GERHARD
I
BUZEK
,,,~'
~'"--------
A rendkívüli és katasztrófahelyzetek túlélésének technikái
A TÚLÉLÉS KÉZIKÖNYVE
GERHARD BUZEK /
/
/
A TULELES .. KEZIKONYVE /
A rendkívüli és katasztrófahelyzetek túlélésének technikái
Su6~sa 'l(jaáó
A mű eredeti címe: Das groBe Buch der Überlebenstechniken Copyright© 1987 by Verlag Orac Ges. m. b. H. +Co. KG, Wien
Fordította KONRÁD EDIT Szaklektorok Dr. Bolgár Judit Farkas Zoltán Gerse Kálmán Kalapács Kornél Kovács István Matyucz Péter Dr. Molnár Ferenc Simon László
Hungarian translation © Konrád Edit, 1995 SubRosa Kiadó, Budapest, 1995 Felelős kiadó: Gruber Ottóné Társkiadó: Magyar Vöröskereszt Felelős szerkesztő: Nácsa Klára Műszaki szerkesztő: Kempfner Zsófia Fedélterv: Rákos Kata Szedés, tördelés: Happy Hand Kft. Nyomás és kötészet: Szekszárdi Nyomda Kft. Felelős vezető: Vadász József ügyvezető igazgató ISBN 963 8354 48 8
TARTALOM
1. RÉSZ
TÚLÉLÉS RENDKÍVÜLI HELYZETEKBEN LELKI MEGTERHELÉSEK A helyes testi és lelki tréning Az idegrendszer működése Terhelési tényezők rendkívüli helyzetekben A rendkívüli megterhelések által kiváltott lelki reakciók Rendkívüli helyzetek hatására bekövetkező magatartásminták Pszichikai segítség rendkívüli helyzetekben Az ember a közösségben Magatartás a csoportban, a csoportok jellemző magatartása
11 11 12 14 14 17 19 21 24
Sérülések Csonttörések Ficamok Sebek Fejsérülések Mellkassérülések Hasi sérülések Kisamputáció Foghúzás Hideg által okozott ártalmak Általános lehűlés Helyi fagyások Hőség által okozott ártalmak Hőkimerülés Hőguta
HOGYAN SEGÍTSÜNK MAGUNKON ÉS TÁRSAINKON? Általános tudnivalók Biztonságba helyezés és mentés A sérült állapotának felmérése A sérült elhelyezése Újraélesztés Vérzések Sokkállapot
28 28 30 32 33 34 40 42
Égési sérülés Sugárzás okozta sérülések Napszúrás Szemgyulladás Sérültek szállítása Egyéb életveszélyes állapotok Vízbefúlás Áramütés Mérgezések
11 43 43 46 49 50 52 53 54 55 55 55 57 59 59 59 60 62 62 63 63 65 65 66 66 5
Végkimerülés Szülés Fájdalomcsillapítás Alkohol Hideg Fertőtlenítés (sterilizálás) Gyógynövények Begyűjtés
Tartósítás Tárolás Alkalmazás Személyes higiénia Betegségek és fertőzések elleni védekezés Az önfegyelem fenntartása és
69 71 75 75 76
A földre helyezett jelek Útjelzés Kézzel adott jelzések Ujjbeszéd Fényjelzések
77
Ismertetőjelek
78 78 78 79 79 82
Ismertetőjelek
82
erősítése
84
A csoportban való együttélés javítása
84
ÖNVÉDELEM Általános alapelvek Fegyvertelen önvédelem Alapelvek A fegyvertelen önvédelem eszközei A küzdőállás A támadás Az ellenfél támadásának kivédése
85 85 85 85
KAPCSOLATFELVÉTEL Általános tudnivalók A kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás optikai eszközei Fényjelzések
98 98
Tűz
Füst Mozgás Tükör
6
A kapcsolattartás akusztikai eszközei Kiáltással adott jelzések Torkolati dörej Füttyjel Kopogás
86 90 94 96
99 99 100 100 101 102
A kapcsolattartás technikai eszközei Érintési jelek Palackposta Postagalamb Kutya Rádió TÁPLÁLKOZÁS Általános tudnivalók Táplálékszükséglet A táplálék legfontosabb alkotóelemei Fehérjék (proteinek) Zsiradékok Szénhidrátok Létfontosságú anyagok Ballasztanyagok Víz Sav-bázis egyensúly Élelmiszer-tartalék Élelmiszer-tartalék összeállítása Tárolás Javaslat két hétre szóló alapkészletre
104 110 112 116 117 118 119 119 120 120 120 120 122 122 122 123 123 124 136 136 136 141 141 143 144 147 156 156 157 158 158 158 159
II. RÉSZ
163
TÚLÉLÉS A TERMÉSZETBEN
Tűz
163 Tűzveszély 163 A tűzrakóhely előkészítése 165 A fa mint tüzelőanyag 165 A tűz meggyújtása 168 Mesterséges segédeszközök 169 Természeti segédeszközök 169 A tűz meggyújtása 170 Nedvesség 172 A tűzrakás
Hideg, nedvesség és szél elleni védekezés Víz és élelem Kapcsolatfelvétel Karbantartás Kiegészítő felszerelési tárgyak Kés A felszerelés szállítása
172 172 172 173 174 174 179
FELSZERELÉS ÉS RUHÁZAT
Általános tudnivalók Ruházat Anyag Szabás A színek hatása Öltözködési mód Felszerelés
Víz Általános tudnivalók A test vízszükséglete Normális szükséglet Vízszükséglet tartós megerőltetés esetén Elektrolitek Magatartás szomjúság esetén Kerüljük a vízveszteséget Hogyan nyerhetünk vizet? A természetben fellelhető víz A víznyerés módszerei Hogyan tehetjük ihatóvá a szenynyezett vizet? A víz szállítása és tárolása
181 181 181 181
Tűz
190 190 190
Általános tudnivalók Előkészítés
182 183 183 183 184 184 185 187 189
A tűzrakás módja Mire ügyeljünk a tűzrakásnál télen? Főzés nyílt tűzön Hővisszaverődés
A
tűz
fenntartása
Tűzőrség
A A
tűz őrzése
tűz
szállítása
MENEDÉK
Általános tudnivalók A természeti adottságok kihasználása Szél elleni védekezés Fedezék Menedék Fedezék építése Váz Lefedés Hóból készített fedezékek Menedék építése Földkunyhó Esőkunyhó
Iglu Fekhely A menedék fűtése A fekhely fűtése
191 191 191 195 195 197 197 199 199 199 202 202 202 203 203 203 204 205 205 206 206 207 207 208 209 211 214 218 218 221 223 225 226 227 7
TÁPLÁLKOZÁS A TERMÉSZETBŐL Általános tudnivalók A táplálék megszerzése Begyűjtés
Állatok, amelyekre vadászni lehet A vadak magatartása Nyomolvasás Álcázás Vadászmódszerek Fegyveres vadászat Halászat Horgászat A táplálék előkészítése főzés előtt Növényi eredetű táplálék Állati eredetű táplálék A táplálék elkészítése Főzés
Párolás Sütés serpenyőben Sütés kemencében Az élelem konzerválása Fagyasztás Szárítás Füstölés A konzervált élelmiszerek elkészítése Az élelmiszerek tárolása Az élelmiszerek földbe ásása Az élelmiszerek felfüggesztése Veszélyek Lavina A frissen hullott hó fajtái A régebben hullott hó hajtái A hó sűrűsége és levegőtartalma A lavina fajtái A lavinaveszély megítélése A lavina elkerülése Lavinaomlás Társak segítsége 8
228 228 229 229
Gleccserszakadékok és jéghidak Kőomlás
Villámcsapás Erdőtüzek
Magartartás
tűz
esetén
A tűz megfékezése 234 Menekülés 236 236 Állatok 247 Rovarok 251 Kígyó 257 Halak 262 Emlősök 265 Kutya 268 269 ISMERETLEN TEREPEN 269 Hogyan találunk vissza ismert terepre? 270 271 Körkörös módszer 272 Csillagmódszer 273 Túlélés ismeretlen környezetben Tábor felállítása - ha nem 274 fenyeget bennünket veszély 275 275 Tábor felállítása, ha veszély 276 fenyeget 277 Vámi vagy továbbmenni? A menet végrehajtása
277 278 278 279 279 280 280 280 282 283 284 286 287 288
TÁJÉKOZÓDÁS Általános tudnivalók A tájékozódás természetes segédeszközei Nap Hold Csillagok A talaj természetes takarója Egyéb jelek A tájékozódás mesterséges segédeszközei Térkép Az iránytű A tájoló
290 294 295 298 299 300 303 304 304 308 312 316 318 322 322 323 325 326 326 329 333 334 339 339 339 339 340 341 344 345 346 346 350 352
Magasságmérő
Becslés és mérés Távolságok becslése Távolságok mérése AZ IDŐJÁRÁS Az időjárást meghatározó
365 367 367 370 376
Páratartalom Az időjárás elemei Felhő és köd Légmozgás Csapadék Időjárási szabályok
376 377 377 378 378 379 381 384 385
AKADÁLYOK LEKÜZDÉSE Segédeszközök A kötél A mászás segédeszközei Meredek terep Mászás Leereszkedés
387 388 388 396 399 399 404
tényezők
Légnyomás Léghőmérséklet
Harántozás Mit tegyünk, ha a lezuhanás veszélye fenyeget? Víz Állóvizek Folyóvizek Hogyan vetkőzzünk le vízben? Segítségnyújtás fuldoklóknak Víz alatti úszás Jégfelületek A jégtakaró teherbírása A jégtakaró megerősítése Az út megválasztása A jég beszakadása
406
SEGÉDESZKÖZÖK Alapanyagok megmunkálása Kövek Növények Állatok Segédeszközök előállítá~a Ruházat Felszerelések és szerszámok Fegyverek
439 439 439 442 447 452 452 454 460
409 409 409 418 425 426 428 432 433 434 436 437
III.RÉSZ
TÚLÉLÉS A CIVILIZÁCIÓ KÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTT A TULAJDON VÉDELME Általános tudnivalók A biztonsági intézkedések fajtái Egyéni biztonsági intézkedések Optikai biztonsági berendezések Mechanikus biztonsági berendezések Elektronikus biztonsági berendezések Magatartás betörés esetén
471 471 471 472 475 475
Elrejtőzés
479 483 483
Bezárkózás (elbarikádozás) és segítségkérés
483
A tettes kiiktatása A GÉPKOCSI Általános tudnivalók Gépkocsibombák Külső átvizsgálás Belső átvizsgálás A működés ellenőrzése A járművezetéseben való jártasság Kanyarvétel Megcsúszó kocsi feletti uralom Fordulás megcsúszással
471 484 487 487 487 488 488 489 489 489 491 496 9
TÚSZSZEDÉS Általános tudnivalók Tervezés és előkészítés Megfigyelés Magatartás túszszedés esetén Túszszedés alatt Szállítás alatt A fogva tartás ideje alatt A túszszedés befejezése után Tűz
Az égési folyamat Az égés feltételei Gyúlékony anyagok Hőhatás
Hőátadás
Oxigén A
tűzoltás
módszerei
Elfojtás Hőfok-csökkentés Tűzoltószerek
10
497 497 498 499 509 510 510 513 514
Megelőző tűzvédelem
523 523
Magatartás tűz esetén - oltási segédeszközök Oltási taktika Magatartás nagy tűzvészeknél
523 524 527
Tűzoltás
a gyakorlatban
HA ÖSSZEOMLIK AZ ÉPÜLET ... Általános tudnivalók Károk Egyéb veszélyek 515 515 A mentés módszerei Ötszakaszos módszer 515 516 Előzetes intézkedések Szükségcsomag 517 Külső támpont 518 Tartózkodási hely 518 519 Épület beomlásánál tanúsítandó magatartás 519 519 Beomlás vagy betemetés utáni magatartás 520
529 529 530 532 532 532 537 537 538 538 539 540
1. RÉSZ
.. TULELES RENDKIVULI HELYZETEKBEN /
/
/
/
LELKI MEGTERHELÉSEK A helyes testi és lelki tréning A mai világban sokféle olyan helyzet adódik, amelynek során az emberek és váratlanul életveszélybe kerülnek. Manapság e helyzetek kellően ismertek, a tömegtájékoztatási eszközök is sokat foglalkoznak velük. A skála a síelés közbeni eltévedéstől a repülő- és hajószerencsétlenségeken át a betörésig, a rablótámadás és emberrablásig terjed. Senki nem tudja pontosan, hogyan viselkedne ilyenkor, de lelki és fizikai tulajdonságaink ismerete lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy rendkívüli helyzetekben megfelelően reagáljunk. Helyes testi és lelki tréning segítségével bizonyos mértékig fel lehet készülni a rendkívüli helyzetekre. Az alábbi tréningek elsősorban a fizikai felkészítésre fektetik a hangsúlyt, bár lélektani hatásuk sem elhanyagolható. meglepetésszerűen
Testi tréning Rendszeres futás, úszás, kerékpározás biztosítja a megfelelő teljesítőképesség megőrzését vagy megszerzését (ezzel pedig együtt jár az önbizalom növekedése).
A teherbírás tréningje Igen nagy testi megterhelés szándékos vállalása korlátozott ideig és a kockázatok figyelembevételével - például sátortáborozás télen (esetleg egyedül), a terep nehézségeinek leküzdése súlyos poggyásszal - elősegíti, hogy megismerjük saját teherbíró képességünket. Ilyenkor szükség esetére tapasztalatokat is gyűjtünk.
Az akarat tréningje A több napi tudatos böjtölés, az alvásról való tudatos lemondás, a hideg és a
11
fejlesztik az önuralmat. Szükséghelyzetben ezáltal az ember jobban elviseli a rendkívüli megterheléseket. Az alábbi tréningek elsősorban lelki alapon, a képzelet és a koncentráció segítségével készíthetnek fel a rendkívüli helyzetekre. „Lelki tréning" Elképzelünk magunknak olyan rendkívüli helyzeteket, amelyekkel szembekerülhetünk (például kirándulás közben leszáll a köd, eltévedtünk, gépkocsidefekt, rablótámadás), és keressük a veszélyből kivezető megoldásokat és stratégiát. Az ilyen helyzeteket tervszerűen, többször gondoljuk át, ezáltal felkészülünk, és adott esetben nem esünk pánikba. Relaxáció, autogén tréning gyakorlatok Az ellazulás, a passzív koncentráció gyakorlásától az immaginációs gyakorlatokig vagy az önhipnózisig terjedhetnek. Feladatuk kettős lehet: részben a helyzetek okozta szorongás csökkentése, részben az idegi megterhelések okozta fáradtság feloldása. Megfelelő, irányított, majd öntevékeny tanulás után a kívánatos reagálás és magatartás szabályait szinte automatikusan képesek lehetünk alkalmazni. A felsorolt tréningek önvédelmi és pszichoregulatív tréningek formájában tanulhatók. Ahhoz, hogy az előbb említett tréning gyakorlását tudatosan, megtervezve végezhessük, tekintsük át azokat a legalapvetőbb idegrendszeri, anatómiai és élettani ismereteket, amelyek a rendkívüli helyzet által kiváltott pszichikai jelenségek ismeretéhez szükségesek.
hőség eltűrése
Az idegrendszer működése Az emberi test és lélek egységes egészet alkot. Test és lélek állandó kölcsönhatásban vannak, elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz. A testi zavarok kihatnak a lélekre és szellemre, és fordítva. Például: az ijedtség és félelem rosszullétet, izzadást, reszketést, elpirulást, elsápadást, szaporább pulzust eredményezhet, a testi fájdalmak ingerültséget, a figyelem összpontosítására való képtelenséget, agressziót vagy depressziót válthat ki. A bennünket ért külső, fizikai és pszichikai hatásokat az idegrendszer dolgozza fel. Feladata, hogy az érzékszervek útján információkat szerezzen a külvilágról és magáról a testről, azokat ingerületekké változtassa, a megfelelő központokban feldolgozza, és tudatos vagy nem tudatos reakciókat és magatartásmódokat váltson ki.
12
Az idegrendszer legfontosabb működési egységei Az idegek Az ingerületeket az érző idegpályák az érzékszervektől a központi idegrendszerbe (az agyba) irányítják, a mozgató idegpályák pedig a központi idegrendszerből a végrehajtó szervekig (izmok, mirigyek) továbbítják azokat.
A gerincvelő A gerincvelő irányítja az ín- és bizonyos izomreflexeket (a térdinak és Achilles-inak reflexei stb.) és a nem akaratos mozgásokat, illetve itt haladnak a fő mozgató és fájdalomérző idegpályák.
Az agy Leegyszerűsítve: öt részre oszlik, amelyek bizonyos funkciókat teljesítenek, de egymással és az idegrendszer más részeivel összehangolva működnek. A nagyagy lebenyei dolgozzák fel a tudatos érzékeléseket és észleléseket, felelősek a beszédért, a zenei érzékért, az emlékezetért stb„ továbbvezetik az impulzusokat és ösztönös cselekvéseket váltanak ki. A kisagy összehangolja a mozgást (egyensúly-koordináció). A középagy az eszméleti állapotért felelős, valamint a látási reflexek központjaként működik A köztiagy irányítja a vegetatív idegrendszert, az érzékszervek és a nagyagy közti összeköttetés központja, szabályozza a testhőmérsékletet, a vízháztartást, a táplálék- és folyadékfelvételt stb. A nyúltvelő kapcsoló és áthaladási központ az agy és a gerincvelő közt. Főleg idegpályák húzódnak benne. Itt vannak bizonyos életfontosságú reflexközpontok (légzés, vérkeringés, csuklás, köhögés, hányás, tüsszentés, könnyezés). Vagyis az akaratlan, illetve reflexszerű mozgások egyik irányító központja.
A vegetatív idegrendszer A simaizmok, a szívizom és a mirigyek működését szabályozó leszálló idegpályák összessége az ún. vegetatív idegrendszer. A belső szervek (véredények, zsigerek, kiválasztószervek, mirigyek) irányítását végzi. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerből áll. A szimpatikus idegrendszer meggyorsítja a vérkeringést és csökkenti a zsigerek működését, ezzel növelve a szervezetnek a menekülésre, védekezésre és támadásra való készségét. A paraszimpatikus idegrendszer működése előmozdítja azokat a folyamatokat, amelyek a szervezet felfrissüléséhez, regenerálódásához szükségesek. A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer hatásai nemcsak testi, fiziológiai tünetekben, hanem lelki reakciókban is megjelenhetnek. Ez a folyamat fordítva is működik. A szervezet az őt ért külső stresszhatásokra a szimpatikus vagy paraszimpatikus idegrendszer fokozott működésével reagál. Így a fokozott 13
lelki megterhelések, amelyek'ijedtséget, félelmet, szorongást stb. váltottak ki, olyan testi tünetekben is nyomon követhetők, mint például az izomremegés, verejtékezés, erős szívdobogás, gyomorműködési zavar.
Terhelési
tényezők
rendkívüli helyzetekben
Rendkívüli helyzetekben a lelki megterhelést elsősorban okozó tényezők a következők (a teljesség igénye nélkül): • a jól ismert személyek és a megszokott környezet hiánya; • a félelmet csökkentő, biztonságot, védettséget, önbizalmat adó, a tapasztalatok alapját képező társadalmi környezet hiánya; • a személyes szabadság korlátozása, például a kényelem hiánya vagy azon kényszer miatt, hogy a legprimitívebb módon kell másokkal együtt élni; • bizonytalanság a hely és idő tekintetében; • mások pánikreakciója, sebesültek, jajveszékelők, haldoklók által kiváltott hatás; • fizikai túlterhelés, például megfelelő öltözék és egészségügyi feltételek hiánya, testi megerőltetés, rossz alvás, szélsőséges időjárási viszonyok, a táplálkozási igények nem kellő kielégítése, ivóvízhiány; •életveszély, az egészség veszélyben forgása. Célszerű és tudatosan ellenőrzött cselekvés csak akkor lehetséges, ha az elemi szükségletek (éhség, szomjúság, alvás) megfelelően kielégítést nyernek. Ez rendkívüli helyzetekben legtöbbször nincs így: Nem kielégítő alvás esetén a teljesítőképesség már 48 óra után is erősen csökken, és körülbelül 72 óra után már alig lehet megfelelő önkontrollal gondolkodni. De még rendkívüli helyzetekben is majdnem mindig lehet néhány óráig vagy percig aludni: ezzel a kifáradás legalább részben csökkenthető. Miután stressz esetén az anyagcsere felgyorsul és a test a szokásosnál több folyadékot használ fel, ennek megfelelően több folyadékra van szüksége. Lényegesen tovább lehet meglenni étel, mint folyadék nélkül (lásd a Víz című fejezetet). Az éhségérzet 1-3 böjtnap után alábbhagy, az ember minimális táplálkozással is beéri, mindenesetre egy hét után a teljesítőképesség csökken (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet). Sok ember rendkívüli megterhelések során a hőséget és a hideget zavaróbbnak érzi, mint normális viszonyok között.
A rendkívüli megterhelések által kiváltott lelki reakciók Fogalommeghatározások: Ijedtség vagy rémület Ösztönös, célszerű, veleszületett reakció. Hangos durranásnál például a test
14
minden izma összehúzódik, az ember behúzza a fejét és a lábait is (a térd megrogygyan). Hosszabb ideig tartó megterhelésnél motorikus merevség (bénulás) vagy pánikszerű menekülés következik be.
Félelem Ezt az ősi, viharos, rendszerint bénítóan ható érzést gyakran erős testi tünetek kísérik. A szorongással ellentétben a félelemnél megállapítható valamely izgalmat keltő inger vagy tárgy. Tipikus félelemreakciók: menekülés, védekezés, elrejtőzés, a légzés ritmusának megváltozása, cselekvésképtelenség, a záróizom feletti uralom elvesztése.
Szorongás Irány nélküli félelem, súlyos veszélyérzés, elveszettség, tanácstalanság, amely számos kóros jelenség magyarázója. Sok mai pszichológiai elmélet, például a behaviorizmus, a félelem szinonimájaként használja. A szorongás ösztönzőleg hathat bizonyos reakciókra, amelyek azután gyorsabban vagy pedig késleltetve lépnek fel.
Stressz A szervezet fokozott védekező állapota az őt ért külső hatásra. A legnagyobb riadókészültség ezen állapota a test összes energiáját mozgósítja, hogy a fenyegető helyzetet legyőzze. Hosszabb ideig tartó stresszhatás kimerüléshez vezet.
Kimerültség Amikor a szervezet a rendkívüli helyzettel teljes erejével szemben kíván szállni, végül olyan állapotba kerül, amelyet a lelki és testi összeomlás és az ellenálló képesség elvesztése jellemez. Lelki vagy testi megterhelések szorongást vagy félelmet válthatnak ki, hirtelen sokként léphetnek fel és sokáig tarthatnak. A szorongás és félelem nincs mindig közvetlen összefüggésben a pillanatnyi helyzettel; elképzelések, képzelődések, előítéletek stb. szintén szorongást okozhatnak. Amennyiben a szorongás bizonyos egyéni küszöböt elér vagy meghalad, bekövetkezik a stressz. Rendkívüli megterheléseknél olyan lelkiállapot következik be, amely mindig pszichoszomatikus reakciókban nyilvánul meg. Kiváltó ok lehet például földrengés, vihar, nagy za_üal járó robbanás, közlekedési baleset. Ilyen élmények rendszerint az abszolút életveszély érzését váltják ki, amelyet olyan tényezők, mint a meglepetés, a testi egyensúly elvesztése, valamely erős zaj (például lavinaomlás, lövés zaja) csak fokoznak. A félelem minden embernél különbözőképpen nyilvánul meg, az átlagon aluli intelligencia esetén például fokozott félelemreakció és akaratbénulás léphet fel. Az egyidejű kényszerű tétlenség fokozza, míg az ésszerű és a veszélyt elhárító cselekvés csökkenti a félelem reakcióit.
15
Tartósabb rendkívüli megterhelés után fellépő pszichikai jelenségek A tudatállapot megváltozása, például a tudat beszűkülése és a sérelmek rendszeres ismételgetése, a tiszta tudat teljes elvesztése, az emlékezet hosszabb ideig tartó kihagyá sa, időérzékelési zavarok , érzelem szegény ség, lelki reakciók hiánya. Igen nagy megterhelések után és a későbbi, ismételten fellépő, életveszélyes megterhelések esetén bekövetkezhet az ezekre való érzékenység. Hónapo kig vagy évekig tartó rendkívüli megterh elések eredményeképpen lelki működési zavarok maradhatnak fenn. A szorongás ekkor nemcsak a bekös és az alapvető vetkező helyzetr e vonatko zik; az általáno s elbizony talanodá t. bizalomvesztés minden területen felléphe
A rendkívüli helyzetekben fellépő speciális félelmek fajtái: Az elszigeteltségtől való félelem Tényleg es elsziget eltség vagy az elsziget eltség veszély e esetén (sérülés, az rossz kondíció stb.) a teljes elhagyatottság, a tehetetlenség érzése lép fel, mert egyén csoportkapcsolataiból ki van szakítva, elszigetelődik, izolálódik. Az ismeretlentől való félelem Nem egyértelmű és új helyzetekben a tehetetlenség, a bizonytalanság érzése és kellemetlen lelki feszültség keletkezik. Sérülésektől és a haláltól való félelem Normál is körülmé nyek között az ember nem gondol saját halálára, vagy elhesseg eti ezt a gondola tot. Rendkív üli helyzete kben azonban szembe kell a néznie azzal az eshetőséggel, hogy megseb esül vagy meghal. Ez fokozhatja félelmét, de az életösztönt is serkentheti. A stressz A „stressz" angol eredetű szó és annyit jelent: feszültség, igénybevétel. E fost, galmat általában inkább negatívan fogják fel, például mint túlterhelést, szorongá a amelyre értenek, lelki nyomást. A biológiában azonban a stresszen olyan hatást szervezetnek az életben maradáshoz szüksége van (védekezési reakció). Veszély esetén a test mindig veleszü letett, termész etes módon reagál: az A energiatartalékokat automatikusan mozgósítja és gondolkodási blokád áll be. jeleneséget időveszt nagy an túlságos odás gondolk szükséges reagálások feletti tene, és könnyen életveszélyessé válhatna. Mi történik stresszhelyzetben? A köztiagy a riadókészültség állapotába kerül, veszélyt jelez. A szimpat ikus idegren dszer átveszi az ingerek et és tájékozt atja a mellékvesét. A mellékvesevelő adrenali n és noradre nalin hormon okat juttat a vérbe. A szívverés gyorsul, a vérnyomás emelkedik, az egész vérkeringési rendszer aktiés vizálódik, és az anyagcsere felgyorsul. A test megkezdi felhasználni a cukor16
zsírtartalékokat, hogy mozgósítsa az összes, rendelkezésére álló erőt. Így készül fel a menekülésre vagy a küzdelemre. A mellékvese csökkenti az emésztési tevékenységet, a szexuális funkciókat és az immunreakciót, és - ezen funkciók kiesésével - részt vesz az ellenállás, a védekezés növelésében, így minden energia bevethető a veszély elhárítására. Átmenetileg a szokásosnál több vörösvérsejt áramlik a véredényeken keresztül a hajszálerekbe, ezáltal növekszik az oxigénellátás és a szén-dioxidcsere. A véralvadási tényezők erősebben működnek, úgyhogy egy esetleges sérülés esetén a seb hegedése azonnal megkezdődik. A fokozott hormontermelés által létrejött aktivitás csak testi tevékenységek útján csillapítható le. A kutyák kergette nyulak a veszély megszííntével is tovább szaladnak, így vezetik le a riadóállapotot és a félelmet; azoknál a katonáknál, akiket majdnem találat ért, és a támadás után tétlenül és mozdulatlanul a fedezékben kellett maradniuk, elviselhetetlen mozgáskényszer lépett fel; egyesek ennek nem tudtak ellenállni, és vaktában elhagyva a fedezéket, a lövések áldozatai lettek. Amennyiben a stressz sokáig tart vagy tartóssá válik, egészsági károsodások következnek be, a stressz fizikai károsodásokat okoz (szív- és keringési megbetegedések, a gyomor-béltraktus betegségei, idegesség).
Rendkívüli helyzetek hatására
bekövetkező magatartásminták
Rendkívüli helyzetekben az emberek nagyon különbözőképpen reagálnak. Ez függ fizikai-leki adottságaiktól, a helyzettel kapcsolatos beállítódásuktól, korábbi hasonló tapasztalataiktól és élményeiktől, a környezet reakcióitól stb. Ennek alapján az alábbi tipikus reagálásmódok figyelhetők meg: Normális reakciók Átmenetileg testi és szellemi változások következhetnek be, mint például idegesség, szájszárazság, szívdobogás, izzadás, szédülés, légzési nehézségek, hasmenés, erős vizelési inger, rosszullét, hányás, álmatlanság, bizonytalan fájdalmak, szorongás, a koncentrálási képesség csökkenése, zavartság. A testi-lelki egyensúly hamarosan önmagától is helyreáll. Az ember újból cselekvőképessé válik. Fokozott, tartós félelmi reakciók Erős hányás, tartós rosszullét (ebben az esetben meg kell keresni a kiváltó okot, mert rosszullétet és hányást mérgezések és belső sérülések is kiválthatnak). Ezek a testi reakciók fokozottan jelennek meg. Továbbá megváltozik a magatartás (érzelmi labilitás, emlékezetkiesés, célnélküliség, másokba való kapaszkodási hajlam, nyöszörgés), a végtagok rázása, ijedtség okozta merevgörcs, ingerszegénység lép fel, ami egészen a teljes apátiáig és kimerültségig
17
fokozódhat, ha nem nyújtanak idejében segítséget. Hasonló szimptómáknak lehetnek egészen eltérő okai (lásd rosszullét). A bénulási jelenségek lehetnek a hisztéria jelei is: ilyenkor a lelki feszültség átcsap a meggyőződésbe, hogy egy bizonyos testrész nem képes többé működni, ami azután ténylegesen be is következik. Depresszió Ez az irányultság nélküli negatív hangulat rendszerint különösebb látható ok nélkül keletkezik és egészen a kapcsolatteremtés képtelenségéhez vezethet. Az illető ilyenkor kábultnak tűnik, és nem lehet vele érintkezni. A depresszív emberek mindent negatívan élnek meg, nem mutatnak megértést a szükséghelyzet iránt, siránkoznak, és végül mindent feladnak, még magukat is. Képtelenek többé magukról gondoskodni. (Öngyilkossági veszély!) Hiperaktivitás (hipománia) Túlfeszített, haszontalan és értelmetlen, nem ellenőrzött mozgáskényszerben nyilvánul meg. A hiperaktív személyek összes reakciója felgyorsul (beszéd, gondolkodás), belekezdenek valamibe, de semmit nem fejeznek be. Túlértékelik képességeiket, ötleteiket feltétlenül keresztül akarják vinni és azok helyességéről mindenkit igyekeznek meggyőzni. Veszélyhelyzetben levő csoport számára terhesek és veszélyesek, sokszor önveszélyesek lehetnek. Pánik A pánik fejetlen és ellenőrizetlen aktivitásra vezet, egészen a testi kimerültségig. A pánikban levő emberek cselekedetei kontrollálatlanok, céltalanok, nem tudnak felettük uralkodni, és gyakran fejetlen ide-oda rohangálásba csapnak át. Pánik viszonylag ritkán lép fel, de nagyon ragályos. Pánik főként valamilyen látszólag kilátástalan vagy legalábbis aggasztó helyzetben egyesek váratlan, drámai és értelmetlen reakciójaként kezdődik. Tömegben a pánikreakciók még tapasztalt segélynyújtók jelenléte esetén is csak nehezen számolhatók fel. Ezért lehetőség szerint a pánikhelyzeteket meg kell előzni, mivel a talán egyébként is aggasztó helyzetet súlyosbítják. Pánik akkor keletkezik, ha egy látszólag vagy valóban fenyegető helyzetben egy félelmet keltő bizonytalansági fázis után egyes személyek meggondolatlan cselekedeteket hajtanak végre. Az ilyen magatartás gyorsan hatalmába keríti az egész csoportot például tűzesetnél). Ilyenkor veleszületett ösztönreakciók lépnek fel (például menekülés). Ezek az ösztönreakciók ragadósak, láncreakciószerűen terjednek. Lezajlásuk után az érintettek átmenetileg testileg és lelkileg is megváltozottnak, kimerültnek tűnnek. Megkülönböztethetjük a menekülési pánikot és a pánik keltette bénaságot. A menekülési pániknál vak őrjöngés lép fel, az érintettek letapossák egymást, letépik egymásról a ruhát stb.
18
A bénulásos pániknál rettenetes félelem léphet fel, hirtelen csend lesz (például áramkiesés vagy betemetés esetén), az emberek előtt rémképek merülnek fel, például, hogy most megölhetik őket. Egyes emberek valóban meg is halnak (félelem okozta halál). A fent leírt reakciók felléphetnek akár egymás után, akár egyszerre.
Pszichikai segítség rendkívüli helyzetekben A rendkívüli helyzetekben leggyakrabban fellépő pszichikai reakcióforma a szorongás. A rendkívüli helyzettel mint ismeretlen, váratlan helyzettel ez szinte vele jár. Éppen ezért az azonos helyzetet átélők kölcsönös segítő magatartása különösen hatékony lehet. Néhány általános, szorongást csökkentő javaslat bárki számára megszívlelendő, akár csoportosan, akár egyénileg éli át a rendkívüli helyzetet. Gyakran ésszerűnek tűnik a probléma értelmi feldolgozását megkísérelni; a helyzet így sokkal elviselhetőbbé válik. A szorongás leküzdésére alkalmas lehet: •érdeklődést mutatni a helyzet iránt (figyelmesség, együttérző tekintet, beszélgetés); • bizalmat kelteni („szívesen hallanék erről többet"; vagy „azt hiszem, megalázó lehet Önnek, hogy valakinek kiöntse a szívét"); • esetleg elkerülni a szorongást kiváltó témát; •bátorítás („meg tudom érteni, mit érez"); • a szorongás csökkentése (hasonló helyzetek és lehetséges megoldások említése); • a figyelem elterelése beszélgetéssel vagy valami elvárható tevékenységgel; •ha van ilyen gyógyszere és ismeri annak adagolási módját, adhat szorongást oldó gyógyszereket; • felkelteni az érdeklődést más dolgok vagy tevékenységek iránt ( különösen a hosszú ideig tartó szorongások esetében), mivel a kérdés újból való megvitatása és újratudatosítása az állapot rosszabbodásához vezethet. Ha az ember egyedül van: •ne adja fel; •szedje össze magát („meg tudom tenni", „kibírom"); •maradjon nyugodt (vegyen néhányszor mély lélegzetet); • fogja fel ésszerűen a helyzetet, gondolja át, milyen intézkedéseket tehet, hogy megbirkózzék a helyzettel; •különböző tevékenységekkel terelje el a figyelmét (napló vezetése, tábor építése, élelem szerzése, rendszeres napirend megtervezése és megvalósítása, a helyzet elemzése, az azonnali teendők átgondolása); • végezzen a feszültség csökkentését szolgáló gyakorlatokat, alkalmazza az önszuggesztió módszereit (ez mindenesetre megfelelő gyakorlatot kíván); •takarékoskodjon az energiával; ne végezzen értelmetlen tevékenységet!
19
Hogy a fenti cselekvésmódok közül melyik lesz eredményes, az a helyzettől és az érintett személytől függ. A rendkívüli helyzeteket minden ember másképpen éli meg, ezért mindig egyedi segítségre van szükség; nem feltétlenül a saját mércénk a helyes. Szemrehányásokkal, rendreutasítással, gúnnyal, nevetségessé tétellel, kiabálással vagy erőszakkal senkin nem tudunk segíteni. Értelmetlen volna az is, ha megpróbálnánk elmagyarázni, melyek lennének a célszerű érzelmek vagy reakciók. Azok az emberek, akik félelmükben fejetlenül cselekszenek, később gyakran szégyellik magatartásukat vagy makacsok. Aki valóban segíteni kíván, annak mindenekelőtt meg kell próbálnia megérteni, mit él át és mit érez a bajban lévő személy. A túlzásba vitt részvét gyakran kelti az érintettben gyámoltalansága, tehetetlensége és cselekvésre való képtelensége igazolásának érzését. A zavart magatartás legtöbbször nem szüntethető meg olyan gyorsan, mint ahogy azt az érintett és a segítségre sietők szeretnék. Minél gyorsabban ismerjük fel, hogyan teheti magát hasznossá a segítségre szoruló ember, annál gyorsabban állítható helyre pszichikai teljesítőképessége és normális állapota. Egyszerű, nem túlterhelő, hasznos cselekvések saját értékének felismerése folytán helyreállíthatják önbizalmát. A segíteni kívánó személynek tisztában kell lennie saját helyzetével, hogy felismerhesse, vajon ő maga alkalmas-e arra, hogy segíthessen. Ennek és az adott reakciók felmérésének alapján kell a lehetséges segítségnyújtás módját kiválasztani: Lehetséges segítségnyújtás: Normális reakciók esetén: • Múló reakcióknak nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani, mégis komolyan kell őket venni. Az érintettnek tudnia kell, hogy cselekvőképessége a tünetek ellenére is normális lehet; • elég a buzdítás és az együttérzés, ha feltételezhető, hogy a reakciók alábbhagynak vagy elmúlóban vannak. Erős, tartós reakciók esetén: Ebben az esetben azonnali intézkedések szükségesek: • Az érintett eltávolítása a baleset helyéről, de nem elkülönítése; •kapcsolat létesítése (szólni az érintetthez), érdeklődés kinyilvánítása (beszélgetés, az illető meghallgatása); • enyhébb reakcióknál - ha erre mód van - egyszerű munkákkal való megbízás, az önbecsülés emelése és a kedélyállapot javítása céljából; • az elsődleges szükségletek kielégítése. Amennyiben több személynél egyidejűleg lépnek fel testi és lelki reakciók: • Egyes személyeket csak kívánságukra különítsünk el, egyébként a csoport maradjon együtt. A beszélgetés lehetősége és az együttérzés megkönnyítik a helyzet elviselését. 20
Depresszió esetén (különösen, ha öngyilkosság veszélye áll fenn): • Az érintett érdeklődését felkelteni (megszólítani, kérdezni, elterelni a figyelmét tevékenységek útján, valamit megmutatni és megmagyarázni); • biztatni (megértést mutatni: ,,Nem csodálkozom, hogy rosszul érzi magát"); •munkára ösztönözni (önértéke érzését erősíteni); • felügyelet szükséges, miután depresszív embereknél előfordul a „búnbakmentalitás", bűnösnek vagy búnrészesnek érzik magukat a kialakult helyzet miatt. Hiperaktivitás esetén: • Hasznos munkákat végeztetni (komolyan venni); • felügyelet szükséges, mert fennáll a testi és lelki túlerőltetés és összeomlás veszélye. A bírálatra való fokozott hajlam folytán az érintett valaki másnak tulajdoníthatja a felelősséget a szerencsétlenség miatt, és meg akarja büntetni, ezért • figyelmét erről el kell terelni („Előbb magunkat kell menteni, később tisztázhatjuk a felelősség problémáját"). A pánik megelőzésére irányuló intézkedések: • Elfoglaltságról gondoskodni és beszélgetni; • kerülni az éhezést, szomjazást, kimerültséget és álmatlanságot; • a nyilvánvalóan lelki zavarokkal küszködő és a lelkileg érintett embereket elkülöníteni (ha lehetséges, felügyeletüket biztosítva); • megpróbálni elkerülni az újabb ijedtségeket és félelmeket (lárma, sötétség); •fenntartani a csoport rendjét (sorrend, fegyelem); • a már pánikba esett személyeket elkülöníteni (ha lehetséges, biztosítva felügyeletüket); Ha a pánik már nem megelőzhető: • Biztosítani, hogy a segítséget nyújtó személyek legyenek jól láthatók és hallhatók; • az utasításokat határozott hangon közölni; • a pánikot okO)ó személyeket - ha erre mód van - segítő személyekkel helyettesíteni; • egyes személyekhez külön szólni, kiragadva őket ezáltal a pánikból; • ha lehetséges, azonnal megkezdeni a munkabeosztást. Ha orvos, gyógyszerész, mentőtiszt van a társaságban, akkor (a napi szokásos gyógyszeren felül) lehet orvosságot, nyugtatókat adni, de csak abban az esetben, ha az addig alkalmazott összes intézkedés kudarcba fulladt.
Az ember a közösségben A rendkívüli helyzet lélektani szempontból más tüneteket és más megoldásokat eredményezhet, ha egyedül, illetve ha csoportban éli át az ember. Az erre történő felkészítés és segítségnyújtás módja is kicsit különbözik az egyéni vál-
21
tozattól. Ezért a fejezet külön tárgyalja azokat a szociálpszichológiai alapismereteket, amelyek összefüggésben lehetnek a csoport túlélésével. A túlélés általában sokkal nehezebb egyedül, mivel már az egyedüllét érzése is megbénítja az embert és csökkenti teljesítőképességét. Másrészt azonban ebben az esetben az ember nem függ másoktól, nincsenek erősebbek és gyengébbek vagy olyan emberek, akikre valamilyen okból tekintettel kellene lenni, nincsenek viták, nincs féltékenység vagy irigység, minden csak az érintett személyen múlik. Minél önállóbb valaki, minél több tapasztalattal rendelkezik és minél kitartóbb, minél jobb a testi kondíciója, annál nagyobbak a túlélés esélyei. A jó felkészültség életmentő lehet, különösen, ha megfelelő fegyelmezettség társul hozzá. A kitartás képessége az egyéni beállítottságon múlik, de függ a szerencsétől és a véletlentől is. Ha egyedül van az ember, az alábbi teendők ajánlottak: • megpróbálni a kapcsolatfelvételt (S.O.S. jeleket adni, észrevétetni magunkat, optikai jeleket adni, zászlókat vagy jelzéseket felállítani; lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezet); • ha van valamilyen tréning-gyakorlata, ezt az adott helyzetben alkalmazni; • kielégíteni a létfontosságú szükségleteket; •maradjunk aktívak, ne hagyjuk el magunkat (naplót vezetni, meghatározni a napirendet, rendszeresen tisztálkodni). Ha a rendkívüli helyzetet csoportban éli át az ember, az alábbi jelenségekkel kell számolni: Az emberre mint társadalmi lényre, annak a közösségnek a tagjai, amelyben él, befolyást gyakorolnak, és maga is befolyásolja e közösség kapcsolatait és eseményeit. Az emberi kapcsolatok iránti szükséglet velünk született sajátosság, és mind a teljes izoláltság, mind pedig a túlságosan szoros állandó kapcsolat lelki megpróbáltatást okozhat. A tartósabb elkülönítettség vagy a szeretethiány már a csecsemőknél is testi-lelki leromláshoz vezet, amely halálos is lehet; az ilyen gyermekek szellemileg visszamaradottakká és lelki sérültekké válhatnak. A túlságosan szoros együttlét pedig, mint ahogy azt hajótöröttek vagy hadifoglyok tapasztalatai bizonyítják, fokozott agresszivitáshoz vezet. Minden embernek lelki szükséglete, hogy időnként egyedül legyen, illetve személyes tér álljon a rendelkezésére. Az emberekkel való érintkezésnél (a helyzettől függően) a partnertől való célszerű távolság: - nagyon bizalmas viszony esetén kb. 0,8 m, - barátok és jó ismerősök esetén 1,5 és 2 m közötti, - társaságban, munkahelyen, vásárlásnál 2,5 és 3 m közötti, - nyilvános helyen 3,5 m feletti.
22
A helyes távolság túllépése szorongó érzést, nyugtalanságot, menekülési vágyat vált ki, de csak ritkán vezet szavakban kifejezett tiltakozáshoz. Az érintkezés egyik fontos tényezője a gyakori kontaktus a szemek útján: amennyiben ez túlságosan ritka, elégedetlenek vagyunk, amennyiben túlságosan gyakori, nyugtalanság és fenyegetettség érzését kelti bennünk. A közösség, illetve a magány iránti szükséglet aránya személyenként egyedi, veleszületett jellemző. A rendkívüli helyzet terheit és félelmeit az ember közösségben könnyebben viseli el, a közösség a biztonság érzetét kelti. Mások tapasztalatai segítséget nyújtanak nekünk abban, hogy saját tapasztalatainkat értelmezzük. Más emberekhez fűződő kapcsolataink mindig kölcsönösek, vagyis elfogadunk, illetve kapunk valamit, cserébe azonban valamit megkívánnak tőlünk. Társadalmi szükségleteink kielégítése érdekében vállalnunk kell személyes szabadságunk bizonyos korlátozását. Kommunikáció a csoportban Az egymás közötti érintkezés rendszerint egyidejűleg több csatornán át történik: a szavakat például tekintetek és gesztusok kísérik. Érintkezési eszközként szolgál a nyelv, a gesztusok, az érintés, a tekintet, a jelek, hangok, kiáltások stb. Fontos érintkezési eszközünk a nyelv. Három funkciója van: - tartalmi közlés, - a partner valamilyen magatartásának kiváltása, - érzelmek, értékek kifejezése. Másokkal szembeni magatartásunkat a személyekről és tényekről alkotott értékítélet és vélemény befolyásolja. Ezek nem mindig nyugszanak saját tapasztalaton, nem mindig ellenőrzöttek, hanem egyszerűen átvettek (sztereotip elképzelések és előítéletek, például: az olaszok ilyenek, a sportolók olyanok). Ezek az értékelő beállítottságok, amelyek egy csoporton belül (saját magukkal és másokkal szemben) érvényesülnek, emelik a csoport önbecsülését, segíthetnek leküzdeni ·á nehézségeket, esetleg elkerülni a problémákat, levezetik a csoporton belüli agressziót és ismeretlen személyek és helyzetek iránt közös gondolkodási keret alakul ki, ami csökkentik a félelmet. Különbözőfajta emberi csoportok léteznek, azonban ezek közt a határok elmosódottak: A sokaság egy többé-kevésbé véletlenül összesereglett embertömeg. Az egyes embereknek nincs kapcsolatuk egymással, csupán a helyzet által teremtett közösségről van szó (például az autóbusz-megállónál várakozók). A tömeg keletkezhet a sokaságból vagy önmagától (például tüntetés alkalmával). A jelenlevők közös indítékai és közös érzelmei jellemzik (öröm vagy félelem). Az emberek a tömegben könnyen elvesztik kontrolljukat, erősen befolyásolhatóak, és készek azonosulni más kívánságokkal és közös céllal (például az égő helyiség elhagyása, a közös úti cél vagy a megmenekülést jelentő part elérése). A magat~rtás kölcsönös befolyásolására is sor kerülhet. Ha a tömeg veszé23
lyeztetve érzi magát, pánikreakciókra és agressziókra is sor kerülhet (még lincselésre is). Felfokozott hangulat esetén tetszésvihar is kitörhet (például mentő osztagok megjelenésekor). A tömeg nem választ vezetőt, a vezető spontán módon kerül az előtérbe. Bizonytalan, ki tölti be ezt a szerepet. A tömeg érzelmeit és céljait testesíti meg, és az hamarosan azonosítja magát vele. Lehet, hogy éppoly hamar eltűnik, mint ahogy feltűnt, de az is lehetséges, hogy a passzív tömeget cselekvő tömeggé változtatja át. A csoport kisebb létszámú, olyan személyekből áll, akiket kölcsönös tudati és érzelmi kapcsolatok kötnek össze. Minden csoportnak megvannak a maga magatartási szabályai és normái. Munkamegosztás van köztük, a csoport minden tagjának megvan a maga meghatározott, körülhatárolt feladata. A személyes szabadság korlátozása ellenére a csoport minden tagja érdekelt a csoport fennmaradásában. A beilleszkedni nem tudó vagy nem akaró kívülálló személyeket megbélyegzik vagy kizárják. A csoporton belül a bizalom és szimpátia légköre uralkodik, egységnek tekinti magát, és normái, céljai, személyes kapcsolatai stb. révén elhatárolja magát más csoportoktól. Tagjainak határozott „mi-tudatuk" van. Bár az információs rendszer nyomást és ellenőrzést gyakorol és emiatt rivalizálást, konfliktusokat és vitákat szül, a csoport tagjai rendszerint érdekeltek abban, hogy a konfliktusokat megoldják, hogy továbbra is élvezhessék a csoport nyújtotta előnyöket. A csoportokat nagyság szerint is osztályozhatjuk: A 3-5 személyből álló csoport (kiscsoport) esetében, amelynek tagjai állandó lelki és fizikai, illetve személyes kapcsolatban állnak egymással, primer vagy személyes kapcsolatban álló csoportról beszélünk (család, barátok, életközösség). Közvetlen kapcsolatok (egyesületek, munkacsoportok) esetében, ha a csoport létszáma nem sokkal nagyobb 12-15 főnél, másodlagos csoportról van szó. Ha a csoport tagjainak száma messze meghaladja a tizenkét főt, a közvetlen kapcsolat egyre nehezebbé válik. Az ilyen nagy csoportok fennállását saját belső rendjük szabályozza, ebben az esetben kollektívákról beszélünk (például különböző nézeteket és véleményeket valló csoportok). A nagy, másodlagos csoportok célja, hogy minél szélesebbé váljanak, pontos szabályokkal rendelkezzenek, lehetőleg sokáig maradjanak fenn, és megfelelő szervezettséget érjenek el.
Magatartás a csoportban, a csoportok jellemző magatartása A csoportok megkülönböztethetők a magatartásukat alakító formulák, jellegzetességek alapján: Formális csoportok Ezek kívülről meghatározott normák alapján alakulnak, és ezek a normák (iskola, üzem, katonaság), amelyek pontosan meghatározzák struktúrájukat, elő írásaikat és céljaikat.
24
Informális csoportok Előre meg nem szabott, kívülről nem szabályozott, de egymás között betartott és kötelező „íratlan szabályok" alapján működő csoportok (rendkívüli helyzetekben kialakuló közösségek, baráti körök). Vélemény- és érdekazonosságon alakuló csoportok Ezek olyan csoportok, amelyeknek normáival és célkitűzéseivel azonosulunk, azt mércének tekintjük, bár nem feltétlenül csatlakozunk hozzájuk (politikai pártok, vallási közösségek, szakértői csoportok). A csoportban végzett közös munka eredménye az egyéni teljesítménykülönbségek kiegyenlítődése. A csoport átlagteljesítménye rendszerint jobb az egyéni átlagteljesítménynél (például gyaloglásnál). A csoportos teljesítmény előnyei az egyéni teljesítéshez képest éppen az erők kiegyenlítéséből és a közös teljesítmény során szerzett tapasztalatok előnyeiből adódnak. A csoporton belül fennálló kapcsolathálózat kiterjed a csoport összes tagjára, de nem egyforma módon; rangsor alakul ki, ahol mindenki egy bizonyos helyet foglal el. A csoporton belüli kapcsolatok stílusa nagyon különböző lehet, a szigorú hierarchiától kezdve (amelynél nincs visszajelzés, és az információ csak egy irányba terjed) egészen az összes tag egyenjogúságáig. Ebben az esetben a visszajelzések a csoportteljesítmény növekedését teszik lehetővé. Ezenfelül a csoport tagjainak információval .való ellátottsága ellenőrizhető, ugyanígy az információk értelmezése is. Mindenki tehet javaslatokat, és befolyást gyakorolhat a problémák megoldására. Ennek lehet előrevivő hatása, de néha gátló hatása is van. Az így keletkező feszültségeket és rivalizálásokat fel kell dolgozni. Minden ember mindenkor egy bizonyos, meghatározott helyet foglal el a különböző csoportokban (család, hivatás, klub), és ez a hely stabil, amint azt a csoport minden tagja elismeri. Vannak fölé-, alá-, mellérendelt rangsorolási helyek; minél magasabb a rang, annál nagyobb a hatalom, a tekintély, de a felelősség is. Rivalitás különösen a szomszédos (hasonló) rangot elfoglalók között áll fenn. A • mindenkori rangot a csoport tagjai ,,kiharcolják". Amint a rangsor kialakult és stabilizálódott, a csoport összes tagja követi a csoportrendet és a csoporterkölcsöt. Minden ember arra törekszik, hogy elérje azt a társadalmi vagy csoportrangot, amely kielégíti az elismerés iránti igényeit és megfelel önértékelésének. A csoporton belül nemcsak rangsor létezik, a ranghoz bizonyos társadalmi szerep is kötődik: ezen a mindenkori csoporttagoktól, illetve a saját magunktól elvárt beállítottság és magatartásmódok együttese értendő. A csoportszerep, amelyet betöltünk, bizonyos kötelezettségekkel és jogokkal jár. Amennyiben valamely személy ,,kiesik" a szerepéből, számolnia kell a csoport szankcióival. A csoportban a szerepek állandóak (vezető, szakember, tanár), a szerepek betöltői változhatnak.
25
A szerep által meghatározott feladatok a csoport céljainak megvalósítását szolgálják. Minden szerephez bizonyos tekintély (presztízs) fűződik. A tekintély már külső jegyekből, státusszimbólumokból felismerhető (a lakás, a gépkocsi márkája). A presztízsveszteség minden ember számára komoly frusztrációt jelent, amelyet el kíván kerülni, és ez magasabb teljesítményekre ösztönzi. Mindnyájan több szerepet „játszunk", miután több csoporthoz tartozunk. Szerepkonftiktusokra akkor kerül sor, ha a csoport tagjainak elvárásai és beállítottsága egy szerep vonatkozásában különbözőek, vagy amennyiben a szerep nyomását túlságosan erősnek érzik; ezekben az esetekben időleges távolságtartással, kitéréssel vagy kompromisszumokkal igyekeznek mindenki számára elviselhető megoldást találni. Amennyiben ez nem lehetséges, a konfliktus lelki feszültséget okoz, ami lelki zavarokhoz, sőt megbetegedésekhez is vezethet. A csoportban betöltött, legmagasabb presztízsértékű vagy tekintélyű szerep a vezetői szerep. A csoport vezetője nem hirtelen válik azzá, hanem az idők során erre alkalmasnak bizonyul; megválasztják, állandó, hivatalos utódlási szabályok alapján kijelölik vagy formális tekintélyként kinevezik a csoport vezetőjének. A csoport bizonyos elvárásokat támaszt vele szemben; azt, hogy vezesse, ellenőrizze őket, hogy a csoport elérje célkitűzéseit, hogy a csoportot stabilizálja, rendelkezzék a szükséges szakismeretekkel és vezetői képességekkel. A vezető és a csoport között kölcsönös függőségi viszony áll fenn. Különböző vezetési stílusokat különböztetünk meg, amelyek a gyakorlatban természetesen keverednek: Demokratikus vezetési stílus Jellemzője az együttműködés; a vezető magával egyenértékűnek ismeri el a csoport tagjait, engedi, hogy képességeiknek megfelelően részt vegyenek a döntéshozatalban, tehát nem egyedül határoz, hanem elősegíti és koordinálja a csoportmunkát. E vezetési stílus hatása: minden tag nagy érdeklődést tanúsít a csoport céljának elérése iránt. További előnye az erős motiváció és a jó munkaerkölcs; mindenki ésszerűnek tartja azt, amivel a munkához hozzájárul. Ritkán fordul elő agresszió, mivel a konfliktusokat és problémákat megvitatják és megpróbálják megoldani. E vezetési stílus egyetlen problémát vethet fel: a problémák megoldásának időigényességét. Parancsuralmi vagy autokratikus vezetési stílus Jellemzője: a vezető vagy vezetők által a csoport felett gyakorolt erős ellenőrzés és felügyelet. A vezető kész információkat és parancsokat továbbít a csoport tagjaihoz, viták nincsenek. A vezető által hozott döntések okairól, indítékairól a csoport tagjai nem érdeklődhetnek, dicséretben és megrovásban a vezető szubjektív megítélése és indítékai alapján részesülnek, előfordulhat protekcionizmus. A csoporttagokat a vezető inkább ellenfeleknek tekinti, ezért állandóan
26
felügyelet alatt tartja és feltétlen engedelmességre bírja őket. Feltételezi, hogy kemény vezetés híján képtelenek cselekedni. E vezetési stílus hatása: agresszióra kerül sor, amely főképpen a vezető, de a leggyengébb csoporttagok és a csoporton kívüli személyek ellen is irányul. Szaporodnak a konfliktusok, növekszik a féltékenység, a bosszúvágy stb. Bár az ilyen csoportok teljesítménye a nyomás folytán gyakran nagyon jó, az egyes csoporttagok elégedetlenek, nem lelik örömüket a munkában, nem különösen érdekeltek a csoport céljainak megvalósításában, azonnal csökken a teljesítményük, ha a nyomás csökken, csak erős nyomás alatt dolgoznak. E vezetési stílus egyetlen előnye a gyors döntési lehetőség szükséghelyzetben. A ráhagyó, ún. laissezjaire vezetési stílus Bizonytalan, következetlen és engedékeny vezetés, amely a csoport irányítására való képtelenségen, sőt néha az iránta való közömbösségen alapul. E stílus gyakran színlelt nagyvonalúság mögé rejtőzik. A csoportnak nincs célja, vagy pedig célja nem világos. E vezetési stílus hatása: a csoport bizonytalan és magára hagyott. Az utasítások és a célok homályossága miatt az összetartozás érzése gyengül: e hátrány a csoport megosztásához vezethet. Gyakori reakció a parancsoló vezetés iránti igény. Az ilyen vezetés semmiféle előnnyel nem jár. Rendkívüli helyzetekben a csoport vezetőjére igen fontos feladatok hárulnak. A vezetőnek nagyon nehéz szerepet kell betöltenie, miután meg kell felelnie a csoport elvárásainak és követelményeinek, de maga is lelki és testi megterhelés alatt áll. Néha a csoport követelményei ellen kell fellépnie, amennyiben a helyzet ezt követeli meg (például nem engedheti meg a létfontosságú szükségletek kielégítését, mert életveszély áll fenn). Legfontosabb feladata, hogy a csoportot bizonyos, a helyzet által megkövetelt magatartásmódokról meggyőzze, ami csak akkor sikerülhet, ha élvezi a csoport bizalmát és követelményeit a csoport elfogadja. Újból és újból be kell bizonyítania, hogy minden egyes személy egyformán fontos a számára. Nyugalmat és bizalmat kell sugároznia, meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy védelmet tudjon nyújtani a csoportnak, és ezért nem szabad visszariadnia a testi kontaktustól sem (például attól, hogy vigasztalóan átöleljen valakit). Veszélyes helyzetekben olykor kényszert kell alkalmaznia és nyomást kell gyakorolnia (például veszélyes akadályok legyőzése során, amikor a csoport tagjainak élete forog veszélyben). Különleges helyzete folytán sohasem olvadhat bele teljesen a csoportba, mert több segítséget kell nyújtania, mint amennyit ő maga elvárhat. Szerepe különleges képességeket követel meg: - Erősen motiváltnak kell lennie, és hinnie kell a csoportban; - rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy döntéseket hozzon, és azoknak még stresszállapotban is érvényt tudjon szerezni; 27
- meg kell tudnia birkózni a csoport tagjainak túlterheltségével és túlzott reakcióival; - kellő önbizalommal és biztonsággal, nagy lelki tartalékokkal és jó fizikai teljesítőképességgel kell rendelkeznie; - ha tevékenysége nem hoz eredményt, számolnia kell a szemrehányásokkal, agresszióval, sót azzal is, hogy leváltják.
HOGYAN SEGÍTSÜNK MAGUNKON „ „ ES TARSAINKON? Általános tudnivalók „A sebet steril kötéssel kell ellátni és a sérültet ezután lehetőleg gyorsan és kíméletes módon a legközelebbi orvoshoz vagy legközelebbi kórházba kell szállítani." Általában ezt mondják a sérült ellátásáról az elsősegélynyújtási útmutatások. De rendkívüli helyzetekben ez nem valósítható meg. Például: „A sebet steril kötéssel kell ellátni". Rendkívüli helyzetekben steril kötés valószínűleg nem áll majd a rendelkezésünkre, vagyis másképpen kell segíteni magunkon. Továbbá: „A sérültet ezután lehetőleg gyorsan és kíméletes módon a legközelebbi orvoshoz vagy a legközelebbi kórházba kell szállítani". A sérült azonban nem tud másra támaszkodni, csak önmagára és tudására vagy legjobb esetben egy társra. E példa jelzi a különbséget a mindennapiakban és a rendkívüli helyzetekben nyújtandó segítség között. Éppen ezért a fejezet útmutatásai messze meghaladják az elsősegélynyújtás kereteit, de nem helyettesítik, hanem kiegészítik őket. Vonatkozik ez elsősorban az olyan rendkívüli helyzetekre, amelyek megfelelő intézkedésekkel csökkenthető, de teljesen ki nem küszöbölhető nagy kockázatokkal járnak. Rendkívüli helyzetekben a gyógyulási, illetve túlélési esélyek nem a sérült gyors kórházba szállításától és nem az orvostudománytól függenek, hanem első sorban a megtett intézkedésektől, az érintett túlélési akaratától, életkorától, testalkatától, ellenállóképességétől és ~rőnlététól. A sérült ellátása során az alábbi sürgősségi sorrendet kell figyelembe venni: 1. Abszolút elsőbbséget kell kapniuk azoknak a személyeknek, akiknek légzése és vérkeringése felmondta a szolgálatot. A szívműködés megszűnésének időpontjától az eredményes újraélesztésig olyan kevés idő áll rendelkezésre, hogy minden egyéb intézkedés mellőzendő (maximum 5 perc).
28
2. Azokat a sérülteket, akik erősen véreznek, szintén lehetőleg gyorsan kell ellátni. 3. Csak ezután kerüljön sor azoknak az eszméletnél lévő személyeknek az ellátására, akiknél a félelem, az ijedtség reakciói jelentkeznek (sokk) vagy fájdalmaik vannak. TEENDŐK KÖZVElLEN ÉLETVESZÉLY ESETÉN
Esemény Biztonságba helyezés/mentés Eszméleti állapot, légzés, pulzus ellenőrzése Elhelyezés Ha a sérült eszméleténél van Életveszélyes vérzés
Ha van légzés, stabil oldalfekvés
Eret összenyomni a nyomáspontokon
megfelelő
Újraélesztés
Ha a pulzus és légzés normális
Nyomókötés
Fenyegető
sokk
Sokk esetén alkalmazott elhelyezés és első segély
Egyéb sérülése ellátása (szükség esetén) Elszállítás
Az eszméletlenség kritériumai:
A sokk jelei:
• légzik • szívműködése van • feltett kérdéseinkre nem tud válaszolni • a fájdalominger hiánya
• • • • •
szapora pulzus alacsony vérnyomás pszichésen: izgatottság vagy apátia perifériás pulzusok nem tapinthatók a bőr hideg, verejtékes
29
Közvetlen életveszély esetén hasznos lehet, ha egyszerre több teendőt is ellátunk. Az eszméleti állapot ellenőrzését és az újraélesztést még a biztonságba helyezés és mentés alatt meg kell kezdeni. A sokk leküzdését a vérzéscsillapítás alatt kell megkezdeni. Újraélesztés szállítás közben.
Biztonságba helyezés és mentés A veszélyzónából való kimentés és a biztonságba helyezés minden további intézkedés előfeltétele. Biztonságba helyezési technikák: 1. Mindenekelőtt meg kell győződni róla, hogy a sérültnek van-e gerincsérülése
2. Húzni az övénél vagy a ruházatánálfogva
3. Ha a sérült használni tudja a karját, húzás a nyak segítségével
4. Háton való csúsztatás
30
5. Oldalcsúsztatás
6. RAUTEK-fogás (a kar segítségével)
A biztonságba helyezés módjának megválasztása függ: - a veszélyeztetettségtől, - a rendelkezésre álló időtől, - a terepviszonyoktól. Példák: - Lövés alatt álló területen előnyben részesítendők a 2-4. számú módszerek, mivel a mentési művelet alatt ezek alkalmazása csak kis célpontot nyújt. - A terepen lévő akadályok (kiugró sziklák, alacsony átbújási lehetőségek) szintén a 2-4. számú módszerek alkalmazására kényszeríthetnek. - Autóbaleset, kőomlás vagy egyéb veszélyek esetén célszerű a 6. számú technika alkalmazása. Ezek a módszerek egy személy közreműködésével történő mentésre alkalmasak.
31
A sérült állapotának felmérése A sérült állapotának: felmérése minden további teendő alapja.
Igen Eszméleti állapot a sérült a kérdésekre megfelelő választ ad zavart (agyrázkódás esetén sztereotip válaszok) eszméletlen
Légzés
,<
normális
tapasztalhato légzés
Iégre,
b a normaT1s légzés ( 10--12/perc)
nem lélegzik
Szívműködés
a pulzus nem normális nem tapintható carotis-pulzus
Vérzés hajszáleres vérzés artériás vérzés gyújtóeres vérzés vértócsa
32
Nem
Az eszméletlenség jelei: • a sérült képtelen érzékelni a külvilágot • a reflexek (köhögés, szemhéjreflexek)
• a mellkasnak a légzéssel járó mozgása nem látható és nem tapintható
megszűnnek
A szívmífködés megszűnésének jelei: • eszméletlenség A légzés megszűnésének jelei: • nincs légzés • eszméletlenség • nincs pulzus • légzéssel járó neszek nem érzékelhe- •tág, reakció nélküli pupillák tők • sápadt vagy kékesszürke arcszín
A sérült elhelyezése A sérült helyes elhelyezése döntő és életmentő lehet.
Lehetséges fektetési módok:
· Stabil oldalfekvés (légző, eszméletlen sérült esetén)
Háton fekvés, mint normállsfektetés Háton fekvés ,feltámasztott fejjel, koponyasérülés és nyílt koponyatörés esetén (amennyiben a sérült eszméletén van) Háton fekvés félig felülve, mellkasi sérülés, infarktus, tüdőembólia és hőguta esetén Háton fekvés térd alá helyezett párnával, hasi sérülések és hasi betegségek esetén Vízszintes fekvés kemény felületen gerincsérülés és medencetörés esetén, valamint szívmasszázs alkalmazása céljából
33
Sokkfekvés sokk vagy sokkveszély esetén
Sokkfekvés öntranszfúzió céljából sokk esetén
Újraélesztés Ha eszméletlen embernél sem légzési, sem szívfunkciók nem észlelhetők, meg kell kezdeni az újraélesztést. Hogy ennek azonnali megkezdése milyen fontos, azt bizonyítja az alábbi diagram. Eszerint az eredményes újraélesztés esélye: 3 perc után 4 perc után 5 perc után
75% 50% 25%
6 perc után elsősor ban az agyban bekövetkező elháríthatatlan károsodások halált okoznak. Legkésőbb
0 1 2 3 4 S 6 7 0 9 10 perc
Az újraélesztést az alábbi hármasszabály (ABC) szerint kell végrehajtani: 1. A légutak szabaddá tétele, 2. Befúvásos lélegeztetés, 3. Cardiomassage (külső szívmasszázs).
34
Az l. ponthoz: A légutak szabaddá tételéhez és szabadon tartásához a következő teendők elvégzése szükséges: • a fej oldalra fordítása, • idegen testek (fogprotézis, hányadék, föld, hó stb.) eltávolítása a szájból és a torokból, kendővel körültekert két ujjal, •a fej hátrahajlítása, ami megakadályozza, hogy a nyelv hátraesve, elzárja a légutakat. A légutak szabaddá tételének fontosságát bizonyítja az is, hogy az eszméletlen emberek 80%-a a légutak szabaddá tétele után spontán lélegezni kezd. A 2. ponthoz: Két mesterséges lélegeztetési módszer létezik: - a szájból orrba és - a szájból szájba történő lélegeztetés.
Mesterséges lélegeztetés szájból orrba
A szájból orrba történő lélegeztetés előnyei: - a gyakorlatlan segélynyújtó szájával jobban tudja az orrot elszigetelni; - biztonságosabban tarthatók szabadon a légutak teljesen zárt száj esetén; - az orrlyukon keresztül befújt levegő nyomása annyire gyenge, hogy nem túlságosan nagy annak a veszélye, hogy a levegő a gyomorba beáramlik.
Csak az arckoponya igen súlyos sérülése esetén részesítendő előnyben a szájból szájba való lélegeztetés.
35
Szájból orrba lélegeztetés: • A fejtartás megegyezik a légutak szabaddá tételénél leírt fejtartással. •A segélynyújtó normálisan belélegez, a tartalék levegő kb. 16% oxigént tartalmaz és teljesen elegendő a sérült lélegeztetésére. • A szá.üal az orrot körül kell fogni és a levegőt be kell fújni. A levegő befúvása akkor történik helyesen, ha enyhe nyomással és zajtalanul vihető keresztül. • A kilégzés után a szájat le kell venni az orról, és a segélynyújtó minden befúvás után fordítsa el a fejét 90 fokkal. •A lélegeztetésnek percenként 16-18-szor, vagyis 4 másodpercenként kell történnie. • Fontos, hogy a segélynyújtó normális lélegzetvétellel és normális légzési ütemben végezze a be- és kilégzést. A szájból szájba történő lélegeztetés: • A fejtartás ugyanaz, mint a szájból orrba történő lélegeztetésnél. • A segélynyújtó normálisan belélegez, rátapasztja száját a sérült szájára és kilélegez. •Közben elzárja a sérült orrát (ez a szájból szájba történő lélegeztetésnél a legfontosabb és a leggyakrabban elfelejtett tényező). • A kilégzés befejezésekor a segélynyújtó leveszi a száját a sé-
rült szájáról. •A lélegeztetés gyakorisága megegyezik a szájból orrba történő lélegeztetésével.
~
Szájból szájba lélegeztetés
A helyesen alkalmazott lélegeztetés ismérvei: - A sérült mellkasa felemelkedik a belégzésnél és lesüllyed, amikor a levegő kiáramlik. - A levegő kiáramlása az orrból, illetve szájból világosan érzékelhető. Mindkettőt
folyamatosan ellenőrizni kell.
A 3. ponthoz: A külső szívmasszázs - kizárólag a lélegeztetéssel együtt - a szív- és vérkeringés megszűntének továbbra is megállapítható jelei esetén mint kombinált újraélesztési módszer alkalmazandó.
36
Végrehajtása: • A sérültet a hátára kell fektetni, lehetőleg kemény felületen. • A segélynyújtó oldalt a sérült mellé térdel. •Egymásra tett két tenyeret a nyomáspontra helyezi. • A segélynyújtó könyökízületeit kinyújtva tartja. • A nyomáspont a szegycsont alsó harmadánál van. • Rövid, ritmikus nyomásokkal a szegycsontot kb. 4 centiméternyire kell benyomni. • A gyakoriság percenként 80-100 nyomás.
;..
,,,
„,,, ,,, "'
(
\
~
oo-~~=~•om
Minden kombinált újraélesztés kétszeri befúvással kezdődik, azután a külső szívmasszázs és a lélegeztetés állandóan váltakozva alkalmazandó. \
'
Módszer egy segélynyújtó esetén: Először
2 befúvás, azután váltakozva 15-ször szívmasszázs, 2-szer lélegezte-
tés. 2
15
2
15
2
15
37
2
5
1
5
5
Módszer két segélynyújtó esetén:
Az A segélynyújtó lélegeztet, a B segélynyújtó külső szívmasszázst hajt végre. A: 2 befúvás, B: 5 szívmasszázs A: 1 befúvás B: 5 szívmasszázs A: l befúvás B: 5 szívmasszázs stb. Egy percnyi időtartam alatt 10-12 befúvást és 60-szor 1 szívmasszázst kell végrehajtani. Az eredményes újraélesztés ismérvei: - A pupillák összeszűkülnek és reagálnak a fényre. - A bőr színe rózsaszínűbbé válik. - A pulzus, légzés és eszmélet visszatér. Az újraélesztést mindaddig folytatni kell, míg vagy bizonyossá válik az ered-
A halál biztos jelei: - Szederjes foltok a test mélyen fekvő részein. Az úgynevezett süllyedéses hullafoltok a test nyomásnak ki nem tett helyein csak órákkal a halál beállta után jelennek meg. -A hullamerevség kb. néhány órával a halál beállta után kezdődik, és a következő 12 órában az egész testre kiterjed. - Rothadási jelenségek, hullaszag (oszlásnak indulás). A halál nem biztos jelei: - sápadtság, - tág és merev pupillák, - légzés és szívműködés hiánya, - merev, hideg test, - puha szemgolyók.
ményessége vagy a halál biztos jelei tapasztalhatók (maximum 20 percig). Vigyázat: a kombinált élesztés mesterségesen fenntartja a vérkeringést is, 38
ezáltal késlelteti, illetve megakadályozza a halál biztos jeleinek megjelenését. Az alábbi ellenőrzési technika jól bevált segédeszköz annak eldöntésére, milyen eljárás alkalmazandó eszméletlen sérültnél: Légzés
Nem
Igen
A légutakat szabaddá tenni
Stabil oldalfekvés
Bekövetkezik a spontán légzés?
Folyamatos megfigyelés légzési vagy keringési zavar esetén
Lélegeztetés 80-100/perc
Ha az életfunkciók jók
Pulzus (nyaki
verőér)
tapintható?
Nem
Igen
Lélegeztetés és szívmasszázs (a légzés folyamatos ellenőrzése a mellkas emelkedésének megfigyelésével; 15 másodpercenként a carotispulzus ellenőrzése tapintással)
A halál megállapítása
Folyamatos lélegeztetés, míg a spontán légzés helyre nem áll
Elszállítás
Vérzések Ütőeres (artériás) vérzés
A vér világospiros és a szív működésének ütemében fecskendezik ki a sebből. Gyűjtőeres
(vénás) vérzés A sötétpiros vér egyenletesen ömlik ki a sebből. Hajszáleres vérzés (vérszivárgás) Mindenféle seb szélén előfordul; az így eltávozott vér mennyisége általában elhanyagolható. Külső vérzés A vérzés ez erek és a bőr egyidejű sérülése esetén külsőleg látható. Belső vérzés
39
Teendők:
Külső vérzések • A vénásan vérző testrészt magasba kell tartani, illetve fel kell polcolni. • Ütőeres vérzésnél az ütőeret a seb és a szív között a megfelelő ütőér nyomóponton össze kell nyomni. • Szükség esetén az ujjat közvetlenül a sebbe kell nyomni (ez csak az artériás vérzésekre vonatkozik). e Végül a sebet nyomókötéssel kell ellátni. Nyomókötés készítése: •Lehetőleg tiszta szükségkötést rakjon fel. • Nyomjon egy nyomópárnát (beburkolt követ, fadarabot, összehajtogatott szövetdarabot) a vérzés helyére. • Pólyázza ezt körül (erős húzással). Vigyázat: a túlságosan szoros pólyakötés akadályozza a vérkeringést. • Amennyiben a vérzés nem áll el, második nyomókötést lehet he1yezni az elsőre, lehetőleg rugalmas pólyával.
Lehetőségek
az alkar, illetve lábszár vérzése esetén: • Tegyen nyomópárnát a karhajlatba vagy a térdhajlatba. • Erősen hajlítsa be az alkart, illetve a lábszárat. • Rögzítse az alkart a felkarhoz, illetve a lábszárat a combhoz. erős
40
--------2
_....,.,...-=----- 3
1. Halántéki ütőér 2. Nyaki ütőér 3. Kulcscsonti ütőér 4. Kar ütőere 5. Comb főütőere
A legtöbb vérzést nyomókötéssel kb. 7-10 perc alatt meg lehet szüntetni. A vérpangást, illetve vérkeringés elkötését kerülni kell (kétóránként ellen-
őrizni).
A nyomókötés hatástalansága esetén szorítókötést kell alkalmazni. Szorítókötés készítése:
•A felkart vagy combot egy hosszában összehajtogatott kendővel (széles szövetcsíkkal vagy hasonlóval) többszörösen, lazán kösse körül. • Csomózza össze a kendő végeit. •A bőr és a kendő közé toljon pálcát (ágat vagy hasonlót), és azt forgassa, amíg a vérzés el nem áll. • Ebben a helyzetben rögzítse a pálcát egy másik szövetcsíkkal. Nyitott hurok készítése: • A felkart vagy a combot egy hosszában összehajto gatott kendővel többszörö sen kösse körül. • Húzza össze a hurkot, míg a vérzés el nem áll. • Csomózza össze a végeit, a húzás fenntartása mellett. A yérkeringés elkötése, amikor egyéb módon nem csillapítha tó a vérzés. Csak a felkar és a comb sérülései köthetők el a szív felől. Az elkötéshez sohasem szabad zsineget, keskeny szíjat, zsinórt, drótot és ehhez hasonlókat használni, miután ezek a végtagok amputációját eredményezhetik. Elszorító eszközökként célszerűbb széles szövetcsíkokat, nadrágtartót stb. használni. Az elkötésnél a vérellátás hiánya miatt fennáll a szövetek sérüléséne k veszélye. Ezért az elkötés legfeljebb két óra hosszat tarthat. Ezen idő után a szorítókötést 1-3 percre meg kell oldani, és amennyiben a vérzés nem szűnt meg, újból fel kell tenni.
41
Belső
vérzések Különösen veszélyese k, mert rendkívüli helyzetekb en a segítség igazi eszközei nem állnak rendelkezé sre. Teendők:
• sokk esetén alkalmazo tt fektetési mód, • meleg biztosítása , •megfigye lni, hogy a vérzés magától megszűnik-e. A belső vérzés jelei: - fokozódó sápadtság, - ajkak, körömágya k elkékülése, - nyirkos, hideg bőr, - nyugtalanság, - szorongás, - szomjúság, - gyors légzés, - szapora, alig tapintható pulzus. Belső vérzésnél a túlélés esélyeit az határozza meg, hogy a vérzés önmagától eláll-e, és hogy a vérveszteség pótolható-e.
Sokkállapot A sokkállapotot az életfontosságú szervek (vese, tüdő, szív) vérellátási zavara (csökkent oxigénellá tás) okozza. A vérellátási zavar befolyásol ja vagy akár megakadál yozza az életfontoss ágú szervek működését, ami már rövid idő alatt is életveszélyes állapothoz vezethet.
A sokknak a következő okai lehetnek: - nagy vérveszteség, - sérülés okozta nagy fájdalom, - baleset okozta lelki megrázkódtatás, - folyadékveszteség nagy kiterjedésű égési sebek esetén, - hideg okozta ártalmak túlságos lehűlés esetén, - túlérzékenység rovarcsípésekkel szemben, - csonttörések, szövetroncsolások, hasi és tüdősérülések. A sokk jelei: - sápadt, nyirkos-hideg bőr, - ajkak és körömágyak halványszürke elszíneződése, - hideg veríték, hűvös végtagok,
42
-
szapora, gyenge, alig tapintható pulzus, szapora légzés, néha rosszullét, hányás, szomjúság, szokatlan magatartás: apátia vagy nyugtalanság, szorongás.
Teendők:
• • • • •
sokk esetére előírt fektetési mód, súlyos esetekben öntranszfúzió, fájdalom kerüllse és fájdalomcsillapítás, meleg fenntartása és fokozása, mindenekelőtt biztatás és figyelemelterelés.
Sérülések Csonttörések Nyílt törés A nyílt törésnél a törés fölötti bőr folytonossága megszakad, a csont szabadd á válik és a fertőzésre igen érzékeny csontvelőhöz a kórokoz ók közvetle nül bejuthatnak. Zárt törés Olyan törés, ahol a csonttörés helyén a bőrfelület sértetlen. A töréseknél gyakran csak nem biztos jelek állapíthatók meg. Ezért kétség esetén járjon el úgy, mint csonttör és esetén. A szokáso s elsőse gélynyújtáson kívül rendkívüli helyzetekben a csontok összeillesztésére is szükség van. (Vonatkozik ez a rándulásokra és a ficamokra is.) A csonttörés biztos ismertetőjelei: - külső alaki elváltozás, - abnormális mozgathatóság - a tört részek súrlódása (crepitatio, recsegés): A csontok súrlódása a hosszú csöves csontok törésekor gyakran megállapítható. Ezen ismertetőjelet ne vizsgálja feleslegesen, mert ilyenkor fennáll az ideg- és érsérülések veszélye, és további fájdalmakat okoz (növekszik a sokkveszély). A csonttörés nem biztos jelei: - erős duzzadás, -fájdalo m, - a tört testrész csökkent használhatósága, - a sérült a tört testrészt nem tudja használni.
43
Teendők:
• Nyílt töréseknél a sebet a Sebek címszó alatt leírtak szerint kell ellátni. A csontok összeillesztése: • rögzítse a sérültet egy elmozdíthatatlan tárgyhoz (például kösse egy fához vagy egy sziklához), hogy a húzásnál megakadályozza az elmozdulást; •húzza a tört végtagot a csont tengelyének vonalában (ez gyakran enyhíti a sérült fájdalmát); • lassan hagyja abba a húzást, rögzítse a törést. Amennyiben nincs segítőtárs, célszerű az alábbi önsegély: • • rögzítse a tört végtagot egy szilárd tárgyhoz; • a sérült testsúlya folytán a szükséges húzás létrejön (előnyös a rögzítési ponttól való elhúzódás, támaszkodás a hegyoldalra); a • test forgatása által a tört végtagot hozza a normális helyzetbe; • lassan, hagyja abba a húzást; •a törés ellátása rögzítőkötéssel (sínekkel). A törés sínbe tevésénél a törés szomszédságában levő mindkét ízületet is rögzíteni kell. A nyomás által esetleg okozható károk és hideg esetén a fagyás megelőzése céljából szükséges a kipámázás. Az adott helyzetben rögzítsük! A szükségsínek anyaga: Ágak, fadeszka, síléc, síbotok, puska. Magát a testet is lehet használni ideiglenes sínként (lábtörésnál az egészséges lábat, felkar törésénél a felsőtestet). A párna anyaga: széna, fű, lomb, moha, ruházati cikkek. Rögzítéshez használható anyagok: Szövetcsíkok, ruhadarabok, szőrmék, zsinórok, szíjak, öv. Az eltört testrészről ne vegye le a ruhát (kipárnázás és hideg elleni védelem), kivéve, ha nyílt törésről van szó. A tört testrész vérrel való ellátása érdekében a szúk, szorító ruhadarabokat meg kell lazítani, a cipőt mindig el kell távolítani. A sínt úgy kell rögzíteni, hogy szilárd rögzítést biztosítson, de ne szorítsa el a vérkeringést. A belső vérzésnél a vérveszteség zárt töréseknél is elérheti a 2 litert. Ezért figyelni kell az esetleges sokkjelekre.
44
Ku/cscsonttörés A vállövet a kar felkötésével tehermentesítjük.
Bordatörés A sérültet feltámasztott felsőtesttel a neki kellemes helyzetben helyezzük el. Rögzítsük felkötéssel a sérült oldali végtagot.
Kartörés A sérült kart behajlított könyökkel a mellhez rögzítjük (felhajtott anorákkal vagy pulóverrel, szövetcsíkból karkendőt alakítva), a felkart a mellkashoz rögzítjük. Ezzel felkartörés esetén a rögzítés sínek nélkül is megfelelő.
Az alkartörés esetén fentieken kívül még egy ághoz, bothoz stb. kell rögzíteni az alkart.
Lábszárcsonttörés
45
Az ideiglenes sínnel való rögzítést a legcélszerűbb a térden és a bokán túlérő sínnel (húzósínnel) elvégezni.
Combtörés A sín a láb külső részén halad egészen a csípő feletti részig. Magában foglalja a csípő- és térdízületet.
Gerinctörés A sérültet laposan, kemény lapra a hátára kell fektetni. Ha szükséges, oldalt gyeptéglákkal, kövekkel stb. rögzíteni kell. Eszméletlenség esetén hasra kell fektetni, a szabad légutakat biztosítani kell. Figyelem: Csigolyarészek eltolódásánál vagy ficamánál fennáll a gerincvelő sérülésének veszélye, ami tartós bénulást okoz. Nem szabad engedni, hogy a sérült felüljön! Ficamok Ha a csont kiugrik az ízületből, ficamról beszélünk. A ficamot előidézheti olyan erőhatás, amely rendellenes helyzetbe fordítja a csontot, de lehet heves izomösszehúzódás következménye is. Ficam közben ideg- és érsérülések is történhetnek (belső vérzés). Ilyen esetekben, a szokásos elsősegélynyújtási szabályoktól eltérően, lehetőleg helyre kell tenni a ficamot. A leggyakrabban kificamodó ízületek: 1. az állkapocsízület, 2. a vállízület, 3. a könyökízület, 4. a csípőízület.
46
A ficam jelei: - az ízületek rugalmas rögzülése kóros helyzetben, - igen erős spontán fájdalom, - helyi fájdalom nyomásra, - az ízület deformálódása. Az erős fájdalmak miatt a helyretétel alatt ajánlatos az egészséges végtagokat erősen megfogni vagy rögzíteni. Ezzel a segélynyújtó esetleges akadályoztatása (ütés, lökés, rúgás) is megelőzhető. Alsó állkapocs ficama Ásítás, kiabálás, rágás vagy egyéb erőbehatások következménye, és rendszerint kétoldalú. A száj tátott és a sérült nem képes becsukni. Teendők:
• Az esetleges harapás okozta sérülések elkerülése érdekében tekerje körül hüvelykujját vastag kendővel vagy helyezzen vastag géztekercset a fogak közé (ha rendelkezésre áll, használjon ujjvédőt). •Az alsó állkapcsot mindkét hüvelykujjával nyomja lefelé. Ezáltal - az állkapocskampón átemelve - normális állapotba kerül. •További rögzítés: az áll felkötése. Vállízület ficama Rendszerint oldalra nyújtott karra esés következménye, vagy akkor következik be, ha a kar valamibe beakad. A ficam felfelé (előre és hátra), illetve lefelé (előre és hátra) következik be. Mindezen esetekben a kar oldalra emelt, rugalmas helyzetben rögzül, a vápa üresen tapintható. Teendők:
Első lehetőség:
• Fektesse a sérültet laposan a hátára. • Biztosítsa, hogy a ficammal szembeni testoldal ne mozdulhasson el. •Üljön a sérült mellé és (levéve a cipőt) szorítsa sarkát a sérült hónaljába. •Lassan forgassa a sérült karját egyidejű húzás mellett a normális helyzetbe. Második lehetőség: • Ültesse le a sérültet. • A sérült felkarját helyezze felsőtestéhez és hajlítsa alkarját kb. 90 fokkal előre. • Forgassa az alkart kifelé. • Emelje a könyököt előre felfelé. • Forgassa ezután a kart a test előtt. Harmadik lehetőség (önsegély): •Üljön le (fatönkre, kőre). • A sérült kar felső részét másik kezével szorosan szorítsa a testéhez.
47
• Kezével fogjon meg egy szilárdan álló tárgyat. • Fordítsa felsőtestét kifelé, ezáltal a felkar beugrik az ízvápába. A helyreigazítás után a vállízületet 1-2 napra rögzíteni kell. A vállmerevség megakadályozása céljából ezt követően ajánlatos aktív mozgásgyakorlatokat végezni. Könyökízület ficama Legtöbbször a kinyújtott karra esés következménye és rendszerint hátra való ficam. Ezáltal rugalmas rögzítettség áll elő kb. 130 fokos behajlított állapotban. Teendők:
•Rögzítse a felkart egy szilárdan álló tárgyhoz (facölöp). • Fejtsen ki erős húzóerőt az alkar helyzetének irányában. •A húzás fenntartása mellett lassan hajlítsa meg az alkart. • Másik kezével nyomja az ízületi fejet fent hátulról előre, lefelé. A helyreigazítás után a könyökízületet derékszögben behajlítva kb. 2-3 hétig rögzíteni kell, ezután meg lehet kezdeni az aktív mozgásgyakorlatokat.
esípőízület ficama Erős erőbehatás
-
(lökés, húzás, forgatás) következménye. A csípőficam négy formáját különböztetjük meg, a lábak állása szerint: befelé fordult és megrövidült láb, kifelé fordult és megrövidült láb, befelé fordult és meghajlított láb, kifelé fordult és meghajlított láb. A csípőficamok rendszerint melléksérülésekkel járnak.
Teendők:
• Helyezze el laposan fekve a sérültet. •Rögzítse a sérült medencéjét a földön (a második segélynyújtó leköti vagy elszorítja). • A segélynyújtó a sérült térdhajlata alá és a saját nyakára lepedőcsíkot, szíjat stb. rögzít, és törzsével emeli az ízületet. • Mindkét kezével fogja meg a derékszögben behajlított lábat. • Fejtsen ki lassan nagy húzóerőt és egyidejűleg hajlítsa meg a csípőízületet, eközben a hajlított térddel manipulál. • Gyenge forgatással a felsőcomb egyidejű húzása mellett ugrassza be az ízületi fejet a vájulatba. A helyreillesztés után a csípőízületet kb. 2 heti időtartamra nyugalmi állapotba kell helyezni (legjobb a fekvés és a térdek egymáshoz való pólyázása). Nehéz terhek cipelését csak 12-15 hét múlva szabad elkezdeni.
48
Sebek Seb alatt a bór (beleértve a nyálkahártyát is) sérüléseit értjük, akár megsérül az alatta levő szövet vagy szerv, akár nem. A legtöbb seb nyílt. A seb természetétől függetlenül a legnagyobb veszélyt a sebfertőzés jelenti, amely kórokozók (piszok, idegen test) behatolásának következménye.
Fertőzés bekövetkeztének jelei: - bőrpír és duzzadás, - fájdalom és felmelegedés. A fertőzés továbbterjedése esetén ezenkívül: - vörös csík a nyirokcsomók mentén, - a szomszédos nyirokcsomók fájdalmas megduzzadása, - hidegrázás, -magas láz.
A sebfertőzés elleni küzdelemben a test mozgósítja saját védekező rendszerét. E védekező rendszer (az immunrendszer) hordozói a fehérvérsejtek és a limfociták. A kórokozókkal való érintkezés során reaktív fehérjevegyületeket termelnek, illetve bekebelezik a kórokozókat. Ezt a folyamatot azonnali reakciónak nevezzük. A test védekező rendszere általában le tudja küzdeni a fertőzéseket. Csak a védekező rendszert érő túlságosan nagy támadás esetén következik be életveszélyes helyzet. Az immunitás átmeneti csökkenése súlyos lelki megterhelés, stressz és szorongás esetén is bekövetkezhet. Ezért tehát a test saját védekező rendszerét legjobban támogatja - a sérült lelki egyensúlya (a szorongás és megterhelés csökkenése, a túlélni akarás, az eredményben való bizakodás), - a seb helyes ellátása (minden eszköz igénybevétele a kórokozók eltávolítása és távol tartása céljából). Teendők:
• Távolítsa el a nagyobb szennyeződéseket a sebből. • Forralt vízzel mossa ki a sebet és a seb környékét. A víz legyen olyan meleg, amennyire elviselhető (a csuklónkkal próbáljuk ki). Ez az eljárás ugyan ellentétben áll a szokásos elsősegélynyújtással, de rendkívüli helyzetekben több előnyt jelent, mint hátrányt (lásd még a Fertőtlenítés és sterilizálás címszó alattiakat.
49
•Ha a sebbe idegen testek (karó, gránátrepeszek stb.) mélyen behatoltak, ezeket még nyílt testüregből (mell, hasüreg) se távolítsa el. A kiálló részek a bőr felszíne magasságában levághatók. • Amennyiben szükséges, éles, fertőtlenített késsel vágja le a szennyezett és szétroncsolt sebszéleket (lásd Fertőtlenítés és sterilizálás címszó alatt). Ezt az első 6 órán belül kell elvégezni, és ezzel megakadályozható a fertőzés továbbterjedése. • Fedje be a sebet egy lehetőleg csíramentes kötéssel, és rögzítse azt. • Különösen a horzsolt sebeket kell a lehető leggyakrabban közvetlen napsugárzásnak kitenni. A keletkező heget nem szabad eltávolítani (pörk alatti sebgyógyulás).
Fejsérülések Nyílt koponyatörés Jelei: - eszméletvesztés, - tudatzavar, -vérzés. Teendők:
•
megfelelő
elhelyezés, sebellátás (lásd a Sebek címszó alatt), •tartós megfigyelés (abból a célból, hogy a légzés meg lehessen kezdeni az újraélesztést). •megfelelő
megszűnte
esetén azonnal
Koponyaalapi törés Jelei: - eszméletvesztés, - tudatzavar, - az orrból vagy fülből távozó átlátszó folyadék vagy vízszerű vér, - vér a szemfehérjén, a szemek körül. Teendők:
•
megfelelő
elhelyezés, sebellátás (lásd Sebek címszó alatt). •tartós megfigyelés (abból a célból, hogy a légzés megszűnése esetén az újraélesztést azonnal meg lehessen kezdeni), • a fülekre lehetőleg steril kötés helyezése. A segélynyújtónak a további megfigyelésen kívül nincs más lehetősége a segélynyújtásra. A sérült túlélési esélye ellenálló képességétől és élni akarásától függ. •megfelelő
Állkapocstörés Jelei: - ugyanazok, mint a töréseknél (lásd ott).
50
Teendők:
• Rögzítse felfelé az alsó állkapcsot (ne lehessen kinyitni a szájat). (Kösse fel az állat.) Az állkapocstörések rendszerint erős vérzéssel járnak. Ezért a fejet magasra kell támasztani. Biztosítani kell, hogy a sérült a száján keresztül lélegezhessen, miután az orron keresztüli légzést a vérzés megakadályozhatja. Szemsérülések Rendszerint idegen testek okozzák (porszemektől a faszilánkokig). Ezek 1. a szemfehér felületén vannak vagy 2. beakadtak a szembe. Teendők az első esetben: •Próbálja a könnyezést pislogással elősegíteni, és a szemből így kiöblíteni az idegen testet. • Kísérelje meg az idegen test eltávolítását oly módon, hogy a felső szemhéjat az alsó szemhéj fölé húzza. • Távolítsa el az idegen testet a következő módon: - húzza az alsó szemhéjat egy ujjal erősen lefelé, - a sérült, amennyire csak lehetséges, nézzen felfelé, - tiszta, benedvesített kendő csücskével törölje ki a szemből az idegen testet. • Amennyiben az idegen test a felső szemhéj alatt van: - a sérült, amennyire csak lehet, nézzen lefelé, - fogja meg a felső szemhéját a pilláknál fogva és húzza lefelé, - érintsen egy vékony fadarabkát (például gyufaszálat) a szemhéj közepéhez és felfelé hajtsa rá a szemhéjat, - az idegen test ezután a fentiek szerint eltávolítható. Teendők a második esetben: •Az elsősegélynyújtás általános előírásaival ellentétben csak akkor távolítsa el a szemben található idegen testet, ha az legfeljebb 2 mm-re hatolt be a szembe és a felszíne még legalább ennyivel kiáll. •Ha idegen test hatolt be a szembe (mindegy, milyen mélyre), és nem áll ki a szemfelületből, hagyja bent. • Amennyiben az idegen test 2 mm-nél mélyebbre hatolt be a szembe és még nagy darabon kiáll a szemből, pólyázza körül az idegen testet. •A becsukott szemre tegyen lehetőleg steril kötést (a nyomása gyenge legyen). Ne engedje, hogy a sérült a szemét dörzsölje. Ez csak fokozza az ingert és súlyosbítja a sérülést. Mindkét szemet be kell kötni! A beékelődött idegen test által okozott szemsérülésnél a legnagyobb veszély a fertőzés. Ezért a túlélési lehetőségek növelése érdekében számításba kell venni a sérült szem esetleges tartós károsodását. 51
Mellkassérülések Bordatörés Tompa erőbehatások (esés, ütés) következménye. Teendők:
•Ha több borda tört el, fektesse le a sérültet (a neki legkellemesebb helyzetben). A félig ülő helyzet a legkényelmesebb a számára, a sérült oldal felé hajtva fejét, vállait, testét. Rögzítse felkötéssel a sérült oldali végtagot. Egy-egy borda törése esetén erre többnyire nincs szükség. • Ha a bordatörés folytán megsérül a tüdő, az azonos oldalon légmell keletkezik, túlnyomás következik be a mellkasfal és a tüdő között, amely egyre jobban összenyomja az ép tüdőt, és az ép oldal felé összenyomja a szívet, megtöri a nagyereket (zárt, feszülő légmell). Következménye: légszomj és vérkeringési zavarok. Jelei: - görcsös köhögés, -légszomj, - világospiros, habos vér kiköhögése. Teendők:
• Ha lehetőség van rá, tegye nyílttá a feszülő légmellet - például a beteg oldalon a IX. bordaközbe szúrjon vastag injekcióstút vagy egyéb, leeresztő szelepként felhasználható tárgyat. •Megfelelő elhelyezésen és további megfigyelésen kívül más segítségre nincs mód. A túlélés esélye csekély. A mellkas megnyílása Hegyes tárgy (ág, karó, léc) erőbehatásának következménye. Jelei: - minden lélegzetvétel alkalmával fütyülésszerű zaj a sebből, - fokozódó légszomj. Teendők:
• Tegyen fel lehetőleg steril kötést, • ezután azonnal zárja le légmentesen a sebet. A végrehajtás módja: - Kezével rövid ideig fogja be a sebet. - Takarja be légmentesen záró anyaggal (plasztik, gumi, mézgába mártott szövetdarab). -A széleket mézgával, zsírral stb. szigetelje (ragassza le). Mivel a mellkasüregben a légnyomás alacsonyabb a normálisnál, minden belégzésnél levegő hatol be, míg a nyomás kiegyenlítődik. A tüdő összenyomódik és légszomj alakul ki.
52
A seb elzárása a jelzett segédeszközökkel nem lesz mindig kellően hatékony, de meg kell próbálni. A sebben levő idegen testeket lehetőleg nem szabad eltávolítani, mivel azok maguk is elzáró hatást fejtenek ki. Amennyiben túlterjednek a bőrfelszínen, annak magasságában levághatók. Az ilyen jellegű sérüléseknél rendszerint a nagyerek és más szervek is megsérülnek. A túlélés esélye csekély.
Hasi sérülések 1. Sérülések a hasüreg megnyílása nélkül.
2. Sérülések a hasüreg megnyílásával. Az első esethez: Tompa erőbehatások (esés, ütés, lökés stb.) következményei és a következő szerveket érinthetik: -máj, -lép, - gyomor/bél, - húgyszervek. A hasi sérülések következményei lehetnek életveszélyes vérzések a hasüregben. Az elfertőződés veszélye igen nagy. Jelei: Máj: - nyomásra jelentkező fájdalom a jobb alsó borda alatt, - a hasfal feszülése, - belső vérzés jelei. Lép: - nyomásra jelentkező fájdalom a bal alsó borda alatt, - a hasfal feszülése, - belső vérzés jelei. Gyomor/bél: - hányinger, -hányás, - a hasfal feszülése. Húgyszervek: - fájdalom az alhasban vagy a vese környékén, - véres vizelet. Teendők:
• A sérült ne egyen, ne igyon, ne dohányozzon. • Megfelelő elhelyezésen és megfigyelésen kívül egyéb segítség nem nyújtható. A túlélés esélyei a sérülés jellegétől és súlyosságától és a sérült ellenálló képességétől függenek. 53
A második esethez: Hegyes tárgyak (ág, karó, késszúrás) belső szervek is megsérülnek.
erőbehatására
keletkeznek. Rendszerint
Teendők:
• A sebben levő idegen testeket nem szabad eltávolítani. A kiálló részeket lehetőség szerint a bőrfelszín magasságában vágja le. • Szemben az elsősegélynyújtás általános szabályaival, az előreesett beleket viszsza kell szorítani a hasüregbe. • Ezután rakjon fel lehetőleg steril kötést. • A sérültnek sem enni, sem inni, sem dohányozni nem szabad.
Kisamputáció Ezen végtagok részeinek leválasztása értendő, főképpen a kéz- és lábujjaké. Rendkívüli helyzetekben végrehajtása mindenekelőtt - teljes roncsolódás - esetleg fertőzés és mérges kígyó harapása esetén mérlegelendő. Akkor kell kisamputáElkötés ció mellett dönteni, ha az azzal járó kockázatot a sérült vagy a Metszésvon:I segélynyújtó kisebbnek ítéli, mint a fennálló helyzet kockázatát. E döntés ezért többnyire szubjektív és az adott helyzetBőrlebeny től függ. A fertőzésveszély ellenére a gyógyulás esélyei általában jók.
1
~ 1 .
Teendők:
• Az amputálandó végtagrészt - lehetőleg közel a vágás helyéhez - kösse el és várjon, míg a lekötött rész érzéstelenné válik (szúrópróba, kb. 20 perc). • Eközben készítsen elő kést (legyen a lehető legélesebb és a lehető legsterilebb) és steril kötést. •Vágja le az amputálandó részt egy ízületnél, meghagyva egy bőrlebenyt (a csont ne sérüljön meg!). Amennyiben ez nem lehetséges, magát a csontot is leválaszthatja. • A meghagyott bőrlebenyt hajtsa a seb fölé és lehetőleg steril kötéssel rögzítse.
54
•Legfeljebb két óra múlva távolítsa el az elkötést és ellenőrizze a vérzést. Tartós, erős vérzés esetén az elkötést ismételje meg, és legalább kétóránként (minden esetben 3-5 percig eltávolítva az elkötést) ellenőrizze a vérzést, mindaddig, míg el nem áll. A bór és hús vágása az elkötés folytán szinte fájdalommentes. A csontot körülvevő csonthártya idegei azonban továbbra is fájdalomérzékenyek.
Foghúzás A fog eltávolítása fertőzés vagy károsodás (erőbehatás vagy fogszuvasodás) miatt válhat szükségessé. A foghúzáshoz szükség van egy kihegyezett ceruza formájú, kemény tárgyra (fém, kemény fa, kemény mű anyag stb.). Teendők:
•Rögzítse a kezelendő személyt úgy, hogy munkáját annak fájdalomreflexei (ütés, lökés, elhúzódás) lehetőleg ne zavarhassák. • Tegyen a fogai közé egy darab fát oly módon, hogy önt ne haraphassa meg, de maradjon elég hely a munkához. •A fent leírt szerszám hegyét nyomja erősen a fog és az állkapocscsont közé, és közben végezzen körkörös mozdulatokat. • Ismételje meg ezt a körkörös nyomást az eltávolítandó fog körül, míg az ki nem lazul és könnyen eltávolítható az állkapocsból. Ezzel még hajlított gyökér esetén is elkerülhető az állkapocscsont sérülése és így a további szövődmények kockázata lényegesen csökken. Olyan módszerek alkalmazása, mint a fog kiverése, kitörése vagy kiégetése, még rendkívüli helyzetekben sem ajánlható.
Hideg által okozott ártalmak Általános lehűlés Ezen a testhőmérsékletnek 37 °C alá süllyedése értendő. Rendszerint hideg, nedvesség és szél együttes hatására következik be, például - hideg vízbe esés, - szükségtáborozás, - az időjárás hirtelen elromlása, - gleccserhasadékba zuhanás, - lavina általi betemetés esetén. 55
A lehűlés fokozatai: Első
stádium
Testhőmérséklet
(agy, mell- és hasüreg) 37-34 °C. Jelei: - sápadtság, - reszketés, - igen éber tudat, egészen az izgatottságig (zavartság), - szapora légzés és pulzus. Második stádium Testhőmérséklet
34-32 °C. Jelei: - álmosság, egészen az apátiáig, - izommerevség, merev arc, - a fájdalom iránti érzékenység hiánya, - lelassult, később szabálytalan légzés és pulzus. Harmadik stádium Testhőmérséklet
30-27 °C. Jelei: - eszméletlenség, - reflexek hiánya, - tág, lassan reagáló pupillák, - alig tapintható, szabálytalan pulzus, - szabálytalan légzés (a légzés kimaradása). Negyedik stádium 27 °C alatt. Jelei: - nincs légzés, - nincs vérkeringés. Testhőmérséklet
Teendők:
Szükség esetén alkalmazzon újraélesztést. az egész testet óvja meg a további lehűléstől (szigetelje a talaj hidege ellen, csavarja alufóliába, takaróba, további ruhákba, szőrmékbe stb. • Melegítse fel a lehűlt személy testét saját testével. •Melegítse fel a lehűlt személy testének központi részeit (mell, has) forró kövekkel, forró vízzel megtöltött palackokkal stb. (Nem rakandók a fedetlen bőrre, mivel megégethetik.) •Egyidejűleg
56
•Adjon neki forró italt (amennyiben eszméletnél van). A lehűlt személyt fokozatosan kell felmelegíteni. A felmelegítés után fennáll a felmelegítés okozta kollapszus veszélye (a meleg által kitágult vérerekben pangó vér miatt) vagy a „másodlagos halál" (a még hideg külső vér öszszekeveredé se a belső testrészek vérével). Ezért a lehűlt személynek nem szabad mozognia, és semmilyen körülmények között sem szabad alkoholt innia. A felmelegítés utáni veszélyek: - a bőrhöz közeli erek kitágulása folytán a test fokozott hőleadása, - az agy hőmérsékletszabályozó központjának megbénulása folytán a test védekező reakcióinak hiánya; - a szubjektív melegérzés miatt nincs motiváció a megelőzésre. Megelőzés:
- állandó mozgás (futás, torna), - nem szabad elaludni, - nem szabad pánikba esni. Helyi fagyások A véredények beszűkülése és s testvégeken és kiálló testrészeken a melegítő véráramlás meglassúbbodása folytán jönnek létre. Ezért a veszélynek különösen a lábujjak, az ujjak, az orr és a fülek (nagy felszín, viszonylag rossz vérkeringés) vannak kitéve. Kedvezőtlen körülmények között helyi fagyások már 10 °C mellett is bekövetkezhetnek. Fagyási fokozatok: Elóstádium Jelei: - „túszurkálás" érzése, az érintett testrész halvánnyá válik, - hideg tapintás, - érzéketlenség a csekélyebb vérellátás miatt (még szöveti károsodás nélkül). Elsőfokú
fagyás Jelei: - viaszfehérség, - hideg tapintás, - érzéketlenség hiányos vérellátás miatt (szöveti károsodásokkal), - a bór esetenként már kemény és merev lehet, esetleg márványszerúen foltossá válik.
57
Másodfokú fagyás Jelei: - szederjes bőrszínelváltozás, - hólyagok keletkezése. Harmadfokú fagyás Jelei: - a bőr fekete, elhalt szövetek. A fagyás foka a baleset színhelyén sokszor még nem ismerhető fel. A körülmények alapján azonban gyakran felmérhető. Más sérüléssel egyidejűleg fennálló általános lehűlés esetén mindig ez utóbbin kell először segíteni. Fontos a megfelelő idejű várakozás és megfigyelés. Teendők:
• Melegítse fel a megfagyott testrészt saját testmelegével (hónalj, meleg kezek stb). • Aktív mozgásgimnasztika és könnyű masszázs (mindig a szív közelében levő testrészekkel kell kezdeni, csak azután folytatni a megfagyott testrészekkel). • Ha lehetséges, lassan melegítse fel az érintett testrészt nedves, fokozatosan melegebb borogatásokkal (a víz hőmérsékletét a hideg, kb. 10 °C-tól fél óra leforgása alatt fokozza a nagyon melegig, kb. 40 °C-ig. • Gondoskodjon a test általános felmelegítéséről (ruha, takaró, forró italok). • Mély fagyásnál szükség van lehetőleg steril kötésre. • Óvja a megfagyott testrészt a további hidegtől, nedvességtől és széltől (szövetbe, papírba stb. burkolás). A megfagyott testrészt nem szabad hóval dörzsölni. Minden teendő óvatosan hajtandó végre: a merevvé fagyott testrészek könnyen letörhetnek. A fagyás területén lévő bőrsérülések (ujjkörmök, gyűrűk okozta sérülések) különösen ki vannak téve a fertőzés veszélyének. Megelőzés: . - Kölcsönös figyelemmel kísérés és figyelmeztetés (a bőr helyileg fellépő elfehéredése nem jár fájdalommal és ezért az érintettnek arról nincs tudomása); - a testrészek elszorítását (szűk gumi, túlságosan szoros övek, zsinórok stb.) kerülni kell; - a lábujjak és ujjak ismételt, aktív mozgatása; - az orr, az arc és a fülek masszírozása.
58
Hőség
által okozott ártalmak
Hőkimerülés
Rendszerint fokozatosan alakul ki, és az izzadás következtében beálló só- és vízvesztés okozza. Nagy testi megterhelésnél ma,gas külső hőmérséklet mellett a test 7 liter (sőt több) folyadékot is veszíthet. Jelei: - szomjúság, - csökkent vizeletkiválasztás, sötét színű vizelet, - gyengeség, émelygés, - ingerlékenység, agresszivitás („caffard"), - gyakran végtagi és hasi görcsök, - szapora, gyenge pulzus, felületes légzés. Teendők:
•A beteget nyugalmi helyzetbe helyezni (laposan fektetni). • Itatni (lehetőleg sótartalmú itallal). Hőguta
A testben felhalmozódó hő folytán keletkezik (legtöbbször fülledt időben, 25 °C feletti melegben, akkor is, ha nem süt a nap, de szélcsend van és magas a levegő páratartalma), annak folytán, hogy a szervezet a hőszabályozó központja felmondja a szolgálatot: - a hőleadás a levegő magas hőfoka miatt nem lehetséges; - a verejtéket a páradús levegő nem tudja többé felvenni, - a verejték nem párolog el a levegő mozgásának hiánya miatt. Jelei: - erős szomjúság, - fejfájás, rosszullét, hányás, - szapora pulzus és légzés, - levertség, szédülés, szorongás, kábultság, - tántorgó járás, merev tekintet, - élénkvörös vagy sápadt arcszín, - csökkent vizeletkiválasztás vagy a vizeletkiválasztás megszűnése, - görcsök, eszméletlenség.
59
Teendők:
• Nyugalomba helyezés hűvös helyen (árnyékban, folyóvíz vagy hófoltok közelében). • Eszméletlenség, légzés és vérkeringés hiánya esetén újraélesztés. • Ha a sérült eszméleténél van: - hideg ital itatása, - levetkőztetés vagy ruhák kinyitása, -legyezés, - hideg lemosás, hideg borogatások. A hőguta akut életveszélyt jelent. Az alábbi tényezők elősegítik a hőgutát: - nehéz testi munka, - levegőt át nem eresztő öltözék, -kövérség, - a hőséghez való szokottság hiánya. Ezért fülledt időben fontos, hogy - a komoly fizikai megerőltetést igénylő munkákat a reggeli vagy esti órákban végezzük el, - könnyű, szellős öltözéket viseljünk, - gyakori lehúlésről (víz, hó, árnyék) gondoskodjunk, - lehetőleg gyakran igyunk, ha mód van rá, sós italt.
Égési sérülés Az égési sérülés többnyire száraz hő (tűz, robbanás, dörzsölés, elektromos áram), a forrázás nedves hó (forró folyadék) hatására keletkezik. Fokozatok és jeleik: Elsőfokú: a bőr piros, duzzadt. Másodfokú: hólyagképződés, váladékkal telt, feszes hólyagok keletkeznek a bőrön.
Harmadfokú: szövetelhalás. Negyedfokú: a bőr és a bőr alatti izomrétegek (esetleg a csont) elszenesedése. Az égési sérülésnél döntőbb annak kiterjedése, mint súlyossága. Amenynyiben a testfelület több mint egyharmadára terjed ki, a sérült életveszélyes állapotba kerül az égési sokk miatt (annak folytán, hogy az emberi szövetekben levő folyadék és a vérfehérje az égési hólyagokba, illetve a sebeken át kiszivárogva a külvilágba kerül, és azáltal, hogy az égésnél méreganyagok keletkeznek).
60
Az égési sérulés felületének kiszámítása: fej nyak kar és kéz törzs elülső felülete törzs hátsó felülete comb alsó lábszár és lábfej
9% 1%
9%x2 18 % 18 %
9%x2 9%x2 100%
Alapelv: egy tenyérnyi felület a testfelület 1%-ának felel meg. a baleset színhelyén: • Ha a sérult ruhái égnek, fojtsa el a lángokat (a földön hempergetni, sátorlappal vagy pokróccal körultekemi, vízzel leönteni; • forrázásnál lehetőleg gyorsan távolítsa el a ruhákat; • a sebbe szorosan beragadt ruházatot ne távolítsa el. Ezt ugyanis a hó sterilizálta és kötésként szolgál. Teendők
További teendők: Első lehetőség (hidegvízkezelés): • Mártsa a megégett testrészt lehetőleg mihamarabb hideg folyó vízbe (16 oq. •Hagyja annyi ideig a vízben, míg a fájdalmak az enyhülés után újból erősebbé válnak. • Engedje ki a testrészeket a vízből, várjon, amíg a fájdalom csillapodik és ismételje meg az eljárást, egészen addig, amíg az erősen piros bőr külsőleg normálisnak nem tűnik. A tapasztalatok szerint ez a folyamat elsőfokú égéseknél 40-50 percig, másodfokú égésnél kb. 1/2 óra hosszat, harmadfokú égésnél 2 óra hosszat tart. Ez az eljárás egészen a testfelület 50%-áig történt megégése eseteiben alkalmazható, amikor is a sérultet teljes egészében vízbe kell mártani. Második lehetőség: • Lehetőleg sterilen takarja le és kösse be a megégett testrészeket. •Az égési sebekre semmit nem szabad tenni (sem olajat, sem gyógynövényeket stb.). •Minden égési sérultnek az első órában 1 liter folyadékot kell adni (vizet, vagy még jobb a sós ital).
• A sokk elleni teendőket még a sokkjelek megjelenése előtt el kell végezni. •Az égési sebek nyílt kezelése (friss levegő és nap) a nagyfokú fertőzésveszély (rovarok, föld) miatt csak a gyógyulási folyamat előrehaladott szakaszában ajánlatos.
Sugárzás okozta sérülések Csak a napsugarak által okozott sérülésekkel foglalkozunk, az atomsugárzások okozta sérülésekkel nem, miután ez utóbbiak előfordulásának eshetősége egyelőre igen korlátozott és ezért kevéssé valószínű. A földfelszínt érő napsugárzás 40% látható fényből, 59% hosszúhullámú infravörös sugárzásból (meleg) 1% rövidhullámú ultraibolya sugárzásból (UV-sugárzás) áll.
A napsugárzás hatása függ az alábbiaktól: - az intenzitástól (a felhők és a levegőbe került ipari szennyeződések a sugárzás erősségét 15-30%-kal csökkentik), - az időtartamtól, - a becsapódási szögtől (a Nap állásától), - a tengerszint feletti magasságtól (az intenzitás 1000 méterenként 10-20%-kal növekszik), - a visszaverődéstől (a víz az összsugárzás 5%-át, a világos homok 15%-át, a hó az összsugárzás 80%-át veri vissza), - a fényszóródástól, - a bőr fényhez szokottságától ( ez nem érvényes a szemre és a nyálkahártyára), - az egyéni érzékenységtől.
Napszúrás A napszúrás a bőr ultraibolya sugárzásra való reagálásának következménye. Jelei: - a bőr piros elszíneződése és duzzadása, esetenként hólyagok keletkezése, - érintésre a bőr fáj, - esetenként kábultság és rosszullét (hányinger). Teendők:
•A sérült megóvása további napsugárzástól (árnyék, ruházat). •Hideg borogatások (legjobb az esővizes borogatás), amelyeket a panaszok enyhüléséig rövid időközönként váltani kell.
62
Szemgyulladás (úgynevezett hóvakság) Az ultraibolya sugarak a homlokra és a szem kötőhártyáira gyakorolt hatása következtében jön létre. Jelei: - erős fájdalom a szemben, - idegen test érzése („homok van a szememben"), - a szemek pirosak, - súlyos esetekben irtózás a fénytől, - szemhéjgörcs, - látási zavarok (átmenetileg). Teendők:
• Mindkét szemet fényt át nem eresztő módon be kell kötni, • hűtőborogatás. A gyulladás súlyosságától függően (néhány napig) a szemet óvni kell a fénytől (sötét helyiségben való tartózkodás vagy a szemek bekötése). Megelőzésképpen napszemüveget vagy megfelelő segédeszközt lehet használni (lásd Segédeszközök címszó alatt), különösen nagy visszaverődés (hó, homok, víz) vagy szórt fény esetén.
Sérültek szállítása Amennyiben a sériilt (megfelelő ellátás után) szállítható állapotban van, helyes, ha további kezelésének megfelelőbb helyre szállítják (táborhely, úti cél, víz közelébe stb). A szállítás módja függ: - a sérült súlyától és magasságától, - a sérülés jellegétől és súlyosságától, - a rendelkezésre álló segítők számától, - a rendelkezésre álló segédeszközöktől, - a terep jellegétől és lejtésétől, - a szállítás hosszától. Lehetőségek:
Járóképesség esetén
Vállon
történő szállítás
63
Csípőn történő szállítás
Karon
Hordozógyűrűn történő szállítás
történő szállítás
(bot stb.)
Szállítás szükséghordágy segítségével
Szállítás szükségülés segítségével (kötés, nadrágszíj, szövetcsík stb.)
64
Szállítás szükséghordágy segítségével
Szállítás szükségszán segítségével
A segítő személy vagy személyek nagy testi megterhelése ellenére a szállítást a lehető legkíméletesebb módon kell végrehajtani, hogy a további sérüléseket, illetve a sérült állapotának súlyosbodását elkerüljük.
Egyéb életveszélyes állapotok Vízbefúlás Teendők:
• A lélegeztetést (levegő befúvását) azonnal (ha lehetséges, még a mentés közben) meg kell kezdeni; • a part elérése után a kimentett személyt ferde talajon, fejjel és felsőtesttel lefelé kell elhelyezni (így a víz a tüdőből és gyomorból a szívmasszázs nyomóhatására ki tud folyni); •szünet nélkül folytatni kell a lélegeztetést (levegő befúvását); • a vérkeringés leállása esetén azonnal meg kell kezdeni a szívmasszázst; • a sérültet óvni kell a lehűléstől (vizes ruhát levenni, betakarni, valamire ráfektetni). Rázással csupán a szájba, garatba és a felső légutakba behatolt víz (összesen kb. 0,1 liter) távolítható el, a tüdőhólyagokba bejutott víz (ami 3 liter is lehet) azonban nem. Ezért az ilyen eljárás hatástalan, időt rabló, ne alkalmazzuk!
65
Áramütés
Jelei: - különböző mélységű és kiterjedésű égési sérülések (egészen az elszcnesedésig); - „áramjelek" (kissé kidomborodó, fehéres vagy szürke jelek, rendszerint fájdalommentesek); - megperzselt szőrzet; - megolvadt fémtárgyak (övcsat, nyaklánc, óra, pénzérmék); - izgatottság, szorongás, félelem; - az öntudat elvesztése, a szívműködés és a vérkeringés megszűnése; - görcsök, izomfeszültség, a légzőizmok mozdulatlansága; - bénulási jelek; -sokk.
Teendők:
• • • •
Kapcsolja ki az áramot. Adott esetben szabadítsa ki a sérültet az áramkörből. Ha szükséges, kezdje meg az újraélesztést. Lássa el az égési sebeket.
Mérgezések Kígyómarás A kígyóméreg a kígyó fajtájától függően az idegeket, az ereket vagy a vért károsítja. Különösen nagy veszélyt jelent a kisgyermekek és az idősebb emberek esetében (lásd a Veszélyek című fejezetet).
Jelei: - két harapásnyom, egymástól néhány milliméter távolságra; - a marás helyének gyors duzzadása és pirosodása; - erős fájdalom a harapás helye körül; - szédülés, émelygés, hányinger és hányás, szomjúság; - fejfájás, esetenként bénulási jelenségek; - nehéz légzés, a légzés olykor teljesen leállhat; - esetenként véres vizelet, véres hasmenés; -sokk; - esetenként eszméletlenség.
66
Teendők:
• A marás helyétől kb. 10 cm távolságra a szív felé azonnal alkalmazzon elkötést (ez megakadályozza a méreg terjedését). • A sérült ne mozogjon. • Kösse össze a két marásnyomot egy kb. 5 mm mély vágással. •Fokozza a seb vérzését a vágás irányában történő nyomással és simítással (a méreg ki öblítése), lógassa lefelé a végtagot. •Nyugtassa meg a sérültet (küzdelem a sokk ellen). • A sebet nyitva kell hagyni. • Az elkötést kb. 20 perc múlva el lehet távolítani. • A sérültnek sok folyadékot kell innia. Ha a marás közvetlenül eret ér, az ismertetőjelek különösen gyorsan lépnek fel. Amennyiben a harapást okozó kígyót különösen mérges kígyóként azonosították (csörgőkígyó, mamba stb.), és ha a marás különösen erőteljes volt, mérlegelni kell a kisamputáció végrehajtását is. A mérges pókok és a skorpiók csípéseit ugyanúgy kell kezelni, mint a kígyómarást. Ezek hatása azonban legtöbbször csekélyebb. Gombamérgezés A mérgezési tünetek - a mérges gomba fajtájától függően - nagyon gyorsan (kb. 1 1/2-2 órán belül) vagy csupán hosszabb idő (8-24 óra) múlva jelentkeznek. Jelei: -hasfájás, - rosszullét, -hányás, -hasmenés, - hőségérzet, izzadás, - esetenként izomrángás, görcsök, átmeneti látászavarok, - esetenként nyugtalanság, ami egészen az erős izgalomig, hallucinációig terjedhet, - eszméletvesztés.
Teendők:
•A mérgezettet hánytatni kell (az ujjat a torokba tenni, sós vagy sós-szappanos vizet itatni, ha rendelkezésre áll). • A mérgezett ne mozogjon és igyon sokat. • A mérgezettet óvni kell a hidegtől és a nedvességtől. 67
Szén-mono xid-mérge zés (CO) A szén-monoxid színtelen, szagtalan, a levegőnél könnyebb gáz, és már kis mennyiségb en mérgező. Akkor keletkezik, ha a tűz nem kap elég levegőt (vályogháza kban, barlangokba n, hókunyhókb an gyújtott tüzek), de szénmonoxidot tartalmaz a kipufogógáz és a robbanás által keletkezett gáz, valamint a világítógáz is. A szén-monox id erősen kötődik a hemoglobinhoz, alkalmatlanná teszi az oxigén szállítására és ez „belső fulladáshoz" vezet.
Jelei: -fejfájás, - szédülés, rosszullét, esetleg hányás, - szívdobogás, légszomj, - fülzúgás, „szemkáprázás ", - izgatottság, szapora pulzus, - izomgyengeség, - eszméletlenség. Teendők:
• Mentse ki a mérgezettet (közben vigyázzon saját épségére: az ablakot, ajtót ki kell tárni!). • A mérgezettet, amilyen gyorsan csak lehet, szabad levegőre kell vinni. •Ha szükséges (légzés, vérkeringés megszűnése), kezdje meg az újraélesztést. • Óvja a mérgezettet a lehűléstől. A mérgezett arcszíne rendszerint „egészséges" (cseresznyepiros). Szén-diox id-mérgez és (C0 2 ) A C0 2 színtelen, savanykás szagú gáz, de csak magas koncentráció esetén veszélyes (8%-tól kezdve mérgező, 20%-től kezdve halálos). Nehezebb, mint a levegő, ezért a talaj közelében gyűlik össze. Erjesztőpincékben, silókban, pöcegödrökb en és kis mennyiségb en (4%) az ember által kilégzett levegőben fordul elő. Ezért mérgezés következhet be nem kellően szellőztethető menedékben való hosszabb tartózkodás során is.
Jelei: - ugyanazok, mint a szén-monoxid-mérgezésé, valamint - görcsös rángások.
68
Teendők:
• ugyanazok, mint a szén-monoxid-mérgezés esetén. A menedékben a talaj legmélyebb pontján álló gyertya kialvása veszélyesen magas szén-dioxid-koncentráció jele, tehát a mentő gyertyát vigyen magával, és azt derékmagasságban tartsa!
Végkimerülés -
Az ember teljesítőképessége függ biológiai adottságaitól, jellemétől,
szellemi és lelki tényezőktől, egészségi állapotától, kondíciójától, edzettségétől,
ennek folytán egyénenként különböző. A teljesítőképesség határainak túllépése mind a fizikai, mind a lelki teljesítőképesség csökkenéséhez vezet (kifáradás). Csak ezen figyelmeztető jelet messze meghaladó megterhelés esetén következik be az energiatartalékok teljes kimerítése és a vegetatív funkciók teljes összeomlása (kimerültség). Normális körülmények közt az utolsó teljesítménytartalékok akaratlagosan nem mozgósíthatók (a szervezet önvédelme). Azonban ezen utolsó teljesítménytartalékok mégis mozgósíthatók - és ezáltal késleltetni lehet, hogy az életfontosságú funkciók véglegesen csődöt mondjanak -, mégpedig • izgatószerekkel, amelyek hatása kiküszöböli a fáradtságérzetet, a pihenés iránti vágyat, és kritikátlan, euforikus hangulatot teremt; •stressz hatására (az időjárás hirtelen megváltozása, sérülés, becsvágy), amely bonyolult kölcsönhatást eredményez a hormonok, a vegetatívum és a központi idegrendszer között további energiák felszabadítása céljából (reakció a szükséghelyzetre és alkalmazkodási reakció); •szükséghelyzetekben (üldöztetés, közvetlen életveszély stb.): ilyenkor az önfenntartási ösztön olyan erős akaratimpulzusokat hoz létre, amelyek felszabadítják a teljesítménytartalékokat. A testi, szellemi és lelki teljesítőképesség befolyása a kimerültség alakulására:
69
Túlságos
Kifáradás
Kimerülés
1 kifáradás
/
I
1
1
1
1
1
1
1
1
/
1
:
1
1
Stressz vagy rendkívüli akaratimpulzusok
Túlságos kifáradás
Kimerülés
A megterhelés időtartama
Amennyiben a megterhelés tovább tart, az érintett az utolsó teljesítménytartalékok felhasználása után meghal, miután az életfontosságú funkciók a kimerültség miatt véglegesen felmondják a szolgálatot.
A kimerültség jelei: - erős fáradtság, alvásszükséglet, - bizonytalan mozgás, - szívdobogás, szapora légzés, - egykedvűség, - zavartság, - eszméletlenség, - a szívműködés és a vérkeringés megszűnése.
70
Teendők:
• Azonnali nyugalomba helyezés; •szükség esetén újraélesztés; •sokk-kezelés; •forró (ha lehetséges, erősen édesített) italok itatása; •pszichikai ráhatás: a megmenekülés reményét (de nem bizonyosságát) kelteni („Még nem vagy ugyan biztonságban, de vannak bizonyos esélyeink... "); •a mentést elősegítő, de fizikailag nem megterhelő feladatokat adni (megfigyelés, számlálás).
