Tringer László:
A gyógyító beszélgetés Budapest 1992
TARTALOMJEGYZÉK AJÁNLÁS............................................................................................................................................................................2 A SZEMÉLYKÖZPONTÚ LÉLEKGYÓGYÁSZATI IRÁNYZAT RÖVID TÖRTÉNETE ÉS CARL ROGERS ÉLETPÁLYÁJA...................................................................................................................................................................3 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS TANULÁSELMÉLETI ALAPJAI...............................................................................12 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS KOMMUNIKÁCIÓELMÉLETI ALAPJAI.................................................................18 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS OKTATÁSA............................................................................. OKTATÁSA.................................................................................................................38 ....................................38 AZ EMPÁTIA ÉS A VERBALIZÁCIÓ (EMP, VERB)...................................................................................................42 A FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS (FNE)...............................................................................................................54 A KONGRUENCIA (KON)...............................................................................................................................................64 EGYÉB TERAPEUTAVÁLTOZÓK.................................................................................................................................68 A TERAPEUTA-VÁLTOZÓK EGYSÉGES SZEMLÉLETE..........................................................................................76 AZ ÖNFELTÁRÁS (ÖF)...................................................................................................................................................79 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS EGYES VÁLTOZÓINAK KAPCSOLATA................................................................86 AZ ÖNKÉP.......................................................................... ÖNKÉP.........................................................................................................................................................................91 ...............................................................................................91 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS HATÁSMECHANIZMUSA......................................................................................107 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS FOLYAMATA...........................................................................................................115 A SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS ÉS A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS ALKALMAZÁSI TERÜLETEI, MÓDSZERKOMBINÁCIÓK..........................................................................................................................................122 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS CÉLKITŰZÉSEI, A SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS EMBERKÉPE..126 NÉHÁNY TOVÁBBI JÓ TANÁCS............................................................................................................................. TANÁCS................................................................................................................................129 ...129 RÖVIDÍTÉSEK................................................................................................................................................................131
1
AJÁNLÁS Az orvo orvost stud udom omán ányy széd szédít ítőő fejlő fejlődé dése se sem sem fele feledt dtet ethe heti ti legő legősib sibbb gyóg gyógyí yító tó eszk eszköz özün ünke ket, t, a segí segítő tő kommunikációt. Sőt, napjainkban az orvoslás lélektani vetülete egyre fontosabbá válik. Egyrészt amiatt, hogy szaporodnak szaporodnak a lelki betegségek, betegségek, másrészről másrészről viszont egyre több adat szól amellett, amellett, hogy a betegsége betegségek k pszichológiai úton is befolyásolhatóak, befolyásolhatóak, beleértve még a daganatokat is. Nem mindegy tehát, hogy az orvos miként bánik a pszichológiai folyamatokkal, miként tudja úgy alakítani az orvos-beteg kapcsolatot, hogy az képes legyen a lelki erőket is mozgósítani a gyógyulás érdekében. Első alkalommal adunk az orvostanhallgató kezébe pszichoterápiával foglalkozó jegyzetet, amely segít eligazodni ezen a meglehetősen szerteágazó tudományterületen. A munka alapvető célkitűzése az, hogy a sokféle pszichoterápiás iskola és módszer útvesztőjében egy olyan szemléletet alakítson ki, amely a gyakorló orvos szempontjait követi, s a sokféleség mögött az egységet és általánosat próbálja megvilágítani. Ezért szerepel szerepel nagyo nagyobb bb hang hangsúllya súllyall a humanisztik humanisztikus us lélektan, lélektan, ezen belül belül Carl Rogers megközelíté megközelítési si módja. módja. Mindazok számára, akik a tudományos megalapozottságú tényekhez ragaszkodnak, jegyzetünk kísérleti lélektani anyagot is tartalmaz. Ennek megértése előzetes ismereteket tételez fel, amelyeket a hallgató az orvosi lélektan tárgyának keretében elsajátíthatott. A jegyzetben összefoglalt ismeretanyag mintegy két évtizede folytatott pszichoterápiás oktatás tapasztalatait is magába magábann foglal foglalja. ja. A "Ne "Neuró urózis zistan tan és pszich pszichote oteráp rápia" ia" című című nem kötele kötelező ző kollég kollégium ium hag hagyom yomány ányaa Dr.Klimes Károly, egyetemünk néhai nagynevű tanárának hasonló azonos című kurzusaira nyúlik vissza, akitől magamis tanultam, s az iránta érzett tiszteletből adtam saját kollégiumomnak is ezt a címet. A 80-as évektől a Pszichiátriai Klinikán posztgraduális oktatási programokat kezdeményeztünk, amelyek ma már a hazai pszicho-terapeuta-képzés egyik bázisát alkotják. Jó szívvel ajánlom e munkát azoknak, akik az orvosi hivatásban nem csupán tudományos technológiát látnak, hanem a gyógyító tevékenységet humán gyakorlatként kívánják művelni. Egyútt Egyúttal al köszön köszönete etett mondok mondok munkat munkatárs ársaim aimnak nak,, volt volt és jelen jelen tanítv tanítvány ányaimn aimnak, ak, akik akik érdek érdeklőd lődésü ésükke kkel, l, lelkesedésükkel, olykor bíráló megjegyzéseikkel segítették e munka létrejöttét. Budapest, 1992. április 13. Dr. Tringer Tringer László László
2
A SZEMÉLYKÖZPONTÚ LÉLEKGYÓGYÁSZATI IRÁNYZAT RÖVID TÖRTÉNETE ÉS CARL ROGERS ÉLETPÁLYÁJA Az alábbi fejezet egy olyan tanulmány részben átdolgozott változata, amely 1985-ben a Vigília hasábjain jelent meg. A lapot Rogersnek is megküldtem, aki kedves köszönő levélben válaszolt. 1986-os magyarországi útja során a Vigília nevében interjút szerettem volna készíteni Vele, ettől eleinte húzódozott, mivel - mint levelében írta - mindig óvakodott attól, hogy nézeteit valamelyik egyház "kisajátítsa". Amikor interjú kérdéseimet írásban is megkapta, vállalkozott volna beszélgetésre, ekkor azonban én már elutaztam szabadságra. A beszélgetés így sajnos nem jöhetett létre. A következő januárban (1987) Rogers meghalt. Az interjú örökre a megvalósulatlan lehetőségek birodalmába tartozik. Carl Carl Ransom Ransom Rog Rogers ers,, korunk korunk lélekg lélekgyóg yógyás yászat zatána ánakk talán talán csak csak Freudh Freudhoz oz mérhet mérhetőő személ személyis yisége ége 1984 1984 júliusában járt először hazánkban. Látogatásának célja elsősorban az volt, hogy részt vegyen egy tudományos tanácskozáson, amelyet a Magyar Pszichológiai Társaság és a szegedi Tanárképző Főiskola Pszichológ Pszichológiai iai Tanszéke Tanszéke szervezett szervezett a "kultúrköz "kultúrközii kommunikáci kommunikációó kreatív kreatív megközelít megközelítése" ése" elnevezés elnevezéssel. sel. A tanácskozáson Rogers követői és az irányzata iránt érdeklődők vettek elsősorban részt, mintegy 150 külföldi és ugyanannyi hazai résztvevő. A 82 éves tudós mindvégig aktívan vett részt a fórum munkájában, s az egyhetes program egyik csúcspontja volt, amikor a hallgatóság egésze előtt bemutató beszélgetést folytatott a fórum egyik résztvevőjével. E látogatás, illetve előtte egy évvel tanítványainak hasonló rendezvénye a személyközpontú szemlélet iránti érdeklődés nagy hullámát indította el. Addig csak az általam kezdeményezett tanfolyamok (1980tól) képviselték ezt az irányzatot hazánkban. Én magam a Humbold Egyetem pszichológiai tanszékén ismerkedtem meg Rogers irányzatával. A Helm (1978) professzor vezette iskola a személyközpontú irányzat kísérleti ágát képviseli. Rogers Roge rs 1986 1986-b -ban an is rész résztt vett vett a szeg szeged edii fóru fórumo mon. n. 1987 1987 januá januárj rjáb ában an huny hunytt el, el, 85 éves éves korá korába ban, n, combnyaktör combnyaktöréshe éshezz társuló társuló komplikáció komplikációkk köve következté tkeztében. ben. Korábbi Korábbi kérésének kérésének megfelelően megfelelően orvosai orvosai nem törekedtek biológiai létének minden áron való meghosszabbítására. Mivel a könyvünk által képviselt nézetek leginkább Rogers irányzatára támaszkodnak, kissé részletesebben áttekintjük életművét személyiségének és gondolatvilágának fejlődését, hatását a szűkebb szakterületen belül, s azon kívül is. Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy a lélekgyógyászat nagy alakjainak elmélete és személyiségük fejlődése elválaszthatatlanul összefonódik. Freud gyermekkorára az apai ház tekintélye, tradicionalizmusa nyomta nyo mta rá bélyeg bélyegét. ét. Elméle Elméletén tének ek köz középp éppont ontjáb jában an az Od Odipu ipusz sz komple komplexum xum áll, áll, amely amely magáva magávall von vonja ja a fiúgyermeknek az apával való rivalizálását, küzdelmét is. Rogers gyermekkorát elsősorban a meleg érzelmi kapcso kap csolat latok ok hiány hiánya, a, társta társtalan lanság ság jellem jellemzi. zi. A szülők szülők gya gyanak nakvó, vó, bizalm bizalmatla atlann embere emberekk voltak voltak.. "Az a megközelítés, amit a terápiában kifejtettem, pontosan az a fajta segítség, amit magam is szerettem volna" írja egy helyütt (Huizinga 1981). Érthető, hogy érdeklődése elsősorban a személyek közötti kapcsolatokra, ezek törvényszenűségeire, a segítő kapcsolatok természetére irányult. Az életpálya életpálya
Rogers apja mérnök, építési vállalkozó, akinek azonban Chicago mellett farmja is volt. A családi légkört meghatározó két fő értékrend: a kemény munka és a protestáns vallás. Az 1902-ben született gyermeket korán munkára munkára fogták. fogták. Carl például az iskola iskola mellett mellett még 12 szarvasma szarvasmarha rha gond gondozás ozását át látta el, csirkékke csirkékkell foglalkozo foglalkozott, tt, a tojást tojást magának magának kellett kellett értékesíte értékesítenie. nie. Érthető, Érthető, hogy ilyen kemény kemény életvitel életvitel mellett mellett kapcsolat kapcsolat alig jöhetett létre szüleivel, testvéreivel. Rendkívül magányos, az iskolában is visszahúzódó, Fantáziájában szívesen elmerülő gyermek volt. Soha nem látták játszani társaival. 4 éves korától olvas, s az iskolában mindig mindig első első tanuló tanuló volt. volt. A mezőga mezőgazda zdaság sággal gal való való szoro szoross kap kapcso csolat lataa érthe érthetőv tővéé teszi, teszi, hog hogyy egy egyete etemi mi tanulmányait mezőgazdasági szakon kezdte meg, ahol hamarosan megmutatkozott kutatói érdeklődése. Mégis, a gyermekkorát meghatározó másik értékvilág, a teológia vonzásába került, s 1920-tól teológiai tanulmányokba kezd. Elsősorban teológiatörténettel foglalkozik. Életére jelentős hatással van az a fél év, amit 1922-ben Kínában tölt, a Metodista Egyház szervezésében.
3
1924-ben 1924-b en megház megházaso asodik dik,, s Ne New w Yorkba Yorkba költöz költözik, ik, aho aholl lelkés lelkészne znekk készül készül.. Tanulm Tanulmánya ányaii alatt alatt kisegí kisegítő tő lelkészként dolgozik és vallásoktatással is foglalkozik. 1926-tól kezdődően érdeklődésé a pszichológia irányába fordul, s gyermeknevelési tanácsadóban kezd tevékenykedni. 1929-1939-ig e területen dolgozik, majd egy gyermek tanulmányi központ igazgatója i gazgatója lesz. 1940-től Ohio állam egyetemének (Colombus) pszichológiai tanszékét vezeti. Itt kezdi kidolgozni a segítő kapcsolat és tanácsadás lélektanára vonatkozó elméletét s maga is aktív tanácsadó tevékenységet folytat. 1945 és 1957 közé esik chicagói működése. Itt az egyetem tanácsadó szolgálatát szervezi meg, s elméletét tovább fejleszti. Tudományos tevékenységére ekkor már felfigyel a szakmai világ, az Amerikai Pszichológiai Társaság díjjal tünteti ki. 1957-63 között a wisconsini egyetem (Madison) pszichológiai és pszichiátriai tanszékét irányítja. Megkísérli a két területet összebékíteni, azonban sok csalódás és kudarc éri. Egy kutatási programja nem hozta meg a kívánt eredményt (szkizofrén betegek kezelése az ő "kliens-centrikus" módszerével). Végleg megválik az egyetemekt egyetemektől ől s Kaliforni Kaliforniában ában telepedik le, ahol 1964-től egy kutatóinté kutatóintézet zet tagja lesz, majd 1969-től ebből kiválva saját intézetet alapít (Center of the Study of the Person, La Jolla, California). Időközben Időközben egyre több tanítvány csoportosul csoportosul köréje, köréje, akik elméletét részben tovább tovább finomítják finomítják,, részben részben kísérleti módszerekkel alapozzák meg. 1964-től csoportokkal kezd foglalkozni, az először általa megfogalmazott elvek alapján: ezek az úgynevezett "találkozási" - encounter csoportok. Ekkor már 62 éves korában új vonalra állítja életét. Nem csupán az egyetemi struktúrával szakít véglegesen. Elméletét is új irányba bontakoztatja ki. A személy iránti érdeklődése a közösségek tanulmányozásában fejlődik tovább. 1974-től csoportjai egyre nagyobbak, s az utóbbi négy évben un. mammut-csoportokkal foglalkozik, amelyek nagysága 3-600 főt is kitesz. Ebbe a sorba illeszthetjük a szegedi találkozókat is. Az 50-es évektől kezdődően nagy hatású művekkel jelentkezik, amelyek segítségével elméletének folyamatos továbbfejlődését kísérhetjük nyomon A segítő kapcsolatok kapcsolatok elmélete
Rogers elméletének döntő mozzanata az a felismerés, hogy a segítő kapcsolatokban nem a választott módszer a legfontosabb, hanem maga a segítő személy. A hatékonyság nem valamilyen terápiás vagy tanácsadói eljárásnak, technikának, műveletek együttesének függvénye, hanem inkább attól függ, mennyire képes a segítő személy optimális feltételeket biztosítani az egyén saját erőforrásainak kibontakoztatására. Ezek az optimális feltételek a terapeuta magatartásának függvényei. (Rogers maga soha nem használja a beteg vagy páciens kifejezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy akik betegként kerülnek hozzá, az ő megközelítésében vele egyenrangú társakká válnak egy közös feladatban.) A segítő kapcsolat tehát mindenekelőtt a terapeuta magatartását kell szemügyre vennünk. A két fél közötti kommunikáció során a kliens kifejezésre juttatja érzéseit, problémáit, tapasztalatait önmagával és a világgal kapcsolatosan. A terapeuta arra törekszik, hogy ezeket az érzelmekkel áthatott közléseket minél pontosabban felfogja: nem csupán azok tartalmi, gondolati oldalát, hanem elsősorban érzelmi vetületét. A 40-es évektől kezdődően egyre világosabbá vált Rogers számára, hogy terapeuta fő feladata ezeknek az érzéseknek a kliens számára való visszatükrözése. Mintegy tükörképet tart elé, amelyben hitelesen láthatja önmagát. A másik ember ember lelkiv lelkivilág ilágába ába való való beleér beleérzés zés fogalm fogalmát át a lélekt lélektan an már régót régótaa ismer ismerii (empáti (empátia). a). Rog Rogers ers azonba azonbann hangsú han gsúlyo lyozz zza, a, hog hogyy a beleél beleélése ésenn túlmen túlmenően ően a vissza visszatük tükröz rözés és a dön döntő tő mozzan mozzanat. at. Mégped Mégpedig ig a kliens kliens érzéseinek olyan visszatükrözése, amely az ő aktuális helyzetében elfogadható. Lehet, hogy a terapeuta sokkal több ismeretre tett szert, mégis csak annyit juttat ebből vissza, amennyiben befogadására a kliens az adott pillanatban alkalmas. A visszatükrözés "művészete" éppen ebben rejlik. A visszatükrözés során az egyén önmagáról szerzett ismeretei kibővültek, önismerete fokozódik. A terapeuta ugyanis a visszatükrözés során elsősorban olyan mozzanatokra utal, melyek a kliens számára nem, vagy alig tudatosak, a beszélgetés során azonban felszínre kerülnek. A kliens közvetlen reflexió segítségével önmagára vonatkozó új ismeretekhez jut. A lelki zavarok nagy része ugyanis abból fakad, hogy az egyén (élettörténete, szocializációja során) önmagáról hamis képet alkot. így önértékelése és környezetének róla alkotott képe minduntalan ellentmondásba kerül. Az önmagunkról alkotott kép, az önkép gazdagítása, hitelességének 4
javítása e lelki zavarok megszüntetését eredményezheti. eredményezheti. A terápia során az egyén szabadon megnyilvánulhat, a terapeuta nem irányítja, nem befolyásolja. Kezdetben ezért is nevezte Rogers a módszerét non-direktív tanácsadásnak. Arra törekedett tehát, hogy a folyamatos visszatükrözés segítségével kliensét önmaga jobb elfogadására, értékelésére vezesse rá, megtanítsa élményeit (köztük az önmagára vonatkozó élményeket is) olyanoknak elfogadni, amilyenek. A személy e tapasztalatok alapján fejlődik és növekszik, vagyis teljesen nyitottan és szabadon látja tapasztalatait, s képes azokat énjébe integr integráln álni. i. Nem úgy úgy,, mint mint a lelki lelki zavaro zavarokba kbann szenve szenvedő dő egy egyén, én, aki tapasz tapasztal talata atait it csak csak torzít torzítva va kép képes es elfogadni, s azokat valamely előre megkonstruált önképbe beilleszteni. Rogers szemléletének középpontjában tehát nem maga a lelki zavar (vagy a betegség, kórkép) áll, hanem a küszködő, szenvedő személy. Nem is a módszer, amelyet a terapeuta alkalmaz, hanem a személyéből fakadó sajáto sajátoss magata magatartá rtás. s. Ezért Ezért is nevez nevezii irányz irányzatá atátt és terápiá terápiáját ját kliens kliens-cen -centri trikus kus terápi terápiána ának, k, újabba újabbann ped pedig ig személyközpontú megközelítésnek (SZKM) (Person-centered approach). A terapeuta visszatükröző viselkedése még igazában módszernek is felfogható. Rogers azonban tovább kutatott, elemezve a terapeutaviselkedés más összetevőit is. 1945-től kezdődően egyre inkább felismeri, hogy a visszatükröző tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha a terapeuta képes kliensét elfogadni, mégpedig feltétel nélkül, s ezt a feltétel nélküli elfogadó beállítottságot képes vele érzékeltetni. Az az élmény, hogy elfoga elfogadna dnak, k, azaz azaz bárhog bárhogyy viselk viselkede edem, m, bármit bármit előhoz előhozhat hatok ok magamr magamról, ól, még a legszé legszégye gyenle nletes tesebb ebb,, legfájdalmasabb dolgot is, mert nem kell attól tartanom, hogy a másik meleg odafordulása ettől megváltozik - egy egyedü edülál lálló ló és bizton biztonság ságot ot nyú nyújtó jtó tapasz tapasztal talat, at, amelyb amelyben en a személ személyy fejlőd fejlődése ése,, növ növeke ekedés désee optimá optimális lis feltételek között mehet végbe. Áz 50-es évektől kezdődően fogalmazza meg Rogers azt a felismerést, hogy a terapeuta csak akkor képes a hozzáfordulót hatékonyan segíteni a fejlődésben, az önismeret hitelesebbé tételében, ha önmaga is képes fejlődni, ha önmagát is képes elfogadni, más szóval, ha közlései és érzései egymást fedik, hitelesek. A terape terapeutá utával val szembe szembenn támasz támasztot tottt hitele hitelessé sségg igényé igényétt a kon kongru gruenc encia ia fogalm fogalmáva ávall fejezi fejezi ki. A kon kongru gruens ens terapeuta tehát őszinte, spontán, képes kifejezni azt, amit érez. Ugyanakkor semmi kényszert nem érez arra vonatkozóan, hogy kifejezzen, vagy ellenkezőleg, visszatartson valamit. Ezzel együtt jár az is, hogy a terapeuta saját érzéseit el tudja választani mások érzéseitől (Barrett-Lennard, 1962). Az empátiás reflexió, a feltétel nélküli elfogadás, valamint a terapeuta kongruenciája - ez a három feltétel biztosítja hatékony segítő kapcsolatot. Az első inkább bizonyos műveleti készségek birtoklását jelenti, a második már a személy beállítódását érintő feltétel, a harmadik viszont magas követelményt fogalmaz meg a személy egésze iránt. A mai pszichoterápiás gyakorlatban ezeket a követelményeket alapfeltételeknek, vagy pedig a terápia szükséges és elégséges elégséges feltételeinek fogalmazzuk meg (Rogers, (Rogers, 1981). Rogers tanítványai e feltételeket, mint mennyiségi változókat kísérleti vizsgálatnak is alávetették. Mérési módszereket szerkesztettek, s tanulmányozták a változóknak a terápia eredményességével való kapcsolatát. Ebbe Ebbe a munk munkáb ábaa már már euró európa paii kuta kutató tókk is beka bekapc pcso soló lódt dtak ak.. Ké Kétt nagy nagy euró európa paii isko iskola la alak alakul ultt ki a személ személykö yközpo zpont ntúú irányz irányzato atonn belül, belül, Hambur Hamburgba gbann (Taus (Tausch) ch) és Kelet-B Kelet-Berl erlinb inben en (Helm) (Helm).. E kutatá kutatások sok megállapították, hogy a fenti feltételek esetén a kliensben folyamat indul el, amelyet leginkább az önmagával való párbeszédnek nevezhetnénk. Ez a folyamat terápiás értékű, mert a személy növekedését, gazdagodását eredmé eredménye nyezi. zi. A kutató kutatókk önexp önexplor loráci ációna ónakk nevez nevezték ték el azt a viselk viselkedé edést, st, amikor amikor a személ személyy önmag önmagábó ábóll érzelmileg hangsúlyos tartalmakat hív elő, azokat szóban (esetleg írásban is) megfogalmazza, vagyis nyelvi struktúrák struktúrákba ba öltözteti. öltözteti. Magyarosan Magyarosan önfeltárásról önfeltárásról (ÖF) beszélhetünk. beszélhetünk. A homályos, homályos, diffúz diffúz tartalmak tartalmak így többnyire a terapeuta segítségével - világos, nyelvi szerkezetet kapnak. Ma már az ÖF mérésére is vannak módszereink. Megállapítható, hogy minél magasabb fokú az ÖF, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a terápia terápia eredmé eredménye nyes. s. A terape terapeuta uta magata magatartá rtásáv sával al összef összefügg üggőő - fent fent jellem jellemzet zettt - alapvá alapválto ltozók zók ped pedig ig önexplorációt növelő hatásúak. Vagyis minél nagyobb mértékben birtokolja egy terapeuta a szükséges tulajdonságokat, annál inkább képes kliensénél a gyógyulást előmozdító ÖF fokozására. Az ÖF a segí segítő tő kapc kapcso sola lato tokk sokf sokfél éles eség égéb ében en egya egyará ránt nt alap alapve vető tő font fontos ossá ságú gú (ter (teráp ápia, ia, taná tanács csad adás ás,, lelkip lelkipász ásztor torkod kodás, ás, ped pedagó agógia gia stb.) stb.) Sőt az úgy úgyne nevez vezett ett termés természet zetes es pszich pszichote oteráp rápiás iás helyze helyzetek tekben ben is számol számolnun nunkk kell kell ked kedvez vezőő hatásá hatásával val (barát (barátii beszél beszélget getése ések, k, család családii kap kapcso csolat latok, ok, gyó gyónás nás). ). Az imádsá imádság, g, elmélkedés, különösen ha szóban kifejeződik, ugyancsak hordoz önfeltáró mozzanatokat.
5
Az emberi kapcsolatok elmélete Rogers Rogers a 60-as évektől évektől kezdve kezdve felhagyott felhagyott a szűkebb szűkebb értelemben értelemben vett kutatómunk kutatómunkával. ával. Egyéniségének Egyéniségének más felel meg, az ismeretszerzésnek új útjait keresi. Elméletét számtalan csoportélmény, tudományos viták, megf megfig igye yelé lése sekk alap alapján ján fejl fejles eszt ztii tová tovább bb.. Az a gond gondol olat atre rend ndsz szer er,, amel amelyy kezd kezdet etbe benn a taná tanács csad adói ói tevékenységben gyökerezett, mind szélesebbre tárta érvényességi körét, a terápia, a pedagógia, a pasztorálás, a munkaszervezetek területén is használhatónak bizonyult (Rogers, 1961). Az utóbbi években előszeretettel foglal foglalkoz kozott ott az ember emberisé iséget get érint érintőő globál globális is problé problémák mákkal kal,, mint mint a túlnép túlnépese esedés dés,, fajgyű fajgyűlöl lölet, et, család családok ok felbomlása, és mamut-encounter csoportjai segítségével ezekre a problémákra keresett választ. Ennek egyik példája az a fórum, amelyen észak-ír katolikusok és protestánsok vettek részt, s amelyről film is készült. Ebbe a sorba illeszkedtek a szegedi találkozók is, amelyek végül is keletnyugati párbeszéddé alakultak, a kölcsönös elfogadás, megértés, egymásra figyelés légkörében. Többször hangoztatott, önmaga által is kissé naivn naivnak ak tartot tartottt álma álma volt: volt: egy egysze szerr felelő felelőss kormán kormányfé yférfi rfiaka akatt meghív meghívni ni egy személ személykö yközpo zpont ntúú fórumr fórumra. a. (Emlékezzünk, hogy M. Mead, a világhírű antropológus is beszélgetésre hívta a felelős politikusokat a hidegháború időszakában.) (Mead, Bijers, 1968). Elméletének középpontjában tehát a személy áll. A személy csak abban a mértékben képes harmonikus emberközi kapcsolatokra, amennyiben önmagával is harmóniában él. Vagy, ahogy Rogers megfogalmazza, az egy egyén én csak csak abb abban an a mérték mértékben ben kép képes es mások mások iránti iránti empáti empátiára ára,, amenn amennyibe yibenn önmagá önmagára ra von vonatk atkozó ozó tapasz tapasztal talata atait it is kép képes es elfoga elfogadni dni.. Ezért Ezért dön döntő tő fontos fontosság ságúú a személ személyy növek növekedé edésén sének, ek, gazdag gazdagodá odásán sának ak folyam folyamata ata,, amely amely egyben egyben az öne önelfo lfogad gadás, ás, a helyes helyes önszer önszerete etett fejlőd fejlődésé ésétt is jelent jelenti. i. (A személ személyy teljes teljes működése (fully functioning person) állandó mozgás, növekedés, a tapasztalatokból való gazdagodás. Az élet ezért folyamat, nem állapot. A harmonikusan működő személy - bár tisztában van mások ítéleteivel és tapasztalataival - önmagára támaszkodik, saját elvárásai szerint igazodik. így önmagát saját tapasztalataiból építi, nem pedig valamilyen tőle idegen ideálhoz igazodik. Az egyé egyénn növe növeke kedé dése se egy egy benn bennee rejlő rejlő alap alapve vető tő önak önaktu tual aliz izálá álási si tend tenden encia cia megv megval alós ósítá ítása sa.. Ez az önmegvalósító tendencia minden motiváció gyökere, az állandó növekedésre való törekvés nem csupán az embe ember, r, de mind minden en élő élő orga organi nizm zmus us sajá sajátja tja.. Az egyé egyénn növe növeke kedé dési si po pote tenc nciá iája ja az egés egészz univ univer erzu zum m növekedésének folyamatába illeszkedik, a világegyetem formatív tendenciájának része. A személyként működő, növekedésre képes, nyitott egyedek kapcsolata alapján lehetővé válik az egyéni, a családi, vagy az emberiséget érintő globális problémák megoldása úgy, ahogy azt a mamut-encounter csoportok tapasztalata is mutatja. A segítő kapcsolat, vagy a pszichoterápia abban különbözik csupán az ember-közi viszonyoktól, hogy itt a személy növekedésének optimális feltételeit igyekszünk megteremteni. Rogers elméletének egyik legnagyobb vívmánya, hogy e feltételeket rendszerbe foglalja. Az encounter csoportok sajátos légköre sokak számára soha nem tapasztalt, egyedülálló élmény. Különösen, ha az utóbbi évek mamutcsoportjaira gondolunk. Nemegyszer valami sajátos egység-élmény alakul ki a résztvevőkben, amelynek Rogers hajlamos spirituális, sőt transzcendens értéket tulajdonítani. A sorok írója egy, az angliai Norwich városában 1984-ben rendezett fórumon tapasztalta ezt, amikor a nagycsoport légkörében az egyik résztvevő az egyetemes szeretet, "universal love" jelenlétének élményéről beszélt. Ez a szemlélet tehát az egyént állítja középpontba. Az ember lényegénél fogva jó, pozitív értékek és lehető lehetősége ségekk hordoz hordozója. ója. Rog Rogers ers mégsem mégsem indivi individua dualis lista, ta, a szó neg negatív atív értelm értelmébe ében. n. Inkább Inkább indivi individuá duális lis humanizmusról beszélhetünk, mert meglátása szerint harmonikus közösség csak önmagukkal harmóniában élő egyedekből épülhet fel. Rogers elméletének elméletének gyökerei gyökerei
Carl Rogers alkotói korszaka több, mint 6 évet ölel át, és kreatív ereje élete végéig teljes virágzásban volt. Gondolkodásának fejlődése önmagában is állandó növekedés, kiteljesedés, amely elsősorban magának a személynek teremtő erejéből táplálkozik. Mégis, a kultúra, amelybe született, amelyben felnőtt, olvasmányai, kapc kapcso sola lata taii nyilv nyilván ánva való lóan an hatá hatást st gyak gyakor orol olta takk rá, rá, s elmé elméle leté téne nekk egy-e egy-egy gy voná vonásá sába bann e nyom nyomok okat at fölismerhetjük. Életének első korszaka szoros kapcsolatban van a mezőgazdasággal, sőt pályája kezdete is ilyen irányban indult. Ebben a légkörben legfőbb érték a növények, az állatok fejlődése, növekedése, az élet folyamatos megújulása. Az alkotói munka eredménye a hozam által közvetlenül lemérhető. Az analógia talán nem 6
erőltetett, ha arra gondolunk, hogy elméletének központja a személy növekedési potenciáljába vetett hit. Az a szilárd meggyőződés, hogy legjobban maga a személy tudja, mire van szüksége, leginkább saját magából kiindulva alkothatja meg a jövőjét, jelölheti ki pályáját. Mint ahogy a növényre is nyugodtan rá lehet bízni a fejlődést és növekedést, csak a feltételeket kell megteremteni és lehetőleg optimálisan alakítani. A növekedési koncepció kidolgozásában az első igazán amerikai filozófus, Dewey jelentős hatással volt Roge Ro gers rsre re.. A szem személ élly lyéé válá váláss foly folyam amat atán ának ak kido kidolg lgoz ozás ásáb ában an Mart Martin in Bu Burb rber erre rell foly folyta tato tott tt vitá vitája ja is termékenyítőleg hatott rá (Dijkhuis, 1964). Kezdettől fogva élénk érdeklődést mutat a fenomenológia iránt, amel amelyy a huma humani nisz szti tiku kuss pszi pszich chol ológ ógia ia egyi egyikk alap alapmó móds dsze zere re.. Az enco encoun unte terr csop csopor orto tokk tudo tudomá mány nyos os feldol feldolgoz gozásá ásában ban elsőso elsősorba rbann fenome fenomenol nológi ógiai ai megköz megközelít elítést ést köv követ. et. Nézete Nézeteii köz közel el állnak állnak az európa európaii egzisztencialistákhoz is. Gondolatvilága, érthető módon, sok szállal kapcsolódik a keresztény hagyományokhoz és értékrendhez. Az emberközi emberközi kapcsolato kapcsolatok, k, köztük köztük a terápiás terápiás kapcsolat kapcsolat egyik alapmozzanata, alapmozzanata, a feltétel feltétel nélküli nélküli elfogadás, elfogadás, lényegében a kereszténység szeretetfogalmával azonos. Szent Pál csodálatos himnusza (1. kor. 13, 1-13.) cseng vissza bennünk, ha Rogers leírását olvassuk a feltétel nélküli elfogadásról. Számára a szeretet a terápiás kapcsolatok egyik legfontosabb hatótényezője. Ahogy a kereszténység a szeretet vallása, úgy Rogers irányz irányzata ata a szeret szeretetr etree épü épülő lő terápia terápia.. A terape terapeuta uta csak csak abb abban an a mértékb mértékben en kép képes es empáti empátiás ás reflex reflexiór ióraa amennyiben önmagát is kellően ismeri, s csak abban a mértékben képes feltétel nélküli elfogadásra (azaz szeret szeretetr etre) e) amenn amennyibe yibenn önmag önmagát át is kép képes es elfoga elfogadni dni.. Ezért Ezért válik válik a helyes helyes önszer önszerete etett a másik másik ember ember szeret szereteté etének nek feltét feltételé elévé. vé. Nem neh nehéz éz itt a jézusi jézusi paranc parancsot sot felfed felfedezn eznünk ünk:: "Szere "Szeresd sd feleba felebarát rátoda odat, t, mint mint önmagadat" (Mt. 22, 36). E parancs értelmezésében az önszeretetet, mint valami magától értetődőt, többnyire adottnak veszünk. Rogers elmélete is rávilágít, hogy sokan vannak, akik számára ismeretlen az önelfogadás élménye. A legtöbb neurotikus szenvedés mélyén a személynek önmagával kapcsolatos problémái állanak, az önmagával szembeni attitűdök nem teszik lehetővé, hogy bizonyos visszajelzések hitelesen eljussanak hozzá. így önmagáról csak szűrt információkat képes elfogadni, vagyis önképe torz. Ez a torzulás többnyire a negatív jegyek előtérbe kerülését jelenti, az egyén egyre több olyan állítást mond magáról, amelyek őt kedvezőtlen, erkölcsileg hibás színben tüntetik fel. Ezek a személyek tehát valójában nem tudják önmagukat elfogadni, szeretni, így mások iránti szeretetük is fogyatékos. A személy személy növe növekedés kedésee így nem más, mint önmaga önmaga minél teljesebb teljesebb elfogadása, elfogadása, önmaga iránti szeretetének szeretetének fejl fejlőődése dése,, amel amelyy kiter iterje jedd a más másik ember berre is, is, és végü végüll az embe emberriség iség egym egymás ás irán iránti ti kö közzös felelősségvállalásába, kölcsönös megbecsülésébe, a különbözőség tudata mellett az azonosság élményébe torkollik. A személybe vetett feltétlen bizalomban, az egyéni lelkiismeretre való hagyatkozásban nem nehéz Luther hatását felfedezni, akivel egyébként behatóan foglalkozott. Rogers nézetei erőteljes szálakkal kapcsolódnak a mélylélektani irányzatokhoz is. A pszichoanalízissel elsősorban a Freud közvetlen köréhez tartozó Ottó Ránk és az ún. philadelphiai csoport segítségével került kapcsolatba. Ránk - Freudtól eltérően - nagyobb hangsúlyt helyez a jelen élményekre, mint az elmúltakra, és kevésbé tekintélyelvű a terápiás kapcsolatban. Rogers azonban soha nem volt pszichoanalitikus. Elmélete lény lényeg eges es pon ponto tokb kban an elté eltérr Freu Freudd néze nézete teit itől ől.. Maga Maga is font fontos osna nakk tart tartot otta ta,, hogy hogy elhat elhatár árol olja ja magá magátt a mélylélektantól. 1950-ben írt könyvében ezért külön fejezetet szentel a pszichoanalízis egyes alapfogalmai bírálatának (Rogers, 1951). 1951). Nem helyes tehát, ha Rogers szemléletét a mélylélektani iskolák valamely újabb válfajának tekintjük. A személyközpontú megközelítés a modern pszichológia harmadik nagy áramlatának (a pszichoanalitikus és behaviorista iskolák mellett), a humanisztikus pszichológiának legsikerültebb gyakorlati megvalósítása. A humanisztik humanisztikus us pszichológ pszichológia ia legnagyobb legnagyobb hatású személyisé személyisége ge Maslow Maslow (Maslow; (Maslow; 1971 1971). ). Ez az irányzat, irányzat, mely melyne nekk gyök gyöker erii az euró európa paii egzi egzisz szte tenc ncia iali list staa filo filozó zófi fiái áigg nyúl nyúlna nakk viss vissza za,, a mási másikk két két isko iskola la determ determiniz inizmus musáva ávall szembe szembenn az embert embert úgy tekint tekinti, i, mint mint aki saját saját sorsát sorsát kép képes es önmagá önmagából ból kiindul kiindulva va meghatározni, aki pozitív értékek hordozója, s állandó növekedésre törekszik. Rogers számára az emberi kapcsolatoknak az "én-te" vonatkozása a döntő fontosságú. Talán ebben fedezhető fel Buber (1970) hatása. Rogers alapító tagja és egyik vezetője az 1961-ben létrejött Humanisztikus Pszichológiai Társulatnak. Rogers hatása a jelenkori jelenkori lélekgyógyás lélekgyógyászaira zaira
A század elején a pszichoterápiának két nagy iskolája bontakozott ki. A pszichoanalízis, Freud és körének
7
munkássága nyomán óriási népszerűségre tett szert, és ma is az egyik meghatározó elmélet a lelki zavarok magyarázatában és kezelésében. A pszichoanalízis elmélete elsősorban tapasztalati tényekre és ezekből levezetett levezetett elméleti elméleti megállapításo megállapításokra kra támaszkod támaszkodik. ik. Viszonylag Viszonylag kevés kevés kísérleti kísérleti adat áll rendelkezés rendelkezésünkre ünkre,, amelyek az elmélet egy-egy megállapítását alátámasztanák. Mégis, a pszichoanalízis koncepciói kiválóan alkalmasak arra, hogy a lelki jelenségek világában egy-egy mozzanatot megvilágítsanak. A másik másik nag nagyy irányz irányzat at a kísérl kísérleti eti lélekt lélektanr anraa épü épülő lő beh behavi aviori orizmu zmus, s, illetv illetvee ennek ennek törvén törvénysz yszerű erűség ségeit eit felhasználó viselkedés-terápiái irányzat. Ez bizalmatlanul szemléli az elméleti magyarázatokat, és igyekszik a szigorúan szigorúan ellenőrizhető ellenőrizhető és megfigyelh megfigyelhető ető tényekre tényekre támaszkodn támaszkodni.i. A gyógy gyógyításb ításban an felhasznál felhasználja ja a lélektani lélektani kísérletek által feltárt törvényszerűségeket. A két két nagy nagy irán irányz yzat at képv képvis isel elői ői neme nemegy gysz szer er ádáz ádáz küzd küzdel elme mett foly folyta tatt ttak ak egym egymás ás elle ellen. n. Eyse Eysenc nck, k, a viselkedésterápiák egyik fő képviselője pl. igyekezett kimutatni, hogy pszichoanalízissel kezelt betegek gyógyulási aránya azonos a spontán gyógyulások arányával. (Eysenck, 1967). A mélylélektani iskola egyik alapvető vívmánya, hogy a személyt állítja előtérbe. Az egyedi élettörténet, a múlt feltárása képezi a terápia központi mozzanatát, ez az élettörténet azonban mindenki másétól különbözik. A viselkedésterápiai irányzatot elsősorban a gondosan kidolgozott módszerek jellemzik. A személyiség eredeti mivolta eleinte háttérbe szorult, a viselkedés és ennek környezeti meghatározó feltételei képezték a vizsgálódás és a beavatkozás tárgyát. Ma már már mind mindké kétt irán irányz yzat at soka sokatt vált változ ozott ott.. A mély mélylé léle lekt ktan anii isko iskolá lákk szám számos os,, nem nem időt időtál álló ló elmé elméle leti ti megá megáll llapí apítá tása sa a fele feledé déss homá homály lyáb ábaa merü merült lt.. Jele Jelent ntős ős kísé kísérl rlet etii kuta kutató tó munk munkaa indu indult lt meg, meg, amel amelyy a pszichoanalízis egyes megállapításait igazolni tudta (pl. az elfojtás jelenségét). jelenségét). A viselkedéslélektani terápiák a 70 70-e -ess évek évektő tőll kezd kezdőd ődőe őenn egyr egyree több többet et fogl foglal alko kozn znak ak az egyé egyénn bels belsőő lelk lelkii foly folyam amat ataiv aival al,, "bel "belső ső viselkedéssel" (gondolkodás, érzelmek, fantázia stb.). Ez az un. kognitív fordulat, amely sok vonatkozásban ugyanazokra a megállapításokra vezetett, mint a Rogers-féle irányzatra épülő kutatómunka. (Tringer 1987.) A nagy pszichoterápiás iskolák korunkban egymás felé közelednek és egy egységes pszichoterápiás elmélet körv körvon onala alaii bont bontak akoz ozna nakk ki. ki. Ez az inte integr grác áció ió legin leginká kább bb Ro Roge gers rs irán irányz yzat atáb ában an ölt ölt test testet et:: egye egyesí síti ti a mélylélektani iskolák személyközpontú gondolkodását és a kísérleti lélektan szigorú pragmatizmusát. Az integráció további fejlődése a kognitív pszichoterápiák felé halad. Egy körkérdés alapján az amerikai pszichoterapeuták több mint fele Rogers követőjének vallotta magát. Egy újabb felmérésből felmérésből kiderül kiderül (Panetzky (Panetzky,, Weis, Weis, 1989 1989), ), hogy az NSZK-ban NSZK-ban dolgozó dolgozó magánpszich magánpszichológu ológusok sok tevékenysé tevékenységük gük 93%-ában 93%-ában pszichoterápiát pszichoterápiát folytatnak s ez az esetek esetek 62%-ában 62%-ában személyközpont személyközpontúú terápia terápia (Gesprch psychotherapie). Rogers iskolájának népszerűsége elsősorban a nem orvosi területeken jelentős (tanácsadás, pedagógia, lelkipásztorkodás). Mint általában, az orvosi intézmények és maguk az orvosok is konzervatívabbak, új gondolatok iránt kevésbé fogékonyak. Viszonylag kevés olyan egyetemi intézmény található, ahol a személyközpontú megközelítés alapján oktatnak vagy gyógyítanak. A segítő kapcsolatok Rogers által leírt alapfeltételeit megfelelő oktató programok segítségével fejleszteni lehet. Az oktatásban nagy súlyt helyeznek a gyakorlatokra, amelyek során a jelöltek egymás között hol terapeuta, hol kliens szerepet vesznek fel, s egymáson gyakorolják a beszélgetés vezetését, az empátiás odafigyelést, elfogadást. E módszereket sok helyen teológusok képzésében is alkalmazzák. Carl Rogers személyének befolyása, tekintélye felbecsülhetetlen. Az a fiatal növény, amelyet elültetett, óriási fává terebélyesedett és tetemes mennyiségű gyümölcsöt terem. A tanítványok serege, a "hívek" tömegei hajlanának arra, hogy mesterüket szinte prófétai magasságokba emeljék. Sok tudós nem tudna ellenállni ilyen csábításna csábításnak. k. Rogers Rogers azonban, azonban, mint gyermekko gyermekkorában rában,, visszahúzó visszahúzódott, dott, szerényen szerényen háttérben háttérben maradt. maradt. Rogers Rog ers gon gondol dolkod kodásá ásának nak illusz illusztrá trálás lásaa céljáb céljából ól álljon álljon itt egy idézet idézet,, amely amely az On becomi becoming ng a person person (személlyé válni) c. könyvéből való (Rogers, 1961). Ilyen vagyok vagyok
Jelentős megismeréseim felsorolását mindjárt egy tagadással kezdeném. A másokkal való kapcsolataimban arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok. Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem, viselkedem, mikor valójában mérges és kritikus vagyok. Nem jó, ha 8
úgy teszek, mintha tudnám a megoldást, ha egyszer nem tudom. Nem használ, ha szívélyesnek látszom, amikor éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, mikor éppen bizonytalan és rémült vagyok Azt tapasztalom, hogy még a legnépszerűbb esetben is érvényes ez a tétel. Nem jó nekem, ha ügy csinálok, mint aki egészséges, ha egyszer betegnek érzem magam. Máskép Másképpp azt akarom akarom mondan mondani, i, hog hogyy a többi többi emberr emberrel el való való kap kapcso csolat latomb omban an álarc álarc viselé viselése se nem volt volt célravezető és hatásos, vagyis olyan látszat keltése, ami belül egyáltalán nem igaz. Úgy vettem észre, hogy így nem tudtam más egyénekkel konstruktív kapcsolatot kialakítani. Szeretném azt is világosan megértetni, hogy miközben úgy érzem, meggyőződtem a tétel igazságáról, mégsem sikerült kellőképpen hasznomra fordítani. Valójában azt hiszem, hogy a legtöbb hiba, ami emberi kapcsolataimban előfordul, a legtöbb eset, amikor nem tudok másokon segíteni, éppen annak tulajdonítható, hogy valamiféle védekezésből másképp viselkedem kifelé, mint ahogy belül érzek. Egy második felismerés talán a következő lehetne - úgy hiszem, hogy hatékonyabb vagyok, ha el tudom fogadni saját magam, és képes vagyok önmagamat adni. Úgy érzem, az évek során megtanultam jobban odafigyelni saját magamra. Vagyis jobban tudom, mint azelőtt, mit érzek egy adott pillanatban - képes vagyok tudatosítani, hogy igenis haragszom, hogy igenis elutasító vagyok valakivel szemben, vagy meleg érzések és szeretet tölt el valaki iránt, vagy unott és közömbös számomra, ami történik; vagy nagyon szeretném megérteni ezt az embert, vagy riaszt és félek a hozzá fűződő kapcsolattól. Ezek a különféle viszonyulások olyan érzések, amelyekre oda tudok figyelni saját magamban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy azt érzem, sikerül azzá lennem, ami vagyok. Könnyebb elfogadni magamat, mint nyilvánvalóan tökéletlen egyént, aki nem tud mindig úgy viselkedni, ahogyan szeretne. ...Egy másik igen fontos felismeréshez tanácsadói munkám során jutottam el. Ez röviden így szólt: Nagyon gyümölcsöző számomra, ha el tudok fogadni egy másik személyt. Rájöttem, hogy egy másik embert és érzéseit elfogadni semmivel sem könnyebb, mint megérteni. Megengedhetem-e igazán egy másik embernek, hogy ellenséges legyen velem? Elfogadhatom-e haragját, mint személyiségének valós és érvényes részét? Elfogadhatom-e őt, amikor az életét és az élet problémáit annyira másként látja, mint én? Elfogadhatom-e, amikor jó érzéssel viszonyul hozzám: csodál és rám akar hasonlítani? Mindez benne van az elfogadásban és ez nem megy könnyen. Azt hiszem, mai kultúránkban egyre gyakoribb mindnyájunkban az a séma, hogy így gondolkozzunk: "Mindenki másnak azt kell érezni, gondolni és hinni, amit én. . ." Nagyon nehezen engedjük meg gyermekein gyermekeinknek knek vagy szüleinkn szüleinknek ek vagy házastárs házastársunkn unknak, ak, hogy bizonyos bizonyos dolgokról dolgokról,, problémákr problémákról ól tőlünk eltérő állásponton legyenek. Nem tudjuk megengedni tanítványainknak, betegeinknek, hogy mások legyenek; mint mi, vagy hogy tapasztalataikat a maguk módján hasznosítsák. Országok viszonylatában nem vagyunk vagyu nk képesek képesek megengedni megengedni egy másik nemzetnek, nemzetnek, hogy másképpen másképpen gond gondolko olkozzék zzék és érezzen, érezzen, mint mi. Pedig úgy találom, hogy az élet egyik legértékesebb lehetősége ez - az egyének elkülönülése, minden egyén joga, hogy saját tapasztalatait a maga módján hasznosítsa és a maga értelmét találja meg bennük. Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni. Ezért úgy látom, hogyha el tudok fogadni egy másik embert, ami azt jelenti, hogy elfogadom érzéseit, viselkedéseit, meggyőződését, ami mind személyiségének valós és eleven része, akkor segítek neki abban, hogy személlyé váljon: s ebben óriási értéket látok. ...Egy nagyon fontos felismerés talán alapja lehet mindannak, mit eddig mondtam. Ennek tanulságát az a több, mint 25 év érlelte meg bennem, amelynek során megpróbáltam segíteni a bajbajutott embereknek. Ez nagyjából a következő. Rájöttem, hogy az emberek beállítottsága alapvetően pozitív. Ezt a megállapítást érvényesnek tartom a terápia során létrejött legmélyebb kapcsolatokban, még olyan egyéneknél is, akiknek különösen különösen nehéz nehéz problémái problémái vann vannak, ak, akik nagyo nagyonn antiszociál antiszociálisán isán viselkedn viselkednek, ek, kik látszólag látszólag abno abnornáli rnáliss érzelmeket produkálnak. Ha képes vagyok érzékenyen fordulni érzéseik felé, el tudom őket fogadni mint öntörvényű egyéneket, akkor rájövök, hogy mind hajlamosak bizonyos irányba fordulni. S hogy melyik irány az, ami felé fordulnak? A legközkeletűbb kifejezések, amelyekkel ezt az irányt érzékeltetni tudom, azt hiszem, olyanok, mint pozitív, konstruktív növekedés, önmegvalósítás, az rés, a szocializáció irányában. Egyre inkább azt érzem, hogy minél jobban megértenek s elfogadnak egy embert, annál valószínűbb, hogy elhagyja a hibás magatartási sémákat, amelyekkel az élet felé ment, és annál inkább fordul az előremutató irányba. Nem szeretném, ha ebben a kérdésben félreértenének. Nincsenek naiv elképzeléseim az emberi természetről. Nagyon jól tudom, hogy az emberek hihetetlenül kegyetlen, borzalmas, destruktív, éretlen, regresszív,
9
antiszociális, bántó magatartásra képesek, védekezésből és belső félelemből. Ugyanakkor tapasztalataim legelevenebb és legvidámabb élményei közé tartoznak azok, amikor ilyen egyénekkel kerülök kapcsolatba és közben felfedezem azt az erőteljes pozitív viszonyulási hajlandóságot ami az ő és mindannyiunk legmélyebb rétegeiben él (Rogers, 1961). A személyközpo személyközponti nti pszichoterá pszichoterápia pia meghatáro meghatározása zása
Személyközpontú terápia egy másik emberrel való, fokozatosan fejlődő együttlét, amely az egészség és személy növekedését eredményezi. E terápia legfontosabb hipotézise: A személy hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amelyek önmaga megértését mozdítják elő, létmódjában és viselkedésében pozitív változásokat eredményez eredményezhetne hetnek. k. Ezeket Ezeket az erőforráso erőforrásokat kat sajátos sajátos emberközi emberközi kapcsolatok kapcsolatok által mozgósíthatjuk. mozgósíthatjuk. Ha a terapeuta vagy más segítő személy gondoskodást, mély, érzékeny, ítéletmentes megértést tapasztal és azt a másikkal közölni képes, a pozitív irányú változások nagy valószínűséggel, megjelennek. Az egész terápiás folyamatban a viszony milyensége a döntő /Rogers, 1980./ /A szerző fordítása/. Rogers munkásságának mérlegét legutóbb egyik legközelebbi munkatársa, John Shlien vonta meg, a GwG Zeit Zeitsc schr hrift ift hasá hasábj bjai ainn (Mey (Meyer er-C -Cor ordin ding, g, 1988 1988). ). Kü Külö lönb nbsé sége gett tesz tesz a klie kliens ns-c -cen entr trik ikus us terá terápia pia és a személyközpontú megközelítés között. Előbbi, Rogers munkásságának maradandó értéke, terápiás módszer, amely a Rogers által megfogalmazott alapfeltéte gyakorlati alkalmazásából áll. Shlien hangsúlyozza, hogy a későbbi kutatások által koncipiált további terapeuta változók sok újat nem hoztak. A személyközpontú megközelítés inkább valamilyen magatartásforma, amely nem csupán a terápia, hanem szélesebb területeken is hasznos szemléletmód (pedagógia, tanácsadás, lelkigondozás stb.) Rogersnek köszönhető, hogy a kliens szubjektivitása az "objektivitás" rangjára emelkedett. A személyköz személyközpontú pontú irányzaton belül két fő áramlat áramlat különíthető különíthető el, amelyekne amelyeknekk természetes természetesen en szélsőség szélsőséges es változatai is vannak. Az "ortodox" "ortodox" irányzatot irányzatot elsősorban elsősorban az angolszás angolszászz országokb országokban an képv képviselik iselik.. A személyköz személyközpontú pontú elvek "mozgalom" "mozgalom" jelleget jelleget öltenek, öltenek, Rogers Rogers gond gondolata olatait it az emberi emberi kapcsolato kapcsolatok, k, sőt, csoportok, csoportok, népek közötti közötti kapcsolatok alapjának tekintik. Nem egy esetben ez a mozgalom szinte "pszeudo-vallássá" növi ki magát egyes egy es köv követő etőii számár számára. a. A mozgal mozgalom om létreh létrehozt oztaa a maga maga infras infrastru truktú ktúráj ráját át is, egy egyesü esület letek, ek, kiadvá kiadványo nyok k formáj formájába ában. n. Nemzet Nemzetköz közii találk találkozó ozókat kat rendez rendeznek nek,, s levele levelező ző hálóza hálózatot tot (Netwo (Network) rk) is fennta fenntarta rtanak nak.. A résztvevők közötti érzelmi-baráti kapcsolatok fejlesztését is fontosnak tartják. Az irányzatot, különösen egyes képviselőit, bizonyos tudományos kutatás ellenesség jellemzi. Magam is több ilyen fórumon vettem részt, ahol ezt tapasztalhattam. A "mozgalomban" a legkülönfélébb hivatások képviselői vesznek részt, orvos viszonylag kevés, pszichológusok, szociális munkások, pedagógusok stb. képezik a résztvevők zömét. Ez az irányzat a képzésben a saját élményű tanulást helyezi előtérbe a rendszeresebb, lexikális ismeretek viszonylag háttérbe szorulnak. A személyközpontú irányzat másik ágát az a törekvés jellemzi, hogy mind az elméletet, mind a szakember képzést tudományos alapokra helyezze. A kísérleti irányzat elsősorban Európában, német nyelvterületen bontakozott ki. Tausch az 1950-es években ismerkedett meg Rogersszel, majd a hamburgi egyetemen nagy iskolát alapított. Ebből bontakozott ki a német nyelvterületen Gespráhspsychotherapie néven ismert irányzat és módszer. A Deutsche Gesellschaft für Wissenschaftliche Gesp-rachspsychotherapie (DGWG) ma már 5000 körüli taglétszámmal rendelkezik, kutató és képzési központokat tart fenn, lapot ad ki (GwG eitschrift). Ezzel párhuzamosan az egykori NDK területén a Humbold Egyetem lélektani tanszékén, Helm professzor vezetésével kezdődött el hasonló munka. Helm iskolája hatalmas kutatási anyagot halmozott fel. Az NDK-n belül is létrejött egy szervezet, amely a "Gesprachspsychotherapie" "Gesprachspsychotherapie" kutatását és oktatását tekinti feladatának. A két német iskola között, ismert okokból, a kontaktus nagyon szegényes volt 1989-ig. Hazánk Hazánkban ban a személ személykö yközpo zpont ntúú irányz irányzat at minden minden ága kép képvis viselv elvee van van.. Klein Klein Sándor Sándor főisko főiskolai lai tanár tanár aktivitásának köszönhetően jött létre kapcsolat hazánk és Carl Rogers között. Klein kezdeményezte a szegedi találkozókat. Rogers és tanítványainak 1983-as évet követő látogatásai, a szegedi rendezvények számos szakem szakember ber érdekl érdeklődé ődését sét keltet keltették ték fel. fel. Többen Többen Rog Roger ersné snéll is látoga látogatás tástt tettek tettek,, illetv illetvee a tanítv tanítvány ányai ai által által szervezett kiképzésen vettek részt, s jelenleg a Magyar Pszichológiai Társaság, illetve a Humanisztikus Pszicho Pszichológ lógiai iai Egyes Egyesüle ülett kereté keretében ben dolgoz dolgoznak nak.. Magam Magam He Helm lm és iskolá iskolája ja révén révén ismerk ismerkedt edtem em meg a személyközpontú irányzattal, az 1970-es évek közepén. Az NDK-ban szerzett képzést követően a SOTE 10
Pszichiátriai Klinikájának keretében 1981-ben szerveztem először szűkebb körben, majd 1982-tól kezdődően tágabb körű tanfolyamot, ez utóbbit már a Magyar Pszichiátriai Társaság keretében. E tanfolyamok azóta rendszeresek, és száznál több pszichiáter és klinikai pszichológus nyert kiképzést. 1986-ban megalakult a Magyar Magyar Pszichiátr Pszichiátriai iai Társaság Társaság Személykö Személyközpont zpontúú Munkacso Munkacsoportja portja.. Titkára, Titkára, munkatársa munkatársam, m, Pintér Pintér Gábo Gábor r Hamburgban, Tausch professzornál vett részt tanulmányúton. A legfontosabb pszichoterápiás skálákat magyarra is átültettük, illetve Pintérrel eredeti becslőskálákat is kidolgoztunk. Ezzel a tudományos kutatás, ha szerény mértékben is, de hazánkban is megindult.
11
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS TANULÁSELMÉLETI ALAPJAI Ez a rövid fejezet elsősorban azoknak szól, akik pszichológiai képzettséggel nem rendelkeznek. Olyan általános törvényszerűségeket foglalunk össze, amelyek az emberi viselkedés kialakulását, szerveződését és változásait írják le. E törvények nem csupán az emberre, hanem az állatvilágra is érvényesek. Sőt, a legalapvetőbb felismeréseket éppen az állatok viselkedésének tanulmányozása alapján ismertük fel. A viselkedés viselkedés fogalma fogalma
A viselkedést a legáltalánosabb formában mint a környezethez való alkalmazkodást fogalmazhatjuk meg. Ebben az értelemben a viselkedés az alkalmazkodási módok legösszetettebb, legfejlettebb formája, amelyet az idegrendszer működése tesz lehetővé. A viselkedés, mint alkalmazkodási folyamat élesen nem választható el a szervezet fizikai (pl. hőszabályozás), kémiai (pl. légzés), vagy biológiai (pl. immunológiai reakciók) alka alkalm lmaz azko kodá dási si foly folyam amat atai aitó tól. l. Embe Embern rnél él a vise viselk lked edés és első elsőso sorb rban an a társ társad adal almi mi körn környez yezet ethe hezz való való alkalmazkodást teszi lehetővé. Általánosságban a lelki és elmebetegségeket úgy írhatjuk le, mint a viselkedés zavarait. Az emberi viselkedés egyedi sajátosságainak összességét nevezzük személyiségnek. Embernél a viselkedésnek három tartományát elemezhetjük külön, amelyek azonban szorosan összefüggenek egymással. 1. Mozgásos (motoros), (motoros), külsőleg megfigyelhető megfigyelhető és leírható viselkedés. viselkedés. 2. Belső, szubjektív (élményi) viselkedés. viselkedés. Ide tartozik a gondolkodás, fantázia, érzelem, érzelem, döntési folyamatok. Embern Embernél él a beszéd beszéd révén révén ez a belső belső viselk viselkedé edéss köz közvet vetlen lenül ül is feltár feltárul, ul, "kü "külső lsővé" vé" válik, válik, mivel mivel belső belső folyamataink jelentős részét képesek vagyunk beszédben kifejezni. Ezért kommunikatív viselkedésről is beszélhetünk, s ide értjük a közlés nem szóbeli formáit is (nem verbális csatornák, lásd a 3. fejezetben). 3. A viselkedést mindig idegrendszeri folyamatok vezérlik, ezek számos esetben közvetlenül is megfigyelhető testi reakció formájában jelennek meg (pl. kipirulás, fokozott légzés stb.). Máskor ezeket a vegetatív idegre idegrend ndsze szeri ri reakci reakcióka ókatt műszer műszerek ek segíts segítségé égével vel lehet lehet kimuta kimutatni tni.. Az orvosi orvosi gya gyakor korlat latban ban a veg vegeta etatív tív reakcióknak igen nagy jelentősége van hiszen a beteg panaszait és tüneteit sok esetben ezek a reakciók képezik.
