BATTLETECH
A KIVONULÁS ÚTJA BLAINE LEE PARDOE BEHOLDER KIADO BUDAPEST, 2002
A MAGYARUL EDDIG MEGJELENT BATTLETEGH REGÉNYEK: KERENSZKIJ VÉRE TRILÓGIA Michael A. Stackpole: Halálos örökség Michael A. Stackpole: A vér szava Michael A. Stackpole: Elveszett sors Michael A. Stackpole: Farkastörvény Michael A. Stackpole: Veszélyes feladat Michael A. Stackpoie: Születt harcosok Michael A. Stackpole: Sötét ármány JADE FŐNIX TRILÓGIA Róbert Thurston: A klán törvénye Róbert Thurston: Vérnév Róbert Thurston: Sólyomgárda HARCOS TRILÓGIA
Michael A. Stackpole: Harcos: En Garde Michael A. Stackpole: Harcos: Riposte Michael A. Stackpoie: Harcos: Coupé Robert N. Charette: A határvidék farkasai Donald G. Phillips: A csillagok ura Környezetbarát termék A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Blaine Lee Pardoe: EXODUS ROAD Copyright © 1997, FÁSA Corporation All rights reserved. Fordította: Erdős Árpádné Hungarian translation © 2002, Beholder Kft. Borítófestmény: Bruce Jensen ISSN 1585-1567 ISBN 963 9399 21 3 Kiadja a Beholder Kft. Levélcím: 1680 Budapest, Pf. 134 Felelős kiadó: Mázán Zsolt, Tihor Miklós Felelős szerkesztő: Dani Zoltán Korrektor: Katona Renáta, Németh Attila Tördelés: riikó István Készítette az Alföldi Nyomda Rt.
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Készült 2002-ben.
„Uraim, álljanak le a harccal, ez a harcálláspont!" — a űr
Strangelove-ból Ezt a könyvet több embernek is ajánlom, akik fontos szerepet játszanak az életemben. Először is és legfőképp a családomnak - gyönyörű és szerető feleségemnek, Cindinek, dinamószerű lányomnak, Victoriának, és kalandorlelkű fiamnak, Alexandernek. Ha ők nincsenek, ma én sem lennék az, aki vagyok, és nem is próbálnék többé válni sosem. Dán Q. Plunkettnek és Cullen Q. Tilmannek az Enterprise Manage-mentnél, két remek embernek mind ebben, mind akármelyik évszázadban. Ők mutatták meg, hogyan tanulhatok a múlt hibáiból - és a maguk módján hozzásegítettek Trent figurájának megalkotásához, noha kétlem, hogy tudtak róla. Kari Pardoe, valamint Trisha és Sarah Miller is említést érdemel még, vérvonalam tagjaiként. A Kivonulás Útját ajánlom még a KözépMichigani Egyetemnek, ahol annak idején ledoktoráltam. Több ragadt ott rám a kötelező tananyagnál, és kedves emlékeket őrzök a Grawn-épület alagsoráról és a büféről.
Köszönetem Bill Keithnek, amiért segített nekem Trent karakterével a Gén Conon, és amién megismertetett Benedict Arnold életével. Egy árulóból hőst faragni enyhén szólva nehéz féladat. Donnának, mint mindig, a türelméért. Köszönetem még Sobhna Gargnak néhány hajó és a huntressi helyszínek elnevezéséért. Tökéletesen tisztában vagyok továbbá a politikai dzsungel szövevényességével, amelyen az igazi Russou-nak kell átverekednie magát. Hálám illeti még ezért a könyvért valamennyi volt és (remélhetőleg) jelenlegi munkaadómat, köszönet a politikai háttérinformációkért, amelyek segítettek annyira korruptra és sötétre rajzolni a Füstjaguárok világát. Furcsa, milyen formában tűnhetnek föl a munkahelyi machinációk egy irodalmi műben, nem? Köszönetem még a többi BattleTech-szerzőnek, akik tovább szítják ezt a parazsat, míg láng nem lesz belőle. A BattleTech univerzumába írni nagyfokú koordinációt és együttműködési készséget igényel. Őszinte nagyrabecsülésem fegyvertársaimnak, Miké Stackpo-lenak és Róbert Thurstonnek, amiért találkozhattunk a Gén Conon, és együtt kidolgozhattuk az alapját ennek a kötetnek és az ez után következőknek. Viszlát a Huntressen, fiúk!
ELŐSZÓ
Ködhiúz edzőtábor Szürkegerinc-hegység Londerholm, Kerenszkij-halmaz Klánterület 3037. október 3. Porcini csillagparancsnok egy sziklán állva a felügyeletére bízott tizenkét kadét fölé tornyosult. Sötétszürke és bíbor fellegek gyülekeztek a Füstjaguárok edzőtábora fölött. A Szürkegerinc-hegység talaja durva volt és zord, a szikla viszont nagyszerű rálátást biztosított a hegyoldalt borító erdőre, mely majdnem hetven kilométerre húzódott. Porcini csillagparancsnok Fegyvermester volt - ahogy a Jaguár nevelőtiszteket nevezik -, és valahányszor lehetősége nyílt rá, ide hozta ki a rábízott fiatalokat. Ezen a reggelen arra utasította őket, hogy bemelegítésként fussanak fel a meredek emelkedőn. Porcini világosszürke kezeslábasa sok, harcban töltött évről árulkodott, mely harcok kétségtelenül Londerholmtól messze zajlottak. A Fegyvermester a gondjaira bízott tesköz-csillagképre bámult, miközben arca oly merev és szigorú volt, akár a szikla, melyen állt. Nem látszott rajta, hogy büszke lenne a fiatalokra, csupán valamifajta sötét megvetés sugárzott belőle. Talán nem volt elégedett a teljesítménnyel, melyet aznap, azon a héten vagy hónapban nyújtottak. Ami valószínűbb - és Trent évekkel később így is gondolt vissza a Fegyver-mesterre -, hogy Porcini minden kadétot gyűlölt, men a harcossá válás útját járták, amely a klánok társadalmának csúcsát jelenti, és amely dicsőségre ő már nem számíthat. A klánok között, de legfőképpen a
Füstjaguároknál egy Porcini korában járó harcos már kiöregedettnek számított. A Ködhiúz tesközének azonban az életet, a világosságot és a végtelen univerzumra nyíló ablakot jelentette a Fegyvermester. Ő volt a legfőbb példája annak, akivé válni akarnak - a született harcosnak. Számukra nem létezett a világegyetem, sem a Kerenszkij-halmaz, de még csak más bolygók sem. Nem volt hova menniük, nem is érdekelte őket semmilyen távoli világ. Ez volt az ő otthonuk, amelyet eddigi életük, a hosszas edzések során egyetlenegyszer sem hagytak el. A tábor, a tanulás, a kiképzés, a gyakorlás, az állandó próbatételek: számukra ebből állt a világ. Ez volt minden tudásuk, és ez is marad mindaddig, amíg kudarcot nem vallanak, vagy meg nem nyerik a végső próbát: a Besorolásét, amely felnőtt klánharcossá avatja őket. Ez a nap pont olyan volt, mint sok másik, Trent mégis egész életében emlékezett arra, amit ekkor tanult önmagáról és a klánjáról. Ezen a napon állást foglalt, és eltöprengett azon is, hogy majd az évek és fényévek során milyen messzire juthat el ettől a helytől, illetve helyzettől. Azon a ködös reggelen, mely tüzes vasként égett az emlékezetébe, Trent elfoglalta saját helyét a klán történelmében, sokkal határozottabban, mintha az Emlékezés, a minden harcos által szívből tisztelt és fejből ismert hosszú hőseposz sorai közül érdemelt volna ki egyet.
- Mindannyian tanultunk klánunk történelméről, de ma olyasmit akarok nektek megtanítani, ami túlmutat a történelmen, és ami rólunk, mint emberekről szól. Sobna kadét, mondd meg nekem, kik vagyunk mi? - Porcini kérdése, akárcsak sok más felvetése is, egyértelműen csapdát sejtetett. - Igenis, csillagparancsnok - kezdte Sobna, így téve szert néhány másodpercre, hogy összeszedje gondolatait. - Mi Füstjaguárok vagyunk, a Csillagliga hagyatékának jogos örökösei! Az éjszaka ragadozói vagyunk, a pusztítás mesterei, ellenségeink vadászai. A Füstjaguár rettenthetetlen, ő a harcosok törvényének megtestesülése! A sötét hajú leány határozottan beszélt, szavaiból csengett a meggyőződés, melyet azóta sulykoltak szinte folyamatosan az agyába, hogy kikelt a fémméhből - a genetikai laboratórium kádjából, mely kitenyésztette. - Oly szavakat idézel, amiket könyvekből tanultál; kisszerű szavak ezek egy méltatlan gyermek szájából. Fogalmad sincs, mit jelent Füstjaguárnak lenni - gúnyolódott Porcini. Te még csak szimulátorokkal meg a hálótársaiddal vívtál csatát. A csillagparancsnok megvető szavainak súlya alatt Sobna szégyenkezve hajtotta le fejét. A tesköz tagjait ugyanazoktól a donoroktól, egyszerre tenyésztették génlaborokban, majd öntudatuk első napjától együtt nevelték és edzették őket. A
tesköz élete folyamatos katonai képzésből és heves versengésből állt. Mindenki rettegett a kudarctól, legyen az bármilyen jelentéktelen. Porcini rideg pillantása az ugyanolyan sötét hajú Russou-ra siklott, aki szemmel láthatóan alig várta, hogy felelhessen a kérdésre. - Russou kadét, kik vagyunk mi? - csattant Porcini hangja. Russou egyenesen, félelem nélkül tekintett rá. - Mi vagyunk a kiválasztottak, akiknek sorsa, hogy egy nap újra egyesítsék a Csillagligát. Az összes klán közül egyedül a Füstjaguár vadászik csupán a vadászat izgalmáén. Ragadozók vagyunk; türelmesek, gyorsak és könyörtelenek. Mikor a háború fátyla felemelkedik, egyedül mi fogjuk egy klán zászlaját viselni, az ilklánét és az új Csillagligáét. A fiatal Russou egész arca felderült, ahogy minden klánbeli álmáról mesélt: hogy egy nap visszatérnek a Belső Szférába, s irányításuk alatt újra létrehozzák a dicsőséges Csillagligát. S mint az összes többi klán, a Jaguárok is hitték, hogy az ő klánjuk az összes többi fölé fog emelkedni. Porcini csillagparancsnok kissé elfordult, majd hirtelen visszaperdült, és bőrkesztyűjével oly erősen vágta pofon Russou-t, hogy az megtántorodott. Ugyanúgy szégyenkezve, akárcsak előbb Sobna, Russou az arcán lüktető vörös sebre szorította kezét. Az ellenkezés vakmerő
és értelmetlen dolog lett volna. - Te is megtanultad a leckét, s szavaidban ott van az igazság, mégsem adnak választ arra a kérdésre, kik is vagyunk. Mivel pedig olyan kadét szájából hangzottak el, aki még sohasem harcolt a klánja nevében, szinte megcsúfolják az igaz harcosokat. Porcini ekkor Trentre emelte tekintetét. Az ezután következő évek során Trent sosem felejtette el kadétsága tizenkettedik évének eme pillanatát, és a Fegyvermester arcán ülő, gyűlölethez oly közel álló kifejezést. Porcini pillantása Trentébe forrt. - Te, Trent, azt hiszed, hogy ereidben a Jaguár vére folyik, pozvál? Akkor mondd meg nekem, kik vagyunk mi? Trent egy pillanatig az edzőtisztet vizsgálta. Szíve a torkában dobogott, keze reszketett, miközben a helyes válasz után kutatott elméjében. - Nincsenek rá szavak, csillagparancsnok - mondta végül. A szavak magukban senkit sem tesznek harcossá, és nem képesek rámutatni, milyen a Füstjaguár valójában. Erre csak a harc képes. Kihívom egy, az Egyenlők Körében lefolytatott harcra, hogy meg tudjam adni a választ. Porcini csillagparancsnok sötét, majdnem kéjes mosollyal válaszolt, és biccentett.
- Jól feleltél, kadét, s teljesül is a kívánságod. Számomra azonban felesleges dőreség lenne kiállni ellened. Én harcos vagyok, te pedig csupán egy bábu. Mégis adok lehetőséget, hogy igazold álláspontod: Jez fog kiállni helyettesemként.
Jez. Egészen addig a napig Trent még zsúfolt életkörülményeik ellenére is képes volt magát távol tartani tőle. A tesköz általában szorosan összetartozó, meghitt társaság, de Trent semminemű meghittséget nem érzett Jez mellett. Nem számított, hogy életük minden napján látták egymást, ugyanattól az értékes donortól származtak, együtt táplálkoztak, tanultak, edzettek, aludtak, s együtt élték át sikereiket és kudarcaikat. Trent sosem tudott semmiféle közösséget felvállalni Jez-zel. Mindig a lány volt a csillagparancsnok kedvence, de nem valamiféle intrika következményeképp, hanem mert állandóan másokon tiporva törtetett előre. Most előrelépett, miközben a többiek körbeállták őt és Trentet. Sok-sok évvel később, sok utazás és még több csata után, bajtársak halála, árulás és megaláztatás után, ellenségei fölött aratott győzelme és minden fontos dolog elvesztése után Trent még mindig tisztán emlékezett a napra, mikor Jezzel küzdött meg az Egyenlők Körében. A lány hosszú fekete haját egyetlen varkocsba fonta, bőrét sötétre színezte a nap. Karcsú volt és erős, mint Trent, de
neki, akárcsak néhány másik kadétnak, enyhén keleties metszésű volt a szeme. Megnyalta az ajkát, mintha ínyencfalatnak erezné ellenfelét - Trent legalábbis így emlékezett vissza később. Lehet, hogy az idő valamennyire eltorzította a valóságot, de utólag Trent mindig úgy érezte, Jez nem csak megküzdeni akart vele, hanem alkalomadtán szívesen meg is ölte volna. Trent lehajolt, hogy teste súlypontja közelebb kerüljön a talajhoz, majd kinyújtotta a kezét. Látta már harcolni a lányt, ezen tudta, mire számíthat. Mindig ő támadott először, ez fémjelezte stílusát. Gyorsan, szinte tébolyodottan csépelte ellenfeleit, hátha így már az első másodpercek során sikerül kiütnie őket. Trent a későbbi évek során is emlékezett erre, és többször felhasználta e tudását ugyanúgy, ahogy akkor is.
Megpróbál majd becserkészni, a hátam mögé akar kerülni. Láttam már, hogyan csinálja. A tesköz többi tagjához hasonlóan Trent is tanult harcművészeteket, gondolatban pedig a lehetséges válaszcsapások közül válogatott éppen. Porcini csillagparancsnok magasba emelte a kezét, miközben az Egyenlők Körében állva beszélt a körülötte gyülekező kadétokhoz. - Ahogy az már alapítóink idejében is volt, az ilyen vitákat az egymással egyenrangúak harcban rendezik el. A kör vonalát ne törje meg senki, ne kapjon segítséget a gyenge,
aki alulmarad! A győztesé az igazság s a jog. - Hármat tapsolt, a tesköz tagjai pedig egyszerre kán-tálták: - Seyla! Ahogy az ünnepélyes szó elhangzott, Jez azonnal felugrott, szemében szinte lángolt a gyűlölet. Trent felkészülten várta. Megragadta a lányt, és hanyatt gördült. Áthajította Jezt a feje fölött, miközben az bele akart kapaszkodni, ő maga pedig befejezte a hátrabukfencet. Pontosan Jezre érkezett, mikor az még csak megfordulni szeretett volna. A lány Trent hajába kapaszkodott, és le akarta rántani maga mellé, azonban a fiú a légcsövébe döfte tenyere élét. Az ütés pontos volt. Jez szeme kidülledt, levegő után kapkodott, de hiába. Trent nem akarta megvárni, amíg újra tud lélegezni. Ahogy a lány elengedte ellenfele haját, és a torkához kapott, a fiú leugrott róla, és az Egyenlők Körének széléhez rángatta. A többi kadét félrelépett előle, így engedve utat számára. Trent kilökte Jezt a körből, ezáltal megszerezte a győzelmet. Jez még mindig lihegve feküdt a földön, mikor Trent felemelkedett, hogy szembenézzen Porcini csillagparancsnokkal. - Ez az én jól megfogalmazott, teljes válaszom a kérdésre. Ilyen egy Füstjaguár. - Jól megfogalmazott, teljes válasz - Porcini csak ennyit mondott, mintha semmi sem történt volna az imént. -
Tisztában vagy vele, mit jelent Jaguárnak lenni, ezt már bizonyítottad, kadét. Most azt kell megtanulnod, mit jelent harcosnak lenni. Előrelendítette lábát, Trent pedig elvágódott. Egyáltalán nem számított a rúgásra. Villámcsapásként érte, és teljes hosszában kiterítette a köves talajra. Trent sosem értette meg, miért viselkedett így a Fegyvermester. Tisztességes küzdelemben győzte le Jezt, csak azért, hogy utána megalázzák. Igazságtalannak tűnt, hogy a jóval tapasztaltabb harcos felrúgta, különösképp azután, hogy a fiú megfelelt neki. Sok minden kezdődött el Trent számára ezen a napon. A versengés Jezzel, a klánpolitika és az intrikák megvetése; mintha minden azokhoz a londerholmi, Szürkegerinchegységben lezajlott percekhez vezetne vissza. A leendő harcos életében jelentéktelen nap; olyan, mint az összes többi - mégis, akár a tóba hajított kavics hullámai, a hatás messzire gyűrűzött. Kiindulópont volt, s ugyanakkor a vég kezdete. Talán éppen azé a végé, amely az őt tenyésztő népet éri majd utol. - Egy nap - mondta Porcini, folytatva az oktatást, mintha mi sem történt volna -, egy nap a ti vérvonalatok tagjai fogják végigvezetni népünket a Kivonulás Útján. Az én feladatom biztosítani, hogy kellően felkészültek legyetek egy ekkora útra. Mikor megkezdődik a Belső Szféra felszabadítására
irányuló hadjárat, igazi Jaguár-harcosokként fogtok készen állni. Mindannyian ismerték a történetet, mely arról szólt, hogyan hagyták el réges-régen őseik a Belső Szférát, hogy megszabaduljanak a ki-csinyesség, a kapzsiság és az ádáz háborúk átkától, amely tönkretette a dicsőséges Csillagligát, az emberiség addigi legnagyobb eredményét. Az ezt követő századok során születtek meg a klánok, melyek továbbra is a feltérképezetlen űr mélyén rejtőztek, távol a Belső Szférától. Önmagukban fejlődtek tovább, és génjeik összeválogatásával alkották meg és tartották fenn harcos kasztjukat. Minden egyes Füstjaguár tudta, hogy a klán legfontosabb célja egy napon visszatérni, és visszaszerezni jogos örökségüket. - Csillagparancsnok, mi az a „Kivonulás Útja?" - kérdezte Russou engedelmesen. - Ez az az útvonal, melyen át Kerenszkij tábornok és a menekülő flotta elhagyta a Belső Szférát, és a számunkra ma otthont jelentő világokba érkezett. A Csillagliga, az emberiség dicsősége, elbukott. Alexander Kerenszkij mentett meg minket az ezt követő káosz embertelenségétől. Majdnem két éven át száguldottak az űr ismeretlen mélységében, míg végül találtak öt világot, amelyek menedéket nyújtottak számukra a Belső Szféra zavargásai elől. Az út hosszú és nehéz volt. A nagy Kerenszkij kimenekítette népünket a háború és pusztítás
korából, amely megosztotta a Belső Szférát az azóta eltelt évszázadok során. A tábornok halála után fia, Nicholas fejezte be apja munkáját azáltal, hogy megalapított minket, harcos klánokat, így teljesítve be a nagyszerű tervet. - A Kivonulás Útja még mindig ránk vár. Ahogy egyszer már idejutott népünk a Kerenszkij-halmazba, ugyanúgy végigmehetünk rajta, ha eljön az idő, hogy a klánok visszatérjenek a Belső Szférába. A Kivonulás Útja a mi titkunk és védelmi vonalunk. A Belső Szférában senki még csak nem is gyanítja létezését, ahogy a mienket sem. Ezért nem kell tartanunk attól, hogy egy nap idejöhetnek, és megronthatnak minket, ahogy bármit, amihez hozzáérnek.
A Kivonulás Útja. Az ezt követő évek során valahányszor Trent hallotta e szavakat, eszébe jutott ez a nap, harca Jezzel és a Fegyvermester igazságtalan viselkedése. Trent háromszor megy majd végig ezen az útvonalon klánja utasítására, kétszer pedig a lelke parancsára. Ez azonban még a jövő zenéje. Sok minden fog még történni, mielőtt az elkövetkező évek alakot öltenek ebből a pillanatból. Hogy mennyi minden? Azt a fiatal Trent sem álmában, sem legmerészebb elképzeléseiben sem sejthetné.
ELSŐ KÖNYV
ÜLLŐ ÉS PöRöLY Kerenszkij csillagaiból érkezett nyolcszáz Az igazság és a tiszta fény zászlaja alatt, Hogy felemelje a szenvedőt, s lecsapjon Rettentő haragjával arra, kik ott uralkodának A hiúság vagy kapzsiság nevében. - Emlékezés, 98. szakasz, 28. vers
Eljön az idő, mikor leszármazottaink Visszatérnek, hogy elvegyék a jussuk. Becsülettel és tiszta szívvel megküzdenek Azon sötét érzelmek ellen, melyek elhomályosították A Belső Szféra évszázadait. -Emlékezés, 3. szakasz, 41. vers
Az igazi harcosok nem követnek semmilyen utat,
hanem újat törnek maguknak. Nem azért, mert így szeretnék, hanem mert így születtek. - Nicholas Kerenszkij Racice-folyódelta Tukayyid Rasa l hág Szabad Köztársaság 3052. május 2.
Trent csillagkapitány alig vette észre a kopaszodó fákat, melyek a Racice-folyódelta mocsarában álltak, miközben a széles, nyitott tisztásra rohant. Ordasa a mocsokba süppedt, miután sétatempóra váltott, és célpontok után fürkészve körülnézett. Több négyzetkilométeres ingovány és bozót után ez volt az egyetlen nagyobb tisztás, melyet láttak. Csapattársa, Schultz, egy Veszett Kutyában követte. A Kutya annyira megviselt volt, hogy Trentet már az is meglepte, hogy egyáltalán mozdulni tud, a fegyverzetéről nem is beszélve. Rengeteg harcos elesett már a csatában, csak ő és Schultz maradt meg a bináriából, amelynek a parancsnoka volt. A madárszerűen közlekedő Veszett Kutya látványa még oly
sok éves mechharcos múltja után is lenyűgözte Trentet. Az elmúlt hatszáz esztendő során a mechek vívták az emberiség csatáit és háborúit. Durván emberi formájú és tizenkét méterre magasodó testükön a mechek olyan tűzerőt hordoznak, mely elegendő ahhoz, hogy akár egy egész városrészt tegyenek a földdel egyenlővé. Bármilyen területen bevethetőek, legyen az az űr, a tenger mélye vagy éppen ez az ingoványos posvány. Irányítóik harcosok voltak, akik magasan a pilótafülkében ültek, s természetes idegrendszeri visszacsatolás segítségével koordinálták hatalmas halálosztó gépük mozgását. Trent számára helyénvalónak tűnt, hogy a klántechnológia legjava jött el ide, hogy a Belső Szféra reményeinek utolsó morzsáit is felőrölje. A Belső Szféra meghódításáért visszatért klánok ereje ragyogó sikersorozattá avatta az inváziót. Egyik bolygó a másik után esett el, miközben seregeik ellenállás nélkül nyomultak a Terra felé. Aztán a Komsztár, ez a technokrata, misztikus szekta, amely a Terrát birtokolta és védte, feladta addigi semlegességét. A klánok szokásairól és hagyományairól gyűjtött titkos adatok alapján kihívta a őket, hogy a Tukayyidon vívják meg a Terra csatáját. Ha a klánok nyernek, végre magukénak tudhatják az anyabolygót. Ha kudarcot vallanak, a támadók kénytelenek lesznek tizenöt évig felfüggeszteni az inváziót. Egy ilyen fegyverszünet azt jelentené egy Trenthez hasonló harcosnak, hogy már túl öreg lesz a harcok folytatásához, mire az invázió újra
megindulhat. Ezen nem fogadhatta el a lehetőséget, hogy itt és most elveszítheti a csatát. Minden klánnak két várost kellett elfoglalnia, és a Jaguárok nyerték el a jogot, hogy az első csapást mérjék. Miközben az Alfa galaxis a közeli Dinju-hegység közelében landolt, hogy a saját célpontjára rontson, az ő Béta galaxisa, a Ködszövők a Racice-folyó menti mocsarakba érkeztek, hogy onnan támadjanak a számukra kijelölt városra, Port Racice-ra. Gyors harcra és győzelemre számítottak, de a csatamezőn zajló méltóságteljes viadal helyett a Komgárda úgy döntött, hogy a mocsaras terepet és a mélyedéseket kihasználva csapdákat állít az ellenfélnek. Igen nehéz helyzetbe hozták a Ködszövőket a nagy erejű zárótüzekkel, és a gyors diadalt elnyújtott, költséges háborúvá változtatták... ami nem kedvezett a Füstjaguároknak. - Ezüst Mancs a csillagképparancsnoknak - vakkantotta, miközben robbanássorozat tépte meg a közeli fákat. - Az öt-tizennégyes szektorban vagyunk. A rádió recsegett, részben a Komgárda zavarása, részben a sérülések miatt. Egy tiszt - nem a saját csillagezredese feszült hangja válaszolt. - Ezüst Mancs, itt Sötét Virrasztó. A parancsnoki állást elfoglalták. Visszavonulunk. Ellenséges csapatok vannak a körzetében. Csatlakozzon a Vérsávos Csillaghoz, és vonuljon vissza, hogy hátulról fedezze a többieket. A
folyódeltában újrarendezzük sorainkat, pozvál?
Vérsávos Csillag... Jez csapata. Valahol a szíve mélyén Trent remélte, hogy Jezt utoléri a végzete a komgárdisták húsdarálójában. Ezek nem azok a gyakorlatlan harcosok voltak, akikre Lincoln Osis kán szerint számítaniuk kellett. Első csatáikat zöldfülűek ellen vívták, akik nem mérhetőek egy Jaguárhoz, most azonban más volt a helyzet. Hírét vette, hogy Weaver sakán meghalt harc közben. Halála miatt a Béta galaxis maradéka visszavonult, hogy újracsoportosítsák erőiket még mindig valamiféle győzelemben reménykedve. Ami még rosszabb, a komgárdisták majdnem teljesen megsemmisítették az ő bináriáját, a 267-es csillagkép Bravó egységét. Csupán Schultz maradt életben, ő is inkább a szerencséjének, mint a tehetségének köszönhetően. Temper a Komgárda gyalogságának csapdájába gyalogolt bele. Silvia a pilótafülkéjében halt meg, miközben egy kom-gárdista a területet bombázta. Winston az ellenfél Crockett-jét átölelve halt meg, mivel engedte a fúziós reaktort túlhevülni, miközben a másikat halálos szorításában tartotta. Villámgyors győzelem hitében kezdték meg a harcot, mely a Belső Szféra alacsonyabb rendű harcosai ellen zajlott. Trent pillantása a fák és a köztük rejtező sötét árnyak fölött időzött, s eme röpke pillanat alatt megértette a helyzet jelentőségét. A Tukayyidon ez volt a legnagyobb csata
azóta, hogy Alexander Kerenszkij tábornok felszabadította Terrát Amaris, a Trónbitorló fenyegetése alól, három évszázaddal ezelőtt. De nem csak ez számított. Trent Füstjaguár volt, és tudta, hogy ilyen hatalmas összetűzés során nagy veszteségek fogják érni a feleket. Ezután új harcosok küzdhetnek a csatamezőn elhullottak vérnevéért, és el is nyerhetik azokat. A gondolat, hogy vérnevet viselhet, a legvégsőkig felkavarta Trentet. Épp azelőtt találkozott Benjámin Howell csillagezredessel, hogy a Jaguárok a Tukayyidra ugrottak, és Howell beleegyezett, hogy támogassa Trentet, ha bármelyik Howell vérnév felszabadulna, mire a harcok véget érnek. Trent úgy gondolta, csak idő kérdése, és ő is a vérnevet viselő közé fog tartozni a Füstjaguár és az összes többi klánok előtt. A vérnév megszerzése volt a legmagasabb cél, amit egy harcos kitűzhetett maga elé. Azt jelentené ez, hogy genetikai öröksége a szent génbankba kerülhet, s így neve nem szűnik meg a halálával. Már csak az kellett hozzá, hogy legyőzze a Komgárdát. Tudta, parancsnokai szerint a Komsztár próbálkozása, hogy gátat vessen az inváziónak, színtiszta ostobaság. Szerintük a komgárdisták gyors ütközetei is csak a készletpocsékolás költséges hobbiját szolgálták. Trent jól látta, mi az igazság, és hogy a Komgárda macskaegér játékot játszik velük, méghozzá oly gyorsan és
keményen, hogy a Béta galaxis harcosai hamar kimerültek. Most pedig a Jaguárok visszavonulnak, függetlenül attól, hogy a parancsnokaik ezt előszeretettel nevezték inkább újjászervezésnek. Megpróbálta elmagyarázni a csillagezredesnek, hogy szerinte mi is van kibontakozóban, de a mondat közepén félbeszakították. A Jaguárok parancsnoksága abban a hitben élt, hogy mindent az irányításuk alatt tartanak, s így figyelmen kívül hagyták Trentet. Épp mikor jelezni akart Jeznek, megpillantotta a lány Harci Sólymát elszáguldani a tisztás túlsó végén, vagy egy kilométernyire. Az általa üldözött komgárdista gyalogságot követte, masszív lézereinek zárótüzével terelve őket. Mármint azzal, amelyik még működött. Trent sebes ügetésre gyorsította Ordasát, és Jez után indult. Épp eléggé ismerte Jezt ahhoz, hogy tudja, nem hagy fel az ellenfél üldözésével csak azért, hogy teljesítse a parancsot. Valószínűleg már kapott utasítást a haladéktalan visszavonulásra, ezért küldték Trentet is utána. Egy nap az akaratossága fogja sírba vinni. Talán épp ez az a nap... Trent jelzett Schultznak, miközben megindult Jez felé. - Fedezz balról menet közben! Parancsunk van rá, hogy Jezzel egy kötelékben vonuljunk vissza a csillagkép hátsó vonalaiba.
- Igen, csillagkapitány - mondta Schultz, miközben felvette az Ordas tempóját. Trent végignézett szenzorain, és látta, hogy Jez előttük van, az ingoványos tisztást körülvevő fák között táncol előre-hátra. A műszer szerint egyre lassult a mozgása, ami elárulta, hogy a harc kezd elmérgesedni, ezért, miközben a gyér fák árnyékai felé futott, Trent felkészült, hogy beavatkozzon a harcba. Hirtelen erős robbanás tántorította meg, amely kissé felemelte az Ordast a talajról. Mechjét becsapódások érték, de azok nem fegyverből származtak, hanem Schultz szilánkokra robbanó omnimechjéből. A rövid hatótávú szenzorok árulták el Trentnek, mi történt. Egy rakétahordozó nyitott tüzet Schultzra abban a pillanatban, hogy észrevette. Alig két másodperc alatt több mint harminc rakéta szaggatta át a Veszett Kutya maradványait. Schultznak nem volt ideje katapultálni vagy lőni, ennyi idő csak meghalni elég. Jez ezalatt két másik komgárdista mechhel keveredett tűzharcba. Valószínűleg a Komgárda egyik előretolt állása lehetett a tisztás szélén, esetleg egy javítóműhely volt elrejtve ott, aminek a közelében folyt a harc. A gyalogság vállról indítható rakétákkal és gyalogsági protonágyúkkal lassan, de biztosan tette tönkre a Harci Sólymot. Trent nem volt hajlandó elfogadni Schultz végzetét. Befogta a visszavonuló KHR-hordozót, és útjára engedte nagy hatótávú rakétáit. A gyújtófejek átszáguldottak a füsttel
fedett bázison, és a hordozóba fúródtak. Átrágták magukat az oldalsó páncélon, és a jármű töltényeibe haraptak, amitől annak fegyverei óriási robbanással szakadtak darabokra. Trent éppen megfordult, amikor Jez egyik támadója, egy erős, fehér Rák leszakadt, és megeresztett felé egy lövést. Legalább öt méterrel elhibázta, de Trent kifejezetten örült, hogy valaki rá is lő, mert ez lehetővé tette számára, hogy beavatkozzon Jez harcába anélkül, hogy megfosztaná a dicsőségtől testársát. Az utolsó nagy hatótávolságú rakétasorozatát Trent a vaskos Rákra irányította, és abban a millisze-kundumban lőtte ki, hogy meghallotta a célzóberendezés kattanását. A legtöbb rakéta az ellenséges mech^obb oldalába fúródon. Annak leszakadt a karja, füst- és szikraesővel fröcskölve tele a levegőt. Legalább két rakéta azonban túlhúzott a Rákon, és Jez mechjébe csapódott. Ez egy
igazán jó harcos. A saját csapatom tagjára lövet velem... A komgárdista mechje a robbanás hatásától kicsavarodott, de halálos nehézlézerével egyben viszonozta is a tüzet. A lövés Trent Ordasának bal lábába mélyedt, amitől a ferrorostos páncél csörömpölő robbanássorozat kíséretében leszakadt. A fülkében kissé megemelkedett a hőmérséklet. Trent a Ráktól kissé balra lépett mechjével, hogy az nehezebben tudja befogni a fegyvereivel. Tartotta a távolságot, és tisztában volt vele, hogy ki tudja használni messzire hordó fegyvereit a sérült mechhel szemben.
Nem lőtt, amíg fel nem mérte a kettejük közti távolságot, majd tüzet nyitott nehézlézereiből. A ragyogó vörös fény dárdaként reppent a Rák felé. Az egyik sugár a földbe fúródott nem messze a találó nevet kapott mech háta mögött, amitől vékony füstcsík indult az ég felé az egykor zöldellő mezőről. A másik lézer viszont talált, oldalról vágott a Rák csípőjébe. Annak egy darabig sistergett a páncélja, majd miután a lövés mélyen a belső szerkezetébe vájt, felrobbant. A myomer rostok, a csatamecheket hajtó „izomzat" alkotóelemei leváltak és elégtek, émelyítő zöld füstfelhő emelkedett a magasba. A csípőizület is beragadt, bár csak egy pár másodpercre. Abban a pillanatban ugrott ki a helyéből, mikor a Rák pilótája már majdnem visszatornászta szétroncsolt mechjét a megfelelő tüzelőállásba... Trent legalábbis így látta. Jez harca a másik komgárdista Hóhérja ellen halálos kutyaszorítóra kezdett hasonlítani, mikor a Rák visszafordult feléje, védtelen hátát szinte felkínálva Trent lövéseinek. Bár a férfi látta, ahogy a Hóhér a földre zuhan, majd bal térde fekete füstöt és fémtörmeléket fröcskölve felrobban, de szinte ugyanebben a pillanatban Jezzel szembefordult a szinte közvetlenül mellette heverő Rák. A nő nem is látta, honnan érkeztek a pusztító hatású lövések. A Rák kis és közepes lézerei lüktető fényfalat bocsátottak ki, amely a Rák alacsony pozíciója miatt alulról felfelé Jez Harci Sólymának hónaljába vájt. Jez omnimechjé-nek
belsejében másodlagos robbanás indult be, amely leszakította és messzire repítette bal oldali fegyvergondoláját, miközben a Rák megmaradt lézerei lepörkölték a hátsó páncélzat maradékát is. Jez szembefordult ellenfelével, csonka karjának maradékát bunkós-botként lengette. A Rák pilótája egy bonyolult mozdulattal mechjét kuporgó pózba húzta le, így elkerülte az ütést, majd ahelyett, hogy viszonozta volna a tüzet, közelebb húzódott a Harci Sólyomhoz, és egy jókora rúgással összezúzta annak lábát. Trentet valósággal lenyűgözte az akció. Ilyen magas szinten perdülni, lebukni, és tovább támadni: ez egy harcoló Jaguárhoz méltó ellenfél volt. Trent nem hagyhatta, hogy Jez meghaljon. Mindketten Füstjaguárok voltak, és egyáltalán nem számított, mit érez iránta. A nő mechjét komoly károk érték, és ha valaki nem siet a védelmére, akár meg is halhat. Mikor azonban Trent látta, mit tesz a. Rák pilótája, önkéntelenül is elismerést kezdett érezni iránta. Ez valóban méltó ellenfél. A mechek közelsége és helyzete miatt, ha elhibázza a Rákot, akkor Jez Harci Sólymát találná el. Választania kellett: vagy tüzet nyit, vagy Jez mellé siet, amivel a nő számára valószínűleg végzetesen sok időt veszteget el. Trent számára, aki oly biztosan volt Füstjaguár, mintha jaguárszív dobogna mellkasában, nem volt kérdés, mit fog választani.
Miközben a célkereszt a Rák képére siklott, és fegyverei az előmelegítés energiájától felzümmögtek, Trent abban reménykedett, hogy a pilóta valahogy túléli a csapást. Igen hasznos lenne a Füstjaguár klán számára, ha ez a harcos a jobbágyukká válna. Egy olyan mech-harcos, aki hajlandó két ellenfele közé állni, és mindkettővel egyszerre megküzdeni, elismerést érdemel. Trent tartotta eddigi pozícióját, miközben minden fegyveréből tüzet nyitott. Egy borzasztó lézercsapással eltalálta a Rák hátsó felét. A ragyogó vörös és zöld sugarak mélyen és kegyetlenül vájtak a páncélba, amelynek szilánkjai szétspricceltek a levegőbe. Egyetlen lövése sem tévesztett célt... Jez egyelőre életben maradt.
A. Rák pilótája kitartott, folyamatosan lőtte Jezt, miközben az végre megfordította mechjét, hogy visszavágjon. A komgárdista elég hosszú ideig csépelte a Harci Sólymot ahhoz, hogy legalább két tonna páncélt lehámozzon róla pusztító mennyiségben kiosztott lézertalálataival. A felsőbbrendű klántechnológia azonban kitartott, a Harci Sólyom gyilkolásra készen, szilárdan állt. Trent lövései biztosították, hogy Jeznek ne legyen része abban a dicsőségben, hogy csatában esik el. Befogta a Rák sérült csípőtájékát, s lézerei alapos munkát végeztek. Fekete füstfelleg és fröcskölő zöld hűtőfolyadék jelezte a találat helyét. Láng villant fel, ahogy a csípőízület girója
túlforrósodott, majd váratlanul felrobbant, földre küldve és így a csatából kivonva a Rákot. Pilótája tudta, hogy a mechnek vége. Trent még látta, ahogy a nyomás szétveti a pilótafülkét, és a katapult fehér füstcsík kíséretében a csatamező fölé emelkedik. Kiütéses győzelem. Jez még végigsöpört a visszavonuló Komgárda gyalogságon a lézereivel. Csak egyet talált el, de a többieket visszaszorította az üregekbe és lövészárkokba. Trent szélessávú csatornát nyitott a teljes területre. - Komgárdista Rák pilóta, isorlának nyilvánítalak a Füstjaguárok nevében! Kommunikációs csatornája szinte azonnal életre kelt, ahogy Jez megszólította. - Képes voltál elvitatni tőlem a dicsőséget azáltal, hogy a Rákra lőttél, pozvál? Ezért kihívlak, és meg foglak ölni! - A Rák lőtt rám először, Jez. Dicsőséged nem szenvedett csorbát. Parancsunk van rá, hogy visszavonuljunk, és hátul őrködjünk. Velem kell jönnöd - felelte Trent kurtán. - Parancs a visszavonulásra? Egy Jaguár-harcos nem így gondolkodik! - Minden harcos úgy gondolkodik, hogy felettesei parancsait követi, ez pedig a csillagkép-parancsnokságtól jött. Most azonnal indulnunk kell.
Jeznek nem volt lehetősége, hogy válaszoljon. A tisztás keleti széléről komgárdista csatamechek tömege emelkedett ki a mocsok és sár alól, hogy tüzelőállásba helyezkedjen, amit Trent rövid hatótávú érzékelői azonnal jeleztek. Látta a támadók számát is a kijelzőn, és érezte, ahogy szája kiszárad. Tíz! Trent azonnal megértette, miért utasították őket a visszavonulásra. Úgy tűnt, a komgárdisták egyenesen feléjük tartanak. A klán előtt
nagyobb becsülete van a győzelemnek, mint az elpocsékolt életnek. Itt maradni és harcolni egyenlő a halállal. A tíz mech közül a legközelebb lévő, egy rohamléptekkel közeledő Huszár épp akkor fogta be Jez gépét, amikor Trent a megnövelt hatótávolságú lézerfegyver kioldógombjára nyomta ujját. Újra megnyitotta a kommunikációs csatornát Jez felé. - Visszavonulás azonnal, Jez! - Ordasát a tisztás közepe felé mozdította, és felkészült, hogy futólépésre váltson. - Légy átkozott! - adta be végre a derekát a nő, és az Ordas felé indult. - Ha mindennek vége lesz, saját kezem által fogsz meghalni az Egyenlőség Körében! - De majd később. Most fogadj szót, és tűnj innen! Érzékelői jelezték, a Füstjaguárok csillaga sietve közeleg,
hogy erősítést nyújtson nekik, de még mindig jó néhány másodpercre voltak tőlük. Jez mechje elsietett mellette, Trent pedig megátkozta magában. Függetlenül attól, hogy mit tett vagy mondott, Jez a maga céljaira fogja azt fordítani, és úgy kicsavarja majd az igazságot, hogy az az ő sztoriját támassza alá. Erre semmiképp nem volt szüksége, főleg most, hogy ilyen közel jár a lehetőséghez, hogy vérnevet szerezzen magának. Talán ő hal meg először.
Becsületbeli kérdés nem szennyezhet be, mikor jelentkezem a megmérettetésre... Váratlanul a sár és a zavaros víz kitörni látszott az Ordas körül. Szemét, fű és lángoló rögök záporoztak gépére, mintha a Tukayyid földje valósággal felrobbanna a talpa alatt. Mikor a mech megbillent, próbálta ellensúlyozni a mozdulatot. Lángok nyaldosták körbe. Miközben mechje rázkódott, a fedélzeti komputer is figyelmet követelt magának. Tüzérségi és Arrow rakéták. Az ellenséges mechek nem álltak ki ellene becsületes harcban, hanem dicstelen halált szántak neki. Megfordította gépét, hogy megpróbáljon elmenekülni, de már nem tudta befejezni a mozdulatot. A második sorozat nem a talajba csapódott, hanem a máris viharvert Ordast találta telibe. Szétzúzta a vállán található rakétaállást, pillanatok alatt roncstömeggé változtatva azt. Hőhullám futott végig a testén, miközben a még mindig felé tartó komsztáros Huszárt figyelte, amely
lézerével az ő részegen tántorgó mechjére célzott. Az egyik Arrow VI rakéta a lábán találta el, egy másik a vállába mélyedt, és óriási robbanás kíséretében leszakította a fegyverburkolatot az Ordas torz maradékáról. Bár mechje haldoklóit, Trent tudta, ezt valahogy túl kell élnie. Nem volt ideje, hogy lőjön, vagy akár csak megmozduljon. Az Ordas dőlni kezdett, miközben megszámlálhatatlan mennyiségű lövedék záporozott rá. A mech minden becsapódásnál megrázkódott, Trent agya pedig szinte sivított a harci komputer által a neurosisakba küldött idegi visszajelzések áradatától. Sikoltani akart, és lehet, hogy meg is tette, de a robbanások fülsiketítő visszhangja minden más zajt elfojtott körülötte. Másodlagos kijelzője még egyszer felvillant, jelezve, hogy a könnyűgyalogság is mindenhol megjelent körülötte. A monitor ezután elhalványult és megrepedt, plazmája zöld és narancs villámlások közepette kihunyt. Más műszerek is kipukkantak, füstölni kezdtek. Trent agya vadlóként száguldozott, hogy kiutat találjon a körülötte zajló katasztrófából. A katapultkar felé nyúlt, mikor hirtelen berobbant az előtte levő védőablak. Nem messze tőle lángok özöne kelt életre. Infernók! A zselés petrochemmel töltött Inferno rakéták iszonyatos hőségre tudják hevíteni a mecheket. Mivel a gép ekkorra már nyomorék roncshalmaz volt, az Inferno becsapódása a pilóta számára tűzhalált jelentett. Trent teljes erejével a biztonsági szíjaknak feszült, de a lángok
elborították a karját. Neurosisakjának rostélya lepattant, majd forróság csapott a szemébe. Orrát égett hús szaga töltötte meg, és tudta, hogy a saját testét érzi. Fájdalma erősebb és mélyebb volt, mint amit valaha is tapasztalt. Bőrének minden egyes sejtje égett, fájdalma szinte csontig hatolt. Éles, fehér fény vonta körbe, és szétolvadt fülében minden hang. Halál. Ez már biztos a halál. Remélem, a fájdalom is elmúlik majd... Vakon nyúlt a fény forrása felé, hátha el tudja érni a halált, vagy a katapult karját - amelyiket előbb találja meg.
Vadásztanya, Füstjaguár űrugró Útban a Nadír ugrási pont felé Tukayyid, Rasalhág Szabad Köztársaság 3052. május 28. Végtelen rémálomnak tűnt, az éjszaka sötétjének, amely sehol sem ér véget, bármilyen irányban mozog is benne. Álmában mindenhol tűzdémonokat látott maga körül. Emberi formájuk volt, de tűzből születtek, mintha az örökkévalóságig lángolnának. Rémálmában félt, és megpróbált elmenekülni előlük. Félt már fiatalabb korában, de nem ennyire, és nem így. A rettegés leírhatatlan volt, valahányszor a démonok eléje toppantak, és érthetetlen kiáltásaik mintha nagyon messziről visszhangzónak volna. Trent megpróbált elfutni, de a lobogó alakok egyszerűen felbukkantak előtte, a semmiből lobbanva létezésre.
Nem mindig menekült. Időnként megpróbálta megütni vagy felrúgni a tűzdémonokat, amihez harcosi tudásának és merészségének legapróbb morzsáját is felhasználta. De nem ért fel a lángok erejével. Ami még rosszabbá tette az egészet, az a beléje hasító fájdalom volt, valahányszor sikerült eltalálnia valamelyiket. Üvöltött, hangja furcsán visszhangzót! az álom torzításában. Tudta, hogy ez az ő hangja, ahogy az égett hús szaga is a sajátja. Ez nem közönséges rémálom volt, hanem valami több annál. Ami leginkább megrémítette, az az volt, hogy az álomnak nem akart vége szakadni. Megpróbált felébredni, eljutni az álom és valóság határáig, de nem sikerült kiszabadulnia. Még a fájdalom és a félelem sem volt elég ahhoz, hogy felébresszék. Mégis tovább próbálkozott; hiszen kénytelen volt. Ha ez nem egy rémálom, akkor a pokolnak kell lennie. Trent nem hitt a pokolban, de ha ő halott, akkor ugyan mi más lehet ez a hely? A félelem nem volt tőle idegen, de harcosként megtanulta leküzdeni. Ezt a félelmet azonban képtelen volt legyűrni. A lángoló démonok jelenléte, üvöltése és lobogása rendre visszaverte próbálkozásait. Saját kiáltásai között távoli nevetést is hallott, amely a tűzdémonoktól származott. Kicsúfolták, eltáncoltak előle, és megkínozták. A nevetés sokkal rosszabb volt, mint a lángok okozta fájdalom, csalódott dühe sokkal jobban égette azoknál. Aztán meghallott egy hangot. Ez valami egészen új volt, ami
eddig még sosem történt. A hang a nevén szólította, csengése szívében és elméjében egyaránt visszhangzóit. Trent elrohant az egyik lángoló démon mellett, amely érte kapott tüzes ujjaival, és megperzselte a karját. Trent nem törődött vele. Úgy érezte, mintha lábára ólomcsizmát öntöttek volna, de tovább küzdött, és a hang irányába igyekezett. Hirtelen életre kelt körülötte a sötétség, fényt és mocorgást látott. Megpróbált az előtte suhanó alakokra összpontosítani, de elmosódottak voltak. Előrelépett, és a hely hirtelen teljesen kivilágosodott. - Csillagkapitány? - zengett a hang ezúttal tisztán, visszhang nélkül. Trent felnyitotta bal szemét, és egy alakot látott maga fölé hajolni. Egy számára ismeretlen nő volt. Vékony fátyol homályosította el arcát, de mikor felemelte kezét, hogy elhúzza, nem sikerült. Nem tudom kinyitni az
egyik szemem... - Ne mozogjon! Ön a Vadásztanya kórházi hajón van, útban a Hyner felé. Én Karén szanitéc vagyok. Ön súlyosan megsérült, és jelenleg az ágyhoz van kötözve, így marad, amíg ellátjuk a sérüléseit. - Győztünk, pozvál? - Cserepes ajkain és száraz torkán keresztül érkezett hangja alig volt hallható. A szanitéc kissé lehajtotta fejét. - Bizonyára a Tukayyid felől érdeklődik. Május harmadikán
elhagytuk a csatamezőt. Csak a Farkasok foglalták el mindkét célpontjukat. A Jádesólymok és a Szellemmedvék döntetlent vívtak ki, de. igen súlyos veszteségek árán. Most a Komsztárral kötött egyezség szerint kell élnünk.
Egyezség... neg! Trent agyában lustán forogtak a kerekek, mégis felfogta a nő szavainak jelentőségét. A Tukayyid felszínén zajló harc a Terra irányításáén folyt. Ha a klánok nyertek volna, a Terra az ő fennhatóságuk alá tartozna, s csupán idő kérdése lenne, mikor foglalják el a Belső Szféra fennmaradó részét. A vereség nemcsak szégyenletes volt, de azt is jelentette, hogy a klánoknak tizenöt évre fel kell függeszteniük az invázió folytatását. A Trent korosztályába tartozó harcosok addigra már túl öregek lesznek ahhoz, hogy az invázió első soraiban küzdhessenek. Ami még ennél is rosszabb, a klánok szent háborúja a Belső Szféra birtokba vételére és az új Csillagliga megalapítására megfeneklett. Olyan érzés volt, mintha az egyik rémálmot felcserélte volna egy másikkal. A klánok harcos kasztja nem hasonlított a Belső Szféra seregeire, ahol a harcosok fénykoruk után egészen öregkorukig csatázhattak. Nem, a klánok friss, lángoló vérű emberanyagot akartak. Mesterségesen tenyésztett, tesközökben csiszolt, erejük teljében lévő harcosok szolgáltak a Jaguárok első soraiban. Az idősebbeket, akik már elmúllak harmincévesek, tartalékos egységekhez osztották be, ahol alig volt esélyük a dicsőséges halálra.
Trentnek fogalma sem volt, mennyi ideig lehetett eszméletlen, mennyit harcolt rémálma lángoló démonjaival, de úgy érezte, szívesebben választaná azt az álmot, mint ezt, amelyikben a valóságra ébredt. Minden reménye elveszett. Egy kivételével az összes. Ebbe az egybe kapaszkodott bele.
Vérnév. Benjámin Howell csilfagezredes a támogatásáról biztosította. A Füstjaguárok vereségének ellenére még jelentkezhet a vérnév elnyeréséén folytatott küzdelemre. Ez azt jelentené, hogy túléli önmagát, s egy nap genetikai öröksége talán tovább szolgálja a klánt. - Meddig? - hörögte, amint a szanitéc megnedvesítette ajkát egy vizes ruhával. A felsőt duzzadtnak érezte, mintha valaki szájba vágta volna. - Huszonhat napig volt eszméletlen. Holnap dokkolunk az űrug-róval. Vissza tud emlékezni, mi történt magával? Trent lehunyta megmaradt szemét, és kissé összerándult az arca. Igen, emlékezett. Megmentette Jezt, teljesítette kötelességét. Hatalmas tüzérségi támadás éne a komgárdisták részéről. Láng- és tűz-tenger vette körül. Szinte újra érezte orrában azt a szagot, az égett hús bűzét. - Póz - felelte, miközben a nő kicsivel nagyobb szögbe
állította az ágyát, hogy a plafonnál többet is lásson a szobából. A válaszfalak fakózöld színe elárulta számára, hogy az intenzív gondozó egységben fekszik, a hajó „űrugró kórházként" való megjelölése pedig ennél is többet mondott. Túlságosan jól ismerte ezeket a színeket. Jaguárharcosként nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen helyen járt. Trent nem tudta, mire gondoljon, mit mondhatna. Rengetegszer volt már sérült, de sosem annyira, hogy hosszabb időt kelljen töltenie eszméletlen állapotban. Lehet, hogy mesterségesen tartották önkívületben gyógyulása érdekében? A tűz és rémálma ijesztő emlékei most is kísértették, miközben azon töprengett, mi történt vele. Látóterén kívülről egy újabb hang zengett fel, kizökkentve Trentet emlékeiből. - Mióta van magánál? - Néhány perce, uram - felelte Karén szanitéc hangja. - Mennyit tud? - Csak a harc kimenetelét, és a kómája időtartamát. Sérülései mértékéről egyáltalán semmit. -A hang elfojtott és visszafogott volt, de a színezete mindent elárult. Trent megpróbálta mozgásra ösztökélni testét, mintha csak
fizikai kísérletet végezne önmagán. Egy kevéssé megbillentette lábfejét, de ízületeiben hasogató fájdalom kísérte a mozdulatot. Mégis, legalább a lába a helyén volt. A bal karja is reagált, de a jobb mozdíthatatlan-nak tűnt. Bénán és élettelenül hevert, képtelen volt rá, hogy engedelmeskedjen az agyából érkező parancsnak. A
karom, elveszítettem volna a karom? És a szemem, az is le van kötve. Azt is elvesztettem? - Trent csillagkapitány! - Az új hang volt az, és egy idősebb férfi arca tűnt fel előtte. Kora és öltözete alapján Trent egyértelműen megállapította, hogy a tudós kasztba tartozik. A harcosok sosem értek meg ilyen hajlott kort, de az alacsonyabb kasztok körében általános szokás volt, hogy az időseket hagyták tovább dolgozni. - A nevem doktor Shasta. Erez fájdalmat? - Neg - felelte Trent. Hangja erőtlen volt, de most már tisztábban csengett fülében. Mintha minden egyes lélegzetvétellel friss erőre kapott volna, amint teste ébredezett a hosszú álomból. Nem érzett fájdalmat, csak valami zavaró hiányérzetet az egyik karja és szeme helyén, ami további töprengésre késztette a sérülés ménékét illetően. A hófehér, erősen ritkuló hajú, Shasta nevezetű orvos elgondolkozva bámult le rá.
- Ön csúnyán megégett. A felmentő csapatok és a jobbágya nélkül meghalt volna.
Jobbágy? Eszébe jutott a harcos, akire igényt jelentett be, és aki oly merészen küzdött a Rákkal. - Milyen súlyos? - suttogta. - A jobb karja és kézfeje erősen megégett. Myomer implantációt alkalmaztunk a helyreállítás során, hogy újra mozgatni és irányítani tudja. A csontjait is meg kellett erősíteni, amihez szénrostokat használtam. Beletelik még néhány napba a jobb kar kalibrálása, hogy újra használható legyen. Az arca szintúgy nagy felületen megégett, és nem tudtam rendbe hozni a jobb szemét. A génmintájából már csí-ráztattunk egy másikat, ami néhány napon belül készen lesz. Ezért kellett rögzítenünk a fejét is. Növekedést gyorsító mátrix van ráerősítve.
Elveszítettem a szemein. Növesztenek neki egy másikat, de hogyan állhat helyt csatában egy harcos a saját szeme nélkül? - Fogok tudni harcolni, pozvál? - kérdezte Trent rekedten zihál-va. Leginkább attól félt, hogy azt kell hallania, mindezen erőfeszítéseket azért tették, hogy olyan életet hosszabbítsanak meg, mely során többé nem vezethet harcosokat ütközetbe.
A ráncos öreg orvos szinte rosszallóan csóválta fejét. - Ön képes lesz csatamecheket vezetni, csillagkapitány. A sérüléseiről még mást is tudnia kell, de ezt majd később megbeszéljük, ha eljön az ideje. Most azonban táplálékra és pihenésre van szüksége. Karén szanitéc megeteti, azután elaltatjuk. Trent lehunyta bal szemét, és nedves melegséget érzett az arcán csordogálni. Próbált megkapaszkodni Shasta doktor szavaiban. Képes lesz újra szolgálni a klánt, bejelenteni igényét a Howell vérnévre, és el is nyerni azt. Lesznek még háborúk, és Trent megesküdött magának, hogy részt fog venni bennük. Már nem voltak rémálmai. Farkasszemet nézett a tűzzel, és túlélte. Szembetalálkozott a halállal, hosszú napokig feküdt öntudatlanul, de visszatért. Mi állhatna még az útjába? Ezután már semmi sem lesz képes feltartóztatni őt. Trent úgy ébredt, mintha az egész univerzum a testében kavarogna. Igen jól ismerte ezt az érzést, a hiperűr-ugrás okozta émelygést és irányvesztettséget. Az űrugró és űrjáróinak utasai egyik csillagrendszerből a másikba ugrottak, és ha csak egy milliszekundum erejéig is, de lyukat vágtak maguknak a valóság anyagába. A hipertérugrásnál szokásos szédülés zavaró érzése teljesen kiverte szeméből az álmot. Kinyitotta szemét, és körülnézett. Hosszú eszméletlensége
óta hatodszor volt ébren, és minden egyes alkalommal hosszabb ideig, mint korábban. Ami még fontosabb, úgy érezte magát, mintha a teste kétszer erősebb lenne minden egyes eszmélés után. Folyamatosan Karén szanitéc gondoskodott róla, akinek arca és keze hamarosan ismerőssé vált számára. Még a szintetikus élelem is ízlett Trentnek, és ez a tény már önmagában elárulta, milyen komolyak voltak a sérülései. Megengedték neki, hogy használja a bal karját, így már saját maga tudta szabályozni ágya dőlésszögét. Eltávolították a méretes genetikus növekedésfokozót az arca jobb oldaláról, így ülő helyzetbe emelkedhetett. Bal kezét használva kitapogatta a mesterséges bőrpólyákat a másik karján. Azt is érezte, hogy az arcát fedő kötés fél fejét beborítja. Karén ezúttal nem volt egyedül: Shasta doktor állt mellette. Trent hirtelen rádöbbent, a férfi jelenléte fontossággal bír, valami komoly dolgot jelent. - Minden rendben van, pozvál? - kérdezte. Shasta doktor egyik karjába támasztotta a könyökét, állat a tenyerébe fektette. Tekintete aggodalmas volt, nem válaszolt azonnal. - Friss kötést kell raknunk a sérüléseire, így eljött az idő, hogy lássa, milyen súlyosak azok valójában.
- Azt mondta, fogok tudni még mecheket vezetni - mondta Trent nyugodtan. - Egy harcos számára más nem számít. Bár Doktor Shasta mosolygott, miközben beszélt, Trent mégis szánalmat olvasott le arcáról. - Egész pályafutásom alatt harcosokat kezeltem, csillagkapitány. Minden kasztnak megvan a saját terhe, ahogyan az előjoga is. Még meg kell tanulnia, mekkora az ára annak, hogy újra parancsnok lehessen egy harcban. Mi ez? Egy alacsonyabb kasztbéli szemtelenkedni mert vele? Doktor Shasta melléje lépett, és egy ollóval a kezében nekilátott, hogy eltávolítsa betege fejéről a kötszert. Trent mozdulatlanul ült, de legnagyobb meglepetésére felgyorsult a lélegzete. Mi rémisztett meg
egy egyszerű tudós szavaiban? Képes leszek harcolni, és csak ez számít, semmi más. A teljes procedúra tíz hosszú és unalmas percig tartott. Karén szanitéc egy kis tükröt adott Shasta doktor kezébe, amit az továbbnyújtott Trentnek. Ő habozás nélkül az arca elé tartotta, s ép szemével az abban látható képre pillantott. Egyetlen kötszercsík maradt csak a fején, amely a szemét borította. Arca egyik felén a csontot borító hús csúnyán deformálódott. Nem volt rajta bőr, csak némi nedves, szinte csillogó szintetikus bőr fedte, amely hátborzongató módon látni engedte az alatta futó ereket. Fejének mintegy feléről
hiányzott a haj, a maradékot körvonalai alapján valószínűleg a neurosisak mentette meg. Jobb füléből csak egy torz húskupac maradt. Orra egyáltalán nem emlékeztetett eredeti formájára. Mintha az arca teljesen elolvadt volna, orrjáratai nyitva és fedetlenül maradtak; fertőtlenítő kenőcs gyöngyözött rajtuk. Az a bőrdarab, ami eddig a felső ajka volt, jobb oldalon félig eltűnt, így kilátszott az ínye és fogsora. Trent már értette, mién csur-ranr az innivaló rendszeresen az állára azaz inkább arra, ami abból megmaradt. Valaha oly markáns állkapcsa, a Howell vérvonal egyik jellegzetessége, szinte teljesen eltűnt. A bőr és izomszövetek olyan súlyosan roncsolódtak, hogy csak némi szintetikus bőr borította a maradék rostokat és csontot. A borzalmas heg lefutott a nyakán, és csak ott ért véget. Doktor Shasta lehúzta a borítókötést a jobb karjáról, és Trent meglátta, mi volt az ára annak, hogy annak idején elérte a katapult kart, és így életben maradt. Kézfeje vörösnek, de sértetlennek látszott, alkarja és felkarja azonban oly borzalmasan megégett, mintha magán a pokol kénköves tüzén sütögették volna. Az elvesztett izomzatot myomer rostokkal helyettesítették, és szintetikus bőrrel borították be. Karja élettelenül csüngött az oldalán, de Trent valahonnan mégiscsak tudta, hogy működőképes. A myomer izmok pedig jóval erősebbé teszik, mint valaha volt.
- Az arcom... - csak ennyit tudott kinyögni, ahogy a tükörbe pillantott. Az orvos bólintott. - A szintetikus bőr védelmet nyújt a fertőzések ellen, és időtálló, ami a természetes bőrről nem mondható el. Trent Karen szanitécra pillantott, és szánalmat látott annak szemében, ami dühítette. - Egy harcos jegyeit viselem magamon - mondta büszkén, és letette a tükröt. Az ilyen sebek és hegek jelzik, hogy
nem félek a harctól, és vadul, könyörtelenül küzdők. Ez lesz a jel, amiből mindenki láthatja, hogy valóban a Jaguár vére folyik bennem, azt is tudta viszont, hogy időbe telik, mire megszokja az új arcot, ami a tükörben köszönti. Ez egyelőre még új és idegen volt számára. Doktor Shasta lassan bólintott. - Méghozzá élete végéig, csillagkapitány. A tudomány állása alapján könnyedén helyrehozhatnánk az okozott kárt, de a harcos kaszt nem engedi, hogy orvosi készleteket pocsékoljunk el a hiúság kedvéért. Trent ezzel nem vitatkozott. A klánok, különösképp a Jaguárok, gyűlölték a tékozlást. Eszerint éltek Nicholas Kerenszkij óta. Ezen elv nélkül talán fenn sem maradtak volna.
- Nem is kérem, hogy hozza rendbe a sérüléseimet. Büszkén fogom viselni őket. Igaz harcosnak mutatnak mindazok szemében, akik látásra használják azt. Doktor Shasta finoman megcsóválta a fejét. -Ahogy óhajtja, harcos. Én megtettem, ami a kasztom tagjaitól elvárható. Begyógyítottam sebeit annyira, hogy harcosként térhessen vissza az aktív szolgálatba. Újjáépítettem önt annyira, amennyire szükséges ez ahhoz, hogy ismét beállhasson azok soraiba, akik a Füstjaguár nevében harcolnak. Trent enyhén elmosolyodott. - Hadd lássák azok, akik az arcomra néznek, hogy nem futottam el, hanem szemtől szembe álltam ki az ellenséggel. Judith Faber utolsó sikolya nem jutott el sehova. A Füstjaguárok Hartel nevű űrjárójának gyomrában rejtőző sötét, hangszigetelt szoba elnyelte könyörgéseit, miközben kihallgatói úgy beszélgettek ernyedt teste fölött, mintha az ott sem lenne. Tudta, hogy valószínűleg távolodik a Tukayyidtól, de csak halványan érzékelte, hogy egy hajón van. Sokkal inkább olyan érzés volt, mintha a pokol bugyraiban lenne. Judith nem látta kínzóinak arcát, mégis napokig kellett elviselnie kérdéseiket.
Elfogása óta csak halvány, elmosódott emlékei voltak, melyeket összezavart a drogok hatása és a fájdalom. Csak félig volt eszméletén, mikor a Jaguárok foglyul ejtették. Csuklóját szorosan összekötözték, majd egy űrjáróra cipelték. Menet közben az egyik őre mesélt neki a Komgárda Tukayyidon aratott győzelméről, öröme azonban rövid életű volt. Elkezdődött a kihallgatása, méghozzá halálos precizitással. Először csak kikérdezés stílusban, aztán drogokkal, elektródákkal és idegi-visszacsatolt szenzorokkal. Judith nem lepődött meg az eszközök arzenálján, mi több, megbízatása részeként még tanult is néhány dolgot róluk. Persze tudni ezekről csak egy dolog, átélni a hatásukat már egy másik. Judith csupán az akaraterejére támaszkodhatott, ez választotta el a kínt az őrülettől. - Majdnem elájult - mondta látókörén kívülről egy mély hang. Judith számára ez már nem számított. A gyötrelem mármár elérte az elviselhetetlenség határát. Azon a ponton volt, hogy megtörik, hogy elmondja inkvizítorainak az igazat. Még a halál is megváltás lett volna számára, hisz azzal megszűnik a fájdalom. - A gyógyszeres vallatás roppant hatásos, de ne feledjük: a Kom-sztár roppant találékonynak mutatkozott eddigi találkozásaink során is - mondta a magasabb, szinte nőies hang. - Lehet, hogy kemikáliákkal kezelték, hogy így játsszák ki a kihallgatási módszereinket.
- Fennáll ennek a lehetősége? - Talán igen - felelte az óvatosabb hang -, de ez igencsak kétséges. Csupán néhány emberünk formált jogot jobbágyra a Tukayyidon. Különösnek tartom, hogy elhelyezésekor nem akart a többi elfogott komgárdista közé kerülni. - A kihallgatásából egyértelműen kiderül, hogy sok barátot és beosztottat veszített el a harcban, valamint hogy halálukért önmagát tartja felelősnek, bár ő személyesen csodálatra méltóan harcolt. Ahogy már tegnap is megbeszéltük, olyan erős a lelkifurdalása, hogy mindeddig ez volt a legerősebb eszköz a megtörésére. Judith a gyanakvó hang által tartott hosszú szünetbe próbált megkapaszkodni. Ez a hang kínozta és gyötörte meg annyira, hogy kiszedte belőle az emlékeit. - Egy harcoshoz képest lenyűgöző a műszaki tudása. - Lehet, hogy ez tartja életben, és ezáltal lehet hasznunkra. Trent csillagkapitány jelentette be rá igényét - mondta a mély hang. - Mi azonban nem lépünk arra az útra, amit a Farkas klán választott. Neki sosem lesz esélye, hogy Phelan Kell rangjára emelkedjen a sorainkban, legalábbis akkor, ha technikusnak soroljuk be. Márpedig nekem éppen ez a szándékom. - Megmentette Trent csillagkapitány életét, pozvál? A mély hang nem válaszolt azonnal.
- Póz. Az erősítésként küldött egységet megtámadták, a technikus pedig nem tért többé magához. Ez a nő lehet Trent techje, ha a csillagkapitány is beleegyezik. Judith ujjak gyors kopogását hallotta egy billentyűzeten. Pár pillanattal később a nesz megszűnt, és egy kéz simult a homlokára. - Tudom, hogy hallod, amit mondok, Judith. Hamarosan visszatér az erőd, de most csupán rám figyelsz, pozvál? Harcosként küzdöttél, de számodra azok az idők már elmúltak. Most már a Füstjaguároké vagy, és új feladatot kapsz. A Kerenszkijek legyenek irgalmasak hozzád... Mielőtt elájult, Judith még halványan elmosolyodott, tudván, hogy amazok sosem fogják megismerni a valódi okot. Elkezdődött. .. Ideiglenes katonai kórház Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállás! zóna 3052. július 3.
Trent felült az ágyon, és jobb keze ujjait a kesztyűszerű szerkezetbe csúsztatta, majd bal kezével állított a szíjakon. Miután aktiválta, csuklóján és ujjain egy sereg kijelző- és szabályozóberendezés kelt életre, folyamatosan változó számértékeket villogtatva. Ellenőrizte, hogy csatlakoztatva van-e az ágy korlátján lévő számítógépcsatlakozóba, majd elkezdte ökölbe hajlítgatni a kezét. Minden egyes mozdulat jelzések miriádjait küldte a számítógépbe, amely a kéz és csukló határozottságát méné. Ez is a folyamatban lévő terápia része volt, amit el kellett
viselnie azóta, hogy egy héttel ezelőtt a Hynerre érkezett. A karját ért sérülés sokkal kiterjedtebbnek bizonyult, mint azt Trent először gondolta volna. Természetes izomzatának legnagyobb része megsemmisült, ezen vékony myomerszál-nyalábokkal helyettesítették azokat. Miközben karját szintetikus bőrréteg borította, s így csöke-vényesnek és gyengének látszott, ez valójában sokkal erősebbé tette, mint korábban volt. Csupán azzal volt gond, hogy még nem szokta meg „új" végtagját. A mostanihoz hasonló terápia tette lehetővé, hogy a szanitécek kalibrálhassák az új izomrostok feszességét, aminek köszönhetően Trent képes lesz majd olyan szinten uralni mozdulatait, amennyire a pilótafülkében erre szükség van. Ujjai bár megégtek, eléggé gyorsan gyógyultak, így tapintása is visszatért. Ez hiányzott neki leginkább a karjából: teljesen érzéketlen volt, kivéve a kézfejét. Időbe tellett ezt megszokni, de egyre jobban ment. A szeme már más lapra tartozott. A genetikailag utánnövesztett pótszem jól működött, de a szemüregből teljesen hiányoztak a mozgató izmok, tehát itt kiegészítő berendezést kellett alkalmazni. Az orvos apró, kis teljesítményű myomer izomcsoportokat plántált be, és egy mikrochip által vezérelt szerkezet vezérelte a pillantás irányát és a szem fókuszba állítását. A végeredmény egy működő sötétbarna szem volt, melyet ezüstös monokliként vettek körül a kijelzők és egyéb berendezések. Az elmúlt néhány nap során a beültetéssel járó fejfájás majdnem
elviselhető szintre csökkent. Trent fizikailag még mindig megviselt állapotban volt, bár szorgalmasan súlyzózott ennek orvoslására. A tucatnyi orvosi tapaszon keresztül belepumpált szerek működőképessé tették testét, mégis általános gyengeség jellemezte. Minden nappal egyre többet volt ébren, és egyre kevesebbet aludt. A fürdőszoba és az ágy közti út megtételénél komolyabb testgyakorlást azonban nem végezhetett. Az orvosok szerint még szükség volt jó néhány hétre, hogy visszatérhessen az aktív szolgálatba. Mikor nem a különféle gyakorlatokat végezte, melyek visszajuttatják majd a harcos kaszt sorába, Trent az ágyához csatolt számítógépterminál adatait tanulmányozta. Az elesettek között a vérnevet szerzett harcosokat kutatta, hogy lássa, milyen vérnév lehetne elérhető számára. Csalódott volt, mert a fájlok túl kevés adatot tartalmaztak a tukayyidi csata következményeiről ahhoz, hogy teljes bizonyosságra tegyen szert. Mindezek ellenére már kapott parancsot. A Harmadik Jaguár Lovasság Delta galaxisához osztották be, amely a „Viharlovagok" néven volt ismert. Ami azt illeti, nem sokat tudott meg az egységről, mivel a Tukayyidon elszenvedett veszteségek okán a Füstjaguárok újraszervezésekor teljesen megújították a csapatot. A Hyner télvégi napfelkeltéjének fénye valósággal
ragyogott a falakon, amikor Trent egy férfit látott a szobába lépni ropogósra vasalt szürke egyenruhában. Azonnal ráismert Benjámin Howell csillagezredesre. Howell az ágy széléhez lépett, és Trentre pillantott, arca jóval fáradtabbnak és megviseltebbnek tűnt, mint amire ő emlékezett.
- Csillagezredes - kezdte, és már lendítette is lábát, hogy felálljon és tisztelegjen. Howell egy kézmozdulattal leintette. - Köztünk nincs szükség ilyesfajta formalitásokra, Trent mondta, és leült az ágy mellé. - Láttam, hogy ideutalták, és úgy véltem, illene meglátogatnom. - Megtisztel a látogatásával, csillagezredes - felelte Trent. Azonban attól tartok, hogy a személyes holmijaimat, közte a sakk-készletemet még nem küldték utánam. Trent három éve ismerte Benjámin Howellt, és ezalatt bajtársak lettek. Sakkmérkőzéseik legendássá váltak a csillagkép legénységének szemében. Ami még fontosabb, Benjámin Howell vállalkozott Trent támogatására, amennyiben módja nyílna egy vérnév elnyerésére. A sakk említése, ha csak egy pillanatra is, de mosolyt csalt a csillagezredes arcára. Aztán újból elkomorodott. - Mostanában nincs időm effajta időtöltésre, Trent. Sok minden történik a Füstjaguárok sorai közt. Hogy érzed magad?
Trent önkéntelenül sérült arcához emelte kezét, és megérintette a húsmasszát, ami egykor a füle volt. - Voltam már jobban is, de hamarosan újra harcra kész állapotban leszek. A karom máris erősebb, mint valaha, és a sebeim bár ijesztőek, de nem fájnak. Ajánlottak nekem egy maszkot, ám lemondtam róla. Howell megcsóválta fejét, és sokkal halkabban folytatta. - Az igazat megvallva, nem tudom, mi lenne rosszabb: a Tukayyidra menni és meghalni, vagy tiszteletben tartani a fegyverszünetet. - Tiszteletben fogjuk tartani? - A legteljesebb mértékben. De mint minden egyezség alkalmával, itt is vannak kiskapuk. Vannak területek, amelyekre ki tudjuk terjeszteni feltételeinket. Ezt fogja tenni a vezetőségünk. Mi mindig ilyenek voltunk, mint a Jaguár. - Ki tudja, talán fogunk még egymás mellett harcolni a klánért -mondta Trent. - Fogunk még a Terra talaján állni,
pozvál? Ezek a szavak nem lelkesítették fel Benjámin Howellt, mi több, válla enyhén megroggyanni látszott, miután elhangzottak.
- Neg. A klánok kétféleképpen vívják meg háborúikat. Az egyik a közvetlen harc, amely a csatamezőn folyik. A másik a szavak háborúja, amely a politika színterén zajlik. Mindkettőben könyörtelenek vagyunk. Miközben a fegyveres harcra vágyik szívem, áldozatul estem a klánon belül folyó politikai csatározásoknak. Trentet ez teljesen összezavarta. Nem mintha nem tudott volna a harcos kaszt politikai csatáiról. Nem érhette volna el a csillagkapitányi rangot, ha nem állja ki az intrika viharát, ami a harcos kaszt külső szemlélő számára egyszerű arculata mögött rejtőzött. Az zavarta össze, hogy Howell szavaiból azt szűrte ki, ő nem volt képes felülkerekedni ezeken. A csillagezredes a hajába túrt, amit Trent a csalódottság mozdulataként azonosított. - Nem tudhatod, mert túl beteg voltál ahhoz, hogy tudomást szerezz mindarról, ami a Tukayyidon történt velünk. Szétzúztak minket, mert a Komgárda megtalálta egyetlen gyenge pontunkat, és kihasználta azt. A jelentések szerint mindkét kánunk odaveszett. Hangja szinte suttogóvá vált, mintha attól tartana, szavai illetéktelen fülekbe juthatnak. - Azonnal összehívták a vérnevet szerzettek tanácsát, hogy új kánt nevezzenek ki, és én Brandon Howell csillagezredes
nevezését támogattam. Merészen beszéltem, mondván, hogy talán síken arathattunk volna a Tukayyidon, ha Osis kán nem itéli meg rosszul a helyzetet. Rámutattam, csupán Brandon Howell példamutató teljesítménye tette lehetővé, hogy egyáltalán szert tettünk némi dicsőségre. Mint kiderült, Brandon Howellt választották meg a Füstjaguár klán új kánjának. Trent csak néhány tömör, összefoglaló jelentést látott Brandon Howell tukayyidi eredményeiről. Óvatos parancsnoknak bizonyult, akinek elővigyázatossága mentette meg a Jaguár Gránátosokat a megsemmisüléstől. Azt a közvetítést is hallotta, amely Lincoln Osis kán haláláról számolt be. Osis halála, majd az azt követő „feltámadása" igencsak megrázta a Jaguárok vezetőségét. - Lincoln Osist mégis életben találták, pozvál?