Szülés A szülés folyamata az anya számára nehéz fizikai munka. A közelgő szülés már kb. négy héttel előbb mutatkoznak: - a has alsó része erősebben domborodik előre (a magzat a szülőcsatornába illeszkedik); - az anya légzése szabaddá válik; - nyomás és húzás érzete keletkezik a lágyék és a derék környékén (amilyet sok nő a menstruáció kezdete jeleként ismer). A szülés a következő szakaszokból áll: - tágulási szakasz, - kitolási szakasz, - lepényi szakasz. első jelei
Tágulási szakasz Ennek folyamán tágul a méhnyak. A gyermek már a szülési helyzetben helyezkedik el (fejjel lefelé). Ez a szülés leghosszabb szakasza. A szülési fájdalmak (ritmikus, szakaszos és egyre fájdalmasabb összehúzódások a méhben) első ízben szülő anyáknál már kb. 20 órával, egyébként 8-12 órával a gyermek világrajövetele előtt megkezdődnek. Jelei: - Kezdetben W-30 perces időközönként rövid fájások jelentkeznek. - A tágulási szakasz folyamán a fájások időtartama meghosszabbodik és a köztük eltelt idő rövidebb lesz (időtartam: 1/2-1perc2-5 percnyi időközök ben).
Az anya teendői: •Az anya ezen időponttól kezdve ne egyen és ürítse ki beleit (a telt belek akadályozhatják a szülés folyamatát). 71
• A köldöktől lefelé történő gondos tisztálkodás csökkenti a fertőzés veszélyét. • Mély hasi légzés a fájások alatt csökkenti a fájdalmakat. •A szülő nő a fájásoknál ne préseljen maga is (fennáll a veszély, hogy a burok túlságosan korán megreped), és a fájások közötti szünetekben tudatosan lazítsa el magát. •A testhelyzet kívánság szerinti lehet (fekvés, guggolás, sétálás). A fájások közötti szünetek az anya és különösen a gyermek pihenése miatt szükségesek. A gyermek a méhfal fájások okozta összehúzódása miatt erős nyomásnak van kitéve. Ezáltal az erek beszűkülnek, ami akadályozza az oxigénellátást. A segítségnyújtó teendői: • Tegye meg a szükséges intézkedéseket meleg víz előkészítésére (tűz, fa, edények). • Készítsen elő mindent a szükséges kendők sterilizációjához. • Vágja le és tisztítsa meg a körmeit. • Készítsen fekhelyet az anyának (kemény alátét, mindkét oldalról hozzáférhető, a hideg és az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújtó fekhely).
Kitolási szakasz Ebben a szakaszban a gyermek kibújik a szűk szülőcsatomából a szabadba. Ezalatt egy fájás folyamán megreped a magzatburok (burokrepedés) és hirtelen nagy mennyiségű folyadék (magzatvíz, kb. 1/2 liter) távozik. A fájások tolófájásokká alakulnak (akaratlan együttnyomás), amelyek sűrűn követik egymást. A gyermek normális körülmények között fejjel előre (arccal lefelé) minden tolófájással egy szakasszal továbbjut a szülőcsatornában. Az együttnyomás meggyorsítja a gyermek megszületését, és ezért igen fontos. Görcsösség (a medenceizmok ellenállása) esetén a szülés anya és gyermeke számára egyaránt hosszabb és fájdalmasabb. A kitolási szakasz jele: - burokrepedés, - a tolófájások kezdete. Az anya teendői: • Feküdjön a hátára és • a tolófájások jelentkezésekor tárja szét combjait és kívülről fogja át őket a kezével, hogy a nyomásban az egész test részt vehessen. • A tolófájások közötti, nyitott szájjal történő szapora légzés enyhíti a fájdalmakat és javítja az oxigénellátást. 72
• Az anya ösztönös részvételét a nyomásban minden erővel (ha kell, külső erő vel is) fokozni kell. • A fájások között az anya lehetőleg lazítson és pihenjen. • A nyomás alatt vizelet- és székletürítés nem szokatlan. Emiatt nem kell szégyenkezni - ez feleslegesen nehezíti a szülés lefolyását. A segítséget nyújtó teendői: • Az anya hüvelye körüli bőrt és szőrzetet meleg vízzel gondosan le kell mosni (amennyiben rendelkezésre áll, szappannal). • Készítsen elő lehetőleg steril kendőket és sterilizált vágóeszközt (a köldökzsinór elvágásához). • Forró vízzel (ha rendelkezésre áll, szappannal) gondosan tisztítsa meg kezét és alkarját; lehetőleg csírátlannak kell lenniük. • Tisztálkodás után ne érintsen meg semmit, kezét a levegőn hagyja megszáradni. •Ne nyúljon bele a szülőcsatornába. Arckifejezése legyen barátságos, nyugodt. Ha az anya undort, szorongást vagy ijedtséget lát, könnyen begörcsölhet. •Bátorítsa az anyát („lazíts"). Ezzel esetleg megelőzheti a begörcsölést. •A fej megjelenésekor, illetve röviddel előtte fékezze le az anya nyomásgyakorlását szavakkal („most csak keveset nyomni", „ne olyan erősen"). Különben fennáll a gátrepedés veszélye (repedés a hüvelynyílás és a végbélnyílás között). • Támassza meg a gátat enyhe ellennyomással, laposan rátett kézzel vagy kendővel (gátvédelem). • A fej áthaladásakor támassza azt meg a kezével. A fejet a test többi része gyorsan és fájdalommentesen követi, a testet fel kell fogni. •A gyermek száját lehetőleg steril ujjal vagy kendővel törölje ki (a friss vér vagy a magzatvíz nem szennyező anyagok). •Egyik kezével tartsa magasra a gyermeket a lábainál fogva, fejjel lefelé. Amennyiben magától nem sikít (lélegzik), legyintse meg erőteljesen az ülepét. •Amennyiben a gyermek még most sem sikít (lélegzik), dörzsölje meg homlokát hideg vizes kendővel. Ha ez sem vezet eredményre, a gyermek szájának és orrának újbóli kitisztítása után a gyermeket fektesse hasra, és lélegeztesse mesterségesen oly módon, hogy két ujjal óvatosan nyomást gyakorol a mell oldalára (a gyermek légzési ritmusa kb. kétszer olyan gyors, mint a felnőtteké). •A köldökzsinór utolsó pulzációja után, kb. 15 cm-rel a gyermek hasa fölött kösse el a köldökzsinórt két helyen (egy lehetőleg steril zsinórral vagy szövetcsíkkal), és a két kötés között vágja át. • Tegyen a köldökre steril kötést. 73
A burokrepedés után az anyának nem szabad felkelnie (a köldökzsinór könynyen megfojthatná a gyermeket). A gyermek még kb. 3-5 percig a köldökzsinóron keresztül lélegzik. Azután megszűnik a köldökzsinórban a vér áramlása, és a köldökzsinórt el kell vágni. A gyermek saját légzése (a tüdőhólyagok első megtelítődése) az első sikollyal kezdődik.
Lepényi szakasz A szülési folyamatot a lepény kitolása fejezi be. A méhlepény az anya és gyermek közötti szövet, amelyben a légzési gázok és a tápanyagok az anya és gyermeke vérkeringése között kicserélődnek. A méhlepény kitolása a gyermek megjelenése után 1/2-1 órával következik be, és utófájások kísérik. A méhlepény átmérője kb. 25 cm; 2-3 cm vastag, kb. 1/2 kg súlyú és a köldökzsinóron függ.
Jele: - Utófájások jelentkezése (az alig érezhetőek).
előtte
bekövetkezett erős tágulás folytán néha
Az anya teendői: •Pihenjen, míg a méh újból elég erőt gyűjt ahhoz, hogy kitolja a méhlepényt. • Az utófájásoknál nem kell nyomnia. • 24 óra múlva táplálhatja először gyermekét. •Amennyiben melle túlságosan kemény, előbb ki kell préselni belőle egy kis tejet. A segítségnyújtó teendői: •Vizsgálja meg a méhlepényt, ép-e (a köldökzsinóron keresztül vízzel kell feltölteni, a víznek nem szabad sehol kifolynia belőle). Tegye el befőttes üvegbe, és a gyermekkel együtt szállítsa be a kórházba. •Az anya hüvelye környékét (mint szülés előtt) meg kell mosni. Vigyázat: a hüvelybe nem szabad víznek behatolnia a fertőzés veszélye miatt! A méhlepény leszakadása folytán a méhben nagy kiterjedésű seb keletkezik. Ez a gyógyulás folyamán (3-6 hét) eleinte vérrel kevert sebváladékot választ . ki, amely a hüvelyen keresztül távozik (gyermekágyi folyás). Amennyiben a méhlepény részei (akár kis részek is) a méhben maradtak, fertőzés következik be, amely rendszerint halálos. E részek eltávolítása rendkívüli helyzetekben nem lehetséges.
74
A szülés egész lefolyása alatt egészen a gyermekágyi folyás megszűntéig a veszélye miatt életfontosságú a legnagyobb tisztaság (segítségnyújtók, anya, gyermek). Atóniás vérzésnél a hüvelyt ki kell tamponálni. Szükségeszközökkel is, mert elvérzés fenyeget!
fertőzés
Fájdalomcsillapítás A fájdalom befolyást gyakorol a teljesítőképességre és a koncentrálásra; a különösen erős fájdalom öntudatvesztéshez és sokkhoz vezethet. Rendkívüli helyzetekben csak korlátozott mértékben lehet ellene küzdeni. Elviselhető fokra való csökkentése már eredménynek tekinthető. Lehetőségek:
Alkohol Amennyiben rendelkezésre állanak, az alkoholtartalmú italok megfelelő adagolásban igen alkalmasak a fájdalomcsillapításra. Kis sebészeti beavatkozások (például kisamputáció, foghúzás, törések helyreillesztése) könynyen végezhetők fájdalommentesen alkohol által előidézett bódult állapotban. Teendők:
Adjon kis mennyiségű alkoholtartalmú italt a sérültnek. Kanalanként való bevétel, alkohollal átitatott kendők kiszívása és alkoholgőzök belégzése gyorsítja a hatást. A hatás érvényesülésének jelei: - akadozó beszéd, - egyensúly- és koordinációs zavarok, - kábultság, - öntudatzavar egészen az eszméletlenségig, - a test izomzatának elernyedése, a csontvázizomzat megmerevedése (előrehaladott stádiumban). Adagolás: Az alkoholtűrő képesség egyénileg igen változó, gyermekeknél általában igen csekély. Ezért a hatást folyamatosan figyelni kell, és a mennyiséget lassan kell emelni mindaddig, amíg a kívánt állapotot el nem érjük (öntudatzavar, felületes öntudatvesztés). Kisgyermekeknél már 6-30 gramm alkohol, felnőtteknél 500 grammnyi mennyiség (kb. fél liter 42%-os tömény ital) halálos alkoholmérgezést okozhat (akut szívmegállás, légzésbénulás).
75
Hideg A hideg fájdalomenyhítő hatása az alábbi tényezők együttes hatásán alapszik: - a fájdalomérző idegvégződések érzékelési idejének meghosszabbítása, - ingerkonkurencia („gate-control"-elmélet), - az úgynevezett „fájdalomtermelő anyagok" termelésének, rendelkezésre bocsátásának és továbbításának korlátozása. Az emberi bőrnek mind statikus, mind dinamikus hőfelvevő érzősejtjei vannak (termoreceptorok). Ezért a gyors fájdalomcsillapítás szempontjából nemcsak az abszolút hőmérsékletcsökkentés, hanem a hőmérsékletcsökkentés gyorsasága is döntő. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az egymás után gyorsan megismételt kezelések bőrfagyásokat okozhatnak, és ezt el kell kerülni. Azonban felszíni hómérsékletcsökkentés egészen a helyi érzéstelenítésig (12 °C alatti bőrhőmérsék let) gyorsan elérhető. A hideggel való fájdalomcsillapítás különösen alkalmas esés vagy ütés által okozott sérülések következtében fellépő fájdalmak esetén. Lehetőségek:
Hideg víz Előnyök:
- Könnyű alacsony hőfokon tartani; gyorsan lehűti a sérült testrészt. Hátrány: -Az alkalmazási hőfok (10 °C felett) viszonylag magas. Teendők:
• Szövetdarabot, szivacsot, mohapámát stb. folyamatosan felváltva hideg vízbe mártani, kinyomni és a fájó helyre helyezni; • a sérült végtagot hideg vízbe mártani és abban mozgatni vagy • a sérült végtagot folyó hideg víz alá tartani. Jég,hó,hűtőszekrénybőljégkocka Előnyök:
- ugyanazok, mint a vízé, de alacsonyabb alkalmazási hőmérséklet. Teendők:
• a hidegpakolást Gégdarabok, hólabdák) szorítani a fájó helyre és ott rögzíteni, vagy • ,jégmasszázst" alkalmazni: folyamatos masszázsmozdulatokkal a hólét odébbnyomjuk, és így a jéggel való közvetlen érintkezés folytán nagyobb hőmér sékletkülönbség érhető el. Túlságosan hosszan tartó hidegkezelés helyi fagysérülést okozhat. A bőr elfehéredése vagy „karikák" megjelenése figyelmeztető jelek. A kezelést többször félbe kell szakítani. Addig kell csinálni, míg a bőr ki nem pirul!
76
Kb. egyperces hidegkezelés után a bór és az izmok erei összeszűkülnek. Így a hidegkezelésnek vérzéscsillapító és gyulladásgátló hatása is van. Fertőtlenítés
(sterilizálás)
A fertőtlenítés a mikroorganizmusok számának csökkentése, illetve a kórokozók elpusztítása csíramentesség (sterilizálás) elérése céljából. A sterilizálás valamennyi mikroorganizmus eltávolítását vagy elpusztítását jelenti. Még túlélési helyzetekben is fontos a sebet lehetőleg fertőtleníteni és minden, a sebbel érintkezésbe kerülő tárgyat sterilizálni. E cél klinikai formában biztosan nem érhető el. De még a részeredmények is erősítik a test saját védekező reakcióit, és emelik a túlélés esélyeit. A sterilizálás lehetséges módjai: - forrásban lévő víz, -vízgőz,
- forró levegő ( 160 °C-on, 2 óráig), - energiában gazdag sugárzás (gammasugárzás) alkalmazása, -vegyszerek, gázok (etilén-oxid). Forrásban lévő víz Miután a baktériumok ellenállása a hővel szemben különböző (esetenként egészen 80 °C-fokig), a kellő hatás elérése végett a sterilizálandó tárgynak (például kötés, sebpárna) legalább 10 percig kell a forrásban lévő vízben maradnia. Csak a baktériumok néhány kitartó alakja (spórák) nem pusztítható el ilyen módon. Amennyiben a kifőzés nem lehetséges, meleg vízben történő mosással (minél melegebb a víz, annál jobb, a mosás időtartama legalább 10 perc) szintén bizonyos sterilizáló hatást lehet elérni. Vízgőz
Hasonló, de kisebb hatása van, mint a forrásban alább 15 perc.
levő
víznek.
Időtartam:
leg-
Forró levegő Legalább 200 °C-on kell sterilizálni. Időtartam: legalább 5 perc. Bizonyos anyagok meggyulladnak, ezért óvatosan kell eljárni. Az úgynevezett „kiégetés" (kés, tű stb.) a fém szerkezetében változást okoz, és használhatatlanná teheti a kést, anélkül, hogy nagyobb sterilizáló hatást gyakorolna; ezért nem ajánlatos. Energiában gazdag sugárzás Sugárforrásként rendelkezésre áll a Nap. Csírátlanító hatása a többi lehető séghez képest a legalacsonyabb, ezért főleg helyettesítésként vagy kiegészítés77
ként alkalmazandó. Gyorsítja a seb gyógyulását, ha a sebet a napsugarak közvetlenül érik.
Gyógynövények A gyógynövényeknek a legkülönbözőbb területeken gyakorolt hatása ma bizonyított. Mégsem helyettesíthetik, csupán kiegészíthetik vagy elősegíthetik az egyéb módszereket. A számtalan gyógynövény közül az ismertetett gyógynövényeket az alábbi kritériumok alapján választottuk ki: - a szükséges mennyiség csekély volta, - sokoldalú felhasználhatóság, - jó gyógyhatás, - gyakori előfordulás, - könnyű felismerhetőség. Az egyes gyógynövények leírása nem pótolja a gyakorlati növénymeghatározás biztos ismeretét. Sohase használjon fel olyan növényt, amelyet nem tud biztosan azonosítani és amelynek alkalmazási módját nem ismeri pontosan. egyértelműen
Begyűjtés
Az egyes gyógynövények virágzásának és begyűjtésének ideje az éghajlattól és a tengerszint feletti magasságtól függ. A megadott időpontok tehát átlagok. •Csak olyan növényrészeket gyűjtsön, amelyeket fel is használ (lásd a táblázatot). • Nedves időben (köd, eső, harmat) lehetőleg ne gyűjtsön. • A legkedvezőbb napszaka kora délelőtt. •Csak tiszta növényeket gyűjtsön (a mosás csökkenti hatásukat). • Csak olyan mennyiséget gyűjtsön, amennyit fel fog használni. - Leveleket fiatal, de teljesen kifejlett állapotukban, - virágokat fiatal, de kivirágzott állapotukban, - egész növényeket a virágzásuk időszaka kezdetén, - terméseket érett állapotban, - gyökereket teljesen kifejlett állapotban gyűjtsön be, - kérget fiatal ágakról szedje,n.
Tartósítás Elvben a friss gyógynövények felhasználására kell törekedni. Bizonyos tartalék megteremtése céljából azonban lehetséges a szárítás útján való tartósítás, jelentős minőségromlás nélkül.
78
Levegőn történő
szárítás: •Terítse szét a begyűjtött növényeket száraz, levegőt átengedő kendőn (a legjobb a függőágy-módszer) árnyékos, levegős helyen, vagy • függessze fel zsinórral.
. Tűz segítségével történő szárítás: •Akassza fel a begyűjtött növényeket a tűz közelében (a szárítás céljából célszerű legmagasabb hőmérséklet megfelel az emberi test hőmérsékletének ezért végezzen könyökpróbát). A gyökereket szárítás előtt meg lehet mosni, és hosszában vékony csíkokra lehet vágni (felezni). Szárítás után a leveleket morzsolja össze és a gyökereket aprítsa szét. Tárolás A szárított gyógynövényeket légmentesen és fénytől védve kell tárolni. Miután e követelménynek rendkívüli helyzetekben többnyire nem lehet eleget tenni, a tárolás a hatás lényeges csökkenése nélkül legfeljebb csupán néhány hétig lehetséges. Alkalmazás A friss vagy szárított gyógynövények hatóanyagát hideg vagy meleg vízben áztatással vonjuk ki (gyógytea). E teát belsőleg vagy külsőleg használjuk fel. A külső felhasználás módjai: Toroköblögetés és szájöblögetés A torkot legalább egy percig kell öblögetni, a szájat kb. 5 percig (nem beleszámítva a szükséges megszakításokat). Lemosás Szem: A gyógyteába áztatott kendődarabbal mossa ki a szemet kívülről befelé (a halántéktól az orr felé haladva) kb. 3 percig. Beszáradt vér, váladék, genny stb.: Gyógyteába áztatott kendővel puhítsa fel a kérget, ezután kb. 10 percig, amilyen forrón csak lehet, mossa le. Részleges fürdő Fürdesse a sérült végtagokat (ujjak, kéz, láb) kb. 10 percig, ezután meleg vízben (kb. 40 °C).
79
~
Gyógynövény
Felhasznált rész
Előfordulás
Árnika
virág
hegyi rétek sík vidékek humuszos rétek
Szemvidítófű (Euphrasia)
egész növény
Fekete
gyökér
nadálytő
Vérehulló fecskefű
Tölgyfa
Áfonya
Begyűjtés
Elkészítés módja
Alkalmazás
Adagolás
Hatás
júniusjúlius
1-2 csipetnyi árnikavirágot vízzel leönteni és lOpercig hagyni állni
öblítés gargalizálás borogatás
naponta 3-5-ször naponta többször
vérömlenyek, rándulások, zúzódások, sebek ellen szájnyálkahártya- és torokgyulladás ellen
hegyi rétek síkvidéki rétek
júniusoktóber
mint árnika
inni öblítés
napi 1/41 naponta többször
szemgyulladás, fényérzékenység és könnyezés ellen
nedves rétek és erdőszélek
tavasz vagy
1 kis maréknyi (l evőkanál) gyökeret 1/21 vízben kb. 10 percig főzni, utána leszűrni
borogatás helyi fürdő
naponta többször
vérömlenyek gennyedés sebek
leten
1-2 csipetnyi gyökeret 1/41 vízben 15 percig főzni,
inni borogatás gargalizálás
naponta 3 csésze naponta többször
hasmenés (inni) torok- és szájgyulladás (gargalizálás) fagy daganatok, fagysérülések
inni borogatás helyi fürdő (langyos)
napi 2 csésze ! -szer naponta ! -szer naponta
hasmenés ellen (inni) sebek, fagysérülések aranyér (borogatás,
inni öblögetés
naponta több ször 1 csésze naponta 3-5-
ideje
ősz
gyökér (vágásnál piros lesz)
homokos, kavicsos talaj, nedves láptalaj
tavasz vagy
kéreg
nedves erdei és réti talajon a középhegységig
egész évben lehet, legjobb tavasszal vagy ősszel
félárnyékos erdei talaj
nyár és ősz
gyümölcs
ősz
testhőmérsék-
leszűrni
2 csipetnyi tölgyfakérget 1/41 vízben 5 percig főzni, leszűrni
1 kis marék áfonyát 1/21 vízzel 10 percig főzni, leszűrni
fürdő)
szőr
1
hasmenés ellen (inni) száj- és garatgyulladás (öblögetés, gargalizálás) (különösen ajánlott gyerekeknek)
Oo
.......
Gyógynövény
Felhasznált rész
Előfordulás
Martilapu
levelek
agyagos vagy kavicsos talaj
Kamilla
virág
rétek ugar
Begyűjtés
Elkészítés módja
Alkalmazás
Adagolás
Hatás
áprilisjúnius
2 csipetnyi levelet 1/41 forrásban levő vízzel leönteni, 10 percig állni hagyni, leszúrni
inni
napi 3 csésze
köhögés, bronchitis, asztma ellen
májusjúnius
1-2 csipetnyi virágot 1/41 forrásban lévő vízzel leönteni, 10 percig állni hagyni, leszúrni
mm
napi 3-szor 1 csésze, többször na-ponta, 2-szer naponta
gyomor- és bélpanaszok ellen (inni), száj- és garatgyulladások ellen (gargalizálás, inhalálás), sebek (helyi fürdő, borogatás)
ideje
gargalizálni részfürdők
borogatások inhalálás
Hárs
virág
rétek erdei talaj
június
2 csipetnyi virágot 1/41 forrásban levő vízzel leönteni és 10 percig állni hagyni, leszúrni
inni
3-szor naponta 1 csésze
megfázás és fertőző betegségek ellen, megelőzés céljából is
Homoktövis
termés
kavicsos talaj, rétek, folyópartok
szept.okt.
termés húsát összezúzni és ételbe, italba keverni
inni, enni
szükség szerint
étvágytalanság ellen, vitamin és ásványi anyagok hiánya esetén
Boróka
termés
rónák láptalajok
okt.nov.
bogyókúra: napi 3-szor 1 bogyó, mennyiséget növelni napi 3-szor 20 bogyóig, majd csökkenteni napi 3-szor 1 bogyóig
enni
minden kúra után legalább 4 hét szünet
reuma, ízületi betegségek, csúz ellen, rossz emésztés, étvágytalanság ellen
Galagonya
virág levelek termés
köves talaj ritkás
máj.-jún. -szept.--0kt.
2 ujjhegynyi virágot (levelet, termést) 1/41 forrásban levő vízzel leönteni, 10 percig állni hagyni, leszúrni
inni
3-szor naponta 1 csésze
túlerőltetés,
erdők
szív és vérkeringés gyengesége ellen
Kötések és borogatások Helyezzen gyógyteával átitatott kendőt a sebre, és rögzítse. A kötést újból be kell nedvesíteni. A hatást fokozza, ha teafőzetet is tesz a kendő rétegei közé. Időtartam: legalább 2 óra. Fontos: a kötésnek mindig légáteresztőnek kell lennie! Inhalálás Takarja le a fejét és a forró gyógyteát tartalmazó edényt (esőkabáttal, anorákkal), és a száján vagy az orrán keresztül mélyen és lassan lélegezze be a gőzt kb. 10 percen keresztül.
Személyes higiénia A személyes (testi, lelki és szellemi) higiénia a betegségekkel és fertőzések kel szembeni védelmet, az önfegyelem fenntartását és erősítését szolgálja, és javítja a csoport keretében való együttélés minőségét. Éppen ezért különösen rendkívüli helyzetekben van döntő jelentősége.
Betegségek és fertőzések elleni védekezés A hiányos testápolás és a szennyes fehérnemű különösen vonzza a férgeket és rovarokat. Ezek sokféle betegséget közvetíthetnek vagy szúrásaik és marásaik által fertőző gócokat hoznak létre (lásd a Veszélyek című fejezetet). Piszkos bőrön vagy szennyes ruházat esetén a rendkívüli helyzetekben szinte elkerülhetetlen kis karcolások vagy horzsolások is gennyes sebekké fejlődhet nek, csökkentik a test teljesítőképességét és ellenálló erejét, és a fertőzés terjedése folytán életveszélyesekké válhatnak. A rendszeres testápolás és a ruházat tisztán tartása e kockázatot a lehető legkisebb mértékűre csökkentik. Teendők:
• Mossa le alaposan egész testét naponta legalább egyszer, még jobb, ha kétszer (lehetőség szerint szappannal). Használjon folyó vagy állóvizet (fürdés). Szükség esetén a harmatot rázza le a fákról (természetes zuhany) vagy törölje le a fűről (nedves kendővel való mosakodás). • Ha kevés víz áll a rendelkezésére, legalább kezét, arcát, hónalját, a nemi szervek területét és a lábát mossa meg. • Ha nem áll víz a rendelkezésére, egy óra hosszat süttesse testét a nappal (fertőtlenítő hatás, szellőzés). • Ahányszor csak lehetséges, mossa ki fehérneműjét és ruházatát (lehetőség szerint szappannal), és haladéktalanul foltozza meg még a kis szakadásokat is. • Ha nincs mód a fehérnemű és ruha kimosására, akassza ki a napra egy-két óra hosszat.
82
•Naponta mechanikus módon tisztítsa meg ruháját (rázza vagy porolja ki). •Naponta kétszer mosson fogat. Segédeszközként egy ágacska rojtosra rágott vége, egy szorosan összekötözött fűcsomó, egy kis darabka rongy vagy egyszerűen az ujja is használható. A fogak közötti rést legjobban fonallal vagy kihegyezett fadarabkával tisztíthatja meg. • Borotválkozzék naponta (egy jó éles késsel ez megoldható). Amennyiben a borotválkozásra nincs mód, különösen ügyeljen a szakáll tisztaságára és ápolására. •Hetente legalább kétszer mosson hajat (ha lehetséges, szappannal). • Rendszeresen vágja le kéz- és lábkörmeit, és naponta tisztítsa azokat. Amennyiben nem tudja körmeit késsel levágni (vigyázat, különösen gyakorlatlan kéznél), akkor reszelje le körmeit lapos kővel (homokkő, gránit stb.). •Gondoskodjék arról, hogy eleget aludjon, különösen nagy testi megerőltetések előtt és után. Szappant saját maga is előállíthat a következőképpen: A mosdószappanok zsírsavak nátrium- és káliumsói. Elvben úgy állítják elő a szappant, hogy zsírt nátronlúggal, kálilúggal vagy hamuzsírral összefőznek. Alapvetően bármely növényi vagy állati eredetű zsír felhasználható (a tengeri állatok zsírját kivéve). Kenőszappan:
Egyszerű kenőszappan nyerhető
a zsír és hamuzsíroldat összefőzésével. Hamuzsír előállítása: fahamut nagyobb edényben vízzel több napon át ki kell lúgozni (meg kell keverni). Ezáltal a vízben kioldódik a hamuzsír (kálium-karbonát). A keletkezett lúgot leöntjük. A szappan-előállítás minden fázisához célszerű esővizet használni. A hamuzsíroldatot zsírral több órán keresztül főzzük (1 liter oldathoz kb. 200 gramm, azaz két maréknyi zsír szükséges). Lehűlés után kenőcsszerű kenőszap pant kapunk. Színszappan: Meg lehet próbálni a még forró kenőszappanoldatot sok konyhasóval összekeverni, és ezzel a kenőszappant színszappanná alakítani, amely lehűlés után mint kemény héj az anyalúgból kiválik. Amennyiben szóda (nátrium-karbonát) - vízben feloldandó - vagy nátronlúg rendelkezésre áll, abban lehet főzni a zsírt. Igen jó szappan állítható elő marhafaggyúból: 1 liter 25%-os szódaoldatot (250 g szóda és 3/4 1 víz) kb. 200 g marhafaggyúval több órán át főzzük. Az oldathoz bőségesen hozzáadunk konyhasót, lehűlés után a szilárd színszappan az oldatból kiválik. Ha ezt a nyers szappant finomítani akarjuk, akkor forró esővízben még egyszer feloldjuk, és konyhasó bőséges hozzáadásával még egyszer kiválasztjuk.
83
Az önfegyelem fenntartása és erősítése Éppen rendkívüli helyzetekben életfontosságú az önfegyelem. Önmagunk elengedése gyöngíti az élni akarást, a figyelmet, a teljesítőképességet, és pánikhoz, depresszióhoz, végül önmagunk feladásához vezet. Az önfegyelem gyengülése lappangó és eleinte csupán apróságokon észlelhető folyamat is lehet. Ezért nagyon önkritikus módon ügyeljen a szükséges teendők következetes végrehajtására. Teendők:
• Állítson fel az adott helyzetnek megfelelő napirendet és azt következetesen hajtsa végre. A napirend foglalja magában - a testápolás időpontjait, - az étkezési időpontokat, - a pihenés időpontjait. •Ne csak arra kényszerítse qiagát, hogy rendszeresen egyen és igyon (az éhségérzet és a szomjúság nem megbízható jelei a test élelem- és folyadékszükségletének), hanem készítse el gondosan és lehetőleg a szemnek is tetszetős formában. Minden egyes étkezése jelentsen kellemes szünetet rendszerint amúgy is megerőltető tevékenységei között. •Minden tevékenysége során (gyaloglás, a táborban végzett munka stb.) tűzzön ki magának olyan célt, amely a rendelkezésre álló idő alatt elérhető, és törekedjék arra, hogy a kitűzött feladatot teljesítse. • Ne halogassa a kellemetlen vagy terhes feladatok elvégzését. Kényszerítse magát arra, hogy akkor végezze el a feladatokat, amikor szükséges. A helyzettől függően (menekülés, üldözés, rossz időjárási viszonyok) nem mindig lesz lehetősége rá, hogy a felállított napirendet betartsa. Mégis, ilyen esetekben is meg kell próbálni a lehető legtöbbet megvalósítani. A hangulata miatti eltéréseket csak ritkán és akkor is csak tudatosan engedélyezzen magának.
A csoportban való együttélés javítása Ha a rendkívüli helyzet több személyt érint, a szükséges meggondolásokhoz és tevékenységekhez a csoport öntörvényűségéből fakadó aspektusok is társulnak. A túlélési esélyek általában határozottan nagyobbak egy csoport keretében, de bekövetkezhet az ellenkező hatás is, ha a csoport tagjainak egymással folytatott harca másutt sürgősen szükséges erőket köt le. A csoporton belüli jó légkör ezért nemcsak kellemes, hanem döntő jelentősé gű is lehet.
84
Teendők: •Megfelelő
testápolással gdndoskodjék az emberek közötti jó légkörről (a bűz
zavaró). • Ismerje el mások fölényét egyes területeken még akkor is, ha ez saját hiúságát sérti. Az ön erőssége talán más területen nyilvánul meg. • Legyen őszinte, mondja meg, amit gondol, még akkor is, ha ez nem mindig kellemes. • De úgy mondja meg, hogy azzal ne bántson vagy sértsen meg másokat. • Legyen udvarias és segítőkész, és' még rendkívüli helyzetekben is tartsa magát a szokásos illemszabályokhoz (például az étkezésnél).
ÖNVÉDELEM Általános alapelvek Magyarországon a lőfegyver, valamint a gáz- és riasztófegyver használata, viselése engedélyhez kötött. Az engedélyek alapján megkülönböztethetünk sport-, vadászati és önvédelmi célból engedélyezett lőfegyvert. Jelenleg a lőfegyverek használatáról, a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és lőterekről szóló 115/ 1991. (IX. 10.) kormányrendelet, valamint az ennek végrehajtásáról rendelkező 14/1981. (X. 31.) BM-rendelet rendelkezik. Az önvédelmi lőfegyver használatát mindenkor az engedélyezettnek kell eldöntenie, minden olyan jogos önvédelmi helyzetben, amikor már semmilyen más eszközzel nem ér célt élete, testi épsége védelmében. A fegyverhasználat jogosságát minden esetben az illetékes rendőrhatóság vizsgálja. A könyvünkben az alábbiakban ismertetendő önvédelmi eszközökön kívül önvédelmi lőfegyverrel is védekezhetünk.
Fegyvertelen önvédelem Alapelvek Harci helyzet villámgyorsan, hirtelen és mindig váratlanul keletkezik - és a küzdelem rögtön ezután már el is dőlt. A küzdelem abban a pillanatban éri el tetőpontját, amikor megkezdődik. Ellentétben a széles körben elterjedt véleménnyel: nem létezik „szép" dulakodás, és a fegyvertelen önvédelem művé szete semmiképpen sem tekinthető „nemes művészetnek".
85
A küzdelem a tapasztalato k alapján alig tart 5-10 másodpercn él tovább (sok esetben még ennél is rövidebb). Ha az ellenfelet ezalatt nem győztük le, kevesebb esélyünk van a győzelemre. Ezért már a küzdelem kezdetén minden azon múlik, hogy határozott cselekvésse l gyorsan dűlőre tudjuk-e vinni a harcot. Az alábbi alapelveket kell figyelembe venni: - Gyors támadással ragadjuk magunkhoz a kezdeményezést, és használjuk ki azt a pillanatot, amelyben az ellenfél az ijedtség miatt reakcióképtelen. Ez vezet a leginkább eredményre. - Jó küzdők hatásos fegyvere a láb és az ököl. Az ököl és a láb használata azonban bizonyos távolságot tesz szükségessé a küzdők között. Ha közelebb lépünk az ellenfélhez, úgynevezett fél ütéstávolságba, elkerülhetjük az ellenfél e fegyvereit. - Értelmetlen egyszer ütni és azután várni, milyen hatása van az ütésnek. Támadások szakadatlan egymásutánjával (sorozattámadással) az ellenfelet meg kell akadályozni abban, hogy a támadásokat kivédhesse, és ezután lehet harcképtelenné tenni őt.
A fegyvertelen önvédelem eszközei Fiz.ikai alapelvek A közelharc „hevessége" fogalmán annak lehetőleg magas fokú kinetikai energiatarta lmát értjük. Fizikailag a kinetikai energia a tömeg és gyorsaság függvénye, az alábbi egyenlet szerint: . . tömeg x sebesség2 kinetikai energia =-----2 A küzdőtechnika hatékonysága tehát párhuzamosan nő a bevetett tömeggel (például az ütő ököllel), viszont négyzetesen annak sebességével. A harctechnika annál hatékonyabb, minél gyorsabban hajtják végre. Ha kétszer olyan gyorsan hajtják végre, hatása a célban négyszeres. Érdemes tehát ennek a ténynek kellő figyelmet szentelni. Egy másik fizikai alapelv az ellenfélt érő találatból következik. Az energiának, például egy ökölcsapás energiájának, nem az egésze fejt ki hatást az ellenfélre. Egy részét - mint „ellenlökést "- annak kell elviselnie, aki az ütést adja. Ez azt jelenti, hogy a találatkor irányított erők ütköznek össze, impulzus keletkezik. Az odaütés vagy rúgás hatását magunknak is ki kell bírnunk, vagyis szükséges, hogy az ütést végrehajtó testrész viszonylag kevéssé legyen érzékeny.
86
Az ökölcsapás impulzusa
e
A találatot kapó tehetetlenségi ellenállása
am-ely_t_é:y~j
Impulzus, legesen hat a találatot . kapóra
Maradékenergia (rezultáns), amelyet az ütést adónak el kell viselnie (,,következmény")
D
~--------
A=C+D
C=A-B
A fegyverként szóba jöhető testrészeknek - gyorsan bevethetőknek - fájdalomra nem érzékenynek és - fél ütéstávolságról előnyösen használhatóknak kell lenniük. Ez utóbbi az a kis távolság, amely védelemet nyújt az ellenfél nagy erejű rúgásával szemben, az ellenfél az öklét korlátozottan tudja használni (horogütés), lábát pedig csak térdrúgás formájában alkalmazhatja. A hüvelykpárna A kézzel való harcnak nagy előnye a gyorsaság. Bár a lábak erősebbek, de lényegesen lassabban juttathatók célba. A legismertebb és legelterjedtebb technika az ökölcsapás, és valóban ez az egyik legjobb harctechnika az ebben gyakorlattal bírók számára. A felkészületlen ember az önvédelemben elsősorban azért nem használhatja eredményesen, mert csuklója és öklének csontjai túlságosan gyöngék és a fájdalomra túlságosan érzékenyek ahhoz, hogy súlyos találatokat tudjon elérni. Kitűnő fegyver viszont a hüvelykpárna. Nem érzékeny, és éppen a fél ütéstávolságból lehet eredményesen alkalmazni. Lehet a hüvelykpárnával az ellenfél álla alá döfni, a test felfelé mozgása a döfésnek nagy energiát ad. A döfés az ellenfél fejét hátralöki. Ha elég erős a döfés, az ellenfelet azonnal harcképtelenné teheti. A hüvelykpárna másik támadási célja az orr. Itt is alulról felfelé irányul a lökés. Ez „felpuhítási technika"; nemigen teszi harcképtelenné az ellenfelet. Azonban az eltört orrcsont okozta fájdalom, melyet erős könnyezés kísér, arra kényszeríti, hogy rövid ideig önmagával foglalkozzék. 87
\,
!(\
Ez idő alatt azután döntő csapást lehet rá mérni. Az orrgyöknél fekszik a különösen törékeny és porózus rostacsont. Elméletileg lehetséges, hogy a hüvelykpáma ütése az orrcsont csontrészecskéit a rostacsonton keresztül a homloklebenybe tolja; e hatás azonban csak ritkán fog bekövetkezni.
A hüvelykpáma harmadik lehetséges támadási célja a gégefő. Ha szorosan szembeállunk az ellenféllel, és ő ezenkívül előre is hajlik, elő nyösen alkalmazható a hüvelykpámadöfés a gégefőre. A nyakszirtre mért ellenütés megsokszorozza a hatást. A célpont puha, így a támadó aligha sérülhet meg.. A térd A térd fél ütéstávolságban elsőrangú fegyver. A térdrúgás az erős lábizomzat miatt különösen erőteljes, egyszerűen végrehajtható, és könnyen célba talál az ellenfél két lába közt. A találatok fájdalmasak és pillanatnyi bénító hatásuk van, sőt eszméletlenséget is okozhatnak. A here minden férfinál egyformán érzékeny. Nem is szükséges telitalálat, komoly hatása van annak is, ha a rúgás csak érinti a herét. Nem elhanyagolható előny, hogy a rúgó térdünk egyben kitűnően védi saját nemi szervünket. Az arcot térddel ért találat mindig komoly sérülést okoz és mindig erős fájdalommal jár. Agyrázkódást okozhat, de gyakran az arccsont is eltörhet. Kombinált ütés Ideális „finis", még kevésbé gyakorlottak is a siker esélyével alkalmazhatják. A kombinált ütésnél a térdet a nemi szervekhez és a hüvelykpámát az áll alá döfjük. Megfelelő erővel végrehajtva a küzdelem végét is jelenti. A döfések nagy hatása abban áll, hogy a test a hererúgás miatt előregörbül, míg az áll alá mért döfés folytán megint kiegyenesedik. Ez az ellentétes mozgás növeli a hatást.
88
Ezen döfések alkalmazásához először fél ütéstávolságra kell kerülni. A fél ütéstávolság tudatos taktikai harci állás, amelyből a kombinált ütés ideális módon végrehajtható. A küzdelem során a hatásos technika a kombinált ütés alkalmazása. Nem minden esetben hozzáférhető egy időben mindkét célpont, az ellenfél gyakran fedezi e testrészek valamelyikét. Ebben az esetben a döfést és rúgást egymás után kell végrehajtani. Fejelés A fél ütéstávolságú verekedésben egy másik fegyver a fej. Fejelni előre és hátra lehet. Az előrefejelés igen jó támadási technika a fél ütéstávolságba való behatolás vagy átkarolás céljából. A hátrafelé fejelésre akkor kínálkozik alkalom, ha az ellenfél hátulról karol át bennünket. Ezeknek a fejeléseknek ugyanaz a hatásuk, mint a térddel az arcba mért csapásoknak. Rúgások A láb ötször olyan erős, mint a kar, és hatótávolsága egyharmad-egynegyeddel meghaladja a kar hatótávolságát. A rúgást nem lehet olyan gyorsan végrehajtani, mint az ütést. Mégis hasonlóan nagy a jelentősége, mint a kéztechnikáknak. Ezenkívül a fél ütéstávolságban folyó küzdelem végső fázisában is marad lehetőség a rúgásra.
A rúgással jól megoldható a tusa nehéz fázisa és a fél ütéstávolságba való behatolás. Egy tenyérnyivel a térdkalács alá mért erőteljes rúgás súlyos ízületi sérüléseket okozhat, és ezenkívül rendkívül fájdalmas. Kellően megállítja az ellenfelet a fél ütéstávolságbajutáshoz, és a „finis", a kombinált ütéselvégzéséhez. Ezenkívül a hevesen támadó ellenfelet rúgással nagyon jól meg lehet fékezni, és kiválóan alkalmazható az ellenfél rúgásainak elhárítása céljából is. A lábat a cipő „felvértezi": egyrészt növeli a rúgás hatását, másrészt védi a lábat a sérülés és a fájdalom ellen. A rúgáshoz a lábat, a lehető leggyorsabban a cél felé kell nyújtani. A rúgás annál hatékonyabb, minél gyorsabban zajlik le a kinyújtási művelet. Az ellenfelet a talppal vagy cipősarokkal kell eltalálni.
89
A lábrúgás célja az ellenfél térde. A legalkalmasabb célpont mintegy egy tenyérnyire a térdkalács alatt fekszik. Ha a rúgás ott éri az ellenfelet, akkor a sípcsontot hátrafelé kinyomja a térdízületből. Küzdőállás
Általános tudnivalók Küzdőállás az az állás, amelyből optimálisan lehet küzdeni. A küzdő ebből az állásból képes technikáját teljesen kihasználni, támadni és védekezni. Nagy általánosságban a küzdőállásnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie: Biztosítson - biztos állást (stabil egyensúlyi helyzetet), - mozgási lehetőséget, - szabad látást (áttekintést), - támadási és védekezési tehetőséget. Vannak olyan küzdőállások, amelyek a védekezés szempontjából előnyösek, mások pedig optimális támadási lehetőséget biztosítanak. A fölényben levő ellenféllel szembeni önvédelem esetén egyértelműen az előbbit kell előnyben részesíteni. A küzdőállás két részből áll: - az „alapépítményből", vagyis a lábak helyzetéből, ami a szilárd állás és a mozgási lehetőség biztosítéka, és - a „felépítményből", vagyis a felsőtest és a kar tartásából, amelyek elsősorban fedezéket és áttekintést biztosítanak. Stabilan állni A harci technikák alkalmazásának előfeltétele, hogy stabilan álljunk. A talaj egyenetlenségei, az ellenfél találata stb. olyan tényezők, amelyek a testet stabil helyzetéből kimozdíthatják, és ezáltal elvész az egyensúly is. Instabil helyzetben lévő személy nem tud küzdeni. Ezért a küzdelem kimenetele szempontjából nagy jelentősége van az egyensúly fenntartásának (ami egyet jelent a küzdóhelyzet fenntartásával). Az egyensúly azt jelenti, hogy a test súlypontja állandóan az alátámasztási felület felett helyezkedik el. Amennyiben innét kikerül, elvész az egyensúly is. Az egyensúly elvesztése csökkenti a harcképességet. A biztos, bizonytalan és közömbös egyensúly a fizikából ismert fogalmak. A küzdőállásnak stabilnak kell lennie, tehát a lehető legbiztosabb állást kell biztosítania.
90
EGYENSÚLY Biztos Bizonytalan
......... ~
Közömbös
1. piramis: nagy alátámasztási felület alacsonyan levő súlypont JÓ STABILITÁS 2. piramis: közepes nagyságú alátámasztási felület középen levő súlypont KÖZEPES STABILITÁS 3. piramis: kis alátámasztási felület magasan fekvő súlypont ROSSZ STABILITÁS
Az állás stabilitása függ - az alátámasztási felület nagyságától és - a súlypont fekvésétől.
_.__ nagy alátámasztási felület közepes nagyságú alá- kis alátámasztási felület támasztási felület magasan fekvő súlypont mélyen fekvő súlypont JÓ STABILITÁS középen fekvő súly- ROSSZ STABILITÁS pont KÖZEPES STABILITÁS
91
A legbiztosabban széles, mély terpeszállásban állunk. A mély helyzetben való stabil állásnak mindenesetre lényeges hátránya, hogy igen erősen csökkenti a mozgékonyságot. A mozgási
lehetőség
A mozgás a súlypont eltolását jelenti. Amennyiben mélyen van, a súlypontot csak előzetes megemeléssel lehet elmozdítani. Tehát a mozgás stabil helyzetben hosszabb időt igényel. Ez ellentmond a küzdelem gyorsasága alapkövetelményének. A mozgási lehetőséget biztosítani lehet: - nem' túlságosan mélyen fekvő súlyponttal (amihez közepes nagyságú alátámasztási felület tartozik) és - behajlított térddel, ami lehetőséget ad a térd kinyújtására. Ez utóbbi némi magyarázatra szorul: A mozgékonyság a test súlypontjának vízszintesen történő, lehető leggyorsabb megváltoztatását jelenti. (A test súlypontja vízszintesen körülbelül a köldöknél helyezkedik el.) A testsúlyt nem viselő lábnak a testsúlyt viselő láb elé helyezésével (lépés) ez csak lassan érhető el. Meghajlított ízületek kinyújtása azonban sokkal gyorsabb. Ha tehát a kinyújtási mozdulatot a súlypont megváltoztatása céljából hajtjuk végre, akkor vízszintesen igen gyors mozdulatok tehetők.
Ezért kell a térdeket a küzdőállásban behajlítani. Összefoglalás A küzdőállásnak tehát a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie két követelménynek: a lehető legnagyobb állásbiztonságnak és az optimális mozgási lehetőségnek. Ez kompromisszum alapján érhető el. Az állásbiztonságnak minden oldal felé lehetőleg stabilnak kell lennie. A vívó kitörése például előre és hátra rendkívül stabil, oldalra azonban rendkívül labilis.
92
fél lábhossz '1 ''
_J
Optimális lábállás: alátámasztási felület négyzet alakú, két és fél lábhossz
11\
----- ---------l~1 1
1
'
lt-.-
-----
l(l
IE----ll
két és fél lábhossz
Minden oldal felé való stabilitás széles lépőállással érhető el. ?'stabil /
labilis E lábállásnak megvan azonban a minden lépőállást jellemző gyengéje: a lábtengelyre merőleges irányban az egyensúly veszélyeztetve van. Ebben az irányban a küzdőhelyzet labilis. Ezt a hátrányt a függőleges irányban történő mozgással lehet kiegyenlíteni. Az alábbi rajz bemutatja ennek elvét:
{J~
r~
c::.:::J
t
.::.;> -
Egyensúlyvesztésnél félő, hogy a küzdő elesik - mivel az alátámasztási felület felett levő súlypont innen kimozdult. A lábak gyors behajlításával azonban a testet megint vissza lehet hozni az alátámasztási felület fölé. Ezzel a stabil egyensúly újra helyreáll.
93
Az egyensúly megőrzését csak a biztos állás és a mozgás együttes hatása biztosítja. A támadás Ha harcra kész ellenféllel állunk szemben, akkor a veszély elhárításának: egyik módja a támadás. Csak néhány tizedmásodperc szükséges ahhoz, hogy valaki az ütéshez, rúgáshoz nekikészüljön, és azt célba is juttassa; az átlagos reakcióidő azonban ennél mindig hosszabb. Az önvédelemnél tehát célszerű arra kell törekedni, hogy megelőzzük a támadót, mivel ellenkező esetben a támadó alig behozható előnyre tesz szert. Eközben azonban mindig be kell tartani a jogos védelem általános szabályait. A jó hárítás megóv attól, hogy a támadás során a verekedő találatot kapjon.
A legjobb küzdőállás - kissé általánosítva - az, amelyben mindkét kart a fej előtt tartjuk (a nyak magasságába n, vagy annál feljebb). A karok jó védelmet nyújtanak:, amelyen alig lehet keresztülhatolni (amennyiben eltekintünk a puszta erőbe vetéstől és a lábrúgásoktól).
A küzdelem legnehezebb fázisa az ellenfél elhárításána k legyőzése. Ha sikerül fél ütéstávolság ba kerülni, az szinte már a győzelmet is jelenti. Tehát mindenekelőtt az a fontos, hogy az ellenfél hárítását oldalra üssük, hogy bejuthassunk a fél ütéstávolságba, és hozzáférhessünk a legérzékenyebb testrészekhez. Ennek gyakorlati előfeltétele az, hogy az ellenféllel ellentétes lábállást foglaljunk el. Igen gyakran az úgynevezett „alapállás jobbra" alkalmazandó.
c:::::)I
1 1~
---i- ---- --L__ _ 1?? 1
94
~
1
Ebből az állásból kiindulva kell megkezdeni a támadást. Ez három mozdulatfolyamatból áll, amelyeknek lehetőleg egy időben kell lezajlaniuk: 1. A támadás alapja a kitörés, a test katapultszerű előrelendülése térnyerés és a fél ütéstávolságba való behatolás céljából. A kitörés a testsúlyt viselő, hátul levő láb kinyújtásával történik, és nagyon gyorsan hajtandó végre. Ezt a mozdulatot „csúszólépésnek" is nevezik. 2. A kitörés a támadót egyenesen az ellenfél akciót vezető kezébe, mondhatni „a késbe" taszítaná, amennyiben ezen kezet nem ütné félre. E célból az előrenyújtott kar hüvelykpámájával befelé kell ütni. A támadási pont lehetőleg az ellenfél könyöke legyen, mivel ebben az esetben az emelő hatás és a kar sérülésének lehetősége a legnagyobb. Nem mindig fog sikerülni a könyök elleni ütés. Mindenesetre fontos, hogy: - az ellenfél karját befelé nyomjuk, ezzel - saját támadásunk számára szabaddá tegyük az utat. Ez a befelé nyomás nemcsak megakadályozza az ellenfelet az ellenakcióban, hanem egyúttal elzárja másik karját is, és ezáltal legalább rövid időre mindkét karja ki van iktatva a küzdelemből. 3. Egyidejűleg a másik kéznek a fej ellen irányuló hüvelykpárnadöfésre kell törekednie, ami klasszikus boksz K. 0. hatást válthat ki. A harc hevében azonban nehéz pontosan eltalálni a fejet. Ha az arc közepébe célzunk, rendszerint az orrot éri találat alulról, az orrsövénynél. Ez legalább rövid időre eredményt hoz. Az ellenfélre gyakorolt hatás elég hosszú ahhoz, hogy véglegesen fél ütéstávolságnyira kerüljünk. A küzdelem ezen első és legfontosabb fázisának feltétlenül eredményesnek kell lennie. Ehhez az szükséges, hogy villámgyorsan és energikusan cselekedjünk. Felesleges volna megpróbálni cselezni, vagy trükköket alkalmazni. Eredményt csak a kezdeményezés magunkhoz ragadása, határozott és erőteljes támadás, valamint a három mozgás egyidejű elvégzése hoz. Ebben az esetben az ellenfélnek csökkenek az esélyei. A fél ütéstávolságba való behatolás önmagában véve nem különösen nehéz; ha azonban nem sikerül, akkor az a továbbiakban hátrányos. Még ha a fél ütéstávolságnyira való betörés sikerült is, lélegzetvételnyi szünetet sem szabad hagyni az ellenfélnek mindaddig, míg harcképtelenné nem válik. Ez azonban viszonylag egyszerű, mivel a legérzékenyebb célpontok, az áll és a nemi szervek könnyen elérhetők, és a saját fegyverek - mindenekelőtt a térd - ideális kiinduló pozícióban vannak. Amennyiben az ellenfél előrehajlik, fejére mért térdrúgásra kínálkozik alkalom. A hüvelykpárnával az orra mért ütés után az ütköző kéz oldalt a fej mellett halad el, megragadhatja az ellenfelet a nyakszirtjén és a fejet a magasba lendülő térd felé húzza. Ez szinte mindig tartós sérülést eredményez. A térdrúgások legtöbbször a fej, a nyak, a gyomor vagy a here ellen irányulnak.
95
Ha az ellenfél nem hajlik előre, nem nehéz egy lépéssel még közelebb lépni hozzá, és kombinált ütést végrehajtani. Az ellenfél legtöbbször egyenesen állva marad, ha a támadás első fázisa, a betörés a fél ütéstávolságba sikerült ugyan, de nem volt elég erőteljes, és gyakran még akkor is ez a helyzet, ha a támadás nem volt meglepetésszerű; a küzdelem kimenetele ebben az esetben bizonytalan, mert megfelelő körülmények között az ellenfélnek elég ideje van ahhoz, hogy ellenintézkedéseket tegyen. Ugyanezen mozdulatsorozat védekezés céljából is alkalmazható, akkor tehát, ha az ellenfél ökölcsapásait kell elhárítani. Ha már a támadás is nehéz volt, annak ellenére, hogy a váratlanság tényezője a támadót erősítette, a védekezés még sokkal nehezebb: a védekezőnek a reakcióidő nyomása alatt kell véghezvinnie a védekező mozdulatokat, mielőtt a támadás sikerül. Ezért a verekedés taktikájában a védekezés kivétel legyen. De nem mindig válogathatjuk meg a helyzetet, és szükség esetén - meglepetésszerű támadásnál - védekezéssel kell kitérni a támadás elől. Ajánlatos azonban, amilyen gyorsan csak lehetséges, a védekezésből ellentámadásba átmenni. A mozdulatok sorrendje az ellentámadásnál ugyanaz, mint a támadásnál. A támadást be lehet vezetni lábrúgással, amely vagy a térdet célozza meg, hogy fellazítsa az ellenfél védekezését, vagy a lábfejre irányul, hogy elhárítsa az ellenfél lábrúgását.
Az ellenfél támadásának kivédése Hajtókánál való megragadás és fojtogatás elölről Bár az ilyen támadásokat nem szabad alábecsülni, mert rendszerint testi fölényben levők alkalmazzák, az ellenfél mégis hátrányban van. Az ellenfél saját maga juttatja magát kedvezőtlen helyzetbe. A megtámadottat szorosan magához húzva kierőszakolja, hogy fél ütéstávolságnyira kerüljön, amiben rosszabb helyzetben van: nemi szervének környéke teljesen ki van téve a térdrúgásoknak. Egyúttal minden fedezéktől megfosztja magát, mivel mindkét kezét leköti az ellenfél fogva tartása. Az ilyen támadásra a helyes válasz a kombinált ütés, vagyis a térdrúgás a nemi szervek felé és hüvelykpámával való ütés az állra. Az ellenfél erre vélhetően felhagy a támadással. Egy másik lehetőség abban áll, hogy az alkar erőteljes, kör formájú befelé ütésével megtörjük a lefogást. Ezzel nemcsak oldalra ütjük az ellenfél karjait, hanem ezeket egyelőre megfosztjuk minden cselekvési lehetőségtől. Miután a hárítási mozdulat kizárólag a lefogó karok ellen irányult, a felsőtest helyzete változatlan maradt.
96
Ez fontos, mert most a megsemmisítő kombinált ütés helyes kiinduló helyzetében van. Gallérná l való megraga dás és fojtogatá s hátulról Ez a helyzet első pillantásra kedvezőtlennek tűnik, de több előnyt biztosít a védekezőnek, mint a támadónak. A támadó a védekezőt hátulról gallérjánál fogva megragadta és egyensúlyát hátrafelé tolta. A megtámadott tehetetlennek tűnik. De amennyiben mégis támad, előnyére szolgál a váratlanság tényezője. Saját egyensúlyunkat csak akkor őrizhetjük meg, ha a súlypont ismét a lábak fölé kerül. Ez csak az ellenfél felé tett hátrafelé lépéssel sikerülhet. Csak a keze húzását kell követni. Könnyű a hátralépésnél megfordulni a saját tengelyünk körül, és a lefogó kezet oldalra ütni. Elég, ha az alkart egyszerűen felfelé tartjuk, az oldalra ütés magától, a megfordulás folytán bekövetkezik. Ezután az ideális fél ütéstávolságnyi helyzetbe kerültünk, és a meglepett ellenfél ellen könnyűszerrel alkalmazhatunk kombinált ütést. Félkörös rúgás elhárítás a l. Az ellenfél találatának előfeltétele a helyes távolság. Mivel a félkörös lábrúgás elvégzése sok időt vesz igénybe, a megtámadottnak van ideje rá, hogy az ellenfél útjából kitérjen. Így a rúgás nem ér célt. 2. Amennyiben kitérünk a rúgás elől azzal, hogy az ellenfél felé haladunk, még van időnk ellenütést végrehajtani. A félkörös lábrúgás csak időkiszámítás kérdése. Félkörös lábrúgás jele a testsúlyt nem viselő láb felemelése. E jelre a védekezőnek előre kell ugrania fél ütéstávolságnyira. A reakcióidőt beszámítva, az elő reugrás alatt a lábrúgás már „útban" lesz. Ezért a biztonság kedvéért meg kell próbálni elhárítani. Az elhárításnak a térdízülettel kell történnie, mert a térd a lépésnél kevéssé mozog. A térdblokko lás egyszerű, és nem igényel nagyobb erőkifejtést. Ha egyszer megtörtént, az ellenfél heves rúgása a levegőben végződik. Az előretörést fél ütéstávolságnyira össze kell kötni a támadással: a hüvelykpárna előrelendül és orron üti a támadót. Kombinált ütés kivitelezése ezután már könnyű. Nem ritka, hogy az ellenfelet ez az ütés földre teríti, mivel a lépés alatt egy lábon áll, és egyensúlya labilis. Sarokkal vagy cipőorral a nemi szervekre mért rúgások azután végleg harcképtelenné teszik.
97
Lengő
ütések elhárítása A lengő ütésekre elvben ugyanaz vonatkozik, mint a félkörös lábrúgásokra, az eltérés csak annyi, hogy az elhárításra rendelkezésre álló idő kevesebb, mert a lengőütés kisebb kört ír le. Ismét a „menekülés előre", a fél ütéstávolságnyira hatolás az, ami leginkább biztosítja a lengőütés elkerülését. Ebben az esetben egészen közel kell menni az ellenfélhez, szinte érintési távolságba. Ezért a legkevesebb időveszteséggel járó támadás a fejelés, amihez ideális az előrehajlás.
Legalább ilyen közelbe kell kerülni az ellenfélhez, hogy a lengőütés ne érjen bennünket.
Az előreugrással egyidejűleg a fejet az ellenfél arcába kell lökni. A függőlegesen felemelt alkar lefogja a lengőütést. Ezután a kombinált ütés végrehajtása már nem ütközik nehézségekbe.
KAPCSOLATFELVÉTEL Általános tudnivalók Nyilvánvaló, hogy rendkívüli, életveszélyes helyzetekben a kapcsolat felvétele a lehetséges segítőtársakkal feltétlenül szükséges. A kapcsolat felvétele, mint sürgős teendő, közvetlenül az életfenntartáshoz szükséges teendők után sorolandó.
98
A kapcsola tfelvételt még különöse n nehéz körülmén yek közt is biztosíta ni kell. Ezek sokfélék lehetnek: vihar süvöltése vagy vízesés zaja, menekülé s, fenyegetettség, üldöztetés és esetenkén t annak szükségessége, hogy az informác iók továbbítá sa vagy vétele oly módon történjék , hogy azokról más személy ne szerezzen tudomást. Idetartozik az utak vagy bizonyos helyek megjelölé se a magunk vagy mások számára, ismeretlen személye k azonosítása, vagy ismert személye k felismeré se éjszaka vagy rossz látási viszonyo k közt. A kapcsolat felvétele mindig jelek formájáb an történik, amelyeke t 1. optikai, 2. akusztikai, vagy 3. technikai úton lehet továbbítani. Ezeket a továbbítási módokat kombinál va is lehet alkalmaz ni (például kiáltás és integetés), bizonyos jeleket többféle úton lehet továbbítani (például morzejeleket fényjelekkel, kopogtatással, vagy rádió útján). Az alábbi jelek nemzetkö zi segélyjelként ismertek és az adott lehetőségek felhasználásával továbbíthatók: · - S.O.S. a morze betűivel is kifejezhető: rövid, rövid, rövid - hosszú, hosszú, hosszú - rövid, rövid, rövid: ··· - - - „. (akusztikai vagy technikai, optikai úton). - A ,,MAYDA Y" szó (kiejtve: méjdéj): többnyire csak technikai úton történő továbbításnál (rádió) használják. - Hegyi vészjelzés: percenként hat jelzés (optikai vagy akusztikai úton); megismétlés egy percnyi szünet után. A válasz: 3 jelzés percenként, egy perc szünet.
A kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás optikai eszközei Az optikai eszközökkel adott jelek felismerhetősége függ: - a napszaktól, - az időjárási viszonyoktól (napsütés, köd, hófúvás, eső), - a nagyságuktól, színüktől és intenzitásuktól, valamint - a terep fekvésétől (látást akadályozó terepviszonyok, fák).
Fényjelzések A fényjelzések különöse n tengeren és hegyek között váltak be. A kilövőesz köz teljesítőképességétől függően a világítóp atronok 50--200 méter magasság ot érnek el. Ajánlatos piros színű világítótö lteteket használn i, mivel a piros mind nappal, mind éjjel igen jól látható.
99
Mivel már golyóstoll méretű fényjelző kilövőkészülékek is vannak, és az azokhoz használand ó patronok nem nagyobbak , mint egy golyóstoll kupakja, sem súlyban, sem terjedelem ben nem jelentenek nagyobb megterhelést, különösen, ha figyelembe vesszük hatékonysá gukat. Tűz
különösen éjjel és a terep megfelelő helyén (jól látható pont) igen messziről is látható, de nappal is kitűnő kapcsolatteremtő eszköz. A
tűz
Miután egyetlen jelző tűz tábortűznek is vélhető, legjobb 3 tüzet felállítani egyenlő szárú háromszög formájában , amelynél a szárak hossza legalább 50 méter. A következőkre kell ügyelni: • A jelzőtűz farakása legyen legalább 2 m magas. szerint csak száraz, gyorsan fát használjunk. • A farakás belsejében könnyen hozzáférhető módon célszerű előkészíteni a gyújtóst, hogy a tüzet gyorsan meg tudjuk gyújtani.
•
Lehetőség égő
• Hogy a tűz gyorsan lángra lobbanjon, célszerű a farakást faállványr a (rostélyra) felépíteni. Ezzel alulról is huzatot biztosítunk. • Szükség esetén az előkészített tűzifát ponyvával , vagy - ha más nem áll rendelkezésre - sűrű ágakkal takarjuk le, hogy megvédjük az esőtől és hótól. • Legyenek kéznél a döntő pillanatban a tűz meggyújtásához szükséges eszközök (meleöngyújtó, kellő mennyiségű gyufa). működő gedést swlgáló tűzrakás egy égő ága, • Több személy esetén meg kell állapodni, ki melyik tüzet mivel lobbantja lángra. Ezzel a reakcióidő lényegesen megrövidü l.
Füst
A füstjelzése k hatékonys ága a világosság tól és a szél erősségétől függ (az igen erős szél elfojtja és hatástalann á teszi a füstöt). Kedvező körülmény ek között azonban nappal a füstjelzések hatékonyab bak, mint a tűz.
100
Kétféle füst állítható elő: - sötét színű füst (nedves moha vagy levelek felhasználásával, vagy gumi, olajjal átitatott kendők, rongyok elégetésével), - fehér színű füst (a lángok vízzel való meglocsolásával). sötét háttér (erdő, sötét szikla stb.) és sötét, felhős ég =fehér füst világos háttér (víz, világos szikla stb.) és kék ég =sötét füst A felszálló füstoszlop hatásának növelése és a tábortűztől való biztos megkülönböztetése végett a füstoszlopot nedves ponyvával , takaróval stb. (sötét füst esetén), illetve bizonyos időközönként vízzel locsolássa l (fehér füst esetén) meghatározott ritmusban meg lehet szakítani. Különösen kedvező körülmények között még morzejelek (S.O.S.) is adhatók ily módon. Fehér és sötét színű füst váltogatása is lehetséges.
Mozgás A mozgás is alkalmas arra, hogy a segítőtársak figyelmét felhívjuk magunkra. E módszer hatékonysága függ - a helyi adottságoktól (minden oldalról jól látható helyzet) és - a látási viszonyoktól. A hatás segédeszközök igénybevételével nagymértékben fokozható (kendők, ruhák, egyéb tárgyak lengetése, saját magunk által készített sárkányok eregetése ). Figyelembe kell venni, hogy a mozgás annál jobban látható, - minél nagyobb a használt segédeszköz és - minél rikítóbb és feltűnőbb annak színe. A legjobban látható az élénkpiros és narancsszí n minden árnyalata, mivel e színek a természetben nagy felületen nem fordulnak elő. Karjelzéssel azonban nemcsak általában hívhatjuk fel a figyelmet magunkra, hanem bizonyos jelekkel bármely információt is továbbíthatunk. Ezt szolgálja a német jelző-ábécé, vagy a szemafor-ábécé. Mindkettő két kézzel végzendő jelzéseken nyugszik, a betűket a karok által bezárt meghatározott szög jelzi. E két módszer alkalmazásának előfeltétele az, hogy mind a jelzéseket küldő, mind a jelzéseket fogadó ne csak a módszert ismerje, hanem azt is tudja, melyik módszert alkalmazzák. Ha a mozgás mint segédeszköz helyett fényforrást (például zseblámpát) alkalmaznak, a hírközlés (bizonyos körülmény ek között) éjszaka is lehetséges.
101
~r-
A
<11>
SZlf~ N-.Ít'4f.!~-
N9'r.{,U
~
~
H~
~-
o~
N9'r.g~
~
p~ ~
BVl> ~
I~ ~
C ~Vb>
J
~
Q~
~
Dt
K
! !
RV'l
~
<11>
~,_.L~~-
L
r \
F
M
4V
G
-dl>
J4
N
41>
s~
x
IAA
~
TDJ>'
~
1A
U IAA
"t>
Tükör A tükör mint kapcsolatteremtő eszköz használata azon alapszik, hogy segítségével a becsapódó napsugarakat más helyre (keresésre indult csapatra, repülő gépre, hajóra) verjük vissza. Az alábbiak veendők figyelembe: - Csak napsütéses időben lehet tükörrel jeleket adni. - Jó látási viszonyok mellett e jelek 10 km, sőt nagyobb távolságból is láthatók. - Megfelelő szögbeállítás mellett a jeladás a Nap szinte bármely állása mellett lehetséges. - Szabad kézzel 100 méterné l nagyobb távolságra meghatározott jelek adása nem célszerű, mivel a kéz önkénte len mozgás a folytán a sugarat nem lehet hosszabb ideig a célon tartani. - Ha nincs kéznél tükör, helyette bármilyen fénylő tárgy használható (késpenge, fémdarab, konzervdoboz fedele, üvegdarabok stb). Aszerint, milyen tükröt használ unk, különböző techniká kat kell alkalmazni, hogy a visszavert napsugár a kívánt célra irányuljon. Jelzőtükör
A tükör közepén, nagyságától függetlenül, átlátszó rész van, a közepén fehér vagy piros ponttal (modelltől függően), és a következőképpen használandó: •Fordul jon a célpont felé, és tartsa a tükröt kb. 15 cm távolságra az egyik szeme elé. •Nézze n a tükör fölé, és mozgassa (forgassa, vagy döntse) a tükröt mindaddig, míg a visszavert fénysugarat bármely ponton saját maga és a célpont között nem látja.
102
•Most a tükör közepén levő lyukon keresztül vegye célba a célpontot úgy, hogy a fehér (vagy piros) pont a célra mutasson. • Ezáltal a visszavert napsugár is a célpontra irányul. Mindkét oldalán fényvisszaverő segédesz köz amelynek közepébe 2-5 cm átmérőjű lyukat fúrunk (fémdarab, konzervdoboz teteje). •Forduljon a célpont felé, és tartsa a segédeszközt kb. 15 cm távolságban az arca elé. • Célozza meg a lyukon keresztül a célpontot. Ezáltal a lyukon keresztül egy fénysugár vetődik az arcára, ezt a fényvisszaverő felületű hátoldalon láthatja. •Változtas sa meg a segédeszkö znek a Naphoz viszonyított szögét mindaddig , míg az arcára vetődő fényfolt, amelyet az eszköz hátoldala segítségével lát, a lyukon keresztül eltűnik. • Ezzel a visszavert fénysugár a célponton van.
* I
I
•Ha nagyon tompa a szög a Nap és a célpont között, forgassa a segédeszk özt oly módon, hogy a fénysugár a kezére essen. •Célozza meg ezután a lyukon keresztül a célpontot és változtassa meg a segédeszköz helyzetét mindaddig, míg kezén a fényfolt a középen levő lyukon keresztül el nem tűnik. Egyik oldalán fényvisszaverő, középen célzólyu kkal rendelke segédesz köz Mivel most az arcára eső fényfoltot a fényt vissza nem verő hátoldalon nem láthatja, és így nem tudja nyomon követni mozgását, más kisegítő célzóberen dezésre van szüksége a célzáshoz. Ebből a célból vágjon le egy L alakú ágat úgy, hogy a hosszabb része kb. 30 cm legyen, a rövidebb része (tüske) olyan hosszú, mint a fényvisszaverő segédeszköz átmérőjének fele. • Tegye a tükrözést szolgáló segédeszközt közvetlenül az arcához, egyik szeme elé, és célozza meg a célpontot. ző
103
•Tegye a célzóberendezést elölről a segédeszközhöz úgy, hogy a hosszabb része alul a segédeszköz szélét érintse, és a rövidebb rész függőleges helyzetben legyen a célzólyuk előtt (a távolság kb. 30 cm). • Most hozza egy vonalba a szemét, a célzólyukat, a célzóberendezés tüskéjét és a célt, és addig változtassa a tükrözést szolgáló eszköz helyzetét, míg a visszavert sugár a célzóberendezés tüskéje hegyének tetejét el nem éri. ·• Ekkor a fénysugár is a célponton van.
Egyik vagy mindkét oldalán fényvisszaverő segédeszkö z, lyuk nélkül (késpenge, üvegdarab ka stb.) • Tartsa a segédeszköz t a célzást végző szeme mellé vagy alá, amilyen közel csak lehet, és csukja be a másik szemét. • Másik karját nyújtsa ki, és tenyerét tartsa olyan helyzetben, hogy ujjai hegyével eltakarja a célpontot. • Mindaddig változtassa a segédeszköz helyzetét, míg a visszavert fénysugár kinyújtott keze u.ühegyeire nem vetődik. • Húzza el u.ühegyeit - a fénysugár a célponton van.
A földre helyezett jelek Rendszerint a repülőgépekkel (helipoterekkel) való kapcsolatfelvételt szolgálják. Csak nagyon meredek hegyoldalon láthatók a mélyebben fekvő helyekről. Miután e jelek célja, hogy a formája, színei és az árnyékolás által erősen tagolt környezetben rendszerint nagy távolságról láthatók legyenek, elhelyezésüknél a következő szabályokat kell betartani: 104
• A jelek elhelyezésére a lehetőség szerint sima és egyenletes színű terepet válasszon (homok, hó, rét). • A jelek anyaga lehet bármi, ha színe elüt a háttértől (ruhadarabok, sűrű levelű ágak, kövek, fűtéglák, levelek, fadorongok stb., a háttér színétől függően). • Ha az alap hó, homok vagy föld, a jeleket kiásással is elő lehet állítani, ebben az esetben az általuk vetett árnyék biztosítja azok felismerését. A kiásott árkok mélysége ne legyen kevesebb 50 cm-nél (laza hó esetén a jeleket taposással, laza homok esetén kupacba rakással is elő lehet állítani). •Tapasztalatok szerint a jelek legmegfelelőbb hossza 8-10 m (szélessége: kb. 1 m); de sohase legyenek 3 méternél kisebbek. Több jel esetén legalább 3 m távolság legyen az egyes jelek között. Segélykérő jelként rendszerint az S.O.S. jelzést használják. Amennyiben ezenkívül (vagy kizárólag) más információkat akar közölni, használja az alábbi nemzetközi föld-levegő jeleket (nagyságuk kb. 3 m): Föld-levegő jelek A „nem" és „nem értettem" jelek feleletül szolgálnak a pilóta kérdésére vagy közlésére. A pilóta a repülőgép, helikopter billegtetésével vagy „közlés" ledobásával nyugtázza, hogy a jelzést megértette.
1 orvosi segítségre van szükségünk
L üzemanyagra és olajra van szükségünk
t ebben az irányban haladunk
11
F
~
egészségügyi felszerelésre van szükségünk
élelmiszerre és vízre van szükségünk
fegyverre és lőszerre van szükségünk
w műszerészre
van szükségünk
CJ térképre és iránytűre van szükségünk
x
K
nem tudunk továbbjutni
jelezzétek nekünk a követendő irányt
1
1 rádiókészülékre van szükségünk
A leszállás itt lehetségesnek tűnik
105
r:J
I>
súlyosan megsérült
megkísérlem a felszállást
N
JL
nem
nem értettem
repülőgép
v
LL minden rendben
•••
igen
... --s.o.s.
Amennyiben a segélykérő felvette a kapcsolatot a repülőgéppel, helikopterrel, kéréseit vagy további szándékait a következő oldalon látható testjelekkel is kifejezheti. Lényegében meggyorsítja és megkönnyíti a megkezdett segélyakciót, ha (repülőgép esetében) a szükséges tárgy ledobására megfelelő területet, illetve (helikopter esetében) a leszállásra megfelelő leszállóterepet készít elő. . A következő szempontokat kell figyelembe venni: Ledobó hely • Legalább 200 x 300 m nagyságú, szabad terepen fekvő terület legyen. • Ne legyenek rajta akadályok (kötélpálya, magasfeszültségű vezetékek), különösen a le- és felszállás irányában. • Helyezzen el jelzéseket, hogy a repülőgép személyzete fel tudja ismerni a ledobóhelyet. Az egyes jelzések között 25 m távolság legyen. •Mivel a ledobást rendszerint a föld feletti 50-200 méteres rárepülés alatt végzik, ahhoz, hogy a repülőgép személyzete a jelzést idejében felismerje, a jelzés és a látást akadályozó tárgy közötti távolság és a látást akadályozó tárgy magassága közti aránynak nem szabad kisebbnek lennie, mint 1: 10.
106
Testjelek
kérem, vegyenek fel
ne szálljanak le
minden rendben
nyugtázva (megerősítve)
segítségre van szükségem
a rádiókészűlék működik
!(lR a rádiókészülék nem
itt szálljon le
működik
dobja le a közlést
sürgős
az utat rövidesen folytatni tudom
orvosi segítségre van szükségem
107
Ledobóhely
Helikopter-leszá llóhely • Sima és szilárd felületű, kb. 20 x 20 m-es, 10%-ig terjedő keresztdőlésű helyre van szükség, amelynek közepén kb. 5 x 5 m nagyságú terület van, amelyen a helikopter földet ér. Különösen éjszakai leszállás esetén feltétlenül szükséges, hogy a felület sima legyen.
Földet érési pont
! . D' ~.
5m'
•. 20 m
_____.....
...._
-----·-- 20m -···-·--
•Tisztítsa meg a területet az ott heverő, könnyen felkavarodó tárgyaktól (fű, kis ágak, könnyű felszerelési vagy ruházati tárgyak), nehogy a helikopter megsérüljön. Szükség esetén jelzésekkel kell ellátni a területet. • Télen a puha havat, a porhavat keményre kell taposni. • A leszállás helyéül ne válasszon völgyteknőket és keskeny teraszokat. Leszállóhelynek hegytetők vagy egyéb sík terepek alkalmasak.
108
• Fordítson figyelmet az akadályokra. Magasságuknak a leszállási terep távolságához viszonyított aránya nem lehet kevesebb, mint 1:7 (például 15 méter magas akadály - 100 méternyire a leszállóhelytől).
• Jelezze a szélirányt, oly módon, hogy a leszállóhelynek a szél felé forduló oldalán kétoldalra nyújtott karokkal háttal áll a szélnek. Miután a helikopter földet ért, viselkedjék a következőképpen: • Míg a forgószárny mozog, a helikoptert csak elölről vagy oldalról szabad megközelíteni, és mindig völgy felől (megfelelő terep esetén). •Fogja meg, rögzítse vagy csomagolja el a könnyű felszerelési tárgyakat (sapka, köpeny). • Hosszabb tárgyakat (botok, síléc, íj) feltétlenül vízszintesen kell tartani, hogy a forgószárny nehogy megrongálódjon. Elvben helikoptereket csak bizonyos körülmények között vesznek igénybe (kivéve a kato~ helikoptereket): - a vízszintes látótávolságnak legalább 1,5 km-nek kell lennie; - a területnek felhőtlennek kell lennie; - a szélerősségnek nem szabad meghaladnia az 50 km-es óránkénti sebességet. Bár ezen értékektől szükséghelyzetben kismértékben el lehet tekinteni, nem szabad erre számítani. Amennyiben a terep a leszállást nem teszi lehetővé (például meredek), lehető ség van arra, hogy speciálisan felszerelt helikopterek kötélcsörlő segítségével személyeket vegyenek fel az alábbi előfeltételek esetén: - 60 foknál meredekebb falak vagy hegygerincek esetén legalább 20 m széles hegyfok vagy hegypárkány szükséges. - Ellenkező esetben a fal vagy lejtő lejtésének 60 foknál kevesebbnek kell lennie.
109
1
l
több mint
1
i
1- 2 o m - 1
kevesebb mint 60 fok
Útjelzés Az útjelzés utak vagy helyek megjelölésére szolgál saját magunk vagy mások számára. A jelzéseket mindig úgy kell elhelyezni, hogy - könnyen és egyértelműen felismerhetők legyenek; - minden szóba jöhető oldalról (visszafelé menetelés a jelzések nyomán, jelzett út keresztezése, táborhely) láthatók legyenek; - az egyik jelzésnél állva rossz idő esetén is látni lehessen a következő jelzést; - olyan anyagokat kell felhasználni, amelyeket sem az időjárás, sem az állatok nem tudnak eltávolítani vagy felismerhetetlenné tenni. Lehetőségek:
Rovátkák metszése a fákba Legjobb szemmagasságban és legalább féltenyérnyi nagyságban egészen a kéreg alatti részig bemetszeni a fát. Figyelem: tűlevelű fáknál a rovátkák két nap alatt annyira sötétekké válnak, hogy alig fedezhetők fel. A fát a hátoldalán is be kell metszeni (a visszaúthoz). Ágak megtörése Vékony ágakat a végüktől kb. 30-50 centiméternyi távolságban megtörjük, de lógni hagyjuk. Ha kérgüket eltávolítjuk, könnyebben észrevehetők. Póznák Csak viszonylag szabad terepen van értelme használatuknak. Festékek Ha rendelkezésre állanak, jól felhasználhatók jelzés céljára. Nagy levelek,fűcsomók Ezeket ágakra tűzzük, biztosítva, hogy ne essenek le. Kőmáglya
Rétegekben egymásra helyezett kövekből készített kőrakás.
110
1
Kőgalamb
Felállított, egyes kövek. Fűcsomó
A csomóba kötött, magas fű jól látható, ha a csomó közvetlen közelében a füvet kitépjük vagy letapossuk.
F abemetszés
Ág megtörése
Nagy levelek
..-• Kőmáglya
Kőgalamb
Fűcsomó
Ha ai: egyszerű megjelölésen kívül még más útmutatást is kívánunk adni, akkor ezt a - különösen Európában ismert- következő jelzésekkel tehetjük meg:
111
Jelzések, amelyeket szükség esetén kövekkel is kirakhatunk vagy a földbe véshetünk vagy más módon alakíthatunk ki
Útirányjelzés
Stop! Itt várni
Ne várjon tovább, ebben az irányban mentem tovább
Nem erre!
Figyelem! Vigyázat! Veszély!
Kézzel adott jelzések Olyankor szolgálnak információk (utasítások, kérdések) továbbítására, ha az információ közlésének más módja nem lehetséges (például víz zúgása vagy vihar) vagy nem célszerű (katonai feladat, vadászat). Általános szabályok: -A kézjelzések adását a helyzettől függően akusztikus jelzéssel (kiáltás, fütty) vagy érintéssel (megdobás fenyőtobozzal, kaviccsal) lehet jelezni. - A „beszélgetőpartnereknek" egymás felé kell fordulniuk. - Az irányjelzések a fogadó fél szempontjából értelmezendők (például a jelzést adó fél jobbra mutat, ez a fogadó fél számára a bal oldalt jelenti). - A jelek sebessége a végrehajtás sebességét jelzi.
112
figyelem
menni
t irány
te
én
gyorsabban
lassabban
várni
113
állj
vissza
114
kövessen
T
gyüleknb
jobbra (balra)
szétoszlani
sorba
figyelni (hallgatózni)
itt
minden rendben
J
vigyázat, veszély
fel
le
megkezdeni
befejezni
szükség van ...
útkereszteződés,
megfigyelni
akadály
akadály
csendet
115
áthaladási akadály
áthaladási akadály leküzdése
- Eltekinthetünk attól, hogy szünetet tartsunk a jelzések között, ha a jelek egymásutánja nem korlátozza az érthetőségüket. - Ha szükséges, annak igazolására, hogy a jelzéseket megértette, a fogadó félnek meg kell ismételnie a jelzéseket. Ujj beszéd
M~ ft M~ ~ y !}J íl ~J _,-·-
A
B
e
~
--.~-3
0
~-~-·
-
--~-···.
.~1: -··
G
H
M
N
~
~
s
T
r---3
1
0
~u
J
~~\
,;;:D
=1
_,,-/=j
- ___ -.-,.~
----....__.-t_::B:J
K
L
1
fi
M1 1 ;
v
/----=::ico
F
a
~7 '~z y
E
p
-·-~
116
...
________J ~~ ' ___7-:_b -
w
'3-_
6 R
rr x
Részletes információk hangtalan közlésére szolgál, és rendszerint akkor használják, amikor a kézjelzések már nem elegendőek, vagy más okokból (például mert túlságosan feltűnőek) nem alkalmazhatók. Az amerikai hadifoglyok Vietnamban kézzel megjeleníthető, a gyakorlatban jól bevált ábécét dolgoztak ki, amely feltűnés nélkül alkalmazható és ezért harmadik személyek kevéssé veszik észre, ezenkívül szabadon hagyja a másik kezet, amely közben más tevékenységre használható.
Fényjelzések Legkönnyebben zseblámpával adhatók, de minden más mozgatható fényforrással is (például fáklya, izzó fadarab). Az alábbi egyszerű jelek mind személyek, mind gépjárművek irányítására alkalmasak.
Fényforrás
Jelentés
- fény függőleges fel-le mozgatása a test előtt - fény vízszintes ide-oda mozgatása a test előtt - fény körkörös mozgatása a test előtt. A kör iránya a kívánt mozgásiránnyal ellentétes balra körözés jobbra körözés - a fény villogtatása a test előtt. Mindaddig villogtatni kell, míg a fogadónak hátrafelé kell haladnia
egyenesen előre menni megállni
jobbra menni balra menni hátrálni, hátrafelé haladni
Tetszés szerint más jelekben is meg lehet állapodni. Fényforrásokkal (akár mozgathatók, akár nem) villogó jelek is adhatók. E célból a fényforrást vagy
Betűk
a·ii ·-·-
b-··· C-·-·
ch---d-·· e· f .._. g--· h.„.
i .. j ·--k-·l ·-" m-Il-·
r·-· s ... tU"-
Ü··--
v „._
Számok
Írásjelek
1 ·---2··--3 ... __ 4 .... _ 5 „ ...
Pont·-·-·Vessző - -··- Kérdőjel ··- -·· Hiányjel ·-· Kettőspont ·- -: -·
6-""
0--Ö---·
W·--
p·--. q--·-
j-·--
7--··· 8---·· 9----·
Z--··
0------;
X-··-
Adásjelek: Tévedés········ Megértettem ···- · Adás vége ·-·-·
117
megfelelő ütemben ki és be kell kapcsolni, vagy letakarni (például ruhadarabokkal, a testtel), úgy, hogy a fogadó fél számára rövid ideig ne legyen látható. Így a nemzetközi morzeábécé segítségével bármilyen információ közölhető.
Ismertetőjelek Elsősorban
olyan helyzetekben van rájuk szükség, amikor - bizonyos személyeket, - bizonyos személyeknek bizonyos csoportokhoz való tartozását, - bizonyos körülményeket kell felismerni, ami különösen fenyegetett helyzetben, menekülés vagy üldöztetés esetén fordulhat elő. Előfeltétel a kölcsönös láthatóság és az egyes jelek jelentésének ismerete. Az optikai ismertetőjel lehet - személyek bizonyos magatartása vagy - tárgyak bizonyos állapota. A lehetőségek az adott körülményektől és a fantáziától függenek. Az alábbi példákkal be kívánjuk mutatni, milyen széles skála áll rendelkezésre.
Személyek magatartása (többnyire azonosítás vagy egy csoporthoz való tartozás megállapítására alkalmazzák): Ruházat bizonyos fejfedő viselése (forma, szín, nagyság); bizonyos ruhadarabok viselése (például kék kabát, világos pulóver, térdnadrág, tornacipő); bizonyos kiegészítők viselése (meghatározott formájú, színű vagy nagyságú táska, díszzsebkendő, ernyő, meghatározott újság a meghatározott kézben).
Tevékenységek cipőfűző megkötése; fésülködés, vakarózás; bizonyos tárgyak, helyek nézegetése; ülni bizonyos ülőalkalmatosságokon. E tevékenységek meghatározott időhöz vagy helyhez is köthetők, például bizonyos ital fogyasztása bizonyos helyen (asztalnál, helységben) vagy bizonyos helyen való áthaladás bizonyos időben, bizonyos irányban.
118
Tárgyak állapota (többnyire bizonyos körülmények jelzése céljából): Bizonyos ablak nyitva tartása azt jelenti, hogy a kapcsolatfelvétel lehetséges; minden rendben; nincs változás. Ugyanezen ablak becsukva: kapcsolatfelvétel nem lehetséges; vigyázat, veszély; új helyzet stb. Néhány további lehetőség: jármú parkolása bizonyos helyen, bizonyos irányban; villany felgyújtása bizonyos helyiségekben (bizonyos időben); függönyök ablak elé húzása vagy nem; bizonyos tárgyak (virágok, újság, kő) bizonyos helyre helyezése (ablakba, asztalra, fatönkre).
A kapcsolattartás akusztikai eszközei Az akusztikai eszközöket általában az optikai eszközök kiegészítéseként vagy akkor alkalmazzák, ha az optikai eszközök a rossz látási viszonyok vagy egyéb okok miatt nem megfelelők. Az akusztikai eszközök hatótávolsága rendszerint kisebb, mint az optikai eszközöké; zörejek vagy egyéb zajok (vihar, víz zúgása) tovább csökkentik hatékonyságukat és szélsőséges esetekben alkalmazásukat értelmetlenné is tehetik. Bizonyos helyzetekben azonban (romok, lavina általi betemetés esetén, sűrű erdőben) a kapcsolattartás akusztikai eszkö2:ei a kapcsolatfelvétel egyetlen lehetőségét jelenthetik.
Kiáltással adott jelzések Kiáltással bármely információ közölhető. Ha nagy távolságra kell kapcsolatot teremteni, különösen a következőkre kell ügyelni: •Lehetőleg jó kilátást nyújtó helyekről kiáltson (minél tovább ellátni, annál messzebbre hangzik a kiáltás). adott jelzései tartalmazzanak lehetőleg sok magánhangzót. Az e és Kiáltással • az i magánhangzók kiálthatók a leghangosabban, és ezért ezek a legalkalmasabbak. •Ha kezével vagy más segédeszközzel tölcsért formál a szája elé, akkor, bár szűkíti a hang kiterjedési területét (irányeffektus), növeli a hatótávolságot. • Több személy együttes kiáltása jelentősen növeli a hangerősséget, és ezáltal a hatótávolságot is. • A kiáltás éjjel és kora reggel hallatszik a legmesszibbre.
119
• Gyenge szél - iránytól függően - növelheti vagy csökkentheti a kiáltás hatótávolságát. • A levegő magas páratartalma és a köd jól vezetik a hangot. • Ne felejtsen el szünetet tartani a kiáltások között, és figyeljen, kap-e választ.
Torkolati dörej Általában ez a leghangosabb hangjelzés. Előfeltétele, hogy kéznél legyen egy
lőfegyver.
A fegyver kaliberének nagyságával növekszik a hangerősség. Mivel egyetlen lövés, különösen a természetben, nem feltétlenül utal szükséghelyzetben levő emberekre, a gyakorlatban három, egymást gyorsan követő lövés vált a szükséghelyzet jelévé.
Füttyjel (vagy duda, síp, sziréna, harang vagy trombitajel) Mivel a jelzéseket többnyire szándékosan meg lehet szakítani, a morzeábécé valamennyi jele akusztikus módon továbbítható, és így bármely információ kö-
zölhető.
A hatótávolság az alkalmazott hangforrástól függ; e jelzések azonban többnyire messzire elhallatszanak. Kopogás (vagy zörgetés, dobolás, csörömpölés, tapsolás) Hatótávolságuk rendszerint elég csekély. Ismertetőjelek
Az optikai ismertetőjelek akusztikai kiegészítői. Elvileg az alábbi lehetőségek léteznek, amelyeket az adott körülményekhez kell igazítani: Jelszó Rendszeri nt az érkező egyoldalú azonosítás át szolgálja; vagy felszólításra kell közölni, de még jobb, ha azt az érkező önként mondja. Szükség esetén feltűnést nem keltő módon beleszőhető ártatlan beszélgetésbe is. Már létező kapcsolat esetén a jelszavak bizonyos helyzetek jelzésére is felhasználhatók. Ha például egy telefonbes zélgetés során egy bizonyos jelszót nem szőnek bele a beszélgeté sbe, ez azt jelentheti, hogy a beszélgeté st lehallgatják, vagy azt, hogy az illető nincs egyedül és ezért nem tud beszélni, hogy a beszélgetésre kényszerít ik vagy hogy veszély áll fenn, a kapcsolato t meg kell szakítani.
120
Számkód A felek megállapodnak egy bizonyos számban (ez lehetőség szerint ne legyen 10-nél magasabb szám), a kérdést e számra kell kiegészítene az adott válasznak. Példa: 7 Kérdés: 2 Felelet: 5 A számkódot a jelszóhoz hasonlóan lehet alkalmazni (vagy vele együtt), és egyúttal a beszélgetőpartner azonosítására szolgál. Jelmondat . Alkalmazása a számkódhoz hasonlóan történik, azzal a különbséggel, hogy számok helyett egymást kiegészítő mondatokat mondanak. Példa: Jelmondat eleje: ,,Bármerre is fordulunk ... " Jelmondat folytatása: „orrunk mindig arcunk közepén lesz." Rákérdezés olyan eseményekre, tényekre, amelyekről csak bizonyos csoporthoz tartozó személyeknek lehet tudomásuk. Bizonyos tájszólás használata Állathangok utánzása Csak az utánzott állatok természetes környezetében alkalmazható; helyes használat esetén nagyon kevéssé feltűnő, és harmadik személyek csak nehezen ismerhetik fel jelként. A hang megválasztásánál figyelembe kell venni az utánzott állat szokásait (évszak, napszak, hangerősség, ismétlés). A legjobban használhatók ehhez a vadászok által ismert csalogató sípok. Egyes állathangokat segédeszköz nélkül is megtévesztően jól lehet utánozni, például - a kutyaugatást; - a tyúk kotkodácsolását vagy a kakas kukorékolását; - a tücsök ciripelését (csak nyáron) úgy, hogy a hüvelyu.üak közé kifeszített fúszálba fújunk vagy fütyülünk, közben ,,r" betűt mondva; - kis állatok félelmükben adott hangját: benedvesítjük kezünk hátát, és csücsörített ajakkal csókot nyomunk rá; - a madárhangokat, például a vadgalambét: egymás mellé helyezzük a hüvelyku.üakat, és a kezünkkel üreget képezünk mögötte. Azután szájunkkal félig el-
121
takarjuk a hüvelykujjak közötti rést, és az üregbe az „ú" magánhangzót kiáltjuk a következő ütemben: - ú - úúú - ú (a középső hosszú ú-t kell hangsúlyozni). Ezt többször megismételjük. A bagoly, illetve az uhu hangját ugyanígy képezzük; a hang maga így hangzik: uh - úúhh, többször megismételve. Állathangok utánzása különleges katonai feladat és vadászat alkalmával is sikerrel kecsegtet.
A kapcsolattartás technikai eszközei E megjelölés magában foglalja a kapcsolatfelvétel minden fajtáját, amely nem sorolható közvetlenül a kapcsolattartás optikai vagy akusztikai eszközei közé.
Érintési jelek Ha teljes csend szükséges, ha a sötétség vagy a hangos lárma még kis távolságra is lehetetlenné teszi az információcserét, gyakran érintési jelek alkalmazása válik szükségessé. Eltekintve a külön megállapodásoktól, az alábbi jelek váltak be:
Érintési jel
Jelentés
gyenge ütés a fejre
vigyázat, óvatosan, veszély
fej, váll vagy test lefelé nyomása
leülni, lefeküdni
felfelé húzás a ruhánál fogva
felkelni
ismételt, rövid ideig tartó gyenge húzás lefelé a ruhánál fogva
itt várni
gyenge húzás vagy előretolás
előre
gyenge húzás vagy tolás a karnál fogva
balra vagy jobbra menni
az előttünk haladó rövid hátrahúzása
állj
az előttünk haladó gyenge hátbalökése
továbbmenni
vagy hátrafelé menni
Palackposta Csak megfelelő előfeltételek megléte és kellő előkészítés esetén alkalmazható. Az alábbiakat kell figyelembe venni: •Az információ továbbítására bármely, a vízen fennmaradó, vízhatlan vagy vízhatlanná tett tartály felhasználható. Legalkalmasabb forma a lehetőleg golyó-
122
hoz hasonló, sima felületű üreges tárgy. A körülményektől függően igen élénk . színt vagy álcázó színt választunk. •Szállítóeszköznek minden folyó víz alkalmas (a városi csatornától kezdve egészen a patakig), amelynek folyását nem akadályozzák mesters~ges vagy természetes akadályok (duzzasztóművek, rácsok, vízesések, szívóberendezések). • Megfelelő eszközökkel (gereblye, háló, tudatosan kiválasztott vagy mesterségesen előállított duzzasztás vagy elszívás) biztosítani kell az információ átvételének lehetőségét. • Célszerű előzetesen kipróbálni az előre látható időtartamot a start és a cél között, valamint a lebonyolítást. Ha megállapodás történik az indítás idejében, akkor elérjük, hogy a célba érés helyén csak rövid ideig kell tartózkodni, miután az információ érkezésének ideje nagyjából ismert; a feladó jobban kiszámíthatja, mikor kaphat választ az információkra, a küldemény esetleges elvesztése azonnal megállapítható. A • kapcsolat e módszerrel csak egy irányban lehetséges.
Postagalamb Postagalamb mintegy 700 km távolságba küldhető. A kapcsolatnak ez a formája alig zavarható vagy akadályozható meg. Kellően idomított galambokra van szükség, valamint biztosítani kell a céltól a feladóhoz való szállításukat. Ez a módszer is csak egy irányban alkalmazható (a feladótól a célig). A következő tényezőket kell figyelembe venni: - rossz időjárás akadályozza a repülést; - hegyek kerülőutak igénybevételét teszik szükségessé; - a galambok csak nappali fényben repülnek; - ragadozó madarak elpusztíthatják őket; ez a veszély kiszámíthatatlan; - egy galamb legfeljebb 50 gramm terhet bír el.
Kutya Ahhoz, hogy a kutyát az összeköttetés eszközeként fel lehessen használni, ki kell képezni, és lehetőséget kell teremteni, hogy a tervezett útvcr nalat megismerje. Ha ezek az előfeltételek megvannak, a kutya információk továbbítására igen alkalmas, mert - éjjel-nappal felhasználható; - bár az útközben felmerülő akadályok vagy veszélyek kerülőutak igénybevételére kényszeríthetik, de általában nem.akadályozzák meg az üzenet továbbítását; - ugyanez vonatkozik a rossz időjárás esetére; - a kutya szállítási kapacitása nagyságától és tréningjétól, a távtól és a terep nehézségeinek fokától függően több kilóig terjed; megfelelően
123
- az összeköttetés mindkét irányban lehetséges; - a kutya baleset következtében elpusztulhat vagy hatatlan.
lelőhetik,
e veszély kiszámít-
Rádió Ma már annyira elterjedt, hogy inkább szabálynak tekinthet6, mint kivételnek, hogy rendkívüli helyzetekben rendelkezésre állnak (magunkkal hozott vagy a helyszínen lev6 rádió). Az alapfogalmak ismeretét tehát feltételezzük. Az alábbi teend6k és lehet6ségek a rádió szükséghelyzetben való használatára vonatkozik, és az alábbi kérdéseket foglalják magukba: - üzembe helyezés, - segélykér6 adások, - segélyhívó frekvenciák, -antennák. A leírtak egyaránt vonatkoznak a távbeszél6 üzemű és a rádiótávíró üzemű forgalmazásra. Üzembe helyezés Az alábbi teend6k föképpen a rádiótelefon-készülékekre és a kis rádióállomásokra vonatkoznak, de számos területen a nagy állomásokra is érvényesek. Miután nem léteznek egységes nemzetközi gyártási normák, nem lehet általános érvényű iránymutatást adni a kapcsolók, beállítógombok, kijelz6k, szárazelemtokok stb. jellegér61 és helyér61. Idegen készülékek használatakor a szükséges kezelőelemek keresése rendszerint elkerülhetetlen.
-
Az üzembe helyezésnél az alábbiakra kell figyelemmel lenni: az üzemeltetési hely kiválasztása; a készülék földelése; az áramellátás biztosítása; az antenna bekötése; a frekvencia és a kimeneti teljesítmény megválasztása; a zajcsökkentő használata; a készülék bekapcsolása; a kapcsolat felvétele.
Az üzemeltetési hely kiválasztása Az üzemeltetési helynek nagy jelentősége van, mivel az antenna és a közben elterülő terep adottságai mellett döntő szerepet játszik a nagyobb hatótávolság elérésében.
124
A jó üzemeltetési helynek a következő követelményeknek kell megfelelnie: • Magaslaton kell lennie (vagyis magasabban, mint a közvetlen környezet és a közbeeső terep, például hegycsúcs, magas fa, domb). • A közeli környezetben nem lehetnek vasból készült építmények, légvezetékek, magasfeszültségű létesítmények, zavarszúrővel el nem látott, működés· ben levő elektromos gépek vagy jánnűmotorok. lenbeépítettnek sem benőttnek, növényekkel sem • A területnek nem szabad drótkötélpáudvarok, belső síkságok, fekvő nie. Erdők, szúk völgyek, mélyen lyák stb. akadályozzák az adást és a vételt. A készülék földelése A rádiókészüléket vezetőképes anyag segítségével összekötjük a földdel (a legjobb e célra a rézdrót). Földelésre csak lehetőleg nagy átmérőjű vezetéket használjunk (vékony drótot többszörös vastagságban) és a földhöz vezető legrövidebb utat válasszuk. Ez a megállapítás természetesen az URH-készüléke kre nem vonatkozik. A földdel való összekötés legtöbbször földelócövekekkel történik, de szükség esetén megteszi egy szög is, vagy a drót beszúrása a földbe. A rossz vezetőképességgel rendelkező talajok (kő, kavics, homok) esetében vagy több cöveket (illetve egyéb segédeszközt) kell a földelőkábellel össz~köt ni, vagy ellensúlyt kell képezni. Ezen olyan kábel (vagy drót) értendő, amely botantennáknál csillag formájú, illetve amelyet drótantennáknál az antenna alá kell helyezni, és mint a földelőkábelt, a készülék földelő kimenetéhez vagy a készülék doboza csavarjához kell kötni (a festéket le kell kaparni, a kapcsolatot a dobozhoz biztosítani kell). A földelés nem feltétlenül szükséges, azonban lényegesen növeli az antenna hatékonyságát, és ezért nagyon ajánlatos. Áramellátás Különböző lehetőségek
vannak:
Hálózati áram: Amennyiben a készüléknek van csatlakozója nagyobb feszültséghez, akkor a hálózatba bekapcsolás előtt (ami rendszerint hálózati kábellel történik) meg kell győződni arról, hogy a készülék feszültsége megegyezik-e a rendelkezésre álló · hálózati feszültséggel. A készülék feszültségi igénye rendszerint leolvasható a készüléken elhelyezett táblácskáról. Gépjánnű akkumulátora: A csatlakozás jelzése rendszerint+ (plusz) vagy - (mínusz) jellel, valamint a feszültség értékének jelzésével történik. Amennyiben ez megegyezik az akkumulátor feszültségével (vigyázat: a gépkocsi-akkumulátoroknak különböző feszültségértékei lehetnek, például 6 V, 12 V, 24 V), akkor összekötjük a készülék
125
+jellel jelzett csatlakozását a plusz pólussal, a - jellel jelölt csatlakozást a mínusz pólussal. Szárazelemek: A legkülönbözőbb áramerősségű és formájú elemek vannak forgalomban. A ki- és beszereléshez a készüléket általában fel kell nyitni. E célból rendszerint a csavarral, csappal vagy elfordítható zárral működő zárószerkezetet kell megkeresni. Sok esetben az elemet tartalmazó rész belsejében jelzik, hogyan kell az elemeket behelyezni. Mivel az elemek teljesítőképessége és élettartama nagy hidegben gyorsan csökken, lehetőség szerint meleg helyen kell tartani vagy legalábbis használat előtt fel kell melegíteni őket. A felmelegítés történhet hőforrások közelében vagy szükség esetén közvetlenül a testhez szorítva. Az antenna csatlakozása Az antenna a rádiókészülék azon része, amely lehetővé teszi az adó által termelt magas frekvencia kisugárzását a térbe elektromágneses hullámok formájában, vagy fordítva, az elektromágneses hullámok vételét a vevőállomáson és egy vevőkészülékhez irányítását. A rádiókészülék hatótávolsága tehát nem utolsósorban az ahhoz használt antennától függ. Rövid és hosszú botantenna-csatlakozással rendelkező készülék esetében a hatótávolság tekintetében általános szabály: rövid bot - kis hatótávolság, hosszú bot - nagy hatótávolság. A hatótávolságot jelentősen emeli, ha a botantenna távolságát a föld felszínétől megemelik. Ez úgy érthető el, hogy az antennát egy póznára szerelik. Az antennát dugaszoló, csavaros vagy koaxiális csatlakozóval lehet a készülékhez csatlakoztatni. Ezen csatlakozók jelzése rendszerint - ANT, - HP input, - Koax. Mikrofon és hangszóró csatlakoztatása Ha nincs beépítve a készülékbe mikrofon és hangszóró, külön készüléket kell hozzá csatlakoztatni (rendszerint egy több célt szolgáló csatlakozóaljzatba kapcsolva). E csatlakozóaljzatot AUDIO, MlKRO-TEL vagy egyéb jelzésekkel látják el. A frekvencia és a kimenő teljesítmény megválasztása Előre beállított frekvenciájú készülékek (quarz): Ezeknél a készülékeknél nem lehet a frekvenciát megváltoztatni, miután ehhez a quarzot kellene kicserélni. Quarzok által működtetett, több frekvenciával rendelkező készüléknél a frekvencia beállítása a csatomakiválasztó kapcsolóval történik. A választható frekvenciák sok esetben a készülék külső falán elhelyezett fémlapon olvashatók le.
126
Készülékek, amelyeknél csatornáról csatornára lépcsőzetesen állíthatók be a frekvenciák: A frekvencia kiválasztása ezeknél a készülékeknél forgatógombok segítségével történik. A beállított frekvencia legtöbbször egy kis ablakon keresztül olvasható le. Ha sok csatorna van, lehetséges, hogy a frekvenciák felső és alsó sávokra vannak felosztva, így a frekvencia megválasztásakor még egy sávkapcsolót is be kell állítani. Áthangolható frekvenciasávokkal rendelkező készülékek: Az ilyen típusú készülékekn él a frekvencia beállítása gyakorlattal nem rendelkezők számára nehéz, miután itt kalibrálás szükséges, a végrehajtási mód készülékenk ént különböző, és ezért nem lehet általánosság ban leírni. Durván beállítható a frekvencia, amelyen dolgozni kívánunk, akkor is, ha a kalibrálást figyelmen kívül hagyjuk, és így megpróbálh atunk összekötteté st teremteni. Figyelem: a frekvenciabeállításnál nem szabad a készülék „adás" gombját megnyomni, mert a készülék meghibásodásához vezethet. Kimenő teljesítmény Közepes és nagyobb készülékekb e gyakran beépítenek egy teljesítmény kapcsolót. Biztos összekötteté s megteremté se céljából a készüléket a nagyobb kimenő teljesítményre kell állítani. A teljesítmény t wattban (W), kilowattban (kW) és volt-amperben (V A) adják meg, ezt a jelzést és a kimenő teljesítmény t majdnem mindig a teljesítmény kapcsoló közelében tüntetik fel. Zajcsökkenés (zajzár) A vivőfrekvencia vagy a hangfrekvencia működteti és az a feladata, hogy a vételi zörejeket elnyomja és ezzel az összeköttetés minőségét emelje. Mivel azonban fennáll a veszély, hogy a gyengén vett jeleket is elnyomja, szükség esetén a biztos összeköttetés megteremtéséig a zajmentesítésről le kell mondani. A zajzárat rendszerint SQUELCH jelzéssel jelölik, és gyakran forgatható kapcsológombbal állítható be. A készülék bekapcsolása Ehhez tudnunk kell, melyik a készülék főkapcsolója. Ez lehet forgatható kapcsológomb vagy billenőkapcsoló. A kapcsoló állását a következőképpen jelezhetik: OFF-ki ON-be 0-0BE
O-•KI
o-
~ HANGERÓ-SZABÁLYOZÓ
A készülék be van kapcsolva, ha teljes hangerőnél és kikapcsolt zajzár mellett a hangszóróból zúgást hallani. 127
Az összeköttetés felvétele A következőkre kell ügyelni: • Ha lehetséges, adás előtt úja le az üzenetet. • Mielőtt megnyomja a beszélő-nyomógombot, győződjék meg arról, hogy a frekvencia, amelyen adni kíván, szabad-e. • Utána várjon kb. egy másodpercig, mielőtt beszélni (adni) kezd. •Beszéljen (adjon) lassan és érthetően. • Az adás legyen a lehető legrövidebb. Segélykérő
adás A segélykérés lebonyolítása a rádiótávíró és a távbeszélő üzemű rádiókészülékek esetében hasonló. Fontossága miatt azonban mindkét lehetőséget külön tárgyaljuk. A segélykérő adás az alábbi jelekből, hívásokból, jelentésekből áll:
Segélykérő jel
Azt közli, hogy a hívó felet komoly veszély fenyegeti és azonnali segítséget kér. A rádiótávírónál az alábbi jelcsoportból áll: „. - - - „. (általában S.O.S. jelnek nevezik), amelyet egyetlen jelként továbbítanak; távbeszélő üzemmódban a MA YDA Y szót (kiejtve méjdéj) továbbítják.
Riadójelzés Célja, hogy az önműködő rádióriasztó készülékeket működésbe hozzák, illetve a készülék mellett tartózkodó személyeket figyelmeztessék. A rádiótávíró esetében egy perc leforgása alatt 12, egyenként 4 másodpercig tartó hosszú jelet sugároznak ki, a köztük levő szünet időtartama 1-1 másodperc. A csak távbeszélő üzemmódban üzemelő rádiónál a nemzetközi megegyezésen alapuló jel (2 200 és 1 300 Hz 1/4 másodpercenként váltakozva) csak mechanikusan állítható elő. Iránymérő jel
Az iránymérő rádióállomásnak lehetővé teszi, hogy megállapítsa a hívó rádióállomás működési helyét. A rádiótávírónál két, egyenként 10-15 másodperc időtartamú vonásból áll. A távbeszélő üzemű rádió esetében nincs megegyezésen alapuló jel. Segélykérő hívás
Időhiány
esetén rövidíthető vagy el is hagyható.
A segélyhívás Rádiótáviratozásnál tartalmazza - az S.O.S segélykérő jelet (3-szor megismételve); -a DE szót;
128
,
j
!
l
1
·I
l
i
- a segélyt kérő állomás hívójelét (3-szor). távbeszélő üzemmódban: - a MA YDAY segélykérő jelet (3-szor); - az „itt a" szavakat, nyelvi nehézségek esetén a DE szót DELTA ECHO); - a segélyt kérő állomás hívójelét (3-szor).
(betűzve:
Segélykérő jelentés
A rádiótávirat esetében tartalmazza - az S.O.S. segélykérő jelet; - a segélykérő állomás ismertetőjelét (név vagy egyéb adatok); - az üzemeltetési hely megjelölését; - a szükséghelyzet jellegének közlését és a kért segítség megnevezését; - minden egyéb közlést, ami a segítségnyújtást megkönnyítheti. A távbeszélő üzemmód esetében: - a MA YDA Y segélykérő jelet; - ugyanazokat a közléseket, mint a rádiótávíró esetében. A segélykérés teljes folyamata tehát a következőképpen zajlik: rádiótávíró esetében egymás után a következőket kell leadni: - a segélykérő jelet; - a segélyhívást (2 percnyi szünet után); - a segélykérő jelentést; - az iránymérő jelet. A távbeszélő üzemmódban: - a segélykérő jelet (ha lehetséges); - a segélykérő jelentést. A segélykérő jelentés vételének nyugtázása a következő formában történik: Rádiótávírónál: - a segítséget kérő rádióállomás hívójele (3-szor); -a DE szó; - a vételt nyugtázó rádióállomás hívójele (3-szor); - RRR betűcsoport; - segélykérő jel. A távbeszélő üzemmódban: Ugyanazok a jelek, mint a rádiótávírónál, azzal az eltéréssel, hogy a DE szót „itt a" szavakkal kell helyettesíteni (nyelvi nehézségeknél DELTA ECHO szavakkal), és az RRR betűcsoportot a „vettem" szóval (nyelvi nehézségek esetén ROMEO, ROMEO, ROMEO szavakkal). Ezután közlik - a választó rádióállomás nevét; - üzemeltetési helyét; - a segítségnyújtáshoz előreláthatólag szükséges időt.
129
Segélyhívó frekvenciák A segélyhívó frekvenciákat szabadon kell tartani, egyéb közlések nem továbbítható rajtuk, ezekat állandóan figyelik. Nemzetközi megállapodás alapján az alábbi frekvenciákat tartják fenn segélyhívásra: 495-505 kHz mozgó rádiószolgálat számára (veszélyhelyzet és hívás). Az 500 kHz frekvencia a rádió-távirati segélykérésekre és segélyhívásokra fenntartott nemzetközi frekvencia. 2173,5-2190,5 kHz mozgó rádiószolgálat számára (veszélyhelyzet és hívás). A 2182 kHz frekvencia a távbeszélő üzemű segélykérésére és segélyhívására fenntartott nemzetközi frekvencia. 156,7625-156,8375 MHz mozgó tengeri rádiószolgálat számára (veszélyhelyzet és hívás) Az 156,8 MHz frekvencia a mozgó ultrarövidhullámú tengeri rádiótelefon-szolgálat segélykérő, biztonsági és segélyhívó nemzetközi frekvenciája. Egyébként minden frekvencia, amelyen segélykérő hívásokat bonyolítanak le, automatikusan szintén segélykérő frekvencia. Antennák A rádió-összeköttetés minősége és hatótávolsága mindig az antennától függ. Az antenna csak akkor működik hatásosan, ha hossza bizonyos arányban áll az üzemi frekvencia hullámhosszával. Különösen akkor kell ismerni e hullámhosszt, ha megrongált antenna megjavítására vagy kisegítő antennával történő helyettesítésére van szükség. A hullámhosszúságot a használt frekvenciából a következőképpen lehet kiszámítani: hullámhossz méterben =
terjedési sebesség km/másodpercben frekvencia kHz-ben
A terjedési sebesség mindig megegyezik a fény terjedési sebességével, azaz 300 OOO km/másodperc. Példa: üzemi frekvencia 60 MHz = 60 OOO kHz
300000
=5m
60000 Mivel a terjedési sebesség az antennában kevesebb, mint a térben, az antennahossz kiszámítására a 0,95 rövidítési faktort alkalmazzuk, a példában 5 m x 0,95 =4,75 m. 130
A kiszámított hullámhossz jele: A(lambda). A legkisebb hossz, amelynél egy antenna működik,
/.J4, a példában
4,75 - - =l 18m
4
'
Az antennahossz lehet ennek többszöröse, például /.J2, A3/4 vagy A. A 1/4 értéke közvetlenül a használt frekvenciából a 71 250 arányszám mal is kiszámítható (ebben már figyelembe van véve a rövidítési faktor), mégpedig a
következőképpen:
71250
- - - - - - - - - = antennahossz A,/4 méterben
használt frekvencia (kHz)
a fenti példában: 71250 --=1,1 8m 60000 Az antennákat a kisugárzási jellemzők szerint osztályozzák az alábbiak szerint: - körsugárzó antennák (többnyire botantennák); - antennák, amelyek két kitüntetett irányba sugároznak (például dipólantennák); - antennák, amelyek egy kitüntetett irányba sugározna k (mivel ezeknél bizonyos teljesítmény és terhelhetőség céljából szükség van lezáróellenállásra, és nem feltételezhető, hogy ez szükséghelyzetekben rendelkezésre áll, a tárgyalásuktól eltekintünk).
Sérült antennák üzembe helyezése Ha az antennarúd eltört: • Tisztítsa meg a törés helyét és mindkét töréshelyen kb. 5 cm-t csiszoljon simára, hogy jó elektromos érintkezés jöhessen létre. • Az antenna simára csiszolt részeit illessze össze, és rögzítse drót segítségével (a legjobb rézdróttal). • Merevítse a tört helyet fadarabokkal, és azokat kösse az antennáho z (zsinórral, szalaggal). Amennyib en az antennarúd eltört, és a letört részek elvesztek vagy használhatatlanná váltak:
131
•Rögzítsen az antenna megmaradt részéhez (antennalábazathoz) egy darab fát (gally, léc). • Erősítsen a fadarabhoz az antenna vagy a hányzó antennarész hosszának megfelelő kábelt (vagy drótot, a legjobb, ha az rézből van). •Rögzítse a drót végét (a kábelt szigetelni kell) az antennalábazathoz vagy a megmaradt antennarészhez és biztosítsa a jó elektromos érintkezést (lásd fent). Szükségantenna Rendszerint a sérült és már meg nem javítható antenna pótlására kerül alkalmazásra. Mivel azonban még az eredeti antennák elektromos hatásfoka sem mindig kielégítő, gyakran lehetőség kínálkozik arra, hogy szükségantennák alkalmazásával a készülék hatótávolságát a botantennához képest lényegesen növeljük (ez vonatkozik különösen az ultrarövidhullámú és rövidhullámú készülékekre). A szükségantenna kiválasztásakor figyelembe kell venni a használt frekvenciát, miután nem mindegyik antenna felel meg minden frekvenciának. Az alábbi táblázat bemutatja, hogy az egyes antennák számára melyek a legelőnyösebb frekvenciák. Félrombusz antenna Függőleges dipólantenna Vízszintes dipólantenna Függőleges antenna L alakú antenna Drótantenna (egy drótból)
20-80 MHz 20 MHz felett
20 MHz alatt rövidhullám és URH 20MHz alatt 20MHz alatt
Az antenna elkészítéséhez az alábbi anyagok szükségesek: - kábel vagy drót (a legjobb, ha rézből van, de szükség esetén bármilyen más, jól vezető anyag is megfelel); - szigetelők, az antenna földtől elszigetelésére, ezek bármely nem vezető anyagból előállíthatók. Fa
Néhány példa:
___....;®-*' ---.{O
Bőr,
kéreg, gumi
Műanyag,
Üveg
Zsineg 132
szövet
Félrombusz antenna A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyították, hogy az egész használható sávszélességen nem a kiszámított lambda-értékek, hanem a rajzon megadott méretek alkalmazása vezet a legjobb eredményre. Ezért ebben az esetben az üzemi frekvencia átszámítása lambdaértékre elmaradhat. A 20--80 MHz-en belül használt összes frekvenciára ugyanazok az antennaméretek irányadók (szárak hossza 15 m, csúcs magassága kb. 10 m). A félrombusz antenna körben sugároz.
kb. 9-10
m
1 1 1
~illh~~...r·...... ~~ '\v--.
Függőleges
1 1 1 1
rt. u.,,_ h--JVl,-..-J 'J-tr""'--
.\-~
<"-~-r- ~.::-v..... il..
dipólantenna
Mindegyik antennaszár hossza /.../4. Az antennavezeték (két összesodort drót vagy kábel) a lehető legrövidebb legyen, és egyik pólusával az antennacsatlako-
133
zóhoz, a másikkal a földelőszorítóhoz (vagy a készülék egy dobozcsavarjához) kötjük. Ha lehetséges, az antennavezeték A/4 hosszban az antenna középpontjától derékszögben vezessen el. A függőleges dipólantenna körben sugároz. Vízszintes dipólantenna Az antennaszárak hosszára, az antennavezeték fajtájára és csatlakoztatására ugyanaz vonatkozik, mint a függőleges diplóantennára. Az antennavezeték hossza egy antennaszár 85%-a legyen. Az antennát a föld felszínétől a lehető legmagasabban, de legalább 2 méter magasan kell kifeszíteni. A vízszintes dipólantenna a két szára irányában sugároz (antenna iránykarakterisztika).
t•-- -- "A.14" -- - - ... 1 1 1 1
·~
.l
l
134
1
l
Szükség esetén az antennát meg lehet hajlítani. A függőleges antenna körben sugároz. L alakú antenna Összhossza A./2 vagy ennek többszöröse. Legalább két méter magasságban feszítendő ki, a függőleges (vagy rézsút) és a vízszintes rész hossza a magasságtól függ. Az L alakú antennának csekély irányhatása van vízszintesen.
'+4-------' )J2------- . ., 1
1 1 1 1
1
1 1
1
'
,,
11..-"ll~l.,..._.·
30° ! -60°
.....L~~\...í
~~------
_,
~)--,
_"____.._.,_...
r----
h.
r
135
TÁPLÁLKOZÁS Általános tudnivalók Szükséghelyzetek esetén, amikor csak nehézségek árán juthatunk: élelemhez, például - gazdasági válság, - zavargások, - háborús események, - járványok vagy - rossz termés időszakában döntő jelentőségű, hogy megfelelő alapismereteink legyenek a táplálkozás, az egészség és a teljesítőképesség összefüggéseiről, annak érdekében, hogy az adott lehetőségeket optimálisan kihasználjuk. Ez elsősorban az alábbiakra vonatkozik: - élelmiszerek beszerzése, - kiválasztása, - elkiészítése és tartalék képzése. Helytelen lenne például sok munkát és pénzt áldozni arra, hogy néhány kiló sertéshúst vásároljunk vagy raktározzunk, ha ugyanilyen ráfordítás mellett megfelelő mennyiségű gabonát szerezhetünk: be. A gabona szinte mindent tartalmaz, ami az emberi test számára szükséges, raktározása és elkészítése egyszerű, hosszú ideig eltartható; a sertéshús az emberi fogyasztásra a legkevésbé alkalmas húsfajta, elkészítése sok munkát igényel, és tartós raktározásához megfelelő berendezésekre és sok energiára van szükség (mélyhűtő, elektromos áram). Ha rendkívüli helyzetekben az élelmiszer-szükséglet az infrastruktúra hiánya vagy egyéb okok miatt nem fedezhető, akkor a szükséges táplálékkiegészítés beszerzése céljából a természethez fordulunk (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet).
Táplálékszükséglet Az emberi test összetétele: Alkotórészek
százalékban
kg-ban (50 kg-os testsúly esetén)
víz
64
32
fehérje
20
10
zsír
10
5
szénhidrát
1
0,5
ásványi anyagok
5
2,5
136
A felvett táplálék a növekedés t, a test fenntartását, és az életfolyam atokhoz szükséges energia előállítását biztosítja. Az ember táplálékszükséglete függ - az életkortól (magasabb életkorban racionálisabb és kevesebb a mozgás, nincs növekedés, csökken az anyagcsere, ezért kisebb a szükséglet); - a testsúlytól (minél nagyobb, annál nagyobb a szükséglet a sejtek ellátása céljából); - a teljesítménytől (minél több az izommunk a, annál több tápanyago t kell elégetni a szükséges energia megteremtéséhez). A táplálékszükségletet vagy pontosabban a test energiaszükségletét joule-ban (J) mérik. Korábban kalóriában (kal) mérték, és ezt a mértékegységet még ma is gyakran használják. l kal 4,187 J l J kb. 0,24 kal 1000 kalória l kilokalóriának (kkal), 1000 Jegy kilojoule-nak (kJ) felel meg. A test legkisebb szükséglete teljes nyugalomban, az úgyneveze tt alapanyagcsere, testsúlykilogrammonként és óránként 4,2 kJ-nak felel meg. 70 kg-os testsúly esetén ez mintegy napi 7050 kJ-t tesz ki. Mivel azonban fekvő helyzetben is mozog az ember, ez kizárólag elméleti értéknek tekintendő. A gyakorlatban ez mindig nagyobb. A test napi joule-felha sználását csak kísérletek útján lehet pontosan megállapítani. A gyakorlatban ez csak hozzávetőlegesen lehetséges. Az alapanyagcseréhez hozzáadjuk a végzett munka alapján kiszámított felhasznált mennyiséget. Támpontul szolgálhatnak az alábbi értékek: Végzett munka (30 perc) futás (15 km/óra)
Energiafelhasználás (kJ-ban) 1615
korcsolyázás
735
futballozás
971
kerékpározás
976
lovaglás
619
úszás
651
síelés
1323
torna
441
asztalitenisz
1162
137
energiafelhasználás (kJ-ben)
Végzett munka (30 perc)
347
kenuzás
1029
evezés vadvízen
439
vadászat hólapátolás
1046
favágás
1276
fa begyűjtése
370
takarítás
239
Ezen értékek figyelembevételével az átlagfelhasználás az alábbiak szerint alakul: Nem
Kor
Teljesítmény
Energiafelhasz-
Napi táplálékszükséglet g-ban
nálás kJ/nap
Férfiak
Felnőtt
Erős
igénybevétel
19000
Fehérje
Zsír
Szénhidrát
100
110
750
és több Közepes igénybevétel
15 OOO
90
90
550
Csekély igénybevétel
12000
80
70
450
Nyugalmi helyzet
10000
70
60
390
és kevesebb Fiatalok
Nők
9-10
11 OOO
70
60
420
12-15
13000
80
60
540
15-18
15 OOO
90
80.
590
igénybevétel
14000
80
80
550
Közepes igénybevétel
13 OOO
70
70
500
9000
60
50
350
Felnőtt
Erős
Nyugalmi helyzet
138
Nem
Nők
Gyermekek
Kor
Teljesítmény
Fiatalok
9-12 12-15 15-18 1-3 3-6
Energiafelhasználás kJ/nap
Fehérje
Zsír
Szénhidrát
10000
60
60
350
10500
70 70 30
60
450 450 170 250 350
11 OOO
5000 6500 8 500
6-9
Napi táplálékszükséglet g-ban
40
50
70 40 40 50
Ez az átlagos szükséglet átlagos testsúlyra vonatkozik, amelyet általában normális súlynak nevezünk és amelyet nem lenne szabad túllépni. A teljesítmény szempontjából optimális súly, vagyis az ideális súly ennél kevesebb. A testsúly függ a testalkat típusától. Az alábbi három típust különböztetjük meg: Testalkat típusa
Megjelenése
Leírása
Leptoszom
karcsú, normális magasság, keskeny testalkat; hosszú, éles arcforma; kevéssé fejlett, inas izomzat, vékony csontozat, keskeny vállak, lapos mellkas, hosszú, karcsú végtagok
Piknikus
erősen vaskos, nagy fej-, mellkas-, hastérfogat, középnagy és zömök alkat; hízásra hajlamos; szabályos arcforma, boltozatos homlok, kissé hajlott profil, puha, mérsékelten fejlett izomzat; vékony csontozat, keskeny vállak, de domború, széles mellkas, rövid, vékony végtagok, karcsú csuklók
139
Megjelenése
Testalkat típusa
Leírása
Atletikus
középnagy vagy nagy, erős, a csontváz és izomzat fejlett, magas, keskeny arcforma, erőtel jes áll, gyakran tömpe orr; igen erős, fejlett izomzat, erős, vastag csontozat, széles váll, erős mellkas, erős, hosszú végtagok
Ezen testalkatok ritkán jelennek meg tiszta formájukban, legtöbbször kevert típusokkal találkozunk. A normális testsúlyt - durván - az alábbiak szerint számíthatjuk ki: Testmagasság centiméterben- 100 =normális súly kilogrammban. Az ideális testsúly férfiaknál ennél 10%-kal, nőknél 15%-kal kevesebb. Lényegesen pontosabban állapítható meg a normális súly, ha figyelembe vesszük a testalkatot, illetve a csontozatot.