A tanulás fogalma A tanulás az idegrendszerrel bíró élőlények alapvető sajátossága, amelyet röviden így határozhatunk meg: a tanulás tapasztalatokon alapuló tartós viselkedésváltozás. Vagyis arról van szó, hogy bizonyos tapasztalatok eredményeképp az egyén (vagy élőlény) a jövőben másképp reagál, mint korábban. A pszichoterápia ugyancsak tanulási folyamat, amelynek eredményeképp a nem kívánatos (inadaptív), "kóros" viselkedés megváltozik, s az egyén és a környezete szempontjából kedvezőbb viselkedésnek adja át a helyét. helyét. A pszichoter pszichoterápia ápia egy csoportba sorolható sorolható más, ugyancsak ugyancsak a viselkedé viselkedésválto sváltoztatás ztatására ára törekvő törekvő tevékenységekkel (pl. nevelés, rehabilitáció stb.). Mivel ezek pszichológ pszichológiai iai alapelvei alapelvei közösek, közösek, ma egyre gyakrabban gyakrabban "viselkedé "viselkedés-mód s-módosító osító eljárások" eljárások" néven foglaljuk őket össze (ismert angol" kifejezése: behaviour modification). A kóros, inadaptív viselkedések kialakulását nagyon gyakran a tanulási folyamat zavaraként írhatjuk le. Az emberi emberi viselk viselkedé edéss bon bonyol yolult ult rendsz rendszeré erének nek kialak kialakulá ulása sa hosszú hosszú tanulá tanulási si folyam folyamat at eredm eredmény énye, e, amelye amelyett szocializációnak nevezünk (tekintettel arra, hogy ez a folyamat társas közegben zajlik le). A lelki- és személ személyisé yiségza gzavar varok ok nag nagyy része része a szocial szocializá izáció ció zavara zavarakén kéntt is leírha leírható. tó. Termés Természet zetes, es, hog hogyy az ember ember szocializációjában a családnak döntő jelentősége van (Bagdy, 1977). Az emberi emberi viselk viselkedé edéss kialaku kialakulás lásába ábann is számol számolnun nunkk kell kell az öröklé örökléss meghat meghatáro ározó zó szerep szerepéve ével. l. (Az állatvilágban ez a döntő jelentőségű.) A kutatók álláspontja megoszlik az örökletes és tanulás útján kialakult viselkedésmódok arányát illetően. Ugyanígy, egyesek a kóros viselkedés kialakulását is döntően örökletesen meghatározottnak tartják, mások viszont hibás szocializáció eredményének. A múlt század végén, valamint a század elején az öröklődési elméletek uralkodtak, majd a pszichológia fejlődésével a tanulás szerepe került előtérbe. Újabban ismét nagyobb szerepet tulajdonítanak az öröklésnek. 12
Fiatal nőbetegem mintegy két éve tartó fokozódó depressziós panaszokkal keresett fel. A kórelőzmény felvétele során kiderült, hogy a beteg anyja évtizedek óta szinte magatehetetlen, időnként pszichiátriai osztályon kezelik, betegsége: idillt lefolyású depresszió. Egy ilyen helyzetben szinte eldönthetetlen, hogy a fiatal beteg depressziójának hátterében milyen szerepet játszik anyja hajlamának átöröklése, és mennyi a szerepe annak a ténynek, hogy születése pillanatától kezdődően egy depressziós anya légkörét "szívta magába". A tanulás tanulás alapformái alapformái
A pszichoterápiával, vagy tanácsadással foglalkozó szakemberek számára nélkülözhetetlen, hogy tisztában legyenek azokkal az elemi folyamatokkal, amelyekkel nap mint nap dolgoznak. Talán szokatlan, hogy lelki zavarok és problémák megoldására való törekvésünk közben állatkísérletes adatokat sorolunk fel. (Bár csak röviden és érintőlegesen). Könyvünkben mindenütt arra törekszünk, hogy segítő hivatásunk gyakorlatát lehetőség szerint tudományos alapokra helyezzük. Ezért nélkülözhetetlen bizonyos alapfogalmak ismerete. A klasszikus klasszikus kondicioná kondicionálás lás
Pavlov Pavlov nevéhez nevéhez fűződik fűződik a tanulás tanulás ezen elemi formájának formájának felismerése felismerése és törvénysze törvényszerűség rűségeinek einek leírása (Pavlov, 1972). Ennek a tanulási formának alapja a tény, hogy a feltétlen ingerhez (pl. étel íze) többször társuló feltételes inger (pl. edénycsörgés) maga is képes kiváltani a feltétlen reakciót (nyálelválasztás). Pavlov Pavlov kutyák kutyákon on vég végezt eztee kísér kísérlete leteit, it, s megáll megállapít apított otta, a, hog hogyy a kon kondic dicion ionálá áláss feltét feltétele eleinek inek megfel megfelelő elő módosításával az állatokon "neurózishoz" hasonló viselkedést elő lehet idézni. A kondicionálás létrejöttének alapfeltétele tehát a kellő számú ismétlés. Ha a kapcsolat kialakult, a reakció egy ideig megmarad akkor is, ha megerősítés nem következik be. (Tehát az edénycsörgést nem követi étkezés.) Egy idő után azonban megerősítés híján a kapcsolat kialszik. Ez a kioltás, extinkció jelensége. A feltételes feltételes ingerhez hasonló ingerek is képesek képesek a tanult tanult reakció reakció kiváltásár kiváltásáraa (pl. edénycsörgés edénycsörgéshez hez hasonló hasonló zajok). Minél távolabb esik az inger az eredetitől, annál kevésbé valószínű, hogy ez bekövetkezik. Az ingergeneralizáció mértéke számos tényezőtől függ. A generalizációval ellentétes jelenség a diszkrimináció: a feltételes inger és ettől eltérő ingerek megkülönböztetésének képessége. Vitato Vitatott tt kérdés kérdés,, milyen milyen mérték mértékben ben játszi játszikk szerep szerepet et a klassz klassziku ikuss kon kondic dicion ionálá áláss az emberi emberi viselk viselkedé edéss kialakulásá kialakulásában. ban. Valószínű Valószínű,, hogy szerepe viszonylag viszonylag csekély, szemben szemben más tanulási tanulási formákkal formákkal.. Kóros Kóros állapotokban azonban megnő a klasszikus kondicionálás szerepe. Pl. pánikállapotok kiváltásának valamely testi érzés lehet a feltételes ingere (pl. erőteljesebb szívdobogás, kézzsibbadás stb.) (Kopp, 1985). Számos adat szól amellett, hogy neurotikus egyéneknél feltételes kapcsolatok könnyebben kialakulnak és ezek nehezebben olthatok ki. Egyesek ezzel magyarázzák a fóbiák kialakulását. A fóbiás viselkedés, ha létrejött, kioltással szemben rendkívül ellenálló. Gondoljunk pl. egy baleset következtében létrejövő közlekedési fóbiára. Egyszeri társítás (amely természetesen rendkívül intenzív "ingert" jelent) elég ahhoz, hogy tartós viselkedésváltozás jöjjön létre, amely megmarad, jóllehet további "megerősítés" nem jön létre. A generalizáció jelensége ugyancsak fontos szerepet játszik a kóros viselkedés kialakulásában. Ez azt jelenti, hogyy az ingerh hog ingerhely elyzet zetek ek egy egyre re széles szélesebb ebb köre köre kép képes es kivált kiváltani ani ugyan ugyanazt azt a kóros kóros reakc reakciót iót (pl. (pl. fóbiás fóbiás pánikrosszullétet). Gondoljunk arra, hogy egy fóbiás beteg először például az autóbuszon lesz rosszul. Ettől kezdve nem száll buszra, de villamosra még igen. Majd a villamoson is rosszullét fogja el, ezért a továbbiakban a villamost is elkerüli. Ez így megy a többi járművel is, végül már elég, ha az utcára kimegy, máris rosszullét fogja el. Vagyis az inger (amely kezdetben az autóbusz volt), generalizálódott. Nem csupán az inger, inger, hanem a reakció reakció is generalizá generalizálódhat lódhat:: a rosszullé rosszullétt eleinte eleinte múló rossz közérzet lehet, később pedig ájulásra vezető pánikállapot alakulhat ki. A gen genera eralizá lizálód lódásn ásnak ak külön különös ös jelent jelentősé ősége ge van a verbál verbális is viselk viselkedé edéss terüle területén tén.. Erről Erről részle részletes tesebb ebben en a Pszichoterápia hatásmechanizmusa c. fejezetben beszélünk. Ez esetben a "kognitív térben" megvalósuló generalizációról van szó. Ha a fogalmak közötti kapcsolatokat képletesen "térnek" fogjuk fel, e hálózatban vannak kitüntetett, "begyakorolt" pályák, amelyek un. kognitív struktúrákat alkotnak. A generalizáció e pályák mentén valósulhat meg. Kényszeres betegeknél gyakran figyelhetjük meg a nyelvi, szemantikai generalizáció jelenségét. Mosakodási 13
kényszerben szenvedő betegünk eleinte csak "tisztátalan" tárgyakkal való érintkezés után végezte rituális mosakodásá mosakodását.t. Majd a "tisztátalan "tisztátalan"" fogalma fogalma a színesbőrű színesbőrű ember fogaiméval fogaiméval társult. (Ennek jól megfogható megfogható érze érzelm lmii hátte háttere re volt volt:: balu balull sike sikerü rült lt kapcs kapcsol olat at egy egy afri afrika kaii férf férfiv ival al.) .) Ké Kézm zmos osás ás köve követk tkez ezet ettt mind minden en színesbőrűvel való kézfogás után. Később már egy színesbőrű meglátása is elég volt ehhez. Végül akkor is mosakodásba kezdett, ha gondolataiban ötlött fel egy színesbőrű képe. . . A generalizáci generalizációó jelensége jelensége különösen különösen fontos fontos szerepet szerepet játszik játszik a lelki zavarok hátterében. hátterében. Részét Részét képezi képezi azoknak a gondolkodási zavaroknak, amelyek eredményeképp un. patológiás, vagy diszfunkcionális kognitív sémák aktiválódnak. Pl. egy depressziós beteg ilyen kognitív sémája: "én egy ügyefogyott szerencsétlen vagyok". Ha most ez a személy reggel leejti a kávéscsészét valami hasonlót mond magának: "íme milyen szerencsétlen vagyok, ez is csak csak velem velem történ történhet het." ." Vag Vagyis yis számár számáraa egy egy egysze szeri ri esemén eseményy általán általános os törvén törvényt yt jelent jelent.. A nye nyelvi lvi,, szem szeman antik tikai ai gene general ralizá izáció ció lény lényeg egéb ében en jele jelent ntés ésvá vált ltoz ozás ás,, az egyé egyénn szám számár áraa vala valame mely ly esem esemén ényy jelentéstartománya kibővül. A terápiás terápiás folyamat folyamat a generalizá generalizációval cióval ellentétes ellentétes irányú. irányú. Az egyén diszkrimináció diszkriminációss készségé készségétt próbálja próbálja fejleszteni. A gyógyító beszélgetés (GYB) során a terapeuta visszajelzései a páciens által elmondottak árnyaltabb értelmezését teszik lehetővé. A generalizáció következtében az egyén belső tartalmai, attitűdjei, "rárakódnak" a kívülről jövő információra. A jel értelmezésében szétválaszthatatlanul összefonódik a külső "hír" és a belső beállítódás, így válik lehetségessé, hogy a betegek - súlyos esetben – azt látnak bele a világba, amit "akarnak" (lásd a fenti példát). A terápia során ismét különválik a külső jelzés és a belső tartalom. Kivonat egy terápiás terápiás beszélgetésből: beszélgetésből: Beteg: Nem sikerült sikerült a vizsgám. vizsgám. De hisz nekem nekem semmi semmi sem sem sikerül. sikerül. Abbahag Abbahagyom, yom, felesleges. felesleges. Terapeuta: Nem sikerült a vizsgája, és most úgy érzi, önnek semmi sem sikerül, így arra gondol, nincs értelme folytatni. Beteg: Igen. El vagyok keseredve. keseredve. Nem Nem látok kiutat. Nagyon letört ez az esemény. esemény. Terapeuta: A vizsgakudarc elkeseríti. Most az egész életét kudarcnak érzi. Sőt, jövőjét is sötéten látja. Beteg: így valahogy. valahogy. Pedig Pedig hát egy vizsga vizsga még nem olyan nagy ügy. Ha Ha kudarc ér ér mindent sötétebbe sötétebbenn látok. A többi vizsgám szerencsére sikerült. . . A rövid kivonatból jól követhető, hogy a beszélgetés során diszkrimináló folyamat indul meg. A terapeuta az általános törvényszerűség helyett az itt és most jelenségek felé irányítja a figyelmet. A klasszikus kondicionálás törvényszerűségeit különösen a viselkedésterápiák területén alkalmazzák. Izolált, jól körülírt viselkedészavarok (pl. szexuális devianciák) kezelésénél a feltételes reflexes társításoknak kiemelt jelentősége van. Más esetben viselkedésdeficitek kezelésében alkalmazzuk a kondicionálás elveit. A szociális készségek fejlesztésénél például a kívánt magatartást annyiszor gyakoroltatjuk, amíg az teljesen automatikussá válik (mint a színészek szereptanulása). Az instrumentális instrumentális tanulás
A tanulásnak ez a módja az emberi viselkedés kialakulásában sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a Pavlov-féle kondicionálás. Instrumen Instrumentális tális tanulás tanulás jön létre akkor, akkor, ha valamely valamely viselkedé viselkedéss az egyén szempontjából szempontjából célirányos célirányosnak nak bizonyul, azaz eredményre vezet. Ez az eredmény (instrumentum) mint megerősítő, az előtte létrejövő viselkedést "megerősíti", azaz annak jövőben valószínűségét növeli. Thorndike (1913) klasszikus kísérlete jól megvilágítja ezt a törvényszerűséget. Az éhes macakának ketrece mellé helyezünk helyezünk egy halat. halat. A ketrec egy billentyűvel billentyűvel belülről belülről nyitható. nyitható. A macska macska izgatottan izgatottan mozog fel- és 14
alá. Egyszer, véletlenül megnyomja a billentyűt. Az ajtó kinyílik és a táplálékhoz jut. Ha a kísérletet többször megismételjük, azt látjuk, hogy a macska rendezetlen mozgása egyre inkább a billentyű köré koncentrálódik, egyre hamarabb következik be a megfelelő mozdulat. Végül, 18-20 ismétlés után az állat megtanulja, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy táplálékhoz jusson. Az instrumentális tanulásnál tehát nem feltételes és feltétlen inger közötti kapcsolat, hanem valamely viselkedés és a feltétlen inger (azaz jutalom, vagy megerősítés) közti kapcsolat alakul ki. A "jutalom" értékű inger, általánosítva, bármely viselkedés lehet, amelynek valószínűsége nagyobb, mint az előtte lévő viselkedés, így egy kevésbé valószínű viselkedést a rákövetkező valószínűbb megerősíteni, azaz megje megjele lené nési si való valósz szín ínűs űség égét ét foko fokozn znii képe képes. s. Ez a Prem Premac ackk-fé féle le elv elv (Pre (Prema mack ck,, 1971 1971), ), amel amelyn ynek ek viselkedésmódosító eljárásokban nagy jelentősége van. A pszichoter pszichoterápia ápia során a megerősíté megerősítéss elvét számtalan változatban változatban alkalmazzuk alkalmazzuk.. Mindenekelő Mindenekelőtt tt le kell szögezni, hogy ez a törvény a verbális viselkedésre is érvényes. Emberi viszonyok között az instrumentális kondici kon dicioná onálás lás dön döntőe tőenn a kommun kommunikác ikáció ió útján útján érvén érvényes yesül. ül. Ané Anélkü lkül, l, hog hogyy itt részle részletek tekbe be mennén mennénk, k, megemlítjük, hogy a segítő kapcsolatokban eleve érvényesül egy instrumentális szabály: a terapeutának valamely "ideális" elképzelése van arról, hogy kliense számára mi lenne a megfelelő viselkedés. A kliensnek ez-irányba mutató megnyilvánulásait a terapeuta ezen ideálkép értelmében öntudatlanul is megerősíti. A gyógyító beszélgetés során az instrumentális kondicionálás számos formában érvényesül, s ezekről a későbbi fejezetekben még bőven lesz szó. Egyes pszichoterápiás módszerek kifejezetten a pozitív megerősítésre épülnek. E módszereket itt részletesen nem tárgyaljuk, mivel többségük a viselkedésterápiák csoportjába tartozik (könyvünkre utalunk, Tringer, Mórotz Mórotz,, 1985) 1985).. A progra programoz mozott ott ön-jut ön-jutalm almazá azásna snakk jelent jelentős ős szerep szerepee van az ún. ún. önk önkont ontrol rolll módsze módszerek rek alkalmazásánál is. Ez esetben a kliens terapeutája segítségével -önmaga hajtja végre a terápiás programot, s egy-egy sikeres részfeladatot követően ugyancsak program keretében önmagát jutalmazza, megerősíti (pl. valami valami ételle étellel, l, szórak szórakozá ozássa ssall stb.). stb.). Nem szüks szüksége éges, s, hog hogyy a kívánt kívánt viselk viselkedé edést st minden minden alkalo alkalomma mmall megerősítés kövesse. Sőt, a viselkedés erősebben rögzül akkor, ha a jutalom intermittáló jellegű. Ezt az elvet a pszichoterápiában is alkalmazhatjuk. Averzív kondicionálás kondicionálás
Lényegében az instrumentális tanulás egy alfajáról van szó: a kudarcra, negatív "megerősítésre" vezető cselekvés gátlás alá kerül, jövőbe valószínűsége csökken. Az idegrendszerrel bíró élőlények viselkedésének egyik legfőbb szervezője szervezője az a rendszer rendszer,, amely a veszélyes, veszélyes, fájdalmas, fájdalmas, ártalmas ártalmas helyzetek helyzetek elkerülésére elkerülésére készteti az adott egyedet. A lét fenntartása szempontjából az ún. elkerülő-menekülő viselkedést szervező idegi struktúrák ezért gátlás alá helyezik az előbbi, jutalomra érzékeny (úgynevezett appetens viselkedést szervező) struktúrákat. Érthető ennek a jelentősége: a nyúlnak a kóbor kutya közeledtére akkor is menekülnie kell, ha éppen kedvenc káposztáját fogyasztja. Embernél az averzív kondicionálás a büntetés tanulmányozásában játszik szerepet. Averzív jellegű lehet valamely inger, de ugyanígy hat a várt jutalom elmaradása is (frusztráció). Még ma sem lezárt kérdés, milyen jelentősége van a büntetésnek a nevelés, a szocializáció során. Az nyilvánvaló, hogy a kizárólag büntetéssel történő nevelés súlyos személyiségzavarokat eredményez. Neurotikus betegeink élettörténetében gyakran találunk olyan adatokat, amelyek a büntető nevelés túlzó, következetlen alkalmazására utalnak. A kérdés részleteibe nem bocsátkozunk, Ranschburg munkáira utalunk (Ranschburg, 1984). Az averzív kondicionálás során az állat megtanulja, megtanulja, milyen ingerek ingerek jelzik előre a fájdalmas fájdalmas vagy ártalmas ártalmas esemény esemény bekövetkeztét, bekövetkeztét, s pár társítás után már ezekre az előjelző ingerekre reagál, és menekül, vagy az ártalmat elhárítja, mielőtt az bekövetkeznék. Ugyancsak megtanulja az állat, melyek azok az ingerek, amelyek a veszély elmúltát, vagy távollétét jelzik. Ezek az ún. biztonsági szignálok. Az averzív ingerre bekövetkező viselkedés két formája a menekülés vagy támadás. Valószínű, hogy ez a két mechanizmus képezi az emberi szorongás illetve agresszió idegélettani alapját is. Az averzív kondicionálás törvényszerűségeinek a kóros emberi megnyilvánulások kialakulásában is jelentős szerepe van. A fóbiás viselkedés úgy értelmezhető, mint egy olyan rendszer, amelyet az averzív struktúrák vezérelnek. A fóbiás egyén úgy viselkedik, mint aki ténylegesen veszélyben van, a veszély forrása azonban 15
irracionális mind a beteg, mind környezete számára. Mintha veszélyt jelző mechanizmusai túl érzékenyre lennének beállítva. Többször utaltunk már arra, hogy egyes kóros emberi viselkedésminták sok szempontból hasonlítanak a fejlettebb állatok egyik-másik megnyilvánulásához. A fóbiások fóbiások térben térben való mozgása az állatok állatok territoriál territoriális is viselkedé viselkedésével sével analóg. Az állat saját területén területén belül biztonságban van, azon kívül a félelem számos jelét mutatja. Ugyanaz az ellenfél, amelyet területén belül megtámad, a területen kívül félelmet és menekülést vált ki. A saját territóriumot különféle "jelek" határolják körül. Ezek jelentősége olyan, mint a biztonsági szignáloké (pl. egyes állatok vizeletükkel határolják körül területüket). A fóbiás egyén "tere" természetesen részben szimbolikus, részben a modern társadalmi élet struktúráit követi (így beszélünk közlekedési, magassági, zártsági fóbiákról). A biztonsági szignáloknak itt is nagy szerepe van. A fóbiás anya pl. ki mer menni az utcára, 4-5 éves kisfia kíséretében. Nyilván nem a gyermek nyújtotta valódi biztonságról van szó, hanem a gyermek "biztonsági szignál" szerepéről. A nagy, strukturálatlan tér szorongást kelt. Kísérletet végeztek rókával: nagy rét közepére "ejtették le", ahol még egy bokor sem volt. A róka a pánik minden jelét mutatva rohangált össze-vissza. Az a gyanúnk, hogy az ember számára a kevéssé strukturált "kognitív tér" is ilyen félelemkeltő lehet. Védekezésül az egyén erősen rögzített, irracionális strukt struktúrá úrákat kat épít épít ki. így teszne tesznekk pl. a kén kénysz yszern erneur euroti otikus kusok, ok, akik akik csak csak kijelöl kijelöltt asszoc asszociáci iációs ós pályáko pályákonn gondolkod gond olkodnak, nak, élesen elhatárolt, elhatárolt, egymásba át nem folyó gond gondolati olati és viselkedé viselkedésbeli sbeli egységek szerint szervezik életüket. A lelki betegek nagy részénél az idegrendszer averzív struktúráinak működése uralkodik el. Ez szubjektíve állandó, vagy gyakori szenvedés élményében ölt testet. Mintha a modern embernek - minél távolabb van a természettől - annál több veszéllyel kellene szembenéznie. Pedig éppen épp en fordítva gondolnánk. Az averzív - büntető kondicionálás elvét a terápiában csak ritkán alkalmazzuk. A viselkedésterápiák egyes formáinál formáinál jön szóba büntető ingerek ingerek társítása társítása a nemkívánt nemkívánt viselkedés viselkedéshez hez (pl. alkoholizmus, alkoholizmus, szexuális szexuális devianciák). A gyógyító beszélgetést olyan egyéneknél alkalmazzuk, akik éppen a "büntető idegrendszeri struktúrák" uralma alatt állnak. így a terápiás megközelítésben negatív visszajelzést csak kivételesen alkalmazunk, ez esetben is csak inkább csak olyan módon, hogy nem reagálunk megerősítő módon akkor, amikor a kliens ezt elvárná.
A modell-tanulás Miller és Dollard (1971) írta le először a tanulásnak azt a formáját, amely a "tanuló" számára jelentős modell-személyek viselkedésének átvételével, leutánzásával jár. A tanulásnak ez a módja külön megerősítő, jutalom nélkül is létrejön, illetve az utánzott személlyel való "azonosulás" önmaga lehet a megerősítő. Az utánzott utánzott személy személy cselekede cselekedeteinek teinek sikere az utánzónál utánzónál is megerősítő megerősítő hatású (ún. vikariáló megerősítés). megerősítés). Való Va lósz színű ínűle legg az után utánzá záso soss tanu tanulá láss ered eredmé mény nye, e, hogy hogy a gyer gyerme mekk szül szülein einek ek,, taná tanára rain inak ak sokf sokfél élee magatartásmintáját átveszi. A "tiszta apja", "tiszta anyja" kifejezések nem elsősorban külső hasonlóságra utalnak, hanem a viselkedés, a beszéd egy-egy jellegzetes fordulatára. A lélekgyógyászati irodalom keveset foglalkozik az utánzásos tanulásnak a terápiában játszott, szerepével. Pedig nyilvánvaló, hogy a terápiás helyzet számos lehetőséget nyújt arra, hogy a kliens magatartásmintákat vegyen át. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a viselkedés repertoár betegeink jelentős részénél hiányos. Egy intell intellige igens ns betege betegemné mnéll feltűn feltűnt, t, hog hogyy szobám szobámból ból való való távozá távozásko skorr rendsz rendszere eresen sen megáll megáll az ajtóba ajtóban, n, tébláb téblábol, ol, topor toporog, og, még beleke belekezd zd valami valami témába témába,, kinyitj kinyitjaa az ajtót, ajtót, majd majd vissza visszacsu csukja kja,, s csak csak hossz hosszúú bizonytalankodás után, félszegen távozik. Egyszer aztán, kérdésemre válaszolva elmondta, hogy fogalma sincs arról, hogyan kell valahonnan elbúcsúzni, miként kell elköszönni valakitől. Ez annyira megoldhatatlan probléma számra, hogy inkább húzza-halasztja a búcsú pillanatát, hátha történik közben valami, ami zavarát feloldja. Könnyen elképzelhetjük, hogy milyen viselkedésbeli "éhség" áll fönn ilyen helyzetben. A terapeuta esetleg nem is gondol arra, hogy páciense megfigyeli, leutánozza, mint gyermek a tanárait. Betegemnél ezt követően természetesen szituációgyakorlatokat végeztünk, s a különféle helyzetekben való elköszönést gyakoroltuk. Valószínű, hogy az utánzásnak nagyobb jelentősége van a segítő kapcsolatokban, mint gondolnánk. A terapeuta, tanácsadó akarva-akaratlan, modell-személlyé válik. Mindannyian hordozunk 16
magunkban olyan, másoktól átvett viselkedést, véleményt, gondolatot, amelyről tudjuk, hogy kitől származik (a "már apám is azt mondta. . . " típusú mondatok utalnak pl. erre). Nyilvánvalóan jóval több az, a z, amiről nincs közvetlen tudomásunk. Kimutatott tény, hogy egy hosszabb terápiát követően a terapeuta és páciensének kifejezésmódjai egymáshoz közelítenek. Ismert anekdotikus adat, hogy pszichoanalitikus kezelés során a beteg analitikus kifejezéseket kezd használni. Ne felejtsük: a terápia is tanulási folyamat. E tanulás során arra törekszünk, hogy kliensünk új látásmódra tegyen szert, képes legyen önmagát és világát az eddigiektől eltérő módon szemlélni. A modell-tanulásról elmondottak rávilágítanak arra a szakmai-etikai felelősségre, amellyel a segítő hivatások területén területén számolnunk számolnunk kell. Bár sokan szkeptikus szkeptikusak ak a lélekgyógyá lélekgyógyászat szat és a pszichológ pszichológia ia módszere módszereinek inek hatékonyságát illetően, tényként kell elfogadnunk, hogy az emberi viselkedés módosításában, alakításában hatékony módszerekkel módszerekkel rendelkezünk. A változás iránya azonban olyan kérdés, kérdés, amely nem nélkülözheti az ember lényegére, lényegére, erkölcsi erkölcsi mivoltára mivoltára vonatkozó vonatkozó alapvető alapvető kérdések kérdések megválaszo megválaszolását lását.. A segítő segítő hivatások hivatások képviselője nem kerülheti el azt a feladatot, hogy önmagának választ adjon olyan kérdésekre, mint pl. mi értelme az életemnek, miért kell erkölcsösnek lennem stb. Természetesen nem arról van szó, hogy klienseink nézeteit e téren befolyásoljuk. Arról, hogy mi, esetenkénti "modellek" az élet ezen alapvető kérdéseire saját, egyéni választ adunk, e kérdések megválaszolásának sokszor keserves feladatát elvégeztük. A segítő kapcsolat igen intenzív koncentrált tanulási helyzet. Ivey és Simek-Downing (1980) erre mutatnak rá egy helyen, a következő meggondolással: egy átlagnál hosszabb, intenzívebb pszichoterápia mondjuk 3 órából áll és ez mondjuk fél évig tart. Egy fél év alatt azonban hány órát él meg a beteg? Mennyi más információ éri ezalatt? És mégis, a csekély 3 órának nemegyszer életsorsot meghatározó jelentősége van! A GYB elméle elméleti ti megala megalapoz pozásá ásához hoz a modern modern pszich pszicholi olingv ngviszt isztikai ikai kutatá kutatások sok is sokat sokat ígérő ígérő adatok adatokat at szolgáltatnak. E kutatások gyakorlatba való átültetése még a jövő feladata.
17
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS KOMMUNIKÁCIÓELMÉLETI KOMMUNIKÁCIÓELMÉLETI ALAPJAI A pszichoterápia gyógyító célú beavatkozás közvetlen emberi kommunikáció segítségével. Eszközünk a kommunikáció, elengedhetetlen tehát, hogy alapvető fogalmakkal és törvényszerűségekkel megismerkedjünk. Közvetlen emberi kommunikációról beszélünk, bár a segítő hivatások egyes területein a közvetett kommunikáció lehetséges csupán (telefonszolgálatok, levelezési tanácsadás stb.). Ezek speciális problémákat vetnek fel, amelyekkel itt nem foglalkozunk. foglalkozunk. A kommunikációr kommunikációról ól általában általában
A kommun kommuniká ikáció ció inform információ ációkk tovább továbbítá ítása sa és egy egység séges es jelren jelrendsz dszer er szerin szerinti ti dek dekódo ódolás lása. a. Az emberi emberi kommunikáció egyik sajátossága, hogy a közölt és a dekódolt (felfogott) információk mennyisége között jelentős különbség van. Egyesek szerint a közölt információnak csak mintegy tizedét fogjuk fel. Sőt, a közlő fél is így van: az általa közölt információmennyiség nagyobb része számára sem tudatosul. A segítő kapcsolat lényegét ebben is megfogalmazhatjuk: a szakember, képzettségénél fogva olyan információk dekódolására is képes, amelyek a kommunikációs folyamat során általában rejtve maradnak. A terapeuta a fenti fenti minteg mintegyy 1 %-nál %-nál jóval jóval nag nagyob yobbb inform információ ációmen mennyi nyiség ség dek dekódo ódolás lására ára kép képes, es, és azt klien kliensén sének ek visszajelezve, őt önismeretének magasabb szintjére juttatja. A segítő kapcsolatra való képzés feladata ebben a megfogalmazásban tehát nem más, mint a rejtett közlések olvasásában való jártasság megszerzése. Kommunikáció, azaz információcsere gépek között is létrejöhet. Az emberi kommunikáció részben biológiai örökletes adottságokon alapul, nagyobbrészt azonban a szocializáció során fejlődik ki. A biológiai alapok tanulmányo tanulmányozásáb zásában an az etológia etológia ismeretei ismeretei nélkülözh nélkülözhetetle etetlenek. nek. Közismert Közismert,, hogy az állatok állatok jelrendsze jelrendszere re jelentős szerepet játszik az egyed és a faj fenntartásában. Az állatok jelrendszere j elrendszere analógiás jellegű (mint az embernél a nem verbális csatorna jelei). A majmok jelrendszere 5-6 féle elkülöníthető egységből áll, ezek az adott hang különféle minőségeiből fakadnak (hangszín, hangerő). Az állatoknak az emberi szóképekhez hasonló jelrendszere nincs. A kommunikációval kapcsolatban egy pár fogalmat meg kell ismernünk hisz ezek a gyógyító beszélgetésnek is alapját képezik. A kommunikáció szükségszerűsége, vagy kommunikációs kényszer eleve azt jelenti, hogy társas közegben nem lehet nem kommunikálni. A kommunikációról való teljes lemondás is közlést jelent. Ugyancsak közlés értékű, ha egy közlési csatornát torlaszolunk el (pl. teljesen merev arccal, tehát a mimikái csatorna gátlásával közlünk valamit kollégánkkal: az illető ezt haragnak, vagy valamilyen más, különleges lelki állapotnak fogja tulajdo tulajdonít nítani) ani).. A látszó látszólag lagos os kommun kommuniká ikáció ció hiány, hiány, hossza hosszabb bb szünet szünet különö különöss jelent jelentősé őségge ggell bírhat bírhat a pszichoterápiás beszélgetés során. Igazában tehát ez sem közlésnélküliség. Az adott helyzetben átlagosan elvárható kommunikatív viselkedést szigorú szabályok írják elő, s az ettől való eltérés feszültséget, haragot vagy szorongást vált ki. Gondoljunk pl. arra, hogy egy vasúti kupéban többen utaznak, de mindenki csendb csendben en van van.. Majd Majd belép belép valaki valaki,, s erőlte erőltetet tetten ten próbál próbál beszél beszélget getést ést beind beindítan ítani. i. Vag Vagyy pl. elmegy elmegy a pszichológushoz valaki, hosszú perceken keresztül kínosan hallgatnak, mert a szakember úgy véli, "nem szabad szabad beavat beavatkoz koznia nia". ". Különö Különösen sen szigor szigorúú szabál szabályok yok határo határozz zzaa meg a tekint tekintetv etvált áltás ás időtar időtartam tamát át és gyakoriság. A freudi hagyományokat követő pszichoterápiás irányzatokban nagy hangsúlyt kapott a non-direktivitás elve. elve. A terape terapeuta uta tehát tehát betegé betegétt semmil semmilyen yen von vonatk atkozá ozásba sbann nem irányí irányítja tja,, han hanem em teljese teljesenn az ő lelki lelki folyamataira hagyatkozik. Freud - mint tudjuk - a fekvő beteg feje mögé ült, s így a tekintetváltást és a mimikai mimikai megnyi megnyilvá lvánu nulás lásoka okatt is kikapc kikapcsol solta ta (ún. (ún. klassz klassziku ikuss analit analitiku ikuss helyze helyzet). t). Rog Rogers ers és iskolá iskolája ja is hangsú han gsúlyo lyozz zza, a, hog hogyy a terápiá terápiáss kommun kommuniká ikáció ció a klien klienss belső belső törvén törvénysz yszerű erűség ségei ei szerin szerintt folyjék folyjék.. A lélekgyógyászat gyakorlatában a non-direktivitás eleve gyakran eltorzul és "non-kommunikáció" lesz belőle. Sok szakember úgy véli, leginkább akkor kerülheti el a "direktivitás" veszélyét, ha összes közlési csatornáját leblokkolja. A terápiás csoport vezetője pl. szótlanul, szemét lesütve, merev arccal ül a körben, s várja, hogy a növekvő feszültség valakit majd csak szólásra bír. Serdülőkorú betegem azért hagyta ott előző orvosát, mert mert nem nem bírt bírtaa tová tovább bb,, hogy hogy mind minden en 45 perc percbő bőll fél fél óra óra fesz feszül ültt hall hallga gatá táss ssal al telt telt el. el. A téve tévese senn nem nem kommunikác kommunikációkén iókéntt értelmezett értelmezett non-direkti non-direktivitás vitás mégiscsak mégiscsak közlés közlés a beteg számára. számára. Jelentése Jelentése azonban azonban egés egésze zenn más, más, mint mint a szak szakem embe berr szám számár ára. a. A hoss hosszú zú hall hallga gatá tást st a bete betege gekk a legk legkül ülön önfé félé lébb bb módo módonn értelmezhetik. A terapeuta kommunikációjának visszafogásával keltett szorongás, amely a dinamikusan 18
vezetett csoportokban gyakorta alkalmazott eszköz, kétélű fegyver, s csak gyakorlott szakember kezébe való. A kommunikáció többcsatornás jellege azt jelenti, hogy közléseink egyszerre, párhuzamosan, több csatornán valósulna valósulnakk meg. Pl. beszélünk beszélünk,, közb közben en gesztikul gesztikulálunk, álunk, arckifejezésün arckifejezésünkk változik változik stb. Még az írott közlés is többcsatornás jellegű, mivel a nyelvi anyagon túlmenően a szófűzés, a mondatszerkesztés, saját kifejezések, a szövegkörnyezet további információkat hordoz. Kognitív lélektani megközelítésben hozzátehetjük, hogy a szöveg mögött állandó jellegű beállítódások, ún. kognitív sémák is felismerhetők. Hangszalagra felvett szöveg szövegek ek már az ún. ún. vok vokális ális csator csatorna na üzenet üzeneteit eit is hordoz hordozzák zák (hangs (hangszín zín,, han hangsú gsúly ly stb.) stb.) Ug Ugyan yanezz ezzel el a lehetőséggel rendelkezik a telefonsegélyszolgálatokban dolgozó szakember is. A kommunikáció többszintű. Ezen azt értjük, hogy a közlés tartalmi és viszony-mozzanatokat hordoz. Nemcsak közlünk valamit, hanem a partnerhez fűződő viszonyunkat is kifejezzük. (Másként a munkatá munkatárs rsain ainkka kkal, l, felett felettese eseink inkkel kel,, család családtag tagjain jainkka kkal, l, vag vagyy egy kellem kellemetl etlenk enkedő edő csavar csavargóv góval) al).. A viszonyköz viszonyközlések lések elsősorban elsősorban a nem verbális verbális csatornák csatornákon on jelennek jelennek meg, de a szóhaszn szóhasználatban álatban is kifejezésre kifejezésre jutnak. A segítő kapcsolatban a viszony folyamatos fejlődését a közlések jellege is követi. A terapeuta elősegítheti a bizalmas viszony alakulását azzal, hogy gazdagon él a bizalmat, melegséget, elfogadást kifejező jelzésekkel (tekintet, mosoly, hangsúly stb.). A kommunikáció tagoltsága azt jelenti, hogy a közlés nem valami egyenletes, végtelen folyam, hanem kisebb-nagyobb egységekre tagolódik. Ilyen egység a mondat, de ennél kisebb és nagyobb egységek is vannak. (Ezekkel a kérdésekkel részletesen a pszicholingvisztika foglalkozik lélektani szempontból.) A beszéd tagoltságának a kórlélektanban is nagy jelentősége van. Egyes betegek tagolatlanul árasztják magukból magukból a közlendőke közlendőket,t, mások beszéde széttörede széttöredezett, zett, logikátlan logikátlan egységekr egységekree bomlik. bomlik. Legsúlyosab Legsúlyosabbb formája ennek a parafréniában szenvedő betegek primer inkoherenciája, ahol a széttöredezett gondolati egységek között kapcsolat alig ismerhető fel. Ha a beszéd lelki folyamatok tükre, akkor a jól strukturált beszéd jól strukturált lelket takar. Lelki szenvedéseik miatt gyötrődő pácienseinknél gyakorta ennek a struktúrának kisebb-nagyobb mértékű hiányát észleljük. A szenvedés, mint tengerár, elmossa a homokos part szél által épített finom szerkezetét. A beteg önti panaszait, áradnak a jajszavak. Szenvedésében képtelen arra, hogy figyelmét partnerére partnerére irányítsa, irányítsa, a terapeuta terapeuta megnyilatkozás megnyilatkozásai ai elsuhanna elsuhannakk mellette mellette anélkül, anélkül, hogy a panaszáradatot megakasztanák. A nyelv és a lelki folyamatok zavarainak egyik leggyakoribb jele, amikor az egyén képtelenné válik párbeszéd, dialógus folytatására, s a beszéde egyre inkább monológ jelleget ölt. Mindannyian ismerünk embereket, akikkel csak addig lehet "beszélgetni", amíg ők beszélnek. A lelki zavarok által monológgá torzult beszéd struktúrájának helyreállítása azt jelenti, hogy a személy újra képessé válik a dialógusra. Hiszen a beszéd legtermészetesebb struktúráját a közlés-viszontközlés egységei adják. A terá terápiá piáss dial dialóg ógus us külö különl nleg eges essé sége ge abba abbann áll, áll, hogy hogy a tera terape peut utaa visz viszon ontt-kö közl zlés ésee is a pácie páciens ns sajá sajátt megnyilvánulása, annak visszatükröződése. A terápiás dialógus így a páciensnek önmagával folytatott, de most már strukturált dialógusa lesz. Terapeuta: helyettes "információfeldolgozó". Az a terapeuta, terapeuta, aki a tévesen tévesen értelmezet értelmezettt non-direkt non-direktivitás ivitás miatt nem kommunikál, kommunikál, igazában igazában magára hagyja monolo monologiz gizáló áló pácien páciensét sét.. Aki persze persze megkön megkönnye nyebbü bbüll egy 3/4 órás órás pan panasz aszára áradat dat kiönté kiöntése se után. után. De a párbeszédet, főleg önmaga strukturálását nem tanulja meg. A terápiás dialógusról a későbbiekben későbbiekben még bőven lesz szó. A dialógus kérdése a kommunikáció egy további alapelvéhez vezet bennünket, ez a recipcitás, viszonosság. Vagyis a közlés megtörténte a partnert viszontközlésre készteti. A viszontközlés elmaradása is közlés, a szükségszerűség törvénye alól nem lehet kibújni. Pl. a vonatban egymás mellett ül két ember. Beszélgetés létrejön köztük, vagy sem. Kommunikációs csere azonban mindenképpen lezajlik közöttük. Rejtett jelzések (tekintet, egymás felé fordulás, olvasmányba mélyedés stb.) pontosan felmérik egymás készségét arra, hogy akarnak-e szóba elegyedni egymással, vagy sem. A kommunikáció promotí kommunikáció promotívv jellege arra utal, hogy a közlés a másik felet valamilyen befolyás alá vonja. Ebből a szempontból szimmetrikus és aszimmetrikus közlési helyzeteket különböztetünk meg. Az aszimmetrikus helyzetben az egyik félnek nagyobb a befolyása a másikra, mint fordítva. A segítő kapcsolat természeténél fogva aszimmetrikus helyzet. A kommunikáció pszicho kommunikáció pszichológiai lógiai szükséglet. A közlés iránti igény természetesen nagy egyéni különbségeket mutat. Különféle személyiségvonásokkal kapcsolatba hozható, pl. az Eysenck-féle extraverzió-intraverzió
19
személyiségjegyekkel. Az egyén közlési szükségletétől nagyobb mértékű eltérés olyan késztetéseket szül, amelyn amelynek ek a megbom megbomlot lottt egyen egyensúl súlyy helyre helyreállí állítás tását át célozz célozzák. ák. Az igénye igényeket ket meghal meghaladó adó mennyi mennyiség ségűű kommun kommuniká ikáció ció túltel túltelítet ítettsé tséghe ghezz vezet, vezet, ami az egy egyént ént véd védeke ekezés zésre re készte készteti. ti. Elkala Elkalando ndozik zik a figyel figyelem, em, feszültség, ingerültség következhet be. A modern élet általában magával vonja a közlési, információs túltel túltelítet ítettsé tségg állapo állapotai tait. t. Amiko Amikorr az embere emberekk térbel térbelii oko okokk miatt miatt is gya gyakra krann érintk érintkezn eznek ek egy egymás mással sal,, ez többnyire többnyire kommunikác kommunikációs iós kény kényszert szert is jelent. jelent. A szociálpsz szociálpszicholó ichológusok gusok crowdingn crowdingnak ak ("tömegese ("tömegesedés") dés") nevezik azt a jelenséget, amely állatokon figyelhető meg. Ha a kísérleti patkányok száma a ketrecben egy bizonyos sűrűséget meghalad, viselkedésük megváltozik. Különféle agresszív megnyilvánulásokat vesznek fel, szaporodásuk leáll. A kommunikációs túlkínálat az idegrendszeri aktiváció szintjének megnövekedésével jár együtt, s ez az egyént elkerülő magatartásra magatartásra készteti. Az információs alulkínálat ezzel szemben nyilvánvalóan ingerkereső magatartást vált ki. Az egyének közötti különbsége különbségekből kből konfliktuso konfliktusokk fakadhatna fakadhatnak. k. Nem ritka például házastársa házastársakk között, között, hogy egyiknek a közlési közlési igénye meghaladja a másikét, s közöttük konfliktusok kiindulópontja lehet. A kommunikáció alapja tehát valamilyen viszony a másikkal. Ez a viszony az emberi létezés lehetőségi feltétele. A dialogikus viszony teszi lehetővé a személy kifejlődését és létének fenntartását. Az Én csak a Te által nyilvánulhat meg igazán, mert az Én a Másikban tárulkozik fel önmaga számára. Az én-te viszony elemzése képezi a Lacan-féle pszichoterápiás iskola, valamint az ún. dialógus-filozófiák központi kérdését (Lacan 1966. Buber, 1970).
A segítő kapcsolatok és a beszéd A gyógyító beszélgetés - nevében is kifejezi - eszközül a beszédet használja. A beszéd több, mint a nyelv, mondhatnánk, "alkalmazott" nyelv. A nyelv, kódok rendszere, amely tisztán az írásban jelenik meg. A beszéd nem verbális jeleket is tartalmaz (ezek írásban többnyire nem jelennek meg). A beszéd tehát a terapeuta úgyszólván egyetlen eszköze. Ugyanakkor megdöbbentő, mennyire figyelmen kívül hagyja az orvos orvos és pszicho pszichológ lógus us kép képzés zés a hallga hallgatók tók beszéd beszéd-ne -nevel velésé ését. t. A nye nyelvi lvi kifeje kifejező ző készsé készségg fejles fejleszté ztése, se, a beszédhibák kijavítása stb. ugyanígy ugyanígy nem szerepel az egyetem utáni képzési programokban programokban sem. Nincs elég terünk arra, hogy a kérdést részletesen taglaljuk. Közéletünkben egyébként is súlyos probléma a beszédkultúra hiánya. Ez a gond azért is feszítő, mivel a közéletiség az írótt kommunikációról a beszélt közvetítőkre (rádió, televízió) tevődik át. Naponta "élvezhetjük" egy-egy beszédhibás "tömegkommunikátor" szereplését, akit selypítése, raccsolása, dadogása láthatóan nem zavar. A beszédhibák csak a kirívó eseteket jelentik. A gyakorlat mutatja, hogy terapeutáink és jelöltjeink mennyire nem fordít fordítana anakk gon gondot dot a megfel megfelelő elő beszé beszédd elsajá elsajátítá tításár sára. a. Nem arról arról van szó, szó, hogy hogy színés színészi zi beszéd beszédet et tanuljunk (az sem ártana). Csupán arra törekedjünk, hogy beszédünk lehetőség szerint optimálisan éljen nyelvi lehetőségeinkkel. Először a beszéd fontosabb formai követelményeire hívom fel a figyelmet. Szükségesnek tartom, hogy amennyiben valamely segítő foglalkozás iránt érdeklődik valaki, meglévő esetleges beszédhibáját kijavítsa (javíttassa (javíttassa). ). A leggyakor leggyakoribb ibb ilyen beszédhibák: beszédhibák: hadarás, hadarás, raccsolás raccsolás,, selypítés selypítés stb. Gyakori probléma probléma a hiányo hiányos, s, elnagy elnagyolt olt artiku artikulác láció. ió. Másko Máskorr a terape terapeuta uta túl halkan halkan,, elhaló elhalóan an beszél beszél.. Mindké Mindkétt hiba hiba fokozo fokozott tt figyelmi erőfeszítésre készteti a partnert (aki egyébként is gyakran figyelemzavarokkal küszködik). Nagyon fontosnak tartom a kellő hangerő pontos "beállítását", amely természetesen más csoportos, mint egyéni helyzetben. A hangerő ezen kívül még a külső körülményeknek is függvénye. Súlyos hibának kell tartani, ha kliensünk visszakérdez, mert nem ért (hall) meg valamit. Figyelembe kell vennünk, hogy gyakran nem kérdeznek vissza (szorongás miatt, vagy udvariasságból), s erőtlen közlésünk elvész. Nyilvánvaló, hogy a túl hangos, erőteljes beszéd ugyancsak zavaró, szorongást keltő lehet. További szempont, amire kevés gondot fordítunk, a beszéd modulációja és a hangsúly. A hangerő széles skálán való változtatása, a hangsúlyos elemek kiemelése közléseink értékét jelentősen megnöveli. Nagyon sok terapeuta színtelen, monoton hangon beszél. A kliensnek kell elvégeznie (ha tudná!) azt a feladatot, amely a terapeutáé: lényeges és kevésbé lényeges elemek elkülönítését. Szép, tiszta, kellően erőteljes és árnyalatokban gazdag beszéd lehetővé teszi, hogy a páciens egyébként is hiányos figyelmi kapacitását a lényegesebb dolgok kössék le. 20
E néhány formai követelmény mellett a terápiás beszélgetés egy-két tartalmi kívánalmára is felhívom a figyelmet. Minden Mindeneke ekelőt lőttt han hangsú gsúlyo lyozom zom:: beszéd beszédünk ünk legyen legyen lehető lehetőség ség szerin szerintt kon konkré krét. t. Kerülj Kerüljük ük az elvont elvont vag vagyy homály homályos os megfog megfogalm almazá azások sokat. at. Egy Egy össze összehas hasonl onlító ító vizsgá vizsgálat lat kimuta kimutatta tta,, hog hogyy (egyéb (egyéb tulajd tulajdons onságo ágok k egyenlősége mellett) az a terapeuta hatékonyabb, aki konkrétabb módon fejezi ki magát. Lehetőség szerint használjunk képes kifejezéseket, metaforákat, mondjunk egyszerű példákat. A magyar nyelv egyébként is gazdag képes kifejezésekben, éljünk ezzel a lehetőséggel. Ebből is következik, hogy kerüljük az idegen szavakat, és főképpen ne használjuk a szakmai zsargon fogalmait! Vegyük figyelembe, hogy egy-egy szakkifejezés, még ha művelt pácienssel van is dolgunk, egészen más jelentés-tartománnyal rendelkezik a laikus fejében, mint a mienkben. Szakpszichológus-jelöltekkel folytatott gyakorlaton az egyik kolléga (aki egyébként halkan beszélt és hadart is) a következőt kérdezte az iskolázatlan betegtől: "...és akkor ön ezt hogyan fantáziálja?" A beteg is ismer ismerhett hettee a "fantáz "fantáziál iálás" ás" kifeje kifejezés zést, t, mely mely számár számáraa azt jelent jelenthet hette, te, hog hogyy ül valaki valaki tétlen tétlenül, ül, elmélá elmélázik zik,, ábrándozik stb. Mivel egy dolgos parasztasszonyról volt szó, a kérdés még sértő is lehetett számára: 6 nem ér rá "fantáziálni". Beszédünk konkrét-elvont dimenziója természetesen a partnerünk függvényében változhat. Mégis, inkább a konkrét kifejezésekre törekedjünk, még magasan kvalifikált betegeinknél is. Minél elvontabb egy fogalom, annál valószínűbb, hogy az emberek eltérően értelmezik ezt. Külön Külön gon gondot dot jelent jelentene enekk beszéd beszédünk ünkben ben az érzelm érzelmii életre életre von vonatk atkozó ozó kifeje kifejezés zések. ek. Nyilvá Nyilvánva nvaló, ló, hog hogyy bármiféle érzelmi állapot szavakba foglalása esetén jelentős információveszteség következik be, hiszen szókin szókincsü csünk nk jóval jóval szűkös szűkösebb ebb,, mint mint az érzelm érzelmii állapo állapotok tok gazdag gazdagság sága. a. Ug Ugyan yanakk akkor or klien kliensei seink nk érzelm érzelmii zavarokban szenvednek! Ezért különös gondot fordítsunk arra, hogy ezeket az állapotokat árnyaltan, sok oldalról oldalról megközelít megközelítve, ve, minél több képes képes kifejezéss kifejezéssel, el, hasonlattal hasonlattal körüljárva körüljárva írjuk le (helyesebb (helyesebben en erre bátorítsuk betegeinket, tanácskérőinket). tanácskérőinket). A gyógyító beszélgetéssel kapcsolatban még egy fontos tartalmi követelményt kell megfogalmaznunk: a terapeuta nyelvezete idomuljon a kliens nyelvi adottságaihoz. Mindenekelőtt fel kell mérnünk az illető által használt fogalmak, kifejezések színvonalát, egyéni sajátosságait és saját nyelvhasználatunkat ehhez "állítjuk be"! Egy idő után megismerjük kliensünk sajátos fordulatait, s azok pontos egyéni jelentéseit. E kifejezések ezt követően közös nyelvvé alakulnak, s mi is használhatjuk őket. A csak ebben a kontextusban és csak kettőnk által használt kifejezések (amelyeket a kommunikáció-elmélet utalásoknak nevez) sajátos, bizalmi légkör gyors kialakítását teszik lehetővé. Az utalás nem csak azt jelenti tehát, amit más is ért rajta, hanem ezen túlmenően túlmenően azt is, hogy a kettőnk kettőnk közös nyelve, nyelve, kettőnk kettőnk együttes együttes történetének történetének "terméke". "terméke". A kapcsolat kapcsolat intim jellege hangsúlyozódik ezáltal, ahogy az intimitás magában foglalja mások kizárását a kapcsolatból. A kliens nyelvéhez való idomulás természetesen ritkán vezet közös, utalásszerű kifejezések használatához. Inkább Inkább arról arról van szó, szó, hog hogyy legyün legyünkk figyel figyelemm emmel el partne partnerün rünkk ún. privát privát beszéd beszédére ére.. Az Azokr okraa a sajáto sajátoss fordulatokra, kifejezésekre, szavakra, amelyeket ő az átlagnál gyakrabban használ, amelyek rá jellemzőek. Egyszerűbb emberekre talán még inkább jellemző a privát nyelv használata. A privát nyelv tükrözi azt a környezetet, csoportot is, amelyhez az egyén tartozik. Gondoljunk pl. a serdülők csoportjaira. Előnyös, ha a terapeuta érti ezt a nyelvet, s esetenként egy-egy fordulatát esetleg használja is. Ugyanakkor óvatosan kell eljárnunk: nyelvhasználatunknak meg kell őriznie különállását. Aki "csövesekkel" foglalkozik, nem kell, sőt nem szabad, hogy "csöves" nyelven beszéljen. Elég, ha jelzi, "értem, amit mondasz, bár én más vagyok". A nyelvi idomulás célja a kommunikáció lehetőségeinek kiaknázása, a kölcsönös megértésre való törekvés azokkal a nyelvi eszközökkel, amelyek a kliens rendelkezésére állnak. Rogersről írják, hogy egy alkalommal egy iskolázatlan csőszerelő került hozzá. A terápiás beszélgetés után megkérdezték az illetőt, hogy használt-e a foglalkozás. - Azt nem tudom, volt a válasz, de ez az ember biztosan nagyon ért a csőszerelő csőszerelő mesterséghez. A kliens kliens nyelvezeté nyelvezetéhez hez való idomulás a jó terápiás terápiás kapcsolat megteremtéséb megteremtésében en fontos fontos szerepet szerepet játszik. Az idomulás nem annyira tartalmi, mint formai kérdéseken múlik. Garfield (1980) a kliens által használt "nyelvi térkép térképek" ek" figyele figyelembe mbevét vételé elére re hívja hívja fel a figyel figyelmet met.. A nye nyelvi lvi térkép térkép egy egyén én által által haszná használt lt érzék érzéksze szervi rvi 21
modalitások iránti fokozott érzékenység, amely vizuális, akusztikus, szomatoszenzoros csoportokra osztható. A vizu vizuál ális is nyel nyelve vett hasz haszná náló ló klie kliens ns állí állítm tmán ánya yaii dönt döntőe őenn vizu vizuál ális isak ak,, hall hallás ásos os nyel nyelvi vi térk térkép ép eset esetén én akusztikusak. A terapeutának figyelembe kell vennie, hogy partnere milyen "nyelvet" használt, és azon a nyelven kell válaszolnia. A kliens nehezen tud átállni más reprezentációs térképre, s ilyenkor meg nem értés követk köv etkezh ezhet et be. A nye nyelvi lvi térkép térkép haszn használat álataa az ado adott tt modalit modalitásn ásnak ak megfe megfelelő lelő állítm állítmányo ányokk és jelzők jelzők használatát jelenti. Nézzünk egy példát. Kl.: A dolgok dolgok sötéten sötéten néznek néznek ki mostanában. mostanában. 1. Thta.: ...talán leírná részletesebben, hadd lássuk, miként mennek a dolgok... (Mindkét fél vizuális térképet használ). 2. Thta.: Úgy hangzik, mintha rosszul érezné magát (akusztikus és szomatoszenzoros "térkép"). Kl.: ...Tessék? ...Tessék? A kliens által preferált érzékszervi kódokat közvetve is figyelemmel kísérhetjük. Kimutatták, hogy a beszéd tonalitása, illetve a spontán kereső szemmozgások iránya és az érzékszervi preferencia között kapcsolat van. Erőteljes tonalitás - vizuális "térkép" Közepes tonalitás - akusztikus "térkép" Alacsony tonalitás - kinesztéziás "térkép" Beszéd közben a szemek általában vízszintes irányú, spontán, "tapogató" mozgásokat végeznek. A szemek tapogató mozgása a függőleges síkhoz való viszonyában osztályozható. Természetes, hogy a szemmozgások többségének helyzetéről és irányáról van szó. A tapogató mozgások sík és a beszédben preferált érzékszervi kódren kód rendsz dszer er köz között ött kap kapcso csolat lat mutath mutatható ató ki. Magas Magas (horiz (horizont ont felett feletti) i) szemmo szemmozgá zgások sok - vizuál vizuális is kód kódok ok Középsíkú szemmozgások - akusztikus kódok Alacsony fekvésű szemmozgások (balra) - akusztikus kódok Alacsony fekvésű szemmozgások (jobbra) - kinesztéziás kódok A szemmozgások megfigyelésének csak akkor van értelme, ha azok spontaneitása érvényesülhet. Ha a beszélgető partnerek egymással úgy ülnek szemben, hogy a szagittális sík egybeesik, a Thta tekintete zavarja a kliens szemmozgásait, kényszeríti szembenézésre, ugyanakkor "menekülő" oldalpillantásokra is. Ezért is font fontos os,, hogy hogy a terá terápiá piáss hely helyze zetb tben en a két két fél fél nyíl nyílir irán ányú yú test testte teng ngel elye ye tomp tompas aszö zöge gett zárj zárjon on be, be, így így a tekinte tekintetvá tváltás ltásnak nak nincs nincs akadál akadálya, ya, de kén kénysze yszere re sem, sem, s a spont spontán án szemmo szemmozgá zgások sok érvén érvényes yesülh ülhetn etnek ek (ugyanakkor megfigyelhetőek, ami derékszögű tengelyek esetén már nem lehetséges).
A kommunikáció csatornái A"csatorn A"csatorna" a" kifejezést kifejezést az információ információelméle elméletből tből kölcsönöz kölcsönözzünk. zünk. Csatornán Csatornán a jeleknek jeleknek valamely valamely önálló önálló rendsz rendszeré erétt értjü értjük, k, amely amely inform információ ációkk tovább továbbító ítósár sáraa alkalm alkalmas. as. Szó volt volt róla, róla, hog hogyy az emberi emberi köz közlés lés többcsatornás jellegű. Indokolt ezért, ha a kommunikáció csatornáit rendszerezetten is áttekintjük. Hagyományosan két csatorna-típust különítünk el: verbális és nem verbális csatornákat. Mint említettük, a verbális csatorna az emberi kommunikáció egyedülálló sajátossága, amely az állatvilágban nem található. A szavak szavak által közö közölt lt információ információegysé egységek gek jól körülírt körülírt kategóriák kategóriák,, az információe információelméle lméletből tből kölcsönöz kölcsönözve ve "digitális" jelek. A nem verbális csatornák ezzel szemben elsősorban "analógiás" jellegű információkat továbbítanak. I. A verbális verbális csatorna csatorna
A tera terape peut utaa besz beszéd édee irán irántt táma támasz sztot tottt köve követe telm lmén énye yek, k, amel amelye yeke kett a fent fentie iekb kben en foga fogalm lmaz azta tam m meg, meg, nagyobbrészt a verbális csatornára vonatkoznak. (Másrészt viszont a nem verbális, elsősorban a vokális csatorna kiművelését igénylik.) 22
Az összehasonlítás kedvéért azt mondtuk, hogy a verbális csatorna körülhatárolt információegységekkel, fogalmakkal dolgozik. Ez azonban csak bizonyos megközelítéssel érvényes. A gyakorlatból is tudjuk, hogy az emberek mást és mást érthetnek az egyes fogalmak alatt. Nem ugyanott jelölik meg a kategóriák határait. Sőt, e határok a helyzetek függvényében módosulhatnak. A pszichopat pszichopatológia ológia számos olyan állapotot állapotot ismer, ismer, amelyben amelyben a beteg beteg fogalmaina fogalmainakk rendszere rendszere felbomlik. felbomlik. Új, mások számára érthetetlen kifejezések jelennek meg. (Gondoljunk pl. a schizophrenia egyes formáira, (neologismák, új fogalomképzés), vagy a schizophasia állapotára, amikor a beteg beszéde teljesen új, érthető struktúra és fogalmak nélküli formát vesz fel. Egyes személyiségzavarokra különösen jellemző, hogy a fogalmak határai elmosódottak, s önkényesen változtathatlak. "Unklar", homályos gondolkodású, többnyire pszichopátiás személyiségszerkezetű személyiségszerkezetű egyénekről van szó. Ha a beszédet, mint egységes folyamatot fogjuk fel, figyelemmel kell lennünk annak szabályos-szabálytalan dimenziójára. Az átlagos, mindennapi beszéd bizonyos hibaszázalékkal dolgozik. A mondatok néha nem szabályosak, a szavak néha rosszul sikerülnek stb. Túlzottan hibamentes, szabályos beszéd nemegyszer valamilyen kóros állapotot tükröz. Mischler és Waxler (1968) ismerte fel, hogy szkizofrén gyermekek családjában a kommunikáció stílusa túl szabályos. Kevés a variációs lehetőség, s ez a gyermek kognitív fejlődése szempontjából hátrányos. Kényszeres betegeknél is gyakran tapasztaljuk, hogy mondataik teljesen lezártak, tökéletesek, szabályosak. A verbális közlés folyamatában jelentkező hibák, különösen bizonyos szint fölött, ugyancsak pszichológiai zavar kifejlődései lehetnek. Érzelmileg feszült, szorongó állapotban több hibát vétünk. Mahl (1967) tanulmányozta behatóbban e hibákat, amelyek számszerű összege egy adott beszédegységen belül a mögötte húzódó érzelmi feszültség kifejezője. A gyakoribb zavarjelek a következők: hibás szó, elvetés (nem megfelelő kifejezés), hosszú szünet, ismétlés, dadogás, hibás szórend, befejezetlen mondat. A verbális csatornának ezek a felszínen megjelenő zavarai. A modern nyelvészet felismerte, hogy a nyelvi közlés felszíne mögött egy mélyebb struktúra rejtőzik, amely jelentős mértékben meghatározza, mi jelenik meg a nyílt közlésekben (ld.: Chomsky: Generatív grammatika (1985). Ezzel párhuzamosan a kognitív irányzatú irányzatú lélektan lélektan és pszichoter pszichoterápia ápia is felismerte felismerte,, hogy gondolkodásun gondolkodásunkk mélyén mélyén eleve adott struktúrá struktúrák k létezn léteznek, ek, amelye amelyekk mentén mentén értelm értelmezz ezzük ük a világo világott és ben benne ne önmagu önmagunk nkat. at. E kog kognit nitív ív strukt struktúrá úrákk tehát tehát valóságalk valóságalkotó-f otó-formál ormálóó lelki mozzanatok mozzanatok (Neisser, (Neisser, 1984 1984), ), amelyek amelyek az egyénre egyénre jellemzőek. jellemzőek. A kogn kognitív itív struktúrákat a nyelv mély rétegében ismerhetjük fel. Speciálisan a kognitív terápiák foglalkoznak ezekkel a módszerekkel. A gyógyító beszélgetés során is a nyelvi közlés mélyebb tartalmának felderítésével foglalkozunk. Egy adott közlésben nem csak a konkrét tartalom tárul fel, hanem az egyénnek a dologhoz, a világhoz, önmagához való beállítódása is. Hogy minden érthetőbb érthetőbb legyen, lássunk egy rövid kivonatot kivonatot egy terápiás beszélgetésből. Kl.: Elbocsátás Elbocsátások ok voltak, voltak, persze, persze, hogy hogy rám került a sor. Most sokkal sokkal rosszab rosszabbb körülmények körülmények között dolgozom dolgozom.. Thta,: Úgy tűnik, megint a rövidebbet húzta, és rosszabb helyzetbe került, mint volt. Kl.: Mindig ez történik. Velem végeztetik végeztetik a nehezebb nehezebb munkát, ha valami kényes kényes dolog van, nekem szólnak. szólnak. De mégsem fogadnak be. Valahogy kívül maradok. Thta.: Ha szükség van magára, igénybe veszik, különben kirekesztik. Kl.: Igen. Igen. A családba családbann is így vagyok. Barátok között is. A hétvégén, hétvégén, mikor odamen odamentem tem hozzájuk, hozzájuk, elhallgattak. elhallgattak. Thta.: Úgy érzi tehát, hogy sehol sem fogadják be, sőt, szinte eltaszítják maguktól az emberek. Erre utal az is, hogy elhallgatnak, mert megjelent közöttük. - A terapeuta e beszélgetésben tehát felismeri, hogy a konkrét elbeszélés mögött a kliens beállítódásai jelennek meg, s visszajelzéseivel ezeket a beállítódásokat "szólítja meg", /Kihasználnak - kirekesztenek. Az utolsó megnyilatkozásban rejtetten ok-okozati összefüggést fejez ki a kliens, a terapeuta ezt a post hoc ergo propter hoc típusú logikai műveletet emeli ki. 23
Amely Amely strukt struktúrá úrákk tehát tehát álland állandóó jelleg jellegűű beállí beállítód tódáso ások, k, attitű attitűdök dök,, amelye amelyekk a verbál verbális is viselk viselkedé edésbe sbenn megjelennek és abból kiemelhetők. Amikor a terapeuta empátiás visszajelzést ad, ezt a felismert mély struktúrát is visszatükrözi (amennyiben a páciens képes annak befogadására). Tehát a nyelvi közléseink visszatükrözése által önmagáról mélyebb szintű ismeretekre tesz szert. II. A nem verbális csatornák csatornák
A nem szóbeli közlési csatornáknak csatornáknak igen fontos fontos szerepe szerepe van a közvetlen közvetlen kommunikációba kommunikációban. n. Ezáltal lesz a beszéd összehasonlíthatatlanul több mint a nyelv. Feltételezhető, hogy a médiákon belül a televízió többek között annak köszönheti sikerét, hogy a kommunikációnak gyakorlatilag az összes csatornáját közvetíteni tudja. Melyek a nem verbális csatornák funkciói? Mindenekelőtt érzelmeket fejezünk ki ezáltal, úgy, ahogy azok bennünk keletkeznek. Nagy múltra tekint vissza annak kutatása, hogy hányféle érzelmi állapot különíthető el az arckifejezés (mimikai kód) alapján. Ma már tudjuk, hogy ez részben kultúrától is függ, a mimikai kód nem mindenütt jelenti ugyanazt. Minden Mindenese esetre tre 7-8 érzel érzelmi mi alapál alapállap lapoto otott kultúr kultúrától ától függet független lenül ül meg tudunk tudunk külön különböz böztet tetni. ni. Egy ado adott tt kultúrkörön belül (pl. európai) ennél több érzelmi állapotot is képesek differenciálni a kísérleti alanyok. A nem verbális csatornák illusztratív funkciója azt jelenti, hogy a szóban közölt anyagot hangsúlyozzuk, kiemeljük, aláfestjük, vagy ellenkezőleg, elmossuk, tompítjuk, mérsékeljük. A szabályozó funkció a kommunikáció menetére van befolyással. Gyorsítás, lassítás, leállítás, újraindítás tartozhat ide. Egy gesztus, tekintet, arckifejezés elég ahhoz, hogy jelezzük: "elég, hagyd abba". Vagy elle ellenk nkez ezől őleg eg,, "foly "folyta tasd sd". ". A tekin tekinte tetv tvál áltá táss alap alapve vető tő szer szerepe epett játs játszi zikk a párb párbes eszé zédd átad átadás ásáb ában an:: ezen ezen szándékunkat a partnerre való nézéssel, feléfordulással fejezzük ki. A nem verbális közlések közé sorolják az emblémákat, amelyek segítségével az egyén valamely csoporthoz, közösséghez, szervezethez való tartozását fejezi ki. (Tetoválás, öltözködés, jelvények, sajátos kifejezések használata, pl. elvtárs). A terápiás gyakorlatban az emblémák nemegyszer eligazító szerepet hordoznak. A terapeuta nyelvi készletét rugalmasan ennek megfelelően állíthatja be. A nem verbális csatornák adaptáló funkciója segítségével a helyzethez való viszonyunkat fejezzük ki (pl. unalom, érdektelenség, vagy ellenkezőleg, feszült érdeklődés, netalántán kényszerhelyzet). Didakt Didaktiku ikuss és terápiá terápiáss szempo szempontb ntból ól az egyes egyes csator csatornák nákról ról külön külön-kü -külön lön is fogalm fogalmazz azzunk unk meg meg néhán néhányy gondolatot. 1. Magához a beszédhez legszorosabban a vokális csatorna kapcsolódik. A következő főbb elemekből tevődik össze: hangnem, hanghordozás, hangsúly, a beszéd üteme, szünetek, a beszéd intenzitása, lejtése stb. játszik elsősorban szerepet. Állatok Állatok kommunikációjában a hangnem és hanghordozás hanghordozás variációi fejlettek. A vokális vokális csatorna csatorna magnófelvé magnófelvételek telek,, vagy telefonon telefonon folytatott folytatott beszélgeté beszélgetések, sek, rádióközv rádióközvetítés etítés alapján alapján is érvényesülhet. A magnóról való visszajátszásnak ezért is nagy szerepe van a segítő kapcsolatokra való felkészítésben. A hangsúly szerepéről már szó volt a szép beszéddel kapcsolatos fejtegetések során. Itt kell megjegyeznünk, hogy a nyelvi pongyolaság a magyar nyelvtől idegen hangsúlyozási stílusok formájában is terjed: gyakran hallunk hallunk olyan beszédet, ahol a szó vagy a mondat mondat végén végén felviszik felviszik a hang hangsúlyt. súlyt. Pedig a magyar magyar beszéd elől hangsú han gsúlyo lyozz és ereszk ereszkedő edő lejtés lejtésű. ű. Inkább Inkább stilár stiláris is kérdés kérdésről ről van szó, szó, de mivel mivel a beszéd beszéd az eszköz eszközünk ünk,, igyekeznünk kell azt szépen és jól használni. Hangsúlyozás útján emeljük ki a lényeges mondanivalót, vagy elsimítjuk azt, amit nem tartunk fontosnak. A beszéd dallama a verbális anyagot minősíti. Akár a tényleges tartalmával ellentettjében fordítja, amikor a dallammal gúnyos vagy humoros minősítést fejezünk ki. A vokális csatornához tartozik a szünet is. Szünettel hangsúlyozhatunk valamit, de zavarunk kifejeződése is 24
lehet, feszültséget, gátlást, a beszéd elakadását jelzi. A tévesen értelmezett non-direktivitás esetén a szünetet a terapeuta nem oldja fel, hagyja, hogy kliense(i) feszültsége növekedjék. A fentiekben már kifejtettem ezzel kapcsolatos álláspontomat. A terápiás légkör kialakításában a szavaknál nagyobb jelentősége van a terapeuta nem verbális közléseinek (a szorongó beteg figyelmi kapacitása egyébként is beszűkült, a nem verbális jelzéseket azonban automatikusan felfogja). Fontosnak tartom ezért, hogy a terapeuta tudatosan használja a nem nem verb verbál ális is,, első elsőso sorb rban an a voká vokáli liss csat csator orna na lehe lehető tősé sége geit. it. Besz Beszéd édee legy legyen en árny árnyal alt, t, nyug nyugal alma matt és határozottságot tükröző, jól hangsúlyozott. A vokális csatornának kiemelt jelentősége van a szuggesztív pszichoterápiás módszerek esetében (hipnózis, relaxációs módszerek). Nyilvánvaló, hogy ez esetben a vokális csatorna esetenként fontosabb szerepet játszik, mint maga a verbális közlés. 2. A mimikai kód embernél ugyancsak rendkívüli szerepet játszik. A terápiás helyzetben különösen fontos, hogyy az arckif hog arckifeje ejezés zés olvasá olvasását sát a kommun kommunikác ikáció ió egészé egészébe be integr integrálj áljuk. uk. Kivéte Kivételes les esetek esetektől től elteki eltekintv ntvee (klass (klasszik zikus us analíz analízis, is, telefo telefonsz nszolg olgálat álat)) a segítő segítő kommun kommuniká ikáció ció szemtő szemtőll szembe szembe helyze helyzetbe tbenn történ történik. ik. Különösen kiemelt szerepe van a tekintetnek. (Kutatásokban a tekintetváltást a szemek mozgását külön tornaként kezelik.) 1. ábra A kliens és a segítő térbeli elhelyezkedés elhelyezkedés a GYB során A terápiás helyiséget úgy rendezzük be, hogy a beszélgető felek egymás arcát lássák, egyik se legyen árnyékban vagy erős fénnyel szemben. A partnerek között ne legyen semmi, legfeljebb alacso alacsony ny doh dohány ányzóa zóaszt sztal. al. (Semmi (Semmikép képpen pen ne íróasztal mögül beszéljünk!) A két ülőalkalmato atosság tengelye egymással tompaszöget zárjon be, hogy a felek kény kényel elme mese senn egym egymás ásra ra nézh nézhes esse sene nek, k, ha akarnak. Ne legyen a két szék (fotel) egymással szembeállítva! így ugyanis állandó tekintetváltási kényszer állna elő, amely rendkívül zavaró. A tekintetváltás időtartamát, szaporaságát szigorú szabályok uralják. Terápiás helyzetben pontosan kliensünk igényei szerint kell igazodnunk. Nem helyes, ha tekinte tekintetün tünket ket álland állandóan óan magán magán érzi. érzi. Ug Ugyan yanakk akkor or tekint tekintetv etvált áltási ási kezdem kezdemény ényezé ezései seitt bátorí bátorítan tanunk unk kell. kell. Betegeink nagyobb része félénk, szorongó, kétségbeesett. Gátolt személyek tekintetváltása ritkább, és az egyes váltások időtartama rövidebb (elkapja tekintetét). Súlyosabb állapotban lévők állandóan lesütik a szemüket, félrenéznek. Ritkán előfordul, hogy a mimikai viselkedést, köztük a tekintetváltás szabályozását külön szerepjáték gyakorlatok keretében oktatjuk. (Erősen gátolt, autisztikus betegek.) Partnerünk szemének észlelése nem csupán a tekintetváltás miatt fontos. A szempillák mozgása sokat elárul az egyén belső állapotáról. A pillacsapások átlagos gyakoriságát érzelmi tényező jelentősen befolyásolják. Amennyiben a verbális közlés érzelmileg is hangsúlyos, ezt többnyire szapora pillacsapás sorozatok jelzik. Nem egyszer csupán a pillamozgásokra vagyunk utalva, mert gátolt partnerünk a vokális csatornán érzelmeket nem tud kifejezni. Erősebb érzelmi hatásra a szemek könnybelábadnak, vagy legalábbis csillogóvá válnak. A könnybelábadást általában kompenzálni igyekeznek: van aki tartósan lecsukja szemét, mások szapora pislogással megoldják (a gyors pillamozgás a felesleges könnyet el szivattyúzza a könnycsatornán át). Mások a szemüket dörzsölik stb. A könnyelválasztás érzelmi szabályozás alatt is áll. A pillacsapás ezért összetettebb, több dolgot is kifejezni képes élettani jelenség. A mimika mimikaii csator csatorna na másik másik fontos fontos eleme eleme a száj száj és arcizo arcizomza mzatt mozgás mozgásáva ávall kap kapcso csolat latos. os. Kö Közel zelebb ebbről ről a nevetéssel és mosollyal foglalkozunk. A mosoly és nevetés olyan belső érzelmi állapotot tükröz, amely szorongással ellentétes (ún. ellentett reakció, mint pl. a relaxált állapot is) (1. Wolpe, 1958). A mosoly ezen túl közlést is jelent, ezt a belső állapotot állapotot közv közvetíti etíti a másik felé. Promotív Promotív ereje kifejezett: kifejezett: viszontmo viszontmosolyr solyraa késztet, késztet, ha ránk mosolyognak, mosolyognak, szinte lehetetlen vissza nem mosolyogni. Éppen ezért van kiemelt jelentősége a mosolynak a nyugodt,
25
bizalmas légkör megteremtésében. Komor, merev arcú, mosolytalan tanácsadó, terapeuta elmulaszt egy nagy lehetőséget. A mosoly nem öncél. Kliensünk állapota a döntő. Nyilván nem mosolygunk, ha éppen zokogva adja elő élete tragédiáját. A mosoly promotív jellege miatt, esetenként mint "tesztvizsgálat" is alkalmazható. Különösen, ha kliensünket még nem ismerjük kellően. Ha rámosolygunk, a viszontmosoly jellegéből érzelmi állapo állapotár táraa köv követk etkezt ezteth ethetü etünk. nk. Háromf Háromféle éle viszon viszontre treakc akció ió lehets lehetsége égess (azokr (azokról ól a súlyos súlyos betege betegekrő krőll nem beszélve, akik mosolyunkat esetleg kinevetésnek, gúnyolódásnak értelmezik). A viszontmosoly megjelenik: érzelm érzelmile ilegg viszon viszonyla ylagg nyu nyugod godtt állapo állapot. t. A viszon viszonymo ymosol solyy nem jeleni jelenikk meg: meg: feszül feszültsé tség, g, szoron szorongás gás,, lehangoltság súlyosabb foka. Torz viszontmosoly a kettő közti állapot. A szájzugok ugyan széthúzódnak, /m.buccalis/, azonban nem felfelé görbülnek (m. risorius) hanem egyenesvonalúak maradnak, sőt esetleg kissé kissé lefelé lefelé hajlan hajlanak. ak. Pácien Páciensün sünkk tehát tehát reflex reflex-sz -szerű erűen en vissza visszamos mosoly olyog, og, ez azonba azonbann nem hitele hiteless belső belső állapotot tükröz. A három reakció közt természetesen sok átmenet lehetséges. Néha a viszontmosoly nem több mint a szájzugok (vagy csak egyik) enyhe megrezdülése. A belső fedezet nélküli viszontmosoly jellemzője még, hogy villanásszerűen szűnik meg, szemben az átélt mosollyal, amely fokozatosan oldódik. 3. A mozgás A gyűjtőnév alá számos elkülöníthető közlési csatorna tartozik. Ezek: - a gesztus (fej- és kéz mozgásai, pantomímia) - a testtartás és helyzet (ún. poszturális közlések) - a proxemikai jelek (a térköz-szabályozás kérdése) - a kinezika (mozgás stílusa) - végül az érintés kérdései. Kiterjedt kutatómunka folyik a kommunikációnak egyes mozgásos elemeivel kapcsolatban. Könyvünkben a gyógyí gyó gyító tó beszél beszélget getéss éssel el foglal foglalkoz kozunk unk,, s nem érintj érintjük ük azokat azokat a módsze módszerek reket, et, amelye amelyeket ket nem verbál verbális is pszichoterápiák néven foglalnak össze. így a mozgásos kommunikációval csak annyiban foglalkozunk, amennyiben témánk szempontjából fontos. Említe Említettem ttem,, hog hogyy a terápiá terápiáss helyze helyzetet tet úgy alakít alakítjuk juk ki, hog hogyy teljes teljes egészé egészében ben láthas láthassuk suk egymá egymást. st. A gesztikuláció és testtartás jelei csak így érvényesülhetnek. Gátolt betegeink beszédét gesztusok gyakran egyáltalán nem kísérik. Mások (pl. hisztériás, vagy mániás betegek) széles gesztusokkal kísérik mondanivalójukat. A gesztus elsősorban hangsúlyt ad, kiemel, lehatárol valamit. Hozzájárulhat a mondanivaló tagolásához. Megkülönböztetünk nyitott és zárt gesztikulációt (pantomímiát). Nyitott gesztikuláció esetén a mozgások szélesek, a karok egymástól távol kerülnek, a tenyerek fölfelé és kifelé irányulnak, a fej egyenes tartásban van, néha akár kissé fölfelé is irányul. (Emellett a tekintetváltás többnyire hosszabb, gyakoribb.) Zárt pantomimika esetén a karok alig, vagy kis amplitúdóval mozognak, a tenyerek lefelé irányulnak. A fej előrehajlik ("lehorgasztja fejét"). A két szélsőség között az átmenet folyamatos. Fontos, hogy a terápiás ülések során gesztusaink nyitottak legyenek. Természetesen vegyük figyelembe a kliens állapotát is. Túlzottan gátolt betegnél a mi mozgásaink is valamivel zártabbak lehetnek. Sok terapeuta elfele elfeledke dkezik zik karjair karjairól, ól, amelye amelyekk ped pedig ig melegs melegsége éget, t, elfoga elfogadás dást, t, érdekl érdeklődé ődést, st, oda odafor fordul dulást ást fejezn fejeznek ek ki. Nemegyszer láttam már terapeutát, amint karjait összefonva összefonva beszélgetett. Mivel a gyógyító beszélgetés többnyire ülő helyzetben történik, a testtartási és kinezikai jeleknek kevesebb szerepe van. Bár a gyakorlott terapeuta már abból következtethet, hogyan jön be kliense a szobába, hogy tartja magát ülés közben. Szorongó betegek gyakran mereven ülnek, nem mernek kényelmesen hátradőlni. Sike Sikere ress besz beszél élge geté téss végé végénn a pácie páciens ns test testta tart rtás ásaa oldo oldott ttab abbá bá váli válik. k. A mozg mozgás ásos os komm kommun uniká ikáci cióó törvénysze törvényszerűség rűségeit eit részletese részletesenn Birdwhis-t Birdwhis-tell ell (1970) (1970) tanulmányo tanulmányozta. zta. Hall kutatásaibó kutatásaibóll ismert, ismert, hogy az 26
emberek közötti téri távolságot ugyancsak szigorú szabályok vezérlik. Hall (1966) 8 típusba sorolta az emberek közötti távolságokat. A terápiás szituáció a távolságot többnyire előre rögzíti. Még az ülő helyzet is módot ad a közelség-távolság változtatására: feléfordulás, vagy elfordulás, előrehajolás, vagy hátradőlés formájában formájában.. Jó, ha a terapeuta terapeuta néha él ezzel a lehetőségg lehetőséggel, el, s fontosabb fontosabb helyzeteket helyzeteket közelebb hajolással hajolással is hangsúlyoz. Rendelőmet úgy alakítottam ki, hogy többféle ülési rend is elképzelhető. Páciensemnek lehetőséget adok, hogy ülőhelyét megválassza. Sokak számára a pszichoterápiás helyzetben használt széktávolság ugyanis túl közeli. 4. Kulturális jelek. A terápiá terápiáss gya gyakor korlat lat szempo szempontj ntjábó ábóll viszon viszonylag ylag kev kevés és szerep szerepee van az öltözk öltözködé ödés, s, kozmetikai szerek használata stb. által nyújtott információknak. Ezek a jelek általában társadalmi réteghez való tartozást fejeznek ki. Itt kell megemlítenem, hogy a megfelelő légkör kialakítása szempontjából nem közömbös a terapeuta, vagy segítő segítő foglal foglalkoz kozású ású egy egyén én öltözk öltözködé ödése se sem. sem. Kerüln Kerülnünk ünk kell kell minden minden olyan olyan öltözk öltözködé ödési si módot, módot, amely amely kliensünknél visszatetszést szülhet. A helyzet komolyságát is ki kell fejeznünk megjelenésünkkel (nem képzel kép zelhet hetőő el még nyá nyári ri kán kániku ikuláb lában an sem, sem, hog hogyy pl. a tanács tanácsadó adó rövidn rövidnadr adrágb ágban an fogadja fogadja ügyfe ügyfelét lét). ). Megjele Megjelenés nésünk ünk felelj feleljen en meg ann annak ak az átlago átlagoss elvárá elvárásna snakk is, amit amit státus státusun unkka kkall szembe szembenn támasz támasztan tanak. ak. Orvos Orvosokn oknak, ak, a testi testi vizsgá vizsgálat lat idejét idejét beszám beszámítv ítva, a, nem javaso javasolom lom,, hog hogyy fehér fehér köp köpeny enyben ben vég végezz ezzene enek k pszichoterápiát. A lelki problémák úgyis túlzottan orvosi síkra tolódnak nem kell ezt szimbolikusan is hangsúlyozni. A metakommuniká metakommunikáció ció
Ez a fogalom a palo-altoi (California) kommunikációelméleti iskola, elsősorban Bateson (Batson et al. 1956) nevéhez fűződik. Megértéséhez ismét számítógépes analógiához folyamodunk. Mindenféle számítógépes művelethez szükség van információra és szükség van egy műveleti utasításra is, hogy a gép mit csináljon az információval. Tehát szükség van információra, és egy információra az információról. A metakommunikáció közlés a közlésről. Ez a kommunikáció összes csatornáján megjelenhet, tehát a verbálison is. Vagyis a metakommunikáció nem azonos a nem verbális csatornák összességével. Utóbbiak azonban azonban döntően döntően metakommun metakommunikatív ikatív közléseket közléseket hordoznak hordoznak.. A metakommun metakommunikáció ikáció jelentőségé jelentőségére re többek többek között maga a kaliforniai iskola mutatott rá. Felismerték, hogy súlyosan kóros (skizofrén beteget hordozó) csal család ádok okba bann az anya anya verb verbál ális is és meta metako komm mmun unik ikat atív ív jelz jelzés ései ei közt köztii felo felold ldha hata tatl tlan an elle ellent ntmo mond ndás ás a gyermekeknél skizofrénia kialakulását mozdíthatja elő (ún. kettős kötés, double bind elmélet). A metakommunikáció viszonyokat fejez ki: viszony a befogadóhoz, a tartalomhoz és a szituációhoz. Már említettem, hogy a közlésben mindig kifejeződik a partnerhez fűződő viszony, s ennek alakulása a közlés változásában is megjelenik. A terapeuta-páciens viszonyban különösen fontos, hogy kifejeződjék feltétel nélküli, elfogadó magatartásunk, amely a gyógyító tevékenység alapfeltétele. Ennek részleteiről a Feltétel nélküli elfogadás c. fejezetben lesz szó. A metakommunikáció kifejezi a közölt tartalomhoz való viszonyunkat is. Igaz vagy nem, fontos vagy nem, amit mondunk. Egy apró kis jel, hangsúly elég ahhoz, hogy a mondat állítását ellenkezőjére fordítsuk. "Igen, Kovács derék ember" megfelelő hangsúllyal, vagy ajakbiggyesztéssel kiejtve épp az ellenkezőjét jelenti. Kifejezzük Kifejezzük viszonyunkat viszonyunkat a szituációho szituációhozz is, amelyben amelyben a közlés közlés történik. történik. Utalunk Utalunk szerepünkr szerepünkre, e, amelyet amelyet hordunk. Lásd pl. a hadsereget, ahol az élesen elkülönült szerepek a kommunikáció megfelelő formájával járnak együtt. Ugyanezt a közlést másképp adja elő a katona a felettesének, mint alárendeltjének. A közvetlen kontextusra való utalás is megjelenik a metakommunikációban. Pl. kifejeződik a domináns, vagy alárendelt viszony, távolság vagy közelség. A metakommunikáció kulturálisan is minősíti a közölt anyagot. Pl. játékossá, humorossá alakítja. Nincsen közlés metakommunikáció nélkül. Verbális csatorna is - mint említettem - hordoz ilyen közlést, a szóhasználat, a kontextus segítségével.