- Valóban. Brandon Howell a sakán pozícióját foglalta el, Lincoln Osis pedig átvette a vezetést. Fülébe jutott, mit mondtam róla, és mennyire támogattam Brandon Howellt. Ennek eredményeképp úgy kezel, mint aki kevéssé lojális iránta. Eme vádját képtelen voltam megcáfolni, s valahányszor rám pillant, ezt látom a szemében. Trent megértőén bólintott. Lincoln Osis végtelen könyörtelenségéről volt közismert, nem pedig az engedékenységéről.
- Nemrég hallottam egy mondást, mely szerint a kánok jönnek és mennek, de egy harcos szelleme örökké lángol. - Ez bizony igaz, ha a kán tényleg halott. Ez esetben azonban nem így történt. De kérlek, Trent, hidd el, mélységesen sajnálom, hogy az általam elkövetett hiba következményeitől neked kell szenvedned. Igazi harcos vagy, méltó a vérvonalunkhoz. Nem érdemled meg, hogy megfontolatlanságom így elbánjon veled. - De én nem... Benjamin Howell a szavába vágott. - Neg. Még nem tudsz mindent. Sok vérnevet szerzett harcos vesztette életét a Tukayyid átkozott földjén. Hamarosan megkezdődik a vérpróba, ami ezekért a nevekén folyik. A kán azt kérte, hogy támogassam az egyik jelöltjét a Howell vérnévért folytatott próbán. Ezt hallva Trent szíve vadul verni kezdett. Lehetetlen... Benjámin Howell engem akart támogatni. Egy klánbeli harcos számára a lehetséges legnagyobb dicsőség a vérnév. A próba végén csak igen kevesen nyerik el a jogot, hogy vezetéknevet viselhessenek - olyat, amely az évszázadokkal ezelőtt Nicholas Kerenszkijjel tartó eredeti nyolcszáz klánalapítótól öröklődik. Minden harcos számára a vérnév elnyerése a cél, és ez az egyetlen lehetőség, hogy genetikai kódja bekerüljön a szent génállományba.
Trentet megrázta, hogy Howell ezek szerint nem szándékozik megtartani adott szavát, s a düh viharos tengerként üvöltött fülébe. - Mit mondtál neki? Benjámin fészkelődni kezdett a széken, nem tudván elrejteni, milyen kényelmetlenül érinti a helyzet. Mégsem tért ki Trent pillantása elől. - Azt tettem, amit bármely, az én pozíciómban levő harcos tett volna: engedelmeskedtem kánom kérésének. Trent ökölbe szorította kezét tehetetlen dühében. Érezte, ahogy természetes bőre felhevül, de ennél is melegebb ragyogás sugárzott a sérült arcrészt fedő szintetikus bőr alól. - A szavad! A becsületed! Megszegted a nekem tett ígéretet? - Póz. Nem sok választásom volt. - Visszautasíthattad volna. Benjámin megrázta a fejét. - Mindig rosszul ítélted meg az ilyesfajta klánbeli manőverezés fontosságát, Trent. Osis kán tud az ellene irányuló szervezkedéseimről. Ha nem fogadom el a felkérését, személyes küldetésének tekintette volna, hogy
kizárjon minden, ezzel a fegyverszünettel kapcsolatos katonai műveletből. Idősebb vagyok nálad. Bár én már elnyertem a vérnevet, osztozunk a gondban, hogy lassan abba a korba érünk, mikor egy harcosnak el kell döntenie, dicsőséggel avagy szégyenben fejezi-e be karrierjét. A kán határozza meg, ki vezeti az egyes egységeket. Ha keresztezem az útját, Lincoln Osis beoszthat valami elfelejtett aszteroidára a Kivonulás Útja mentén. Vagy ami még rosszabb, elküldhet az otthonunkba tesközkiképzőnek. Túl keményen és túl sokáig dolgoztam ahhoz, hogy ilyen sorsot szánjak magamnak. - Egyvalamit megtehetek - felelte Trent, miközben oldalára fordult, és átvetette lábát az ágy széle felett. - Kihívhatlak a Visszautasítás Próbáján. Ha nem tetszik, hogy kénytelen vagy meghajolni a kán akarata előtt, hát majd én visszahajlítalak. - Meg sem próbálta elrejteni haragját. Howell megrázta a fejét, és felkelt. - Légy racionális, Trent. Még mindig túl gyenge vagy. Vállalkozz a próbára, és pillanatok alatt legyőzlek. És ha még nyernél is valahogyan, Osis kán egyszerűen kihívna engem. A végén, biztosíthatlak, ő lesz a győztes. Nem, Trent, így lesz a legjobb... ez az egyetlen lehetőség. Trent mély lélegzetet vett. Érezte a hűvös levegő simítását a lábán. Végigpillantott drapp kórházi köpenybe bugyolált testén, és elismerte magában, hogy még messze nem
kész a harcra. Még ha valahogy győzne is Benjámin ellen, csak az erejét pocsékolná, amire pedig szüksége lesz a vérnévért folyó küzdelemben. Benjámin Howell szavai őszintének tűntek. Lincoln Osis mindkettejük életét megnehezítené, ha Trent megpróbálna dacolni az akaratával. Csalódottságában az alsó ajkába harapott. Ez
nem történhet meg! Most már a politikai játszmák uralják a klán életét? Az a jelölés engem illet! - Nem tagadhatják meg tőlem a vérnevet - mondta tompa hangon. - Én nem tudok neked segíteni - felelte Benjámin. Legalábbis ezúttal nem. Talán ha egy másik vérnév is elérhetővé válik... Trent megrázta a fejét. A düh lassan felgyülemlett benne, és a megfelelő időpontra akarta tartogatni a kitörését, hogy meríthessen az erejéből. - Nem kérem a segítségét, csillagezredes. Harcos vagyok, s mindig van másik lehetőség is. Benjámin bólintott. -A Nagy Viadal. - Igen - vágta rá Trent. - Most már ez az egyetlen reményem. A vérpróbán résztvevő legtöbb jelentkező azért kap esélyt a küzdelemre, mert a vérnév egyik viselője őt támogatta. Egy
jelentkező azonban nem jelölés alapján, hanem a Nagy Viadal néven közismert, mindenki számára elérhető, nyitott csihi-puhin keresztül jut be. Minden egyes harcos, aki nem talált támogatót, részt vehet a küzdelemben. A nevezésnek nincsenek feltételei, több tucat mech küzd meg egymással. Egyetlen harcost kiáltanak ki győztesnek, és ez a személy nyeri el a jogot, hogy részt vegyen a vérpróbán. Egy, a Nagy Viadalhoz hasonló általános verekedés közepén viszont a puszta túlélés a kulcs. - Meg is halhatsz ott. Még mindig gyenge vagy a tukayyidi sérülések miatt. Trent pillantása olyan kemény volt, akár a hangja. - Küzdeni fogok, és ott fog beteljesülni sorsom. - Szóval te vagy az a jobbágy, akit az én dokkomba küldtek? - kérdezte a nagydarab fickó, miközben körbejárta Judithot. Az űrjáró mech-javító részlegében álltak, a levegőt az olajos kenőanyagok szagával keveredett átható izzadságbűz töltötte meg. Judith már járt hasonló szerelődokkokban, és a körülötte zengő zaj furcsa kényelemérzettel töltötte el. -Az, hogy te itt vagy, számomra büntetés, szabadszülött! - Sajnálom, hogy így érez - felelte Judith. - Sajnálhatod is - hűtötte le a férfi. - Én Phillip főtechnikus
vagyok. Lehet, hogy egy harcos szunnyad benned akasztotta be ujját a Judith csuklóján lógó jobbágyzsinórba, de itt, ebben a szerelődokkban, én vagyok a főnököd. - Az én nevem Judith Faber... - Phillip egy pofonnal szakította félbe. - Neg - mennydörögte dühödten. - A te neved Judith, nincs másik neved. Nincs semmid, amit én nem engedélyezek vagy adományozok neked. Az összes többi neved meghalt a Tukayyidon. - Értem - válaszolta Judith. Alapos oktatást kapott a klánok társadalmáról és módszereiről. Most végre közöttük élt. A szabályok megváltoztak, és ő kénytelen lesz ezt elfogadni.
Rendben, Phillip. Te akarsz a főnök lenni, hát az lehetsz. Eljön majd a nap, mikor megtanulsz tisztelni engem. Addig csak játszd a domináns hím szerepét! - Nagyon keveset tudsz. Még ha te is lennél a Belső Szféra legjobb techje, hozzám képest akkor sem tudsz semmit. Azért küldtek ide téged, mert láttak benned némi esélyt arra, hogy megtanuld, hogyan végezzük a munkánkat. Bár van ennél fontosabb dolgom, igazi techet fogok belőled faragni... ha belepusztulsz is. Judith nem válaszolt. Ez a fickó egyértelműen magasabb rendűnek tartotta magát, és okosabbnak tűnt elfogadni, hogy övé a hatalom. Ellenkezni vele rengeteg problémát
szült volna, amivel Judith jelenleg nem boldogulna. - Most nem tudsz mit mondani, mi? - Ismét pofon ütötte, méghozzá visszakézből. Judith összegörnyedt fájdalmában, de biztos volt benne, rosszabbul járt volna, ha megpróbál elhajolni az ütés elől. Trent álmában forgolódott, mikor megérezte, hogy valaki áll az ágya mellett. Szemét felnyitva pillantotta meg a nőt, aki szürke bőrruhájában alig volt látható a gyengén megvilágított szoba sarkában. Pisztolya a derekára csatolt tokban lógott formás csípőjén. Trent azonnal tudta, ki az, mégis felkapcsolta maga mellett a lámpát, hogy biztos lehessen a dolgában. Mikor megpillantotta az arcát, a nő először megdöbbent, majd gúnyos mosolyra húzta ajkát. - Szóval igaz a hír, hogy életben maradtál. - Igen Jez, élek. - Valószínűleg bosszantja a gondolat, hogy túlélte a Tukayyidot. Főleg, mivel Trent mentette meg az életét. Mikor utoljára láttam, megesküdött rá, hogy az
Egyenlők Körében fog végezni velem. Most bezzeg már nem hősködik. - Ahogy látom, vonzóbb vagy, mint valaha, Trent. - A nő halkan kuncogott. Válaszolhatta volna erre azt, hogy neki viszont ugyanolyan
éles a nyelve, mint korábban, de ezt az elégtételt nem akarta megadni neki. Nem is pislogott, arcizma sem rezdült.
- A sebeim igazi harcosnak mutatnak, amilyen valójában vagyok. Te is élsz, Jez. Talán épp ezért jöttél ide. Meg akarod köszönni, hogy megmentettem az életed, pozvál? Jez hátravetette fejét, és nagyot nevetett. - Úgy tűnik, az emlékezeted jobban megsérült, mint a tested, Trent. Ha valaha is hozzájutsz a történtekről tett jelentésemhez, látni fogod, hogy én mentettelek meg
téged. Trent megcsóválta fejét, és visszanevetett rá, bár nem olyan lelkesen, mint szerette volna. - Úgy hangzik, mintha meghamisítottad volna a tukayyidi csata igaz történetét. Mivel pedig a mechem odaveszett, nem tudom felmutatni a holodiszkemet, hogy bebizonyítsam, milyen hazug vagy. - A csata valóságos történetét a győztes írja meg, Trent. Az én omnimechem is megsemmisült valamivel később, így csak az én szavam áll szemben a tiedével. Bár a Füstjaguárok nem foglalták el a Racice-deltát, tetteimmel elnyertem, hogy jelöljenek a Howell vérnévre.
Szavai hallatán a düh fehéres izzásig fűtött tűzként kezdett tombolni Trent belsejében. Benjámin Howell azt mondta neki, a kán parancsára másvalakit kell támogatnia a Howell vérnévért, most pedig azt kell megtudnia Jeztől, hogy hazudott a csata menetéről, és ezáltal elnyerte a jogot a megmérettetésre. Trent visszanyerte lélekjelenlétét, pillantását pedig a nőébe mélyesztette, hogy az ne csak a szavakat, hanem a bennük rejlő fenyegetést is észrevegye. - Veled ellentétben én a becsület útját követem, amit a nagy Kerenszkijek jelöltek ki népünk számára. Az általad választott ösvényen nem jut dicsőség, és benned kellene annyi bölcsességnek rejtőznie, hogy felmérd, mit vonsz ezzel a magad és a Füstjaguárok fejére. És bár nem tudom bizonyítani vagy megcáfolni beszámolódat a Tukayyidon történtekről, harc nélkül nem győzhetsz fölöttem, Jez felelte Trent. Felemelte jobb kezét, és félig természetes, félig mű kezét ökölbe szorította. - Emlékezz erre, vésd nagyon jól az eszedbe! A tesközben együtt töltött idők óta ismerlek. Tudom, mi történt velünk valójában a Tukayyidon. A tudás pedig a leghatásosabb fegyver, amit egy harcos bevethet küzdelmei során. Tudta, hogy az utolsó sor fullánkként döfi szíven a nőt.
Ezeket a szavakat a nevelőjük még a tesközben verte beléjük. Hogy felejthette el mindezt? Jez viszonozta pillantását, ravaszsággal teli szeme réssé szűkült. - Ismerek még egy mondást - válaszolta. - A győztes viszi a zsákmányt.
A Füstjaguár bolygóparancsnokság helyőrsége Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállás! zóna 3052. július 6. Trent pihenőtartásban, hátratett kézzel állt a hatalmas szerelődokk túlsó végén, tartása szálegyenes volt. Szürke gyakorlóruhájának lekerekített gallérján volt feltüntetve rangja és új egységének megjelölése, egy dörgő viharfelhő, melyen egy jaguár szeme ragyogott át vörösen. Az óriási dokk homályában Trent alakja lenyűgözőnek látszott, sebhelyeit csak alaposabb szemrevétellel lehetett észrevenni. Függetlenül attól, mennyi időt fordít gyógyíttatásra, a Tukayyid emlékét mindig magán fogja viselni. Az arcát borító szintetikus bőr világosabb árnyalatú volt, mint az eredeti. Szeme, melyet fémfoglalat vett körbe, fenyegető megjelenést kölcsönzött neki. Trent tulajdonképpen elégedett volt a külsejével, és kezdte sajátjának érezni a tükörben nap mint nap látott arcot.
Azért jött a szerelődokkba, hogy most először találkozzon a jobbágyával. Phillip, a pocakos főtechnikus vezette elé a nőt. Jobbágya egy régi kezeslábast viselt, amely legalább két mérettel nagyobb volt a szükségesnél, és néhol lyukacsossá kopott az anyaga. Hosszú fekete haját lazán hátrakötötte. Zöld szeme távol-keleti génekről árulkodott, bár most duzzadt volt és kimerült. Trent rájött, hogy Phillip főtech valószínűleg megnehezíti az életét. Látta a nő gyors oldalpillantását, amit a főnökére vetett, és észrevette benne a dühöt, amit nem tudott teljesen leplezni. Trent higgadtan kivárta, hogy a pár beszédtávolságon belül érjen, és feltűnt neki hogy a jobbágy kíváncsian vizslatja arcát, hegeit, büszkeségének csatában szerzett nyomát. - A te neved Judith, pozvátt
- Igen, azaz poz, csillagkapitány - mondta, gyorsan helyesbítve önmagát, még mielőtt bárki megszidhatta volna.
Helyes, gondolta Trent, kezdi megtanulni, hol a helye. Mély levegőt vett, és kissé kihúzta magát. - Én vagyok Trent, a harcos, aki legyőzött téged a Racicedeltában, és aki a klánunk nevében magának követelt. Te az én tulajdonom lettél, az én jobbágyom. Már nem vagy önálló személyiség, nincs életed, csak annyi, amennyit én engedélyezek. Megértettél, pozvál?
Szükséges volt a kemény szavak használata. A jobbágy tulajdonosának meg kellett bizonyosodnia róla, hogy a jobbágy tisztában van helyzetével. Trent számára ez volt az élet rendje, ahogy a dolgoknak lennie kellett a Jaguárok törvénye szerint. Látta Judithot a Tukayyidon verekedni, és tudta, hogy a nő minden ízében olyan merész harcos, mint ő maga. Ravasznak és rettenthetetlennek tűnt, épp ezért kérte a klán részére isorlának. Most eljött az idő, hogy megszelídítse és megtörje. Persze nem nagyon, csak annyira, hogy mindig emlékezzen rá, ki és mi vált belőle. Judith a csuklójára pillantott, ahová a háromfonatú jobbágyzsinórt kötötték. Megdörgölte a zsineget, mintha zavarná, majd visszafordult Trenthez. - Pozitív, csillagkapitány. Igen jól emlékszem a csatára. Phillip fő-tech mindent elkövet, hogy pontosan tudjam, hol a helyem a klánon belül. - Megdörzsölte a karját egy kicsit feljebb, ahol egy sötét zúzó-dás jelezte, hogy Phillip a szóbeli szidásnál jóval nyomósabb módszereket is igénybe vett új beosztottjával szemben. Trent nem ellenezte, így működtek az alacsonyabb kasztok. - Helyes. Akkor már azt is tudod, a te helyed a klánban a technikus kaszt soraiban van. A saját techem a nemrég zajlott csata során meghalt, így most te veszed át a szerepét. - Értettem, csillagkapitány. A főtechnikus már két nappal
ezelőtt értesített a beosztásomról. Nem fog csalódni a munkámban. Máris sokat tanultam a mechjeink javításáról és karbantartásáról. Trent csillogást vett észre a szemében, mintha reménytelinek látta volna új pozícióját. Nem fogta fel,
hogyan bánnak a Füstjaguárok a Belső Szférából származó jobbágyokkal. -Judith, hátralevő életedben ilyen minőségedben fogsz szolgálni. - Szeretném önnek bizonyítani a képességeimet, csillagkapitány. Remélem, hogy egy nap mint harcos, vezethetek még csatamechet. Trent megrázta a fejét. - Negatív, Judith. Nem fogtad fel az új életed alapigazságát. Mi Füstjaguárok nem követjük el a Farkasok vagy a Szellemmedvék könnyelműségét. Mi nem engedjük, hogy a Belső Szférában elfogott jobbágyaink a harcos kasztba jussanak. Ez felhígítaná a tisztavérű állományt. Te technikusi besorolást kaptál, ennek a kasztnak a tagja maradsz, és mindig ezt a feladatot fogod betölteni. A nő arckifejezése nem változott, Trent mégis önkéntelenül azon kezdett tűnődni, hogyan lesz képes ezt feldolgozni. A klánok között elfogott jobbágynak lenni megszokott
gyakorlat volt, de egy magafajtának az új státuszhoz való alkalmazkodás nem lehet könnyű. Elvégre harcos volt, még ha a Belső Szféra szabadvérű harcosa is. Ráadásul olyan kiváló mechpilóta, hogy Trent értékesnek tartotta elfogását. - Milyen állapotban van az omnimechem, tech? vakkantotta. Judith összeszedte magát, és kiegyenesítette tartását, szinte vigyázzba állt, de ebben talán fontosabb szerepet játszott az előző életében bele-idegződött megszokás, mint új tulajdonosa iránti tisztelete. - Önnek egy másik Vad... Ordast rendeltek ki. - Megrázta fejét, miközben kijavította magát, és a Belső Szférában használt nevet a klánbe-lire helyesbítette. –Jó sokáig dolgoztam... Trent előrelépett, épp az orra elé. - Mostantól kerülje az összevonásokat, technikus. Nem a Belső Szféra szennycsatornáiban van! - Úgy dördült rá, mint egy kiképzőtiszt a nyegle kadétra. - Igenis, csillagkapitány - visszakozott Judith, miután Trent hátrébb lépett. - A motor páncélzatát nemrég cseréltem le, most működőképes. A célzó- és követőberendezés két napon belül működni fog. Remélhetőleg egy hét alatt helyre tudom hozni a páncélzatot. Ezután kerülhet sor a fegyverek konfigurációjára. Trent fejét ingatva jelezte, hogy ez neki nem elég.
- A mechemnek teljesen felszerelve, megjavítva és harcra készen kell állnia már a hét végén, az alapkonfiguráció szerint. Judith homlokát a düh és csalódottság keveréke ráncolta össze. - Minden tiszteletem mellett, csillagkapitány, ez lehetetlen. Technikusokban nagy a hiány, csak én állhatok szolgálatára. Az előbb elmondott munkám már magában is roppant ambiciózus. Trent arcának bal oldalát meggyűlte az elégedetlenség, de a jobb oldalt borító szintetikus bőr meg sem mozdult, semmilyen érzésről nem árulkodott. - Nem hallottad, amit előbb mondtam, jobbágy? Azt mondtam, hogy ennél többet kell majd tenned. - Nem tudom, hogyan... Trent a szavába vágott. - Te most már klántag vagy, Judith. Meg kell tanulnod rögtönözni. Nem érdekel, ha péntekig minden nap minden órájában ezzel kell foglalkoznod, de fel fogod készíteni az Ordasomat, hogy harcolhassak vele. - Péntekre - mondta a nő, tekintetét mintegy megadásképp a padlóra szegezve.
- Kiváló. Azon a napon részt fogok venni a Nagy Viadalon. Phillip fő-technikus majd elmagyarázza neked, mi az, és milyen fontossággal bír. A csatamech álljon addigra készen! Judith bólintott. - Úgy lesz, ahogy kívánja, csillagparancsnok. - Ahogy ezután is - tette hozzá Trent, majd sarkon fordult, és faképnél hagyta. A szimulátorfülke megbillent, és oldalt lendült, ahogy Trent újabb szoros helyzetből perdítette ki Ordasát, amely ezúttal egy Harci Sólyommal állt szemben. Miközben az elsődleges monitor elévetítette a mellette elhaladó omnimech elképesztően élethű modelljét, önkéntelenül is felidézte azt a pillanatot, mikor utoljára látott ilyen mechet a Racice-deltában. Futólépésre ösztökélte sérült Ordasát, és keresztülcikázott a lehetséges tűzmezőn. A Harci Sólyom számított rá, hogy így fogja megpróbálni elkerülni a találatokat, ezért protonágyúiból szoros mintát lőtt köréje, hogy így korlátozza, merre mozoghat; szinte megbénította az Ordast. Trent nagyra becsülte a szimulátor programozóit. Majdhogynem élethűbb volt, mint amit el tudott képzelni. Félreugrás helyett, ami lehetőséget nyújtott volna a Harci
Sólyom pilótájának, hogy oldalba lője, belerohant egy kék energiasugárba. A szimulátor vadul rázkódott, és azúrkék feltöltött részecskeívek táncoltak keresztül a fülkén, tébolyodottan, akár a villám. A szűkös pilótafülke falai közé szinte lökésszerűen robbant be a hőség, melyet a programhoz kötött fűtőszálak tápláltak. Trent bőre azonnal bizseregni kezdett a forróságtól, főleg annak szintetikus része, amelyik az eredetivel ellentétben nem bocsátott ki izzadságot. Semmi sem volt már olyan, mint korábban. Sok minden megváltozott, legfőképp ő maga... Megperdült, és nagy hatótávú rakétáinak egész raját lőtte a Harci Sólyomra, de nem várta meg, mennyi talált célba közülük, mivel a másik mech alacsonyabb tüzelőállást vett fel. A szimulátor nagyot zökkent, és felfele lendült, mikor jobbra ugrott egy hatalmasat. A Harci Sólyom három protonágyúja döfött Ordasa felé. A szimulált sugarak mechje törzsébe csapódtak, és valósággal szétszaggatták az annak belső szerveit. Trent csalódottan nézte, ahogy a sugarak leperzselték maradék páncélzatát, és a belső rendszerekbe martak. Irányítópultján egyik hibajelző fény a másik után gyulladt ki, halálos vörös fényük lett a fülke egyetlen fényforrása. Forgatómű hiba. Motorburkolat meghasadt. Reaktortalálat. Minden kis fény azt jelezte, amit nem akart elhinni. Hirtelen minden világítás kialudt, a gyakorlat véget ért. Rácsapott a kioldóra, ami halk szisszenéssel felnyitotta a szimulátor pilótafülkéjét, és pillantásával megkereste a
program indításáért és végrehajtásáért felelős techet. - Számokat! - követelte mereven, miközben leemelte neurosisakját, és megtörölte homloka izzadságban fürdő bal oldalát. - Két könnyebb mechet sikerült kilőnie, és összesen negyvenöt egész öt tized százalékos sérülést okozott a Harci Sólyomnak a rendszerhiba előtt.
Rendszerhiba. A szavak sokáig visszhangoztak Trent elméjében. Technikus szleng, ami egyben az ő halálát is jelenti. Ennél jobban kell teljesítenie, többet és keményebben kell gyakorolnia. A Nagy Viadalig csupán hét nap van hátra, alaposan fel kell még készülnie. Trent megnyalta ajkát, és bólintott. - Indítsa el újra a szimulátort! Állítson be véletlenszerű találkozásokat az összes súlycsoportba tartozó mechtípussal! - Igenis, csillagkapitány - felelte a tech. Trent visszahúzódott a szimulátor fülkéjébe, és felkészült a következő futamra. - Megint későig dolgozol - mondta Phillip kissé meglepve Judithot, aki testét összehúzva próbálta bepréselni magát az Ordas pilótafülkéje alatt elhelyezkedő szerelőnyílásba. Az általában zajos szervizdokk ebben a késői órában szokatlanul csendes volt, így Judith minden hördülése
kísértetiesen visszhangzóit a csarnokban. Csak a feje és fél karja fért be a nyíláson, ahol éppen egy hordozható egységgel állított az áramkörökön. A főtech hangját hallva kitornászta magát a lyukból. Haját és karját zöld hűtőfolyadék és kenőolaj borította. - Van rá okod is, tech? - kérdezte a férfi. - Igen, Phillip főtechnikus - felelte Judith. - Trent mechharcos parancsára harcra kész állapotba kell hoznom a mechjét hét végére, hogy részt vehessen a Nagy Viadalon. Phillip hangja meglágyult. - Szóval ezt parancsolta. Nos, akkor az lesz a legjobb, ha kisegítelek, hiszen igencsak múlik az idő. - Köszönöm, Phillip mester - mondta Judith kissé meghajtott fejjel. Képzése során tanult a Nagy Viadalról. Tudta, hogy érdeklődnie kellett volna felőle, de az ösztönei azt súgták, inkább ne tegye. Rejteget valamit, és minél
kevesebb információt nyújtok neki, annál nagyobb eséllyel lő majd bakot. Gyanús volt ugyan, de Judith szíves örömest belement a színjátékba. - Talán csatlakozom hozzád, és együtt végezzük el a munkát, így alkalmad nyílik megtanulni, hogyan és miképp dolgozunk - mondta Phillip, és overallját szorosabbra húzta hasának tekintélyes dudorán.
Judith pár pillanatig figyelmesen szemlélte a főtechet, majd bólintott. - Ezt nagyra értékelném - mondta. Aztán csak állt, és nézte, ahogy amaz megkerüli a mechet. és annak takarásában matatni kezd. Én pedig épp eleget tudok ahhoz, hogy
tudjam ellenőrizni, miket csinálsz... Trent izzadságban fürödve szállt ki a szimulátorból, lába kissé reszketett, miközben izmai lassan ellazultak. A gép csúszóajtajának dugattyúi sziszegve léptek működésbe. Trent egy pillanatig csak állt, majd a szimulátornak dőlt, és nem nézett a programot irányító techre. Ez az utolsó menet már sokkal jobban ment. Hármat semmisített meg az azonos súlyú és könnyebb mechek közül. Egy negyedik, egy hatalmas Gargoyle küldte a pusztulásba. A végén azonban legyőzte a programot, amely a harcosok képességeivel megegyező szinten küzdött. Mély lélegzetet vett, és érezte megfeszülni mellkasi izmait. Tudta, hogy az utóbbi pár napban igencsak megerőltette magát. Teste még mindig a gyógyulás lassú és fájdalmas útját taposta, és most, a szimulációk végeztével, a kimerültség hulláma valósággal végigáradt rajta. A Nagy Viadal mindent-bele harca valószínűleg gyorsabban lezajlik majd, mint amit a szimuláció során tapasztalt, és így még magasabb tűréshatárt követel. Még
többet kell nyújtania, de a szervezete még nem készült fel erre. Egy hete volt a felkészülésre, egy hét arra, hogy olyan szintre küzdje fel magát, amely nem csupán a részvételhez, hanem a győzelemhez is elég. Trent olyan nyomást érzett, amilyet csak egy igazvérű tapasztalhat meg. A klán harcosa volt, de már elmúlt harmincéves. A klánok felfogása szerint élete virágában van. Ahogy múlik az idő, egyre kevesebb esélye nyílik majd vérnév vagy parancsnoki rang elérésére. Ha nem nyeri meg vérnevét, hamarosan elnyeli az ismeretlenség köde. Ette, emésztette és hajtotta a gondolat, hogy képességei sorvadásnak indulnak. Ez a félelme késztette arra, hogy elinduljon a Nagy Viadalon - akár felkészületlenül is. Ha pedig elbukik, az egyenlő a teljes kudarccal. Ebben a korban vérnév nélkül könnyen előfordulhat, hogy egy átkozott solahma egységnél köt ki, a koros, értéktelen harcosok között, akiket öngyilkos küldetéseken vetnek be, és ha elég szerencsések, részesülnek a dicsőségben, és harcosként halnak meg. A Nagy Viadal volt Trent utolsó, egyetlen esélye. A megtermett férfi az asztal fölé hajolt, hogy jobban lássa a kijelzőn sorakozó információkat. A szöveg egyik oldala fölött elidőzött, lapátszerű tenyerével pedig végigsimított szőke kefehaján, míg a szavakat ízlelgette. Irodáját a legtöbb parancsnok nem tartotta volna kicsinek,
de az ő lenyűgöző méretei számára határozottan szűkösnek bizonyult. Ha a parancsnoksága alatt állók nagy részéhez hasonlóan ő is mech-harcos lenne, az iroda pazarlón nagy lett volna. Paul Moon csillagezredes azonban elementál volt, akit genetikailag arra terveztek, hogy ne csak viselni tudja a hatalmas páncélöltözetet, de harcolni is képes legyen benne, ezért az átlagemberekhez képest óriási termetű volt. Úgy nézett ki, mintha egy gyermekasztal mögött ülne, nem pedig katonai vezetőhöz méltó bútordarabnál. Pillantását a mögötte levő, golyóálló üveggel zárt ablakok felé fordította, és kibámult a városra. A köd már kezdett felszállni, ahogy a perzselő nap felkelt, és azonnal gőzzé változtatta a deret és a vékony hóré-teget. A Füstjaguárok helyi parancsnoksága nem sok védelmet nyújtott a Hyner hidege ellen. A férfi azt hitte, annak idején a tesközben, a Füstjaguároknak otthont adó Huntressen megismerkedett a téllel, de ez a dermesztő hideg más volt. A csillagezredes visszafordult a képernyő felé, és a csillagképébe frissen áthelyezett altiszt képére pillantott. Trent csillagkapitány. Ez a férfi a Füstjaguárok mechharcosa volt, de mind ez idáig a hosszú szolgálat és a Belső Szféra elleni invázióban való részvétele ellenére sem tüntette ki magát. Igaz, a megszállás kezdeti fázisában elég lenyűgöző teljesítményt nyújtott. A jelentések szerint értelmes, tehetséges, jó taktikai érzékkel megáldott tiszt volt.
Ott van azonban a tukayyidi szerepléséről szóló jelentés. Moon maga nem vett részt azokban a sorsdöntő összecsapásokban, de néhány közeli bajtársa harcolt, és elesett azon a bolygón. Ő arra számított, hogy rövid úton győznek, ehelyett a Füstjaguárokat valósággal kisöpörték a Tukayyidról. Mi több, majdnem két teljes galaxis megsemmisült. Nem a vezetőik hibája volt. Lincoln Osis nagyszerű kán, és a Tukayyidon főnixként támadt fel hamvaiból. Nem, Paul Moon tudta, hogy nem a vezetők, hanem maguk a harcosok vallottak kudarcot a Komgárdával szemben. Tapasztalatlan szabadszülöttek, a Belső Szféra barbárjai látták el a klánok legjobbjainak baját azon az elátkozott bolygón. A Trenthez hasonló harcosoknak. Ő is felelős volt a Jaguárokat ért megaláztatásokért. A férfi szolgálati feljegyzéseit tanulmányozva Paul Moonban egyre nőtt a megvetés érzete. Trent csillagkapitányi rangra emelkedett, de kudarcot vallott, amikor egy vérnév elnyeréséért indult. Most kérelmet nyújtott be, hogy részt vehessen a Nagy Viadalon. Ott is kudarcot fog vallani. Esélye sincs a győzelemre. Annak esélye, hogy győz a Nagy Viadalon, és sikerül elnyernie egy vérnevet, oly kicsi, hogy szinte a nullával egyenlő. Az elementálokat genetikailag arra tenyésztik, hogy a felturbózott harci páncélzatban a klán gyalogságaként
felaprítsák az ellenséges me-cheket, ezért Moon némiképp lenézően gondolt a csatamechek pilótafülkéjében ülő harcosokra. A klánok társadalmában a mech-harcosokat egy kicsivel magasabbra sorolták, mint az elementálokat, ő azonban úgy vélte, ez nem igazságos. Lepillantott vastag karjára, mely elkérgese-dett pár helyen, ahol az elementálöltözet belső szövése az évek során kidörzsölte, és elmosolyodott. Trent valószínűleg felsőbbrendűnek
képzeli magát, mint minden harcos, aki mechet vezet. Engem nagyobbra, erősebbre és halálosabbra tenyésztettek, mint egy egyszerű mech-harcost. Most pedig Paul Moon olyan helyzetben van, hogy kioktassa a Trenthez hasonlókat arról, milyennek látja ő a világot. A jelentések szerint Trent a Tukayyidon elvesztette omnimechjét, és Moon egy másik tisztje, Jez csillagkapitány lépett közbe, és mentette meg az életét, miközben Trent visszavonulást vezényelt. Visszavonulást! Ez csak tovább fokozta Moon undorát. Egy igaz harcos inkább meghalt volna a harcmezőn ahelyett, hogy vinnyogva hazakotródik, mint ez a Trent. Mindennek tetejébe már túl volt a harmincon, túl az élete virágán, és semmit sem ért el. Középszerű harcos, nem emelkedik ki, éppen csak életben marad. Most pedig Paul Moon csillagezredes alá tartozik. A fickó máris ellenszenves volt neki. Minél hamarabb kerül ki a parancsnoksága alól ez a Trent csillagkapitány, annál jobb. Ő és a Tukay-yid rajta ejtett szennyfoltja teljességgel
elviselhetetlen. Mint egy mindent átható bűz, melyet nem lehet kimosni. Trent minden bizonnyal ront majd bajtársai morálján is. Ő és Jez ugyanabból a tesközből származna, de csak a nő tüntette ki magát. A sors fintora, hogy a pasas hitvány életének megmentésével tette ezt meg.
A sorsa a kezemben van. Talán megmenthetném, és a Füstjaguárok nevére méltó harcossá formálhatnám. Talán egy kis idő múlva még képes lehet összeszedni magát. Paul Moon csillagezredes megrázta fejét. Nem. A klánon belüli gyengeség és gyarlóság vezetett a Tukayyidon elszenvedett szégyenletes vereséghez. A Trenthez hasonló harcosok nyomorították meg az inváziót. A többi igazvérűnek nem jutalmaznia, hanem irtania kell az ilyeneket. Niederwald-kráter Hyner Füstjaguár megszállás! zóna 3052. július 14.
Trent fejében az egész hét egybemosódott. Fizikai állapotának helyreállítása nem ment olyan gyorsan, mint ahogy remélte. Több alkalommal is elájult a túlzott megerőltetés következtében, de ügyet sem vetett az őt visszafogni próbáló medtechekre. Trent tudta, ez a mostani
nem megfelelő időpont a lassításra, sokkal inkább arra kell törekednie, hogy minden korábbi teljesítményét meghaladja. Jobbágya remek munkát végzett az új Ordasa felkészítésében, bár a külső megjelenés alapján ezt még nehéz lenne megállapítani. A mechen új páncélzat ragyogott, de arra már nem volt elég idő, hogy le is fessék. Csupán a fakó, zöldesszürke alapszín borította, ami a maga módján különleges külsőt kölcsönzött a gépezetnek. Trent elégedett volt a mech gördülékeny mozgásával, különösen azért, mert Judith korábban gyakorlatilag semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a klántechnológiával kapcsolatban. Mégis keményen dolgozott, és egy harcos szemszögéből közelítette meg a problémát. Többször is előfordult, hogy amikor Trent helyzetjelentésért ment, a pilótafülkében találta jobbágyát, aki nem csupán ellenőrző programokat futtatott az új berendezéseken, de ki is próbálta őket úgy, ahogy arra egy egyszerű szerelő képtelen lett volna. Ez olyan plusz előny volt, amire Trent nem számított, és tisztelettel adózott érte. Amint a Niederwald-kráterre néző, hordozható állványzat mellett állt, tisztán látta, hogy a rá váró feladat sok mindennek nevezhető, csak könnyűnek nem. Egy meteor csapódott be a Hynerbe még földtörténeti korokkal azelőtt, hogy az emberiségnek egyáltalán eszébe jutott volna az űr meghódítása. A kráter maga öt kilométer átmérőjű volt,
göröngyös oldalát és fenekét csipkés szélű kövek, laza sziklák és kiszáradt cserjék borították. A Howell vérnévért folyó versenyt azért a Hyneren tartották, mert a kráter pereme megfelelő védelmet nyújtott a nézőközönség számára, ugyanakkor a teknő tökéletes helyszín volt a Nagy Viadalra jellemző közelharcok számára. Brandon Howell, a vérház jelenlegi feje választotta ki a helyszínt. A Howell-vérvonal vezetőjeként kizárólagos joga volt erre. Trent szerencséjére nem esett messze, mindössze tízórás utazással meg tudta közelíteni az egyenlítőhöz közeli területet, ahol a kráter szája tátongott. A nézők gyűrűje alkotja majd az Egyenlők Körét. A start után a kör átlépése megsemmisíti a Próba résztvevőinek esélyeit. A Sólymokkal és Farkasokkal ellentétben a Füstjaguárok szívesebben tartották Viadalaikat olyan helyen, ahol a harc, és nem a terület határának átlépése határozza meg, ki győz és ki veszít. A többi résztvevő mind a perem környékén tartózkodott, és né-zelődőkből is összegyűlt egy kisebb tömeg. A legtöbbjük harcos volt, közülük egy maroknyi pedig azért jött, mert már talált támogatót a Howell vérnévért folyó küzdelemben. Trent látta köztük ácsorogni a karcsú, macskaszerű Jezt is. Ezek a megfigyelők azért jöttek, hogy lássák és felbecsüljék lehetséges ellenfeleik képességeit. Trent megragadta az Ordas lábán levő fogantyút félig-
meddig mesterséges kezével, miközben Judith még egyszer utoljára ellenőrizte a mech bokaízületeit és lábfejét. A férfi már a harcmezőn is lenyűgözőnek találta jobbágyát, most pedig örült, hogy ilyen gyorsan alkalmazkodott a Jaguárokhoz. A főtechnikus egyetlen jelentést sem mutatott neki, amely pökhendiséget vagy szemtelenséget említene, pedig egy Belső Szférából származó jobbágytól ez nem lenne meglepő. Mi több. Phillip amiatt aggódott, hogy Judith túlságosan is gyorsan beilleszkedett. Trent csupán felhúzta az orrát erre a megjegyzésre. Csak arra tudott gondolni, hogy a szabadszülötteknek biztos megzápult az agya, másképp nem jutnának ilyen logikátlan következtetésekre. Judith a mech-harcos felé indult, menet közben a zsebébe csúsztatta kalkulátorát. - Befejeztem a munkát, csillagkapitány. Többet már nem tehetek. Trent bólintott, és magában megjegyezte, hogy jobbágya egyre jobban átveszi a klánban használatos dialektust. Figyelmét a kráter felé fordította,, és észrevette a harctérről kifelé igyekvő felügyelőket, akiknek távozása a harc kezdetének közeledtét jelezte. -Jól végezted feladatod, Judith - fogalmazott óvatosan. Hozzátehetett volna ezt-azt, de úgy gondolta, jobb
visszatartani a dicséreteket. - Megtettem, amit kért tőlem - felelte kötelességtudón a nő. Hangjában nyoma sem volt büszkeségnek. - Pont ezt vártam el tőled, mint jobbágyomtól. - Most lemegy oda, és egyszerre száll szembe az összes harcossal - mondta Judith, és a kráter tátongó szája felé intett. - Én is figyeltem magát, egész héten. A szimulátort kezelő technikusok azt mondják, az eredményei figyelemre méltóak annak ellenére, hogy a Tukayyid óta még mindig gyógyulófélben van. Biztosan felkészült erre? - Csillagkapitánynak szólíts, jobbágy! Az e héten végzett munkádra való tekintettel azonban kivételesen szemet hunyok e hibád felett. Ami pedig a kérdésedet illeti: igen, készen állok rá, hogy biztosítsam helyem a Howell vérvonalban. Ennek a Nagy Viadalnak a győztese, az egyetlen túlélője helyet kap a vérnévért folyó hivatalos küzdelemsorozatban. Aztán az egymást követő harci próbák során megszületik a győztes, aki majd a Howell vérnevet viselheti. Judith a férfi pillantását követve a kráterre nézett. - Hasonlít a Solaris VII nyílt arenas mérkőzéseihez. Úgy gondolom, a győzelemhez inkább a sérülések elkerülése, nem pedig osztogatása vezet, legalábbis a csata kezdeti szakaszában.
A Solaris említésére Trent összerezzent az undortól, de csupán arca bal felén látszott ennek nyoma. A jobb oldalt borító szintibőr megpróbálta hűen utánozni a valódi arcbőr mozgását, de ehhez túl merev volt, mintha csak egy vastag maszkot viselne. - Az általatok Játékok Világának nevezett Solaris VII megszűnik létezni, amint a klánok felszabadítják a Belső Szférát. Nem hasonlíthatod az ottani mérkőzésekhez a Nagy Viadalt, ezzel ugyanis lealacsonyítod és bemocskolod hagyományainkat. Idővel ezt is meg fogod tanulni, jobbágy. - Abban azonban igazad van - folytatta Trent -, hogy a győzelem kulcsa a sérülés elkerülése. Az elmúlt héten több szimulációt is végigcsináltam, melyben a túlélés különböző stratégiáit teszteltem. Ha a kísértésnek engedve Jaguárként harcolnék, az egyenlő lenne a gyors halállal. - Ezt hogy érti? - kérdezte Judith. - Hogyan harcol az ember Jaguárként? Trent először a techre pillantott, majd felnézett mechjére, végül visszafordult a hatalmas területen terpeszkedő kráterre. - Az első naptól kezdve a tesközben arra neveltek, hogy harc közben a Füstjaguár szíve irányítson. Gyors rajtaütés, heves harc, gyors halálosztás: ez a Jaguár-harcosok élete
és harcstílusa, melyet a különféle próbák és harcok során alkalmazunk. Az Emlékezés szerint három erősségünk van:
A jaguár lendülete, mellyel leteperi az ellenséget. A jaguár karmai, melyek kitépik az ellenség szívét. A jaguár szomjúsága, mellyel az ellenség vérére vágyik. - A Tukayyidon azonban - sóhajtott Trent -, megtanultam valamit, amit egyhamar nem fogok elfelejteni. A Jaguárharcosok stílusát ki kell egészíteni a klánnak nevet adó ragadozó ravaszságával is. A Jaguár nem csupán ádáz harcos, hanem remek vadász is. Nem mindig gyorsan és dühödten ront ellenfelére, hanem felméri a lehetőségeket, és hogy milyen stratégiával győzedelmeskedhet. Ez lehet az itteni győzelmem kulcsa. Judith bólintott, és figyelmesen végigmérte Trentet, mintha olyasvalamit látna rajta, amit korábban nem vett észre. Trent felvette neurosisakját, és kezdett felfelé kapaszkodni az Ordas pilótafülkéjébe. Mászás közben már nem hallotta meg, ahogy Judith sok szerencsét kíván. Trent körülbelül száz méterre állt a peremtől, ahol a nézők sorakoztak, amikor meghallotta fejhallgatójában a ceremónia kezdésének hivatalos kinyilvánítását. Akkor azonban éppen a felújított Ordas különböző rendszereinek ellenőrzésével és tesztelésével foglalatoskodott. A fúziós reaktor halkan dorombolt alatta, Trent pedig műszereivel végigpásztázta a közelben várakozó ellenfeleket, miközben a másodlagos kijelzőjén megjelenő villanásra várt, amely a verseny kezdetét jelzi. Egy
zömök Hankyu várakozott a közelben, fegyverzete, célzó- és követőberendezése a kráter alján gyülekező mechekre szegeződött.
Balján egy Zombi álldogált. Ez a nehezebb omnimech már lényegesen jobban aggasztotta. Az érzékelők szerint A típusú konfigurációval indult, azaz egy halálosnak számító Ultra gépágyút és két megnövelt hatótávú nehézlézert szereltek fel rá. Ráadásul úgy tűnt, a Hankyuval ellentétben a Zombi Trent gépét méregeti. Az élénkpiros jelzőfény felvillant a kijelzőn: a Viadal megkezdődött. Trentnek a szívverése is megállt egy pillanatra. Minden izma megfeszült, miközben a célkeresztet a máris feléje rohanó Zombira irányította. A Viadalon részt vevő harmincegy másik mech egyenesen a kráter felé rohant, amitől a föld dübörögve, nyögve reszketni kezdett. Trent gondolatban visszarepült utolsó csatájába, a Tukayyidra, és szinte hallotta a körülötte felrobbanó rakéták robaját. Egy pillanat alatt elöntötte az izzadság, de sikerült elkergetnie az emlékképeket. Nem, ez nem fog megismétlődni! Nagyrészt mesterséges karjával műkezét a botkormányon tartva Trent komoran bólintott, és minden eddiginél eltökéltebben húzta ki magát. Nem ismétlődhet
meg... Nagy hatótávú rakétái abban a pillanatban reppentek fel, hogy a kereső befogta a célt. Átsüvítettek a töredezett
sziklák és kiszáradt bokrok fölött, és a zömök Zombi mellkasa felé rontottak, miközben annak pilótája lelassított, és tüzelőállást vett fel. A robbanófejek távoli pukkanó hangokat hallattak. Trent ügyet sem vetett rájuk, csak elhátrált ellenfele elől, hogy az Ordasa minél nehezebben befogható célpont legyen. Még a kráter szívében emelkedő füstfellegből áradó PPC-dörgés és rakétarobbanások hangja sem zavarta meg az összpontosításban. A Zombi pilótája tüzet nyitott az ER nehézlézerből és a közepes lézerből. A ragyogó piros sugárnyalábok keresztüldöfték a mellkasát ért rakéták okozta füstpamacsokat, és felperzselték Trent mech-je körül a domboldalt. A két nehézlézer célt tévesztett, a közepes azonban talált, közvetlenül az Ordas pilótafülkéje mellett metszett a páncélba, mintha egy óriás kardja csapott volna le a mechre. Trent szabad füllel is hallotta a páncéllap beteges sistergését és lepattogzását. A hőmérséklet enyhe megemelkedése arról árulkodott, hogy a lövés a pilótafülkéhez nagyon közel csapódott be. Trent karján és arcán a szintetikus bőr bizseregni kezdett a forróságtól, úgy érezte, mintha pókok ezrei szaladgálnának rajta. Trent a másodlagos kijelzőre pillantott, és taktikai módra állította, hogy lássa a többi mech elhelyezkedését. A harc legjava odalent, a kráterban folyt. A Hankyu is a kavarodás felé menetelt, legalábbis egyelőre úgy tűnt. Trent továbbra is hátrált, tartotta a közte és a Zombi közt fennálló távolságot. Ha túl közel engedné a másik me-chet, csupán
a Zombin ékeskedő Ultra gépágyú irgalmára számíthatna, amitől inkább eltekintett volna. Más taktikával próbálkozott. Ismét kilőtt egy raj rakétát, és ezúttal a lézereiből is tüzet nyitott. Trent alacsonyra célzott, remélve, hogy a feléje közelgő mech lába kapja a legsúlyosabb találatokat. Az egyik lézer célt tévesztett, a másik a Zombi jobb térde, a kráter falán feljebb támaszkodó láb ízülete felett vájt a fémbe. A Zombi a gépágyúval viszonozta a tüzet, miközben Trent rakétái is belecsapódtak. A háttérben a Viadal többi résztvevője felől erős fehér fény villant fel, annak a jele, hogy egy fúziós reaktor kritikus hőmérsékletet ért el, és felrobbant. A két első gépágyúlövedék mechjétől jobbra, közvetlenül a pilótafülke mellett száguldott el. Trent nekilátott elfordítani az Ordas felsőtestét, amikor a lövedékek kezdtek becsapódni mellkasa jobb és középső részébe. Az Ultra gépágyú halálos fegyvernek számított, a Zombi pilótája pedig szemmel láthatóan remek céllövő volt. Az Ordas úgy rázkódott, mintha hurrikán játszana vele; az egész mech megbillent a becsapódások irtózatos erejétől. Trent teljes testével előredőlt, szinte nekifeküdt a felé süvítő lövéseknek, hogy a hatalmas gépezet hanyatt ne vágódjon. A lövésfolyam hirtelen felfelé lendült, még találat érte a mech vállára erősített hatalmas rakétakilövőt, ám a többi lövedék a kráter falába fúródott, vagy elszállt az ég felé. Trent megfordult, és felkészült a következő sortűzre, de
észrevette, miért szakadt félbe a golyózápor: a Zombi bal lába megbicsaklott a kráter peremén, majd az egész mech megbillent, és elvágódott, így lövései sem találtak célba. Kifizetődött, hogy Trent ellenfele lábaira koncentrált a rakéták kilövésekor, hiszen a pilóta elvesztette egyensúlyát, aminek következtében a mech dübörögve legurult a kráterbe, köveket, port és szilánkokra tön páncéllapokat fröcskölve szanaszét, amerre csak haladt. Taktikai kijelzőjére pillantva Trent észrevett egy újabb, lentről érkező mechet, amely valószínűleg ugrórakétával közeledett. Az Ordas páncélzata komolyan lerongyolódott a korábbi támadás során, de egyelőre kedvezőbb pozícióban helyezkedett el. Trent célba vette a közelgő mechet, és megállapította, hogy a Hankyu vált ki a lent dúló csatából, és szinte pontosan az orra előtt fog földet érni. A 30 tonnás Hankyu nem jelentene igazi fenyegetést, ha a közelsége nem tenné lehetetlenné Trent számára a rakéták használatát. Felfelé hátrált a kráter falán; minden erejét latba vetve próbálta egyenesben tartani az emelkedőn egyensúlyozó Ordast, A belső érzékelők működési zavart jeleztek a bal csípőíziiletet működtető rendszerben. A jelzőfény hol felvillant, hol kialudt, a láb pedig eléggé nehézkesen mozgott. Hogy lehet máris sérült? Arrafelé nem is érte találat a mechet! A Hankyu mindössze hetven méterrel alatta ért földet, kis hatótávú rakétái és a kis lézerének sugarai már süvítettek
is Trent felé. A rakéták fele alig tíz méterrel előtte vájt a sziklafalba, a többi pedig a lábaiba csapódott, ami válaszképp tűzijátékszerűen felszikrázott, és úgy megrázta az Ordast, mint egy földrengés. A lézer és a lángvető tüze beborította a mech felsőtestét, főleg a bal oldalt. A pilótafülke hőmérséklete hihetetlen magasságba ugrott, amitől Trent teljes testén gyöngyözni kezdett az izzadság. Gépfegyvereit lövésre lendítette, rákapcsolta a botkormány kiöl-dógombjára, majd a célbefogó rendszerrel egyenesen a Hankyu vállain ülő rakétakilövők közt remekül kirajzolódó fejre irányította őket. Trent mindkét fegyverből folyamatosan lőtt, a páncélrepesztő golyók és az élénknarancs nyomjelzők halálosan pontosan a pilótafülkébe csapódtak. Normális körülmények közt a gépfegyverek szinte használhatatlanok voltak, ekkora távolságról azonban tökéletesen alkalmasnak bizonyultak a pusztításra. Trent abbahagyta a hátrálást, és a közben újratöltött lézert is lövésre emelte. Fegyverét pozícióba állította, míg a Hankyu még dülöngélt az iménti, közvetlenül a pilótafülkét ért lövésektől. Trent tüzet nyitott, miközben a Hankyu ismét útjára indított egy raj kis hatótávú rakétát. Egyetlen közepes impulzuslézerének rubin sugara hajszálpontosan oda fúródott be, ahol a gépfegyverek már komoly kárt okoztak, és átszakította a pilótafülke ablakát. A fülke állta a sarat, de csupán egy másodpercig, aztán berobbant. Ugyanabban a pillanatban fröcskölt szanaszét, amikor a KHR-ek zápora megsorozta az Ordast.
A kijelző szerint egyik rakéta sem okozott komoly kárt, a sérülések egyenletesen eloszlottak a mech teljes felületén: találat érte a karokat, a lábakat, a törzset. Trent észrevette, hogy a csípőmozgató hibáját jelző fény már nem csupán felfelvillan, hanem folyamatos vörös fénnyel világít a mech körvonalán belül, mire bosszankodva az ajkába harapott. A csípőmozgató meghibásodása azt jelentené, hogy a kráter meredek falán amúgy is bonyolult feladatot okozó járás még nehezebbé válik. A Hankyura pillantott, és még épp látta, ahogy az hanyatt vágódik; a mech pilótafülkéjét rejtő fej lángokban állt, és fekete meg zöld füstöt öklendezett. Nem látta jelét, hogy a pilóta katapultált volna, és tudta, hogy ez azt jelenti, lövése igazi telitalálat volt. A másodlagos monitoron is ellenőrizte mechje helyzetét, és megállapította, hogy még működőképes, bár az eddigi csaták alaposan megviselték. Négy sérült csövet teljesen ki kellett kapcsolnia az egyik vállra szerelt rakétakilövőn, páncélzata viszont, amelyet szinte mindenhol ért már találat, sehol sem repedt meg. A sérült csípőszerkezetet leszámítva még mindig félelmetes ellenfélnek számított. A kis hatótávú érzékelők közölték Trenttel, hogy a csata továbbra is alant, a kráter mélyén dúl, és a résztvevőknek több mint a fele már halott vagy harcképtelen. Ennek határozottan örült. Helyzete a harc peremén jónak számított. A Nagy Viadalt nem azzal lehet megnyerni, hogy az ember beront a tűz és pusztítás kavalkádjának kellős közepébe.
Oldalt egy Nova emelkedett a magasba ugrórakétáin, és Trenttel egy magasságban érkezett az emelkedőre. Pilótája is rájöhetett, hogy a magasabb pozíció megtartása a győzelem kulcsa. Trent átlapozta a harci számítógép adatait, míg meg nem látta, hogy a másik mech az elsődleges konfiguráció szerint van felszerelve: egy tucat ER közepes lézer volt rajta a hozzá tartozó hőcsökkentőkkel együtt. Ha túl közel merészkedik hozzá, az egyenlő az öngyilkossággal. Trent magasabbra, a közelgő Nova feletti sziklákra és kövekre célzott. A szirtes képződmény ugyan áthatolhatatlan volt, fegyvernek viszont pont megfelelt. Éppen mikor lőni készült, a Nova elérte a megfelelő távolságot, és minden fegyveréből tüzet nyitott. A levegő megtelt a Trent felé hasító vörös lézersugarakkal. Az Ordas lába és fegyverzettára csak úgy rezgeti, miközben a páncélzatot szinte szétforgácsolta a csapás, és Trent az irányítással küszködött, mivel a mech nagyon megtántorodott. Az egyik lézer a pilótafülke oldalába csapódott; a lüktetve recsegő energia a neurosisak visszacsatolásának köszönhetően szinte a koponyájában pulzált. Kínjában becsukta szemét, és így küzdött a szédülés és émelygés ellen, amit a pilótafülkében izzó forróság váltott ki. Még látta, ahogy kommunikációs rendszere rövidre zárja magát, némi ózonszagot hagyva maga után.
Az általa kilőtt harminchat nagy hatótávú rakéta szárnyán röppenő robbanófej nem a Novát kereste, hanem a fölötte tornyosuló sziklákat. A mozdulatlan köveket sokkal könnyebb eltalálni, mint egy mozgó és a lövéseket is viszonzó ellenfelet. Az egész szikla füst-és porfelhő közepette emelkedett a magasba, még mielőtt a közelgő pilóta bármit tehetett volna. A földcsuszamlás a Nova felé száguldott, telibe kapta, és elsodorta lábát, míg a mech törzse szinte egy helyben maradt. A pilóta próbálta ugyan megtartani egyensúlyát, de semmi esélye nem volt. A Nova nagyot esett, de csak néhány métert csúszott, miközben törött páncéllapdarabkáiból csíkot húzott maga után. Amint a mech megállt, harcosa azonnal nekilátott, hogy talpra állítsa. Trent úgy döntött, tovább hátrál, hogy kijusson a Nova fegyvereinek hatótávolságából, hátha sikerül feltápászkodnia. Amikor azonban lépni próbált, a csípőmozgató megmakacsolta magát, és nem mozdult. Az Ordas megbillent, és újabb hőhullám csapott át a pilótafülkén. Stravag! Újra megpróbálta, ezúttal még több energiát kapcsolt a csatamech lábát mozgató myomer izmokra, de a csípő nem moccant, az erős remegéstől pedig majdnem elvesztette egyensúlyát. Képtelen volt megmozdítani a mechet. Ha nyerni akar, ezt is meg kell oldania. Abban a pillanatban vette célba a Novát, amikor a másik
mech ismét talpra kecmergett. Ezúttal lézersugár-áradatot és egy halálos adagnyi rakétát indított útjára. Először a lézerek csapódtak be, a Nova bal lábába vájtak kicsivel a csípő mellett; ez a láb fogta fel az előbbi zuhanás nagyját. Zöld hűtőfolyadék fröccsent szanaszét, és ért földet sisteregve a világosbarna sziklákon. A rakéták beborították a Novát, amitől a páncéllapok megrepedeztek, és fehér füstfellegeket eregettek. A mech nem vágódott el, viszont mozdulatlanul állt azóta, hogy talpra kecmergett, amiből Trent arra következtetett, hogy vagy sikerült komoly kárt okoznia ellenfelében, vagy az összes fegyver elsütéséből származó hőfelhalmozódás miatt az képtelen megmozdulni. A legvalószínűbb az volt, hogy mindkét feltételezés igaz. Ismét megpróbálta járásra bírni az Ordast, a csípő azonban nem volt hajlandó megmozdulni, mintha megdermedt volna. A Nova pár pillanatig várt, hogy lehűljön, majd jobb karjával gondosan célzott, és újabb zárótüzet zúdított rá hat lézeréből. Trent félrefordította tekintetét, amikor a fél tucat vörös sugárdárda feléje szökellt, és om-nimechjébe csapódott. Még azelőtt érezte, ahogy a két hűtőberendezés megadja magát, hogy meglátta volna az okozott kárt a kijelzőn. Az Ordas fémes nyögéssel ejtette el a fegyverállványt, amely a jobb könyökízületről vált le. A hirtelen súlyvesztés miatt a mech kis híján felbillent. A lábát ért két lézertalálat tovább nehezítette az egyensúlya megtartásáért küzdő Trent dolgát, de szakértelme ismét megmutatkozott. A. Nova
már iszonyú forró volt, és épp a fegyvereit töltette fel ismét, amikor Trent tüzet nyitott megmaradt lézereivel. A ragyogó fénysugarak késként vágtak bele a már amúgy is sérült bal oldalba. Több köteg myomer izom pattant el, így vonva meg a Nova lábát a megfelelő támogatástól, mire a mech még egyszer, utoljára elvágódott. Trent még rá sem tudott nézni a taktikai kijelzőre, amikor az Ordas váratlanul megrázkódott egy hátulról érkező lövéstől. Az egész mech előrebillent, a talaj túlságosan is közelinek tűnt Trent számára. Az okozott kár minden volt, csak nem csekély. A mech hátát fedő páncélzat amúgy is meggyengült, de ez a lövés még mélyre is hatolt, elérte a fúziós reaktor burkolatát, és további öt fokkal növelte a pilótafülke hőmérsékletét. Trent Ordasa törzsét a támadó felé fordította. Egy Veszett Kutya volt, két fenyegetően meredező Gausságyúval. Az egyik utolsó, ha nem éppen
a legutolsó túlélője a lenti csatának. Ez még veszélyesebbé teszi ezt a harcost. A Veszett Kutya két ágyúval is rendelkezett, de eddig csupán egyet használt. Trent meg sem várta, hogy a célzórendszer befogja ellenfelét, inkább ösztöneire bízta magát, és minden fegyveréből tüzet nyitott. A rakéták és lézerek fele célt tévesztett, de a többi elég volt az így is sérült Veszett Kutya szétszabdalásához, no meg hogy tudassa a pilótával elszántságát. Trent az érzékelőkre pillantva győzelemittasan elvigyorodott: már csupán ő és a
ellenfele voltak talpon. A magányos Veszett Kutya győztesen érkezett a kráter alján e percig dúló tűzharcból. Trent tudta, hogy csak ezt az ellenfelet kell legyűrnie, és már egyenes az útja a vérnévig. Agyán különféle lehetőségek villantak át arra nézve, milyen taktikát tudna kicsikarni mozgásképtelen mechjéből. Kipasszírozott a fúziós reaktorból minden csepp energiát, amit csak tudott, hogy a jó lábával kimozdítsa az Ordast megrekedt helyzetéből. A fülke alól jól hallható nyögés szállt fel, ahogy az om-nimech belső szerkezete erőlködni kezdett. Ekkor a Veszett Kutya hirtelen újabb Gausslövedéket indított útjára, amely, mielőtt még eltalálta volna, a másodperc törtrészéig meg is jelent Trent célzó-és követő rendszerének kijelzőjén. A lövedék úgy érte az Ordast, mint egy szuperszonikus puskagolyó: mélyen a mech szívébe vájt, elérte a fúziós reaktort és annak védőburkolatát. Az automatikus biztonsági rendszer életre kelt, és lekapcsolta a motort, mielőtt még Trent bármit is tehetett volna. A kijelzők fényei kialudtak, csupán a tartalékvilágítás vibrált halványan. Érezte, ahogy a mech kissé meginog, aztán elvágódik, és a hegyoldalra zuhan. Mindennek vége volt, Trent ebben egy szempillantásig sem kételkedett. Számára nem lesz már több próba vérnévért. A csatát megvívta, és vesztett. Dühében és csalódottságában üvöltött, s öklével a műszerfalat verte. Bárhogy ordítson és tomboljon, rajta ez már nem segít. Most már semmi sem segíthet rajta, de Trentet ez nem
érdekelte. Mást úgysem tehet. Az elesett Ordashoz érve Judith látta Trent arcán, hogy forr benne a düh, szinte alig tudja féken tartani. Kimászott a pilótafülkéből, és megállt a szétlőtt harci gépezet mellett, amit Judith alkatrészenként rakott össze. A nő kezében egy hordozható szerelőkészlet és egy elsősegélydoboz volt, de Trent szemében látta, hogy egyik sem érdekli. A nő még ki sem nyithatta száját, amikor a harcos letámadta: - Te szabadszülött patkány! A bal csípőmozgató cserbenhagyott harc közben! Ha nem így történik, nyertem volna. Sokba kerültél nekem, és fizetni fogsz a hibádért! Judith válaszolni akart, de először vett egy mély lélegzetet, és gondosan felmérte, mit feleljen. - Biztosíthatom, csillagkapitány, hogy nem felejtettem el azt a rendszert ellenőrizni. Esetleg megsérülhetett? - Neg! Ott nem ért találat - köpött ki Trent. Judith érezte, hogy ha egy kicsivel közelebb állna, meg is ütné, csak hogy levezesse az ereiben tomboló haragot. Sérült arcát szinte démonivá torzította a rajta átsöprő düh hulláma. Óvatosan a fekvő omnimech mellé lépett, és felmászott a lábon, hogy hozzáférjen a csípőszabályzóhoz. Trent jól értékelte a helyzetet, az ízület környékén sehol sem látott lövésnyomot. A bejárati kart elfordítva felnyitotta a külső páncéllapot, hogy hozzáférjen a mozgatószerkezethez.
Alatta a még mindig füstölgő Trent szótlanul figyelte, mit csinál. A bejárat szűk volt és sötét, de a készletből kivett hordozható lámpa segítségével Judith körülnézhetett a mech belsejében. A szigetelést felemelve meglátta, hogy maga a mozgatószerkezet összeolvadt. A csípőben két különálló, mozgó alkatrész lúlforrósodott, és eggyé vált. Olyan forró volt, hogy nem is kellett a fémet megérintenie, a meleg csak úgy sütött belőle.
Teljesen jól működött a munkám végzése előtt és után is. Még mélyebben bekémlelt a belső járatba, és azonnal látta a probléma forrását. A hűtővezeték, amely a közelben haladt, és hűvösen kellett volna tartania a csípőt, elzáródott. Kívülről nem látta szakadás vagy sérülés nyomát, ez valamiféle belső hibára utalt. A rendszer annyira üzembiztos volt, hogy gyakorlatilag semmiféle karbantartást nem igényelt. Judith felnyúlt a csövekhez, és azt tapasztalta, hogy a vezetékek sérültek, és ezért teljesen elzáródtak. Lehetetlen. Közelebb csúszott a szerkezethez, és égésnyomokat talált a csöveken. Ragacsos anyag borította a szétroncsolt cső mindkét oldalát. Ujjával megdörzsölte, és megszagolta, amiről könnyű volt felismerni. Vazelin? Azonnal megértette, mi történt. Miután Phillip főtech elvégzett valamilyen munkát az Ordason, Judith plusz időt
áldozott arra, hogy megvizsgálja és átellenőrizze az összes olyan rendszert, amit a főtech megérintett. Egyszerűen nem bízott meg abban az alakban. Fennhéjázó és goromba varangyból egy csapásra segítőkész, nyájas fickó lett, aki éjt nappallá téve dolgozott mellette. Most el kellett ismernie, hogy óvatossága ellenére Phillip sikeresen szabotálta munkáját. - Csillagkapitány, megkérem, jöjjön fel ide, uram. - Miért? - bosszankodott Trent. - Ezt látnia kéne, uram, aztán megmagyarázom. Trent öt perc alatt fent volt mellette. - Mit jelentsen mindez, Judith? Szabotáltad a mechemet? - Negatív, uram - felelte Judith, és érezte, hogy a gondolatra is elvörösödik. - De ha jobban meggondoljuk, az én hibám. Phillip főtechnikus volt az egyetlen személy, aki rajtam kívül hozzáfért ehhez a területhez. Csak ő tehette. - Micsodát? - Ez a vazelincsomag valószínűleg valamilyen savat vett körül. A normál teszteken az Ordas egyszer sem melegedett fel annyira, mint a Nagy Viadal során. Ezért nem vettem észre a szűrésen. Tudtam, hogy készül valamire, de ezt egyáltalán nem sejthettem.
Trent hallgatott, próbálta megemészteni a hallottakat. Judith feltételezése elképesztette. - Azt magyarázod nekem, hogy a mi főtechnikusunk szánt szándékkal elrontotta a mechemet a megmérettetésre,
pozvál? - Igen, khm, poz, uram - válaszolta Judith. - Ő volt az egyetlen, aki megfelelő hozzáféréssel rendelkezett egy ilyen szerkezet elhelyezéséhez. Ezenkívül egyike azon keveseknek, akik elegendő szaktudással rendelkeznek hozzá. Trent összefonta műkarját a valódival, és töprengve a távolba meredt. - Szavaid igazságtartalmát lehetetlen igazolni. Egy ilyen esetet csak a főtechnikus vizsgálhat ki, aki a mi esetünkben éppen a gyanúsított. - Esküszöm, ez a kár nem a harc eredménye, csillagkapitány -hajtogatta Judith makacsul -, bármit is mondjon vagy jelentsen a főtechnikus. - Kihúzott egy hűtőkábelt, hogy a férfi is lássa. Trent a nő szavait mérlegelte, és hogy bízhat-e benne, vagy sem. Judith új volt a Füstjaguárok közt, ráadásul a Belső Szférából származó jobbágy. Elképzelhető, hogy hazudik, pozvál? Míg a nő arcát tanulmányozta, fejében
végigpergette eddigi találkozásaik eseményeit. Amit Judith mesélt, elképzelhetetlennek tűnt, ámde tudta, hogy a mech szándékos megrongálása számára egyenlő lenne az öngyilkossággal. Látta a nőt harcolni, úgyhogy tudta, ha a halálra vágyna, a csatamezőn könnyen megkaphatta volna. - A főtechnikus... kinek a mechjéért felel személyesen, Judith? -kérdezte. Judith hosszas gondolkodás után válaszolt: - Ő a csillagezredes páncéljáért felelős. Az általa gondozott mech egy bizonyos Jez tulajdona. Hát persze! Trent csak ezt akarta hallani. Az árulást bizonyítani talán nem lehetséges, de abban nem kételkedett, hogy valahogy Jez szervezte meg az egészet. Dühében az elesett Ordas ferro-rostos páncéllapjába öklözött mesterséges karjával. A hang szétterjedt az egész kráter fölött, akár egy lélekharang visszhangja, míg végül teljesen szertefoszlott a szürkületben.
Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3052. július 20.
A kopogtatást hallva Paul Moon csillagezredes kikapcsolta
a kijelzőjét. - Tessék - mondta. Egy férfi lépett az irodába, és Paul Moon szeme elkerekedett az egyértelműen komoly égési sérülésektől heges, eltorzult arc láttán. A szintetikus bőrréteg ellenére az arc sokkal jobban hasonlított az olvadt gumira, mint bármi másra. Moon kissé zavarónak találta a férfi tekintetét. Egyik szeme a sajátja volt, a másikat műszerek és áramkörök keretezték. Erre a furcsa, szinte valószínűtlen arcra nézve Paul Moon eltűnődött azon, vajon az előtte álló testbe zárva mennyi maradt meg abból az emberből, aki korábban volt. - Trent csillagkapitány szolgálatra jelentkezik, uram - vágta magát vi-gyázzba a most érkezett. Szürke, fekete zsinórozással ékes díszegyenruháját viselte az alkalom és új parancsnoka tiszteletére. Paul Moon először nem szólt semmit. Aztán felállt, és teljes két és háromnegyed méteres magasságában kihúzta magát. Végigmérte az előtte álló sebhelyes, elcsúfult férfit.
Az ilyen bélyegeket sok harcos büszkén viselné, de ez esetben csupán emlékezteti az embereket a tulajdonos kiábrándító kudarcaira. - Szóval ez lenne Trent csillagkapitány. Elolvastam az aktáját, csillagkapitány, és szeretném, ha tudná, hogy nem
az én kérésemre osztották be a Viharlovas csillagképbe. A Tukayyid óta folyó átszervezések és átirányítások miatt vagyok kénytelen magát is befogadni. - Nem értem, csillagezredes. Van rá oka, hogy ne akarjon engem a harcosai közt? - Bizony - mordult fel Paul Moon. - Gondolja csak végig, csillagkapitány! Magát kaptam, egy harcost, aki majdnem túl van élete virágán, akinek nincs vérneve, mégis hozzám osztják be. Egy harcost, aki két me-chet veszített el az utolsó két csatája során. Egy harcost, aki egy zöldfülű ellenséggel szemben nem tudta megvédeni a Füstjaguárok becsületét a klánunk által valaha is vívott legfontosabb csatában. Próbálja meg elképzelni, milyen kevéssé tudok lelkesedni azért, hogy a parancsnokságom alá helyezték. Trent természetes bőre kissé elvörösödött. - Kérek engedélyt az őszinte beszédre, csillagezredes. - Folytassa, csillagkapitány - bólintott Paul Moon lassan. - Rosszul értelmezte a kódexemben foglaltakat, uram. Vannak tények, melyekkel nincs tisztában, és amelyekről a jelentések sem árulkodnak. - Például? - A Tukayyidon becsülettel küzdöttem. Óriási túlerővel
szembeni helytállásom során szereztem sebeimet. Közbelépésem nélkül Jez csillagkapitány odaveszett volna. -A hazugság méltatlan a parancsnokságom alatt álló tisztekhez, Trent - sziszegte Moon, alig tudván féken tartani haragját. - Elolvastam hőstettei történetét. Az igazság az, hogy Jez mentette meg a maga életét. Ha folytatja a vádaskodást egy ilyen tiszt ellen, az Egyenlők Körében kell felelnie nekem. Biztosíthatom róla, nem szeretné ezt átélni. - Nem hazudok, csillagezredes. - Nem tud bizonyítékokat felmutatni, negvál? Hosszú, kényelmetlen csend következett. -Neg. - Csupán az ön szava áll szemben a hivatalos változattal. Moon meg sem próbálta leplezni a hangjából kihallatszó gúnyt. - Harcosi szavam elegendő kell, hogy legyen, csillagezredes. Melyik igaz Jaguár-harcos találna ki ilyen valótlanságot? - kérdezte Trent dühtől fűtötten. - A Nagy Viadal ügyében pedig van más is. Jobbágyom és jómagam megvizsgáltuk a mechemet a Howell vémévért folyó próba után, alig pár napja. A jelek szerint megbolygatták, uram; szabotázs történt. -Bejelentésére öt teljes másodpercig nem kapott választ, Paul Moon csupán állt, és őt bámulta. - Szabotázs? Neg. Ki tett volna ilyet? Talán a saját
szabadszülött jobbágya, pozvál? Nem kellett volna ilyen gyorsan befogadnia az effajta szabadszülött söpredéket a klánunkba, talán akkor nem kéne odáig alacsonyodnia, hogy rögtön csalót kiált! - Bizonyítékot találtunk, uram. Csak egyvalaki lehetett a többi technikus közül, méghozzá Phillip főtechnikus, aki hozzáférhetett a mozgatószerkezethez. - Negatív, csillagkapitány - csóválta fejét Moon fatörzsszerű nyakán. -A személyes techemről beszél. Miért tenne ilyesmit? Milyen céllal? Semmilyen haszna nem származna az ilyen akcióból. - Ezt nem tudom - mondta Trent. - Amit viszont tudok, uram, hogy tárgyi bizonyítékaim vannak a szabotázsra, és hogy annak kivitelezéséhez elegendő szakértelemmel csupán Phillip főtech és a jobbágyom rendelkezik. Az a legkevesebb, hogy egy ilyen tett érvényteleníti a Nagy Viadalt. - Szalmaszálat keres, hogy megkapaszkodjék - nézett le az asztala túloldalán álló harcosra Moon, és keresztbe fonta karját -, mindezt csak azért, hogy még egyszer megpróbálhasson vérnevet szerezni. Ebben nem veszek részt. -De uram...