Nők
Férfiak (normális súly)
(normális súly)
testalkat könnyű
cm
kg
testalkat könnyű
közepes kg
erős
kg
cm
kg
61,4 62,0 63,0 64,6 66,3 67,6 70,1 70,8 71,7 72,6 73,4 74,l 74,9 75,8
66,3 66,9 68,1 69,5 71,6 72,9 75,5 76,3 77,4 78,3 79,1 79,9 80,6 81,5
148 152 155 157 158 160 162 165 167 170 171 172 173 174
47,7 49,7 51,5 52,5 53,l 54,3 55,6 57,3 57,6 60,9 61,8 62,5 63,3 64,1
közepes kg
erős
kg
,
157 158 160 162 165 167 170 171 172 173 174 175 176 177
140
57,6 58,2 59,4 60,6 62,4 63,7 66,0 66,8 67,5 68,4 69,2 70,0 70,7 71,6
51,0 53,1 54,9 56,0 56,7 57,9 59,3 61,3 63,l 65,4 66,2 67,0 67,9 68,6
56,0 58,2 60,0 61,0 62,3 62,9 64,2 66,6 68,l 70,5 71,2 72,0 72,8 73,6
Férfiak (normális súly)
Nők
(normális súly)
testalkat könnyű
cm
kg
közepes kg
178 180 183 186 188 190
72,5 74,l 76,5 78,9 80,6 82,2
76,6 78,5 81,0 83,6 85,4 87,3
testalkat erős
könnyű
kg
cm
kg
közepes kg
82,3 84,0 87,0 90,0 91,f 93,t
175 176 177 178 180 183
65,0 65,8 66,7 67,5 69,1 71,5
69,4 70,2 71,0 71,7 73,4 75,7
erős
kg 74,4 75,2 76,l 77,0 78,8 81,5
Ideális súly Normális súly - 10%
Normális súly - 15%
1
A közhiedelem szerint az éhségérzet a test táplálékszükségletét jelzi. Ez azonban csak nagyon feltételesen helytálló. Az éhségérzet mint szabályozó mechanizmus csak zavartalan, változatlan életritmus és bizonyos mozgásmennyiség mellett működik, és akkor sem mindig megbízható. Ez a mechanizmus azonban csődöt mond testi és lelki megterhelések esetén (különösen akkor, ha ezek szokatlanok) és akkor is, ha a napi joule-felhasználás 10 080 joule alá süllyed. Megterhelés esetén lehetséges, hogy éhségérzet egyáltalán nem jelentkezik, még akkor sem, ha sürgős szükség volna táplálékra (ilyenkor ezt az értelemnek kell pótolnia, vagyis kényszeríteni kell magunkat, hogy együnk), viszont az is megtörténik, hogy alacsony mozgásszint esetén vélt éhségérzet, illetve étvágy támad olyankor is, ha a szükséglet már régen fedezve van (ebben az esetben is az értelemnek kell közbelépnie).
A táplálék legfontosabb alkot6elemei Fehérjék (proteinek)
.
A fehérjék az emberi, állati és növényi sejtek alapanyagai. Hordozói a test összes életfunkcióinak, és előállítják azokat az anyagokat (enzimeket), amelyek hatására a sejtek anyagcseréje végbemegy. Főként a következő elemekből állanak: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén és foszfor. Alapvető épít6elemeik az aminosavak. A legtöbb aminosavat az emberi test maga is felépíti, nyolcat azonban közvetlenül a táplálékból vesz fel (esszenciális aminosavak); amennyiben ezek közül csak egy is hiányzik, a fe-
141
hérje-anyagcsere károsodást szenved. Az aminosavak különböző sorrendben egymáshoz kapcsolódó nagy fehérjemolekulákká lesznek. A fehérjék építőanyagok, amelyek a sejtek és a különböző testnedvek (enzimek, vérfesték, hormonok) képzését szolgálják. A fehérjék csak kivételes esetekben termelnek energiát: - hosszan tartó éhezéskor (amikor az energiatartalékok kimerültek); - testi csúcsteljesítmények esetében; - fehérjékkel való egyoldalú táplálkozás esetében. Megkülönböztetünk állati fehérjéket (tej, tojás, sajt, hús, hal) és növényi fehérjéket (szója és szójatermékek, gabonafélék, hüvelyesek, dió, burgonya, kukorica, élesztő, karfiol). A test szinte alig tartalékol fehérjét, ezért szükséges, hogy azt mindennapi táplálékunk tartalmazza. A felnőtt táplálkozásában a fehérjének kb. napi 1 gramm/testsúlykilogrammot kell képviselnie. Egy tízéves gyermeknek e mennyiség duplájára van szüksége, egy tizenhat éves fiatalnak másfélszeresére. Idős korban ugyan kevesebb fehérjére van szükség, azonban az esszenciális aminosavaknak továbbra is jelen kell lenniük. Különböznek a vélemények arról, milyen az állati és növényi fehérjék egymáshoz való kívánatos aránya a táplálkozásban (régebben többre értékelték az állati fehérjét, ma ez a nézet elavult). A fehérje értéke függ esszenciális aminosav-tartalmától és emészthetőségétől. Nem annyira az egyes fehérjék (tej, tojás, búzaliszt, hús) biológiai tápértéke a lényeges, hanem a táplálék proteinkombinációjának tápértéke. Ezért fontos a kiegyensúlyozott és sokoldalú táplálkozás. Ma már tudjuk, hogy a test proteinszükségletét a kizárólag friss növényekből álló táplálkozás jobban kielégíti, mint a főtt táplálékok. Ha a táplálék túlnyomóan húst tartalmaz, amelyet rendszerint főzve fogyasztunk, több proteint kell juttatni a szervezetbe, miután azt nem tudja olyan jól hasznosítani. Minden protein már 70 °C-on való hevítésnél is módosuláson megy keresztül (denaturálás), azaz alapfelépítése megváltozik (nyers tojás fehérje- főtt tojás fehérje). A denaturált tojásfehérjének kevés a tápértéke, de az ember megszokta, hogy a denaturált tojásfehérjét bizonyos fokig hasznosítja, de csak akkor őrzi meg egészségét, ha a többi táplálék teljes értékű. Teljes értékű táplálkozás tartalmazhat húst, de nem kell feltétlenül tartalmaznia, mivel más állati termékekben is vannak aminosavak. - 1/2 liter tej fedezi az életfontosságú aminosavak napi szükségletét; - ugyanez vonatkozik a búza és a tejtermékek kombinációjára; - 1/2 kg burgonya és 1 tyúktojás szintén kielégítik a napi proteinszükségletet. A tejtermékek közül sokan szívesebben fogyasztják az írót, a joghurtot és a túrót, mint a friss tejet. 142
Fokozott a fehérjék iránti igény: a gyermek növekedési korszakában, terhesség és szoptatás idején, lábadozáskor, bizonyos betegségek (például májbetegségek) esetén, sportolóknál és erős testi megterhelések esetén. A fehérjék egyik legértékesebbike a tej. Újszülött állatok és az emberi csecsemő is megél pusztán anyatejen. Ez helyes arányban tartalmazza az összes szükséges tápanyagot. A felnőtt már alig tud kizárólag tejen élni, mivel az túlságosan sok vizet tartalmaz és ezért nagy mennyiségben, naponta mintegy 3-5 litert kellene fogyasztania; hiányoznak belőle a ballasztanyagok is, amelyek a jó bélműködéshez szükségesek. A gyomorban a tej túróvá, szilárd anyaggá válik, amely azután szétbomlik. A tej 3,5 % zsírt, 3,5 % tejfehérjét (kazeint), 5,0 % tejcukrot (szénhidrátot), 1,0 % különböző sókat és vitaminokat, valamint 87 ,0 % vizet tartalmaz. A zsírt kivéve, amely parányi golyócskák formájába eloszlik a folyadékban, a szilárd anyagok mind feloldott állapotban vannak jelen a tejben. 1 cm3 tej kb. 5 millió zsírcseppecskét tartalmaz. -
Zsiradékok A legenergiadúsabb tápanyagok. A naponta fogyasztott zsiradék összmennyisége ne legyen több 30-50 grammnál (beleértve a különböző élelmiszerekben rejlő zsiradékokat) és tartalmazzon legalább 20 gramm többszörösen telített zsírsavat. A zsírok fontos hő- és energiatermelők, és szerepet töltenek be a test raktározóanyagaiként és a zsírban oldódó vitaminok szállítóeszközeiként. A zsír vegyi alapelemei a glicerin és a zsírsavak, amelyek szénből, hidrogénből és oxigénből állnak. Állati és növényi zsiradékok léteznek. Növényi zsiradékokat tartalmaznak: a gabonafélék, a lenmag, a napraforgómag, az olajbogyó, a bogáncs, a földimogyoró, a kókuszdió, a dió, a szójabab, a szezámmag stb. Állati zsírokat pedig: a vaj, a zsír, a szalonna stb. A zsírsavak értéke nem egyforma.
143
Telítetlen és egyszeresen vagy többszörösen telített zsírsavakat különböztetünk meg. A telített zsírsavak gyengén reakcióképesek, a telítetlen zsírsavak igen reakcióképes, aktív anyagok, amelyek nélkül nem jó az anyagcsere. Hiányuk esetén hiánybetegségek lépnek fel. Főképpen növényekben (szója, napraforgó, bogáncs, lenmag stb.) fordulnak elő.
A vaj mind telített, mind telítetlen zsírsavakat tartalmaz. A telítetlen zsírsavak ezenkívül zsírban oldódó vitaminokat is tartalmaznak (például A, D, E és F vitamint). A természetben a zsírok sohasem fordulnak elő önmagukban, hanem mindig létfontosságú anyagokkal együtt (vitaminok, íz-, szag-, szín- és nyákanyagok). A zsírok csak a megfelelő vitaminokkal együtt teljesítenek építő és egészségmegőrző feladatokat; a létfontosságú anyagok csak az olajkinyerés bizonyos módszerének alkalmazása mellett (préselés) maradnak meg. Ezeket a termékeket hidegen sajtolt vagy préselt zsiradékoknak, illetve olajaknak nevezzük. Tárolásuknál azonban hátrányt jelent, hogy avasodnak. Az üzletekben kapható zsiradékok nagy része ugyan tartósabb és ízük is semlegesebb, de denaturáltak, és sem zsírsavakat, sem zsírban oldódó vitaminokat nem tartalmaznak. A telítetlen zsírsavak pótolhatatlanok olyan életfontosságú szervek, mint a szív, az agy, a máj és a mirigyek teljesítőképessége szempontjából. Az állati fehérjék főképpen telített zsírsavakból állnak, ezért a hidegen sajtolt és így természetes alkatrészeitől nem megfosztott növényolajak egészségesebbek. A felhevítés (sütés, főzés) az értékes telítetlen zsírsavakat telítettekké alakítja át; 250 °C hevítésnél a szervezetre káros anyagok keletkeznek, 170 °C fölé hevített zsírok is károsíthatják például a májat (a hirtelen kisütött burgonyát például 180-200 °C fölé hevítik). Ezért helyesebb a főzelékeket és a húst saját levükben párolni, és csak azután hozzáadni a természetes alkatrészeitől meg nem fosztott zsírt vagy olajat.
Szénhidrátok A zsírokkal együtt a test energiaszükségletét fedezik, egyúttal az izmok és idegek energiaforrásai. Táplálkozásunk alapját és zömét képezik. Szénhidrátot tartalmaznak a keményítő- és cukortartalmú növények, valamint az állati keményítő vagy tejcukor. A szénhidrátok a következő vegyi elemekből épülnek fel: szén, oxigén és hidrogén. Helyes, ha a táplálék 60-70%-a (nagy megterhelés esetén) szénhidrátból áll (a többi fehérjéből és zsiradékból).
144
1
1
j
l
1j
l
i
j
j
j
A felnőtt teste a májban mintegy 8 400 kJ-ig terjedő mennyiségű szénhidrátot tárol állati keményítő (glikogén) formájában. Igen nagy megterhelés esetén ez hamar felhasználódik. Az energiaszükségletet a test ezután a zsír lebontásával fedezi, ehhez azonban az oxigénnel való ellátást növelni kell. Ezért testi megterhelésnél fontos a szénhidráttartalék. Az anyagcsere során a szénhidrátok lebomlanak alkotóelemeikre, cukormolekulákká, ezeket a sejtek elégetik, ezáltal energia szabadul fel, és egyúttal szénsav és víz válik ki. A szénhidrát lebontásához létfontosságú anyagok szükségesek, különösen Bvitaminok. Gabonafélék A gabonafélék kétségtelenül a legfontosabb nagy szénhidráttartalmú növényi élelmiszerek (a tej a legfontosabb állati eredetű élelmiszer). A gabona már évezredekkel ezelőtt az ember legfőbb tápláléka volt. Az emberek nagy fáradsággal alakították át a rendelkezésükre álló földet termőfölddé, kifejlődött a földművelés; az idők soráp. nagy magvú, telt kalászú, bizonyos magasságot elérő gabonafajtákat alakítottak ki. Kezdetben az ember elrágta a kalászokból kiszedett gabonamagvakat. A gabona legegyszerűbb elkészítési módja régen is (és ma is) a kása, vagyis az összetört vagy megdarált magvak vízzel való elkeverése (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet). Már az egyiptomiak is szárították és pörkölték (szikkasztották) a gabonát, ezután a magvakat könnyebben szét lehetett morzsolni. Később a gabonakását forró kövön kezdték sütni, így készültek az első lepénykenyerek. A termesztett búzából és rozsból már kelesztett kenyeret is elő lehetett állítani, mivel e két gabonafajta magvai nyúlós, ragacsos anyagokat tartalmaznak, amelyek a kelesztésnél gázhólyagokat hoznak létre, és ezáltal a tészta nagyobbá és lazábbá válik. E nyers, erjesztett tésztával (kovász) készült kenyér jól emészthető.
A gabonaféléket nemcsak kenyér és péksütemény készítésére használják, a lisztfajtákkal együtt igen sok más étel alapanyagát jelentik. A gabonafélék elkészítésének különböző módjai: • a magvak tisztítása és szárítása; • a magvak áztatása vízben. Ezáltal megrövidül a főzés ideje (a gabona megduzzad és felpuhul); az áztatás azonban ne tartson tovább lO óránál; • a felpuhult magvak megfőzése vízben; •az egész magvak pörkölése 30-60 C-fokon. Ne piruljanak nagyon barnára, mert elvesztik csíraképességüket. A pörkölés folytán a magvak jobban eltarthatók és könnyebben emészthetők lesznek. különböző egyéb
145
• A legegyszerűbb elkészítési mód a magvak darálása vagy őrlése. A darát vízbe áztatva kását, a lisztből pedig tésztát lehet készíteni. Kása mindenfajta gabonából előállítható, egészséges táplálék és rövid idő alatt elkészíthető. Hosszú ideig eltartható anélkül, hogy a benne lévő értékes anyagok veszendőbe mennének. Az érett, teljes gabonaszem magában foglalja és védi a csírát, az annak táplálását szolgáló magszövet is rendelkezésére áll. A ma szokásos őrlésnél azonban a maghéjat és termésfalat, valamint az egész csírát, de még az értékes anyagokat tartalmazó aleuronréteget is eltávolítják. Csak a keményítőt tartalmazó magfehérjerész, a mag belseje marad meg, a többi életfontosságú anyag nem. Hogy mi minden megy veszendőbe, azt láthatjuk, ha megvizsgáljuk a csíra táplálását szolgáló magszövetet, a maghéjat és a termésfalat. Amagszövet Fehérjét, zsírt és csíraolajat, B-vitaminokat (B 1, B 2, B 3), számos ásványi anyagot: kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfátot és nyomelemeket: vasat, cinket, mangánt, rezet, jódot és ónt tartalmaz. A csíra továbbá E- és K-vitamint, a maghéj és a termésfal fehérjéket, ásványi anyagokat és zsiradékot tartalmaz. Igaz, a nem teljesőrlésű gabonából készült lisztben annyi kalória van, mint a teljes gabonában, nem avasodik meg, jól eltartható, a szétaprított teljes gabonaszemek viszont gyorsan avasodnak, ezenkívül fehéríteni is lehet és nem férkőz nek bele a kártevők. Mégis egészségtelenebb, mint a teljesőrlésű liszt, mert tiszta, izolált szénhidrát. Cukor Kétféle cukrot különböztetünk meg: - A természet által létrehozott, a napenergia hatására a növények zöld részében létrejövő cukrot, amely vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket és más fontos anyagokat is tartalmaz. - A vegyi és fizikai módszerekkel előállított, finomított cukrot, amely izolált cukor, és nem tartalmazza a megfelelő kísérőanyagokat. A szénhidrát átalakulása folytán a testben keletkező cukor életfontosságú, elégetéséből jön létre az élethez szükséges energia. A nem teljesőrlésű liszthez hasonlóan a finomított cukor is izolált szénhidrát. A háztartásokban általában használt cukor nádcukor, amely szőlőcukorból és gyümölcscukorból áll. Az emésztés során e két alkotórészre válik szét; a bélfalon keresztül mindkettő gyorsan a vérbe jut. A nádcukor elnevezés nem a cukor eredetét (cukornád vagy cukorrépa), hanem a vegyi összetételét jelzi. A barna „nádcukor" is gyárilag készült cukor, izolált szénhidrát, csupán a fehérítési eljáráson nem ment át. 146
A cukor a testben a B 1-vitamin segítségével bomlik le. Miután ezt a vitamint csak a természetes cukor tartalmazza, a gyári cukor nem, az utóbbi úgynevezett „vitamintolvaj". A B 1-vitamin ennek folytán éppen ott hiányzik, ahol normális körülmények között szükséges lenne rá (például az idegsejtek munkájához). Ezenkívül a cukor meszet von el a testtől. A megfőzött gyümölcsök cukra is értéktelennek bizonyult. A cukor, a nem teljesőrlésű liszt és a telített zsírsavak sok civilizációs betegség (például a reuma, a fogszuvasodás) okozói. A cukor azonban nemcsak élelmiszer, hanem élvezeti cikk is, amelynek fogyasztása szenvedéllyé válhat. A cukor hosszú ideig csupán értékes fűszernek számított. Később mindenki számára elérhető élvezeti cikké vált. A cukrot megint fűszernek kellene tekinteni, ugyanis fogyasztása felesleges, árt a szervezetnek. Kiegyensúlyozott életmódnál a test gyümölcsök, tej stb. révén jut cukorhoz. Ha a szervezetnek mégis cukorra lenne szüksége, legjobb méz formájában fogyasztani. Létfontosságú anyagok Azokat a létfontosságú anyagokat, amelyeket a test részben nem saját maga épít fel, a táplálékkal kell a testbe bejuttatni. Idetartoznak a - vitaminok, - ásványi anyagok, - nyomelemek, - fermentumok (enzimek), - többszörösen telítetlen zsírsavak, - aromaanyagok, - illóolajok, -hormonok. Az élelmiszer-feldolgozás során (konzerválás, hevítés) ezek az anyagok általában megsemmisülnek. Az ilyen eljárással előállított élelmiszerek, bár táplálóak, nem szolgálják az egészség megőrzését, és nem teljes értékűek. A testnek a létfontosságú anyagokkal történő ellátását az biztosítja, ha az élelmiszereket lehetőség szerint természetes állapotukban fogyasztjuk.
Vitaminok A vitaminok az emberi (és állati) szervezet számára nélkülözhetetlen, kis molekulatömegű olyan szerves vegyületek, amelyeket az nem képes előállítani. Enzimek alkotórészei, vagy önálló egységként van szerepük az anyagcsere-folyamatok szabályozásában. Bizonyos vitaminokat a szervezet előanyagból (provitaminból) képes felépíteni (például az A-vitamin elővitaminja a karotin).
147
A vitaminok már egészen kis mennyiségben is hatékonyak. A test napi vitaminszükséglete mintegy 0,5 gramm, megterhelésnél (növekedéskor, lábadozáskor) ez a szükséglet növekszik. A vitamin csökkent felvétele vagy felszívódási zavarra nyomán a szervezetben vitaminhiány alakul ki, amely súlyos tüneteket eredményezhet (például skorbutot). Bizonyos környezetben (savanyú, lúgos vagy semleges oldatban) minden vitamin hőérzékeny, és nem visel el vegyi kezelést: a vitaminok hoszszabb fényhatás, tárolás és konzerválás esetén is elpusztulnak. Megkülönböztetünk 1. vízben oldódó vitaminokat: a B-csoporthoz tartozó vitaminok és a C-vitamin (mivel a szervezetből kiürülnek, naponta kell fogyasztani őket); 2. zsírban oldódó vitaminokat: az A-, D-, E- és K-vitamin (ezeket a szervezet raktározni képes, felhalmozódva betegséget- hipervitaminóz ist- okozhatnak). Minden vitaminnak saját hatóköre van és nem pótolható mással; azonban hatását tekintve a legtöbb vitamin kiegészíti egymást. A legfontosabb vitaminokról az alábbi táblázat nyújt tájékoztatást:
• la ~ ..0
"öi!
bl)
:1
> A
148
'"'"'§ "O
~ zsírban oldódó, savanyú oldatbanhóálló
~1
:1]......
l~
·-
Q)
1-2
-~
~
"'
::I:
felépíti a retinabíbort, védi a nyálkahártyát, szerepe van a bőranyagcseréjében; hiány esetén: szem károsodása, farkasvakság, bőrbeteg-ségek, kisgyermeknél lassú növekedés
~
.s •o &:l
mint provitamin (karotin): répában, parajban, salátában, káposztafélékben: mint vitamin: májban (csukamájolajban is), halban, tojássárgában; sajtban, tejben, vajban csak zöldetetés ideje alatt
' .0 la
~
·at>ll
·:>1 B1
.g·e;-'"'"' "3 E-<
vízben oldódó, savanyú oldat-
~ 6h~
:1~]
....
~~
·-
1-2
banhőálló
-~
~<:IS
::z::
igen fontos az idegrendszer és a szénhidrát-anyagcsere (glikogéntartalékolás) szempontjából hiány esetén: idegkárosodás, bénulások, izomsorvadás,szívizomgyengeség
vízben oldódó, savanyú oldat-
2-20
banhőálló
B6
vízben oldódó, savanyú oldatbanhóálló
2
B12
vízben oldódó
0,02
.8 •o ~
főleg élesztőben,
a gabona (és rizs) héjában és csírájában, friss főzelékben, gyümölcsnagyon fontos a szénhidben, a májban, vesérát- és fehérje-anyagcsere, ben, kagylóhúsban, tovérfesték és sejtlélegjásban, tejben, vajban. zés szempontjából, hiány esetén: szem-, bór-, AB-vitaminok e terbél- és májkárosodások, mékekben együttesen fordulnak elő. A bélkisgyermekeknél növebaktériumok az emberi kedési zavarok testben maguk is elő tudják e vitaminokat fontos a bór és az idegek állítani. számára, hiány esetén: bór- és idegbetegségek (beriberi)
B2
~
fontos a vérképzés, a máj és a bór részére, hiány esetén: zavar a vörösvérsejtképzésben, vészes vérszegénység (anémia)
149
' §
~
·abl)
-~
'"'s::
.g"'
.; l ..0
1·: ~....
~
;§
B"
vízben oldódó
e
vízben oldódó
50-80
D
zsírban oldódó
5
150
(IJ o..-
·-
cd
'~
z"'
"'
'"' "3
-5o:s
::i:::
..s•o"E fii
fokozza a vér oxigénfelvételét és ezzel az egész test oxigénellátását
minden növényi magban és csírában
szerepet játszik a hormonés a test védekezóanyagainak képzésében és szigeteli a hajszálereket; hiány esetén: hajlam fertózésre, bór- izom, foghús- és ízületi vérzések fogak kilazulása, izomsorvadás, szívgyengeség (skorbut)
burgonyában (500 g fedezi a napi szükségletet) , nyers savanyú káposztában, friss salátában, főzelékben és gyümölcsben, különösen a citrusfélékben, a homoktövisben, a ribizkében, a vörös áfonyában és a csipkebogyóban
fontos a csontozat fejlődése szempontjából, hiány esetén: csont- és fogképzésizavarok (rachitis), csontlágyulás
mint provitamin (ergoszterin): a szervezetbe a zöld növények (és élesztő) útján jut be, az ibolyántúli sugarak (Nap) hatására a bőrben D-vitaminná alakul. Mint vitamin: tejben, vajban, májban, csukamájolajban, tojásban
~ ~ :~..e "<;l OI)
'<'
.s
"'0s:::
_;
~
~
6h
:~ ·-~ 8 -
"'O "@"
·-
;§
z
E
zsírban oldódó
10-20
K
zsírban oldódó
B
>
Cl) §- bJi
'~
2
"'
'<'
;3
'~
t;:j
::i::
'E <8 •o
m
fontos a nyálmirigyek és a szívizmok működése szempontjából; hiány esetén: a nemi honnonháztartás zavarai, izomsorvadás, máj elzsírosodása
gabonamagvakban, csíraolajban, zöld növényekben; tojássárgában, húsban
fontos a véralvadáshoz: hiány esetén lassú, rossz véralvadás
májban, zöld növényekben
Ásványi anyagok Életfontosságú védőanyagok, amelyek az anyagcseréhez folyamatosan szükségesek. Nélkülözhetetlenek a sejtképződéshez. Az ásványi anyagokat a testnedvek (izzadság, vizelet, könnyek) választják ki. Ügyelni kell arra, hogy ne menjenek veszendőbe valamilyen elkészítési vagy tartósítási eljárás folytán. A friss és nyers zöldségekben, főzelékekben és gyümölcsökben van a legtöbb ásványi anyag. Az ásványi anyagok hozzájárulnak a vérfesték- és csontképzéshez, és különösen nagy a jelentőségük a terhesség ideje alatt. Ideális forrásuk a tengeri só. A szakirodalom a napi szükségletről bizonyos mértékben különböző véleményeket közöl. Az ásványi anyagok és nyomelemek az emberi test 4%-át teszik ki, nem hiányoznak egyetlen növényi és állati sejtből sem, hiány esetén anyagcserezavarok lépnek fel. Az embereknek a Föld szinte minden ásványi anyagára szüksége van (kivéve a radioaktív anyagokat). Az ásványok a természetben kristály alakjában, vizes oldatban vagy üvegszerűen megmerevedett formában fordulnak elő. A táplálék az ásványi anyagokat só formájában tartalmazza, különböző mennyiségben; az emberi test különböző szabályozórendszerei gondoskodnak a testnedvekben való helyes koncentrációjukról.
151
~
!a
:~ .Q
~
»
!a
·;;. ,§ >
~ 5h~
1·-
.. = ·5 .....
~ '"5h
,gi
'3
11)
"' '~
z
'~
vas
0,02
fontos a vörös vértestek vérfestékképzéséhez (oxigénellátás), fokozott szükséglet terhesség alatt; hiány esetén: fáradtság, szédülés, fejfájás; teljesítőképesség csökkenése, vérszegénység (anémia); álmatlanság, idegesség, koncentrálás csökkenése, töredezett körmök
kálium
2
fokozza az idegek ingerlékenységét; lásd kalcium
kalcium 0,9
152
..a•O'E
-5
·-
~
::e:
fontos a fog-, bór- és csontképzódéshez: nagyon fontos az idegek és izmok ingerlékenysége, a szívtevékenység és a véralvadás szempontjából; hiány esetén: fáradtság, reszketés, izomgörcsök, csontsorvadás, csontok fokozott törékenysége, rossz fogak, idegesség, alvási zavarok, reumatikus megbetegedések, szív- és veseműködés zavarai
tii
zöld növényekben, gyümölcsökben, májban, tojássárgában
főzelékekben,
gyümölcsökben,
húsban
zöld növényekben, tejben, . sajtban, vajban
' i
~..e
~
ij ·;;..
,§ >
'<"'
~l .·1 = ·5 ....
·- u
~bo
z
-~
-~
~
..s•o
~«:I ::x::
~
magnézium
0,4
igen fontos a fehérjeképzéshez és a szénhidrát-anyagcseréhez, a zsír felhasználásához és az idegrendszer működéséhez; hiány esetén: magas vérnyomás (szívinfarktus fokozott veszélye), vérkeringési zavarok, migrén, izomgörcsök, idegesség, alvási zavarok
nátrium
3
többnyire magnéziummal, káliummal és kalciummal együtt (a vérben), csak kálium és kalcium jelenléte esetén történik meg feldolgozása; jelentősége: mint a kalcium
sajtban, tojásban, húsban, halban, sóban
foszfor
0,8
fontos a csont- és fogképzés, fehérjeképzés, valamint a szervezetben az energiaátvitel szempontjából. Egyebekben lásd kalcium
tejben, sajtban, tojásban, gabonában, dióban, hüvelyesekben
élesztőben,
gabonában, diófélékben, főzelékekben
Mint ahogy a táblázat is jelzi, az ásványi anyagok hatásukat csak együttesen tudják kifejteni. Kiegészítésül álljon itt néhány megjegyzés az általánosan használt konyhasóról. A konyhasót az ember már történelme legkorábbi időszakaiban is nagyra értékelte, értékes áru volt, amit még arannyal is mértek. Tengervíz elpárologtatása révén kristályosítják ki, vagy kőzetből vízzel oldják ki a sóbányákban.
153
A használatos étkezési só tiszta, izolált nátriumklorid (NaCl), amelyből hiányzik az összes kísérő ásványi anyag. Az étkezési sót a múlt századig csak egészen kis mennyiségben, ízesítésre használták. Századunkban a sófelhasználás egyre növekszik. Már a csecsemők is sózott ételeket kapnak, amikor szilárd táplálékhoz szoktatják őket. Az emberi testnek napi 3 g NaCl-nál nagyobb mennyiségre nincs szüksége. E mennyiséget kétszázalékos oldatként dolgozza fel. Rendszerint azonban a napi fogyasztás e mennyiséget messze felülmúlja (kb. napi 20 g). Erősen sózott ételek szomjúságot keltenek, a test folyadékot igényel, hogy felhígítsa a sót, amelyet ennyire koncentrált állapotban nem tud feldolgozni. A konyhasó megköti a vizet a testszövetekben, és amennyiben ez rendszeressé válik, konyhasómérgezés léphet fel. A konyhasó erősen igénybe veszi a vérkeringést és a vesét. A túlságosan sok étkezési só fogyasztása lényegesen hozzájárul a magas vérnyomáshoz. Sok ember gyermekkora óta hozzászokott, hogy nagy mennyiségben fogyasszon konyhasót; ez később szív-, máj- és lépbetegségeket okozhat. A NaCl ugyan nélkülözhetetlen, a vér tartalmazza, de ha a táplálékból hiányoznak az ellenpárjai (a kálium és a kalcium), ezeket a test saját önmagából vonja ki, mert szüksége van rájuk az NaCl feldolgozásához. Ezért célszerű, ha minél kevésbé sózzuk meg az ételeket (sok táplálék önmagában is kellő mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz). Ha feltétlenül szükséges, lehetőleg teljes tengeri sót használjunk, amely még nem szennyeződött a környezetpusztítás miatt, vagy fúszersókat, amelyek ma már sok élelmiszerüzletben kaphatók. A konyhasó legyen táplálkozásunkban módjával használt fűszer. Nyomelemek Egészen kis mennyiségben fordulnak elő a szervezetben, és többek között vitaminok, hormonok és enzimek alkotórészei. Az anyagcseréhez nélkülözhetetlen. Ha a szervezetben elég nyomelem és ásványi só van, ez többek között csökkenti a vér túlságosan magas zsírtartalmát. Az ásványi anyagok és a nyomelemek közötti átmenet elmosódó, a szervezetnek azonban lényegesen kevesebb nyomelemre van szüksége, mint ásványi anyagra. Egyes nyomelemek tartós hiánya a szervezet sejtjeinek megbetegedéséhez vezethet. Nélkülözhetetlen nyomelemek: vas, réz, cink, mangán, kobalt, fluor, bróm, jód, szelén, molibdén. Fermentumok (enzimek) Az életfontosságú biokémiai folyamatok sebességét megnövelő fehérjevegyületek. Minden élő szervezetben enzimek százai szabályozzák a működésük höz szükséges reakciókat. Minden enzimnek csak egy bizonyos meghatározott feladata van, és csak egy bizonyos reakciót vált ki. 154
Vannak enzimek, amelyek a fehérjéket aminosavakká bontják, vannak nyerscukorbontó fermentumok, amelyek a cukor lebontását végzik, fermentumok, amelyek a zsír feldolgozását teszik lehetővé stb. Mint minden fehérje, hőre érzékenyek, és hatásukat már 43 °C-nál elvesztik (43 °C testhőmérsékletnél az ember meghal). Minden élőlény megszámlálhatatlan mennyiségű fermentumot állít elő; amennyiben tehát a növényi és állati eredetű táplálékok biológiai értékét ki akarjuk használni, ezeket minél gyakrabban friss állapotban kell fogyasztani. Aromaanyagok Természetes illatanyagok: azokat a növényeket, amelyekben különösen nagy mértékben vannak jelen és amelyeknek jellegzetes illatot kölcsönöznek, fűsze reknek nevezzük. Nagy szerepet játszanak mint étvágygerjesztők. Illóolajok Növényi eredetű, illékony olajok, amelyeket az ember bőre és nyálkahártyái vesznek fel. Az orvosi gyakorlatban például a vérkeringés előmozdítására, a légutak fertőtlenítésére, a gyomornedvtermelés serkentésére vagy görcsoldó szerekként használják őket. A túladagolás mérgezést okozhat. Telítetlen zsírok (Lásd Zsiradékok) Hormonok Azok az élettani körülmények között termelődő, már kis mennyiségben hatásos szerves vegyületek, amelyeket az élő szervezet belső elválasztású mirigyei választanak el. A táplálékban növényi és állati hormonokként fordulnak elő, koncentrációjuk igen csekély. Hatásuk az emberi szervezetben még nem tisztázott. Az állatok etetésére használt mesterséges hormonok azonban ártalmasak lehetnek. Az alábbi táblázat bemutatja a fenti anyagok előfordulását a különböző táplálékokban:
155
Arány %-ban Élelmiszer Fehérje
Zsír
Szénhid- Ásványi CelluSavak rát anyagok lóz
Víz
kJ/100 g
hús (zsíros)
15
37
0
2
0
0
46
1680
hús (sovány)
21
2
0
1
0
0
76
440
hering (friss)
14
9
0
2
0
0
75
680
tyúk
20
5
0
1
0
0
74
640
tojás (50 g)
13
12
0
1
0
0
74
370
3
3
6
1
0
0
87
280
37
12
4
4
0
0
43
880
1
83
1
2
0
0
13
3 300
búza (rozs)
10
0
74
1
2
0
13
1550
zab
14
6
67
2
2
0
9
1690
kenyér (rozs)
8
1
47
1
2
0
41
1 OOO
rizs
6
2
70
3
8
0
11
1540
24
2
50
3
8
0
13
1500
burgonya
2
0
21
2
0
0
75
290
káposzta
3
1
6
1
2
0
87
120
paraj
5
0
2
2
0
2
89
100
cseresznye
1
0
11
1
5
1
81
260
alma
1
0
10
1
1
0
87
200
tej sajt (sovány) vaj
bab (borsó)
Ballasztanyagok Táplálékunk nélkülözhetetlen, emészthetetlen részei. A bél normális tevékenységét segítik elő. A ballasztanyagokat táplálékunkban növényi rostok vagy állati kötőszövetek formájában vesszük magunkhoz. Víz A víz nem tápanyag, ennek ellenére életfontosságú és nélkülözhetetlen; az emberi szervezet jelentős része vízből áll. 156
A sejtekben a kémiai folyamatok mindig vizes oldatban zajlanak le. Vizet nemcsak folyadékok, hanem szilárd táplálékok (gyümölcs, kenyér, hús) is tartalmaznak. A szervezetben egyrészt állandó vízcserére kerül sor az egyes szervek között, másrészt víz keletkezik a tápanyagok sejtekben történő elégetése során. A vizet a vesék és a bőr választja ki, és a szervezet mindig újratermeli. A vízháztartás szabályozásának fontos tényezői a szomjúság és a vesetevékenység.
Sav-bázis egyensúly Ahhoz, hogy a szervezet a táplálékot optimálisan felhasználja, a táplálékok sav-bázis tartalmának kiegyensúlyozott arányára van szükség. Vannak kiegyensúlyozott sav-bázis tartalmú élelmiszerek: például a korpás kenyér, korpás termékek, rizs- és búzacsíra, friss dió, cukorborsó, zöldbab, szójatermékek, friss vaj. Savtöbbletet tartalmazó élelmiszerek: erősen savhatásúak: disznóhús, marha- és borjúhús, tyúkhús, máj, túró, kolbász, földi mogyoró, zabliszt, fehér kenyér stb.; gyenge savhatásúak: tojás, sonka, csokoládé, borsó, karfiol, disznózsír, angolna, csuka stb. Lúgtöbbletet tartalmazó élelmiszerek: erősen lúgos (alkálikus) például: a tej, mazsola, uborka, paradicsom, karotta, { fehérrépa, sáfg&épa, paraj, fejes saláta;· gyengén alkálikus;.. burgonya, karfiol, karalábé, spárga, galambbegysaláta, mindenfajta káposzta, banán, vargánya, alma, körte, cseresznye. Ha hiányoznak a lúgos táplálékok, a szövetek elsavanyodnak, mivel a szervezet nem tudja kiválasztani a savat. A savak az izmokban, inakban, csontokban, idegekben és egyéb szervekben rakódnak le, és ezáltal anyagcsere-betegségek léphetnek fel (reuma, ízületi gyulladás), továbbá más betegségek keletkezését is elősegítik (fogszuvasodás, fogínysorvadás, gyomor-, szív- és májbetegségek, migrén). A sav-bázis viszonynak közepes pH-értékűnek kell lennie (a pH-érték a savtartalom mértékegysége), az értékskála 1-14-ig terjed, a 7-es érték semleges, 7 alatti értékek savas, a 7 feletti értékek alkálikus területet jelentenek. Az emberi szervezetben lezajló anyagcserében a pH-értéknek 7,25 és 7,45 közé kell esnie; ezért előnyben kell részesíteni a bázistöbbletet tartalmazó táplálékokat vagy az olyan ételeket, amelyekben a sav és lúg egyensúlyban van. A fentiekből következik, hogy a teljesítőképesség fenntartásához kiegyensúlyozott vegyes táplálkozásra van szükség, amelyben tekintélyes arányban (kb.
157
1/3 részben) szerepelnek a friss és a nyers táplálékok, és csak kisebb részben a húsok és állati zsiradékok.
Élelmiszer-tartalék Ahhoz, hogy szükséghelyzetekben a túlélés esélyeit növeljük, vagy (a helyegyáltalán megteremtsük, élelmiszer-tartalékot kell összeállítani, amely kétheti ellátást biztosít. Megülönböztetett figyelmet érdemelnek az élelmiszerek kiválogatásának és tárolásának szempontjai. A napi adagnak a közepes terhelés esetén szükséges energiaszükségletet kell fedeznie. Ajánlatos lehetőleg teljesértékú élelmiszerekből álló vegyes táplálékot összeállítani. Az étkezési szokásokat és az egyéni ízlést - ha van rá mód - figyelembe lehet venni, de az egészség és a fizikai teljesítőképesség megőrzése az elsődleges szempont.
zettől függően)
Élelmiszer-tartalék összeállítása A következőket kell figyelembe venni: • Csak olyan élelmiszereket válasszon, amelyek a szükséges joule (kalória) mellett sok életfontosságú tápanyagot tartalmaznak. • Gondoskodjon a szükséges ballasztanyagokról is, és ügyeljen arra, hogy az élelmiszerek könnyen emészthetők legyenek. • A kiválogatott élelmiszerek lehetőleg hosszú ideig legyenek eltarthatók, a készlet könnyebb kezelhetősége végett (az eltarthatóság lejárta után az élelmiszereket ki kell cserélni). • Ne feledje, hogy a kisgyermekek, beteg és idős emberek szükségletei különböznek, az ő igényeiket is figyelembe kell venni (diétás étkezés, gyermekeknek való táplálékok). • Szükséghelyzetekben különösen fontos, hogy a készlet zöme nyersen, hidegen vagy beáztatva is fogyasztható legyen. Tárolás Az élelmiszerek eltarthatósága csak a helyes tárolással biztosítható. Az élelmiszerek tárolhatósága azonban sohasem határtalan, ezért rendszeresen friss termékekről kell gondoskodni. A helyes tárolás érdekében az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: •A meleg, a nedvesség és az erős fény a tárolhatóságot erősen befolyásolják. • Ezért hűvös, száraz, levegős és sötét, fagybiztos tárolóhelyet válasszon. •Ügyeljen arra, hogy az élelmiszerek csomagolása biztos és légáteresztő legyen.
158
•A tárolt konzervdobozokat vonja be savmentes ásványi olajjal, hogy ne rozsdásodjanak meg. • Ne olyan tárolási módot válasszon, amelyhez energia felhasználása szükséges (hűtőszekrény, mélyhűtő).
Javaslat két hétre szóló alapkészletre A javaslatot az eddig említett alapelvek lehető legteljesebb figyelembevételével állítottuk össze. A mennyiségek egy személyre vonatkoznak, tartalmazzák az összes szükséges alapanyagot és napi kb. 15 OOO kJ energiát képviselnek. A megadott eltarthatósági időtartam a helyes tárolás esetére vonatkozik. Ez az alapkészlet biztosítja a testi teljesítőképesség teljes megőrzését az adott időtartamra.
Ha lehetséges, friss növényi élelmiszerekkel egészítendő ki. Más élelmiszerekkel is bővíthető és kiegészíthető.
Élelmiszer Mennyiség Megfelel napi kb.
Eltarthatóság
Megjegyzések
gabonaféle
lkg
7 dkg
1/2-1 év
a magokat egészben kell tárolni. Csak fogyasztás előtt kell órülni, megtömi és csak a mindenkori szükségletnek megfelelő mennyiséget. Beáztatva őrlés nélkül is fogyasztható
teljesértékú rizs
lkg
7 dkg
l/2-1 év
főzést
hidegen sajtolt olaj
1/21
3-4dkg
1/2-1 év
tárolás sötét palackban (fényérzékeny)
szárított hal
1/2 kg
3-4dkg
1 év
a száraz, levegős tárolás különösen fontos
szárított hús
1/2 kg
3-4dkg
1 év
nyersen vagy tetszés szerint elkészítve fogyasztható
szárított gyümölcs
lkg
7 dkg
1 év
tárolás mint fent. Igen alkalmas a borsó, lencse, bab
szárított
1 kg
7 dkg
l-2év
igényel (energia szükséges)
főzelék
159
Élelmiszer
Mennyiség Megfelel napi kb.
Eltarthatóság
Megjegyzések
dió
1 kg
7 dkg
1 év
tejpor
28 liternek
2 liter
1 év
nem olyan értékes, mint a friss tej, amely azonban nem tárolható
méz
1 kg
?dkg
1-2év
szilárd, már kikristályosodott formában jobban eltartható
só
100 g
6-7g
több év
legjobb teljes tengeri só, de a fúszersók is jobbak, mint a közönséges konyhasó
ásványvíz
241
21
több év
Példa kiegészítő készletre: Élelmiszer
Eltarthatóság
Megjegyezések
tartósított kenyér, kétszersült, konzervkenyér
l-2év
sérült csomagolás erősen csökkenti az eltarthatóság időtartamát
burgonyapor
kb. 2év
szárazon kell tárolni, légmentes csomagolásban
savanyú káposzta, uborka
1/2 év
üvegben, konzervdobozban kell tárolni
tartós kolbász
1/2-1 év
különösen fontos a levegős, száraz tárolás
sovány szalonna
l/2-1 év
különösen fontos a levegős, száraz tárolás
hal- és húskonzervek
2év
ügyelni a lejárati időre; ha a doboz teteje és alja domborodik, romlott - mérgezés veszélye
konzervételek
2év
mint fent
160
Élelmiszer
Eltarthatóság
Megjegyezések
főzelék-
és gyümölcskonzervek
2év
üvegben vagy konzervdobozban, a fény elóli védelem különösen fontos
ecet
1 év
legjobb a tennészetes ecet
mustár, ketchup
1 év szárazon tárolni
fűszerek
kávépor herbateák
1 év 3 év
légmentes csomagolás (üveg, doboz)
161
11.RÉSZ
TÚLÉLÉS A TERMÉSZETBEN FELSZERELÉS ÉS RUHÁZAT Általános tudnivalók Az ember testhőmérséklete független a külvilág hőmérsékletétől; szervezetük azonos a környezetüknek leadott hő mennyiségével. Az egyensúly fenntartását különböző szabályozómechanizmusok biztosítják. E testhőmér sékletnek 36 és 37 °C között kell lennie ahhoz, hogy az ember teljesítőképessége teljében legyen; napi ingadozása egészséges emberben 1 °C-on belül marad. Életveszélyes lehet, ha a testhőmérséklet 3 °C-kal alacsonyabb vagy 4 °Ckal magasabb. Ennél alacsonyabb, illetve magasabb hőmérséklet - még rövid ideig is - halálos (lásd A meleg és hideg okozta egészségkárosodások című részt a Hogyan segítsünk magunkon és társainkon? című fejezetben. Abból a célból, hogy a testhőmérséklet tartósan 36 és 37 °C között legyen, a szervezet hőt termel vagy ad le, a vér hőmérsékletétől függően. A bőrreceptorok a kapillárisokban (hajszálerekben) uralkodó vérhőmérsékletet jelzik az agynak, amely arra ösztönzi a hajszálereket, hogy kitáguljanak vagy beszúküljenek, a verejtékmirigyeket pedig arra, hogy kinyíljanak (izzadás) vagy a bőrfelületet elszigeteljék (libabőr, a testszőrök felborzolódása, hidegrázás), vagy mozgósítja a szervezet energiatartalékait hőtermelés céljából. A szervezet hőt ad le, amikor - a bőrön keresztül kisugározza a hőt a környező levegőbe; - a normális bőrnedvesség és az izzadság elpárolog; - hideg kövön ülünk, havon állunk vagy vízben úszunk (nedvesség); - a testet áramló levegő veszi körül. Az alábbi táblázat bemutatja, milyen erős hatást gyakorol a levegő mozgása a
hőtermelése mindig
levegő hőmérsékletére.
163
A szél által okozott hőmérséklet-csökkenés Szélsebesség km/óra
8 16 24 32
Hőmérséklet °C-ban
+2
-1 -4 -7 -9 -12 -15 -18 -21 -23 -26 -29 -32 -34 -37 -40 -43
+0,5 -2 -6 -9 -11 -14 -17 -21 -24 -26 -29 -32 -35 -6 -9 -13 -17 -19 -22 -26 -30 -32 -35 -39 -43 -47 -8 -12 -17 -21 -24 -28 -32 -36 -40 -43 -46 -51 -54 -11 -16 -19 -23 -27 -31 -36 -40 -45 -47 -51 -56 -60 ,.....__ -14 -18 -21 -26 ..,__ -30 -34 -38 -43 -47 -50 -55 -59 -64 -15 -19 -24 -28 -32 -36 -41 -45 -49 -53 -57 -61 -66 -16 -19 -25 -29 -32 -37 -42 -47 -51 -55 -58 -64 -68 -17 -21 -26 -30 -34 -38 -43 -48 -52 -56 -60 -66 -70 -17 -21 -27 -31 -35 -39 -43 -48 -53 -57 -61 -66 -70 -18 -22 -27 -31 -35 -39 -44 -49 -53 -57 -62 -67 -71 ~
40
48 56 64
72 80
-
-37 -41 -50 -55 -57 -61 -63 -67 -67 -71 -70 -74 -72 -76 -74 -77 -74 -78 -75 -79
-44 -48
-
-57 -61 -65 -68 -71 -75 -75 -80 -78 -83 -81 -86 -82 -89 -83 -89 -84 -89
a fedelen izomzat megfagyásának veszélye csekély
növekvő
(60 másodpercen belül)
nagy
(30 másodpercen belül)
A nedvessé g hőmérsékletet csökkentő járulékos hatása nem mérhető ilyen pontosan , mivel az átnedvese dés jellegétől és fokától függően erősen ingadozó. A gyakorlat i tapasztala tok azonban azt bizonyítják, hogy a szél és a hideg hatását a járulékos nedvessé g lényeges en növeli. Különös jelentősége van annak, hogyan egyenlíti ki a szervezet a hővesztesé get. A vér átveszi a szervezet melegebb részeinek (például a májnak) a melegét, és elszállítj a a test felületére , ahol leadja a bőrnek. A leadott hő mennyisé ge függ a vérkering és intenzitásától. Ez erősen csökken, ha a fej tájékára ,,hidegjelentés" érkezik. Az agy, annak érdekébe n, hogy saját magát és a test belsejét melegen tartsa, a kezet és lábat, mint kevésbé jelentős testrésze ket, kevesebb meleggel fogja ellátni. A legnagyo bb hőveszteséget a fej és nyak tájéka szenvedi, tehát azok a testrészek, amelyek vérellátás a elsőrendűen fontos, mert itt helyezke dnek el a hősza bályozás, légzés, keringés központjai, de amelyek a legkevésbé védettek (a vérellátás közvetlenül a bőr felszíne alatt történik és így különösen ki van téve a külső hatásoknak). A régi mondás is ezen alapul: ,,Ha hideg a lábad, tégy fel sapkát." 164
Ruházat A ruházatnak elsősorban az a feladata, hogy védelmet nyújtson a testnek a hideg, a hőség, a szél, a nedvesség és a mechanikus sérülések (karcolások, szúrások, harapások) ellen. A ruházat összeállításánál tehát a következőket kell figyelembe venni: -anyag, - szabás és méret, - színek hatása és - öltözködési módszer. A fentiekkel kapcsolatos alapismeretek lehetővé teszik, hogy a ruházatot a célnak megfelelően válogassuk ki és állítsuk össze. Sokkal lényegesebb azonban, hogy ezen ismeretek birtokában rendkívüli helyzetekben az éppen rendelkezésre álló - és valószínűleg az adott helyzetnek nem mindig megfelelő - ruhaneműket tulajdonságaiknak megfelelően tudjuk felhasználni, ami hiányzik, azt mással tudjuk pótolni, és így a legjobb hatást érjük el.
Anyag Ruházatunk zöme az alábbi anyagokból készül: Pamut alapanyag
növényi rostok
égési tulajdonságok
közepesen gyúlékony
szakítószilárdság szárazon
közepes
szakítószilárdság nedvesen
kb. 10 %-kal nagyobb, mint szárazon
vízfelvevő
30 %-on felül
képesség
nedvesnek érezzük
10 % vízfelvételtől kezdve lassan szárad
elektrosztatikus feltöltődés
magas vízfelvevő képessége miatt Gó vezető) általánosságban nem határozható meg
viseléssel kapcsolatos tulajdonságok
függenek a feldolgozástól: általában igen kellemes viselet, nem izgatja a bórt, de már 10 %-os vízfelvételnél is nedvesnek érezzük testünkön
165
Gyapjú alapanyag
állati szór (bárány, kecske, teve, nyúl)
égési tulajdonságok
rosszul ég: szaga az égett szaruéhoz hasonló
szakítószilárdság szárazon
kisebb, mint a pamuté
szakítószilárdság nedvesen
kb. 10 %-kal kisebb, mint szárazon
vízfelvevő
40 %-on felül
képesség
nedvesnek érezzük
20 %-os vízfelvételtól kezdve: gyorsabban szárad, mint a pamut
elektrosztatikus feltöltődés
nincs
viseléssel kapcsolatos tulajdonságok
érzékeny bőrnek gyakran enyhe viszketést okoz, majdnem mindig száraz és meleg tapintású
Műszálas
anyagok
alapanyagok
- növényi rostok természetes polimerjei (cellulóz), vagy állati eredetű polimerek (állati fehérjerostok) - szintetikus, szénből vagy kőolajból előállított polimerek (például poliészter, poliamid, poliakril)
égési tulajdonságok
könnyen és gyorsan égnek, további veszélyt jelent olvadékonyságuk
szakítószilárdság szárazon
igen magas
szald.toszllardsag nedvesen
mmt szarazon
vízfelszívó képesség
a szintetikus polimereknek gyakorlatilag nincs vízfelszívó képességük
nedvesnek erezztiK vízfelvétel esetén
a szmtetíkus polunereket gyakorlatilag soha
elektrosztatllcus teltöltooes
magas
viseléssel kapcsolatos tulajdonságok
függnek a feldolgozástól: a műszálas anyagok tapintása legtöbbször kellemesen puha és száraz; magas elektrosztatikus feltöltódésük miatt a testhez tapadnak, ezáltal vonzzák a piszokszemcséket
166
Ezeket az anyagokat a felhasználás céljától függően különbözőképpen dolgozzák fel, ezért külső megjelenésük nagyon változatos (például pamut: anorák és fehérnemű). Az anyag tulajdonságai azonban változatlanok. Különösen a műszálakat lehet sokféle változatban feldolgozni (a sima, légszigetelő perlonanyagtól kezdve egészen a szigetelőanyagként használt bolyhos holofilszálig). A műszálas anyagok önmagukban, de kevert anyagként is feldolgozhatók (pamut/perlon, gyapjú/poliészter). Az anyagokat azért keverik, hogy kihasználják vagy kiegészítsék pozitív tulajdonságaikat, és egyúttal, amennyire csak lehet, csökkentsék negatív sajátosságaikat (például pamut/műszál: a műszál növeli az ellenálló képességet, a pamut csökkenti az elektrosztatikus feltöltődést). A használati tulajdonságok impregnálással is javíthatók.
Az impregnálás leggyakoribb formái: az anyag gyűrhetetlenné tétele; pamutszövet és kevert pamutszövet kikészítése oly módon, hogy nem igényel vasalást; vízhatlanná tétele: a gyapjú, pamut és kevert textt1iákról ennek hatására lepereg a víz; olajtaszító kikészítés: hatására a textília nem szívja azonnal magába a zsírtartalmú szennyeződést, amely ezért könnyebben eltávolítható; égésgátló kikészítés: hatására a rövid ideig tűznek kitett textíliák nem égnek tovább, ha a lángokat eloltják; antisztatikus kikészítés: megakéidályozza a textíliák (elsősorban a műszálas anyagok) elektrosztatikus feltöltődését
A legtöbb impregnálásnak az a hátránya, hogy a ruha hosszabb viselése esetén, de főként többszöri mosás vagy tisztítás (vegytisztítás) után elveszti hatását. Egyes impregnálások a tisztítás után megismételhetők vagy felfrissíthetők (vízhatlan, antisztatikus impregnálás). Hőmegőrzési
képesség Minden textilanyag jobb hővezető, mint a levegő. A meleg vagy hideg elleni védelem szempontjából tehát nem a textília anyaga, hanem a szálak és a textt1ia üregeibe zárt levegő játssza a döntő szerepet. Mivel a tulajdonképpeni szigetelő 167
réteg a levegő, a hőszigetelő hatás a levegő és az anyag mindenkori arányától függ. A megfelelő feldolgozás a szálak és a textília üregeiben levő levegőréteget nyugalmi helyzetben tartja, vagyis késlelteti a belső, meleg levegőréteg kiáramlását és megakadályozza a külső, hidegebb levegő beáramlását.
Szabás A ruházatnak nemcsak a védelmi funkciónak kell megfelelnie, de szabásának az alábbi követelményekhez is igazodni kell: - ne akadályozza a szabad mozgást; - ne akadályozza a vérkeringést (ne legyen szúk); - lehetőleg kevés zörejt keltsen (ha a helyzet ezt követeli meg). Szabad mozgás A szabad mozgás akadályai:
A lépésben túlságosan bő nadrág gátolja a lábak emelését és szétterpesztését. A nadrágszárnak legfeljebb 3 centiméterrel (ha lehet, még kevesebbel) a gát alatt kell kezdődnie. A túlságosan keskeny hát korlátozza a karok felfelé és oldalirányban való mozgását. A hát legyen olyan széles, hogy a két könyököt a test előtt könnyen lehessen keresztezni. A túlságosan szűk mellrész akadályozza a karok felfelé és hátrafelé mozgását. A mellszélesség tegye lehetővé, hogy a karokat akadálytalanul hátrafelé lehessen nyújtani. A túlságosan szűk ruhaujjak gátolják a könyökízületek behajlítását. A ruhaujjak szövete és a kar között körös-körül legyen legalább 2 cm távolság. A túlságosan szűk nadrágszárak akadályozzák a térdízületek behajlítását. Ugyanolyan távolságot kell biztosítani, mint az ujjaknál. A túlságosan bő ruha az általában elterjedt nézetekkel szemben nemcsak akadályt, hanem veszélyt is jelenthet. A bő ruha nagy felülete révén akadályozza a mozgást, könnyen sérül és könnyen fennakad mindenféle kiszögellésen (szikla, fa, bokor), és így nehéz terepen vagy meneküléskor életveszélyes esést, zuhanást vagy időveszteséget okozhat. Ezen úgy segíthetünk, ha a ruhát a testhez erő sítjük. A túlságosan szűk ruházat akadályozza a mozgást, gátolja az izmok megfeszítését és légzéskor a mellkas tágulását, szorító hatása folytán károsan befolyásolja a vérkeringést is.
168
Vérkeringés A szoros ruha oly mértékben gátolhatja a vérkeringést, hogy hidegérzet, merevség, süketség léphet fel, sőt az érintett végtagok meg is fagyhatnak. A leggyakoribb okok a következők: A túlságosan szoros derék gátolja az alsó végtagok vérkeringését, károsan befolyásolja az emésztést és hasgörcsökhöz vezethet. A derék legyen elég szoros ahhoz, hogy megakadályozza a nadrág lecsúszását, de még ülő helyzetben is tegye lehetővé a szabad hasi légzést. Viseljünk nadrágtartót, így biztosan elkerüljük a szoros derekat. A fehérnemű derékgumija is legyen elég bő ahhoz, hogy ne vágjon be. A túlságosan szoros ruhaujjakat vagy nadrágszárvégeket lazítsuk meg vagy nyissuk ki, hogy ne gátolják a kéz és láb vérkeringését. Zajkeltés Vadászatnál vagy fenyegetett helyzetben rendkívül fontos lehet, hogy zajkeltés nélkül tudjunk mozogni, ami szinte lehetetlen nedves vagy megfagyott ruházat esetén, mivel minden lépésnél már messziről hallható a nadrágszárak egymáshoz dörzsölődése (leginkább a térd és boka közötti részen), illetve a ruhaujjak dörzsölődése a felsőtesthez (többnyire a mell-felkar táján). A zajkeltést kiküszöbölhetjük, ha a ruha kellően szűk (de nem annyira, hogy szorítson). A túlságosan bő ruhát kössük hozzá testünkhöz.
A színek hatása Ismeretes, hogy az alumíniummal bevont mentőtakarók hatása a hővisszave elvén alapszik (a hősugarak 80 %-át visszaverik). Ez vonatkozik a textíliákra is, azonban a hatás itt lényegesen csekélyebb. A visszaverődés egyebek között függ a színtől. Minél világosabb a szín, annál erősebb a visszaverődés; a fehér anyag visszaverő hatása például erős, alatta tehát hűvösebb, míg a fekete anyag felveszi a teljes hősugárzást, alatta tehát melegebb lesz. A mérések 2 °C-ig terjedő hőmérséklet-különbséget állapítottak meg. A szín másik hatása a láthatóság. Az élénk színek már messziről és akkor is láthatók, ha kis felületre terjednek ki, a tompa vagy természeti színek beleolvadnak a környezetbe, és ezért lényegesen nehezebben fedezhetők fel. Ennek figyelembevétele jelentékenyen hozzájárulhat egy-egy akció sikeréhez vagy kudarcához (lásd a Kapcsolatfelvétel és a Táplálkozás a természetből című fejezeteket). rődés
Öltözködési mód A helyes öltözködési mód döntően hozzájárul ahhoz, hogy a test hővesztesé gét elkerüljük. E célt legjobban a többrétegű öltözködés szolgálja. Így nemcsak az egyes ruharétegek hőmegőrző képességét használjuk ki, de több vékony tex169
tilréteg között lényegesen több izoláló levegőréteg keletkezik, mint kevés vastag réteg között. Jobb tehát a szigetelés, jobb a ~őelosztás. Legjelentősebb a közvetlenül a bőrrel érintkező, legbelső, valamint a legkülső ruharéteg. A legtöbbször hosszú fehérneműből álló legbelső rétegnek az a feladata, hogy a test nedvességét a bőrről elvezesse, anélkül, hogy maga is átnedvesedjen vagy elveszítse szigetelőképességét. A gyapjú (különösen az angóra) és a műszálak (polipropilén) jól vezetik el a nedvességet, és nedvesen is jól melegítenek. A pamut felszívja a nedvességet és ezáltal nedves, a hőt elnyelő borogatássá válik. A legjobb kombináció, ha a műszál fölé gyapjú- vagy pamutréteget helyezünk. A műszál elvezeti a test nedvességét anélkül, hogy maga is átnedvesedne, és a nedvességet leadja a felette elhelyezkedő, erősen szívóképes gyapjú- vagy pamutrétegnek. Ezáltal a bőr feletti réteg mindig száraz, jól szigetel, és a felette fekvő réteg tovább tudja adni a nedvességet anélkül, hogy hő veszteséget okozna. E kombináció azonban csak akkor működik jól, ha a két réteg szorosan érintkezik. A legkülső réteg feladata, hogy a belső szigetelőrétegeket megóvja a széltől, víztől, hótól és nedvességtől. Ehhez azonban az szükséges, hogy szellős legyen, különben a belső oldalon kondenzvíz keletkezik, ez a belső szigetelőrétegeket átnedvesíti és ezáltal elvesztik szigetelő hatásukat. A fenti feladatot a vízhatlan, de levegőt áteresztő műszálas anyagok látják el legmegfelelőbben, de a kevert anyagok (például 60/40 arányban kevert pamut/poliészter vagy 65/35 arányban kevert pamut/nejlon) is igen alkalmasak e célra. A kapucnik fokozzák a védőhatást. Közbenső szigetelőrétegek általában az ing, vékony pulóver, mellény stb., egyéni ízlés és elképzelés szerint. E rétegeket az időjárástól, hőmérséklettől és testi tevékenységtől függően lehet felvenni, illetve levetni. Ugyanezek az elvek vonatkoznak a lábak, karok és a fej védelmére is. Viseljünk legalább két pár, lehetőleg gyapjúból készült vagy a fehémeműnél ismertetett nedvességelvezető elv alapján kiválasztott zoknit (egy vékonyabbat és egy valamivel vastagabbat). A kezek vérkeringését jól biztosítja és optimális védelmet nyújt a hideg és nedvesség ellen, ha az egyujjas vízhatlan felső kesztyű alatt egyujjas gyapjúkesztyűt hordunk. A hidegtől merev ujjak igen ügyetlenek, ezért ötujjas kesztyű helyett inkább egyujjas kesztyűt viseljünk. Vízhatlan kapucni alatt hordott gyapjúsapka, gyapjúsál vagy balaklava (fejre húzható és a nyakat is védő, két végén nyitott kötött henger) védik legjobban a fejet, és megakadályozzák az éppen e testrészen nagy hőveszteséget.
F e/szerelés A felszerelés funkciója, hogy bizonyos környezetben megkönnyítse vagy egyáltalán lehetővé tegye az életet (vagy életben maradást). Legtöbbször ponto-
170
san meghatározott feladatok vagy helyzetek követelményeinek megfelelően állítják össze. A felszereléshez igen különböző célokat szolgáló tárgyak tartozhatnak: a skála a sátortól és a hálózsáktól a főzőkészüléken és főzőedényen át egészen a hegymászáshoz szükséges kampókig, ékekig és hegymászóvasakig, vagy a víz alatti úszáshoz szükséges búvármaszkig, lélegeztető pipáig és búváruszonyig terjedhet. Az ilyen felszerelés akkor is kielégítő, ha az előre megtervezett és előkészített hegymászás vagy sivatagi túra során előre nem látott események miatt hirtelen életveszélyes helyzet áll elő. A rendkívüli helyzet akkor válik igazán veszélyessé, ha teljesen váratlanul és készületlenül ér bennünket, és nem rendelkezünk mással, mint amit magunkon hordunk. Egyes esetekben váratlanul bekövetkező életveszélyes helyzetekben is életben lehet maradni mindenfajta felszerelés nélkül, ehhez azonban nagyon sok szerencse kell, és ilyenkor semmiképpen sem vagyunk urai a helyzetnek. Már minimális felszerelés is nagymértékben javítja az életben maradás lehetőségeit, olyannyira, hogy a siker esélyét csupán az csökkenti, ha nem ismerjük az alkalmazandó módszereket. A minimális felszerelésnek, az „életmentő felszerelésnek" az alábbi követelményeket kell kielégítenie: - feleljen meg a legfontosabb funkcióknak; - legyen olyan, hogy minden körülmények között magunkkal vihessük; - legyen kiegészíthető, bővíthető. Váratlan, rendkívüli helyzetekben a legfontosabb tevékenységek közé tartozik - a tűzrakás; - a védekezés a hideg, a nedvesség és a szél ellen; - a víz és élelem._111egszerzése, tárolása és szállítása; - a kapcsolat felvétele a keresésre indult csoporttal; - a ruházat karbantartása és segédeszközök előállítása. Az életmentő felszerelésnek olyannak kell lennie, hogy mindenkor nálunk lehessen, testünkön (ruházatunkon) magunkkal vihessük, függetlenül attól, hogy éppen szmokingot, munkaruhát vagy sportöltözéket hordunk. E követelmény határt szab a súlynak és a terjedelemnek. Támpontul szolgálhat, hogy a terjedelem nem haladhatja meg egy levéltárca (kb. 10 x 15 cm) nagyságát, a súly pedig a 300 grammot. Mivel e korlátok miatt a felszerelés csak a legszükségesebbeket tartalmazhatja, úgy kell összeállítani, hogy egyes felszerelési tárgyakkal vagy készletekkel kiegészíthető legyen anélkül, hogy a már meglévő tárgyakat jobbakkal helyettesítenénk. Ezekre az alapelvekre támaszkodva és az említett korlátok közt az alábbi megoldásokra van lehetőség:
171
Tűz
A
tűzgyújtáshoz
a terjedelem és súly szempontjából a legalkalmasabb a megpreparált gyufa. Alternatíva lehetne a gázöngyújtó, hátránya azonban a nagyobb súly és a nagyobb terjedelem. U gyanebból az okból a tűzgyújtásra használt magnéziumblokk számításba sem jöhet (lásd még a Tűz című fejezetet). felelően
Hideg, nedvesség és szél elleni védekezés E célnak legjobban a vékony, könnyű, de erős, átlátszó, 1x1,5 méteres, kb. 100-150 gramm súlyú műanyag fólia felel meg. Bár hatásukat tekintve a rétegzett mentőtakarók sokkal jobbak, azonban alig alkalmasak a többszöri használatra, mivel gyűrődnek, szakadnak, erősebb kivitelezésben viszont terjedelmük és súlyuk kétszer akkÓra, és ezért legfeljebb kiegészítésként jöhetnek számításba. E fólia többek között esőköpenynek, szélvédőnek, szükségmenedéknek, alátétnek, lepárlónak és fózőteknő kibélelésére használható, és mentőtakaróval jól kiegészíthető (lásd még a Menedék című fejezetet). Vfz és élelem A fent említett műanyag fólia többek közt jó szolgálatot tesz akkor is, amikor vizet szerzünk (az egyéb lehetőségeket lásd a Vfz című fejezetben). Tárolásra és szállításra legalkalmasabbak a műanyag zacskók. Könnyűek, összehajtogatva alig foglalnak el helyet, és más anyagokkal együtt (lásd a Segédeszközök című fejezetet) kitűnően szolgálhatnak mint víztartályok. Használhatók ezenkívül kapucninak, védókesztyúnek, védőzokninak (egyujjas kesztyűre vagy zoknira húzva), és sok egyéb célra is. A vízfertőtlenítő tabletták nem jelentenek terhet, és lehetővé teszik kétes víz felhasználását. A csapdaépítéshez (állati táplálék szerzéséhez, lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet) drót és zsineg szükséges. Legalkalm~abb az egész vékony kötöződrót vagy acéldrót és a kb. 1-2 mm vastagságú perlonzsineg. Mindkettőre szükség van segédeszközök (lásd a Segédeszközök című fejezetet) és a menedék készítéséhez is. Néhány horgászhorog, amelynek szinte nincs is súlya, megkönnyíti az állati táplálék szerzését. Kapcsolatfelvétel Súly és terjedelem szempontjából kizárólag a jelzőtükör felel meg; legjobb a kétoldalt fényezett, célzólyukkal ellátott, vékony fémből készült tükör (kb. 5 X 8 cm). Nagyon jól célzott kapcsolatfelvételt tesz lehetővé és kiegészíti az egyéb lehetőségeket (lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezetet). A halászatnál is jól használható segédeszközként (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet).
172
Karbantartás A karbantartásnak: (ruházat, lábbeli) döntő jelentősége lehet. Az ehhez szükséges eszközök nem jelentenek megterhelést. Néhány tű (beleértve a bórvarró tűt), vékony, de erős műszálcéma, egy befúző-, néhány biztosítótű és gomb szinte minden eshetőségre elégséges. Mindezek kitűnően használhatók segédeszközök előállításához is. Szinte mindenfajta tevékenység nélkülözhetetlen eszköze a vágószerszám. Bizonyos munkákhoz a borotvapenge is megfelel. A nyeles, rövid pengéjű kés (orvosi szike) alkalmazási területe már szélesebb. További lehetőségeket kínál a kereskedelemben újonnan megjelent „univerzális túlélési szerszám". A legjobb azonban a kés, amelyről külön részben is szólni fogunk, mivel sokféle formájú, nagyságú és minőségű kés létezik, rendkívüli helyzetekben fontos szerepet tölt be és igen sokféleképpen használható. Az életmentő készlet lehetséges egyik összetétele: - 10 preparált gyufa, dörzsfelülettel, -1 kb. lxl,5 méteres műanyag fólia, - 6 vízfertőtlenítő tabletta, - 10 m vékony kötözódrót, - 10 m 2 mm átmérőjű perlonzsineg, - 1 fémből készült, kb. 5x8 cm-es jelzőtükör, - 10 m vékony, műszálból készült cérna, -3gomb, - 2 varrótű, 1 bórvarró tű, 3 biztosítótű, - 5 horgászhorog horgászzsineggel, - 1 kis, rögzíthető pengéjű zsebkés, pengehossz kb. 5 cm, - 1 fenőkő, nagysága kb. 3x30x60 mm, - 2 különböző nagyságú műanyag zacskó„ - 1 m textil ragasztószalag.
Ennek az életmentő felszerelésnek a súlya 200--270 g és nagysága kb. 2x8x14 cm. Mérete a csomagolástól függően tetszés szerint változtatható; csökkenthető, ha például a zsebkést vagy a gyufát (gázöngyújtót) állandóan a nadrágzsebben hordjuk. A felszerelésnek a legjobb minőségűnek kell lennie, miután a tartósság és teljesít6képesség életfontosságú lehet. Kiegészítő
felszerelési tárgyak
173
Az életmentő felszereléshez hasonlóan a kiegészítő felszerelési tárgyak megválasztása is az egyéni megítéléstől függ. Fontos azonban, hogy ezek is alkalmasak legyenek arra, hogy gyakran magunkkal vihessük őket, vagy némelyiket esetleg beiktathassuk az életmentő felszerelésbe. A kiegészítési lehetőségek közül itt csupán a legfontosabbakat ragadjuk ki. Mentőtakaró
A mentőtakaró ellenállóképes, többnyire alumíniummal bevont anyagból készül, 80%-ban visszaveri a testmeleget, vízhatlan és nem ereszti át a levegőt. Súlya 200-350 g. Zivatar esetén Faraday-kalitkának is használható (lásd a Veszélyek című fejezetet). Fúrészdró t Súlya 40 g, kicsire összecsavarható (átmérője összecsavarva kb. 10 cm), és kitűnően pótolja a fűrészt. Íjhoz hasonlóan botra feszítve ívfúrészként használható. Hátrány: igen könnyen megtörik. Tájoló A pontos tájékozódás miatt fontos. Megfelelő minőségű tájoló súlya 150-250 g (pontosabb leírását lásd a Tájékozódás című fejezetben).
Kés A kés sokféle célra használható, éppen ezért rendkívül fontos és különösen nagy igénybevételnek kitett felszerelési tárgy. Helyes kiválasztása, kezelése és karbantartása rendkívüli helyzetekben életmentő lehet. Rendelteté se Felhasználás i lehetősége igen széles, kezdve attól, hogy a legkülönbözőbb anyagok (hús, fa stb.) vághatók vele, aprításra (csont, fa, szárított hús) és szúrásra (vadászat, önvédelem) is használható, az esetek túlnyomó többségében azonban vágóeszközként használják. Felépítése A legerősebb az olyan kés, amely egy anyagból készült, egyforma vastagságban, egyik végén élnek, másik végén markolatnak kiképezve. Anyaga A kés minősége és teljesítőképessége döntő mértékben anyagától függ. A jó minőségű kés anyaga rozsdamentes, éltartó, kellően hajlékony és rugalmas, és keménységi foka 58-62 ,,Rockwell keménységi fok". Jelenleg e követelménye-
174
·''
ket legjobban az amerikai 154 C acél elégíti ki, ezt követik az ugyancsak amerikai 440 B vagy C és D2 acélok. A penge hosszúsága, szélessége és vastagsága Univerzális használat céljára legjobban a 12-14 cm hosszú penge vált be, amely egyrészt elég rövid ahhoz, hogy még könnyen kezelhető legyen, másrészt szinte minden esetben elég hosszúnak bizonyult önvédelem és vadak leszúrása céljára. A penge szélessége hosszúságához képest ne haladja meg az 1:3 arányt, és ne legyen kevesebb, mint 1:5-höz, vastagsága legyen 5-7 mm. A penge alakja és markolata Kiválasztásuknál tartsuk szem előtt, hogy a késsel elsősorban vágni, de szükség esetén szúrni is lehessen. Ehhez az szükséges, hogy a kés éle a markolatból kiindulva előbb viszonylag egyenesen folytatódjék (ágak lemetszésére, hús elvágására stb.), és körülbelül az utolsó harmadban hegye felfelé íveljen (azért, hogy nagyobb vagy szilárdabb dolgokat csuklóból lehessen elvágni). A kés hegye az él közepe felett fekszik: minél magasabban, annál jobb a vágóképessége, de annál rosszabb a szúróképessége. Kétélű pengék gyöngítik az anyagot, korlátozzák a kés használhatóságát, ezért kevésbé ajánlhatók. A markolat formája legyen ovális vagy lapos; ez meggátolja a kés akaratlanul előidézett forgását a kézben, de mégis biztosítja jó fekvését. A markolat borítására a fa és a csont is megfelelő, a legellenállóbb azonban a műanyag. A markolat megfelelően kialakított formája vagy keresztvas akadályozhatja meg, hogy a kéz lecsússzon a pengére (a keresztvas előnyös lehet az önvédelemnél is). Súlycsökkentés céljából el lehet tekinteni a markolat borításától, és stabilitásveszteség nélkül furatok alkalmazhatók rajta. Ennek azonban az a hátránya, hogy hosszabb munkánál a markolat fekvése nem optimális, és télen a markolat hideg. Csiszolás A kés élessége attól a szögtől függ, amelyben a penge két oldala az élben találkozik. Minél hegyesebb a szög, annál élesebb a kés, de annál sérülékenyebb és annál gyorsabban használódik el az él. A gyakorlatban a 10 és 20 fok közötti szög bizonyult a legjobb megoldásnak .
•
~ 1 1
I
I
I
• I e::. '
"'' I
I
175
10 foknál az él igen éles, és tartósága megfelelő (alkalmas puhább dolgok, például hús vágására), 20 foknál megfelelően éles és tartósabb (alkalmas keményebb tárgyak, például fa vágására). Köszörülés Kizárólag nedves fenókővel köszörüljünk (fenőacél csak kevésbé jó minősé gű, puha acél esetében alkalmazható, jó minőségű kemény acél esetében majdnem hatástalan). A köszörülés egész folyamata alatt ügyelni kell a megfelelő élezési szög betartására. Támpontul szolgálhat, hogy a 10-20 fokos szög betartásához a penge hátának 3-4 mm-rel a fenőkő felett kell állnia. Általában nagy erővel és az él ellen köszörülünk. Az alábbiak szerint kell eljárni: • Nedvesítsük be a fenőkövet vízzel (nyállal) vagy ola.üal (zsírral). •Helyezzük a pengét laposan a kőre úgy, hogy éle a testével ellentétes irányba mutasson. • Emeljük most a pengehátat a megfelelő élezési szögbe. •Toljuk el magunktól a pengét 3-4-szer, mintha vékony szeleteket akarnánk vágni a kőből. •Fordítsuk meg a kést úgy, hogy az éle a testünk felé legyen (ugyanabban az élezési szögben). • Húzzuk magunk felé a kést, mintha vékony szeleteket akarnánk vágni a kőből (szintén 3-4-szer). • Ügyeljünk arra, hogy a penge mindkét oldalát ugyanannyiszor húzzuk végig a fenőkövön.
Akkor kellően éles a kés, ha a karunkon lévő szőröket könnyen leborotválhatjuk vele. Lényegesen egyszerűbb és könnyebb gyakori köszörüléssel megőrizni az éles kés élét, mint az életlen kést megint élesre fenni. A kést csak a közvetlenül megoldandó feladatok elvégzésére használjuk (vágás, szúrás, óvatosan végzett aprítás és ütés). Az úgynevezett több célt szolgáló fúrészhátú, fogazott, kiszélesített kalapácsfelületű stb. pengék nehezebben kezelhetők és univerzális használhatóságuk is csekélyebb, ezenkívül növelik az önsérülés veszélyét, gyengébbek, és ezért nem felelnek meg a rendkívüli helyzetek követelményeinek.
176
A késtok - Védje a pengét és viselőjét a sérülésektől; - ne tompítsa a kés élét (dörzsölés által); - erősen tartsa a kést; - biztosítsa, hogy a kést könnyen elő lehessen húzni és el lehessen tenni; - legyen egyszerűen és könnyen a késre húzható; - lehetőség szerint rendelkezzék külön résszel a fenőkő elhelyezésére. Mivel e követelmények részben ellentmondanak egymásnak, a megoldás csak kompromisszum lehet. Különösen fontos követelmény a kés viselőjének biztonsága (esés, ugrás, lekuporodás esetén), és a kés biztonságos rögzítése (elvesztése döntő jelentőségű lehet). A kést az azt használó kar kartávolságánál kissé hosszabb zsinórral oda is kötözhetjük, nehogy elveszítsük. A késtokok bőrből, fémből és műanyagból készülnek, megfelelő elkészítési mód és kidolgozás esetén mindhárom anyag kielégíti a fent jelzett követelményeket. Sokféleképpen rögzíthetjük a kést és erősíthetjük fel a tokot. Próbáljuk ki a különböző lehetőségeket, és csak ezután döntsünk. Hogyan hordjuk a kést? A kést sokféleképpen hordhatjuk, ezért nem tudunk ajánlani olyan megoldást, amely mindenki számára megfelel. A „hogyan"-ról kinek-kinek magának kell döntenie, és a döntés a helyzettől függően különbözik. Az általános követelmények a következők: - legyen gyorsan és könnyen hozzáférhető; - legyen könnyen és gyorsan eltehető; - ne akadályozzon a mozgásban; - szükség esetén ne legyen látható. A megoldási lehetőségeket és ezek legfontosabb előnyeit és hátrányait a túloldali táblázat mutatja be:
177
........
O;l
Viselési mód
Fekvés
Előnyök
Hátrányok
övön (ha az övet viselik, a fegyverhez könynyen lehet hozzáférni, de nem lehet eltakarni)
- a csípőcsont mögött, a kést tartó kéz oldalán, markolat előrehajlik
gyorsan és jól fogható meg, könnyen hordható, rövid felsőruházatnál jól eltakarható
vastag és hosszú ruházatban (télen) nehezen érhető el, az ülésnél zavaró
- háton, majdnem vízszintesen, markolat a kést fogó kéz irányában
könnyen megfogható, nagyon jól elrejthető
nehezen rakható el, akadályoz hátizsákok viselésénél, egyébként mint fent
- a kést fogó kézzel ellentétes oldal csípócsontja előtt, nagyon ferdén, markolat a kést fogó kéz irányában
könnyen és gyorsan elérhető, könnyen elrakható, nem akadályoz az ülésnél vagy hátizsák viselésénél, jól eltakarható
zavar a leguggolásnál, kúszásnál, hason fekvésnél a felsőruha felett
markolat felfelé, olyan magasan hogy a kést fogó kéz könnyen elérhesse
könnyen és gyorsan fogható meg, nem akadályoz, jól
igen nehezen rakható el, zavar hátizsák viselésénél, speciális tok szükséges
háton
viselendő,
elrejthető
hóna!j alatt
válltáskában, markolat felfelé vagy lefelé, a kést fogó kézzel szembeni oldalon
jól fogható meg, könnyen elrakható, nem akadályoz, igen jól elrejthető
akadályoz hátizsák viselésénél, speciális tok szükséges
karon
a kést fogó kézzel szembeni felvagy alkaron, markolat lefelé
könnyen és gyorsan fogható meg, könnyen rakható el, jól elrejthető (csak alsókaron)
a kés megfogásánál mindkét kart igénybe kell venni, a kést viselő kar minden mozdulatával a kést is mozgatja
lábon
a kést fogó kéz oldalán a felső vagy alsó lábszáron, külső vagy belső oldalán, markolattal felfelé
könnyen és gyorsan fogható meg, könnyen rakható el (ekkor azonban nem takarható el) vagy jól eltakarható (ekkor azonban kedvezőtlenebbül és lassabban fogható meg), nem akadályoz
minden lábmozdulat a kést is mozgatja, akadályoz a fekvésnél
Zsebkés A zsebkésnek a rögzített pengéjű késsel szemben a következő előnyei vannak: - kicsi, ezért önnyű magunknál tartani; - alig áll fenn a sérülés veszélye, mivel a penge fedve van, ha becsukjuk a kést; - többféle pengét vagy egyéb segédszerszámot lehet benne elhelyezni. Hátrányai: - a penge hosszúsága korlátozott; - egyenlő pengehosszúság mellett nagyobb a súly; - nincs kézvédője; - a penge rögzítése erős igénybevételnél megsérülhet; - markolata ritkán kézhez álló; - ha nincs rögzítőszerkezete, véletlen bekattanáskor fennáll a sérülés veszélye; - használat előtt ki kell nyitni, ami elég körülményes; - több karbantartást igényel. Bár kis terjedelme ellensúlyozza összes hátrányát, mégis kívánatosnak látszik az életmentő készletet kiegészíteni egy sokoldalúan használható és erős késsel. Ebben az esetben - az igen éles (8-10 fokos) éllel rendelkező zsebkéssel puha dolgokat vékonyan vághatunk el, és nehezen hozzáférhető helyeken használhatjuk, - a használható (18-20 fokos) éllel rendelkező másik kést durvább munkára és egyéb erős igénybevételkor használjuk.
A felszerelés szállítása Rendkívüli helyzetekben minden tevékenységet a legésszerűbben és az erővel szerint takarékoskodva kell végrehajtani, mivel ennek döntő jelentő sége lehet, különösen a felszerelés és egyéb dolgok szállításakor. Akár rendelkeztünk teljes felszereléssel és élelmiszer-tartalékkal, akár a rendkívüli helyzetben nagy fáradsággal magunk állítottunk elő segédeszközöket és szereztük be a víz- és élelmiszer-tartalékainkat: a tartózkodási hely szándékos vagy kényszerű változtatása esetén mindezt szállítani kell. Már a csomagolás előkészítésénél is figyelembe kell venni az alábbi szabályokat: • Készítsünk három csomagot, egy-egy csomagba téve mindazt, amire - naponta többször van szükség (például víz, élelem, főzőedények); - mindazt, amire nincs szükség naponta (például tartalék fehérnemű, élelmiszer-tartalékok); és - mindazt, amire csak ritkán van szükség (például alátét, hálózsák). •Jelöljük meg mindegyiket úgy, hogy tudjuk, melyik mit tartalmaz.
lehetőség
179
• Vízhatlanul kell becsomagolni mindent, aminek nem szabad átnedvesednie (eső, vízbe esés esetén). A hátizsák vagy tartóváz megrakásának három módja lehetséges: 1. a vízszintes sávok módszere, 2. a függőleges sávok módszere, 3. a kettő kombinációja.
8
nehéz
3.
2.
1.
[;.; ·\I
közepesen nehéz
D
könnyú
E módszerek célja, hogy a szállítandó teher húzó- és emelóhatását a legkisebbre korlátozza és ezzel a szállítást kellemessé és ,,könnyűvé" tegye. Bár a második és harmadik rakodási módszernek elméletileg vannak bizonyos előnyei, a gyakorlatban az első, a vízszintes sávok módszere vált be legjobban (a variálási lehetőségek a legkedvezőbbek), ezért ezt ajánljuk. A már megrakott tartóállvány felvételének két módja van: • Helyezzük a tartóállványt a magassága szerint megfelelő kőre vagy fatönkre (ha felhúzzuk a hevedert, legmagasabb pontja kb. 20 centiméterrel a vállmagasság alatt legyen), bújjunk bele a hevederekbe és előrehajolva, a térdeket kinyújtva emeljük fel a tartóállványt. • Előrehelyezett felsócombunkra emeljük fel a tartóállványt (hátsó oldalával testünk felé), egyik karunkkal bújjunk bele a hevederbe, nyújtsuk ki térdünket, fordítsuk a tartóállványt a hátunkra, és másik karunkkal bújjunk bele a másik hevederbe. 1.
180
2.
3.
4.
5.
6.
VÍZ Általános tudnivalók Az emberi test súlyának 60%-a víz. Egy 70 kg-os ember szervezete tehát 42 liter vizet tartalmaz. Már ez is meggyőzően bizonyítja, milyen döntő jelentőségű a szervezet vízháztartása. Figyelemre méltó, hogy a szervezet milyen érzékenyen reagál a vízháztartás ingadozásaira: víz nélkül az ember általában 2-4 napnál tovább nem marad életben, míg az éhhalál csak hetek múlva következik be. Magas hőmérséklet és fizikai megterhelés esetén
PERC LEVEGŐ nélkül NAP VÍZ nélkül
HALÁLOS
HÉT TÁPLÁLKOZÁS nélkül Ha az izzadást, a mozgást és az energiafelhasználást a lehető legnagyobb mértékben korlátoztuk (a hőmérséklettől függően), víz nélkül életben maradhatunk: 2 napig 50 °C-nál... .. 7 5- napig 30 °C-nál . ..... 9-10 napig 10 °C-nál
A test vízszükséglete Normális szükséglet A szervezet a következő formákban választ ki vizet: - vizelettel (vízben oldódó anyagcseretermékeket a vese útján), - izzadtsággal (a test felszínén keletkező nedvesség elpárologtatása a létfontosságú életfolyamatokhoz szükséges állandó testhőmérséklet biztosításához), - a kilélegzett levegővel. A leadott vízmennyiség naponta 1,51 Vizelet . 0,51 ... . Izzadtság ..... . ...... 0,5 l A kilélegzett levegő nedvességtartalma .. napi 2,5 liter
181
A normáli s vízvesz teség pótlásár a ezt a 2,5 litert naponta be kell juttatni a szervezetbe. A szükséges mennyiség fizikai munka, hőség, hideg és stressz esetén nagyobb , és elérheti a napi 10 litert vagy ennél nagyobb mennyiséget is. Amenny iben a vízvesz teséget nem pótolják gyorsan , a szervez et az alábbi szimptó mákkal reagál:
A test vízvesztesége %-ban
Hatás
2,5
szomjúság, rossz közérzet, étvágytalanság, megkezdődik a kiszáradás
5
rosszullét, szapora pulzus, bőrpirosodás
6-10
fejfájás, szédülés, viszketegség, a végtagok bizsergése, tagolatlan beszéd, nehéz légzés, az ember képtelen járni
10-15
duzzadt nyelv, az ember képtelen nyelni, a bőrráncosodás, zsibbadt érzés a bőrben, rángatódzás, süketség, látási zavarok
15-20
életveszélyes (30 °C környezeti hőmérsékletnél delírium)
25
még hűvös környezet esetén is halál
Vízszükséglet tartós
megerőltetés
esetén
Rendkív üli helyzete kben a legfonto sabb tartós, megerőltető tevéken ység a gyaloglá s. A gyaloglá snál fokozott a kalórias zükségle t, erős az izzadtságkiválasztás, ezért sok folyadékra van szükség. Alapszabály: Nem csökken a teljesítőképesség, ha gyalogl ás közben óránkén t fél liter, elektroli ttartalm ú folyadék ot iszunk. Téves az a néphit, hogy gyaloglás közben minél keveseb bet szabad inni. E nézet valamikor a két világháború közti időben keletkez ett és máig makacsu l tartja magát, bár már röviddel a második világháború után megcáfolták. SOHAS EM HELYT ELEN, HA ISZUNK! Nem azért iszunk, mert szomjas ak vagyunk, hanem azért, hogy a felhasznált tartalékokat pótoljuk.
182
Elektrolitek Konyhasó A víz a szervezetben kb. 0,9 százalékos (fiziológiai) konyhasóoldatként kötő dik. A só elektromos vezetővé teszi a vizet (elektrolit). A konyhasóoldat tehát „elektrolittartalmú víz". Ha vizet iszunk és egyidejűleg nem gondoskodunk arról, hogy a szervezet megfelelő mennyiségű sót kapjon, ez a szélsőséges esetekben epilepsziás görcsökkel járó vízmérgezéshez vezethet. De ártalmas a sótartalmú tengervíz is, még ivóvízzel keverve is: a só az olyannyira szükséges nedvességet vonja el a szervezettől, ami azután a veseműködés megszűnéséhez vezethet. A sótabletták sem váltak be, mert a gyomornak a szomjúság által okozott izgalmát növelik. Az elektrolitek literenként 3-tól legfeljebb 5 grammig terjedő mennyiségű sót tartalmazó levesekkel juttathatók legelőnyösebb formában a szervezetbe. Kálium Gyakran elfeledkeznek arról, hogy izzadásnál kálium is távozik a szervezetből, és ez a teljesítmény gyors csökkenéséhez, fáradtsághoz és kimerültséghez vezet. Még ennél is fontosabb, hogy a káliumhiány esetén nemcsak a lábikragörcs, hanem a szívizomgörcs veszélye is fokozódik. Sok káliumot tartalmaznak a gyümölcsök (szilva, füge, mazsola), a gumós növények (például a burgonya), a tej és a tejtermékek.
Magatartás szomjúság esetén Ha nem áll rendelkezésre ital, a szomjúságérzetet ideiglenesen a következő képpen enyhíthetjük: • Tegyünk a szájunkba és rágjunk vagy szopogassunk kis kavicsokat, fadarabokat, gyümölcsmagvakat stb., ez nyálkiválasztásra ösztönzi a nyelv alatti nyálmirigyeket. • Együnk gyümölcsöt vagy zöldségfélét (például uborkát vagy tököt), ezek viszonylag sok vizet tartalmaznak, ezért jól oltják a szomjat.
Kerüljük a vízveszteséget A legfontosabb, hogy teljesen kiküszöböljük az izzadást vagy legalábbis csökkentsük mértékét és időtartamát. Teendők: •mozogjunk lassan és sietség nélkül, • amennyire csak lehetséges, tartózkodjunk árnyékos helyen, • a legnagyobb hőség idején feküdjünk mozdulatlanul („szieszta"), •a testi megerőltetést igénylő munkákat végezzük az éjszakai órák alatt (sivatagi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezáltal az ivóvíz-felhasználás 40 %-kal csökkenthető),
183
• fülledt időben és hőségben ne vessük le a ruhát, a ruha alatt az izzadtság lassabban párolog el, mint a fedetlen bőrről. Aki keveset akar izzadni, az a test leginkább izzadó részeit teljesen befedő alsóinget (izzadtsággátló inget) hord. A felsőruházat legyen lehetőleg laza és bumuszszerú.
Izzadtsággátló alsóing
Arab burnusz
Hogyan nyerhetünk vizet? A természetben fellelhető víz - felszíni vízre, - talajvízre és - csapadékvízre (hó, eső, jégeső) osztható fel. Felszín i víz A felszíni víz álló- vagy folyó víz. Már régen érvényét veszítette az a mondás, amely szerint „a víz, amely 7 kövön átfolyt, tiszta". Elvben minden felszíni víz ,,higiéniai szempontból gyanús". Csak a hegyi források tekinthetők tisztának. Talajv íz A talajvíz tisztasági foka a geológiai struktúrától függ, ezért nem határozható meg. Csapad ékvíz (hó, eső, jégeső) Ez a víz ízetlen, de tiszta. Gyakorlatilag csak a talajhoz érve szennyeződik (kivételt képeznek az iparvidékek, de eső után már ott is tiszta a levegő). A csapadékvíz csak egészen friss állapotban fogyasztható fenntartás nélkül.
184
A víznyerés módszerei Víz nyerhető -ásás, - a víz felfogása vagy felszívása, - elpárologtatás és - olvasztás útján. Ásás Ha ásunk, talajvízre bukkanhatunk ott is, ahol a föld felszínén semmi nyoma sincs a víznek. Vizet leginkább az alábbi helyeken találhatunk: - feltűnően zöld réteken, - agyagos lejtők nedves részein, - kiszáradt patakmedrek külső hajlatánál, - vízinövényekkel vagy nagy víztartalmú növényekkel, feltűnően sötét színű földdel borított helyeken, - tengerpartokon, ha apálykor az árvonalnál a talajvíz eléréséig leásunk. Mivel a sós víz nehezebb az édesvíznél, a felső vízréteg többnyire iható (meg kell kóstolni).
A víz felfogása vagy felszívása A csapadékvíz jó lehetőséget nyújt víz szerzésére, ez a víz azonban elektrolitmentes. Esővizet legjobban esőköpeny segítségével foghatunk fel. De kiteríthetünk szívóképes kendőket is (pamutból készült ruhadarabokat), és ezeket azután gyűjtőe dény felett kicsavarjuk.
Esővíz felfogása
185
Minél nagyobb a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, annál több harmat képződik. A harmatot leggyorsabban úgy gyűjthetjük össze, ha a harmatos mezőn szívóképes kendőt húzunk végig, majd kicsavarjuk. Ily módon óránként egy liter vízhez juthatunk. Olyan terepen, ahol a növényzet legalább térdmagasságig ér, gyorsan és könnyen gyűjthetünk vizet, ha menet közben pohárral végigsimítunk a növényzeten. A mészkő nem ereszti át a vizet, ezért mészkőhegységekben ritkán található forrás. Néha vékony erecske csurog végig a sziklákon. Ne az ajkunkat nedvesítsük be ezzel, hiszen akár egy korty vízhez juthatunk úgy, hogy a nedves helyet kendővel feltöröljük és a kendőt kicsavarjuk. Elpárolo gtatás A talaj mélyen fekvő rétegeiből még kilátástala nnak tűnő helyzetekben is nyerhetünk ivóvízzé alakítható nedvességet a következőképpen: Feszítsünk világos fóliát egy gödör fölé. Magas külső hőmérséklet esetén a fólia alsó oldalára kicsapódik a levegő kondenzált nedvessége, amely lecsöpög az odakészíte tt gyűjtőedénybe. E módszer főleg magas hőmérséklet mellett eredményes, az így nyerhető vízmennyiség azonban többnyire csekély (kb. 1 Ii.------. ~--- Kiszáradt ter víz 24 óra alatt). A mennyiség növel,__~-- felsöfOldréteg hető, ha a talajt ihatatlan vízzel (sós vízzel, hűtővízzel, állati vizelettel stb.) meglocsoljuk, vagy más, víztartalmú tárgyakat (növények et, átizzadt fehérneműt stb.) teszünk a talajra. Kondenz álás A kondenzálás során a szennyezett, élvezhetetlen vizet felforraljuk, a felszálló vízgőzt felfogjuk és kicsapatásával ihatóvá tesszük a következőképpen: • Hevítsük fel forrásig a folyadékot (például tengervizet, alkálitartalmú vagy szennyezett vizet, vizeletet). • Fogjuk fel a felszálló gőzt oly módon, hogy kendőt vagy műanyag fóliát feszítünk a forralóedény fölé. • A kendőt, amely a gőz kondenzálása után felfogja a nedvességet, csavarjuk ki egy edény fölött. • A műanyag fólia belső oldalán lecsurgó kondenzál t vízcseppeket fogjuk fel egy edényben. E célból a fólia alsó széleit hajtsuk ereszformában befelé, és rögzítsük a széleket.
186
Hogy elkerüljük a kendő vagy a műanyag fólia meggyulladását, célszerű a folyadékot, amelyet elpárologtatunk, edénybe önteni, és azt forró kövekkel felhevíteni. Hó és jég olvasztása A hó és a jég jelentős mennyiségű vizet tartalmaz. A havat nem szabad szopogatni vagy megenni, mert - rendszerint szennyezett; - a hideg hó ingerli a szomjúságtól már amúgy is érzékennyé vált gyomornyálkahártyákat, következménye gyomorhurut vagy a gyomor felszívóképességének csökkenése; - a hó elektrolitmentes, ezért csak rövid időre csökkenti a szomjúságérzetet és vízmérgezést okozhat. Magasabb hegyek árnyékos részein vagy források közvetlen közelében csonthómezők vagy foltok formájában nyáron is található víznyerésre alkalmas hó. A hó vagy jég felolvasztásával nyert vizet azonnal forraljuk fel, vagyis csírátlanítsuk. A hó leggyorsabban úgy olvasztható fel, ha előbb egy kevés havat olvasztunk fel, és az így keletkező vízbe egyre nagyobb hótömböket rakunk. • A jég sűrűbb, mint a hó. Ha választhatunk, inkább jeget olvasszunk, mert lényegesen gyorsabban olvad. • A kékes színű, lekerekített élű régi tengerjég nagyrészt elvesztette sótartalmát, ezért felolvasztható ivóvízzé (meg kell kóstolni!). •A napenergia is felhasználható az olvasztáshoz: szélvédett, napos helyen serpenyőszerűen terítsünk ki vízhatlan anyagot (esőköpenyt, anorákot), és tegyünk bele havat vagy jeget. Az olvadás ugyan lassú, de fűtőanyagot takarítunk meg. Meggyorsítjuk az olvadást, ha sötét színű fóliát használunk, és a talaj és a fólia közé izoláló réteget teszünk.
Hogyan tehetjük ihatóvá a szennyezett vizet? Ahhoz, hogy a szennyezett vizet ihatóvá tegyük, el kell távolítani belőle a veszélyes vírusokat és a benne lebegő szennyező hordalékszemcséket. Ezt - vízderítéssel és - vízfertőtlenítéssel érhetjük el. Vízderítés A vízderítés szűréssel történik. Kis mennyiségű ivóvíz előállításához szűrő nek kis szövött anyag is megfelel. Ha lehetséges, impregnáljuk az anyagot szúrőporral, amelynek összetétele a következő: - 50 rész kovaföld, - 33 rész timsó, - 17 rész szóda. 187
E szúrópor helyett homokot is használhatunk (tegyük a homokot egy kendőbe vagy műanyag zacskóba - biztosítsuk a víz kifolyását). Jó szúróhatása van többek között - a kavicsnak, - a faszénnek, - a cellulózból készült szúróknek, a papírzsebkendőnek, a gémek. Ezek segítségével és homokkal egyszerű, de hatékony szűrők készíthetők. Minél több rétegű a szúró, annál hatékonyabb. Ha a víz szűréséhez semmi nem áll rendelkezésre, akkor hagyjuk állni a vizet kb. 12 óra hosszat, hogy a szennyező hordalékszemcsék leülepedjenek.
A víz fertőtlenítése Forralás A víz fertőtlenítésének legegyszerűbb és egyúttal leghatékonyabb módja a forralás. Rendszerint elegendő a vizet egyszerűen felforralni, de még jobb, ha 15 percig forraljuk. Így nagy valószínűséggel elpusztulnak azok a kórokozók is, amelyekre a vegyszerek nem hatnak. Klór A klórozás körülményes, és alkalmazására rendkívüli helyzetekben csak ritkán kínálkozik lehetőség. 33 %-os klórmeszet használunk. Forrásvíz és kútvíz esetén 2 g klórmész szükséges 1000 liter vízhez, a hatásidő 10 perc. A klórmész mennyiségét növelni kell: - bizonyos öntisztító erővel rendelkező, kevéssé lakott területen fekvő, nagy felszíni vizekből merített víznél (4-8 g), - kátyúkból, vízt6csákb61 stb. származó víznél (10 g). 10 g klórmész 1000 liter vízben 1-2 óra alatt minden kórokozót elpusztít. Ahhoz, hogy a víz a klórozás után visszakapja ízét, a felesleges klórt nátriumtriszulfáttal el kellene távolítani, ez azonban rendkívüli helyzetben bizonyára
188
nem lehetséges. E módszert egészségi okokból a mindennapi életben sem ajánlatos alkalmazni. Jód
3-6 csepp jódtinktúra 1 liter vizet 30 perc alatt fertőtlenít. Kálium-permanganát Csírátlanító hatása nem megbízható, és csak kis vízmennyiség esetén szabad alkalmazni. 1:2000-es arányban használandó (l liter vízhez 0,5 g), és 2 óráig hagyjuk hatni (a víz rózsaszínűvé válik). A vizet azután egy kevés cukorral vagy egy csipet kávéporral lehet színteleníteni. Dúsítás oxigénnel A forralt vagy állott víz ízetlen, mert kevés oxigént tartalmaz. E hiány kiküszöbölhető, ha a vizet vesszőkkel felkeverjük, vagy többször átöntjük egyik edényből a másikba. Ezáltal a víz íze érezhetően javul, azonban ez az eljárás újbóli szennyeződés veszélyét rejti magában. A fentiek szerint nyert és tisztított víz elektrolitmentes. A szervezetnek azonban éppen olyan nagy szüksége van elektrolitra, mint vízre. Ezért az így nyert vizet lehetőség szerint leves főzésére használjuk fel. Ha egyáltalán nem áll rendelkezésre só, akkor legalább némi fahamuval (elégett keményfa fehér, porszerű maradványával) szórjuk meg az ételt.
A víz szállítása és tárolása Ha van vizünk, gondoskodnunk kell ezen értékes anyag tárolásáról. Ha forralt vizet akarunk tárolni vagy szállítani, akkor felhasználás előtt lehetőleg még egyszer szűrjük vagy fertőtlenítsük. A vizet hűvös helyen (napsugárzás elleni védelem), letakarva és csíramentesen (zárt tartályokban) kell tárolni. Ajánlatos a tartályt földbe ásni. Ha közlekedési eszközzel utazunk, az állott ízű és langyos vizet jól lehűthet jük, ha a kulacsot a keletkező ellenszélbe tartjuk. Gyalogláshoz mindig vigyünk magunkkal 1-2 liter vizet (2 kulacsot, vizet műanyag palackokban, szükség esetén műanyag zacskóban); ez nem annyira a trópusokra vonatkozik (ott nem lenne elegendő), hanem elsősorban a mérsékelt övezetre. Rendkívüli helyzetekben helyesebb, ha a rendelkezésre álló kevés vizet megisszuk és ezzel erősítjük a szervezetet, megőrizzük teljesítőképességünket és aktivitásunkat, mint ha szomjazunk, nevetséges víztartalékokat őrizgetünk, legyöngülünk, és képtelenek vagyunk például a mentésben részt venni.
189
TŰZ Általános tudnivalók Ha a szabadban élünk, már 10 °C hőmérsékletnél is előfordulhat, hogy reakcióink lassabbá válnak, és ha ehhez szél és nedvesség is járul, fagyás is bekövetkezhet. A tűz hozzásegíti az embert ahhoz, hogy normális fiziológiai funkcióit fenntartsa, és a hideg okozta károkat elkerülje. Tűzre szükség van ahhoz, hogy - felmelegítsük a menedéket vagy szállást, - elkészítsük az ételt, - felforraljuk a vizet, - megszárítsuk a ruházatot. Rendkívüli helyzetekben a víz után a tűznek van a legnagyobb jelentősége. Előkészítés
Mielőtt tüzet rakunk, tudnunk kell, mire kívánjuk felhasználni. Általában a kell figyelembe venni:
következőket
- A tűznek oxigénre, illetve levegőre van szüksége. - Menedékekben, illetve szálláshelyeken csak kellő szellőzés mellett szabad tüzet rakni (különben fennáll a szén-monoxid-mérgezés veszélye). - Hófödte fák alatt nem szabad tüzet rakni, mivel a hó olvad, és a lehulló olvadó hó eloltja a tüzet. - A tüzet óvni kell az erős széltől, hogy a szikrák ne szálljanak szerteszét. - Ne rakjunk nagy tüzet. A kis tűzrakás kevesebb fűtőanyagot igényel és jobban szabályozható, melegét koncentrálni lehet. - Legyen mindig elegendő tüzelőanyag készenlétben a tűz fenntartására (lehetőség szerint különböző vastagságú fa, az ujjnyi vastag bottól a vastag ágig). - A tüzet mindig a szél felőli oldalán gyújtsuk meg. -Takarékosk odjunk a gyufával és más mesterséges gyújtóeszközökkel. - Meggyújtás után ügyeljünk arra, hogy ne fojtsuk el a tüzet túlságosan nagy és nehéz tüzelőanyaggal. -A szálláshelyeken a fekhelyeknél alacsonyabb helyre rakjuk a tüzet (a meleg felszáll). - Ha többen vagyunk, feltétlenül túzőrséget kell felállítani, amely gondoskodik a tűz fenntartásáról és őrködik azon, hogy ne keletkezzék tűzvész.
190
Tűzveszély
Általában nem túl nagy a veszélye annak, hogy a természetben tűz keletkezzék. Tavasszal és ősszel azonban már egészen kis hőforrások is okozhatnak tüzet. Ezt a veszélyt gyakran alábecsülik. A hótakaró elolvadása után a talaj száraz, a régi fú barna és kiszáradt. Tavasszal, míg ki nem nő a fiatal, zöld fú, és ősszel, amikor a talaj kiszárad, egészen a hó lehullásáig nagyobb a tűzveszély. E veszélyt megelőzhetjük, ha a tűzrakó helyet körülbástyáz zuk kövekkel, hóval, vagy vízzel benedvesítjük a talajt.
A tűzrakóhely előkészítése • Távolítsuk el a talajról az éghető anyagokat. • Készítsünk oda kellő mennyiségű tűzifát (részben a tűz élesztése céljából, részint azért, hogy a nedves vagy friss fa a tűz mellett kiszáradjon). • Télen a talajt teljesen meg kell tisztítani a hótól; amennyiben ez nem lehetséges, friss fából vagy kövekből szilárd aljzatot kell készíteni. • Gyakran van szükség szélvédőre, hogy a fa ne égjen le túlságosan gyorsan, erős szél esetén a szikrák ne szóródjanak szét és adott esetben a tűz fénye ne legyen látható. Ilyen célra jól használható a sátorponyva, a vesszőből font ernyő, a karókból kirakott ellenző vagy kövekből, földből, hóból épített fal (lásd a Menedék című fejezetet).
A fa mint tüzel6anyag Tűz lángra lobbantására és szítására leggyakrabb an fát használunk. Minél szárazabb, annál könnyebben lehet meggyújtani , annál jobban ég és annál kevésbé füstöl. Általános szabályok: - a puhafa gyorsan ég el, lángja világos és kevés a parazsa; - a keményfa lassan ég el és soká parázslik; - a tűlevelű faanyag rendszerint még nedvesen is jól ég, mert gyantát tartalmaz. A felhasználás szempontjából a tüzelő lehet - gyúlékony anyag, - gyújtós, -tűzifa.
Gyúlékony anyag A tűz gyújtásához elsősorban gyúlékony anyag szükséges. Elengedhete tlen különösen akkor, ha nem áll rendelkezésre sem gyufa, sem öngyújtó. Feladata,
191
hogy a legkisebb szikrára is tüzet fogjon, hogy óvatos ráfújással izzásba lehessen hozni, fellángoljon, lángjával meggyújtsa a gyújtóst, azután meggyulladjon a tűzifa is. Gyúlékony anyagként használhatjuk - az igen száraz, lisztszerúen összemorzsolt fát, - az egészen apróra széttördelt száraz fakérget, - a kirojtosodott pamutkendó szálait, - a szétfoszlott kötözógéz vagy szétfoszlott kötél szálait, - a szétmorzsolt száraz növényrészeket, - a vékony madártollakat, - a mezei pockok fészkét, - a rovarok által létrehozott faport, amely fakérgeken vagy azok alatt található.
A gyúlékony anyagnak teljesen száraznak kell lennie, és ajánlatos nagyobb mennyiséget összegyűjteni. A fel nem használt mennyiséget tároljuk vízmentesen (műanyag zacskóban vagy jól zárható dobozban). Minden alkalmat használjunk fel ilyen anyag gyűjtésére. Gyújtós A gyúlékony anyag elégetése lehetővé teszi, hogy utána nagyobb, sót nedves fadarabokat, például nedves gyökereket is elégessünk. A gyújtós legyen elég a~ ró ahhoz, hogy könnyen meggyulladhasson. Mielőtt meggyújtjuk a tüzet, készítsünk elő kellő mennyiségű gyújtóst.
Gyújtósnak használhatunk - gyantás, feldarabolt forgácsot, - kis darabokra tördelt rőzsét, - fakérget, ha lehetséges, nyírfa kérgét, - száraz fazuzmót vagy tobozt, - felhasogatott lucfenyőt, - szétmorzsolt tózegdarabokat, állati trágyát, - szalmát, nádat, kiszáradt fú- és páfránynyalábokat.
192
Gyúlékony anyag
Gyújtós
Nyírfakéreggel még rossz időjárás esetén is lehet tüzet gyújtani. Ezért gyűjt sünk és tároljunk belőle kellő mennyiséget. Mesterséges anyagok is használhatók gyújtósként, így - papír, viaszpapír, kis darabokra tépett kartonpapír, - kis gyertyacsonkok, - apró darabokra tört spiritusztabletták, - töltények lőpora, - benzin és/vagy olaj.
Tűzifa Tüzelőanyagként
rendszerint tűzifa áll rendelkezésre. Minél szárazabb, annál könnyebb tüzet rakni belőle. A tűzifa táplálja a tüzet, ezért kívánatos, hogy nagy fűtőértéke legyen. Száraz és jó tűzifa inkább található a fákon és bokrokon, mint a földön. Ha nagy a hó és hideg van, nem könnyű száraz fát találni. A száraz, elhalt fát a friss fától úgy különböztethetjük meg, hogy kemény tárgyal megkopogtatjuk. A friss fának tompa a hangja, a száraz fáé pedig csengő. Tűlevelű fáknál a lehullott kéreg, a kopasz ágak a fa elhalásának jelei. Elhalt fa még nedves időben is száraz lehet, néha azonban ahhoz, hogy száraz fát nyerjünk belőle, el kell távolítani az átnedvesedett kérget vagy a külső faréteget.
193
Fafajták és fűtőértékük A 100-as fűtőérték élénk lánggal járó jó izzást jelent. Ezen index alapján a különböző fafajták fűtőértéke a következő:
Fűtőérték
Fafajta csipkerózsa
100
Jellemző
sajátosságok
jól izzik, élénk láng
tölgy
99
lassan ég, kitűnően izzik
kőris
92
lassan ég, jól izzik
juhar
91
jó láng
nyírta
89
gyorsan ég, jól melegít, világos láng
szilfa
84
lassan ég, de sok meleget ad
bükkfa
80
jó tűzifa, jól izzik, világos láng
fűzfa
71
világos, gyors láng, könnyen meggyújtható
fenyő
70
élénk láng, gyorsan melegít, füstöl és gyorsan elég
égerfa
67
gyors égés, sok meleget ad, gyorsan elég
erdei fenyő
67
élénk láng, sok meleget ad, gyorsan elég, kormoz
lucfenyő
66
közepes értékű parázslik
20
rossz tűzifa, kevés meleget ad, veszélyes szikrákat fejleszt
és
vörösfenyő
gesztenye
tűzifa,
gyorsan fellángol, de nem
Ha tűzifa nem áll rendelkezésre, szükség esetén az alábbi anyagokkal helyettesíthetjük:
- állati zsiradékok, -csontok, - szárított állati ürülék (forró lánggal ég), - szoros csomókba kötött száraz fú, levelek, kéreg (lásd a Segédeszközök című fejezetet), - szárított moha vagy tőzeg, - benzin és/vagy olaj.
194
A
tűz
meggyújtása
A tűz meggyújtásának folyamata láncreakció formájában zajlik le:
SZIKRA
lllii... IZZÁS ,,.. GYÚLÉKONY ANYAG
111ii... LÁNGRA LOBBANÁS
,,..
GYÚJTÓS
......~
,,..~
A reakció kiváltásához szükséges szikrát - mesterséges vagy - természeti segédeszközökkel állítjuk elő. Mesterséges segédeszközök Gyufa Mindig tartsunk magunknál gyufát. A gyufának minden körülmények között száraznak kell lennie, ezért feltétlenül vízmentesen, zárt műanyag zacskóban kell tartani. El kell kerülni azt is, hogy kondenzvíz keletkezzék a zacskóban. A gyufát szigetelőszalaggal légmentesen lezárt kis műanyag dobozban is tarthatjuk. A gyufát elláthatjuk védőréteggel úgy, hogy a gyufafejeket folyékony viasszal vonjuk be. Égő gyertyáról viaszt csöpögtetünk a gyufafejekre, vagy kevés gyertyaviaszt pléhdobozban megolvasztunk, ~s a gyufafejeket belemártjuk. A dörzsfelületet ajánlatos leválasztani a dobozról és hasonló módon viasszal bevonni. A gyufaszálakat takarékoskodás céljából kettéhasítjuk. Igaz, szélben a fél fejjel rendelkező, kettéhasított gyufaszálat sokkal nehezebb meggyújtani, mint az egész gyufaszálat. Vigyázzunk, hogy a kettéhasított gyufaszál meggyújtáskor ne törjön el. Fogjuk meg a gyufaszálat hüvelykujjunkk al és a középső ujjunkkal kb. l cm-rel a gyufaszál feje alatt és mutatóujjunkkal enyhe nyomást gyakorolva a gyufaszál fejére, húzzuk végig a dörzsfelületen, míg lángot nem fog. Léteznek viharban is használható különleges gyufák, Hosszú, lassan elégő száruk van. Akkor is tovább parázslanak, ha a szél a lángot elfújja. Az ilyen gyufák jó szolgálatot tesznek, de ha minden szabályt betartunk, még normális gyufával is szinte minden körülmények között sikerül tüzet gyújtani. Öngyújtó A gázöngyújtók lángja kékes és nem nagyon forró. A benzines öngyújtók nagyobb hót fejlesztenek, ezenkívül minden gépkocsinál megtölthetók. A benzin azonban gyorsabban fogy el, és el is párolog. A gáztöltet hosszabb ideig eltart, nem párolog el, ezért ajánlatos gázöngyújtót használni. Szélben minden öngyújtó töltete hamar kifogy, ezért a meggyújtásnál védjük a szél ellen.
195
Magnézium tömb A magnéziumtömbről forgácsokat kell lehántani. A tömbben levő fémrúd segítségével szikra keletkezik, amely meggyújtja a magnéziumforgácsokat. Ezekkel meggyújtjuk a gyújtóst, így nincs szükség más gyúlékony anyagra. Egy 40 g súlyú, 2,5x7 ,5 cm nagyságú magnéziumtömb kb. ezer gyújtásra elég. Lőpor
A töltényről eltávolítjuk a lövedéket és a hüvelyből kiöntjük a lőport. Ez helyettesíti a gyúlékony anyagot, de jelentős hátránya, hogy gyorsan elég és nem marad utána parázs. Tűz gyújtására elsősorban nagyítóval, akkumulátorral vagy túzfúróval együtt célszerű használni. Ha van világítópisztolyunk és világítótöltetünk, akkor kihasználhatjuk e felszerelés hőfejlesztő hatását. Nincs más teendő, mint valamely puha tárgyra, például egy kis földlyukra (szemétgödör) vagy egy meredek lejtőre (szurdok) vagy valamilyen erre alkalmas akadályra rálőni, és azután a már előre elkészített gyújtóst gyorsan e pontra helyezni. Még egy ceruza nagyságú kis jelzőfelszerelés is megfelel e célra. Elektromos akkumulátor Ha akkumulátor áll rendelkezésünkre (autó, repülőgép, rádió), akkor a plusz és mínusz sarkokra bekötött drótvégek (legjobb, ha kábel drótvégei) dörzsölésével szikrákat csiholhatunk, és ezeket a gyúlékony anyagra irányítjuk. Még jobb lesz az eredmény, ha a gyúlékony anyaghoz töltényből kiszedett lőport keverünk. Még egy kis l ,5 voltos zseblámpaelem is elegendő ahhoz, hogy erősen meghajlított vékony fémdrótot a töréspontnál izzásba hozzunk, és ezzel a lőport és a száraz gyúlékony anyagot meggyújtsuk. Ha van fontosabb célra nem használt zseblámpánk, óvatosan eltörhetjük a körte üvegét, szabaddá téve az izzószálat. Az elem bekapcsolásakor az izzószál izzani kezd és a lőpor segítségével meg lehet gyújtani a gyúlékony anyagot. Természetesen az izzószál ezáltal használhatatlanná válik. Nagyító, lencse A lencse összegyűjti és egy pontra összpontosítja a napfényt. A lencsehatást felhasználhatjuk a gyúlékony anyag meggyújtására. Ha ügyesek vagyunk, kis türelemmel e hatást üres palack vagy üvegszilánkok segítségével is elérhetjük. A gyújtópontban összegyűjtött fényt addig kell a gyúlékony anyagra irányítani, amíg az izzani nem kezd. E célra fényképezőgép is használható. Nem szükséges a lencsét kiszerelni: a fényképezőgépet a hátoldalán felnyitjuk, a fényzárat (blendét) teljesen kinyitjuk és a fényt B-re állítjuk, hogy a fényzár nyitva maradjon, amíg a kioldógombot le nem nyomjuk. A lencse összegyűjti és a gyúlékony anyagra irányítja a napsugarakat. 196
Természeti segédeszközök Tűz fúró
A dörzsölés keltette meleget sokféle módon használhatjuk fel tűz gyújtására. Mindegyik eljárás sok türelmet, ügyességet igényel, és előfeltétele a tökéletesen száraz fa. A tűzfúrás messze a legjobb módszer (lásd a Segédeszközök című fejezetet). Deszkába bemetszést vágunk és ebbe botot helyezünk. Ezt a botot kézzel vagy segédeszközzel nyomást gyakorolva, gyorsan forgatjuk. Feltétlenül szükséges, hogy mind a bot, mind a deszka fája tökéletesen száraz legyen. A fúrás során lassacskán egyre sötétebb és egyre melegebb fapor keletkezik. Amint izzani kezd, óvatosan és gyengén ráfújunk, hogy parázsfészekké alakuljon. Ekkor gyorsan kevés gyúlékony anyagot rakunk rá, és tovább fújjuk, amíg fel nem lángol. Végül a lángot gyorsan bevezetjük a már előre odakészített faforgácsokból álló piramisba. Gyakran ajánlják azt is, hogy kenderkötelet dörzsöljünk fadarabhoz. Ez azonban csak akkor eredményes, ha mind a kötél, mind a fa tökéletesen száraz. Tűzkő Tűzkőből (pirit) fémekkel szikra csiholható. Szükség esetén azonban a tűzkő bármely kemény kővel (kavics, gránit) helyettesíthető. A követ közvetlenül a száraz, gyúlékony anyag fölé tartjuk és egy kés pengéjét vagy más fémdarabot erős, kaparó mozdulatokkal végighúzunk rajta úgy, hogy a szikrák a gyúlékony anyagba hulljanak.
A tűz meggyújtása Gúla alakú tűzrakás Száraz gyújtósból kis gúlát rakunk, amelynek közepébe tesszük a gyúlékony anyagot. Készítsünk mellé forgácsot és tűzifát. Ügyeljünk arra, hogy a szél a hátunk felől fújjon. Az erős szél eloltja a keletkező lángocskákat, ezért szélvédőt kell felállítani. Bizonyos légáramlás azonban szükséges ahhoz, hogy a láng ne aludjon el. A lánggal vagy szikrával - a szélnek háttal állva - a gyúlékony anyagot meggyújtjuk. Ha hőforrásként csak szikra áll rendelkezésünkre, próbáljunk meg a gyúlékony anyagban parázsfészket létrehozni, és óvatosan ráfújva lángra lobbantani.
197
Szél esetén alkalmazzuk a követh módszert: papírból hegyben végződő zacskót készítünk, hegyével ~~ :: , ~ a gúla felé tartjuk és a zacskó nyílásánál meggyújtjuk a gyufát.
kező
Pagoda alakú tűzrakás A tűz meggyújtásának másik módja a pagoda alakú tűzrakás: fáklya alakban összegyűrt újságpapír vagy egyéb gyúlékony anyag vagy gyújtós köré kúp alakban száraz faágacskákat rakunk. Sátorszerűen köréjük tekerünk egy réteg újságpapírt, e köré pedig gúlát rakunk vastagabb ágakból. Ily módon egyre vastagabb tűzifarétegeket rakunk egymás fölé, a farétegek közé mindig egy réteg újságpapírt téve. A szél felőli oldalon a faburkolat legyen kevésbé sűrű, kellő huzatot biztosítva a gúla belsejében.
198
Nedvesség A nedves fadarabokat mélyen be kell metszeni, hogy a száraz szabaddá váljék. Így még súrú eső esetén is sikeriil tüzet rakni.
belső
réteg
Ha átnedvesedett a gyufa, dörzsöljük hajunkhoz a gyufafejeket. Az ezáltal keelektromos töltődés elvonja a nedvességet. Ha a gyufafejek nem nagyon nedvesek, e módszer jól beválik. A gyufaskatulyák dörzsfelületére különösen vigyázni kell: nincs olyan módszer, amellyel gyorsan megszárítható. Ha sikerül tüzet gyújtanunk, szárítsunk mellette nedves fát tartaléknak. Ily módon gyújtóst is elókészíthetünk a következő tűzrakáshoz. letkező
A
tűzrakás
A tűzrakás módja A tűzrakás módját a tűz céljának megfelelően kell megválasztani. - A melegedés célját szolgáló tűznek széltében sugárzó meleget kell adnia, kevés füstöt fejlesztve. - A főzésre használt tűznek felfelé, korlátozott területre kell nagy hőhatást kifejtenie vagy izzó góccal kell rendelkeznie. A melegedésre szolgáló tüzet kisegítésképpen főzésre is fel lehet használni. Az alábbi módon rakott tüzet akár melegedésre, akár főzésre is fel lehet használni: Gúla alakú tűzrakás • Rakjuk a gyújtóst gúla alakban egymásra. •A gyújtós köré rakjunk vékony ágakat vagy fahasábokat, és gyújtsuk meg a tüzet. • Amikor leégett, tegyünk rá vastagabb fát. • Az égési időtartam függ a felhasznált fák hosszától és vastagságától.
199
Csillag alakú tűzrakás • A fahasábokat vagy ágakat rakjuk ki csillag alakban. • A tűz szítása céljából toljuk a fahasábokat a tűzrakás közepe felé. •Az égési időtartam kb. 10x70 cm-es fahasábok esetén 4-5 óra.
0 Csillag alakú
tűzrakás
Gerendákból rakott tűz • Két, egymástól ökölnyi távolságban felállított oszlop közé rakjunk egymás fölé két-három száraz deszkát vagy faágat. • Munkáljuk meg a deszkákat vagy ágakat oly módon, hogy a résekből forgácsok álljanak ki. • Töltsük ki a réseket faforgáccsal, rőzsével vagy aprófával. Szélvédett helyen az égési időtartam 25 cm vastag deszkák vagy fatörzsek esetében kb. 10 óra. Kielégítő meleget szolgáltat, kis lángja van és kevéssé füstöl. Elsősorban melegedésre szolgáló tűz.
fí1
Gerendákból rakott tűz Vadász tűz •Rakjunk két rönkre (vagy fahasábra) kereszt alakban három vagy több karvastagságú rönköt vagy fahasábot. • Gyújtós segítségével a kereszteződés alatt gyújtsuk meg a tüzet. •Fokozatosan toljuk a tűzbe a felrakott rönköket (fahasábokat). Az égési időtartam 10x70 cm-es fahasábok esetében 4-5 óra. A vadásztűz lassan ég és kielégítő meleget szolgáltat, alkalmas akár melegedésre, akár főzésre.
Vadásztűz
200
Gödörbe rakott tűz •Rakjunk több rétegben fahasábokat vagy rönköket körülbelül fél méter mélységű és átmérőjű gödörbe a gödör falához, szorosan egymás mellé. • Gyújtós segítségével gyújtsuk meg a tűzifát a gödör közepén. • A fa leégése után félig fedjük le a gödröt (például gyeptéglákkal), hogy a parázs hosszabb ideig megmaradjon. Az ilyen tűz különösen alkalmas főzés céljára. Nem kell hozzá sok fa, kellő hót áraszt és a meleg majdnem kizárólag felfelé áramlik.
Gödörbe rakott tűz
Földüregbe rakott tűz •Körülbelül 15 cm-rel a földüreg alja felett ássunk a falába egy 50x50x50 cm mélységű, hosszúságú és szélességű nyílást a tűzrakás számára. •E nyílást lássuk el 15 cm átmérőjű füstelvezetővel, amely ívben a földfelszínhez vezet. • Ajánlatos egészen száraz fát használni, és a tüzet csak éjszaka égni hagyni. Az ilyen tűz különösen menedékek fűtésére alkalmas, amennyiben a terep
megfelelő.
Földüregbe rakott tűz Parázskály ha Ha a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé, hogy földüregbe rakjunk tüzet, jól melegedhetünk a parázskályha mellett is. • Fúrjunk lyukakat bádogvödör vagy akár konzervdoboz alsó harmadába. • A vödröt vagy dobozt töltsük meg parázzsal. • A vödröt vagy dobozt akasszuk háromlábú állványra, vagy tegyük földhányásra vagy kövekre (vigyázat: tűzveszély). Zárt, rosszul szellőző helyiségekben e kályha jól melegít és alig fejleszt veszélyes égéstermékeket. Valamennyi friss levegő beáramlásáról azonban mindenképpen gondoskodni kell.
201
Háromlábú állványra felfüggesztett bádogvödör
Faszénnel megtöltött konzervdoboz földhányáson
Benzindoboz • Konzervdoboz oldalába fúrjunk lyukakat és töltsük meg a dobozt a lyukakig durva szemcséjű homokkal vagy apró kavicsokkal. •E töltetet itassuk át 1:2 arányban kevert benzin--0laj keverékkel (vigyázat: robbanásveszély).