27
Végül még egy infomációelméleti analógiát érdemes felhozni. A metakommunikatív közlés is analógiás természetű, mint a nem verbális csatornák jelei általában. Idegrendszerünk mind digitális, mind analóg természetű természetű jelek feldolgozá feldolgozására sára képes. képes. Bármely, Bármely, az idegrendsz idegrendszerbe erbe befutó befutó jel, a megfelelő megfelelő érzékszervi érzékszervi reprezentációba befutva digitális jellé alakul és érzékszervi észlelésként jelenik meg. Az érzékelő pályák azonban oldalágakat (kollaterálisokat) adnak az ún. limbikus lebenyhez is. Valószínűleg itt történik a jelek analóg leképezése, amely azután különböző érzelmi állapotokban jut kifejezésre. Amiko Amikorr gyó gyógyí gyító tó beszél beszélget getést ést folyta folytatun tunk, k, figyel figyelmün münket ket a rejtet rejtett, t, érzelm érzelmi, i, analóg analóg jelleg jellegűű köz közlés lésekr ekree irányítjuk, s visszajelzéseinkkel arra bíztatjuk partnerünket, hogy ezeket a közléseket szavakba foglalja, fogalmakba öltöztesse. Azaz "digitális” jelekké alakítsa át. Tehát "analóg-digitális" jelátalakítást végzünk. Azok a belső lelki tartalmak, amelyek szenvedést okoznak, kevésbé kínzóak, ha szavakba öltöztetjük őket. Természetesen itt nagyfokú leegyszerűsítésről van szó. Újabb ismeretek szerint az agy két féltekéje nem egyforma szerepet játszik a lelki élet élettani alapjainak szervezésében. A domináns (jobbkezeseknél a bal) félteke felelős elsősorban a logikai-fogalmi gondolkodás szerve szervezés zéséér éért, t, a nem dominá domináns ns féltek féltekee ped pedig ig az érzel érzelmi mi élet élet megha meghatár tározó ozója. ja. Amint Amint ezt már többsz többször ör kimutatták (Kopp, 1990) a lelki zavarok esetén a két félteke egyensúlya megbomlik. Ebben az értelmezésben a gyógyító beszélgetés az egyensúly helyreállítását szolgálja. A tanuláselmélet értelmében vett operáns megerősítés embernél döntően a kommunikációs csatornákon keresztül érvényesül. A mindennapi életben döntően metakommunikatív üzenetről van szó. A gyógyító beszélgetésben a szelektív megerősítésnek fontos szerepe van (lásd a Gyógyító beszélgetés hatásmechanizmusa c. fejezetet). Ismert kísérlet a következő. Egyetemi hallgatók megegyeznek abban, hogy a tanár valamely szokásos beszédfordulatát befolyásolni fogják. Valahányszor a tanár ezt a fordulatot használja, a hallgatók fokozott érdeklődést mutatnak: a tanárra emelik tekintetüket, helyeslően bólintanak, intenzíven jegyzetelni kezdenek stb. Kimutatható, hogy az óra végén az tanár az adott a dott beszédfordulatot gyakrabban használja. Melyek azok a jelzések, amelyeknek pozitív megerősítő hatása van? Maga a kommunikáció egészében az! Gondoljunk ismét a vasúti fülkére, ahol a két ismeretlen egymást kölcsönösen, apró lépésekkel bátorítva bocsátkozik jóízű beszélgetésbe. Pozitív megerősítést szóbeli helyeslés, biztatás, egyetértés stb. is kifejezhet. Számun Számunkra kra sokkal sokkal fontos fontosabb abbak ak azok azok a többny többnyire ire nem tudato tudatosul suló, ó, de mégis mégis ható ható jelzés jelzések, ek, amelye amelyek k összefoglalóan a metakommunikáció területére tartoznak, s döntően a nem verbális csatornákon keresztül érvényesülnek. A segítő kapcsolatban ilyen hatást közvetít a tekintet. A mimika egésze ugyancsak biztatást fejezhet ki, ezen belül a fejbólintás igenlést, helyeslést jelez. Kiemelt szerepe van a mosolynak. Természetes, hogy az erősítő közlés többnyire nem egyetlen csatornán érvényesül. (Emlékezzünk a kommunikáció többcsatornás jellegének törvényére.) Az egyes csatornák részvételi aránya helyzetenként, egyénenként módosul, s ez végtelen sok árnyalat kifejezését teszi lehetővé.
A vegetatív kommunikáció csatornái A viselkedés tág fogalmához tartozó vegetatív idegrendszeri reakciókat hagyományosan nem szokták közlési csator csatornak naként ént tárgya tárgyalni lni.. A segítő segítő,, főleg főleg a gyó gyógyí gyító tó kap kapcso csolat latban ban azonba azonbann a testi testi reakc reakciók ióknak nak kiemel kiemeltt jelentősége van. Ezeket, legalább is vázlatosan, a nem-orvos terapeutáknak, s más, emberrel foglalkozó hivatások képviselőinek is ismerniük kell. Ezért jogosultnak tartom, ha külön vegetatív csatornáról beszélünk (Tring (Tringer, er, 197 1978). 8). Ebben Ebben a fejeze fejezetbe tbenn össze összefog foglal laljuk juk a köz közvet vetlen lenül ül megfig megfigyel yelhet hetőő és vizsgá vizsgálha lható tó testi testi reakciókat. Egyesek természetesen az orvosi kompetencia keretébe tartoznak (lásd a következő fejezetet is). A szorongó szorongó beteg vizsgálata vizsgálata
A szoron szorongás gástt jelző jelző veg vegeta etatív tív tünete tünetek, k, valami valamint nt a szoro szorong ngóó egy egyén én viselk viselkedé edésén sének ek sajáto sajátossá sságai gai interj interjúú helyzetben, orvosi exploráció alkalmával is észlelhetőek. Bár a központi aktiváció nagymérvű fokozódása meglehetőse meglehetősenn egyéni egyéni módon módon nyilvánul nyilvánul meg, vannak olyan jellegzetesség jellegzetességek, ek, melyek melyek majdnem majdnem minden minden betegnél megmutatkoznak. Az alapfolyamat azonban mindenképpen az idegrendszer 28
"háttértevékenységének", az aktivációs szintnek a megváltozása. A szorongásnak, mint minden emocionális reakciónak reakciónak vegetatív-f vegetatív-fizioló iziológiai, giai, viselkedés viselkedéses-mot es-motoros oros és kogn kognitív-ve itív-verbáli rbáliss összetevő összetevőii vann vannak. ak. Minél súlyosabb a szorongás, annál több szervrendszer kapcsolódik be. Az interjú helyzet meglehetősen szúk viselkedési megnyilvánulásokat tesz lehetővé. Ennek következtében a szorongó egyén vizsgálat alkalmával eléggé egyöntetű és jellegzetes képet mutat. A vegetatív és viselkedési jegyek észlelése semmiféle műszeres felszerelést nem igényel. Itt nem feltétlenül kóro kóros, s, hane hanem m a mind minden ennnapi api élet életbe benn is megf megfig igye yelh lhet ető, ő, egés egészs zség éges es embe embern rnél él is tapa tapasz szta talh lhat atóó megnyilvánulásokról van szó. A pszichoterápiás helyzet műszeres elemzése még nagyon kezdeti stádiumban van.
I. A szorongás vegetatív tüneteinek vizsgálata 1. A bőr és nyálkahártyák reakciói
A bőrön és nyálkahártyákon megfigyelhető tünetek korán felhívják a figyelmünket a szorongásra. A bőr vaszkularizációjának beidegzése szorongás esetén megváltozik. Arcpír: Gyakran látjuk, hogy a beteg exploráció közben elpirul. Az elpirulás nem ritkán előtérben álló tünetként az eritrofóbia alapját képezi. Az arcpír, különösen a hozzá kapcsolódó fóbiás tünetek elsősorban fiataloknál, adolescens korban jelentkeznek, mindkét nemnél egyaránt. Később is előfordul, fóbiás tüneteket azonban ritkán eredményez. Egyéb fóbiában szenvedő nőbetegeknél viszont később is gyakori az elpirulás. Interjú helyzetben az arc elpirulása többnyire kezdetben észlelhető, s a helyzet stressz-hatásának csökkenése folyamán folyamán megszűnik megszűnik.. Más természetű természetű dolog, dolog, ha az exploráció explorációnál, nál, emocionális emocionális,, konfliktuso konfliktusoss tartalmak tartalmak feltárásakor az arcpír újra jelentkezik, mintegy elárulva az adott tartalom érzelmi töltését. Az arcpír többnyire a betegben is tudatosul, nemegyszer ennek percepciója a szorongást tovább fokozza. Ez a circulus vitiosus az eritrofóbiában különösen fontos szerepet játszik. Mindig vegyük figyelembe, ha a beteg elpirul, ez benne szorongásos szorongásos reakciók elindítását, további erősödését erősödését eredményezi. Az arc elpirulása elpirulása természetesen természetesen könn könnyebbe yebbenn észrevehe észrevehető tő halványabb halványabb bőrű, szőke, szőke, kevésbé kevésbé pigmentált pigmentált egyéneken. Kellő odafigyeléssel többnyire mindig feltűnik, feltéve, ha a beteg arca megfelelő világításban van. (Nehogy ebből valaki arra következtessen, hogy a beteg arcát külön meg kell világítani!) Tapasztalataim szerint bizonyos fokig eltérő módon jelentkezik a bőr egyéb területeinek kipirulása. Ez elsősorban a nyak, mellkas elülső-felső részének bőrén észlelhető. Nem annyira gyorsan alakul ki és szűnik meg, mint az arcpír. Az exploráció folyamán fokozatosan jelenik meg, és sok esetben egy órás interjú alatt végig fennáll, vagy csak nagyon lassan oldódik. A beteg többnyire nem tudatosítja olyan mértékben, mint az arcpírt. Az arc, nyak, fejbőr vaszkularizációjának (és a verejtékmirigyek működésének) gyors megváltozása gyakran viszketés érzését kelti. A viszketést arról vesszük észre, hogy a beteg öntudatlanul is vakargatja magát. Előadóknál is gyakran megfigyelhető, enyhe feszültség már eredményezhet viszketést, az orr, homlok stb. vakargatását. A vakaró mozgásnak azonban feszültségcsökkentő hatása is van, erről később még szólunk, a viselkedéses jegyeknél. Az arc és nyakbőr kipirulása, izzadás a betegben melegség érzését kelti, nemegyszer megjegyzéseket is tesz, "de meleg van itt", más beteg legyezgeti magát, tapadó ruháját meglazítja stb. Különösen feltűnő ez akkor, ha valójában nincs is meleg. A neurotikus egyén végtagjai közismerten hűvösek. Ne mulasszuk el megtapintani ezért a kezeket, már a kézfogást is használjuk fel információ szerzésre. Hideg-nyirkos kezek, lagymatag, erőtlen kézfogás (a beteg csak az ujját nyújtja) szorongás jele lehet. Ez különösen akkor feltűnő, ha közben melegség érzésről panaszkodik, arca kipirul, kézfején a vénák vénák ugyanakkor nem tágulnak ki arányosan. arányosan.
29
A végtagok hűvössége, nyirkossága nem annyira az aktuális szorongás függvénye (mint az arcpír), hanem alkati szorongásos hajlamé. A nyálkahártyák nyálkahártyák reakciói reakciói
Szoron Szorongás gás esetén esetén megvál megváltoz tozik ik a nyá nyálka lkahár hártyá tyákk ned nedvte vterme rmelés lése. e. Menn Mennyisé yiségile gilegg csökke csökken, n, minősé minőségil gileg eg viszkózusabbá válik, lúgossága csökken. Ennek Ennek leggyak leggyakori oribb bb köv követk etkezm ezmény ényee a száj száj kiszár kiszáradá adása. sa. A szájsz szájszáraz árazság ság mérték mértéke, e, időbel időbelii lefoly lefolyása ása a szorongás egyik legjobb mutatója interjú helyzetben. Ne mulasszuk ezért ennek pontos megfigyelését. A szájsz szájszáraz árazság ságot ot a beteg beteg is észrev észrevesz eszii többn többnyire yire,, de nem mindig mindig!! Ha tudomá tudomásul sul veszi, veszi, hajlam hajlamos os a gyógyszerek szedését okolni miatta, még akkor is, ha a szájszárazság nyilvánvalóan csak az adott helyzetben mutatkozik mutatkozik,, gyógy gyógyszert szert pedig folyamatos folyamatosan an szed. szed. A gyóg gyógysze yszerr okozta okozta szájszáraz szájszárazság ság neurotiku neurotikusokn soknál ál könnyen elkülöníthető a szorongásétól, mert náluk a szorongás erősebben szituáció-függő. Figyelembe kell venni természetesen a gyógyszer mennyiségét és minőségét. Enyhéb Enyhébbb esetek esetekben ben a szájsz szájszára árazsá zságg olyan olyan mérvű mérvű csupán csupán,, hog hogyy maga maga az egy egyén én nem veszi veszi észre. észre. A vizsgálónak azonban nem kerülheti el a figyelmét. Melyek ezek a jelek? A szájnyálkahártyák kiszáradása és a nyál viszkózussá válása megváltoztatja a hangképzést, a beszéd folyamán ez többféle jellegzetességben tűnik fel. Az ajkak és a nyelv finom mozgásait a kevés és tapadó nyál akadályozza akadályozza.. Ennek Ennek számos számos hang hangtani tani következmé következménye nye van, mely elsősorb elsősorban an a mássalhan mássalhangzók gzók kiejtését, kiejtését, színezetét változtatja meg. Kellő mennyiségű nyál híján a réshangok tompábbak, csengő jellegük elvész (az s kissé selypített jelleget ölt, az sz éles sziszegő jellege megszűnik, ugyanez érvényes a zöngés párhangjaikra is: zs, z). Az ajakkal képzett hangok is hasonlóképpen tompulnak, mivel az ajkak a fogakhoz és fogínyhez tapadnak. A zárhangok zárhangok csattanó jellege, jellege, éles magas frekvenci frekvenciájú ájú összetevői összetevői is megszűnne megszűnnek, k, tompa jelleget vesznek vesznek fel (cs, t, p stb.). Mindez a beszédnek sajátos jelleget kölcsönöz, letompított, színtelen, a hangok nehezebben differenciálhatók. A beszéd sok egyéni hangképzési jellegzetességét elveszíti, a szorongó egyén beszéde uniformizáltabb (annál is inkább, mert a beszéd emocionális modulációja is csökken, erről később). Súlyos esetben a nyelv mint száraz "fadarab" mozog a szájüregben. A beszéd mellékzörejei szorongás esetén két típusba sorolhatók. A hangképzéshez kapcsolódó zörejek azáltal keletkeznek, hogy a tapadós, viszkózus nyál a nyelvet a kemény szájpadhoz és a fogínyhez tapasztja. Zárhangok esetén, mikor a nyelv hirtelen elválik a fenti képletektől, az adott mássalhangzót csattogó, cuppanó zörejek kísérik. A lágysz lágyszájp ájpad ad és az uvu uvula la mozgás mozgásáva ávall kap kapcso csolat latos os csengő csengő-cs -csatt attanó anó mellék mellékzör zörej ej abb abból ól ered, ered, hog hogyy a lágysz lágyszájpa ájpadd a hátsó hátsó garatf garatfalh alhoz oz tapad. tapad. Amiko Amikorr zön zöngés gés han hangok gok kép képzés zéséné énéll a lágysz lágyszájp ájpad ad az orrüre orrüreget get megnyi megnyitja, tja, csengő csengő,, az orrüre orrüregbe gbenn is rezoná rezonáló ló han hangg keletk keletkezi ezik, k, a lágysz lágyszájp ájpadn adnak ak a garatf garatfalr alról ól való való "lesza "leszakad kadása ása"" köv követk etkezt eztébe ében. n. Hason Hasonló ló han hangg keletk keletkezh ezhet et a k kép képzé zések sekor or is, amikor amikor a lágysz lágyszájp ájpad ad a nyelvgyöktől válik el. A mellékzörejek másik típusa a hangképzéstől független: Ide sorolhatók azok a hangok, amelyek azáltal keletkeznek, hogy a beteg az ajkak és nyelv szárazságát enyhíteni igyekszik: nyelvével fogai és az ajkak közti rést "végigkeni", még gyakoribb, hogy nyelvével nedvesíti meg ajkait (sok eredménnyel ez nem jár, mert a nyelv maga is száraz). Mégis, a nyelv fokozott, nagy intenzitású mozgatása a nyelv alatt mirigyekből nyálat préselhet ki. Gyakran fordul elő, hogy a beteg alsó-felső ajkát váltakozva beszívja a szájába, így igyekszik megnedvesíteni azokat. Mindezek a mozgások esetenként olyan gyakoriak és mérvűek, hogy modorosságnak, mimikai zavarnak véleményezhetjük, ezzel téves diagnózisra jutunk. A nyálkahártyák kiszáradása a garatot és légcsövet is érintheti. A nyelés folyamata is megváltozik: a 30
mozgássor lelassul, a sűrű nyálat lenyelni nehezebb, ugyanakkor a szorongónak gyakran nyelési késztetése van, a száraz garat nyelési ingert vált ki. A nyelési reflex és a nyelés nehezítettsége gyakran sajátos helyzetet teremt: a betegnek nyelnie kell, de nem tud, beszéde leáll, nyeldeklő mozgásokat végez, ha lehet, vizet iszik. Más esetbe esetbenn köh köhögé ögési, si, krákokráko-gás gásii inger inger lép fel. fel. A köh köhögé ögéss jelleg jellegzet zetese esenn száraz száraz.. Többsz Többször ör inkább inkább torokköszörülésről van szó. Utóbbi nagyon mindennapos tapasztalat, nyilvánosság előtt gyakran szereplő egyéneknél inkább beszédbeli modorosságnak kell tartanunk. Valószínű, hogy ennek eredete is szorongásra vezethető vissza. A száj-garat-gége nyálkahártyáin észlelt jelenségek, illetve ezeknek a beszédbeli következményei szorongást fokozó circulus vitiosust eredményezhetnek, ugyanúgy, mint az arcpírt. Érthető ezek után, hogy a pszichiátriai explorációnál mennyire elengedhetetlen kellék a pohár víz, melyhez a beteg bármikor hozzányúlhat. Az izzadás izzadás
A bőr verejtékmirigyeinek és a hónalji, gáttájéki apokrin mirigyeknek viselkedése bizonyos mértékig eltérő. Szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Ez az alapja a pszichogalván jelenségnek is. A hónalj verejtékmirigyeinek fokozott működése sok esetben alkati jelenségnek látszik, különösebb stressz nélkül is észlelhető. Nem kétséges azonban, hogy szorongásra különösen hajlamos, neurotikus személyiségű, vegetative labilis beidegzésű egyénekről van szó. A hónalj izzadás (hideg időben is), vagy a végtagok hűvössége (meleg időben is) azonos értékű tünetek. A hónalj izzadás a beteg ruházatán nemegyszer azonnal észlelhető foltot hagy, mivel a ruhán (elsősorban a nőknél komoly kozmetikai problémát okozva). A bőr bőr egyé egyébb rész részei eine nekk az izza izzadá dása sa inká inkább bb az aktu aktuál ális is stre stress sszh zhel elyz yzet ette tell kapcs kapcsol olat atos os.. Bizo Bizony nyos os megszorításokkal azt mondhatjuk, hogy a hónaljizzadás a szorongásos hajlam, a bőr egyéb területeinek nyirkossága, izzadása pedig az aktuális szorongás mutatója. Leggyakrabban a tenyér izzadása okoz panaszt, elsősorban neurotikus diákoknál, írómunkát végzőknél. A beteggel való kézfogás alapján már bizonyos fokig tájékozódhatunk. Interjú közben a beteg tenyerét ruhájába, vagy zsebkendőjébe törüli. Olyan beteg, aki disszimulálni, elhárítani igyekszik, esetleg úgy segít magán, hogy a textíliával bevont karosszék vagy fotel karfájára fekteti tenyerét, rejtetten "kéztörlőnek" használva. Súlyos Súlyosabb abb szoron szorongás gás esetén esetén a beteg beteg láthat láthatóan óan megizz megizzad, ad, homlok homloka, a, arca arca gyö gyöng ngyöz yözik, ik, arcát arcát törülg törülgeti eti.. Nemegyszer látható izzadság nélkül nélkül is homlokát törli: melege van, bőre kipirul. Testi vizsgálat közben ne mulasszuk el a bőr nyirkosságának megfigyelését. Az izzadás és szorongás kapcsolata egyébként annyira kézenfekvő és közismert, hogy a köznyelv is használ olyan fordulatokat, melyekben a szorongás mértékét az izzadtság mértéke fejezi ki. A diák a vizsga után azt mondja: jól megizzadtam stb. A szorongó szorongó beteg szaga szaga
Nagynevű belgyógyász tanárom fejtegette előadásaiban, hogy némely betegség a szagáról felismerhető. Jó belgyógyász a kórterembe lépve szagról szagról megállapítja, hogy ott májbeteg van. Legtöbbször a szorongó betegnek is szaga van. Természetesen ez a szag intenzitásában és jellegében nagymértékben függ a beteg ápoltságától, ruhája tisztaságától ti sztaságától és frissességétől. A beteg szagát a kozmetikai szerek jelentősen módosítják. Annál is inkább, i nkább, mert ha a beteg fokozottan izzad, az illatszerek kipárolgása is erőteljesebb. A hónalj dezodorán sokra ez különösen érvényes. Megfelelő gyakorlattal azonban az illatszer szaga mellett a beteg saját szaga is felismerhető. Arra is gondoljunk, hogy a nagyon izzadó beteg védekezésül erőteljesebb illatszereket használ. Belépéskor esetleg csak ezt vesszük 31
észre, s főleg nőbetegeknél arra a következtetésre juthatunk, hogy önmagát kellető, extravertált, nőiességét túlhan túlhangsú gsúlyo lyozó zó személ személyisé yiségrő grőll van szó, szó, holott holott épp az ellenk ellenkező ezője je igaz: igaz: szoron szorongó gó gátolt gátolt,, veg vegeta etatív tív panaszaival küszködő beteg áll előttünk, előttünk, aki izzadságszagát igyekszik elfedni elfedni illatszerekkel. 2. A szorongás szemtünetei
Régi közismert tény, hogy a "szemek sok mindent elárulnak". Tudjuk azonban, hogy a szemek emocionális közlése nem vonatkoztatható el az arc mimikájának egészétől. Jelenleg csupán azokat a jelenségeket vesszük szemügyre, amelyek a szorongással, emocionális állapottal közvetlenül kapcsolatban vannak. A szempillacsapás gyakorisága és jellege a szorongásos állapottal szoros kapcsolatban van, a stressz-hatás növekedésével a pillacsapások száma nő. Exploráció közben ezt jól megfigyelhetjük és értékes támpontokat kapunk. Ritkán a szemhéjak állandó jelleggel félig-kétharmadig zárva vannak. Volt betegem, aki exploráció közben alig nyitotta ki a szemét. Ezek inkább másodlagos tünetek, a fokozott könnyelválasztás kivédését, illetve elrejtését célozzák. Úgy kell elképzelnünk tehát, hogy az organizmus stressz-állapotának lassú változásai a pillacsapás szaporaságának lassú átlagváltozásaiban tükröződnek és ezekre a lassú hullámokra az aktuális emocionális hullámzás szaporább frekvenciái rakódnak rá. A kettőt interjú helyzetben nehéz elkülöníteni. Előbbiről durva tájékozódást szerezhetünk akkor, amikor az interjút megkezdjük. A későbbiek folyamán már csupán a gyakoribb változásokat tudjuk regisztrálni műszeres megfigyelés híján. A kön könnye nyelvá lválas lasztá ztáss mérték mértékee ugy ugyanc ancsak sak kap kapcso csolat latos os az emocio emocionál nális is állapo állapotta ttal. l. Szoron Szorongó gó beteg beteg szeme szeme gyakr gya kran an kön könnye nyes, s, enn ennek ek mérték mértékee a szemcs szemcsill illogá ogástó stóll a kön könnyb nybelá elábad badáso ásonn át a sírási sírásigg terjed terjed.. Inter Interjú jú helyzetben elsősorban a finomabb változások értékesek. A szemek könnyessége az érzelmi változások tartósabb tartósabb jelzője. Míg a pillarezgés pillarezgés egyes szavaknak szavaknak,, kifejezése kifejezéseknek knek az emocionális emocionális töltését töltését is jelezheti, jelezheti, a könnyelválasztás mértéke inkább az interjúban feltárulkozó élmények konfliktusok áruló jele. Míg előbbit a beteg nem veszi észre, utóbbit többnyire maga is regisztrálja, s különböző védekező-elhárító manővereket vesz igénybe. Ide tartozhat maga a szemhéj lezárása is, a könnybelábadás maga is gyors pillamozgásokat vált váltha hatt ki, ki, ezek ezek tart tartós ósab abba bak, k, mint mint a fent fent említ említet ette tekk (hog (hogyy a fölö fölöss menn mennyis yiség égűű könn könnye yett a duct ductus us nasola nasolacri crimal maliso isokk "elszí "elszívjá vják") k").. Más esetbe esetbenn a beteg beteg szemét szemét dörzsö dörzsöli, li, különö különösen sen,, ha szemüv szemüvege ege is van van.. Szem Szemüv üveg eges esek ekné néll hétk hétköz özna napi pi dolo dologg ugya ugyani nis, s, leve levenn nnii a szem szemüv üveg eget et és a szem szemek eket et,, az orrg orrgyö yökö kött zseb zsebke kend ndőv ővel el megtö megtörü rülg lget etni, ni, "fel "felfr fris issí síte teni ni". ". Szor Szoron ongó gókk e tevé tevéke keny nysé ségg mögé mögé rejt rejthe heti tikk szem szemük ük könnyb kön nybelá elábad badásá ását. t. Előfor Előfordul dul,, hog hogyy a beteg beteg a fejét fejét elford elfordítja ítja,, szemét szemét eltaka eltakarja rja,, enyhe enyhe esetbe esetbenn a belső belső szemzugát dörzsöli, mintha viszketne (itt gyűlik meg a könny). 3. A szorongás légzéstünetei
A szorongás objektív-fiziológiai paraméterei között a légzésfrekvencia is gyakran szerepel a különböző kísérleti vizsgálatokban. Még egy fejszámolási feladat is megváltoztatja a légzésgörbe jellegét. A vizsgálati helyzet is lehetőséget ad számos olyan megfigyelésre, mely a légzéssel kapcsolatos. Ezek a jelenségek a beteg számára többnyire nem tudatosak megfigyelésük annál inkább értékes. A légzésfrekvencia változásai álta általá lába bann nem nem olya olyann mérv mérvűe űek, k, hogy hogy egys egysze zerű rű megf megfig igye yelé léss ssel el észr észrev eveh ehet etné nénk nk.. Kivé Kivéve ve,, amik amikor or a légzésfrekv légzésfrekvencia encia nagymérvű nagymérvű fokozódásá fokozódásátt látjuk látjuk szorongás szorongásos-hi os-hiszté sztériás riás pánikállapo pánikállapotokb tokban, an, nagyrohamo nagyrohamok k esetén, melyek sok esetben hiperventillációs tetánia kialakulásra vezetnek. Annál inkább értékes jelek a légzés mélységének változásai, a légvétel harmonikus voltának, a beszéd-levegő gazdálkodásának zavarai. Leggyakoribb jel az interjú helyzetben jelentkező mély légvétel és sóhajtás. Tudjuk, hogy ez neurotikus panasznak is lehet alapja, alapj a, a szorongás szubjektív légszomjjal jár, ezt a beteg mély légvétellel, "átlégzéssel" kompenzálja. A sóhajtás is elég jól követi az emocionális történéseket, erőteljesebb emocionális állapotban nemegyszer a beszéd folyamatosságát is megtöri. Szorongó betegnél megváltozik a légvétel folytonossága, szaggatottá válhat. Ez különösen jól észlelhető akkor, akkor, ha sóhajtásra sóhajtásra rakódik rá, mert ekkor jól hallható. Általában hevesebb hevesebb szorongás szorongás esetén figyelhetjü figyelhetjük k meg. A beszédfunkció és a légvétel harmonikus együttese nemegyszer felbomlik szorongás esetén. Ilyenkor a beteg mondat közben szokatlan szünetet tart, levegőt vesz, sóhajt, súlyos esetben a mondatokban gondolati egységek, sőt szavak szakadnak ketté levegővétel vagy sóhajtás miatt. A légzés ezen súlyosabb zavarai 32
többnyire az interjú elején, a beteggel való első találkozások alkalmával észlelhetőek. A későbbiek folyamán többnyire csupán a sóhajtást figyelhetjük meg. A sóhajtásnak szorongáscsökkentő hatása is van. A feszes légzésritmus megtörése, a levegő erőteljes kifúvása szubjektíve megkönnyebbülés, ellazulás érzését kelti. Ezt különféle szuggesztív kezelésekben, autogén tréning esetén tudatosan használjuk fel. 4. A szívritmus zavarai
Szorongás esetén három típusú szívválaszt írnak le: frekvencianövekedés, -csökkenés, vagy bifázisos válasz: növekedés majd csökkenés. A kutatók többségének véleménye szerint a pulzusszám jó mutatója az emocionális állapotnak. A testi vizsgálat során a pulzust rutinszerűen ellenőrizzük, azonban ez többnyire nem az interjú kezdetén történik. Közben a pulzus visszatérhet nyugalmi értékére. Ha a pulzusszámnak különösen nagy jelentősége van, ne mulass mulasszuk zuk el ann annak ak vizsgá vizsgálat latát át mindjár mindjártt az explo explorác ráció ió kezdet kezdetén. én. A szívri szívritmu tmust st explo explorác ráció ió köz közben ben is folyamatosan figyelhetjük a következő módon: úgy helyezkedjünk el, hogy betegünk és közöttünk ne legyen asztal. A beteg többnyire keresztbevetett lábakkal ül. Az átvetett láb az artéria poplitea lüktetését átveszi, finom, de jól észrevehető mozgást végez, amely szemmel is jól követhető. így a beteg pulzusát folyamatosan figyelhetjük. Ha erre nincs mód, esetleg a carotisok lüktetése figyelhető meg, nyitott ruhájú betegnél. A pulzusszám a beteg aktuális feszültségi szintjéről ad felvilágosítást. Ne mulasszuk el a vizsgálat során a légzési aritmia megfigyelését. Értéke ugyanaz, mint a hónaljizzadásé stb. vagyis a vegetatív beidegzés labilitása és a szorongásos készség jelzője. Nem annyira az aktuális állapot, mint a hajlam kifejezője. II. A szorongá szorongáss viselkedéses viselkedéses megnyilvánulásai megnyilvánulásai interjú helyzetben helyzetben.
A szorongó beteg viselkedése megváltozik. A változás két összetevő eredményeként jön létre. 1. A szorongás általában viselkedésrepertoár beszűkülésével jár. Különösen érvényes ez az emocionális megnyilvánulásokra, de egészében is. A szorongó egyén visszafogottabb, gátolt benyomást kelt. Egyéni, sajátos viselkedési megnyilvánulásai gátlódnak először, igyekszik minél konvencionálisabb lenni. Minél inkább inkább szorong, szorong, annál annál inkább inkább uniformizál uniformizált.t. Mind fizikai, mind emocionális emocionális mozgásain mozgásainak ak amplitúdója amplitúdója csökken. Kerüli a beteg a széles mozdulatokat, ülve is mereven tartja magát, kényelmes széknek is csak a szélére ül le óvatosan, merev derékkal. Mozdulatai gyakran kimértek, óvatosak. Félve nyújt kezet, csak ujjait használja, kézfogása gyakran lagymatag. Ha köhögnie kell, halkan krákog előbb, s csak ha a levegő kiáramlása nem elég a nyálka felszakításához, erősíti a köhögést. Tudjuk, hogy az emocionális stressz állapotában a környezeti ingerekre adott lehetséges válaszok száma, az alternatívák lehetősége lecsökken. Szorongó betegeinknél ez néha a viselkedés sztereotipizáltságában juthat kifejezésre kifejezésre.. Különöse Különösenn könn könnyen yen észrevehet észrevehetőő ez a verbális verbális viselkedé viselkedéss síkján. síkján. A szorongó szorongó egyén egyes fordulatokat, sajátos szófűzéseket, egyénieskedő, modorosnak látszó kifejezéseket használ. Egyik betegünk pl. gyakran így fejezi ki magát: "és akkor jön a lefekvés című fejezet", "reggel a hivatal című fejezet" stb. A sztereotípiák - ha nem is túl gyakran - ugyanígy észlelhetőek az egyes mozgásokban, vagy a mimikai kifejezésekben. 2. A viselkedési megnyilvánulások másik csoportját azok a manőverek képezik, amelyek a szorongás csökkentését célozzák. Ezek általánosságban valamely mozgási mimikai, vagy emocionális plusztünetek, szemben szemben az előbbi, előbbi, inkább inkább mínuszválto mínuszváltozások zásokkal. kal. A szorongás szorongás - mozgásgátl mozgásgátlás. ás. A mozgás mozgás bármely bármely formája formája ezért a szorongást enyhíti. A szorongó beteg gyakrabban mozog, ha teheti fel-alá járkál, hogy kínlódását csökke csökkents ntse. e. Egyik Egyik betegü betegünk nk ezt mondta mondta,, "amiko "amikorr ez a külön különös ös érzés érzés elfog, elfog, járkál járkálnom nom kell, kell, és akk akkor or megnyugszom kissé'. Ha járkálásra nincs lehetőség, ülőhelyében végez különböző mozgásokat. Kezével, ujjaiv ujjaival al dob dobol, ol, lábát lábát sztere sztereoti otipp módon módon rázza, rázza, túlzot túlzottan tan,, modor modorosan osan igyeks igyekszik zik "lezse "lezser" r" lenni, lenni, a széken széken állandóan állandóan változtatja helyzetét, helyzetét, egymáson egymáson átvetett lábait gyakran cseréli stb. Ebbe a szorongás szorongáselhár elhárító ító mozgás mozgáscso csopor portba tba tartoz tartozik ik a doh dohány ányzás zás is, mely mely a maga maga rituál rituáléjá éjával val nyu nyugod godt, t, kellem kellemes es környe környezet zethez hez kondicionálódik, így nagyon intenzív szorongáscsökkentő hatása van. Számos egyéni jellegzetességet is felsorolhatnánk, amelyek szinte mindenkinél mások. Az 1. csopo csoportb rtban an felsor felsorolt olt viselk viselkedé edési si sztere sztereotí otípiák piákat at és a 2. csopor csoportba tba tartoz tartozóó szoron szorongás gáselh elhárí árító tó manővereket nem könnyű elkülöníteni egymástól. Előbbiek többnyire valamely problémahelyzetben tűnnek fel, az amúgy is szorongó betegnél. Volt betegünk, aki pl. az exploráció közben, valahányszor a beszélgetést 33
telefon vagy egy ajtónyitás zavarta meg, felállt és készült kimenni. Hasonló jelenség a szorongó kamaszok problémája kezükkel, lábukkal. Megfelelő viselkedésrepertoár híján szoron szorongás gásos os helyze helyzetbe tbenn karjaik karjaikkal kal esetle esetlen, n, suta, suta, sztere sztereotip otip mozgás mozgásoka okatt vég végezn eznek. ek. A kamasz kamasznál nál a viselkedés viselkedésrepert repertoár oár még hiányos, hiányos, neurotikusnál neurotikusnál pedig a szorongá szorongáss köve következté tkeztében ben szűkül szűkül be. így egy adott helyzet finom megoldására nem képes, mert csak kisszámú alternatíva közül választhat. A viselkedési pluszként jelentkező megnyilvánulások nem csupán problémahelyzetben lépnek fel, hanem a szorongás általános jelzőjeként annak csökkentését célozzák. III. A viselkedés viselkedés emocionális emocionális összetevőine összetevőinekk változásai változásai szorongás szorongás esetén esetén
Emocionális összetevőnek a viselkedés olyan elemeit nevezzük, melyek a mozgás, a gesztus, a mimika, a beszéd után az egyén érzelmi állapotaira utalnak. A viselkedésnek formai, "mögöttes" színező mozzanatairól van szó, amelyek többnyire a környezet felé irányuló közlést is tartalmaznak, ezért a metakommunikáció fogalmát is alkalmazhatjuk, amennyiben a közlés mozzanatát hangsúlyozzuk. A szorongás maga is emocionális reakció, amely a személyiség megnyilvánulásainak többségét érinti, és minél intenzívebb a szorongás, annál inkább áthatja a viselkedés egészét. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szorongó egyén alapvető változás a pozitív érzelmi megnyilvánulások hiánya, a negatív előtérbe kerülése. Fiziológiailag ez valószínűleg a negatív emocionális struktúrák dominanciájának következménye. A tartósan szorongó neurotikus egyénre ez a sajátosság állandó jelleggel érvényes. A neurózis az életöröm elveszítése, ahogy Ruch es Zim-bardo (1975) velősen megfogalmazza. Szorongás esetén azonban a különösebben nem neurotikus egyén sem képes pozitív érzelmi megnyilvánulásokra, élményekre. A szoron szorongás gásnak nak az emocion emocionáli áliss viselk viselkedé edésbe sbenn megnyi megnyilván lvánuló uló tünete tüneteit it is két csopor csoportba tba sorol sorolhat hatjuk juk:: mennyiségi változások, ezek többnyire mínusztünetek, valamint szorongáselhárítást szolgáló plusztünetek. 1. Szorongás esetén az érzelmi kifejezés többnyire visszafogott egyéni színe elvész. A beteg alig gesztikulál, súlyos súlyos esetbe esetbenn egy egyált általá alánn nem. nem. Arca Arca mereve merevebb, bb, alig, alig, vag vagyy egyált egyáltalán alán nem nem mosoly mosolyog. og. Mimika Mimikaii izmai izmai általában kevésbé kifejezőek. Beszéde halk, modulációja hiányosabb, színtelenebb. A beteg néha olyan halkan beszél, hogy nehéz megérteni, Ha felszó felszólít lítjuk juk,, hog hogyy han hangos gosabb abban an beszél beszéljen jen,, még még inkább inkább vissza visszafog fogja ja a han hangjá gját. t. Beszé Beszédén dének ek érzelm érzelmii tartalmát mimikája alig, vagy egyáltalán nem követi. A normál-konvencionális beszélgetéshez még hivatalos keretek között is hozzátartozik bizonyos mennyiségű mosoly, vagy nevetés. Ez a szorongóknál hiányzik. Amennyiben pontosabban akarunk tájékozódni a szorongó beteg érzelmi gátoltságáról, a következő egyszerű próbával éljünk. Beszélgetés közben (természetesen megfelelő verbális tartalommal kísérten) mosolyogjunk a betegre. Először csak egészen finoman, majd mosolyunk legyen egyre kifejezettebb, esetleg enyhébb nevetésbe menjünk át. Figyeljük meg, a betegnél mikor jelenik meg a viszontmosoly. Minél erősebb a szorongás annál később. Esetleg egyáltalán nem képes visszamosolyogni. A mindennapi életben ugyanis a beszélgetést kísérő mosoly reflexesen mosolyt vált ki a partnerben is. (Az orvosnak a mosolya egyébként terápiás értékű is egyben: amennyiben a betegben mosolyt sikerült kiváltani, úgy az, mint szorongással inkompatibilis reakció, annak csökkenését eredményezi.) A szoron szorongás gás oko okozta zta érzelm érzelmii gátolt gátoltság ság olyan olyan mérték mértékűű lehet, lehet, hog hogyy téves téves diagn diagnózi ózisra sra vezet: vezet: az érzelm érzelmii visszafogottság érzelemhiánynak tűnik, a mimika és pantomimika merevsége a pszichomotorikum primer zavarának zavarának stb. A beszédmodu beszédmoduláció láció amplitúdója amplitúdója lecsökken lecsökken.. Jellegzetes Jellegzetes elsősorban elsősorban depressz depressziósokn iósoknál, ál, de szoron szorongók góknál nál sem ritka ritka a mondat mondatok ok fokoza fokozatos tos elhalk elhalkulá ulása, sa, amely amely érthet érthetetl etlen en suttog suttogásb ásbaa mehet mehet át. A szorongó hajlamos rövid tőmondatokban beszélni. Előfordul - bár viszonylag ritkán -, hogy az érzelmi megnyilvánulásokat még verbálisan is kerüli, egy-egy mondatot érzelmileg hangsúlyozottabb gondolati egységek előtt félbehagy, más irányba tér, vagy elüti a dolgot valamilyen töltelék szóval. Ismerünk beteget, akinél akinél ez a tünet tünet olyan olyan mérték mértékben ben áll előtér előtérben ben,, hog hogyy néh néhaa majdne majdnem m minden minden megkez megkezdett dett mondat mondatát át félbeszakítja, "á, ez butaság, ez nem érdekes" stb. olyannyira, hogy a tünetet hosszú ideig zárlatként értelmezték, a betegséget pedig skizofréniának. 34
2. Plus Pluszt ztün ünet etek ek.. Mind Minden en olyan olyan vise viselk lked edés és,, amel amelyy po pozi zití tívv érze érzelm lmii álla állapo potr traa utal utal,, a szor szoron ongá gáss ssal al inkomp inkompati atibil bilis. is. Ilyen Ilyen állapo állapotna tnakk megfel megfelelő elő viselk viselkedé edési si mozzan mozzanato atokk propri proprioce ocepció pciója ja tehát tehát szoron szorongás gástt csökkentő hatású. Ha a szorongónak sikerül mosolyt erőltetnie magára, ha sikerül valami megjegyzésen egy jót kacagnia, jelentősen megkönnyebbülhet. Ha talál valakit, akivel beszélhet - bármit is i s -, megkönnyebbül. Ha panaszait verbalizálhatja, sőt esetleg karikírozza, szorongása csökken, mert a verbális közlés az érzelmi feszültséget csökkenti, a negatív érzelmi tónust pozitív irányba tolja el. A kognitív folyamat pedig visszahat a fiziológiaira. Ez a mechanizmus a gyökere a szorongó egyéneknél plusztünetként értékelhető érzelmi reakciónak. A plusztünetek az általános érzelmi gátoltságon keresztül mintegy a felszínre törnek, s éppen azért, mivel érzelmileg visszafogott egyénről van szó, sokszor groteszk, bizarr, inadekvát jellegük van, amely miatt ugyancsak gyakran adhatnak alapot téves értelmezésre. Visz Viszon onyl ylag ag gyak gyakor ori, i, amik amikor or a pant pantom omim imik ikájá ájába bann gáto gátolt lt bete betegg féls félsze zeg, g, nem nem harm harmon oniku ikus, s, eset esetle lenn geszti gesztikul kuláció ációtt erőlte erőltett magára magára.. Szint Szintee úgy tűnik, tűnik, mintha mintha rosszu rosszull színés színészke zkedne dne,, vag vagyy mintha mintha minden minden részmozdulatát tudatosan kigondolná, a mozdulat sima automatizmusa hiányzik. Még gyakoribb, amikor a mosolytalan, merev arcon áttör egy kényszeredett mosoly, vagy inkább vigyor, mert az ajkak ugyan széthúzódnak, de a szájzugok, melyek normálisan felfelé ívelnek, itt vízszintesek maradnak, vagy esetleg lefelé görbülnek, a mosolynak vagy nevetésnek kényszeredett jelleget kölcsönözve. Nemegyszer azt látjuk, hogy a nevetés nevetés elég jól sikerül, sikerül, azonban azonban a beteg minduntala minduntalann nevet, nevet, akkor is, amikor a beszéd beszéd tartalma ezt nem indokolja. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a nevetés propriocepciójára van szükség. Emocionális jellegű plusztünetként értékelhetjük egyes betegek fokozott beszédkésztetését, a közlés, a más felé irányultság olyan ingermiliőv ingermiliővel el kapcsolódi kapcsolódikk össze össze melyek melyek szorongás szorongással sal össze össze nem egyeztethet egyeztethetők. ők. A beszélgetés beszélgetés fonalát fonalát ugyana ugy anakko kkorr a szoron szorongó gó így kézben kézben tartha tarthatja tja,, elkerü elkerülve lve azt a bizony bizonytal talans anságo ágot, t, amely amely az előre előre nem kiszámíthat kiszámíthatóó kérdésekb kérdésekből ől adódik. adódik. A nevetés, nevetés, a fokozott fokozott beszédkés beszédkészteté ztetéss szociális szociális visszajel visszajelzés zés útján is csökkenti a szorongást, nem csupán propriocepció által. Mosolyra mosoly a válasz, a közlékenységre többnyire többnyire érdeklődé érdeklődés. s. Az érzelmi érzelmi odafordul odafordulás, ás, érdeklődés érdeklődés szociális szociális megerősítő megerősítő,, jutalom, jutalom, szorongás szorongással sal szemben antagonisztikusan hat. Ugyancsak plusztünet az a jelenség, amikor a beteg beszédében előforduló pozitív emocionális jelzések maximálisan fokban jelennek meg. "Ez a gyógyszer csodálatos volt... az orvos elragadó... nagyszerű hetem volt,... ahogy magával beszélek, máris megnyugodtam... " A pozitív élmények verbális fokozása azok szorongáscsökkentő hatását növeli. Különösen feltűnik ez akkor, amikor a beszéd egyébként a szorongásra jellemző fordulatokkal van tele. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a beteg mind a pozitív, mind a negatív élményeket csak extrém kifejezésekkel tudja visszaadni. Elsősorban hisztériás egyénekre jellemző ez a sajátosság, mögötte, mint tudjuk, az emocionális élet sokszor meglehetősen sekélyes. IV. A disszociá disszociációs ciós jelenségek
Az emocionális reakciók egyes alrendszerei egymástól bizonyos fokig függetlenül működnek. Úgy tűnik, patológiás állapotokban ez a függetlenség nagyobb fokú. Extrém mértéket skizofréniában ér el, valódi "schizis" tüneteket eredményezve. Neurózisokban ennek enyhébb fokaival találkozunk. A disszociációs tünetek formái gyakorlati megfigyelések alapján: a) A verbális és autonóm jelek j elek viszonylagos függetlensége. A beteg explorációja során verbális közléseiből intenzív szorongást, félelmet hallunk, ugyanakkor nem látunk látunk ennek ennek megfelelő megfelelő vegetatív vegetatív jeleket jeleket (melyeket (melyeket fentebb fentebb leírtunk). leírtunk). Elsősorban Elsősorban hisztériás hisztériás egyénekre egyénekre jellemző állapot. A fordítottja is rendkívül gyakori: heves vegetatív-testi tünetek, a beteg verbálisan ugyana ugy anakko kkorr nyu nyugod godtsá tságot got,, tünetm tünetment entess essége égett árul árul el, rákérd rákérdezé ezésre sre tagadj tagadja, a, hog hogyy ideges ideges lenne, lenne, vag vagyy szorongana (közben szája kiszáradt stb.) Disszimuláló, elhárító betegek sajátossága ez, pszichoszomatikus állapotképekben gyakori. b) A verbális és viselkedéses viselkedéses jelek viszonylagos függetlensége. függetlensége. Leggyakrabban észlelt disszociációs jelek a verbális és a metakommunikatív közlés függetlensége, melynek "inkongruens viselkedés" megjelölés alatt külön irodalma van. Skizofrén betegek anyjánál jellegzetesnek 35
tartják. A beteg pl. verbálisan szeretettel nyilatkozik valakiről, ugyanakkor mimikailag gyűlöletet tükröz. Nyugodtnak mondja magát, arca sírásra készül. Általában nem fedi egymást a verbális és metakommunikatív metakommunikatív közlés. Ez teszi lehetővé, hogy neurotikus betegek saját viselkedésükről kognitív tudatos szinten a valóságtól nagymértékben eltérő képet alkossanak. Gyakori, amikor főleg hisztériás egyének - mély, nagy emóciókat fejeznek ki, ennek megfelelő viselkedés nélkül. c) A viselkedési és vegetatív-fiziológiai jegyek viszonylagos függetlensége. Ez a mozzanat nehezebben elemezhető. Neurotikus betegeknél gyakran észleljük, hogy heves emocionális viselkedés (sírás, agresszió, szorongásos-gátolt magatartás) viszonylag enyhe vegetatív tünettel jár. Még gyakoribb, hogy igen heves vegetatív jeleket látunk (arc-bőrpír, izzadás, foetor stb.) anélkül, hogy a beteg viselkedésében bármit is észlelnénk, nyugodt, konvencionálisan mosolyog stb. A disszociác disszociációs iós jelek nagy gyako gyakorlatt rlattal al értékelhető értékelhetőek ek csupán. csupán. Általánoss Általánosságban ágban azt mondhatjuk, mondhatjuk, minél nagyobb nagyo bb diszkrepan diszkrepanciát ciát látunk látunk az egyes egyes reakciótart reakciótartomány ományok ok közö között, tt, annál súlyosabb súlyosabb az állapot, állapot, annál rosszabb a prognózis. A disszociációs jelenségek különböző típusainál más és más terápia indokolt. Annak ellenére, hogy az alrendszerek interakciójáról viszonylag keveset tudunk, a terápia megtervezésénél mindig figyelembe kell venni, hogy a kórállapotot mely alrendszerek reakciói uralják.
A testi érintés a gyógyító beszélgetésben. A testi vizsgálat az orvosi pszichoterápiában A szokványos tanácsadói, vagy pszichoterápiás helyzet a testi kontaktust nem teszi lehetővé, legfeljebb az üdvözlő, vagy búcsúzó kézfogás jöhet szóba. A pszichoterápia története során a testi kontaktussal kapcsolatban két szélsőséges álláspont alakult ki. Mint tudjuk, Freud ellene volt minden testi érintésnek, még a szem-kontaktust is kizárta a kapcsolatból. Legnag Legnagyob yobbb magyar magyar tanítv tanítványa ánya és munkatá munkatársa rsa viszon viszontt megeng megengedh edhető etőnek nek tartot tartotta, ta, hog hogyy a terape terapeuta uta megérintse, megsimogassa páciensét. Ez a nézetkülönbség húzódott meg a Freud és Ferenczi közti szakítás hátterében, amely a pszichoanalitikus mozgalom egyik nagy konfliktusává nőtte ki magát. A hagyományos pszichoanalízisben a testi reakciók kérdése ma is háttérbe szorul. Ferenczi és követői (pl. Wilhelm Reich) nyomán nyo mán viszon viszontt olyan olyan irányz irányzato atokk bon bontak takozt oztak ak ki, amelye amelyeket ket testte testteráp rápiák iáknak nak is nev nevezh ezhetü etünk. nk. Számos Számos módszer és iskola tartozik ide (pl. bioenergetika, Gestalt-terápiák). Ezekkel részletesen nem foglalkozunk. Összef Összefogl oglaló aló munkát munkát olvash olvashat at az érdekl érdeklődő ődő Petzol Petzoldtó dtóll (1977) (1977).. A testte testteráp rápiák iák számos számos irányz irányzata ata a mai tudományos szemlélet mellett misztikus, homályos tanokat képvisel. A gyógyító beszélgetés keretében természetesen sor kerülhet olyan módszerek alkalmazására is, amelyek a kliens kliens testi érintését érintését szükségsze szükségszerűvé rűvé teszik teszik (hipnózis, (hipnózis, relaxációk stb.). Előfordul Előfordulhat, hat, hogy a terapeuta terapeuta bíztatóan, barátsággal megérinti betegét, beszélgetés közben is, ennek azonban különösebb jelentősége a gyakorlatban nincs. Orvosi pszichoterápia esetén más a helyzet. Orvosnál először jelentkező beteget a szakma szabályai szerint meg kell vizsgálni vizsgálni,, még akkor is, ha a beteget beteget más kollégák kifejezetten kifejezetten pszichoterápiás pszichoterápiás célzattal célzattal küldték. küldték. Tájékozódó Tájékozódó belgyógyászati belgyógyászati és neurológia neurológiaii vizsgálatot vizsgálatot végzünk. Nem nélkülözhe nélkülözhett olyan, olyan, szűrő szűrő jellegű jellegű vizsgálat elvégzését sem, mint az emlő áttapintása. A testi vizsgálattól legfeljebb olyan kivételes esetben tekinthet el az orvos-pszichoterapeuta, ha betege továbbra is a küldő orvos kezelésében marad valamely testi betegség miatt. A testi vizsgálat bizonyos fokig ritualizált jellegét azáltal is kiemelhetjük, hogy ezúttal de csak ezúttal! fehér köpenyt öltünk. Az orvos-pszichoterapeuta, akinek a testhez tehát több "joga" van, a gyógyí gyó gyító tó beszél beszélget getés és során során is vég végezh ezhet et tájékoz tájékozódá ódást st valame valamely ly testi testi tünete tünetett illető illetően en (pulzu (pulzuss vizsgá vizsgálat lat,, vérnyomás mérés, asztmás beteg tüdejének vizsgálata stb.). Pszichológus-pszichoterapeutától elvárható, hogy tájékozódjék afelől, betege-kliense orvosi szempontból rendben van-e. Ha szükséges, orvossal konzultáljon, legyen kihez küldje kliensét. Különösen vitatott kérdés, hogy a pszichológus mikor konzultáljon pszichiáterrel: itt a kompetencia-határok bizonytalanok, s nem egyszer ugyanazt a beteget eltérő módon ítéli meg a két szakember. A kérdés jogi szabályozása is várat magára. magára. Legjobb, Legjobb, ha a pszichológ pszichológus us együttműkö együttműködik dik a pszichiáte pszichiáterrel, rrel, akinek szakértelmé szakértelmében ben megbízik. megbízik. 36
Ugyanez természetesen fordítva is kívánatos. A segítő foglalkozások egyéb területein a kompetencia-határok jobban körvonalazottak (pedagógus, lelkész stb.). A jövőben várható, hogy új foglalkozások alakulnak ki ezen a területen (pl. lelki tanácsadó). Más hiva hivatá táso sokk napj napjain ainkb kban an jele jelenn nnek ek meg meg (szo (szociá ciáli liss munk munkás ás,, csal család ádgo gond ndoz ozóó stb. stb.). ). E fogl foglal alko kozá záso sok k szabályrendszere még kialakulatlan.