- Ennek a beszélgetésnek most vége, csillagkapitány. Én pedig szánalmasnak tartom, hogy kifogások mögé akarja rejteni harci kudarcait. Ha egy műszaki hiba miatt vesztett a viadalon, és maradt le a vérnévről, akkor a szerencse döntött, és a többi harcos még mindig tisztességesen nyert. - Moon csillagezredes... - Vége a kihallgatásnak, Trent - reccsent rá Moon olyan hangon, amelybe szinte a szoba is belereszketett. - Ne erőszakoskodjon! - Nem fogadom el döntését, és követelem a Visszautasítás Próbáját, csillagezredes - tiltakozott Trent. Moonnak tetszett ez a fejlemény, bár csak egy pillanatig élvezte. De nem olyan okból, amit Trent énekelhetett volna. Moon inkább azt a gondolatot dédelgette, ahogy puszta kézzel összezúzza a csillagkapitányt. Azonban ennél fontosabb feladata is volt, magasabb rendű célok vezényelték. A Füstjaguárok már csak így élnek. - Megtagadom, Trent. Először is, ha szembetalálkoznánk az Egyenlők Körében, ízzé-porrá zúznám. Maga képviseli mindazt, aminek köszönhetően klánunk nem a Terra földjét tapossa inváziónk győzteseként. És amennyire tudom, egyetlen Nagy Viadal eredményét sem vonták vissza klánunk történelme során. Ha engem le is győzne, a
Nagytanács elé kerülne, ők pedig sohasem módosítanának egy, a harcmezőn kivívott döntést. Főleg nem egy szabadszülött jobbágy és egy erejét vesztett harcos szavára. - A jövőmet tagadja meg tőlem, csillagezredes. Moon úgy érezte, a dac hirtelen kiszállt Trentből. - Neg - felelte Paul Moon, és keresztbetette vastag karját. Csak megakadályozom, hogy tovább szennyezze klánunk hagyományait és szertartásait. Trent döbbenten bámult nyugtalanító szemével Moonra, aki folytatta kirohanását: - Nem is tudja, máris mennyire megsértett, pozvál? Nem csupán a Tu-kayyidról van szó. Maga közülük választott isorlát, idehozta őt, a mi táborunkba. Fogta az egyik harcosukat, aki legyőzte magát, és idehozta a jobbágyaként. - Nem sértésnek szántam, csillagezredes. Judith harcban nyújtott teljesítménye kiemelkedő volt. Az elfogásával dicsőséget szereztem a klánnak. - Neg. Az ő jelenléte csak tovább fokozza a maga elviselhetetlenségét. Lemoshatatlan szégyenfoltként tapad magára. Mint azt mindannyian tudjuk, Judith soha többé nem küzdhet harcosként. Maga pedig, mint tisztjeim egyike, tisztában kell legyen azzal, hogy ennek a nőnek a
puszta jelenléte is beszennyezi magát a többi Füstjaguár szemében. A maga helyében inkább saját kezűleg ölném meg, mint hogy állandóan körülöttem legyeskedjen, és a kudarcaimra emlékeztessen. Trent egy szót sem szólt, Moon pedig hallgatása láttán csak a fejét csóválta megvetően. Lehajolt, hogy bekapcsolja az asztalába épített kijelzőt, és pár másodpercig a képernyőt tanulmányozta. - Egy csillagot helyezek maga alá, Trent. Jobb, ha tudja, csak azért teszem ezt, mert olyan rangot visel, amely ezt megköveteli tőlem. Magáé lesz a Béta Sújtócsillag, közvetlen parancsnoka a Béta Bináriában Jez csillagkapitány lesz. Azt tervezem, hogy amint lehetőség nyílik rá, trinári-ává bővíteni az egységet. - Uram - mondta Trent -, én csillagkapitány vagyok. A szokás az, hogy egy ilyen rangú harcos bináriát vagy trináriát kap. - A Füstjaguárok a többi klánhoz hasonlóan csillagparancsnokot helyeztek az öt csatamechből álló csillagok élére, míg egy csillagkapitány két vagy három csillagot vezetett: egy bináriát vagy trináriát. Moon hangyányi energiát sem vesztegetett arra, hogy leplezze Trent megalázottsága felett érzett örömét. - Míg maga a sérüléseiből lábadozott, Jez csillagkapitány
megmérkőzött a pozícióért folyó próbán, és elnyerte azt. A nemrég kapott jelentések szerint ráadásul most kezdi meg a vérnévért folyó küzdelem utolsó fordulóját. Nagy dicsőség lesz ez a halmazunknak. - Moon újfent kiélvezte Trent reakcióját, amely ezúttal döbbenet formájában jelentkezett. - Van ezzel valamilyen gondja, csillagkapitány? - Én nem vettem részt ezen a próbán - sziszegte Trent összeszorított fogakkal. - Joga van ezt a döntést egy próba során visszautasítani, de csak az lenne a vége, hogy ki kellene állnia Jez és a tisztségén versenyző másik harcos ellen. Ha pedig sikerülne mindkettőjüket legyőznie, én magam hívnám ki. Csakhogy amint tudja, nem mérkőzhet meg Jez csillagkapitánnyal, amíg ő vissza nem tér ide. Ha pedig elnyeri vérnevét, magának a kánnak a jóváhagyására is szüksége lesz, hogy kihívhassa Jezt, vagy meggyőzze szánalmas kifogásának jogosságáról. Amennyiben mindezek ellenében sikerülne valamit elérnie, még mindig az én parancsnokságom alá tartozna. Egy percig se kételkedjék benne, hogy amíg én vagyok e csillagkép parancsnoka, elviselhetetlenné teszem az életét. No persze a döntés a magáé, csillagkapitány. - Moon már nagyon szeretett volna pontot tenni kényelmetlen beszélgetésük végére. - Szóval akkor a maga számára jelent-e problémát Jez csillagkapitány alatt szolgálni? - Negatív, csillagezredes.
- Remek- mondta Paul Moon, és visszafordult a kijelzőhöz. -Az egysége konfigurációjának részleteit átküldetem a parancsnoki aktája számára. Elvárom, hogy átnézze, és egy héten belül teljes harckészültségbe állítsa egységét. Képes ezt a feladatot elvégezni, csillagkapitány? - Nem hozok önre szégyent, csillagezredes - felelte, és tisztelgett. - Máris szégyent hozott rám és klánunk minden harcosára, Trent - közölte Moon anélkül, hogy pillantását felemelte volna a kijelzőről. - Távozhat. Judith szállása egy rég barakk épületében volt, amely valamikor Hyner egyik katonai állomása lehetett, valószínűleg a bolygó helyőrsége számára. A Füstjaguár komplexum többi része frissen épült, míg ez a patinás építmény a külső fal közelében még a klánok érkezése előtti idők maradványa volt. Az épület nagy részét raktárként használták, a régi ágyakat leszerelték, és a fal mellett halmozták fel. Judithé kivételt képezett, ez az egyik sarokban állt. A szoba többi részét ládák foglalták el. A Füstjaguár-harcosok és a csillagkép többi techje mind az új épületekben aludt. Számára azonban ezt a helyet jelölte ki Phillip, ebbe a régi, hideg raktárba kellett költöznie. Amikor nem volt beosztva a szerelőcsarnokba, Judith minden egyes szabad percét azzal töltötte, hogy használhatóvá változtassa a több
évszázados mellékhelyiséget. Judith pontosan tudta, a körülményei jól mutatják a Füstjaguárok közt elfoglalt helyét. Elvégre jobbágy. Mind ez idáig nem találkozott más jobbágyokkal, ami szintén sokat mondott a helyzetéről. Ideküldték őt egyedül, elkülönítve, mint aki nem tartozik a többiek közé, de valahogy mégis mellettük a helye. Jelképes volt, és bizonyos értelemben igazságos is. Sohasem jutott eszébe, hogy panaszkodjon, amivel még jobban kihangsúlyozta volna másságát. Ehelyett Judith egyszerűen alkalmazkodott a helyzethez. A téli éjszaka egyre közeledett, ezért elővette takaróit a kis katonaládából, amit a régi bunker egyik elhagyott szobájában talált. Újabb fagyos éj várt rá, de ő hálás volt, hogy legalább néhány fűtőegység működik. Épp leterítette a takarókat, amikor léptek egyenletes kopogása szűrődött be a folyosó íapadlójáról. Még soha senki nem jött ide azóta, hogy őt elhelyezték. Trent és Phillip főtech kivételével szinte senki sem váltott vele egyetlen szót sem. Lassan a nyitott ajtó felé fordult, és megpillantotta a közelgő, árnyékba burkolt alakot. Egy pillanatra félelem szorította össze szívét, de kiképzésének köszönhetően azonnal körülnézett, mit használhatna fegyverként. Aztán felismerte, ki áll az ajtóban. Trent csillagkapitány. A megnyomorított arc ugyanolyan volt, de a harcos mégsem
tűnt azonosnak azzal, akit néhány napja, a Nagy Viadal után látott. A férfi, a tulajdonosa, legyőzött, megtört ember benyomását tette rá. - Csillagkapitány - vágta magát vigyázzba Judith -, meglepő, hogy in látom. Trent egy zsákot hajított kettejük közé a padlóra. Sérült arcán megvetés ült, ugyanakkor fáradtság is látszott rajta. - Ez a díszegyenruhám csizmája. Tisztítsd meg, és fényesítsd ki reggelre! Az új egységemmel találkozom, és azt akarom, hogy legjobb formámban lássanak. - Igenis, csillagparancsnok - felelte Judith, majd lehajolt, és felvette a zsákot. Megtanulta, hogy a cselédi munka elvégzése hozzátartozik a jobbágyi léthez, de Trent sohasem élt vele vissza úgy, mint Phillip, vagy mutatta ki megvetését, ellentétben a többi harcossal. Judith eleinte lenézte tulajdonosát, de most már látott benne valami mást, valami összetett, szinte titokzatos dolgot. Egyéb képességei és tehetsége mellett Judith rajongott az összetett dolgokért, legyenek azok kirakós játékok vagy emberek. Trent meg sem mozdult; csak állt az ajtóban, és körülnézett Judith még spártainak sem nevezhető lakrészén. - Milyen meghitt hálóterem! - nevetett fel. - Ez is a Jaguárok jobbágyainak egyik kiváltsága.
- Poz - felelte Judith, gondosan ügyelve a klánhoz méltó beszédre. -Még nem találkoztam más jobbággyal, ez a lakhely pedig megfelel nekem. - Nem valószínű, hogy életed során találkozol más jobbággyokkal -csóválta fejét Trent -, legalábbis nem olyannal, aki hozzád hasonlóan a Belső Szférában született. A Füstjaguár klán ritkán fogad be jobbágyokat. Sokan közülünk azt hiszik, felhígítaná vonalainkat, mások pedig ellenzik, hogy a Belső Szféra szabadszülött harcosaival közösködjünk. Ezt az új parancsnokunk is kihangsúlyozta a megbeszélésünk során. - Ön mégis a jobbágyává tett. - Én „más" vagyok, Judith. Új parancsnokunk erre is élvezettel mutatott rá. Láttalak Jez ellen harcolni, és tudom, hogy a Jaguár szíve ver mellkasodban. Úgy küzdöttél, ahogy én, bátran és merészen. Lenyűgöző volt. Jobbággyá tételed a megbecsülés spontán kifejezésre juttatása volt. Alkalomadtán újra megtenném. - Nem értem - pillantott rá Judith meglepetten. - Ön csupán néhány évvel idősebb nálam. Még sok év vár önre a pilótafülkében. - Most már a klánhoz tartozol, Judith - csóválta fejét Trent. Hallottam hírét, hogy a Belső Szféra harcosai akár ötvenévesen is aktívak, de a klánoknál más a szokás. A
háborúzás a harcosok új generációjának dolga. Harmincévesen egy harcos már pályája csúcsán jár. Nemsokára vissza kell vonulnia, hogy helyt adjon a felsőbbrendű génekből tenyésztett, fejlettebb, frissebb, újabb harcosoknak. Ez a Jaguár törvénye, amelyet te is meg fogsz tanulni. - Trent olyan lelketlenül ejtette ki ezeket a szavakat, mintha csak idézné, de már nem hinne bennük. Judith figyelmesen nézte a férfit, és magában megjegyezte, hogy most még fáradtabbnak tűnt, mintha a nap fáradalmai maguk alá gyűrték volna. Trent pont azokat a szavakat használta, amelyekre számított, de a mögöttük rejtező erő megfogyatkozni látszott, mintha kételkedett volna a helyességükben. Szerette volna megtudni, mi történik az idősebb harcosokkal, de úgy gondolta, amilyen hangulatban a férfi most van, csak rontana a helyzeten. - Említette az új parancsnokunkat. Feltételezem, hogy bemutatta a szabotázs bizonyítékait, pozvál?
- Pozitív - mondta Trent keserűen. - Moon csillagezredest nem érdekli az én sorsom vagy bármiféle bizonyíték, amit te találtál. Nem volt hajlandó helyt adni tiltakozásomnak, és biztosított róla, hogy a Tanács sosem módosítaná egy harci próba eredményeit. Ráadásul - itt Trent egy kis szünetet tartott - igaza van. Ostobaság volt tőlem, hogy mást feltételeztem. - Ezek szerint egyszerűen ejtik az ügyet?
- Póz, Judith. Azonban ismét van egy egységem. Egy csillagnyi harcost kell felkészítenem és vezetnem. - Ettől mintha új erőre kapott volna. -Most a Béta Sújtóhoz tartozunk, Judith. Te pedig segíteni fogsz nekem, hogy harcra késszé tegyük a mechjeiket. Trent tekintete elkalandozott, a távolba meredt; a messzi jövőbe, vagy talán a saját múltjába. Bármelyik volt is, arca az érzelemmentes szintetikus bőr ellenére is ragyogni látszott, amint az egységéről kezdett beszélni. Judith ezt jól az eszébe véste. Talán egy nap még hasznára lehet. Ha másra nem is jó, legalább Trentről megtudott valamit. Judith bólintott. - És talán még az új csillagezredesünknek is taníthatunk egy-két dolgot, pozuál? Trent halványan elmosolyodott. - Épp ez az, aminek nagyon tudnék örülni, Judith. Csendben előhúzta harci kését az övén lógó hüvelyből. A nő ijedten pislogott a fegyverre, nem tudván, mit tervez a jobbágyura. - Tartsd ide a kezed! - parancsolta Trent. Judith a szavaitól szinte megbabonázva engedelmeskedett. Trent lehajolt, és elvágta a nő csuklójára erősített három
zsinór egyikét. - Erről eddig még nem beszéltünk, de a három jobbágyzsinór mindegyike hozzám, a felsőbbrendűhez köt téged. Az első zsinór a tisztességet jelképezi. Ezt elvágtam, mert bebizonyítottad nekem, hogy becsületes vagy. A második zsinór - magyarázta tovább - a hűségé. Ennek is adtad már tanújelét, de még nem kellett próbát kiállnia. Ha lojálisnak bizonyulsz, azt is átvágom. - Az utolsó zsinór a vitézségé - folytatta, és eltette kését. Mivel a Belső Szférában szabadon születtél, sohasem lesz jogom annak az elmetszé-sére. Jaguártársaim sohasem hagynák, hogy harcosként kipróbálhasd magad. Ha azonban mégis bizonyságát adod harcosi képességeidnek, akkor - és erre megesküszöm - elvágom azt a zsinórt is, még ha az összes Füstjaguár is ellenem fordul emiatt. Judith a csuklójára pillantott, onnan pedig Trentre, és szó nélkül, csupán egy bólintással nyugtázta az imént átélt szertartást. Megvan benne mindaz, amit feladatom szerint
keresnem kellett. Ki tudja, hogy én fogom megrontani őt, vagy ő és a Jaguárok rontanak meg engem...?
MÁSODIK KÖNYV EDZETT
ACÉL A politika valószínűleg a második legősibb mesterség. Rá kellett jönnöm, hogy roppant sok mindenben hasonlít az elsőre. - Állítólag Alexander Kerenszkij tábornok kijelentése
A politika igen hasznos a magamfajtának. Ez határozza meg, ki állhat a protonágyú veszélyesebbik végén. - Aaron DeChevilier tábornok, Alexander Kerenszkij helyettese
Amint a rovar táplálja a madarat, Amint a madár táplálja a farkast, Amint a farkas táplálja a füstjaguárt, Úgy ad mind életet a harcosnak, Ki pedig vérét adja a dicsőségükért. -Emlékezés (Füstjaguár klán), 121. fejezet, 43. vers Beaver Falls Hyner Füstjaguár megszállási zóna
3054. november 10.
Beaver Falls egy álmos kis falucska körülbelül 50 kilométerre délnyugatra Wárrentontól. Bár apró és elszigetelt volt, egyfajta útkereszteződésnek számított, ami a Leesburg-csúcs és a délről északra futó Harper-ösvény néven közismert magányos út találkozására épült. A Harper-ösvény is csupán kisvárosokat kötött össze. Beaver Falls összesen vagy három tucat épületből állt, amely magában foglalta a falucska üzleteit is, a nevében említett zuhatag pedig alig volt több, mint egy háromméteres sziklás területen alácsobogó folyócs-ka zúgója, amely a helyiek által Ketchum-parknak nevezett területen csobogott. Maguk az építmények évszázadosnak tűntek, korukról rég megfakult téglájuk árulkodott. Néhány épületet láthatóan felújítottak, míg mások megtartották évtizedek óta viselt homlokzatukat. A lakosságot leginkább a helyi boltosok és földművelők családjai alkották, életük csendben és békességben telt. A Hyneren megszokott kora nyári forró, nyirkos szelek megkínozták Trentet, aki ráadásul a helyi növényekre is allergiás volt. Magában éppen ezen átkozódott, miközben az étteremben üldögélve várakozott. Egysége, a Béta Sújtócsillag közel öt hónapja állomásozott a közelben. Ez idő alatt mindössze kétszer járt Beaver Falls-ban, mindkétszer Russou-val, akinek szintén a környéken táborozott az egysége. Mint az szokásuk volt, a két
csillagparancsnok rendszeresen találkozott, hogy elbeszélgessenek katonai és mindennapi dolgaikról. Kellemes időtöltés volt, egyike azon keveseknek, amikre Trent szívesen gondolt a Hyneren eltöltött majd két év alatt. Jez osztotta ide, a semmi közepére Trent csillagát, valószínűleg inkább bosszúból, mint biztonsági megfontolásból. Jez, aki másfél éve ádáz harcban elnyerte a Howell vérnevet, eltökéltebb és nagyratörőbb lett, mint korábban valaha. Trent úgy vélte, ebben szerepet játszhat az a neuro-áramkör, amit hat hónapja sebészi úton ültettek Jez testébe. Csak a legfanatikusabb harcosok kockáztatták meg ezt a műtétet, az övé azonban még át is sejlett az arcbőrén, mintha a le-gendabeli szürke Füstjaguár lenne rátetoválva. A neuro-áramkör felülmúlhatatlan, szinte közvetlen kapcsolatot biztosított harcos és omnimechje között. Ez a kábel nélküli lánc lehetővé tette a gyorsabb, jóformán azonnali parancsátvitelt, amitől a gép irányítása még könnyebbé, a neurosisak viselése pedig feleslegessé vált. A dolognak azonban hátrányai is voltak: a pletyka szerint néhány harcos, aki vállalkozott az áramkör beültetésre, végül megtébolyodott. A probléma ellensúlyozására léteztek ugyan gyógyszerek, Trent mégis azon tűnődött, megzavarhatja-e Jez elméjét a hozzákapcsolt elektronika. Ma Judithot is magával hozta, bár jobbágyként egyértelműen semmi keresnivalója sem volt az együtt
ebédelő klántisztek között. Trentnek szüksége volt rá a Russou-val folytatott találkozás utáni ellenőrzésnél, így a lány kénytelen volt az étteremmel szemközt, az utca túloldalán zöldellő parkban várakozni rá. A Lusta Kacsa Háza hat vagy nyolc asztallal büszkélkedhetett, amelyek ma nagyrészt üresen álltak. Trent körülpillantott, és az apró ebédlő hátsó része mellett döntött. Szaglása erősen károsodott, mivel orrát nagyrészt mesterséges bőr borította, a konyhából befelé hömpölygő illatok azonban megtöltötték orrüregét. Miközben helyet foglalt, hogy ülve várja Russou-t, eltöprengett, milyen jól telt az elmúlt másfél év a jobbágya számára. Mostanra vékonyabb és izmosabb volt, és rangbeli zuhanása ellenére a magabiztosság levegője lengte körül. Fekete haját is vállhosszúságúra vágatta. Állítása szerint csupán azért, hogy munka közben ne lógjon az arcába, de Trent gyanította, hogy ez a technikus kaszt legtöbb tagja által előnyben részesített stílus előtt való meghajlás. Judith nem volt hajlandó elismerni, hogy megadja magát a klán szokásainak, de ez a konokság azon tulajdonságai közé tartozott, melyet Trent nagyra tartott benne. Russou csillagparancsnok nehézkesen roskadt a vele szemközti székbe, kizökkentve őt a merengésből. - Üdvözletem, te sebhelyes suratmaradék - viccelődött
Russou. Trent visszavicsorgott rá, tudván, hogy szintetikus bőre és torz vonásai az étterem halvány fényénél a pokol kapuját őrző démonokhoz teszik hasonlatossá arcát. Mindig büszke volt sebeire, és nem zavarta Russou jóindulatú heccelődése, elvégre a tesköz óta barátok voltak. - Lehet, hogy már nem vagyok olyan jóképű - dőlt hátra, miközben kezével végigsimított feje bal oldalán, ahol még dús haj nőtt -, de a génjeim legalább nem vertek meg azzal, hogy hozzád hasonlóan kopaszodnom kelljen, barátom. Russou megvonta vállát, mivel homloka felmagasodása jól látható tény volt. - Ez a mélyedés itt majdnem olyan rossz, mint az a hely, ahova Jez az én csillagomat temette el, de a te felügyeleted alatt álló területen legalább egy jó étterem is áll. Russou-t is Jez parancsnoksága alá osztották be három hónappal ezelőtt, mikor a nő bináriáját trináriára bővítették. - Engem sosem kedvelt, újabban pedig, úgy látom, téged is a bűntársamnak tart - mondta Trent. - Most, hogy vérneve és hozzá illő rangja van, nincs más választásunk, mint elfogadni, amit ránk osztott - emlékeztette barátját. - Bizony - felelte Russou -, mégsem arra számítottam, hogy
egy ilyen helyre kerülök. - Én sem. - És mi van a csapataiddal? Még mindig keményen dolgoztatod őket, hogy megüssék a mércét, pozvál? Trent ábrázata felragyogott, amennyire a forradásai csak engedték. - Póz. Mindegyikük erős és jó harcos, legtöbbjük friss és fiatal. A veszteségeink pótlására érkeztek ide, de még nem próbálták ki őket valódi háborúban. Mi veteránok tapasztaltak vagyunk, ők viszont lelkesek. Russou bólintott. - Ugyanez igaz az én csillagomra is. Keveset tudnak arról, hogyan zajlott az invázió. Még kevésbé tisztelik azokat, akik harcoltak benne. - Ezt a parancsnokunktól tanulták - mondta Trent. Russou helyeslőén biccentett. - A csillagezredesünknek megvan a maga verziója a történtekről, bár jómaga nem mindig vett részt a harcban. Én silány harcos vagyok a szemében a Luthienen folytatott küzdelmeim miatt. –A Jaguárok Luthienen elszenvedett megalázó veresége előrevetítette a Tukayyidon rájuk mért megsemmisítő csapást. Mindkét hadművelet a
Füstjaguárok szinte teljes újraszervezését eredményezte, amelynek célja a veszteségek pótlása volt. -Ami pedig téged illet, Trent... rólad semmi jót nem tud mondani. A másik vállat vont. - Én a Füstjaguárokat szolgálom. Ő csak egy ember, hadd gondoljon rólam, amit akar. Mindössze az igazság számít, azt pedig én ismerem. - Trent és Paul Moon csillagezredes között igen kevés beszélgetés zajlott az elmúlt másfél évben, de a parancsnok minden alkalommal mélységes megvetéssel bánt vele. Az érzés kölcsönös volt, hasonlóan ahhoz, amit Jez iránt táplált. A tulajdonos, egy idősebb nő lépett az asztalhoz, és csendben átadta nekik az étlapokat. Idegesnek tűnt, mozdulatai gyorsak és kapkodóak voltak. Szeme ugyanakkor sebesen pásztázott fel-alá az étteremben, mintha keresne valakit vagy valamit. Trent észrevette, hogy a keze is reszket, bár még nem volt annyira öreg, hogy ilyen tünetek jelentkezzenek rajta. Nem tudta, hogyan értelmezze mindezt, már ha van egyáltalán értelme ezzel foglalkozni. - Hallottam olyasmit is, hogy gerillatevékenységek folynak itt a Hyneren. - Úgy van - vágta rá Russou. - Trináriánk parancsnoka volt
olyan kedves, hogy bepillantást engedélyezett azokba a jelentésekbe, amelyeket kézhez kapott. Úgy tűnik, nem söpörtük ki teljesen a helyőrségi erőket, mikor elfoglaltuk ezt a világot. Néhányan túlélték, és azóta kisebb csapásokat mérnek csapatainkra. Jelentéktelen rablótámadások, általában konvojok és csapatszállítók ellen. - Nem tudtam, hogy ez a tevékenység ilyen méreteket öltött - felelte Trent azon töprengve, őt miért nem értesítették minderről. Ő is a területen állomásozó csapatokat vezette. Az ilyen fenyegetés mindannyiukra veszélyt jelentett. Válaszul Russou megvonta vállát. - Az ilyen gerillák nem többek holmi mocskos útonállóknál. Nem érdemlik meg a figyelmünket. - Majd körülnézett. Vajon hova tűnt a pincérnő? A Lusta Kacsa Házával szemközti parkban egy padon üldögélve Judith nagyot sóhajtott csalódottságában, és fészkelődni kezdett. Ennyi, Trent jobbágyaként leszolgált idő után is előfordult, hogy jobbágyura elhivatta teendőitől anélkül, hogy feleletet adott volna a miértre. Bár kényszerítette magát a klán törvényeinek tiszteletére, és a jobbágy alázatos szerepének betartására, még mindig nem volt tisztában azzal, hol is a helye ebben a különös társadalomban.
Miközben már vagy századszor nyújtózkodott, Judith váratlanul két embert vett észre, akikben az étterem tulajdonosaira ismert. Az épület hátsó kijáratánál bukkantak fel, és sebesen távolodtak tőle, egyenesen az ő irányába. Nem vélte különösnek a dolgot, amíg meg nem látta az arcukon ülő rettegő kifejezést: mintha az életükért futnának. Judith azonnal felpattant, érezte, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Laura Quong, az idős hölgy, aki a létesítmény társtulajdonosa volt, odasietett hozzá. - El kell tűnnie a környékről! Jöjjön velünk!. - Lélegzete elfúló volt, hangja félelemmel és kétségbeeséssel teli. - Nem értem - mondta Judith, miközben pillantása az étterem felé rebbent, ahol jobbágyura üldögélt. - Maga közénk tartozik, nem közéjük - felelte Mr. Quong, a férj. -Tudjuk, hogy ezeknek a mocskos klán-állatoknak a foglya. Hamarosan mindent megért, gyermekem. Jöjjön velünk, és szabad leszel! Ekkor Judith mindent megértett. Halott már a környékbeli gerillák megmozdulásairól, de leginkább csak az alsóbb kasztok tagjaitól. A pletyka szerint egy Drakónis Szövetség-béli egység, a Második Arkab Légió tagjai, melyek a Füstjaguároktól védték a Hynert, valahogy túlélték a tisztogatást, és ellenállást szerveztek. Judith korábban
már beszélgetett az idős párral, mikor egyedül jött a Lusta Kacsába. Tudták, hogy valamikor a Komsztár embere volt, és hogy harcolt a Tukayyidon. Most azt hitték, szívességet tesznek neki. - Tévednek - válaszolta. - Én már a Füstjaguár klán tagja vagyok, akárcsak maguk. - Kicserélhetik az ország zászlaját, de azt, ami a lakosok szívében van, nem tudják megváltoztatni. A Schuyleren megölték a fiunkat, és elvágtak minket a családunk többi tagjától, akik a Peshten élnek. Ha élni akar, velünk jön. Máskülönben áruló lesz a mi szemünkben, és mindazokéban, akik az igazi kormányt képviselik jelentette ki Mr. Quong ridegen. Feleségével együtt a park végébe rohant, ahol egy jármű várta őket. Judith egy pillanatig még toporgott és hallgatódzott. A robajló hang, amit a távolból hallott, túlságosan ismerős volt számára, ráadásul rohamosan közeledett. Lehetetlen lett volna bármi mással összetéveszteni. Egy csatamech. Legalább egy, de talán több gép kö-zelgésének határozott moraja töltötte be Beaver Fallst.
Trent... figyelmeztetnem kell! Keresztülviharzott az utcán, át a Lusta Kacsa Háza felé. Trent és Russou egyszerre lökte ki maga alól a széket abban a pillanatban, mikor Judith berontott az ajtón.
Érkezése, és a váratlan felismerés, hogy a tulajdonosokat elnyelte a föld, kiegészítve a talajt megreszkettető mély morgással mindkét harcost talpra ugrasztottá. - Baj van, csillagkapitány! - lihegte Judith, miközben megpróbált levegőhöz jutni. - Csatamechek közelednek! - Gerillák? - kérdezte Russou. Judith biccentett, mivel még mindig erősen zihált a futástól. - Fussunk a hátsó ajtó felé, gyorsan! Russou kipillantott az ablakon, de sehol sem látta közeledő mechek jelét. - Alacsonyabb kasztbéli jobbágyok nem parancsolgathatnak nekünk. Mi harcosok vagyunk. A talaj egyre jobban reszketett, és a dübörgő lépések hangereje fokozódott, jelezve, hogy az ellenséges mech közel van. - Akkor vedd baráti tanácsnak - mondta Trent, miközben a hátsó ajtó felé iramodott Judithtal a sarkában. - Ajánlom, hogy azonnal tűnjünk innen! Trent ugyanabban a pillanatban nyitotta ki az étterem hátsó ajtaját, mikor a Csatapöröly tüzet nyitott a helyiségre. Recsegő hangot hallottak, mint amikor villám csap egy
fába. Trent bőre tetőtől talpig borsódzott, miközben a mech protonágyúi szétlőtték az épületet. Judithtal egyetemben félig zuhant, félig gurult a hátsó ajtóval szemközt álló hordó mellé. Russou nem volt ennyire szerencsés. Még az ajtóban állt, mikor az épület felrobbant. Az ajtó hatalmas pajzsként vele együtt vágódott a kerítésnek a hordó mellett. A Lusta Kacsa Háza darabokra esett, mikor a protonágyúk második sortüze beléje mart. Az épület a magasba röppent a detonációtól, valószínűleg a gázvezetéket ért találat miatt. Törmelék záporozott a hordóra, amely mögött Trent és Judith keresett menedéket, s ettől a konténer mennydörgésszerűén visszhangzóit. Trent összekuporodva próbálta védeni magát, füle csengett a robbanás fülsiketítő dübörgésétől. Judit mellette feküdt, szintén golyóvá húzta össze magát. Por és füst töltötte meg a levegőt, és Russou-ról csak úgy derült ki, hogy még él, hogy meghallották a köhögését pár méterre tőlük. Trent ekkor pillantotta meg először a Csatapörölyt. A gép keresztülgázolt az étterem maradványain, óriási lábaival porrá morzsolta a nagyobb faldarabokat. A hetventonnás mech majdnem tíz méter magas szörnyeteg volt. Tűzerejét a karok helyére szerelt protonágyúk és a vállról indítható rakétaállvány alkották. Mivel egész életét azzal töltötte, hogy harcossá képezze
magát, Trent sok módszert ismert arra, hogyan lehet megsemmisíteni egy csatamechet. A pusztakezes harc azonban nem tartozott ezek közé. A mechet figyelve észrevette, hogy a Második Arkab Légió jelei még halványan látszanak a nemrég felmázolt sötétzöld festék alatt. A mech mellkasának jobb oldalán ki tudott venni néhány jelet a füst és por függönyén át. A Füstjaguár durván felvázolt rajza volt látható rajta, amint egy vörös villám kettészakítja. Föléje az „Öt Macskahóhér" szavakat pingálták. Mivel úgy tűnt, elégedett a küldetés végrehajtásával, a Csatapöröly megfordult, és lassan elcammogott. Trent csak most ébredt rá, a mech kifejezetten azért jött, hogy őt és Russou-t megölje. Macska-hóhérok, mi? - gondolta. Banditákként támadnak, mikor hátat fordítunk nekik. Túl gyávák, hogy harcosként álljanak ki ellenünk... Trent felkelt, egész testében olyan izgalom hullámzott, amilyet már jó ideje nem érzett. Mialatt Judith is előkecmergett, ő az eléggé megviselt Russou-hoz sietett, és segített neki félig-meddig álló helyzetbe tornázni magát. - Mi történt? - kérdezte barátja kissé szédelegve. - Az ellenség bejelentette, hogy hajlandó megtörni állomásozásunk egyhangúságát - mondta Trent, miközben mindkét társára rávigyorgott. - És talán még némi dicsőség megszerzésére is lehetőséget nyújt nekünk.
A Hyner bolygó parancsnoksága Warrentonban egészen máshogy nézett ki, mint amilyennek Trent egy hónappal ezelőtti, utolsó itteni látogatása alkalmával látta. Ahogy ott állt Russou-val a gyakorlótéren, ahová Jez csillagkapitány rendelte őket találkozóra, tisztában volt vele, hogy végre olyan parancsot fog kapni, ami lehetővé teszi számára a részvételt a harcban. Nem csupán egy igazi harcoshoz méltatlan helyőrségi állomásozással kell végre foglalkoznia. Nem, ezúttal arra fogják kijelölni, hogy banditákra vadásszon. Ez még mindig messze a valóban méltó feladatok szintje alatt van, de legalább esélyt ad rá, hogy egységét a harcmezőre vezesse. Ha másra nem is lesz jó, csiszol a képességeiken, és éles helyzetben is próbára teszi őket. Jez Howell csillagkapitány a háta mögött összekulcsolt kézzel állva várta a két tisztet. Sötét haját szoros copfba fogva viselte, karcsú és izmos alakját az arrogancia levegője lengte körül. Trent és Russou vigyázzállásba vágták magukat előtte. Trent egyenesen előre bámult, de nem katonai szokás miatt kerülte a tekintetét, hanem mert megvetette a nőt. - Szóval ezek a parancsnokságom alá tartozó bátor harcosok azok, akik elfutottak egy ellenséges bandita elől, pozvál? - vádaskodott Jez. Máris kiforgatta a valóságot, gondolta Trent, de Russou-val egyetemben hallgatott.
A csillagezredes magához hívatta az összes egység parancsnokát, hogy licitáljanak az úgynevezett Macskahóhérok felkutatásának jogára. Az ilyen megbízatás nem méltó egy tisztavérű harcoshoz, és először sértett az ajánlat. Mikor azonban Paul Moon csillagezredes rámutatott, hogy maguk ketten jelen voltak a nemrég lezajlott rajtaütésnél, és semmilyen kárt nem tudtak okozni az ellenségben, azt ajánlotta, önök is vegyenek részt a gerilla söpredék keresésére és megsemmisítésére küldött licitben. Jez Howell mosolygott, majd megnyalta ajkát, mielőtt befejezte volna mondandóját. - Ezért két csillagot adok a feladatra. Az a parancs, hogy felkutassák ezeket az úgynevezett Macskahóhérokat, és megsemmisítsék őket. Holnap kapnak tájékoztatást az összes eddigi támadásról, és minden másról, amit eddig tudunk róluk. Trent szívverése felgyorsult, elméje pedig elkalandozott, miközben a parancsnokát hallgatta. Jez azt mond a feladat értékéről, amit akar, és valószínűleg Russou is elfogadhatatlan megbízásnak tartja majd. Ő azonban alig tudta kivárni, hogy elinduljon. Haramiák vagy sem, esélyt nyújtanak arra, hogy visszatérjen a harcmezőre, és harcosokat vezessen a csatába.
Judith a régen hálóbarakként szolgáló házra pillantott, ami az otthont jelentette számára mindaddig, míg őt és a trinária többi tagját nyílt területre nem vezényelték. Tett egy rövid sétát, hogy összeszedje a gondolatait, és itt kötött ki leginkább csak megszokásból. Ez volt az egyetlen hely, ahol igazán magára tudott maradni a gondolataival. A Füstjaguárok agresszív alakok, még klánmércével mérve is, és harcosaik háborún kívül is veszedelmesek. Őt, aki egykor szintén harcos volt, mostani feljebbvalói lenézően kezelték, de ebben a kis házikóban megtanulta elfogadni új beosztását, és alsóbb kasztbeli státusát. Csak az a tudat tette mindezt elviselhetővé, hogy megvolt az oka, az itt létre. Küldetése volt. Ha minden jól megy, valamikor majd visszatérhet a Belső Szférába, és egy nap ismét mechharcos lehet. Épp nyúlt volna az ajtóért, hogy kinyissa, mikor valaki hátulról a vállára tette a kezét. Megfordult, és gazdája, Trent csillagkapitány roncsolt arcát és testét pillantotta meg. Korábban Judith taszítónak vélte a férfi külsejét, de mostanra már a sérülések mögé látott. Egy képzett harcos állt előtte. Ennek ékes bizonyítékát látta a Nagy Viadalon. Ezenkívül olyan harcos is volt, aki a klán szigorú szabályaihoz tartja magát. És ez a kiváló harcos mégsem tudott felemelkedni. A klánok törvényei és hagyományai minden lehetséges alkalommal ellene fordultak. Vannak más módszerek az ilyen emberek megjutalmazására, és ha eljön az ideje, gondoskodni fog arról, hogy Trent a megfelelő elismerésben részesüljön.
- Megkapta az új parancsokat, csillagkapitány? Trent csorba ajka vigyorra húzódott, egyik oldalon felfedve az ínyét. - Az a feladatunk, hogy derítsük fel, hol rejtőznek a gerillák, és semmisítsük meg őket. - Ez jó hír, csillagkapitány, pozvál?
- Nem igazin, Judith. Útonállókkal megküzdeni az általános felfogás szerint olyan feladat, amely egy harcos méltóságán alul esik. Általában szabadvérű vagy solahma egységeket osztanak be erre a feladatra. Számomra azonban ez lényegtelen. Én örülök, hogy valódi csatában küzdhetek, nem pedig szimulátorban. - A gerillák nem könnyű ellenfelek. A történelem bizonyítja, hogy az elpusztításuk gyakran további forrongáshoz vezet mondta Judith. Trent bólintott. - Te segíthetsz nekünk, Judith. Néhány helybeli figyelmeztetett téged a Lusta Kacsa Háza elleni támadás napján, pozvál? Az ilyen információk értékesek lehetnek, bár nemegyszer kijelentettem, hogy a használatuk nem méltó az igazi harcosokhoz. Talán megtudhatsz valamit, ami segít nekünk gyorsan véget vetni a harcoknak.
Judith egy pillantásával sem mutatta jelét a meglepetésnek, amit érzett. A támogatásomat kéri az ellenség
felkutatásához. Számára ez a gesztus a bizalom jele, és jelzi azt, hogy együttműködik velem - akár elismeri, akár nem. - Ahogy parancsolja, csillagkapitány. Trent kinyújtotta kezét, és megfogta csuklóját. Egy ujjával felemelte a két megmaradt jobbágyzsinór egyikét. Túlélőkésének gyors mozdulatával kettévágta. - A hűséged zsinegét megváltottad. A jobbágyúrhoz való hűség a klán szemében nagyon fontos elvárás. A Beaver Fallsban történtek bebizonyították, hogy lojális vagy. Ezen zsinór elmetszésével közelebb kerülsz a Jaguár szívében elfoglalt helyedhez. Judith a kettévágott zsinórra pillantott, aztán Trent arcára. Pislogás nélkül nézett a szemébe, a működőképesbe és a mechanikus vezérlésű pótszembe egyaránt. - Nem fog csalódni bennem, csillagkapitány.
8 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállás! zóna 3054. november 11.
Jez merev pihenőtartással állt Paul Moon csillagezredes asztala mellett, mikor a másik férfi belépett az apró irodába. A Viharlovasok hatalmas termetű elementál parancsnoka még az asztalánál ülve is majdnem egymagas volt vele. Jez gyorsan Paul Moonra sandított, és látta, hogy annak pillantása nemcsak hogy rideg, de kifejezetten fenyegető, mintha már egyetlen rossz szó is a halált jelentette volna áldozatának. A vele szemben álló férfi haja rövid volt és fekete, vonásai keleti származásról árulkodtak. Egyszerű munkásruhát viselt, bő szabású barna inget és a Warrenton gyártelepein dolgozókra jellemző zöld munkásnadrágot. A levegőben erős szag terjengett, de ez nem a harcosokra jellemző kigőzölgés volt, sokkal inkább a kosz, az izzadság és a mellékutcák szaga. A férfi a szobában álló egyetlen széket nézte, és valószínűleg azon töprengett, állni vagy ülni illik a csillagezredes előtt. Végül állva maradt. - Te Joseph dolgozó vagy, pozvál? - kérdezte Jez csillagkapitány. A férfi idegesen bólintott. - Igen, izé, póz, uram. - A ügyeletes tiszt azt állította, hogy hasznos információt szereztél az Öt Macskahóhér néven közismert terroristacsoportról - dörgött Paul Moon mély hangja a Jez melletti székről.
- Tudom, merrefelé működnek, legalábbis mostanság felelte a férfi. - És honnan tudod mindezt? - vágott közbe Jez. - Talán te is közéjük tartozol, pozvál?
- Nem, nem, ez nem igaz - mentegetőzött a férfi, karjával hadonászva, mintha a gyanút szeretné elhessegetni. - Nem, egyiküket ismerem csak. Akkor találkoztunk, mikor a Második Arkab itt állomásozott. Gonosz fickó. Megölte egy barátomat egy kocsmai verekedés során, nem sokkal a maguk érkezése előtt. Megláttam a pasit, és utánanéztem. Közéjük tartozik, és valahogy sikerült elbújnia maguk elől, mikor az egysége nagy része elhagyta a rendszert. Érdeklődtem a megfelelő forrásoknál, és ott megtudtam, milyen helyet használ a csapata bázisként. - És hol van az a hely? - érdeklődött Jez. - Glentől északra, ahol egyszer már legyőzték őket. Van ott egy jól álcázott kanyon a dombok között, körülbelül hetvenöt kilométerre északra. Ő és a haverjai ott bujkálnak. Egy elhagyatott bányavidéken tanyáznak, hogy el tudják rejteni a mechjeiket. A bánya alagútjaiban tartják őket, ahol maguk nem veszik észre. - A létszámuk? - kérdezte Paul Moon. - Két szakasz, izé, nyolc mech, uram - válaszolt a férfi, láthatóan még mindig idegesen. - Az alapján, amit nekem
meséltek, nehéz lesz közel jutni hozzájuk. Azok az alagutak igencsak mélyre nyúlnak. - Meg tudod mutatni ezt egy térképen, pozvál? - kérdezte Jez. - Igen, úr... izé, asszonyom. Paul Moon Jezre pillantott, aki elégedetten rámosolygott. Moon felemelkedett székéről, termetével betöltve a kis irodát. Elfogta az ablakon beszűrődő fényt, és árnyékot vetett Joseph dolgozóra. - Miért ajánlottad fel nekünk ezt az információt? - Nem szeretem azt az alakot, aki közéjük tartozik. Ahogy már említettem, megölte egy barátomat. Paul Moon kissé lehajtotta fejét, szeme összeszűkült. - Szóval bosszúból teszed, pozvál?
- Igen, izé, pozitív. És azért, mert azt hittem, kapok némi jutalmat a hírért cserébe. -Jutalmat? - kérdezte Jez. - Még mindig nem értesz minket, annak ellenére, hogy már hosszú ideje uraljuk a világodat. Nem osztogatunk jutalmat azoknak, akik engedelmeskednek a klán törvényének.
- De én... -Joseph érvelni akart, de Paul Moon a szavába vágott. - Jez csillagkapitány ellenőrizni fogja a mesédet. Addig te itt maradsz. - Én nemér... izé, nem énem, csillagezredes. Miért kell itt maradnom? Moon felszegte fejét, és riasztó magasságból bámult le a másik férfira. - Mert ha ez egy csapda, Joseph, akkor megtudod, mivel fizetnek a Füstjaguárok az árulásért. Trent a mozgatható szerelőállvány mellett állt, ahol ő és csillaga állomásozott átmenetileg. A kicsiny tábort megtöltötte a sürgölődés, főképp a biztonsági intézkedéseket végrehajtó harcosok tevékenykedtek: szeizmikus és mozgásészlelő szenzorokat helyeztek ki, és hordozható, kupola formájú sátraikat készítették elő az éjszakára. Judith rápillantott jobbágyurára, és az alkonyati szürkeségben észrevette, hogy mechanikusan irányított szeme halvány vörös fényt bocsát ki a szemüreg mélyén elhelyezett kontrollegységekből. Mióta csak ismerte Trentet, ezt a ragyogást egyetlenegyszer látta. Most kísértetiesnek, mi több, majdnem fenyegetőnek tűnt. - Épp most jövök a bolygó parancsnokságról - mondta. - A dolgozó kaszt egyik tagja információt hozott a lázadók
bázisának a helyéről. Elég messze táboroznak tőlünk, egy zárt kanyon végén húzódó bányában rejtőznek. Jez Howell csillagkapitány parancsára Russou és én fogjuk biztosítani a területet, és megsemmisítjük az ellenséges erőket. - Ez gyorsan ment - jegyezte meg Judith, miközben egy ronggyal a kenőfolyadékot dörgölte le kezéről. - Talán túlságosan is gyorsan, pozvál? Trent lassan bólintott. - Én is épp ugyanerre gondoltam. A gerilla hadviselés nem méltó a klánhoz, de azt hiszem, megtanultam megérteni, mennyire másképp látják ezt a Belső Szféra lakói. Ezt a bolygót a Füstjaguárok csak nemrég foglalták el. Különös, hogy a Hyner egyik lakosa hajlandó ilyen információt kiszolgáltatni a megszállóknak. Judith mosolygott, de nem felelt. Trent oldalt billentette fejét, mintha olvasni akarna az arcáról. - Mosolyogsz rajtam, Judith, de miért? - Nem szeretném túllépni a hatásköröm, csillagkapitány, de most szólnom kell. Az ön helyében én sem bíznék az ilyen informátorban. Zárt kanyon, bányaalagutak... csapdaszaga van. Trent rábólintott
- Úgy van, csapdának tűnik- mondta. -Az ellenem és Russou ellen indított támadás előre kitervelt és megszervezett akció volt. - Az ilyet nem könnyű kivitelezni - folytatta Judith. - Aki képes ilyen ügyesen felállítani egy csapdát két tiszt kivégzésére, az nem valószínű, hogy egy ennyire gyenge láncszemet enged csoportja soraiba; olyat semmiképpen sem, aki információkat szolgáltat. Trent úgy érezte, mintha Judith a saját gondolatait olvasta volna fel neki. Ez volt a probléma Jezzel és Moon csillagezredessel is. Minden helyzetet csak klánszempontokból vizsgáltak meg. Régebben ő maga is ilyen volt, de a Tukayyid változtatott ezen. Azóta kivetettként
kezelnek, és senkit sem érdekel, mi is történt valójában Jez és én köztem. Talán most bebizonyíthatom, hogy értékes vagyok a klán számára - ismét. - Ne gondold, hogy mivel mi klántagok vagyunk, túl merev a gondolkodásunk. Én látom a csapdát, még akkor is, ha a feletteseim figyelmét elkerülte. Épp elégszer küzdöttem már a Belső Szféra katonái ellen, hogy tudjam, hogyan vívják a harcaikat. Korlátozott utánpótlással és készletekkel én is ilyenfajta háborút vívnék, ha ezek közé az úgynevezett gerillák közé tartoznék. A saját feltételeim mellett, az általam választott terepen. - Felkészítem az omnimechjét a bevetésre, uram.
Trent a sátrában üldögélt, arcát lámpás világította meg, miközben videofonját csatlakoztatta a hordozható áramfejlesztőhöz. A videofon kicsi és tömör volt, de lehetővé tette, hogy személyes üzeneteket küldhessen vele jelenlegi parancsnokának. Beállította a berendezés kapcsolóit, majd aktiválta a vetítő oldalán levő szerkezetet, ami a korábban beütött címre küldte jelzését, azaz Jez csillagkapitány irodájába, a bolygó parancsnokságra. A képernyő kissé reszketve életre kelt, és Trent megpillantotta Jez alakját, amint éppen asztala mögött ült. - Trent csillagkapitány - mondta a nő szinte gúnyosan. Minek köszönhetem a jelentkezését? - Felkészítettem a csillagomat, hogy holnap csatlakozzon a Charlie rohamcsillaghoz - közölte Trent. Tisztában volt azzal, hogy Jez nem lelkesedne, ha felvetné egy csapda lehetőségét, figyelembe véve a múltjukat. - Remek. Holnap magam is csatlakozom a csapathoz a kanyonnál, hogy ellenőrizzem a hadművelet lebonyolítását. Trent kis szünetet tartott, majd vett egy mély levegőt. - Átnéztem az ön warrentoni kapcsolata által szolgáltatott információban megjelölt terep térképeit, Howell csillagkapitány. Beszéltem a jobbágyommal is, aki nagy
tapasztalattal rendelkezik a Belső Szféra taktikáit illetően. Ennek eredményeképpen az hiszem, halálos csapdába vezetjük erőinket. Jez összefonta karját mellkasa előtt, és teljes öt másodpercig bámult rá némán. - Ez minden? - kérdezte végül. Trent bólintott. - Pozitív, Jez. Vegye számba a terület típusát, és az információ megszerzésének módját. Átverésnek hangzik, mi pedig felülünk neki. - És maga egy technikus véleményét az én véleményem, egy tisz-tavérű és vérneves harcos véleménye elé helyezi? - Szándékos döfés volt a részéről, hogy felemlegette a vérnevet. Trent érezte, hogy elvörösödik, ami roppant kellemetlen érzés volt ott, ahol szintetikus bőr fedte arcát. - Én megbízom Judithban, jobbágy ide vagy oda. Pillantson a térképre, és jusson eszébe, hogy jutott a füleshez! Ez csapda. Jez halványan elmosolyodott. -Akkor óvatosnak kell lennie, csillagkapitány. - Nem fogja lefújni a küldetést, negvál?
- Neg, nem fogom. Maga a Füstjaguárok harcosa. Ezek csak útonállók. A parancs szerint zúzza szét őket, vagy pusztuljon el a küldetés során!
Bármi lesz is, Jez csak nyer a dolgon. - Ezért kihívhatnám, Jez - mondta Trent ridegen. - Győztem már le az Egyenlők Körében. Életük során többször kiálltak már egymás ellen, a tesközön belül és az után is. Eddig mindig Trent győzött. - Poz, kihívhatna, de a parancsot Moon csillagezredes adta ki. Ha pusztakezes harcban állna ki ellene, halálra zúzná csak azért, hogy megszabaduljon magától, mint egy légypiszoktól, ami a szolgálati beosztás jegyzékére került. Trent lassan bólintott. Őt a klán tenyésztette és nevelte, mégis mindaz, ami eddig formálta és hajtotta őt, hirtelen ellene fordult. Hogyan hagyhatja cserben az az életforma, amit feltétel nélkül elfogadott, pont akkor, amikor legnagyobb szüksége lenne rá? Legyűrte magában az elárultság érzését. - Nos, rendben, Howell csillagkapitány. Hamarosan találkozunk. Együtt fogjuk meglátni, tényleg jó harcosokat küld-e a halálba. Előrenyúlt, és kikapcsolta a videofont. Miután Jez képe
eltűnt, Trent tovább üldögélt a sötétségben, gondolatai elkalandoztak. Bal csuklóján lógó kódexére meredt, amely még ép kezét ölelte körbe. A kódex egy harcos egész életét tartalmazza. Az EPROMban szerepel a harcos genetikai DNS-azonosítójának felvétele, valamint szolgálati idejének minden jelentése. Eddigi élete során Trent csak akkor vette le a karkötőt, mikor frissíttette a rajta tárolt adatokat. Miközben kódexére bámult, visszagondolt az életére. Képzett harcos volt, a jelentésekből ennek ki kellene derülnie. Még a Tukayyidon is, amikor minden jel arra mutatott, hogy el fog pusztulni, Trentnek sikerült kitartania. Mivel túlélt egy vesztes hadjáratot, a romlás nyomait viselte magán, ami nem a kódexében, hanem a suttogásokban és harcostársainak ferde pillantásain tükröződött leginkább. Nicholas Kerenszkij, a klánok megalapítója olyan társadalmat álmodott meg, ahol csak a harcosok vívnak háborút, s a hadviselés törvényeit mindenki megbecsüli. Ott az igazságnak és igazságosságnak a harcmezőn is ki kellett állnia a próbát. A jó és a rossz élesen elkülönült egymástól, s a viadalokban mutatott érdem határozta meg, ki mennyit ér. Hogyan egyeztethetné össze ezt az álmot azzal a bánásmóddal, amit a csillagezredes és a parancsnoka alkalmaz vele szemben? Függetlenül attól, hogyan bizonyította hasznosságát, értéktelennek tekintették. Mintha valami másféle vezetési elvhez tartották
volna magukat, amelyet Trent nem ismert. El nem tudta képzelni, miféle elv ez, de önkéntelenül is gyűlölte őket a gyalázat miatt, amiért így eltávolodtak attól, aminek a klánokat eredetileg szánták.
Letévedtünk arról az útról, amelyre Nicholas Kerenszkij vezetett minket, magasabb rendű életünk kialakításával? Ezzel a gondolattal fejében nyúlt a sátor lámpása felé, hogy eloltsa azt. Ma éjjel már nem fog ezen töprengeni. Vannak kérdések, amelyekre jobb, ha az ember nem kap választ...
Baker-kanyon, Élesorom-hegység Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3054. november 14. Egy csapda elkerüléséhez nem elég az, hogy tudsz róla. Ez csupán annyit jelent, hogy tudsz valamit, amiről az ellenfél nem tudja, hogy tudod. Trent ezt az aranyigazságot mérlegelte, miközben lassú sétatempóban vezette Ordasát Béta Sújtócsillaga élén. Nagyjából kétszáz méterrel mögötte haladt Russou és a Charlie Rohamcsillag. Közöttük ott volt Jez csillagkapitány is, aki alig várta, hogy a két csillagot Trent és Russou csillagparancsnokkal az élen
a harcba kergesse. A terep nehéznek ígérkezett. Trent gondosan áttanulmányozta a Baker-kanyon térképeit, melyet az informátor az Öt Macskahóhér telephelyeként nevezett meg. A terület az Élesorom-hegység lábánál terült el; vastag, cédrusszerű fák csoportjai, meredek emelkedők, zsákutcákban végződő vízmosások és mély kanyonok alkották. A Hyner világoskék ege felé meredő sziklaalakzatok annak a malmára hajtják a vizet, aki már bevette magát a területre. Több mint elég hely volt itt arra, hogy valaki csatamecheket és hagyományos harci egységeket rejtsen el. Maga a kanyon majdnem másfél kilométer szélesen terült el, szája azonban egy szűk, háromszáz méter széles nyílás volt. A régi bányajáratok, ahol a gerillák állítólag tanyáznak, a kanyon túlsó végén nyíltak. A kanyon legnagyobb része nyílt terep, melyet a mostanra már élettelen bányából származó hulladékkupacok tarkítottak. A Baker-kanyon felsőbb falai is fenyegetést jelentettek. Lehetséges lett volna csapatokat, akár még csatamecheket is elhelyezni rajtuk mindkét oldalon, akárcsak a kanyon túlsó, északi peremén - mint lovagokat egy kastély mellvédjén. Abból a magasságból az ellenség halál és pusztítás záporát zúdíthatná rájuk, miközben a tetőt szegélyező sziklaalakzatok és vándorkövek között igen jó fedezéket
találna. Ilyen sok tereptárgy és potenciális búvóhely között nehéz lesz egyszerre szemmel tartani a felszínt és a kanyon peremét. Miután azonban tanulmányozta a terepfelvételek elemzéseit és a topográfiai térképeket, Trent úgy vélte, tudja, mit fog tenni az ellenfél. Kétszer próbálta meggyőzni Jezt, hogy ne küldje Russou és az ő csapatát a kanyonba. Nyomatékosan javasolta, hogy Russou csapata biztosítsa a magasabban fekvő területet és a kanyon közvetlen környékét, mielőtt ők belépnének az alagútba. Jez azonban hajthatatlan volt. Azt hajtogatta, hogy mindenhez az alagút a kulcs, és még ha csapda is ez az egész, az ellenség onnan fog támadni. Nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, és Trent tudta, hogy ez azért van, mert nem hajlandó ezeket a Macskahóhérokat közönséges útonállóknál többnek tekinteni. Ez volt az első hiba, amit vétett. Fontos lett volna észben tartania azt, hogy ellenfeleik ugyanakkor mechharcosok is. Belső Szféra-béli szabadvérűek-e, vagy sem, mindeddig túlélték a Füstjaguárok csapásait, amiket a Hyner elfoglalása során mértek a bolygóra. Ez olyan ellenfelekké edzette őket, akik méltóak rá, hogy komolyan vegyék őket. Csupán az volt a jó az egészben, hogy Russou egyetértett vele abban, mennyire gondosan és óvatosan kell teljesíteniük ezt a küldetést. Együtt ötlötték ki saját tervüket, amely lehetővé teszi, hogy reagálni tudjanak a lehetséges problémákra, amennyiben valóban csapdával néznek szembe.
Trent neurosisakjában sisteregve életre kelt a hangszóró, ami kizökkentette a koncentrációból. -Jez a Sújtó parancsnoknak. A cél épp előttünk van. Béta Sújtó-csillag, közelítse meg! Charlie Roham követi. A parancs világos volt. Ha ez csapda, Trent csillaga lép először a szájába.
A klán tagja vagyok. Kötelességem, hogy engedelmeskedjek a parancsoknak, attól függetlenül, hogy mit gondolok róla. - Pozitív, Jez csillagkapitány. Béta Sújtó, utánam, Tangó támadási rendben! - Trent korábban már kidolgozta a támadási tervet, anélkül, hogy Jezzel konzultált volna. Figyelembe véve a bevetett mechek konfigurációját és képességeit, ez az alakzat biztosította számukra a legjobb esélyeket arra az esetre, ha az alagút Macskahóhérokkal van tele, vagy ha a gerillák az őket körbevevő magaslatokon tűnnek fel. Trent ment elől Ordasában, halálos rakétakilövői lehetővé tették, hogy a kanyon legmagasabb pontját is elérje, ha ott bukkanna fel ellenség. Styx és Laurel mech-harcosok követték egy Porkoláb és egy Pokolkeltő nyergében. Ha egy föntről jövő támadást kellene kivédenie és ehhez megfelelő pozíciót felvenni, a Porkoláb kritikus fontosságú lenne, hiszen ugrórakétái lehetővé tesznek egy kisebb
röptét a kanyon falaira. Végül Veszett Kutyájában Ansel mech-har-cos, Zombijában pedig Lior lépett be. Mindkét omnimech jó volt a közelharcban, arra az esetre, ha az ellenséges mechek a járatok belsejéből ugranának elő. Porfelhő emelkedett a magasba, mikor Trent Ordasa átlépett a Baker-kanyon bejáratán. Lassan haladt, rövid hatótávú érzékelői átfésülték a kanyon talaján szanaszét heverő sziklákat és kőtörmeléket. A törmelékkupacokat nem tudta oly könnyen ellenőrizni. Radioaktív fémhulladékkal voltak tele, így elhomályosították az érzékelőket. Trent erre nem számított. - Laurel, csak lassan haladj, és csatlakozz hozzám balról! Styx, zárkózz fel jobbról! Ti többiek lassan kövessetek, és figyeljétek a sziklaperemet! - Trent változatlanul a kanyont körülvevő magaslati területet tartotta a legnagyobb fenyegetésnek, a törmelékhalmok álcázó hatása ellenére. Épp Russou-val akart kapcsolatba lépni, mikor Jez rideg hangja szólalt meg neurosisakjában. - Trent, lelassultatok! Nem adtam ilyen parancsot. Gyorsítsatok fel, de azonnal, hadd essünk túl ezen! Trent az alsóajkába harapott, nehogy olyasmit mondjon, amit később megbán. - Igenis, csillagkapitány - mondta. Taktikai kijelzőjén látta,
hogy Jez Russou csapata előtt halad, és hamarosan felzárkózik az ő egységéhez. Ügetésre fogta Ordasát, és előre összpontosított érzékelőivel. Laurel és Styx is gyorsított, s a kanyon külső szélei mentén haladtak, miközben Trent középen kocogott. Amíg a csillaga óvatosan növelte sebességét, Russou egyértelműen Jez noszogatására - a kanyon szájához sietett. Mindvégig lassan és elővigyázatosan mozogva Trent körbevezette az Ordast egy hatalmas rakás leomlott szikla körül, és megpillantotta a bánya bejáratát. Óriási méretű volt, egyértelműen arra tervezték, hogy bányászmechek is beférjenek a hegy belsejébe. A tátongó üreg valósággal elnyelni látszott a napfényt. Akárhány csatamech
elrejtőzhet odabent. Ez tökéletes búvóhely volt, vagy... Valahonnan a távolból váratlanul robbanás hallatszott. Trent átfésülte a területet, de csak egy füstfelleget érzékelt a keleti perem mentén, ahol Styx és Jez állt a mechjében. Por emelkedett a levegőbe, és valami homályos indult meg lefelé a két omnimech irányába. A hatalmas vándorkő jókora reccsenéssel csapódott Jez Harci Sólymába, amit a ferro-rost és titánacél páncél szinte émelyítő nyögése követett. A Harci Sólyom lábát meghajlította, majd szétroncsolta az ütés, elképesztő erővel csapta a földnek a mechet.
- Béta Sújtó, mindenki a kanyon peremére figyeljen! vakkan-totta Trent, miközben két újabb robajlás rázta meg Ordasát. Szikla-és törmeléklavina indult meg balján, ott, ahol Laurel várakozott Pokolkeltőjében. A nő hátralépett, de nem tudta befejezni a mozdulatot, és többtonnányi omladék záporozott a lábát védő páncélra, kis híján feldöntve a mechet. Russou hangja csendült fel a kommunikációs csatornán. - Több csatamechet észleltem, délről közelednek hozzánk. Trent a kanyon talajára irányította érzékelőit. Másodlagos kijelzőjén a vörös jelzések mágikus rezonancia-hullámokat jeleztek, amilyeneket a hatalmas csatamechek energiaellátását szolgáló fúziós reaktorok okoznak. - Én kettőt észlelek fölöttünk, a kanyon fölé meredő peremen. Valószínűleg több is van, akiket még nem látunk. Beszéd közben Trent az azonosítatlan ellenfelek egyike felé fordította Ordasa felsőtestét, harci komputere pedig egy Katapult képét vetítette elé. Habozás nélkül reagált. Magáénak nyilvánította az ellenfelet, és figyelmeztette a többi Jaguárt, miközben mindkét ki-lövőállványból nagy hatótávolságú rakétákat engedett útjára. A rakéták visítva süvítettek fel a kanyon falán, és a részlegesen álcázott Katapultba fúródtak, miközben az
éppen tüzelőállást akart felvenni. Három célt tévesztett, ezek törmelékfelhőket eregetve indítottak minilavinákat a Baker-kanyon túlsó vége felé, de a többi a mechet érte. Néhol szürke, máshol fekete füst kígyózott a. Katapult páncélzatán tátongó lyukakból. Amíg Styx a másik mechet vette célba, Trent az egyik törmelékkupac mögé vonult, hogy fedezve legyen a támadó lövései elől. Jez hangja recsegve kelt életre a hangszórókban. - Itt Jez csillagkapitány. Mindenki vonuljon vissza a bányába! Ott fedezve leszünk. Trent a térképre és az ellenséges mechek elhelyezkedésére pillantott. Úgy mozogtak, hogy elvágják a Jaguárokat a kijárattól. Jez parancsa helyénvalónak tűnt, de csak első ránézésre. Trent tudta, hogy az, aki tőrbe csalja ellenfelét, nem gondoskodik számára kiút-ról vagy menedékről. A tárva-nyitva álló járat viszont épp ilyen kiutat jelentett nekik. Ha az ő helyükben lennék,
robbanószerkezetekkel hálóztam volna be az alagutat. - Hagyják figyelmen kívül a parancsot! - csattant fel. Beszéd közben újabb robbanás rázta meg a domboldalt annál a nyílásnál, ahol Russou csapata sorakozott fel. Ezúttal négy hatalmas szikladarab billent ki időtlen idők óta elfoglalt helyéről, és egy Russou alá tartozó Nova felé zuhantak. A zömök omnimechnek esélye sem volt a ráhulló kőóriások
ellen, amelyek szinte szétlapították. A közeledő Macskahóhérok köteléke tűzzáport zúdított a kanyon bejáratára, és megszórta Russou két másik mechjét. A klán mechjei hátrabillentek a becsapódások okozta hatástól, de aztán ők maguk is nagy adagnyi pusztítást bocsátottak útjára. Szegényített urán-lövedékek, lézerek és rakéták indultak dél felé, ahol az ellenség állt. A Macskahóhér mechek hátulról zárkóztak fel, és megkísérelték a kanyonba szorítani a Jaguárokat. - Mit merészel? - tajtékzott Jez. - Russou csillagparancsnok, már így is csapdába kerültünk, és azt hiszem, a járatokat aláaknázták - harsogta túl Trent a nő hangját. - Mint parancsnok, arra utasítom, hogy kíséreljen meg kitörni a kanyonból. A Béta Sújtócsillag tagjai visszahúzódnak, és szükség szerint onnan fedezik az egységét. - Itt én vagyok a parancsnok, Trent - vágott közbe Jez dühtől eltorzult hangon. - Russou csillagparancsnok, Jez csillagkapitány megsérült és cselekvésképtelen. Az én parancsaimnak engedelmeskedjen! Csend visszhangzón az éterben, miközben Russou összeszedte a gondolatait. - Igenis, Trent csillagkapitány - mondta végül. Russou
csapata elkezdett visszalőni, miközben a másik csillag mechjei feléjük indultak. Trent Ordasa kilépett a fedezék mögül, bár rakétaraj csapódott be körülötte. Két töltet eltalálta bal oldalt fegyvertárát, ami lerobbantotta a páncélzata egy részét, majd egy nyári zivatar hevességével záporozó szilánkesőt zúdított a pilótafülke szélvédőjére. A Katapult még mindig harcképes volt, és követelte, hogy foglalkozzanak vele. Ismét befogta a rakétákkal, a célzókészülék jelzése bántó élességgel töltötte be hallójáratait. Mikor azonban lőni akart, a Macskahóhér-mech egy szikla mögé húzódott, kilépve így a lővonalból. Itt ülhetünk egész nap, hogy elszórakozzunk egymással. Trent felnézett a kanyon peremére, ahol a Katapult rejtőzött. Omnimechje finom érzékelőit az ellenséges erők azonosítására, nem pedig terepvizsgálatra tervezték. Trentnek az ösztöneiben és taktikai zsenijében kellett bíznia. Miközben csapata a kanyon nyílásához közeledett, hogy Russou embereivel vállvetve harcoljon, újabb adag pergőtűz záporozott a bejáratra, és több Jaguár mechet is elkapott. Russou csillaga megkezdte az előrenyomulást dél felé, őket követte Trent csillagának maradéka. Egymaga maradt a kanyonban, legalábbis ő úgy gondolta. Nem számolta bele Jezt, akinek mechje bénán hevert a kanyon talaján, nem is olyan messze tőle. Trent ellenőrizte a taktikai kijelzőn, megmozdul-e a
Katapult. A fúziós reaktora által leadott magnetikus rezgések azt mutatták, a mech biztonságban lapul a szirt mögött. Nagyszerű. Trent a szabadba oldalazott, és célba vette a sziklaszirt alapzatát. Hideg precizitással kapcsolta az Ordas vállain meredő két nagy hatótávú rakétakilövőt ugyanarra a célösszefogó körre. A CÖK lehetővé tette, hogy ugyanazon ravasz meghúzásával egyszerre nyisson tüzet mindkét fegyverrel. Fémes pendülések nesze hallatszott a mechben, ahogy a rakéták következő sorozata becsússzam a dobozszerű tűzcsövekbe. Oly jól ismerte ezeket a hangokat és érzéseket, hogy nem is kellett ellenőriznie a fegyverek állapotát. Hüvelykujja egyszerre indította el a negyven rakétát. Trent tisztában volt vele, hogy mozgó mechek ellen bevetve a rakéták időnként célt tévesztenek. Egy teljesen stabilan álló sziklát elvéteni azonban lehetetlenség. A töltetek mind a célpontba csapódtak, amitől hatalmas porfelhő emelkedett a levegőbe, de Trent nem a látványt figyelte, hanem a nyomkövető és célzórendszerek kijelzőjére koncentrált. Miután a sziklaszirt kibillent, és legördült a kanyon falán, látta, amint a célzóberendezés a már rejtek nélkül maradt Katapultra mutat. Habozás nélkül, mielőtt még a döbbent Macskahóhér reagálhatott volna, Trent tüzet nyitott közepes és nehézlézereiből. Keresztüllőtt a ködön és a levegőt megtöltő törmelék halmazán.
A gyilkos, vörös sugarak a Katapult jobb oldalába csapódtak, kis híján ott, ahol a pilótafülke a felsőtesthez illeszkedett. Trent számítógépe jelezte a lövés pontosságát, miközben a hőhullámok elön-tötték el az ő gépét is. A gerilla csatamech teste valósággal kicsavarodott a találatoktól és az általuk okozott belső robbanásoktól. Páncélzatszilánkok fröcsköltek szanaszét. Miközben rakétái újratöltődtek, felkészülve a következő lövésre, Trent azt figyelte, a kanyonba zuhan-e a mech az elszenvedett sérülések miatt. Ehelyett azonban az váratlanul tűzgömbbé változott, ahogy a belső lőszertartalék felrobbant. A Katapult teljes jobb oldala lerepült, mintha egy vulkán tön volna ki belsejében. Fekete füst és lángok töltötték be az előbbi csapás során keletkezett porfelhőt. Trent még időben emelte fel fejét ahhoz, hogy lássa, hogyan perdül meg a mech, és zuhan le fejjel előre a domboldalon. Szinte gépiesen fordult vissza az érzékelőkhöz, hogy lássa: a másik gerilla már elhagyta a területet. Nincs több ellenfél, akivel szembe kell néznem;
csak ez és a tetteim következménye. Jez Howell csillagkapitány dühtől vöröslő arccal állt a kanyon talaján örvénylő porfelleg közepén. Mechje alig néhány méterrel a háta mögött hevert, Trent mögött pedig Russou és saját csapata biztosította a területet. Három Macskahóhér teljesen megsemmisült. A néhány megmaradt mech megszökött, és már kívül került az érzékelők hatósugarán. A csatát megnyerték, de a
küldetést nem fejezték be. Trent az Ordas előtt állt keresztbe font karral, készen a szitkokra és szidásra, amiről tudta, hogy meg fogja kapni. Jezben ilyen téren nem kellett csalódnia. - Megtagadta a világos és határozott parancsaimat! köpködte a nő, miközben elővette a hordozható kommunikátorát, és aktiválta. - Pozitív, csillagkapitány. Az ön csatamechje sérült volt, ön pedig harcképtelen. Csak teljesítettem tiszti kötelességemet a Jaguár szolgálatában. - Képes maradtam az irányításra - vágott vissza Jez. - Tartottam tőle, hogy megsérült, esetleg eszméletét vesztette -válaszolta Trent szándékosan higgadt maszk mögé bújva. - Hazudik! - mondta Jez. -Neg. - Trent csillagkapitány - zendült fel egy mély hang a Jez kezében tartott kommunikátorból. Trent felismerte a hangot, és a benne bujkáló dühöt is. - Igen, csillagezredes. - Tettei gyávaságról árulkodnak. Döntésének köszönhetően az ellenséges útonállók megszöktek. Kudarcát mindörökké
viselni fogja a kódexében. Trent szinte gondolkodás nélkül szólalt meg. - Tetteim megmentették az egész csapatot - ellenkezett. Ha végrehajtottuk volna Jez Howell csillagkapitány tervét, sarokba szorítanak, és megölnek minket. Egyik harcosom már megvizsgálta a bányát, ahova a csillagkapitány beparancsolt minket. Petrociklines tartályokkal rakták tele. Ha oda húzódunk be, az utolsó harcosig elpusztítottak volna minket. - Az érvei nem illenek ide, csillagkapitány - felelte Paul Moon csillagezredes testetlen hangja. - A beszélgetés tárgya jelenleg az ön vélelmezett parancsátvétele, és a felettes tisztje által adott utasítások otromba semmibevétele. Kódexén tükröződni fog ez a durva fegyelemsértés. - Neg, csillagezredes - jelentette ki Trent. Ezúttal nem... - A Visszautasítás Próbájához folyamodom Jez csillagkapitány jelentése ellen. Az ő verziója a történtekről más, mint az enyém. Ha győzök, a kódexem érintetlen marad. - Ádáz képpel meredt Jezre, aki visszavicsorgott rá. - Elfogadom a kihívást - vágta rá az. - Felszerelés nélkül küzdünk, itt és most! -Jez csillagkapitány - mondta Moon hangja. - Ez a „harcos" nem nyert vérnevet, nem kell kiállnia vele.
- Neg. Ő az enyém, és ma a vérét ontom.
Számára a harc kimenetele a halálomat jelenti. Trent lecsatolta fegyverszíját. Számomra ez csupán törlesztés. Jez szintúgy levette derekáról az övet, és félrehajította a kommunikátorral együtt. Russou a többi harcossal együtt köréjük gyűlt, és az Egyenlők Körének peremére állt. Az ilyen próbák szabályai egyszerűek. Aki meghal, harcképtelenné válik vagy körön kívülre kerül, az vesztett. Russou csillagparancsnok Trentre pillantott, és lassan bólintott egyet, ő pedig megértette az üzenet tanalmát.
Mindkettőnk nevében fogok adni neki, barátom. Jez küzdőállást vett fel, mélyre hajolt, harcra készen. Trent látott már tőle ilyesmit, és egy pillanatra úgy érezte, Londerholm talaján állnak a tesköz tagjai között, akár oly sok évvel ezelőtt. Aznap legyőzte a lányt, de semmi sem volt már ugyanaz, mint akkor. Többé nem egyenrangúak. Lehet, hogy a nő magasabban áll a ranglétrán, Trent mégsem érezte nála alacsonyabb rendűnek magát; úgy érezte, a másik fölé emelkedett. Ökölbe szorította jobb kezét, s újjáépített karján megfeszültek a mesterséges izmok. Jez felugrott, pontosan úgy, ahogy Trent várta. Kilépett oldalra, mikor a nő feléje nyúlt. Jez veszettül karmolni kezdte a jobb kezét, hátha felszakítja a húst rajta, de csak a
szintetikus bőn sértette fel. Trent megperdült, miközben ellenfele elsuhant mellette, karjával felfelé döfött és csavart egyet, majd gyorsan térdre vetődött. Jez a földre zuhant, és megpróbált oldalra gördülni. Trent térde keményen a nő veséjébe mélyedt, ami kiszorította belőle a szuszt, és arccal lefelé a földre szegezte. Lovaglóülésben ült rá, jobb karját magasra emelte, és iszonyatos erővel sújtott le Jez jobb füle mellé. A mesterséges myomer izmok szédületes sebességgel és akkora erővel csaptak le, hogy Trent biztosra vette, valamilyen belső károsodást okozott. Jez teste elernyedt alatta, elvesztette az eszméletét. Trent megfordította, és habozás nélkül az arcába vágott, félig azon tűnődve, hátha csak szimulál. Jez orra betört, és vér spriccelt belőle az első ütés nyomán. Dühében még kétszer teljes erővel belevágott. A neuro-áramkör enyhén szikrázott a rá mért ökölcsapások alatt. Ezeknek az ütéseknek az volt a célja, hogy nyomot hagyjanak a másik arcán, és elcsúfítsák azt. Trent végignézett az alatta heverő testen. Tudta, hogy ha Jeznek esélye nyílik rá, megölte volna. Megtehetné ő is, ha úgy tartaná kedve, hiszen teljesen magatehetetlenül feküdt a kezei közt. A kísértés erős volt, de Trent ellenállt. Mások
szeme láttára alulmaradni velem szemben rosszabb lesz neki a balálnál.
Trent legördült a nőről, majd feltápászkodott, és körülnézett. Az ő és Russou csapatába tartozó harcosok csendben figyelték. Szíve a torkában dobogott, és erősen zihált az adrenalinnak köszönhetően. A kommunikátorhoz sétált, amit Jez hajított el, és felemelte. - Moon csillagezredes, itt Trent csillagparancsnok. A kódexem változatlan marad, amilyen volt. Jez mozdulatlan testére dobta a kommunikátort, és visszasétált mechjéhez.
10 Füstjaguár bolygóparancsnokság, Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3054. december 1. Joseph teljes teste hídba feszült a laboratórium asztalán, mikor a kihallgatást vezető tech fokozta a neurovisszacsatolást a fali egységből. Sikolyai nem jutottak messzire, a különlegesen kiképzett falak mindet felfogták. A halvány megvilágítást, mely szintén a kihallgatás folyamatának kelléke volt, az egyik falat teljes egészében elfoglaló neuro-stimulációs egység irányította. A szoba egy másik falát teljes öt méteres hosszában homályos tükör
borította. A tudós kaszt tagja szenvtelen arckifejezéssel figyelte a folyamat alanyát és a számítógépek kijelzőit. Ezekről le tudta olvasni, mekkora kínt váltott ki, és hogy a megkínzott személy válaszai valóban igazak és teljesek voltak-e. A tükör túloldalán Paul Moon csillagezredes állt Jez Howell és Trent társaságában. Figyelték, hogyan vonaglik meg Joseph a kezelés minden újabb hullámában. Trent még sohasem látott neurokémiai kezelést, de tudta, hogy igen hatásos. Jez arca, melyet még mindig liláskék zúzódások tarkítottak, felragyogni látszott az informátor kínzása közben. Úgy tűnt, Paul Moonnak is ínyére van a férfi szenvedése. Trent elfordította pillantását. - Mit tudott meg tőle, csillagezredes? Paul Moon továbbra is Josephet szemlélte, kinek teste ismét megpróbált megszabadulni az őt a fehér orvosi asztalra kötöző szíjaktól. - Ez az ember mindvégig a gerilláknak dolgozott. A nekünk adott információt csaléteknek szánta a Macskahóhérok által állított csapdához. Ennyit már eddig is tudott. - Kiderült még valami más is?