Mire ügyeljünk a
tűzrakásnál
télen?
Télen a tüzet fából vagy lapos kövekből készített dobogón kell meggyújtani. A dobogó a tűz melegétől fokozatosan olvadó hó miatt mélyebbre süllyed és megakadályozza, hogy a nedvesség behatoljon a parázs közé. Télen több gyújtóanyagra van szükség, mint nyári melegben. A tűz gyantás ágakkal (erdei fenyő fája) is lángra lobbantható. Télen egyes fafajták kevésbé alkalmasak tűz gyújtásra, mint nyáron. A puhafafajták (fűzfa, nyárfa), amelyek fája nyáron levegőáteresztő, laza szerkezetük folytán könnyen lángra lobbannak, ősszel és télen viszont teleszívják magukat nedvességgel. A hideg évszakban ezért rendszerint keményfát kell használni (bükköt, tölgyet, kőrisfát, nyírfát). Esetleg be kell metszeni az ágakat, szabaddá téve a száraz belső fát. Főzés
nyílt tűzön
Főzésnél
a főzőedényt közvetlen a parázsba kell állítani (vékony falú edények átéghetnek!) vagy a tűz fölé kell akasztani (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet). Főzés alatt takarjuk le az edényeket, ez megrövidíti a főzés időtar tamát és meggátolja, hogy az ételeknek füstízük legyen. Hővisszaverődés Célszerű, ha nyílt tüzeknél a melegítés kevésbé a közvetlen hősugárzás, mint inkább közvetve, a hó visszaverődésének eredménye. Sokan tapasztalták, hogy hűvös estéken a tábortűz mellett ülve a test tűz felé eső oldala szinte ég a melegtől, míg a hátukon a hideg futkároz. Hogy ezt elkerüljük, állítsunk fel hővissza verót, és fekhelyünket is tegyük elé.
202
Hővisszaveróként jól
használható
- az esőköpeny, -a ponyva, - a sátorlap, - a sziklák stb.
Fekhely
A deszkafal vagy farakás erre kevésbé alkalmas - bár gyakran ajánlják-, mert a fa a hőt nem eléggé veri vissza.
A
tűz fenntartása
Tűzőrség
A tűzőrség feladata gondoskodni arról, hogy - a tűz megfelelően égjen, - a tűz közelében szárított ruhák és egyéb tárgyak ne fogjanak tüzet, - kellő mennyiségű víz, homok vagy föld álljon rendelkezésre a tűz eloltására vagy eltakarására (ez különösen fontos veszélyes helyzetek esetén, lásd az Ismeretlen terepen című fejezetet), - a szük:ségszállásokban vagy barlangokban felállított tűzrakások esetén kellő mennyiségű friss levegő beáramlása biztosítva legyen.
Rendkívüli helyzetekben igen fontos a tűzőrség. Két személy esetén egyiknek mindig a tűz mellett kell őrködnie.
A tűz
őrzése
Eső
Az erdőben gyújtott tüzet az eső aligha oltja el. Felhőszakadás és nagy zápor esetén a tűz, vagy legalább a parázs fölé védőtetőt kell borítani. Az előkészített tartalék fát deszkákkal, műanyag zacskókkal vagy rőzsével védjük meg attól, hogy átnedvesedjen.
203
Éjszaka Este, elalvás előtt hővisszaverővel ellátott, száraz, felhasogatott fatörzset tegyünk a táborozóhely elé, és lobbantsuk lángra úgy, hogy magasan fellángoljon. Így nagy hó fejlődik, és ennek oltalma alatt levethetjük a felsőruhát és megmosakodhatunk. Egyúttal egész testünket felmelegítjük az elalváshoz. Később a fatörzs leég és parázslik. A hamu befedi a parazsat, így az nem alszik ki. Reggel a parázsról leszedjük a hamut és újból lángra lobbantjuk a tüzet. E módszert azonban csak szélcsend esetén lehet alkalmazni. Alkalmazhatunk más módszert is: lefedjük a tüzet moha- vagy gyeptéglákkal (kb. 10-20 cm vastagságban). Hagyjunk szabadon egy kb. 5 cm átmérőjű lyukat a levegőáramlás céljából. Ha e módszerek alkalmazásában nincs kellő gyakorlatunk, a tűz befulladhat. Ezért eleinte, amíg kellő gyakorlatot nem szerzünk, ajánlatos egy második tüzet is gyújtani, és azt kis lánggal egész éjszakán keresztül égni hagyni.
A
tűz
szállítása
Ha tartózkodási helyünket megváltoztatjuk, a tüzet is szállítani kell. A gyufa és egyéb gyújtóanyagok igen értékesek számunkra, ezért csak szükség esetén használjuk őket. Dobozba (vödörbe vagy egyéb fémedénybe) üssünk lyukakat és- a parázskályhához hasonlóan - tegyünk bele parazsat. A cél az, hogy a parázs ne aludjon ki és ne égessük el idő előtt azáltal, hogy oxigénhez juttatjuk. Ezért hamuval le kell fedni. A parázs elfojtásának megakadályozására a hamut időről időre eltávolítjuk, és az edényt hevesen rázva a parazsat felszítjuk. Ha a parázs kialvásának veszélye fenyeget, a maradék parázzsal azonnal szítsunk tüzet, és állítsunk elő új parazsat. Amennyiben csak vékony falú konzervdobozok állnak rendelkezésünkre, ezeket belülről kenjük ki enyvvel, hogy ne égjenek át. Ily módon még kisméretű nedves, korhadt fatuskók is használhatók parázs szállítására. Az elhalt fákon gyakran található száraz fatapló is jó szállítóeszköz. Miután a fataplót tűz mellett megszárítottuk, parázsló állapotban jól szállítható és nem fejleszt nagyobb füstöt. Nagyságától függően a tapló 12 óráig parázslik. Az új tűzrakóhelyen a tapló parazsára ráfújunk, az fellángol, és a tüzet gyújtós segítségével meggyújtja. A taplót dróton vagy zsinóron felfüggesztett konzervdobozban kézben szállíthatjuk. Ha többször megforgatjuk, tovább parázslik, mivel nagyobb a légáramlás.
204
MENEDÉK Általános tudnivalók Rendkívüli helyzetekben a legelső és legfontosabb teendők egyike: megteremteni az időjárás viszontagságai elleni védekezés feltételeit. Hogy ez mennyire sürgős feladat, függ - az évszaktól, - az időjárástól és - fizikai állapotunktól. Rendszerint a szél, a nedvesség és a hideg - esetleg a hőség - ellen kell védekezni, megakadályozva vagy csökkentve a testre gyakorolt hatásukat. A menedék helyét, főképpen veszélyes helyzetekben, ugyanazon szempontok szerint kell megválasztani, mint a táborhelyet (lásd az Ismeretlen terepen című fejezetet). A megépítendő menedék minősége függ - a felállításához rendelkezésre álló időtől, - a meglévő építőanyagtól és - a tartózkodás előre látható időtartamától. Minél hosszabb ideig szándékozunk egy bizonyos helyen maradni, annál tartósabbnak kell lennie az építménynek, ami több munkát igényel és több építő anyagra van szükség. A hely megfelelő kiválasztásán kívül a menedék építésénél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
- A bejárat mindig a szélvédett oldalon legyen; zárt építési mód esetén a bejárat legyen minél kisebb (ez alól kivételt képez a hőség elleni menedék, itt az árnyék mellett a további hűtésre huzatról is gondoskodni kell. Készítsünk szélirányban egymással szemben fekvő két nyílást). - Az építmény legyen elég stabil ahhoz, hogy ellenálljon az erős szélnek, az esőnek és hónak. - Személyenként legalább 1,5-2 m-re van szükség (kb. 2 mx 80 cm területre). Ez már magában foglalja az esetleges szükségfelszerelés és ruházat lerakásához szükséges helyet. - További helyet kell biztosítani a melegedést és főzést szolgáló tűz és tűzifa
számára.
205
- A menedék legyen elég magas (kb. l m), hogy legalább egyenesen lehessen benne ülni, és amennyiben fűtünk, a fedőanyagtól függően legyen megfelelő távolság (kb. 1,5 m) a tűz lángja és a tető között.
Menedékhelyet létesíthetünk a természeti adottságokat kihasználva, vagy építhetünk széltől védett, egyszerű fedezékektől egészen a kényelmes lakóbarlangokig. A fedezék csak rövidebb (néhány órától néhány napi időtartamig terjedő) tartózkodásra szolgál, a menedék hosszabb (öt napnál tovább tartó) tartózkodásra is alkalmas. Az egyes kategóriák közötti határt nem lehet mindig pontosan meghúzni. Az a fontos, hogy az adottságok alapján a legmegfelelőbb lehetőséget válasszuk ki. Kövessük az alábbi sorrendet:
- a helyzet megítélése a rendelkezésre álló idő, a tartózkodás időtartama, az anyag és az időjárás figyelembevételével; - döntés a menedékhely fajtájáról; - végrehajtás, amelynek sikere nem annyira a szakmai képességektől, inkább a fantáziától és az improvizációs készségtől függ.
A természeti adottságok kihasználása Szél elleni védekezés Menedéket (amely rendszerint egyszerűen kiépíthető fedezékké is) találhatunk egy ledöntött fa törzse és gyökere között (e helyek rendszerint szárazak és szélvédettek, éppúgy, mint ahogy egy fa mélyen szétterülő ágai alatt a szélvédett oldalon, ahol az ágak a törzshöz közel rendszerint szintén szárazak és védelmet nyújtanak a szél ellen).
206
Hótorlaszok, nagy sziklatömbök, párkányok rendszerint csak a szél ellen biztosítanak védelmet, de a nedvesség (eső, hó) ellen nem.
Fedezék Kiszögellések Már természetes formájukban is védelmet nyújtanak a szél és a nedvesség ellen, és tűz gyújtása esetén visszaverik a meleget. Lefedéssel oldalról és elölről is lezárhatók, és ezzel hatékonyságuk lényegesen fokozható.
Sziklák közötti üregek Kiváló védelmet nyújtanak hegyes vidéken a sziklák közötti, kellő nagyságú üregek, amelyek rendszerint földcsuszamlás vagy kőlavinák következtében jönnek létre. Az egymásra halmozott sziklatömbök közötti réseket kis kövekkel, földdel, mohával vagy hóval tömítsük el, hogy megakadályozzuk a huzatot és a víz (eső, hólé) behatolását.
Menedék Barlangok A barlangok hosszabb időtartamra is kitűnő menedékek és rendszerint könynyen kiépíthetők. Mivel azonban halálos csapdává is válhatnak (vízbetörés esetén), alaposan meg kell vizsgálnunk: 207
-
láthatók-e víznyomok az oldalfalakon, van-e finom hordalékhomok a talajon, nedves-e a talaj, van-e moha, van-e hordalékfa. A barlang csak akkor használható fedezéknek, ha ilyen jelek nem tapasztalhatók. Rendszerint a legcélszerűbb a kijárathoz közel elhelyezkedni. A huzat ellen a bejárat valamilyen lefedésével védekezhetünk.
A felsorolt lehetőségek télen is alkalmas menedékhelynek. Mielőtt elhatároznánk, hogy nagy fáradságot igénylő munkával menedéket építünk, vizsgáljuk meg, nem tudjuk-e kihasználni a természeti adottságokat.
Fedezék építése Sokféle lehetőség adódik: a szél ellen védelmet nyújtó legegyszerűbb fedea majdnem szállásminőséget elérő, stabil menedékig. A fedezék építésénél vegyük figyelembe az alábbiakat:
zéktől
- A menedék építését id6ben el kell kezdeni, hogy a sötétség beállta előtt teljesen készen álljon. - Jobb kellő időt szenteini jó minőségű hely készítésére, mint az idővel takarékoskodva kényelmetlen menedéket felállítani, ahol azután nem lehet igazán pihenni. Már esőköpeny, sátorlap, mentőtakaró vagy műanyag fólia és kötözőanyag felhasználásával, egyéb segédeszközök nélkül is jó menedék készíthető. Célszerű először ezt az idő- és anyagtakarékos és számos különféle módon kivitelezhető lehetőséget számításba venni.
208
Szélvédő
Teljes
értékű fedezék
Ha fenti megoldásra nincs mód, vagy egyéb okok ellene szólnak (például vihar esetén az esőköpenyt más célra kell felhasználni), majdnem mindig van lehetőség arra, hogy a természetben rendelkezésre álló anyagokból készítsünk fedezéket. Az ilyen fedezék két részből áll: -a vázból és - a takarásból.
Váz A váz négy formáját különböztetjük meg.
209
Rézsútos védőtető A rézsútos tető egyik széles oldala a földön fekszik, a másikat fent alátámasztjuk. A hajlásszög többnyire az adottságoktól függ, de ne legyen 45 foknál kevesebb, hogy biztosítsa az eső gyors lecsurgását. Az ülő ember magasságát 90 cmnek véve a váznak 2 m szélesnek kell lennie. Hossza legyen egyenlő legalább a testmagassággal + 60 cm. A védőhatást fokozza, ha a nyitott oldalakat is befedjük. Több személy esetén a tűz jobb kihasználása céljából rézsútos tetők állíthatók fel egymással szemben, háromszög vagy négyszög alakban. Kettős védőtető
Gyakorlatilag két, egymáshoz támasztott rézsútos tetőből áll, a tetőgerinc lehet egyenes vagy rézsútos. Nagyságától függően több embernek is védelmet nyújthat, és belülről fűthető. A nyitott oldalak befedésével védőhatása növelhető. Csúcsos védőtető Csúcsos védőtetőt úgy készítünk, hogy a váz rúdjait gúla alakban állítjuk fel, és a kiálló gátcsonkokkal úgy akasztjuk egymásba, hogy szilárdan álljanak. Amennyiben kötözőanyag is rendelkezésünkre áll, elég, ha három rudat háromlábú állvánnyá kötözünk össze, és további rudakat támasztunk hozzá. A rudak legyenek legalább olyan hosszúak (4 méteresek), hogy középen egyenesen lehessen állni. A csúcsos tetők tágasak, belülről fűthetők, minden oldalról védenek, és amennyiben a szükséges építőanyag rendelkezésre áll, legtöbbször ez a fedezék készítésének legelőnyösebb módja. Kerek védőtető A kerek tető úgy készül, hogy megfelelő alakú fiatal fákat vagy rugalmas vesszőket szúrunk a földbe. Védőhatása azonos a kettős tetőével, miután azonban hajlított oldalfalai vannak, azonos alapterületen több helyet biztosít. Eső (vagy hó) esetén azonban a laposabb felsőrész hátrányos lehet, mert nehezebb vízhatlanná tenni.
Rézsútos
210
védőtető
Kettős védőtető
Csúcsos
védőtető
Kerek
védőtető
Lefedés A védőtető lefedésére felhasználható anyagok: - Esőköpennyel bánnelyik formában felállított vázat kitűnően le lehet fedni. - Dorongfákat több rétegben szorosan egymás mellé helyezzünk és egymáshoz erősítünk.
- Vékony ágakat és vesszőket sűrűn belefonunk a vázba (ennek módját lásd a Segédeszközök című fejezetben). - Lombos vagy tűlevelű fák ágait végükkel felfelé úgy dugjuk és erősítjük a vázba, hogy legalább felerészben takarják egymást, és ezáltal több rétegű takarás jöjjön létre. A munkát a váz alsó szélénél kezdjük, innen haladunk soronként felfelé a felső szélig. - Lehetőleg ép és nagy kéregdarabokat tetőcserépszerűen rakunk fel és erősítünk a vázra (ágcsonkokkal, faszilánkokkal) vagy szorítunk be a vázba, alulról felfelé haladva. - Nagy leveleket a kéreghez hasonlóan használhatunk fel, a vázba befont vékony ágakból készítve alátétet. - Füvet, nádat, szalmát stb. 3-5 cm vastagságú nyalábokba kötünk, és szintén tetőcserépszerűen, egymást részben takarva erősítjük a vázhoz, alulról felfelé haladva.
211
Lefedés dorongfával
Lefedés lombos vagy
tűlevelű fák
Lefedés nagy levelekkel
Lefedés ágakkal és
ágaival
vesszőkkel
Lefedés fűvel, náddal vagy szalmával
Lefedés kéreggel
A lefedésnek legalább 15-20 cm vastagnak kell lennie, ha nemcsak az a feladata, hogy a széltől és esőtől óvjon, hanem a hideg ellen is védjen. E célból a fent említett fedőrétegeket gyeptéglákkal, földdel vagy hóval vastagon fedjük be, vagy építsünk az első váztól 15-20 cm távolságnyira második vázat, és a közt lombbal, fűvel, mohával vagy kis ágakkal töltsük ki.
212
A vázak és befedések tetszés szerint kombinálhatók, a váz azonban legyen elég erős ahhoz, hogy a takarás súlyát elbírja. Hogy képet adjunk a sokféle lehetőségről, íme, néhány példa: Ferde
tető
Kettős tető
213
Csúcsos
Kerek
tető
tető
E vázak és tetők télen is jó védelmet nyújtanak, a vastag hótakaró kitűnő sziAmennyiben a körülmények miatt menedék készítésére nincs lehetőség (nincs építőanyag), a hóból aránylag kevés munkával másfajta fedezékek is készíthetők. getelőréteg.
Hóból készített fedezékek Hó lyuk Bármilyen segédeszközzel (kés, fadeszka, síléc) elkészíthetjük, sót szükség esetén kézzel is kiáshatjuk. Hóvihar esetén ez a legegyszerűbb védekezési mód a megfagyás ellen. Az eljárás a következő (előfeltétel: legalább 50 cm-es hóréteg): • Feküdjünk a hátunkra. • Ássunk ki a testméretünknek megfelelő lyukat (lábbal, a test forgatásával és kézzel lapátolva). • Kb. 50 cm mélységben ássuk be magunkat oldalt a hótakaró alá, és teljesen vagy részben zárjuk le a nyílást. • Minél kisebb az üreg, annál melegebb.
214
E módszer bizonyos változtatásokkal a hőség elleni védekezésre is eredményesen alkalmazható (beásás homokba vagy földbe). Amennyiben a hó nem
elég mély, vájjunk teknőt a hóba, és fedjük le hótömbökkel. Hó gödör Nagyságától függően a hógödör több személy befogadására is alkalmas. Amennyiben csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre fedőanyag, rézsútos, fent összefutó oldalfalakkal az anyagszükséglet a minimumra csökkenthető. Ha a hóréteg nem elég vastag (legalább 80 cm vastagságú hórétegre van szükség), a gödör széleit hóval feltöltve magasabbá kell tenni. A gödröt a következő képpen készítjük el: •Ássunk ki egy legalább 80 cm mély gödröt (kb. vállszélességben, szükség esetén a lehető legkisebb nyílással) a kívánt hosszúságban. •Szélesítsük ki a gödröt lefelé mindkét oldalon a kívánt szélességig (amennyiben a hógödröt fűteni kívánjuk, szélessége legyen legalább 1,5 m). •Fedjük le a hógödröt (bármilyen fedőanyagot, hótömböket is felhasználhatunk), és erre rakjunk legalább 30 cm vastagságban havat, szigetelés céljából.
215
• Zárjuk le a bejáratot teljesen vagy részben hótömbökkel, két 5 cm nagyságú lyukat hagyva szellőzésre. Hókunyhó A hókunyhó a hófalhoz támaszkodó rézsútos tető. Hegyoldalba vájhatjuk, és tetszés szerint formálhatjuk meg (ülőke, lerakóhely). A vázat (amely a körülmények adta anyagból készül) hótömbökkel fedjük le, az oldalakat lezárjuk.
Anyagtakarékosság céljából a váz lehet nagyon keskeny is, amennyiben a hókunyhóban csak ülni kívánunk. Hó barlang Amennyiben a hótakaró elég vastag (legalább 2 m), a hóbarlang télen a legjobb fedezék, és megfelelően elkészítve menedéknek is használható. Statikai okokból ne készítsünk nagyobb hóbarlangot, mint ami legfeljebb 8 személy befogadására alkalmas. Szükség esetén több barlangot átjárókkal össze lehet kötni. A barlangot hegyoldalon levő rövid, meredek lejtő felett készítsük el. A legalkalmasabb erre a célra a hegyoldal szélvédett helyén fekvő, veszélytelen
- A bejárat alulról felfelé vezessen, hogy a hideg levegő beáramlását megakadályozza (a hideg levegő nehezebb, mint a meleg). - Ha a terep a bejárat alatt meredek, ez lényegesen megkönnyíti a munkát, mivel a kiásott hó könnyebben is lecsúszik. - A hóbarlang belsejét csúcsíves formában képezzük ki, és a falakat egyengessük el, így biztosítjuk az olvadékhó és a kondenzvíz lefolyását, és megakadályozzuk az állandó csöpögést. - Nagyobb barlangok készítésekor, ha több személy vesz részt az építésben, egyszerre két vagy három oldalról is lehet dolgozni. Azokat a bejáratokat, amelyekre nincs szükség, a barlang elkészültekor újból be lehet temetni.
216
tető
vastagsága ne legyen kevesebb 50 centiméternél (minél vastagabb a annál jobban szigetel). A barlangépítés megkezdése előtt a tető tervezett vastagsága hosszában szúrjunk fadarabokat a hóba, ezek jelzik, hogy a barlang kiásásakor belülről meddig ássunk. - Ha nem használjuk: a bejáratot, hótömbökkel zárjuk el. - A testmelegtől vagy fűtés esetén a barlang belsejében a hó eljegesedik (kb. 24 óra múlva) és így légmentesen zár. Ezért szellőzésre legalább egy (de jobb, ha két) 2-5 cm átmérőjű lyukat kell készíteni, és biztosítani kell, hogy ne tömődjön el (szél esetén ez könnyen megtörténhet).
- A
tető,
·. . . „ :. . . .• ;
:.. : ·•.• : ••.. ·; _; : . „ .• ·."'
·• • .
•
#
•
hóerkély vagy rövid meredek rész. Megépítésénél a ni:
••
következőkre
kell ügyel-
Ha hóból készítünk menedéket vagy fedezéket, és az nem kellően fűthető, az építéstechnikai követelményeken kívül fizikai teljesítőképességünk fenntartására is ügyelnünk kell: • A menedék készítésénél lehetőség szerint olyan ruházatot viseljünk, amely a nedvesség ellen véd, vagy amely már amúgy is vizes. Ha van száraz ruhánk, azt tartalékoljuk arra az időre, amikor a menedékben tartózkodunk. • Amennyiben lehetséges, a menedékben alulra húzzuk fel a száraz ruhát és föléje a vizeset. • Ha a menedék nincs fűtve, vegyük fel az összes rendelkezésünkre álló ruhát, és különösen a fejünket védjük a hideg ellen. •Használjunk fel minden lehetőséget arra, hogy a hideg ellen védjük magunkat (tömjünk ruházatunk rétegei közé papírt, tűlevelű fák kis száraz ágait, lombot vagy mohát). • Lazítsunk meg minden szoros ruhaneműt (nadrágszíjat, övet, cipőfűzőt, gumit).
217
Menedék építése A menedék az adott körülmén yekhez képest a legjobb védelmet és kényelmet biztosítja. Építéséhez azonban szerszámokra, építőanyagra és időre van szükség. A szerszám ok közül a fejsze, a fűrész és a lapát rendszeri nt nélkülözhetetlen. Építőanyagként mindenekelőtt fára, de többnyire kőre, földre és fűre is szükség van. Az építőanyag fajtája és mennyisé ge függ a konstruk ciótól (legtöbbs zör azonban a rendelkezésre álló anyag határozza meg a konstrukciót). A menedék általában egy hét alatt készíthető el. Ezt az időtartamot azonban az építésben részt vevő személye k száma és az építőanyag megszerz ésének lehetősége erősen csökkenth eti vagy növelheti. Az alábbiakb an háromfajt a menedéket ismertetü nk, különös súlyt helyezve az egyszerű konstruk cióra és arra, hogy a menedék egy személy által is elkészíthető legyen.
Földkunyhó Más lehetőségekhez viszonyít va a földkunyhó a legjobb menedék, mert bármely évszakban, de különösen télen optimális védelmet nyújt a hideg és a rossz időjárás ellen. Készítésé nél az alábbiakat kell figyelembe venni:
- A hely kiválasztása döntő jelentőségű. Semmi esetre sem szabad lapályokat, talajmélyedéseket, szakadékokat, azaz olyan helyeket választani az építés helyéül, ahol az eső- és olvadékvíz összegyűlik. A legalkalmasabb a mély talajvízszinttel rendelkező száraz, lejtős terep. - 1-1,5 m mély gödröt kell ásni, ügyelve arra, hogy a kunyhó padlója legalább 50 cm-rel a talajvízszint felett legyen. Az ásás megkönnyítésére a lehetőség szerint használjuk ki a terep formáját. -A fedésnek az évszaktól és a felhasznált anyagtól függően 20-60 cm vastagnak kell lennie. Ezért szükséges, hogy az építmények ezt tartó részei kellően stabilak legyenek. -A lejtős oldalon készített vizesárok, a kunyhó oldala mellett lefutó levezetők kel megakadályozza a lefolyó víz behatolását a kunyhóba (rézsútos tető). A vizesárok esése legyen méterenként legalább 2 cm. - A tető a csapadék- és olvadékvizet kifogástalanul vezesse el. Ehhez 45 fokos lejtő szükséges. Ha a tetőt szigeteljük (műanyag fóliával, agyagréte ggel), már 30 fokos lejtés is elegendő. - A talaj szempontjából elsősorban az agyagos talaj előnyös, de alkalmas a löszös vagy az erdei talaj is.
A kunyhók at különböző fajta tetőkkel láthatjuk el. Az alábbi ábrán egy személy befogadá sára alkalmas rézsútos tetejű földkunyhó látható. A méretek leol218
vashatók a rajzról. Ha a közeli környezetben van építőanyag és rendelkezésre állanak a szerszámok is (lapát, fejsze, fűrész), egy ember napi 12-14 órai munkával ezt a kunyhót három nap alatt fel tudja építeni .
.··
.·~: .
····.
"::
1 .
~-·-=-
---__ -- - ..
./
/
Az építésnél a következő sorrendet ajánljuk: •Jelöljük ki cövekekkel a tervezett kunyhó alapját. A belső burkolat céljára minden oldalon kb. 15 cm-t hozzá kell számítani (lásd a rajzot). • Vágjuk körül az alapot és emeljük le a gyepet. A gyepet csíkokban felgöngyölíthetjük vagy kb. 20x40 cm-es gyeptéglákat készíthetünk. A gyepet tegyük félre, később a fedés legfelső rétegeként felhasználjuk. •Ássuk ki a gödröt. A kiemelt földet a gödör szélétől legalább 50 cm távolságnyira halmozzuk fel, nehogy a tetőtartók felrakásánál szükség legyen a föld újbóli ellapátolására. A kunyhó falait függőlegesen ássuk ki. Nem szabad megfeledkezni a kunyhó lejáratának (lépcső) kiépítéséről. Ezután kerül sor a falak kiszélesítésére, 1-1,5 méter mélységből felfelé-kifelé 20 cm-rel. Ezt a 20 cm-es szélt is először cövekekkel ki kell jelölni. •Számítsuk ki, mennyi anyag szükséges a padló, a tetőzet elkészítéséhez, a falak befedéséhez, és szabjuk ki az anyagokat. Az ábrázolt kunyhó kizárólag fából készült. A falak fedésére azonban köveket is használhatunk, a fapadlózat helyettesíthető kőburkolattal vagy vastag gyeptéglákkal, de akár el is hagyható. 219
A farészek egymáshoz erősítéséhez használjunk szögfejet vagy kapcsokat. A drót vagy zsinór szintén megfelel e célnak, de használatuk időigényesebb. • Fedjük be a falakat, hogy megakadályozzuk a puha földdarabok letöredezését vagy lecsúszását. Ezután csavarjunk: (vagy ássunk) be a földbe függőlegesen, a gödörszéltől mintegy 10 cm távolságra , 50 cm mélyre, egymástól kb. 1 m távolságny ira kb. 10 cm átmérőjű dúcokat. Rakjunk mögéjük keresztbe kb. 4-6 cm átmérőjű rúdfát, hátul töltsük fel szorosan földdel. Annak érdekében, hogy a föld ne peregjen ki a rúdfák között, a közöket töltsük fel tűlevelű vagy lombos fák ágaival. • Rakjuk fel a tetőtartót. Az eljárás a rendelkezésre álló anyagtól függ. Ha elegendő megfelelő vastagságú (12-15 cm átmérőjű) és hosszú (kb. 5 m) faanyag áll rendelkezé sre, a fatörzseke t a gödör alsó és felső szélére az ábra szerint egymás mellé felrakjuk. A tetőnek minden oldalon legalább 30 cm-rel a falakon túl kell érnie. Ha csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre építőanyag, akkor a tetőtartó fákat egymástól legfeljebb 50 cm távolságny ira rakjuk fel és kb. 3 cm átmérőjű ágakkal szorosan átfonjuk. Ha a menedék mélysége (a bejárattól számítva) kevesebb, mint a szélessége, és nincs elegendő hosszú fa a tetőtartó készítéséhez, a rövidebb fákat keresztben is felrakhatjuk. A hosszú tetőtartó fákat a lejtő felőli oldalon támasztékkal kell ellátni (lásd az ábrát). •Rakjuk fel a borítást, amely több rétegből áll: Közvetlen ül a tetőtartó fákra (vagy fonalra) kéregdarab okból, nagy levelekből, mohából vagy lombból tetőcserépszerűen felrakott réteg kerül, ami megakadályozza, hogy a föld vagy a száraz tűlevelek beperegjenek a menedékbe. Ezután kb. 10 cm vastag réteg következik faágakból, szintén tetőcserépszerűen és végül 20 cm vastag földréteg, amelyet gyeptéglákkal fedünk be. Ez a réteg megfelelő védelmet nyújt a hideg ellen, a belső fűtés azonban nem melegíti fel annyira, hogy a rajta fekvő havat megolva<>sza. Télen tehát (0 °C-fok alatti hő mérsékletnél) e három réteg teljesen elegendő. A földkunyhót nem kell ezen kívül vízhatlanná tenni, de olvadásnál a tetőn fekvő havat el kell távolítani. Ha magasabb a hőmérséklet, a földborítást vízhatlan réteggel kell lefedni. Ez a legegyszerűbben úgy oldható meg, ha a tető fölé műanyag fóliát feszítünk, és erre még egy földréteget rakunk. Amennyiben a nincs lehetőség rá (és legtöbbször ez a helyzet), elegendő, ha lapos kődarabokat vagy agyagot rakunk rá tető cserép alakban. Az agyagot dolgozzuk el vízzel sűrű péppé, és ezzel itassunk: át 5-10 cm vastagságú faágréteget, gyepszőnyeget vagy nádfonatot. Ha agyag sem áll rendelkezé sre, a tetőt vízhatlann á tehetjük úgy is, ha a fent említett anyagokból tetőcserépszerűen 50 cm vastagságú réteget rakunk rá. • Ássuk ki a vizesárkot. •Ha szükséges, készítsük el a padlórácsot, szabadon hagyva a tűzrakó helyet.
220
•Készítsük el a fekhelyet (lásd ott) és a tűzrakó helyet. Csináljunk a tűzrakó helynek kövekkel kirakott, kb. 15 cm magas, 80x80 cm nagyságú dobogót. A tűzrakáshoz a legmegfelelőbb hely a kunyhónak a tető legmagasabb része alatt fekvő két sarkának egyike. Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a szomszédos falborítás vagy kövekből álljon, vagy ha fából készült, kőborítás vagy legalább 10 cm vastagságú agyagréteg védje. Készítsünk kb. 15x15 cm-es füstelvezetót a kunyhó legmagasabb részén a tető és a földfal között. Ez egyúttal a szellőzést is szolgálja. Képezzük ki úgy, hogy szükség esetén gyeptéglákkal vagy fával elzárható legyen. •Gondoskodjun k az ajtónyílás befedéséről. Az ajtónyílás legyen lehetőleg kicsi (60xl00 cm-es nagyság elegendő). A hideg levegő behatolása ellen legegyszerűbben úgy védekezhetünk, ha a bejárat elé esőköpenyt, takarót, szükség esetén ágakból készített fonatot, állatbőröket akasztunk vagy gyeptéglákat rakunk. A fából, földből, kövekből készített, kb. 15 cm magas küszöb és az oldalt kb. 10 cm-nyire előreugró ajtógerendák a jobb szigetelést szolgálják; így a függönyt belülről az előreugró részekre erősíthetjük. Több függöny fokozza a szigetelő hatást. • Ablakot készíthetünk úgy, hogy átlátszó fóliát, üveget vagy zsírpapírt megfelelő nagyságú (legalább 30x40 cm-es) fakeretbe helyezünk. Ez különféleképpen variálható, és csoportok esetén is hasznos. Többnyire azonban meg kell elégednünk a mesterséges fénnyel (tűz, fáklya, gyertya). Esőkunyhó
Az csőkunyhó két egymás felé hajló tetőből (hajlási szög legalább 45 fok) és oldalfalakból áll. Építésére rendszerint akkor kerül sor, ha - nem állnak rendelkezésre ásószerszámok, - a talaj ásásra nem alkalmas (homokos, kavicsos, köves), - a talaj nedves vagy a talajvízszint magas, - nincs feltétlenül szükség jó hőszigetelésre. Mivel ez a fajta menedék kevésbé véd az időjárás ellen, mint a földkunyhó, felépítésének helyéül lehetőleg szélvédett helyet (facsoportot, széltől védett lejtőt) kell választani. Az esőkunyhó formája vályogház építésére is alkalmas, amennyiben a terep adottságai miatt rézsútos tető nem valósítható meg. Ha a talaj különösen nedves, sót mocsaras, legalább 30 cm magas töltést kell létesíteni (homokból, murvából), vagy fapadozatra kell építeni kunyhót. Az alábbi példánál a földkunyhónál jelzett előfeltételeket vettük alapul. A megépítéshez szükséges idő is azonos a földkunyhóéval.
221
1 kb. 2,8 m
.
•'
1
't
: :15 cm:
--~-kb.
3,5 m
---·:.. ._4:: ! :l ~~
A gyakorlatban az alábbi munkafolyamat vált be: • Jelöljük ki a terepen az alapot, és szükség esetén készítsünk töltést. • Számítsuk ki és készítsük elő a szükséges építőanyagot. •Készít sük el a tetőtartót (fa átmérője kb. 15 cm, hossza 2,50 cm). A másfél méterenként szükséges támasztékokat az ábra szerint készítjük el, rendszerint csak egy támasztéknak használhatjuk fel a természeti adottságokat (fa ágvillája, sziklatömb, földpárkány).
222
Ássuk be 30--40 cm mélyre a támasztékokat; laza talajba célszerű fatönköt vagy követ alárakni. • Készítsük el a tetőt. A rendelkezésre álló anyag mennyiségétől függően a szarufákat jobbról és balról váltogatva szorosan egymás mellé helyezzük vagy egymástól legfeljebb 50 cm távolságban rakjuk fel, fent kettesével a tetőtartó hoz erősítjük és alul keresztgerendával alátámasztjuk (e gerendát cölöpökkel rögzítjük vagy beássuk). A tetőtartónál a szarufák legalább 20 cm-nyire álljanak ki. • Készítsük el az oldalfalakat. Ezeknek nincs tartófunkciójuk, ezért bármely fedőanyagból (lásd fedezék) elkészíthetők. A legegyszerűbb mód az, ha dorongfákat rakunk keresztbe a szarufákhoz és tartóoszlopokhoz, 10 cm vastag rétegben ágakkal befedjük, azután kívülről földdel vagy gyeptéglákkal letakarjuk. A rövid, kb. 75 cm magas tetőfalakat a földkunyhónál leírtaknak megfelelően készítjük el. •Az ajtónyíláshoz karókból és dorongokból készítsünk megfelelő keretet (a legegyszerűbb összekötni), és a szélvédett oldalon építsük be az egyik falba. Ha megfelelő anyag áll rendelkezésre, hasonló módon ablak is készíthető. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a hideg levegő leginkább az ajtón és ablakokon keresztül hatol be. •Rakjuk fel a borítást. Az első réteg dorongfából álljon, amelyet szorosan egymás mellé rakunk, keresztben a szarufához. Ha ez nem lehetséges és a szarufák közti rés keskeny, rőzsét, füvet vagy nádat is használhatunk. Ha a rés nagyobb, ezeket lazán befonjuk faágakkal. A további rétegeket úgy rakjuk fel, mint a földkunyhónál. Mivel az esőkunyhó tetőrésze rendszerint jobban lejt, mint a földkunyhóé, elég a tetőt kb. 30 cm vastagságú rőzseréteggel lefedni, hogy vízhatlan legyen. •Szükség esetén készítsünk padlózatot. 3-5 cm átmérőjű faágakból álló fapadlónál arra kell ügyelni, hogy a felhasznált ágak átmérője lehetőleg egyforma, és az alattuk keresztbe fektetett 5-8 cm átmérőjű párnafák közötti távolság legfeljebb 70 cm legyen. • Készítsük el a fekhelyet és a tűzrakó helyet ugyanúgy, mint a földkunyhónál. A tűzrakó helyet a legcélszerűbben a hátsó falnál helyezhetjük el, középen, a tetőgerinc alatt. Ne felejtsünk el füstelvezetőt, illetve szellőztetőt készíteni. • Az ajtónyílást ugyanúgy zárjuk el, mint a földkunyhónál. Iglu Az iglu az egyetlen lehetőség arra, hogy olyan terepen, ahol nincs hókunyhók létesítésére alkalmas lejtő, hóból hosszabb tartózkodásra alkalmas menedéket készítsünk. Alaprajza kör alakú,, formája az alkalmazott építőanyag csekély szilárdsága 223
miatt kupola alakú. Tetszés szerinti nagyságú hótéglákból épül. A 20 cm magas, 25x50 cm-es hótéglák bizonyultak a legmegfelelőbbnek. A téglák előállítására a legalkalmasabb a szél által összepréselt hó vagy a-2, -3 °C hőmérsékletű hó; ha a havat vízzel meglocsoljuk vagy vegyítjük, porhóból vagy laza hóból is elő állíthatunk téglákat. A téglákat késsel, lapáttal vagy fából készített hókéssel vágjuk ki. Legcélszerűbb egy sor téglát kivágni és azonnal beépíteni. A második sor kivágása után már a hótakaróból való kivágás sem jelent problémát. A kupolát különféle módokon építhetjük. Az itt leírt a legegyszerűbb és leggyorsabb eljárás. A rajzon megadott nagyságú iglut jó hóviszonyok mellett egy ember egy nap alatt könnyen fel tudja építeni.
(
Az eljárás a következő: • Válasszunk ki megfelelő nagyságú sima területet. • Jelöljük ki a kör alakú alapot. A kör sugarához hozzá kell számítani a tégla vastagságát. A kijelölés legkönnyebben úgy végezhető el, ha a középpontba leszúrunk egy botot, az ehhez kötött zsineggel lemérjük a sugárt (hozzáadva a tégla vastagságát) és kört húzunk. Ezután simára tapossuk az alap talaját. •Vágjuk ki a téglákat. A szállítás lerövidítésére a téglákat az építés helyének közelében készítsük. • Sorról sorra haladva építsük fel az iglut. Ahogy nő a magasság, az egyes sorokat rakjuk mindig beljebb, míg a tetejére egy tégla kerül. A bejáratot (legfeljebb 60x70 cm) az iglu felépítésének befejezése után vágjuk vagy ássuk ki. • Ezután kívülről rakunk még egy réteg havat az iglura. Minél vastagabb e réteg, annál jobb a szigetelés. Ha vízzel meglocsoljuk az iglut, eljegesedik, ami növeli szilárdságát. •Simítsuk el az iglu belső falát vagy rakjunk rá még egy réteg havat úgy, mint kívülre.
224
• Készítsük el a fekhelyet és a tűzrakó helyet. Mivel a meleg levegő felszáll, a fekhelyet egy kb. 40 cm magas emelvényre építsük. A tűzrakó helyet az iglu legmagasabb pontja alatt, középen helyezzük el farácson, a kb. 20x20 cm-es füstelvezetőt és szellőztetőt pedig a legmagasabb ponton. Ha az első fűtés alkalmával a belső falon olvadékvíz keletkezik, a tüzet el kell oltani. Mindaddig, míg az olvadékréteg jégréteggé nem fagy, nem szabad tüzelni. Utána (megfelelő óvatossággal) tovább tüzelhetünk. • Világításra ablakot készíthetünk, mint a földkunyhónál vagy esőkunyhónál, vagy jégtáblákat vághatunk ki. A bejáratot gyakori használat esetén úgy zárjuk el, mint a menedékeknél, egyébként pedig hótéglákkal elfalazhatjuk. A bejárat előtt lehetőség szerint szélfogót létesítünk: 90 fokkal eltolt kimenetet. • Ha az iglu külső falára 10 cm vastagságú szigetelőréteget (rőzsét, földet, mohát) helyezünk, és erre legalább 10 cm vastag hóréteget rakunk, megvédjük az olvadástól.
Fekhely Ha a menedék felépült, a fekhelyet készítjük el. Ennek döntő jelentősége van. A talaj hidege és nedvessége ellen szigetel és puha fekvést biztosít, lehetővé téve a pihenést. Minősége rendkívül fontos a testi és lelki teljesítőképesség fenntartása szempontjából. Fekhelyet akkor is kell készíteni, ha különösen kedvező körülmények folytán menedékre nincs is szükség. Építőanyagként minden puha és szigetelő anyag felhasználható, mint például: - sűrű, kb. 30 cm hosszúságú faágak; - száraz fű, lomb vagy moha; - állatbőrök; - fából nádból font szőnyegek; - rendelkezésre álló ruhadarabok.
Ezek az anyagok könnyen kombinálhatók. Legjobb szigetelő a 20 cm rétegvastagságú levegőpárna. Fakeret biztosíthatja, hogy az egyes rétegek ne csússzanak szét. A fekhelyet naponta frissen meg kell tölteni, hogy megőrizze rugalmasságát és szigetelő hatását, és hogy ne telepedjenek meg benne rovarok és egyéb állatok. Nedves, mocsaras talajon vagy kígyóveszély esetén a fekhelyet cölöpökre helyezett rácsra is rakhatjuk. Erre egy fa ágai is alkalmasak (például, ha magasabb helyen tartós kilátást szeretnénk, vagy magaslesre van szükségünk a vadászathoz). Szükség esetén természetesen fedezéket vagy menedéket is építhetünk cölöpökre vagy megfelelő fákra.
225
A menedék fűtése Szinte minden menedék fűthető: vagy a menedékben gyújtunk megfelelő nagyságú tüzet, vagy a menedéken kívül gyújtott tűznél felforrósított köveket berakjuk a menedékbe. A következőkre kell ügyelni: • Ha tűzgyújtás céljára gödröt ásunk ki (kb. 20 cm mélységben), azonos magasságú menedékben nagyobb tűz gyújtható. •Biztosítsuk, hogy a füst felfelé el tudjon távozni. • Rakjuk körül a tüzet friss, nyers fával (kb. 20 cm magasságban) a szikrák elleni védelem céljából, öly módon, hogy megfelelő nagyságú fadarabokat szorosan egymás mellé szúrunk a földbe. • Ha a tűzrakó helyet a menedék közepe előtt, a bejárattal egyenes vonalban helyezzük el, több hely marad a hátsó (melegebb) részben. • Havon friss, nyers fából készített rácson vagy kövek'en gyújtunk tüzet. • Az izzó köveket mindig rakjuk egy halomba, nehogy véletlenül megégessük magunkat egy szanaszét hagyott kővel. A menedék fűtésének másik módszere a „finn kályha". • A menedéken kívül a barlangtűz gyújtásának alapelvei szerint készítünk tüzet (lásd a Tűz című fejezetet). • A füstelvezetőt, amely a huzatot biztosító, nem túlságosan rövid kéményben végződik, a menedék alatt, rézsútosan felfelé vezető irányban készítjük el. E célból a menedék alatt enyhén felfelé haladó árkot készítünk, amelyet plasztiklapokkal vagy jól megtaposott, nedves földdel úgy fedünk le, hogy a füst ne hatoljon be a menedék belsejébe. •Ha az árok jól zár és a „finn kályha" jól húz (ez a két fő nehézség), akkor úgy fűti a menedéket, mint a padlófűtés.
226
A fekhely fűtése Ha szükséges, magát a fekhelyet is fűthetjük. Ez ugyan többletmunkát jelent, de egész éjszakára biztosítja a meleget, és különösen télen vagy sérültek számára fontos. Két lehetőség kínálkozik: Hősugárzás
A következőképpen használjuk fel a fekhely fűtésére: •Ássunk ki egy kb. 25 cm mély árkot (kb. 50xl 70 cm). •Rakjuk ki az árkot kb. 15-20 cm vastagon kövekkel. • Gyújtsunk tüzet a köveken, izzásig hevítve őket. •Amennyire csak lehetséges, távolítsuk el a parazsat és a hamut. •Takarjuk le az izzó köveket 7-10 cm vastagságú földréteggel, és erre tegyünk legalább 15 cm vastagságban rőzsét, lombot vagy füvet.
Az időjárástól és a környezettől függően a hősugárzás 12 óra hosszat érezhető. Meleg levegő A forró füstöt egyfajta kéményen át az ágy alatt elvezetjük. Az elvezetést az adottságokhoz kell igazítani, nem valósítható meg könnyen, de elkészülte után megbízhatóan működik. 1
227
Az építés menete a következő: • Egymástól kb. 40 cm távolságra építsünk kőből, földből (gyeptéglából) egymással párhuzamos két falat. Szélességük és magasságuk legalább 20 cm legyen, hosszúságuk pedig a fekhely másfélszerese. • Ássunk ki az egyik végén tűzgödröt, levegőelvezetővel. • Állítsunk fel a másik végén egy kb. 1 m magas füstemyőt vagy kéményt kövekből, gyeptéglából vagy fából. •A füstemyőtől kiindulva takarjuk le az így keletkezett aknát 3-5 cm átmérőjű, 80 cm hosszú botokkal a fekhely hosszában úgy, hogy a botok szorosan egymás mellett feküdjenek és két végükkel a megépített falakhoz érjenek. •A fennmaradó részt (kb. 70-80 cm, beleértve a tűzgödröt), takarjuk le kőla pokkal. • A fekhelyet kb. 5-7 cm vastag földréteggel és legalább 10 cm vastag párnázattal be kell fedni, és azután használható. • Ha a tűzgödörben tüzet gyújtunk, a forró füst a fekhely alatt fog elhaladni, és azt melegíti anélkül, hogy a farácsot meggyújtaná.
TÁPLÁLKOZÁS A TERMÉSZETBŐL Általános tudnivalók A természet általában bőséges táplálékot kínál (kivéve a sivatagokat, ideértve a hó- és jégsivatagokat is), így még a betegeket és sérülteket sem fenyegeti az a veszély, hogy éhen halnak. Ismerni kell azonban az élelem megszerzésének, elkészítésének és konzerválásának módszereit. A táplálékok növényi és állati eredetűek lehetnek. Bizonyos ideig a növényi, illetve az állati táplálék egymagában is fedezi az emberi szükségleteket. Hosszabb távon azonban mindkét táplálékra szükségünk van ahhoz, hogy elkerüljük az egyoldalú táplálkozást és az abból eredő hiányjelenségeket. A gyakorlatban a kiegyensúlyozott táplálkozás rendszerint magától adódik, de fizikai teljesítőképességünk megőrzése végett célszerű, ha erre külön is figyelmet fordítunk (lásd a Táplálkozás című fejezetet). Hajlamosak vagyunk arra, hogy a táplálék megszerzéséhez szükséges időt alábecsüljük. Ez az idő függ az adottságoktól, de majdnem mindig több időre van szükség, mint feltételezzük. Ezt vegyük számításba, különösen a munkafolyamatok megtervezésénél. A táplálkozást kizárólag két tényező határozza meg, mégpedig - a rendelkezésre álló táplálék és - a teljesítőképesség megőrzésének szükségessége.
228
Az egyéni ízlés, az étkezési szokások, a táplálék külső megjelenése, az étvágy vagy az undor nem játszhatnak döntő szerepet; e tényezőket, ha a táplálkozás akadályává válnak, tudatosan le kell győzni. E pillanatban úgy tűnhet, hogy ez nehéz feladat, a gyakorlatban azonban, ha éhesek vagyunk, alig jelent problémát. Nincs ok aggodalomra akkor sem, ha rövid ideig egyáltalán nem áll rendelkezésre táplálék. Hiánya egy hétig viszonylag könnyen elviselhető, és nem befolyásolja lényegesen a fizikai teljesítőképességet sem. Az egyéni testalkattól függően bőséges folyadékfelvétel mellett akár négy hétig is kibírjuk táplálkozás nélkül, ha a fizikai terhelést erősen csökkentjük.
A táplálék megszerzése Kétféle módon juthatunk táplálékhoz: - begyűjtés és - vadászat útján. Begyűjtés
A növényi táplálékot, de az állati táplálék egy részét is rendszerint begyűjtjük. Előnyt jelent, hogy az ilyen táplálék bármikor begyűjthető. Hátrány viszont, hogy a begyűjtendő táplálék egyes darabjai aprók és ezért a szükséglet fedezésére nagyobb mennyiségre van szükség. A táplálék megszerzését rendszerint begyűjtéssel kezdjük, és csak később egészítjük ki (a nehezebb) vadászat útján. Az alábbi táplálékokhoz juthatunk hozzá begyűjtés útján: Állati eredetű táplálék Rovarok és egészen apró állatok A szöcskék, lárvák, kukacok, hangyák, csigák, földigiliszták, százlábúak stb. táplálók és szinte mindenütt megtalálhatók. Részben nyersen is ehetők, de jobb, ha ezeket megsütve, megpirítva, vagy más táplálékkal együtt megfőzve fogyasztjuk. Ha a rovarokat más táplálékkal együtt megfőzzük, akkor a pépben alig láthatók, és ezáltal undorunkat könnyebben legyőzhetjük. Madártojás A madártojás keltetett állapotban is nagy értékű táplálékot jelent. Nyersen, fő ve vagy sütve fogyaszthatók. Kagyló, tengeri uborka. tengeri sün Ezeket a tengeri állatokat könnyű begyűjteni (a tengeri uborka rendszerint homokos talajban vagy sziklákon, szikla alatt lelhetők fel), és nyersen vagy főve ehetők. A tengeri sünnek és a tengeri uborkának csak a belső izomszalagjai fogyaszthatók.
229
Növényi eredetű táplálék A vadnövények túlnyomó többsége nem mérgező és ehető. A gyakorlatban azonban nem várható el, hogy mindezeket a növényeket ismerjük, erre még a szakemberek sem képesek. Rendszerint csupán egyes növényeket ismerünk, nagy részüket azonban nem. Ha az általunk ismert növények nem állnak rendelkezésre, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: •Ne szedjünk olyan növényeket, amelyeknek nedve tejszerű és/vagy amelyeknek rossz a szaguk. • Olyan növények, amelyek fogyasztása nem árt az állatoknak, rendszerint az embereknek sem ártanak (figyeljük meg az állati fogyasztás nyomait). Az ismeretlen növényeket ezenkívül ehetőségi próbának is alá kell vetni (gombáknál a hatásvizsgálatnál a várakozás idő 40 óra): • Első ízlelőpróba: nyelvünkkel óvatosan ízleljük meg, hogy a növény csípős, maró vagy keserúmandula ízű-e. Ha ez az íz nem múlik el folyó vízben történő, egyórás öblítés vagy 15 perces (gyökereknél vagy hagymáknál 30 perces) főzés után sem, akkor a növény élvezhetetlen. • Második ízlelőpróba: a növény egy részét kb. 5 percig tartsuk szájunkban, rágjuk, mozgassuk szájunkban a pépet. Ha nem éget, nyeljük le. •Első hatásvizsgálat: várjunk legalább 8 órát, vajon jelentkezik-e valamilyen negatív hatás (rosszullét, hányás, gyomorfájás, fejfájás, hasmenés, hidegrázás, gyengeség, verejtékezés). • Második hatásvizsgálat: ha nem jelentkezik semmilyen negatív hatás, együnk meg egy kis adagot (kb. fél maréknyit), és várjunk további 8 óra hosszat. Ha még akkor sem lépnek fel mérgezési tünetek, a növény ehető. A felsorolt mérgező növények ismerete igen fontos, és segítséget nyújt ahhoz, hogy az ehetőségi próba során elkerüljük a kellemetlenségeket. Az áttekinthető ség kedvéért a táblázatban csak azokat a mérsékelt égövi növényeket és terméseiket tüntettük fel, amelyek legyengült fizikai állapot esetén halálosak lehetnek.
230
Mérgező
növény
áronvessző
beléndek
Előfordulás
Mérgezés tünetei hányás, hasmenés, vérzések, izgatottság
meddőhányók,
a növény minden része
kitágult pupillák, látási zavarok, nagyfokú izgatottság, görcsök
lomberdők,
lombos és vegyes erdők
sisakvirág
rész
a növény minden része
kertvidékek tiszafa
Mérgező
nedves erdők és 15-20 cm magas, nyíl bokrok, mésztaralakú, sötétzöld levetalmú agyagos talaj lek, piros termés kerti föld
fekete hunyor
Ismertetőjelek
nedves hegyi rétek
30--60 cm magas, szőrös, ragacsos szár, szürkéssárga virág, kellemetlen szag
10-15 cm magas, egy a növény minden része virágú szár, fehér virágok
hányás, hasmenés, látási zavarok, izgatottság, bénulási tünetek
10 m magasra is megnő, a növény minden része, hányás, hasmenés, szívműködési és örökzöld cserje vagy kivéve a termés vörös vérkeringési zavarok, máj- és vesefájdalmak fa, tűk hossza 1-3 cm, húsát piros termés látható maggal 1 m magasságig is a növény minden része a szájban égő érzés, izgatottság, szívműköszeldelt levelek, dési és vérkeringési zavarok, bénulási kék, füzérszerű virágok tünetek megnő,
gyűszűvirág
"'->
..... ..._
hegyi erdők és rétek
2 m magasságig is a növény minden része megnő, lomblevelek, piros, füzérszerű virágok
hányás, szívritmuszavarok
~
Mérgező
Előfordulás
Ismertetőjelek
Mérgező
kikerics
nedves mezők
10--30 cm magas, egyvirágú szár, kék virág
a növény minden része a szájban égő érzés, hányás, hasmenés, görcsök, vérkeringési zavarok, bénulási tünetek
kökörcsin
száraz, napos hegyoldalak
10--20 cm magas, szár, kék virág
a növémy minden része
20 cm magasságig két nagy, hosszúkás levél, fehér, harang alakú virág, piros termés
a növény minden része hányás, szívritmuszavarok
a növény minden része
növény
rész
szőrös
Mérgezés tünetei
hólyagképződés
veseműködési
a bőrön, véres hasmenés, zavarok, görcsök, bénulási
tünetek
májusi gyöngyvirág
bükkfaerdők
oleander
többnyire déli vidékeken
3 m magasságig megcserje, bőrtapintású, hegyes levelek, piros vagy fehér virág
csíkos kecskerágó
ligetek, vegyes erdők, erdők széle
2 m-ig megnövő cserje a növény minden része vagy fa, fehéres virág, piros terméstok
hasmenés, görcsök, vérkeringési zavarok
foltos bürök
parlag, útszélek
1-2 m magas, cső alakú a növény minden része szétágazó szár, szár-nyas levelek, kis fehér virágok, barnás termés
égő érzés a szájban, nyálfolyás, látási zavarok, hányás, bénulási tünetek
megnő,
növő
hányás, hasmenés, görcsök, szívritmuszavarok
Mérgező
rész
Mérgezés tünetei
Ismertetőjelek
csomorika
mocsarak, vízpartok
kb. 1 m magas, cső a növény minden része alakú szár, szárnyas, fogazott levelek, kis fehér virágok, barnás termés
boroszlán
vízpartok,
2 m magasságig meg- a növény minden része felmarások, hányás, hasmenés, görcsök, szívműködési és vérkeringési zavarok cserje, keskeny levelek, rózsaszín-piros virágok, bogyószerű termés
erdőszélek
égő
érzés a szájban, rosszullét, görcsök, légzési zavarok
növő
maszlag
kavicsos talaj, parlag, útszélek
kb. 1 m magas, elágazó a növény minden része látási zavarok, izgatottság, görcsök szár, fehér virágok, zöld, tüskés termés, fekete magok
gönye
erdőszélek,
indás kúszónövény, a növény minden része hányás, hasmenés görcsök, vesefájdalmak ötágú fogazott levelek, fehér vagy fehéres virágok, piros vagy fekete, bogyószerű termés
bokros területek
~
Mérgező
Előfordulás
növény
magyal
erdők
3 m magasságig megnövő a bogyók cserje vagy fa, bőrszerű, szúrós levelek, sárgáspirosas virágok, piros, bogyószerű termés
nadragulya
erdők, tisztások, útszélek
1,5 m magasságig meg- a növény minden része görcsök, izgatottság, látási zavarok cserje, harang alakú barnássárga virágok, zöld vagy kékesfekete, bogyószerű termés növő
hányás, hasmenés, vérkeringési zavarok
Ritka az a növény, amelynek minden része ehető; többnyire csak egyes részei a többi túlságosan rágós, szalmaszerű, fás, rostos vagy kemény. A növénytől függően általában az alábbi részek ehetők:
élvezhetők,
-
levelek (füvek), szárak, virágok (virágpor, virágméz), fiatal hajtások (tűlevelű fáké is), torzsa, héj (csak a puha belső héj),
- gyökerek, -hagymák, -magok, - gyümölcsök, - diók, mogyorók, - bogyók.
Aligha lehetséges (és nem is szükséges) ismerni, melyek az egyes ehető növények akárcsak legjobban felhasználható részei. A gyakorlatban ez szinte magától adódik, ha kipróbáljuk. Ami ehető, azt gyűjtjük, amiről kiderül, hogy használhatatlan, azt legközelebb nem gyűjtjük. Bár a legtöbb ehető növény nyersen is fogyasztható, egészségügyi okokból (szennyeződés, parazitafertőzöttség) mégis ajánlatos a megfőzni vagy párolni őket, némelyeket sütni vagy pirítani is lehet. Az alábbi növényrészekből lisztpótló is előállítható: -A füvek magvait (vadgabona) megszárítjuk vagy megpörköljük és (kövek között) lisztté őröljük. Vigyázat: a magvakat megfertőzhetik a gombák, ettől feketévé válhatnak (anyarozs), és akkor erősen mérgező hatásúak! - A fák és bokrok belső kérge (kambium) legtöbbször fehér vagy zöld, ezt lehámozzuk vagy lekaparjuk, megszárítjuk és szétmorzsoljuk. Majdnem minden fa belső kérgét felhasználhatjuk. -A makk: először el kell távolítani a csersavat (a tannint, amely nem mérgező, de ehetetlen). E célból a szárított makkot kifőzzük (legalább egy óra hosszat) vagy a szárított és szétmorzsolt makkokból nyert lisztet friss vízben kilúgozzuk (kendőbe kötjük és legalább egy óra hosszat folyó vízbe akasztjuk, vagy többször teleszívatjuk vízzel és kicsavarjuk. E lisztet kávépótlónak is használhatjuk. - A szelídgesztenyét lehámozzuk, megpirítjuk és megőröljük.
Állatok, amelyekre vadászni lehet A vadászat általában a táplálékszerzés időigényesebb és technikailag a legnehezebb módja, és ahhoz, hogy sikeres legyen, egy sor alapfogalom ismerete szükséges. Kis vadászszerencsével azonban egy csapásra több napi élelem biztosítható. Apró állatok Egereket, mókusokat, békákat (a varangyos béka ehetetlen), kígyókat, denevéreket, sündisznókat, rákokat és hasonló állatokat könnyen lehet fogni, és nem lebecsülendő húseledelek. 234
Madarak A madarak is jó húst szolgáltatnak, de vadászatuk nehéz. Ezért csak nagyobb madarakra célszerű vadászni. Fontos tudnivaló, hogy a madaraknak nincs szaglóérzékük és kifejezetten rossz a hallásuk, de kiválóan látnak. Halak Halakat folyókban, tavakban és tengerekben rendszerint problémamentesen és kellő mennyiségben lehet fogni, és fontos húsforrások. Nem minden halat szabad minden további nélkül megenni. Sohase együnk olyan halat, amelynek külseje nem olyan, mint egy tipikus halé, vagy amelynek nincsenek pikkelyei, hacsak nem ismerjük a fajtát és nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy nem mérgező. Sohase együnk olyan halat sem, amelyik nem friss és ne együk meg a hal belsőségeit, különösen a máját (ez halálos lehet). Vad A vad jelenti a legfontosabb húsforrást és ezenkívül segédeszközök készítéséhez is számos különféle anyagot szolgáltat. (Lásd a Segédeszközök című fejezetet.) A legtöbb vad látása, hallása és szaglása messze felülmúlja az emberét. A vadak érzékszerveinek teljesítőképessége azonban fajtánként különböző. Vad
Látás
Hallás
feketemedve
átlagos
átlagos
barnamedve
rossz
rossz
kiváló
szarvas
kiváló
kiváló
kiváló
hegyi juh
kiváló
átlagos
jó
rótv ad
kiváló
kiváló
kiváló
hegyi kecske
kiváló
átlagos
jó
vadmarha, vadló
kiváló
kiváló
kiváló
vaddisznó
rossz
átlagos
kiváló
vad tyúk
kiváló
kiváló
kiváló
Szaglás ;
kiváló
Ahhoz, hogy a vadaknak az észlelés tekintetében fennálló fölényét legalább részben kiegyenlíthessük és így a sikeres vadászat előfeltételeit megteremtsük, feltétlenül szükségünk van bizonyos alapismeretekre . - a vadak magatartásáról, - a nyomolvasásról és - az álcázásról.
235
A vadak magatartása Az alább leírt magatartási fonnák természetesen nem illenek rá azonos módon és minden részletükben minden állatra, de gyakorlati tapasztalatokon alapulnak és kitűnő segítséget nyújtanak viselkedésünk kialakfüisához. - A vad mindenekelőtt akadálymentes utakat használ, amelyek rendszerint olyan helyekhez vezetnek, ahol táplálékot és vizet talál. Így a terepviszonyoktól függően kialakulnak sűrűbben használt vadcsapások. - önmagukban veszélytelen állatok is támadhatnak, ha megsebesültek, ha szorult helyzetbe kertilnek vagy ha kicsinyeik vannak. - A vad napközben általában az erdőben vagy a bozótban tartózkodik:, szürkületkor rendszerint szabad terepre vonul (legelni), és pirkadatkor ismét visszatér a sűrűbe; jó holdvilágnál rendszerint éjszaka is az erdőben marad (a fény az erdőben is elég ahhoz, hogy legelni tudjon). - Legelés közben a vad mr:::lehetósen rendszeres időközökben (többnyire 20 másodpercenként) felveti a fejét, és figyeli a környezetet. - Ha nem érzi magát biztonságban, „látszatlegelést" végez: lehajtja a fejét, de azonnal fel is veti, hogy a gyanús helyet megfigyelje. - A vad nem észleli, ha a tárgyak nagysága és formája két megfigyelés közötti időben megváltozik. - A vad inkább alulról és azonos magasságból vár támadást, mint fentről. - Amint a vad veszélyeztetve érzi magát, azonnal menekül. Ha megijesztik, a következő napokban rendszerint elkertili a terepet. - Ha nem üldözik, a súlyosan megsebesített vad legtöbbször lefekszik 100-300 méternyire attól a helytől, ahol a találat érte, és rövid idő múlva már nem képes felkelni. Ha azonban üldözik, még több kilométert is futhat.
Nyomolvasás A nyomok helyes felismerése egyrészt előfeltétele annak, hogy dönthessünk arról, merre kell vadászni, másrészt lehetővé teszi a legalkalmasabb vadásztechnika és a szükséges eszközök alkalmazását Állatnyomok Az alábbi nyomokat különböztetjük meg: - lábnyomok (legkülönbözőbb formájú pata- vagy lábnyomok), - ürtilék (állati ürtilék, a legkülönbözőbb formákban), - evés nyomai (letépett, szétrágott fú, fiatal fák lerágott kérge, zsákmányul esett állatok teteme), - állati fekhely nyomai (összenyomott fű, iszappocsolyák), - dörzsölés, súrlódás nyomai (kitépett szőrzet, ledörzsölt háncsdarabok, elhullatott agancsok, fákon dörzsölés nyomai).
236
A legfontosabb nyomokat a következő oldalakon ábrázoljuk, hogy megkönnyítsük felismerésüket.
Vad
Fontos nyomok
feketemedve
lábnyomok, ürülékhalmok, kitépett fatuskók és fatörzsek, durva kéregbe akadt szőrcsomók
barnamedve
lábnyomok, ürülékhalmok, más nagyvad teteme, amelybe belerágtak
jávorszarvas
lábnyomok, ürülék, rendszeresen használt vadcsapások, a csapásoknál letaposott akadályok, fekhely nyomai, elhullajtott agancs, súrlódás, karcolás, dörzsölés nyomai (párosodás)
hegyi juh
lábnyomok, ürülék, jól kitaposott csapások, meredek szakadékokon való áthaladásra, fekhely nyomai
rőtvad
lábnyomok, ürülék, fekhely nyomai sűrűbb fiatal ervagy bozótban, elhullajtott agancságak, letaposott csapások, fákon agancsok súrlódásának nyomai dőben
hegyi kecske
lábnyomok sziklamentes terepen, ürülék, jól kitaposott csapások meredek terepeken való áthaladásra, sziklákon kitépett vagy lehorzsolt szőrök
vadmarha/vadló
lábnyomok, ürülékhalmok, fekhelyek nyomai
vaddisznó
lábnyomok, ürülékhalmok, füves helyeken túrás nyomai, iszapos helyeken fetrengés nyomai
237
N
(.;,,,
Oo
Állat neve szarvas
zerge
Egy lábnyom lenyomata
Nagysága
., • '' 5-9cm
S>
•>
4-4,5 cm
~a birka
Megjegyzések
.,„
5-ócm
~
~
~
őz
.,
Csapásnyom
11
:~
·-~
~
5-ócm
--
~~
~
--·-
·-·-·-
:~
::::;
;;::.
~
-_,
-~ .
-·-
--
,,
hossza az egész pata l/3-a; menekülésnél a mellékpata lenyomata.látható; a pata erősen terpesztett, ugrások hossza 7 m-ig terjeahet patalenyomatok közt világosan látható köz; menekülésnél a mellékpata lenyomata látható, rendszerint szabálytalan lépéshossz keskeny, rendszerint hegyes alakú; menekülésnél a patalenyomat erősen terpesztett, világosan látható mellékpatanyomokkal; ugrások hossza 4 m-ig terjedhet
--·---
·'
:~
_,
--
lekerekített patavégek, a patalenyomatok közt világosan látható köz
Állat neve kecske
vaddisznó
Egy lábnyom lenvomata
u ti
~
szarvasmarha
ló
ö N ,..., 'O
5--6 cm
Csapásnyom
Megjegyzések
e
e
5-7cm
e
„
-
e
e
~
_,
....
•' ._;;:-
W-12 cm <.a
f„
,.
"""' 10-12 cm
8> 4--6cm
„ 0
~
._,.
a mellékpaták lenyomata világosan látható; részben egymást fedő lenyomatok
(~
széles és ívelt, mellékpata lenyomata nem látható
41~....
..........
,„
(„
ívelt patalenyomatok, hegyüknél lekerekítettek
__
-
"
~
e
..
··~
*
tt 1
kutya
Nagysága
(9J
,„ (~
-- -l°1'
•q
•))
majdnem kör alakú lenyomat, mély, ék alakú bevágással a hátsó oldalon hasonló a rókáéhoz, de szélesebb és kisebb a paták közti köz; lekerekített karomlenyomatok
N
~
e
Állat neve macska
róka
Egy lábnyom lenyomata
.„.• ..
Nagysága
nyúl
\' l 1
• t
Megjegyzések
3-3,5 cm ((:
tit
tl: +)
8
1) (• ·:: ~ (: (a •)
•)
•)
·-/..=
4,5-5cm
•:;: •:;:
··-5--6 cm
•::s~
tr.!9 •
„
1;
•>
~
5--6cm
• •
·:==
. :-;:
·=~
•... •r
... ~
.:;. ··-.-
menekülés
menekülés
·~ futás
ovális lenyomat, majdnem kör alakú közzel; futásnál nyomok egyenes vonalban követik egymást
'fü
-... -. -
a hátsó lábak nagyobb talplenyomata az első Iábak kisebb talplenyomata előtt van; világosan látható körömlenyomatok
~
• •
•)
majdnem kör alakú lenyomatok, világosan látható közökkel; karomlenyomatok nem láthatók, lopakodó macskánál a nyomok szorosan egymás mellett vannak
különösen hosszú és erős karomlenyomatok; világosan látható nyomok
„~
' i§
lopakodás
(:
(a
·==°'
•••• ••• borz
Csapásnyom
--~
„
Állat neve sün
mókus
gólya
gémfélék
sirály
kacsa
~ ._
Egyláb~m
lenvom
• '1
f
~ •
,
~ ~
• '
Nagysága 2-3cm
4-Scm
Megjegyzések
Csapásnyom
~'ih=~~--.. • .
.••'" ."
.~
J{:.
.ie
~~
12-15 cm
-~ 15-16cm
3,5-4cm
7-8cm
-(-+ •
-~
-~
't-'
-f-
-(--
-~
'~
-f-
-~
„ •„ •••• •• ~
.• „ ·• „·•.• „·•
hasonló a borzéhoz, de kisebb; a karomlenyomatok világosan felismerhetők az ötu]ú hátsó lábak lenyomata a négyu]ú első lábak lenyomata előtt van viszonylag széles elülső lábu]ak; a hátsó lábu.ü csupán kerek lenyomatot hagy mind a négy lábu.ü hosszú és keskeny; hosszú, hegyes karomlenyomatok
4
tipikus úszóhártya-lenyomat látható, mint a kacsáé és libáé, de kisebb
·f
úszóhártyii.lenyomatok, a léptek erősen befelé fordulnak, rendszerint kígyóvonalat képeznek
~
Állat neve galamb
varjú
Egy lábnfaom lenvoma
Nagysága
t
4-5cm
·r
5,5-7 cm
'
Csapásnyom
Megjegyzések
+ + + +
~
.-k
* +*
~
..k
+ + +
~
~
•
fogoly
. ·~·
fácán
"""'
4-5cm
kf.k
k- f f-
+
+ ++ + + + + f f ~
7-8cm
•
'""''
+ + +
f.
f-
a rendszerint tipegő járás miatt a nyomok egyenes vonalban követik egymást a hátsó lábuij majdnem olyan hosszú, mint a középső; a lépések erősen befelé fordulnak és cikcakkban követik egymást fácánéhoz hasonló, de kisebb; több madár esetén a nyomok rendszerint egymás mellett haladó vagy egymásba folyó láncot képemek rendszerint jól kidomborodik, a karmok nyomai világosan láthatók, hátsó lábujj bütyökszerú; a lépések egyforma távolságban követik egymást
Az ábrázolt állatnyomok a különböző állatoknál nem egyformán vehetők ki, és ezért nem mindig jelentenek egyforma értékű útmutatást. A nagyobb vadaknál az alábbi nyomok különösen jól megfigyelhetők:
A nyomok keletkezési idejének megállapítása Csak a legritkább esetben lehet pontosan megállapítani, mikor keletkeztek a nyomok, de erre nincs is szükség. Többnyire a keletkezés körülbelüli ideje is elegendő. Ehhez megfelelő talajviszonyok és legalább a legutolsó két nap időjá rásának ismerete szükséges. A nyomok eltüntetését vagy megmaradását a következő tényezők befolyásolják: - a szél, - a csapadék, - a hőmérséklet és - a nap sugárzása. E tényezők hatására a nyomok hosszú ideig megmaradhatnak (például fagy esetén) vagy igen rövid idő alatt eltűnhetnek (például nagy esőzés vagy az erős szél esetén).
Friss lábnyom ismertetőjelei: • a nyom rendszerint puha, • még nincs kiszáradva, • körvonalai jól fellismerhetők, •peremei élesek (a talajviszonyoktól függően). Régi lábnyom ismertetőjelei: - többnyire kemény, - kiszáradt, - színe rendszerint azonos a körülötte levő talajjal, - peremei vagy kemények és repedezettek, vagy elmosódottak és nem élesek. Friss ürülék ismertetőjelei (állatfajoktól függően): - gömbölyű, rugalmas és sötéten fénylő, - hosszúkás, gumó vagy hurka formájú, színe a világostól a sötétig terjedhet, kemény vagy puha vagy - lepényszerű, puha, sötétebb vagy sötét szmú. Régi ürülék ismertetőjelei: - kiszáradt, - szálkás vagy morzsolódó, - néha már felbomlóban van, - rendszerint majdnem szagtalan.
243
Friss dörzsölési vagy harapási nyomok ismertetőjelei fákon: - sima, éles szélű sérülésnyomok a kérgen, - a kérgétől megfosztott helyeken világos színű fa, - többnyire nedvesség a fán és kéregszéleken, - esetleg a kéregbe beakadt szőrök vagy szőrcsomók. Régi dörzsölési vagy harapási nyomok ismertetőjelei fákon: - a fákon töredezett, esetleg felkunkorodott szélű sérülésnyomok, - a kérgétől megfosztott helyeken a fa sötét színű, és a sérülés már alig felismerhető,
- el~antásodott sérülésszélek, - száraz fa. Fekvőhely friss nyomainak ismertetőjelei: - erősen lenyomott fú, -még meleg, - esetleg még érezhető állatszag. Fekvőhely régi nyomainak ismertetőjelei: - részben már felegyenesedett fú, - hűvös tapintású. Haladási irány ismertetőjelei: - a párosujjúak vagy többujjúak ujjhegyei, az egyujjúak patáinak zárt része a haladási irányba mutatnak, - a fú a haladási irányban van letaposva.
Emberi nyomok - Az emberi lábnyomoka t általában sokkal alaposabban kell kiértékelni, mivel a helyzettől függően segítséget vagy veszélyt jelenthetnek. - A síelő a sínyom mellett síbotjaival ék alakú csúsztatási nyomot is hagy maga után, amelynek végén a bot hegyének lenyomata látható. A bot hegyének lenyomata felől nézve, e csúsztatási nyom a haladási iránnyal ellenkező irányba mutat. - Meredek hegyen felfelé legtöbbször csak a cipőorr lenyomatai ismerhetők fel a lábujjhajlító izmokig. - Meredek hegyen lefelé csak a sarok lenyomatai láthatók. A keletkezési időn és a haladási irányon kívül a lábnyomokból következtetni lehet - a testmagasság ra, - a haladási sebességre és - a súllyal való megterheltsé gre.
244
Testmagasság A testmagassá g megállapítás ához rendszerint igen megbízható támpontul szolgál egyrészt a lábhossz (a körülbelüli testmagasság a lábméret hatszorosa), valamint a lépések hosszúsága. Legegyszeru"bb, ha ezeket összehasonlítjuk saját méreteinkkel vagy társunk méreteivel (összehasonlítás céljából hagyjunk lábnyomokat). A haladás sebessége és az álló helyzet - Ha sima terepen jól látható lábnyomok vannak egymástól kb. egy, egy és fél lábhossz távolságban (az egyik lábnyom lábujjainak hegyétől a másik lábnyom sarkáig mérve), akkor biztosan járás nyomait látjuk (hagyjunk összehasonlító lábnyomokat). Emelkedők, lejtők és a környezet adottságai nagyban megváltoztathatják e nyomok képét. - Ha sima terepen a lábnyomok elmosódottak, friss földdel vannak beszórva (a lábujjakkal vagy a lábujjak izmaival való ellökés következtében), a saroklenyomat különösen erős (a testsúly felfogása miatt) és a nyomok nagyobb távolságban vannak egymástól (ez függ a gyorsaságtól), akkor futás nyomairól van szó. (Hasonlítsuk össze saját lábnyomainkkal.) - Ha kis helyen kettős vagy többszörös lábnyomok láthatók, a sarok egyszeri lenyomata többszöri talplenyomatokkal (sarkon történő megfordulás), vagy egyszeri talplenyomat több saroklenyomattal (megfordulás lábujjhegyen), akkor ez álló emberek lábnyoma. Terhek cipelése Csak ott állapítható meg a lábnyomokb ól, hogy az emberek terhet cipeltek, ahol azt letették, mégpedig abból, hogy közvetlenül egymás mellett különböző mélységű lábnyomok találhatók. Különösen rövid lépések vagy mély lábnyomok nem megbízható jelei annak, hogy az illető terhet cipelt. · Ha több lábnyom van, döntő fontosságú megállapítani - különösen ha fenyegetve érezzük magunkat -, hogy azok - ugyanazon személy lábnyomai, - különböző személyek lábnyomai, vagy - különböző időben keletkezett lábnyomok-e. Ehhez az egyes lábnyomokat egyértelműen azonosítani kell, megkülönböztetve azokat más lábnyomoktól. Vegyük figyelembe - a lábnyom formáját, - a láb nagyságát, - a különös ismertetőjeleket. A lábnyom formája három elemből tevődik össze: -A lépésszögből (ez különböző lehet a jobb és a bal lábnál),
245
-~-~-
- A lépés hosszából
„
e:::;_________,
- A lépés szélességéből
~
1
r--1, : ~·
/§;:_: C/S'2 ~:
A láb nagysága megállapítás ához a legnagyobb hosszt és a legnagyobb szélességet kell figyelembe venni és összehasonlítani a többi lábnyommal. Különleges ismertetőjelek például - különleges lábforma, - hiányzó lábujj(ak), - a cipőtalp bizonyos mintázata, - bizonyos sérülések a cipőtalpon vagy mintázatán, - a cipősarok formája és mintázata, - különböző vasalások például a cipősarkon vagy cipőorron. A lábnyomoko n kívül még a következő nyomok is felvilágosítást adhatnak:
Táborhely nyomai: - tűzrakó hely (jellege, nagysága, hamu hőmérséklete), - fekhelyek (fajtájuk, számuk, elrendezésük), - ételmaradékok (csontok, szőrmedarabok, tollak, halszálkák, egyéb ételmaradékok), - latrina (nagysága, használata), - hátrahagyott tárgyak (ottfelejtett, elveszített, eldobott tárgyak),
246
- esetleges kísérő állatok, szállítóeszközök, fegyverek stb. nyomai, - vérnyomok. Munkavégzés nyomai: - ásás, - csúsztatás, - favágás vagy fűrészelés, -vágás, - ütés, - törés, -építés, - szállítás nyomai.
Meg kell kísérelni megállapítani, milyen eszközök használata folytán keletkeztek a nyomok, és milyen célt szolgálhattak az ezen eszközökkel végzett tevékenységek. Az összes nyom sikeres kiértékelése után meg kell vizsgálnunk, milyen kapcsolatban lehetnek a nyomok saját helyzetünkkel. Az alábbi kérdésekre kell választ adnunk: - Fontos számunkra a nyom? - Segítséget vagy inkább veszélyt jelent? - Szükséges-e azonnal vagy később valamilyen intézkedést tenni? - Milyen mértékben befolyásolja további magatartásunkat?
Álcázás A természetben az életért folyó harcnak lényeges eleme az álcázás. Sok állat nagymestere az álcázásnak. Az embernél a vadászat eredményessége szempontjából az álcázásnak döntő jelentősége lehet, és ha emberek fenyegetik, életmentővé is válhat. Az álcázás soha ne akadályozza - a látást, -a mozgást, - a fegyverek használatát (még szükségfegyverekét sem, lásd a Segédeszközök című fejezetet). Az álcázás a környezethez való alkalmazkodást jelenti. Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: - kontúrok (a tipikus kontúrokat el kell torzítani, ne legyenek a emelkedő körvonalak),
háttérből
ki-
247
- szín (világos arc vagy ruhadarab még a legsűrűbb bozótban is messziről látható), - árnyék (a test árnyéka), - tükröződések (fényvisszaverődés, fénylő tárgyak, tűz), - mozdulatok (már a legkisebb mozdulat is semmivé teheti az álcázást), - neszek (fenti megjegyzés erre is vonatkozik), - szag (különösen vadászatkor), - nyomok (különösen olyan helyzetekben, amikor fenyegetve érezzük magunkat), - füst (csak olyan helyzetekben, amikor fenyegetve érezzük magunkat).
Az álcázási lehetőségek: Természetes álcázási lehetőségek - a talaj növényzete (bokrok, fák, fú kihasználása), - a talaj formája (mélyedések, árkok, párkányok kihasználása), - árnyék (a természetes árnyék kihasználása, hogy megfigyeléseket végezhessünk és helyet változtathassunk. Vigyázat: az árnyék vándorol!), - nyomok eltüntetése, - időjárás (köd, eső, hóesés), - sötétség (csak bizonyos feltételek esetén). Használjuk ki ezeket a természet által kínált természetes álcázási lehetősége ket! Mesterséges álcázás mesterséges eszközökkel (terepszínű öltözék, álcázó háló) Ezek az eszközök szükséghelyzetekben aligha lesznek kéznél. A normális ruházatot azonban befesthetjük földdel, kipréselt levelekkel, fűvel, korommal, hamuval stb„ álcázó hálót pedig magunk is csomózhatunk. Mesterséges álcázás természetes eszközökkel Az arc és a fej álcázása Az arcot és a fejet akkor kell álcázni, ha fekszünk, és testünk a természeti körülmények kihasználása folytán nem látható. Az arc (a kezek és más fedetlen testrészek) álcázása: Arcszínünket a környezet színéhez igazítjuk lehetőleg több szín (barna, zöld, fekete) ráfestésével. A foltok és sávok legyenek elég nagyok (legalább 8x8 cmesek) ahhoz, hogy az arc körvonalait elmossák.
248
A szükséges arcfestékek veszélyhelyzetekben aligha állnak rendelkezésre. A állíthatók elő: Vegyítsünk össze száraz, pormentes földet (barna színt ad), elszenesedett fadarabokról lekapart szénport vagy kormot (fekete szín), vagy péppé zúzott füvet vagy leveleket (zöld szín) kis zsírral vagy olajjal, és ezt a pépet kenjük az arcunkra. Célszerű az arcot előtte kevés zsírral vagy olajjal bedörzsölni. A/ej álcázásának az a célja, hogy a fej, a nyak és tarkó körvonalait elmossuk. - Álcázó háló: ilyen hálót magunk is csomózhatunk (lásd a Segédeszközök című fejezetet). A csomók közti távolság kb. 5-7 cm legyen. E hálót azután kis ágakkal, fűvel vagy levelekkel átszőjük és teletúzdeljük (a levelek és ágak külső felét kívülre téve), majd a fejünkre rakjuk. Az arc megfelelő álcázása esetén arcunkat hagyjuk szabadon. Ha az álcázó hálót az arcunkra húzzuk, ez rendszerint akadályozza a látást. - Álcázó legyező: A legyező legyen 50 cm magas és a vállszélességnél valamivel szélesebb. A vázra ágakat, füvet vagy leveleket erősítünk úgy, ahogy az álcázó hálónál. Hátránya: csak egy irányban fed el. - Álcázó sapka: Magassága és szélessége 30-40 cm, a kb. 10-15 cm-rel magasabban alul keresztben ráerősített ág a nyakszirtre támaszkodik. A fedőanyagokat úgy erősítjük a vázra, mint a legyezőnél, a fedőanyagok szükség esetén a sapka csúcsánál összeköthetők. A test álcázása Akkor van szükség a test álcázására, ha a természet kínálta álcázási lehetősé gek nem elégségesek, vagy egyáltalán nincs lehetőség ilyen álcázásra, vagy ha kénytelenek vagyunk mozogni (például vadat cserkészünk). - Álcázó girlandok: Kb. 2 m hosszú zsinórok vagy szövetcsíkok, amelyekbe 15-20 centiméterenként fűcsomókat vagy kis ágakat erősítünk. Ezeket a zsinórokat azután a testünk köré kötjük úgy, hogy a mozgást ne gátolják. -Álcázó necc-ing: Úgy készítjük, mint a necc-inget (lásd a Segédeszközök című fejezetet), de uijal is készülhet. A fedőanyagot az álcázó hálóéhoz hasonlóan következőképpen
249
erősítjük
rá. Hátránya: ha sűrű bozóton haladunk át, igen könnyen fennakad (megsérül, zajt kelt), ezért az ing lehetőleg szorosan simuljon testünkhöz. - Álcázó vitorla: Magassága és szélessége legyen kissé nagyobb, mint a testméretek. A fedőanyag felerősítése úgy történik, mint az álcázó legyezőnél, és hasonlóképpen használjuk. - Álcázó kosár: Arra szolgál, hogy fekvésnél és kúszásnál egész testünket elfedje. A fedőanyagot úgy erősítjük rá, mint az álcázó vitorlára. Hossza kb. 2,5 m, szélessége kb. 80 cm, magassága 45 cm.
Álcázó háló
Álcázó legyező
Álcázó sapka
r
~--m1·•-=--1l-111!1!!!!!!!m~1„.
Álcázó girland
Álcázó vitorla
(l ' ' t Álcázó kosár
Zajcsökkentés Az ütés (cövek beverése) zaját csökkenthetjük, ha a felületet, amelyre ütünk, gyeptéglákkal, szorosan összetekert fúcsomókkal, többszörösen összehajtogatott ruhadarabokkal vagy szőrmével lefedjük. A következő módon kerülhetjük el, hogy lépéseink zajt keltsenek: •Mielőtt letesszük a lábunkat, vizsgáljuk meg, nincsenek-e ott gallyak, ágak, száraz levelek (nappal nézzük meg, éjszaka tapogassuk ki kezünkkel).
250
•Ha léptünk, súlyunkat csak akkor helyezzük lábunkra, ha talpunk alatt nem érzünk egyenetlenségeket vagy akadályokat. • Úgy lépjünk, hogy füves talajon egész talpunkat egyszerre, puha talajon először sarkunkat, kemény talajon először lábujjainkat vagy a talp külső élét helyezzük a földre. Szagok terjedésének megakadályozása A testszag terjedését legbiztonságosabban a tartózkodás helyének megválasztásával akadályozhatjuk meg. Tartózkodjunk olyan helyen, ahol a szél (akár egy kis szellő) a vad megfigyelt (vagy várt) helyétől felénk fúj, és így szagunkat elfújja a vadtól. Bár bizonyos hatást elérhetünk, ha állati vérrel, állati vizelettel vagy állati ürülékkel bekenjük vagy „füstöljük" magunkat (néhány percig sűrű füstben állunk), mindez nem szünteti meg saját szagunkat. A tárgyak (például a csapdakészítésnél használt tárgyak) nagymértékben elvesztik a rájuk átvitt emberi szagot, ha alaposan lemossuk (legjobb, ha folyó vízzel tesszük), vagy ha nyílt tűz felett többször elhúzva a hó és füst hatásának tesszük ki őket. Vadászmódszerek A vadak minden érzékszervüket igénybe veszik ahhoz, hogy a rájuk leselkedő veszélyt észrevegyék és elkerüljék. Ezért a vadnál ravaszabbnak kell lennünk, ha vadászunk. Az eddig taglalt alapismeretek felhasználásával különböző, az adottságoknak megfelelő vadászmódszereket lehet alkalmazni. Ezeknek semmi közük nincs a sporthoz vagy a vadászhagyományokhoz, egyetlen céljuk, hogy rendkívüli helyzetekben segítséget nyújtsanak az életben maradáshoz. Csapda állítása Csapda készítése fáradságos és időigényes munka, és nem mindig vezet a kívánt eredményhez. Ezért fontos, hogy egyszerű és megbízhatóan működő csapdákat építsünk. Az alábbi általános szabályokat célszerű figyelembe venni:
- Az eredmény szempontjából döntő jelentősége van a helynek, ahol a csapdát felállítjuk. Alkalmas helyek: - a vadak által használt vadcsapások (legkedvezőbb valamely természetes vagy mesterséges szűkületnél), - ivó- vagy táplálékszerző helyek,
251
- odú, lakóhelyül szolgáló barlang. - A csapda konstrukciója és stabilitása feleljen meg a befogni kívánt állat jellegének. A nyúl például a szarvas számára készített hurkon átfut, míg a szarvas ugyan működésbe hozza a csapdát, de aligha akad fenn benne. - A csapdát úgy kell megszerkeszteni, hogy azt maga a vad vagy a vadász működésbe tudja hozni. Az önműköd6 csapda el6nyei: egyszerre több csapda is felállítható, ezután csak ellen6rizni kell, van-e zsákmány. Az önműköd6 csapda hátrányai: az e csapdába befogott vad ki tudja szabadítani magát; a vad kiszabadulási kísérletei megrongálhatják a csapdát, és a vad elmenekülhet; a csapdába esett vadat egy másik ragadozó felfalja, ha a vadász nem veszi ki azonnal a csapdából. A vadász által működésbe hozott csapda el6nyei: A csapdát a vad magatartásához igazodva lehet működésbe hozni; a vadat azonnal meg lehet ölni és fel lehet dolgozni. Hátrányai: - Nem lehet egyszerre több csapdát működtetni. - Majdnem minden csapdába rakható csalétek, és ez növeli a siker esélyeit. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a csalétek rendelkezésre álljon és megfeleljen a befogni kívánt vadnak (hús, magvak). - A csapda összes részét szagtalanítani kell, mivel a vadak nagyon jól reagálnak a szagokra, és túlságosan hosszú ideig tart, míg a csapda magától elveszti az emberi szagot. - A legjobb csapda is hatástalan, ha nem elég tartós. A vad halálfélelmében igen nagy er6t tud kifejteni. - A csapdákat is álcázni kell, nehogy a vad észrevegye. Az álcázásnál a test álcázásának módszereit kell követni. - Épít6anyagként drótot, zsineget vagy megfelel6 segédeszközöket, fát és/vagy köveket lehet használni.
Az alábbi csapdafajtákat különböztetjük meg: - hurkos csapdákat (összezáródó hurokkal rendelkez6 csapdákat is) mindenfajta vad és madár befogására; - lecsapódó csapdákat mindenfajta vad és madár befogására; - szúrószközzel felszerelt csapdákat közepes nagyságú és nagyvadak befogására; - fogóverrneket közepes nagyságú és nagyvadak befogására.
252
Az alább ábrázolt csapdák és működtető rendszerek a mindenkori adottságokhoz igazíthatók, és kellő ötletességgel tetszés szerint módosíthatók. Hurkos csapdák Mozgásirány
"
1
•
Egyszerű hurkok
Csalétek
A vadász felé Fára szerelt hurkok madáifogásra
253
Hurkok futómadár befogására
Összezáródó hurokcsapda orsóval
Lábat körülzáró hurok csalétekkel
254
Összezáródó hurok csalétek nélkül
Lecsapódó csapda
Lecsapód ó csapda
kővel
255
Lecsapódó csapda hurokkal
Lecsapódó csapda fával
L
Csalétekkel felszerelt lecsapódó csapda
Szúróeszközze!~ ~ felszerelt csap/
1
Dárdával felszerelt csapda
256
Tőrrel felszerelt
csapda
Fogóverem
'
Karókkal felszerelt verem
Fegyveres vadászat Ha lesben állunk vagy vadat cserkészünk, fegyverrel vadászunk. Mindenesetre nem valószfuű, hogy rendkívüli helyzetekben lőfegyver áll rendelkezésünkre, vagy ha rendelkezésünkre áll, mód lenne alkalmazására (a lőfegyver használata - különösen fenyegetett helyzetben - elárulja hollétünket). Az alábbi módszerek ezért általában nyíl és íj, rövidebb távolság esetén parittya és egész rövid távolság esetén tőr használatára vonatkoznak. Ha lőfegyver áll rendelkezésünkre, az alábbi módszereket a többnyire nagyobb hatótávolság figyelembevételével kell megfelelően alkalmazni. Les Lesben állni annyit jelent, hogy egy bizonyos helyen várakozunk a vad felbukkanására, abban a reményben, hogy a fegyverünk hatótávolságába kerül. Az esélyeket nagymértékben növeli, ha csalétket rakunk le vagy csalogatjuk az állatokat (állathangok utánzásával, lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezetet). A les a vadászat legkönnyebb és legeredményesebb módja. Különösen elő nyös sűrű erdőben és aljnövényzettel benőtt területen, ahol nem lehet nesztelenül mozogni. A legalkalmasabb leshely a fa, mégpedig a talaj felett 3-5 méterrel levő faág. Előnyei: - a vad normális látóvonala felett helyezkedhetünk el; - szagunkat a vad nem észleli még llenirányú szélben sem, mert a vad felett száll el; - a leshely könnyen álcázható és :,e\...,_ ~.tf bennünket is jól eltakar. Helyesen tesszük, ha a fatörzshöz kötjük magunkat, nehogy lezuhanjunk. Ha ilyen lesállásból lövünk, céltávolságként nem a tényleges távolságot kell számításba venni, hanem a becsült vízszintes távolságot, mert különben a cél mögé lövünk.
257
A megfelelő leshely kiválasztásánál - legyen az akár fa, akár egyéb magasabb hely (például szikla) vagy a földön kiválasztott leshely - és a leshelyen tanúsított magatartásnál a következő szabályokat-célszerű figyelembe venni: - járt vadcsapásoknál, - vízzel telt gödröknél, - erdőszéleken és tisztásokon, - terepbevágásokon és átkelőhelyeken létesített leshelyek kecsegtetnek a legnagyobb sikerrel. • Lesben állni legcélszerűbb a hajnali órákban és a sötétség beállta előtti 2-3 órában. Más időpontokban előnyösebb cserkészni. • Lesben álláskor lehetőleg ne mozogjunk, és ne keltsünk zajt. Az íjat abban a pillanatban feszítsük meg, amikor a vad más irányba néz. • Várjunk addig, amíg a vad biztos lőtávolságba kerül (maga készítette nyíllal és íjjal vadászó, gyakorlatlan vadásznál ez legfeljebb 15 m), és vegyük figyelembe, hogy rendszerint csak egy esélyünk van - az első nyíl. • Lehetőleg várjunk addig, míg a vad olyan helyzetbe kerül, hogy halálos lövést tudjunk adni. • Ne az egész vadra célozzunk, hanem pontosan arra a helyre, amelyet el kívánunk találni. Ahhoz, hogy lehetőleg gyorsan ható, halálos találatot érjünk el, tudni kell, körülbelül hol helyezkednek el az állat életfontosságú szervei.
258
A célpontok tehát a következők: Oldalról: a tüdő, szív, máj vagy hátgerinc
259
Ferdén hátulról: a tüdő, szív, máj, hátsó comb
Ferdén elölről: a tüdő, szív
Hátulról: a comb A combot ért találat csak többélű heggyel rendelkező íjjal vagy tőrrel halálos, mivel ezek elvágják a nagyereket, és a vad hamar elvérzik. Egyéb fegyverek használata esetén, beleértve a lő fegyvereket is, a comb nem megfelelő célpont. 260
Elölről:
a tüdő, szív
Felülről:
a tüdő, szív, hátgerinc
Lehetőleg ne lőjük hasba a vadat. Sikeres fejlövést leadni lehetséges ugyan, de mivel a célpont kicsi és csupán kisegítő eszközök állnak rendelkezésünkre, ez igen nehéz, és ezért csak kivételes esetekben kíséreljük meg. Ha lövésünk talált, de az állat nem esett el azonnal, hanem elmenekült (ami néha még jó találat esetén is előfordul), teendőnk a következő: • Jegyezzük meg azt a helyet, ahol a vad állt, amikor a lövés érte, és amennyire csak lehet, szemünkkel kövessük menekülési irányát. •Várjunk 15-30 percet, és csak ezután kövessük a vadat. •Azon a helyen, ahol a vadat találat érte, állapítsuk meg nyomait (vérnyomok, lépésnyomok) és kövessük e nyomokat (belső vérzés esetén esetleg nincs vérnyom). •Jelöljük meg e nyomokat úgy, hogy ha azokat elveszítjük, később újra könynyen megtaláljuk. • Haladjunk a nyomok mentén, mindig ugyanazon az oldalon, nehogy a nyomokat eltüntessük. •Legyünk kitartóak. Ne hagyjuk el a terepet anélkül, hogy biztosak ne lennénk afelől, hogy a vadat nem érte találat, vagy hogy a vad a lövést túlélte.
Cserkészés A módszer két szakaszból áll. Az első szakaszban bebarangoljuk a terepet a~ ban a reményben, hogy vadra akadunk, mielőtt az meglát bennünket. A második szakaszban a felfedezett vadhoz olyan közel kell lopódznunk, hogy biztosan eltalálhassuk. Cserkészni lényegesen nehezebb és megerőltetőbb, mint lesben állni, és ezért csak akkor célszerű, ha a les kilátástalan. A cserkésző vadászatnál az alábbi szabályokat kell figyelembe venni: • Ne lépjünk rá olyasmire, amit át is léphetünk. • Ne mozogjunk állandóan. Tegyünk néhány lépést, álljunk meg, nézzünk körül és hallgatózzunk, utána megint haladhatunk. • Mozogjunk nesztelenül. Lépéseink legyenek rövidek. Szemünkkel egyszerre több lépésnyi távolságra is vizsgáljuk meg a terepet. Ezzel időt nyerünk ahhoz, hogy megfigyeljük a terepet és hallgatózzunk.
261
• Kémleljük az oda nem illó színfoltokat és vízszintes vonalakat. Időnként hajoljunk le, és nézzünk a mélyen lecsüngő ágak alá. • A széllel ellentétes vagy keresztirányban haladjunk. Állandóan figyeljük a szélirányt. • Ha vadat fedeztünk fel, figyeljük meg magatartását. A vad rendszerint kb. 20 másodpercig eszik, azután felemeli a fejét és figyeli a környezetét. Figyeljük a farkát, rendszerint röviddel a fej felemelése előtt mozgatja. • Csak addig mozogjunk, amíg a vad eszik, és biztonsági okokból ne az evés egész időtartama alatt, hanem csak 10 másodpercig, azután újból maradjunk mozdulatlanul állva. •Ha félig-meddig jól tudjuk magunkat álcázni, a vad nem fogja észrevenni mozgásunkat. Míg a vad a környezetet figyeli, ne mozogjunk. • Figyeljüka környezetet is. Egy másik állat is észrevehet bennünket, és figyelmeztetheti az általunk kiszemelt vadat. • Lopózzunk elég közel a vadhoz, hogy valóban biztosan eltalálhassuk. •Előfordulhat, hogy a lassú cserkészés helyett célszerűbb (a szélirányt figyelembe véve), amilyen gyorsan csak lehet, odaszaladni arra a helyre, amelynél a már megfigyelt, vonuló vad megfelelő lőtávolságba kerül.
Halászat A halászat az állati táplálék megszerzésének viszonylag kecsegtető módja. Halat a következőképpen lehet fogni: -kézzel, - csapdák és hurkok segítségével, - horoggal (horgászat), - szigonnyal (íjjal és nyíllal is).
egyszerű
és sikerrel
Mindenfajta hal kedveli -
az árnyékos folyószakaszokat és vizeket, a vizes gödröket és a visszafelé áramló vizeket, a sziklák vagy fatörzsek alatti helyeket, a kiszögellő partnyúlványokat vagy földlyukakat.
Igen alkalmas helyek a halfogásra: magas vízállásnál a visszafelé áramló víz a partkiszögelléseknél vagy kisebb patakok torkolatánál, meleg időben és sekély vizeknél a vizes gödrök és árnyékos partszakaszok, hideg időben pedig a nap által felmelegített sekélyebb vizek.
262
Halfogás kézzel Ez a legegyszerűbb és rendszerint a legeredményesebb módja annak, hogy tiszta vizű, legfeljebb 50--60 cm mély patakokban (ideális mélység 15-20 cm) halat fogjunk, ha a kötülmények olyanok, hogy a hal kövek, kőüregek vagy parti rézsűk mögé bújhat. A kézzel történő halfogásnál vegyük figyelembe az alábbi szabályokat:
• A patakot óvatosan és lassan közelítsük meg a halak tartózkodási helyének felfedezése céljából. • Figyeljük meg, hogy menekülésekor melyik kő mögé vagy melyik búvóhelyen rejtőzik el a hal. • Viseljünk cipőt, amikor a vízbe lépünk, hogy elkerüljük a sérüléseket és biztonságosan álljunk. • Halásszunk mindig a víz folyásával ellentétes irányban és törekedjünk arra, hogy a patakban szabadon úszó halakat felfelé tereljük (ez megegyezik a halak természetes magatartásával). • Lehetőleg a patak egész szélességét használjuk ki. • Jelentéktelennek tűnő kövek alatt is keressük a halat. •Mindig mindkét kezünket használjuk a halfogáshoz. • Amint kezünk a hideg víztől érzéketlenné válik, szakítsuk meg a halászatot, és melegítsük fel kezünket. • Ha a halak bizonyos kőüregeket elkerülnek vagy a patak folyásának irányában menekülnek, ez kígyók jelenlétére utal (Európában többnyire nem mérges vízisiklókra és siklókra vonatkozik). • A halak (különösen a pisztrángok) rendszerint csendes vizekben tartózkodnak. Meneküléskor elsősorban a patak mozgalmasabb vizeibe igyekeznek, és csak további üldözéskor keresnek védelmet valamelyik üregben.
Ha célunknak megfelelő patakot találtunk, a következő teendőink vannak: • A hal rejtekhelyéhez közeledéskor először nagyjából mérjük fel lehetősége it. A vízáramlás vagy egymás felett fekvő kövek miatt a patakban rendszerint üregek keletkeznek, egy vagy több nyílással. Ezért mindkét kézzel óvatosan tapogassuk le az üreget, amelyben a hal tartózkodik, főképpen a kövek széleit. • Ha az üregnek csak egy nyílása van, kissé szétterpesztett ujjakkal nyúljunk be az üregbe, lehetőleg úgy, hogy a nyílását teljesen elzárjuk. • Tapogassuk ki a hal tartózkodási helyét. Ne rezzenjünk össze a hal érintésénél! • Fogjuk meg a halat közvetlenül a feje mögött, a kopoltyú tájékán. A hal ekkor megpróbál elmenekülni. Ha azonban egyik kezünkkel a kopoltyú tájékán, a 263
másikkal ettől bizonyos, a hal nagyságától függő távolságban a testét fogjuk meg, alig van esélye arra, hogy elmeneküljön. • A halat óvatosan húzzuk ki az üregből, és tartsuk nagyon erősen. A hal vadul csapkodva ismételten igyekszik elmenekülni, különösen abban a pillanatban, amikor a vízből kiemeljük. • Ha az üregnek két nyílása van, egyik kezünkkel az egyiket, a másikkal a másikat zárjuk el. • Azután a nagyobb nyílást lezáró kezünkkel nyúljunk be az üregbe. • A hal kitapogatása után a másik kezünkkel is nyúljunk be az üregbe, és fogjuk meg a halat mindkét kézzel. • A halat azzal a kezünkkel húzzuk ki, amellyel a kopoltyú tájékán fogtuk meg. Hüvelyk- és mutatóujjunkkal igyekezzünk egyszerre belenyúlni a kopoltyúba a halat mintegy fogóban tartva. Másik kezünkkel ezt elősegítjük azzal, hogy a halat a farokuszony tájékánál erősen megfogjuk. • Ha az üregnek több nyílása van, ezeket kövekkel óvatosan el kell zárni, oly módon, hogy csupán egy, de legfeljebb kettő maradjon nyitva. •Magasabb vízállásnál (30-40 cm-től kezdve) a halak rendszerint szabadon vagy csupán kövekre fekve mozdulatlanok maradnak. Nem törekszenek arra, hogy üregekbe jussanak el. Igen óvatos tapogatózással ilyen esetben is sikerülhet halat fogni, az eredmény azonban nagyrészt a vadász ügyességétől függ. Célszerűbb tehát a halakat lehetőség szerint sekélyebb vizek felé terelni (a folyó folyásával ellentétes irányba). • Hasonló a helyzet a part menti halfogásnál. A víz gyakran olyan nagy üregeket mos ki, hogy azokban nemcsak sok hal tud elbújni, hanem a menekülési lehetőségeik is szinte korlátlanok. • Halban gazdag vizekben gyakran kisebb üregekben is több hal tartózkodhat. Ha óvatosak vagyunk, ezeket egymás után megfoghatjuk. Halfogás csapda vagy hurok segítségével A halcsapda többnyire nagyobb sikerrel kecsegtet, mint a horgászás vagy a szigonnyal való halfogás. Minél inkább alkalmazkodik a csapda anyaga és felépítése a természeti adottságokhoz, annál hatékonyabb. Varsa A varsa mindenfaja vízben használható, és hatékonyságát csalétekkel is növelni lehet. Előnye, hogy napokig (egészen kétheti időtartamig) felügyeletnélkül hagyható anélkül, hogy a hal elmenekülhetne. (Lásd a Segédeszközök című fejezetben.) Tölcsér alakú csapda Az ilyen csapda különösen tengerpartokon vagy keskeny patakok mentén hatásos. Kövekből, fakarókból vagy fatörzsekből készül. Felépítése az adottságok-
264
hoz igazodhat. A tengetparton kihasználható az árapály, a csapdát apálynál lehetőleg a vízszintvona lhoz közel kell felállítani. Dagálykor a csapda a víz alá kerül és a következő apálykor a víz visszahúzódásakor a halak és más tengeri állatok a csapdában maradnak és egyszeruen kifoghatók. A sokféle lehetőség néhány példája: Fadorongok
Kövek
Mély víz
Cövekek
Sekély víz
Mély víz
A fogás meggyorsítá sa céljából a halakat a víz sodrával ellentétes irányban kergessük a csapdába. Hurok
Hurkot akkor alkalmazhatunk, ha a víz tiszta, és vékony drót áll rendelkezésünkre. A botra erősített, megfelelő nagyságú hurkot hátulról a farok köré, majd óvatosan a kopoltyúkig húzzuk. Ezután gyors mozdulattal kirántjuk a halat a
vízből.
Horgászat A feltételezett helyzetben rendelkezésre álló kezdetleges eszközök miatt (lásd a Segédeszközö k című fejezetet), a ráfordított munkához viszonyítva, a halfogás ezen módja a többnyire a legkevésbé hatékony. Horgászni mindenfajta vízben
265
lehet. A horgászáshoz csupán horogra és zsinórra van szükség. Ha eredményt akarunk elérni, a következőket kell figyelembe vennünk:
- A csaléteknek döntő jelentősége van. Lehetőleg derítsük fel, hogy tartózkodási helyünkön mivel táplálkoznak a halak. Ez függ az évszaktól, a vízál-. lástól és a halfajtától. Jó csalétkek többek között: a rovarok, a hernyók, a giliszták, a kukacok, a lárvák, a kagylóhús, a sertésmáj, a húscafatok, a kis halak. - Ha valamely csalétekkel nem érünk el eredményt, váltogassuk a csalétket mindaddig, míg egy hal horogra nem akad. Vágjuk fel és próbáljuk megállapítani, mivel táplálkozott. Ezután csaléteknek ezt a fajta táplálékot lehet alkalmazni. - Élő csalétek is felhasználható, különösen nagyobb rovarok (szöcskék, bogarak) és kis halak. Rovarok felhasználása: Törekedjünk arra, hogy ne öljük meg a rovart, amikor a horogra tűzzük. A horgot nehezék nélkül dobjuk a vízbe úgy, hogy az élő csalétek a víz felszínén maradjon, és mozgásával odacsalogassa a halakat. Kis halak felhasználása: A horgot akasszuk be egy húsos testrészbe (hát felsőrésze vagy farokrész). Megfelelő úszókával (fadarabbal) biztosítsuk, hogy a kis hal ne süllyedjen le a fenékre, és dobjuk be a horgot a ~be.
.
- Ha a hal pedzi a horgot, várjunk, amíg a hal lenyeli a csalétket, és csak ezután húzzuk fel a zsinórt.
A horgászás legeredményes ebb formája a horgok telepítése: a legkisebb munkabefektet éssel a legnagyobb eredménnyel kecsegtet. Csupán arra kell ügyelni, hogy a csalétek elég ellenállóképes legyen (kis hal, húscafatok), és a csalétket lehetőleg hozzá kell erősíteni a horoghoz, hogy azt a hal ne tudja leenni. A telepített horgot több napig is kint hagyhatjuk, nem igényel felügyeletet.
266
Szigonyozás Tiszta víz esetén a szigonyozás a halfogás igen eredményes módja. Figyelembe kell venni a víz fénytörését, amelynek hatására úgy tűnik, hogy a víz felszíne alatt lévő tárgyak a valóságosnál közelebb vannak a víz felszínéhez. Minél laposabb a látószög, annál erősebb ez a hatás, és csak abban az esetben nem érvényesül, ha függőlegesen nézünk a vízfelszínre. A fénytörés hatását háromféle módon ellensúlyozhatjuk: - Ha felülről döfünk, nincs különösebb teendőnk a célzásnál. - A döfés előtt merítsük bele a szigony hegyét a vízbe (kb. 10-20 cm mélységig). Ezáltal a hal és a szigony hegye optikai szempontból azonos helyzetben vannak, és így a szigonyt közvetlenül a célra irányíthatjuk.
~
- A hal alá célozzunk, mivel az a valóságban lejjebb van, mint ahogy ~? azt látjuk. Gyakorlat kérdése, hogy tudjuk, mennyivel kell a hal alá cé- ~- ~~ "'"" lozni, néhány kísérlet alapján azon- ~~<, ~ ban e távolságot kellően fel tudjuk • , / "-fl:> / bSV" becsülni. A többágú szigonyt úgy ·" . ,,./ .._@ _ kell tartani, hogy a mélyben na- ";\ó),) ' gyobb területet fedjen. 1'/~~
L
___ · -
A siker kilátásait még az alábbiakkal is növelhetjük: • Ne hajítsuk a szigonyt; a döfés lényegesen biztosabban ér célba és hatásosabb. • A szigony legyen nagyon erős, hegye pedig igen éles (lásd a Segédeszközök című fejezetet). Az életlen hegyű szigony lecsúszik a nagyobb hal pikkelyeiről. • Legyen a szigony hegyén kampó, hogy a hal ne szabadulhasson ki. •Sekély vizekben a halakat a meder alján is szigonyozhatjuk. Ebben az esetben nincs szükség kampóra. • A legjobb hatás háromágú szigonnyal érhető el (könnyebb a találat, jobb a tartóhatás ). • Ha van segítőtársunk, halásszunk kettesben. 267
Nappal: Segítőtársunk a folyómederben lévő köveket folyásirányban lassan felemeli. Amint a víz újból kitisztul, láthatók és szigonnyal kifoghatók az alattuk fekvő halak. Éjszaka: Segítőtársunk fáklyával vagy más fényforrással odacsalogatja a halakat, és ezeket szigonnyal könnyen kifoghatjuk. Holdfényes éjszakákon ugyanezt a hatást egyedül is elérhetjük, ha tükröt vagy más fényes tárgyat teszünk a folyómeder aljára. Í.üal és nyíllal történő halászatra is érvényesek a fenti alapszabályok. Figyelemmel kell azonban lenni a következőkre is:
l
l
j - Nincs szükség nagy teljesítőképességű íjra, mivel csak rövid távra lövünk. - A halakhoz használt nyilak hosszabbak (kb. 1,50 méter hosszúak), mint a normális nyilak és nem szükséges e nyilakat tollal ellátni. - Hegyük olyan, mint a halszigonyé. - A nyilakat végükön célszerű legfeljebb kb. háromméteres zsinórral ellátni és a testhez erősíteni, nehogy a hal a nyíllal együtt elússzon.
ll
1
l
l
A hal megölése A halat legegyszerűbben úgy ölhetjük meg, ha a fejét egy kőhöz ütjük, vagy hátracsavarjuk. Ragadjuk meg a halat egyik kezünkkel a kopoltyútájon és másik kezünk hüvelykujjával nyúljunk a hal szájába. Fejét nyomjuk a háta felé, amíg reccsenést nem hallunk. E módszer igen gyors és megbízható, de nem alkalmazható nagyobb ragadozó halaknál, mivel sérülésekhez vezethet. A halak szállítása A legegyszerűbb, ha felfűzzük a halakat. Tisztítsunk meg egy u.ünyi vastag faágat oldalvesszőitől, csak az alsó végén hagyjunk meg egy kb. 5 cm-es oldalvesszőt tartókampónak. A faág felső végét oldalról beszúrjuk a kopoltyúba és a halszájon át kivezetjük. Ily módon a kifogott halakat felfúzhetjük, és így egyszerű módon szállíthatók.
A táplálék előkészítése főzés Növényi
eredetű
előtt
táplálék
A növényi eredetű táplálékot csupán alaposan meg kell mosni. Távolítsuk el a szőröket vagy fás részeket. A magas csersav- (tannin-) tartalmú növényekből a csersavat áztatással vagy a főzővíz többszöri cseréjével távolítjuk el.
268
1
l
.1
1
Állati eredetű táplálék Az állatokat elejtésük vagy megölésük után kell készíteni.
főzés előtt
rendszerint még
elő
Halak • Mossuk meg alaposan a halat. •A faroktól a hal feje felé haladva (a pikkelyekkel ellentétes irányban) késsel kaparjuk le a pikkelyeket. • Vágjuk fel a hal hasát, és távolítsuk el a zsigereket. • Alaposan mossuk ki a hasüreget. Az eltávolított belsőségeket felhasználhatjuk csaléteknek. Madarak • A kopasztás (a tollak eltávolítása) jobb módszer, mint a bőr lefejtése, mivel a bőr így megmarad tápláléknak. A kopasztás munkáját lényegesen megkönnyíti, ha az állatot röviddel a kopasztás megkezdése előtt forrásban levő vízbe merítjük, vagy forró vízzel leöntjük. Ha agyagban sütjük meg, nincs szükség kopasztásra. • Rövid ideig a tűz fölé tartva perzseljük le a madarat, így leégetjük a tollazat le nem kopasztott maradványait. •A madarat lehetőleg rövid idővel elejtése után ki kell belezni. Hasát a szegycsontjától a végbélnyílásig vágjuk fel (vigyázzunk, ne sértsük fel a beleket), és a végbélnyílást körben vágjuk ki a környező bőrből. • Nyúljunk bele a hasüregbe és óvatosan vegyük ki a zsigereket, majd minél magasabban tépjük ki a légcsövet és a nyelőcsövet. • Gondosan mossuk ki a madarat. •A szívet, a májat (vigyázzunk: előbb óvatosan távolítsuk el az epehólyagot), valamint a gyomrot (vágjuk fel és mossuk ki) felhasználhatjuk. • Amennyiben a madarat elkészítés előtt még szállítanunk kell, csak a szállítás után végezzük el a kopasztást, mert így a hús védettebb és jobban megőrzi frissességét. • A belsőségeket csaléteknek használhatjuk fel. Kis állatok Mind~ prémes állatot lényegében úgy kell kezelni, mint a vadakat. A kígyókat, békákat, gyíkokat ki kell belezni és le kell nyúzni. A kígyók fejét el kell távolítani. A békáknak csak a hátsó combjai, a gyíkok hátsó combjai és a farok használhatók tápláléknak. A rákféléket csak élve szabad elfogni és szállítani, mivel nagyon gyorsan romlanak. A rákokat fejjel lefelé forrásban lévő vízbe mártva öljük meg, és főzzük pirosra.
269
Vadak Ha a vadat elejtettük, lehetőleg gyorsan belezzük ki. A különböző vadak kibelezésére különböző speciális eljárások léteznek. Rendkívüli helyzetekben azonban ezek alkalmazása nem célszerű, de nem is szükséges. Az alább ismertetett módszer egyszerű és minden vad esetében alkalmazható: • Fordítsuk az elejtett vadat a hátára és térdeljünk hátsó lábai közé, amelyeket térdünkkel szétfeszítünk. • Az állat végbélnyílása körül vágjuk fel körben az állat bőrét. • A végbélnyílástól a szegycsontig nyissuk fel egy vágással a hasüreget (Vigyázzunk: ne sértsük fel a beleket). Vegyük a kést tenyérrel felfelé fordított bal kezünk mutató- és középső ujja közé úgy, hogy a.penge, élével felfelé, a kést tartó két ujjat a hasüreg irányában ne lépje túl. A kést ezután jobb kezünkkel irányítjuk. • Vágjuk el körben közvetlenül a mell alatt a rekeszizmot. • Mély vágással lehetőleg magasan a nyaknál vágjuk el az állat légcsövét és nyelőcsövét.
• A has- és mellüregből óvatosan távolítsuk el a belsőségeket. A májat (vigyázzunk: előbb távolítsuk el az epehólyagot), a szívet és a veséket mindig fel lehet használni, a többi belsőséget és a vért (fogjuk fel) kivételes esetekben. A megmaradó részek jó csalétkek. A vad e teendők elvégzése után jól szállítható. • A bőr lefejtéséhez fektessük az állatot a hátára. • Hosszabbítsuk meg a hasvágást a nyakon keresztül egészen a keresztirányú vágásig, amelyet a légcső és a nyelőcső kimetszése céljából csináltunk. •Vágjuk át a bőrt körben a lábak körül (a bokaízületeknél) és a nyak körül (az említett keresztvágásnál). • A lábaknál levő kör alakú vágásoktól a meghosszabbított hasi vágásig végezzünk a belső oldalon egyenes vágásokat. • Lehetőleg kezünkkel, ujjainkkal húzzuk le a bőrt. A kést csak akkor vegyük igénybe, ha feltétlenül szükséges. A vad bármilyen módon feldarabolható, ezt szükségleteink határozzák meg. Fontos azonban, hogy az esetleg a hústól megszabadított csöves csontokat ne dobjuk el, ezek szintén felhasználhatók (csontvelő, ízületek porcos részei).
A táplálék elkészítése A táplálékul szolgáló begyűjtött növények és elejtett állatok elkészítésének többféle módja van: -főzés,
-párolás, 270
- grillezés vagy serpenyőben sütés, - sütés sütőben vagy kemencében. A legkevesebb tápérték a főzés és párolás során vész el, és e körülményn ek rendkívüli helyzetekben döntő jelentősége lehet. Serpenyőben általában állati, míg kemencében növényi eredetű táplálékot szoktak sütni, de nincsenek szigorú határok, az elkészítés módja az adottságoktól függ. Főzés
A víz forráspontja a tengerszint feletti magasság növekedésével csökken (300 méterenként 1 °C-fokkal), ezáltal az étel megfőzéséhez szükséges idő is növekszik és nagyobb mennyiségű fűtőanyagra van szükség. Háromezer méter magasság felett a víz forráspontja már 90 °C alatt van és a főzés már nem eléggé hatékony, ezért ilyen esetben más megoldást kell választani. Ha a főzéshez edény áll rendelkezésünkre, azt sokféle módon helyezhetjük a tűz fölé. Az itt ábrázolt módokat tetszés szerint változtathatj uk és igazíthatjuk hozzá az adottságokhoz.
Ha nincs edényünk, a következő módokon segíthetünk magunkon: Öntsük a vizet egy kő természetes vagy mesterségesen megformált mélyedésébe, és a kő körül rakjunk tüzet. A kő felhevül, és felforralja a vizet.
271
Ássunk gödröt, és béleljük ki lehetőleg vízhatlanul (esőköpennyel, anorákkal, fóliával, állatbőrrel). E mélyedést töltsük meg vízzel, tűzben forrósítsunk fel 2{}-30 ököl nagyságú követ, és amikor a kövek majdnem izzanak, rakjuk azokat egymás után a vízbe, amíg a víz fel nem forr. A bélés alá fakérget vagy kavicsot rakhatunk, hogy a forró kövek a bélést ne tegyék tönkre.
Párolás A pároláshoz föld.kemence készítése szükséges. Használata a következő: • Ássunk ki egy megfelelő nagyságú, de legalább 50 cm mélységű gödröt. • A gödröt, és ha lehetséges, az oldalfalakat is béleljük ki kövekkel. • Gyújtsunk tüzet a gödörben, és azt addig ne hagyjuk kialudni, míg a kövek majdnem izzásba jönnek (kb. 1-2 óra). • Távolítsuk el a parazsat és a hamut amennyire csak lehet, és takarjuk le a köveket nedves fűvel vagy levelekkel. • Tegyük rá az ételt, alaposan locsoljuk meg vízzel, takarjuk le vastagon nedves fűvel, levelekkel, esetleg állatbőrrel. • Töltsük fel a gödröt földdel, tapossuk keményre, hogy a gőz ne távozhasson el.
272
A párolás időtartama: Étel
A párolás időtartama (kb.)
friss hús egy darabban
2 1/2-3 óra kg-onként
kis darabokra vágott hús
1-11/2 óra
madarak
3-4 óra
halak
lóra
rákok
1~2
zöldségek (füvek, levelek, hajtások)
1-11/2 óra
gyökerek és hagymák
3-4óra
algák, tengeri moszatok
4-5 óra
magvak és csírák
4-5 óra
fakéreg (belső kéreg)
6-7 óra
óra
A megadott időtartamok a főzés idejére is vonatkoznak. Mivel a kövek idővel kihűlnek, a jelzett időtartamokat minden további nélkül túl lehet lépni.
Sütés serpeny6ben Ne nyílt tűzön, hanem parázson süssünk. Az alábbi lehetőségek kínálkoznak: Sütés parázson (grillezés) A parázson való sütés hátránya, hogy sok zsír lecsöpög és kárba vész. A sütés időtartama az étel mennyiségétől és a parázs által adott hótól függően fél órától több óráig terjedhet.
273
Sütés agyagban Az ételt saját levében sütjük és ezért megőrzi levét és tápértékét. A sütés időtartama az étel mennyiségétől (nagyságától) függően fél órától két óráig terjedhet. Az ételt kb. 3 cm vastagságú agyagréteggel borítjuk be, belerakjuk a parázspa és betakarjuk parázzsal. E módszerrel madarakat tollukkal, nagy pikkelyű halakat pikkelyeikkel, sündisznókat tüskéikkel együtt süthetjük meg. Amikor a sütés befejeztével a keményre égett agyagot szétverjük, a tollak, pikkelyek vagy tüskék hozzátapadnak az agyaghoz, és az agyagréteggel együtt eltávolíthatók. Sütés edényben Itt sem megy veszendőben az ételek leve és zsírja. Ne tegyük az edényt túlságosan közel a parázshoz, nehogy az étel megégjen. Az edényt ugyanúgy helyezzük a tűz fölé, mint a főzésnél.
Sütés kemencében Szükség esetén forró kőlapon vagy a parázs fölé helyezett nyárson is süthetünk. A kőlapon sütéshez a tésztából kb. 1 cm vastagságú lepényt formálunk, ezt ráhelyezzük a forró kövekre, és mindkét oldalon megsütjük. A nyárson sütésnél a tésztából kb. 1-1,5 cm vastagságú hurkát készítünk, ezt a nyárs köré tekerjük, és a parázs fölött megsütjük. Legjobban kemencében lehet sütni, amelyet kövekből (kőkemence) vagy agyagból (agyagkemence) viszonylag egyszerűen elkészíthetünk. Kőkemence
Ha nincs lehetőség arra, hogy a kemence alja alatt rakjunk tüzet, közvetlenül a kemencében is gyújthatunk tüzet (lásd az agyagkemencét). Ha a kövek felforrósodtak, a tüzet eltávolítjuk és a kemencébe rakjuk az ételt.
274
Agyagkemence Az agyagkemencét beáshatjuk agyagrétegbe, vagy megépíthetjük kivágott agyagtéglákból (mint egy iglut), köveket vagy fát használva támasztéknak. Az agyagréteg legyen 10-20 cm vastag, a kiásott kemencénél a felső rétegnek legalább 30 cm vastagságot kell elérnie, hogy stabil legyen. Mivel mindig magában az agyagkemencében gyújtunk tüzet, gondoskodnunk kell egy 5-10 cm átmérő jű, később elzárható füstelvezető nyílásról. A sütés ideje alatt az összes nyílást el kell zámi.
Az élelem konzerválása Nagyobb élelmiszerkészlet tárolása esetén különösen a húst és halakat, de a és gyümölcsöket is hosszabb ideig tárolhatóvá kell tenni. A következő módszerek alkalmazhatók: - fagyasztás, - szárítás, - füstölés. főzelékeket
Fagyasztás A fagyasztáshoz igen alacsony hőmérséklet (kb. -20 °C) szükséges, azonban ilyen hideg tartósan rendszerint csak a sarkvidékeken vagy magas hegyekben 275
van. Ha szél fúj, akkor a szükséges alacsony hőmérséklet lényegesen könnyebben jön létre (lásd a Fe/szerelés és ruházat című fejezetet). -9 °C hőmérséklet nél már óránként 16 km erősségű szél is létrehozza a szükséges hideghatást. Függesszük fel (vagy rakjuk) a fagyasztani kívánt élelmet lehetőleg szeles helyre, és fagyasszuk ott legalább 24 óra hosszat. A további tároláshoz már elegendő a kb. -10 °C hőmérséklet. A fagyasztott élelem nagysága és súlya gyakorlatilag nem változik. A fagyasztott élelem elkészítési módja ugyanaz, mint a szárított vagy füstölt élelemé.
Szárítás A szárítás napon történik. A szárítás meggyorsítása végett a húst vékony (kb. 0,5 cm vastagságú) csíkokra vágjuk, és vagy - lapos kövekre rakjuk, vagy - zsinórra fűzzük, vagy pedig - faállványra akasztjuk, és néhány napra kitesszük a napra. Miután ez az eljárás nedvességet von el, a hús összezsugorodik és veszít súlyából (1 kg friss hús súlya a szárítás után kb. 400 g). Amint keménnyé és merevvé válik (és rendszerint meg is feketedik), el lehet tenni és raktározható. Levegős, szellős helyen szárítsuk a húst, hogy ne lepjék el a legyek. Gyümölcsöt, zöldséget lényegében ugyanígy kell szárítani. Kis állatok és madarak egészben száríthatók: • Lenyúzás és kibelezés után vágjuk fel a mellkast a nyakig, •Törjük el a lábakat a csípőízületnél úgy, hogy azok laposan a test mellett helyezkedjenek el. •Keresztbe beékelt fanyárssal tartsuk szélesen (és lehetőleg laposan) szétfeszítve a mellkas- és hasüreget. • Fektessük az állatot egy kőre, és hagyjuk a napon száradni. • Ha az állat kiszáradt, ütögessük egy kerek kővel, míg minden csont eltörik. • Egy nap alatt a napon kiszárad a csontvelő is, és biztosított a konzerválás. Halat kétféle módon száríthatunk. - Csíkokra vágva: Az előkészített halat a hát mentén két részre osztjuk, húsát csíkokban levágjuk a bordákról és megszárítjuk (lásd fent). A csontokat azonban nem használhatjuk fel, ami tényleges veszélyhelyzetekben megbocsáthatatlan pazarlás. -Egészben: Az előkészített halat a hát mentén két részre osztjuk és ezeket napos helyre akasztjuk. A megszáradt részeket kővel összetörjük és hallisztté morzsoljuk szét, amit levesekbe vagy egytálételekbe belekeverhetünk vagy külön fogásnak (sütve) feldolgozhatunk.
