át énekelt. Mindannyian mozdulatlanul álltak és a lelkész felé néztek. Utána még egy órán át énekelt. A dicshimnuszok szokatlan lelki erőt sugároznak. Lelkileg felemelnek, felfrissítik egész lényünket, visszaadják szellemi erőnket. A Szentírás örvendezéssel társítja az éneklést: „Örvend szívem és énekemmel dicsérem őt” (Zsolt 28:7. u.r.). Ellen G. White megjegyzi: „A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán, 251. old.) Majd így folytatja: „Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmélyülnek, és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük azokat. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk hitünkről, ha jobban örvendeznénk a nyilvánvalóan minket érintő áldásoknak – Isten nagy kegyelmének és szeretetének –, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk.” (i.m., 251–253. old.) Szavaink megmutatják jellemünket, annál is többet jelentenek, átalakítanak. Engedd, hogy szád megteljen hálával. Engedd, hogy ajkaid elismeréssel legyenek 130
Isten jósága iránt. Figyeld meg, hogy az énekek mennyire képesek elűzni a csüggedés érzését. A hálaénekek Isten egyik hatalmas fegyvere az ellenség feletti győzelemhez. Olyan fegyver, amely nélkül nem tudsz élni.
Kedd, május 1.
HARC A TÚLFESZÍTETT MUNKÁVAL (ELSŐ RÉSZ) „Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje. Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben erősségtek lett volna, de ti nem akarátok.” (Ésa 30:15)
J
acobsen úr tudta, hogy menedzseri pozíciója egy virágzó vállalatnál nagyon kimerítő. Tudta, milyen szorgalmas volt, és hogy csak néha-néha pihent elegendő időt. De neki tetszett ez. Szerette munkáját. És mindig új programok jelentek meg, amelyeken dolgozni kellett, új személyzeti konfliktusok, amelyeket meg kellett oldani, új eladási célok, amelyeket el kellett érni. Mindig volt munka bőven! Máskülönben, Jacobson úr a szívrendellenességet, az álmatlan éjszakákat és a zsúfolt programot úgy hordta magával, mint valami érdemrendeket. Még büszke is volt ezekre! Ezek jelentették munka iránti odaadását. Végül erős mellkasi fájdalmai rávették, hogy orvoshoz menjen. Miután megvizsgálta, az orvos azt mondta: – Az utóbbi időben kimerítő szituációkon mentél át? – Kimerítő? Hát lehetséges máshogyan is élni? – mondta ő kissé szarkasztikus hangnemben. De az orvos sokkoló receptet írt fel. – Nem tudom, megteheted-e vagy sem, de ajánlom, hogy keress magadnak más munkahelyet. Ez a tanács mintha egy álomból ébresztette volna fel. Lehet, hogy el kell mennie a cégtől? A helyzet elég súlyos volt. Fennállt a szívinfarktus veszélye, még alig 29 éves korban. Sokan nehezen mondanak le arról a túlfeszített életmódról, ami a munkahelyükön van. Néha szükséges, hogy egy ennyire sokkoló hírt halljanak orvosuktól. Néha csak akkor állunk meg, amikor a rossz már beférkőzött életünkbe. Az életben jönnek pillanatok, amikor Isten azt kéri tőlünk, hogy újraértékeljük a prioritásokat. Jönnek pillanatok, amikor Szentlelke arra hív, hogy gondolkodjunk el. Az élet úgy tűnik, felfokozott ritmusban pereg és túl hamar véget ér. Az elmélkedés pillanatain kívül életünk csak rohanás, és egyik dologtól a másikig szaladgálunk, anélkül, hogy túl sokat gondolkodnánk róluk. 131
Az elmélkedés nem véletlenül jön: azt be kell tervezni. Sietsz? Úgy érzed, hogy nagy sebességgel sodor az ár? Észrevetted, hogy lenn a vízparton éles és veszélyes sziklák várnak? Íme, pár bibliai tanács, amely segíthet: „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (Jer Sir 3:26). „Csillapodjál le az Úrban és várjad őt” (Zsolt 37:7). „Ha reád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem” (Zsolt 63:7) Isten tanácsa világos. Ne engedd, hogy az élet elrepüljön feletted. Álljál meg. Elmélkedj. Gondolkodj el. Pihenj. Várd Őt türelemmel. Szervezd át az értékrendedet. Végy mély lélegzetet és hagyd, hogy az örökkévalóság Istene újítsa meg gondolataidat!
Szerda, május 2.
HARC A TÚLFESZÍTETT MUNKÁVAL (MÁSODIK RÉSZ) „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk. Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20)
M
ark Ritchie nagyon stresszes helyen dolgozik. Bróker a Chicago Board of Trade-nél, ami a világ legnagyobb tőzsdéje. A tőzsde világában egész vagyonokat nyernek vagy veszítenek el pillanatok alatt. Férfiak és nők százai követik a kivetítő vásznakat, mialatt nyugtalanul integetnek, kiabálnak, és különböző jeleket mutatnak kezeikkel. Ugyanúgy, mint amikor a rajongók nézik a meccs végét, csak akkor mennek haza, amikor hallják a végső sípszót. Ritchie már sok éve dolgozik ezen a stresszes helyen. Ő a saját cégét azzá változtatta, amit a Wall Street Journal „az egész ipar irigysége oká”-nak nevez. De Ritchienek van egy titka, ami segít neki, hogy ne essen össze a tőzsde állandó idegfeszítő tempója alatt, és hogy nyugodt maradjon az izgatott tevékenység közepette. A titok a helyes értékrend. Ritchie egy odaszentelt keresztény, aki szeretné Krisztus értékrendjét bevinni a tőzsde világába. Tulajdonképpen, a leghőbb vágya az, hogy segítsen a szegényeken, hogy önálló vállalkozókká váljanak. Ez az a terület, ahová befekteti a profitját. Az ő fejlesztési cége segíti az embereket, hogy kapcsolatba lépjenek azzal a technológiával, amire szükségük van. Körülbelül 120 nairobi nő ruhákat és más fonott tárgyakat készít hozzáférhető áron a Ritchie által felajánlott kötőgépeken. Ritchie nem immunis a tőzsde tranzakciók rizikófaktoraival szemben. Egyszer egyetlenegy nap 200 000 dollárt veszített el az arany piacán. Nem idegen tőle a feszültség sem, de életében van valami, ami fontosabb, mint a tranzakciók értéke
132
a nap végén. Az ő legnagyobb boldogsága az, ha arra használhatja fel erőforrásait, hogy másoknak segíthessen. Ugyanakkor fontosabb számára, hogy időt töltsön feleségével, Nancyvel és öt gyerekükkel, mint hogy a tőzsdén remekeljen. Ha megtudná, hogy már csak öt perc van hátra az életéből, akkor Ritchienek nem kellene a telefonhoz rohannia, hogy szeretteinek üzenetet küldjön, az elveszített időt kompenzálva. Ő nem csak a tizenkettedik órában jönne rá, hogy az élet legfontosabb dolgait veszítette el. Ellenkezőleg, tudná, hogy a legjobb befektetéseket végezte élete során. A stresszkutatók rájöttek, hogy azoknak, akik önzetlen célért élnek, jobb életük van, és jobban szembe tudnak nézni a stresszel, mint azok, akiket csak a hatalom, a pozíció vagy a pénz motivál. Amikor túlfeszítjük magunkat a munkával, jó, ha feltesszük a következő kérdést: miért dolgozom? Csak a pénzért? Azért, hogy mások megdicsérjenek, amikor valami jót teszek? Azért, mert erősnek érzem magam, amikor másokat ellenőrzés alatt tarthatok? Vagy van egy más, ennél nemesebb és mélyebb okom: tudatában vagyok, hogy Isten adott számomra talentumokat, amelyeket az Ő munkájában és Érette használok fel? Foglalkozásunktól függetlenül, mi elsősorban Krisztus nagykövetei vagyunk. Engedd Krisztusnak, hogy még ma tárja fel előtted ezt az új szemléletmódot!
Csütörtök, május 3.
A MEGTÖRT SZÍVEK MEGGYÓGYÍTÁSA „És aki e kőre esik szétzúzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Mt 21:44)
A
sok konfliktus ellenére, Izrael még most is meghatározó szereppel bír sokak előtt. Jeruzsálem régi várának, a vallási háborúk helyszínének, különleges helye van szívemben. Amikor meglátogatom, áldást érzek. Egyik szombaton meglátogattam a kis hetednapi adventista gyülekezetet Jeruzsálem központjában és csatlakoztam a közel 60-70 jelenlevőhöz. Együtt vettünk úrvacsorát. Mielőtt vettünk volna a kenyérből és a mustból, lábat mostunk. Ezek az adventista hívek Krisztus példáját követték, aki megmosta tanítványai lábát az utolsó vacsora előtt. A gyülekezet két csoportra oszlott. A tagok megtöltötték vízzel a tálakat és felkötötték a törlőkendőket. Egy betlehemi arab közeledett egy zsidóhoz. Mindketten Krisztusban hittek. Az arab letérdelt, és kérte a zsidó testvért, hogy moshassa meg lábát. Egy zsidó nő letérdelt egy jerikói arab keresztény nő előtt, hogy megmossa lábát és megtörölje a kendővel. Az egész gyülekezetben generációk konfliktusa oszlott szét az alázatnak ezen aktusa által. 133
Ezek után, a két csoport együtt imádkozott, kérvén Isten áldását életükre nézve. Megható tapasztalat volt. Krisztus békéje érezhető volt. Ahelyett, hogy egymás elleni széthúzások lettek volna, hagyták, hogy Krisztus begyógyítsa sebeiket. Ahelyett, hogy kövekkel dobáljanak egymásra, hagyták, hogy a kőszikla megtörje kőszíveiket. Arra a kőre estek, amely a szegletkő, Jézus Krisztus, és megtörettek Ővele. Ahhoz, hogy megbocsássunk valakinek, aki megsebzett, szükséges, hogy megtörjük szíveinket. Sokszor a szívet előbb meg kell törni, hogy azután meg lehessen gyógyítani. Krisztus teste megtörtetett a kereszten, hogy mi meggyógyíttassunk. Sőt, mi több, ha a mi szívünk nem töretik meg a kereszten, nem kaphatjuk meg a gyógyulás ajándékát. Jézus a megtöretésnek ezt a képét használja a megtérés leírásakor. Ő azt mondja: „És aki e kőre esik szétzúzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Mt 21:44) Engedd Jézusnak, hogy törje össze szívedet szeretetével. Engedd néki, hogy törje össze azt irgalmával és megbocsátásával. Hagyd, hogy távolítson el tőled minden sértődést, minden ellenszenvet és keserűséget. Sok megtöretésre van szüksége egy zsidónak ahhoz, hogy megmossa az arab lábát. Sok megtöretésre van szükség, hogy megbocsássunk ma azoknak, akik ellenünk vétkeztek. De a megtöretés a gyógyulás felé vezető út.
Péntek, május 4.
nny. B 20:22; CT 20:14; IS 20:26; MS 20:35; SM 20:38; DJ 20:34; AR 20:47
BOCSÁNATOT NYERÜNK, HA MI IS MEGBOCSÁTUNK „És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindeneknek.” (Lk 11:4)
L
áttam Jézus békéjét munkálkodni olyan családoknál, ahol komoly nézeteltérések voltak. Láttam, ahogyan Jézus begyógyította a keserűséget. Végignéztem évtizedek óta elidegenedett emberek megbékülését. Sosem fogom elfelejteni azt a brazíliai férfit, aki részt vett az It Is Written egyik találkozóján. Amikor először jött, nagyobbik testvérére haragudott. Már 25 éve nem beszélgettek egy kölcsön miatt, amit nem akart megadni neki. Hosszú konfliktus volt. A találkozások végén a kisebbik testvér meglepetten tapasztalta, hogy haragja elmúlt és helyette Krisztus békéje uralkodott szívében. Majd észrevette, hogy testvére a szemben levő sorban van. Azon az estén egy csodálatos megbékélés tanúi lehettünk. Mindketten sírtak és összeölelkeztek. A 25 évig tartó harag feledésbe merült. Krisztus békéje és szeretete elűzte a sötétséget, amely annyi ideig szétválasztotta őket.
134
Íme, a gondolat, ami változást hozott ennek a férfinak a szívében: az én testvérem vétett ellenem, de én még többet vétettem Krisztus ellen, én nagy igazságtalanságot szenvedtem el, de Krisztus sokkal többet szenvedett énmiattam. Ha Krisztus, akivel ilyen csúnyán bántam, ennyire jóságosan megbocsát, akkor nekem is meg kell bocsátanom testvéremnek. A rossz, amit a testvérem tett nem olyan nagy, mit az én Krisztus elleni bűneim. Néztem, ahogyan összeölelkezett a két férfi, aki annyi ideig el volt hidegülve egymástól. Néztem, amint kifejezték mély fájdalmukat, amiért ilyen csúnyán viselkedtek egymással. Hallottam megbocsátó szavaikat. Megbocsátani valakinek, aki ellened vétett, és aki nem érdemli meg, hogy megbocsáss, az istenfélelem bizonyítéka. A megbocsátás krisztusi lelkület. Legyen szó egy kis hibáról vagy egy nagy igazságtalanságról, Isten ma ara hív téged, hogy a megbocsátás teáltalad jusson el a körülötted levőkhöz.
Szombat, május 5.
nny. B 20:23; CT 20:15; IS 20:27; MS 20:37; SM 20:39; DJ 20:35; AR 20:49
MENJ ISTENHEZ HARAGODDAL „Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik a maga indulatján annál, aki várost vesz.” (Péld 16:32)
M
i úgy tarthatjuk féken haragunkat, ha Istenhez visszük. Egy Ben nevű fiútól megtanulhatjuk, hogyan tegyük ezt. Ben egy detroiti gettóban nőtt fel, ahol a harag nyíltan megnyilvánult az utcákon, ahol az azokon való bosszú, akik nem tisztelik az embert, mindennapos. Serdülőkoráig Ben nagyon impulzív természetű volt. Egy délután, amint a rádiót hallgatta, egy barátja megkérdezte tőle: – Ezt nevezed te zenének? Majd átváltott egy másik frekvenciára. Ben haragosan válaszolt: – Igen, és ez jobb, mint a te zenéd. Ezt mondva, odanyúlt a gombhoz. Abban a pillanatban, amikor a másik meg akarta állítani, rettenetes düh kerítette hatalmába Bent. Kivette zsebéből a kést, kinyitotta és bele akarta szúrni barátja gyomrába. A kés azonban a nadrágszíjban megállt, és leesett a földre. Miközben nézte a kést, Ben úgy érezte, hogy térdei elerőtlenednek. Szinte megölt egy embert. Szinte megölte barátját. És miért? Ez az eset felkavarta Bent. Kellett valamit tenni ez ellen a harag ellen. De egyedül semmire sem volt képes! Ben így imádkozott: „Istenem, szabadíts meg ettől a hirtelen természettől. Ha Te nem segítesz, sosem szabadulok meg ettől. Te megváltoztathatsz.” 135
Amikor hazaárt, Ben bezárkózott a fürdőszobába, és elkezdett olvasni a Példabeszédek könyvéből. Sok olyan bibliaszöveget olvasott, amelyek valamilyen formában utaltak a rettenetes dühre és annak következményeire. Mintha pont neki írták volna le ezeket a szavakat. A következő szöveg hatotta meg a legjobban: „Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik a maga indulatján annál, aki várost vesz” (Péld 16:32). „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt, és ékességére van néki elhallgatni a vétket” (Péld 19:11). Mi haragosak leszünk, amikor felnagyítjuk mások bűnét. Mások tettei szüntelen követnek minket. Már szinte ellenőriznek minket. Így történt ez Bennel is. Rájött, hogy gond van, és a Példabeszédek könyve megadta a választ. Egyetértett Salamonnal, hogy „a haragban áradás van” (Péld 27:4) és, hogy „a haragos férfiú szerez háborúságot” (Péld 15:18). Ezek a szavak reményt öltöttek Benbe, egy célt adtak neki. Elhatározta, hogy mindennap olvassa a Szentírást, és átadta magát Istennek teljes szívéből. A béke átvette a nyugtalanság és feszültség helyét. Amikor kijött a fürdőszobából, tudta, hogy Isten megváltoztatta őt. Isten határozott kézzel kezelte ennek a fiatalnak a haragját. Azok a kezek, amelyek egykor a kést dobták, egy sebész ügyes és figyelmes kezévé váltak. Ben Carson az egyik legmegbecsültebb gyerek-idegsebész Amerikában. Isten megszabadíthat a haragtól, de csak akkor, ha átadod Neki azt. Hordozol-e haragot szívedben? Add át Istennek már most imában!
Vasárnap, május 6.
HELYREÁLLÍTOTT ÉLET „Az Úr Isten lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.” (Ésa 61:1)
A
gyermekek különleges rugalmassága ámulatba ejti a kutatókat, akik a traumás családokat kutatják. Habár szenvednek a visszaélések és a nemtörődömség miatt, ezek a gyerekek szeretnek és remélnek. Sarah Moskovitz írt egy híres könyvet Despite Hate: Child Survivors of the Holocaust and Their Adult Lives címmel (A gyűlölet ellenére: Gyermekek, akik túlélték a Holokausztot és felnőtté váltak), amelyben 24 személy tapasztalatát írja le, akiket meginterjúvolt, olyan személyek, akik náci koncentrációs táborokból kerültek ki, még gyermekkorukban. Nehéz elképzelni ennél súlyosabb környezetet egy gyermek számára.
136
Sarah Moskovitz ezt írja: „A túlélő gyermekek számára azt jósolták, hogy antiszociális, súlyosan károsult személyek lesznek. A valóságban a legtöbbjük részt vesz a közösségi életben, nagyon vallásosak, és mély lelki életet élnek.” Ezeknek a gyermekeknek sikerült felfedezniük a lelki értékeket a halál és háború borzalmai közepette. Krisztus ereje, amely beköti a megtört szíveket és a foglyoknak szabadulást hirdet, sokkal nagyobb, mint a gyermekkori bántalmak. A világi humanisták úgy gondolják, hogy az örökletes tényezők és a környezet a legfontosabbak sorsunk alakításában. Mi, keresztények, nem tagadjuk a környezet és az örökletes tényezők befolyását, és a gyermekkori élmények szerepét sem. Megértjük a gyermeknevelés jelentőségét. Ugyanakkor hisszük, hogy a legnagyobb befolyással a jellemre az evangélium bír. Léteznek nagyon egészséges lelkű felnőttek, akiknek szörnyű gyermekkoruk volt. Krisztus ereje megváltoztatta életüket. Pál ezt írja: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az”. Krisztus által Isten újjáteremt. Krisztus által a mennyei Atya befolyása nagyobb bármely földi atya befolyásánál. Fogadd el szeretetét ma! Hagyd, hogy kiszabadítson abból a sötét börtönből, amelyben annyi ideig megkötözve voltál!
Hétfő, május 7.
ISTEN KIVÁLASZTOTT „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak.” (2Krón 16:9)
G
eeta Hall Indiában nőtt fel. Korán árva maradt, és egy baptista keresztény, nyugdíjas tanár nevelte fel, aki rendszeresen elvitte őt a vasárnapi iskolába. Isten gondviselése által egy adventista könyvkereskedő szobát bérelt az ő házukban, aki végül összeházasodott Geeta unokatestvérével. 1946-ban, amikor kitört a hinduk és a muzulmánok közti háború, Geeta unokatestvérénél maradt a vakációk idején. Íme, hogyan meséli el tapasztalatát. „Egy nap egy adventista lelkész jött látogatóba unokatestvéremhez. A látogatás alatt, megkértek, hogy gyümölcslével kínáljam, és ne a megszokott teával. Unokatestvérem elmagyarázta az okot, miszerint az adventisták nem isznak teát, sem alkoholt, nem esznek disznóhúst és nem cigarettáznak. Akkor kíváncsi lettem. Bementem az ebédlőbe és elkezdtem kérdéseket feltenni a lelkésznek az adventistákról és az adventista hitről. A beszélgetés alatt megemlítette, hogy a hetedik nap félre lett téve mint nyugalomnap. Én erre ezt mondtam: „Így volt az Ótestamentumban, de Krisztus eljött és meghalt értünk és megváltoztatta a nyugalomnapot vasárnapra, arra a napra, amelyen feltámadt”. 137
A lelkész hallgatott egy picit, majd ezt mondta: „Ha találsz az Újtestamentumban egy szöveget, amelyben az áll, hogy Krisztus megváltoztatta a nyugalomnapot, akkor baptista leszek”. És mivel nem találtam ilyen szöveget, az következett, hogy vele együtt tanulmányozzam a Bibliát. Én akkor azt mondtam, hogy adventista leszek, ha nem találok egy olyan szöveget, amely azt mondja, hogy Krisztus megváltoztatta a nyugalomnapot vasárnapra. Természetesen, nem találtam egy ilyen szöveget, habár órákig kerestem a Bibliában. Ellenkezőleg, meglepetten fedeztem fel, hogy maga Jézus szombaton ment a zsinagógába. Részt vettem a bibliatanulmányokon, és 1946 áprilisában megkeresztelkedtem. Így lettem tagja a calcuttai adventista gyülekezetnek. Júniusban csatlakoztam azokhoz a diákokhoz, akik a Spicer Memoiral College-ben szerettek volna tanulni, és ott töltöttem el a következő hat évemet, tanulmányaimmal elfoglalva. A háború és a zavargások, a szomorúság és egyedüllét közepette Isten kiválasztott egy 6 milliós városból. Valóban, Isten kiterjeszti tekintetét az egész földre. Isten lát. Isten ismer. Ő keresi őszinte gyermekeit. Elküldi a Szentlelket, hogy mozgassa meg szívünket. Ő úgy rendezi a körülményeket, hogy magához vezessen. Odaszentelt keresztényeket hoz utunkba, hogy megosszák velünk az ő szeretetét. Amikor bátorításra van szükségünk, mellettünk áll. Amikor reményre van szükségünk, Ő velünk van. Amikor ihletett gondolatokra van szükségünk, tanácsol minket. Milyen nagyszerű Istenünk van!
Kedd, május 8.
PATRICK: ISTEN EGYIK HŐSE „És kerestek engem és megtaláltok engem, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jer 29:13)
M
iután erővel kivitték békés falujából, ahol élt, Patricket addig verték és kínozták, amíg meg nem érkeztek a csónakhoz, ami várta őket. Amikor újból eszméletéhez tért, rájött, hogy Írországba viszik rabként. Dolgozott ott egy ideig, majd kitalált egy menekülési módot. Elfutott Galliába, ahol hallott egy prédikációt Krisztus evangéliumáról. Elfogadta, és megkeresztelkedett. Érezve azt a felelősséget, hogy rabsága országában is kell hirdetni az evangéliumot, elindult csónakkal Írországba. Ott megható prédikációkat tartott, amelyek sokakat a kereszt lábához vezettek. Még Írország nagy uralkodóit is meghatotta prédikálása. Végül, a király fia, Conall több ezer emberrel együtt megkeresztelkedett Patrick által. Conall dédunokája, Columba volt a trónörökös, anyja, Eithne révén.
138
Columba elfogadta a Patrick által prédikált bibliai üzenetet. Máskülönben, nagyon is valószínű, hogy Columba Krisztus ügyéért mondott le a trónról. Akár Patrick, ő is állította, hogy a Biblia a hit egyedüli alapja. Hangsúlyozta, hogy szükséges szeretetből engedelmeskedni a Tízparancsolatnak, amit „Krisztus törvényének” nevezett. Isten Lelke erőteljesen dolgozott Columba által. Kr. után 563 körül, létesített egy keresztény iskolát és egy misszióközpontot Iona szigetén, a brit partok közelében. Úgy tartják, hogy legalább 300-szor kézzel lemásolta az Újtestamentumot, és más nagyobb terjedelmű ótestamentumi részeket. Dr. Lesli Hardinge azt állítja kitűnő munkájában – The Celtic Church in Britain (A kelta egyház Britanniában) –, hogy a kelták egyik jellemzője a bibliai szombat iránti szent tisztelet volt. Isten hősei, Patrick és Columba, az egyik rabszolga, a másik trónörökös, magasra tartották Isten igazságának lángját Írországban és Skóciában a sötét középkor idején. Istennek minden időben voltak férfijai és női, akik hűek maradtak az ő igazságához, függetlenül a következményektől. Manapság, ők azok, akik Krisztus ügyéért lemondanak arról, amit a világ adhat. Szívük egyetlen vágytól ég: hogy az Úrnak szolgáljanak. Hitük rendíthetetlen, odaadó és odaszentelt keresztények, a hit emberei. Ők Isten hősei, valódi hősök. Isten mindnyájunkat hív, hogy csatlakozzunk ehhez a királyi nemzetséghez.
Szerda, május 9.
A VALDENSEK TANÚBIZONYSÁGA „De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.” (Dán 1:8)
T
ruth or Propaganda (Igazság vagy propaganda) című könyvében, elhunyt barátom és kollegám, George Vandeman, az It Is Written tévéadó műsorszerkesztője a következő érdekes történetet meséli el: Pár évvel ezelőtt egy lelkész elkísért egy fiatalokból álló csoportot a Piemont lábánál fekvő valdensek völgyébe, Olaszországban. Egy este a tábortűz mellett énekeltek, és missziós tapasztalatokat meséltek. Pár helybeli lakós közel jött, hogy ők is hallgassák. Szíveiket meghatotta a fiatalok tanúbizonysága és Krisztus második eljöveteléről szóló énekeik. A végén, egy idős bácsi kilépett a tábortűz fényéhez és ezt mondta. – Nektek tovább kell mennetek. Nekünk, a valdens népnek, gazdag örökségünk van. Büszkék vagyunk népünkre, amely azért harcolt, hogy megőrizze az 139
igazság lángját ezekben a hegyekben és völgyekben. Ez a mi nagy örökségünk a múltból. De a valóság az, hogy nincs jövőnk. Lemondtunk azokról a tanításokról, amelyekben egykor hittünk. A szomorú az, hogy mi nem megyünk bátran a jövő felé. De nektek tovább kell mennetek. Ez a kiáltás áthat az évszázadokon és eljut mihozzánk. Valakinek tovább kell mennie. Valakinek hordozni kell az igazság lángját. Valaki meg kell, hogy tartsa azt az igazságot, amiért Krisztus meghalt. Valakinek őrt kell állnia Jézus visszajöveteléig. Isten határozott embereket keres, mint Dániel, akik eldöntik, hogy Neki szolgálnak. Dániel eldöntötte, hogy nem tesz semmit lelkiismerete ellen. Ő azt választotta, hogy Isten akaratát teljesíti az élet minden területén. A kompromisszum a lelki katasztrófa felé vezető út. Dániel égve tartotta az igazság lángját. Kitartott a jó mellett, kompromisszumok nélkül. Isten tisztelte hűségét. Királyok és birodalmak tűntek le, de Dániel tántoríthatatlan maradt. Tanúságtétele ma is hallható. Tartsd fenn az igazság lángját. Az idős valdens szavai ma is hangzanak: „Tovább kell mennünk”. Most nem állhatunk meg.
Csütörtök, május 10.
LÉPJ A FÉKRE! „Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! Aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.” (Ésa 56:2)
M
esélik, hogy Thomas Huxley biológus késve érkezett az egyik városba, ahol előadást kellett tartania. Gyorsan felszállt egy taxiba és ezt mondta a sofőrnek: – Maximális sebesség! A sofőr engedelmeskedett. A kocsi vad rohanásban száguldott végig az utcákon. Fáradtan, Huxley hátradőlt megkönnyebbülve, majd hirtelen felugrott és ezt mondta a sofőrnek: – Halló, tudja, hová kell menni? – Nem, uram, mondta a taxis, de maximális sebességgel vezetek. Sokan mozgásban vannak manapság. Mindenki saját irányában halad nagy sebességgel. Sokan sebesen szaladnak, de nem tudják, hogy merre. Mintha egy bolond félelem hajtaná őket, de nem tudják miért. Megerőltetik magukat, hogy sikeresek legyenek, majd ezt kérdik: „Mi is a siker tulajdonképpen”? Isten válaszol. A szombat meghív, hogy gondolkodjunk el arról, hogy mi is az igazán fontos életünkben. A szombat emlékeztet eredetünkre. A Teremtő Istenről beszél, aki
140
gondunkat viseli. A 21. század mozgalmas ritmusában, a szombat arra hív, hogy újraértékeljük prioritásainkat. Amikor Egyiptom fáraója arra erőltette Izráel fiait, hogy feszítsék túl magukat a sok munkával, Mózes visszavezette őket a szombatünnepléshez. Felháborodva, a fáraó a következő vádat hozta fel ellenük: „Íme, a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az ő munkáikat” (2Móz 5:5). Ebben a részben, az elhagyatni a munkát kifejezést úgy is lehet fordítani, hogy megtartani a szombatot. Mózes tudta, hogy az izraeliták hajlamosak voltak szem elől téveszteni küldetésüket. Tudta, hogy a nehézségek könnyen besötétíthették Istenről alkotott képüket. Ezért, meghívta őket, hogy lassítsanak le, és örüljenek a szombat nyugalmának. Értékeld újra a prioritásaidat. Lépjél kapcsolatba a Teremtővel. Térj vissza eredetedhez. A szombat Ura meghív, hogy álljunk meg feladataink szédítő örvényéből és fedezzük fel újra az örök kincseket. Az elmélkedésre és imádatra szánt idő hiányában elveszíthetjük helyes látásmódunkat. Ha tiszteletben tartjuk ezt a szünetet, akkor nem fogjuk szem elől téveszteni életünk célját.
Péntek, május 11.
nny. B 20:30; CT 20:22; IS 20:35; MS 20:44; SM 20:46; DJ 20:42; AR 20:56
KRISZTUSÉRT ÉLNI „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil. 1:21)
U
gyanúgy ahogy Pál, Husz János is a teljes Istennek való odaszánást tartotta életében a legfontosabbnak. Amikor máglyára ítélték, Huszt az úgynevezett „degradálási rituálénak” vetettek alá. Az egyházi méltóságok megszüntették papi és keresztényi identitását. Először, kiragadták kezéből az úrvacsorai poharat, majd kimondták a vádakat. Ő ezt válaszolta: – Remélem, hogy iszok majd ebből a pohárból Isten országában. Ezután, a hatóságok egyenként levetkőztették, és átkot szórtak rá. Husz azt válaszolta, hogy készségesen kiállja a szégyent Isten nevéért. Végül, fejére tettek egy nagy papírkoszorút. Három démon volt rárajzolva, akik harcoltak ezért az emberért, és alatta ezek a szavak voltak olvashatók: „Ő az eretnekek érseke”. A püspökök egy utolsó átkot is kimondtak: – Az ördögnek ajánljuk lelkedet! Husz János nyugodtan ezt mondta: – Én pedig Jézus Krisztusnak ajánlom, az irgalommal teli Istennek. Ez a bátor férfi lényegében azt akarta mondani, hogy „Ti megfoszthattok mindentől, amim van, megalázhattok mindenki előtt, de nem vehetitek el a legdrágább kincset az életemből: kapcsolatomat az Úr Jézussal”. 141
Husz János szavai Pál apostol sok évszázaddal ezelőtti szavaival csengenek egybe. A római börtönből, Pál megírta levelét a filippieknek, amelyet sok kutató „a boldogság evangéliumának” nevez. Pál elveszítette a szabadságát, de szíve telve volt örömmel. Az emberek nem tisztelték, de szíve repesett az örömtől. Ezt írta: „Mert nékem az élet Krisztus” (Fil 1:21). Majd hozzátette: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt, annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil 3:7-8). Ha semmid sincs Krisztuson kívül, Ő elég néked. Elveszítheted egészségedet, munkahelyedet, gazdaságodat, még családodat is. Szívedet összetépheti a fájdalom. Lesújthat a keserűség. Mindezek ellenére, Krisztus segít tovább haladnod. Pál apostol és Husz János, a nagy reformátor, felfedezték, hogy Krisztus elegendő volt számukra az élet minden megpróbáltatásában. Te is felfedezheted ugyanezt.
Szombat, május 12.
nny. B 20:31; CT 20:23; IS 20:36; MS 20:45; SM 20:47; DJ 20:43; AR 20:57
TETTEINK ALAPJÁN ÍTÉLTETÜNK MEG „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt, és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve, és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel 20:12)
E
zerkilencszázhetvenkilenc május 25-én, Floridában, John Spenkelink 30 éves bűnözőt gyilkosság elkövetéséért elektromos széken kivégezték. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Törvényszéke elutasította a kivégzés dátumának elhalasztását. Spenkelink volt az eső kivégzett az Egyesült Államokból. Nehéz leírni a törvényszéki teremben levő feszült hangulatot abban a pillanatban, amikor a törvénybíró kész bejelenteni a hozott ítéletet. Miután bemutatnak minden bizonyítékot és az esetet figyelmesen átvizsgálják, az ítélőbíró képviselője ott áll a zsúfolt teremben, s az emberek feszülten várják a határozatot. Az ítélőbíró kérdezi: – Milyen végzésre jutottak? Abban a pillanatban, mely egy örökkévalóságnak tűnik, mindenki visszatartott lélegzettel vár. Egyetlen szó – ártatlan – megkönnyebbülést jelenthet a jelenlevőknek, örömmel töltheti be a vádlottat, és kiszabadíthatja szeretteit a csüggedés karmaiból. John Spenkelink esetében azonban nem lehetett hallani a megkönnyebbülés sóhaját. A kihirdetett szó az ő személyére nézve: „Vétkes”. Egy szó döntötte el földi életének végét.
142
Egyetlen szó: vétkes vagy ártatlan. Közülünk mindenki fogja hallani egyiket e két szó közül. Bármilyen peres ügyben az esküdtek figyelmesen elemzik a bizonyítékokat. A legkisebb bizonyítékot is gondosan megvizsgálják. Isten ítélőszékénél, mely eldönti az emberek sorsát, megnyitják a mennyei jelentéseket és számtalan ember fogja megvizsgálni a bizonyítékokat. Isten kinyilvánítja végtelen szeretetét. Ő minden embert meg akar menteni. Minden lehetséges áldozatot meghozott megváltásunk érdekében. Nem hátrált meg semmitől sem megmentésünkért. A mennyei ítélet megmutatja, hogyan válaszoltunk Isten hívására. Az üdvösség csak hit által van, ám cselekedeteink igazolják hitünk valódiságát. Az a hit, amit nem fejezünk ki cselekedeteink által, nem valódi. Jakab apostol világosan mondja: „Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?” (Jak 2:20). Cselekedeteink fontosak. Ott, ahol nincsenek valódi cselekedetek, nincsen valódi hit sem! Mutasd meg ma hitedet engedelmes életed által! Isten végső ítéletekor félre fognak tenni minden becstelenséget és képmutatást. Csak a jó cselekedetekben megnyilvánuló bibliai hit fog megállni.
Vasárnap, május 13.
ISTEN TÖRVÉNYE – TÜKÖR „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” (Jak 1:22-24)
A
rthur Bietz egy afrikai hercegnőről mesél, akit alattvalói szépségéért dicsértek, de aki megváltoztatta véleményét magáról azon a napon, amikor egy kereskedőtől, aki átment a faluján, egy tükröt vásárolt. A hercegnő megrémült csúf kinézése miatt, és eltörte a tükröt! Isten törvénye, egy tükörhöz hasonlóan, megmutatja, hogyan nézünk ki a valóságban. Amikor a tükörbe tekintünk, lehet, hogy megrettenünk attól, amit látunk, ahogy az a hercegnővel történt. De a törvény figyelmen kívül hagyása vagy tönkre tevése nem fog változtatni állapotunkon, tökéletlenségünk megmarad. Ha felületesen nézünk a törvény tükrébe, lehetséges, hogy elégedettek leszünk magunkkal. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy állapotunk elég jó. Jézus rámutatott arra, hogy engedelmességünk a szívből kell, hogy jöjjön. Íme, néhány példa, amit Jézus adott. 143
A hatodik parancsolat áthágása, Ne ölj! (2Móz 20:13), nemcsak fizikai ölésre vonatkozik. A szabadjára engedett harag, neheztelés és keserűség szintén e parancsolat áthágása. A hetedik parancsolat áthágása nem szorítkozik csupán a fizikai paráznaságra. A buja tekintet megelőzi a paráznaság cselekvését. Az, aki elméjét a szexuális kapcsolattal, a nudizmussal, pornográfiával vagy házasságon kívüli nemi kapcsolattal táplálja – akár közvetett módon, filmek, TV-adások által, akár közvetlenül, személyes megtapasztalás által – a hetedik parancsolatot szegi meg. Isten törvényének a fényében, mindannyian bűnösök vagyunk. Egyedüli reménységünk Isten kegyelme. Büszkeségünk vagy önelégedettségünk nem tud soha megmenteni bennünket. Csak Isten kegyelme menthet meg. E nélkül el vagyunk veszve. Adj hálát Istennek még most az Ő kegyelméért, mely elegendő mindenki számára. Határozd el, hogy kegyelme által engedelmeskedsz az Ő törvényének.
Hétfő, május 14.
A NEHÉZSÉGEKNEK CÉLJUK VAN „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.” (2Kor 1:5)
E
gyik himalájai kirándulása során, Sundhar Sing, az indiai evangélista rátalált egy tibeti prédikátorra, akit az emberek nagyon tiszteltek. Félelem nélkül beszélt Krisztusról, annak ellenére, hogy a prédikátorokat kegyetlenül üldözték. Ez a lelkész elmesélte Singhnek tapasztalatát. Régebb egy buddhista pap titkáraként dolgozott, majd találkozott egy indiai kereszténnyel. Végül, krisztuskövető lett. Előbb elmesélte tapasztalatát saját gazdájának, a buddhista papnak. Pár nap alatt halálra ítélték. Kiállították a templom falai elé és szorosan rákötöttek egy vízbe áztatott jakbőrt. Majd a napon hagyták, hogy a jakbőr száradjon rá, és fullassza meg szorításával. Mivel nem halt meg olyan hamar, ahogyan várták, testébe, a jakbőrön keresztül, tűzben felforrósított tűket szurkáltak. Később, kiszedték a jakbőrből és végighúzták az utcákon a szemétgödörig. Miután megverték, otthagyták egy trágyadombon. Már nem mutatott életjelt. A tömeg elment és a sasok gyülekeztek. De ő még mindig életben volt! Valahogy sikerült négykézláb elmennie és talpra állnia. De ahelyett, hogy elmenekült volna, visszament a faluba és Krisztusról kezdett prédikálni. Még volt ereje bizonyságot tenni hitéről és nagyszerű Istenéről, aki az emberek közt lakozott egykor. Most az emberek csodálkozva hallgatták.
144
Isten néha megengedi, hogy nagyon nehéz tapasztalatokon menjünk át, hogy bizonyságtevésünk hiteles legyen. Amikor nehézségeken megyünk át, van alkalmunk hitünket erősíteni. A nehéz tapasztalatok nem teszik tönkre hitünket, hanem hitelessé teszik azt azok előtt, akik követik Isten iránti hűségünket. Pál apostol, aki annyit szenvedett, állítja, hogy Isten „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (2Kor 1:4). Mi megvigasztalunk másokat, hogy mi is megvigasztaltassunk. Mi megvigasztaljuk azokat, akik bajban vannak, mert Isten is megvigasztalt minket, amikor bajban voltunk. Nyisd ki szívedet és fogadd el Isten vigasztalását. Szükséged lesz rá, hogy megvigasztald azokat, akiket Isten utadba hoz ezen a héten.
Kedd, május 15.
A NEHÉZSÉGEK „Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.” (Jób 5:19)
M
esélik, hogy egy kínai gyászoló nő meglátogatott egy szent embert és megkérte, hogy enyhítsen lelki fájdalmán. Ő azt mondta neki, hogy ha vesz egy mustármagot egy olyan házból, ahol nem volt még semmilyen fájdalom vagy veszteség, megszabadul a fájdalomtól. Másnap, a nő házról házra járt a városában, és kereste a mustármagot, de nem sikerült találnia egyetlen családot sem, amely nem ment volna át nehézségeken. Ahogyan többet és többet beszélgetett az emberekkel, úgy jobban is kötődött hozzájuk. Végül, a nő megértette, mire akarta megtanítani a szent: amikor megérted más bánatát, a tiéd jelentéktelenné válik. Nemrég készítettem egy interjút Melodie Holmerrel az It Is Written tévéadó egyik műsora számára. Férje, Leroy, a 2001. szeptember 11-én lezuhant egyik repülőnek volt a pilótája. Melodie élete hirtelen megváltozott. Melodie meghatott. Hite lelkesített. Bátorsága a szenvedésben megihletett. Krisztus melletti erős eltökéltsége reményt adott. Saját problémáim olyan kicsinek tűntek. Ha Isten támogatni tudta Melodiet ebben a szörnyű szenvedésben, akkor engem is támogatni fog. Kevés idővel az interjú közvetítése után kaptam egy e-mailt Kamerunból. A levél küldője még nem nézte addig az It Is Written tévéadót, de ez a műsor meghatotta. Ezt írta: „Melodie tapasztalata meghatott, hozzá képest az én apró problémáim homokszemeknek tűnnek.” Attól függetlenül, hogy nagyobb vagy kisebb gondokon megyünk keresztül, Isten meg tudja oldani azokat. Mi nem vagyunk egyedül, amikor szenvedünk, mert 145
mások is tragédiákon mennek keresztül pont ugyanakkor. Jób tanúbizonysága ma is érvényes: „Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged” (Jób 5:19). A hetes szám a tökéletesség száma és befejezett cselekvést jelöl. Örülj: Isten teljesen megszabadít a szenvedéstől. Légy boldog: az ő kegyelme teljes.
Szerda, május 16.
VALÓSÁGGAL SZABADOK „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:32)
Á
brahám Lincoln felszabadítási nyilatkozata előtt, egy Joe nevű rabszolgát kivittek a piacra. – Nem fogok dolgozni, nem fogok dolgozni, kiáltozott. Mégis egy gazdag birtokos megvásárolta. Odavezette Joet a hintójához és együtt indultak el a birtokra. Ott, egy tó partján, egy kis ház várta őket, az ablakokban virágokkal és egy kikövezett út. Az új gazda megállította a hintót. Joe felé fordult, és mosolyogva mondta: – Ez az a te új otthonod. Nem kell érte dolgoznod. Azért vásároltalak meg, hogy felszabadítsalak. Joe megdermedt pár pillanatra. Szemei megteltek könnyekkel és ezt kiáltotta: – Uram, egész életemen át téged foglak szolgálni. Krisztus azért váltott meg, hogy kiszabadítson. Krisztus által szabadok vagyunk a bűntől. Még ha néha hibázunk is, már nem a bűn ural. Új erőnk van: Isten kegyelmének az ereje. Pál apostol ezt mondja: „mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm 6: 14). A mi urunk már nem a bűn, hanem Jézus. Ellen White ezt írja: „Az evangélium munkája nem a törvény követeléseinek a lekicsinyítése, hanem az, hogy felemelje az embereket arra a szintre, hogy tudják megtartani a törvényt” (Hit és cselekedetek, 52 old.) Az evangélium felemel. Arra a szintre hoz, ahol Isten szeretne látni bennünket. Mi szabadok vagyunk Krisztusban. Mi több, a mi engedelmességünk egy Isten iránti szerető és hálás szívből jön. Abban a pillanatban, amikor valósággal értékeljük az ő áldozatát, nem tehetünk mást, csak neki szolgálunk és dicsérjük Őt. A Krisztusban levő szabadság nem engedi meg, hogy bűnös életünket folytassuk, hanem megszabadít a bűntől. Repess az örömtől, mert Krisztusban valóban szabad vagy.
146
Csütörtök, május 17.
ÁLLHATATOS HIT „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él.” (Jn 11:25)
M
ajdnem 100 évvel ezelőtt, két ügyvéd utazott át Kansas államon vonattal. Az egyik keresztény volt, a másik ateista. Úgy tűnt, az idő nagyon nehezen telik, az idő legnagyobb részét beszélgetéssel ütötték el. Az ateista ügyvéd keresztény barátja felé fordult, és ezt mondta: – Lew, csak vesztegetjük az időt. Gyere, beszéljünk valami lényegesről. Ihletett írás a Biblia? Krisztus Isten? A beszélgetés alatt úgy tűnt, hogy a kétkedőnek meggyőzőbb érvei vannak. A keresztény ügyvéd mind kényelmetlenebbül érezte magát, mert nem sikerült megfelelő válaszokat adnia. A szkeptikus visszaélt társa habozásával, és ezt mondta: – Lew, miért nem vagy buddhista, muzulmán vagy Konfucius követője? Vajon nem egyformán jó az összes vallás? Vajon nem csak egy földrajzi baleset révén vagy keresztény, mivel úgy történt, hogy keresztény országban születtél? Ezek a kérdések kényes helyzetbe hozták a keresztényt. Robert Ingersoll szkeptikus által feltett kérdések választ kell, hogy találjanak. Ezek a kérdések nem tűnnek el, ha semmibe vesszük azokat. És nem dughatjuk fejünket a homokba, mondván, hogy nem léteznek. Forduljunk vissza az időben pár évszázaddal, a 2. század kezdetéhez. Egy római aréna tele van emberekkel. Az oroszlánok ráugranak a keresztényekre, és élve szétmarcangolják őket. Hogyan sikerült ezeknek az első keresztényeknek ilyen bátran szembenézni a halállal? Miért haltak meg inkább, minthogy lemondjanak Krisztusba vetett hitükről? Egyetlen egy ok létezik: ők úgy gondolták, hogy Jézus több volt jó embernél, több mint egy erkölcsi nevelő és filozófus. Hitték, hogy Jézus Isten Fia. Elfogadták Jézusnak Mártához intézett szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki hisz én bennem, ha meghal is él” (Jn 11:25). A Jézus születésének helyéről szóló ótestamentumi feljegyzések révén (Mik 5:2), a származásáról (1Móz 49:10), a szűz általi születéséről (Ésa 7:14), a munkásságáról (Ésa 61:1-3) vagy a haláláról szóló feljegyzések alapján (Zsolt 22, Ésa 53) ezek az első keresztények erős hitre tettek szert. Ők nagyon is hitték, hogy a Jézus által felkínált örök élet valóságos. Nekünk is lehet ilyen meggyőződésünk. A Messiás a mi Urunk is lehet. Az általa felkínált örök élet valóságos és ez a remény segíthet, hogy szembenézzünk minden viharral. 147
Péntek, május 18.
nny. B 20:38; CT 20:29; IS 20:44; MS 20:52; SM 20:54; DJ 20:50; AR 21:04
ISTEN ÖRÖK SZAVA „Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.” (Ésa 40:8)
A
19. században egyes történészek azt állították, hogy az ókori Babilon városát Szemiramisz királyné építette. A Bibliában mégis, Nabukodonozor, babilóniai fejedelem így dicsekszik: „Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére? (Dán 4:27). 1899-ben Robert Koldewey megkezdte az ásatásokat Babilon régi romjainál, és felszínre hozott több tízezer égetett téglát, melyek mindegyikén Nabukodonozor király pecsétje volt. Ezek a téglák a vár falának és templomainak részei voltak! Többek között felszínre hoztak egy hieroglifákkal írt táblácskát is, melyen a következő szavak is voltak: „Oh, Babilon! Szemeim élvezete! Birodalmam gyönyörűsége! Örökké élj”! Az East India House felirat, amit most Londonban őriznek, hat oszlopot szentel babiloni írásban a Babilon által tervezett óriási épületek leírásának. A régészet még egyszer igazolta Isten Szavának pontosságát. Egy másik dolog, ami a kritikusok malmára hajtotta a vizet, az volt, hogy Belsazár neve hiányzott Babilon uralkodóinak listájáról. Ennek az ókori uralkodónak a neve szerepel a Bibliában, de a világi források semmi bizonyítékot nem adtak létezéséről. Mégis, ha meglátogatjuk ma a British Múzeumot, látunk ott egy hengert, mely bizonyítja, hogy Belsazár társuralkodó volt Babilonban, úgy, ahogyan azt a Biblia állítja. Néhány bámulatos prófécia hitelessé teszi a bibliai jelentéseket. Egyike a legfigyelemre méltóbb próféciáknak Ésaiás jövendölése Círusról, Perzsia királyáról, és az ő támadásáról Babilon erős vára ellen. Annak az embernek a neve, aki vezetni fogja a perzsa hadsereget, születése előtt 150 évvel meg volt említve. Ésaiás ezt írta: „Így szól az Úr felkentjéhez, Círushoz, kinek a jobb kezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak” (Ésa 45:1). Ezek a próféciák nagy pontossággal teljesedtek. Círus elvezette az Eufrátes folyó medrét, parancsot adott seregének, hogy hatoljon be Babilonba a folyó kiszárított medrén, és nyitva találta a belső kapukat, pontosan úgy, ahogy megvolt jövendölve. Beteljesedtek a bibliai próféciák? Határozottan igen! A British Múzeum Perzsiai Termében található Círus Tekercse, amit Babilon romjai közt találtak meg. Ezen az agyaghengeren le van írva, hogyan hódították meg az ókori várost. Valóban, a kövek kiáltanak! 148
Bízhatunk Isten Könyvében. Kiállta az idő próbáját. Nincs az egész világon olyan könyv, mint ez, amely meghaladja az idő és a kultúra határait. Szánj időt erre az ihletett remekműre. Fogadd el, hogy Isten hangja szóljon hozzád a Szentírás oldalai által. Fogadd el, hogy a Szentlélek, aki ihlette íróit, ihlessen téged is, amikor olvasod!
Szombat, május 19.
nny. B 20:39; CT 20:30; IS 20:45; MS 20:54; SM 20:55; DJ 20:51; AR 21:06
ERŐ AZ ERŐTLENSÉGBEN „Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:10)
E
gy odaadó keresztény, név szerint Dave Dravecky, minden reggel Istennek szentelte életét. Ha a baseball meccsek rajongója vagy, valószínű tudod mi történt a San Francisco Giants csapatának e volt játékosával. Amikor egy rákos daganat megjelent a karján, és karrierje veszélybe került, Dave nem kérte, hogy meggyógyuljon. Ellenkezőleg, Isten akaratára bízta magát, és csendes hite millióknak szolgált tanúbizonyságul. Isten csodát tett Dave Draveckyért. Bár sebészileg el kellett távolítani azt az izmát, amelyikre szüksége volt a labda dobásához, minden sötét előrelátás ellenére, tovább játszhatott. Több ezer szurkoló tapsolta meg lelkesen, és mindnyájuk csodálkozására megnyerte a meccset. Dave Dravecky visszatért! De visszatérése egy hétnél is kevesebb ideig tartott. Mialatt Montrealban játszott, egy újabb győzelem küszöbén, egyszerre csak, egy labda dobásakor, eltört a karcsontja. A nézők jól hallhatták a csont ropogását. Miközben a hordágyon vitték, Dave újból megvallotta Istenben való hitét. Ez a hite nem ingott meg a néhány hónapig tartó bizonytalanság idején sem. Végül, az orvosok megállapították, hogy egyedüli megoldás karjának amputálása, amit el is végeztek. Vajon elkeseredett Dave, mert Isten nem gyógyította meg, és egész életére nyomorék lett? Semmi esetre sem! Az ország világi sportkommentátorai elcsodálkoztak sziklaszilárd hitén. Helyes lenne azt mondani, hogy Dave Drackynek több hitre volt szüksége ahhoz, hogy megőrizze Istenben való bizalmát, amikor imája nem nyert meghallgattatást, mint ahhoz, hogy kérje a gyógyulást? Véleményem szerint Isten sokkal nagyobb csodát művelt a fizikai gyógyulásnál, a hála lelkületének megnyilvánulása által. Pál apostolnak is ilyen sziklaszilárd hite volt. Neki is volt egy gyógyíthatatlan fizikai betegsége. Háromszor kérte Istent, hogy gyógyítsa meg őt. De Isten vála149
sza világos volt: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9). Pál válasza pedig figyelemre méltó: „Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel… gyönyörködöm… a szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:9-10). Létezik ez az érzés, hogy akkor vagyunk legerősebbek lelkileg, amikor testileg a legerőtlenebbek vagyunk. Isten közel van hozzánk, hit által kinyújthatjuk kezünket és megragadhatjuk az Ő kezét. Hitünk igazolja a tényt, hogy Ő soha nem hagy el. Isten meghív bennünket, hogy Dave Draveckyhez és Pálhoz hasonlóan nyújtsuk ki ma a kezünket és ragadjuk meg Őt hit által.
Vasárnap, május 20.
A VÉDELEM ÍGÉRETE „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad.” (Zsolt 91:4)
A
zt mesélik, hogy egy ausztrál favágó egy egyszerű kunyhót épített az erdő szélén. Egy nap, mikor jött hazafelé a munkából, fájdalommal és meglepetten látta, hogy kis háza teljesen leégett. Nem maradt csak egy pár deszka és pár megfeketedett fémdarab. Amikor odaért, ahol hajdanán a tyúkól volt, a férfi csak hamut és égett drótot talált. Mialatt a hamuban motoszkált, egy furcsa dolgot pillantott meg: egy marék égett tollat. Amikor félrehúzta a tollakat, négy kiscsirke jött napvilágra anyjuk oltalmazó tollai alól. A Szentírás nagyon szépen és meghatóan írja le Isten védelmező erejét. Meg vagyok győződve, hogy életem sokszor véget érhetett volna, ha Ő nem oltalmaz meg engemet. Isten olyan módon oltalmaz, amit csak akkor fogunk megtudni, amikor szemtől szemben állunk vele. Ellen White ezt írja: „Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel Hozzá folyamodókat” (Ellen White: Jézus élete, 415–416. old.). Ez az ígéret nekünk szól. Krisztusban, mi biztonságban vagyunk. Krisztusban minden félelem eltűnik. „A Megváltó megkísértetett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk Általa, aki megerősít” (u.o.). Amikor az ellenség üldöz, gondolj arra, hogy erős szabadítód van. Ő sosem hagyta cserben azt, aki Benne bízott és Benne hitt és bizonyára téged sem hagy cserben. Ő a te menedéked, nyugalmad, és mennyei oltalmazód. Benne, mi biztonságban vagyunk, ma, holnap és mindenkor!
150
Hétfő, május 21.
A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉRTELME „Minekelőtte megaláztattam tévelyegtem vala, most pedig vigyázok a te szódra. Jó vagy te és jótevő.” (Zsolt 119:67-68)
E
gy nagyon foglalt szerkesztőnek sok problémája volt a szemével. A sok órányi kéziratátnézés tönkretette a látását. Úgy gondolta, hogy új szemüvegre van szüksége, így elment egy szemészhez. A szemész azonban azt mondta, hogy nincs szükség új szemüvegre, hanem pihentesse a szemét. A szerkesztő megmagyarázta, hogy ez lehetetlen, mivel az volt a munkája, hogy egész nap a kéziratok fölött hajladozzon, írjon és olvasson. Ekkor a szemész megkérdezte, hogy hol lakik. A szerkesztő azt mondta, hogy egy házban, amelynek a francia Pireneusokra van kilátása. – Menj haza és dolgozz, mint eddig, mondta a szemész, de minden óra után, állj fel az íróasztaltól, menj ki a teraszra, és nézz a hegyekre. A távollátás pihentetni fogja a szemedet a kéziratok olvasása és korrektúrázása után. Néha nekünk is szükségünk van „távollátásra”. Lehet, hogy annyira le vagyunk sújtva a naponkénti nehézségek által, hogy elcsüggedünk. Az élet egy teherré válik. A próbák és akadályok lesújtanak. És azt kérdezzük, miért olyan nehéz az élet, ha Isten vezérel. Íme a nehézségekkel szembeni helyes magatartás titka. Minden megpróbáltatás, amin átmegyünk egy alkalom arra, hogy Istennél keressük a megoldást. Egy alkalom, hogy megálljunk és „a távolba nézzünk”. „Az őszinteség és becsületesség nem olyan ösvény, amely mentes lenne az akadályoktól, de minden nehézségünk közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra felhívó szavát.” (Ellen White: Jézus élete, 573. old.) A nehézségek ajtót képeznek Isten felé. Az akadályok alkalmak, midőn Istent jobban megismerhetjük. A nehézségek olyan tanulási módszerek, amelyek olyan gyengeségeket fednek fel, amelyeknek addig nem voltunk tudatában. „A megpróbáltatások és az akadályok Isten fegyelmező eszközei – a sikernek Isten által megszabott feltételei” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán, 340. old.) Mi elmondhatjuk Dáviddal együtt: „Minekelőtte megaláztattam tévelyegtem vala, most pedig vigyázok a te szódra. Jó vagy te és jótevő” (Zsolt 119:67-68). Isten velünk van a próbákban is, a nehézségekben és a szenvedésben is. Nézz Őrá! Benne, minden próba új jelentőséget nyer, Benne mi tisztán látjuk az életet!
151
Kedd, május 22.
MILYEN ÖRÖKSÉGET HAGYSZ MAGAD UTÁN? „És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” (Jn 8:29)
O
swald Glait többször is kockáztatta életét a szombat igazságáért. A hatóságok letartoztatták 1545-ben, mialatt egy evangelizációs kampányt tartott közép Európában. Egy évig és hat hétig volt börtönben, amíg, egy éjjelen, katonák léptei hallatszottak, amint cellája felé közeledtek. A zsoldosok megkötözték kezeit és lábait, a városon át hurcolták, és a Dunába dobták. Ők nem vették észre, hogy az az igazság, amiért Oswald odaadta életét gyorsan szétterjed Európában, amint szétterjednek a tó vízének hullámai, amikor egy követ dobunk belé. Oswald a jövő felé nézett, a körülményeken túl. Ő tudta, hogy befolyása folytatódni fog halála után is. Ő hitt abban, hogy az igazság, amiért maghalt, győzedelmeskedni fog végül. Legtöbben csak a pillanatnak élnek. A jelen érdekli őket. Az a fontos nekik, ami most történik. Ők saját magukkal törődnek. A hit nagy férfiai és női, évszázadokon át más perspektívából szemlélték az életet. Figyelmüket az kötötte le, hogy hogyan élhetnek egy Istennek tetsző életet. Az ő hő vágyuk az volt, hogy Krisztusért éljenek. Az ő igazsága iránti hűség mindennel egyenlő volt számukra. Pál apostollal együtt, ők kijelentik: „Célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil. 3:14). Milyen örökséget hagysz a körülötted levőknek? A kompromisszum vagy a hűség örökségét? Az önelégedettség vagy az odaadás örökségét? Oswald Glait tanúbizonysága áthat a századokon, és minket is hív ma, hogy hűségesek legyünk. Egy mélyebb átadásra hív, hogy a jó oldalán álljunk, még akkor is, ha a föld öszszeomlana. Istenünk azt kéri tőlünk, hogy legyünk készek meghalni érte, sőt, mi több, Ő azt kéri, hogy érte éljünk most és mindenkoron.
152
Szerda, május 23.
GECSEMÁNÉ: VÁLSÁG A KERTBEN „Egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Mt 26:39)
A
z orvosi könyvek igazolják azt a tényt, hogy lehetséges vért verejtékezni, amennyiben valakit túlzott félelem fog el, vagy rendkívüli kimerülés. Különben, Voltaire, a hitetlen francia író, a Franciaországban levő polgárháborúkról szóló esszéjében, leírt egy jelenetet, amikor egy férfi vért verejtékezett. A Szent Bertalan éjszakai mészárlás után majdnem két évre, 9. Károly királyt egy furcsa betegség verte le, amire az orvosok nem találtak semmi gyógyírt. Vére a bőr pórusain jött ki. Voltaire megjegyzi, hogy ez „a túlzott félelem, az erős belső küzdelem és Isten megtorlásának tulajdonítható a bűn miatt”. Volt egy éjszaka, amikor Megváltónk nagy vércseppeket verejtékezett. A világ sorsa volt kockán. Óriási problémák álltak a nagy küzdelem középpontjában. Jézus életének legnehezebb döntése előtt állt: vagy visszatér a mennybe, biztosítva így saját életét, vagy elszenvedi a keresztet elítélt bűnösként, biztosítva a mi megmentésünket. Ellen G. White írta: „Elérkezett a rettenetes pillanat. Az a pillanat, amelynek el kellett döntenie a világ sorsát. Az emberiség sorsa még függőben volt. Krisztus még most is megtagadhatta volna a bűnös emberi nemzetségért meghatározott és elrendelt pohár kiivását. Még nem volt túl késő. Jézus még letörölhette volna orcájáról a véres verejtékcseppeket és hagyhatta volna, hogy az emberek vesszenek el bűneikben… Vajon az ártatlan elszenvedi-e a bűn átkának a következményét, hogy megmentse a bűnöst? A szavak remegve hagyták el Jézus halovány ajkait: Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod” (Ellen G. White: Jézus élete, 596. old.) Jézus háromszor mondta el ezt az odaszentelődési imát. Ő nem tudta elszenvedni azt a gondolatot, hogy mi elvesszünk. Vére, mely kicsordult azon a rettenetes éjszakán, előre vetítette a vért, amely kezeiből, lábaiból és oldalából fog folyni. Az Ő áldozati vére a váltság vére volt. Az én és a te megváltásodnak a vére, Isten élete, amelyet a kereszten ontott végtelen áron. Mindaz, amit tehetünk, nem más, mint térdre boruljunk és mondjuk: „Köszönöm, Jézus! Köszönöm, hogy véredet ontottad értünk, hogy mi elnyerhessük a Te bővölködő kegyelmedet”!
153
Csütörtök, május 24.
MEGVÁLTVA A BÁRÁNY VÉRE ÁLTAL „És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által.” (Jel 1:5)
K
ora reggel Eliud átmegy Izráel táborán, egy kis fehér báránnyal. A szent sátor felé tart, hogy feláldozza a bárányt. Egy régi emlék űzi őt oda, mely nem hagyja békén, egy bűn, mely marcangolja lelkét. Hibáját helyre kell, hogy hozza. A szent sátor külső udvarának a bejáratánál, Eliud csatlakozik más emberekhez, akik jöttek a bűnért való áldozattal. Figyeli a papok által végzett ősi szertartást. Majd sor kerül rá is. Eliud letérdel a bárány mellé, és egyik kezét a bárány nyakára teszi. Azután jön egy pap. Eliud a másik kezét a bárány fejére teszi és bevallja bűnét. Próbálja elkerülni az állat ártatlan tekintetét. Ezt követi egy rövid késszúrás, és a fekete vér kifolyik a földre. A bárány még rúg egyet, azután kimúlik. A pap segítői fogják a bárány testét és a nagy rézoltárhoz viszik. A bárány vére az oltár alapjánál levő sáncba folyik, majd a bárányt az oltáron égő tűzre helyezik, amely megemészti azt. Ez a hibátlan áldozat gondolatban az isteni megbocsátáshoz küld. A kegyelem ugyanolyan valóság számunkra, mint Eliud számára a vér, mely bemocskolta kezeit. Isten kegyelme ingyenes, ám a bűn sokba került. Az érte fizetett ár Isten Fiának az élete volt. Az Ótestamentumban minden egyes áldozat Krisztus halálának volt az előképe. A bárány halála nélkül nem volt bűnbocsánat. Ne értsük tévesen! Több millió feláldozott állatnak a vére sem tudott engesztelést szerezni a mi bűneinkért. Csak az örök áldozat vére hozhatott engesztelést. A Szentírás világosan mondja: “Mert a bűn zsoldja halál” (Róm 6:23). A bűn utálatos. Tönkretesz mindent, amihez ér. Isten arra tanította gyermekeit, hogy állatot áldozzanak fel, ami által emlékezetükbe szándékozott vésni a bűn utálatos és végzetes voltát. “Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsid 9:22). Szükséges volt, hogy Isten önként áldozza fel életét a Golgotán, hogy engesztelést szerezzen a mi bűneinkért. Minden egyes feláldozott állat a Golgotára mutatott. Ez a jó hír: Jézus Krisztus, Isten Fia, feláldozta életét a Golgotán. Ő meghalt azzal a halállal, amit mi érdemeltünk meg. Ő lefizette a bűn zsoldját. Eliud az ótestamentumi szentélyhez ment, mi pedig a kereszthez mehetünk. 154
Amikor a Golgotához megyünk képzeletben, megvallva a mi bűneinket, a mi vétkességünk Isten szeplőtlen Bárányára helyeztetik. Felszabadultunk! A bűn zsoldja le van fizetve! Dicsőség Istennek, meg vagyunk váltva!
Péntek, május 25.
nny. B 20:45; CT 20:37; IS 20:52; MS 21:00; SM 21:01; DJ 20:57; AR 21:12
SZÁLLJ LE A TE OSZLOPODRÓL! „Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8:12)
A
történelem folyamán voltak emberek, akik megpróbálták Isten jellemét eltorzítva bemutatni a kereszténység nevében. Egy egyiptomi paraszt, név szerint Anthony, szentnek volt avatva, mivel 90 éven át élt a sivatagban. De Oszlopos Simon új „magaslatokat” ért el a test megtagadásának a gyakorlatában. Ő úgy tartotta, hogy nem elég leélni életét a magányos sivatagban. Ezért épített egy 20 méter magas oszlopot, és ott élt 30 éven át, állatok bőrébe öltözve. Egy remete, név szerint Alexandriai Macarie, szintén legendás lett. Egy böjt alkalmával, zárdájának sarkában, 40 napon át, mozdulatlanul maradt anélkül, hogy megszólalt volna. Az a nézet, mi szerint a kereszténynek nem kell, hogy kapcsolata legyen a világgal, nehogy megfertőződjön gonoszságával, nem más, mint a kereszténység eltorzítása. Ez Krisztus küldetésének hibás magyarázata, aki lejött ebbe a világba, hogy megszabadítson minket annak bűnétől. Ő komolyan imádkozott Atyjához a következőképpen: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17:15). Valaki azt mondta, hogy a keresztény olyan, mint egy csónak. Addig nincs vele semmi probléma, amíg úszik a vízen, és nem jut a víz a csónakba. A kereszténynek sincs semmi problémája azért, hogy a világban van, amíg a világ nincs benne. Istennek terve az, hogy alakítsuk át a világot, amelyben élünk. Mi olyanok kell legyünk, mint a „világosság” és a „só”, hogy befolyásoljuk a körülöttünk levőket. Isten hív bennünket, hogy világítsunk a sötétben, ízesítsük meg környezetünket, amelyben élünk. Ő hív bennünket, hogy befolyásoljuk a világot, és ne engedjük, hogy a világ befolyásoljon minket. Krisztus Lelkével tele, az Ő szeretetétől indítva, lépj ma a világba és hozz létre benne változást! Ne telepedj fel szent oszlopodra, hogy onnan nézd, hogyan nyeli el a pokol tüze a világot. Szállj le büszkeséged magaslatairól! Közeledj a körülötted levő emberekhez! Közöld velük Krisztus szeretetét és kegyelmét, és meglátod, hogy Isten csodát művel életükben!
155
Szombat, május 26.
nny. B 20:46; CT 20:38; IS 20:53; MS 21:01; SM 21:02; DJ 20:58; AR 21:13
EGY JÓ ISTEN, EGY ROSSZ VILÁG „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal, és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai.” (Jel 12:7)
H
arold S. Kushner, 1981-ben egy könyvet írt, When Bad Things Happen to Good People (Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel) címmel, mely választ ígért egy kérdésre, amit már Jób idejében feltettek. A könyv egy éjszakán át bestseller lett. Kushner válasza azonban a szenvedés egyetemes problémájára korlátolt volt, mivel korlátolt volt az Istenről alkotott felfogása is. Abból indult ki, hogy Istennek nem volt hatalma megteremteni ezt a világot. Ebből kiindulva, visszautasította az Ótestamentum csodálatos eseményeinek szószerinti jelentéseit. A jó emberekkel azért történik a rossz, mondta ő, mivel Istennek, aki mozgásba hozta ezt a világot, nincs hatalma beavatkozni a természeti törvényekbe. A Biblia ettől teljesen eltérő képet ad. Isten egyáltalán nincs erő hiányában. Ő mindenható, de pillanatnyilag azt választja, hogy korlátozza hatalmát. Az univerzumban két erő létezik: a jó és a rossz hatalma. Amikor a tanítványok megkérdezték Jézustól, honnan van a konkoly, ezt válaszolta: „Valamely ellenség cselekedte azt” (Mt 13:28). Több évezreddel ezelőtt, egy angyal fellázadt Isten kormányzása ellen (Ésa 14:12-14). A Biblia ördögnek, Sátánnak, kígyónak, Lucifernek és a gonosznak nevezi őt. Túlzottan önmagára irányította figyelmét, szerette volna ellenőrzése alatt tartani a világegyetemet. Legnagyobb óhaja az volt, hogy elfoglalja Isten trónját. A világunkban levő betegségek, szenvedések és szomorúságok mögött az ördög áll. Isten, végtelen bölcsességénél fogva, megengedte, hogy a jó és gonosz közti nagy küzdelem az egész világegyetem előtt történjen. Ő megenged Sátánnak egy bizonyos fokú szabadságot. Megengedi az emberi lényeknek, hogy olyan döntéseket hozzanak, melyek következtében néha saját maguk vagy mások szenvednek. Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel? A válasz világos: mert a jó és a rossz közti kozmikus konfliktusban mi is benne vagyunk. Egy serdülő fiú életének utolsó pillanatait élte. Érezte, hogy ereje végén van, testét betegség emésztette fel. Érezte, hogy már csak néhány napja van. Egy éjszaka, amikor apja őrködött felette, a fiú könnyes szemekkel nézett apjára és azt kérdezte tőle: – Apu, miért én? Hol van Isten, amikor szenvedek? Az apa habozott egy pillanatig, aztán erőt véve, gondolkodóan ezt válaszolta: – Fiam, mi egy háborúban vagyunk. Krisztus és a Sátán heves harcot vívnak. Minden háborúban vannak áldozatok. Egyes katonák meghalnak. A legfontosabb, 156
hogy hűséges katona légy. Fiam, légy Urad jó katonája, hiszen Krisztus megnyeri a harcot. Egy nap vége lesz a háborúnak. – Apu az leszek, az leszek, válaszolta a fiú. A jó hír az, hogy Krisztus személyesen részt vesz a harcban. Ő szemtől szemben harcolt Sátánnal. Ő megnyerte a harcot egy véres kereszten. Krisztusban a győzelem biztosítva van. Egy nap véget ér a háború!
Vasárnap, május 27.
HOL VAN ISTEN, AMIKOR ÁRTATLAN EMBEREK SZENVEDNEK? „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (Zsolt 23:4)
H
ogyan értsük meg a tragédiákat, melyek életünkben történnek velünk? Hol van Isten, amikor ártatlan emberek szenvednek? Mi az értelme az élet durva ütéseinek? Én hiszem, hogy meg tudjuk érteni a szenvedést. A Biblia egy igen bátorító képet nyújt nekünk Istenről. Ez a felfogás Istenről bátorságot ad, ha óriási krízisen megyünk keresztül, reménységet ad, ha elcsüggedünk, és békességet, ha elszomorodunk. A világ, amelyben élünk az erős gyűlölet és a végtelen szeretet közötti harc mezeje. A jó és a rossz végzetes harcban állnak. Isten, az Ő bölcsességében, nem lép közbe mindig, hogy megakadályozza a rossz következményeit. Ő még nem töröl el minden szenvedést. Isten értékeli a szabadságot. Megengedi férfiaknak és nőknek, hogy döntsenek, még akkor is, ha döntéseik rém hibásak. Egyetlen megoldás lenne, hogy teljesen megvonja a választás szabadságát. Ebben az esetben az ember csupán egy robot lenne. Isten megengedi, hogy a gonosz folytassa útját, de Ő mindig jelen van az emberi szenvedés közepette. Ő együtt sír a gyászolókkal, és együtt szenved a szenvedőkkel. Ő adja a támaszt, az erőt és Ő tart fenn. Ő bátorítja a megtört szívűeket, és felkarolja a lesújtottakat. A jól ismert 23. zsoltár ezt mondja: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy” (Zsolt 23:4). A 46. zsoltár hozzá teszi: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2). Fájdalmaink és szomorúságaink közepette, Isten velünk van. A könnyeken, szomorúságokon és szenvedésen túl, hallhatjuk az Ő 157
szavát: „Meggyógyítom megtört szívedet, és bekötözöm sebeidet. Veled vagyok, amikor a legnagyobb szükségben vagy”. „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget” (5Móz 33:27). „Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel” (Zsolt 71:7.8). Legyen a te szíved tele dicsérettel. Örvendj! Isten veled van. Ő nem ígérte meg, hogy nem fog érni rossz ebben a világban, de megígérte, hogy velünk lesz a nehézségben. Isten nem ígérte meg gyermekeinek, hogy soha sem fognak szenvedni, de megígérte, hogy velük lesz a szenvedésben. A fájdalom hiányánál van egy fenségesebb dolog. Ez Isten jelenléte fájdalmunkban. Fogadd el ma az Ő ígéretét: „Ímé, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).
Hétfő, május 28.
NYISD MEG SZEMEIMET „Az Úr Isten megnyitja a vakok szemeit.” (Zsolt 146:8)
E
gyik este, 1849-ben, J. Hudson Taylor, egy angol serdülő ifjú, letérdelt ágya mellé, és egy mélyebb Isten iránti odaadásért imádkozott. Mielőtt felállt volna térdeiről, felfedezte, mi volt élete célja: hogy menjen Kínába misszionáriusnak. Isten elhívta őt! Attól a naptól fogva, minden, amit csinált ehhez a nagy küldetéshez kötődött. A missziós társaságok megpróbálták elbátortalanítani. Egészségi állapota nem volt épp a legjobb. Nem volt akadémiai teológiai végzettsége. Nem volt elegendő pénze a szükséges orvosi képzésre. Azonban a legnagyobb akadály az emberek közömbössége volt Kínával szemben. Kína egy olyan messzi ország volt, és olyan nehezen lehetett oda eljutni! De Hudson Taylornak nem volt nehéz. Ezt írta lánytestvérének: „Jobban, mint bármikor kívánom, hogy elérjek Kínába. Ez az ország mindig gondolataimban van. Szegény Kína, elhanyagolt ország! Majdnem senkinek sincs gondja rá”! Hudson Taylor tovább igényelte a missziótársaságok támogatását, míg végül, egy szervezet elküldte hajón álmai országába. Odaérkezve, Taylor létrehozta a China Inland Mission-t. Elszigetelt zónákban dolgozott, ott ahová egy idegen se merészkedett addig. Az ő missziója volt az első felekezetek közötti misszió, amely kikövezte az utat a XIX századi misszió felé. Hudson Taylornak kulcsszerepe volt a modern missziós mozgalom születésében. Sokak szemét megnyitotta azoknak a millióknak a szükségletei felé, akik evangélium nélkül éltek és haltak meg. Honnan volt neki ilyen éleslátása, amikor 158
sokak csak árnyakat láttak? Én úgy gondolom, hogy a válasz korai fejlődésében rejlik. Hudson már fiatalon meg tanult Istenre figyelni még a kicsi dolgokban is. Az ő lelkiismerete gyakorlás útján lett érzékeny. Amikor Isten hangja arra intette, hogy adja oda az utolsó pénzét egy szükségben levő családnak, akkor Hudson megtette azt. Amikor Isten azt mondta, hogy beszéljen egy cinikus kollégának Krisztusról, ő megtette ezt. És valódi csodákat tapasztalt! Hudson érzékenyebb volt és tisztábban látott kortársainál, mert engedte, hogy Isten megvilágítsa lépésről lépésre. Vannak a te életedben is árnyas oldalak? Vannak-e olyan dolgok, amelyek megakadályoznak abban, hogy az Úr hangját meghalljad? Vannak-e olyan akadályok, amelyeket nem látsz, és amelyek megakadályozzák, hogy azzá legyél, amit Isten vár el tőled? Akkor imádkozz így: „Uram, nyisd ki szemeimet, hogy lássak, hogy igazán lássam bűnömet és a te tisztító kegyelmedet. Segítsél meg, hogy lássam meg életem és jellemem árnyoldalait. Adjál egy olyan szívet, amely kész Neked alárendelni minden árnyékos zugát. A Jézus nevében, Ámen!
Kedd, május 29.
EGYEK KRISZTUSBAN „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.” (Ef. 2:13)
A
mikor leszálltam a repülőről Punéban, egy közép indiai városban, úgy éreztem, mintha szaunába léptem volna be. Könnyű szél fújt, de csak néhány pillanat alatt izzadtság fedte be homlokomat és arcomat. Gazdám és lelkész kollegám, John Vilmot, elém jött kocsival a reptérre. Utunk során átmentünk egy hindu falun. John ezt mondta: – Márk, tartottam itt egy evangelizációt, és meg szeretnélek ismertetni egy nővel, aki részt vett. Hindu volt és utána keresztény lett. Krisztus világossága ragyog az arcán. Egy keskeny kövezetlen úton mentünk végig a kocsival és egy nádfedeles vályogkunyhóhoz értünk, ami valószínű nem volt nagyobb 2,5-ször 2 méternél. Egy idős nő köszöntött. Mély ráncai voltak és hátul kibontott hosszú haja. Fekete szemei ragyogtak a boldogságtól. Nem beszéltem a nyelvét, de tudtam, hogy testvérem Krisztusban. Intett, hogy lépjek be a házba. Lehajoltam és beléptem. Egy kis gyertya pislogott a sötét szobában. A padlón egy szőnyeget vettem észre, a falon pedig egy képet Jézusról. 159
Miközben ott álltunk, anélkül, hogy tudtunk volna beszélni egymással, Jézus képe és dicsőségének szépsége tükröződött arcán, bizonyságot téve arról, hogy az ő gyermekei vagyunk. Krisztus félreteszi a fajok és nemzetiségek okozta korlátokat, a konfliktusok és irigység, pozíció és hatalom okozta távolságot. A mai emberközi kapcsolatokat jellemző hidegség és durvaság eltűnnek általa. Krisztus túlmegy a hatalmi harcokon, és a határokon, amelyek elidegenítik az embereket. Ő véget vet a kritikai szellemnek és a pletykának, amelyek tönkreteszik a kapcsolatokat. Egy család tagjai vagyunk. Krisztus megbocsát, és nekünk is meg kell bocsátanunk. Ahogyan közeledünk Krisztushoz, úgy közeledünk egymáshoz is. Amikor Vele foglalkozunk, akkor egymással is foglalkozunk. Közelíts a körülötted levő emberekhez azzal a szeretettel, amellyel Krisztus közeledett hozzád. Fogadd el őket, úgy ahogy Ő is elfogadott téged. Őbenne mi egy egységes családot alkotunk!
Szerda, május 30.
NE VESZÍTSD EL A MEGHÍVÁST! „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pt 3:9)
E
gy amerikai Taylor nevezetű ezredes akkor találkozott a sorssal, amikor szembenézett egy háromszor nagyobb hadsereggel, mint amilyen az övé volt. Santa Anna ezredes a mexikói sereg élén azzal fenyegette, hogy tönkreteszi hadseregét. Habár számszerűleg jóval meghaladta az ellenséges sereg, Taylornek sikerült kijátszania ellenfele terveit, és győzött a Buena Vista-i ütközetben. Ő nemzeti hőssé vált. Az elején tetszett neki, hogy mindenhonnan elismerő leveleket kap, de egy idő után úgy érezte, hogy már nem bírja. Sok levél nem volt helyesen felbélyegezve, és a postán halmozódott. Végül, Taylor ezredes úgy döntött, hogy már nem fogad leveleket. A helyi postás az összes levelet a washingtoni meg nem érkezett levelekkel foglalkozó kirendeltséghez küldte. Így fejeződött volna be Taylor története és karrierje, ha egy nap nem látogatja meg őt egy régi barátja. Ő futólag megkérdezte, hogy nem kapott-e egy fontos levelet Philadelphiából. Az ezredes sok levelet visszautasított az utóbbi időben, de barátja meggyőzte, hogy vegye fel a kapcsolatot a Washington-i szolgálattal, hogy visszakapja leveleit. Taylor hallgatott rá. 160
Zachary Taylor ezredes végül is kapott egy meghívást egy philadelphiai politikai konvencióra, ahol elnökjelöltnek nevezték ki. Taylor az Egyesült Államok 12. elnöke lett, de szinte elszalasztotta az alkalmat. A legcsodálatosabb meghívás, amit valaha kaptunk, Jézustól jön, miszerint együtt lakozhatunk Ővele az örökkévalóságon át. Fennáll annak a veszélye, hogy elveszítjük ezt a meghívást. Meg vagyok róla győződve, hogy többen lesznek, akik elhanyagolják, mint akik tudatosan visszautasítják ezt. A Zsidókhoz írt levél igazolja ezt: „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel”? Az üdvösség elhanyagolható. Az üdvösség nem csak a Jézus hívására adott első válaszunktól függ, hanem a mindennapi válaszunktól arra, hogy kövessük őt. Ő naponta küldi Szentlelkét, hogy szolgálatra intsen. Ő arra hív, hogy naponta ismételjük el első döntésünket, amit meghoztunk szeretete hívásának a hangjára. Mondd ma még egyszer: „Uram, elfogadom meghívásodat. Ma, a tiéd vagyok”!
Csütörtök, május 31.
ISTEN BEAVATKOZIK „És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak, és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.” (Jel 11:18)
L
ehet, hogy nem tudatosodott benned, hogy milyen közel kerültünk az utóbbi évtizedekben egy nukleáris háború kitöréséhez. Bármikor utaznak, Oroszország elnökét és az Egyesült Államok elnökét egy tiszt követi, akinél van egy bőrönd, amelyben egy sor elektronikus parancs található. Az amerikaiak „nukleáris futball labdának” nevezik. Lényegében, ez a bőrönd képes elindítani egy teljes nukleáris háborút. A volt Szovjetuniónak három ilyen bőrönd áll rendelkezésére. Az orosz elnöknek olyan bőröndje van, amelyet csak a védelmi miniszter bőröndjével egy időben lehet használni. A harmadik bőröndöt általában a védelmi miniszter őrzi, és ez helyettesítheti az előző kettőt. A kudarcba fúlt államcsíny után, ami 1991-ben volt Moszkvában, történt egy incidens. A nyugati titkos szolgálat elveszítette szem elől a harmadik bőröndöt. Senki sem tudta, hogyan tűnt el. Vajon egy kommunista összeesküvő vette el? A hatóságok arra voltak kényszerülve, hogy terveket készítsenek arra az esetre nézve, ha valamely fanatikus kirobbantja a nukleáris háborút. Szerencsére pár izgalmas keresési óra után, a harmadik bőröndöt megtalálták az orosz belügyminiszternél. 161
Az emberiségnek eddig nem állt rendelkezésére saját maga elpusztítása. A csernobili nukleáris katasztrófa hatásai csak halovány képe annak a pusztításnak, amit véghez tud vinni egy óriási nukleáris robbanás. Ma megvan annak a lehetősége, hogy milliók elvesszenek egy gombnyomásra. Odajut-e világunk, hogy csak egy lebegő hamugomolyag legyen? Átmegyünk-e a nukleáris tél borzalmain? Isten szava reményt nyújt. Isten beavatkozik. Ő elpusztítja a pusztítókat. A segítség készen áll. A jövőt megvilágítják Isten ígéretei. A világ nem az emberek kezében van, hanem az Úr kezében. A mi sorsunkat mennyei Szabadítónk határozza meg. A történelem legnagyobb eseményének a küszöbén vagyunk. Urunk megígérte, hogy visszatér a mai időkben. Neki sokkal jobb tervei vannak világunkra nézve, mint annak elpusztítása nukleáris katasztrófa által. Ő egy új világot készít. Íme egy ok, amiért énekelhetünk. „Szólaljon meg, zengjen a harsona! Az Úr Jézus ismét jön”!
Péntek, június 1.
nny. B 20:51; CT 20:43; IS 20:59; MS 21:07; SM. 21:07; DJ 21:03; AR 21:19
A SZERETET FORMULÁJA „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13:17).
M
ike nem akart egy szabálynak sem engedelmeskedni. De legjobban a közlekedési szabályoktól ódzkodott. „A szabályok az idősek és a félősek részére vannak”, mondta ő. Mike mindig sebesen vezetett. És szerencséje volt: ritkán büntették meg többször, mint évente egyszer. És néha a bíróságon is nyert ügye volt. Mégis, egy nap, miután pár pohár alkoholt ivott egy bárban, kormányhoz ült és sebesen elindult anélkül, hogy tudná, merrefelé megy. Egyszer, 72 km/órás sebességgel haladt el egy iskola mellett. Épp akkor egy kislány ment át az úton. Az ütközés olyan erős volt, hogy a hat éves Jennifert felkapta a kocsi, és cipője a járdán maradt. Napokig élete hajszálon függött egy helyi kórházban. Éjszakákon át szülei virrasztottak és imádkoztak ágyánál. Jennifer túlélte a balesetet, de a gyógyulási folyamat nehézkes és fájdalmas volt. Mike már sosem fog ugyanúgy gondolkodni a közlekedési szabályokról. Rájött, hogy van értelmük. Ha betartotta volna azokat, Jennifer nem szenvedett volna ennyit. Isten törvénye is hasonló. Isten egy alapvető ok miatt adta: saját védelmünkre. A Tízparancsolatot nem egy mogorva Isten írta, akinek egyetlen óhaja, hogy
162
megakadályozzon boldogságunkban. Isten törvénye nem korlátolja boldogságunkat, hanem szabadokká tesz, hogy maximálisan örülhessünk az életnek. Az engedelmesség a boldogság felé vezető út. „A Te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk” (Zsolt 119:165). „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul, ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog” (Péld 29:18). „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Jn 13:17). A boldogság Isten akarata megismerésének és betöltésének az eredménye. Isten törvénye nem egy malomkő, amit a nyakunkba akasztottak, hanem a valódi és tartós, örökkévaló boldogsághoz vezető út. Isten, aki teremtett, sokkal jobban tudja, mint mi, hogy hogyan lehetünk boldogok. Ebben biztosak lehetünk!