A csillagezredes végignézte, ahogy a technikus újabb fájdalomhullámot indít útjára. Joseph néma sikolyai, bár egyáltalán nem hallatszottak a tükör ezen oldalán, elérték Trentet. - Ez a szabadszülött csak a saját sejtje tagjait tudta azonosítani. Körözzük őket, de mindeddig meghiúsították a felkutatásukra tett erőfeszítéseinket. Jez kiegészítette az eddig elhangzottakat. - Sikerült elfognunk az egyik pilótát azután a szánalmas rajtaütés-kísérlet után. Közel volt már a halálhoz, mikor Russou megtalálta. Ez a bandita, aki elég arcátlan volt ahhoz, hogy egy csata-mechhel forduljon a Füstjaguárok ellen, beszédesebb volt. Megsemmisítése előtt hasznos információkkal látott el minket - megadta az egyik város nevét, amelyet ezek az úgynevezett Macskahóhérok bázisként használnak. A nyomon követett két túlélő Macskahóhér mozgása alátámasztja az általa állítottakat. Paul Moon közelebb lépett a tükörhöz, és aktiválta csuklókommunikátorát. Ez a szerkezet összeköttetést létesített a bázis belső kommunikációs rendszerével, miáltal képes volt az alatta szolgáló emberek szinte mindegyikének parancsot adni. - Ruby technikus, van valami jel, ami arra mutat, hogy ez a Joseph még mindig visszatart valamilyen információt?
A tech a szomszédos szobában levő kijelzők borította falhoz lépett, majd ujjai végigtáncoltak a három billentyűzeten. Ennek eredményeképp nagy rakás számadat és grafikon jelent meg a monitorokon villódzó fények és színek között. Miután kétszer is megigazította vastag szemüvegét, hogy el tudja olvasni a kijelzett adatokat, megfordult és a tükörfallal szembeállva aktiválta saját kommunikátorát. - Negatív, Moon csillagezredes. Semmi sem mutat arra, hogy akár a legcsekélyebb akaratereje is lenne. Kilencvennyolc százalékos valószínűséggel állíthatom, hogy minden lehetséges dolgot megtudtunk tőle. Moon elmosolyodott, de Trentre csak egy gyors oldalpillantást vetett. - Kiváló. Semmisítse meg, Ruby tech! - mondta mély hangon. -És Ruby... - Igen, csillagezredes? - Lassan csinálja! A tech egy pillanatig némán állt és a tükörre bámult, majd megfordult. Két kapcsolót pöccintett át, mire Joseph teste tekeregni kezdett, ahogy ismét megkísérelte leküzdeni az agyába vezetett neuroenergia hullámokat. Teste felpattant, fizikailag próbált harcolni a fájdalom ellen. Szája tátva volt,
ordított, de a hang nem ért el Trentig. Nedves folt keletkezett a férfi ágyékánál, mikor elvesztette uralmát a hólyagja felett, és teste még gyorsabban rázkódott. Trent látta az arcát, mivel az a tükör felé fordult. Minden izma megfeszült, mintha le akarna pattanni a koponyáról. Joseph, a botcsinálta szabadságharcos öklendezett, miközben még egyszer utoljára szabadulni próbált - hiába. Nyál fröcskölt ki a szájából, ahogy a feje elfordult, aztán minden véget ért. Félúton a neuro-túladagolás és a saját hányadékában való fulladás között Joseph meghalt. Paul Moon elfordult az üvegfaltól, és Trent elé lépett. - Az Öt Macskahóhér, ennek a bolygónak ez az átkozott mocska állítólag az ön tábora közelében rejtőzködik, Trent csillagkapitány. Kapott információink szerint Beaver Falls a bázisuk, és Quantico városának romjai alatt rejtegetik a mechjeiket. Trent ismerte a romokat, mert egy ellenőrzés során átvizsgálta őket még azelőtt, hogy tábort ütöttek volna. A Csillagliga idején Quantico virágzó metropolis volt, a második legnagyobb város a Hyneren. A jelentésekből tudta, hogy a város az Első Utódlási Háború alatt esett áldozatul a Lyrán Nemzetközösség támadásának. Mostanra csak kőhalmok és romok maradtak abból, ami valaha egy felhőkarcoló, vagy más épület volt. Elképzelhetőnek tartotta, hogy ott jól el lehet rejteni a csatamecheket.
- Szóval csapást mérünk ezekre a romokra - mondta Trent magabiztosan. - Ismerem a területet. Adjon nekem néhány órát, s én a Jaguárhoz méltó haditervet fogok készíteni. - Neg - mondta Paul Moon, miközben keresztbe fonta izmos karját. - Egyértelmű, hogy ezek a gerillák képtelenek lettek volna ilyen hosszú ideig fennmaradni a helyi lakosság támogatása nélkül. Ez számomra döbbenetes. Idejövünk felszabadítani ezeket a barbárokat, erre kezet emelnek ránk dühükben. A Jaguár békét és védelmet akar nyújtani az őslakosoknak. Nem indítunk támadást Quantico ellen, még nem. Ehelyett szétzúzzuk a lázadók pártfogóit. A bolygó bennszülött lakói nélkül mozgalmuk lassan ellehetetlenül. Ennek megfelelően ön, Howell csillagkapitány, trináriájával felsorakozik Beaver Falls előtt, majd porig rombolja azt. Azt akarom, hogy egyetlen épület se maradjon állva. Zúzza szét az egész falut mechjei talpa alatt! Öljön meg mindenkit, akit ott talál mindenkit! Trent egy pillanatra ledöbbent. A Füstjaguárokról köztudott volt, hogy hevesen és gyorsan elfojtanak bármilyen helyi felkelést, de eddig ilyen komoly csapásra nem került sor a Teknőcparton fekvő Edo városára mért támadás óta. Hohiro Kurita az ottani börtönből szökött meg, és a lakosság körében kisebb lázadás tört ki. A Füstjaguárok a Keresztes mentalitáshoz való leghűségesebb módszerrel oldották meg a problémát. Az Emlékezésből idézve
zászlóshajójukat, a Kardos Macskát küldték a város megsemmisítésére. A bombázás több mint egymillió ember életét oltotta ki, és szó szerint felforralta a Sawagashii folyó vizét. Azokat, akik valahogyan túlélték a csapást, földi egységek pusztították el. A mészárlás két dologhoz vezetett. Először a bolygón minden lázadás lecsitult. A másik eredmény azonban az volt, hogy a többi klán a klánok nagytanácsa elé citálta a Jaguárokat. A települések eltörlésének és civilek lemészárlásának gyakorlata megszűnt. Trent hallott pletykákat arról, hogy ilyesmi történt máshol is, de most először szerzett konkrét tudomást ilyen parancsról. A Jaguár klán a Keresztes vonalhoz tartozott, azok közé, akik leginkább sürgették a Belső Szféra elleni inváziót, és a hajdanvolt Csillagliga helyreállítását. Trent is inkább Keresztesnek, mint Őrzőnek tartotta magát. Míg a Keresztesek az inváziót erőltették, az Őrzők úgy gondolták, a klánok feladata a Belső Szféra védelme. Mindkét irányzat „bizonyítékokat" lobogtatott elveik alátámasztására az Emlékezésből, és a klánokat évszázadokkal ezelőtt megalapító Nyikolaj Kerenszkij írásaiból. Életében először Trent megkérdőjelezte a Keresztesek álláspontját. Jezen egyáltalán nem látszott, hogy megrázta volna az utasítás.
- Parancsára, csillagezredes. - Ha mondhatnék valamit, csillagezredes - kezdte Trent, kissé még mindig szédelegve az imént hallottaktól. Paul Moon hűvös tekintetet vetett rá. - Halljam. - Uram, ez a csapás túlzásnak tűnik. A bolygón végrehajtott gerillatámadásokat legjobb esetben sem nevezném apró kellemetlenségeknél többnek. Alig tudtak megkarcolni minket. Talán a Macska-hóhérok elleni direkt támadásra kellene összpontosítanunk a civil lakosság elpusztítása helyett. Moon megrázta fejét. - Ha nem törjük szét ezeknek a gerilláknak a hátterét, azt kockáztatjuk, hogy a zendülés vírusként terjed majd szét a Hyneren. Trent is a fejét rázta. - Tudásom szerint mindössze egyszer alkalmaztunk ilyen módszert. Igen, az Edón bevált, de könnyedén vissza is üthet ránk. Ha ezt megteszi, könnyedén felszíthatja a lázadás lángjait azzal, hogy mártírokat kreál a Macskahóhérok szent ügyének.
- Hallotta a parancsomat! - ismételte Paul Moon. - Készítse fel csapatát arra, hogy szó szerint végre tudja hajtani! Senki és semmi sem hagyhatja el Beaver Fallst élve. Moon hangjából Trent megértette, hogy nem akar több ellenvetést hallani. Meghozta döntését, méghozzá valószínűleg jóval azelőtt, hogy ő megérkezett a megbeszélésre. Jezre pillantott, aki önelégülten mosolygott. Trent érezte, hogy a nő ezt az egészet élvezi, ahogyan Joseph dolgozó kínzását is élvezte. Ez csak megerősítette abban a hitben, hogy Jez elméje beteg és elborult. A földi parancsnokság hatalmas szerelődokkja valósággal nyüzsgött, mikor Trent belépett. Vagy fél tucat mech mellett haladt el, mire ódáért saját Ordasához. Judith és Phillip főtechnikus állt a gép előtt. Ahogy közeledett, Judith feléje biccentett köszönésképp, Phillipet azonban egyértelműen zavarta a férfi megjelenése. - Csillagkapitány, segíthetek valamiben? - A jobbágyomhoz jöttem, beszédem van vele. - Épp a mechjét konfiguráljuk a parancsnoka utasításai szerint -mondta Phillip, szinte kihívóan. - Attól tartok, Judith nagyon elfoglalt.
Trent nem volt abban a hangulatban, hogy a fickóval foglalkozzon. Épp elégszer hallotta már Judithtól, milyen verbális, mi több, tettleges bántalmazást alkalmazott ellene Phillip. - Én egy tisztavérű harcos vagyok, tech - mondta alaposan megnyomva az utolsó szót. - Bármi is a terved, várhat addig, amíg én beszélek vele. Trent hangja dühről árulkodott. Örökre emlékezetébe véste, hogy Phillip minden valószínűség szerint ludas volt abban, az ő Nagy Viadalon elszenvedett kudarcában. A rendreutasítás hallatán a tech elvörösödött. - Ahogy kívánja, csillagkapitány - mondta, és elhátrált. - Csillagkapitány - szólt Judith, és fejet hajtott. Trent karon ragadta, és Ordasa hatalmas lábai mellé vonta a lányt. Így a dokkban lévők hallótávolságán kívülre kerültek. - Ezt a Phillipet a helyére kell rakni. - Most alaposan feldühítette - mosolygott finoman Judith. - Egy nap még többet is fogok tenni vele, most azonban megelégszem ennyivel. - Az Ordas készen áll, kivéve a fegyverzet cseréjét. A
csillagba tartozó többi mech javítása is majdnem befejeződött. Feltűnt, hogy leginkább kis hatótávolságú fegyvereket kell felszerelnünk. Ezek szerint egy rövid, gyors hadjáratra indulnak. Trent bólintott, majd végignézett a tízméteres harci gépezeten, amely mellett ők eltörpültek. Közben a kapott parancsokra gondolt. - így igaz - mondta tűnődve, miközben lélekben máshol járt. -Rövid küldetésünk van. Judith kíváncsian fürkészte arcát. - Van még valami mondandója, csillagkapitány? Valami más is, amiben segítségére lehetek, pozvál? A férfi pár másodpercig rábámult, mielőtt válaszolt volna. - Beszélgetéseinkből tudom, hogy ugyanolyan érdeklődéssel tanulmányozod a történelmet, mint jómagam. Az elkövetkező néhány nap során annak megírásában fogunk részt venni. Én azonban nem vagyok benne biztos, hogy ezt szívesen viselném a csuklómon. Beszéd közben Trent a kódex karkötőjét birizgálta. - Valaha én is harcos voltam - felelte Judith. - Tudom, hogy néha nagyon nehéz követni a parancsokat. - Valóban - fordult felé ismét Trent, miközben tekintete
végigpásztázta a szerelőcsarnokot, és ellenőrizte, hallja-e őket valaki. -Némelyik parancsot talán sosem lenne szabad kiadni. Biztosan hallott már a teknőcparti Füstjaguár csapásról. Judith bánatosan bólintott. - A pusztítás még klánmércével mérve is eltúlzott volt. Ez a tett sokkolta az egész Belső Szférát, hatására pedig a klánok által elfoglalt világok lázadói elbátortalanodtak. Beszéd közben arca megkeményedett, s Trent látta, ahogy ráébred az igazságra. - Ugyanazt fogjuk megismételni? Nem volt szükség Trent válaszára, a lány leolvashatta azt az arcáról. - Csillagkapitány, engedelmével - mondta Judith -, az Öt Macskahóhér elleni támadással ellentétben az ilyen csapásokkal azt kockáztatjuk, hogy növekedni fog a gerillák iránti rokonszenv és a támogatás mértéke. - Póz. Vezetőink szerint azonban csak így tudjuk szétzúzni a hátterüket. - És ön részt vesz ebben? - Parancsot kaptam - felelte Trent, de legbelül... bűntudatot érzett. Igen, ez a megfelelő szó. Különös, újszerű érzés volt. - Néhány nappal ezelőtt megtagadta Jeznek az
engedelmességet - mondta Judith. Trent meglepődött azon, hogy egy jobbágy tudhat az Egyenlők Körében történtekről. - Most nem kérheti a Visszautasítás Próbáját, negvál? Trent megrázta fejét. - Ha megtenném, önmagam vetnék véget Füstjaguár pályafutásomnak. Őrzőnek neveznének, birkának a ragadozók csoportjában. Még ha nyernék is, a parancsot egyszerűen kiadnák egy olyan harcosnak, aki hajlandó engedelmeskedni. - így hát semmit sem tehetünk? - kérdezte Judith. - Legalábbis most nem. A klán törvénye, hogy minden ember végezze el feladatát a közjó érdekében. Az én feladatom a harcosé. A jó harcos pedig végrehajtja, amit parancsolnak neki. Judith kinyújtotta kezét, de egy pillanatig habozott, mielőtt a baj-társiasság jeleként Trent vállára helyezte volna. - Már több mint két éve vagyok a Füstjaguár klán tagja mondta. - Tudom, hogy a Jaguárok és a klánok törvényei különböznek attól, amin én felnevelkedtem. Azt is tudom, hogy ön több mint egy jó harcos, függetlenül mindenféle szabálytól és szabványtól. És tisztelem azért, hogy nem követi vakon a parancsokat. Az általam hallott hírek alapján a Baker-kanyonban történtek is alátámasztják ezt. Ez teszi
önt azzá, aki, emiatt tekintem önt többnek, mint jobbágyuramnak. Büszke lennék, ha a barátomnak nevezhetném, amennyiben engedélyezi. Bármilyen utat is választ, én követni fogom. Több mint harcos... Trent nem tudta kiverni fejéből ezeket a szavakat. Ott égtek elméjében egész éjjel, miközben álmatlanul feküdt sátrában.
11 Beaver Falls, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3054. december 7. A Hyner fölött felkelő nap azonnal ködszerű párává változtatta a kora reggeli deret, ami lassan emelkedett fel Beaver Falls épületeiről. Trent Béta Sújtócsillaga a településtől északra álló fák egy csoportjánál gyülekezett. Köztük és a falu között csak a Ketchum park terült el. A sziklákon csörgedező kanyargós patak békés és szelíd volt, éles ellentétben állt mindazzal, amiért a Jaguárok idejöttek. Trent hallgatagon dőlt hátra Ordasa vezérlőszékében, közben műszerei végigtapogatták a falut, csillaga pedig felvette a kijelölt alakzatot. Abban reménykedett, hogy
valahol kiszúrja az Öt Macskahóhért, amint kilépnek a falu épületei közül, megvívni velük. Lehet, hogy szedett-vedett útonállók, de még alsóbbrendű harcosokkal küzdeni is sokkal jobb, mint civileket öldösni. Semmi ilyen nem történt. Az érzékelők nem jeleztek fúziós reaktorokat a közelben. Sehol egy csatamech, sehol egy tank, vagy bármi más, ami lázba hozhat egy igazi harcost. Trent az Emlékezésből idézett sorokat kántálta magában, hátha talál a hőskölteményben útmutatót az efféle szituációkhoz. De nem talált. Az Emlékezés a klánok becsületét és dicsőségét hirdette, mely harcosainak tetteiben jutott kifejezésre. Ilyen dicsőséget pedig egy harcos csak méltó ellenfél - egy másik harcos - elleni harcban találhatott. A Hyner lakói azonban nem voltak harcosok. Miféle dicsőség származhat az elpusztításukból? Egyszerű emberek voltak, akik a Füstjaguárok hódító törekvéseinek estek áldozatul, miközben a klánt csak a Terra megkaparintására irányuló veszett vágy hajtotta. Fennhangon ismételgette kedvenc bekezdéseit az Emlékezésből, melyek kifejezték mindazt, ami a legszebb és legnemesebb a klánokban, s egyre inkább meg volt győződve róla, hogy Beaver Falls megtámadása helytelen cselekedet.
Mi történt a Füstjaguárokkal és a klánok törvényeivel? Végigpillantott a falun, és megrázta a fejét. Az álmos kis
városka több évszázada állt, már amennyire ő tudta. Most le fogják radírozni a térképről, mintha sosem létezett volna. Mi több, ő lesz a felelős ezért.
Még van egy esélyem. Trent biztonságos szűksugarú adásra kapcsolta kommunikációs rendszerét, és Jez Harci Sólymára keresett, amely a falu túlsó végénél álldogált. Halk recsegés és sistergés után a komvonal életre kelt, és Jez hangja szólalt meg fülében. - Helyzetjelentést, Trent! - A helyünkön vagyunk, csillagkapitány - felelte. - Ezenkívül biztonságos csatornán beszélünk. - Van ennek valamilyen jelentősége? Trent mély levegőt vett. - „Nicholas pedig a kánok első gyűlésén lefektette azon alaptételeket, melyek meghatározzák, mi tesz valakit harcossá. A háború gyakran ártatlanokat gyilkolt, és egész társadalmakat tett tönkre. Nem így a klánoknál. A háború megvívása harcosok dolga, ártatlanok pedig ne szenvedjenek a tisztavérűek keze által." Rövid szünet következett. - Emlékezés, tizedik fejezet, ötödik vers - mondta Jez. Trent nem lepődött meg. Minden klánharcos betéve tudta
az Emlékezést, mivel ez katonai és morális kiképzésüknek is része volt. Az rázta meg csupán, hogy Jezt látszólag hidegen hagyta a szent szavak és a hamarosan végrehajtandó feladat közt feszülő ellentét. - Könyörgök, szakítsuk félbe ezt az akciót! Ártatlanok lemészárlása nem méltó egy harcoshoz. - Talán igaza van, Trent, de jól figyeljen rám! Paul Moon csillagezredes parancsait végre fogjuk hajtani. - Hangja szilárd volt, Trent mégis alig ismert benne régi ellenfelére. Megérintette az Emlékezésből vett idézet. - Miért, Jez? - Füstjaguárok vagyunk - jött a válasz. - A harcosoknak pedig tisztelniük kell a parancsláncot. Ha utasítást kapunk, engedelmeskedünk. Moon csillagezredes véletlenül elárulta nekem, hogy a parancs egészen felülről jött, Lincoln Osis kán közeléből. Nem kérdőjelezhetjük meg. Harcosok vagyunk, s vérünk kötelez arra, hogy a Füstjaguárokat szolgáljuk. Nekem sem tetszik jobban ez az egész, mint magának, de van köztünk egy különbség: én elfogadtam a helyem a klánban. Maga megkérdőjelezi a sajátját. Többnek tartja magát, mint ami. A nyugodt, megfontolt hang váratlanul érte Trentet, aki a megszokott dühkitörésre számított. Igaza volt: való igaz, hogy Trent megkérdőjelezte a klán fennhatóságát. De
semmit sem tudott tenni ez ellen. Valami azt diktálta benne, hogy ez helytelen. - Nem hiszem, hogy egy harcos életcélja pusztán a parancsok végrehajtása. Abban sem hiszek, hogy a nagy Kerenszkijek valaha is megbocsátanák az ártatlanok lemészárlását. Ha ezt tesszük, az értelem nélküli robotokká alacsonyít le minket. Maga is épp olyan jól tudja, hogy ez helytelen, akárcsak én. - Neg. Az én feladatom, hogy szolgáljak. A parancsnokom szava egyenértékű a klánnak, magának a Füstjaguárnak a szavával. Vezetőink csupán a Jaguár javára gondolnak. Maga a népünk törvényei ellen hadakozik. Én az előírások és hagyományok szabályai szerint dolgozom. Ezért is van vérnevem. Egy napon pedig csapatok egész galaxisát fogom irányítani. Maga azonban névtelen marad, senki nem őrzi meg emlékezetében, genetikai örökségét pedig sosem juthat be a szent génbankba, hogy újabb és jobb harcosokat hozzon létre. Trent állta a szavak okozta sérülést, bár azok nagyon bántották. - Ártatlanok vére száll a fejére, Jez. - Úgy legyen, Trent. Amennyiben megtagadja az engedelmességet, utasítani fogom az alám rendelt többi csillagot, hogy nyissanak magára tüzet. Tudja a feladatát.
Végre kell hajtania. Mielőtt Trent válaszolhatott volna, szélessávú kommunikációs csatornára kapcsolt, és parancsait szétsugározta a trinária összes mechjének. - Füstjaguár-harcosok, ezen falu lakói támogatást és ellátást biztosítottak azoknak a banditáknak, akik klánunkra támadtak, és megölték néhány harcosunkat. Elég baj az, hogy ez az útonálló söpredék létezik, de ráadásul még gyávák is. Nem hajlandóak kiállni ellenünk, és megküzdeni velünk. Paul Moon csillagezredes parancsa, hogy ezt a falut a földdel tegyük egyenlővé. Nem ejtünk túszokat. Minden épületet porig kell rombolni. A támadás holoképeit az egész bolygón terjeszteni és sugározni fogják, hogy a Hyneren mindenki megtudja, hogyan lakói meg, aki a Füstjaguárok ellen szegül. Támadás indul! Trent a másodlagos kijelzőre pillantott. Emberei megvárják, hogy megerősítse a parancsot, mielőtt elindulnak. Beaver Falls túlsó végén Jez csillaga tüzet nyitott. A rakéták és gépágyúk döreje szétzúzta a hajnal csendjét. Hátulról éles villanás ragyogta be a várost, keretbe foglalva a számára célként kijelölt épületeket. Russou csillaga is támadásba lendült, Trenttől délre csapott le a településre. Trent szívesebben támadta volna meg Füstjaguár társait,
mint Beaver Falls ártatlan lelkeit, de tudta, hogy csapata még akkor sem tenne ilyet, ha tagjai hasonlóképp tépelődnének magukban. Tulajdonképpen azzal is tisztában volt, hogy egyetlen harcoscsoport sem szegülhet szembe a klánnal belülről. Nem, ilyesmit csak egy magányos harcos tehet. Ez pedig nem a megfelelő időpont. - Béta Sújtócsillag - diktálta sisakja mikrofonjába -, parancsot végrehajtani! A csapat omnimechjei tüzet nyitottak, és elindultak Beaver Falls felé. Styx és Lior haladt az élen rövid hatótávolságú rakétákat köp-dösve. Az a néhány épület, amelyet eltaláltak, azonnal összeomlott, és lángok csaptak fel belőlük. Trent elindult, átlépett a patakon, Ansel Veszett Kutyája mellette haladt. A Kutya két rakétaindítója kinyílt, s halálos tűzförgetegbe burkolt egy távolabb álló raktárépületet. Trent ekkor ébredt rá, hogy egyedül ő nem lőtt még. Erős késztetést érzett, hogy ezután se pusztítson, de tisztában volt vele, hogy ennek eredménye nagyobb becsületvesztéssel járna, mint amit azzal kockáztatott, hogy megpróbálta lebeszélni Jezt a támadásról. Lelkének egy hajthatatlan sarka mégis megtagadta az értelmetlen pusztításban való teljes részvételt. Szándékosan egy már szétlőtt épületre irányította a célkeresztet, amelyből lángok ágaskodtak a hajnali ég felé azután, hogy Laurel
Pokolkeltője megsorozta. Trent tüzet nyitott - méghozzá az összes fegyveréből. Rakétái és gépfegyverei csak felszították a romos épületben égő tüzet. Enyhe hőhullám árasztotta el a pilótafülkét, és helyére csusszanó újabb adag töltény és rakéta kattanása hallatszott. Habozás nélkül lőtt újra. Ezúttal Jezt és Moon csillagezredest képzelte a célkereszt elé. Újabb hatalmas adag pusztítás csapódott a romos építménybe, és szétforgácsolta azt, szilánkokkal szórva meg és lángba borítva a többi épületet is. Abban a pillanatban tudta, hogy ha megkezdődik a halál vihara, többé nem lehet azt irányítani. Még azon elszántsága is elpárolgott, hogy ne okozzon nagyobb károkat. A háború
már csak ilyen... Váratlanul felbukkant valami, ami megtörte a Jaguárok által Beaver Fallsra zúdított láng- és füsttenger látványát. A jelenet hideg zuhanyként hatott Trentre. Egy kisebb embercsoport, valószínűleg egy család rohant ki a robbanások közül, és a park felé futott, ahol az ő csillaga helyezkedett el. Trent csak keveset tudott a családokról. A tisztavérűek nem értették az ilyesmit, bár tudatában voltak, hogy azok a szabadvérűek társadalmának részét képezik. Az elvet talán felfoghatják, de a többletjelentés már érthetetlen számukra. Mégis, Trent szíve megdobbant a férfi, a nő és a három
kiskorú láttán. Valószínűleg már azt hihették, sikerült megúszniuk a tűz és a robbanófejek pusztítását, de hirtelen megtorpantak. Nem más fenyegette őket, mint az az öt harci gépezet, amely már otthonukat és barátaikat is elpusztították. Tovább akartak szaladni, de esélyük sem volt. Lior alacsonyra hajló pozícióba döntötte Zombiját, és felkészült a lövésre. Trent már nyitotta a száját, hogy megtiltsa a támadást, de elkésett. Lior összes létező fegyveréből tüzelt. Gyilkos lövedékek martak a park ragyogó zöld gyeptakarójába, rakéták záporoztak a családra. Éles villanás vakította el Trentet, utána sűrű fehér füst emelkedett a kék égre. Nem maradt semmi más, csupán egy parázsló földű kráter, és öt ember emléke, kinek életét egy szempillantás alatt oltották ki. A kép mindörökre Trent elméjébe égett. Lior a csillaga tagja volt, egy a harcosai közül. A klán szabályai szerint tette olyan volt, mintha maga Trent húzta volna meg a ravaszt, hogy zárótüzet zúdítson az emberekre. Lior láthatóan nem érzett megbánást; egy magas, silószerű épületre dobta célkeresztjét, és lőni kezdte. Trent egy darabig nem tüzelt, lassú sétára fogta Ordasát, és végigpillantott az előtte haldokló Beaver Falson. Épületről épületre, lélekről lélekre, mindaz, ami az apró települést alkotta, eltűnt a bolygó felszínéről. Pár évtized múlva emléke sem marad a helynek. Erről majd a
Füstjaguár parancsnokság gondoskodik.
Azok az életek az én telkemen száradnak, vérük a fejemre száll. Fegyvertelen ártatlanok. Az ilyen pazarlástól Nicholas Kerenszkij forog a sírjában. Engem nem ilyen háborúk vívására tenyésztettek. Én nem ilyen harcokra születtem.
Béta trinária gyakorlóterep 180 kilométerre nyugatra Warrentontól, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3055. január 14. A hordozható parancsnoki kupola tulajdonképpen csak egy megerősített oldalú sátor volt szénrost tartórudakkal és keményre préselt külső burkolattal. Úgy tervezték, hogy gyorsan felállítható, majd szétszedhető legyen. Ilyen volt a Füstjaguárok harci stílusa. Jez Howell csillagkapitány a kupola közepébe épített világítás alatt állt. Előtte, majdnem középen volt a hordozható kommunikátor. Trent és Russou lépett be, megálltak a nő előtt, köztük helyezkedett el a táska nagyságú szerkezet.
- Figyeljék! - mondta Jez bármiféle bevezetés nélkül, majd a kezében tartott távirányítóval aktiválta az egységet. A kommunikátor szürke képernyője szemcsés képre váltott, egy valaha volt épület maradványát vetítette ki. Az építményből csak a körvonalai és a belsejében tornyosuló, füstölgő törmelékkupac maradt. Az omladék között dolgozók és a tudós kaszt tagjai sürgölődtek különféle hordozható szerkezetekkel és eszközökkel. - Önök most éppen a Charlie binária Alfa Rohamcsillagának maradékát látják. A barakkjukban aludtak, mikor egy teherhajónyi robbanóanyag detonált az épület előtt. A helyi médiumok által a bolygó parancsnokságnak küldött üzenet szerint az Öt Macskahóhér felelős a támadásért. Russou a képernyőre bámult. - Egyre több graffiti tűnik fel mostanság az ellenőrzésem alatt álló területeken. Mind ugyanazt ábrázolja: egy bekeretezett M betű egy római ötösben. Úgy tűnik, a gerillák támogatása inkább fokozódik, mintsem hogy csökkenne, csillagkapitány. Jez bólintott, arcára zord kifejezés ült ki. - Moon csillagparancsnok tegnap elrendelte Kimota városának eltörlését. Ez az akció segít majd megszüntetni a Macskahóhéroknak nyújtott támogatást.
Trent csak a fejét rázta. Még több értelmetlen gyilkolás. Itt
az idő, hogy véget vessünk ennek a játéknak - amelyben ráadásul egyértelműen vesztésre állunk. Jeznek feltűnt a mozdulat. - Van valami mondanivalója, Trent csillagkapitány, pozvál?
- Póz, csillagkapitány. Ez a támadás csak olaj lesz az ellenállás tüzére, melyet a Beaver Fallsnál végrehajtott akciónkkal gyújtottunk meg. - Talán van is más ajánlata, pozvál? Esetleg tud valami olyat mondani, ami nem lenne tiszteletlenség a feljebbvalóival szemben? - Engem arra neveltek, hogy a háború a harcosok dolga, Jez csillagkapitány - felelte Trent. És magát is, de ön mintha elfelejtette volna. - Ezeknek a gerilláknak a vezetői katonák, még akkor is, ha mi közönséges útonállókként kezeljük őket. Hadműveleteiket precízen hajtják végre, megtorló akcióink pedig csak megerősítik őket a hitükben. Azonban nekik is figyelembe kell venniük a háború realitásait. Trent lehajolt, és egy apró optikai diszket csúsztatott a kommunikátorba. A szétlőtt épület eltűnt, helyette a környék térképe jelent meg, amely valóságos színekben, részletesen ábrázolta, a terepet. Jól kivehető volt rajta
Warrenton városa, a Jaguárok bolygó parancsnoksága, és annak háromszáz kilométeres körzete. Az utakat hosszú szürke vonalak jelölték, mentükön a városok és falvak halványvörös színben ragyogtak. - Kegyetlen csapásokkal próbáljuk megoldani a problémát, de szerintem a kulcs a csatamechek megtalálásában rejlik. Ezek a banditák mech-harcosok. Ahol a gépeik vannak, ott lesznek ők is. Mi több, ha megfosztjuk őket a csatamechektől, egyszer és mindenkorra megnyomorítjuk őket. Gépeik nélkül nem többek maréknyi embercsoportnál, akik a klánok legnagyobbikával állnak szemben. - Trent, úgy beszél, mint valami kadét. Már gondoltunk egy ilyen tervre, megvizsgáltunk minden lehetséges területet, ahol csatameche-ket lehet elrejteni, de nem jutottunk ötről a hatra. Trent engedélyezett magának egy halvány vigyort. - Olvastam az erről szóló jelentéseket, csillagkapitány. Én azonban a Hyner történelmét is átolvastam. Még a mi jelentéseink is utalnak egy régi Csillagliga-bázis létezésének lehetőségére ezen a világon, bár azt soha senki nem találta meg. Elvette Jeztől a távirányítót, és a kommunikátorra irányította. A térkép egy kissé megváltozott. A települések
piros fényei mellett egy sárga pont is életre kelt jelenlegi táborhelyük és Warrenton között. Úgy villogott, mintha riadót fújna. - Rejtvényekben beszél, Trent - mondta Jez. - Maga szerint ez az a pont, ahol a Macskahóhérok rejtőzködnek, pozvál?
- Pozitív. Elég komoly lehetőségnek tartom. Jez szeme elkerekedett a látványra. Elragadta Trenttől a távirányítót, és a térképei jóval nagyobbra állította. - Nincs ott semmi, csak egy koszos mocsár. Hogy mehetnének oda anélkül, hogy észrevegyük őket? Láttuk volna a mecheket a repülőkről. Trent a kommunikátor kiegészítő képernyőjére mutatott. - Metánkitermelő telep állt azon a helyen még a Csillagliga idején. A Hyneren felhasznált energia egyharmadát innen szolgáltatták, mielőtt a telep megsemmisült a liga összeomlását követő Utódlási Háborúk során. - Tehát ősrégi romokról beszélünk, pozvál?
- Bizonyos értelemben. Az adatbázisokból kiderült számomra, hogy az ilyen telepek alatt hatalmas csőrendszerek húzódnak, némelyik elég nag>' ahhoz, hogy több csatamechet rejtsenek el benne. Mivel teljesen különálló, ám mégis közel van azokhoz a pontokhoz, ahol
feltűntek a Macskahóhérok mechjei, logikus lenne, hogy ez a búvóhelyük. Ha a komplexumnak legalább egy része épségben maradt, az egyetlen hely lehet a körzetben, amely elég nagy, hogy ott rejtőzzenek. Jez figyelmesen áttanulmányozta a térképet. - A csapataink pedig nem kutatták át ezt a környéket,
pozvál? - Pozitív. A feladatainkat rögzítő adatbázisban találtak alapján nem volt az átkutatandó területek listáján, mivel a levegőből is átvizsgálhatónak tűnik. - Akkor rájuk támadunk, és megfizetünk azért, amit a harcosainkkal tettek. -Jez hangjából a harci hév csengett ki. - Neg, Jez. Ha meg akarunk szabadulni tőlük, cserkésző jaguár módjára kell vadásznunk - mondta Trent. - Nézze csak meg a terepet! Elég szűkös a hely, és bár csak útonállókra vadászunk, jó harcosokat veszíthetünk. A talaj ingoványos, a Macskahóhérok pedig minden bizonnyal elszórtak néhány aknát, és további meglepetéseket készítettek elő. - Mi állítunk nekik csapdát, pozvál?
- Póz. Olyasvalamit kínálunk fel nekik, amit képtelenek lesznek visszautasítani. Zsákmányt, ami kellően bőséges és oly közel van, hogy a kísértés túl nagy lesz. Mivel pedig
tudjuk, honnan fognak előjönni, lecsapunk rájuk, és egyszer s mindenkorra összezúzzuk őket. Jez Trentet figyelte, arcáról semmit sem lehetett leolvasni. - És miféle zsákmány vonzaná őket ilyen erősen? - Tartalékaink védelmére kisebb, muníció és fegyverzet tárolására alkalmas raktárépületeket fogunk felállítani. Az ezek egyikébe tartó konvojt el lehet téríteni az úton, amely az ingovány közelében vezet. A gerillák kénytelenek takarékoskodni a készleteikkel, és nem fognak tudni ellenállni a kísértésnek, hogy közelből, a könnyen elérhető ellenségtől szerezzenek be utánpótlást. A siker biztosításához elég, ha elterjesztjük az alacsonyabb kasztok között a konvoj rakományának tartalmáról szóló információkat. Ha elhíreszteljük ezt a közeli városokban, mint amilyen például Új Bethesda és Chinn, ahol már láttuk a gerilláknak szurkoló graffitiket, bizonyosan el fog jutni a Macskahóhérokig. - A jobbágyával töltött idő megtanította rá, hogy a Belső Szféra-béli söpredék fejével gondolkozzon - mondta Jez csúfondáros hangon. -Most azonban lehet, hogy igaza van. Továbbítom az észrevételét a parancsnoknak. Talán visszanyer némi becsületet előtte. Paul Moon csillagezredes képe elgondolkodva fonta össze karját a mellén, mialatt Jez a hordozható kommunikátoron
keresztül tárgyalt vele. - Ahogy látja, csillagezredes - mondta -, azt hiszem, sikerült lokalizálnom ezeket a bűnözőket, és az általam felajánlott terv olyan csalit kínál, amely nyílt területre csábítja őket. Egyáltalán nem említette, hogy Trent adta az ötletet, és ez nem is állt szándékában. Jez hozzáállása szerint az alárendeltje tettei a sajátjainak számítottak. Különben is, neki tett jelentést... - Valóban. A terv ugyan némiképp kockázatos. Az effajta bevetéseken csupán minimális számú mechet használhat. Nagyobb csapat bevonásával azt kockáztatná, hogy észreveszik. - Értettem, csillagezredes. Én magam szándékozom vezetni az Alfa csillagot. - Neg, csillagkapitány. Ebben a küldetésben nincsen dicsőség. Egy harcos nem alacsonyodik le az átverés, a lesből támadás gyáva taktikájáig. Részt vehet benne, ha kívánja, de Trent csillagkapitány legyen a vezetőjük! - Trent? Paul Moon képe ravaszul vigyorgott. - Póz. Talán ezek a banditák végérvényesen megszabadítanak tőle. Ha pedig mégsem küldik haza a
Kerenszkijek közé, legalább nem mocskolunk be jó harcosokat ilyen dicstelen feladattal. - Ahogy parancsolja, csillagezredes - felelte Jez, fejét tiszteletteljesen meghajtva. - Önt dicséret illeti ezért. Hála önnek, a Jaguárok hamarosan megszabadulnak ezektől az úgynevezett Macskahóhéroktól. Judith épp be akart lépni tábori sátrába, mikor meglátta közeledni Trentet. Hosszúra nyúlt a nap, és bár már vágyott az alvásra, tisztában volt vele, hogy mindig jobbágyura rendelkezésére kell állnia. - Sokáig maradt fent, csillagkapitány - mondta. Trent majdhogynem furcsán mosolygott. - Eddigi, a Csillagliga rejtett fegyvertárának meglelésére irányuló kutatásaim eredménytelenek voltak, de a metánkitermelő telep felfedezése kifizetődő lesz. Többször beszélt már Judithtal arról, hogyan próbálta felkutatni az ősi ligabázist, amely Brian-bástyaként ismeretes. - Megszereztem az információt, ami a Macskahóhérok elintézéséhez kellett. - Ez is olyasféle megtorlás lesz, mint amilyet Beaver Falls
vagy Ki-mota kapott? - kérdezte a lány, de nem volt képes elkendőzni a hangjában bujkáló keserűséget. - Most már, hogy jobbágy és a Füstjaguár klán tagja vagy, tudod, hogy a harcosnak követnie kell a kapott parancsokat, Judith. Minden parancsot, akármilyen parancsot, amit csak kiadnak. Ott voltam Beaver Fallsnál, bár minden lehetséges módon tiltakoztam. Végül mégis tennem kellett a dolgomat. - És a becsület? - kérdezte Judith. - Ügyelj a hangnemre, jobbágy! - mondta Trent. - Nem tudhatod, szívem mélyén mit tartok az ilyesmi felől. Ott voltam, Judith. Láttam meghalni ártatlanokat, tanúja voltam a pusztítás értelmetlenségének. Ezúttal azonban másképp lesz. Most magukkal a Macskahóhérokkal küzdünk meg; harcos a harcos ellen. Miután végeztünk, és ők megsemmisültek, a megtorlások véget érhetnek. - Nem bízom Jez csillagkapitányban - jelentette ki Judith. -A bizalomnak ehhez semmi köze - felelte Trent. - Most a saját becsületem számít. A csata, melyet megterveztem, többet nyújt ezeknek a banditáknak, mint amennyit megérdemelnek. Esélyt kapnak rá, hogy harcosként küzdjenek és haljanak meg. - Hallom a szavait, de azt is tudom, mit hallottam a többi techtől. Ez a Jez nyughatatlan, és úgy tűnik,
csillapíthatatlanul gyűlöli magát. Fülembe jutott a Visszautasítás Próbája is, amit a Baker-kanyonban vívtak. - Szükség volt rá. - Számomra ez mégis azt jelenti, hogy nem mond le a bosszúról. - Igazad van. Vannak azonban pillanatok, jobbágyom, mikor meg kell bíznod az előrelátásomban és harcosi ösztöneimben. Ez pedig épp egy ilyen pillanat...
13 Braddock-vámút Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3055. február 1. Az északról délre futó, Braddock-vámút néven közismert útvonal tökéletes volt a Trent által kiötlött terv végrehajtásához. Több éles kanyart vágott a dombokba, melyeken keresztülhaladt. Maga az út keskeny volt, mivel légpárnás autók számára építették évszázadokkal ezelőtt, hogy összekösse a Hyner területeit. A meredek kiugrókkal és fákkal nehezített terep arra kényszerítette Trentet, hogy
lassan vezesse mech csapatát az úttal párhuzamosan, fedezékben. Körülbelül tizenkét kilométerre jártak a metánteleptől. Mikor a Macskahóhérok előbukkannak, felkészülten fogják várni őket. Az a tény, hogy Jez állt be Styx helyére, nem szerepelt Trent eredeti tervében, de annyira meglepődött, mikor a nő jóváhagyta a küldetést, hogy megjegyzés nélkül fogadta el a változtatást. Jez indokai már nem érdekelték. Annyit tudott csupán, hogy ha ez a küldetés sikerrel jár, többé nem lesz szükség a Hyner városainak és falvainak elpusztítására. A konvoj egy sor J27-es muníciószállítóból állt. Ez a járműtípus a Belső Szférában századokon át a szállítmányozás fő eszközként szolgált. A fák közt ide-oda kanyargó vámúton haladó gépek azonban üresek voltak. Egyetlen feladat hárult rájuk, hogy a banditáknak kivetett csaliként szolgáljanak. Trent tudta, épp ezeket a járműveket évekkel ezelőtt isorlaként szerezték meg a Jaguárok, mikor az Arkab Légió felmorzsolódott a Füstjaguárok Hynerre mért csapásai alatt. Most pedig ugyanezek fogják csapdába csalogatni volt tulajdonosaikat, akiknek maradéka létrehozta a magát Öt Macskahóhérnak nevező ellenálló bandát. Trent és emberei már legalább egy órája várakoztak, de Trent türelmes volt. Biztosra vette, hogy prédájuk el fog jönni a csaliért. Nem is kellett sokáig várakozniuk,
hamarosan megpillantották őket. Négy mech közeledett, élükön az a Csatapöröly állt, amely annak idején őt és Russou-t is megpróbálta elintézni. Nyomában egy Keresztes lépdesett, őket egy Nagy Sárkány és egy Szöcske követte. Trent életre keltette Ordasát, és kilépett rejtekéből az útra. A Csatapöröly pilótája azonnal ráébredt, mi a helyzet, és nagy lendülettel szembefordult az útját álló mechhel. Az őt követő másik három gép lelassított, láthatóan ők is felismerték, hogy jól előkészített csapdába sétáltak. Trent a Csatapöröly számítógép rajzolta körvonalára dobta célzóberendezésének rácshálóját, miközben ragyogó villanás vágott feléje. Az ellenséges mech ikerprotonágyújának vakító sugarai leégették az Ordas felsőtestéről a páncélt, az ívelő elektromos energia mennydörgésszerű csattanása után fekete füst kígyózott a megtépázott páncél helyén. A hatás döbbenetes volt, Trent kissé kibillent egyensúlyából, és az ellenfél eltűnt a célkeresztből. A támadás halálos ereje ellenére azonban megőrizte nyugalmát, célzóberendezését visszairányította a Csatapörölyre, és türelmesen végigvárta a millimásodperceket, amíg a harci komputer újra befogta a célt. Két sorozatot lőtt ki. Az elsőben közepes méretű és nehézlézereivel tüzelt. A skarlát sugarak előreszáguldottak: az egyik közepes lézer ugyan célt tévesztett, de a másik - a
nehéz lézerekkel egyetemben - becsapódott, és lehámozta a páncélborítást, miközben a Csatapöröly előrelépett. A Macskahóhér mech enyhén megtánto-rodott a találat erejétől, mikor Trent második sorozata is eltalálta, és befejezte, amit az első elkezdett. Ez a sorozat egy nagy hatótávolságú rakétákból álló hullám volt. Összesen negyven rakéta lövellt ki az Ordas szögletes állványaiból, és legtöbbjük a Csatapöröly felsőtestébe csapódott. Sortűzként követték egymást a robbanások, az eredmény roppant látványos volt. A Csatapöröly előrelépő mozdulata félúton megtört, mialatt páncélzata szanaszét fröcskölt. A csatamech belső szerkezetét a korábbi lövések már feltárták a rakétafejek számára. Ezek robbantak utoljára, szinte millimásod-percekkel a sortűz java után. Kitörésük szétszabdalta a mech belsejét, az ottani szerkezetek és myomer izmok a robbanás okozta ráz-kódás és forró repeszek áldozatául estek. Trent figyelemmel kísérhette, ahogy a pilóta elveszti uralmát a gépe felett. A mech felsőteste hátrabicsaklott, mintha meg akarna torpanni, miközben a lábak továbbhaladnának. A Csatapöröly egyensúlyát vesztve hanyatt bukott, zömök karhoz hasonlító protonágyúja az égre meredve ágaskodott. - Lion és Ansel, söpörjetek végig rajtuk! - mondta Trent, miután látta, hogy a Csatapöröly a fegyvereit karként
próbálja használni, hogy feltápászkodjon. Lior és Ansel leszakadt, és a gerillacsoport mögé sietett, hogy elvágja előlük a visszavonulás útját. A testes Macskahóhér Keresztes egy jókora, kis hatótávolságú rakétákból álló rajt lőtt Ansel Veszett Kutyájára, amivel komoly károkat okozott a szürke Jaguár mech jobb lábában. A Csatapöröly képtelen volt mozogni, felállnia sem sikerült. Mikor az Ordas eléje lépett, a gép mozdulatlanná vált. Trent keskeny sávú lézeradásra kapcsolt, és nyitott csatornára tért át, tudván, hogy az ellenfele így hallani fogja, amit mond. - Te és a csapatod csapdába estetek, és veszítettetek. Hódolj be, és garantálom, hogy gyorsan fogunk igazságot szolgáltatni. A válasz cseppet sem lepte meg. - Allahra, sosem lesz tied a lelkem, te démoni macska! Segíts felállnom, hadd küzdők meg veled szemtől szembe, harcos a harcos ellen, ahogy lennie kell. Trent szemügyre vette az előtte heverő elesett mechet. - Lehetetlen. Ti rablók vagytok, harcosként kezelni titeket sértő lenne a klánomra nézve. Lépj ki a gépből, és biztosíthatlak róla, utol fog érni a végzeted. A Csatapöröly elfordult, épp csak annyira, hogy kilője kis
hatótávú rakétáit. Az egyik eltalálta az Ordas jobb vállát, a többi elröppent fölötte. Trent a Csatapöröly súlyos sérüléseket szerzett felsőtestére irányította érzékelőit. Kilátszott a fúziós reaktor burkolata, és a giro tokja. Mindkettőt síkos, sistergő, zöldessárga hűtőfolyadék-réteg borította Milyen egyszerű lenne megnyomorítani ellenfelét, hogy aztán ismét csatlakozhasson a többi mech közt dúló csatához! Trent épp meghallotta a célzóberendezés jelzését a neurosisak-ban, amikor váratlanul egy másik mech árnyékát pillantotta meg a sérült Csatapöröly mellett. Egy Harci Sólyom volt az, a jaguárfoltos mintáról pedig felismerte, hogy csak Jez omnimechje lehet. A nő cselekedete azonban még jobban megrázta, mint annak váratlan felbukkanása. A Harci Sólyom gigantikus lába felemelkedett, majd rátaposott a Csatapörölyre. A nyolcvanöt tonnás mech olyan erővel sújtott rá a másikra, hogy a föld rengését még Trent is megérezte az Ordas pilótafülkéjében. Nem csak az útonálló pilótakabinja zúzódott porrá, a Harci Sólyom lába fülhasogató zaj és szikraeső közepette teljesen keresztülhatolt a mechen. Trent egy pillanatig döbbenten állt. Csak bámulta a Harci Sólymot, miközben Jez kiemelte a mech lábát a szétrepedezett páncéllapok közül. - Megsértette a harcosok közti becsületi redét, Jez. Ezzel
nekem volt jogom végezni. - Neg - érkezett a szenvtelen válasz. - Ezek itt bűnözők, és a legalacsonyabb kasztúakhoz hasonlóan kell bánni velük. Ezek ellen nem vesztheti a becsületét. Trent érezte, amint a düh hulláma végigsöpör testén. Az arcát borító szintetikus bőrt ezernyi apró tűként szurkálta a forró levegő. Jez igazat beszélt, de ez sem javított a helyzeten. Ő a rede szövegét tartja szem előtt, nem pedig
annak szellemét. Trent sarkon fordult Ordasával, és rohanva megindult a harc felé. A Keresztes haláltáncát járta, félig fekve, félig kifordulva vergődött az Ansell vezette Veszett Kutya kaszáló lézereinek kereszttüzében. Mellkasából füstfelleg emelkedett, majd a lőszertárak berobbantak, tüzes rákként terjedve szanaszét a bandita mechjé-ben. Váll- és csípőízületeiből váratlanul lángnyelvek csaptak ki, aztán a mech kicsavart testtel a földre zuhant. Laurel Pokolkeltője több halálos erejű rúgást vitt be egy fekvő Nagy Sárkányba. Trent másodlagos kijelzője összegyűjtötte a legyőzött mech adatait. Gyakorlott szeme azonnal felmérte, hogy a harc már az érkezése előtt véget ért. Laurel tébolyult rugdalózása arra emlékeztette, mintha valaki azért piszkálná elesett ellenfelét, hogy megállapítsa, tényleg meghalt-e.
Már csak Lior vívta harcát, az utolsó gerillával küzdött, aki fejvesztve próbált kitörni a csapdából. Trent közelebb sietett a csatához, miközben a Macskahóhér Szöcske rövid ugrással a levegőbe szökkent, ugrórakétáival lángra lobbantva a közeli faágakat. Lior nem mozdult, nyugodtan, kényelmesen célzott. Egy sor szegényí-tett urán uránium lövedék vágódott ki a Gauss-fegyverből, felszáguldott az ugró Szöcske felé, majd annak lábába fúródott. A rabló mech megremegett a becsapódás erejétől, a lábba épített rakéták kialudtak, és maradék páncélzata is lerobbant, majd a földre hullott. A mech úgy esett le, mint egy darab kő, Lior gépágyúja pedig még zuhantában szanaszét szaggatta. Ahogy a fák közé csapódott, Trent szem elől tévesztette, de látta, amint egy óriási tölgy kidől a lehulló mech súlya alatt. Érzékelői kiegészítették a képet, ahogy Lior az ellenséges gép szívébe lőtt, megsemmisítve a fúziós reaktort, és fehér füstfelleget küldve a lombkoronák fölé. - Vége - jelezte Trent az egységének, Jeznek és saját magának. Most már nem kell több ártatlannak meghalnia. A falvak kiirtásának szégyentelen és költséges gyakorlata befejeződik. - Póz - felelte Jez ugyanazon a komm csatornán. - Mindenki jelentkezzen a helyőrségi-parancsnokságon jelentéstételre, és további utasításokért!
Jez a Hyner bolygó helyőrségének központjához vezette Trentet és csillaga többi harcosát. Keresztülsiettek az alakulótéren, egyenesen Paul Moon csillagezredes messziről látható, tiszteletet parancsoló alakja felé, aki a díszlépéssel gyakorlatozó csillagok menetelését tartotta szemmel. Mint mindig, Moon szürke díszegyenruháját viselte, amely szinte repedezni látszott hatalmas izomzatán. Az ő lenyűgöző termetét kitenyésztő genetikai machináció nem csupán erőssé, de fürgévé is tette. Odafordult a közelgő harcosok kis csoportja felé, majd egymás után mindegyiknek a szemébe nézett. Trent kivételével mindnek. - Megkaptam az üzenetét, Jez csillagkapitány. Szívesen gratulálnék, de nincs sok dicsőség a banditák elleni harcban. A terve hibátlan volt, de az ön vérvonalától ezt is vártam.
Az ő terve! Trenttel fordult egyet a világ, amikor rájött, hogy Jez a sajátjaként adta elő. - Köszönöm, csillagezredes - hajtott fejet a nő válaszképp. - Én köszönöm önnek. A régi, elhagyatott metánkitermelőt körülvevő városok valószínűleg étellel és információkkal is ellátták ezeket a gerillákat. Önnek adom a megtiszteltetést, hogy kiválassza, melyiket tegyük a földdel egyenlővé annak érdekében, hogy megtanítsuk az embereket, mi jár
ellenségeink támogatóinak. Ön dönt. Trentet sokkolták ezek a szavak. Megsemmisítették az Öt Macskahóhért. Mi értelme van a további megtorlásnak? Ez a pusztítás még értelmetlenebbnek látszott, mint bármelyik korábbi. - Uram - szólalt meg, tudván, hogy gondosan meg kell válogatnia szavait -, engedélyt kérek, hogy nyíltan beszéljek. Paul Moon lassan Trent felé fordult, és pár pillanatig úgy méregette, mintha valami visszataszító idegen létforma állna előtte. - Folytassa, csillagkapitány. - Uram, ez a lépés, egy újabb falu kiirtása már szükségtelen. Hiszen megsemmisítettük a gerillákat. Miféle létjogosultsága van egy ilyen tettnek? - Nincs abban a helyzetben, hogy megmondja nekem, minek van létjogosultsága, és minek nincs - közölte Moon, és összefonta maga előtt a karját. Trent mostanra már jól ismerte ezt a mozdulatot, mint a parancsnoki tekintély egyik megnyilvánulását. - Porig romboljuk az egyik falut, és holovideón közvetítjük az egészet a bolygó többi városába, hogy az egész Hyner tudja, mi az ára annak, ha valaki a Jaguár útjába áll.
Trent vett egy mély lélegzetet. Nem tudott tétlenül tovább álldogálni. Állást kell foglalnia, még ha az életébe is kerül. A várakozás ideje lejárt. - Ezen ügyben kihívom önt a Sérelem Próbájára, csillagezredes. - Csakugyan? - vigyorgott Moon. - Póz. Ez a parancs sérti a becsületkódexünket, melynek alapjait Nicholas Kerenszkij, a klánok megalapítója fektette le. - Emlékeztetnem kellene rá, hogy ez itt egy hadsereg, csillagkapitány? - nevetett fel Moon halkan. - A véleménye nem érdekel, magával harcolnom pedig nem jelent nagyobb kihívást, mint egy bogár eltaposása a csizmám sarkával. Maga viszont métely a klánunkban. Az, hogy Jaguár-harcosnak nevezi magát, szégyent hoz a többiekre. A maga elleni harcban nincs dicsőség, de megígérhetem, hogy dicső tett lesz, amikor eltörlöm magát, mint egy utolsó szégyenfoltot. - Ám legyen - mondta Trent, és érezte a fülében száguldó vért, miközben teste felkészült a harcra. - Feltételezem, puszta kézzel akar küzdeni, pozvál?
- Póz - mosolygott Moon. Fejével Jez és a többiek felé intett: - És ők alkotják majd az Egyenlők Körét. - Ezt hallva
a harcosok azonnal körbevették a két férfit. Moon kigombolta egyenruhája gallérját, meglazította ingjét, és néhányszor megfeszítette izmait. - Tudja, hogy meg fogom ölni, Trent - mondta halkan suttogva, miközben alacsony támadóállásba ereszkedett. - Én viszont nem tenném meg ugyanezt, csillagezredes, még ha esélyem nyílna rá, akkor sem - válaszolta Trent, és maga is mélyebbre helyezte súlypontját. - Épp ez a gyenge pontja - felelte Moon. - Neg. A halál csupán kegyes megváltás egy harcos számára. Ha életben hagyom a vereség tudatával, az jobban fáj majd, mint egy halálos csapás. Főleg ha én, akit vérnévtelen kudarcnak tart, le tudom győzni. - Elég a szóból! - mondta Paul Moon, és Trent felé szökkent vastag karját széttárva, nehogy ellenfele bármelyik oldalra kitérhessen előle. Trent hátralendült; Moon épp az orra előtt ért földet, térdre hup-pant, és egyik karjával az ő lába felé kaszált. Lépés közben kapta el, amitől kőként zuhant az alakulótér füvére. Trent azonban tudta, hogy folyamatosan mozognia kell. Elég a legcsekélyebb tétovázás, és az óriási harcos elkapja. Amint földet ért, oldalára gördült, és megpróbált távolabb gurulni. Ugyanakkor pattant talpra, amikor Paul
Moon térdelő helyzetből feléje lendítette hatalmas öklét. Az ütés egy cölöpverő gép erejével éne arca bal felét, kitörte egy fogát, és hatására Trent teljes teste hátrarepült. A füle erősen csengett, miközben az Egyenlők Körének pereme felé fordult. Megpillantotta az egységébe tartozó harcosok közül Lior és Laurel arcát, amint érzelem nélküli tekintettel ránéznek. Túlságosan szédült ahhoz, hogy kitérjen Paul Moon elől. Az elementál elkapta hátulról, és bivalyerős karjával körbefonta. Olyan érzés volt, mintha Arcadia egyik acélviperájával birkózott volna, míg Moon megpróbálta kiszorítani belőle az életet. Trent bordái fájtak, és hallotta a reccsenést, amint az egyik el is tört. A levegő egyre fogyott a tüdejéből. Ha tenni akar valamit, nem tétovázhat. Ereje minden apró morzsáját össze kellett szednie, így sikerült annyira előrehajolnia, hogy a lába között hátranyúlva megragadja Moon bokáját a jobb kezével: azzal, amelyiket myomer izmokkal erősítettek meg. Mielőtt ellenfele bármit tehetett volna, Trent ismét felegyenesedett, markában még mindig a csillagezredes bokáját szorítva. Moon hanyatt esett, és magára rántotta Trentet, aki hirtelen a puszta súlyával kiszorította a levegőt a nagyobb férfi tüdejéből. A csillagkapitány kiszabadította magát az elgyengült szorításból. Bal karja még mindig sajgott Moon ropogtatásától, de folytatni akarta a harcot mindaddig, amíg egy darabban van.
Az ezredes talpra állt, Trent azonban nem várta meg az ütést, amiről tudta, hogy hamarosan eltalálja. Ehelyett jobb kezét ökölbe szorította, és mesterségesen feljavított karjának minden erejét összegyűjtve ellenfele arcába csapott. Ettől nem csak Paul Moon orra tört ripityára. de Trent egyik ujjízülete is eltört. Zúzódott orrából csak úgy ömlött a vér, de őt ez jól láthatóan nem érdekelte. Húsos nyelvével megízlelte, aztán megsuhintotta öklét. Nem létezik olyan fürgeség, amely lehetővé tehette volna, hogy Trent kikerülje az ütést. Feje oldalra bicsaklott, teste kissé elemelkedett a földről, majd hanyatt zuhant. Érezte, hogy valami van mögötte, ami egy röpke pillanatra megállította esését, mielőtt háta a hűvös fűhöz ért volna. Trent tudta, hogy veszített, és felkészült a halálra.
Remélem, gyorsan végez velem. Legalább úgy szolgáltam Nicholas Kerenszkjjt, ahogy én jónak láttam. Érezte, amint testét inggallérjánál fogva a magasba emelik, és Paul Moon forró lehelete perzselte arcát. - Az utolsó ütésemkor megtörted az Egyenlők Körét. Még mindig jogom van rá, hogy megöljelek. Amint azonban korábban említetted, talán több szenvedést okozhatok azzal, amit nekem szántál volna. Moon hangja rekedtes volt, levegő után kapkodott. - Nagyobb fájdalmat okozok azáltal, hogy hagylak együtt
élni a téged ért szégyennel. Trent kinyitotta beépített szemét, és megpillantotta a dühödt bikaként rámeredő Moont, mielőtt az még vadul visszalökte volna a földre.
- Ennek a Próbának vége. Jez csillagkapitány, nevezze meg az eltörlendő falut! - mondta Paul Moon, és egyenruhája ingujjával letörölte arcáról a vén. Jez lenézett Trentre, és elmosolyodott. - Chinn pusztuljon el a Jaguár karma közt, csillagezredes. Hangja elégedetten csengett. - Remek - mondta Moon. - Még a mai napon kezdje meg a hadműveletet! Trent meredten bámulta a Hyner hideg egét. Nem tudta legyőzni Paul Moont, és így most Chinn népének vére is az ő fejére száll.
14 Füstjaguár bolygóparancsnokság központja Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3055. február 10.
- Csillagkapitány - szólalt meg Judith, mire Trent felpillantott a jelentésből, amit a bolygó parancsnokság központjában levő ideiglenes irodájában olvasott. Paul Moon hű maradt önmagához, és a bázis alagsorában utalt ki neki helyiséget. Lévén kicsi, kényelmetlen és ablaktalan, ráadásul alig működött a szellőzése, nem lehetett kívánatos munkaterületnek nevezni, még a klánokban elfogadott normák szerint sem. - Azért jöttem, hogy kérjek egy szívességet. Trent a jobbágyára nézett, és bólintott. Arcán a daganat már lelap-padt ott, ahol az izmok működőképesek voltak, de még látszottak. Kezén kötés borította a Paul Moon elleni verekedés során eltörött ujjpercet. Ezek azonban csupán aprócska sérülések voltak ahhoz képest, ami Chinn faluval történt: kudarcának köszönhetően letörölték a térképről. - Mi lenne az? - kérdezte. - Megkérem, hogy kísérjen el egy rövid útra. - Ami hová vezet? - Ez meglepetés, csillagkapitány. Judith viselkedése már így is eléggé meglepte Trentet. Amióta Judith a jobbágya lett, egyetlenegyszer sem kért tőle szívességet. Tudta, hol a helye, és rendszerint nem lépte át a határt. A tény, hogy most megtette, ezért jelentőséget kapott.
- Ám legyen, Judith. Remélem, kellemes meglepetés. Trentre igazán ráfért már valami kellemes dolog. Judith bólintott. - Bízom benne, hogy örömét leli majd benne, uram. Trent és Judith nem sokat beszélgetett a Braddockvámúton, a légpárnásban eltöltött kétórás út alatt. Judith ült a kormánynál, Trent pedig kifelé bámészkodott az ablakon, és élvezte a késő nyári délutánt. Akkor sem szólaltak meg, amikor elhagyták a régi lekanyarodósávot, amely egykor Chinn falu felé vezetett. Trent érezte, hogy Judith rápillant, amikor elszáguldanak mellette, de nem fordította feléje a fejét. Már nem volt kinn a tábla, hogy útbaigazítsa az arra hajtókat, de Trent tudta, hová vezet. Romokhoz, és köztük a halálhoz. Judith lefordult a vámútról, rá egy földútra, amelyet olyan ritkán használtak, hogy benőtte a növényzet. A légpárnás szoknyáján surrogva kopogtak a magas fűszálak, miközben Judith egyenesen továbbhajtott. Trent úgy látta, a nő nem használ semmilyen térképet, ami elárulta, hogy korábban már járt ezen a helyen. A talaj megemelkedett, és alacsony, ám meredek falú dombokat alkotott. Mindegyiket dús gyeptakaró borította, zölden ragyogtak a Hyner kék ege alatt. Judith lehúzódott az útról, és legalább egy kilométert hajtott, majd egy több
évszázados növényzet lepte, kígyózó buckasor előtt lefékezte a járművet. Leállította a motort, aztán kinyitotta az ajtót. Trent csendben követte a nőt, aki a hosszúkás buckához sétált, és közvetlenül előtte megállt. A férfi melléje lépett, és kíváncsian nézett jobbágyára. - Ma van a születésnapom - mondta Judith. Trent felvonta egyeden megmaradt szemöldökét. - Születés nap? - Ön igazvérű, csillagkapitány, de én nem. Én szabadon születtem, és a Terrán nevelkedtem. Nálunk hagyomány, hogy megünnepeljük születésünk évfordulóját. Trent nem igazán értette, mi oka lehet az ilyen ünneplésnek, de megpróbálta tudomásul venni a dolgot. - Te most már a klánhoz tartozol, Judith. Bár mi nem emlékezünk meg az ilyen alkalmakról, megértem, hogy téged más törvények és hagyományok formáltak. Amennyiben ez a nap különleges a számodra, kívánok neked kellemes születés napot.
- Köszönöm - mosolygott a nő. - Annyira azért nem különbözünk, csillagkapitány. Bár a klánban született és nevelkedett, néha eltűnődöm rajta, tényleg illik-e közéjük. Életének bármely másik szakaszában Trent sértőnek talált volna egy ilyesfajta megjegyzést, főleg egy szabadvérűtől. Judith azonban azon kevesek közé tartozott, akik mellette
állnak. Számított a nő képességeire, és megtanult bízni benne. - Sok mindent észreveszel - mondta, és megdörzsölte állat, amit még mindig fájdalmas, fekete és kék foltok borítottak. - Ez azonban nem akadályozhat meg kötelességeim és feladataim végrehajtásában, Judith. Ez a klánok törvénye. - Hallottam a többi techtől... amit tett - mondta Judith tétovázva, mintha nem tudná, szabad-e tovább bizalmaskodnia. - Elmondták, harcolt az ellen, hogy elpusztítsák Chinnt. Ön azt mondta, az helytelen cselekedet. - Ártatlan életek kioltása nem teszi erősebbé a Füstjaguárokat. Ellenkezőleg, hitem szerint meggyengít minket. Nicholas Kerenszkij nem akarta volna, hogy könyörtelen gyilkosok vagy szívtelen hódítók váljanak belőlünk, ő az új Csillagliga fenntartóinak szánt minket. Én azonban vereséget szenvedtem, és ezzel vége az ügynek. - Azt mondja, vége, de a szíve mélyén tudja, hogy nem így van -mondta Judith. - Ezt meg tudom érteni. A Belső Szférában nem tolerálnának vagy engedélyeznének ilyen embertelen tetteket. - Csak óvatosan, Judith! Közel jársz az áruláshoz - szólt közbe Trent, de szomorú mosolya arról árulkodott, nem dühös. - Én a Terrán születtem és nevelkedtem - mondta a nő, és
pillantása a messzeségbe meredt. - Negyedik generációs Komsztár. Születésemtől fogva minden évben ezen a napon a családom ünnepséget rendezett, hogy megemlékezzünk egy újabb év elteltéről. A hagyomány része volt, hogy a születésnapján az ünnepelt ajándékokat kap. Trent enyhe bűntudatot érzett. - Én semmit sem tudok adni neked, Judith. Csupán a tiszteletemet. - Figyeltem önt, csillagkapitány - mondta a nő. - Több a közös dolog bennünk, mint az ember hinné. Láttam, hogy szokott sakkozni Russou csillagparancsnokkal. Nekem is ez az egyik kedvenc játékom. Ráadásul mindketten szeretjük a történelmet. Ezért hoztam most ide, erre a helvre. Kinyújtotta karját, és elhúzta a meredek domboldalt borító indák egy részét. Alatta valami fémes dolog rejtőzött. Trent döbbenten látta, hogy egy szegecselt ajtót építettek a domboldalba. Réginek tűnt, talán több évszázados is lehetett. Előrelépett és lehajolt, hogy jobban megvizsgálja. Az ajtón egy jel állt, amely igencsak megkopott, de még felismerhető volt. Egy csillag volt az, melynek egyik ága jobbra messzire kinyúlt. A Cameron-csillag, a dicsőséges Csillagliga jelképe. - Ezen a születésnapon, hogy kifejezzem tiszteletem a Chinn érdekében tett erőfeszítései iránt, én szeretnék
önnek ajándékot adni, csillagkapitány- mondta Judidi, majd megrántotta az ajtót, és kitárta. A sarokvasak tiltakozón nyikorogtak, de Judith jó erőben volt. Trent látta, hogy egy szobát rejtenek a sötét árnyékok, egy hatalmas, majdnem sírboltszerű termet. Lassan, meghatottan lépett át az ajtón, Ju-dithtal a nyomában. - Ez a hely... - szólalt meg Trent. - A Brian-bástya. Amelynek a kutatásához átnézte az adatbázisokat. A helybeliek tudtak róla, de inkább csak hírből, pletykaszinten. Nekem elárulták, mert nem tekintenek igazán a klán tagjának. Ilyen erődítmények mindenfelé megtalálhatók voltak a Csillagliga fénykorában. Rejtett bázisok, ahol Alexander Kerenszkij idejében a Csillagliga Védelmi Erői az emberiség rég elveszett aranykorának világait védelmezték. A Csillagligát helyreállítani kívánó klánok számára bármi, ami ehhez a korhoz tartozott, valósággal szent dolognak számított. - Ez megszentelt föld - lehelte Trent, miközben beljebb lépett a halványan megvilágított szobába. Mindent vastag porréteg borított, de az egyik sarokban megpillantott egy minden jel szerint századokkal korábban otthagyott ládapiramist, melynek deszkája már rohadt. Az idők során kifakult és megrepedezett falakon még látszottak a további termekhez irányt mutató feliratok nyomai.
- Ez a mi titkunk, uram - jegyezte meg a nő. - Titkunk? - Póz, csillagkapitány. Javaslom, hogy ezt a helyet használjuk beszélgetésre, töprengésre. Valamint hogy egyelőre ne szóljunk róla a többieknek. - Tudnod kell, mennyit jelent ez itt nekem - intett Trent körbe a teremben. -A Csillagliga helyreállítása volt az egyetlen ok, hogy elhagytuk az otthonunkul szolgáló világokat, és visszatértünk a Belső Szférába. - Nem szívesen látnám, hogy ezt a helyet megszentségtelenítik azok, akik megrontják a klánunkat mondta Judith. Halkan beszélt ugyan, de igen merész szavakat használt. Trent majdnem rendreutasította, de megértette a nő érzéseit. Eszébe jutott Jez Howell és Paul Moon. Gyakran eltöprengett viselkedésükön, gondolkodásmódjukon, manipulációikon és trükközésükön, s úgy vélte, ezzel beszennyezik a Füstjaguárok becsületét. - Rendben, Judith. Ez a hely egyelőre csak a kettőnké. - Köszönöm, csillagkapitány - mondta a nő. - Ez örömmel tölt el. - Ez igazán értékes ajándék - bólintott Trent. - Más
időkben, más helyzetben barátok lehettünk volna. Most azonban a klánok törvényei elválasztanak minket egymástól. - Hirtelen elszégyellte magát és lehajtotta fejét. Életében először azt kívánta, hogy a kasztok közti tabuk bár ne kötnék oly szorosan. - Ez így igaz, ön mégis Füstjaguárrá tett engem. Megtanultam elfogadni a helyem abban a klánban, amely oly nagyra becsüli a tisztességet. De ha a tisztesség annyira fontos szerepet játszik a harcos kaszt életében, amely a legnemesebb és legjobb a klánban, hogy magyarázzam meg magamnak azt, ami a Hyneren folyik? - A harcos szolgál, Judith. Nem tudom, mi mást mondhatnék még neked - jegyezte meg Trent attól tartva, túl sokat árul el. Ez a nő jobbágy és szabadvérű. Ő pedig a harcos kaszt tagjaként köteles fenntartani méltóságát, és ragaszkodni pozíciójához. - A Belső Szférában felnéznének önre tiltakozásai és bátorsága láttán. Itt azonban a bajtársai megvetik a nézetei miatt. Azt is hallottam már mástól, hogy elérte a kort, amikor a harcos öregnek számít, azonban ahonnan én jöttem, a tapasztalt harcosokat tisztelik és értékelik. Ezeket a dolgokat képtelen vagyok megérteni. - Ez már csak így megy a Füstjaguároknál - mondta Trent. Hogy is ismerhette volna el, hogy ő még kevésbé érti mindezt?
- Most őszintén beszélgetünk, csillagkapitány, ahogy egyszer vagy kétszer már megtettük korábban. Látva, hogyan megy ez máshol, például a Belső Szférában, nem gondolkozik el néha, hogyan alakult volna az élete, ha nem a klánban születik? Trent mélyet sóhajtott, nem bánva a terem dohos levegőjét. - Gyakran eltöprengek, milyen lett volna a nagy Kerenszkij tábornok alatt szolgálni, azok közé tartozni, akik hátat fordítottak a Belső Szféra kicsinyességének és fösvénységének, s követték őt az ismeretlenbe. Judith előhúzott egy elektromos lámpást a táskájából, és belépett Trent mellé a terembe. - Szokott a Terrára gondolni? Sokszor hallottam, mennyire vágynak rá a klánok, hogy győztesként léphessenek az emberiség bölcsőjének földjére, mégsem kérdezett róla soha, pedig tudja, hogy ott születtem és nevelkedtem. - Igen, Judith. Ez az alkalom azonban megfelel: mesélj nekem a Terráról! - Olyan, mint bármely másik bolygó, amelyiken jártam, ugyanakkor mégis teljesen más. Az a hazám, ugyanakkor a Belső Szféra minden más lényének is a hazája. - Nekem pont ezt jelentik a klánok, Judith - bólintott Trent. Ők a hazája mindannak, ami vagyok, és amivé még válni
szeretnék. Mégis, hirtelen kívülállónak érzem magam, aki sohasem térhet többé haza. Talán te is ereztél valami hasonlót, amikor Blake Szava kivált a Kom-sztár törzséből. Judith sokáig hallgatott. Amikor ismét megszólalt, hangja álmodozó, távoli volt. - A kiképzésemet a Komsztár hírszerzési osztályán kezdtem meg, de amikor más hajlamokat, más lehetőségeket fedeztek fel bennem, a feletteseim átküldték, hogy a Komgárda mech-harcosának képezzenek ki. Tanítottak a Komsztár Rendjének miszticizmusára, ugyanakkor egy harcos gyakorlatiasságát is belém nevelték. - Az otthon, melyből származol, már nem létezik. Judith megkopogtatta a halántékát. - Ameddig én élek. létezik. Trent egyetértőn bólintott, és ő maga is megkopogtatta fejét a húshalom fölött, ami egykor a jobb füle volt. - Én is magammal hordom az otthonomat. - Trent csillagkapitány, valamit tudnia kell rólam, méghozzá ezt haladéktalanul el kell mondanom. Én legelőször hírszerző tiszt voltam, a ROM tagja. Még erről a bolygóról is képes lennék aktiválni és használni a Komsztárral levő összeköttetésemet, amennyiben azt szükségesnek ítélem.
Eddig még nem tettem meg. Ez csak azért van így, mert önhöz jobban ragaszkodom, mint a Füstjaguárokhoz. Reméltem, hogy megtalálom a helyem a klánban, de csak egyre jobban elvágyódom innen. Judith pár pillanatig a férfi arcát tanulmányozta, s csak aztán folytatta: - Elmehetünk innen, ha úgy kívánja. A Belső Szférában sincs hiány olyan egységekből, akik kötődnek a Csillagligához. Nem csak a Kom-gárda ilyen, de az Eridani Könnyűlovasság és a Northwindi Felföldiek is. Mindegyik fel tud mutatni a tiszteletreméltó múlthoz kapcsolódó köteléket. Amennyiben eljön a pillanat, csak egy szavába kerül, és én megszervezem, hogyan hagyhatjuk el a Jaguárokat. Miközben a nő beszélt, Trent gyomrát olyan rettenet szorította össze, amilyet még életében nem érzett. - Túl messzire mentél, Judith. Amiről beszélsz, az árulás! - Póz, de egy harcosnak, egy igazi harcosnak mindig mérlegelnie kell az összes stratégiai és taktikai lehetőséget. Ahogy ön, én is jól emlékszem a kiképzésemre. Csupán annyit tettem, hogy tájékoztattam önt egy létező lehetőségről. Trent érezte a szavakban bujkáló csábítást, ugyanakkor mereven elutasította a száműzetés gondolatát, azt, hogy a
klánja ellen forduljon. Volt még remény, volt lehetőség, hogy bebizonyítsa: a Jaguár szíve nem olyan sötét. - Erről ne beszéljünk többet! - mondta, és körbefuttatta tekintetét a teremben. -Az ilyen helyeken, ahol egykor oly nagyrabecsült emberek jártak és lélegeztek, árulásról jobb nem beszélni. -Az árulást a győztes határozza meg. Az egyik fél árulója a másik fél hazafija. Trent bólintott. A gondolat, hogy rábukkant erre a helyre, és ilyen szavakat hallott, megszédítette, s alig tudta, mit beszél. - Igaz, Judith, igaz.