276
A halat fogyasztás hetik.
előtt lehetőleg
meg kell
főzni,
mivel az élősdiek megfertőz
Füstölés Akkor alkalmazzuk a füstölés módszerét, ha a napon való szárításra nincs leMellékes körülmény, hogy a füstölés javítja az élelmiszer ízét, a füstölés legfőképpen arra szolgáI; hogy távol tartsa a legyeket. A szárítás a tGz hősu gárzó hatására következik be. A füstölni kívánt élelmet ne tegyük nagyon közel a lángokhoz, nehogy megsüljön (kezünkkel próbáljuk ki: olyan hőnek tegyük ki a füstölni kívánt élelmet, amelyet puszta kezünk könnyen elvisel). Legegyszerűbb, ha a húscsíkokat (amelyeket úgy készítünk el, mint a szárításhoz) a tűz felett megfelelő magasságban farácsra helyezzük. Ne gyújtsunk nagy tüzet. Nem szükséges fokozni a füstképzódést azzal, hogy füvet vagy leveleket rakunk a tGzbe. A helyesen szárított és raktározott hús, szárított gyümölcs, zöldség és egyéb növényi táplálék eltarthatósági ideje több hónap is lehet (rendszerint sokkal hosszabb idő), ami rendkívüli helyzetekben biztosan elegendő a szükséglet kielégítésére. hetőség.
Konzervált élelmiszerek elkészítése Szárított élelem szinte bármilyen formában fogyasztható, alkalmas arra, hogy egyszerűen széttörjük és elrágjuk, de rafinált módon is elkészíthetjük. Az alább közölt recept szerint elkészített ételek egyszerűen szállíthatók, kis helyet foglalnak el, és hosszabb időre is fedezik a test teljes táplálékszükségletét. Pemmikán Sokféleképpen készíthető el. Íme, az alaprecept: • Keverjünk össze szétmorzsolt vagy összezúzott szárított húst összemorzsolt szárított gyümölcsökkel (például bogyókkal) és/vagy egyéb növényekkel (jól megszárított fenyóhajtásokkal, füvekkel, levelekkel) 1: 1-2: 1 arányban. • Felolvasztott zsírral dolgozzuk össze péppé. •Formáljunk a pépből legfeljebb öklömnyi nagyságú gombócokat. • E gombócokat légmentesen csomagoljuk be megfelelő anyagba (például mű anyag zacskóba, gyantával vagy viasszal átitatott kendőbe, bőrbe). Ha ilyen anyag nem áll rendelkezésre, nagyobb állatok megtisztított bele is felhasználható e célra.
277
•Vonjuk be a csomagot még egy védőréteggel (zsírral, viasszal vagy gyantával) és tároljúk száraz és hűvös helyen. Kenyér A kenyér tökéletes kiegészítője a pemmikánnak és egyszerűen, könnyen elkészíthető. Bármilyen (makkból, kéregből, magvakból készült) liszt felhasználható. Az alaprecept a következő: •Gyúrjunk össze lisztet és vizet (ha rendelkezésre áll, némi sót is tegyünk bele) tésztává és formáljunk belőle vékony lepényeket. A tésztába tetszés szerint belekeverhetünk gyümölcsöt, gombát, egyéb növényeket, diót, húslisztet stb. • Ujjainkat folyamatosan nedvesítsük vagy lisztezzük be, így a tészta nem tapad rájuk. • A lepények mindkét oldalát süssük meg valamelyik már előzőleg ismertetett módon. •Ha a sütőfelületet (edényt, követ) kissé belisztezzük vagy bezsírozzuk, a tészta nem ragad oda. • Ha nemcsak közvetlen fogyasztásra sütünk, hanem tartalékot is készítünk, a lepények legyenek kissé vékonyabbak és azokat alaposan süssük át. • Hűvös és száraz helyen tárolva igen hosszú ideig eltarthatók.
Az élelmiszerek tárolása Az élelmiszereket kétféleképpen tárolhatjuk: - földbe ássuk vagy - felfüggesztjük.
Az élelmiszerek földbe ásása E tárolás különösen a növényi élelmiszerek raktározására igen alkalmas akkor, ha hosszabb ideig nincs rájuk szükség. •Tárolásra válasszunk ki száraz és esőtől védett helyet (sziklakiszögellések alatt, barlangban). • Ássunk ki egy megfelelő nagyságú, kb. 60 cm mély gödröt. •Béleljük ki kb. 10-20 cm vastagságban száraz fűvel. • Erre rakjuk rá a szárított élemiszert. •Fedjük be száraz, nagy levelekkel kb. 5-10 cm vastag rétegben, és erre rakjunk rá néhány réteg kérget. • Szórjunk rá legalább 20 cm vastagságban száraz földet. Védett helyen, száraz talajban készített élelmiszerkészlet-gödrök évekig szárazak maradnak, és nemigen fészkelik be magukat rovarok vagy egyéb állatok.
278
Az élelmiszerek felfüggesztése A felfüggesztve tárolt holmit (nemcsak az élelmiszert) a legtöbb állat nem éri el, ugyanakkor számunkra mindenkor könnyen elérhető. A tárolandó holmit tartóba helyezzük (háló, kosár, állatbőr), és úgy függesztjük a fára, hogy legalább három méter távolságra legyen a föld felszmétől és két
VESZÉLYEK Rendkívüli helyzetek magas követelményeket támasztanak mind az egyes emberekkel, mind az embercsoportokkal, mind pedig vezetőikkel szemben. Úrrá kell lenni nemcsak a fizikai megterhelésen és a pszichikai problémákon, de a legkülönbözőbb jellegű veszélyeken is. A veszélyek leküzdésének életfontosságú feltétele az, hogy ismerjük őket, okaikat, megjelenési formájukat, hatásukat, és azt is, mit kell tennünk. Megkülönböztetünk - szubjektív és - objektív veszélyeket. A szubjektív veszélyek helytelen emberi magatartás következményei, míg az objektív veszélyek függetlenek az emberi magatartástól. A gyakorlatban azonban a kettő közti határ elmosódik, a helytelen szubjektív magatartás objektív veszélyt válthat ki, vagy a helyzet téves megítéléséhez vezethet.
Szubjektív veszélyek: - tudásunk túlértékelése, - testi teljesítőképességünk túlbecsülése, - nem megfelelő ruházat, hiányos felszerelés,
279
- tudás, kiképzés hiánya, - túlzott becsvágy, - könnyelrntiség. Objektív veszélyek: -lavina, - gleccserhasadékok és jéghidak, -kőomlás,
- villámcsapás, -erdőtllz,
-állatok.
Lavina A lavina a hegyoldalról hirtelen leomló hótömeg. Hegyvidékeken (bizonyos magasságban és megfelelő időjárás mellett nyáron is) a lavinák jelentik a legnagyobb és legkevésbé kiszámítható veszélyt. E veszélyt csak akkor tudjuk idejében felismerni, ha a lavinát előidéz() tényezők (hóesés, idójár~, hótakaró szerkezete) és a terepkörülmények befolyása közti összefüggéseket ismerjük. Különböz6 hófajták létemek:
A frissen hullott hó fajtái -
(A hókristályok megtartják eredeti alakjukat.) Sztizhó igen nagy hidegben és szélcsendben esik, különálló kristályokból áll, nem képz6dnek pelyhek, igen könnytI és nem gyúrható össze. Porhó hidegben hull, nem képződnek pelyhek, könnytI és laza, nem gyúrható össze. Tapadóhó 0 °C körüli hőmérsékletnél esik, nagyobb pelyheket alkot, filces és jól összegyúrható. Zúzmara (nem „valódi" friss hó) a hótakaró felszínén képződik nagy hidegben vagy nagyon lehtilt tárgyakra (fii, fák) rakódik le.
A régebben hullott hó fajtái (A hőmérséklet, a szél, az ülepedés és egyéb körülmények hatására a hókristályok hószemcsékké alakultak át.) Finomszemcsés hó/préselthó A szél szétveri és elfúija az egyes hókristályokat és ezek vagy stirtin lerakódnak szélvédett helyen (finomszemcsés hó) vagy a szél nyomására a szél felőli oldalon számos, szorosan tapadó vékony réteggé préselődnek (préselthó).
280
E két, egymástól többnyire pontosan meg nem különböztethető hófajtából a legtöbb veszélyes sajtolt hóbála. Ez lehet igen kemény, de olyan puha is, hogy a nyom megmarad rajta. képződik
Finomszemcsés régebbi hó A szemcse átmérője 2 mm. Durvaszemcsés régebbi hó A szemcse átmérője nagyobb 2 mm-nél. Csuszamlási réteget képezhet a lavina legördüléséhez. Csonthó Régebbi hó többszöri felolvadása és újrafagyása folytán keletkezik. Napsütéskor puha, naplemente után jégkemény. A naponta ismétlődő olvadás következtében egyre jobban átvizesedik, és kocsonyás hó képződik. Ha az éijeli fagy már nem tud a hótakaró mélyebb rétegeibe behatolni, az olvadt hóból álló alsóbb rétegekben kocsonyás, vizes hó jön létre. Kérges hó A kérges havat szél vagy hőmérséklet-változás hozza létre, a hófelszín megkeményedik és elkérgesedik. Olvadt kérges hó Az olvadt kérges hó a hófelszín és a felső hóréteg olvadása és újrafagyása következtében jön létre. Az olvadékvíz vékony filmréteget alkot a hószemcsék között. Lehűlés után kemény, üvegszerű felszín keletkezik (firntükör). Szél által létrehozott kérges hó A szél az egyes hórészecskéket vagy sűrűn egymásra ömleszti és összerázza, vagy pedig összepréseli. Sokszor keletkeznek így hullám alakú, kérges, a szél által kimardosott hótorlaszok. Kérges hótörmelék Felszíne nem teherbíró. LebegQ.hó Hosszabb ideig tartó fagynál keletkezik a hótakaró belsejében, gyakran a talaj közelében, mint valamiféle mélyben levő dér. Számos üreg jön létre, és a rizsszem formájú kristályok a felettük fekvő hótakaró számára a golyóscsapágy szerepét töltik be. Ez a hótakaró - különösen, ha további megterhelés éri - kettétörhet, és e csúsztatófelületen lecsúszhat. A lebegóhó a lavinaomlások kívülról nehezen felismerhető gyakori oka.
281
A hó sűrűsége és levegőtartalma Az alábbi táblázat egyrészt fogalmat kíván adni arról, mennyi levegőt tartalmaz a hótakaró, másrészt pedig be kívánja mutatni, milyen nyomást gyakorolhat már egy néhány köbméternyi, kis hótömeg csuszamlása is arra, akit e hótömeg maga alá temet.
A hó fajtája
Sűrűség
kg/m3
Levegőtartalom
szúzhó
10-30
97-99
porhó
30--60
94-97
tapadóhó
60-150
85-94
finomszemcsés hó
100-300
70-90
préselthó (finomszemcsés hó)
150-300
75-85
régebben hullott hó
200--600
50-80
csonthó
600-800
20-40
200-300
70-80
800-900
8-20
lebegőhó,
zúzmara
jég (összehasonlításképpen)
(%)
A hótakaró a hó súlyánál fogva a lejtős talajon lassan csúszik lefelé (hókúszás). A hótakaró egyenetlen vastagsága, a hegyoldal felszínén való egyenetlen súrlódása és a hegyoldal egyenetlen lejtése folytán e csúszó mozgás gyorsasága nem egyenletes. Ezáltal a hótakaróban veszélyes húzó-, nyíró- és nyomófeszültség keletkezik, amely zavaró hatások esetén a hótakaró töréséhez és ezzel lavina létrejöttéhez vezethet. Húzófeszültség
1
1
1
1Húzó-' 1 zóna 1
1
282
1
A lavinák fajtái A természeti jelenségeket nem lehet sémákba sorolni. Kevert és átmeneti jelenségek minduntalan előfordulnak. A félreértések elkerülése végett azonban célszerű a lavinákat egységesen osztályozni. A hótakaró természete szerint megkülönböztetünk - száraz és nedves lavinákat, - laza és kötött lavinákat. Ebből következik, hogy a lavinák négy csoportba sorolhatók: - laza hóból álló száraz lavina, - laza hóból álló nedves lavina, - száraz préselthóból álló lavina, - nedves préselthóbó álló lavina. Laza hóból álló lavina E lavinák nem kötött, laza, száraz vagy nedves hóból jönnek létre. Lecsúszásukkor rendszerint a felső hórétegeket sodorják magukkal. A töréshely pont formájú, és nincs pontos réteghatár a lecsúszó hó és az alatta levő réteg között. Egyes kisebb hórészek jönnek mozgásba, és a lecsúszásnál egyre több havat és kis hórakást rántanak magukkal. A laza hóból álló lavinák körte formájúak. Általában ott törnek le, ahol a kiváltó zavar keletkezik. Az ilyen lavinák rendszerint erős hóhullás vagy a hótak_arót megpuhító olvadás alatt vagy után jönnek létre.
Laza hóból álló lavina
Préselthóból álló lavina E lavinák préselthóból keletkeznek. Letörési helyük éles szélű, széles, és mindig derékszöget képez a csúszófelülettel, az oldalakon gyakran hasadások keletkeznek. Lecsúszáskor a lavina rendszerint egyszerre több réteget ragad magával. Világosan látható a réteghatár a lecsúszott rétegek és a csúszófelület rétegei közt. A préselthóból álló lavinák táblaszerűek. A lecsúszás alatt rögökké vagy laza hótömeggé töredeznek, és rendkívül veszélyesek, mert rendszerint jóval a kiváltás helye felett törnek le. 283
Elölnézet
Metszet
Préselthóból álló lavina
A lavinaveszély megítélése A lavina hatása függ: - sebességétől és - mozgási energiájától. Mindkettő annál nagyobb, minél nagyobb a terep lejtése, a lavina útjának hossza és a hó tömege. Sebesség A lavina sebessége függ: - a hó fajtájától, - a hó tömegétől, - a talajtól és - a terep lejtésétől. Nedves hóból álló lavinák óránként 60-120 km, préselthóból álló lavinák óránként 200 km-nél nagyobb, száraz hóból álló lavinák (porhólavinák) óránként 300 km vagy ennél is nagyobb sebességet érnek el. A lavina felszíne gyorsabban mozog, mint az alja, és a közepe gyorsabban, mint a széle. Mozgási energia Ha a lavina akadályba ütközik, négyzetméterenként 20 tonnáig terjedő nyomóerő keletkezik. Kb. 5x10 m és 50 cm vastagságú sajtolt hó súlya a hó fajtájától függően 10-20 tonnát is elérhet. Egyetlen hótábla is több száz kilogramm súlyú lehet. Porhólavináknál a hótömeg súlyához hozzá kell számítani a légnyomást is, ez még kisebb lavinák esetében is képes egész erdőrészeket lekaszálni. A lavinaveszély függ: - a terep lejtésétól, - a talaj felszínétől és formájától, - a lejtő fekvésétől, - az időjárástól, - a hórétegek természetétől.
284
A terep lejtése Meredek hegyoldalak lábánál még 5-10 fokos lejtőnél is fennáll a lavinaveszély, mert e terület (nyomászóna) a felette levő meredek hegyoldal egész hótakaróját támasztja alá. A lavinaveszély általában annál nagyobb, minél meredekebb a lejtő; legnagyobb a veszély 20-50 fokos lejtők esetében. Ennél meredekebb lejtőn csak nehezen képződnek nagyobb hótömegek, így a lavinaveszély is csökken. A talaj felszíne és formája E tényezők jelentős befolyást gyakorolnak a lavinaveszélyre. Sziklalapok, füves lejtők vagy apró kavicsokkal belepett hegyoldalak nem adnak elég támaszt a hótakarónak, és jó csúszófelületek. Behavazott bokrok és ritkás erdők nem nyújtanak védelmet a lavinák ellen. Kövek és bokrok között gyakran képzódik lebegóhó, amely a hótakaró alatt nehezen felismerhető veszélyforrást jelent A lejtő mindenfajta tagolása (lerakódások, sziklák, lépcsőzetes terepek vagy útkiképzés) csökkenti a lavinaveszélyt, mivel megtámasztja a hótakarót. Ha ezeket befújja a hó (kiegyenlítve a lejtőt), egyenletesen lejtő terep keletkezik, amely a hórétegek csúszófelületévé válik. lejtő fekvése Napsütötte oldalon fekvő lejtóknél megközelítőleg meg lehet jósolni a lavina legördülésének idejét. Ezért az ilyen lejtők kevésbé veszélyesek, mint az árnyoldalon fekvők, ahol a hó lassabban ülepedik le és gyakran keletkezik lebegóhó.
A
Időjárás
A lavinaveszély megítéléséhez ismerni kell egy hosszabb időszak időjárását, valamint a helyi aktuális időjárási körülményeket: - bőséges friss hóesés, akár kíséri szél, akár nem (minden lavinafajta), - erős, hosszan tartó melegfrontbetörés, intenzív napsütés, eső (nedves hóból álló lavinák), - szél, mivel a szél által okozott lavinaveszély tart a legtovább és ismerhető fel legnehezebben (sajtolthó), - hosszan tartó fagyperiódusok (lebegóhó képződése). Ködben gyakran nem ismerhetők fel a lavinaveszélyes hegyoldalak, ezért köd esetén különösen nagy óvatosságra van szükség. A hórétegek természete Bottal kitapogatva, a felső hórétegek természetét meg lehet állapítani. Természetesen ez csak a folyamatos megfigyelés kiegészítéséül szolgál.
285
A lavina elkerülése A lavinaveszély életveszélyt jelent. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lavina által betemetett személyek egyötöde még a mozgó lavinában halálát leli. A lavinaveszély elkerülésének szempontjából döntő jelentősége van - a felkészülésnek és a tervezésnek, - az útvonal megválasztásának és - a teendők ismeretének. Felkészülés és tervezés • Alaposan tanulmányozzuk a térképet (ha ilyen rendelkezésünkre áll). • Számítsuk ki az út előre látható időtartamát. •Határozzuk meg ennek alapján az indulás idejét (tél végén és tavasszal a napos lejtők rendszerint csak reggel, délelőttig lavinabiztosak). • Készítsünk elő egy kb. 25 m hosszú, lehetőleg sötét színű, gombolyagba tekert „lavinazsinórt" (csak csoport esetén van értelme). • Mérjük fel a tervezett útvonal területén a lavinaveszélyt. Az útvonal megválasztása • Használjuk ki a hegypárkányokat, hegygerinceket, a lejtők ellaposodó részeit, a teraszokat, a terep lapos részeit. •Kerüljük az árkokat, völgyteknőket, a terep lejttöréseit (húzózóna) és a lejtő hófúvásos részeit. •Kerüljük a lejtők lábát (nyomózóna). A lejtők ellaposodó részeinek és a teraszoknak is csak a külső, a völgy felé eső harmadán haladjunk. •Kerüljük el a hosszabb hegyoldal-kereszteződéseket. Ha ez nem lehetséges, akkor a lejtésvonalnál újból menjünk fel, és a lejtőt egészen fent, a sziklafalak alatt keresztezzük vagy sível kissé lejtős vonalban menjünk le. • Használjuk ki a kiálló sziklákat, sziklaoszlopokat, fa- vagy cserjecsoportokat, lefújt, hómentes lejtőket és szilárd firnlejtőket. • Pihenésre vagy gyülekezésre (csoportok esetében) a terep biztonságos pontjait válasszuk ki. •Tartsunk kb. 5-15 m távolságot, ha csoportban menetelünk. Ezzel csökkentjük a hótakaró nyomásterhelését, és ha valaki elesik, kölcsönösen kevésbé akadályozzuk egymást. E távolság lehetővé teszi azt is, hogy mindenki könnyebben tudjon alkalmazkodni a menettempóhoz. • Sível a lejtőn lassan kell lesiklanunk. Csak biztonságos helyen változtassunk irányt (fordulat, ívben kanyarodás).
286
Teendők
akut lavinaveszély esetén • Kössük magunkra az előkészített lavinazsinórt (tekerjük felsőtestünk köré, és úgy dobjuk ki, hogy végig simán feküdjön a talajra; arra szolgál, hogy könnyebben megtalálhatók legyünk, ha eltemet a lavina). •Vegyünk fel meleg ruhát (véd a lehűléstől, ha eltemet a lavina). •Csukjuk be ruházatunk összes nyílását (megakadályozza a hó behatolását). • Ha síelünk: nyissuk ki a kötés szíjait, és vegyük ki kezünket a bot csuklószíjaiból. • Csoportoknál: A veszélyes pontokon csak egyenként szabad áthaladni. A többiek biztonságos gyülekezőhelyeken várakozzanak. • Állandóan tartsuk szemmel a veszélyes helyet és a felette fekvő tereprészt, és figyeljünk a letörés okozta zajokra. • Legyünk felkészülve a lavinára. Helyesen megválasztott útvonal
---i:-~ 1. Lavinamentes lejtő 2. Lavinagyanús lejtő 3. Lehetséges pihenő- és gyülekezőhely 4. lntézkedések tétele közvetlen lavinaveszély esetén
Lavinaomlás Ha minden elővigyázatosság ellenére lavinaomlás következik be, helyes magatartás és kellő szerencse esetén ki lehet menekülni a lavinából, illetve önmagunk is kimenthetjük magunkat.
287
• Ha a lavinaomlás felső szélén vagyunk, kíséreljük meg a síbotokat vagy a síléceket a hóba beverni, hogy így szilárdan álljunk, és meggátoljuk a lecsúszást. • Ha közel vagyunk a lavina széléhez, próbáljunk meg a lavinaszélen keresztül rézsút kijutni a lavinából („iramsiklással", természetesen csak sível lehetséges, magas fokú sítudást igényel). • Ha a lavina fősodrában vagyunk, dobjuk le a síléceket, botokat és hátizsákot, és próbáljunk meg ugrásokkal, gurulással és végül úszó mozdulatokkal a lavina felszfuén maradni és a közelebbi lavinaszélt elérni. • Igyekezzünk a lecsúszó hótömegból kiálló sziklatömböket, buckákat vagy fákat megragadni. • Ha a hótömegben elsüllyedünk, helyezkedjünk guggoló testhelyzetbe (lábakat behúzni, térdek a mellnek, karok bokszhelyzetben az arc előtt). Semmiképpen se legyünk kinyújtott testhelyzetben és várjuk meg, míg a lavina megáll. • A lavina mozgásának megsztinése után nyújtózkodással teremtsünk magunknak lehetőséget a lélegzésre és igyekezzünk kiszabadulni. • Ha a kísérlet nem jár eredménnyel, teremtsünk magunknak lehetőséget a lélegzésre, és állapítsuk meg, hol van a felszfu (a szájból a nyál lefelé folyik). • Ha társak segítsége várható, takarékoskodjunk erőinkkel és a levegővel, ne küzdjünk az alvás ellen. • Csak akkor kiabáljunk segítségért, ha a társak lépéseit közvetlen közelből halljuk és megállnak. • Ha nem várható mások segítsége, továbbra is próbáljuk magunkat egyedül kiszabadítani. •Tudatosan küzdjünk a pánikhangulat ellen; sohase adjuk fel a küzdelmet (olyan eset is ismert, amikor valaki 11 nap után hét méter mélységből kiszabadította magát).
Társak segítsége Hosszú évek tapasztalatai alapján a lavinával eltemetettek túlélési esélyei a következők:
Túlélési esély %-ban 100
75 1
25 ·---:--1
2
288
l
4
5
A betemetés időtartama órában
Az élve való kimentés versenyfutás az idővel. Az eredmény sok tekintetben a társak figyelmétől függ. A lavinalezúdulás pillanatában a nem közvetlenül veszélyeztetett személyeknek pontosan meg kell figyelniük azokat, akiket a lavina elkapott. Az alábbiakat kell megjegyezni:
- Hol ragadta magával a lavina a betemetett személyt (hol van a magávalragadási pont)? - Hol látták utoljára a hótömegben (hol van az eltűnési pont)? - Feltehet6en hol fekszik (hol van a fekvési pont)?
A magávalragadási ponttól az elttínési ponton át húzott képzeletbeli egyenes adja meg a legördülési vonalat. Teendők:
• A mentőknek ügyelniük kell arra, hogy ne tartózkodjanak egy lehetséges utólavina vonalában. • Ha kellő számú segítő személy áll rendelkezésre, őrséget kell felállítani, hogy idejében figyelmeztessen az utólavinákra. • Meg kell állapítani és elő kell készíteni a felderítendő terepről való menekülés útját. • A terepen meg kell jelölni a magával ragadás pontját, az eltűnés pontját és a fekvés feltehető pontját. •A felszínt gondosan át kell kutatni (hallgatózás, szemmel való megfigyelés), különösen a legördülési vonal mentén és a feltételezett fekvési hely környékén (könnyebb felszerelési tárgyak rendszerint az eltemetettól lefelé találhatók.) • Célszerű, ha a keresés ideje alatt a mentők együtt hangosan kiáltanak. •Különösen torlaszoknál (a lavinaútvonal akadályainál és irányváltozásainál, a lejtők laposabbá válása helyén, hegykúpoknál) kell kisegítő szondákkal (botokkal, ágakkal, sílécekkel) kutatni.
289
)
k'
/
_,. ..., ()ÚtoÍ~ztonságos pont
Legközelebbi biztonságos pont
Q ·... .
~\tl\k_
.•••• •••
I
~? Eltűnési pont
~
L
···y~ávalragar ~pont,
, w.i1i~.iltl\lf~,,it1m~tru~
,,. ~-
'1,l/l/í~ ,.,,
·~
---út
\„..:". --
2'1
~'_,, ( ,r A
:::.---"'
Akadályok
\
A
1
Fekvési Ytpont <-, I ~ 1 ..'..l.,
Mivel rendkívüli helyzetben sem keresést szolgáló szerszámokra, szondákra, lapátokra vagy mentőosztagra nem lehet számítani, a társak által végrehajtott keresést addig kell folytatni, ameddig csak lehetséges.
Gleccserszakadékok és jéghidak A Föld felszínének tekintélyes részét jég borítja. Ez vonatkozik különösen a sarkvidékekre, de bizonyos magashegységekre is. A kevéssé mozgó jeget jégmezőnek nevezik (kereken 98%, a sarkvidékeken), az áramló jeget gleccsernek (az Alpokban kereken 3 500 km2). A gleccserjég tömött és képlékeny, és mindig hozzáidomul a talajhoz. Mozgási sebessége függ: - a gleccser nagyságától és - a talaj lejtésétől és fajtájától. A mozgási sebesség az évszaktól és a földrajzi fekvéstől függően különböző. (Európa területén évente átlag mintegy 40 m).
290
Színe a jég fajtájától és sűrűségétől, valamint a fényviszonyoktól függ, a fehéres-szürkétől a zöldön keresztül egészen a kékig terjedhet. Így tehát ugyanazon a gleccserjég esőben kékesszöldnek, napsütésben fehérnek tűnhet. Gleccserhasadékok és jégszakadások az áramló jég húzó- és nyomófeszültsége folytán keletkeznek, és a következő fajtáit különböztetjük meg: - hosszanti hasadékok (ha a gleccser a folyásiránnyal megegyező hegyháton halad át), - haránthasadékok (ha a gleccser a folyásiránnyal keresztben fekvő tereprészen halad át), - kereszthasadékok (ha a gleccser sziklahalmon halad keresztül), - peremi hasadékok (mivel a gleccser közepén nagyobb a jég áramlási sebessége, mint a gleccser szélén), - sugárirányú hasadékok (ha a gleccser ágyában kiszélesedhet, legtöbbször a gleccser nyelve táján), - gleccserhasadék (ha a sziklára fagyott jég leszakad az áramló jégről), - oldalhasadékok (ha a sziklát érő meleg folytán olvadás következik be, és a szikla és a jég között hasadék keletkezik), - jégszakadás (ha a gleccser meredek terepen csúszik le, közben szétszakad, és nyílt hasadékok és függőleges jégtörmelékek láncolata képződik).
1. Hosszanti hasadék 2. Haránthasadék 3. Kereszthasadék 4. Peremi hasadék 5. Gleccserhasadék 6. Oldalhasadék 7. Gleccserrepedés
A gleccserrepedések formája szerint megkülönböztetünk: - V repedéseket (amikor a gleccser dombok és hegykúpok felett mozog, akkor a repedés a felszínen nagyobb és lefelé szűkül= V). - A repedéseket (amikor a gleccser völgyeken folyik keresztül, a repedések a felszínen keskenyek és lefelé szélesednek, egészen a talajig = A).
291
A gleccsereken viszonylag biztonságosan lehet járni, - ha a repedéseket a hóhullás vagy hófúvás vastag, szilárd hótakaróval vonta be (leginkább télen és tavasszal), - ha a gleccseren nincs hó, a repedések nyitottak és ezáltal láthatóak, - ha a jégszakadások nagy hidegben és szélcsendben befagytak és ezáltal szilárdabbak. Mozgásuk azonban ekkor is kiszámíthatatlan és a jégkúpok ,összeomlása nem látható előre. Különös veszélyt jelent, - ha a repedéseket vékony, nem teherbíró hótakaró rejti el, vagy széleiket hótakaró borítja, - ha a jégszakadások a meleg hatására fellazultak, vagy a szél vagy eső miatt nagyobb a jégomlás veszélye.
A behavazott repedések formája a hótakaró enyhe besüllyedéséről és a repedéseket fedő h6 kissé sötétebb színéről ismerhető fel. Rossz látási viszonyok mellett (köd, hófúvás, eső, szórt fény) a veszélyt egyetlen módon ismerhetjük fel: ha a repedést okozó terepforrnákat ismerjük és a térképet alaposan tanulmányozzuk. Ha gleccseren járunk és repedés veszélye áll fenn: •Vegyük figyelembe az időjárást (meleg, eső, szél). • Gondoskodjunk arról, hogy minél nagyobb legyen a felület, amelyre rálépünk (hótalp, síléc). • A veszélyes helyeket és hóhidakat tapogassuk ki bottal, mielőtt áthaladunk rajtuk.
292
• Kúszva vagy hason csúszva haladjunk át a hóhidakon, hogy a testsúly minél nagyobb felületre legyen elosztva. •A repedéseken a legrövidebb útvonalon haladjunk át (derékszögben). • Ha beleesünk a repedésbe, felsőtestünkkel, előrenyújtott karokkal vessük magunkat a repedés túloldalára. • Soha ne tartsunk pihenőt és ne álljunk meg repedésgyanús helyeken vagy jégtörések alatt. Csoport esetén a csoport tagjai: • Lehetőség szerint biztosítsák magukat kötéllel. • Tartsanak megfelelő távolságot az előttük haladótól. • Pihenés alkalmával nagyobb területen oszoljanak szét. Amennyiben sílécek állnak rendelkezésre: • Ne csatoljuk le a síléceket. •Lassan és nyugodtan haladjunk. • Kerüljük az ugrást és az esést. A glecserrepedésekbe való zuhanás minden esetben a legnagyobb mértékben életveszélyes. Ehhez járul, hogy éppen a rendkívüli helyzetekben valószínűleg nem áll rendelkezésre az önmentéshez és a társak mentéséhez szükséges felszerelés (hegymászóvas, csákány, kötés, karabiner). A mentés esélye csak ritkán, különösen kedvező esetekben áll fenn (ha nem történt sebesülés, vagy az csak csekély, ha a zuhanást néhány méter után a hóhidak, jégpikkelyek vagy egyéb akadályok megállították, ha a legszükségesebb felszerelés rendelkezésre áll): - önmagunk mentése: lépcsőket vágva (hócsákánnyal, kalapáccsal, késsel), ez azonban csak kis repedések és kis távolság esetén lehetséges, - társak mentése: kötéllel (csomózott kötéllel, csigasorral, bevert cövekre akasztott kötéllel; lásd az Akadályok leküzdése című fejezetet).
293
Kőomlás Kőomlás a kőzet elporladásán ak következmén ye. Nagy hőmérséklet-inga dozások (például éjszakai fagy - napsütés - éjszakai fagy) következtéb en a kőzetben repedések és hasadékok képződnek. Ezekbe hólé és esővíz hatol be, amely megfelelő alacsony hőmérséklet esetén jéggé válik. Miután a víz a fagyáskor tágul, ebben az esetben úgy hat, mint egy bevert ék - széthasítja a kő zetet. Amint a jég újra elolvad, a lehasadt részek elvesztik tartásukat és kőom láshoz vezetnek. Kőomlást idézhet elő továbbá - az erős szél, a hólé és az eső (laza köveket mozgásba lendít, ami esetenként egész kőlavinákat idéz elő), - sziklás terepen a villámcsapás (szikladarabokat és sziklatömböket hasít le), - állatok (köveket szabadítanak el lépteikkel), - emberek (figyelmetlenség, könnyelműség). A kőomlás veszélyének ismérvei:
-
kavicsgörgetegek és törmelékkúpok a szikfalak és kőomlások lábánál, hordalékkúpok a csurgók és szakadékok lábánál, sziklás terepeken friss letörések nyomai, sziklákon kőporral fedett világos színű ütésnyomok.
Különös elővigyázatosságra van szükség hirtelen hőmérséklet-változásnál (napsütés hideg éjszaka után rendszerint tavasszal és ősszel), valamint szeles és esős időben.
294
Teendők: •Lehetőség szerint kerüljük a kőomlásveszélyes helyeket. •Folyamatosan figyeljük a terepet hegynek felfelé. A veszélyeztetett részeken a kőomlás szüneteiben haladjunk át. • Védjük a fejünket ( a fejfedőt párnázzuk ki, a hátizsákot tartsuk fejünk fölé). •A veszélyeztetett területen gyorsan haladjunk át. •Használjuk ki a természetes fedezékeket (sziklakiszögelléseket, kiugró sziklákat, holtsarkokat), és ugorjunk fedezéktől fedezékig. • Figyeljük az egyenként, külön lehulló köveket és csak az utolsó pillanatban, tervszerűen ugorjunk el. • Állítsuk meg azokat a köveket, amelyek éppen csak mozgásba kezdenek lendülni. Csoportoknál: •Mindig csak egyenként haladjunk át a veszélyeztetett helyeken. Biztonságos helyen várakozzunk. •A kőomlás veszélyének csökkentése végett sziklás terepen haladjunk szorosan egymás után, és mozogjunk óvatosan.
Villámcsapás A földön naponta mintegy 45 OOO zivatar fordul elő, mintegy nyolcmillió villámmal. Az évi hárommilliárd villámcsapás kb. háromezer ember életét oltja ki, házakat gyújt fel és erdőtüzeket okoz (csupán az Egyesült Államokban átlagosan tízezret). A villám a légköri elektromosság kisülése, amelynek időtartama a másodperc milliomodnyi részétől néhány tízezrednyi részéig terjed. 100 millió voltig terjedő feszültségnél az áramerősség rendszerint 20 000-30 OOO amper, de néha meghaladja a 100 OOO ampert is (összehasonlításképpen: a villanykörtékben néhány tized amper). A villámcsapásoknál felszabaduló energiának már egymilliomodnyi része is veszélyt jelent az ember számára. A villám hatása függ az elektromos töltés mennyiségétől. A töltés mennyisége az áramerős ségtől és az átfutási időtől függ. Ellentétben más áramütéses balesetekkel, a villámcsapásnál az átfutási idő olyan rövid, hogy a testen akár 100 amper is átfuthat anélkül, hogy károsodást okozna. A legfőbb veszély, hogy az izmok görcse miatt az életfontosságú funkciók (a légzés vagy a szívverés) működé sében zavar keletkezik, vagy e funkciók leállnak. Erős áram hosszabb ideig tartó átfutása rendszerint súlyos égési sebeket is okoz. Az áramnak a testre gyakorolt hatása, a sérülés súlyossága függ az érintett testrésztől. Az egyik kéztől a szíven keresztül a másik kézig vagy a fejtől a hátgerincen át a lábig átfutó, viszonylag gyenge áramütés lényegesen veszé-
295
lyesebb, mint az egyik lábtól a medencéig vagy a kéztől a vállig áthaladó, lényegesen erősebb áramütés. A villámcsapás kétféle hatása jelent veszélyt az emberi test számára: - a közvetlen villámcsapás, - a közelben becsapott villám földáramai. Közvetlen villámcsapás leggyakrabban olyan személyeket ér, akik exponált helyen tartózkodnak, mint például - hegytető, hegygerinc, - sík, szabad terep, - nagyobb vízfelület. Ilyenkor az ember a villámhárító szerepét tölti be és magához vonzza a villámot. A közvetlen villámcsapás rendszerint halálos. Ha villám a föld felszínét éri, az áram megkeresi a legkedvezőbb utat. Ezt a terepen nem mindig lehet könnyen megállapítani. Szilárd, nedves talajon rendszerint a felszínen fut végig, úgy, hogy a rövid mélyedéseken inkább átugrik, és nem követi a talajt. Ha emberi test képez hidat két ilyen pont közt, akkor az áram átfut rajta. Az emberi testen átfutó árammennyiség függ - a felszínen áthaladó teljes áramerósségtól, - a testnek a felszíntől való szigetelésétól (bór, ruházat, egyéb anyagok), - az érintkezési pontok távolságától (a távolsággal együtt növekszik a hatás), A nedvesség a bór ellenállását annak egyhuszadára csökkentheti (a száraz bőrfelület ellenállása kéztől kézig 100 OOO ohm, a nedves bóré 5000 ohm vagy még kevesebb). Teendők a villámcsapás elleni védekezés érdekében: •Kerüljük az exponált helyeket, például a hegycsúcsokat, hegy gerinceket vagy a szabad, sík terepeket (villámhárítóként működnek). •Kerüljük a nedves talajt, patakokat, vízeséseket, és azonnal hagyjuk el a vízfelületeket (villámhárítók, rövidzárási lehetőség). •Kerüljük a kóomlásveszélyes csurgókat, szakadékokat (kőomlás, rövidzárási lehetőség).
•Ha gépkocsi áll rendelkezésre, használjuk Faraday-kalitkaként (az ablakokat zárjuk be, ne érintsük meg a fémrészeket): ez nyújtja a legjobb védelmet. •Kerüljük a kiugró sziklákat, magukban álló nagy sziklákat, kis odúkat és barlangokat (rövidzárási lehetőség). •Kerüljük a magas, egyedül álló fákat, oszlopokat, tornyokat (villámhárítók). •Csak akkor búijunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 m mély. • Csak akkor keressünk védelmet barlangban, ha abban a bejárattól, a tetőtől és a falaktól legalább 1,5 m távolságra lehetünk.
296
• Használjuk ki a valamely fal által nyújtott védőzónát. A fal magassága legyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság pedig legalább egy testhossznyi. • Guggoljunk le (zárt lábakkal és térdekkel, hogy csak egy ponton érintkezzünk a környezettel), lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget téve talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő). • Ha rendelkezésünkre áll alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy az a talaijal érintkezzen. Kisegítő (gyenge) Faraday-kalitkaként működik. Az emberi test elektromos ellenállása csekélyebb és felülete nagyobb, mint a fémből készült felszerelési és használati tárgyaké, így villámhárító hatása nagyobb. Ezért nem szükséges megválnunk fémtárgyainktól, amelyek rendszerint fontos használati tárgyak.
Villám mélyedés felett
Villám sziklakiszögellésnél
/
/
/
/ /
/
· 8 testhossz, kb. 6 m·től (guggolva) 15 m-ig (állva)
l
Villám barlangnál
6-15m
Villám fal felett
297
Veszélyes helyeken kössük oda magunkat. Az áram hatására rövid veszthetjük eszméletünket, és lezuhanhatunk.
időre
el-
Erdőtüzek
A tűzveszély és továbbterjedésének veszélye függ - a faállomány fajtájától és - az évszaktól és az időjárástól. A faállomány fajtája: - a legnagyobb a tűzveszély és a tűz továbbterjedésének veszélye azokban az erdőkben, amelyeknek fái gyantatartalmúak, ilyen például az erdei fenyő, - nagy a tűzveszély az egyéb tűlevelű erdőkben, - közepes a vegyes erdőkben, - kisebb a kizárólag lomblevelű fákból álló erdőkben. Évszak és időjárás: - legnagyobb a tűzveszély és a tűz gyors továbbterjedésének veszélye a lombosodás előtt (márciustól júniusig) és a csapadékmentes időszakok után.
Az erdőtüzek hat fajtáját különböztetjük meg:
Föld alatti tűz A föld alatti tűz a talaj a föld felszíne alatt ég (például gyúlékony tőzeges láp). Az oxigénhiány miatt csak lassan terjed tovább, és felismerhető a füstképző désről és az égett szagról. Futótűz futótűz olyan tűz, amelynél a talaj felszíne és a talajt takaró alacsony növényzet erősen ég (például fú, lomb, alacsony bozót). Fakoronák égése Általában futótűzzel együtt fordul elő, és azt akár harminc méterrel is megelőzheti. Rendszerint tűlevelű erdőkre korlátozódik. Teljes erdőtűz A teljes erdőtűznél a futótűzzel egy időben égnek a fakoronák és a környék minden gyúlékony anyaga elég. Egyes fák égése Rendszerint villámcsapás okozza, felgyújtva egyes fákat.
A
298
Légáramlat által elsodort égő anyagok okozta tűz A szél vagy a tűz hatására létrejövő erős légáramlatok által elsodort égő anyagok (fűcsomók, ágak) okozzák az ilyen tüzet. Nagy tűzvészek esetén az égő anyagok 400 rn távolságra is elrepülhetnek.
Az égési folyamatot meggyorsító tényezők: - szél, - emelkedő terep, - laza tűlevelű aljnövényzet. Az égési folyamatot lassító tényezők: - sűrű, zárt fiatal tűlevelű faállomány, - aljnövényzet nélküli zárt erdő, - lejtős terep. A tűz továbbterjedését gátló tényezők: - nagyobb vízfelszínek, - növényzettel be nem fedett területek, utak, sóderes, kavicsos területek stb„ - kiöregedett faállomány, lombos aljnövényzettel. A tűzfront általában óránként 200-300 m sebességgel halad, erős szélben vagy nagy tűzvészeknél óránkénti 1,5 km sebességet is elérhet. Tűz keletkezhet - öngyulladás, - szikra vagy villámcsapás, - figyelmetlenség, - gyújtogatás következtében. Magatartás tűz esetén Tűz esetén két lehetőségünk van: vagy megfékezzük a tüzet, vagy elmenekülünk. A döntésnél az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni: - a tűz nagyságát, - a tűz továbbterjedésének gyorsaságát, - a terepviszonyokat, - a jelenlegi tartózkodási hely fontosságát, - az érintettek számát és állapotát. tűz nagysága A rendkívüli helyzetekben rendelkezésre álló korlátozott eszközökkel nagy tüzeket nem lehet eloltani. Kis tűznél is intenzív a füstképződés, lehetetlen a tájékozódás, igen nagy a füstmérgezés veszélye. Ezért egyetlen lehetőség ma-
A
299
rad: a menekülés. Az éppen keletkező tüzet azonban gyorsan és könnyen el lehet oltani. tűz továbbterjedésének gyorsasága Minél nagyobb a tűz, annál több időre van szükség mind a tűz eloltásához, mind a meneküléshez. A becsült távolságból, a tűz terjedésének gyorsaságából és a tűz fóirányáb61 hozzávetőlegesen kiszámítható, mikor ér el bennünket a tűz. Figyelembe kell azonban venni, hogy a szélirány igen rövid időn belül akár 90 fokos fordulatot is vehet.
A
Terepviszonyok A döntés szempontjából esetleg éppen olyan súllyal esik latba a tűz továbbterjedésének útjában álló, közvetlen közelében lévő, a rendelkezésre álló idő alatt még meg is erősíthető akadály, mint egy kínálkozó, ideálisnak látszó menekülési útvonal. A tartózkodási hely fontossága Ha olyan táborhelyen tartózkodunk, amely közel és távolban az egyetlen jó túlélési lehetőséget biztosítja, vagy egyéb okokból kénytelenek vagyunk a táborhelyen maradni, inkább a tűzoltás mellett fogunk dönteni. Ha azonban éppen úton vagyunk, amúgy is mozgásban vagyunk, inkább a menekülést fogjuk választani. Az érintettek száma és állapota Ha egyedül vagyunk, a tűz elleni küzdelem lehetőségei korlátozottak; viszont nagyobb a mozgási lehetőség, és a döntésnél csak saját fizikai és pszichikai állapotunkat kell figyelembe vennünk. Csoport esetén a helyzet ennek éppen az ellenkezője. E kritériumok kölcsönösen összefüggenek egymással, a prioritások az adott helyzetnek megfelelően változnak. Csak a helyzet világos, tárgyilagos megítélése után döntsünk, azután döntésünket következetesen hajtsuk végre. (A csoport tagjaival is határozottan hajtassuk végre!) A tűz megfékezése A tűzoltást lehetőleg ott kezdjük, ahonnan a tűz pereme felől a legnagyobb veszély fenyeget. E szabálytól csak akkor térjünk el, ha biztos, hogy a tűzfron tot akadályokkal meg lehet állítani. A személyek számától és a rendelkezésre álló eszközöktől függően a tűz megfékezése lehet - aktív (hó és oxigén elvonása) vagy - passzív (éghető anyagok eltávolítása).
300
tűz aktív megfékezése Ilyenkor megpróbálunk rést ütni a tűz egybefüggő peremén, és e rést mindkét oldalon igyekszünk szélesíteni. A rés szélein a lángok könnyebben alszanak ki, és a hó is gyorsabban csökken. Tűz megfékezése segédeszközökkel (ágak, ruhadarabok, takarók, lapátok segítségével) • Legjobb, ha többen ugyanolyan ütemben erősen a lángokra ütnek. • Ha ez az aljnövényzet miatt nem lehetséges, több személy csoportosan homokot vagy földet dob a lángokba (kb. 5 méter távolságból).
A
1
Hely, ahonnan a földet kiemelik 2-3 főből álló csoport Kidobott föld
1
1 1
Fontos: egy-egy csoport tagjai egyszerre dobnak, az 1. és 2. csoport felváltva
Tűz
megfékezése vízzel (edények, különféle segédeszközök, például műanyag zacskók vagy sapkák segítségével; az ilyen módszerrel csak akkor lehet tüzet oltani, ha elérhető közelségben van víz) • Menjünk a tűz széléhez, amilyen közel csak lehetséges, így munkánk lényegesen hatásosabb lesz. • Irányítsuk a vizet a tűz aljához. • Ha sikerült rést ütni, öntsük a vizet oldalról a tűz peremére. A tűzoltás sűrű, zárt erdőben könnyebb, mert a szél nem tud behatolni, és így nem éleszti a tüzet, ezáltal a tűz terjedése csekély. Őrizzük meg nyugalmunkat akkor is, ha körülzárt bennünket a tűz. Csak a tűz viszonylag keskeny pereme áll lángokban. Amikor a tűz peremén átszaladunk, védjük légzőszerveinket vizes kendővel.
301
® Odaszállt égő anyagok által okozott tűzfészek
XXX
Tűzmentes
terület megteremtése
.&.&.& 1. A tűz pereme elleni támadás, a tűz mentes terület megőrzése érdekében ~
A
tűz
Tűz
2. A bal szárny áttörése, hogy a már leégett területre juthassunk
passzív megfékezése
megfékezése tüzet feltartóztató sávokon
• Használjuk ki a természetes, nem gyúlékony sávokat (utakat, patakokat, sziklás terepeket). • Lehetőleg szélesítsük ki ezeket tűzvédő sávokkal. •Akadályozzuk meg a tűz átterjedését (aktív megfékezés; ügyeljünk arra, hogy elpattanó szikrák ne okozzanak újabb tüzeket). • Lehetőség szerint csökkentsük a velünk szembeni tűz peremét rövid, aktív oltási módszerrel.
3. ember 2. ember l. ember A tűz pereme
":~!~,ooc== __ ,_,-~
~.~ .... -----..~ . ""'=
Háromfős
„ -
-
-
Védősáv:
kiemelt föld
csoportok: 1. Az első ember kétoldalt leszúrja az ásót 2. A második ember keresztben leszúrja az ásót 3. A harmadik ember kiemeli a földet, és a tűzzel szemközti oldalon 2-3 cm vastagságban szétteríti
302
Ha fakoronák égnek, a tűz nem terjed koronáról koronára. A lángra lobbanáshoz és a továbbégéshez futótűzre van szükség. Ha az összes futótűzszigetet azonnal eloltják, a tüzet feltartóztató sáv mögött nem gyulladhatnak meg a fakoronák. Tűzvédő sávok létesítésekor vagy természetes akadályok kiszélesítésekor a kiemelt földet a tűzzel szemközti oldalon 2-3 cm vastagon terítsük szét Ha nincs más lehetőség, a tűzvédő sávokat kézzel kell elkészíteni. Ha nincs erős szél, már 30 cm-es szélesség is elegendő. Meredek terepen a tűzvédő sávot olyan mélyre kell kiásni, hogy az a leguruló égő anyagot felfogja. A tűzvédő sáv hatását fokozni lehet azzal, ha a tűz zel szemközti oldalon e sávhoz csatlakozó terepsávot benedvesítjük. Tűz megfékezése előtűzzel •Néhány méterrel a tűzvédő sáv előtt gyújtsuk meg az aljnövényzetet (a szél segítségével). • Az előtűz ráterjed a tűzvédő sávra, azt leégetve kiszélesíti, és ezáltal lényegesen hatékonyabbá teszi. •Megfelelően időzítve több előtűz is gyújtható.
Néhány méternyi távolság az előtü zek közt
1\
\
1 1
1
-
•
+1
1 1
+ '+ 1
1
·+ ·+ 1 i
1
1 •
t
Harmadik előtűz Második előtűz · Első előtűz Védősáv vagy egyéb akadály
Menekülés Ne siessünk el semmit! El tudunk menekülni még akkor is, ha a tűz terjedési sebessége 3 km óránként. Csak akkor fenyegethet bennünket veszély, ha nehéz, úttalan a terep, fizikai teljesítőképességünk csökkent vagy az említettnél is gyorsabb a tűz terjedési sebessége (ami kivételes eset). Ajánlatos a következő magatartást tanúsítani: • Soha se próbáljunk hegynek felfelé kitérni a tűzfront elől. Meneküljünk a szélek felé. 303
•Ha víz van a közelben (folyó, tó), meriiljünk bele, úgy, hogy csak arcunk legyen a víz felszíne felett. Arcunkat is folyamatosan nedvesítsük be; ha er6s a füst, nedves kend6n keresztül lélegezzünk. A víz még nagyobb tűzvészek hatására sem melegszik fel veszélyes mértékben. • Ha van rá lehet6ség, szaladjunk át a tűz peremén, hogy a már leégett teriiletre jussunk (ruhánkat el6zőleg lehetőleg nedvesítsük meg). Védjük légző szerveinket nedves kend6vel. 60-70 cm magas lángokon gyorsan át lehet futni. • Ha más lehetőségünk nincs, a hó ellen védve magunkat (szikla, fatörzs, terepkiszögellés mögött), ássunk gödröt (szükség esetén kezünkkel és lábunkkal), laposan feküdjünk bele arccal lefelé, és fedjük be magunkat ruhákkal vagy minél vastagabb földréteggel. • Ha ruhánk tüzet fog, fojtsuk el a lángokat magunkat a földön hempergetve, vagy úgy, hogy letakarjuk magunkat takaróval, sátorlappal, esőköpennyel.
Állatok Rendszerint erősen túlbecsülik az állatokat mint a természetben előforduló veszélyforrásokat. Ezért itt az állatoknak csak azokkal a csoportjaival foglalkozunk, amelyek rendkívüli helyzetben közvetve vagy közvetlenül valóban életveszélyesek lehetnek. Ezek -a rovarok, -a kígyók, -a halak, - az emlősök.
Rovarok Az említett csoportok között a rovarok a legveszélyesebbek. A mindennapi nagy részüket jól ismerjük, és a modem egészségügy vívmányainak és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően normális köriilmények között nem jelentenek veszélyt, csupán egyszerű kellemetlenséget. életből
A helyzet azonban rendkívüli helyzetekben hirtelen megváltozhat - a fertőzés és a méreghatás, - a másodlagos fertőzés, - a testi és lelki ellenálló képesség csökkenése következtében. Fertőzés
és méreghatás önmagukban ártalmatlan szúrások vagy harapások kórokozókat juttatnak az emberi szervezetbe, amelyek ott továbbfejlődve életveszélyes beFertőzésnél
304
tegségeket okozhatnak. A második esetben a harapással vagy szúrással a testbe juttatott méreg jelenti a veszélyt. Másodlagos fertőzés A harapás vagy szúrás okozta sérülést a felkaparás (viszketési inger) vagy a fullánk eltávolítása súlyosabbá teszi. A rendkívüli helyzetekben a különösen nehéz életkörülmények növelik a fertőzés következményeként fellépő, a gyulladástól a gennyezésen át egészen a vérmérgezésig és ezzel életveszélyig terjedő veszélyt. A testi és lelki ellenálló képesség csökkenése A rovarok elleni állandó védekezés nagy testi többletmegterhelést jelent, amelyet a kevés vagy rossz alvás még fokoz. Ezzel fokozódik az amúgy is nagy pszichikai megterhelés, ami különböző hibás reakciókat válhat ki, és egészen az élni akarás elvesztéséig vezethet. Szükségesnek tartjuk rámutatni e tényezők kölcsönhatására: csökkent ellenálló képesség (a test veleszületett védekezőkészségének csökkenése) jobb feltételeket biztosít a kórokozóknak a
Rovar
Előfordulás
Sérülés
Lehetséges következmények
méh, darázs, lódarázs
világszerte
szúrás
a légzőszerveket ért szúrás esetén fulladásos halál, nagyszámú szúrás méreghatása halálos
pókok (fekete özvegy, rernetepók)
trópusok és mérsékelt égöv
harapás
erősen csökkent ellenálló képesség esetén a méreghatás halálos
skorpiók
trópusok és mérsékelt égöv
szúrás
erősen csökkent ellenálló képesség esetén a méreghatás halálos
szúnyog (moszkitó)
világszerte, minden földrészen
szúrás
fertőzés felkaparás útján, fertőzéssel terjeszti a maláriát, sárgalázat, visszatérő lázat, agyhártyagyulladást
légy
világszerte
csípés, érintés
fertőzéssel terjeszti az álornkórt és mechanikus úton a legkülönbözőbb kórokozókat
305
Rovar
Előfordulás
Sérülés
Lehetséges következmények
bolha
világszerte
csípés
fertőzés felkaparás útján, fertőzéssel terjeszti a pestist, sárgalázat, galandférget
tetű
mindenütt a világon
harapás
világszerte
csípés
kullancs
ürüléke terjeszti a kiütéses tífuszt és a lázat, fertőzés felkaparás útján
visszatérő
fertőzés helytelen eltávolítás következtében, terjeszti az agyhártyagyulladást, kiütéses tífuszt és a visszatérő lázat
további szaporodásra. A kórokozók szaporodása fokozza a megterhelést. Ez az állapot negatív hatást gyakorol a lelkiállapotra, ami tovább gyengíti az ellenálló képességet és így a kör bezárul. Teendők a rovarok ellen Szúnyogok (moszkitók), legyek • Útvonalnak és táborhelyül lehetőleg szeles, száraz, magasan fekvő terepet válasszunk, kerüljük a mocsarakat, folyó menti lapályokat, nedves tereprészeket. • Menetelés, de főképpen pihenés alatt testünk minél nagyobb részét fedjük be. A legjobb védelmet a moszkitóháló nyújtja. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, viseljünk zárt ruhát, és bőrünk fedetlen részeit vastagon dörzsöljük be földdel vagy agyaggal. • Lehetőleg gyakran mosakodjunk, így nem lesz erős izzadságszagunk. • A füst távol tartja a moszkitókat és legyeket. Minél erősebb a füst, annál jobb. Álljunk a füstbe, vagy vegyük körül magunkat több kisebb füstölő tűzzel. • Lehetőleg gyakran tisztítsuk ki és szellőztessük ruházatunkat. • Ha lehetséges, bőrünket és ruházatunkat nedvesítsük be benzinnel vagy használjunk szúnyogriasztó (moszkitóriasztó) kenőcsöt.
Bolha Lehetőleg gyakran és erősen mossuk meg testünket és mossuk ki ruházatunkat, vagy merüljünk víz alá (a bolhák nem tudnak úszni, így megfulladnak a vízben). • Gondoskodjunk arról, hogy testünk (hajunk) és ruházatunk menet közben is lehetőleg nedves legyen. • Táborhelyünket és környékét vízzel alaposan mossuk le.
306
•
Megelőzés
céljából: az elejtett vadakat feldolgozás bolhák a kihűlő testet elhagyják.
előtt
hagyjuk kihűlni, a
Tetű •Főzzük
ki ruházatunkat. •Amennyiben erre nincs lehetőségünk, vizsgáljuk át ruházatunkat és szedjük ki a tetűket, mechanikus módon tisztítsuk meg a ruhát (poroljuk, rázzuk ki, ágakkal keféljük ki), és többször tegyük ki a tűző napra legalább két órára (ha lehet, még hosszabb időre). • Testünket lehetőleg szappannal mossuk, és szintén tegyük ki a nap sugarainak. • Testszőrzetünket folyamatosan vizsgáljuk át, és szükség esetén borotváljuk le. •Ne kaparjuk fel a tetűcsípések helyét (veszélyes másodlagos fertőzések keletkezhetnek). Kullancs • Kullancsveszély esetén ruházatunkat lehetőleg gyakran keféljük és rázzuk ki. •Vizsgáljuk át testünket, és távolítsuk el a még be nem hatolt kullancsokat. •A már behatolt kullancsokat légmentesen zárjuk el (zsírral, olajjal, közvetlen füsttel, gyantával), vagy tegyük ki őket hőhatásnak (kis láng, forró hamu, forró víz segítségével), ennek hatására kihullanak. • Amennyiben ez nem lehetséges, kíséreljük meg a kullancsot forgatással (húzás nélkül) eltávolítani. Vigyázat: a bőrbe behatolt fej könnyen leszakad, és gyulladást okoz. Méh, darázs, lódarázs • Ha csak kevés ilyen rovar van, ne mozogjunk. Ne ingereljük támadásra a rovarokat vad csapkodással (egy-egy csípés csak kivételes esetekben életveszélyes). • Egész raj támadása esetén lehetőleg meneküljünk mély vízbe, merüljünk le, és ússzunk el. • Amennyiben erre nincs lehetőség, igyekezzünk gyorsan elmenekülni sűrű cserjéken vagy sűrű növendék erdőn keresztül (ez erősen akadályozza repülésüket). • Ha erre sincs lehetőség, kuporodjunk össze, amilyen kicsire csak lehet, és szorosan takarjuk le fedetlen vagy csak könnyű ruhával fedett testrészeinket (eső köpeny, sátorlap, takaró). • Ha a rovarok megszúrtak bennünket, távolítsuk el a fullánkot (fertőzésve szély). Hideg vagy nedves föld enyhíti a fájdalmat (lásd a Hogyan segítsünk önmagunkon és társainkon? című fejezetet). Pókok és skorpiók •Használat előtt gondosan vizsgáljuk át a tábort, pókok és skorpiók még a szükségszállás tetőzetében vagy a fölé hajló faágakban is elbújhatnak (skorpiók kő alatt!)
307
• Használat előtt vizsgáljuk át a levetett ruhát, cipőt, felszerelést. • A csípéseket és marásokat a kígyómarásokhoz hasonlóan kell kezelni.
Kígyó Az általános félelem a kígyóktól nagyrészt hamis vagy elégtelen ismereteken nyugszik, és nem áll arányban a valódi veszéllyel. Csekély életveszélyt jelentenek, amit az alábbi tények is bizonyítanak: - A világon kb. háromezer fajta kígyó létezik, ezeknek csupán 10-13 %-a rendelkezik méregfoggal és méregmiriggyel. - A mérges kígyók marásainak több mint 50 %-a nem okoz tüneteket, vagy csak minimálisakat, és csupán az esetek 25 %-a vezet általános mérgezéshez. Ennek az az oka, hogy a kígyók mérge elsősorban emésztésüket szolgálja, a zsákmány ellenállásának megbénítása csupán mellékhatás. Ezenkívül teljes mértékben a kígyón múlik, hogy befecskendez-e mérget vagy nem. A marások alábbi fajtáit különböztetjük meg:
- odadöfést marás nélkül, - figyelmeztető marást (marás méregkiválasztás nélkül, rendszerint ellökésnek tekintendő),
-
védekező
marás (rendszerint korlátozott méregkibocsátás, mivel a kígyó nem tekinti eledelnek a megtámadottat), - a zsákmány megmarása (nagyfokú méregkibocsátás, az emésztés megkönnyítése céljából).
Ez a magyarázata annak, hogy csak könnyebb mérgezési tünetek mutatkoztak egyes olyan személyeken, akiket erősen mérgező kígyók bizonyítottan többször is megmartak. A kígyóméreg vízben oldódó, ép bőrön veszélytelen (kivéve a szemet - lásd kobra), és főképpen fehérjéket bontó enzimekből áll. A kígyók igen jól látnak (tíz méterről felismerik a közelgő veszélyt), és kitűnő a szaglásuk. A föld mozgását is kiválóan érzékelik. Viszont szinte süketek, így lármával nem lehet a kígyókat elűzni. Bár egyes kígyófajták nagyon gyorsan mozognak, még a leggyorsabbak sem tudják utolérni a szaladó embert. A távolság, amelyből döfni tudnak, általában a kígyók nagyságától függ; nagy kígyóknál e távolság megfelel testhosszuk harmadának, kis kígyóknál egész testhosszuknak. A legtöbb kígyó jól úszik. Mivel hidegvérűek, ha hideg az idő, lusták, nem aktívak, és bizonyos éghajlati zónákban a hideg évszakban téli álomba merülnek.
308
A mérges, illetve nem mérges kígyók nem rendelkeznek tipikus ismertetője lekkel, tehát ahhoz, hogy megkülönböztessük őket, az egyes fajták pontos ismerete szükséges. Hogyan védekezzünk a kígyómarás ellen? • A leginkább veszélyeztetett testrészeket magas szárú cipővel, csizmával, hosszú nadrággal, hosszú ujjú öltözékkel és kesztyűvel védhetjük (a kígyómarások 50 %-a az alsó lábszárat éri térdig, 30 %-uk pedig az alkart a könyökig). •Ne nyúljunk kövek alá, lyukakba, hasadékokba, repedésekbe stb. Ha ez elengedhetetlenül szükséges, előbb egy ág segítségével vizsgáljuk meg a rést. •Használat előtt gondosan vizsgáljuk át a pihenőhelyet és a táborhelyet. •Igyekezzünk a talaj megmozgatásával (lábbal dobbantva) az esetleg ott levő kígyókat elűzni. • Ha mérges kígyóktól kell tartani, tisztítsuk meg a táborhelyet oly módon, hogy talaját leégetjük (vigyázat: erdőtűz veszélye). • Újbóli használatba vétel előtt gondosan vizsgáljuk át a levetett ruhát, cipőt, a felszerelést és a csomagokat. Ha a kígyó már közvetlen közelünkben van: Döfési távolságon kívül: • Térjünk ki, próbáljunk elmenekülni. He ez nem lehetséges, öljük meg vagy űzzük el a kígyót a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ha a kígyó felfelé nyújtózkodik, a föld felszínével párhuzamosan kell ütni, egyébként felülről lefelé. • Ne mozduljunk, és várjuk ki, míg lehetőség kínálkozik arra, hogy elmeneküljünk vagy ártalmatlanná tegyük (figyelemmel kell lenni a döfési távolságra, csak az igazán jó lehetőségeket szabad kihasználni), vagy várjuk meg, míg a kígyó magától eltávolodik.
309
~
e
Nyolc veszélyes mérges kígyó Kígyó
Nagyság és külső
csörgőkígyó
hossz: 2-2,5 m-ig Észak-, Középszín: a homokszínűtől az igen sötétig és Dél-Amerika (csaknem fekete) terjedő alapon változatos mintákkal; alak: széles fej, vastag törzs „csörgő" a farok végén
inkább agresszív, legtöbbször támadás előtt (de nem hirtelen megzavarva) csörög
kobra
hossz: fajtól függően, többnyire 1,5-3,5 m, Délkelet-Ázsia, Afrika, max. 5,5 m (királykobra) Közel-Kelet szín: fekete, szürke, barna vagy sárgás, rendszerint jellegzetes pápaszemrajzolattal a nyaksőrén alak: viszonylag karcsú törzs
faj szerint félénk vagy agresszív, izgalmi állapotban rendszerint (nem mindig) felemelkedik, és kifeszíti nyaksőrét; a mérget 3,5 m-re tudja lövellni (vigyázat: a szemből azonnal ki kell mosni, mert megvakíthat, egyébként a méreg veszélytelen)
hossz: 3,5 m-ig; szín: zöld vagy sötétrajzolat nélkül; alak: vékony törzs (1-2 cm átmérőjű)
inkább félénk; csak a párzási időben agresszív; igen gyors
(különböző fajok)
mamba (különböző
fajok)
sugárkígyó (különböző
torkígyó
fajok)
Elterjedés
Afrika
színű,
hossz: 1,2-1,5 m, max. 1,8 m; szín: Délkelet-Ázsia általában fényes sárga-fekete vagy fekete-fehér keresztsávokkal, alak: karcsú törzs, kis fej (alig szélesebb, mint a nyak) hossz: 1,2-1,5 m; szín: sárga, barna vagy szürke, hasoldala fehér; alak: karcsú törzs, kis fej
Magatartás
inkább félénk; támadás előtt nem tekeredik össze
Ausztrália, csendes-óceáni inkább félénk, csak akkor agresszív, ha rajtaütnek térség
Kígyó
Nagyság és külső
Elterjedés
Magatartás
tigrisvipera
hossz: 1,2-1,5 m, max. 1,8 m szín: sötétzöld, szürke, barnától a narancsszínúig, sötét vagy világos keresztcsíkozással alak: erős törzs, fej szélesebb, minta nyak
Ausztrália, csendesóceáni térség
igen agresszív, ha izgatott, megfeszíti nyakát, nagyon gyorsan támad
halálvipera
hossz: 70 cm; szín: szürke, barna, téglavörösig, a környezet színétől függően (ahhoz alkalmazkodni tud); rendszerint sötét keresztcsíkozás alak: vastag törzs, fej lényegesen szélesebb a nyaknál, rövid, vékony farok
Ausztrália csendes-óceáni térség
inkább félénk, csak rajtaütés vagy veszély esetén agresszív; lassú; kitűnően álcázott, nehezen vehető észre
hosz: 2-2,5m szín: változó, a szalmasárgától a feketesárgáig és a bronzszínúig, több, sötétebb keresztcsíkkal alak: vastag törzs, a fej szélesbb a nyaknál
Afrika
inkább félénk fenyegető mozdulatként kitátja a száját
rózsaszíntől
áspiskígyó
....., ._
._
Halak Ha tudjuk, szükség esetén mi a teendő, akkor általában véve a halak jelentik a legkisebb veszélyt. Ha hosszabb ideig tartózkodunk vízben, a lehűlés vagy a kimeiiilés nagyobb veszélyt jelent, mint a halak. A halak -harapása, - mérgező szúrása vagy - elektromos ütése jelenthet veszélyt. Harapás A harapás veszélyessége függ a halak nagyságától (például cápa), számuktól (például a rajokban vadászó piranha), vagy attól, mennyire erősen tud fogva tartani bennünket (például muréna). Mérgező
szúrások A szúrásnál egyes halak a kígyókéhoz hasonló mérget fecskendeznek be. A méregtüskék a hal hátsó uszonyán, oldaluszonyain, a farok tövénél vagy végénél helyezkednek el. Elektromos ütések Az elektromos ütések 250 V feszültséget is elérhetnek, és a hal érintésekor jönnek létre. Eszméletlenséget okozhatnak, és így vízbefúláshoz vezethetnek. Általános teendők a halak okozta balesetek megelőzésére: • A vízben mindig legyen rajtunk cipó és ruha (védőhatásán kívül a sötét ruházat csökkenti a cápatámadás veszélyét is). • Gondosan figyeljünk arra, hova lépünk a vízben és mit fogunk meg. • Ha úszunk, mozdulataink legyenek lehetőleg nyugodtak és egyenletesek. •Ha nincs búvárszemüvegünk, akkor is figyeljük a víz alatti környezetet (a sós víz kezdetben égeti a szemet, ezenkívül a látás is homályos, de még 15 m távolságban is észrevehető a mozgás). • Meredek partoktól legalább 5 m távolságot tartsunk. • Ne nyúljunk bele résekbe, lyukakba vagy nyitott kagylókba. • Keiiiljük a halrajokat. A cápa a legfélelmetesebb tengeri állat. A kutatások eddig kevéssé derítették fel magatartását, ami valószínűleg sokban hozzájárul ahhoz, hogy olyan félelmetesnek tartják. Sokszorosan nagyobb annak veszélye, hogy villámcsapás ér bennünket, mint hogy cápa támad meg. A statisztikai adatok szerint az egész világon évente a cápák támadásának kevesebb mint egy tucat ember esik áldozatul. Mindenesetre ez a statisztikai adat csak azokat a haláleseteket foglalja ma-
312
gában, amelyeket mint cápatámadás következményét jelentettek be. Mindazokat, akiknek testét nem találják meg, a statisztika „vízbefúltaknak" tünteti fel, ami az adatok pontatlanságát eredményezi. Teendők cápa támadása esetén: •Soha se próbáljunk elmenekülni, hanem lassan ússzunk a cápa felé vagy oldalt ússzunk el mellette. • Állandóan figyeljük a cápát. • Víz alatti közvetlen támadás esetén erősen kiáltsunk rá a cápára, vagy keltsünk lármát a víz felszínét ütögetve. • Cápabottal (kb. 1 m hosszú, hegyes bot), vagy szükség esetén kézzel vagy lábbal lökjük el a cápát. •Védekezésünk (a késsel is) irányuljon a szeme vagy kopoltyúi ellen (szeme ellen szükség esetén akár puszta kézzel). • Erősen kapaszkodjunk bele a cápába (legjobb, ha egyik uszonyába), és rövid ideig hagyjuk, hogy a cápa magával húzzon bennünket.
313
~ ~
Hét veszélyes hal Hal/nagyság
Eltrejedés
Veszély
Magatartás
Különös ismertetőjel
Cápa
minden tengerben, a folyótorkolatokig
harapás
18 °C alatti vízhőmérsékletnél rendszerint lusta és nem aktív; igen kíváncsi, általában csak vérszagra vagy provokációra (helytelen magatartásra) reagál agresszívan
nyugodt mozgás és nagy körök: kíváncsiság; izgatott mozgás és kis körök: támadókedv
minden meleg tengerben
250 V-ig terje- főleg trópusi vizekben. Nyílt vizekben vedó elektromos szélytelen; csak provokáció esetén veszéütés (ájulás lyes folytán vízbe fulladás) vagy méregtüske általában a farok végén (méreghatás és másodlagos fertőzés)
nehezen vehető észre, homokkal lefedi magát
muréna 4m-ig
minden meleg tengerben
harapás, másod- sziklaüregekben és hasadékokban él; lagos fertőzés támadásra kész, különösen közvetlen életterében
a harapás maga nem mérgező, de a hal fogai közt levő rothadó ételmaradványok miatt különösen nagy a fertőzés veszélye (vérmérgezés)
barrakuda 1,5 m-ig
minden meleg tengerben
harapás
röviddel a támadás előtt rendszerint függőleges csíkminta látható rajta
(különböző
fajok) 8m-ig rája (különböző
fajok) 4m-ig
igen kíváncsi, de alapjában véve nem agresszív; főleg nagyobb rajokban veszélyes
Hal/nagyság
Elterjedés
Veszély
Magatartás
Különös ismertetőjel
piranha 20-45 cm
a trópusi dél-amerikai folyókban
harapás
a vízben levő legkisebb vérnyomok agresszívvá teszik; nagy tömegben igen veszélyes
nagyétkűek
sziklahal 25-40cm
minden meleg tengerben
méregtüskék a hátuszonyon
nem agresszív, de nem is tér ki
formája és színe kiválóan alkalmazkodik környezetéhez, és ezért nehezen vehető észre
bengáli
minden meleg tengerben
méregtüske a hátuszonyon és oldaluszonyokon
nem agresszív, de a rálépéskor nagy a sérülés veszélye
tűzhal
20-70cm
~
....... v,
Emlősök
Valódi veszélyt általában csak a nagyobb emlősállatok jelentenek. De - mint azt a tapasztalatok mutatják - a legtöbb esetben maga a megtámadott személy a támadás oka (a kellő elővigyázat hiánya, hanyagság, tudatlanság). Különös elővigyázatosságra van szükség, ha - falkából kivert állattal, - veszélyeztetett vagy sebesült állattal, - kölykeivel levő állattal és - beteg állattal találkozunk. Falkából kivert állat Azok az állatok, amelyek túlságosan öregek ahhoz, hogy más ragadozókra vadásszanak, és ezért emberre vadásznak, vagy azok az állatok, amelyeket falkájuk kizárt, szociális magatartásukban zavarttá és agresszívvá válnak, és gyakran egyedül kóborolnak. Veszélyeztetett vagy sebesült állatok Az ilyen állat támadása önvédelmi reagálás vélt vagy valóságos veszélyre (például félelem, hogy elvágják a vízforrástól, illetve vadászat alkalmával történt sérülés). Kölykeikkel levő állatok Az anyaállat e periódusban (erős anyaösztön) minden megzavarást a kölykei ellen támadásként értékel, és ez védekezési reakciót vált ki. Beteg állatok A legveszélyesebb betegség, amellyel az emlősállatok az embert megfertőz hetik, a veszettség. A világ minden táján előfordul, kivéve néhány földrajzilag izolált területet (mint Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Nagy-Britannia, és bármelyik emlősállat megkaphatja. A veszettséget a megbetegedett állat nyála vagy váladéka viszi át az emberre. A betegség a fertőzés után bizonyos idővel tör ki (a lappangási idő tíz naptól nyolc hónapig terjedhet, legtöbbször azonban l-2 hónap). Ezen időszak alatt még eredményesen alkalmazhatók ellenintézkedések (orvos, kórház). A betegség kitörése után a veszettség rendszerint halálos. A veszettséggel fertőzött állatok harapásának azonban csak egy része okoz megbetegedést. A veszettség jelei az embernél: -
316
Előstádium (már napokkal
vagy hetekkel a tipikus tünetek megjelenése előtt):
- félénkség, letörtség; - rosszullét, fejfájás; - makacs álmatlanság; - a harapás helye fájdalomra érzékeny, viszket, ég vagy érzéketlen. Tipikus tünetek: - ivásnál a nyelóizmok fájdalmas görcse, néha már a folyadékfelvétel gondolatánál is; - nyálfolyás; - esetenként nagyfokú izgatottság, őrjöngéssel, harapással, köpködéssel és kiabálással; - gyakori letargia és nagy alvási szükséglet; - fokozódó bénulások, amelyek néhány nap alatt halálosak. A veszettség jelei állatoknál: - elhanyagolt, gyámoltalanság benyomását keltő külső; - a természetes félénkség hiánya, bizalom vagy - természetellenes agresszivitás.
Teendők veszettség veszélye esetén: • Kerüljük a természetellenesen barátságos állatokat, ne érintsük meg őket. • Ne érintsünk meg kimúlt vagy megölt állatokat (beszáradt nyál lehet a bőrü kön). •Ne nyúljunk hozzá gyanús állati ürülékhez sem (tüzelőanyag). •Ha a harapás megtörtént (akár denevér vagy például hörcsög harapott meg bennünket), a sebet vízzel és szappannal azonnal alaposan ki kell mosni. Ha nagyobb állatokkal (elefánt, tigris, oroszlán, bivaly, medve, vaddisznó, farkas) kerülünk szembe, tartsuk magunkat az alábbi szabályokhoz: • Maradjunk nyugton és ne tegyünk gyors, agresszív mozdulatokat. •Lassan és megnyugtatóan beszéljünk az állathoz (a monoton hang nyugtatóan hat). • Lassan, oldalazva menjünk el a veszélyeztetett területről. •Soha ne forduljunk hátra és ne szaladjunk el (ez ösztönösen kiváltja az üldözést). • Soha ne nézzünk mereven az állat szemébe (inkább a mellére, hasára vagy mellé nézzünk). •Soha ne álljunk az anyaállat és kölykei közé (anyaösztön). •Soha ne vágjuk el az állat útját (az ivóhelyhez, zsákmányhoz, falkához, táborhelyéhez). •Ha ez nem lehetséges, adjunk lehetőséget az állatnak, hogy más utat válasszon (ne „szorítsuk sarokba").
317
Megelőző
intézkedések: • Táborunkat ne állítsuk fel ivóhelyeknél, ott, ahol zsákmányukat keresik vagy vadösvényeknél. • Tartsuk tisztán a tábort (hulladékok). • Biztonságosan tároljuk az élelmet. •Gyújtsunk nagy tüzet (az állatok félnek a tűztől), és maradjunk annak közelében (különösen éjjel). Kutya A kutya az emlősállatok közt különleges helyet foglal el. Különböző fajtái az egész világon elterjedtek és többnyire bizonyos közösségben él az emberrel. E közösségben különböző szerepeket tölthet be: - lakó- vagy játszótárs (családi kutya), - vadásztárs (vadászkutya), - segítőtárs a munkában (szánkót húzó, vakvezető, nyomkereső kutya), - feladata az őrzés-védelem (őrző-védő kutya). Az emberekkel való szoros kapcsolata ellenére bizonyos nagyságtól kezdve a kutya életveszélyessé is válhat. Ez a már említett általános veszélyeken kívül vonatkozik különösen az elvadult vagy az ember megtámadására betanított kutyákra. A kutyák teljesítőképességének és magatartásának ismerete lényegesen megkönnyíti, hogy e veszéllyel szembe tudjunk nézni.
Látás Helytelen azt gondolni, hogy a kutya kevésbé támaszkodik a szemére, mint az ember. Csupán másképpen lát. Megfelelő kontraszttal rendelkező háttér esetén az általa ismert személyeket és állatokat jellegzetes mozgásukról már 300 méterről is felismeri. Viszont ellenszélben (amikor nem érzi a szagot) ugyanazokat a személyeket és állatokat, ha mozdulatlanul állnak és nem keltenek zajt, még néhány méter távolságból sem észleli. A színeket a kutya rosszabbul és másképpen látja, mint az ember. Hallás A kutyához képest az ember szinte süket. A kutya sokkal nagyobb frekvenciatartományban hall meg hangokat, és mozgatható fülkagylóinak köszönhetően 2 foknyi pontossággal meg tudja állapítani a zajforrás helyét (összehasonlításul: az ember 16 foknyi pontossággal). Szaglás A kutya szaglóérzéke 36-szor élesebb, mint az emberé, és szaglóhámja 16szor vastagabb. E fölénye agyberendezésében is tükröződik. Bár agya testsúlyához viszonyítva majdnem ötször kevesebb, mint az emberé, szaglóidegközpont-
318
jának tömege egész agytömegének egyhetede (összehasonlításul: az ember szaglóidegközpontja csupán kis, néhány gramm súlyú lebeny). A zsákmány felismerésében és üldözésében az orr játssza a főszerepet. Szaglászik: ily módon a kutya a nyornhoz tapadó bizonyos szag alapján követi a nyomot. A szagnyomok több elemből tevődnek össze: - a nyomot hagyó (állat vagy ember) egyéni szagából, - a cipő szagából és egyéb kísérő szagokból (embernél), - a nyom által okozott sérülések szagából (széttaposott vagy letört növények, a benyomott területeken levő friss föld, széttaposott lárvák, hangyák stb. szaga). Amennyiben különböző talajokon keresztül vezetnek a nyomok, szaguk megváltozik (például az erdőből réteken keresztül szántóföldre vezető nyomok). A kutya könnyebben különböztet meg különböző időpontokban keletkezett nyomokat, mint egyidőseket, és 10 percnyi időkülönbséget is meg tud állapítani. A nyom tartóssága függ: - a talaj fajtájától, - az éghajlattól, - az évszaktól, - az időjárástól. Az alábbi táblázat a nyomok tapasztalat szerinti tartósságát tünteti fel:
Időjárás
Talaj
Tartósság
száraz
köves talaj, aszfalt
a nyom nem marad meg
nedves
köves talaj, aszfalt
IOperc
száraz
homokos talaj, növényzet nélkül
IOperc
nedves
homokos talaj, növényzet nélkül
30perc
nedves levegő, mérsékelt szél, csekély napsütés
füves talaj, növényzettel
24óra
száraz levegő, talaj menti szél, erős napsütés
füves talaj, növényzettel
6óra
záporeső
bármilyen talaj
minden nyomot elmos
nedves vagy száraz
homokos part
a nyom nem marad meg
erős
319
Az erdő minden nyomot megőriz, mivel véd a szél és nap ellen. Gyenge, szitáló felfrissíti a nyomokat. Az é.ijel keletkezett nyomok harmat esetén különösen jól tartanak. eső
Teendők,
ha kutya üldöz A terepforma adta lehetőségek kihasználása • Ha mély terephullám, mély árok vagy éles kiszögellés fed el bennünket, szagunk csak felfelé terjed, és azt a kutya szaglászással nem tudja megállapítani (figyelemmel kell lenni a szélirányra). • Ha a terep akadályain, meredek tereprészeken, szúk hasadékokon, szurdokokon átmászunk vagy különösen sebes sodrású vízen átmegyünk, ez lehetetlenné teheti a követést, vagy legalábbis időt nyerhetünk. Az útvonal megválasztása • Ha hosszabb szakaszon át például vízen keresztül visz menekülési útvonalunk, nem marad meg a szagunk és nem hagyunk nyomokat (vigyázni kell a víz elhagyásakor). • Ha menekülési utunk állati ürüléken vagy gyakran használt vadcsapásokon át vezet, a kutyát más szagok eltérítik (ezt kombinálhatjuk a talaj változtatásával: például erdőtalaj-kavicsos talaj). • Ha kemény, sima talajon menekülünk (jég, sima felületű sziklák, aszfalt vagy betonfelületek, vasúti sínek), a nyom nem sokáig marad meg. Ha saját útvonalunkat többször keresztezzük (10 percen belül), hirtelen több, egyforma nyomot tapasztal a kutya, amelyek különböző irányokba visznek.
0 ~
A talaj formájának kihasználása
~
Saját útvonalunk keresztezése
A szag elfedése • Jelent6sen megnehezíti a kutya számára, hogy a nyomunkat kövesse, ha erős szagú anyagokkal (állati trágyával, vérrel vagy vizelettel, megrágott dohánnyal, benzinnel, dízelolaijal, petróleummal) saját szagunkat - különösen a lábak környékén - elfedjük. • Ha csípős illatanyagokat (borsot, chilit, mustármagot) szórunk el a nyomokra, a kutya igen érzékeny szaglóidegeinek működését bizonyos időre (legfeljebb 320
háromnapi időtartamra) megbéníthatjuk: (ez természetesen csak száraz időben lehetséges). A fenti módszerek kombinálása jelentősen növeli hatékonyságukat, és erre szinte mindig van lehetőség. Ha a kutya mindezek ellenére megtalál bennünket és támadásra kerül sor, különbséget kell tenni az elvadult kutya és az ember megtámadására betanított kutya között. Ez utóbbi parancsra (amelyet már az üldözés kezdetekor megkaphatott) azonnal és az éppen fennálló helyzetre tekintet nélkül támad, ahogy arra megtanították. Támadását semmivel sem lehet elhárítani. Más a helyzet az elvadult kutyánál. Ez vadászzsákmánynak tekint bennünket, támadásának indoka rendszerint az éhség. Ezért számára különösen kedvező pillanatot fog választani a támadásra. Ezenkívül attól függően, mennyire éhes, hajlandó lesz támadását megszakítani vagy arról lemondani, hogy könnyebb zsákmányt keressen magának. Mindenesetre ebben az esetben lényegesen több időnk marad arra, hogy a támadásra felkészüljünk, vagy megelőző cselekménnyel meg is akadályozzuk:. Ha támadásra kerül sor, a következőképpen védekezhetünk: • Adjunk valamit a kutyának, amire ráharaphat (például a jól védett alkarunkat vagy öklünket). •Ügyeljünk arra, hogy eközben semmi esetre se essünk el. • Hosszúpofájú kutyáknál (például juhászkutyáknál) kővel, husánggal, esetleg ököllel fentről lefelé üssünk pofája közepébe (szemei és orra közé). Mivel a kutya felső állkapcsa a ráharapás folytán rögzített állapotban van, az ütés következtében eltörhet, és ezáltal a kutya harcképtelenné válik. • Rövidpofájú kutyáknál (például bokszer) amilyen erősen és ahányszor csak lehetséges, lépjünk cipóorrunkkal a kutya hasába és !ágyékába. Meghosszabbíthatjuk: a védekezés időtartamát, ha szabad kezünkkel fejét odarögzítjük ahhoz a kezünkhöz, amelyre ráharapott. A kutya rágónyomása 200-400 kg/cm3 (összehasonlításul: az ember rágófogaié 70 kg/cm3). A kutya tehát a védtelen alkart könnyen át tudja harapni. A ráharapásra odanyújtott karunk védelmére készítsünk vastag, erős párnázatot (takaró+ sátorponyva), vagy tartsunk oda alsókarunkhoz (erősítsünk fel rá) azzal párhuzamosan egy vastag husángot. A kutyának csak saját fajtájával szemben vannak gátlásai a harapásnál, az emberrel szemben nincsenek. Ezért helytelen azt hinni, hogy fekvő embert a kutya nem támad meg, vagy nem harap meg. A helyzet ennek éppen fordítottja: ugyanúgy, ahogy a menekülés ösztönösen üldözést vált ki a kutyából, a kutya támadó kedvét csak növeli az ember nyilvánvaló, szemmel láthatóan kedvezőt lenebb helyzete.
321
ISMERETLEN TEREPEN Senki sem lehet biztos abban, hogy hirtelen és váratlanul nem találja-e magát egyszer ismeretlen terepen. Rövid, ártalmatlan gyalogtúra során eltévedhetünk; ha lezuhan a repülőgép, ha hajótörést szenvedünk vagy menekülni kell utazás közben, arra kényszerülünk, hogy teljesen ismeretlen környezetben éljük túl az eseményt. Ha eltévedünk, a legkülönbözőbb módokon lehet ismét visszatalálni az ismert környezetbe, hiszen a távolabbi környezet jellege és adottságai ismertek. Más a helyzet a második esetben: itt esetleg arra van lehetőségünk, hogy például a repülési útvonal, a repülő indulása és a lezuhanásig eltelt idő alapján nagyjából megállapítsuk tartózkodási helyünket (kontinens, ország), de környezetünk minden egyéb adottsága ismeretlen előttünk. Előfordulhat, hogy számunkra teljesen ismeretlen vidéken találjuk magunkat (sivatag, dzsungel, sarkvidék), ami még nehezebbé teszi a helyzetet.
Hogyan találunk vissza ismert terepre? Ha van nálunk térkép és/vagy iránytű, viszonylag egyszerűen visszatalálhatunk (lásd a Tájékozódás című fejezetet). Ha ilyen segédeszközeink nincsenek, mindenekelőtt érzékszerveinkre kell támaszkodunk:
látás (legjobb dombról vagy fáról)
keressük az ismert tereppontokat vagy fonnákat (hegycsúcs, víz, épületek) éjjel a fényeket (település, autók)
hallás
figyeljünk a víz okozta neszekre (hullámok, folyó zaja), az állati neszekre (kutya, tehén), utcai zajokra (motorok, dudálás, rádió), városi zajokra (templomi harangok, szirénák)
szaglás
figyeljünk a tűz vagy ipari létesítmények füstjére, gépkocsik kipufogógáza, csatornák, állatok, széna, tengervíz szagára
Ha mindezzel nem érünk el eredményt, meg kell próbálkoznunk a kereséssel. Két módszere van: - a körkörös módszer és - a csillagmódszer.
322
Körkörös módszer •Jelöljük meg jelenlegi tartózkodási helyünket (A). • Gondolkozzunk azon, mennyi idővel ezelőtt hagytuk el a biztosan a helyes úton levő tereppontot, mennyi ideje járunk már ismeretlen területen (feltehetően kb. 10 percre; nem valószínű, hogy már hosszabb ideje megyünk anélkül, hogy észrevettük volna: eltévedtünk). •Menjünk most 15 percen keresztül bármely irányba. Jelöljük meg útvonalunkat és mérjük le a megtett távolságot (a következő útmutatás szerint). •Jelöljük meg ezt a pontot (B), és 60 fokos szögben jobbra vagy balra fordulva (lásd lejjebb) tegyünk meg visszafelé ugyanilyen távolságú utat (A-B), és jelöljük meg ezt az utat is. •Jelöljük meg ezt a pontot (C), és 60 fokos szögben térjünk el az eddig irányvonaltól ugyanabban az irányban, mint kezdetkor (jobbra vagy balra). Tegyünk meg újból ugyanolyan távolságot, mint előbb. •Ez utóbbi eljárás hatszori megismétlése után elméletileg megint a (B) ponthoz kell elérkeznünk. De e körben való vándorlás során biztosan már előbb is rátalálunk az ismert terepre vagy az elvesztett útra. biztosan a helyes úton levő utolsó pont jelenlegi tartózkodási A hely ~ tervezett útvonal ~~:.: ténylegesen megtett út XA = kb. 10 perc (kb. 300 m) AB= kb. 15 perc (kb. 450 m) EA = az elvesztett úttal való találkozás helye
X
''(t;
I
~·
Az útirányt iránytű nélkül legjobban úgy lehet betartani, ha a látóhatár feltűnő tárgyaihoz igazodunk. Keressünk a tervezett útirányban egy lehetőleg távoli tereppontot (például erdőben), akkor úgy megyünk a helyes útirányban, ha az ebbe az irányba eső két pont mindig fedi egymást. 323
Csoportos menetelésnél a tereppontokat előreküldött személyek is helyettesíthetik. Ha egyedül vagyunk és nincs lehetőségünk arra, hogy a fent említett módszerek valamelyikét alkalmazzuk (köd, hófúvás vagy kedvezőtlen terepviszonyok esetén), igazodjunk a szélhez vagy a nap hősugárzásához. E célból állapítsuk meg, hogy amikor a kívánt útirányban állunk, mely irányból érezzük testünkön a szélfúvást vagy a hősugárzást (akkor is, ha közvetlenül nem is látható a nap). Amíg menet közben a szél és a nap hatásának iránya nem változik, jó úton haladunk. Ez a módszer rövidebb távoknál (kb. 2 km-ig) igen jól alkalmazható. Hosszabb távok esetén számításba kell venni a nap állásának, illetőleg a szél irányának esetleges változását. Távolságok mérése Terepen a távolság mérésének legjobb mértékegysége a lépés, amely általában 70 cm-nek felel meg. Ám a lépés hosszát különböző tényezők befolyásolják. A lépés rövidebb, ha - fáradtak vagyunk, - hegyen felfelé megyünk, - ellenszél van, - nehéz ruházatot és cipót viselünk, - súlyos terhet cipelünk, - puha, süppedékes talajon megyünk
(homok, kavics, agyag, iszap stb.), - a terep síkos (hó, jég). A lépés hosszabb, ha - hátszél van, - hegyen lefelé haladunk, - sietünk.
Ahhoz, hogy lehetőleg pontosan tudjunk mérni, ismernünk kell átlagos lépéshosszunkat. Menjünk tíz lépést, mérjük le a megtett utat és az eredményt osszuk el tízzel; így megkapjuk átlagos lépéshosszunkat. Ha e mérést megismételjük különböző talajokon, akkor különböző adottságú talajokra vonatkozó lépéshosszúságunk is rendelkezésünkre áll Ha bizonyos távolságot le akarunk mérni, akkor a megtételéhez szükséges lépéseket megszámoljuk (legjobb, ha százas csoportokban) és méterben kifejezett lépéshosszunkkal beszorozzuk Másik lehetőség: bizonyos hosszúságú tárgy, amelyet a mérendő tárgyra fektetünk. A legjobban megfelel e célnak egy nem táguló, 10-20 m hosszú zsineg. 324
Szögek mérése Az egyenlő oldalú háromszög minden egyes szöge 60 fokos. Három egyforma hosszú botból vagy három egyenlő részre vágott zsinórból alkossunk egyenlő oldalú háromszöget, úgy, hogy egyik oldala jelenlegi útirányunkba mutasson. A két másik oldal 60 fokos szögben az új útirányba mutat. A helyes út keresésekor használt útvonalat feltétlenül meg kell jelölni, hogy szükség esetén - visszamenve ezen az útvonalon - a kiindulópontot (A) biztosan megtaláljuk.
B
Régi útirány
Csillagmódszer • Jelöljük meg, hol állunk jelenleg. • 15 percig menjünk tetszés szerinti irányba, és jelöljük meg útvonalunkat. • Ha időközben nem találjuk meg az elvesztett utat, a megjelölt útvonalon menjünk vissza az A pontig. •Ismételjük meg ezt az eljárást más irányba, míg meg nem találjuk a helyes utat. az utolsó, biztosan a helyes úton fekvő pont hely, ahol jelenleg állunk tervezett útvonal útvonal, amelyen ténylegesen haladunk kb. 10 perc (kb. 300 m) = kb. 15 perc (kb. 450 m) = a pont, ahol az elvesztett utat megtaláljuk.
325
Amennyiben egyik módszer sem vezet eredményre, olyan helyzetben vagyunk, mintha idegen, ismeretlen környezetben lennénk.
Túlélés ismeretlen környezetben Miután megtettük a helyzetnek megfelelő, azonnali intézkedéseket (önsegély és a társaknak nyújtott segítség, védekezés a természeti erők ellen, helyzetfelmérés és a felszerelés, ruházat stb. biztonságba helyezése, valamint a pszichikai „sokk" legyőzése), tábort kell felállítani. A táborhely kiválasztása és a tábor megszervezése szempontjából döntője lentőségű, fenyeget-e bennünket veszély, elsősorban emberek részéről.
Tábor felállítása - ha nem fenyeget bennünket veszély Ebben az esetben a tábor helyét az alábbi szempontok alapján kell megválasztani: '
- Van-e vízvételi lehetőség a közelben? Rendszerint előnyben részesítendő a folyóvíz, mert kevésbé szennyezett. Vigyázat: figyelembe kell venni, hogy esetleges árvíz (hóolvadás, eső) veszélyeztetheti-e ezt a vízvételi lehetőséget. - Van-e fa a közelben? Az építéshez és tüzeléshez sok fára van szükség, különösen akkor, ha több személy táborozik és ha jelzőtüzeket kívánunk felállítani; törekedjünk arra, hogy lehetőleg kevés munkaráfordítással fedezhessük a szükségletet. - Nem fenyegetik-e objektív veszélyek a táborhelyet (kőomlás, jégomlás, földcsuszamlás, lavina)? - Védett-e a táborhely a szél és az időjárás viszontagságai ellen? Például aljnövényzet nélküli erdőben, szabad térség szélén fekszik, ahonnan könnyebb jelzéseket leadni, hogy megtaláljanak bennünket, vagy dombok, hegygerincek mögött, szélárnyékban terül el. - Sima és száraz-e a talaj? Hogyan segíthetjük elő, hogy megtaláljanak bennünket? A legtöbb esetben feltételezhető, hogy legalább egy bizonyos ideig keresnek bennünket. Az alábbiakkal segíthetjük elő felkutatásunkat és növelhetjük a siker kilátásait: • Azonnal és minden rendelkezésre álló eszközzel (rádióval, akusztikai, optikai eszközökkel) igyekezzük felvenni a kapcsolatot a felkutatásunkra indult csoporttal. • Állítsunk fel őrszemeket, akik állandóan figyelik a környezetet (vizet, égboltot, terepet). •Határozzuk meg, hogy az őr riasztása esetén hogyan történik a kapcsolatfelvétel (ki, mivel, hol). 326
•Meghatározott helyen készítsük elő (az adott helyzetnek megfelelő) eszközöket, hogy gyorsan reagálhassunk. • Készítsünk elő a közelben leszállóhelyet helikopter részére. A tábor rendje és higiéniája A tábor rendje és higiéniája felöleli a tábor egész.belső szervezetét. A következőket kell figyelembe venni: • Az egyes alvóhelyek, illetve menedékek úgy legyenek elhelyezve, hogy egy melegítő tűz lehetőleg többet is ellásson meleggel. Egymással szemben levő menedékek egyúttal vissza is verik a meleget, ami lényegesen kisebb felhasználás mellett fokozza a tűz hőhatását. • Helyet kell biztosítani: - a főzés célját szolgáló tűznek, illetve a kályhának, - az élelmiszerek tárolására, - az előkészített tüzelőanyag tárolására, - a szerszámok és (ha vannak) az egyéb eszközök számára, - a víz szűréséhez (ha ez szükséges). •A vízvételi hely feletti környezetet meg kell vizsgálni, nem szennyezett-e. • A mosakodás és mosás helyét úgy kell kiválasztani, hogy az ivóvíz ne szennyeződhessen (vagyis a mosakodási hely folyóvíz esetén a vízkivételi helynél lejjebb, állóvíznél lehetőleg attól távol legyen). • A latrina a tábortól távolabb, szellős helyen legyen (kevesebb lesz a légy), és a szélirányhoz viszonyítva olyan helyen, hogy a szag ne legyen érezhető a táborban. • A szemétgödör szintén legyen távolabb a tábortól, hogy ne csalogassa oda az állatokat. • Az alábbi feladatok elvégzésére kell embereket beosztani: - környék megfigyelésére, - tűz őrzésére, - fa gyűjtésére, - élelem szerzésére, - élelem elkészítésére. Latrina építése Lehetőleg árnyékos, huzatos helyen készítsünk 60 cm hosszú, 60 cm mély és 30 cm széles árkot, és erősítsünk föléje ülődeszkát. A kiemelt földet az egyik oldalon töltésszerúen hányjuk fel, így biztosítva, hogy a latrina használata után az ürüléket azonnal be lehessen takarni földréteggel a rovarok távol tartása végett. Élet a táborban . Téved, aki azt hiszi, hogy a tábori élet nem más, mint „dolce vita". Naponta vagy szinte naponta el kell végezni a következő feladatokat: 327
- testápolás (ezenkívül minden étkezés előtt kézmosás, utána fogtisztítás); - a felszerelés és ruházat tisztítása, ápolása és karbantartása; - a szerszámok és eszközök karbantartása (a kés élesítésétól kezdve a magunk készítette eszközök átvizsgálásáig); - fa gyűjtése, előkészítése és tárolása tűzrakásra és egyéb célokra; - a tűz ébren tartása; - a menedék és a fekhely megépítése, javítása; - a kapcsolatteremtés eszközeinek (jelzések) előkészítése, karbantartása; - a környék figyelése (ha várjuk, hogy kutassanak utánunk, vagy ha veszély fenyeget); - víz- és élelemszerzés; - az élelem elkészítése, konzerválása, elfogyasztása és tárolása; - a latrina és szemétgödör megépítése és karbantartása; - sérülések kezelése, ápolása (amennyiben szükséges). E feladatokat csoportok is csak megfelelő munkamegosztással tudják teljesíteni, egy személy pedig naponta egyáltalán nem tudja elvégezni. Ezért ha egyedül vagyunk, el kell döntenünk, melyek az elsődleges feladatok, és a különböző feladatokat több napra kell elosztanunk. A naponta rendelkezésre álló munkaidő (amely számos vonatkozásban a nappali világosság idejére korlátozódik) a bevett étkezési szokások alapján (reggeli-ebéd-vacsora) kedvezőtlenül oszlik meg. Előnyösebb az alábbi időbeosztás: - A vacsora legyen a főétkezés. Az éjszakára amúgy is szükséges tüzet egyúttal felhasználhatjuk az élelem elkészítéséhez; a nappal szerzett élelmet feldolgozzuk és nem baj, ha a f6zés vagy az ebéd ideje alatt már besötétedik. Biztosítsuk, hogy a vacsorából valamennyi másnapra is megmaradjon. - A reggeli: kisebb étkezés. Reggeliként elfogyasztjuk a vacsora maradékait (ételt és italt). Ez nem igényel sem munkát, sem tüzelőanyagot vagy időt. - Az ebéd: kis közbeeső étkezés. Ebédként munka közben vagy munkaközi rövid szünetekben valami apróságot eszünk (egy darab kenyeret, bogyókat, mogyorót, esetleg maradékokat). Az adottságoknak megfelelően több közbeeső étkezés is beiktatható. Fontos azonban, hogy tevékenységünket emiatt ne kelljen hosszabb időre megszakítani.
328
Tábor felállitása, ha veszély fenyeget Ha veszély fenyeget, rendszerint rejtett táborra van szükség. A tábor feladata, hogy - hosszabb menetelés után a pihenést szolgálja, - lehetőséget biztosítson bizonyos fejlemények kivárására vagy - hosszabb tartózkodásra a veszélyeztetett területen. Csak a tábor minősége és kényelme szempontjából vannak különbségek az előzőekben leírtakhoz képest az alapvető funkciók szempontjából nincsenek.
A táborhely megválasztása A táborhelyet rendszerint a terepviszonyok ismerete, a terepviszonyoknak a helyszínen való megvizsgálása vagy a térkép alapján választjuk meg, figyelembe véve a fenyegető veszély jellegét, saját szándékainkat és biztonságunkat.
A táborhely számára előnyös: - ha a hely nem fekszik fontos tereprészek és természetes útvonalak közelében; - ha megfelelő távolságban van a veszély súlypontjától; - ha a tábor közvetlen környéke nem alkalmas arra, hogy ott helikopter leszálljon. Fenti kritériumok mellett jó, ha a táborhely megfelel az alábbi követelményeknek: - legyen nehezen megközelíthető, jármú számára járhatatlan terepen; - ne legyen látható sem a földről, sem a levegőből; - legyen a víz a közelében; - legyen lehetséges a rejtett menekülés; - feküdjön száraz, sima vagy enyhén lejtős terepen (lehetővé téve az eső lefolyását), és szélvédett helyen.
A tábor elfoglalása A tábort lehetőleg még nappali világosság mellett foglaljuk el. Megközelítése történjék észrevétlenül. Megfelelő helyen (kb. 300-400 méternyire a tábor előtt) álljunk meg. Egy két főből álló csapat megvizsgálja a közelebbi környéket, nincs-e valamilyen veszély, kijelöli a tábor pontos helyét, és azt a személyek számától függően területileg felosztja. A szervezés és irányítás megkönnyítése végett ügyeljünk arra, hogy a tábor kiterjedése ne legyen túlságosan nagy (40 személy esetén átmérője ne legyen több, mint legfeljebb 50 m).
329
A tábor elfoglalásakor a csoport a terepviszonyoktól függően körívben (háromnegyed körig) körüljárja a tábort (50-100 m távolságban), és csak aztán fordul be derékszögben a táborba (befordulási pont). A nyomokat el kell tüntetni és a régi útvonal folytatásaként álnyomokat kell hagyni. A tábor körüljárása azt a célt szolgálja, hogy azokat, akik esetleg követik a nyomunkat, észrevegyük, mielőtt a tábort elérik, és így lényegesen több idő marad a megfelelő intézkedések megtételére (riasztás). A tábor elfoglalása után a teendők a következők: • Őröket kell felállítani a tábor őrzésére. • Meg kell állapodni a riasztás módjában és a veszély esetén követendő magatartásban. • Át kell vizsgálni a tábor környékét. • Ki kell választani a menekülési utakat és menekülés esetére a gyülekezőhelyet. • Fel kell mérni a tartózkodás előrelátható időtartamát. • A nyomokat mindig el kell tüntetni. • Vízvételi helyet kell biztosítani, latrinát, szemétgödröt kell létesíteni, a fő zéshez tüzet kell rakni. • Munkaelosztást kell készíteni. Az intézkedésekről a csoport minden tagját tájékoztatni kell. A tábor biztosítása Gondoskodni kell arról, hogy a táborba csak egy helyen lehessen belépni és ugyanott lehessen elhagyni. Ágakból (összehordott száraz fából) épített akadályokkal, kifeszített zsinegekkel, hurkok (amelyekbe belebotlanak), csörgő dobozok elhelyezésével meg kell nehezíteni, hogy a tábort e bejáraton kívül észrevétlenül meg lehessen közelíteni. Az őröket nappal úgy kell felállítani a tábortól kb. 50 m távolságra, hogy a megközelítés nyomait és a „befordulási pontot" szemmel tarthassák. A fák nagyon jó megfigyelőpontok. A riasztásnak időben kell megtörténnie, hogy a tábort rendezetten lehessen elhagyni. Tábor Befordulási pont Őrszem Vízvétel helye 5. Mosakodási hely 6. Latrina ... Jelzózsinór Nyomok álcázása Lapos, sziklás terep Folyás iránya Menetirány Álnyomok
1. 2. 3. 4.
330
Minden őrszemnek - ismernie kell az általa megfigyelendő területet, - ismernie kell a riasztás módját, - tudnia kell, mi a teendő veszély esetén, - tájékoztatást kell kapnia csoportja tagjainak mozgásáról (ki hagyja el a tábort, ki tér vissza a táborba), - tudnia kell, mikor váltják le. Különösen fontos a szigorúan fegyelmezett magatartás a mozgás, a zaj és a fény vonatkozásában, ugyancsak lényeges követelmény a nyomok eltüntetése és az álcázás (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet). Éjjel a tábor biztonsága elsősorban elrejtett fekvésén és a táborban uralkodó fegyelmen nyugszik. Magatartás veszély esetén A tábor elhagyását előrelátóan kell megtervezni és előkészíteni. Ha veszély merül fel, ez krízishelyzetet jelent, de ez ne járjon pánikszerű meneküléssel, szanaszét futással, mivel ez az emberek és fontos felszerelései tárgyak elvesztéséhez vezethet. Veszély esetén a riasztásnak hangtalanul kell történnie. Ennek előfeltétele a biztonságos kapcsolat az őr és a tábor között. Igen alkalmas eszköz a jelző zsinór, amellyel - ha előre megbeszélt ütemben húzzák - információk és riasztójelzések közvetíthetők. A tábort csak akkor célszerű kiüríteni, ha felfedezése biztosra vehető vagy ez nagy valószínűséggel hamarosan bekövetkezik. A menekülést egy útvonalon vagy csoportokban több útvonalon, zárt rendben lehet végrehajtani. Mindkét esetben már előre meg kell állapodni a gyülekezési helyekben, amelyeken előre meghatározott ideig (többnyire 1-2 óra hosszat) várakozni kell, akár terv szerint, akár akaratlanul szakadt el a csoport. Élet a táborban A normális körülményekhez viszonyítva a következő eltérésekre kell figyelemmel lenni: Tűz
Főzés céljára csak nappal gyújtsunk tüzet, és e tűz legyen a lehető legkisebb. Csak száraz tűzifát használjunk. A tűzgyújtásra a legmegfelelőbb a déli idő, mivel reggel és este a tűzrakások füstje igen messziről látható, különösen a levegőből. Ezáltal eltolódik az étkezések időpontja is. Ha melegedésre szolgáló tűzre elengedhetetlenül szükség van, azt lehetőleg gödrökbe rakjuk. Ez lehetővé teszi a tűzfény leámyékolását, és megkönnyíti a tűz élesztését és álcázásait is. A tűz gyors eloltásához mindig tartsunk készenlétben homokot és földet.
331
Szabad szemmel: - nem álcázott személyek 600 méter, - nem álcázott járművek 2000 méter, - utcai forgalom 4000 méter, - füstcsíkok, porfelhők 7000 méter repülési magasságból ismerhetők fel.
Zajvédelem Zajt okozó tevékenységek (faaprítás, ásás) csak bizonyos meghatározott időpontokban végezhetők, és ezért a zajkeltő munkákat egyeztetni kell. Ilyen tevékenységeket semmiképpen sem szabad éjjel vagy kora reggel végezni. A táborban csak halkan szabad beszélni és nem szabad kiáltozni. Ha helyesen viselkedünk és a tábor jól szervezett, úgy a tábortól 50 méterre a táborban folyó szokásos tevékenység mellett sem észlelhető zaj. Mozgás A mozgást a táborban és a tábor körül a feltétlenül szükséges legkisebb mértékre kell korlátozni. A nyomokat a leggondosabban el kell tüntetni, akár kézzel, akár összekötözött ágakkal. Ha a nyomok teljes eltüntetése nem lehetséges, megtévesztésül álnyomokat kell hagyni. Különösen előnyös, ha a tábor és a vízvétel helye olyan tereprészeken át érhetők el, ahol nem maradnak nyomok (sziklák, kavicsos talaj, folyóágy). A vízvételi helyhez vezető útra különös figyelmet kell fordítani. A jól álcázott tábort is gyakran elárulják a vízvételi helyhez vezető úthoz vagy attól a táborhoz vezető nyomok. A vízvételre általában csak naponta két ízben kerüljön sor, és azt erre beosztott vízhordók végezzék. Hogy az egyes esetekben miként lehet legjobban eltüntetni a nyomokat, azt rendszerint a természet alapos ismerete, az ötletesség, a leleményesség dönti el (például a folyóágyban lehet közlekedni, tereprészeken álcázott köteleken átlendülni, bizonyos részeken fától fáig haladni). A tábor rendje Nehéz körülmények között (éijel, veszély, időhiány esetén) csak a tábor rendjének szigorú betartása teszi lehetővé a tábor gyors lebontását és elhagyását úgy, hogy esetleg életfontosságú felszerelési tárgyak ne menjenek veszendőbe. Ezért a személyes felszerelés legyen mindig kéznél, indulásra készen becsomagolva. A tábor lebontását és elhagyását célszerű többször gyakorolni, hogy a tervezett intézkedéseket ellenőrizni és esetleg ésszerűsíteni lehessen. Ha a tábor kiürítésére elég idő áll rendelkezésre, az összes nyomot el kell tüntetni; ha a nyomokat mégis megtalálnák, kiértékelik, és ez adott esetben sú332
lyos következményekkel járhat. A latrinákat, szemétgödröket és a tűzrakás helyét teljesen be kell temetni és álcázni kell. Ha lehetséges, a tábor kiürítése nappali világítás mellett történjen, ez megkönnyíti a nyomok eltüntetését, és csökkenti annak veszélyét, hogy felszerelési tárgyak ottmaradnak.
Várni vagy továbbmenni? Ha nagyon rövid időn belül nem rendeződik a helyzet azáltal, hogy - megérkezik a mentőosztag, - néhány napon belül visszatalálunk az elveszett helyes útra, - megváltoznak az időjárási viszonyok, amelyek táborozásra kényszerítettek, eljön a döntés pillanata: várjunk, vagy menjünk tovább? A döntésnél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: Milyenek a kilátások arra, hogy keresnek bennünket? Várható-e vagy biztosak vagyunk-e abban, hogy keresnek bennünket? Láttunk-e már mentőosztagokat (repülőgéppel, gyalogszerrel), de a kapcsolatfelvétel nem volt lehetséges? Felvettünk-e már kapcsolatot a mentőosztaggal, de bizonyos körülmények miatt még nem tudtak bennünket biztonsága helyezni? Várunk-e már bizonyos ideje és úgy véljük, hogy még mindig kutatnak utánunk? A táborhely minősége Rendelkezésre áll-e táborhelyünkön hosszabb időtartamra elegendő víz és fa? Biztosítva van-e hosszabb időre is a védelem szél, eső, meleg, hideg ellen? Elegendő lehetőség áll-e rendelkezésre a környéken az élelemszerzésre gyűj tés vagy vadászat útján (figyelmen kívül hagyva a más úton szerzett vagy már rendelkezésre álló élelmet)? Van-e megfelelő hely arra, hogy a keresés megkönnyítésére jeleket helyezzünk el (szabad térségek)? Fizikai állapot Megsebesültünk-e, betegek vagyunk-e vagy egyéb okokból csökkent-e teljesítőképességünk?
Csoportoknál: Megsebesült-e a csoport valamelyik tagja, beteg vagy legyengült-e és nincs birtokában teljesítőképességének? Meghaladná-e a csoport teljesítőképességét, ha a hosszabb úton szállítania kellene a járásképtelen társakat vagy a meglévő szükséges felszerelést? Ártana-e a betegnek vagy sebesültnek a szállítás? Pszichikai állapot A táborban jól és védettnek érezzük-e magunkat? A táborban elvégzendő munkát változatosnak és olyannak tartjuk-e, amelynek van értelme? 333
Csoportoknál: Jó viszony, kölcsönös megértés uralkodik-e~ csoportban? Meg vagyunk-e győződve arról, hogy kudarcok esetén (például mentőoszta gokkal eredménytelenül megkísérelt kapcsolatfelvétel) egyesek pszichikai összeomlásának nem lesz negatív hatása a csoportra? Fenyegető veszélyek Biztosak vagyunk-e abban, hogy semmiféle veszély nem fenyeget (emberek vagy állatok részéről)? Abban is biztosak vagyunk-e, hogy ez hosszabb időn át is így marad? Ha e kérdésekre a válasz túlnyomóan igenlő, akkor ajánlatos várni, ellenkező esetben pedig célszerű továbbmenni; mindenesetre itt nem a kérdések száma, hanem azok minősége a döntő. A döntést ezenkívül nem elhanyagolható módon befolyásolják az időjárás, a terep, az évszak, az egyéni hajlam és beállítottság, valamint a helyzettől függően különböző más tényezők is. Bárhogyan is határozzunk: ügyeljünk arra, hogy e nagy jelentőségű döntést az adottságok alapos és szakszerű elemzése alapján hozzuk, és ne spontán hangulat befolyása miatt. A menet végrehajtása A terepen való menet végrehjatása nagy követelményeket támaszt a fizikai és pszichikai teljesítőképességgel szemben. Különösen fontosak a következő képességek: -erő,
- kitartás, - egyensúlyérzék, - mozgékonyság. Átlagos teljesítőképesség esetén 15 kg-os csomaggal óránként az alábbi menetteljesítménnyel lehet számolni: -úton 4-5 km - terepen 3 km, - terepen sötétben 2 km, - gyors menetelésnél 6 km. Mintegy 10 km távolságig terjedő menetnél a menet sebességét óránként kb. 1 km-rel lehet növelni. E menetteljesítményekhez hozzá kell számítani - 1 órát minden 300 méternyi magasságkülönbségnél hegynek felfelé, - 1 órát minden 500 méternyi magasságkülönbségnél hegynek lefelé. Napi teljesítményként tehát a tereptől és a teljesítőképességtől függően átlagban 20-35 km tehető meg.
334
E menetképesség hosszabb időn keresztül is fenntartható, ha eleget alszunk (legalább napi 6 órát), megfelelően táplálkozunk (lehetőleg naponta egyszer meleg ételt eszünk) és igen gondosan ügyelünk a személyi higiéniára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a folyadékveszteség pótlására(~ órás menetnél a folyadékveszteség 2-4 liter). Igyunk rendszeresen, kétóránként. A menet megszervezése Az menet megszervezése során az alábbiakat kell figyelembe venni: Célunk Fenyeget-e veszély a menet során? A körülmények kényszerítenek-e a menetre, vagy saját elhatározásunkból kerül sor rá? Milyen célt kívánunk elérni? Milyen útvonalon érhető el célunk? Melyik a legrövidebb, legbiztosabb útvonal? A terep befolyása a menet végrehajtására Könnyű-e a terep (lapos, áttekinthető) vagy nehéz (meredek, erősen tagolt növényzettel, sűrűn benőtt)? Nehezítik-e az utat akadályok (folyó- vagy állóvizek, szakadékok)? Vannak-e utak vagy toronyiránt kell-e menni? Ismeretlen vagy ismerős-e a terep (jellemzői, alakzata, milyen mértékben ismerjük)? Figyelemmel kell-e lenni sajátos veszélyekre (kőomlás, földcsuszamlás, árvíz)? Hol kínálkozik kedvező táborozási lehetőség? Hol van víz? Az időjárás és évszak befolyása a menet végrehejtására Okozhat-e különös nehézséget az eső (felpuhult talaj), a hó (sítalpakon menni a legkevésbé megerőltető, hóban járni viszont nagyon fáradságos), a hideg vagy a hőség (az utat az éjszakai órákra kell-e halasztani)? Tekintetbe kell-e venni különös veszélyeket (lavinák, zivatar, vihar)? Számítani lehet-e útközben az idő javulására vagy romlására? Teljesítőképesség
Elviseljük-e a fizikai fáradalmakat? Gyakorlottak vagyunk-e a megfelelő menetelési módszerekben? Ismerjük-e a tájékozódás megfelelő módszereit? Csoportoknál: Milyen a csoport egyes tagjainak fizikai teljesítőképessége? Ki a leggyengébb, ki a legerősebb? Ki milyen területen rendelkezik gyakorlattal? Milyen a fizikai terhelhetőség? 335
Milyen a pszichikai terhelhetőség? Ki mennyit tud vinni? Felszerelés Milyen felszerelésre van szükség? Mi áll ebből rendelkezésre, mit lehet előteremteni? Milyen eszközök állnak rendelkezésre a tájékozódás elősegítésére? Milyen felszerelést kell hátrahagyni a felesleges terhelés elkerülése végett? Milyen állapotban van a felszerelés? Idő
Mennyi idő áll rendelkezésre a teljes menettávolság megtételére? Ennek alapján hogyan kell beosztani a napi menetteljesítményeket? Sürget-e bennünket az idő? Mennyire becsülhető az időtartalékunk? Előnyösebb-e, ha naponta bizonyos időt szánunk az élelemszerzésre, vagy jobb, ha bizonyos napokat tartunk fenn e célra? A személyek száma Egyedül tesszük-e meg az utat, vagy másokkal együtt? A létszám szükségessé teszi-e a kisebb csoportokba osztást? Milyen létszámú legyen egy-egy csoport? (A legjobb, ha egy csoport 8-10 személyből áll.) I nformáci6k Részben vagy egészében felderítettük-e az utat? Át tudjuk-e tekinteni a terepet, legalább valamilyen magas pontról? Vannak-e az útvonalra vonatkozó egyéb információink (egyes szakaszrészeken fennálló veszélyek, kihasználható vízi utak, speciális lehetőségek élelem vagy felszerelés szerzésére)? Mindezeket a tényezőket összefüggéseikben kell vizsgálni, mert befolyásolják egymást és részben függenek is egymástól. Az út előkészítése Az előkészítés magában foglalja az út megtételéhez szükséges összes szervezési és fizikai munkát. Ezek a következők: Az útvonal meghatározása Az útvonalat lehetőleg térkép alapján határozzuk meg. Általában mindenekelőtt a szükséges ivóvíz biztosítását kell figyelembe venni. Lehetőleg használjuk ki a meglévő utakat (a vízi utakat is); kerüljük a szükségtelen szintkülönbségeket. A naponta megteendő szakaszokat úgy kell megállapítani, hogy azokat a csoport leggyengébb tagja is teljesíteni tudja. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyes szakaszok célpontjánál a tábor felépítéséhez idő (legalább egy óra) és erő szükséges. A tervezett útvonalat legalább szakaszrészenként fel kell deríteni. 336
Ha nem áll rendelkezésre térkép, akkor fokozott jelentősége van annak, hogy a terepet egy magas pontról felderítsük és megtekintsük. Menet közben is folyamatosan vizsgálni kell a terepet és adottságait, és a magas ponttól magas pontig kell meghatározni az útirányt. Legelőnyösebb, ha a következő szabályt követjük: hegyhátakon menjünk felfelé, folyó, patak folyásánál lefelé. A tábor helyét az adottságoknak megfelelően határozzuk meg. De minden esetben tartsuk be az alapszabályt: mindig a legbiztosabb utat kell választani, még akkor is, ha nem az a legrövidebb vagy a legkönnyebb. A felszerelés előkészítése és szétosztása Ne hagyjunk hátra fontos felszerelési tárgyakat, és ne vigyünk magunkkal felesleges holmit. A felszerelésnek mindenképpen magában kell foglalnia -
az időjárás elleni védelmet szolgáló holmikat, az élelem megszerzéséhez (a vadászathoz) szükséges eszközöket, az akadályok leküzdéséhez szükséges eszközöket, a tájékozódást elősegítő eszközöket (ha rendelkezésre állanak), gyógyszereket és kötszereket (ha rendelkezésre állanak), a víz szállítására szolgáló eszközöket (üveg vagy más eszköz).
A túlélést szolgáló személyes holmik kivételével a felszerelést a csoport tagjai közt úgy kell szétosztani, hogy az egyéni teljesítőképességet figyelembe véve a megterhelés mindenki számára körülbelül egyforma legyen. A maximális terhelés személyenként 15-30 kg, igen rövid szakaszon 50 kg. A feltétlenül szükséges, de rendelkezésre nem álló felszerelési tárgyakat lehetőség szerint az út megkezdése előtt el kell készíteni (lásd a Segédeszközök című fejezetet). A menetoszlop tagolása A lendületes, folyamatos menet végrehejtásakor az alábbi tagolás vált be: - élcsapat, - csoport, - zárócsapat. Az élcsapat feladatai a következők: •Megtalálja az utat és télen nyomokat hagy. • Megjelöli az utána haladók számára az utat. •Felkutatja az akadályokat, és előkészíti az azokon való áthaladást. •Figyeli a környéket, nem fenyeget-e veszély, és a veszélyről időben tájékoztatja az utána haladókat. •Felismeri a veszélyeket és a védekezés érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket (lásd a Veszélyek című fejezetet). 337
• Felkutatja és kijelöli a pihenő- és táborhelyeket. E feladatokra a legalkalmasabb személyeket kell beosztani (nagyfokú teljesítőképesség, a megfelelő módszerek ismerete, tapasztalat). Az élcsapat, amely két személyből állhat, a terepviszonyoktól függően 30-60 perccel a többiek előtt halad. A csoport az élcsapat jelzéseit követve halad előre. A csoporton belül a leggyengébbek lehetőleg a csoportban elöl menjenek. A zárócsapat a csoport végén megy és feladatai a következők: • Őrködik azon, hogy senki ne maradjon le. • Közreműködik az út folytatásához szükséges kisebb javítások elvégzésében. • Segítséget nyújt a társaknak a kisebb sérülések ellátásában. • Leszereli azokat az eszközöket, amelyeket az út akadályainak áthidalására használtak. A menet végrehajtása •Az út megkezdése előtt mindenkivel tudatni kell: - az úti célt, - a tervezett útvonalat, - a menet előre látható időtartamát, - a várható nehézségeket, - a csoportok beosztását, - a csoportok egymástól való távolságát, - a veszély esetén tanúsítandó magatartást. •Az út első 30 percében a menet üteme legyen lassú (bemelegítés), és csak azután történjék a normális tempóra való áttérés. • Mintegy 30 perccel az indulás után iktassunk be rövid szünetet. Ezalatt le lehet venni és el lehet csomagolni a túlságosan meleg ruhát, ki lehet küszöbölni az esetleges hiányosságokat. •A menet üteme legyen lehetőleg egyenletes és alkalmazkodjon a talaj jellegéhez, a terep növényzetéhez és lejtéséhez. • 3-5 órai menetelés után legalább egyórás pihenőt kell beiktatni, lehetőleg szélvédett helyen. • A pihenő alatt rakjuk le a csomagokat, és a jobb pihenés végett támasszuk fel lábainkat. Ha leülünk vagy lefekszünk, tegyünk magunk alá szigetelő takarót. Ha ez nem áll rendelkezésre, feküdjünk oldalra és védjük magunkat a megfázás ellen, vegyünk fel meleg ruhát. Ha nem is vagyunk éhesek vagy szomjasak, együnk és igyunk (még ha kényszeríteni is kell erre magunkat). •Nagy hidegben vagy viharos szélben jobb eltekinteni a hosszabb pihenőtől, ehelyett lassítani lehet a menetelés ütemét és kisebb szünetet lehet beiktatni.
338
• Ha baleset történik, gondoskodni kell róla, hogy a sérült azonnali segítségben részesüljön, és biztosítani kell szállítását. • Rossz időjárás vagy egyéb kényszerítő körülmény esetén az utat idejében félbe kell szakítani (legkésőbb a fizikai teljesítőképesség csökkenésekor), és tábort kell ütni.
TÁJÉKOZÓDÁS Általános tudnivalók Az „oriens" latin szó: azt jelenti, kelet, napkelet. Ebből származik az „orientálódás" kifejezés, amely tájékozódást, iránykeresést jelent. Vagyis azt, hogyan határozzuk meg a környező terephez viszonyított helyzetünket. Másképpen kifejezve: tudni akarjuk, hol vagyunk és hogyan érhetjük el célunkat.
A tájékozódás természetes segédeszközei A tájékozódás természetes segédeszközei lehetővé teszik, hogy egy égtájat - például a csillagok segítségével - többé-kevésbé pontosan meghatározzunk. Nap Az évszaktól függően, kelet, dél és nyugat kivételével a nappálya ferde síkja következtében a napnak az égtájakhoz viszonyított helyzetében eltérések adódnak (télen az eltérés csak csekély, nyáron a földrajzi szélességtől függően nagyobb). A rendelkezésre álló primitív eszközök folytán azonban a gyakorlatban meg kell elégednünk az alábbi táblázatban megadott adatokkal. Felnézünk a Napra, megállapítjuk helyzetét és az időpontot, és ennek alapján meghatározzuk az irányt. Ha egészen pontosan akarjuk meghatározni, akkor igénybe vesszük az „árnyékiránytűt": a függőleges bot árnyéka a táblázatban megadott égtájakkal ellenkező irányba mutat. A Nap állása Égtáj kelet délkelet dél délnyugat nyugat
Időpont
Fok (0° északi irányban) 90° 135° 180° 225° 270°
0600 09 00 1200
15 00 1800
339
Az ámyékiránytűvel viszonylag pontosan meg lehet állapítani az égtájat. Ha hosszabb ideig maradunk ugyanazon a helyen, célszerű mielőbb napórát készíteni. Elve a fentieken alapszik, és lehetővé teszi az idő megállapítását akkor is, amikor karóránk már rég nem működik. 1200
~
0900
06 00 K
1500
V:~ . '
-- ..._
1
\,
- ... _
,
'
,
'' - - ... .