Szombat, június 2.
nny. B 20:52; CT 20:44; IS 21:00; MS 21:08; SM 21:08; DJ 21:04; AR 21:20
EMBEREK, AKIK MEGVÁLTOZTATTÁK A VILÁGOT „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzettség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2:15)
A
Kommunista Párt kulcsfontosságú vezetői előtt tartott egyik megható beszédében, Karl Marx egyszer lelkesen kijelentette: „A filozófia célja az, hogy értelmezzük a világot. A kommunizmus célja pedig az, hogy változtassa meg a világot”. Az egyház és a kommunizmus 70 éven át épp emiatt álltak konfliktusban: mindkettő meg akarta változtatni a világot, de módszerei teljesen ellentétesek voltak. Egy dologról meg lehetsz győződve: az egyház célja, hogy radikálisan változtassa meg a világot. Az egyház célja nem az, hogy kompromisszumot kössön a világgal, hanem, hogy megváltoztassa azt. Az egyház célja nem az, hogy igazodjon a világhoz, hanem, hogy átalakítsa azt. Az egyház célja nem az, hogy csatlakozzon a világ perverzitásaihoz, hanem, hogy hozzájáruljon a világ megtéréséhez. Az egyház Isten kegyelmének a munkaterülete. Tagjai olyanok kell, hogy legyenek, mint „csillagok e világon” (Fil 2:15). Ellen White Az apostolok története című könyve a következő szavakkal kezdődik: „Az egyház Isten megbízott képviselője emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el és az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot a világra.” (Ellen White: Az apostolok története, 7 old.) Majd ezt írja: „Az egyház letéteményese Krisztus kegyelme gazdagságának, és általa mutatja be a „mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt (Ef 3:10) Isten szeretetének végső és teljes megnyilatkozását” (u.o.) 163
Az egyháznak egy erőnek kell lennie a világban, nem egy halott szervezetnek. Ennek egyedüli útja az, hogy minden egyes tag átalakuljon Isten kegyelme által. Mi az egyház tulajdonképpen? Az egyház nem csak egy szervezett intézmény, nem egy bürokratikus struktúra. Az egyház megtért keresztények csoportosulása, akik kegyelem által üdvözülnek, alárendelik magukat Isten akaratának és küldetésük van ebben a világban. Az egyház Isten népét képviseli, amely megváltatott a szolgálatra, hogy a mindenhol jelenlevő szükségletek betöltessenek Jézus nevében. Az egyház adminisztratív személyeket, lelkészeket, laikusokat, fiatalokat, gyerekeket, téged és engem jelent, akik mindenkivel megosztjuk Isten szeretetét, hirdetjük igazságát. Az egyház mi vagyunk, mindnyájan. Az egyház sosem lesz az, amit Isten elvár tőle, ameddig én nem válok azzá, akit Isten szeretne látni bennem. Egy evangélista mondta egyszer: „A világ meg fogja látni, mit tehet Isten akaratunk és a teljesen Neki szánt ember által. Kegyelme révén, akarom, hogy én legyek az az ember”. Ez a te döntésed is? Akarsz-e te lenni az a férfi, az a nő, fiú vagy lány? Isten kegyelme által, az lehetsz.
Vasárnap, június 3.
A BANÁN ELVE „Azért szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jak 1:19)
E
gyszer hozzám jött egy nő és azt mondta, hogy ő megtanulta alkalmazni a „banán elvét” serdülő kislányával szemben. Megkérdeztem: – Mi a banán elve? A nő elmondta, hogy észrevette, hogy amikor beszélgetni akar vele, a lánya hallgatag lesz, és nem kívánja kiönteni szívét előtte. Egy nap, a nő vett egy banánt, lánya mellé ült és feltett neki egy kérdést. Miközben a lány válaszolt, az anya megbontotta a banánt és harapott egyet belőle. Miután jól megrágta, feltett még egy kérdést, és harapott egyet a banánból. Így tett egész este. Ekkor felfedezte, hogy lánya nyíltan beszélt több dologról. Mi történt? Az anya így jelezte, hogy meghallgatja lányát minden feltett kérdés után. Nem sietett hozzászólni vagy bírálni, miközben a lánya válaszolt. Egyszerűen hallgatott és ette a banánt, hallgatott és evett. „A banán elve” azt jelenti, hogy időt szakítunk meghallgatni másokat. Tegyél fel egy kérdést, majd hallgass figyelemmel. Jézus szakértő volt a kérdések megfogalmazásában és az emberek válaszainak türelmes meghallgatásában. Gondolatai másoknál időztek. Legtöbben csak saját
164
magukra gondolnak. Csak azért hallgatnak, mert már alig várják, hogy a másik befejezze mondanivalóját, hogy ők is szót kaphassanak. Inkább arra összpontosítanak, hogy elmondják, mit gondolnak, mint arra, hogy meghallgassák figyelmesen a választ. Íme, egy alapelv: nem tudhatod, mi van a másik elméjében, ha állandóan te beszélsz. A kereszténység lényege a másokkal való törődés. A szeretet megadja másoknak azt a szabadságot, hogy kifejezhessék legbelső gondolataikat és érzéseiket. Szeretni embertársainkat azt jelenti, hogy valóban törődünk velük. János apostol írja: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van, és mindaz, a ki szeret, az Istentől van, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1Jn 4:7). Nem szerethetsz, ha nem ismersz. És nem ismerhetsz meg senkit, ha nem szánsz időt arra, hogy meghallgasd, mi van a lelkében. Tehát, menj és vegyél egy banánt, bontsd ki, tegyél fel egy kérdést és harapj egyet belőle. Majd hallgass teljes szíveddel és mindkét füleddel.
Hétfő, június 4.
KERÍTS BE A ROSSZAT JÓVAL „Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik övelök.” (2Kir 6:16)
A
függetlenségi háború idején, egy amerikai katona véletlenül német katonákra talált, akik a Brit Birodalom által szerződtetett üzletemberek voltak és fosztogatni jöttek. Lábujjhegyen ment a füvön és elvette fegyvereiket, majd feléjük irányította a puskát, és megparancsolta nekik, hogy álljanak fel. Mivel a rajtatütés meglepetésszerűen történt, engedelmeskedtek. Az amerikai katona hangosan megfenyegette őket, és visszaűzte őket saját táborukba. Beavatkozása sokakat ámulatba ejtett és Washington ezredes elé vitték. – Hogyan sikerült egyedül elűznöd az ellenséges csapatot?, kérdezte Washington. A katona megvakarta a fejét és azt mondta: – Hát, ezredes úr, bekerítettem őket. Amikor a szíriai hadsereg bekerítette Izraelt, Elizeus elmondta, hogy Isten már bekerítette az ellenséget. Amikor Isten a mi oldalunkon van, még egyetlen egy ember is többséget alkot. Egy ellenség sem nagyobb Istenünknél. Általa, mi megnyerhetjük a legnagyobb harcokat. Van itt egy érdekes paradoxon. Nem győzhetsz a rossz ellen, úgy, hogy a rossz ellen hadakozol. Amint többet és többet harcolsz, mind gyengébbnek és gyengébbnek érzed magad. Az egyetlen útja annak, hogy a győzelmet learassuk az, ha Isten erejére összpontosítunk. Úgy győzhetünk a rossz elleni harcban, ha bekerítjük a rosszat jóval. „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek leron165
tására, lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:4-5). Pál apostol arra int, hogy legyünk erősek, és hogy ejtsünk foglyul minden gondolatot, „hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak”. Mi úgy győzünk a rossz felett, ha az ima, hit és Isten szavának lelki fegyvereit használjuk. Mi a rosszat Isten ígéreteivel kerítjük be, kérve, hogy a mennyei nagyszerű erők szabadítsanak ki az ellenség karmai közül. A győzelem ma a miénk a Mindenható végtelen ereje révén. Az ellenség, aki rád támad, be van kerítve a menny erői által. Akárki legyen az ellenség, akivel harcolsz, Isten erősebb és hatalmasabb. Pihenj ma az ő karjaiban hit által!
Kedd, június 5.
EMBERI RUHÁBAN „Annakokáért, mindenestől hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.” (Zsid 2:17)
J
ames Irwin, az Apollo űrhajó legénysége egyik tagjának szíve alázattal és imádattal telt meg, amikor fellépett a holdra. Majdnem egy évre rá a holdon tett missziójának, visszavonult a légi erőktől és megalapította a Christian High Flight Alapítványt, egy felekezetek közötti szervezetet, amelynek célja a következő jó hír terjesztése: „Az a tény, hogy Isten a földre lépett, fontosabb, mint az, hogy az ember a holdra lépett”. Irwin kapitánynak igaza van. A történelem legnagyobb eseménye az, hogy Jézus Krisztus emberré lett, felvette magára az emberi természetet, helyettünk meghalt, és feltámadt a halálból. Ő eggyé lett velünk, és ezért megért minket. „Az üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet.” (Ellen White: Jézus élete, 17 old.) Ő „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt” (Zsid 4:15). Megkérdeztem magamtól, hogyan lehetséges, hogy ez igaz legyen. Megérti Jézus valóban, mit érez egy nő, amikor férjének házasságon kívüli kapcsolata van valakivel? Ő sosem volt házas. Honnan tudhatná mit jelent a válás? Tudja Ő valóban mit jelent az a kívánság, amelyet egy kábítószerfüggő érez? Tudja Ő magát azonosítani azokkal a szülőkkel, akiknek születéskor meghal a gyermekük? Ezeken a kérdéseken töprengtem, amíg megtaláltam a következő örök elvet: lehetséges ugyanazokat az érzéseket érezni anélkül, hogy átmennél ugyanazon a tapasztalaton. 166
Jézus tudja, mit jelent a visszautasítás és az árulás, mert Júdás, az ő tanítványa, visszautasította Őt. Ő tudja, mit jelent a fizikai fájdalom, mert sokat szenvedett a kereszten. Jézus megérti kívánságainkat, mert 40 napig böjtölt a pusztában. A mi kívánságaink közül egy sem lehet nagyobb annál, amit Jézus érzett a pusztában. Nem létezik annál nagyobb lelki fájdalom, mint amit Ő elszenvedett. Sátán a legádázabb támadásait árasztotta ki Rá, az élet összes területén: fizikai, mentális, érzelmi és lelki területen. Ő minden olyan szempontból megkísértette Jézust, amely szempontokból minket is megkísért, Jézust azonban vadabbul megkísértette. Sátánnak nem kell az egész erejét felhasználnia ahhoz, hogy minket megkísértsen, de az egész erejét felhasználta akkor, amikor Jézust megkísértette. Nem létezik olyan terület, amiben mi megkísértessünk, és Ő ne értse meg azt. Menj kísértéseiddel Jézushoz. Menj hozzá összes töredelmeddel és harcaiddal. Ő megért. Ő kiszabadít. Ebben biztos lehetsz!
Szerda, június 6.
A PAP, AKI MEGTARTOTTA A SZOMBATOT „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:18)
A
ndrew Fisher, volt katolikus pap, komolyan elgondolkodott azon a döntésén, hogy szombaton tartson imádatot. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a szombat parancsa nem tartozott a ceremoniális törvényhez, mivel a teremtéskor lett adva, még az áldozati rendszer létrejötte előtt. Máté 5:17-et idézve, megmutatta, hogy Jézus visszautasította a törvény egyetlen jottájának is a megváltoztatását. Jakab 2:10-12 által bemutatta, hogy a tanítványok nem változtatták meg a szombatot. Fisher bátran bemutatta, hogy a katolikus egyház volt a hitehagyás forrása. A vasárnapi imádat, mondta ő, közvetlenül a Dániel 7:25-ben levő prófécia teljesedése volt, ahol azt írja, hogy a pápaság meg fogja változtatni „az időket és a törvényt”. Fisher hite miatt veszítette el életét. 1529-ben, őt és feleségét halálra ítélték. Van egy pár dolog, amiért érdemes meghalni. Salamon király, a legbölcsebb ember, aki valaha is élt, ezt mondta: „Szerezz igazságot és el ne adj” (Péld 23:23). Fisher és felesége erkölcsi bátorságról és lelki erőről tettek bizonyságot. Egyesek semmiképp sem vállalnak színt. A hullámmal mennek, a tömeggel egy lépésben, és nem vállalják, hogy különbözzenek a többségtől. De vannak emberek, mint József, Dániel és Pál. „A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége - olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők, olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek, olyan emberekre, akik merik 167
a bűnt nevén nevezni, olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket, olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég!” (Ellen White: Ellőtted az élet, Advent Kiadó, Budapest, 1992, 55 old.) Fisher és felesége fontos döntést hoztak: azt, hogy a jót teszik, azért mert így jó, és a következményeket Istenre hagyják. Életük mottója a következő volt: „Az igazságot érdemes követni”. Az igazság igazság marad, még akkor is, ha a többség hisz benne vagy sem. Az igazság igazság marad, akkor is ha, népszerű vagy sem. Az igazság igazság marad, akkor is, ha egyesek elfogadják azt vagy nem. Akarsz-e az Úrnak mindenkori hűséges gyermekei oldalára állni? Akarod-e már most, hogy elkötelezd magad a jónak a megtételére, attól függetlenül, mibe kerül ez neked? Akarsz-e az elvek embere lenni, attól függetlenül, hogy mik a következmények? Akarsz-e amellett dönteni, hogy az igazságot követed bármi áron és Istenre hagyod a következményeket?
Csütörtök, június 7.
A MEGTÖRT SZÍVEK ORVOSA „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.” (Ésa 9:6)
S
ydneyben, egy mindenféle javításhoz értő fiatalember azt írta egy plakátra: „Mindenfélét megjavítok, összetört szíveken kívül”. Azonban Isten még az összetört szíveket is megjavítja. Ésaiás ezt mondja boldogan: „egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk” (Éda 9:6). Jézus a miénk. Ebben a versben Jézus öt nevével találkozunk. Jézus csodálatos, Ő a Megmentő, Ő a Megváltó és Ő az Úr. Az ő szeretete, megbocsátása és kegyelme csodálatos. Ő tanácsadó. Megértéssel hallgatja gondjainkat. Szelíden vezérel az élet döntő pillanataiban. Ő ad bölcsességet döntéseinkkor. Ő azzal foglalatoskodik, hogy betöltse szükségleteinket. Füle lehajol, hogy meghallgassa töprengéseinket. Ő sosem túl foglalt ahhoz, hogy meghallgasson. Ő az erős Isten. Ő nem veszített még el egy harcot sem az ellenséggel szemben. Harcot vívott Sátánnal és legyőzte őt. Az ördögök elszaladnak előle. Elszakítja a láncokat, amelyek megkötözve tartanak. Kiszabadít a rossz szokások rabságából. Megújítja gondolkodásunkat és megváltoztatja magatartásunkat. Ugyanakkor, Ő az örökkévalóság Atyja. Ő örök. Számíthatunk Rá. Bízhatunk Benne. Sosem hagy cserben. Bizalomra méltó örökkön örökké. Olyan szerető szülő, amilyennel egyesek sosem rendelkeztek.
168
Ő a békesség Fejedelme. Békét hoz a megterhelt szívekbe. Nyugalmat hoz a töprengő elmékbe. Rendet hoz a kaotikus életekben. Valóban, Ő a megtört szívek orvosa. A menny csodálatos Megmentőt adott számunkra, egy megértő tanácsadót, egy mindenható Istent, egy bizalomra méltó szülőt, az örökkévalóság Atyját, és a békesség Fejedelmét. Örvendezzünk ma kimondhatatlan gondoskodásáért!
Péntek, június 8.
nny. B 20:56; CT 20:48; IS 21:04; MS 21:12; SM 21:12; DJ 21:08; AR 21:24
HA VAN ISMERETÜNK, AKKOR ÉLJÜNK IS ASZERINT „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki kősziklára építette az ő házát.” (Mt 7:24)
J
ulius 11-én, Aaron Burr, az Egyesült Államok alelnöke, párbajra hívta ki Alexander Hamiltont. A két ember politikai, valamint személyes okok miatt vált riválissá. Hamilton elfogadta a kihívást. Weehawkennél (New Jersey) találkoztak, a Hudson folyó mellett. Aaron Burr lőtt és eltalálta ellenfele máját és hátgerincét. 30 óra szenvedés után Hamilton meghalt. Érdekes, hogy amikor ez történt, a párbaj már illegálisnak számított New Yorkban. Valakit párbajra hívni vagy elfogadni a párbajra való meghívást, törvényszegésnek számított. Maga Alexander Hamilton is támogatta, hogy legyen egy párbaj elleni törvény. Érveket hozott fel a törvény mellett. Segédkezett a törvény dokumentumokba foglalásánál. De ez a törvény nem vált elvvé életében. Egy dolog tudni, hogy mi a jó, és más dolog tenni is a jót. Alexander Hamilton harcolt a párbaj elleni törvényért, de nem tette azt magáévá. Meggyőződése és tettei ellentétben álltak egymással. Ez sokakra igaz. Sokan egyet hisznek és mást tesznek. Belső meggyőződéseik nem kapnak helyet életmódjukban. Miért? Hogyan térhetünk át a meggyőződésről a tettekhez? Ennek a titka az akaraterő megértése. Íme, két fontos kijelentés: „A jellem szilárdsága két elemből áll: az akaraterőből és az önkontroll erejéből” (Tanácsok szülők, nevelők és gyerekek részére) és „azzá válhatsz, amit választasz, hogy legyél” (Bizonyságtételek, 2. kötet). Amikor eldöntjük, hogy életünket Isten ellenőrzése alá helyezzük, Ő megadja azt az erőt, hogy a jót cselekedjük. Még ha akaratunk gyenge is, amikor a jó oldalára helyezzük, megadja az erőt, hogy jó döntéseket hozzunk, és hogy véghez 169
is vigyük azokat. Meghív, hogy akaratunkkal a jót támogassuk. Akkor Ő csodát fog művelni életünkben. Szeretnéd eldönteni még ma, hogy Neki szolgálsz az élet minden területén?
Szombat, június 9.
nny. B 20:57; CT 20:49; IS 21:05; MS 21:13; SM 21:13; DJ 21:09; AR 21:25
EGY BARÁTI LEVÉL „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46:11)
É
rezted-e már magad nagyon egyedül? Emlékszem, hogy 1965 nyarán lesújtott az egyedüllét érzése. Épp befejeztem első tanulmányi évemet az Atlantic Union Collegeben, egy New England-i kisvárosban, 45 mérföldre Bostontól (Masachusetts). A főiskola adminisztrációja úgy döntött, hogy miszszionárius egyetemistaként Brazíliában dolgozzak. Addig még sosem voltam az Egyesült Államok határain kívül. Repülővel mentem São Pauloig, majd Belémig (Brazília), amely az Amazonász folyó partján volt. Onnan egy orvos misszionárius csapattal mentünk tovább egy Luzerio VI nevű hajón. A hajó az Amazonászon ment végig. Majdnem egy hónapig távol voltam a civilizációtól. Sokszor honvágyam volt azokon a hosszú nyári estéken. Vágytam szüleim után, de legtöbbet egy fiatal lány után, akivel barátkoztam. Vissza akartam volna menni a misszióközponthoz, hogy lássam, kaptam-e tőle levelet vagy sem. Telefon, e-mail, fax vagy más kommunikációs eszközök nélkül, a levelezés volt a kapcsolattartás egyetlen módja. Ezek emeltek lelkiállapotomon és azt üzenték, hogy valaki otthon szeret és gondol rám. A levelek mély változást hozhatnak. Az Isten által ihletett levelek még mélyebb változást eredményezhetnek. A köztem és Teenie közt létrejött különleges kapcsolat azon levelek által házasságkötésünkhöz vezetett. Van valaki, aki nagyon szeret, aki foglalkozik veled, és aki mindig rád gondol. Ő már több Szentlélektől ihletett levelet küldött számodra. A Szentírás minden egyes oldala szeretetének kinyilatkoztatása. Lehet, hogy Ő nagyon elkeseredik, amikor mi túl foglaltak vagyunk ahhoz, hogy időt szakítsunk és elolvassuk szerelmes leveleit. A zsúfolt program a lelkiség ellensége, egy lelki rák, amely felemészti energiánkat. Nem újulhatsz meg lelkileg, ha sietve jössz Istenhez, és ha valamit elolvasol csak úgy futtában. A zsoltáros szavai füleinkbe csengenek: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11). Az, aki nagyon szeret téged, értékes levélgyűjteményt küldött neked. Akarsz-e időt szánni ma arra, hogy ezt elolvasd? 170
Vasárnap, június 10.
A JÓ ÉS A ROSSZ MA IS LÉTEZIK „Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” (Péld 14:12)
A
braham Lincoln krízishelyzetben volt. A rabszolgaság problémája évtizedeken keresztül felkavarta Amerikát. Az alkotmány nem kezelte közvetlen módon a problémát. Az 1820-ban kötött missouri-i megegyezés megtartott egy bizonyos egyensúlyt a szabad államok és rabszolgatartó államok között, de a problémákat nem lehetett a végtelenségig szőnyeg alá seperni. A déli államok, úgy tűnt, készen állnak az elszakadásra. Azzal érveltek, hogy teljes gazdaságuk és életmódjuk a rabszolgák munkájától függ. Lincoln mindennél jobban szerette volna megtartani az Uniót. Békességre igyekvő ember volt, „egy hídépítő”. Minden tőle telhetőt megtett, hogy az ország ne hulljon szét. „Egyesülve lábon maradunk, megosztva összeomlunk”, ez volt az amerikai forradalom mottója, és a Lincolné is. De Lincoln észrevett egy másik problémát is, amit „a rabszolgaság szörnyű igazságtalanságának” nevezett. Egyszer ezt mondta: „Ha a rabszolgaság nem rossz, akkor semmi sem rossz. Nem emlékszem, hogy valaha is másképp gondolkodtam volna”. Lincoln számára, az a tény, hogy emberek más emberek tulajdonosai voltak, nem volt helyes. Akármilyen sokan hitték azt, hogy a rabszolgaság egy jó dolog, akármennyire is függött ettől az ország gazdasága, és akármennyire fenyegetőztek az emberek azzal kapcsolatban, hogy mit tesznek majd, ha a rabszolgaságot felszámolják, a rabszolgaság úgyis rossz dolog maradt. 1863 január 1-jén Abraham Lincoln kiadta a függetlenségi nyilatkozatot, egy szimbolikus nyilatkozatot, amely kikövezte az utat a valódi szabadság felé. Lincoln szembenézett a válsággal és határozottan a jó oldalára állt. Ezen nyilatkozat által Amerika óriási lépést tett meg azon az úton, hogy valóban a szabad emberek országává váljék. Vannak-e dolgok, amelyekről annyira meg vagy győződve, hogy kész vagy határozottan állást foglalni mellettük? Sokan úgy hiszik, hogy nem létezik jó meg rossz. Erkölcsi radarjuk monitorján minden homályos. A jót és a rosszat személyes érdekeik szerint határozzák meg. A bírák idejéhez hasonló időket élünk, amikor „mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott” (Bír 21:25). Ésaiás idejét éljük, amikor „ki-ki az ő útára tértünk” (Ésa 53:6). Salamon szavai különösen érvényesek a mai generáció részére: „Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Péld 14:12). 171
A jó és a rossz nem a személyes érdekek, hanem Isten akaratának függvénye. Lincoln állást foglalt a jó mellett, konfliktusba kerülve a többséggel. Isten arra hív, hogy tegyük meg ugyanazt. Azt kívánja, hogy a Szavában lefektetett elvek szerint foglaljunk állást, és ahhoz határozottan ragaszkodjunk.
Hétfő, június 11.
A TE LELKIISMERETED BIZTOS VEZÉR? „Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.” (Csel 24:16)
N
emrég az erkölcsről beszéltem egy egyetemi hallgatóval. Az ő felfogását sokan támogatják. Amikor megkérdeztem, mi alapján tesz különbséget a jó és a rossz között, ő ezt mondta: – A lelkiismeretem után megyek. Ha nem érzem úgy, hogy valami rossz, akkor tudom, hogy amit teszek, az jó. Hallgatok a meggyőződésemre. Válaszában van igazság. Egyes aspektusokkal egyet értek. Bizonyára, igaz az, hogy a Szentlélek megmutatja, hogy mi a rossz és mi a jó. Ha fenntartjuk Istennel a kapcsolatot, akkor a Szentlélek szelíd hangja fog vezérelni. De elemezzük aprólékosan a témát. Vajon a lelkiismeret biztos vezér? Mi a lelkiismeret? A lelkiismeret az a belső hang, ami hív feladatunk teljesítésére. Az a belső hang, amely meggyőz a bűnről. Az a belső érzés, amely segít különbséget tenni a jó és a rossz között. Isten a lelkiismeretet, mint erkölcsi radart adta nekünk. Lelkiismeretünk nem autonóm módon működik. A lelkiismeretet azok a dolgok befolyásolják, amelyekkel tápláljuk elménket. A lelkiismeretet formálja a környezet, döntéseink és mások véleménye is. A Biblia szerint, a lelkiismeret lehet jó (Ap csel 23:1, 1Tim 1:5), és tiszta (1Tim 3:9) vagy meg lehet tisztítani (Zsid 9:14). Ugyanakkor, a lelkiismeretet be lehet fertőzni (1Kor 8:7), a lelkiismeret lehet gyenge (1Kor 8:12), megbélyegzett (1Tim 4:2) és lehet gonosz is (Zsid 10:22). Térjünk vissza az eredeti kérdéshez: „Vajon a lelkiismeret biztos vezér”? Igen is, meg nem is. Abban az esetben, amikor a lelkiismeretet Isten szava formálja, és jó döntések és tanácsok táplálják, akkor méltó a bizalmunkra. De abban az esetben, amikor nem engedelmeskedünk, amikor lelkiismeretünk megbélyegzett a bűn által, amikor olyan keresztények befolyásolják azt, akik elfogadják a kompromisszumokat, és ha helytelen döntések táplálják azt, akkor lelkiismeretünk nem méltó a bizalmunkra. 172
Isten szava lelkiismeretünk felett áll. Isten törvénye lelkiismeretünkön kívül van. Isten akaratát nem a mi lelkiismeretünk határozza meg, hanem a mi lelkiismeretünknek kell akarata szerint formálódnia. Nyisd ki szívedet a Szentlélek előtt és engedd, hogy formálja lelkiismeretedet. Töltsd be elmédet az ő szavával és hagyd, hogy formálja lelkiismeretedet. Fogadd el ma, hogy életedet egy megszentelt lelkiismeret vezérelje.
Kedd, június 12.
EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6:2)
H
a egyszer meglátogatod a Boys Town-t (A fiúk városa), amelyet Flanagan atya alapított Omaha (Nebraska) közelében, a város bejáratánál érdekes szobrot találsz. A szobor két fiút ábrázol, akikkel ez az atya egy nap találkozott. Az egyik fiú boldogan mosolyog és egy másik kisebbik fiút hord, aki nem tud járni. Az atya megkérdezte a nagyobbik fiút, hogy nem-e fárad el, amíg hátán hordja mindenhová a kisebbiket. A fiú válaszát a szobor alapjához vésték: – Ő nem nehéz, hiszen a testvérem. A kereszténység lényege a bátorító szavak, kedves tettek és jótétemények által kifejezett szeretet. A szeretet mindig tettekben nyilvánul meg. János apostol ezt írta: „Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért” (1Jn 3:16). Jézus a kereszten mutatta meg szeretetét. Minden egyes vércsepp arról a szeretetről beszél, amely a végsőkig elmegy. Szeretete fényében, mi is odaadjuk életünket szeretettel, feláldozva azt másokért. Mi is felajánljuk magunkat a keresztnél. Mi felajánljuk magunkat Krisztusnak áldozat által és ugyanakkor felajánljuk magunkat a tágabb keresztény közösségnek szolgálat által. „A legerősebb érv az evangélium mellett egy olyan keresztény, aki szeret, és aki megszeretteti magát” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán). „A szeretet nem létezhet anélkül, hogy ne mutatkozzék meg tettek által, úgy ahogy a tűz sem tartható fenn üzemanyag nélkül” (Ellen White: Bizonyságtételek, 1. kötet). „A kötelességnek van egy ikertestvére: a szeretet” (Ellen White: Bizonyságtételek, 4. kötet). A tettek vagy a kötelesség hiányában, a szeretet nem más, mint érzelgősség. A szeretet hiányában a kötelesség teherré válik, rideg legalizmussá. Krisztus szeretete kedves tetteink által árad ki szíveinkből mások iránt. A legnagyobb bol173
dogság mások áldásából jön. A terhek hordozása nem egy nehéz iga, hanem egy szép lehetőség a szolgálatra. Megvan ez a fenséges kiváltságunk, hogy másoknak szolgáljunk, követve annak lábnyomait, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon” (Mt 20: 28). Mondjad ma a Boys Town-beli gyerekkel együtt: „Ő nem nehéz, hiszen a testvérem’!
Szerda, június 13.
JÖJJETEK ÚGY, AMINT VAGYTOK „Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő, és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37)
A
barcelonai TV állomások pár videót sugároztak, amelyekben különböző munkanélküli emberek saját képzettségükről és elhelyezkedési lehetőségükről tárgyaltak. Egy Bernandino nevezetű férfi is részt vett ezen, és igen meghatotta a tévénézőket nehézségeivel és az éhséggel, amit átélt. Sokan betelefonáltak és különböző munkahelyeket kínáltak fel neki, és még pénzösszegeket is. Bernandino elintézte, hogy megkaphassa a pénzt. De miközben kifelé ment a stúdióból a rendőrség jött érte. Ők kiderítették, hogy Bernandino egy El Niño néven ismert tolvaj, akit több ezer dolláros ékszerlopásért kerestek. Sokan, akik Istent keresik megtalálhatják saját magukat Bernandino történetében. Ők Isten segítségét szeretnék, de másrészt félnek, hogy kiderül, hogy kik is ők. A belső vétkesség távol tartja őket Istentől. Nekik, Isten egyfajta rendőr, aki keresi, hogy elkapja őket, vagy egy bíró, aki alig várja, hogy elítélje őket. Ők „ki akarják tisztítani a dossziéjukat”, mielőtt Hozzá jönnének. A bűn megakadályozza őket abban, hogy Hozzá jöjjenek. Ellen White a Jézushoz vezető út című könyvben ezt írja: „Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, hogy nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e? … Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra vagy szentebb jellemre! Saját erőnkből semmit sem érhetünk el! Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 17-18 old.) Krisztus tárt karokkal várja a bűnösöket. Ha nem lennénk bűnösök, nem lenne szükségünk Rá. Ő győzelmet ad a büszkeség, arrogancia, és önigazulás felett. Ő szeretettel fogad magához és ezt mondja: „Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6:37). Ő hív, hogy jöjjünk Hozzá bűnnel terhelt életünkkel, félelmeinkkel és nyugtalanságainkkal, aggodalmainkkal és a nyomással, aminek ki vagyunk téve, kudar174
cainkkal és gyengeségeinkkel. Jöjjünk Hozzá a bűn nehéz terhével és hagyjuk ott lábainál. Ő tárt karokkal fogad minket és lábunkat újból a helyes ösvényre helyezi.
Csütörtök, június 14.
THOMAS JEFFERSON ÉS ISTEN IRÁNTI KÖTELESSÉGÜNK „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” (Tit 2: 14)
A
Thomas Jefferson emlékmű eléggé impozáns. Amikor a jólismert oszlopok között sétálsz, meglep ennek az embernek a gondolkodásmódja, aki annyi erőfeszítést tett, hogy Amerika demokratikus állammá váljon. „Minden ember egyenlőnek teremtetett, Teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket”, írta ő. Ezek a szavak megváltoztatták a történelmet. Az emlékmű falain áll még Jefferson nem annyira ismert mondása: „Reszketek az országomért, amikor arra gondolok, hogy Isten igazságos”. Egyszerű kijelentés, de annyira sokat elmond Jefferson gondolkodásmódjáról, az életről és a világról szóló felfogásáról. Jefferson teljesen meg volt győződve Isten igazságosságáról, és kötelességünkről a szent Isten iránt. Ő nem volt keresztény, részben a miatt, mert annyi kereszténnyel találkozott, akik keresztényeknek nevezték magukat, és akik tévesen használták a vallást. De, úgy ahogy más alapító atya is, neki meg volt ez a mély meggyőződése Isten iránti kötelezettségünkről. Jefferson számára, Jézus erkölcsi rendszere „a legtökéletesebb és legnemesebb erkölcsi rendszer, amely valaha is létezett”. Ő leginkább azért csodálta Jézust, mivel „Ő figyelmesen vizsgálgatta az ember szívét, a ráció alapján ítélt és a forrásnál tisztította meg a vizet”. Az evangélium bűn alóli és ugyanakkor a bűn ereje alóli megmentést ajánlja fel. Krisztus vágya az, hogy megtisztítsa lelkünket. Ő arra hív, hogy tisztítsuk meg szíveinket (Jk 1:8). Péter bátorítja azokat, akik „az igazság iránti engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre” tisztították meg szíveiket a Lélek által (1Pt 1:22). Az idős János apostol a következőket mondja azokról, akik várják Urunk második eljövetelét: „És a kikben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja őmagát, a miképpen Ő is tiszta” (1Jn 3: 3). Az irgalmas Isten megbocsát. A mindenható és igazságos Isten pedig meg szeretne tisztítani. Akkor, amikor tisztaságra int, János nem az egocentrikus befelé törődést ajánlja vagy azt a tisztítást, ami abból a vágyból származik, hogy 175
saját magunkat megigazítsuk. Ő egy őszinte megtérésről és magatartásról beszél, a bűn megbánásáról, ami lehetővé teszi Istennek, hogy mibennünk dolgozzon. Ő olyan, mint az „ötvös tüze”. Ő „megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt, és igazsággal visznek ételáldozatot az Urnak” (Mik 3:3). Isten nem tudja megtenni ezt nélkülünk és természetesen mi sem tudjuk megtenni nélküle. A nagy irgalmú Isten meghív, hogy jöjjünk Hozzá, hogy irgalmat leljünk. Az igazságos és feddhetetlen Isten meghív, hogy jöjjünk Hozzá, hogy megtisztíttassunk.
Péntek, június 15.
nny. B 21:00; CT 20:52; IS 21:08; MS 21:16; SM 21:16; DJ 21:12; AR 21:28
ISTEN KEZÉBEN „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5:12)
P
etert Gdanskban (Lengyelország) ismertem meg. Anyja hívő keresztény asszony volt. 1987-ben Gdanskban tartottam egy evangelizációs kampányt, pontosabban a Lenin színházban. Peter anyja megkért: – Kérem, lelkész úr, imádkozzon a fiamért. Pár hét múlva megtudtam, hogy Peter rákos volt. Az egyedüli emberi megoldás a műtéti beavatkozás volt. Az orvosok eltávolították a daganatot, de nem teljesen. A daganat tovább nőtt. A sugárkezelés, úgy tűnt, nem használt. Peter hallgatni kezdte az előadássorozatról készült kazettákat. A Szentlélek dolgozott a szívében. Peter elfogadta Jézust és az örökkévalóság reménye realitássá vált számára. Neki meg volt az a meggyőződése, hogy Jézus Isten fia volt. Pár hónap alatt Peter 27 kilót fogyott. Élete utolsó napjaiban nem tudott semmit enni. Állandóan hányt és már csak 38 kiló volt. Egy hűvös októberi reggelen anyja telefonált az imaházba és megkért, hogy jöjjek gyorsan. Peter halálán volt. Letérdeltem eléje, odatartottam a tálat, hogy hányjon. Bőre sárgás színű volt, és szemei kiakadtak. Az utolsókat lélegezte. Utolsó óhaja az volt, hogy megkeresztelkedhessen. Megmagyaráztam, hogy ezen körülmények közt lehetetlen megkeresztelnem alámerítés által. Túl gyenge volt ahhoz, hogy a gyülekezetbe szállítsam, és a tóban vagy folyóban való keresztség nem jöhetett számításba. Akkor biztosítottam őt arról, hogy Krisztus úgy fogadja el, amint van. Mégis, ő arra kért, hogy kereszteljem meg. Ez volt utolsó óhaja. Üdvbizonyossággal szeretett volna meghalni. Meghatott a kérése. Bátorítottam anyját, hogy töltse meg langyos vízzel a kádat. Peter levetkőzött derékig. Karjaimba vettem és a kádhoz vittem. Mindnyájan letérdeltünk a padlóra, és imádkoztunk. Isten jelenléte körülvett minket. 176
Egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor úgy éreztem, hogy ha kinyújtanám a kezem, akkor megérinthetném Istent. Az ima után a keresztség „vizének sírjába” merítettem alá Petert. Mialatt kiemeltem a kádból, arca megvilágosodott és mosolyogva mondta: – A Krisztusé vagyok. Az örökkévalóság vár rám, nem félek a haláltól, mert célom a menny. Szerető Urunk még egy csendes hónapot adott Peternek ebből az életből. Peter rendelkezett az örök élet bizonyosságával. Neked van-e üdvbizonyosságod? Isten fel akarja neked ajánlani. János apostol kijelenti: „Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében” (1Jn 5:13). Ha Krisztus ma szívedben lakozik, örök életed van. Fogadd el ezt a valóságot! Örülj ennek a bizonyosságnak! Ez ugyanolyan biztos, mint Isten többi ígérete!
Szombat, június 16.
nny. B 21:00; CT 20:52; IS 21:09; MS 21:16; SM 21:16; DJ 21:12; AR 21:28
HÁLÁS SZÍV „Menjünk elébe hálaadással.” (Zsolt 95:2)
A
hálás lelkület nagyban hozzájárul a stressz csökkentéséhez és a jólét fenntartásához. Hálát tanúsíthatunk, amikor ránk tör a nyomorúság, de akkor is, amikor az élet csendes. Sok évvel ezelőtt pár tolvaj kirabolt egy angol lelkészt, aki egy közeli városba utazott. Azon az estén a lelkész a következő szavakat írta naplójába: „Ma kiraboltak, mégis hálás vagyok. Először is azért vagyok hálás, hogy, habár mindenemet elvették, mégis nem vettek el sokat. Hálás vagyok azért, mert, habár elvették a pénzem, nem vették el az életemet. Végül, hálás vagyok, hogy nem a rabló voltam, hanem az, akit kiraboltak”. Tanulj meg mindig hálásnak lenni. Pál levelei ezt a mennyei receptet kínálják fel: Mindenekben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok” (1Thess 5:18). „És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, … és háládatosak legyetek” (Kol 3:15). „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4:6). A mennyei udvarok a következő énektől csengenek: „áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen” (Jel 7:12). A hála a megtért szív természetes megnyilvánulása. Amikor elégedetlenkedünk az életben, azt az üzenetet közvetítjük, hogy Isten nem bánik szépen ve177
lünk. Az elégedetlenség lelkülete beárnyékolja Isten képét, és a lelkünkben hordozott keserűségnek a tükröződése. Ahol zúgolódás van, ott egy problémákkal teli szív van. Másrészt, a hálás szív egyformán fogadja az élet örömeit és szomorúságait. Az elégedetlenség lelkülete akkor jelenik meg, amikor nem az történik, amit vártunk vagy akkor, ha nem pont azt kapjuk, amit szerettünk volna. „Gondolataink ne csupán saját szükségleteinkre irányuljanak, hanem gondoljunk azokra a jótéteményekre is, melyeket elvettünk. Túl sokat sohasem imádkozunk, de hálánkkal gyakran takarékoskodunk. Napról napra részesedünk Isten kegyelmi ajándékaiban” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 103. old.) A hálás lelkületet ápolni kell. Gondolj ma egy olyan dologra, amiért hálás vagy. Fejezd ki köszönetedet egy családtag iránt, egy barát vagy egy kolléga iránt. Készíts egy listát hét olyan dologgal, amelykért hálás vagy. Dicsőítsd Istent áldásaiért. Legyünk hálásak az év minden napján!
Vasárnap, június 17.
BÉKE A VIHAR KÖZEPETTE „Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.” (Zsolt 55:18-9)
E
zerkilencszáznegyvenhárom február 3-án egy torpedó ütközött a S. S. Dorchester nevű hajónak, az Atlanti-óceánon, amelyben sok amerikai katona volt. A hajóba hamar behatolt a víz és a jobb oldalára dőlt. A hajó műszerfala teljesen megzavarodott. A rádiójelt elveszítették. Az emberek ide-oda szaladgáltak, bepánikolva. A hajó belsejéből az emberek mentőmellény nélkül menekültek elő. A zsúfolásig megtelt mentőcsónakok felborultak, a tutajokat elvitte a szél, mielőtt az emberek odáig értek volna. A túlélők azt mesélték, hogy ebben az egész összevisszaságban úgy tűnt, csak egy csendes hely van, a hajó jobb oldalán megdőlt rész, ahol a négy káplán volt. George Lansing Fox, egy chicagói lelkész, Alexander David Goode, egy New York-i rabbi, Clark Poling, egy schenectady-i pap (New York) és John Washington, egy New Jersey-i pap csendesen irányították a népet a mentőcsónakok felé, mentőmellényeket ajánltak fel egy szekrényből és segítettek az ijedt embereken, hogy felszálljanak a mentőcsónakokba. Egy túlélő visszaemlékszik, hogy mindenfelé százak kiabálásai, kérései, imái és káromkodásai hallatszottak, de ezen a zajon felülemelkedtek a négy káplán bátorító, és bizalommal teljes szavai. „Az ő hangjuk volt az egyetlen dolog, ami segített a túlélésben”, mondja ő. 178
Amikor már nem voltak mentőmellények, a négy káplán saját mellényüket ajánlta fel. Valaki az utolsók közül, akik elhagyták a fedélzetet, visszanézett és látta a négy káplánt, amint egymást támogatták és erősen kapaszkodtak a megdőlt fedélzetbe. Hangjuk azonban még mindig a hullámok fölé emelkedett, imádkoztak latinul, héberül és angolul. Egy tengerész ezt mondta: – A legszebb dolog volt, amit láttam a mennynek ennek a részén. Egyetlen dolog van, ami lecsendesítette ezt a négy káplánt a káosz közepette: Isten békéje, amely betöltötte szíveiket. A héber béke szó: shalom. A shalom szó szótövének a jelentése egész, teljes. Amikor az elméd csendes, akkor beteljesedett, egész ember vagy. Egyetlen nyugtalan gondolat sem zavar. Boldogságodat nem rontja el a félelem. Örömödet nem űzi el az aggodalom. Isten az Ő békéjének ajándékát ajánlja fel nekünk minden körülmények között. „Egy Istennel és embertársaival kibékült ember nem juthat nyomorúságba… Az a szív, amely harmóniában van Istennel felülemelkedik az élet gondjain és megpróbáltatásain” (Ellen White: Bizonyságtételek, 5. kötet). Az Ésaiásban található ígéretek ma is igazak: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ésa 26:3). Milyen értékes ajándék! Az Ő békéje tied lehet még ma!
Hétfő, június 18.
A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK ISTENI MÓDSZERE „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.” (Mt 18:15)
M
organ dékán irodájába folyton jöttek a diákok mindenféle panasszal, ami miatt nem tudott foglalkozni saját feladataival. A campusról minden problémát rajta keresztül akartak megoldani. A kollégiumok folyosóin állandóan a diákok elégedetlenségei hallatszottak. Senki nem tudta megérteni a másikat, a dékán pedig nem tudott megoldani minden problémát. Egy nap azonban Morgan Máté evangéliumából olvasott, és felfigyelt egy szövegre. Jézus mondta: „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát” (Mt 18:15). Ekkor azt gondolta, hogy kipróbálja. Kíváncsi volt látni, mi történik, ha a diákok gyakorlatba ültetik Jézusnak e szavait. Mindenkit magához hivatott, és egy új szabályt tárt eléjük. Ettől kezdve senki nem mehetett hozzá, csak miután elment ahhoz a személyhez, aki ellen panasza van, és beszélt vele. Személyesen és közvetlenül beszélnie kellett az illetővel, aki hibázott ellene. 179
Morgan dékán figyelte, mi fog történni. Eleinte azt gondolta, hogy ez a módszer még több veszekedést vált ki. De azt vette észre, hogy a kollégiumban a szokásosnál nagyobb csend volt. Senki sem jött hozzá panasszal. Morgan dékán megállapította, hogy Krisztus szavainak a diákok által való alkalmazása jó eredménnyel járt. Ily módon sok probléma és összetűzés gyorsan megoldódott. Annak a rossz hírnevű kollégiumnak a diákjai továbbra is alkalmazták Krisztus beszédét, és jó eredményt értek el. A tanév végére az ő otthonuk mintául szolgált az egész iskola részére. A campus legkellemetlenebb része a legkellemesebb hellyé alakult. 35 évi tevékenységem alatt sokszor megfigyeltem ez alapelv alkalmazásának eredményét. Amikor követik, a szívek meggyógyulnak, az akadályok félre tevődnek, és a konfliktusok megszűnnek. Határozd el, hogy nem fogsz soha beszélni mások negatív viselkedéséről, amíg nem beszélsz előbb az illetővel. Menj hozzá a keresztény szeretet lelkületével. Mond el a problémát alázatosan. Adj alkalmat Istennek, hogy munkálkodjon. Azok a problémák, amelyeket óriásinak gondoltál, el fognak tűnni, ha a másiknak van alkalma magát megmagyarázni. Ígérd meg, hogy Isten módszere szerint fogod megoldani a személyek közt adódó problémákat, és meglátod az eredményt!
Kedd, június 19.
LELKI ERŐ EGY SZIBÉRIAI BÖRTÖNBEN „Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége… Erőről erőre jutnak.” (Zsolt 84:6,8)
M
ihály Azaroz lelkész hitéért, egy szibériai kényszertáborba jutott. A börtön cellájába zsúfolt emberek közt volt egy magas, vérszomjas ember, akit Jurienak hívtak. Jurie, gazember bandájával együtt, idejének legnagyobb részében a többi rabot terrorizálta. Bár soha sem verték meg Mihály lelkészt, az áldozatok kiabálásai és nyögései összeszorították a szívét. A lelkész imádkozott ezért a helyzetért, és eszébe jutott egy szöveg Lukács evangéliumából: „Ímé adok néktek hatalmat… az ellenségnek minden erején” (Lk 10:19). Mihály Isten részéről buzdítást érzett, hogy tegyen valamit. Aznap este, amikor Jurie kiáltani kezdett szokása szerint: „Vért akarok látni”, a lelkész karon fogta és ezt mondta neki: – Jurie, a Szentírás azt mondja, hogy ne tegyél másokkal olyat, amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek. 180
Mindannyian megdermedve nézték a jelenetet. Jurie kitépte karját a lelkész kezéből, és azt mondta neki: – Nem akarok rosszat neked, öregem. Menj és ülj le az ágyadba! De a lelkész kitartott: – Egyezzünk meg. Engedd meg, hogy beszéljek neked egy órán át az életemről. Jurie egy pillanatra megállt és gondolkozott. Tudta, hogy Mihály mindig az igazat mondta. Gonosz barátai felé fordult, és azt kérdezte tőlük: – Engedjük, hogy beszéljen? Ők jóváhagyóan bólintottak. – Beszélj, mondta neki Jurie. A lelkész elkezdett beszélni. Beszélt nekik hitéről és arról az üldözésről, amit a hívők el kellett szenvedjenek. Aztán jöttek a börtönőrök, hogy oltsák el a villanyt. Csodálkozására, Jurie kérte, hogy még beszéljen. Mihály megígérte, hogy a következő este folytatni fogja. És beszélt estéről estére az embereknek Jézusról. A rabok többé már nem bántak olyan vadul társaikkal. Ez a keresztény lelkész bebizonyította, hogy Isten hatalmasabb, mint a durvaság, még a gulágban is. Ő nagyobb, mint az emberek szívében levő vadállat. Isten teljesen megváltoztatta a börtön légkörét egy keresztény ember tanúbizonysága által. És nem csoda! Isten megváltoztatta a történelem menetét Mózes által. Megváltoztatta Babilont Dániel által. Megváltoztatta Perzsiát Eszter által. Megváltoztatta Rómát Pál által. Isten meg tudja változtatni családodat, munkahelyedet, lakónegyededet, tömbházadat, ahol laksz, általad! Egy férfi, egy nő, egy ifjú meg Isten többséget képez!
Szerda, június 20.
A HIT ELŰZI A FÉLELMET „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja országát.” (Lk 12:32)
P
atrícia mindig barátságos volt, teljesen családjának szentelte magát, és serdülő leányainak támasza volt. De most leányai férjhez mentek és elköltöztek saját otthonaikba, férje pedig egyre foglaltabb volt a munkahelyén. Következésképpen Patrícia éj-éj után egyedül maradt, és azt kérdezte magától, mi is életének a célja? Nagy félelem fogta el, miközben próbált elaludni a pusztán maradt házban. Ekkor átgondolta, hogy ha nem tartja ellenőrzése alatt a félelmet, akkor nagy problémája lesz. Találnia kellett egyéb tárgyat, amivel elfoglalja magát. Így fordult Isten felé. Kérte Istent, hogy mutasson neki egy más világos célt, amit kövessen most, amikor senkije nem volt a lakásában. És Isten válaszolt imájára. 181
Ő megértette, hogy válhatott volna egy elégedetlen és nyugtalan asszonnyá, aki csak saját magára, magányára gondol, vagy elfogadja helyzetét, és másokhoz örömteli szavakat intéz. Patrícia figyelmét ilyen ígéretekre koncentrálta: „Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (Jer 29:11). Milyen szép ígéret! Isten elűzi félelmünket azzal, hogy biztosítja nekünk a kívánatos véget. Függetlenül a körülményektől, melyben vagy, Isten számodra jó véget tervezett. A mi Urunk mondja: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja országát” (Lk 12:32). „Legyetek erősek, ne féljetek” (Ésa 35:4)! Patrícia kiutat talált félelmeiből az által, hogy gondolatait arra a célra fordította, amit Isten jelölt ki számára. Gondolatai középpontjába az Ő hívását helyezte. Ő ezt a pozitív hozzáállást választotta a helyett, hogy magányát vagy a lehetséges veszélyeket tegye. Ő Istenre tekintett, az ő menedékvárára, aki egy új célt adott életének. Nem volt többé az élet körülményeinek az áldozata. Patrícia elfogadta azt a valóságot, hogy Isten erősebb az ő félelmeinél. „A hitetlenségből eredő félelmet elűzi az élő hit” (Ellen G. White: Bizonyságtételek a prédikátorok részére). A félelem elképzeli azt, ami rossz. A hit látja az Isten által elkészített jót. A hit az Istenben való bizalom, hogy Ő a legjobbat tervezi számomra. Irányítsd gondolataidat Isten hatalmas ígéretei felé, és légy reménységgel teli!
Csütörtök, június 21.
IDEJE, HOGY FELÉBREDJ AZ ÁLOMBÓL „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol 3:2)
A
dam Smith, skót filozófussal és közgazdásszal történt, hogy gondjai miatt elfelejtette, hol is van. Egy vasárnap reggel a kertjében tévelygett, pizsamába öltözve, teljesen belemerülve egy elméleti probléma megoldásába. Majd kiment az udvaron keresztül egyenesen az utcára. Gyalog ment 20 km távolságot a közeli városig, anélkül, hogy észrevette volna, hogy hol van. Egy adott pillanatban azonban a templom harangszava némileg magához térítette. Bement a templomba, és leült egy padra, mélyen elmerülve gondolataiba. A gyülekezet hűséges tagjai elcsodálkoztak, amikor meglátták közöttük a filozófust, pizsamában. 182
Adam Smith annyira belemerült gondolataiba, hogy elveszítette a valóság érzékelését. Jóllehet mosolygunk a gondba merült filozófus baján, aki pizsamába öltözve ment be a templomba, kérdezhetjük: Vajon lehetséges, hogy mi is annyira lefoglaljuk magunkat életünkkel, hogy szemünk elől tévesztjük az örök valóságot? Pál apostol mondja: „Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk” (Róm 13:11). „Sátán az élet játszmáját vívja lelkeitekért” (6.T. 148. old.) és elménket e világ dolgaiba akarja meríteni. Az örökkévalóság fényében, itt az ideje, hogy felébredj az ő csábításaiból. Sátán stratégiája az, hogy elménket a jelen dolgai foglalják le, úgy hogy az örökkévalóságra csak egy jelentéktelen hely maradjon; hogy elménket a földi dolgokkal töltse meg, úgy hogy a mennyei dolgoknak ne legyen hely benne. Isten válasza ez: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol 3:2). A Krisztus és Sátán közötti harc elménk szintjén zajlik. Hívd meg ma Jézust, hogy vegye birtokába gondolataidat. Hívd meg, hogy legyen elméd legfelsőbb Ura. Végy időt magadnak, hogy megengedd a Szentléleknek, hogy formálja gondolataidat, és győztesként kerülsz ki az elmédért folyó harcból!
Péntek, június 22.
nny. B 21:02; CT 20:54; IS 21:10; MS 21:18; SM 21:18; DJ 21:14; AR 21:30
HOVA FUSSAK ELŐLED? „Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.” (Zsolt 139:7-8)
N
éhány évvel korábban evangelizációs kampányt tartottam egy szállodában, Brocktonban (Massachusetts). Egy este, miután a „Hogyan fedezd fel a bibliai igazságot” című prédikációt tartottam, felhívást intéztem azokhoz, akik óhajtják elfogadni Jézust, hogy kövessék az igazságot és felkészüljenek a keresztségre. Többek között egy fiatal, majdnem 30 éves nő is válaszolt. Ő elmondta tapasztalatát. Aznap este volt az első alkalom, hogy eljött összejöveteleinkre. Amikor Kanadában lakott, már hallott a Bibliáról. Együtt tanulmányozta a Bibliát egy adventista lelkésszel, elfogadta Jézust, és elkezdett járni az adventista gyülekezetbe. De férje nagyon megharagudott rá. Remélve, hogy figyelmét eltereli, azt javasolta neki, hogy vegyen egy rövid vakációt, és menjenek el a testvére esküvőjére, Brocktonba. 183
Amikor megérkeztek Brocktonba, próbáltak egy szobát keresni néhány szállodában. Végül találtak egyet épp abban a szállodában, ahol tartottuk az előadásokat. – Nem tudunk megszabadulni, kiáltott fel a férje. Itt is a Bibliával találkozunk! Nem tudsz elfutni Isten elől. Francis Thompson írt egy költeményt „a paradicsom őréről”, hogy leírja Isten megingathatatlan szeretetét. Egy vadászkutyához hasonlóan, Isten nem mond le rólunk, amíg meg nem talál. A zsoltárköltő ugyanezt közli velünk a következő szavak által: „Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed vezérelne engem” (Zsolt 139:7-10). A Biblia nem arról beszél, hogy az ember keresné először az Istent, hanem arról, hogy Isten keresi az embert. Amikor Ádám és Éva vétkeztek Édenben, Isten kereste és hívta őket szelíd és szerető hangon: „Hol vagy” (1Móz 3:9). Amikor Illés elrejtőzött zavartan és csüggedten egy barlangban, Isten hozzá ment, és ezt kérdezte tőle: „Mit csinálsz itt Illés” (1Kir 19:9)? Péter, miután megtagadta Krisztust, mindent abba akart hagyni. Galileába szaladt, és hozzá fogott halászni. De Jézus, feltámadása után, utána ment, és azt kérdezte tőle: „Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél” (Jn 21:15)? Milyen csodálatos Istenünk van! Ő nem mond le rólunk. Amikor mi szaladunk Előle, utánunk jön! Dicsérd ma Istent megingathatatlan szeretetéért.
Szombat, június 23.
nny. B 21:02; CT 20:54; IS 21:11; MS 21:18; SM 21:18; DJ 21:14; AR 21:30
AZ IMA EGY KÉTIRÁNYÚ BESZÉLGETÉS „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” (Zsolt 1:2)
J
eremy Levin élete, aki Bejrutban a CNN iroda főnöke volt, gyökeresen megváltozott abban a pillanatban, amikor elfogták a muzulmánok, és túszként tartották Bekaa Völgyében, Libanonban. Nagyon egyedül, gyámoltalannak érezte magát, és félt. Egyedüli alkalom, amikor esélye volt emberekkel találkozni, akkor volt, amikor a toalettre vitték, ami naponta egyszer történt. Azon kívül összekuporodva ült napról napra, hónapokon át, egy sötét szoba sarkában, és nagy szükségét érezte, hogy szóba álljon valakivel. Attól félt, hogy ha egyedül kezd beszélni, megbolondul. Akkor elhatározta, hogy beszélni fog Istennel. Eleinte kényelmetlenül érezte magát. Bár egy rabbi dédunokája volt, Jeremy már jóval előbb eldöntötte, hogy csak a konkrét dolgokban hisz, amit meg tud érinteni saját kezével, és elutasította vallási örökségét.
184
De mivel nem igen volt, mit megérintenie abban az elszigetelt börtöncellában, Isten felé fordult és elkezdett beszélni. Rövid idő múlva észrevette, hogy kétirányú beszélgetésnek örvendhet. Az ima sokkal több, mint egy monológ. Amikor csendben elmélkedünk, Isten felé nyitott szívvel, Ő szól hozzánk. A Szentlélek dolgozik a mi szívünkben. Az élet viharos rohanásában nehéz meghallani az Ő hangját. Hangját elfedi az a sok tevékenység, amibe bele vagyunk merülve. A zsoltáros azt mondja, hogy az igaz ember éjjel és nappal gondolkodik Isten Törvényéről (Zsolt 1:2), gondolkodik az Ő tetteiről (Zsolt 77:13), és Istenről gondolkodik az ő ágyában, Róla elmélkedik őrváltásról őrváltásra (Zsolt 63:7). A keresztény elmélkedés, mely egy szilárd imaélet velejárója, teljesen más, mint a keleti miszticizmus. A keresztény elmélkedésnek nem az a célja, hogy kiüresítse az elménket, hanem hogy megtöltse azt. Amikor Isten szeretetéről, az Ő Törvényéről, az Ő cselekedeteiről, kegyelméről és nagylelkűségéről elmélkedünk, elménk megtelik az Istenről való gondolatokkal. A csendes pillanatokban Ő nagyon közel jön hozzánk. „Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.” (Ellen G. White: A Jézushoz vezető út, 100. old.) Az elmélkedés elkészíti a keretet, amelyben Isten beszélhet, a légkört, amelyben Ő munkálkodhat szívünkben. Ebben a csendben hallhatjuk az Ő hangját. Akarod ezt a szokást kialakítani még mától kezdve? Vedd a Bibliát, és találj egy csendes helyet kora reggel vagy késő este. Kezd el az első zsoltárral. Olvass egy keveset és kérd Istent, hogy szóljon hozzád az Ő Igéje által. Hallgasd az Ő hangját. Lehet, hogy szükséges lesz néhány napra, amíg megszokod ezt az új típusú áhítatot, de hamarosan érezni fogod Isten jelenlétét. Akkor óhajtani fogod, hogy naponta legyen részed ilyen imapillanatokban.
Vasárnap, június 24.
A ZSÚFOLT PROGRAM – A LELKI ÉLET ELLENSÉGE „És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt.” (1Kir 20:40)
B
enhadád szíriai király háborút indított Izráel ellen egy óriási hadsereggel. Ennek ellenére, Isten prófétája teljes győzelmet ígért Izráelnek az ellenség felett. Izráel legyőzte az ellenséget a harcmezőn, de Akháb király békét kötött Benhadáddal, és életben hagyta őt. 185
A próféta, hogy megfedje Akhábot, elmesélt neki egy történetet egy emberről, aki azt a megbízatást kapta, hogy őrizzen egy hadi foglyot, de miközben mással foglalkozott, megfeledkezett feladatáról, bár tudta, hogy élete függ annak teljesítésétől. Egy figyelmetlen pillanatban a fogoly már nem volt. A próféta üzenete világos. A teljes győzelem akkor lett volna, ha Akháb nem szalasztja el ujjai között az alkalmat. Érvényes ez a példabeszéd reánk nézve is? Szövetkeztünk mi is a gonosszal? A győzelem egy lépésre van tőlünk, de túl foglaltak vagyunk, hogy elnyerjük azt. A győzelem biztos, de túl foglaltak vagyunk ahhoz, hogy kérjük Isten ígéreteinek beteljesítését. Túl foglaltak vagyunk ahhoz, hogy tanulmányozzuk a Bibliát… túl foglaltak, hogy imádkozzunk… túl foglaltak, hogy elmélkedjünk a Szentírásról. Szükséged van a lelki életed megújulására? Zsúfolt életünk viharos ritmusában, meghívlak, hogy fogadd el az alábbi három javaslatomat személyes lelki életed megújulása végett: 1. Válaszd ki a Bibliából az imatémákat. A Bibliában 10 fejezet tesz jelentést Krisztus haláláról. Kettő az Ótestamentumból: a 22-ik Zsoltár és Ézsaiás 53-ik fejezete. A többi nyolc az Újtestamentumból: Máté 26. és 27; Márk 14. és 15; Lukács 22. és 23; és János 18. és 19. Borulj térdre, nyisd fel Bibliádat; olvass egyetlen bibliaverset; imádkozz azért, amit olvastál. 2. Fedezd fel újra Isten csodálatos ígéreteit. J. N. Loughborough, adventista úttörő szerint, a Bibliában több mint 3500 ígéret van. Vásárolj egy könyvet, mely tartalmazza a Biblia ígéreteit. Olvass el minden nap néhány ígéretet, és kérd azoknak beteljesedését, hit által. 3. Olvasd lassan az evangéliumokat, vagy Pál leveleit. Fejezd ki egyetlen öszszetett mondatban mindegyik fejezet tartalmát. Amilyen mértékben időt töltesz Istennel, az Ő Igéje által, lelki életed megélénkül. A Lélek kardja elragadja zsúfolt programod fenevadját.
Hétfő, június 25.
A SZOMBAT – EGY LELKI OTTHON „Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáétól.” (Zsid 4:9-10)
K
urt, egy dán fiatalember, koppenhágai lakásában tartózkodott és az újságokat böngészte. Amint szeme végigsiklott a címeken, rájött, hogy lényegében többet keresett, mint híreket. A régi nyugtalanság érzése visszatért, és nem tudott szabadulni tőle.
186
Kurt 28 éves, jóképű férfi volt. Gazdag családban született, jó nevelésben volt része, a számítógépes szakmában dolgozott, és jól fizetett állása volt. Mégis, ő tudta, hogy jobban, mint valaha, valami hiányzik. Kurt hirtelen megállt az újságok lapozásából, mivel figyelmét felkeltette egy hirdetés egy előadássorozatról, amelynek címe „Hogyan nyerj szellemi békét” volt. „Pont az, amire szükségem van. Pont ez az, amit kerestem”, mondta. Majd észrevette a dátumot. Az előadást már megtartották ezelőtt két héttel. Kurt szemrehányást tett magának, hogy nem nézte meg korábban az újságot, de úgy gondolta, elmegy a színházhoz, ahol tartották az előadásokat, hátha megtud valami plusz információt. Amikor a színházhoz ért, megtudta, hogy egy egész előadássorozatról van szó, ami még a kellős közepénél tartott. Azon az este megismertem Kurtot, miközben a vendégeket üdvözöltem a kijáratnál a bibliai szombatról tartott előadásom végén. Kurt félrehúzott és ezt mondta: – Ez az első keresztény előadás, amelyen részt vettem. Úgy éreztem, Isten hívott ide. Úgy érzem, Ő hív, hogy lépjek be nyugalmába. Egész életemben nyugtalan voltam, mint az a gyermek, akit elvisznek a szülői házból, és vágyik vissza. Mark lelkész úr, számomra a szombat a hazafelé vezető út. A szombat valóban a hazafelé vezető út. A szombat visszavezet gyökereinkhez. A szombat kapcsolatba hoz a múltunkkal. A szombat elvisz Édenbe, a tökéletes Édenbe és a szerető Teremtőhöz. A szombat békéjében kiegészülünk. Szívünk eggyé válik Teremtőnkkel. Elménk békét talál Megváltónkban. Teremtőnk gondviselésében pihenünk meg, Közbenjárónk velünk való foglalkozásában, és Urunk szeretetében, aki visszajön érettünk. A szombat kielégíti otthon utáni vágyunkat. Azokban a szent és drága órákban, megtaláljuk az igazi lelki nyugalmat.
Kedd, június 26.
MICSODA MEGVÁLTÓ! „De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.” (Tit 3:4-5)
N
agypénteken, 1987. április 17-én, Debbie Williams kiugrott barátaival egy repülőből, amely 3600 km magasan repült Phoenix (Arizona) városa fölött. Pár pillanatra rá Debbie spirál alakban jött lefelé, hogy utol187
érje a többieket, de túl nagy sebességet vett fel, és 80 km/órás sebességgel egy másik ejtőernyősnek ütközött. Az ütközet során Debbie elveszítette eszméletét és a légörvény visszadobta, mint egy rongybabát. Debbie összecsukott ejtőernyővel jött lefelé, és nem is volt mód arra, hogy kinyissa. Arca tele volt vérrel, így ment el sebesen Gregory Robertson oktató és profi ejtőernyőző mellett. Gregory egy speciális gyors leszállási manővert hajtott végre, állát mellkasához szorította, lábait kinyújtotta és karjait szorosan teste mellé tette. Kevés időre rá, 80 km/órás sebességet vett fel. De amikor tekintetével Debbiet kereste, észrevette, hogy még mindig nem érte utol. Gregory folytatta a manővert, megpróbálva növelni a sebességet. Amikor Debbiehez ért, könnyedén megcsavarta vállait, hogy hozzá közeledjen. Abban a pillanatban köpeny nélküli Supermannak tűnt. Kinyújtotta karját és kezével megragadta Debbie ejtőernyője pótövét. Erősen meghúzta és hamar visszavonult. Debbie ejtőernyője kinyílt és az eszméletlen nő elkezdett lassan a föld felé lebegni. Majd 1 kilométeres magasságban, csupán 12 másodperccel később, Gregory is kinyitotta ejtőernyőjét. Mindketten túlélték. Debie teljesen helyrejött, de élete végéig hálás maradt az iránt, aki megmentette a biztos haláltól. Mi is a biztos haláltól lettünk megmentve. Mi is sebesen a katasztrófa felé tartottunk, abban a pillanatban, amikor Jézus a keresztnél megmentett. A bűn átka örök halálra ítél. A sír felé megyünk, a tüzes, a második halál és az Úr szeme előli végső pusztulás felé. De ekkor jött a Megváltó. Az Újtestamentum 24-szer hívja Jézust Megváltónak. Mária boldogan ezt énekli: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemnek” (Lk 1:46.47). Az angyalok ezt éneklik: „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2:11). A samáriai asszony ezt mondja: „Bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus” (Jn 4:42). Péter kijelenti: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát” (Ap csel 5:31). Pál apostol csodálja „megtartó” Istenünknek jóvoltát (Tit 3:4). Az összes névből, amit Jézus visel, a Megváltó név a legdrágább. Ő nem csak a világ Megváltója, Ő a te Megváltód és az én Megváltóm. Engem elfogad Megváltóm. Isten gyermeke vagyok. Befogadnak a mennyei királyi családba. Milyen Megmentő! Benne minden szükségest megtalálok az üdvösségemre nézve. Amikor renedelkezem Vele, mindenem megvan – Ha Ő az enyém, mindenem megvan.
188
Szerda, június 27.
A VÁRATLAN ÁLDÁSOK ISTENE „A hétnek első napján pedig, kora reggel a sírhoz menének, vívén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról elhengerítve találák.” (Lk 24:1-2)
A
z a nap is úgy kezdődött, mint minden más nap. A nap felkelt. A madarak énekeltek, a kakasok kukorékoltak és a szamarak bégettek. Az emberek felébredtek, kinyújtózkodtak, ásítottak, felkeltek az ágyból és kenyeret ettek hallal. A két Mária sietve elindult a hely felé, ahová Jézust temették, hogy szokásos kötelességüket róják le. Nem a remény volt az, ami hajtotta őket a sírhoz aznap reggel, hanem a kötelesség és tisztelet. Ők ezért nem vártak semmit cserébe. És végül is, mit adhatott nekik egy halott? Utoljára, amikor látták Jézust, teste tele volt sebbel, lila foltokkal és vérrel. Mária tudta, hogy ezt a kötelességet le kell róni. Jézus testét el kell készítni a temetésre. Péter nem ajánlta fel, hogy elmegy helyette. András sem. János sem volt kész arra, hogy vele menjen. Sem a megtisztított bélpoklosok, sem a meggyógyított betegek, sem a megbocsátott bűnösök nem ajánlták fel segítségüket. A két Mária úgy döntött, hogy egyedül teszi meg a szükséges dolgokat. Őket nem az önzés vezérelte. Ők nem azért adtak, hogy kapjanak valamit cserébe. Ők egyszerűen adtak. Vannak pillanatok, amikor elvárják tőlünk, hogy szeressünk, anélkül, hogy valamit várnánk cserébe. Néha arra hívattatunk el, hogy olyan embereken segítsünk, akik nem köszönik ezt meg. Néha Isten arra hív, hogy olyan embereknek bocsássunk meg, akik sosem bocsátanának meg. Néha arra vagyunk elhívva, hogy hajnaltól késő éjszakáig szolgáljunk, habár senki sem fogja észrevenni erőfeszítésünket. Néha csak azért végezzük el a feladatunkat, mert azt el kell végezni. Isten látta ezeknek a nőknek a könnyeit. Ő látta hűségüket. Ő megtisztelte őket odaadó szolgálatukért. Akkor, a váratlan áldások Istene csodálatos dolgot tett: egyik ennyire szokásos napon, a két Mária találkozott a feltámadt Megváltóval. Szívük megtelt hálával. Uruk élt. Amikor elmentek az üres sírtól, hogy tovább adják a hírt a tanítványoknak, Jézus eléjük jött és arra intette őket, hogy örüljenek, mivel Ő feltámadt (Mt 28:9). Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el ennek a jelentésén. Két nő szemtől szembe találkozott élő Urukkal megszokott dolgaik végzése során. Te is találkozhatsz ma a váratlan áldások Istenével. Amikor a szolgálat kedvéért szolgálunk, semmit sem várva érte cserébe, mi is fogunk találkozni Jézussal. Vedd észre ma váratlan áldásait. Ő alig várja, hogy neked adja azokat. 189
Csütörtök, június 28.
ISTEN MA IS ELHENGERÍTI A KÖVEKET „És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.”
K
épzeld el hogyan zajlott le az egyház „bizottsági gyűlése” a feltámadás előtti szombaton. Mária szót kér a felházba összegyűlt Krisztus követőinek kis csoportja előtt. – Holnap kora reggel, még hajnalban elmegyünk a sírhoz, hogy megkenjük Jézus testét. Péter közbe szól: – Meg akarjátok kenni a testét?! Nem tudod, hogy mit beszélsz. Ez veszélyes dolog! Római katonák őrködnek az utcákon. Feszült a légkör. Aztán szól Tamás: – Meg akarjátok kenni a testét?! Hiszen lehetetlen. Ki fogja félre hengeríteni a követ a sír szájáról? Egyhangúan eldöntik: ez a misszió nagyon veszélyes. A római katonák őrzik a sírt. A sír száján levő kő több száz kiló. Hogyan sikerül két gyenge asszonynak elhengeríteni a követ? A két Mária nem tud mindenre válaszolni, de nagyon nagy a hitük. Másnap hajnalban, mialatt Jeruzsálem még aludt, sietve elmentek a sírhoz. És nagy meglepetésükre: a kő el volt hengerítve a sír szájáról! Isten meglepő dolgokat cselekszik: Ő megszólaltatja a szamarat, vizet fakaszt a kősziklából, mannát hullat az égből, megparancsolja a hollóknak, hogy eledelt hozzanak, borrá változtatja a vizet, segíti Pétert, hogy pénzt találjon egy hal szájában! Akkor, amikor „hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5:7), Isten elhengeríti a köveket utunkból: a nehézségek, a kételkedés, a csüggedés és reménytelenség köveit. „Embereknél ez lehetetlen, de istennél minden lehetséges” (Mt 19:26). „A hit élő erő, mely… kitűzi a zászlót az ellenség táborának a szívében” (Isten fiai és leányai, 202. old.). „A hit megkönnyít minden terhet, meggyógyít minden betegséget” (Próféták és királyok, 175. old.). „A Sátán által felhalmozott akadályok – legyenek bár látszólag oly áthatolhatatlanok, mint az örök hegyek – eltűnnek a hit parancsára” (Ellen G. White: Jézus élete, 364. old.) Hit által látod: hogyan teszi félre Isten az akadályokat életedből. Hidd el az Ő ígéreteit, és várd az Ő csodáit. Higgy Benne minden körülményben, és nézd, mit cselekszik Ő a te életedben!
190
Péntek, június 29.
nny. B 21:02; CT 20:54; IS 21:10; MS 21:18; SM 21:18; DJ 21:14; AR 21:30
A HIT HŐSEI: ÁBRAHÁM „Ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.” (1Móz 17:4)
Á
brahám tapasztalatának megkülönböztető vonása: állhatatos hite Isten akaratában. Ez nem azt jelenti, hogy ő soha sem kételkedett. Életében voltak kudarcok. Az Ótestamentum feljegyzi az ő bizalmának hiányát. Néha elveszítette türelmét. Néha hazudott, de hite folyton növekedett. Élete folyamán Istenbe vetett rendíthetetlen hitre tett szert. Isten hívta Ábrahámot, hogy hagyja el lakását, menjen ki Úr-Kaszdimból, az ő atyjának házából. Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy különleges áldásában részesüljön. Ábrahám, hitének első vizsgáját 75 éves korában tette le. Isten megígérte neki, hogy nagy nemzetté teszi, azzal a feltétellel, ha sikeresen megy át ezen a teszten, ami abból állott, hogy egy ismeretlen országba, Kánaánba menjen, mely az ő földjétől délre, 250 km távolságra terült el. Isten megígérte neki: „Megáldom azokat, a kik téged áldanak… és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1Móz 12:3). Ábrahám hitt Istennek, és elindult hit által. Az ő hite szokatlanul erős kellett, hogy legyen, mivel, amikor Isten hívta őt, ő összecsomagolt és elindult. Azonban hite még nem volt tökéletes. Amikor Kánaánban éhség lett, nem várta, hogy Isten gondoskodjon róla, hanem elment onnan Egyiptomba, a bőség országába eledel után. Ott hazugsághoz folyamodott, azt állítva, hogy felesége, Sára, húga neki. Nem ellenezte, amikor Sárát a fáraó házába vitték. Isten kellett közbelépjen, hogy megakadályozza Egyiptom egyik vezetőjét abban, hogy elvegye Sárát feleségül. Ábrahám hite egy másik teszt által volt megpróbálva akkor, amikor egyre többet kellett várja a megígért gyermek születését. Ő elbukott ennél a próbánál, mivel teherbe ejtette Hágárt, Sára szolgálóját. Vétke reá nehezedett, és megtért, végül Sára megszülte Izsákot. Ábrahám hitének utolsó tesztje életének csúcspontján volt. Isten azt parancsolta neki, hogy áldozza fel Izsákot, aminek ő engedelmeskedett. Felébresztette Izsákot, felvágta a fát, felment Mórja hegyére és elkészítette az oltárt. Azután felemelte a kést. Mialatt fel akarta áldozni a hívő és engedelmes fiút, így szólt hozzá Isten: „Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt; most már tudom, hogy istenfélő vagy” (1Móz 22:12). Maga Isten szerzett neki egy kost, amit feláldozzon. Győzött a hit. Isten ismételten alávetette őt a tesztnek. Minden alkalommal próba alá vetette hitét, és az ő hite egyre mélyült. Isten naponta „teszteli a hitünket”. Ő hív minden nap, hogy mind nagyobb bizalmunk legyen Benne. Amikor elbukunk a 191
hit tesztjén, mint egykor Ábrahám, Ő egy újabb tesztet készít nekünk. Ő nem mond le rólunk. Ad erőt mindegyik próbára, míg végül átmegyünk az utolsó teszten is, és haza megyünk Hozzá.
Szombat, június 30.
nny. B 21:02; CT 20:54; IS 21:10; MS. 21:18; SM 21:18; DJ 21:14; AR 21:30
HITHŐSÖK: PÉTER „És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt.” (Mk 1:18)
E
gyes napok mások, mint a többi napok, a megpróbáltatás napjai, döntő napok, olyan napok, amikor keresztútnál állunk és azt választjuk, hogy egy olyan úton járjunk, ami mindörökre megváltoztat. Péter számára létezett egy ilyen nap. Péter és társai egy hosszú, hiábavaló fáradozással teli nap után voltak. Fáradtan és csüggedten, a Galileai-tóhoz húzták a csónakot, és elkezdték mosni a hálóikat. Mit mondanál, ha egész éjjel halásznál, és nem fognál ki semmit? Bizonyára nem lenne, mivel dicsekedni. Jézus engedélyt kért, hogy Péter csónakját használhassa, és abból prédikáljon. Megkérte Pétert, hogy egy picit távolítsa el a csónakot a parttól, és elkezdett prédikálni. A beszéd végén, intette Pétert, hogy menjen ki a mély tóra és engedje ki a hálókat még egyszer. Kezdetben Péter ellenkezett, de végül is engedelmeskedett. Íme mi volt Péter válasza Krisztus kérésére: „Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót” (Lk 5:5). A hálók rögtön megteltek halakkal. Péter elcsodálkozott. Ő megértette, hogy nem szerencséről van szó. Megértette, hogy Isten jelenlétében van, akire az egész természet hallgat. Az ő reakciója a méltatlanság érzése volt. Jézus lábai elé hullt és ezt mondta: „Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok” (Lk 5:8). De Jézus nem akart elmenni. Péter rájött bűnösségére és gyengeségére. Jézus nagyszerű lehetőséget látott benne. Látta, hogy át tudná változtatni kegyelme erős hangú prédikátorává. Jézus így válaszolt: „Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz” (Lk 5:10). Akkor Péter otthagyott mindent és követte Őt. Annak ellenére, hogy még máskor is elesett, kifejezve gyengeségét, Péter egy vallásos forradalom vezető alakjává vált. Pünkösd napján 3000 ember keresztelkedett meg, amikor a Szentlélek szívükben dolgozott Péter prédikációja révén. Pál apostolon kívül, Péternek volt a legnagyobb hatása a keresztény egyházra nézve. Azon a napon, a tenger partján, Péter élete örökre megváltozott. Ő egy teljesen más ember lett.
192
Lehet, hogy a mai nap döntő számodra. Jézus nagyszerű lehetőséget lát bennünk. Ő hibáinkon és gyengeségeinken túllát. Ő látja, mit valósíthatunk meg Szentlelke által. „Hasznavehetőségük korlátlanná válik azoknak, akik az ént félretéve helyet készítenek szívükben a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet élnek” (Ellen White: Jézus élete, 250–251. old.) Ha odaszentelt keresztény vagy, Isten egy még mélyebb átadásra hív. Ő többet szeretne nyújtani neked. Ha még nem adtad életedet Krisztusnak, Ő a hit egy olyan tapasztalatához fog elvezetni téged, ami ámulatba ejt!
Vasárnap, július 1.
HITHŐSÖK: JÓZSEF „Ti gonoszt gondoltatok énrólam, de Isten jóra gondolta fordítani.” (1Móz 50:20)
A
Biblia ihletettségének egy meggyőző bizonyítéka a Biblia őszinte becsületessége. A Biblia nem rejti el hősei hibáit vagy harcait. József feszült családi légkörben nőtt fel, ahol az irigység és a széthúzás meghatározóak voltak. A Biblia először úgy említi meg Józsefet, születése alkalmán kívül, mint aki „rossz híreket hord vala az ő atyjuknak” (1Móz 37:2). Mi több, az álmok, amelyekben az mutattatott meg neki, hogy ő lesz testvérei felett, és testvérei meghajolnak őelőtte, még jobban elmélyítették a testvérek közti rivalizálást. Ellenszenvvel telve és dühösen, a testvérek eltervezték József megöletését. Miután bedobták egy kútba, eladták rabszolgának. József sorsa napról napra rosszabbodott. Először, Potifár vásárolta meg, aki szorgos munkájáért értékelte, és aki előtt József bizalmat és tiszteletet nyert. Majd, amikor Potifár felesége zaklatni kezdte, József ezt kiáltotta: „hogy követhetném el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen”? A jó iránti hűsége egy egyiptomi börtönbe juttatta. De, mindazok ellenére, hogy egyedül volt, és egy idegen országba volt bebörtönözve, József nem veszítette el hitét. A börtönben, József a Fáraó pohárnokán segített megfejtve egy álmot. Börtönből való kiszabadulása után a pohárnok megfelejtkezett róla … mindaddig a napig, amikor a Fáraónak egy különleges álma volt. Akkor a pohárnok rögtön tudta, hogy kihez kell folyamodni. József azt mondta a Fáraónak, hogy az álmok megfejtése meghaladják emberi képességeit, de Isten meg tudja ezt tenni. Még a következőket is mondta: „Isten jelenti meg a mi a Fáraónak javára van” (1Móz 41:16)! Miután a Fáraó részletesen elmesélte álmát, József elmondta mi volt az Istentől kapott megfejtés. Beismerve, hogy ez a megfejtés valóságos, a Fáraó azonnal Egyiptom vezetőjévé nevezte ki, saját maga után a második embernek. 193
József története tele van tanulságokkal számunkra, akik ma élünk. József a nem kedvező körülmények közepette vált bölcs és erényes emberré. A megpróbáltatások, amelyeken keresztülment, nem taszították visszafelé, hanem továbbra is fejlődött. Józsefnek sikerült véget vetnie a családjában levő széthúzásoknak, amelyek hatással voltak a családtagok egymással való kapcsolatára. A hitnek egy férfija vagy nője megváltoztathatja a világot, úgy ahogy József is azt tette. Isten és egy emberi lény többséget képeznek. Isten át tudja alakítani a legszerencsétlenebb körülményeket is felhasználva azokat az ő neve dicsőségére és az emberiség áldására. Hagyjad, hogy tegye ezt ma a te világodban is!
Hétfő, július 2.
HITHŐSÖK: MÓZES „Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától, mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” (1Móz 11:27)
M
ózes az Ótestamentum egyik főszereplője. Félénk és szerény természetű volt, a háttérben szeretett lenni. Azonban, amikor az Úr elhívta, hogy szabadítsa ki az izraelitákat az egyiptomi rabságból, egy igazi hős bátorságáról, állhatatosságáról és erkölcsi meggyőződéséről tett bizonyságot. Hibái ellenére, amelyek nem egyszer kerültek felszínre, ő volt népe nagy lelki vezére. Mózes csoda által élte túl élete első hónapjait. Attól való félelmében, hogy az izraeliták elszaporodnak Egyiptomban, a Fáraó az összes két éven aluli zsidó fiúgyermek megöletését elrendelte. Mózest anyja rejtegette egy ideig, majd egy „gyékény-ládácskába” helyezte, „és letevé azt a folyóvíz szélén a sás közé” (2Móz 2:3). Csoda volt, hogy a Fáraó lánya ott talált rá, amint Mózes sírdogált. Mózes lánytestvére, Miriám, aki messziről figyelte a gyermeket, azt javasolta a Fáraó lányának, hogy elhozza a gyermek anyját, hogy segítsen felnevelni őt. Mózest anyja nevelte élete első 12 évében. Azután, a Fáraó királyi iskolájában nevelték. Minden okunk megvan rá, hogy azt higgyük, hogy Mózes a legjobb nevelést kapta, ami az olvasást, írást, történelmet, földrajzot, politikai tudományokat, adminisztratív tudományokat, a vezetés művészetét, a haditudományt illeti, olyan leckék, amelyek később hasznára váltak, amikor kivitte Izráel népét Egyiptomból. Isten áldássá változtatta a Fáraó által kiadott halálos rendelet átkát. Ő az Izráel elvesztésére adott rendeletet arra használta fel, hogy Izráel kiszabadítására nevelje Mózest. Egy halálos rendelet életet hozott. Isten győzelemmé változtatta a legyőzöttséget egy hűséges, alázatos és kegyes ember által. Isten áldássá változtatja az átkokat. Ő vette a keresztet, a kegyetlenség, szenvedés és halál eszközét, és a megváltás eszközévé változtatta át. Jézus megsza194
badít a halál átka alól. Ő áldássá változtatja Sátán összes fegyverét, amit ellene használ. Mózes Krisztus előképe. Az Újtestamentumban Jézus a nép Mózese. Ő a Szabadító. Ő győzedelmeskedik. Ő az, aki győzelemre vezet. Attól függetlenül, hogy milyen próbákon mész át ma, Jézus most is a nagy Szabadító. Ő ma is áldássá változtatja az átkot. Ő ma is győzelemmé változtatja a legyőzetést. Ő ma is megszabadít a rabságból. Ő győzelmet nyújt!
Kedd, július 3.
HITHŐSÖK: JÓZSUÉ „Légy bátor és erős! Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józs 1:9)
A
jeruzsálemi izraeli parlament kertjében található egy megható emlékmű: Áron és Húr tartják Mózes karjait, miközben Józsué vezeti az izraelita hadsereget a Refidim völgyi győzelem felé. Józsué nevének jelentése Isten megszabadít. Isten harcolt Józsuéért. Józsué a hitbeli engedelmesség példaképe. A törvényadás alkalmával ő volt az egyedüli ember, akinek megengedtetett, hogy felmenjen a Sínai hegyre Mózessel (2Móz 24:13). Mózes Józsuét választotta Efraim törzséből, hogy kikémlelje az ígéret földjét (4Móz 13:17). Amikor a kémek visszatértek, Józsué és társa, Káleb voltak az egyedüliek, akik bátorították a népet, hogy bízzanak Isten segítségében Kánaán elfoglalása kapcsán. Mint ahogyan Mózes úgy ment át a Vörös-tengeren az izraelitákkal, mint a szárazon, Józsué is átment Izrael népével a Jordán folyón, mint a szárazon. Józsué megismerte Isten erős kezét Jerikónál, amikor a vár falai leomlottak. Majd, Józsué várat vár után foglalt el. „És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért” (Józs 10:42). Józsué hűséges volt, és Isten harcolt érte. Amikor hűségesek vagyunk, amikor bízunk Istenben, amikor Neki engedelmeskedünk és Tőle függünk, Isten értünk harcol és legyőzi Sátán erőit. A harc az Istené, nem a miénk. Mint ahogy az izraeliták is ádáz harcot folytattak az ellenséggel, úgy mi is naponta megharcolunk a gonosz erőivel. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12). Mégis, az ő erejével, a győzelem biztos. Mi is lehetünk olyanok, mint Józsué, telve erővel és bátorsággal, mert az Úr a mi Istenünk velünk van. 195
Szerda, július 4.