15 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállás! zóna 3055. április 2. Paul Moon csillagezredes a bunker kellős közepén állva aktiválta a holografikus kivetítőrendszert, hogy beosztottai is lássák azt. amiről ő már tudomást szerzett. A kör alakú terem lépcsőzetes padlózatával, a rengeteg számítógépterminállal és taktikai kijelzővel inkább tűnt amfiteátrumnak, mint harcálláspontnak. Ahogy a holografikus kijelző életre kelt, az összegyűlt tisztek felnéztek, míg a technikusok
inkább a monitorukon átáramjó adatfolyamon tartották szemüket. Jelen volt a Füstjaguárok Delta galaxisának Harmadik Jaguár Lovasságából az egész tiszti kar: minden binária és trinária parancsnoka, valamint a csillagparancsnokaik. Ez volt a Viharlovasok néven közismert csillagkép, és minden itt lévő - köztük Trent is - a vasalt szürke egyenruháját viselte. Körbepillantva hirtelen mellbe vágta, milyen fiatalok a többiek. Tudta, hogy közeledik a harcosok szemében már idősnek számító korhoz, de eddig a pillanatig nem igazán fogta fel. A Brian-bástyára gondolt, az ő és Judith titkos találkahelyére. Ezek a fiatal harcosok a Csillagliga
visszatértéről álmodoznak, de én láttam, szagoltam, megérintettem, és bejártam egy darabkáját. Ott voltak még a sebhelyei is annak rettenetes tanúságaként, hogy harcosként élt. Egyik-másik igen mélyen húzódott azonban, oly mélyen, hogy azt emberi szem nem láthatta. Például azok, amelyek a Paul Moon ellen vívott becsületbeli párbaj nyomán maradtak. A sebek begyógyultak ugyan, de csak a felszínen. A taktikai kijelző által a fejük fölé vetített, lassan forgó kép a Hynert és annak három földrészét mutatta. A bolygó felé négy alig észrevehetően apró, vörös fénypont közeledett.
- Amit itt látnak - kezdte Paul Moon a legmélyebb, tekintélyt parancsoló hangján -, az a Drakónis Szövetség támadóerejének egy része, amely nemrég tűnt fel egy kalóz ugrópontnál, és most a Hyner felé tart. Union típusú űrjárókat használnak, ami arról árulkodik, hogy legalább egy belső szférás zászlóalj érkezett. - Aligha méltó a figyelmünkre, csillagezredes - mondta Oleg Newersan, a rohamtrinária rőt hajú csillagkapitánya. Szánalmas csapat ez, amit ellenünk küldenek. Nem jelentenek fenyegetést sem a Hynerre, sem a Viharlovasokra. Ráadásul többé nem bocsátkozunk batchallbe a Belső Szféra egységeivel. - Egyetértő morgás és több fejbólintás követte kijelentését. Trent tudta, hogy igazuk van. A Belső Szféra seregei oly hamisan nyilatkoztak a licit során tényleges erejükről, hogy a Jaguárok a szertartásos harci kihívásra, a batcballre méltatlannak nyilvánították őket. Trent a közelgő vörös pontokat figyelte, és nem tudta levenni róluk a tekintetét. - Amennyire meg tudjuk állapítani, ez nem egy reguláris egység, hanem egy csapat mocskos zsoldos - folytatta Paul Moon. - Még kevésbé jelentős - jegyezte meg Tamera Osis az Első Csa-tatrináriából. Szürkéslila neuro-áramköre vibrálni látszott az arcán a holokép ráeső fényében. - Úgy beszélünk róluk, mintha méltóak lennének rá, hogy egyáltalán licitáljunk.
Ezután Jez Howell szólalt fel. - Mi a feltételezett landolási zónájuk, ezredes? - Trent közelében állt, de akkora távolságot azért tartott kettejük között, hogy megmutassa, semmi köze hozzá. Paul Moon állított néhány kapcsolón, mire egy zöld kép jelent meg jelenlegi találkozójuk helyszíne, Warrenton városa körül. - Feltételezéseink szerint a mi földrészünkön landolnak majd. - Mi lehet a célpontjuk? Azt bizonyára nem remélik, hogy elegendő erejük van a bolygó helyőrségének felszámolására, negvál? - vetette fel a rohamtrinária egyik csillagának elementál tisztje. - Neg - rázta meg fejét Moon. - Nem hiszem, hogy kockáztatnának egy ekkora létszámú csapatot egy ilyen öngyilkos akcióban. Nem tudom, mi lehet a céljuk. Ezt is vegyék számba a licitálás során! Trent a Warrentont magába foglaló kontinensre meredt, és jól megnézte a zölden ragyogó területet, amely a támadók lehetséges landolási zónáját jelezte. Körbepillantott a termen, és észrevette, hogy több Jaguár-harcostársa értetlenül csóválja a fejét.
Trent azonban úgy érezte, ő érti a helyzetet. Tisztán katonai szemszögből nézve a Hyner elleni támadásnak semmi éneimé sem volt, de az élet a Belső Szférában teljesen más, mint a klánbeli szokások. Trent biztosra vette, hogy ez a csapat az ellenállóknak hozott erősítést, ellátmányt és lőszerutánpótlást. Nem szerezhettek tudomást róla, hogy az Öt Macskahóhért már szétzúzták. Örökre kiölték a lázadás minden reményét a Hynerből. - Ha megengedi, csillagezredes, én úgy hiszem, tudom, mi a céljuk - mondta. Paul Moon gúnyosan felvonta szemöldökét, és megvetőn elnevette magát. - Biztosra veszem, hogy az összes jelenlevő nevében mondhatom: senkit sem érdekel, mi a maga véleménye ez ügyben, Trent csillagkapitány. Az egyetértő bólintások és felhorkanások fájdalmat okoztak Trentnek, ahogy a körülötte állók arcán tükröződő megvetés is. Ez az én klánom, az én vérem és életem.
Most pedig úgy bánnak velem, mint egy kívülállóval, aki egy közönséges bűnözőnél is kevésbé méltó a figyelmükre. Elfogta a szégyen, de nem saját magát szégyellte, hanem tiszttársai viselkedését. Állkapcsa megfeszült, amikor előrehajolt, hogy megszólítsa Jez Howellt. Elvégre ő a parancsnoka.
- Lehet, hogy gyűlöl - suttogta -, de segíthetek megnyerni a licitet. Tudom, hol fognak landolni. - Biztos benne, pozvál? -Póz. - Ám legyen - felelte Jez. - Eszerint fogok licitálni. Egyet viszont jegyezzen meg, Trent: ha tévedett, felelni fog érte. Három nap telt el, és miközben Trent sokadszor is állított a pilótaülés szögén, az eget bámulta a mocsár fái között. Innen szervezkedett az Öt Macskahóhér: a rég elfeledett metánfinomítóból. Itt fog földet érni a zsoldoscsapat. Nem csak a Belső Szféra történelmének tanulmányozása tette biztossá ebben, hanem szinte a zsige-reiben érezte. Egyfajta taktikai ösztön volt ez, melyben harcosként leélt évei során megtanult bízni. Az ő csillaga a mocsárban várakozott, két, másik bináriába tartozó csillaggal együtt. Félig az iszapba rejtőzve, energiatakarékos üzemmódba kapcsolva álltak, aminek köszönhetően az ellenség bajosan érzékelheti reaktorukat addig, amíg közvetlenül melléjük nem ér. A mocsár szélén a szerelők - köztük Judith is - álcázott rejtekükben húzódtak meg, amíg szükség nem lesz rájuk. Trent megnyugtatónak találta, hogy jobbágya itt van a harc közelében, amit oly sokáig megtagadtak tőle. Trentet meglepte, hogy Jez vette a fáradságot, és őt is bevette a licitbe, de aztán rájött, ez csak a nő előnyére
válik, ha Trent tévedett. Ez nem olyasmi volt, amit a férfi rokonszenvesnek talált parancsnoka vezetési stílusában, de kezdte egyre jobban megérteni. Trent értelmezése szerint ez a stílus eltért a klán törvényeitől, de lehet, hogy ezek a törvények átalakulófélben vannak, ő pedig csupán lemaradt. Az alkonyi égen hirtelen néggyel megnőtt a csillagok száma: gyorsan érkező üstökösök vagy meteorok tűntek fel, melyek nyugat felől száguldottak a mocsár felé. Űrjárók. Éjszaka érkeztek, tudván, hogy a fúziós motorok forró lángja látható lesz a helyi városok és falvak számára. Elterjed a híre, hogy a Szövetség visszatért a Hyner-re, ha csak rövid időre is. Trent ezt megértette, és öröm töltötte el a feléjük húzó hajók láttán. Keze az Ordas fúziós reaktorának gázkara felé mozdult. Még ne. A terv szerint előbb meg kell várni, hogy a hajók megszabaduljanak szállítmányuktól, és csak azután támadnak a Jaguárok. Az éles fények pont a fejük fölé érkeztek, Trent pedig jó néhány apró fényt látott felvillanni a hajó pereménél. Csatamechek. Ugrórakéták segítségével a zsoldos mechek kiugrálnak az űrjárókból, és a mocsárban landolnak, alig egy kilométerre Trent jelenlegi pozíciójától. Amikor az egyik űrugró pontosan a feje fölé ért, és megkezdte az emelkedést, hogy eltávolodhasson a mocsártól, megnyalta felemás ajkát a neurosisak rejtekében. Egyre jobb. Ebben a helyzetben a menekülés
nem lesz se gyors, se könnyű áldozataink számára.
Jez hangja csendült fel a hangszórókban: -Jól becsülte fel a landolásuk helyszínét. Amennyiben a csata elvárásaink szerint alakul, talán meg is említem a csillagezredesnek. Egyelőre az a dolga, hogy bebizonyítsa: méltó a Jaguárhoz. Támadás! Trent jelt adott csillagának, hogy mindenki indítsa be a motort, és kezdje meg a támadást. Hűvös pontossággal tolta előre Ordasa gázkarját, és érezte, ahogy a pilótafülke alatti fúziós reaktorból induló energia áthullámzik rajta. Amint a motort csúcsra járatta, a hűtőberendezés kijelzőjének fényei is életre keltek, különös színűre festve az eddig félhomályba burkolózó kabint. Trent úgy érezte, mintha mechje testének meghosszabbítása lenne. Kezét a fegyverzetet irányító botkormányra tette, és megindult előre. Tőle jobbra és balra a többi mech is életre kelt.
16 Elhagyatott metánkitermelő telep Mocsaras terület Warrentontól nyugatra, Hyner Füstjaguár megszállás! zóna 3055. április 5.
A becsapódó srapnelektől megrázkódott Trent Ordasa, amely épp egy, a mocsár fekete vizében térdig álló zsoldos Orionra rontott rá, pontosabban arra, ami még maradt belőle. A mech szinte teljes páncélzatát elvesztette, lángok nyaldosták felsőtestét, melyből füst emelkedett az alkonyati ég felé. Trent lézerei pont oda mélyedtek, ahonnét a lángok eredtek, így még jobban megnyomorította ellenfelét. Az Orion pilótája megpróbált elhátrálni, hogy elkerülje a közeli parton álló Ordast, de a mozdulat hatására elveszítette az egyensúlyát. Előrezuhant a fekete vízbe, amitől sistergő gőzfelhő emelkedett az este levegőjébe. A mocsár összezárult a mech felett, mély moraj hallatszott a víz alól, amit a kiszökő levegő hatalmas buborékja követett. Trent elfordította az Ordas törzsét, és ellenőrizte a kis hatótávú érzékelők eredményeit a másodlagos kijelzőn. Az adatok a kegyetlen valóságról árulkodtak: a zsoldosok zászlóalját azonnal sikerült körülvenni, azok azonban ádázul küzdöttek azért, hogy kitörjenek a csapdából. Trent előtt egy sekély tó terült el, melyet ritkás erdő vett körül, azon túl pedig csapatának maradéka várakozott. Liort kilőtte az az Orion, amit Trent az imént terített le, Laurel pedig katapultált azóta, hogy utoljára nézett a kijelzőre. Semmi nem utalt rá, hogy mi történt Styxszel, de Trent feltételezte, hogy a fiatalabb harcost vagy utolérte a végzete, vagy épp most üldözi. A másik két bináriától érkező jelek szerint a harc enyhén szólva is akadozott, de a csata nem úgy
haladt, ahogy a Jaguárok várták. Ansel Veszett Kutyája Trent szenzorainak hatótávolságának határán helyezkedett el, de a beérkező jelek szerint az ő omnimechje a halál szélén táncolt. Trent legszívesebben visszavonulásra utasította volna a másik harcost, de tudta, hogy úgysem engedelmeskedne. Nem olyan alkat. Az esélyek konokul egyenlőek voltak, és bár az ellenség csupán zsoldosokból állt, a csatában derekasan küzdöttek. Épp ekkor Trent megpillantott egy sötétbarna Guillotine-t, amint előlép az ingovány másik oldalán. Rádobta a célkeresztet, miközben az már tüzet is nyitott rá közepes lézereiből. Az egyik sugár célt tévesztett, a mocsárba döfött, és felforralta a vizet. A másik három keresztülfúrta magát Trent Ordasának mellvértjén. Ő azonban állta a sarat, és mindkét tárból kilőtte nagy hatótávú rakétáit, miközben a Guillotine a maga kis hatótávúit engedte útra. A rakétarajok félúton elsuhantak egymás mellett, és mindkettő célba talált. Az Ordas megroggyant a csapás erejétől, lábáról a robbanófejek lehámozták a páncéllapokat. Trent nem várta meg, hova csapódnak be saját rakétái, hanem előresietett, hogy nehezebben eltalálható célpontot nyújtson. A mech törzsét elfordítva látta, hogy a Guillotine az ugrórakétái segítségével próbálja megtalálni.
Saját állapotjelzője több törést is mutatott a páncélján, halálos vörösre festve a találatok helyét. Elülső páncélzatának majdnem egésze sárgán ragyogott, mutatván a közepesen súlyos sérülések helyét. Figyelte a Guillotine röptét, amint magasba emelkedik, és rakétái ragyogó lángjainak szárnyán feléje tart. Ha ez a zsoldos azt hiszi, átveheti a csata irányítását, nagyot téved. Trent egy sűrű, csüngő ágú facsoport felé iramodott Ordasával, így a Guillotine számára lehetetlenné tette, hogy közvetlenül a közelében landoljon. Látta is a közelben landoló barna mech körvonalait az ingovány szélén, amelyben ő állt. Nagy lézere és kis hatótávú rakétái ismét Trent felé csaptak, de ezúttal a fák elegendő fedezéket nyújtottak a rakéták felfogásához. A vörösen világító lézersugár azonban kardként hasított jobb oldali fegyvergondolájába. Páncélzata szanaszét fröcskölt, oldalán zöld hűtőfolyadék csordogált, és a harc kezdete óta először forróság öntötte el a pilótafülkét, amitől a levegő minden lélegzetvételnél Trent tüdejébe szúrt. Odafordult, hogy lövésre emelje lézerét, amikor egy másik mech állt közéje és a zsoldos közé. Azonnal felismerte, ez egy Harci Sólyom, amelyről hiányzik az egyik fegyvergondola és majdnem az egész páncélzat. Mint egy megnyúzott ember, a mechből csak az izomzatszerű myomer rostok és érzékelők maradtak meg./ez. - Csillagkapitány, ez a célpont az enyém - jelentette ki
határozottan, miközben elindult, hogy megkerülje. - Surat csali - érkezett a válasz a recsegő rádión keresztül, ami elárulta, mennyire komolyan megsérült a másik mech. A Guillotine pilótáját nem érdekelte a klánbeli becsület vagy hagyomány. Csak a Harci Sólymot látta, és közepes lézereiből halálos zárótüzet bocsátott rá. Jez mechje úgy rángatózott, mintha epilepsziás lenne, vagy szélütés érte volna. Lángok és élesen felvillanó fények töltötték be az alkonya-ti levegőt, miközben Trent megpróbálta megkerülni, hogy ő is lőhessen. Amint Jez mellé ért, tüzelni kezdett minden fegyverből, amije csak volt. A lézerfény karmazsin impulzusai halálos, vörös falként csaptak a Guillotine-ra. A zsoldos mechjének törzse ragyogó sárga és narancsszín villanás kíséretében szakadt szét, ahogy a kis hatótávú rakéták töltete berobbant. A rekeszes lőszertároló felszereléseire ellenére - melyet úgy terveztek, hogy csökkentse egy belső robbanás hatását - a detonáció nagy pusztítást vitt végbe a gép belsejében. A Guillotine megdőlt, és tett előre egy tétova lépést, miközben Trent is előrelépett, így közelebb került a Guillotine-hoz, mint Jez. Ellenfele annyira még a talpán állt, hogy zárótüzet zúdíthasson rá közepes lézereiből, ami a pilótafülkébe mélyedt. Trent erre nem számított, így megtántorodott a csapás erejétől, és a kabinban több irányítórendszer is rövidre záródott, amitől az ózonszag és füst töltötte meg. A terjengő füst felkavarta benne a
tukayyidi csata emlékét, ahol Jez ugyanígy mellette volt. Elkergette a majdnem végzetes csata gondolatát, agya mélyére temetve a képeket. Ez nem a nosztalgiázás, hanem a hősiesség ideje. Jez megpróbálta felemelni egyik még megmaradt fegyverét, egy PPC-t, de a Guillotine pilótája vállalta a gépében felhalmozódott hővel járó kockázatot, és tüzet nyitott nagy lézerével. Találata nyomán pislákoló lángok támadtak, s körbenyaldosták a Harci Sólyom oldalát és mellét, majd a pilótafülke környékén pörkölte beteges, égett feketére a festéket. A hirtelen lökéstől Jez lövése túl alacsonyra sikerült, PPC-je a mocsár fekete iszapjába döfött, amitől kék energiaívek táncoltak keresztül a vízen, és füst emelkedett az ég felé. Trent csupán nyugtázta a támadást, mivel épp a sajátjára összpontosított. Nagy lézereit ugyanarra a kioldóáramkörre kötötte, majd egyik mutatóujját az elsütőbillentyűre szorította, miközben pontosan az ellenséges mech pilótafülkéjére célzott. A maradék páncélzat lerobbant a lövéstől, miközben a Guillotine több lépésnyit hátratántorodott. Egy kisebb villanás kíséretében a pilótafülke ablaka kirobbant. A zsoldos mech azonnal lemerevedett, majd élettelenül bukott orra a mocsár mély vizébe. Trent nem tétovázott. Gyorsan kapcsolatot létesített Jezzel. - Indulnunk kell dél felé. Arra még elvághatjuk a túlélőket az űrjárótól, már ha vannak túlélőik.
- Neg - felelte Jez. - Ha vannak is túlélők, az érzékelők már nem látják őket. Képtelenség időben utolérni őket, hogy elvágjuk az útjukat. Trent a saját, mindenfelé pásztázó, kis hatótávú érzékelőire pillantott, és látta, magukra maradtak. Átkapcsolt nagy hatótávú szenzorokra, leginkább megerősítendő Jez állítását arról, hogy közel s távol se ellenség, se szövetséges. - A többiek a kommunikációs rendszer és az érzékelők hatótávján kívül vannak. Itt egy kis szünet következett, amit Jez kegyetlen kuncogása tört meg. - Neg. Meghaltak vagy haldokolnak. - Elhallgatott, valószínűleg a helyzetet értékelte magában. - Ez a maga műve, Trent! A maga önteltsége miatt licitáltunk túl alacsonyan. - El sem hiszem, hogy ezt kell hallanom - mondta Trent. Jez szavaira izmai megfeszültek. - Engem hibáztat, holott maga nem hoz elegendő sereget ekkora ellenség ellen, pozvál? A harcosok nem keresnek kifogásokat. Jez ismét felnevetett. - Igaza van, de a Jaguár-harcosok azt is tudják, hogy nem
elég a csatát túlélni, a következményeit is viselni kell. Ez is mindig a gyengeségei közé tartozott. Sosem tudta megérteni a politika fontosságát. A végén úgyis mindig maga húzza a rövidebbet. - A politikai mesterkedés méltatlan a harcosokhoz. - Megint naiv, Trent. Hát nem látja? Viselnie kell a felelősséget ezért a kudarcén, ahogy viselte a tukayyidi csatáért is. Ez mind politika, Trent. - Nekem maga ne beszéljen a Tukayyidról, Jez! Én mentettem meg ott az életét. Ez olyan hiba volt, amit nem követek el még egyszer. -A nő omnimechjére nézett, amely mindössze néhány méterre állt tőle. Miközben beszélt, dühe minden szónál nőttön-nőtt. - Ami azt illeti, máris elkövette - vágott vissza a nő. - Az imént hagyhatott volna meghalni, de nem tette. Ne dédelgessen illúziókat, Trent. Gondoskodtam megfelelő magyarázatról, ha netán kudarcot vallanánk: maga az. Trent szívverése a fülében lüktetett annak emlékére, hogyan hamisította meg Jez az igazságot a tukayyidi összeomlásról. Most pedig azzal fenyegeti, hogy újra megteszi. - Negatív. A hazugságai fölött állok, Jez. - Olyan vak, hogy nem látja saját sorsa törvényszerűségeit,
negvál? Egykorú velem, mégis alacsonyabb beosztásban szolgál. Mindketten harminchárom évesek vagyunk, majdnem túljutottunk az igazvérűek életének csúcspontján. A különbség az, hogy én vérnevet és annak megfelelő beosztást szereztem - magyarázta Jez. - így nekem esélyem nyílik folytatni harcosi pályámat, míg a te utad egyenesen a szemétdombra vezet. Trent felemás alsóajkába harapott. - Én is szerezhettem volna vérnevet, de egy gerinctelen szemétláda csalással megfosztott a lehetőségtől, és ezzel maga is tisztában van. - Ó, igen, a maga vérneve. Eddig még nem is meséltem, hogy a maga jó barátja, Benjámin Howell jelölt engem maga helyett, ugye? A nő szavai teljesen váratlanul érték. - Te kaptad meg a jelölésemet? - Igen, én. Benjámin Howell elveszítette Osis kán jóindulatát. A Tukayyidon végrehajtott cselekedeteim jutalmaképp én, a Howell vérvonal tősgyökeres Keresztes tagja, kaptam meg a lehetőséget. Ez biztos nem nyerte el a tetszését, Trent, pozvál? A férfi nem válaszolt.
- Követelnie kellett volna a Sérelem Próbáját, Trent. De maga annyira szánalmas! Rettegsz, mint egy szabadvérű, és hagyja, hogy az események ide-oda sodorja, mint a szél. Milyen kár, hogy a Nagy Viadalon is kudarcot vallott! - Annak is maga állt a hátterében, igaz, Jez? Nem volt rá bizonyítékom. Mostanáig. - Egyáltalán nem érdekel, mit gondolt, maga meg az a jobbágy rin-gyó. Feltételezem, ő fedezte fel kis meglepetésem bizonyítékát, pozvál?
- Most nem róla beszélünk, Jez, hanem magáról. - Nagyon téved, Trent. Enyém a vérnév, amit magáénak gondolt. Én vezetem azokat, akiknek te parancsolhatnál. Engem felsőbbrendűnek tekintenek, míg maga a klán bohóca. Ezt akkor biztosította magának, amikor kihívta Moon csillagezredest Chinn szánalmas szabadszülötteinek kedvéért. Attól a pillanattól kezdve minden Jaguár tiszt megértette, hogy nem a Füstjaguár szíve ver magában. - Igazi harcosokkal ártatlanokat lemészárolni, legyenek bár szabadszülöttek, nem helyes. Jez ismét felnevetett. - Tényleg azt hiszi, hogy ez a csillagezredes magánakciója volt, vagy hogy Osis kán nem tudott az egészről? Vezetőink tudták, mit művelünk, sőt, ezt várták el tőlünk. Még sem
lehet ennyire naiv! Trent elszoruló szívvel hallgatta. Az egész klánom szemben
áll velem. Minden igazságot addig csűrtek-csavartak, amíg az megfelelt Jez és Paul Moon terveinek. Az egész olyannak tűnt, mint valami lappangó betegség, amely kiszívja a klánból az erőt. Túlmutatott a tisztességen, túl az igazságosságon. Nem csupán egyetlen harcos sorsa volt a tét, hanem egy életstílus, annak beteljesítése, amit Nicholas Kerenszkij álmodott meg népe számára. Önkéntelenül is Judithra gondolt, és arra, amit mondott: hogy van másik út, van választása. A Brian-bástyánál más lehetőségeket emlegetett, hogy másképp is szerezhet dicsőséget. Trent tudta, ebből a helyzetből előnyt kell magának kovácsolnia, vagy vége. A döntést könnyedén meghozta, oly könnyedén, hogy arra gondolt, lelke mélyén talán már hetekkel ezelőtt elhatározta magát, és csupán a kezdőlökésre volt szüksége, hogy ki is mondja. Ordasát szembefordította Jez Harci Sólymának maradékával, és a tőle mindössze pár méterre levő pilótafülkére bámult. - Egyenlők Köre, pozvál?
- Maga és én nem vagyunk egyenlők - felelte gúnyosan Jez -, és soha nem is leszünk azok. Én vérnevet nyert harcos vagyok. Nem kell elfogadnom jelentéktelen becsületbeli
kihívását. - Igaza van, mint mindig, Jez - mondta erre Trent, miközben célkeresztje a vele szemben álló mech pilótafülkéjére lendült. Tétovázás nélkül lőtte ki összes lézerének halálos tüzet. A Harci Sólyom szélvédője megroggyanni látszott, majd a másodperc törtrésze múlva beszakadt. A lézerek szitává lőtték Jez kabinját, és Trent tudta, hogy igen kevés nyom marad benne a nő testének azonosításhoz. A Harci Sólyom füstfelleget okádott a lyukból, mely egykor a pilótafülke volt, aztán előrecsuklott, mintha meghajolt volna Trent előtt. Póz, Jez, nem vagyunk egyenlők. Én élek, te
pedig nem. Egy hosszú percen át meredt a Harci Sólyomra. Aztán a techek által használt csatornára állította a kommunikációs rendszert. - Trent csillagkapitány hívja a Technikus Bázist. Adják nekem Judith techet, azonnal! Hosszú csend után Judith hangja hallatszott. - Csillagkapitány, itt Judith beszél. Trent mély lélegzetet vett. A következő lépés egy olyan ösvényre viszi, amelyről nincs letérés, nincs visszafordulás. - Szükségem van rád idekint. Hozz egy hordozható
elektronikai készletet, tartalék műszertáblát és chipeket! - Azonnal indulok a csapattal. - Neg. Egyedül gyere! - mondta Trent olyan hangsúllyal, amely azt sugallta, hogy komoly ügyben hívatja. - Sok munkánk lesz.
HARMADIK KÖNYV A KARD ...lenyűgöző lény a Füstjaguár. Maga a határtalan elszántság, a végtelen kitartás. Ha egyszer áldozata torkára csattintotta erős állkapcsát, többé nem engedi el azt. A legnagyobb harcosok is szégyenben maradnának, ha ilyen ádáz merészséggel próbálnák magukat összehasonlítani...
- Nicholas Kerenszkij: Egy új társadalom születése A harcos szerepe több, mint csupán a legmagasabb kaszt betöltése. Feladata a gyengék védelme, az ártatlanok megkímélése, és hogy többé váljon, mint puszta katona, aki a letűnt korokban volt. Nem, egy harcos több, mint a génállomány, melyből származik. Ők lesznek álmaim megtestesülése, fajunk új iránymutatói.
- Franklin Osis, a Füstjaguár klán megalapítója
A történelem kegyes lesz hozzám, mivel szándékom, hogy magam írom meg. - Winston Churchill
17 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3055. április 7. Judith a kis berendezésbe csúsztatta a csata ROM-ot, és összekapcsolta a Paul Moon íróasztalába épített kommunikációs rendszerrel. Moon hatalmas termete a nő fölé tornyosult, miközben az egy gombnyomással aktivizálta a modult, és a monitoron életre kelt a kép, amely egyre nagyobbra nőtt, ahogy a rendszer bemelegedett. Trent vigyázzban állt Judith mögött, és szintén a képernyőt figyelte. A Guillotine jelent meg a képen, amellyel Trent és Jez harcolt. Hatalmas villanás kíséretében Jez Harci Sólyma
tüzet nyitott maradék fegyvereiből, majd az ellenséges csatamech viszonozta azt. Ezután érkeztek Trent lövései, melyek célba találtak, megsemmisítették a Guillotine-t és az belecsobbant a mocsár enyhén sós vizébe. A kép oldalt fordult, és megmutatta a Harci Sólyom szétégett pilótafülkéjét, amit ezek szerint a Guillotine utolsó zárótüze pusztított el, még mielőtt Trent tüzet nyitott volna. Füst gomolygott a mechből, és Paul Moon a távirányítóval elfordította a képet, mintha úgy alaposabban megvizsgálhatná az okozott kárt. Csendben kikapcsolta a monitort, ami visszasiklott az asztal lapjába. Hűvösen Judithra pillantott. -Jez Howell csata ROM-ja menthetetlen volt,pozvál?
- így igaz, csillagezredes - válaszolta Judith. Paul Moon a nő szemébe nézett, mintha mérlegelné szavait, mintha nem bízna bennük. - És már halott volt, amikor odaértél, pozvál? -Póz. Paul Moon várt pár másodpercet, mielőtt ismét megszólalt volna. - Rendben, technikus, távozhatsz. Judith lehajolt, kivette a csata ROM-ot meg a modult, és csupán egyetlen pillantást vetett jobbágyura felé. Ezután
elhagyta a szobát, és becsukta maga mögött az ajtót. - Jez Howell csillagkapitány halott - mondta Moon olyan hangon, mintha Az Emlékezésből idézne. - Hősként halt meg a Füstjaguárra rontó sereg elleni küzdelemben, így fogunk emlékezni rá. Trent bólintott, de nem szólalt meg. Lélekben csak úgy ficánkolt izgalmában, de nem engedte, hogy ez akár a legcsekélyebb ménékben is meglátsszon arcán. Moon rámeredt. - Nem ért egyet, csillagkapitány? - De igen, Moon csillagezredes. - Ezek a zsoldosok elmenekültek a bolygóról, előrenyomulásukat Jez Howell akciója állította meg. Ő egymaga szervezte meg elpusztításukat, és ez a jelentésemből is kiderül majd. Trent area kissé megrándult ennek hallatán, de ismét sikerült megőriznie látszólagos nyugalmát. Hazugságai
alátámasztják a többi hazugságot. - Csillagezredes, Jez Howell egysége vezető nélkül maradt, én pedig már sikeresen túljutottam a csillagkapitányi rang próbáján. Feltételezhetem, hogy engem állít majd a Béta Trinária élére, pozvál?
Paul Moon arcára döbbent kifejezés ült ki, ami egyértelműen elárulta, hogy nem számított ilyen kérésre Trenttől. - Maga csillagkapitány ugyan, de egysége sérült és hiányos. Rus-sou csillagában mindössze két túlélő maradt, a magáéban pedig csak három - mondta Moon, és jól látszott rajta, hogy időt próbál nyerni. - Amíg utánpótlást nem kapunk harcosokból és omnimec-hekből, visszahívom a Béta Trináriát a harcvonalból újrafelszerelés-re. Amint ismét működőképessé válik, megtárgyaljuk, hol lesz benne hely magának. Megértette, pozvál?
- Póz - felelte Trent. Túlságosan is jól értette, mire gondol Paul Moon csillagezredes. Trent belépett a régi barakkba, ahová Judithot szállásolták el, amikor a Füstjaguárokhoz került. Önkéntelenül is emlékezetébe idézte a napot, mikor utoljára járt itt, mintegy másfél évvel ezelőtt. Rozsda- és penészszag ütötte meg orrát, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Judith felegyenesedett az egyik rakat doboz mögül, és eléje sietett. Még Trent kikérdezése előtt megbeszélték, hogy a barakkban találkoznak, tudván, hogy a telepen ez az egy hely kecsegtette őket észrevétlenséggel. Nem tűnt valószínűnek, hogy ezt valaha is figyelték volna. - Feltételezem, minden úgy ment, ahogy tervezte,
csillagkapitány - mondta. - Valóban - felelte Trent, miközben körülnézett a teremben, mintha ellenőrizni akarná, hogy tényleg magukban vannak, majd visszafordult a nő felé-. - Tökéletesen megvágtad a csata ROM-omat. Amennyire a többiek tudják, Jez a Hynerre támadó zsoldosok keze által halt meg. Trent számára nemigen maradt más választás, mint hogy megölje Jezt ott a mocsárban, de senkinek sem kellett megtudnia, hogy szertartásos próba nélkül gyilkolt meg egy másik harcost. A kezére játszott az a tény is, hogy egy klánbelinek még csak meg sem fordult volna a fejében ez a gondolat. Senki sem gyanította, hogy bármi része lenne egyik harcostársa halálában. - Gondolkozott azon, amiről néhány hete beszélgettünk? kérdezte Judith. - Ezért kérte, hogy itt találkozzunk? Trent pár másodpercig a nőre bámult, mielőtt válaszolt volna. - A népem letért a klánok igaz ösvényéről. Arra vágyom, hogy harcosokat vezessek csatába, de ezt is megtagadják tőlem. Mielőtt megöltem, Jez elárulta nekem, hogy az általam megtapasztalt romlás magáig a klán kánjáig is elér. Nem maradhatok tovább a Füstjaguárok közt. Én nem változtam meg, de a klán igen. Fel nem foghatom, mivé váltak.
- Tehát akkor? - kérdezte a nő. Trent nagyot sóhajtott, de továbbra is büszkén kihúzta magát. - El akarom hagyni a Füstjaguárokat. Ha fel tudod használni a kapcsolataidat, szeretnék minél hamarabb túlesni rajta. Mindazért cserébe, amit a klánomról tudok, csupán egy parancsnoki posztra vágyom, hogy más harcosok élén indulhassak dicsőséges küzdelemre. Judith türelmesen kivárta, míg Trent befejezi mondandóját, aztán óvatosan, lassan válaszolt. - Ez nem lesz olyan egyszerű, csillagkapitány. Igaz, hogy rengeteg tudást hoz magával a Füstjaguárokról. A megszállási zónán kívüli kapcsolataim azonban valami mást keresnek. Azzal az egy információval a kezünkben garantálhatom, hogy biztonságban kimenekítik a klánból, és parancsnoki posztot is kap. - Ez az információ - kezdte Trent óvatosan -, mégis, mi lenne? -A Kivonulás Útja-mondta Judith határozottan. -Ebben a pillanatban is, amíg mi itt társalgunk, a Felfedező Alakulatok a klánok otthonául szolgáló világok helyét keresik, de mindeddig nem jártak eredménnyel. Biztos vagyok benne, hogy ha ön át tudná adni ezt az adatot, bármilyen tisztséget kérhetne magának a Belső Szférában.
Trent érezte, ahogy arcába tolul a vér. - Amit kérsz, közel lehetetlen. Az otthonvilágok koordinátája az egyik legnagyobb titkunk. - Ez az innen kivezető jegy ára - ellenkezett a nő. - Az egyetlen reménye, hogy ismét harcoshoz méltó életet élhessen. Trent döbbenten ingatta fejét. - Az otthonvilágokra vezető út leírása egyben sehol sem található meg. A Kivonulás Útja mentén közlekedő űrugrók csupán a térkép egy részével rendelkeznek. Az útitervek folyton változnak, és a hajók az új térképszegmens átvételekor kötelesek leadni az előzőt. Még a HPG forgalmunkat is szegmensekre osztották és csomagokként továbbítják, nehogy a kommunikációs hálózatot felhasználva valaki betudja mérni az otthonvilágok koordinátáit. - így van - mondta Judith. - De biztosan van megoldás, pozvál? Trent a fejét csóválva vadul töprengett. - A Belső Szférából az otthonvilágokra körülbelül egy évig tart az út. Más megoldás nem jut eszembe, csak hogy valamiképp oda kellene utazni: megjárni a Kivonulás Útját. Aztán valahogyan vissza is kell jutnunk.
- Igen - bólintott Judith -, és azt hiszem, van is egy ötletem. Felszerelhetek néhány készüléket amikkel egy ilyen úton mérhetjük az ugrások távolságát. A különböző csillagok spektrumanalízisével össze fogjuk tudni állítani az útvonal leírását. Trent sérült arcán hitetlenkedés tükröződött. - Legjobb esetben is egy év az út oda, és még egy év vissza, Judith. Az én koromban, az én beosztásommal már nem küldenék ide a harcosokat, kivéve a vérneveseket és a kánokat. Nem juthatunk vissza. Habár remélem, megmérkőzhetek a Howell vérnévért, ami Jez halála révén felszabadult, kétlem, hogy támogatna engem bárki. A csillagezredes igazán hatékony módszert eszelt ki az eltüntetésemre. Vérnév nélkül a magamfajta, küzdelemhez öregnek tartott harcosokat gyakran küldik haza, de sohasem térnek vissza. Judith arca a hallottak ellenére is felderült. - Ön nagyszerű harcos. Ez csupán egy újabb taktikai hadművelet. Biztosan van rá mód, hogy visszaküldesse magát az otthonvilágokra, főleg mivel Moon csillagezredes olyan szívesen szabadulna meg öntől. Trent összefonta karját, és elgondolkozva meredt maga elé. Homloka egyenetlenül gyűrődött meg természetes és szintetikus bőre közt, miközben a problémán töprengett. Ahogy Judith mondta, tekintheti ezt más szempontból is,
mintha egy megnyerésre váró csata előtt állna, így nézve hirtelen ráébredt, hogy van megoldás, de a büszkesége lesz az ára. - Igazad van, Judith. Tudok egy módot, hogy hazajussunk az otthonvilágokra. Ide visszatérni nehezebb lesz, de valahogyan azt is megoldjuk majd. - Nagyszerű, de hogyan? - A tervhez szükség van arra, hogy mások csalárdságát és módszereit a magunk előnyére fordítsuk. Lényegében el kell érnünk, hogy Moon csillagezredes ragaszkodjon az odaküldésünkhöz...
18 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási Zóna 3055. április 9. Judith a különleges tervezésű antisztatikus kesztyűk segítségével a helyére rakta Trent Ordasának lábszárában a myomer rostdarabot. A myomer szupererős izomként szolgált a lábban, és a most beilleszlett darabok azokat a szétégett kötegeket pótolták, amelyek jobbágyurának előző csatájában mentek tönkre. Nagy nehezen helyére illesztette
a rostokat, majd lassan kihúzta fejét az omnimech óriási lábából, megfordult, és megpillantotta Phillip főtechet, aki alig pár lépésre állt tőle, és őt bámulta. Phillip attól a naptól kezdve gyűlölte, hogy megérkezett a Jaguárokhoz, és ez az érzés azóta csak fokozódott. Judith tisztában is volt ezzel. Ahogy telt-múlt az idő, a férfi leszokott a fizikai bántalmazásról, de szavakkal továbbra is szívesen sértegette, és folyamatosan ócsárolta munkája minőségét. Judith is gyűlölte a férfit, de örömét lelte abban, hogy félelmet színlelt előtte. Mindvégig tudta, hogy egy nap még a maga hasznára fordíthatja ezt, mert Phillip valószínűleg nem is gyanítja, hogy a nő egyáltalán nem olyan engedelmes és alázatos, mint amilyennek látszik. - Főtechnikus - mondta nyájasan, miközben lehúzta könyékig érő kesztyűjét, és a szerszámövébe tűzte. - Mivel lehetek szolgálatára? Amaz szigorú, kegyetlen pillantást vetett rá. - Azért jöttem, hogy tájékoztassalak. A csillagezredes felkért, hogy osszam ki az egységetek számára szükséges pótalkatrészeket. -Judith észrevette, hogy a férfi a „felkért" szót használta a „megparancsolta" helyett, azt sugallva, hogy egy szinten van Moon csillagezredessel. -Ennek a trináriának az újjáépítése jelenleg a csillagkép legkevésbé fontos teendője.
Gondolatban Judith vagy ezerszer elismételte a mondatot, amelyet Trent terve szerint kellett elmondania. - A csillagkapitány nem lesz boldog, ha ezt megtudja. Azt mondta, készítsem fel mechjét úgy, hogy harcra kész legyen, amikor hivatalosan is kiírják a Vérnév Próbáját Jez Howell vérnevére. - A jobbágyurad azt hiszi, hogy sikerül elnyernie azt a vérnevet, pozvál? - vonta fel szemöldökét a kövérkés főtech. - Poz - felelte Judith szinte büszkén. - Mivel pedig már megvan hozzá a megfelelő rangja, úgy véli, a trinária parancsnokságát is elnyeri. - Csakugyan? - kérdezte Phillip. - Még te is biztosan hallottál róla, mennyire megveti a csillagezredes Trentet, pozvál? Több tiszt véleménye szerint is gyenge ember, méltatlan a klánhoz. - Neg, uram. Láttam harcolni. Ők talán még nem láthatták. Judith elhallgatott, mintha büszkén végiggondolná Trent hőstetteit, majd kissé elkomorodott. - Ő olyan bátor, hogy csupán egyetlen dologtól fél. - És mi lenne az? - lépett közelebb Phillip frissen ébredt kíváncsiságtól hajtva. Judith gondosan körülnézett.
- Ez bizalmas információ - mondta szinte suttogva. Bízhatom benne, hogy senkinek nem árulja el? - Én tettelek azzá a techhé, aki vagy. Egy kaszthoz tartozunk. Bízhatsz bennem, a szavamat adom. Judith várt pár másodpercig, mintha alaposan meggondolná a dolgot, aztán beszélni kezdett: - Azt mondta nekem, hogy a vérneves harcosok kódexét visszaküldik az otthonvilágra, a Huntressre, ahol az a génállomány részévé válik. Attól fél, hogy a csillagezredes őt jelöli ki díszőrségre, elkísérni Jez génmintáját hazáig. A kora miatt, uram, biztos benne, hogy nem térhetne vissza az otthonvilágokról, hanem áthelyeznék valami ottani solahma egységhez. De annak esélye, hogy ez megtörténik, igen csekély, nem igaz, Phillip főtech? - De igen - súgta vissza amaz, miközben látszott, hogy alig tudja letörölni arcáról a ravasz vigyort. - A csillagezredes biztosan nem gondolt erre, különben már rég kiadta volna a parancsot. Judith megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot. -Jó, hogy ezt tudom. Amennyiben a csillagkapitányomat visszaküldik a Huntressre, engem is minden bizonnyal vele küldenek. És bár kíváncsi vagyok a Füstjaguárok otthonára, nem tudom, mi lenne belőlem, ha őt áthelyeznék.
- Hát persze - mondta Phillip ismét normál hangerőn. Judith látta az arcán, hogy az elhintett szavakból máris csírázni kezd egy gondolat. - Ne aggódj! Ez a titok nálam jó helyen van. Trent telerakta tálcáját a tiszti étkezdében, majd leült vele az egyik hosszú asztal végén a kis, makulátlan tiszta teremben. Egyedül foglalt helyet, merev pózban, szinte egy kadét precizitásával. Lassan evett, s egy pillantást sem vetett a jelenlevő többi tisztre. Senki sem szólította meg vagy hívta maga mellé, és ez egyszer Trent nem érzett haragot, amiért saját klánjában számkivetettként bánnak vele. Egyszerűen rágta tovább ételét, tudván, hogy ma társai megvetése az ő malmára hajtja a vizet. Oleg Newersan csillagkapitány azzal lepte meg Trentet, hogy csatlakozott hozzá. Nem hozott magával tálcát vagy italt, de leült a mellette levő székre. Oleg megsérült a mocsárbeli harcban, amikor a zsoldosok körbenyüzsögték mechjét. Agyrázkódást szenvedett, legalábbis Trent így hallotta. Most pedig egyértelműen tervezett valamit, az arcán ülő kifejezésből ítélve méghozzá valami kellemetlenséget. Trent ügyet sem vetve rá folytatta az evést. - Csillagkapitány - kezdte Newersan lassan -, Jez mindig azt mondogatta, hogy maga gyenge, most pedig bebizonyosodott, hogy igaza van. Ő meghalt, maga viszont
él, és sértetlen. Trent a másik férfi felé fordult, arcuk alig néhány centiméterre volt egymástól. - Megkérdőjelezi harcosi képességeimet? - Én csupán annyit tudok - mosolygott Newersan bátran, mint akit nem lehet egykönnyen megijeszteni -, hogy Jez Howell, egy tiszteletre méltó harcos és tiszt azt mondta nekünk, maga tudja, hol fog az ellenség földet érni. Arra bátorított minket, hogy alacsonyabban licitáljunk. Ő most halott, ahogy az én egyik harcosom is. Maga mégis él. - Mire próbál célozgatni, Oleg Newersan? - kérdezte Trent nyugodtan, majd lassan újabb falat ételt vett a szájába, és rágni kezdte. - Egyesek azt rebesgetik, bármit megtenne egy magasabb posztén. Mondja csak, milyen érzés volt nézni, hogyan hal meg egy igazi harcos? Trent Oleg szemébe nézett, és kihívó vigyort villantott rá. - Pont úgy halt meg, ahogy megérdemelte. Végül pedig még a posztját is megkapom. - Sokan állnak majd szemben magával, egy idősebb, nyomorék harcossal, aki magasabb tisztségre vágyik jelentette kis Newersan.
- Lehetséges. De most már semmi sem állíthat meg. Alkalmas leszek a Howell vérnév elnyerésére, ahogy a parancsnoki posztra is -mosolygott Trent olyan alattomosan és elégedetten, ahogy csak kitel-lett félig mű arcától. - Már csak annyi van hátra, hogy Jez génmintáját minél hamarabb visszaküldjék a Huntressre. Newersant egyértelműen meglepte ez a kijelentés, így nem is leplezte kíváncsiságát. - Ez miért olyan fontos? Trent először nevetett fel azóta, hogy Jez a keze által halt meg. - Ehhez már semmi köze, csillagkapitány - mondta, majd hátratolta székét, és felkelt. Nem áldozott rá energiát, hogy visszavigye tálcáját, és mindvégig a hátán érezte Newersan pillantását, miközben keresztülsietett az étkezőn, ki a teremből. Paul Moon csillagezredes az asztala előtt álló Phillipre, személyes techjére és a csillagkép főtechjére pillantott. A mögötte levő ablakon át látta, hogy az esti csillagok kezdenek keresztülragyogni a felhőkön, amint az éjszaka leszáll Warrentonra. Úgy tűnt, a nap nyugodtan és békésen ér véget. - Az általad hozott információ egybehangzónak tűnik azzal,
amiről az egyik tisztem nemrégiben tájékoztatott - mondta Paul Moon. - Azért létezem, hogy szolgáljam a Füstjaguárt és a harcos kasztot, csillagezredes - hajtott fejet a köpcös férfi. -Jól szolgáltál - felelte Moon. - Innentől átveszem a dolgok irányítását, Phillip. Minderről pedig ne beszélj senkinek! - Értettem, csillagezredes - mondta Phillip, miközben kihátrált az irodából. Amint az ajtó becsukódott a tech mögött, Paul Moon szélesen elmosolyodott, majd hátradőlt székében, és arra gondolt, milyen szerencsés. Végre megtalálta a módját, hogyan bánjon el azzal a stravag Trenttel egyszer és mindenkorra. Sem ő, sem az a szemétszülött jobbágya nem fog tovább éktelenkedni a csillagképében. Visszaküldi őket a Füstjaguárok szülőotthonába, nem mint hősöket, hanem mint trágyadombra való szemetet. - Ma éjjel aludj jól, Trent - mondta Moon lágyan -, mert holnap a legrosszabb álmod fog valóra válni. A csillagezredes az ablak felé fordította székét, és elégedetten hátradőlve szemlélgetni kezdte a hyneri ég csillagait.
19
Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3055. április 11. Trent kőmerev arccal, szándékosan bámult Paul Moon csillagezredesre. - Elismételné ezt a parancsot, uram? Moon a lehető legvisszafogottabb kárörömmel mondta ki ismét: - Magát nevezem ki Jez Howell génmintájához díszőrségnek. - A mintát tartalmazó kis fémhengert keresztülcsúsztatta az asztalon. Több beépített szerkezet zárta le, oldalán pedig a tudós kaszt jeleit viselte. A henger vastag tetejébe egy chip illeszkedett, Jez kódex karperecének memóriaegysége. Amint a génminta elér a Huntressre, a többi dicső harcosé mellett bekerül a génállományba, amelyből a tudós kaszt folyton új és jobb harcosok generációit tenyészti a Füstjaguárok számára. - Elkíséri Jez génmintáját az otthonvilágunkra, hogy elfoglalhassa megtisztelő helyét - folytatta Paul Moon. - E pillanatban is várja már egy hajó a rendszerben. Trent megfeszítette arcizmait, amitől a sebhelyei miatt úgy
nézett ki, mintha kissé elcsavarta volna az arcbőrét. - Csillagezredes, mi lesz a felszabadult Howell vérnéwel? - A Vérnév Próbáját mához három hétre írták ki. Addigra maga már nem lesz ebben a csillagrendszerben; no, nem mintha a házában bárki is hajlandó lenne támogatni magát. - És annak esélyét is elveszítem, hogy átvegyem Jez helyét a trinária élén? - kérdezte Trent azon a mély, szinte fenyegető hangon, amelyet a Jaguár-harcosok időnként használtak. - Tudja, hogy az út vissza az otthonvilágra igen hosszú. Egyelőre persze a Béta Trináriát visszavontam, amíg meg nem érkezik a megfelelő mennyiségű pótalkatrész és személyzet. Majd megtartom a megfelelő Próbát, ha úgy döntök, hogy újra aktiválom az egységet. - Miután én már elmentem, pozvál?
- Pozitív - vágta rá Moon kurtán. - Tiltakozom az eljárása miatt! - felelte Trent. - Feljegyeztem. - Neg, ez még nem elég. Kihívom önt a Sérelem Próbájára, csillagezredes. - Trent minden egyes szót úgy ejtett ki, mintha arcul csapná vele a másikat.
Paul Moon felkelt, és megállt vele szemben, s úgy tűnt, remekül szórakozik. - Megtagadom kérése teljesítését, csillagkapitány. - Attól tart, hogy alulmarad? - jegyezte meg Trent gúnyosan. - Negatív, bár egész jó próbálkozás volt arra, hogy feldühítsen. Nem, azért utasítom vissza, mert jogomban áll. Arról nem is beszélve, hogy visszautasítani Jez díszőri tisztjét sértés a harcostársaira nézve. Amennyire én tudom, soha senki nem utasított még vissza ilyen feladatot. Genetikailag tervezett harcosokként olyan kötelességeink is vannak, melyek túlmutatnak a harcon és rangokon. Foglalkoznunk kell az utánunk jövő generációk vérvonalának minőségével is. - Neg, csillagezredes - mondta Trent. - Ennek semmi köze dicsőséghez vagy kötelességhez. Parancsa sokkal inkább árulkodik az irántam érzett gyűlöletéről. Ezzel a beosztással eltávolít engem a közeléből. Tudja, hogy harminchárom éves vagyok. Mire elérem az otthonvilágokat, harmincnégy leszek, amely korban egy harcos a közfelfogás szerint túljutott élete virágán. Tudja, hogy nem fognak visszaküldeni. Ugyanakkor megfoszt az utolsó lehetőségtől is, hogy vérnévért küzdhessek, vagy tisztavérű társaim élén harcba vonuljak. Neg, Moon csillagezredes, követelem ezt a Sérelem Próbát, mivel maga elárulta népünk törvényeit! Kalmár módra politikával foglalkozik ahelyett, hogy
harcosként viselkedne! - Ennyi elég lesz - vágott közbe Paul Moon. - Túl sokat tulajdonít nekem, Trent. Maga szerint úgy intéztem a Belső Szférából való eltávolítását, mintha előre kiterveltem és gondosan megszerveztem volna az egészet. Én igazi harcos vagyok, és mint ilyen, csupán a kötelességemet teljesítem. Nekem nincs időm ilyen cselszövésekre. Maga Jez testársa volt, ugyanabban a tesközben nevelkedett, és sok csatában harcoltak egymás oldalán, még a Tukayyidon is. Akkor is mellette volt, amikor meghalt. Döntésem nem a maga iránti ellenszenvemből ered. Azt a kívánságomat fejezi ki, hogy ama tisztességben részesítsem, miszerint maga a legmegfelelőbb személy erre a feladatra. - Tagadja, hogy azért küld vissza, mert tudja, hogy alig van esélyem a visszatérésre? - A levegőben ott lógott a vád:
hazug. - Gondoljon, amit akar, Trent - csóválta fejét Moon. - Én már elmondtam, amit akartam. - Felemelt egy papírlapot az asztaláról, végigfutotta, majd átcsúsztatta Trent elé. - Több harcos is elkíséri az útján. Legtöbbjüket solahmának nyilvánították, bár az egyik még dezgra is. A Huntressen levő helyőrségnél kell jelentkezniük. Maga lesz a rangidős tiszt, úgyhogy az utazás időtartama alatt magának tartoznak jelentéssel. - Intett Trentnek, hogy vegye el a parancsokat tartalmazó lapot. - A papírok közt megtalálja
az űrjárója rakományának teljes jegyzékét. - Megszégyenült, öreg harcosok és egy már meg is rakodott űrjáró, amivel azonnal indulhatok - jegyezte meg Trent, miközben elvette a papírt, és megvetőn méregetni kezdte. - Véletlen egybeesés, erről biztosíthatom - felelte Moon csillagezredes. - A Tukayyid óta sok tiszttársam próbálja megszabadítani a Jaguárokat attól a selejttől, amelynek köszönhetően ott vereséget szenvedtünk. Biztosra veszem, hogy sok közös vonása van új csapatának tagjaival. Trent jó szeme összeszűkült, és hűvös pillantást vetett parancsnokára. - Ha olyan sok közös van bennünk - mondta lassan -, akkor bizonyos, hogy a legjobb harcosok lehetnek, akik valaha dicsőséget hoztak a Füstjaguár klánnak. Paul Moon elégedetten nevetett. - Talán lehetősége nyílik még rá, hogy részt vegyen csatában, és esetleg ott is haljon meg, csillagkapitány. A Felfedező Alakulatok hajói egyre erőszakosabban próbálják kifürkészni a Kivonulás Útjának koordinátáit. Ki tudja? Talán összetalálkozik velük. - Bárhogy is legyen, ön nyer - mondta Trent. - A Kivonulás Útján való találkozásra vajmi kevés az esélyünk. Ha
meghalok, ön nyugodt lehet, mert vérnév híján génjeim sosem kerülnek be a nagy génállományba. Ha életben maradok, tesz róla, hogy ne jussak vissza a Belső Szférába. - Már megint túl sokat feltételez rólam, Trent. Ez az összeesküvés csupán a saját elméjében létezik. Trent dacosan összefonta karját maga előtt, úgy nézett a tisztre. - Maga ítélt bukásra engem. - Neg, Trent - válaszolta Moon csillagezredes. - Saját maga bukott el. Trent a barakk ajtajában állva várta, hogy Judith befejezze a csomagolást. Személyes holmijait egy zsákban, a vállára vetve fogta, benne minden e világi tulajdona. Egy harcos egész élete egyetlen kis csomagba sűrítve. Judith felpillantott, miközben az utolsó holmikat tuszkolta bele zsákjába. - Ha jól tudom, több csatamechet is viszünk. - Isorla, zsákmányolt holmi. Ezek képviselik az új technológiát, amivel a Belső Szféra megpróbál versenyre kelni velünk, és a tudós kaszt tagjai a Huntressen kétségkívül meg fogják vizsgálni őket.
- Mindeddig bevált a tervünk - jegyezte meg Judith, miközben felerősítette zsákját. - Ezúttal sikerült túljárnia Paul Moon eszén. Az, hogy önt jelölte ki Jez génmintájának díszőreként, pont az a lehetőség, amire szükségünk volt az otthonvilágokig vezető út beméréséhez. - Sohasem gondoltam volna, hogy harcosként leélt életem egyszer a csalárdság útjára vezet - csóválta fejét Trent. Ha általa meg tudjuk szerezni, amire szükségünk van, valószínűleg egy nap megtanulok együtt élni ezzel a tudattal. Időközben sikerült jutnod valamire? Judith felmutatott egy kis, fekete, lapos szerkezetet. Akkora volt, mint egy pénztárca, és látszólag csak egy kezelőfelületet tartalmazott. - Ez egy egyszerű neutrínó-érzékelő. Arra használjuk, hogy manuálisan ellenőrizzük a mechreaktorok működését, hogy biztosan ne bocsássanak ki túl sok neutrínót. - De ez hogyan segít nekünk a Kivonulás Útja feltérképezésében? - Amikor egy űrugró megérkezik egy új csillagrendszerbe, a magja EMP-t, elektromágneses impulzust bocsát ki. - Ennyit én is tudok - felelte Trent még mindig értetlenül. Ha van ott azon az ugróponton egy másik hajó, le tudja olvasni az érkező hajó EMP-jét, és megállapíthatja a
konfigurációját. - Póz - bólintott Judith -, de a legtöbben nem tudják, hogy a meghajtó neutrínó impulzust is bocsát ki. A neutrínók gyakorlatilag a külső hajófal közelében keletkeznek, és alig száz méter megtétele után szétszóródnak. Onnantól nem lehet különbséget tenni köztük és az alacsony szintű neutrínók közt, amelyeket a hajó fúziós meghajtója folyamatosan sugároz. - Az azt jelenti, hogy nem használható egy másik hajó útvonalának mérésére. Az impulzus szinte azonnal szertefoszlik, ráadásul szinte a hajó oldalán kell lenned, hogy megmérhesd az ugrás által kibocsátott neutrínók mennyiségét. Természetesen soha egyetlen ugróhajó sem jut elég közel egy másikhoz. - Pontosan - felelte Judith. - Katonai szempontból nézve a neutrínó impulzusnak nincs semmilyen értéke. Jelzi ugyan a másik hajó jelenlétét, de azt nem, hogy mekkora út van mögötte. A mi célunknak azonban megfelel. Ha ezt a szerkezetet vagy az űrugró külső falára, vagy annak közelében egy zsilipben felerősítjük, az érzékelő leméri és rögzíti az impulzus által kibocsátott neutrínószintet, ami egyenes arányban nő a hiperűrugrás nagyságával. A rögzített értékek segítségével meg tudjuk határozni, mekkora utat tett meg az űrugró a csillagok közt. - Ami segíthet meghatározni, pontosan hova is ugrottunk. -
Az ugrásokat mindig ugrópontok közt kellett végrehajtani. Ezek általában egy csillag gravitációs mezejének zenit vagy nadír pontján voltak. Léteztek még kalózpontok is, olyan helyek, ahol a gravitáció a csillagrendszerben nulla volt, de ezeket használni lényegesen nagyobb kockázattal járt. Annak ellenére, hogy a Belső Szféra és a klánok otthonvilágai közti úton több ezer csillag helyezkedett el, az ugrások pontos távolságának ismerete erőteljesen lecsökkentette a szóba jöhető rendszerek számát. - Pozitív, uram. És ha összevetjük néhány egyszerű színképelemzéssel, amit elkészíthetek, valahányszor beérkezünk egy rendszerbe, nem csak bizonyos csillagokat tudunk beazonosítani, de a klán által használt utat is megállapíthatjuk. Trent a kezében tartott szerkezetre nézett, majd visszaadta jobbágyának. - Nehéz lesz bejutni egy űrugró zsilipjébe. Az utasok általában csak az űrjárók fedélzetén tartózkodhatnak az úton. - A csillagok közti utazásra űrugrókat használtak, a hozzájuk csatolt űrjárók szállították az embereket és rakományt. Az űrjárók tudtak ugyan egy csillagrendszeren belül a bolygók közt közlekedni, de csillagközi útra már csatlakozniuk kellett egy űrugróhoz. - Ön, mivel harcos, a szabályzat ellenére szabadabban mozoghat. Valószínűleg önnek kellene valamilyen úton-
módon elhelyezni az érzékelőt. - Ebben nem vagyok olyan biztos - felelte Trent. Technikusként talán jobb kifogást találhatnál arra, miért mész át az űrugró fedélzetére. - Póz, de én csatamechekre specializálódtam. Csupán egy főtech részesül szerteágazó oktatásban. Jelenlétem az ugrás idején gyanút keltene. Továbbra is úgy vélem, hogy önnek több lehetősége van a szabad közlekedésre. - Ilyen egyszerű lenne? - nézett rá Trent. - Ez a klán gyengéje. A Jaguárok csupán azzal foglalkoznak, hogy külső fenyegetések ellen védekezzenek. Senki sem számít rá, hogy egy harcos belülről fenyegetné biztonságukat. Az egyetlen módszer, amely valamiképp összefüggésben van a biztonsági intézkedésekkel, hogy indulás előtt minden utast génminták alapján azonosítanak, nehogy kémek férkőzzenek közéjük. Trent bólintott, és hirtelen szomorúság fogta el. - Ahogy mondod, a klán gyengéje... - Egyetlen Füstjaguárnak sem fordulna meg a fejében, hogy közülük valaki információt adhat ki. - A becsületkódexünk akadályozza meg - hajtotta le fejét szomorúan Trent. Már döntött a sorsáról, és nem gondolta
meg magát. Judith halványan elmosolyodott. - Ugyanaz a kódex, amelyet saját vezetőink folyton-folyvást megsértenek. Trent bólintott. - Nem kell aggódnod, Judith. Oly tisztán látom az előttem álló utat, amilyen biztos, hogy a Kivonulás Útja az otthonvilágokra vezet. Most már túl késő visszafordulni.
20 Dhava Füstjaguár űrjáró
Az Andrews Admirális űrugróhoz csatolva Nadír ugrópont, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3055. április 21. Trent belibegett a dokkgyűrű légzsilipjébe; a választófal fogantyúiba kapaszkodott, hogy ellensúlyozza a zéró G súlytalanságát. A Dhava űrjáró az imént kapcsolódott rá az űrugró kilométeres gerincén levő dokkgyűrűk egyikére, és
ez volt az egyik légzsilip a két hajó közt. Kinézett, és megpillantotta a gyűrű egy darabját. Viszonylag egyszerű szerkezete volt az egyetlen, ami együtt tartotta a két hajót, csupán ez akadályozta meg, hogy ő és az űrjáró többi utasa kirepüljön a végtelen űrbe, a biztos halálba. Judithtal úgy döntöttek, hogy vagy a légzsilip, vagy maga a hajófal lenne optimális hely az űrugró neutrínó-kibocsátásának mérésére. Trent körülnézett, olyan helyet keresve, ahol a szerkezet észrevétlen maradhat, ha eljön a fölhelyezés ideje. Egy kis, különlegesen megerősített kitekintőnyílás lehetővé tette, hogy végigpillantson a hajón. Két másik, a Dhavához hasonlóan Union típusú jármű is rákapcsolódott az Odyssey típusú űrugró hosszúkás gerincére. Egy dokkgyűrű üresen állt, de Trent egyetlen szempillantásig sem kételkedett abban, hogy előbb-utóbb azt is elfoglalja egy hajó. Az otthonvilágokra való visszatérés nem kis vállalkozás, a klán pedig sohasem követne el olyan pazarlást, hogy hazaküld egy tele nem rakott hajót egész a Huntressig. Egy kéz nehezedett a vállára. Megfordult, és Judithot pillantotta meg, ahogy a padló fölött lebeg. - Hamarosan ugrani fogunk, csillagkapitány. - Igen, az imént hallottam a tízperces figyelmeztetést mondta. -Gondolom, megtaláltad a szállást, pozvál?
- Póz - felelte a nő. Felvonta szemöldökét, és kissé gúnyosan megjegyezte: - Majdnem olyan fényűző, mint amilyen a Warrentonon volt. Váratlanul egy harmadik személy csatlakozott hozzájuk a zsilipben. Egy elementál volt az, óriás az emberek közt; homokszőke, vállig érő haját lófarokba fogva viselte, copfja aprónak tűnt a fatörzsszerű nyak mellett. A piciny kamrában még hatalmasabb benyomást keltett, mint amúgy, mintha szándékosan préselné be magát Trent személyes terébe. - Gondolom, ön Trent csillagkapitány, pozvál? - mondta az elementál. - Póz - felelte Trent. Judith mellette állt, onnan nézett fel a lenyűgöző harcosra. - Trent vagyok a Howell vérvonalból. - Allén csillagparancsnok vagyok a Moon vérvonalból mondta a másik hűvösen. - Az űrugrónk kapitánya értesített, hogy végre megérkezett a fedélzetre. Biztonsági tiszt lévén átnéztem az aktáit, amíg megtette a Hyner felszínéről idevezető utat. A Viharlovasoknál szolgált,
pozvál? Moon, a volt parancsnokom vére, azé az emberé, aki ideküldött, hogy solahmaként rohadjak meg. - Paul Moon csillagezredes alatt szolgáltam a Viharlovasoknál. Önök tehát egy vérhez tartoznak, pozvál?
- Trent úgy döntött, jobb lesz óvatosan fogalmaznia. - Pozitív - felelte Allén. - Pontosabban szólva egy tesközben nőttünk fel. - Ő is óvatosnak tűnt, valószínűleg Trent reakcióit figyelte. - Akkor ön a bajtársa és barátja, pozvál? - találgatott merészen Trent. Allen felnevetett, őszinte, öblös kacaja megtöltötte a levegőt. - Negatív, Trent csillagkapitány. Gyűlölöm Paul Moon csillagezredest. - Egy váratlan, gyors mozdulattal felgyűrte inge bal ujját, így láthatóvá vált egy hosszú vágás helye, amely csuklótól könyékig húzódott. Mélynek tűnt, bizonyosan átvágta az izmot. - Egy harcos nem siratja a már megromlott ételt, de egyvalamit elmesélhetek Paul Moonról. Megküzdöttem vele a Besorolás Próbáján a csillagkapitányi posztért, ahol is sérültnek tettette magát, aztán váratlanul rám rontott. Majdnem elvesztettem a karom, végül pedig ez lett az oka, hogy tengerészgyalogosként szolgálok egy űrugrón, nem pedig igazi harcosként küzdők a csatatéren. Trent keserűen felnevetett. - Akkor nem fog örülni a hírnek, hogy a csillagezredes jól van.
- Szabadszülött! - átkozódott Allén, miközben visszahúzta ingujját. - És mivel ezen a hajón van, feltételezem, hogy ön is valamiért az útjában állt. - Valóban - felelte Trent. - Ebben hasonlítunk egymásra. - Csakugyan - nyújtott kezet Allén. Trent megrázta az elementál hatalmas kezét, majd fejével Judith felé intett. - Ez itt a jobbágyom, Judith. Allen a nővel is kezet rázott. - Melyik klánból való, csillagkapitány? Nóvamacska vagy talán Gyémántcápa? - Humoros megjegyzés volt, mivel mindkét klán régi ellenfele a Füstjaguároknak. Biztonsági tisztként Allén minden bizonnyal átnézte Judith aktáját is. Trent hirtelen rájött, hogy társalgásuk több ártalmatlan csevejnél. Ez az ember épp a munkáját végzi. - Egyik sem. A Belső Szféra szülötte. Egykor a Komgárda mech-harcosa volt, de legyőztem őt tisztességes harcban. Bátorságát és ügyességét elismerendő, a Tukayyidon isorlának nyilvánítottam - mondta Trent, büszkén önmagára és Judithra egyaránt. Allén felvonta egyik szemöldökét, úgy nézett a nőre, aztán ismét Trentre. - Harcolt a Tukayyidon, és jobbággyá tett egy
komgárdistát? Nem kis dolog, pozvál?
- Poz - felelte Trent, és olyan büszkeséget érzett, amilyenben nemigen volt része azóta, hogy hosszú hónapokkal ezelőtt a Hyner talajára lépett. - Leírhatatlanul becses ajándékot kapsz, jobbágy - fordult Judith felé Allén csillagparancsnok. - A klánok területére utazhatsz. Hány volt fajtádbeli mondhatja el ezt magáról? Legfeljebb egy vagy kettő? A legnagyobbak nyomdokán haladsz majd, azok útján, akik századokkal ezelőtt először hagyták el erre a Belső Szférát. Megláthatod klánunk otthonvilágát. Ez nagy megtiszteltetés. - Igen, csillagparancsnok - hajtott fejet Judith.
- Egy Belső Szféra-szülöttet jobbágyként tartani oly ritkaság, mellyel korábban még nem találkoztam, csillagkapitány. Trent bólintott, és helytelenítő, szomorkás mosoly ült ki arcára. - És amely jónéhány harcostársam megvetését vonta fejemre -mondta. - Ettől lettem pária, de legalább jó álcának bizonyult. Ha másra nem is volt jó, a politikától távol tartott, ami meglátásom szerint olyan játék, mely a gyengék kedvelt időtöltése. - Önkéntelenül is Jez és Paul Moon jutott eszébe, és az, hogyan fordította ambiciózus és
önző játszmáikat a maga hasznára, hogy megszervezze a menekülését innét. Allén ismét felnevetett. - Most már tudom, miért nem lopta be magát Paul Moon szívébe. Ön úgy beszél, mint aki hű maradt klánunk törvényeihez. - Az űrug-róba vezető ajtó felé intett. - Mint az Andrews Admirális rangidős biztonsági tisztje, ezennel meghívom az űrugróra. Sok a közös vonás bennük, Trent csillagkapitány. Remélem, van néhány jó története magáról és Paul Moonról. Nagyon szívesen hallanék egy keveset a Tukayyidról is; nem azoknak a meséit, akik szeretnék eltemetni a múltat, hanem olyasvalakiét, aki harcolt ott, átélte és túlélte. Trent egy pillantást vetett Judithra. Ő alig észrevehetően bólintott, és senki más nem értette volna az ajkán játszó halvány, elégedett mosolyt. Később, miután a hajó ugrott, és Judith visszavonult a neki kijelölt szálláshelyre, Trent átnézte a többi Füstjaguár tisztről szóló jelentést; többen a másik két bedokkolt űrjáró valamelyikén utaztak, páran pedig az utolsó hajóval fognak csatlakozni. Összesen egy tucat harcos, mindegyik azzal a paranccsal, hogy jelentkezzen a Huntressen, ahol a Vasgárda néven emlegetett Zéta galaxishoz kerülnek. Ez lesz az utolsó őrhelyük, ezt jól tudta. Abban is biztos volt,
hogy még egy parancs van úton a Huntress felé, amely őt magát is áthelyezi a Vasgárdába. Solahma. Ez a szó felért egy átokkal a klánbeli harcos számára. Ha nem esett el dicső küzdelem során, vagy nyert vérnevet egy bizonyos korig, gyakorlatilag használhatatlannak nyilvánították. Az ilyen harcosokat visszaküldték a Huntressre, ahol berakták egy solahma egységnek nevezett roncstelepre. A legtöbb ilyet különféle, nem harci feladatokra küldik ki, bár van némi halvány esély, hogy a szerencsésebbje részt vehet valamilyen öngyilkos küldetésben, amely biztosít egy végső lehetőséget a dicső halálra. Végül is ez az egyetlen vég, amely harcoshoz méltó: nemes küzdelemben elesni. Az egység, melyet Trent terelt a Huntressre, az otthonvilág védelmét lesz hivatott ellátni, de ez puszta ámítás. Ugyan mi fenyegetné őket, amíg a klánok legerősebbjei még a Belső Szféra meghódítására összpontosíthatnak? Az pedig bizonyos, hogy a Huntressen senki sem tart ellenséges seregek támadásától. Trent volt az egyetlen Füstjaguár, aki tudta, a Belső Szféra erejének fenyegetése hamarosan valóssá válik. Nem táplált illúziókat afelől, mire fogják felhasználni a Kivonulás Útja adatait, melyeket Judithtal összegyűjtenek, hogy átadják a nő kapcsolatainak. Talán a klánterületen szolgáló solahma harcosokat legalább boldoggá teszi. Egyelőre csak a lassú, dicstelen enyészet vár rájuk. Amennyiben át tudja adni a Belső Szférának az adatokat, melyek birtokában azok támadást indíthatnak az otthonvilágok ellen, néhány solahma
harcosnak a Huntressen esélye nyílik rá, hogy egy nap harcoljon, és dicső halált haljon. Talán évek telnek el addig, de jó esély van rá. Ha pedig kudarcot vall, Trentnek hasonló, halálnál is rosszabb sors jut: áthelyezik egy solahma egységhez. Akkor Paul Moon győzne. A solahma egységeknek csak másodvonalbeli mecheket adnak, ha adnak egyáltalán. Néha csupán oldalfegyverrel és késsel felszerelve küldik őket harcba csatamechek ellen. Egy harcosnak sem volna szabad így pusztulnia. Trent sem ilyen véget szánt magának. A kornak semmi köze a képzettséghez és vitézséghez. Azt tudta, hogy a vele utazó harcosok közül legalább az egyik igazán dezgra. Becstelenül és dicstelenül viselkedett, amikor megpróbált elleplezni egy szabálysértést a Harc Próbája során, a szertartásos liciten. A többiek Trenthez hasonlóan egyszerűen megöregedtek, némelyikük a Tukayyidon is harcolt. El tudta képzelni elkeseredettségüket és fájdalmukat, és hogy mennyire reménykednek abban, hogy a sors még kínál nekik egy utolsó esélyt a bizonyításra. Bármilyenek is legyenek, bármit gondoljanak vagy erezzenek, ez a harcoscsoport jelenleg az ő egysége. Ha minden jól megy, Trent akkor is kap egy utolsó esélyt, ha ők már nem. Ennek
ellenére nem tudta csak úgy a szőnyeg alá söpörni őket. Harcosok lévén méltóak a tiszteletére, és igenis valamiféle egységbe fogja kovácsolni őket.
Együtt utazunk majdnem egy éven át, és amikor megérkezünk a Huntressre, megmutatjuk a többi Jaguárharcosnak, bogy a solah-ma nem több puszta szónál. Büszkén kihúzzuk magunkat, és felszegett fejjel lépünk ismét otthonvilágunkföldjére. Gondolatait halk kopogtatás szakította félbe. Trent kinyitotta az ajtót, és megpillantotta Judithot a folyosón lebegni. Intett, hogy jöjjön beljebb, majd gondosan bezárta az ajtót, míg a nő átúszott a szobán, és megragadott egy széket, hogy lehorgonyozzon. - Azt hittem, már rég alszol - mondta Trent. - Meg akartam köszönni, amit ma tett - felelte a nő. - Megköszönni? - Igen, amiért úgy megdicsért Allén csillagparancsnok előtt. Ismét eszembe juttatta, milyen büszke voltam egykor harcosi mivoltomra. Ugyanakkor megerősítette hitemet, hogy helyesen cselekszünk. - Csak az igazat mondtam - válaszolta Trent. - Ez a csillagparancsnok jó embernek látszik - jegyezte
meg a nő. -Társasága segít majd felgyorsítani a hosszú úton eltelt időt. - Igen, barátsága pedig segít hozzáférnem az Andrews Admirálishoz. - Allén csillagparancsnok körbevezette őket az űrugrón, ami máris segítséget jelentett terveik megvalósításához. Olyan segítséget, melyet soha sem fognak tudni megköszönni neki. - Úgy tűnik, minden összevág - mondta Judith. - Hosszú az út a Huntressig - vont vállat Trent. - Sok minden történhet addig, míg odaérünk. Sok minden sülhet el rosszul.
Az Andrews Admirális űrugró Zenit ugrópont Richmond Füstjaguár megszállási zóna 3055. június 2. Trent a fedélzeti cipők segítségével végigsétált az űrugró folyosóján. Az enyhén mágneses talpakkal ellátott lábbeli lehetővé tette a padlóval való érintkezést, és legalább egy
bizonyos fokig a normális járásmódot. Ilyen cipőt általában nem használtak rövidebb utakon, de egy majdnem egész éven át tartó repülésen a hajó személyzete ennek segítségével tartotta fenn erőnlétét. A hosszú űrutakon az izmok hajlamosak elsatnyulni a nulla gravitáción, a járás gyakorlása pedig fontos volt egészségük megőrzéséhez. Megállt a karbantartó zsilip mellett, és mindkét irányban végignézett a folyosón. Beütötte a kódot, melyet minden, a fedélzeten tartózkodó tiszt megkapott, mire a belső ajtó sziszegve és búgva feltárult. Trent belépett a légkamrába, kivette az egyik kapaszkodó mögé rejtett neutrínóérzékelőt, és az övébe dugta. Ez csupán próbaút volt, egyike azoknak, melyeket Judithtal a megszállási zónában hajtottak végre. Miután kilépett a zsilipből, Trent ráütött a gombra, amely bezárta az ajtót. Később, az este során Judith ellenőrzi, megfelelően és pontosan működik-e a szerkezet. Valószínűleg soha többé nem lesz újabb alkalmuk rá, hogy eljussanak a klánok területére, ezért ha rosszul kalibrálták a mérőeszközt, az egész utat hiába tették meg. Míg végighaladt az ugrómaggal párhuzamos folyosón, Trent azon gondolkodott, milyen messzire jutottak máris. A Richmond narancsszín csillaga alattuk reszketett; ez volt a mérföldkő, amely kijelölte a Belső Szféra külső határát. A Richmondon túl kezdődött a Mély Periféria, ez volt a Kivonulás Útjának első csillaga.