,
,'
1aoo
,„
NY
' , '
_„
„
K
NY
Napóra Árnyékiránytű
Az égtáj meghatározására szolgáló hasonló, de kevésbé fáradságos módszer az „óramódszer". Úgy forgatjuk az órát, hogy a kismutató a Nap irányba mutasson. Ezután felosztjuk a nagymutató és az óralap 12-es száma közötti részt két egyenlő részre, a szög szimmetriatengelye ekkor pontosan dél felé mutat (mindig a hegyesszöget kell kettéosztani, nem pedig a tompaszöget). A déli féltekén a helyzet fordított, ott a szög szimmetriatengelye észak felé mutat.
ÉSZAK
Óramódszer
Hold Az újhold (a naptárban árnyalt [sötét] körrel jelzik) soha nem látható. Néhány nappal újhold után az ég nyugati részén keskeny sarló tűnik fel, amely napról napra nagyobb lesz, míg 7 nap után a Hold az első negyedben áll: délen 18.00 órakor, délnyugaton 21.00 órakor nyugaton 24.00 órakor stb. Egy 340
héttel később telihold van ( a naptárban üres körrel jelzik), a Hold egész éjjel világít, keleten 18.00 órakor, délkeleten 21.00 órakor és délen 24.00 órakor Egész hónapra elosztva az adatok a következők:
újhold első negyed telihold utolsó negyed
É
ÉK
K
DK
2400 0600
0300
0600
00
1200
0900 1500 21 00
1200
1800
09 15 00 21 00
1800
24
00
0300
D 1200 00
18 2400 0600
DNY 15 00 21 00 0300
09
00
NY ÉNY 1800
21 00
00
0300
24 06 00
0900 1500
1200
A Hold hétnaponként (ugyanabban az időben) az óramutatóval ellenkező irányban 90 fokkal változtatja helyzetét a holdfázisok során. A Hold 28 nap alatt tesz meg egy körforgást. Ennek folytán a Hold a telihold utáni napon a nap bizonyos órájában az óramutató ellentétes irányban 3 fokkal áll messzebb attól a helytől, ahol a telihold volt, a második napig pedig 3 2x fokkal, a harmadikon 3 x 3 fokkal stb. Kiindulva abból, hogy a telihold pontosan szemben áll a Nappal, a Hold helyzete bármely holdfázisban a telihold helyzetéhez viszonyítható.
tR
tR
tR
Újhold
~ K
NY
-"' ·;:::;
~
al >-
"' :? e:
0· ::;,
-"'
al >
•O
e:
D
J!l
•O
~
l!l
"'
!s '<
CL
~
A Hold fázisváltozásai
Telihold
Csillagok Az északi irányt legkönnyebben a Sarkcsillag segítségével lehet.meghatározni. A Sarkcsillag állócsillag, amely meglehetősen pontosan az Északi-sark fölött áll (alig egy fok távolságra az égbolt északi pólusától). Helyzete folytán a legfontosabb és legpontosabb iránypont a csillagászati helymeghatározáshoz. Ha függőleges vonalat húzunk a Sarkcsillagtól a látóhatárig, akkor e vonal a tájékozódás szempontjából kellő pontossággal metszi a látóhatárt, és a polárkoordináták alapjául szolgálhat. 341
Sarkcsillag
„.
Kis Medve
~
„. .
r-{
Koch ab
\
\..
~ Dubhe
„, Nagy Medve :it- Merak
ÉSZAK
A Sarkcsillag fekvése az égen
A Sarkcsillag a nehezen látható Kis Medve (a csillagképben lévő Kis Göncöl) szekérrúdjának első csillaga. Csak két csillag látható jól (a Sarkcsillag és a Kochab ), ahhoz, hogy a többi öt csillagot is észrevegyük, jól kell ismerni a csillagképet. Ezért egyszerűbb, ha a Sarkcsillagot a Nagy Medve csillagképben található Nagy Göncöl (Göncölszekér) felett keressük meg, úgy, hogy ötször meghosszabbítjuk hátsó tengelyét saját irányába. A széles körben elterjedt nézettel szemben a Göncölszekér nem azonos a Nagy Medvével: annak csupán egy része (a Nagy Medvének csupán a hátsó részét és farkát alkotja).
~\
__ J*
•
\. \, ), u
/
•. -•-„.~~:~~ A Nagy Göncöl fekvése az égen
A Nagy Göncöl ősszel és télen az északi látóhatár területén mozog, alacsonyan áll, és mivel részben a látóhatár alatt van, nem látható az éjszaka teljes 342
ideje alatt. Tavasszal viszont pályája magasan halad, és éppen ekkor követhetjük el azt a hibát, hogy a hátsó tengelyt helytelen irányba, vagyis a Regulus (az Oroszlán főcsillaga) felé hosszabbítjuk meg. Ha a Göncölszekér a látóhatár alatt van, vagy felhő és köd takarja, a Sarkcsillagot a Kassziopeia segítségével kereshetjük meg. Öt főcsillaga jellegzetes elhelyezkedése miatt „égi W" -nek is nevezik, a Tejútban fekszik, a Sarkcsillaghoz képest a Göncölszekérrel ellenkező oldalon. Ősszel, amikor a Göncölszekémek legalább egy része a látóhatár alatt fekszik, a zenit közelében halad el, és jól látható. A Kassziopeia háromszor megtört csillagvonala a Sarkcsillag irányába fordul. A Kassziopeia szélességének kétszeres távolságában találjuk meg a Sarkcsillagot.
.-:1
KASSZIOPEIA Caph , ~ RucbQ.ah.: I
Kis Göncöl
·. • .'
'
t
I
I
.•/ Sarkcsillag
„~
_f ~..._Az égbolt U "'i északi p~lusa
Göncöl"'; • • szekér "i • ~ Dubhe Mizar k• ·-Alkaid ....,... era
„.....
lM
,
Északi csillagos égbolt
Az irány körülbelüli meghatározásában segít az Orion (Kaszás) három övcsillaga, valamint a köznapian Esthajnalcsillagnak nevezett Vénusz, amely röviddel napfelkelte előtt eltéveszthetetlenül látható keleten és röviddel naplemente után ugyanolyan feltűnően nyugaton. A Kaszás, amelynek bál vállán fénylik a Rigel csillag, keleten jön fel és nyugaton megy le. De nem könnyű megállapítani, hogy delelés előtt, vagy már delelés után van-e. Betelgeuse
~1
"··"" •
l/•Rigel
K Kaszás /eljövetele és delelése közt
•
Betelgeuse
j./"'.
Lt
Rigel
45•
Kaszás delelése és Ny lemenetele közt 343
A déli féltekén a déli irányt legkönnyebben a Dél Keresztje (négy fényes, keresztet alkotó csillagból álló csillagkép) segítségével lehet megállapítani. Képzeletben kössük össze a kereszt két egymástól legtávolabb álló csillagát és hosszabbítsuk meg ezt a vonalat a felső csillagtól a kereszt lábán át négy és félszeresére. Itt van az égbolt déli pólusa. A Dél Keresztjét, amely könnyen összetéveszthető a Hajóvitorla csillagképpel, a következőképpen találhatjuk meg. Két csillag helyezkedik el a Dél Keresztjétől balra. Az ezek közé gondolatban húzott vonal egyenes vonalban a Dél Keresztje legfelső csillagára mutat. A Szeneszsák A Szeneszsák sötét, csillagtalan folt a Tejúton, közvetlenül a Dél Keresztje mellett. A Magellán-felhők további lehetőséget kínálnak arra, hogy az égbolt déli pólusát megtaláljuk. Húzzunk a két felhő képzelt középpontján át egyenesen vonalat, ez képezi az egyenlő szárú háromszög alapját. A háromszög hegye meglehetősen pontosan a déli pólusra esik.
.\
• Achenar
•
\
fl.
.
)t.Kis Ma~ellán-felhő.
Magellán-felhők
• Nagy Magellán~felhő
.
• • • •
~ Az ég déli pólusa \
\
.~
\ \
, ' '--• \ Déli Háromszög a
\ • " Kentaur felé _/ Keresztje
~•Dél
Déli csillagos égbolt
A talaj természetes takarója A talaj természetes takarójának bizonyos sajátosságai jelzik a viharoldalt, és ezért elősegítik a nagyjából való tájékozódást. Viharoldalon az uralkodó szélirányt értjük, amely a helyi klíma szerint különböző lehet, és ezért e tájékozódási módszer eléggé megbízhatatlan. Általánosítva azonban megállapítható, hogy európai átlagban az északnyugati szélirány az uralkodó. Ebből az irányból több nedvesség kerül a talajra, mint a többi égtáj felől, és a szél nyomást gyakorol a növényzetre. Ennek jele az, hogy az egyedülálló, a szél útjában álló növényzet délkelet felé hajlik, és moha az északnyugati oldalon keletkezik. 344
Az ágak növekedését a viharoldalon a szél akadályozza, a csekélyebb növekedés folytán a viharoldalon a fák évgyűrűi szorosabban fekszenek egymáson. A fák kérge is durvább és repedezettebb ezen az oldalon, míg a fatörzs viharoldallal szembeni oldalán egyenletes és egyszerűbben fejthető le nagy darabokban. A viharoldal hatásának kitett és nem szélvédett helyen levő fűcsomóknál is megnyilvánul e jelenség. A viharoldalon rövidek és kócosak, míg a másik oldalon inkább hozzásimulnak a talajhoz és hosszabbak. A növények növekedése szempontjából fontos másik égtáj a déli. Főképpen onnan kapják a meleget, és ezért ebben az irányban jól növekszenek. Egyes fatörzsek beszáradt kérge alatt a meleg évszakban fülbemászók találhatók, e rovarok szinte kizárólag a meleg, fényt kapó, napos oldalon telepednek meg. Hangyabolyok rendszerint a fák tövénél és mindig a napos oldalon (tehát a déli oldalon) találhatók. SZÉL-~'"' (ÉNY)
gyökér közepe
szél
Hótorlaszok a szél irányában keletkeznek meredek lejtőkön és hegypárkányokon. Hófúvás után a széliránnyal szembeni oldalon keletkezik zúzmara
Szélfúvás okozta mélyedések a hóban fák, kövek körül, házak homlokzatánál a széloldalon keletkeznek
Egyéb jelek - Régi templomok rendszerint kelet-nyugati irányban állanak. - Falusi környezetben az egyedülálló házakat a viharoldalon gyakran zsindelylyel vagy eternittel fedik be, az ablakok délre nyílnak. - Szőlőskertek rendszerint dombok déli lejtőjén fekszenek. 345
A tájékozódás mesterséges eszközei A tájékozódás természetes eszközeinek hátránya, hogy nem állnak mindig rendelkezésre. Ha a nap esőben vagy talaj menti köd esetén nem látható, még a legjobb akarattal sem lehet segítségével az égtájakat pontosan megállapítani. A tájékozódás mesterséges eszközei lehetővé teszik, hogy kedvezőtlen körülmények között is megállapítsuk, hol vagyunk.
Térkép A térkép a tájékozódás legfontosabb eszköze, és ennek érdemel.
megfelelő
figyelmet
Meghatározá s A térkép a Föld felszínének vagy a földfelszín egy részének kicsinyített, egyszerűsített, tartalmilag kiegészített és magyarázatokkal ellátott felülnézeti képe.
Felülnézeti kép ábrázolásakor felszín A vízszintes térképre vetítik annak össztevő-it, melyek a térkép tartalmát határozzák meg. Így jön létre a felülnézeti kép.
. Kicsinyítés neléptéknek viszonyát A valódi távolság és a térképen megjelenő távolság meg: vezzük. A lépték szerint az alábbi térképeket különböztetjük
-
346
helyszínrajzokat 1: 1OOO méretarányig, részletes vagy topográfiai térképeket 1:100 OOO méretarányig, általános térképeket 1:500 OOO méretarányig, átnézeti térképeket 1: 500 OOO méretarányig, földrajzi térképeket 1:100 OOO méretarányig.
Tájékozódási célra teljesen megfelelnek a topográfiai térképek. Az általában használt térképek méretaránya 1: 25 OOO vagy 1: 50 OOO. Ez azt jelenti, hogy a térképen 1 cm a természetben 25 OOO cm-nek (250 m) vagy 50 OOO cm-nek (500 m) felel meg. A mértékarányos kicsinyítés természetesen csak a vízszintes távolságokra vonatkozik, nem pedig lejtőkre vagy felületekre. Ennek azonban a tájékozódás szempontjából nincs jelentősége. Egyszerűsítés
( „ál talánosítás") Egyes dolgokat nem lehet pontosan, mértékarányosan ábrázolni. Egy 5 m széles útnak az 1: 50 OOO méretarányú térképen csak 1/10 mm szélesnek kellene lennie. Ez alig lenne látható. Másrészt a terep sok részletét jobban lehet jelekkel ábrázolni, mint síkra levetítve. Így a térkép ugyan pontatlanabb, de könnyebben olvasható. Tartalmi kiegészítések A térkép értékes információkat tartalmaz, amelyek magán a terepen nem láthatók. Jelzi például a politikai határokat, feltünteti az utak osztályát, a lakosok száma szerint különbséget tesz a települések között és jelzései felvilágosításokat tartalmaznak. A tájékozódás szempontjából fontos, hogy a térképfeliratokat (kivéve a terepmegjelöléseket) mindig kelet-nyugat irányban nyomtatják. Az alábbi térképjelek a magyartól némileg eltérő, nemzetközi jelkulcsot ábrázolják.
templom kápolna kolostor temető
.111.. .JA,JT&U.
e
„,.,..
téglaüzem, téglagyár
téglaégető, mészégető oZO oKO kőbánya f".Stb. /'"\ SG r°'\LG . kavics- vagy /Íomokbánya, agyagbánya r i H. .Schlund barlang, barlangbejárat ~ kerítés (rakpart fala stb.) l cölöpre tűzött kép ~ útje/zőtábla
t 9 képoszlop t kereszt, képoszlop .a. emlékmú
g ~
oHO
•0
••
transzformátorállomás
------
erőmű
magasfeszültségű vezeték rádióadó (rádió· és televízióorony) bánya, kohó olaj- vagy földgázfúró, olaj- vagy gáztartály kis malom, messziről látható magas siló egyedül álló fa
kertek
-
-
erdő hegyoldal alján
törpefenyők
bokrok (egyedül álló bokrok)
.1.
kempinghely
:e síugró sánc II. őrhely kilátótoronnyal
nomuífü fesztávolságú egyvágÚ!rjos vasút
gyár (kéménnyel)
-Jl'.rJD.
á
házak (lakóházak, szénapajta stb.) kastély, kis kastély, várrom szálloda, vendéglő, menedékház (kunyhó) erdészlak, erdészeti hivatal vadászház, vadászlak, vadászkunyhó hegyi major
R.zw l':\z11l.
::i:"~ H•I.
e
>O
normál~fesztávolságú többvágányosvasút keskenyvágású és fetkttpá/yás felvonó villanws kötélpályás felvonó személyszállírásro kötélpályás felvonó teherszállításra fiiggőszékes lift, sUift autópálya parkolóhellyel épüló autópálya /.osztályú út, legalább 55m széles 2. osztályú út, legalább 4m széks 3. osztályú út, legalább 2Jm széles kocsiút szekérút gyalogút (széks) gyalogút kilométerjelzés megálló
347
EJ
1111
1 1 1
1 1 1 1
===-==~==
"'"' , szo/oskertek, komloskertek
/ejtóalapérték 20 m-es szintvonalakkal vizestalaj
..
,.
~~1;)~~=-ift~ mocsár, ingovány, nádas
..........
- - - - - 100 m-es szintvonal 20 m-es szintvonal ----- ---·· 10 m-es szintvonal
_..„, ... gát ===== mesterséges árok
:::::::::=:::.:< természetes árok
C:.. falazott völgyzáró gát
'> ·
R. forrás, kút "'""""""""'~ 'tQ,
vízfolyás iránya vadvíz eltorlaszolása, homokdomb
vízesés zsilip, duzzasztómú
o
'!!. víztorony, víztároló - - - - föld feletti vezeték, nyomóalagút ---.;;·r.n.iör-- föld alatti vezeték, nyomóalagút _ _ folyó (20 m-nél szélesebb) ===== csatorna 20 m-nél szélesebb) folyó, patak (5-20 m szélesebb) ~~ csatorna (5-20 m széles) - - - - - patak (5 m szélességig) - - - - - csatorna, vizesárok (5 m szélességig)
homokpad
--=--
~ vadpatak
Terepformák A modem ember autón jár, ezért számára az út a legfontosabb összekötő vonal két helység között Rendkívüli helyzetekben azonban előfordulhat, hogy gépkocsi nélkül valamilyen terep kellős közepén az utak alapján kell tájékozódnia. Ez azonban ritkán sikerül, mert egyetlen térképész sem tudja olyan gyorsan felvenni a térképbe az utakat, amilyen gyorsan új utak (különösen erdei utak) létrejönnek. Aki tehát a terepen a „harmadik elágazás jobbra" módszer alapján akar tájékozódni, ne csodálkozzon, ha sohasem ér célba. A tájékozódás szempontjából nem döntő a növényzet sem (az erdőt kivághatják, a mezőt befásíthatják), ellenben a talajformának van jelentősége. Aki olvasni tud a szintvonalakból, az aligha fog eltévedni. A szintvonalak egyforma magasságú tereppontokat összekötő vonalak.
348
A vázlat a szintvonal elvét ábrázolja. Az egyes szintek függőleges távolságát a terepen „ekvidisztanciának" nevezzük. Topográfiai térképeinknél ez rendszerint 20 m2 • A százas szintvonalakat vastagítva jelölik és megadják a magasságot. A számot mindig úgy írják be, hogy a szám talpa lefelé mutasson. Ezenkívül vannak vékonyan és szaggatottan berajzolt segédszintvonalak, amelyeket csak akkor jelölnek, ha különösen jellegzetes terepformát akarnak ábrázolni. Árnyékolással a terepek ferde megvilágítás melletti körvonalait jelzik: a térkép ezáltal plasztikusabb és a terepforma jobban leolvasható. Íme, néhány különböző terepforma:
Hegykúp
Hátraeső
Fennsík
Széles hegyhát
Keskeny hegyhát
hegykúp
Nyereg
~ ~ =3@ ~
Barázdába átmenő völgy teknő
'1
Folyamatos
lejtő
Borda
-
-----Homorú
Lépcsőzetes lejtő
-
lejtő
Domború
-
lejtő
... Párkány
349
A térképek pontossága A modern térképek még hét méter távolságot is jeleznek. Ez egy 1:25 OOO méretarányú térképen egyharmad milliméter távolságnak felel meg. A térkép úgy készül, hogy legelőször a vízhálózatot rajzolják be, légi felvételek alapján, általánosítás (egyszerűsítés) nélkül. Ezért a vízrajzi hálózat mindig nagyon pontos térképpontokat jelent. Második helyet foglal el a vasúthálózat, utána következik az úthálózat. Egyszerűsítésük mértéke ebben a sorrendben fokozódik. A legpontatlanabbak a szintvonalak és a jelek. Hogy csak egy példát említsünk, a szintvonalaknak derékszögben kell metszeniük az utat, hogy az út emelkedése leolvasható legyen. Ha egy utat egy 1:50000 méretarányú térképen 1 mm széles vonallal ábrázolnak, akkora lejtését 50 m-en már nem lehet pontosan ábrázolni. A gyakorlatban a pontatlanul ábrázolt tereprész nagyobb, mert a térképész a szintvonalakat nem tudja folyamatosan ábrázolni, és így csak fokozatosan alakul ki a helyes terepkép. Amennyiben tehát pontos fekvésüknek megfelelően berajzolt pontokat (úgynevezett „biztos térképpontokat") keresünk, úgy elsősorban a vizek, azután a vasútvonalak és végül az úthálózat ábrázolására támaszkodjunk. Gyakran hallani, hogy a biztos tájékozódáshoz „érzékre" van szükség. E felfogás teljesen téves. A tájékozódáshoz nem szükséges más, mint logikus gondolkodás és a térkép nyújtotta információk szisztematikus, pontos értékelése. Aki így jár el, az eligazodik a terepen. Az
iránytű
Jellemzői
Az iránytű feladata, hogy mágnestű segítségével egy nem változó, egyetemes alapirányt mutasson. A földmágnesség alapján északot mint egyetemes alapirányt lehet felhasználni. A földmágnességből kiindulva könnyen meghatározható az északi irány és a többi égtáj. Földmágnesség Az iránytű elve azon alapszik, hogy a földmágnesség a szabadon lengő mágnestűt mindig észak-dél irányba állítja. Az állandóan vándorló erős mágneses terek azonban például Észak-Kanadában (a Boothia-félszigeten) elhajlítják a mágnestűt a földrajzi Északi-sarktól. A mágneses deklinációnak nevezett elhajlás miatt a mágnestű nem pontosan a földrajzi, hanem az úgynevezett mágneses Északi-sark felé mutat. Ez az elhajlás a föld különböző pontjain különböző és ha az iránytűvel pontosan akarunk mérni, ismernünk kell a hely mágneses elhajlását. Figyelembe kell venni azt is, hogy az elhajlás az idők folyamán változik, és egy~b mágneses zavaró körülmények is léteznek. 350
A mi szélességi fokunkon az elhajlás elhanyagolható. Ausztriában 0,05-0,15°, ez 1 km-en 1-3 m elhajlást jelent, és így a tájékozódás szempontjából nem játszik szerepet.
~~ BEZARD-tájoló
\
. RECTAtájoló
Az elhajlás jelölésének lehetőségei
Irányszög Az északi alapirányt tehát az iránytű segítségével nagyon egyszerűen lehet megállapítani. Ebből az alapirányból kiindulva valamely körbeosztásos rendszert készítenek és így bármely irány az északi irányhoz viszonyítható. Ilyen körbeosztásos rendszerek. -
a fok (0 ): a teljes kört 360°-ra osztja, az újfok vagy gon (g): a teljes kört 400 g-re osztja, a vonás C): a teljes kört 6 OOO vonásra osztja, a szélrózsa.
351
Átszámítási táblázat a
jO =
20 30 40 50 60 K 70 so 90 100
n-
= 33= = = = = = = =
506r s3100117-
]33150I6r
„
Minden körbeosztásnak vannak előnyei és hátrányai. A tájékozódás céljára a legalkalmasabb a vonásos körbeosztás. Ezt az ívmértékből vezették le: az 1 m sugarú egységkör kerülete 6,28 m; a könnyebb számítás céljából ezt 6280nak vesszük és 6000-ra kerekítjük. Így egy vonás a körkerület 6000-ed része. 1000 m távolságban egy vonás 1 m-nek felel meg.
A tájoló Az iránytű mágneses tű, amelyet a gyakorlati alkalmazáshoz tokba ágyaznak. A tájolóhoz ezenkívül egyebek között körbeosztásos gyűrű is tartozik. A tájolónak rendelkeznie kell az alábbi felszerelésekkel: - erős tokkal, mindkét oldalán átlátszó, jól védett üvegrészekkel; - kengyellel, amelyre felakasztható; - centiméterekre beosztott vonalzóval mint illesztékkel vagy tartozékkal; - az óramutató irányában forgatható, vonásbeosztású gyűrűvel, amelynek legalább száz vonásonként jelzéssel kell rendelkeznie; - erős, lengéscsillapítóval ellátott, folyadékba helyezett mágneses tűvel; - jól látható leolvasójellel; - egyszerűen kezelhető tükörberendezéssel; - irányzékkal, amely alkalmas lejtők mérésé.re is;
352
- világító jelzésekkel, hogy sötétben is lehessen méréseket végezni; - kelet-nyugati jelzéssel a gyűrtís korongon. Mindezeken felül jól kezelhetőnek kell tennie, tehát ne legyen sem túl nagy, sem túl kicsi. Előnyös, ha van mágneses deklinációjelzője és hajlásszöge, de ezek nem feltétlenül szükségesek.
1. Fok 2. Vonás beosztásos gyűrű 3. Leolvasójel 4. Fémtükör 5. Kengyel 6.lnga 7. Irányjelző nyíl 8. Skála 9. Nézőke 10. Célzóvonal 11. Vonalzótartó 12. lllesztőél
Számos jó tájoló létezik; hasonlítanak egymáshoz, és aki valamelyikhez ért, az a többit is kezelni tudja. A Bezard-tájoló a legjobbak közé tartozik. Magyarországon a 39/49 M tájolót használják.
A vonalzó használata
A tájoló használata A tájolóval való munka gyakorlása céljából az alábbiakban a Bezard-féle tájolóval végzett hat alapfeladatot és négy további feladatot ismerünk. Értelemszerűen ugyanígy elvégezhetők minden kelet-nyugat jelzéssel rendelkező tájolóval. Használatakor a tájolót mindig úgy kell tartani, hogy a célzóvonal (az irányt jelző nyíl) tőlünk elfele mutasson. Ellenkező esetben 3000 vonásnyi hi353
ba keletkezik. A leírás figyelembe veszi a mágneses elhajlást, miután a tájolón rendelkezésre áll a megfelelő jelzés. De ezt mellőzni is lehetne, anélkül, hogy durva tájékozódási hibához vezetne. Egyszerű feladatok tájolóval Az északi irány megállapítása Meg kell határozni egy pontot, amely köztünk és a Föld északi pólusa között fekszik. E pont földrajzilag északon van.
Meghatározandó hely (cél)
" „-
•'-.,·-"',:~
.l';.i~'....
l~
Eljárásmód: • A 6000-es vagy 0000 számot a leolvasójelhez állítjuk, • az iránytűt addig mozgatjuk, míg a mágneses tű a deklinációs jelzésre nem áll, • átnézünk a célzónyíláson. Térkép északi irányba állítása A térkép és a terep egybevetésénél szükség lehet arra, hogy a térképet a terepnek megfelelő irányba állítsuk (ha a tájolón nincs kelet-nyugati jelzés, a térképet mindig be kell állítani).
A térkép
354
Eljárásmód: • a 6000-es számot a leolvasójelhez állítjuk, • a tájolót az illesztőéllel a térkép széléhez állítjuk, • a térképet a ráhelyezett tájolóval addig forgatjuk, míg a mágneses tű a deklinációs jelre áll. Irányszög megállapítása a terepen E feladatnál a tájoló szögmérő szerepét tölti be, a háromszöget a hely, ahol állunk - a tereppont - és az Északi-sark alkotja.
Irányszög vagy
~
tájolÓs~/
I
/
k/
I
Q9
Eljárásmód: • a tereppontot beirányozzuk, • a tükör segítségével addig forgatjuk a gyűrűt, amíg a mágneses tű a deklinációs jelre áll, • leolvassuk az irányszöget (a tájolószámot) a leolvasójelnél. Irányszög megállapítása a térképen E feladatnál a kelet-nyugat jelzés feleslegessé teszi a térkép beállítását.
A,.. T,..
,..J
1
LEOLVASÁS j
/
t~ /
/~
A hely, ahol állunk
Eljárásmód: • a tájolót arra a vonalra kell állítani, amely a tereppont és azon pont közt húzódik, ahol állunk, • a gyűrűt addig forgatjuk, míg a kelet-nyugat jelzés (a Bezard-féle tájolónál a „Fluid Bezard" felirat) a térképfeliratokkal párhuzamosan áll (ekkor a térképen az északi irány és, a gyűrű északi iránya egy irányban van), • leolvassuk a leolvasójelnél az irányszöget. 355
Az alábbi két feladatnál a terepen a mágneses nyugati jelzéssel dolgozunk.
tűvel
és a térképen a kelet-
Terep irányszögének bejelölése a térképen
E feladat lényegében az előző két feladata kombinációja. Eljárásmód: • megállapítjuk az irányszöget a terepen, a gyűrűn lévő számot a leolvasójelhez állítjuk, • a tájolót a térképen arra a helyre állítjuk, ahol vagyunk (a nyíl e helyről elfelé mutat), • a tájolót addig forgatjuk, míg a kelet-nyugat jelzés a térképfeliratokkal párhuzamosan áll, • a tereppont a térképen az illesztőél (nyíl) irányában van . Terepen: a mágneses tű a deklinációs jelzésen A térképen a kelet-nyugat jelzés párhuzamos a térkép/e/iratokkal
/
t E~iránys./.
f:
../"
//
-~•Og
1
gyűrű száma beállítva
ely, ahol állunk
Irányszög átvitele térképről a terepre Ez fordítottja az előző feladatnak. Eljárásmód: • megállapítjuk a térképen az irányszöget és a gyűrű számát a leolvasójelhez állítjuk, • a tájolót a kezünkben addig forgatjuk, amíg a mágneses tű a deklinációs jelre áll, • átnézünk a célzónyíláson. Bővített
feladatok tájolóval Itt kezdődnek a valódi feladatok; a tájoló kezelésével való megismerkedés után elkezdhetünk tájékozódni a tájolóval. Saját helyzetünk meghatározása a térképen
Ez négyféle módon történhet: - tereppontra támaszkodva, - szakaszolással, - hátrametszéssel, - oldalmetszéssel. Jellegzetes tereppontra támaszkodás, amely egyúttal a térképen is szerepel
(ha a távolság ismert vagy csak egy tereppont látható).
356
/
e ITI ÁLLUNK
ITI ÁLLUNK
/
/ L-~~--,1--~~~-'
/ TÉRKÉP ITI ÁLLUNK
Eljárásmód: • megkeressük a jellegzetes térképpontot a terepen, • megmérjük a terepen az irányszöget és berajzoljuk a térképbe (a tájolót a terepponthoz rakjuk), • levonjuk a becsült vagy mért távolságot. Szakaszolás E módszert akkor alkalmazzuk, ha jelenlegi tartózkodási helyünkről nem látható olyan jellegzetes pont a terepen, amely egyúttal a térképen is szerepel. Ilyen helyzet gyakran adódik az erdőben. Ilyenkor a földméréshez hasonlóan a legközelebbi tereppontig kell eljutnunk úgy, hogy részszakaszokat mérünk le és jelölünk be a térképbe. Eljárásmód: • megkeresünk egy olyan jellegzetes tereppontot, amely a térképen is fel van tüntetve, • a terepen közbenső pontokat határozunk meg, amelyek a részszakaszokat határolják, • lemérjük a közbenső pontoktól a közbenső pontokig terjedő távolságot és irányt, • a léptéknek megfelelően berajzoljuk a térképbe.
357
A mért pontokat a léptéknek megfelelően külön papírra is felvázolhatjuk, és a térképbe csak a közvetlen össztávolságot rajzoljuk be. Vázlat itt állunk
Fontos, hogy a szakaszokat a léptéknek megfelelően rajzoljuk be a térképbe. A felületes munka pontatlanságot eredményez. Minél kevesebb közbeeső pontra van szükség, annál kevesebb a hibaforrás, és annál pontosabban tudjuk meghatározni helyzetünket. A szakaszolás módszerét csak akkor alkalmazzuk, ha más lehetőség nincs. Előzőleg meg kell vizsgálni, nem tudnánk-e a térkép helyes leolvasásával jobban meghatározni helyzetünket. Hátrametszés E módszer alkalmazásánál két, de lehetőleg három olyan jellegzetes tereppontnak kell láthatónak lennie, amelyek egyúttal a térképen is szerepelnek. Ha ezen pontok mindegyikének irányszögét megmérjük és berajzoljuk a térképbe, a metszőpontnál található az a pont, ahol vagyunk.
itt állunk
Ez a legpontosabb eljárás. Minél távolabb esnek egymástól a tereppontok, annál pontosabb a metszőpont és annál pontosabb az eredmény.
358
Oldalmetszés Az oldalmetszés az előbbihez hasonló eljárás; akkor alkalmazható, ha egy vonalon vagyunk (út, folyó, vasúti vágány, erdőszél), de a pontos helyet nem ismerjük. Szükség van egy jellegzetes tereppontra, amely egyúttal szerepel a térképen is. Bemérjük, az irányszöget berajzoljuk a térképbe és a vonallal való metszőpontban található az a hely, ahol állunk.
Itt állunk
Ha két tereppontunk van, pontosabb eredményt kapunk. Ha magasságmérő áll rendelkezésünkre, a szintvonalat oldalt is metszhetjük.
térkép
Célpontok meghatározása térképen Meg kell határoznunk egy, a térképen nem szereplő tereppontot; tudjuk, hol állunk (gyakori mérési feladat). Az előbbi feladatnak pontosan a fordítottjáról van szó, és ezért itt is a négy módszert: - a tereppontra támaszkodást, - a szakaszolást, - az előremetszést, - az oldalmetszést - alkalmazhatjuk.
359
_,,~
~
,
függőleges fényjelzés
(világítórakéta) bemért irány, becsült távolság
Egy függőleges fényjelzésre támaszkodunk (társunk tartózkodási helye)
a bója helye a metszéspontban tavon levő bója előremetszése
palló helye oldalmetszés a palló 1 helyének berajzolásához
h
tf'/i!
Menet végrehajtása tájoló segítségével Ai eddig tárgyalt feladatok terepen alkalmazása jelenti a tájoló segítségével való menet végrehjatása. A menet rendszerint térkép alapján történik, amelyen megjelöljük a célhoz vezető jellegzetes útiránypontokat. Ezáltal útiránypontok által tagolt részszakaszok keletkeznek. Megállapítjuk minden részszakasznak az irányát (irányszög, tájolószám) és a távolságot (méterben) és ezeket az adatokat táblázatban rögzítjük. Útvonalvázlattal együtt ez a menet végrehajtásának legjobb segédeszköze. ·
360
Térkép
Az útiránypontok bejelölése a térképen
útvonalvázlat
19 3700·
~
~;-;-~
méretarány
111f 11
Az útvonalvázlat feltünteti: - az évszakot, amelyben készítették; - a használt tájolóval kapcsolatos információkat (jobbra vagy balra forog, körbeosztási rendszer); - a használt térképpel kapcsolatos információkat méretarány, kiadás); - az észak felé mutató nyilat; - a méretarányt; - a jelmagyarázatot. A jelmagyarázat tartalmazza: - a részszakaszokat; - a mindenkori tájolószámot; - a relatív magassági szintkülönbségeket; - a távolságot; - a visszaút tájolószámát; - a megjegyzéseket.
Példa egy útvonalvázlatra részszakasz 1
tájolószám
n
relatív magassági szintkülönbség (m)
távolság (m)
0800
30
4000
tájolószám a visszaútra
megjegyzések
n
meredek terep, patakok K-NY irányban
361
A tényleges távolság megállapítása relatív magassági szintkülönbség
távolság a térkép alapján
Menet végrehajtása tájoló segítségével Az első útiránypont egy egyedül álló, jellegzetes fa, amely jelölve van a térképen is. Ha jó idő van és megbízható térképpel rendelkezünk, a tájoló segítségével megállapítjuk e közbeeső pont helyét a terepen és a hozzá vezető legkényelmesebb utat választjuk. Más a helyzet rossz időben, amikor e közbeeső pont nem látható. Ekkor van jelentősége a tájolónak. Megállapítjuk az útirányt, megcélozunk egy, még éppen látható pontot és abba az irányba' megyünk. Ezt a módszert addig ismételjük, míg meg nem találjuk az útiránypontot.
Az alábbi rajz bemutatja, hogyan járjunk el: egyik társunkat a menetirányban irányítva előreküldjük addig a pontig, amíg még éppen látjuk. Ő a „segédpont". Felzárkózunk hozzá és az egészet megismételjük - fáradságos, de néha · szükséges eljárás.
~~·ff/f'/ „„,.. //~/
AZ ÚTIRÁNYPONT FELÉ (rossz időjárás, köd esetén nem látható)
_,../
,.. .,.
362
,.,,.,,,,.
~
AZ ÚTIRÁNY BETARTÁSA (az iránypont ebben az esetben egy zseblámpa}
A második útiránypont az erdőben fekszik. Ez még ideális időjárás mellett sem látható. Ha van megbízható térképünk, azon megkeressük a legmegfelelőbb utat és a kiválasztott ponthoz a térkép alapján jutunk el. Ha nincs térképünk, nem marad más választásunk, mint a korábban leírtak. Az erdőben úgyszólván fától fáig kell előrehaladnunk.
Ez a fa pontosan az útvonal irányában fekszik. Odaérkezve újból megcélzunk egy, az útvonal irányában fekvő fát stb.
Könnyebb elérni a célpontot, ha e példában a cél olyan helység, amely magaslaton fekszik és messziről látható. A tájolóérték és a becsült távolság alapján megbizonyosodunk arról, hogy ez az a helység, ahova igyekszünk és kényelmesen odamehetünk az úton. Megkerülés
Megkerülésen az útirányon levő akadály kikerülését és az eredeti útirányba való visszatérést értjük. Ez a tájoló alapján végrehajtott menet legnehezebb része. Az akadályt a legegyszerűbben és legmegbízhatóbban úgy kerülhetjük meg, ha megjegyzünk magunknak egy az akadályon túl fekvő jellegzetes tereppontot, megkerüljük az akadályt és a megjegyzett terepponttól továbbmegyünk az eredeti útirányban.
Ha nincs ilyen pont, az akadályt a tájoló segítségével kell megkerülni.
363
jelmagyarázat: AB szükséges szakasz
s
AB hasznos szakasz
Elméletileg bármely szögben meg lehet kerülni az akadályokat, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a 45, 60 vagy 90 fokos szögben való megkerülés a legelőnyösebb, elsősorban a ,,hasznos szakasz" pontos meghatározása végett. A tájolón alkalmazott fluoreszkáló megkerülési jelzések helyettesítik a szögek kiszámítását. A tájolót úgy forgatjuk, hogy a mágneses tű a megkerülési jelzésre álljon. Így nem kell elforgatnunk a körbeosztásos gyűrűt. A Bezard-tájolónak 45 és 90 fokos megkerülési jelzései vannak (750, 1500, 4500 és 5250 vonás). Megkerülés 90 fokos szögben (1500-): Az irányváltoztatás • jobbra való elkanyarodásnál az eredeti tájolóértékhez 1600- hozzáadásával • balra való elkanyarodásnál az eredeti tájolóértékből 1500- levonásával történik. Az elkanyarodás után jobbra megtesszük a szükséges szakaszt az akadály végéig, számolva lépéseinket; majd balra fordulunk az eredeti útirányba és ugyancsak számoljuk lépéseinket (hasznos szakasz). Ezután balra megtesszük a szükséges szakaszt. Ha a D pontra érünk, megtettük az AD szakaszt.
jobbra
balra kanyarodni
A 60 fokban (1 ooo-) való megkerülés előnye, hogy a szükséges AB távolságot ismerve a hasznos AC távolság is ismert (egyenlő oldalú háromszög). Az irányváltoztatás • jobbra fordulásnál 1000- hozzáadásával, • balra fordulásnál 2000- levonásával történik.
364
Megkerülés 60 fokban
Megkerülés trapéz formában
Ha csak trapéz formában kerülhetjük meg az akadályt, akkor az AD hasznos szakaszt megkapjuk, ha a szükséges AB szakaszhoz hozzáadjuk a BC szakaszt. A 45 fokos szögben való megkerülést ritkán alkalmazzák. Az irányváltoztatás • jobbra való fordulásnál 750- hozzáadásával, • balra való fordulásnál 1500-1evonásával történik. A hasznos utat Pitagorasz tétele alapján számítjuk ki: AB 2 +BC 2 =AC 2 AB=BC 2AB 2 = AC 2 ;/ AB 2 = AC
A hasznos szakasz kiszámítása 45 fokos szögben, trapézalakban történő megkerülésnél: ;/ 2 AB 2 + BC = AD
Magasságmérő
A zsebben hordható magasságmérő a mesterséges tájékozódási segédeszközök értékes kiegészítője, mert lehetővé teszi az abszolút magasság megállapítását. Mivel a barométer működési elvén alapszik, időjárási előrejelzésre is használható. A magasságmérő elve A Földet légréteg veszi körül, amelyet a Föld vonzóereje tart ott. A légréteg vastagsága növekvő magasságával csökken, mert - a felső légrétegek az alsóbbakat összenyomják és sűrítik, 365
- a Föld vonzóereje a Föld középpontjától való távolság növekedésével csökken. A magasban csökkenő légnyomás okozza a fülzúgást és a fül „eldugulását". A zsebben hordható magasságmérő egy aneroid doboz, amely légnyomásingadozásnál összehúzódik vagy kitágul. A doboz mozgását az óraműhöz hasonló finom szerkezet mutató segítségével kijelzi. A megfelelő skálán a magasságot könnyen le lehet olvasni.A légnyomás függ a levegő hőmérsékletétől, kisebb mértékben a levegő nedvességétől és a földrajzi szélességtől is. A meteorológiai ingadozások ezért meghamisítják a magasságjelzést. Ennek korrigálására a magasságmérő beállítását minden olyan pontnál, amelynek abszolút magasságát ismerjük, helyesbíteni kell. Ha egészen pontos mérést akarunk végezni, legalább 200 méterenként szükséges az utánállítás. A zsebben hordható magasságmérő pontossága általában ±10 m. Felhasználása időjárás előrejelzésére Amikor a magasságmérőt „időjárási barométerként" használjuk, leolvashatjuk róla a bizonyos idő alatt a barométer állásában bekövetkezett változásokat. Figyelembe kell azonban venni, hogy a „barométer esése" (rossz idő) egyenlő a „magasságmérő emelkedésével", és fordítva: a „barométer emelkedése" (szép idő) egyenlő a „magasságmérő esésével". Ha a légnyomás hirtelen esik (tehát a barométer gyorsan esik), ez az idő hamarosan bekövetkező romlását jelenti. Ha a nyomás hirtelen különösen erősen esik, ez várható időváltozást vagy erős zivatart jelez.
~~:::J~~-1 \--'-''Ar--.1'7'"-%--3
~·íllli~.N
'lf"'~µJJi~ ~~-.....-»~t...-2 \...>,,o<-----4
366
Magasságmérő
1. 2. 3. 4.
Beállítható jelzés Légnyomásskála Számkorong Magassági skála
Becslés és mérés A terepen a távolságok becslésének és mérésének a gyakorlati tájékozódás szempontjából nagy jelentősége van. Ezért szükséges, hogy alaposabban megismerkedjünk a távolságok becslésének és mérésének alapszabályaival. Távolságok becslése Normális látási viszonyok és átlagos látásélesség mellett az alábbi tárgyak puszta szemmel a következő távolságokból ismerhetők fel:
Gyárkémények 5000 méterről
Külön álló épületek 4000 méterről
Menetoszlopok gyalog 1500 méterről
Középnagy, szabadon álló fák 1200 méterről
·Jt·.,. ~
-
Nagy, szabadon álló fák 2000 méterről
Mozgások 1OOO méterről
.
.
~
Egy alak körvonalai 500 méterről
Fej 400
méterről
Egyes végtagok 300 méterről 367
Arc, világos foltként 250 méterről
A szemek vonala 150 méterről
A ruha egyes részletei 100 méterről
Bizonyos körülmények tévedésekhez és becslési hibákhoz vezethetnek:
Rendszerint a valóságosnál kisebbnek becsüljük a távolságot - tiszta az időben (eső után), - ha nagy a célpont, - ha a nap hátulról süt, - egyforma formájú felületek felett, - ha a részszakaszok beláthatók (völgyek, völgyteknők felett), - víz felett, - ha a héttér világos (körvonalak éjjel), - hegynek lefelé. Rendszerint a valóságosnál nagyobbnak becsüljük a távolságot: - borult időben és alkonyatkor, -erdőben,
-ködben, - a nappal szemben állva, - ha a cél nehezen látható, - ha a háttér sötét, - hegynek felfelé, - fekvő helyzetből, - ha kicsi a célpont, - egyenes szakaszon. Éjjel: - vörös és sárga fényeket túl közelinek, - zöld és fehér fényeket körülbelül helyesen, - kék és ibolyakék fényeket jelentősen túl távolinak becsülünk.
368
Az alábbi módon könnyíthetjük meg a nehezen felmérhető távolságok becslését: Megjegyzünk egyenlő résztávolságokat és ezeket az alaptávolságokat rámérjük az egész becsülendő távolságra. Távolság?
~~· .. .
t
'111111 ,,1t111111ll._,,-.
A távírópóznák távolsága egymástól 50 m A távolság = 5 x 50 = 250 m
Becsültessük meg a távolságot több (gyakorlott) személlyel, és az általuk megadott értékek középarányosát vegyük mértékül. A távolságok becslésénél az alábbi támpontokra támaszkodhatunk: - Egy sportpálya hossza 150, a körbefutó salakpálya hossza 400 m (az egyenes szakaszon hossza 100 m). - Egy ház emelete, 2,5-3 m magas. -Az ember magassága 1,5-1,8 m, (átlag: 1,7 m). - Egy földszinti ház kb. 4 m, egy egyemeletes kb. 7 m magas. - Nagy tehergépkocsik magassága kb. 3 m. - Kéttengelyű vasúti kocsi 12 m, négytengelyű 24 m hosszú, mindkettő magassága 4 m. Távolságbecslés hallás segítségével A hang terjedési sebessége 330 m (egyharmad kilométer) másodpercenként. Zajforrás távolságának megállapítása: Megállapítjuk hány másodperc telik el zaj keletkezése és meghallása között, a távolság kilométerben egyenlő a másodpercek egyharmadával. Például: Villámot látunk cikázni és 2 másodperc múlva halljuk a mennydörgést, tehát a zivatar 0,7 km (700 m) távolságban van. Mérés visszhang alapján (magunk keltjük a zajt): a távolság (km-ben) köztünk és a hangvisszaverő tárgy között a mért másodpercek egyhatoda. Ha a hang 6 másodperc múlva hallható (3 másodperc oda és 3 másodperc vissza), úgy a tárgy (például sziklafal) 1 km távolságra van. Éjszaka a zajforrások iránya rendszerint csak körülbelül állapítható meg. A távolság becslésére az alábbi segédeszközök kínálkoznak:
369
Zajforrás
Hallható
lépések növényzettel
benőtt
talajon
70 m-ig
suttogás
100 m-ig
ágak letörése
130 m-ig
lépések növényzettel be nem beszéd (normális
hangerősséggel)
cölöpök beverése fém
kőhöz ütődése
motorzaj
nőtt
talajon (mezei úton)
150 m-ig 150 m-ig 600 m-ig
(ásás)
1000 m-ig 3000 m-ig
Hegyoldal lejtésének becslése Az óra a legegyszerűbb segédeszköz ahhoz, hogy a lejtő lejtését megmérjük. • Hagyjuk függőleges irányban lógni az órát úgy, hogy a 3-as és a 9-es szám közt gondolatban húzott vonal vízszintes legyen; • tartsunk egy botot vagy hasonló tárgyat a lejtővel párhuzamosan; • minden perc, amely e vízszintes vonal (3-9) felett vagy alatt fekszik, hatfokos lejtésnek felel meg (emelkedésnek vagy esésnek).
Távolságok mérése Valamely célpont távolságát megbízhatóan ki lehet számítani, ha ismerjük a célpontban fekvő valamely tárgy a szélességét vagy magasságát (méterben). Kiindulva abból a tényből, hogy 1 vonás 1 km távolságban 1 méter, felállítható az úgynevezett vonásképlet:
M
T= -1000
v
370
T: a meghatározható távolság km-ben M: a tárgy mérete (magasság, szélesség, hosszúság) m-ben V: a tárgy nagysága vonásban 1000: állandó szám
A vonásszám megállapítható: - tájolóval - távcsővel (amennyiben vonásbeosztással rendelkezik) - egyéb segédeszközzel. A tájoló használata csak nagyon nagy (legalább 50--100 m széles) célpontoknál jöhet számításba ezért itt ezzel nem foglalkozunk. Távcső
A lencse átmérője általában 140-. Egyes távcsövek fonalkereszttel és vonásbeosztással rendelkeznek. A fonalkeresztet a célra irányítjuk, és a függőleges vagy vízszintes beosztásról leolvassuk a vonásszámot. Egyéb segédeszközök A vonásszám megállapításához kiváló segédeszköz a kéz. Az alábbi adatok kinyújtott karra vonatkoznak. Bár magas embereknél nagyobb a szemtől való távolság, viszont kezük is nagyobb. 300-
1ao-
125-
100-
70-
szétterpesztett kéz
ökölszélesség
4 ujj
3 ujj
2 ujj
30-
1 ujj
35-40-
hüvelykujj
Az úgynevezett „hüvelykujjugrásnál" kinyújtott karral a hüvelykujj hegyével megcélozzuk a célpontot, közben bal szemünket becsukjuk. Ha kinyitjuk bal szemünket és egyidejűleg becsukjuk jobb szemünket, hüvelykujjunk (látszólag) jobbra ugrik. A „hüvelykujjugrás" kb. 100--120 vonást tesz ki. 371
„Hüvelykujjugrás"
Egy másik segédeszköz a milliméterbeosztás. Ha ezt pontosan 50 cm távolságban a szemünk elé tartjuk, akkor 1 mm 2 vonásnak felel meg. Ilyen milliméterbeosztás található rnérőléceken, vonalzókon vagy tájolókon. A gyufaskatulya, amelynek oldalhossza 5 cm, szintén használható segédeszköz. Ha kinyújtott karral felette nézünk a célpontra, hosszúsága 90 vonásnak, szélessége 60 vonásnak, magassága 30 vonásnak felel meg. Példák a vonásképlet alkalmazására Egy nagy tehergépkocsi 3 m magas. Távcsővel mérve magassága 6 vonás. A következőképpen számolunk:
M
3 6
T = - x 1000 = - x 1000 = 500 m
v
A tehergépkocsi 500 m távolságra van.
Két távírópózna 50 m távolságban áll egymástól, köztük található a célpont. A távolság a két pózna között 25 vonás. A következőképpen számolunk:
T= Mx 1000= 50 x 1000=2000m
v
25
A célpont 2 km távolságban van.
372
TÁVOLSÁG?
Egy rosszul látható célpont 4 m széles úton fekszik. Az útszélesség a célpontnál 5 vonás. A következőképpen kell a célpont távolságát kiszámítani: S- TÁVOLSÁG?
T= M x lOOO=!x 1000= 800 m
v
5
A célpont 800 m távolságra van.
A vonásképlettel tárgyak szélességét is ki lehet számítani, ha a távolságot ismerjük. Az ábra bal oldalán szereplő ház (a térképből leolvashatóan) 3 km távolságra fekszik, és szélessége 5 vonás. Szélességét a következőképpen számítjuk M = T x V _ 3000 x 5 = 15 m
1000
1000
A ház tehát 15 m széles.
Akadályok szélességének mérése Hozzávetőleges pontossággal meg tudjuk határozni az olyan akadályok szélességét, amelyeken nem lehet áthaladni (mocsár, víz stb.), és amelyek szélességét a térkép nem tünteti fel. Előremetszés a tájolóval: Az akadály túloldalán fekvő tárgyat a tájolóval előremetszéssel bemérjük, méretarányosan felvázoljuk a vázlatba, és a háromszög magasságát megmérjük.
e / \ '
1
f'/
.ff I
~,
h
I A
B
AB-t méretarányosan felvázolni irányszöget berajzolni h =az akadály méretarányos szélessége 373
Egy másik módszer a háromszögek szélessége Megjelöljük az A, C, D és E pontokat, a CD, DE és EA távolságot lemérjük. A hasonlóságot a következőképpen fejezhetjük ki: DC AB DA- EA AB=EAxCD DE
Példa: Meg akarjuk állapítani az AB hosszát (a folyó szélessége). CD = 4 m, DE = 6 m EA = 10 m 10 4 AB= : = ~O = 6,5 m (a folyó szélessége) A legegyszerűbb a helyzet, ha a DE és EA távolság egyforma hosszú: ebben az esetben a DC távolság pontosan megfelel az akadály AB szélességének. A gyakorlatban az eljárás a következő: • Keressünk a túlparton egy jellegzetes pontot (B), és álljunk pontosan szembe e ponttal. Jelöljük meg a pontot, ahol állunk (A). • Derékszögben menjünk 50 m-t előre és jelöljük meg ezt a pontot (E). • Menjünk tovább ugyanebben az irányban további 50 m-t, és jelöljük meg ezt a pontot is (D). Nem döntő jelentőségű, hogy pontosan 50 m-t menjünk mindkét esetben; fontos azonban, hogy az AE és az ED távolság egyenlő legyen. • Ezután az eddigi irányhoz képest derékszögben a folyótól eltávolodó irányban haladjunk mindaddig, amíg a B és E pontok egy vonalban nem fekszenek (C). Ez a távolság megfelel a folyó távolságának (DC). Annak alapján, hogy minden háromszög szögeinek összege 180 fok, az akadály szélességét is meg tudjuk határozni. Az egyenlő szárú háromszög törvényszerűségei: (
.<'éoo1
/
4
A
e 90 + 45 + 45 = 180
374
B
/
/~1 1
1
~---B-0--,,.,_8..::~~---~ C
A két befogó közti szög 90 fokos, a másik két szög 45 fokos. Az a és b szár hossza egyenlő. Az átfogó (c) hossza Pitagorasz tétele szerint: c2 = a2 + b2
A gyakorlatban: Keresünk a szemközti parton egy feltűnő pontot (pl. egy fát), a tájoló segítségével megállapítjuk az irányszöget, és 750 vonással (45 fokkal) megváltoz· tatjuk. Ezután lépéseinket számolva, derékszögben a régi irányhoz megyünk, jobbra vagy balra, addig, míg a fa a nézőrésen át nem lesz látható. Ekkor a megtett BC út hossza megfelel az akadály szélességének (AD). Egy másik módszer a távolságátvitel elvén alapszik. A következőképpen kell eljárni: • Álljunk a folyó partjára (A) úgy, hogy nézőirányunk párhuzamos legyen a parttal (a folyó folyásával egy irányban, vagy folyásával ellenkező irányban). • Kinyújtott karral vízszintesen tartott fapálca hegyével célozzuk meg a szemben levő partot és hüvelykujjunkkal jelöljük meg a fapálca és az innenső part metszőpontját (B). • Forgassuk el a pálcát 180 fokkal (úgy, hogy ,az innenső parttal való metszéspont ne változzék), és jegyezzük meg a terep azon pontját, amelyen most a pálca vége van. • Az innenső part metszéspontjától (B) e megjegyzett pontig (C) terjedő távolságot lépjük le, e távolság (BC) megfelel a folyó szélességének.
Testünk mint mérték Mérjünk le testünkön bizonyos hosszakat, és ezeket jól jegyezzük meg. Így magunkon hordjuk saját mérőszalagunkat, amellyel bármely hossz kellő pontossággal lemérhető. Csak hosszakat használjunk, mivel kerületek (például mellkas, has, felkar) méretét duzzadások, az izomzat vagy a zsírpárna csökkenése vagy növekedése nagymértékben megváltoztathatják. Kétféleképpen mérhetünk: • megkeressük azokat a testrészeket, amelyeknek mérete a következő: 375
-
1 cm (például a kisujj szélessége), 5 cm (például a kisujj hossza), 50 cm (például a könyök és az ujjhegyek közti távolság), 100 cm (például a padlótól a köldökig mért távolság). E mértékekből bármely más mérték összeállítható. •Megmérjük - testmagasságunkat, - lábunk nagyságát (cipő nagysága), - ujjainkat, - kezünk szélességét, - a könyöktől az ujjhegyekig terjedő távolságot, - a padló és a térd közötti távolságot - a padló és a köldök közti távolságot, - a kinyújtott hüvelyk- és kisujj közti távolságot. A távolságokkal is bármilyen mérés elvégezhető, bár ez kissé körülményes. Mérőzsinór
A legpontosabb mérési segédeszköz a mérőzsinór. Ne legyen nyúlékony anyagból és legyenek rajta egyszerű csomók az alábbi (pontosan mért) távolságokban: nullpont (a zsinór végétől kb. 10 cm távolságra) 1 cm, 5 cm, 10 cm, 100 cm (ezután újból maradjon kb„10 cm zsinór). További távolságokat tetszés szerint újabb csomókkal lehet megjelölni. Ily módon kis, könnyű mérőszalaghoz jutunk, amelyet mindig magunknál hordhatunk és szükség esetén kötözőzsinórk_ént is felhasználható.
AZ IDŐJÁRÁS Rendkívüli helyzetekben a túlélés szempontjából az időjárás ismeretének van. Az időjárás jelenségeinek megfigyelésével az időjárás lehetséges fejleményei kikövetkeztethetők, és ezáltal az időjárás okozta objektív veszélyek ellen idejekorán és célszerűen lehet védekezni. Az időjárási jelenségek kialakulásának és fejleményeinek ismerete tehát elengedhetetlenül szükséges és egyúttal segítséget nyújt ahhoz, hogy helyesen dönthessünk. Némi tapasztalattal az általános időjárási helyzet ismerete nélkül is lehetséges a helyi időjárást a következő 12 órára előre tudni. döntő jelentősége
Az
időjárást
meghatározó
tényezők
A Földet levegőburok, atmoszféra borítja. Körülbelül négy rész nitrogént, egy rész oxigént és nyomokban nemesgázokat tartalmaz. „Időjáráson" értjük mindazokat a jelenségeket, amelyek a légkörben lejátszódnak. 376
Az időjárást meghatározó tényezők - a légnyomás, - a levegő hőmérséklete, - a levegő páratartalma és nem utolsósorban - a Föld forgása. Légnyomás A levegő súlyával bizonyos nyomást gyakorol a Föld felszínére. E nyo~ás, amely a tengerszint magasságában egy négyzetcentiméterre kb. 1 kg-ot tesz ki, a magasság növekedésével erősen csökken. 2500 méter magasságban e nyomás már csak ennek háromnegyed része, 5500 méter magasságban csak a fele. A légnyomás csökkenése és az oxigénrész ebből fakadó kisebb résznyomása az úgynevezett hegyibetegség magyarázata. A fizika törvényei szerint a légnyomás emelkedését a légtömegek lehűlése, csökkenését a légtömegek felmelegedése idézi elő. A Föld forgása és egyéb té: nyezők mellett a légnyomás játszik döntő szerepet a szél kialakulásában. A tengerszinten az átlagos légnyomás 1013 millibar. E nyomás megfelel egy 760 mm magas higanyoszlop súlyának. 1000 mbar= 750 Mgmm (higanyoszlop-milliméter). A légnyomást barométerre! mérjük. A meteorológiai térképen az azonos légnyomással rendelkező helyeket görbével (izobárral) kötik össze. Ily módon ábrázolhatók a magas és az alacsony légnyomású területek és hatásuk az időjárás alakulására. A levegőtömegek a különböző területeken uralkodó légnyomáskülönbségek (alacsony vagy magas légnyomás) következtében áramlanak a kontinensek fölé. Minél jellegzetesebb a légnyomáshelyzet, annál egyértelműbben alakul az időjárás. Léghőmérséklet
A levegő hőmérsékletét általában a napsugárzás határozza meg. A nap hőjé nek és a veszélyes ibolyántúli sugárzásnak a nagy része elvész a légkör védőré tegében. A maradék hőenergia a napsugarak beesési szöge szerint különböző képpen érvényesül (az évszakok lényegében a földtengely dőléséből adódnak). A napsugarak keresztülhatolnak a légrétegen, anélkül, hogy a lényegesen felmelegítenék. A sugárzási energia nagy része csupán a föld felszínén változik hővé. A levegő a talajtól melegszik fel, a talaj természetétől függően (növényzettel benőtt talaj, sötét vagy világos talaj, lejtő) eltérő mértékben. A jobban felmelegedett helyeken, ahol könnyebbé válik, felszáll. A hideg levegő viszont leszáll. E légcsere folytán a magasban is lassanként növekszik a hőmérséklet. A levegő éjszakai lehűlése is szoros kapcsolatban áll a Föld felszínével, amely éjjel, különösen ha nincs „védő" felhőtakaró, a napközben kapott napmeleget kisugárzás útján részben visszajuttatja a világűrbe. Először a talajhoz közeli légrétegek hűlnek le. A nappali és éjjeli hőmérséklet közti különbség 377
normális körülmények között a völgyekben a legnagyobb, a magassággal csökken, és kb. 2000 m magasságban szinte nincs i~ különbség a kettő között. A levegő fizikai tulajdonságaival összefüggő sokféle hatás folytán a hőmérsék let átlagban 0,6-0,8 fokkal csökken minden 100 méternyi emelkedéssel. Ez az elméleti hőmérséklet-változás a gyakorlatban sohasem egyezik a ténylegessel, de segítségével nagyjából előre meg tudjuk mondani a hőmérsékletet. A hőmérséklet mérése hőmérő segítségével történik. A hétköznapi életben leginkább folyadékkal működő, elektromos és kettősfém hőmérőket használnak. A hőmérők kalibrálása Celsius-fokban történik, a nullapont megfelel a víz fagyáspontjának, száz fok pedig a forrpontja (tengerszinti légnyomás mellett). A hőmérsékletet mindig árnyékban kell mérni, mivel a Nap közvetlen sugárzása meghamisítja az eredményt. A normális hőmérséklet-változás alól kivételt képeznek a hőmérsékleti inverziót okozó légtömegek (100-1000 m magasságban), amelyekben a hőmérséklet a magasság növekedésével nem csökken, hanem emelkedik. Ilyen légrétegek főleg ősszel és télen keletkeznek, éjszaka még a talajhoz közeli rétegekben is. Ilyenkor a hegyek lejtőin hidegebbé és nehezebbé vált levegő leszáll a völgyekbe és medencékbe, és ott összegyűlik. E ,,hideg levegőtengerek" felett azután viszonylag meleg van. Magában a hideg levegőben gyakran köd képződik, amely világosan elhatárolja a melegebb légrétegeket. Felette jók a látási viszonyok és gyakran süt a nap. Ilyen időjárási helyzet napokig fennállhat. Páratartalom
A levegő, hőmérsékletétől függően, csak bizonyos mennyiségű vízgőzt tud láthatatlan páratartalom formájában felvenni (abszolút páratartalom). Minél melegebb a levegő, annál nagyobb vízmennyiséget tud befogadni. A relatív páratartalom százalékosan meghatározza, hogy a levegő páratartalma hány százaléka annak a mennyiségnek, amely telítené a levegőt és ezáltal köd illetve felhő képződne. Azt a hőmérsékletet, amelynél a levegő nedvessége látható formát vesz fel, azaz eléri a telítettséget, vagyis a 100% relatív páratartalmat, harmatpontnak nevezik. A lehűlő levegő nedvesebb lesz és a harmatpont túllépésénél a felesleges vízgőz apró vízcseppek formájában kicsapódik (köd, felhők).
Az időjárás elemei Az időjárás elemei: - felhő és köd, - a levegő mozgása (szél), - csapadék.
378
Felhő
és köd Ha a hőmérséklet a harmatpont alá csökken, a levegő felesleges vízgőztar talma folyékony formában (kondenzáció) vagy nagyon alacsony hőmérséklet esetén szilárd formában kicsapódik. Ez a folyamat a talajon harmat vagy dér formájában észlelhető és a magasban víz- vagy jégfelhők képződéséhez vezet. A talajhoz közeli rétegekben a kondenzáció folytán köd keletkezik. A köd-, illetve felhőképződés fontos előfeltétele, hogy legyenek kondenzációs magok (füst- és szennyrészecskék). Felhő akkor keletkezik, ha a levegő hőmérséklete a harmatpontnál alacsonyabb hőmérsékletre hűl le. A felhőket összetételük, alakjuk és a felhőalap magassága szerint osztályozzuk. A
felhők
összetétele A felhők összetétele elsősorban a hőmérséklettől függ, és alkotóelemeik szerint megkülönböztetünk: - tiszta vízfelhőket (cseppek), - vegyes halmazállapotú felhőket (cseppek, jégkristályok és hó), - jégfelhőket (csak jégkristályok). A felhők alakja A felhők alakjuk szerint lehetnek: 1. Gomolyos (kumulusz) A gomolyfelhő vastag felhőtömeg, felső része élesen körülhatárolt kupolát képez, amelyen kerekded kidudorodások vannak. Alsó része vízszintes. A felhő függőleges kiterjedése nagyobb, mint vízszintes kiterjedése. 2. Réteges (sztrátusz) A réteges felhő egyenletes, széles kiterjedésű, laposan elnyúló, világos vagy sötétszürke szfuű felhő. Vízszintes kiterjedése nagyobb, mint a függőleges. A felhőzet felszakadásakor gyakran emeletes elrendeződés látható, felhőtlen köztes rétegekkel. E főformák magas szintű, középmagas és alacsony szintű felhőrétegekben egyaránt előfordulhatnak. A leggyakoribb felhőtípusok: Fátyolfelhő (cirrosztrátusz) E finom, gyakran alig észrevehető, fehéres fátylakban a Napnak és a Holdnak irizáló udvara van (ez jele annak, hogy a páratartalom a magasban növekszik - az idő romlani fog). Bárányfelhő (cirrokumulusz) A kis fehér pelyhek vagy labdácskák gyakran mezőkbe vagy sávokba rendeződnek (gyors átrendeződésük szintén a rossz idő előjele). Esőfelhő (nimbosztrátusz) Rendszerint mélyen fekvő, az egész eget elborító zárt, sötétszürke, elmosódó alsó határokkal rendelkező felhőtömeg, amelyből különböző erősségű eső 379
esik. A fófelhőzet alatt alacsonyabban felhőfoszlányok képződnek, különösen hegyoldalak és azok erdő borította részei felett. Zivatarfelhő (kumulonimbusz) Ezek az erősen felduzz.adó gomolyfelhők hatalmas zivataroszlopokká alakulhatnak, amelyek magassága a hegyekben 8 km-t, nagy jégesős viharnál 14 km-t is elérhet. Nagy gomolyfelhőkből keletkeznek, és általában addig csapadékmentesek, míg kupoláiknak éles körvonaluk van (ha rásüt a nap, fehéren fénylik). Ha fent nyaláb alakban kirojtosodnak, a felhő aktivizálódik, vagyis zápor, zivatar, sőt jégeső keletkezik. Afelhők
csoportosítása a felhőalap magassága szerint
Tengerszint feletti magasság 13000m-
magas szintű felhők
,_.._ N
"'
6000 m _,____ _ ____,
középmagas felhők
i 0
! 10
::S
] 2000 m _,____ _ ____, alacsony szintű felhők
Om~----~
380
~
>
N
Köd Köd alatt a levegőben lebegő, legapróbb vízcseppeket értjük, amelyek a látótávolságot 1 km alá korlátozzák. Ha a látótávolság 1 km-nél nagyobb, páráról van szó. A talaj menti köd a völgy alján fekvő réteges felhő. A köd megfelelő nappali felmelegedés esetén a talajról feloszlik. Ha a köd felemelkedik vagy az alacsonyan fekvő területeken nem fekszik a talajon, magas ködről beszélünk. Légmozgás Ha a levegőt összenyomják, felmelegszik. Fordított esetben, ha a nyomás csökken és kitágulhat, lehűl. A magasság növekedésével gyorsan csökkenő légnyomás eredményeképpen a felszálló légtömeg a levegő tágulása folytán a harmatpont alá hűlhet le. Ez történik - úgynevezett termikek esetén, - ha a levegő hegység felett áramlik, - időjárási frontok esetén. Termikek A termikek (meleg emelőszelek) főként meleg évszakokban keletkeznek. A talajközeli légrétegek felmelegszenek, és szinte függőlegesen felszállnak. Hő mérsékletük harmatpont alá süllyedésekor megkezdődik a felhőképződés. A páratartalomtól és a termikek erősségétől függően ártalmatlan szépidő-felhők vagy zivatarfelhők képződnek. Az ilyen felhő alsó része lapos, és szinte vízszintesen fekszenek egy szinten, a kondenzációs szinten. A kondenzációs szint a felszálló levegő páratartalmától függ. Ha a felhő alsó határa mélyen fekszik, ez az idő romlását jelzi. Ha az ilyen felhők alsó határa 2000 méternél magasabban fekszik, arra lehet számítani, hogy a száraz idő tovább tart. Légáramla tok hegyek felett A hegyvidékek magasságától, a beáramló levegő sebességétől és irányától függően a levegőtömegek felszállnak és ezáltal lehűlnek és kicsapódnak. Ez a felettük levő légrétegeket a hegygerinc kétszeres magasságába is felemelheti. Hatalmas felhők tömörülnek a hegyek széllel szembeni oldalán (a luvoldalon). Ilyenkor torlódó felhőzetről és záporozó csapadékról beszélünk. A levegő a szélvédett oldalon való leszállásnál felmelegszik, több vizet tud felvenni, a felhőzet csökken vagy akár fel is oszlik. Időjárási
frontok fronton a különböző tulajdonságokkal rendelkező légtömegek (hideg, meleg, nedves, száraz levegő) közötti határfelület értendő. Időjárási
381
A levegőnek az időjárási frontokon történő lehűlése a felhőképződés leggyakoribb oka. Melegfront A könnyű meleg levegő a nehéz hideg levegő fölé emelkedik. A stabil légréteg a meleg levegő kikényszerített lassú felszállásával együtt felhőképződéshez vezet. Eközben mindenfajta réteges szerkezetű jég- és vízfelhő képződik, amelyek azután egyenletes, hosszan tartó csapadékot (országos esőt) eredményeznek. A felhőképződés fajtái: - a Nap és a Hold körüli gyűrűk, - fátyolfelhőkké alakuló felhőpihék, - közepes magasságban levő rétegfelhők, - alacsony szintű rétegfelhők. A melegfront átvonulását alacsony légnyomásnál rendszerint követi a melegszektor. A melegszektorban ritkán van csapadék. A nap időnként áthatol rajta, ami növeli a nappali felmelegedést. A felhőképződés - bárányfelhők, - gomolyfelhők/rétegfelhők, - alacsony szintű rétegfelhők formájában történik. E melegszektor terjedelmétől függően következik a Hidegfront A hidegfrontnál a hideg levegő betör a meleg levegőbe, gyorsan felfelé űzi, felfelé sodorja vagy előretör a magasba. Ezáltal fokozódik a légréteg labilitása. Hatalmas rétegfelhők kepződnek, azután csapadékban bő, kiterjedt zivatarok, meleg évszakokban frontzivatarok következnek. A felhőképződés - hatalmas rétegfelhők, - esetleg zivatarfelhők, - sötét színű rétegfelhők formájában történik. A hidegfrontot gyakran követi Közbülső magasnyomás A közbülső magasnyomás hideg levegőtömegét ,,hideglevegő-hegynek" nevezhetnénk, amely szétfolyik, és pótlásként levegőt kényszerít leszállásra a magasból. Ez a folyamat felmelegíti és szárítja ezt a levegőt és a felhők szertefoszlásához vezet. Az ilyen közbülső magasnyomás ritkán tart tovább egy napnál és rendszerint a következő alacsonynyomás légköri zavarai követik. Az alacsonynyomás keletkezésének helyétől függően olyan helyzet állhat elő, amelyben a hideg- és a melegfront melegszektor nélkül egyetlen rossz időjárású területet alkot. Ezt a légköri zavart okklúziónak nevezik és a hideg- és melegfront összes ismérveit magában foglalja. Az áramlási folyamatok és a termik egyidejű hatását felmutató vegyes formák megnehezítik az időjárás előrejelzését.
382
Miután a hidegfrontok gyakran nagy sebességgel vonulnak át, heves időjá rási jelenségekkel és 10 °C vagy még ennél is nagyobb hőmérséklet-csökke néssel járnak, hirtelen időváltozásról beszélünk. Szél és vihar A szél mozgó levegő. A szeleket azon égtájról nevezték el, amely felől fújnak. A szél a magas és alacsony légnyomású területek közötti légnyomás-kiegyenlítés folytán keletkezik. A nyomáskiegyenlítés mindig a magasnyomá sú (M) területből indul ki az alacsonynyomású (A) terület felé. Az alábbi egyszerű szabályt kell figyelembe venni: „Ha háttal állok a szélnek, akkor a magas légnyomás tőlem jobbra, az alacsony légnyomás tőlem balra van". A szél erősségét és irányát szélzászló (zsinór, papír, fű stb.) segítségével becsülhetjük meg vagy a szélerősségskálával mérhetjük. Szélzászlók: • Vállmagasságból ejtsünk le füvet, leveleket vagy egy darab papírt. • Kinyújtott karral mutassunk arra a helyre, amelyre e tárgy esett. • Becsléssel állapítsuk meg a kinyújtott karunk és a felsőtestünk közötti szög nagyságát. • E becsült szöget osszuk el nyolccal; az így kapott szám megfelel a körülbelüli szélsebességnek méter/másodpercben. Példa: A becsült szög 40° A szélsebesség kb 5 m/s. Beaufort-féle Szélerő
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
szélerőskála
Ismertetőjegyek
szélcsend, a füst függőlegesen száll fel gyenge légáramlás, a füst kissé oldalt száll könnyű szél, a levelek zörögnek gyenge szél, a lombok állandóan mozognak mérsékelt szél, a vékony ágak mozognak, a port és leveleket felkavarja friss szél, a kis fák meghajlanak, az állóvizek fodrozódnak erős szél, a nagy ágak mozognak kemény szél, a gyengébb fák meghajlanak viharos szél, az ágak letörnek, nehéz járni vihar, a gyengébb fák derékba törnek nagy vihar, a fákat gyökerestől kitépi orkánszerű vihar, komoly rombolások orkán, általános pusztítás
Szélsebesség km/h 0 1-6 6-12 12-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-75 75-90 90-100 100-120 120-tól 383
A szél a magas régiókban általában erősebb, mint a mélyebben fekvő helyeken, ahol a szelet sokféle akadály fékezi vagy például a völgyekbe szorult hideg levegő meg is szüntetheti. A felső szél ilyenkor átsiklik az alacsonyabb rétegeken. Ha magas és alacsony légnyomású területek közt a nyomásesés csupán csekély, és a nagy területekre kiterjedő légáramlás is gyenge, akkor helyi szélrendszerek alakulhatnak ki, mindenekelőtt a hegységekben. Hegyi-völgyi szelek Termik legerősebben a napsütésnek kitett hegyoldalakon alakul ki. Ez bizonyos emelőhatása folytán kedvez a levegő felfelé áramlásának is. A délelőtt folyamán egészen késő délutánig a völgy mélyéből felfelé áramló levegő további levegőt húz maga után a mélyebben fekvő részekből - a völgyi szél völgynek felfelé fúj. Viszont éjszaka a lehűlt hegyoldali levegő lefelé megy, és mint hegyi szél, a völgynek lefelé fúj. Ez a szélrendszer annál erősebben alakul ki, minél inkább lehetséges a hő be- és kisugárzása. Ha a hegyi és a völgyi szél elmarad vagy megfordul, ez nagy kiterjedésű légáramlat behatolására utal; rendszerint összefügg az időjá rásnak alacsony légnyomású áramlatok hatására történő megváltozásával.
Csapadék Ha a hőmérséklet nulla fok felett van, a csapadék rendszerint folyékony, nulla fok alatti hőmérsékletnél pedig általában szilárd formát ölt. Általános szabály, hogy a csapadék mennyisége a magasság növekedésével együtt nő. Harmat és dér A harmat a levegőből kicsapódó nedvesség egyik fajtája; az erős éjszakai hőkisugárzás miatt a harmatpont alá hűlt talajközeli felületre kicsapódott vízcseppecskék alkotják. A dér a légköri vízgőzből a fagypont alatti hőmérsékle tű tárgyakra kicsapódó, apró jégkristályokbó l álló lerakódás. Hó Állandóan nulla fok alatti hőmérsékletű magasabb felhőrétegekben a levegő további lehűlése és túltelítettsége következtében a vízgőz közvetlenül jéggé alakul át. A keletkező jégrészecskék beszivárognak az alattuk középmagasságban elhelyezkedő felhőkbe. A víz fizikai tulajdonsága folytán bennük a vízcseppecskék a nulla fok alatti hőmérséklet ellenére folyékonyak maradnak. A szabad atmoszférában a víz ilyen túlhűlése bizonyos előfeltételek mellett lehetséges, mivel a cseppecskéknek magra van szükségük ahhoz, hogy kristályosodjanak. Odatapadnak a beszivárgott jégrészecskékh ez és velük együtt megteremtik a hópelyheket. A hó nyáron nulla fok feletti hőmérsékletnél esővé olvad, amely erősségétől függően leesik a völgyekbe vagy már előtte elpárolog.
384
Eső
Az előbb leírtak szerint az eső főképpen elolvadt hóból keletkezik. Nulla fok feletti hőmérsékletnél néha előfordul, hogy a felhőben a kis vízcseppecskék esőcseppekké folynak össze. Az eső mindig 2000-3000 méter magasságb ól ered. Alacsony szintű rétegfelhőkből, magas ködből vagy ködből csak szitál az eső. Ha tehát ködből szabályszerű eső esik, akkor magasan felette megfelelő felhők vannak. Felettük rendszerint a melegfront felsiklási felhőzete fekszik. Jégeső
Zivatar vagy nagy zápor alkalmával az erős emelőszelek és bukószelek a jégmagot többször beleforgatják a felhő túlhűlt levegőjébe. A mag köré egyre nagyobb súlyú jéghéj rakódik, jégszem képződik, amely kellő súly esetén a felszálló szél ellenében lefelé esik. A jégszemek nagyságától és a hőmérsékle ti körülményektől függően a jégeső megint felolvad („felhőszakadás"), vagy szilárd formában hull a talajra. A hó és a jégeső közti keverék forma a dara (kásás eső, a daraszemcsék kisebbek és durvábbak, mint a jégszemek). Zivatar A zivatar keletkezésének előfeltétele a labilis légréteg, amely heves függő leges levegőcserét eredményez. Ebben az esetben a magasban a levegő viszonylag hideg, így a felszálló levegő túlságosan hideg környezetbe jut. A tartós felhajtóerő a felhóalakzatokat kilométer magas zivataroszlopokká alakítja. E felhőkben igen erős feláramlások uralkodnak, szétszakítják a leeső vízcseppeket és elektromos töltést hoznak létre, amely azután villámokat vált ki. Keletkezésük szerint megkülönböztetünk hőzivatarokat és frontzivatarokat. A hózivatar rendszerint nyári délutánokon keletkezik. Erőteljes termikek váltják ki és rendszerint naplementekor csillapul. A frontzivatar viszont a napszaktól függetlenül, hidegfrontos területen heves formában jelentkezik, gyakran időjárás-változás következik utána. Időjárási
szabályok
Léteznek bizonyos időjárási szabályok, amelyek segítséget nyújtanak a megfigyeléshez és azt kiegészíthetik.Ha az alább megadott több jel ugyanabba az irányba mutat, nagy valószínűsége, hogy helyes lesz előrejelzésünk. Szépidő
-
erős hőmérséklet-különbség
a nappal és éjszaka között, hajnalban harmatderült, hideg reggel; - száraz reggeli köd, amely napkelte után rövidesen feloszlik; - a derült, kék égen egyenes, sima szélű, világosfehér gomolyfelhők; ezek a szépidőfelhők este ellaposodhatnak; képződés,
385
- télen ragyogó csillagok (fokozódó hideg); - lassú légnyomásemelkedés (napokig tartó légnyomás-növekedés; a légnyomás gyors növekedése rendszerint két alacsony légnyomású terület közti rövid magas légnyomást jelent); - a helyi szélrendszerek kialakulása és érvényesülése (napközben völgyi szél, éjjel és reggel hegyi szél); - függőlegesen felszálló füst; - gyorsan szertefoszló kondenzcsíkok, amelyeket azonban nem a magasbani szél visz tova. Rossz idő - hosszabb szép idő után keletkező bárányfelhők; - jégfelhők vagy egymás fölött különböző magasságokban elhelyezkedő vékony rétegfelhők; - éjfél és dél közötti időben zivatar; - az idő a völgyben kiderül, a magasban rosszabbodnak a látási viszonyok; - a távoli hegyek közelebbieknek látszanak és kékesfekete színűekké válnak; - hajnali pír (rendszerint még aznap csapadék hull); \ - az ég ólomszürke elszíneződése; - a helyi szelek elmaradnak vagy megfordutnak (hegy-völgyi szelek); - ha csapadék mellett szélcsend van, ez tartqs rossz időt jelez; - a szél erősségének fokozódik az esti órákbi,m; - tartós alacsony légnyomás; - a gyors és igen erős légnyomáscsökkenés vihart jelez; - irizáló gyűrűk a Nap, illetve a Hold körül (az idő lassú romlása); - lecsapódó füst; - igen tartós kondenzcsíkok, amelyeket a magasbani szél visz tova. Zivatar - a hegyek felett még délelőtt sávokban keletkező pehelyfelhők és felhőtor nyocskák; - gomolyfelhők keletkezése és gyors növekedése délelőtt; - heves hidegfront felhői, főképpen a meleg évszakban (frontzivatar); az első jelek megjelenésétől a teljesen kifejlődött viharig gyakran csak 30 perc telik el; - a jellegzetes zivatarfelhő létrejötte a emyőfelhővel (üllővel); amíg kupolájuk fehér, élesen körülhatárolt, addig még általában csapadékmentesek; gyors kirojtosodásuk felfelé gomba vagy üllő formájúvá jelzi, hogy megindult a folyamat a zivatar (esetleg jégeső) kialakulásához; - az egy kilométer távolságban levő zivatar esetében a villám és az ahhoz tartozó mennydörgés észlelése között kb. 3 másodperc telik el. A mennydörgés nem hallatszik nagyon messzire (erősségétől és a szél erősségétől függően 10 km távolságra hallani). A zivatarok haladási sebessége többnyire 40 km óránként (csúcssebesség 80 km óránként). Például:
386
\
~
- ha egy közelgő zivatar (felhőátvonulás) esetében a villám és az első hallható mennydörgés között 16 másodperc telik el, ez megfelel 5,3 km-nyi távolságnak; a zivatar kb. 8 perc múlva várható; - ha elektromos jelenségek észlelhetők, pl. a haj felborzolódik, fémtárgyak surrognak vagy elektromos kisülések láthatók, akkor is villámcsapás veszélye áll fenn, ha felhők nem mutatják a megfelelő felhőképet!
A barométe r és az
időjárás előrejelzése
- gyors légnyomás-emelkedés - egyenletes, lassú légnyomás-emelkedés - gyors légnyomáscsökkenés - egyenletes, lassú légnyomáscsökkenés - a légnyomás korlátozott idejű csökkenése vagy növekedése
az időjárás rendszerint csak rövid időre javul az időjárás tartósan javul az időjárás átmenetileg erősen romlik (például zivatar) az időjárás tartósan romlik változó
időjárás
A barométer emelkedő légnyomásnál kisebb magasságot, másnál nagyobb magasságot jelez.
csökkenő
légnyo-
AKADÁLYOK LEKÜZDÉSE Rendkívüli helyzetekben szinte mindig előfordul, hogy akadályokat kell levagy megkerülni. Az akadályok azonban nem mindig kerülhetők meg, ezenkívül számításba kell venni azt is, hogy ez időt és erőt igényel, nem tudhatjuk előre, mennyit, még akkor sem, ha térkép áll rendelkezésre, vagy látjuk a terepet. Mérlegelni kell az időveszteség következményeit is (például több ivóvíz és élelem szükséges, tüzet kell gyújtani, menedéket kell építeni). Ha ismerjük a megfelelő módszereket, sokszor jobb megoldás az akadályt legyőzni, mint megkerülni, még akkor is, ha erre lenne mód. Szinte minden akadály az alábbi három csoportba osztható: - meredek terep (meredek hegyoldalaktól kezdve szakadékokon át egészen a sziklafalakig), -vizek, - jégfelületek (a futóhomok és a mocsaras területek alapjában véve ugyanebbe a kategóriába sorolhatók). győzni
387
Segédeszközök Nem lehet arra számítani, hogy a feltételezett rendkívüli helyzetekben a sajátos célt szolgáló segédeszközök állnak rendelkezésre (például sziklamászó karabiner és kampó, jégcsákány, hegymászóvas, úszóöv, búvárfelszerelés) maszk, légzőpipa, uszonyok stb.). Az akadály leküzdésére csak a környéken található anyagokat (fát, követ), a személyes holmikat (ruházatot és felszerelést), legjobb esetben egy kötelet (vagy valamit, ami ezt pótolhatja) és esetleg egy társat vehetünk igénybe.
\ \
~
A kötél Rendszerint hegymászókötélről van szó. Ez különösen puha, simulékony és szakítószilárdsága nagy - speciálisan a biztonságos hegymászás céljára készített segédeszköz -, azonban más célra történő felhasználása esetén nagy hátránya, hogy igen rugalmas; ez különösen akkor okoz nehézséget, ha ki kell feszíteni vagy terheket akarunk húzni. A nem táguló kötelek ezért jobban megfelelnek a célnak. Szakítóterhelésük legyen legalább a testsúly tízszerese (hirtelen terhelés, kifeszítés, víznyomás). Kívánatos, hogy a szakítóterhelés 1000 kg vagy ennél nagyobb legyen. Kötél pótlására használhatunk több vékony zsineget (összefonva, összetekerve vagy egymás mellé helyezve), ha más lehetőség nincs, összecsomózhatunk (összefonhatunk és összetekerhetünk) szövetcsíkokat vagy ruhadarabokat vagy megfelelő eljárással indákat, füvet dolgozhatunk fel (lásd a Segédeszközök című fejezetet). Az így készített pótkötél felhasználási lehetősége azonban esetenként korlátozott.
Kötélcsomók A sokfajta csomó közül csak az egyszerűen megvalósítható és így könnyen megtanulható, de sokoldalúan használhatóakat mutatjuk be. Húzóterhelés mellett a csomók helyén minden kötél gyengébbé válik; a csomó szakítószilárdsága a kötél szakítószilárdságának csak 50--70%-a. - Halászcsomó Dupla kötéllel rögzített hurkot képezünk. Akár fűzve, akár bújtatva köthető
Mozgatható csomó (egyszerű középcsomó) Kötelek összekötésére szolgáló csomó 388
l
l
j
~ '@' & ,
....,r
- Fél Prusik-csomó: e csomóval gyorsan
'
Hordhurokedényeknek E csomó segítségével is könnyen hordozhatók a felszerelési tárgyak.
köthetők
tárgyak a kötélre, bújtatva is
köthető.
- Prusik-csomó: Kétszer áthúzott csomó. Ez a szorítócsomó kötélen teher alatt összehúzódik, tehermentesítéskor pedig a kötélen tovább tolható (alkalmazható például csigasornál, Prusik-módszernél); bújtatva is köthető. Az áthajtások növelésével a hatás is növelhető. Szorítóhatása csak akkor van, ha a rögzítendő kötél átmérője lényegesen nagyobb, mint a Prusik-csomó zsinege (legjobb arány:
1 :2).
U-kötés
Keresztkötés
Hosszanti kötés
Ezek a kötések párhuzamos vagy egymást keresztező tárgyak összekötésére alkalmasak. A kötést halászcsomóval kell kezdeni és befejezni.
389
- Tekercselőcsomó: tekercselésnél (különösen segédeszközök készítésénél) használatos
\ Emelést segítő eszközök Kötéllel és néhány, már ismertetett csomóval emelést segítő eszközök készíthetők egyszerű és kettős csigák formájában (kunyhók, csapdák építésére, terhek, sérült társak felhúzására). A csigarendszer által megtakarított erőnek azonban viszonylag jelentős része kárba vész a kötél súrlódása folytán. mozgatandó súly 80 kg egyszerű
kettős
csiga
csiga
emelőerő
súrlódási veszteség
erőátvitel
tényleges erőátvitel (beleértve a súrlódási veszteséget)
kb. 55 kg
52%
kétszeres
kb. másfélszeres
kb. 37 kg
57%
négyszeres
kb. kétszeres
szükséges
elméleti
világosan kitűnik, milyen nagy jelentősége van a súrlódási veszteség csökkentésének. A következő lehetőségek kínálkoznak: - helyezzünk papírt vagy belső felével kifelé fordított friss, puha kérget a súrlódási pontokra, - kössünk be fadarabot (vezetőhoronnyal a kötél számára). Minden emelési menet után a kötelet a rögzítésnél egyik kézzel le kell szorítani, és a másikkal a Prusik-csomót - amennyire csak lehet - megint előre kell tolni. Ebből
Kettős
390
csiga
Egyszerű
csiga
Mell- és ülőheveder Ha bizonyos helyzetekben biztosítani akarjuk magunkat vagy másokat, kötélhez kell rögzíteni a testet. Mozgékonyabban maradunk és a kötél hosszával is takarékoskodhatunk, ha mell-, illetve ülőhevedert készítünk, amely szükség esetén kötélhez erősíthető. Az ülőheveder megakadályozza, hogy pusztán a mellhevederen függjünk, ami a hónaljak alatti igen fájdalmas szorítás miatt legkésőbb öt perc múlva mindkét kart használhatatlanná teszi, lehetetlenné téve az önmentést, és 2 óra múlva halálos, mert a vérkeringés megszűnik. A mell- és ülőhevedert a következőképpen kell feltenni. • A mellhevedert helyezzük közvetlenül a hónalj alá (nőknél a mell fölé). • Bősége legyen olyan, hogy a mell és a kötél között kétujjnyi rés maradjon. • Az ülőhevedert úgy erősítsük fel, hogy ha egyenesen állunk, kissé érezzük húzóhatását, de a mozgást ne akadályozza. • A kötélhez erősítés pontja a mellcsonton legyen (ne lejjebb). Mellheveder Tekerjünk kötelet (vagy zsinórt) felsőtestünk köré (a zsinórt többször, míg a kötél körülbelüli teherbírását el nem éri), és csomózzuk el (halászcsomóval vagy kettős középcsomóval). A maradék zsinórral készítsünk nadrágtartót (egyik vállon át hátrahúzva, a hátrészen áthúzva és a másik vállon át előrehoz va). A végét keresztezzük a mell előtt és a mell körül vezető zsinórokba halászcsomóval kössük el. Ülőheveder
Duplán vett, kb. 1,20 m hosszú (oldalra kinyújtott karnál az ujjhegyektől a másik vállig érő) kötélrész (zsinór) közepére tegyünk halászcsomót. Az így keletkezett hurkot úgy helyezzük felsőcombjaink és medencénk fölé, hogy a csomó elöl, két lábunk között feküdjön. A szabad végeket belülről kifelé húzzuk keresztül a csomó hurkán (a bal oldali véget a hurok bal felén, a jobb oldali véget a hurok jobb felén), és rögzítsük középen zsákcsomóval. Az így keletkező háromszög lehetőleg minél kisebb legyen. Ezután a kötél két végét húzzuk át a mellheveder keresztezett nadrágtartóján, és rögzítsük középcsomóval vagy halászcsomóval.
391
Rögzítés Minduntalan felmerül a probléma, hogyan lehet a kötelet, a kötélhurkokat vagy más tárgyakat egy- vagy kétoldalt rögzíteni. Ez egyszerű, ha megfelelő en erős fák állnak rendelkezésre. Ha azonban nincsenek, az alábbi lehetőségek kínálkoznak: Áthurkolás Különösen fontos a biztos tartás, célszerű a nyomást legalább két tárnra elosztani és így a nyomást elfelezni. A tám jellegétől függően figyelembe kell venni a húzóirányt. Cövek Cövekként szilárd tárgyat (fát, megfelelően megformált követ) használjunk, amelyet beásunk (ez hóban is kitűnően alkalmazható). Nagy fontossága van mind a vájatnak, amelyen a kötél (vagy a kötélhurok) fut, mind a húzás irányának. Szükség esetén még egy megfelelően beásott ing, egy köteg vékony ág, sőt egy köteg hosszú szálú fű is megfelelő tartást biztosít. Föld- vagy jégkúp Bármely formálható talajon kialakítható. Fontos a szilárdsága (a homok erre nem alkalmas), a vájat mélysége, a hátrahajlat szöge és a húzás iránya. Szorítóék fi, Megfelelő szorítóék készíthető kellő vastagságú fadarabokból, kövekből vagy magán a kötélen kötött nagy csomókból. Előfeltétel, hogy legyenek sziklahasadékok vagy kőrések, amelyekbe az ékek beverhetők. A kötelet lehetőleg a szilárd fal közvetlen közelében kell a szorítóék köré tekerni, ferdén álló ékek esetében a magasabb oldalon. Feltétlenül ügyelni kell a húzás irányára (ez életfontosságú). Sziklafejek, karók Szilárdságukat használat előtt meg kell vizsgálni és ügyelni kell a húzás irányára (lecsúszás veszélye).
Áthurkolás
392
Cövek
Föld- vagy jégkúp
Szorítóék
Szikla/ej
Sziklafejek, karók
Legtöbbször célszerű, ha magát a rögzítést is rövid kötél- vagy zsinórdarabokból készítjük el és azután akasztjuk be a kötelet (ezzel kötelet takarítunk meg, és rendszerint a munka is könnyebb). Figyelembe kell azonban venni, hogy a rögzítésre használt (lehetőleg többszörösen vett) zsinórok szakítóterhelése ne legyen kevesebb, mint a kötélé, amelyet használunk. Az egyes rögzítési pontok terhelésének csökkentése végett a kiegyenlítés módszerét alkalmazzuk. A kötelet több rögzítési pont hurkaiba úgy kötjük be (mozgathatóan), hogy minden rögzítési pont mindig ugyanolyan terhelésnek legyen kitéve; így a teher a rögzítések száma szerint oszlik meg (például rögzítési pont esetén három terhelés esik minden rögzítési pontra). Biztosítás Meredek terepen átjutni mindig kockázattal jár. A biztosítás célja e kockázat csökkentése. Alkalmazásának feltétele, hogy kötél (kötélkészlet) álljon rendelkezésre, alkalmazásának módja pedig a helyi adottságoktól függ. • Ha egyedül vagyunk, a következőképpen biztosíthatjuk magunkat: Kössünk rá mell- és ülőhevederünkre a kötelet vagy kötéldarabot (középcsomóval) úgy, hogy mindkét oldalon maradjon 2-3 méter hosszúságú kötéldarab. Az adottságoktól függően a fentebb leírt valamely módon rögzítsük a kötél egyik végét, és másszunk fel három métert. Ott rögzítsük a kötél másik végét, másszunk le, és oldjuk ki a rögzítést. Ezután másszunk három méterrel a második rögzítés fölé és újból rögzítsük az egyik kötélvéget. Így ugyan háromszor kell megmásznunk ugyanazt a távot (kétszer fel, egyszer le), de a kötél egyik végénél mindig biztosítva vagyunk. 393
Miután e módszer sok időt és erőt igényel, alkalmazása általában csak különösen veszélyes helyekre korlátozódik. • Csoportokban a csoport első tagja csak a fent leírt módszert alkalmazhatja. Ha ez nem lehetséges, akkor biztosítás nélkül kell felmásznia, mivel ha kötélre kötve zuhanna le közbenső biztosítások nélkül, társait veszélyeztetné. Ha a csoport első tagja fent van, először saját magát biztosítja (a fent leírt módszerrel, de rövidebb kötél- vagy zsinórvéggel), hogy veszély nélkül dolgozhasson, majd rögzíti a társaihoz vezető kötelet is. Csak ezután lehet a csoport utána felmászó tagjait biztosítani, mégpedig a következő módszerekkel: - biztosítás, - keresztkötéses biztosítás, - testtel való biztosítás. Biztosítás A zuhanás elkerülésére a kötelet egy kézzel le kell szorítani, és azután rögzíteni (középcsomóval). Így a biztosított személynek mindkét keze szabad. Amikor az őt követő személy továbbmászik, kioldja a csomót és azt fentebb újból rögzítik. A biztosítás a kötélnek egy keskeny élen való erős súrlódásán (rögzítőhu rok) és a kéz szorítóhatásán nyugszik. Keresztkötéses biztosítás Miután a kötelet a rögzítőhurkon áthúztuk, többször keresztezzük, ezáltal zuhanás esetén a kötélsúrlódás fokozódik. A súrlódás nagysága a keresztező dések számával bizonyos mértékben befolyásolható. E biztosítás egyébként hasonló a fent ismertetett biztosításhoz. Testtel való biztosítás Három lehetőség van: - Biztosítás vállal: ügyelni kell arra, hogy a társunkhoz vezető kötél mindig a hónalj alatt a háton és a másik vállon keresztül fusson (a kötél ilyen elhelyezését kell alkalmazni mindenfajta emelésnél és húzásnál, például csiga,
394
kötélfeszítés, mivel a testtel és a lábakkal lényegesen nagyobb erő fejthető ki, mint a karokkal). Ez a legtöbbször alkalmazott testbiztosítás. - Biztosítás csípővel: ülő helyzetben kell alkalmazni és különösen előnyös, ha a biztosítást végző személy mindkét lábát megtámaszthatja (mélyedések, fák). - Biztosítás combbal: akkor alkalmazható, ha a vállal vagy csípővel való biztosítás nem lehetséges. Hatása főképpen a kötélnek a testen való súrlódásán nyugszik.
Biztosítás
Keresztkötéses biztosítás
Biztosítás combbal
Biztosítás vállal
Biztosítás
csípővel
Az utánunk mászóhoz vezető kötelet mindig kissé meghúzva kell tartani. Ezzel biztosítjuk, hogy nem kerül sor igazi zuhanásra, hanem a biztosított legfeljebb „belecsúszik a kötélbe" vagy kissé ide-oda inog. Az eközben fellépő zuhanási erő nem túl erős, és még fizikailag gyengébb személyek is úrrá tudnak lenni rajta. A kötél gyors rögzítése céljából zuhanás esetére (testtel való biztosításkor) előzetesen Prusik-csomóval hurkot lehet kötni a kötélbe (szoro395
san az elülső kéz előtt). Ez lezuhanáskor lefogja a kötelet és a biztosító személy részére lehetővé teszi, hogy mindkét kezével dolgozzon. A biztosítás és a keresztkötéses biztosítás zuhanás esetén nem terhelik meg a biztosítást végző személy testét, és ezért ajánlatos ezeket a biztosítási módszereket előnyben részesíteni. Előfeltételük, hogy megfelelő szilárd rögzítési pont álljon rendelkezésre. A testtel való biztosítást szükség esetén akkor is alkalmazni lehet, ha rögzítésre nincs mód (időhiány, terepviszonyok).
A mászás segédeszközei A mászás segédeszközéül használható - a hágcsófa és - a kötélhágcsó. Hágcsófa Hágcsófa céljára a fatörzsről levágjuk az ágakat meghagyva 1{}--20 cm-es ágcsonkokat, a fatörzset odatámasztjuk az akadályhoz és lépcsőként használjuk. Ha csak ágak nélküli fatörzs áll rendelkezésre, azon a következőképpen mászhatunk: Egyszerű mászóhurok A hurok hossza egyenlő a megmászandó törzs kerületével, levonva belőle egy tenyérszélességet és hozzáadva a két lábhurok hosszúságát (alkalmazzunk halászcsomót vagy fél Prusik-csomót). Anyaga lehet 3-5 mm átmérőjű zsinór, vagy (még előnyösebb) 2-3 mm átmérőjű vékony drót. A drótot nem csomózzuk, hanem keresztezzük és szorosan megtekerjük. A mászás módszere: • Mindkét karunkkal fogjuk át a fatörzset úgy, hogy egyik kezünk a másik kar csuklóját átfogja (ha lehetséges). • Húzzuk fel a lábainkat, és fogjuk át velük a fát. • Lábhegyünket fordítsuk kifelé, sarkunkat és lábikránkat erősen szorítsuk a fatörzshöz. • Lazítsunk a kartartáson, és nyújtsuk ki lábainkat. • Újból szorosan fogjuk át karjainkkal a törzset és újból nyújtsuk ki lábainkat. • Ha a hurok beakad a kéregbe, kissé lendítsük el lábainkat a törzstől, és szabadítsuk ki a hurkot. Kettős mászóhurok Az egyik hurok hossza megfelel a megmászandó törzs kerületének, hozzáadva még a sarok és köldök közti távolságot, valamint a lábhurok hosszát (lásd fent). A másik hurok kb. 50 cm-rel rövidebb. A hurok anyaga és rögzítése hasonló az egyszerű mászóhurokéhoz.
396
A mászás módszere: • A hosszabb hurkot halászcsomóval kössük a törzs köré úgy, hogy a lábhurok kb. térdmagasságban legyen. Tegyük egyik lábunkat a lábhurokba, és álljunk fel a hurkon. • Az első hurokban állva helyezzük a második hurkot a törzs köré valamivel az első hurok alá, és álljunk fel benne, ugyanúgy, mint az előbb. • A tehermentesített első hurkot most toljuk fel amilyen magasra csak lehet, és nehezedjünk rá. • Most a második tehermentesített hurkot toljuk felfelé. • Közben a kötélhágcsó-technikában leírt módon (lsd ott) tetszés szerint lehet pihenni. Ha két személy van, „emberi hágcsót" is igénybe lehet venni. A kissé hajlított comb, az egymásra tett kezek és a vállak a lépcsőfokok. Ha több személy van, emberi piramist alkotva magasabb helyekre is fel lehet mászni.
Hágcsó/a
Egyszerű
Kettős
mászóhurok
mászóhurok
Emberi hágcsó
Kötélhágcsó A kötélhágcsó előállítására a következő lehetőségek kínálkoznak: - csomós kötél: a könnyebb megmászás céljából az egymástól 40-50 cm-re levő csomókba fadarabok is beköthetők (halászcsomóval); - kötél fülekkel (halászcsomó mint fül); - kötél hurkokkal (halászcsomók mindkét kötéllel): a csomók között a kötelek hosszúsága különböző és így hurkokat képeznek; - hágcsó (fonott); - hágcsó fafokokkal: a fákat, amelyek mindkét oldalon kb. 10 cm-re kiállnak, fél Prusik-csomóval erősítjük a kötélhez. 397
Csomó~ kötél
Kötél fülekkel
Kötél hurkokkal
Fonott hágcsó
Hágcsó fa/okokkal
A mászás módszere: A csomós hágcsón araszolva mászunk: • Nyúljunk fel egy csomóhoz. • Húzzuk fel a lábunkat és lépjünk rá egy csomóra. • Álljunk fel. • Nyúljunk fel a következő csomóhoz stb. Minden más kötélhágcsónál a következő módszert kell alkalmazni: • A talp közepén állunk legbiztosabban. • Ha a hurkok vagy hágcsók közvetlenül a lejtőhöz simulnak, azokat lábunkkal vagy kezünkkel tegyük arrébb, hogy a rálépést megkönnyítsük. • Amikor feljebb megyünk, a hágcsót lábunkkal toljuk el a faltól, hogy több hely álljon rendelkezésre belépni a következő hurokba vagy rálépni a hágcsó fokára. • Ha szükséges, segítsünk a kezünkkel is. • Ha lábunkat magunk alá hajlítjuk, viszonylag kényelmesen pihenhetünk a hágcsón. 398
Ha a hágcsó 5 m-nél hosszabb, közbeeső rögzítés is szükséges, hogy ne inogjon. Szabadon függő hágcsókon célszerű oldalról felmászni (egyik láb a két oldal egyike jobb oldalán, a másik a bal oldalán). Ezzel megakadályozzuk, hogy a hágcsó a lábak táján elhajoljon.
Meredek terep Meredek terep sokfelé található, különböző formákban, különböző anyagokból és a legkülönbözőbb talajborítással: kezdve a meredek sziklafalaktól a meredek törmeléklejtőkön és hómezőkön át egészen a földcsuszamlásokig és meredek partokig. A nehezenjárliató meredekek lejtése 40--50° vagy ennél is több (áthajlások). A helyzettől függően a meredek terepen különbözőképpen lehet úrrá lenni, mégpedig úgy, hogy - megmásszuk, - leereszkedünk vagy - harántozunk. Különböző segédeszközök igénybevétele mellett ezen lehetőségek mindegyike más-más módszert igényel. E módszerek alkalmazása függ a lejtés fokától és a talaj természetétől. Ezenkívül minden egyes esetben mérlegelni kell, hogy az előnyök (erővel és idővel való takarékosság) indokolják-e a kockázatot (lezuhanás veszélye), vagy helyesebb-e az akadályt megkerülni. Ha ez utóbbira nincs lehetőség vagy az idő sürget, vállalni kell a kockázatot is, amit azonban a megfelelő módszerek alkalmazása a minimumra csökkent.
Mászás Úttalan terepeken a hegyre mászásnál a biztonságos lépésnek (állásnak), az egyensúlynak és a mászástechnikának (kb. 60°-os lejtőig alkalmazható) fokozott jelentősége van. 399
Az alábbi általános alapelveket kell figyelembe venni: • Mindig előre fontoljuk meg következő lépésünk helyét. • Mielőtt testsúlyunkat a lábunkra helyezzük, győződjünk meg arról, hogy az állás biztonságos. • Felsőtestünkkel hajoljunk el a lejtőtől. A lejtő lejtésétől függetlenül, álljunk mindig függőlegesen. Minél inkább közeledik testünk, és ezzel lépéskor a terhelés iránya a lejtő felé, annál nagyobb a lecsúszás veszélye. Ha arccal a meredek fal felé állunk, sarkunkat nyomjuk lefelé, oly módon, hogy az lépéskor mélyebben feküdjön mint a lábujjak, vagy ha a lejtőnek oldalt állunk, felsőtestünket tudatosan hajlítsuk a völgy felé.
• Jó, ha botra támaszkodhatunk. 'íA talajviszonyoktól és a talajfelszíntől függően még az alábbiakat kell figyelembe venni:
Fű:
Különös elővigyázatosság szükséges, ha a talaj vizes, zúzmarás, hosszú szárú fűvel benőtt vagy talaj menti fagy van. Rendszerint előnyős, ha lépéseinknél lábfejünket hosszában beékeljük és szerpentin vonalban mászunk fel. Törmeléklejtő:
A nagyobb tömböket, gyeppadokat és durva törmelékeket lehetőleg használjuk ~i hágcsóként. Ezzel megakadályozhatjuk az erőt és időt rabló visszacsúszást. Sűrű növényzet (bokrok, törpefenyők): Ilyen területen különösen fáradságos átjutni. Ha lehetséges, kis ösvényeket vagy kevésbé benőtt réseket kell választani. Ha ez nem lehetséges, akkor vagy a növényzet alatt kússzunk át, vagy másszunk fel a vastag ágakra, és kapaszkodjunk meg a vékonyabbakban. Sziklás talaj: Az egyensúly megőrzésére szükség esetén használjuk kezünket. Mivel a sziklákat gyakran fedi törmelék, föld, moha vagy zuzmó, különösen nagy gondot kell fordítani az útvonal megválasztására.
400
Hó: A (lehetőleg vízszintes) lábnyomok közötti távolság feleljen meg a hóviszonyoknak és testi állapotunknak. Úgy lépjünk, hogy egész talpunkkal egyenletes nyomást gyakoroljunk. Mély hóban előnyös, ha testünk előtt a hóba két kezünkkel ferdén botot nyomunk, és azon húzzuk fel magunkat. Magas hóban felfelé menni rendkívül fárasztó. Ha sílécet használunk (hótalpak használata erős lejtőnél már nem lehetséges), az alábbiakat kell figyelembe venni: - A sílécet mindig egész felületével helyezzük a hóra. Ezzel a sílécre erősí tett csúszásgátló bőr egész felületét kihasználjuk, ami megakadályozza a visszacsúszást. - Hosszú, erőt kímélő ívekben haladjunk, kihasználva a terepforma adottságait (kedvező emelkedés kb. 7°). - Fordulni ilyen lejtőn csak álló helyzetből, 180°-os fordulattal lehet. Fordulat előtt egyenesen és fordulat után is előbb egyenesen haladjunk. - Több személy esetén számukra 1-2 síléc szélességű nyomot kell hagyni.
A gyakorlatlanoknál a kiszolgáltatottság miatt fellépő pszichikai megterhelés (félelem, bizonytalanság) természetes reakciót jelent, amit gyakorlattal ki lehet küszöbölni. Rendkívüli helyzetekben pusztán akaraterővel kell e reakciót leküzdeni. A gyakorlatban jó segítségnek bizonyult a figyelem elterelése, a részterületekre való koncentrálás (a következő lépés megválasztása, a felsőtest akaratlagos elhajlítása). Ha a terep még meredekebbé válik és majdnem függőleges lesz, nem marad más hátra, mint mászni. Ilyenkor mindig a legrövidebb és legkönnyebb utat kell választani. Az ilyesfajta mászásnak nincs semmi köze a sportszerű mászáshoz, ezért alkalmazzunk bármiféle módszert, hogy a feljutást minél könnyebbé és kockázatmentesebbé tegyük. Az ehhez vezető első lépés a különböző mászási módszerek ismerete. Az itt vázolt módszerek sziklás terepre vonatkoznak, és az adottságoknak megfelelően módosítandók. A mászás alapszabályai a tereptől és az alkalmazott módszertől függetlenül a következők: • Előbb a szemünkkel másszunk, vagyis először gondoljuk végig az utat és a lehetséges támpontokat. Csak azután kezdjünk mászni. • Lehetőleg a lábunkkal másszunk. Ezek viselik a test súlyát és végzik a nehéz emelőmunkát, a karok inkább az egyensúly megtartását, mint a továbbhaladást szolgálják. • Lábunknak állást legfeljebb térdmagasságig, kezünknek fogást vállmagasságtól kezdve keressünk. • Vizsgáljuk meg az állás és fogás helyének szilárdságát (kissé kopogtassuk meg, tompa hang arra utal, hogy nem nagyon szilárd).
401
Erőnkkel lehetőleg takarékoskodva, nyugodtan és egyenletesen másszunk (ne tegyünk lökésszerű mozdulatokat). • A biztonságos továbbhaladáshoz mindig három támaszpont szükséges (kettő a kezeknek egy a lábnak vagy kettő a lábaknak és egy a kéznek). Tehát mindig csak egy kéz vagy egy láb mozog. A leggyakrabban és legáltalánosabban alkalmazott mászótechnikák - a hasadékmászó technika és - a falmászó technika.
•
Hasadékmászó technika E technika azoknál a réseknél, amelyek szélessége testvastagságig terjed, a szorítóhatáson nyugszik, ennél szélesebbeknél a súrlódás, a nyomás és az ellennyomás hatásán. Az első esetben a mászó úgy mászik fel a hasadékban, hogy a rés szélességétől függően ujjait, kezeit, karjait stb. beszorítja a résbe és lábaival vagy magában a résben, vagy a külső falon keres támaszt. Ha a rés kürtővé szélesedik ki, akkor szélességétől függően támasztva (szorosan) vagy terpesztve (szélesen) mászunk fel. A kürtő külső szélén rendszerint jobb fogások vannak, mint a belsőn). A sokféle lehetőség és a kisebb pszichikai megterhelés miatt (kisebb a kiszolgáltatottság) még akkor is, ha nincs olyan sok fogás, ezt a módszert kell előnyben részesíteni. Szegletekben, bemélyedésekben (vágatokban) fekvő szűk hasadékokat az ellennyomás-technika (Piaz-technika) segítségével is meg lehet mászni.
Falmászó technika Nem hasadékokra (kürtőkre, vágatokra) tagolt terepen különösen nagy jelentősége van a már ismert alapelvnek: „a test legyen távol a lejtőtől - a sar-
402
kak mélyen". Ha az egyes fogások között kicsi a távolság, akkor viszonylag könnyen lehet felmászni. Terpesztéssel (a lábak közti ellennyomás) lejtős vagy távolabb, oldalt fekvő állások is kihasználhatók. A terhelésnek, különösen a fogásoknál, mindig lefelé kell irányulnia (a kifelé való húzás lényegesen növeli a fogás letörésének veszélyét).
segédeszközök vannak, amelyeket egy vagy több személy használhat. Emellett lehetőség van sima kötélen is felmászni. Ennek előfeltétele, hogy a kötél fent már rögzítve legyen (egy elöl mászó személy rögzíti vagy dobóhoroggal magunk rögzítjük). Ennek során a Prusik-módszert lehet alkalmazni: • Prusik-csomóval erősítsünk fel a kötélre két, a fejmagasságtól a lábakig érő kötélhurkot. • Húzzuk át ezeket a mellhevederen (ez megakadályozza a felsőtest oldalra billenését), és lépjünk bele a mászóhurkokba (fél Prusik-csomó). • Váltakozva lépjünk bele a hurkokba, és a meg nem terhelt hurok csomóját toljuk felfelé. Különböző
403
Leereszkedés Elvben a módszer ugyanaz, mint a felmászásnál.
Fű:
A sarkakat különösen szilárdan kell elhelyezni, a lábujjakat kissé fel kell húzni. Törmeléklejtő:
Kis kavicsok esetén laza futólépésekkel, a sarkat erősen odanyomva, viszonylag gyorsan és erőtakarékosan lehet haladni a kövek csúszása következtében. Vigyázat: omlásveszély! E módszert csak akkor szabad alkalmazni, ha az egész terepet belátjuk. Hó: Nem szabad már meglévő és eljegesedett nyomokba lépni. Amikor lépünk, sarkunkat erősen nyomjuk bele a hóba. Lesiklásnál vagy lecsúszásnál (cipő talpon, nadrágon, hátizsákon) a hófedte kövek vagy törmelék miatt nagy a sérülés veszélye, ezért kerülendő. Lesiklás sílécen: A lesiklás útvonala függ a tereptől, a hótól és a tudástól (lavinaveszély!). Több személy esetén - figyelemmel kell lenni arra, ha többen ugyanazon a nyomon siklanak le, a pálya egyre gyorsabb lesz; - be kell tartani a távolságot (elesés, akadály, lavinaveszély), ezért néha elő nyösebb egyenként, különböző nyomokon lesiklani. - meg kell állapodni gyülekezőpontokban.
Lefelé mászásnál, ha lehetséges, háttal a falnak ereszkedjünk el. Lehetőleg terpesszük szét lábainkat, és kézfogódzónak lehetőleg mélyen fekvő helyeket használjunk. A karok támasztószerepet játszanak, a felsőtesttel előre kell hajolni. E testtartás előnye, hogy könnyebben át tudjuk tekinteni a terepet, így jobban megválaszthatjuk az utat és könnyebben találhatunk fogásokat és állásokat. Ha a terep túlságosan nehéz és meredek, és ezért e módszer nem alkalmazható, akkor arccal a falnak fordulva kell leereszkedni. Ilyenkor az utat, illetve a fogásokat és állásokat vagy a felsőtest oldalra hajlítása segítségével, vagy lábaink között átnézve lehet megkeresni. Ha van kötél, akkor a Dülfer-módszerrel ereszkedhetünk el. A kötélen való leereszkedés idő- és erőtakarékos módszer és legfőbb előnye, hogy lehetővé teszi a leereszkedést a legnehezebb, meg nem mászható terepeken is. Előfeltéte le a biztos rögzítés. Hátránya: miután a leereszkedés után a kötelet lentről le kell húzni, duplán kell venni, és ezért a használható kötélhossz csupán a kötél hosszának fele. Ezenkívül veszendőbe megy a rögzítésre felhasznált felszerelés.
404
Eljárás: • Helyezzük a kötelet a rögzítésre szánt terep vagy tárgy köré (például sziklafej), húzzunk át a rögzítőhurkon úgy, hogy a kötél közepe a rögzítés legbiztosabb pontján legyen. • Kössük össze a kötél két végét, és dobjuk le. • Ellenőrizzük, elég hosszú-e a kötél ahhoz, hogy a kívánt helyet elérjük. • Ellenőrizzük, hogy lehet-e húzni a kötelet. Ha szükséges, tegyünk alá csúsztatóként papírt vagy fakérget. • A kötelet a következőképpen helyezzük testünk köré (Dülfer-ülés): a dupla kötelet elölről húzzuk keresztül lábaink között, tetszés szerint a jobb vagy bal combunkon át a mellkas előtt vezessük az ellenkező oldal vállára és a háton hagyjuk lefelé lógni. A kötélen fekvő combbal ellentétes oldalon levő kezünkkel megfogjuk a rögzítés felől jövő dupla kötelet (vezető kéz), a másik kezünkkel a lefelé menő kötelet (fékező kéz).
Lépjünk a falon, és a kötélen ereszkedjünk lefelé. Az eljárás a következő: • Felsőtestünkkel hajoljunk előre. • Terpesztett lábakkal lazán rugaszkodjunk el a faltól. • A vezető kézzel az egyensúlyt tartjuk, a tempót kizárólag a fékező kéz szabályozza. Felemelt kar a test előtt = nagy fékezőhatás, leeresztett kar a testtől távol tartva =kisebb fékezőhatás. • A fékező kéznek soha nem szabad elengednie a kötelet (lezuhanhatunk!). • Ha elértük a kívánt helyet, lépjünk ki a kötélből, oldjuk ki a kötélvégek csomóját és húzzuk le a kötelet (egyik végét lassan húzzuk meg, ezzel a kötél a rögzítésből kifűződik).
Ha nincs megfelelő anyag vagy lehetőség rögzítés készítéséhez, több személy esetén a szinkronmódszer is alkalmazható. A kötelet nagyobb sziklafej köré helyezzük úgy, hogy a kötél közepe a sziklafejnél legyen. A kötél két szárán egy-egy személy ereszkedik le.
405
Szinkronmódszer
Kötél odaszorítása megterheléssel
Vigyázat, a kötélen ne ereszkedjünk le túlságosan gyorsan! Különösen könyruházat és vékony kötél esetél (például egy kötélszár) a kötél súrlódása a fékező kézen, a nyaknál és az ülepnél égési sebeket okozhat. Ha szabadon függő kötélen ereszkedünk le, rendszerint forogni kezdünk testünk tengelye körül. Ez ugyan szokatlan érzés, de nem jelent veszélyt. Ha egyedül vagyunk és nincs anyagunk rögzítés készítésére vagy feltétlenül szükségünk van a kötél teljes hosszára, az önrögzítés módszerével segíthetünk magunkon. Ez a terhelés általi rögzítés elvén nyugszik. A kötél egyik végét tartsuk a tartózkodási helyünk felett levő sziklafejhez, alulról felfelé tekerjünk rá két kötélhurkot és azután akaszkodjunk rá a kötélre. Lényeges, hogy a kötél mindig terhelés alatt álljon és a terhelés lehetőleg egyenletes legyen. Ha a kívánt helyet elértük, elég, ha kissé meglóbáljuk a kötelet és az leoldódik. Ez a módszer igen kockázatos, és ezért csak a legvégső esetben folyamodjunk hozzá. nyű
Harántozás A lejtéstől függően a módszer ugyanaz, mint a felmászásnál. Erős lejtés esetén ki kell használni a sziklák keskeny párkányait vagy szegélyeit. Ha ezáltal a felsőtest kifelé hajlik, a lábujjakkal lehetőleg a szegélyek külső élére kell lépni, hogy az egyensúlyt megtartsuk. Vagy utánlépéssel lépünk (egyik láb köve-
406
ti a másikat) vagy átlépéssel (a hátul levő lábat a fal és testünk között áthúzva). A terep jobb áttekintése és a kézzel elérhető oldalirányú távolság növelése végett lehetőleg szemmagasságban válasszunk fogásokat. E módszer mind rendkívül meredek, mind pedig sziklás terepen alkalmazható. Amennyiben csak egy állás van a lábak számára, a lépésváltást átugrással kel megoldani. Kicsit felugorva elvesszük a lábunkat az állásról, és a másik lábunkat helyezzük rá. Mivel ilyenkor a test másodpercek töredéke alatt csak két tartóponton nyugszik, a kezek biztos tartása különösen fontos.
Igen meredek terepen függeszkedő módszerrel is át lehet jutni. Főképpen akkor alkalmazzuk, ha a szegély alkalmasabb kézi fogásnak, mint állásnak. Elvben a függeszkedő módszer vízszintes ellennyomásmódszer, amelynél a test súlyának nagy része a kezeken függ.
Szegélyeken, amelyek felett tető is van, kúszva is át lehet haladni. Több személy esetén, ha kötél is áll rendelkezésre, kötélpálya is építhető (az elöl haladó építi a többiek számára). A kötelet a terep innenső szélén rögzítjük. A másik végét az első áthaladó személy a túlsó oldalra viszi, ott ugyancsak rögzíti és azután egyik oldalról kifeszítik. A kötelet ötméterenként köztes rögzítésekkel kell ellátni (Prusik-csomóval), és e kötések közt szintén ki kell feszíteni. 407
Az első után áthaladóknak lehetőségük van arra, hogy biztosítsák magukat kb. 40-50 cm hosszú hurkot halászcsomóval a mell/ülőhevedertől a kötélpályához kötve. Az utolsó áthaladó leszedi a kötelet. Másik lehetőség az átlendülés. Ez lehetővé teszi, hogy megmászhatatlan (síkos, áthajló) helyeken is átjussunk. Az átlendülésre használt kötelet magasan az áthaladási hely felett a kötélen való leereszkedéshez hasonló módon rögzítjük. Az átlendüléshez Dülfer-ülésre ülünk, lendületet veszünk néhány lépést az ellenkező irányba téve, és erőteljes elrugaszkodással átlengünk.
)
„ ~ 1/1' I'\
Átlendülés
Dülfer-ülés
Célszerű a Dülfer-ülést rögzíteni (a vezető kézzel vagy egy további Prusikhurokkal a mellszíjhoz erősíteni), hogy egyik kezünk szabaddá váljék (az érkezési helyen való megkapaszkodáshoz).
408
Mit tegyünk, ha a lezuhanás veszélye fenyeget? Néhány méterről való lezuhanás akut életveszélyt jelent. A legrosszabbat az alábbiakkal védhetjük ki: • Mindenképpen akadályozzuk meg, hogy hátrafelé zuhanjunk le. • Ha ezt a terep lehetővé teszi, igyekezzünk ugrással egy mélyebben fekvő párkányt elérni. • Próbáljuk meg az esetleges zuhanást csúszássá lelassítani. • Mindenesetre feszítsük meg izmainkat és tartsuk vissza lélegzetünket, hogy ezzel testünk jobban feszüljön és jobban ellenálljon az ütődéseknek.
Ha csupán lecsúsztunk vagy sikerült a zuhanást csúszássá lassítani, a teena következők: • Igyekezzünk hasra feküdni. • Fekvőtámasztartásban lábujjainkkal és kezünkkel fékezzük a csúszást. • Ha van nálunk bot, fogjuk meg két kezünkkel testünk előtt, és egyik végével (valamint lábuijainkkal) fékezzünk. dők
Víz Vízakadály esetén az alkalmazandó módszerek és segédeszközök szempontjából különbséget kell tennünk - az állóvizek és - a folyóvizek között. A lassan folyó vizek ebből a szempontból állóvizeknek tekintendők. Segédeszközök nélkül mindkét vízen csak úszni tudók juthatnak át, úszni nem tudók segítségre szorulnak Állóvizek A vizet általában a nap sugárzása melegíti fel, közvetlenül és közvetve (a levegő és a víz közötti hőmérséklet kiegyenlítődése). Ennek folytán a víz hőmér-
409
sékletének a víz felszínétől (legmelegebb része) lefelé csökkennie kellene. A víz mozgása, a mélyben levő források, a beömlő patakok, a talajvíz hatása miatt azonban ez a valóságban igen ritkán fordul elő. A mérsékelten széles belvizekben a meleg évszakokban az alábbi rétegező dés tekinthető átlagos normának: - felső réteg, - hőmérsékletváltó réteg, - mélyréteg.
Felső
réteg: Kb. 5-15 m mély és csak kis hőmérséklet-változásokat mutat. Télen rendszerint csak néhány centiméter vastagságú és hőmérséklete 0-3 °C. Hőmérsékletváltó réteg: Az ezt követő néhány centimétertől néhány méter vastagságig terjedő rétegben a hőmérséklet kereken 10 °C-kal esik (fennáll a hidegsokk veszélye). Télen nincs hőmérsékletváltó réteg. Mélyréteg: A hőmérsékletváltó réteg alatt fekszik és hőmérséklete meglehetősen állandó, kb. 4 °C. Télen a felső rétegig ér.
Veszélyek állóvizekben A víz elgazosodása (hínár) A víz elgazosodása csak az úszó helytelen magatartása esetén veszélyes. A növények nyugodt átúszáskor teljesen ártalmatlanok és veszélytelenek. A felénk úszó azonban túlságosan függőlegesbe hajló testhelyzet esetén (például víztaposás) belegabalyodhat a növényekbe, saját magát húzva a víz alá. A növényeket szinte lehetetlen kitépni, mivel erősen össze vannak nőve. A hínár általában jól felismerhető, mert rendszerint a víz felszíne fölé nyúlik. Éles levélszéleivel fájdalmas és vérző vágásokat okozhat, de egyébként veszélytelen. Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmunkat és lehetőleg lapos úszóhelyzetben ússzunk, még akkor is, ha segédeszközöket használnunk. • Ha belegabalyodtunk, a növényeket lassú és nyugodt mozdulatokkal fejtsük le testünkről. Ez mindig lehetséges. •Kerüljük az elgazosodott vizeket. Ha ez nem sikerül, ússzunk vissza a legutóbbi gazmentes helyre, hacsak nem szándékosan kívánjuk átúszni a gazos helyet, illetve nem juthatunk ki ennél rövidebb úton az elgazosodott területről.
410
Áramlatok Az áramlatok erősségüktől és irányuktól függően a tervezettnél lényegesen megerőltetőbbé és hosszabbá, sőt esetleg lehetetlenné is tehetik az átkelést (ha például egy bizonyos partrészletet kell elérni). Hideg áramlatok (például mellékf olyók betorkollása) vagy ,,hideglyukak" csak a hidegsokkhatás révén válhatnak veszély essé.
Teendők:
•Átkelé s előtt figyeljük meg a víz felszínét, sodródnak-e rajta tárgyak (fa, levelek). •Átkel és alatt figyeljük a sodrást. Jegyez zük meg az indulás helyét és a tervezett célpont ot és ellenőrizzük, hogy a e két pont között húzott képzele tbeli vonalat követjük-e. • Ha erős a sodródás, idejében forduljunk vissza. •Lehetőleg gyorsan hagyju k el a hideg áramla tokat és a „hidegl yukaka t", akkor is, ha ez esetleg további kerülőkkel jár. Találkozás állatokkal A belvizekben élő állatok általában veszélytelenek. A velük való találko zás csak az esetleges ijedség vagy pánikre akció követk eztében válhat veszély essé (kígyó, pióca). A legtöbb tengeri állat is kevésb é veszélyes, mint ahogy azt általában feltételezik (lásd azonba n a Veszélyek című fejezetet is). Az átkelőhely megvá lasztá sa Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: - a part megközelíthetősége; - a part jellege (mocsár, futóhomok, aljnövényzet); - a szemben levő parttól való távolság (többnyire a szemben levő parttól való legkisebb távolságot kell megkeresnünk); - a szemben lévő part jellege (amennyiben megállapítható); - a legjobb lehetőség az út folytatására a szemben levő parton; - nincs-e áramlat; - nincsenek-e elgazosodott részek; - amennyiben erre szükség van, fa és egyéb segédanyagok rendelkezésre állnak-e az átkelési hely közelében.