HITHŐSÖK: DÁNIEL „Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát.” (Dán 1:8)
D
ániel élettörténete két birodalom idejét is átöleli. Kr. e. 605-ben kezdődik, amikor Nabukodonozor, babiloni király rabságba vitte a jeruzsálemi zsidó foglyokat, és Círus perzsa király idejéig tart. Dániel élete igazolja azt a tényt, hogy az Isten iránti hűség sikert hozhat még a legmostohább körülmények közt is. Amikor fogolyként elvitték egy idegen országba, a fiatal Dániel eltökélte magában, hogy hűséges marad Istenhez. Elvitték a babiloni király pompás szalonjába, de ő visszautasította, hogy a király bálványait imádja, a király borát igya vagy a király tisztátalan ételeiből egyen. Mégis, magatartása annyira kellemes volt, hogy sikerült megnyernie gazdái szívét. Dániel élete végéig tisztességes maradt. Valószínű, hogy élete legnehezebb tesztje az volt, amit 80 éves kora után tapasztalt meg. Gonosz társai összeesküdtek ellene. Ők meggyőzték a királyt, hogy bocsásson ki egy rendeletet, miszerint alattvalói 30 napon át őt imádják, betiltva minden más isten imádatát. Világos volt, hogy Dániel nem vetheti alá magát egy ilyen rendeletnek. De az alá nem rendelés ára nagy volt. A próféta nem tettei következményei alapján döntött, hanem Isten szava iránti hűsége alapján. Lehet, hogy engedelmeskedik a rendeletnek, ha számon tartja a következményeket: az oroszlánok vermében rá váró halált. Az a gondolat, hogy éhes oroszlánok szétszaggatnak, nem a legkellemesebb. Mindig, amikor a következményeket mérlegeljük egy döntéskor, hajlamosak vagyunk engedni. Vince Lombardi a Green Bay Packers-től volt az amerikai professzionális foci egyik legsikeresebb edzője. Egy riporter megkérdezte, hogyan sikerült a csapat tagjainak ennyit áldozni minden vasárnap. – Miért különbözik annyira a ti csapatotok más csapatoktól? Hogyan tudjátok a legjobbat kihozni magatokból a pályán? Kérdezte a riporter a csapattagokat. A futballisták ezt válaszolták: – Mi nem a lelátón ülő nézőközönségnek játszunk, sem a tévénézők millióinak, akik követnek minket. Mi nem foglalkozunk túl sokat azzal, mit ír rólunk a sajtó. Mi egyetlen egy célért játszunk: a mi edzőnkért. Hétfő reggel, amikor követjük a meccs felvételét, azt szeretnénk, hogy Lombardi edző elégedett legyen. Dániel sem a tömegnek „játszott”. Ő a mennyei Atya kedve szerint élt. Végül, amikor életünk felvételét fogjuk követni, ami valóban számítani fog az, ha Istennek tetsző életet éltünk vagy sem. A hit nagy hőseinek megvolt ez a céljuk. Ők felülemelkedtek a tömegen. Ők más perspektívából szemlélték az életet. Ők nem a tömeg vagy saját maguk kedve szerint éltek. Ők egy másik perspektí196
vából szemlélték az életet. Az ő elsődleges céljuk az volt, hogy Istennek tetsszenek. Amikor így döntött, Dániel tiszteletben tartotta élete célját. Isten receptje a valódi békére és a tartós sikerre ma is ugyanaz.
Csütörtök, július 5.
HITHŐSÖK: DÁVID „Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (Sám 16:7)
A
hír egész Izráelt lázba hozta. Egyike volt minden idők legámulatbaejtőbb régészeti felfedezéseinek. A régészek napvilágra hoztak egy kődarabkát, amelyen Dávid királyra történt utalás. Először, egy Biblián kívüli forrás igazolta Izráel legismertebb királyának uralkodását. Dávid neve több mint 1000-szer jelenik meg az Ótestamentumban, többször, mint akármelyik bibliai szereplő neve. Dávid pásztor, katona, harcos, költő, zeneszerző, király és birodalomalapító volt. Ő megváltoztatta a korabeli Izrael történelmét, örökre bélyegét hagyva ezen a nemzeten. Dávid egy kis és gyenge népet erős birodalommá alakított át. Dávid a történelem egyedi időszakában lett vezető beosztású személy. Az asszír és az egyiptomi birodalom hanyatlott. Dávid felhasználta katonai tapasztalatát ahhoz, hogy újracsoportosítsa Izráel csapatait. Ő újraszervezte a hadsereget és egy erős harci eszközzé tette azt. Vezetése alatt, a nemzet határai bővültek, az adókat csökkentették és az ország jólétnek örvendett. Uralkodása alatt, Jeruzsálem a nemzet vallási és politikai fővárosa lett. Dávid zsoltárai Isten iránti erős elkötelezettségéről szólnak. Néha Dávid az extázis szárnyain emelkedik az ég felé. Máskor az elkeseredettség börtönébe zuhan. Egyes zsoltárok azt mondják, hogy Isten megbocsátott Dávidnak, más zsoltárokban pedig az van írva, hogy Isten átka alatt van. Vannak helyzetek, amikor Dávid megbocsát az ellenségeinek, és vannak helyzetek, amikor pusztulásukat kívánja. Amikor Nátán próféta Betsabéval elkövetett bűnével állítja szembe, Dávid ezt kiáltja: „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint, irgalmasságod sokasága szerint töröld el az én bűneimet” (Zsolt 51:3). Dávid életéből három nagy igazság körvonalazódik ki. Az első az, hogy ő fájdalmasan őszinte. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy nem képmutató. Gyengéden osztja meg érzéseit. Kész kifejezni kétségeit, hibáit és érzelmeit. A második igazság az, hogy ő szereti Istent. Isten kedve szerint akar élni, a körülményektől 197
függetlenül. A harmadik igazság pedig az, hogy Isten mindig jelen van. Dávid érzi Isten jelenlétét. Isten újra szól hozzánk is manapság. Ő arra hív, hogy őszintén tárjuk fel érzelmeinket Őelőtte. Ő bátorít, hogy jöjjünk hozzá, azzal a vággyal, hogy megismerjük Őt. Őt semmi sem hozza ki a sodrából. Ő arra int, hogy higgyük el, hogy Ő mindig jelen van – mivel ez a valóság! Ő mindig ugyanaz, érzelmeink ellenére és változó körülményeinktől függetlenül. Erre számíthatunk!
Péntek, július 6.
nny. B 21:01; CT 20:53; IS 21:08; MS 21:16; SM 21:17; DJ 21:13; AR 21:28
HITHŐSÖK: ESZTER „…Eképpen megyek be a királyhoz, noha a törvény ellenére, ha azután elveszek, hát elveszek.” (Esz 4:16)
H
aragudtál-e már származásod miatt? Vágytál-e már másfajra gyermekkora? Érezted-e már valaha, hogy minden ellened van? Eszternek minden oka megvolt arra, hogy így érezzen. Kiskorától árva maradt és unokatestvére nevelte, Márdokeus. Azelőtt, szüleit foglyul vitték Babilonba, Jeruzsálem bukása után, Kr. e. 586-ban. Eszternek nem volt rá alkalma, hogy szüleit megismerhesse. Ő egy idegen országban, mostoha környezetben felnövő zsidó lány volt, a megvetett zsidó kisebbség része. Amikor Vásti, Ahasvérus perzsa király felesége, kényelmetlen helyzetbe hozta a királyt, Eszter azon sok szép nő közé számláltatott, akiket a hárembe hoztak és a király egyik eunuchja őrizete alá helyeztek. A palota erkölcsileg megromlott életmódja semmiképp sem volt egy alkalmas közeg a hit kifejezésére. Márdokeusnak gondja volt Eszterre, még a palotában is. Ő arra intette Esztert, hogy tartsa titokban nemzetiségét. Esztert kioktatatták a háremben való életmódra. Amikor végül megjelent a király előtt, a király „Esztert minden aszszonynál inkább szereté, és minden lánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte” (Esz 2:17). Ahasvérus szerelmes lett Eszter szépségébe, jellemébe és viselkedésébe és rögtön az új királynévá választotta. Mit követett Isten mindezek által? Miért jutott Eszter ilyen magas pozícióba? Hámán, a király egyik főembere, eltervezte Márdokeus és a zsidók elpusztítását. Minden zsidóra a halál várt. Márdokeus megtudta Hámán terveit és megkérte Esztert, hogy menjen a királyhoz. „Mert ha e mostani időben te hallgatsz”, mondta Márdokeus, „másunnan lészen könnyebbülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra” (Eszt 4:14). 198
Eszter elfogadta a kihívást és Isten válaszolt. Eszter bátorságának köszönhetően, Isten népe megmenekült. A sors gondviselés általi kibontakozásában, Isten kijelölt számodra egy helyet manapság. Nem mi választottuk meg, hogy a 21. század elejére szülessünk. Isten akarta így. Mi a mai időkre nézve lettünk elhívva, akárcsak Eszter. Isten arra hív, hogy legyünk hűségesek. Származásunktól függetlenül, Ő azt akarja, hogy hűségesek legyünk Őhozzá. Eszternek megvolt a szerepe a saját korában. Nekünk is lehet szerepünk a mi korunkban. Légy bátor! Istené vagy, az életre rendeltettél el, a mai korra rendeltettél el, a mai napra, hogy betöltsd az Isten számára fontos szerepedet!
Szombat, július 7.
nny. B 21:00; CT 20:52; IS 21:08; MS 21:16; SM 21:16; DJ 21:12; AR 21:28
HITHŐSÖK: JÁNOS „Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.” (Jn 13:23)
J
ános, és testvére, Jakab, Zebedeus fiai, a Jézus által elhívott első tanítványok között voltak. Egyszerű halászok lévén, nekik nem volt semmi különleges felkészítésük vagy családi származásuk. Az egyedüli megjegyzendő dolog róluk az, amit Jézus róluk mondott: „mennydörgés fiai” (Mk 3:17). Jézus látott valami jót Jánosban, ebben a lobbanékony fiatalemberben. Ő túllátott a látszaton egészen a szívéig, és nem csak azt látta meg, ami ő volt az adott pillanatban, hanem azt is mivé fog válni, amikor megtisztul és kegyelme által erőt kap. Jézus hitt Jánosban, és János pozitívan válaszolt. Krisztusnak nagyon tetszik az, amikor látszólag egy helyrehozhatatlan anyagot kegyelme eszközévé farag. János egyike lett a legfigyelmesebb és legszeretőbb tanítványoknak. A Jézushoz közeliek szoros csoportjához tartozott, Vele ment a Megdicsőülés hegyére, a Gecsemánéba és a kereszthez. Rögtön, amint megtudta Mária Magdolnától, hogy Jézus sírja üres, János odaszaladt a sírhoz Péterrel együtt és hittek. János evangéliuma közvetlenül a forrástól írja le a Megváltó életét. Szeretetbe mártva tollát, János megírta leveleit, amelyeket ma János első, második és harmadik levele néven ismerünk. Élete vége felé, Domiciánus király Pátmosz szigetére száműzte hitéért. Jézus megváltoztatta Jánost. Egy lobbanékony uszítóból szelíd és szerető emberré tette őt. János írja a következőket: „Szeretteim, ha így szeret minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4:11). János úgy tartotta, hogy a kereszténység lényege a szeretet. Krisztus szeretete áradt szívéből a körülötte levő emberek felé – még az ellenségei felé is. 199
János története egy örök igazságot tár elénk. Amikor időt töltesz Jézussal, olyanná válsz, amilyen Ő. Amikor elfogadod rólad szóló jellemzését, azzá válsz, akit Ő lát benned. Az Istennek legyen dicsőség azért, hogy Ő a jót látja meg bennünk, és ha engedjük, akkor azzá formál, akik kellene is legyünk. Jézus a látszat mögé néz. Ő észreveszi minden emberben a lehetőséget. Már ma azzá válhatsz, amilyennek Ő lát!
Vasárnap, július 8.
HITHŐSÖK: PÁL „…Mikor az Istennek tetszett … elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentsem az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között.” (Gal 1:15-16)
M
aga Jézus után, Pál volt a legerősebb és legbefolyásosabb hang a keresztény egyházban. Pál egy ultrakonzervatív zsidó családban született a görög Tárzus városában, Kis Ázsia déli részén. Két világban nőtt fel, a görög és a héber világban, így Pál különleges oktatásban részesült, ami felkészítette a későbbi szolgálatára, az evangélium hirdetésére. Pál azt mondta egyszer a farizeusok és a szadduceusok gyűlése előtt: „Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia” (Ap csel 23:6). A farizeusok voltak a legszigorúbb zsidók és a keresztények legádázabb üldözői. Ők a zsidó törvény megőrzésért harcoltak. Kr. u. 35 körül, Jézus keresztre feszítése után 5 évvel, Pál elutazott Damaszkuszba, magával hordva pár levelet a főpaptól, amelyekben az állt, hogy minden keresztény halálra méltó. Akkoriban, Pál 30 év körüli volt. Isten felhasználta ezt a pillanatot arra, hogy gyökeresen megváltoztassa életét. Isten megjelent neki látomásban és ezt mondta: „Saul, Saul, miért kergetsz engem” (Csel 9:4)? Pál megvakult a ragyogó fénytől és a földre esett. Csak ennyit tudott mondani: „Kicsoda vagy, Uram”? Akkor a mennyei hang válaszolt: „Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz” (Csel 9:5). Pál akkor egy új útra lépett. A Jézussal való találkozás megváltoztatta életét. Egész életét Jézus hirdetésére szánta, akit szeretett. Pál apostol érezte a hívást, hogy hitét megossza mindenfelé, ahová lehetősége volt elmenni. Ő Kis Ázsia fontos kisvárosaira összpontosította erőfeszítéseit. Elutazott a mediterrán világba szülővárosából kiindulva, Tárzusból, és Szíriában, Arábiában, Görögországban és Törökországban dolgozott. Első missziós útját Antiokhiában kezdte és körülbelül 2000 kilométert tett meg. Mindez idő alatt megkövezték, bebörtönözték, három hajótörést szenvedett el, vadállatok
200
üldözték, kirabolták, és sokszor egy lépésre volt a haláltól. De ő továbbra is bizonyságot tett Uráról (2Kor 11:24-27). Pál hite változást hozott létre. Jézus iránti odaadása megváltoztatta életét. Pál számára, a hit egy aktív, dinamikus, élő realitás volt, ami arra késztette, hogy megossza Jézust mindenkivel, akivel csak találkozott. Hozott-e a hit változást életedbe? Hited egyenlő-e azzal az erővel, ami mindent átalakít? Az élő Krisztus életed középpontja, ugyanúgy, mint Pálnak? Fogadd el ma az élő Krisztust életed középpontjává!
Hétfő, július 9.
HITHŐSÖK: MÁRIA „Mária pedig mind ez igéket megtartja, és szívében forgatja vala.” (Lk 2:19)
I
sten Máriát egy különleges misszióra választotta ki. Elhívta, hogy a Messiás anyja legyen. Isten azt kérte Gábriel arkangyaltól, hogy jelenjen meg Máriának a következő üzenettel: „örülj kegyelembe fogadott … kegyelmet találtál az Istennél, és íme fogansz méhedben, és szülsz fiat, és nevezd az ő nevét Jézusnak” (Lk 1:28-31). Mária nem tudta megérteni, hogyan fog ez történni. Ő József jegyese volt, de még szűz. Hogyan szülhet fiúgyermeket? „A Szentlélek száll te reád”, mondta Gábriel, „”és a Magasságos ereje árnyékoz be téged” (Lk 1:35). Akkor Mária teljes szívéből válaszolt: „legyen nékem a te beszéded szerint” (Lk 1:38). Annak ellenére, hogy az evangéliumi leírásban nem találunk túl sok részletet Máriáról, elég információnk van ahhoz, hogy megismerjük lelki erejét. Mária őszinte, szelíd, tiszta, engedelmes és együtt érző volt. Fiatal kora ellenére, ő megértette Isten elhívásának fontosságát. Mária belátta szerény állapotát és azt a tényt, hogy olyan kegyben részesült, ami olyan áldásokkal halmozta el, amit minden utána következő generáció emlegetni fog. Ő elfogadta azt az örök igazságot, hogy „elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodókat”, „hatalmasokat dönte le”, és „éhezőket töltött be javakkal”. (Lk 1:48-53). Mária életét hullámvölgyek jellemezték. Az első fájdalmas esemény az volt, amikor József megfenyegette azzal, hogy elhagyja, mivel terhes volt. Majd a fárasztó utazás következett Názáretből Betlehemig. Odaérkezve, olyan helyzetbe kerültek, hogy jászolt kellett kiságyként használniuk az újszülött részére. Ezek után Heródes rendelete miatt fogta el a félelem, mi szerint minden 2 éven aluli zsidó fiúgyermeket meg kell ölni, és emiatt sietve Egyiptomba kellet mennie Józseffel és a csecsemővel. 201
Jézus megtanulta Máriától Sion énekeit és a próféták ígéreteit. Jézus megtanulta Máriától az alázatot és a bizalmat, az imát és az engedelmességet. Mária mosolygott, amikor Jézus gyermekként járni tanult, és sírt, amikor az emberek felszegezték lábait a keresztfára. Mária hitt Benne. Mária sosem hagyta el Őt. Az Isten által ránk hagyott szolgálat nem mindig könnyű vagy népszerű. Léteznek hullámvölgyek, öröm és bánat. Isten elhívta Máriát, és minket is hív, hogy hűek legyünk. Ő elhív, hogy maradjunk Jézus mellett most és mindörökre, az örökkévalóságon át.
Kedd, július 10.
NE FELEDJÜK TEREMTŐNKET! „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet, és erőt, mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.” (Jel 4:11)
V
ilágunknak kétségbeesetten szüksége van a teremtés bátorító üzenetére. Ezért adta Isten a szombatot. A 19. század közepe felé, amikor az evolúció elmélete meggyökerezett az intellektuális világban, Isten egy reményteljes üzenetet küldött. Ezt Jelenések 14:6-7-ben találjuk meg. „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: mert eljött az ő ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 4:6-7). Isten üzenete a végidőben visszahívja az emberiséget, hogy imádja Őt, mint az ég és föld Teremtőjét. Az imádat alapja az, hogy Isten megteremtett. János a következő tömör kijelentést teszi: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet, és erőt, mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek” (Jel 4:11). Ő pont azért méltó, mert megteremtett. Ha nem Isten teremtett volna, ha az evolúció eredménye lennénk, és ha az élet csak egy kozmikus baleset, akkor nem lenne okunk az imádatra. Isten minden héten emlékeztet arra, hogy nem a magunkéi vagyunk. Ő teremtett! Az élet nem létezne nélküle. „Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (Csel 17:28). Amikor Joy 4 éves volt, megszületett kistestvére. Joy megkérte szüleit, hogy hagyják egy picit egyedül a kistestvérrel. Ők nem engedték meg, mivel azt hitték, hogy féltékeny, mint a legtöbb 4 éves gyerek, és attól féltek, hogy megrázza vagy megüti a kicsit. 202
Egy idő múlva azonban, látva, hogy Joy nem mutatja a féltékenység jeleit, gondolták, hagyják, hogy legyen egy személyes beszélgetése a babával. Joy örömmel lépett be a kisbaba szobájába, és becsukta az ajtót maga után. Kihasználva azt, amikor az ajtó egy kicsit kinyílt, a szülők kíváncsian követték, hogy mit fog tenni. Joy csendesen odament kistestvéréhez, arcát a magáéhoz szorította, és ezt mondta: – Kisbaba, mondd el, milyen az Isten, mert én már kezdem elfelejteni! Az az igazság, hogy mindnyájan hajlamosak vagyunk a feledésre. Ezért Isten ezt mondja: „Emlékezzél meg”. A szombat minden héten emlékeztet arra, hogy milyen Isten és a Vele való kapcsolat megújítására hív. A szombat Istenünkkel való kommunikálásra hív. Ő arra hív, hogy Vele együtt örüljünk az örökkévaló dolgoknak, hogy reménykedjünk a mennyeiekben. Olyan könnyen felejtünk, de a szombat segít visszaemlékeznünk arra, hogy milyen is Isten igazából.
Szerda, július 11.
AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG ELŐÍZE „És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.” (Ésa 66:23)
A
Reader’s Digest közzétett egy cikket, amelynek első sorai megragadták a figyelmemet: „Harvey Penick golfjátékos számára a siker későn jött, 90 éves korában”. Első könyve a golfról, Harvey Penick Little Redbook több mint egy millió példányban kelt el. A szerkesztő véleménye szerint ez a könyv egyike minden idők legjobb sportkönyveinek. Érdekes az a mód, ahogyan publikálásra került. Ahhoz nem fért kétség, hogy Harvey Penick nem pénzért írta a könyvet. 1920-ban, Penick megvásárolt egy piros spirálozott noteszt, és ebbe kezdte jegyezni személyes észrevételeit a golffal kapcsolatban. Ő megőrizte ezt 70 éven keresztül, mialatt csak fiának mutatta meg. Majd, 1991-ben, Penick megmutatta ezt egy helyi írónak és megkérdezte őt, hogy érdemes-e publikálni. A lelkes író felvette a kapcsolatot a híres Simon and Schuster kiadóval. A következő estén, a szerkesztők egy 90000 dolláros előleggel szerződtek meg. A boldogság csúcsán, az író továbbította a hírt Penick feleségének. Ugyanazon este, találkozott Penickkel, de az öreg zavartnak látszott. Penick elmondta, hogy gyógyszert kell vásárolnia, és nem tud ennyi pénzt kifizetni a kiadónak, azért, hogy a könyvét publikálják. Akkor az írónak meg kellett magyarázni Penicknek, hogy a kiadónak kell kifizetnie a pénzösszeget, és nem Penicknek. 203
A szombaton keresztül, Isten egy előleget ad az örökkévalóságra nézve. Minden szombaton a Menny eggyé válik a földdel. Amint Abraham Heschel héber író mondja, a szombat „egy palota az időben”. A szombat a mulandó dolgoktól elhív az örökkévalók felé. Isten meghív, hogy lépjünk be mennyei nyugalmába, hogy már most ízleljük meg az örökkévalóságot. Ő a Teremtőnkkel való kapcsolatra hív minket, amelyről azt szeretné, hogy örökké tartson. A szombat az örökkévalóság előlege. A mennyben sokkal több boldogság vár ránk, de a szombat az első „részlet”. Lehetséges-e, hogy annyira zsúfolt a programunk, hogy már annyira fáradtak vagyunk, hogy nem sikerül megújítanunk Istennel való kapcsolatunkat szombaton? Lehetséges-e, hogy a stressz miatt, a szombat egy felszínes imádati nappá váljon, és nem egy szoros közösségi nappá? Lehetséges-e, hogy Isten egy mélyebb, tágabb, magasztosabb és nagyobb tapasztalatra hívjon el, mint eddig? Isten nagyon szeretné, ha új, mélyebb látásunk lenne a szombatról. Ő azt akarja, hogy tapasztaljuk meg a valódi ébredést. Hallod ma az ő hangját? „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28). Mi is, akár Harvey Penick egy előleget kaptunk. Nem 90 000 dollárról van szó a Simons and Schuster kiadótól, hanem az örökkévalóság előlegéről a szerető mennyei Atya részéről. Az örökkévalóság áldásaival megtöltött szombatról van szó!
Csütörtök, július 12.
HÓDÍTSD MEG A HEGYET! „Most azért add nekem ezt a hegyet, amiről szólt vala az Úr azon a napon.” (Józs 14:12)
T
odd Huston figyelemre méltó fiatalember. Világrekordot állított fel az 50 amerikai állam legmagasabb csúcsaira való mászásban. Az előző rekord 101 napos volt. Todd egyedül ledöntötte ezt a rekordot, amikor befejezte hegymászását 66 nap, 22 óra és 47 perc alatt. Az alaszkai McKinley hegy megmászása volt a legnehezebb. A McKinley hegy 6000 méter magasan terül el az Alaszka hegyláncolat fölött és Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsa. A csúcs 3,5 foknál helyezkedik el az Arktisztól délre, és következésképpen állandó jelleggel hó és jég fedi. Azok a hegymászók, akik megpróbálták megmászni tudják mennyire szélsőséges és kíméletlen az ottani időjárás. Egyik legnagyobb teszt, amin átment az volt, amikor lefelé jövő alpinistákkal találkozott.
204
– Milyen ma fenn? kérdezte Todd. Egyik férfi elégedetlenül csóválta meg a fejét: – Nagy viharok és erős szelek. Három napig maradtunk a Denali szorosnál eltorlaszolva. Todd Hustonnak dönteni kellett. Próbálja meg vagy sem? Küzdjön meg ezzel az óriási akadállyal, annak ellenére, hogy csak egy lába volt? Lehet nem tudtad, hogy Tedd elvesztette egyik lábát 14 éves korában egy balesetben vízisízéskor. A hit és bátorság arra késztették Toddot, hogy másszon felfelé. Picit később, az It is Written TV adónál interjút vettem tőle. Megkérdeztem tőle, hogyan sikerült megmászni ennyi hegyet, és nem csak a sziklás hegyekre gondoltam, hanem a kétségbeesés és a bátortalanság hegyeire is. Az ő válasza rövid és tárgyhoz szóló volt. – Ha a betegségedet és a fogyatékosságodat nézed, és csak erre tekintesz, akkor életed e körül a betegség körül fog lezajlani, mondta ő. De ha Istenre összpontosítasz, akkor Ő segíteni fog túllépni a betegségen vagy a fogyatékosságon. 85 éves korában, Káleb nem adta be a derekát azoknak, akik kételkedtek. Ő intette az izraelitákat, hogy vegyék be az ígért országot. „Most azért add nekem ezt a hegyet” (Józs 14:12). Jöjjenek az óriások! Hadd lássam a vár falait! Istennel bevesszük azt! Ellen White ezt írta: „A hitetlen meglátta félelmének beteljesedését. Isten ígérete ellenére állították: lehetetlen Kánaánt bevenni és nem is birtokolhatták azt. De akik bíztak Istenben és inkább tekintettek az ő hatalmára, mint az őket körülvevő veszedelmekre, beléphettek a jó országba” (Ellen White: Pátriárkák és próféták, 513. old.) Istennel te is meghódíthatod az előtted álló hegyet. Mondd ma Józsuéval és Kálebbel együtt: „Most azért ad nekem ezt a hegyet”! Majd menj előre hitben!
Péntek, július 13.
nny. B 20:57; CT 20:49; IS 21:04; MS 21:13; SM 21:13; DJ 21:09; AR 21:25
LEGYETEK ERŐSEK! „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek.” (1Kor 16:13)
N
ikita Kruscev, a volt Szovjetunió miniszterelnöke egy fontos előadást tartott a nemzet állapotáról a moszkvai szovjet kormány előtt. Az ő beszéde újdonság volt, mivel nyíltan megkritizálta a sztálinista túlzásokat. Miközben beszélt, valaki a teremből egy nem kellemes üzenetű cédulát küldött. „Miniszterelnök elvtárs, hol volt ön, amikor Sztálin mindezt az atrocitást tette”? – Ki küldte ezt a cédulát? kiáltotta Kruscev dühösen. Senki se állt fel. 205
– Adok egy percet annak, aki küldte, hogy felálljon! jelentette ki Kruscev. Eltelt két másodperc. Semmi mozgás. – Jó, megmondom hol voltam akkor, mondta ő. Féltem attól, hogy szembeszálljak a gonosszal. Azt tettem, amit ennek a cédulának a küldője tett. Féltem attól, hogy felelősségre vonnak. Féltem attól, hogy felelősségre vonnak. Féltem az ellenállástól. Féltem szembeszállni a gonosszal. Szerintem, ha létezett valaha a világtörténelemben olyan momentum, amikor Isten arra hív, hogy szálljunk szembe a gonosszal, az most van. Mindegyik hithős készséggel szembeszállt a gonosszal. Mózes szembeszállt a Fáraó hadaival. Illés szembeszállt Baál prófétáival. Pál nyíltan szembeszállt a merev legalizmussal. János szembeszállt a király imádatával, és Jézus volt mindenki közül a legerősebb, amikor megküzdött a kereszttel. A szeretet elkötelezettséget feltételez. Ennek az ára a Megváltónak teljesen odarendelt szív, az a készség, hogy határozottan kiállunk a jó mellett. Ha nincs meg ez a készségünk, akkor a rosszat fogjuk elfogadni. Ha nincs meg a bátorságunk kiállni meggyőződéseink mellett, ha nem támogatjuk lelkiismeretünk elveit, szíveink érzéketlenné válnak a kompromisszumra. Ugyanúgy, mint Pilátus, Júdás és Agrippa király, azt fogjuk érezni, hogy szívünk üres. Létezik egy jobb út. Krisztus kegyelme által, maradj határozottan meggyőződésed mellett. Örülni fogsz, hogy ezt tetted.
Szombat, július 14.
nny. B 20:57; CT 20:49; IS 21:04; MS 21:12; SM 21:13; DJ 21:09; AR 21:24
ISTEN SZOKATLAN MUNKÁJA „…hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, a mely hallatlan lesz.” (Ésa 28:21)
A
Bitter Harvest című könyvben azt mesélik, hogy egy michigani gabonatárolóban egy munkás egy halálos mérget összetévesztett egy vitaminoldattal, és belekeverte a gabonába. A gabona sok farm marhái, csirkéi és disznói közé jutott. A farmereknek el kellett izolálni a megfertőzött állatokat, le kellett azokat vágni és égetni, hogy megelőzzék a fertőzés terjedését. Ők tudták, hogy ha nem ölik meg az állatokat, az összes michigani farmot veszélyeztetik. Isten azt akarja, „hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pt 3:9). Ő azt akarja, „hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére jusson” (1Tim 2:4). De vannak emberek, akiket még Isten sem válthat meg. Ők a bűnt választották, és nem a megigazulást, a lázadást és nem az engedelmességet, az önzést és nem a másokért való szeretetből jövő szolgálatot. Ha Isten megkockáztatná azt, hogy 206
őket a mennybe vigye, újra befertőznék a mennyet a bűn vírusával. Ha Isten nem lépne közbe, hogy kiirtsa a bűnt, akkor a bűn káros hatása az egész univerzumot tönkretenné. Isten felajánlja a múlt bűneinek a megbocsátását, és erőt ad, hogy éljünk egy igazi keresztény életet a jelenben. Az ő kegyelme rendelkezésünkre bocsátja a megbocsátást, amikor elesünk és erőt ad ahhoz, hogy többé nem ismételjük meg hibáinkat a végtelenségig. Végső soron, Istennek közbe kell lépnie. Neki meg kell tisztítania az univerzumot a bűntől. „Mert a mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid 12:29). A szent Isten végső soron el kell, hogy égesse a bűnt a tűzben. A bűn és a bűnösök teljesen el fognak égni és hamuvá válnak (Mal 4:1-3, 2Tes 2:8, Zsolt 37:20). Isten ma két alternatívát ad elénk. Vagy elfogadjuk, hogy elégesse a bennünk levő bűnt Szentlelke jelenléte által, vagy bűneinkkel együtt égünk el visszajövetelekor. A szerető Isten sír, amikor a bűnösök elpusztíttatnak. A gonoszok elpusztítása az ő hallatlan és szokatlan munkája, ami szükséges azért, hogy az univerzum biztonságos hellyé váljék mindörökre. Megengeded Jézusnak, hogy teljesítse tisztító munkáját benned? Megengeded a hit tüzének, hogy végezze el tisztító munkáját benned? Megengeded jelenléte tüzének, hogy megtisztítsa lelkedet?
Vasárnap, július 15.
A DÖNTÉSEK MEGHATÁROZZÁK SORSUNKAT „…az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess, mind te, mind a te magod.” (5Móz 30:19)
R
obert Ingersoll, a múlt század egyik leghíresebb ateistája papi családban nőtt fel. Miután hallotta apját a pokol tüzéről beszélni, Ingersoll ezt mondta: „Ha Isten ilyen, ha Isten emberek millióit és milliárdjait tudja tűzben elégetni, akkor én nem hiszem, hogy Ő létezne. Úgy hiszem, hogy csak az emberek találták ki ezt”. Az ő konkluziója az volt, hogy Isten nem egy szerető Isten, ha képes embereket kínozni a tűzben millió éveken keresztül. Mi több, eldöntötte, hogy egy ilyen Isten nem is létezik. Ingersollnak igaza volt. Egy olyan Isten nem létezik, aki abban lelje kedvét, hogy másokat kínozzon millió éveken át. Eltudnál-e képzelni egy olyan paradicsomot, ahol a megváltottak a pokolban szenvedőket kísérik figyelemmel? Egy híres vallásos író azt mondta: ha megtörténne az, hogy a pokol tüze kialszik, és 207
az elveszettek nem fognak többé szenvedni, akkor a megváltottak egyik legnagyobb élvezete szűnik meg. Más szavakkal, ő azt mondta, hogy a paradicsom egyik boldogsága az, hogy a megváltottak figyelemmel kísérik az elveszettek szenvedéseit. Milyen torzkép! Mennyire el van torzítva az Istenről való kép! A Biblia teljesen másként mutatja be Istent. Az ő szeretete nem engedi meg, hogy a bűnösök évszázadokon át szenvedjenek. Az ő igazsága nem engedi meg, hogy ne vegye figyelembe a bűnt. A bűn tűzálló anyag a szent Isten jelenlétében. Isten megengedi a bűnösöknek, hogy azt tegyék, amit eldöntöttek, és, mivel már nem állnak védelme alatt, szentsége lángjai elpusztítják őket. A pokol legnagyobb kínja az a mentális agónia lesz, amikor a bűnösök rájönnek, hogy mindörökre el vannak szakítva Isten jelenlététől. Ők választották a halált. A próféta szavai évszázadokon keresztül csengenek: „Bizonyságul hívom ma ellenetek a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess, mind te, mind a te magod” (5Móz 30:19). A megváltás egy választás. Az örök halál úgyszintén. Végül, mindegyikünk azt kapja, amit választott. Isten hív ma mindnyájunkat, hogy válasszuk az életet.
Hétfő, július 16.
ISTEN SZEMÉVEL NÉZNI „De néktek mondom, kik engem hallgattok: szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek.” (Mt 6:27)
R
odney Robertson megérezte, hogy egy nehéz éjszaka fog következni. Amióta a hajléktalanok szociális otthonában dolgozott, hogy az egyetemi tandíjat fizethesse, már megszokta a kritikus helyzeteket, de ez az éjszaka különösen nehéznek tűnt. Az eső verte az udvar hideg földjét. Rövid időn belül foglalt volt az összes ágy és matrac, és az utca emberei még mindig megállás nélkül jöttek. Veszekedések törtek ki. Egyesek elkezdtek veszekedni az ágyakért. Ebben a feszült légkörben egy testes, José nevezetű férfi, botladozva bejött az otthonba, és a földre dobta matracát. Miután nehezen lehúzta csizmáit, beleesett a matracba. Bűzlött az italtól, kellemetlen lábszaga hamar szétterjedt a helységben. A legközelebbiek arra kérték, hogy oldja meg a problémát. Az evidens megoldás az lett volna, hogy Rodney győzze meg Josét, hogy zuhanyozzon le, de sehogy sem sikerült felébresztenie. José lélegzett, de úgy tűnt, semmit sem észlel a körülötte történtekből. Rodney két kollegájával együtt azt gondolták, hogy felveszik és elviszik a zuhanyig, de José több mint 100 kilós volt.
208
Egyes hajléktalanok azt kérték Rodneytól, hogy dobja ki az utcára. Mások azonban ellenezték. Úgy tűnt, valakinek veszíteni kell, hogy mind megelégedettek legyenek. Akkor Rodney-nak támadt egy ötlete. Mi lenne, ha a zuhanyt hozná Rodneyhoz? Vett egy tálat és citromillatú mosogatószert, letérdelt mellé, és levetette koszos zokniját. A nehéz szag majdnem leverte. Megdörzsölte lábait egy ronggyal pár percig, majd megszárította egy törülközővel. Akkor vette észre, hogy az emberek köréje gyűltek. Rodney felállt és feléjük nézett. Mindenki elégedetten mosolygott, még azok is, akik addig a leghangosabban protestáltak. Még azok is rá mosolyogtak, akiket még nem is látott soha mosolyogni. Ezután csend borult a teremre. Azon az éjszakán, senki sem kiabált többé, és senki sem fenyegetőzött. Azok, akiknek több matracuk volt felajánlták azoknak, akinek nem volt egy sem. A veszekedések megszűntek. A harcot egy olyan valaki fejezte be, aki nem kellett tartson senkivel, egy olyan valaki, aki nem kellett előnybe részesüljön, egy olyan valaki, aki készségesen volt olyan, mint Jézus, szolgálat általi nagyságát mutatva be előttük. Egyetlen jótett megváltoztathat egy munkahelyet. Egyetlen embertársaink iránti szeretetből jövő tett megváltoztathat egy családot. Egyetlen egy tett, amivel megmutatod, hogy törődsz a másikkal megváltoztathat egy iskolai osztályt. A jóság korlátokat dönt le. A jóság túlmegy a falakon. A jóság hidakat emel. Lukács, az orvos, ezt mondta mennyei Atyánkról „ő jótevő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Lk 6:35). Maga Isten a jóság példaképe számunkra mindaz által, amit tesz. Ő arra hív ma, hogy jók legyünk a körülöttünk levőkkel.
Kedd, július 17.
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (ELSŐ RÉSZ)
Isten ma is vezeti egyházát „Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.” (Mt 16:18)
A
swanquarterbeli (North Carolina) metodisták nagyon vágytak arra, hogy építsenek egy imaházat, ahol Istenüknek imádkozhatnak. De az egyedüli lehetőség egy mocsaras külvárosi terület volt. Mivel nem volt más választásuk, megvásárolták, és elkezdték a munkát. Nem sokkal később, szeretetteljes erőfeszítéseik jutalmat nyertek – egy kis fehér házat emeltek fel téglaoszlopokon. 209
1876. szeptember 16-a vasárnap volt. Boldogan vettek részt Isten új házának szentelésén. Három nap múlva, a várost egy rettenetes vihar rázta meg. A szél erősen fújt egész éjjel, és másnap is, és a vizek elárasztották a várost. Végül, a vihar megszűnt. Az emberek kezdtek kijönni házaikból. Nem kis meglepetésükre, a kis fehér imaház az utca közepén lebegett. Átment az Oyster Creek utcán, majd a főutcán, majd jobbra fordult, és pont azon a telken állt meg, amit meg szerettek volna venni, de a tulajdonos nem akarta eladni nekik. A tulajdonos, meg volt győződve arról, hogy Isten keze vitte az imaházat oda, és azonnal eladta a telket. Ma ezt az imaházat úgy hívják, hogy Gondviselés. Isten keze helyezte oda. A szél fújt, a vihar erősen megrázta, de az imaház túlélte. Isten megígérte, hogy egyháza túlélő egyház lesz. „De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt” (Mt 16:18). Isten egyháza túlélő egyház. A törvényszegés és a fanatizmus szele rátör, a kétség homokja elborítja és megpróbál elbizonytalanítani, a Laodicea csendes fuvallata elaltatja Isten népe ezreit, de egyháza túl fog élni mindent.
Szerda, július 18.
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (MÁSODIK RÉSZ)
A törvénytelenség vihara „Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettől másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitől.” (Jer 25:32)
D
r. Shevert Frazier A National Institute of Health munkatársa volt. Könyvében, Psychotrends aggodalmát fejezi ki az erőszak gyors növekedése miatt mai társadalmunkban. Dr. Frazier azt állítja, hogy társadalmunk ellenmondásos, hiszen „megünnepli a káoszt ugyanakkor el is ítéli azt”. A szerző azt a következtetést vonja le, hogy az erőszak erkölcstelen és elkerülhetetlen. Más szavakkal, a hat órai hírek egy gyermek tragikus képét állítják elénk, aki holtan fekszik az úton, utcai tűz áldozataként. Majd, a nyolc órai hírekben egy hőst látunk, aki egy csapásra elpusztítja a rossz embereket. Ezt nevezzük szórakozásnak. Olyan világban élünk, amelyben mindenféle értékek harcolnak azért, hogy elnyerjék tetszésünket és figyelmünket. Egy híres amerikai folyóirat egy cikket tett közzé „Az erőszakos Amerika” címmel. Egy másik cikkben, azt állították, hogy 23700-en haltak meg az USA-ban erőszak miatt az utóbbi évek egyikében.
210
A serdülők 200000 erőszakos jelenetet láttak a tévében, amelyből 40000 gyilkosság volt. Két nagy probléma van itt. Elsősorban, az erőszak erőszakot szül. Elménket az formálja, amivel tápláljuk azt. Ellen White ezt írja: „Lelkiségünk természetét elménk tápláléka határozza meg” (Ellen White. Bizonyságtételek, 8. kötet, 169 o.) Az erőszak beáramlott házainkba. Ne csapd be magadat – elménk nem egy szikla az erőszak hullámai előtt, hanem egy szivacs, amely beszívja az élet minden tapasztalatát. Akkor, amikor elménket a média által művileg létrehozott erőszakkal tápláljuk, valami meghal bennünk. Mintha érzéstelenítésen mentünk volna keresztül, és érzéketlenekké válunk mások szenvedései iránt, az eredmény pedig a lelki érzéketlenség. Még van egy másik probléma is. Isten szava előre megmondja, hogy Jézus egy gyilkosságokkal teli és addig még nem tapasztalt erőszakos tettekel teli időszakban jön el másodjára. A zsoltáros ezt mondja: „ideje, hogy az Úr cselekedjék, megrontották a te törvényedet” (Zsolt 119:126). Jézus hozzáteszi: „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24:12-13) A törvénytelenség vihara tönkreteszi társadalmunkat és annak a jele, hogy az Úr közel. Ebben a válságos órában, Jézus arra hív, hogy odaszentelt életet éljünk, engedelmességgel. Ha lehorgonyoztunk Krisztusban, akkor a törvénytelenség vihara nem rendíthet meg.
Csütörtök, július 19.
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (HARMADIK RÉSZ)
A formalizmus hideg szele „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem.” (Mt 15:8)
J
ézus nagyon keményen megfeddte a farizeusok képmutatását. „Meszelt sírokhoz” hasonlítja őket, amelyek belül „holtaknak csontjaival” vannak tele (Mt 23:27). Jézus azt mondta, hogy „képmutatók”, akik mások figyelmét magukra akarják irányítani (Mt 15:7). Azt mondja róluk, hogy „értelem nélkül” valók (Mt 15:16). A merev formalizmus hatással volt Isten népére az első században és ma is hatással van rá.
211
Ellen White írja: „mi nem kapjuk annak az áldásnak a századát se, amit meg kellene kapnunk istentiszteleteinken, amikor Isten imádatára gyűlünk össze.” (Ellen White: Bizonyságtételek, 6. kötet, 362 old.) A formalizmus inkább a látszatra tekint, mint a szívre. A formalizmus a legnagyobb hangsúlyt a rituálékra teszi, ceremóniákra, formákra, és hagyományokra, amelyek beárnyékolják a lélekből és a szívből jövő imádatot. Amikor a formalizmus hideg szele ránk fúj, nagyobb fontosságot tulajdonítunk a külsőnek, mint a belsőnek. A külső magatartás helyettesíti a szív megtérését. Akik a külsőre teszik a hangsúlyt, alkalmazkodnak, de nem változnak át, kötelességeket végeznek, de nem szentelik oda magukat egy ügyért, hiányzik belőlük a lelkiség. A formalista keresztények lehet, hogy egyeznek a mintával, de őket nem a Szentlélek uralja. Jézus valami jobbat nyújt a hideg formalizmusnál, amely vállunkra helyezi az unalmas terhet és a nyomasztó kötelességet a szívből jövő örömteli imádat helyett. Jézus Szentlelkét ajánlja fel. Ő többet nyújt „a kegyességnek látszatánál” (2Tim 3:5). Ő saját magát ajánlja fel. Azt óhajtom, hogy a Lélek szele fújjon gyülekezeteinken át. „Népünknek a szentségben való megújulásra van a legnagyobb szüksége.” (Ellen White: Szemlevények, 1. kötet, 121. old) Nem várhatjuk a valódi ébredést, amíg nincs komoly imádkozás és alapos bibliatanulmányozás. A Lélek szíveinkben lakozik Isten szava által. A történelem összes nagy és valódi ébredése az írott szóra alapult. Sokan új imádati formákhoz folyamodnak, a formalizmusra adott reakcióként. Ezek időleges eufórikus állapotba juttatják őket, de nincs semmilyen értékük, addig, amíg nem szívből jövő az imádat. Isten arra hív, hogy úgy imádjuk Őt, mint akiknek szíve telve van az Ő megismerésével szava által újra és újra. Akkor, amikor szívünk összetörik személyes hibáink miatt, Krisztus betölti azt megbocsátásával. Akkor a megbocsátott szív boldogságából Megváltónk dicsőítése fog feltörni. Az ő igazságai mind értékesebbekké és értékesebbekké fognak válni napról-napra. Akkor Jeremiással együtt azt fogjuk mondani: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára” (Jer 15:16).
212
Péntek, július 20.
nny. B 20:52; CT 20:44; IS 20:58; MS 21:07; SM 21:08; DJ 21:04; AR 21:19
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (NEGYEDIK RÉSZ)
A fanatizmus forró szele „Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök.” (2Tim 3:4)
A
fanatizmus több formát is ölthet. Mózes idejében, a fanatikusok az arany borjú körül táncoltak. Nem kételkedhetünk abban, hogy lelkesek és buzgók voltak! De ők Isten ellen lázadtak. A fanatikusok hajlamosak azt hinni, hogy közvetlen bemenetelük van Istenhez. Független gondolkodásmódjuk felsőrendű autoritást nyer. Ők azzal igazolják magatartásukat, hogy azzal érvelnek, amiről úgy hiszik, hogy az Isten akarata. Saját gondolataik válnak a vallás lényegévé. Egyes fanatikusok egyedül állítják fel saját szabályaikat és hajlamosak megunni mindenféle egyházi szervezetet. 1985-ben, egy válásos hullám tört ki a Community Chappel gyülekezet tagjai között Seattleben. Egyetlen egy év alatt, körülbelül 20 pár vált el és nyújtotta be a papírokat a válásért. Az okra nem volt nehéz rájönni. Azt hitték, hogy férfiak és nők, azok, akik nem egymással voltak házasok együtt a „lelki szeretet” magasabb szintjére juthatnak el. Ők sok időt együtt töltve és együtt táncolva a gyülekezetben hozták létre ezeket a kapcsolatokat. A másik élettársa iránti tetszés kifejezése sok család felbomlásához vezetett. Lelkészük úgy tartotta, hogy direkt bemenetele volt Istenhez, és, hogy „olyan igazságot kapott, ami még soha nem volt rábízva senkire” ez ideig. A gyülekezet csak akkor ébredt fel, amikor már sok család elvált. A biblikus hit középpontjában mindig Isten szava áll. Bármilyen imádattal kapcsolatos tapasztalat, amely Isten szava tekintélyéről az érzelmek felsőbbrendűségére helyezi a hangsúlyt, fanatizmushoz vezethet. A biblikus hit mindig jelen van a keresztények gyülekezetében. Amikor valaki azt állítja, hogy új világossággal rendelkezik, légy óvatos! Amikor valaki azt állítja, hogy közvetlen kapcsolatban van Istennel, bármilyen őszinte is legyen, vigyázz! A biblikus hitnek megvan a meggyőződése, hogy Isten egyháza győzedelmeskedni fog. Sokszor, a fanatikusok azt hiszik és tartják, hogy az egyház korrupt és hitehagyó. Ellen White ezt írta: „Egyesek azt a gondolatot helyezték előtérbe, hogy, ahogyan közeledünk az idők vége felé, Isten minden egyes gyermeke önálló módon fog tevékenykedni minden egyházi szervezettől függetlenül. De 213
nekem az Úr azt tanította, hogy ebben a munkában nem létezik az a gondolat, hogy mindenki önálló legyen.” (Ellen White: Bizonyságtételek, 9. kötet, 258. old.) Máshol ezt írja: „Az egyház látszólag az elbukás határához ér, de nem bukik el. Megmarad, s közben Sion bűnösei kirostáltatnak” (Ellen White: Szemelvények, 2. kötet, 380. old.) Mert, „bármily gyöngének és gyarlónak látszik is, mégis az egyház Isten legnagyobb figyelmének tárgya.” (Ellen White: Az apostolok története, 12. old.) Íme egy dolog, amit a fanatikusok soha sem fognak neked mondani. Maradj az egyházban, mert, Isten kegyelme által, az egyház végül győzedelmeskedni fog.
Szombat, július 21.
nny. B 20:51; CT 20:43; IS 20:57; MS 21:06; SM 21:09; DJ 21:03; AR 21:18
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (ÖTÖDIK RÉSZ)
A tévtanítások szele „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” (2Tim 2:15)
A
bioterorizmus az amerikai társadalom legújabb fenyegetése. A postán küldött antrax okozta halál megmutatja, mennyire sebezhetőek vagyunk ez előtt a rettenetes betegség előtt. De mit teszünk, ha egy terrorista megmérgezi vizünket és élelmünket? Vagy akkor, ha egy gyengeelméjű valaki ellopna egy segélyszállítmányos repülőgépet és befújná rovarirtóval a levegőt, egy emberekkel teli stadion fölött? A légben terjedő betegségek ezrek életének vethetnek véget. A tévtanok is hasonló károkat okoznak. Akkor, amikor a tévtanítások szele fúj az egyházban, sokan Isten népe közül halálos betegségre tesznek szert. Az egyház mindig megküzdött a tévtanokkal. Pál felhívja Timóteus figyelmét Himenéusra és Filétusra, akik tönkretették egyesek hitét (2Tim 2:17). Pál megdorgálja a galáciabeli gyülekezetet a következő szavakkal: „Ó, balgatag Galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?” (Gal 3:1) Pál aggódott a judaizálók miatt, akik bejöttek az egyházba és azt tartották, hogy a megváltás a zsidó törvények megtartása révén van, és nem csak Krisztusban való hit által. Sokan el lettek csábítva, és eltévedtek e miatt a tévtanok miatt. Az utolsó napokra utaló jelekről szóló prédikációjában, Jézus ezt mondja: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én 214
nevemben, akik ezt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek” (Mt 24:4.5). Ellen White ezt írja: „Gyorsan közelednek azok a napok, amikor nagy zűrzavar és kétség lesz. Sátán angyal ruháját ölti magára, és becsapja, ha lehetséges, még a választottakat is.” (Ellen White: Bizonyságtételek, 5. kötet, 80 old.) Hogyan óvhatjuk meg magunkat a nagy csaló hazugságaitól? Íme, három elv, amit Isten ad nekünk: 1. Szeresd az igazságot. Jézus ezt mondta: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” (Jn 7:17) Kötelezd el magad Isten akaratának teljesítésére. 2. Ismerd meg az igazságot. Jézus mondta: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8:32). Az igazság megismerése megszabadít Sátán hazugságaitól. 3. Oszd meg az igazságot. Amikor a tanítványokat arra kéri, hogy Őt kövessék (Mt 4:19), Jézus tudta, hogy az akarata iránti engedelmesség által és az ő igazságának megosztása által, hitük erősödni fog. Ez az a szérum, amivel Isten beolt a tévtanok ellen. Szeresd az igazságot, ismerd meg az igazságot, oszd meg az igazságot és erős maradsz az igazságban.
Vasárnap, július 22.
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (HATODIK RÉSZ)
A kételkedés homokviharai „Kicsinyhitű, miért kételkedél?” (Mt 14:31)
A
homokviharok lehetnek halálosak, mivel gátolják a gépkocsivezetők látását. Egyszer gépkocsival áthaladtam Texas száraz területén, és belekerültem egy homokviharba. Néha a legbölcsebb dolog, amit tehetsz, ha megállsz az országút szélén. Sátán egyik csalása a kétely homokvihara. Ő már Édenben használta ezt a módszert. Megkérdezte Évát: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (1Móz 3:1) Kérdésének az volt a rendeltetése, hogy kételyt gerjesszen. Ő ma is ugyanazt a taktikát használja. Ha arra tud bírni, hogy kételkedjünk Isten szeretetében, megkérdőjelezzük az Ő igazságát, vagy hitetlenek legyünk az egyház iránt, ő tudja, hogy a lelki katasztrófa útjára vitt. A 21. század gondolkodásmódjának jellemzője a nyílt magatartás. Természetesen, a nyílt kivizsgálásnak, kérdéseknek és magatartásnak megvan a maguk helyük. De a zárt magatartásnak is megvan a maga helye. Tudom, hogy Isten szeret engem. Azt is tudom, hogy a Biblia igaz. Elfogadtam a bibliai szombatra 215
vonatkozó üzenetét. Meggyőződésem, hogy az egyház győzni fog. Ezen nagy igazságok tekintetében, a tárgy zárva van. Nem kell, hogy minden reggel nyugtalanul ébredjek: vajon szeret-e engem Isten; nem kell minden nap kétségbe vonjam meggyőződésemet. Lukács doktor, amikor Theofilusnak írt, nagyon óhajtotta, hogy megtudhassa „azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál” (Lk 1:4). Egyes dolgokat világosan meg kell állapítani szíveinkben. Ha elménket kétségekkel töltjük meg, bizonytalanokká válunk. Ha kérdésekkel töltjük meg elménket, hitetlenekké leszünk. Itt nem találunk minden kérdésre választ, ami az örökkévalóságot illeti. Az alapvető kérdés ez: Van elegendő bizonyítékom arra nézve, hogy higgyek? Abban a pillanatban, amikor megválaszoltam ezt a kérdést, elmémet elzártam a kételyek elől. Ellen White testvérnőnek volt egy jelentős tapasztalata D. M. Canright lelkésszel. Canright elhagyta az Adventista Egyházat. Írt White testvérnőnek kételyeiről. White testvérnő ezt válaszolta: „… nem akartam hallani. A kétkedés, panaszkodás és hitetlenség lelkülete megfertőz. Ha az elmémet csatornává teszem a Sátán kútfejéből származó szennyes és zavaros víz számára, akkor előfordulhat, hogy valamely gondolat benne ragad és beszennyezi azt. Ha sugallatainak olyan ereje volt rajtad, hogy kész legyél eladni elsőszülöttségi jogodat egy tál lencséért (az Úr ellenségeinek barátságáért), akkor nem vagyok kíváncsi kétségeidre, és remélem, hogy visszafogod majd magad a mások értelmének beszennyeződésétől is. A puszta jelenléte is mérges lehelet annak az embernek, aki a te szavaidhoz hasonló kijelentéseket tesz.” (Ellen White: Szemelvények, 2. kötet, 166. old.) Sátán kételyeinek homokviharai az örök kárhozatba vihetnek. Töltsd meg elmédet Isten Igéjével. Töltsd tele lelkedet Isten igazságával. Határozd meg világosan, hogy mit hiszel. Isten szeret téged. Végül az Ő igazsága győzni fog.
Hétfő, július 23.
A TANÍTÁSNAK BÁRMELY SZELE (HETEDIK RÉSZ)
A laodiceai lelkület meleg fuvallata „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel 3:20)
P
ál hajóval utazott Róma felé a viharos tengeren. Veszélyessé vált az utazás. Azt tanácsolta a kapitánynak, hogy teleljenek ki azon a helyen, amit „szép kikötőknek” neveztek.
216
De a hajó többi személyzete nem akart várakozni és arra buzdították a kapitányt, hogy menjenek tovább. Lukács doktor lejegyezte a következőket: „Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett” (Csel 27:13). Déli szél kezdett fújni lassan. A lassú szél neve: szellő vagy fuvallat. A kapitány és a személyzet biztonságban érezték magukat és elaludtak. Azt gondolták, hogy bármely viharral meg tudnak birkózni. A lassú szellő nemsokára viharos széllé változott. A szél dühösen csapta a hullámokat. Csak az isteni gondviselés tartotta meg életüket. A lassú szellő könnyen elaltat. Laodicea hasonlóképpen jelképezi a lelki tunyaságot, a lelkiség látszatát. Laodicea azt hiszi, hogy jól áll a lelkiség terén. Nemrég meglátogattam Laodiceát Törökországban. János idejében Laodicea virágzó kereskedelmi központ volt. Lakossága jóval több volt 100 000 léleknél. Pénzügyi helyzete kiváltotta a római világ irigységét. Az első század közepén egy földrengés tönkretette a város egy részét, de a büszke laodiceaiak visszautasították a rómaiak támogatását. Ők maguk akarták újjáépíteni a várost. Laodicea divatközpont volt, szakosították magukat a gyapjúból készült áruk gyártásában. Ugyanakkor, orvosi központ is volt, mivel ott készítettek egy kenőcsöt a fül és a szem betegségeinek kezelésére. Büszke lakosainak mindenük megvolt, amit csak óhajtottak. Meg voltak győződve, hogy egyetlen város sem veszi fel velük a versenyt. János Jelenéseknek Laodiceához intézett üzenete ma is találó Isten egyházára. Beszél lelki büszkeségéről, és az alázatosságot ajánlja neki. Isten azt mondja: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). A laodiceai állapot lényege az énközpontúság. Ellen White írta, hogy „az önszeretet kizárja Krisztus szeretetét. Azok, akik saját maguknak élnek, felsorakoztak Laodicea vezetése alá” (SDA Bible Commentary, 7. kötet, 962. old.). Isten azt akarja, hogy közülünk mindenkinek legyen élő tapasztalata Vele. Szeretne lelki közösségben lenni velünk. Ezt mondja: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel 3:20). Az ajtó jelképezi énünket, büszkeségünket, önközpontúságunkat. Jelképezi óhajunkat, hogy azt tegyük, amit mi jónak látunk, saját erőnk által. Urunk be akarja tölteni szíveinket az Ő jelenlétével, hogy irányítsa gondolatainkat és formálja gondolkozásunkat. Ne hagyd elszunnyadni magad lelkileg. A laodiceai vallásos életre a válasz: Krisztus szívünk központjában, életünk központjában, egész lényünk központjában.
217
Kedd, július 24.
A MENNY ÁLDÁSAI EGYETLEN CSOMAGBAN „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8:32)
B
illy Crystal komikus Manhattanban volt és egy filmet készített, amikor kislánya, Lindsay 11 évet töltött. Lindsay Los Angelesben volt, és apja telefonált neki, kifejezve sajnálatát, hogy nem tudnak együtt ünnepelni a születésnapján, mivel nagyon foglalt volt. Mégis, megígérte neki, hogy postán küld minél hamarabb egy ajándékot. Lindsay csalódott volt, de azért megköszönte az ajándékot. Ugyanaznap estéjén, megérkezett Lindsay ajtajához egy nagyon furcsa csomag: egy majdnem 2 méter nagy kartondoboz. Lindsay rögtön kibontotta, és apja szállt ki abból. New Yorkból jött repülővel Los Angelesig rögtön miután telefonált neki. Lindsay többször megölelte, azt mondva: „Csípj meg, csípj meg”, még nem jött, hogy elhiggye, hogy amit lát az valóság. Billy Crystal édesapja szívinfarktusban halt meg, amikor Billy még 15 éves volt. Billy ezt mondja: – Nem volt lehetőségem az utolsó 25 születésnapomat együtt tölteni édesapámmal. Nem szeretném, hogy ez lányaimmal is megtörténjen. Crystal a legszebb ajándékot adta lányának, amit adhatott: saját magát. A menny a legszebb ajándékot adta nekünk: Jézust. Ő saját magát adta értünk. Amikor saját magát ajánlja fel, Jézus ránk árasztja az ég összes áldását. Ez a gondolat annyira megmozgatta Pál apostolt, hogy így kiáltott fel: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8:32) Amikor Fiát nekünk adta, az Atya vele együtt minden áldást is nekünk adott. Minden áldás a miénk. Gondolkodj el: Isten ajándékba megbocsátást ad, erőt, bölcsességet, a mindennapi kenyeret, védelmet, biztosítás, személyes értéktudatot. Mindezek Krisztus által a mieink. Az ég áldásainak nincs végük: „Isten egy áldásokkal teli mennyet tartogat azoknak, akik együtt fognak dolgozni Vele” (Ellen White: Krisztus példázatai). „Bármilyen áldást adjon Isten, neki még egy végtelen tartaléka van, amiből mi meríthetünk.” (Ellen White: Bizonyságtételek, 5. köt., 71 old.) Krisztus rendelkezésünkre bocsát mindent. Benne semmit sem hiányolhatunk. Minden egyes lélegzetvétel Tőle jövő ajándék. Az eledelünk is az ég tárházaiból van. A szeretet és gyengédség, amit egymással való kapcsolatunkban 218
ismerünk, Isten szívéből ered Fián keresztül. Ma örülhetünk, mivel a menny összes áldása Jézussal együtt a miénk.
Szerda, július 25.
HÚZD MEG A HIT KIOLDÓJÁT „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: a ki énbennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5)
A
barátok feszülten figyelték a tiszta eget, és látták, amit Sandy kiugrott a repülőből. Az első automata kioldó nélküli ugrása volt, és egyedül kellett meghúznia a kioldót. Barátai vele együtt számoltak: 333, 332, 331. De az ejtőernyő nem nyílt ki. Vártak egy ideig, és ezt kérdezték: Miért nem húzza meg Sandy a kioldót? Ha meghúzta és nem nyílt ki, miért nem használta a pótejtőernyőt? Szerencsétlenségére, az a fiatal nő lezuhant és azonnal meghalt. Amikor megérkezett a földön levő csapat, megállapították, hogy az ejtőernyő jól volt becsomagolva. Akkor mi volt a gond? Ezek után, a csapat tagjai észrevették, hogy Sandy kosztümje jobb felénél az anyag ki volt szakadva a mellkas irányában, mintha nagyon erősen meghúzta volna. Tulajdonképpen olyan erősen meghúzta, hogy megkarcolta bőrét a körmeivel. Akkor megértették, mi történt. Az ejtőernyő kioldója bal felől volt, és ő, mivel bepánikolt, elfelejtette, és jobb felén próbálta meghúzni a kioldót, de az nem volt ott. Lehetséges lenne, hogy mi is egy olyan kioldót húzogatunk, ami nem is létezik? Ahányszor saját erőnkben bízunk, ahhoz, hogy legyőzzük a kísértést, egy olyan kioldót húzunk meg, ami nem létezik. Ahányszor saját erőnkkel akarjuk legyőzni az ellenséget, lezuhanunk. Sandy nagy erőfeszítést tett, nagyon meghúzta a kioldót, de nem ott, ahol kellett. A Szentírás két ellentétes kijelentést tesz. Az első „Nem tehetek semmit”. A második azt mondja: „Mindent megtehetek”. Jézus mondta: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). Nélküle minden erőfeszítésünk kudarcra van ítélve. „Az emberi erőfeszítés nem használ semmire a menny ereje nélkül.” (Ellen White: Próféták és királyok, 487. old.) Pál apostol erőteljes kijelentést tesz: „Mindenre van erőm, a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). Jézus által a gyengék erősek lesznek. Az Ő ereje és hatalma által mi győzhetünk. Urunk nem veszített el egy harcot sem az ellenséggel. És ezt a harcot sem fogja elveszíteni. Harcolj az Ő erejével. Rendeld alá magadat kegyelmének. Húzd meg a hit kioldóját. 219
Csütörtök, július 26.
EGY SZÉP ÖSSZEJÖVETEL „Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thess 4:17)
E
gyik reggel rövid sétát tettem, és amikor a ház felé közeledtem, hallottam a vonalas telefon csörgését. Nagyobbakat léptem, hogy odaérjek és válaszoljak. A vonal másik végénél egy ismeretlen hölgy volt, aki nagyon szomorúnak tűnt. – Ön Mark Finley lelkész? kérdezte a nő. Miután igazoltam, ő folytatta. – Adams doktor úr asszisztense vagyok Trentonból. Ismer-e egy Jenny nevű serdülő lányt? – Történt valami? – Igen, mondta ő. Jenny a Jarod család gyerekeinek a nevelőnője. A gyerekek szülei nem voltak otthon. A kisbaba megfulladt a kiságyban. Az asszisztensnő megállt egy pillanatra. – Lelkész úr, el tudna most jönni Trentonba? Meg tudná látogatni Jennyt és bátorítani egy picit? És, kérem, értesítené a szülőket, hogy meghalt a baba? Mialatt sebesen átmentem a Wildwood és Trenton közötti kanyargós úton, egy csomó gondolat járt a fejemben. Beszéljek először Jennyvel vagy a kisbaba szüleivel? Úgy döntöttem, előbb a Jarod családhoz megyek. Miután leparkoltam a házuk előtt, észrevettem, hogy az udvaron két kisfiú volt, akik kisautókkal játszottak. A kisebbik rám nézett és azt mondta: – Uram, a kisbaba meghalt. Akkor rájöttem, hogy tudják már a hírt. Amikor bementem a házba, a gyerekek anyukája a kanapén ült. Férje mellette volt, és vállánál támogatta, de ő hangosan zokogott. Sóhajai megtörték szívemet. Nem tudtam el se képzelni, mit jelent átmenni egy ilyen nehéz helyzeten. Közel mentem hozzá, és könnyedén vállára tettem a kezem. Könnyek és sóhajok között, ő rám nézett és ezt mondta: – Lelkész úr, köszönöm, hogy eljött. Pár pillanatig nem mondtam semmit. De utána megszólaltam: – Hölgyem, én nem tudom megérteni a fájdalmat, amin átmegy. Nekem egy gyermekem sem halt meg. De van Valaki a mennyben, aki megérti önt. Az ő Fia is meghalt. Ő jószántából hagyta ott a mennyei dicsőséget azért, hogy meghaljon a kereszten, és hogy kedveseink ne örökre halljanak meg. A sír nem akadályozta meg, hogy onnan kijöjjön. Ő elszakította a sír kötelékeit. Ő feltámadt és él. Krisztus ma is él, ezért az ön kisfia is újra élni fog. Jézus megérti az ön fájdalmát.
220
Eljön egy nap, amikor az élő Krisztus visszatér és egy új életet kezdünk. A halott szentek fel fognak támadni, és az életben levő szentek elragadtatnak a felhőkön, hogy Vele találkozzanak. Észrevettem akkor, hogy ennek a fájdalommal teli nőnek könnyes arcán új remény kelt. Urunk visszajövetele egyedüli reménységünk, hogy viszontlássuk szeretteinket. Ez egyedüli reményünk, hogy családjaink kiegészülnek. Ez egy biztos és valóságos remény. Egy olyan remény, amire alapozhatunk most és mindörökkön.
Péntek, július 27.
nny. B 20:45; CT 20:37; IS 20:51; MS 20:59; SM 21:01; DJ 20:57; AR 21:11
DICSŐÍTSD ISTENT A PRÓBÁBAN! „Tejes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást serez.” (Jak 1:2-3)
A
fiatal Claude de Praet öt hosszú napon át várakozott a börtönben azért, hogy megtudja, mivel vádolták. Végül, a hatodik nap reggelén, egy börtönőr kinyitotta a cella ajtaját és bevitte a kihallgatásra. Három bíró háttámlás székben ülve várt rá csendben. Egy írnok tollal és papírral várta, hogy jegyzetelje a bebörtönzött nyilatkozatát. Elkezdték feltenni a kérdéseiket. Claude-ot egyetlen egy ok miatt ítélték el: az ő meggyőződése különbözött az államegyház meggyőződésétől. Ő inkább a Biblia autoritását választotta, mint az egyház autoritását. Ő meg volt győződve arról, hogy az üdvössége Jézus Krisztus által van és nem az egyházi szakramentumok által. A kikérdezés 1556-ban, Ghentben (Belgium) történt. A levelekben, amelyeket ennek a férfinak sikerült küldenie a börtönből egy csodálatos dolgot fedezünk fel hitéről. Ezt írja a tárgyalásról: „Szívem örömmel telt Istenem iránt, anynyira, hogy az összes gyötrelem és aggodalom elszállt az elmémből, mint ahogy elszáll a por az utcán”. Milyen esemény hozta ezt a változást? Csodálatos módon a változást a börtönőr érkezése okozta és a vádlók előtti kihallgatás. A változást maga a kikérdezés okozta. Azonban ekkor, a kínok még alig kezdődtek el. Miért volt ennyire boldog? Mert végre alkalma volt hitéről bizonyságot tenni, és arról, hogy mit tett Isten az életében. Attól függetlenül, hogy mi fog történni, ellenfelei meg fogják tudni, mit jelent Isten számára. Ezt írta: „Boldogan ültem le, Istenemhez emelve szívemet, elfeledkezvén magamról és az e világi dolgokról”. Minden egyes próba egy alkalom, hogy Isten jóságáról tegyünk tanúbizonyságot. Még a hitetlenek is boldogok, amikor minden jól megy. Ha csak akkor vagyunk boldogok, amikor minden jól megy, akkor tanúbizonyságunk nem jobb 221
egy hitetlen bizonyságánál. De ha örülünk Isten jóságának megpróbáltatásaink közepette is, akkor pozitív bizonyságot teszünk arról, hogy Isten fenntart még az élet nehéz pillanataiban is. Claud de Praet úgy tartotta, hogy a per, amin végig kellett mennie egy alkalom volt Krisztusról beszélni. Nehéz próbán mész keresztül ma? Egyik rokonodnak vagy barátodnak gondja van? Lehet, hogy egy közeli személlyel való konfliktusról, vagy egy munkahelyi konfliktusról van szó. Ha igen, akkor tedd fel a kérdést: „Hogyan tehetek bizonyságot az emberek előtt ebben a próbában? Hogyan dicsőíthetem Krisztust ebben a problémában? Hogyan tisztelhetem meg Krisztust ezen tapasztalat által”? Ha az élet minden kihívását Isten neve dicsőítése perspektívájából nézzük, akkor megpróbáltatásaink egyedi bizonyságtevési alkalmakká válnak. Legyen a mi szívünk imádsága a következő: „Uram, taníts meg, hogy lássam meg minden próbában a Te neved dicsőítésének alkalmát”!
Szombat, július 28.
nny. B 20:44; CT 20:36; IS 20:49; MS 20:58; SM 21:00; DJ 20:56; AR 21:10
A BÜSZKESÉG – EGY LELKI RÁK „Csak háborúság lesz a kevélységből.” (Péld 13:10)
B
oston egyik külvárosában történt 1973-ban. Lehet, hogy emlékszel Charles Colson elnöki tanácsos tapasztalatára és Istennel való váratlan találkozására. Aznap egy barátjánál volt látogatóban, Tom Phillipsnél. Nem tudta, hogy barátja időközben keresztény lett. Miután helyet foglalt a Phillips család elegáns ebédlőjében, Colson arról kezdett siránkozni, hogy mennyire helytelenül bánik vele a sajtó. A Watergate ügy minden jel szerint hamarosan kitudódik. – Ha meg lennél arról győződve, hogy helyes ügyért harcolsz, akkor a mostani akciókból egyik sem lenne szükséges. Colson izzadni kezdett. Mintha hirtelen túl meleg lett volna a szobában. Ezután, elkezdte magyarázni barátjának, hogy a politikában meg kell tenned egyes dolgokat, ahhoz, hogy túlélhess. Phillips megkérdezte, hogy felolvashat-e egy gondolatot C. S. Lewis Mere Christianity című könyvéből. Colson beleegyezett, és hátra dőlt a karos székben védelmi pozíciót véve fel. Phillips felolvasott egy részt, ami mélyen szíven érintette Colsont. „A büszkeség a fő oka a nemzetek és a családok szerencsétlenségeinek még a világ kezdetétől fogva… A büszkeség mindig ellenségeskedést jelent. A büszkeség egy lelki rák, tönkreteszi maga a szeretet képességét is”. Mialatt Phillips ezeket a szavakat olvasta, Colson szemei előtt lepergett pár jelenet az életéből. Látta, hogyan vált arrogánssá és, hogyan távolodott el jószántából a szeretet bármi megnyilvánulásától.
222
Azon az estén, mialatt hazafelé ment, mindezek az emlékek lesújtották és elkezdett keservesen sírni. Végül megadta magát. Lesújtotta a borzalmas üresség gondolata, ami az önmagában való bizalom maszkja alatt rejtőzött és ekkor mondta élete első valóságos imádságát. Később, ez a büszkeség csapdájába esett férfi örömmel vett részt a börtönmisszióban. A büszkeség a legrosszabb létező börtön. Salamon ezt mondja: „a megromlás előtt kevélység jár” (Péld 16:18), „az embernek kevélysége megalázza őt, az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld 29:23). A büszkeség önteltséget és felsőbbrendűségi érzést nyújt. Az arrogáns ember túloz saját sikerével kapcsolatban és lekicsinyli mások teljesítményét. Isten arra hív, hogy alázattal járuljunk színe elé, felismerve, hogy minden képességünk, lehetőségünk és talentumunk Tőle jön. Charles Colsonnal együtt mi is felfedezzük az élet igazi értelmét az Isten, Teremtőnk előtti alázatos megadásban.
Vasárnap, július 29.
A MEGBOCSÁTÁS GYÓGYÍTÓ EREJE „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?” (Zsolt 130:3)
A
mikor Hitler véletlenül kiengedte Corrie ten Boomot a ravensbrücki koncentrációs táborból, Corrie lett egyike a kevés túlélőknek. A háború után, ő létesített Hollandiában egy házat a volt foglyok számára. Ő azt állította, hogy a különbség azok között, akik pszichés depresszióban szenvedtek és azok között, akik helyre jöttek a borzalmas tapasztalatok után a megbocsátásban rejlik. Akik nem tudtak megbocsátani, akik megőrizték a keserűséget és az ellenszenvet, azok egy életre nem tudtak pszichés egyensúlyhoz jutni. Corrie elvitte Isten megbocsátásának és szeretetének az üzenetét a lebombázott városokba és a megszenvedett német néphez. Egyik este, Münchenben tartott egy előadást. Miután ékesszólóan leírta Isten megbocsátását figyelmes hallgatók százai előtt, meglátott a teremben egy férfit. Az istentisztelet végén, ez a férfi hozzá jött. Derék férfi volt, 1, 72 cm magas, szögletes arccal és mélyen körülvonalazódott szemekkel. Rögtön felismerte: egyike volt a legkegyetlenebb őröknek Ravensbrückben. Most szemtől szemben álltak. Corrie így kommentálja a történetet: „Szerettem volna arcon köpni. Szerettem volna kinyújtani a kezemet és megütni. Minden lázadásért kiáltott bennem. De ezt mondtam: Tudom, hogy ha nem bocsátok meg neki, akkor a szeretet minden nyoma elvész belőlem. Tudom, hogy a keserűség, ellenszenv és a meg nem bocsátás megemésztik lelkemet”. 223
A megbocsátás az a döntés, amelynek révén felszabadítjuk azt, aki ellenünk vétett saját átkunk alól, mivel Krisztus is felszabadított minket az ő átka alól. Megbocsátani valakinek azt jelenti, hogy úgy viselkedek vele, mintha mindig is szeretett volna, mivel Krisztus szeretett. A belső ellentétes érzelmek ellenére, Corrie kinyújtotta karját, kezet fogott azzal a férfival és alig suttogva mondta: – Testvérem, megbocsátok. Corrie így emlékszik vissza a pillanatra: „Amikor kinyújtottam a kezem, minden hajlamom ellen nyújtottam ki. Amikor kiejtettem azokat a szavakat Testvér, megbocsátok, lelkem betelt egy új békével”. A megbocsátás gyógyít. Amikor megbocsátunk valakinek, aki nem érdemli meg, Isten meggyógyít minket. A megbocsátás Isten gyógyírja a düh, keserűség és ellenszenv ellen. Bátorítva vagyunk, hogy tápláljuk a „megbocsátás lelkületét” (Ellen White: Bizonyságtételek, 3. kötet, 98 old.), és hogy ne fáradjunk el a megbocsátásban. (Ellen White: Krisztus példázatai, 249-250. old) A megbocsátó szív egy olyan szív, amelyet Isten betölt szeretettel. A kőszív ellenkezik Isten szeretetével. Kérd ma Istent, hogy adjon neked megbocsátó szívet. Mint Corrie ten Boom, nyújtsd ki kezedet azok felé, akik vétettek ellened és mondjad: „Testvér, testvérnő, megbocsátok”!
Hétfő, július 30.
HISZEK ÉS ENGEDELMESKEDEK „Ímé, Isten az én Szabadítóm! Bízom, és nem félek, mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!” (Ésa 12:2)
A
z egyik legmeghatóbb bibliai részben, Jézus megmutatja, mi a keresztény élet lényege. Márk 14:36-ban Ő ezt mondja: „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd” (Mk 14:36). Abba az a szó, amit a gyerekek használtak atyjuk megszólításakor, egy jól ismert szó, ami a gyermeki engedelmességet és bizalmat jelöli. Még akkor is, ha nem értette mért van ez, Jézus „apának” nevezte Atyját. Amikor szembeszállt a kereszttel, a sötétséggel és a kétségbeeséssel, amikor megkísértették, hogy adja fel bizalmát, Ő Atyját „apának” nevezte. Lehet, hogy az élet kegyetlen. De Isten nem az. Lehet, hogy az élet igazságtalan. De Isten nem az. Ez nem azt jelenti, hogy megértem vagy elfogadom azt, ami történik. Az, hogy bízok, nem azt jelenti, hogy nekem tetszik az, hogy így történnek a dolgok. Nem azt jelenti, hogy tapasztalataim igazságosak és megérdemlem azokat. Az
224
a tény, hogy bízok, nem azt jelenti, hogy Isten hozta létre a szituációt, amin átmegyek. A bizalom azt jelenti, hogy megértem, hogy Isten szeret és Ő segíteni fog győzedelmeskedni ebben a szituációban. A bizalom azt jelenti, hogy mindaz ellenére, ami történik velem, még bízhatom Istenre magamat. A bizalom azt jelenti, hogy gondviselésében és szeretetében pihenek, még akkor is, ha nem értek mindent. „[Isten] sosem fogja becsapni azokat, akik Benne bíznak” (Ellen White: Bizonyságtételek, 9. kötet, 213 old.). Tehát, abszolút hittel adom át magamat Neki. Ésaiás prófétával együtt kiáltom: „Bízom, és nem félek”. Így éneklek: „Hittel teszem, / Amit kér Istenem, / Erő is Tőle árad / Mindent betöltenem”.
Kedd, július 31.
ELVÉGEZTETETT (ELSŐ RÉSZ) „És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.” (1Móz 2:1)
E
zerkilencszázhatvannyolcban vagyunk karácsony előtt. Amerika hosszú és nehéz évet hagyott maga mögött. 1968 januárjában, Észak-Korea elfogta az amerikai Pueblo nevű hajót. Februárban és márciusban, a Vietnámban meghalt amerikaiak száma nagyon megnőtt. A nép háborúellenes volta még sosem volt ilyen ádáz. Tavasszal volt Martin Luther King Jr. és J. F. Kennedy meggyilkolása. A nyár is ugyanilyen feszült volt, miközben a háborús megbeszélések folytak és a háborúellenes tüntetések erősödtek. A 1968-as év bizonyára olyan év volt, amit nem szeretnénk korán elfeledni. Mégis, karácsony előtt, egy reménysugár tört át a felhőkön. Egy nagy megvalósítás öröme új bizalmat sugárzott. A történelemben először az emberek a hold körül keringtek. És, mi több, ezt az amerikaiak tették. Nem tudtunk hinni a szemünknek, amikor láttuk a tévében a holdról készült felvételeket. Frank Borman, James Lowell és William Anders űrhajósok pár karácsonyi üdvözletet küldtek a holdról és egy könyvből a jól ismert szavakat olvasták fel 1Mózes 1:1ből: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”. Mialatt a hold körül keringtek és a földre lenéztek 400 000 km távolságból, az űrhajósok mindenkit emlékeztettek arra, hogy az élet nem egy kozmikus baleset. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”. Ezeknek a szavaknak mély értelmük van, gyakorlati jelentőségük és egy változhatatlan igazságot közvetítenek. Elemezzük közelebbről a teremtésnek ezt a jelenetét. 225
A teremtés hetének vége felé, Isten megkoronázta munkáját Ádám és Éva teremtésével. Ő felkiáltott az egész univerzum előtt: „Elvégeztetett”! 1Móz 2:1 a következőképpen írja le a jelenetet: „És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege”. Ez a szöveg elmondja, hogy a teremtés műve az Istené. Mi nem az evolúció eredménye vagyunk. Mi nem egyedül jöttünk létre. A szöveg egy olyan Teremtőről beszél, aki befejezte teremtési művét és gondja van a teremtményeire. Ezután, nem kell, hogy zavarjon az a gondolat, hogy nem vagy értékes. Isten mondja: befejeztem munkámat a te komplex lényednél. Sok gonddal formáltam meg szívedet, sejtjeidet, agyad elektromos / kémiai partikuláit és személyiségedet. Én teremtettelek. Én hoztalak létre. Ha alulértékeled magadat, akkor azt becsülöd le, aki teremtett”! Teremtőnk szeretete fényében többé nem azzal az érzéssel élünk, hogy elhagyottak vagyunk, akiket nem értékelnek és szeretnek eléggé. Pállal együtt mondhatjuk: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek” (Ef 2:19). Isten teremtett. Ő szeret. Mi nem vagyunk árvák ebben az univerzumban. Mi Isten házából valók vagyunk! Elegendő okuk van arra, hogy boldogok lehessünk!
Szerda, augusztus 1.
ELVÉGEZTETETT (MÁSODIK RÉSZ)
J
„Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.” (Jn 19:30)
ézus utolsó szavai halála előtt ezek voltak: „Elvégeztetett”! Mit akart mondani ezekkel a szavakkal? Mi végeztetett el? Elvégeztetett a vétkesség. Jézusban már nincs semmi kárhoztatás. (Róm 8:1). „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2Kor 5:21). A mi vétkességünk keresztre feszíttetett Krisztus testében. A bűn rabsága befejeződött. Elvégeztetett. Jézus engedelmes volt halálig, „még pedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). A kereszten Jézus bemutatta, hogy a kegyelem ereje nagyobb a bűn erejénél. Sátán legkegyetlenebb kísértései nem tudták eltéríteni Jézust a megváltási tervtől. A kereszt felajánlja a bűn rabságából való szabadulást. A kegyelem megszabadít, és a bűn már nem uralkodik rajtunk. Elvégeztetett! A keresztnél a félelem megszűnt. Már nem kell félnünk a haláltól. A bűn árát lefizették. Krisztus egy alagúttá alakította a sírt. A halál előtt a kereszt reményt ad.
226
Jézus számára a kereszt nem volt a vég. Még a halálban is győzedelmeskedett. A feltámadás dicső reggele azt bizonyítja, hogy Neki van ereje a sír felett. A román tanulók érdekes legendát tanulnak az iskolában, ami a kereszt jelentőségére utal. Egy román nemes egy palotában lakott. Nagy birtoka, sok szántóföldje, tehene, lova, juha, kecskéje és sok szolgája volt. Egy parasztnak volt egy pár juha és kecskéje, meg egy kunyhója a gazdag ember birtoka mellett. A gazdag földesúr kapzsi volt és lefizetett pár helybélit, hogy éjszaka ijesszék meg a szegény ember teheneit, úgy, hogy azok jöjjenek át a gazdag ember birtokára. Majd a gazdag ember megvádolta a szegény embert, hogy nem vigyázott eléggé a tehenekre, és emiatt el kell, hogy vegye tőle az egész vagyonát. Ítéletet tartottak a piactéren. Hamis vádakat hoztak fel a szegény paraszt ellen. A paraszt mindenét elveszítette. Minden helybéli kicsúfolta. A gazdag földesúr szembeköpte. Szegény paraszt az országot járta és kéregetett. Egyik nap a paraszt találkozott a királlyal, aki városról városra járt és elmagyarázta neki a helyzetét. A király jóságosan meghallgatta és adott neki két zsák aranyat, amelynek értéke több volt, mint amennyit elveszített. A király meghajolt előtte a helybéliek láttára és megcsókolta mindkét arcán. Miközben megcsókolta, a király ezt mondta: – Mondd el mindenkinek, hogy a király ott csókolt meg, ahol a rossz ember rád köpött. Lemostam szégyenedet ezzel a csókkal. A kereszten a világmindenség Királya sokkal többet ajánlott fel nekünk, mint amennyit elveszítettünk. Ő karjainkba helyezte szeretete kincsét. Amikor kimondta: „Elvégeztetett”, Jézus lemosta szégyenünket egy csókkal. Mi a királyság gyermekei vagyunk, befogad minket a hőn szeretett Isten, mindkét arcunkon megcsókol az univerzum Királya!
Csütörtök, augusztus 2.