Megállt a folyosó végén, és végignézett saját magán. Szürke díszegyenruháját viselte, és kitűzte az összes jelvényt az új tisztekkel való első találkozáshoz. A negyedik űrjáró Idlewindnél, az újratöltő állomásnál csatlakozott rá az Andrews Admirálisra, és magával hozta az alá tartozó utolsó harcosokat is. Utasítást küldött nekik, hogy találkozzanak az egyik kis eligazító szobában, hogy felmérhesse őket, és azt, mire számíthat tőlük. Trent kinyitotta az ajtót, és belépett. A harcosok fele vigyázzba vágta magát, egyik lábát a székbe akasztotva, hogy a hirtelen talpra ugrás következtében ne lebegjenek el a padlóról. A többiek ülve maradtak, egyik-másik keserűnek, kiábrándultnak tűnt. Trent a szoba elejében felállított asztalhoz lépett, majd a csapathoz fordult. - Pihenj - mondta, és leült az asztalfőre. - Trent csillagkapitány vagyok, az út idején én leszek a parancsnokotok. Az egyik férfi, aki nem kelt fel, előrehajolt, és az asztalra könyökölt. - Más szavakkal maga a börtönőrünk, aki visszavisz minket a Huntressre, hogy életünk hátralevő részét foglyokként töltsük. - Negatív - felelte Trent. - Tudom, hogy solahmának vagy dezgrának is nyilvánítottak benneteket, de számomra ez
semmit sem jelent. Az én szememben ti még mindig Füstjaguár-harcosok vagytok, és elvárom, hogy ehhez méltóan viselkedjetek. - Felemelkedett székéről, mire az imént felszólalt harcos lekapta kezét az asztalról, és kihúzta magát. - Bátor szavak egy olyan tiszttől, aki korának köszönhetően valószínűleg nem tér már vissza erről a küldetésről mondta egy csillagparancsnoknő, akiben Trent az aktája alapján könnyedén ráismert Kristára. - Van egyáltalán értelme ennek a megbeszélésnek, uram? Trent értette, mire céloz a nő, és azt is, honnan meríti bátorságát. - Sajnálom, hogy megzavartam a napirendjét, Krista. Azt hittem, olyan harcosokkal fogok beszélni, akik méltók rá, hogy a Füstjaguár nevet viseljék. Úgy tűnik, maguk nem ilyenek, hanem ostoba szabadszülöttek, akik nem tudják, mit jelent az, hogy parancs vagy kötelesség. Talán kapcsolatba kéne lépnem a biztonságiakkal, hogy értesítsem őket, miszerint a bandita kaszt bejutott a hajóra, és ebben a szobában fellelhető, pozvál? A nő arca és több más harcosé is kivörösödött a dühtől. - Én valódi harcos vagyok - mondta Krista -, csak nem kaptam rá esélyt, hogy bebizonyítsam. -A szobában többen is alátámasztották kijelentését. Trent nem mosolygott, pedig kedve lett volna. Az elevenükbe talált.
- Rendben Krista, és ti többiek. Megnyugtató gondolat, hogy mégiscsak a Jaguár vére folyik ereitekben. Megértem panaszaitokat, de most nincs itt az ideje, hogy ilyesmivel foglalkozzunk. Annak az ideje jött el, hogy megmutassuk azoknak, akik ideküldtek bennünket, hogy rosszul döntöttek. Mi nem a klán értéktelen selejtje vagyunk, hanem igaz harcosok, most és mindörökké. - A szavai mögött nincs igazi erő - jegyezte meg egy kissé túlsúlyos tiszt az asztal túlsó feléről. Trent ráismert Marcusra, a dezgrának nyilvánított harcosra. Rangjával és egy hajón töltött több hónapos szolgálattal fizetett azért, hogy megszegte a klán törvényeit. -Miért nem hagy minket békén, csillagkapitány? Semmit sem nyer azáltal, hogy ilyen komolyan veszi a feladatát. - Negatív, Marcus - mondta élesen Trent. - Ezen múlik az önbecsülésem, harcosként, egy tisztként és a klán tagjaként. Persze nem kell mindenkinek részt vennie, ha úgy gondolják, hogy értelmetlen tevékenység vagy időpocsékolás harcosként szolgálni a kezem alatt. Azt persze vegyék figyelembe, hogy felettesükként az engedetlenséget zendülésnek fogom venni most, hogy hamarosan elhagyjuk a Füstjaguárok hivatalos felségterületét. - Zendülés? Trent látta, hogy ez a szó mélyen érintette őket. Mi volt az,
amit a klánbeliek nem tudtak a Prinz Eugen fedélzetén lezajlott zendülés-ről, arról a hajóról, amely Kerenszkij tábornokot kísérte a nagy Kivonuláson? Amint elfogták őket, Kerenszkij tábornok parancsba adta, hogy a hajó fedélzetén levő összes tisztet végezzék ki. A zendülés volt az árulás legkomolyabb formája a klán számára. - Poz - mondta Trent, és ismét tapasztalhatta, hogy az elevenükbe talált. - Azokat, akik nem követik parancsaimat, zendülőkként könyvelem el. A büntetés gyors lesz, és a bűn mértékéhez méltó. Utasítani fogom a tengerészgyalogosokat, hogy a zendülőket dobják egy zsilipkamrába, és onnan lökjék ki az űrbe. - Trent mindezt komolyan is gondolta, és eltökélte, hogy mindenkinek a fejébe veri. Hosszú szünet következett, miközben az asztalnál ülő tucat tiszt elgondolkozott az imént hallottakon. Trent végignézett az arcokon és elégedetten állapította meg, hogy megértették. - Van még kérdés? - szegezte nekik. Szavait csend követte. - Kívánja valaki kijelenteni, hogy a programom nem az ő érdekeit szolgálja? A harcosok egyhangúlag válaszoltak: -Neg.
Trent kihasználta az alkalmat, és elmosolyodott. - Nagyszerű. A Dhava fedélzetén négy szimulátorfülke van. A raktárakban több, a Belső Szférában isorlaként zsákmányolt csatamech is sorakozik. Utasítani fogom a technikusomat, hogy lásson neki a megjavításuknak arra az esetre, ha működőképes mechekre lenne szükségünk. Mindeközben mindannyiuknak kijelöltem rendszeres továbbképzési és szimulátorhasználati időpontokat. Minden nap együtt végzünk testgyakorlatokat, átfutunk taktikai terveket, és azokat a csataleírásokat, melyeket naponta elküldök. - Csillagkapitány! - Egy szakállas harcos jelentkezett, akiről Trent tudta, hogy a neve Stanley. - Megenged egy kérdést,
pozvál? - Póz - mondta Trent. - A mai eligazítás előtt beszélgettünk a többiekkel. Azt már tudjuk, mi miért vagyunk itt. Hogyan lehet, hogy ön lett a parancsnokunk? Trent öt teljes másodpercig gondolkozott a válaszon. Lelkében ott élt a kísértés, hogy kimondja, amire igazában gondol. A belpolitika miatt vagyok itt, a Nicholas
Kerenszkij álmának eltorzulása által kudarcot vallott politikai húzások miatt, és mivel hiszem, hogy a harcos
több, mint fegyvertelen civilek gyilkosa. Azonban ellenállt a kísértésnek. - Azért vagyok itt, hogy díszőrséget biztosítsak egy elesett társunknak. A feladatom, hogy elkísérjem a genetikai örökségét a Huntressre, és gondoskodjak róla, hogy a megfelelő helyére kerüljön. Mi ketten egy tesközben nevelkedtünk, ezért engem ítéltek a legmegfelelőbbnek, hogy biztosítsam társunknak az őt megillető sorsot. Miközben kiejtette eme szavakat, Trent tudta, hogy ő az egyetlen, aki fölfogja, milyen iróniát rejtenek. - Az elkövetkező hónapok során alaposan meg fogjuk ismerni egymást, és mire megérkezünk a Huntressre, ti lesztek a legjobb harcosok, akik valaha kikerültek a tesközökből.
Judith kabinja ajtajának vetette hátát, úgy nézett a neutrinóérzékelőre, amint az információt miniatűr számítógépébe töltötte át. - Úgy néz ki, minden a terv szerint halad, csillagkapitány. Egyszerű, kézi távcsövek használatával szereztem be a színképértékeket, melyeket összevethetek az ön adataival. Trent ott állt a nő mellett, elétartotta karját, és a rácsatolt órát. - Az információt közvetlenül a csuklókomomba fogod letölteni. Judith már mozdult is, majd hirtelen megtorpant. - Uram, jobb lenne két helyen tárolni az információt. A
csuklókomp a tartalék vagy az elsődleges tárolóhely legyen? - Egyik sem, kizárólag itt lesz megtalálható az információ közölte Trent. - Nem értem. - Feltétel nélkül bízom benned, Judith. Méltónak bizonyultál a harcosi névre, és tudom, hogy barátomnak nevezhetlek. Hiszem, hogy becsületes vagy, különben már nem élnél mondta, és eszébe jutott az Ordas szándékos megrongálása a Nagy Viadal előtt. - Ezek az emberek, akikkel üzletelni fogunk, ezek az ismerőseid a Hyneren számomra idegenek. Semmit sem tudok róluk, ezért magamnál tartom az adatokat addig, míg biztos nem vagyok a megbízhatóságukban. - Csillagkapitány- mondta Judith, gondosan mérlegelve minden egyes szavát. - Ők a Komsztárhoz tartoznak, ahogy egykor én is. - Személyesen ismered őket, és tapasztalat alapján hajlandó vagy jótállni a megbízhatóságukért? - Negatív. - A mai nap során rájöttem valamire, Judith. Amit mi teszünk, az nem kis dolog. Az általunk gyűjtött információt csupán egyetlen dologra lehet használni, hogy a háborút a
Füstjaguár klán szívének kellős közepén folytassák. Kész vagyok átadni az adatokat, de nem fogom forrófejűén vállalni az ezzel járó kockázatot. Amit az ismerőseid kezébe teszek, nem más, mint a fegyver, mellyel egy halálos ellenfelet zúzhatnak szét, egy vérszomjas vadállatot, amely többé nem képes vagy nem hajlandó gátat szabni vérszomjának. Ha elfognak minket, az a legkevesebb, hogy megkínoznak. - Ezt a kockázatot mindketten vállaltuk, és mindketten egyformán vagyunk felelősek - jelentette ki a nő határozottan. - Neg, Judith. Még mindig a jobbágyurad vagyok. Eletedért és tetteidért én tartozom felelősséggel, egyes-egyedül én. Ha elbukunk, akkor nekem kell megfizetnem az árát. A nő bólintott, és nekilátott, hogy az információt a kis komputerből áttöltse a férfi csuklókompjába. Trent látta Judith arcán, hogy megértette: mindegy, mi történik, ő akkor is igaz Klánharcos marad. Nem Füstjaguár-harcos, akit a rosszul elsült politikai húzások és a vezetői posztért folyó csatározások megrontottak. Neg. Olyan harcos, aki igazán Nicholas Kerenszkij, a klánok megalapítójának szellemében nevelkedett. Bármit is tesz, azt becsülettel kell lennie. Büszkén viselte a harcosi zubbonyt, annak súlya mégis nap mint nap jobban húzta vállát.
Dfiava űrjáró Nadir ugrópont, névtelen csillagrendszer A Kivonulás Útja 3055. november 15. Trent megállt a szimulátorfülke mögött, ahol a taktikai és a sérülés-t mutató kijelzők jól látszottak. Szemmel tartotta az eseményeket, miközben Lucas a harcba vetette magát. Csak egy maroknyi működőképes csatamech volt azAndrewsra Admirális csatolt űrjárókon. A legtöbb valamilyen sérülést szenvedett, mivel csatában vagy harc után tettek rájuk szert. Judith ötöt tudott működőképes állapotba hozni. Mivel tizenkét harcosa és csak öt csatamechje volt, Trent a klán hagyománya szerint határozta meg, ki ülhet mechnyeregbe az esetben, ha erre szükség lesz. Rang Próbáját vívtak minden egyes gépért. Ő maga is harcba szállt, és elnyerte a jogot, hogy egy isorla Martalóc II nyergébe ülhessen. Ez a gép emlékeztette leginkább az Ordasára. Lucas eddig nagyszerűen teljesített, Trent pedig titokban örült, hogy Marcus már az előző körben kiesett egy magas, Tamara nevű nőnek köszönhetően. A többképernyős kijelzőknek hála Trent figyelemmel tudta
kísérni Lucas állapotát, amint az harcba száll a Stanley nevű harcos ellen. Mindketten ugyanazt a mech-típust vezették, amelyért versenyeztek, így megmutathatták, milyen jól fognak bánni vele, ha harcra kerülne sor. Lucas elszánt harcos volt, szimulált Hatamoto-Cbijét sebessége és képességei végső határáig hajtotta. Annak ellenére, hogy páncélzatának több mint a felét elvesztette, vad támadásba lendült, aminek köszönhetően Stanley kénytelen volt szimulált mechje számára fedezéket keresni a holografikus terep kis erdejében. Lucas elszántan folytatta a harcot. Nem próbálta kiugrasztani ellenfelét a fedezékből azáltal, hogy vaktában belő a fák közé, pedig sok harcos ezzel próbálkozott volna. Ehelyett Stanley Hamamoto-Chije után vetette magát. Nem nyúlt a fegyverekhez, viszont a lehető legtöbb hőt próbálta levezetni. A támadás teljesen váratlanul érte Stanley-t. Megpróbált megfordulni és tüzet nyitni, miközben Lucas maximális sebességgel rárontott. A becsapódás mindkét mechről letörte a maradék páncélzatot, és a komputer füstfellegekkel töltötte meg a kettejük közti teret. Stanley gépe megtántorodott. Lucas még mindig nem volt elégedett, csapások áradatát zúdította a másikra, oly vadul, hogy a szimulátorfülke minden egyes ütésnél teljesen kilengett. Csupán néhány másodperc telt bele, és véget ért. Stanley szimulátorfülkéjében a világítás és a külső monitorok kialudtak, amikor motorja hibát jelzett. Lucas fülkéjének
ajtaja kinyílt, ő pedig szinte kivetődött belőle. Testét verejték borította, és az erős szag szinte szúrta Trent orrát. Úgy állította be a fülkék belső hőmérsékletét, ahogy a valóságban is működnek a mechek. Ezek a Belső Szférából származó mechek voltak, amelyek sokkal nagyobb hőszintet értek el, mint a Füstjaguárok modernebb hűtőberendezéssel felszerelt gépei. - Tiéd a győzelem, Lucas. - Most már csak ellenségre lenne szükség - mondta a harcos. Trent remélte, hogy Lucas és a többiek megtalálják, amit keresnek. Ő maga máris talált ellenséget, a legnagyobbat, leghatalmasabbat, amellyel valaha szembe kellett szállnia: saját Klánját. - Talán idővel teljesül a kívánságod, Lucas. Végigsétálva az űrugrón, Trent megállt a kis karbantartó zsilip mellett, ahová elrejtette a neutrínó-érzékelőt. A hajó harminc perce ugrott, és most a napvitorla kibontását végezte. A hatalmas napenergiagyűjtő vitorla felfogja a szabadon áramló, töltéssel rendelkező részecskéket a névtelen csillagrendszerből, és eltárolja az űrugró hajtóműmagjában. Amint azt teljesen feltöltötték - ami négyöt napig tart -, a hajó ismét ugrásra képes lesz. Ez idő alatt Trentnek vissza kell szereznie a szerkezetet,
eltárolnia az adatokat, aztán ismét el kell rejtenie a következő ugrás előtt. Hasznos ténynek bizonyult, hogy Trent az űrjárók fedélzetén utazó harcos kontingens parancsnoka, így könnyebben meg tudta győzni Allén csillagparancsnokot, hogy átadja neki az ugrások ütemtervét, nehogy megzavarja az edzésprogramját. Teljességgel logikus és hivatalos kérés volt, bár természetesen senki sem sejthette a valódi indokokat. A zsilipbe lépve kipillantott a kis kitekintőablakon, mielőtt előhúzta volna a neutrínó-érzékelőt a rejtekhelyéről. Alig egy kilométerre egy másik hajót látott lebegni. Nem egy egyszerű űrugró volt ez, hanem egy hadihajó. A hajótest külső lámpáinak halvány fényében jól látszott a ráfestett jel: a vetődő, szürke Füstjaguár képe.
Romboló, gondolta magában Trent, ránézésre Whirlwind típusú. Harcosi ösztönei azonnal bekapcsoltak, és agyában végigperegtek a hajó adatai. Míg az űrugrók általában távol maradtak a harctól, a hadihajókat arra tervezték, hogy egyenesen a csata közepébe vethessék magukat. Az ember nem találkozhatott túl gyakran hadihajókkal a Belső Szférán kívül manapság. Az a kevés, ami nem teljesített aktív szolgálatot a megszállási zónában, néhány ugrásonként állomásozott a Kivonulás Útja mentén. Védelmet biztosítottak, valamint ők továbbították az erre járó hajóknak az otthonvilágokra vezető, folyvást változó
útvonal egy szakaszát ábrázoló térképet. A hadihajók hatalmasak és lenyűgözők voltak, de egy harcos számára nem sok érdekességgel szolgálhattak. Egy ilyen jármű fedélzetén a ő nem több, mint bámész utas. Csak egy mech pilótafülkéjében ülve válhat igazán jó szolgálatára a klánnak; Trent legalábbis így vélekedett. Zsebébe csúsztatta a neutrínó-érzékelőt, és sarkon fordult, amikor felfedezte, hogy nincs egyedül. A zsilip keskeny ajtajában egy fiatal férfi állt; homokszín haja rendezetlen tincsekben meredt szanaszét, és a hajó techjeinek egyenruháját viselte. Trent szíve nagyot dobbant, de azt tette, ami számára természetesnek tűnt: támadásba lendült. - Valami gond van, tech? - kérdezte miközben pillantása a férfi azonosítójára villant, és a Miles névvel találkozott. Fogalma sem volt róla, hogy ez a Miles látta-e őt az érzékelővel, vagy csak most ért az ajtóhoz. - Negatív, uram. Csak észrevettem, hogy nyitva van a zsilipajtó. -Hangjából idegesség csendült ki, de Trent tudta, hogy ez lehet pusztán az alsóbb kaszt egy tagjának félelme egy ingerült harcos láttán. Trent a kitekintőablak felé intett. -A rombolót nézegettem. Lenyűgöző jármű, vagy tán nem? Miles lábujjhegyre emelkedett, hogy kilásson Trent válla
fölött az ablakon. - Póz, igazán lenyűgöző, csülagkapitány. - Engedj a dolgomra! - intett az ajtó felé Trent. - És legyen rá gondod, hogy a kamrát bezárd magad után, pozvál?
- Poz - felelte Miles, pillantását még mindig a klánbeli hadihajó félelmetes alakjára szegezve. Judith közelebb lépett Trenthez. A Martalóc II lábánál álltak, a nő épp azon dolgozott a mech-csarnokban. Suttogva beszélt jobbágyurához, aki a Martalóc hatalmas lábának tartóbordájába kapaszkodott, hogy ne lebegjen ki a nyílt csarnokba. - Nem biztos, hogy látta az érzékelőt? - Neg - felelte Trent szintén suttogva, miközben óvatosan körülnézett. - Nem tűnt valami intelligensnek, de lehet, hogy csak a gyanakvását próbálta leplezni. - Miles fenyegetést jelent, nem csupán a küldetésünkre, de az életünkre is. - Ezzel még igen finoman fogalmaztál - bólintott Trent. - El kell intéznem. - Negatív - vágta rá Judith. - Én intézem el.
- Neg. Judith - rázta fejét Trent. - Én vagyok a harcos, ez az én feladatom. - Nem fog tudni közel kerülni Mileshoz. Ő egy tech. Én a hajó több techjével is összebarátkoztam. Az űrugró és űrjárók azon részeibe is eljuthatok, ahova ön még harcos léte ellenére sem lenne képes. Gondoskodom róla, hogy bármit is látott, senkinek se beszélhessen róla. - Úgy beszélsz, mintha túllépted volna a jobbágyság határát, Judith - jegyezte meg Trent. - Aznap túlléptem, hogy odahaza a Hyneren elfogadta az ajánlatomat. Csak annyit kérek, csillagkapitány, hogy végrehajthassak egy olyan tettet, amilyenre a régi életemben kiképeztek. Igaz, hogy többé már nem vagyok harcos, de ez egy dicstelen tett. Ráadásul mindeddig ön vállalt minden kockázatot. Ez olyasmi, amivel én is hozzájárulhatnék a küldetés sikeréhez. Engedje meg, hogy az lehessek, ami egykor voltam! -Judith a szívéből beszélt, és Trent úgy érezte, nem egy tech áll előtte, hanem egy másik harcos. - Rendben, Tedd, amit tenned kell. Az Andrews Admirális legkényesebb szerkezete az űrugró hajtóműmagja volt. A titángermánium ötvözetű KearneyFuchida mag végigfutott a hajó teljes, 740 méteres hosszán. A héliumtokban, tökéletes egyensúlyi helyzetben felfüggesztett mag, melyet a napvitorlák segítségével töltöttek fel, tulajdonképpen egy masszív, szupravezető
kondenzátor volt. Magát a héliummal töltött aknát egy vastagabb, de ugyanolyan hosszú karbantartó járat ölelte körül. A belső mag karbantartását ezen a járaton keresztül intézték; az alagutat a csillagok közötti hiperűrugrások idejére lezárták, mégpedig alapos indokkal. Az ugrás alatt a hajó hátsó mezőgenerátora megcsapolta a magban eltárolt hatalmas mennyiségű energiát, hogy meggörbítse a teret az űrugró és a hozzákapcsolt űrjárók körül, gyakorlatilag egyetlen pillanat alatt átmozgatva így a járműveket a hi-pertéren keresztül egyik csillagtól a másikig. A mező létrehozásának időtartama alatt a mag elképesztő energiájú statikus kisülésekkel telítette a szervizalagutat. A járatot kívülről jó védték, azonban bármi, ami a héliumba zárt és felfüggesztett mag melletti csatornában maradt, a másodperc tört része alatt színtiszta elemi szénné redukálódott volna az intenzív hőnek és az elektromos töltésnek köszönhetően. Miles tech elvégzett még egy utolsó ellenőrzést az elülső kiegyenlítő-rendszeren, és gondosan lezárta az ellenőrzőpanel védőlapját, mielőtt elhagyta volna a karbantartó járatot. Ez is a rutinellenőrzés részét képezte, amelyet minden ugrás előtt néhány perccel végre kellett hajtani. Nem volt kockázatos feladat. Az akna ajtaja tőle alig húsz méterre állt szélesre tárva, és nála volt a bezárásához szükséges elektromos kulcs. Amíg az az ajtó nyitva, a biztonsági rendszer nem engedi senkinek, hogy
beindítsa az ugróhajtóművet. Munkája közben nem is gondolt minderre. Elvégre Miles elfoglalt tech volt, ráadásul pár perc múlva ugraniuk kell. Eltökélten végezte feladatát, miközben agyában motoszkálni kezdett a gondolat, amely már az aznap esti, a hármas teherraktárba tervezett kártyaparti örömeit ecsetelte. Valami neszt hallott a háta mögött, de nem vette a fáradságot, hogy odaforduljon. Biztos csak a szerszámkészlete lebeg arrébb. Soha senki nem jönne be az ugrómaghoz. A kockázat miatt ez volt az utolsó hely, ahol a techek dolgozni akartak. Szeme sarkából látott valami elmosódott foltot: Judith csapott tarkójára a franciakulccsal. Aztán az egész világ elsötétült. Ajkán érezte az ugrókamra padlójának fémes ízét, füle még mindig csengett a rá mért ütéstől. Szédült, végtagjai merevek és hidegek voltak, mintha nem tudna parancsolni nekik. A hirtelen felvillanó vörös fények láttán szíve eszeveszetten verni kezdett. Vörös fény a hajtóműmagban: a hajó ugráshoz készülődik. Miles feltápászkodott, akár egy részeg, és az ajtó felé támolygott. Keze a létfontosságú kulcs után markolászott, de sehol sem találta. Eltűnt! Kábultan az interkomhoz kapott, és megnyomta a vészjelző gombot, de semmi sem történt. Nem szenvedett. Éles villanás töltötte meg a folyosót, és
egy utolsó ölelésbe fonta testét. Judith félig besétált, félig berepült Trent szállására, és becsukta az ajtót maga mögött. Gyomra még mindig kavargóit az utolsó ugrástól. Megállt a férfi előtt, arcából kifutott a vér. Trent pár másodpercig csak nézte, aztán megszólalt: - Elvégeztetett, pozvál?
- Pozitív. Balesetnek fog látszani. Azonban még mindig fennáll a veszélye, hogy beszélt a feletteseivel, és említést tett önről. - Erre is gondoltam - bólintott Trent. - Ezért gondoltam, hogy nekem kellene végrehajtanom ezt a tettet. - Téves feltételezésből indult ki, csillagkapitány - csóválta fejét Judith. - Azt hiszi, még nem öltem. - Tudom, hogy harcos voltál, Judith. - Negatív - tiltakozott vadul a nő. - Mielőtt a Komgárdához csatlakoztam volna, a ROM tagja voltam. Kellett már máskor is gyilkolnom. Nem élvezem, de elvégzem a feladatom. Trent végigfuttatta ujjait haján, és bólintott. - Amit pedig én tettem Jezzel, az is olyan közel van a
gyilkossághoz, hogy másnak nem is tudom nevezni a dolgot. Tettünkre azonban jó okunk van. Azt tesszük, ami ahhoz szükséges, hogy véget vessünk saját tulajdon klánunk megrontásának. Trent bátran beszélt, de még jól emlékezett az érzésre, ami Jez halála után töltötte el a Hyneren. Harag, csalódottság, bűntudat és keserűség keveréke dühöngött benne. Most már van egy újabb közös vonás benne és Judithban. - Szoktál sakkozni? - kérdezte. A nőt meglepte a hirtelen témaváltás. - Régebben. Sok éve már, hogy utoljára játszottam. Trent kihúzta az ágya fölötti fiókot, és kivette belőle a dobozt, amelyben a sakk-készletét tartotta. - A Tukayyid előtt rendszeresen játszottam. Russou csillagparancsnokkal is, de belőle hiányzott az a finom fortély, amit úgy élvezek. - Nem szegjük meg ezzel az illemszabályokat? Egy alacsonyabb kaszt tagjával játszana. - Amikor kettesben vagyunk, Judith, ettől a pillanattól kezdve egyenlők vagyunk. - Trent kirakta a táblát, és felsorakoztatta maga előtt a fehér figurákat. Az űrjáró csekély gravitációjában épphogy a helyükön maradtak.
Hosszúnak ígérkezik ez az éjszaka...
Dhava űrjáró Nadir ugrópont Pivot Prime, Caliban-csillagköd A Kivonulás Útja 3056. január 24. Trent a szobájában álló asztalra helyezte az ételt, ami kicsivel a lap fölött lebegett a gravitációmentes környezetben. Egyedül ebédelt, ahogy az űrjárón töltött idő java részében. Nem mintha nem törődött volna a többi harcossal. Ellenkezőleg, társaságukat igen élvezetesnek találta azon kevés alkalmak során, amikor csatlakozott hozzájuk az étkezdében. Hozzá hasonlóan ők is igazvérű harcosok voltak, sokan osztották nézeteit, érdeklődési körét, szeretem-nemszeretem dolgait. Ennek ellenére szíve mélyén tudta, hogy ugyanakkor nagyon is különböznek tőle. Éppen ezért maradt inkább távol tőlük. Az az érzés zavarta, hogy kilóg a sorból, itt, az őt tisztelő harcosok közt éppúgy, mint a Hyneren az őt megvetők közt. Míg ő cselekvésre szánta el magát a saját fennmaradása érdekében, ők hajlandóak voltak megadni
magukat a parancsoknak; engedelmesen masíroznak a solahma beosztás felé anélkül, hogy feltennék a kérdést: miért? Belenyugvásuk elszomorította Trentet, akinek helyzetét az is súlyosbította, hogy gondolatait és érzéseit senkivel sem oszthatta meg. Senkivel, kivéve Judithot. Kopogtatás szakította félbe sötét gondolatait. - Tessék - mondta, és meglepetten iátta, hogy Allén csillagparancsnok lebeg az ajtóban. Mögötte egy világosszürke kezeslábast pillantott meg, amiből kitalálta, hogy Judith elkísérte az elemental!. Valahányszor Trent meglátta Allén csillagparancsnokot, szíve kicsit a torkában dobogott. Tudja, vagy talán csak sejti már, mi történt
Miles techhel? Sejti tán, hogy Judith vagy az én kezem benne van a dologban? - Remélem, nem zavarunk - mondta Allén, és óriási termetét meghazudtoló eleganciával siklott keresztül a bejáraton. Judith követte és becsukta maga mögött az ajtót. - Elértük az Első Pillért, és bizonyos hagyományokban osztoznunk kell. - Pillér? - vonta fel Trent valódi szemöldökét. - Ezt nem értem. A nagydarab férfi valahogy leereszkedett a székre Trenttel
szemben, és egy vászonzsákot helyezett az asztalra. Judith beúszott ugyan a szobába, de távol maradt, elfogadván helyét a két harcos mellett. - Ez a hely, ez a bolygó alattunk a Pivot, azaz Pillér névre hallgat -mondta Allén. - Most a Caliban-csillagköd peremén járunk. Ez volt az első pont, ahonnét a nagy Kerenszkij és a Kivonuló Flotta megláthatta a Pentagon-világokat, amelyek köztudomásúlag őseink első otthonául szolgáltak. Ez egy fontos hely, nagy jelentőségű helyszín. - Még mindig nem értem - felelte Trent zavart arckifejezéssel. - Ez nem lep meg - nevetgélt Allén. - Mi tengerészgyalogosok és az űrutasok, akik ezt az utat járják, úgy gondolunk erre a helyre, mint a terrai hajósok az Egyenlítőre vagy a Horn-fok megkerülésére. Számunkra ez egy mérföldkő a Kivonulás Útján, és mi ennek megfelelően jelezzük ezt. Felhúzta szürke egyenruhájának ujját, így felfedett egy sor kis jelet. Csillagok voltak, az egykori Csillagliga Cameroncsillagai, melyek a bicepszére tetoválva sorakoztak. Aprók voltak, de csillogó sárga, szinte aranyszínben tündököltek. - Mindegyiket akkor kaptam, mikor átutaztam a Pivot fölött. Megemlékezünk a múltról ezen jelek segítségével, és felidézzük, mién indítottunk inváziót a Belső Szférába: hogy
helyreállítsuk a Csillagligát. - Allén elővett egy kis, fekete, négyszer két centiméteres szerkezetet a zsákból. - Ez egy lézeres bélyegtetováló. Az átkelés jelére, a Cameron csillagra állítottam. Szeretnék mindkettejükkel osztozni ebben a szertartásban. - Mindkettőnkkel? - kérdezte Judith. Allen csak egyszer bólintott, határozottan és gyorsan. - Póz, Judith tech. Te és a gazdád sok jó történettel ajándékoztatok meg. Más kasztba tartozunk, de a hajó techjeinek is van hasonló szertartása, úgyhogy talán nem követek el nagy hibát, ha ezt megosztom veled. Olvastam a Tukayyidról szóló hivatalos jelentéseket, de a te történeteidnek köszönhetően éreztem úgy, mintha tényleg jártam volna ott. Trent el tudta képzelni, hogy még a mesék is valamennyire csillapíthatják a harcéhségét olyasvalakinek, akit harcosnak tenyésztettek és neveltek. A hajó felügyelete kevés esélyt kínált az igazi harcok megvívására, kivéve a ritka Birtoklás Próbáját az értékes űrugróért. Felgyűrte jobb ingujját, felfedve a karja mesterséges bőrét, amely a váll közelében hagyott csak meg egy kis valódi bőrfoltot. - Megtiszteltetés - mondta. Judith is feltűrte az ujját, és szabaddá tette karját.
Allén átnyúlt az asztal fölött, és Trent karjára illesztette a szerkezetet. Kattanás és halk zúgás hallatszott. Amikor a nagydarab férfi felemelte a bélyegzőt, Trent megpillantotta a durván körömnagyságú, aranyszín Cameron-csillagot a bőrébe tetoválva. Allén azután Ju-dithhoz fordult, és rajta is végrehajtotta az eljárást. - Más is tartozik ehhez a szertartáshoz? - kérdezte Trent. - Póz - mondta Allén, majd a zsákba nyúlt, és egy fura jelzésekkel ellátott üveget húzott elő. - Ez egy alkoholtartalmú ital. Whiskey. A hagyomány azt kéri, hog)' osszunk meg egy italt ugyanabból a pohárból: ez a testvériség jele. Trent nem fogyasztott alkoholt, mert az eltompította az érzékeket, és ezt egy harcos sem engedhette meg. Ez azonban szertartás volt, még ha nem is hivatalos klánrituálé. A visszautasítás sértő lett volna. Az éjjeliszekrényhez nyúlt hát, és elővett egy kis összecsukható poharat, amit átnyújtott Allén csillagparancsnoknak. Allén pár másodpercig a pohárra meredt, mintha elméjét hirtelen más gondolatok töltötték volna be. - Haláleset történt az űrugró fedélzetén, amit ki kell vizsgálnom -jegyezte meg. - Haláleset? - kérdezte Trent.
Allen szóra nyitotta száját, de kintről és az ágy fölötti, mennyezetbe beépített hangszóróból szirénaszó zendült fel, ami félbeszakította Vörös fény villant fel a szobában, és ez egy csapásra megváltoztatta az ünnepélyes hangulatot. Allén méltóságteljesen felemelkedett, és szájához emelte csuklókommunikátorát, amelyen közvetlen kapcsolatot létesített az űrugró hídjával. Halk, elfojtott hangon mondott pár szót, majd figyelmesen hallgatta az apró hangszórón érkező választ. - Mennünk kell, csillagkapitány - fordult komor pillantással Trent felé. - Vészhelyzet állt elő. - Miféle vészhelyzet? - Egy űrugrót észleltek az ugróponton. A Felfedező Alakulatok hajója. Trent többször is járt már az Andrews Admirális harci adatközpontjában az utazás megkezdése óta. Tökéletes harcálláspontot biztosított krízis esetére, mivel az űrugrót és az összes űrjárót innen, erről a helyről lehetett irányítani. Trentet az is lenyűgözte, milyen gyorsan össze tudták hívni az Andrews Admirális és a rádokkolt űr-járók kapitányait. Jonas csillagkapitány, az űrugró első embere hórihorgas férfi volt. Ránézésre túllépte már a kort, ameddig a harcosok aktívak maradhatnak, de eddig valahogy elkerülte
a solahma beosztást. Az adatközpont közepén álló holografikus vetítőhöz lépett, és körbefuttatta tekintetét az összegyűllek arcán. - A helyzet a következő: úgy tűnik, a Komsztár Felfedező Alakulatainak egyik Scout típusú űrugrója néhány órával előttünk érkezett. Érzékelőink csak akkor fedezték fel, amikor riadót hívattunk. A másik hajó épp a vitorlák kiterjesztésével foglalatoskodott és nem kísérelt meg elmenekülni. Valószínűleg még nincs eléggé feltöltve az ugrás végrehajtásához. - Űrjáró? - érdeklődött Walter Stiles csillagkapitány, a Dhava ura. - Egyet észleltünk, amint nagy sebességgel tart a Pivot Prime felé -érkezett a válasz, amely tartalmazta a rendszer egyetlen bolygójának nevét. - Union típusú. A Pivot lakható világ, rajta egyetlen klánbeli helyőrség állomásozik, hogy védje az ottani HPG átjátszót. Az optikaiak szerint négyórás előnyük van. - A helyőrség nagysága? - szólalt meg ezúttal Trent. -Jelenleg egy csillag - simogatta meg szakáiiát Jonas. Két ág csa-tamech, három elementál. 200 B/o/ne Lee Pordoe
- Egy Union típusú hajó akár két és fél csillagnyi mechet is
tud szállítani - jegyezte meg Trent. - A Belső Szféra-béliekkel való találkozás esetén a Kivonulás Útján tartózkodó egységekre pontosan meghatározott parancsok vonatkoznak - jelentette be Jonas. - Minden lehetséges és elérhető eszközt be kell vetnünk, hogy elfogjuk vagy megsemmisítsük ezeket a csapatokat. Semmilyen körülmények között sem menekülhetnek el. Trent ezt meg tudta érteni. Amennyiben a Belső Szféra tudomást szerez a Pivoton levő klánbeli településről, egy lépéssel közelebb kerül az otthonvilágok helyének meghatározásához. Jól jött volna, ha Judith itt lehet mellette, és elmeséli, komsztáros korában mit tudott meg a felfedező alakulatokról. Ez persze teljesen lehetetlen: egyetlen tech sem vehet részt harcosok tanácsán. - Akkor két fenyegetéssel kell foglalkoznunk - mondta. - Az egyik az űrugró, a másik pedig az e pillanatban a bolygó légkörébe beérő csapat. - Póz - válaszolta Jonas határozottan. - Ha elfoglalják a HPG-t, nem jutnak hozzá a Kivonulás Útja térképéhez, de eleget tudnak meg ahhoz, hogy rengeteg útba eső csillagrendszert kihúzhassanak a lehetőségek közül. - Ezt nem engedhetjük meg - jelentette ki Allén csillagparancsnok.
- Igaz - vágta rá Jonas kapitány. - Lecsatoljuk a Mohawkot és a Lopakodó Macskát, valamint űrvadászokból álló kíséretet küldünk melléjük. Egy órán belül elfoglalják és kiiktatják az űrugrót. A tengerészgyalogos erőknek képesnek kell lenniük rá, hogy átvegyék az irányítását, vagy megakadályozzák az ugrást. Ekkor Walter Stiles csillagkapitány szólalt meg: - Feltételezem, ez azt is jelenti, hogy nekem kell a földi egység után menni a Dhavával. - Trentre pillantott. - Talán eljött a lehetőség, hogy solahma egységeink még egyszer utoljára tanúbizonyságát adják, hogy méltóak a Füstjaguárhoz. - Nem fogják cserbenhagyni a klánt - mondta Trent. - Az ellenfél erejét azonban figyelembe kell venni. Hat működőképes csatamechem van, és ugyanennyi harcosom. Hadd vigyek egy csillag tengerészgyalogost is közelharci segélycsapatnak! Stiles bólintott, és Allén csillagparancsnokra pillantott, akinek mosolya már fültől fülig ért, majd visszanézett Trentre. - Jó alku volt, elfogadva. A hadművelet tizenöt perc múlva kezdődik. Letöltjük a Pivot Prime taktikai adatait ide a központba, és küldünk egy kiemelt fontosságú üzenetet a bolygó állomásának. A Kerenszkijek vezessék lépteiket!
Judith az állványzatról még egyszer ellenőrizte a Martalóc II pilótafülkéjének ajtaján a zárat, miközben Trent bemászott a helyére. - Biztos benne, hogy ezt az utat akarja járni? Válaszul Trent kissé elhúzta száját. - A Felfedező Alakulatok ugyanazt keresik, amit mi, a Kivonulás Útja leírását. Azok ellen fog harcolni, akiket egy nap támogatni remélünk. - Póz - felelte Trent. - Teljesítem a kötelességemet, méghozzá legjobb tudásom szerint, Judith. Bármi mással azt kockáztatnám, hogy nem tesszük egy hiteles klánbeli harcos és a techje benyomását. A nő lehajtotta fejét. - Értem - mondta. - Azért legyen óvatos! A lőszermennyiség minimális, minden mech csupán félig van töltve. Ezek isorla gépek, arra szánták, hogy tudósaink megvizsgálják és kielemezzék őket, nem pedig hogy harci bevetésre kerüljenek. Működnek, de némelyiknek lehet olyan hiányossága, amely a rutintesztelés és diagnosztizálás során nem jött elő. - Ahogy minden egyes embernek és holminak is, Judith felelte Trent, és felvette neurosisakját -, de tesszük a dolgunkat.
L. Füstjaguár HPG állomás Pivot Prime, Caliban-csillagköd A Kivonulás Útja 3056. január 30. - Füstjaguárok, itt Bryant Foster a Meredith Martalócaitól. Legyőztük a HPG-t védő erőket, és a Komsztár tulajdonává nyilvánítjuk. Azonnal vonuljanak vissza, és nem lesz több áldozat. Trent hátradőlt a MartalócII pilótafülkéjében, és feltérképezte a terepet. A Pivot sziklákkal és barnás porral borított, kietlen, sivár bolygó volt. A növényvilágot csupán némi moha és zuzmó képviselte. Az előrenyomuló mechegység lábai alól majdnem százméteres porfelhő emelkedett a magasba. Egy teljes napja a bolygót járták, amióta kirakta őket a Dhava. Hat magányos csatamech legalább tíz, a Komsztár alkalmazásában álló zsoldos ellen. A zsoldosok jól harcoltak. Két oldalról egyszerre ütöttek rajta a klán HPG létesítményén. A csupa solahma harcosból álló védőcsapat hiábavaló, ámde hősies erőfeszítést tett a visszaverésükre az ember-öltőnyi korú
páncélokkal felszerelt, másodvonalbeli csatamechek-ben. Meredith Martalócai elfoglalták a kis helyőrséget, és váratlanul szembesülniük kellett a problémával, hogy immár ők a védők, míg Trent csapata támadja őket. Taktikailag átnézte a helyzetet, és tudta, hogy nehéz lesz elfoglalni a bázist, mivel ellenfelei túlerőben vannak. A számítógépes szimuláció szerint alig negyvenöt százalékos az esélyük a sikerre, de Trent néhány olyan dologra is számított, amit a klán harci komputerei sem tudtak bekalkulálni. A győzelem kulcsa az időzítés. Ezzel a gondolattal leütött egy billentyűt a pilótafülke műszerfalán, mire egy digitális óra jelent meg a másodlagos kijelzőn. A számok lassan ketyegve mutatták a harc megindításáig hátramaradó másodperceket. Trent jelzett kis csapatának, hogy a HPG létesítmény előtti utolsó hegygerincen innen álljanak meg. Jobbján Lucas sietett a Hatamoto-Chi nyergében, balján pedig az isorla Komodóban Deleon kavart fel nagy porfelleget a hirtelen megtorpanással. Tőle jobbra, a szárnyon érkezett a többi solahma harcos. Sötét gesztenyebarna Gallowglasá-ban az örök arrogáns Krista, a Daikyu nyergében Geronimo, valamint Winchester, az elképesztően könnyű és törékeny Méreg mechpi-lótája. Erről a gépről sok helyen - ahol utólag pótolták a szétlőtt páncélzatot - hiányzott a festék. Trent végignézett rajtuk, majd ellenőrizte a kronométer kijelzőjét.
- Mindannyian ismeritek a tervet, és a vele járó kockázatokat. Tudom, némelyikőtök úgy tekint erre a bevetésre, mint utolsó lehetőségre, hogy dicső harcban essen el. Tartsátok észben, hogy itt most a győzelem a legfontosabb! Akár éltek ma este, vagy sem, kódexetek tükrözi majd a tisztességet, mellyel itt küzdöttetek, hogy megóvjátok klánunkat az ellenségeitől. - Ismét az időkijelzőre pillantott. - Jaguárok, támadás! Felrohantak a hegyre, és együtt léptek át a gerincen. A központ ott volt előttük. Hatszöget formázó, fakószürke fal vette körül a létesítményt alkotó öt épületet. Első látásra áttörhetetlen akadálynak tűnt, de aztán Trent észrevette a lyukakat, ahol a Martalócok utat lőttek maguknak. A bázison belül, a nekik csípőig érő falak mögött a zsoldosegység megmaradt csatamechjei tüzelési pozícióba helyezkedtek. Trent a legnagyobb mechre lőtt PPC-jéből, miközben a többi Jaguár folyamatosan tüzet okádó fegyverekkel a központ felé rohant. Az emberkéz alkotta villám ragyogó kék csapásai egy Martalóc Atlasz mellkasába vájtak, pont a koponyaszerű fej alatt, amitől minden irányba repültek szanaszét a páncéldarabok, ahogy a kisülések egyre mélyebbre égtek.
Két perc, jegyezte meg magában Trent, miközben lefelé sietett a hegyről. Előtte Deleon zömök Komodója megtorpant, és tüzet nyitott tíz közepes lézerével egy
nyurga Gyorstüzelőre. A skarlát sugarak át-száguldottak a védelmet nyújtó falak fölött, és lemetszették a Gyorstüzelő jobb karját, ám mielőtt a végtag lehullott volna, a zsoldos kilőtt egy raj rakétát, amely szinte elnyelte a Komodót, és földrögökkel, kőtörmelékkel szórta meg Trentet. A Gallowglas és a Daikyu a védőfalra zúdította pusztító energiáit, így javát egyetlen zárótűzzel elrobbantották; a faltöredék egy kisebb zsoldos Őrszemre omlott. Trent feljebb húzta a célkeresztet, miközben a támadásából magához tért Atlasz viszonozta a szívességet. A Gaussfegyver lövedéke olyan erővel találta el a Martalóc lábát, hogy majdnem egyensúlyát vesztette, de Trent addig küzdött a mech irányításával, míg sikerült talpon maradnia. Épp kiegyenesedett, mikor a rakéták és lézersugarak hulláma eltalálta. A másodlagos kijelző sárgára festette a mech teljes törzsét és vállát, ahol a támadás szétroncsolta páncélját. Trent egy célzóáramkörre kapcsolta protonágyúit és az LB-X gépágyút, és abban a pillanatban húzta meg a ravaszt, hogy neurosisakja hangszóróiban meghallotta a cél befogását jelző hangot. A rettegett Atlasznak főképp a bal oldalát érték a találatok, a PPC mélyre hatoló lövésének nyomán füstfelleg emelkedett a magasba. Trent nagyot nyelt, mert a pilótafülke hőmérséklete egy pillanatra szinte az egekig csapott. Ez a mech a Belső Szférából származott, nem a klán technológiájával készült, sokkal inkább érzékeny volt a túlforrósodás veszélyére.
Az Atlasz ismét tüzet nyitott a Gauss-fegyverrel, és ismét célba talált; a lövedék elcsavarta, majd letépte a páncéllapot, és vájatot fürt Trent mechjének combjába. Fülkéjéből látta, amint egy Mennykő halálos zárótüzet zúdít Winchester Méregére. A könnyű mech megtántorodott, majd összerogyott, a lábak tartóbordái megadták magukat, és összecsuklottak a mech sértetlen részeinek súlya alatt. Amikor elvágódott, egy éles villanás jelezte a belső robbanást, és Trent tudta, hogy a pilóta meghalt. Lucas megállt az elesett Méreg felett a Hatamoto-Chi-vel, és minden egyes fegyverével bosszút állt Winchesterért. A Menny-kő pilótája a lövedékek erejétől elvesztette az egyensúlyát, és elvágódott, a mech pedig eltűnt az erődfal mögött. Rakéták egy hulláma taszította meg Trent Martalóc II-jét, miközben megpróbálta lokalizálni az Atlaszt a levegőt megtöltő füst- és porfellegben. A lövedékek a törzset találták el, lehámozták a páncélzatot, és kivonták a forgalomból az egyik hűtőtartályt.
Egy perc, gondolta, miközben a másodlagos kijelzőn levő kronométerre pillantott. Az Atlasz közelebb lépett a védfalhoz, majd váratlanul áthatolt a füstfüggönyön. Trent ugyanabban a szempillantásban lőtt. mint a zsoldos mechharcos. de ezúttal az Atlasz célt tévesztett, Gaussfegyverének lövedéke Trent mellett a hegyoldalba csapódott, és azonnal nagy krátert fúrt. Az ellenséges mech
lézerei és rakétái azonban eltalálták, még több drága páncélzatot szedtek le és tettek tönkre, ráadásul lökésük miatt Trent protonágyúja elfordult és elszakadt célpontjától. Visszafordította a Martalóc II-t, és meglátta, milyen sérülést okozott. Az Atlasz koponyaszerű pilótafülkéje komolyan megégett, hosszú, fekete sebhely futott végig átlósan a felületén. Deleon Komo-dója és Lucas a Hatamoto-Chi nyergében a falon tátongó lyuk felé tört, miközben vakon lődöztek a túloldalon levő védőkre, akik teljes tűzerejüket a Füst jaguárokra zúdították. A Komodó megingott a folyamatos gépágyú- és lézertűz alatt, páncélzata szó szerint szétforgácso-lódott és szanaszét repült, mintha csak úgy elpárologna. Egy robbanás történt, és a mech megszűnt létezni. Trent a saját ellenfelére összpontosított. Martalóc II-jében már csupán egy tár maradt a gépágyúhoz, de ő tudta, jobb elhasználni a löszén, mint azt kockáztatni, hogy berobban. Aktiválta a fegyvert, és lövedékek hosszú sorát küldte fel az ellenség előtti falon, majd afölött, egyenesen az Atlasz törzsébe. Sokáig tartotta a célt, míg a lövedékek mélyen a mech belső szerkezetébe vájtak, útjuk során szétszedve a myomert és a reaktor burkolatát. Az Atlasz megremegett, majd újabb Gauss-töltetet köpött egyenesen a Martalóc II jobb lábába, amitől a gép vadul rázkódni és dülöngélni kezdett. Trent a másodlagos kijelzőre pillantott, és elmosolyodott a neurosisak alatt a
digitális számjegyek láttán. Most... A központ másik oldaláról hirtelen fülsiketítő zúgás hallaszött, amely még a hangszigetelt csatamechek pilótafülkéibe is behatolt. Az alacsonyan és sebesen repülő Dhava űrjáró söpört el a HPG központ fölött, mindössze néhány méterre a tányérantennáktól. Lefelé mutató lövegtornyai hátba kapták a védőket. A mech-hangárok ajtajai kinyíltak, és Allén csillagparancsnok elementál tengerészgyalogosai ugrottak ki rajtuk, a páncél lábába épített rakéták maximális fokozaton égve lassították landolásukat. Az elementálok lassan a zsoldosok csatamechjeire ereszkedtek, még a levegőben kilőtték rájuk a kis hatótávú rakétákat, majd amint földet értek, birokra keltek a mechek-kel. A Dhava felemelkedett, és elszáguldott, de a zűrzavarban Trent és csapata oda tudott rohanni a tátongó lyukhoz, és belépett rajta. A hirtelen kitört káosz tökéletesen szolgálta a javukat: pont úgy, ahogy ő eltervezte. A csata ebben a pillanatban véget én, és a Pivot Prime felszínén egyetlen harcos sem volt, aki ne lett volna tisztában ezzel a ténnyel. Maga a küzdelem még vagy további öt percig tartott, amíg a pánikba esett zsoldosok megpróbálták először újra magukhoz ragadni a kezdeményezést, majd menekülőre fogták. Az Atlasz, mellyel Trent oly ádáz küzdelmet vívott, megpróbálta lerohanni, de ő is nekifutott, és olyan erősen, ügyesen csapódott az Atlasznak, illetve annak, ami maradt belőle,
hogy az összeesett, mivel girója túl komoly sérülést szenvedett ahhoz, hogy meg tudjon állni a lábán. Geronimo Daikyuja kifogyott lőszerből, de folytatta a küzdelmet, és ökölharcba bocsátkozott az időközben ismét talpra kecmergett Mennykővel. A zsoldos utolsó csapása, egy halálos ütés, áthatolt a pilótafülkén, és fekete, szemcsés füstfelhőt vett fel; Geronimóval egy szempillantás alatt végzett. Amint ő meghalt, Trent a magáénak nyilvánította a Mennykőt, és mindkét protonágyúval tüzet nyitott rá. Egy nagy lézer felvillant, ragyogó, smaragdszín sugara a Martalóc II-be mélyedt, aztán semmi, csupán síri csend. A Mennykő összeesett, mellkasán hatalmas lyuk tátongott, melyből kis löketekben élénkzöld hűtőfolyadék fröccsent a tűzforró, szétroncsolt páncélzatra. A zsoldos mech öklére rászorult Daikyu követte a zuhanásba. Trent körülnézett a törmelékhalmon, amely egy órája még harctér volt, és megnyomkodta nyakizmait, hogy enyhítsen a feszültségen. Az elesett csatamechekből még mindig füstcsíkok kúsztak az égre, a központ technikusai és medtechjei pedig körbejárták a terepet, hogy ellássák a sebesülteket, és felmérjék a károkat. Judith a Martalóc II-t ért, elsöprő erejű lövések nyomait vizsgálta. Allén csillagparancsnok mellette állt, miközben a medtechek Dele-ön megfeketedett holttestét vitték el egy hordágyon. Trent ránézett, és az égett húson, amely nemrég még egy ember arca volt, furcsa nyugalom és derű
jeleit vélte felfedezni. Az elementál a vállára tette a kezét. - Remek volt a terv minden részlete, csillagkapitány mondta. - Ahogy a kivitelezése is - bólintott harcostársa felé elismerően Trent. Az elesettek becsülettel haltak: Deleon,
Geronimo, Winchester, és a többiek, akik talán soha nem épülnek fel sérüléseikből. - Köszönöm, hogy lehetőséget adott rá, hogy ismét igazi csatában harcolhassak. Ritkán van ilyen örömben részem. Trent épp azt akarta mondani Allennek, hogy harcostársak közt nincs szükség hálálkodásra, amikor a medtechek egy újabb hordagyat vittek el előtte. Ez a sérült férfi fehér kezeslábast visel, és az egyik karján a Komsztár lógója látszott. Csurom vér volt, arca majdnem olyan fehér, mint az egyenruhája, de valahogy még eszméleténél sikerült maradnia. Judith odalépett Trent mellé, és lepillantott a sérültre, aki a nő szemébe mélyesztette tekintetét. - Én ismerlek téged, Judith... Judith Faber... - mondta a férfi, és kinyújtotta feléje a kezét. - Furdon püspök - suttogta Judith. Trent látta az arcán a fájdalmat, melyet a klánbeli évek előtti élet emlékeinek felidézése okoz. - A nevem most már csak Judith. A Füstjaguárok jobbágya vagyok. - Egyértelműen látszott,
hogy korábbi vezetéknevének említése zavarja. A hordágyon fekvő férfi fájdalmasakat köhögött. - Akkor hát igaz, amit hallottam. Egyesek szerint bevetésben vesztette életét, de mások azt beszélték, átállt. Ellenünk fordult. Maga áruló! - mondta, és olyan hevesen köhögött, hogy az egész teste rázkódott bele. - Neg - felelte a nő. - Most már a Füstjaguár klán tagja vagyok. A sebesült hangja egyre gyengült, néha szinte suttogássá halkult. - Nem, ez még az árulásnál is rosszabb. Nem csupán a Komsztárt árulta el, hanem... az egész Belső Szférát! Trent a fejével intett, hogy vigyék el a hordagyat, de a férfi szeme még aközben is Judithra szegeződött, hogy a medtechek elsiettek vele. - Nem vagy te áruló, Judith - jelentette ki Allén csillagparancsnok határozottan, látván a nő arcára kiülő fájdalmat. - Neg - mondta ő, és Trentre nézett. - Én nem vagyok áruló. Trent bólintott, mert megértette a rejtett tartalmat. Egyikük sem áruló. Egyelőre.
Dhava űrjáró Huntress Kerenszkij-halmaz, Klánterület 3056. február 19. Trent kinézett a Dhava űrjáró kitekintőablakán, végigpásztázta a klánok otthonvilágait rejtő: gömbszerű csillaghalmazt, és megpillantott egy csillanást, amely a pár nappal ezelőtt maguk mögött hagyott újratöltő állomás felületéről visszaverődő fény lehetett. Tudta, oda dokkolt be az Andrews Admirális. Allén csillagparancsnok elmesélte, hogy legalább egy hónapos átvizsgálás és tatarozás vár a hajóra, mielőtt megkezdené a visszautat a Belső Szférába. Trent eltökélte, hogy ezen a visszaúton maga is részt vesz. Pillantása lefelé tévedt, és megpillantotta a zöld és kék színben pompázó bolygót, amely egyre nagyobbra nőtt, amint a Dhava sebesen száguldott, hogy pár órán belül landolhassanak. A Huntress. A Füstjaguár klán otthona. Majdnem egy év utazás után, miközben ő és Judith titokban adatokat gyűjtöttek minden egyes ugrásról, és csillag, végre megérkeztek a klánok területére. Most már csak az van hátra, hogy visszajussanak a Belső Szférába, az értékes adatokkal együtt. A forgó űrjáró lendületéből eredő enyhe gravitáció elég volt
ahhoz, hogy leüljön a kis kilátószobában. Judith is ott ült, és csendben szívta magába ugyanazt, a Jaguárok otthonvilágának látványát. Az ajtó ekkor feltárult, és Allén csillagparancsnok hatalmas alakja töltötte be a nyílást, amint lehajtotta fejét, hogy átférjen. - Legyenek üdvözölve a Huntressen! - mondta büszkén. Lenyűgöző látvány, ugye? - Most vagyok itt először - biccentett Trent. - Észrevettem, hogy a hajó számítógépe nem tartalmazza a bolygó térképét. - A biztonsági előírások tiltják, hogy bármelyik hajónk bármely klán-béli világ térképét szállítsa - bólintott Allén. - Bölcs szabály - jegyezte meg Judith megfontoltan. - Ha a Belső Szférából bárki rátenné a kezét a klánterületek leírására, arra használhatná, hogy csapást mérjen az otthonvilágokra. - Beszéd közben a lehető leglojálisabb Füstjaguár-hangnemet használta. - Poz - válaszolta Allén. - Ráadásul ez valós veszély. Az ideút során arra gyanakodtam, hogy egy kém, de legalábbis egy gyilkos van közöttünk. - Neg! - kiáltott Trent, szívverése felgyorsult. - Egy kém, köztünk? - Poz - folytatta Allén. - Egy Miles nevű tech az ugróhajtómű
magjában pusztult. Lehetett baleset, lehetett gyilkosság. Nyomozást rendeltem el, de úgy tűnt, a halála napján bizonyíthatóan csupán önnel lépett kapcsolatba, csillagkapitány. - Velem? - kérdezte Trent. - Lehetetlen. Nem is ismerek Miles nevű techet. Arra azonban emlékszem, hogy említette az esetet épp a Pivot Prime-on végrehajtott akció előtt. - Valóban erről az esetről beszélek. Lehetséges, hogy Miles nem természetes halállal pusztult, de önnek semmi esetre sem volt köze az egészhez. Erre akár az életemet is feltenném - mondta Allén. - Hosszú közös utunk során megismertem és megtanultam tisztelni önt, csillagkapitány. Ön becsületes ember. - Akkor hát gyilkosság volt? - kérdezett közbe Judith gyorsan. - Balesetnek ítéltem a dolgot - vont vállat Allén. - Ha pedig megölték, valószínűleg a saját kasztjából tette valaki. Bármilyen szigorúak is a biztonsági előírások, az alacsonyabb kasztok tagjaira nem mindig terjed ki a figyelmünk. Elvesztése a készleteink csökkenését jelenti, de végül is csupán egy szabadszülött tech volt. Ekkor a Dhava épp úgy fordult, hogy megpillanthatták a bolygót. Allén tekintete ismét a kitekintőablakon keresztül feltűnő Huntress képe felé fordult.
- Nézzék, innen láthatják az Osis-tó zöld vizét! - mutatott a legnagyobb földrész felé. - Meséljen még a Huntressről, csillagparancsnok! - mondta Trent megkönnyebbülten attól, hogy nem gyanúsítják Miles tech meggyilkolásával. Annak is örült, hogy Judith tartotta a száját a „szabadszülött tech" megjegyzés hallatán, és a klánban betöltött helyéhez illőn viselkedett. Allén beleegyezőn bólintott. - Népünk a legnagyobb kontinensen él, melynek neve Jaguar Prime. A másik, kisebb földrész neve Abysmal, amelynek jelentése feneketlen vagy mélységes, és a név találó. Nagyrészt kihalt sivatag borítja, ott csupán egy kis kiképzőbázis van. Mi a fővárosban, Looterában fogunk földet érni - fordult feléjük Allén. - Valaki egyszer elmondta, hogy a név hindi nyelven ragadozót jelent. Remek elnevezés, pozvál? Lootera a keleti tengerparton található, ott terül el, ahol a Fekete Shikari-folyó a Dhundh-tengerbe ömlik. Remek város, tisztelgés a szenvedés és az áldozathozatal előtt, amelyet a népünk túlélt, és melynek ellenére felvirágzott. A város fölé tornyosul a Szabó-hegy. A város bármely pontján, ha az ember felnéz, látja. Igazán lenyűgöző látvány, és mindenkit emlékeztet rá, hogy a Huntres-sen a Füstjaguár uralkodik. Trent bólintott. Ő is hallott már a Szabó-hegyről. A Lootera
fölé nyúló egyik meredek csúcs a vetődő jaguárt, a Füstjaguár klán jelképét ábrázolta. Lézerrel és fémmel faragták a majdnem kétszáz méter magas szikla felületébe. A domborművet éjszakára kivilágították, és épp a felhők vonulata alatt helyezkedett el. Már sok történetet hallott arról, milyen lenyűgöző látványt nyújt. - A génállomány is Looterában van, ugye jól tudom? - Trent már hónapok óta nem gondolt Jezre és a génjeire. Szándékosan nem foglalkozott az egész témával, de most már nem folytathatta ezt a gyakorlatot. - Csakugyan - felelte Allén. - Még sohasem voltam benn, de gyakran megcsodálom az épületet. A Szabó-hegy lábánál van, egy piramis örök-tűzzel. Ha a harcosnegyedben jár, nehéz eltéveszteni. Trent felkelt, és Judith felé fordult. - Sok dolgunk van. Fel kell készítenem harcosainkat az érkezésre. Átadom őket a helyőrség parancsnokának. Jez gondolata égő hús és lángok emlékeit kavarták fel benne. Kisietett a szobából. Ideje felkészülnie rá, hogy hamarosan a Füstjaguárok otthonának földjére léphet. Trent a hajó mech-csarnokába hívatta csapatát. A megmaradt solahma harcosok köréje gyűltek, mindegyik vasalt szürke díszegyenruháját viselte. A tárolófülkékben hallgatagon álló csatamechek a Pivoton vívott harcról
meséltek: mindegyik megégett és súlyosan megsérült a zsoldosok elleni harcban. Alig nyúltak hozzájuk azóta, hogy az űrjáróról a Huntress felszínére hozták őket. A sor élén Krista állt, arcán egy, a Pivoton szerzett forradás húzódott. Túlélte a harcot, akárcsak Lucas, bár a férfi két hosszú napig, míg a med-techek ápolták, élet és halál közt lebegett. Mögöttük egy lépéssel állt Marcus és a többi harcos, aki nem vívta ki magának a mech-vezetés jogát. Trent büszke volt kis csapatára, látta, hogy a közös edzések és a pivoti helytállás során visszanyerték büszkeségük és magabiztosságuk jó részét. - Alakzatba! - kiáltotta. A harcosok vigyázzba vágták magukat. Trent az alakzat élére állt, ugyanazzal a fegyelemmel és pontossággal vezette őket, amit a tesközében tanult annak idején. A rakodóajtóighoz kisérte őket, onnan pedig ki, a Huntress földjére. A kinti levegő nehéz volt, tele párával és ismeretlen illatokkal. Az aszfalton a techek azon szorgoskodtak, hogy megszabadítsák a Dhavát rakományától. Úgy tűnt, észre sem veszik Trentet és a rámpán lesiető maroknyi harcost. Lootera városa ott tornyosult a távolban, de Trent számára a látvány kiábrándító volt. Szó szerint tulajdonképpen csupán a Szabó-hegy csúcsa
tornyosult. Felületén jól látszott a város felé vetődő Füstjaguár óriási vésete. Szürke és sivár. Azok után,
amiket erről a helyről hallottam, sokkal többre számítottam. A távolban Jaguár-harcosok kis csoportja várakozott és társalgott. Figyelemre sem méltatták az űrjárót vagy a kis csapatot. Trent feléjük masírozott szálfa egyenesre húzott háttal, fejét magasan és büszkén tartotta. Alig öt méterre állt meg a három tiszttől, és vigyázzba vágta magát. Várakozás közben az éles napfény körbefürdette őket, és izzadságcseppeket csalt elő Trent arcának bal felén az igazi bőrből. Amikor a tisztek végre feléje fordultak, egyikük látványa dühös tüzet gyújtott a lelke mélyén. Nem engedte, hogy ebből bármi is meglátsszon. Mereven előrelépett. - Trent csillagkapitány, Delta galaxis, Harmadik Jaguár Lovasság - harsogta hivatalos hangon. - Ezennel átadom a Dhava űrjáró harcosainak parancsnokságát! A másik férfi is előrelépett, és szélesen elmosolyodott Trent láttán. - Én, Benjamin Howell, a Zéta galaxis parancsnoka, felfogadom eme harcosokat az egységembe. Néhány nappal ezelőtt, míg önök közeledtek, átküldték nekünk a Pivoton történtek jegyzőkönyvét. Bármely harcos, aki
kitüntette magát klánunk szolgálatában, szíves fogadtatásra lel a Huntress védelmét ellátó Zéta galaxisban. - Ezzel Howell intett az egyik tisztnek, aki elfoglalta Trent helyét az alakzat élén, majd elvezette a harcosokat. - Jólesik újra látnom téged, Trent, a mi vérvonalunk tagját mondta Benjámin Howell. Trent nem szólalt meg. Torz ajkát összeszorította, szeme összeszűkült az elfojtott gyűlölettől. Ez az ember elcsalta tőle a jogot, hogy megküzdjön a vérnevéért, méghozzá ambíciók és szánalmas politikai okok miatt. Ez az ember az, aki inkább Jezt juttatta vérnévhez, és épp ahhoz, mely Trent meggyőződése szerint az övé kellett volna legyen. Azon dolgok miatt kérdőjelezte meg mindazt, amit a Füstjaguár képviselt, amelyeket Benjámin Howell elkövetett vagy elmulasztott. - Most csalódott vagy és dühös - folytatta a galaxisparancsnok. - Ezt meg is értem. Találkozzunk az irodában, és beszélgessünk! Egykor barátok voltunk, Trent. Semmi akadálya, hogy újra azok legyünk. - Ez utasítás, galaxisparancsnok? - kérdezte Trent hűvösen. - Ha annak kell lennie - mosolyodon el halványan Benjámin Howell -, akkor igen, az. Sarkon fordult, és elsietett, Trentnek pedig rá kellett ébrednie, hogy nem kedveli a Huntresst. Nem, egyáltalán
nem tetszik neki a Huntress. A Vadász Csarnoka, Zéta galaxisparancsnokság Huntress Kerenszkij-halmaz, Klánterület 3056. február 19.
A Szabó-hegyhez vezető úton Trentet elkísérte a permetező eső, amely csak tovább fokozta a rászálló komor hangulatot. A kocsi csendesen siklott a széles utcákon; volánjánál egy gyalogos katona ült, aki kétségtelenül egy idősebb solahma harcos lehetett. Nem kezdeményezett beszélgetést, és Trent ezért hálás is volt. Lenyűgözte Lootera harcosnegyedének viszonylagos pompája. A főutca széles volt, és mindkét oldalon faragott, szürke kőoszlopok szegélyezték. A végén egy kerek szökőkút állt Alexander Kerenszkij tábornoknak, a több évszázaddal ezelőtti Kivonulás nagyszerű vezetőjének szobrával. A szökőkúton túl egy piramisforma építmény látszott, majdnem a Szabó-hegy lábánál. Kövezett, széles gyakorlótér vette körül, pereménél kifelé forduló arccal csatamechek szobrai álltak. Mindegyik talapzatába belevéstek valamilyen szöveget. Trent ilyen távolságból nem tudta ugyan elolvasni a sorokat, de úgy gondolta,
valószínűleg bizonyos harcosok emlékét őrzi, akik valamely nagy tettet hajtottak végre a klán és a szent génállomány védelmében. A kőmechek az örökkévalóságig állnak, s az idők végeztéig őrzik a klán jövőjét. Trent légpárnás kocsija elszáguldott a szobrok között, és megkerülte a piramist, hogy a hegy lábához érjen. Már azelőtt tisztában volt az épület funkciójával, hogy megpillantotta volna mellette az öröklézer égre törő fényét, génmegőrző. Lenyúlt az oldalán lógó táskához, és meglapogatta. Benne rejlett Jez génmintája. Az autó megállt, Trent kiszállt, és ismét felpillantott a föléje tornyosuló Füstjaguár képére. Elérkezett a Vadász Csarnokához, a Jaguárok Szabó-hegy szívébe rejtett parancsnokságához. Megállt a kis biztonsági állomásnál, ahol letapogatták és ellenőrizték a kódexét. Az őr a retináját is megnézte egy kis kézi leolvasóval. Ezután a harcos, aki elhozta Trentet, intett neki, hogy kövesse. Majdnem húsz perc hosszan lifteztek, hogy elérjék Benjámin Howell galaxisparancsnok irodáját. Trentet a bejáratig kísérték, majd magára hagyták. Egy másodpercig csak nézte az ajtót, és arra gondolt, egyszerűen odébbáll. Aztán azonban meggondolta magát. Egykoron ő és Howell barátok voltak, közeli barátok. Talán a barátságból maradt még néhány morzsa, amit érdemes megmenteni. Ami megkönnyítheti számára a visszautat a Belső Szférába... Hármat kopogott, amire egy elfojtott „tessék" volt a válasz.
Belépett. Moon csillagezredes hyneri irodájához képest Benjámin Howell galaxisparancsnoké igen nagynak tűnt. Ablak ugyan nem volt rajta, a hangulatát azonban mégsem érezte fenyegetőnek, talán mivel az asztali lámpa sokkal puhább fényt árasztott, mint az épület többi részére jellemző mennyezeti világítás. Benjámin Howell a fekete kőasztal mögött ült. Intett Trentnek, hogy foglaljon helyet. Ő egyetlen szó nélkül, lassan engedelmeskedett. - Rég találkoztunk. Trent. - Talán nem elég régen - felelte amaz. - Egy italt? - kérdezte Howell, és az asztal alsó fiókjából előhúzott egy üveget. - Isorla a Belső Szférából. Az invázió kezdete óta tartogattam annak reményében, hogy egy nap megoszthatom egy baráttal. Trent rámeredt, a mesterségesen felerősített szemét körülvevő áramkörök vörös fénye felvillant. - Még mindig nem iszom, galaxisparancsnok. Ráadásul már nem vagyok biztos benne, hogy még mindig barátok vagyunk. Benjámin Howell elővett egy poharat, és töltött magának. - Olvastam a jelentést a Felderítő Alakulatok elleni, Pivot
Prime-on vívott csatáról. Érdekes összecsapás. Világéletemben csodáltam taktikai érzékedet. Rajtaütni a központon, hogy az egyik szárnyra összpontosítsák figyelmüket, aztán a nyakukba dobatni az elementálokat... igen lenyűgöző stratégia. - Az ember azzal dolgozik, ami a rendelkezésére áll mondta Trent, és hátradőlt székén. - Ettől függetlenül érdekes győzelmet arattál. Mindig tanúbizonyságát adtad, hogy jól választottam, amikor megbíztam benned. Ráadásul iszonyú hátrányban voltál azáltal, hogy az én mechjeimet kellett használnod.
-A. te mechjeidet? A teherjegyzék szerint ezeket a tudósoknak szánták, kutatási célokra. - Papíron és digitális jegyzőkönyvben - felelte Benjámin, és belekortyolt italába. - Neked tudnod kell az igazat, Trent. Ez a csapat, mely a Huntresst védi, az a hely, ahová a magamfajta harcosokat küldik. Én öreg vagyok, túl életem virágán. Két galaxisunk állomásozik a bolygón, a Vasgárda és az Őrszemek. Röviddel érkezésem után megmérkőztem ezért a pozícióén. Rangidős tisztként gyakorlatilag mindkét galaxisnak parancsolok. Legtöbbjükben azonban több a katona, mint a gép. Minden újonnan gyártott felszerelést elszállítanak az utánpótlással: a megszállási zónába küldik, és ama napra szánják, amikor újraindul a Belső Szféra elleni invázió. Mi itt semmit sem kapunk.
- Tehát megállapodást kötöttél a tudós kaszttal - kezdett derengeni az igazság Trentnek is. - Csatamecheket igényelnek kutatási célokra, te pedig megkapod őket, saját használatra. - Nagyszerű, Trent - bólintott Howell -, mindig jó taktikus voltál. Öröm látni, hogy a stratégiázáshoz is értesz. - Mién? Benjámin elmosolyodott, és még egy kortyot ivott italából. - A parancsnokságom alá tartozó solahma és tesköz erők nem rendelkeznek a védekezéshez elegendő fegyverzettel. Amit teszek, a Jaguárok otthonvilága és klánunk védelmében teszem. Ezeknek a mecheknek a kölcsönvételével feldúsítom a nekünk kiutalt régi, CsLVE felszerelést. A tudósok adtak nekem egy rakás prototípust is, amit normál esetben bezúztak volna. Az eltelt másfél évben ebből a két galaxisnyi roncsból tekintélyes mechsereget faragtam. Trent ismét azonnal felfogta, mi a helyzet. A Huntress nem egy komolyan felfegyverzett erőd volt. Ehelyett solahma egységek és a tesközben gyakorlatozó kadétok védték. Benjámin Howell úgy okoskodott, hogy a klán érdekében cselekszik. - Titokban felszerelted a csapatokat. Mién nem kértél
mindent egyszerűen a kántól? - Te mindig olyan ártatlanul beszélsz a politikáról kuncogott Benjamin Howell. - Lincoln Osis kán száműzött engem ide. Arra kért, hogy Jezt jelöljem helyetted vérnévre, a Howell vérvonal kőkemény Keresztesét. Aztán vérbeli politikus módjára azonnal áthelyezett ide. Ez itt csak papíron sereg. Más klán több mint egy évtizede nem vívott próbát a Huntressen. Nincsenek is itt, csak egy kis Jádesólyom bázis, ők meg nem vegyülnek el velünk.
Jádesólymok a Huntressen? Neg! - Mién vannak itt a Sólymok? - kérdezte Trent. - Leo Showers ilkán ajándéka volt még a Hadjárat előtt. Van egy kis bázisuk a hegyekben, amit Sólyomfészeknek hívnak. Én csak nyomo-rúságnak nevezem. Itt ugyan majdnem minden nap esik, de odafenn ők azt sem tudják, hogy néz ki egy napsugár. - Mién nem hívják ki őket, hogy egyszerűen elhajtsák innét? -A Huntress elég nagy bolygó, ők pedig nem kötekednek. Nagyon ritkán látjuk őket. Erőpazarlás lenne az elkergetésük. Ezúttal Trent nevette el magát. - Miket beszélsz, galaxisparancsnok! Valaha elég lett volna megemlíteni a Jádesólymokat vagy bármelyik másik klánt, hogy harci indulatokat ébresszen benned. Most meg szinte
közönyösnek tűnsz. - Neg - hárította el a vádakat Benjámin -, csupán jobb rálátásom van a dolgokra, mint amikor együtt harcoltunk a Belső Szférában. Megértem, hogy a politika harcmezején nem vagyok méltó ellenfele vezetőinknek. Azt is tudom, hogy fő feladatom és kötelességem a Huntress védelme. - Mitől akarod megvédeni? - Egy nap a Belső Szféra parancsnokai kiderítik koordinátáinkat -szűkült össze Howell szeme. - Talán még tíz év is van addig, de nem fogjuk tudni elkerülni. Amikor megérkeznek, én itt leszek, és várom őket. Seregemben friss harcosok és edzett veteránok, jól kiképzett katonák várják, hogy megmérettessenek, hogy utolsó esélyt kapjanak a becsületes harcra és dicső halálra. Csak annyit kell tennem, hogy életben maradok, és végül a háború utolér. Ezért van szükség itt rám és a szervezkedésemre. Trent a lába mellé támasztott táskára pillantott. - Ha olvastad a jelentésemet, tudod, miért vagyok itt. - Jez Howell génmintáját hoztad. Tudván, milyen jól kijöttetek egymással, biztos vagyok benne, hogy mihamarabb le akarod tudni ezt a feladatot. El kell ismernem, kissé meglepett a hír, miszerint épp te kaptad a díszőr tisztségét.