37
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS OKTATÁSA Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy egyes emberekkel jó beszélgetni, jólesik a velük való együttlét, míg másokkal kevésbé. Tételezzük fel, hogy valami személyes probléma kínoz bennünket, és jó lenne tanácsot, segítséget kérni valakitől. Lelki szemeink előtt elvonulnak ismerőseink. Bizonyára lesznek közöttük olyanok, akikke akikkell szíves szívesen en beszél beszélget getnén nénk, k, feltár feltárnán nánkk problé problémán mánkat kat,, és leszne lesznekk olyano olyanok, k, akik akik nem nye nyerné rnékk el bizalmunkat. Ismerünk olyanokat, akikhez általában szívesen, bizalommal fordulnak az emberek, míg mások előtt inkább elzárkóznak. elzárkóznak. Különbség Különbség van tehát az emberek emberek között aszerint, aszerint, hogy mennyire mennyire képesek mások bizalmát felkelteni, és másokat belső problémáik problémáik feltárására késztetni. Különösen fontos ez a kérdés akkor, ha olyan személyekről van szó, akik hivatásuknál fogva másokon próbálnak segíteni, mint például az orvos, pszichológus, lelkész stb. Mindannyian tudjuk, hogy egyes orvosokhoz szívesebben fordulunk, mint másokhoz. Nyilvánvaló, hogy azok a tulajdonságok, amelyek révén egyes egy esek ek kép képes esek ek bizalm bizalmat, at, megnyí megnyílás lást, t, feltár feltárulk ulkozá ozást st kivált kiváltani ani a másik másik személ személybe yben, n, az ado adott tt egy egyén én személyisé személyiségéből géből fakadnak és nem valami valami külsődleg külsődleges es tulajdons tulajdonságból ágból.. Mivel Mivel a gyógy gyógyító ító beszélget beszélgetés és is kommunikáció, nem kétséges, hogy e tulajdonságok eredetét az egyén kommunikációs stílusában kell keresnünk. Már régi felismerés, hogy a segítő hivatásokban az eredményes munka egyik legfontosabb feltétele maga a hivatást képviselő személy. Mégis, a tudományos módszerekkel is ellenőrzött vizsgálatok viszonylag új keletűek. Érthető ez, hiszen a probléma megközelítése módszertanilag meglehetősen bonyolult. A pszichoterápia hatékonyságára vonatkozó kutatások a 70-es évektől kezdődően szaporodóban vannak. (Ennek oka részben az, hogy a biztosító társaságok egyre több pszichoterápiás tevékenységet vállalnak fel, és ezért tudni akarják, hogy mit is finanszíroznak.) A pszichoterápia hatékonyságára vonatkozó korai vizsgálatok meglehetősen lehangoló képet adnak. Eysenck (1965) (1965) vélemé véleménye nye szerin szerintt a spont spontán án gyó gyógyu gyulás lások ok aránya aránya ugyan ugyanaz, az, mint mint a pszich pszichote oteráp rápiás iás kezelé kezelések sek "eredménye". Mások hasonló álláspontokat fogalmaztak meg. Truax és Mitchell (1971) meta-tanulmányában 15 összehasonlító vizsgálatot elemzett utólag. Csupán háromban tudtak a szerzők olyan eredményeket felmutatni, amelyeket a hagyományos pszichoterápiás módszerek javára lehetett írni. Gurin, Veroff és Féld (1960) a pszichoterápiára járók és kezelésben nem részesülők csoportja között különbséget nem tudott kimutatni. Truax és Carkhuff (1967) ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pszichoterápia, mint globális folyamat, nem hatékony. Vannak azonban hatásosan dolgozó terapeuták, de ugyanakkor olyanok is, akik inkább ártalmasak. Ha személyekre lebontva elemezzük a terápiás folyamatot, jelentős különbségeket lehet kimutatni. Ilyen és hasonló felismerések indították el azokat a kutatásokat, amelyek a hatékonyságban szerepet játszó tényezők leírására, fogalmi körülhatárolására és kísérleti elemzésére vezettek. Ebben Rogers iskolájának jelentős érdemei vannak. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a nem képzett terapeuták közt is voltak hatékony és nem hatékony személyek. Vagyis a csoportok között azért nem mutatkozott különbség, mert az eredmé eredményt nytele elenül nül dolgoz dolgozóó terape terapeutá utákk leront lerontott ották ák az átlago átlagot. t. A hatéko hatékonys nyság ág tehát tehát nem nem függvé függvénye nye a hagyományos képzésnek legalábbis ezek a vizsgálatok megkérdőjelezik a hagyományos képzési programok eredménye eredményességét sségét.. Ugyanakkor Ugyanakkor megalapozottnak megalapozottnak tűnik az az állítás, állítás, hogy a pszichoter pszichoterápiában ápiában mutatott eredmé eredménye nyessé sségg jelent jelentős ős fokban fokban az ado adott tt szemé személyhe lyhezz kötődő kötődő tényez tényező. ő. Kön Könyvü yvünk nk tovább továbbii fejeze fejezetei tei megvilágítják, melyek a személynek azon tulajdonságai, amelyek itt szerepet játszanak, s amelyek megfelelő képzési programokkal fejleszthetőek. A képzési képzési rendszerek rendszerek áttekintése áttekintése
Az első és máig is széles körben elfogadott képzési rendszert Freud és a pszichoanalitikus iskola dolgozta ki. Ennek a rendszernek alapgondolata, hogy csak az végezhet hatékony gyógyító tevékenységet, aki maga is, mint "beteg", átesik ezen a gyógyító folyamaton. A hangsúly tehát a saját élményen keresztül történő tanuláson van. A képzés döntő mozzanata az intenzív, évekig tartó tanár-tanítvány kapcsolat, amelyben az orvos-beteg kapcsolattal analóg folyamatok zajlanak le. Az évekig tartó ananalízis azután szupervíziós tanulásba megy át, amely a kiképzendő személy saját gyógyító tevékenységének ellenőrzését szolgálja. A klasszikus pszichoanalízis számos modern változata ugyanezt az elvet követi: a hatékony képzéshez a jelöltnek sajátélményű tapasztalatokon kell átesnie (Buda, 1971). Ide sorolhatóak a csoport-pszichoterapeuta képzés, vagy a pszichodráma képzés rendszerei. Ugyancsak jelentős szerepet játszik a saját-élmény a 38
hipnóz hipnózisk isképz épzésb ésben. en. A sajáté sajátélmé lményű nyű tapasz tapasztal talat at - e kép képzés zésii logika logika szerin szerintt - a szemé személyis lyiségb égben en olyan olyan változásokat eredményez, amelyek az illetőt a terápiás folyamat megfelelő irányítására alkalmassá teszik. A Bálint-csoportok módszere is ebbe a rendszerbe tartozik. A magyar származású Bálint Mihály által kidolgozot kidolgozottt módszer módszer elsősorb elsősorban an gyako gyakorló rló orvosok orvosok számára számára közv közvetít etít (analitikus (analitikus jellegű) jellegű) pszichoter pszichoterápiás ápiás ismereteket. A későbbiekben a módszert szélesebb körben, pl. orvostanhallgatók képzésében is alkalmazzák. A Bálint-módszer azon alapul, hogy a résztvevők saját eseteket ismertetnek, amelynek során, az orvos-beteg kapcsolat elemzésén keresztül az orvos személyisége is a csoportfoglalkozás tárgyát képezi, s ezáltal abban a terápia szempontjából kedvező változások következnek be (Bálint, 1960). A pszichoterápia oktatásának másik rendszere a viselkedéslélektanra alapozott, ún. behaviorista iskolán belül alakult alakult ki (Tringer-M (Tringer-Mórotz órotz,, 1985 1985). ). Ennek Ennek az irányzatna irányzatnakk a felfogása felfogása szerint a pszichote pszichoterápia rápia bizonyos ismeretek együttese, amelyet el kell sajátítani és megfelelően alkalmazni. Itt tehát a lexikális ismereteken van a hangsúly. Eysenck képviseli ennek az irányzatnak szélsőséges változatát, aki szerint egy jól kidolgozott terápiá terápiáss progra programot mot olyan olyan személ személyy is lefoly lefolytat tathat hat a betegg beteggel, el, aki egy egyébk ébként ént nem nem is kép képzet zettt terape terapeuta uta (Eysenck, 1952). A személyközpontú irányzat hagyományos képzési rendszere a pszichoanalitikus modellhez áll közelebb. A képzés lényegét az ún encounter-jellegű csoportokban való megfelelő idejű részvétel, sajátélmény szerzése képezi. Ennek keretében mód van az empátiás közegben mint "hallgatóként", mind "beszélőként" való részvételre, gyakorlott szupervizorok mellett (Rogers, 1951). Az irányz irányzat at európa európai, i, német német (és magyar magyar)) változ változata ata köz közele elebb bb áll a viselk viselkedé edés-o s-orie rient ntálts áltságú ágú kép képzés zésii rendsz rendszere erekhe khez, z, amenn amennyibe yibenn a tanulá tanulási si folyam folyamat at ellenő ellenőriz rizhet hetősé őségét gét,, egzakt egzaktság ságát át helyez helyezii előtér előtérbe, be, s a gyakorlati készségek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Mivel ez az irány a modern képzési rendszerek felé mutat, részletesebben a következő oldalakon lesz róla szó (Helm, 1978). A modern modern képzési képzési rendszere rendszerek k
A hagy hagyom omán ányos yos képz képzés ésii elgo elgond ndol olás ások okat at szám számos os krit kritika ika érte érte az idő idő folya folyamá mán. n. Ve Vegy gyük ük szem szemüg ügyr yree mindenekelőtt a saját élményt, mint a tanulás forrását. Kétségtelen tény, hogy az önismeret fokozódása olyan változásokat eredményezhet a személyiségben, amelyek rugalmasabbá, a másik személy iránt fogékonyabbá teszik teszik.. Megsz Megszűnh űnhetn etnek ek a személ személyen yen belüli belüli feszül feszültsé tségek gek,, "inkon "inkongru gruenc enciák iák", ", s ebb ebből ől a szempo szempontb ntból ól az önismereti jellegű saját-élmény-szerzés akár csoportos, akár egyéni formája hasznos lehet a pszichoterápiás képzés képzés során. során. Ugyanakkor Ugyanakkor azonban ezek a változások változások meglehetősen meglehetősen ellenőrizhe ellenőrizhetetle tetlen, n, spontán spontán módon következnek be. Az a hagyományos fogalmi rendszer, amely az önismeretei folyamatot leírja, túlzottan analógiás jellegű, tudományos egzaktság kívánalmainak nem felel meg (pl.: ellenállás, érettség, regresszió stb.). A Bálint-csoportokra vonatkozó vizsgálatok mutatták ki pl. hogy a résztvevők által adott esetleírások súlyos súlyos szubje szubjektí ktívv torzít torzításo ásokna knakk esnek esnek áldoza áldozatul tul,, s ezek ezek a torzít torzításo ásokk a csopor csoportban tban ellenő ellenőriz rizhet hetetl etlenü enüll érvényesülnek (Muslin et al., 1967). Matarazzo (1971) szerint a Bálint-csoportok hatására a pszichoterápiás készségek lényegesen nem fejlődnek Számos Számos tapasztalat tapasztalat szól amellett, amellett, hogy önismeret önismeretii programok programokban ban bekövetke bekövetkező ző "személyisé "személyiségvált gváltozáso ozások" k" átme átmene neti ti jell jelleg egűe űek, k, s nagyo nagyobb bb rész részük ük a csop csopor ortt közv közvet etle lenn hatá hatásá sána nakk megs megszű zűnt ntév ével el ugya ugyanc ncsa sak k visszarendeződik". A "személyiség" egyébként is annyira tág fogalom és olyan sokféle értelemben használják, hogy ajánlatos, ha a modern pszichoterapeuta óvatosan él vele. Az önismeret fejlesztésén át történő terapeuta képzés hangsúlyozása egyesek szemében a "terapeuta személyiségének" szinte misztikus jelentőséget kölcsönöz, ami arra vezet, hogy a tudományos megközelítést elhanyagolják, s nem egyszer a tudományos módszerről megv megvet etőe őenn nyil nyilat atko kozn znak ak.. Ro Roge gers rs maga maga is hozz hozzájá ájáru rult lt ehhe ehhez, z, amik amikor or 1964 1964-t -től ől kezd kezdve ve szak szakít ítot ottt a hagyományos kutatásokkal (Tringer, 1985). Követői epigonjai nem egyszer szinte kérkednek azzal, hogy lekicsinylik a tudományos megközelítés módszereit. A "terapeuta személyiségének" tulajdonított túlzott szerep ma a mélylélektani iskolákon belül is háttérbe szor szorul ul.. Ka Kaec eche hele le fejte fejtett ttee ki az Orvo Orvosi si Pszi Pszich chot oter eráp ápia ia Ne Nemz mzet etkö közi zi Ko Kong ngre ress sszu zusá sánn tart tartot ottt átfo átfogó gó referátumában, hogy azok a kutatások, amelyek a terapeuta "személyiségének" valamely vonása és a terápia eredményessége közötti összefüggéseket vizsgálták, nem vezettek eredményre (Kaechele, 1988). 39
A viselkedés viselkedésterápi terápiák ák irányzatain irányzatain belüli belüli képzési képzési rendszere rendszerekk is engedtek engedtek szélsősége szélsőségess egyoldalús egyoldalúságukb águkból. ól. Különösen a 80-as évektől kezdődően, azzal párhuzamosan, ahogy a kognitív szemlélet körül előtérbe (Tringer, 1987, 1989). A merev szabályok szerint tervezett terápiás programok helyett az egyén kognitív rendszerét figyelembe vevő individuális programok kerülnek előtérbe. A terapeuta saját kognitív rendszere, "sémái "sémái"" a kép képzés zésben ben ugy ugyanc ancsak sak szerep szerepet et kapn kapnak. ak. Ennek Ennek megfel megfelelő elően en a viselk viselkedé edés-o s-orie rientá ntált lt kép képzés zésii programok is többen foglalkoznak foglalkoznak a leendő szakember személyiségének személyiségének egyes adottságaival. A személyközpontú irányzaton belül a konkrét műveleti képzés kerül előtérbe. Elsősorban a német iskola mindkét ágának (Berlinben Helm, Hamburgban Tausch) köszönhető, hogy a pszichoterápiás folyamatban haté hatéko kony ny klie kliens ns-- és tera terape peuta uta vált változ ozók ók foga fogalm lmait ait,, amel amelye yeke kett Ro Roge gers rs dedu dedukt ktív ív úton úton dolg dolgoz ozot ottt ki, ki, operacionálisan is leírhatjuk, mérhetjük, ellenőrizhetjük (Tausch, 1973, Helm, 1978). Ezek alapján a tanulási folyamatban számszerűleg is ellenőrizhető a jelölt fejlődése pl. az empátiás készséget illetően. A modern pszichoterápiás képzés egyes irányzatai közelednek egymáshoz. E folyamatban az önismereti elem kissé háttérbe háttérbe szorul, szorul, a konk konkrét rét műveleti műveleti készségek készségek oktatása viszont viszont nagyobb nagyobb hangsúlyt hangsúlyt kap. A pszichoterápiát nem átfogó, globális folyamatok, hanem elemi kommunikatív jelenségek elemzése alapján tanulmányozzuk és oktatjuk (pl. nem az a kérdés, hogy mit tegyünk, ha a beteg "regresszióba" kerül, hanem az, hogy mi az optimális reflexiónk akkor, ha a beteg ezt mondja: "ma megint hűvösen köszönt a főnököm, s úgy éreztem, neheztel rám"). Ebben a megközelítésben a klasszikus pszichoterápia olyan fogalmai, mint "indulatátté "indulatáttétel" tel" stb. természetes természetesen en ugyan ugyancsak csak túl globálisak, globálisak, viselkedésnek viselkedésnek túlzottan túlzottan széles széles skáláját skáláját és sokféleségét vonják egységbe; ezáltal jelentőségük háttérbe szorul (Rogers, 1951, Shlien, 1984). Ebben a modern szellemben fogant Ivey és Simek-Downing tankönyve (Counseling and Psychotherapy, 1980). Saját képzési programúk is ezt a felfogást követi. Saját képzési képzési rendszer rendszerünk ünk
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikáján több évtizede oktatunk pszichoterápiát, s a képzési rendszerek fejlődését ilyen módon "saját élmény" módján is követjük. Az egyes programjaink tervezésénél a pszichoterápia tanulásának lehetséges forrásai közül mindegyikre támaszkodunk. Ezek: 1. Lexikális ismeretek 2. Műveleti-gyakorlati készségek 3. Modell-tanulás 4. Saját élmény 5. Szupervízió. Megjegyzések az egyes pontokhoz: Ad. 1. Abból indulunk ki, hogy a pszichoterápia és a segítő kapcsolatok elmélete önálló tudományterület, amely leginkább alkalmazott kommunikációelméletként írható le. Kiterjedt, és rendszerezett ismeretanyaggal rendelkezik, amelynek elsajátítása - különböző fokon-nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki ezen a területen dolgozzék. Ad. 2. Az oktatás súlypontját a gyakorlati rész képezi, amelynek célja az elemi, mindennapi helyzetben való eligazodás elsajátítása. A gyakorlati képzés állandó visszajelzések és korrekciók, illetve az előrehaladást mérő módszerek módszerek alkalmazás alkalmazásaa mellett mellett történik történik (Trin-ger (Trin-ger,, Pintér, Pintér, 1989 1989,, illetve illetve Pintér, Pintér, Tringer, Tringer, 1989 1989). ). A gyakorlati képzés elsősorban a szerepjáték módszer különféle variációira épít (Ivey-féle microcouseling, Rogers-féle empátia labor stb.). Ad. 3. A tanulásnak elméletileg is fontos forrása a modell-követés. Saját programjainkban a közvetlen, élő demonstrációkat helyezzük előtérbe. Ugyanakkor sor került technikai eszközök alkalmazására is (videó, hangszalag). Ad. 4. Az önismereti képzésnek változatlanul megvan a helye, ha nem is olyan kizárólagos, mint korábban 40
gondoltuk. A tapasztalat szerint a segítő foglalkozások iránt az átlagot meghaladó mértékben vonzódnak olyano olyanok, k, akik akik maguk maguk is személ személyes yes problé problémák mákkal kal küszkö küszködne dnekk (tehát (tehát,, ha az átlagl átlaglako akossá sságg kb. 1/3-a 1/3-a minősíthető neurotikusnak, akkor ennél nagyobb arányokkal kell számolnunk). Ezek a jelöltek a képzési program során saját problémáikra is (kimondva vagy kimondatlanul) választ keresnek. A képzés folyamán számos esetben nyílik lehetőség személyes problémák bevonására. Mégis, az önismereti képzés nyújt erre legbiztosabb lehetőséget. A saját programunk egyéni, vagy csoportos önismereti képzést kínál, s a jelölt maga választhat. Ad. 5. A szupervízió, mint tanulási forrás a már megszerzett készségek megerősítését és további korrekcióját teszi lehetővé. A terapeuták és tanácsadók jelentős többsége állandó jellegű szupervízió iránti igényt is megfogalmaz megfogalmaz.. Oktatási Oktatási programunk programunk keretében keretében a résztvevő résztvevőket ket arra buzdítjuk, buzdítjuk, hogy a tanfolyam tanfolyam végén önmaguk önmaguk körében körében szupervízió szupervízióss csoportok csoportokat, at, közö közösség sségeket eket szervezzen szervezzenek, ek, amelyek amelyek azután azután egymás egymás számára számára folyam folyamato atoss segíts segítsége égett és szakma szakmaii hátter hátteret et biztos biztosíth íthatn atnak. ak. Ilyen Ilyen csopor csoportok tokból ból alakul alakultt meg meg a Magyar Magyar Pszichiátriai Társaság Személyközpontú Munkacsoportja. Korábbi, egyes pszichoterápiás módszereket oktató programjaink után 1987-től olyan hároméves képzési rend rendsz szer ertt dolg dolgoz oztun tunkk ki, ki, amel amelyy álta általán lános os pszi pszich chot oter erape apeut utaa képe képesí síté tést st nyúj nyújt. t. Az okta oktatá tási si anya anyagg a személyközpontú, a viselkedésterápiás és kognitív terápiás iskolák nézőpontját integrálja, emellett magába foglalja foglalja a gyako gyakorlatb rlatban an leginkább leginkább használható használható módszerek módszerek elsajátítását elsajátítását is (autogén (autogén tréning, tréning, hipnózis, hipnózis, a szociális készség fejlesztése), valamint rövid dinamikus terápiák. Programunk az OTE képzési rendszeréhez illeszkedik. A képzés képzés során annak ellenőrzésére ellenőrzésére törekszünk, törekszünk, hogy a jelölt jelölt fejlődik-e fejlődik-e és mennyit. mennyit. Nyilvánval Nyilvánvaló, ó, hogy ez nem csak az oktatók, de a hallgatók számára is rendkívül fontos. Az ellenőrzött és mért változók a leendő terapeuta számára egyben szilárd támpontot jelentenek (pl. az empátia mérése). Ki ne élte volna át azt a kínos helyzetet, amikor ül betegével szemben, és fogalma sincs arról, mit kellene tennie, mihez tartsa magát. Az empátiás reflexió elsajátítása például ezt a helyzetet megoldhatóvá teszi. Nyilvánvaló, hogy a segítő kapcsolatok elmélete nem olyan egzakt tudomány, mint a matematika. Annál azonban mégis egzaktabb, semhogy pusztán spontaneitásunkra, szubjektív érzéseinkre, fantáziánkra támaszkodjunk. Nyilvánvaló, hogy a terápiás folyamatot más fogalmi rendszerben is leírhatjuk, mint amelyet könyvünk bemutat és használ. Az itt használatos fogalmak azonban jól definiált jelenségtartományt írnak le, s ugyanazt jelentik mindenki számár számára. a. Az ope operac racion ionaliz alizált ált fogalm fogalmak ak lehetn lehetnek ek önk önkény ényese esekk (mint (mint pl. a kon kongru gruenc encia ia skálá skálával val mért mért fogalmak), de legalább mindenki számára ugyanazt jelentik. Kurzus Kurzusain ainkon kon pszich pszicholó ológia giaii és orvosi orvosi előkép előképzet zettsé tségű gű hallga hallgatók tók veszne vesznekk részt részt.. Az eltérő eltérő kép képzet zettsé tségg kiegyenlítésére programunk első három hónapjában a két csoportnak külön "felzárkóztató" foglalkozásokat tart tartun unk. k. Enne Ennekk kere kereté tébe benn az orvo orvoso sokk vise viselk lked edés ésel elmé méle lete tett hall hallga gatn tnak ak,, a pszi pszich chol ológ ógus usok okna nakk pedi pedigg pszichopatológiai és pszichofarmakológiai pszichofarmakológiai alapismereteket nyújtunk. Oktatási Oktatási koncepciónk koncepciónkat at a pszichoter pszichoterápiás ápiás iskolák iskolák integráció integrációjának jának szellemébe szellemébenn fejlesztjü fejlesztjükk tovább. tovább. Arra Arra törekszünk, hogy az egyes felfogások mögött megtaláljuk a közös alapokat, amelyre a jövő tudományos lélekgyógyászata felépülhet.
41
AZ EMPÁTIA ÉS A VERBALIZÁCIÓ (EMP, VERB) A segítő segítő kap kapcso csolat latok ok elméle elméletén tének ek alapve alapvető tő kérdés kérdése, e, hog hogyy olyan olyan fogalm fogalmaka akatt dolgoz dolgozzun zunkk ki, amelye amelyek k egyértelműek, mindenki számára ugyanazt jelentik. E fogalmak segítségével méréseket kell végeznünk, a kapcsolat folyamatát tudományos elemzésnek vethetjük alá. Egyszóval operacionalizált fogalmakkal kell dolgoznunk. Csak így képzelhető el, hogy a terápiás és segítő kapcsolat bonyolult folyamatában meg tudjuk találni azokat a hatótényezőket, amelyek végül is eredményesnek bizonyulnak. E hatótényezők tehát a terapeuta kommunikációjában rejlenek, annak egy aspektusát, terápiás szempontból való hatékonyságát ragadják meg. Rogers Rogers kiváló kiváló elemző elemző készségén készségének ek köszönhetj köszönhetjük ük ezeknek ezeknek a fogalmakn fogalmaknak ak első kimunkálását. kimunkálását. Ő terápiás terápiás és tanácsadó tapasztalataiból indult ki, s hosszú évek munkájának eredményeképp alakult ki az a három fogalom amelyet - később Bastine (1973) nyomán - a gyógyító beszélgetés alapváltozóinak nevezünk: az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a kongruencia fogalma. Az érdeklődő olvasó magyar nyelven is nyomon nyomon követheti követheti Rogers Rogers gond gondolko olkodásán dásának ak fejlődését fejlődését a Buda szerkeszt szerkesztette ette Pszichote Pszichoterápia rápia c. kötetben kötetben föllelhető tanulmány alapján (Rogers, 1981). A deduktív úton kidolgozott fogalmakat Rogers közvetlen munkatársai, s a nyomukban kibontakozó kutatási központok kísérleti módszerekkel is vizsgálni kezdték. Módszereket szerkesztettek e fogalmak által fedett kommunikációs aspektusok mérésére. A következő oldalakon röviden bemutatjuk e kutatások, köztük a hazánkban folyó vizsgálatok főbb eredményeit is. Az empátia empátia fogalmának fogalmának kialakulása kialakulása
Rogers eredetileg, 1942-től az érzések visszatükrözésének (reflecting of feelings) nevezte a terapeutának azt a törekvését, hogy a páciens (kliens) érzéseit felfogja, megértse, s azokat vissza is jelezze, tükrözze számára (Rogers, 1951). Ugyanennek a magatartásnak a kifejezésére más fogalmakat is alkottak. Harway et al. 1955 az interpretáció mélységéről beszél (meg kell jegyeznünk, hogy nem a pszichoanalízis értelmében vett interpretációról van szó, hanem arról a feltételezésről, hogy az érzelmi tartalmak a közölt anyag hátterében, "mélyén" jelennek meg). Traux és Carkhuff (1967) Rogers tanítványai vezették be elsősorban az empátia kifejezést, s leggyakrabban ma is ezt a fogalmat használjuk. A görög eredetű szó együtt-érzést, "benneérzé érzést st"" feje fejezz ki. ki. A foga fogalo lom m óriás óriásii karr karrie iert rt futo futott tt be, be, Bu Buda da toll tolláb ából ól magy magyar arul ul is kitű kitűnő nő köny könyvv áll áll rendelkezésünkre, amely az empátiának nem csupán terápiás vonatkozásait tárgyalja, hanem szélesebb körű, pedagógiai, szociálpszichológiai jelentőségét jelentőségét is (Buda, 1978). A német iskola az empátiás viselkedésnek a visszajelző, tükröző oldalát hangsúlyozza. Tausch (1973) emocionális emocionális élmények verbalizációjáró verbalizációjáróll beszél. beszél. Röviden Röviden verbalizáci verbalizációnak ónak nevezzük nevezzük tehát a terapeuta, terapeuta, vagy segítő fél kommunikációjának azt a sajátosságát, hogy a segített fél érzéseit, vágyait megérti, és minél pontosabban megfogalmazza. Az empátia és a verbalizáció tehát ugyanannak a magatartásnak két oldalát hangsúlyozó fogalmak. Az előbbi a pon pontos tos megért megértést ést,, beleél beleélést ést han hangsú gsúlyo lyozza zza (Buda (Buda említe említett tt kön könyve yve is ebb ebben en a szelle szellembe mbenn fogant fogant). ). A verbalizáci verbalizációó fogalma fogalma a másik oldalt emeli ki: a terapeuta terapeuta aktív törekvését törekvését arra, hogy a felfogott, felfogott, megértett megértett tartalmakat megfelelő nyelvi formába öltse. Mint látni fogjuk, a terápia eredményessége nem kis részben ezen a verbalizációs mozzanaton múlik. Az empátia empátia és verbalizáció verbalizáció a gyakorlatban gyakorlatban
Az empátiával rendelkező terapeuta nem csupán a kliens közlései felszínén megjelenő manifeszt tartalmakra reagál. reagál. Képes Képes felfogni felfogni a kliens kliens verbális verbális megnyilván megnyilvánulásain ulásainak ak érzelmi-mot érzelmi-motivációs ivációs tartalmait tartalmait is. Milyen Milyen formában formában jelennek meg ezek a leggyakrab leggyakrabban? ban? Nyilvánvalóan Nyilvánvalóan akkor, ha az illető illető szavakban szavakban is érzésekről érzésekről,, vágyakról beszél. Vagy, ha személyes, jelentős élményekről számol be. Máskor Máskor értéke értékel, l, jellem jellemez ez dolgok dolgokat, at, esemén eseményeke yeket, t, személ személyek yeket. et. Vag Vagyy érdek érdeklőd lődés éstt fejez fejez ki. Fontos Fontos személyekhez fűződő kapcsolatairól beszél. Az empátiás terapeuta számára különösen gazdag az a közlés, amik amikor or a klie kliens ns önma önmagá gátt jelle jellemz mzi, i, önké önképé péve vell fogl foglal alko kozi zikk (lsd (lsd.. Az önké önképp c. feje fejeze zete tet) t).. A páci pácien enss természetesen gyakran nem nyilvánít manifeszt érzelmeket. A terapeuta ezért a rejtettebb közlésekre van utalva. Kellő gyakorlással, képzéssel azonban az empátiás készség fejleszthető. A fentieket inkább csak az 42
EMP fogalom pontosabb körüljárása végett írtam le. Az empátiás megértésben döntő, hogy mindig kliensünk saját szempontjai szerint nézzük a dolgokat. Tehát ahogy ő érez, ahogy ő látja a dolgokat, ahogy ő viszonyul a világhoz és önmagához. Általánosságban azt kell leszögeznünk, elvileg mindegy, hogy a kliens miről beszél. A kommunikáció többcsatornás jellegéről, valamint a nyelv mély struktúráiról mondottak fényében nyilvánvaló, hogy még a "legszemélytelenebb" beszélgetésben is maga a személy nyilvánul meg. Ezért tehát elvileg, - nyugodtan lehetünk non-direktívek, s hagyhatjuk kliensünket szabadon beszélni. Az EMP-VERB a beszélgetést természetesen - közvetett módon - mégis irányítja. A terapeuta reflexiója a közölt anyag valamely aspektusát kiemeli, s a partnert arra ösztökéli, hogy a kiemelt "nyomvonalon" haladjon tovább. Ez a nyomvonal pedig pontosan az érzelmi közlések irányába mutat. Az empátiás magatartás fogalmát negatív oldalról is körüljárjuk. Mit nem tesz a megfelelően viselkedő terapeuta? Nem szólít fel, nem utasít helyre, nem kér konkrét beszámolókat. Nem rendelkezik, nem ad tanácsokat, nem kritizál, nem tesz szemrehányást stb. Az empátiás beszélgetés során kérdéseket ritkán teszünk fel. Nem explorálunk, nem információkat gyűjtünk. Természetesen ezek a tanácsok inkább csak iránymutatásként értékelendők. S nem is érvényesek minden fajta terápiás megközelítésben. Bár igaz, hogy a segítő kapcsolatban kizárt dolog, hogy a terapeuta kritizálja a másikat. Ugyanakkor pl. a viselkedésterápia során a páciens konkrét utasításokat kap. Oktatási tapasztalataim azt mutatják, hogy a legnagyobb nehézségek az explorációs magatartás és az EMP ütközése során lépnek fel. Az orvosokat és pszichológusokat arra képezik ki, hogy célirányos kikérdezéssel (anamnézis felvétel) diagnózist állítsanak fel, s ennek alapján végezzék a terápiát. Ez így nagyon helyes alapelv. A terápiás vagy segítő beszélgetés - hétköznapi esetben már feltételez bizonyos alapismereteket. Máskor nincs mód "anamnézis felvételre", mert az illető ettől elzárkózik, vagy a helyzet ezt eleve nem teszi lehetővé. A terapeutának arra az információra kell támaszkodnia, ami rendelkezésére áll, s abból kell kiindu kiindulni lnia. a. Kezdő Kezdő terape terapeutá uták, k, amikor amikor gya gyakor korlat latoka okatt folytat folytatunk unk,, álland állandóan óan kérdés kérdéseke ekett teszne tesznekk fel, fel, információkat gyűjtenek, explorálnak. Nagyon nehéz magatartásukat átformálni, hogy ne újabb és újabb adatokat keressenek, hanem a közölt anyagra figyeljenek jobban. Annak "mélységeit" próbálják kiaknázni. Az exploratív exploratív magatartás leginkább leginkább a kérdező kérdező stílus stílus formájában formájában nyilvánul nyilvánul meg. Kérdést sokféle formában tehetünk fel. Akárhogy is legyen, a kérdezés a felek közötti viszonyt eleve egyenlőtlenné teszi. A kérdező "hatalmi" pozícióra tesz szert, a kérdezett kiszolgáltatottá válik, nemegyszer szinte megszégyenül. A kérdés többnyire kényszerpályára állítja a kérdezettet. Különösen az eldöntendő kérdések, ahol csak igen-nem válasz lehetséges. A kérdező fejében lévő előzetes elképzelést akár "rá lehet kérdezni" a másikra. Nem egyszer látjuk, hogy a válaszoló már nem is azt mondja, amit gondol, hanem amit a kérdező elvár tőle. Gondoljunk csak arra, hányszor hangzik el kórházi osztályok vizitjein a "köszönöm, jobban vagyok" válasz, közben ballag a beteg a sír felé. A bölcselők már régen felismerték, hogy a kérdező fél uralmat szerez a kérdezett fölött. Az ember "animál qurens cur", "kérdező állat". Az ismeretekre való törekvés motiválja ezt a magatartást magatartást,, amelynek amelynek jelentőség jelentőségére ére először először Aristoteles Aristoteles mutatott mutatott rá (Aristotel (Aristoteles, es, Metaphysik Metaphysik). ). A kérdezőt kérdezőt úgy írja le, mint a küzdelemben a támadó, meghatározó felet (Topika). Számos összehasonlító vizsgálat támasztja alá, hogy a kérdező stílusú terapeuta kevésbé hatékony. A kérdés, mint terapeuta intervenció, ugyanúgy eredménytelen, min az interpretáció (Frank és Sweetland, 1962, Hill, 1974, Elliot et al., 1982). Más vizsgálatokból kiderül, hogy a tanácskérők a kérdéseket különösen akkor értékelik negatív módon, ha az igen-nemmel válaszolandó, vagy ha kérdőszócskával kezdődik. Weisbach (1989) a kérdezésre vonatkozó tanulmányokat áttekintve megállapítja, hogy a vizsgálatok a kérdező exploratív magatartás ellen szólnak. Kérdés és kérdés között azonban nagy különbségek vannak. Az erőteljesen emelkedő hangsúlyú kérdés agresszívebb, követelőbb. Az ereszkedő tónus inkább kutató, kereső jellegű, a kérdés legalább annyira szól a kérdezőnek magának is. Az ilyen kérdés, amelyet tehát a terapeuta inkább magának tesz fel, de a kliens állapotából kiindulva, szervesen illeszkedik a partnerek közötti dialógusba. Heinrich (1952) a lefordíthatatlan "Mitfragerschaft" szóval fejezi ki ezt a kereső-kutató, meditáló kérdésformát. Kezdő terapeuták számára - érthető módon - nagyon nehéz elviselni azt a bizonytalanságot, amely abból adódik, hogy itt ül velem szemben valaki és segítséget kér, de fogalmam sincs, mit csináljak. Ezt a 43
bizonytalanságot szakmailag jól megalapozott, célirányos kérdésekkel könnyű eloszlatni. Nemegyszer a kérdések olyan olajozottan követik egymást, hogy nyilvánvaló, a terapeuta a választ fel sem fogta, mert figyelme már a következő kérdés megfogalmazására irányul. Az EMP tanulása tehát figyelmi tréning, a figyelem beállítódásának megváltoztatása. Az exploráló, kikérdező terapeuta figyelme részben önmagára irányul, valamely összefüggő rendszert akar kidolgozni páciense kapcsán. Ez a rendszer lehet valamely orvosi, diagnosztikai elképzelés, vagy valamilyen egyéni teória a másik bajainak feltételezett eredetéről. A személyközpontúság ezzel szemben azt jelenti, hogy a páciens saját törvényszerűségei szerint halad a beszélgetés, mivel a terapeuta visszajelzéseibe semmilyen "idegen elemet" nem visz bele. Az empátiás terapeuta figyelme tehát teljes egészében a másikra irányul. Csak így lehetséges, hogy a közléseknek rejtett tartalmait is felfogjuk. Az empátiás és exploratív kommunikáció szembeállítása a tapasztalatokból fakad. Nézzünk egy példát. Oktatási gyakorlaton egy páciens megnyilatkozást olvastam fel, s kértem a kollégákat, reflektáljanak az elhangzottakra. Beteg: Nos, Beteg: Nos, már akkor is, ha csak a főnök ajtaja előtt állok, vagy ha fel kell őt hívnom - igen -, hát a legszívesebben eltűnnék onnét, vagy szeretnék száz méterrel a föld alá süllyedni - én mondom önnek, ez rettenetes, és tudom, hogy ő semmi rosszat sem tesz nekem... Exploratív Exploratív típusú típusú reflexiók: reflexiók:
- Igazában miért fél a főnökétől? - Más tekintélyes személytől is ennyire retteg? - Maga is úgy érzi, hogy ez a félelem túlzott, miért nem szedi össze magát! - Biztos abban, hogy főnöke nem árthat önnek? - Mióta érzi ezt a félelmet? stb. Empátiás Empátiás válaszok: válaszok:
- Szóval rettenetesen fél a főnökétől, s ez annál érthetetlenebb, mivel ő semmi rosszat nem tesz önnek. - Elviselhetetlen, hogy főnökének még a hangjától is retteg, s nem érti miért, hiszen ő nem árt önnek... A példák jól megvilágítják a kétféle reagálás közti különbséget. A páciens nagy kínokat okozó szenvedéséről számol be. Lehet, hogy önmagával is sokat küszködött, mire arra az elhatározásra jutott, hogy segítséget kér valakitől. Az exploráló terapeutának mindez nem elég (pedig lehet, hogy kliense az adott pillanatban a föllelhető maximumot nyújtja). Ő további információkat kér. A páciens oldaláról ez olyan érzéssel járhat, hogy "neki még ez sem elég, pedig én a legrejtettebb kínokat adtam elő". Vagy, mint a 3. mondatban, a terapeuta kioktat, rámutat erre az ellentmondásra, amely a beteg számára is érthetetlen. Visszadobja a labdát, szedd össze magad, oldd meg magad. Az exploráció eltereli a figyelmet a lényegről, amelyet a közlés tartalmaz: érthetetlen, elviselhetetlen félelem egy nem rossz szándékú főnöktől. Az érzelmi érzelmi érzékenysé érzékenységg és az affektus affektus figyelem figyelem
Az edd eddigie igiekbő kbőll már következ következik, ik, hog hogyy az empáti empátiát át úgy is meghat meghatáro ározha zhatju tjuk, k, mint mint a nem verbális verbális és metakommunikatív közlések felfogásának, tudatosításának (és visszajelzésének) képességét. A nem verbális kommunikáció kutatása viszonylag nem hosszú múltra tekint vissza. A kísérletek egyik típusa az érzelmi jelek azonosításának képességét vizsgálja. Az egyének között jelentős különbségek vannak a tekintetben, hogy hányféle érzelmi jelet képesek dekódolni, s ez az egyén állandó tulajdonsága, amelyet az azonosított jelek a számával mérnek. Davitz (1977) érzelmi érzékenységnek nevezte az egyénnek ezt a 44
tulajdonságát. Magam is részt vettem egy kísérletben, ahol a vokális csatorna iránti érzékenységet vizsgáltuk. A kísérlet abból állott, hogy a különféle érzelmi hangsúllyal elmondott szöveget a magnófelvételen olyan mértékig torzították, hogy már csak a beszéd dallama (azaz a vokális csatorna) volt felismerhető. Meg kellett állapítanunk, hogy az (érthetetlen) szöveg milyen érzelmi állapotot fejezett ki. Átlagosan az emberek nyolcféle érzelmi hangulati árnyalatot tudnak ilyen módon azonosítani. Davit azt is megállapította, hogy az egyes közlési csatornák iránti érzékenység is különböző egyénenként, s a csatornák közö között tt csak csak 0,2 0,2 körü körüli li korr korrel elác áció ió muta mutath that atóó ki. ki. Az egyé egyéne nekk dekó dekódo dolá lási si hibá hibáii ugyan ugyancs csak ak stab stabil il személyiségtulajdonságok. Ha valaki pl. a mosolyt gúnyosnak értékeli, ezt a hibát rendszeresen elköveti. Az érzelmi érzékenység, mint személyi adottság, tehát jelentősen befolyásolhatja egy egyén empátiás készségét. Az érzelmi jelentések iránti fogékonyság egy másik mérőszáma az affektus-figyelem. Az affektus-figyelem az érzelmi jelentések befogadása iránti készenlét, amely az egyénen belül is változik, helyzet és belső állapot függvényében. Az érzelmi érzékenység a személy viszonylag stabil tulajdonsága, az affektus-figyelem pedig egy adott kommunikációs helyzetben mutatott teljesítmény. Más megfogalmazásban az érzelmi érzékenység jelzi azt a kapacitást, amellyel a személy rendelkezik, az affektus-figyelem pedig annak mértéke, hogy ezt a kapacitást aktuálisan mennyire használjuk ki. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a segítő kapcsolat az affektus figyelem maximá maximális lis igényb igénybevé evétel telét ét jelent jelenti. i. Az egyén egyének ek köz között ött stabil stabil különb különbsé ségek gek mutath mutatható atókk ki az érzelm érzelmii érzékenység és az affektus figyelem szempontjából. Ugyancsak különbségek vannak a tekintetben is, ki milyen csatornákat tud elsősorban azonosítani, valamint abban, hogy melyek a standard hibái. Nyilvánvaló, hogy a képzéssel elsősorban az affektus figyelem teljesítménye javul. A segítő kapcsolat területén végzett folyamatos munka, tapasztalat az érzelmi érzékenységet önmagában is javítja. Tudatos képzéssel az érzékenység jelentősen fejleszthető. Egye Egyelő lőre re nem nem isme ismere rete tese sekk olya olyann adat adatok ok,, amel amelye yekk az érze érzelm lmii érzé érzéke keny nysé sége gett vala valami milye lyenn isme ismert rt személyiségvonással hoznák kapcsolatba. (Az azonosítási hibák viszont személyiségfüggőek lehetnek.) A kognitív torzítások, amelyek egyes kórállapotokban különösen feltűnőek (paranoid állapotok, depressziók), álla álland ndóó jell jelleg egűű azon azonos osítá ítási si hibá hibákk kkal al járn járnak ak együ együtt tt.. (Pl. (Pl. az "en "enge gem m nem nem becs becsül ülne nekk elég eléggé gé"" séma séma érvényesülése mellett, ha valaki rám nevet, egyenlő azzal, hogy kinevet.) Általában kijelenthetjük, hogy patológiás jellegű személyiségzavarok az empátiás készség beszűkülését eredmé eredménye nyezhe zhetik tik.. (Skizo (Skizofré fréniá niások sok érzel érzelmi mi érzéke érzékenys nysége ége jelent jelentőse ősenn csökk csökkent ent.) .) Harmon Harmoniku ikuss személ személyy könnyebben ráhangolódik másokra, mint aki maga is problémákkal küszködik. Pozitív korrelációt találtak az érzékenység, a kifejezőkészség és az önmegértés (önelfogadás) között. Tehát az empátia és verbalizáció várhatóan azoknál fejlettebb, akik önmaguk elfogadására képesek. Érthető tehát, hogy a pszichoterápiára való felkészítés egyben a személyiség belső harmóniájának fejlesztését is szükségessé teszi. Az egyén aktuális érzelmi állapota nagymértékben befolyásolhatja az érzékenységet. Ha a kísérletek során pl. két nehezen differenciálható inger megnevezése a feladat, amelyek egyike örömet, a másik elragadtatást fejez ki, több hibát vétenek azok, akik maguk is valamilyen érzelmi állapotban vannak. Minél intenzívebb az egyén érzelmi állapota ez annál inkább belevetül a kívülről érkező érzelmi jelzésbe (projekció). Az empátia empátia és az azonosulás azonosulás (identifikáció) (identifikáció)
A terapeuta tehát igyekszik páciense érzelmi állapotait minél pontosabban észlelni, leírni, visszajelezni. Általán Általánosa osabba bbann úgy úgy fogalm fogalmazu azunk, nk, hog hogyy a nye nyelvi lvi köz közlés lések ek hátter hátterébe ébenn meghúz meghúzódó ódó metako metakommu mmunik nikatí atívv közlések lehető pontos dekódolására törekszik. Igyekszik kliense belső állapotát úgy látni, mint a kliensét és nem, mint önmagáét. Mégis, a terapeuta mindvégig tisztában van azzal, hogy bármennyire pontosan érzékeli is szenvedő páciense belső állapotát, ez mégis a másik állapota. Nem ugyanazt érzi, mint a másik, csak "mintha" érezné. Ez a "mintha" nagyon fontos szerepet játszik Rogers megfogalmazásában. Az EMP-fogalom mélylélektani értelmezésében ez a "mintha" megkülönböztetés hiányzik. Az empátiát gyakr gya kran an úgy írják írják le, mint mint amikor amikor a terape terapeutá utában ban a pácien páciensse ssell azono azonoss érzel érzelmek mek keletk keletkezn eznek. ek. Vag Vagyis yis identifikációról van szó. Márpedig a teljes azonosulás rontja a pontos empátiás megértést. Elmossa azt a 45
távolságot, amely ahhoz szükséges, hogy a terapeuta megőrizze saját, differenciált látásmódját. Hiszen éppen ezzel ezzel tud segíten segíteni: i: szenve szenvedő dő pácien páciensén sének ek lelkéb lelkében en széles szélesen en hömpöl hömpölygő ygő,, globál globális is érzelm érzelmii állapo állapotok tok uralkodnak. Tehát, ha a páciens haragszik, a terapeuta azt annyira pontosan érzékeli, mintha maga is haragudnék stb. Álljon itt egy idézet magától Rogerstől, az EMP megvilágítására. "A harmadik feltétel az, hogy a terapeuta gyakorlott legyen a kliens saját világának pontos empátiás megértésében. A változások létrehozásához elengedhetetlen, hogy átérezze a beteg személyes jelentéseinek belső világát akárcsak a sajátját, közben azonban egy pillanatra sem vesztve el a 'mintha' minőséget, egyszóval, hogy legyen empátiás képessége. Érezze át a beteg dühét vagy félelmét vagy azt az élményét, hogy üldözik, de ne engedje, hogy saját dühe, félelme, vagy gyanakvása belekeveredjen ebbe - ez az a feltétel, amit megkíséreltünk leírni. Ha a kliens belső világa már tisztában áll a terapeuta előtt, és szabadon mozog abban, akkor már közvetíteni tudja betege felé, amit megértett, és meg tudja fogalmazni a beteg azon tapasztalatait is, amelynek az nincs tudatában. Ez a nagyon érzékeny empátia nélkülözhetetlen a terápiában. Gyanítom, hogy mindannyian ráébredtünk már arra, hogy ez a fajta megértés rendkívül ritka. Sem nem kapjuk azt meg, sem nem adjuk másoknak valami nagy gyakorisággal. A megértésnek inkább egy olyan változatát kínáljuk, ami ettől nagyon különbök, például: ’Én megértem, hogy veled mi a baj' vagy ’Én megértem, hogy miért teszed ezt'. Ez a fajta megértés, amit rendszerint adunk, vagy kapunk, tulajdonképpen egy kívülálló értékelő megértése. De ha valaki megérti, hogy hogyan érzünk, vagy hogyan látjuk a világot, anélkül, hogy analizálni, vagy megítélni akarna bennünket, akkor kivirulunk és fejlődünk. Bizonyos vagyok abban, hogy nem állok egyedül ezzel az érzéssel. Bizonyos vagyok abban is, hogy ha a terapeuta pillanatról pillanatra követni tudja a beteg belső történéseit, ahogyan ő látja és átéli azokat, anélkül, hogy az empátiás folyamatban elveszítené identitása különállását, valószínű, hogy sikerül elérnie a kívánt változásokat." (Buda, szerk. 1981. F: Horváth Krisztina) Rogers tehát többször hangsúlyozza, hogy amennyiben a terapeuta a kliens érzéseivel teljesen azonosul, vagy érzései érzései a kliensébe kliensébe vetülnek, vetülnek, tapasztalat tapasztalatai ai a másikéval másikéval egybefolyn egybefolynak, ak, az empátiás empátiás megértés megértés színvonala színvonala jelentősen csökken. Elméletileg a terapeuta empátiás reakciója a kővetkező függvénnyel irható le: Remp=f(Rp,Rth,E), ahol Remp = empátiás reakció R p = a páciens közlései Rth = a terapeuta személyétől függő tényezők E = véletlenszerű hatások. Optimális esetben tehát Pth tényező szerepe a nulla felé közelít, s a terapeuta teljesen kliensére hagyatkozik. A verbalizáció verbalizáció
Többször jeleztem már, hogy az EMP nem passzív figyelés, hallgatás, megértés, nem csupán appercepció. A segítség éppen abban áll, hogy a felfogott, megértett anyagot saját magunk is feldolgozzuk, tisztázzuk, rendezzük, strukturáljuk. E feldolgozás után "jelentjük" vissza partnerünknek. Vagyis "helyette" dolgozunk, ezáltal ezáltal segítjük segítjük őt ahhoz, ahhoz, hogy benne kavargó, kavargó, szenvedés szenvedéstt okozó okozó,, strukturá strukturálatlan latlan élményeit "feldolgoz "feldolgozza", za", rendezze, ezáltal azok kezelhetővé és kevésbé zavaróvá váljanak számára. Ezért is mondjuk, hogy a terapeuta: helyettes információ feldolgozó. Ezt a nagy szellemi erőfeszítést igénylő folyamatot Helm módosított sémás ábrájával szemléltetjük (2. ábra). A gyógyító beszélgetés elemi mozzanata valamely közlés, és ez elvileg bármi lehet. (V1) A terapeuta szelektív figyelmi beállítottsága az első pillanattól kezdve működik. Az információ feldolgozás első lépése a személytel személytelen, en, külsődleg külsődleges es tartalmak tartalmak és a személyes, személyes, érzelmi motivációs motivációs tartalmakat tartalmakat hordozó hordozó közlések közlések különválasztása. (V2) Utóbbit nevezzük önfeltárásnak (ld. később az Önfeltárás c. fejezetet). Elvileg még a 46
látszólag legszemélytelenebb közlésnek (pl. időjárással kapcsolatos megjegyzés) is van személyes vetülete. Nézzük pl. a következő beszélgetést, beszélgetést, amikor a beteg megérkezik az órára, s leül leül a megszokott helyére. 1. Kl.: Szörnyű, pocsék idő van ma. 1. Thta.: Nem szereti az ilyen hideg, zimankós időt. 2. Kl.: Utálom. Egész nap a hatása alatt vagyok. 2. Thta.: Úgy tűnik, közérzete nagymértékben függ az időjárástól. 3: Kl.: Persze, labilis vagyok, mint az időjárás. Már az első terapeuta reakció mutatja, hogy bennünket nem az időjárás érdekel. Nem azt mondjuk, hogy valóban, pocsék az idő. Bennünket kliensünk viszonyulásai érdekelnek. Látjuk, mint halad a beszélgetés a külső dolgokról a belsők felé, s a harmadik megnyilatkozás már az önképpel kapcsolatos, a beteg önmagáról alkotott véleményt nyilvánít. Az önexplorációs mozzanatok leválasztása tovább finomodik, amikor a terapeuta érzékeli az egyes közlési csator csatornák nákat, at, illetv illetvee a metakom metakommun munika ikatív tív jelzés jelzések ek egészé egészét. t. A blokko blokkokk sorába sorábann jobbra jobbra haladv haladvaa egy egyre re "mélyebb" önexplorációs tartalmak tárulnak fel. Természetesen egy-egy konkrét közlés nem tartalmazhat mindig mélyen személyes dolgokat. A fenti fenti beszél beszélget getésb ésben en a 2. betegk betegközlé özléss már "rejtet "rejtett" t" inform információ ációtt is tartalm tartalmaz. az. Sőt, Sőt, a körülm körülmény ények ek (kontextus) esetleg általánosítást is megengednek. Ezért a terapeuta olyan reflexiót ad, amely belső, de egyúttal általános is. Vagyis egy, a páciens személyére jellemző önkép mozzanat kerül elő: "labilis vagyok". A terapeuta természetesen nem lehet abszolút biztos abban, hogy a kontextust, és a rejtett közlést jól olvassae, és főleg, hogy képes-e páciens ezt fogadni, feldolgozni. Ezért reflexiója nem az abszolút bizonyosság igényével fogalmazódik meg, hanem inkább javaslat, megajánlás. "Úgy tűnik..." Ha a páciens nem tudja elfoga elfogadni dni ezt a látásm látásmódo ódot, t, a terape terapeuta uta minden minden tovább továbbii nélkül nélkül vissza visszavon vonulh ulhat. at. A szemé személyk lyközp özpont ontúú beszélgetés reflexiói ezért gyakran kezdődnek kezdődnek ilyen kifejezésekkel: "Úgy vélem", "Azt hiszem", "Mintha... ", "Úgy tűnik... , "Nem gondolja, hogy...". A páciens aktuális befogadóképességét meghaladó visszajelzés nem pozitív hatású, inkább frusztrációt eredményez. Partnerünk visszavonul, közlései felszínesebbé válnak. Fontos tehát, hogy visszajelzéseink ne kategorikus ítéletek legyenek, hanem "hipotézis megajánlások". Egy betegem mondta egyszer a terápia végén: számára az volt a legfontosabb, hogy semmit sem mondtam megfellebbezhetetlen ítélet gyanánt, semmit sem akartam ráerőszakolni.
47
2. ábra V1 Információ-felvétel V2 Információ-feldolgozás V3 Válasz-szervezés Nézzük most kissé részletesebben részletesebben az egyes blokkok jelentését.(V2) jelentését.(V2) Az első blokk a kliens pusztán verbálisan megjelenő közléseit tartalmazza. Azokat, amelyek már szabályos kognitív struktúrát öltenek. A második blokk jelképezi a nem verbális csatornák üzeneteit, amelyek részben a szóbeli megnyilatkozásokat kísérik, részben azonban önálló jelentéssel bírnak. A rejtett közlések - az előbbitől élesen el nem választható módon - jelzik azt, ami a szavak "mögött" van. Itt jelennek meg a jellegzetes kognitív sémák, beállítódások. A kontextus a szakember számára további jelzéseket hordoz. Pl. milyen milyen szava szavakat kat haszn használ, ál, milyen milyen a környe környezet zet,, amelyb amelybee mondan mondandój dóját át helyez helyezii stb. stb. Vég Végül ül a fiziol fiziológi ógiai ai szempontból is képzett terapeuta a vegetatív-tüneti jelzéseket is "érti". Az orvosi pszichoterápiában nem egyszer egyszer a testi tünetek hordozzák hordozzák a fő mondaniva mondanivalót. lót. E jelentések jelentések "megfejtése" "megfejtése" a gyógy gyógyítás ítás szerves részét képezi. A szakirodalom régóta "szervbeszédnek" nevezi azokat a közléseket, amelyek testi tünetek útján jutnak kifejezésre. Összefoglalva az emocionális reakció mindhárom összetevője megjelenik a közlési csatornákon, s a képzett terapeuta képes ezeket differenciáltan elemezni. A bal oldali blokk az érzelmi reakció kognitív-élményi oldala, a jobb oldalon a fiziológiai-vegetatív összetevő jelenik meg. A köztes egységek az emóció mimikaimozgásos (azaz motoros) összetevőjét tükrözik. A terape terapeuta uta reakci reakciói, ói, azaz azaz a VERB VERB a feldol feldolgoz gozott ott inform informáci ációk ók strukt struktúrá úrába ba szerke szerkeszt sztése ése (V3). (V3). Ennek Ennek "mélysége" a kliens önexplorációjával párhuzamba állítható. Természetes, hogy képtelenség az állandóan, minden kijelentés legmélyebb összefüggéséig leásni. A terápia során a legkülönfélébb jelzéseket adhatjuk, termés természet zetese esenn arra arra töreke törekedve dve,, hog hogyy beszél beszélget getésü ésünk nk magáho magáhozz a személ személyhe yhezz minél minél köz közele elebb bb jusson jusson.. A terapeuta-reagálás elemi szintje nem több, mint aktív figyelés és ennek időnkénti visszajelzése ("ühüm",
48
"értem", "igen"), vagy csak egyszerű fejbólintás, odafordulás, tekintetváltás. Háttércsatornának is nevezik ezt a jelzést, amely csak annyit jelent: "itt vagyok, figyelek". Az aktív figyelés ezért bármilyen külsődleges kliens-megnyilvánuláshoz is kapcsolódhat. Nagy gyakorlattal rendelkező, fáradt terapeuták a háttércsatorna jelzéseit (bólogatás, igen... stb.) akkor is képesek produkálni, ha figyelmük ellankad, elkalandozik. Nagyon sokszor a páciens észre sem veszi, különösen a súlyosabb állapotban lévő személyek. Fölösleges, hogy a terape terapeuta uta zavart zavartan an palást palástolj oljaa figyel figyelmet metlen lenség ségét, ét, ha mégis mégis kiderü kiderül. l. A betege betegek, k, a tanács tanácskér kérők ők nag nagyon yon megértőek, nyugodtan megmondhatjuk, hogy "elnézést, egy pillanatra kihagyott a figyelmem" - vagy valami hasonlót. A visszajelzés egy másik típusa nem más, mint a hallottak egyszerű újrafogalmazása, esetleg csak eltérő szórenddel, vagy még ezzel sem. Nagyon értékes lehet, jelzi, hogy "figyelek, értem, sőt magamba szívom a szavaidat". Saját szavaink visszahallása - erőteljes objektiváló élmény, hasonló, mint amikor magnóról halljuk vissza mondatainkat. Már nem teljesen ugyanazok, távolibbak, a fájdalom nem fáj annyira, a szégyen kevésb kev ésbéé mardos mardosóó stb. stb. Ha a terape terapeutá utának nak más gon gondol dolata ata nincs, nincs, nyu nyugod godtan tan alkalm alkalmazh azhat at parafr parafrázi ázist. st. (Természetesen nem a beteg szavainak állandó visszaszajkózásáról van szó.) A vissza visszajel jelzés zések ek egy tovább továbbii típus típusaa az elhang elhangzot zottt any anyagn agnak ak csak csak valame valamely ly külső külső von vonatk atkozá ozásáh sához oz kapcsolódik, vagy ha érint is belső élményeket, azoknak csak valamely részét ragadja meg. Egy további, magasabb magasabb (vagy (vagy "mélyebb") "mélyebb") szintje szintje a visszajelzé visszajelzésekne seknek, k, ha az elhangzotta elhangzottakat kat általános általános összefüg összefüggésbe gésbe állítjuk, az itt és mosttól elvonatkoztatva a személyre idődimenziótól független megállapításokat teszünk. Végül, ha a terápia sikeresen halad, a vegetatív tüneti közlések visszajelzésére is sor kerülhet. Nézzünk most egy kivonatot kivonatot egy terápiás beszélgetésből, ahol példákat találunk találunk a fentiekre. Kliens: "és még akkor ez is hozzájött. Az a férfi, akivel most kapcsolatban vagyok, az ... akarom mondani, még érzékenyebb, mint én, és még őt is nekem kell támogatnom. Nem tudom, hogy megfelelően mondtam-e, pillanatnyilag az az érzésem... vagy ... valahol... valahol... á, egyszerűen elegem van az egészből. egészből. (Az egy egyes es terape terapeuta uta válasz válaszoka okatt egy egymás mástól tól függet független len pon pontoz tozók ók értéke értékelték lték,, 1-12-i 1-12-igg terjed terjedőő skálán skálán.. A zárójelben szereplő értékek a becslések átlagai). - Jobban össze kellene kellene szednie szednie magát, hogy ezt a helyzetet megoldja. megoldja. (2,0) - Milyen más helyzetekben fordult elő hasonló probléma? (2.0) - A férfit lelkileg ön támogatja. (5,4) - Most egy kis nyugalomra vágyik (5,1) - Ez a férfi nagyon nagyon labilis, labilis, és ez megterhelő önre?! (7,2) - Nem érzi magát elég érettnek a helyzet helyzet megoldásához. (7,5) - Úgy érzi, érzi, hogy ezt a helyzetet, amelyben amelyben van, nem képes képes megoldani. megoldani. (8,6) - Ha minden minden így összejön, összejön, az egyszerűen egyszerűen sok önnek. (10,1) - Úgy érzi, érzi, hogy ez így valamiképpen már nem mehet tovább, erre erre egyszerűen nem képes. (11,2) - Most olyan olyan nehéz nehéz lett az az ön számára számára minden minden és és úgy érzi érzi most, most, hogy ezzel ezzel már nem tud megbir megbirkózn kózni.i. (11,2) (Tausch, 1973) A VEB soha nem képes átfogni a kliens közléseinek egészét. Végül is a szakembertől függ, hogy a hallottakból mire reagál elsősorban. A terapeuta tehát szelektál, s ezáltal - közvetett módon - irányítja a másikat. A beállítottságától függ, mi kelti fel figyelmét elsősorban. Kimutatták például, hogy maga Rogers az esetek 2/3-ában a kliens közléseinek kognitív aspektusára reagált, és csak kb. 25%-ban ezek érzelmi 49
oldalára. Más szakembereknél ez akár fordított is lehet. (Tausch, 1989). Ez az arány feltehetően a terápiás hatékonyságban is szerepet játszik. Beckmann (1989) kimutatta, hogy a rövid dinamikus terápiában a kliens terapeuta viszony verbalizációja szignifikánsan gyakoribb, mint a személyközpontú módszer esetén. A verbalizáció verbalizáció mérése
Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy az EMP és VERB a gyógyító beszélgetés lényegi mozzanatát fogalmazza meg. A terapeuta kommunikációjának egy aspektusáról, egy dimenziójáról van szó, amely, mint láttuk, egy képzeletbeli tengely mentén variálhat. Vannak "felszínesebb" és "mélyebb" közlések, vagy, ha úgy tetszik, terápiás szempontból erőteljes és kevésbé erőteljes közlések. Rogers Rogers tanítványa tanítványaii szerkeszt szerkesztettek ettek először először olyan becslőskálákat becslőskálákat,, amelyek amelyek segítségév segítségével el az EMP VERB mértéke számokkal is kifejezhető (Truax, 1961). Rogers-féle irányzat európai kutatóközpontjaiban ezeket a skálákat módosították. Magyarországi kutatásaink kezdetén mi is alkalmaztuk a Truax-Tausch-féle skálát, amelyet az oktatásban is felhasználtunk. (Pintér, 1986, Tringer-Pintér, 1989). A Truax-Tausc Truax-Tausch-féle h-féle skála skála
Fokozat
Jellemzés
2
A psz pszic icho hote tera rape peut utaa nem nem rea reagá gáll a bet beteg eg vis visel elke kedé désé séne nekk sem sem küls külsől őleg eges es,, sem sem bel belső ső vona vonatk tkoz ozás ásár ára, a, hanem kioktat, figyelmeztet vagy tanácsokat osztogat.
4
A pszichoterapeuta csupán a beteg által kifejezett tartalmak külsődleges vonatkozásaira reagál és nem veszi tudomásul ezek belső vonatkozását
6
A pszichoterapeuta csupán mellé llékes belső tartalma lmakra reagál, olyan yanokra, amelyek yek a beteg problémái szempontjából csekély jelentőséggel jelentőséggel bírnak.
8
A ps pszich zichot oter erap apeu euta ta a bet beteeg álta általl felt feltár ártt fon fontos tos be belső lső tar tarttalm almak egy egy rés részé zére re rea reaggál. ál.
10
A psz pszic icho hote tera rape peut utaa a bet beteg eg álta általl felt feltár ártt font fontos os bels belsőő tar tarta talm lmak ak nagy nagy rés részé zére re rea reagá gál. l.
12
A psz pszic icho hote tera rape peut utaa a bet beteg eg álta általl fel feltá tárt rt bels belsőő tar tarta talm lmak akra ra mind minden en eset esetbe benn rea reagá gál. l.