ELVÉGEZTETETT (HARMADIK RÉSZ) „És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” (Jel 21:6)
A
z egyedüllét, a szenvedés, az igazságtalanság és a halál annak a ténynek a következményei, hogy a bűn világában élünk. Az Isten által kimondott emlékezetes szavak Jel 21:6-ban: „Meglett”, azt a tényt igazolják, hogy azok a dolgok, amelyek boldogságunkat csorbítják, meg fognak szűnni. Egy napon az egyedüllét mindörökre eltűnik. Mindnyájan feltétel nélküli szeretet után vágyunk, és az után, hogy múltunktól függetlenül fogadjanak el minket. 227
Jelenések 21:3-ban azt írja, hogy egy napon Istennel leszünk. Mi számára teremtettünk. Ő fogja betölteni az életünkben levő üresség érzetét. „Ímé, Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük”. Isten azt mondja: „Meglett”! Az egyedüllét örökre eltűnik. Szoros kapcsolatban leszünk Vele az örökkévalóságon át. Isten utolsó szavai eltüntetik a fájdalmat örökre. Mert „fájdalom nem lesz többé” (Jel 21:4). Az ország onkológiai osztályain sok a lesoványodott beteg, akik többféle műtéti beavatkozáson, kemoterápián estek át. Sokuknak elhullott a hajuk, lefogytak és sokan már az életkedvüket is elveszítették. Isten erőt ad, hogy újra reménykedjünk. Ezen szavak által: „Meglett”, ő megígéri, hogy egy napon új élettel, örömmel és egészséggel teli testet ad. Olyan országba vezérel, ahol nincs betegség, szenvedés vagy szomorúság. Ezen szó – „meglett” – arról az Istenről beszél, aki mindet újjá tesz (5. vers). Ez az élet telve van igazságtalansággal és jogtalansággal. De egy napon az igazságos Király fog uralkodni. Krisztus mennyei trónjára ül. A mennyben mindig igazság és jogosság honol majd. Lehet, hogy a földön nem találjuk meg mindig az igazságosságot, de a mennyben megtaláljuk. Lehet, hogy az emberek nem igazságosak velünk szemben, de Isten az. Amikor igazságtalanul bánnak veled, nézz a túloldalra, Isten új világára, ahol Ő igazságosan fog uralkodni. Isten végső kijelentése, „elvégeztetett”, azt üzeni, hogy a halálnak vége. Elveszítettél valaki közelit? Úgy érzed, nem bírod egyedül a nehéz fájdalmat? Egy napon a halál a múlté lesz. Isten véget vet a halálnak mindörökre. A feltámadás dicső reggelén a halál elnyeletik diadalra (1Kor 15:54). Habár szomorkodunk a közeliek halála miatt, belekapaszkodhatunk Isten ígéretébe. Egy napon a halál mindörökre megszűnik majd. Dicsőséges hangnemben, a menny kimondja majd az ítéletet: „Elvégeztetett”. A harcnak vége. Az éhség, félelem és szenvedés nincsenek többé. A betegség, a katasztrófák és a halál nincsenek többé. A szegénység, a fájdalom és a járványok megszűnnek. A fogyatékosság, a szomorúság és a kín eltűnik. A könnyeknek, a félelemnek és a gondoknak örökre vége. Elvégeztetett. Az igazság mindörökké trónol.
228
Péntek, augusztus 3.
nny. B 20:37; CT 20:29; IS 20:41; MS 20:50; SM 20:53; DJ 20:49; AR 21:02
SEMMI KÁRHOZTATÁS „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:1)
A
tengerparton, egy barakk mellett, ahol az Atlanti-óceán hullámai partot értek, csontváz hevert. Mielőtt meghalt volna, megpróbálkozott a túléléssel egymagában a Felemelkedés nevű lakatlan szigeten. Mellette ott volt a naplója, amelyben az óceáni útleírások egyik gyöngyszeme maradt ránk. Egy borzalmas bűntett miatt a hatóságok arra ítélték, hogy az elhagyatott szigetre száműzzék egy hordó vízzel, egy kis fejszével, teafőzővel, állatcsapdával és más kis tárgyakkal. Hamarosan észrevette, hogy nem volt sehol ivóvíz. Rákényszerült, hogy a galambok vérét igya, amelyeket fejszével ölt meg, majd a tenger sós vízét, habár tudta, hogy ez halálos lehet. Naplója utolsó szavai a következők voltak: „Csontváz vagyok, már nincs semmire erőm. Lassan már írni sem lesz erőm.” Ez a névtelen tengerész borzalmas testi kínokat élt át a túlélésért folytatott harcban. Azonban egy másik kín még jobban nyomta a lelkét, amiről sokszor említést tesz naplójában: a bűntudat. Bűnbánattal írta: „Az éjszaka bűntetteim szimbóluma és minden egyes tiszta egű nap bűneimre emlékeztet”. „Jaj, milyen szörnyű kínokat élnek át azon halandók, akik csökönyösen az élet kanyargó labirintusában haladnak, és akik elhagyják az üdvösség szép ösvényeit.” Semmi más ezen a világon nem szigetel el jobban, mint a vétkesség. Ennek a névtelen fogolynak a büntetése kegyetlennek és szokatlannak tűnhet számunkra ma. Azonban egyik legnagyobb problémánkról beszél: a vétkességről. Az utóbbi években a pszichológia mindent megtett azért, hogy megmentsen ettől a krónikus problémától. A pszichológia elmondja nekünk, hogy mi nem vagyunk rosszabbak a körülöttünk levőknél. Jószándékú emberek megpróbálták eltörölni végleg a vétkességet. De van egy nagy gond: a vétkesség nem tűnik el, akármennyire is próbáljuk elhinni. Az egyik ok a következő: a tünetekkel foglalkozunk és nem a probléma gyökerével. Érzésteleníteni szeretnénk a kellemetlen érzéseket ahelyett, hogy kezelnénk a gyökerüket. Jézus ezt a problémát kezelte Nikodémussal való beszélgetése során. Ezt mondta: „a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek” (Jn 3:19-20). 229
Egyesek azért fognak elveszni, mert visszautasították a világosságot. Ők félnek attól, hogy tetteik napvilágra kerülhetnek. A vétkességet sosem oldjuk meg, ha nem látjuk be bűnünket. A vétkességet nem lehet szőnyeg alá seperni. A vétkesség egy tünet, ami a bűnre hívja fel figyelmünket. A vétkesség problémája krónikussá válik, ha elhanyagoljuk. A bűntudatnak az a szerepe, hogy ahhoz vezessen, aki fel tudja venni magára a világ bűneit (Jn 1:29). A Megváltóhoz, aki felszabadít minden kárhoztatás alól. Fogadd el ma, hogy a bűntudat vezessen el lelked Megváltójához. Ne tagadd le. Ismerd be bűnödet és szaladj Isten karjaiba.
Szombat, augusztus 4.
nny. B 20:36; CT 20:28; IS 20:40; MS 20:49; SM 20:52; DJ 20:48; AR 21:01
OLYANOK LESZÜNK, MINT Ő „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk Őt látni, a mint van.” (1Jn 3:2)
E
zerhétszázharminckilencben, az angliai Kingswood városát terméketlennek találták vallásos szempontból. A híres egyházi emberek többé-kevésbé már lemondtak az ebben a városban való munkáról. Bányaváros volt, olyan embereké, akik napjaikat a föld alatt töltötték és keményen sújtotta őket a nyomor és az elszigeteltség. Ezek az emberek még sosem voltak templomban és sosem hallottak prédikációt. Egyik nap azonban a kingswoodi piacra érkezett valaki, aki beszédet tartott 200 bányász előtt. John Wesleynek hívták. A jól ismert templomok ajtóit bezárták előtte és már csak a szabad ég alatt prédikálhatott. A bányászok elkezdték hallgatni, és üzenete áttört a tudatlanság vastag leplén. Füsttől megfeketült arcukon könnyek peregtek le. A hallgatóság száma fokozatosan nőtt. Rövid idő alatt 10 000-en gyűltek öszsze a piactéren és egy valóságos vallási forradalom tört ki Angliában. John Wesley lelki forradalma egyike a legmarkánsabb mozgalmaknak a keresztény egyház története során. De íme, egy részlet, amit lehet, hogy nem ismersz. Wesley prédikációiban sürgette a népet, mivel meg volt győződve, hogy az Úr visszajövetele közel van. Dániel és Jelenések könyve próféciáinak buzgó kutatójaként Wesley megtérésre hívta a népet. Krisztus visszajövetelének fényében, amelyben hitt, teljes odaadásra szólította fel a népet. Az Úr közeli visszajövetelének üzenete nem csak a reménység üzenete, hanem felhívás a szentségre, hogy Isten mélyen dolgozzon szíveinkben. A második eljövetel üzenete arra int, hogy adjuk át teljesen magunkat Krisztusnak mint Urunknak. Megváltónk, aki meghalt értünk, Urunk szeretne lenni.
230
„A keresztény jellemideál a Krisztushoz való hasonlatosság.” (Ellen White: Jézus élete, 257. old.)
Vasárnap, augusztus 5.
TÖBB MINT TÚSZ „És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!” (Lk 17:5)
A
rcukon nem látszottak meg az elszigetelt börtön nehéz, kegyetlen évei. Úgy tűnt, őket nem viselte meg a hosszas kínzás, amit túszként elviseltek. Széles mosolyuk és nevetésük egészen másról árulkodott. Amikor Terry Anderson, az utolsó libanoni túsz 1991 decemberében kiszabadult, kollegáinak sikerült végül is leírni az átélt kálváriát. Megkérdeztük akkor magunktól, hogyan sikerült megőrizniük ép elméjüket. Szellőzetlen, ablak nélküli, egy sír méreténél kissé nagyobb cellákról, a nappalok igen magas hőmérsékletéről és a hideg éjszakákról meséltek, arról, hogy ugyanazokat a ruhákat hordták évekig. Elmesélték, hogy szemüket bekötötték koszos sálakkal, amelyek megfertőzték őket, hogy láncaikat naponta egyszer, tíz percre vették le, míg a mosdóba mentek, ami egy földbe ásott gödör volt. Elmesélték, hogy csak annyi ételt kaptak, ami éppen életben maradásukhoz volt elég, és általában egyedül ettek a sötétben. Majdnem minden túszt megvertek, és egyeseket annyira, hogy egész életükben viselik a nyomát. Terry Anderson visszaemlékszik a szomszéd cellában fuldokló túszra, aki tüdőbeteg volt. Mi tartotta életben Terry Andersont 2455 napon át a fogságban? Ő azt mondja, hogy a Biblia és egy fénykép újszülött kislányáról, akit még nem látott. Újra felfedezte hitét a rabságban. Roger Auque francia túsz hasonló tapasztalatról beszél. Kiszabadítása után a következő egyszerű kijelentést tette: – Régen nem hittem Istenben, de most hiszek. Egyik nap Benjamin Wier túsz felemelte tekintetét és észrevett három drótvéget, amelyek cellája mennyezetéről csüngtek alá. Ezek Isten kinyújtott ujjaira emlékeztették, ahogyan Michelangelo a Sixtusi-kápolnában lefestette. A következőket mondta: – Ezek annak az Istennek a kezét ábrázolták számomra, aki fenntart, és akinek jól meghatározott célja van velem. A hit növekedett Libanon sötét celláiban. Ezek az elszigetelt emberek megtalálták az erőt a túléléshez, és kiszabadulásuk napján az öröm oka az úgynevezett „Nyitott ajtók gyülekezete” volt. Rendszeres istentiszteleteket szerveztek, 231
amikor kenyérdarabkákkal ünnepelték az úrvacsorát. Megőrizték az élő hitet, a hit pedig életben tartotta őket. „A hit megkönnyíti a terheket, meggyógyít minden gyengeséget” (Ellen White: Próféták és királyok, 175. old.). „A hit az a lelki kéz, amely megragadja az örökkévalóságot” (Ellen White: Bizonyságtételek, 6. köt., 467. old.). Hited emelkedjen ma az ég felé, és a lelked megújul!
Hétfő, augusztus 6.
A VÉGIDŐRŐL SZÓLÓ PRÓFÉCIA FELTÁRJA ISTEN JELLEMÉT „Íme, eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” (Jel 3:11)
A
Dániel és a Jelenések könyve panorámaképet tár elénk a jövőről. Próféciáik világosan kinyilatkoztatják azokat az eseményeket, amelyek be fognak következni világunkban. Ez a két, végidőről szóló könyv bemutatja Isten jellemét. Fenséges képet tárnak elénk Istenről, aki „tudományt és bölcsességet” ad gyermekeinek. Ő kiszabadítja őket a haragos királyok kezéből, a tüzes kemencéből, bezárja az oroszlánok száját, hogy megvédje követőit. Uralma örök, országa nemzedékről nemzedékre megáll, ígéretei mindig beteljesednek, és útjai mindig igazak (Dán 4:34,37, 7:13-14). A Jelenések könyve úgy mutatja be Istent, mint aki gondoskodik az idős Jánosról, akit egy szigetre száműztek. Isten angyalt küld Jánoshoz bátorító üzenettel. Milyen ez az Isten? Hallgass hívására, jöjj és uralkodj Vele trónján (Jel 3:21). Hallgasd, milyen örömmel mutatják ki szeretetüket és imádatukat Iránta azok a lények, akik már évezredeket töltöttek Vele: „A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:13). Milyen Isten Ő, akinek gondja van arra, hogy miközben reng a föld, villámok és dörgések töltik be az eget, egy feltámasztott kislányt átadjon anyukájának? Milyen Isten Ő, aki úgy kezdi békés uralkodását, hogy minden könnyet eltöröl szemeinkről? Jézus a győző, de Ő átnyújtja nekünk a koronát. Jézus harcolt értünk, de Ő kezünkbe adja a győzelem szimbólumát. Jézus a dicsőség koronáját a győzők fejére helyezi. Neki mindnyájuk számára van egy név szerinti koronája (Jel 2:10), amelyre ez van írva: „Szentség az Úrnak” (lásd Ellen White: A nagy küzdelem, 646. old.). Boldog vagy, hogy egy ilyen Istennek szolgálhatsz? Türelmetlenül várod azt a csodálatos napot, amikor ezek az átszögezett kezek ráhelyezik homlokodra a koronát? Én már alig várom a napot, amikor a Megváltó ezt mondja: „Jertek, én
232
Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta” (Mt 25:34).
Kedd, augusztus 7.
BÉKE AZ ÉLET VIHARAIBAN „És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el!” (Mk 4:39)
M
ivel fáradt volt, Jézus elaludt a csónak aljában. Hirtelen szél kezdett fújni a Galileai-tengeren, és felkorbácsolta a hullámokat. Az ég elsötétedett, fülsüketítő dörgések hallatszottak. A csónak ide s tova hánykolódott. A tanítványok, erős galileai férfiak, tengerhez szokott emberek, akik nem először hajóznak rossz időjárási körülmények között, még sosem találkoztak ilyen hatalmas viharral. Minden tudásuk és tapasztalatuk ellenére a tanítványok erőtleneknek érezték magukat, mint valami gyermekek. Ezt mondogatták magukban: Nem szabadulunk innen, nincs menekvés! A hidegtől és görcsös erőfeszítéstől reszketve, megpróbáltak a széllel szemben evezni, de csónakjukat mind messzebb sodorta a vihar. Biztosra vették, hogy meg fognak halni. De figyelmük akkor más irányba terelődött. Megfeledkeztek a viharról, mert eszükbe jutott. hogy volt valaki a csónakban, aki segíthet rajtuk. Vajon nem törődött velük? Ekkor kiáltozni kezdtek: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elsülylyedünk, hogy minden bizonytalanná vált körülöttünk? Amikor minden tudásunk csődöt mond és elhagy az erőnk, Te akkor sem törődsz velünk?” Mk 4:39-40 verseiben így olvassuk: „És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél. És lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?” Ha egyedül vezeted a csónakodat, és ha minden figyelmedet a vihar köti le, jogosan félhetsz. Ahogy egyre többet nézed a hullámokat és a fekete felhőket, ha a mennydörgésre fülelsz, félelmed fokozódik. Ellen White ezt írja: „Az Üdvözítőbe vetett hitünk lecsendesíti az élet tengerét, s Ő oly módon szabadít meg a vésztől, ahogy azt a legjobbnak ítéli.” (Ellen White: Jézus élete, 279. old.) Eljött az ideje, hogy újraszervezzük értékrendünket. Elérkezett az idő, hogy átirányítsuk figyelmünket, és megbizonyosodjunk, hogy lélekben az Úrral egyesültünk.
233
Szerda, augusztus 8.
AZ IGÉRE ALAPOZÓ ÉLET „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.” (Mt 7:24)
S
átán a legnagyobb kísértéseit különösen az utolsó időben élő nemzedék számára tartogatja. De nem kell megijednünk, mivel ugyancsak a végidőben töltetik ki leggazdagabban a menny áldása a hívőkre. Mt 7:24-27 verseiben kétféle emberkategóriáról olvasunk. „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És ha valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fővényre építette a házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott és nagy lett annak a romlása”. Két ház – egyik sziklára, másik homokra épült. Két ház, melyet próbára tesz a vihar. Az egyik ellenáll, míg a másik összedől. Ellen White ezt írja: „Az én csak futóhomok. Ha emberi elméletekre, találmányokra építkeztek, házatok összedől. Elsöpri a kísértés szele. A próba vihara. Az Általam adott elvek azonban megmaradnak. Fogadjatok be Engem, építsetek igéimre.” (Ellen White: Jézus élete, 258. old.) A végidőben Sátán ránk zúdítja a kísértés zord viharát. Bármely próbálkozás a lelkiség külsőségekre vagy a rideg vallásosságon alapuló építésére csődöt mond. A lelki élet, amely emberi próbálkozásokon nyugszik, homokra épített házként omlik össze. A sziklára épült lelki ház, amely megáll, Jézus Krisztus szimbóluma. Ma Jézus ezt mondja: „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát” (Mt 7:24). Krisztusra építeni lelki házunkat azt jelenti, hogy életünket Igéjére alapozzuk. Amikor kinyitjuk Isten Igéjét, ugyanaz a Szentlélek, aki ihlette azt, szíveinkbe helyezi az isteni elveket. Felgyorsult társadalmunk egyik legnagyobb kihívása, hogy időt találjunk Isten Igéje számára. Az élet, ha nem az Igére épül, összedől, amikor kísértések viharai jönnek. Az Ige megerősíti hitünket. Az Ige a szikla, életünk alapja, hitünk horgonya. Határozd el ma, hogy időt töltesz Istennel Igéjén keresztül, és a sziklára építkezel.
234
Csütörtök, augusztus 9.
MINDEN SZÓVAL „Elvetvén azért minden undokságot és gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” (Jk 1:21)
A
mikor Bobby öt éves volt, anyukája észrevette, hogy valami nincs rendjén nála. Bobby látászavarokkal küzdött, nem volt étvágya, és úgy tűnt, hogy állandóan lázas. Egy sor orvosi kivizsgálás után, az eredmények azt igazolták, amitől az anyuka a legjobban félt – a rákot. Bobby rögtön elkezdte a kezelést. A kemoterápia következtében nagyon legyengült és rosszul érezte magát. Tizenkét hét kezelés után úgy tűnt, hogy a rák visszahúzódik. Egy alkalommal az orvos, Brown doktor, elmagyarázta Bobbynak, hogy egy nagyon fájdalmas tesztet kell végeznie: egy tűt kellett beszúrni a koponya alsó részébe, hogy gerincvelő-mintát vegyenek kivizsgálás végett. Brown doktor ránézett és ezt mondta: – Bobby, tudom, hogy fájni fog. De Bobby így válaszolt: – Nincs semmi gond, doktor úr. Épp kezdett visszanőni a hajam. Teljesen leborotválnak? – Nem teljesen, csak egy kis helyen, hátul. Bobby, megkérem majd a nővért, hogy fogja a kezed, amíg mi a fejedbe szúrjuk a tűt. Tudom, hogy fájni fog. – Doktor úr, ha el tudnám mondani a 23. zsoltárt, nem lesz semmi gond. Megengedi doktor úr, hogy elmondjam a 23. zsoltárt? – Bobby, mondta az orvos, ha el akarod mondani a 23. zsoltárt, amíg mi megszúrunk, megteheted. Mialatt az orvos a műveletet végezte, Bobby a 23. zsoltár szavait mondta: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja …” A végén, Bobby felnézett az orvosra, és mosolyogva mondta: – Doktor úr, nem fájt nagyon. Később megkérdezte: – Doktor úr, megtanulta-e valamikor kívülről a 23. zsoltárt? – Igen, Bobby, megtanultam gyermekkoromban. – Doktor úr, kérte Bobby, én elmondtam önnek a 23. zsoltárt, elmondaná-e ön is nekem? Később Brown doktor így emlékezett az esetre: „Észrevettem, hogy a kollegák lassan eltávoznak. Féltek, hogy őket is megkéri majd a 23. zsoltár elmondására. Elkezdtem a zsoltárt, elég nehezen. Megpróbáltam visszaemlékezni rá. Majd Bobby ezt mondta: 235
– Tudja, jobb lenne, ha mind megtanulnánk a 23. zsoltárt, mert amikor a Bibliát tanuljuk, Jézus lelkünkbe súgja, hogy Ő erős, amikor mi gyengék vagyunk.” Isten erős, amikor neked nincs több erőd. Isten Szava megerősít és erőt ad. Amikor a kísértések vihara rád támad, emlékezz: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4). Fogadd el ma Isten erejét!
Péntek, augusztus 10.
nny. B 20:27; CT 20:19; IS 20:31; MS 20:40; SM 20:43; DJ 20:39; AR 20:52
AMIKOR ISTEN IGENT MOND! „Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben.” (Ef 1:16)
E
z a drámai epizód megragadta az egész világ figyelmét. Milliók álltak a televízió képernyője előtt, hogy kövessék a CNN élő adását. Néhány konzervatív kommunista fogva tartotta Mihály Gorbacsovot a Krimi-félszigeten. Borisz Jelcin elbarikádozta magát a moszkvai Fehér Házban. Az államcsíny vezetői összegyűltek a Kremlben, hogy megtervezzék a tüntetések elfojtását. Nagyon valószínűnek látszott, hogy visszatérnek a kommunizmushoz. Szembenézve a veszéllyel, néhány hűséges adventista keresztény kijött lakásából, és sietve elment egy bérházba, hogy ott imádkozzék. A „közbenjárók” akkor egész éjjel imádkoztak. Követték Pál tanácsát: „Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért” (1Tim 2:1-2). Ez 1991. augusztus 21-én történt. Egy nagy tömeg, kb. 15-20 ezer tüntető gyűlt össze a Fehér Ház körüli utcákon, Moszkvában, hogy támogassák a demokráciát. A hadsereg vezetői visszautasították feletteseik utasításainak végrehajtását. A KGB tisztek, a különleges Alfa Csoport erőivel együtt visszautasították a támadást. 14 órán át, ami végtelen időnek tűnt, az államcsíny vezetői bénultaknak tűntek. Ez a szünet döntő fontosságú volt a több ezer moszkvai tüntető számára, akik bátorságot nyertek. Kivonultak az utcára, nem törődve a veszéllyel. Amikor egy szervezetlen – a szakadár hadsereg tisztjeiből, a KGB katonáiból és rendőreiből összeállt – csapat éjjel 2 órakor megtámadta őket, a tüntetők ellenállása olyan erős volt, hogy a támadás csődöt mondott. Az államcsíny vezetői, megérezve a vereséget, próbáltak minél előbb eltávozni az országból. A közbenjáró imának ereje van. Megváltoztatja az nemzetek sorsát. Megváltoztatja a történelem menetét. Isten ígérete még most is érvényes: „Ha az én népem megalázza magát…, könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből,… és megszabadítom földjüket” (2Krón 7:14). 236
Az ima ajtót nyit Istennek, hogy nagy csodákat tegyen. Az ima egyesít a világegyetem mindenható Teremtőjével. Az ima megnyitja a menny kincsestárát. A betegség, ellenségeskedés vagy szegénység nem lehet akadály az útjában. Ahhoz, hogy imádkozz, nincs szükséged iskolai oklevélre. Olvasni sem kell tudnod, hogy imádkozz. Szeretnéd-e elfogadni Isten hívását, hogy az ima nagy emberévé válj?
Szombat, augusztus 11.
nny. B 20:26; CT 20:18; IS 20:29; MS 20:39; SM 20:42; DJ 20:38; AR 20:51
MEGVÁLTVA A SZOLGÁLATRA „Szerelmében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.” (Ésa 63:9)
A
z It Is Written nemzetközi tévéadó igazgatójaként és műsorvezetőjeként évente majdnem 200 napot utazok. A prédikálási alkalmak, az evangelizálási kampányok és a televíziós felvételek miatt sokat vagyok távol otthonomtól. Ezért, feleségemmel együtt, sokszor szállodában tartózkodunk. De szeretnék elárulni neked egy családi titkot. Szokásom elveszíteni a szállodai szoba kulcsát, vagy újabban azt a vékony műanyag kártyát. Nem tudom, hogyan sikerül elveszítenem, de azt tudom, hogy sok időt vesz fel a keresése. Sokszor abbahagyom, maradok a kárral. Egy dolog biztos: az emberi lények sokkal értékesebbek, mint egy szállodai szoba kulcsa, Jézus pedig nem mond le a keresésükről. Én pótolhatom a szobakulcsot, de Jézus nem pótolhatja az embereket. A kereszténység lényege a következő: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett” (Lk 19:10). Jézus szenvedélye az volt, hogy megmentse az embereket! Az igazi kereszténység lényege az emberek szeretetből való szolgálata. Jézust követni azt jelenti, hogy elkísérjük Őt szeretete hirdetésének szolgálatában. Egyeseknek furcsa elképzelésük van a kereszténységről. Azt gondolják, hogy kereszténynek lenni azt jelenti: lemondani a rossz dolgokról megmentésünk érdekében. Nem cigarettáznak, nem isznak, nem viselnek bizonyos ruhákat vagy ékszereket, és ezt tartják a vallás lényegének. Ne érts félre! Igaz, hogy Jézus teljes átadásra hív, de amikor elhagyta a mennyet, vajon lemondott valami rosszról? Milyen rossz dolog létezett akkor a mennyben? Miről mondott le Ő? Lemondott néhány nagyon jó dologról: az Atya tiszteletéről, az angyalok imádatáról, a kerubok és szeráfok dicsénekeiről. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy lemondunk rossz dolgokról, hogy mi megmeneküljünk, hanem azt, hogy lemondunk jó dolgokról mások megmentése érdekében. A kereszténység középpontjában nem az én erőfeszítéseim 237
állnak, amit megmentésemért teszek, hanem életem feláldozása mások megmentéséért azáltal, hogy részt veszek Jézus missziójában. Jézus figyelmének középpontjában az emberek voltak. A kereszténység lényege: a Jézus szeretetével teljes, a másokért érző szív. Jézus képviselésének legjobb módja a szeretetből és együttérzésből fakadó szolgálat. Amikor szívünk tele van az Ő szeretetével, sóvárgunk másokkal is megosztani ezt a szeretetet. Szeretete férfiakat és nőket késztet belépni az Ő országába, újjászületés által. Ez képezi az élet legnagyobb örömét. Meg vagyunk mentve a szolgálatra, hogy mások áldására legyünk, meg vagyunk mentve mások szükségleteinek betöltésére Jézus nevében.
Vasárnap, augusztus 12.
TARTÓS ÖRÖM „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16:11)
E
gy híres keleti egyetem kutatói vizsgálták a majmok motivációs tényezőit. A kísérletre kiválasztottak egy hím majmot, ketrecbe helyezték, aztán pontosan jegyezték a majommal kapcsolatos észrevételeiket. Követték a majom étkezési, alvási és párosodási szokásait. Ugyanakkor azt is követték, hogyan gondozza kölykeit. Azután a majom agyához kapcsoltak egy elektródot, mely aktiválás után kellemes élvezet-érzést váltott ki a majomnál. A kutató betanította a majmot, hogyan nyomja meg az élvezet gombját. A majom most már rendelkezett a boldogság kulcsával – az élvezet-érzés gombjával. Rövid időn belül a majom az élvezet megszállottja lett, olyannyira, hogy elhanyagolta kölykeit, az evést, még a társát is. Legnagyobb célja az élvezet lett, az idegvégződések stimulálása; egyedül csak azt óhajtotta, hogy jól érezze magát. Végül is nem bírta ki a sok szórakozást. A túlzott stimulálás véget vetett napjainak. A bűn nagyon hasonlít a majomnál használt élvezet-gombhoz. Ad egy boldogság-érzést. Ha nem adná ezt az érzést, senki sem vétkezne tovább! A probléma az, hogy ez az élvezet csak rövid ideig tart, ráadásul rombol. Mózes inkább választotta „az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid 11:25). A bűn gyönyörűségei hamar elmúlnak, belsőnk üres marad. A szappanbuborék elpattan, és csüggedés vesz rajtunk erőt. Milyen jó, hogy Jézus öröme örök. Az Istentől származó mély öröm tartós. A zsoltáríró kívánkozik a „vigasságos örömnek Istenéhez” menni (Zsolt 43:4). Ésaiás vallja, hogy Isten „örömnek kenetét” adja „a gyász helyett” 238
(Ésa 43:4). Isten szavai Jeremiás életében örömet és szívének vigasságát eredményezték (Jer 15:16). Jézus azt mondja, hogy az Ő öröme mibennünk marad (Jn 15:11). Pál azért imádkozik, hogy olvasói beteljenek „minden örömmel és békességgel a hívésben” (Róm 15:13). Jakab mondja, hogy „teljes örömnek” tartsuk, amikor különféle próbákon megyünk át (Jak 1:2). Az Úr visszajövetelekor ezt fogja mondani nekünk: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). A mi Urunk többet ajánl fel nekünk pillanatnyi, mulandó, csalóka örömnél. Ő jelenlétének mély és tartós örömét ajánlja nekünk most és az örökkévalóságon át. Egy dolog biztos: nincs ennél nagyobb öröm.
Hétfő, augusztus 13.
BIZTONSÁGBAN OTTHON „Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.” (Fil 1:6)
C
onnecticut Long Island tölcsértorkolatában nőttem fel. Emlékszem a hosszú, forró nyarakra, a ragadós izzadságra és főleg a vasárnapokra. Apám vasárnaponként csónakáztatott Spicers Marinatól egészen Grotonig (Connecticut), New England vidékének egész hosszában. Anyám, apám, nővéreim és én bezsúfolódtunk az öt méter hosszú csónakunkba. Apám szigorúan betartotta a sebességkorlátozó jelzőtáblákat, irányítva kis bárkánkat a gőzhajók, jachtok és bálnahajók között. Ahogy kiértünk a tágas térre, apám felnyitotta a motor fedelét és gyorsított. Akkor a tenger ura maga mögött hagyta az autóműhely stresszét, ahol dolgozott. A hajunk lobogott a szélben, a tenger sós szele vágott arcunkba, kiáltottunk és ordítottunk, mialatt a csónak átugrotta a hullámokat, apám pedig ezt mondta: – Ó, ez az élet! Nem igaz, hogy nagyszerű, gyerekek? Egy nap elmentem apámmal halászni New England nyílt vizeire. Kezdett leereszkedni a köd. A szél egyre erősödött, a horizonton pedig fenyegető, sötét fellegek gyülekeztek. Majdnem négy órán át harcoltunk a természet dühével. A hullámok a sziklák felé dobáltak bennünket. Mintha látnám apám napbarnította arcát. Apám jól ismerte a tengert – nem volt okom félni. Tudtam, hogy biztonságban hazavisz. Tekintetemet nem a viharra, hanem apám felé fordítottam. Amikor az élet viharain mész keresztül, figyelmedet irányítsd más felé. A Zsidókhoz írt levél arra buzdít, hogy nézzünk „a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra” (Zsid 12:2). Isten azt mondja Ésaiás könyvében: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nin239
csen több” (Ésa 45:22). Valaki ezt mondta: „Amikor körbenézünk, a baj növekszik; amikor Istenre nézünk, a baj eltűnik”. Ellen G. White írta: Tekints Jézusra, ez legyen mindig jelszavunk” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, 7. köt., 94. old.). Az élet tele van problémákkal és kihívásokkal. Amikor Istenre tekintünk, gondjaink átalakulnak olyan alkalmakká, amikor Ő közbeléphet. Mi nem a saját erőnkben bízunk, hanem az Ő erejében. Egy alkalommal a mi kis bárkánk egy lépésre volt az elmerüléstől. Tudtam, hogy én nem tudnám hazavinni biztonságosan a családunkat, de meg voltam győződve, hogy apám haza tudja vinni. Vesd ma bizalmad a szerető mennyei Atyába. Függetlenül attól, hogy milyen körülmények közt vagy, Ő hazavisz biztonságban.
Kedd, augusztus 14.
AMIKOR ADUNK, AKKOR KAPUNK „Jobb adni, mint venni.” (Csel 20:35)
A
mikor gyermek voltam, néha egyszerű játékokat játszottunk a labdával. Egyikünk a ház előtt, míg a másik a ház mögött állt. Az első megpróbálta átdobni a labdát a háztetőn, a másik pedig próbálta kifogni! Kezdetben nem volt elég erőm, hogy elég magasra dobjam a labdát. A labda a háztetőről visszagurult. Én dobtam, a labda visszagurult, és így tovább. Egyesek keresztény tapasztalata egy hosszú sor kaptatóból és lefelé szállásból áll. Próbálnak imádkozni és rendszeresen tanulmányozni a Bibliát, de keresztény tapasztalatukból hiányzik az élet. Vajon lehetséges, hogy rendszeresen jársz az imaházba, részt veszel hetente a lelki lakomán, és mégis belehalsz a lelki szívinfarktusba? Ha nem koncentrálunk a szolgálatra, lelki ütőereink eldugulnak. Jézus ezt mondta: „jobb adni, mint venni” (Csel 20:35). Amikor adunk, boldogok vagyunk. Amikor másokat is részesítünk abban, amit Jézus tett érettünk, lelki tapasztalataink megerősödnek. Minél többet adunk hitünkből, annál inkább növekszik a hitünk. Amikor másnak felajánljuk, hitünk növekszik. „Ha Krisztus tanítványához méltóan munkába kívánsz menni, hogy neki lelkeket nyerj meg, csakhamar belátod, hogy az isteni dolgokban mélyebb tapasztalatokra és nagyobb ismeretre van szükséged, és éhezni és szomjúhozni fogod az igazságot. Imában Istennel fogsz küzdeni, és hited megerősödik; lelked felüdül a megváltás és üdvösség forrásánál.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 51. old.) „Akik győzni akarnak, le kell mondaniuk önmagukról; csak úgy valósíthatják meg ezt a nagy munkát, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítanak felebarátaik megmentése iránt.” (Ellen G. White: Gyermenevelés, 207. old.)
240
Ha mind mélyebb keresztény tapasztalatra akarsz szert tenni, oszd meg hitedet másokkal. Készíts egy imalistát. Kezdd el a családtagjaiddal. Aztán imádkozz szomszédjaidért vagy munkatársaidért, akik nem ismerik Krisztust. Adj igazságról szóló könyveket azoknak, akiket Isten utadba hoz. Lehet, hogy az Úr arra buzdít, hogy otthonodba fogadj egy kis bibliatanulmányozó csoportot. Lehet, hogy alkalmat ad arra, hogy tanulmányozd a Bibliát egy közeli barátoddal. Vagy lehet, hogy evangelizáció tartására buzdít. Légy érzékeny az Ő hívására. El fogsz csodálkozni, milyen sokat növekedsz lelkileg az által, hogy bekapcsolódsz hited továbbadásába. Amikor másoknak bizonyságot teszünk, lehet, hogy saját lelkünket mentjük meg, mivel mindig „jobb adni, mint kapni”.
Szerda, augusztus 15.
A FÉLELEM ELŰZÉSE „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4:18)
S
zeretnék mesélni egy férfiról, aki felfedezte, hogy Isten szeretete megszünteti legnagyobb félelmeinket. Al Kasha azt mondta barátainak, hogy szüksége van egyedüllétre, hogy alkothasson. Nem tudták, hogy valójában azért akart egyedül maradni, hogy túlélje a helyzetet, amiben volt. Al nagyon félt a zsúfoltságtól. Amikor belépett egy étterembe vagy egy bevásárlóközpontba, a légzése nehézkessé vált, a szívverése felgyorsult, és tenyerei izzadtak. A pánikroham hazamenekülésre késztette. Al agorafóbiás volt, félt kimenni a közterekre, és rá volt utalva, hogy otthona börtönében üljön. A tünetek akkor jelentkeztek, amikor elismerésre tett szert zeneszerzői pályáján; 13 aranylemeze és 2 Academy Awards-díja volt. Íme, mit írt ő: „Tenni, birtokolni és megvalósítani akartam, végül depresszióba estem”. Al fokozatosan csökkenteni kezdte tevékenységét. Egyik reggel, amikor nagyon levertnek érezte magát, a tévécsatornákat váltogatta. Egy lelkész a következő bibliaszöveget olvasta: „A teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn 4:18). Ezek a szavak szíven ütötték. Figyelmesen hallgatta, amint a lelkész arról beszélt, hogyan fogadja el Isten az embereket. Al Kasha sírni kezdett és Istenhez kiáltott. Ima közben egy hangot hallott, amely ezt mondta: „Szeretlek, az én fiam vagy”. Isten szeretetétől megbizonyosodva, Alnak sikerült leküzdenie félelemét, ami addig lesújtotta. 241
Sokszor a félelem abból adódik, hogy nem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani az eseményeket. Félünk az ismeretlentől, és attól, hogy valami történhet velünk. De Isten fokozatosan megszünteti a félelmet, ha szívünkbe fogadjuk szeretetét. Isten szeretete biztonságot ad. Mi nem tudjuk ellenőrizni az eseményeket, de Isten képes rá. Rádöbbenünk, hogy Ő szeret, és a javunkat akarja. Ellen White írja: „Szeretete oly mértékben túlszárnyal minden más szeretetet, amennyivel magasabb az ég a földnél. Mérhetetlen és örök szeretettel őrködik gyermekei felett.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán, 347. old.) „Mérhetetlen és örök” szeretete biztosít a felől, hogy életünk az Ő kezében van. Bízhatsz szeretetében ma. Megpihenhetsz szeretetében már most. Hidd el, hogy a szeretet elűzi a félelmet.
Csütörtök, augusztus 16.
A MEGLEPETÉSEK ISTENE „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Mt 19:26)
A
feltámadás az előreláthatatlan dolgok Istenéről beszél. Az üres sír a váratlan áldások Istenéről szól. Ő a lehetséges lehetetlenek Istene, vagy más szavakkal, az az Isten aki a lehetetlent lehetségessé teszi. Képzeld el a következő jelenetet: a nap felkel Jeruzsálem felett, égő pirosra festve a horizontot. A két Mária Jézus sírjához siet, egy feladatát teljesítse. Nem a remény késztette a két nőt, hogy az elhagyatott kőutcákon haladjon azon a vasárnap reggelen, hanem a kötelességérzet és a tiszta odaadás lelkülete. Ők adni mentek a sírhoz, nem várva semmit sem cserébe. Amikor utoljára látták Jézust, a teste megtört, lila, megkínzott és véres volt. Pulzusa és szívverése megszűnt. Élettelen teste hideg volt és mozdulatlan. A két Mária nem tett mást, csak egy szükséges feladatot teljesített, viszonzásra nem gondolva. Mi is arra hivattunk, hogy adjunk, köszönetvárás nélkül. Mi a kedvesség kedvéért vagyunk kedvesek. A szolgálat kedvéért szolgálunk. Vannak helyzetek, amikor teljesítünk egy feladatot, egyszerűen azért, mert azt teljesíteni kell. És Isten ezt észreveszi. Ő ismeri odaadásunkat. Ő látja hűséges szolgálatunkat. A két Mária a sírhoz közeledett, és Isten egy csodálatos dologra készült. Ő a meglepetések Istene. A kő el volt hengerítve. A sír üres volt. Amíg a két nő kötelességét teljesítette, abban a kiváltságban részesült, hogy elsőnek láthatta az üres sírt. Ők voltak a feltámadás első tanúi. Ők hirdették elsőnek a feltámadott Krisztusról szóló hírt. Amikor kötelességünket teljesítjük, Isten meglepetéseket nyújt. Amikor együttérzésből tesszük azt, amit meg kell tennünk, Isten csodálatos dolgokat visz véghez értünk. Ő elhengeríti előlünk a köveket. Kinyitja az alkalmak ajtaját. Váratlan 242
csodákat tesz. A legtöbb csoda akkor történik, amikor nem is számítunk erre. Ezek a csodák akkor valósulnak meg, amikor becsületes emberek odaszánják magukat, hogy mindenáron kövessék az élő Krisztust. Akkor az előre nem látott dolgok Istene természetfeletti módon beavatkozik, hogy elhengerítse a köveket. Vedd észre ma váratlan beavatkozásait saját életedben!
Péntek, augusztus 17.
nny. B 20:17; CT 20:09; IS 20:19; MS 20:29; SM 20:33; DJ 20:29; AR 20:41
LEGYEN MEG A TE AKARATOD! „Atyám … ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” (Mt 26:39)
V
an egy központi igazság, amely elviselhetővé teszi megpróbáltatásainkat. Isten a mi szerető mennyei Atyánk. Azok számára, akiknek földi szüleik kegyetlenek, durvák voltak, vagy nem is léteztek, ezt az igazságot nehéz felfogni. Mégis, amikor helyesen értelmezzük, akkor a Szentírás lényegét képezi. Egy szerető atya keze nem okoz felesleges könnyeket vagy fájdalmat gyerekeinek. A próbák körülvesznek, és az elkeseredés lesújt, de az Atya szeretete mindig ugyanaz marad. Jézus elfogadta ezt az igazságot legnehezebb megpróbáltatása éjszakáján. Elkeseredésében így kiáltott fel Gecsemánéban: Legyen meg a Te akaratod! Jézus elfogadta azt a tényt, hogy az Atyának mindig a legjobb terve volt számára. Ő le tudott mondani saját terveiről, és el tudta fogadni az Atya terveit, mivel meg volt győződve a mennyei szeretetről. Nem azt mondom itt, hogy minden szomorúság, szenvedés és betegség, amin átmegyünk, jó. Amit mondani szeretnék az, hogy Isten mindig jó. Lehet, hogy az élet nem mindig igazságos, de Isten mindig az. Amikor nem értünk valamit, akkor is bízhatunk, akárcsak Jézus. Attól függetlenül, hogy mi fog történni, elmondhatjuk: Legyen meg a Te akaratod! Mégis, fontos a lelkület, amellyel ezeket a szavakat kiejtjük. Négy féle viszonyulásmódunk lehet. Az első az, amikor remény nélkül és megadással mondom ki ezeket a szavakat, amikor annyira lesújt a helyzet, hogy már nem látom értelmét a küzdésnek. Például, amikor egy betegség végső stádiumában vagyok: kimondhatom azt, hogy „legyen meg a Te akaratod”, és beletörődök a helyzetbe. A második viszonyulás az, amikor úgy ejtem ki ezeket a szavakat, mintha veréssel kényszerített volna, hogy így szóljak. Az élet nyomása túl nagy. Ez annak a kiáltása, aki legyőzetett, mivel az ellenség túl erős volt, a legyőzött ezredes szavai, aki ezt mondja: „Én leteszem a fegyvert, legyen meg a te akaratod”. A harmadik viszonyulásmód, amikor zaklatottság miatt hangzanak el ezek a szavak, elégedetlenkedve, hogy álmaim széthulltak. Betölt a bánat, harag és keserűség. 243
Azonban kiejthetem ezeket a szavakat teljes bizodalommal is. Jézus így viszonyult. Ő Atyjához folyamodott, aki fogta a kezét, és aki karjain hordozta. Hitte, hogy ez a szeretet nem fogja Őt cserbenhagyni. Teljesen alárendelte magát az Atya akaratának, mivel tudta, hogy hosszútávon ez volt a legjobb.
Szombat, augusztus 18.
nny. B 20:15; CT 20:07; IS 20:17; MS 20:27; SM 20:31; DJ 20:27; AR 20:39
ISTEN SZERETETÉNEK MÉLYSÉGE „Szeressétek az Urat, mind ti Ő kedveltjei.” (Zsolt 31:23)
A
z Újtestamentum egyik legmélyebb passzusában Pál a következőket állítja: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” (2Kor 5:21) Isten bűnné tette Krisztust érettünk. Vétkezett valaha Jézus? Gondolt-e valaha is rosszat vagy követett el bűnt? Természetesen, nem. Mégis az, Aki nem ismert bűnt, bűnné lett. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Jézust megvádolták és elítélték a mi bűneinkért. Hogyan lehetséges ez? Csakis a szeretet révén. Nekünk elsősorban nem a kereszt teológiai meghatározására van szükségünk, hanem a kereszt gyakorlati valóságának az ismeretére. A mi nagy szükségünk az, hogy megismerjük a kereszt átformáló erejét. Amikor megértjük, mi volt Jézus valódi szenvedése, akkor megértjük a kereszt mélyebb üzenetét is. Pál ezt írja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” (Gal 3:13) Krisztus megváltott a törvény átka alól. Mi a törvény átka? A halál. Melyik halál: az első vagy a második? Az első halálban része van az egész emberiségnek, az emberiség kollektív bűne eredményeként. Amikor Ádám és Éva vétkeztek, világunk bűnbe süllyedt, és elvált Istentől, az élet forrásától. Ha Krisztus halála a kereszten saját testi halálunkat váltotta ki, akkor meg vagyunk váltva. A bűn követeli a második halállal való meghalást is, ami az Isten jelenlétéből való örökre szóló elűzést jelenti. Jézus a mi kedvünkért készségesen hagyta, hogy elűzzék Isten jelenlétéből. Ő készségesen hordta összes vétkünket és a bűn borzalmas átkát érettünk (Zsid 2:9). „Az Üdvözítő nem tudott átlátni a sírkamrát elzáró kövön. […] Krisztus attól félt, hogy a bűn oly súlyos Isten szemében, hogy örökre elszakítja Őt az Atyától.” (Ellen White: Jézus élete, 661. old.) Nagyszerű szeretete megtöri szívünket, megváltoztatja életünket. Csodálatos az a gondolat, hogy Jézus egyedül érezné magát a mennyben nélkülünk. Az, hogy a mi halálunk helyett inkább a saját halálát választotta, a legcsodálatosabb dolog a világon. Ilyen gondolat nem létezik egyetlen vallásban sem, a kereszténységen kívül. Egy vallásnak sincs olyan szerető Istene, aki saját életét adja azért, hogy visszaváltsa népét. 244
Minden, amit tehetünk, hogy az angyalokkal együtt énekeljünk: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5:12). Mindaz, amit tehetünk, hogy lábai elé hullunk, és Őt imádjuk!
Vasárnap, augusztus 19.
A BOLDOGSÁG REGGEL ÉRKEZIK „Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” (Zsolt 30:5)
P
éntek volt, sötét nap. Pénteken szegezték fel a keresztre és helyezték homlokára a töviskoszorút. Pénteken szúrták át az oldalát lándzsával. Júdás elárulta. A tanítványai elhagyták. A zsidók visszautasították, a rómaiak felszegezték. A nap eltakarta az arcát. A föld megrengett, és a menny felsírt. Pénteken volt – egy sötét napon. Mindnyájunknak vannak ilyen sötét napjaink, amikor úgy tűnik, semmi sem megy úgy, ahogy kellene. Azonban Jézus és a mi számunkra eljött a feltámadás reggele. A visszautasítás, árulás és reménytelenség után jön a feltámadás reggele. A haláltusa, vér és könnyek után egy új derűs nap virrad. A nap felkelt a feltámadás reggelén. A madarak csicseregtek, és az Atya azt mondta: „Fiam, Atyád hív!” Az összes római légió sem tartóztathatta volna fel. Ő kijött a sírból. A katonák földre estek, mint valami hullák, amikor meglátták az angyalseregek ragyogását. A szikla, ami elzárta a bejáratot elgurult, akár egy kis kő, amikor Isten Fia elszakította a sír láncait. A halál béklyói nem tartották fogva. Az elcsüggedt helyzetekben van reménységünk. Az öröm reggel érkezik. Vannak sötét napok is, de a feltámadás egy új derűs nap felé fordítja tekintetünket. Urunk ezt mondja: „Ímé, újat cselekszem.” (Ésa 43:19) Van reménység, még akkor is, ha épp most egy nehéz tapasztalaton mész át. A feltámadott Krisztus valami „újat cselekszik” életedben. Lehet, hogy elcsüggedtél. Lehet, hogy nagy szomorúságon mész át. Lehet, hogy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Lehet, hogy pénzügyi vagy családi gondjaid vannak. Lehet, hogy olyan nehéz a terhed, hogy már nem tudod vinni. Lehet, hogy azt mondod, feladod. A feltámadott Krisztus tudja ezt. Ő megért. Ő él és a Szentélyből küld neked egy bátorító üzenetet. Krisztus szelíd hangon mondja: „Én megértelek. Erőt adok. Tarts ki. Hamarosan jön egy új nap”. „Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” (Zsolt 30:5) 245
Hétfő, augusztus 20.
JÉZUS HAZATÉR „És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.” (Csel 1:9)
M
iután felért a csúcsra, az ember már csak lefelé haladhat. Miután felért a csúcsra, Isten Fia felemeltetik. A Teremtőt nem korlátozzák teremtményeire vonatkozó törvényszerűségek. Ő hazamegy. Hamarosan eltűnik a földiek látóköréből, és a mennyeiek látókörébe kerül. Mialatt mind feljebb és feljebb emelkedik, angyalok ezrei jönnek elébe. A Biblia említést tesz az angyalok kórusáról, amellyel fogadják Urukat visszatérésekor. Dávid a 24. zsoltárban írja le ezt a jelenetet. Az angyalok két csoportra oszlanak. Az egyik csoport az üdvözlés első részét énekli, ami egy kérdésből áll, a másik csoport pedig a második részt, válaszolva a kérdésre. Az angyalsereg hangja az egész mennyben visszhangzik: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket. És emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya” (7. vers)! Halld az angyalok első csoportjának kérdését: „Kicsoda ez a dicsőség királya”? A másik csoport válaszol: „Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr” (8. vers). Ők nem azért teszik fel ezt a kérdést, mert nem tudják rá a választ, hanem mert szeretnének elénekelni egy dicséneket. Vidám énekük visszhangzik a mennyben. A menny kapui kitárulnak. Éneklő angyalok ezreivel körülvéve, Jézus Krisztus belép a menny csodálatos pompájába. Atyja kitárt karokkal várja. Ebben a fenséges pillanatban Atya és Fiú viszontlátják egymást. Egymáshoz közelednek. És ekkor csend lesz a mennyben. A szeráfok és kérubok hallgatnak. Az angyalok egy másik megható dicsénekre készülnek. Jézus azonban felemeli karjait, és hallgatásra inti őket. Egy pillanatra megáll Atyja előtt. Majd felemeli kezeit, és a szegek helyére mutatva, ezt mondja: „Atyám, akarom, hogy azok, akiket Nékem adtál, itt legyenek Velem. Nem fogadhatom el meleg ölelésedet és az angyalok dicsénekét sem, amíg meg nem tudom, hogy követőim egy napon Velem lesznek-e itt, a Kálvária keresztje és áldozatom révén”. Ekkor az Atya így szól: „Fiam elfogadom az áldozatot”. Az angyalok ismét énekelnek: „Méltó a megöletett Bárány!” (Jel 5:12, lásd Ellen White: Jézus élete, 738–741. old.) Ha Jézus nem akarta elfogadni az Atya ölelését, mielőtt megtudta volna, hogy én ott leszek-e Vele vagy sem, akkor én ott szeretnék lenni! Nem szeretném elveszíteni a fenséges találkozást, amire Jézus vár. Ez a te szíved forró vágya is? 246
Kedd, augusztus 21.
MENNYIT ÉRÜNK MI? „Mivel kedves vagy az én szemeim előtt, becses vagy és én szeretlek.” (Ésa 43:4)
J
ézus a jó pásztor példázata által elénk tárja, mennyit ér az emberi lény Isten szemében. Amint megértettük, milyen értékesnek tart bennünket Isten, alacsony önértékelésünk szappanbuborékként tűnik el. „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, a kinek száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.” (Lk 15:3,6) A keleti pásztornak nagy gondja van juhaira. Azért, hogy megtaláljon egy elveszett juhot, kész lemondani otthona kényelméről és előnyeiről, átmenni a sivatag homokján és a szoros és sötét átjárókon, nem törődve azzal, hogy térdét és tenyerét megsebzi. Felmászik a sziklákra, meredeken alászáll, tövisek és bozótok közt jár, egyetlen céllal: hogy megtalálja az elveszett juhot. George Adam Smith a következőképpen írja le a keleti pásztort: „A bozótos dombokon találkozol vele, ahol éjjel hiénák kóborolnak, tekintetét a távolba irányítva őrködik, miközben a nap arcát égeti. Botjára támaszkodik és úgy követi az elszéledt juhokat, amelyek közül mindegyik kedves számára. Amikor mindezt látod, megérted, hogy a júdeai pásztor miért lett népe történelmének főszereplője.” (William Barkeley: Luke, 207. old.) Ez a példázat három dolgot mond el Jézusról. Az első az, hogy a pásztort minden egyes juha érdekli. A második, hogy ő észreveszi, ha egy juh hiányzik. És az utolsó dolog, hogy ő kész bármilyen áldozatra azért, hogy visszahozza az eltévedt juhot. Milyen megható kép! Nem csoda, hogy Isten egy keleti pásztorhoz hasonlítja önmagát. Amikor bolygónk felé néz, nem csak embertömegeket lát, akik erejük felett küzdenek a túlélésért, hanem mindenkit egyénenként lát, és mindenki kedves az ő szemében. Mi több vagyunk hús és vérnél – mi Isten egyedi teremtményei vagyunk. Ésaiás próféta ezekkel az Isten által kimondott szavakkal bátorít: „Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód… Mivel kedves vagy az én szemeim előtt, becses vagy és én szeretlek.” (Ésa 43:3-4) Értékes, tiszteletre és szeretetre méltó vagy. Íme, mit gondol Isten rólunk. Ő így lát bennünket. Mi értékesek vagyunk számára. Törődik velünk. Ma nagyszerű okod van az örömre. 247
Szerda, augusztus 22.
ÉRTÉKES VAGY! „Aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2:20)
P
róbáld elképzelni Jézust, amint kitárt karokkal áll, képzeld el a rozsdás, borzalmas, vastag szegek nyomait kezein. Nézd, amint kezének izmai és inai megfeszülnek a kereszten. Vedd észre az éles fájdalmat, amely átjárja karjait és lábait, miközben ég és föld között függ. Tekints a töviskoszorúra, amit fejére nyomtak és a vérpatakokra, amelyek arcán végigfolynak, halántékától az álláig. Lásd meg szemeiben a haláltusát. Halld meg fájdalmas kiáltását. Halld meg a szavakat, amelyek által kifejezi szomorúságát. Érezd át a fájdalmat, amely átjárja testét. Mégis, fizikai szenvedése csak egy kis része valódi szenvedésének. A világ vétke, amit Ő hordoz, elválasztja szerető Atyjától. Őt bűnösnek mondják, elhagyják, megvádolják és elítélik. Egyedül függ a kereszten, és úgy érzi, hogy lelke megszakad. Az Atyától való elválás élet-halál harcot eredményez. Miért szenved Ő? Átérzi a bűnösök végidei fájdalmát, amikor Isten már nem lesz velük. Érzi, mit jelent elveszettnek lenni. A kereszten töltött órák alatt magára veszi a bűn összes szégyenét és romlását. Ebben a sötét órában Jézus még nem látja, ahogy kilép a sírból. Csak a sír sötétségét és a halál borzalmát látja. De kész átmenni mindezen értem és érted. A Kálvária ezt kiáltja: „Értékes vagy, az enyém vagy a teremtés révén. Én teremtettelek. Én formáltalak. Az enyém a megváltás révén is. Több vagy mint hús és vér”. A Kálvária bemutatja Isten szeretetének nagyságát. Szeretettel teli szíve megtöri kőszíveinket, mi letérdelünk és dicsőítjük Őt.
Csütörtök, augusztus 23.
NÉV SZERINT ISMER TÉGED „Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.” (Zsolt 147:4)
H
a Isten minden csillag nevét ismeri a csillagok milliárdjai közül, akkor a mi nevünket is tudja. Érezted valaha egyedül magadat? Érezted-e úgy, hogy senki sem érti meg, amin átmentél? Hágár Ábrahám házában volt szolgáló. Isten sok utódot ígért Ábrahámnak, azonban felesége, Sára idős és meddő volt. Sára úgy gondolta, hogy besegít Istennek, és odaadta férjének Hágárt, Hágár pedig terhes lett.
248
Idővel azonban a meddő feleség féltékeny lett terhes szolgálójára, és végül annyira rosszul bánt vele, hogy Hágár kénytelen volt elszaladni. Miközben menekült, Hágár a Kádes és Báred közti pusztához érkezett. Egyedül volt, nem volt hová mennie, ráadásul még terhes is volt. Azon az elhagyatott helyen egy senki volt. Egy szolgáló, akit nem fogadott be senki, egy leendő férj nélküli anya, egy egyiptomi a vad Kánaánban. Végül a fáradtságtól leverten megállt egy forrásnál pihenni. Abban az elkeseredett pillanatban, amikor teljesen egyedül volt, valaki nevén szólította: „Hágár, Sára szolgálója!” Ki ismerte őt itt a pusztában? Ki törődött vele? Az Úr angyala volt. Megkérdezte tőle, hová megy. Ő azt válaszolta: „Menekülök”. Majd Isten angyala által gazdája, Sára ígéretéhez hasonló ígéretet tett neki. Ezt mondta: „Több utódod lesz, mint hogy megszámlálhasd őket. A kisbaba fiú lesz, és Ismáelnek fogják hívni, vagyis: Isten meghallgat”. Hágár ekkor erőt kapott, hogy folytassa életét. Visszatért Ábrahámhoz és Sárához, szült egy fiút és az arab népek anyjává vált. Ekkor Hágár megtudta, hogy Isten nem csak fenn a mennyben trónol, és nem csak Ábrahámra van gondja, hanem Ő ott volt mellette a pusztában. Ekkor új nevet adott Istennek: „Isten, aki lát engemet”. Hágár tudta, hogy Isten közel jött hozzá, és nevén szólította. Ezért olyan különleges a Biblia Istene, főleg azok számára, akik egyedül vannak. Ő nevünkön szólít. Ő nem általános üzeneteket küld. Név szerint szólít, még akkor is ha az egyedüllét sivatagában vagyunk. Isten név szerint ismer. Ő mindent tud rólunk. És mondok egy nagyszerű hírt: aki legjobban ismer, legjobban is szeret!
Péntek, augusztus 24.
nny. B 20:05; CT 19:57; IS 20:07; MS 20:17; SM 20:21; DJ 20:17; AR 20:29
HÁNYSZOR BOCSÁSSAK MEG? „Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” (Mt 18:21)
Ú
gy gondolom, az egész örökkévalóságon át hálás leszek Péternek. Péter a mi nevünkben, mindnyájunk nevében beszél. Van valami különleges a természetében, ami nekem nagyon tetszik. Helyébe állítom magam. Lehet, hogy te is. Péter nem egy elszigetelt szent, aki egy kolostorban lakik, és egész nap imádkozik. A kritikus pillanatokban, azt mondja, amit gondol. Nyíltan elénk tárja álláspontját. Néha indulatos és közvetlen, de mindig becsületes. Egy nap Péter odajött Jézushoz, és feltett egy fontos kérdést: „Uram”, kérdezte ő, „hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom?” Anélkül, hogy megvárta volna Jézus válaszát, Péter tovább kérdezett 249
és javasolt is egy választ: „Még hétszer is?” (Mt 18:21) Péter számára ez egy nagyon nagy szám volt. Feltételezte, hogy Jézus meg fogja tapsolni megbocsátási készségéért. A rabbiknál volt egy mondás: „ha egy személy vétkezik ellened egyszer, bocsásd meg. Ha kétszer vétkezik, akkor is bocsáss meg neki. Ha háromszor vétkezik ellened, akkor is bocsáss meg. Azonban ha negyedszer is vétkezik, akkor fizess vissza neki bűnéért.” Ők úgy tartották, hogy elegendő volt megbocsátani valakinek háromszor. A kegyelem akkor ért véget, amikor ezt a határt átlépték. Az igazság bosszúért kiáltott. Egy első századi Anna nevezetű rabbi ezt írja: „Annak, aki megbocsát felebarátjának, nem kell ezt többször megtennie, mint háromszor”. A rabbinikus törvény igazságot követelt a vétek háromszori elkövetése után. Péter úgy gondolta, hogy felebarátunk hétszeri megbocsátása az isteni tökéletesség megtestesítése, mivel ő jóval túlment a farizeusok által felállított határon. A hetes szám több a farizeusok határának a kétszeresénél. A hetes szám a tökéletesség száma. Képzeld el, mennyire elcsodálkozott Péter, amikor meghallotta Jézus válaszát: „Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (22. vers). Hogyan bocsáthat meg valaki hetvenhétszer az ellene vétkezőnek? A mi mennyei Atyánk megtette ezt. Ő irgalommal hordozta a zsidó népet évszázadokon át, ismételten könyörületes volt hozzájuk. Prófétát próféta után küldött hozzájuk, hírnököt hírnök után. Majd elküldte Fiát, és ők felfeszítették Őt. Türelmesen megbocsátott nekik, azonban Izrael továbbra is fellázadt. Jézus azt akarta, hogy Péter értse meg a következő életbevágó igazságot, amit nekünk is meg kell értenünk: a megbocsátást nem számokban mérik. A megbocsátás gyökere maga Isten természete. Ez egy irgalmas lelkületet feltételez. A megbocsátás nem haragtartó. Nem táplál ellenséges érzületet. Azért bocsát meg, mert a megbocsátás a legjobb dolog, amit tehet, mert Isten is így tesz. Vétett valaki ellened? Mélyen megsebzett? Jézus nevében, tedd azt, ami keresztényhez illő: bocsáss meg neki!
250
Szombat, augusztus 25.
nny. B 20:04; CT 19:56; IS 20:05; MS 20:15; SM 20:20; DJ 20:16; AR 20:27
AZ Ő MEGSEBZETT ARCA „Akkor szemébe köpdösének és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verték.” (Mt 26:67)
H
ihetetlen, hogy nyomorult emberek ennyire tiszteletlenül bántak Isten Fiával. Ha jól meggondoljuk, rájövünk, hogy azt köpdösték le, aki angyalok ezreinek imádatát élvezte, aki az Atyával együtt öröktől fogva létezett és részt vett a világegyetem megteremtésében. A Biblia ezt mondja: „szemébe köpdösének és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verték” (Mt 26:67). Ki volt az, akit megvertek? Ki az, aki ennyit szenvedett? Ki tűrte el mindezt? Kinek volt megsebezve a szeme, és kinek folyt le vér az arcán? Jézus volt az, Isten mennyei Fia. A porszem emberi teremtmények megközelítették a Teremtőt, arcul csapdosták, kigúnyolták, megátkozták. Bizonyos értelemben én is ott voltam, meg te is. Az egész emberiség ott volt akkor este Pilátus udvarában. Mi vertük meg Őt, mivel minden jótól való eltérés és minden egyes kegyetlen tett nagyon elszomorítja. Amikor tudom, hogy mi a jó, és mégis hátat fordítok neki, nagy fájdalmat okozok Neki. Amikor tudom, mi a helyes, és mégis tiszteletlen vagyok és hazudok, amikor elveszítem önuralmamat, amikor dühbe gurulok, amikor erkölcstelen gondolatok uralkodnak el rajtam, ellene lázadok, és szívét fájdalom járja át. Az, aki annyira szeret, aki annyi szenvedést eltűrt a kereszten azért, hogy én nekem ne kelljen örökre szenvednem, akkor is szenved, amikor ellene lázadok. Ezért keresztje felé közeledek, és ezt mondom: „Uram, megadom magam. Mindenemet és teljes valómat alárendelem Neked. Örömet szeretnék szerezni Neked. Neked szentelem magam ma!”
Vasárnap, augusztus 26.
KŐSZÍVBŐL ÉRZÉKENY SZÍV „A százados pedig, és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia volt ez!” (Mt 27:54)
A
z erőszak korszaka volt egy erőszakos országban. Egy erőszakos nép között volt ő, az erőszakos ember. A római százados nyers harcos volt, szívtelen és kegyetlen, egy mindig őrhelyén álló zsoldos, aki kész volt a 251
csapdaállításra. Valószínű, kevés esélye lehetett Isten országára. Szíve érzéketlenné vált a sok kivégzés nyomán, amit levezetett. Péntek reggel azt a parancsot kapta, hogy szervezzen meg egy kivégzést. Egyetlen gondolata a következő volt: Kezdjük el és fejezzük be minél hamarabb. „Álljatok félre, siránkozók”, kiáltotta. „Menj arrább”! A Biblia azt mondja, hogy százados volt, vagyis száz katona engedelmeskedett neki. Az hatotta meg, hogy Jézus nem tanúsított semmilyen ellenállást. A szenvedés kihangsúlyozta királyi fenségét. A százados megkövesedett szívű katona volt. Győzelemre képezték ki. Mi mindannyian kis századosok vagyunk. Néha erősen harcolunk, hogy megvédjük kis királyságainkat. A különböző vélemények csataterekké válnak az emberek életében. Azonban Jézus más volt. Volt valami benne, ami felkeltette a százados érdeklődését. Az arcán levő szenvedés helyet hagyott a rendíthetetlen hit számára. Valahányszor megfordította tekintetét, a kereszt nyers fája még jobban bemélyesztette a töviskoronát a húsába, és Ő nem szólt egy panaszszót sem. A szegek ejtette sebek mind joban és jobban mélyültek, de ajkát nem hagyta el átokszó. A százados hallotta a Megváltó imáját: „Atyám, bocsásd meg nékik” (Mt 23:24). Amikor az előtte zajló jelenetre tekintett, valami azt súgta neki, hogy feledkezzen meg önmagáról. Valami vonzotta ehhez az emberhez. Lehet, hogy a százados visszaemlékezett a Pilátusnál lezajlott ítéletre. Jézus erős volt, annak ellenére, hogy gyengének tűnt. A kereszt volt az ő trónja. A töviskoszorú volt dicsőségének diadémje. Ott a keresztnél a százados felkiáltott: „Bizony, Istennek Fia vala ez!” Még a századost is átformálta Isten ereje, ezt a nyers, szívtelen és érzéketlen római tisztet. Irgalmatlan emberből megtért emberré vált. Kőszívű emberből szelíd és érzékeny emberré. Jézus ma is foglalkozik kőszívű emberek átformálásával. Szeretete ma is megnyeri a büszke embereket. Szeretnéd, hogy téged is átformáljon?
Hétfő, augusztus 27.
EGY SÁTÁN ÁLTAL SZERVEZETT ÁRVERÉS „Kicsinyhitű, miért kételkedél?” (Mt 14:31)
M
eghívlak, hogy vegyél részt velem egy képzeletbeli árverésen. Íme, a jelenet: Sátán épp megüzente a rossz angyaloknak, hogy nyugdíjba szeretne vonulni, és árverésre bocsátja a különböző bűnös viselkedésformák kódjait azért, hogy pénzt gyűjtsön a nyugdíjra. Már reggel elkezdődik az árverés és késő estig tart. A Sátán ezt kiáltja:
252
– Itt van a hazugság kódja. Mennyit adtok érte? Itt van a csalás különleges kódja. Mennyit adtok érte? Kastélyokat, palotákat, telkeket? Mennyit adtok a mohóság és a büszkeség kódjáért. Mennyit? Igen, te mennyit adsz? Minden egyes kód egy különleges aranyedényben van, és fekete ködfelhő borítja be. Kevés idő múlva az összes kód elkel, egy kivételével. A gonosz angyalok ezt kiáltják: – El kell adnod azt is. A legszebb palotákat adjuk érte. – Nem adom el, válaszolja Sátán. Ez a kód azoknak szól, akik azt mondják, hogy keresztények és majdnem mindig eredményhez vezet. Már semmi sem védi meg őket a bűntől, amikor varázsa alá kerülnek. – Csak legalább mondd meg, hogy melyik kódról van szó, erősködtek a gonosz angyalok. – Ez a kételkedés kódja, válaszolja Sátán. Ez a kód ráveszi a keresztényeket, hogy kételkedjenek Isten szeretetében. Ez az én legerősebb fegyverem. Sosem adom el, mert ha sikerül rávennem a keresztényeket, hogy kételkedjenek, akkor az összes többi bűnre is rá tudom venni őket. Amikor nincs bizonyosságuk, védtelenek. Sátán sokszor használta ezt a kódot a pusztában Jézus ellen. Ezekkel a szavakkal vezette be kísértéseit: „Ha Isten Fia vagy …”. „Valóban igaz, hogy Isten Fia vagy?”, próbált Sátán kételyt ébreszteni. „Nézz magadra! Fáradt vagy, éhes és gyötört arcú. Koszos és rongyos ruháid lelepleznek Téged. Nem lehetsz Isten Fia.” A kétely mindig is Sátán állandó stratégiája volt és lesz. „Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és a világosság utolsó sugarától is, de ezt ne engedd meg néki.” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 35 old.) Töltsd be elmédet naponta Isten szeretetéről szóló gondolatokkal. Mondd ezt: Isten szeret és gyermeke vagyok. Ő nem akarja, hogy elvesszek. Ő sosem hagy el. Isten pont hozzám szól Jer 31:3 versében: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged” (Jer 31:3). Ezekre a szavakra támaszkodom.
Kedd, augusztus 28.
TÖBBET JÉZUSRÓL „Mikor szemeiket pedig felemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.” (Mt 17:8)
E
liza Hewitt tapasztalatból tudta, mit jelent átmenni egy tragédián. Tanári karrierje akkor ért véget, amikor egy felháborodott tanuló fejbe verte a nehéz iskolai tábladarabbal. Eliza súlyos gerincsérülést szenvedett, és többé sohasem térhetett vissza a katedrához. 253
A rehabilitáció időszakában Isten ígéreteit kereste, amelyek igazolódtak Jézus Krisztusban. Ekkor elcsodálkozott a Messiásra mutató ótestamentumi prófécia rendkívüli tisztaságán. Szenvedésében egy új kapcsolatot fedezett fel Jézussal. Meghatódva, a következő keresztény ének szavait költötte: „Szeretnék többet tudni Jézusról, Szeretnék többet megmutatni kegyelméből, Szeretnék többet látni megváltási munkájából, Szeretnék többet látni szeretetéből. Többet, többet Jézusról, többet, többet Jézusról…” Bármennyit is tudnánk Jézusról, még sok dolog marad, ami felfedezésre vár. Bármennyi tapasztalatunk lenne is Vele, mégis marad még mit átélnünk. Pál apostol gyakran használta a „sokkal inkább” kifejezést. Ő látszólag meglepődve jelenti ki: „Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartanunk a harag ellen általa” (Róm 5:9). Majd így folytatja: „sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele” (Róm 5:10). A 15. versben ezt mondja: „az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (Róm 5:15). Pál több mint 10-szer használja a „sokkal inkább” kifejezést leveleiben. Számára mindig sokkal több kegyelem van, sokkal több bűnbocsánat, sokkal több megigazulás, sokkal több ajándék Jézusban. Jézus szeretete végtelen. „A Krisztus végére mehetetlen gazdagsága” (Ef 3:8) erről szól. A drágagyöngy (Mt 13:46) és a szántóföldben elrejtett kincs (44 vers) példázata is erről beszél. Mindezek arra buzdítanak, hogy higgyünk szavában, hogy fedezzük fel abban azt a többletet, amit Jézus nekünk szeretne ajándékozni. Az ő drágagyöngyei nem találhatók meg a felszínen, csak a mélyben. Isten mindnyájunkat olyan kapcsolatra hív Jézussal, amely meghaladja a felszínes szintet. Ő arra hív, hogy sokkal inkább örüljünk gazdag kegyelmének.
Szerda, augusztus 29.
TÖBB KEGYELEM „De majd nagyobb kegyelmet ád.” (Jk 4:6)
K
risztusban való biztonságunk nem saját képességeinken vagy viselkedésünkön alapszik. Az, hogy bizonyos dolgokat megteszünk, nem nyújt semmiféle biztonságot. Ha személyes tetteinkre építjük fel biztonságunkat, akkor mindig azt fogjuk kérdezni magunktól, hogy vajon megtettünk-e mindent, amit kellett. A mi biztonságunk abból ered, hogy mit tett Krisztus értünk, az ő életéből, és halálából, amit elszenvedett. Ha elfogadjuk, hogy biztonságunk Krisztusban van, akkor Ő segít növekednünk. Mialatt átadjuk Neki akaratunkat, 254
Ő megkezdi bennünk a keresztény jellem formálását, és véghez is viszi. Ő a hitnek fejedelme és bevégzője (Zsid 12:2). Tételezzük fel, hogy elsős elemis iskolás vagyok. Mindenkinek különböző adottságai vannak, de ha szorgalmas leszek, és megtanulom a leckét, akkor sikeresen elvégzem az első osztályt. Ugyanígy, ha hűségesen megtanulom az Atya leckéit, akkor ismeretem és jellemem mind jobban és jobban fejlődni fog. Neki gondja lesz rá, hogy sikeresen elvégezzem az évet. Egyszer egy idős lelkész egy igazságot mondott: „az a mondás, hogy egyszer megigazított, mindörökre megigazított igaz marad, ha az üdvösségben maradunk”. Az én fiam az én fiam, akkor is, ha hibázik, akkor is, ha nem. Természetesen ő választhat úgy, hogy elhagyja családját. Nevet változtathat. Bármikor elmehet otthonról, amikor akar. De ő mindig is az én fiam marad. Neki megvan az a bizonyossága, hogy nem kergetem el otthonról mérgesen, mert valamit elhibázott. Isten sem kergeti el a keresztényeket, amikor tévednek. Ellenkezőleg, egy szentebb megtérésre vezeti el őket. A tévedés nem csökkenti értékünket az Ő szemében. A tévedés miatt nem esünk ki kegyelme előnyeiből, ellenkezőleg, élvezhetjük azokat. Isten kegyelme a mi tévedéseink számára van félretéve, a bűnösöknek, a gyengéknek, mint mi. „Ha tudatlanságunkban hibát követünk el, a Megváltó nem hagy cserben minket. […] Lehet, hogy Sátán kegyetlenül megkísért. Ezt mondja: Reménytelen eset vagy, téged nem lehet megmenteni. De Krisztusnál van remény számodra! […] Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely ül a lelkedre, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán, 173–174. old) Isten kegyelme nagyobb bűneinknél. Benne mindig sokkal több kegyelem van, mint amennyire szükségünk van. A menny tartalékai nem fogynak ki.
Csütörtök, augusztus 30.
TÖBB SZERETET „A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13:8)
E
zerkilencszáznyolcvanötben Chicagoból (Illinois) St. Albansba (Anglia) költöztünk feleségemmel és három gyermekünkkel (Rebecca, Debbie és Mark Jr.). Ott a Lelkészegyesület titkáraként szolgáltam a Hetednapi Adventista Egyház Transz-Európai Divíziójánál. Miután odaköltöztünk, feleségem és én is rájöttünk, mennyire nehéz az út bal oldalán kocsit vezetni. Amikor először kimentünk az utcára, halálosan megijedtünk az angol forgalomtól. 255
Egy nap feleségem bátorkodott egyedül elvezetni a kocsit Watfordig, a közelünkben levő kisvárosig. Éppen karácsony előtt volt, és az utcák tele voltak vásárlókkal. Fiunk, Mark, aki 7 éves volt, eltévedt mellőlünk. Feleségem pánikba esett. 15 percig kereste, és ijedten a nevét kiáltozta. Majd embereket osztott csapatokra, hogy rendszerezett módon keressék. Ki tett többet ebben a keresésben? Feleségem vagy fiam? Vajon feleségem ezt mondta közömbösen: „Tudod, Mark, te kiszabadultál a kezemből. Elmentél tőlem. Elvesztél és gondolom, sikerül visszajutnod hozzám. Ha sikerül, nagyon jó, ha nem, a te bajod.” Természetesen nem. Semmi más nem számított, csak a fiunk. Meg vagyok győződve, hogy Isten jobban szeretne megtalálni bennünket, mint ahogy mi Őt. Róma 8:30 örömmel tudatja a jó hírt: „Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta”. Isten eleve elgondolt egy tervet, hogy megmentsen, mi több, Ő hív, hogy fogadd el ezt a tervet. Isten az irgalmas samaritánus, aki elindul keresésünkre, amikor mi véres sebekkel fekszünk az élet útja szélén. Ő karjaiba vesz, és bátorító szavakat súg fülünkbe, majd menedékhelye oltalmába visz, végtelen árat ajánlva fel értünk (Lk 10). Igen, Isten keres minket. Ő a kezdeményező. Egyetlen egy dolog van, amire csodálatos Urunk csak úgy tehet szert, ha tőlünk kapja meg azt: szeretetünk. Ő vágyik szeretetünk után. Ő ma keres téged. Buzgóbban keres, mint ahogyan azt elképzelnéd. Aznap Watford utcáin egy boldog találkozás volt, amikor feleségem megtalálta fiunkat. Ugyanígy, egy nap boldog újratalálkozás lesz, amikor beleesünk annak karjaiba, Aki már olyan régóta keres.
Péntek, augusztus 31.
nny. B 19:53; CT 19:45; IS 19:53; MS 20:04; SM 20:09; DJ 20:05; AR 20:16
TÖBB IGAZSÁG „Pajzs és páncél az ő hűsége.” (Zsolt 91:4)
A
szélsőséges vallásos mozgalmak vezetői sokszor eltorzítják az igazságot. Személyes igazságértelmezésük azonban követendő példa lesz követőik számára. David Koresh saját maga gyártotta a szabályait. Azt állította, hogy ő Dávid király megtestesítője, következésképpen híveinek feleségei hozzá tartoztak. Az emberek hittek ennek az embernek a furcsa szabályaiban. Jim Jones is egyedül állított fel szabályokat. Ő azt állította, hogy a tömeges öngyilkosság a végidőre való készülődés egyik módszere. Hívei mérgezett KoolAid-et ittak, és a törvénytelenség áldozatai lettek. 256
A Heaven’s Gate vallásos mozgalom tagjai ugyanígy lettek áldozatok. Ők abszolút igazságként tekintettek vezetőjük azon nézetére, hogy egy üstökös megjelenése után megmentik őket, így öngyilkosok lettek. Minden egyes szélsőséges vallásos mozgalom emberi elgondoláson alapul, és nem istenin. Az antiktrisztus elve magasabbra emeli az emberi rációt az isteni kinyilatkoztatásnál. Sátánnak gondja van eltorzítani az igazságot, Istennek azonban gondja van tisztázni azt. Sátánnak gondja van félrevezetni az embereket, Istennek azonban gondja van, hogy helyesen informálja őket. Sátán örül a sötétségnek, Isten azonban örül a világosságnak. „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld 4:8). Minél többet járunk Jézussal, az ő igazsága annál világosabbá válik. Igéje lábunk szövétneke és ösvényünknek világossága (Zsolt 119:105). A Szentlélek ki szeretné nyilatkoztatni előttünk Isten világosságát és igazságát. Világossága elűzi a sötétséget. Igazsága legyőzi a tévelygést. „Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival.” (Ellen White: A nagy küzdelem, 528. old.) David Koresh és Jim Jones nem az utolsó ilyen vezető volt, és a Heaven’s Gate sem az utolsó szélsőséges vallásos csoportosulás. A jó hír az, hogy Isten igazsága erősebb a tévelygésnél. Amint megtöltjük elménket Isten szavával, erős pajzsunk van, amely megvéd Sátán csalóka tüzes nyilaitól. Az igazság az a fal, amelyen keresztül Isten megvéd az ellenségtől. Isten igazságának sima kövei legyőzik a mai nagy Góliátok hamisságát. Töltsd be elmédet az igazsággal és meg fogod látni, hogyan esnek el az óriások!
Szombat, szeptember 1.
nny. B 19:52; CT 19:44; IS 19:51; MS 20:02; SM 20:08; DJ 20:04; AR 20:14
TÖBB DICSŐSÉG „A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.” (Zsolt 145:5-6)
A
zt mesélik, hogy Marco Polo olasz felfedező visszatért szülőföldjére, miután több mint 20 évet keleten élt. Hihetetlen történetei miatt barátai azt hitték, hogy megbolondult. Elmesélte nekik, hogy egy arannyal és ezüsttel teli városba érkezett. Elmondta, hogy fekete köveket látott, amelyek égtek (akkor még nem ismerték a szenet). Hogy látott egy olyan anyagot, ami nem égett el, ha tűzbe dobták (akkor még nem hallottak az azbesztről). Mesélt nekik óriáskígyókról, amelyek 10 lépés hosszúak voltak, és akkora volt a szájuk, hogy egy embert is le tudtak volna 257
nyelni (akkor még nem láttak krokodilusokat). És mesélt nekik emberfej nagyságnyi diókról (akkor még nem láttak kókuszdiót). Legtöbb kortársa nevetett, amikor ezekről a dolgokról hallott. Több év elteltével, amikor Marco Polo haldoklott, egy barátja, aki ágyánál volt, megkérte Marcót, hogy vonja vissza mindazt, amit elmesélt. Marco visszautasította, és azt mondta: Minden, amit mondtam, igaz, és még felét sem mondtam el annak, amit láttam. A Biblia írói ugyanezt mondhatnák el Jézusról: hogy életének még felét sem mesélték el. Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ő az út, az igazság és az élet. Ő a jó pásztor, a júdabeli Oroszlán és a megöletett Bárány. Ő az örökkévalóság sziklája, a fénylő esthajnalcsillag, a drágagyöngy és Sáron rózsája. Ő az élet kenyere, az élet vize, és az igazság napja. Ő megnyitja a vakok szemeit, a süketek füleit és meggyógyítja a béna karokat. Ő meggyógyítja a némákat, akik énekelnek, a sántákat, akik járnak. Megváltoztatja az emberek életét. Feltámadt a holtak közül, felment a mennybe és újra eljön. Az egész Biblia erről a felettébb dicső Krisztusról beszél (Jn 5:39). Bármenynyit is mesélnénk róla, úgyis mindig marad mondanivaló Jézusról. Egymillió életrajz életének csak egy kis részét tudná magába foglalni. Még a legfenségesebb szimfónia sem tudná visszaadni dicsőségét. Még a világ legnagyobb zenészei sem tudnának olyan éneket szerezni, amely leírja dicsőségét. Még a legtehetségesebb művész sem rajzolhatja le fenségét. Az örökkévalóságon át mind többet és többet fogunk megtudni dicsőségéről. Mert még felét sem mondták el. A jó hír az, hogy már most ihatunk a menny kútjából, és egyre jobban megismerhetjük.
Vasárnap, szeptember 2.
TÖBB REMÉNY „Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.” (Róm 8:25)
A
világ egyik legjobb szónoka volt. 14 nyelvet ismervén, megosztotta hitét a törökökkel, hindukkal, örményekkel és szíriaiakkal. Bizonyságot tett királyok, királynék, amerikai elnökök, sejkek, sahok előtt. Joseph Wolff bajor volt. Londonba utazott, ahol néhány evangélikus barátjával együtt tanulmányozta a Biblia mélységeit. Meg volt győződve róla, hogy az emberiség problémájára a Krisztus második eljövetelében való reménység a válasz. Ő a modern idők egyik legnagyobb hírnökévé vált, aki hirdette Jézus második eljövetelét. Más hírnökökkel együtt, Wolff megható lelki ébredéshez vezette a világ jelentős részét.
258
Joseph Wolff erősen hitte, hogy Urunk visszajövetele közel van. Az advent reménység megváltoztatta életét. Prédikált erről, és teljes lelkéből és teljes lényéből hitt benne. Ez a nagyszerű reménység késztette arra, hogy missziója során egész kontinenseket átszeljen. Ez késztette arra, hogy túllépjen kora hagyományos rideg vallásán. Ő valami sokkal jobbat, valódi lelki erőt talált Jézus visszajövetelébe vetett reménységében. Ez a reménység mély megtéréshez vezette. Bánkódott mindenen, ami megakadályozhatta készenlétét Urunk eljövetelére. Odaszentelte életét a Biblia mély tanulmányozására és az imára, hogy megértse Isten végidei igazságait. Joseph Wolff többet utazott, mint a korabeli európaiak fele. Beszélgetett a beduinokkal Kairó mellett, hirdette az evangéliumot a törököknek Alexandriában, bizonyságot tett az arab vezetők előtt és együtt tanulmányozta a Szentírást a közép-keleti zsidó rabbikkal. Egyszer rabszolgaként eladták, és háromszor volt halálra ítélve. Hűséges kutató volt, akinek sikerült a muzulmánok közé menni az evangéliummal. Folyékonyan beszélt héberül és hirdette a Messiás eljövetelének üzenetét a zsidóknak. A te életedben hozott-e valamilyen változást a boldog reménység? Másként élsz-e most, hogy hiszel Jézus második eljövetelében? Ha tudnád, hogy Jézus holnap eljön, változtatnál-e valamit az életeden? E nagy ember életének tanúbizonysága áttör az évszázadokon és eljut hozzánk. Jézus mihamarabbi eljövetelének reménye és boldogsága töltse be lelkedet! A király az ajtónál van, és ez tisztán kellene, hogy életmódunkban megmutatkozzon.
Hétfő, szeptember 3.