Átkelé s egyed ül Úszás lebegve Előrehajlított felsőtesttel, arcunka t a felszíne n tartva (a vízbe merítve) addig lebegünk, amíg levegőtartalékunkból futja. Ezután kiemel jük arcunk at a vízből (csak amenny ire a lélegzé shez feltétlenül szükség es), beléleg zünk és arcunkat újból a vízbe merítjük. Közben felsőtestünkkel előrehajlunk, és karja-
411
inkkal néhány nyugodt úszómozdulatot teszünk. A tempót gyorsítja, ha ezt lábmozdulatokkal kísérjük, ez azonban nem feltétlenül szükséges. Addig siklunk, amíg levegőtartalékunk engedi (közben lábaink megint függőleges helyzetbe kerülnek), és megismételjük az eljárást. (Ezt a módszert úszni nem tudók is alkalmazhatják, különösen úszási segédeszközökkel.) Még jobb, ha hátunkon fekve lebegünk.
Ruhadarabokból készült úszási segédeszközök Ing: Az inget kigomboljuk (a felső két gomb kivételével) és kibújunk az ujjakból, megfordítjuk az inget (a háta legyen elöl), karjainkkal újból bebújunk az ujjakba. Megfogjuk az ing alsó végeit, felemeljük és hátrahajtjuk (hanyatt fekvésben). A vizes anyag alatt így létrejött levegőhólyag egy ideig megmarad. Ha fenntartó hatása gyengül, az eljárást meg kell ismételni.
Nadrág: levetjük a nadrágot, a lábszárait alsó végükön lekötjük és a nadrágot átitatjuk vízzel. 1. módszer. A nadrágot a korcánál mindkét kezünkkel megfogjuk, felemeljük és a vízre dobjuk. A nadrágszárakba behatoló levegő levegőhólyagokat hoz létre. Úszásnál a nadrágot korcánál fogjuk a víz alatt. A fenntartó hatás csökkenésekor az eljárást megismételjük. 2. módszer. A nadrágszárakat a két nadrágszár találkozásához közeli helyen szintén lekötjük, és szájunkkal a nadrágszárakat a szöveten keresztül felfújjuk. Az úszáshoz felsőtestünket a nadrágszár találkozásába helyezzük. A fenntartó hatást úgy őrizzük meg, hogy folyamatosan feltöltjük levegővel.
412
Az úszási segédletek a kevésbé jól vagy fáradt úszó számára értékes segítséget jelentenek, de nem tartják fenn azt, aki nem tud úszni. Ez vonatkozik az összes fentebb említett úszási segédeszközre (lásd a teherbíró képességre vonatkozó számításokat). Egyéb úszási segédletek E célra minden, a vízen fennmaradó anyag és rendelkezésre álló üreges test használható, mint például különböző nagyságú fadarabok, parafa, kulacs, üres edények vagy dobozok, hordók (fából vagy fémből), bádogkannák, gépkocsitömlők, felfújt vagy fűvel, levelekkel megtömött (majd összekötött és folyékony gyantával vagy viasszal lezárt) műanyag zacskók és hasonlók. Íme, néhány példa:
~ ---- _~'
---·------~ __....__
-----------
Úszódeszkához hasonló támaszték
Egyoldalú támaszték
Kétoldalú támaszték
Poncho-tu taj A poncho-tutaj kiválóan alkalmas arra, hogy úszási segédletként és felszerelések szállítóeszközeként használják, de nem használható személyszállításra. Készítése: •Rakjunk a földre egy esővédő ponyvát (ponchót, sátorponyvát, műanyag fóliát), és zárjuk el összes nyílását (kössük le, ragasszuk le leukoplaszttal vagy ragasztószalaggal, zárjuk el folyékony gyantával vagy olvadó műanyaggal). Kössünk össze két fabotot keresztté, és rakjuk a ponyvába (a botok hossza kb. 10 cm-rel rövidebb, mint a ponyva fél hossza, illetve szélessége, szükség esetén a fakereszttól el is tekinthetünk). • Rakjunk a ponyvára felszerelési tárgyakat, ruhákat, leveleket és/vagy füvet, és a ponyva széleit hajtsuk egymásra.
413
• Szorosan kössük át. • Zsinórral erősítsünk a tutajhoz egy úszót (például fadarabot), mert ha a tutaj elsüllyed, ennek segítségével könnyebben megtalálhatjuk (kimentése azonban segédeszközök nélkül csak legfeljebb 6 m mélységig lehetséges). • E poncho-tutajt úszódeszkaként használhatjuk. Poncho-csónak
•A külső borítás (esővédő ponyva, sátorponyva, műanyag fólia) nagyságától és formájától függően vékony, hajlékony ágakból építsünk kerek vagy csónak alakú állványt.
• Rakjuk az állvány fölé a vízhatlan külső borítás (lásd poncho-tutaj), hajtsuk fel és jól kössük oda a széleket. Megfelelő nagyságú csónakkal (lásd a teherbírási számításokat ) egy személy szállítható. Szükségtutaj
A tutajt különböző anyagokból és segédeszközökből építhetjük. Az itt ábrázolt tutajok teherbíró képesség szempontjából egy (úszni nem tudó) személy és a legszükségesebb felszerelések szállítására alkalmasak, és csupán példák a sokféle lehetőségre.
F arudakból készült tutaj 414
Gömbfából készült tutaj
„---
~~~~~~:.e"-!
1\)
3•
t:_
1
!-kb . 2,5 m _ ,
Tömlőkből
készült tutaj
;+ 1,5 m -+1 Bádogkannákból készült tutaj
A teherb író képess ég kiszám ítása Ahhoz, hogy a mindenkori szükségletnek megfelelő úszási segédeszközö ket és tutajokat készíthessünk, a rendelkezésre álló építőanyag teherbíró képességét a következőképpen számíthatjuk ki: száraz fa (gömbfa, élfa, deszka) , (tonna'ban ) -m3 fa - = te herb'tras 5 Példa: Hány kg-ot bír el egy 5 m hosszú és 30 cm átmérőjű fatörzs? (30 cm-es átmérőnek megfelelő négyzet oldalhossza 20 cm) 3 O,~ m fa = 0,04 t = 40 kg teherbírás Két ilyen, néhány keresztfával összekötött fatörzs (a keresztfák számát ól és vastagságától függően) 90-100 kg-ot bír el (lásd a gömbfából készült tutajt). Nedves fa esetén e számítás nem lesz helyes, vizes fánál még kevésb é. Ebben az esetben a teherbíró képességet próbaterheléssel kell megállapítani. nyitott üreges test (poncho-csónak, poncho-tutaj) köbtartalom m3-ben (hasznos magasság x közepes hosszúság x közepe s szélesség) = teherbíró képesség tonnában A hasznos magasság az úszó, terheletlen üreges test magassága a víz felszínétől a felső széléig, levonva belőle 20 cm-t (mint peremmagasságot). A közepes hosszúság (szélesség) az úszó terheletlen üreges test hosszú sága (szélessége) hasznos magasságának közepén. Példa: Hány kg-ot bír el egy (hosszú) poncho-csónak, amelynek hasznos magass ága 20 cm, közepes hossza 2 m és közepes szélessége 60 cm? 0,2 m x 2 m x 0,6 m = 0,224 m 3 "" 0,22 t = 220 kg zárt üreges test (bádogdoboz, hordó, kulacs) űrtartalom literben - önsúly = teherbírás kg-ban 415
Példa: Hány kg-ot bír el egy 20 liter befogadóképességű benzinkanna, amelynek önsúlya 3 kg? 20 - 3 = 17 kg. Ekkor a kanna teljesen belemerül a vízbe. az alábbi irányszámok vehetők alapul: l tehergépkocsi-tömlő (közepes nagyságú) 50 kg-ot bír el. 1 személygépkocsi tömlője kb. 30 kg-ot.
Autótömlőkre
Átkelés több személlyel Segédeszközök hiányában vagy ha az idő sürget bennünket, egy úszni nem tudó már egy, könnyebb azonban, ha több személy segítségével is átszállítható a vízen. Lehetőségek:
Egy személy segítségével: Húzás 1. módszer: A segítőtárs és az úszni nem tudó személy hason fekszenek. Az úszni nem tudó a segítőtárs mögött fekszik, kinyújtott karral annak vállaira kapaszkodik és lábmozgással lehetőleg segítséget nyújt az előrehaladáshoz.
húzás (1)
2. módszer: A segítőtárs az úszni nem tudó mögött helyezkedik el, mindketten hanyatt fekszenek. A segítőtárs nyújtott karral megfogja az úszni nem tudó fejét vagy hóna alatt fogja meg, és húzza. Megfoghatja egy kézzel a haját vagy gallérját (amennyiben az úszni nem tudón ruha van), hogy szabadon maradjon másik keze és ezt úszásra használhassa.
húzás (2) 416
3. módszer: Az úszni nem tudó hanyatt fekszik, a segítőtárs annak felkarja és háta mögött átnyúlva megfogja másik karját a könyök felett és húzza (ez a módszer akár jobbról, akár balról alkalmazható). A segítőtárs akár oldalfekvésben akár hanyatt fekve úszhat.
A 2. és 3. módszer olyan úszni nem tudó személyek esetén is alkalmazható, akik nem tudnak aktívan segíteni (például eszméletvesztés, sérülés, félelem miatt nem tudnak megkapaszkodni). Tolás A segítőtárs hason fekszik az úszni nem tudó előtt (aki hanyatt fekszik, terpesztett lábakkal). Az úszni nem tudó kinyújtott karjaival társa vállaira támaszkodik, az tolja.
tolás Két személy segítségéve/ 1. módszer (egymás mellett): Mindhárman hason fekszenek, az úszni nem tudó a két úszó között. Az úszni nem tudó kinyújtott karjaival szomszédjai felé eső vállára támaszkodik, azok húzzák. E módszert úgy is lehet alkalmazni, hogy a hanyatt fekvő úszni nem tudót társai tolják.
417
2. módszer (egymás mögött): Az elülső segítőtárs húz, a hátsó segítőtárs hason fekve úgy úszik, hogy az úszni nem tudó kinyújtott lábait (kissé befelé hajtva a lábfejet) annak vállaira tehesse.
A
segítőtársaknak lehetőség
szerint egyforma ütemben kell úszniuk.
Három személy segítségével Ebben az esetben a fentiekben leírt módszert kombinálni lehet. A két első, egymás mellett elhelyezkedő segítőtárs húzza (vagy tolja) az úszni nem tudót, míg a harmadik alátámasztja annak lábait.
Mindezen módszerek alkalmazásakor szükséges, hogy a szállítandó személy az alábbi segítséget nyújtsa: • feküdjön laposan (háton vagy hason); •feje legyen a vízben, fejét csak lélegzéskor emelje ki a vízből: hanyatt fekvésnél feje hátsó része legyen a vízben úgy, hogy a víz füleit elfedje); • lehetőség szerint segítse az úszók munkáját karjaival vagy lábaival végzett úszómozdulatokkal. Folyóvizek A különbség az állóvíz és a folyóvíz között az utóbbi önálló mozgásában (áramlatok), az ebből fakadó nyomásban és annak a talajformával és akadályokkal összefüggő hatásában rejlik.
418
Veszélyek a folyóvízben Hullámok A hullámok főként csak a rossz vagy nagyon kifáradt úszók számára jelentenek veszélyt, többnyire a belégzésnél való „félrenyelés" és az ebből eredő pánikreakció miatt. Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmukat; nem szükséges az úszási technikán változtatni. •Lehetőleg a hullámtaréj után, „völgymenetben" lélegezzünk be. • Ha különösen nagy hullámok vannak, amelyeknek taréja átcsap, alattuk át lehet úszni (lásd a víz alatti úszást). Alámosások Az áramlatok a víz felszíne alatt kivájják a sziklatömböket vagy sziklafalakat (ütközőfalakat), és üregek keletkeznek. Különösen veszélyesek, mivel tapasztalok híján alig ismerhetők fel, és víz az úszót váratlanul az üregbe nyomhatja. Teendők:
• Legyünk óvatosak, ha az áramlat közvetlenül ütközőfal vagy nagy sziklatömbök felé áramlik. •Próbáljuk meg megállapítani, hogy az ütközőfal előtt van-e alámosástjelző tábla.
• Ha az áramlat az alámosott szikla alá nyom bennünket: merüljünk le és ússzunk ki oldalt a mélyben visszafelé haladó áramlattal. Visszaszívó hatás Akkor keletkezik, ha a víz felszín alatti akadályok felett folyik át.
.
.
~ A két, egymással szemben futó áramlat az úszó tárgyakat „fogva tartja" (folyásirányhoz viszonyítva keresztben), és azok hosszanti tengelyük körül forogni kezdenek. E forgók csak akkor veszélyesek, ha elérik a körülbelüli test419
hosszat; veszélyességük növekszik a víz növekvő mennyiségével, esési magasságával és kiterjedésével (sziklafal, terepakadályok, műépítmények, gátak). Kellő vízmennyiség és esési magasság esetén a visszaszívó hatás területén sok kis léghólyag keletkezik (forrásban levő víz benyomását keltve). Ebben a vízlevegő keverékben nem lehet úszni, mert a víz teherbíró képessége lényegesen kisebb. Teendők:
• Kisebb forgóknál (legfeljebb 5 m szélességig) megpróbálhatunk az áramlásirányhoz viszonyítva keresztben kijutni. •Nagyobb forgóknál merüljünk le az áramlattal, és ússzunk a visszaszívóhatásnak kitett terület alatt (7-8 méter hosszúság soknak tűnik, de még gyakorlatlan úszó is átúszhatja). Örvénylvíztölcsér Mindkettő tölcsér alakú, körbeforgó képződmény a víz felszínén, lefelé ható szívóerővel, de keletkezésük és hatásuk különbözik. Örvények gyorsan folyó vizekben keletkeznek olyan akadályok oldalán, amelyek a víz színe fölé nyúlnak (sziklák, hídpillérek, zsilipek) és mindenütt, ahol a folyófenéken erős egyenetlenségek vannak. Víztölcsérek lassú vizű víztorlaszzónákban keletkeznek (a folyóágynak földcsuszamlás. sziklaomlás, lavina, híd összeomlása, jégtorlaszok, szűkületek folytán bekövetkezett megváltozása miatt, falazott völgyzáró gátaknál még állóvizekben is) és mélyen fekvő átereszeken keresztül folynak le. A köröző víztömegek középpontjában fekvő tölcsérszerű üreg a víz felszínétől az átereszig ér (ezt bármilyen vízmedencében is megfigyelhetjük). Teendők:
• Kisebb örvényeket igyekezzünk oldalt átúszni. •Ha a szívóhatás túlságosan nagy, hagyjuk, hogy az örvény a víz alá húzzon bennünket. Röviddel a lemerülés után (2-5 másodperc múlva) a hatás már olyan csekély, hogy az oldalt való elúszás mindig lehetséges. • Víztölcséreknél a nagy szívóhatás miatt az átúszás csak igen messze oldalt lehetséges. •Ha a szívórészbe jutunk, merüljünk le és kíséreljünk meg oldalt elúszni (a siker esélye azonban csak csekély, mivel a szívóhatás rendszerint túlságosan erős). Ha ez nem sikerül, várjuk ki, amíg az átereszen átsodródunk. •Amennyib en az áteresz túlságosan keskeny, igyekezzünk sziklát vagy más tárgyat megragadva kihúzni magunkat a szívóhatásnak kitett területről, és oldalt elúszni. Víznyomás Az áramló víz nyomását vizekben általában nem vesszük észre és ezért alábecsüljük. Hatása csak más (szilárd vagy úszó) tárgyakkal kapcsolatban válik veszélyessé. 420
A vízfelszín alatt levő sziklák, oszlopok, fák, vagy a partról a vízbe lógó kötelek, fatörzsek és hasonló tárgyak falként hatnak, a víznyomás az úszót e tárgyakhoz hozzászoríthatja, alájuk sodorhatja, vagy a vízen olyan helyzetbe kerültünk, hogy nem tudunk mozogni, az önsegélyre már alig van lehetőség. Teendők:
•Állandóan figyeljük, nincs-e akadály, hogy lehetőség szerint kikerüljük. • Ha a nyomás valamely akadályhoz sodor bennünket (például hídoszlop, sziklatömb), mindenképpen kerüljük el, hogy egész testünkkel a közepébe csapódjunk. Ha ezt sikerül elérni, akkor ugyan nekiütközün k, de utána oldalt továbbsodródunk. •Ha nem sikerül, próbáljuk meg felfelé kihúzni magunkat a vízből (sziklák, fatörzsek segítségével). •Ha csak a felszínen van akadály (például a partról a vízbe lógó fatörzs), lehetőleg mélyen merüljünk a víz alá (ügyelve a lefelé kiálló ágakra is). •Ha fennáll annak a veszélye, hogy sodródó tárgyak közé szorulunk, merüljünk le a vízbe, és ússzunk ki oldalt. E veszélyek halmozottan lépnek fel - sebes folyású folyószakaszokon (a vízfolyás szűkületeinél): örvények, hullámok, átcsapó hullámok is, forgók, különösen magas víznyomás (áramlási sebesség); - elzáródásoknál (kezdve a vízben levő néhány sziklatömbtől egészen a folyó szélessége egy részének vagy egészének elzáródásáig): víztölcsérek, forgók, alámosások; - vízeséseknél (kis vízlépcsőktől kezdve gátakon át egészen a nagy vízesésekig): forgók, víznyomás és kombinációik.
A sodrás kiszámítás a Az átkelés megfelelő kezdő- és célpontjának megválasztásához lehetőleg pontosan kell megbecsülni, milyen távolságra sodródtunk el. Ez függ - a folyó szélességétől, - az áramlás sebességétől, - az úszás sebességétől. A folyó szélességének meghatározásával kapcsolatban lásd a Tájékozódás című fejezetet. Az áramlási sebességet a következőképpen határozhatjuk meg: • Jelöljük meg a parton azt a helyet, amelyen állunk és dobjunk egy darab fát a folyóba (lehetőleg a partra merőleges irányban). •Néhány másodpercig kövessük a parton a fát, és jelöljük meg ezt a pontot is. • Mérjük le a két jelzett pont közötti távolságot. 421
• Ha a lemért távolságot elosztjuk a másodpercek számával megkapjuk az áramlási sebességet méter/másodpercben. Példa: mért távolság 6 m, a mérés időtartama 3 s.
6: 3 = 2 Áramlási sebesség: 2 m/s • Végezzünk három mérést és vegyük alapul a középértéket. Az úszás sebessége egyénenként változik (úszásmódtól, fizikai és lelki állapottól függően). A tapasztalatok szerint az úszó - felöltözve - 0,5 m/s sebességgel úszik. A sodrást az alábbi képlet alapján számítjuk ki: áramlási sebesség (m/s-ban) x folyószélesség _ d , , , se b , (m/b) -soras az uszas essege s- en Példa: a folyó szélessége 30 m áramlási sebesség: 2 m/s 2 0,5
-x30= 120m Az átkelőhely kiválasztása Az átkelőhelyet ugyanazon kritériumok alapján választjuk meg, mint az állóvizeknél. Figyelembe veendők még az alábbiak: •Válasszunk lehetőleg áttekinthető részt, amelynek egyenletes (jól kiszámítható) az áramlása. •Ne legyenek veszélyes helyek sem az átkelőhelynél, sem folyásirányban attól lejjebb. • Az átkelési módszertől függően az átkelési helyen a folyó legyen lehetőleg sekély (gyenge áramlás, de széles folyó), vagy keskeny (akkor azonban rendszerint mély, erős áramlással). •Vizsgáljuk meg, fennállnak-e a választott átkelési módszer alkalmazásához szükséges előfeltételek (például odaerősítéshez szükséges pontok, faállomány, talaj természete). • Lehetőleg alacsony vízállásnál keljünk át, és ne közvetlenül esőzés előtt vagy után (magas vízállás, sodródó tárgyak). Átkelés egyedül Vízben gázolva (Előfeltétel: talaj, amelyen járni lehet; az átgázolható víz mélysége függ az áramlási sebességtől, de még csekély áramlásnál se legyen mélyebb, mint kb. 1 m).
422
• Testünk keskeny felével (oldalt) menjünk az áramlás irányában (a vízhatásnak kitett felület kisebb). •Ne vessük le a cipőt (véd a sérülések ellen). • Anélkül, hogy lábunkat felemelnénk, a fenéken csúsztatva minden lépésünket tapogassuk ki (kiküszöböli a víznyomás ellenőrizetlen hatását a mozgó lábra). • Ne lépjünk rá kövekre, hanem a vízfolyás irányából nézve, a kövek mögé lépjünk (ellenkező esetben elcsúszhatunk). •Ha támasztékul (kb. 2 m hosszú) botot használunk, a folyásiránnyal szemben szúrjuk le, és csak akkor támaszkodjunk rá, ha biztosan áll. Úszás A mélyebb, nyugodt folyású vizekben ugyanúgy lehet úszni, mint az állóvizekben. A már ismertetett úszási segédleteket is használni lehet. A gyors folyású vizekben, különösen ha olyan akadályokra is számítani lehet, mint kövek vagy sziklatömbök, ússzunk háton, lábbal előre. Lábainkat mint lökhárítókat használjuk. Csak a parthoz érve vagy önmentéskor (veszély esetén) forduljunk hasra, minél később. Úszási segédletek csak akkor használhatók, ha elég stabilak és ha azoktól bármikor megszabadulhatunk (akadályozzák a lemerülést, ami bizonyos helyzetekben az egyetlen menekülési esélyt je. lenti). Sohase ússzunk az áramlattal szemben, hanem mindig azzal egy irányban (gyors kifáradás). Fatörzspalló 1. lehetőség: Döntsünk ki a víz mellett álló megfelelő hosszúságú fát úgy, hogy a folyót átívelje és így hidat alkosson. A fa kidöntésekor először vágjunk vagy fűrészeljünk a dőlési oldalon bevágást (lehetőleg a fatörzs közepéig). Ezután az ellenkező oldalon valamivel a bevágás felett vágjuk el a fennmaradt részt (baltával, fűrésszel). A mikor a fa kidőlt, álljunk hátrébb (sérülés veszélye). 2. lehetőség: Egy ágaitól megtisztított, megfelelő hosszúságú fát helyezzünk a parttal párhuzamosan a vízbe, és a folyásirányban levő alsó végét rögzítsük a parton. Utána a másik végét toljuk az áramlatba, amely azután a másik parthoz szorítja.
423
Átkelés több személly el Lánc (Előfeltétel: víz, amelyen át lehet gázolni.) Az átkelni kívánók megfogják egymás kezét, és az átgázolás alatt kölcsönösen egymásra támaszkodnak. Ideális esetben a lánc az egyik parttól a másikig ér. Kötélpálya A kötél egyik végét a parton rögzítik (fa, kőtömb, bevert cövek). A csoport egyik tagja átkel a vízen a kötéllel, és azt a másik parton rögzíti. A többiek (egy személyt kivéve) a kötélen átfüggeszkednek a túlsó partra (biztosítékul mellheveder-biztosítást is lehet használni, amelyet hurokkal a kötélre erősítünk). A csoport utolsó tagja kioldja a kötelet és azon a túlsó partra húzza magát. Kötélhíd A kötelet mint fentebb a víz fölé helyezik, és azután legalább 2 m magasan feszesen kifeszítik (legjobb csigát alkalmazni). A többiek medvefüggeszkedésben átmásznak a kötélhídon. Ha egy második kötelet is kifeszítenek kb. 1,80-2 méterrel az első felett, álló helyzetben is át lehet mászni a kötélhídon. Minél feszesebbek a kötelek annál könnyebb áthaladni. Két, egymás mellé feszített, egymástól 80 cm távolságban lévő kötél deszkák, lécek stb. odaerősítésével lécpallóvá képezhető ki. Ennek elkészítése azonban elég sok időt igényel. Kötélcsúsz da A kötelet nem vízszintesen, hanem úgy feszítik ki, hogy a szemközti part felé lejtsen. Erős ágvillát helyezünk a kötél fölé, mindkét kezünkkel megfogjuk, és átcsúszunk a szemközti partra.
424
Lánc
Kötélpálya
Csiga
Kötélhíd
Kettős
kötélhíd
Kötélcsúszda
Deszkapalló
A kötelet nem szabad nagyon meredeken kifeszíteni, mert ebben az esetben a nekiütődésnél sérülések keletkezhetnek. Második kötél fékezőkötélnek, vízszintesen kifeszített tartókötél esetén vonókötélként is (függővasútmódszer) felhasználható. E módszerek többségét szakadékokon, szurdokokon stb. való átkelés során is alkalmazni lehet. Ha a kötél nélkül nem lehet átkelni, megpróbálhatjuk a kötelet horgony segítségével rögzíteni a másik parton. Előfeltétel: a szemközti partnak dobástávolságban kell lennie és ott rendelkezésre kell állniuk olyan felületeknek, amelyekbe a horgony beleakadhat (fák, kövek), 0 C-fok alatti hőmérsékletnél a horgonyt vizes ruhadarab is helyettesítheti. Ez bizonyos idő múlva a szemközti parton odafagy (leginkább tárnok között), és azután terhelhető.
Hogyan vetkőzzünk le vízben? A ruházat a vízben is hatékonyan véd a hideg ellen, azonban lényegesen megnehezíti az úszást, különösen hosszabb távokon. Ha vízen kelünk át (ha az úszási segédletek csődöt mondanak, a csónak felfordul, a szükséghíd beszakad), de akkor is, ha másoknak segítséget nyújtunk, szükség lehet arra, hogy a vízben levessük a ruhát, mert csak így tudunk úszni.
425
Erre az alábbi lehetőségek kínálkoznak: - Elöl végig nyitható felsőruházat (kabát, anorák, zakó, kiskabát) levetése: kinyitjuk a felsőruhát, és hanyatt fekve hátrafelé lehúzzuk. - Nadrág, szoknya: derekát kikapcsoljuk és letoljuk. Ezután megpróbálunk kinyújtott lábakkal háton fekve kiúszni belőle. Ha ez nem sikerül, előrehajló felsőtesttel merüljünk a víz alá, és kezünkkel húzzuk le a ruhadarabot. - Szorosan testhez simuló vagy nem végig nyitható felsőruhák (pulóver, szoros ing vagy blúz): víztaposás közben kinyitjuk a ruhadarabot (gallér, ujjak). Ezután a karokkal befelé kibújunk az ujjakból, és a ruhadarabot fejünkön át lehúzzuk. Ha ez nem sikerül, húzzuk fel lehetőleg magasra egészen a hónalj magasságáig, merüljünk le, közben felülről a vállunkon át nyúljunk hátra, fogjuk meg a ruhát és felfelé vesszük le. A víz felszínére érve bújjunk ki az ujjakból.
Segítségnyújtás fuldoklóknak Ahhoz, hogy vízbefúlás veszélye esetén helyesen reagáljunk és másoknak segítséget tudjunk nyújtani, szükség van bizonyos alapvető folyamatok ismeretére. A fuldokló magatartása négy szakaszra oszlik: - félelem a vízbefúlástól, - vízbefúlás veszélye, - fuldoklás, - eszméletlenség.
426
Félelem a vízbefúlástól E félelem rendszerint bizonytalan vagy gyakorlatlan úszókra tör rá, amikor például - vízi növényekhez érnek hozzá, - állatokkal találkoznak, - a mély víz vagy a parttól való nagyobb távolság miatt bizonytalanokká válnak, - erős az áramlás, - erős a hullámzás, - hidegvíz-rétegbe érnek. E félelem rendszerint az alábbi hibás magatartást váltja ki: - az úszó megpróbálja fejét magasan a víz felett tartani, - heves és nem gazdaságos úszómozdulatokat tesz vagy összevissza csapkod maga körül. Ennek következtében a statikus és dinamikus felhajtóerő csökken és a lesüllyedés gyorsul. Vízbefúlás veszélye E veszélyt a víz behatolása okozza a légutakba, és a légzőszervek műkö désének rövid, ismételt szüneteléséhez vezet (a köhögési reflextől kezdve a félrenyelésen át egészen a hangszalaggörcsig). Ehhez járul a bizonytalan úszóknál még esetenként a sokkos bénulás (hidegsokk, pszichológiai sokk). Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmunkat. •Nyeljük le a behatolt vizet (gyakorlott úszók ezt önkéntelenül teszik). •Feküdjünk hátra (optimális felhajtó erő). • Próbáljunk fél perc alatt megszabadulni a köhögési reflextől vagy hangszalaggörcstől (nyelni, mélyen és nyugodtan lélegezni). Fuldoklás A légutak teljes bénulása jellemzi. Legkésőbb ekkor lépnek működésbe a rejtett erőtartalékok (lásd a Hogyan segítsünk magunkon és társainkon című fejezetben), ami 50%-ig terjedhető pillanatnyi erőnövekedést jelent. Rendszerint azonban az agy oxigénhiánya folytán eszméletzavar is fellép. A fuldokló, akivel ilyenkor már alig lehet érintkezni, éppen ebben a szakaszban veszélyezteti leginkább a segítségére sietőt, mivel belékapaszkodhat és magával húzhatja a mélybe. E szakasz kb. egy percig tart. Önsegélyre már nincs lehetőség.
Eszméletlenség Az eszméletlenséget az agy oxigénhiánya okozza. A fuldokló rendszerint gyorsan egyre mélyebbre süllyed.
427
Teendők a mentés érdekében Ha egy személy fuldoklik •Lehetőleg a partról dobjunk a fuldoklónak úszási segédeszközöket (fát, üres, zárt palackokat, üres bádogkannákat). •Ha ez nem lehetséges, gyorsan ússzunk a fuldokló közelébe (tartsunk kb. 5 m távolságot). •Nyugtassuk meg, és adjunk neki megfelelő útmutatást (vízbefúlási félelem és esetleg vízbefúlási veszély esetén). • Ha ezeket követi és biztosak vagyunk abban, hogy nem veszélyeztet bennünket, ússzunk oda hozzá (előzőleg közöljük vele szándékunkat), és segítsünk neki az Állóvizek című részben ismertetett módszerekkel. • Ha nem követi útmutatásainkat vagy elkezd tombolni (fuldoklás), maradjunk a közelében és várjuk meg, míg ereje annyira gyengül, hogy mentése bennünket nem veszélyeztet. • Amennyiben mégis belénk akaszkodik, lökjük el, merüljünk a víz alá, vagy merítsük a fuldoklót a víz alá, hogy kiszabadítsuk magunkat. Ha több személy fuldoklik (például felborult a csónak, beomlott híd) •Ha magunk is érintve vagyunk, azonnal próbáljunk meg az embergomolyagból kikerülni, hogy ne sodorjon bennünket veszélybe. • Ha a part közel van, ússzunk oda és minden lehető úszási segédletet dobjunk be a vízbe a fuldoklókhoz. • Amennyiben ez nem lehetséges, egyenként kell menteni a fuldoklókat. Az eszméletleneknél a parton azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést, és a többiek mentését mindaddig el kell halasztani, amíg az első megmentett személy életveszélyen kívül van. A vízből való kihúzásnál különösen arra kell vigyázni, hogy a fuldokló fejét elég magasan tartsuk a víz felett és a test laposan feküdjön (függőleges testhelyzetben a továbbhaladás nem lehetséges). A különböző tartófogásokat felváltva alkalmazhatjuk. A fuldoklót azonban sohasem szabad teljesen elengedni, és feltétlenül figyelmeztetni kell, hogy változtatunk a fogásán (ellenkező esetben esetleg pánikreakció léphet fel).
Víz alatti úszás Bizonyos esetekben az önmentésnek vagy mások mentésének egyedül alkalmazható módszere a víz alatti úszás. Ennek során számunkra teljesen idegen környezetbe kerülünk. Ahhoz, hogy abban biztonsággal mozoghassunk, szükség van önuralomra, elméleti ismeretekre és lehetőleg némi gyakorlatra is. Mivel azonban valószínűleg éppen a gyakorlat hiányzik, rendkívüli helyzetekben fokozott jelentősége van az önuralomnak, az adottságok és módszerek kellő ismeretének.
428
Figyelembe kell venni: - a hőmérsékleti hatásokat, - a látási és hallási viszonyokat, - a nyomásviszonyokat. Hőmérsékleti
hatások A víz sokkal jobb hővezető, mint a levegő. Ezért az ember háromszor annyi testmeleget ad le a víznek, mint a levegőnek, és így a vízben a hővesztesége sokkal nagyobb. Ehhez járul az is, hogy mozgásnál nem képződik állandó felmelegedett réteg (konvekció); ez szorosan tapadó ruházattal bizonyos mértékig pótolható. Elméletileg a szervezet a levegőben 5 °C, a vízben 20 °C környezeti hőmérsékletet hosszabb időn keresztül ki tud egyenlíteni. A gyakorlatban azonban a belső hőmérséklet már a környezet 30 °C hőmérsékletétől kezdve csökkenni kezd. A vizet legkésőbb a lehűlés jeleinek jelentkezésekor („libabőr", fogvacogás, izmok remegése) el kell hagyni. Látási és hallási viszonyok A víznek más a törésmutatója, mint a levegőnek és ezért a szem látóképessége a víz alatt a normális érték tizedére csökken. A talaj alakzatai és a tárgyak elmosódnak és csak körvonalaikról ismerhetők fel. Ennek ellenére mindig nyitott szemmel kell a víz alá merülni, mivel az észlelt formák fontos segítséget nyújtanak a tájékozódáshoz. Az ismételt gyakorlás ugyan nem javítja a látóképességet, a tapasztalat azonban lényegesen növeli az észlelési képességet. 5 m mélységben a beeső fény a nappalinak már csak 1/4-e, 15 m mélységben pedig csak 1/8-a. Napfoltok a fenéken kb. 5 m mélységig láthatók. A spektrumszíneket is másképpen nyeli el a víz. A legmélyebbre a kék hatol be, a piros szín már 4 m mélyben is alig észrevehető (ennek alapján a merülési mélység viszonylag pontosan meghatározható). A hanghullámok terjedése a víz alatt négyszer olyan gyors, és hatótávolságuk is lényegesen nagyobb. Irányuk meghatározása azonban alig lehetséges (víz alatti jelzések). Nyomásviszonyo k A testre a víz felszínén 1 bar nyomás nehezedik. A mélység növekedésénél ez az érték a környező víznyomás értékével nő (10 méterenként 1 barral). Tehát 10 m mélységben a test kétszer annyi nyomásnak van kitéve. Mivel a test zömében folyadékból áll, nagyon magas nyomásnak is ellenáll. Csak akkor következnek be a test levegővel telített üregeiben károsodások, ha a környezeti és a belső nyomás nem egyenlítődik ki. Ez a kiegyenlítődés minden változó nagyságú üregben (például hasüreg) magától létrejön: a fejtájéki merev üregekben azonban a nyomáskülönbség érezhető, különösen a dobhártyán. A dobhártya elzárja a középfület a külső fültől. A középfül összekötte-
429
té1iben áll a garatüreggel, amelynek ajakszerű záródása megakadályozza az automatikus nyomáskiegyenlítődést (az egyenlő nyomást a dobhártya mindkét oldalán). Ezt tehát mechanikusan kell létrehozni. Nyomáskiegyenlítődés néha már ásítással, nyeléssel vagy az első álkapocs oldalra tolásával is létrejön. Rendszerint azonban az alábbi préselési módszert kell alkalmazni: •befogjuk az orrot (ujjainkkal) és • lökésszerűen levegőt préselünk az orrba és a garatüregbe. Minél előbb kezdjük meg a nyomáskiegyenlítést, annál könnyebben sikerül (a nyomáskülönbség kicsi). 4-7 méter mélységben a víznyomás már elszakíthatja a dobhártyát, amenynyiben nem történik nyomáskiegyenlítés. A behatoló hideg víz ekkor egyensúlyzavarokat, szédülést, rosszullétet, esetleg eszméletvesztést okoz. A hallójáratok bármilyen elzárása (füldugó) megakadályozza a nyomáskiegyenlítést, és a dobhártya elszakadásához vezethet. Légzési inger A légzés visszatartása a légzési inger bizonyos ideig tartó elfojtását jelenti, ami gyakorlatlanok számára már szárazföldön is kellemetlen. A víz alatt, ahol a lélegzet visszatartása életfontosságú, pszichikai megterhelést jelent, és az alábbi körforgást idézheti elő: - a pszichikai terhelést fokozza a látási és tájékozódási képesség zavar; - ez izgatottsághoz és félelemhez vezet; - ez fokozza az oxigénszükségletet; - ezek idő előtt fellépő légszomjat okoznak; - ez további fokozott pszichikai megterhelést jelent. Elsősorban akarat dolga, hogy a víz alá merüléstől való félelmet és a légzési ingert hosszabb időn át elnyomjuk. Ehhez az alábbi technikák bizonyultak célszerűnek: - tereljük el erről figyelmünket megfigyelések végzésével, tájékozódással, - nyeljünk, - végső esetben igyunk vizet. A merülés menete A víz alá merülés az alábbi szakaszokra oszlik:
Belégzés (A), Lemerülés (B), Víz alatti úszás (C), Feljövetel a víz színére (D) és kilégzés (E)
430
Belégzés Legjobb, ha a lemerülés előtt kb. 12-szer lélegzünk be és ki úgy, hogy a legutolsó légzés különösen mély legyen (összességében a belégzés semmiképpen ne tartson hosszabb ideig mint 30 másodperc). A belégzéssel a vér nem jut több oxigénhez. A „túllégzés" (a 30 másodpercnél hosszabb ideig tartó belégzés) ideiglenesen kikapcsolja az agy „C0 2 riasztórendszerét", ami a merülés alatti hirtelen eszméletvesztéshez vezethet. Lemerülés Az erővel leginkább takarékoskodó módszernek az alábbi bizonyult: • Hason fekvésből csípőből hajlítsuk meg felsőtestünket. •Ezután nyújtsuk ki testünket (közben a lábak a testet a víz alá nyomják). • Csak akkor tegyünk úszómozdulatot, amikor már lábaink is teljesen a víz alá merültek. •Idejében kezdjük meg a nyomáskiegyenlítést (50 cm merülési mélységben). Víz alatti úszás Különösen az alábbiakra kell figyelemmel lenni: • A kartempót oldalt egészen a felsőcombig folytassuk.
------
Lemerülés
Víz alatti úszás
• Lábtempót csak akkor végezzünk, amikor karunk a felsőcombunkhoz ért. •A siklás alatt előrenyújtott karjainkat „lökéshárítóként" használjuk. • Az irányítás a fejtartás útján történik: fej a nyakszirtnél - a test felfelé siklik, fej a mellen - a test lefelé siklik. •Ahol csak lehet, lábainkkal és kezeinkkel lökjük el magunkat a szilárd tárgytól (ez lényegesen kevesebb erőt kíván, mint az úszás, az erőmegtakarítás egyúttal kevesebb oxigénfelhasználást is jelent). • Végezzünk nyomáskiegyenlítést, ha merülési mélységet változtatunk. Feljövetel a víz színére •Legjobb függőlegesen feljönni a víz színére (a legrövidebb út). • Lehetőleg lökjük el magunkat. •Legkorábban ekkor kezdjük a kilégzést. Kilégzés •A víz felszínének áttörésekor lélegezzünk ki, vagy fejezzük be a már megkezdett kilégzést. 431
Lehetőség
szerint a következő lemerüléssel várjuk meg, míg légzésünk nyugodt lesz (ez meghosszabbítja a következő lemerülés időtartamát). • Amennyiben erre nincs lehetőség, nagyon mélyen lélegezzünk ki (préseljük ki a levegőt) és lélegezzünk be. Megfelelő akarattal még gyakorlatlanok is elérnek egypercnyi lemerülési időtartamot, 30-40 másodpercet mindenkitől el lehet várni.
•
Jégfelületek A jeget általában négy csoportba osztják: - átlátszó jégre, - hójégre, - táblás jégre, - üreges jégre.
Átlátszó jég Az átlátszó jég a víz felszínén keletkezik, amikor a hőmérséklet 0 °C-ra vagy az alá süllyed. Tiszta, világos, teherbíróképessé teszi a jégfelületet. Hosszabb ideig tartó hidegben kezdetben gyorsan vastagszik. Amint vastagszik, a levegő és a víz közti szigetelő hatása egyre erősebbé válik, és ezzel vastagodása lelassul. Hójég A jégfelületen fekvő hótakaró nyomása a jégfelületet a víz felszíne alá nyomja. Ha a hideg periódus alatt a jégen szakadások keletkeznek, emelkedik a nyomás alatt álló víz, elárasztja a jégfelületet, eláztatja a rajta fekvő havat és megfagy. Ez a folyamat a télidő alatt többször ismétlődhet. A hójég általában fehér, néha hólyagos vagy habos. Mindig kevésbé sűrű, mint az átlátszó jég, és ezért gyengébb is; ahhoz, hogy annak teherbíró képességét elérje, kétszer olyan vastagnak kell lennie. Táblás jég Táblás jég gyorsan folyó vizekben keletkezik a nagyon lehűlt vízben létrejövő kis jégtáblákból. Ha a vízfelszín teljesen befagy, e táblák részévé válnak a jégtakarónak, amely ezáltal gyengébbé válik. Ahhoz, hogy az átlátszó jég teherbíró képességét elérje, annál l/4-del vastagabbnak kell lennie. Üreges jég Az üreges jég a vízfelszín már megfagyott vízbe való lesüllyedésekor keletkezik. Szabadon lógó jégtakaró, amelyet az alatta levő felszíni jégrétegtől légréteg választ el. Ez a jég általában gyenge, és belső feszültsége magas. Mindenképpen kerülendő.
432
A jégtakaró teherbírása A jégtakaró teherbírásának megállapításához le kell némi annak vastagságát és ismerni kell a legutóbbi három nap átlaghőmérsékletét. Mivel rendkívüli helyzetekben aligha van lehetőség az elmúlt napok pontos hőmérsékletének megállapítására, becslésekre kell hagyatkozni. A jég vastagságának becslése nemigen lehetséges, mert ha áttörjük a jeget, a víz a lyukban azonnal emelkedik (a jég vastagságának kb. 80-90 %-áig).
A jég vastagságát a következőképpen mérjük: • Készítsünk mérőlécet. Vegyünk egy kb. 1 m hosszú lécet, amelynek alsó végére szöggel felerősítünk egy rövid, kb. 10 cm hosszúságú forgatható lécdarabot, ehhez zsinórt erősítünk. Miután a mérőlécet átdugtuk a jéglyukon, a kis lécdarabot a zsinórral keresztbe állítjuk. Ha a hosszú lécet előzőleg megfelelő jelzésekkel láttuk el, a jég vastagságát egyszerűen leolvashatjuk. Ezt a mérést el lehet végezni megfelelően megformált ággal, dróttal vagy keresztfával ellátott zsinórral, amelyre nehezékül követ akasztunk. •Üssünk lukat a jégbe (baltával, de késsel is lehet). A jeget tűzzel is felolvaszthatjuk. Ehhez fából rostélyt készítünk (tutajszerűen), amelyen meggyújtjuk a tüzet. A rostély az olvadékvízen úszik és ég. Az olvadékvizet úgy kell kimerni - szükség esetén puszta kézzel-, hogy ne folyjon vissza az olvadó mélyedésbe. A rostély alatt azonban mindig elegendő víznek kell lennie ahhoz, hogy ússzon. E módszer nagyon időigényes és sok tüzelőanyagot kíván - 5 cm mélységű olvadáshoz 1 óra égési időtartam kell-, és csak akkor ajánlatos alkalmazni, ha más lehetőség nincs. 433
• Távolítsuk el a jéglyuk széléről a havat és lehetőleg a hójeget is. • Mérjük meg a mérőléccel az átlátszó jég vastagságát. Ahhoz, hogy a jég vastagságát hosszabb darabon megmérjük (például ha gépkocsival akarunk átkelni vízen), egymástól IO-IO méter távolságra, a tervezett keréknyomoktól lO méterre jobbra és lO méterre balra lyukakat kell készíteni.
A jégtakaró szükséges legkisebb vastagsága Terl!elés
Alegutóbbi 3 nap átlaghőmérséklete
Szükséges távolság személyek vagy jánnúvek között
-JOoC
-S °C
0°C
egy személy sítalpon vagy hótalpon
3cm
33,S cm
4cm
Sm
gyalogos
4cm
4cm
Sem
4m
gépkocsik 0,2S t (1 OOO kg) 0,7S t (2000 kg) 1,4 t (3000 kg) 3t (6000 kg) 5 t (10 OOO kg) helikopter
terl!elt !Sem 21 cm 25cm 31 cm 39cm
üres
!Sem !Sem 120cm 25cm 31 cm
terhelt 20cm 23cm 27cm 34cm 43cm
üres
!Sem 21cm 22cm 27cm 34cm
21 cm
24cm
üres 20cm 23cm 2Scm 30cm 39cm 2Scm
terhelt 23cm 26cm 30cm 39cm 49cm
!Sm 15m 20m 2Sm 30m 20m
Olvadáskor a jégtakaró teherbíró képessége akkor is erősen csökken, ha vastagsága még változatlanul fennáll (felpuhul). A jégtakaró megerősítése A jégtakaró megerősíthető -víz, - jégtömbök, - lécek vagy deszkák segítségével. Víz A vizet az út háromszoros szélességében kell ráönteni. Annak érdekében, hogy a víz ne folyjon el oldalt, mindkét oldalon rudakkal megerősített hó- vagy jégfalat kell emelni. A víz rétegvastagsága ne legyen több mint 1-2 cm. Több réteget kell egymás fölé önteni. E módszer hosszadalmas és sikere erősen függ a hőmérséklettől (-IO °C-nál magasabb hőmérsékletnél nem alkalmazható). 434
Az így létrejött réteget megerősíthetjük fűvel, szalmával, levelekkel stb., a megerősítés elsősorban ajégréteg hirtelen betörésének megakadályozását szolgálja. Jégtömbök Kivágott (vagy kitört) jégtömböket lehetőleg négyszögletűre formálunk, és az út kétszeres szélességében felrakunk. A réseket pépes jéggel töltjük ki. Ez hamar odafagy, és rögzíti a jégtömböket. Ha megfelelő szerszámok állnak rendelkezésre, e módszer nagyon racionális és hatékony. Lécek vagy deszkák Kb. 1 m széles nyomvonalat kell fektetni (gépjárművek részére két nyomot). A léceket vagy deszkákat megfelelő hosszúságúra vágjuk, egymás mellé rakjuk és pépes jéggel összekötjük. E módszerrel a jégtakaró jól megerősíthető, előfeltétele azonban az, hogy megfelelő faanyag álljon rendelkezésre. A jégtakaró
megerősítése
Jégtömbökkel
Anyag
Lécekkel vagy deszkákkal
Az erősítő réteg vastagsága
A szükséges anyag 4 m széles úttesthez
Vízzel
lS cm vastag jégtakaró megerősödése
víz és hó 3 rétegben
összesen Sem
fú, lomb,
összesen kb. lOcm
szalma jégtömbök
függ a jégtömbök nagyságától és vastagságától
S cm vastag lécek, deszkák
Sem
%-ban
kb. 20% kb.1 m3 4 folyóméterre
kb. 2S% 3S%-ig
egyenként 1 m széles 2 nyomvonalhoz
kb. SO%
435
Az út megválasztása Ha jeges terepeken kell áthaladni, figyelembe kell venni, hogy - állóvizekről vagy - folyóvizekről van-e szó. Az állóvizek általában könnyebben fagynak be és jégtakarójuk vastagabb. Folyóvizeknél az általános szabály: minél kisebb az áramlás, annál hamarabb képződik jégtakaró.
Állóvizek Az átkelésnél különösen az alábbi veszélyek merülhetnek fel: - A meredek partok lényegesen megnehezíthetik, sót lehetetlenné tehetik a jégfelület megközelítését, különösen gépjárművel. - A part közelében a jég rendszerint vékonyabb, néha üreges, és ezért könynyebben törik. - Beszúküléseknél áramlatok gyöngíthetik a jeget. - Ugyanez vonatkozik mellékfolyók torkolatára állóvizekben. - Meleg források különösen veszélyesek, mert nem mindig hoznak létre jégmentes helyeket, hanem néha csak lényegesen elvékonyítják a jeget, és nem láthatók. - Sűrű hótakaró alatt a jég vékonyabb, mint hómentes helyeken. Folyóvizek Az alábbi veszélyek merülhetnek fel: - Különösen vékony jég és jéggel nem fedett részek a „sodorvonalban" találhatók (főként hosszabb, egyenes folyószúkületekben). - Folyókanyarok külső oldalán is vékony a jég. - Ugyanez vonatkozik mellékfolyók torkolatára is. - Sebesfolyású szakaszokban vagy kőtömbökkel teli folyószakaszokon a jég rendszerint szintén lényegesen vékonyabb.
•
folyókanyar
~(külsőoldal) / /;\. /
•
"' Állóvizek
... .
{
L
_/
~.~
tor,k~at: .folyó
.. :• /
sodorvonal~.,~:,·/·.··
.:•
..
:~-" torlasz
Folyóvizek
~
·
A tervezett útvonalat a fent jelzett veszélyek figyelembevételével kell kiválasztani és meghatározni. Legjobb, ha ezt a feladatot nagyjából elvégezzük a térkép alapján, még mielőtt a vízhez érünk; így elkerüljük azokat a fáradalmakat, amelyekkel a helyszínen a megfelelő átkelőhely keresése jár.
436
Ha nem lehet térkép alapján kiválasztani az átkelőhelyet, legjobb a part közelében levő magaslati pontról megkeresni. A jégfelületen való áthaladáskor az alábbi szabályokat kell figyelembe venni: • Ha a jégfelület csak a minimálisan szükséges teherbíró képességgel rendelkezik, nagyítsuk meg felfekvési felületünket sílécek vagy hótalpak segítségével (szükség esetén feküdjünk hasra). • Ha eljegesedett sílécünket meg akarjuk tisztítani, ne a jégen, hanem csak a túlsó parton csatoljuk le. • Síbottal vagy bottal állandóan ellenőrizzük az előttünk lévő rész jegének vastagságát és szilárdságát. • Nyugodtan és egyenletesen lépjünk; ha elesünk, ez fokozza a jég beszakadásának veszélyét. • Több személy esetén: pihenéskor is tartsuk be az egymástól való szükséges távolságot. Gépjárművel:
• A jégfelülethez való hirtelen nekiütődés és a hullárnképződés csökkentése érdekében különösen lassan és 15 foknál ne meredekebben hajtsunk rá a jégfelületre. • Hajtsunk lassan és egyenletesen, de sebességváltás nélkül. Ne álljunk és ne forduljunk meg. • A rezgés és a hullámképződés csökkentésére tartsunk egyenletes, 6-8 km óránkénti sebességet. • A jégfelületről a partra való felhajtás ne legyen 10 foknál meredekebb. • Ha az átkelés teljesen terhelt járművel túlságosan kockázatosnak tűnik, tegyük meg az utat többször, minden alkalommal a szállítandó teher egy-egy részét szállítva. • Állandóan ellenőrizzük a jégfelületet, különösen az útvonallal párhuzamos töréseket. • Több jármú esetén a járművek lehetőleg egyenként keljenek át a jégfelületen.
A jég beszakadása A jég beszakadását rendszerint már előre jelzi a ropogás és recsegés, és a jégfelület süllyedése. Ebben a szakaszban a beszakadás esetleg még elkerülhető. Teendők:
•Azonnal feküdjünk laposan a jégre (nagy felfekvési felület), lehetőleg arccal a part felé. • Lassú, nyugodt mozdulatokkal (mindig a lehető legnagyobb felfekvési felületen) kússzunk a part felé. Ha a jég a fenti előjelek nélkül beszakad vagy túlságosan későn reagálunk és beszakad alattunk, a teendők a következők:
437
• Azonnal tárjuk szét karjainkat, és ejtsük magunkat előre. • Minden eszközzel gátoljuk meg, hogy a jégfelület alá csússzunk vagy lemerüljünk a vízbe. • Ha mégis a jégfelület alá kerülünk: Tartsuk nyitva szemünket, és nézzünk felfelé. Ha a jég hóval fedett, a közelben levő jégtörés helyét a beeső fénysugár alapján még fel lehet ismerni és el lehet érni. Ha a jeget nem fedi hó, a víz és jég egyforma fénytörése miatt a jég beszakadásá nak helye csak igen nehezen ismerhető fel, folyóvíz esetén az áramlás miatt e helyet akkor sem lehet már elemi, ha tudjuk, hol van. A túlélés esélye ilyenkor igen csekély. •Próbáljunk meg felsőtestünkkel újból a jégfelület fölé jutni (lehetőleg arccal a part felé). Végezzünk lábainkkal lökésszerű úszómozdulatokat, a karjainkkal és súlyáthelyez éssel segítsük a lábmunkát. • Amennyiben így nem sikerül a jég fölé jutni, próbáljunk meg a jég beszakadásának helyével szembeni oldalon egyik lábunkkal a jég felületére jutni és azután kezünkre és lábunkra támaszkodva testünket oldalt a jégfelületre tolni; a jég beszakadásá nak formájától és nagyságától függően e módszer hanyatt fekve is alkalmazható. •Ha a jég újból és újból beszakad, vágjunk magunknak utat a part felé, addig, míg ki nem jutunk a partra vagy teherbíró jégfelülethez nem érünk. A víz hőmérséklete a jégfelület alatt 0-4 °C , vagyis már 20-30 másodperc után hidegsokk következhet be (vérkeringési zavarok, sőt, a szívműködés leállása). Másoknak a következőképpen nyújthatunk segítséget: • Ne egyenes tartásban, hanem hason csúszva közelítsük meg a jég közé került személyt (ellenkező esetben mi is veszélybe kerülünk, mert beszakadhat alattunk a jég). •Ne közelítsük meg egészen ajég beszakadásának helyét (a jég törékeny). •Az utolsó szakaszt hidaljuk át segédeszközökkel (hosszú ággal, bottal, kötéllel, nadrágszíjjal - esetleg többet összekötve, vagy ruhadarabokkal). Vigyázat: ne húzzuk ki a szerencsétlenül jártat a ruhája ujjnál fogva; a varrás könynyen elszakadhat. •Ha több segítőtárs van: Alkossunk láncot úgy, hogy mindenki hason fekve az előtte levő lábát fogja. Ezáltal az elöl lévő személyt mentőakciója során a többiek hatékonyan alátámasztják. • Az odanyújtott segédeszköz ökkel húzzuk ki a szerencsétlenül járt személyt a jégre, majd a beszakadás helyétől a partra. Ha a szerencsétlenül járt már a jég alá merült, a mentési kísérletet csak több (legalább két) segítőtárssal együtt és víz alá merülve lehet végrehajtani. A víz alá merülő személy életveszélyn ek teszi ki magát. Csak egyszeri lemerülésre van mód.
438
Teendők:
•A víz alá merülőnek nem szabad levetnie ruháit (a ruhákba zárt levegő megakadályozza a test hirtelen lehűlését). • A víz alá lemerülőnek zsineg vagy kötél (ha más megoldás nincs, több összekötött ruhadarab) útján feltétlenül összeköttetésben kell állnia segítőtársával. • Legkésőbb 30 másodperccel a lemerülés után segítőtársának ki kell őt húzni a felszínre. •A segítőtárs a mentőakció megkezdése előtt a jég beszakadásának helyét kitágítja (könnyebb a megmentett kihúzása). • A segítőtárs és a lemerülő személy kötéljelekben állapodnak meg (például egyszeri húzás: megtaláltam a szerencsétlenül jártat, kétszeri húzás: 15 másodperc telt el, háromszori húzás: letelt az idő, felszínre kell jönni). • A segítőtárs ügyel arra, hogy a jég szélei ne vágják át az összekötőzsinórt. • Víz alatti keresés módszere: A víz alá merült személy nyitott szemmel körbeúszik a beszakadási helyen, a felszín közelében maradva (a szerencsétlenül járt személyt a testbe és a ruhákba zárt levegő rendszerint még egy ideig fenntartja, a jégréteg alsó felénél lebeg).
SEGÉDESZKÖZÖK Különösen rendkívüli helyzetekben sokszor szükségessé válik, hogy a hiányzó felszerelési tárgyakat, ruházatot vagy fegyvereket megfelelő segédeszközökkel pótoljuk. Ehhez rendszerint az alábbi alapanyagok állnak rendelkezésre: -kő,
-növények, - állatok. Ezeket az anyagokat úgy kell feldolgozni, hogy alakjuk és tartósságuk szempontjából a végtermék, mint segédeszköz, megfeleljen a célnak. Ehhez idő és türelem szükséges, mégpedig annál több, minél kevesebb a tapasztalatunk. A következő módszerekkel kellő kitartással, gyakorlatlanok is megfelelő eredményt érhetnek el. A vázolt módszerek csak támpontul szolgálnak, az adott helyzet és lehetőségek szerint alkalmazandók, és tág teret nyújtanak ahhoz, hogy azokat saját ötleteinkkel kiegészítsük.
Alapanyagok megmunkálása Kövek rendszerint ütő-, vágó-, reszelő- vagy szúrószerszámok (kalapács, balta, hántoló, olló, őrlőkő, fúrófej, dárda, nyílhegy) pótlására szolgáló segédeszközöket állítanak elő. A megmunkálásra négy lehetőség kínálkozik: Kövekből
439
-
megmunkálás ütéssel, megmunkálás nyomással, finommegmunkálás, köszörülés. A kő tökéletes megmunkálásához rendszerint bizonyos tapasztalat és gyakorlat szükséges, de a leírt módszerek segítségével némi türelemmel még a tapasztalatlanok is igen jól használható eszközöket tudnak készíteni. Megmunkálás ütéssel Három változatot különböztetünk meg, amelyek a szükségletnek megfelelően alkalmazhatók: - közvetlen megmunkálás kő segítségével (pattintás), - közvetett megmunkálás kő és (többnyire szaruból vagy keményfából készült) véső segítségével, - megmunkálás üllőn. A közvetlen megmunkálás módszerét rendszerint akkor alkalmazzák, ha nagyobb kődarabokat kell megformálni, illetve ezekről kisebb, lapos darabokat kívánnak lehasítani, hogy azokból speciális szerszámokat készítsenek (például hántolót, kést, hegyeket). E módszer használható munkadarabok nagyobb bütykeinek vagy kidudorodásainak eltávolítására is. Eljárás: • Vegyük egyik kezünkbe a munkadarabot. • Mielőtt megkezdjük a munkát, pontosan gondoljuk át, hogyan érhetjük el legjobban a kívánt formát, hova és mely irányból kell ütnünk. • A kő fajtája szerint az ütéseket vagy merőlegesen vagy egy bizonyos szögben kell a kőre mérni, de mindig a munkadarab éle ellen kell irányulniuk. A kőfajta hasadótulajdonságait leginkább kipróbálás útján állapíthatjuk meg, és ezeket a tulajdonságokat a megmunkálásnál figyelembe kell venni. • Kővel mért célzott ütésekkel pattintsuk le a kívánt darabokat. A közvetett megmunkálást rendszerint akkor alkalmazzák, amikor hozzáférhetetlen vagy különösen kényes helyeken nehéz feladatot kell megoldani. Az ehhez szükséges vésőt szaruból vagy keményfából készítjük el. E módszer elő nye, hogy az ütést pontosan a kívánt helyre lehet mérni. A munkadarabot vagy két térdünk közé szorítjuk vagy segítőtársunk tartja. Az „üllő-módszert" (közvetlen vagy közvetett megmunkálással) főképpen finommunkánál, nevezetesen a munkadarab elvékonyítása, nagyobb darabok pontos lehasítása céljából alkalmazzák. Ehhez üllőként nagyobb, lapos kő vagy egy lehasított kő sima oldala használható. E módszerekkel a munkadarab durva megmunkálása szinte mindig kielégítően megoldható.
440
Megmu nkálás nyomá ssal Az ütéssel való megmunkálással szemben itt nyomással gyakorolnak hatást a munkadarabra. E módszer, amelyet főképpen érzékenyebb, kényesebb munkák során alkalmaznak, több tapasztalatot és gyakorlatot kíván, és ezért gyakorlattal nem rendelkezők számára nem ajánlható. Munkaeszközül szolgál a kézben jól fekvő nyomóvéső, amelynek formája és anyaga megegyezik az ütő a lehetséges levésőével. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy e módszer hogy arra, ok egy még ami , csúszás miatt nagy a sérülés veszélye nek. Elő célszerű en különös alkalmazása rendkívüli helyzetekben nem látszik irányt nyomás a és lni nye viszont az, hogy pontosan lehet nyomást gyakoro pontosan meg lehet határozni. A következőkre kell ügyelni: ·. • Ne felülről lefele gyakoroljunk nyomást a vésővel, hanem oldalt a hasítás kívánt irányában. • Ne a karunkkal gyakoroljunk nyomást, hanem egész testünkkel. •Ne lökésszerűen gyakoroljunk nyomást (nagyobb a lecsúszás veszélye), hanem egyenletesen. • A nyomóvésőnek a nyomás ideje alatt történő enyhe forgatásával a hatás és a pontosság növekszik. •A sérülés veszélyének csökkentése végett lehetőleg használjunk „üllőt".
Közvetet t megmun kálás
~ ~4~ „ Üllómódszer"
Megmun kálás nyomáss al
Finom megmu nkálás A finommegmunkálás kizárólag kővel történik és célja az aprólékosabb megmunkálás. Az eljárás a következő: • A munkadarabot tartsuk szabadon egyik kezünkben, így rugalmasan helyezkedik el, és szétrepedésének veszélye csökken. 441
•Rövid , egyenle tes, könnyű ütésekkel munkálj uk meg a munkad arabot addig, míg a megmun kált felszín kezd könnyen lemállani. • A munkad arab így lassanké nt megkap ja kívánt formáját. Például a fejsze feje így kb. egy óra alatt teljesen kimunkálható. Köször ülés Ezen a kövön végzett különböző finommunkákat értjük, a csiszolást, polírozást, vágást, fűrészelést és fúrást. E megmun kálási módot simításra, élezésre vagy meghatá rozott formák (őrlőkő, vágóél, lyukak, fogóvájatok, rovátkák stb.) előállítására alkalmazzuk. Csiszolókőnek legjobba n a homokkő vagy hasonló állagú más kő felel meg. A csiszoló hatást a homok és/vagy víz lényege sen növeli. A csiszolást, polírozást és simítást a csiszolókővel való dörzsöléssel végezzük, a vágást vagy fű részelés t pedig vékony csiszolókőlapokkal, a felszín egy bizonyos részét csiszolva. A fúrás legegyszerűbb formája a pont alakú köszörülés. Erre hegyes csiszolókő is megfele l, amelyet kézzel ide-oda forgatun k. Lényegesen nagyobb hatású a kézi- vagy ívfúró, amelyne k feje köszörtikből áll. Hatékonyságát fokozza, ha homoko t vagy vizet használunk. Ha a fúrás eredményeképpe n kis vájat jött létre, akkor szükség esetén már fadarabbal és csonttal is folytathatjuk a fúrást, ha a fúrófej pótlásak ént homoko t használunk. Ez a fán vagy csonton lerakódi k és köszörú ként működik. Vizet azonban ebben az esetben nem szabad használn i, mert felpuhítja a fát.
Növények A növénye k különös en jól felhasználhatók építőanyagnak vagy szigetelő ként, de feldolgo zhatók tartályoknak vagy kötözőanyagnak is. Ez különös en vonatko zik az alábbi növénye kre és növényrészekre: -fa, - kéreg, gyanta, - indák, gyökerek, ágak, szárak, - fű, lomb, moha. E növénye ket és növényr észeket különböző módoko n lehet a mindenkori szükség letnek megfelelően feldolgozni:
Fa Edzés A fa edzésére rendsze rint kisegítő fegyverek vagy egyéb szerszámok különösen ellenálló hegyein ek előállítására van szükség. Az edzés tűz segítségével történik. Megfelelő éles hegyet készítün k és azt tűz fölé tartjuk, míg a felszíne sötétbarnává nem válik. Ha a fa izzani kezd, azonnal homokb a vagy földbe kell dug442
ni, hogy a parázs elaludjon. Amint a fa eléri a megfelelő színárnyalatot, le kell róla kaparni az esetleges elszenesedett részeket, azután megfelelő kövön kicsiszoljuk a hegyét. Méretre szabás Az átégetés az egyetlen lehetőség arra, hogy szerszámok nélkül méretre szabjuk a (rendszerint az építéshez szükséges) vastagabb fatörzseket. Ássunk gödröt az alatt a hely alatt, ahol a fatörzset el akarjuk vágni. Ezután a helytől jobbra és balra vastagon fedjük le a fatörzset nedves földdel vagy agyaggal (állandóan tartsuk nedvesen) úgy, hogy e két tűzgátló sáv között csak egy kb. 20-30 cm széles fasáv maradjon szabadon. Most a gödörben tüzet gyújtunk, és a fatörzset a két védősáv között átégetjük.
Ha nem lehet gödröt ásni, helyette rakjunk mindkét oldalon tüzet (ez fa- és munkaigényesebb eljárás). Formálás A fa formálása szintén tűz segítségével történik. Az eljárás a következő: Görbe fa kiegyenesítése: • A fa görbe részét addig tartsuk parázs (nem láng) fölé, amíg egészen forró nem lesz. •Vegyük el a parázstól, és térdünk felett vagy egy másik fadarabon egyenesítsük ki. • Rögzítsük a fát ebben a helyzetben, míg ki nem hűl. Egyenes fa meggörbítése: • Hevítsük fel a fát. • Hajlítsuk megfelelő formájúvá. • Rögzítsük ebben a formában, míg ki nem hűl. Kéreg vékony kéregből különböző tartályokat, edényeket lehet készíteni. A legalkalmasabb erre a nyírfakéreg, de különböző más fák vékony kérge is feldolgozható. A kérget lehetőleg nagy darabokban fejtsük le. Szabjuk ki a törzsön a kívánt nagyságot (a kérgen lehetőleg ne legyenek repedések és lyukak), majd fadarabbal ütögessük anélkül, hogy felsértenénk a kérget és azután Főképpen
443
fejtsük le. Ha a kérget tűz felett óvatosan pörköljük, hajlékonnyá és rendszerint aranybarna színűvé válik. Az ilyen kéreg vízhatlan, könnyen feldolgozható és jól elbír nagy felületre eloszló terhelést. Gyanta Jó ragasztószer és tömítőanyag rések, repedések, hézagok tömítésére. Gyantával be lehet vonni és vízhatlanná lehet tenni egész felületeket és üregeket. A következőképpen lehet előkészíteni és tisztítani: 1. módszer: •Kb. 15 percig főzzük a gyantadarabokat. • Sima bottal szedjük le a tetejét, és hagyjuk kihűlni a gyantát. • A további felhasználás előtt újból melegítsük meg a gyantát. 2. módszer: • Keressünk lejtős kőfelületet. • Rakjuk rá a gyantadarabokat, és gyújtsuk meg őket. • Így elég a terpentin és a tiszta gyanta lefolyik a lejtős kövön. • Fogjuk fel a lecsurgó gyantát és gyúrjuk kis labdacsokká. Gyökere k és indák A gyökerek és indák igen jól felhasználhatók fonóanyagként és nagyon ellenállók. Ha kiszáradnak, törékennyé válnak, ezért csak friss, vagy egy kissé beszáradt állapotban dolgozhatók fel. Egyes indákról a rajtuk levő tüskéket el kell távolítani. Ez a legegyszerűbben úgy végezhető el, ha az indákat két kő között többször áthúzzuk. Ágak, különösen fúzfaágak jól fonhatók. • Az ágakat lehetőleg addig vágjuk le, amíg még zöldek. • Fejtsük le a kérget, és amennyiben szükséges, hosszában vágjuk el az ágakat. • Szárítsuk meg az ágakat. Így hosszabb időn át is tárolhatók. • Fonás céljára felhasználás előtt az ágakat áztassuk vízbe, amíg hajlékonnyá nem válnak. Egyes szárakból (és kérgekből) kiváló növényi rost nyerhető, amelyből azután zsineget lehet készíteni. A leggyakoribb és e célra legmegfelelőbb növények a következők: Növény
Felhasznált növényrész
Hogyan nyerjük a rostot?
Alkalmas az alábbiak készítésére
csalán
szár
előbb megszárítani, kiverni és összezúzni a fás részek eltávolítása végett; a rostokat kézzel megtisztítani
cérna, zsineg, horgászzsineg, kötél, hurkok, íjhúr, takarók, zsákok szövése, hálók csomózása, cipo1c készítése: kiváló minőségű
444
Növény
Felhasznált növényrész
Hogyan nyerjük a rostot?
Alkalmas az alábbiak készítésére
kutyatej
szár
mint fent
mintfent
nád
szár
mint fent
mint fent
liánok
szár
mint fent
mint fent
csipkebogyó
belső
kérget szárról lefejteni és a belső oldalon fekvő rostokat lehúzni
nem olyan alkalmas, mint fentiek, de használható: zsineg, horgászzsineg, hurkok, cipó: nedvesen a legerősebb, kiszáradva kissé merev.
fűzfa
belső kéreg
mint fent
mint fent
szilfa
belső
mint fent
mint fent
lucfenyő
gyökér
mint fent
mintfent
fehér kéreg
kéreg
rózsa
belső
kéreg
mint fent
mint fent
hóbogyó
belső
kéreg
mint fent
mint fent
boróka
kéreg
a száraz kérget a törzsról lefejteni és így feldolgozni
e kéreg nem nagyon erős, de használható kevésbé igénybe vett zsinegek készítésére, zsákok szövésére és cipók készítésére
üröm (különösen a dél-amerikai)
nagyobb növények kérge
a száraz kérget a törzsről lefejteni és így feldolgozni
mint a boróka
A rostokból a következőképpen készíthető zsineg: •Bal kezünk hüvelykujjával és mutatóujjával fogjunk meg két vékony rostköteget. •A testünktől távolabbi (a külső) rostköteget fogjuk meg a jobb kezünk ujjaival, és sodorjuk az óramutató járásával egyező irányban. • Az így nyert szálat az óramutató járásával ellentétes irányban hajtsuk a második drótköteg mögé, amely így a külsővé válik. sodorjuk össze a második (külső) rostköteget (az óramutató járásával egyeMost • ző irányban), és az óramutató járásával ellentétes irányban hajtsuk az első mögé.
445
• Ezt az eljárást megismételjük, míg a rostkötegek végére nem érünk. • Meghossz abbításko r a rostköteg utolsó 10 cm-ét az új (lehetőleg vastag) rostköteggel összesodorjuk és azután a fentebb leírtak szerint dolgozunk tovább. Ügyelni kell arra, hogy két rostköteg ne legyen egyforma hosszú, tehát az egybefonás helye ne kerüljön mindkét kötegnél ugyanarra a helyre.
Ha csak rövid darabkára van szükségünk (például rövid varrás elkészítése vagy két fa összekötése), akkor a következő eljárást alkalmazhatjuk: •Egyik kezünkkel fogjuk meg egy rostköteg végét és másik kezünkkel sodorjuk egy irányban a felsőcombunk felett. •Ha a köteget szorosan összesodortuk egy szállá, fogjuk meg másik kezünkkel a másik végét. • Fogjuk fogaink közé a szál közepét. • Tartsuk a szálat fogainkkal, tegyük egymás mellé a két végét és fogjuk meg. • Most engedjük el fogainkkal a szál közepét. Saját feszülése folytán zsinórrá sodródik össze. • Kétszálú zsinórt kapunk, amely fele olyan hosszú, mint az eredeti rostköteg. Fú, lomb, moha A füvet, lombot és mohát rendszerint szigetelő- és párnaanyagként használjuk, a fú más növényi rostokkal együtt igen jól használható fonásra és szövésre. A munkát az alábbi szempontok figyelembevételével tehetjük könnyebbé és racionálisabbá: • Csak száraz anyagot használjunk. •A szövésre vagy fonásra felhasznál ni kívánt füvet (és nádat) feldolgozás előtt áztassuk be vízbe, hogy puhább legyen. • Az anyagokat vizes állapotban dolgozzuk fel. A szövés ugyan időigényes, de alkalmas a legkülönbözőbb segédeszközök
446
a cipőtől kezdve a takarókon át egészen a tárolásra használt eszközökig. Nagyon jól bevált a legegyszerűbb, de egyetemesen használható módszer, az áthurkolás, amelynél a hosszanti fonalat (amely a munkadarabtól függően lehet zsinór, vékony ág stb.) „láncfonalnak", a beleszőtt fonalat „vetülékfonalnak" (zsinór, fú, vékony ágak, nád, puha kéreg) nevezik. A hurkolótechnikánál két vetülékfonalat használnak, egyik mindig a lánc felett, a másik a lánc alatt halad el és minden láncfonal között keresztezik egymást.
előállítására,
Idő
takarítható meg, ha nagy felületű, egyszerű munkadarabok készítéséhez segédletet használunk.
szövőszéket helyettesítő
Állatok Segédeszközök előállítására az állatok alábbi részei használhatók fel: -bőr,
-csontok, - inak. Bőr
Szükség esetén az állatbőr nyersbőrként is felhasználható különböző segédeszközök készítésére. A nyersbőr hátránya, hogy ha hosszabb ideig nedvesség éri, rothadásnak indult, forró víz hatására enyvvé válik és száraz állapotban szaruszerűen kemény lesz. Az alábbi munkafolyamatok segítségével lehet mégis használhatóvá tenni:
447
• A bórt legalább egy nappal (lehetőleg több nappal) a munka megkezdése előtt áztassuk vízbe. Frissen lenyúzott bőrnél erre nincs szükség. • Feszítsük ki a bórt a földön (cölöpökre vagy kereten, szükség esetén elég az is, ha a földre fektetjük) húsos felével felfelé, és alaposan ledörzsölve távolítsunk el róla minden zsírt és kötőszövetet. • Alaposan tisztítsuk meg a bórt. E tisztítást rendszerint vízzel szokták elvégezni. De lényegesen jobb erre vizeletet használni, mert annak húgysava a zsír legkisebb maradványát is feloldja. Áztassuk vizeletbe és hagyjuk beszáradni. Végül alaposan öblítsük ki vízben. • Hagyjuk megszáradni, forgassuk meg és feszítsük ki. • Ezután el kell távolítani a szőröket. Ez igen fáradságos munka, de könnyebben elvégezhető, ha a bórt fahamuoldatba áztatjuk (kb. egy napig). • Végül a száraz, merev bórt fúpámára vagy hasonló puha alátétre helyezzük és kerek, sima, kb. 1,5 kg súlyú kővel ütögetjük. Rövid ütésekkel minden négyzetcentim étert meg kell dolgozni, ha azt akarjuk, hogy struktúrája összetörjön és a bór puha és fehér legyen. • Az így létrejött termék, a nyersbőr viszonylag puha és további célokra feldolgozható. Ahhoz, hogy a nyersbőr még tartósabb és puhább legyen, cserzéssel készbórré kell alakítani. Cserzésen a romlandó fehérjéből álló bőranyag tartósítását értjük. A cserzés különböző formákban történhet: - cserzólében, - füstöléssel, - ványolással. Cserzés cserző/ében Ez a legjobb módszer, de egyúttal a legtöbb időt igényli. A cserzés 24 órától 1~líónapig tarthat, az időtartam fü_~g - a 'bór vasJagság3lól, .. - a cserzólé koiiceatf_~ciójától és - az abban való mozgatástól. A cserzés előfeltétele a cserzólé. A cserzőanyag az alábbi növényekből állítható elő: Növény
Felhasznált növényrész
tölgyfa égerfa
fa és kéreg kéreg kéreg fa és kéreg kéreg
lucfenyő
gesztenye fűzfa
448
A minél kisebbre felaprított részeket kb. 12 óra hosszat ki kell lúgozni, lehetőleg 50 °C-os vízben (ez olyan forró, hogy a puszta kéz még éppen elviseli. A túlságosan forró víz a cserzőanyagot tönkreteheti, a hideg víz oldóhatása pedig kevés. A szükséges növényrészeket legjobb tavasz végén vagy nyár elején összegyűjteni, ezeket azután meg kell szárítani és szükség esetén kövek között szét kell morzsolni. A tulajdonképpeni cserzés úgy történik, hogy a bőrö ket ebbe a cserzőlébe rakják vagy akasztják, és abban minél gyakrabban mozgatják. Cserzés után a bőrt vízzel leöblítik, és amikor még vizes, külső oldalát bezsírozzák (olajjal vagy zsírral), majd jól kisimítva megszárítják, úgy, hogy a földre simán kiterítve kiteszik a napra. Még jobb, ha cölöpök közé vagy keretre kifeszítik, ez azonban munkaigényesebb. A cserzés csak tapasztalati úton sajátítható el. Az itt vázolt módszer átlagértékeket tüntet fel, amelyek a tapasztalat alapján módosíthatók. Cserzés füstöléssel E módszerrel a cserzés legfeljebb 24 óráig tart. A készbőr viszonylag kemény, de rövid ideig víz hatásának kitéve nem válik azonnal merevvé. A bőrt füstöt eresztő kis tűz fölé helyezik, oly módon, hogy a füst hatása lehetőleg egyenletes és intenzív legyen. Ez legjobban úgy érhető el, ha a bórt sátor alakú favázra feszítik és úgy helyezik a tűz fölé, hogy a hőhatás ne legyen erősebb, mint amit az ember puszta bőre még éppen el tud viselni. A cserzóhatást a füst és a meleg váltja ki; túlságosan nagy hó szétrombolja a bórt. Szükség esetén a bórt egyszerűen a tűz fölé lehet tartani. Ezt az eljárást, minden oldalt legalább egy óra hosszat füstölve, többször meg kell ismételni, mindaddig, amíg a bőr középbarna színűvé nem válik. Ezután a külső oldalt vékonyan be lehet zsírozni. Cserzés ványolással E módszer alkalmazásával puha lesz a készbór, de víz hatására újból megkeményedik és tartóssága általában 2-3 hónapra korlátozódik. Az állati agyvelóból és némi zsírból álló cserzőanyaggal a nyersbőrt erőteljesen bekallózzák (ha nem áll rendelkezésre zsír, ez kevés vízzel pótolható). Az eljárás a következő: • Feszítsük ki a nyersbőrt. • A megmelegített agyvelóból kis zsír hozzáadásával készítsünk csomómentes pépet. • Sima kő segítségével erőteljesen kallózzuk be a pépet a bőrbe, mindaddig, amíg a pép teljesen átitatja és telíti a bőrt. •Csavarjuk össze a bőrt, és tegyük kb. 12 óra hosszat lehetőleg meleg helyre. • Ezután gondosan távolítsuk el a cserzőanyag maradványait és többször húzzuk át a bőrt sima ágon vagy kötélből készült hurkon. A dörzsöléstől a bőr megszárad és ezzel a cserzóeljárás befejeződik. 449
Az állati agyvelő a szükséges előkészítő munka befejeztéig frissen tartható, ha gyengén megfőzzük, és azután valamely belsóségben tároljuk. A ványolás és füstölés (ebben a sorrendben) kombináltan is alkalmazható és a cserzóeljárások időről időre megismételhetők a kész terméken, ha feldolgozás után ez még lehetséges. Ez javítja a bór minőségét és tartósságát. Ha bór helyett cserzett irhát akarunk készíteni, a cserzóeljárást csak az egyik oldalon alkalmazzuk. Ha cserzólével végezzük a cserzést, akkor azzal a húsoldalt vonjuk be és hagyjuk megszáradni. Ezt az eljárást addig kell megismételni, amíg a cserzés befejeződik. Az üreges szórt (rótvad, szarvasmarha, jávorszarvas szőre) a cserzés nem rögzíti, kihull, és ezért helyesebb eltávolítani. Megfelelő megtisztítás után az állatok beleit is lehet cserezni és utána hosszában elvágva vagy egészben jó kötözóanyagok. Szíj készítése A készbórból (vagy nyersbőrből) szükség esetén szíjak vághatók. Rövid szíjakat a kívánt szélességben a bór széle mentén kézzel vághatunk. Ha hosszabb szíjakra van szükség, az eljárás a következő: • A bőrből szabjunk ki egy kör alakú részt. • A külső széle mentén a kívánt szélességben vágjunk be egy 54 cm hosszú darabot. • Keressünk egy fatörzsön kiálló ágcsonkot távköztartó céljára (elkészíthető úgy is, ha faszilánkot beütünk egy résbe). • Késünk hegyét úgy szúrjuk a fatörzsbe, hogy a penge és a távköztartó közti távolság megfeleljen a kívánt szíjszélességnek. • A bór 5 cm-es bevágott részét úgy húzzuk át a kés és a távköztartó között, hogy a bőrdarab a kés oldalán legyen és a kés éle a bőrdarab felé mutasson. • Ha most meghúzzuk a bevágott darabot, a bórdarabból spirálformában kivágott egyenletes szélességű szíjat kapunk.
Előfeltétel:
450
valóban éles kés.
Bőr
varrása Ha bórt akarunk varrni, más anyagokkal ellentétben előre ki kell lyukasztani. Ezt árral (vagy megfelelő segédeszközzel) végezhetjük el. Öltésnek legalkalmasabb az úgynevezett „szíjgyártóöltés". Hogy megakadályozzuk a varrás felfeslését a fonal elszakadása esetén, a fonalakat minden lyuk után össze kell csomózni. Mivel a varrás nagyon idő- és munkaigényes, a munkadarabokat úgy kell elkészíteni, hogy minél kevesebb varrásra legyen szükség. A varrás maga a következőképpen történik: • A két összevarrandó ruhadarabot rakjuk egymásra, színt színre (így védjük legjobban a varrást). • Szúrjunk az árral lyukat mindkét bőrdarabba, és vezessük át azon a fonalat úgy, hogy közepe a bőrben legyen (varrás kezdete). • Kb. 0,5 cm-re szúrjunk újabb lyukat, és a fonal egyik szárát dugjuk át rajta. • A két fonalszárat kössük össze csomóval, és a fonal másik szárát vezessük át ugyanezen a lyukon a munkadarab túloldalára. • Ismételjük meg ezeket az öltéseket a varrat végéig. Ügyeljünk arra, hogy a két fonalszár minden lyukban keresztezze egymást, ez lényegesen növeli a varrat erősségét.
Csontok A csontok alkalmasak szúrószerszámok (ár, tű, tőr, nyíl és dárdahegy) készítésére. A csontokat a következőképpen lehet a kívánt alakra formálni: •Hosszában történő elvágáshoz vágjunk (vagy karcoljunk) rovátkát a csont hosszában. •Tegyük ugyanezt az ellenkező oldalon is. • Helyezzük a csontot egy kőre, úgy, hogy az egyik rovátka felül legyen. • Kis (fél ököl nagyságú) kővel ütögessünk a rovátka szélének mentén, míg a csont el nem törik. Többször forgassuk meg a csontot, hogy mindkét oldalról megdolgozhassuk. • Csiszolni, fúrni és vájatot készíteni ugyanúgy kell, mint a köveknél. Kampókat, kis fogakat be lehet köszörülni, vagy éles késsel óvatosan be lehet vágni. Inak Az inakból lehet a legjobb legerősebb kötözőanyagot készíteni; különösen alkalmasak erős fonalak, íjhúrok vagy erős igénybevételnek kitett kószerszá451
mok (például fejsze) rögzítőszíjainak előállításához. Feldolgozása az állatok hosszú lábinai és hosszabb hátinai alkalmasak. Az eljárás a következő. • Tisztítsuk meg a friss inakat, és szárítsuk addig a napon, míg egészen keménnyé nem válnak. • Az inakat sima körre helyezve egy másik sima kővel addig ütögetjük, amíg puhákká és fehérekké nem válnak. • E megmunkálás során sok vékony és igen ellenálló rosttá esnek szét. • E rostokat egyenként (száraz állapotban) varró- vagy kötözőfonalnak használhatjuk vagy összesodorh atjuk (ugyanolyan módszerrel, mint a növényi rostokat}, és zsinórnak használhatjuk. Ha az inakat tekercselésre vagy kőszerszámok rögzítésére akarjuk felhasználni, akkor az inakat nedvesen és egész állapotukban kell feldolgozni (előzetesen beáztatva). Rögzítőcsomó kötésére nincs szükség, mivel a kiszáradás folyamán kiválasztott enyves anyagok révén az ín magától rátapad a munkadarabra. Hasonló önrögzítő hatás a nedves bőr feldolgozásakor is keletkezik, ezt azonban nem enyves anyag okozza, hanem az, hogy a bőr kiszáradásakor összezsugorodik.
Segédeszközök előállítása A megmunkált és előkészített alapanyagokból most már elkészíthetők az egyes segédeszközök. A ruházat, felszerelés, szerszámok és fegyverek területén alább vázolt lehetőségek csak javaslatok, amelyeket ki-ki fantáziája, ügyessége, a rendelkezésre álló anyagok és idő szerint természetesen kiegészíthet és alkotó módon továbbfejleszthet. Ruházat Fejfedő:
A
fejfedő
anyaga lehet szövet, bőr, kéreg és fú.
Necc-ing: A test és a ruha vagy két ruharéteg közötti melegítő ki. Miután felvettük, oldalt összekötjük. Zsinegből, szövet- vagy bőrcsíkokból készül. 452
levegőréteget
egészíti
1 1
/1 [\ ~L/
.-
vagy ~
~'"'
~--
r-
' ,_ •<---~
' '1 Fűből
készült kabát: (szalmából, nádból) és zsinegből szőjük. A neccinghez hasonlóan fejünkön át húzzuk fel, viselhető oldalt nyitva (mint poncho) vagy összekötve (mint kabát). Fűből
Ing és nadrág: Szabásuk hasonló a neccingéhez vagy a fűből készült kabátéhoz: anyaguk szövet vagy bór. Ha nincs mód összevarrásukra, az oldalnyflásokat úgy zárhatjuk el, hogy az inget és nadrágot testünkhöz kötjük.
Cipót varrhatunk szövetből, bőrből, szőrméből vagy kéregből és/vagy fonhatunk vagy szőhetünk fűből, a talp több rétegből állhat.
453
A ruházat kiegészítő szigeteléséhez vagy kipárnázásához használhatunk száraz füvet, lombot, mohát, papírt, szövetcsíkokat, tollakat vagy szőrmét.
·~
Felszerelések és szerszámok Tartóváz:
A heveder a vállnál legyen lehetőleg széles (kb. 6 cm széles), hogy nehéz terhek hosszabb cipelésénél se vágjon be. 454
Szánkó: Télen megfelelő teknőt vájunk a hóba, szőrmét, bórt, fűből készített pokrócot vagy szövetcsíkot helyezzünk bele, meglocsoljuk vízzel és várunk, míg a víz megfagy. Szórménél ügyelni kell arra, hogy a szór iránya hátrafelé mutasson.
Vontató: Személyek szállításánál lábtartónak keresztfákat lehet bekötni, hogy a szállított személy ne csúszhasson le róla, hónaljánál pedig két rövid botot függő legesen hozzáerósítünk a vontatóhoz. A vontató alsó feléhez erősített ágak a rugózat szerepét töltik be, és elősegítik a csúszást. Húzófogantyúként hurkot, fából vagy hevederből készített fogantyút használhatunk.
Tasak: Bőrből, szőrméből, szövetből, zsinegből vagy nádból szőjük. Vízáteresztő anyagokat (sűrűn szőtt vagy fonott gyékényeket is) vízhatlanná tehetünk, ha forró gyantával bekenjük belső oldalukat, és betapasztjuk a varrásokat. Így alkalmasak víz tárolására és szállítására is.
!1.
1
\
'\
~:~(( '
A formát a mindenkori felhasználás szerint alakítjuk. 455
Hótalp: A hótalp általában kb. 70 cm hosszú és 40 cm széles. Kivitelezése függ a rendelkezésre álló anyagtól. Erdős területen a kissé hosszabb és keskenyebb, nyílt terepen a rövidebb, de szélesebb forma vált be. A hótalp hegyétől a kézíg érő zsineg lehetővé teszi, hogy hóba süllyedés esetén a hótalpat a hóból kihúzzuk; ez lényegesen megkönnyíti a hótalpakon való járást.
Napszemüveg:
Jelzősíp:
A legegyszerűbb fűzfából elkészíteni. Vigyázat: a kéreg csak akkor válik le sértetlenül a fáról, ha a fát előzőleg beáztatjuk és a kérget körös-körül gyengén megütögetjük.
Nyárs: A kérget a fogantyúnál hagyjuk meg. natkozik a fogókra és a sütőrostra is).
456
Lehetőleg
zöld fát használjunk (ez vo-
fogók
sütőrost
Ásóbot: Az ásóbot hossza.megfelel a normális lapát hosszának, átmérője kb. 5-8 cm, és a felső vége felé vastagszik. Alsó vége kihegyezett, az utolsó 30 cm-t lehetőleg ásószerűen vékonyítsuk el (4-5 cm vastagra).
Kéreg brikett:
A kéregbrikett kb. 50-60 cm hosszú, átmérője 15 cm. Belseje a legkisebb áll, amelyeket nagyobb kéregdarabok vesznek körül, majd szorosan körültekerjük kéregcsíkokkal. Ezek a brikettek 6-12 óra hosszat égnek. Ha csak egyik oldalán gyújtjuk meg a brikettet, szállítható, és ez lehető vé teszi, hogy a tüzet magunkkal vigyük. kéregrészecskéből
457
Varsa: A varsa készítésére a legalkalmasabb a fűzfa. A v formájú, ferde tető lehetővé teszi, hogy a hal alul beússzon, de megakadályozza, hogy kiússzon.
Horgászhorog: Elkészíthető
csontból, fából, mindenféle fémből. :'' :
,,~,, . '":--
~
\ :.1
!
,j
. ___„
~
Halászháló (merítőháló): Minden vízáteresztő anyag alkalmas arra, hogy a keretre szereljük: minél könnyebben folyik keresztül rajta a víz, annál hatékonyabb.
Kézifúró
458
kőből
készült fúrófejjel:
Fúró íjhajtással: Egyik kezünkkel fentről a lemezre tenyerelve nyomást gyakorolunk, míg a másik kezünkkel az íj ide-oda húzogatásával forgatjuk a fúrórudat.
Fúró szivattyúmeghajtással: A következőképpen működik: • Addig forgatjuk a fúrót, amíg a zsineg többször rá nem tekeredik a nyélre. •A kereszttámaszt lefelé nyomjuk, így a zsineg forgásba hozza a fúrót. •A forgás által a zsineg a másik irányban újból feltekerődik, és ezáltal a kereszttámasz megint felemelkedik. • Ismételt nyomásnál a folyamat megismétlődik.
459
K6balta (vagy kalapács): Az egyik lehet6ség: a megfelel6en megformált nyelet és a baltafejet összeillesztjük és összekötözzük. Készülhet úgy is, hogy vékony, beáztatott, kissé elvékonyított ágat (lehet6leg fűzfaágat) egyszer a balta feje köré csavarunk, és utána er6sen átkötözzük. A k6balták és k6kalapácsok igen jól használhatók fegyverként is.
r Fegyverek Az ismertetett fegyvereket az alábbi kritériumok alapján választottuk ki: - használhatóság, - hatás, - e16állítás módja, - id6szükséglet. Ezért alapján nem foglalkozunk a következ6 fegyverekkel: Számszeríj A feltételezett rendkívüli helyzetekben nem lehet kell6en hatékonyan és jól kezelhet6en előállítani. Pányvadobás Túlságosan sok id6 kell a dobástechnika kell6 elsajátításához. Bumeráng Az el6állítás és a dobástechnika túlságosan nehéz, ezenkívül nyílt terepen nem alkalmazható. Bola (két vagy több, dobókötélre er6sített kőgolyó) Nem valószínű, hogy gyalogosan eredményesen alkalmazható, vadon él6 állatok ellen: csak nyílt terepen használható. Fúvócs6 Előállítása nehéz. Csak gyorsan ölő méreggel alkalmazható eredményesen. A fegyverek és a szerszámok közötti határ gyakran elmosódik. Így például gerelyt vándorbotként, csatabárdot jégcsákányként vagy t6rt hóvágásra (például igluépítésnél) is lehet használni.
460
Tőr
A tőr fából, csontból vagy kőből készülhet. Fogóként feltekert zsinór vagy bőr szolgálhat, vagy faborítást kötünk a pengére. A fapengéket tűzben edzeni kell.
Bokszer Bokszert úgy készíthetünk, hogy megfelelő formában több fadarabot összekötünk vagy kellő formájú ágakból kialakítjuk.
Gerely A gerely hossza 1,5-2 méter, átmérője az anyagától függően 2,5-3 cm. Hegyét egyszerű edzéssel ellenállóvá tehetjük, behatolási mélységét kő-, csontvagy fémhegyek alkalmazásával fokozhatjuk. Kampók megakadályozzák, hogy a gerely kiessen a sebből, és ezzel fokozzák hatékonyságát. Stabilizálja a röppályát és fokozza a találat esélyeit, ha tollakat erősítünk rá (ugyanazzal a módszerrel, mint a nyilaknál). Egyébként ugyanaz a módszer alkalmazható, mint az íjak készítésénél (szárítás, kiegyenesítés, zsírozás). E fegyvert alkalmazhatjuk mind szúró-, mind hajítófegyverként. A hajítás technikája Nem valószínű, hogy sportszerű nekifutással végzett erőteljes hajításra rendkívüli helyzetekben lehetőség kínálkozik, de erre nincs is szükség. A cél nem az, hogy a gerelyt minél távolabbra hajítsuk, hanem az, hogy egy legfeljebb 10 méterre lévő célba találjunk. A gerelyt egyenletes, lendületes mozdulattal egyenesen (és nem ívben) hajítsuk a célba. Ha a gerelyvég süllyed, akkor vagy túlságosan kemény a hajítás, vagy túlságosan nehéz a gerely. Segédeszköz a hajításhoz Ahhoz, hogy a gerelyt fokozott erőbevetés nélkül több erővel és pontossággal tudjuk hajítani, ajánlatos segédeszközt használni. Hatása a hajító kar meg461
hosszabbításán alapszik, ami növeli a hajítóhatást. A segédeszköz használatának elsajátításához általában egy-két napi gyakorlás szükséges. E segédeszköz egy kb. 70 cm hosszú, 5 cm széles és 1,5 cm vastag fadarab. Egyik végére csapot metszünk (vagy egy faágat megfelelően bevagdosunk), amely a lándzsa szárának kivájt végébe beilleszkedhet. A fadarab másik végére két hurkot erősítünk a hajító kéz két ujjának.
A gerelyszárat földbe bevert fúróval vájhatjuk ki, a fúróra helyezett gerelyszárat kézzel forgatjuk. Ha a gerelyt halszigonyként kívánjuk használni, akkor a hajítógerelyhez képest az alábbi különbségeket kell figyelembe venni: - A szigony hossza anyagától függően 3-5 m. A legalkalmasabb anyag a fűz fa. - A szigonynak lehet egy vagy több hegye: kampókra szinte mindig szükség van, hogy a szigonnyal megfogott hal ne tudjon elúszni. - A szigony hegyes végeinek szárait a szigony szárára kell kötni, hogy nagy igénybevétel esetén is tartásuk legyen. Néhány példa a halszigonyvégekre:
±?· -
Íj Az íj készítésére alapanyagként egyebek között megfelel a mahagóni, a kő ris és a cseresznyefa, de szükség esetén bármilyen más fa is felhasználható. Az íj hossza elsősorban a rendelkezésre álló anyagtól függ, azonban helyes, ha hossza kb. 1,40 cm és a testmagasság között van (minél magasabb a használója, annál hosszabb legyen az íj). Vágjunk le egy lehetőleg egyenes, kevés gallyal rendelkező, közepén (kérgét beleértve) 3-5 cm átmérőjű ágat (ne törjük). Az elkészítés módja a következő:
462
• Miután kiválasztottuk a legjobb ágat és a kívánt méretre levágtuk, hántoljuk le a kérgét (ne vágjuk), és a fát helyezzük el éjszakára hűvös és száraz helyen. A kéreg eltávolítása után kb. 6 óra hosszat nem szabad kitenni a napra. • Ha szükséges, egyenesítsük ki a fát. Állapítsuk meg a természetes hajlatot (természetes hajlata még a legegyenesebb fának is van), mégpedig a következőképpen: • Állítsuk az ágat vastagabb végével a földre. • Fogjuk meg a fát bal kezünkkel középen, és tartsuk függőlegesen. • Jobb kezünkkel fogjuk meg a hegyét, és kissé húzzuk fejünk felé. • Eközben bal kezünkben a fa önmagától elfordul természetes hajlata irányában. •A fa tőlünk távolabb levő oldala lesz az íj belső oldala (jelöljük meg). • Jelöljük meg a fa közepét ott, ahol az íjat tartó kezünknek feküdnie kell. • Hántoljuk (de ne vágjuk vagy faragjuk) le az íj szárnyait a közepén kezdve végeik felé úgy, hogy a végeik felé elvékonyodjanak, és gyenge feszítésnél az egész íj megfeszüljön (ha erősen megfeszítjük az íjat, mielőtt teljesen elkészült, tönkremehet). Az íj fáját nem szabad ellaposítani, kereknek kell maradnia. • Először a felső szárnyat készítsük el, mielőtt az alsó szárnyához hozzákezdünk. •A finommegmunkálás után 1-2 napig hagyjuk száradni az íjat. Ez a folyamat meggyorsítható, ha tűz közelébe helyezzük vagy parázs fölé tartjuk. • Ha az íj megszáradt, be kell zsírozni. Melegítsük meg a fát, és addig dörzsöljük zsírral (bármilyen zsiradék használható), ameddig telítve nincs. • A feszítőhatás fokozása érdekében az íj végeit kissé hajlítsuk hajlásukkal ellenkező irányba (ennek módszerét lásd a fánál).
e;:::::::==~====================-=
természetes hajlat
;:===========:::::==;.
ellenhajlítás
felhúrozott íj
•A húr rögzítéséhez 3-5 cm-re az íj szárnyainak végétől vágjunk be kis rovátkákat, vagy kenjük be e részeket gyantával és tekerjünk rájuk zsineget, hogy ne csússzanak. • Húrozzuk fel az íjat úgy, hogy a húrt az íj egyik végére rácsomózzuk, a másik végére kétszer-háromszor rátekerjük és ugyancsak rögzítjük. 463
• A találat biztonságának növelése céljából a húron zsineg rátekerésével megjelölhetjük a nyíl ráhelyezésének pontját, és az íjon - kipróbálás után - rovátkával vagy rátekeréssel bejelölhetjük a távolsági jelzéseket. Ezáltal egyszerű célzóberendezés áll rendelkezésünkre. Az íjat úgy kell használni, hogy a fa rostszálainak iránya megfeleljen a természetes iránynak (a felhasznált ágnak a földhöz közelebbi vége a kész íjnál is lefelé legyen). Használaton kívül az íjat eresszük meg. Jelöljük meg a meglazított húr végén az érintkezési pontot, hogy az íjat mindig egyformán feszíthessük meg (ez növeli a találatok biztonságát). Ezzel ellentétes véleményekkel szemben átlagos tehetségű, gyakorlatlan személyek is képesek háromnapi gyakorlás után nagy biztonsággal eltalálni kb. 10 m távolságból 30-40 cm átmérőjű célokat. A kereskedelemben kapható íjak teljesítménye: Kezdősebesség
Húzósúly fontban
Ebből
50
49
60
51
70
58
80
70
az alábbi maximális Kezdősebesség
lőtávolságok
m/s
m/s
következnek:
Maximális
lőtávolság
30
90
40
140
50
200
60
260
70
320
méterben
Nyíl Minden könnyű fa, mint például fűzfa, rózsafa, cseresznyefa alkalmas nyíl készítésére, legkönnyebben azonban nádból állítható elő. Ebben az esetben azonban a nyílra fából készült nyílhegyet kell szerelni.
464
Eljárás: • Vágjunk száraz nádszálat 70 cm hosszúra. Ügyeljünk arra, hogy az egyik vágás kb. 1,5 cm-re legyen egy nádcsomó után (nyíl vége), a másik pedig kb. 10 cm-re egy nádcsomó előtt (nyíl hegye). Ezáltal elég erős lesz a húrba való beakasztásra szolgáló rovátka, és lesz egy darab üreges nádszár a nyíl fejének rögzítésére. • Ha szükséges, egyenesítsük ki a nyíl szárat (nádat vagy fát). •Vágjuk be a rovátkát a nyíl végébe, és kenjük be gyantával vagy tekerjük körül zsineggel a szárvégeket, nehogy elrepedjenek vagy eltörjenek. • Készítsük el a nyílvessző fejét, lehetőleg keményfából. Ehhez lehetőleg a nyílvesszővel egyenlő vastagságú, 15-20 cm hosszú fát használjunk. A hegyet, meg kell edzeni (csontból, kőből vagy egyéb anyagból készült hegy is használható). Készítsünk megfelelő hegyet és ragasszuk azt gyantával az üreges nádszárhoz. Nádból készült nyilak ugyan nem nagyon tartósak, de előállításuk igen egyszerű. Fából készült nyilaknál a nyíl elkészítése előtt a faszárat az íjhoz hasonlóan kezelni kell (lehántani, szárítani, zsírozni). A fanyilak kiegyenesítésére az alábbi gyors módszert is lehet alkalmazni: • A hajlított rész belső oldalán fogainkkal többször harapjunk rá a szárra. • Ezután a szárat forgatva és hajlítva kezünkkel egyenesítsük ki. A nyíl ellátása tollakkal A nyilakat tollak nélkül is jól lehet használni, a toll azonban stabilizálja a röppályát és növeli a találat valószínűségét. A nyílra való felerősítés előtt a tollakat kezelni kell, mégpedig a következő képpen: • Keressünk a madár ugyanazon szárnyáról vagy farka ugyanazon oldaláról származó hosszú tollakat. • Hosszában hasítsuk ketté a tollak gerincét. • A toll egyik felét csíptessük oda egy kőhöz, bal kezünkkel fogjuk meg a másik felét, és feszítsük ki. Jobb kézzel hántsuk le róla a kiálló gerincanyagot. •A tollakat vágjuk egyforma hosszúra (10-15 cm hosszúságúra), és mindkét végén kb. 1,5 cm hosszan távolítsuk el a gerincről a tollazatot. • Kenjük be forró gyantával a nyílszár alsó és felső felét, és ragasszunk két, lehetőleg egyforma tollat a nyíl szárára úgy, hogy végük kb. 3-5 cm távolságra legyen a nyíl végétől és a tollak iránya a nyíl felé mutasson (nyilanként két toll elegendő). A két letollazott véget vékony szállal erősítsük a nyíl szárához és várjuk meg, míg a gyanta megszárad. Ragasztót előállíthatunk úgy is, hogy patát, porcokat vagy halbőrt addig fő zünk, míg enyvszerű anyaggá nem válik. Ha semmiféle ragasztóanyag nem áll rendelkezésre, a tollakat oda is kötözhetjük a nyíl szárához. Az elülső letollazott gerincrészt először fordítva (a 465
tollazat a nyílszár felé mutat), a nyílvég felé mutatva rakjuk oda és odakötjük. Ezután meghajlítjuk és hátrahúzzuk a tollat, és végét a nyíl végéhez kötözzük.
A nyíl és az íj kezelése A nyíl és az íj kezelése összetett feladat, mivel egy sor egymással szoros kölcsönhatásban álló tevékenységet egyeztetni kell egymással ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Kellő ismeretek különösen rendkívüli helyzetekben szükségesek, amikor segédeszközök használatára vagyunk utalva. Az alábbi fázisok igényelnek különös figyelmet: - a lövés előkészítése, - az alaptartás, - a nyíl felhelyezése, - az íj megfeszítése, - a célzás, - a lövés leadása. E fázisok folyamatosan befolyásolják egymást és ezért nem egymástól elszigetelten, hanem összefüggésükben kell vizsgálni őket. A lövés előkészítése Az előkészítés során biztosítjuk, hogy az íj teljesítménye lehetőleg azonos maradjon, és a nyíl mindig ugyanolyan helyzetben legyen az íjhoz viszonyítva. •Ellenőrizzük a feszítőmagasságot (a húr és az íj markolata közötti távolság): mivel a húr az idők folyamán tágulhat és ezáltal a feszítőmagasság megváltozik, ezt időnként meg kell mérni és szükség esetén a húrt meg kell rövidíteni (becsavarni). • Jelöljük meg a húron a ráhelyezési pontot: ez az a pont a húron, amelyre a nyilat minden lövésnél ráhelyezzük. E célból a nyilat a nyíltámasztótól pontosan merőlegesen ráhelyezzük a húrra, és azután a nyíl végén levő rovátkája felett 4-5 mm-re megjelöljük a ráhelyezési pontot.
466
Alap tartás Legelőnyösebb, ha a célhoz viszonyítva derékszögben állunk, bal vállal a cél felé. A lábakat a vállszélességnél kisé szélesebben terpesztjük, a súly egyenletesen megoszlik a két láb között. A fej, nyak és vállak egyenes, laza tartásban vannak.
CÉL
LŐVONAL - - - - -
---- --
---~f
____Q? ?>---
CCJ 1
Mivel terepen éppen a lábak tartása nem fog mindig megfelelni az alaptartásnak (lövés térden állva vagy ülve), nagy figyelmet kell fordítani a felsőtest alaptartására. Az íjat bal kezünkben tartjuk (fogást megjelöljük), húrjával felfelé (íjat tartó kar.) Az itt és a következőkben közöltek jobbkezesekre vonatkoznak. Balkezeseknél az eljárás ellentétes. Az íj felhelyezése • Emeljük fel az íjat tartó karunkat. • Helyezzük a nyilat a nyíltámasztóra. • Fogjuk meg a nyíl végét a hüvelykujjal és a mutatóujjal (átfogva a húrt), és húzzuk a rovátkanyílást a húrhoz. • Fokozzuk a nyomást addig, míg a rovátka bekattan a húrra. • Annak érdekében, hogy a nyíl elcsúszását megakadályozzuk, a nyíl szárát az íjat tartó kézzel az íjon rögzíthetjük. Az íj megfeszítése Az íj megfeszítéséhez a jobb kéz három középső ujját használjuk. A húrt úgy kell megfogni, hogy az az ujjak utolsó ízének hajlatában feküdjön.
A nyilat a mutató- és
gyűrűsujjak
könnyedén tartják, azok között fekszik. 467
A feszítést a két karral egyszerre végezzük. Az íjat felemeljük, és az íjat tartó kéz előretolásával és a húzókar visszahúzásával megfeszítjük. Ily módon a munka egyformán oszlik meg a két kar között, és így végezhető el legkönnyebben. Nagy jelentősége van a megfeszített íj tartásának, különösen annak, hogy az minden lövésnél egyforma legyen. Legjobbnak bizonyult az alábbi tartás: • Az íjat tartó kezünk legyen teljesen kinyújtva, mintegy a vállvonal meghosszabbításaként. • Az íj lehetőleg pontosan merőlegesen álljon. •Tenyerünk legyen nyitva (vagy majdnem nyitva). Ez a tartás pontosan megismételhető, ez fontos előfeltétele a biztos lövésnek.
Célzás A biztos célzás alapfeltétele a húzó kéz vonatkoztatási pontja, az úgynevezett támpont. Ez az arc azon része, amelyhez minden húzás alkalmával oda kell tenni a húzó kezet; e pont a lőfegyver nézőkéjének szerepét tölti be. Csak a húzó kéz és az arc között elhelyezkedő elmozdíthatatlan alappontok biztosítják a pontos utánlövést és ezzel a célzás változatlan feltételét. Két módszer van: az álltámaszpontos és az oldaltámaszpontos; az álltámaszpontos pontosabb célzást tesz lehetővé, de nehezebben tanulható meg és ezért főként sportolók alkalmazzák, míg az oldaltámaszpontos kellően pontos célzást tesz lehetővé, könnyebben tanulható meg, gyorsabban hajtható végre és ezért a vadászok részesítik előnyben. - Álltámasz: Az áll, száj és orr között húzódó ín és a mutatóujj és áll közötti szoros érintkezés folytán több alappont adódik; ezért a fejtartás ellenőrzésével a tartás pontosan megismételhető.
468
- Oldaltámasz: Rendszerint a mutató- és középső ujj számára a jobb szájsarok az alappont, ez azonban nem teszi lehetővé a fejtartás pontos ellenőrzését.
\ Álltámasz
Oldaltámasz
Mindig egyforma támpontot, fejtartást és nyílkilövést feltételezve a célzás történhet akár célzóberendezés segítségével, akár segédeszközök igénybe vétele nélkül (ösztönös lövés). Az első esetben a célpont közepére irányítjuk és a lövés leadásáig ott tartjuk a célzóberendezést, amelynek elhelyezését próbalövésekkel egy bizonyos távolságra meghatároztuk és megfelelően rögzítettük. Ösztönös lövésnél támpontként csak a nyíl szára és a nyíl hegye áll rendelkezésünkre. Becsléssel kell megállapítanunk a kilövés szögét, amihez kiváló segítséget nyújt a próbalövések alapján megállapított távolság a nyílhegy és a cél közepe között. Mivel ehhez a célzó szemnek pontosan a nyíl felett kell lennie, az íjnak kb. 15 fokkal jobbra kell elhajolni. Egy szemmel és két szemmel is lehet célozni. A lövés leadása A lövés leadásakor különösen fontos, hogy a húrt lehetőleg rándítás nélkül és irányától nem eltérítve hagyjuk elpattanni. Ez úgy valósítható meg, hogy nem nyújtjuk ki aktív mozdulatokkal a húzó kéz ujjait, hanem passzívan lazítunk a húzó kéz feszítésén, és a húr nyomása a meglazított húzó ujjakat kinyújtja. Parittya A parittya három részből áll: - a villából, - a gumihuzalból és - a hevederből. Elkészítésén él a következőket kell figyelembe venni: • A villafogak hossza kb. 8-10 cm. • Gumihuzalnak minden használható, a tón át a fehémeműgumiig.
gépkocsitömlőtól
kezdve a nadrágtar-
469
• A fogó legyen olyan vastag (kb. 3 cm), hogy a parittya a kéz húzása következtében ne forduljon el. • A gumihuzal legyen olyan hosszú, hogy teljes kihúzásakor a húzást végző kéz a száj sarkára feküdjön (támaszkodjon). • Az alkar megtámasztása (lásd az ábrát) stabil tartást tesz lehetővé, és ezzel lényegesen növeli a találat valószínűségét. • Lövedéknek csak kerek, kb. köröm nagyságú kőgolyók használhatók (röppálya!). Szükség esetén puhább kőből faraghatók. Kezelés A parittya kezelése hasonló az íjéhoz, itt csak az eltérésekre hívjuk fel a figyelmet. • A célzó kar (íjkar) vízszintesen tartja a villát és olyan erősen, hogy a húzás ne mozdítsa el.
• Húzást végző kar: A golyót tartó hevedert vegyük hüvelykujjunk és mutatóujjunk közé, és helyezzük a golyót célzó kezünkkel a heveder közepébe. • Húzzuk meg gyengén a gumihuzalt és a golyó felett zárjuk össze hüvelykujjunkat és mutatóujjunkat. Célzás • A golyót tartó hevedert biztosan rögzítjük, eközben a felső villakar hegyét a célra irányítjuk, úgy, hogy a szem, a felső villakar hegye és a cél egy egyenesbe essenek.
Húzó kar Belövés • Álljunk 10 méterre a céltól, és adjunk le három lövést. • Állapítsuk meg a középső találatot, és korrigáljunk felemelve vagy lejjebb eresztve a célzó kart. • Ismételjük meg ezt az eljárást, amíg a lövés nem lesz a célban, és jegyezzük meg a felső villakar hegye és a cél közötti távolságot. Ez a távolság a célzójelünk 10 méter távolságra. • Ha a cél távolabb vagy közelebb fekszik, e távolságot növelni vagy csökkenteni kell. Ez történhet akár megérzés alapján, akár különböző távolságokra való próbalövések alapján. 470
III. RÉSZ
TÚLÉLÉS A CIVILIZÁCIÓ KÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTT A TULAJDON VÉDELME Általános tudnivalók Hadd bizonyítsuk az alábbi tényekkel, mennyire fontos a tulajdon védehne. Ausztriában hét és fél percenként követnek el tulajdon elleni bűncselekményt, ebből minden 38. percben lakásbetörést. E számok a nemzetközi adatokhoz viszonyítva átlag alattiak. Vitathatatlan, hogy a tulajdon elleni bűncselekmények száma és ezáltal a hatékony védelem szükségessége krízishelyzetekben növekszik. E védelem azt jelenti, hogy - vagy megakadályozzuk a tettes behatolását lakásunkba (házunkba), illetve - a behatolást észrevesszük és a tettest a riasztó működésbe hozásával menekülésre késztetjük, vagy - a már behatolt tettest a rendőrség megérkezéséig fogva tartjuk.
A biztonsági intézkedések fajtái A védelem célját szolgálják: - az egyéni biztonsági intézkedések, - az optikai, - a mechanikus, - az elektronikus biztonsági berendezések. A leghatásosabb, ha ezeket az eszközöket kombináljuk, így házunkat (lakásunkat) lényegesen jobban tudjuk megvédeni a betörések ellen és nekünk is kitűnő védelmet nyújtanak más, ellenünk is irányuló tevékenységek ellen (például túszszedés - lásd a Túszszedés című fejezetet).
471
Egyéni biztonsági intézkedések Egyéni biztonsági intézkedések alatt értjük mindazokat az intézkedéseket, amelyek nem sorolhatók be máshova.
Fegyvertartás A törvényi rendelkezéseknek megfelelő fegyvertartás lényegesen hozzájárul a tulajdon védelméhez. (A fegyvertartásra vonatkozó magyarországi törvényi szabályozást lásd az Önvédelem című fejezetetben.) Itt most csak két pontot szeretnénk kiemelni. • Feltétlenül alaposan képeztessük ki magunkat a fegyver használatára és rendszeresen gyakorlatozzunk vele. Csak így biztosítható, hogy fegyvert megfelelő időpontban és megfelelő módon (fenyegetés, ütés vagy biztos találatot elérő lövés) tudjuk használni, nem bizonytalanság vagy ügyetlenség miatt sütjük el és nem válunk a tettes fegyverszállítójává. •Ne használjunk olyan gáz- vagy riasztófegyvereket, amelyek élesfegyver látszatát keltik. A gázpisztolyok hatóköre a kalibertől és a környezettől függően (szabad terep, zárt helyiség, szél) nagyon különböző (80 cm és 4 m között mozog), és egyes esetekben (ellenszél) előfordulhat, hogy e fegyverek a lövést leadóra fejtik ki hatásukat. De még sokkal veszélyesebb, hogy a riasztófegyverre} fenyegetett személy azt feltételezi, hogy élesfegyverrel áll szemben és így saját cselekvéseit (például fegyvere használatát) ehhez fogja igazítani. Ekkor azonban teljesen védtelenné válunk. Őrző-védő kutyák
Amerikai börtönökben megejtett vizsgálatok azt mutatják, hogy a betörők az kutyáktól ugyanannyira, esetenként még jobban félnek, mint az ellenük bevetett fegyverektől. Ennek oka abban keresendő, hogy a mai civilizáció már annyira elidegenedett az állatoktól, hogy azok (a kutyák bizonyára nagyságuktól függően is) veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tűnnek. Jól kiképzett őrző-védő kutyák már megjelenésükkel is elrettentően hatnak az esetleges elkövetőre. Az alábbi kutyafajták különösen alkalmasak őrző feladatok ellátására: - német juhászkutya, - rottweiler, - német buldog, - óriássnaucer, -doberman. Alkalmasak még - a vizslák, - a terrierek, őrző-védő
472
- az eszkimókutyák, - egyéb juhászkutyafajták (skót juhászkutyák). Figyelembe kell azonban venni, hogy a kutya csak akkor tud kifogástalanul eleget tenni feladatának, ha életkörülményei és urához való viszonya rendezettek. Mielőtt tehát a védelem ezen eszközeit igénybe vesszük, behatóan tájékozódjunk a kutyatartásról, a kutya neveléséről és kiképzéséről. A tulajdonról készített listák E listák nem közvetlenül a tulajpon védelmét szolgálják, de lényegesen növelik az esélyt, hogy az elveszett tulajdont visszakapjuk, és a rendőrség számára is jól felhasználható dokumentumokat jelentenek.
KÉSZÜLÉKEK TULAJDONLISTÁJA Név: Lakhely: Utca: Dátum:
Tárgy Rádió (például)
Márka, típus
Gyári szám
Minerva
WT
Ismertetőjel
Vételár
Vétel időpontja
Karcolás
12000
1992
fényképezőgép
televízió filmfelvevő filmvetítő
kerékpár filmvetítő
kerékpár moped fegyver 473
„
IRATOK LISTAJA Irat
kinek a nevére szól
kiállító hatóság
dátum
szám
útlevél gépkocsivezetői
jogosítvány személyi ig. fegyverviselési engedély születési bizonyítvány bizonyítványok állampolgársági bizonyítvány
ÉRTÉKTÁRGYAK LISTÁJA (ékszerek, bundák, festmények, gyűjtemények, régiségek stb.) Tárgy
Méret
Érték
Pontos leírás, a beszerzés időpontja (esetleg fénykép)
Személyes magatartás Biztosítsuk, hogy távollétünk kívülről ne legyen mindenki számára felismerhető. Ajánlatos teendők: • Ne csukjuk be a spalettákat. • Beszéljük meg szomszédunkkal vagy ismerősökkel, hogy naponta kiürítik postaládánkat és távollétünk más jeleit is eltávolítják (például felállított lábtörlő, az ajtó elé letett reklámküldemények). •Mondjuk le a rendszeres szállításokat (újság, tej, kenyér). • Szereljünk fel időkapcsolóval a világítást. Az időkapcsoló adott időben be-, · illetve kikapcsolja a világítást, így távollétünk még este sem tűnhet fel a megfigyelőnek.
474
Optikai biztonsági berendezések Ezen eszközök mind a tettes elrettentését, mind pedig bizonyos terület optikai ellenőrzését szolgálják, és ha a kép megfelelő minőségű, fontos képanyagot jelenthetnek a tettes felkutatásához. Az elrettentő hatás érdekében és a felszerelt optikai biztonsági berendezések működése ellen irányuló szándékos cselekmények megakadályozása céljából ajánlatos a valóságos kamerákat úgy felszerelni, hogy ne legyenek láthatók, ugyanakkor létezésüket célszerű álkamerák felszerelésével jelezni. A felvevő gépek lehetnek:
Fényképezőgépek
Alkalmazásuknál az alábbiak veendők figyelembe: - A fényviszonyok és a használt film érzékenysége tegyék lehetővé legalább a 1/60 másodperces, de még jobb ha az 1/125 másodperces exponálást. - A fényképezőgép legyen alkalmas mind egyes képek, mind pedig képsorozatok felvételére. - A kioldás és a filmtovábbítás lehetőleg nesztelenül történjék. - A kép nagysága a kép szükséges minősége miatt ne legyen kisebb 18 x 24 cm-nél (még jobb, ha 24 x 36 cm-es). - Egy filmtekercs legalább 180 kép készítésére legyen alkalmas (másodpercenként egy felvétel esetén ez háromperces képsorozat készítésére elég). - A filmkészlet legyen ellenőrizhető, és a felvevőgépet úgy célszerű felszerelni, hogy a filmcsere alkalmával ne legyen szükség újból beállítani. - A fényképezőgép elhelyezését úgy kell megválasztani, hogy az esetleges tettest lehetőleg elölről fényképezze le. Videokamerák A videokamerák felszerelésére ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint a fényképezőgépekre. Hátrányuk a rosszabb képminőség, ezzel szemben azonban előnyük, hogy televíziókészülékhez kapcsolva állandó optikai felügyeletet tesznek lehetővé (például kijáratok, gyermekszoba, irodahelyiségek felügyeletét).
Mechanikus biztonsági berendezések A mechanikus biztonsági berendezések a leggyakrabban használt eszközök. Céljuk: megakadályozni a tettes behatolását, vagy arra kényszeríteni, hogy a behatolásnál sok időt vesztve és nagy zajt okozva, feladja tervét, és alkalmasak arra, hogy elegendő időt biztosítsanak számunkra a megfelelő intézkedések megtételére.
475
A táblázat bemutatja, rendszerint milyen módon hatolnak be a tettesek: Hely
Gyakoriság %-ban
Behatolás módja
Bejárati ajtó
25
zár feltörése, üveg betörése, ajtó feltörése erőszakkal
Teraszajtó
13
redőnyök feltörése, ablakok betörése, a zár vagy ajtó feltörése
Pinceajtó
12
zár feltörése, ajtó feltörése
Földszinti ablak
16
ablakkeret kifúrása, feltörése, ablaküveg betörése
redőnyök
Pinceablak
12
keret kifúrása, rács betörése, ablaküveg betörése
Világítóakna
10
fedőrács feltörése, egyébként mint a pinceablaknál
Erkély
5
mint a teraszajtónál
Garázs
5
mint a pinceajtónál
Tetőnyílás
2
ablak betörése, rács feltörése (ha van)
A behatolás megakadályozását vagy legalábbis nehezebbé tételét szolgálják az alábbiak: Ajtók Ajtók, különösen bejárati ajtók betörésgátló kiképzése. Ez a történhet:
következőképpen
ajtólap felszerelése, például acéllemezből, amely deformálódás nélkül ellenáll kb. 600 kg-os terhelésnek. - Legalább két darab, különböző szerkezetű zár (például biztonsági zár és fel nem fúrható cilinderzár) felszerelése az ajtón két helyen, egymástól legalább 30 cm távolságra (ez fokozza az erősséget). A zárakat úgy kell felerősíteni, hogy kívülről ne legyenek hozzáférhetők (például ne legyenek kívül rögzítő csavarok). A felfúrás ellen szakszerűen felszerelt acéllemez
-
476
Erős
-
-
nyújt védelmet. Kiegészítésül célszerű biztonsági kengyelt vagy láncot is felszerelni. Ezek még akkor is komoly akadályt képeznek, ha az ajtó zárait már kinyitották, mert időnyerést biztosítanak. Az ajtópántok megerősítésére sarokvas-biztosítás utólag is beépíthető, ez megakadályozza a zárt ajtó kiemelését. Külső ajtókra felszerelt kémlelőlyuk jelentősen növeli a biztonságot. Unyegesen javítja az ajtó erősségét és különösen kétszárnyú ajtóknál ajánlatos hevederzárat, az ajtó egész szélességében felszerelt fa- vagy fémzárat alkalmazni, amely belekattan az ajtó mellett befalazott kampóba. Az üvegbetét legyen ütésálló műanyagból vagy lövésálló biztonsági üvegből és úgy legyen felszerelve, hogy kívülről se kiemelni, se betörni ne lehessen. Az erős (fa vagy fém) ajtótokot szilárdan hozzá kell erősíteni a falhoz, és legyen ellátva biztonsági zárhoz való fémlemezzel (foglalat a zárak csukásához).
Ajánlatos az összes külső ajtót ily módon kiképezni, a garázs, a pince, a mellékbejárat, az erkély és a terasz ajtóit is. Ablakok Az ablakokat a betörés ellen az alábbi módon lehet biztosítani: • A veszélyeztetett ablakokon a normális forgatható-bebillenő kampókat helyettesítsük cilinderzárakkal. • Az ablak is legyen ütésálló üvegből vagy lövésálló biztonsági üvegből. • Lássuk el ráccsal a földszinti ablakokat és minden olyan ablakot, amely a villámhárítóról, ereszcsatomáról, fákról, fakoronákról stb. könnyen elérhető.
Az alábbiakra kell figyelemmel lenni: -A rács rúdjai legalább 15 mm vastag fémből készüljenek. -A hosszanti rudak közötti távolság legfeljebb 12 cm legyen. - A keresztrudakat úgy kell összehegeszteni a hosszanti rudakkal, hogy a rudakat ne lehessen szétfeszíteni. -A rudakat vagy a falba kell beágyazni, vagy pedig (ez a kevésbé jó megoldás) úgy kell a keretre erősíteni (kapupántcsavarokkal), hogy azokat kívülről ne lehessen eltávolítani. - A fenti követelményeknek megfelelő leereszthető vagy tolórács is alkalmazható. Ilyen rácsok ajtók biztosítására is felszerelhetők. - Acéllemezből vagy erős könnyűfémből készült redőny bizonyos mértékben szintén hozzájárul a betörésvédelemhez. Fából készült ablaktábláknak rendszerint nincs megfelelő sarokvasalásuk, kívülről könnyen leszerelhetők, és ezért alkalmatlanok. - A pinceablakokat és tetőnyílásokat ugyanúgy kell biztosítani, mint a többi ablakot.
477
- A világítóaknákat fémráccsal kell lefedni. Az egyes rudak itt is legyenek legalább 15 mm vastagok, rácsozatnál a rudak közötti távolság ne legyen több mint 10 x 20 cm. A rácsot legegyszerűbben a falba beágyazott kampóval vagy lánccal lehet rögzíteni.
Egyéb biztonsági intézkedések Villany Szereljünk fel erős külső világítást, amely szükség esetén a ház egész környékét bevilágítja. Ügyelni kell arra, hogy e világítást több helyről (például hálószoba, lakószoba, műhely, előtér) be lehessen kapcsolni és el lehessen oltani. Fontos az is, hogy a bejárat megvilágítására szolgáló kapcsoló külön és az előtérből is kezelhető legyen. Külső dugaszolóaljzat A külső dugaszolóaljzatok legyenek belülről kikapcsolhatók. Ez megnehezíti a tettesnek, hogy elektromos meghajtású betörőszerszámokat használhasson. Telefon Legyen a házban több telefonkészülék. Ez lehetővé teszi, hogy különböző helyiségekből kérjünk segítséget (például műhely, lakószoba, hálószoba, előtér, konyha). Kábelezés Ha lehetséges, a villany- és telefonkábelek a föld alatt legyenek elhelyezve, így tettes a vezetékeket nem tudja elvágni. Páncélszekrény vagy páncélrekesz A pénzt, iratokat és egyéb értéktárgyakat a nagyobb biztonság kedvéért őriz zük páncélszekrényben vagy páncélrekeszben. Rögtönzött intézkedések Ha bármilyen okból (például látogatás, szabadság alkalmával, meneküléskor) a jelzett lehetőségek nem állnak rendelkezésünkre, a csapdakészítés (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet) vagy a táborhely biztosítása (lásd az Ismeretlen terepen című fejezetet) különféle módszereinek alkalmazásával előállíthatunk biztonsági berendezéseket pótló eszközöket.