A gyako gyakorlatb rlatban an a skála alkalmazása alkalmazása meglehetős meglehetősen en nehézkesn nehézkesnek ek bizonyult. bizonyult. Ezért Pintérrel Pintérrel egy eredeti eredeti becslőskálát szerkesztettünk (Tringer, Pintér, 1989). Az új módszerrel kapcsolatosan számos vizsgálatot végeztünk, ezeket itt nem részletezem. Az alábbiakban saját becslőskálánkat mutatjuk be. A Tringer-Pintér Tringer-Pintér-féle -féle verbaliz verbalizáció áció skála skála
0 = A thta. explorál, explorál, kikérdez, tanácsot ad, bagatellizál, bagatellizál, moralizál, moralizál, saját elképzelései szerint szerint értelmez stb. stb. 1 = A thta. aktívan figyel ("igen", "értem" stb.) 2 = A thta. közlés tartalmának felszínes vonatkozásaira reagál 3 = A thta. újrafogalmaz (paraphrasis) 4 = A thta. a közlés tartalmának egyes lényeges, belső elemeire reagál 5 = A thta. a közlés tartalmának minden lényeges, belső elemére reagál 6 = A thta. a közlés tartalmának tartalmának minden lényeges, belső elemére reagál (esetleges vegetatív közlésekre közlésekre is), is), és ezeket általános összefüggésbe állítja
50
7 = A thta. a közlés közlés lényeges, lényeges, belső tartalmát általános összefüggéseiben jelzi vissza, vissza, s ezáltal új látásmód kialakítását kínálja fel Megjegyzések Megjegyzések
A közlés minden esetben a páciens verbális és nem-verbális (akusztikus) csatornán érkező üzeneteinek összege. A "verbalizáció" visszajelentést jelent és nem azt, hogy a terapeuta a beteg közlését hogyan vette, dekódolta. A terapeuta ugyanis sokszor nem jelenthet vissza mindent, amit "meghall", azaz: szándékosan nem verbalizál százszázalékosan. Így az itt elért pontszámok nem vonatkoznak közvetlenül a terapeuta eredményességére, jóllehet az esetek többségében magas korrelációt korrelációt mutattak vele. Számos tanfolyam résztvevőivel végzett vizsgálataink arra utalnak, hogy az eredeti magyar skála egyes pontjait könnyebb azonosítani. Hogyan történik a skálázás a gyakorlatban? Többnyire pszichoterápiás beszélgetések magnófelvételeinek leírt változataiból indulunk ki. A gépírót figyelmeztetnünk kell, hogy ne csak a puszta szöveget írja le, hanem a magnóban hallható egyéb jeleket is (nevetés, szünetek, sóhaj, egy-egy indulatszó stb.). A másik lehetőség, hogy közvetlenül a magnófelvételt hallgatjuk vissza. Két kliens-megnyilatkozás között elhelyezkedő terapeuta szöveget tekintünk egy egységnek (és fordítva). Az írásos változatban megszámozzuk a közléseket, a könnyebb azonosíthatóság céljából. Egy kliens-közlés és a rákövetkez rákövetkezőő terapeuta terapeuta válasz válasz azonos azonos sorszámot sorszámot kap. A közlési közlési egység egység hossza hossza az egyszavas egyszavas megjegyzéstől megjegyzéstől hosszú monológokig terjedhet. ("Ühüm", "igen" típusú közbeszólásokat, amennyiben a kliens beszédmenetét nem akasztja meg, nem szoktuk külön egységként értékelni, de a leírásnál ezt is jelezzük). Esetenként nem könnyű eldönteni az egységek határait. Mint látni fogjuk, ennek különösebb jelentősége nincs. A megnyilvánulási egységeket globálisan értékeljük. Rövid, egy-egy szavas verbalizációnál figyelembe vehetjük a terapeuta előző és rákövetkező megnyilatkozásainak szintjét is (hiszen a kommunikáció egységes folyamat). A verbalizációval kapcsolatos vizsgálatok számos értékes adatot tártak fel. Itt csak a leglényegesebbeket említjü említjük. k. Minden Mindeneke ekelőtt lőtt kimuta kimutatha tható tó hog hogyy egy (mondj (mondjuk uk 45 perces perces)) ülés ülés folyam folyamán án a VERB VERB szintj szintjee viszonylag stabil, és gyakran emelkedő tendenciát mutat. Egy ülésről elégséges képet kapunk akkor, ha az ülés első, középső középső és utolsó utolsó harmadából harmadából 6-6 terapeuta-k terapeuta-közlé özlést st pontozunk pontozunk (Helm, 1978 1978). ). Kezdő Kezdő terapeuták terapeuták értékei nagyobb ingadozást mutatnak, mint a gyakorlottaké. A becslés becslés természete természetesen sen nem mindig mindig egyszerű. egyszerű. Tudományo Tudományoss vizsgálatok vizsgálatok során egymástól egymástól függetlenül függetlenül legalább hárman értékelik ugyanazt, s a nagyobb eltéréseket megbeszélik. A becslők eredményeit csak akkor fogadjuk el, ha előzetes gyakorlat során bizonyos egyöntetűséget (interrater megbízhatóság) már elértek. Sokan bírálták ezeket a becslő módszereket. A terapeuta értékelésének egy másik megközelítése, ha a klienstől nyerünk adatokat egy erre a célra szerkesztett kérdőív segítségével. Ilyen kérdőívet Barrett-Lennard (1962) dolgozott ki először. A kétféle módszer a kutatásokban jól kiegészíti egymást. Munkatársam, Pintér olyan kérdőívet szerkesztett a terapeuta hatékonyságának mérésére, amely a Barrett-Lennard-féle kérdőívre is támaszkodik. (Pintér, Tringer, 1989.) Módszere nem csupán a verbalizációt, hanem a terapeuta elfogadó magatartását és kongruens viselkedését is méri, a kliens szemüvegén keresztül. Empátia, Empátia, kongruencia, kongruencia, elfogadás elfogadás (ÉKEL) (ÉKEL) kérdőív kérdőív
1. Ko+ Valódi Valódi érzéseit érzéseit fejezi fejezi ki irányomba irányombann 2. Ko- Úgy érzem, érzem, hogy hogy reakciói reakciói gyakran gyakran mások, mások, mint ahogy ahogy belül érez érez 3. E1+ Bármit Bármit mondhatok, mondhatok, vagy tehetek, tehetek, érzései érzései nem változna változnakk irányomban irányomban 4. Ko- Zavarba Zavarba jön, ha bizonyos bizonyos dolgokról dolgokról kérdezem kérdezem,, vagy ha azokról azokról beszélek beszélek 5. Em+ Általában megérzi vagy vagy felismeri, mit érzek 51
6. Ko- Azt a látszato látszatott kelti, hogy hogy jobban jobban megért, megért, mint mint valójában valójában 7. E1- Viselkedé Viselkedésemtő semtőll függően egyszer egyszer jobb, jobb, másszor másszor rosszabb rosszabb véleménnye véleménnyell van rólam 8. E1+ E1+ Barátságos Barátságos,, tele van van melegség melegséggel gel felém felém 9. Em- Szavaimat Szavaimat ugyan ugyan megérti, megérti, de a mögötte mögötte rejlő érzelmek érzelmeket et nem 10. Ko+ Ko+ Velem Velem kapcsolatos kapcsolatos érzése érzéseit it nem rejteget rejtegetii 11. El- Elég Elég unalm unalmasn asnak, ak, érdekt érdektele elenne nnekk tart tart enge engem m 12. ElEl-
Aztt szeretn Az szeretné, é, hogy hogy olyan olyan legyek legyek,, mint mint amilyen amilyennek nek ő képze képzell
13. E1+ Velem Velem kapcsolatos kapcsolatos érzései érzései nem attól attól függenek, függenek, hogy én miként miként érzek vele szemben szemben 14. Em- Sokszor Sokszor nem veszi veszi észre, mennyire mennyire mélyen mélyen érint, érint, amikről beszélün beszélünk k 15. Em+ Arra törekszik, törekszik, hogy az én nézőpontomból nézőpontomból lássa a dolgokat 16. Ko+ Ko+ Úgy érzem érzem,, hogy teljes teljesen en őszinte őszinte velem velem 17. Em+ Még akkor is megérti, mit akarok mondani, mondani, ha azt én magam sem tudom pontosan pontosan kifejezni 18. KoKo- Úg Úgyy érzem, érzem, hogy hogy sze szerep repet et játszi játszik k 19. Em+ Pontosan megérti, megérti, hogy az általam megélt dolgok dolgok mit jelentenek jelentenek számomra 20. Em- Megnyilatk Megnyilatkozása ozásaii sablonosak, sablonosak, emiatt nem tudok tudok mélyebb kapcsolat kapcsolatba ba kerülni kerülni vele 21. E1+ Mély rokonsze rokonszenvet nvet mutat irányomban irányomban A verbalizáció mérése olyan kutatási eredményekre vezetett, amelyek a gyógyító beszélgetés hatásának mélyeb mélyebbb megért megértésé ésétt teszik teszik lehető lehetővé. vé. Ezeket Ezeket a vizsgá vizsgálat latoka okatt itt nem ismert ismertetj etjük ük részle részletes tesen. en. Csak Csak egy alapve alapvető tő megáll megállapít apítást ást emelün emelünkk ki: a terape terapeuta uta verbal verbalizá izáció cióján jának ak színv színvona onala la és a gyó gyógyí gyító tó folyam folyamat at eredményessége között szoros kapcsolat áll fenn. Ez az összefüggés a becslőmódszerekkel és kérdőíves módszerekkel egyaránt kimutatható. A hatékonyság-verbalizáció kapcsolat a konkrét közlések szintjén is megmutatkozik. A terapeuta verbalizációja és a rákövetkező páciens-közlés önexploráció szintje között 0,6 körüli korreláció mutatható ki. Mint később látni fogjuk, éppen az önexploráció a hatékonyság legfontosabb mérőszáma (ld. az önfeltárás c. fejezetet). A VERB fogalma a kommunikatív viselkedésnek széles tartományát fogja át. Újabb vizsgálatok szerint nem egységes dimenzió. Eckert és Schwartz (1973) faktoranalízissel 8 dimenziót különítettek el a skálákkal mért verbalizáción belül. A faktorokat a legjellemzőbb korrelációk alapján névvel is ellátták, ezzel gazdagítva a hatékony terapeuta viselkedésről alkotott ismeretekét. A faktorok a következők: 1. A kliens megnyilvánulásaira való támaszkodás 2. Nyelvi hajlékonyság 3. A belső tartalmakra való irányultság 5. A terapeuta belső részvétele 6. A terapeuta nyitott, illetve zárkózott magatartásának mértéke 7. A megnyilatkozások konkrétsága
52
8. A megnyilatkozások világossága A terápiás kommunikációnak ezek az elemi aspektusai tehát a VERB főfogalomban egyesülnek. A személyközpontú irányzat egyes mai képviselői az EMP fogalmát különböző módon értelmezik. Az eltérések részben abból adódnak egyes szerzőknél, hogy a modern filozófiai áramlatok (fenomenológia, hermeneutika) is hangot kapnak. Másrészről egyes részletekben a pszichoanalízis hagyományai is kifejezésre jutnak. Az EMP fogalmában Schrödter (1988) a megértés és értelemadás folyamatát hangsúlyozza. Véleménye szerint ebből a terapeuta személye nem maradhat ki olyan módon, ahogy azt Rogers vélte. A megértéshez elengedhetetlen a megértő szociális énjének bevonódása. Ezáltal egy közös terápiás világ ("gemeinsame therapeutische Welt") jön létre. A terápia nem csupán a terapeuta szellemi teljesítménye, hanem inkább interszubjektív kooperációban és egyetértés kimunkálásában bontakozik ki. A közös munka során tipikus interakciós minták jönnek létre (Biermann-Ratjen et al., 1981). Ezekben közös "ellenállás" is kifejezésre juthat. Az "interakciós minták" értelmezése nem egyszer egyszer szimbolikus analógiás jellegű. A terápiás kommunikációban Rogers szerint a jelentésadó folyamat olyan tartalmakra terjed ki, amelyek a tudatb tudatban an hoz hozzáf záfér érhető hetőek, ek, legfel legfeljeb jebbb az „empát „empátiás iás megvi megvilág lágítá ítás" s" fényér fényéree van szüksé szükség. g. A megér megértés tés folyamatában Jaspers sem megy túl azon a világon, amely a tudatban hozzáférhető. A hermeneutikai nézőpont is a pontosabb megértésre (és nem a "jobb" megértésre) törekszik. (Gadamer, 1976, Apel, 1976). A terápiás értelem-adás viszont Schrödter szerint látens, a tudatban közvetlenül nem hozzáférhető tartalmakra is vonatkozik, tehát a hermeneutikai megközelítésen túlmutat. Az EMP és megértés Schrödter Schrödter és mások mások általi értelmezése értelmezése a fogalom fogalom kitágításához kitágításához vezet. Azáltal, Azáltal, hogy a terape terapeuta uta személ személyét yét és az "inter "interakc akciós iós"" minták mintákat at is bev bevonj onjaa a megér megértés tés és értelm értelmezé ezéss folyam folyamatá atába, ba, makroszintű kommunikatív egységekre irányítja a figyelmet. Ezáltal a személyközpontú megközelítés egyik nagy vívmánya, a mikrokészségek felfedezése, ismét háttérbe szorul. A makro-egységek értelmezésével ingoványos talajra lépünk. Lényegében a pszichoanalitikus nézőpont "újraéledéséről" van szó. A terapeuta azonban nem értelmező, kívülálló szakember, mint a klasszikus analízisben, hanem önmaga is az értelmezett folyamat része. A tudományos kutatás természeténél fogva elemi folyamatokkal, operacionalizált fogalmakkal dolgozik. A terapeuta magatartás számos elemi aspektusát különítették el és tették vizsgálat tárgyává. A fenti dimenziók közül a nyelvi hajlékonyságról (kognitív flexibilitás), a konkrétségről, az önfeltáró magatartásról még lesz szó. Mégis amellett vagyunk, hogy az EMP és VERB fogalma, nem csupán tudományos, de történeti és didaktikus okokból is hasznos. Erre az álláspontra helyezkedik Shlien is, amikor az újabb terapeuta változók felől kérdezik (Meyer-Cording, 1988), s azokról szkeptikusan nyilatkozik.
53
A FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS (FNE) A gyó gyógyí gyító tó beszél beszélgeté getés, s, mint mint az előző előző fejeze fejezetbe tbenn láttuk láttuk,, magas magas köv követe etelmé lménye nyeket ket támasz támasztt a terape terapeuta uta kommunikációjával szemben. A verbalizáció a beszélgetés vezetésének mintegy a "technikai" vezérfonala. A FNE koncepciójában azokat a követelményeket foglaljuk egybe, amelyek a terapeuta beállítódásait érintik, felfogását az emberről, értékekről, az életről általában. Egyszóval, ahogy Rogers is megfogalmazta, a terapeuta "filozófiájáról" esik szó. Maga a fogalom ugyancsak hosszú fejlődés során csiszolódott és formálódott. Rogers először "positive regard", majd "unconditioned positive regard", megjelölést alkalmazott (pozitív tisztelet, nagyrabecsülés, illetve feltétlen pozitív tisztelet). Felismerte, hogy segítő kapcsolat nem lehet eredményes, ha a terapeuta nem képes értéket látni a másikban, ha nem rendelkezik azzal a mély és szilárd meggyőződéssel, hogy minden ember, még a legnyomorultabb is, értékek hordozója. Ez az érték feltételek nélküli, azaz nem függ attól, hogy az illető mit tesz, vagy mond, hogyan viselkedik itt és általában. Ez a felfogás csak akkor lehet terápiás értékű, ha közvetíteni is tudjuk a másik felé, képesek vagyunk visszatükrözni a személy pozitív értékeit. A FNE kategóriáját általában három összetevőre szokták bontani. Faktoranalitikai tanulmányok is megerősítik ezt a hármas tagolást: 1. Pozitív érzelmi odafordulás 2. Non-direktivitás 3. Feltétel nélküliség Az egyes szerzők a FNE más és más elemét hangsúlyozzák. Tausch (1973) a pozitív értékelés és érzelmi melegség mozzanatát emeli ki, ezáltal azt a pozitív érzelmi légkör légkörtt amelye amelyett az elfoga elfogadó dó magata magatartá rtáss és az elfoga elfogadot dottsá tságg élmén élménye ye jelent jelent.. Barret Barrett-L t-Lenn ennard ard (1962 (1962)) a személyre adott válaszreakció affektív elemeként fogalmazza meg, s a fogalomnak ugyancsak az érzelmi oldalát emeli ki. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a FNE, bár érzelmi mozzanatokat is tartalmaz, nem azonos a személyek közötti vonzalom szociálpszichológiai fogalmával (Aronson, 1978). A vonzódást számos, a személyekben rejlő tulajdonság tulajdonság képes kiváltani. kiváltani. Ezek lehetnek külső külső testi testi tulajdonsá tulajdonságok, gok, tekintély, tekintély, tudás stb. Esetenként Esetenként még a személy hibái is vonzóak lehetnek (Kennedy elnök népszerűségi indexe meredeken megugrott a Disznó-öbölbeli kaland kudarca után). A vonzalomnak ez a formája tehát nem feltétel nélküli, éppen hogy feltételes. Az elfogadó magatartás nem függvénye a másik személy ilyen vagy olyan tulajdonságának, cselek cselekede edetein teinek. ek. Nem enn ennek ek vag vagyy ann annak ak a tulajdo tulajdonsá nságna gnakk szól, szól, han hanem em magána magánakk a személ személyne ynek, k, aki önmagában érték. Hogy megértsük ennek a jelentőségét, álljon itt egy rövid példa, amely megvilágítja, hogy betegeink, klienseink problémáinak hátterében többnyire éppen ennek az ön-értéktudatnak a hiánya áll. B. 1. Barátnőm Barátnőm megkérdezte, megkérdezte, hidegen vagy melegen melegen kéremkérem-ee a kakaót. kakaót. Mindegy, Mindegy, mondtam. mondtam. Erre Erre ő dühös dühös lett. Thta 1. A kakaó mellé még valamit oda akart tenni. B. 2. Igen, Igen, a szereteté szeretetét.t. De én ezt nem éreztem, éreztem, csak azt, hogy hogy nem akarok terhére lenni. Thta 2. Mintha önmagában nem lenne érdemes barátnője szeretetére. B. 3. Csak Csak ha teszek is is érte valamit. valamit. Thta 3. Előbb tennie kell valamit, hogy szeressék. B. 4. Igen. Így, ahogy vagyok, ez semmi. Ez a nulla pont. Ha teszek valamit, akkor viszont el is várom, hogy szeressenek... szeressenek...
54
A személyközi vonzalom az érzelmi adok-veszek kölcsönös egyensúlyán alapul, kommerciális jellegű. A feltétel nélküli elfogadás lényege, hogy nem feltétele a viszonosság. Az érzelmi melegség mozzanata a terapeuta sajátos figyelmi beállítódását jelenti a kliensben megnyilvánuló, többny többnyire ire rejtet rejtettt értékm értékmozz ozzanat anatokr okra, a, amelye amelyeket ket ado adott tt esetbe esetbenn vissza visszajel jelezn eznii is kép képes. es. Fontos Fontos azonb azonban an hangsú han gsúlyo lyoznu znunk, nk, hog hogyy nem valami valami mechan mechaniku ikuss meger megerősí ősítő tő tevéke tevékenys nységr égről ől van szó. szó. A terape terapeuta uta nem Skinner-féle "jutalom-gép" (Skinner, 1953). A személy értékének tükrözése elsősorban a légkör egészében valósul meg. A FNE: "a kliens verbalizációjának és viselkedésének pozitív aspektusai iránti szelektív figyelem" (Ivey és Simek-Downing, 1980). Az érzelmi melegséget főképpen a nem verbális közlési csatornák közvetítik. Mindenekelőtt a mosoly jelentőségét emelem ki. Bayes (1972) igazolta, hogy a mosoly jellege, gyakorisága és intenzitása jelzi legpontosabban a terapeuta klienssel kapcsolatos beállítódását. Ugyanilyen szerepet tölt be a tekintetváltás is, amely, ha az adott helyzetben elvárt átlagnál kissé hosszabb, ugyancsak érzelmi melegséget fejez ki. Nehéz persze eltalálni a többlet tekintet mértékét. A túl hosszú tekintetváltás zavaró, tolakodó, agresszív. Az érzelm érzelmii melegs melegség ég köz közvet vetíté ítéséb sében en a han hangsz gszín, ín, a han hangho ghordo rdozás zás is jelent jelentős. ős. Ug Ugyan yancsa csakk fontos fontos,, hog hogyy gesztusaink nyitottak, elfogadóak legyenek, s elfogadásunkat a klienssel szemben elfoglalt helyzetünk is kifejezze (ld. a kommunikáció elméletű alapok c. fejezetet). A légkör megteremtése a kézfogással kezdődik, amelyet soha ne mulasszunk el. A kézfogás is lehet "meleg", vagy "hűvös", formális. A "feltétel nélküliség" koncepciójának viselkedéselméleti kritikusai arra hivatkoznak, hogy a terapeuta szükségképpen "megerősítő" hatá hatású sú,, így így igaz igazáb ában an nem nem lehe lehett felté feltéte tell nélk nélkül üli. i. A mege megerő rősí síté tés, s, a terá terápiá piáss vált változ ozás ás szük szüksé ségs gsze zerű rű "hatót "ha tótén ényez yezője ője"" (chang (changee agent) agent).. A terape terapeuta uta figyel figyelme me szelek szelektív tív,, ezálta ezáltall a kliens kliens viselk viselkedé edésén sének ek és élményeinek egyes elemeit kiemeli. Rogers Rogers és közvetlen követői sem tagadják, tagadják, hogy ez a szelektivit szelektivitás ás fennáll. fennáll. A terapeuta terapeuta élményekre élményekre figyel, figyel, nem "adatokra". Az elvont közlés helyett a konkrétat részesíti előnyben. Bizonyos általános terápia-célokat is szem előtt tart, mint az autonómia, kockázatvállalási készség ("fully functioning person”, Rogers, 1963). A megerősítés tehát nem tartalmi, hanem formai elemekre irányul. Murray (1956) és Truax (1966) által végzett vizsgálatok igazolták először, hogy ez a hatás valóban létezik. Truax pszichoterápiás ülések elemzéséből indult ki. Megállapította, hogy az empátia, az elfogadás és a nondirekt direktivit ivitás ás mozzan mozzanatai atai különkülön-kül külön ön is megerő megerősít sítőő hatású hatásúak. ak. A klien kliensek sek viselk viselkedé edéséb sében en a köv követk etkező ező dimenziók váltak gyakoribbakká: érzések differenciálása, a belátás, problémaorientáltság, és közeledett egymás egy máshoz hoz a terape terapeuta uta és kliens kliens kifeje kifejezés zésii stílus stílusaa is. Ug Ugyan yanakk akkor or a meger megerősí ősítés tés két kliens kliensmut mutató atóra ra (szorongásszint és pozitív negatív élmények aránya) nem volt kellően differenciált. Murray (1956) azt is kimutatta, hogy maga Rogers is kiemel bizonyos élménytartalmakat (kívánságok, tervek, függetlenségre utaló viselkedésmódok), ugyanakkor kevésbé érzékeny az intellektuális védekezés iránt, vagy a szexuális problematikával kapcsolatban. Nyilvánvaló azonban, hogy a tartalmi és formai elemek a konkrét helyzetekben nem mindig választhatók külön. Mindez nem mond ellent a feltétel nélküliség alapgondolatának, inkább azt fogalmilag pontosabbá teszi anná annál, l, mint mint ahog ahogyy azt azt Ro Roge gers rs ered eredet etile ilegg defin definiál iálta ta.. A konc koncep epció ció lény lényeg egee vált változ ozatl atlan an:: a tera terape peut utaa "folyamatszakértő ugyan", de nem kondicionáló "gép". Végső soron a "kliens dönt afelől, hogy milyen módon és mennyiben él a lehetőségekkel. Rogers sem tagadta a terapeuta ilyen befolyását, de ellene volt minden hatalomnak és manipulációnak A személ személykö yközpo zpontú ntú terápia terápia non non-di -direk rektiv tivitás itás többek többek köz között ött abb abban an is megnyi megnyilvá lvánu nul, l, hog hogyy nem köv követ et semmiféle "stratégiát", vagy taktikát. Az egyes üléseket nem előzi meg semmiféle előre rögzített koncepció. Minden egyes találkozás bizonyos fokig út az ismeretlenbe, "kaland", amely pillanatról pillanatra, a mikrokészségek készségek érvényesítése érvényesítése révén valósul meg. Nyilvánval Nyilvánvaló, ó, hogy a kliens kliens közpo központi nti problémái problémái kerülnek kerülnek előtérbe a látszólag spontán beszélgetés során is. A terapeuta a kliensre hagyatkozik, az ő belső megismerő folyamataira, és nem kívülről felépített rendszerre épít. Ezért a páciens belső élményvilágát igyekszik követni, s az önfeltárási folyamatot előmozdítani. Ez az egyetlen "stratégiai irány", amelyre támaszkodik. A feltétel nélküli elfogadás fogalmát érdemes negatív oldalról is körüljárni. A terapeuta - nem értékeli (mint egy bíró), főleg nem értékeli le betegét, nem kritizálja 55
- saját egyéni nézeteit, problémáit nem viszi bele a beszélgetésbe - nem beszéli túl kliensét - nem irányít - nem türelmetlen - nem hűvösen távolságtartó - nem gúnyolódik (a beteg háta mögött sem). Oktatá Oktatáss köz közben ben gya gyakra krann felmer felmerül ül a kérdés kérdés:: "hogya "hogyann fogadj fogadjam am el az illető illetőt, t, amikor amikor ezzel és ezzel ezzel a megnyi megnyilvá lvánul nulásá ásával val egy egysze szerűe rűenn nem tudok tudok egy egyeté etérte rteni". ni". Vag Vagyy "erköl "erkölcsi csi szempo szempontb ntból ól ez számom számomra ra elfogadhatatlan". Hangsúlyo Hangsú lyoznu znunk nk kell, kell, hog hogyy a feltét feltétlen len elfoga elfogadás dás a személ személyne ynekk szól, szól, nem ped pedig ig egy egyik ik vag vagyy másik másik tulajdonságának vagy cselekedetének. Reagálásunk struktúrája a következő lehet: "Én valószínűleg másként ítélném meg (járnék el), de értem (próbálom megérteni), miért jutott erre az álláspontra (miért tette ezt és ezt). Az elfogadásnak ez a módja tehát egy olyan meggyőződést tételez fel, hogy az emberi személy önmagában érték. érték. Itt a tudáso tudásonn túlmut túlmutató ató személ személyes yes meggyő meggyőződ ződésr ésről, ől, hitről hitről van szó, szó, amely amely a terape terapeuta uta filozó filozófiai fiai állásfoglalásának része. Ehhez tartozik a személy fejlődésébe, változásra való képességébe vetett hit is. A személy iránti elkötelezettség nélkül terápia nem végezhető, csak valami szánalmas szerepjáték. A személy értékként való elfogadása arra az ontológiai alapelvre vezethető vissza, amelyet a skolasztikusok így fogalmaztak meg "ens et bonum convertuntur" (A létező és a jó felcserélhető fogalmak). Vagyis a létezés, főképpen a személyként való létezés önmagában hordja érték mivoltát, szemben a nemléttel, a semmivel. Ebben az értelemben a rossz (amellyel betegeink annyit viaskodnak) nem önálló princípium, hanem léthiányként fogalmazható meg. Erre már Szt. Ágoston rámutatott (Augustinus, 1982). Az elfogadó légkör jelentősége messze túlmutat a terápia keretein. A hiteles, fejlődést előmozdító szülőgyerek, tanár-diák kapcsolatok, barátság alapja a feltétel nélküli elfogadás. Ehhez hozzátartozik annak a jognak tisztelete és elfogadása is, hogy a másik saját meggyőződése és értékei alapján irányítsa életét. A FNE, mint Lietaer (1988) megfogalmazza, az a "táptalaj", a másik két alapfeltétellel együtt (empátia és kongruencia), amelyen a kliens önmagára irányuló tapasztalatai újra mozgásba lendülnek. Olyan ez, mint egy "utazás önmagunkba" önmagunkba" (Gendlin, (Gendlin, 1986). Ez a "táptalaj" "táptalaj" nyitottságot nyitottságot jelent, jelent, a terapeuta terapeuta részéről a kliens kliens iránya (ez a FNE), mind önmaga iránt (ez a konguencia). A FNE megtapasztalása hozzásegít ahhoz, hogy önmagunkat is el tudjuk fogadni. A terapeuta gyakran abba a (ki nem mondott) hibába esik, hogy ő jobban tudja, mit kell a betegnek csinálnia, mihez kell magát tartania. Saját értékrendje úgy jelenik meg, mint általános üdvözítő, mindenki számára elfogadható, kötelező iránymutatás. Amennyiben kliensénél valami másnak az érvényesülését látja, óhatatlanul ellene dolgozik. Gyakran felvetődik olyan kérdés is, hogy a terapeuta ezzel és ezzel a konkrét beteggel képtelen dolgozni. Egyik szegedi találkozón Rogersnek is feltették a kérdést. Mit tenne, ha ezt tapasztalná egy kliensével kapcsolatban. - Tanácsot kérnék - volt a válasz. Valóban, vannak a terápiás gyakorlatban olyan helyzetek, amikor amikor elkerü elkerülhe lhetet tetlen len,, hog hogyy tanács tanácsért ért fordul forduljun junkk valaki valakihez hez.. A FNE kon koncep cepciój cióját át gya gyakra krann bírált bírálták ák pedagógiai körök részéről. Ezt a magatartást úgy tekintik, mint szélsőségesen anti-autoriter állásfoglalást, amely amely nem alkalm alkalmas as arra, arra, hog hogyy a gye gyerme rmekk számár számáraa köv követe etelmé lménye nyeket ket támass támasszon zon,, normák normákat at nyú nyújts jtson, on, struktúrát adjon. Maga Rogers is tapasztalta a feltétel nélküliség bizonyos korlátait súlyos pácienseivel kapcsolatban (súlyosan zavart gyermekek, később skizofrének körében) (Rogers, et al. 1967). Ezek a betegek az FNE-t FNE-t úgy úgy élték élték meg, meg, mint mint köz közömb ömböss össége éget, t, érdekte érdektelen lenség séget et a terape terapeuta uta részé részéről ről.. Részbe Részbenn ilyen ilyen tapasztalatok indították Rogers követőinek egy részét arra, hogy személyének a folyamatba való aktívabb bevonását hangsúlyozzák. A FNE koncepcióját egy olyan ideálként kell felfognunk, amely a gyakorlatban bizonyos korlátok mellett, és 56
csak részlegesen valósul meg. Ugyanakkor szilárd világítótorony, amely felé törekvéseinket igazíthatjuk. A FNE teljes megvalósulásának útjában álló gyakorlati akadályokat Lietaer (1988) három csoportba sorolja. Mindeneke Mindenekelőtt lőtt számolnun számolnunkk kell a terapeuta terapeuta személyébő személyébőll fakadó fakadó nehézsége nehézségekkel. kkel. A kliens kliens problémái problémái a terapeuta személyes, megoldatlan gondjait, "fehér foltjait" érinthetik. Ezen a területen az ő viselkedése is deffenzív, zárt lehet, fenyegetve érezheti magát. E problémák megoldása elsősorban a megfelelő kiképző programok feladata. Másrészt előadódhatnak olyan helyzetek, amikor a partnerek közt bizonyos "érdekkonfliktusok" állnak fenn. A terapeuta fokozottan érzékeny lehet olyan problémák iránt, melyeket magánéletében sem tud megoldani (pl. házastársi konfliktusok). Másrészt viszont a terápiás légkör a megértés olyan ideális modelljét kínálja fel, amelyet a kliens hiába keres a mindennapi életben. Jó, ha a terapeuta ügyel, s elkerüli a valós élettel való "tisztességtelen konkurenciát". Harmad Harmadrés részt zt figyel figyelemb embee kell kell ven venni, ni, hog hogyy a terape terapeuta uta szelek szelektív tív megerő megerősít sítőő hatása hatása érvény érvényesü esül, l, és bár közvetetten, de mégis ő vezeti a folyamatot, megadja annak általános vezérfonalát. Összefoglalásul álljon itt egy idézet Carl Rogerstől, 1962-ből. nélküli elfogadás elfogadás meghatározása meghatározása Rogers szerint. A feltétel nélküli
„Fölté „Föltétel teleze ezem, m, hog hogyy ked kedvez vezőő változ változás ás és növek növekedé edéss ann annál ál kön könnye nyebbe bbenn bek beköve övetke tkezik zik,, minél minél nag nagyob yobbb mérték mértékben ben kép képes es a terape terapeuta uta arra, arra, hog hogyy meleg meleg,, poz pozitív itív,, elfoga elfogadó dó magata magatartá rtást st tanúsí tanúsítso tsonn mindaz mindazzal zal kapcsolatban, amit a kliens magában hordoz. Ez azt jelenti, hogy nagyra becsüli, mint egyént, valami hasonló érzéssel, mint amit a szülő érez gyermeke iránt, értékelve személyét, és függetlenül attól, hogy ő az adott pillanatban miként viselkedik. Ez azt is jelenti, hogy a terapeuta törődik kliensével, de nem birtokló módon, mint olyannal, akiben lehetőségek rejlenek. Nyitott a kliens felé, bármilyen érzéseket nyilvánít ő egy adott pillanatban - ellenséges érzést vagy gyengédséget, lázadást vagy beletörődést, magabiztosságot vagy önlebecsülést. Az elfogadás a kliens egyfajta szeretetét jelenti, olyannak, amilyen, feltéve, ha a szeretet szót úgy értjük értjük,, mint mint aho ahogy gy a teológ teológuso usokk az "ag "agape ape"" kifeje kifejezés zést, t, és nem a szónak szónak romant romantiku ikuss és birtok birtokló ló értelmében. Amit leírok, nem valami paternalisztikus, szentimentális vagy felszínesen társasági, kellemes érzés. Ez a másik személynek, mint önálló egyednek tiszteletét és nem birtoklását jelenti. Olyan, mint a rokonszenv, melynek ereje van, de nem követelő. Ezt a magatartást pozitív értékelésnek (positive regard) neveztük. Ennek a magatartásnak van egy olyan eleme, amelyben nem vagyok annyira határozott. Kísérletképpen fölvetem azt a hipotézist, hogy a terápiás vagy segítő kapcsolat annál hatékonyabb, minél inkább feltételek nélküli az elfogadás. Ezen azt értem, hogy a terapeuta az egyént a maga egészében tiszteli, nem pedig feltételes módon. Nem arról van tehát szó, hogy egyes érzéseket elfogad, másokat pedig nem. Feltétel F eltétel nélküli tiszte tisztelete letett érez érez az ado adott tt személ személyy iránt. iránt. Ez egy kifelé kifelé is megnyi megnyilvá lvánul nulóó poz pozitív itív érzés, érzés, fennta fenntartá rtások sok és értékelések nélkül. Nem azt jelenti, hogy ítélkezünk. Azt hiszem, ha ez a nem-értékelő nagyrabecsülés jelen van a kap kapcso csolat latban ban,, nag nagyob yobbb valósz valószínű ínűség séggel gel várhat várhatjuk juk,, hog hogyy kon konstr strukt uktív ív változ változás ás és fejlőd fejlődés és fog bekövetkezni kliensünknél. Amennyiben a terapeuta kliensének élményét meleg együttérzéssel képes elfogadni, úgy, hogy azok az ő részét képezik, feltétel nélküli elfogadás jellemzi magatartását. Ezt a koncepciót Standal dolgozta ki. Ez azt jelenti, hogy az elfogadásnak nincsenek feltételei: "Szeretlek, ha ilyen és ilyen leszel". Ez a személy tiszteletét jelenti, ahogy Dewey használta a fogalmat. A szelektív értékelő magatartás ellentétes pólusáról van itt szó: "Rossz vagy ebben és ebben a dologban, jó a másikban". Ez a magatartás éppúgy elfogadja a kliens kliens "rossz" "rossz" érzéseit, érzéseit, mint a "jókat" "jókat" (fájdalom, (fájdalom, félelem, védekezés, védekezés, kóros kóros vagy pozitív érzések, érettség, érettség, bizalom stb.), a következetes megnyilvánulásait éppúgy, mint a következetleneket. Törődést jelent, de nem birtokló módon, vagy úgy, hogy ez a terapeuta saját szükségleteinek kielégítését jelentse. j elentse. Úgy kell törődni a pácienssel, mint önálló személlyel, kinek megvannak a saját érzései és tapasztalatai. Egy beteg úgy írja le a terapeutát, mint aki "előmozdítja, hogy saját élményeim valóban a sajátjaim legyenek, azt gondoljam, amit valóban gondolok, érezzem, amit érzek, akarjam, amit akarok, féljek attól, amitől félek, semmi "ha", "de", "ez nem igazi". Ez az a fajta elfogadás, amelyről feltételezem, hogy szükséges a változtatáshoz. 57
A leírásból nyilvánvaló, hogy ez az elfogadás teljes mértékben csak elméletileg létezik. A gyakorlatban a terapeuta többnyire ezt érzi betegével szemben, mindez azonban nem zárja ki, hogy esetenként elfogadása feltételes, sőt, esetleg negatív értékelés is előfordulhat, bár ez valószínűtlen egy hatékony terápiában. Tehát az elfogadás az egyes kapcsolatokban különböző mértékben jelenik meg." (Rogers, 1962, fordította: Tringer László) Az elfogadás közlése néha közvetlenül is terápiás értékű. Egy szorongásos depresszióban szenvedő idősebb betegem a következőt mondta egy alkalommal: - A múltkor hirtelen elmúlt ez a nyomasztó érzés a szívem táján. Ez akkor történt, amikor a doktor úr így fejezte ki magát: "Most már értem, hogy fáj a szíve. Hasonló helyzetben valószínűleg én is így lennék." Abban a pillanatban valami megkönnyebbülést éreztem. Az elfogadó elfogadó magatar magatartás tás mérése mérése
Mivel Mivel ez a terape terapeuta uta-vál -változ tozóó elsőso elsősorba rbann a nem-ve nem-verbá rbális lis csator csatornák nákon on keresz keresztül tül fejező fejeződik dik ki, becslé becslése se nehezebb pszichoterápiás átiratok alapján. Ennek ellenére a teszt-reteszt korreláció értékek 0,8 körül vannak (Helm, 1978). Truax alábbi skáláját Helm módosította. Az eredeti és a módosított változat értékei jól egybevágnak (a nyolcp nyo lcpont ontos os becslő becslőská skála la poz pozitív itív és neg negatív atív vég végpon pontjai tjaitt fogalm fogalmazz azzuk uk meg. meg. A kiérté kiértékel kelés és során során köz köztes tes pontokat adunk, becslés alapján.) Barrett-Lennad (1962) kérdőíves módszert szerkesztett, amelyet a terápiás ülések után a páciens és a terapeuta terapeuta is értékel. értékel. A páciens páciens elfogadás-é elfogadás-élmén lménye, ye, és a terapeuta terapeuta erre vonatkozó vonatkozó becslése becslése között csak laza összefüggés mutatkozik. A vizsgálatok során kiderült, hogy a verbalizáció és az elfogadás dimenziói nagymértékben átfedik egymást. A két változó közti korrelációs értékek a különféle vizsgálatokban 0,63-0,93 között ingadoznak. Érthető ez a szoros összefüggés. Nehezen képzelhető el értékelhető, elfogadó magatartás magas szintű verbalizáció nélkül (és fordítva) (Wexler, 1974).
A FNE becslése (Truax-Helm) 7
0
A tera terape peut utaa a klie kliens nsre re hagy hagyat atko kozi zik, k, tole tolerá rálj ljaa nézeteit, saját véleményét nem hozza be
A terapeuta terapeuta kioktat, kioktat, túlbeszél, túlbeszél, próbál próbál meggyőzni, meggyőzni, saját véleményét szembesíti kliensével.
A terapeuta elkötelezett, fáradozik a kliensért, valódi érdeklődést mutat a kliens problémái iránt
A terapeuta közönyös és unott, közléseket gyakran elvét, kihagy
A terapeuta a kliens után igazodik
A terape terapeuta uta irányí irányítja tja a beszél beszélget getés és meneté menetét, t, saját saját elképzelés elképzelései ei szerint, szerint, a klienst klienst belekénysz belekényszeríti eríti egy témába
A terapeuta tartózkodik minden értékeléstől
A terapeuta elítél, dicsér, kritizál
A terapeuta komoly és mély kapcsolatot létesít
A terapeuta távolságot tart, a dolgok fölött áll, fél mélyebb kontaktusoktól
A terapeuta megértő és meleg
A terapeuta tárgyszerű, hűvös és személytelen
A terapeuta türelmes, nem sürget.
A terapeuta terapeuta sokat beszél, közbeszólt, közbeszólt, türelmetle türelmetlen, n, nem hagyja kibeszélni a klienst
Az elfogadó magatartás sem egységes viselkedés-dimenzió. Faktoranalízis segítségével legalább három összetevőre bontható. Már a klinikai elemzés során is több részfogalmat írtak le a FNE fogalmán belül (pl. 58
Barrett-Lennard, 1962, Truax, és Carkhuff 1967). Faktoranalitikai tanulmányok legalább három, viszonylag független összetevőt különítettek el. Ezeket a "pozitív értékelés", "non-direktivitás" és "feltétel nélküliség" kifejezéssel írják le egyesek, mások "érzelmi odafordulás", "a páciens iránti érdeklődés", illetve "tolerancia" kifejezéseket használják. Az elfogadó-érték elfogadó-értékelő elő magatartás magatartás oktatása, oktatása, kialakítása kialakítása néha nem könnyű. Ennek oka többnyire a jelölt jelölt fent említett filozófiai beállítódásaiban keresendő. Gyakori, hogy a leendő terapeuták szóban elfogadják a másik személy értékére és méltóságára vonatkozó nézeteket, lelkük mélyén azonban változatlanul úgy érzik, hogy jobban tudják, mit kellene tennie a betegnek. A terápiás folyamatban nem társnak, hanem vezetőnek érzik magukat. Különösen nehéz az elfogadó magatartás érvényesülése akkor, ha a kliens érzés- és gondolkodásvilága nagymértékben eltér a tőle elvárható átlagemberétől. Vagy, ha a páciens domináns módon viselkedik, s a terapeutával szemben ellenséges, bizalmatlan. Az elfogadást megkönnyíti (érthető módon), ha a páciensnél a kezelés során eredményt érünk el. A sikertelen páciensek elfogadása nehezebb. Ezek a tényezők elsősorban a gyakorlatban, kezdő terapeutáknak okoznak gondot. Gyakorlott szakember számára a páciens bizalmatlansága ugyanúgy közlés, mint a többi, amelynek az adott személy számára megfejtendő jelentése van. Az elfogadó magatartásra vonatkozóan álljon itt egy negatív és egy pozitív példa. A példákat - rövidítve Tauschtól (1973) vettem át. A negatív negatív példa.
B. 1. Én nem tudom, tudom, miféle miféle állást állást tudnának tudnának nekem nekem felajánlani felajánlani.. Thta. 1. Ez biztosan nem a legjobb állás lesz. B. 2. Én is biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz lesz egészen egészen jó. Thta. 2. Azonban, ha ön nem tud dönteni, hogy ezeken a nem örvendetes dolgokon túl legyen, vagy ezeket lenyelje, ... mégiscsak, túl kellene magát tennie ezeken, és biztosan sikerülni fog. B. 3. Igen, Igen, igen, igen, tudom, tudom, és ezt ezt fogom csinálni. Thta 3. Ön biztosan ki fog ebből mászni. B. 4. Igen, igen, tudom, ki fogok ebből mászni mászni és most már el is határoztam, határoztam, már gondolatban gondolatban foglalkozom vele, hogy megtegyem, azonban ez borzasztó számomra, és inkább visszavonulok a csigaházamba, hogy ott átteleljek, nem tudom összeszedni magam. Thta. 4. Ez az ön hibája. B. 5. Igen, Igen, ezt én is tudom, tudom, de amikor amikor idáig idáig eljutok, eljutok, hogy valamilyen tervet csináljak, csináljak, a jövőre, jövőre, akkor ön mindig mindig azt mondja, hogy ez nem jó, ez nem magának való. Thta. 5. Tehát ön most kritizál engem. Igen, a mi kis hölgyünk most visszavonul a csigaházába. B. 6. Igen... Igen... hát... hát... Thta. 6. Azonban, ha ön ilyen nyilakat lövöldöz énrám, akkor én is visszavonulok a csigaházamba és nem jövök onnan ki. B. 7. Így Így bizony. bizony. Thta. 7. És ez aztán éppoly rossz.
59
B. 8. De miért nem nem hagyja, hagyja, hogy hogy valamilyen valamilyen tervet csináljak csináljak magamnak, magamnak, hogy hogy hogyan hogyan képzelem képzelem el a dolgot! dolgot! Thta. 8. Mert ön nagyon sok embert egyáltalán nem jól ismer. És mivel ezeket az embereket nem ismeri, arra is kell gondolni, hogy az emberek nagyon ostobák... A terapeuta tehát kritizál, megsértődik, saját elképzelései szerint vezeti a beszélgetést, nem engedi, hogy partnere kibontakozzék. Amikor közvetlenül személyének szóló kijelentés hangzik el, azt elhárítja, általánosságokba megy át. Mint látjuk, szó sincs arról, hogy a kliens pozitív vonásaira reagálna, sőt! Pozitív példa: B. 1. Nem, sajnos a legcsekélyebb legcsekélyebb remény sincs. Arra gondoltam, gondoltam, hogy senki sem törődik velem, és én sem törődöm magammal. És egész komolyan gondoltam öngyilkosságra. Hogyha lett volna valami olyan mód, hogy másokat ne terheljek ezzel, valóban meg is tettem volna, annyira mélyponton voltam. Nem akartam tovább élni. Most azonban azonban tényleg tényleg azt hiszem, hiszem, hogy hogy az a lehetőség, lehetőség, amelyet ön ön nekem adott, adott, sokat segít, segít, és ez olyan olyan eszköz, eszköz, ami valójában jót tesz nekem. Thta. 1. Azt mondja X úr, hogy ez idő alatt folyamatosan az volt az érzése, mintha senki sem törődne azzal, hogy mi történik önnel... B. 2. Igen, de sokkal inkább arról van szó, hogy annyira gyűlöltem magam, magam, hogy arra gondoltam, gondoltam, nem érdemlem meg, hogy bárkit is birtokoljak, bárki is legyen mellettem, aki velem törődik. Thta. 2. Azt hiszem, most már valamit értek ebből. Mindig azt kérdeztem magamtól, Ön miért nem hagyja, hogy mások közel kerüljenek magához. Most már értem, hogy ön ezt egyszerűen nem teszi nekik lehetővé... Itt a terapeuta jut új felismerésre. Ezt azonnal visszajelzi. Figyeljük meg, hogy egy egyszerű, parafrázisszerű reflexió (Th l.) azonnal egy síkkal mélyebbre visz az önfeltárást. A B. 1. közlés nem más, mint állapotleírás. A B. 2. viszont az önmagával való viszony mély, drámai ábrázolása. A terapeuta teljesen a kliens belső pályái mentén halad, aktívan fáradozik azon, azon, hogy megértse és elfogadja annak belső belső világát. Az elfogadás elfogadás és az "indulatáttétel" "indulatáttétel"
A pszichoanalitikus terápiák központi kérdése az indulatáttétel. Ezen a betegben keletkező érzéseket kell érteni, amelyek a terapeutára vetülnek, eredetük azonban a betegek korai kapcsolataiban keresendő. Az indulatáttétel elemzése és értelmezése az analitikus terápia igen fontos mozzanata. "Eine Analyse ohne Übertragung ist eine Unmöglichkeit” (Freud, G. W. Bd. XIV. S.67.f.) A személyközpontú terápiával kapcsolatban egyik leggyakoribb ellenvetés az, hogy az indulatáttétel kérdését nem kezeli megfelelően. Rogers maga röviden úgy válaszol erre az ellenvetésre, hogy "a személyközpontú terápiában az indulatáttétel, mint probléma, nem jelentkezik" (Rogers, 1951). Vizsgáljuk meg kissé részletesebben a kérdést, annál is inkább, mivel a magyar pszichoterapeuták jelentős része pszichoanalitikus irányzatokat követ, következésképp ezt a nyelvezetet használja. Teljesen nyilvánvaló, hogy a személyközpontú terápiában is előfordul, hogy a páciensben különféle érzések keletkeznek a terapeutával kapcsolatban (szorongás, függőség, vonzódás, tisztelet, szeretet stb.). A terapeuta számár számáraa az ilyen ilyen jelleg jellegűű megnyi megnyilvá lvánul nuláso ásokk lényegé lényegében ben nem különb különbözn öznek ek más megnyi megnyilat latkoz kozáso ásoktó któl. l. Kommunikatív aktusokról van szó, amelyek elárulnak valamit a páciens belső világából. A terapeuta dolga, hogy ezeket lehetőleg pontosan visszatükrözze. Ezek az érzések tehát nem mások, mint a páciens Énjének részei.
60
A mélylélekt mélylélektani ani terápiákban terápiákban viszont kiemelt kiemelt fontosságo fontosságott tulajdonítun tulajdonítunkk az ilyen kijelentésekne kijelentéseknek: k: ezek valamely régi kapcsolat megoldatlan konfliktusaira utalnak, jelentésük tehát több mint az "itt és mostból" követk köv etkezh ezhetn etne. e. Ezálta Ezáltall a pácien pácienss számár számáraa - érthet érthetőő módon módon - kiemel kiemeltt fontos fontosság ságúvá úvá válik válik magána magánakk a terapeutának a személye. Hiszen azt tapasztalja, hogy a terapeuta személyével kapcsolatos kijelentéseinek más, súlyosabb jelentősége van. Nyilvánvaló, hogy itt szelektív tanulásról is szó van. Az "indulatáttétel" típusú típusú kijele kijelenté ntések sek (a terape terapeuta uta analit analitiku ikuss kép képzet zettsé tsége ge folytá folytánn létre létrejöv jövőő beállít beállítódá ódása sa miatt) miatt) fokozo fokozott tt megerősítést nyernek, ezáltal az ilyen i lyen kijelentések valószínűsége megnő. Igazat Igazat adu adunk nk tehát tehát Rog Rogers ersnek nek,, aki azt mondja mondja,, hog hogyy a kétfél kétfélee terápia terápia nem abb abban an különb különbözi özik, k, hog hogyy "indu "indula latát tátté téte tel" l" fell fellép ép-e -e vagy vagy sem, sem, hane hanem m inká inkább bb abba abban, n, ahog ahogyy ezek ezeket et a jele jelens nség égek eket et keze kezeli li.. Az "indulatáttétel" ebben az értelemben a terápiás folyamat terméke, így történhet, mondja Rogers, hogy a szemem sarkában ellibbenő szúnyogot távoli repülőgépnek vélem. A terapeuta iránti érzések akkor is felerősödnek, ha a FNE alapelvei hiányosan érvényesülnek. A terapeuta értékelő, tanácsadó, moralizáló, kritizáló, exploratív magatartása a betegben azt az érzést váltja ki, hogy "ez jobban tudja, mint én, ez jobban j obban ismer, mint én magam" stb. Egyszóval a FNE negatív tükörképéről van szó, ahogy azt a fenti oldalakon vázoltuk. A feltételekhez kötött elfogadás a másikat óhatatlanul is abba az irányba befolyásolja, hogy igyekezzék megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A páciens szemében a terapeuta lesz ezen elvárások elvárások letéteményese, letéteményese, ezért irreális irreális hatalmat hatalmat is tulajdonít tulajdonít neki, függő viszonyba viszonyba kerül kerül tőle. tőle. A felelősség áttolódik a terapeutára. Ha ő "jobban tudja", akkor "neki kell megoldania". A személyközpontú terápiában a kliens megnyilatkozásait úgy kezeljük, mint az adott személy énjének fejelé fejeléss megnyi megnyilvá lvánul nulása ásait, it, beleér beleértve tve azokat azokat is, amelye amelyekk a terape terapeutá utával val kap kapcso csolat latos os esetle esetleges ges érzelm érzelmii állásfoglalásokat tartalmaznak. Freud még 1935-ben is azt írta, hogy az indulatáttétel kialakulásáért az adott helyzet nem lehet felelős (his (hisze zenn külö különb nben en nem nem is voln volnaa érte értelm lmee a foga fogalo lomn mnak) ak) (Fre (Freud ud,, 1935 1935). ). Az indu indula latát tátté téte tell szám számta tala lann definíciójában ez az egyetlen lényeges közös vonás: érzések fejeződnek ki, amelyek eredete nem az aktuális helyzet, s a páciens ennek nincs tudatában. Freud egyben felmenti az orvost: "Ezért az érzelemért nem az orvos viselkedése a felelős, nem is a kapcsolat, vagy a helyzet" (Freud, 1935.). Shlien, Rogers tanítványainak egyik legjelentősebb alakja áttekinti az indulatáttétellel kapcsolatos irodalmat. Felismeri, Felismeri, hogy a fogalom fogalom lényege, lényege, vagyis, hogy az érzelmi érzelmi állapot állapot egy korábbinak korábbinak a kópiája, kópiája, lényegében lényegében azon a tévedésen alapul, hogy ami ismétlődik, az szükségképpen kópia. Pedig az érzelmi állapotokat kiváltó helyzetek az életben gyakran ismétlődnek (Shlien, 1984). Tegyük hozzá, az indulatáttétel fogalma a "post hoc ergo propter hoc" logikai hibáját implikálja (vagyis, ami ez után van, az ennek következtében van. Az időbeli egymásutániság automatikusan ok-okozati viszonnyá alakul). Ez a logikai hiba egyébként a pszichés zavarokban gyakori, az ún. depressziós kognitív sémák egyike (Tringer, 1989). Ebben a szellemben kell beszélnünk a viszont-indulatáttételről is, vagyis azokról az érzésekről, amelyek a terape terapeutá utában ban keletk keletkezn eznek ek a pácien pácienss iránt. iránt. A viszon viszont-in t-indul dulatá atáttét ttétel el két formáj formáját át külön különítik ítik el általá általában ban (Kernberg, 1975). Szűkebb értelemben a beteg indulatáttételes reakcióira adott válaszról van szó. A viszontindulatáttétel tágabb értelemben a terapeuta összes, a beteg iránti érzését magába foglalja. Freud csak az előbbit, reflexes érzéseket nevezi viszont-indulatáttételnek. A korábbiakban azt állítottuk, hogy a feltétel nélküli elfogadás és a szeretet-fogalom lényegében azonos. Itt egy olyan szeretet-fogalomról van szó, amely minden személynek kijár, kivétel nélkül. Nyilvánvaló ezen túlm túlmen enőe ően, n, hogy hogy a terá terápiá piáss helyz helyzet etbe benn (min (mintt bárm bármel elyy embe emberi ri talá találk lkoz ozás ás alka alkalm lmáv ával) al) érzé érzése sekk is keletkezhetnek. Ezek az érzések egymást kölcsönösen befolyásolhatják. A gyógyító beszélgetés során az érzelmi kifejezések is részét képezik a kommunikatív folyamatoknak, az itt és most helyzetnek megfelelően. Az érzelmi kifejezések értelmezése nem a terapeuta elméleti előfeltevései szerint, hanem a kliens saját jelentéstartományai szerint történik. A terapeuta saját személye, ilyen módon saját érzései, nem képezik a folyamat lényegi részét, háttérben maradnak. maradnak. Ez nem egyszer egyszer a terapeuta terapeuta viselkedé viselkedéséne sénekk "személytel "személytelen" en" jelleget jelleget kölcsönöz. kölcsönöz. Nyilvánvaló Nyilvánvaló azonba azonban, n, hog hogyy csak csak "há "hátté ttérbe rbe szorul szorulásr ásról" ól" és nem személ személytel ytelens enségr égről ől van szó. szó. A kliens kliens igénye igényeine inek k 61
megfelelően a terapeuta "előléphet", önmagát, saját nézeteit is feltárhatja (Gelbsteinbringung, self disclosure, "énbevonás" l. később) Az énbevonás mértéke azonban mindig a partner szükségletei szerint és nem a terapeuta feltárulkozási vágyai szerint alakul. Kezdő terapeutáknál gyakrabban észleljük, hogy a páciens vonzódása, érzelmi ragaszkodása valamiféle sikerélmén sikerélményt yt vált ki. Mindennapo Mindennaposs dolog, dolog, hogy az orvosoknak orvosoknak,, pszichológ pszichológusokn usoknak ak "kedv "kedvenc" enc" betegeik betegeik vannak van nak.. Ilyen Ilyen esetek esetekben ben a pácien pácienss és a terape terapeuta uta többny többnyire ire külön különnem nemű. ű. Nyilvá Nyilvánva nvaló ló tehát, tehát, hog hogyy a vonzódásban a nemiség is szerepet játszik. Az ún. YAVIS betegek (young, attractive, verbal, intellectual, sexual) gyógyulási esélyei jobbak, mivel a terapeuta fokozottabb érdeklődését váltják ki. A gyógyító kapcso kap csolat latban ban megje megjelen lenőő szexuá szexuális lis elemek elemek különö különösen sen alkalm alkalmasa asakk arra, arra, hog hogyy az indula indulatátt táttéte étel-vi l-viszo szontntindulatáttétel terminusai szerint értelmezzük őket. A fogalom történeti kialakulásában is fontos szerepet játszottak azok az élmények, amelyeket Breuer és Freud fiatal nőbetegekkel kapcsolatban átéltek. Be kell látnunk, hogy a terápiás kapcsolatban természetesen jelentkező érzéseknek olyan értelmezése, miszerint ezek keletkezéséért nem az adott személyek és a különleges szituáció felelős, hanem inkább ködbevesző múlt tapasztalatok, felelősségelhárító jellegű is lehet, s inkább megnehezíti az esetleges problémák kezelését. A személ személykö yközpo zpont ntúú szemlé szemlélet letben ben a felelő felelőssé sségg teljes teljes egészé egészében ben két személ személyy ügy ügye. e. Nyilvá Nyilvánva nvaló, ló, hog hogyy a terapeuta felelőssége különösen nagy, s elvárható tőle, hogy a szituációt ne saját személyének érzelmi kielégülése céljából aknázza ki. Példaként egy rövid kivonatot idézünk Rogerstől, amelyet könyvében közölt (Rogers, 1981. 199. old.) A 9. ülés ülés végén: végén: Kl.: Még soha nem mondtam valakinek, hogy a legcsodálatosa legcsodálatosabb bb ember, akit valaha ismertem, ismertem, de önnek ezt mondom. Ez nem csak szexuális dolog. Sokkal több annál. Thta.: Ön valóban nagyon vonzódik irántam. A 10. ülés ülés végén: végén: Kl.: Azt hiszem, hiszem, érzelmileg, érzelmileg, szexuálisan szexuálisan nagyon vágyom ön iránt, de egy lépést sem teszek ez irányban. irányban. Szeretnék lefeküdni önnel. De nincs bátorságom, hogy erre kérjem, mert attól félek, nem ad direkt választ. Thta.: Nagy feszültséget érez és szeretne velem viszonyt létesíteni. Kl.: ... Nem tehetünk ez ellen valamit? Ez a feszültség feszültség szörnyű. szörnyű. Feloldhatná Feloldhatná a feszültséget, feszültséget, direkt választ adhatna, s ez mindkettőnknek segítene. Thta.: (barátságosan) A válasz: nem. Tudom, milyen mély megrendülést érez, de mégsem tenném meg ezt. Kl. (szünet, (szünet, megkönnyeb megkönnyebbült bült sóhaj): sóhaj): Azt hiszem, hiszem, ez segít nekem. nekem. Én ilyen vagyok, vagyok, ha nem érzem jól jól magam. magam. Ön erős, és ez nekem is erőt ad... Szükség esetén tehát a terapeuta direkt állásfoglalása szükséges. Ugyanakkor azonnal megértést sugároz, s látjuk, a páciens megnyugszik a határozott, bár elutasító választól. A feltétel nélküli elfogadás elfogadás,, mint a segítő kapcsolatok kapcsolatok alapja. alapja.
Hajlam Hajlamosa osakk lennén lennénkk azt gon gondol dolni, ni, hog hogyy a FNE csupán csupán a személ személykö yközpo zpontú ntú módsze módszerr tartoz tartozéka éka.. Az eddigiekből is sejthető azonban hogy itt egy általánosabb dologról van szó, a terapeuta embertársaihoz való alapve alapvető tő viszon viszonyul yulásá ásátt tesszü tesszükk vizsgá vizsgálat lat tárgyá tárgyává. vá. Neh Neheze ezenn kép képze zelhe lhető tő el, hog hogyy eredmé eredménye nyess munkát munkát végezhet valaki az emberi kapcsolatok terén, ha ugyanakkor embergyűlölő, másokkal szemben alapvetően bizalmatlan, másokban többnyire rosszat, rútat, hamisat lát. Képtelenség azt várni valakitől, hogy mindezen tulajdonságait levetve, a segítő kapcsolat kontextusában a szerető elfogadás köpenyét öltse magára. Határo Határozot zottan tan állíth állíthatj atjuk, uk, hog hogyy a FNE minden minden eredmé eredménye nyesen sen alkalm alkalmazo azott tt pszich pszichote oteráp rápiás iás módsze módszer r alapfeltétele. Erre utalnak azok a vizsgálatok is, amelyek a betegek szemüvegén keresztül értékelik a terápiás folyamatot. A kliensek értékelése általában pontosabban tükrözi a kezelés sikerét, mint a kezelők, vagy 62
függ függet etle lenn megf megfig igye yelő lőkk véle vélemé mény nyee (Orl (Orlin insk sky, y, Howa Howard rd,, 1983) 1983).. Saut Sauter er (198 (1989) 9) szem személ élyk yköz özpon pontú tú és viselkedés viselkedésterápia terápiaii kezelésen kezelésen átesett átesett személyek személyek csoportjait csoportjait hasonlította hasonlította össze. össze. A kiinduló kiinduló hipotézisek hipotézisek a szakmai közvéleményt fogalmazzák meg. 1. A személyközpontú terapeutát a betegek magasabban pontozzák a Rogers-féle alapfeltételek skáláin, mint a viselkedésterapeutát. 2. A viselkedést viselkedésterape erapeuta uta magasabb magasabb pontszámot pontszámot ér el a "kezdemén "kezdeményezés" yezés",, illetve illetve "direkt "direkt irányítás" irányítás" skáláin, mint a személyközpontú terapeuta. 3. "Szolidáris magatartás" tekintetében mindkét csoport egyforma. A statisztikai elemzés alapján az első hipotézis elvethető. A másodikat csak részben erősítik meg az adatok, a harmadik hipotézis beigazolódott. A vizsgálat egyértelműen igazolja, hogy a bázisváltozók más pszichoterápiás módszer esetén is lényeges szerepet szerepet játszanak. játszanak. Éppen ezért ezért az alapfeltétel alapfeltételeket eket vagy bázisváltozókat bázisváltozókat a segítő segítő kapcsolat kapcsolat nem specifikus specifikus hatótényezői közé soroljuk.