AZ EGÉSZSÉG EGY VÁLASZTÁS „Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Róm 12:9)
P
roof Positive (Döntő bizonyíték) című könyvében, Dr. Neil Nedley egy érdekes történetet mesél el a betegségek legyőzéséről és a jó egyészség eléréséről. Dr. Nedley azt kérte egyik szívbetegétől, hogy álljon fel a futószalagra, egy teszt elvégzése végett. A paciens, Harold, ránézett és azt mondta: – Doktor úr, nem hiszem, hogy fontos lenne ennek a tesztnek az eredménye. Úgyis mind meghalunk. A halál időpontja meg van határozva, és nem tudunk semmit sem tenni, hogy megváltoztassuk. 259
Harold úgy gondolta, hogy Isten dönti el, hogy élünk-e vagy meghalunk. A te életed akkor fejeződik be, amikor Ő elszólít. Nem tehetsz semmit ez ellen. Harold nem az egyetlen, aki így gondolkodik. Sokak szerint az egészség véletlen szüleménye, akár a lottónyeremény. Egy sor tudományos bizonyíték mutatja ennek az elméletnek a hamisságát. Ez az elgondolás nem számol az életmód egészségünkre való hatásával. A kutatások világosan bizonyítják, hogy létezik egy kapcsolat a téves életmódbeli szokások és a rossz egészségügyi állapot között. Meg vagyok arról győződve arról, hogy Isten azt akarja, hogy mindnyájan egészségesebbek legyünk, Sátán pedig azt, hogy tönkretegye egészségünket. János apostol Isten irántunk való vágyát a következő szavakkal fejezte ki: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (3Jn 2). Ellen White ezt írja: „Az egészséget ugyanolyan szentséggel őrizzük, mint a jellemet” (Ellen White: Gyermeknevelés, 343 old.). Jézus a helyreállító. Újtestamentumi csodái bizonyítják, hogy örül, ha egészségesek vagyunk. Sátán a csaló és pusztító. Részletes terveket készít, hogy tönkretegye egészségünket. Becsapja az embereket, hogy szennyezzék be testüket és higgyék azt, hogy ennek nincs semmilyen hatása lelki egészségükre nézve. Ideiglenes élvezetet kínál, a kábítószerek, alkohol, dohány, egészségtelen táplálék és szexuális erkölcstelenség által. Így az emberek tönkreteszik testüket és lelküket. Az elme és a test közötti kapcsolat annyira szoros, hogy minden egyes szokás, amely érinti a testet, érinti az elmét is. Isten azt akarja, hogy egészségesek legyünk, nem csak azért, mert Ő azt szeretné, hogy egy teljes és betegség nélküli életnek örüljünk. Ez is fontos, de az egészség önmagában nem cél. Az egészség nem egy nagyon magas cél, amit el kell érnem, hogy büszkélkedhessek vele. A szervezet egészségének megőrzésével az a célunk, hogy tisztán tartsuk elménket, és ezáltal jobban megismerhessük Istent. Így tisztábban megérthetjük Isten akaratát, és meghalljuk hangját. Egy másik cél az, hogy hatékonyabban szolgáljunk másoknak. Isten nagyon szeretné, hogy egészséges és gyümölcsöző életet éljünk, hogy megismerjük Őt és örömmel szolgáljunk másoknak. Egészségünk fontos Isten számára. Ő azt akarja, hogy számunkra is fontos legyen.
260
Kedd, szeptember 4.
A LELKIISMERET INTÉSEI „És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda. Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.” (1Kir 18:21)
D
r. Stanley Milgram egy sor kísérletet végzett, hogy felfedezze, meddig képesek elmenni az emberek abban, hogy szenvedést okozzanak egymásnak. Ezek a kísérletek pár jelentős leckét tartalmaznak számunkra, akik a végidőben élünk. A kísérleteket pár évvel ezelőtt a Yale Egyetemen végezték el. A hirdetések során 500 férfit toboroztak be önkéntesként. Kettesével csoportosították őket. Minden egyes párt értesítettek, hogy a büntetés tanulásra való hatását felmérő tanulmányban vesznek részt. Az egyik férfi volt a tanár, a másik pedig a tanuló. A szerepeket sorshúzás által állapították meg. A sorshúzás azonban trükkös volt. Minden pár egyik tagja színész volt, aki eljátszotta a tanuló szerepét. A tanár és a tanuló külön szobákban voltak, de a tanár megfigyelhette, hogy a tanuló egy tárgyhoz volt csatlakoztatva, amely elektródhoz hasonlított. A tanárt arra tanácsolták, hogy amikor a tanuló téved, akkor elektromos sokkot kapjon, és minden hibával növelje a volterősséget. A valóságban, az elektród nem volt aktiválva, de a színész úgy tett, mintha mind nagyobb és nagyobb fájdalmon menne keresztül, a kísérlet részeként. Amikor a feszültség 75 voltra ért, úgy tett mintha kicsi fájdalma lenne. 120 voltnál protestálni kezdett, majd 150 voltnál kérte, hogy álljanak le a kísérlettel. Ha „a tanár” folytatta a sokkadagolást, 285 voltnál a színész hangosan kiabált a fájdalomtól. Sok „tanár” tiltakozott, amikor rájött, hogy szenvedést okoz a kísérlet másik résztvevőjének. Akkor azonban azt a parancsot kapták, hogy folytassák a kísérletet. Sokuk továbbra is adagolta a sokkot a legmagasabb feszültségi szinteken is. Lehet, úgy gondolod, hogy az épeszű emberek még az első sokkot sem adnák le, de az igazság az, hogy a résztvevők majdnem két harmada belement a folytatásba, amikor ezt kérték tőlük. Sokan megnövelték a feszültséget 450 voltra, annak ellenére, hogy az áldozat könyörgött azért, hogy hagyják abba. Ezek után megkérdezték az önkénteseket, miért folytatták a sokkadagolást. Válaszuk majdnem változatlan volt: mert ezt parancsolták nekik. Sokan meg voltak győződve, hogy amit tettek, helytelen volt, de nem volt bátorságuk visszautasítani. A kísérlet végéig azzal igazolták viselkedésüket, hogy azt tették, amit parancsoltak nekik. A parancsoknak való engedelmesség veszélyes lehet, ha ezek nem Istentől származnak. Ha másvalakinek a hangját hallgatjuk, veszélyes lehet, ha ez nem Is261
ten hangja. Amikor lemondunk saját személyes meggyőződésünkről, arról, hogy mi helyes és mi nem, a lelkünk elveszítését kockáztatjuk. Feladjuk szabadakaratunkat, amikor elfogadjuk, hogy valaki más modellálja értékeinket, személyes meggyőződésünk ellenére. Illés próféta szavai fülünkben csengenek a föld történelmének ebben a kritikus órájában. „És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda. Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt” (1Kir 18:21). A valóságban egyetlen egy lehetőség van. Hallgasd Isten hangját és kövesd Őt!
Szerda, szeptember 5.
A CSÁBÍTÓ LELEPLEZÉSE „Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8:44)
E
zernyolcszázhuszban az indiai Kolhapur államban egy tolvajbanda garázdálkodott. Úgy tűnt, hogy a rájának, az államfőnek nem sikerül őket leállítania. Ez a maharadzsák korában történt, akik drága selyembe öltöztek, arannyal és drágakövekkel díszítették magukat. Mivel elegendő hatalommal rendelkezett, a rája megnövelte személyes katonasága létszámát. Kiválasztott pár csapatot, akik védjék őt és őrizzék javait. A tolvajbandának mégis sikerült a kincstárába bejutni és kirabolni az egész országot. A rája szava törvény volt az egész országban, és néha haragosan felkiáltott: – Ezeket az ördögöket meg kell állítani. Szeretném elfogni a főnöküket, szeretném a halálukat, de most rögtön. De senki sem fogta el a tetteseket. A férfiak továbbra is loptak és gyilkoltak a rája egész életében. Mindez azért, mert nappal ő volt a szuverén védő, aki a törvényre és a rendre hivatkozott, éjjel pedig ugyancsak ő volt az, aki a tolvajbandát vezette. Saját alattvalóit rabolta ki és rajtuk gazdagodott meg. Ez a minden hazugság atyjának egy jó szemléltetése. Sátán egy szélhámos. Több ezer évvel ezelőtt a mennyei udvarokban élt és szelíd hangon próbálta becsapni az angyalokat. Valódi célját elrejtette, és jó szándék mögé bújtatta önzését. Sátán ugyanezt a stratégiát használta, amikor becsapta Évát Édenben. Akkor is elrejtette valódi indítékait. Nemzedékről nemzedékre ugyanazokat a taktikákat használta, jóval leplezve a gonoszságot. Az igazság világosságra hozza rossz szándékait. Dávid így imádkozott: „kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem” (Zsolt 40:12). A Szentlélek az igazság Lelke is (Jn 16:13). Amikor őszinte szívvel tanulmányozzuk Isten Igéjét, a Szentlélek elménkbe vési az abban rejlő igazságot. 262
Egyetlen útja annak, hogy megvédjük magunkat Sátán végzetes csalásaitól az, ha érzékenyek vagyunk a Lélek vezetésére. Isten meghív, hogy vessük alá elménket szavának, szívünket akaratának, és fogadjuk el a Szentlélek vezetését. Akkor, és csak akkor lehetünk békességben.
Csütörtök, szeptember 6.
SÁTÁN UTOLSÓ STRATÉGIÁJA „Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.” (2Kir 4:40)
Ő
sz eleje volt és a szelíd nap sugara a Michigani tavon pihent, tükrözve felszínén Chicago városát. A napfelkelte kellemes fénye csendbe burkolta a tavat. Senki sem gondolta, hogy a következő pillanatokban olyan tragédiának leszünk a tanúi, amely az egész nemzetet sokkolni fogja. Mary Kellerman, egy 12 éves kislány szokatlanul korán kelt és az mondta, hogy fáj a torka és folyik az orra. A szülők beadtak egy Tylenol kapszulát és azt mondták, hogy pihenjen tovább. Reggel 7 órakor majdnem halva találták a fürdőszobában. A hét végéig 7 chicagói lakos halt meg Tylenol beszedése miatt. Mások a következő hetekben haltak meg. Senki sem gyanította, hogy a gyógyszer nem biztonságos. Senki sem gondolta, hogy valaki módosította a kapszulák tartalmát és cianidint tett bele, egy rendkívül veszélyes anyagot, amely pár perc alatt halált okoz. Ez a tragédia mindnyájunkat ráébresztett az emberi lény törékenységére. Senki sem szeretne egy őrült áldozata lenni. Ekkor jobban megértettem, mint valaha, hogy egyes csalások végzetesek. Azonban honnan szerezzük be a helyes információt? Hogyan védekezhetünk? A gyógyszercégek zárt dobozokat dobtak piacra és nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy visszanyerjék a vásárlók bizalmát. A gonosz erői mind nagyobb és nagyobb teret nyernek a történelem utolsó napjaiban. Vajon létezik-e rá mód, hogy megvédjük életünket? Mit kellene tennünk? Egy fontos lépés a mérgező anyag, a veszély természetének megértése. Évszázadokon keresztül földünkön embermilliók egy másik csalás áldozatai voltak. Egy elbukott angyal eltorzította az igazságot azzal a végzetes hazugsággal, hogy az engedelmesség nem szükséges és nem is fontos. Isten tekintélye a céltábla. Sátán valódi célját a következő szavakban fedezzük fel: „Az Isten csillagai fölé helyezem ülőhelyemet” (Ésa 14:13). Ott, ahol létezik uralkodói szék, uralkodó is létezik. Lucifer bitorolni szerette volna azt a tekintélyt, amely Istenhez tartozott. Emiatt bujtatta fel az angyalo263
kat elégedetlenségre. Az Istennek való alárendelés már nem tetszett neki. Sátán úgy gondolja, hogy Isten törvénye választható dolog. Nem vagyunk kötelesek alárendelni magunkat annak. Ez a gondolat mérgezi meg ma az emberiség nagy részét. Az egyetlen megoldás a teljesen Istennek alárendelt szívben, az akaratának teljesen alárendelt elmében, egy olyan szívben van, amelyben Jézus Krisztus a főúr. Isten útjai valóban a legjobbak. Egy régi keresztény ének ezt mondja: „Hittel teszem, amit kér Istenem, erő is Tőle árad mindent betöltenem!”
Péntek, szeptember 7.
nny. B 19:41; CT 19:33; IS 19:40; MS 19:51; SM 19:57; DJ 19:53; AR 20:03
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (ELSŐ RÉSZ) „Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nékem, ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.” (2Móz 15:2)
A
vég bizonyos volt. A kudarc elkerülhetetlennek tűnt. Hegyek magaslottak mindkét felől. A Vörös-tenger ott terült el az izraeliták előtt. Az egyiptomi hadsereg közelről követte őket. A megszabadult izraeliták majdnem biztosak voltak, hogy életük utolsó pillanatait élik. Képzeld el, mennyire meglepte őket, amikor a Vörös-tenger kettévált előttük. Képzeld el meglepetésüket, amint átmentek a tengeren, amikor a vízfalak ráborultak ellenségeikre, alátemetve őket. Midőn biztonságban a túlsó partra értek, Mózes és Izrael gyermekei a szabadság szép énekét énekelték. Ez az ének Izrael egyedi tapasztalatáról és Egyiptom legyőzéséről szólt. „Éneklek az Úrnak, mert fenséges … Erősségem az Úr és énekem … Vitéz harcos az Úr … A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette” (2Móz 15:1-4). Az izraeliták tanúbizonyságot tettek Isten fenségéről. Közvetlen módon megismerték erejét, egy csodának voltak szemtanúi. Az élet gondjai közepette Isten az erős szabadító. Az élet lehetetlenségei közepette Ő a mi győztes harcosunk. Az élet kihívásai közepette Neki van megoldása. Az élet sötétsége közepette Isten fénye nem alszik ki. Ő ma is eltávolítja életünkből a „Vörös-tengert”. Ő ma is ad egy éneket, amit énekeljünk. Lehet, hogy nem volt könnyű Fanny Crosbynak azt hinni, hogy életünk minden részlete Isten kezében van. Ő 6 éves korában egy orvosi műhiba miatt elveszítette látását. Annak ellenére, hogy vak volt, Isten új látásmódot nyújtott neki. Szívébe helyezett egy új éneket. Nem csak egyet, hanem több mint 8000 éneket. Fanny Crosby, a vak énekszerző, sokkal többet meglátott a körülötte levő emberek-
264
ben. Ő meglátta elméje szemeivel Isten irgalmát, megbocsátását, gondoskodását, erejét és csodálatos szeretetét. Ezt írta: „Mindig is hittem, hogy a jó Isten végtelen irgalmában és a Tőle elrendelt módszer (vakságom) által odaszentelt a munkára, amit el kell végeznem”. Énekei áldást jelentettek sok keresztény generáció részére. Egy keresztény ének, amely tömören bemutatja életfilozófiáját, az All the Way című (235. ének, Életem vezére – Jézus!). Az ének a következő szavakkal fejeződik be: „Öröklétnek tudatában, imám száll a mennyekbe. Itt és fenn, az égi honban, vezess mindig, Jézus, te!”
Szombat, szeptember 8.
nny. B 19:39; CT 19:31; IS 19:38: MS 19:49; SM 19:55; DJ 19:51; AR 20:01
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (MÁSODIK RÉSZ) „Öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsolt 90:2)
A
nglia kritikus időszakon ment át. 1714-ben, amikor Anne királynő halálán volt, nem volt, aki kövesse a trónon. A nemzet egy lépésre állt attól, hogy politikai válság törjön ki. A híres énekszerző, Issav Watts feltette a kérdést, mit tartogat a jövő. Az előző királyi család börtönben tartotta apját annak meggyőződése miatt. Watts azonban a Zsoltárok könyvében talált bátorítást. A 90. zsoltár egyik kedvence volt, amely Isten örökkévalóságáról és az emberek törékenységéről beszél. A zsoltáros így énekel: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsolt 90:1-2) Isten örök. Ő igen bölcs és mindenható. Az idő felett áll, mivel Ő az idő teremtője. A történelmen kívül helyezkedik el, mivel Ő az univerzum legfelső bírája. Megengedi a világ vezetőinek, hogy döntsenek, de Ő formálja a nemzetek sorsát. Ő a legfőbb vezető. Salamon a következő szavakban fogalmazza meg ezt a gondolatot: „Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt” (Péld 21:1). Dániel próféta hozzáteszi: „A felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt” (Dán 4:14). Amikor úgy tűnik, hogy az események kiesnek az ellenőrzés alól, Isten még mindig irányítja azokat. Amikor a veszélyes körülmények megzavarják szívünket, Ő ezt mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14:1). Ő a kormánynál van. Isaac Watts ezt a gondolatot fogalmazza meg a következő énekben: O God, our Help in Ages Past (Isten, segítségünk a múltban). Sok keresztény úgy tartja, hogy Isaac Watts több mint 600 éneke közül ez a legszebb. 265
„Istenünk, segítségünk a múltban És reményünk az elkövetkezendőben, Oltalmunk a viharban És örök otthonunk! Trónod árnyékában Ma is védve vagyunk. A Te karod elegendő És védelmünk biztos”. Egy örök igazságról van itt szó, amire alapozhatunk, egy biztos dologról: Isten a mi védelmünk, örök otthonunk. Teljes bizalmunk lehet abban, hogy Ő a kormánynál van. Ezért nyugodtan aludhatunk. Hagyjuk Őt, hogy vigyázzon a világra!
Vasárnap, szeptember 9.
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (HARMADIK RÉSZ) „Olyan ő, mint az ötvösnek tüze.” (Mal 3:2)
I
saac Watts élete idejében az angliai egyház hideg formalizmusba esett. Divat volt templomba járni. A templomok tele voltak a vasárnapi istentiszteleteken. De a keresztények passzivitása nagyon zavarta Isaac Wattsot. Tudta, hogy egyetlen útja van annak, hogy az önelégült keresztények felébredjenek lelki merevségükből. Meg kell ismerniük a Szentlélek tüzét. Az egyház sürgős szükségének tudatában a következő éneket szerezte: „Jövel, Szentlélek, mennyei galamb, Összes megújító erőddel, Gyújtsd meg a szent szeretet lángját, hideg szívünkben.” Ennek a szép éneknek a negyedik szakaszát gyakran kihagyják: „Atyánk, nem akarjuk többé Ezt a gyümölcstelen életet, Hálával Tenéked adjuk szeretetünket, Mert nagyon szeretsz Te minket.” Érezted-e már valaha, hogy Krisztus iránti szereteted kihűlt? Csak a Szentlélek tüze gyújthatja újra ezt a tüzet. Keresztelő János meghívta a formalista vallásos embereket, hogy jöjjenek Jézushoz, aki „majd keresztel titeket Szentlélekkel és tűzzel” (Lk 3:16). Mi a tűz általi keresztség? A Bibliában a tűz Isten jelenlétének a szimbóluma. Amikor a pusztába futott, Mózes egy égő csipkebokor képben találkozott Istennel. Az ótestamentumi Szentélyben Isten dicsőségének jelenléte a kérubok közt azt szimbolizálta, hogy Isten közel van. A tűzoszlop,
266
amely Izrael előtt haladt éjjel, Isten jelenlétét szimbolizálta. A pünkösdkor a tanítványokra alászálló tüzes nyelvek ugyancsak Isten jelenlétét képviselik. A tűz általi keresztség Isten életet adó és tisztító jelenlétébe való alászállást jelenti. Csak egy dolog lehelhet életet a hideg keresztényi tapasztalatba. A Megváltó eljövetele című könyvében, LeRoy E. Froom ezt írja: „Szükségünk van arra, hogy ez a tisztító tűz áthassa lényünk minden egyes szálát, szívünk minden egyes sarkát. Ez megtörtént pünkösdkor. Emlékeztek rá, hogy pünkösd előtt a tanítványok csak önző vitatkozásra voltak képesek, a hatalomért és énjükért harcoltak? Pünkösd után az én megalázkodott, és egyedül Krisztus foglalta el az első helyet gondolkodásukban, életükben és tetteikben.” (LeRoy E. Froom: A Megváltó eljövetele, 276–277. old.) Imádkozol, hogy befogadhasd Isten tisztító tüzét? Imádkozz ma úgy, mint Isaac Watts: „Gyújtsd meg a szent szeretet lángját hideg szívünkben.”
Hétfő, szeptember 10.
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (NEGYEDIK RÉSZ) „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék.” (Jn 7:37)
A
178-as számú ének (Mint látod, hűtlen szolgaként) lehet, hogy a keresztény világ egyik legismertebb éneke. Evangelizáción elhangzott prédikációk ezreit ezzel az énekkel zárták. George Beverly Shea gyakran énekelte ezeket az ismert szavakat („Mint látod, hűtlen szolgaként, de hitbe roskadva eléd, hisz értem adtál drága vért, Ó, Bárány Jézus, ím, jövök”) Billy Graham felhívásai után. A legtöbb keresztény nem ismeri azt, aki ezeket a szavakat költötte. Az ő története minket is bátorít. Charlotte Elliott különlegesen tehetséges nő volt, kitűnő portréfestő és humoros esszéíró. Úgy tűnt, teljes életet élt. 30 éves kora körül egy borzalmas betegség miatt depressziós lett és nagyon legyengült. Egy istenfélő prédikátor, név szerint Caesar Malan egyszer meglátogatta. Megkérdezte, hogy meg van-e békülve Istennel. Ez a kérdés zavarba hozta. Megharagudott a lelkészre, és nem beszélt vele. Miközben Istennek ezzel a jól ismert emberével való viselkedésére gondolt, Charlotte megbánta tiszteletlenségét és udvariatlanságát. Pár nap múlva elment hozzá bocsánatot kérni. Elmondta neki, hogy keresztény szeretne lenni, de előbb még helyre kell tennie egy pár dolgot. A lelkész egyenesen a szemébe nézett, és azt mondta: – Jöjj úgy, amint vagy! 267
Charlotte átadta szívét Krisztusnak még abban a percben. Ő megnyitotta szívét szeretete előtt. Tizennégy év múlva Charlotte visszaemlékezett a szavakra, amelyeket az mondta neki, aki Krisztushoz vezette és megírta a Mint látod, hűtlen szolgaként című éneket, amely milliókat vezetett Krisztushoz. Jézushoz nem jöhetünk másként, csak amint vagyunk. Nem indulhatunk el a keresztény utazásban, csak ha úgy jövünk hozzá, amint vagyunk. Most a legfőbb ideje, hogy megtegyük ezt. Ellen White ezt írja: „Oly bűnös, tehetetlen és alárendelt állapotban, amilyenben épp most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánóan lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjával átölel, sebeinket bekötözi, és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (Ellen White: Jézushoz vezető út, 34 old.) Ha nem jöttél Jézushoz még eddig, most elérkezett az idő! Ha már hozzá jöttél, borulj ma újra térdre jelenlétében.
Kedd, szeptember 11.
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (ÖTÖDIK RÉSZ) „Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kíván ő.” (Énekek 7:10)
A
z Énekek Éneke egy ihletett szerelmi ének. A szeretet fogadalmáról beszél. A szeretet nem egy fizikai vonzalmon alapuló érzelmet jelent. Nem csak egy felületes érzelem, ami a kinézéstől függ. A szeretet tartós fogadalom, ami a szeretett személy jellemén alapul. A szeretet mennyei eredetű vonzalom két személy között. A szeretet rajong a szeretett személyért. A szeretet nem lehet hanyag vagy passzív. A szeretet mindig aktív, energikus és kitartó. A szerelmes nő az Énekek Énekében így énekel: „Megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám őt, el sem bocsátám” (Énekek 3:4). „Az én szerelmesem enyém és én az övé” (Énekek 2:16). A valódi, képmutatás nélküli szeretet érzelemdús elkötelezettség a szeretett személy mellett. A valódi kereszténység nem egy művallás, hanem egy valóságos tapasztalat Jézussal. Megtörténhet, hogy életünkben csak külső forma van, belső töltet nélkül. Isten egy belső tapasztalatra hív el, amit átélhetünk Vele. Kr. e. 500 és 700 között az ír egyházat lelkesedés jellemezte. Az első kelta keresztények hangsúlyt helyeztek Isten jelenlétére életükben. Ezeknek a kelta keresztényeknek az imádságai igazolják azt, hogy lehet egy valóságos kapcsolatunk Istennel, ami barátságon és szereteten alapul.
268
„Térdre borulok, az Atya előtt, aki teremtett, A Fiú előtt, aki megváltott, A Szentlélek előtt, aki megtisztított, Barátsággal és szeretettel.” Isten szeretettel kötődik hozzánk, és vágyik a mi barátságunkra és viszontszeretetünkre. Ő valóságos kereszténységre hív el. Egy régi kelta ének ezt mondja. „Légy Te az én szemem, Ó, szívem Istene, minden más semmit sem ér nekem. Légy Te az én legszebb gondolatom, amikor járok vagy alszom, jelenléted legyen világosságom”. Salamonnak igaza volt. A szeretet arra késztet, hogy a másik személy bűvöletében éljünk. Mi kívánjuk Őt, és Ő kíván minket. Nekünk tetszik Ő, és mi kedvesek vagyunk szemében. Odaadó barátai vagyunk, most és mindörökké.
Szerda, szeptember 12.
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (HATODIK RÉSZ) „Közel van az Úr a megtört szívekhez.” (Zsolt 34:18)
L
ouise élete egy pillantás alatt megváltozott. A napon feküdt a Long Island-i tengerparton férje és 4 éves kislányuk mellett és hallgatta, amint a hullámok a parthoz csapódnak, majd rettegés fogta el. A csendet megszakította egy foldokló kisfiú kiabálása. Louise férje megpróbálta megmenteni, de a fiú behúzta a vízbe. Mindketten megfulladtak Louise és a kislány szeme láttára. Louise Stead nemrég jött Amerikába férjével és kislányával egy jobb életet keresve. Most egyedül érezte magát egy idegen országban, rokonok, barátok, támasz nélkül. Nem volt kihez menekülnie, Istenen kívül. Kislányával együtt nagy szegénységben élt. Néha nem volt mit enniük. Egyik reggel elfogyott összes tartaléka. Nem volt több pénze és ennivalója sem. Miután Istenhez imádkozott őszintén, Louise kinyitotta a bejárati ajtót. Teljes meglepetésére, a küszöbön pénzt és élelmet talált, amit valaki otthagyott. Mély hálával, a következő éneket írta: Jó az Úrban bízni, (245. ének): „Jó az Úrban bízva bízni, Hinni mind, mit megmondott. Várni, míg Ő teljesíti, Amit ígért, minden szót. Uram, bízva bízom Benned, Hiszek minden igédben. Rátaláltam kegyelmedre, amely megnyert teljesen.” 269
Olyan jó bízni az Úrban! Ha így éljük le életünket, sok félelemtől és gondtól mentesek leszünk. A bizalom elűzi a depresszió sötétjét, amely megakadályoz abban, hogy meglássuk a világosságot, és nyomja lelkünket. „Amikor bizalommal ragadjuk meg erejét, Ő csodálatosan meg fogja változtatni a legreménytelenebb és legelcsüggesztőbb perspektívákat. Ő megteszi ezt neve dicsőségéért.” (Ellen White: Bizonyságtételek, 8. kötet, 12 old.) Mint Louise, mi is élhetünk bizalommal teljes életet az Úrral. Az élet nehéz körülményei között, ezt énekelhetjük: „Sosem csalt meg bizodalmam: Jézust én is megvallom! Nélküle nincs boldog utam: Terveimet ráhagyom”. Isten ismeri körülményeinket. Ő látja, megérti azokat. Ő nem hagy el. „Jó az Úrban bízva bízni”!
Csütörtök, szeptember 13.
A TAPASZTALAT ÉNEKEI (HETEDIK RÉSZ) „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1Kor 16:13)
P
ál apostol tapasztalatból ismerte, mit jelent erősnek lenni a hitben. Őt üldözték, megverték, bebörtönözték és megkövezték. Hajótörést szenvedett, és éjjel-nappal harcolt a túlélésért. Életét fizikai szenvedés kísérte, amit testében levő tövisnek nevez. Ennyi megpróbáltatás után, Pál ezt írja: „Háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem, és ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12:8-9). Isten kegyelme által Pál megküzdött a nehézségekkel. Kegyelme révén túllépett a megpróbáltatásokon. Isten kegyelméből Pál elfogadta a fizikai szenvedést. Isten kegyelme által a bátor apostol erős maradt. Pál intette az újtestamentumi keresztényeket, hogy maradjanak erősek. Ez volt egyik kedvenc témája. Így írt a korintusbeliekről: „hitben állotok” (2Kor 1:24). Az efézusiakat a következőképpen inti: „Álljatok hát elő” (Ef 6:14), és a filippibelieket így kérleli: „Annakokáért szerelmes atyámfiai, akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!” (Fil 4:1). 1858-ban Szentlélek általi ébredés hatotta át a filadelfiai gyülekezeteket. Minden reggel és minden este istentiszteleteket tartottak a város minden templo270
mában. Isten Lelke erővel munkálkodott. Egy 29 éves evangélista, Dudly Tyng állt ennek az ébredésnek az élén. Ő több mint 500 ember előtt prédikált. Ezren válaszoltak minden este felhívására, hogy adják át szívüket Jézusnak. Négy nappal élete legmeggyőzőbb prédikációja után halálos balesetet szenvedett. Amikor a halál küszöbén állt, pár lelkész kollegája köré gyűlt. Tyng lelkész akkor is azokra gondolt, akik Jézus mellett döntöttek, és utolsó erejével a következő szavakat mondta. „Mondjátok meg nekik, hogy nézzenek fel Jézusra!” Következő vasárnap egyike azon lelkészeknek, George Duffield, Ef 6:10-14ből prédikált. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. … Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel”. A prédikáció után Duffield lelkész megható felhívást intézett és elszavalt egy verset, amit azelőtt költött, és amelynek a címe: Felnézzetek! (503. ének): „Felnézzetek, mert Jézus visszatér mint Király, És kész legyen a himnusz! Illőn eléje állj! Ki kész, ébredjen fel! Az öröklét kezdődik, És hirdesse erővel, hogy Jézus érkezik!” Állj erősen! Légy erős! Ne add fel! Itt az ideje, hogy felnézz Jézusra!”
Péntek, szeptember 14.
nny. B 19:28; CT 19:20; IS 19:26; MS 19:37; SM 19:44; DJ 19:40; AR 19:49
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (ELSŐ RÉSZ) „Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?” (Mt 6:26)
A
fiatal Ethel egy városi gettóban nőtt fel és úgy tűnt, nincs sok esélye, hogy helyes istenkép alakuljon ki benne. Íme, hogyan ír élete első részéről: „Sosem voltam gyermek. Családom nem ölelt meg, nem tetszettem nekik, és sosem értettek meg. Sosem éreztem azt, hogy tartozom valahová. Házasságon kívüli gyermek voltam. Nem nevelt senki.” Kiskorában, Ethel az utcán nőtt fel. Egy banda vezére lett, és később éjszakai klubokba járt. Mégis úgy érezte, hogy vonzza egy szent hely: egy helyi gyülekezet, ahol énekeltek és ahol a lelkész erőteljes beszédeket tartott. Szeretett volna Istenhez közeledni, jelenlétét érezni. 271
Így Ethel elkezdett istentiszteletekre járni. Minden este imádkozott az előadások után. Őszintén mondta imában: „Uram, mit keresek én itt? Mit akarok én Tőled? Segíts. Ha nincs változás, már nem tudok ide visszajönni soha!” Azon az estén ez az üres lelkű fiatal nő olyan békét ismert meg, amelynek létezését nem is sejtette. Megértette, hogy ezt kereste egy életen át. Ethel ezt a tapasztalatot a következő szavakkal fogalmazta meg: „A szeretet betöltötte szívemet, és tudtam, hogy megtaláltam Istent, és hogy most és mindörökké lesz egy társam, egy barátom, aki közel áll hozzám, megerősít, és bátorít, hogy menjek tovább”. Ethel Waters Amerika egyik legkedveltebb gospel énekesnője lett. Több éven át Billy Graham evangelizációin beszélt hitéről. Azzal a tudattal élt, hogy Isten mindig nagyon közel van hozzá, és hogy vigyáz rá. Ezt megfogalmazta egyik énekében: His Eye is on the Sparrow (Ő vigyáz a verebekre). Az ének Isten gondviseléséről szól: „Ő vigyáz a verebekre, és tudom, hogy vigyáz terád is”. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellened dolgoznak, Isten még mindig vigyáz rád. Zakariás próféta a Biblia egyik legszebb kifejezését használja, amikor azt mondja: „aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja” (Zak 2:8). Isten nem enged meg életedben semmi olyant, aminek végső eredménye ne a te javad és az Ő dicsősége legyen. Ha Isten a zűrzavaros családot, melyben József született, jóvá alakította, akkor veled is megteheti ezt. Ha létezett is valaha ember, akinek életében úgy tűnt, hogy minden ellene dolgozik, akkor az József volt. Saját testvérei eladták rabszolgaként. Kútba dobták, igazságtalanul megvádolták, és tömlöcbe zárták. Végül mégis palotába jutott, és Egyiptom miniszterelnöki pozícióját töltötte be. Élete végen ezt mondta: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20). Van egy különleges kapcsolat József, Ethel Waters és köztem. Mindhármunk esetében van valami közös. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellenünk vannak, Isten közbelép, és véghezviszi kegyelme csodáját.
272
Szombat, szeptember 15.
nny. B 19:26; CT 19:18: IS 19:24; MS 19:35; SM 19:42; DJ 19:38; AR 19:4
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (MÁSODIK RÉSZ) „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsolt 103:13)
E
gyszer egy nemesi származású muzulmán nő elvitte unokáját a rawalpindi (Pakisztán) keresztény kórházba egy fül-orr-gégészeti vizsgálatra. A nő neve Bilquis Sheikh. Férje pár éve elhagyta. Bilquist nagyon tisztelték közösségében. Mégsem sikerült megszabadulnia a nyomasztó egyedüllét érzésétől. Orvosa Dr. Pia Santiago volt, egy élő hitű keresztény nő. Észrevette, hogy Bilquis egy Bibliát tartogat a kezében és megkérdezte: – Sheikh asszony, mit akar tenni azzal a könyvvel? Megtudta, hogy ez a nemes hölgy a Korán mellett a Bibliát is tanulmányozta az istenkeresés őszinte vágyából. A keresés azonban nem volt könnyű. Dr. Santiago elmondta akkor, mit jelent Isten számára. Ezután odalépett Bilquishez, könnyedén kézen fogta és szelíd hangon ezt mondta: – Beszéljen Istennel úgy, mintha apjával beszélne. Ezek a szavak elektromos sokként érintették a nőt. Hogyan lehetséges, hogy Isten olyan legyen, mint egy apa? Nem lehet igaz, mondta ő magában. Isten egy szerető Atya? De mi van, ha Isten valójában egy Atya? A hazafelé vezető úton Bilquis nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. Amikor lefekvéshez készült, nem tudott elaludni. Örömmel emlékezett arra, amint apja mindent félretett azért, hogy meghallgassa, mit fog mondani drága gyermeke. De milyen jó lenne, ha Isten ilyen lenne? Végül éjfél után Bilquis felkelt ágyából és letérdelt a szőnyegre, örömtől fűtve. A menny felé tekintett és hangosan a következő szavakat mondta: „Ó, Istenem! Atyám! Istenem Atyám”! Buiquis nem volt felkészülve a bizalom áradatára, ami ezek után betöltötte lelkét. Hirtelen már nem érezte magát egyedül. Isten ott volt. Íme, hogyan írja le ezt a tapasztalatot: „Annyira közel volt, hogy felfedeztem, hogy térdére hajthatom a fejemet, mint egy kislány, aki apja lábainál van. Sokáig térden maradtam, halkan felsóhajtva, és szeretetében lebegve. Így kezdtem el Vele beszélni.” Múltja nem készítette fel Bilquist egy ilyen találkozásra a mennyei Atyával. Annak alapján, amit vallásos kultúrájában Istenről tanult, nem tudta elképzelni, 273
hogy Isten be fogja tölteni szükségleteit. De Isten pont ezt tette. Apává, testvérré és férjjé vált számára. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellened dolgoznak, Isten melletted van, akár egy szerető Atya. Ő bátorító szavakat mond. Ő reményt ad, és jelenlétével elűzi egyedüllétedet. Megerősít, hogy szembenézhess a holnappal. Biztosítja mindazt a szeretetet, amire szívednek szüksége van.
Vasárnap, szeptember 16.
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (HARMADIK RÉSZ) „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20)
D
udley életében túl sok dolog volt, ami ellene szólt. Apja elhagyta a családot, amikor Dudley 6 éves volt, és anyjának egy fegyvergyárban kellett dolgoznia. Rövid időre rá, az anya egy indulatos férfival kötött házasságot. Dudley sosem fogja elfelejteni az éjféli tüzes vitákat, az ütések hangját és anyja sóhajait. Végül, Dudley elment a nagymamájához lakni. De a nagymama nem bírt vele. Kétségbeesésében, beiratta a katonaiskolába. Csupán egy év után, kidobták az iskolából. Egyik hétvégén kirándulást tett a New Castle-i Légi Erőkhöz, ahol először látott Mustang harci repülőt közelről. Dudley elámult a csodálkozástól. Összebarátkozott egy volt pilótával. James Shotwell kapitány rájött, hogy a fiú egyáltalán nem kiegyensúlyozott. Hosszasan beszélgettek egy Mustang szárnyán. Egyik nap a fiú azt mondta a kapitánynak, hogy ott akarja hagyni az iskolát. A kapitány ezt válaszolta: – Dud, te olyan vagy, mint egy vak veréb, aki képes repülni, de nem tud, mert nem lát … Neked mindened megvan, hogy repülhess, Dud. Használd azt, amid van. Attól függetlenül, mit teszel az életben, tudnod kell, merre tartasz. Egyik nap Dudley sokkoló hírt kapott: James Shotwell egy balesetben meghalt. Egy légigyakorlat után, amint az alakulat központja felé tartott, gépének leállt az egyik motorja. Shotwell megmenthette volna magát, a repülő azonban egy lakott területre zuhant volna. A repülőben maradt, hogy haladjon el a lakott területről, de azután már túl késő volt, hogy kiugorjon az ejtőernyővel. Ekkor értette meg Dudley először, mit is jelentett neki Shotwell kapitány. A vak verébről szóló szavai emlékezetében maradtak.
274
Addigi negatív hozzáállását Istenben való mély hit váltotta fel. Élete gyökeresen megváltozott, mivel egy személy, akit szeretett, meghozta a legfelsőbb áldozatot. Ez az egyetlen bátorsági aktus megváltoztatta életét. Egy új kiindulópontot nyújtott számára. Krisztus áldozata egy újabb kiindulópontot nyújt számunkra. A keresztnél új életet kezdhetünk. Isten mindenféle lelki áldással megáldott minket a Krisztusban (Ef 1:3). Mi, akik holtak voltunk vétkeink és bűneink miatt (Ef 2:1), most új életet élünk. Mi Krisztushoz tartozunk. Múltunk keresztre lett feszítve vele együtt. Pál így kiált fel: „Krisztussal együtt megfeszíttettem” (Gal 2:20). Minden sebhely, hiba és vétek, minden kudarc eltűnt Krisztusban. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellenünk vannak, új életet kezdhetünk a keresztnél.
Hétfő, szeptember 17.
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (NEGYEDIK RÉSZ) „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” (Jn 1:9)
L
izzie olyan rossz helyzetben volt, amikor elindult az életben, hogy rosszabbat még elképzelni sem tudnánk. Gyerekkorában erőszakosan bántak vele és elhanyagolták, végül az utcai életben talált menedéket. Amikor kicsi volt, apja majdnem minden este, amikor hazajött a munkából, arra kötelezte, hogy kinyújtott karokkal álljon, és egy szíjjal addig verte, amíg sírva fakadt. Az volt a meggyőződése, hogy nem létezik olyan nap, amikor Lizzie ne csinált volna valami csintalanságot. Ahogy nőtt, még erőszakosabban bántak vele. Lizzie klasszikus példája volt annak az embernek, akinek semmi esélye az életben, semmi esélye az egészséges érzelmi élethez, a kiskorában elszenvedett visszaélések miatt. De ez a lány ellentmondott az összes pesszimista várakozásnak. Ha előrepörgetjük az időt, Lizzie-t, Angel Wallenda néven látjuk akrobata mutatványokat teljesíteni, és a magasságban kötélen táncolni férjével, Stephennel együtt, egy nagylétszámú közönség előtt. Steve Wallenda a leghíresebb kötéltáncos család tagja volt. Amikor Lizzievel találkozott, azonnal elbűvölte barátságos és kellemes személyisége. Annak 275
ellenére, hogy sok mindenen átment az életben, barátságos és optimista maradt. Steven egy váratlan, Istentől jövő ajándéknak tekintette. Ez a kislány, akit a kegyetlen apa olyan kíméletlenül vert, felemelte fejét és egyensúlyozott a kötélen. És ez még nem minden! Angel rendkívüli érzelmi stabilitásról tett bizonyságot. Amikor a rák fenyegette karrierjét és életét, ő nem adta meg magát a sorsnak. Talpraállt és erőt adott férjének. Amikor egyik lábát részben amputálták, nem adta fel a harcot. A lehetetlenre törekedett. Angel volt az egyetlen kötéltáncos, aki műlábbal fellépett. Steve Wallenda így ír Angelről: „Ő mindig ad és ad. Ez az ő természete. Ez az ő szépsége.” Helyzetedtől, az ellenséges körülményektől függetlenül, Krisztus a valódi világosság, amely megvilágít minden embert. Szeretetének fénye jobbá teheti életedet ma. Kegyelmének fénye felragyoghat ma arcodon a körülmények ellenére, amelyeken átmentél. Az Ő világossága elűzheti a legsötétebb sötétséget. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellened dolgoznak, engedd, hogy Krisztus fénye átragyogjon rajtad!
Kedd, szeptember 18.
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (ÖTÖDIK RÉSZ) „És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért.” (Jel 12.11)
K
ét férfi egyszer egy romániai börtönben volt. Az egyik egy öntelt, intelligens és erős hadnagy, akit Grecunak hívtak. A másik egy hívő lelkész, Richard Wurmbrand. Richard lefogyott és sápadt volt. Arcán az elszenvedett kínzás és nélkülözés mély nyomai látszottak. Grecu az asztalnál ült és egy gumibot volt a kezében, készen állva, hogy újra kikérdezze Wurmbrandot. Azon a reggelen Grecu idegesen kiáltotta: – Csak hazugságokat írtál a nyilatkozatba! Az, hogy Wurmbrand nem mondta el nyugati rokonai és ismerősei nevét, feldühítette. Grecu felállt és újból ezt kiáltotta: – Elég! Itt egy papírlap. Tudjuk, hogy kódon keresztül kommunikáltál más letartóztatottakkal. Tudnunk kell pontosan, hogy mindegyikük mit mondott. A hadnagy az asztalra ütött botjával és ezt mondta.
276
– Van egy félórád. Ezután idegesen kiment a szobából. Richard Wurmbrand nagy dilemmában volt, miközben az előtte levő fehér papírlapot nézte. Meg kellett írnia egy nyilatkozatot, de nem szeretett volna olyan dolgot említeni, ami veszélyeztetné a többi letartóztatottat. Majdnem mindent, amit leírt, ki tudtak csavarni, és ellene fordítani, bebizonyítva, hogy kém volt. Végül, a lelkész úgy gondolta, hogy egy hitbeli nyilatkozatot ad, Jézus Krisztusban levő hitéről. A következő szavakat írta: „Krisztus tanítványa vagyok, aki szeretetet ajándékozott nekünk, ellenségeinek. Sosem beszéltem a kommunisták ellen. Megértem őket és megtérésükért imádkozom, hogy legyenek az én hittestvéreim.” Richard Wurmbrand vallomása erős hatást váltott ki az ateista Grecuból. Szíve megmozdult. Wurmbrand hitbéli bizonyságtétele egy sor kereszténységről és az élet értelméről szóló beszélgetéshez vezetett. Végül, Grecu átadta magát Jézusnak. Krisztus hitéről szóló bizonyságunk erős: „És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért” (Jel 12:11). Bármely körülményben, Isten életünkbe helyezett egy pozitív tanúbizonyságot, azért hogy mások áldására lehessünk. Mai körülményeidtől függetlenül engedd meg, hogy Isten szeretete beszéljen általad. Az Ő bizonyságtétele hasson másokra életeden keresztül. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellened dolgoznak, fogadd el Krisztus tanúbizonyságát.
Szerda, szeptember 19.
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (HATODIK RÉSZ) „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14:6)
L
in Yutang harmadik generációs keresztény volt családjában. Apja presbiteriánus lelkészként szolgált egy faluban. A főiskola után, és miután elkezdett Pekingben prédikálni, Lin kezdte elfogadni a körülötte levő humanista nézeteket. Hírnevet szerzett íróként és kutatóként. Majd egy nap keresztény felesége meghívta, hogy menjen el vele együtt az imaházba. Ekkor New York-ban laktak. Lint nem nagyon érdekelte a vallás, de meggyőződése, hogy az ember saját erőfeszítése nyomán fenn tudja tartani magát, meginogni látszott. Számára világossá 277
vált az, hogy a technológiai haladás ellenére, a XX. századi nők és férfiak még mindig vademberként viselkednek. Lin követte feleségét és együtt mentek el a Madison sugárúti imaházba. A lelkész egy elég szép prédikációt tartott az örök életről, de a téma nem keltette fel érdeklődését. Mégis hallott egy hangot, ami egész nap ott volt a fejében. Lehetséges, hogy létezik több ennél a rutinos életnél? A kérdés kísérte, és végül odavezette, hogy közelebbről tanulmányozza a Bibliát. Azt mondta, talán jót tenne, ha újraolvasná az evangéliumokat, rövid időn beül azonban szemtől szembe találta magát Istennel Krisztus személyében. Ahogy később elmesélte, felfedezte „Jézus tanításainak nagyszerűségét és szépségét. Senki sem beszélt még úgy, ahogyan Ő.” Lin istenképe megváltozott. Elcsodálkozott azon, ahogy Isten Jézus képében megmutatkozott, annyira más volt, mint akit az emberek bemutatnak. Az evangélium értelmet nyert előtte. Most az anyagi gondolkodás volt az, ami nem egyezett a valósággal. Nem hihette azt, hogy a világ, „csak egy marék atomból állt, amelyek alá voltak rendelve vak mechanikai törvényeknek”, mondta ő. Nem, az emberi lényeknek erkölcsi döntést kell hozniuk. A törékeny és hiú embereknek el kellett fogadniuk vagy visszautasítaniuk az evangéliumot. Lin Yutang teljesen megnyugodott, amikor felfedezte Krisztust és az ő evangéliumát. Ezt mondta: „Amikor visszatekintek életemre, tudom, hogy 30 éven át árva voltam ezen a világon. Most már nem vagyok árva”. Néha az őszinte keresztények elméjében kételyek támadnak. Jézus bizonyosságot nyújt a kételkedés pillanataiban. Ő erre emlékeztet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Jézus elűzi kételyeidet. Lehet, hogy nem válaszol öszszes kérdésünkre, azonban önmagát adja. Nem a kereszténység a fő érv, hanem maga Jézus. Amikor kételyeid veszélyeztetik hitedet, nyisd ki az evangéliumot. Barátkozz meg újra Jézussal. Szeress újra Belé! Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellened dolgoznak, Jézus még mindig melletted áll, és ez elég.
278
Csütörtök, szeptember 20.
AMIKOR ÚGY TŰNIK, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK ELLENED DOLGOZNAK (HATODIK RÉSZ) „Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” (1Jn 4:4)
L
ou sikeres volt a befektető cégnél. Apja halála után elkezdett dolgozni fiatal kora ellenére, és fenntartotta magát. Lou megérezte a siker ízét. A megfelelő cégek kiválasztása, az alábecsült részvények és a terjedőben levő piacok azonosítása, mind állandó tevékenységben tartották. Lout megszállta a siker. Sosem tudta azt mondani, hogy elég. Ekkor fenntartások nélkül kezdte használni a cég alapjait. Eldöntötte, hogy luxuséletet él, és semmi sem fog útjába állani. A gondok azonban hamarosan jelentkeztek. Pénzt vett el a cég befektetési alapjából, pár ezret innen, pár ezret onnan. Hogy ne jöjjenek rá, el kellett simítania a lopást. De Lou többet veszített, mint nyert. Egyik nap, valaki a cégtől napvilágra hozta tranzakcióit. A főnök számon kérte tőle. Lou vagy visszaadja a pár ezer dollárt vagy beperelik. Ekkor Lou már volt egy párszor orvosnál egészségügyi problémákkal. Az orvos keresztény volt, aki azt gondolta, hogy a fizikai szenvedés mögött lelki okok állnak. Miután beszélgettek, Lou eldöntötte, hogy kitárulkozik az orvos előtt. Az orvos beszélt egy másik erőről, amely létezik a világon: Isten szeretetének erejéről. Beszélt Istenről, aki saját magát áldozta fel a kereszten. Lou úgy döntött, hogy új alapokra építi életét. Óhaja az volt, hogy ezután Isten kegyelmébe fektessen be. Lou mindent bevallott főnökének. De, ami fontosabb, bevallotta tetteit Isten előtt. Mivel nem tudta visszafizetni a pénzt, letartóztatták és elítélték. Bevallotta tetteit az ítélőbíró előtt. Végül, felfüggesztett ítéletet kapott, mivel először követetett el bűncselekményt. Az elkövetkezendő években, Lou nagy nehézségeken ment keresztül. A családja kitagadta, és nem sikerült munkát találnia. A siker valahol távol maradt, de felfedezett valami mást, ami sokkal boldogabbá tette. Mi is átmehetünk borzalmas helyzeteken. Lehet, hogy meglátjuk, amint mindaz, amit felépítettünk, szétesik. Isten azonban mestere annak, hogy kivezessen a nehéz helyzetekből. Amikor úgy tűnik, hogy a körülmények ellened dolgoznak, ne feledd, hogy Isten, aki helyrehozta Lou életét, a tiédet is helyrehozhatja. Ma is igaz a vers: „Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van” (1Jn 4:4). 279
Péntek, szeptember 21.
nny. B 19:15; CT 19:07; IS 19:11; MS 19:23; SM 19:31; DJ 19:27; AR 19:35
NE FELEDD! „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz 20:8)
V
ilágunknak nagy szüksége van a teremtés bátorító üzenetére, és ezért Isten nekünk adta a szombatot. Az 1800-as évek közepén, amikor az evolucionizmus hipotézise teret nyert az értelmiségiek körében, Isten egy reményteli üzenetet küldött. Ez Jel 14:6-7-ben található meg: „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval. Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” A végidei üzenettel, Isten nekünk adta a szombatot mint teremtő ereje és tekintélye szimbólumát. A szombat heti megemlékezés arról, hogy nem vagyunk a saját magunkéi. A szombat azon fenséges igazságra irányítja tekintetünket, hogy Isten gyermekei vagyunk. A szombat szoros és közelebbi kapcsolatra hív Istennel. Amikor Joy 4 éves volt, kistestvére született. A kis Joy megkérte szüleit, hogy hagyják egyedül a babával. A szülei féltek attól, hogy megrázza vagy féltékenységből megüti a babát, amint egyes vele egykorú gyerekek tesznek, így nem engedték, hogy egyedül legyen a babával. De ahogy telt az idő, Joy nem mutatott féltékenységet, és a szülők meggondolták magukat, eldöntötték, hogy megengedik neki, hogy egyedül maradjon a kisbabával. Joy nagyon boldog volt. Bement a baba szobájába, becsukta maga mögött az ajtót, de nem egészen, hanem csak félig. A kíváncsi szülők követték, hogy lássák, mi történik. A kis Joy halkan odaosont testvérkéjéhez, odabújt hozzá és ezt kérdezte: – Baba, mondd el, milyen Isten, mert én már elfelejtettem. Az igazság az, hogy hajlamosak vagyunk felejteni. Ezért Isten ezt mondja: „Megemlékezzél!” A szombat hétről hétre arra emlékeztet, hogy milyen Isten. Ő egy új kapcsolatra hív Vele. Teremtőnkkel való közösségre hív bennünket. Arra hív, hogy csodáljuk Teremtőnket. Arra hív, hogy örüljünk az örök dolgoknak, hogy reménykedjünk a mennyei dolgokban. Amikor ilyen könnyen felejtünk, a szombat felhívja figyelmünket arra, hogy milyen Isten a valóságban.
280
Szombat, szeptember 22.
nny. B 19:13; CT 19:05; IS 19:09; MS 19:21; SM 19:29; DJ 19:25; AR 19:33
EGY MENNYEI LÁTOGATÓ „Ne félj: én vagyok az Első és az Utolsó.” (Jel 1:17)
K
étezeregy májusában meglátogattam Pátmosz szigetét az It Is Written tévéadó műsorvezetőivel együtt, hogy egy újabb sorozatot forgassunk Levelek egy elhagyatott szigetről címmel. Késő délután érkeztünk meg a szigetre. Mialatt a nap leáldozóban volt, téglavörösre festve a horizontot, leültem az Égei-tenger partjára, hogy a Jelenések könyvét olvassam. Gondolatom az évszázadokkal ez előtti eseményekhez repült. Az első század vége felé a római hatóságok elűzték János apostolt erre a sziklás, majdnem 16 kilométer hosszú helyre. János ekkor már idős ember volt, aki egyáltalán nem jelentett veszélyt Róma stabilitására nézve. Mégis, a római hatóságok féltek attól, amit látott és hallott János. Szeme ragyogása elárulta, hogy találkozott a világtörténelem legnagyobb forradalmárával. Ő szerelmes volt Jézusba. János egyike volt Jézus legközelebbi tanítványainak és nem állhatta meg, hogy ne beszéljen Róla. Nem tudta megállni, hogy ne beszéljen Jézus szerelméről és kegyelméről, még akkor sem, ha ez a király kultuszával ellenkezik. János fenyegetéssé vált a Római Birodalom számára, nem azért mert katonasága lett volna, hanem Krisztus miatt, akit hirdetett. Így tehát Jánost idős korában letartóztatták és elküldték erre az elhagyatott szigetre. Egyedül lévén, semmi kapcsolatra nem volt lehetősége hittestvéreivel. Azon az estén, miközben néztem a tengert a Szentíráson elmélkedve, Jézus hozzám közelített. Éreztem jelenlétét, és megértettem, hogyan érezte magát János, amikor egyedül lévén a szigeten, látogatója érkezett. Nem egy olyan személy volt, akinek a látogatását a római gárdák engedélyezték volna, hanem Jézus Krisztus volt. A világ összes hadserege nem állhatott ellene neki. A megdicsőült Krisztus volt egy csodálatos látomásban. Arca úgy ragyogott, mint a nap. Krisztus akkor van a legközelebb gyermekeihez, amikor ők az egyedülléttől szenvednek. Jézus Jánoshoz intézett szavai: „én vagyok az Első és az Utolsó” (Jel 1:17) évszázadokon át füleinkbe csengenek. Jézus örök. Ő mindig jelen van. Mindig velünk van. János nem valahol saját szenvedő népétől távol látta Jézust, egy trónon, ahonnan követte népe szenvedését, hanem egy olyan valakit látott, aki hasonlított az ember Fiához (Jel 1:13), és aki a hét gyertyatartó között volt. A gyertyatartók Krisztus egyházát jelképezik, az ő népét (Jel 1:20). Ő népével van, bárhol is lennének ők. Lehet, hogy ma olyan elhagyatottnak érzed magad, mint János a Pátmoszon. Jézus Krisztus veled van, úgy, amint Jánossal is vele volt. Kérd a Szentlelket, hogy nyissa meg a hit szemeit, hogy láthasd Őt, amint veled jár! 281
Vasárnap, szeptember 23.
A MENNYEI ORVOS ELŐÍRÁSA „Írd meg, amiket láttál, és amik vannak, és amik ezek után lesznek.” (Jel 1:19)
A
mikor meglátogatta Jánost a Pátmosz szigetén, Jézus olyan dolgokat mutatott meg neki, amelyeket megkért, hogy jegyezzen le a Jelenések könyvébe. A Megváltó azt választotta, hogy a végidőre szóló üzeneteket egy idős száműzött apostolnak jelenti meg. Isten erőteljes üzenettel jött hozzá élete egyik legnehezebb pillanatában. Bár nehéz megértenünk, Isten legnagyobb ajándékai akkor érkeznek, amikor a legnagyobb megpróbáltatásokon megyünk át. A mi Istenünk tele van meglepetésekkel. Szomorúságunkban sokszor megörvendeztet jelenlétével. Jézus pár speciális üzenetet bízott Jánosra, amelyeket János majd a szívéhez közel álló gyülekezeteknek továbbított, azonban amelyeket már nem látogathatott meg személyesen. A kisázsiai hét gyülekezet olyan hét gyülekezet, amely különböző gondokkal küzdött. Egyesek egészségesek és növekednek. Más gyülekezetek válságban vannak vagy haldokolnak. Minden egyes levél egy orvosi recepthez hasonlítható, amelyet a nagy Orvos ír elő. Jézus ezt mondja: „íme, egy mennyei megoldás lelki problémáidra”. Nem létezik probléma, amire Istennek ne lenne gyógyírja. Jézus minden egyes üzenete a következő szavakkal zárul: „aki győz”. Más szavakkal, attól függetlenül, hogy milyen problémával küzdesz, legyőzheted azt. Milyen bátorítás! Milyen remény! Problémáinktól függetlenül, Istenünknek mennyei gyógyírja van! A történelem legnagyobb Gyógyítója által felajánlott orvosi recept értékes volt az ókor hét gyülekezete számára és számunkra is. Ezek az üzenetek különösen jelentősek, mivel mi sok olyan gonddal küszködünk, mint ezek a gyülekezetek. Ezek az emberi alapkísértésekről és kihívásokról szólnak. Jézus gyakorlati és érdekes javaslatokat tesz, amelyek megváltoztatják életünket. Üzenetei megérintik lelkünket. A lényeges dolgokra összpontosítanak. Ő valós megoldásokra irányítja figyelmünket. Jézus inkább érdekelt abban, hogy megoldja problémáinkat, minthogy elítéljen azokért. Annak ellenére, hogy a hét gyülekezet részére szánt üzenetek őszintén leírják ezeknek a gyülekezeteknek a gyengeségeit, Isten megoldására teszik a hangsúlyt. Valamilyen lelki problémával küzdesz? Van valamilyen jellemhibád? Istennek van megoldása. Te is győzhetsz. Fogadd el ígéreteit! Fogadd el szavát és haladj tovább előre!
282
Hétfő, szeptember 24.
AMIKOR AZ ELSŐ SZERETET MEGHIDEGÜL „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” (Jel 2:4)
E
fézus ma is nagyszerű hely. A jó állapotban levő romok ma is egy letűnt civilizáció dicsfényéről beszélnek. Efézus a Római Birodalom egyik leghíresebb vára volt. Nagy könyvtárával és a híres Artemisz (Diána) templomával büszkélkedhetett, amely egyike az ókori világ hét csodáinak. Kisázsia fővárosa és fontos kereskedelmi központ volt. Az efézusi nagy színházban 250 000 ember fért el, és gyakran tele volt, amikor a görög és római klasszikus írók színdarabjait játszották. Az idő múlása ellenére az efézusi színház az egyik legjobb állapotban megőrzött színház a világon. Efézusnak figyelemreméltó történelme van. Pál apostol sikerrel prédikált ebben a városban és sokakat meggyőzött, hogy fogadják el Krisztust. Prédikálási munkájának olyan nagy hatása volt, hogy veszélyeztette Diána, az efézusiak helyi istennője ikonjainak az eladását. A haragos tömeg a színházba hurcolta Pál két honfitársát és ezt kiáltotta: „Nagy az efézusi Diána”! A polgárok pánikba estek amiatt, hogy Pál magasabbra emelte Jézust Diánánál, vagy jobban ismert nevén, Artemisznél. Az efézusi keresztény gyülekezet erős maradt az igazságban. Ezek az első keresztények tiszta hitet gyakoroltak. Az Efézus név jelentése kívánnivaló. Efézust, a hét gyülekezet közül az elsőt, az első századi egyház szimbólumát, buzgó és tiszta hit jellemezte. Szentlélektől telve, a keresztények mindenütt hirdették Krisztust. A kereszténység gyors elterjedésére utalva, egy római író a következőket írta: „Mindenütt ott vagytok. Ott vagytok a hadseregünkben. Ott vagytok a tengeri erőinkben. Ott vagytok a boltjainkban és iskoláinkban. Ott vagytok házainkban és börtöneinkben. Még a szenátusban is ott vagytok.” Krisztus iránti szeretettől áthatva és szavával felfegyverezve, a hívők hirdették a Megváltó szeretetét. Lassan azonban beállt egy változás. Jézus ezt mondta: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jel 2:4). Egy idő után az első szeretet meghidegült. Az első keresztények még rendelkeztek Isten igazságával. Ők ügyesen leleplezték azokat, akik eltértek az igaz hittől. De már nem szeretetből munkálkodtak. Bátran kiáltottak, bemutatva hűségüket a kívülállók számára, belül azonban hidegek és üresek voltak. Isten felhívja a figyelmünket, hogy őrizkedjünk ettől a magatartástól. Rendelkezhetünk sok igaz ismerettel. És mégis belül üresek lehetünk. Amikor szíved elhidegül, és amikor elveszíted az első szeretetedet, fogadd el Jézus megoldását: „Emlékezzél meg azért, honnan estél ki” (5. vers). 283
Emlékezzél meg az Istenhez való közelség érzéséről, amit imádban éreztél. Emlékezzél meg azokról a drága pillanatokról, amikor közel voltál az Úrhoz a bibliatanulmányozás által. Emlékezz arra, hogy szíved hogyan áradt Isten szeretetétől. Ő nem változott meg. Ő ma is ugyanaz az Isten, aki tárt karokkal fogadott. Ő ugyanaz az Isten, aki megnyert téged kegyelme által. Ő megújíthatja lelkedet. Ő újra betöltheti azt szeretettel. Meg szeretnéd nyitni szívedet Őelőtte most? Szeretnéd engedni, hogy Ő újra szívedbe helyezze az első szeretetet?
Kedd, szeptember 25.
HÍV MINDHALÁLIG „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Jel 2:10)
S
záműzve az Égei-tenger Pátmosz szigetére Jánost elválasztották azon hívektől, akik lelki atyjuknak tekintették őt. Ami a legjobban fájt neki, az volt, hogy elválasztották azoktól a hívektől, akik nehézségeken mentek át, legfőképp a smirnai keresztényektől. A smirna szó jelentése kellemes illat. Sátán erőteljesen támadta a második és harmadik századi keresztény egyházat. A keresztényeket máglyán égették el. Oroszlánok elé dobták őket, és a római Colosseumban haltak mártírhalált. Mégis Sátán erőfeszítéseinek nem sikerült megállítani a kereszténység terjedését. Ellenkezőleg, az egyház növekedett. A keresztények száma nőtt. Az egyház ősatyáinak egyike, Justinianus, a mártír, győzedelmes hangnemben jelentette ki: „A mártírok vére magvetés”. Minél jobban üldözték a gonosz erői, az egyház annál jobban növekedett. Krisztus letette egyháza alapjait, és még a gonoszság seregei sem tudták legyőzni azt. Dominitianus, Róma egyik legkegyetlenebb császára, Kr. u. 81–96-ban uralkodott. Nagy és impozáns kőszobra van. És tényleg létezett egy idő, amikor Smirna lakói fölé emelkedett. Megpróbálta megparancsolni nekik, hogy rendeljék alá magukat neki. Krisztus követői nem fogadták el, hogy részt vegyenek a királyi kultusz rituáléin, ami egy jó polgárnak kötelező volt abban az időben. A rómaiak hűtlenséggel vádolták őket, a római törvény és rend semmibe vételével. Jézusnak különleges üzenete volt a smirnai gyülekezet számára. Ő ezt mondta nekik: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell” (Jel 2:10). Tudom, hogy nehéz időszakot élsz át, mondta Ő. Tudom, hogy üldözéseket tűrsz el, de én veled vagyok. „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel 2:10). Itt nem csak egy nagyszerű ígéretről van szó, hanem egy gyakorlati tanácsról is egy örömteli élethez. Miért félünk annyira a nehéz időktől? Képzelődéseink
284
miatt. Mindenféle borzalomra gondolunk, ami megtörténhet velünk. Képzelőerőnkkel a legrosszabb jeleneteknél időzünk, amíg a félelem úrrá nem lesz rajtunk. Jézus azt mondja a smirnai keresztényeknek és nekünk is ma: annak ellenére, hogy rossz dolgok történnek velünk, annak ellenére, hogy meghalunk, Ő megjutalmazza hűségünket második eljövetelekor, örök életet adva nekünk. Ő ezt mondja: „Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel 2:11). Te nem fogod megismerni a második halált, nem leszel örökké távol Istentől. Krisztus mellett mi biztonságban és védve vagyunk, még a legrosszabb körülmények közt is. Krisztus által győzni fogunk, még a legrosszabb körülmények közt is. Még akkor is, ha le kell mondanunk erről a földi életről, a második halál nem érint bennünket. Az élet koronáját kapjuk, örök életet Istennel együtt a mennyben. Alapos okunk van azért, hogy dicsérjük Őt!
Szerda, szeptember 26.
AKINEK „NEM ÁRT A MÁSODIK HALÁL” „Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel 2:11)
A
római őrség felügyelte Szmirnában a piacot. Poszeidón, Artemisz és Demeter fontos szerepet játszottak a legtöbb római polgár életében. Róma legfőbb hűséget kért a császár iránt, és hűségük bizonyításaként mindegyik állampolgár kötelezve volt, hogy Róma isteneit imádja. A keresztények visszautasították ezt. Ők úgy hitték, hogy a római istenek oltárai előtti imádat bálványimádást jelent. Sokszor életükkel fizettek ezért a meggyőződésükért. Polikárpos János apostol tanítványa és a szmirnai gyülekezet presbitere volt. Egy éjszaka a római hatósági szervek a város szélén levő farmra száműzték. Ezen a területen a keresztényeket halálra kínozták, mivel elutasították a császár imádását. Polikárpos mégis megdöbbentő vidámsággal fogadta az őrséget. Sőt kérte őket, hogy foglaljanak helyet az asztalnál és egyenek. Aztán engedélyüket kérte, hogy imádkozhasson egy órán át. Majd elment a katonákkal a vár stadionjába. Az óriási tömeg elkezdett kiáltozni, amikor meglátta, hogy belép a stadionba. Miután egy nagy rakás fa mellé vitték, Polikárpos egy utolsó esélyt kapott, hogy lemondjon Krisztusról. – Esküdj hűséget a császárnak, mondta a konzul, és szabadon bocsátlak. Káromold Krisztust. Polikárpos a konzul felé fordult és nyugodtan ezt felelte: – Nyolcvanhat éven át szolgáltam Őt, de sohasem tett nekem semmi rosszat – hogyan káromolhatnám az én Királyomat, aki megmentett engem. 285
E keresztény vezető haláltusája alatt a szemtanúkat meglepte az arcáról leolvasható bizalom és öröm. Arca, a szemtanúk vallomása szerint „kegyelemtől volt megvilágítva”. Polikárpos nemcsak a vérszomjas pogányokra vagy a farakásra tekintett, amelyen el fogják égetni. Ő ezeken túlnézett, a horizont felé. Amikor hivatalosan bejelentették, hogy Polikárpos kereszténynek vallotta magát, a tömeg egyhangúan kiáltotta: – Égessék el a máglyán! A katonák hátra kötötték a kezeit, ő pedig imádkozott, megköszönte Urának, hogy abban a tiszteletben részesíti, hogy ekképpen tegyen bizonyságot hitéről. Miután Polikárpos imádkozott, a hóhér meggyújtotta a tüzet. A lángok hamar beborították. Polikárpos bizalomteljes szavakat mondott mindvégig. Beszélt a feltámadásról, az örök életről. E kegyetlen megpróbáltatás ellenére, nem csüggedt el. Ő túlnézett ezen. A távolba nézett, a menny felé. Isten nekünk is adhatja ezt a bizalmat, ezt a biztosítékot. Ő megsegíthet, hogy túlnézzünk a lángokon, túl a megátalkodott sokaság kiáltásain. Ő megsegíthet, hogy erősek maradjunk mindvégig.
Csütörtök, szeptember 27.
AZ IGAZSÁG VILÁGOSSÁGA MA IS FÉNYLIK „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16)
H
agyományosan úgy tartják, hogy Törökország része a muzulmán világnak, de jelenlegi kormánya elég rugalmas. A keresztény gyülekezeteket a kormány engedélyezi, és Jézus fénye még világít. Izmir Törökország harmadik nagyvárosa, Isztanbul és Ankara, az ország fővárosa után. Ott volt valamikor a bibliai Szmirna városa. Egy péntek délután, izmiri szállodánkban ebédeltem, és egy csendes szombatnapra készültem. Akkor Melek Jones, török kalauzunk, aki adventista, bemutatott egy férfit, akivel addig nem találkoztam: egy izmos és vidám török, aki melegen átölelt. Világos volt, hogy ő ismert, bár én nem ismertem őt. Erkin és felesége a muzulmán vallásban nőttek fel. Akkor ismerkedtek öszsze, amikor Isztanbulban, az egyetemen tanultak. Tanulmányaik befejezése után elhatározták, hogy kivándorolnak az Egyesült Államokba. Amerikába érkezve észrevették, hogy ott nagyon sok keresztény templom van. Gyakran rátaláltak keresztény rádió- és tévéadókra.
286
Akkor még nem rendelkeztek nagyon sok információval a kereszténységről. A Biblia idegen könyv volt részükre. Jézus ismeretlen zsidó tanító volt számukra. Mégis kíváncsiságból olvasni kezdték a Bibliát. Buzdítást éreztek arra nézve, hogy megismerjék Krisztus tanításait. A Lélek szelíd és csendes hangja meggyőzte őket, hogy többet tanulmányozzanak. Erkin bátorította feleségét, hogy érdeklődje meg, hova menjenek, hogy többet tanulmányozzanak a bibliai igazságokról. Ő több információt kért egy kolléganőjétől, aki adventista volt. Épp abban az időszakban az Adventista Egyház Viennában (Virginia állam) egy bibliai előadássorozatot tartott NET ‘95 néven, és „történetesen” én voltam az előadó. Erkin felesége részt vett mindegyik előadáson. Mesélt férjének az új hitről, amit felfedezett, és együtt tanulmányozták a Szentírást a viennai gyülekezet lelkipásztorával majdnem egy éven át. Miután megértették Krisztus tanításait, mindketten megkeresztelkedtek. Akkor egy újabb örömet ismertek meg. Bizonyságot akartak tenni hitükről más muzulmán barátaiknak. Isten megsegítette őket, hogy visszatérjenek Izmirbe (az ókori Szmirna), Erkin feleségének szülővárosába. Ma ők hatalmas bizonyságot tesznek ott. Isten ma is a kormánynál van, és közbelép az Ő népéért, függetlenül a körülményektől, melyekben vannak. Ő látja azokat, akiknek szívük őszinte. Az igazság világossága ma is fénylik Szmirnában. Istennek még vannak tanúi ott. Egyik szombat reggel meglátogattam azt a kis gyülekezetet, ahol Erkin imádja Istent, és meglepődtem azon hely keresztényeinek odaszentelődésén, akik ma is megőrizték a kétezer éves jelmondatot: „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel 2:10).
Péntek, szeptember 28.
nny. B 19:02; CT 18:54; IS 18:57; MS 19:10; SM 19:18; DJ 19:14; AR 19:22
AMIKOR A MEGALKUVÁS BESZÜREMLIK AZ EGYHÁZBA „Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.” (Jel 2:16)
F
orró és száraz nap volt, amikor az It Is Written tévéadó műsorvezetői egy keskeny és kavicsos ösvényen vitték a felszereléseket Pergámum felé. Az a hely, ahol ez a város volt, megfelelő szimbóluma lelki állapotának. Pergámum, akárcsak más ókori városok, magaslatra épült. Még a legjobb hadsereg is nagy akadályokba ütközött volna a vár ostromlásánál. A pergámum szó jelentése: magas hely. 287
Sátán, mivel nem tudta megsemmisíteni az egyházat üldözés által, más módszerekhez folyamodott. A római állam támogatni kezdte az egyházat. Végül, századokon át, ezrek lettek keresztényekké a pogányok közül. Nagy Konstantin, a pogány római birodalom császára, elismerte a kereszténységet. Ahogy e „magas helyre” jutott, az egyház sok változáson ment át. A pogányok keresztényekké lettek, de behozták az egyházba világias szokásaikat. Bevezették az egyházba a képek vagy bálványok imádatát. Nagy Konstantin császár különösen ragaszkodott a napistenhez. A Keresztény Egyház történelme című műben ez áll feljegyezve: „Konstantin pénzérmeinek egyik oldalán Krisztus neve volt, a másik oldalán pedig Apolló, a napisten képe, annak a jeléül, hogy ő nem akart lemondani ennek a világító égitestnek a védnökségéről” (184. old.). Az emberi dogmák fokozatosan elfoglalták Isten igazságának a helyét. A Jézus Krisztusban való hit általi üdvösség egyszerű elvét az egyház határozatai általi üdvösség bonyolult rendszerével helyettesítették. Isten pergámumi gyermekeihez azt a felhívást intézi, hogy legyenek hűségesek az Ő szavához, megalkuvás nélkül. A megalkuvás akkor történik meg, amikor mi magunk meggyőződünk arról, hogy Isten igazságai nem éppen olyan fontosak. Amikor az emberi elgondolást az isteni kijelentés helyébe tesszük. Amikor tudjuk, hogy egy dolog Isten akarata ellen van, mégis megalkuszunk. Ez a magatartás elég veszélyes, ha a szakadék szélén állsz. Nagyon sokat számít, ha akár csak néhány lépést teszel a helytelen irányba. Egy lépésnyire voltam ennek a megtanulásától, amikor egy fájdalmas tapasztalaton mentem át Pergámumban. Mialatt a kompromisszum témájáról forgattunk, Zeusz oltára mellett filmeztem, amelyet Jel 2:13 verse Sátán királyiszékének nevez. Az oltár óriási volt. A közepén egy kb. 6 méter magas és 18 méter hosszú emelvény volt, egy párkánnyal díszítve, mely jelképezte az istenek harcát az óriásokkal. Jelenleg az oltár eléggé romos állapotban van. Az antik kor pompája letűnt. Most azokat a köveket gyom borítja. Meggondolatlanul túlmentem a rögtönzött korláton, és felmásztam az oltár csúcsáig. Amikor a kamerák elkezdték a felvételt, kiáltozni kezdtem. Egy nagy zöld vipera közeledett hozzám sziszegve, melynek gyémánt alakú feje volt. Szívem erősen dobogni kezdett, és kőről kőre ugrottam, amíg leértem, sietve eltávolodtam az oltártól. A kígyó marása végzetes, ugyanúgy Sátán marása is. A kompromisszum végzetes. Lelkiismereted ellen cselekedni sokba kerülhet. Tanulj tőlem: egy lépésre voltam attól, hogy megtanuljam ezt a leckét, fájdalmas tapasztalat által!
288
Szombat, szeptember 29.
nny. B 19:00; CT 18:52; IS 18:55; MS 19:08; SM 19:16; DJ 19:12; AR 19:20
EGY KÉTÉLŰ ÉLES KARD „A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van.” (Jel 2:12)
J
ézus azt mondja a pergámumbeli hívőknek, hogy Ő az, akinél a kétélű éles kard van. Ez egy valódi sebészi eszköz a Lélekorvosnak kezében! De mit is jelképez ez? A Biblia világosan megmondja mit jelent. Pál apostol hivatkozik erre a jelképre, amikor a hívőkhöz szól. Az Efézusbeliekhez írt levélben beszél a keresztények lelki fegyverzetéről. Ezt mondja: „Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6:17). A Lélek kardja az Isten beszéde. A Lélek átdöfi a mi védekezési vonalunkat Isten szavai által. A Zsidókhoz írt levél még érdekesebb képet tár elénk: „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12). Isten Szava behatol a lélek mélységeibe, felszínre hozva a titkos gondolatokat és leleplezi rejtett indokainkat. Ezt az eszközt ajánlja Krisztus a pergámumbeli hívőknek. A gyógyszer, amit Ő ajánl ennek a megalkuvó gyülekezetnek és mai népének nem más, mint Isten Szava. Krisztus magával hordja az Ő Szavát azok elleni harcában, akik alá akarják ásni a hitet a kompromisszumok által. Az Ő Szava a megalkuvás ellenszere. Szükségünk van arra, hogy elsajátítsuk ezt az Igét. Szükségünk van arra, hogy megengedjük, hogy mélyen behatoljon szíveinkbe. Szükségünk van arra, hogy hitünket az Ige világos állításaira építsük. Az Ige megmutatja nekünk, mi Isten igazsága és mi nem az. Megmutatja nekünk, mely lépések vezetnek egy egészséges kapcsolathoz Istennel, és melyek nem vezetnek oda. Érzelmeink nem mindig megbízhatók. A többi ember sem mindig megbízható útmutató. De Isten Szava mindig a helyes irányba vezeti lépéseinket.
289
Vasárnap, szeptember 30.
EGY FEHÉR KÖVECSKE „Adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.” (Jel 2:17)
E
usebius (265–339), az őskeresztény egyház történetírója, elmeséli, hogy egyszer János megmentett valakit, aki egy lépésre volt attól, hogy soha ne szabaduljon ki a megalkuvás szakadékából. Az ifjú intelligens és komoly keresztény volt, akit János megismert valahol Efézushoz közel. Az apostol javaslatára az ifjú lelkészi kiképzést kapott. Azután mégis megbarátkozott egy csoport gonosztevő fiatallal, és lépésről lépésre kezdett lemondani elveiről. Végül is zsákmányául esett a törvénytelenségek áradatának, és a rablóbanda vezére lett. János, amikor hallotta, mi történt ezzel az ifjúval, kérte, hogy hozzanak neki egy lovat és egy idegenvezetőt. Elment abba a tartományba, és rövid idő múlva foglyul ejtették a rablók. János kérte, hogy vigyék a főnökükhöz. Amikor eléje vitték, az ifjú felismerte, és szégyenében azonnal elfutott. De János, megfeledkezve idős koráról, utána ment. Azt mondta neki: – Ne félj. Még van remény számodra. Állj meg, hidd el, hogy Krisztus küldött engem hozzád! Végül az ifjú megállt és lassan visszatért az apostolhoz, zavartan. Aztán eldobta kardját, és az apostol karjaiba borult, keservesen sírva. Az apostol biztosította ezt az ifjút, hogy van bocsánat számára. A rablóvezér térdre hullt. János vele maradt egy ideig, tanította Isten Igéjéből, és erősítette a hitben. Végül visszaadta a gyülekezetnek, és az ifjú példás keresztény lett. Lehet, hogy ez a történet csak legenda, de jól szemlélteti az őskeresztény egyház felfogását Isten kegyelméről, amit gyakoroltak azok irányában is, akik kompromisszumot kötöttek. Szemlélteti Isten hatalmát, aki el tudja vágni a megalkuvás köteleit, és vissza tudja adni az élő hitet. A pergámumbeli gyülekezethez intézett üzenetben van egy szép ígéret. Van egy ígéret annak, aki győz, aki lemond a kompromisszumról. Jézus azt mondja Jel 2:17-ben: „adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet”. Az ókori időkben, az esküdtek fehér követ használtak az ártatlanság szimbólumaként, és fekete követ a vétkesség jelképeként. Amikor Jézus fehér kövecskét ad nekünk, azt jelenti, hogy Ő egész múltunkat, bármilyen sötét és fájdalmas legyen is, eltörli. Megbocsát nekünk! Hasonlóképpen, egyes alkalmakkor fehér követ adtak a vendégeknek, amikor eltávoztak barátjuk házából, ahol tartózkodtak. A gazda kettétörte a követ, egyik felét megtartotta magának, a másikat pedig a vendégnek adta. „Ha valaki szeretteid közül erre jár”, mondta a gazda, „mondd meg neki, hogy mutassa fel 290
ezt a követ. Én veszem az enyémet, és ha összeillik a kettő, örömmel fogadom házamba”. A fehér kövecske által Isten ezt mondja nekünk: „Te ártatlannak vagy nyilvánítva, mi több, örömmel fogadlak hajlékomba. Van számodra egy hely az Én házamban”. Ez a mi mennyei Atyánk ígérete. Lehet, hogy engedsz a rád gyakorolt nyomásnak, zsákmányául eshetsz a kompromisszumnak, vagy épp azon a ponton vagy, hogy lelki szakadékba zuhanj, de ne feledd, hogy Isten Szavában van szabadulás. Benne találjuk meg az igazságot, s az igazság szabadokká tesz!
Hétfő, október 1.
AMIKOR A KORRUPCIÓ ÉRINTI AZ EGYHÁZAT „Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.” (Jel 2:25)
A
z utóbbi napokban nyomon követtük az ókori levél útját, Törökország nyugati részében, a hét címzett keresésében. Ezt a levelet Jézus Krisztus, a nagy Orvos küldte, János apostolon keresztül. A hét gyülekezet különböző lelki állapotban van. Két okból érdekel bennünket ez a hét gyülekezet. Az első ok az, hogy Isten ezeket a gyülekezeteket választotta a Keresztény Egyház jelképeként a különböző lelki szinteken át, melyen átment a történelem folyamán. A második ok az, hogy Urunk által a részükre adott orvosi előírás alkalmazható a mi lelki állapotunkra is. Ma mi is hasonló lelki kihívással szembesülünk. Ma a thiatirai gyülekezetre irányítjuk figyelmünket. Ebből az ókori kereskedelmi központból nem maradt meg csak egy halom kő, mely a mai Törökország közepén található Akhisar városban van. János idejében Thiatira virágzó helység volt, fontos kereskedelmi és ipari központ. A vár hírneves volt gyapjú festő és szövő céheiről. Jézus a következő bátorító szavakkal kezdi a thiatirai gyülekezethez intézett üzenetét: „Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél” (Jel 2:19). Krisztus értékeli e hívők hitét és szeretetét. De a thiatirai hívőknek szembesülniük kellett néhány nehéz döntéssel. Ők hivatva lesznek, hogy állást foglaljanak az igazság oldalán, hogy növekedhessenek a hitben. Jézus hozzáteszi: „De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek” (Jel 2:20). 291
Thiatira problémája a lelki paráznaság. A paráznaság nem más, mint tiltott kapcsolat egy olyan személlyel, aki nem férjed vagy feleséged, legyen az akár érzelmi, akár fizikai viszony. A paráznaság hűtlenséget jelent, a szent eskü áthágását. Ez az üzenet a thiatirai ókori gyülekezethez van címezve, de alkalmazandó az egyháztörténelemnek arra a szakaszára, ami a sötét középkor néven ismeretes. A Thiatira által jelképezett keresztény egyház hűtlen volt Jézus Krisztushoz, szerelmeséhez. Áthágta Ura iránti hűségesküjét. A thiatirai gyülekezethez intézett üzenet számunkra ébredésre való zengő felhívás, a hűségre való állhatatos felhívás. Odaszentelődésre való felhívás. Hogyan tudjuk túlélni azt, ha a lelki közeg, amelyben találtatunk, romboló jellegűvé válik? A válasz ez: határozd el, hogy Isten kegyelme által, hű maradsz Krisztushoz, bármi is történne. Hozd meg a szükséges döntéseket ahhoz, hogy fenntartsd lelki tapasztalatodat. Ha elveszíted lelki egészségedet, akkor mivel maradsz?
Kedd, október 2.
HALÁLOS ÉS VÉGZETES „Íme, én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.” (Jel 2:22)
P
ontosan ez volt az a veszély, amelyre Jézus figyelmeztette a thiatirai hívőket. A megrohamozott hívők, harcra készen álltak, hogy szembeszálljanak a Római Birodalom külső fenyegetéseivel, azonban a legnagyobb fenyegetés belülről jött. Ők a fal mellett álltak, fegyvereiket kifelé irányítva, de Jézus azt kérte tőlük, hogy befelé nézzenek. Az egyház beteg, mondta nekik, és nem gyógyul meg. Jézus említést tesz itt Jézabelről, a korrupt királynéról, aki a régi Izraelt bálványimádásba vezette. Ő a törvénytelenség és kompromisszum szimbóluma, amelyek belülről támadták a thiatirai gyülekezetet. Jézus mondja: „Íme, én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel 2:22-23 e.r.). Ezek a szavak kemény ítéletként hangzanak, de ne felejtsük, hogy Jézabel jelképes személy. A nagy Orvos próbálja tudatosítani a thiatirai hívőkben, hogy súlyos betegségben szenvednek. Itt nem csupán fejfájásról van szó, vagy egy hűlésről, mely elmúlik néhány nap alatt. Ő mondja: „Súlyos betegségben szenvedsz, amit sürgősen kell kezelnem, különben meg fogsz halni. Kezelésre van szükséged”.
292
Aztán hozzáteszi: „Hanem a mi nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. És a ki győz, és a ki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon” (25-26. vers). A kihívás az, hogy tartsátok meg erősen azt, ami nálatok van. De hogyan teheted ezt egy beteg környezetben? A Thiatirához intézett levél elején Jézusnak egy leírását találjuk: „Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzófényű érczhez” (18. vers). Ez a kifejezés: „szemei olyanok, mint a tűzláng”, arra utal, hogy az Ő tekintete mélyre hatol, túl a látszaton, egészen a szívig. Én hiszem, hogy a nagy Orvos azt mondja, hogy nyissuk ki szemeinket. Tekintsünk arra, ami bent az egyházban, körülöttünk történik. Ne engedjük magunkat becsapni attól a gondolattól, hogy ez olyan családias! Ne engedjük magunkat becsapni attól a gondolattól, hogy tudjuk milyen súlyos a helyzet kint. Jézus leírásában még megfigyelhetünk egy dolgot: az Ő lábai hasonlók az izzófényű érchez. Ez a kép azt sejteti, hogy Jézusnak szilárd és határozott lépései vannak. Amikor Ő lép, a föld megremeg. Néha szükséges, hogy döntő lépéseket tegyünk. Néha ideje, hogy elmenjünk, eltávolodjunk attól, ami lelkileg tönkretesz. Nem akarunk csatlakozni a családias dolgokhoz, míg végül a betegség letarol. Nem akarunk megmaradni azon dolgok szintjén, melyeket annyira megszoktunk. Nem akarjuk feláldozni lelki életünket. Mennyei Atyád törődik lelki egészségeddel és gyógyulásoddal. Szeretné ezt mondani neked: „Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet”. Ne engedd, hogy a Vele való viszonyod meghiúsuljon, másvalakihez vagy valamihez való ragaszkodásod által. Ne fogadd el, hogy megsemmisítő helyzetben maradj, egy hamis kötelességérzet miatt. Léphetsz Krisztus határozott lépéseinek nyomdokain, akinek rézlábai vannak. Bízhatsz Benne, hogy Ő egy jobb helyet mutat neked, a szabadság helyét, olyan helyet, ahol növekedhetsz. Fogadd meg ma, hogy bárhova elmész, ahova Ő vezet!