- Póz - mondta Trent nyugodt hangon. - A csillagképparancsnokom gyűlöl. Vesztesnek tart engem, ahogy számára minden, a Tukay-yidot megjárt harcos vesztes. Azért küldött ide, hogy végül át is helyeztessen melléd. Akkor nem kell tovább foglalkoznia velem. Díszőrként a Huntressre küldött, hogy megszabaduljon tőlem, ugyanakkor utoljára még meg is fricskázott: utasított, hogy hozzam el legnagyobb ellenfelem génörökségét, így aztán végleg leírhatott. - Végigolvastam a jelentéseket. Ezt a Paul Moon csillagezredest jól ismerem. Egykor úgy gondoltam, meg tudom lovagolni a Jaguár-politika tengerének hullámait, de végül ide jutottam. Egy nap talán ő kerül a helyemre,
pozvál? - Póz - felelte Trent halkan, bár titokban remélte, hogy Paul Moont az ő keze által éri utol végzete, csatában, - Mennem kell - mondta, felemelte a táskát, és erősen megszorította. Eleget kell tennem a kötelességemnek, ahogy arra magad is rámutattál. - Csakugyan, Trent - mondta Benjámin Howell és ő is felkelt székéből. - A hangod másképp cseng azóta, hogy először léptél be ide. Eldöntötted már, hogy barátok vagyunk-e még mi ketten? -El.
- Nagyszerű - mondta Howell. - Akkor együtt vacsorázhatunk, mint annak idején. És talán még egy sakkjátszmára is marad idő. Trent bólintott, de már az általa végrehajtandó feladaton járt az A géntár belseje egy hatalmas, kőből faragott terem volt. Márvány burkolatú fekete, szürke és fehér padlózata száguldó jaguárok képével volt kirakva. A sötét, fenyegető falak mindegyikében több tucat fémfedelet látott. Valamennyin egy név és digitális kód állt, mind egy-egy génmintát tartalmazott. Mindegyikről őriztek egy másolatot Sztrana Mechtin is, de ezek voltak az eredetik, a Füstjaguár klán harcosi kasztjának alapanyagai. A halvány fényben egy fehér köpenyes tudós állt a terem közepén, két oldalán egy-egy sötétszürkébe öltözött elemental harcos posztolt. A falon levő füstölők erős illatot árasztottak, ezáltal is tovább fokozva a pillanat ünnepélyességét. Trent előrelépett, és megállt tíz méterrel a tudós előtt. A férfi idősebb volt, mint bárki, akit valaha látott, vastag szemüveget hordott, és reszelős hangon beszélt. - Én vagyok a Jaguár fajának, harcosaink vérének őrizője. Ki zavarja eme legszentebb helyünk nyugalmát? A szavak visszhangja a terem valamennyi sarkából
érkezett, amitől Trent szinte minden ízében megremegett. Biztos volt benne, a helyiséget épp ilyenre tervezték, hogy bámulatot és félelmet keltsen az ide belépőkben. Mély levegőt vett. - Én, Trent a Howell vérvonalból, állok díszőrséget annak, ki becsülettel szolgált. - Az út során többször gyakorolta ezt a mondatot, és legmélyebb, ünnepélyes hangján ejtette ki. - Egy vérneves harcos a nemlétbe távozott? - Neg. Egy harcos meghalt, mégis tovább él. - Trent felemelte a génmintát tartalmazó ezüsttartályt. - Elhoztam Jez Howell csillagkapitányt a Delta galaxisból. Dicső halált halt. - Hazugság volt, de oly könnyén gördült le nyelvéről, mint az igaz szó. Az egyik elementál elvette a tartályt, és átnyújtotta a tudósnak, aki egy kis leolvasót tartott a henger fedelébe mélyesztett kódexhez. A műszeren felvillanó zöld fény mutatta, hogy minden rendben. - Itt, az összegyűltek előtt kijelentem, hogy harcosok új generációja fogja vérében Jez Howellt megőrizni. Lényének lényege élni fog, mikor mi már mindannyian az enyészet markában leszünk. - Seyla - mondta Trent és az elementál mély, ünnepélyes hangon.
- A díszőrség ideje lejárt, te teljesítetted kötelességedet. Tudd, hogy ez a harcos hazáén. A csillagok sötétjébe vetetted magad, hogy elkísérd ide, ahogy törvényünk megköveteli. Becsülettel szolgálod a Jaguárt - mondta az öreg tudós, és fejet hajtott. Trent viszonozta a főhajtást. Többé már nem a Jaguárokat szolgálta, csupán azt az ideált, aminek Nicholas Kerenszkij szánta őket és a többi klánt. Már csak az van hátra, hogy visszajusson a Belső Szférába, ahol visszaszerezheti becsületét.
Technikusnegyed Lootera, Huntress Kerenszkij-halmaz, Klánterület 3056. február 19. Trent felhajtotta esőkabátja gallérját, és belépett az épületbe, ahol Judith lakott. Lootera tcchnikusnegyede sokkal kevésbé volt pompázatos, mint a harcosnegyed. Hiányoztak a felvonulási terek, a hatalmas gránit és márvány emlékművek. Itt az utcák keskenyek, az épületek régebbiek voltak, bár jól karbantartották őket. A technegyed sötétebbnek és szűkösebbnek tűnt.
Ugyanakkor emberibb és vendégszeretőbb benyomást tett, mint a harcosnegyed a maga személytelenségével, viszont furcsa csend uralkodott benne. Megkapta Judith üzenetét, amelyben a nő értesítette, hol szállásolták el éjszakára. Trent sokkal szívesebben találkozott vele a technikusnegyedben, mint harcostársai pillantásának kereszttüzében. Judith a kis előtérben várta, majd felkísérte a lépcsőn, a szobájába. Trentet meglepte, hogy saját lakhelyének spártai berendezése nem sokkal volt jobb annál, mint amit jobbágya élvezhetett. Judith becsukta és elreteszelte az ajtót, majd leült az ágy szélére, míg Trent a falikampóra akasztotta vizes kabátját, és elfoglalta az egyetlen széket. - Feltételezem, hogy eddig sikerrel próbálkoztál. - Igen, csillagkapitány - mondta a nő, és több optikai diszket varázsolt elő zubbonya zsebéből. - Nemigen találtam katonai adatot a Huntressről, de sikerült szert tennem néhány várostérképre és a bolygó topográfiai adataira. -Judith átfésülte a szállásán található terminált a Jaguárok otthonvilágát leíró információk után keresgélve. Bár az elérhető anyagok száma erősen korlátozott volt, úgy tűnt, sikerült eleget összegyűjtenie, hogy egész éjszaka a fájlokat és a hozzájuk tartozó jegyzeteket másolja. - A Huntressen csupán néhány település van, ezek pedig
viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz. Pahn City és New Andery mezőgazdasági központ, vegyiműveknek ad otthont, és ahogy nézem, mindent kitermel a dzsungelból, ami értékes. Myer és Bagera bányász- és feldolgozóközpont. - Milyennek a benyomásaid a bolygóról most, hogy már itt vagyunk, Judith? A nő elhallgatott, mivel a kérdés kissé váratlanul érte. Pár pillanatig gondolkozott, majd azt mondta: - Őszintén szólva csalódott vagyok. Sokkal többet vártam. Ez a Jaguárok hazája, de amennyire ki tudtam deríteni, mindössze két galaxis védi. A Szabó-hegy igen erős bástya, ezt elismerem, de a statikus pozíció hátrányos, a múlt stratégiájának maradéka. Az otthonvilágot pedig olyan harcosok védik, akiket a klán többi tagja használhatatlannak, gyengének tan. Ezt nem tartom logikusnak. - Nem jól látod - rázta meg fejét Trent. - A hangsúlyt a Belső Szféra megszállására helyezték. Az otthonvilágokat nem fenyegeti veszély. A Belső Szféra nem ismeri a Kivonulás Útját. Egyelőre... Trent kérdő pillantást vetett Judithra, amit az azonnal értelmezett. - Nincs poloska - mondta, mire a férfi megkönnyebbült.
Bízott Judith azon képességében, hogy megtalálja a lehallgatókészülékeket. Ráadásul nem valószínű, hogy egy tech szállását az otthonvilágon megfigyelés alatt tartsák. - No és az emberek, akikkel eddig találkoztál? - Elégedettek. Mégis, valahogy csüggedtnek tűnnek, még a Hyner-hez képest is. Mintha mindenki előre készített program szerint működne, automatikusan teszik a dolgukat. Még sosem jártam ilyen helyen, ahol biztonságban erezhetném magam, és mégsem megy. - Csak egyetlen napja vagy itt, Judith. - Poz - felelte -, de nem szeretnék sokáig maradni, mert félek, unatkoznék - Remélhetőleg hamarosan elutazunk. - Találkozott a volt parancsnokával? - érdeklődött Judith. - Igen - felelte Trent. - Benjamin Howell most már galaxisparancsnok, és ő felel a Huntress védelméért. - Lenyűgöző - mosolyodott el a nő, mintha megpróbálna a gondolataiban olvasni. - Van már ötlete, hogyan küldessen minket vissza a Belső Szférába? - Talán - mondta a férfi. - Howell holmikat csempésztél a Belső Szférából a Huntressre.
- Ez elég becstelen tettnek hangzik - ingatta fejét Judith. - Neg, nem arról van szó, amire gondolsz. Szerinte ez az egyeden módszer, hogy felszerelést szerezzen a solahma csapatoknak. A kánok nem juttatnak elegendő holmit az itteni két galaxisnak. A régi, megmaradt felszerelést küldetik ide. Ezt a csempészkedést nem nyereségért, hanem a Huntress védelmének megerősítésére indította be. - Milyen ironikus! Az idevezető úton kénytelenek voltunk megsemmisíteni egy Felderítő Alakulatot, amelynek célja ugyanaz, mint nekünk. Most úgy beszél, mintha ez a csempésztevékenység segítségünkre lehetne abban, hogy visszajussunk a Belső Szférába... de amely ugyanakkor ennek a bolygónak a védelmét erősíti. Trent bólintott. Csakugyan visszás helyzet állt elő. - Ma este találkozom vele, és megpróbálok bogarat tenni a fülébe. Van egy ötletem, és azt hiszem, tudom, hogyan vezessem rá Howell galaxisparancsnokot, hogy egyetértsen velem. - Sok szerencsét. A Kivonulás Útján összegyűjtött adatok értéktelenek, ha nem tudjuk kijuttatni őket innen, vissza a Belső Szférába. - Ez bizony így igaz, Judith.
Trent belépett Benjamin Howell galaxisparancsnok szállására, és a kis íróasztalra pillantva látta, hogy azt már megterítették vacsorához. Howell egyszerű egyenruháját viselte, és mosolyogva intett neki, hogy foglaljon helyet. Az idősebb férfi egészen más volt, mint amire Trent pár éven korábbról emlékezett. Nem tűnt már olyan hevesnek, mintha eltompult volna. Talán a kudarcai kiölték belőle a
harci szellemet. - Örülök, hogy eljöttél velem vacsorázni - kezdte Howell. Ma este az Aranyagyar Tesköz tagjai részt vesznek a Besorolás Próbáján, melynek során új galaxist alapítanak. Aktiválta az egyik falba beépített holovetítőt. -A próbát minden tiszt szállására közvetítik, és arra gondoltam, szívesen néznéd. - A képernyő életre kelt: egy aréna látszott rajta, melynek szélénéi öt omnimech várakozott. A próba még nem vette kezdetét. Látván, hogy a kép elég tiszta, Howell elégedetten fordult vissza Trent felé. - Hagyományos huntressi étel lesz a vacsora; nem amit az étkezdénk szakácsai szoktak készíteni. Boltonpecsenye, hagyma a Dhuan-mocsárból, Acélvipera-tojások a Shikaridzsungel mélyéről. Azt hiszem, ízletesnek fogod találni. Trent a tányérjára pillantott, és örült, hogy nem a szokásos,
a seregben rendszeresített ételfajtával van dolga megint. - Harcosok közt az ilyen ételnek nagy értéke van, galaxisparancsnok. - Itt semmi szükség formaságokra, Trent. Szólíts Benjáminnak. Trent bekapott egy falatot a húsból: forró volt és fűszeres. - Örülök, hogy együtt időzhetünk - mondta -, de szeretnék mihamarabb visszaindulni. Benjámin szája előtt megtorpant a villa, és visszaereszkedett a tányérjára. - Érdekes, hogy szóba hoztad. Majdnem három hete, kaptam egy kommunikációs csomagot Paul Moon csillagezredestől. Kérvényezte, hogy helyeztesselek át a Vasgárda galaxisba. Indoklásképp a korodat és a vérnév hiányát hozta fel. Trentet nem lepte meg a hír, megőrizte higgadtságát. - És te miképp vélekedsz a dologról? - Mire visszatérsz a Belső Szférába, eléred a kort, amelytől solahma egységhez helyezhetnek - mondta Howell lassan, mintha nem akarná megbántani. - Azt is be kell ismernem, hogy vonzó ötlet egy régi barát és pártfogolt társasága. Több speciális hadművelet előkészítése folyik innen délre,
a dzsungel rejtekében. Tenyészprogramunk igen kiterjedt, és több új tesközünk is a titkos műveletek tesztelésén dolgozik. Mire elvégzik feladatukat, a Belső Szféra új technikai fenyegetéssel találja szemben magát, és ismét félni fogja a Jaguár üvöltését. - Új technológia, pozvál?
- Pozitív. Tudós kasztunk zseniális. Míg társaink a Belső Szférában lehetővé tették, hogy azok a mocskos szabadszülöttek utolérjenek minket műszaki fejlettség terén, itt a Huntressen mi a Terra visszafoglalásához fejlesztjük fegyvereinket. Trent szívesen hallott volna még erről, de tartott tőle, hogy esetleg árt a saját ügyének, vagy gyanút ébreszt Howellben. Kíváncsiságát kénytelen lesz később csillapítani. - Sokat gondolkoztam - mondta két falat közt. - Hasznodra lennék a Belső Szférában. - Mégpedig hogyan? - vonta fel szemöldökét Benjámin félrebillentett fejjel. - Neked fegyverre és felszerelésre van szükséged az itteni csapataid számára. Harcosként sokféle holmihoz hozzá tudok férni. Céljaid szempontjából az is hasznos lehet, hogy van egy tech jobbágyom. A már működő programjaiddal
együtt komoly nyereséget jelentenék számodra, pozvál? A holovetítőn megkezdődött a próba: az omnimechek fegyvercsövei felragyogtak. Az egyik gép egy robbanás keretében gyorsan elesett, a harcos abban a szempillantásban katapultált, hogy a mechet elnyelték a lángok. Trent és Howell beszéd közben időnként vetett egyegy pillantást a holovetítőre, aztán visszafordult a másik felé. - Logikus, megalapozott tervnek hangzik. Azonban mién tennél nekem ilyen ajánlatot? Tetteim látszólag távol állnak a becsület fogalmától. - Poz, de én értem, mi a célod. Elég jól ismersz, hogy tudd, én csupán harcolni akarok, dicső küzdelemben elesni. Ezt nem kapom meg itt a Huntressen. Ha visszatérek a Belső Szférába, és végül mégis visszaküldenek hozzád, sokat jelentene nekem a tudat, hogy legalább segítettem a Zéta galaxis felszerelését. A magam szemszögéből nézve csak nyerhetek az ügyön. Howell visszafordult a holovetítő felé, és végignézte, ahogy egy Tűzidéző elvágódott egy pusztító Harci Sólyom sortüzének erejétől. - Mindeddig sem el nem fogadtam, sem vissza nem utasítottam Moon csillagezredes kérését. - Hálás vagyok - mondta Trent. - És személyes
szívességnek tekinteném, ha engednél visszatérni a Belső Szférába. - Elhallgatott, és hosszan mérlegelte mondanivalóját, mielőtt ismét megszólalt volna. -Miután visszavontad nevezésemet a Howell vérnévre, meg akartalak ölni. Most már azonban látom, hogy te is legalább annyira a politika áldozata voltál, mint jómagam, és rossz személyt választottam bosszúvágyam célpontjául. Ismét csendben ültek, és nézték, amint a próba egyik résztvevőjét, egy Veszett Kutyát szétforgácsolja és megsemmisíti a megviselt Harci Sólyom puszta tűzereje. A győztes mech elhátrált, hogy elég távolság legyen közte és egyetlen megmaradt ellenfele, egy Ordas közt, majd tüzet nyitott halálos protonágyúiból. Az Ordas összecsuklott a ragyogó, kék villámok csapása alatt, majd a földre zuhant lassan, szinte részegen. - Lenyűgöző, ugye? - kérdezte Howell elismerőn bólogatva. - Ezzel a lövéssel akár egy csillagkapitányi rangot is el lehet nyerni - mondta Trent, és elolvasta a harcos nevét, ami ekkor jelent meg a képernyő alján. Kerndon... erre oda
kell figyelni. - Nos, Trent, akkor hát szeretnél visszatérni a Belső Szférába? - Howell ismét belekortyolt italába. - Talán most lehetőségem nyílik rá, hogy jóvátegyem, amit elkövettem ellened. Megfosztottalak a vérnévtől, a harcoshoz méltó halál esélyétől azonban nem fosztalak meg. A Pivoton
véghezvitt tetteddel, melynek során sikerrel védted meg otthonvilágaink koordinátáit harcban, kiérdemelted, hogy ezennel visszautasítsam Moon csillagezredes kérését. Visszatérsz a Belső Szférába, aktív szolgálatba. Odaát pedig „támogathatod" azt a titkos akciót, amit felfedtem előtted. - Nem fogsz csalódni bennem, Benjámin - mondta Trent valódi érzelmeit meghazudtoló, nyugodt hangon. - Sohasem okoztál csalódást - tette le poharát Howell. - A Dhava és az Andrews Admirális néhány napon belül végez a karbantartó munkákkal. Átveszed egy trinária parancsnokságát, amely némi felszeretéssel együtt utánpótlásként utazik a Belső Szférába. - Ma este - felelte Trent, és tósztra emelte poharát -, üvöltsön a holdra a Füstjaguár, és reszkessen minden ellenségünk...
Jaguár űrkikötő Lootera, Huntress Kerenszij-halmaz, klánterület 3056. március 12.
Tizenöt harcos követte a tesköz kiképzőjét az űrkikötő aszfaltjára, ahol Benjámin Howell galaxisparancsnok és Trent állt. Délután volt, az egyetlen napszak, amikor a nap át tudott ragyogni a Huntress végtelennek látszó ködfalán. A Fegyvermesternő - egy Trentnél idősebb harcos - a csillagkapitányi rangot viselte. Fekete hajába ősz tincsek vegyültek. Olyan harcos volt, aki napjait egy tesköznyi kadét képzésével töltötte, és Trent eltűnődött, érez-e keserűséget azért, mert megfosztották az egyetlen dologtól, amire született, és amit tanult: a harctól. A küzdelemtől. Sosem volt képes felfogni, hogy a klán harcosaira csak ez vár, ha nem szereznek vérnevet, vagy halnak meg csata közben. Mi mással foglalkozhatna egy harcos, mint a háborúval? Hóna alatt a kiképzőnő egy kis komputert tartott. Megállt a frissen avatott harcosok alakzatának élén. - Glenda csillagkapitány vagyok, ezeknek az úgynevezett harcosoknak a Fegyvermestere. Trent ismerte a Füstjaguár szertartás menetét, melynek során átveheti a parancsnokságot. - Én Trent csillagkapitány vagyok, ezek a harcosok pedig nekem tartoznak engedelmességgel. - A parancsnokságot nem lehet csak úgy átvenni, hanem csatában serkentett vérrel lehet kiérdemelni - felelte a nő.
Trent fejet hajtott eme szavak hallatán. A szertartás szerint első vérig kellett küzdeniük, és időnként csupán jelképesen vívtak meg, néha viszont minden képességüket latba verve harcoltak. Trent magában már eldöntötte, melyiket választja. Előrelépett, és nagyot lendített jobb öklén. Myomer izmokkal megerősített karja gyorsabb volt a normálisnál, és bár Glenda megpróbált elhajolni az ütés elől, az arcon találta. Feje oldalt fordult a csapás erejétől. A nő elvesztette egyensúlyát, megperdült, és a gőzölgő aszfaltra zuhant. Fürgén talpra ugrott ismét, szája sarkából vékony vérpatak eredt. - Vér serkent - mondta, majd felvette a komputert, és átnyújtotta. -Eleget tettünk kötelességünknek. - Egyszer még megdörgölte állkapcsát, majd elsietett, magára hagyva Trentet és a trináriát. Ő a csapat felé fordult, és elharsogta parancsát: - Trinária, sorakozó! - A harcosok mereven elmasíroztak a Dhava űrjáró felé, amely rájuk várt a távolban. Trent nézte, ahogy távolodnak, majd a melléje lépő Benjámin Howellre pillantott. - Nálad van a Belső Szférabeli embereim neve, pozvál? kérdezte Howell. Trent bólintott.
- Nagyszerű. Ez a trinária lesz a Delta galaxis utánpótlása. A te Moon csillagezredesed a következő hónapok során üzenetet kap, hogy az áthelyezésedre vonatkozó kérését megtagadták, de gondoskodhatok arról is, hogy az üzenet valahogy elkeveredjen az úton. De mindenképp haladéktalanul indulnod kell. Egy nap talán visszatérsz ide, mint solahma. Amennyiben erre sor kerül, büszke leszek rá, hogy a parancsnokod lehetek. Trent úgy gondolta, soha többé nem látja Benjámin Howellt, de nem mondott semmit. Ha vissza is jön valaha a Huntressre, az ellene vonuló csapat élén fog érkezni, sohasem azért, hogy védje a Füstjaguárokat. Szalutált Howellnek, csinált egy tökéletes hátraarcot, majd elindult a várakozó űrjáró felé. A Dhava edzőtermének alig létező gravitációjában Trent a különlegesen tervezett taposókerekén kocogott, természetes bőrén izzadságcseppek ragyogtak, miközben nekikezdett a következő kilométernek. Inge majdnem teljesen átázott, ahogy a sortja is, de tudta, milyen fontos az erőnlét megőrzése, főleg egy ilyen hosszú úton. Felnézett, és megpillantotta Judithot, amint a fogantyúk segítségével belibeg a terembe, és a súlyzópad hámjai felé indul. - Nem bánja, ha csatlakozom? - kérdezte a nő. Trent bólintott, de nem szólalt meg, továbbra is ügyelt a
lélegzetvételre. Kicsivel lassabbra állította a gépet, és lazított a hámok feszességén, amelyek a szerkezet fölött tartották. Judith rászíjazta magát a padra, beütötte, mekkora ellenállást fejtsen ki a berendezés, aztán nekilátott az edzésnek. - Nem láttam önt induláskor a megfigyelőcsarnokban mondta a nő lihegve az egyik sorozat után. - A múlt héten olyan csendes és visszahúzódó lett. Történt valami? Trent kikapcsolta a taposókereket, és megállt; alsókarjára támaszkodva kapkodott levegő után. - Most, hogy úton vagyunk vissza a Belső Szférába, sok mindenen elgondolkoztam. - Amit az elmúlt hetekben véghezvittünk, elképesztő,
pozvál? - Poz - mondta Trent. Judith igazat beszélt. A Huntress rendszeréről és védelméről összegyűjtött adatok értéke felbecsülhetetlen. Több érdekes részletet a harcos és technikus kasztban szerzett ismerőseiktől tudtak meg: mindenfélét a víz alatti bázis hírétől a titkos tesközön át egészen a dzsungel mélyén zajló kiképzésig. - Több információnk van, mint kellene. A komsztáros ismerőseid elégedettek lesznek a munkánkkal.
Judith várt egy kicsit, hátha a férfi mond még valamit, majd megkérdezte: - Akar beszélni róla? Trent letörölte az arca bal felén csordogáló izzadságot, és kicsatolta a hámot. - Elhatározásom megingathatatlan maradt, Judith. Csak most már nem a tetteinken töprengek, hanem azok lehetséges következményén. - Nem értem - nyögte a nő, miközben minden erejével a súlyoknak feküdt. - Helyesen cselekszünk, ebben biztos vagyok. Amióta meghoztam ezt a döntést, egyetlenegyszer sem kételkedtem benne. Azonban mire használja majd a Belső Szféra az általunk átadott koordinátákat és egyéb adatokat? Harcos vagyok. Csakis arra tudok gondolni, hogy valamely, a Füstjaguárok ellen induló hadjárathoz fogják használni őket. Judith tartott egy kis szünetet, és felült, hogy a taposókerékről leszálló Trent szemébe nézhessen. - Igen, feltételezem, hogy így lesz. - Ha a Belső Szféra csapást mér a Huntressre, sok ártatlan ember fog meghalni, olyanok, akiknek fogalmuk sincs róla,
hogyan szokás a Belső Szférában háborúzni. - A klánok hagyománya szerint a harcosok csak harcosok ellen küzdenek. Ipari létesítményeket sohasem vesznek ostrom alá. Ha egy parancsnok el akar foglalni egy várost, egyszerűen kihívást intéz ellene, és egy harci próba során döntik el, ki jogosult a város irányítására. Másképp volt ez a Belső Szférában, ahol a Jaguárok - és a többi klán - olyan ellenséggel találkoztak, akik nem csak a másik harcosaira, de az erőforrásokra is lecsaptak. A klán szokásának egyszerű eleganciája nem hatotta meg a Belső Szférát. Számukra nem volt fontos a pazarlás, ha az győzelmet hozott, míg a klánok számára a források megsemmisítése a képtelenség határát súrolta. Judith megértőén bólintott. - Annak alapján, amit itt láttam, az alsóbb kasztokat és a többi Jaguárt egyaránt elborzasztaná a Belső Szféra harcmodora. Az otthonvilágok túl messze vannak az inváziótól. Ami kevés információt kapnak, azt is gondosan megszűrik és válogatják. Ami számukra barbár szokás, az természetes taktika a Belső Szféra seregeinek, többek közt a Csillagliga Védelmi Erejének is, amelyből a klánok származnak. Szavai hallatán Trent behunyta szemét, és megdörgölte a jobb szemüreget körülvevő, ezüstszín fémgyűrűt, mintha az segítene ellazulnia.
- A kérdés, amely nem hagy nyugodni, így hangzik: lehetséges, hogy miattam a Füstjaguárok végleg kipusztulnak? - Trent - mondta ki a férfi nevét Judith első ízben a megismerkedésük óta -, azt teszi, amit tennie kell. Maga emberséges. Amikor Chinn népét ki akarták irtani, a saját életét kockáztatta, hogy megmentse őket. Annak alapján, amit tanultam és olvastam, a nagy Kerenszkijek sohasem pusztítóként képzelték el népüket. A kánjaink azonban azzá formálnak bennünket. Gondoljon azokra, akik Edo, Chinn vagy Beaver Falls lakosai voltak: mind meghaltak a megtorlás, bosszú, büntetés nevében. Ártatlanok voltak, ártatlanok, akiket a Jaguár-igazság nevében végeztek ki. - Épp ez a lényeg, Judith. Sok időm volt azon gondolkozni, mi lesz tervünk eredménye, és tartok tőle, hogy ugyanazt teszem a népemmel, amit feletteseim tettek a Belső Szféra ártatlan lakosaival. - Neg - felelte Judith. - A harcos kaszt azért háborúzik, mert erre tenyésztették. Csak ez érdekli őket, csak ehhez értenek. A parancsnokok hatalmi játékokat játszanak tisztjeik életével, ugyanakkor ha rákérdezel, elítélik az effajta viselkedést. A kérdés lényege, Trent, hogy mi a jó oldalon állunk. Ha a Belső Szféra valaha rajtaüt a Füstjaguárokon, ha minden kaszt minden tagja kénytelen lesz szembeszállni velük, akkor talán ez az invázió és a gyilkolás véget érhet.
Trent a nyakába vetette törölközőjét, és megfordult, hogy távozzon. Judith érvelése logikusan hangzott. Ő maga is vagy ezerszer végiggondolta a dolgot, és ugyanerre a következtetésre jutott. - A visszaúton is gyűjtünk adatokat - mondta. Leellenőrizzük a neutrínószintet és a színképelemzés eredményeit is. A hajók gyakorta más útvonalon ugranak végig, és ezt is számításba kell vennünk. Ha sikerre akarjuk vinni ezt a dicső tettet, gondosan kell eljárnunk.
unava urjaro
Zenit ugrópont, névtelen bolygó A Kivonulás Útja 3056. május 27. Trenten enyhe szédüléshullám futott végig, amikor az Andrews Admirális űrugró megjelent a névtelen bolygó urgópontján. A visszautat a Belső Szférába sokkal lassabbnak és unalmasabbnak találta, mint az előzőt, főleg, mivel hajójuk két újratöltő állomásnál is várakozni kényszerült, mert több más, a Belső Szférába tartó csillaghajó elsőbbséget élvezett. Allén csillagparancsnok nemigen beszélt róluk, csupán annyit árult el, hogy azok a
hajók egy Wayside V nevezetű bolygóra tartanak, és a nemrég alapított Tau galaxishoz tartoznak. Ez nem érdekelte Trentet. Megvolt a maga problémája. Sürgette az idő, de nem tehetett semmit. Az utazás alatt gondjaira bízott trinária, mely a Belső Szféra-béli állomáshelyére tartott, igazi kihívásnak bizonyult. Nem a képességeikkel volt probléma. Ellenkezőleg, Trent látta a szimulátoros eredményeket és próbacsatákat, s a fiatalok igen tehetségesnek bizonyultak. A hozzáállásuk okozott gondot. Egymás között úgy beszéltek, ahogy egyik harcos a másikkal, de Trentet megvetették, és viselkedésük már a függelemsértés határát súrolta. A Huntressre kísért solahma harcosokhoz képest ezek a zöldfülű igazvérűek pökhendiek voltak. Trent a kabinjában öltözködött, és az újoncokkal való találkozásra készült. A tükörbe nézett, és megérintette a feje jobb felét borító szintetikus bőrt. Ritkán gondolt sebeire és arca eltorzulására, de most, tükörképét látva, hirtelen eszébe jutott, hogyan nézett ki arca a tukayyidi vérfürdő előtt, mielőtt a lángok mindörökre megváltoztatták volna. Az egy ifjú harcos arca volt... olyané, amilyenek ezek a
fiatalok. Arcát tanulmányozva úgy érezte, megértette, mi a gond, mit látnak a többiek, amikor ránéznek. Gondolataikat rossz irányba terelték azok, akik kiképezték őket. Hazudtak nekik arról, ami a Tukayyidon történt.
Nem volt ebben semmi új. Már korábban is megtapasztalta. Csak egyféleképp lehet tisztázni a helyzetet, egyetlen módja van, hogy ezek az ifjú harcosok semmiképp se értsék félre őt. Judith épp a mech-hangárba tartott, hogy a Belső Szférába utánpótlásnak szánt omnimecheken elvégezze a szokásos karbantartási munkákat, amikor összefutott Trenttel, aki ugyanabba az irányba igyekezett. Az együtt töltött idő során a nő megtanulta leolvasni az érzéseket a torz arcról. - Valami baj van, csillagkapitány? - Igen - felelte az. - Olyasvalami, ami már érlelődik egy ideje. Judith bólintott. Őt is aggasztotta az újoncok viselkedése. - Az új egysége? - Sok mindent észreveszel, Judith. - Az út eddigi szakaszán - mosolyodott el a nő -, amikor sakkoztunk, figyelmetlenebbül és gyengébben játszott, ráadásul naponta majdnem két órával többet tölt az edzőteremben. Valami nyomasztja, és nem a Huntressről gyűjtött adatok azok. Láttam, hogyan viselkednek a zöldfülűek önnel szemben, és hallottam már, hogyan beszélnek önről a mech-hangárban a háta mögött.
- Gyűlölnek engem - mondta Trent. - Ők nem ismerik önt. - Pontosan. Ezt a hiányosságot szeretném orvosolni az elkövetkező percekben. - Odaértek a hangár ajtajához, és Trent megnyomta az ajtónyitó kapcsolót. Belépve megpillantotta az ifjú titánokat a szimulációs területen; éppen egy hordozható holovetítőt álltak körül. Egy taktikai térképet néztek át, és az adott helyzet lehetséges megoldásait vitatták meg, ami megszokott dolog volt a szimulátoros gyakorlatok előtt. Néhány harcos vetett ugyan egy-egy pillantást a közelgő Trentre, de egyik sem vett tudomást megérkezéséről.
Nem, gondolta. Ezúttal nem. Lehajolt az asztal oldalán levő gombokhoz, és egy mozdulattal kikapcsolta a holovetítőt. A háromdimenziós térkép szertefoszlott. - Valami gond van, csillagkapitány? - érdeklődött az egyik harcos, név szerint Kenneth. - Poz - felelte Trent. - Veled van gondom. - Kennethre és néhány másik emberre mutatott. - Meg veled és veled. Ami azt illeti, mindannyiótokkal gondom van. - Igen, tényleg van egy kis gond - jegyezte meg egy alacsonyabb, izmos nő, Alexandra. - Ok nélkül félbeszakította a szimulációnkat.
- Én vagyok a felettesetek. Nem kell megindokolnom semmit. - A szimuláció kitörlésével veszteséget okozott, a pazarlást pedig nem szabad eltűrni - vágott vissza a nő. Trent alig észrevehetően elmosolyodott. - Alexandra - mondta -, az általad használt hangnem sértő rám, mint felettesedre és mint harcosra. Ezért kihívlak a Sérelem Próbájára - Puszta szavak miatt? - kérdezte a nő. - Neg, a Jaguár tiszthez méltatlan viselkedésed miatt. A teskölkeid nevében is harcolni fogsz - mondta Trent azt a gúnynevet használva, amit a Fegyvermesterek is előszeretettel emlegettek a tesköz kiképzése alatt. - Ha mersz. A többi harcos körbeállta Trentet és Alexandrát. A férfi tudta, hogy ellenfele a legjobb a fiatalok közt, vezetésre termett. Ezt jól látta benne. A nő ökölbe szorította kezét, és támadóállásba helyezkedett. Trent nem így tett: szinte unottan álldogált, ugyanúgy ügyet sem vetve a nőre, ahogy pár perce az nem volt hajlandó észrevenni felettesét. Tekintetét körbefuttatta a többi harcoson. Azok lelkesen figyeltek, mintha azt
ízlelgetnék, milyen lehet őt megverni. Trent tudta, hogy minden harcban van kockázat, de eddig a napig sokkal több küzdelmet élt túl, mint ellenfele. A nő gyorsasága komoly előnyt jelenthet számára, de ezt is ki lehet egyenlíteni a tapasztalatból eredő tudással. Miközben elfoglalta pozícióját, észrevette, hogy Judith felkapaszkodott a közelben álló zömök Zombi tetejére. Amikor rápillantott, a nő feltartott hüvelykujjai intett neki. Ugyanakkor Trent kiszúrta Allén csillagparancsnokot is a hangár bejáratában, amint keresztbe font karral figyeli az eseményeket. Valahogyan elterjedhetett a híre, hogy érdekes dolgok történnek itt. - Gyűlölsz engem, kölök - mondta Trent, miközben alacsony támadóállásba ereszkedett. - De miért? Alexandra arcán és nyakán megfeszültek az izmok, amitől vonásai komorabbakká váltak. - Maga ott volt. Magának lehetősége nyílt rá, hogy győzelemre vezessen minket, de kudarcot vallott. A magafajták miatt van, hogy most nem az új Csillagliga területére, hanem egy megszállási zónába tartunk. - Az utolsó szavakat úgy köpte ki, mintha keserű ízük miatt nem bírná fékezni a nyelvét. - Gyengének tartasz engem, Alexandra? - Pozitív. Gyenge, és szánalmas árnyéka egy harcosnak. A
Törvénymestereink elmesélték, hogyan hagyta cserben klánunkat a maguk generációja, hogyan okozták a magafajta csődtömegek a vereségünket a Luthienen és a Tukayyidon. Trent látta, hogy köröttük többen is egyetértőn bólogatnak.
Annál jobb. .. - Vessünk véget a szenvedésednek, kölök! - mondta mély hangon, és mesterséges öklével villámgyorsan Alexandra felé döfött. Az majdnem elég fürge volt ahhoz, hogy elhajoljon, de mégsem eléggé. Az ütés kissé félrecsúszott, és felszakította a nő fülét. Őszintén meglendítette öklét, és keményen oldalba találta ellenfelét, akinek bordái nagyot nyögtek az ütés alatt. Trent elhátrált, amikor a nő ismét támadni próbált, és bal karjával blokkolta az ütést. Ahhoz elég volt ez, hogy ellenfelét lelassítsa, és így ismét bevethesse erős jobb karját, s egy légkalapács erejével gyomron vágja Alexandrát. Az ütéstől a nő hátrarepült, és a földre zuhant, de a zéró gravitációban sikerült megperdülnie és megállnia, hogy kifújja magát. Trent közelebb lépett a Alexandrához, miközben az lekuporodott, majd ellenfelére vetette magát, arcán dühödt kifejezéssel. Teljes testével nekicsapódott, köréje kulcsolta karját, és gyilkos erővel szorítani kezdte. Trent nem tudta használni kezét, tehetetlenül vergődött, miközben
Alexandra felemelte a földről. Még myomer-izomzatú karja sem volt képes kitörni a nő vasmarkából. A fiatal harcos úgy szorította, mintha az életet akarná kifacsarni a férfiból. Trent kénytelen volt a lábát használni: teljes erejével sípcsonton rúgta Alexandrát, az azonban nem eresztette. Szemtől szemben álltak, a nő fogát csikorgatva szorította Trentet. Szemöldökéről izzadságcseppek csordogáltak. - A magafajta harcosok mindannyiunkra szégyent hoznak sziszegte Alexandra, és még szorosabban tartotta. Trent bőre is csupa verejték volt. - Még sokat kell tanulnod, kölök - közölte olyan nyugodt hangon, amilyet csak produkálni tudort, így is csúfot űzve ellenfeléből. A nő ekkor felemelte, és az Egyenlők Körének széle felé indult. Gyorsan véget akar tehát vetni a viadalnak: kihajítja ellenfelét a körből, és bejelenti győzelmét. Ez azonban a mech-hangár csekélyke gravitációs terében még a mágnestalpú cipőben is nehéz feladatnak bizonyult. Trent kissé hátrahajtotta fejét, majd előrelendítette, és iszonytató erővel a nő koponyájának csapta. A fejelés hatását tovább fokozta a szeme körüli optikai vezérlő áramkörök sora. A ferrotitánium szerkezetet műtéti úton betonozták koponyájába, és vasvillaként mélyedt
Alexandra homlokának bőrébe. A nő elengedte ellenfelét, és szédülten hátratántorodott. Trent felismerte a kínálkozó alkalmat. Jobb öklét hatalmas erővel meglendítve állcsúcson vágta a nőt, még mielőtt az kitántorgott volna a körből. Alexandra az ütés erejétől kissé megemelkedett, majd eszméletlenül zuhant a földre. Trent tüdeje sajgott, miközben lehajolt, hogy egyenruhájánál fogva megragadja a nőt. Mesterséges izmokkal megerősített karjával könnyedén felemelte az ájult testet, és fél kézzel a magasba tartotta. A nő homlokán levő sebből vér szivárgott, cseppjei gyöngyöcskékként lebegtek tova a levegőben. Trent úgy tartotta mint egy döglött állatot, és körbemutatta a többieknek. - Nézzétek csak! - mondta hűvösen. - Legyen ez lecke mindannyiótoknak! - Körbelengette a legyőzött nő összezúzott, ernyedt testét, hogy az Egyenlők Körében mindenki láthassa. - Egykor olyan voltam, mint ti - közölte, és óvatosan vett egy mély lélegzetet, mivel oldala még mindig sajgott Alexandra ütésétől. - Úgy gondoltam, hogy az én fajtám felsőbbrendű, de aztán sok harcot vívtam meg, és rájöttem, mit jelent az: harcosnak lenni. Mindent kockára tettem, és sokat veszítettem. - Furcsa izmoktól duzzadó karjára nézett, amely Alexandrát tartotta a magasban, és 236 8/o/ne Lee Pordoe arca megrándult annak gondolatára, mi
mindent vesztett el a Jaguár szolgálatában. - Igen, harcoltam a Tukayyidon - mondta, és továbbra sem eresztette le a rongybabaként lógó, ernyedt testet. - Méltó ellenséggel vívtam ott csatát, és sokat levágtam közülük. Akkor is olyan büszke Füstjaguár voltam, mint most vagyok. Alexandrát a fiatal harcosok közé hajította, akik gyorsan félreléptek a Körön kívülre zuhanó test elől. - Ő volt a legjobb köztetek, és mégis, én, akit mindannyian lenéztek, legyőztem. Én, Trent, a Jaguár csillagkapitány, ismét diadalt arattam. Először Kenneth, aztán Rupert szemébe nézett. - Mától fogva újfajta kiképzést kaptok. Megtanítalak titeket mindarra, amit tudok, hogy egy nap ti is győzedelmeskedhessetek. .. és a viszontagságokat túlélvén ti is elmondhassátok mindazt, amit láttatok és tanultatok. Trent érezte, hogy már félnek tőle, de valami mást is észrevett a pillantásukban. Alexandra legyőzésével megtörte őket. Nyoma sem volt bennük gőgnek vagy arroganciának. Most már tiszteletet látott a szemükben. Trent tudta, hogy az út hátralevő szakaszán az élükre állhat, és ők követni fogják. Judith merészen előretolta bástyáját az összecsukható
sakktáblán, majd vonakodva húzta vissza kezét. Figyelte a kis asztal túlsó felén ülő Trentet. Amaz a tábla vizsgálgatásába mélyedt. Vagy egy perc telt el így, amikor a férfi hirtelen felpillantott. - Valami gond van, Judith? Miért bámulsz rám így? - Semmi gondom sincs, csillagkapitány - mondta Judith. Csak azon gondolkodtam, ami ma délelőtt történt. Nem számítottam rá, hogy ennyi energiát fektet ezekbe a fiatal harcosokba, akiket csupán vissza kell kísérnünk a Belső Szférába. Ön mégis kiállt ellenük, hogy elnyerje tiszteletüket. Pedig erre nem volt szüksége. - Te is olvastad az Emlékezést - felelte Trent. - Az egyik leghíresebb passzusban Nicholas Kerenszkij azt mondta: „a harcos legszentebb kötelessége a becsülete tisztán tartása, mely még a klán iránti hűségénél is nagyobb fontossággal bír." - Tehát szent kötelességét teljesítette, pozvál? Trent mosolygott, miközben megmaradt huszárjával levette a nő futóját. - Póz. Azt hiszem, sok Füstjaguár szem elől tévesztette a becsületet, amire a nagy Nicholas Kerenszkij is felhívta a figyelmet. Én azonban nem engedhetem meg magamnak. Bármit tettem, vagy teszek majd egy nap, a klán harcosa maradok. El kell látnom a kötelességemet, és ennek során
képességeim legjavát nyújtom. Ez olyasmi, amit feletteseim sem tudnak kiirtani belőlem - mondta, majd átnyúlt az asztal fölött, és a nő királyára mutatott. Sakkmatt, pozvál?
30 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3057. augusztus 9.
Az ajtaján hallatszó kopogásra Paul Moon csillagezredes felpillantott az asztalába épített kijelző tanulmányozásából. - Tessék - mondta, és a belépő Oleg Newersan csillagkapitányra nézett. - Csillagkapitány! - köszöntötte szívélyesen. - Uram - kezdte mondanivalóját Newersan idegesen, és még azzal sem bajlódott, hogy becsukja az ajtó; maga után. - Mi történt, csillagkapitány? - Uram, ugye ma reggelre várta az utánpótlás-csapatokat,
pozvál?
- Póz - mondta Moon. - Két csillagot a néhai Jez Howell trináriájá-nak újraaktiválására fogunk felhasználni. Késni fog a hajó? - Neg - felelte Newersan. - Egy órája landolt az űrkikötőben, és rajta van minden mech és egység, amit vártunk. - Akkor minden rendben folyik - jelentette ki Moon. - Neg, uram. Van itt valami, amiről tudnia kell... - Newersant kopogtatás szakította félbe, amely mozdulattól az ajtó lendületesen feltárult. A nyílásban álló férfi arcát látva Paul Moon döbbenten emelkedett fel ültéből. Trent a legszebb díszegyenruhájában állt az ajtóban, és tisztelgett, miközben Oleg Newersan oldalt lépett, hogy beengedje. Paul Moon olyan képet vágott, mint aki sírból kikelt kísérteiét lát. Száját kissé eltátotta egy hosszú, kínos pillanatig, miközben Trent vigyázzba vágta magát parancsnoka előtt. - Trent csillagkapitány szolgálatra jelentkezik, csillagezredes! - Neg! - hebegte Moon. - Hát te meg mit keresel itt? - Épp ezt akartam elmondani - jegyezte meg halkan Newersan csillagkapitány. Moon csak egy dühödt pillantást vetett rá, majd intett neki, hogy hagyja el a szobát.
Newersan kurtán biccentett, és gyorsan kisietett, ezúttal gondosan becsukta maga után az ajtót. Trent megengedett magának egy halvány mosolyt afeletti elégedettségében, hogy visszatérése ilyen megrázkódtatást okozott. - Szolgálatra jelentkezem, Moon csillagezredes. Miután Jez csillagkapitány genetikai örökségének díszőri teendőit elláttam, az utánpótlásként ide küldött harcosok mellé helyeztek. Moon arcszíne élénkvörösre váltott, és testének minden izma megfeszülni látszott, ahogy Trentet méregette. - Beadtam egy hivatalos kérelmet, hogy solahma harcosként az otthonvilág védelmi erejéhez helyezzenek. Itt már semmi keresnivalód sincs! - Benjámin Howell galaxisparancsnok már tájékoztatott a kérelméről - közölte Trent enyhén félrehajtott fejjel. Őszintén szólva meglep, hogy azóta sem lépett kapcsolatba magával, hogy tájékoztassa a választ illetően. A Huntressre vezető úton a Felfedező Alakulatok csapatába botlottunk, akik megpróbáltak elfoglalni egy HPG állomást a Kivonulás Útján. Én és a többi harcos, akiknek maga szerint a szemétdombon a helyünk, visszafoglaltuk az állomást, és így megelőztük, hogy az ellenség tudomást szerezzen a Kivonulás Útja állomásairól.
- És ezért elutasította a kérésem? - Pozitív. Azt mondta, hogy korom és a vérnév hiánya ellenére még nagy szolgálatot tehetek a klánnak. Moon az asztalra csapott gigantikus öklével, amitől a szerencsétlen bútordarab szinte táncra perdült. - A maga visszatérése a klán hagyományainak megsértése! Maga öreg, és mindenképp a solahma harcosok közé tartozik. Itt már semmi keresnivalója, Trent. - Kérek engedélyt, hogy szabadon beszéljek, csillagezredes. Moon dühösen meredt rá. - Poz - mondta csikorgó fogakkal. - A lényeg, hogy igenis itt vagyok, és maga mit sem tehet ellene... uram. Az áthelyezésemet illető kérelmét elutasították. Amíg be nem bizonyosodik, hogy méltatlan vagyok a harcosi névre, tovább szolgálok a Viharlovasoknál. Ami azt illeti, az ideút során letöltött jelentésekből tudom, hogy újra kívánja aktiválni Jez Howell csillagkapitány alakulatát a velem érkezett új egységekből, és ezt hivatalosan is bejelentette. - Poz - mondta Moon. - Akkor, mint rangidős csillagkapitány, szeretnék megmérkőzni eme binária vezetésének jogáén.
- Neg! Lehetetlen! - üvöltötte Moon. - A magafajták nem szolgálhatnak alattam! Trent megőrizte nyugalmát, és összeszedett maradt, mintha begyakorolta volna mondanivalóját. Pontosan ez forralta úgy fel a csillagezredes vérét, ettől lett még dühösebb. - Moon csillagezredes, nincs más választása. Mivel elnyertem a csillagkapitányi rangot, indulhatok egy bináriáért vagy trináriáért kiírt próbán. Még ha meg is próbálna keresztbe tenni, akkor is jár nekem legalább egy csillag irányítása. - Igaz - vigyorodott el Moon gonoszul -, joga van hozzá, de bármikor kiírhatom a Rang Próbáját bármelyik pozícióért, amelyikre szemet vet. - Ez így igaz, és én fogok győzni, csillagezredes. - A pökhendiség nem illik egy harcoshoz - mordult fel Moon. - Maga csak tudja, pozvál? - vágott vissza Trent. Moon szeme összeszűkült, ahogy áthajolt az asztalon, kivörösödött arcán izzadság vékony rétege csillogott. - Ide figyeljen, Trent csillagkapitány! Szavakkal nem lehet
győzelmet aratni. Egyszer már megmutattam, mi történik, ha szembeszegül velem. Ha ismét ezt az utat választja, biztosíthatom róla, hogy amikor legközelebb találkozunk az Egyenlők Körében, megölöm. Ki fogom inni a vérét, és a génjeire hugyozok, nehogy még egyszer az egységemben találjam magát. Trent egy szót sem szólt. Gyorsan tisztelgett felettesének, végrehajtott egy mintaszerű hátraarcot, majd elhagyta az irodát. - Trent! - kiáltotta egy izgatott hang a háta mögött. Megfordult, és az őszi napfényben Russou-t, tesközbeli társát és barátját pillantotta meg, amint feléje rohan a gyakorlótéren. Trent eléje sietett, és a két férfi szívélyesen kezet rázott. Mosolyogva nézett régi jó barátjának névcímkéjére, amelyen most a „Russou Howell" név állt. Sok minden
megváltozott azóta, hogy elmentem. - Hallottam, visszajöttél - mondta Russou széles, ragyogó mosollyal. - Valahogy mindig tudtam, hogy vissza fogsz térni. - Parancsnokunk legnagyobb sajnálatára - felelte Trent. -Jó, hogy látlak, Russou. - Én is örülök - bólintott barátja. - A Huntress... tényleg
elmentél az otthonvilágokig, meg vissza? Mesélj, Trent, milyen volt a Huntress? Trent egy darabig keresgélte a megfelelő szavakat, mielőtt válaszolt volna. - Lenyűgöző, ugyanakkor kissé lehangoló. Amíg ott voltunk, szinte végig esett. Lootera harcosnegyedében sok jelét látni a Jaguár iránti tiszteletnek, s jártam a Szabó-hegy kilátójában, és láttam a városon túl elterülő dzsungelt. Gyönyörű, nekem mégis kicsinek tűnt, még a Hynerhez képest is. - No és te, öreg barátom - vágta hátba Russou-t vidáman -, úgy látom, te sem tétlenkedtél, míg távol voltam - mondta, és a névcímkére bökött. - Két hétre rá, hogy elindultál, elnyertem Jez vérnevét. Nem volt könnyű nevezéshez jutni, de végül legyőztem a többi indulót. Ha nem nyerem el, Moon csillagezredes biztosan utánad küldött volna a Huntressre. Trent vágyakozón nézett a névcímkére. Jez vérneve - az én vérnevem. Az a nő elorozta tőle a lehetőséget, hogy megmérkőzhessen, ezért jutott most Russou-nak, ami neki járt volna. - Gratulálok, barátom. - Csak ennyit mondott, nem többet. - Te pedig épp időben tértél vissza, hogy megmérkőzz a
parancsnokságért. Ez vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz időzítés. - Mindkettőnknek elég rossz - nevette el magát Trent. - A csillagezredes újra összeállítja a Béta trináriát, pozvál? -Póz. Trent mély lélegzetet vett, és közben végiggondolta, hogyan fogalmazza meg mondanivalóját. - A parancsnoki tisztségért ki fogják hirdetni a Rang Próbáját. Lehet, hogy szembekerülünk egymással, öreg barátom. - Igen - bólintott Russou -, nemrég új egységet kaptam, de én is Jez volt csapatára vágyom. Meg fogunk küzdeni, és biztos, hogy egyikünk elnyeri a tisztséget. Trent elmosolyodott. - Akkor a klán szokásai szerint, küzdelemben fog eldőlni az ügy. - Csak tartsd észben, hogy velem küzdesz meg, Trent, nem a csillagezredesünkkel. - Ha az lenne a helyzet, biztosíthatlak róla, a harc életrehalálra szólna.
- Ő is gyűlöl téged, Trent. Ezt többször is világosan kifejezésre juttatta azóta, hogy elmentél. Szerinte azok közé tartozol, akik miatt kudarcot vallottunk a Tukayyidon. Engem már csak azért is gyengének tart, mert barátkozom veled. - Ezen egy nap túl kell tennie magát. - Pozitív - hagyta rá Russou. - Addig viszont óvatosnak kell lenned, barátom. A mi kedves csillagezredesünk biztos forral valamit, amivel megszabadulhat tőled. - Te! - csattant fel egy hang Judith háta mögött, mire letette csomagját a földre. Megfordulva Phillip főtechet kellett látnia, amint dühödten feléje masírozik a mechjavító csarnokban; zömök alakja szinte összegömbölyödött az izmait feszítő dühtől. Judith számított erre a fogadtatásra. Majdnem két év telt el, de biztos volt benne, hogy Phillip nem fog örülni a visszatértének. Azt gondolta, örökre megszabadult tőle. Arról nem is beszélve, hogy Judith először a mechhangárba jelentkezett be, nem pedig a férfi irodájába, ami elég nagy sértés volt ahhoz, hogy megfelelő mértékben feltüzelje Phillip dühét. Ez nem igazán elegáns húzás, de Judith pontosan tudta, hogy véget kell vetnie a sorozatos megaláztatásnak, és visszatérése az otthonvilágokról megfelelő alapot ad
ehhez. Mellesleg csak egyszer kell föléje kerekednie, hogy békén hagyja. Judith odaállt a férfi elé, kezét kihívóan a csípőjén nyugtatta. - Phillip főtech, épp azért jöttem, hogy aktív szolgálatra jelentkezzek. A férfi megállt előtte, és ütésre emelte kezét. Ezt régebben is igen gyakran megtette. Az ütlegelések emléke, melyeket kénytelen volt elszenvedni, csak olajat öntött Judith haragjának tüzére. Ezúttal nem, Phillip. A férfi ökle Judith area felé süvített, de mielőtt lecsaphatott volna, a nő fellendítette karját, és blokkolta az ütést. Aztán másik kezével sebesen a férfi gyomrába vágott. Phillipet tökéletesen váratlanul éne az ellentámadás. Judith sohasem próbálkozott ilyesmivel. Lassan megpróbált felegyenesedni, és hasát dörzsölgette, hogy csillapítani próbálja a fájdalmat. Judith kész volt újabb ütést mérni rá arra az esetre, ha szükséges lenne. Nem állt szándékában átengedni a beszéd lehetőségét. - Lehet, hogy te vagy a főtech, de egy kasztba tartozunk, és tovább nem tűröm el ezt a bánásmódot. Ez itt - mondta Judith, és karját a férfi orra elé tartva megrángatta a jobbágyzsineget - többé nem jogosít fel, hogy kedved szerint bármikor megüss. Jártam az otthonvilágunkban, sétáltam az éjszakai dzsungelben, láttam a portyázó
Füstjaguárt. Egyenrangúként bánsz velem, vagy meghalsz. - Megfizetsz még a pimaszságodén - hörögte a férfi, amikor végre sikerült felegyenesednie. - Negatív, Phillip. Megpróbáltad a csillagezredest manipulálni, hogy elküldjön engem és a jobbágyuram. Mi azonban visszatértünk. És ha még egyszer kezet mersz emelni rám, jobb lesz, ha végzel velem. Különben a puszta kezemmel öllek meg. Megértettük egymást, pozvál? A főtech kerek arca mélyen elvörösödött, miközben a nő szemébe nézett. Meg sem szólalt, amíg Judith rá nem förmedt ismét: - Pozvál?
- Poz, Judith. Egyelőre te vagy előnyben. És ez már örökre így marad, Phillip...
31 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3057. augusztus 30. A légpárnás kiszáguldott Warrentonból, ahogy Judith gázt adott. Sem ő, sem Trent nem szólt egy szót sem, míg a
várostól távolodtak. Láthatóan mindketten élvezettel szívták be a napsütéses reggel friss levegőjét, amiben nem volt részük az alatt az egy év alatt, amíg az űrugróval visszatértek a Huntressről, nem is beszélve annak a bolygónak a pocsék klímájáról. Judith érezte, hogy a napsütés átjárja könnyű kabátját, és melegíti alatta viselt szürke trikóját. Emlékezett az első alkalomra, amikor majdnem kél éve - először hozta Trentet ide, erre a különleges helyre, az egyetlen helyre a Hyneren, amit a magukénak mondhattak. A férfi borongós volt csendes, amióta csak a Besorolás Próbáján elnyerte beosztását, szinte visszahúzódott saját gondolatai közé. A küzdelem végül Trent győzelmét hozta. Szoros volt, de most ő parancsolt a Béta trináriának, Jez egykori egységének. Russou kikapott ugyan Trenttől, de igaz harcosként méltósággal viselte. Judith tudta, hogy minden rendben lesz, amint elérik a Brian-bástyát. Azon a helyen ő több volt, mint egy technikus, Trent pedig több, mint egy harcos. Ott, a romok alatt olyan dolgok közt állhatták, amik évszázadok óta háborítatlanul pihentek, és az emberiség egy nagyszerű korszakának levegőjét szívhatták. Ott ő és Trent erőt és elszántságot gyűjthettek. Ez volt az első látogatásuk oda, mióta visszatértek a Hynerre. Mindkettejüket lekötötték feladataik. Trent újjászervezte trinári-áját, beleértve Russou-t és csillagát.
Folyamatosan gyakorlatoztatta új egységét új mechjeikben - ezzel sok munkához juttatta Judithot és a többi techet is. Ahogy északnak fordultak a Braddock gyorsforgalmi úton, a nő érezte, hogy Trent nyugtalanná válik. Tudta, miért. Újra el kell haladniuk Chinn romjai mellett, és a férfi még mindig magát hibáztatta a város pusztulásáért. Judithnak azonban még fontosabb mondanivalója volt, és remélte, hogy ez majd elűzi a halott város kísérleteit. - Nehézségekbe ütköztem, amikor megpróbáltam az összekötőmmel felvenni a kapcsolatot - mondta. Trent kissé összerezzent, mintha nem szívesen törné meg a légpárnás csendjét. - Nehézségekbe? Judith az úton tartotta tekintetét. - Az összekötőm a bolygón tartózkodott, amikor megérkeztünk, de amikor újra kerestem, eltűnt. - Gondolod, hogy felfedezték? - Neg - rázta meg a fejét Judith. - Jó néhány techet ismerek a parancsnokság egészségügyi központjában. Ha valakit vallatnának, már tudnék róla. Azt hiszem, csak föld alá vonult valamilyen okból.
- Vagyis nem tudjuk továbbadni a megszerzett információkat -mondta Trent. Judith ismét a fejét rázta, de nem vette le szemét az útról. - Most nem. Trent öklével a műszerfalra csapott, meglepve Judithot a szokatlan dühkitöréssel. - Ez hihetetlen. Megjártuk a Kerenszkij-halmazt oda-vissza. Feltérképeztük minden egyes ugrópont helyzetét a Huntress és a Belső Szféra között. Olyan információink vannak, amelyekért bármelyik Utódúr képes lenne gyilkolni, és nem tudjuk továbbadni! - Van egy ötletem - mondta Judith. - Mivel a komsztáros összekötőmet elfogták vagy bujkálásra kényszerítik, talán használhatnánk az itteni HPG állomást, hogy kijuttassunk egy üzenetet. - Gondolod, hogy bajtársaid értünk jönnének a Hynerre? - Felteszem, őszinte választ akar. - Igen. - Nem - mondta a nő. - Nem hiszem, hogy idejönnének kimenteni minket. A megszállási zónába való betörés túl kockázatos. Esetleg a tukayyidi egyezmény megtöréseként
értelmeznék. Ráadásul az egész csillagképünk itt van. A Viharlovasok nagy fenyegetést jelentenek: frontvonalbeli egység. Egy egész ezreddel kellene ellenük vonulni. - Kell találnunk egy módot, hogy elhagyhassuk a Hynert az információkkal! - mondta Trent. - Azt hallottam, a Farkasok mostanában Jaguár célpontokat támadnak, de nem látok módot arra, hogy ezt az előnyünkre használjuk ki. Még ha a Viharlovasok bele is keverednek a harcokba, nem küldenek minket sehova, ahol a Komsz-tár elérhetne. Judith értette, miért sürgős Trentnek, hogy továbbadja a Kivonulás Útjáról szóló információkat. A férfi mindent elmondott neki Benjámin Howell galaxisparancsnokról és akcióiról. A Huntressről hazafelé, a Dhava űrjárón, sakkjátszmáik alatt hosszú órákon át beszélgettek a csempészésről. Benjámin alsóbb kasztbeli bűntársai megpróbálták felvenni a kapcsolatot Trenttel, de mindeddig el tudta kerülni őket. Sohasem akart igazán belekeveredni. Ahogy Judith is rámutatott, az ilyen szervezetek előbbutóbb úgyis lebuknak. És ha ez megtörténik, magukkal rántanak mindenkit, aki kapcsolatban állt velük - ez esetben Trentet is. A Kivonulás Útjáról gyűjtött adatok pedig, amelyeket csuklókompjában tárolt, elvesznének. Nem a pánik, hanem a gondos tervezés ideje volt ez. Mindazok után, amiken keresztülmentek, egyetlen meggondolatlan, kapkodó megmozdulás is a vesztüket
okozhatta. - Azt ajánlom, álljunk készen, de legyünk türelmesek tanácsolta Judith. - Előbb vagy utóbb adódik majd valami lehetőség, valami alkalom, hogy elhagyhassuk a Hynert. Ha ez megtörténik, kihasználjuk, és távozunk. De az is előfordulhat, hogy előkerül az összekötőm. Ha megteszi, legalább tanácsot kaphatunk a Komsztártól, hogy hogyan tovább. - Pozitív - válaszolt Trent. - Nem tehetünk semmit, várnunk kell. Sajnos a türelem erénye nem tartozik a tesközök tananyagába. A Füstjaguár mindig elsőként veti magát a küzdelembe. Felfogom a megfelelő pillanat kivárásának taktikai jelentőségét, de nem természetem, Judith bólintott. - Magam is ezzel a problémával küzdöttem. - Mi változtatott meg? A nő Trent felé fordult. A mellette ülő férfit szörnyű sebhelyek borították, és a fél arcát fedő szintetikus bőr ellenére egy idegen valószínűleg egy összeégett és eltorzult szörnynek látná. Ő valami mást látott, valamit a sebek mögött, valamit mélyen benne. Becsületes ember volt, és Judith tisztelte tartását.
Itt az ideje, hogy elmondjam, hogy beszéljek vele.
- Ön tanított engem türelemre. -Én? - Poz. Mondtam, hogy valamikor a ROM-nak, a Komsztár hírszerző ágának tagja voltam - kezdte Judith az utat figyelve. -Azt viszont nem mondtam el, hogy soha nem is léptem ki. Különleges, titkos küldetésekre képeztek ki. Amikor a klánok támadtak, engem a Komgárdához vezényeltek, nem katonának, hanem hogy beépülhessek, ha alkalom adódik. Feletteseim biztosak voltak benne, hogy a gárda egy nap majd a harcmezőn száll szembe a klánokkal. Nekem pedig minden lehetőséget ki kellett használnom, hogy beépüljek egy klánba, és megtudjak mindent, amit megtudhatok. Különösen a Kivonulás Útjáról. Parancsnokaim rám bízták a részleteket. Komgárdabeli feletteseim nem sejtették, hogy még mindig a ROM kötelékébe tartozom. Egyedül maga a kardinális tudta. A Tukayyidon az életemért küzdöttem. Merő szerencse volt, hogy jobbágyul ejtett. Évek teltek el, de most végre küszöbön áll, amiért dolgoztam. Trent csendesen ült egy percig. - Csak egy feladat voltam a számodra? A nő az ajkába harapott. - Neg, Trent, annál sokkal több. - De még mennyivel több! Judith vágyakozott a férfi után, és a kielégítetlen vágy eltöltötte egész testét. Még így vezetés közben is érezte,
hogy láthatatlan szikrákkal telik meg közöttük a levegő. Fontos nekem, Trent. A férfi lehajtotta a fejét. - Tudom, mit érzel - mondta lágyan. - Igen? - Póz. De itt, most, még mindig Füstjaguárok vagyunk. A kasztok között tilos a párosodás. De ha egyszer elmegyünk innen, talán... többek... lehetünk. A nő ismét megpróbálta kifejezni vágyát, de valami hirtelen elvonta minden figyelmét. Két gyalogos állt egy, az úton emelt barikád mögött, lézerpuskát szorongatva. Páncélmellényük, combvédőjük és színezett üveg sisaklemezük még fenyegetőbbé tette őket. Judith levette lábát a gázról, a légpárnás pedig lelassult. Trent gyors pillantást vetett a nőre, majd rámosolygott. - Maradj nyugodt, Judith! Majd én foglalkozom velük. A nő megállította a járművet, az őrök pedig kétoldalról melléjük léptek, a leeresztett ablakokon át szemügyre véve Trentet és Judit-hót. A sisakos katonák arca betöltötte a nyílásokat, légszűrőik hangosan szisszentek. - Ez tiltott terület!
Trent feltartotta csuklóján hordott kódexét, amit az egyik katona egy kis készülékkel leolvasott. - Sétálni, pihenni jöttem ide. Trent csillagkapitány vagyok a Harmadik Jaguár Lovagoktól. - És ő? - intett a gyalogos Judith felé a puskatussal. -A jobbágyom. Sofőrként alkalmazom. A helyzetéhez illő feladat, pozvál?
Hazugság, de szükséges. A katona bólintott, majd fojtott hangon válaszolt. - Értem, csillagkapitány. Ön bizonyára új a Hyneren. - Neg. De távol voltam egy ideig. - Ez megszentelt föld, csillagkapitány. Tudós kasztunk felfedezte a Csillagliga Brian-bástyáját a dombok között, amott. - A férfi a halom felé mutatott. Trent meglepetést színlelt. - Nem is hallottam, katona. Micsoda hely lehet - a Csillagliga egykori erőssége! Szeretném látni a bástyát. A gyalogos megrázta fekete sisakját.
- Negatív. Sajnálom, csillagkapitány, de Moon csillagezredes elrendelte, hogy csak a klán vérneves harcosai látogathatják e helyet. - De én igazvérű harcos vagyok - mondta Trent. - Póz, de nem vérneves, uram. Más egységek vérnevesei idejöhetnek a csillagezredes meghívásával, de parancsot kaptunk, hogy senki mást ne eresszünk át. Trentet arculcsapásként érték a szavak. Lehorgasztotta fejét, és kezével megtörölte arcát. - Rendben van, katona - válaszolta. -Judith, vigyél minket vissza a bázisra! A nő bólintott, saját fojtott dühe tükörképét érezve a férfiból. A Brian-bástya az övék volt. Ő fedezte fel először. Ő hozta ide Trentet. Itt történt, hogy a férfi többé vált számára, mint jobbágyúr. És most a Füstjaguárok elvették mindezt tőlük. Ahol valamikor a szabadságon osztoztak, most csak a klán elit vérneves harcosai járhattak. Tudta, hogy Paul Moon politikai játszmáihoz használja a helyet, hogy szívességeket szerezzen más egységektől. Judith megfordította a légpárnást, és becsukta az ablakokat. Sem ő, sem Trent nem szólt egy szót sem Warrenton felé. Nem kellett szólniuk. Közös titkaik minden jobbágyzsinórként erősebben kötötték össze őket.
32 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3058. április 23. Trent a Harmadik Jaguár Lovagok csillagkép többi tisztjével együtt lépett a gyűlésterembe, de akár egyedül is lehetett volna. Néhányan, mint például Oleg Newersan vagy Ramon Showers, ellenséges pillantásokkal méregették, de nem törődött velük. Csak Nanci csillagkapitány, az Elementál binária parancsnoka elegyedett szóba vele. Mellette állt, fölé tornyosult, és ő sem törődött a többi tiszt megvető pillantásával. Hozzám hasonlóan ő sem
vérneves. Az ő szemükben ez összeköt minket. Trent felnézett rá, karját nyugodtan, de határozottan összefonva. - Tudod, miért hívtak össze minket, Nanci? - Pozitív - válaszolta a nő olyan mély hangon, hogy szinte férfinak hangzott. - Legalábbis azt hiszem. Azt pletykálják, hogy Hang Mehta galaxisparancsnok van itt a Tizenkilencedik Sújtócsillagkép parancsnokával. - Tehát portya, pozvál?
- Csak azt feltételezhetem, hogy Paul Moon és Thilla Showers csillagezredesek valami küldetésért licitálnak egymás ellen. És mivel a licit itt zajlik, logikus, hogy a csapás a Drakónis Szövetség ellen irányul. - Ezt Trent is ésszerűnek találta, hiszen a Hyner valóban a Drakónis Szövetség határát fenyegette. Trent elrejtette mosolyát. Egy portya a Szövetség ellen lehetőséget adna neki, hogy a Belső Szférában maradjon, és továbbadja az információkat, amiket ő és Judith gyűjtöttek. - Remélem, igazad van. Örülnék a lehetőségnek, hogy egységemet harcba vezessem. - Csak ha téged is licitálnak. Habár neked nem kell aggódnod, Trent. - Miért mondod ezt? A nő enyhén megrántotta a vállát, és lehalkította hangját, hogy a többi tiszt ne hallja, - Mindenki tudja, mennyire megvet téged Moon csillagezredes. - Poz - válaszolta Trent halkan. - Azt hiszem, távol fog tartani a harcmezőtől. - Neg - mondta Nanci. - Hallottam nyíltan beszélni rólad.
Paul Moon tenni fog róla, hogy harcolj, bármi is legyen. Veled kapcsolatos szándékai, azt hiszem, nyilvánvalóak. Trent megértette. Mivel nem tudta a Huntressre küldve szégyenteljes sorsra ítélni, Moon most biztosítani próbálja, hogy csatában essen el. Trentnek nem voltak illúziói. Még ha sikerrel jár is, és dicső halált hal, Paul Moon megtalálja a módját, hogy beszennyezze a nevét. Bármi is történjen, nem szerezheti vissza becsületét. Mielőtt ő vagy Nanci többet mondhattak volna, a terem túlsó végén kinyílt az ajtó, és ketten léptek be rajta. Trent egyikükben felismerte Paul Moon csillagezredest. A másik egy alacsonyabb harcosnő volt, aki galaxisparancsnoki rangjelzést viselt. Nyilván ő Hang Mehta, Paul Moon felettese. Noha sokkal kisebb volt Moonnál, egy teljes lépéssel a hatalmas elementál előtt járt, és eltökélt arckifejezése nyilvánvalóvá tette, hogy ő a parancsnok. Minden tiszt vigyázzba vágta magát, ahogy a pár a terembe lépett. - Harmadik Jaguár Lovagok, a Füstjaguár Viharlovasai! kiáltotta szertartásos hangon Mehta galaxisparancsnok. Ismét vért fogtok ontani klánunk nevében, és megmutatjátok, hogy nem vagyunk sebzettek, amint azt ellenségeink hiszik. A Farkasok megtámadtak minket, hogy saját becsületüket visszaszerezzék, és Lincoln Osis kán elrendelte, hogy a Delta galaxis mutassa meg a mi fajtánknak és a kaput ostromló barbároknak egyaránt, hogy
nem vagyunk gyengék. - Seyla - helyeseltek ünnepélyesen a teremben tartózkodó Jaguárok. - Célpontunk Maldonado világa a Szövetség határvidékén, egy ugrásnyira innen. Jó néhány katonai támaszpont van ott. Ez a csapás leteríti az ottani erőket, és megmutatja a Szövetségnek s a többi klánnak, hogy a Füstjaguár még mindig képes vadászni és prédát ejteni. -Oldalra és felfelé nézett a mellette álló csillagezredesre. - Moon csillagezredes liciten nyerte el a jogot, hogy megtámadhassa a Maldonadót. Parancsnoksága alatt olyan dühvei fogtok támadni, mely visszhangot ver a csillagok között. - Seyla - válaszoltak mind ismét. Moon előrelépett felettese mellé. - Viharlovasok, licitem merész volt, akár a szívetekben égő láng. -Oleg Newersan csillagkapitányra pillantott. - Roham trinária, ti fogjátok megtépázni ellenségeinket. - Ramon Showersre mutatott. - Sújtó szupernóva, ti űzitek majd őket félelmükben üvöltve. - Majd Trent-hez fordult, hangja egy egész oktávnyit mélyült. - És Béta Sújtótriná-ria, ti fogtok a halál völgyébe rohanni, hogy végezzetek azokkal, kik szembeszállnának velünk. Két űrjáró készül arra, hogy három nap múlva utalókra indulhassatok.
„A halál völgyébe lovagolának..." Trent visszaemlékezett az ősrégi vers szavaira, amit sok évvel azelőtt olvasott egyszer. Paul Moon csillagezredes tekintetét kereste, aki jegesen figyelte őt. Trent Zombijának pilótafülkéjében ült, ezúttal - úgy tűnt ezredszer is beállítva ülését visszatérése óta. Hiányzott neki Ordasa, amit másnak utaltak ki, miután ő elhagyta a Hynert. Helyette a Huntressről hozott utánpótlás mechek közül utaltak ki számára egyet. Noha sikerrel vizsgázott magasabb géposztályban is, a Zombit választotta. Még mindig nehézséget okozott neki a tény, hogy a mech alacsonyabb, mint az Ordas. Judith mászott be a pilótafülke fedelén, és csusszant be a parancsnoki ülés mögöttti szűk résbe. A csatamechek fülkéjét egy harcosra tervezték. Szükség esetén utazhattak benne ketten is, de igencsak szűkösen. A nő behúzta a fedelet maga mögött. - Megkaptam az üzenetet, ami szerint beszélnünk kell. - Póz - mondta Trent, neurosisakját a tőle jobbra eső kommunikációs konzolra helyezve. -Az egységünket a Maldonadóra, a Drakónis Szövetségbe küldik bevetésre. - Remek - mosolyodott el Judith. - Tudtam, hogy ez is eljön egyszer.
- Igen, de valahogy értesítenünk kell a Komsztárt. Három nap múlva indulunk, egy űrugró pedig teljesen feltöltve várakozik ránk. Május hetedikén kell a Maldonado rendszerébe érkeznünk. Tizenhét nappal később magára a bolygóra. - Rövid az idő - mondta Judith. - Nem én felelek az időbeosztásért, így az érkezés idejét sem tudom befolyásolni. De ki tudja, mikor adódik legközelebb ilyen alkalom? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. - Egyetértek - mondta Judith. - Remélem, hogy bárki is ellenőrzi a Komsztárnál a beérkező üzeneteket, felismeri az általam használt kódokat. Régiek... nagyon régiek. Trent hátranyúlt, és kezét a nő vállára tette. - Hosszú utat tettünk meg ezért, Judith. Most már talán látjuk a végét. Ha így van, közel járunk ahhoz, hogy sok elromlott dolgot orvosoljunk. Oleg Newersan csillagkapitány a parancsnoki központ szívében található holografikus ki vetítő asztal fölé hajolva tanulmányozta a terepet, ahol leszállni készültek. Hosszú, zegzugos kanyon volt, majdnem egy kilométer mély, de lágyan hullámzó füves dombokkal a középen kanyargó folyóvölgy mindkét oldalán. A dombok azonban nem tartottak sokáig, a magasba törő csupasz sziklák hamar
véget vetettek nekik. A szirtfalak olyan meredekek voltak, hogy a kiépített utakon kívül másképp nem lehetett a kanyonba bejutni. A támaszpontot helyzete igen jól védhetővé tette. Védekezés - a Füstjaguárok megvetik az
ilyesmit. - Ha az én trínáriám és a Sújtó Szupernóva a Shenandoahfolyó nyugati partján landol, Trent trináriája pedig a túlsó oldalon, nehezen tudunk neki támogatást nyújtani, amikor találkozunk az ellenséggel. - Pozitív - mondta Paul Moon csillagezredes, egy északi fekvésű sziklafalra mutatva, ami épp ott ugrott elő, ahová a jelentések egy katonai létesítményt helyeztek. - Trent trináriája támad, hogy kicsalogassa őket. A folyó mélysége azonban megakadályozza, hogy önök átkeljenek, amikor segítségre lesz szüksége. Önöknek a bázistól három kilométerre északra kell majd átgázolni a folyón. Mire megérkeznek, már túl késő lesz Trentnek és az egységének. Oleg a széles folyóra nézett, ami zölden világított a hologramon. - Trent nem bolond, csillagezredes. Ha másnak nem is, nagyon jó taktikusnak mutatta magát. Ha meglátja a terület térképét, szinte azonnal észreveszi a problémát. Moon bólintott, és megnyomott néhányat az asztal szélébe épített gombok közül. A folyó hologramképe néhány tucat méter szélességűre zsugorodott, amin egy csatamech
könnyűszerrel átgázolhatott. - Sajnálatos tévedés történt. Trent taktikai térképe a folyó nyári modellje alapján készült. Mi a Maldonado tavaszának kezdetén érkezünk. A nyári hónapok alatt a folyó könnyen átjárható keskeny szalag. Amikor önök megérkeznek oda, a tavaszi olvadás szeszélyes, örvénylő folyammá dagasztja, amin semmilyen ismert csatamech nem tud átkelni. - A túlélési esélyei legjobb esetben is csekélyek - mondta Newer-san. - Poz - felelte Moon aggodalmat színlelve. - És még ha valahogy életben is marad a segítség megérkeztéig, ön biztosítani fogja, hogy ne hagyja el élve a Maldonadót. Megértette, csillagkapitány? - Pozitív - válaszolta Newersan. Izzadságcseppek gyűltek a homlokán, amint felfogta, milyen messzire képes elmenni Moon csillagezredes. - Az ön szavaiból úgy sejtem, ön nem vesz részt a bevetésben, pozvál?