63
A KONGRUENCIA (KON) Könyvünk 1. fejezetében (A személyközpontú irányzat rövid története és Carl Rogers életpályája) egy idézetet mellékeltünk Rogersnek az Ilyen vagyok c. írásából. Ebben saját szakmai fejlődésén keresztül világítja meg a KON fogalmának kialakulását. Viszonylag későn, a 50-es években ismerte fel, részben terápiás kudarcok elemzése során, hogy a terapeuta őszinte, hiteles viselkedése az eredményes munka fontos feltétele. Az empátia empátia fogalm fogalmaa a terape terapeuta uta kommun kommunikác ikációs iós készsé készségér géree vonatk vonatkozi ozik. k. A feltéte feltétell nélkül nélkülii elfoga elfogadás dás első elsőso sorb rban an az attit attitűd űdök ökke kell kapc kapcso sola lato tos. s. A kong kongru ruen enci ciaa a tera terape peut utaa szem személ élyis yiség égét ét mély mélyen en érin érintő tő követelményeket fogalmaz meg. Kommunikációelméleti fogalmakkal a kongruenciát úgy határozzuk meg, hogy a beszélő fél verbális és nem verbáli verbáliss köz közlés lései ei egy egymás mással sal és a személ személyy belső belső állapo állapotáv tával al fedésb fedésben en van vannak nak.. Hitele Hiteless viselk viselkedé edésrő srőll is beszélhetünk. Pontosabb megfogalmazással a KON az önkép és a tapasztalatok (élmények, saját gondolkodás, érzések, tettek) szubjektív összhangját jelenti. A személyközpontú irányzat számára egyúttal ez jelenti a lelki egészséget is. A KON hiánya, inkongruencia tehát akkor áll elő, ha az ön-tapasztalat nem esik egybe az önképpel. Ez egyben a lelki szenvedés forrása, és pszichés vagy pszichoszomatikus tünetek kiindulópontja. A terapeuta iránt megfogalmazott KON igény tehát a lelki egészség követelménye. A gyógyító tevékenység az inkongruencia állapotából a KON irányába tett lépések sorozataként is leírható. A kongruencia helyett mások a transzparencia kifejezést részesítik előnyben, utalva arra, hogy a terapeutában nincs semmi rejtőzködés, álarc. További szinonimák a szakirodalomban: autenticitás, genuinitás. A fogalom körülírása céljából álljon itt egy rövid idézet Rogerstől: "Legelőször is azt tételezem fel, hogy a személyiség érését serkenti, ha a terapeuta valóban az, aki, ha a betegéve betegévell való kapcsola kapcsolatba tbann őszintén őszintén,, kendőze kendőzetlen tlenül, ül, "maszk "maszk nélkül" nélkül" megmut megmutatja atja az ado adott tt pillanatb pillanatban an érvényesülő érzéseit és attitűdjeit. A "kongruencia" terminust alkottuk meg arra, hogy segítségével leírhassuk ezt a feltételt. Ezalatt azt értjük, hogy azok az érzelmek, amelyeket a terapeuta tapasztal, hozzáférhetőek számára, számára, tudatosítani tudatosítani képes azokat; át tudja élni, és eggyé tud válni velük és megfelelő időben ki is tudja fejezni azokat. Ez azt jelenti, hogy valódi személyes személyes kapcsolatba kapcsolatba kerül betegével, mint ember az emberrel, emberrel, önmagát adja, azonos önmagával és nem rejt el semmit. Senki nem felel meg teljesen ennek a feltételnek, de minél jobban el tudja fogadni azt, ami benne végbemegy, és félelem nélkül azonosulni tud teljes érzelmi komplexitásával, annál kongruensebb. Úgy gondolom, hogy mindannyian találkoztunk már ezzel mindennapi életünkben. Mindannyian meg tudnánk nevezni embereket, akik maszkot viselnek, akik szerepet játszanak, és akik olyan dolgokat mondanak, amit valójában nem éreznek. Ők inkongruensek. Az ilyen embereknek nem túl sokat árulnak el magukról. Másrészt mindannyian ismerünk olyan embereket is, akiben valahogy megbízunk, mert érezzük, hogy valóban azok, aminek mutatják magukat és a velük való érintkezésben az emberrel magával van dolgunk, nem pedig az udvariasság vagy a hivatás maszkjával. Ez az egyik olyan tulajdonság, amelyre utaltunk és feltételeztük, hogy minél őszintébbek és kongruensebbek a terapeuta megnyilvánulásai a terápiás kapcsolatban, annál nagyobb a valószínűsége valószínűsége annak, hogy képes személyiségvált személyiségváltozások ozásokat at létrehozni létrehozni betegében. betegében." (Roger (Rogers, s, 198 1981. 1. Ford.: Ford.: Horváth Krisztina) Barett-Lennard a kongruencia fogalmát három összetevő (a tapasztalat, a tudatosság és ezek közlése) közötti harmonikus harmonikus viszonyként viszonyként írja le (Barret-Len (Barret-Lennard nard,, 1962 1962): ): "A kong kongruen ruencia cia annak a mértéke, mértéke, ahogy az egyén integrálódik másokkal való viszonyának kontextusában, úgy, hogy sem konfliktus, sem egyenetlenség nem mutatkozik össztapasztalata, tudatossága és nyílt kommunikációja között, ez az ő kongruenciája ebben a konkré kon krétt kap kapcso csolat latban ban.. A fogalm fogalmat at elméle elméletile tilegg az összt össztapas apaszta ztalat lat és a tudato tudatossá sságg köz között öttii megfel megfelelé elésre sre alapozzuk, és ez a meghatározója vagy feltétele a tudatosság és a kommunikáció közötti megfelelésnek. Ez a fogalom nem tartalmazza az egyén tudatos percepciói nyílt közlésének feltételeit. Ezen a szinten a tudatosság tudatosság és kommunikác kommunikáció ió közötti közötti egyenetle egyenetlenség nség hiánya hiánya a kong kongruen ruencia cia elméleti elméleti kritériuma. kritériuma. Ha egy jelentős percepciót az egyén nem közöl, aki egyébként egyébként kongruens módon viselkedik, viselkedik, ez azt jelenti, hogy nyílt 64
közlése egyszerűen semleges vagy nem informáló jellegű és nem tartalmaz valamely ellentétes percepciót. Más szavakkal, a nagymértékben kongruens egyén becsületes, közvetlen, őszinte mindabban, amit közöl, de semmiféle semmiféle kényszert kényszert nem érez arra, hogy percepcióit percepcióit közölje, sem arra, arra, hogy visszatartsa visszatartsa azokat valamely önvédelmi célzattal. A kongruencia nyilvánvaló hiánya áll fenn akkor, ha az egyén mást mond, mint amit kifejez a mimika, gesztu gesztusok sok,, han hangsz gszín ín által. által. Szoron Szorongás gás és feszül feszültsé tségg jeleit jeleit ugy ugyanc ancsak sak a kon kongru gruenc encia ia hiány hiány köz közvet vetett ett megnyilvánulásának tarthatjuk. Ez azt jelenti, hogy az egyén az adott pillanatban nem tud teljesen nyitott lenni bizonyos tapasztalati elemek tudatos elfogadása iránt, nem teljesen integrált és bizonyos fokban inkongruens. Röviden: az optimális kongruencia az egyén organizmikus folyamainak (fiziológiaitól a tudatos-szimbolikus szintig) maximális egységét és integráltságát jelenti. Ez maga után vonja, hogy az egyén nem érzi magát fenyegetve, s teljesen nyitott az iránt, amit a másik közölni akar. Azt is jelenti, hogy az egyén maximálisan szét tudja választani saját érzéseit és attitűdjeit a másikétól. A kongruencia szintje kapcsolatban van a többi terapeutaváltozóval is. Feltételezzük, hogy felső határt szab a másik személy empátiás megértésének, bár az egyén érdeklődése és céljai is jelentősen befolyásolják az empátiás megértés fokát. Hogy valaki mennyire képes feltétel nélkül reagálni egy másikra, annak a mértéke, hogy a köztük lévő viszony mennyire nyújt biztonságot és egyöntetűséget a részére. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy egy kevésbé kongruens személy kelti azt a látszatot, hogy feltételek nélküli elfogadásban tökéletesebb, mint a kongruens személy, vagyis e két változó közötti kapcsolat bonyolult. Valószínű, hogy a feltétel nélküli elfogadás az egyén kongruenciájától is függ, minthogy a kongruencia hiánya fenyegetettséget és védekező magatartást jelent, ami csökkenti a másik személy értékelő elfogadásának képességét." Barrett-Lennart értelmezésében a döntő mozzanat tehát a tapasztalatok és a tudatosság közötti megfelelés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tudatosság mezejének tágítása egyben a kongruens viselkedés fejlődését is eredményezi. Tehát pl. a pszichoterápiás képzés a személy kongruenciáját is fejleszti. Annál is inkább, mert a képzés önismereti programja kifejezetten ezt a célt szolgálja. A KO KON N másik másik lényeg lényeges es mozzan mozzanata ata a köz közlés lés teljes teljes szaba szabadsá dsága ga és kén kénysz yszerm erment entess essége ége.. A terápiá terápiáss kapcsolatban ez azt jelenti, hogy a kliens aktuális állapotának függvényében a terapeuta szabadon dönt afelől, hogy valamit közöljön-e vagy sem. Minél nagyobb fokú a tudatosság (minél több jelzést képes a terapeuta "dekódolni"), annál több választási lehetősége van a szakembernek. Természetes, hogy ez egyben a felelősségét is növeli. Ismé Ismétt hasz haszno noss lesz lesz,, ha a KO KON N foga fogalm lmát át a nega negatív tív olda oldalr lról ól körü körülj ljár árva va po pont ntos osít ítjuk juk.. A szél szélső sősé sége gess inkongruencia példájaként hozhatjuk fel a Bateson-féle kettős kötés helyzetét, amelyet az anya inkongruens közlései jellemeznek. (Verbálisan szeretet, nem verbálisan elutasítás közlése.) Az inkongruencia enyhébb formáit nem mindig ismerjük fel azonnal. Terápiás szituációban még könnyebb lehet a KON látszatát kelteni: lelki betegeink jelentős részénél a szociális percepció szintje csökkent. Ennek ellenére abból kell kiindulnunk, hogy a nem hiteles viselkedés a másik félre zavaró hatással van. Kongruens viselkedéssel nem egyeztethető össze, ha a terapeuta valamilyen szerepet játszik. Nagyon sok orvos, pszichológus munkája közben valamilyen sablonszerű viselkedést produkál. Gondoljunk csak a különféle "doktor bácsi" típusokra. A lélekgyógyászoknál sem ritka az ilyen személyidegen, sablonos viselkedés. Az inkongruens viselkedés illusztrálására álljon itt egy rövid példa. Beteg (1): (1): Megint éreztem a nyakamon nyakamon a csomót csomót - elmentem elmentem,, megvizsgáltak megvizsgáltak - persze persze nem azt, azt, amit kellett kellett volna volna - azt mondták nincs semmi... Orvos (1): Ugye mondtam önnek, hogy ez idegi eredetű. Az orvosok már csak jobban tudják, mit kell csinálni. Beteg (2): (2): Mégsem Mégsem vagyok vagyok nyugodt. nyugodt. Én érzem, érzem, hogy hogy itt valami valami van. van. Ön biztos abban, hogy nincs nincs itt daganat? Orvos (2): Bár nem vagyok belgyógyász... már többször megmondták önnek, nyugodjon meg végre! Nézzük, hogyan reagálna egy kongruens orvos. (A beteg-megnyilatkozások lényegében azonosak. Beteg (1): mint fent. 65
Orvos (1): Annyira aggódom a nyaka miatt, hogy ismét orvoshoz ment, de végül is nem nyugodott meg... Beteg (2): (2): Igen, Igen, mégsem mégsem vagyok... vagyok... (mint fent). Orvos (2): Igen, biztos vagyok. Bízom abban is, hogy hamarosan ön is megnyugszik. Itt kell megemlékeznünk a segítő hivatások gyakorlói körében észlelt "betegségről", amely Schmidbauer (1985) tanulmányozott részletesen, és segítő-szerepnek (Helfer-Rolle) nevezett el. A hossz hosszúú szakma szakmaii gya gyakor korlat lat során során a terape terapeutá utákk ann annyir yiraa "megsz "megszokj okják" ák",, hog hogyy segítő segítő kap kapcso csolat latoka okatt létesítsenek, hogy ezt mindennapi mindennapi életükben sem tudják levetkőzni, s baráti, szerelmi stb. kapcsolataikban is terapeutaként viselkednek. Ezáltal a személyesség követelményei alól kibújnak. Kapcsolataik elromlanak, magányosak maradnak. "Hilflose Helfer", ahogy Schmidbauer (1985) a könyve címében megfogalmazza. A terapeuta szerep tehát a mindennapi életben inkongruens viselkedést eredményez. A partner esetleg hosszú idei ideigg nem nem vesz veszii észr észre, e, hogy hogy tera terape peut után ánkk szer szerep epet et játs játszi zik, k, hisz hisz egy egy idei ideigg mind minden enkin kinek ek jól esik esik,, ha "terapizálják". A gyógyító álarc mögött azonban a személy rejtve marad. A segítőszerep tehát hivatásunk egyik veszélye. A probléma nem csupán a segítő kapcsolatokban merül fel. Egyes szociális szerepek maguk után vonják, hogy a partnerük megszűri közléseit: a vezetővel, a tanárral (a terapeutával) kapcsolatban másként viselkedünk. Szélsőséges esetben a szerep hordozója teljesen hamis visszajelzések hálójába kerül (pl. a történelem nagy zsarnokai, akiket ezek után nyilvánvalóan paranoiásnak minősíthetünk). Azokat a szociális szerepeket, amelyek ilyen veszéllyel járnak, először Dumling (1968) írta le (pl. vezető, tanár, orvos stb.). A kongruens terapeuta tehát mentes a hivatásbeli sablonoktól. Nem viselkedik védekező-elhárító módon (ld. a fenti példánkat). A személyközpontú terápiában nincsenek előre tervezett lépések, stratégiai és taktikai megfontolások. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy más terápiás megközelítést ne alkalmazhatnánk ugyanannál a személynél, amikor is konkrét tervek és eljárások megvalósítására kerülhet sor. Leggyakrabban a személykö személyközpont zpontúú megközelít megközelítésnek ésnek viselkedés viselkedés vagy kogn kognitív itív terápiás terápiás elemekkel elemekkel való továbbvite továbbvitelére lére kerülhet sor. Minden terápiás irányzat egyetért abban, hogy a terapeuta terapeuta önismerete önismerete a segítő segítő hivatás hivatás fontos fontos feltétele. feltétele. Az egyes irányzatok az önismeret fejlesztésének más és más hangsúlyt adnak. A mélylélektani iskolák a „terapeuta terápiáját" helyezik előtérbe. Újabban a pszichoterapeuták képzésében az önismereti elem kissé háttérbe szorul, a gyakorlati készségek fejlesztése nagyobb hangsúlyt kap. Barrett-Lennard fenti leírásából is nyilvá nyilvánva nvaló, ló, hog hogyy az önisme önismeret ret fejles fejleszté ztése, se, a tudato tudatossá sságg növ növeke ekedés désee egy egyben ben a KO KON N fokozó fokozódás dását át eredményezi. Tapasztalataink szerint a leendő pszichoterapeuták nagyobb arányban szenvednek lelki zavarokban, mint az átlag lakosság. Nyilvánvaló, hogy a pályaválasztást személyes tényezők is meghatározzák. Enyhébb lelki zavarok fennállása nem zárja ki, hogy valakiből jó terapeuta legyen. Az önismereti képzés ezeknél a személyeknél egyúttal terápiás segítséget is jelent. j elent. A KON mérése
A másik két változóhoz hasonlóan a kongruenciát is úgy fogjuk fel, mint a kommunikatív viselkedés egy aspektusát, dimenzióját. Mérésére Truax (1962) szerkesztett becslőskálát, amelyet Tausch (1973) német nyelvterületre dolgozott át. A becslőmódszer elsősorban a pszichoterápiás átiratok, illetve magnófelvételek értékelésére alkalmas. Az alábbiakban a Tausch-féle módosított skála fordítását közöljük Helm rövidített változatában, amely egyben a kongruencia fogalom további körülírására is alkalmas (Helm, 1978). A KON becslőskálája becslőskálája Truax-Tausch Truax-Tausch Helm Helm szerint szerint
1. Nyilvá Nyilvánva nvaló ló ellent ellentmon mondáso dásokk a terape terapeuta uta élmény élményei ei és megnyi megnyilvá lvánul nulása ásaii köz között ött.. Ellent Ellentmon mondás dások ok a beszédben. Védekező, elhárító elhárító magatartás, egyértelmű bizonytalanság. 2. Ellentmond Ellentmondások ások az élmények élmények és megnyilván megnyilvánulások ulások között. között. A terapeuta személytelen személytelen,, professz professzionális ionális.. Előre "megrágott" nyilatkoztatások, szónoklatok.
66
3. A megnyilvánulások látszólag fedésben vannak az érzésekkel, azonban esetenként arra utaló jelek (nem verbálisak is) vannak, hogy diszkrepancia áll fenn. 4. Teljes összhang. A terapeuta valóban azt gondolja, amit mond. Természetesen viselkedik, visszafogottság és távolságtartás nélkül. 5. Mint a 4. fokozat. Ezen kívül: A terapeuta belsőleg szabad és teljesen önmaga, nem tér ki a problémák elöl, elöl, han hanem em felvál felvállal lalja ja azokat azokat.. A terape terapeuta uta saját saját érzése érzéseit it (akár (akár neg negatí atívak vakat at is), is), amelye amelyekk a pácien páciensre sre vonatkoznak, konstruktív módon felhasználja a terápia során (például saját ÖF útján). A fenti skála egyes fokozatainak leírása meglehetősen elvont, globális, metaforikus. A gyakorlatban nem könnyű egyes konkrét terapeuta-megnyilvánulások azonosítása. Speierer (1986) rövidebb, egyszerűbb változatot közöl, amely a gyakorlatban könnyebben használható: 1. Diszkrepancia (élmények, kijelentések) 2. Nincs diszkrepancia, de professzionális 3. Hiteles, de kissé professzionális 4. Semmi inkongruencia 5. Nyilvánvaló kongruencia, a terapeuta "igazán önmaga". A másik mérési lehetőség a kérdőíves módszer, amely esetenként pontosabb eredményeket ad, mint a becslőskálák. A becslőskálák és a terapeuták által utólag kitöltött kongruencia kérdőívek között nincs vagy alig van korreláció. A becslőskála és a betegek által felvett kongruencia-kérdőív viszont általában pozitív korrelációt ad (Helm, 1978). Az elfogadás mérésénél is ezt tapasztaljuk: a betegek által szolgáltatott adatok valószínűleg pontosabban tükrözik a valós helyzetet. helyzetet. Ahnert (1973) kimutatta, hogy a sikeresen és sikertelenül kezelt betegek terapeutái szignifikáns módon különbözne különböznekk egymástól: egymástól: a sikeresek sikeresek kong kongruenc ruencia ia értéke értéke magasabb. magasabb. Pintérrel Pintérrel egy kombinált kombinált kérdőívet kérdőívet dolgoztunk ki, amely a kongruenciát is jól tudja mérni (Pintér, 1989). A kongruencia és a másik két alapváltozó kapcsolata szoros. A fogalom által fedett viselkedés-tartomány az empátival és az elfogadással széles átfedést mutat. A kongruencia 0,7-0,8-as korrelációt ad a másik két változóval. Sőt, Helm az empátia és kongruencia között 0,9-es korrelációt mutatott ki (Helm, 1978). Ez tehát arra utal, hogy a terápiás alapváltozók együtt variálnak. Ha valaki egyik paraméterben alacsony értéket mutat, valószínű, hogy a másik két változó is alacsony szintű lesz. Indokolt tehát, hogy a terapeutaváltozókat egységesen elemezzük. (Ld. a terapeutaváltozók egységes szemlélete c. fejezetet.)
67
EGYÉB TERAPEUTAVÁLTOZÓK TERAPEUTAVÁLTOZÓK A terápiá terápiáss beszél beszélgeté getés, s, a kommun kommunikat ikatív ív viselk viselkedé edéss bon bonyol yolult ult kon konglo glomer merátum átumát át különb különböző öző fogalm fogalmii rendszerekben írhatjuk le. A Rogers által deduktív úton levezetett bázisváltozókat - mint láttuk kísérletileg is megfogalmaz megfogalmazhatjuk hatjuk (operaciona (operacionalizálá lizálás). s). Ebben Ebben a fejezetben fejezetben röviden röviden olyan kutatásokr kutatásokról ól számolunk számolunk be, amelyek további, a terapeuta viselkedését jellemző fogalmak kidolgozására vezettek. E fogalmak a hatékony terápia terápia egy-egy egy-egy új aspektusát aspektusát írják le, így az oktatásban oktatásban is nagyo nagyonn hasznosak, hasznosak, mert a gyako gyakorlati rlati készségek készségek elsajátítását megkönnyítik (lásd pl. a "konkrétság" változót). Mégis, Mégis, Shlien Shliennel nel kell kell egy egyeté etérte rtenün nünk, k, miszer miszerint int a személ személykö yközpo zpontú ntú megköz megközelít elítés és ma is a Rog Rogers ers által által kidolgozott fogalmakon alapul (Meyer-Cording, 1988). Mint már említettem, ezeket Bastine (1970) nevezte később bázisváltozóknak. Az énbevonás énbevonás
A terape terapeuta uta személ személyes yes részvé részvételé teléről ről van szó. szó. Saját Saját tapaszt tapasztala alatok tok,, vélemé véleménye nyek, k, értékérték-áll állítá ítások sok stb. stb. is megjelennek a beszélgetésben (szinonimák: Selbst-Einbringung, self-disclosure). A pszichoterápiás gyakorlatból két szélsőséges példát hozhatunk fel. A klasszikus pszichoanalízis teljesen negatív álláspontot foglal el. Az analitikus nem csupán személytelen, önmagából semmit nem ad a terápiás folyamathoz, kivéve szaktudását, illetve "viszont-indulatáttételeit". Rejtőzködő magatartását a "klasszikus pszichoanalitikus helyzettel" is elősegíti, azaz a beteg látómezején kívül helyezkedik el. Ha Freud felfogásának alakulását kísérjük figyelemmel, nyilvánvaló, hogy ez a szélsőségesen tartózkodó magatartás fokozatosan alakult ki. Mint közismert, hipnotizőrként kezdte pszichoterápiás pályafutását. Valószínű, hogy az így kialakuló nagyon intim kapcsolatok megoldásának nehézségei is szerepet játszottak álláspontjának kialakításáb kialakításában, an, s az indulatáttét indulatáttétel el fogalmának fogalmának kidolgozá kidolgozásában sában (Shlien, (Shlien, 1986). 1986). Munkatárs Munkatársai, ai, különösen különösen Ferenczi Sándor, nem fogadta el Freudnak ezt a felfogását, s ez közöttük szakításra is vezetett. Az énbevonás szempontjából másik szélsőséges magatartást "karizmatikus terapeuta" névvel jellemezhetjük. A karizmatikus terapeuta hasonló a vakbuzgó hittérítőhöz, aki a másikat minden áron a saját nézetei elfogadására akarja rábírni. A terapeuta saját tapasztalatait, látásmódját, megoldásait tartja vezérfonalnak. A gyógyító beszélgetésben saját személye nyomul előtérbe. Az énbevonás nem a páciens igényei, elvárásai szerint szerint történik, történik, hanem a terapeuta terapeuta "üdvö "üdvözlő" zlő" igényei igényei szerint. szerint. Nem kliens-köz kliens-központ pontú, ú, hanem terapeutaterapeutaközpontú beszélgetés folyik. Szélsőséges esetek is előfordulnak, amikor az ülés azzal telik el, hogy a terapeuta saját problémáit tárja fel, mintegy "példát mutatva" a páciensnek. Sőt, olyant is tapasztaltunk már, hogy a súlyos lelki zavarokkal küszködő terapeuta a másikkal való foglalkozás ürügyén rejtetten "önterápiát" folytatott. A gyakorlatban a terapeuta karizmatikus vonásai többnyire rejtettebb módon jelennek meg. A FNE, valamint az EMP tárgyalása kapcsán soroltunk fel olyan hibákat, amelyek lényege az, hogy a terapeuta nem képes figyelmét teljes egészében a másikra irányítani. Saját gondolatai elképzelései elő-elő bukkannak, és egy kérdésben, megjegyzésben felszínre kerülnek. A megfelelően vezetett gyógyító beszélgetésben az énbevonásnak túlzott jelentősége nincs. A gyakorlatban kétféle kétféle helyzet helyzet adódh adódhat, at, amikor énbevonásr énbevonásraa van szükség. Egyik esetben esetben a kliens kliens közv közvetlenü etlenüll felszólítja felszólítja a kezelőjét, hogy nyilatkozzék. Többnyire elfogadhatjuk ezt a kérést, amennyiben partnerünk egyébként saját problémáival foglalkozik, s a terapeuta saját véleménye a kliens további munkáját mozdítja elő, és nem arról van szó, hogy maga helyett kíván a terapeutával foglalkozni. A mási másikk eset esetbe benn maga maga a tera terape peut utaa látj látjaa úgy, úgy, hogy hogy előm előmoz ozdít dítja ja a foly folyam amat atot ot,, ha szem személ élye yese senn is megnyilatkozik. Az önfeltárás alapszabálya: a kliens aktuális igénye és szükségletei szabják meg, milyen mértékig hozzon a terapeuta személyes anyagot.
68
Kísérleti körülmények között is kimutatták, hogy túlzottan önfeltáró (karizmatikus) terapeuta csoportos helyzetben zavarokat okozhat (Lieberman et al., 1973). Helm szerint az énbevonás bizonyos feltételek mellett a terápiát előmozdíthatja. Hangsúlyozza, hogy nem "viszont-indulatáttételes" jelenségről van szó. Csak akkor lehet eredményes az énbevonás, ha a bázisváltozók megfelelő szintet érnek el. Csoportos összehaso összehasonlítás nlításban ban kimutathat kimutathatóó volt, hogy az énbevonás énbevonástt is alkalmazó alkalmazó terapeuták terapeuták eredményesebbe eredményesebbekk (a bázisváltozók tekintetében a két csoport egyenlő egyenlő volt) (Helm, 1985). Az énbevonás megfelelő mértékét jól tükrözi az alábbi kivonat. Kl.: Nem tudok dönteni, szakítsak-e szakítsak-e vele vagy sem. Kezdetben Kezdetben János kedves volt hozzám, hozzám, elhalmozott elhalmozott gyengédséggel, gyengédséggel, szinte szinte naponta találkoztunk. találkoztunk. Most meg állandó állandó elfoglaltságokra elfoglaltságokra hivatkozik. hivatkozik. Naphossza Naphosszatt otthon ülök és várom a telefonját. Thta.: Nehéz helyzetben van. Ha valakit szeretek, félek, hogy elveszítem. Ugyanakkor bánt és megaláz ez a kiszolgáltatottság. Valami hasonló érzése van? Kl.: Igen, Igen, így érzem érzem magam. magam. Vonzódom Vonzódom hozzá és ugyanakkor ugyanakkor haragszom haragszom is rá. Az énbevonás itt viszonylag általános, annyi, hogy a terapeuta első személyben beszél. Nem konkrét tapasztalatát mondja el, de jelzi, hogy hasonló helyzet benne is hasonló érzéseket váltana ki. Többre itt nincs szükség, a terapeuta személyes élményei nyilván távol esnének a kliens aktuális helyzetétől. A karizmatikus terapeuta ilyen esetben elmesélné egy-egy saját, hasonló, de nyilván mégis egészen más élményét. A személyközpontú irányzaton belüli fejlődést és szemléletváltozást nyomon követve megállapíthatjuk, hogy az énbevonás, a terapeuta személye az utóbbi években nagyobb jelentőségre tett szert. Rogers eredeti felfogásában a terapeuta az a személy, aki a kliens belső monológját igyekszik előmozdítani, fejleszteni, önmaga mintegy kívül marad. Ma a terápia dialogikus viszonyként való értelmezése került előtérbe. Ez részben az ún. dialógus-filozófiák hatásaként értelmezhető (Buber, 1970, vagy a pszichoterapeuta Lacan, 1966). Másrészt újra előtérbe kerül a terápiás viszony elemzése, legalábbis a SZKM egyes képviselőinél (Schrödter, 1988). Ebbe az irányba mutat a kognitív terápiák fejlődése is, amelyek a személyközpontú irányzatokra is hatnak. A kognitív eljárások a terapeuta aktív részvételét tételezik fel. A mai személyközpontú terapeuták többsége úgy vélekedik, hogy a kezelés folyamán keletkező, a klienssel kapcsolatos érzéseik, benyomásaik az itt és most kontextusában hasznosak lehetnek, és ezek kifejezésétől nem tartózkodnak. Lehetséges továbbá, hogy a SZKM mellett más módszereket is igénybe veszünk (pl. viselkedés viselkedésterápia terápia,, kogn kognitív itív módszer módszer stb.). stb.). Ilyen módon a terapeuta terapeuta magatartás magatartásaa rugalmasan rugalmasan aszcillál a klasszikus, non-direktív attitűd és a határozott direktívákkal dolgozó megközelítések között. A konkrétság konkrétság
Korábban már szó esett arról, hogy konkrét nyelvet használó terapeuta több eredményre számíthat, mint az önmagát elvontan és bonyolult módon kifejező kollégája. Gyakran tapasztaljuk, hogy betegeink elvont, pontatlanul definiált fogalmakkal fejezik ki magukat. A fogalmak határai bizonytalanok, s önkényesen változ változtat tathat hatóak óak.. Súlyos Súlyos betege betegekk nye nyelve lvezet zetee nem egy egysze szerr teljes teljesen en homályo homályos. s. Nyilvá Nyilvánv nvaló aló,, hog hogyy itt emocionális hatások is érvényesülnek. A lelki zavarokban a gondolkodást elsősorban emocionális erők vezérlik. Kl.: Már az első pillanatban, pillanatban, amikor ezt a nőt megláttam, megláttam, éreztem, éreztem, hogy valami nincs rendben. rendben. Az arckifejezése... valamit sugárzott, ami nem tiszta. Meg a szeme... Furcsa volt. Th.: Amint ezt a nőt megpillantotta, különös érzés fogta el. Aztán észrevette, hogy az arckifejezése különös, furcsa... furcsa... Próbája Próbája ezt részletesebben részletesebben leírni! Kl.: Valamit Valamit sugárzo sugárzott tt ez a nő. Kellemetlen Kellemetlen volt. Légkör Légkör volt volt körülötte, körülötte, zavaró. zavaró. Látjuk, hogy még direkt felszólításra sem képes a konkrétabb leírásra. Természetesen ez nem is lehetséges, hiszen a páciens saját diffúz érzéseit vetíti a társnő arcára.
69
A konkrétság mérésére is szerkeszthetünk pontozóskálát. Ilyen módszerrel egyértelműen kimutatható, hogy a konkrét terapeuta hatékonyabb, mint a kevésbé konkrét (ilyen összehasonlítások esetén a bázisváltozók azonosak). A terapeuta képzésben a konkrétság követelményeit viszonylag könnyű elsajátítani. A terápia vezetése során arra törekedjünk, hogy kliensünk nyelvezete is ebbe az irányba változzék. Felkérhetjük arra pl., hogy általános megállapításaira hozzon gyakorlati példákat. A példák előadása már önmagában is konkrétabb nyelven történik. Arra kérjük, hogy mindennapi helyzetekben, konkrét viselkedésekről beszéljen. Terápiás szituációban a konkrétságnak a homályosság az ellentéte. Ezt azért kell kiemelnünk, mert egyesek túlzottan is elvesznek a mindennapi részletekben. Konkrét helyzeteket, eseményeket adnak elő. Ilyen esetben a terapeuta arra törekszik, hogy a kliens személyes állásfoglalásait "hallja ki" a konkrét történetekből. Ilyenkor tehát a terapeuta általánosít, de nem homályosít! A terapeuta által megfogalmazott törvények is konkrétak, abban abb an az értele értelembe mben, n, hog hogyy a személ személyy kon konkré krétt valósá valóságán gának ak egy mozzan mozzanatát atát kép képvis viseli elik, k, nem ped pedig ig a külvilágét. A pszicho pszichoter terápia ápia terüle területén tén külön különöse ösenn is fennál fennálll a veszél veszélye ye ann annak, ak, hogy hogy homályo homályos, s, bon bonyol yolult ult nye nyelve lvett hasz haszná nálj ljun unk. k. A lelk lelkii jele jelens nség égek eket et term termés észe zetü tükn knél él fogv fogvaa nehe neheze zenn tudj tudjuk uk hatá határo rozo zott tt kate kategó góri riák ákba ba kényszerít kényszeríteni. eni. A pszichoter pszichoterápia ápia nagyo nagyonn sok analógiás fogalmat, fogalmat, metaforát metaforát használ. használ. A pszichiátere pszichiáterekk és pszichológusok sajnos gyakran homályosan fejezik ki magukat. A szakember nem egyszer tudáshiányát is ködösítéssel palástolja. Ilyenkor az illető nyelvezete tele van homályosító szavakkal (vague modifiers), mint pl. talán, valószínű, egyfajta, valahol, úgy érzem, lehetséges. Különösen gyakran tapasztaljuk ezt a TV-ben, rádióban nyilatkozó kollegáknál, akik természetesen minden feltett kérdésre "tudnak" válaszolni. Még soha nem hallottam, hogy valaki a riporter kérdésére azt mondta volna "nem tudom". Olyan választ viszont igen, ahol az illető egy mondaton belül cáfolta meg egyik állítását a másikkal. Mindezt azonban egy olyan bonyolult szerkezetben "egyfelől... másfelől..." másfelől..." kifejezésekkel álcázva, hogy teljesen tudományosnak tudományosnak tűnt. Amit egyszerűen is el lehet mondani, azt tehát ne bonyolítsuk. A nyelvi kifejezés világosságának javítása, mint később részletesen látni fogjuk, terápiás értékű. Hogy a terapeuta ebben segíteni tudjon, saját beszédének is világosnak kell lennie. A közvetlen közvetlen reagálás reagálás (immediacy) (immediacy)
A személyköz személyközpontú pontú terápiában terápiában az "itt és most" most" feltáruló feltáruló jelenségek jelenségekkel kel foglalkoz foglalkozunk unk és azokra azokra közvetlenül közvetlenül visszajelzést adunk. Vannak olyan iskolák, amelyek keretében nem azonnal jelezzük vissza a hallottakat, hanem az elhangzott anyagot nagyobb egységekbe foglaljuk, s ezekre reflektálunk. Amikor a mélylélektani terápiában pl. az "ellenállás" jelenségét, vagy az "indulatáttételt" elemezzük, e fogalmakkal számos elemi viselkedés megnyilvánulást foglalunk egybe. Az "értelmezés" esetén azért reagálásunk közvetett. A közvetlenség ismérve az idődimenziót érinti. A közvetlen reagálás természetszerűleg a jelenre vonatkozik. A közvetett reagálás inkább a múlt eseményeivel foglalkozik. Az idődimenzió szempontjából az egyes terápiás iskolák jelentősen különböznek. A pszichoanalízis érdeklődése elsősorban a múlt felé irányul. A személyközpontú irányzat, az egzisztenciális és a Gestalt terápiák figyelme a jelenben lezajló folyamatokat emeli ki. A viselkedési és kognitív irányú megközelítésben a múltból a jövő felé irányul a folyamat: a múlt tapasztalatainak elemzése alapján alakítható a jövő. Játékosan és leegyszerűsítve az egyes irányzatokat a következő képletes párbeszéddel jellemezhetjük. Kliens: Kétségbe Kétségbe vagyok vagyok esve. esve. Analitikus terapeuta: terapeuta: "Asszociáljo "Asszociáljon, n, mikor mikor voltak voltak gyermekkor gyermekkorában ában hasonló érzései?" érzései?" Egzisztencialista Egzisztencialista terapeuta: terapeuta: "Mit "Mit jelent ez ez önnek?" önnek?" Rogers-féle Rogers-féle terapeuta: terapeuta: "Értem, "Értem, ön most most kétségbe kétségbe van esve." esve." Behavior Behavior terapeuta: terapeuta: "Mit "Mit fog most tenni?"
70
Kognitív terapeuta: terapeuta: "Mit "Mit gondol, gondol, mikor mikor ez az az érzés elfogja?" elfogja?" Valójában minden módszernek egy célja lehet: a múlt és a jelennek a jövőre irányuló integrációja. Az egyes irányzatok ezt különféle megközelítéssel próbálják elérni. Úgy tűnik, hogy a közvetlen reagálás eredményesebb, mint a közvetett (Ivey-Simekt Downing, 1980). Ezért képviseljük könyvünkben ezt a megközelítést, amely a terápiás kommunikáció elemi egységeinek analízisére épül. Ún. mikro-készségeket (micro-skills) oktatunk, s a lelki folyamatokat a maguk közvetlenségében szemlé szemléljü ljük, k, úgy úgy,, aho ahogy gy azok azok a beszéd beszédben ben feltár feltárulk ulkozn oznak. ak. Ezálta Ezáltall válik válik lehető lehetővé, vé, hog hogyy a terape terapeuta uta kommunikációja mintegy összefonódjék a kliensével, úgy illeszkedjenek egymáshoz a közlési egységek, mint a fogaskerekek fogai. Amikor a közvetlenséget, az "itt és most" fontosságát hangsúlyozzuk, ne gondoljuk, hogy ez valami jelen idejű nyelv használatát kell, hogy jelentse. A terápia jelene: az itt és most kommunikáló kliens. A közlés tartalma lehet a múlt is, jövő is, mégis a jelenben j elenben vagyunk. Kl.: Az előadás előtt is úgy voltam, mint annak idején az egyetemen, a vizsgák előtt: úgy éreztem, nem tudok semmit, meg fogok fogok bukni... bukni... (múlt (múlt idejű közlés) Thta.:. Kevesebbet tételez fel magáról, mint amire képes... (jelen idejű /időtlen/ attitűd). Az "itt és most" reagálás elve nem abszolút parancs. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor a közvetettebb reagálás helyénvaló. Pl. olyankor amikor az "itt és most" elviselhetetlen érzelmi terhet jelent. Kl.: (zokog) (zokog) Pár Pár napja napja ismét ismét rettenetesen rettenetesen érzem magam, magam, nem látok segítséget segítséget és kiutat, kiutat, reménytelen reménytelen a helyzet. helyzet. Th.: Most, ezekben a napokban nagyon rossz állapotban van. A múlt héten már jobban érezte magát. Kl.: Igen, Igen, akkor akkor össze össze tudtam szedni magam, magam, azt hiszem, hiszem, de most most az egész egész megint megint odavan. odavan. Th.: Mi az, amiben a múlt héten jobban érezte magát? A terapeuta tehát egyrészt eltávolít, másrészt a közelmúlt pozitív tapasztalatainak verbalizációját kéri, mert úgy ítéli meg, hogy az aktuális állapot érzelmi feszültsége meghaladja a páciens erejét. Az idődimenzió integrációja a lelki zavarok gyógyításának fontos eleme. Betegeink, klienseink jelentős része megreked a múltban, s jövőképe, perspektívája alig van. A pszichoterápiának végső soron a jövőre kell irányulnia. Harmonikus lelki élet a jövőnek a személyhez való szerves illeszkedését tételezi fel. A lelki beteg jövője reménytelen. Ezért a pszichoterápia: az elveszett elveszett remény újraépítésének gyakorlata. A konfrontáció konfrontáció
A terápiában akkor beszélünk konfrontációról, ha a beteg megnyilatkozásaiban mutatkozó ellentmondásokra, inkongruenciákra mutatunk rá. Az inkongruencia lehet időbeli, egy korábbi közlés és a jelen közlés közötti ellentmondás. Inkongruencia lehet a verbális és nem verbális közlések között, a "valóság" és az élmény között, az önkép és az énideál egyes elemei között stb. Ezek az ellenmondások a lelki betegek zavarainak lényegéből fakadnak, a zavarok szerves velejárói. Kérdés, hogy ezek kiemelése milyen terápiás értékkel bír. Ne feledjük, hogy a lelki betegek viselkedésében jelentkező következetlenségeket a környezet többnyire visszajelzi, nem egyszer indulattal, ellenséges érzülettel. Betegeink tehát állandóan "konfrontálódnak" saját fogyatékosságaikkal. Kezdő, illetve képzetlen terapeuták gyakran élnek ezzel a szakmai "fogással", s igazában a laikus környezet reakcióit ismétlik meg a rendelő keretei között, szakmai nyelvezettel átfestve. A konfrontáció olyan tényeket hoz a kliens tudtára, amelyektől maga is szenved (s amelyeket többnyire önmaga is tud, vagy homályosan sejt). Kétélű fegyverről van szó, amellyel könnyen ártani is lehet. Kiválóan alkalmas arra, hogy a terapeuta negatív érzéseit, kudarcát szakmai fogásba öltöztesse. Egy munkatársam betegével való nézeteltérését ecsetelte indulatosan. "De aztán végül jól beértelmeztem 71
neki" - mondta a kolléga, s mint kiderült, ezen valamilyen konfrontációt értett. A "beértelmeztem" úgy is érthető: "behúztam neki egyet". A kon konfro frontá ntáció ció óva óvatla tlann alkalm alkalmazá azása sa a kliens kliens öné önérté rtékel kelési ési zavara zavarait it csak csak súlyos súlyosbít bítja. ja. Máskor Máskor morális morális kisebbrendűségi érzéseket, aggályokat aktiválhat. A bajokért való felelősséget a konfrontáció a kliens vállára helyezi, anélkül, hogy önmagában segítséget jelentene. A konfrontáció gyakori alkalmazása nyilvánvalóan árt az elfogadás követelményeinek: "vagy egyik - vagy a másik viselkedésedet fogadom el, de a kettő együtt nem megy" - valahogy ez érződik a háttérben. A konfrontáció árthat a közvetlen reagálás elvének is, hiszen ha időbeli ellentmondásról van szó, a kliens olyan múltbéli dologgal szembesül, amellyel már nem tud mit kezdeni. Tausch (1973) szkeptikus a konfrontáció hatékonyságát illetően. Kísérleti vizsgálatban nem tudta kimutatni, hogy a terápia eredményei javulnának a konfrontáció hatására. Más vizsgálatok arra utalnak (Helm, 1978), hogy a konfrontáció hatékony lehet olyan esetben, ha a bázisfeltételek magas szinten vannak. (Ez esetben a konfrontáció negatív hatásai sem érvényesülhetnek.) Újabban egyesek a konfrontáció fogalmát tágabban értelmezik. Ide sorolnak olyan helyzeteket is, amikor a terapeuta saját érzéseit, látásmódját kínálja fel, hogy ezzel kliensének munkáját előrelendítse. A konfrontáció nem jelent feltétlenül valami feszültséget, negatív érzést, amelyet a terapeuta szakmai fogásba burkoltan alkalm alkalmaz. az. Az alapel alapelvv változ változatla atlan: n: a kon konfro frontá ntáció ció,, mint mint más terape terapeutauta-"fo "fogás gás"" is, csak csak akk akkor or lehet lehet eredmé eredménye nyes, s, ha a klien klienss ezt elfoga elfogadni dni kép képes es és kon konstr strukt uktív ív módon módon tudja tudja felhas felhaszn ználn álni. i. Az empáti empátiás ás visszajelzés és a tág értelemben vett konfrontáció között ilyen módon nincs éles határvonal (Lietaer, 1988). Az EMP-VERB során a kliens olyan látásmóddal "szembesül", amely mint lehetőség, rejtetten eddig is megvolt, de élni nem tudott vele. Az „új" és a "régi" látásmód konfrontálódik. A fókuszálás fókuszálás
Rogers tanítványa és az irányzat továbbfejlesztője, Gendlin dolgozta ki a fókuszálás (focusing) módszerét (Gendlin, 1977, 1978, 1986). A módszer segítségével a "tudatelőttes" és "tudattalan" élménytartalmakat próbálja megközelíteni. A fókuszálás alapfogalma az átérzett jelentés (felt sense), amely valamilyen, nyelvi struktúrát még nem öltött tartalom. Ennek a megfejtése a kliens és terapeuta közötti bizalmi viszonyt és érzelmi érzelmi "együ "együttrez ttrezgést" gést" igényel (Mitsch-win (Mitsch-wingen) gen).. Különöse Különösenn fontos, fontos, hogy a kliens kliens ebben a légkörben légkörben teljesen szabadon, a terapeuta minden befolyásától mentesen asszociáljon. Ugyanakkor a terapeuta mégis interveniál, a további kereséshez impulzusokat ad. Gendlin elképzeléseiben sok új vonás nincs ahhoz képest, amit amit a GYB elméle elméletér téről ől edd eddig ig leírha leírhattu ttunk. nk. Módsze Módszere re viszon viszontt átmene átmenetet tet kép képez ez a pszicho pszichoana analíz lízis is felé, felé, elsősorban a rövid-dinamikus terápiákkal mutat rokonságot (Maian, 1989). Tematikus beszélgetések
Rogers Rogers eredeti eredeti elképzelés elképzelésee szerint szerint a terapeuta terapeuta közvetlenül közvetlenül nem irányít, nem javasol javasol témát. témát. Az eddigiekből eddigiekből nyilvánval nyilvánvaló, ó, hogy a közvetlen közvetlen irányításról irányításról való lemondás lemondás egyáltalán nem jelenti jelenti azt, hogy a terapeuta terapeuta nem irányít. Az empátiás válaszok szelektív megerősítés révén a kliens gondolkodását a kívánt (önexplorációs) irányba viszik. Elvileg azt mondhatjuk, teljesen mindegy, miről beszél kliensünk. A beszéd közvetlen tartalma, a szavak, mondatok csak vivőközeg, amelynek mély struktúráin keresztül a személy megnyilvánul. Ha a beszélgetés semmiképp nem akar beindulni, akár az MMPI teszt egyes mondataira adott válaszokat is meg lehet beszélni. Mégis elkerülhetetlen, hogy tematikus beszélgetéseket is folytassunk. Nem volna helyes, ha valami rosszul felf felfog ogot ottt "ort "ortod odox ox"" elké elképz pzel elés és alap alapjá jánn a tera terape peut utaa kité kitérn rnee ilye ilyenn igén igénye yekk elől elől:: "val "valam amit it szer szeret etné nék k megb megbes eszé zéln lni". i". Vizs Vizsgá gála lato toka katt is vége végezt ztek ek arra arra vona vonatk tkoz ozóan óan,, hogy hogy mely melyek ek azok azok a témá témák, k, amel amelye yek k beszélgetésbe való bevonása javítja a terápia hatékonyságát. Ilyen pl. a védekezési mechanizmusok verbalizációja, amelynek hatékonyságát már igazolták (Helm, 1978). Ugyancsak javítja a beszélgetés hatékonyságát, ha a kliens a szorongásainak forrásáról beszél. Például, ha a fóbiás fóbiás egy egyén én azokró azokróll a helyze helyzetekr tekről, ől, tárgya tárgyakró król, l, személ személyek yekről ről tudós tudósít, ít, amelye amelyekk ben benne ne kóros kóros félelm félelmet et gerjeszten gerjesztenek. ek. Ilyen esetekben ugyan ugyanis is deszenzitiz deszenzitizálás álás jön létre (amit a viselkedés viselkedésterápiá terápiákban kban célzottan célzottan alkalmazunk alkalmazunk). ). A terapeuta terapeuta által nyújtott nyújtott biztonság biztonságos, os, szorongás szorongásmente mentess légkörben légkörben a páciens páciens a szorongás szorongásos os helyzetekke helyzetekkell (személyek (személyekkel) kel) szembesül szembesül.. Igaz, Igaz, hogy csak szimboliku szimbolikusan, san, szavakon szavakon keresztül. Mégis, a 72
Wolpe-féle elvnek (ellenkondicionálás) megfelelően a helyzetek szorongást kiváltó hatása csökken (Wolpe, 1958). Mindezek ellenére nyugodtan vallhatjuk, hogy a gyógyító folyamatban a beszélgetés témája - amennyiben önexplorációról van szó - másodlagos jelentőségű.
A terapeuta aktív fáradozása A kifejezés azt jelenti, hogy a terapeuta maga is aktívan részt vesz a páciens számára megfelelő alternatívák kidolgozásában, ezáltal a döntések "előkészítésében". Igazában a terapeuta döntési folyamatokat mozdít elő, a következő lépésekben: probléma megfogalmazása - alternatívák - döntés. Természetesen ezt nem a kliens helyett, hanem vele együtt tesszük. A terapeuta aktív fáradozása, mint modell, a kliens számára az utánzásos tanulás mechanizmusa szerinti minta lehet. Az aktív fáradozás pozitív korrelációban van az EMP-VER változóval (Sander et al., 1972). A terápia hatékonyságával való pozitív kapcsolatot is kimutatták (Minsel, et al., 1973). Az aktív fáradozás fáradozás különösen fontos olyan helyzetekb helyzetekben, en, amikor amikor a kliens kliens monologiz monologizálásra álásra hajlamos (ld. a következő, a beszédváltás c. fejezetet). A beszédváltás beszédváltás
A lelki betegek gyakran monologizálnak. A terápiás ülések, ha hagyjuk, vég nélküli szóáradattá silányulnak. A fáradt orvos akár el is bóbiskolhat a szózuhatag közepette, anélkül, hogy betege észrevenné. Ez a "szenvedő monológ" csak átmenetileg könnyít a beteg helyzetén. Sőt, néha inkább fokozza szenvedését (kognitív generalizáció révén). A monologizálásra hajlamos beteg rendkívül megterheli a környezetét is. A hozzátartozók indulatos visszajelzései csak tovább fokozzák a bajt. A párbeszédre való képtelenségnek, és a monologizálás előtérbe kerülésének alapja a figyelem sajátos zavara. Mindaz, ami belső élmény (testi, érzelmi, gondolati) a figyelmet hatalmas erővel vonja magára, míg a külső élmények iránti érzékenység ugyanakkor hiányos. A figyelem befelé fordulása, introverziója nem jelenti feltétlenül a személyiség introverzióját is. A figyelemnek ez a zavara tehát a dialóguskészség beszűkülését eredményezi. A partner azt tapasztalja, hogy hiába próbál közbeszólni, a monologizáló személy nem, vagy alig figyel a másikra. Nemegyszer félbe se lehet szakítani. Máskor úgy tesz, mintha figyelne megjegyzéseinkre, de hamar kiderül, hogy igazában föl sem fogta azokat. A monológ szerepe valószínűleg az, hogy átmeneti megkönnyebbülést eredményez ("jól kibeszéli magát"). Mivel azonban visszajelzéseket nem fogad, így korrekcióra sincs mód. Nem önfeltárásról van szó! Az ÖF ugyanis dialogikus közeget tételez fel. A monológ kialakulásának fokozatai vannak, amelyeket a következő módon jellemezhetünk. 1. Az A személy csak önmagáról beszél, bár látszólag párbeszéd folyik, de A nem érdeklődik B iránt. A B-t esetleg lekötheti A személye, hosszabb távon azonban érdektelenné válik és elhúzódik tőle. 2. A-t nehéz félbeszakít félbeszakítani, ani, csak saját magáról és dolgairól dolgairól beszél. B megnyilatk megnyilatkozásai ozásaitt fogadja fogadja ugyan ugyan,, de csak röviden foglalkozik velük. 3. A-t nehéz félbeszakítani, a másik fél megnyilatkozásaira csak látszólag reagál, s ugyanott folytatja, ahol félbeszakították. 4. A lényegében hozzáférhetetlen, B puszta hallgatóvá degradálódik. 5. Kóros beszédkésztetés (Rededrang), hallgatóra sincs feltétlenül szükség. Az 1. és 2. fokozattal a mindennapi életben is igen gyakran találkozunk. Lelki betegeknél is gyakori az 1. és 2. fokozat. A 3. állapot már többnyire klinikailag is definiálható zavart jelent, nem beszélve a további fokozatokról. fokozatokról.
73
A fáradt terapeuta számára nagy kísértés az ilyen beteg, mivel különösebb erőfeszítés nélkül is "megy az ülés", ülés", a figyele figyelem m elkala elkalando ndozha zhat, t, pihenh pihenhet. et. Termés Természet zetes, es, hog hogyy az ilyen ilyen terápiá terápiáss óra hatéko hatékonys nysága ága is kérdőjeles, és a kezelés évekig elhúzódhat, míg valami járulékos tényező miatt félbe nem szakad. A monológ dialógussá formálása a terapeuta aktív erőfeszítését teszi szükségessé. Nem csupán annyiban, hogy le kell győznie a monológ sodrását. Ellenőriznie kell azt is, hogy visszajelzéseit a kliens valóban felfog felfogtata-ee és enn ennek ek megfe megfelelő lelően en változ változikik-ee valami valami.. Ennek Ennek érdek érdekébe ébenn néha néha arra arra is szüksé szükségg van van,, hog hogyy határozottabbak, direktívebbek legyünk. Ne feledjük, a kliens figyelmének lekötéséért folyik a küzdelem. A terápiás terápiás változás változás útja ugyan ugyanis is a következő: következő: monológ-di monológ-dialógu alógus-ön s-önfeltár feltárás-önk ás-önképmód épmódosul osulás-sz ás-szenved envedés és csökkenése. Kísérleti körülmények között a dialógus monológ viszonyt számszerűleg is kifejezhetjük. A Speierer (1986) által közölt ötfokozatú becslőskála két végpontját a következőképpen definiáljuk. 1
2
3
Váltás nincs A kliens folyamatosan beszél szünetekkel vagy anélkül, a Thta hallgat
4
5 Intenzív váltások 1-2 kliens mondatra 1-2 Thta mondat következik
Az 5. fokozatú aktivitásra ritkán van szükség, csak akkor, ha az ÖF nem kellő mélységű. A monológdialógus viszony a terápiás folyamatnak természetesen csak egy sajátos aspektusát ragadja meg. Ráadásul a váltások száma nem feltétlenül jelzi azt, hogy valódi dialógusról van szó. A lényeg a párbeszéd tartalmi vonatkozásaiban rejlik, amit az ÖF és az EMP, VER fogalmai jobban megközelítenek. Az álom jelentősége jelentősége
A személyközpontú irányzat az álmok kérdését hosszú ideig elhanyagolta. A terapeuta által képviselt alapfeltételek mellett az álmokat ugyanúgy fogadjuk, mint a kliens minden más közlését, azaz empátiás válaszokat adunk. Ilyen módon azonban nem tudjuk áthidalni azt a szakadékot, amelyet az álomképek mindennapi mindennapi élményekről élményekről elütő "érthetetlenség "érthetetlensége" e" jelent. jelent. Ugyanakk Ugyanakkor or a mélylélektan mélylélektanii irányzatokb irányzatokban an az álomnak központi jelentősége van. Freud és tanítványai az álmokat a "tudattalanhoz vezető királyi útnak" tartják (Der Königsweg zum Unbewussten). A pszichoanalízis nem csupán az álmok értelmét kívánja megfejteni, hanem ezen túlmenve az álomértelmezésnek gyógyító szerepet tulajdonít (Freud, 1985). A pszichoterápiás irányzatok közeledésének egyik jele az is, hogy az utóbbi években a személyközpontú irányzat képviselői is többet foglalkoznak az álmokkal. A pszichoanalitikus az álmokat úgy értelmezi, ahogy ő - elméleti ismeretei alapján - a jelenségeknek értelmet ad. Ez tehát "idegen értelmezés" (Fremddeutung). Különböző analitikusok ugyanazt az álmot másként értelmezhetik. A személyközpontú kutatók az álomnak azt az értelmét keresik, amely a kliens saját világából kiindulva fejthető meg. Az eddigi gyakorlatban az álmokkal kapcsolatban négy eltérő megközelítés érvényesül (Graessner, 1989). Az "ortodox" vélemény szerint az álom olyan, mint egy projekciós felület, az a fontos, mit vetít bele a személy, milyen reakciókat nyilvánít ezzel kapcsolatban. Maga a tartalom kevésbé fontos. Az álmokkal való foglalkozás semmi különösebb "technikát" nem igényel, az alapfeltételeket kell itt is érvényesíteni. Az ortodox álláspontot Finke finomította. Az álom feldolgozásában a klasszikus feltételeken túlmenően további terapeuta akciókat javasol. (Konkretizálásra való felkérést, az álomtémák strukturálását, vezető téma megkeresését, az álomfigurákkal való dialógus módszerét stb.) (Finke, 1988). Vossen eljárását fenomenológiai módszernek is nevezhetjük. Az álomtartalmakat a klienssel való dialógus keretében próbálja megvilágítani. Közben saját reakcióit is bevonja a beszélgetésbe. Ezáltal ott, ahol a kliens jelentésadó tevékenysége elakad, a terapeutáé jelenik meg (Vossen, 1985). A módszernek éppen ez a problémás oldala. Az álom a lelki folyamatok olyan rétegeit érinti, amelyek inkább a kliens önmagával való intenzív, monologikus foglalkozását teszik szükségessé és ahol nincs helye a másiknak (Graessner, 1989). 74
Az álmokkal való foglalkozásban a Gendlin-féle fókuszálás módszere látszik legígéretesebbnek. Az álomnak mindig megvan az "átérzett jelentése" (felt sense), amely nem csak érzelmi élményekkel, de testi érzésekkel is szövődik. A gyakorlatban a fókuszálás egyik alapfeltétele a bizalmi viszony a partnerek között, a terapeuta érzelmi ráhangolódásának olyan foka, amelyet "együttrezgésnek" szoktak nevezni. Ehhez a "savingback" módszert is alkalmazhatja, azaz visszamondja a kliens álom-beszámolóit. A terapeuta, bár impulzusokat ad, de teljes teljes szabadságo szabadságott biztosít biztosít ahho ahhoz, z, hogy az átérzett átérzett jelentéssel jelentéssel kapcsolatos kapcsolatos tartalmak tartalmak megjelenjen megjelenjenek ek (lényegén ugyanúgy jár el, mint a pszichoanalitikus, amikor a szabad asszociáció módszerét alkalmazza. A különbség inkább az értelmezésben van). A cél az, hogy az álom jelentését maga a kliens találja meg. Néha egy-egy ilyen felismerés az "ahá" élményhez hasonló, amelyet érzelmi, vegetatív jelek is kísérhetnek (pl. sóhaj, sírás, ellazulás stb.) (felt shift). Az álom nehezen megközelíthető elemeit (érzelmi elfojtás) Gendlin a "bias control" módszerével próbálja a fókuszba emelni (előítélet kontroll). Felszólítja páciensét, hogy olyan álomélményekről beszéljen, amelyek ellentétesek azzal, ahogy éber állapotban érez, gondolkodik és cselekszik. Ezáltal elhárított tudatelemek is integrálódhatnak a személy élményvilágába. Gendlin álomelemzése a személyközpontú és pszichoanalitikus gyakorlatot közel hozza egymáshoz. Ugyancsak közel áll ez az eljárás a katatím képélmény Leuner-féle módszeréhez (Leuner, 1985). beszélgetés alapfeltételei alapfeltételei és a további további kutatások kutatások A gyógyító beszélgetés
Részletesen leírtuk a szakirodalomban alapfeltételnek nevezett (basic conditions) három változót. Példákat mutattunk be arra vonatkozóan, hogy a gyógyító beszélgetés más szempontrendszer alapján is elemezhető. Utaltunk arra is, hogy az alapfeltételek által lefedett viselkedés-tartományok széles területen átfedik egymást. Shlien arra az álláspontra helyezkedik egy 1988-ban készült interjú kapcsán (Meyer Cording, 1988), hogy a Rogers alapfeltételek koncepciója elégséges a terapeuta viselkedésének kimerítő leírására. Újabb fogalmak bevezetésére igazában nincs szükség. Ennek azonban feltétele, hogy a terapeuta kellően képzett legyen a "klasszikus" eljárásokban. Shli Shlien en véle vélemé ményé nyétt tisz tiszte tele letb tben en tart tartju juk, k, mive mivell ő a szem személ élyk yköz özpo pont ntúú irán irányz yzat at tiszt tisztas aság ágát át félt féltii az eklekticizmustól, a "fellazulástól". Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk más irányzatokat, ezek fejlődési tendenciáit. A modern viselkedésterápia például egyre inkább a "belső viselkedés", a verbális folyamatok felé fordul. A belőle kisarjadó kognitív szemlélet lényegében ugyanabba az irányba mutat, mint a személyközpontú megközelítés. Az utóbbi által leírt jelenségeket (pl. a személy torz beállítódásai, "sémái") a kognitív irányzat egzaktabb fogalomrendszerrel írja le. A pszichoterápiás iskolák közelednek egymáshoz, s egy integratív szemlélet kidolgozása válik lehetségessé. Ebben a fejlődésben a személyközpontú iskola elősegíti a modern kognitív pszichoterápiák megalapozását, azok "ideológiai" bázisát képezheti. Mai szemléletünkben a Rogers-féle szempontok a pszichoterápiás tevékenység alapját képezik, amelyre azután a zavar természetének megfelelő beavatkozási stratégia építhető. Ezért is nevezzük az alapfeltételeket a pszichoterápia nem specifikus tényezőinek. A gyógyító kommunikáció alapelveit még a testi betegségek orvoslásában is érvényesítenünk kell, hiszen a betegségekben testi és lelki folyamatok szétválaszthatatlanul összef összefonó onódn dnak. ak. Külön Külön fejeze fejezetet tet érdeme érdemelne lne a pszich pszichosz oszoma omatik tikus us betegs betegsége égekk kérdés kérdése, e, aho aholl a gyó gyógyí gyító tó beszélgetésnek "testi nyelvet" kell alkalmaznia, hiszen a beteg beteg is testi tüneteivel fejezi ki magát.
75
A TERAPEUTA-VÁLTOZÓK EGYSÉGES SZEMLÉLETE Az eddigiekben többször utaltam a bázisváltozók közötti szoros korrelációra. Ez a kapcsolat a mérőskálák megtekintése alapján eleve várható, hiszen az egyes pontértékek definíciói között szemantikailag is átfedés van. A FNE és a másik két változó között Tausch (1973) szerint 0,7, Helm különféle vizsgálatai alapján 0,65-0,93 közötti korreláció mutatkozik (Helm, 1978). Ha a változókat a Barrett-Lennard-féle kérdőívvel mérjük, az eredmények hasonlóak (Tausch, 1973). Statisztikailag jogos tehát annak feltételezése, hogy a Rogers által fenomenológiailag leírt terapeuta viselkedés három aspektusa lényegében egységet képez. Ezt az állásp álláspon ontot tot tovább továbbii statis statiszti ztikai kai kutatá kutatások sok meger megerősí ősítik tik,, amelye amelyekk faktor faktorana analíz lízis is segíts segítségé égével vel elemzi elemzikk a terapeuta viselkedését. Két típusú megközelítés különíthető el. Ha a leírt alapváltozókat adottnak tekintjük, a rendelkezésre álló módszerek (becslőskálák vagy kérdőívek) alapján végezhetünk faktoranalízist. így a meglévő kevés számú változóból indulunk ki, előre rögzített viselkedés jegyek (skálák vagy kérdőívek) alapján. Egy ilyen vizsgálatsorozatban Ahnert és munkatársai (1974) 600 terapeuta megnyilatkozást elemeztek, tíz definiált változó alapján. Két faktort különítettek el. Az első faktor a következő főbb viselkedésjegyeket tartalmazza: verbalizáció, empátia, elfogadás, értékelő magatartás, melegség, kongruencia (mindezek a terapeuta magatartására vonatkoznak). A második második faktort faktort "interpretá "interpretációs" ciós" faktornak is nevezhetj nevezhetjük, ük, benn bennee jelenik jelenik meg, hogy a terapeuta terapeuta verbális verbális közlései közlései mennyire mennyire támaszkodn támaszkodnak ak a páciens páciens megnyilván megnyilvánulásai ulásaira. ra. A második második faktor faktor 0,4-es 0,4-es korreláció korrelációtt ad az empátia-változóval is, utóbbi tehát mindkét faktorban fellelhető). Érthető, hiszen az empátiás válasz a páciens közléseire támaszkodik, annak annak mögöttes értelmét keresi. Az interpretációs faktor két végpontját a következőképp kép zeljük el. Kl.: Doktor Doktor úr, úr, állandóan állandóan ennem ennem kell, kell, már száz kiló kiló vagyok. vagyok. Thta. 1.: Értem, szóval állandóan ennie kell és már száz kiló. Thta. 2.: Az az érzésem, hogy ön igazában csecsemő akar lenni. Az 1. reakci reakcióó igazáb igazában an parafr parafrázi ázis, s, tehát tehát azonos azonos a pácien pácienss megny megnyilat ilatkoz kozáss ással. al. A 2. válasz válasz az eredet eredetii megnyilatkozástól nagyon messze van, közbe ékelődnek még bizonyos elméleti megfontolások is, amelyek nyilvánvalóan csak a terapeuta fejében léteznek. Egy köztes, személyközpontú reakció lehet pl. a következő: Thta. 3.: Valami erő hajtja, hogy állandóan egyék, aminek nem tud ellenállni, pedig már alaposan meghízott... meghízott.. . A vizsgálat tehát arra utal, hogy az első faktorban egy egységes, komplex dimenzió jelenik meg, amelyet a bázisváltozókkal azonosíthatunk. A második faktor a terapeutának azt a törekvését takarja, amikor a páciens megnyilatkozásaiban a rejtett, mögöttes értelmet keresi, rejtett vagy nem tudatos motívumokra utal. Egyéb, hasonló természetű vizsgálatok is két faktort eredményeznek (McNair, Lorr, 1964). Más típusú vizsgálatok nagyobb számú elemi viselkedésjegyből indulnak ki. Ebben az esetben tehát az előre rögzített magatartásminták az eredményeket kevésbé befolyásolják. Helm munkacsopo munkacsoportjáb rtjában an végeztek végeztek ilyen vizsgálato vizsgálatokat kat (Wyrwich, (Wyrwich, 1971 1971). ). Húsz azonosítha azonosítható tó terapeutaterapeutaintervencióból indultak ki. A fentiekhez hasonlóan egy bázisváltozóra utaló és egy interpretációs faktor különíthető el. Ebben a vizsgálatban ezen túlmenően még két faktor jelenik meg. Ezek leíró elnevezése: - a nyelvi kifejezés világossága - megerősítő viselkedés. A kutatá kutatások sok segíts segítségé égével vel is alátám alátámasz asztha thatju tjukk tehát tehát azokat azokat az elveke elvekett amelye amelyeket ket a nye nyelvi lvi világo világossá sságg követelményével kapcsolatban elmondtunk. A megerősítés faktora arra utal, hogy a terapeuta verbalizációja valóba valóbann alkalm alkalmas as a kliens kliens egy egyes es megnyi megnyilvá lvánul nulása ásaina inakk befoly befolyáso ásolás lására ára.. (Ld. (Ld. A gyó gyógyí gyító tó beszél beszélget getés és hatásmechanizmusa c. fejezetet).
76
Az utóbbi években a személyközpontú irányzat kutatói a terapeuta gyógyító célzatú akcióit "feldolgozási ajánlat ajánlatkén ként" t" (Bearb (Bearbeit eitung ungsan sangeb gebot) ot) szemlé szemlélik lik (Sachs (Sachse, e, Maus, Maus, 198 1987). 7). Ide tartoz tartozik ik a három három klassz klassziku ikuss alapfeltétel, és azok a további terapeuta-változók is, amelyeket a fentiekben röviden ismertettem. Egyes helyze helyzetek tekben ben (mint (mint pl. az álmok álmok feldol feldolgoz gozása ása)) a terape terapeuta uta tovább továbbii "ajánl "ajánlato atokka kkal" l" is élhet, élhet, amelye amelyekk a hagyom hag yomány ányost ostól ól eltérő eltérő módon módon nag nagyob yobbb mérték mértékűű irányí irányítás tást, t, vezeté vezetést st teszne tesznekk szüksé szükséges gessé. sé. A betege betegett felkérhetjük például, hogy a témákat csoportosítsa, a fontosakat emelje ki, strukturáljon, példákat hozzon és ezáltal konkretizáljon stb. Más esetben otthoni feladatot is adhatunk, pl. problémahelyzetek írásos rögzítését kérhetjük. A SZKM újabb tendenciái a kognitív terápiák irányába mutatnak. Részletese Részletesenn körüljártuk körüljártuk a gyógy gyógyító ító beszélgetés beszélgetés egyes aspektusai aspektusait,t, elemeztük elemeztük a terapeuta terapeuta viselkedés viselkedésee iránti iránti köve követe telm lmén ények yeket et.. Megá Megáll llap apíth íthat atjuk juk,, hogy hogy a Ro Roge gers rs-f -fél élee alap alapfe felté ltéte tele lekk kísé kísérl rlet etile ilegg egy egy egys egység éges es hatótényező hatótényezőben ben foglalhatóak foglalhatóak össze. össze. Ehhez Ehhez további, további, ugya ugyancsak ncsak általánosan általánosan érvényesü érvényesülő, lő, elkülöníth elkülöníthető ető feltéte feltételek lek csatla csatlakoz koznak nak,, amelye amelyekk a gyó gyógyí gyító tó beszél beszélget getésb ésben en mindig mindig szerep szerepét ét játszan játszanak ak (mint (mint pl. az "interpretációs" faktor, a megerősítő hatás). Ezek az általános hatótényezők tehát függetlenek a választott pszichoterápiás módszertől vagy a terapeuta által képviselt iskolától. Személyközpontú "módszerről" tehát annyiban annyiban beszélhetün beszélhetünk, k, amennyiben amennyiben a terapeuta terapeuta döntően döntően az általános általános hatótényezőkre hatótényezőkre támaszkod támaszkodik, ik, és más külön "módszert" nem alkalmaz a terápia egy adott szakaszában. A GYB mint alkalmazott "módszer" a terápiá terápiáss kommun kommuniká ikáció ciónak nak olyan olyan formáj formája, a, amely amely az általá általános nos hatóté hatóténye nyezők zők érvén érvényes yesülé ülését sét igyeks igyekszik zik előmoz előmozdíta dítani. ni. A SZKM SZKM tágabb tágabb értele értelembe mbenn a segítő segítő kap kapcso csolat latokn oknak ak azt az elméle elméletét tét jelent jelenti, i, amely amely a humanisztikus pszichológiai áramlatok része, s amelyet Carl Rogers munkássága indított el. Az utóbbi években fokozódik az érdeklődés a pszichoterápia általános hatótényezői iránt, ami részben a kutatások eredményeire vezethető vissza. Másrészt azonban a gyakorlat kényszeríti ki a lélekgyógyászat közös törvényszerűségei iránti érdeklődést. Az utóbbi évtizedekben a lelki zavarok megjelenési formáinak átalakulását figyelhetjük meg. Magam közel három évtizede vagyok a pályán, így ezt a változást saját tapasztalataimmal is alá tudom támasztani. Miben áll a lelki zavarok alakváltása? Korábban a lelki zavarok, neurózisok leggyakrabban valamilyen testi tünet formájában jelentkeztek (mint pl. "szerv neurózisok", hisztériás vagy hipochondriás tünetcsoportok). Ezeket az állapotokat többnyire orvosok kezelték, s ha pszichoterápiára sor került is, az valamilyen specifikus beavatkozás volt (pl. szuggesztív eljárások, relaxációk, rövid vagy hosszú dinamikus terápiák stb.). Máskor a lelki zavar valamilyen feltűnő viselk viselkedé edési si ano anomál máliáb iában an öltött öltött testet testet (pl. (pl. fóbia, fóbia, kén kénysze yszerne rneuró urózis zis stb.), stb.), amely amely ugyan ugyancsa csakk specif specifiku ikus, s, többnyire viselkedésterápiai kezelést igényelt. Manapság a lelki zavarok egyre gyakrabban belső, élményi zavar formájában nyilvánulnak meg, anélkül, hogy feltűnő viselkedési anomáliákkal találkoznánk. Az emberek "önmaguktól" szenvednek, elégedetlenek, szor szoron ongá gáso sokk kíno kínozz zzák ák őket őket,, nem nem tudn tudnak ak örül örülni ni semm semmin inek ek,, s élet életük ük célt céltal alan an,, érte értelm lmet etle len. n. A lelk lelkii szenvedésnek ez a formája a személy mélyreható zavarára utal, amely, mint korábban rámutattam (Tringer, 1989), 198 9), a léttel léttel kap kapcso csolat latos os ontoló ontológiai giai viszon viszonyy zavara zavarakén kéntt is megfog megfogalm almazh azható. ató. Ezek Ezek a személ személyek yek a klinikumban többnyire a "depresszió" vagy "szorongásos neurózis" diagnózisát kapják. Mivel a lelki zavar belső természetű, így nyilvánvaló, hogy a nyelvi struktúrában is megjelenik. A személyközpontú "módszer", amely tehát az általános hatótényezők tudatos felhasználásából áll, éppen azért alkalmas e "modern" zavarok kezelésére. Nagyon gyakran adódik olyan helyzet is, amikor valamilyen jól definiált viselkedési zavar (pl. fóbia) megoldását követően derül ki, hogy a háttérben személyen belüli problémák rejlenek. Ez esetben a "specifikus" kezelést követően kerülhet sor a személyközpontú terápiára. A segítő szolgálatok fejlődésével, terjedésével párhuzamosan várható, hogy a lakosság egyre szélesebb rétege rétegeii igénye igényelne lnekk segíts segítsége éget. t. Watts Watts (1966) (1966) írja, írja, hog hogyy az egészs egészségü égügyi gyi szolgá szolgálat latok ok által által felder felderíte ített tt depr depres essz szió iókk csak csak a jégh jégheg egyy csúc csúcsá sátt jele jelent ntik ik.. Csak Csak a legs legsúl úlyo yosa sabb bb zava zavaro rokk jutn jutnak ak el a hiva hivata talo loss szakszolgálatokhoz. Ha a szolgálatok elérhetősége javul, a lelki zavarok korábbi stádiumban kaphatnak segítséget. Ez esetben megint csak a "nemspecikus terápia" iránti igények fognak növekedni. Nyilvánvaló, hogy ilyen tömeges segítségnyújtásra az egészségügyi szolgálatok nem képesek. A GYB alapjait bárki elsajátítha elsajátíthatja, tja, ha egy bizonyos bizonyos alapművelt alapműveltségge séggell (érettségi) (érettségi) rendelkezik. rendelkezik. Számos Számos olyan hivatás van, ahol a tanultak alkalmazására szervezett vagy spontán lehetőség nyílik (pedagógia, lelkipásztorkodás, szociális szolgálatok). Nem arról van szó, hogy az ország egyik fele terapizálja a másikat (bár majdnem ilyenek az
77
arányok), hanem arról, hogy akik hivatásuknál fogva emberekkel foglalkoznak, rendelkezzenek azzal a képzettséggel, amellyel másokon hatékonyan tudnak segíteni. Egy délnémet rádió egyik éjszakai adásában a műsorvezető a hallgatókkal beszélgetett, akik problémáikkal telefonon fordulhattak hozzá (amolyan Szilágyi-féle műsor, de micsoda különbség!). A műsort hallgatva azon azonna nall érez érezhe hető tő volt volt,, hogy hogy a veze vezető tő szem személ élyk yköz özpo pont ntúú móds módsze zerb rben en képz képzet ettt vala valaki ki (eze (ezenn kívü kívüll a beszélgetésbe néha egy-egy szupervízor is bekapcsolódott). Nem felejtem el az egyik beszélgetést egy gyermekeitől elhagyott anyával, akit a műsorvezető rövid 3 perc alatt megoldáshoz, konstruktív döntéshez tudott vezetni, s a telefonáló asszony érezhetően megkönnyebbült.