Szerda, október 3.
ÚJ KEZDETEK ISTENE „Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak.” (Jel 3:2 e. r.)
K
evés vár vetekedett Sárdissal, ami a gazdagságot illeti. A régészek felszínre hoztak egy nagy piacot, mely azt mutatja, hogy Sárdis, Lídia fővárosa, virágzó vár volt. Az első érmeket először a történelemben Kr. e. 640-ben használták, de úgy néz ki, hogy az ottani első keresztényeknek nem volt meg a 293
szükséges megélhetési lehetőségük. Nem volt, ami táplálja őket lelkileg, aminek következtében lelki életük erőtlen, bágyadt volt. Milyen gyógymódot javasol a nagy Orvos a sárdisiaknak? Látszólag elég egyszerű gyógymódot. Jézus azt mondja nekik: „Vigyázz és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak” (Jel 3:2 e. r.). A Cornilescu fordítású Biblia szerint: „Vigyázz, és erősítsd meg, ami maradt, ami haló félben van”. Erősítsd meg, ami maradt. A sárdisi keresztények ellenfelekkel voltak körülvéve minden részről. Voltál-e valamikor ilyen helyzetben? Jutottál-e valamikor az életben olyan helyzetbe, amelyben minden reményed és álmod szertefoszlott? Lehet, hogy épp most vagy ilyen helyzetben. Az életben sok minden történik – lehet egy válás vagy szeretted halála, vagy munkahelyed elvesztése. Történnek tragédiák, amikor úgy érezzük, hogy minden összeomlik. Lelkileg erőtlennek érezzük magunkat, és azon a ponton vagyunk, hogy nem bírjuk tovább. De a nagy Orvosnak van üzenete a részünkre. Ő ezt mondja: „Légy éber”. Vigyázz, és erősítsd meg azt, ami megmarad. Lehet, hogy most csupán morzsákat látsz, melyek még megmaradtak életedből. De Jézus ezt mondja neked: „Én tudok alkotni valamit ezekből a morzsákból. Akarom, hogy Velem együttmunkálkodj. Szeretnék azokból egy erős életet építeni. Jöjj hozzám életed morzsáival”. A nagy Orvos maga Isten, aki újjá tud teremteni. Ő nem csupán meggyógyít; Ő felüdít. A semmiből alkot valamit. Egyszer Jézus meglátogatott egy súlyos beteget Kapernaum városában: egy 12 éves lányt, a zsinagóga főemberének leányát. Amikor a házukhoz érkezett, a siratók keservesen sírtak és jajgattak. A gyermek meghalt. Jézus kérte, hogy a siratók menjenek el onnan. Aztán megfogta a lány kezét és ezt mondta neki: „Talitha, kúmi”, vagyis „Leányka, néked mondom, kelj föl” (Mk 5:41). A leányka azonnal felkelt és járni kezdett. A nagy Orvos akkor is tudott segíteni, ha a beteg már meghalt. Ő volt a Teremtő. Ő volt az új kezdetek Istene. Ő az új kezdetek Istene. Ez volt a sárdisiaknak közvetített üzenet 2000 évvel ezelőtt, de nekünk is, akik ma élünk. Ő ezt mondja néked: „Bízzál bennem! Add nékem a te életedet! Hozd hozzám a morzsákat, melyek még megmaradtak belőle, és valami szépet fogok azokból alkotni!”
294
Csütörtök, október 4.
HALÁLBÓL AZ ÉLETRE „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg.” (Jel 3:3 e.r.)
A
z Úr a következő diagnózist állapítja meg a sárdisi gyülekezetről: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy” (Jel 3:1 u.r.). Elég komor diagnózis: te életben kellene, hogy legyél; keresztény nevet viselsz, de lelkileg halott vagy. Amikor a beteg meghal, az orvosok abbahagynak minden beavatkozást. Megszüntetik a gyógyszeres kezelést, és lezárják azokat a készülékeket, melyek életben tartották. Azután telefonálnak a hullaházba. De Jézus Krisztus másféle orvos. Jézussal még van remény, akkor is, ha lehetetlennek látszik a beteg segítése. Ő közbe tud lépni akkor is, amikor a helyzet kilátástalan. Ő maga az élet. Ő az élet szerzője és kezdeményezője. Milyen bátorítás! Ő adhat életet a lelki halottaknak. Az Ő Lelkének lehelete életadó lehelet. Egy elbűvölő példázat Ezékiel könyvéből bemutatja Isten életadó erejét. Ezékiel egy völgy felé néz, amely tele van holt emberek csontjaival. Isten feltesz neki egy látszólag nevetséges kérdést: „Vajon megélednek-e ezek a tetemek?” (Ez 37:3) A próféta feleli: „Uram, Isten, te tudod” (3. vers u.r.)! Más szavakkal: „Uram, miért kérdezel engem? Én nem tudom”! De Isten megparancsolja a prófétának, hogy prédikáljon a tetemeknek. Isten megígéri: „Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat, és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem!… És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek” (Ez 37:12.14). És csodák csodája: a holtak életre keltek! Istennek ugyanez az üzenete a sárdisi gyülekezethez: „Én vissza tudlak hozni az életre. Engedd meg, hogy adjak néked az Én Lelkemből, hogy élhess”. Lehet, hogy ma úgy érzed, hogy erőd végéhez értél. Lehet, hogy egyedül és elszigetelődve érzed magad. Bátorítlak, hogy fogadd el ezt az üzenetet a nagy Orvostól. Azokhoz szól, akik úgy érzik, hogy nincs reményük. A Teremtő mondja: „Add nekem tönkrement életedet. Én valami szépet tudok belőle alkotni. Én mindent újjá teszek. Ne felejtsd el, amit kaptál. Én olyan sokat tettem éretted eddig, és még sok tennivalóm van. Adj esélyt nékem, hogy valami különlegeset tegyek érted”. Add Istennek életed morzsáit. Tedd ezt még most. Jöjj hozzá azzal a kevéssel, amid még maradt, és Ő abból a kevésből nagy dolgot alkot. Hagyd, hogy valami szépet alkosson az életedből.
295
Péntek, október 5.
nny. B 18:49; CT 18:41; IS 18:43; MS 18:56; SM 19:05; DJ 19:01; AR 19:08
JÉZUS LÁTJA A JÓ RÉSZT „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” (Jel 3:4)
M
ost figyeljük meg a nagy Orvosnak egy másik üzenetét Sárdishoz, a halottak házához. Ez az üzenet Jel 3:4-5-ben található: „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik… és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt”. Van itt számunkra egy bátorító szó. Jézus látja azokat, akik életben maradtak, amikor a többiek mind halottak. Ők „nem fertőztették meg a ruháikat”, vagyis ők nem kötöttek kompromisszumot, sem nem mondtak le hitükről. Jézus teljes figyelmét ezekre az emberekre irányítja. És azután nagy dolgokat ígér mindazoknak, akik ezekhez csatlakoznak. Ő vallást akar tenni nevükről, jó dolgokat akar mondani róluk mennyei Atyja előtt. Azt szeretné, ha sokan győznének. Később találunk a Jelenések könyvében egy látomást, amelyben egy nagy sokaság jelenik meg, fehér ruhákban. Ez a nagy Orvos terve, aki kér bennünket, hogy jöjjünk hozzá azzal a morzsával, ami még maradt életünkből. Ő ígéri, hogy egy szép gyülekezetet készít, azokból a kevesekből, akik talpon maradnak. Ő az új kezdetek Istene. Isten egy új kezdetet alkotott a történelem döntő pillanatában. A sárdisi gyülekezet képviseli a reformáció idejéből való egyházat. Isten igazsága századokon át el volt nyomva, de voltak hűséges férfiak és nők, akik kiálltak, hogy megvédjék azt. A rég elfelejtett igazság újból fényleni kezdett. Isten felemelte a reformátorokat. A valdensek kézzel másolták a Bibliát. Itália északi, valamint Franciaország déli részéről, rejtekhelyeikről fiatal férfiakat és nőket küldtek Európába Isten Igéjének terjesztésére. Csehországban Husz János és barátja, Jeromos jelszavukul tűzték ki az engedelmességet Isten Szava iránt. Luther Márton német reformátor visszanyerte a „hit általi megigazulás” igazságát. John és Charles Wesley erőteljes ébredést indítottak Angliában, hangsúlyozva a megszentelődést és a kegyelemben való növekedést. A reformáció sárdisi időszaka 1500 és 1600 között sok elfelejtett bibliai igazságot a felszínre hozott. Olyan bibliai alapelveket fogadtak el mint a felnőttkeresztség, Jézus Krisztus második eljövetele és Isten törvénye iránti engedelmesség. Isten életre keltette egyházát, s az egyház tovább is létezett. Ő ugyanazt meg tudja tenni veled is. Lelki életed közönyös? Befurakodott a kompromisszum életedbe? A kétely elfoglalta a hit helyét? Meghidegült az Istennel való kapcsolatod? 296
Engedd ma, hogy Isten életed részévé váljon. Ő újraéleszti keresztény tapasztalatodat. Megtette ezt egy keresztény csoportnál Sárdisban, és éretted is meg fogja tenni.
Szombat, október 6.
nny. B 18:47; CT 18:39; IS 18:41; MS 18:54; SM 19:03; DJ 18:59; AR 19:06
JÉZUS MÉG TUD AJTÓT NYITNI (ELSŐ RÉSZ) „Imé, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” (Jel 3: 8)
F
iladelfia valamikor a Tmolus hegy lábánál feküdt, 25 mérföldnyire, Sárdistól délre, a Kolossé felé vezető útvonalon. A várat második Attalus Filadelfus alapította, Pergámumból. Ő adta neki a Filadelfia, „testvéri szeretet” nevet, a nagyobbik testvére iránti ragaszkodás jeleként. Kr.u. 17-ben egy földrengés elpusztította a várost. Tiberius császár pompásan újraépítette. A város szépsége arra késztette az ókori írókat, hogy Kis Athénnak nevezzék. Tanulmányozzuk az üzenetet, amit feljegyzett János Páthmosz szigetén a filadelfiai hívőknek Jelenések 3. fejezetében. A hét gyülekezethez küldött levél közül ez a legbátorítóbb, de előbb álljunk meg a diagnózisnál. Jézus egy támpontot ad a betegségre nézve, amiben szenvedtek a filadelfiai hívők. Ő mondja: „Kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet” (Jel 3:8 u.r.). „Kevés erőd van”. Filadelfiában csökkent a keresztények ereje. De figyeld meg a diagnózist. Az ottani keresztényeket nem fenyegeti a küszöbön álló veszély, mint Sárdis esetében. Ők óhajtottak Istennek szolgálni. Megtartották Krisztus Szavát; nem tagadták meg az ő nevét. De a nagy Orvos megjegyezte, hogy nekik kevés erejük van. Nekik gondjuk volt a bizalom terén. Megfélemlítve érezték magukat. Ez a tény jobban észrevehető az utána következő versből. Jézus ezt mondta nekik: „Ímé, én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat, és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged” (Jel 3: 9). Milyen ígéret! „Azok, akik fenyegetnek téged, meghajolnak előtted. Akik megfélemlítenek téged, megismerik az én hatalmamat, és a te üldözőid megismerik az én fenségemet”. Milyen Istenünk van nekünk! Térjünk vissza újból a filadelfiai gyülekezethez írt leveléhez. Jézus hozzáteszi: „Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki ki nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé adtam 297
elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van” (Jel 3:7-8). Ímé, adtam elődbe egy nyitott ajtót. Jézus azt akarja, hogy a gyülekezet megértse ezt az igazságot. Ő újból visszatér erre, és hangsúlyozza: Tekints a nyitott ajtóra! Ha megfélemlítve érzed magad – tekints a nyitott ajtóra! Ha egyedül érzed magad – tekints a nyitott ajtóra! Ha gyengének és csüggedtnek érzed magad – tekints a nyitott ajtóra! Ne nézz csak a te problémádra! Ne nézz csak az akadályra! Ne nézz csak az ellenségre! Isten új utat nyit neked. Ez Jézus üzenete azok számára, akiknek kevés lelki erejük van. Egy bátorító üzenet a nagy Orvostól. Ő mindegyikünknek ad egy ígéretet. Bármilyen helyzetben, bármilyen sötét vagy reménytelen legyen az. Ő kitár előtted egy ajtót. Ő talál egy megoldást.
Vasárnap, október 7.
JÉZUS MÉG TUD AJTÓT NYITNI (MÁSODIK RÉSZ) „Ímé, eljövök hamar.” (Jel 3:11)
A
filadelfiai gyülekezet az egyház történelmének egy bizonyos szakaszát képviseli, az 1700-1800-as évek lelki megújulásának időszakát. Ezrével nyomtatták a Bibliákat. A missziótársaságok munkásokat küldtek az egész világba. Új érdeklődés volt a Dániel és a Jelenések könyve iránt, új érdeklődés a próféciák iránt. A Szentlélek munkálkodott az emberek szívében. Az emberek nagy reményt fűztek ahhoz, hogy Jézus visszajövetele közel van. Mindez ajtókat nyitott az evangélium hirdetéséhez az egész világon. 1844-ben egy nagyszámú hívő csoport arra a következtetésre jutott, hogy Jézus Krisztus visszajön abban az évben, október 22-én. Sokan lemondtak minden vagyonukról. Készen voltak arra, hogy Krisztus országa véget vessen a világ történelmének. Ők várták Jézust egész nap. Imádkoztak egész éjszaka. Október 23-án pedig a csüggedés úrrá lett rajtuk. Sokan úgy érezték, hogy Isten elhagyta őket. De nagy figyelemmel és imával tanulmányozták a próféciákat. Nagyon őszinték voltak! A menny azonban üres volt. Krisztus nem jött el. Ők pedig a gúnyolódások célpontjai lettek. Bizalmuk megingott. Közülük néhányan a bibliai próféciákat és ígéreteket más szempontból kezdték nézni. Megpróbálták egészében látni azokat. Akkor figyelmük a Jelenésekben levő „nyitott ajtó” ígéretére terelődött (Jel 3:8).
298
Ez a csoport, aki később az adventista nevet viselte, felfedezte Jézus Krisztus, a mennyei szentélyben teljesített szolgálatának szép igazságait. Világosabban megértették, hogy Ő mint Közbenjárónk szolgál, mint nagy Főpap az Atya előtt, valamint azt a tényt, hogy azok a próféciák, amelyeket tanulmányoztak, pontosan Jézusnak erre a munkájára mutattak. Ily módon felülkerekedtek a keserű csalódáson, és egy még világosabb reménységük lett, még mélyebben megértették Jézus Krisztus megmentő munkáját. Ez előttük nyitott ajtó volt. A filadelfiai gyülekezet a nyitott ajtó egyháza. A Szentírás mondja, hogy Isten ajtókat nyit meg szokatlan módon egyedi pillanatokban, az egyház történelmében. Isten egy nyitott ajtót helyezett a filadelfiai gyülekezet elé, melyet egyetlen emberi lény sem tud bezárni. Ma Krisztus ajtókat nyit meg az egész világon az advent üzenet továbbítása végett, hogy terjesztve legyen az a jó hír, miszerint Ő mindenki Ura és hamar eljön. Előjogom volt látni, hogyan fogadták ezt az üzenetet ezren és ezren, a világ minden földrészének nagyvárosaiban. Megható látni, milyen sokan válaszolnak a Lélek hívására. Ő egy olyan lelki mozgalmat indított el, amelyet senki sem tud megállítani.
Hétfő, október 8.
JÉZUS MÉG TUD AJTÓT NYITNI (HARMADIK RÉSZ) „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő.” (Jel 3:10)
A
mikor az élet próbákkal van tele, az Úr hív minket, hogy folyton a nyitott ajtóra nézzünk. Fontos, hogy állhatatosan kitartsunk. Krisztus erősebb, mint bármely hatalom, mely ellenünk emelkedhet. Senki sem tudja bezárni azt az ajtót, amelyet Ő kinyitott. Egy születésénél fogva vak koldus könyöradományt kért az út szélén. Jézus megállt mellette, és megnyitotta szemeit. Jézus kinyitotta az ajtót, és ez az ember egy új világot láthatott. Egy olyan ajtó volt, amelyet senki sem tudott kinyitni. Tizenegy tanítvány zárkózott be a felházba, attól való félelmükben, hogy ne veszítsék el életüket, mivel elveszítették Mesterüket. Csak ezután tudtak ezek az emberek erős bizonyságot tenni, nagy bátorsággal, arról, amit láttak, és amit hallottak. Ők átlépték egy ajtó küszöbét, amelyet senki más nem tudott kinyitni, és senki más nem tud bezárni. Így cselekszik a nagy Orvos. Üzenetet küld neked, amikor úgy érzed, hogy nincs erőd, nincs egy csepp reményed sem. Ígéri, hogy ajtót nyit neked, függetle299
nül attól, hogy milyen körülmények közt vagy. És nézd, mennyi ajtót nyitott már meg! Nézd, hány életet változtatott már meg! Nézd, milyen alkalmakat kínál fel néked. Nézd, milyen lehetőségek várnak rád! A zsoltáros énekli: „Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul” (Zsolt 34:6). Amikor csak a mi problémáinkra nézünk, azok nagyobbakká lesznek, mint maga az élet. Amikor csak Jézusra tekintünk, Ő fontosabb lesz számunkra, mint az élet. Ne engedd, hogy a problémák letörjenek. Ne engedd hogy az akadályok eltakarják látásodat. Határozd el, hogy megtalálod az Isten által kinyitott ajtót. Határozd el, hogy keresni fogod állhatatosan, amíg meglátod csillogni a fényt azon az ajtón keresztül, amelyet csak Krisztus tud kinyitni.
Kedd, október 9.
HOGYAN SZABADULUNK MEG A LELKI TETSZELGÉSTŐL „Így, mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:16)
B
ár nem maradt meg máig csak egy nagyon kicsi része, Laodicea elég nagy város volt. Jelenleg kevés turista látogatja, mivel nincs út, ami oda vezetne. Nagyon kevés ásatást végeztek. Fénykorában Laodiceának majdnem 150 ezer lakosa volt, és fontos kereskedelmi központ volt Kis-Ázsiában, egy birodalmi város, az ott gyártott fekete, fényes gyapjúért. Laodicea nagyon virágzó bank-központ volt. Amikor Kr.u. 60-ban elpusztította a földrengés, polgárai elutasították a Róma által felajánlott pénzbeli segítséget a város újjáépítéséért. A büszke laodiceaiak a várost saját erőforrásaikból építették újra. A vár a gyógyítás terén is haladást tett. Az ottani orvosok előállítottak egy nevezetes szemgyógyírt. A Laodiceához szóló üzenet a Jelenések könyvéből az első évszázad végén jutott hozzájuk. A levél említ egy lelki problémát, amely előbb vagy utóbb mindnyájunkat érint. Az üzenet a Krisztus által felállított diagnózissal kezdődik. Ő mondja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3:15-16). Jézus képekben beszél a lelki probléma leírása végett. A langyos víz sem nem hideg, sem nem forró. Nem elég meleg ahhoz, hogy jó legyen fürdésre, sem nem elég hideg ahhoz, hogy jó legyen ivásra. Olyan víz, amelyet ösztönszerűen kivetünk a szánkból.
300
Mire utal itt az Orvos? Az önelégültségre, a közömbösségre? A laodiceabeliek nem voltak forrók. Lelkük nem lángolt Isten ismeretének szenvedélyéért. De hidegek sem voltak. Nem utasították el Istent, sőt számításba sem vettek ilyen meggondolást. Langymelegek voltak. Nekik megfelelő lelki életük volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat, de nem megfelelő ahhoz, hogy meghatározott irányba menjenek. Őket nem lehetett megnyerni, hogy szentek legyenek, de arról sem lehetett meggyőzni, hogy bűnösök. A lelki tetszelgésnek, elégedettségnek mi az igazi gyógymódja? Hogyan tudsz megszabadulni a lelki aluszékonyságtól? Az első lépést ehhez csak hit által lehet megtenni. Tegyél túl a személyes kényelem határain. Minden nap legyen egy megszabott órád az imára. Válaszd ki a Bibliának egy könyvét, amit olvass el egészen. Véss emlékezetedbe részleteket a Szentírásból. Jézus nevében vond be magadat egy új missziós programba. Megszabadulhatsz a lelki tetszelgéstől az által, hogy részt veszel egy konkrét tevékenységben, amely arra bír téged, hogy átlépd korlátaidat. Milyen lelki kihívást fogadsz el ma?
Szerda, október 10.
AZ ÖNELÉGÜLTSÉG VESZÉLYE „Mivel ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem…” (Jel 3:17-18. e. r.).
A
lelki önelégültség rendkívül veszélyes. Az önelégült személyek úgy tartják, hogy mindent uralnak. Nekik nincsen tudomásuk a meglevő problémáról. Ők azt hiszik, hogy minden jól van, akkor is, ha a dolgok másképp állnak. Ez volt Laodicea problémája. Jel 3-ban látjuk, hogy Jézus részletezi az adott helyzetet: „Mivel ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). „Gazdag vagyok… és semmire nincs szükségem”. Így mondták a laodiceaiak. Világos, hogy a keresztények is örvendtek a város általános jólétének. Ők nem voltak hátrányosan megkülönböztetve. Üldözésben sem volt részük. Ez jó dolog volt. Csakhogy a laodiceaiak nem lelkesedtek az evangéliumért. Az evangélium nem volt rájuk hatással. Jézus Krisztus evangéliuma elévült. Az anyagiasság érzéketlenekké tette őket lelkileg. A mindennapi tevékenységük semlegesítette a lelki értékeket. 301
Első látásra, ez a komfortérzés nem tűnik rossznak, és megközelítőleg sem tűnik veszélyesnek. Mi rossz van az elégedettségben? Mi rossz van abban, ha szilárd anyagi helyzeted van? Mi rossz van abban, ha elégedett vagy azzal, amid van? Ebben nincsen semmi rossz, a rossz abban van, ha valóban szegény, vak és mezítelen vagy, és ezt nem tudod! A gond akkor jelenik meg, amikor éhes vagy, de az a benyomásod, hogy jól vagy lakva. Akkor jelenik meg, amikor vak vagy, de te azt hiszed, hogy látsz. Krisztus azt tanácsolja, hogy vásároljunk tőle szemgyógyító írt, „szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (18. v.). Az Újtestamentumban, a Szentlélek nyitja meg szemeinket, világosítja meg elménket. A Szentlélek az, aki segít megértenünk az igazságot és Ő az, aki meggyőz erről. Könnyen szem elől téveszthetjük jellemhibáinkat. A Szentlélek az, aki segít meglátnunk szívünk valódi állapotát. Kérd ma a Szentlelket, hogy vezessen el minden igazságra (Jn 16:13). Kérjed a Szentlelket, hogy mutassa meg neked az igazságot magatartásoddal, a szívedben lévő rejtett bűnnel, a rabul ejtő szokásaiddal kapcsolatban, és tegyen téged szabaddá ma!
Csütörtök, október 11.
„AZ AJTÓ ELŐTT ÁLLOK” „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel 3:20)
E
z a levél különleges fontossággal bír, mivel Laodicea napjaink egyháza. Ez a levél kiegészíti az Isten népéről szóló leírást, mely nép létezett az évszázadok folyamán. „Laodicea” jelentése: „ítélet népe”. Ez a második eljövetel előtti egyház. Az ítélet órájának idejéből való nép. Sajnos, a laodiceaiak lágymelegek, és állapotuk tetszik nekik. Bár a világ történelmének legnagyszerűbb idejében élnek, nem sikerül megérteniük a pillanat fontosságát. Nem sikerül ráeszmélniük ez időszak jelentőségére. Krisztus utolsó gyülekezete, Laodicea, az örökkévalóság küszöbénél van. Ennek ellenére, kényelmesen alszik, magának tetszelgő állapotban. A történelem végső óráiban él, de nem sikerül felismernie annak az időnek a jelentőségét. Krisztus e gyülekezet szívének az ajtaja előtt áll és zörget. Ő hívja, hogy ébredjen fel, gyümölcsöztesse az Ő Igéje hirdetésének kedvező alkalmait. Milyen gyógymód létezik a lelki közönyre? A nagy Orvos azt ajánlja a laodiceaiaknak, hogy vásároljanak három dolgot.
302
Először is, azt ajánlja, hogy vegyenek „tűzben megpróbált aranyat”. Mit jelent ez? Péter írásaiban találunk egy hasonló kifejezést: „hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb…a tűz által kipróbált aranynál” (1Pét 1.7). Péter társítja a hit próbáját a tűzben kipróbált arannyal. A hit értékes dolog, amibe érdemes befektetnünk. A valódi lelkiség lényege: a bizalomra épülő kapcsolat kifejlesztése Istennel. Ez a kereszténység legerősebb „pénzneme”. Jézus mondja: „Ébredj fel – reménytelenül szegény vagy, ha nincs hited”! Továbbá, a nagy Orvos előírja „a fehér ruhát”. Az Újtestamentumban a fehér ruha a megigazulás jelképe, vagyis az Isten előtti helyes állapoté. A bűnös emberi lények megigazulttá válnak Krisztus igazságának szeplőtelen ruhája elfogadása által. Az Ő igazsága megváltoztatja jellemünket. Végül, a nagy Orvos arra bátorít minket, hogy vegyünk „szemgyógyító írt, hogy lássunk”, lássuk meg szükségletünket. A Szentlélek szemgyógyító írja segít meglátnunk önmagunkat, úgy, ahogy vagyunk, és meglátnunk Jézust, úgy, amint Ő van. Krisztus gyógymódja hatásos. Ő arra buzdít, hogy fejlesszünk ki valódi hitet, személyes tapasztalatot Vele, és azt a képességet, hogy a Szentlélek szemeivel lássunk. Mi szegények, vakok és mezítelenek vagyunk lelkileg, de az Ő óhaja az, hogy gazdaggá tegyen, felöltöztessen és látást adjon nekünk. Jézusban minden megvan, amire szükségünk van!
Péntek, október 12.
nny. B 18:37; CT 18:29; IS 18:30; MS 18:43; SM 18:53; DJ 18:49; AR 18:55
KÖZÖSSÉG KRISZTUSSAL „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel 3:21)
K
risztus gyógymódja hatásos a lelki öntetszelgés és önelégültség leküzdésében. Behatol lényünk legbelsejébe. A Vele való hit általi kapcsolat: keresztény tapasztalatunk legerősebb valutája. Az Ő igazsága több mint elég ahhoz, hogy befedje a legsötétebb bűnöket, és helyrehozza a legcsúnyább hibákat. A Szentlélek szemgyógyító írja meggyógyít a lelki vakságból, hogy láthassuk Jézust teljes szépségében. Mindezek mellett Krisztus orvosi receptje még tartalmaz egy ajánlatot: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki maghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel 3:20). Ez igazán egy jó hír! Ez az Orvos otthoni konzultációt ajánl fel! Ő nem csak reklámozza az ajánlott kezelést, hanem elhozza azt nekünk személyesen! Ő az ajtónk előtt áll és bebocsátásra vár. 303
Úgy van, mint amikor a Gyógyító hazahozza a teljes szolgáltatást, amit egy wellness központ felajánl. Ő elhozza nekünk, amire szükségünk van: aranyat, fehér ruhát és szemgyógyító írt. Ő be akar lépni életünkbe és közösségre akar lépni velünk. Forró óhaja, hogy szoros viszonya legyen velünk, akárcsak két barát között, akik együtt vacsoráznak, és bensőségesen elbeszélgetnek egymással. Szeretnéd megnyitni neki az ajtót, vele vacsorázni és vele beszélgetni? Szeretnél vele vacsorázni? Eddig annyi mindenbe befektetted az idődet. Mi lenne, ha időt fektetnél a legértékesebb kapcsolatba, amely felébresztheti a lelket a közönyből? Krisztus vár. Ő zörget az ajtó előtt és hív téged. Te döntöd el, hogy beengeded-e Őt. Megmozgatta-e szívedet a hét gyülekezetnek küldött üzenet? Meghívlak épp most, hogy velem együtt imádkozz: „Mi Atyánk, hozzád jövünk, mivel lelki álom fogott el, mivel nincs már az a tűz a lelkünkben. Akarjuk épp most megtenni a hit első lépését. Szükségünk van a te aranyodra, mivel szegények vagyunk. Szükségünk van a te fehér ruhádra, mivel mezítelenek vagyunk. Szükségünk van a te szemgyógyító kenőcsödre, mivel vakok vagyunk. Tágra nyitjuk szívünk ajtaját épp most. Kérünk, hogy lépj be. Meghívunk, hogy érezd magad otthon. Kérünk, légy a mi Üdvözítőnk. Ámen”.
Szombat, október 13.
nny. B 18:35; CT 18:27; IS 18:28; MS 18:41; MS 18:51; DJ 18:47; AR 18:53
GYÖKEREINK KERESÉSÉBEN „Te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel 4:11)
A
lex Haleynek több mint egy évtizedre volt szüksége, hogy azonosítsa gyökereit három kontinensen. Ő összegyűjtötte a családja történelméről szóló információk töredékeit az élő szóból, a népszámlálásból és a családi végrendeletekből kapott adatok alapján. Idővel felfedezte, hogy 1767-ben ősét elrabolták Afrikából, a Gambesz folyó mellől; egy brit hajóval Annapolisba (Maryland) szállították, és 1768-ban eladták John Wallernek, Richmondból (Virginia). Alex Haley története arra bírt néhány millió embert, hogy elinduljanak azonosságuk fáradhatatlan kereséséhez. A családfa tanulmányozása nagyon népszerűvé vált. Melyek az én gyökereim? Melyek a te gyökereid? Haley gyökerei sokkal meszszebb mennek, mint ahogy azt ő felfedezte. Jézus által, a néhai Haley úr nemcsak egy rabszolga leszármazottja volt, hanem Isten fia. A mi azonosságunk gyökerei az élet eredetében keresendők. A Jelenések könyve egy csodálatos mennyei jelenetet tár elénk. A mennyei lények dicsőí-
304
tik Istent az univerzum tróntermében. Dicsőítő énekük visszhangzik az egész mennyben: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jel 4:11). Mi nem egy genetikai baleset termékei vagyunk. Nem vagyunk a természet szeszélye. Mi Isten gyermekei vagyunk, egy irgalmas Atya hozott létre bennünket. Nem mi teremtettük magunkat, nem a mi akaratunkból jöttünk létre. Mi Isten akaratából vagyunk, akinek terve van a mi életünkkel. Ma dicsőíthetjük Istent az élet ajándékáért. Dicsőíthetjük Őt, mert Ő a mi szerető Teremtőnk és jó Atyánk. Mi nem vagyunk menedékhely nélküli árvák vagy bilincsbe vert rabszolgák. Mi Isten gyermekei vagyunk, és senki nem lophatja el tőlünk ezt az azonosságot.
Vasárnap, október 14.
EGY ISTEN ÁLTAL MEGJÖVENDÖLT PILLANAT „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.” (Jel 12:17)
A
bechuanalandi (Dél-Afrika) pusztában élt egy Sukuba nevű férfi. Nomád nép tagja lévén, elszigetelt életet élt. Egy télen bement a kalibájába és lefeküdt. Hirtelen az éjszaka világosabb lett, mint a nappal. Egy ragyogó lény jelent meg és azt mondta, hogy keresse „a könyv népét”. Meg kellett találni egy olyan népet, aki Istent imádja. Vajon mit jelentenek ezek a szavak? Hogyan olvashatna el ő egy könyvet? Sukuba nyelve torok- és csattogtató hangokból állt, ami eléggé különbözik sok afrikai törzs nyelvétől. Ezt a nyelvet még nem tudták írásban visszaadni. „A ragyogó”, ahogyan Sukuba elnevezte az angyalt, aki megjelent előtte, ezt mondta: „A könyv beszél. Te el fogod tudni olvasni”. Sukuba útnak indult családjával és több napon át gyalogolt. Egyik éjjel a ragyogó újból megjelent neki, és azt mondta, hogy keresse meg „a szombattartó gyülekezetet és Moye lelkészt”. Moye lelkésznél volt az a könyv és „még négy barna könyv, ami tulajdonképpen kilenc könyvet tett ki”. Másnap Sukuba imádkozott, hogy Isten adjon egy jelt, ami vezesse útjában. Amikor útnak indult, az égen megjelent egy felhő. Sukuba hét napig ment a felhő után. Majd amikor egy falu irányába ért, a felhő eltűnt. Sukuba érdeklődött Moye lelkész felől, és valaki megmutatta a házát, ahol lakott. 305
Sukuba elmesélte Moye lelkésznek tapasztalatát saját helyi dialektusában. Moye lelkész pedig előhozta a Bibliát. – Ez az! Mondta Sukuba. De hol van az a négy könyv, ami tulajdonképpen kilenc könyvet tartalmaz? Évekkel ezelőtt, Ellen White írt kilenc könyvet Bizonyságtételek címmel, amelyet majd négy kötetben adtak ki. Sukuba keresése befejeződött. Neki sikerült megtalálni a könyv népét, egy szombattartó népet és azt, akit Isten megáldott a prófétaság lelkével. A Jelenések könyve megmutatja azt, hogy Isten végidei népe megtartja parancsolatait és rendelkezik a prófétaság ajándékával. Jelenések 12:17-ben ezt találjuk: „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12:17). Az ördög gyűlöli Krisztus menyasszonyát, Isten egyházát. Ő évszázadok óta harcban van vele. Ebben a részben János azt mutatja, hogy Isten végidei népe azokból áll, akik megtartják a parancsolatokat, és akiknél van Jézus Krisztus bizonyságtétele. A bizonyságtétel egy tanú vallomását jelenti. Isten egyházát Jézus bizonyságtétele vezérli. Éppen ebben áll a próféta munkája. Évszázadokon át a próféták Istenről tettek tanúbizonyságot. János egy ilyen tanú volt. Éppen ezért az angyal ezt mondta: „a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” (Jel 19:10). Jelenések 12:17 szerint Isten elindít a végidőben egy mozgalmat, amely megtartja a parancsolatokat és középpontjában Krisztus van, és a prófétaság lelke vezérli. Hetednapi adventistaként alázatosan hisszük, hogy mi vagyunk a Jelenések könyve próféciájának a beteljesedése, és hogy Isten embermilliókat vezet ehhez a mozgalomhoz, akár Sukubát is.
Hétfő, október 15.
AZ ISTEN ÁLTAL FELAJÁNLOTT PRÓFÉTASÁG AJÁNDÉKA „Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését.” (1Kor 1:7)
A
z advent mozgalom kezdetekor egy protestáns prédikátor provokatív kérdést tett fel James White-nak: – Ti adventisták nem csak a Bibliában és csakis a Bibliában hisztek? Ha igen, akkor miért van az egyháznak egy úgynevezett prófétája? James White ezt válaszolta:
306
Mi adventisták elfogadjuk az egész Bibliát, még azokat a részeket is, amelyek a prófétaság ajándékáról beszélnek. A prófétaság ajándékának a visszautasítása egyenlő azoknak a bibliai részeknek a tagadásával, amelyekben Isten megígéri, hogy megadja ezt az ajándékot napjainkban. Pál apostol egyetértett volna ezzel a magyarázattal: „A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek” (1Thess 5:19-20). Ef 4:8-ban Pál még hozzáteszi, hogy a Megváltó ajándékokat adott az embereknek, amikor felemeltetett a mennybe. Ezek között van a prófétaság ajándéka is. 1844 decemberében Ellen Harmon megkapta első látomását 17 éves korában. Látta, amint az advent nép a menny felé vándorol, és ragyogó fény világítja meg ezt az utat. Milyen nagy bátorítás volt ez az üzenet azon kis és szétszéledt hívőcsoport részére, amely később majd hetednapi adventista néven vált ismertté. 1844-től haláláig (1915-ben), Ellen White több mint 2000 látomást és prófétai álmot kapott, amelyet több mint 25 könyvben jegyeztek fel, és tízezrek előtt adott elő három kontinensen. Ámulatba ejtő erővel és pontossággal Ellen White olyan témákról írt, mint a nevelés, étrend, Krisztus élete, gyakorlati hitélet, a világ helyzete, egészség, orvosi gyakorlat, a hamarosan bekövetkező világválság, stb. Kalifornia, romantikus és szép című könyvében George Wharton James így ír Ellen White-ról (aki élete utolsó részében Kaliforniában élt). „Ez a figyelemreméltó nő, aki majdnem teljesen autodidakta volt, több könyvet írt és adott ki, amelyeket több nyelvre is lefordítottak, és amelyek nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint bármely más írónő könyvei a történelemben”. Isten a prófétaság ajándékát adta népének, hogy az növekedjen fizikai, szellemi és lelki téren. Az ő ígérete számunkra a következő: „Bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek” (2Krón 20:20). Örülsz Isten prófétai ajándékának? Elfogadod-e mint Istentől jövő ajándékot, hogy napról napra közelebb kerülj hozzá? Isten az egyháznak adott speciális ajándékának elfogadása valóban győzelemre juttat.
Kedd, október 16.
Ő MINDIG SZÁMON TART „Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala. És mikor látta, könyörületességre indula.” (Lk 10:33)
A
nn Landers érdekes történetet mesélt el egyik cikkében. Egy férfi kocsija elromlott, miközben egy nyugati városon kívül vezetett és 11 órán át várt a mezőn azért, hogy valaki megálljon és segítsen. 307
A férfi az autópályán volt, csupán pár mérföldnyire a várostól, amikor a kocsi motorja megállt. Kiszállt a kocsiból, és intett a sofőröknek, hogy álljanak meg. A kocsik nagy sebességgel haladtak el mellette. Az éjszaka nagyon hideg volt. Fáradtan, a sofőr elveszítette minden reményét. A búcsúcédula, amit a kocsi ablakán hagyott így szólt. „11 vég nélküli órán át vártam, hogy valaki megálljon. Már nem bírom ezt a hideget”. Ezek után a szavak után a sofőr öngyilkos lett. Vannak pillanatok az életben, amikor úgy tűnik, hogy senki sem vesz számba, és valójában senki sem törődik velünk. Jézus elmesélt egy történetet, hogy bátorítson, amikor nagyon egyedül érezzük magunkat. Egy kereskedőt kiraboltak és megvertek a tolvajok és véresen feküdt a Jerikó felé vezető út szélén. Egy pap, aki a jeruzsálemi templomból tért vissza, futó pillantást vetett rá és folytatta útját. Majd egy lévita közeledett, egy másik vallásos ember. Megfigyelte a szenvedő embert és felmérte a veszélyt, amelynek kiteheti magát. A tolvajok, akik kirabolták a haldoklót, őt is kirabolhatják, veszélyeztetné életét. Ő is továbbment. Végül, egy samaritánus közeledett, egy idegen ember. A Szentírás azt mondja, hogy a samaritánus odament hozzá (Lk 10:33). Jézus mindig oda jön, ahol épp vagyunk. Ő velünk együtt érez a fájdalomban. Ő megérti szükségleteinket. A samaritánus megkönyörült ezen az emberen, bekötözte sebeit és biztos helyre vitte. Jézus lejön hozzánk, amikor fájdalomban vagyunk. Ő karjaiba vesz és bekötözi sebeinket. Ő szükségleteinkhez képest szolgál nekünk. Lehet, hogy az emberek figyelmen kívül hagynak, de Ő nem ezt teszi. Ő meghallja kiáltásunkat. Ő ismeri fájdalmainkat. És, mi több, nem hagy el. Ő mellettünk van akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.
Szerda, október 17.
A SEBEK GYÓGYÍTÁSA „Mert orvosságot adok néked és kigyógyítalak a te sérülésedből.” (Jer 30:17)
H
arold Hughes sosem volt nagyon közeli viszonyban kislányaival. A felhozott ok a szokásos volt: a szállítási cég felemésztette az idejét. Amikor nem utazott, az üzletfelekkel tárgyalt. Azonban a fő probléma, ami távol tartotta családjától, fizikai és érzelmi szempontból, más volt: az alkohol. Amikor Éva, felesége megpróbált beszélni vele erről, ő dühös lett. Néha a lányok a szekrénybe rejtőztek el, amikor hazajött. Éva fogta a gyerekeket és elment otthonról. Ez annyira megrázta, hogy ünnepélyes ígéretet tett. Megesküdt egy bíró előtt, hogy egy évig nem nyúl alkoholhoz. Ekkor felesége és lányai hazaköltöztek.
308
Pár hét múlva, Harold Iowába utazott, ahol egy kamionsofőr találkozó volt. Egyik reggel egy Des Moines-i hotelben ébredt és hányás nyomait látta a fürdőszobában. Nem is emlékezett, hogy egész éjjel ivott. Még egy megszegett ígéret. Majd a helyzet napról napra rosszabbodott. Egyik éjjel Harold eldöntötte, hogy véget vet életének egy 12-es vadászpuskával. Mégis, mielőtt meghúzta volna a ravaszt, arra gondolt, hogy jobb lenne elmagyarázni a jó Istennek, miért is teszi ezt. Az az ima fordulópont lett életében. Harold bevallotta, hogy egy elesett ember, egy helyrehozhatatlan részeges, és bocsánatot kért. Azon az éjjel Krisztus belépett életébe. Az Atya-Isten jelen volt ott, elűzvén az üresség és önutálat érzését, örömöt hozva a helyükbe. Harold alávetette magát Krisztus fegyelmének és tanítványságának. Kereste Istent imában és tanulmányozta szavát minden nap. És Isten beváltotta ígéretét: „Mert orvosságot adok néked és kigyógyítalak a te sérülésedből” (Jer 30:17). Isten meggyógyította Haroldot fizikai, szellemi, érzelmi és lelki téren. Fokozatosan a dolgok megváltoztak életében. A változások nem egyik napról a másikra történtek, de ő nem adta fel. A házasság légköre javult. Lányaival való kapcsolata is javult. Saját énképe is javult. Harold Hughes Amerika kiváló szenátora és Iowa állam elnöke lett. Sok kitüntetést kapott, de élete legjelentősebb eseménye azon az éjszakán történt, amikor átadta életét Jézusnak. Jézus meghív, hogy jöjjünk hozzá életünk minden kihívásával. Ő képes megoldani azokat. Mi lenne, ha még ma jönnél hozzá legnagyobb küzdelmeddel, és hagynád, hogy megoldja azt?
Csütörtök, október 18.
ÍME, A BÁRÁNY! „Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincsen beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.” (Jel 13:8)
J
amestown városa korai történelmében történt egy incidens, amely a kegyelem egy szép illusztrációja. Pocahontas és John Smith története ez, igaz történet. A gyarmatosítók és a bennszülött indiánok közti kapcsolat mind feszültebbé vált. John Smith, a gyarmatosítok egyik bátor vezére megpróbált kibékülni Powhatannal, a bennszülöttek főnökével. Mégis, egy nap, egy indián rituálé alkalmával, a harcosok elfogták Smith-t, a sziklák felé tolták és felemelték ellene botjaikat, mintha meg akarnák ölni őt. 309
Hirtelen, a törzsfőnök kedvenc lánya, a fiatal Pocahontas kijött a tömegből és befedte a foglyot saját testével. Életét ajánlta fel Smith életéért. A kivégzést érvénytelenítették. Két nap múlva Smith meglepetten vette tudomásul, hogy a törzsfőnök fiává fogadta. Végül, Pocahontas szerelmes lett egy angol farmerbe, John Rolfe-ba, akivel össze is házasodott. Rolfe jó és becsületes keresztény volt. Pocahontas rövidesen elfogadta a keresztény hitet és Isten Bárányának híve lett, aki elveszi a világ bűnét. Pocahontas tudta, mit jelent az áldozat, mit jelent odaadnod életedet valaki másért. Életünk feláldozása másokért a kereszténység lényege. A menny fő témája az áldozat. Amikor János, a száműzött apostol profetikus látomásában a mennyet látta, ő látta a Bárányt állani, „mint egy megölöttet” (Jel 5:6). A Bárány körülbelül 30-szor van megemlítve a Jelenések könyvében. Világunk kezdete óta dicső végéig a feláldoztatott Bárány szerelmi története a főtéma. Jézus a bárány, aki megöletett e világ alapítása óta (Jel 13:8). Egy nap együtt fogunk örvendezni a Bárány menyegzőjén (Jel 19:7). Az ő áldozata és szeretete megnyerik szívünket. Az ő áldozata a legnagyobb volt, és nekünk csak annyi marad hátra, hogy lábai elé boruljunk és átadjuk neki szívünket. Jézus áldozata nélkül örök halálra vagyunk ítélve, áldozata révén pedig biztos az örök élet számunkra.
Péntek, október 19.
nny. B 18:25; CT 18:17; IS 18:17; MS 18:30; SM 18:41; DJ 18:37; AR 18:42
HANGOZZÉK A SZABADSÁG HÍRE! „Az Úr … fölkent engem, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást.” (Ésa 61:1)
E
zernyolcszázharminckettő egy hideg februári napon, egy teológushallgató szobájában volt az Andoveri (Massachusetts) Teológiai Szeminárium kollégiumában. Samuel Francis Smith több német gyermekéneket tanulmányozott, amit barátja, a híres zene- és énekszerző Lowell Mason adott neki. A nap lemenőben volt, és bíbor színűre festette a horizontot. Smith az ágyon pihent. Fáradt volt egy intenzív tanulással eltöltött nap után. Milyen jót tett ez a pár csendes pillanat, amikor megnézhette a barátja által küldött kottákat. Miközben dúdolta a dallamokat, az egyik különösen megtetszett. Miközben többször is eldúdolta, megnézte a kottát, hogy mi van a lap aljára írva. Német nyelvtudása révén megértette, hogy egy hazafias dalról van szó, de a szöveg nem tetszett neki. Hiányzott belőlük a megihlető erő, amely oly fontos minden időtálló zenében. Samuel úgy gondolta, hogy ír egy új szöveget. Elővett
310
egy papírdarabot, és elkezdett írni. Azon a papírdarabon, abban az egyszerű kollégiumi szobában, megszületett egy olyan ének, amely milliók szívét megmozgatta. A szavak könnyedén folytak. Samuel alig bírt írni abban a ritmusban, ahogy a gondolatok jöttek. Úgy tűnt, mintha egy mennyei kéz vezetné miközben írt (lásd a 269. éneket: Megmentő Jézusom!): „Én országom, rólad énekelek, szabadság országa! A zarándokok büszkeségének bölcsője! Hangozzék a szabadság híre a hegyeken”! Mindenhol az emberi szívek mélyen szomjúhozzák a szabadságot. A totalitarizmus láncaitól megkötözve, az emberek a szabadság országáról szeretnének énekelni. Leláncolt lelkiismerettel ezt kiáltják: „Hangozzék a szabadság híre a hegyeken”! Mégis, létezik egy másik fajta zsarnokság is: a gonosz hatalma, amely uralma alá hajtja azokat, akik engednek csábító kísértéseinek. Pál apostol egy örök igazságot közvetít a következő szavak által: „Avagy nem tudjátok, hogy a kinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek” (Róm 6:16). Sátán rabságban tart. Amikor engedünk a bűnnek, az uralma alá vesz minket. Leláncol. Börtönbe zárva tartja lelkünket. Csak Jézus szabadíthat meg. Amikor azt kiáltotta a Kálvárián, hogy „Elvégeztetett”, a bűn béklyói feletti győzelmet hirdette. A Kálvária hegyéről Jézus kiált: „Hangozzék a szabadság híre”! A valódi szabadság Jézusban van. Benne a láncok, melyek kötve tartanak, feloldódnak, és valóban szabadok vagyunk.
Szombat, október 20.
nny. B 18:24; CT 18:16; IS 18:15; MS 18:29; SM 18:40; DJ 18:36; AR 18:41
ISTEN SZEMÉVEL LÁTNI „A ti szemetek pedig boldogok, hogy látnak, és a ti fületek, hogy hallanak.” (Mt 13:16)
A
z Újtestamentum folyamatosan arra buzdít, hogy Isten szemével nézzük az embereket. Isten arra hív, hogy másképp nézzünk az emberekre. Pál apostol 2Kor 5-ben állítja ezt. Ő azt írja, hogy Jézus az egész emberiségért halt meg, minden egyes emberi lényért (14-15. versek). Arról a változásról ír, amit ez az áldozat hozott és arról, hogy Krisztus szeretetén keresztül kell néznünk az embereket: „Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint … Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2Kor 5:16-17). Krisztus egy teljesen új szempontot ajánl fel ahelyett, hogy az emberekre tekintsünk. Most nem test szerint ismerjük az embereket, már nem nézzük a 311
külsőt. Már nem összpontosítunk a hibákra, gyengeségekre és azokra a dolgokra, amelyek elválasztanak minket. Most minden egyes emberben olyan személyt látunk, akiért Krisztus meghalt. Tudod mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden egyes ember végtelenül értékes. A kegyelem szemeivel nézni az emberekre, ez minden, ami számít, és ami változást hoz ebben a világban. Mi nem a kinézet rabjai vagyunk, hanem az emberek szívét nézzük. Gondolataink arra irányulnak, hogy mivé válhatnak az emberek, és nem arcuk formájára, vagy szemük színére, hanem a szívre, amit Isten elé kell hoznunk. Milyen más lenne világunk, ha mindannyian így tekintenénk az emberekre! Ez a viszonyulásmód megváltoztatná a munkahelyi légkört. Vannak kollegáink, akik igen sokat nyújthatnak, de félre vannak szorítva kinézésük miatt. Ez a magatartás megváltoztatná a házasságokat. Szükségünk van arra, hogy a közeliek értékeljenek bennünket, és főleg azért, amik vagyunk. Ez a gondolkodásmód nagy változást eredményezne gyermekeinkben. Ők szükségét érzik annak, hogy értékelve legyenek képességeikért, jellemükért. Saját világukban elég sok ezzel ellentétes üzenetet hallanak. Kinézetük vagy teljesítményük alapján ítélik meg őket. Ők annyira szeretnék, hogy elfogadjuk őket, és hogy népszerükké váljanak. Azonban a népszerűség sokszor a felszínes, külső dolgoktól függ. Ami Isten előtt számít, az a jellem. Ő szándékaink tisztaságát nézi. Ő szívünk őszinteségét nézi. Ő szándékaink őszinteségét nézi. Amikor az Ő szemein keresztül nézünk az emberekre, mi is túltekintünk a látszaton. Nem csak azt látjuk meg, amit az emberek tesznek, hanem szándékuk tisztaságát is. Látjuk minden egyes ember értékét és értékeljük a hozzánk közel állókat. Lényegében ők Isten képmására lettek teremtve, és vére által lettek megváltva.
Vasárnap, október 21.
A KEGYELEM SZEMÉVEL „És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az ő elhívásának a reménysége, mi az ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között.” (Ef 1:18)
E
zerkilenszázkilencvenkilenc őszén egy árverés megragadta a figyelmemet. A Los Angeles Times újság egy cikket publikált ezen esemény kapcsán. Nem klasszikus ékszerek árveréséről, sportkocsik vagy régi zenéről volt szó, hanem a legszebb fotómodellek közül nyolc fotómodell petesejtjeiről, amelyeket ha megtermékenyítenek, a leggyönyörűbb babák fognak születni.
312
Íme, mi történt. Egy kaliforniai divatfotós megszerezte a petesejtek feletti jogokat. Az érdekelt párok megnézhették a modelleket a fotós weboldalán. A fotós tudta, hogy árverésre bocsáthatja a petesejteket elég magas áron. Az ajánlat 15000 dollárról indult és felmehetett 150000 dollárra. Társadalmunk a látszatot nézi. A szép külsőre teszi a hangsúlyt. Ha jól meggondoljuk, egy ilyen árverés azt az üzenetet közvetíti, hogy az ember csak olyan mértékben értékes, amilyen mértékben szép is. Innen arra következtethetünk, hogy azok, akik nem annyira szépek, nem annyira értékesek. Ez a gondolat ellentmond az Újtestamentumnak. Lehet, hogy nem tudtad, de mennyei Atyánk nagyon nagy árat fizetett érted. Ő nem a kinézésed, bankszámlád vagy a betöltött funkciód alapján határozta meg ezt az árat. Isten a szívedet nézte. Ő a szívedet nézte, amikor egyszülött Fiát adta és amikor kész volt végtelen árat fizetni érted. Péter a következőket írta: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Pt 1:18-19). Isten végtelen árat fizetett érted akkor, amikor Jézus érted meghalt. Ő azért tette ezt, mert a lelkedet nézte. Ő benned egy megváltásra méltó személyt látott. Ő benned egy Isten gyermekéhez méltó személyt látott. Ő benned egy olyan személyt látott, aki új teremtéssé válhat. Ne feledd ezt. Emlékezz Istenre, amikor másokkal érintkezel. Emlékezz arra, hogy Isten végtelenül értékesnek tart. Nézz másokra úgy, ahogyan Isten néz rád. Lásd meg képességeiket. Lásd meg tulajdonképpen a legfontosabbat. Isten számára végtelenül értékes vagy. Ő jobban értékel, mint azt elképzelnéd. Ő azért értékel, ami vagy, és nem azért, ahogyan kinézel. Ez a gondolat bátorítson a mai napon!
Hétfő, október 22.
A HALÁLLAL VALÓ MEGBÉKÉLÉS „Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.” (1Kor 15:54)
E
gy szórakoztató műsor keretében, Kari Coleman színésznő azt állította, hogy spiritiszta médium. Előzőleg végigtanulmányozott pár technikát és elsajátította az értelmezési módszereket. Az előadás után Kari ezt nyilatkozta: 313
– Hihetetlen, mennyire sebezhetővé válnak az emberek. Borzalmas! Kari nagyon vétkesnek érezte magát, mivel becsapott egy embert, akinek meghalt az anyja. Ő elment hozzá az előadás után és elmesélte, hogy az egész csak egy rossz vicc. Az anyja lényegében nem közölt vele egy üzenetet sem. Meglepetésére a férfi nem sértődött meg és nem is gurult dühbe. Boldog volt, hogy átélhette ezt a tapasztalatot, még akkor is, ha csak illúzió volt. Kari arra a konklúzióra jutott, hogy az emberek megszállottsága a spiritiszta médiumok iránt, egészségtelen. – Addig, amíg nem békélsz meg a halál céljával, mondta ő, nem léphetsz tovább. Ha valóban hinnéd, hogy létezik egy emberi lény, aki szóba elegyedik az elhalálozott gyermekeddel, akkor azon a ponton maradnál fennakadva. Léteznie kell egy végnek. A Biblia egy olyan halálképet mutat be, amelyben a halál célja egy hihetetlen reménnyel fonódik össze. A Szentírásban egy bizonyos pontig létezik egy befejezés. A halál egy álom (Jn 11:11,14). A holtak nem kommunikálnak az élőkkel (Jób 7:9.10). A holtak és élők közt egy nagy szakadék található (Lk 16:26). A halál azonban nem a vég. A sír nem olyan sötét hely, ahol többé nem ragyog fel a reggel. A keresztények sosem búcsúznak el egymástól, mivel a feltámadás reggelén dicső találkozásban lesz részünk: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1Thess 4:16.17). A keresztény reménység a mi Urunk visszajövetele. Nem a betegség és a szenvedés mondják ki az utolsó szót, hanem Jézus. Nem a katasztrófa és a halál fognak uralkodni, hanem Jézus. A római katakombákban a második századi keresztények a következő szavakat írták szeretteik sírjára: „Viszontlátásra kedvesem, reggelig”! Eljön az a szép reggel, amikor Isten minden gyermeke felvétetik a mennybe, hogy a felhőkön találkozzanak Urukkal. Azon a napon a halál elnyeletik (1Kor 15:54).
Kedd, október 23.
A MÁGIA ÉS AZ IGE KÖZÖTT „A te beszéded megelevenít engem.” (Zsolt 119:50)
K
314
aren Winterburn egy nagyon téves feltételezésből indult ki, miszerint mindaz, ami természetfeletti, az jó. Serdülőkorában nagyon figyelmesen tanulmányozta a Bibliát, később azonban az okkultizmus területére lépett.
A körülötte levő emberek azt mondták, hogy ez saját lelki utazásához tartozott, és neki eléggé romantikus dolognak tűnt. Végül Karen asztrológus lett. Tanácsadással foglalkozott és előadásokat tartott. Gyakorolta a jövőbelátást, a számmisztikát, az I Ching rendszert és a tarotot használva. Ugyanakkor médiumként dolgozott. A parapszichológusok kísérleteket végeztek Karenen, mialatt transzban volt. A hipnózis ideje alatt részletes tárgyalásokat folytatott a részecske fizikáról és a biofeedback problémájáról, amelyekről csak minimális ismerete volt. Karen úgy tűnt, hogy egy felsőbbrendű tudathoz kapcsolódott. Mélyen belépett a mágia világába. Mégis ürességet érzett szívében. Mindezek a dolgok közelebb kellett volna, hogy hozzák az istentudathoz. De ellenkezőleg, ő mind távolabb és távolabb érezte magát minden Istennel való kapcsolattól. Sőt, mi több, mind távolabb érezte magát a valóságos lelki élettől, amire vágyott. A lelki üresség betöltésére való próbálkozásában odajutott, hogy sok istenhez imádkozott, hindu, görög, egyiptomi, a kaldeusok isteneihez. Állandóan ezt a kérdést tette fel magának: „Te vagy az”? És mindenki egyformán válaszolt: „Igen”. De ezek az istenek egytől egyig mind érzéktelenebbé tették lelki téren. Pár év múlva Karen szemben állt a tiszta igazsággal. Ő így írt: „Mind nyilvánvalóbbá lett az a tény, hogy ahelyett, hogy növekedjek a lelkiekben, romlottam. Három hónapon át erőltettem magamat, hogy szembesüljek ezzel a problémával. Az évek során sok érdekes lelki tapasztalatban volt részem, de nem növekedtem lelkileg egyáltalán. Rájöttem, hogy egy ördögi körben forogtam és nem voltam közelebb az igazsághoz, mint amikor elkezdtem keresni azt. A lelki növekedésnek van egy alapos forrása. Ez tele van igazsággal és nem sejtelmes dolgokkal. Lehet, hogy nem annyira látványos, de sokkal tartósabb. Nem annyira szenzációs, de sokkal kielégítőbb lelki szempontból. Az Isten szava tanulmányozása által szerzett tapasztalat mélységes. Ugyanaz a Szentlélek, amely ihlette a Bibliát, minket is ihlet, amikor tanulmányozzuk azt. Ugyanaz a Krisztus, aki nemrég beszélt, hozzánk is szól most. A hegyi beszéd, a példázatok és a csodák évszázadokon át füleinkbe csengenek. Még mindig megérintik szíveinket. Még mindig gyökeresen megváltoztatják életünket. Az apostol jogosan jelenti ki: „szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket” (Jak 1:21). A kegyelemben való növekedés Isten szava által fegyelmet feltételez, de hosszú távon huzamos lelki erőt nyújt.
315
Szerda, október 24.
A SZOMBAT ÉS AZ ÖNÉRTÉKELÉS „És az én szombatjaimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Ez 20:20)
E
z a történet azokban a borzalmas időkben történt, amikor sokakat a náci lágerekbe küldtek. Egy láger vonatállomásán, az SS tisztek elkezdték különválasztani a nőket a férfiaktól. Egy apuka a tömegből a királyi család tagja volt. Rájött, lehet, hogy többé sosem találkozik fiával. Ekkor letérdelt eléje, megfogta a vállát és ezt mondta: – Michael, attól függetlenül, mi történik, szeretném, hogy sose feledjél egy dolgot: te egy különleges fiú vagy, király fiú vagy. Rövid idő múlva, az apát és a fiút szétválasztották a katonák, és majd a láger különböző részeibe vitték őket. Ők ketten többé sosem találkoztak. Michael sokkal később tudta meg, hogy apja a gázkamrákban halt meg. Neki egyedül kellett élnie és boldogulnia az életben. Mégis apja utolsó szavai a memóriájában maradtak: „Te királyi fiú vagy”. Michael eldöntötte, hogy király fiúként viselkedik, bármi történjen. A szombat egy fontos üzenet, amit a mennyei Atya küld, egy jel, amely azt mondja: „Te a világegyetem királyának fia vagy, te az enyém vagy”. A szombat elmondja azt, hogy Isten teremtett minket. Visszavisz a gyökereinkhez. Minden szombaton megemlékezünk arról, hogy mi nem vagyunk űrbeli árvák. Mi nem vagyunk az utca elhagyatott gyermekei. Mi a Teremtő gyerekei vagyunk. Ő teremtett minket, és ezért értékel. Ő megteremtett, és emiatt foglalkozik velünk. Mindaz, ami minket aggaszt, Őt is aggasztja. Azok a dolgok, amelyek nyugtalanítanak minket, Őt is nyugtalanítják. Amikor nekünk valami fáj, akkor Neki is fáj az. Ahogyan mondja Ésaiás, „minden szenvedésöket ő is szenvedte” (Ésa 63:9). Miért? Egyszerűen azért, mert Ő teremtett. Ő egy szerető Atya, aki törődik gyermekeivel. Ha Isten ennyire értékel, akkor nem kellene én is értékeljem magamat? Ha ennyire értékes vagyok számára, akkor nem kellene bátorsággal telve lennem ma? Én az övé vagyok és Ő az enyém, és ez elegendő számomra. Szívem az örömtől repes, mivel meg van az a bizonyosságom, hogy az univerzum királyának a gyermeke vagyok!
316
Csütörtök, október 25.
A NYITOTT SZÍVEK MEGGYÓGYULNAK „A mi szánk megnyílt tinéktek, … a mi szívünk kitárult.” (2Kor 6:11)
E
gy nap, II Frigyes, Poroszország királya inspekciót végzett egy berlini börtönben. A rabok egyik a másik után vehemensen kiáltották, hogy ártatlanok. Mindegyik azt állította, hogy ártatlanul ítélték el. Csak egyetlen egy rab nem mondott semmit. Ekkor Frigyes megkérdezte őt: – Te, ott, miért vagy itt? – Fegyveres rablásért, Felség. – Vétkes vagy? – Igen, az vagyok. Megérdemlem a büntetésemet. A király magához hívatta a börtönfőnököt és azt parancsolta: – Gárdák, engedjétek szabadon ezt a vétkes gazembert. Nem szeretném, hogy a börtönben maradjon és ennyi jó és ártatlan embert megrontson! Amikor becsületesen bevalljuk hibáinkat, Isten kegyelme kiigazíthatja azokat. A bölcs ezt mondja: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld 28:13). Haszontalan megpróbálnunk elrejteni bűneinket Isten elől, mivel „mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid 4:13). A nyitott szívek meggyógyíttatnak. A bűnvallomásnak gyógyító hatása van. Amikor mély bűnbánattal valljuk be vétkeinket, Ő a kegyelem csodáját végzi el szíveinkben. Ő megbocsát és elindítja lelkünk gyógyulási folyamatát. Vallomásunk megnyitja előtte az utat, hogy egy különleges munkát végezzen szíveinkben. Amikor nyitottak vagyunk Isten előtt, engedjük, hogy elvégezze bennünk csodálatos munkáját. Ő megnyitja a szomorúság tályogát és megtisztít az ellenszenv gennyétől. Ő kimossa a mérget. Ő elűzi a negatív érzelmeket, hogy azokká lehessünk, akiknek teremtettünk. Akarsz-e eléje jönni ma nyitott szívvel és egy őszinte vallomással? Szeretnél-e átlátszó lenni számára? Örülni fogsz, ha ezt megteszed, mivel a nyitott szívek meggyógyíttatnak.
317
Péntek, október 26.
nny. B 18:14; CT 18:06; IS 18:05; MS 18:19; SM 18:30; DJ 18:26; AR 18:31
ISTEN FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETE „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk.” (1Jn 3:16)
E
gy Don nevű fiatal kitűnően szórakozott. Legalább is ezt a látszatott keltette. Sok szép nővel járt. A többi férfi irigyelte. Lelkében azonban Don boldogtalan volt. Függővé vált a kettesben való találkozásoktól. Oda jutott, hogy csak azért váltogatta a nőket, hogy ne essen depresszióba. Amikor levertnek érezte magát, egy nő karjaiban kereste a vigasztalást. Don tudatában volt, hogy nem volt becsületes partnereivel szemben. Nagyon szigorú családban nőtt fel. Sokszor bánkódott emiatt és ígérgette Istennek, hogy megváltoztatja viselkedését, de ugyanúgy folytatta. Don elment egy keresztény tanácsadóhoz, aki a bibliai lelki elveket alkalmazta. Eredetileg ő nem szeretett volna mást, mint azt, hogy megszabaduljon az ördögi körből, amelybe belekerült, egy formulát, ami megváltoztatja káros szokásait. Fokozatosan azonban rájött, hogy a depressziós időszakok mögött egy ok húzódott meg. A depresszió mögött az húzódott meg, hogy nem tudott egészséges módon örülni a szeretetnek. Ezért kényszert érzett, hogy egészségtelen utakon szerezze meg a szeretetet. Don képtelen volt megszabadulni káros szokásaitól, amíg nem ismerte be romlott állapotát, ahová süllyedt, és ameddig nem értette meg Isten feltétel nélküli szeretetét. János apostol megértette ezt a szeretetet. Isten szeretetétől átitatott tollal ő ezt írta: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk” (1Jn 3:1). Szeretet után szomjas szíveink megtalálják a szeretetet Őbenne. Szeretet iránti szomjúságunkat Ő enyhíti meg. Egyeseknek közülünk abban az előjogban volt részünk, hogy olyan családokban nőhettünk fel, ahol a szeretetet fenntartások nélkül kifejezték. Mások szeretet nélküli vagy diszfunkcionális családokból származunk, ahol a szeretetet csak kis mértékben vagy nem megfelelő módon fejezték ki. Attól függetlenül, hogy milyen családból származunk, Isten helyreállítja ezt a szeretethiányt. Olvasd el a következő részeket és fogadd be szívedbe ezeket: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk” (1Jn 3:16). „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa” (1Jn 4:9). „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet” (1Jn 4:16). Maradj ma Isten szeretetében. Mondd a következő szavakat és tudatosítsd jelentésüket: „Isten szeret és az ő szeretete betölti szívemet. Egészen az övé vagyok”. Engedd, hogy szeretete betöltse szívedet! 318
Szombat, október 27.
nny. B 18:13; CT 18:05; IS 18:03; MS 18:17; SM 18:29; DJ 18:25; AR 18:29
MONDJÁTOK AZ IGAZSÁGOT! „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3)
A
mikor evangelizációs kampányt tartottam Sao Paulóban (Brazília), megismerkedtem Annával, aki úgy hitte, hogy élete nem ér semmit. Annak ellenére, hogy szép, intelligens és barátságos nő volt, nagyon el volt csüggedve. Amikor betöltötte a 23. életévét, úgy gondolta, hogy véget vet életének. Előtte, leveleket írt szüleinek és a közeli barátoknak és még Istennek is írt egy levelet. Csoda által, pont, amikor ezeket a leveleket írta, szólt a telefon. A vonal másik végén levő személy rossz számot tárcsázott, de azonnal észrevette, hogy Anna szomorú volt. Akkor elkezdte tapintatosan bátorítani és reményt lehelni bele. Majd meghívta egy előadássorozatra, amit pont én tartottam. Anna odáig jutott, hogy más életmódot akart és gyógyulást remélt abból a szomorúságból, amiben volt. Ő nagyon vágyott arra, hogy a fájdalom és a lelki sebek eltűnjenek. Anna ámulattal hallgatta, miközben arról beszéltem, hogy nekünk értékünk van Krisztus által, Krisztus meg tud gyógyítani minket. Megdorgálta saját magát negatív gondolataiért, a hazugságokért, amelyek csak úgy forogtak az elméjében és elfogadta azt az igazságot, mi szerint Krisztus szemében értékes. A hazugság, ami rabságban tartotta ez idáig elszállt. Most az igazság elegendően világos volt, azonban még el kellett azt sajátítania. A Szentlélek megmutatta a valóságot. Isten elméjébe véste ezt az igazságot és az ő fénye felragyogott szívében. Anna lelke gyógyulni kezdett. Íme, a gondolat, ami megváltoztatta mentalitását: Isten elfogad minket a szeretett Krisztusban (Ef 1:6). Ha elfogadnak minket, akkor ez azt jelenti, hogy nem utasítanak vissza. Az Atya elfogad engem Jézus által és következésképpen, én is el tudom fogadni magamat. Amikor elfogadjuk Jézust hit által, az ő igazságában maradunk. Az Atya saját fiaként fogad el. Krisztus minden jó tette és igaz élete a mi nevünkhöz íródik. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8:1). Az Atya nem ítéli el saját fiát. Krisztus által, az Atya mindnyájunkat elfogad, mintha saját fiai lennénk. Ő tárt karokkal vár. Ő bátorít és elfogad. Ő szeret. Az örök élet a miénk! A menny az otthonunk. Krisztus által jövőnk fényes. Ő elfogad és emiatt mi is el tudjuk fogadni magunkat, most és mindörökké. Ha Ő ennyire értékel, akkor mi is értékelhetjük magunkat. Akkor, amikor a személyes értékedről szóló hazugságok forognak az elmédben, mondd az igazságot. Téged Isten elfogad és értékel. Végül, ez az, ami számít! 319
Vasárnap, október 28.
ISTEN MEGISMERÉSE (ELSŐ RÉSZ) „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)
A
keresztény élet lényege Isten megismerése. Az örökkévalóság valódi öröme nem a villák építése, hanem a kapcsolatoké. Az Istennel való közösség a legmélyebb és legkielégítőbb kapcsolat, ami csak létezik. Isten nagyon szeretne szoros kapcsolatban lenni velünk. A Vele való örök barátságunk annak a kapcsolatnak lesz a folytatása, amit már itt elkezdtünk. Az örökkévalóságon át jellemének, páratlan szeretetének és végtelen kegyelmének mind több és több szépségét fogjuk felfedezni. Az Istennel való kapcsolat az egész keresztény tapasztalat energiaforrása és az örökkévalóságra készít fel. Ellen White ezt írja: „Járj szüntelenül Isten világosságában! Elmélkedj jelleméről éjjel és nappal! Akkor meglátod dicsőségét, és jóságában örvendezni fogsz. Szíved átforrósodik szeretetétől, felemelkedsz, mint akit örökkévaló karok hordoznak. Istentől kapott erővel és világossággal, sokkal többet értesz meg, és többet tudsz megvalósítani, mint amit valaha is lehetségesnek tartottál.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán, 371. old.) Amikor megismerjük Istent, amikor jelleméről és szeretetéről elmélkedünk, tulajdonképpen azzá válunk, amivé Ő teremtett. Az Ővele való közösség által, elérhetjük maximális potenciálunkat. A Teremtővel való kapcsolat által az ő erejéből részesülünk. Jézussal való kapcsolatunkban, az ő kegyelme, hatalma alá veszi szívünket és szétárad életünkben. A kereszténység nem egy sor szabályon alapul, hanem egy életbevágó kapcsolaton. Az örökkévalóságon át, mi keresni fogjuk, hogy jobban megismerjük Istent. Amint mind jobban megismerjük az Urat, ahogy mind jobban és jobban megismerjük Őt, jobban és jobban csodálni fogjuk. Akkor Szulamittal együtt kiáltunk fel: „én az én szerelmesemé vagyok, és engem kíván ő!” (Énekek 7:10) Nincs kellemesebb közösség annál, amit Jézusban ismerünk meg. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amit az Urunkkal való barátság nyújt. Nincs annál nagyobb szeretet, mint amelyik összeköti szíveinket az ő szívével. Isten itt egy kis ízelítőt kínál szeretetéből, mint stimuláló szert, hogy „étvágyat” teremtsen az örökkévalóság után. Ahogy mind jobban és jobban megismerjük, mind jobban és jobban vágyunk Őutána. Amikor ismerjük Őt, a mennyország már szívünkben van.
320
Hétfő, október 29.
ISTEN ISMERETE (MÁSODIK RÉSZ) „Legyen kedves néki az én rebegésem, örvendezem én az Úrban.” (Zsolt 104:34)
A
zt mesélik, hogy egy idős európai meglátogatta Amerikát az 1800-as évek végén. Miután hazajött hosszú távollétéből, a barátok megkérdezték mi hatotta meg a legjobban abból, amit ott látott. Az ő furcsa válasza meglepte őket: – Az amerikaiak mozognak, mozognak, és újra mozognak. Mindig mozgásban vannak. Még akkor is, amikor ülnek, van egy olyan székük, ami hintáztatja őket oda s vissza. Természetesen a hintaszékről volt szó. A zsúfolt programok, a stresszes határidők, a termelés, az eladási kvóták, és a tömegkommunikáció komplex világában az élet egy örvénynek tűnik. Állandó mozgásban vagyunk. Lehet, hogy itt az idő, hogy megálljunk, szívjunk levegőt mélyen a tüdőnkbe és értékeljük prioritásainkat, azonosítva azt, ami a legjobban számít. Lehet, itt az ideje, hogy megállj a rohanásból és hallgasd Isten hangját. A. W. Tozer így imádkozott: „Uram, taníts meg hallgatni. Az élet zajos és füleim elfáradtak a zajok tömkelegében, ami álladóan ostromol. Add nekem Sámuel kisfiú lelkületét, aki ezt mondta: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád (1Sám 3:9) ”. Segíts, hogy halljam meg azt, amikor beszélsz. Segíts meg, hogy szokjak hozzá a te hangodhoz, hogy hangzása legyen ismerős akkor, amikor a föld hangja elhalványul, és amikor az egyetlen hang a te hangod lesz”. Ez az ima valóság lehet a mi életünkben. Mi lenne, ha ma így imádkoznál, és ezután mindennap? Tegyél egy sétát egyedül. Fejleszd annak a művészetét, hogy séta közben imádkozol, majd maradjál csendben és halld meg Isten hangját. Tekints a csillagokra. Ülj le a tengerpartra. Tégy egy sétát az erdőben. Sétálj a parkban. Tanuld meg felismerni Isten hangját. Kelj fel egy picit korábban és elmélkedj a Zsoltárok könyvén, hallgatva Isten hangját. Lehet, hogy egy „éjjeli bagoly” vagy, aki este aktívabb. Ebben az esetben, találj egy csendes helyet a házban, amikor már mindenki más lefeküdt, olvasd figyelmesen a Szentírást, és hagyd Istent, hogy szóljon hozzád. Az elmélkedés e pillanataiban Isten úgy tűnik, közelebb van és lelkünk kapcsolatba lép Vele. Lépj ma Vele kapcsolatba. Találd meg azt a helyet Isten szívében, ahol lelked otthon érzi magát. 321
Kedd, október 30.
A VÁLASZOK EMBERE „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki.” (Jk 1:5)
C
ecil Adams a válaszok igaz embere. Ő egy újságcikk keretében válaszol az emberek kérdéseire. Cecilnek sikerült egy sor rejtélyt megfejtenie. Például, valaki a következő kérdést tette fel: „Az üzemanyag használat mikor kisebb: amikor be van kapcsolva a légkondicionáló, vagy amikor nincs bekapcsolva?” Adams letesztelte. Ha bekapcsolta a légkondicionálót és kinyitotta a kocsi ablakait, ez nem segítette a benzin megtakarításában, mivel nő az ellenállás. Egy másik olvasó ezt kérdezte: „Ha egy kisbaba a holdon születne meg és 20 évet ott élne, még kibírná-e a föld gravitációs erejét, ha lehoznánk őt a földre”? A válasz a következő volt: „Ennek az embernek az izomrendszere túl gyenge lenne ahhoz, hogy megküzdjön a gravitációval”. Másvalaki ezt kérdezte: „Mennyit élhet egy ember, ha nem enne mást, csak kenyeret”? A válasz ez volt: „Három és hat hónap között. Abban az esetben, ha vizet is iszik.” Adamsot a világ legokosabb emberének nevezték el. Neki ez a szlogenje: „Az univerzum összes nagy rejtélye röviden megmagyarázva”. Az összes rejtély megmagyarázása. Ez a gondolat elég érdekes, nemde? Cecil Adams biológusokkal, vegyészekkel és fizikusokkal tanácskozik, hogy megválaszolja az élet sok apró rejtélyét. De mi a teendő az élet valós rejtélyeivel? Hogyan találhatok lelki békét? Hogyan válhatok azzá, amivé szeretnék válni? Hogyan szabadulhatok meg a vétkességtől? Hogyan lehet egy teljesen boldog házasságom? Hol találhatok megbízható tanácsot akkor, amikor fontos döntés előtt állok? Honnan tudhatom milyen szakmát vagy karriert kövessek? Hogyan tudjam eldönteni, hogy menjek-e, vagy inkább maradjak? Létezik Valaki, aki megbízható válaszokat ad bonyolult kérdéseinkre. Ő tanácsot szeretne adni, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk. Ő nem fog manipulálni bennünket és nem is fog erőltetni, hogy fogadjuk el tanácsait. Azonban türelmesen vár, hogy válaszoljon legmélyebb kérdéseinkre.
322
Szerda, október 31.
A NAP, AMIKOR A HARC VÉGET ÉR „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.” (Jel 17:14)
H
ans, egy német katona a nyugati frontról élete végéig észbe tartotta azt a napot, amikor a második világháború véget ért számára. Hitler büszke és látszólag legyőzhetetlen katonasága tagjaként, Hans hosszú évek harcainak tanúja volt. Most azonban úgy érezte magát, mint egy idős ember. Hans és társai több hétig várták az inváziót. Elbújtak a hosszú német védekezési vonalban Normandia partján. Egy adott pillanatban, hírek érkeztek a rádión. Az ejtőernyősök egy helyre szálltak le, és a többi leszálló pedig egy másik helyre. A hajók partraszálláshoz közeledtek. A hírek tömkelegében, Hans azt a parancsot kapta, hogy felderítő útra induljon a parton. Pár tengerészgyalogost gyűjtött maga köré és elindulni készült. Azonban pont akkor jelent meg egy brit tank és tüzet nyitott. Mindenki elszaladt. Hans elbújt a bokorban és utána megpróbált visszatérni a német vonalakhoz, azonban a brit ejtőernyősök elfogták, és a part felé vonszolták. A következő nap hajnalán, Hans egy olyan dolgot látott, ami, mint háborús rabnak rögtön megváltoztatta látásmódját. Az óceán felületén egy óriási inváziós flotta volt, ami befedte az egész horizontot, hajó hajó mellett volt, nem volt szabad hely. A parton pedig csapatokat, fegyvereket, tankokat, muníciót és muníciós teherkocsikat látott, amelyekből megszakítás nélkül rakták ki a muníciót. Mintha nem fogyott volna el! Ki ellenkezhetett egy ilyen mészárlással? Hans megkönnyebbülten lélegzett fel, úgy gondolva, hogy szerencsés volt. Világos volt előtte, hogy aznap 1944ben csakis egy oldalon lehetett biztonságban: a szövetségesek hadserege oldalán, amely bevette Európát. Érezted-e már valaha, hogy egy háborúban veszel részt, hogy személyes életedben egy harc dúl? Érezted-e magad fáradtnak attól a szenvedéstől, ami ebben a világban folyik? A Jelenések könyve leírja a dicső napot, amikor Isten győzedelmes seregei leszállnak a mennyből és a háború megszűnik. Jelenések 17:14 kijelenti, hogy a pokol erői a Báránnyal háborúznak, és a Bárány legyőzi őket. Jelenések 19 hozzáteszi „És látám, hogy az ég megnyílt, és imé, vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hívatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik” (11. vers). 323
Egy földi vagy mennyei erő sem állhat meg Isten hadserege előtt. A gonosz összes erői erőtlenek előtte. Egy nap, hamarosan a nagy háború véget ér. Urunk mindörökké uralkodni fog, mint királyok Királya és uraknak Ura. Az ő igazsága, terve és igaz volta győzni fog!
Csütörtök, november 1.
MELYIK HANGRA HALLGATSZ? „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn 18:37)
B
ob Oltoff lelkész tanácsadóként is dolgozik Thousand Oaksban (Kalifornia). Egy érdekes tapasztalatot mesélt el egy nőről, akinek lelkében a múlt mély sebet hagyott. – Egyszer az irodámba jött egy nő, aki mély depresszióban szenvedett, mondja Bob. Miközben szóba álltam vele élete bizonyos aspektusairól, előhoztam három széket. Az elsőt akkor kellett használnia, amikor az érzelmeiről beszélt, a másodikat akkor, amikor negatív gondolatait elemezte, a harmadikot pedig akkor, amikor együtt tanulmányoztuk azt, amit Isten szava írt erről. Miután érzelmeiről beszélt, a nő arra a székre ült le, ahol negatív gondolatait kellett elemeznie. Ekkor megkérdeztem: – Honnan jönnek ezek a gondolatok? Ekkor ő több embert is felsorolt: szülők, tanárok és múltbeli barátok, akiktől jöttek ezek a gondolatok. Majd az utolsó székre ült, és tanulmányozta azt, hogy mit mond Isten igéje ezekről a gondolatokról. – Ezeket a gondolatokat Isten szeretné közölni veled? Kérdeztem én. Szemei felcsillantak, amikor válaszolt kérdésemre: – Nem, Isten nem beszél így! Isten azt mondaná, hogy szeret! Melyik hangra hallgatsz? A múltbeli negatív hangokra, a vétkesség és kárhozat, a félelem és kétely hangjaira? Biztos lehetsz abban, bármely hang, amely remény nélkül a földre terít, a gonosztól jön. Sátán lesújt és megsebez, Jézus azonban meggyógyít és bátorít. Amikor hozzánk szól, Jézus megnyitja a remény ajtaját, még akkor is, ha megfedd. Ő ezt mondja. „kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből” (Hós 14:4). Jézus szeretete begyógyítja a sebeket. Ő az, aki „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147:3). Hallgass az ő szavára. Az ő hangja reményt, bátorságot és örömöt sugall. Az ő hangja felemel. A Megváltó szeretett hangja, aki valóban törődik velünk. Ha megnyitod szívedet, hallani fogod bátorító szavait. Ha figyelmesen hallgatsz rá, hallani fogod reménykeltő szavait! 324
Péntek, november 2.
nny. B 17:04; CT 16:56; IS 16:54; MS 17:08; SM 17:20; DJ 17:16; AR 17:20
BÍZZÁL ISTENBEN ÉS NE A HITELKÁRTYÁBAN! „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.” (Péld 3:9)
S
cott és Kathy Nelsonnak egyszer gondjai akadtak egy nagy adósság miatt. Ahogy sok családban történik, ez az adósság idővel felhalmozódott, és meglepetésszerűen érte őket. Más pároktól eltérően azonban, ők felfedeztek egy módot arra, hogy túltegyenek az adósságon, amely nem tartozott a jelzálogos hitelhez és elég hamar megszabadultak ettől. Scottnak jó fizetése volt, de ahogy jövedelme nőtt, a család adóssága is nőtt. A pár úgy érezte, hogy jobb életszínvonalon él, azonban nem tettek mást, mint hogy még jobban elsüllyedtek az adósságban. Egy adott pillanatban, az adósság elérte a 60 000 dollárt a jelzáloghitelen kívül. Úgy érezték, hogy már nincs semmi kiút. Az iskolai tandíjak, egy új kocsi, a hitelkártyák és a háztartás heti költségei gyorsan felhalmozódtak óriási adóssággá. Amikor végül rájöttek, hogy mi történik, Kathy azt kérte Istentől, hogy szabadítsa ki őket a holtpontról. Ő elkezdte olvasni a Példabeszédek könyvét, egy olyan könyvet, ami sokat mond pénzügyi szempontból. Kathy naponta olvasott egy fejezetet egy hónapon át. Scottal együtt, elkezdte életükre alkalmazni a menny elveit a pénzügyi sikerre nézve. Istent tették az első helyre. Becsületesen fizették a tizedet. Ahogy Istent első helyre helyezték, az adósságok csökkenni kezdtek. Isten arra intette őket, hogy a költségvetés szerint éljenek és ne a szeszélyek szerint. Scott és Kathy letöltöttek az internetről egy költségvetési mintát. Megtanultak pár pénzkezelési elvet egy jó keresztény tanácsadótól, és elkezdték csökkenteni a kiadásokat. Először a hitelkártyákat egyenlítették ki, hogy ne érje őket büntetés. Így megszabadultak az adósságoktól két év alatt. Amikor ezt a tapasztalatot mesélte, Kathy lelkesen mondta: – A legnagyobb áldás, amit felfedeztünk az, hogy az adósság hiánya megadja azt a szabadságot, hogy bőkezűek lehetünk. Ez örömmel tölt el. Aki másnak ad, az maga is felüdül. Isten pénzkezelési elveinek a betartása az út a tartós pénzügyi szabadság felé. Amikor Őt helyezzük az első helyre, Ő gondoskodik szükségleteinkről. Isten ezt mondja: „hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). A pénzügyi biztonság titka Isten, és nem a saját vágyaink első helyre való helyezése. Mi akkor adósodunk el, amikor saját szükségleteink kirabolnak minket. Azonban Isten akaratának teljesítése pénzügyi stabilitáshoz vezet. 325
Mielőtt egy fontos dolgot vásárolnál, tedd fel őszintén a kérdést: „Uram, ez a te akaratod”? Hogyan jössz rá, hogy ez Isten akarata vagy sem? Ha egy nem lényeges dologról van szó, ami még jobban adósságba süllyeszt, akkor ez nem Isten akarata. Ha komoly adósságaid vannak, és a nélkül a dolog nélkül is meglennél, akkor kétségen kívül, ez nem Isten akarata. Légy őszinte. Hallgasd Isten szavát. Tárd fel előtte a problémát, majd dönts a lehető legjobban.