- így van. A hivatalos parancsok önt jelölik meg a művelet irányítójaként. Oleg Newersan megértette a célzást. Hihető a felelősségelhárítása. Bármit is tesz ő a Maldonadón, akár teljesíti Moon parancsát, akár megszegi, a felelősség az ő vállát nyomja, nem a csillagezredesét. Nyugtalanító érzés
volt. - Értettem, csillagezredes. - Nagyon jó - mondta Moon, kikapcsolva a holovetítőt. - Ez a megbeszélés sohasem történt meg.
33 Füstjaguár bolygóparancsnokság Warrenton, Hyner Füstjaguár megszállási zóna 3058. május 4.
Amikor Moon csilagezredest 04:00 órakor a kommunikációs tiszt felébresztette, az első reakciója a harag volt. Amikor megtudta, hogy HPG értekezletre hívja a galaxisparancsnok, sebesen és céltudatosan cselekedett. Gyorsan felöltözött, és lesietett a nagy HPG-vevő terembe, a hangszigetelt üvegfal túloldalán álló kommtiszt pedig jelezte neki, hogy vonalban van. A holovetítőt a padlóba építették a szoba központjában. Amint életre villant, a köpcös Hang Mehta galaxisparancsnok öltött alakot benne. Paul Moon tudta, hogy valami fontosról van szó. A közvetlen csillagközi holografikus összeköttetés drága, és úgy tudta, kész rémálom is a szervező és üzemeltető technikusoknak.
Ezért általában a legfontosabb sugárzásoknak tartották fenn. Moon vigyázzba vágta magát, amint szemben állt parancsnokával. - Felteszem, ön egyedül van, és a szoba is biztonságos, pozvál -mondta Mehta, viszonozva a tisztelgést. Paul Moon egy apró kapcsolóval elsötétítette az üvegfalat, így már a technikusok sem láthatták, mi történik. - Most már az, galaxisparancsnok. A nő elgondolkozva dörzsölte homlokát, majd visszanézett Moonra. - Potenciális vészhelyzet fenyeget az ön egyik tisztje miatt. Trent csillagkapitány az a Béta trináriából. Azonnal tartóztassa le, és különítse el - nem érintkezhet senkivel! Moon érzezte, hogy a vér egy pillanatra elhagyja az arcát. - Trent csilagkapitány és trináriája úton vannak az űrugrójuk felé, hogy lecsapjanak a Maldonadóra, galaxisparancsnok. - Lépjen érintkezésbe az űrjáróval, és állítsa le az akciót! Paul Moon egy ezredmásodpercig habozott, mielőtt válaszolt. - Nem tehetem, galaxisparancsnok. Saját szabályzatunk kifejezetten utasítja az ilyen bevetésre induló űrjárókat és űrugrókat, hogy az indulás után mindennemű adást
hagyjanak figyelmen kívül. - Hang Mehta nyilván elfeledkezett erről a rendelkezésről, noha ő maga vezette be eredetileg. A Szövetség kémhálózatának és ügynökeinek szokása volt ellentmondó parancsokkal és egyéb becstelen trükkökkel megbolondítani a harcba induló űrjárókat. A szabályokat azért hozták, hogy biztosak legyenek, senki nem piszkál bele egy Jaguár portyába, most azonban a rendszer hirtelen ellenük fordult. - Szabadszülött! - átkozódott a nő. - Ha megkérdezhetem, galaxisparancsnok - kezdte Moon óvatosan -, mién szükséges őrizetbe vennem Trent csillagkapitányt? Mehta bosszúsan nézett rá. - Benjamin Howellt, a Zéta galaxis parancsnokát csempészhálózat működtetésén fogták a Huntressen. A gyógyszeres kihallgatás során elárulta, hogy Trent csillagkapitány az egyik ügynöke. Moon agya hirtelen magasabb fokozatba kapcsolt. Trent elárulná saját kasztját.' Szerette volna elmondani a galaxisparancsnoknak, hogy csapdába ejtette Trentet, hogy még minimális esélye sincs visszatérni a Maidonadóról. De látta már a nő haragját, és nem kívánta ismét magára vonni. Ráadásul Trentnek tehetsége volt a túlélésre.
- A csempészet a kalmárok és banditák szokása. Messze a harcosok kódexe alatt áll. - Nem lehet ilyen bolond! - csattant fel Mehta galaxisparancsnok. -Ez nem a kaszrendszer áthágása, maga surat! Talán nem látja a veszélyt, negváfí Trent volt a Huntressen, és visszajött. Megjárta a Kivonulás Útját. A Figyelők szerint egy ilyen ember, aki elárulta kasztját, könnyen az egész klán ellen fordulhat. Trent potenciális áruló. És ha az, hát nála van legnagyobb titkunk: a klánvilágok helye. - Áruló? - Hogy a klánok egy harcosa, még ha Trent is az, népe ellen forduljon, elképzelhetetlen volt. Talán a Figyelők, a hírszerző bolondok közül rémálmot látott valaki, kísérteteket sejtve ott, ahol nincs is semmi. Egy harcos soha nem fordulna saját... - Ne legyen vak a veszélyre, Moon csillagezredes! Utólagos engedelmével a Hyneren lévő Figyelő ügynökeim ellenőrizték, mire használta ő és a szabadszülött szukája a helyőrségi számítógéprendszert. - Átvizsgálta a hálózatomat, és engem nem értesített? - Póz, maga bolond, mert itt nagyobb a tét, mint az ön piti egója és birtokféltése. Trent és Judith négy órát töltött azzal, hogy letöltse klánunk megszállási zónabéli jelenlétének összes taktikai és stratégiai adatát.
Arpránként szedték össze az információkat, és mivel az utánpótlásrendelő rendszert meg Trent trináriaparancsnoki hozáférését használták, sehol nem szólt a riadó. A nő átnézte a hadianyagok útját, és megtudta az egyes egységek helyét, miközben más bolygókon ellenőrizte a csapataink létszámát és felszereltségi szintjét. Az adatok, amiket ketten összeszedtek, minden bitnyi információt tartalmaznak Belső Szférabeli egységeinkről. Moont elkábították a hírek. - De hát erre semmi oka sem volt, hacsak nem akar ellenünk fordulni! Hang Mehta hangszíne sötétebb és baljósabb lett. - Tudom, ön megpróbálta a solahma harcosok közé süllyeszteni Trentet. Nem kizárt, hogy saját végzetét kovácsolta. - Nem értem - mondta Moon. - Ön is jóváhagyta azokat a parancsokat. Osis kán maga nyilvánította ki, hogy a Tukayyidot megjárt harcosok méltatlanok, és ők okozták vereségünket. - Elég a szócséplésből! - vakkantotta Mehta. - Biztosítom, csillagezredes, hogy ön és egyedül ön fogja viselni a felelősséget, ha Trent elárul minket. Addig is rengeteg dolga van. Készülődjön!
- Nem értem. - Önnek űrjárók és űrugrók állnak a rendelkezésére, pozvál? Ön csillagképparancsnok, nem? Azonnal állítson ki akkora haderőt, amekkorát csak tud! Utánuk megy a Maldonadóra. Megtesz bármilyen szükséges lépést annak érdekében, hogy Trent csillagkapitányt őrizetbe vegye. Ha nem tudja elfogni, akkor megsemmisíti. Bármelyik esetben, ha valóban áruló, már nem szolgáltathat adatokat a Füstjaguárokról ellenségeinknek. Moon érezte, hogy egész teste megfeszül, amint a nő a parancsokat adja. Nem lesz egyszerű. A Maldonadóra utazó haderő már valószínűleg megközelítette az ugrópontot és a várakozó űrugrót. Amint megérkeznek, kiugranak a Hyner-rendszerből. Ő legfeljebb egy vagy két csillagot tud kiállítani és az egyik Broadsword osztályú űrjárót. Ha elvisz egy energiatárolós űrugrót, és rendszeren belüli ugrást hajt végre az egyik kalózpontra, talán négy vagy öt nap alatt éri utol a másik hajót. Elvégre a Maldonado rendszere csak egy ugrásnyira van. - Nem vallók kudarcot, galaxisparancsnok - mondta egy gyors tisztelgés közben, amit a nő nem viszonzott. Egy része hirtelen boldognak érezte magát. Ha eredeti terve felsül, még mindig ott lesz a Maldonadón, hogy személyesen végezzen Trenttel. Bármi is történjen, Paul Moon tesz róla, hogy az a nyavalyás meghaljon.
- Nem, nem fog - válaszolta Mehta jeges hangon, miközben a holo-kép elhalványult, és kigyúlt a megszokott világítás. Moon tudta, hogy a kudarcért drágán megfizet - mindazzal, amit olyan kemény munkával épített fel. Az űrjáró gyengén megvilágított étkezőjében, ahol most az eligazítást tartották, olyan áporodott szag terjengett, ami inkább a pilóták készenléti szobáiban vagy az öltözőkben volt megszokott. Trent a Shenandoah-folyó völgyét nézte a kijelzőn, a Tizenkettedik Dieroni Regulárisok állomáshelyét a Maldonadón. Jó néhány hibát látott a tervben, amelyek közül még csak a legkisebb volt erőik szándékos megosztása. A Regulárisok egy erődszerű építményt védtek, amit a folyóvölgy keleti falába mélyítettek - abba az oldalba, ahol Trent és trináriája készült landolni. Nehéz lesz őket kiűzni abból az erődből. Trent úgy látta, hogy egységét a terv csalinak szánja, mely elég kicsi ahhoz, hogy kicsalogassa a Regulárisokat. Azután a túlparti Jaguár erők is hirtelen átkelnének a zegzugos kanyont használva fedezékül, és rajtaütnének az ellendségen. - Akkor is elérhetjük a célt, ha mind ugyanazon a parton szállunk le - mondta Trent hűvösen Oleg Newersan csillagkapitánynak. - Ha az ön erői elég távolságot tanának, még mindig kicsalogathatom őket. Oleg Newersan megrázta a fejét.
- Negatív, csillagkapitány. Nincs helye módosításnak. A terv magától Moon csillagezredestől származik. A kijelentés a legkevésbé sem nyugtatta meg Trentet. - A harcosoknak mindig joguk van a terven változtatni, ha ezzel elérik a bevetés célját. - Ezúttal nem - mondta határozottan Newersan. -A parancsok szerint indulunk harcba, csillagkapitány. Hangja szinte gúnyos volt. Trent sokatmondón Russou csillagparancsnokra pillantott, majd Alexandrára, aki sikerrel küzdött meg az ő korábbi helyéén a Béta Sújtócsillag élén. Russou felhúzta jobb szemöldökét, jelezve, hogy a tervet ő is furcsállja. Alexandra csak visszanézett a térképre. Newersan kikapcsolta a kijelzőt. - Három nap múlva dokkolunk és ugrunk. Készítsék fel egységeiket az azonnali cselekvésre! Az eligazítás ezekkel a szavakkal gyors véget ért. Trent nem mondott mást, csak Russou-t és Alexandrát utasította, hogy tanulmányozzák a csata terveit. Aztán kilebegett a folyosóra, majd kicsiny fogadószobájába. Amint belül volt, bezárta az ajtót, és meglátta Judithot, amint a lehajtható prices felett lebeg. - Problémák? - kérdezte a férfi arcát látva.
- Talán. Nem volt sok időnk beszélni indulás óta. Kíváncsi vagyok, hogyan mentenek ki, ha egyszer a Maldonadóra érünk. Judith enyhén megvonta vállát. - Nem tudom. Megbütyköltem az omnimech IFF adóját. A rendes sávokon egyszerűen barátként vagy ellenségként azonosítja a Zombit - ahogy kell neki. De ha valaki a hullámsávok felső végén tapogatja le, kék színnel fog megjelenni bármilyen célzószámítógépen, ami azt a sávot használja. - Nem tudjuk, megkapták-e komsztáros társaid az üzeneted? A nő bólintott. - így van. - És veled mi lesz, Judith? Nem lehetsz velem a mechemben, amikor leszállunk a Maldonadóra. Hogyan fogsz megszökni? - Hangjában az aggodalom őszinte volt, ami több annál, mint amit egy jobbágyúr általában mutat. Trentnek azonban Judith több volt, mint egyszerű jobbágy. A nő halványan elmosolyodott. - Nem azért tettem meg ekkora utat, hogy most ittmaradjak. Ne aggódjon, Trent. Meg fogok szökni a többi techtől. Ha a Komsztár ott lesz, és kimentik magát, én is ott leszek, erre
mérget vehet. - És ha nem találjuk ott a Komsztárt? Akkor mi lesz? - Akkor is melletted maradok mindvégig. Együtt kezdtük el, és ha kell, együtt fogunk meghalni is. A vörös hajú Kari Karter püspök szakáilát simogatva olvasta el újra az adás nyomtatott változatát. A Pesht bolygó legnagyobb holdja sütött odakint, sárgásfehér fénybe burkolva a Szövetség e fontos világát. Innen, a Kincha-hegység lábánál fekvő Komsztár bázis biztonságából a hold igen távolinak tűnt. Vezérkara sorjázott be a terembe, szürke komgárdista egyenruhájukat a 308. hadosztály jelvénye, a Szárnyas Istenség díszítette. Az alakulat legnagyobb része a Tukayyidon állomásozott, de a klán meg-szállási zónájának innenső oldalán rendelkezésre állók gyors reagálású egységet alkottak, készen arra, hogy visszaverjenek bármilyen betörést. A tisztek beléptek a terembe, Karter azonban nem szólalt meg, amíg az ajtó be nem csukódott. Harcedzett férfiak és nők voltak. Szinte mind harcoltak a Szellemmedvék ellen a Tukayyidon, az emberiség történetének legnagyobb csatájában edződve. A Komgárda Első Hadserege majdnem csak a Szellemmedvék elleni harcok veteránjaiból állt, ezért is nevezték őket Medvenyúzóknak.
A dicsőséges és drága tukayyidi győzelem óta nem láttak sok akciót. Az üzenet, amit épp csak megkapott, majd változtat ezen. - Rendben, emberek, jól figyeljetek ide! - kezdte, amint az utolsó tiszt is leült. - A fiúk odafent ezt vágták hozzánk, nekünk pedig nincs más választásunk, mint megcsinálni. Feltartotta a papírt maga előtt. -A kardinális és Katrina Troth püspök, az Első Hadsereg főparancsnoka személyes utasítására minden elérhető egységünkkel a Maldo-nadón kell lennünk legkésőbb május huszonnegyedikén. - Mi a feladatunk, uram? - jelentkezett Frakes alpüspök. - Átállás és kimentés. Úgy tűnik, az egyik ROM-ügynökünk meggyőzött egy Füstjaguár-harcost, hogy álljon át hozzánk. A mi feladatunk az, hogy kihozzuk őket onnan, akármi is történik. - A Füstjaguárok nincsenek a Maldonadón - mutatott rá Loxley alpüspök. Karter püspök elmosolyodott. - De május huszonnegyedikén ott lesznek. ROM-ügynökünk jelentése szerint rajtaütést fognak végrehajtani abban az időpontban. És a kardinális személyes parancsa alapján „minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel biztosítani
kell, hogy a célszemély élve kijusson". Karter újra átfutotta a papírt, egy bizonyos szót keresve. - Hogy teljes legyen a kép, „a 308. hadosztály erői feláldozhatóak a küldetés sikere érdekében". A szoba elcsendesedett. - Mi van a helyi parancsnoksággal? - kérdezte Frakes. Emlékeim szerint a Tizenkettedik Dieroni Regulárisok állomásoznak a Maldonadón. - A parancs szerint, melynek másolatát nekem is elküldték, Theodore Kurita maga utasította a Regulárisokat teljes együttműködésre ebben a bevetésben. - Az a harcos nagyon fontos lehet - mondta egy másik tiszt. - Az nem ránk tartozik. Csak egy zászlóaljnyi erőnk áll készen, de azonnal indulnunk kell. Az űrugrónk egy kalózponton vár néhány napra innen. Be kell pakolnunk, odaérni, aztán a Maldonadóra, de sebesen. Frakes alpüspök szólalt meg ismét. - Harcoltunk már a klánokkal, és legyőztük őket. Alig várom, hogy újra meglehessem. - Egyetértő mormolás kísérte szavait. - Egyetértek, alpüspök, de nem azért megyünk oda, hogy
megverjük a Jaguárokat. Kimentjük az ügynökünket és egy klánharcost. -Karter kissé oldalt hajtotta fejét, szeme összeszűkült. - De ha esélyünk lesz a túlvilágra küldeni még néhány klánost, hát Blake vérére mondom, megemlegetik a napot, amikor a Szárnyas Istenséggel találkoztak!
34 Smaragd leszállózóna Shenandoah-völgy, Maldonado Drakónis Szövetség 3058. május 24. A Füstjaguár űrjáró, amely a Shenandoah-folyó délkeleti partján lévő leszállózóna felett lebegett, kinyitotta a mechhangár ajtaját. A szétcsúszó lemezek óriási fémes csattanását elnyomta a fúziós hajtóművek dübörgése. Az éjszakát bevilágította a fúvókák fényes lángja, amely elpárologtatta a Maldonado gyepét, amíg a csatamechek ugorva tették meg az utolsó métereket, majd az űrjáró hátborzongatóan katonás pontossággal távolodni kezdett. Trent visszanézett a hajóra, amint az gázt ad, és emelkedni kezd, az éjszaka hirtelen támadt sötétjében hagyva harci alakzatot felvevő tri-náriája három csillagát. Valahol a folyón túli dombok között ugyanez a jelenet játszódott le a
bevetés másik két egységével. Az űrjárók délnek indultak, hogy újabb húsz kilométer megtétele után ott várakozzanak rájuk. Trent nagy hatótávolságú szenzorai hangtalanul küldték szét jeleiket a leszállózóna köré, megerősítve, hogy egysége minden tagja épen és harcképesen jelen van. A terepviszonyokról másodlagos képernyőjére érkező visszajelzés azonban nem stimmelt. Nem azt látta, amit várt. Egyáltalán nem. A Shenandoah-folyónak sokkal messzebb kellett volna lennie, de nem így volt. A keleti dombok először fokozatosan, majd hirtelen emelkedtek meredek sziklagerinccé - átjárhatatlan terep. De a folyó aggasztotta legjobban. Nem volt rendjén, nagyon nem. A felszín-letapogatások eredményére két magyarázat volt: vagy a szenzorai működnek rosszul, vagy tényleg a Shenandoah-folyó volt sokkal nagyobb, mint gondolta. Aktiválta a parancsnoki hullámhosszt. - Russou! - szólt bele neurosisakja mikrofonjába. Ellenőrizd a méréseket, amelyeket a folyóról kapok! - Dolgozom rajta... - mondta Russou. Egy pillanattal később Trent hallotta, amint átkozódik. - Stravag! Ez lehetetlen! - Igen. - Trent megrázta fejét, és lehunyta szemét. - Magam is így gondoltam. - Átkapcsolt a binária- és trináriaparancsnokok által használt hullámhosszra. Newersan csillagkapitány, itt Trent csillagkapitány.
- Hallgatom, Trent. - Úgy tűnik, a folyó árad. A mérések több mint egy kilométer szélesnek mutatják. - Megerősítve. Innen nem tudunk átjutni. Önnek kell folytatnia a feladat végrehajtását. A támadás alapgondolata az volt, hogy mindhárom Jaguár egység összehangolja akcióit, és együtt csapnak le a Tizenkettedik Dieroni Regulárisuk bázisára. A magányos támadás azt jelentené, hogy Trentet könnyedén felmorzsolja a négy-ötszörös túlerő. - Ismételje meg, csillagkapitány! - Megkapták a parancsot, Béta trinária - válaszolt Newersan. - Oleg, hogyan hajtsam végre a parancsokat, ha maga és a Sújtó szupernóva nem képes átjutni, hogy azt a támogatást nyújtsa, ami a feladat végrehajtásához szükséges? Ha most beküldőm a trináriámat, az öngyilkosság. - Neg, Trent. Találunk másik átkelőhelyet, és csatlakozunk magához. A csillagezredes parancsai világosak, és én igyekszem legjobb képességeim szerint teljesíteni őket. Egy órán belül elfoglaljuk a kijelölt pozíciókat, és maga is akkor kezdi meg az előrenyomulást. Mire találkozik a szövetségbeli suratokkal, mi is találunk gázlót.
Trent a másodlagos képernyőjén vibráló taktikai térképre nézett. Newersan a halálomat rendeli el, és tudja ezt.
Vagy alkalmatlan, vagy Paul Moon csillagezredes parancsát követi. Trent ekkor értette meg, hogy Moon mindvégig tudta, a folyó sokkal szélesebb lesz, mint ahogy az általa Trentnek adott adatok jelezték. Az, hogy a csillagezredes cselszövéshez és hazugságokhoz folyamodik, hogy becsületes harcosokat pusztítson el, csak megerősítette, hogy ő és Judith a helyes utat választották. Az egyetlent, amin megőrizhette, maradék Füstjaguárharcos becsületét. - Igen, csillagkapitány - mondta. Nem maradt más hátra, mint engedelmeskedni. Judith a szerszámzsákot a szerelőjármű első ülésére dobta, és nekiveselkedett, hogy felkapaszkodjon. A kis lánctalpas járműnek nem rendelkezett említésre méltó páncéllal, viszont volt erős motorja, vontatókábelei, csörlője és daraboló-berendezése. Arra használták, hogy gyorsan eljussanak vele a harcmezőre, és a legsürgősebb javításokat elvégezzék az elesett mecheken. Ez a darab menetkész volt, noha senki nem rendelte el. A nő beállította védőszemüvegét, hogy biztosan illeszkedjen. A csatamechek fülkéjének polarizált üvege megszűrte a Maldonado napjának ragyogását, de azokon kívül egy óvatlan pillantás könnyen elvakíthatott bárkit. Napokra lesz
szükség, mire szeme hozzászokik a bolygó fényviszonyaihoz. Feltette lábát a körbefutó peremre, és éppen fellépett volna, mikor meghallott egy hangot, amitől megállt benne a szusz. -Judith, mit csinálsz? Még senki nem rendelte el a mentőjárművek indítását! A nő megfordult, és - tudta, hogy életében utoljára szembenézett Phillip főtechnikussal. Őt is elküldték az útra, hiszen az a Harmadik Jaguár Csillagkép szinte teljes létszámát érintette. Még maga Paul Moon is itt lett volna, ha a licit során nem licitálja le merészen saját magát is. Judith benyúlt a járműbe, mintha az egyensúlyát akarná megőrizni a peremen. A keze ráfonódott az ülésen fekvő lézerpisztolyra. - Csak indulásra készítettem elő ezt a járművet, Phillip főtech. - Nem adtam rá parancsot - mondta a férfi, megközelítve a szerelőjármű ajtajából félig kilógó nőt. - Tudom - mondta Judith, gyors körbepillantással meggyőződve róla, hogy egyedül vannak. Aztán megperdült, és a lézerpisztollyal Phillip orrnyergére célzott, egyenesen a szeme közé. - Azt hiszem, egy ideig nem fogsz parancsokat osztogatni. - A férfit medöbbentette a
húzás, tátott szájjal meredt a fegyverre. Majd tett egy lépést hátra, láthatóan reszketve félelmében. - Ti-tilos az alsóbb kasztok tagjainak fegyvert birtokolni dadogta hitetlenkedve. Judith halványan elmosolyodott. - Neg, te barom. Harcos vagyok, és még több is annál. Megpróbáltad ezt kiverni belőlem, de nem sikerült. Én pedig hamarosan visszanyerem a becsületemet. - Azzal elsütötte a pisztolyt. Ragyogó rubinvörös fénysugár villant fel, átégette Phillip orrát, koponyáját és agyát. Halvány füstfoszlány lebegett a levegőben, amint a test elhanyatlott. Judith csendben a szerelőjármű hátuljába vonszolta a tetemet. Ha elviszi magával, senki nem fogja a holttestet megtalálni, és időszerűtlen kérdéseket feltenni. Egyelőre csak két technikusnak vész nyoma, amit igazán nem érdemes Newersan csillagkapitánynak megemlíteni. Ideje
hazamenni... Ahogy a hajnal első sugarai beszöktek a völgy mélyébe, leolvasztva a deret a fűről és a fákról, a Tizenkettedik Dieroni Regulárisok előőrsei megkezdték támadásukat a Béta Sújtócsillag ellen. Majdnem fél kilométerrel mögöttük Trent látta a lángokat és a szanaszét repülő páncéldarabokat, ahogy ellenséges rakéták zárótüze csapódott Alexandra Zombijába. A nő keményen küzdött,
hogy álló helyzetben tartsa mechjét az őt ért találatok ellenére.
Bombázó, azonosította Trent az ellenséges gépet a folyókanyar és az előtte elterülő dombok letapogatása után. És még hét másik - két teljes szakasz. A rakétahordozó mech és társai maximális lőtávolság-ról tüzeltek, éppen csak felemelkedve a dombgerinc fölé, majd gyorsan visszaereszkedtek a fedezékbe, ahol az ő erői nem tudták viszonozni a kedvességet. Haladásuk a folyó mentén Füstjaguár szemmel nézve lassú és óvatos volt, de Trent tudta, nem megy másként, hiába sürgette Oleg Newarsan. - Russou csillagparancsnok, haladjon a Charlie csillaggal a folyó mentén, és biztosítson zárótüzet! Alexandra csillagparancsnok, vigye fel a Béta Sújtót a gerincre, és onnan tüzeljen lefelé! - Trent taktikai kijelzőjén látta, hogy ha nem jön közbe semmi, a Dieroni Regulárisok csatamechjei kereszttűzbe kerülnek... ha nem jön közbe semmi. A Béta Sújtócsillag megszállta a gerincet, amely eddig fedezéket biztosított a szövetségbeli gépeknek. Ahogy felértek a tetőre, Trent lézerek, robbanások, lángok és töltött részecskék tüzes kavalkádját látta. Az össztűz legnagyobb része hirtelen jött tornádóként találta el a Béta Sújtócsillag omnimechjeit. Páncél záporozott az ő Alfa Támadócsillagjára is, Teej mech-harcos Veszett Kutyáján
és Dex Arnyékmacskáján kopogva. A rakétasorozat egy másodperccel később érkezett, ismét robbanásokba burkolva a Béta csillagot. Alexandra Zombija vadul remegett a gerinc peremén, Kutt mech-harcos Hankyuja pedig piruettezni látszott jobb lábán, majd hátrazuhant Trent csillaga felé. A férfi figyelte, amint a gerinc peremén, ahol az meredeken szaladt le nyugatnak, a folyó felé, a Charlie csillag megállt, és viszonozta a tüzet. Russou csillagparancsnok Veszett Kutyája kilőtte nagy hatótávú rakétáit, amelyek a gerinc mögött értek célba, így Trent nem láthatta a pusztítást, amit okoztak. Másodlagos kijelzőjén hirtelen még több szövetségbeli csatamech jelent meg, amint a Béta és a Charlie csillag taktikai térképeiről újabb adatok érkeztek. Nem kettő, hanem egyszer csak három szakasz - tizenkét mech, egy teljes század - volt trináriája ellenfele. Szenzorai jelezték, hogy hatótávjukon túl, a harcmező szélén ólálkodva, akár még többen is lehetnek. Rövid digitális jelet küldött Newersan csillagkapitánynak. Az előre egyeztetett kód azt jelentette, hogy Trent egysége harcban áll az ellenséggel. Majd felpörgette a Zombija mélyén rejtező fúziós reaktort, és előreindult. - Charlie csillag, jelentést kérek! - mondta. - Ellenfelünk tizenkét, neg, már csak tizenegy mech válaszolt Russou, miközben egy robbanás világította meg a
gerinc túlsó oldalát, egy pillanatra élesen kirajzolva Alexandra egységének körvonalait. - Vettem. - Trent ezek után megnyitott egy csatornát saját csillagához. - Alfa Támadó, felfejlődni Béta Sújtó mellé! Minden egységnek: támadás! - Félelem nélkül sétált előre mechjével, de nem tudta kiverni fejéből a gondolatot, hogy vajon túléli-e a harcot. Ironikus lenne itt és most meghalni,
oly közel a megmeneküléshez. Neg. Ma nem halok meg. Ma azzá a Füstjaguárrá válok, aki mindig lenni akartam. Trent épp akkor érte el a gerinc tetejét, amikor Alexandra elindult lefelé a túloldalon. Ebből a magasságból látta először, milyen ellenféllel állt szemben trináriája. Lábánál egy álcazöldre festett szövetségbeli Párduc roncsai lángoltak, ami a jelek szerint felrohant a dombon, egyenesen szembe a Béta Sújtócsillaggal. Az ellenség megmaradt mechjei óvatosan helyezkedtek a domb lábánál. A legnagyobb veszélyt egy sáskaszerű Daikyu és testvére, egy Naginata jelentette, amelyek vadul tüzeltek a Béta csillagra és Trent saját egységére, amikor felért a tetőre. A Trenttől balra haladó Rupert Tűzidézője kapta a Daikyu halálos PPC- és gépágyútüzének javát, jócskán veszítve mechje jobb oldali páncéljából. A PPC lövése nyomán kék elektromos szikrák táncoltak a találat erejétől megtántorodó Tűzidéző körül. Rupert küzdött a mech egyensúlyáért, de egy SDR-9K
Méreg újfent megtűzdelte közepes impulzuslézereivel a törzsét, kimélyítve az első hullám okozta sebeket. Ezúttal nem állta a lövések útját a fémszálas páncél, így azok közvetlenül a Jaguár omnimech szívébe marhattak, megrongálva a reaktor burkolatát és az egyensúlyozó girót, amely egyenesen tartotta a gépet. A Tűzidéző részegként dűlt a folyó felé, de közelben Trent már befogta saját Gauss-ágyúja és LB5-X gépágyúja célzóáramkörébe a
Méreget. A Gauss-ágyú töltete, amit mágneses impulzus repített, hangnál nagyobb sebességgel csapódott a távolodni próbáló könnyű mechbe. A zöldre és barnára festett gép éppen készült begyújtani ugrórakétáit, amikor a lövedék a lábába vágódott. A becsapódás hatalmas ereje szétzúzta és hátrahajlította a térdízületet, miközben a gépágyú egy sor lyukat csipkézett a mech mellkasába. A Szövetség pilótájának esélye sem volt. Mechje vadul rázkódott, majd felborult, lábcsonkjából hűtőfolyadék szivárgott és fehér gőz szállt fel. Vele egy időben zuhant a földre Trent mellett Rupert is. Jobbján, talán húsz méterrel távolabb, Dex Árnyékmacskája megtorpant, és egy hátráló Farkascsapdára emelte nehéz lézereit. A Szövetség harcosa ügyesen sétált hátrafelé, közben gyilkos gépágyúés rakétatüzet ontott, ami elkeveredett a közelben álló Naginata NHR-rajaival. Összesen ötvenöt rakéta zúdult Dex 45 tonnás Arnyékmacs-kájára, amelyek közül csak
négy vétette el a célt, és bolygatta meg a talajt. A többi szörnyű pusztítást végzett az alacsony mech torzójában és pilótafülkéjében. A robbanófejek repeszeiből jutott Trent pilótafülkéjének üvegére is, de a könnyebb Árnyékmacska sokkal jobban megszenvedte. Szürke és fekete füstfelhők gomolyogtak a gép törzsén tátongó lyukakból, ahogy Dex megpróbálta állva tartani. Trent közepes lézerét és rövid hatótávú rakétáit is használatba vette egy HM-1 Orgyilkoson. A könnyű mech abból a harcból szakadt el, ami a gerinc alacsonyabb, nyugati végén, a folyó mentén még mindig dúlt a Charlie csillag és a Regulárisuk között. A rakéták követték a mozgó Orgyilkost, és kilyuggatták a páncélt a jobb hónaljban, a lézer viszont csak enyhe sérülést okozott a karon. Trent figyelte, ahogy a Daikyu PPC-jével megpörköli az Árnyékmacskát, épp csak a tátongó lyukak alatt. Dex harca, hogy állva és harcban tartsa a mechjét, egyértelműen véget ért, mivel a gép az oldalára dőlt. Dex felfelé és hátra katapultált, távolodva a zuhanó Árnyékmacskától, kondenzcsíkot húzva maga után, amíg ejtőernyője ki nem nyílt. Trent visszanézett a kis völgybe, aztán ráeszmélt, hogy nem lőnek, nem is céloznak rá. Mintha ott sem lett vagy láthatatlanságba burkolózott volna ellenségei és társai elől egyaránt. Nem lőnek rám. Judith üzenete ezek szerint átjutott. Egy pillanatra megkönnyebbült a gondolattól. Tüzelés helyett lehetőséget keresett, hogy áttörjön a
Szövetség vonalain. Talán egy iramodással elérem a
bázisukat... Ekkor valahonnan mogulé dübörgés töltötte meg a levegőt. Egy pillantás műszereire elárulta, hogy egy hatalmas repülő tárgy - egy űrjá-ró közeledik sebesen hátulról. Megperdítette a Zombi törzsét, és látta a fölötte lebegő hajó nyitott ugróajtóit. Egy Broadsword...egy Füstjaguár Broadsword, már amennyire a felkelő nap fényénél látta a jelvényt. Honnan jöhetett? Aztán egy hang szólalt meg a hajóról egy szélessávú kommunikációs csatornán, amit trináriája minden tagja hallhatott. - Trent csillagkapitány, itt Paul Moon csillagezredes beszél. Ezennel megvádollak, hogy elárultad kasztodat és klánodat. Add meg magad, vagy pusztulj!
35 Shenandoah-völgy Maldonado Drakónis Szövetség 3058. május 25.
Judith látta nem sokkal maga előtt a villódzó fényeket, amelyek elárulták neki, hogy egy csatához közeledik. A lánctalpas szerelőjármű lassú volt és zajos, de már jó ideje elhagyta az űrjárókat. Kissé lelassított, és megpróbálta használni a korlátozott kommunikációs berendezést, hátha elkap valamit a távoli gerinc felől, de eredmény nélkül.
Kivel harcolhatnak!'A Dieroni Regulárisokkal? Keletnek fordította a járművet, a dombok felé, remélve, hogy az egyik tetejéről jobb kilátás nyílik a csatatérre. A kiválasztott dombtető azonban két kilométerre volt, és a hajnali nap sugaraitól ködként felszálló harmat csak rontotta a látási viszonyokat. Észak-északkeletnek haladt, folyamatosan állítgatva a rádiót valami vétel reményében. Hirtelen egy csapat gyalogos emelkedett ki egy kis árokból, ahol addig rejtőztek. A legtöbbjüknél vádról indítható rakéták voltak, és ahogy célra tartották őket, tudta, szívesen szilánkokra lövik a járművel együtt. Egyelőre azonban nem tüzeltek, sisakjuk fényvisszaverő arcvédője pedig elrejtette arckifejezésüket. Halványzöld egyenruhájuk és zöld-fekete jelvényeik mosolyra késztették. Az egyik katona mellén felismert egy kerek szimbólumot: egy csillagot, melynek két ága nyúlt lefelé. - Ne mozdulj! - parancsolta egyikük beépített sisakhangszórója segítségével. Lefékezte, és lassan leállította a járművet, majd kezét maga elé tartotta, hogy a katonák lássák, nem tesz semmilyen mozdulatot.
A férfiak körülvették járművét, néhányan még mindig rakétát szegezve rá, mások lézerpuskára váltottak. Minden fegyver a nőre szege-ződött. Parancsnokuk lassan és óvatosan a félig nyitott ablakhoz sétált, láthatóan készen arra, hogy a legkisebb gyanús jelre tüzet nyisson lézerével. Judith tudta, hogy ezek a barátai, ők azonban még nem tudták ezt. - Uram, van egy holttest hátul! - vakkantotta az egyik férfi a jármű fara felől. A tiszt, aki oldalról figyelte, egy pillanatra megfeszült. - Lássam a kezeidet! - parancsolta. A nő bólintott, amint a katona fél kézzel kinyitotta az ajtót, a másikkal folyamatosan arcára szegezve a lézerpuskát. - Neved? Judith a fedőnévvel válaszolt, amit üzenetében küldött. - Arkangyal. -Jelszó? - Megváltás - mondta határozottan. A tiszt leeresztette puskáját, és intett az osztagnak. Azok elfordították fegyverüket a lánctalpasról, és szétszóródtak, a tisztet és Juditból védelmezve. A férfi előhúzott az övéből egy kis rádiót, és beleszólt. - Medvekarom, itt Vívótőr. Arkangyal a zsákban van.
Szabad az utatok a második fázishoz. - Vettem, Vívótőr - hallatszott egy hang a hangszóróból. Judith a távolba nézett, és látta, amint a domboldal hirtelen megélénkül. Több mint két tucat csatamech mászott elő az álcahálók és a szenzorzavaró ponyvák alól, mintha a földből bújtak volna elő. Trent egysége egyenesen előttük haladt el, nem is sejtve, milyen közel a menedék. Hirtelen dübörgés hallatszott a folyó felől, és Judith látta, hogy egy Füstjaguár űrjáró húz el alacsonyan a távoli gerinc felé. A gyomra összeszűkült, és tudta, hogy ez nem lesz olyan egyszerű... A Paul Moon parancsnoksága alatt álló elementálok olajosán csillogó, szinte fényes csatapáncéljaikban kiugráltak a Broadsword típusú űrjáróból, és megszállták a gerinc déli végét, ahol néhány perce még Trent és csillaga álldogált. Az elementálok általában impozáns látványt nyújtottak, de Trent csatamechjének pilótafülkéjéből valahogy nem tűntek olyan ijesztőnek. Nem ringatta azonban hamis illúziókba magát. Tudta, milyen halálosak az elementálok, amikor lerohannak egy mechet. És tudta, Paul Moon nem riad vissza semmitől, hogy elpusztítsa. - Minden csillagnak. Folytassák a támadást! - parancsolta Trent. -Üldözzék a Szövetség erőit!
- Negatív! - ellenkezett Moon. - Béta trinária, itt Paul Moon csillagképparancsnok beszél. Trent csillagkapitány belekeveredett egy becsületkódexünket sértő ügybe. -A gerinc túloldalán még mindig dúlt a harc, amint a Béta Sújtó és a Charlie Rohamcsillag szétforgácsolta a Tizenkettedik Dieroni Regulárisok századának maradékát. Robbanások, eltévedt lézersugarak és PPC-lövések szaggatták a levegőt. - Parancsolom, hogy azonnal szüntessék be a támadást a Szövetség szabadszülöttei ellen, és fogják el Trent csillagkapitányt! Trent a taktikai térképet tanulmányozta másodlagos kijelzőjén. A gerinc legmagasabb pontját ő foglalta el. Russou egysége a Drakónis erőket szorította vissza, mialatt a Béta Sújtócsillag, jobban mondva a maradéka, még mindig nyomult előre, így csak a saját csillagom és az ezredesé fenyeget. Kommunikációs rendszerét szélessávú adásra hangolta. - Itt Trent csillagkapitány beszél. Hagyják figyelmen kívül Moon csillagezredes parancsait! Vádjai alaptalanok, és nem méltók a harcoshoz, aminek mondja magát. Folytassák a Szövetség erőinek támadását! Hosszútávú szenzorai megmutatták, hogy az ezredes elementál csillaga, huszonöt páncélozott gyalogos, széles félkört formál mechje körül a dombtetőn. Délnek fordulva, háta mögött a tomboló ütközettel, Trent tudta, hogy olyan összecsapás készül, ahol sokszoros túlerővel kell
szembenéznie. Saját Alfa csillaga zavartnak tűnt, nem tudták, hogyan reagáljanak. Újra Moon mély hangja visszhangzóit a csatornán. - Trent csillagkapitány, add meg magad, vagy pusztulj! Trent úgy döntött, kihasználja a Moon érkezése keltette zavarodást. - Béta trinária, ismertek engem. Én képeztelek ki titeket, hogy a Füstjaguár-harcosok útját járjátok. Paul Moon vádjai hamisak és alaptalanok. - Uram - jelentkezett Teej Veszett Kutyájából -, követnem kell feljebbvalóm parancsait. Trent tudta, hogy lejárt az ideje. - Rendben van, Moon csillagezredes. Most van vége mondta, aktiválva a Zombi gépágyúját, rövid hatótávú rakétáit és közepes lézerét. Az erőteljes Gauss-ágyúnak nem sok hasznát vette volna az elementá-lok ellen, melyek túl kis célpontot nyújtottak. - Támadás! - kiáltotta Moon. A több mint két tucat elementál hirtelen begyújtotta ugrórakétáit, és a levegőbe emelkedett Trent felé lebegve. Ahelyett, hogy lerohant volna a dombról támadói irányába, fürgén hátrafelé kezdett lépkedni Zombijával, arra, ahol a domb lábánál még mindig dúlt az ütközet. Elsütötte fegyvereit, és megszórta
az elementálokat, épp mielőtt eltűnt volna a szemük elől a domb mögött. Lézerje vízszintesen hasította a levegőt, mint egy kés, ugrás közben érve egyik ellenfelet, és levágva annak karját. Gépágyúja célt tévesztett, de a repeszek és a felvert törmelék még két elementál röppá-lyáját zavarta meg. Két kis hatótávú rakétája a vezető páncélos gyalogos felé szelte a levegőt. Az egyik teljesen mellément, de a másik lerobbantotta az emelkedő elementál fél lábát. Trent kínüvöltést hallott a széles csatornán, és tudta, hogy Paul Moon hangja az. Nem látta leesni, de repülési szögéből ítélve legalábbis térdből leszakadt a lába. Trent elvigyorodott. - Megölni! - üvöltötte Moon, mialatt az elementálok megszállták a dombtetőt, és tüzet nyitottak a vállukon hordozott rakétavetőkből. A páncéltörő robbanófejek leszáguldottak Trent mechjének eleje és oldala felé, amint lelassított és elfordult, hogy kitörhessen észak felé. Úgy gondolta, talán elérheti a Tizenkettedik Dieroniak parancsnoki harcállását, ha áttör a bázison. Legalább tizenöt rakéta eltalálta, páncéllemezeket robbantva le a Zombi karjáról, lábáról és törzséről. Teej Veszett Kutyája tűnt fel a gerincen, és tüzet nyitott impulzuslézereivel, ragyogó karmazsin szikrákkal töltve meg a levegőt, és tovább szaggatva törzspáncélját. Trent újra lőni kezdett gépágyújából, amint újabb tár
érkezett a tölténykamrába. Ezúttal az LB-X lövedékek a dombtetőt szántották fel, mielőtt az elementálok a levegőbe emelkedhettek volna. Egyik támadója eltűnt egy feketeszürke füstfelhőben, a többiek pedig fedezékbe ugrottak. Majdnem fél kilométerrel távolabb a Béta és a Charlie csillag visszaszorította a Szövetség mechjeit, és Trent felé fordult, hogy fogadja. Látta, hogy az elementálok egyike felvonszolja magát a dombtetőre, és tudta, Moon csillagezredes az. Páncélja máris lezárta a sebet, és minden bizonnyal nyugtatókat pumpált bele, hogy feledtesse lába sajgó csonkját. Egy hétköznapi ember eszméletét vesztette volna a fájdalomtól, de az elementálokat és páncéljukat arra tervezték, hogy halálukig harcoljanak. - Nem menekülhetsz, Trent. Ezúttal nem. Hirtelen egy sor csatamech lepte el a gerincet, minden oldalról körbevéve a megnyomorított elementált, és közvetlen közelről tüzet nyitottak Moon csillagára. Nem törődtek a csillagezredessel és sérülésével. Kettejük összeakaszkodott Teejdzsel, és elzuhantak, eltűnve Trent látóteréből. Erősítést Aztán részletes adatokat is kapott a mechekről taktikai kijelzőjén. Bandita, Raijin, Nexus,
Fekete Lovag, Királyrák... és a színük... szürke-fehér. Látta már korábban a meche-ket és az általuk viselt jelvényeket, két napig, egy Tukayyid nevű bolygón. Új hangot hallott fülhallgatójából.
- Füstjaguárok, itt Kari Karter püspök beszél. A Komgárda 308. hadosztálya vagyunk, a Szellemmedvék legyőzői a Tukayyidon és a klánok végzete. Egyszer már megfutamítottunk titeket, és készen állunk, hogy újra megtegyük. Vonuljatok vissza, adjátok meg magatokat, vagy haljatok meg! A választás a tiétek! Az elementálok továbbra is Trentet támadták. Előrerohantak, de nem jelentettek kihívást az őket támadó komgárdistáknak. Trent újabb négy rakétatalálatot kapott, amíg az elementálok próbáltak hozzá közelebb férkőzni. Végül meggyőződve arról, hogy úgysem érhetik el, megfordultak, és rátámadtak a Komgárda egységére. Hajtóműveik a levegőbe emelték őket, lézereikkel és géppuskáikkal ropogtattak, amit a Komgárda lézerekkel és rakétákkal viszonzott. A Béta Sújtócsillag maradványai oldalba kapták az ellenséget, és nemsokára az egész domboldal mészárlás és halál örvénylő káoszává vált. A föld is rázkódott Trent Zombija alatt, amint rövid távú rakétái becsapódtak egy még mindig őt támadó elementálba. Találata kettévágta a szürkébe öltözött harcost, miközben annak géppuskalövedékei az ő szélvédőjén kopogtak, kis híján bezúzva azt. Trent megfordult, és látta, hogy a Charlie Rohamcsillag három megmaradt mechje lassan felé közeledik. A vezetőjükben azonnal felismerte Russou Veszett Kutyáját.
Feketére pörkölt rakétahegek tarkították, és lézerek hagytak még mindig füstölő sebhelyeket páncélján. Beosztottja járása szinte fáradtnak tűnt, ahogy a mech közeledett. Trent tudta, hogy ezt a küzdelmet nem kerülheti el. A konzolján lévő kis billentyűzet segítségével belépett mechje számítógépébe, és beütötte az önmegsemmisítő kódot. A csatamecheket fúziós reaktorok hajtották. Noha megsérülhettek harc közben, egy sor biztonsági berendezés védte őket attól, hogy felrobbanjanak. Egy harcos azonban önszántából elpusztíthatta gépét. A Jaguár mecheket tíz másodperces késleltetésre állították. Aktiválás után megszűnik a mágneses mező, ami addig árnyékolta és a helyén tartotta a reaktort. Az egyensúlyból kizökkenő mag egy kis hatósugarú nukleáris robbanást eredményezne, elpusztítva a mechet és környezetét. Trent gondosan kódolt parancsai jelentősen megváltoztatták ezt az időzítést... Háta mögött robbanások hallatszottak, de ő nem oda figyelt. Ehelyett Russou Howell csillagparancsnok felé sétált, azon kevés Füstjaguár egyike felé, akiket a barátjának tartott. Egy privát csatornán hallotta Russou szinte könyörgő hangját. - Nem értem az egészet.
- Nem kell értened, Russou - felelte Trent csendesen, ellenőrizve biztonsági öve szorosságát. - Igaz, amit Moon mondott? A csillagezredes hangja a szélessávú csatornán mindkét harcoshoz eljutott. - Zúzd össze, Russou! Elárult téged és klánodat! Öld meg! Trent a Veszett Kutyát tanulmányozta, amint az lassan közeledett. Russou csillagtársai felzárkóztak két oldalára, várva, hogy cselekedjen. - El kell pusztítanod, Russou. Te is tudod. - Nem akarom. - Nincs választásod, így kell végződnie - mondta Trent, szorosan megmarkolva katapultülése kioldókarját. Háta mögül gépágyútüzet hallott. A komgárdisták közeledtek felé a lejtőn, közelharcban Alexandra csillagparancsnok alakulatával. Pillanatnyi csend támadt, és Trent eltűnődött, vajon hogy reagál Russou. Aztán látta, hogy a Veszett Kutya fegyvergondolái felemelkednek. Russou támadást vezényelt csillagának Trent ellen minden megmaradt fegyverükkel, épp amint a komgárdisták elérték védencüket. Az első néhány lövést felfogta páncéljának
maradéka, de hátratánto-rodott az össztűz alatt. Küzdve a fülke egyre emelkedő hőfokával, Trent makacsul próbálta uralma alatt tartani a tántorgó Zombit. Maga elé emelte Gauss-ágyúját, és enyhén hátradöntötte mechjét a gerinc felé. Az ellenséges tűz könyékből letépte gépe karját a fegyverrel együtt, ami lábának csapódott, miközben lézerek és rakéták tépték megmaradt myomer izomzatát és ferrotitán vázát. Másodlagos kijelzője a sérülésekre ugrott, ahogy a mech meghalt körülötte. Elsütötte a másik karjában lévő gépágyút, egyenletes tempóban megstuccolva a talajt maga előtt, masszív földfüggönyt vonva Russou Jaguárjai és maga közé. A komsztáros Királyrák az oldalától nyolcvan méterre rálőtt Russou-ra, de elvétette. Zombijának piros jelzőfényei felvillantak előtte, Trent pedig erősen megfogódzkodott.
Most halok meg egykori klánom szemében. Most válik belőlem halott áruló. Beütötte az önmegsemmisítő számsort, és a katapultkarén nyúlt. Lézertűz tépett mechje szívébe, miközben a reaktor elérte a kritikus hőfokot. A maldonadói hajnal friss lehelete csapta meg az arcát. Aztán a robbanás. Ragyogó fény, majdnem olyan vakító, mint a felkelő nap. Trent behunyta szemét, és a sötétségbe zuhant, ami meleg, nyirkos és mégis megnyugtató volt.
36
A kardinális vendégszobái, Whittingi Konferencia Tharkad City Tharkad, Lyrán Szövetség 3058. november 14. Trent vigyázzállásban várakozott a két komgárdista testőr között, mintha egy kimondatlan parancs tartaná a helyén. Harcosi szürke kezeslábasát kitisztították, de még mindig megviseltnek látszott, Ez ugyanaz a ruhadarab volt, amit a Maldonadóról a Tharkadra vezető út során viselt. Judith hallgatagon állt mellette, de Trent látta rajta, hogy ideges. Korábban napokra elkülönítették tőle, valószínűleg kihallgatták és vallatták. Bár Trent a Shenandoah-folyó mellett lezajlott csata utolsó óráit ájultán töltötte, tisztában volt az eredménnyel. Zombija robbanása váratlan és heves volt, az detonáció okozta EMP túlterhelte a közelben álló mechek érzékelőit. Russou és néhány másik omni el tudott ugyan menekülni, de szemtanúi voltak Trent dicső halálának. Anastasius Focht kardinális, akit a klánok a Komgárda első parancsnokaként tiszteltek, a szoba túlsó végében levő ajtón lépett be. Trent kíváncsian mérte végig a férfit. Focht feltűnő jelenség volt hófehér hajával és az egyik szemét fedő kötéssel. Arcát mély ráncok tagolták, melyek
nem csupán koráról árulkodtak, hanem arról is, hogy nem félt a széltől vagy az időjárás viszontagságaitól. Focht az asztalához lépett, és intett, a másiknak foglaljon helyet. Trent a székhez sétált, és lassan beleereszkedett; a bőr bevonat halkan megnyikordult. Anasatasius Focht, a férfi, aki a klánokra az eddigi legnagyobb vereséget mérő sereget vezényelte, ott ült vele szemben. A szoba berendezése spártainak számított: egyetlen ablaka volt, egyszerű fabútorok álltak benne, padlóját sötétkék szőnyeg borította. Oly szerény benyomást tett, hogy Trent egy pillanatra el is felejtette, a Lyrán Szövetség fővárosának egy épületben üldögél. Ha jól értette, a Belső Szféra vezetői tanácskozni gyűltek össze ezen a bolygón. Focht is ezért volt itt. - Én Anastasius Focht vagyok - csendült fel a férfi mély hangja. A mellette álló férfi felé intett: - Ő pedig Klaus Hettig püspök, szintén tukayyidi veterán. Trent udvariasan biccentett feléjük. - Jómagam Trent csillagkapitány vagyok, korábban a Füstjaguár klán tagja. Focht egy gyors pillantást vetett Judith felé, majd visszafordult Trenthez. - Az embereim szerint információkat kíván felkínálni a
Komsztár-nak. Olyasmit, ami érdekelhet minket... Trent lassan előhúzta az optikai lemezt, amelyre átmentette a csuklókompjából származó adatokat. Miközben ezt tette, a testőrök előrehajoltak, kezüket a puskájukra szorították, mintha attól félnének, hogy valahogy becsempészett egy fegyvert. Focht elvette a lemezt, és az asztalba épített kis holovid egységbe csúsztatta, majd leütött néhány gombot. A holonéző pár villanás kíséretében működésbe lépett, és egy világ képét vetítette a két férfi közé. A bolygó lassan forgott, főbb városainak helyét piros pontok jelezték a felszínén. - Semmi szükség a testőrökre - mondta Trent. Becsületemre, nem jelentek fenyegetést önre vagy az ön szolgálatában állókra. Focht egy szót sem szólt, csupán intett az őröknek. Azok kisiettek a szobából, bár odabent mindenki tisztában volt vele, hogy az ajtó másik oldalán strázsálnak tovább. Trent megvárta amíg kilépnek, majd megszólalt: - Focht kardinális, ez itt a Huntress, a Füstjaguár klán otthonvilága. Ebben a fájlban megtalál minden adatot, amit a világ védelméről össze tudtam gyűjteni. - A Huntress - ismételte Focht az előtte ragyogó holoképre nézve. - Lenyűgöző. Azonban csupán egy fényes pont valahol az égbolton. Azt nem tudjuk, hogy melyik.
- Épp ezért kellett sort kerítenünk erre a találkozásra, ez a legfontosabb. Elhoztam az odavezető utunk, a Kivonulás Útjának térképét is, amelyen Alexander Kerenszkij és flottája távozott a Belső Szférából. Focht egyetlen szeme úgy szegeződött Trentre, mintha nem találná hihetőnek ezt az állítást. - Ugyanakkor elhoztam a Belső Szférában jelenleg állomásozó Jaguár egységek pozíciót és kiosztását folytatta Trent. - Röviden, átadom magának a teljes Füstjaguár klánt, mindent, ami szükséges ahhoz, hogy térdre kényszerítsék. Focht lassan bólintott, és amikor megszólalt, hangja merengő volt, mintha magában beszélne. - A Huntress. Minden ott kezdődött, ugye? Akkor, amikor a mi Felderítő Alakulataink véletlenül rábukkantak arra a világra néhány éve. Miközben megpróbáltuk feltérképezni a csillagrendszereket, kirobbantottuk azt az inváziót, amely a végzetünket is okozhatta volna. Trent nem igazán tudta, mit ért ez alatt Focht, de e pillanatban nem is akart foglalkozni vele. - Ezt az információt rejtjeleztem, kardinális, és csupán én tudom a kódot. Az adatok dekódolására irányuló minden próbálkozás a lemez tartalmának visszafordíthatatlan törléséhez vezet.
- Feltételezem, hogy az információnak ára is van. Tudom, nem pénzt akar. Egyetlen klánbeli sem tartja sokra az érméket. Akkor viszont mit akar, csillagkapitány? Trent hátradőlt székén, és egy kis hatásszünetet tartott, hogy hangsúlyozza mondandója komolyságát. - Cserébe mindazért, amit a Füstjaguárokról tudok, parancsnoki tisztséget kérek saját részemre. - Tisztséget? Amikor megszólalt, Trent hangjából eltűnt a hivatalos merevség, szenvedély fűtötte szavait: - Én harcos vagyok, de a saját népem szerint már elmúlt az én időm, képességeim értéktelenek. Én azonban másképp gondolom. -Egy gyors oldalpillantást vetett a közelben álló Judithra, majd folytatta: - Olyasvalaki vagyok, akit genetikailag harcolni terveztek, és arra neveltek, hogy másokat vezessek a csatába. A harcosi lét a mindenem, és ez a jövőben is így lesz. Tudni akarom, egy nap még újra nyílik rá alkalmam, hogy többedmagammal harcba indulhassak. Focht egy darabig hallgatott, aztán a mellette álló Hettig püspökhöz fordult. Hettig valamit odasúgott neki, amit Trent nem hallott. Focht mérlegelte, amit társától hallott, majd visszafordult Trent felé.
- Bocsássa meg nekem, csillagkapitány, de ön idejön azután, hogy a saját Komgárdánk mentette meg, és felajánlja az elképzelhetetlent. Felkínálja számunkra az ellenséges klánok legádázabbikjának dobogó szívét. Elhozza ezt az információt akkor, amikor a legjobban tudnám használni. Ám, őszintén szólva, kénytelen vagyok bizalmatlanul viszonyulni ehhez az ajánlathoz. Miért kéne hinnem önnek, csillagkapitány? Ez a kérdés váratlanul érte Trentet, és arca hirtelen kipirult. - Elmúltam harmincéves. Ahogy a jobbágyom, egykori harcosuk is igazolhatja, saját népem leselejtezett volna. Miközben itt ülök önökkel szemben, ők halottnak hisznek. Eszköz voltam, melyet a Jaguár klán vezetői arra terveztek, hogy engedelmeskedjen, és gondolkozás nélkül szolgáljon. Ami önállóságot nem tudtak kiirtani belőlem, azt gúnnyal és kiközösítéssel próbálták elpusztítani. Ennek ellenére nem adtam meg magam, kardinális. Mindent túléltem. - Mégis itt van, és a népe ellen akar fordulni - vágott közbe Hettig püspök. - Egy klánbeli áruló? Nehéz ezt elhinni. - Neg - vágott vissza Trent. - A klánom árult el engem évekkel ezelőtt, amikor kezdte elárulni Nicholas Kerenszkij álmát. Minden nap csúfot űznek szelleméből, megtagadják azt, amit ő a sorsunknak szánt. A vezetők politikai játszmákba bonyolódnak, és azokat részesítik előnyben,
akik elfogadják az általuk meghatározott játékszabályokat. Nem becsülettel harcolnak, hanem ártatlanokat gyilkolnak meg büntetlenül. Ez az egyetlen esélyem, hogy helyrehozzam a dolgokat.
Az egyetlen esély, hogy lemossam a kezemre tapadó vért. - A politika mindig az igaz harcosok ellensége volt - dőlt hátra Focht mély sóhajjal. - Ebben egyetértünk, csillagkapitány. Trent nem szólt semmit, mert érezte, hogy a kardinális mást is mond még. - Attól félek, ön a csali - folytatta Focht -, akit azért küldtek ide, hogy valamiféle csapdába csalogasson minket. Trent megrázta fejét. - Hajlandó vagyok vallatásnak alávetni magam, ha kételkedik a szándékaimban. - Talán még az imént említett kódot is kiszedhetjük magából - hajolt kissé előre Hettig püspök -, és akkor egyáltalán nem is kell folytatnunk a tárgyalást. - Megpróbálhatja - mosolyodon el Trent halványan. - De ha téves kódot adok meg, minden elvész arról a lemezről. Hangja magabiztosan, nyugodtan csengett.
- Erre semmi szükség - közölte társával Anastasius Focht. A klánokból jött, és én sok időt töltöttem közöttük. Köti a szava. Semmit sem nyerünk belőle, ha tönkremegy, amit kínál nekünk, de a hozzájárulásával ellenőrizhetjük az adatok pontosságát... már amennyiben elfogadom az ajánlatát. Amióta csak betette a lábát ebbe a szobába, Trent először érzett nyugalmat. Ez az ember, aki gőzelemre vezette csapatait a klánok ellenében, egy igaz harcos. Trent hirtelen megérezte, hogy Focht olyan ember, akiben bízhat. - Árulja el, csillagkapitány - mondta a kardinális -, biztos benne, hogy a Füstjaguárok nem tudják önről, hogy él, és hogy elhozta ezt az információt? - Poz - felelte Trent. - Hogy lehet ebben ilyen biztos? - faggatta Hettig élesen. - Úgy, hogy ha tudnák, életben vagyok, semmi sem akadályozhatná meg, hogy megöljenek, és megsemmisítsék a lemezt. Harcos kasztunknak végzetes gyengéje ez: külső támadások által sebezhetetlen, de belülről egyetlen magányos ügynök is eltörheti az egész klán gerincét. Ha csak gyanítanák, hogy még élek, galaxisaik már rajzanának át a határon, hogy felkutassanak. - Szavait ismét hosszas csend követte.
- Értem - mondta végül Focht. - Éppen ezért küldtünk ROMügynököket a klánok soraiba. Majdnem mindegyiküket semlegesítették. De csupán egyre volt szükség, egyetlen ügynökre - ezzel Judithra pillantott, aki tiszteletteljesen fejet hajtott -, hogy átcsábítson egy harcost, aki rendelkezik a megfelelő információkkal, és tudtuk, akkor legyőzhetjük a klánokat. Évekbe tellett, de ön és Judith elhozták azt, amit a Felderítő Alakulatok százai sem tudtak. - Örülök, hogy hasznosnak találja az adatokat - válaszolta Trent. -De mit válaszol a kérésemre? Focht szélesen elmosolyodott, fogai kivillantak. - Én, Anastasius Focht, a Komsztár kardinálisa, ezennel felajánlom a lehetőséget egy bináriának megfelelő egység vezetésére. A Komsztárban szolgálna, az én parancsnokságom alatt. Tanácsokkal lát el engem és szövetségeseimet, így betekintést enged volt klánja taktikájába. Lesz része harcban, de csupán akkor, ha én is jónak látom. - Jól beszélt, kardinális - jegyezte meg Trent elégedetten. Egy binária azonban igen kis ár cserébe a Füstjaguár szívéért. Azt hiszem, egy csillagkép méltóbb lenne az általam elhozott információért. - Talán igaza van, csillagkapitány. De nekem még nem bizonyította parancsnoki képességeit. Amikor eljön az
ideje, teszek róla, hogy hozzájuthasson egy megfelelő létszámú egység vezetői posztjához. Felterjeszthetem egy trináriányi harcos vezetésére akkorra, amikor végül harcra kerül a sor. Ez minden bizonnyal elegendő lesz, hogy bizonyítsa rátermettségét a Komgárdának, nem ért egyet velem? Trent a Huntress holografikus képére pillantott, amely az asztal fölött lebegve lassan forgott körbe. A lehetőség, hogy ismét harcosok élén indulhat a csatába, fellelkesítette. Egy másik gondolat azonban szinte mellbe vágta. Egy nép
elárulása nem szabadna, bogy ilyen könnyű legyen, pedig mégis az. -Jó alku volt, elfogadva, kardinális - mondta. Az asztalon átnyúlva beütötte a nyolcjegyű kódot. Fölöttük a Huntress képe apró fényponttá zsugorodott, és felszáguldott a mennyezet felé. Több tucat más fénypont is megjelent, csillagrendszereket formáltak, és megtöltötték a bolygó és az asztallap közti teret. A háromdimenziós kép összezsugorodott, amikor egy másik öltött alakot. Pillanatokon belül megjelent a Belső Szféra térképe az asztal fölött. Egy vékony vörös vonal ragyogott fel a csillagok közt, amely a Szférától a Mély Periférián keresztül egészen a plafon magasságában reszkető Huntress-ig futott. - Ez itt a Kivonulás Útja - mondta Trent, míg a másik két férfi a szikrázó csillagokat bámulta. Nem tudták leplezni
izgatottságukat és me-gilletődöttségüket. - Haladjunk rajta a nagy Kerenszkijek szellemében, és reméljük, hogy egy nap győzelemre vezet minket azok ellenében, akik létének a becsület útjáról!
EPILÓGUS Andrews Admirális űrugró Zenit ugrópont Névtelen bolygó a Kivonulás Útján Mély Periféria 3058. november 15. Russou Howell szürke zubbonyára nézett, mely a fali fogason lógott. Rajta a rangjelzés: csillagezredes. Gyakorlatilag utasításba kapta, hogy vegyen részt a Besorolás Próbáján, pedig azt sem tudta, hol kell majd szolgálnia. Paul Moon csillagezredes parancsot adott, ő pedig engedelmeskedett. Ez a harcos dolga: engedelmeskedik a parancsoknak. Ő azonban úgy gondolta, másképp kéne vélekednie, büszkének és izgatottnak kéne lennie. Ehelyett az új rang elnyerése csupán az üresség érzését keltette benne, mintha a Próbát valamiképp megbundázták volna. Mintha Trent élete árán vásárolta volna a kinevezését.
Amint legyőzte a két másik jelöltet, tájékoztatták új őrhelyéről: a Huntress világáról. Félreállítanak a korom
miatt, visszaküldenek klánterületre, hogy soha többé ne szállhassak harcba. Russou megpróbálta kiverni a fejéből ezeket a gondolatokat, de biztos volt benne, hogy nem jut számára több csatalehetőség. Legalábbis nem olyan, amilyenben eddig lehetett része. A szoba súlytalanságában egy sötét fadoboz lebegett a kis asztal felett. Csupán ennyi maradt Trent után. Russou kinyitotta, és megpillantotta barátja sakk-készletét, amit az annyira kedvelt. Mint az őt megölő harcost, isorlaként Russou-t illette Trent minden személyes tulajdona. Először vissza akarta utasítani, de régi bajtársa iránti tiszteletből nem tette. Kezébe vett egy fekete huszárt és egy fehér futót, mindkettő magán viselte a sokéves használat nyomát. Halk kopogás hallatszott az ajtó felől. - Tessék - mondta lassan, meggyilkolt barátja emlékeibe veszve. Egy elementál lebegett be, feje csaknem a mennyezetet súrolta. -Nem jött le vacsorázni, Russou csillagezredes. Aggódtam. Jól van? - Remekül - nézett fel az izmos tisztre Russou -, csupán egy régi barátom emléke előtt tisztelegtem. Elnézését kérem, hogy feltartottam, Allén - mondta. A nagydarab férfi mosolygott, és becsukta maga mögött az
ajtót. - Nem szükséges bocsánatot kérnie, csillagezredes. Ha egyedül kíván maradni, elmegyek. - Neg - mondta Russou, és a mellette levő szék felé intett. Kérem, üljön le. A maldonadói incidens óta senkivel sem beszéltem az ott történtekről. Amióta Trent meghalt... - Trentet mondott? Trent csillagkapitány a Delta galaxisból? Russou bólintott. - Ismerte? - Igen - válaszolta Allén széles mosollyal. - Együtt utaztunk a Huntressre és vissza ezen a hajón. Meghalt? - Poz - felelte Russou. - Azt mondták, talán áruló, az is lehetséges, hogy a kasztunk ellen fordult.
És most halott, az én kezem által balt meg. - Az nem lehetséges - ingatta fejét Allén. - Én az oldalán harcoltam a Pivot Prime-on. Az életét kockáztatta, hogy megmentse a klánt. Ilyen ember sosem fordulna népünk ellen. Russou megdörzsölte homlokát, ahonnét a haj már évekkel korábban kihullott, hátha így enyhíthet az ott érzett nyomáson, de hiába.
- Én is ugyanezt hiszem, de mások, akik a politika hálójába gaba-lyodtak, másképp vélekednek. Állítólag csempészésbe keveredett, és szerintük komoly fenyegetést jelentett a klán biztonságára. - Ezek a „mások"... ők adtak parancsot a halálára? - Igen - mondta Russou -, Moon csillagezredes utasított rá. Én pedig, jó harcos módjára, engedelmeskedtem. - Dicső halált halt? Russou csupán bólintott. Allén lehajtotta fejét. - Akkor ma este beszélgessünk az általunk ismert Trentről, a harcosról, ahogy mi emlékszünk rá... Trent végignézett új, kék galléros, törtfehér egyenruháján, és élvezte az érzést, ahogy ráfeszül. Csupán huszonnégy óra telt el, mióta először találkozott a kardinálissal, és az idő azóta értekezletek és kikérdezések véget érni nem akaró sorozatával telt. Különféle szakértők rágták át magukat a Kivonulás Útjának adatain és a Huntress térképén, aprólékosan átfésülték az egészet, és menet közben minden részletről alaposan kikérdezték. Most először maradt magára, már ha lehet így fogalmazni. Ajtaja előtt egy pár őr posztolt, nem azért, hogy idebent tartsák, hanem hogy védelmet nyújtsanak számára. Különlegesen biztosított helyre vitték, amely a klánban
megszokotthoz képest igen elegáns volt. A szobából csupán egy ablak hiányzott, de Hettig püspök elmagyarázta, hogy Trentnek azért van szüksége az őrségre, mert most már „fenyegetést" jelent a klánokra.
Nem érzem magam fenyegetőnek. Árulónak sem érzem magam. Leginkább a megkönnyebbülés érzése töltötte el, mintha végre egy régóta hordozott terhet dobott volna le válláról. Némi megbánást is érzett, hiszen Paul Moon nem halt meg a Maldonadón. Legalábbis Kari Karter püspök azt jelentette, hogy hallotta, amint Moon átkokat szór, és kihívást intéz a Komgárdához, miközben csapatai a visszavonulással foglalatoskodnak. A rajtaütés kudarcot hozott a Jaguároknak, de Trent biztosra vette, hogy a csillagezredes megtalálja a módját, hogyan forgassa ki az igazat, a saját malmára hajtva vele a vizet. És bár a Jaguárok kénytelenek voltak visszavonulni, Moon valószínűleg azzal is megelégedett, hogy tudomása szerint Trent csillagkapitány elesett a Maldonadón. Talán egyedül ezt sajnálta Trent. Russou még életben volt, és abban a hitben teltek napjai, hogy ő lőtte le legjobb barátját. Trent biztosra vette, a bűntudat parázsként égeti elméjét. Szerette volna Russou tudtára adni, hogy nagyon is életben van, és hogy megőrizte a Füstjaguár klán szellemiségét: becsület, kötelességtudat, szolgálat. Ezt azonban nem tehette meg. Egy nap Russou is a politika áldozataként fogja végezni. Egy Paul Moon-féle ember
öregnek és értéktelennek ítéli majd őt, és a solahma szemétdombra hajítja, ahogy azt Trenttel is megpróbálták megtenni. Amit azonban Paul Moon megtett, vagy nem tett meg, többé már nem számított. Trent a saját módszereivel győzte le. Ezzel is beérte. Kopogtattak ajtaján, ezért odalépett, és kinyitotta. Judith állt a nyílásban. Az őrök biccentettek, mire a nő belépett, és becsukta az ajtót maga után. Először semmit sem mondott, csak nézte Trentet az új komgárdista egyenruhában, szemében büszkeség csillogott, és még valami... - Örülök, hogy látlak, Judith... Faber - mondta a férfi. Próbálta megszokni a vezetéknév használatát. - Olyan régen hallottam ezt a nevet, hogy már alig emlékszem rá. De köztünk nem is nagyon van rá szükség. Trent észrevette, hogy a nő összevonást használt, de nem szólt semmit. - Igaz - mondta, és kezét Judith vállára téve végignézett rajta. -Nem láttalak a megbeszéléseken. Merre jártál? - Eligazításokon, akárcsak te. A kardinális azt mondta, hogy áthelyeznek a ROM-on belül, de egyelőre nem tudom a részleteket. Állítólag ez a „jutalom a feladatkörön túlmutató, azt meghaladó szolgálatért", de amit tettem, azért tettem, mert helyesnek gondoltam. Nem csupán a
Komsztár, hanem mindenki számára. Trent bólintott. - Végül is, ami igazán fontos, az nem a rang, beosztás vagy helyszín. Csak az számít, ami itt van. -Azzal megkocogtatta mellkasát és halántékát. - Pozitív. De az új beosztásunk azt is magával hozza, hogy el kell válnunk egymástól. Az elmúlt évek során megszoktam, hogy számíthatok rád, szükségem van rád. Most, hogy mindkettőnket áthelyeznek, egy darabig nem látjuk egymást. Trent mosolygott, de nem tudta, mit mondjon erre. -Jó ideje nem láttad a családodat - vetette fel inkább. Régebben meséltél róluk. Talán elmehetnél a Terrára, hogy meglátogasd őket, pozvál?
- Neg - felelte a nő. - A hírek nem értek el a megszállási zónába. Nem szereztünk tudomást a Komsztárral történtekről. Úgy tűnik, a Blake Szava nevű szakadár szervezet hónapokkal ezelőtt elfoglalta a Terrát. A Komsztár szolgálatában állóknak tilos odautazni. Trent az ajkába harapott, nem csupán Judith, hanem saját maga miatt is. Remélte, hogy ellátogathat Terrára, az emberiség bölcsőjének talajára léphet. Most ezt nem teheti meg. Ösztönösen közelebb húzta Judithot, és kissé
mereven, ám erősen magához szorította. Erezte a teste melegét, ahogy vele egy ritmusban veszi a levegőt. - Sajnálom. A nő viszonozta a szorítást. - Nem kell sajnálkoznod. Küldetésem volt, és együtt hajtottuk végre. Ami ezután történik, az azoktól függ, akiknek nagyobb hatalom van a kezében, mint amekkorára bármelyikünk vágyna. Mindent egybevetve azonban helyesen cselekedtünk. - Pozitív - mondta Trent, és kissé elhúzódott tőle, keze végigsimított a nő sötét haján. - lm, itt állok, alpüspöki rangban. Lelkem mélyén azonban én vagyok az utolsó Füstjaguár. A többiek elvesztek, megrontották őket a Paul Moon-félék. Ameddig csak élek, tovább szolgálom Nicholas Kerenszkij bölcsességét. Judith megcsóválta a fejét. - Tévedsz, Trent. Te nem az utolsó Füstjaguár vagy. Szívesebben gondolok rád az új nemzedék első példányaként. A nő szavai boldogsággal töltötték el Trentet. Előrehajolt, és a forró ajkakra szorította száját. Előbb lassan, majd féktelenül csóko-lództak, testük a másikéhoz préselődött, úgy kapaszkodtak egymásba, mintha az életük múlna rajta.
Aztán Judith elhúzódott, és Trentre nézett, kezével végigcirógatta az arca jobb felét borító szintetikus bőrt. - Olyan sokáig vártam erre - mondta. Trent lepillantott a nő csuklóján levő szürke zsinórra. Megérintette. - Erre többé már nincs szükség. Nem vagy a jobbágyom, Judith Faber. Egyenrangúak vagyunk. Judith megrántotta a zsineget, aztán visszaengedte csuklójára. - Sokáig nem látjuk majd egymást, Trent. Ezt viselni fogom, hogy emlékeztessen arra a csodás időszakra, amit együtt töltöttünk. - Ezzel átölelte a férfi nyakát, és magához húzta. Sokáig nem engedték el egymást, nem tudva, mikor és hogyan találkozhatnak legközelebb... Ara: 1298 Ft A klánok generációkon keresztül csak arra vártak, hogy elérkezzen az idő, mikor a Periférián feltűnve nekiláthatnak a Belső Szféra meghódításának. A Tukayyid felszínén vívott csatában mindent
kockára tettek - és csúfos vereséget szenvedtek. A következmény súlyosabb volt, mint amit bárki el tudott képzelni. A Füstjaguár klán egyik odaadó harcosa számára Tukayyid szégyene életre szóló lelki sebet jelent; ez a tragédia az, amely mindörökre átalakítja majd az univerzum arculatát. Mert áruló rejtőzik a Kivonulás Útja túlsó végén. A Battletech a világ egyik legnépszerűbb science-fiction univerzuma. Stratégiai, számítógépes és szimulátor játékokat készítettek hozzá, rajongoklubjai vannak, sót még Battletech filmsorozatot is forgattak. Több mint 30 izgalmas és fordulatos Battletech regény jelent mar meg. ezek közül a tizenhatodik, amely mar magyarul is napvilágot lat.
ISBN 963 9399 21 3 9"789639"399211'