78
AZ ÖNFELTÁRÁS (ÖF) Az eddigiekben részletesen elemeztük a terapeuta viselkedését a pszichoterápiás folyamaton belül. A beteg vagy kliens viselkedése ugyanígy intenzív kutatások tárgya. Bár kísérletek történtek arra, hogy itt is több önálló kategóriát különítsenek el, végül is a kliensnek a terápia eredményessége szempontjából lényeges viselkedésdimenzióját egy fogalommal, az önfeltárással (a továbbiakban ÖF) foglaljuk egybe. Magyarul is használhatjuk emellett az "önexploráció" kifejezést. A német megfelelő: Selbstexploration, Selbstentfaltung, angolul: self disclosure. Az ÖF fogalma széles viselkedéstartományt ölel fel. ÖF-nak nevezzük a gyógyító beszélgetés keretein belül a kliensnek azokat a megnyilvánulásait, amikor személyes, belső élményeit fejezi ki, a beszélgetésben ezekkel differenciált módon foglalkozik, s önmaga számára új következtetéseket von le. Melyek ezek a "belső" élmények? Ide tartozhatnak érzések, hangulatok, indulatok, amelyek önmagára, másokra, a világ dolgaira vonatkozhatnak. Érzelemmel telített állásfoglalások, beállítódások, célok, vágyak, remény remények ek fejez fejeződh ődhetn etnek ek ki. A kliens kliens beszél beszélhet het kon konflik fliktus tusair airól, ól, amelye amelyekbe kbenn a saját saját szerep szerepét ét elemzi elemzi.. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az ÖF-ban a kliensnek önmagáról alkotott képe, az önképe (1. Az önkép c. fejezetet) jelenik meg. Az ÖF olyan anyagokat szolgáltat tehát, amelyeknek én-vonatkozásai vannak, nem pedig én-távoli, puszta tényeket. Lelki zavarokban szenvedők ÖF-ában ezen kívül egy értéktételező mozzanat is megjelenik. Az utóbbi években ismertük fel, hogy a lelki betegek szenvedéseinek hátterében egy olyan logikai működési zavar rejtőzködik, amelynek eredményeképp a "van" típusú állítások könnyen "kell" típusú állításokká alakulnak át. Mint ismeretes, a modern etika alap-problémája éppen ez: levezethető-e a "kell" (tehát etikai törvény) a "van"-ból. Az etikusok többsége ezt nem tartja lehetségesnek, és Moore (1903) után naturalista hibának nevezi azt, amikor ezt a levezetést mégis megteszi valaki (Naturalistic fallacy). A lelki zavarok többségében a "naturalista hiba" mindennapos. A páciens értéktételező magatartása az egész valóságot (benne önmagát is) átfesti, a kell állítások veszik át a vezér szerepet. Ebben az értelemben neveztem a lelki szenvedést (a tág értelemben vett "neurózisokat") "hypermoralizált" állapotnak (Tringer, 1989). Természetesen a morálról nem valamely normatív etika, hanem a filozófiai metaetika értelmében beszélünk. A "ke "kell" ll",, "ne "nem m szabad szabad", ", "ne "nekem kem jogom jogom van van", ", "elvár "elvárhat hatom" om" stb. stb. típusú típusú állítás állítások ok tehát tehát az ÖF fontos fontos összetevői. A fogalom körüljárása végett az ÖF alacsony és magas szintjeit külön is jellemezzük. Magas szintű ÖF esetén a kliens spontán, védekező-elhárító magatartás nélkül beszél önmagáról, belső élményeivel árnyaltan foglalkozik, s ezáltal új felismerésekre tesz szert, sőt, esetleg döntésre jut és cselekvési szándékot fogalmaz meg. Új tapasztalatra tesz szert azáltal, hogy valamit újrafogalmaz, újraértékel, új vagy módosult beállítódás alakul ki önmagával, másokkal és a világ dolgaival, köztük a jövővel kapcsolatban. Az ÖF folyamatának nagy nagy pill pillan anata ataii azok azok,, amik amikor or a klien klienss hirt hirtel elen en rádö rádöbb bben en vala valami mire re.. "A "Aha ha"" élmé élmény nyrő rőll besz beszél élün ünkk a pszichoterápiában, amikor egy új felismerés nyíltan vagy rejtetten megfogalmazódik. A nyíltan kimondott "aha" élmény ajándéka viszonylag ritkán örvendezteti meg a sikerekkel egyébként sem nagyon kényeztetett terapeutákat. Mégis, ha ilyen tapasztalatunk van, nyugodtak lehetünk, hogy eredményesen dolgozunk. Ne gondoljuk, hogy nyílt "aha" élmények nélkül a gyógyító beszélgetés eredménytelen. Az a tanulási folyamat, amely a páciensben lezajlik, nem feltűnő lépéseken keresztül, hanem csendben, észrevétlenül halad előre, s igazi mélységei előttünk rejtve maradnak. Az "aha" élménnyel mindannyian találkoztunk már. Idézzünk fel egy esetet, amikor valamilyen nehéz problémát (akár matematikai feladatot) megbeszéltünk egy barátunkkal. Elmondás közben egyszer csak olyan élményünk támadt, hogy "jé, most már világos, hogy is van ez" "hoppá, most már értem" stb. Barátunk esetleg közbe sem szólt, csak végighallgatta, ahogy a problémát előadjuk. A homályos, kavargó érzelmekkel telített belső tartalmak szavakba foglalása "rendet teremt". A dolgok átláthatóvá, kezelhetővé válnak. Ha szorongás itatja át bensőnket, ennek szavakban való kifejezése csökkenti a félelmet, hiszen azáltal, hogy kimondom, már szembesülök a dologgal, "legyőzöm". Azt a folyamatot, amely tehát az ÖF része, amikor belső tartalmakat szavakba, mondatokba mondatokba öltöztetünk, kognitív strukturálásnak nevezzük. nevezzük. Az ÖF alac alacso sony ny foka foka azt azt jele jelent nti, i, hogy hogy a klie kliens ns szem személ élye ye nem nem vesz vesz rész résztt abba abban, n, amit amit előa előad, d, küls külsőő eseményekről, személyekről beszél, de énvonatkozások nélkül. Saját viselkedéséről is beszélhet, de úgy, mint egy kívülálló megfigyelő. 79
Frohbu Frohburg rg és Helm Helm (1976) (1976) az ÖF kog kognit nitív ív mozzan mozzanata atait, it, pl. a kog kognit nitív ív strukt struktur urálás álástt tartjá tartjákk dön döntőn tőnek. ek. Faktoranalízis segítségével három csoportot különítettek el, s ez egyben az ÖF három különböző szintjét is jelenti, kognitív oldalról megfogalmazva. Legmag Legmagasa asabb bb szinte szintenn az önkép önképpel pel kap kapcso csolat latos os kog kognit nitív ív változ változtatá tatásra sra való való törekv törekvés és nyilvá nyilvánu null meg, meg, a beállítódások, az önértékelés módosulása fogalmazódik meg. Egy alacsonyabb szinten a kliens passzívan várja a változásokat a világban, másokban, belső változásra való törekvés nem kap hangot. A legalacsonyabb szinte szintenn az egy egyén én a jelens jelensége égeket ket,, problé problémák mákat at általán általánosí osítva tva,, globál globálisa isann tárgya tárgyalja lja,, változ változás ás iránt irántii igény igény egyáltalán nem jelenik meg, vagy csak nagyon általános óhaj fogalmazódik meg. Az egyes fokozatok megvilágítására lássunk egy példát, amikor a probléma ugyanaz, de a páciens reakciók a fenti fokozatokat tükrözik. Kl. 1.: Nem bírom elviselni, ha később jön haza a férjem. Rögtön azon jár az agyam, agyam, hogy most kivel van. Pedig tudom, hogy munkája nem mindig kiszámítható. kiszámítható. Nekem kellene másképp, könnyeb k önnyebben ben venni a dolgot. Féltékeny vagyok, pedig ő hűséges. hűséges. Kl. 2.: Nem bírom elviselni, ha férjem később jön haza. Számtalanszor Számtalanszor kértem, mondja meg pontosan, pontosan, vagy legaláb legalábbb telefoná telefonáljon ljon.. De nem képes képes megtenn megtenni.i. Ennyit Ennyit csak elvárhat elvárhat az ember. ember. Állandó Állandóan an mun munkájá kájára ra hivatkozik. Kl. 3.: Nem bírom elviselni, ha férjem később jön haza. Tudja, manapság mennyi baj történik, házasságok bomlanak fel. Nem olyan az élet, mint régen.. Az ÖF belső belső strukt struktúr úráján ájának ak egy egyik ik kompon komponens ensee tehát tehát kog kognit nitív ív jelleg jellegű. ű. Újabb Újabban an kog kognit nitív ív problé problémamamegoldásról beszélünk. Helm munkacsoportja (Helm, Frohburg, 1987) az ÖF összetevőit vizsgálva arra az eredményre eredményre jutott, hogy a kogn kognitív itív problémame problémamegoldá goldáss tekintetébe tekintetébenn egészsége egészségesek sek és betegek betegek csoportjai csoportjai közö között tt külö különb nbsé sége gekk vann vannak ak.. Pszi Pszich chot oter erápi ápiás ás keze kezelé léss foly folyam amán án a bete betege gekk több többsé ségé géné néll a kogn kognití itívv problémamegoldás készsége növekvő növekvő jellegű. Az ÖF egy másik komponensét intraperszonális kommunikációnak nevezzük (IPK, angol megfelelője: selftalk). talk). Lényeg Lényegébe ébenn belső belső monoló monológró gróll van szó, szó, amelyb amelyben en elsőso elsősorba rbann az önmagu önmagunkr nkról ól alkoto alkotott tt értéke értékelő lő vélemények szerepelnek, de ide tartoznak más személyekkel, eseményekkel kapcsolatos értékelések is, amennyiben belső monológ tárgyát képezik. Fentebb már utaltam arra, milyen nagy szerepet játszanak a "moralizáló" jellegű értékelések a lelki egyensúly szempontjából. Az IPK vizsgálatára szerkesztett kérdőíves módszerek módszerek alapján is igazolható igazolható,, hogy neurotikusok neurotikusok csoportja csoportja különbözik különbözik az egészsége egészségesektől sektől,, mégpedig mégpedig a várt irányban, neurotikusok monológja több negatív értékelést tartalmaz. (Tönnies, Tausch, Tausch, 1981). Számos vizsgálat igazolja, hogy sikeres terápia során a pozitív értékelések aránya növekszik (hazánkban pl. Fodorné Pogány J., 1987). Az ÖF két komponense egymással szoros kapcsolatban van. Az egyikben bekövetkező változások maguk után vonják a másik összetevő változásait is. Ez a szoros kapcsolat nem véletlen: több pozitív értékelés több új problémamegoldási módot jelent és fordítva. Vannak már olyan speciális módszerek, amelyek az ÖF összetevőinek célzott fejlesztését szolgálják. Ilyen pl. a pozitív önverbalizáció fejlesztésének módszere (Tringer, 1987), vagy olyan eljárások, amelyek a problémahelyzetek kognitív megoldásának készségét javítják. Mivel ezek a módszerek már a kognitív terápiák területére tartoznak, ebben a könyvben részletesen nem foglalkozunk velük Az önfeltáró folyamat egy olyan közegben valósul meg, ahol kliens és terapeuta szoros kommunikációs egysé egy séget get kép képez eznek nek.. Egymá Egymásra sra van vannak nak utalva utalva,, aho aholl is a kliens kliens hozza a tartal tartalmat mat,, a terape terapeuta uta ped pedig ig a folyamatért felelős (amennyiben erre felkészült szakember). Vagyis a terapeutától függ, mi történik a kliens által "szállított" személyes anyaggal.
80
Az ÖF során során a kliens kliens saját saját nye nyelvi lvi strukt struktúrá úráii jelenn jelennek ek meg. meg. Ezek Ezek módosu módosulás lásaa egy egyben ben az önisme önismeret ret kibővülését, az önkép gazdagodását jelenti. Ezek a nyelvi struktúrák azokat a belső szabályokat tükrözik, amel amelye yekk sémá sémája ja szer szerin intt a klien klienss az info inform rmác áció ióka katt feld feldol olgo gozz zza. a. A tera terape peut utaa azál azálta tal, l, hogy hogy ezek ezeket et a "szabályokat" "megszólítja", verbalizálja, másfajta szabályok lehetőségét is felvillantja. Ezáltal a "másképp is lehet" lehetőségét kínálja fel. Nézzünk egy példát: Kl.: Egész Egész napom napom elromlott, elromlott, mert reggel reggel összetört összetörtem em a kávéscsészéme kávéscsészémet.t. Kétbalkezes Kétbalkezes vagyok. Thta.: Leesett a csésze, és mindjárt ügyefogyottnak érezte magát, s ez egész napját meghatározta. A kliens itt, mint látjuk, generalizációt hajt végre, egyedi tapasztalatból általános törvényt alkot. A nyelvi kifejezés alárendelt ok-határozó összetett mondat (Elromlott, mert...). A terapeuta mellérendelt összetett mondat formájába adja vissza a közlést (leesett a csésze, és...). A pszicholingvisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a lelki zavarokban szenvedő személyek beszédében több az alárendelő összetétel, szemben normál személyekkel, akik több mellérendelt összetételt használnak. A terapeuta ezen túlmenően az "összetörtem" igét "leesett” szóval tükrözi vissza. A kliens a történésbe ugyanis ugyan is bevon bevonja ja személyét, személyét, magára von egy véletlen eseményt. eseményt. A terapeuta visszajelzése visszajelzése az esemény esemény és a személy különválasztását teszi lehetővé. De nézzük tovább a párbeszédet. Kl.: Igen, Igen, ha valamit hibázok, hibázok, nagyon nagyon le tud tud törni. törni. Még ilyen kicsiség kicsiség is. is. Thta.: Apró baklövéseket is személyes kudarcnak érez. Kl.: Persze. Persze. És És ilyen nap mint mint nap előfordul. előfordul. Teljesen Teljesen kifordulok kifordulok magamb magamból ól ilyenkor. ilyenkor. Thta.: Egy-egy kis hiba, mintha figyelmeztetné valamire. Kl.: Igen..., Igen..., alapjában alapjában véve egész egész életem egy nagy nagy kudarc. kudarc. Az ÖF során a kliens sajátos, egyéni információkezelési módját is figyelembe kell vennünk. Vizuális akusztikus akusztikus kinesztéziá kinesztéziáss (látási, (látási, hallási, hallási, mozgásos) mozgásos) kezelési módot különböztethet különböztethetünk ünk meg. A döntően döntően vizuális személy igényei, jelzői, határozói vizuális jellegűek, a hallási túlsúlyú személyé pedig akusztikusak. A terapeutának ezt figyelembe kell vennie, és visszatükrözéseiben az adott nyelvi "térképet" kell használnia, különben nem biztos, hogy megértik egymást. Egy példa Gerl (1981) munkájából. 1. példa (a terapeuta nem tud a kliens nyelvére beállítódni). Kl.: Nem tudom, el tudja-e képzelni, ha este hazamegyek, már látom, hogy megint kezdődik: bemegyek, ő (a feleség) a konyhában, konyhában, egy szót szót sem szól. Ügyet Ügyet sem vet rám. rám. Thta.: Ugyancsak csalódottnak érezheti magát. Kl.: No igen... mit jelent az, hogy csalódott... csalódott... Nem tudom, hogy világítsam meg önnek... (A példából példából látható, l átható, hogy a kliens úgy érzi, nem értették meg.) 2. példa (Ez esetben sikerül a kapcsolat) Kl. : (mint (mint fent) Thta.: Igen, látom, ez úgy néz ki, elég nyomasztó önnek... Kl.: Igen, Igen, ezt mondha mondhatjuk tjuk (fejbólintás) (fejbólintás)..
81
Thta.: És ha ilyenkor belelátnék önbe, meghallgatnám, mi zajlik le belül? (fejbólintás) Kl.: Legszíves Legszívesebben ebben szó nélkül nélkül hátat hátat fordítanék fordítanék és bevágnám bevágnám az ajtót. Thta.: Igen, hátat fordítani, bevágni az ajtót, egy szó nélkül. Kl.: Igen, Igen, mit mondhatnék mondhatnék még még (kérdő (kérdő vállemelés). vállemelés). Thta.: (kérdő vállemelés) Igen, mit is mondhatna így a feleségének. Kl.: ...hogy ...hogy egyszerűe egyszerűenn úgy érzem érzem magam, magam, mint aki le van van sz...va. sz...va. A kliens akkor tud az ÖF folyamatában előrehaladni, ha mély megértést tapasztal. Ebben igen jelentős segítség, ha a terapeuta ugyanazokat az érzékszervi reprezentációkat használja, mint a páciens. (Példánkban vizuális és akusztikus kifejezések fordulnak elő, melyeket kiemeltünk.) Érthető, hogy az ÖF iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a kutatók körében, hiszen végső soron a terápiás változások ebben a folyamatban valósulnak meg. Bár több részkomponensre bontható, az ÖF egységes szemléletének fenntartása a gyakorlat szempontjából továbbra is indokolt. Annál is inkább, mivel - mint láttuk - a terápia eredményességének egyik legjobb mutatója. Az ÖF és a "tudattalan "tudattalan" "
A mélylélektani irányzatoknak központi fogalma a tudattalan. A lelki működéseknek ez a tartománya az elképzelések szerint viszonylag önálló "belső életet" él, s a tudatos lelki folyamatokra jelentős hatást gyakorol. A tudat számára csak kivételes helyzetekben hozzáférhető (pl. álmok), illetve a benne zajló folyamatok szakszerű feltárás útján válnak világossá (pszichoanalízis). A személyközpontú irányzat a tudattalan fogalmát ebben az értelemben nem használja. A klasszikus szerzők nem törekedtek arra, hogy a nem tudatos lelki folyamatokat megfelelő fogalmakkal írják le. Az ÖF során olyan mögöttes közlések is felszínre kerülnek, amelyek a közlő számára nem, vagy csak részben tudatosak. Ez nem azonos a freudi tudattalannal, legfeljebb a "tudatelőttes" fogalmával azonosítható, hisz nem tudatos, de a tudat számára hozzáférhető. Az empátiás visszajelzés, a VERB éppen ezt a folyamatot mozdítja elő. A személyközpontú irányzatot gyakran azzal vádolják, hogy elhanyagolja a "tudatalatti" folyamatok elemzését. A félreértés abból fakad, hogy a mai szerzők a tudattalan freudi értelmezését általában nem fogadják el. A nem tudatos lelki működések kialakulását fiziológiai modell segítségével értelmezik. Bense (1989) szerint a nem tudatos lelki jelenségek olyan készségekből alakulnak ki, amelyek kezdetben a személyiség teljes részvételét igénylik. Az idegrendszer működése azonban olyan, hogy a gyakorlás, ismétlés, és az idő függvényében bizonyos tevékenységi sorok automatizálódnak (sztereotípiák) és alacsonyabb szintű pszichés folyamatok vezérlete alá kerülnek. Zavarok esetén e mozzanatok újra a középpontba kerülhetnek (pl. ahogy az írás teljesen automatikus, de "írásgörcs" esetén - mogigráfia - újra tudatossá válik). Az ÖF mérése
Truax (1961) szerkesztett első között becslőskálát, amely az ÖF mérésére szolgált. Tausch (1973), majd Helm (1978) ezt a skálát német nyelvre átdolgozva, módosították. Hasonló eljárást fejlesztett ki Eckert és Schwartz is (1973). által módosított módosított Truax Truax Tausch Tausch skála skála (önexplorác (önexploráció) ió) A Helm által
Foko Fokoza zatt Jell Jellem emzé zéss 1.
A beteg nem beszél önmagáró áról sem a saját ját vise iselked kedésér séről sem belső élmé lményeir yeirőől. Csupán eseményekr eseményekről, ől, személyekr személyekről ől és tárgyakról tárgyakról nyilatkozik nyilatkozik anélkül, anélkül, hogy belső belső élményekről élményekről tenne tenne említést, vagy általános beszédfordulatokat használ.
2.
A bete betegg saj saját át vise viselk lked edés ésér éről ől besz beszél él anél anélkü kül, l, hogy hogy bels belsőő éélm lmén énye yeke kett hoz hozna na fels felszí zínr nre. e.
82
3.
A bete betegg saját saját maga magata tart rtás ásár áról ól vagy vagy pan panasza aszair iról ól és ezek ezek lehe lehets tség éges es okai okairó róll beszé beszél, l, bels belsőő élmén élménye yek k gyaníthatók vagy futólag kerülnek felszínre.
4.
A bete betegg sajá sajátt visel viselke kedé désé sérő rőll és bels belsőő élmén élménye yeir iről ől besz beszél él.. Megn Megnyi yilv lván ánul ulás ásai ai a bels belsőő élmé élmény nyek eket et illetően általánosak és homályosak.
5.
A bet beteg eg túl túlny nyom omóan óan bels belsőő élm élmén énye yeirő irőll bes beszé zél, l, és és meg megny nyil ilvá vánu nulá lása saii e tek tekint intet etbe benn kon konkr krét étak ak..
6.
A beteg beteg kizá kizáró róla lagg bels belsőő élmé élmény nyei eirő rőll besz beszél él.. Megf Megfon onto tolj lja, a, hogy hogy nehé nehézs zség égei ei mily milyen en körü körülm lmén énye yek k között lépnek fel, és intenzíven és érzelmileg is telített módon fáradozik azon, hogy árnyalt látásmódra tegyen szert.
7.
A bete betegg árny árnyal alta tann és alapo alaposa sann fogl foglal alko kozi zikk saját saját nehé nehézs zség égei eive vel. l. Bel Belső ső élm élmén énye yeib iben en és és vise viselk lked edés ését ét illetően új összefüggésekre bukkan és képessé válik arra, hogy önmagát jobban megértse.
8.
A beteg beteg mély mélyre reha ható tóan an és diffe differe renc nciá iált ltan an fogl foglal alko kozi zikk bels belsőő élmé élmény nyei eive vel, l, aktí aktíva vann fárad fáradoz ozik ik azon azon,, hogy ezen élmény feltárásából következtetéseket vonjon le és új viselkedésmódokat keres.
9.
A bet beteg eg új új feli felism smer erés ések ekre re tes teszz szer szertt a bels belsőő élmé élmény nyek ek ele elemz mzés ésee alap alapján ján,, új vise viselke lkedé désm smód ódok okat at tal talál ál,, megfontolja ezek következményeit
A 8. és 9. pont összevonható a következő módon: a beteg mélyrehatóan és differenciáltan foglalkozik belső élmé élmény nyei eive vel. l. Eköz Eközbe benn új látá látásm smód ódra ra tesz tesz szer szert, t, lehe lehető tősé sége gett lát lát új maga magata tart rtás ásmó módo dokr kra, a, és ezek ezek következményeit a gyakorlatban is megfontolás tárgyává teszi (kiegészítő pontot adunk, ha a beteg arról beszél, hogy a gyakorlatban is megpróbálkozott megpróbálkozott már új magatartásmódokkal). magatartásmódokkal). A Trua Truaxx-Ta Taus usch ch-H -Hel elm m skál skáláv ával al kapc kapcso sola lato toss kezd kezdet etii tapa tapasz szta tala lata tain inkk magy magyar arra ra ford fordít ítás ás (és (és nyel nyelvi vi egyszerűsítés) után nem voltak mindenben kedvezőek. Nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy a skála 0 fokoza fokozatot tot nem tartal tartalmaz maz.. Ezért Ezért a verbal verbalizác izáció ió skáláh skálához oz hason hasonlóa lóann egy 8 pon pontos tos öne önexpl xplorá oráció ció skálát skálát dolgoztunk ki (Tringer-Pintér, 1989), amelyben a Truax-Tausch-Helm skálával szerzett tapasztalatokat is hasznosítottuk. Az Önexploráci Önexplorációs ós skála skála (Tringer-P (Tringer-Pintér) intér)
0 = A p. nem önmagáról beszél, hanem eseményekről, személyekről 1 = A p. főképp panaszairól beszél, akár testi, akár lelki vonatkozásban 2 = A p. saját viselkedéséről beszél, ennek belső élményi vonatkozásai nélkül 3 = A p. belső érzelmi élményei utalások formájában megjelennek vagy sejthetőek 4 = A p. nagyrészt belső élményeivel foglalkozik 5 = A p. nagyrészt belső élményeivel foglalkozik, foglalkozik, önmagához való viszonyáról beszél, önmagát értékeli 6 = A p. intenzíven foglalkozik belső élményeivel és új összefüggésekre bukkan, ezáltal önmagáról alkotott ismeretei növekednek, reálisabbá válnak 7 = A p. önmagáról szerzett új ismeretei alapján alapján viselkedésváltozásokra viselkedésváltozásokra törekszik, illetve új magatartásmódokkal próbálkozik A skála tételei, mint látjuk, egyszerűbbek, konkrétabbak, mint a hasonló német skála. A pontozás ezért könnyebb, az egyes fokozatok könnyebben és egyértelműbben azonosíthatóak. Erre utal az az összehasonlító vizsgálatunk is, amely ugyanannak a pszichoterápiás átiratnak a két skálával való kiértékelését hasonlítja össze. A magyar skála szórásértékei alacsonyabbak, mint a németé (F próbával összehasonlítva). Az ÖF mérésénél figyelembe kell vennünk, hogy ez a változó nehezebben értékelhető, mint például a 83
verbalizáció. Az átlag meghatározásához legalább 8 megnyilatkozást kell figyelembe vennünk. Egy terápiás ülés egészét jól felmérhetjük úgy, hogy az óra első, második és harmadik harmadából készítünk egy-egy 8 megnyilatkozásból álló átlagot. Az ÖF mértéke változik a terápiás órák alatt. Általában emelkedő tendenciát mutat vagy kezdeti emelkedés után nagyjából egyforma marad. A pszichoterápia kezdetén az ÖF nagy ingadozásokat mutathat, később állandóbbá válik (amennyiben a terápia megfelelően halad). Számos vizsgálat igyekszik feltárni az ÖF dimenzió belső struktúráját. Jülisch (1974) abból indult ki, hogy a "belső "be lső tartal tartalmak mak"" megjel megjelölé öléss túl általán általános. os. Arra Arra kerese keresett tt válasz választ, t, hog hogyy nincse nincsenek nek-e -e speciá speciális lis "be "belső lső tartalmak", amelyek az ÖF folyamatában lényeges szerepet játszanak. Három faktort különített el: ÖF1: Érzések és érzelmi állapotok megfogalmazása. ÖF2: Az önképpel való foglalkozás. ÖF3: Saját célok és vágyak feltárása. Az ÖF1 és ÖF2 szignifikáns kapcsolatban van az ÖF egészével. ÖF3 azonban nem Az 1. és 2. alváltozó interkorrelációja alacsony, vagyis viszonylag független részskálákról van szó. Az ÖF3 ÖF3 tehá tehátt nem nem lény lényeg eges es elem elemee a gyóg gyógyí yító tó besz beszél élge geté tésn snek ek.. A tera terape peut utaa az ÖF1 ÖF1 és ÖF2 ÖF2 típu típusú sú megnyilatkozásokra koncentráljon, ezeket erősítse meg. Tematikus megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a kliens beszédének lényeges eleme: saját viselkedése és tulajdonságai (ahogy ő látja). Sokkal kevésbé fontos, hogy a hivatásával kapcsolatos problémáiról beszéljen. Eckert és Schwartz (1972) az ÖF fogalmát öt bipoláris fogalomra bontja fel, s az adott személy ezekkel mint szemantikus differenciállal (Osgood) jellemezhető. 1. Saját élmények és attitűdök a ttitűdök megjelennek-nem jelennek meg. 2. Érzelmi közelség-távolság. 3. Saját érzések elfogadása-elutasítása. 4. A beszéd belső-külső vonatkozása. 5. A belső tartalmak megnyilvánulása differenciált-globális. Speierer (1986) az ÖF fogalmán belül hét faktort különített el, amelyek leíró megnevezése azok legfőbb tartalmára utal. 1. Érzések és személyes tapasztalatok 2. Közvetlen, jelen idejű átélés és tapasztalatok 3. Tapasztalatok és az önkép inkongruenciája a viselkedésen belül 4. Az önképről szóló közlések 5. Tapasztalat-konstruktumok: Értékelés rigid Felelősség: változékony Szimbolizáció
84
6. Problémákhoz fűződő viszonyok 7. Személyekkel kapcsolatos viszonyok. Az ÖF tehát tág koncepció. Magába foglalja mindazokat a tényezőket, amelyek által a gyógyító beszélgetés hatása érvényesül. Ezért - mint már utaltunk rá, az a z eredményesség kritériumának is tekinthetjük. Eredményes terápia során az ÖF mérőszámai mind egy ülésen belül, mind a terápia egész folyamatát illetően emelkedő tendenciát mutatnak. Egyéb pácienspáciens-változó változók k
Gendlin, Rogers egyik közeli munkatársa úgy véli, hogy a gyógyításban a legfontosabb, hogy a páciens aktívan törekedjék új tapasztalatokra. Elképzeléseit a 60-as évektől kezdve, még Rogers munkatársaként dolgozta ki a Wiscosini Egyetemen. Az "Experiencing" fogalma fejezi ki ezt az aktív, tapasztalatkereső, újraértékelő magatartást (Gendlin, 1961). Az ÖF elemzésénél láttuk, hogy az új tapasztalatokra való törekvés lényegében az eredeti definícióban is megvan. Mindkét ismertetett skála tartalmazza magasabb pontértékekkel - az ÖF-nak ezeket a mozzanatait. Rogers is használja az experiencing fogalmát. Számára ebben a folyamatban a nem tudatos érzések, tapasztalat-elemek tudatossá válnak. Rogers itt kimondatlanul a tudattalan klasszikus fogalmához nyúl vissza. A nem tudatos élmények önképbe való integrációja, tudatossá válása Rogers értelmezésében passzív folyamat, amely a terapeuta empátiás reflexiói segítségével valósul meg. Gendlin értelmezése túlhaladja az emócióknak azt a felfogását (amelyet Rogers is képvisel), hogy léteznek érzelm érzelmek ek kog kognit nitívív-inf inform ormáció ációfel feldol dolgoz gozóó folyam folyamato atokk nélkül nélkül is. Gen Gendli dlinn implic implicit it (rejte (rejtett, tt, átérze átérzett, tt, prekonceptuális) jelentésekről beszél, amelyek aktív információfeldolgozás útján explicit szimbólumok form formájá ájába bann jele jelenn nnek ek meg. meg. Az impl implici icitt tart tartalm almak ak is a tuda tudatt rész részei ei,, bárm bármen enny nyire ire homá homály lyos osak ak és strukturálatlanok legyenek is azok. Gendlin ezzel a megfogalmazással a tudattalan egy új értelmezését adja. Nyelvi jelenségként is leírhatjuk a folyamatot. Az implicit jelentések értelmezése, strukturálása, majd az új értelmezések alkalmazása lényegében hermeneutikai folyamat, amelynek segítségével a viselkedésváltozás létrejön.
85
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS EGYES VÁLTOZÓINAK KAPCSOLATA A kísé kísérl rlet etii pszi pszich chot oter eráp ápia ia mérő mérősz száma ámaii közö között tt foly folyam amat at-- és álla állapot potvá vált ltoz ozók ókat at külö különí níth thet etün ünkk el. el. A folyam folyamatv atválto áltozók zók a terápia terápia időbel időbelii lefoly lefolyásá ásának nak köv követé etésér séree alkalm alkalmasa asak, k, az idő függvé függvényé nyében ben változ változóó értékeket vesznek fel. Az eddig tárgyalt terapeuta- és páciensváltozók mind ebbe a csoportba tartoznak. Az állapotvált állapotváltozók ozók az idő függvényében függvényében nem, vagy csak alig változnak, változnak, de a terápia terápia alakulását alakulását befolyásolják. befolyásolják. Ezek a terapeuta és a páciens személyéhez kötött változók. Ide tartoznak azok a mérőszámok is, amelyek a terápia hatékonyságát, eredményeit mutatják. Az összefüggéseket egy blokksémával ábrázoljuk, amelyet eredetileg Truax és Carkhuff dolgozott ki, és Helm (1978) módosított. Helm ábráját némi változtatással vesszük át. Áttekintjük a blokkséma egyes elemeinek kapcsolatát külön-külön, utalva a legfontosabb kísérleti adatokra. 1. összefüggés: összefüggés: Már többször említettük, milyen szoros a kapcsolat a VERB és az ÖF között. Az összes kutatási eredmény közül ez a legbiztosabb, stabil összefüggés, statisztikailag egyértelműen igazolható. Ha elemi szinten vizsgáljuk a kapcsolatot, azaz egy terapeuta közlés és a rákövetkező kliens megnyilatkozás közötti korrelációt elemezzük, általában 0,6-0,7 körüli érték adódik. Az összefüggés fordítva is érvényes: a kliens-közlés és a rákövetkező terapeuta közlés közti kapcsolat is szignifikáns. Valószínű, hogy itt nem csupán közlés-közlés kapcsolatokról van szó. Az egész folyamat VERB szintje van befolyással az ÖF mértékére, illetve fordítva. A két változó közti kapcsolat a terápiás ülések egészére vonatkoztatva is fennáll. Az ÖF-sal kapcsolatos folyamattanulmányok leggyakoribb módszere az, amikor sikerrel és eredménytelenül kezelt kezelt csoporto csoportokat kat hasonlítan hasonlítanak ak össze. össze. Sikeres Sikeres csoportok esetén az ÖF szintje eleve magas vagy a kezelés kezelés előrehaladtával emelkedő tendenciát mutat (Pfeiffer, 1975). Az eredménytelen csoportokban ezzel szemben az ÖF szintje inkább csökkenő csökkenő tendenciájú tendenciájú (Eckert, (Eckert, Schwarz, Schwarz, 1973 1973,, és más tanulmányok) tanulmányok).. Az ÖF érdekes módon sikeres csoportban is csökkenhet a terápia utolsó ülésein (Ahnert és mtsai, 1974).
3. ábra A gyógyító beszélgetés egyes változóinak kapcsolatait bemutató séma
Truax és Carkhuff (1965) egy kísérletben a terapeutákat arra kérte, hogy egy adott jelre, meghatározott ideig, tudatosan rontsák le verbalizációjukat. Kimutatható volt, hogy ezen időszakok alatt a kliensek ÖF értékei is csökkentek csökkentek.. A kísérletet kísérletet fordítva is elvégezték elvégezték:: klienseket klienseket arra oktattak oktattak ki, hogy önfeltáró önfeltáró közléseiket közléseiket egy adott jelre szüntessék be és semleges dolgokról beszéljenek. Kiderült, hogy az alacsony szintű ÖF csak olyan terapeutáknál csökkenti a VERB értékét, akiknél az eleve alacsony szintű volt. Jól verbalizáló szakember teljesítményét tehát a "rosszul önfeltáró" kliens nem tudja lerontani. 86
A VERB-ÖF korreláció nem terápiás kapcsolatban is kimutatható. Fiatalkorú bűnelkövetők és nevelőik közötti beszélgetésekben is érvényes az összefüggés (Glück, 1975). Kimutatták, hogy az exploratív magatartás az ÖF mértékét (Frank, 1964) csökkenti. Ugyanilyen összefüggés áll fenn a "tudattalan motívumok értelmezése" megjelölésű terapeuta-akciókkal kapcsolatosan is (Matarazzo, 1965). Ha a terapeuta nyelvezete homályos, vagy ellenkezőleg, szélsőségesen egzakt, egyaránt csökken az ÖF színvonala (Lazarus, 1967). Ha a terapeutaváltozókat - faktoranalitikai tanulmányok alapján - egységesen szemléljük, úgy az első faktor minden eleme szignifikáns kapcsolatban van az ÖF-sal. A 2. faktorban csak a "pácie "pá ciens ns verbál verbális is megnyi megnyilat latkoz kozása ásaira ira való való hag hagyatk yatkozá ozás" s" mutat mutat össze összefüg függés géstt az ÖF változ változójáv ójával. al. Az "interpretáció" végponton ez a faktor már nem hatékony. Valószínű, hogy a parafrázis nevű reagálás és lélektani elméleteket belevetítő intervenció közt félúton van az optimális terapeuta magatartás. Egy olyan összefüggés is kimutatható, hogy minél gyakoribb a VERB egy ülésen belül, az ÖF annál magasabb szintű. Ez bizonyos fokig a terapeuta aktivitása mellett szól. Az ábrán 1-gyel jelzett összefüggésre vonatkozó kutatásokból a 70-es évektől kezdődően a következő főbb megállapításokat szűrhetjük le (amelyek a gyógyító beszélgetés "alaptörvényei" is lehetnének) (Helm, 1978). 1. A három alapfeltétel a kliens ÖF-sának növekedését eredményezi. 2. Az alapfe alapfelté ltétel telek ek hatásá hatására ra a kliens kliensnél nél viselk viselkedé edéss- és élmény élménymód mód változ változás, ás, valami valamint nt tüneti tüneti javulá javuláss következik be. Ez közvetett folyamat, az ÖF-on keresztül valósul meg. 3. Az alapfeltételek hiánya vagy alacsony szintje az ÖF-t gátolja, és negatív kihatással van a kliens állapotára. 4. Hogy a kezelés eredményes legyen, a három alapfeltétel közül legalább kettőnek magas szinten kell jelen lennie. 5. Az alapfeltétele alapfeltételekk hiánya vagy alacsony szintje szintje mellett jobb, ha terápiára terápiára vagy segítő beavatkozás beavatkozásaa nem kerül sor. Az utóbbi tézist Truax és Mitchell (1971) tanulmánya is megerősíti: vagyis vannak ártalmas terapeuták! A gyógyító beszélgetés két partnere közötti szoros kapcsolatra utal Fanner (1969) vizsgálata, aki kimutatta, hogy a kliens érték-kijelentései a terápia folyamán közelítenek a terapeuta értékbeállítódásaihoz. 2. összefüggés: A kliens kliens ÖF-a ÖF-a és a terápia terápia eredm eredmény ényess essége ége köz közti ti kap kapcso csolat latra ra már többsz többször ör utaltu utaltunk. nk. Eredményességi kritériumként az egyes tanulmányok a legkülönfélébb módszereket alkalmazzák.
Legmegbízhatóbbak a katamnesztikus vizsgálatok. Gyakran alkalmaznak tesztmódszereket is a klinikai állapot javulásának objektiválása céljából. Nem szabad lekicsinyelnünk azokat a vizsgálatokat sem, ahol a páciens véleményét egyszerűen megkérdezzük. Különösen megbízható az ilyen adat, ha a kezelés lezárta után bizonyos idő már eltelt. Az ÖF és az eredményesség kapcsolata olyan szoros, hogy előbbit az utóbbi mérőszámaként is használhatjuk a gyógyító beszélgetésben. Az ÖF kezdeti értéke egyben prognosztikai jel is, a várható eredmény mindmáig legjobb mutatója. Tehát, ha az ÖF már kezdetben is magas szintű, eredmény várható (megfelelő terapeutát feltételezve). Eredményes kezelésekre többnyire az jellemző, hogy az ÖF érték emelkedő tendenciájú, egy ülésen belül és az egész terápia folyamán is. A Gendling-féle "experiencing" típusú magatartás gyakoribb olyan betegeknél, akiket sikeresen kezeltek. Gyakran alkalmazott kísérleti elrendezés, amikor eredményesen és sikertelenül kezelt betegek csoportjait hasonlítják össze. Ilyen vizsgálatokból a következő főbb megállapításokat szűrhetjük le: - (sikeres betegek) közléseiben több a belső tartalom - (sikeres betegek) már kezdetben magas ÖF-t mutatnak 87
- (sikeres betegek) kevesebbet beszélnek tünetekről, többet a jövőjükről. 3. összefüggés: A terapeuta kommunikációja és a hatékonyság közötti kapcsolat számos vizsgálat tárgya. Az eddig ismertetett adatok mellé csak egy pár kísérleti adatot említünk.
Eckert és Schwartz (1973) közvetlen kapcsolatot igazolt a terapeuta elfogadó magatartása és a hatékonyság között. Barrett-Lennard egy 1962-es közleményében nem talál összefüggést a terapeuta önfeltáró készsége és a hatékonyság között. Mint már említettük, ez csak magas szintű bázisváltozók mellett jelent hatékonysági többle többletet tet (Helm (Helm,, 198 1985) 5).. Sikere Sikeresen sen és eredmé eredményt nytele elenül nül kezelt kezelt betege betegekk terape terapeutái utáitt összeh összehaso asonlí nlítva tva megállapítható, hogy az előbbiek kevésbé autoriter módon viselkednek, kevésbé ragaszkodnak a páciens szóbeli megnyilvánulásaihoz (az interpretáció faktor értelmében 117. old.). A képes, szemléletes beszéd kimutathatóan javítja az eredményeket. 4. összefüggés: A terapeuta "állapotváltozói" olyan személyi adottságok, amelyek a gyógyító tevékenység során a hatékonyságot befolyásolhatják. Ezeket a tényezőket könnyű lenne a "személyiség" globális fogalma alá rendelni. Kevés megbízható adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy valamely ismert és mérhető személyiségvonás a terápiában lényeges szerepet játszana. Nyilvánvaló, hogy a személyiség kóros variációi már jelentős akadályt jelentenek, hiszen még enyhébb (neurotikus) zavarok is inkongruens viselkedést eredmé eredménye nyezhe zhetne tnek. k. Nem egy pszich pszichote oteráp rápiás iás iskola iskola a "szemé "személyis lyiségn égnek" ek" tulajdo tulajdonít nít dön döntő tő szerep szerepet et a hatékonyság szempontjából anélkül, hogy pontosabban meghatározná, miről van szó. Kachele (1988) méltán kritizálja ezt a szemléletet.
Nyilvánvaló, hogy azok a beállítódások, amelyekről az Elfogadás fejezetben szó esett, ugyancsak a személ személyisé yiségg tartoz tartozéka ékai, i, és szerep szerepük ük rendkí rendkívül vül fontos fontos.. Az attitű attitűdök dök formál formálása ása a kép képzé zéss felada feladata. ta. Az állapotváltozók legfontosabbika: a képzettség, a gyógyító beszélgetésre vonatkozó rendszerezett lexikális ismeretek, és a megfelelő vezetés mellett megszerzett gyakorlat McNa McNair ir és Lorr Lorr (196 (1964) 4) a tera terape peut uták ák két két csop csopor ortj tját át külö különí níte tett ttee el. el. "A "A"" tera terape peut uták ák első elsőso sorb rban an társ társad adal alom omtu tudo domán mányos yos elők előkép épze zett ttsé ségg ggel el és szem szemlé léle lett ttel el rend rendel elke kezt ztek ek,, a "B" tera terape peut uták ák pedi pedigg természettudományos szemlélettel. Azt eltalálta, hogy a "B" terapeuták sikeresebbek. Véleménye szerint a "B" terapeuta észlelései pontosabbak, ítéleteiben függetlenebb. Helm igazolta, hogy az önmagukat elfogadó és értékelő terapeuták másokat is könnyebben elfogadnak. A sikeres terapeuták nyitottabbak, önfeltárásra hajlamosabbak. A blokkdiagramm a 4-es összefüggést kétirányúnak jelzi. A szaggatott nyíllal azt kívánom kifejezni, hogy a gyógyító tevékenység közben a terapeuta maga is változhat. Erre vonatkozó vizsgálatot ugyan nem ismerek, de közel 3 éves tapasztalataim mégis emellett szólnak. Bár a terapeuta a kliens önkifejtésére reagál, tehát személyében bizonyos fokig kívül marad a folyamaton. Ugyanakkor mégis benne van. Tevékenysége során számos új felismerésre, akár esetenkénti "ahá" élményre tesz szert, olyanokra, amelyek számára is újak. Ha valakin sikerül segíteni, hosszas, fáradságos munkával, ez olyan élmény, mint mikor az építész örömmel és megkönnyebbüléssel rátekint művére. Mert ezután már az épít építés észz sem sem egés egésze zenn ugya ugyana naz, z, mint mint előt előtte te volt volt.. A tera terape peut utaa inte intenz nzív íven en átél átélii máso másokk élet életét ét.. Máso Mások k tapasztalat tapasztalatában ában részt részt vesz, vesz, ezáltal ezáltal ismeretei ismeretei kibővülne kibővülnek, k, a "másság" "másság" iránti iránti toleranciája toleranciája növekszik. növekszik. Bár kételyeim is vannak, de elképzelhetőnek tartom, hogy egyes személyek, akik saját lelki problémáik miatt választanak segítő hivatást, végül is megtalálják saját egyensúlyukat is a gyógyító tevékenység során. 5. összefüggés: A gyógyító beszélgetés javallatainál még részletesebben is szó lesz arról, milyen esetekben milyen problémák megoldásában számíthatunk sikerre. Számos vizsgálat igazolja, hogy a személyközpontú módszer eredményesebb olyan személyeknél, akiknél belső, élményi zavarok vannak előtérben (szorongás, depre dep ressz sszió, ió, öné önérté rtékel kelési ési zavaro zavarok). k). Manife Manifeszt szt viselk viselkedé edési si zavaro zavarokk más típusú típusú beavat beavatkoz kozást ást teszne tesznek k szükséges szükségessé sé (pl. kény kényszere szeress betegség betegség vagy zavaró zavaró szokások szokások esetén esetén viselkedés viselkedésterápi terápiát át kell alkalmazni) alkalmazni).. Természetes, hogy csak irányvonalakat lehet megadni aszerint, hogy milyen típusú zavar uralja a képet.
Számos Számos vizsgá vizsgálat lat igazol igazolja, ja, hog hogyy az életko életkorr nem játszik játszik szerep szerepet et az eredmé eredménye nyekk szempo szempontj ntjábó ábóll (saját (saját tapasztalataim megerősítik ezt: egy 67 éves betegnél gyógyító beszélgetéssel nagyon szép eredményeket 88
értem el). Közkeletű felfogás, hogy fiatalabbak pszichoterápiára jobban reagálnak. Valószínű, hogy az ilyen tapasztalatok hátterében inkább motivációs problémák rejlenek. Az életkor előrehaladásával a változás iránti igény talán csökken. Másrészt viszont a terapeuták általánosságban nagyobb érdeklődéssel fordulnak a fiatalabb betegek felé. Nem arról van tehát szó, hogy a változáshoz szükséges tanulási képesség az életkor előr előreh ehal alad adás ásáv ával al párh párhuz uzam amos osan an csök csökke kenn nnee (kiv (kivév évee term termés észe zete tese senn az idős idősko kori ri agyb agybet eteg egsé sége gekb kben en szenvedőket). Azok a próbálkozások, amelyek pszichológiai tesztek segítségével próbálják a terápia eredményességét megjósolni, nem vezettek eredményre. Sem a projektív, sem metrikus tesztek alapján nem sikerült közvetlen hatékonysági mutatót kidolgozni. A személy pszichofiziológiai állapota és a terápia eredményessége között újabban bizonyos összefüggéseket mutath mutathattu attunk nk ki. Saját Saját vizsgá vizsgálat lataim aim arra arra utalna utalnak, k, hog hogyy azok, azok, akik akik egy bizony bizonyos os figyel figyelemt emtesz esztbe tbenn a figyelemküszöb szintjét növelik, jobb kilátásokkal rendelkeznek, mint azok, akik csökkentik (Tringer, 1980). Kopp és munkacsoportja (Kopp, 1990) kimutatta, hogy pszichofiziológiailag "stabil" betegcsoport terápiára jobban reagál, mint a labilis" csoport". 6. összef összefüggé üggéss: Olya Olyann típu típusú sú vizsg vizsgál álat atok ok,, amel amelye yekk az ÖF kész készsé sége gett veti vetikk össz összee vala valame mely ly klien klienss állapotváltozóval, az előbbiektől részben eltérő eredményre vezettek. Pszichometriai tesztek (MMPI, szorongás skálák stb.) között találtak olyan mutatókat, amelyek alacsony szintű ÖF-t jeleznek. Ilyenek: alacsony F skálaérték (MMPI) alacsony Taylor skálaérték magas fokú rigiditás és agresszivitás mutatók. Az ÖF szempontjából kedvezőtlen jelek továbbá, ha a páciensben nincs kitartás, ugyanakkor önelégült. Az önelfogadás igen alacsony szintje ugyancsak kedvezőtlen. Rontja a kilátásokat, ha a betegnek szomatikusorvosi kezelések iránti igénye van előtérben.
A hatékonyságért felelős tényezőket közvetett módon világítják meg az olyan típusú vizsgálatok, amelyek negatív kimenetelű pszichoterápiák elemzéséből indulnak ki. Bizonyos esetekben még magas szintű ÖF mellett is eredménytelen a kezelés. A kudarcok okait Mathies és mtsai (1985) a következő csoportokba sorolják: -állapotváltozói tváltozóira ra visszaveze visszavezethető thető okok: okok: A) Páciens A) Páciens-állapo - a kezeléssel kapcsolatos irreális elvárások, a pszichoterápiás helyzet el nem fogadása - motivációs problémák - a kórállapot jellege (pl. súlyos depresszió, igen merev negatív önkép stb.) B) A B) A páciens páciens folyamatvált folyamatváltozóira ozóira visszavezethető visszavezethető okok: - alacsony szintű ÖF - a terápiás segítség elfogadására való képtelenség - erősen körülhatárolt problémakör C) Terapeutaváltozók, melyek a kudarcért felelősek lehetnek: - inkongruencia - hibás indikáció - merev hipotézisek - a terápiás kapcsolat zavarai - a farmakoterápia hiányos integrációja, amikor is az utóbbi valamiféle "idegen test" a terápiában.
89
A negatív kimenetelű kezeléseknél tehát nem kizárólag az alapfeltételek hiányaival kell számolnunk. Az 5. és 6. csoportba sorolt vizsgálatok részben átfedik egymást, hiszen a terápia eredményességét közvetve, az ÖF segítségével is jelezni lehet. Az ilyen típusú vizsgálatokat - némi szarkazmussal - úgy foglalhatjuk össz össze, e, hogy hogy anná annáll jobb jobban an gyóg gyógyu yull a bete beteg, g, miné minéll kiseb kisebbb a baja baja (vag (vagy: y: a terá terápia pia szem szempo pont ntjá jábó bóll legopt legoptimá imális lisabb abb beteg beteg a legegé legegészs szsége égeseb sebb). b). Azt hiszem hiszem,, általá általános nos törvén törvényrő yrőll van szó: szó: egy rendsz rendszer er zavarának helyreállítása annál kisebb energiát igényel, minél kisebb a zavar. A gyó gyógyí gyító tó beszél beszélget getés és azonba azonbann nem egy homeos homeoszta ztatik tikus us egy egyen ensúl súlyba ybann lévő lévő "ember "emberren rendsz dszerr errel" el" foglalkozik, hanem egy állandó mozgásban, fejlődésben lévő személlyel. A személy mozgása valamilyen önmagán kívül lévő önmagát meghaladó pont felé irányul (Ezt a "pontot", életcélt, az élet "értelmét", mindenki egyéni módon válaszolja meg. Az is "válasz", ha elhárítja a választ.) A személyközpontú terápiában arra törekszünk, hogy az embernek ezt az önmagát meghaladó, transzcendáló mozgását támogassuk. Rogers maga növekedési potenciálról beszélt, amely a lelki zavarokban mintegy "megreked", s a terapeuta feladata ennek 'beindítása". Véleményem szerint a "növekedés" lényege az "önmagát meghaladás". A terápia ezért nem csupán egy rendszer egyensúlyának helyreállítása, hanem nevelés, educatio, azaz vezetés, együtthaladás.
90
AZ ÖNKÉP A személyközpontú pszichoterápia kulcsfogalmáról van szó, mivel a terápiát úgy is leírhatjuk, mint az önkép befolyásolására való törekvést. A fogalom számos meghatározása forog közkézen. A magyar szakirodalomban gyakran én-képről beszélnek (Pataki 1982). Zöld (1982) használja az önkép kifejezést, amely magyarul szerencsésebben fejezi ki a fogalmat (a továbbiakban ÖK). Angol nyelvterületen a self fogalom terjedt el. Németül Selbstbild, vagy Selbstkonzept elnevezés használatos, utóbbi már utal az önkép kognitív jellegére: önkoncepció-önfelfogás. A fogalmat több oldalról is körüljárjuk. Leíró definícióként egyelőre fogadjuk el, hogy az ÖK: önmagunkról alkotott ismereteink összessége. Bár ezek az ismeretek változékonyak, az ÖK valami állandóságot is jelent. "Az énfogalmat úgy kell értelmeznünk, mint egy tartós és viszonylag szilárd kognitív struktúrát, amely ama helyzetek helyzetek absztrakció absztrakcióján ján nyugszik, nyugszik, amelyekben amelyekben az egyén képet alkot önn önnön ön személyisé személyiségéről géről"" (Wiechardt (Wiechardt,, 1977). A freudi személyiségelmélet központi fogalma, az Ego (das Ich) még élesen nem választja külön az énnek a szubjektum szubjektumban ban átélt aspektusát. aspektusát. Lundholm Lundholm (1940) már különbsége különbségett tesz szubjektív szubjektív és objektív objektív self között. Kelly Kelly (1955 (1955)) énpsz énpszich icholó ológiá giájába jábann az ego ego-fog -fogalo alom m már csak csak az objekt objektív ív selfre selfre von vonatk atkozi ozik. k. A német német szociálpszichológia a Selbstbild-Freidbild megkülönböztetést használja. Selbstbild (önkép): ahogy én látom magam, Fremdbild: ahogy mások látnak engem (Hiebsch-Vorwerg, 1980). Az én-pszichológia harmadik kulcsfogalma az ideálkép (Ideaibiid), vagy énideál. Az én struktúrájának szociálpszichológiai elemzése során az alábbi változókkal kell számolnunk: A, illetve B = A és B személyek konkrét kommunikációs helyzetben megfigyelhető viselkedése. A' = A személy önképe
A" = A személy "idegen-képe", vagyis ahogy B látja A-t
B' = B személy önképe
B" = B személy "idegen-képe", vagyis ahogy A látja B-t
SAB jelzi a partnerek közti viszonyt. A következő összefüggéseket állíthatjuk fel: A' = f(A, B", SAB) B' = m, A", SAB) A" = f(B, B', A, A', SAB) B" = KA, = KA, A', B, B', SAB) A továbbiakban az egyszerűség kedvéért az "idegen-képet", (A", B") a személy reális énjével (A ili. B) azonosítjuk, azaz feltételezzük, hogy a környezet a személyt reálisan érzékeli. Az ÖK attitűdök rendszereként is meghatározható (Sherif, 1956). Ez annyit jelent, hogy önmagunkkal kapcsolatb kapcsolatban an beállítódá beállítódásokat sokat alakítunk ki, amelyek amelyek mentén mentén a környezet környezetii jelzések jelzések iránt érzékenyebbek érzékenyebbek vagyunk. Ezért az ÖK információ-elvárásként is megfogalmazható. Lássunk egy szépirodalmi példát arra, miként torzítják a negatív elvárások a személypercepciót. "Közvetlenül a szerkesztőségi szoba előtt álltam, egyszer csak kinyílott az ajtó, s váratlanul egy fekete ruhás, szemüveges, paposképű emberrel találtam magam szemben. Osvát Ernő volt. Kissé meghajolt, és majdnem alázatosan kérdezte: - Mit tetszik parancsolni? Bemutatkoztam, eldadogtam valami gyatraságot, s átnyújtottam a verseimet. 91
- Ön az? - kérdez kérdezte te Osvát Osvát,, egész egész teste teste kiegye kiegyenes nesede edett, tt, pillana pillanatok tok alatt alatt valósá valóságga ggall óriáss óriássáá nőtt, nőtt, s a magasságokból nézett le rám elégedetlenül és kötekedőn. Úgy éreztem, átlát a ruhámon, a bőrömön, a húsomon, mint valami bűnös, kivizsgált sötéten égő, beüvegezett szemeivel. Utánanyúlt az írásaimnak és azt mondta: - Azt hittem, ön egy megtermett kovácslegény, fekete bajusszal és hatalmas izmokkal. - Nem, kérem, kérem, ó, nem - dadogtam, dadogtam, és éreztem, el vagyok veszve. veszve. Határozottan Határozottan éreztem, éreztem, hogy a verseim sorsa már el is van intézve, akárha csak a hátam mögé dobtam volna azokat. Előzőleg úgy gondoltam, hogy megkérem, mindjárt olvassa el verseimet, most azonban szó sem lehet ilyesmiről. Nem mondhattam és nem kérdezhettem semmit. Nyújtotta a kezét, s már éreztem, hogy ki vagyok téve az ajtó elé." A negatív ÖK elvárásainak tükrében szemünk előtt torzul a percepció. Először megjelenik a szürke, papos, szerény Osvát Ernő, majd ahogy Kassák egyre kisebb lesz, úgy lesz Osvátból óriás. A történet igazságához tartozik, hogy Osvát nem közölte le Kassák verseit (Kassák, 1983). A fenti függvényekből is következik, hogy az ÖK a reális én része (A' része A-nak). Az ÖK változás vagy az önismeret fejlődése azt jelenti, hogy A' közelít A-hoz. Az önkép saját viselkedésünk értelmezési rendszere, önmagunkról alkotott hipotézis. A terápiás gyakorlatban nem ritkán adódik olyan helyzet, amikor az "önkép = önhipotézis" gondolatot felhasználjuk. A betegnek önmagára vonatkozó (többnyire negatív) értelmezéseit, mint hipotézist kezeljük. Amen Amenny nyib iben en az illet illetőő ezt ezt el tudj tudjaa foga fogadn dni, i, megn megnyíl yílik ik az út más más érte értelm lmez ezés ések ek szám számár áraa is. is. Az ÖK abszolutisztikus merevsége egy adott ponton valamelyest oldódik. Vegyünk egy hétköznapi példát Kl.: Persze, ezt is elrontottam. elrontottam. Általában Általában akármihez fogok, balul sül el... Tiszta kudarc az egész...
- abszolutisztikus (ÖK)
Thta.: Az eset alapján az a véleménye, hogy ön egy kudarcos ember.
- hipotézis
Kl.: Igen... bár vannak, vannak, akik irigykednek rám, rám, szép családom van, jó állásom...
- korrekció
Az ÖK stabil, az éntudat folytonosságának, azonosságának legfőbb biztosítéka. Éppen ezért ellenáll a változtatási törekvéseknek. A változással szembeni ellenállás a klasszikus védekezési mechanizmusokon keresztül valósul meg (Anna Freud, 1971). Ezeket ma kognitív folyamatokként írjuk le. Az ÖK stabilitásának fenntartását a környezettel való interakciós körök biztosítják, amelyek úgy működnek, mint egy negatív visszacsatolásos rendszer, amely tehát az egyensúly kilengése esetén annak helyreállítását biztosítja, vagyis az önkép megerősödik. Az Eric Berne (1984) által leírt emberi "játszmák" is ilyen interakciós körök. Pl. ha az ÖK a "gyermekes vagyok" (A') elemet tartalmazza, a következő történik.
92
4. ábra Az önkép stabilitását fenntartó interakciós séma. Esetünkben a környezetből érkező "felnőtt" interakció kognitív disszonanciát jelent, a rendszer egyensúlyát veszélyezteti. Egy betegem, aki önmagát valóban infantilisnak tartja, nyári élményekkel telve érkezik az órára. Pár mondatot váltunk útjával kapcsolatban, amely engem is nagyon érdekelt. Majd így folytatja: Kl.: De még valami valami érdekes érdekes történt ám! (szünet, (szünet, vár, hamiskás hamiskásan an mosolyog) mosolyog) ...Elmondhato ...Elmondhatom? m? Thta.: Mintha engedélyt kellene kérnie vagy biztatást. Amennyiben belesétálok az interakciós "csapdába", a következőt válaszoltam volna: Thta.: Igen, mondja csak, fontos, hogy elmondja (stb.) . Ebben az esetben a következő kör valósult volna meg.:
5. ábra A ábra A fenti példa interakciós interakciós példája Ugyanez a beteg (aki évek óta idült szorongásos állapotban szenved) a továbbiakban beszámolt arról, hogy a nyár folyamán külföldön ismerőseinél töltött pár hetet, ahol ragyogóan érezte magát, bár, a nyelvet nem ismervén, velük alig tudott kommunikálni. De ez egyáltalán nem zavarta őt. Sőt, amikor egy rokon megjelent és tolmácsolni kezdett, ez kifejezetten bosszantotta. A fentiek értelmében érthető betegünk felszabadultsága az idegen környezetben. Nyelvi megértés híján a negatív önképet fenntartó kommunikációs körök nem működhettek. Általánosságban az ÖK stabilizációs rendszer működését a 6. ábra tünteti fel.
93
6. ábra Az önkép stabilizációs rendszere Az önkép önképet et fenntartó fenntartó körök stabilitása stabilitása tehát nyilvánval nyilvánvaló. ó. Változtatás Változtatás terápiás beavatkozás beavatkozás a szelektív szelektív percepció illetve az értelmezés szintjén lehetséges. Az észlelt és az értelmezett viselkedés verbális és nem verbális sémák együtteseként írható le. Ezek a sémák az egy egyénr énree jellem jellemző ző érzelm érzelmi-tu i-tudat datii állapo állapotok tokat at határo határozna znakk meg (State (Statess of mind, mind, Ho Horow rowitz itz,, 198 1986). 6). Az észleléstől az értelmezésig terjedő kognitív folyamat egyéni címkék, nevek alkotásával is jár, mint pl. a fenti példában a "gyerek vagyok" megjelölés. Meghatározott tudati állapot meghatározott egyéni címkével jár együtt (pl. gyerek vagyok - szégyen). Az ÖK értéke értékelő, lő, minősí minősítő tő jelleg jellegű. ű. Az énn énnel el kap kapcso csolat latos os észlel észlelése ésekk a poz pozitív itív-ne -negat gatív ív értékt értékteng engely elyen en helyezkednek el. A személy morális dimenzióját az énideál hordozza, s az én-releváns észlelés az énideállal való való egy egybev beveté etéss alapjá alapjánn értéke értékelőd lődik. ik. Az ÖK értéke értékelő lő aspekt aspektusá usátt a köv követk etkező ező fogalm fogalmak ak írják írják körül: körül: önbecsülés, önelfogadás, önértékelés, önelégedettség, önbizalom, illetve ezek negatív párjai. Élettani vonatkozásban az ÖK figyelmi preferenciák együttese. Vagyis az ÖK vonalába eső információk iránt (én-releváns információk) a figyelem küszöbe alacsonyabb. Carver (1979) szerint az ÖK = énre irányuló figyelem. Ennek megértése végett idézzünk fel egy mindennapos tapasztalatot. Képzeljük magunkat egy zsúfolt, beszédtől zajos külföldi vasúti várócsarnokba. Nem ritkán fordul elő, hogy az ismeretlen nyelvű beszédáramlásból ismerős magyar szavakat hallunk ki, mivel a hasonló hangképek iránti küszöb alacsony. Hasonló módon szelektáljuk azokat a jelzéseket, amelyek az önképbe illenek. Hilgard (1962) a "self"-fogalom két aspektusát különíti el. Az "objektív" self megfelel a hagyományos egofogalomnak A self másrészt szubjektív élmény (fenomenális self). A "self” szűkebb értelemben csak a szubjektív szubjektív oldalt jelenti, amelynek az egyén tudatában tudatában van. (A tudattalant tudattalant Hilgard a külsőleg külsőleg definiált self részének tekinti). Az öntudatnak (ÖK) négy aspektusát különíti el. - Az önélmény cselekvő jellegű, - biztosítja a személy folytonosságát, - a másokkal való kapcsolat lényeges meghatározója (ÖK és ego fedése), - végül értékek és célok hordozója (énideál vagy ideális self). Az ÖK a viselkedést alapvetően meghatározza. Az önélmény számos eleme sorolható az ÖK átfogó, felettes fogalm fogalmába ába,, ilyene ilyenekk pl. a testés testészle zlelés lés,, szüksé szükségle gletek tek,, érzése érzések, k, han hangul gulato atok, k, dön döntés tés-él -élmén mény, y, gon gondol dolati ati és emlékezettartalmak. Mindezek a tárgyi tudattal szemben a szubjektum részei (Helm, 1978).