Szombat, november 3.
nny. B 17:03; CT 16:55; IS 16:52; MS 17:07; SM 17:19; DJ 17:15; AR 17:19
ISTEN MÉG MINDIG TESZ CSODÁKAT (ELSŐ RÉSZ) „Estve, reggel, és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.” (Zsolt 55:17)
E
zerkilencszázkilencvenkilenc januárjában a Fülöp-szigetekre mentünk az It Is Written tévéadó műsorvezetőivel és evangélista csapatunkkal. Az előadások a Phillippines International Convention Centerben lettek volna megtartva és szatellit által közvetítették volna az egész Csendes Óceáni zónában. Aggódtunk, hogy a szatellit közvetítés felszerelése nem fog megérkezni időben. Megköszöntük Istennek, amikor megtudtuk, hogy a felszerelés már kedden megérkezett pár nappal az előadások megkezdése előtt. Mégis egy komoly probléma jelentkezett. Az egész felszerelést fenntartották a vámnál és egy 350 000 dolláros garanciát kellett fizetnünk. Ha nem fizettük ki a 350 000 dollárt, akkor a javak nem jöhettek át a vámon. Minden erőfeszítésünk arra nézve, hogy kiegyezzünk füstbe ment. Az idő sürgetett. Műsorvezetőnk számos vámossal beszélt. A válasz ugyanaz maradt: ha nem fizetünk, nem kapjuk meg a felszerelést. Nem volt ennyi pénzünk. Időközben, gyülekezetek százai, több tízezer ember türelmetlenül várták az Isten Igéjéből elhangzó előadást péntek este. Mit tehettünk? Csapatunk tagjai komolyan imádkoztak. Kis imacsoportokat alkottak és Isten ígéreteinek a beteljesedését kértük, hogy találhassunk egy megoldást ebben a helyzetben. A gondviselés úgy rendezte, hogy felfedeztük, hogy New Guineában a Fülöp szigeteki nagykövet hetednapi adventista volt. Ha az országban tartózkodott volna, segíthetett volna nekünk. Az Úr úgy akarta, hogy Ben Tejano nagykövet Manilában legyen és segítsen. Ő egy direkt felhívást intézett a Fülöp szigeteki elnök, Joseph Estrada felé. Estrada elnök aláírt egy rendeletet, amiben azt mondta: a Hetednapi Adventista Egyház összes javainak és a közlési felszerelésnek azonnali kiadása vámmentességgel.
326
Csupán pár órán belül, a felszerelést kiadták. Az előadások időben elkezdődtek. Emberek tízezrei hallották Isten üzenetét a végidőre nézve, az ő szeretete és igazsága üzenetét. Isten még mindig tesz csodákat. Ő még mindig válaszol az imákra. Amikor már nem látunk semmilyen kiutat, Ő látja azt. Amikor már nincs egyetlen megoldás sem, Istennél van megoldás. Amikor nem tudjuk, hogy mitévők legyünk, Ő tudja, mit tegyen. Nem fér kétség ahhoz, hogy bízhatunk abban, hogy Ő válaszolni fog imánkra, amikor hozzá fordulunk.
Vasárnap, november 4.
ISTEN MÉG MINDIG TESZ CSODÁKAT (MÁSODIK RÉSZ) „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” (1Móz 18:14)
E
zerkilencszázkilencvenkilenc január 17-én, a Cselekedetek 2000 evangelizációs kampány során, amit az It Is Written tévéadó tartott, meghívtak egy egyedi keresztségi alkalomra a Fülöp szigeteki nemzeti börtönbe. Két adventista tag, férj és feleség, odaszánták életüket a rabokkal való bibliatanulmányozásra. Abban a pillanatban, már egy negyed évszázada dolgoztak a börtönben. Ebben a börtönben volt egy adventista imaház több mint 400 taggal. Isten kegyelme váratlan helyekre is eljut. Az ő szeretete megszelídíti a legdurvább szíveket is. Az ő fénye áthatja a sötétséget. Semmi sem nehéz Isten számára. A Fülöp szigeteki börtönben olyan gonosztevőket ismertem meg, akiket Isten kegyelme átváltoztatott. Ők megváltoztak. Az ő életük is megváltozott. Szabadabbak voltak a rácsok mögött, mint ahogy lettek volna az utcákon. Ők már nem voltak a drogok, az alkohol, a tiltott szex és a dohány rabjai. Őket már nem ejtették rabul a kívánságok. Ők már nem voltak a kívánság rabjai. Ők már nem voltak az ellenőrizhetetlen szenvedélyek rabjai. Ők valójában szabadok voltak Krisztusban. A börtön bezárt kapui megnyíltak és egy csoport hetednapi adventista rab védelmi kört képezett körülöttem. Megöleltük egymást, mint testvérek. Isten előtt, ők ugyanolyan igazak voltak Krisztus által, mint én. Én sem voltam igazabb náluk. Ők elvezettek a szerény kápolnába, és amikor oda beléptem, meghatott a kvartett, amit énekeltek: „Énekeljünk örömmel! Énekeljünk Jézusról! Arcodon egy mosollyal Megváltoztathatod a világot. 327
Énekeljünk örömmel! Énekeljünk Jézusról’! A kvartett olyan gonosztevőkből tevődött össze, akik kivégzésüket várták. Ennek ellenére, arcuk ragyogott a boldogságtól. Ők bocsánatot nyertek és Isten nagyszerű kegyelme megváltoztatta őket. Aznap, abban az örömben volt részem, hogy megkeresztelhettem 46 rabot. 22 jelentkező várta a kivégzést. Isten még megmutatja erejét. Ő még dolgozik. Ő még mindig csodát tesz az emberek életében. A ma kísértéseitől függetlenül, Ő felajánlja az ő erejét.
Hétfő, november 5.
A KERESZTÉNY ÉLET MEGÉLÉSE „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.” (Gal 6:9)
E
gy késő éjszakai órában egy apa egy olyan telefonhívást kapott, amitől legjobban félnek a szülők, egy olyan hírt, amiért mindnyájan imádkozunk, hogy sose kapjuk meg. A telefon a forgalmi rendőrségtől jött. Egy kocsi, amiben 4 serdülő volt, és amely sebesen száguldott, elvesztette a kontrollt és beleütközött egy sorompóba. Minden utas meghalt. A rendőrtiszt hozzátette: – Lehetséges, hogy lánya az áldozatok között van. Az apa arca meglilult, beszállt a kocsijába és elment a kórházhoz, hogy azonosítsa szép lánya testét, aki élete virágzó korszakában hunyt el. Mialatt a váróteremben ült, a kezével a fejét fogta fájdalmában és a sokkhatás alatt, hallotta, amint egy rendőr azt mondta, hogy a baleset valószínű oka az alkohol volt. A kocsi roncsban a holttestek között pár üveg whiskyt is találtak. Ekkor az apa talált egy okot, hogy kiárassza fájdalmát és kétségbeesését. Dühösen felállt és elkezdte halállal fenyegetni azt, aki alkoholt adott a 4 fiatal részére. Majd megígérte, hogy mindent megtesz, hogy megtalálja a vétkest. Hazaérve, a fájdalomtól és a dühtől leverten, bement a konyhába, és kinyitotta az italos szekrényt. Ott talált egy cédulát, amit a lánya írt. Kiszáradt a torka, míg a következő szavakat olvasta: „Apa, magunkhoz vettünk pár üveget, tudom, nem haragszol”. A körülöttünk levők többet átvesznek életmódunkból, mint szavainkból. Életmódunk jobban befolyásolja őket, mint beszédünk. Amikor az életünk tükrözi szavainkat, akkor a körülöttünk levők élete megváltozik.
328
Jézus szavainak azért volt olyan nagy hatása, mert tanítása megegyezett életstílusával. Élete megegyezett szavaival. A tömeg ezt mondta: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember” (Jn 7:46). Nem létezett még egy ember, aki úgy éljen, mint ahogy Ő élt. Élete és szavai közt nem volt eltérés. A szkeptikusok megvitathatnak valamit, de nem tagadhatják le a megváltozott élet tanúbizonyságát, amely igazolja Isten erejét. Mikor a körülöttünk levők meglátják Krisztus szeretetét tetteinkben, ők is elámulnak Isten dicsőségétől.
Kedd, november 6.
A MEGVÁLTÁS VÁLTOZÁST IDÉZ ELŐ! „És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt.” (Kol 3:10)
E
gy magas és izmos fiatalember, Chuck, egy nap Pat ajtajához jött, aki egy rablóbanda tagja volt. Pat egyedül volt otthon. Chuck megkérdezte: – Kész vagy? – Miért? – Hogy kiraboljuk a pékséget, mondta Chuck, elégedetten kacagva. Pár héttel ezelőtt, ketten elhatározták, hogy rögtön nyélbe ütik tervüket, miután Patnak sikerül lábra állni, mivel Patet lövés érte, miközben egy házat raboltak. Habozva, Pat elkezdte magyarázni: – Chuck, pár nappal ezelőtt történt valami velem. – Mi történt? – Meg vagyok mentve. – Megmentve? Hogyan? – Elfogadtam Krisztust megváltómnak. Pat elmesélte, hogy volt a templomban, felhívást intéztek, bevallotta bűneit és megbocsátást és békét nyert Istenben. Chuck egy pillanatig kinézett az ablakon, majd barátja felé fordult és mosolyogva ezt mondta: – Jó, most meg vagy mentve. Nagy dolog! Gyere, és raboljuk ki a pékséget. Az egyszerű állítása annak, hogy újjászülettél nincs feltétlenül kapcsolatban a valódi megtéréssel. Az élet valódi odaszánása autentikus kereszténységhez vezet, ami gyökeres változást von maga után. A régi szokások megváltoznak. A régi magatartásmód megváltozik. A régi gondolkodásmódot új váltja fel. Mi hit által elfogadjuk, hogy az óember megfeszíttetett a kereszten Krisztussal. Az óember meghalt. Mi hit által elfogadjuk azt, hogy Krisztus feltámadásával mi is életre kelünk általa. Most egy új életet élünk a feltámadott Krisztus ereje révén: „Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek 329
pedig az Istennek, megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet” (Róm 6.22). A valódi megtérés változást hoz. Ha nem hoz változást, akkor nem is megtérés. Ha nem jár változással, akkor állíthatjuk, hogy újjászülettünk, de becsapjuk magunkat. Krisztus sokkal többet felkínál a régi szokások és minták felszínes változásainál. Ő egy teljes változást kínál fel. Ő ezt a változást már most rendelkezésedre bocsátja.
Szerda, november 7.
ISTENNEL A KANÁLISBAN „Azért nem csüggedünk, sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra újul.” (2Kor 4:16)
S
zeretnék mesélni egy barátomról, akit Milton Schusteknek hívnak. Ő lelkészként szolgált Csehországban a szovjeturalom és a vallás elnyomása alatt. Amikor a kommunisták hatalomra kerültek, Schustek szabad szeretett volna lenni, hogy szolgáljon a prágai gyülekezetnek. A kommunisták azonban mást terveztek. Az ő vágyuk az volt, hogy az összes lelkészt munkalágerekbe küldjék. Milton tudta, hogy ők el szerették volna küldeni őt minél távolabb a saját közösségétől, az északi szénbányákba. De kigondolt egy módot, ahogyan közel maradhat a városi lelkészi munkájához. Volt egy munka, ami senkinek sem kellett: a kanálisok tisztítása. Senki se szeretett lemenni azokba a keskeny és koszos galériákba, száz méterre a város alá. Milton azt gondolta, hogy beszél a hatóságokkal erről a munkahelyről. Előbb azonban letérdelt és imádkozott: „Uram Jézus”, mondta ő, „szeretnélek imádni Téged minden szombaton. Kérlek, segíts, hogy megtarthassam törvényedet és hű lehessek Tehozzád”. Miltont kihallgatásra fogadta egy helyi képviselő. Ő ezt mondta: – Úgy értettem, hogy el szeretnének küldeni a bányába dolgozni. Szeretnék mondani valamit. Nagyapám bányában dolgozott, apám bányában dolgozott, és kész vagyok bármely bányában dolgozni, ahová elküldenek. De van egy javaslatom. Van-e szükségük valakire, aki a legrettenetesebb munkahelyet foglalja el a létező munkák közül? Én tudom melyik ez: a kanálisok tisztítása. Én szeretném ezt a munkát végezni. Mi lenne, ha elküldenének, hogy tisztítsam a prágai kanálisokat? Boldog lennék, ha ott dolgozhatnék. A kommunista hatóságok egyet értettek azzal, hogy neki adják ezt a munkát. 330
Sosem fogom elfelejteni az örömöt, ami Milton arcán csillogott, mialatt tapasztalatát mesélte. Ő beismerte, hogy egy nagyon nehéz munka volt, a sötétben és egyedüllétben. – De megérte ott dolgozni, mondta ő, mivel imádhattam az Urat gyülekezetemmel minden szombaton. Istennek vannak hívő emberei minden generációban. Ők olyanok, mint valami fények, amelyek világítanak a sötétben. Milton Schustek kész volt szolgálni az Urat bármi áron. Istennek gondja volt rá és rád is gondja lesz. Ő csodát tesz azokért, akik bíznak Benne. Amikor hittel megragadjuk karját, az ajtók meg fognak nyílni előttünk csoda által. Az ajtók megnyíltak Milton Schustek előtt és előtted is megnyílnak. Nem fogjuk Istent látni, amint csodát tesz életünkben addig, amíg kompromisszumokkal teli életet élünk. Amikor kompromisszumban élünk, Isten már nem tehet csodát azért, hogy kihozzon a nehézségből. Maradj erős, ne bátortalanodj el, és meglátod, hogy Isten kinyitja előtted az ajtókat!
Csütörtök, november 8.
AZ ÁLMOK NAPJAINKBAN „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok.” (Jóel 2:28)
N
emrég, egy 4 emberből álló adventista csapat átment a dzsungelen, és a kiáradt folyókon a Fülöp szigetek központi részénél. Egy teljesen izolált helyre hatoltak be, ahová nem lehetett eljutni kocsival. Az ottani emberek animisták voltak és természetbeli tárgyakat imádtak. Egy nyolc órás út után a dzsungelben, elértek egy faluhoz. Elámultak azon, amit ott találtak. Már létezett egy épület, amit az istenimádatra szántak. Egy falubeli azt álmodta, hogy egy fehérbe öltözött és ragyogó cipőjű férfi azt mondta, hogy építsenek egy nagy házat Istennek és imádják Őt. Az álombeli ember még azt is mondta, hogy jönni fognak a faluba emberek, akik megtanítják őket a „bibliai igazságra”. Egy másik falubeli nő egy férfiről álmodott, aki azt mondta neki, hogy akik jönni fognak, jó emberek. A négy adventista elkezdte őket tanítani Jézus Krisztusról és az evangéliumról. A falubeliek melegen fogadták az üzenetet. Rövid időre, 24-en keresztelkedtek meg, akik betöltötték az Istennek épített házat. Addig lehetetlennek tűnt a Mindoro szigeti Olangan törzshöz jutni. Ma azonban ők elfogadják az evangéliumot. Isten előkészítette az utat. Mennyei látogatók alászálltak az univerzum trónterméből ahhoz, hogy eljussanak a Fülöp-szigetekre. A Szentlélek megnyitotta az emberek szívét. 331
A szkepticizmus nem fogadja el a csoda létezését. A cinikusok nem veszik számításba az Istenség létezését. Azonban visszautasítani a csodákat, olyan alapon, hogy tudománytalanok, azt jelenti, hogy tagadjuk a Szentírás hitelességét. Gondolj arra, hogyan használja fel Isten az álmokat és a látomásokat. Ő gyakran az álmok révén szólt az Ótestamentum prófétáihoz. József és Dániel, Ésaiás és Jeremiás, Jákob és Ezékiel, mindegyikük különleges üzenetet kapott Istentől álomban. Az egész Jelenések könyve egy Istentől jövő látomás eredménye. Várható, hogy Isten újra kinyilatkoztatja terveit a mi generációnknak látomások és álmok által. Ő elküldte Péter apostolt Kornéliushoz álom által, és az igazság őszinte keresőit ugyanígy vezérli majd. Természetesen, az álmok nem helyettesítik a bibliai igazságot. Minden úgynevezett isteni üzenet, amely ellenkezik a Szentírással nyilvánvalóan hamis. Mégis Isten alkalomadtán használja az álmot. Ő szokatlan módszerekkel fogja befejezni munkáját, ami meglephet minket. Ő lehetőleg mindent meg fog tenni, hogy eljusson elveszett gyermekeihez.
Péntek, november 9.
nny. B 16:56; CT 16:48; IS 16:44; MS 16:59; SM 17:12; DJ 17:08; AR 17:11
ÉNEKEK AZ ÉJBEN „De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka?” (Jób 35:10)
J
ulieknek hívták. Elie Wiesel, a béke Nobel-díjas író akkor találkozott vele, amikor útban volt egy náci kivégző táborba. Zsidók több százaival együtt három napig egy barakkban voltak kénytelenek ülni Gleiwitz városában. Egy szobába bezárva, az emberek megfulladtak és meghaltak. Az emberi testek tömege elfogyasztotta a szoba összes levegőjét. Az emberi testek között, Elie meglátta Julieket, egy sovány fiatalembert, aki melléhez szorította hegedűjét. Csodaképpen meg tudta őrizni a hangszert kilométerről kilométerre a hóviharokon át, a Gleiwitz felé tartó erőltetett menetben. Most azért harcolt, hogy egy kicsi helye legyen. Bepréselve holtak és haldoklók százai közé, könnyedén végighúzta a vonót a húrokon, egy Beethoven koncert darabot játszva. Egy szép, tiszta és furcsa dallam szállt fel abból a borzalmas szobából. Sötét lévén, Elie nem hallotta csak a hegedű hangjait és elképzelte akkor, hogy Juliek lelke a vonóban volt, hogy lelke a húrokon siklott végig. Ennek a fiatalembernek a szomorú és sápadt arca, aki ilyen gyengéden és fenségesen búcsúzott el haldokló hallgatóságától, mindig eszében maradt. Aznap éjjel, Elie Beethoven zenéjére aludt el. Reggel, látta Julieket amint holtan fekszik a földön. Mellette hegedűje törött volt.
332
Csak a zene maradt meg. A Juliek által játszott utolsó dallam még mindig felzendül ennek az erőltetett menetnek a borzalmai felett. Még a nácik kegyetlensége sem tudta elmosni gyönyörű hangját. Juliek éneke egy másik világ szépségét tükrözte. Ő egy világos üzenetet közvetített: létezik valami a szenvedésen és az embertelen helyzeteken túl. Van egy ének, ami a földről a menny felé száll, egy jobb világról szóló ének. A szenvedés, fájdalom és betegség közepette, van egy ének. Egy ének otthonról, a mennyről, az örökkévalóságról. Isten egy éneket ad, amit énekeljünk éjjel, egy szép dallamot, amely emelje fel szíveinket arról, ami van, afelé, ami eljövendő. A menny felőli gondolatok buzdítsanak éneklésre ma! Szíved viduljon fel a túlvilág zenéjétől. Az örökkévalóság dallama üdítsen fel. A mennyei kórus egy olyan országról énekel, ahol nincsen könny, szenvedés, fájdalom, háború vagy halál. Csatlakozz ma a kórushoz és repess az örömtől.
Szombat, november 10.
nny. B 16:54; CT 16:46; IS 16:43; MS 16:57; SM 17:10; DJ 17:06; AR 17:03
ISTEN VÁLASZA NÉHA KÜLÖNBÖZIK A MI VÁLASZUNKTÓL „Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.” (Zsolt 143:1)
G
ary Habermas, a Liberty Egyetem filozófiai karának dékánja egy gondolkodó és ugyanakkor az ima embere. Ő megtartotta imalistáját az 1980as évekből. Miután Isten számos beavatkozásának és jelentős csodájának volt szemtanúja, azt a következtetést vonta le, hogy a személyes ima működik. Egyszer, amikor nagymamája 87 éves korában, halálos beteg volt, felvállalta, hogy komolyan imádkozni fog ágyánál. Nagy örömére, a nagymama meggyógyult. Később, Debbienél, 23 éves feleségénél gyomorrákot diagnosztizáltak. Újból imádkozott, még nagyobb komolysággal. Amikor Debbie meghalt, úgy tűnt, hogy imája válasz nélkül maradt. Mégis, mielőtt meghalt volna, Debbie ezt súgta a fülébe: – Isten egyetlen szót mondott. Szeretlek. Debbie egész életében kételkedett Isten szeretetében, és ekkor Gary rájött, hogy most Debbie meg volt győződve Isten szeretetéről olyan mértékben, amilyenben meg volt győződve az ő szeretetéről is iránta. Gary nagyon szomorú volt, ugyanakkor hálás is. Felfedezte, hogy létezik a gyógyulásnak egy másik módja is: az érzelmi gyógyulás. Íme, mit mond ő: „Bízok abban, hogy Isten válaszol imáimra. Ez nem azt jelenti, hogy tudom is a választ”. 333
Gary Habermas nem maradt hajlíthatatlan. Ő nem kérte azt, hogy Isten egy bizonyosképpen válaszoljon az imájára. Ő nem gyűjtött szomorúságot szívébe. Ezért, neki sikerült meglátni a mennyei szeretet vigasztalásának szépségét. Az imádság veszélyes, amikor arra használjuk, hogy Istent falhoz állítsuk. Amikor egy bizonyos választ kérünk, egy bizonyos módon és egy bizonyos pillanatban, akkor istenesdit játszunk. Minden őszinte ima válaszra talál, de lehet nem olyan válaszra, amit várnánk. Az érett keresztények bíznak abban, hogy Isten válaszolni fog imáikra úgy, ahogy Ő jónak látja. Isten megoldása lehet, hogy teljesen különbözik a miénktől. „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, én nem a ti útjaitok az én útjaim” (Ésa 55:8). Az ő szeretete végtelen. Az ő bölcsessége és ereje végnélküli. Bízhatunk abban, hogy végtelen szeretete arra indítja határtalan bölcsességét, hogy megossza páratlan erejét azért, hogy válaszoljon imáinkra, úgy ahogy Ő gondolja, hogy a legjobb nekünk.
Vaásrnap, november 11.
VALAKI, AKI NEM HAGY EL A NEHÉZSÉGBEN „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak.” (Ésa 43:2)
E
zerkilencszázkilencvenhárom nyarán a Fülöp-szigeteken elkezdődött „A folyó keresztje” című évi fesztivál. Az embertömegek egy Manilától északra levő kisvárosban gyűltek össze kilenc nap ünnepségre. Azonban, ami egy szép vallásos ünnepnek indult, tragédiával végződött. Több mint 300 imádó három uszályba gyömöszölte magát, amelyek egy feszületet szállítottak, ami később a folyón lebegett volna. A feszület egy háromszintes oltárból, és egy fakeresztből állt. Sajnos, mialatt a feszület a vízen lebegett, a parti emberek a vízbe ugrottak és megpróbáltak beszállni a már teli uszályokba. A rendőrök erőfeszítéseket tettek azért, hogy állítsák meg őket, de az embereknek mégis sikerült beszállniuk. Mivel túlzsúfolt volt, a feszület elkezdett merülni. Az emberek pánikba estek. A víz zavaros lett és az uszályok felborultak. Több mint 300 ember megfulladt. Ez az incidens azt mutatja, mi történik akkor, amikor arra alapozunk, amire nem kellene. Ezeknek az embereknek a vallásos ünnepi csónakjuk elmerült. Nem tudta megtartani őket a kritikus helyzetben. Ők téves dologra alapoztak a vallás nevében. Nekik arra volt szükségük, hogy egy olyan dologra vagy személyre alapozzanak, amely nem hagyja el őket a bajban. 334
Vajon mi is ilyenek vagyunk? Amikor saját véleményünkre alapozunk, és nem Isten szavára, előbb vagy utóbb a kísértés zavaros vizeibe fogunk alámerülni. Ha arra alapozunk, hogy Isten egy mágikus pálcát fog használni azért, hogy megmentsen nyílt engedetlenségünk ellenére, akkor a végén becsapódunk. Becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy attól függetlenül, hogyan bánunk testünkkel, Isten csoda által meg fogja őrizni egészségünket. Hisszük, hogy gondja lesz szükségleteinkre, de széttékozoljuk vagyonunkat, olyan érzelmekre alapozva, amelyek elhagynak a nehézségek idején. Csak egyetlen egy dolog fog fenntartani a felszínen – az Istennel való kapcsolat, a személyes, közeli kapcsolat az univerzum Teremtőjével. Az, aki járt a vízen és a felszínre hozta Pétert a zavaros hullámok közül, meg fog szabadítani akkor, amikor a megpróbáltatás vizei befednek. Biztonságban vagyunk a kezében. Ő nem hagy el a nehézségben.
Hétfő, november 12.
A MEGLEPETÉSEK ISTENE „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől születik.” (Jn 3:8)
E
gy fiatal Charles nevű ügyvéd nem várta, hogy ezzel a személlyel találkozzon, amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Ő csak azt szerette volna megtudni, hogy ki volt Jézus Krisztus. Megtérése után, ő szokássá tette, hogy az irodában marad munka után, hogy imádkozzon és olvasson a Szentírásból. Elkezdte személyesen megismerni Istent és ez csodálatos volt. Eddig nem is képzelte, hogy egy ilyen tapasztalat lehetséges. Egyik este, az Ige tanulmányozása olyan csodálatos volt, hogy úgy tűnt, Krisztussal állt szóba szemtől szemben. Lelke mélyen meghatódott. Majd történt egy dolog, amit Charles a következőképpen írt le: „Váratlanul, anélkül, hogy gondoltam volna, hogy valaha pont velem is megtörténik ez, a Szentlélek rám szállt egy fuvallatként, ami elárasztotta testemet és lelkemet … Úgy tűnt, hogy maga Isten lehelete volt ez”! Vannak pillanatok, amikor a Szentlélek váratlanul jön. Isten nem mondja meg előre jöttét. Ő sokszor többféle módszert használ azért, hogy megmozgassa lelkünket. Szívem meghatódik, mialatt egy egyszerű éneket éneklek. Máskor, egy ima az, ami meghat, egy szöveg vagy egy prédikáció. Azonban számomra, semminek sincs nagyobb lelki hatása, mint az Igéről való csendes elmélkedésnek. Isten beszélt az én szívemhez Igéje által. Amikor Isten 335
Szavát olvasom, az ő hangja tisztán hallható. Megihlet, bátorít és felemel. Meg vagyok győződve bűnömről és szeretném megújítani a Vele való kapcsolatomat. Az ő szava felüdíti lelkemet. Ő bátorít és új reményt és örömöt ad. Néha kedvtelenül olvasom az igét. Mintha semmi sem hatna meg. A szavak úgy tűnnek gyengék. De majd, változatlanul ugyanazon a tapasztalaton megyek át: a szavak megragadják a figyelmemet, szívem megtelik örömmel, lelkem repes és életemet meg nem álmodott utakon vezérlik. Isten beszél hozzám. Ő azt az üzenetet közvetíti, amire legnagyobb szükségem van abban a pillanatban. Betakar szeretetével, betölt jelenlétével, és szeretném, hogy ez a pillanat ne érjen véget. Hagyd, hogy Isten lepjen meg ma, mialatt időt töltesz Vele Igéjén keresztül, a végtelen mennyei áldások csatornáján keresztül.
Kedd, november 13.
ISTEN SZERETETE LENYŰGÖZ „Rettenetes vagy, oh, Isten, a te szent hajlékodból, az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek.” (Zsolt 68:36)
E
gyik nap, Dwigt L. Moody egy kellemes beszélgetést folytatott Istennel, mialatt New York utcáin sétált. Azt kérte Istentől, hogy töltse be Szentlélekkel. Moody nehezen talált szavakat arra, hogy leírja az akkor átélt tapasztalatát. Íme, mit írt ő: „Csak azt mondhatom, hogy Isten felfedte magát előttem, és ekkor olyan mértékben tapasztaltam meg szeretetét, hogy meg kellett kérnem, állítsa le a kezét”. Moodyt lenyűgözte Isten ezen jellemtulajdonsága, Isten szeretete. Ezután a tapasztalat után, tele volt erővel. Visszatért tevékenységéhez, és annak ellenére, hogy úgy prédikált, mint addig, valami mégis más volt: százak tértek meg. Moody ezt írta. „Nem szeretnék visszatérni a tapasztalat előtti időszakhoz, még akkor sem, ha az egész világot érte adnák cserébe”. Isten többet szeretne tenni értünk, mint amennyit elképzelünk. Sokszor, kiváltságaink alatti színvonalon éljük életünket. Pár lelki morzsával táplálkozunk, innen-onnan, amikor jól ehetnénk Isten szeretete mennyegzőjén. A zsoltárosnak nagyon is igaza van, amikor azt mondja: „Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen” (Zsolt 145:16). Isten keze nyitva van. Ő olyan lelki áldásokat nyújt, amelyek minden képzeletet felülmúlnak. Az ő forró óhaja az, hogy töltsön be szeretetével, Lelkével, erejével. Amikor teljes szívünkből keressük Őt, akkor Ő bőségesen ránk árasztja a Szentlelket. 336
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiatoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik” (Lk 11:13). A Szentlélek Krisztus személyes jelenléte, ami felüdíti lelkünket. A Szentlélek az Istenség harmadik személye, aki életerőt nyújt. Ő az Úr személyes képviselője, aki fellelkesíti keresztény tapasztalatunkat. A Szentlélek meggyőz a bűn felől, elénk tárja az igazságot és szolgálatra vezérel. Keresd ma jelenlétét, úgy ahogy azt tette Dwigt L. Moody is. Ne elégedj meg kevesebbel, mint a Szentlélek kitöltetésével. Kérd Istentől ezt. Nyisd ki a szívedet, hogy befogadhasd, és kérd ezt az ajándékot hittel.
Szerda, november 14.
A BÉKE AJÁNDÉKA „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek.” (Jn 14:27)
L
orenzo Dow külön időt fordított önvizsgálatra. Szeretett volna egy kapcsolatot a jó Istennel. Szerette volna, ha a Szentlélek betölti őt. Végül, Isten a következő gondolatra ihlette őt: „Hidd el ezt az áldást már most”. Más szavakkal, „hidd el, hogy megkaptad”. Ez a gondolat nagy felfedezés volt Lorenzo számára. „Egy kellemes és vég nélküli béke töltötte be szívemet”. Előtte, Lorenzo extázisból melankóliába esett. Sokszor volt elcsüggedve. De azóta élete megismerte azt, amit ő egy egyszerű, kellemes és vég nélküli békének nevezett, amely napról napra tart, úgyhogy „a jólét vagy a balszerencse már nem határozzák meg a régebbi emelkedőket és völgyeket. Lelkem mind jobban és jobban hasonlít egy óceánra, amelynek vizei csendesek”. Lorenzo Dow Szentlélekkel teli ember. Megkapta a béke ajándékát. Erős lett. A béke nem egy olyan vonás, amire törekednünk kell, hogy megkapjuk. Ez nem elménk olyan állapota, amihez meditáció által érünk el. A béke Isten ajándéka. Hit által fogadhatjuk el. Amikor szívünkbe fogadjuk, a Szentlélek magával hozza a békét is. A Szentírás azt mondja, hogy a Szentlélek a mi Vigasztalónk. A szó, amit az Újtestamentum használ a Szentlélek leírására paraclete, amelynek jelentése aki melletted áll. Ő mellettünk áll és támogat, bátorít, segít tovább menni és békét ad. A béke nyugodtság és biztonság. A bizalom nyomán születik, annak a tudatosítása nyomán, hogy valaki nálunk erősebb van a kormánynál. A béke az aggodalom ellentéte. Az aggodalom a lehető legrosszabb jeleneteket vetíti elménkre. A béke bízik abban, hogy Isten jót hoz ki minden helyzetből. Pál apostol kijelenti: „Ő [Jézus] 337
a mi békességünk” (Ef 2:14). Jézus a békesség fejedelme” (Ésa 9.6). Amikor befogadjuk Őt, békét kapunk. Amikor ki vannak békülve Istennel, „gyermekei nem lehetnek boldogtalanok.” (Bizonyságtételek, 5. kötet, 488 old.) Jól mondja szép énekünk: „Óh, szent és jó mennyei Lélek! Szeretetednek vetem alá magamat. Mert te vagy békém”! Nyisd ki ma a szívedet, hogy befogadhasd a béke mennyei galambját. Fogadd el a béke ajándékát Istentől. Nem kell mást tenned, csak kérned ezt.
Csütörtök, november 15.
ISMERD MEG ISTEN BÉKÉJÉT! „Kőszikla! Cselekedete tökéletes.” (5Móz 32:4)
A
zt mesélik, hogy egy angliai fiatalember elment országot járni. Egyszer egy dombon ment fel, és onnan megcsodálta a csendes tájat, amelyet csakis a Nagy Művész festhetett meg. Mégis, hirtelen szél támadt, az ég beborult és elkezdett villámlani és esni az eső. A fiatalember megpróbált elrejtőzni, azonban a kevés fa, ami a dombon volt csak kevés oltalmat nyújtott. Bőrig ázott. A villámok fenyegetően közel voltak. Ezután egy sziklát látott, ami kilátszott a domboldalról. Odament, és egy elég széles rést látott ahhoz, hogy oda bemehessen. A szikla jól betakarta, és megvédte az esőtől. Mialatt száradt és várta, hogy múljon el a vihar, a fiatalembernek eszébe jutottak a leckék Istenről, amiket még gyerekkorában tanult, olyan leckék, amelyek arról szólnak, hogyan oltalmaz minket a mennyei Atya tenyerében. Hazatérve, egy éneket írt: „Aki nékem megnyíltál, / Rejts magadba, Üdvkőszál” (173-as számú ének). Ez minden idők egyik legkedveltebb énekévé vált. Az élet viharai közepette, a béke az erős Sziklától jön. Benne találjuk meg a valódi nyugalmat. A biztonságérzet elárasztja lelkünket. Őbenne elrejtve, nyugtalan szívünk békét talál és lecsendesül. A Szentírásban Krisztus az erős Szikla, amelyre építhetünk. Ő a tántoríthatatlan Kőszikla, akiben bízhatunk, a bevehetetlen vár, amely megvéd az ellenségtől. Ő a mi biztos fundamentumunk az élet viharaiban. A szikla szimbóluma különösen a Zsoltárok könyvében jelenik meg. Zsolt 31:4-ben ezt írja: „Mert kősziklám és védőváram vagy te”. Zsolt 94:22 pedig ezt mondja: „De kőváram lőn énnékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája” (Zsolt 94:22). Zsolt 61:3-ban a zsoltáros így kiált fel. „Vígy el engem innen a sziklára, ahová én nem jutok”. Ő a mi mentsvárunk és menedékünk. Ő a mi békénk. „Aki nékem megnyíltál, / Rejts magadba, Üdvkőszál”! 338
Péntek, november 16.
nny. B 16:48; CT 16:40; IS 16:36; MS 16:51; SM 17:04; DJ 17:00; AR 17:03
JÉZUS ÖRÖME „Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.” (Jn 15:11)
J
akob Knapp kezdte teljes szívéből keresni Istent. Egy ideig nyomasztotta a bűntudat, de egy nap megértette, hogy Jézus Krisztus valóban felszabadította a vétkesség terhe alól. Ekkor felállt térdeiről és hálával nézett a menny felé. Majd egy csodálatos dolog történt. Jakob úgy érezte, hogy Jézus tárt karokkal szállt alá hozzá, és kész volt befogadni őt. Íme, az ő szavai: „A lelkem repesett az örömtől és elkezdtem hálaénekeket énekelni drága Megváltómnak. A madarak szép csiripelése mintha harmonizált volna az én dalommal. A nap mintha jobban sütött volna. A büszke fák úgy tűnt, tisztelettel meghajolnak. Az egész természet mosolygott és minden dicsérte Istent igen erős hangon és, annak ellenére, hogy eddig még nem hallottam ezt, túl tisztán ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni a többi hangtól”. Ez a tapasztalat megadta egész pásztori munkásságának a hangnemét. Ez volt életének kulcspillanata. Ekkor felfedezte, hogy a keresztény vallás nem csak dogma, amiben hiszünk, hanem egy személy, akit szeretünk. A kereszténység több egy vallásos meggyőződési rendszernél, személyes tapasztalat Istennel. Ez a tapasztalat Istennel a lényeg. A szeretet nélküli házasság rabság. Két ember együtt lakhat, ugyanakkor kilométernyi távolságra lehetnek egymástól érzelmi szempontból. Ők mímelik a szeretetet, együtt maradnak a gyerekek kedvéért, de úgy érzik magukat, mint egy börtönben. Lehet, hogy a te vallásos élményed ugyanilyen. Lehet, hogy úgy érzed, kötve tartanak rideg szabályok. Lehet, hogy vallásos életed egy sor kötelezettségből áll. Mégis, a szeretet mindezt megváltoztatja. Az Istennel való kapcsolat betölti szívünket lelkesedéssel, szeretettel és dicsénekekkel. Szívünk Krisztusban énekel. Általa, a kötelesség kellemessé válik. Az áldozat örömmé. Az ő parancsolatai a boldogság útjává válnak. Munkája révén, Jakob Knapp több mint 10 000 embert hozott Krisztushoz. Lehet, hogy neked nem lesz ilyen drámai megtérési történeted. Lehet, hogy nem is vársz egy ilyen megtérésre. De lehet egy közeli kapcsolatod Jézussal, aki betölti életedet szeretetével. Akkor, szeretettel telve, mehetsz szerteszét a világba, hogy megváltoztasd azt, úgy ahogy Jakob tette.
339
Szombat, november 17.
nny. B 16:47; CT 16:39; IS 16:35; MS 16:50; SM 17:03; DJ 16:59; AR 17:02
A MENNYRŐL GONDOLKODVA „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol 3:2)
A
zt mesélik, hogy egy család egy puszta helyen élt New England egyik kietlen partján. Ők egyedül építkeztek és rendezték be házukat ott. Ennek a családnak volt egy lányuk és egy fiuk. A fiú orvos volt, és majdnem mindig távol volt otthonról, hogy a partszéli elszigetelt városok és falvak betegeit konzultálja. A lány 20 év körüli volt, és magányos volt. Minden este, a lány félrevonult a szülők tudta nélkül a közeli erdő csendjébe, hogy imádkozzon a természet ölében. Ő ezt az éneket szokta énekelni: „Hogyha este, fenn az égen, / Ragyognak a csillagok, / Úgy van, mintha jobb világba / Hívnának az angyalok. Ekkor szárnyra kél a vágyam, / És a menny felé repül, / Jó Atyánkhoz, ki szememről / minden könnyet letöröl”. Egy este, az elmélkedés közben, pont miután elénekelte az első két verset, egy ismeretlen közeledett feléje hátulról, fejbe verte és elszaladt. A lány eszméletlen lett és leesett a földre. Amikor eljött a vacsora ideje, a lány nem jött haza. A szülők és barátok ijedten keresték és megtalálták, amint eszméletlenül feküdt. Ő ebben az állapotban maradt pár napig. Orvos testvérét hívták, aki megállapodott a műtét napjában, hogy feloldják az agyat a nyomás alól. Amikor visszanyerte tudatát, a lány elkezdte mozgatni ajkait, folytatva az éneket, amit elkezdett énekelni akkor, amikor letámadták: „Ekkor szárnyra kél a vágyam, / És a menny felé repül, / Jó Atyánkhoz, ki szememről / minden könnyet letöröl”. Akkor, amikor Isten gyermekei felkelnek sírjaikból, Jézus dicsőséges visszajövetelekor, gondolataik ugyanazokra a dolgokra terelődnek, amelyeken itt a földön elmélkedtek. Pál apostol beszél azokról, akik „test szerint valók” és azokról, akik „Lélek szerint valók” (Róm 8:5). Ő kijelenti: „Mert a testnek gondolata halál, a Lélek gondolata pedig élet és békesség” (Róm 8:6). Ha már itt műveljük a lelki gondolatokat, elménk ezekkel lesz tele az egész örökkévalóságon át. Az itt elkezdett folyamat ott folytatódni fog. Nem várhatjuk azt, hogy a mennyben lelki gondolkodásmódunk legyen, ha itt test szerint gondolkodtunk. Egy odaszentelt keresztény számára, a Lélek szerinti gondolkodás már most elkezdődik.
340
Vasárnap, november 18.
AZ ÚJ KEZDETEK ISTENE „Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Ímé, újat cselekszem, most készül.” (Ésa 43:18-19)
F
rank Defordot letörte lánya, Alexandra halála. A cisztás fibróma nyolc évesen véget vetett életének. Pár hónappal a temetés után, megjelent az örökbefogadás gondolata. A Deford házaspár örökbe fogadhatott egy lányt. Chris, a fiuk, nagyon lelkesedett ezért a gondolatért. Azonban Frank habozott. Persze, hogy jó volt otthont biztosítani egy rászoruló gyereknek, de nem tudta elfogadni azt a gondolatot, hogy egy idegent hozzon a házába Alexandra helyett. Nagyon igazságtalannak tűnt neki. Senki sem léphetett Alexandra helyébe az otthonukban. Majd azonban, egyik este, felesége ezt mondta: – Tudod, még ha szeretnénk is, nem fogadhatunk örökbe egy amerikai kisbabát. Egy távoli országból kell származnia. Igen, Frank tudta ezt. Majd felesége feltett egy kérdést: – Emlékszel, hogyan imádkozott Alexandra? Emlékszel arra a részre, amit ő talált ki, és amit minden este elismételt? Igen, Frank emlékezett erre. Az ő lánya mindig így imádkozott: „Uram, kérlek, gondoskodj az országunkról, és hozd a szegényeket országunkba”. Frank szemei megteltek könnyel. Most megértette ezt. A lány, akit örökbe fognak fogadni nem fogja elvenni Alexandra helyét, hanem válasz lesz Alexandra imájára. Pár hónap lefolyása alatt, a Deford házaspár befogadott otthonukba egy szép Fülöp szigeteki kislányt. Ők most haladhattak tovább és újra építhették életüket. Egy gyermek imája indította őket, hogy cselekedjenek. Később, Frank ezt írta. „Elölről kell kezdenünk és tovább kell haladnunk ettől a ponttól. De nagyon köszönöm, Alexandra, hogy nagyon foglaltak vagyunk, mióta veled találkoztunk”. Megtorpanhatunk a múlt szenvedésében, vagy fordulhatunk új kezdetek felé. Az új kezdetek nem veszik semmibe és nem is érvénytelenítik a múltat, hanem segítenek abban, hogy túljussunk a pusztító fájdalmon. Az új kezdetek megszabadítanak a múlt romboló láncaitól. A múlt az oktatónk, de nem urunk. Valaki egy nagy igazságot mondott egyszer: „Nem szaladhatsz előre, miközben hátra nézel”. Isten minden reggel egy új kezdetre hív. „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel megmegújul, nagy a te hűséged” (Jer Sir 3:22-23)! Frank Deford és felesége elölről kezdték az életet. A lány, akit örökbe fogadtak nem helyettesítette Alexandrát, azonban különlegesen nagy örömöt hozott 341
számukra. Ők felfedezték, hogy Isten irgalmassága számukra „nem fogyatkozik el”és „minden reggel meg-megújul”. Ők kijelenthették: „nagy a te hűséged”! Mi is felfedezhetjük az új kezdetek Istenét. Elfeledhetjük a múlt hibáit. Újrakezdhetünk mindent. Legyen a mai nap az új kezdetek napja számodra!
Hétfő, november 19.
VÉGTELEN SZERETET „A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13:8)
E
gyszer egy újságíró azt kérte az olvasóktól, hogy küldjék be a legszebb szerelmes levelet, amit valaha kaptak, egy Valentin Napi cikk szerkesztése végett. Egy Glória nevezetű hölgy beküldött egy levelet, amit Ralph Illiontól kapott 1944-ben, amikor Ralph katona volt az amerikai tengeri erőknél a Csendes Óceánon. Íme, mit írt ő: „Ideje bemutatkoznom. Eddig nem ismertük egymást, de annyi mindent hallottam rólad. Be kell vallanom, hogy szerelmes lettem beléd. Lehet, hogy sokkoló lesz ez a vallomás, mivel semmit sem tudsz rólam, csak azt, amit mások elmondanak. Ne vedd túl komolyan őket! Lényegében nem vagyok rossz ember, ha megismersz. És az irántad érzett érzelmeim nem fognak változni, amíg élek. Remélem, most egy helyes benyomásod van rólam, és nem tartasz túl tolakodónak. Küldjél egy képet magadról. Kérlek, őrizd szeretetemet szívedben, amíg találkozni fogunk szemtől szembe”. Ralph-nak sikerült visszatérnie a Csendes Óceánból és láthatta Glóriát szemtől szembe: egy vidám és egészséges kislány volt, az ő drága lánya. És igen, szeretetük erős volt. Annak ellenére, hogy Glória most felnőtt, még mindig értékeli ezt a szerelmes levelet, amit apjától kapott, akkor, amikor még csak 3 éves volt. Az ő apja szeretetének ajándéka ez, egy tartós örökség, olyan szavak, amelyek elevenen megmaradtak szívében. Egy másik apa, akit soha sem láttunk, végtelenül szeret. Ésaiás próféta ezt írta bizalommal. „Te, Uram, vagy a mi Atyánk, Megváltónk, ez neved öröktől fogva” (Ésa 63:16). Az ő szava egy szerelmes levél. Szüntelenül emlékeztet gondviseléséről. Felfedi előttünk szeretetét. Ahogyan Ralph Illion vágyott az után, hogy lányával legyen, úgy Isten szíve is vágyik az után, hogy velünk legyen. Ő egyedül érzi magát szeretetünk nélkül. Az ő szívében különleges hely van számunkra. Ő nem elégszik meg csak akkor, amikor együtt leszünk Vele az örökkévalóságon át. Ő naponta emlékeztet szeretetére. Egy nap, Ő csodálatos és végtelen gondoskodásáról fog biztosítani minket, amikor egy meleg öleléssel, mosolyogva ezt mondja: „Ideje hazamenni”! 342
Kedd, november 20.
A JÓSÁG EGYÜTTHATÓJA „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak.” (Ef 4:32)
T
öbb száz akadémikus gyűlt össze, hogy megtiszteljenek egy embert, akit Nobel-díjjal tüntettek ki tudományos felfedezéséért. Az előkészületek idején, a felesége, a többi különböző kitüntetésekre jelöltek feleségeivel, a színfalak mögött várt. Ez a nő nem nézett ki túl boldognak, s a többiek szerették volna megtudni ennek az okát. – Hogyan lehetnék boldog egy ilyen férjjel, mondta ő, és kezdte leírni boldogtalan házasságát. A többiek azonnal igazat adtak neki: – Pontosan így van az én házasságom is, mondták egymás után. Mindnyájan ugyanazon a tapasztalaton mentek át: el voltak hanyagolva és visszaélést tapasztaltak. Mialatt a színpadon a fényképezőgépek villanófénye nem szűnt meg, a színfal mögött egész más légkör volt. A kitüntetett urak feleségei nem tudtak mást tenni, minthogy leírják közös boldogtalanságukat. Nem elég, hogy igazad legyen. Jónak is kell lenned. Megtörténhet, hogy magas IQ szinted van, azonban alacsony a jóság együtthatód. A jóság együtthatója kapcsolatainkra vonatkozik. Sikerünk az életben nem csak attól függ, hogy milyen okosak vagyunk, hanem attól is, hogyan viselkedünk embertársainkkal. A jóság tényezője különösen fontos. A jóság egyike Isten legszebb tulajdonságainak. A próféta mondja: „de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű” (Neh 9:17). A zsoltáros mondja: „Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk” (Zsolt 117:2). A jóság keresi az alkalmakat, hogy másoknak jót tegyen. Annak örül, ha másokat boldoggá tesz. A jóság nem azt jelenti, hogy kérj, hanem, hogy adj. Gondolj arra, milyen lenne családjaink légköre, ha mindnyájan valamivel jobbak lennénk. Gondolj arra, milyen lenne a légkör a munkahelyen, ha valamivel jobbak lennénk. Milyen lenne az iskoláink, a gyülekezeteink és bizottságaink légköre, ha valamivel jobbak lennénk. A jóság jóságot szül. A körülöttünk lévő emberek gyakran úgy viselkednek velünk, ahogy mi viselkedünk velük. Ők tükrök, amely megmutatják, hogy milyenek vagyunk mi. Egy kisleány, egy este céltudatosan így imádkozott: „Uram, segíts minden rossz és minden jó embert, hogy kedves legyen”. Mi lenne, ha gondolnál egy személyre, akinek még ma tudnál valami jót tenni? 343
Szerda, november 21.
AKIT CSODÁLUNK „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek.” (2Thess 1:10)
A
Kolumbia Egyetem pszichológusai 1968-ban egy elég jelentős felfedezést tettek. Egy kutatócsoport szándékosan otthagyott egy ideig néhány pénztárcát Manhattan utcáin, speciális azonosítási szerkezettel ellátva. Majd követték, hány pénztárcát juttattak vissza tulajdonosainak. Néhány heti megfigyelés után megállapították, hogy a megtalálók 45 százaléka néhány nap alatt visszajuttatta a pénztárcákat. Azonban utána valami furcsa dolog történt. A június 5-én megtalált pénztárcák közül egyiket sem juttatták vissza. Aznap, egy fiatal, név szerint Sirhan rálőtt Robert F. Kennedyre. Néhány óra alatt az egész ország megtudta, hogy ő halott. A kutatók elemezték ezután, hogy ez a tragikus hír milyen hatással volt a társadalmi kapcsolatokra, ami befolyásolta az embereket a pénztárca visszaszolgáltatásában. Utólagos vizsgálatok megállapították, hogy egy rossz hír hallása jelentősen befolyásolta az emberek hajlandóságát, hogy másokon segítsenek. Hasonlóképpen kimutatták, hogy a jó hírek egy segítőkész vagy egy hőstettről, arra bírta az embereket, hogy együttműködőbbek legyenek. A pozitív eszmék jótettekre motiválják az embereket. Mások hőstettei felszínre hozzák azt, ami bennünk jobb. Amikor szemléljük a jótetteket, hajlandóbbak vagyunk arra, hogy jobbak legyünk. Amikor Jézusra tekintünk, felfedezzük benne, amivé mi is óhajtunk válni. Benne minden jóság, együttérzés és szívélyesség megvan, ami után vágyunk. Amikor mellette haladunk Jeruzsálem kövezett utcáin, látjuk Őt, amint megbocsát egy asszonynak, akit paráznaságon fogtak, és halljuk szavait: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél” (Jn 8:11). Elcsodálkozunk azon, amikor Ő érinti a vakok szemeit és megnyitja a süketek füleit. Gyöngédsége, ahogyan viselkedik, meglepő számunkra. Ő karjaiba veszi a gyermekeket, táplálja az éhes sokaságot, és kiűzi az ördögöket a megszállottakból. Ő csodát művelt egy lakodalmas házban, Galileában, mivel érezte, hogy a gazda kényelmetlen helyzetbe került. Ő elkészítette az ennivalót Péternek, mielőtt az örökkévaló dolgokról beszélt volna neki. Milyen példakép, milyen hős, milyen eszmény. Amikor Jézus pozitív példájára tekintünk, megváltozunk, átalakulunk, megújulunk! Hasonlókká leszünk ahhoz, Akit csodálunk!
344
Csütörtök, november 22.
SZEMÉLYES PÉLDA ÁLTALI VEZETÉSI MODELL „Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk.” (Fil 3:17)
C
atherine Marshall emlékszik arra, hogy apja, John Wood lelkész volt az, aki Krisztushoz vezette őt. Gyerekkorában úgy tűnt neki, hogy mennyei Atyánk félelmetes. Sokszor hallotta a buzdítást, hogy adja át szívét ennek az Istennek, de az a gondolat, hogy minden idejét imával, bibliaolvasással és Istenről való beszélgetéssel töltse, nem tűnt számára érdekesnek. Mégis, földi atyja érdekesnek tűnt neki. Meg volt győződve arról, hogy szereti őt. Amikor elég haladást tapasztalt a zongora leckék elsajátításában, és amikor sikerült neki, hogy egyszerű énekeket elénekeljen, édesapja megengedte neki, hogy zongorázzon a gyülekezetben. Catherine Marshall írja: „Így már korán éreztem, hogy értékes vagyok, felismertem egyéniségemet… Ezek olyan biztosítékok, amelyeket a szülők csak tevékenységeik révén adhatnak gyermekeiknek.” John Wood lelkész, tevékenysége által bemutatta, mennyire hozzáférhető, és milyen jóakaratú mennyei Atyánk. Sokszor magával vitte Catherinet akkor, amikor híveit látogatta. Catherine egyik kedvenc története az volt, amikor apja egy látogatást tett a keyseri (Nyugat Virginia) házuktól nem messze levő depóba azért, hogy szóba álljon egy új egyháztaggal. Wood lelkész nehéz munka közepette találta ezt a tagot egy hatalmas csarnokban. Amikor kezet akart vele fogni, a férfi sajnálattal ezt mondta: – Nem foghatunk kezet, lelkész testvér. Túl koszosak a kezeim a koromtól. John Wood rögtön földig hajolt, bekormozta kezeit, és megkérdezte tőle: – Most kezet foghatunk? Ekkor a férfi mosolyogva odanyújtotta kezét. John Wood nemcsak, hogy beszélt lányának Isten szeretetéről, hanem meg is mutatta azt. Catherine Marshall ezt írta: „Egész idő alatt Isten azt akarta, hogy földi apám szeretete példája legyen mennyei Atyánk szeretetének, és hogy megmutassa, hogyan léphetek kapcsolatba Vele”. Jézus azért jött a földre, hogy felfedje az Atya irántunk való szeretetét. Egyes dolgokat nem írhatunk le szavakkal, ezeket be kell mutatnunk. Szerető Atyánkról szóló legnagyobb tanúbizonyságunk az ő szeretetének a bemutatása, ennek a megélése napról-napra követői által. A kereszténység hitelességének legnagyobb illusztrációja életünk. 345
Catherine Marshall apja és számos szülő a keresztény igazság égő fáklyáját közvetítették a következő generáció számára. Kegyes életpéldájuk által Isten arra hív ma, hogy mi is ugyanezt tegyük.
Péntek, november 23.
nny. B 16:43; CT 16:35; IS 16:29; MS 16:45; SM 16:59; DJ 16:55; AR 16:57
ISTEN ÁLDÁSAIRÓL VALÓ MEGEMLÉKEZÉS (ELSŐ RÉSZ) „Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.” (Péld 10:22)
A
z Egyesült Államok zarándok szülői az első Hálaadás Napját az Új Világban töltött második télen ünnepelték meg. A valóságban egy furcsa Hálaadás Napja volt, mivel nem volt sok dolog, amiért hálásak legyenek. Az első kegyetlen tél a Plymouth Telep tagjai életének majdnem a felét learatta. Majdnem egyetlen család sem volt megkímélve egy szeretett személy elvesztésétől. Azonban 1621 nyarán új remény csillant fel. A gazdag kukoricatermés sok örömöt hozott nekik. William Bradford kormányzó határozatot hozott, hogy egy ünnep- és imanapot tegyenek félre, amikor az életben maradt telepesek hálájukat fejezzék ki. Az asszonyok több napon át készültek erre az ünnepélyre. Megfőzték, megsütötték, megpirították az ételeket. Még a gyermekek is besegítettek, forgatva a húst a tűz fölött. Egy nemzeti gyász idejében, a telepesek arra tekintettek, amijük volt, és nem arra, amit elveszítettek. Ők sírtak akkor, amikor szeretteik meghaltak, de hitük arra bírta őket, hogy most örvendjenek Isten nagy jóságának, kegyelmének. A hála figyelmünket a rendelkezésünkre álló jó dolgokra tereli. A hála a veszteségek fölé emel bennünket. Arról az Istenről beszél nekünk, aki betölti szükségleteinket. Megünnepli az Istentől kapott áldásokat. A hála nem egy napnak az érzelme, hanem egy lelkiállapot. Hálánkat nem csak egyszer kell kifejeznünk egy esztendőben, hanem naponta. Fontos, hogy kifejezzük hálánkat az egész nap folyamán. A hála vagy megelégedés örömmé alakítja át a stresszt, az öröm pedig átalakítja életünket. Melody Beattie motivációs írónő írja: „A megelégedés kinyitja az élet teljességének ajtaját. Ennek köszönhetően, amink van, elég lesz, sőt annál is több. A köszönet átalakítja a tagadást elfogadássá, a káoszt renddé, a zavaros dolgokat tisztává. A hála átalakíthatja az ebédet lakomává, házunkat családdá, az idegent baráttá. A megelégedés tisztázza múltunkat, békességet hoz a jelenbe, és látást ad a jövőre nézve.” 346
A hálás szív más szemekkel látja az életet. Ahelyett, hogy siratná azt, ami nincsen, a hálás szív örül annak, ami van. Mi lenne, ha készítenél egy listát azokról az áldásokról, amelyeket Istentől kaptál? Írj le tíz dolgot, amelyekért ma hálás vagy. Amikor átolvasod ezt a listát, hálásabb leszel, mint azelőtt.
Szombat, november 24.
nny. B 16;42; CT 16:34; IS 16:29; MS 16:44; SM 16:58; DJ 16:54; AR 16:56
ISTEN ÁLDÁSAIRÓL VALÓ MEGEMLÉKEZÉS (MÁSODIK RÉSZ) „Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel.” (Zsolt 95:2)
F
eltetted valaha magadnak a kérdést, honnan van egyeseknek annyi belső erejük? Úgy tűnik, hogy nekik rendkívüli képességük van szembesülni az ellenségeskedésekkel. Hogyan sikerült Alexander Szolzsenyicin Nobel-díjasnak, hogy olyan szabad legyen, még Oroszország szörnyű börtönében is? Hogyan sikerült Victor Franklnak kibírnia három évet egy kivégzőtáborban, ahol az átlagos életreménység csak 90 nap volt? Hogyan sikerült Corrie ten Boomnak, hogy épen kerüljön ki a Ravensbrück-i lágerből? A titok egy szóban rejlik: „Hála”. Mind a hárman, Szolzsenyicin, Frankl és ten Boom, hálásak voltak azért, amijük volt. Ők köszönetet mondtak Istennek minden lélegzetvételért, minden napért, egy szenvedő társuk mosolyáért, minden egyes pohár vízért, minden morzsa kenyérért. Ez a hálaadó lelkület emelte őket az elcsüggesztő körülmények fölé. Hogyan tehetünk szert a hála lelkületére? Egy dolog megfigyelni ezt a lelkületet másoknál, és egészen más, hogy mi nyilvánítsuk ki. Térjünk vissza 2000 évvel egy római börtönbe. Találunk ott egy foglyot, név szerint Pált, aki nemcsak hogy túlélt egy nedves és hideg börtöncellában, hanem virult. Fedezzük fel annak a titkát, hogyan tudott ő szembenézni sikeresen az óriási stressznek, aminek ki volt téve? Ha olvassuk a Filippibeliekhez írt levelet, amely egy nedves és sötét római börtönben íródott, mindjárt felfedezzük az ő magatartását. Az apostol nem haragudott meg, hanem hálás volt. Ő nem siránkozott, hanem örült. Ő felfedezett egy okot az örömre az élet megpróbáltatásai közepette. Ő hálás az élet viszontagságai közepette. Pál írja: „én … örülök, és örülni is fogok” (Fil 1:18); „örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” (Fil 2:17); „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek” (Fil 4:4); „Felette igen örültem pedig az Úrban” (10. vers). 347
Ezek a szavak nem úgy néznek ki, mint amelyeket egy börtönben levő ember írt, hanem olyanok, mint amelyeket olyan ember írt, aki teljes életet él. Úgy tűnik, hogy ezeket a szavakat nem egy olyan valaki írta, aki távol van családjától és barátaitól, hanem, akit körülvesz szeretteinek szeretete. Ezeken a szavakon nem látszik, hogy olyan valaki írta, aki átment az élet legnagyobb tragédiáin, hanem egy olyan ember, aki biztos a győzelemben. Pál apostol kapcsolatban volt a nálánál magasabb lelki erő forrásával. Ő boldog lehetett, mivel felfedezte minden öröm forrását. Ő nyugodt volt, mivel felfedezte a béke forrását. Ő elégedett volt, mert felfedezte azt, aki a hála forrása volt. Krisztusban hálásak lehetünk ma, holnap és mindenkor!
Vasárnap, november 25.
A KEDVES BESZÉD VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZ „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” (Péld 25:11)
S
zandra, egy elkeseredett fiatalasszony, belépett a lelkész irodájába, és elkezdett egy hosszú és fájdalmas történet lepergetéséhez, saját férjéről. – Megvetően bánik velem, magyarázta Szandra. Semmi sem tetszik neki, amit csinálok. Minden nap borzalom fog el attól a pillanattól, amikor haza jön a munkából! Szandra szép nő volt, de az elutasítás érzete reménytelen, feszült és hideg nővé változtatta. Minél többet gondolt arra, hogy férje lebecsüli, annál inkább csökkent a motivációja, hogy a kedve szerint járjon el. Szandra egy rossz, ördögi körbe került. A lelkész gondolta, hogy szóba fog állni a férjével, Joeval. Ez a férfi megdöbbent, amikor megtudta, hogy felesége depressziós állapotának ő az oka. Mint a legtöbb férfi, nem tudta megérteni, hogy jutott oda felesége, hogy felfedje magatartását. A lelkész egy gyakorlati javaslatot tett: – Gondolj feleséged 10 jó tulajdonságára, és adj hálát érte Istennek. Köszönd meg neki naponta kétszer, egyszer reggel, másodszor pedig amikor haza jössz a szolgálatból. Mivel nem tűnt nagyon nehéznek, Joe megfogadta a tanácsot. Kezdett hálát adni Istennek azokért a tulajdonságokért, melyek tetszettek neki Szandránál. Rövid idő múlva, Szandra, szeme láttára változáson ment át: vidámabb, bátrabb és kedvesebb lett. Joe folytatta, hogy köszönetét fejezze ki Szandra tulajdonságaiért, és Szandra önmaga iránti tisztelete és motivációja egyre erősebb lett.
348
Egy idő múlva, a lelkész megkérdezte Joet, hogy megtanulta-e kívülről a 10 tulajdonság listáját. Ő boldogan ezt válaszolta: – Nemcsak megtanultam, hanem minden nap új tulajdonságokat fedezek fel, amiért hálás lehetek! A pozitív szavak pozitív tetteket váltanak ki. A negatív szavak pedig negatív tetteket. A kedves beszéd felszínre hozza belőlünk a jobb dolgokat, míg a kritikus lelkület felszínre hozza azt, ami rosszabb bennünk. A bölcs mondta: „A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt” (Péld 12:24). „Az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó” (Péld 12:23). A kedves beszéd rendkívüli erővel bír a légkör megváltoztatásában: a családban, az osztályban, vagy a munkahelyen. Jézus uralta a kedves szavak művészetét. Az emberek elcsodálkoztak Jézus „kedves beszédein” (Lk 4:22). Ő így válaszolt egy írástudónak: „Nem messze vagy az Isten országától”. Ő a következő szavakkal bátorított egy nőt, akit paráznaságon fogtak: „Hol vannak a te vádlóid?” „Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!” A századosról az Üdvözítő ezt mondta: „még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet”. Feleségednek vagy férjednek milyen tulajdonságaiért vagy elismeréssel ma? Fiad vagy leányod milyen tulajdonságaiért vagy hálás? Testvéred vagy testvérnőd milyen tulajdonságaiért vagy elismeréssel? Barátaidnak, iskolatársadnak vagy munkatársadnak mely tulajdonságaiért vagy elismeréssel? Mondd meg nekik ezt. Ne félj attól, hogy kedvesen beszélj a körülötted levőkkel. Figyeld meg, milyen változás történik kedves beszédednek köszönhetően!
Hétfő, november 26.
ELVESZÍTVE SZÜLETÉSÜKKOR „Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által.” (Zsid 10:19)
E
zerkilencszázhetvenkilencet írtak. Egy utazás alkalmával, Mexikóban, egy 13 éves fiú, Efren de Loa, megbetegedett. Az orvosok a helybeli kórházban tünetileg kezelték, de állapota nem javult. Az aggódó szülők visszavitték az Egyesült Államokba. Az oaklandi gyerekkórházban az orvosok megállapították, hogy Efren aplasticus anémiában (pancytopénia) szenved, egy ritka és gyakran halálos kimenetelű. A fiú egyedüli esélye az volt, ha találnak egy kompatibilis véradót, lehetőleg egy közeli családtagot. Szüleinél és 7 testvérénél elvégezték a laborvizsgálatokat, hogy lássák, lehetnek-e ők a keresett véradók. Akkor meglepetésben volt részük. A vércsoportok nemcsak, hogy nem találtak, hanem kiderült, hogy Efren ténylegesen nem volt családjuk biológiai tagja! 349
Az anya azonnal megértette mi történt. Aznap, amikor kiment egy szülészetről Mexikóban, sort állt az ablaknál, hogy megkapja a kilépőcéduláját, a kisbaba pedig mellette volt egy fonott kosárban. Mialatt el volt foglalva a dokumentumokkal, sietve odajött egy asszisztensnő, és a kosárba tett egy másik kisbabát. Amikor visszatért az ablaktól, De Loa asszony meglepődött: a kosárban két kisbaba volt, mindkettő fiú, és ugyanazon a napon születtek (akkor még nem használták a kisbaba nevével jelzett címkéket); mindkettő ugyanolyan kórházi pelenkába volt bepólyálva. Melyik gyerek az övé? Azután odajött a másik anya. Mindketten megdermedve nézték a kisbabákat, és nem tudták mitévők legyenek. – Úgy gondolom, hogy ez az enyém, mondta De Loa asszony. A másik asszony beleegyezett, és mindkettő elment a maga útján anélkül, hogy valamikor is találkoztak volna. Vagy legalábbis úgy képzelték akkor! De most, 13 év múlva, nagyon fontos lett, hogy Efren igazi szüleit megtalálják. Hiszen az élete függött ettől. Egy fontos mexikói napilap megírta a fiúval történteket, néhány részlettel együtt, amire visszaemlékezett De Loa asszony. Öt nap után megjelent Efren biológiai családja. A két anya összeölelkezett, és mindkettő megismerkedett valódi fiával, akit nem láttak annyi idő óta. Efrennek újból lett esélye a túlélésre, biológiai családja vérének köszönhetően. Ezt a két fiút elveszítették születésükkor. Valódi azonosságuk csak a vérvizsgálat során derült ki. Csak akkor tudták megfelelő helyüket elfoglalni igazi családjukban. Milyen érdekes illusztrációja az emberi természetnek! Mi is elvesztünk születésünkkor. Egy bűnös világban születtünk, halálra voltunk ítélve, becsületnélküliek, szentség nélküliek, Istentől elválasztottak voltunk. Valódi azonosságunk Krisztus kiontott vére által van bizonyítva. A Szentírásban a vér az életet jelképezi (3Móz 17:10-14). Krisztus kiontott vére által Isten egy új szövetséget hoz létre (Mt 26:27-28). Mi már nem vagyunk idegenek, hanem örökbe vagyunk fogadva Isten családjába (Ef 2:13). Krisztus kiontott vére a törvényes alapja annak, hogy Isten gyermekei vagyunk (19. vers). E vér által vagyunk megváltva, megbocsátva és megszabadítva, és egy nap Ő előtte állhatunk (Csel 20:28; Róm 5:9; Jel 12:10-11; Kol 1:19-22). Ha megtisztultunk Krisztus vére – a menny legértékesebb ajándéka által -, teljesen meg lehetünk győződve arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez oka lehet valódi örömünknek!
350
Kedd, november 27.
BÁTORSÁG A KERESZTNÉL „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” (Gal 3:13)
E
zerkilencszáznegyvenhat május 21-én, Los Alamosban (Új-Mexikó), egy ifjú kanadai tudós, név szerint Louis Slotin, nehéz kísérletet valósított meg az urániummal. Ő részt vett a második atombomba teszt előkészítésénél, amit a Dél Csendes Óceáni térségben kellett végrehajtaniuk. Slotin meg kellett határozza pontosan azt az radioaktív uránium (U-235) mennyiséget, amely szükséges volt a láncreakció létrejöttéhez, vagyis a „kritikus tömeget”, ahogy nevezik a tudósok. Ő lassan egymáshoz közelítette a két uránium félgömböt. Majd, abban a pillanatban, amikor a kritikus tömeg megvolt, eltávolította egymástól egy közönséges csavarhúzóval, megszakítva ezzel azonnal a láncreakciót. Ő többször végezte már ezt a műveletet. Aznap azonban, épp abban a pillanatban, amikor megvolt a kritikus tömeg, Slotin csavarhúzója megcsúszott! A szoba azonnal megtelt egy világoskékszínű köddel. A szobában levő többi kutató rémülten húzódott vissza. Slotin azonban, ahelyett, hogy kibújt és elfutott volna onnan, csupasz kezével távolította el a két félgömböt. A láncreakciót megszakította! Ez által a hirtelen, bátor és önzetlen tette által, Slotin megmentette a többi hét személy életét, akik a szobában voltak. Ő felfogta, hogy halálos sugáradagnak van kitéve, de nem veszítette el lélekjelenlétét. Arra kérte társait, hogy maradjanak pontosan azon a helyen, ahol voltak a baleset idején. Azután lerajzolta a táblára mindegyikük pozícióját, ami segítette az orvosokat, hogy megállapítsák mindegyiküknél a kapott sugáradagot. Néhány perc múlva, Slotin, egyik kollégájával együtt az országút szélén állott, ahol várta a mentőkocsit, hogy a kórházba vigye. Slotin nyugodt hangon biztosította kollégáját: – Te megmenekülsz, jobban leszel, de nekem a legkisebb esélyem sincs. Ezek a szavak nagyon igazaknak bizonyultak. Kilenc nappal később, Louis Slotin rettenetes kínok közt meghalt. Helyettünk egyetlen lény szívta magába teljesen a bűn gyilkos sugarait. Ő csupasz kezével távolította el a bűn „félgömbjeit”. Ő megismerte a bűn átkának szörnyűségét. Amikor a cinikus próféták gúnyosan azt mondták neki: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani” (Mt 27:42), ők igazat mondtak. Jézus, teljesen tudatában volt a bűn romboló erejének, és így döntött a mellett, hogy elszenvedi 351
a bűn okozta rettenetes szenvedést, csakhogy minket megmentsen. A bűn teljes erejével hullott Jézusra a kereszten. Jézus önként vállalta összes következményét, teljes büntetését és végső eredményét. Nekünk soha sem sikerül felfognunk elménkkel ennek az aktusnak a teljes jelentőségét, de értékelhetjük Jézus bátor tettét és önzetlenségét. Louis Slotinhoz hasonlóan, Jézus biztosít: „Te megmenekülsz, jól leszel!”
Szerda, november 28.
ISTEN, AKI MAGÁT KIJELENTI „Meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.” (Jer 33:6)
S
undar Singh teljes életében érzékeny volt a lelkiek iránt és vonzalmat érzett irántuk. Mégis, amikor anyja meghalt, ez a fiatal hindu nagyon megharagudott. Sundar kezdte zavarni a misszióiskola légkörét, ahol tanult, kinevette és bántalmazta azokat, akik keresztényeknek vallották magukat. Lelke tele volt haraggal, ennek ellenére szükségét érezte annak, hogy megtalálja Istent. Egy éjszaka, zavara átalakult csüggedéssé, és ezt kiáltotta: „Oh, Uram, ha létezik Isten, jelenjen meg nekem, mielőtt meghalnék!” Sundar úgy tervezte, hogy amennyiben nem kap választ, öngyilkos lesz. Ez a nyugtalan ifjú ébren maradt egész éjjel, imádkozva és várva. Hajnal felé, amikor utolsó imáját mondta, egy fényes felhő töltötte be a szobát. Ebből a világosságból Jézus képe és alakja rajzolódott ki. Sundar nem várt arra, hogy lássa Jézust - lehet Krisnát, de semmi esetre sem Jézust! Az ifjú hallotta a vendéget, hogy ezt kérdezi: „Meddig fogsz még üldözni? Én azért jöttem, hogy megmentselek téged… Én vagyok az út.” Sundar Jézus lábához esett, s a látomás eltűnt. De megkapta az óhajtott választ. Azon a vasárnap, Sundar áldozatkész hívő lett, később pedig a legnagyobb keresztény evangélista lett Indiában. Ezt a látomást egy erős bizonyságtevés követte Krisztus javára. Sundar tapasztalata csodálatosan hasonlít Pál apostol tapasztalatához, aki találkozott Jézussal a Damaszkusz felé vezető úton. Lehet, hogy Isten nem fogja magát kinyilatkoztatni olyan drámai módon, ahogy megjelent Pálnak vagy Sundar Singhnek. Ő ritkán nyilatkozik meg ilyen formában. De, ha őszinte szívvel keressük Őt, kinyilatkoztatja magát nekünk. Isten nem játszik bújócskát velünk. Ő sokkal jobban ki szeretné nyilatkoztatni magát nekünk, mint ahogy mi óhajtanók megismerni Őt. Ő nagyon sokféleképpen szól hozzánk. Ő megmutatja magát a legváratlanabb helyeken.
352
Mózes, amikor egyedül és reménytelen volt, találkozott Istennel az égő csipkebokornál, Midián pusztájában. Illés, amikor futott, hogy mentse életét, találkozott Istennel egy távoli barlangban. Dániel barátai, Sidrák, Misák és Abednégó, felfedezték Őt a tüzes kemence lángjában. Dávid felfedezte Isten művét az égbolton; neki az egész természet a mindenható és szerető Alkotóról beszélt. Máté akkor találkozott Jézussal, amikor vámszedő munkáját végezte. Péter akkor találkozott Vele, amikor javította a hálókat. Nikodémusz éjjel találkozott Vele, a samáriai asszony pedig délben. Légy éber! Légy készen meghallani az Ő hangját! Nyisd ki szívedet és fogadd be az Ő szeretetét. Légy készen. Ma találkozol Vele váratlan helyeken. Ő kijelenti magát oly módon, ahogy sohasem képzelted!
Csütörtök, november 29.
SOHASEM VÁLUNK EL! „Az Úr áldottainak magva ők.” (Ésa 65:23)
É
jfél után 3 óra volt, és Tina apja mellett volt a kórházban, aki nyögött a fájdalom miatt. Ő volt az, aki pelenkázta őt, amikor kisbaba volt, és tanította kerékpározni. Majdnem egész életén át a kikötőben dolgozott, de most, a rákbetegség miatt, csak egy csöppnyi ember maradt belőle. Apja haldoklott. Már nem volt ereje harcolni. Tina azt gondolta, hogy a temetés után folytatni fogja szokásos életét. De semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Szülejének képe, aki nem volt többé életben, nem hagyta nyugodni. Amikor az Old Soice illatszer illatát érezte, vagy Sinatra kedvelt dallamát hallotta, szemei könnybe borultak. Tina vallomása a következő: – Tudom, hogy felnőtt vagyok, és hogy erős kellene lennem, de bizonyos napokon úgy viselkedem, mint egy 4 éves gyerek, és csak apát akarom látni! Amikor elválunk szeretteinktől, egy nyomasztó űr marad lelkünkben. Megjelenik az egyedüllét érzése, amit senki sem tud enyhíteni, csak az a szeretett személy. Egy szeretett személy elvesztése feldúl bennünket. Az anyák és apák, akiknek tragikusan meghalt egy gyerekük, sóvárogva vágynak viszontlátni őt. Az özvegy férfiak és nők óhajtják még egyszer átölelni feleségeiket vagy férjeiket. Kérdezz meg egy serdülőt, akinek apja rákban halt meg, vagy engedd, hogy egy egyetemista beszéljen legjobb barátjáról, aki egy ittas sofőr által okozott balesetben halt meg, és ők el fogják neked mondani, mennyire szeretnék viszontlátni szeretteiket! A Szentírás azt mondja, hogy viszontlátjuk szeretteinket. A mi Urunknál vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai (Jel 1:18). Ő „mindent újjá tesz” (Jel 21:5). El fog jönni a viszontlátás boldog napja! 353
Szeretteink nem fognak örökre a sírban maradni. A sír nem nyeli el őket. Nem veszítettük el őket. Ők pihennek Jézusban, és nem veszhetnek el. Ők várják a dicső feltámadást, amikor velünk együtt találkozni fognak Jézussal a levegőben. A halál egy nyomasztó egyedüllét érzését hozza nekünk. Maga után hagy egy fájdalmas űrt. A feltámadás ígérete enyhíti fájdalmunkat, és új reménységet ad. Tekintetünket arra az időre irányítja, amikor nem lesz többé elválás!
Péntek, november 30.
nny. B 16:39; CT 16:31; IS 16:25; MS 16:40; SM 16:55; DJ 16:51; AR 16:52
EGY VAGYON, AMI NEM VÉSZ EL „Oh, Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted.” (Zsolt 69:6)
É
vekkel ezelőtt, India egyik zsúfolt városában, egy sebesen száguldó kocsi elütött egy utcagyereket. A kormány egyik képviselője, aki szemtanúja volt a balesetnek, a súlyosan megsebesült gyermeket egy közeli kórházba vitte, ahol fokozatosan helyrejött. A méltóság és felesége minden nap meglátogatták kicsi barátjukat, és kezdték megszeretni őt. Mivel nem voltak szülei, gondolták, hogy örökbe fogadják. Miután kibocsátották a kórházból, örömmel vitték villájukba, és úgy kezelték, mint egy családtagot. Az anya, minden nap elvitte a fiút a kórházba, hogy kicseréljék a kötözést. De egy reggel nagyon foglalt volt, és kérte a fiút, hogy menjen el egyedül. – Megyek! - felelte büszkén. Nagyon jól ismerem a várost. Az anya odaadott 1 dollárt és 25 centet, hogy adja az orvosnak, és egy mosollyal és csókkal, azt mondta neki: a viszontlátásra. A fiú útnak indult. Majd, épp amikor a sarokhoz ért, egy gondolat villant át az agyán. Megállt, kinyitotta a tenyerét, és nézte a ragyogó érmeket. Addig soha sem látott annyi pénzt. Tényleg az orvosnak kell adnia a pénzt? Egy pillanatra megállt és gondolkozott. Majd döntött. Markába szorítva a pénzt, a fiú megiramodott, és nyoma veszett. Az apának, akit elhagyott, jelentős vagyona volt. Többi gyermeke mind egyetemet végeztek, és magas pozíciót töltöttek be a kormányban vagy üzletemberek voltak. Az apa azt óhajtotta, hogy örökbefogadott fia minden előnyben részesüljön, sőt örökölje a család vagyonát. De ez a lurkó mindent felrúgott 1 dollár és 25 centért. Néha mi is lemondunk fontos dolgokról apró dolgokért. Markunkba szorítjuk az engedetlenség érmét, és futunk a testi gyönyörök útján. Nem törődünk egy vagyonnal, ami nem vész el soha, néhány apró földi gyönyörért. Inkább ragaszko-
354
dunk a földiekhez, mint a mennyeiekhez, az itteniekhez és nem az oda fentiekhez, a jelenhez és nem az örökkévalósághoz. Ezalatt, mennyei Atyánk szívszorongva vár bennünket, készen arra, hogy sokkal többet kínáljon fel nekünk. Mi a mennyei család örökösei vagyunk. Soha se felejtsük ezt el!
Szombat, december 1.
nny. B 16:39; CT 16:31; IS 16:24; MS 16:40; SM 16:55; DJ 16:51; AR 16:52
ÚJ GONDOLATOK ÚJ MAGATARTÁST SZÜLNEK „Mert mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő.” (Péld 23:7) „Amint gondolkozik szívében, olyan ő.” (KJV)
K
ét pszichológus tanulmányt készített az elmebeteg bűnözőkről, és kutatásuk eredményei sokakat megleptek. Samuel Yochelson előbb azt tűzte ki célul, hogy megtudja, mi a különbség az elmebeteg bűnözők és az egészséges elméjű bűnözők között. Négyévi tanulmányozás után arra a következtetésre jutott, hogy nincs reális különbség. Mégis, ő és kollégái, felfedezték, hogy a bűnözők összes kategóriája hasonló gondolkozásúak. Fehérek és feketék, gazdagok és szegények, érettségizők, és akik abba hagyták az iskolát, a szegénynegyedek és a villák lakói – mind hasonlóképpen gondolkoznak. Jellegzetességük volt az erős félelem, az általános harag, a csökkent önértékelés, a hatalomvágy és az állandó hazudozás. A pszichológusok kigondoltak egy egyedülálló kezelési programot ezeknek az embereknek. Ők nem vették számba a bűnözők boldogtalan múltját, hanem arra a romboló gondolkodásmódra koncentráltak, amivel az adott pillanatban rendelkeztek. Tudatosították a tanulmányban résztvevőket az erkölcsi normákról, és ismétlés, meg fegyelmezés által arra nevelték, hogy új gondolkodásmódra tegyenek szert. Naponta feljegyezték gondolataikat egy füzetbe, és beszéltek az elért haladásról, rendszeres gyűlések keretében. Az eredmények bámulatba ejtették a szakembereket. Sorozatosan elítélt emberek megtanultak becsületesekké és felelősségteljesekké lenni – nem kényszerítő módszerek által, hanem gondolkodási sablonjuk megváltozásával. A megtérés feltételezi gondolkozásunk megváltozását. Nekünk bukott természetünk van. Mi gonoszak vagyunk természetünknél fogva. Szíveink romlottak. Lehet, hogy ez az állítás az ember természetéről túl kemény, de biblikus. Jeremiás igazolja ezt az igazságot az ember állapotáról, a következő szavak által: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az” (Jer 17:9). Pál hozzáteszi: „nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is” (Róm 3:12). Amikor átadjuk életünket Krisztusnak, Ő csodálatosan megváltoztatja azt a Szentlélek által, belülről kezdve. Az Isten által használt egyik módszer erre: a gondolkozási sablon megváltoztatása. 355
Kezdjük szeretni azokat a dolgokat, amelyeket egykor gyűlöltünk. Kezdjük gyűlölni azokat a dolgokat, amelyeket régebb szerettünk. Isten gondolkozásmódunkat az Ige által változtatja meg. Amikor elmélkedünk az Ő Igéjéről, a rosszat jóval helyettesítjük. Amikor elmélyedve gondolkodunk a Szentírásról, gondolkozásunk megváltozik. Amikor Jézusra nézünk, hasonlókká leszünk hozzá, akit oly nagyon csodálunk. Gondolkozásmódunkat nem tudjuk megváltoztatni a rossz gondolatok elűzésével, hanem a rossznak jóval való helyettesítésével. Töltsd be elmédet a mennyről való tiszta gondolatokkal!
Vasárnap, december 2.
AMIKOR ISTEN KÖZBELÉP „Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.” (Zsolt 61:4)
E
gyik éjszaka, egy Los Angeles-i újságírónő úgy határozott, hogy rövidebb úton megy haza. Elindult egy meredek, kivilágítatlan úton. Nemsokára háta mögött lépéseket hallott, mind gyorsabban közeledve felé. Egyszer csak egy idegen ráugrott, és a nyakán lévő sállal kezdte fojtogatni. Pár mérfölddel messzebb, abban a pillanatban, a lány édesanyja mély álmából felébredt borzalommal telve, hogy a lánya nagy veszélyben van. Az anya azonnal letérdelt az ágy mellé, és elkezdett imádkozni, tizenöt percet beszélt Istennel, kérve Isten védelmét lánya számára. Miután bizonyosságot nyert, hogy imája meghallgattatott, visszafeküdt és azonnal elaludt. Ekkor a kikövezett utcán a támadó hirtelen megállt. A nő látta, amint egy pillanatra felemelte fejét, mintha valamit figyelmesen hallgatna. Utána elkezdett az utcán felfelé szaladni. Ez a nő és édesanyja bizonyosak abban, hogy Isten mentette meg őt, imájuknak köszönhetően. Fontos megértenünk, hogy a hűséges anya nem egy távoli Istenhez imádkozott. Neki ismerős volt az Ő hangja. Ő elég jól ismerte Őt, hogy tudja, válaszol imájára. Ő elég jól ismerte, hogy bizalma legyen a védelmében. Mikor ez a nő az ágy mellett letérdelt, a hatalmas erő nagyon közel volt hozzá. A jó és rossz közötti harcban az ima hatalmas fegyver a hívő kezében. Az ima által a pokol erői vissza vannak tartva. Ellen G White írja, hogy Isten a hit imájára megteszi azt, amit nem tenne meg, ha nem kérnők. (A nagy küzdelem, 525. old, angolban). Mikor az anya imádkozott, a mi Urunk hatalmas angyalait küldte, hogy a támadót elűzze. A Szentlélek hatalmas ereje győzte meg, hogy elfusson. De… 356
hogyan magyarázzuk azt a fájdalmas valóságot, hogy egyes keresztényeket kifosztanak, megerőszakolnak és megölnek. Arról van szó, hogy nincsen hitük? Senki sem imádkozott érettük? Ezen a fellázadt bolygón jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Számunkra ismeretlen úton, a szerencsétlenségek, katasztrófák és szenvedések által, Ő magához vonz. Mi több, Ő megvalósítja hosszú távú tervét, felhasználva épp azt a rosszat, amiért Ő semmiképpen sem felelős. Hasonlóképpen, Ő tiszteletben tartja azok választási szabadságát, akik nekünk rosszat csinálnak, és nem lép mindig közbe. Néha, az Ő teljesebb tervében, megengedi, hogy a gonosz folytatódjék. Nehéz ezt megértenünk? Határozottan, igen! De bízhatunk Benne. Hihetünk továbbra is Benne. Továbbra is fenntarthatjuk kapcsolatunkat Vele. Továbbra is imádkozhatunk meggyőződéssel, hogy Ő közbelép. Ő megszabadít. Ő válaszol. Ő nem hagy el minket, és amit pillanatnyilag nem értünk, egy nap, az örökkévalóságban, Ő maga meg fogja magyarázni.
Hétfő, december 3.
EDD MEG A SZILVÁT, VAGY ROSSZUL JÁRSZ! „Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket” (Jn 15:9).