Csörömpölő dobozok
478
Gong
Csapást mérő csapda
Villanykapcsoló
Buktató drót, amelybe áramot vezettek
Számos lehetőség van: az egyszerű buktató drótoktól vagy csörömpölő dobozoktól kezdve az összezáródó hurokcsapdákon át egészen az önműködő lövőberendezésekig. Az eszközök és hatásfokuk feleljen meg a helyi adottságoknak és a fenyegetettség mértékének. Csapást mérő csapdákat felszerelni, önműködő lövóberendezéseket létesíteni, ajtókilincseket áram alá helyezni stb. csak akkor szabad, ha testi épségünket és életünket akut veszély fenyegeti (az önvédelem arányossága). Ezek az eszközök csak olyan formában alkalmazhatók, hogy ne veszélyeztessenek harmadik személyeket. Néhány további lehetőség: - az ajtók és ablakok eltorlaszolása bútordarabokkal; - az ajtókilincs rögzítése (alátámasztása deszkával vagy széktámlával); - ajtókilincs vagy egyéb fémtárgyak áram alá helyezése; e tárgyakat egymástól elkülönítve helyezzük el, és kábeldarab segítségével kössük össze a csatlakozóaljzat áram alatt levő kapcsolóhüvelyével; - buktató drótok kifeszítése, amelyekbe áramot vezettünk (úgy kell eljárni, mint fentebb, a rögzítés pontjait el kell különíteni, a drótnak szigeteletlennek kell lennie).
Elektronikus biztonsági berendezések Elektronikus biztonsági berendezéseken általában riasztóberendezéseket értünk, amelyek az életet és a tulajdont érő jogtalan támadása esetén lépnek mű ködésbe. Az alábbi követelményeknek kell megfelelniük: - biztonságos működés: gyakori és téves riasztás esetén fennáll a veszély, hogy valódi riasztást téves riasztásnak vélnek. - áramtól való függetlenség: a berendezésnek áramkiesés esetén is működő képesnek kell maradnia. - zavarjelzés: a berendezésnek automatikusan jeleznie kell a működés megzavarására irányuló kísérletet és az illetéktelen kikapcsolást. - biztosítani kell a rendszeres, legalább félévenkénti karbantartást.
479
Minden riasztóberendezés három kat látnak el:
részből
áll, amelyek
különböző
feladato-
Észlelés Az észlelés úgynevezett jelzőberendezések útján történik, amelyek a támadást felismerik és a riasztót működésbe hozzák. Az alábbi jelzőket különböztetjük meg: - mozgást jelző berendezések, amelyek ultrahang, mikrohullámok, infravörös fény segítségével, vagy kapacitivitás alapján működnek. Különböző formái vannak: - infravörös fény vagy radar alapján működő sorompók, - tévészenzor jelzőberendezések; - mágnesérintkezők az ablakokon és ajtókon, - vibrációs érintkezők, - fonalfeszültség-érintkezők, - üvegtörést jelzők, - ingást jelzők, - testmozgást jelzők, - érintésre riasztójelzést adó üvegek, - érintésre riasztójelzést adó tapéták, - retesz- és kávaérintkezők, - nyílásérintkezők, - felületvédő berendezések, - a terep megváltozását jelző berendezések, - festményeket biztosító jelzőberendezések, - riasztógombok, - a lábbal kezelhető riasztógombok, - lövést jelző berendezések, - drótnélküli személyvédelem. A központ A központ ellenőrzi és kiértékeli a jelzőberendezés által közvetített információkat. Tartalmazza a szükséges kezelőegységeket, a működés ellenőrzéséhez szükséges berendezéseket és a zavarjelzót, valamint árammal látja el az egész berendezést. Riasztás A riasztás lehet látható és hallható, vagy csendes. A látható és hallható riasztás optikai és akusztikus riasztók: szirénák, dudák, körkörös fényjelzések vagy villanófények segítségével történik. Az akusztikus riasztóeszközök mindig duplán álljanak rendelkezésre, és célszerű, ha azokat optikai eszközökkel 480
kombinálva használják. A nagy területre kiterjedő riasztáskor előre elkészített hangszalagokat is használnak, ezek segítségével riasztásnál hangszórók útján tájékoztatják a lakosságot a történtekről és a teendőkről. A csendes riasztás azt jelenti, hogy közületi vagy magán segélyhelyekhez riasztást közvetítő berendezéseket szerelnek fel. E célra legtöbbször önműködő telefonkészülékeket használnak, amelyek észrevétlenül az előre betáplált számokat, például a rendőrséget tárcsázzák fel (rendszerint négy telefonszám táplálható be), és a szükséges információkat tartalmazó, előre felvett hangszalag lejátszásával segítséget kérnek. Általában előnyben részesítendő a csendes riasztás: ez biztosítja a legjobb lehetőséget arra, hogy a tettest el lehessen fogni. A gyakorlatban a legjobban a két módszer kombinációja vált be. A csendes riasztások mindegyikét előre megfelelően időzíteni kell ( az időzítés függ a távolságtól, a közlekedési lehetőségektől és a rendőrséggel vagy egyéb segélynyújtó helyekkel történt taktikai megállapodásoktól). A legjobb módszer, ha az ismertetett, egyenként is hatékony biztonságot nyújtó biztonsági berendezésekből egész biztonsági rendszert állítunk össze, mert ez nyújtja a leghatékonyabb védelmet. Az ilyen biztonsági rendszernek az alábbi területeket kell magában foglalnia: - a külső zónát, - a külső falakat (beleértve a tetőt), - a belső területet, - az egyes tárgyakat. Külső zónán értjük az épületet övező szabad területet. Ennek ellenőrzése a biztonsági technika egyik legnehezebb feladata. Mivel a berendezésnek egyrészt meg kell felelnie a kívánt követelményeknek (biztonságos működés, zavar jelzése), másrészt pedig különösen kemény környezeti feltételek (időjárás, állatok, szabotázs) mellett kell működnie, jelenleg még nem létezik egy minden téren teljesen kielégítő megoldás. A mechanikus biztosítás (kerítés, kapu) mellett a gyakorlatban még szenzorokat is használnak, amelyek jelzik, ha átmásznak e mechanikus biztosításokon, vagy ezeket elvágják; a legmegbízhatóbb a video útján történő ellenőrzés, a megfelelő megvilágítás, őrzőszemély zet és őrzőkutyák alkalmazása. Külső falak: a külső falak és a tető minden nyílását (ajtókat, ablakokat) védeni kell az illetéktelen behatolás ellen, és ellenőrizni kell. Erre különösen alkalmasak a mechanikus biztonsági eszközök, amelyek hatása elektronikus biztonsági berendezésekkel fokozható: pl egy erős mechanikai úton védett bejárati ajtót kiegészítőleg fel lehet szerelni jelzőszőnyeggel, nyílás- és fonalfeszültség-érintkezókkel, a lövésálló erős biztonsági üveget törésjelzővel, vibrációs érintkezővel vagy riasztóval. Gondolni kell arra is, hogy a mozgatható ajtó- és ablaküvegeket a felületet és az érintkezést ellenőrző berendezések kombinációjával védjük. 481
A belső tér: védelmét térvédelemnek is nevezik és célja, hogy riasztójelzést váltson ki, ha e térségben emberek vagy tárgyak mozognak. Erre a legalkalmasabbak az optikai és elektronikus biztonsági berendezések. Mechanikai biztonsági berendezések szükség esetén a rögtönzött intézkedéseknél jelzett formában is alkalmazhatók. Amennyiben a térség teljes biztosítása nem lehetséges, egyes részei hatékonyan ellenőrizhetők csapdákkal is. Ez különösen azokban a helyiségekben fontos, amelyek nagyon veszélyeztetettek, vagy amelyeket a tettesnek minden valószínűség szerint érintenie, kereszteznie kell. A hatást lényegesen fokozza, ha a különböző védekezési lehetőségeket kombináljuk. Egyes, különösen fontos vagy értékes tárgyakat külön is védeni kell (például páncélrekeszeket, festményeket, fegyvereket, adatokat, titkos iratokat). Az ilyen tárgyak védelme azt jelenti, hogy minden illetéktelen érintés, mozgatás, vagy károsítás riasztást vált ki. E területen rendszerint elektronikus biztonsági berendezéseket alkalmaznak (például testhangjelzőt, vibrációs érintkezőt, festményeke t védő jelzőrendszereket), de elképzelhető mechanikus védelem is (rács, rögzítés csavarokkal) és optikai védelem (tv-n keresztüli megfigyelés). A lehetőleg minden területet átfogó biztonsági berendezés tervszerű felszereléséhez a megfelelő cégek vagy intézmények szakemberei kívánságra rendelkezésre állnak. Egészen más azonban a helyzet, ha valamilyen okból arra kényszerülünk, hogy rögtönzéssel segítsünk magunkon, mivel ekkor rendszerint magunkra vagyunk utalva. Mielőtt az egyes biztonsági berendezések felszereléséhez hozzáfogunk, tisztázzuk a következőket:
- Melyik az az útvonal, amelyen a tettes a legkönnyebben megközelítheti az épületet? (külső zóna) - Hol hatolhat be legegyszerűbben az épületbe? (külső falak) - A házon belül valószínűleg hol és hogyan fog mozogni? (térvédelem) - Mi a célja? (tárgyvédelem) - Több esetleges lehetőség esetén vannak-e közös pontok? - Hány tettessel kell számolni? - Milyen eszközök állnak rendelkezésre? - Indokolt-e az adott helyzetben esetlegesen halálos hatású berendezések felállítása?
Csak akkor döntsünk a védőeszközök fajtájáról és helyéről, ha a fenti kérdéseket tisztáztuk.
482
Magatartás betörés esetén Még a legjobb és legátfogóbb biztonsági berendezések sem nyújtanak garanciát arra, hogy a behatolást meg lehet akadályozni. Ha a tettesnek sikerült behatolnia, mert a biztonsági berendezés nem volt elégséges, ki volt kapcsolva, nem működött vagy a tettes azt kicselezte, akkor döntő jelentősége van az egyéni magatartásnak. Induljunk ki az alábbi tényekből: - Tette végrehajtásakor még a nagy gyakorlattal rendelkező és mindenre képes tettes is fokozott belső nyomás alatt áll. - Ha elfogják, a tettes valószínűleg megpróbál menekülni. - Ha erre nincs lehetőség vagy valamilyen okból a menekülés lehetőségét nem használja ki, sor kerülhet nem szándékolt hibás reakciókra, mint túszszedés, emberölés. A legkedvezőbb lehetőség - mivel ránk nézve a legveszélytelenebb - a csendes riasztás. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha hozzáfértünk olyan telefonhoz, amely a tettes hallótávolságán kívül esik, vagy lehetőségünk van arra, hogy a házat észrevétlenül elhagyjuk (például ablak, pince), és a közelben levő telefonon keresztül értesítsük a rendőrséget. Ha minderre nincs lehetőségünk, akkor az alábbi módszerek egyikéhez kell folyamodnunk: Elrejtőzés
Az elrejtőzés csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a tettes nem számít jelenlétünkre vagy legalábbis megjelenésünkre, és pontosan tudja, mit akar. Így nem kell kutatnia az értéktárgyak után és bennünket sem fenyeget az a veszély, hogy felfedezzenek. Hátrány viszont, hogy a kezdeményezést átengedjük a tettesnek, és így többé nem lehet szó arról, hogy tulajdonunkat megvédjük.
Bezárkózás (elbarikádozás) és segítségkérés Ezt a módszert csak akkor ajánlatos követni, ha biztosak vagyunk abban, hogy • segélykérésünk vagy egyéb jelzéseink biztosan és gyorsan célba érnek és megfelelő segítséget kapunk; • a tartózkodási helyünk zárjai vagy barikádjai a tettes heves támadásának ellenállnak addig, amíg a segítség megérkezik. Ha a tettes az akadályokat leküzdi, fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy rövidzárlati cselekvést hajt végre; miután mi megláttuk őt, állandó veszélyt jelentünk számára (leírás, fantomkép, nyilvántartás). 483
A veszélyt a kövezkező magatartás csökkentheti: • Őrizzük meg nyugalmunkat, ne provokáljuk a tettest fenyegetésekkel és szidalmakkal. • Lehetőleg sokat beszéljünk hozzá, nyugtassuk meg, helyzete iránt tanúsítsunk megértést. • Látszólag egyezzünk bele minden követelésébe. • Várjunk az adódó lehetőségre (lásd az Önvédelem és a Túszszedés című fejezeteket).
A tettes kiiktatása Vagy menekülésre kényszerítjük, vagy elfogjuk a tettest. Lehetőleg az utóbbira kell törekedni, mert csak ezáltal tudjuk megőrizni tulajdonunkat és megakadályozni a kudarcba fulladt kísérlet megismétlését. Nagyon valószínűtlen, hogy teljesen fegyvertelenül kell szembenéznünk az ilyen helyzettel, mivel minden helyiségben találhatók olyan tárgyak, amelyeket fegyverként használhatunk. De ezek híján sem vagyunk teljesen védtelenek, ha ismerjük a megfelelő módszereket (lásd az Önvédelem című fejezetet). Mivel a behatoló személyről valószínűleg semmiféle információnk nincsen (fizikai teljesítőképesség, felfegyverzettség, jellem), magatartásunkat mindig úgy alakítsuk, mintha gyakorlott, fizikailag erős és felfegyverzett tettessel állnánk szemben. Így nem érhet bennünket meglepetés. A tettes legyőzéséhez két taktika kínálkozik: - lesben várni az alkalmas pillanatra, - támadni. Lesben várni akkor célszerű, ha a tettes a házon belül mozog és ezzel lehetőséget ad nekünk arra, hogy a sarkok, bútorok, lépcsőfeljárók stb. mögött elhelyezkedve, meglepjük. Támadni akkor szükséges, ha a tettes egy helyiségben időzik, azt nem hagyja el, és így kénytelenek vagyunk közel menni hozzá, hogy legyűrjük. Mindkét esetben lényeges előnyt jelent számunkra sokkal jobb helyismeretünk (bútorok, nyikorgó padlórészek vagy ajtók, villanykapcsolók helyének ismerete). A taktikai elképzelésektől függetlenül az elfogás pillanatát úgy kell kiválasztani, hogy • a tettes hatótávolságán (láb és karok) kívül legyünk; • a tettes ne álljon olyan tárgy közelében, amelyet (mögé bújva) fedezékül használhatna; • a tettes minden mozdulatát jól láthassuk (sötétségnél árnyképképződésre kell számítani, egyébként zseblámpával világítsunk vagy a helyiség világítását használjuk); •a tettes a mi mozgásunkat ne láthassa (elvakítani, mögé vagy fedezék mögé állni).
484
Ne tévesszen meg bennünket a tettes külseje és magatartása, lehet, hogy csak tetteti az ijedtséget. Ezért éppen abban a pillanatban, amikor elfogjuk, legyünk nagyon óvatosak és készek az ellentámadásra; különösen sötétben kell fokozott agresszivitásra számítani. A tettest elfogása után folyamatos utasításokkal foglalkoztatni kell, megakadályozva, hogy a helyzetet nyugodtan elemezhesse és ellenlépésekről gondolkozzék. Ezek után a tettest meg kell motozni, nincs-e nála fegyver. A motozást a következőképpen kell végrehajtani: • Ha fegyvert tart a kezében, utasítsuk, hogy tegye le vagy dobja el, de sohase történjék a fegyver átadása kézből kézbe. • A motozáskor a tettes legyen az alábbi testtartások egyikében: Lábait, amennyire lehet, terpessze szét és kezeit tarkója mögött kulcsolja össze. Kinyújtott karral, előredőlve támaszkodjék a falnak (a testmagasságtól függően a faltól 1-1,50 m távolságra) és álljon terpeszállásba. Ha ekkor lábunkat egyik lába elé tesszük, veszély esetén a tettes lábát elhúzhatjuk, amitől folytán elesik.
A tettes dőljön előre, homlokával támaszkodjék a falnak és kezeit a hátán kulcsolja össze. A tettes térdeljen vagy üljön a földre, és kezeit a tarkója mögött kulcsolja össze. A tettes feküdjön hasra, terpessze szét lábait, és kezeit a feje mögött kulcsolja össze. Ilyen testtartások mellett a tettes nem lesz képes váratlan támadásra vagy egyéb védekezésre. • Lehetőleg hátulról motozzuk meg. • Ha egyedül vagyunk, akkor a fegyvert rátartva kell lefolytatni a motozást. A megmotozott személy testét ne érintsük a fegyverrel, hanem tartsuk testétől kis távolságra. A torkolat nyomásából a tettes a fegyver helyzetét és távolságát könnyen meg tudná állapítani, és meghatáro zhatná a támadás kedvező pillanatát. Amennyiben a tettes előtt kell állnunk, dugjuk a fegyver csövét a
485
szájába. Ennek nemcsak agressziót csökkentő pszichikai hatása van, de megakadályozza, hogy a tettes a fegyvert meglepetésszerűen félretolja vagy testét elfordítsa. Ha van segítőtársunk, ügyeljünk arra, hogy a motozó személy ne kerüljön a tettes lőtávolságába. • A motozást legjobb szisztematikusan felülről lefelé elvégezni, a következő sorrendben: váll (jobb és bal váll), kar (jobb és bal kar, belső és külső oldal), mell (jobb és bal oldal) egészen a hasig, hát (jobb és bal oldal) egészen az ülepig, láb (jobb és bal láb, belülről, kívülről, elülső és hátsó oldal, bokák). Akkor is folytassuk a motozást, ha már találtunk fegyvert, a bűnözőknél gyakran több is van. Legkésőbb e motozás után a rendőrséget haladéktalanul értesíteni kell. Ha erre nincs lehetőség (nincs telefon-összeköttetés, a szomszédok nem elérhetők, egyedül álló, félreeső helyen levő ház), ami azonban nem nagyon valószínű, akkor a tettest meg kell kötözni, hogy az értesítéssel kapcsolatos intézkedéseket biztonságosan és a tettes szökésének veszélye nélkül megtehessük. Mivel kéz vagy hüvelykbilincsek rendszerint nem állnak rendelkezésre, ezek helyett legjobb textilragasztószalagot használni, de leukoplaszt, szigetelőszalag, sőt scotch ragasztószalag is alkalmazható. Egy átlagosan erős férfinál elégséges, ha keresztbe tett csuklóin egy 2 cm szélességű textil ragasztószalagot 2-5-ször kereszt formában csuklóira tekerünk.
A szalag vége a kézhátra kerüljön. Ügyeljünk arra, hogy a ragasztószalag feszesen, közvetlenül a b6rre feküdjön és ahhoz hozzáragadjon. Toljuk fel az órát, ékszert vagy ruhaujjat. Támadás vagy menekülés megnehezítése végett a kezeket hátra kell kötni. Ha a két könyök is össze van kötve, a kiszabadulási kísérletet az alkarok emelőhatása és a csuklók összekötése megakadályozza. Ha ragasztószalag helyett zsinórt alkalmazunk, az ne legyen vastagabb 3 mm-nél (jobb, ha 1-2 mm), és lehetőleg szakításálló műanyag szálból készült zsinór legyen. A csomót a kézháton kössük meg. 486
A GÉPKOCSI Általános tudnivalók Mai világunk gépkocsi nélkül el sem képzelhető. Minden előnyével és hátrányával együtt természetes tartozéka lett életünknek. De éppen ezért a gépkocsi gyakran szerepet játszik a rendkívüli helyzetek leküzdésében mint szállítóeszköz (például menekülés, üldözés esetében) vagy mint menedék és segítőeszköz, de éppúgy válhat fegyverré, mint csapdává. E szerep függ az adott helyzettől, de nagymértékben az alkalmazandó vezetési technikai és egyéb ismeretektől is. A gépkocsi egyeseknek halálos csapdájává válhat, míg másoknak ugyanabban a helyzetben segítóeszközként vagy épp „fegyverként" szolgál.
Gépkocsibombák Már a gépkocsiba való beszállás is halálos lehet, ha ott erre a célra kialakított bombát rejtettek el. A gépkocsiban vagy a gépkocsin sokféle módon lehet bombát elhelyezni. Az ártalmatlannak tűnő italdobozokká vagy cigarettadobozokká álcázott bombákat a gyanútlannak tűnő személyek három másodperc alatt el tudják helyezni. A megelőzés legegyszerűbb módja a parkolóhely helyes megválasztása. Sohase parkoljunk olyan helyen, ahol a járókelőknek módjuk van arra, hogy bizonyos ideig a gyanú felkeltése nélkül közvetlenül járművünk mellett tartózkodjanak. Ne parkoljunk például - szeméttárolók, szemétkosarak, - levélszekrények, - telefonfülkék, - építkezések, - csatomarácsok mellett (csatomarácsok felett semmiképpen). Miután a gépkocsibombák bárhol elrejthetők és a legkülönbözőbb módon működésbe hozhatók, nincs ellenük abszolút védelem, de a veszély kellő figyelemmel és helyes magatartással csökkenthető. Ha arra gyanakszunk, vagy félünk attól, hogy kocsinkban esetleg bombát helyeztek el, és nincs módunk rá, hogy a gépkocsit a rendőrséggel vagy szakemberrel vizsgáltassuk át, akkor ezt önállóan kell elvégezni. Az önállóan végzett, robbanóanyag utáni kutatásra az alábbiak javasolhatók: Az átkutatáshoz szükséges eszközök: - zseblámpa, - tükörszonda (szükség esetén megteszi egy szögtükör vagy egy közönséges zsebtükör is),
487
- kb. 10 x 20 cm-es műanyag csík (szükség esetén akár kartonból, kemény papírból vagy plexiüvegből), - csavarhúzó, - szokásos gépkocsiszerszámok. Külső átvizsgálás •Járjuk körül a gépkocsit, és vizsgáljuk át a közvetlen környéket (keressünk nyomokat: tárgyak, drótdarabok stb.). • Anélkül, hogy a gépkocsihoz hozzáérnénk, nézzük meg, vannak-e a karosszérián, az ütközőkön, a hűtőrácson, a krómléceken, a fényszórókon, az irányjelzőkön, a féklámpákon, az ajtókilincseken stb. ujj- vagy kézlenyomatok, karcolások, festékfoltok vagy kiálló drótok. • Vizsgáljuk át a kerekeket, a kerékjáratokat és a talajt közvetlenül a kerekek előtt és mögött. • Nézzük meg a gépkocsi alját (zseblámpával és tükörrel), vizsgáljuk meg a tengelyeket, az üregeket, a lökhárítókat, a rudazatokat, a kábeleket, a motor alsó részét és a kipufogót. • Minden oldalról nézzünk be az ablakon keresztül a gépkocsi utasterébe, hogy elmozdítottak-e valamit a helyéről, megváltozott-e valami. Belső átvizsgálás • Nyissuk ki az egyik ajtót az ajtóhatároló első kattanásáig, és a műanyag csík segítségével ellenőrizzük, nincsenek-e vezetékek az ajtószegélyeken. •Nyissuk ki teljesen az ajtót és vizsgáljuk meg körös-körül az ajtónyílást. Hagyjuk egészen nyitva az ajtót, így több a világosság. • Ismételjük meg a fenti műveletet minden ajtónál. • Hagyjuk nyitva az ajtókat, és anélkül, hogy beülnénk a kocsiba, körültekintően vizsgáljuk meg a műszerfalat, az egyes szerelvényeket, a kapcsolókat, a fűtő- és szellőzőnyílásokat, a napellenzőket, a hamutartót, a polcokat, a kesztyűtartót, az ülések alját, a fejtámaszokat, a rádiót és magnetofont, a hangszórókat, minden egyes magnókazettát, a szőnyegeket, a biztonsági öveket stb. Hasonló módszerrel ellenőrizzük a kocsi hátsó részét. Addig ne szálljunk be a gépkocsi utasterébe és ne üljünk az ülésekre, míg nem ellenőriztük a gépkocsi egész belsejét. Használjuk a zseblámpát és az esetleg szükséges egyéb eszközöket. Különösen figyeljünk fel a robbanóanyagok jellegzetes szagára vagy valamilyen „fedőszagra" (a robbanóanyag szagának elfedésére esetleg használt sprayekre). •Vizsgáljuk meg a motortetőt (a műanyag csíkkal), nyissuk ki az első bekattanásig, nézzük meg ismételten. Nyissuk ki egészen a tetőt, zseblámpával és tükörrel ellenőrizzük a motorteret, beleértve az akkumulátorcsatlakozásait is. Használjuk ehhez a zseblámpát és a tükröt.
488
• Vizsgáljuk meg ugyanilyen módon a csomagteret, emeljük ki a tartalék kereket, az ajtóbéléseket (nem lettek-e eltávolítva és újból felerősítve), a sző nyeget, a szerszámdobozt és a benzineskannát. Vegyük le a tanksapkát és vizsgáljuk meg a töltőcső-leágazást.
A működés ellenőrzése
• Indítsuk be amotort, és ellenőrizzük az összes kapcsolóberendezést (világítás, jelzők, kürt). • Tegyünk rövid próbautat, különösen a kormány és a fékek működését figyelve. • Lehetőleg biztosítsuk, hogy a jármű e pillanattól kezdve folyamatosan ellenőrzés alatt álljon. Ez az ellenőrzés nagyon időigényes, a munka alaposságától és a jármű típusától függően különböző ideig tart, négy órát is igénybe vehet, de nagyfokú biztonságot jelent.
A járművezetésben való jártasság Amint beülünk a gépkocsiba, tisztában kell lennünk azzal, hogy főként rajtunk múlik, hogyan alakul egy esetleges rendkívüli helyzet. Hogy sikerül-e eredményesen megbirkózni vele, döntő mértékben attól függ, mennyire vagyunk urai a gépjárműnek. Rendkívüli helyzetben elsősorban az alábbi technikákat fontos ismerni: - kanyarvétel, - megcsúszó gépjármű feletti uralom, - megfordulás megcsúszással.
Kanyarvétel A jó kanyartechnika rendkívül fontos, különösen olyan helyzetekben, amikor sok múlik azon, hogy a gépkocsival gyorsan és biztosan vegyünk egy kanyart. A fellépő centrifugális erő minden kanyarban minden haladó gépkocsit kicsit kifelé sodor. A centrifugális erő annál nagyobb, minél nagyobb a sebesség és minél kisebb a kanyar sugara. A centrifugális erő ellen hat az abroncsok és a talaj között ébredő tapadási erő, amelynek segítségével a gépkocsit a kívánt pályán lehet tartani. A tapadóerő határának átlépése esetén a kocsi elől vagy hátul megcsúszik. A tapadóerő gyorsabban kerül határhelyzetbe, ha megváltozik a tengelyterhelések aránya (fékezéskor a terhelés elől növekszik és hátul csökken, ha hirtelen gázt adunk, a helyzet fordított). Ebből következnek az alábbi alapelvek: • Kanyarban sohase fékezzünk, hanem mindig a kanyar előtt vagy után. A gázvétel is fékezőleg hat (motorfék). • Kanyarban sohase váltsunk sebességfokozatot, hanem mindig előtte vagy utána (a hatás hasonló a fékezéshez).
489
• Kanyarban sohase adjunk hirtelen gázt. A fokozatos, lassú gázadagolás stabilizálja a hajtókerekeket, ezért ezt a módszert ajánlatos alkalmazni. • A kanyarban a lehető legnagyobb ívben haladjunk (keressük meg az ideális nyomvonalat). Az ideális nyomvonal mindig a kanyar külső oldalától, az a csúcspontból a b ponton keresztül a külső, e ponttal jelölt oldalra vezet.
e
e
a
a
Ez az ideális nyomvonal hegyormokon vagy nem belátható kanyarokban még rendkívüli helyzetekben is csak saját forgalmi sávunkra vonatkozik. Az esetleg szembejövő járművel való összeütközés kockázata biztosan nagyobb, mint az így elérhető nagyobb sebesség által biztosított minimális időnyereség haszna. A fenti alapelvek figyelembevételével a kanyarvétel a következőképpen történik: •Helyezkedjünk a helyes kiindulópontba (a kanyar külső oldalára, a sáv vagy az út szélére). • Ha szükséges, még az egyenesben csökkentsük a sebességet, kapcsoljunk alacsonyabb sebességfokozatba, vagy fékezzünk. • Kezdjük el a fokozatos gyorsítást (gázadást). A kanyarból fokozatos gyorsítással jöjjünk ki, úgy, hogy még legyen teljesítménytartalékunk. • A kormánykereket közben az ideális nyomvonalnak megfelelően kell el fordítani.
\
'\ \
1
1
1
1
490
Ha mindennek ellenére a kanyarban fékezésre volna szükség, feltétlenül irányítsuk előbb rövid ideig egyenesbe a gépkocsit. Rövid utat bármely kanyarban egyenesen is meg lehet tenni. Ha ezalatt fékezünk, a még fennmaradó útszakaszt csökkentett sebességgel szűkebb ívben is megtehetjük. A fenti kanyartechnika egyaránt vonatkozik elsőkerék-meghajtású és hátsókerék-meghajtású gépkocsikra.
Megcsúszó kocsi feletti uralom Az abroncsok tapadóerő-határát átlépve a gépkocsi egyik oldal felé megcsúszik, „kitör". Három különböző lehetőség van: - kezdődő megcsúszás, - teljes megcsúszás, - szándékos megcsúszás. Kezdődő megcsúszás Ha a gépkocsi megcsúszását már a kezdeti szakaszban észrevesszük, sokszor már csekély korrigálás is elégséges ahhoz, hogy a gépkocsi helyzete stabilizálódjék. Ha a kocsi farolni kezd
•Adjunk kis gázt (ha kis gázzal haladtunk és a farolást csak a centrifugális erő okozta). Ezzel a hátsó tengelyterhelés megnő, és így növelhető az átvihető tapadási erő is. •Engedjük fel a gázpedált (ha túlságosan sok gázzal haladtunk, és a megcsúszást a hátsó kerekek kipörgése okozta). Ezzel a megcsúszás okát megszüntettük, a hátsó kerekek megfelelő tapadóereje újra helyreállt. Ha a gépkocsi első kerekei kezdenek csúszni (többnyire elsőkerékhajtású kocsiknál vagy túlzott kormánykerék-elfordítás esetén fordul elő):
491
t
1
~ •Engedjük fel a gázpedált (a hatást esetleg elősegíthetjük rövid fékezéssel is). Ezzel olyan erősen csökken a hátsó kerekek tapadóereje, hogy a kocsi hátsó része kicsúszik, és a kocsi megint (kisebb sebességgel) az eredeti irányba áll be. Hátsókerék-meghajtásnál e hatás úgy is elérhető, ha hirtelen és rövid ideig gázt adunk. Ezután ismét adjunk gázt, hogy a gépkocsit stabilizáljuk. Semmiképpen sem szabad még jobban elforgatni a kormánykereket, mivel ez fokozza a centrifugális erőt. Legjobb, ha a kormánykereket egyenesbe állítjuk. Teljes megcsúszás Ha a megcsúszást nem vettük kellő időben észre vagy a fenti műveleteket túlságosan későn vagy eredménytelenül hajtottuk végre, három lehetőség van arra, hogy megakadályozzuk az útról való kisodródást: - ellenkormányzás, - a tengelykapcsoló kinyomása, - teljes fékezés. E műveleteknél általában a gépkocsi hátsó része csúszik ki. Ellenkormányzás Az ellenkormányzás azt jelenti, hogy a kanyarral ellentétes irányba kell forgatni a kormánykereket és ezt az előzőekben már említett stabilizáló művele tek kiegészítéseképpen alkalmazzuk. Egyaránt alkalmazható az elsókerék- és a hátsókerék-meghajtású gépkocsiknál. A következő alapelveket kell figyelembe venni: • Kezdjük el idejében az ellenkormányzást, minél gyorsabban reagálunk, annál kisebb korrekció szükséges. Ha a gépkocsi már megfordult saját tengelye körül, akkor már nem segít a legerőteljesebb ellenkormányzás sem. • Az ellenkormányzás legyen elég erőteljes. Ha tudni akarjuk, valójában mennyit jelent a kormánykerék félig elforgatása, nézzük meg kerekeket a gépkocsi álló helyzetében. Rendszerint ösztönösen eltaláljuk a kellő mértéket; ugyanakkor lényegesen jobb, ha kissé jobban elforgatjuk a kormánykereket, mintha kisebb 492
mértékben forgatjuk azt el. Ahhoz, hogy a kormánykerék gyors forgatása közben kellően tájékozódni tudjunk az első kerekek tényleges helyzetéről, kitűnő segítséget nyújthat, ha a kormánykerék közepét fent megjelöljük. • Az ellenkormányzás ne tartson túlságosan hosszú ideig. A gépkocsi még kissé keresztben halad, amikor az első kerekeket már ismét a kívánt haladási iránynak megfelelően kell állítani. A túlságosan hosszan tartó ellenkormányzás belengeti a gépkocsit. A gépkocsi rövid egyenes vonalú haladás után a másik oldal felé kicsúszik, ezzel egyre erősebb sodródásba kezd és rövidesen ellenőrizhetetlenné válik.
• Ha az egyszeri, rövid ideig tartó ellenkormányzás nem elegendő, ismételjük meg a végleges stabilizálódásig. Az ellenkormányzásnál az alábbiakat tartsuk be: • Azonnal egyenlítsük ki a kicsúszást erős ellenkormányzással. • Az első kerekeket már akkor hozzuk egyenesbe, amikor a kocsi még kissé keresztben áll. • Szükség esetén ismételjük meg a műveletet.
493
A tengelykapcsoló kinyomása A gépkocsi kerekei akkor tapadnak optimálisan az úthoz, ha gördülve haladnak. Ha a kanyarban túlságosan sok gázt adunk, vagy a gázt túlságosan csökkentjük, vagy fékezünk, a hajtókerekek nem tapadnak, hanem csúszni kezdenek (hátsókerék-meghajtásnál a kocsi hátulja kifelé sodródik, elsőkerék meghajtásnál az első kerekek csúsznak meg). Ha most kinyomjuk a kuplungot, a kerekek szabadon forognak, és így visszanyerik tapadóerejüket és rendszerint lehetővé válik, hogy a kívánt irányban haladjunk tovább. Teljes fékezés Ha teljes fékezést hajtunk végre (vagyis olyan erősen fékezünk, hogy mind a négy kereket blokkoljuk), akkor a kocsi a kanyartangens irányában csúszik el. Ha elképzelünk egy kört, ahol a kanyargörbület sugara a jármű súlypontján halad keresztül, akkor a jármű e kör sugarához képest 90 fokos szögben fog elcsúszni.
1
1
Tehát minél később történik meg a kanyarban a teljes fékezés, az út annál nagyobb sávja áll rendelkezésre a gépkocsi megállásáig, vagyis annál nagyobb az esély, hogy a kocsi az úton marad (bár esetleg háttal a menetirány felé). A teljes fékezést különösen akkor célszerű alkalmazni, ha a kocsi már ellenőriz hetetlenné vált és más módszerek már nem kecsegtetnek eredménnyel. A teljes fékezés módszere lehetőséget ad elmulasztott műveletek pótlására is. Például amikor a kocsi fara megcsúszik és elmulasztottuk, hogy idejében ellenkormányzást hajtsunk végre. Teendők:
• Teljes fékezés - a gépkocsi tovább csúszik. • E csúszási szakasz alatt pótolhatjuk az elmulasztott ellenkormányzást. •Engedjük fel a féket és gyorsítsunk. A kocsi helyzete ugyanolyan, mint a teljes megcsúszásnál, ezért ugyanúgy reagál.
494
Szándékos megcsúszás A szándékos megcsúszás az ellenkormányzás módszerének tudatos alkalmazását jelenti abból a célból, hogy a kanyarban nagyobb sebességet érjünk el. Ez különösen élesebb kanyarokban és kevéssé tapadó utak (homok, kavics, hó, jég, nedvesség) esetében előnyös, amikor a normális kanyartechnika csak kisebb sebességet tesz lehetővé. Különösen raliversenyen alkalmazzák ezt a módszert, és megfelelő gyakorlatot feltételez. Végrehajtás: • Az előzőekben ismertetett „kanyartechnikával" haladjunk a kanyarban. • Miután a kormánykereket az ideális nyomvonalnak megfelelően elforgattuk, hátsókerék-meghajtásnál hirtelen gázadással segítsük elő a hátsó kerekek megcsúszását. Elsőkerék-meghajtásnál a hátsó kerekek megcsúszását a fékezés és a gázadás egyidejű alkalmazásával lehet létrehozni. Vagy a jobb láb sarkával kell gázt adni és talppal fékezni (saroktalp-technika), vagy a bal lábbal (bal lábas fékezés), vagy kézifékkel fékezni (a fékszerkezet terhelése miatt és mivel a kézifékkel nehezen lehet a fékezés mértékét beállítani, ez utóbbi csak bizonyos korlátok között és típustól függően ajánlható). • Kezdjük el az ellenkormányzást. A hátsó kerekek kicsúszásával arányos ellenkormányzás szükséges mértékét hátsókerék-meghajtás esetén a gázpedállal, elsőkerék-meghajtásnál a fékpedállal szabályozzuk; a kanyar sugarától és az úttest állapotától függően. Több gázadás (fékezés) általában erősebb keresztbefordulást eredményez. • A kanyarból való kihajtásnál hozzuk egyenesbe a kerekeket, és erőteljesen gyorsítsunk. Éles kanyarokban a kilengés hatását már a kanyarba behajtás előtt is ki lehet használni, célja a különösen gyors keresztbeállítás.
495
Fordulás megcsúszással A rnegcsúszással való forduláson szűk helyen való 180 fokos fordulatot értünk. A jármű fordulhat akár az orra, akár a hátulja körül. A módszert könnyű megtanulni (többnyire egy óra alatt jó eredmény érhető el), és sokoldalúan lehet felhasználni.
Fordulás farolással E műveletnél a kézifékkel (amely a hátsó kerekekre hat) a jármű hátulja olyan erős kicsúszásra késztethető, hogy a mozgás végén ellenkező irányban lehet továbbhaladni. E hatást annál könnyebben lehet elérni, minél kisebb az abroncsok tapadása. Száraz aszfalton ehhez legalább kb. 30 km/óra sebesség szükséges, de a járműtől és a gumiabroncsoktól függően e módszer 80 km/óra sebességig is alkalmazható. Végrehajtás: • Haladjunk a megadott sebeséggel, forgassuk erősen balra a kormányt, nyomjuk ki a kuplungot és húzzuk be a kéziféket. E három műveletet egyszerre kell végrehajtani. Ezáltal a kocsi hátulja jobb oldalra kisodródik és a gépkocsi éles fordulatot tesz az első tengely körül balra. • A farolás alatt oldjuk ki a kéziféket és állítsuk egyenesbe a kormányt. • Egy pillanattal azelőtt, hogy a kocsi a kívánt menetirányba beáll, engedjük fel a kuplungot és gyorsítsunk. Elsőkerék-meghajtásnál elmarad a kuplung lenyomása és felengedése. Fordulás a hátsó tengely körül Hátramenetben kell elvégezni, a jármű elejét a hátsó tengely körül megfordítva. A szükséges lendület elérése végett fontos a fokozott sebesség elérése.
496
Végrehajtás: • Fordítsuk a kormányt erőteljesen balra (ha a megcsúszásnak jobbra kell történnie) és nyomjuk ki a kuplungot. •Amint a gépkocsi hátuljával a menetiránytól eltér, húzzuk be a kéziféket. Ezáltal a kocsi orra élesen jobbra lendül. • A megcsúszás alatt oldjuk ki a kéziféket, és kapcsoljuk az első sebességi fokozatba. • Röviddel mielőtt a gépkocsi a kívánt új menetirányban áll, engedjük fel a kuplungot és gyorsítsunk.
o~
~--rn:m--·
Fordulás farolással
Fordulás hátramenetben
E módszert lábfékkel is végre lehet hajtani. A fent ismertetett módszerek elvben bármilyen út- és időjárási viszonyok mellett alkalmazhatók. Nem számít, hogy az út nedves-e vagy száraz, tapad vagy csúszik; ha a kerekek elvesztik tapadásukat, azonos módszereket kell alkalmazni.
TÚSZSZEDÉS Általános tudnivalók Ma már az átlagpolgár számára sem tűnik lehetetlennek, hogy váratlanul túszszedés áldozatává váljék. E kockázat ugrásszerűen nő, minél magasabb állást tölt be és minél jobb az anyagi helyzete. A túsznak tisztában kell lennie azzal, hogy bizonyos személyek vagy csoportok számára csupán olyan cseretárgyat jelent, amelynek segítségével politikai nyomást kívánnak gyakorolni, pénzt vagy egyéb személyi előnyöket (például szabad elvonulást) akarnak biztosítani maguknak. Az egészen spontán akcióktól eltekintve a túszszedés három szakaszból áll: Tervezés
A tervezés többek közt magában foglalja a cselekmény célját, a célszemélyek kiválasztását, a taktikai eljárás, a fogva tartás, és a cselekmény befejezésének (túszok szabadon bocsátása vagy meggyilkolása) megfontolását. 497
Előkészítés
Ebben a szakaszban a tettesek alaposan megfigyelik a célszemély életkörülményeit és életmódját, hogy ennek alapján határozzák meg a túszszedés folyamatát. Ebben a szakaszban szervezik meg a túszszedés végrehajtását, a fogva tartás és a befejezés módját is. Végrehajtás A végrehajtás a tervezett és előkészített cselekmény végrehajtása, és csak ott ütközik nehézségekbe, ahol a várt lefolyáshoz képest eltérések mutatkoznak. Magában foglalja magát a túszszedést, a túszok szállítását és fogva tartását, valamint a cselekmény befejezését. Túszszedés alkalmával a tettesek majdnem mindig azt követelik, hogy ne értesítsék a rendőrséget, mert egyedül a rendőrségnek vannak eszközei és lehető sége arra, hogy ne csak a cselekmény eredményét semmisítse meg a túszok idő előtti kiszabadításával, hanem a tettesek letartóztatásával annak megismétlését is megakadályozza. Ha engedünk a tettesek e követelésének, már előre és önként feladjuk az egyetlen hatékony túlélési lehetőséget, nevezetesen a gyors kiszabadulást; ha nem tájékoztatjuk kimerítően és pontosan a rendőrséget, a tetteseknek esélyt adunk arra, hogy további túszokat szedjenek. Kétségtelen, hogy a túszok számára a lehető legjobb segítséget a rendőrség azonnali és teljes tájékoztatása és a feltétel nélküli együttműködés jelenti. Szigorú szolgálati előírások biztosítják, hogy a rendőrség ilyen esetben teljesíti a hozzátartozók minden olyan kérését, amely a túszok életének megmentésére és testi épségük megőrzésére irányul. A célszemélyek a túszszedés lefolyását a különböző szakas~okban jelentős mértékben befolyásolhatják; bizonyos információkat gyűjthetnek, amelyek a cselekmény befejezése után a rendőrségnek lehetőséget adnak, hogy minden résztvevőt elfogjanak.
Tervezés és
előkészítés
Mivel a tetteseknek ebben a szakaszban többek között meg kell figyelniük a célszemély életmódját, ez utóbbinak lehetősége van arra, hogy észrevegye a megfigyelést. Aligha feltételezhető azonban, hogy a cselekmény megtervezése a célszemély előtt ismeretessé válik. Tehát ha valaki túszszedéstől tart, nagyon alaposan meg kell figyelnie környezetét. A kívánt eredmény az alábbi magatartási szabályok következetes betartásával érhető el: • Állandóan figyeljük környezetünket, különösen lakásunk és munkahelyünk közelében és állapítsuk meg a változásokat (idegen kocsik, álldogáló személyek). • Mindig olyan helyet válasszunk a megfigyelésre, amely hátunkat védi és egyúttal lehetőleg nagy megfigyelési és cselekvési teret biztosít. Ez vonatkozik elsősorban arra az esetre, amikor a munkahelyen, vendéglátóhelyeken
498
tartózkodunk, vagy telefonálunk (a telefonfülkében álljunk háttal a készüléknek, szemben az ajtóval). • A szokásoktól eltérően telefonon sohase nevünk vagy telefonszámunk bemondásával jelentkezzünk, hanem „igen" vagy „halló" szavakkal. Ezzel megfosztjuk a hívót attól a lehetőségtől, hogy ily módon azonosítson bennünket. Biztosítsuk, hogy alkalmazottaink is ugyanígy járjanak el. •Csak akkor nyissuk ki a bejárati ajtót, ha az érkező biztosan nem gyanús. Ennek megállapítását jelentősen megkönnyítheti az ajtólánc, kaputelefon és megfelelő külső világítás. • Személyzetünket (gépkocsivezető, takarítószemélyzet, szakácsnő, kertész) igen gondosan válasszuk meg. Célszerű a pályázókról előzetesen információkat beszerezni. •Lehetőleg ne legyenek állandó szokásaink. Például ne ugyanazon az útvonalon menjünk a munkahelyünkre vagy bevásárolni. Ne csak az útvonalat, hanem az időpontot is gyakran változtassuk. Ne mindig ugyanarra a helyre üljünk, ne mindig ugyanabba az étterembe menjünk stb. • Ha gépkocsin megyünk, figyeljük meg, követ-e hosszabb időn keresztül egy kocsi, vagy több napon át ugyanaz a kocsi. Ha ezeket az alapvető szabályokat betartjuk, biztosan észrevesszük az esetleges megfigyelést. De sokkal nagyobb valószínűséggel vesszük észre, ha ismerjük alapszabályait és módszereit. Megfigyelés Két alapformát különböztetünk meg: - a hely megfigyelését és - a mozgás megfigyelését. A kettő közt nincs éles határ. Rendszerint több személyt bíznak meg, hogy felismerésük nehezebb legyen.
A tartózkodási hely megfigyelése Célja rendszerint a célszemély tartózkodási helyének, lakásának, munkahelyének, az általa rendszeresen látogatott helyiségeknek stb. a megfigyelése. Szükség esetén technikai segédeszközöket (fényképezőgépet, távcsövet) is felhasználnak, így a megfigyelőhely a célobjektumtól távolabb lehet és nehezebben felfedhető. Több be- és kijárat esetén rendszerint több megfigyelő személyre van szükség. Megfigyelőhelynek alkalmas - a személygépkocsi, - a teherkocsi, - a lakókocsi, - esetleg építkezési felvonulási sátrak, - kedvező helyen fekvő helyiségek,
499
- bérelt lakások (szobák), - standok (újságárusító helyek). A tartózkodási hely megfigyelése kiterjed a belső helyiségekre is (vendéglőkre, lakásokra, munkahelyre, áruházakra), különösen akkor, ha a lakás, vagy a munkahely egyes részleteit kell feltárni. A tartózkodási hely megfigyelésének ez a módja egyrészt lehetővé teszi a célszemélynek, hogy a megfigyelést könnyen felismerje, másrészt megnehezíti a megfigyelő munkáját. A lakás és munkahely felderítésekor a felderítő többnyire álcázza magát, - iparosként, - ügynökként, - valamely szolgáltató vállalat (gáz-, elektromos művek) alkalmazottaként jelenik meg. Ha a megfigyelendő személy vendéglátóhelyekre megy, autóbuszon vagy vasúton utazik, rendszerint szükség van arra, hogy legalább egy megfigyelő kövesse. Nem a célszemély közvetlen közelében fog helyet foglalni és az étteremben, a rendelést és fizetést úgy fogja intézni, hogy azonnali távozása ne keltsen feltűnést (nem vitázik a számlán az étteremből való gyors távozáskor). A megfigyelő többnyire akkor távozik a helyiségből, amíg a célszemély fizet. Több megfigyelő esetén lehetséges, hogy bizonyos idő elteltével egy második megfigyelő lép be a helyiségbe és átveszi a megfigyelést. Ilyenkor az első jóval a célszemély távozása előtt elhagyja a helyiséget és kint várakozik, míg a második bizonyos idővel a célszemély távozása után hagyja el az éttermet. Ugyanez vonatkozik természetesen minden más helyiségre is. Mozgás megfigyelése A mozgás megfigyelése nagyobb követelményeket támaszt a megfigyelővel (megfigyelőkkel) szemben, és e feladatot hosszabb időn keresztül egy személy aligha tudja eredményesen elvégezni. E megfigyelést - gyalogosan, vagy - járművel hajtják végre. Igen valószínű a kettő kombinációja. A szükséges kapcsolattartás céljából gyakran zsebrádiókat használnak. Gyalog Nem lehet általánosságban meghatározni, milyen távolságból kell a megfigyelőnek a célszemélyt követnie. Ez mindig a helyi adottságoktól függ, és sű rű embertömegben az „igen csekély távolságtól" a kevésbé forgalmas utcákon a „nagy távolságig" terjed. Ez egyaránt vonatkozik a gyalog és a járművel történő megfigyelésre.
500
Több megfigyelő esetén a megfigyelők lehetőleg elkerülik, hogy egymással jelek vagy beszéd útján a kapcsolatot felvegyék, mivel ez felkeltheti a célszemély gyanúját. A megfigyelők törekszenek arra, hogy sohase ugyanazt a magatartást kövessék, mint a célszemély. Ha a célszemély például megáll, a megfigyelő továbbmegy, esetleg meg is előzi a célszemélyt, és csak később áll meg valamilyen ürüggyel. Nincs mód arra, hogy a követési taktika minden változatáról részletesen szóljunk. A rendszer ismertetése végett azonban bemutatjuk, hogyan figyelhet meg két megfigyelő egy személyt. Ha több mint két megfigyelő áll rendelkezésre, a rendszert természetesen bővíteni lehet.
~
~sz}
- -
L ___
- - - - - - - - ......,_ -,
{••.a.. .......... „„ ....•~
L
l •
1 x„„ ..... „ ... „.„... „„„„„„„„.„„„„„ „." 1
\1~~l'/!
":i
il
!'1
~I
11
!ij
1
sz
Járművel
Itt is érvényes az a megállapítás, hogy csak több gépkocsi alkalmazása kecsegtet eredménnyel és igen fontos, hogy kapcsolatban legyenek egymással. Megfigyelő jármű céljára a nem feltűnő, de nagy teljesítőképességű és mozgékony, könnyen gyorsuló és nagy átlagsebességű személygépkocsik felelnek meg. A legjobb módszer a soros megfigyelés, amelyet három megfigyelőkocsi példájával mutatunk be:
501
LJ
2.
+
I I I
„1
„ /
--------------
1
''
\_„
1
'
1
1 1
1
'
„/
1 I 1:4
4 1 1
/ t
\m
'1. . _„
~------
Az alábbi szabályokat alkalmazzák: - Ha a céljárrnű túlságosan lassan halad, a mögötte haladó megfigyelőkocsi megelőzi, majd kerülő úton ismét mögéje sorol. - Ha a céljárrnű hirtelen gyorsabban halad, a közvetlenül mögötte haladó megfigyelő jármú addigi sebessége megtartásával lemarad. Helyét a céljármú előtt haladó megfigyelő jármú, vagy a leghátsó, harmadik megfigyelőkocsi veszi át. - Ha a céljárrnú megáll, a közvetlenül mögötte haladó megfigyelőkocsi továbbmegy, az utána következőt rádión értesíti és látótávolságon kívül megáll. Különös nehézségek merülnek fel a nagyvárosi forgalomban, amikor forgalmas kereszteződéseknél és közlekedési lámpáknál be kell sorolni, mivel a közlekedési szabályokkal ellentétes magatartás (például erőszakos sávváltás, kereszteződésben való áthaladás piros lámpánál) a megfigyelést könnyen felismerhetővé tenné. Ezért a „leszakadt", vagy „elveszett" megfigyelőkocsikat rádión újból a megfigyelőhelyre irányítják. Az itt bemutatott hivatásos megfigyelési módszerek és rendszerek magas szintű kiképzést és felszerelést követelnek. Mégis van lehetőség felismerésükre. Könnyebb felismerni a megfigyelés egyszerűbb formáit (az egy személy által történő megfigyelést, a képzetlen megfigyelőt). 502
Különösen az alábbiakra ügyeljünk: Vendéglátóhelyen - Ki lép be utánunk (az első 5-10 percben). - Hol ül le (könnyen megfigyelhet-e bennünket onnan). - Mit rendel (apróságot, hideg italt). - Azonnal fizet-e. - Előttünk hagyja-e el a helyiséget. - Egy másik személy megérkezésekor még előttünk elhagyja-e a helyiséget. Ez megfelelő formában vonatkozik a színházra, múzeumra, de autóbuszra, vonatra is. Utcán - Feltűnik-e egy, (vagy több) olyan személy, akiknek látszólag ugyanaz az útja, mint nekünk? (Ez az utca szemközti oldalára is érvényes.) - E személy rövid előzés után is általában mögöttünk halad? - Követ-e bennünket e személy akkor is, ha útkereszteződésen megyünk át, visszafordulunk, vagy bemegyünk egy üzletbe? - Megkísérli-e valaki, hogy jelekkel vagy másként kapcsolatot teremtsen egy másik személlyel? Gépkocsiban - Feltűnik-e nekünk egy kocsi, amely nem feltűnő, nagy teljesítőképességű, és hosszabb ideje mögöttünk (vagy előttünk) halad (nem feltétlenül közvetlen előttünk vagy mögöttünk)? - Újból és ismételten felbukkan-e ez a kocsi mögöttünk (vagy előttünk), miután egy időre eltűnt? - Ugyanazt a távolságot tartja-e be a kocsi, vagy a forgalom szerint változtatja? - Követ-e bennünket e kocsi akkor is, ha sávot vagy irányt változtatunk? A munkahely vagy lakás környékén - Parkol-e a közvetlen közelben (látótávolságban) ismeretlen kocsi, amelyben valaki ül? - Felállítanak-e szomszédságunkban kis építési munkahelyet? -Tartózkodnak-e a környéken ismeretlen személyek (újságárusok, kéregetők, útépítők vagy más munkások)? - Megnyitnak-e új árusító bódékat (például újságárusító helyet)? - Bérbe adtak-e környékünkön szobákat, vagy lakásokat (amelyekből megfigyelhető a lakásunk, vagy munkahelyünk) - Jönnek-e lakásunkra, vagy munkahelyünkre be nem jelentett iparosok, ügynökök, megbízottak (gáz, villany, víz)? Telefonon - Előfordulnak-e többször olyan telefonhívások, amelyeknél a hívó fél nem szólal meg, vagy „téves kapcsolásra" hivatkozik?
503
Előfordulnak-e olyan telefonhívások cégek, hivatalok részéről, amelyeket nem tudunk megmagyarázni? Ha arra gyanakszunk, hogy megfigyelnek bennünket, de bizonyosságot kívánunk szerezni, illetve a megfigyelőt lehetőség szerint le akarjuk rázni, az alábbi módszereket lehet alkalmazni: Gyalog • Erősen, de feltűnés nélkül figyeljük meg a gyanús személyt. Erre különösen alkalmasak a kirakatüvegek, tükrök stb. • Gyakran és meglepetésszerűen váltsunk tempót és irányt (forduljunk meg, forduljunk be). • Használjuk ki az átjárókat vagy a nagy forgalmú, több kijárattal rendelkező üzleteket (nagyáruházak). • Az útkereszteződésen csak a zöld lámpa legutolsó pillanatában menjünk át. • Használjunk közúti járműveket, és gyakran váltogassuk őket. Mindezzel olyannyira megnehezítjük a megfigyelő feladatát, hogy vagy felismerjük feltűnő viselkedése folytán, vagy szem elől téveszt bennünket. Gépkocsival • A kereszteződéseken csak a zöld lámpa utolsó pillanatában haladjunk át. • Meglepetésszerűen változtassunk menetsebességet (például egy ideig vezessünk igen lassan, majd gyorsabban). • Autópályán: álljunk meg egy parkolóhelyen és jegyezzük fel az elhaladó és a parkolóhelyen már parkoló és a parkolóhelyre esetleg behajtó gépkocsik rendszámát. Ezt háromszor ismételjük meg, és hasonlítsuk össze a feljegyzett rendszámokat. Ha biztosak vagyunk abban, hogy megfigyelnek bennünket, akkor már az első gyanúnál, de legkésőbb most feltétlenül értesítsük a rendőrséget. Annak érdekében, hogy pontos adatok megadásával segítsük a rendőrségi intézkedések sikerét, vagy legalábbis növeljük azok esélyeit, a személyek és gépkocsik alábbi ismérveit szükséges megjegyezni:
-
Személyek
Ismérvek
nem
férfi,
nemzetiség
amennyiben felismerhető
termet
becslés alapján
súly
becslés alapján
testalkat
nyúlánk, izmos, kövér, egyenes tartású, hajlott
bőr
szín, ráncos, feszes, pattanásos, zsíros
504
nő,
nem állapítható meg (például álarc)
Személyek
Ismérvek
haj
szín, hossz, vágás, sima vagy göndör, korpás
szemek
szín, forma (kerek, keskeny), fekvés (egymástól távol, közel), nem egyforma szemek
fül
nagyság, forma, fejhez simuló, elálló
orr
nagyság, forma, egyenes, ferde
arcforma
ovális, kerek, szögletes, keskeny, széles, lapos, tagolt (áll, homlok, orcák)
szakáll
szín, forma, hossz, ápolt, ápolatlan
szemüveg
üvegek és keret színe, üvegek és keret formája
sebhelyek
nagyság, forma, szín, mely testrészen
egyéb
például köröm hiánya egyik ujjon, ujj egy ízének hiánya
ismertetőjelek
kék foltok, duzzadások
Ruházat
Ismertetőjelek
kalap, sapka
szín, forma, díszítés, anyag
kabát
fajta (téli-, eső-, átmeneti kabát), szabás, szín, anyag, hossz, öv
zsebek,
kesztyű
erősen
szín, anyag, forma, díszítés, fajta (nyári, téli)
cipó
szín, forma, anyag, díszítés: a talp színe, formája és anyaga, különös ismertetőjelek (foltok, szakadások)
zokni
szín, minta, esetleg hossz
nadrág, szoknya
szín, szabás, anyag, méret, zsebek formája és száma, öv (anyag, szín, csat)
felsőruha
pulóver, kiskabát, anorák: szabás, anyag, záródás (gombok, zipzár), zsebek, szín
ruha
szabás, hossz, méret, anyag, szín, záródás
öltöny
szabás, méret, anyag, szín, két- vagy háromrészes
ing, blúz
forma, anyag, szín, mintázat, záródás, rövid vagy hosszú ujjú 505
Ruházat
Ismertetőjelek
nyakkendő
anyag, szín, mintázat, csomó
egyéb ruhadarabok
kezeslábas, köpeny,
esőkabát
vagy sportöltözék
ékszer
fajta (gyűrűk, karkötők, nyakláncok, brossok) anyag, forma, esetleges vésetek
egyéb kiegészítők
kézitáska, vállra akasztható táska, kendó, díszzsebkendó, jelvény
Jármű
Ismertetőjelek
típus
személygk., tehergk., motorkerékpár, autóbusz
rendszám
rendszám vagy legalább annak egy része, nemzetközi rendszám (szín)
márka
ha lehetséges, közelebbi megjelölés (például Volkswagen Golf GTi 16V)
modell
kupé, kabriolet, kétajtós, négyajtós, ötajtós
szín
metál, diamant, fényes, tompa ablak üveg színe
utas
nem, szám, magatartás
egyebek
díszítések, függöny, szélesebb sárvédő, több fényszóró, fehér abroncsok, keréken dísztárcsák, baleseti és egyéb sérülések, öntapadós címke
esernyő,
színű,
több
sétabot,
színű,
Legkésőbb ekkor kell megtennünk a további megelőző intézkedéseket. A tettesek gyakran csak a megfigyelés alatt döntik el, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel a túszszedés egyáltalában megvalósítható-e és hogy mely családtagot ejtsék túszul. Minden megelőző intézkedés olyan jelentősen növeli a cselekmény végrehajtásához szükséges emberi és anyagi ráfordítást és a tettesek kockázatát, hogy a megelőző intézkedések miatt esetleg lemondanak terveikről. Így a már említett magatartási szabályok betartásán felül az alábbi intézkedéseket kell tenni: • Amennyiben ez még nem történt meg, a lakást tegyük betörésbiztossá (lásd A tulajdon védelme című fejezetet). • Életmódunkban alkalmazkodjunk a helyzethez. • Ápoljuk a szomszédokkal való kapcsolatot és érdeklődjünk náluk, nem tűnt-e fel nekik valami.
506
•Amennyire csak lehetséges, korlátozzuk a nyilvános szereplést (sajtó, rádió, televízió). •Különös gonddal válasszuk ki a saját házunkban, lakásunkon rendezett fogadások résztvevőit. •Ne kövessük eddigi szokásainkat, szokott programjainkat (szokott étterem, egyesületi helyiség látogatása, kocogás szokásos útvonala, egyéb útvonalak, időpontok).
•Szerezzünk be fegyvertartási engedélyt és fegyvert. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha a fegyverhasználatra ki vagyunk képezve, és állandó gyakorlatunk van. • Lehetőleg ne menjünk egyedül az utcára. • Kérjük saját telefonunk megfigyelését és kapcsoljunk hozzá magnetofont. A háztartási alkalmazottaknak az alábbi utasításokat kell adni: • Senkinek nem adhatnak felvilágosítást a házban lakókról, az erre irányuló kísérleteket a munkaadónak azonnal jelenteniük kell. • A ház kulcsait nem szabad a házból kivinni. • A személyzet adott esetben tudja kezelni a riasztóberendezést. • Biztosítani kell, hogy amennyiben a telefon nem működik, a személyzet a szomszédból, vagy a legközelebbi nyilvános telefonállomásról a rendőrsé get felhívhassa (közölni a rendőrségi segélykérőhely telefonszámát, a legközelebbi telefonállomás helyét; megbeszélni a szomszéddal). • A személyzet a bejárati ajtót csak akkor nyithatja ki, ha kétséget kizáróan azonosította a látogatót. • Kétség esetén azonnal fel kell hívni a látogató által megadott címet (hatóságot, szállító céget, üzletet), és kémi kell, hogy közöljék a megbízott személyleírását. • A háztartási alkalmazottaknak esetleg legyen fegyvertartási engedélyük és fegyverük (lásd fent). További megállapodások a hozzátartozókkal és a legközelebbi munkatársakkal. • Túszszedés esetén a hozzátartozók azonnal értesítsék a rendőrséget, és folyamatosan működjenek együtt vele. • Telefonbeszélgetések céljára jelszavakban kell megállapodni (lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezetet). • A túszszedőktől származó írásokat lehetőleg senki ne érintse közvetlenül (csipesz, kesztyű, boríték). • A túszszedőkkel való érintkezés esetén velük is jeligében kell megállapodni, hogy megkülönböztethetők legyenek a csalóktól. Gyermekek védelme •A gyermekeket gépkocsival kell az iskolába (óvodába) vinni és onnan elhozni. Amennyiben ez nem lehetséges, a szomszédokkal együtt kell megszervezni a gyermekek szállítását bizalmi személy felügyelete mellett.
507
• Szükséges, hogy a gyermekért felelős személyt az iskolában személyesen ismerjék. • Állapodjunk meg az iskolával: amennyiben telefonon kérik, hogy a gyermeket az iskolából (óvodából) korábban engedjék el, egy bizonyos telefonszámot vissza kell hívniuk és a gyermek születési idejéről, testvérei nevéről, barátairól, szomszédairól, bizonyos tantárgyak tanárairól és osztályzatokról feltett kérdések alapján egyértelműen tisztázniuk kell a hívó személy személyazonosságát. Kétség esetén a gyermeket ne engedjék el! • A gyermekek ne menjenek el idegenekkel, ne üljenek be idegenek gépkocsijába, és ne tartózkodjanak elhagyatott helyeken. •Veszély esetén hangosan kiáltozzanak és lehetőleg csatlakozzanak nagyobb embercsoporthoz. •Tízéves koruktól kezdve a gyermekeket a fennálló veszélyről tájékoztatni lehet. A munkahelyen •Ne érkezzünk elsőként munkahelyünkre, és ezt ne hagyjuk el utolsóként. • Gépkocsinkat ne áttekinthetetlen föld alatti garázsban, hanem forgalmas bejáratnál állítsuk le. • Kapcsoljuk be a riasztóberendezést és biztosítsuk, hogy bejelentetlenül senki ne jöhessen be munkahelyünkre. • Tegyünk megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy minden látogatót feljegyezzenek és belépőcédulával lássanak el. Ez lehetőséget ad a látogató aláírásának rögzítésére is. • Szereljünk fel automatikusan záró ajtókat, vagy készítsünk elő magunknak menekülési utat. • Szobánk és titkárságunk közt szereljünk fel kétirányú telefon- vagy televízióberendezést. •Állapodjunk meg munkatársainkkal veszély esetén használandó jelszavakban (lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezetet). • Gondoskodjunk arról, hogy tartózkodási helyünk és programunk valamelyik munkatársunk előtt mindig ismert legyen. • Személyes munkahelyünket úgy rendezzük be, hogy kívülről ne lehessen belátni. • Legyünk óvatosak, ha telefonon valamilyen ürüggyel (baleset, megbetegedés, megbeszélés) bizonyos meghatározott helyre hívnak bennünket; ilyenkor visszahívással ellenőrizzük a közlést. • A felvilágosításadás terén a munkatársak tartsák magukat ugyanazokhoz a szabályokhoz, amelyeket a háztartási alkalmazottakkal kapcsolatban leírtunk.
508
A gépkocsin való közlekedés során (különösen a lakás és a munkahely között) • Használjunk feltűnést nem keltő kocsi!, időnként cseréljünk kocsit. • Menet közben legyenek csukva az ablakok és lezárva az ajtók (még akkor is, ha ez ellenkezik az általános elvekkel). • Szereltessünk fel golyóbiztos ablakokat, és lehetőleg legalább a kocsi ajtóit erősítsük meg páncéllal. • Ha egy kocsi követ bennünket és nem sikerül lerázni, álljunk meg a legközelebbi rendőrőrs előtt anélkül, hogy kiszállnánk, dudáljunk, kapcsoljuk be a figyelmeztető villogó jelzést és a riasztóberendezést (ezt megfelelően át kell alakíttatni). • Amikor elindulunk, elindulásunkat telefonon jelezzük úticélunkn:ak (lakás, munkahely). • Szereltessünk fel gépkocsinkban megfelelő berendezéseket, hogy kiszállás nélkül kinyithassuk és becsukhassuk a garázsajtót vagy a bejárati kaput és ki- és bekapcsolhassuk a villanyt. •Gondoskodjunk arról, hogy ki- és beszállás előtt figyeljék a környéket és gyanús személyek vagy járművek észlelése esetén ezt előre megállapodott jelekkel idejében tudomásunkra hozzák. Ebben az esetben azonnal értesítenünk kell a rendőrséget. • Gépkocsinkat mindig zárható garázsban helyezzük el. Amennyiben ez nem lehetséges, csak jól megvilágított, lehetőség szerint őrzött parkolóhelyet vegyünk igénybe. • A kocsit mindig zárjuk be, és kapcsoljuk be a riasztóberendezést. •Ha mód van rá, ne álljunk meg út közben. Ha kísérlet történik, hogy megállásra kényszerítsenek bennünket, alkalmazzuk a megfelelő módszereket. •Ha megállítanak bennünket, ne szálljunk ki. Zárjuk be a kocsi ajtóit, hagyjuk járni a motort, kapcsoljunk első sebességbe és nyomjuk be a kuplungot. Szükség esetén nyissuk ki résnyire az ablakot, hogy az illetővel érintkezni tudjunk.
Magatartás túszszedés esetén A túszszedés részletei annyira különbözhetnek egymástól, hogy általánosan érvényes leírása nem lehetséges. Ez vonatkozik további lefolyására is, vagyis a túszok elszállítására, fogva tartására és a cselekmény befejeződé sére. Így például nem hasonlítható össze egy bankrabláshoz kapcsolódó túszszedés napokig tartó ostrommal - amelynek során a bankrablók a túszokat védő pajzsként használják fel - egy célirányos, politikai indokú túszszedéssel, ami-
509
kor a cél a túszok politikai foglyokkal való kicserélése. A különbségek azonban nem, vagy csak kismértékben érintik - a túszszedés alatt, - a szállítás folyamán, - a fogság alatt, - a kiszabadulás után tanúsítandó magatartásukat és a teendő intézkedéseket.
Túszszedés alatt Kellő előkészítés elégítő
mellett és a túsz ellenintézkedései hiányában vagy nem kiellenintézkedései esetén e szakasz rendszerint igen gyorsan lezajlik.
Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmunkat, és igyekezzünk a helyzetet világosan átgondolni. A pánik és az ebből következő rövidzárlati cselekvések végzetesek lehetnek számunkra, a sokk hatására bekövetkező cselekvőképtelenség megfoszthat bennünket az első és talán egyetlen menekülési lehetőségünktől. • Tanúsítsunk ellenállást, de csakis abban az esetben, ha az eredmény biztosnak vagy legalábbis majdnem biztosnak tűnik. A túszszedő akaratának való kiszolgáltatottság indokolja az önvédelmet vagy a menekülést, ha erre jó alkalom kínálkozik. Esélyeink lényegesen jobbak, ha rendelkezünk fegyverrel, de fegyvertelenül is vannak esélyeink. Minél közelebb kell jönnie hozzánk a túszszedőnek, annál könnyebb a dolgunk (lásd az Önvédelem című fejezetet). Gondoljunk arra, hogy még egy higgadtan kalkuláló túszszedő szemében is túlságosan nagy kockázatot jelent az élő tanú, különösen a kitű zött cél elérése után. E veszély erősen emocionális, vagy nem normális tettes szemében még nagyobbnak tűnik. • Ha ellenállásra nincs lehetőség, ne provokáljuk a túszszedőt. Kövessük utasításait, de próbáljunk időt nyerni. Lehetőség szerint tanúsítsunk ügyetlen magatartást és legyünk lassúak. Minden így nyert másodperc esélyt jelenthet.
Szállítás alatt E szakaszban az alábbi megfigyelések lehetnek különösen fontosak: • Jegyezzük meg a használt jármű lehetőleg minél több részletét. • Jegyezzük meg a nem feltűnő jeleket (például kis karcolás a lakkfestéken, kis szakadás az ülés párnázatán, kis folt az ajtó borításán) és azok pontos helyét a járművön, vagy helyezzünk el mi magunk ilyen jelzéseket (körömmel, gyű rűvel, órával), hogy később a járművet egyértelműen azonosítani lehessen. • Próbáljuk meg pontosan meghatározni a menetidőt (óra, akár a járműben levő, vagy a túszszedő által viselt óra segítségével) és a sebességet (a sebességmérő segítségével, vagy a gyorsulás, féktávolság és a kanyarokban fellépő erő becslése útján). 510
lehetőség
Fegyver
revolver, pisztoly, géppisztoly, kézigránát, kés, szerint típus és kaliber
viselési mód
nyíltan, rejtve; övön (elöl, oldalt, hátul, jobboldalt, baloldalt), válltáskában
hogy bánik a fegyverrel
gyakorlottan, nem gyakorlottan, ritkán, gyakran használja
lőszer
mennyiség, fajta, csomagolása (nem csomagolt, tölténytárban, vagy gyorstöltőben)
egyebek
robbantóanyag, gyújtó, robbantógyutacs, gyújtózsinór, előkészített robbanótöltetek
Egyéb ismertetőjelek
nyelv
magyar, tájszólás, tört magyar, idegen nyelv (melyik)
kifejezésmód
ügyes, gyámoltalan, dadogó, tétova, primitív
modor
udvarias, udvariatlan, durva, cinikus, rosszindulatú, barátságos, ügyetlen
név
keresztnév, gúnynév, vezetéknév, felvett név
szokások
jobbkezes vagy balkezes, dohányzó (cigaretta, szivar, pipa, márka), rágógumit rág, ideges szokások (rángás, bizonyos mozdulatok, pislogás, köhécselés, torokköszörülés, fütyülés)
beszélgetés tárgya
különösen személyekkel, szándékokkal, helyiségekkel, útvonalakkal, helyekkel, időpontokkal, járművekkel kapcsolatos
egyebek
szokatlan tartás, vagy járás (sántítás, felhúzott vállak), beszédhiba, nagyothallás, farkasvakság, színvakság, mozgáskorlátozottság, szellemi fogyatékosság
511
• Igyekezzünk megjegyezni az útvonalat. Ha nem látunk ki a kocsiból, ez csak igen rövid ideig lehetséges. Segítségül szolgálhatnak tipikus zajok (kikötő, repülőtér), szagok (tenger, ipari létesítmények füstje) és a nap hősugárzása (minden irányváltozásnál változik; lásd a Tájékozódás című fejezetet). A fogva tartás helye jellege
egyedülálló ház, lakás, környezet (beépített terület, be nem épített terep)
nagyság
emeletek száma, pince; helyiségek száma, fekvésük, folyosók, erkélyek, galériák
belső
padló (beton, fa, csempe, szőnyeg), falak (tapéta, mázolás, tégla, gipsz, beton), világítás, bútorok, függönyök, fűtés
berendezés jellege áram- és vízszolgáltatás
víz- és villanyvezetékek falba süllyesztve, vagy falon kívül, csatlakozók, kapcsolók, dugaszolóaljzatok száma és elhelyezése
ajtók és ablakok
ajtók és ablakok anyaga, szilárdsága, záraik és zsanérjaik, az ablakból való kilátás, ablakok előtti rácsozat, hangszigetelés, egyszerű vagy többszörös beüvegezés
Tartózkodási hely zajok
harangok, szirénák, utcai zaj, repülőgépek, gépkocsisziréna hangjai (pontos időt megjegyezni); rádió- vagy egyéb zene, hangszóró, emberi hangok, léptek, telefoncsengetés, kutyaugatás vagy egyéb állathangok, patak csörgedezése, víz csobogása
szagok
kipufogógáz, ipari szennygáz; trágyaszag, szennyvíz, rothadás szaga, ételszag, virágillat vagy egyéb tipikus szag
ellátás
milyen ételeket adtak, milyen formában, milyen állapotban, milyen gyakran, mennyit, változatos vagy egyhangú ételeket; italok mennyisége és fajtái
higiénia
hányszor lehetett mosakodni, hol, milyen módon, hideg vagy meleg vízzel, egyéb higiéniai lehetőségek (borotválkozás, fogmosás, WC)
512
A fogva tartás ideje alatt A legtöbb esetben ez a leghosszabb ideig tartó szakasz. A túszok legfontosabb teendői: • Amilyen pontosan csak lehetséges, jegyezzünk meg minél több részletet a fogva tartás helyével és ottani tartózkodásunkkal kapcsolatban. • Helyezzünk el a fogva tartás helyén nem feltűnő jeleket, vagy figyeljünk meg már ott levő jeleket, megjegyezve pontos helyüket, hogy a helyiséget később kétséget kizáróan felismerhessük. • Törekedjünk arra, hogy a túszszedők utasításainak a lehető legvontatottabb formában tegyünk eleget. • Beszélgessünk sokat és hosszan őrzőinkkel. Olyan adatokat tudhatunk meg, amelyek a menekülés szempontjából számunkra fontosak, sőt döntő jelentő ségűek lehetnek, vagy amelyek megkönnyítik, hogy később a tettesek nyomára lehessen akadni. Ne provokáljuk őrzőinket. • Mivel nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár a legkisebb esélyt is kiengedjük kezünkből, tegyünk úgy, mintha a bekövetkezett eseményekre nem készültünk volna fel, bizonytalanok lennénk, és hozzátartozóink lehetséges reagálását sem ismernénk. • Ha a fogva tartás hosszabb ideig tart, mindenképpen próbáljuk meg megőrizni fizikai teljesítőképességünket. E célra igen alkalmas a torna, ha erre nincs mód, végezzünk izometrikus izomgyakorlatokat. •Ne adjuk fel soha a menekülés reményét, céltudatosan törekedjünk a menekülésre, de ne bocsátkozzunk bele tervszerűtlen, spontán akciókba, a siker kilátása ilyen esetekben minimális. Ahhoz, hogy az esetleges menekülést megtervezzük és előkészítsük, többek között az alábbi adatok ismeretére van szükség: - A túszszedők közül hányat ismerünk (egyeseket talán csak hallottunk, vagy létezésükre beszélgetésekből következtetünk)? - Rendelkeznek-e fegyverekkel, hogyan viselkednek? - Van-e bizonyos rendszer a nap lefolyásában (étkezési idő, tisztálkodás, WCre járás, őrök leváltása, kikérdezés)? - Milyen a kifelé vezető út? (A helyiségek és folyosók fekvése, emelet; ezeket igyekezzünk felderíteni épületen belüli helyváltoztatás, beszélgetés vagy telefonbeszélgetésekből levont következtetések, akusztikai észlelések során.) - Milyen környezetben fekszik az őrzési hely (erdő, szabadon fekvő épület, város, part). - Lehetséges-e valamelyik túszszedőt esetleg megvesztegetni, elbizonytalanítani, vagy figyelmét elterelni? - Melyikük lenne esetleg könnyen kiiktatható?
513
Mivel sokféle lehetőség adódhat, ezek az alapkérdések megfelelően kiegéA kérdésekre adott válaszok alapján elkészíthető az esetleges menekülés terve. Azonban minden esetben világosan és egyértelműen kell tisztázni az alábbiakat: - Milyen alkalommal mely túszszedőt milyen módszerrel tesszük ártalmatlanná (ha erre egyáltalán szükség van): - Milyen útvonalon hagyjuk el a fogva tartás helyét? - Hol, mikor és milyen akadályok merülnek fel, és mit teszünk ellenük? - Milyen útvonalon (vagy mely irányban) és milyen eszközökkel (gyalog, gépkocsin, csónakon, úszva) kívánjuk elérni legközelebbi célunkat (a rendőrsé get, telefont, lakásunkat)? Gondolatban többször fussuk át a menekülés tervezett lefolyását, figyelembe véve az előre nem látható zavaró körülményeket is. Ismételgessük addig, míg biztosak nem vagyunk abban, hogy teljes mértékben magunkévá tettük és felkészültünk különböző zavaró körülményekre is. Reálisan értékeljük a helyzetet és ne csábítsanak el bennünket kiszámíthatatlan kockázatot jelentő vágyálmok. Az ilyen kritériumok alapján megtervezett menekülési kísérletnek vannak a legjobb esélyei. szítendők.
A túszszedés befejezése után • Ha a rendőrség szabadított ki bennünket, fontos, hogy mielőbb és önként közöljük megfigyeléseinket, hogy az esetleg menekülő túszszedőket lehetőleg gyorsan elfoghassák. • Ha magunk el tudunk menekülni, amilyen gyorsan csak lehet, értesítsük a rendőrséget és adjunk számára kimerítő tájékoztatást. • Ha a túszszedők engedtek bennünket szabadon, először bizonyára hozzátartozóinkat fogjuk értesíteni. Azonban még ebben az esetben is mielőbb lépjünk kapcsolatba a rendőrséggel, hogy információinkkal minél hamarabb lehetővé tegyük az eredményes nyomozást. • Semmi esetre se adjunk addig felvilágosításokat a tömegtájékoztatási eszközöknek, mielőtt ebben meg nem állapodtunk a rendőrséggel. Elhamarkodott és taktikailag nem kívánatos felvilágosításokkal a rendőrség munkáját lényegesen megnehezíthetjük, sőt annak sikerét is kérdésessé tehetjük. Ez természetesen vonatkozik hozzátartozóinkra és munkatársainkra is. • A rendőrséggel történt megállapodás után a felvilágosítást adók mindegyike (mi magunk, hozzátartozóink és munkatársaink) még erőteljes faggatózás esetén is szigorúan tartsa magát a megállapodáshoz.
514
TŰZ Általános tudnivalók Az égés vegyi szempontból nézve oxidáció , vagyis oxidáló anyag oxigént vesz fel és oxid keletkezik. Oxidáció hőha tás nélkül is kele tkez het, péld ául a rozsdásodásnál [„hideg (lassú) oxidáció"]. A gyors oxidáció azonban rendszerint hőhatásra jön létre [„forró (gyors) oxid áció"], ilyen esetben külső, látható jelenségként tűz is keletkezhet. Az égési folyamat A gyertya lángját véve példának, három zónát különböztetünk meg: Gázzóna (sötét) A kanóc által megolvadt viasz gázzá alak ul át, amely azonban oxigénhiány miatt nem ég el. Izzó zóna (világos, sárgásan sugárzó) A gőz az égés magas hőmérsékleténél hidro génné és szénné esik szét. Az izzás a leváló szilárd szénből ered (korom). Oxigén hiányában égésre még ekkor sem kerül sor. Égési zóna (kékes) Az izzó zónát körülveszi az égési zóna, egy véko ny kék lángsáv, amelybe oxigén hatol be, és ahol a tulajdonképpe ni égés és a hő létrejön. A gázo k tehát csak a láng vékony külső burkolatá n égnek. Csak itt kele tkez ik mag as hőmérséklet (gyu falán g kb. 700800 °C, mec hani kaila g előállított szik ra 1100 °C). Az égés feltételei Az égés feltételei: gyúlékony anyag és oxig én (kellő arányában) olyan magas fokú lehet, hogy egyrészt megakadályo zza a tűzfészek megközelítését oltás céljából, másrészt a hősugárzás lángra lobbanthatja a szomszédos objektumot. Az égési gázok (oxidok) különösen égő műanyagok eseté ben mérg ező és fojtó hatásúak lehetnek (mint például az égés nél mindig keletkező szén-monoxid). A füst fokozza az égési termékek fojtó hatását.
515
ELLÁTÁS
.......
....
GYÚLÉKONY ANYAGGAL OXIGÉNNEL HŐVEL
......
ÉGÉSI HŐFOK
t KÖRNYEZETBE JUTÓ ANYAGOK
.....
ÉGÉS 1
HŐ
~1
FÉNY
l""~I
FÜST
~J
OXIDOK\
Gyúlékony anyagok A gyúlékony szilárd anyagok vagy izzanak, parázzsal égnek (például a szén), vagy elolvadnak (folyékonnyá válnak) és e folyadékok elpárolognak. Ezek a termékek (a gázok) azután lánggal égnek. A folyadékok csak gázzá változásuk után égnek lánggal.
gázok
folyadékok
szilárd anyagok
516
A tűzoltás szempontjából gyúlékonyság szerint megkülönböztetünk 1 NEM ÉGHETŐ ANYA?OKA~ kő,
GVÚLÉKONY ANYAGOKAT
...„„„„........„„„„....
üveg stb .
NEHEZEN ÉGŐ ANYGOKAT
NORMÁLISAN ÉGŐ ANYGOKAT
Meggyújtás után további Külső gyújtóforrásra hőellátás nélkül is fellángolnak és annak tovább égnek (ja) eltávolításakor rövid idő alatt kialszanak (heraklit)
KÖNNYEN ÉGŐ ANYGOKAT
Meggyújtás után élénk tűzzel tovább égnek (szalma, tető/edő lemez, PVC, bitumen)
Fentiek alapján az anyagokat bizonyos tűzosztályokba lehet besorolni. Az egyes osztályokba sorolt anyagok az égés folyamán különbözőképpen viselkednek és így oltásuk különböző módszereket igényel. A osztály
Gyúlékony szilárd anyagok, amelyek normál körülmények között parázs- és lángképződés mellett égnek el. Ilyen anyagok mindenütt találhatók. A leggyakrabban előforduló anyag a fa. De a szén, koksz, tőzeg, továbbá a papír, széna, szalma és különböző műanyagok is ide tartoznak. B osztály
Gyúlékony folyadékok és olvadó anyagok, mint: - tüzelőanyagok: benzin, benzol, dízelolaj, petróleum; - oldószerek: éter, aceton, spiritusz: - mázolóanyagok: festék, lakk, kence, gyanta, kátrány; - élelmiszerek: olaj és zsiradékok, szeszes italok. Gyúlékony folyadékok és olvadó anyagok sohasem e formájukban égnek, hanem előbb gázokká alakulnak (bizonyos hőmérsékletnél) és csak azután égnek.
e osztály
Gyúlékony gázok: idetartozik a metán, propán, bután, hidrogén, acetilén, városi gáz stb. D osztály
Gyúlékony fémek: könnyűfémek, mint a nátrium, kálium, alumínium, magnézium és ezek ötvözetei. Hőhatás
A hő az anyagokra fizikai hatást gyakorol; e hatást figyelembe kell venni, hogy az általa okozott veszélyeket időben leküzdhessük. 517
~
1 l
Anyagok tágulása Ha vasgerendát 700 °C-ra hevítenek fel, 1%-kal tágul, egy 10 m hosszú gerenda tehát 10 cm-rel hosszabbodik meg (vasúti síneknél sokkal kisebb tágulások is kisiklást okozhatnak). A víz 100 °C-ra való felmelegítésénél 4,3 %-kal, a gáz 273 °C- hőmérséklet-emelkedésnél kétszeresére, 546 °C-nál háromszorosára tágul. Halmazállapot-változás Szilárd anyagok a felmelegítés hatására rendszerint folyékony halmazállapotúvá, majd légneművé válnak. Ennek során bizonyos hőmennyiséget használnak fel, illetve vonnak el a környezettől. Szilárdság megváltozása A nyomó- és szakítószilárdság, valamint a rugalmasság a hő hatására megváltozik. 500 °C-nál a vas teherbíró képessége az eredetinek már csak fele, 600 °Cnál már csak egyharmada. Hőátadás
A tűz továbbterjedésének nagy veszélye a hőátadásban rejlik, mivel a környezet gyulladási hőmérsékletre melegszik fel. A hőátadás az alábbi formákban történhet: Hővezetés
A különböző anyagok hővezető képessége különböző. A különösen rossz hő anyagokat a meleg elleni védekezésre használják.
vezető
Hőátvitel
Szilárd test érintkezése által hőt visz át a vele érintkező testnek (például vasaló). Hősugárzás
A hősugárzás a legalattomosabb tűzokozó. A hősugárzás keresztülhatol még a légüres téren is, a szél téríti más irányba, és nem is csökkenti. A hősugárzás függ - az égési hőmérséklettől és - az égés sebességétől. Fát még 30 m távolság esetén is meggyújthat. A hősugárzás intenzitása nem lineárisan növekszik, hanem a hőforrás hőmérséklet-növekedésének negyedik hatványával. Ha a 900 °C-os hőmérséklet 1100 °C-ra emelkedik, a hősugárzás megkétszereződik. Hőáramlás
A hőáramlás során a felmelegedett folyadék- vagy gázrészecskék elmozdulnak a tűz színhelyétől, és a bennük levő energiával tárgyakat gyújthatnak meg.
Oxigén Kellő
alábbi
meleg esetén az oxigén befolyásolják:
lehetővé
teszi az égést. Az égéssebességet az
tényezők
Levegő
Minél több 518
levegőt
kap a
tűz,
annál élénkebben ég. Ha elzárják a
levegőtől,
l
1l
1
kialszik. Ekkor fokozott mértékben keletkezhetnek mérgező gázok. Amennyiben az ablakokat vagy ajtókat kinyitják és hirtelen oxigén áramlik be, az el nem égett forró gázok robbanhatnak és az egész helyiséget felgyújthatják. Oxigénkoncentráció A környezeti levegő kb. 21 % oxigént tartalmaz. Az oxigénkoncentrációnak már néhány százalékkal való csökkentése is erősen gátolja az égést. Ha a levegőben 17 %-nál kevesebb az oxigéntartalom, a fáklya elalszik. Felszín Annál gyorsabban ég az anyag, minél nagyobb az oxigénnel érintkező felület.
A
tűzoltás
módszerei
Az oltás az égést megszakítja az égés feltételei - a gyúlékony anyag, az oxigén és a meleg - valamelyikének kiiktatásával. A gyakorlatban két oltási eljárás jöhet számításba: - oxigén elvonása (elfojtási effektus) - a meleg elvonása (hűtési effektus). Elfojtás A láng elfojtása azt jelenti, hogy a gyúlékony anyag és az oxigén helyes mennyiségi arányát megváltoztatjuk, ez pedig gátolja a reakciót. Ez elérhető - hígítással, - hőfok-csökkentéssel, - elválasztással.
Hígítás A hígítás légnemű oltószerekkel történik és a gyúlékony gőzöknél és gázoknál gyorsan ér el oltó hatást. Csökkenti a levegő oxigéntartalmát (15 %-nál kevesebb oxigén esetén már csak a hidrogén és a fehér foszfor ég). hőfok csökkentése A hőfok csökkentése alatt értjük a gyúlékony folyadék lehűtését a lobbanáspont alá. Tűzoltás-technikai szempontból ezt az eljárást azért sorolják az elfojtási effektust kiváltók közé, mert a hőfoknak a lobbanáspont alá történt csökkenése következtében már nem keletkezik elegendő gyúlékony gőz.
A
Elválasztás A reakcióba lépő elemek elválasztása úgy történik, hogy elzárják az oxigénnek (a levegőnek) a gyúlékony anyaghoz vezető útját (vagy fordítva). Haboltó szereknél a habréteg fejti ki ezt az elzáró hatást. 519
Hőfok-csökketés Hőelvonás
útján csökkentik az égési hőfokot és ezáltal az égési reakció megHa az égési hőfok 10 °C-kal lejjebb száll, az égési sebesség a felére csökken, 100 °C-kal való csökkenés esetén pedig ezredrésznyire. Az oltás gyakorlati szabálya: szűnik.
PARAZSAT LEHŰTENI LÁNGOKAT ELFOJTANI Tűzoltószerek
Víz A víz
elsősorban
a tűz lehűtésére szolgál (1 liter 10 °C hőmérsékletű víz el629 kilokalória hőmennyiséget köt le). A víz mechanikai mellékhatásai: - becsapódási erő (laza égő részek szétszakítása), - mélységi hatás (a víznyomás folytán mélyen behatol a parázsrétegekbe), - nedvesítőképesség (behatol lyukacsos anyagokba). Alkalmazható - az A tűzosztályba tartozó anyagok oltására, - veszélyeztetett területek hűtésére, - füst, por és mérgező gázok leülepítésére, - robbanóképes elegyek kiszorítása. Vigyázat: az elektromos berendezéseknél gyakorlatilag nem alkalmazható. gőzöléséig
Hab A hab elsősorban az elfojtást szolgálja; a vastag habréteg megakadályozza, hogy további gyúlékony gőzök keletkezzenek. A hab -vízből,
- habanyagból, - a habbuborékokat felfújó töltőgázból áll. Az elhabzás fokától függően száraz könnyű hab vagy nedves nehézhab képződik. A B tűzosztályba tartozó anyagok oltására használják (folyékony égő anyag esetén, mint benzin, benzol, éter, szén-diszulfid, zsiradékok, olaj, lakk, oldószerek, fa, szén, gumi stb.) Por Lánggal való égés esetén az oltóporfelhőnek gyors és nagy hatása van, amelyet több tényező hoz létre: - a fojtó hatás („hígítás"), - a hűtő hatás, mivel a porrészecskék hideg felületükön lekötik a hőt, - antikataliktikus hatás a por olvadása, felbomlása és elpárolgása folytán. 520
Az egyes tűzosztályokba tartozó anyagok oltására való felhasználás szempontjából megkülönböztetünk - normális oltóport (B, C osztály) - parázsoltásra alkalmas oltóport (A, Bés C osztály) - fémek oltására alkalmas speciális oltóport (D osztály). Finommechanikai vagy elektronikus üzemekben nem szabad oltóport használni. Oltópor használatakor a tűz újból fellángolhat, ezért a kellő távolságot feltétlenül be kell tartani. Szén-dioxid (C0 2 ) A szén-dioxidot cseppfolyós formában, nyomás alatt levő gázok tárolására alkalmas acélpalackokban tárolják. Tűzoltás céljából a palackokat nyomócsővel látják el. Attól függően, hogy a szén-dioxidot tiszta gáz formájában vagy pedig ,,ködként" vagy COrhóval keverve kívánják használni, a szén-dioxidot a megfelelő szórófejeken vagy a hócsöveken engedik ki. A hócsövek elszigetelik a bennük levő szén-dioxidot a levegő hőjétől, így kellő lehűlés következik be ahhoz, hogy hó képződjék. A szén-dioxid legfőbb oltási hatása a fojtási hatáson alapul. Hűtési hatása nem számottevő és ezért nem alkalmas parázstüzek oltására (átmenetileg eloltja a tüzet, de az hamarosan újból fellángol). A porral ellentétben nem szennyez, ezért alkalmazása elektronikus adatfeldolgozó létesítményeknél, forrasztóüzemeknél és laboratóriumokban is lehetséges. Fulladást okozhat. A szén-dioxid nem vezeti az elektromosságot, így elektromos létesítményeknél is alkalmazható. Biztonsági távolság: - 30 OOO voltig 2 m, - 110 OOO voltig 3 m, - 220 OOO voltig 4 m. Homok, föld, hamu Ezek a legrégebbi száraz oltóanyagok. Oltóhatásuk a modern vegyi oltóanyagokhoz képest igen csekély, azonban pótlólagos oltóanyagként mindenesetre használhatók. Célszerű az alábbi szükség-impregnálás: Fa az alábbiakkal impregnálható: 1 rész agyag 5 rész homok 1 rész mész
Textil az alábbiakkal impregnálható: 1 kg timsó 1 kg ammónium-szulfát 5001 borax 201 víz 521
Oltószerek és felhasználásuk (Kaufhold szerint)
Oltószer
Túzosztály A
Elektromos berendezések
e
B
D
Víz teljes vízsugár
nagyon jó veszélyes
nem alkalmas veszélyes
permetező
jó
nem alkalmas, ill. csak bizonyos feltételek mellett alkalmas
nem alkalmas, kérdéses ill. csak bizonyos feltételek mellett alkalmas
jó
nagyon jó
nem alkalmas kérdéses
bizonyos feltételek mellett
BC-por
nem alkalmas, ill. csak bizonyos feltételek mellett alkalmas
jó
nagyon jó
nem alkalmas, ill. csak bizonyos feltételek mellett alkalmas
bizonyos feltételek mellett
ABC-por
jó
jó
jó
bizonyos feltételek mellett alkalmas
kérdéses
D-por
nem alkalmas
nem alkalmas
nem alkalmas jó
nem alkalmas
gáz
nem alkalmas
nem alkalmas
nagyon jó
nem alkalmas
nagyon jó
hó
nem alkalmas
jó
bizonyos feltételek mellett
nem alkalmas
nagyon jó
Hab
sugár
bizonyos feltételek mellett bizonyos feltételek mellett
Oltópor
Széndioxid
522
Tűzvédelmi
intézkedések épületekben közvetlen tűzveszély esetén Lomtalanítsuk a padlást, és padlójára szórjunk 5 cm vastag homokréteget. Minden emeleten és a pincében legyen homokkészlet (5 kg 20 négyzetméterenként). Minden emeleten és a pincében lehetőleg sok vizet készítsünk elő (fürdő kádakban, vödrökben, hordókban és egyéb tartályokban, négyzetméterenként l litert). Az alábbi segédeszközök jó szolgálatot tehetnek: A tűzcsapó (például vastag kendővel áttekert seprű) apróbb tűzfészkek megszüntetésére használható. A piszkavassal égő függönyök szakíthatók le és más tárgyak húzhatók ki a tűzből. Nedves kendők és takarók a tűzoltó személyek védelmét szolgálják, és felhasználhatók olyan emberek mentésére, akiknek öltözéke tüzet fogott. Tűzoltás
a gyakorlatban
Megelőző tűzvédelem
•Üzemanyagok tárolására szolgáló helyeken, garázsokban és raktárakban ne használjunk nyílt lángot. •Ne tároljunk gyúlékony anyagokat (hulladékot): papírt, szalmát, tüzelőanya got, matracot stb.; csak erre a célra létesített és különösen biztonságos raktárakban semmi esetre se folyósokon, lépcsőházakban, padlásokon, garázsokban vagy kályhák, fűtőtestek, kémények közelében. •Ne tároljunk üzemanyagot lakóhelyiségekben és padlásokon (20 literen felüli mennyiségre külön rendelkezések vonatkoznak). •Az elektromos fűtőberendezéseket az előírásoknak megfelelően használjuk. •Ne módosítsunk szakszerűtlenül elektromos berendezéseket, beleértve a biztosító javítását is. • Ne dohányozzunk az ágyban. •Az elektromos készülékeket kapcsoljuk ki, amikor már nincs szükség rájuk. •Biztosítsuk azt, hogy az összes helyiség hozzáférhető legyen. •Ne hagyjuk járni a motort a garázsban. •Ne torlaszoljuk el a ki- és bejáratokat: ne ott parkoljunk, ne ott rakjuk le a szemetet. • Tartsunk készenlétben tűzoltókészüléket. Magatartás tűz esetén - oltási segédeszközök Szinte minden nagyobb tűzvész olyan kis tüzekből keletkezik, amelyeket az intézkedések hiányossága miatt nem lehetett eloltani. A kisebb és közepes
523
nagyságú tüzek 80%-át az oltás alatti helyes magatartással ellenőrzés alatt lehetett volna tartani. Ennek előfeltétele az, hogy a tűzoltáshoz szükséges eszközök kellő mennyiségben rendelkezésre álljanak, másrészt: ismerjük ezen tűzol tó eszközök kezelését. A TŰZ FELFEDEZÉSE UTÁNI TEENDŐK 1 riasztani 2 segíteni 3 oltani A tűzoltók mielőbbi megérkezése a tűz által veszélyeztetett számára azt jelenti, hogy azonnali segítséget és támogatást kap, sőt a veszélyes helyzetből kimentik. A tűzoltóságot gyakran későn riasztják, olyankor, amikor a tüzet a saját eszközökkel már nem lehet ellenőrzés alatt tartani.
Oltási taktika Lakástűz
Példa: Nagyobb tűz a hálószobában, kisebb tűz az előszobában 1. Ha lehetséges, riasszuk a tűzoltókat. 2. Csukjuk be a hálószoba ajtaját, hogy a tűz ne jusson oxigénhez. 3. A tűzcsapóval oltsuk el a kis tüzet az előszobában. 4. A hálószobával szomszédos helyiségekből elővigyázatosságból távolítsunk el minden gyúlékony anyagot. 5. Jól szellőztessük ki a lakást, hogy kiküszöböljük a füstmérgezést. Ha a tűz oltóság kiszállása nem lehetséges, szükségmegoldásként tűzoltócsapatot kell összeállítani: két fő a vödrös tűzoltófecskendőt kezeli (vagy vizesvödrökből önti a vizet), további személyek a vizet hordják. 6. A tűzoltócsapat a hálószobaajtó védelmében nyomul előre.
524
ével 7. A hálószobatüzet vödrös tűzoltófecskendő (vagy vizesvödrök) segítség és a piszkavasat használva oltja el. szem8. Hordjuk ki a szabadba a tűz során keletkezett törmeléket, és tartsuk mel a tűz színhelyét. Padlás tűz Példa:
amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy átterjed a szomszédos épületre és a padlásnyíláson keresztül az alatta levő emeletre. 1. Riasszuk a tűzoltóságot. alatta le2. Csukjuk be a padlásnyílást, hogy semmilyen égő anyag ne essen az az zzenek védeke is ők vő emeletre. Riasszuk a szomszédos ház lakóit, hogy átterjedés veszélye ellen. 3. A padlás alatti emeletről távolítsunk el minden gyúlékony anyagot. ödrök) 4. A leesett égő anyagot oltsuk el a puttonyos tűzoltófecskendő (vizesv segítségével. yéhez. 5. Gondoskodjunk arról, hogy elegendő vizet hordjanak a tűz színhel Padlástűz,
525
Mivel a hő, a lángok és a füst felfelé szállnak, kevésbé kell félni attól, hogy a padlás lefelé keresztülég, tehát ellenőrzés mellett hagyhatjuk kiégni. A padlót alulról alaposan hűteni kell.
Meg kell azonban akadályozni, hogy a tűz - esetleg a tűzfal valamilyen nyílásán keresztül - átterjedjen a szomszéd házra. 6. Küzdjünk az ellen, hogy a tűz a padlásról továbbterjedjen. 7. A tűz által okozott törmeléket lapátoljuk ki a szabadba, és tartsuk szemme l a tűz színhelyét. 526
Általános magatartás i szabályok • Őrizzük meg nyugalmunkat. Mielőtt cselekszünk, vizsgáljuk meg és értékeljük a helyzetet. • A legelső teendő az emberek és állatok kimentése. • Kúszva vagy guggoló testtartásban mozogjunk. • A hőség elleni védekezés céljából vizezzük be ruhánkat vagy tekerjünk magunk köré vizes kendőket. Lehetőség szerint húzzunk kesztyűt. • A száj és az orr elé kötött vizes kendő védőszűrőként hat a füstmérgezés ellen. • Az oltásnál mindig a láng gyökerét célozzuk meg, ne a füstöt vagy a tüzet. Ha tűzcsapót használunk, rövid, gyors és könnyű csapásokat mérjünk, a lendületes csapások csak még jobban élesztik a tüzet. •A tüzet szisztematikusan, alulról felfelé és oldalról a közepe felé oltsuk. •Vigyázat foszfor esetén! Ne fecskendezzünk az égő anyagba (szikraeső), hanem takarjuk le az égő foszfort (hab, homok). Lehűlés után gondosan távolítsuk el a foszfort (a kis fröccsenéseket is), mert ha újból levegőhöz jut, nagy az öngyulladás veszélye. • Folyamatosa n figyeljük a tüzet, hogy megakadály ozzuk a tűz átterjedését más épületekre. • Ha nem lehet eloltani a tüzet, csak lassan vonuljunk vissza, annak érdekében, hogy a tűz elterjedését amennyire csak lehet hátráltassuk. • Beomlásveszélyes épületeknél fokozott elővigyázatosságra van szükség. • Tartsuk szemmel az eloltott tűzfészkeket, amíg a gyúlékony anyagok le nem hűlnek.
Magatartás nagy tűzvészeknél Ha nagy épületben (szálloda, irodaház, nagy áruház) tűz keletkezik, még egy önmagában eloltható tűz is könnyen katasztrófává válhat. Az alábbi veszélyekkel kell számolni (sorrendben): - Füstgázmérgezés, ami néhány perc alatt is eszméletvesztéshez és így fulladásos halálhoz vagy tűzhalálhoz vezethet. - Pánik. Különböző nagy tűzvészek elemzése azt igazolja, hogy szinte ugyanolyan nagy a veszélye annak, hogy a tömeg halálra nyomja vagy tapossa az embereket, mint hogy füstgázmérgezést kapnak. Gyakran előfordulnak egyéni pánikreakciók is (emberek magasabb emeletekről az utcára vetik magukat). - Hőhatás. Ez viszonylag a legkisebb veszély, amelyen megfelelő intézkedésekkel bizonyos mértékben úrrá lehet lenni. Megelőző intézkedések: Ha nagy épületben tartózkodunk, tájékozódjunk az alábbiakról: • a vészkijáratokról és jelzésükről; • a rendelkezésre álló tűzvédelmi berendezésekről és eszközökről;
527
•jegyezzü k meg a helyiségeket és a vészkijáratokat olyan jól, hogy még rossz látási viszonyok közt is (füst) könnyen eligazodjunk; •ha hosszabb ideig tartózkodunk ilyen épületben (szálloda, iroda), ellenőriz zük a vészkijáratokat, derítsük fel a helyet (zárt ajtók, rácsok, ablakok stb.), és dolgozzunk ki a magunk számára lehetőleg több menekülési utat; •állítsunk össze „szükségc somagot" (igazolványok, pénz, egyéb fontos iratok) és azt mindig tartsuk kéznél úgy, hogy tűz esetén időveszteség nélkül készen álljunk; Ha nagy épületben hirtelen tűz tör ki, a már vázolt általános magatartási szabályok mellett még az alábbiakra kell figyelemmel lenni: • Ne várjunk a tűzvédelmi berendezések hatására vagy a tűzjelzésre. Ezek valószínűleg nem működnek vagy nem elég hatékonyak, különben nem ütött volna ki tűz. • Ha a tűz elleni küzdelem nem látszik lehetségesnek vagy annak nincs értelme, próbáljuk elhagyni az épületet, amilyen gyorsan csak lehet. Ez a legegyszerűbben a már felderített vészkijára ton át lehetséges , de a helyzettől függően külső létrákon, állványokon, villámhárítón stb. is történhet. Az eszközök megválasztása egyebek között függ a magasságtól és az egyes személyek fizikai állapotától, ezért általában nem határozható meg. • Ha lehetséges, kerüljük az embertömeget, halálra taposhatnának vagy ránk ragadhatna a pánik. • Ha nem tudunk tájékozódn i, ne szaladgálj unk értelmetle nül összevissza. Igyekezzü nk a vészkijára t helyét nyugodtan emlékezet ünkbe idézni, ezzel erőt és időt takarítunk meg. •Ne nyissuk ki, hanem csukjuk be az ajtókat és ablakokat. Ezzel megakadályozzuk a füst terjedését, és egyúttal oxigént vonunk el a tűztől. • Semmi esetre se használjuk a liftet. Az érzékeny elektronika a hőségtől könynyen felmondja a szolgálatot, és a lift csapdává válhat. Ezenkívül a liftaknák kéményszerűen működnek (különösen sok a füst). •Jelekkel tudassuk a segítséget nyújtókkal tartózkodási helyünket. • Semmi esetre se ugorjunk a mélybe, még akkor sem, ha erre vágyat érzünk (délsarki jelenség: bizonyos körülmények között a magasság nagyfokú alábecsülése), az ütközés ereje halálos. • Kifeszített ugróponyv ára is csak akkor ugorjunk, amikor erre a tűzoltóság felszólít bennünket . Ha több személy ugrik egyszerre, az ugróponyv a elveszti védőhatását.
528
HA ÖSSZEOMLIK AZ ÉPÜLET ... Általános tudnivalók Természeti katasztrófák vagy balesetek (földrengés, földcsuszamlás, lavinák, gázrobbanás, háborús események) ipari létesítmények, lakóházak vagy egyéb épületek részleges vagy teljes összeomlását okozhatják. Az épületekben tartózkodó emberek legalábbis veszélynek vannak kitéve, rendszerint azonban a romok betemetik őket, elzárják őket a külvilágtól, és gyakran meg is sérülnek. Az épület megrongálódása az építési módtól függően tipikus képet mutat, ezt azonban befolyásolja az erőbehatás módja is, ezért nem mindig vonható éles határ e tipikus jelek közt.
Acél- és acélbetonvázas építmények
A mennyezetek gyakran egy oldalon lelógnak, köztük üregek vannak; nincsenek romhalmazok, a szerkezet nehezen távolítható el. Ha a beomlás pillanatában az ott levők nem szorulnak be a romok közé, rendszerint szabadok maradnak. Tégla- vagy
kőépítmények
Ezek az épületek téglákból vagy kövekből állnak, amelyeket habarcs vagy egyéb kötőanyag tart össze; a kohézió a fal függőlegesen ható önsúlya folytán jön létre. Ezért a fal különösen érzékeny a vízszintes nyomásra. Kellő erő behatás esetén a fal gyakran teljesen összeomlik, és sok törmelék keletkezik. Egyedül álló házak rendszerint önmagukba (saját területükön) omlanak össze, csak külső robbanás esetén dőlnek a robbanás irányába (és nem ellenkező irányba, mint ahogy azt gyakran feltételezik). Sorházak egyenként omlanak össze, rendszerint előrefelé. A tűzfalak épen maradnak. A mentés fáradságos és a romok utáncsúszása miatt veszélyes aprómunka. Vegyes építmények
Összeomlásuk mindkét fent vázolt építési mód összeomlásának jegyeit mutatják. Favázas
szerkezetű
építmények
A megrongálódás hasonló képet mutat, mint a téglaépületeké.
529
Károk A rongálódás lehetséges formáit az alábbi táblázat mutatja be. Megjelölés csúszófelület
rétegződés
fél helyiség
feltöltött helyiség
beiszapolt helyiség
megtöltött helyiség
Ábrázolás
~
-
$/
Leírás
Megjegyzés
többé-kevésbé ferde, még teherbíró felület
romok által betemetett, rendszerint a falmaradványok alsó szélén
több csúszófelület egymás mellett vagy felett
mint fent, gyakran a fal átszakadt résein be lehet látni
egybefüggő,
csúszófelület vagy folytán helyiség öregként megmaradt része
a támaszfalat nem szabad áttörni, csak az oldalsót, egyébként mint fent
C1
különböző
nagyságú omladékkal feltöltött helyiség
kapcsolat kopogással, betekintésre a padló magasságában a falat áttörni, esetleg nyílt bevágás, kézzel eltakarni
Lj
mint fent, de még mésszel, homokkal, cementtel, porral és kifolyt vízzel is beiszapolt helyiség
az anyagok iszap által erősen kötöttek, ezért aligha vannak életben maradtak. Csákánnyal és törőrúddal eltakarítani
Ld1
rétegekkel feltöltött helyiség
csak a rétegződésekkel derékszögben álló falakat áttörni; betemetetteket mint a
--6
rétegződés
rétegződéseknél
menteni, a munkát mint a fél vagy feltöltött helyiségekben végezni
530
Megjelölés sérült helyiség
Ábrázolás
Leírás
Megjegyzés
0
csak részben sérült helyiség
sok törmelék fedheti, törmelékek lehetnek a helyiségben is; a munka meglevő nyílásokon át végzendő,
helyzetnek megfelelőn;
az eltemetettek túlnyomórészt életben maradnak elzárt helyiség
fecskefészek törmelékek A törmelékek B
omladékhalom
D
épségben maradt, de törmelékekkel fedett helyiség
segítség csak akkor sürgős, ha a közművezetékek megsérültek vagy tűz veszélye áll fenn; levegőt és élelmet biztosítani; megnyitás esetleg robbanással
LJ L
részben sérült, nyitott helyiség
behatolás nyílás vagy faltörés útján
törmelékek a járdán
átkutatni, esetleg nyomozókutyákkal is
~
törmelékek az úttesten
rendszerint erősen fellazult törmelék, mint fent
~
omladék- és törmelékhegyek
kutatás kopogással és esetleg nyomozókutyákkal, a falon nyílt bevágások vagy üregek lehetnek; vigyázat, a mentésnél ne húzzunk ki részeket, mert fennáll a veszély, hogy a törmelék lecsúszik vagy lepereg az eltemetettekre 531
Egyéb veszélyek Egy épület összeomlásá nál nemcsak a tartófalak, hanem a bennük elhelyezett
közművezetékek is megrongálód nak. Ez további veszélyforrás okat jelent. Ezek: "
- tűz (füst): égési sérülések, megfulladás; - víz: vízbefúlás, lehűlés; - gáz: mérgezés, megfulladás, robbanás; - elektromos áram: áramütéses halál, szikraképződés (ami tüzet vagy gázrobbanást okozhat).
A keresés és mentés megkezdése
előtt
ezeket a veszélyeket el kell hárítani.
A mentés módszerei Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy betemetik a törmelékek vagy segítő ként közre kell működnie betemetett emberek mentésében. Ilyen esetben a mentési módszerek ismerete döntő fontosságú, mert csak célirányosan és megfontoltan szabad eljárni. A betemetett személyek mentése gyakran nagyon nehéz, mert a mentést rendszerint ismeretlen terepen, felhalmozódott áttekinthetetlen törmelékhegyeken és gyakran sötétben kell végrehajtani. A mentési munkálatok felmérése, tervezése és megszervezése szempontjából a gyakorlatban jól bevált az úgynevezett „ötszakaszos módszer". Minden esetben célszerű alkalmazni, az adottságok- ' nak megfelelően, ha szükséges, fáziseltolódásokkal vagy egymást fedő fázisokkal.
Ötszakaszos módszer Első
szakasz Helyzet felderítése és érdeklődés: könnyebben betemetettek azonnali mentése. Cél: áttekintést nyerni, a rendkívüli veszélyeket elhárítani. Végrehajtás: Mindenekelőtt az alábbiakat kell tisztázni: - Hány személyről van szó? A szám bizonyára függ az épület jellegétől (lakóház, üzem, irodaház) és a napszaktól. Erről a helyszínen a szomszéd lakóktól, szomszéd telektulajdonosoktól, a szemtanúktó l vagy az érintettektől és maguktól a kiszabadítottaktól lehet leggyorsabb an információk at szerezni. A további mentési akció során a megfelelő szervek útján be kell szerezni a lakók vagy az épületet használók listáját, így az összes érintett személy kideríthető. - Feltehetőleg hol lehetnek a betemetett személyek?
532
Ez függ a napszaktól, az erőbehatás jellegétől és attól, hogy meglepetésszerű volt-e a beomlás, mert ebben az esetben az érintetteket valószínűleg rendes napi tevékenységük alatt érte, vagy pedig előzetes jelzés után történt (földrengésriasztás, légvédelmi riasztás vagy látens helyzet), mert ebben az esetben a lakók rendszerint a pincében vagy más óvóhelyen tartózkodnak.
- Milyen sorrendben célszerű eljárni a betemetettek mentésénél? Alapelvként először azokat kell menteni, akiknek holléte ismert vagy nagy valószínűséggel feltételezhető, és akik mentése gyorsan és nagy valószínű séggel sikeresen végrehajtható.
- Hogyan érhetők el leggyorsabban? Meg kell határozni az idő és munka szempontjából legtakarékosabb utat.
- Milyen különleges veszélyek fenyegetik a mentőket? Ilyen veszélyek esetén a teendők a következők: 533
• Beomlás veszélye A mentőket figyelmeztetni kell; a falak megtámasztásával biztosítsák magukat. Szükség esetén a mentési akciót félbe kell szakítani. •Tűz
A tüzet el kell oltani, és a gyúlékony anyagot el kell távolítani. •Víz A vízvezeték csöveit el kell zárni vagy el kell tömni (fadugóval), laposra kell verni vagy meghajtani, a vizet el kell vezetni vagy le kell pumpálni. •Gáz A csöveket el kell zárni vagy el kell tömni (agyag, gitt, parafadugó, rongy, rágógumi), laposra kell verni (vigyázat: szikrák keletkeznek és ezért robbanásveszély áll fenn, csak fával vagy műanyaggal szabad dolgozni) és meg kell hajlítani. • Elektromos áram Az áramot továbbító vezetékeket le kell kapcsolni, megszakítani, szigetelni vagy elszorítani. - Milyen felszerelés szükséges? Mivel az intézmények által létesített mentőosztagok rendelkeznek a megfelelő felszereléssel, a kérdés csak akkor merül fel, ha rögtönzött mentőakcióról van szó. Ebben az esetben rendszerint az alábbiakra van szükség: - kis szerszámok - csákányok -ásók - lapátok - fűrészek (motoros és kézi fűrészek) - fejszék - kalapácsok - feszítőrudak - csörlők - kocsiemelők - csiszolókorongok - kötelek - láncok - világítóeszközök - hosszabbítókábelek - elsősegély-felszerelés - kötszer - hordágyak ~zükséghordágyak) -ponyvák.
534
Második szakasz Könnyebben sérült épületek (épületrészek) és könnyen hozzáférhető sérült helyek (üregek) átkutatása; azonnali mentés. Cél: könnyen hozzáférhető óvóhelyek vagy egyéb helyiségek és sérült részek átkutatása; könnyen megvalósítható mentés elvégzése. Teendő:
Legjobb e munkát 2 fős csoportokban végezni. A sérülést nem szenvedett megmentett személyektől tájékoztatást kell szerezni és be kell őket vonni a segítségnyújtásba. Az első szakaszban megkezdett vizsgálódások tovább folynak (hol, hány eltemetett található). A már átkutatott üregeket meg kell jelölni, nehogy azokat feleslegesen ismételten átkutassák (például a kutatócsapat váltása esetén). Megjelölés: 1. szabad (sz) esetleges veszély (v) 2. elszállított halottak száma 3. a munkát végző szervezet vagy csapat 4. megmentettek száma
Példa: Ha feltehető, hogy valamely romokkal betemetett helyiségben emberek tartózkodnak, szellőztetőnyílásokat kell készíteni. Ebben a szakaszban az egész helyzetet lehetőleg olyan mértékig kell felmérni, hogy a segítségnyújtókat a gócpontot képező helyeken lehessen bevetni. Harmadik szakasz Azon kárt szenvedett helyek átkutatása, ahol a legtöbb valószínűséggel találhatók túlélők. Cél: Mindazon helyiségek átkutatása, amelyekhez a beomlás miatt még nem lehetett hozzáférni, de a beomlás előtt valószínűleg emberek tartózkodtak vagy olyan helyiségeké, ahol a betemetettekkel már sikerült az érintkezést felvenni. A fentiek különösen vonatkoznak - óvóhelyekre, - fél helyiségekre pincékben, lépcsőházakban vagy emeleteken, - üregekre a még megmaradt kéménykürtőkben, - csúszófelületek alatt levő fél helyiségekre, - elzárt helyiségekre vagy - sérült helyiségekre. 535
Teendők:
E helyiségeket rendszerint előbb hozzáférhetővé kell tenni (romok eltakarítása, falak áttörése, esetleg robbantás). Különösen ügyelni kell a mentést végzők és a betemetett személyek biztonságára (törmelék lecsúszása, beomlás). Negyedik szakasz
-~
Törmelékhalmazok átkutatása és mélyen betemetett személyek mentése.1-.·-•.Cél: még meg nem talált személyek mentése. _ Teendők: Az esetleg betemetett személyekkel való kapcsolatfelvétel megkísérlése, az eddig még át nem kutatott törmelékhalmazok átvizsgálása. 1 A következő szempontokat kell figyelembe venni: - betemetett legutóbbi ismert tartózkodási helye; - a törmelék fekvése és állapota; ~ - a betemetett esésének feltételezhető iránya az omláskor; ·~ - a törmelék alatti lehetséges üregek. A kapcsolatfelvétel a lehetséges beomlási helyeken nyomkereső kutyákkal és akusztikai eszközökkel történhet. Az eljárás a következő: •A kiáltás (történhet megafonon vagy hangszórón keresztül) és/vagy a kopogás alatt legalább 100 méteres körzetben le kell állítani vagy el kell távolítani minden zajforrást. •A kopogásnál hanghordózóként elsősorban fát és szilárd acélrészeket, esetleg fémcsöveket vagy egybefüggő, ép betonrészeket lehet használni. • Minden kiáltási/kopogási periódus után legyen 5 másodperc teljes csend, ezalatt figyelni kell, érkezik-e esetleg válasz. Ha sikerült felvenni az érintkezést egy betemetett személlyel, a közvetlenül felette fekvő törmelékre nem szabad rálépni, miután fennáll annak a veszélye, hogy az ráesik. Feltétlenül meg kell próbálni a betemetett személlyel a szóbeli érintkezést minél gyorsabban megteremteni. Arra kell törekedni, hogy a negyedik szakasz négy nap után (100 óra) befejeződhessék. Utána életben maradottakra csak kivételes esetekben lehet számítani.
i
Ötödik szakasz A törmelék teljes eltakarítása az esetleg még betemetettek felett. Cél: a még meg nem találtak mentése. Teendő: rendszerint időigényes munka, mert az esetleg különösen nehéz mentési kísérletekhez speciális eszközökre van szükség.
536
Előzetes
intézkedések
Ha kellő időben ismertek a beomlást esetleg előidéző események - akár elő zetes jelzés (földrengés, légvédelmi riasztás), akár az arra utaló bizonyos események megfigyelése (nagy lavinák vagy földcsuszamlás a közvetlen környéken, háborús események közeledte) - folytán, akkor a helyzetnek megfelelő intézkedések megtehetők. A legfontosabbak • a szükségcsomag előkészítése, • külső támaszpont létesítése és •a tartózkodási hely kiválasztása és előkészítése (abban az esetben, ha közvetlen veszély esetén nem tudjuk vagy nem akarjuk elhagyni házunkat). Bár ezek az előkészületek nem akadályozzák meg az esemény bekövetkeztét, de ha bekövetkezik, bizonyos védelmet nyújtanak és főképpen az eseményt követő időre jobb előfeltételeket biztosítanak. Szükségcsomag Legjobb a szükséges holmikat hátizsákba rakni, mert így hosszabb úton is könnyen szállíthatók. A hátizsákot lássuk el névvel és címmel és helyezzük el a kijárati ajtó közelében. A szükségcsomag javasolt tartalma (a túlélési csomagon felül, lásd Felszerelés és ruházat című fejezetet): - meleg ruhák, - eső elleni védőruházat, -fehérnemű,
- zokni, -fejfedő,
- sál, -kesztyű,
- erős cipő, - zsebkendők, - hálózsák, - szigetelőpokróc, - pótszemüveg (szemüveget viselőknek), - tisztálkodási szerek (szappan, fogkrém, borotválkozó szerek), -WC-papír, - zseblámpa pótelemmel, - varrókészlet, - elsősegélycsomag, - gyertyák,
537
- főzőedények, - kis kemping-főzőkészülék (lehetőleg gázkészülék), - kulacs, - evőeszközkészlet, - kétnapi élelem, lég- és pormentesen csomagolva (legjobb az olyan dehidrált élelem, amilyet a hegymászók visznek magukkal, mivel csak rövid időre szükséges; lásd a Táplálkozás című fejezetet), - gyógyszerek. Külön mappában (vízhatlan csomagolásban) az alábbi eredeti iratok vagy másolatuk: - személyazonossági iratok és igazolványok, - szakmai bizonyítványok, - orvosi leletek, - biztosítási kötvények, szerződések, - oltási bizonyítványok, véradó-igazolvány, - csekkek, értékpapírok, -pénz, - csekk-kártya (csekkektől elkülönítve). Külső
támpont támpontunk legyen a rokonoknál vagy ismerősöknél, a veszélyeztetett zónán kívül, tartalék ruházattal, fehérneművel és élelmiszerrel felszerelve. Külső
Tartózkodási hely Az ilyen célra létesített óvóhelyeken kívül házbeomlásnál a pincék jelentenek jó védelmet, de kellően megerősítve a földszinten levő helyiségek is megfelelő biztonságot nyújtanak. E célra lehetőleg kis helyiségeket kell kiválasztani (amelyeknek mennyezete kis fesztávolságú) a pincében a külső falnál, a földszinten a középső falnál és azokat fent és oldalt támasztékokkal meg kell erősíteni. A támasztékokat úgy kell felállítani és egymással összekötni, hogy még erős mozgás esetén is megakadályozzák a lecsúszást vagy beomlást.
A helyiség legyen olyan nagy, hogy legalább 2 x 2m jusson egy főre. Szellő kell felszerelni (csöveket, esetleg beásva), amelyek külső vége le-
zőcsatomákat
538
hetőleg a törmelékzónán kívül esik, hogy még beomlás esetén is biztosítva legyen a levegőellátás. Több, különböző irányba felszerelt cső növeli a biztonságot. Az előre odakészített megfelelő szerszámok és a környezet ismerete építészeti szempontból (építési tervek, csatornázás) szükség esetén az önkiszabadítást is lehetővé teszik. Ha az a szándékunk, hogy az így előkészített helyiségben vészeljük át a fenyegető helyzetet, célszerű, ha itt tartjuk a szükségcsomagot, valamint vízkészletet, élelmiszertartalékot, ruhákat és világítóeszközöket készítünk elő.
Épület beomlásánál tanúsítandó magatartás Az épületek beomlását rendszerint bizonyos jelek előzik meg, amelyek idő ben történő felismerés lehetővé teheti, hogy még eljussunk az előkészített helyiségbe vagy valamely más, kedvező helyre. Ezek a jelek a következők: - a ház reng, - a falak ropognak és peregnek, - bizonyos mozgások világosan felismerhetők, - a berendezési tárgyak inognak, - a képek és más tárgyak leesnek, - a vakolat hullik, - a falak megrepedeznek. Ha előzetes jelek nélkül következik be az omlás vagy az előkészített helyiséget nem tudjuk néhány másodperc alatt elérni: • Vegyük figyelembe, hol tartózkodunk: - a föld felszíne alatt (pince stb.), - a föld felszínén (földszint), - a föld felszíne felett (emelet). Ha a földfelszín alatt vagyunk: • Guggoljunk le a külső fal egyik sarkában. •Takarjuk be arcunkat (szájunkat és orrunkat) ruhánkkal (így erős porképző dés esetén is tudunk lélegezni). •Tartsuk karunkat vagy valamely tárgyat a fejünk fölé (védelmet nyújt a lehulló törmelék ellen). Ha a földfelszínen tartózkodunk: •Ha még lehetséges, meneküljünk ki a szabadba. • Ha nem, akkor ugyanazt a magatartást kövessük, mint a földfelszín alatt. Ha a földfelszín felett tartózkodunk: • A középfal közelében vagy egy ajtónyílás alatt guggoljunk le. •Takarjuk be arcunkat ruhánkkal. •Tartsuk karjainkat vagy valamilyen tárgyat fejünk fölé.
539
Beomlás vagy betemetés utáni magatartás •Lélege zzünk nyugodtan, és takarékoskodjunk a levegővel. Különösen kezdetben rendszerint igen sok a por a levegőben. Ezért mindaddig, amíg szükséges, ruházatunk szövetrészein keresztül lélegezzünk, hogy kiszűrődjön a por. • Őrizzük meg nyugalmunkat, ne essünk pánikba és ne adjuk fel a reményt. •Ha beszorultunk, próbáljunk kiszabadulni (vigyázat: előbb meg kell vizsgálni, lehetséges-e, és ha igen, nem veszélyes-e, a törmelék és por lecsúszása vagy lepergése a helyzetet még súlyosbíthatja) vagy legalábbis kényelmesebb testhelyzetbe kerülni. • Próbáljuk meg sérüléseinket, amennyire lehetséges, ellátni. • Küzdjük le a fáradtságot és álmosságot; ha nem így teszünk, a mentőosztag jelzései t esetleg nem halljuk meg, vagy a jelzések adását éppen a döntő pillanatban szüntetjük meg. •Az alábbi módon adjunk hívó vagy kopogó jelzéseket:
1 mp
3 mp
1 mp
segélykiáltás
szünet
Q) 3 mp
A mentőosztag hasonló ütemben ad jelzéseket. • A mentőosztag jelzéseire a kopogás alatti szünetekben válaszoljunk. • Ne csüggedjünk el, ha jelzéseinket azonnal nem hallják meg, vagy ha a kapcsolat létrejötte után nem azonnal mentenek ki bennünket. Ismerjük a mentés lefolyását és az esetleges nehézségeket, és biztosak lehetünk abban, hogy mindent elkövetnek megmentésünkért.
540
/
/
/
ATU LELE S KÉZIKÖNYVE
Mindenkivel
előfordulhat, hogy olyan helyzetb e kerül, amikor csupán a saját és társai tudására , találékon yságára és segítségére számíthat.
Gerhard Buzek könyve a túlélés techniká it mutatja be: a rendkívüli helyzete kben jelentkező pszichológiai terhelő tényezők kezelésétől a segélynyújtás különböző formáin át egészen a természet nyújtotta lehetőségek felhasználásáig. A gazdag illusztráló és magyará zó ábraany ag, a témakör ök áttekinthető belső tagolása segíti az olvasót az eligazod ásban, s teszi egyben a könyvet könnyen és rendkívül jól használh ató kézikönyvvé.
Su69