E
gy fiúcska Aberdeen-ből (Skócia) nem szerette az aszalt szilvát, habár anyja folyton bátorította, hogy egye meg, mert nagyon finom. Egy este szilvát adott neki desszertnek, azonban a fiú visszautasította. Az anya kitartott mellette, és próbálta rábírni, de a fiú összeszorította a száját, keresztbe tette karjait, visszautasítóan. Végül az anya a végsőkig elkeseredve ezt mondta neki: – Isten megharagszik, ha nem eszed meg ezt a szilvát! A fiú mégsem akarta elfogyasztani, és az anya elküldte lefeküdni. Az anya mérgesen összeráncolta szemöldökét, és bevitte szobájába, majd lement a lépcsőn. Azután hirtelen nagy vihar tört ki. A mennydörgések megrázták az ablakokat, villámok cikáztak az égen, és az eső kopogott a háztetőn. Az anya lopakodva felment a lépcsőn, és a fiú szobájába nézett, remélve, hogy a fiú az ágyában van. Azonban ő az ablaknál volt, megdermedve nézte a kegyetlen vihart és morogva mondta: – Micsoda hűhó azért a csúnya szilváért! Szavai mosolyra késztetnek, látva nála az istenismeret hiányát. Azonban lehetséges, hogy mi is hasonló problémával szembesülünk. Még a hűséges keresztények is állíthatják azt a hamis nézetet, hogy bűneink megharagítják Istent. 357
Ez az Istenről való felfogás a félelmen, és nem a szereteten alapszik. Amikor keresztény tapasztalatunk a félelmen alapul, nagyon kevés valódi örömet ismerünk, és nagyon kevés élő lelki erőt. A keresztény élet másféle megközelítése megváltoztatja egész perspektívánkat. A Szentírás mondja: „az Isten szeretet” (1Jn 4:8). „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged” (Jer 31:3). „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való” (Jak 1:17). Isten jóságos, Ő jót tesz és csak a javunkat akarja. A mi bűneink nem dühítik fel, hanem mélyen megsebzik. Ő nem haragszik meg ránk, ha vétkezünk. Az Ő szíve fáj, mivel a bűn elpusztít bennünket. Mi magunk pusztítjuk el magunkat. Nekünk nem sikerül, hogy „bővölködő életünk” legyen, amit Ő felajánl. (Jn 10:10). A legnagyobb motiváció, hogy hívő életvitelünk legyen, annak a tudata, hogy a szerető Istent, aki életét adta értünk, megszomorítjuk, amikor hátat fordítunk az Ő szeretetének, egy olcsó és bűnös kívánságért. Egy szerető szülőhöz hasonlóan, Neki nagyon fáj, amikor fájdalmat okozunk magunknak az engedetlenség által. Az Ő egyedüli óhaja az, hogy örvendjünk egy valódi és tartós boldogságnak. Az Ő szeretetén kívül Semmi más nem késztet minket arra, hogy hűségesek maradjunk!
Kedd, december 4.
AMIKOR A SZERETET KIÁRAD „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4:11)
L
ehetetlen igazán szeretnünk Istent addig, amíg nem szeretjük embertársainkat, akikkel Ő kapcsolatba hoz nap, mint nap. Amikor Isten szíveinkbe ülteti az Ő szeretetét, az kiárad a körülöttünk levőkre. Corrie ten Boom keresztény írónő meséli, hogyan áradt ki ez a szeretet édesanyja életében. Ten Boom asszony az a típusú személyiség volt, aki azért élt, hogy szolgáljon. Kezei mindig foglaltak voltak pulóverek kötésével az árvák részére, kenyérsütéssel a nincstelenek részére, vagy ajándékok készítésével születésnapokra. Őt ismerte és szerette Haarlem (Hollandia) összes lakosa. Később azonban ten Boom asszony szélütést kapott, aminek következtében részben lebénult. Csak az igen, nem és a Corrie szavakat tudta kiejteni. Úgy tűnt, hogy ez véget vet jócselekedeteinek. Mégis ez a tehetetlen asszony talált egy kommunikálási módot. A ten Boom nővérek, minden reggel, egy kényelmes székbe helyezték anyjukat, az ablak elé, hogy tudja követni, mi történik a zsúfolt utcán. Ő kezdett kommunikálni. Kigon-
358
doltak egy majdnem 20 kérdésből álló rendszert. Akkor, amikor meglátott egy drága lelket, ten Boom asszony kiáltotta: – Corrie! – Mi történt anyu? Gondolsz valamire? – Igen, válaszolt anyja teljes lelkesedéssel. Azután a lány folytatta egyéb kérdésekkel: – Talán születésnapja volt annak a személynek? Úgy tűnt neked, hogy annak a személynek egy speciális szüksége van? Úgy tűnt, hogy el volt csüggedve? Miután megértette, hogy mi volt anyja szándéka, Corrie írt egy bátorító levelet az anyja által jelzett személynek. Azután kezébe vette anyja erőtlen kezét, és segítette, hogy írja alá a levelet. Életének utolsó három évében ez a nő, az ablaknál tartózkodott, és tovább szolgálta a kintieket. A bénulás sem tudta megakadályozni szeretetszolgálatát. Az ilyen szeretetszolgálat változást idézhet elő abban a zónában, ahol lakunk, és a társadalomban. Ez változást idézhet elő gyülekezeteinkben. A szeretet, mely együtt érző cselekedetekben, kedves szavakban és önzetlen cselekedetekben nyilvánul meg, valóban változást hoz. A menny szeretete Jézus élete által áradt ki, Ő pedig megváltoztatta a világot. Amikor a menny szeretete szíveinkből szétárad, mi is meg fogjuk változtatni a világot!
Szerda, december 5.
A TIZED A TELJES ÁTADÁS SZIMBÓLUMA „Emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert Ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére.” (5Móz 8:18)
E
gy ember tanulmányozta a Bibliát, barátai pedig megrémültek lelkesedése miatt. – Te nem tudod, hogyha abba a gyülekezetbe mész, elveszik jövedelmed tíz százalékát? - hívták fel a figyelmét. Ez a probléma komolynak nézett ki. A férfi elment közvetlenül annak a gyülekezetnek a lelkészéhez, hogy megtudja az igazat. Nyíltan feltette neki a következő kérdést: Igaz, hogy a gyülekezet elveszi jövedelmének tíz százalékát? A lelkész egy szokatlan választ adott, egy olyan választ, mely kötelességként hangzott, habár világos, hogy Isten soha sem kényszerít bennünket. Azonban hiszem, hogy igazat adsz nekem abban, hogy a lelkész jó választ adott. Íme, mit válaszolt neki: – Igen, igaz, hogy az egyház kéri tőled, hogy légy hűséges Istenhez a tizeddel. De ez nem minden. A tízeden kívül, adományaiddal is kell szolgálnod. Ennél is 359
több, neked gyermekeid vannak. Az egyház arra buzdít téged, hogy keresztény iskolába küldd őket. Ez pedig még többe fog kerülni. Sőt, ennél is több: lehet, hogy eljön az a nap, amikor az egyház azt kéri tőled, hogy fiadat vagy lányodat Afrikába vagy a világ más részére küldd. Lehet, hogy soha sem fogod őket viszontlátni. Az Úr nem csak a tízedet kéri, hanem kéri mindazt, amid van! Igen, Isten kéri mindazt, amink van. Azonban, látva azt, amit Ő tett értünk, amit Ő fizetett a Kálvárián, vajon túl sokat kér tőlünk? Hogyan adhatunk neki kevesebbet? A tízed nem csak pénzt jelent. A tízed behozása Isten iránti hűségünk bizonyítéka. Egyik oka annak, hogy Isten a keresztény életben különböző nehézségeken vezet át, az, hogy elmélyítse hitünket. A hit a próbákban növekszik. Ahol nincsen próbatétel, nincs növekedés sem. Ábrahám hite növekedett akkor, amikor Isten azt kérte tőle, hogy áldozza fel Izsákot. Dániel hite növekedett Nabukodonozor lakomatermében. József hite növekedett a fáraó börtönében. Dávid hite növekedett akkor, amikor egyedül volt a juhokkal, és amikor védte a vadállatoktól. Illés hite virágzott Karmel hegyén, Baál 450 prófétái előtt. Az évszázadok folyamán, a hit nagy hőseinek azzal a kihívással kellett szembesülniük, hogy növekedjenek a hitben a próbák által. Ha eddig nem voltál a pénz hűséges sáfára, amit neked Isten adott, meghívlak, hogy add át magadat Néki. Amikor jó eredménnyel mész át ezen a teszten, a te hited növekedni fog.
Csütörtök, december 6.
AZ IDŐK JELEINEK FELISMERÉSE „Az égnek ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt 16:3)
A
történelemkönyvek feljegyzik, hogy a második világháború hivatalosan 1939. szeptember 1-jén kezdődött. De az első lövöldözések a valóságban hat nappal előbb megkezdődtek. Eredetileg Hitler augusztus 26-ra tervezte a Lengyelország támadását. Egy estével előbb, néhány katonai egység felkészült a támadásra. De az utolsó órai politikai események a lerohanás elhalasztására kényszerítették Hitlert. Szükség volt, hogy mindegyik katonai egységgel felvegye rádión keresztül a kapcsolatot, és haza hívja őket. Azonban eggyel sem sikerült felvenni a kapcsolatot. Augusztus 26-án, délután 12 óra 1 perckor, a kezdeti időpont szerint, egy katonai egység, Herzner alezredes vezetése alatt megtámadta Mosty városát, foglyul ejtve néhány lengyelt. Amikor Herzner telefonált a katonai támaszpont-
360
hoz, hogy jelentést tegyen, azt mondták neki, hogy túl korán indította el a támadást. Azt a parancsot kapta, hogy bocsássa szabadon a foglyokat, ezután pedig visszatért Németországba. Ez a tévedés világos jele kellett volna, hogy legyen Hitler szándékának. Hihetetlen azonban, hogy a lengyel kormány elhibázta a jelt. Ők ezt az incidenst nem vették észre. És szeptember 1-én, amikor a nácik lerohanták az országot, a lengyeleket meglepetésszerűen érte ez. Mi nem akarjuk elhibázni Isten utolsó „invázióját” az emberiség történelmében. Nem akarjuk, hogy meglepetésszerűen érjen Krisztus második eljövetele. Számos jel van, melyek világosan beszélnek, azonban Jézus Máté 24-ben az Ő utolsó jelét adja. Ő nyilatkozza: „És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek: és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). Meg vagyok győződve, hogy Jézus teljesíti ígéretét. Ez a prófécia épp most teljesedik be. Áthatolhatatlan tartományokat érint az evangélium. A Globális Misszió pionírjainak ezrei viszik az evangéliumot a fehér zónákba. A tömeg-tájékoztató eszközök éreztetik befolyásukat. Az adventista rádiók és tévék hetente több millió hallgatóhoz és nézőhöz jutnak el. Az It Is Written leadó jelenleg 9 nyelven, a világ 130 országában közvetíti adását, amely eljut a 200 millió arab nyelvet beszélőkhöz is, a Közép-Kelet 12 országába. 1994 márciusában az Adventista Világrádió két 250 kilowatt erősségű adón keresztül kezdte közvetíteni Szlovákiából a Jézus Krisztusról szóló jó hírt, mely lefedi Közép- és Kelet-Afrikát, Indiát és a Közép-Keletet. Egy másik adó Guam szigetéről küldi az éter hullámain a jó hírt Ázsiába, beleértve Kína nagy részét is. Tulából (Oroszország) az Adventista Médiaközpont naponta 16 nyelven közvetít. Ez csak néhány olyan módszer, amelyen keresztül Isten be akarja fejezni a munkát. Valóban, Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik az egész világon. Egy dolog biztos: Isten siettetni akarja a vég eljöttét, mi pedig nem akarjuk elhibázni annak jeleit.
Péntek, december 7.
nny. B 16:37; CT 16:29; IS 16:23; MS 16:38; SM 16:53; DJ 16:49; AR 16:50
AZ ISTEN ÁLTAL ÉPÍTETT HÁZ „Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mt 16:18)
E
zernyolcszázötvenben Sir Joseph építész vizsgálat alá vette annak az épületnek a tervét, mely a londoni Nagy Kiállításnak adott helyet 1851-ben. Paxton egy óriási építményt képzelt el, amiben semmi se legyen nyomasztó 361
vagy zsúfolt. Egy olyan építményt képzelt el, mely könnyű, majdnem súlytalan szerkezet benyomását adja. Az volt a probléma, hogy akkor még nem volt lehetőség ilyen épület építésére. A nagy szerkezetek masszív falakra kellett támaszkodjanak. Úgy tűnt, hogy nincs semmi útja annak, hogy egy ilyen elegáns és világos épületet felépítsenek, amilyen Paxton elképzelésében volt. Mégis, később, az építész visszaemlékezett egy növényre, amellyel a kertben dolgozott: az amazoni lótuszra. Ennek a lótusznak az úszó levelei óriás méretűek, átmérőjük eléri a két méter nagyságot is, és nagyon vékonyak. Ennek ellenére, elég stabilak. Stabilitásuk annak tulajdonítható, hogy komplikált támasztógerendái vannak. Erezetei a levél közepéből indulnak kifelé, sok ágra osztódva. Az amazoni lótusz Paxtonnak megadta annak a kulcsát, hogy építészeti álmát valóra váltsa. A tervrajzban felhasznált néhány fő oszlopot, több finom erezethez kapcsolva. Az eredmény: a Kristálypalota, egy kolosszális siker. Ez nagy fordulatot jelentett az építészetben. Az acélból és üvegből készült felhőkarcolók építésénél, amelyeket ma látunk minden felé, az elegáns és világos Kristálypalotából inspirálódtak, és természetesen az amazoni lótuszból. Az Úr egy másik impozáns építményt épített: az Ő egyházát. „Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván” (Péld 9:1). Az isteni bölcsesség Isten egyházát hét alapvető tanításra építette. Ezek a bibliai tantételek, azon oszlopok, melyek fenntartják az Isten által épített igazság épületét. Ezek isteni és örök igazságok. Annak ellenére, hogy ezek a fő oszlopok (alapelvek) egymáshoz vannak kapcsolva sok erezet által, mégis ezek a „támasztóoszlopok”. Ezek mind Krisztusba vannak rögzítve, és a teljes Írás köréjük összpontosul. Ez a hét örök igazság képezi az isteni kinyilatkoztatás alapját az idők folyamán. Ezek a vég napjaiban létező egyház megkülönböztető jegyei: 1. A Szentírás (Jn 17:17) 2. Üdvösség (Jn 3:16) 3. A második eljövetel (Jn 14:1-3) 4. A szombat (Jn 14:15) 5. A halottak állapota (Jn 11:11-16) 6. A szentély (Jn 17:4. 11. 24) 7. A Szentlélek és a Prófétaság Lelke (Jn 14:15-17). Krisztus az Ő Igéjében Krisztus kegyelme, mely kiáradt a Kálvária keresztjén, Krisztus második eljövetele, Krisztus, mint az igazi nyugalom és béke forrása, Krisztus, mint az élet és a feltámadás, az élő Krisztus, aki a mennyei szentélyben osztogatja az Ő hatalmát, Krisztus, aki a Lélek adományait adja, hogy felhatalmazza földi egyházát, művének befejezésére – ezek a menny örök igazságai, amelyeket a pokol erői sem pusztíthatnak el!
362
Szombat, december 8.
nny. B 16:37; CT 16:29; IS 16:22; MS 16:38; SM 16:53; DJ 16:49; AR 16:50
CSALÓDÁSAINK NEM ISTENTŐL JÖNNEK „Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.” (Jel 10:11)
Á
tmentél-e valamikor egy nagy kiábránduláson, személyes csalódáson? Ami nekünk kiábrándulás, lehet, hogy egészen más Istennek. Ő egy kegyetlen dologból egy magasztos dolgot hozhat ki. Ő az új kezdetek Istene, Ő átalakítja a tragédiát győzelemmé. A tanítványok életük legnagyobb kiábrándulásán mentek át. Nem dúlna fel, ha azt, akibe helyezted minden reményedet, keresztre feszítenék? Ha az, akiről azt hitted, hogy Ő a Messiás, meghalna? Megjövendölték-e az Ótestamentum prófétái Jézus halálát? Ismerhették-e ezt a tanítványok? Ők készen lehettek volna? Határozottan igen! Ők hibásan értették meg az Ótestamentum próféciáit. Azt hitték, hogy a Messiás felszenteli a dicsőség országát. Ők nem a kegyelem országát várták. Isten kiemelte a keresztény egyházat a csalódásból Kr.u. 31-ben. Pünkösdkor a Szentlélek kitöltetése felhatalmazta az egyházat, hogy elvigye az evangéliumot a világ legtávolabbi részeire. Vigyük előre az időt 1800 évvel. Egy kis hívő csoport tanulmányozta a próféciákat Dániel és Jelenések könyvéből. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus nagyon hamar eljön. Számuk néhány tízezerre nőtt. Valódi megtérések voltak, ami igazolta, hogy üzenetüket a Szentlélek ihlette. Mialatt Dániel próféciáit tanulmányozták Dániel 8:14 alapján, a 2300 éves időszakból arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus 1844. október 22-én jön el. Ezek az adventista előfutárok türelmetlenül várták Jézus visszajövetelét. Azonban Jézus nem jött el, és ők nagyon levertek voltak. János, a látnok leírta az ő tapasztalatukat és megjövendölte, hogy ők fogják elvenni a könyvecskét (Dániel könyvét) az angyal kezéből, megeszik azt (tanulmányozni fogják), az édes lesz szájukban, de a gyomrukban keserű (lásd Jel 10:9-11). Azok a próféciák, melyek egykor olyan édesek voltak, rendkívül keserűeknek tűntek gyomrukban. A kijelentés édes íze eltűnt. A csalódás keserűsége fenyegette hitüket. Az ő csalódásuk órája, Isten számára a beteljesülés órája volt. Akárcsak az első évszázad hívői, ők is tévesen értették a prófécia természetét. Jézus a meghatározott időben belépett a mennyei szentélybe, szolgálatának utolsó szakába, hogy befejezze munkáját a földön. A mennyei szentélyből ő ismét kitöltötte Lelkét, hogy létrehozza az advent mozgalmat, amelyre azt a feladatot bízta, hogy hirdesse az örökkévaló evangéliumot. 363
Mind az Őskeresztény Egyház, mind az Advent mozgalom, egy csalódás következtében jött létre. Mi történt ezekkel az emberekkel, akik annyira csalódtak? Ők egy erős missziómozgalmat hoztak létre, hirdetve Isten utolsó üzenetét. A mi Urunk örül annak, hogy a tragédiát győzelemmé alakítja. Engedd meg ma Néki, hogy csalódásaidat szép tapasztalattá alakítsa.
Vasárnap, december 9.
KÉTEZER ESZTENDŐ, ÉS MÉG NINCS KÉSZEN „Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.” (Jel 10:37)
A
fiatal lelkész kérdései megleptek engem. Azok kételkedésről és bizonytalanságról árulkodtak. Őszinte kérdések voltak, nem cinikusak, mégis kételkedést jeleztek. Ezt kérdezte tőlem: -Még mindig hiszi, hogy Jézus hamar eljön? Nem prédikálják az adventisták Jézus eljövetelét több mint 150 éve? Egyetért azzal, hogy az Ő eljövetele lehet, hogy csak 500, 750 vagy 1000 év múlva lesz? Még lényeges ez a téma? Ezekre a kérdésekre szükséges helyes választ adnunk. Igaz, hogy a hetednapi adventisták több mint 150 éve várják Jézus eljövetelét. Hasonlóképpen, igaz, hogy nem mi jöttünk a második eljövetel gondolatával. Nem mi vagyunk az első generáció, mely várja Urunk küszöbönálló eljövetelét. Jézus mennybemenetele után, a tanítványok várták, hogy Ő hamar eljöjjön. Ők nem képzelték, hogy még 2000 évet fog késni. Pál apostol Thessalonikabeliekhez írt első levele szerint, az első keresztények úgy hitték, hogy Krisztus még az ő életükben eljön. Ők lelkesedtek Urunk küszöbönálló visszajövetelének gondolatától. Az apostol megírta a második levelét a Thessalonikabeliekhez, hogy tisztázza ezt a témát. Ő felhívta figyelmüket azokra az eseményekre, melyek be kell, hogy következzenek a második eljövetel előtt. A prófécia nagy irányvonalai mindig azokat az eseményeket követték, melyek a második eljövetellel kell majd tetőfokra érjenek. Ezért, a központi probléma a prófétai időszámításhoz kapcsolódik. Hol vagyunk ma Dániel és Jelenések próféciáinak a fényében? A Dániel 2. fejezetében említett arany-, ezüst-, bronz- és vasbirodalmak porrá lettek. Babilónia, Médo-Perzsia, Görögország és a Római birodalmak rég eltűntek. A Római birodalom feloszlott. A következő esemény, ami le van írva az, hogy a kő letöri az állóképet. Az a négy vadállat Dániel 7-ből, melyek ugyanazt a négy világbirodalmat jelképezik letűnt. Az oroszlán, a medve, a párduc és a fenevad letűntek. A tíz szarvat, melyek a feloszlott Római Birodalmat jelképezik, 364
a kis szarv megjelenése követte, a pápaság politikai-vallási hatalma. A 2300 este és reggel, vagyis év, Dániel könyvéből, 1844-ben teljesedett be, amikor megkezdődött Jézus közbenjárásának utolsó szakasza a mennyei szentélyben. A hét gyülekezet a Jelenések könyvében, melyek az egyháztörténelem hét korszakát képviselik, már beteljesedett prófécia, ami a lágymeleg Laodiceával érte el tetőfokát. A hét pecsétet felnyitása folyamatban van, és a hét trombita folyton szólt a századok folyamán. Az összes nagy próféciai időszak beteljesedett. Nem tudjuk mikor fog viszszajönni Krisztus. Nem tudjuk, milyen közel van eljövetele, de teljes bizalommal kiálthatjuk, hogy a prófécia hirdeti, hogy eljövetele közel van.
Hétfő, december 10.
KÖZÖSSÉG ISTEN LELKI CSALÁDJÁBAN „Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt. Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön.” (Ef 3:14-15)
T
etszik az, ahogyan egy virginiai nő, Dorothy Redford, családi ünnepet varázsolt egy nem túl sokat ígérő múltból. Amikor áttanulmányozta a családfáját, egy körzeti bíróságon felfedezett egy adás-vételiszerződést, ami azt mutatta, hogy első ismert őse Elay Johnson volt. Elay Littlejohnt és nyolc gyerekét eladták rabszolgának Észak Karolinába a Somerset ültetvényre. Dorothy elkezdte tanulmányozni a somerseti dokumentumokat és először fedezte fel elhunyt családtagjainak nevét. Ekkor úgy gondolta, szervez egy családi találkozót. 1986-ban a Somerset Place ültetvény, ami most emlékmű, az amerikai történelemben egy egyedüli találkozónak volt tanúja. A rabszolgák utódai, akik régebben azon az Észak-Karolinai ültetvényen dolgoztak összegyűltek, hogy megismerjék gyökereiket. Egy afro-amerikai vallásos zenei koncertet tartottak, afrikai táncokat táncoltak és egy afrikai esküvőt is színre vittek. Azonban az esemény szíve a kölcsönös ismerkedés volt, annak a ténynek az elismerése, hogy mindnyájuknak közös múltjuk volt A somerseti találkozó felejthetetlen eseménynek bizonyult. Dorothy Redford időt fektetett bele, hogy emlékezetessé tegye. Pontosabban, ő időt vett arra, hogy egy teljesen új családot hozzon létre. Bizonyos értelemben, mi is rabszolgák voltunk. A bűn nagyon kegyetlen gazda. Rabságban tart, tönkretéve képességeinket. Ha megszabadulunk Krisztus által, mi egy új családhoz csatlakozunk. Mi különböző társadalmi közegekből származunk, de mindnyájunkat egy közös múlt köt össze, egybegyűjtve mindnyájunkat egy új lelki közösségbe – az egyházba. 365
Egy Bill és Gloria Gaither által szerzett ének erről a szép igazságról beszél: „Lehet, hogy észrevetted, hogy mi testvéreknek és testvérnőknek nevezzük egymást! Ez azért van, mert egy család vagyunk, és mert mindenki kedves számunkra. Amikor valaki szenved, mind könnyezünk…” Mindnyájan vágyunk közösség, család, otthon után. Az egyház Isten családja. Lehet, hogy nem egy tökéletes család, de mégis az ő családja. Ez a család támogat, biztonságot és szolidaritást nyújt megosztott világunkban. A közösség érzését nyújtja, ami után vágyunk. Az egyház egy olyan hely, ahol megértjük egymást, ahol egymás terheit hordozzuk, és ahol meghallgatjuk egymás örömét, bánatát, ahol egymás szükségleteit kielégítjük. Ahogyan a test részei a testet alkotják, ugyanúgy az egyháztagok egyetlen egy egyházat alkotnak Krisztusban. Egyetlen egy egyházban, Isten teremtett egy családot. Repess ma az örömtől, mert Isten családjához tartozol.
Kedd, december 11.
LEGYETEK KÉSZEN! „Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Mt 24:44)
E
gy XVIII. századi angol novella egy gall helységről beszél, ahol 500 évvel ezelőtt minden polgár a falu templomába szokott összegyűlni az Úr születése napjának előestéjén énekelni és imádkozni. Éjfél előtt kevés idővel meggyújtották a gyertyákat és a lámpásokat és karácsonyi énekeket énekeltek. A leírt jelenet megható. A templom ki van ünnepélyesen díszítve a különleges alkalomra. A karácsonyi énekek betöltik a léget. Az ünnepi menet elhagyja a szent hajlékot pár perccel éjfél előtt, majd letér a vidéki útra és pár kilométert megy egy régi barakkig. Itt készítették el a színpadot az Úr születésének megünneplésére. Egyszerű alázattal, az emberek letérdelnek és imádkoznak. Énekeik betöltik a tél hideg levegőjét. Mindenki, aki járni tud, jelen van. Fiatalok, idősek, tanult emberek és tanulatlanok, gazdagok és szegények, mindenki ott van. Ez a szokás évszázados szokás és ebből nőtt ki egy érdekes mítosz: ha az összes lakos tökéletes hittel imádkozik ott, akkor, abban a pillanatban, az Úr születésének napja előestéjén, eljön Krisztus másodszor. Ebben a történetben az egyik főszereplőt megkérdezik: – Azt hiszed, hogy most eljön? – Nem, mondja ő, szomorúan bólogatva. Nem hiszem. – Akkor mért jössz ide minden évben?
366
– A! mondta ő mosolyogva, hát mi lenne, ha a többiek jönnek, és csak én hiányoznék? Érdekes válasz. Ez az idős ember nagyon bölcsen beszél. Lényegében, ő ezt mondja: „Nem tudom, mikor jön el Jézus, de tudok egy dolgot: amikor eljön, kész szeretnék lenni. Nem szeretném elszalasztani az eseményt. Nem szeretnék otthon maradni és egész nap aludni, hogy aztán később megtudjam, hogy eljött”! Valaki feljegyezte az első adventista prédikátorok egyikének az állítását. „Az egyedüli módja annak, hogy készen legyünk, amikor Jézus eljön az, hogy készüljünk el és egész idő alatt legyünk készen”. A Jézus eljövetelére való készülést nem lehet elsajátítani a keresztény élet végén, hanem ez egy mindennapos tapasztalat. Létezik valami az életedben, ami megakadályoz abban, hogy kész legyél az Úr eljövetelére? Van valamilyen magatartásmódod vagy szokásod, ami közétek ékelődik? Átadtad életedet teljesen Jézusnak? Várod türelmetlenül és örömmel visszajövetelét? Van-e életedben valamilyen dolog, amit pont most kell megoldanod, valami olyasmi, amiről úgy érzed, hogy nem halaszthatod el? Jézus és az idős gall ugyanazt mondják. „Légy kész”!
Szerda, december 12.
MIÉRT VONZÓAK A SZÉLSŐSÉGES VALLÁSI CSOPORTOSULÁSOK? „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mt 24:24)
E
zerkilencszázkilencvenhét márciusában, a Heaven’s Gate csoportosulás 39 tagja egy búcsúüzenetet rögzített videóra, majd öngyilkos lett. Az volt a meggyőződésük, hogy a Hale-Bopp üstökös után jön egy űrhajó, amely elviszi őket a létezés „következő szintjére”. Amikor megtalálták őket, az áldozatok feje és válla lila anyagokkal volt betakarva. A 39 áldozat azonosítására a rendőrség egy ingyenes telefonszámot bocsátott a rokonok rendelkezésére. 24 óra lefolyása alatt több mint 1500 fájdalomban levő rokon hívását fogadták, akik pár hónapja vagy pár éve elveszítették a kedveseikkel való kapcsolatot. Szélsőséges vallási csoportok mindenhol vannak. Ezek azt állítják, hogy üzenetük van Istentől és azt keresik, hogy kontroll alatt tartsák híveik elméjét csalás által. Léteznek szélsőséges csoportosulások, amelyek a Bibliára alapulnak, repülőcsészealjak csoportosulásai, sátánista és New Age csoportok, és keleti vallásos csoportosulások. 367
Miért van ezeknek sikerük? Minek tudható be vonzerejük? A válasz komplex, azonban egy aspektus evidens: a szélsőséges vallásos csoportosulások vonzzák a meggyőződésre vágyókat. Egy kételyekkel teli világban, ezek a csoportosulások biztonságot nyújtanak. Kevés helyet hagynak a kételynek. A dolgok fehér-feketék, vagy jók, vagy rosszak. Nincs semleges terület. Még akkor is, ha becsapják magukat, ezen csoportosulások vezetői biztosak magukban. Még akkor is, ha hamisságot hirdetnek, ők ezt bátran teszik. Isten válasza a szélsőséges csoportosulások kihívására a Szentírás biztonsága. Lukács írt Teofilusnak azért, hogy megtudhassa azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatott. (Lk 1:4). Jézus hangsúlyozza: „A te Igéd igazság” (Jn 17:17). Pál apostol ezt mondja: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3:16). A Biblia nem egy mitológiai vagy allegorikus könyv. A Biblia az abszolút menynyei autoritást hordozza. A Szentírás autoritása lényegbevágó minden hívő életében. A Szentírás az életünket befolyásoló hatásos tényező. Amikor visszautasítjuk a Szentírás tekintélyét saját magunkat csapjuk be. A XXI. századi emberek összezavart és szkeptikus elméje vágyik a szélsőséges csoportosulások által nyújtott biztonság után. Isten egy valami sokkal jobbat ajánl fel nekünk: az ő szavában rejlő abszolút igazságot. A bibliai igazság elhanyagolásával felkészítjük az elménket, hogy megkaphassuk a szélsőséges vallásos csoportosulások becsapásait.
Csütörtök, december 13.
TE DÖNTESZ „… aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:17)
A
szélsőséges vallásos csoportosulások vezetői karizmatikus emberek, akik saját magukra hívják fel a figyelmet. Ők az Isten szavánál egy felsőbbrendű igazságforrássá változnak át, és híveik számára nehéz elkülöníteni Isten szavait az ők szavaiktól. A Heaven’s Gate csoportosulás vezetője, Marshall Applewhite azt hitte, hogy ő és munkatársa, Bonnie Lu Nettles „az emberi testnél felsőbbrendűbb evolúciós szintről” származtak. Applewhite úgy hitte, hogy csak időlegesen volt emberi testbe helyezve ahhoz, hogy megmutassa az embereknek, hogyan juthatnak el „az evolúció következő szintjére”. Azonban ő nem állt meg itt. 1995 szeptemberében az interneten Az elrejtett Jézus kijelenti kilétét, mielőtt elmenne című nyilatkozatot közölte. Azóta ő hangoztatni kezdte, hogy ő Jézus. Azt jelentette ki, hogy Isten egyik hírnöke, ugyanúgy, mint Jézus és, hogy ő ugyanolyan, mint Jézus. 368
A Solar Temple csoportosulás vezetője ugyanígy járt el. Luc Joret úgy érezte, hogy ő Krisztust fejezi ki. Neki sikerült meggyőzni az embereket, hogy a halál által egy jobb élet felé utazhatnak a Szírius csillagra. A Solar Temple csoportosulás majdnem 100 tagja lett öngyilkos az utóbbi években, azért hogy elinduljanak erre a feltételezett utazásra. Jim Jonesra és David Koreshre úgy tekintettek híveik, mint a Messiás megtestesítőjére. A szélsőséges vallásos csoportosulások virágzanak akkor, amikor az emberek lemondanak saját identitásukról és erkölcsi döntési jogukról. A kereszténység lényege a választási képesség. Néha jó döntéseket hozunk. Máskor rosszabb döntéseket hozunk, de ily módon növekszünk. Amikor megengedjük valakinek, hogy helyettünk döntsön erkölcsi kérdésekben, lelkileg egyhelyben topogunk. A lelki növekedés a döntéshozatalon alapszik. Istenképűségünk jelentős vonása, hogy személyes felelősségünk van Isten előtt. A Biblia elején, Isten első szüleinket az Éden Kertjében választási lehetőség elé állítja. Ugyanígy, a Biblia végén Isten az egész emberiség rendelkezésére bocsátja a szabad akaratot a következő csodálatos szavak által. „És a Lélek és a mennyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja. Jövel! És a ki szomjúhozik, jöjjön és vegye az élet vízét ingyen” (Jel 22:17). Az aki szomjúhozik ige jelentése aki ezt választja, aki erre vágyik. A Jelenések könyve Isten felhívásával zárul, hogy válasszunk. Mi felelősek vagyunk döntéseinkért. Ha lemondunk választási képességünkről, az örökkévalóság elveszítését kockáztatjuk. Isten ma arra hív, hogy válasszuk a jót.
Péntek, december 14.
nny. B 16:38; CT 16:30; IS 16:23; MS 16:39; SM 16:54; DJ 16:50; AR 16:51
AZ Ő SZÁRNYAI ALATT „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad.” (Zsolt 91:14)
M
ayerly Sanchez a Columbiai Gyermek Békemozgalomnak a vezetője. Egy Bogota (Columbia) melletti helységben nőtt fel, ahol a bűnözés és az erőszak nagyon elterjedt. Mayerly pozitívan harcol a békéért egy konfliktusok által szétzilált földrészen. Ő tudja, hogy tevékenysége révén annak a rizikónak teszi ki magát, hogy a kábítószer csempészek vagy a helybeli betörő bandák vezérei megölhetik. Azonban ő félelem nélkül folytatja a békéért való küzdelmet. Ő nemrég ezt mondta: „Istennek gondja van ránk. Itt nem nagyon vagy biztonságban, ha a békéért harcolsz, és ha arról beszélsz, de Ő mindig velünk van … Mi Őbenne vagyunk elrejtve”. 369
A félelem lebénít. Tehetetlenekké tesz. Isten arra hív, hogy tegyük félre félelmeinket és nézzünk erős ígéreteire. Ő a mi biztonságunk. Ő a mi menedékünk. A Szentírás legszebb és legkifejezőbb nyelvezetén keresztül Isten megmutatja, mit tesz minden földi gyermekéért, amikor jönnek a nehézségek: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad” (Zsolt 91:4). Csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni valójában mennyire megvédett Ő. Meg vagyok győződve, hogy életem sokszor véget érhetett volna, ha Isten nem védett volna meg. Ő olyan módokon oltalmaz, amelyeket csak akkor ismerhetünk meg, amikor szemtől szembe fogjuk Őt látni. Ellen White ezt írja. „Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel hozzá folyamodókat.” (Ellen White: Jézus élete, 415-416. old.) Ez az ígéret nekünk szól. Krisztusban biztonságban vagyunk. Krisztusban minden félelem elszáll. „A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk Általa, aki megerősít.” (Ellen White: Jézus élete, 416 old.) Amikor az ellenség támad, fordítsd gondolatodat erős Szabadítódra. Ő sosem hagyta el azokat, akik Őbenne bíztak és bizonyára téged sem fog elhagyni. Ő a mi menedékünk, nyugalmunk, mennyei oltalmazónk. Őbenne védve vagyunk ma, holnap és örökké.
Szombat, december 15.
nny. B 16:38; CT 16:30; IS 16:23; MS 16:39; SM 16:54; DJ 16:50; AR 16:51
TALÁLKOZUNK A MENNYBEN „Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.” (Róm 8:25)
C
harlotte Collyernek volt egy reménysége, amit megragadjon, még akkor is, amikor férje után sírt, aki a Titanic hajófalánál halt meg. Egy anyósának küldött levélben ő ezt írta: „Néha úgy érzem, hogy túl sokat éltünk egymás számára, és ezért veszítettem el. De, anyám, találkozunk vele a mennyben. Amikor az együttes azt énekelte Közelb hozzád Uram (309-es ének az új énekeskönyvben: Trónodhoz vágyik fel), tudom, hogy rád és rám gondolt, mivel mindkettőnknek tetszik ez az ének”. Charlotte itt azokra a Titanicon levő együttes bátor tagjaira gondolt, akik ezt az éneket megállás nélkül énekelték, még akkor is, amikor a hajó kezdett alámerülni az Atlanti-óceánban. A pánik, a kétségbeesett kiáltások közepette, hangszereik reményt közvetítettek, az Istenhez való közeledés nagy reményét. Ebbe a reménybe kapaszkodott Charlotte élete legsötétebb órájában. Az a gondolat, hogy viszontlátja szerető férjét a mennyben, ez volt az ő vigasztalása.
370
Melody Homernek ugyanez a reménysége volt. Férje, Leroy az United Airlines repülőgép fedélzetén volt, amely Shanksville-be (Pennsylvania) zuhant le 2001. szeptember 11-én. Ahelyett, hogy gyűlölje azokat, akik meggyilkolták férjét, Melody a második eljövetel reményébe kapaszkodott. Amikor interjút vettem tőle New Jersey-i házában, bizalommal és nyugodtan mondta: – Tudom, hogy nem utoljára láttam Leroyt. Egy nap elragadtatunk velük együtt, hogy találkozzunk Jézussal a felhőkön. Melody hite megmozgatta szívemet ez interjú alatt. Az ő bátorsága bátorságot öntött belém is. Nagyon reálisan tekintett a fájdalomra, amit férje elvesztése okozott neki. De ugyanilyen reálisan nézte Jézus eljövetelének reménységét, amely ott pulzált szívében. A halál nem a végső elválás. Csak egy rövid szünet. Az örökkévalóság előjátéka. Ha nem lenne a feltámadás reménysége, a halál egy tragikus vég lenne. De nekünk meg van ez a reményünk és egy új kezdetet várunk. A remény, amely szívünkben ég, a dicsőséges remény, hogy újraláthatjuk szeretteinket Krisztus eljövetelekor. Ez a remény bátorít, hogy szembenézzünk a mai és az elkövetkezendő napokkal. Ez a remény szárítja fel könnyeinket és irányítja figyelmünket egy másik helyre és időre, ahol türelmetlen várakozásunkat helyettesíti az ő dicsőséges valósága.
Vasárnap, december 16.
EGY CSODÁLATOS ÉBREDÉS „Én igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.” (Zsolt 17:15)
M
agda az 1900-as évek elején született és boldog gyermek volt. Jól tanult az iskolában és sok díjat nyert a tanulásban és sportban. Mégis, 1918ban, miközben titkárnőként dolgozott álomkórban betegedett meg. Pár hónap múlva meggyógyult, de ezután, 1923-ban a Parkinson kór tünetei kezdtek megjelenni nála és 45 évig kábult állapotban maradt. Mindez idő alatt, különböző intézményekben volt és tolószékben ült mozdulatlanul, kifejezéstelen arccal, látszólag nem véve tudomást arról, mi történik körülötte. Azok a személyek, akik gondozták, azt gondolták, hogy egy helyrehozhatatlan esetről van szó. 1969 júniusában, dr Oliver Sacks elkezdte a kevés túlélő betegének az L-Dopa nevű gyógyszert adni. Fokozatosan, Magda felébredt. Először visszajött a hangja, majd elkezdett írni néhány mondatot. Rövid időn belül tudott egyedül étkezni és kisebb sétákat tenni. Majd, az emberkéből, ami maradt belőle, előjött az egész személyisége. Dr. Sacks azt írta, hogy Magda „olyan intelligenciáról, bájról és hu371
morról tett bizonyságot, amelyek majdnem teljesen el voltak veszve betegsége miatt”. Magda örömmel emlékezett vissza a Bécsben eltöltött gyermekkorára, és nosztalgiával mesélt az iskolai kirándulásokról és a családban eltöltött vakációkról. De ő nem maradt a múltban. Ez a bátor nő megtalálta azt az erőt, amellyel át tudott kelni az életében levő 45 éves szakadékon. Helyreállította kapcsolatát lányaival. Megismerte unokáit és sok rokon látogatásának örült, akik jöttek, hogy lássák Magda újraéledését. Milyen csodálatos ébredés! Ez az a remény, amit Isten mindannyiunk számára nyújt épp most, bármilyen hosszú és mély legyen álmunk a bűnben. Lesz még egy másik ébredés is, amikor megjelenik Isten országa. Felnézünk örömmel és felemeltetünk a mennybe Krisztussal. Nem kell megrögződve maradnunk a tragédiákban, amelyeket ebben a bűnös világban viselünk el, képtelenek lévén átmenni az óriási szakadékon jelenlevő életünk és a között, amit Isten szeretne tőlünk. Jób ezt mondta: „Úgy fekszik le az ember és nem kél fel, az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból” (Jób 14:12). A halálból való feltámadás nem olyan, mint az álomkórból való ébredés, amikor a páciens ráébred, hogy sokkal idősebb, mint amikor megbetegedett. Amikor felébredünk, rájövünk, hogy megint fiatalok vagyunk, új testünk van, mint amilyen Krisztusnak volt a feltámadás után. Nyomorúságos testünk hasonló lesz az ő dicsőséges testéhez (Fil 3:21). Ma helyezd kezébe életedet azzal a teljes bizalommal, hogy ha eljövetele előtt halsz meg, felébredsz és meglátod dicsőséges eljövetelét.
Hétfő, december 17.
AMIKOR TELJES AZ ÖRÖM „Teljes öröm van tenálad.” (Zsolt 16:11)
A
z Egyesült Államokban való látogatása során, a nagy orosz író, Maxim Gorkij egy hétvégén látogatást tett Coney szigetére. A vendéglátók sokféle izgalmas helyre elvitték. A zajos tömegen keresztül menve, a furcsaságok múzeumába is elmentek, a bűvészek palotáiba és kaberé előadásokra, azt híve, hogy a híres író jól szórakozott. Ezután a szinte tökéletes nap után a vendégfogadók megkérdezték tőle, hogy tetszett. Az író elgondolkodott egy picit, majd ezt mondta: – Nektek egy nagyon szomorú népnek kell lennetek! Gorkijnak igaza volt. Bármely társadalomnak, melynek létezése az olcsó, pillanatnyi örömökre épül, egy valóban nagyon szomorú társadalomnak kell lennie.
372
Jézus valami sokkal jobbat nyújt. Ő kijelentette: „Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (Jn 10:10). Az eredeti szövegben a bővölködjenek szó jelentése pazar jólét. Jézus pazar jólétet ajánl fel. A zsoltáros hozzáteszi: „az Úr nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek” (Zsolt 84:12). Az élvezetek csak egy pillanatig tartanak, de az Isten által felajánlott jólétnek sosem lesz vége. „És ti Őbenne vagytok beteljesedve” (Kol 2:10). „A te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” (Zsolt 16:11). „Megelégítesz minden élőt” (Zsolt 145:16). A boldogság Isten akarata megismerésének és betöltésének az eredménye (lásd Jn 13:17). Nem létezik nagyobb boldogság annál, amit akkor érzünk, amikor tudjuk, Isten tervének a középpontjában vagyunk. Nem létezik nagyobb boldogság annál, amit akkor érzünk, amikor tudjuk, hogy egy Neki tetsző életet élünk. Nem létezik nagyobb öröm annál, mint amikor valakinek szeretetéről beszélünk. A boldogság, amit Jézus felajánl tartós. Nem szappanbuborék, amit a szél elfúj. Az a boldogság, amit Ő nyújt valódi boldogság. Nem egy olcsó imitáció, amit áron felül adnak el. Tedd ma Jézust életed középpontjává. Ő a belső beteljesedés érzetét adja, ami változatlan marad addig a napig, amikor eljön érted, hogy hazavigyen.
Kedd, december 18.
HALLD AZ Ő SZAVÁT! „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10:27)
T
homas Edison épp befejezte utolsó újítását, a fonográfot. Henry Stanley, a híres riporter pedig meglátogatta a laboratóriumában, hogy megnézze, hogyan működik. Stanley meglepődött, amikor emberi hangot hallott kijönni egy kis dobozból. Ő megdöbbent a fonográf által megnyílt lehetőségektől, és megkérdezte: – Edison úr, ha lehetne, melyik történelmi személyiség hangját szeretné hallani? – Napoleonét, felelte gyorsan. Stanley azonban más valakire gondolt, és azt mondta neki: – Én szeretném hallani Üdvözítőnk hangját. Természetesen, a mi Urunk nem beszél hozzánk Thomas Edison fonográfján keresztül. De hogyan szól hozzánk Ő? Négy út van, amelyen keresztül közli velünk akaratát. Elsősorban, Jézus szól hozzánk az Ő Igéje által. Amikor megnyitjuk a Szentírást, az Úr beszél velünk. Ő buzdít bennünket a Biblia tanításai által. Ő kije373
lenti magát az Írásokon keresztül. Ha nem olvassuk az Ő Szavát, vagy ha csak alkalmanként olvassuk, elveszítjük azt a csodálatos alkalmat, hogy halljuk az Ő hangját. Ugyanaz az Isten, aki ihlette a Bibliát, ihleti azokat is, akik olvassák annak lapjait. Ugyanaz az Isten, aki szólt a prófétákhoz, szól ma is a próféták által. Másodszor, Jézus beszél hozzánk az Ő Szentlelke által. Ő meggyőz a bűnről. Ő jókedvre derít egy bátorító gondolat által. Kreatív ötletekkel ihlet. Amikor csendben elmélkedünk, halljuk Őt beszélni hozzánk a Szentlélek által. Amikor nem elmélkedünk, elveszítjük azt az alkalmat, hogy halljuk az Ő hangját. Harmadszor, Jézus beszél hozzánk életünk gondviselő eseményei által. Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük, hogy Isten néha ajtókat nyit meg vagy zár be előttünk. Isten, néha buzdít bennünket bizonyos esemény, vagy imáinkra adott válasza által. Ha van fülünk a hallásra, meghalljuk az Ő hangját, amint szól hozzánk életünk minden tapasztalata által. Negyedszer, Jézus beszél hozzánk más emberek által. Az életben, Isten gyakran ihleti családtagjainkat vagy barátainkat, hogy olyan bölcs tanácsokat adjanak nekünk, amelyekre nem is gondoltunk. Ha érzékenyek vagyunk az Ő szavára, halljuk szólni hozzánk hűséges barátaink tanácsai által. Hallgasd ma az Ő hangját az Igén keresztül. Hallgasd, amint beszél az Ő Lelke által. Nyisd meg füleidet, hogy halld meg, mit akar neked üzenni gondviselése által. És hallgasd meg a hívő emberek bölcs tanácsait.
Szerda, december 19.
EGYEDÜL A HIDEGBEN „Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Lk 2:12)
A
hideg a csontok velejéig hatolt. Süvített a szél, és nagyon havazott. 1952 decemberében volt, Korea egyik izolált falujában. Az utcán csupán néhány ember volt, akik próbálták befejezni az Úr születése ünnepére való előkészületeket. Egy húsz év körüli nő ment egyedül az utcán a teherrel. Nem volt könnyű mennie a széllel szemben, főleg mert kilenc hónapos terhes volt, s a kisbabának épp azon éjszaka kellett megszületnie. Az asszonynak nem voltak rokonai, a gyermek apja pedig egy amerikai katona volt. Az asszony egyedül volt, és nem volt hol szüljön. Eszébe jutott, hogy a falu másik részén lakik egy jószívű misszionárius. Elméjében megszületett egy gondolat: Ha idejében a misszionárius házához érnék, ott szülhetnék. Mialatt a hídon ment át, a baba világosan jelezte, hogy kész a születésre. Az asszony megfeszítve erejét, lement a folyó partjára, és a híd alatt keresett vé-
374
delmet. Ott, a kegyetlen hidegben, ott szült meg egy szép fiúgyermeket. Egész éjszaka a saját ruhájába göngyölte, hogy melegben tartsa. Reggel, a misszionárius lelkész, amikor a hídon ment át, valami gyereknyöszörgést hallott. Gyorsan lement, hogy segítséget adjon. Szomorúan állapította meg, hogy a gyerek anyja már meghalt a fagy miatt, azonban a kisbaba, bepólyálva édesanyja ruhájába, elég jó állapotban volt. A misszionárius azonnal értesítette a hatóságot, és mivel a kisfiúnak nem volt apja, örökbe fogadta a gyermeket. Az évek teltek, és ketten elválaszthatatlan barátok lettek. Tíz év múlva, 1962-ben, az Úr születésének előestéjén, az apa elmesélte örökbe fogadott fiának, szerető anyja önfeláldozását. A fiú mélyen meghatódott. A következő reggel, amikor a lelkész bement a fiú szobájába, hogy felébreszsze, a fiú ágya üres volt. Hiába kereste az egész lakásban, nyoma sem volt. Azután szétnézett az udvaron, és lábnyomokat látott a hóban. Azonnal elindult a nyom után, és eljutott a hídhoz, ahol született a fiú tíz évvel előbb. Nagy csodálkozására, ott találta a fiút a híd alatt – mezítláb, derékig levetkőzve – reszketve a hóban és sírva. Az apa hamar odament, és ölébe vette. A fiú könnyes szemekkel mondta neki: – Apu, tudni akartam hogyan érezte magát anyu abban a fagyban, azon éjszaka, amikor meghalt érettem! Jézus akarta tudni milyen érzés az, amikor egyedül vagy, fáradtan, megvetve, szomorúan, megverve és megsebezve, azért leszállt ebbe a hideg, kegyetlen és könyörtelen világba. Ő elszenvedte Sátán leghevesebb támadását. Az emberi elme nem tudja megérteni azt a fizikai fájdalmat, emocionális traumát, pszichikai fájdalmat és lelki haláltusát, amit Ő átélt. Ézsaiás próféta szavai rendkívül sokat mondóak: „Egy gyermek születik nékünk” (És 9:6). Jézus értünk tette azt, amit tett. Ő tudja, Ő megérti fájdalmainkat. Ő együtt érez velünk. Ő foglalkozik velünk. Ő közeledett hozzánk. Ő velünk együtt remegett a hideg világban. Jöjj Hozzá bánataiddal, könnyeiddel és szomorúságoddal! Ő tudja, min mész át most, és melletted van, hogy segítsen neked.
Csütörtök, december 20.
HITEHAGYOTT ROKONOK „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Mt 1:21)
A
mikor családfádra nézel, szégyelled családod egyes „ágait”? Vannak hitehagyott rokonaid, akik nincsenek becsületére családodnak? Jézusnak voltak ilyen rokonai. Ha elemezzük Jézus őseinek listáját apai vonalon, 375
ahogy az Máté 1-ben található, felfedezünk néhány érdekes dolgot. Ott van Jákob, a csaló. Köztük van Támár is, Júda menye. Ő prostituáltnak adta ki magát, megcsalta apósát, és tőle fogantattak ikergyermekei. Dávid, a gyilkos és parázna, Jézus nemzetségi táblázatának a tagja, akárcsak a parázna Ráháb. Milyen elődök? Milyen családfa? Mit gondolsz, hogy miért vannak ők megemlítve Máté evangéliumában? Csupán csak azért, hogy megtöltsenek egy lapot? Én azt hiszem, hogy alapos okoknál fogva vannak feljegyezve. Jézus minden ember Üdvözítője. Az Ő kegyelme mindenki számára elérhető. Az Ő irgalma mindenki számára elég. Az Ő megváltása nem ismer korlátot. Az Ő hatalmának nincsen határa. Jézus nemzetségi táblázata ékesen szól arról, hogy Neki van hatalma megmenteni bárkit. Közülünk mindenkinek van reménye, ha Jézus szokatlan nemzetségi táblázatát figyelembe vesszük. „Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy velünk az Isten (Mt 1:23)” (Ellen G. White: Jézus élete, Advent Kiadó, Budapest, 1990, 15. old, angolban 24. old.). Vannak olyan rokonaid, akik nem ismerik Jézust? Fáj neked az a tény, hogy fiad vagy lányod hátat fordított a gyerekkorában elfogadott hitnek? Légy bátor! Szíved teljen meg reménységgel! Az Úr ezt ígéri: „hiszen az ellenség földéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra” (Jer 31:16-17). Az Úr dolgozni fog azok szívénél, akik azt a benyomást keltik, hogy lehetetlen a visszatérítésük. A legkeményebb szív sem lépte át az Ő lehetőségeinek határait, hogy munkálkodjon érte. Ha kételkednél, olvasd el ismét az Ő nemzetségi táblázatát. Ha neki sikerült dolgoznia ezen emberek szívénél, akkor Ő dolgozni fog a te hitehagyó rokonaid életében is.
Péntek, december 21.
nny. B 16:40; CT 16:32; IS 16:25; MS 16:41; SM 16:56; DJ 16:52; AR 16:53
VÉDD A MEGGYŐZŐDÉSEIDET! „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.” (Ef 6:10)
L
uther Márton olyan vallásos világban nevelkedett, amely általában félt Istentől. A keresztények féltek főleg a purgatóriumtól, amiről azt hitték, hogy ott tisztulnak meg a lelkek minden bűneiktől, hogy bemehessenek a mennybe.
376
Luthert arra tanították, hogy bűnbocsátó cédulákat vásárolhat, amellyel garantálni lehet a purgatóriumban töltött idő lerövidítését. A bűnbocsátó cédulák vásárlása és eladása valódi üzletté vált. Azonban Luther Márton kezdte személyesen tanulmányozni a Bibliát. Pál apostol Rómabeliekhez írt levele nagyon meghatotta. Rájött arra, hogy Isten ingyen kegyelméből igazítja meg a bűnösöket. Arra a következtetésre jutott, hogy Isten irgalma nem vásárolható meg vagy adható el. Ő örült annak a gondolatnak, hogy bár „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül”, mindnyájan megigazulunk „ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm 3:23-24). Luther mehetett volna tovább is a tömeggel, hogy csendes és kellemes szerzeteséletet éljen. Azonban lelkiismerete nem engedte meg, hogy félreálljon, és lássa, hogyan ferdítik el az Isten kegyelméről szóló igazságot. Neki határozott állást kellett foglalnia. És úgy tett. Egyedül állt V Károly, a Német birodalom császára előtt, és a fejedelmek, hercegek és egyházi méltóságok előtt, a wormsi országgyűlés alkalmából. Ezek az emberek azt kérték, hogy vonja vissza nyilvánosan tanait. De Luther bátran válaszolt: – „Hitemet nem rendelhetem alá sem a pápának, sem a tanácsoknak, mivel a napnál is világosabb, hogy a pápa és a zsinatok sokszor tévednek, és egymásnak ellentmondanak. Ezért hacsak a Szentírásból vett bizonyítékokkal, vagy a legvilágosabb érvekkel… meg nem győznek, és hacsak fel nem szabadítják Isten szavának elkötelezett lelkiismeretemet, nem tudom és nem is akarom visszavonni tanaimat, mert a keresztény ember számára veszélyes dolog a lelkiismeretével ellentétesen szólni. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 146.old.) Ezek a szavak biztosították a Reformáció sikerét. Egy ember kész volt tanúbizonyságot tenni azon vallási gyakorlatok ellen, melyek elferdítették az evangéliumot. Úgy tűnt, hogy az egész kereszténység elfogadja a bűnbocsátó cédulákat, de Luther felállt és nemet tudott mondani. Miért? Mert „lelkiismerete el volt kötelezve Isten Szavának”. Egyetlen ember, meggyőződéseinek védelmében megrázta a világot. Isten megmozgatott egy egész nemzedéket az ő bátorsága által. Ő megváltoztathatja a világot, ha kész vagy szilárdan maradni az Ő Igéjének alapelvei mellett. Ő hívja az elvhű férfiakat és nőket, hogy ne maradjanak háttérben akkor, amikor a többség ellenkezik. Azok az emberek, akik megváltoztatják a világot, tudják, hogy mit hisznek, megvédik meggyőződéseiket, és beszélnek másoknak meggyőződéseikről, az iránti szeretetükből, Akiben hisznek.
377
Szombat, december 22.
nny. B 16:41; CT 16:33; IS 16:25; MS 16:41; SM 16:57; DJ 16:53; AR 16:53
„E FÖLDÖN BÉKESSÉG” „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat.” (Lk 2:14)
M
indkét félről számos áldozat volt. A fegyvertüzek erősen váltakoztak. A tüzérség bombázása egész nap tartott. A föld remegett az állandó légi támadásoktól. A szövetséges erők mérték szerint válaszoltak. A rivális hadseregek szembeszálltak a lövészárkok között. Joe, egy 18 éves katona, fáradtan támaszkodott a frissen ásott lövészárok falához. A nap lehanyatlóban volt. Elmúlt még egy nap, és még életben volt. Az Úr születésnapjának előestéje volt, 1943-ban. Gondolatai az otthoniaknál időzött… Anya, apa… Tom, a testvére… Alice, a leánytestvére…, meleg almás lepény…, mazsolás házi sütemények…, sült pulyka…, a kandallóban égő fa…, meleg csokoládé…, csend. De a háborúnak nevezett lidércálomban, a halál vicsorított rá. A béke és jó akarat, csak az ő képzeletében léteztek. A csatatérre leszállt a csend. A levegő hűvös és tiszta volt. A csillagok és a hold fénylettek az égen. Azután valamit hallott… valaki tényleg énekelt? Vajon megcsalták a fülei? Vajon egy elmés csapda volt? A karácsonyi ének hangjai megvidámították az éj légkörét. Németül énekeltek, de a melódiát könnyű volt felismerni: „Csendes éj! Szentséges éj! Mindennek nyugta mély. Nincs fent csak a szent szülepár, drága kisdedük álmainál: Szent fiú aludjál…!” Néhány száz méter távolságra a német katonák karácsonyi dalt énekeltek, és fegyvertávolságban voltak. Lassan, előbb óvatosan, Joe kilépett búvóhelyéről. Szíve erősen kezdett dobogni. Meghatódott volt. Egyszerre csak nem tudta magát tartóztatni és elkezdett ő is énekelni: „Csendes éj! Szentséges éj! Mindennek nyugta mély…” Amerikai társai csatlakoztak hozzá. Rövid időre, a hangok, amelyek néhány órával korábban szitkozódtak, most háladalt énekeltek. A két rivális csapat közeledett egymáshoz. Kezet nyújtottak egymásnak és megölelték egymást. Nevettek és énekeltek. Azon az éjszakán testvérek voltak. Ők elismerték, hogy egy emberi család tagjai. A háború szünetelt. A bombázások megálltak. A mozsárágyúk nem hallatszottak azon az éjszakán. Egy rövid időre, az ellenségek barátok lettek. A béke egyesítette, bár csak rövid időre, a két rivális hadsereget. Ha Isten megcselekedte ezt akkor, vajon nem tudja ma is megtenni? Ha megtette ott, bizonyos, hogy ma is megteszi, itt. Az Úr születésnapjának az ünnepe, válhat a megbékélés alkalmává, a jóindulat, az egyesülés alkalmává. Fogadd el 378
ma, hogy a békesség Fejedelme töltse be szívedet, és belőled az Ő békéjének eszközét kovácsolja az összes körülötted élők számára.
Vasárnap, december 23.
EGY ÜZENET BEBORÍTJA AZ EGÉSZ EGET „És monda az angyal nékik: ne féljetek, mert ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.” (Lk 2:10)
B
enjamin Franklin egyszer olyan helyzetbe került, amibe manapság a mai szülők gyakran kerülnek. Próbálta megtanítani a szomszédos farmereket, hogyan érhetnek el jobb termést, de ők nem hallgattak rá. Valószínű, hogy meglátásuk szerint ez a gyógyíthatatlan kísérletező bolond volt. Franklin felfedezte, hogy a gipsz, ha szétszórják a megművelt területre, segíti a növényeket a növekedésben. Ennek ellenére, amikor ezt elmondta a többi farmernek, csak nevettek rajta. Franklin abbahagyta ezt a témát, és nem hangoztatta többé. Azonban a következő tavasszal, búzát vetett egy nagyon forgalmas út mentén. Előbb meghúzott néhány betűt a kezével, és gipszet szórt rá. Azután bevetette az egész földet búzával. Néhány hét múlva kibújtak a zöld hajtások, a járókelők pedig mind jobban kezdték észrevenni a betűket a búzatáblában. Végül, a legmagasabb és legzöldebb szálak egy üzenetet küldtek, amely meggyőzte a Franklin makacs szomszédjait a gipsz hasznos voltáról. Isten, amikor meg akarta győzni makacs gyermekeit az Ő csodálatos szeretetéről, egy üzenetet írt az égre. Az angyalok meglátogatták Betlehem alázatos pásztorait, és egy nagyon világos üzenetet hoztak nekik, amit nem lehetett félreérteni. Énekük egy „jó hírről” szólt, mely „nagy örömet” jelentett „az egész népnek”. Ma pedig énekeljük: „Angyalkórus szózata Üdvözítőt hirdet ma”. A századok folyamán Isten szóvivőit, a prófétákat nevetségessé tették, gúnyolták, rágalmazták és üldözték. Amikor az Ő népe nem hallgatott követeire, radikális intézkedést tett: elküldte saját Fiát. Egyes dolgok nem magyarázhatók meg, hanem szükséges bemutatni. Így van Isten szeretete is. Azt nem lehet megmagyarázni, de be lehet mutatni. Isten szeretete abban látszik meg, hogy Jézus otthagyta a menny szépségét és lemondott az angyalok imádatáról azért, hogy elszenvedje Heródes gyűlöletét. Ő bemutatta szeretetét akkor, amikor elszenvedte a vallási vezetők gúnyjait, elfogadta az egyszerű galileaiak szegénységét, azt, hogy mint közönséges gonosztevőt elítéljék, rokonainak félreértését, és hogy tanítványai megtagadják. A véres kereszt által, Isten az égre írta a szeretetet, hogy bolygónk összes veszendői lássák azt. 379
Ő megmutatta, meddig volt kész elmenni azért, hogy üdvözítsen bennünket. Ő kész volt minden szükséges áldozatot meghozni. Ő kész volt lefizetni minden szükséges árat. Ő kész volt odaadni minden szükségeset megmentésünkért. A menny ideadta mindazt, amivel bírt. A menny ideadta mindazt, ami jó volt. Ezért énekelték az angyalok: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek”. Mi pedig ugyanúgy fogunk énekelni az örökkévalóságon át!
Hétfő, december 24.
EGY AJÁNDÉK AZ ADOMÁNYOZÓNAK „És kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2:11)
A
z emberek Jézus idejében, háromféleképpen viszonyultak az Ő születéséhez. Az írástudók és farizeusok közömbösek voltak. Nem is igen vették tudomásul ezt az eseményt. Milyen tragédia, hogy közömbös légy a világ Üdvözítőjéhez! Sajnos, hogy egyes vallásos emberek közömbösek Krisztushoz, az Ő születése ünneplése alkalmából. Ők szemük elől tévesztik Krisztust az ünnepek forgatagában. Őt árnyékba borítják a feldíszített fenyőfa és a szépen csomagolt ajándékok. Ő az előkészületek árnyékában marad. Őt nem fogadják be a mulatságok, díszvacsorák és sok egyéb tevékenység mellett. Mindig voltak emberek, akik ellenkeztek Vele. Heródes és a római katonák fenyegetve érezték magukat egy új Király születésének híre által. Ők fenyegetve érezték magukat amiatt, hogy Ő átveheti trónjukat. Heródes rendeletet adott ki, mely szerint minden két éven aluli zsidó fiút öljenek meg. Ő nem óhajtotta kockáztatni trónját. Ma, bár azt nyilatkozzák, hogy az Ő születését ünneplik, egyesek nem akarják elveszíteni szívük trónját. Ők küzdenek és arra törekszenek, hogy övék maradjon az irányítás. Létezett egy másik magatartás is Jézus iránt. Keletről három bölcs ajándékokat hozott Neki. Ők leborultak előtte, és tisztelettel telve imádták Őt. A mai bölcs nők és férfiak Őt imádják. Máté evangéliuma ezt mondja: Ők „kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2:11). Az arany ajándék a király részére. Jelképezi anyagi tulajdonunkat. Mi Jézus elé jövünk, és tisztelettel imádjuk Őt, anélkül, hogy valamit magunknak tartanánk. Mindenünk, amink van, ajándék Jézusnak. Amikor egyesülünk az emberiséggel az Ő születésének ünneplésében, ezt mondjuk: „Mindenünk a Tied, Te vagy a királyok Királya.”
380
A tömjén ajándék a papok részére. A tömjént a papok használták az ókori szentélyben. Ma térdre borulunk és ezt mondjuk: „Jézus, Te vagy az én Papom. Te jársz közbe értem. Te vagy az én Közbenjáróm. Te felajánlod az egész menny előtt a te tökéletes igazságodat az én teljes kudarcom helyébe. Uram, minden tiszteletem a Tied!” A mirhát azoknak ajándékozzák, akik halálukon vannak. Ez egy ír, amit az ókori temetkezéseknél használtak. Ma, mi elismerjük: „Jézus, te vagy az én Üdvözítőm, aki meghaltál. Te vagy a szeplőtelen Kisbaba, aki megszületett, és az én igaz Megmentőm, aki meghaltál érettem.” Légy vidám ma! Az ünneplés ideje van! Fogadd el Őt Üdvözítődnek. Közeledj hozzá, mint Papodhoz. Ismerd el Őt, mint Királyodat!
Kedd, december 25.
A SZÜLETÉS ÜNNEPE „Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van.” (Lk 1:28)
N
em létezik szebb esemény egy házaspár életében, mint első gyermekük születése. Feleségem és én 25 évesek voltunk, amikor megszületett leányunk, Debbie. Annyira meg voltam győződve, hogy leányunk lesz, hogy vásároltam egy szép élénkpiros szoknyát – nagyon élénk színűt. Elképzeled hogyan nézett ki a mi kicsi újszülöttünk, piros pozsgás arcocskájával, abban az élénkpiros szoknyában! Felvidította az egész kórházat! Ha azt mondanám, hogy Teenie és én fellelkesültünk első gyerekünk születésekor, túl keveset mondanék. Ha azt mondanám, hogy készültünk erre az eseményre, megint túl keveset mondanék! Elolvastam minden gyereknevelési könyvet, amit találtam. Együtt vettünk részt a természetes szülésre való előkészület tanfolyamán. Megválasztottuk a babaszoba színeit. Kifestettük a szobát rózsaszínűre. Vásároltunk gyerekágyat, ruhácskákat és játékokat. Azon a napon, amikor Debbie született, mi már készen voltunk. Isten is lelkesedett az Ő Fia születésekor. Angyalok kórusai hirdették jövetelét. A pásztorok és a bölcsek hirdették születését. Néhány száz évvel azelőtti próféciák hirdették a Messiás születését. Ézsaiás próféta megjövendölte, hogy Krisztus szűztől születik (Ésa 7:14). Jákob azt mondta, hogy Ő Júda nemzetségéből származik (1Móz 49:10). Mikeás próféta megjövendölte, hogy Ő Betlehemben születik (Mik 5:2). A menny minden lehetségest megtett, hogy a világ felkészüljön az Üdvözítő születésére. 381
Az Ő születése nem volt közönséges. Jézus, Mária méhében természetfölötti módon fogantatott, a Szentlélek által. Ő nem egy közönséges gyerek volt. Jézus Isten Fia volt, emberi testben. Krisztus Isten-ember volt. Az angyal tudatta Józseffel Jézus hivatását: „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Mt 1:21). Hivatását a menny is világosan jelezte: „Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből”. A Betlehemben született csecsemő a te és az én Üdvözítőm. Az Úr születésének ünnepe egy örömalkalom, egy alkalom, amikor dicsérő énekeket énekelünk. Mi nem vagyunk elhagyatva bűneink szakadékában. Lázadásunk sötétjében van egy fény. Bűnünk tömlöcében mégis van reménységünk. Örüljünk tehát! A betlehemi jászolban született kisded által, Isten egy tagadhatatlan szeretetüzenetet küldött nekünk. Ő örömmel és vidámsággal tölti be ma életedet!
Szerda, december 26.
BÉKESSÉG AZ EMBEREK KÖZÖTT „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat.” (Lk 1:14)
J
ohn McCain szenátor öt és fél évig volt hadifogoly Hanoiban, a vietnámi háború idején. Sok más pilótával együtt rettenetes szenvedésen ment át. De elérkezett az emlékezetes nap, amelyben mindnyájan felülkerekedtek a visszaélés és elszigetelődés csüggesztő érzésén. 1971. december 24-e volt. Néhány nappal korábban, McCain rövid időre kapott egy Bibliát, és megpróbált gyorsan kiírni minél több szöveget az Úr születéséről szóló jelentésből, amíg jött a börtönőr, aki elvette tőle a könyvet. Azon a különleges estén a foglyok elhatározták, hogy szerveznek egy istentiszteletet az Úr születéséről. Megkezdték a Miatyánkkal, majd karácsonyi dalokat énekeltek. McCain egy-egy részletet olvasott fel Lukács evangéliumából a dalok közötti szünetekben. Az emberek előbb nyugtalanok és feszültek voltak. Emlékeztek arra, hogy egy évvel ezelőtt az őrök reájuk törtek a titkos istentisztelet alatt, és elkezdték ütlegelni azt a három személyt, akik az imádatot vezették. Azután azt a három személyt elvitték a zárkába, a többieket pedig bezárták 11 hónapig 0,91 x 1,52 négyzetméteres szűk cellákba. Mégis a foglyok énekelni akartak ezen az estén. Az első karácsonyi dalt alig hallható hangon énekelték, nyugtalanul nézve a rácsos ablakok felé.
382
Közben, az istentisztelet alatt bátrabbak lettek. Elkezdtek énekelni valamivel hangosabban, és egyre hangosabban, míg a börtöncella zengett az énekektől: „Angyalkórus szózata” és „Ének cseng ma éji csendbe”. Egyesek rosszul érezték magukat, és nem tudtak lábon állni, de mások támogatták őket, és vállaikat becsavarták a takarókba. Mindnyájan akartak énekelni olyan dalokat, melyek most valódi örömöt és győzelem érzését keltették bennük. Amikor a „Csendes éj”-hez értek, könnycseppek kezdtek folyni borostás arcukra. Később, John McCain ezt írta: „Mintha egyszerre visszatértünk volna 2000 évvel előbbre, a világnak egészen más részébe, Betlehem városkájába. És mintha sem a háború, sem a megtorlás, sem a börtön nem csonkította volna meg azt a reménységet, mely azon a régmúlt csendes éjszaka született. Elfeledtük a sebeket, az éhséget, a fájdalmat. Hálaimát küldtünk fel a kisded Jézusért, családjainkért és hazánkért. Az a rendkívüli érzésünk volt, hogy terheink eltűntek.” Amikor megnyitjuk szíveinket Őelőtte, Krisztus nekünk is békét ad. Ő elveszi összes terhünket. Az élet problémái eltörpülnek fenséges szeretetéhez képest. Az, aki Betlehemben született 2000 évvel ezelőtt, meg akar születni ma szíveinkben. Az észak-vietnami börtönt a szeretet helyévé tette, és éppolyan nagyon óhajtja betölteni otthonainkat szeretetével ma.
Csütörtök, december 27.
A VALÓDI KERESZTÉNYSÉGNEK VAN HATÁSA „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14)
E
zerkilencszáötvenben Románia egyik börtönében, két férfi ádáz harcot vívott egymással. Az egyik Grecu volt, egy fiatal hadnagy, felfuvalkodott, intelligens és erős, hűséges kommunista, aki meg volt győződve, hogy részt vesz egy jobb világ építésében. A másik Richard Wurmbrand volt, egy fiatal evangélikus lelkész. Sovány és sápadt volt. Arcán látszottak a megtorlások és nélkülözések mély nyomai, aminek alávetették. Grecu a lelkészt több napon át vallatta. Azután kötelezte, hogy nyilatkozatot adjon államellenes tetteiről. Mivel nyilatkozatot kellett adnia, Wurmbrand lelkész bevallotta, hogy a börtönben terjesztette a Jézus Krisztusról való jó hírt, kapcsolatba lépve a bebör383
tönzöttekkel a fal kopogtatása által. Továbbá megvallotta: „Krisztus tanítványa vagyok, aki szeretetet adott nekünk ellenségeink iránt. Megértem őket, és imádkozom megtérésükért, hogy ők is hittestvéreim legyenek.” Egy félóra múlva Grecu visszatért, botját csapkodva. Más letartóztatottakat megvert. Elvette a nyilatkozatot, és olvasni kezdte. Egy idő után félretette a botját. Végül a lelkészre nézett, és zavartan mondta neki: – Wurmbrand úr, miért mondja, hogy szeret engem? Ez egyike a keresztények parancsolatainak, amelyet senki sem tud betartani. Én nem tudnám szeretni azt, aki éveken át bebörtönözve tart, éheztet és ütlegel! Ezt követően Wurmbrand arról beszélt neki, amit Jézusról látott és hallott. A hadnagy azt gondolta, hogy egész életében ateista lesz, de amikor a letartóztatott tapasztalatairól beszélt neki, úgy tűnt, hogy Isten nagyon is valóságos. Grecu látta Krisztust Richard Wurmbrand életében, és nem tudott ellenállni az isteni szeretet erejének. Hívő lett. Az Úr születésének ünnepe beszél nekünk Istenről, az emberi testben jött Krisztus által. Isten emberré lett, azért, hogy egy villanást mutasson abból, ami Ő valóban. Ő nem szerelmes levelet küldött, amiben elmondja, milyen Ő, hanem eljött személyesen, hogy ezt a szeretetet bemutassa nekünk. Isten vágya, hogy általunk a világ megismerje Őt. A gyenge és törékeny emberi testben akar lakozni. Be akarja mutatni a megkövesedett világnak kegyelmének dicsőségét követői által. Elérte Grecu, egy ateista kommunista szívét Richard Wurmbrand, egy egyszerű evangélikus lelkész által. Ma, Isten újból meg akar születni a te szívedben. Meg akarja mutatni szeretetét általad. Engeded, hogy újra megszülessen szíved jászlában?
Péntek, december 28.
nny. B 16:45; CT 16:37; IS 16:29; MS 16:45; SM 17:01; DJ 16:57; AR 16:57
ISTEN LEHELETE „És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélegzet sem marada bennem.” (Dán 10:17)
D
r. Drummond orvos kételkedését fejezte ki, amikor Ellen G. White-ról hallott. Egy adott pillanatban azt nyilatkozta, hogy van ereje hipnotizálni őt, és egy látomást közölni vele. Egy nap, Ellen White-nak látomása volt Dr. Drummond jelenlétében. Ő mellé jött, megvizsgálta fizikai állapotát. Azonnal elsápadt és felkiáltott: – Nem lélegzik! A vizsgálat alapján ez az orvos meggyőződött arról, hogy a látomások Istentől voltak.
384
Ellen G. White látomásai néha több óráig tartottak, máskor csak néhány percig. Azonban a fizikai jelenségek, melyek a látomásait kísérték, bizonyították, hogy természetfölötti jelenségről van szó. Vannak bizonyos fizikai jelek, melyek kísérik a valódi „prófétaság ajándékát” és igazolják azok hitelességét. Ezeknek egyike „a lélegzés tesztje”. Az ihletés szó jelentése: „Istentől ihletve”. A látomás alatt, amíg Isten ihleti a prófétát, közölve vele akaratát, a próféta nem lélegzik. Dániel a következő szavakkal írja le tapasztalatát a látomás alatt: „Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélegzet sem marada bennem” (Dán 10:17). A Szentírásban egy fontos dolgot figyelhetünk meg arra nézve, ahogyan Isten kommunikál az Ő prófétáival. Ő közvetlenül beszél hozzájuk, ahogy Mózessel is történt, látomások vagy álmok által. Csak három kommunikálási mód van. Azonban a metafizika – az asztrológia, tenyérből való jósolás, kristálygömb általi jóslás, a halottak lelkeivel való feltételezett érintkezés, varázslás - kedvelt módszerei, nem találhatók meg ezek között. Isten Szava világos: „Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal” (4Móz 12:6). Az igazi próféta Isten részéről beszél. Üzenetei „Istentől vannak ihletve”, mivel azok magától Istentől jönnek. Az igazi próféta Jézusról tesz bizonyságot, azt mondja, amit Jézus mutatott meg neki a látomásban. Kételkedni az Istentől jövő és általa ihletett üzenetekben, a prófétaság ajándéka által, azt jelenti, hogy visszautasítjuk Jézus bizonyságtételét. Dicsérhetjük Istent, mivel gondolt reánk, és az utolsó napokban élő egyházának adta a prófétaság ajándékát Ellen White írásai által. Az ő írásai ihletnek és kalauzolnak bennünket. Mi lenne, ha az újesztendőben minden nap olvasnál részleteket a Jézus élete című könyvből? Soha sem fogod megbánni ezt!
Szombat, december 29.
nny. B 16:45; CT 16:37; IS 16:30; MS 16:46; SM 17:01; DJ 16:57; AR 16:58
A SZENTLÉLEK GYÜMÖLCSEI „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt 7:20)
F
igyeljük meg, milyen hatással van a Hetednapi Adventista Egyház a világra. Csupán egy területnél állunk meg: az egészségügy terén. Istennek Ellen G. White által közölt üzenete révén az egyház több mint 500 kórházat, orvosi rendelőt és klinikát létesített az egész földön. Néhány évvel ezelőtt, egy milliomos, név szerint Charles Kettering, szakkezelést kapott egyik kórházunkban, és annyira meghatódott az orvosi gondozástól, hogy 10 millió dollárt adományozott egy kórház építésére, amit az adventisták adminisztráljanak, házához közel, Ohióban. 385
A Loma Linda Egyetem világhírű Orvosi Központja, közvetlenül Ellen G. White látomása révén épült. Kezdetben az Orvosi Nevelés Bizottsága próbálta meggyőzni az új orvosi kollégiumot, hogy ne kérje az akkreditálást, mivel hiányoztak a szakemberek. Ennek ellenére a kollégium kérte, de csak a legkisebb minősítést kapta meg, a „C” minősítést. Nem sok idő múlva megkapta a teljes akkreditálást, a legnagyobb, „A” minősítéssel, és végzetteit bárhol elfogadták. Az utóbbi években, az Egyesült Államok kormánya a Loma Linda szívszakorvosi csapatát különböző országokba küldte megsegítő kampányokba. A Loma Linda Orvosi Központ a világ egyik legfejlettebb kórháza lett, ami a szívátültetést illeti. A protonnyaláb általi rákkezelés világszerte el van ismerve. A Loma Linda Orvosi Központ a tudományos orvosi kutatás élén áll. A Disney Bizottság arra kérte a hetednapi adventistákat, hogy építsék meg a jövő kórházát Celebration (Florida) ultrafejlett, ultramodern közösségükben. Habár az adventista holisztikus szemlélet a Bibliára alapul, mégis Ellen G. White volt az, aki bátorította az egyház vezetőit, hogy kórházakat építsenek az egész világon, hogy szolgálják az embert, teljes lényében. Az ő meglátása az egészség holisztikus gondozására nézve standarddá vált, azonban akkor még újdonságnak számított. Ellen G. White látomásainak egyik gyümölcse az egészség gondozásának világrendszere, ahol több százezer személy részesül kezelésben. Milliók élete lett megmentve és megőrizve, a hetednapi adventista kórházak által. Több ezer évvel ezelőtt, Jósafát buzdította Izrael népét: „Bízzatok az ő prófétáiban és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20). Az ő szavai visszhangoznak századokon át. Azok hozzánk is szólnak. Akkor, amikor, a prófétaság ajándéka által, az egyház figyel Isten Szavára szerencsés lesz. Ha engedelmeskedünk Isten hangjának, mely a prófétaság ajándéka által szól hozzánk, szerencsések vagyunk. Ha elhanyagoljuk a prófétaság ajándékát, veszélyben vagyunk.
Vasárnap, december 30.
ERŐ A SEGÍTSÉGHEZ „Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.” (2Krón 25:8)
E
d keresztény volt, de komoly gondja volt a dohányzással. Cigarettafüggő volt: 20 éven át naponta majdnem két csomag cigarettát szívott el. Egy nap segítségemet kérte, hogy lemondjon a dohányzásról. Szóba álltam vele és megmagyaráztam, hogy Jézus többször tett csodát az Újtestamentumban. Az-
386
után beszéltem olyan személyekről, akiknek az esete reménytelen volt, mégis meggyógyultak csodálatos módon. Végül, kértem Edet, hogy hozza el az összes cigarettáját, és tegye le a padlóra. Letérdeltünk, és bátorítottam, hogy imádkozzon egyszerű szavakkal, azzal a hittel, hogy Isten megszabadítja őt. Imája, egyik leggyengébb ima, amit hallottam, körülbelül így szólt: „O, Uram Jézus, nem tudok lemondani a cigarettáról. Te tudod, hogy én nem tudok lemondani. Nagyon gyenge vagyok Uram! A dohány rabul ejtett, és nem tudok lemondani róla.” Tovább nem bírtam. Megragadtam a vállát, és megráztam. Ezt mondtam neki: – Többet ne imádkozz így! Ő reám nézett, és ezt mondta: – Mit akar mondani? Megismételtem: – Ne imádkozz tovább. Egy ilyen ima után rosszabbul leszel, mint az elején. Egy prédikátor sem mondott neki ilyet eddig. Én folytattam: – Te nem csinálsz mást, mint meggyőzöd magad, hogy nem tudsz lemondani a dohányzásról, de Jézus azt mondja: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7:7-8). Borulj térdre és mondd így Istennek: „Tudom, hogy gyenge vagyok, de Te erős vagy, Uram! Te nagyon erős vagy. Te megérintetted a vakok szemeit, és meggyógyítottad őket. Te megérintetted a süket füleket, és meggyógyítottad őket. Uram, a Te erőd nagyobb, mint a dohányé!” Ed, a te problémád az, hogy a te szemléletedben a dohány erősebb Jézusnál, de Jézusnak azt kell mondanod, hogy meg vagy győződve arról, mi szerint az Ő ereje nagyobb. Kérlek imádkozz újból, ilyen módon. Ő lehajtotta fejét és imádkozott: Uram Jézus, én olyan gyenge vagyok, de Te erős vagy. Te mindenható vagy. Te meg tudsz engem szabadítani, Uram. Nekem ez a szenvedélyem, de Te nagyobb vagy, mint az én szenvedélyem. Én futni akarok egy árusítóbódéhoz, hogy cigarettát vásároljak, de Te erősebb vagy Uram. Kérlek, szabadíts meg engem. Ed megszabadult ettől a függőségtől Isten kegyelme által! Te is megszabadulhatsz. Van valami szokásod, ami rabul ejt? Van valami bűnöd, ami ural téged? Fogadd el hit által Isten ígéreteit. Higgyed, hogy Neki van hatalma megszabadítani téged. Jöjj Jézushoz azzal a bűnnel. Kérj győzelmet felette Jézus hatalmas nevében, és várjad a csodát. Új életet kezdhetsz az újesztendőben, mert Isten utat talál megszabadítani szokásaidtól, melyek leigáznak téged!
387
Hétfő, december 31.
MINDENKOR ÖRÜLJETEK „Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok.” (1Thess 5:16-17)
A
hála pozitív érzelmeket szül. A maga során, a pozitív érzelmek serkentik az egészséges vegyi anyagok termelését, melyek erőt adnak. Habár börtönben volt, Pál apostol tele volt hálával, elismeréssel. Ő tudta, hogy Isten, aki mindig irányítja az eseményeket, erőt ad neki a kitartásra. Íme, egy örök igazság, amit az apostol átad nekünk a római börtönből: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). A római börtönben, Pál elveszítette hírnevét. Ellenségei befeketítették. Nem örvendhetett a szabadságnak, hanem be volt zárva egy cellába, vagy otthoni őrizetben tartották. Ugyanakkor egészségi állapota megromlott. Pált, tevékenysége alatt, többször megkövezték, keményen megverték, több kilométert utazott gyalog, kevés eledellel, hajótörést szenvedett, szembe nézett egy ádáz viharral 14 napon át, és gyakran volt halálos veszélyben. Ennek ellenére, életének minden tapasztalatában hite erős maradt. Hite növekedett a nehéz pillanatokban. Isten ereje megerősítette. Isten ereje nagyon szükséges az élet tragédiáiban. Íme, egy dolog, amiért nagyon hálásak lehetünk: mi szembe nézhetünk Sátán összes támadásával, ütésével és minden kísértéséivel, Isten Fiának ereje által, aki megerősít, felhatalmaz és megszabadít. Amikor Isten Lelke megerősít, szívünk hálával van tele, még a nehéz pillanatokban is. Pál apostol három alapelvre alapozta életét: Az első: Isten az, aki kormányoz. A második: Isten megerősít, hogy helyt álljak. A harmadik: Istennek gondja van minden szükségletemről. Mi bánt ma téged? Szükséged van rokonszenvre? Egyedül vagy? Pénzre van szükséged? Egészségi problémád van? Küzdesz egy erős kísértéssel? Óhajtod megtudni miért élsz? Szükséged van eligazításra? Jöjj ma összes szükségleteddel a világegyetem Alkotójához! Kérjed ígéreteinek beteljesedését irányodban: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket” (Fil 4:19). Ma boldog lehetsz! Szíved tele lehet hálával. Van miért megelégedett légy. A szerető Isten ismeri szükségeidet. Ő rendelkezésedre bocsátja a menny összes forrásait. Milyen dolgokért voltál hálás ebben az esztendőben? Határozd el, hogy hálás életet élsz a következő évben!
388
Jegyzetek
Jegyzetek
Jegyzetek