94
Az ÖK motivációs jellegű. Önmaga fenntartására, stabilizálására irányuló cselekvésre indít, s az önképpel ellentétes információk elhárítására késztet. Az egyén az ÖK elvárásainak megfelelő akciók megerősítésére törekszik. Ez az Aronson-féle centrális motívum (Aronson, 1978). Egyeseknél ez a törekvés annyira erős, hogy a környezeti megerősítő visszajelzéseket szinte kiprovokálják. Az önkép önkép kialakulása kialakulása
Az én fejlődése az adott szociális közeggel interaktív kapcsolatban valósul meg. A környezetnek az énre irányuló értékelő jelzéseiből azok, amelyek állandó jellegűek, az énbe beépülve az ÖK részeivé válnak. Így az egyénnek egyénnek önmagával önmagával kapcsolato kapcsolatoss beállítódás beállítódásait ait elsősorban elsősorban azok az attitűdök attitűdök formálják, formálják, amelyeket amelyeket környezete iránta tanúsít. Az énre irányuló, értékelő visszajelzések közvetítésére minden kommunikációs csatorna alkalmas. A beszéd kialakulásával a gyermeknél a verbális visszajelzések is fontos szerepet játszanak. Az európai kultúrában a felnőtt személyre irányuló verbális minősítés többnyire "tilos", illetve intenzitása a kor előrehaladtával egyre csökke csökken. n. A felnőt felnőttko tkori ri ÖK ezért ezért nag nagymé ymérté rtékbe kbenn eltérh eltérhet et a környe környezet zet vélemé véleményé nyétől től (ÖK (ÖK - idegen idegenkép kép különbsége). Egyes szociális szerepek hordozói felé az emberek még inkább megszűrik visszajelzéseiket és úgy reagálnak, ahog ahogyy az ille illető tő elvár elvárja. ja. E szer szerep epek ek hord hordoz ozói ói abba abba a vesz veszél élye yess hely helyze zetb tbee kerü kerüln lnek ek,, hogy hogy hite hitele less visszajelzéshez nem jutnak, s egyre nagyobb szakadék jön létre világuk és a valóság között, személyiségük eltorzul. Sarbin (1952) az ÖK fejlődésének három szakaszát különíti el: 1. A testi ÖK kialakulása (szomatikus self) során a csecsemőnél elkülönül a saját test és a környezet élménye. Ez nyilván a mozgás fejlődésével függ össze. 2. A mozgásos ÖK kialakulása (receptoreffektoros self) self) során a gyermek megtanul megtanul bánni a környezetében lévő tárgyakkal. A mozgásos akciók sikeres vagy sikertelen kimenetele minősítő és megerősítő jellegű. Pl. amikor a kisgyermek kanállal tanul enni, a siker vagy kudarc visszajelzése ritkán marad el. 3. A szociális ÖK (személy) (személy) kialakulása során olyan visszajelzések visszajelzések érkeznek a környezetből, amelyek amelyek nem csupán egy-egy akcióra, hanem a személyre magára vonatkoznak. Pl. amikor az anya a kanállal való étkezés kapcsán "ügyes vagy", "ügyes fiú a Pistike" stb. típusú, vagy ezzel ellenkező visszajelzéseket ad. Ebből a példából érthető hogy a szülő negatív beállítása esetén "Pistike" általában negatív minősítést kap. Ez annál ann ál is kön könnye nyebb, bb, mert mert a kisgye kisgyerme rmekk kan kanáll állal al való való étkezé étkezését sét ritkán ritkán lehet lehet egy egyért értelm elműű sikern sikernek ek vag vagyy kudarcnak elkönyvelni. A rendszeres negatív visszajelzés során a gyermek megtanulja, hogy önindította akciói általában nem sikerülnek, s személyében is elmarasztalják. A feln felnőt őttk tkor orii negat negatív ív ÖK és ezze ezzell járó járó kuda kudarc rc-o -ori rien entá táció ció kial kialak akul ulás ásán ának ak ez az egyik egyik lehe lehets tség éges es mechanizmusa. A környezeti környezeti minősítő akciónak a konk konkrét rét cselekedetr cselekedetről ől a személyre személyre való általánosítá általánosítása sa rendkívül rendkívül gyakori jelenség felnőttkorban is. Általában zavarok forrása akár az emberközi kapcsolatokban, akár a személyen belül. Globális, nem differenciált személypercepció, személypercepció, illetve ÖK-zavar jelen lehet. A kognitív kognitív pszichológiában logikai hibák közé soroljuk ezeket a korai következtetésről, vagy indokolatlan általánosításról beszélünk (Tringer 1987, 1989) (pl. leejtettem egy poharat - lám milyen szerencsétlen vagyok. Vagy: x megcáfolt engem - igazában egy utálatos alak). Amennyiben tehát a környezet a gyermekkel szemben negatív attitűdöt alakít ki, úgy ez a majdani felnőtt önképének részévé válik. Máskor a családi struktúra olyan egyensúlyi állapotot hoz létre, amelyben a gyermek mintegy feszültség-levezető vagy stabilitást fenntartó szerepbe kényszerül, nem ritkán klinikai tünetet "fejleszt ki" a család-rendszer fennmaradása érdekében (pl. anorexia nervosa). Az ilyen módon kialakuló személyiségzavarok mintegy állatkíséreltes modellje a Seligman által leírt "tanult kiúttalans kiúttalanság" ág" (flear-ned (flear-ned helplessness helplessness Seligman Seligman 1972 1972). ). Ha az állatot állatot hosszabb hosszabb időn át kiszámítha kiszámíthatatlan tatlan,, 95
véletlen eloszlású büntetés ér, egy idő után teljesen passzívvá válik, elveszíti azt a képességét, hogy aktívan védekezzék a veszélyekkel szemben. Súlyos depressziós személyiségzavarok esetén világosan látható egy ilyen mechanizmusnak a működése. Az ÖK és a reális reális én viszonya. viszonya. A kognitív kognitív disszona disszonancia. ncia. A védekezési védekezési mechanizmus mechanizmusok ok
Az ÖK tehát beállítódás beállítódások, ok, másként másként megfogalmaz megfogalmazva, va, figyelmi figyelmi preferenciá preferenciákk rendszere rendszere.. Ha a környezet környezet információ kínálata ettől eltér, feszültségi állapot lép fel, amely az idegrendszeri aktiváció növekedését eredményezi (a szervezetet "akcióra" készíti fel). Az aktiváció növekedés arányos a várt és kapott információ közötti eltéréssel, mint ezt Simonov (1969) leírta, s az alábbi formulával fejezte ki. Emóció erősség = N(In-Ia) N = igény, In= szükséges, Ia= rendelkezésre álló információ. A várt és kapott jelzés közötti eltérés embernél többnyire interaktív kapcsolatokban valósul meg. Festinger (1957) ezért kognitív disszonanciának nevezi ezt a jelenséget, s az erre épülő elméletet. A disszonancia olyan viselkedéseket indít be, amelyek az eredeti egyensúly helyreállítását célozzák. A kognitív disszonancia tehát annak a függvénye, mennyire tér el az ÖK és az "idegenkép", vagyis mennyire látnak engem másképp, mint én magamat. A személy viselkedésének egészéről a környezet meglehetősen hiteles képet alkot, hisz az ember része nagyobb rendszereknek, mint család, baráti társaság, munkahely stb. Az ÖK a személy egészének csak egy szűkebb szektorát fogja át. (Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy vannak az önképnek olyan elemei, amelyek mások előtt rejtve maradnak.) Mégis, egészében valószínű, hogy az ÖK a reális én egy szektora. Minél kisebb szektora, annál több kommunikációs zavarra lehet számítani. Az önismeret fejlesztése - a terápia is azáltal javítja a helyzetet, hogy az ÖK a reális én egyre szélesebb területeit fogja át. Kognitív disszonancia csak olyan visszajelzésből adódik, amely az önképpel nem esik egybe. A pszichoanalízis jóval korábban felismerte a személy én-védő mechanizmusait, amelyeket Anna Freud írt le először (1971) átfogó módon. Rendszere klasszikussá vált s a pszichológiai gondolkodás szerves részét képezi. Elnevezéseit részben más iskolák is átvették. Festinger a kognitív disszonancia helyreállítására szolgáló mechanizmusokat két csoportra osztja. 1. Adaptációt előmozdító, információt felvevő folyamatok: - a beállítódások - a reakciómód - a standardok - a szociális környezet változtatása. 2. Inadaptív, információt elhárító folyamatok: - a gondolkodás leállítása - elfojtás - tagadás - torzítás - bagatellizálás stb.
96
Az önképpel nem egyező jelzésekre adott választípusokat Hiebsch és Vorwerga a következő csoportba sorolja: 1. Azonosulás. Az egyén elfogadja a jelzést és önképét korrigálja. 2. Látszat-azonosulás: a jelzést elfogadja, de ÖK-igazodás nem következik be. 3. Racionalizálás: az információforrás "megindoklása". 4. Az információforrás elutasítása, leértékelése. 5. Kontraszt-hatás, ún. "bumeráng"-effektus, az 1-es típus ellentettje, az önkép még szilárdabbá válik. A pszichoterá pszichoterápiás piás gyako gyakorlatb rlatban an olyan személyekkel személyekkel dolgozunk dolgozunk,, akik önké önképzavar pzavarokban okban szenvedne szenvednek, k, s a disszonancia megoldására inadaptív, információt elhárító mechanizmusokat vesznek igénybe. Az önképpel össze nem egyeztethető jelzés tehát a kognitív disszonancia, amely szorongást vált ki. A szorongás dezorganizált viselkedésre vezet, amely nem csupán az aktuális helyzet megoldását gátolhatja. A tart tartós ósan an szor szoron ongó gó egyé egyénn hoss hosszú zú távo távonn is "dez "dezor orga gani nizá zált lt", ", dönt döntés éské képt ptel elen en,, terv tervei ei nincs nincsen enek ek vagy vagy változékonyak, nincs határozott célja az életben, nem tudja, mit akar stb. Nem véletlen, hogy a neurotikus betegek egyik leggyakoribb verbális verbális fordulata a "nem tudom" közben fel sem vetődik, vetődik, hogy "megtudhatná". Kl. 1.: Doktor úr, mitől szorít szorít itt a torkom, úgy érzem, megfulladok megfulladok,, nem tudom, mi lehet, lehet, talán a pajzsmirigy, pajzsmirigy, nem tudom... Th.: Mint tudjuk, még nincs teljesen rendben. A szorongás néha fulladásérzéssel jár, a pajzsmirigye rendben van... Kl. 2.: Borzasztó Borzasztó rossz, rossz, szóval nem tudom... tudom... mi lehet ez... vizsgálat vizsgálat kellene... A kezelés célja ebben az értelemben tehát az ÖK korrekciója, amely az információt felvevő mechanizmusok előmozdításán alapul. Rogers úgy fogalmazza meg kevésbé operacionalizált nyelven, hogy az egyén képes legyen eddig elhárított tapasztalatait is énjébe integrálni. A következő idézetben irodalmi példáját látjuk annak, milyen erős a negatív önkép fenntartására irányuló késztetés, amely az eltérő visszajelzések ellenére is úgy szelektálja a tényeket, hogy az önkép stabilitása ne változzék. "Fordult a világ kereke. Előbb még fuldokoltam az iszapban, s most érzem a friss légáramlatokat, mintha valahol kint a szabadban, egy zöld domb tetején állnék. Alig akarok hinni a szemeimnek. Finom papirosra nyomtatott, szép lap, olyan, mint a Nyugat, vagy talán még szebb. S mind komoly, jelentős nevek, akik írnak bele. De most valami kellemetlent veszek észre. A szerkesztőség néhány sort írt a verseim elé, és ez őszintén rosszul esik. Az olvasók figyelmét fölhívják a versekre, s megírják, hogy a költőjük huszonhárom éves, fiatal vasmunkás. Jolán közben fölébred, s most halkan kérdezi: - Mi az, Kasi, mit kaptál? - Megjelentek a verseim a Renaissance-ban, és egy levelet kaptam a szerkesztőtől. Kíváncsi volt rá, odavittem és megmutattam neki. - Ó, milyen boldog vagyok! - mondta. Látod, egyszer mégis másképpen lesz. - Nem tudom, miért írták oda, hogy huszonhárom éves vasmunkás vagyok. - Azért, mert ilyen szép verseket írsz.
97
Elkeseredetten feleltem: - Ha olyan szépek lennének a verseim, akkor nem kellett volna odaírni, hogy huszonhárom éves vasmunkás írta őket. Ezzel valószínűleg azt akarták mondani: tessék elnézni neki a dolgot, hiszen csak egy huszonhárom éves vasmunkás. Pedig vagy jók ezek a versek, vagy nem jók? Kinek mi köze van ahhoz, hogy én mi vagyok. Ha nem jók, akkor ne közölték volna le, s ha jók, akkor ne mentegetőzzenek miattuk. - Nem mentegetőznek, hanem dicsérnek téged. Anyám is egy nézeten volt Jolánnal, de az én számomra ez nem jelentett semmit. Megbántottnak, lenézettnek éreztem magam. Ilyen volt az én szocialistaságom. Se kegyelmet, se elnézést nem kérek senkitől. Ne gyámolítsanak, hanem becsüljenek meg. Sohasem képzeltem el magamról, hogy zseni vagyok. Más fiatal költők ezzel hencegnek, és ezzel mentegetik a hibáikat, én fütyülök az ilyesmire. És másképp látom a dolgokat, amit csinálok, azt becsületesen megcsinálom, s vagy megérdemlem a megbecsülést, vagy dobjanak a fenébe." (Kassák, 1983) Az információ-elhárító mechanizmusok többnyire nem tudatosak. Sőt a figyelem szelektív preferenciája már elemi érzékszervi szinten is megvalósul. A perceptuáli perceptuáliss elhárítás elhárítás egyik ismert kísérleti kísérleti igazolása igazolása a következő: következő: tachisztoszkóp tachisztoszkóppal pal a látómezőbe látómezőbe vetítenek különféle szavakat, amelyek részben semlegesek, részben obszcén, szociálisan tilalmas kifejezések. Ahogy a megvilágítási időt a küszöbalattitól kezdve fokozatosan növelik, kimutatható, hogy az obszcén kifejezések felismerése csak hosszabb megvilágítási időre következik be. A kísérletet számtalan variációban elvégezték. A freudi "elfojtás" mechanizmusának kísérleti bizonyítékát látják benne. A disszonancia elmélet valamint a kognitív irányú pszichoterápiák az én védekező mechanizmusainak klasszikus formáit egy más, kevésbé metaforikus fogalmi rendszerben írják le. (Lásd a vegetatív önkép c. fejezetet) A személyközpontú megközelítés is "kognitív terápia", abban az értelemben, hogy az ÖK zavarait hiteles, az elhárító mechanizmusokat "megkerülő" visszajelzésekkel próbálja korrigálni. Az énideál énideál
Freud a "felettes én" fogalmával írta le az énnek azt az összetevőjét, amely a társadalmi elvárásokat hordozza. Az énideál tehát olyan elvárások rendszere, amelyek a környezetből származnak ugyan, de a személy részévé válnak. Az elvárások értékelő, erkölcsi természetűek, tag értelemben véve. A viselkedés ezek után igazodik, s az önjutalmazás a cselekvésnek az énideállal való összemérésből fakad. A morális fejlődés folyamatát elsősorban Piaget tárta fel (Piaget, 1932). Kohlberg (1974) a fejlődés három foko fokoza zatá tátt külö különí níte tett ttee el. el. A prek prekon onve venc ncio ioná náli liss szin szinte tenn a morá moráli liss tett tett vala valami mily lyen en tekin tekinté télyn lynek ek való való engedelmesség. (Azért teszem így, mert a szülők stb. így kívánják.) A konvencionális szinten a cselekvés a társadalmi elvárások, szokások szerint igazodik. (Azért teszem, mert így szokás, mert mások is így tesznek.) A posztkonvencionális szinten az egyén morális tette belsővé vált törvényből fakad. (Azért teszem ezt, mert így látom jónak.) A szocializáció során az énideál kialakulása gyakran szenved zavart. A társadalom értékközve értékközvetítő títő intézménye intézményeinek inek diszfunkc diszfunkciója iója a morális morális síkon jelentkező jelentkező társadalmi társadalmi beilleszke beilleszkedési dési zavarok zavarok elszaporodásával jár, mint ahogy azt napjainkban tapasztaljuk. A morális morális értéke értékekke kkell való való azono azonosul sulás ás foka foka tehát tehát különb különböző öző.. Szentm Szentmárt árton onii (1981) (1981) mutatt mutattaa ki, hog hogyy depressziósok morális fejlettségi szintje (Kohlberg értelmében) alacsonyabb, mint normál kontroll csoporté. (Pedig az ellenkezőjét várnánk.) Saját megfigyeléseim amellett szólnak, hogy a szenvedélybetegek egy részénél az énideál teljes vagy részleges hiányával kell számolnunk. Vagyis e személyeknek egyszerűen nincs viszonyítási pontjuk, amihez mérjék magukat. Ezért is olyan esékenyek a szubkultúrák által felkínált értéke értékekk vag vagyy álérté álértékek kek iránt. iránt. Valame Valamely ly moráli moráliss elvárá elvárásre srends ndszer zerrel rel való való hiányo hiányoss azono azonosul sulás ás tehát tehát a konvencionális, vagy akár prekonvencionális cselekvésformák előtérbe kerülését eredményezi. Ez a nyelvi struktúrákban is megjelenik. A lelki betegeknél a "kell" típusú állítások eluralkodásával kell számolnunk. A modern modern filozó filozófiai fiai etika etika alappr alapprobl oblémá émája ja az, hog hogyy miként miként lesz lesz a "va "van" n" típusú típusú állítá állításbó sbóll "ke "kell" ll" állítás állítás.. Lélektanilag nyilvánvaló, hogy a "van"-ból a "kell" csak úgy vezethető le, ha valamely személyen kívüli 98
mozzanatot is feltételezünk, amelyet nevezzünk itt szocializációnak. A lelki betegek "kell" állításai arra utalnak, hogy a személy továbbra is külső "elvárásként", nem pedig belső törvényként éli meg a morális parancsot. Nézzünk egy példát! Kl.: Fel vagyok háboro háborodva. dva. A főnök már már megint megint átvert. átvert. Thta.: A főnök tudatosan, vagy akár szándékosan átverte, úgy érzi. Érthető, hogy háborog. Kl.: Igen. Igen. Pedig Pedig én tisztességg tisztességgel el elvégzem elvégzem a munkát, munkát, ő meg meg csak csak ígérget. ígérget. Thta.: Úgy érzi, ha ön tisztességgel dolgozik, elvárhatja, hogy más is úgy tegyen. Kl.: Igen, ezt el is várom. Meg is mondo mondom m neki. Másoknak Másoknak is mindig megmondom, megmondom, ha átvernek. átvernek. Vagy ha lógnak, én meg húzom az igát. A munkahely azért van, mert ott mindenkinek dolgoznia kell, nem pedig másra tolni a feladatokat. Thta.: Másokkal is összetűzésbe kerül, ha hazugságot tapasztal. Szeretné azt az elvet képviselni, hogy menjenek a dolgok, mindenki tegye a magáét. Kl.: Igen, Igen, mert mert ennek így kell lennie. lennie. Az önkép önkép és ideálkép ideálkép távolsága távolsága
Az ÖK és énideál pszichológiai módszerekkel vizsgálható és bizonyos fokig mérhető is. Többek között Zöld dolgozott ki ilyen módszert az elmúlt években (Zöld, 1982). Az ÖK-énideál távolsága központi szerepet játszik a szociális beilleszkedésben. Szoros kapcsolatban van az egyén közérzetével, belső harmóniájával. Általában megállapíthatjuk, hogy minél nagyobb az eltérés az én két összetevője között, annál nagyobb belső feszültséggel számolhatunk, annál nagyobb a valószínűsége valamilyen pszichológiai zavarnak. Block és Thomas (1955) eltérése optimális az egyén szociális beilleszkedése szempontjából. A kisfokú eltérés képezi azt a "húzóerőt", azt a többletet, amelyre az egyén törekszik. A két én-összetevő egybeesése, vagy túl nagy eltérés egyaránt kedvezőtlen, nem ritkán patológiás állapot. 1. Amennyiben az énideál és az ÖK egybeesik, ez rigid, túlkontrollált, zárkózott magatartással szokott együtt járni. Az önképpel össze nem illő jelzéseket jelzéseket az egyén ez esetben többnyire elfojtja. 2. Az ideáltól való túl nagy távolságot más néven negatív önképnek nevezzük. Ez az állapot a neurózisok pszichopatológiájának központi kérdése. kérdése. Az én két mozzanata közti távolság és a szociális beilleszkedés kapcsolata közötti összefüggést egy fordított U alakú görbe jellemzi.
7. ábra Az önkép-énideál távolsága és a szociális beilleszkedés kapcsolata.
99
Mindkét szélsőséges helyzet azzal jár, hogy az egyén tapasztalatok iránti nyitottsága, játéktere beszűkül. Mindkét esetben nagy erővel érvényesülő elvárások uralkodnak: az 1. helyzetben az egyén csak pozitív visszajelzéseket képes befogadni, a másikban csak a negatívakat. Előbbi esetben csak siker, utóbbiban csak kudarc kud arc értelm értelmezh ezhető ető.. Világo Világos, s, hog hogyy az egy egyén én játékt játéktere ere ezálta ezáltall nag nagyfo yfokba kbann beszűk beszűkül. ül. Viselk Viselkedé edésén sének ek variabilitása variabilitása lecsökken, lecsökken, vagyis vagyis nagymérték nagymértékben ben determináltt determinálttáá válik. Az optimális optimális vagy ahhoz közelálló helyzetben az önindította akciók kimenetele eleve nem rögzített, siker, kudarc vagy azok kombinációi egyaránt előfordulhatnak. Ne feledjük, feledjük, hogy itt itt önértelmezé önértelmezésről sről van szó. A kudarcorien kudarcorientált tált személy személy objektív objektív siker siker esetén esetén is kudarcot kudarcot él át. Egy főiskolai hallgató jelesre vizsgázott, mégis sírva ment ki a helyiségből. Kérdéseimre, miért sír, hiszen jelest kapott, a következőt válaszolta: "Igen, de az ön egyik kérdésére nem tudtam pontosan pontosan válaszolni." A két szélső helyzetben tehát az expectantia motívum erős, vagyis az a törekvés, hogy a történéseket előre "megírt" sémák szerint értelmezzük. Minél erősebb ez a motívum, annál kisebb a személyiség plaszticitása. A plaszticitás a személyiségeknek az a kognitív adottsága, hogy mennyire képes a valóság árnyalt, sokrétű értelmezésére. Az ÖK-énideá ÖK-énideáll távolság távolság szoros szoros kapcsolatb kapcsolatban an van a Gordon-fé Gordon-féle le represszor represszor-szen -szenzitizá zitizátor tor dimenzióval dimenzióval (Gordon, 1957). Az 1-es helyzetben a személy az önképpel idegen információkat elfojtja. 2. helyzetben viszont inkább a jelzés és a bekövetkező reakció felerősítése a jellemző. Az egyik azt mondja: nincs probléma, a másik azt, hogy a probléma probléma rendkívül súlyos. Anya kisgyermekével az utcán sétál, ahol forgalom alig van. Egy elhaladó autó váratlanul dudál, a gyermek megijed és sírni kezd. Represszor anya: Ne félj, kisfiam, látod, fogom a kezed, csak dudált az autó, jól van, már nem is sírsz. Szenzitizátor anya: Látod, anya: Látod, de jó, hogy hogy fogod fogod a kezem, kezem, vigyázni kell, ha jön az autó, múltkor múltkor is elgázolt elgázolt valakit valakit A represszor a félelem leküzdését jutalmazza inkább, a szenzitizátor magát a félelmi reakciót. A szorongás szocializációjának kutatói is "jobb, illetve baloldali" (right-wing, left-wing) szorongás-szocializációról beszélnek. A pozitív önkép szélsőséges megnyilvánulásaival találkozunk mániás, hypomániás állapotokban. Kevésbé kifejezett formában pszichopátiás egyéneknél, egyes paranoid állapotokban észlelhetjük. A pozitív ÖK, nem szélső szélsőség séges es formáb formában, an, többny többnyire ire jó szociá szociális lis beille beilleszk szkedé edésse ssell jár együ együtt. tt. Ez esetben esetben várhat várhatóó ugy ugyani aniss a legnagyobb valószínűséggel, hogy az ÖK és a reálkép (ego, Fremdbild) egybeesnek. Vagyis a környezet is olyannak látja az egyént, mint ő saját maga, ezáltal kognitív disszonanciára kevesebb az esély. A két szélső helyzeten helyzeten viszont az idegenkép idegenkép az önkép önképtől től nagymértékbe nagymértékbenn eltérhet, eltérhet, s ez az egyént állandó kognitív kognitív torzításra készteti, konfliktusokba sodorja. (A konfliktus magva ez esetben az énre vonatkozó két eltérő értelmezés.) Az ÖK és énideál primer egybeesése vagy csekély távolsága az esetek többségében nem képez klinikai problémát. Ettől el kell választanunk azt a helyzetet, amelyet az önképnek az énideállal való másodlagos azonosulása jellemez, amit ezért másodlagos énidealizációnak nevezek. Elsődlegesen itt is negatív önképről van szó, azonban az egyén önmaga negatívnak vélt tulajdonságait kivetíti másokra. Tehát a projekció mechanizmusa döntő szerepet játszik. Vagyis a világ rossz, az emberek gonoszak, mindenki önző stb. Az ÖK helyett az énideál lép elő, mindennek az én a mércéje. "Én" képviselem a jót, az erkölcsöset a gonoszság tenger tengerébe ében. n. Alapjá Alapjában ban azonba azonbann neuro neurotik tikus us strukt struktúrá úráról ról van szó. szó. Ezek Ezek az egy egyéne énekk nem boldog boldogok, ok, szenvednek, s környezetükkel viszonyuk feszült. Érthető, hiszen mindenki lelkiismereteként lépnek fel. Klinik Klinikail ailag ag gya gyakra krann depre depressz ssziós iósnak nak minősü minősülne lnekk (hoszt (hosztilis ilis,, kritiz kritizáló áló,, sértőd sértődéke ékeny ny viselk viselkedé edésük sükkel kel a terapeutákat is nehéz feladat elé állítják). A "nárcisztikus személyiség" és a másodlagos énidealizáció fogalma részben fedi egymást. Az ÖK és énideál az énnek egymással dinamikus kapcsolatban lévő két pólusa. Minél reálisabb az ÖK (azaz A' és A közelít egymáshoz), annál reálisabb az énideál is. Utóbbi azt jelenti, hogy az egyén nem vár el önmagától eleve megvalósíthatatlan dolgokat. Minél nagyobb az eltérés A' és A között (ez gyakorlatilag negatív irányú ÖK-torzulást jelent), annál "pozitívabb" az énideál, vagyis annál irreálisabb elvárásokat fogalmaz meg az egyén önmagával szemben. Az énideál, mint az ÖK értelmezési kerete jelenik meg. Ebben 100
az irreális elvárás rendszerben, ami van, messze esik a "kell"-től, tehát elmarasztaltatik, negatív minősítést nyer. Az egyén nem önképével, hanem énideáljával hozakodik elő. Önmagát "kell", "nem volna szabad" típusú állításokkal jellemzi. Erre az állapotra használom a "hipermoralizáció" kifejezést.
Az önkép fiziológiai szempontból Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az ÖK nagyon összetett, átfogó kategória. Mivel az agy információ feldolgozó folyamataival kapcsolatos nyilvánvaló, hogy az önképnek fiziológiai vetülete is van. A fogalmat úgy határozhatjuk meg, mint az én-releváns információk iránti szelektív figyelmet. A figyelmi készenlét tehát az információk bizonyos kategóriáira vonatkozik, amelyeket kognitív sémáknak nevezünk (Neisser, 1984). Az ÖK olyan sémák rendszere, amelyek az egyén énjével kapcsolatos információkat "fognak be". Olyan énre vonatkozó jelek, amelyek az ÖK sémáiba nem illenek, kognitív disszonanciát eredményeznek. Ez fiziológiai aktivációval jár, ami a szorongás alapja. Az egyén védekezni kényszerül, kognitív "energiát" fejt ki, pl. az információt torzítja. Pl. egy kisebbségi érzésekkel küszködő hölgy egy sémája: "csúnya vagyok". Ezek után, ha valaki küllemét dicséri vagy bókol, gyakran zavarba jön (akriváció), majd "na, mit akarsz tőlem?" megjegyzéssel visszaveri a "támadást". Tehát "valóban csúnya vagyok, csak ez kérni akar tőlem valamit." (Kognitív torzítás.) A kogn kognitív itív disszonan disszonancia cia tehát fenyegetettség, fenyegetettség, amely az agy limbikus limbikus lebenyének lebenyének bizonyos bizonyos struktúráit struktúráit aktiválja, hogy az organizmust "veszély" elhárítására felkészítse. A menekülést vagy támadást igénylő helyzetben a centrális szürke állomány aktiválódik. Olds kísérleteiből ismert (Olds és Milner), hogy ezek az ún. bün büntet tetőő strukt struktúrá úrák, k, amelye amelyekk aktivá aktiválód lódása ása embern embernél él negat negatív ív érzelm érzelmii állapo állapotot tot eredmé eredménye nyez. z. Ha aktiválódnak, gátolják az ún. örömközpontok működését, s az egyén pozitív érzelmi igényei leblokkolódnak. az "örömközpontok" ugyancsak a limbikus lebeny részei aktiválódásuk pozitív érzelmi állapottal jár (Septurn vidék, mediális előagyi köteg). A büntető központok tartós aktiválódása vagy relatív túlsúlya a depressziók patomechanizmusában is szerepet játszik. Ha az ÖK nagymértékben nagymértékben eltér az idegen-képtől, az egyén gyakran kerül a kognitív disszonancia állapotába. Ez esetben a büntető központok aktiválódása révén megnő a valószínűsége annak, hogy a valóságot negatív érzelmi színezettel élje át. A következmény lehangoltság, a negatív élménymód eluralkodása. A negatív negatív önkép. A depresszív depresszív kognitív rendszer
A gyakorló pszichoterapeuta, mint említettem, többnyire olyan lelki zavarokkal foglalkozik, amelyekben az ÖK negatív irányú eltolódása képezi a tünetek hátterét. Klinikailag ide sorolhatjuk a szorongásos állapotokat (szorongásos zavar, pánik szindróma, fóbiás, kényszeres tünetcsoportok), valamint a hangulatzavarral járó kórképeket. Bár az énidealizáció nem ritka, de ide tartoznak egyes "hisztériás" kórformák is. Ezen túlmenően számos olyan kritikus állapota lehet az embernek, amikor lelki betegség nélkül is megrendül önértékelése, nem találja helyét az életben stb. Lelki tanácsadás elősegítheti az egyensúly visszaszerzését, sőt sikeres esetben az egyén egy-egy krízisállapotból valami önismereti többlettel kerül ki.
101
Számos vonatkozását érintettem a negatív önképnek. Mivel lényegénél fogva kognitív jelenségről van szó, célsze célszerű, rű, ha a negatí negatívv önk önképe épett kog kognit nitív ív termin terminoló ológia gia alapján alapján írjuk írjuk le. Az elmúlt elmúlt évekbe évekbenn részle részletes tesen en tanulmányoztam azoknak a kognitív-nyelvi sémáknak a rendszerét, amelyek a legkülönfélébb lelki zavarok hátt hátter eréb ében en megt megtal alál álha ható tóak ak (Tri (Tring nger er,, 1986 1986,, 1989 1989). ). Mivel ivel diag diagnó nózi ziso sokt któl ól függ függet etle lenn egys egység éges es információfeldolgozási zavarról van szó, a Depresszív Cognitív Struktúra (DCS) elnevezést használom. Az egyén sajátos valóságlátását és értelmezését vizsgáljuk, ezért a DCS tanulmányozása ismeretelméleti és hermeneutikai kérdéseket is fölvet.
8. ábra A depressziós kognitív struktúra A DCS piramis alakú, hierarchikus kategóriarendszerben írható le (8. ábra). A piramis csúcsán az általános, minden mindenre re kiterj kiterjedő edő neg negatív atív élmény élménymód mód helyez helyezked kedik ik el. Más megfog megfogalm almazá azásba sbann ez az örömké örömképes pesség ség megfogyatko megfogyatkozását zását jelenti. jelenti. Neurofizio Neurofiziológiai lógiai terminusokb terminusokban an az ún. "örömközpo "örömközpontok" ntok" (pleasure (pleasure center) center) működésének alulvezéreltsége, illetve a negatív érzelmi struktúrák túlérzékenysége jellemzi ezt az állapotot. Snaith (1987) és mások ezért a depresszió lényegét az anhedóniában látják. A negatív torzulás a nyelvi struktúrákban is megjelenik. Leggyakrabban az "igen, de..." nyelvi fordulat árulja el az anhedónia jelenlétét. (A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a betegnek valamilyen, állapotára utaló pozitív visszajelzést adunk, amelyre ő általában az "igen, de..." sémával válaszol. Vagyis pozitív információ feldolgozására nem képes, a "de" szócskával negatív csatornákra vált át.) A negatív élménymód eluralkodása az egyénnek a léthez való viszonyát általában is meghatározza, ezért a piramisnak ezt a csúcsát ontológiai ontológiai szintnek is nevezzük. A DCS eggyel alacsonyabb szintjén helyezzük el azokat az általános kategóriákat, amelyekben a depressziós információ-preferenciák összegyűjthetők. Beck (1976) három ilyen kategóriát állított fel, és ezt kognitív triádnak nevezte el. Ezek: a világ, az önmaga, a jövő. A pszichoterápiás gyakorlat azt mutatja, hogy e kategóriák között a nyelvi struktúrákban az "én és a másik" típusú válaszok a leggyakoribbak. E kategória különválasztása (az énnel kapcsolatos, illetve a világgal kapcsolatos kategória terhére) ezért indokoltnak látszik. látszik. Javasoltam Javasoltam ezért, hogy kognitív "tetrád" alapján osztályozzuk osztályozzuk a legáltaláno legáltalánosabb sabb kategóriákat. kategóriákat. Ez a 102
szint a létezés, a létben való részesedés konkrét módjára utal, s ugyancsak az ontológiai síkhoz tartozik (Heidegger: "In-der-Welt-Sein"). A kognitív tetrád kategória-rendszere alatt azok az alapvető beállítódások helyezkednek el, amelyeket Beck és munkatársai basic assumptionnak, alapfeltevéseknek nevezett el. Ezek általános attitűdök, amelyek a tetrád valamely elemével kapcsolatos depressziós sémákat foglalják egybe, s jellegzetes információ torzító mechanizmusokat hordoznak. Az alapfeltevések másodlagos feltevésekre bonthatóak (secondary assumptions). A másodlagos feltevések már nye nyelvi lvi strukt struktúrá úrátt öltene öltenekk és jelleg jellegzet zetes es mondat mondat-típ -típuso usokk formáj formájába ábann fogalm fogalmazh azhatju atjukk meg őke őket. t. E mondatokban az információ torzítás még nyilvánvalóbb. A piramisnak a primer és szekunder feltevések területére eső részét ismeretelméleti (epistemiológiai) síknak nevezzük, mivel a valóság megismerésének egyéni depressziós mechanizmusát hordozza. A másodlagos feltevések konkrét szituáció-viselkedés elemekre, illetve ezeknek megfelelő konkrét nyelvi állításokra bonthatóak. Az elemzésnek ez a fenomenológiai síkja, s ezen a területen folyik a terapeuta és páciens közötti kommunikáció. A depressziós "tetrád" elemei tehát a következők: A. Énnel kapcsolatos B. "Én és a másik" C. A valóság D. A jövő A. Az énnel kapcsolatban depressziós betegeknél a következő primer feltevéseket különíthetjük el: A/l. Értéktelenség. Értéktelenség. A depr depres essz szió ióss én-é én-élm lmén ényy lega legala lapv pvet etőb őbbb sémá sémája. ja. Mind Minden en az énne énnell kapc kapcso sola lato toss információhoz negatív értékmozzanat, azaz értékhiány csatlakozik. Érthető, miért képes a depressziós olyan könnyen eldobni azt, ami számára alapvetően értéktelen: az életét. Egyes gyakoribb másodlagos feltevések, melyek e kategóriába tartoznak: - Állandóan bizonyítanom kell, hogy nem vagyok rossz… - Másokkal összehasonlítva magam, alulmaradok - Ha tanácsot adnak, azt jelenti, kioktatnak - Ha egyéni hajlamaimat követem, kötelességek alól bújok ki... - Előnytelen a külsőm... A/2. Betegsé A/2. Betegség. g. A klinikai gyakorlatban fontos alapélmény. A testi történések, propriocepciók értelmezése a betegség dimenzió mentén történik. Ennek jelentőségét újabban a pánik-rohamok kialakulásánál is hangsúlyozzák. A mindennapi élettel együtt járó elvetések, hibák is betegség-értelmezést nyernek. Egyes gyakoribb másodlagos feltevések: - Ha valamit elfelejtek, leépülés jele... - Állapotom egyre rosszabb - Úgysem fogok soká élni - Rajtam nem lehet segíteni
103
- Mi lesz, ha rosszul leszek? ges személy (special person). Ezt a sémát Raimy (1985) írta le. A beteg másnak, különbözőnek A/3. Különle A/3. Különleges éli meg magát, magát, vag vagyy fordít fordítva, va, az embere embereket ket tartja tartja külön különböz bözőne őnek. k. A "máss "másság" ág" minden mindennap napos os észlele észlelete te különleges hangsúlyt kap, negatív értelemben. Ez az észleleti mód ugyanakkor differenciálatlan, globális személypercepciót eredményez: a másság tükrében mindenki "egyformán" különbözik az egyéntől. Főbb másodlagos feltevések: - Én erre képtelen vagyok - Nekem nem olyan a természetem - Körülményeim nem teszik lehetővé, hogy... B. Az "Én és a másik" témakörhöz tartozó alapfeltevések az egyén közvetlen szociális környezetével kapcsolatosak, így depressziókban rendkívüli jelentőségük van. Ezek a sémák határozzák meg az egyén szociális térben való mozgását, boldogulását (helyesebben boldogtalanságát). B/l. "Engem nem lehet szeretni." Az egyik legtöbb szenvedést okozó séma, amely minden lehetséges szeretetkapcsolat szétrombolója. Nem véletlen hogy a depressziós egyének igen nagy hányada egyedül éli le az életét. Másodlagos feltevések: - Csak akkor vagyok szeretetreméltó, ha mindenki szeret - Hogy szeressenek, előbb tennem kell érte valamit - Csak addig szeretnek, míg rám szorulnak... - Ha valaki azt állítja, hogy szeret, - előbb be kell bizonyítania - azt próbára kell tenni - annak nem lehet hinni - Ha valaki mint férfi (mint nő) közeledik hozzám, az nem tiszta dolog - A szeretet sohasem őszinte. B/2. Aki B/2. Aki nincs velem, ellenem van. Ez a séma különösen a hosztilis beállítottságú, bizalmatlan, mindenkiben gonoszat látó depressziósokra jellemző: - Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam - Az emberek sohasem őszinték - Elvárhatom, hogy környezetemben szeressenek - Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák. B/3. "Meg nem értés". Ez a séma magával vonja, hogy a depressziós egyén félreértéstől való félelmét mindent túlbeszél, túlmagyaráz, közlései túlzottan redundánsak. Gyakran ingerülten vádolja környezetét a megértés hiánya miatt. - Pedig én mindig jót akarok - Gyakran félreértenek
104
- Az emberekből hiányzik a mások iránti megértés - X (fontos személy) nem ért meg engem C. Valósággal kapcsolatos attitűdök a tárgyi világhoz, a társadalomhoz, általában az emberekhez való viszonyokat határoznak meg. Célszerű a tárgyi világot és az "embereket általában" különválasztani. C/l. A C/l. A tárgyi világ. A depressziós depressziós számára minden alapjában véve rossz, ez alól csak ritkán és elvétve elvétve van kivétel: - A világ csupa rossz, undorító dologgal van tele - Nem érdekel, mi történik a világban - Mi jó van abban, ha új dolgokat ismerek meg? - Ritkán kellemes az időjárás - Az élet csupa hajsza, gürcölés - Az életnek nincs értelme. C/2. A depressziósnak az emberekről alkotott általános felfogása gyakran a mizantróp tipikus képet jeleníti meg: - Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz - A férfiak a nőkben csak eszközt látnak D. A jövő. A depressziós egyén jövőképe reménytelen. Mivel negatív eseményeket vár a jövőben is, az emberi lehetőségek gazdag tárháza nem létezik számára. Ezért a jövő előre rögzített, bejósolható rossz. Hiába minden erőfeszítés ennek elkerülésére. A depressziós nem megvalósítja a jövőt, hanem az történik vele. Igazában az idővel való viszony ontológiai zavaráról van itt szó. D/l. A D/l. A jó a rossz előjele. - Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána rossz következik. - Bele sem kezdek egy kapcsolatba, úgyis elromlik. - Bármibe fogok, balul sül el - Nem érdemes tervezni D/2. Minden D/2. Minden egyre rossza rosszabb bb - Régebben minden jobb volt - Egyre öregebb vagyok (mondja akár a 20, 30 éves is) - Nem sok időt jósolok magamnak - Az élet egyre nehezebb D/3.100 D/3.100 %-os biztonság igénye. A depressziós nem tudja elviselni a jövő bizonytalanságát, a kockázatot. Inkább vállalja a biztos rosszat: - Minden rosszra előre fel kell készülni
105
- Mondják meg azt is, ha rákom van, csak ne hagyjanak bizonytalanságban - Az ember saját magában bízhat csupán. Az inform információ ációkat kat a fenti fenti kog kognit nitív ív sémába sémába torzít torzítóó gon gondol dolkod kodási ási mechan mechanizm izmuso usokat kat logika logikaii hibákn hibáknak ak nevezzük. A depressziós egyén vizsgálata során e logikai sajátosságokkal gyakran találkozunk. Részletes leírásukra e helyütt nem térünk ki, Burns (1980) munkájára utalunk. Az ilyen logikai hibák, pl. túlzó általánosítás (egyszer nem sikerül = soha nem sikerül), "minden vagy semmi" gondolkodás (ha nem teljes a siker = kudarc). A depressziós karaktert a fentiek szerint definiáljuk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a DCS nem specifikus a depressziós állapotokra vonatkozóan. Sokkal tágabb körű jelenséggel van dolgunk. Minden, a neurózisok kategóriáiba sorolt állapot hátterében feltárhatjuk a DCS többé-kevésbé kialakult változatait. Frank 1974-ben írta le az általa demoralizációs szindrómának nevezett állapotot, amely a lelki zavarok hátter hátterébe ébenn föllel föllelhet hető, ő, a személ személyy egészé egészétt érintő érintő zavar, zavar, elsőso elsősorba rbann szubje szubjektí ktívv oldalr oldalról ól megfog megfogalm almazv azvaa (szubjektív (szubjektív inkompeten inkompetencia, cia, elidegened elidegenedés, és, reménytelen reménytelenség, ség, gyámoltalan gyámoltalanság) ság).. A fentiekben fentiekben lényegében lényegében a demoralizációs szindróma kognitív leírását vázoltuk. Végül is megállapíthatjuk, hogy a karakterológiai zavar egy általános "neurotikus készenléttel" azonos, amelyet korábban neurotikus személyiségstruktúraként írtak le. A DCS fogalma tágabb dimenzióban, egységesebben írja le ezt a "neurotikus" készenlétet. E rendszer végső soron egy végső, elkerülhetetlen katasztrófa, a halál anticipációja, s az élet ennek a végső nagy félelemnek apró, mindennapi félelmekre való lebontása.
106
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS HATÁSMECHANIZMUSA A pszichoterápia hatékonyságának kérdése az utóbbi években az érdeklődés előterébe került. Nagyrészt biztosítási igények hatására nagyszabású kutató programokat kezdeményeztek, amelyek nagy általánoss általánosságban ágban igazolták igazolták a pszichoter pszichoterápiák ápiák hatékonysá hatékonyságát. gát. Ezzel Ezzel egyes szkeptikus szkeptikus kutatók kutatók álláspontj álláspontjaa megdőlt (pl. Eysencké, aki azt állította, hogy az analitikus terápiák gyógyeredményei a spontán gyógyulások arányát nem múlják felül.) A biztosítótársaságok egyes fejlettebb országokban a pszichoterápiás kezelés költségeit is megtérítik. Érthető, ha tudni akarják, hogy az a pszichoterápia, amelyért nagy összegeket fizetn fizetnek, ek, valóba valóbann hatéko hatékony ny eljárá eljárás-e s-e.. Nyilvá Nyilvánva nvaló, ló, hog hogyy az ilyen ilyen típusú típusú vizsgá vizsgálat latok ok során során számta számtalan lan módszertani nehézséggel kell számolnunk. Ezért a vizsgálatok eredményeit kellő kritikával kell értékelnünk. Az egyes pszichoterápiás iskolák képviselői természetesen igazolni tudják saját módszerük hatékonyságát. Nem feltétlenül a tudományos egzaktságon múlik, hogy a biztosítók milyen módszereket, és milyen képzettségű pszichoterapeutákat vesznek fel listájukra. A pszich pszichote oteráp rápia ia hatéko hatékonys nyságá ágára ra von vonatk atkozó ozó tanulm tanulmányo ányokk köz közül ül különö különösen sen érdek érdekese esekk azok, azok, amelye amelyek k nagyszámú vizsgálati beszámoló utólagos értékelésén alapulnak, ún. meta-analízisek. Smith és Glass 520 tanulmány elemzése alapján az egyes módszerek hatékonysági mutatóit is kiszámítják (a szórást, mint egységet véve alapul). Így pl. a kognitív-viselkedésterápia mutatója 1,13, a pszichodinamikus terápiáké 0,69, a nem definiálható tanácsadásé 0,28 (Smith és Glass, 1980). Lönnquist hasonló munkájában egyértelműen állást foglal a pszichoterápia hatékonysága mellett (Lönnquist, 1985). A gyó gyógyí gyító tó beszél beszélget getésn ésnek ek az a szemlé szemlélet lete, e, amelye amelyett itt képvis képviselü elünk, nk, önmagá önmagátt nem szigor szigorúan úan vett vett "módszerként" definiálja. Inkább a gyógyító célzatú kommunikáció általános alapjairól van szó. Ezek az elvek mindenfajta megközelítésre érvényesek. A hatásmechanizmus leírásánál is olyan törvényszerűségekre mutatunk rá, amelyek módszerektől függetlenül minden pszichoterápiára érvényesek. A gyógyító gyógyító beszélgetés beszélgetés során bekövetkező bekövetkező változások változások leírása
Mielőtt a hatásmechanizmus részleteibe belemennénk, meg kell fogalmaznunk, mi is változik a kliens állapotában akkor, amikor eredményekről számolunk be. Nyilvánvaló, a legegyszerűbb válasz az, hogy a beteg tünetei enyhülnek vagy csökkennek. Klinikai vizsgálatok során a tünetek mérése útján a javulásról viszonylag egzakt képet kapunk. Számos esetben nem kifeje kifejezet zettt betege betegekke kkell foglal foglalkoz kozunk unk,, illetv illetvee a "tünet "tünetek" ek" nehez nehezen en objekt objektivá iválha lható, tó, belső belső élmény élményzav zavaro arok. k. Ilyenkor külső kritériumot nehezebben találunk. Tudományos vizsgálatok során különféle tesztmódszerekre támaszkodhatunk. Mivel Mivel gyó gyógyí gyító tó beszél beszélget getésr ésről ől van szó, szó, a változ változáso ásokat kat a nye nyelvi lvi megny megnyilv ilvánu ánulás lásoko okonn is lemérh lemérhetj etjük. ük. Globálisan megfogalmazva eredményes terápia során a változás főbb tendenciái a következők: - A szorongásos szorongásos készség készség csökken. csökken. Egyúttal - ha vann vannak ak - a vegetatív tünetek tünetek enyhülését enyhülését is jelenti. jelenti. Tehát kliensünk elvisel olyan helyzeteket is, amelyekben korábban szorongani szokott. - A kliens önmagával önmagával kapcsolatban kapcsolatban új tapasztalatokr tapasztalatokraa tesz szert. szert. Önké Önképe pe tehát reálisabb lesz, csökken csökken az önkép-reális én távolsága. Ennek eredményeképp az önkép és énideál is közelebb kerül egymáshoz. - Az érzelmi beállítódások megváltoznak. megváltoznak. Az egyén felismeri, hogy a dolgoknak, dolgoknak, személyeknek tulajdonított sajáts sajátságo ágok, k, értéke értékekk (pl. (pl. jó-ros jó-rossz) sz) inkább inkább önmagá önmagában ban rejlen rejlenek, ek, saját saját értéke értékelés lései, ei, amelye amelyeket ket beleve belevetít tít a dolgokba. (Itt nem valami erkölcsi "relativizmust" képviselünk. "Tulajdonított" értékelésekről van szó.) - Sikeres Sikeres terápia során az egyén új viselkedésmód viselkedésmódokra okra tesz szert. Különösen Különösen megváltozik megváltozik a konfliktusok konfliktusok kezelésének módja. - A terápia során nem egyszer egyszer új döntések születnek, vagy hosszabb hosszabb ideje vajúdó kérdésekre válasz válasz születik. - A kezelés során a kliens kliens figyelme, amelyet döntően a múlt kötött le, fokozatosan fokozatosan a jelen és jövő kérdései kérdései felé fordul.
107
- A beszél beszélget getés, és, amely amely kezdet kezdetben ben a tünete tünetekk és pan panasz aszok ok felsor felsorolás olására ára korlát korlátozó ozódik dik,, a terápia terápia során során fokozatosan a személyek önmagával való foglalkozásába megy át. A jól vezetett terápia során a tünetekről a folyamat előrehaladtával egyre kevesebb szó esik. A kliens felismeri, hogy ezeknek csupán jelzés-értéke van, s a lényegi kérdéseket az önmagával való viszonyban fogalmazhatjuk meg. Személ Személykö yközpo zpontú ntú terápiá terápiákk szöveg szövegein einek ek elemzé elemzése se alátám alátámasz asztja tja a fenti fenti megálla megállapítá pítások sokat, at, és tovább továbbii részletekkel egészíti ki azokat. Ilyen vizsgálatot Seeman (1949) végzett először. A terápiás folyamat első és utolsó szakaszaiból vett több ezer kliens megnyilatkozásból álló mintán a következő százalékos változásokat állapította meg (az összmegnyilatkozások százalékában): Tartalmi kategóriák változása
problémafeltárás, megbeszélés
52%
28%
belátás-élmény
4%
19%
tervezés, új viselkedésmód kialakítás, új orientáció
1%
5%
elfogadás (beletörődés)
34%
31%
összes többi kategória
9%
16%
egészében pozitív
32%
47%
egészében negatív
62%
45%
egészében ambivalens
5%
8%
kizárólag pozitív
31%
62%
kizárólag negatív
69%
38%
összes negatív beállítódás
66%
33%
összes pozitív beállítódás
33%
66%
Beállítódások Beállítódások változása változása
A pozitív-negatív beállítódások arányának változása különösen jól szemlélteti a belső élménymód változását. Az egyén gyakrabban éli át önmagát és világát pozitív értékként. A pozitív negatív élmények arányának meghatározásával F. Pogány J. könnyen használható, egyszerű módszert fejlesztett ki a pszichoterápiás folyamat követése céljából (F. Pogány, 1988). A személ személykö yközpo zpontú ntú megköz megközelí elítés tés termin terminoló ológiáj giájaa szerin szerintt a változ változáso ásokk tenden tendenciá ciáit it a köv követk etkező ezőkép képpp foglalhatjuk össze. 1. A terápia során az egyén önmagát egyre inkább képes elfogadni olyannak, aki értékek és lehetőségek hordozója.
108
2. A kliens egyre inkább képes képes lesz arra, hogy önmagával, önmagával, és a világgal kapcsolatos tapasztalatait tudatába integrálja, korábban elhárított tapasztalatait befogadja. Ennek eredményeképp reálisabb látásmódra tesz szert. 3. Egyre inkább saját nézőpontja nézőpontja szerint viszonyul a dolgokhoz. dolgokhoz. Felismeri, hogy a dolgok dolgok többnyire az által lesznek "jók" vagy "rosszak", hogy az egyén annak tartja őket. 4. Eredményes terápia során az egyén egyén értékrendje szilárdabbá válik, ugyanakkor ugyanakkor elfogadóbb, nyitottabb lesz más értékek irányában is. Előfordulhat, hogy az egyén a terápia során ébred rá arra, hogy valamilyen személyen túli értékrend elfogadása a "fully functioning person" egyik alapfeltétele. Rogers és követőinek szemléletében a terápiás változás tehát nem más, mint önképváltozás (Rogers, 1951, Helm, 1978). A szem személ élyy zava zavara rain inak ak lény lényeg egee ugya ugyani niss az, az, hogy hogy bizo bizony nyos os torz torz érté értéke kelé lése sek, k, amel amelye yeke kett a szem személ élyy környezetéből vesz át, valóságos tapasztalatok tagadásához és torzulásához vezetnek. Ezáltal a személy önmagát ellentmondásosan éli át (Festinger-féle kognitív disszonancia!). Ez a szorongás forrása, vagyis, hogy a tapasztalat és az önkép nem fedik egymást. A terápiás hatás nem úgy valósul meg, hogy az egyén "belátja", tudatosan megérti ezeket az összefüggéseket. A változási folyamat lassú, kis lépésekben valósul meg, a tapasztalatok mintegy "küszöbalatti", észrevétlen változások során módosulnak. Ezt a "küszöbalatti" tapasztalatot nevezte Rogers subceptionnak. Tehát a kezelés nem hangos "ahá" élmények sorozata. A subception fogalma nem azt jelenti, hogy itt a mélylélektan értelmében vett "tudattalanról" lenne szó, hanem olyan új, önmagával kapcsolatos tapasztalatokról, amelyek a terápiás munka során az önképhez illeszkednek és ezáltal annak változását eredményezik. A változás azonban nem olyan nagyfokú, hogy szorongást és defenzív viselkedést kellene mobilizálnia. Az alapfeltételek alapfeltételek szerepe a hatásmechaniz hatásmechanizmus mus szempontjá szempontjából. ból.
Általán Általánoss osságb ágban an leszög leszögezh ezhetj etjük, ük, hog hogyy az alapfe alapfelté ltétel telek ek mindeg mindegyike yike köz közvetl vetlenü enüll is felelő felelőss terápiá terápiáss változásokért. Nézzük, mit jelent a FNE a kliens szemszögéből. szemszögéből. A terápia során folytatott önfeltárás (ÖF) a személy valóságának újabb és újabb területeire kalandozik el. Ennek során a személy önmagának olyan tulajdonságait is feltárja, amelyekhez negatív értékelést kapcsol, amelyeket amelyeket nem tud elfogadni. elfogadni. (Súlyos esetben esetben az egyén egyén önmagát önmagát teljesen teljesen elfogadhata elfogadhatatlann tlannak ak éli meg.) Az önfeltárás óvatos, félénk, hiszen a kliens, érthető módon, negatív. A terapeuta viszont egészen másként reagál reagál.. Elutas Elutasítás ítás helyet helyettt elfoga elfogadás dással sal,, ellent ellentmon mondás dás helyett helyett megért megértés éssel sel,, lebecs lebecsülé üléss helyet helyettt poz pozitív itív érté értéke kelé léss ssel el.. Így, Így, apró apró lépé lépése senk nkén éntt a szem személ élyy önma önmagá gát, t, mint mint elfo elfoga gadh dhat atót ót,, mint mint érté értéke kese sett látj látjaa visszatükröződni. Önképe ezáltal fokozatosan módosul, reális, elfogadható lesz, korábban negatívnak megélt tulajdonságait is képes lesz elfogadni. Szakszerűbben megfogalmazva: az énreleváns információk nagyobb való valósz szín ínűs űség égge gell vált váltan anak ak ki pozi pozitív tív érté értéke kelé lést st,, ille illetv tvee váln válnak ak reál reális issá sá,, szab szabad adul ulna nakk meg meg nega negatí tívv értékjegyeiktől. Természetesen nem arról van szó, hogy a "rossz" tulajdonságokról megmagyarázzuk, nem is olyan rosszak. A súlyos fokban negatív önkép megbénítja a személy jobbra törekvését: "úgyis hiába". Az önmagunk elfogadása szoros kapcsolatban van mások elfogadásának képességével. A feltétel nélküli elfoga elfogadás dás c. fejeze fejezetbe tbenn utalta utaltam m arra, arra, hog hogyy ez a roger rogersi si fogalo fogalom m a keresz keresztén ténysé ységg szeret szeretetf etfoga ogalmá lmával val azonosítható. Ugyanaz vonatkozik az önelfogadás és mások elfogadása közötti kapcsolatra. A (helyes) önszeretet válik a mások iránti szeretet mértékévé, "szeresd felebarátodat, mint önmagadat", hangzik a krisztusi parancs (Mt 22, 39). A személyközpontú terápiás irányzat tehát mélyen gyökerezik az európai zsidó-keresztény kulturális örökségben. Önszeretetünk viszont annak függvénye, miként szerettek bennünket szüleink, családtagjaink, tanáraink stb. Vagyis az önszeretet a szocializáció során alakul ki. Ilyen módon az önszeretet, illetve mások szeretetére való képesség elválaszthatatlanul összefonódik. A verbalizáció - mint a terapeuta speciális kommunikációja - ugyancsak közvetlenül képes a partner befolyásolására. A terapeuta a kliens által közöltek rejtett mögöttes tartalmát jelzi vissza. Megvilágítja azt, ami az illető számára homályban maradt, jóllehet őbelőle származik. A terapeuta úgy viselkedik, mint partnerének "alteregója". Hozzásegíti a másikat ahhoz, hogy önmagát árnyaltabban lássa, hogy önmaga 109
ismere ismeretlen tlen régió régióiba iba is beh behatol atolhas hasson son.. A verbali verbalizác záció ió során során a terape terapeuta uta teljese teljesenn átvesz átveszii a klien klienss belső belső vonatkozás vona tkozásii rendszerét rendszerét,, látásmódját látásmódját,, de nem azonosul azonosul vele. vele. (A pszichoana pszichoanalízist lízistől ől ez utóbbi utóbbi lényegesen lényegesen különbözik.) Nem arról van tehát szó, hogy amikor a páciens szorong, akkor a terapeuta is szorongást érez, hanem arról, hogy olyan pontosan érzékeli betegét, mintha maga is szorongana. Az "olyan pontosan értem, mintha én is érezném" meghatározás nehezen értelmezhető. Nyilván nem arról van szó, hogy a terapeuta "kogn "ko gnitív itív"" maximá maximális lisan an reagá reagáll kliens kliensére ére,, emóció emóciókk viszon viszontt nem keletk keletkezn eznek ek ben benne. ne. An Annál nál is inkább inkább képtelenség lenne ezt állítani, mivel az emóciók és ezek kognitív oldala nem választható el egymástól. Inkább arról lehet szó, hogy a terapeuta reakciói túlnyomóan "kognitívak" és kevésbé emocionálisak". A kliens esetében a helyzet fordított, sőt ez képezi a zavarok lényegét, intenzív érzelmeiben nem tud "kognitív strukt struktúrá úrát" t" teremt teremteni eni.. Vé Vélem lemény ényeme emett azok azok a kísérl kísérlete etekk támasz támasztjá tjákk alá, alá, aho aholl színé színészp szpácie áciense nseket ket arra arra instruáltak, hogy a terápia során meghatározott érzelmeket mutassanak. Igazolható volt, hogy a terapeutában is hasonló érzelmek léptek fel. A terapeuta helyzete a teljes azonosulás és a kívülálló megfigyelő objektivitás között köz ött helyez helyezhet hetőő el valaho valahol. l. Már Schult Schultzz (1963) (1963) is megfog megfogalm almazt aztaa a terápiá terápiáss kap kapcso csolat latnak nak ezt az "őskonfliktusát" (Urkonflikt): objektív, ugyanakkor a barátságnál is szorosabb. A két végpont közötti helyes magatartás kialakítása nem könnyű. Sőt, rugalmasságot igényel a terapeuta részéről, mivel partnere igényei szerint változhat a helyzet. A pszichoterápiának valóban ez az egyik sarkalatos pontja. A verbal verbalizá izáció ció köz közvet vetlen len hatása hatásairó iróll még lesz lesz szó. szó. Példak Példaként ént álljon álljon itt egy megjeg megjegyzé yzés, s, amelyet amelyet egy fiatalember tett, az első terápiás ülés élményeiről beszámolva. "Az első beszélgetésünk után különösen jól éreztem magam. Gondolkodtam, mi is történt. Valami olyasmit éreztem, éreztem, mintha egy verset verset olvastam olvastam volna, amelyben a költő pontosan pontosan azt fejezi fejezi ki, amit én is érzek, érzek, csak nem tudok megfogalmazni." Nyilvánvaló, hogy hatékony, hiteles verbalizációra csak az önmagával kongruens terapeuta képes. Ilyen módon a hitelesség is közvetlenül terápiás hatékonysággal bír. A gyógyító beszélgetés során a terapeutát számos kihívás éri. Szorongató helyzetbe is kerülhet. Ha képes nem defenzív módon viselkedni, hitelessége modellértékűvé válik. beszélgetés hatásmecha hatásmechanizmusa nizmusa a viselkedéslélekt viselkedéslélektan an szemszögé szemszögéből ből A gyógyító beszélgetés
Több Többsz ször ör is lesz leszög ögez eztü tük, k, hogy hogy a pszi pszich chot oter erápi ápia: a: inte intenz nzív ív tanu tanulá lási si folya folyama mat. t. Ezér Ezértt a mély mélyén én rejl rejlőő mechanizmusok leírására a tanuláselmélet törvényei is alkalmasak. Cautela (1975) és mások munkássága óta közismert, hogy a verbális viselkedés is ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, mint a viselkedés egésze (pl. a verbális kondicionálás törvényszerűségei). A pszichoterápiának nincsenek olyan különleges törvényei, amelyek alapvetően különböznének a viselkedésre vonatkozó általános elvektől. Ez egyúttal magával vonja, hogy a különféle pszichoterápiás módszerek hatótényezői is közösek, sőt, amennyiben valóba valóbann hatáso hatásosak sak,, ann annyib yiban an köz közöse ösek. k. Ezeket Ezeket pillan pillanatn atnyila yilagg a tanulá tanulásel selmél mélet et termin terminusa usaiva ivall tudjuk tudjuk leghatékonyabban leírni. Előbb általános hatótényezőkről, majd speciális kognitív folyamatokról beszélünk. 1.) A verbális, operáns kondicionálás elve a pszichoterápia egészében érvényesül. Számtalan kísérlet igazolja, hogy a verbális viselkedés operáns módon befolyásolható anélkül, hogy az illető maga észrevenné. Pl. ha egyetemi hallgatókat arra kérünk, hogy az előadó bizonyos nyelvi fordulatai esetén (pl. ha azt mondja: "ugyebár") egyértelmű pozitív jelzéseket adjanak (helyeslő bólintás, feltűnő jegyzetelés, fokozott figyelem stb.), kimutatható, hogy az óra végén az előadó gyakrabban használja ezt a fordulatot. A gyógyító kapcsolatban szelektív kondicionálás érvényesül. A terapeuta speciális figyelmi beállítódása révén révén az olyan olyan verbáli verbáliss megnyi megnyilván lvánulá ulások sokat at erősít erősítii meg, meg, amelye amelyekk a kívánt kívánt cél irányá irányába ba mutatn mutatnak. ak. A terape terapeuta uta megerő megerősít sítőő hatása hatása elsőso elsősorba rbann az empátiá empátiáss vissza visszajel jelzés zésen en keresz keresztül tül érvény érvényesü esüll (vagyi (vagyiss a verbali verbalizác záció ió útján) útján),, az emocion emocionális ális hátter hátteret et ezen ezen kívül kívül az elfoga elfogadó dó FNE magata magatartá rtáss biztos biztosítja ítja.. Az a szubje szubjektí ktívv élmény élmény,, hog hogyy megért megértene enek, k, figyel figyelnek nek rám, rám, elfoga elfogadna dnak, k, a legele legelemib mibbb mozzan mozzanata ata a poz pozitív itív emberközi kapcsolatoknak, amely hatalmas erőforrás. Ennek az erőnek a vonzásában a kliens gyorsan felhagy a külsődleges, személytelen dolgokkal, s valódi önfeltárásba kezd. A képzett terapeuta tehát elsősorban az önfeltárás irányába kondicionálja kliensét. A szelektív kondicionálásnak ez a formája a terapeuta nagy figyelmi erőfeszítését igényli. A figyelem 110
ellankadása, az ÖF szintjének csökkenését eredményezi. Az összefüggés, mint tudjuk, fordítva is fennáll. A kliens ÖF-a a terapeuta számára megerősítő hatású. A FNE is megerősítő hatású. Alacsony szint mellett a verbalizáció kondicionáló hatása sem érvényesül. Egy vizsgálat (Reece, 1964) kimutatta, a megfelelő légkörben folytatott verbalizáció négyszeresen hatékonyabb, mint a nem elfogadó légkörben folytatott terápia. A verbális kondicionálást nem korlátozzuk csupán a VERB-ÖF kapcsolatra. A kliens beszédének egyes elemei terápiás szempontból különösen fontosak. Ezért egyes tartalmi mozzanatokra külön is figyeljünk, s ezeket megfelelő módon emeljük ki. Ilyen az önmegerősítés, vagy pozitív önértékelés. Jelentőségét nem kell hangsúlyozni. Köztudott, hogy a negatív önkép többek között az önmegerősítő viselkedés hiányával jár együtt. Jó, ha a terapeuta észreveszi páciensénél azokat a törekvéseket, amelyek a szociális kapcsolatok felvételére irányulnak, s ezeket is "jutalmazza" azáltal, hogy reflektál rájuk. Az ortodox rogersi koncepció, miszerint a terapeuta egyáltalán nem befolyásolja kliensét, hanem csak hitelesen visszatükrözi, a mai szemléletünkben bizonyos fenntartásokkal érvényesíthető. Kétségtelen, hogy a jó terapeuta a partnerére hagyatkozik, nem saját magát vetíti a folyamatba. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kliens által felkínált anyagot többféleképp is szelektálhatjuk, mást és mást emelhetünk ki belőle, és önmagá önmagában ban mindeg mindegyik yik megfele megfelelhe lhett a vissza visszatük tükröz rözés és köv követe etelmé lménye nyeine inek. k. Vé Végül gül is nag nagyon yon sok múlik múlik a terapeután. Nem meglepőek tehát azok a kísérletes adatok, melyek szerint a pszichoterápia során még a partnerek nyelvhasználata, stílusa is közeledik közeledik egymáshoz. Kimutatható az értékorientáció értékorientáció hasonulása is. 2.) A pszichoterápia során a reciprok affektusok elve érvényesül (más néven ellenkondicionálás). Wolpe írta le (Wolpe, 1985, Tringer, Mórotz, 1985) a deszenzitizáló kezelésnek ezt az alapelvét. Szorongás, mint komplex pszicho-fiziológiai reakció nem jöhet létre akkor, ha a beteg olyan állapotban van, amely a szorongás szorongással sal összeegye összeegyeztethe ztethetetlen tetlen (incompatib (incompatibilis) ilis).. Az ilyen "ellentett "ellentett reakciók" reakciók" kiváltása kiváltása a szorongás szorongás létrejöttét létrejöttét megakadályo megakadályozhatja zhatja.. Szorongás Szorongás mindig izomtónus izomtónus növe növekedés kedéssel sel jár együtt. együtt. Ha izomellazítá izomellazítást st idézünk elő (pl. relaxációs módszerekkel), a szorongás nem alakul ki, esetleg még akkor sem, ha a beteg a szorongás szorongáskeltő keltő ingerrel találkozik (pl. fóbiás fóbiás egyén a közlekedés közlekedésii eszköz eszköz képével). képével). Ezen alapszik a fóbiák deszenzitizáló kezelése. Helm (1978) szerint a pozitív elfogadás légköre (azaz maximális biztonság élménye) a legerősebb szorongásellenes állapot, sokkal inkább, mint az izomrelaxáció. (Érthető, hiszen a szorongás lényege: a biztonság hiánya.) Ha ebben az állapotban a kliens ÖF-t folytat, önmagát (verbálisan) szorongást és félelmet keltő helyzeteknek teszi ki, pl. azáltal, hogy félelmeinek tárgyairól beszél, vagy saját személyének olyan rétegeit érinti érinti,, amelye amelyekk torz, torz, negat negatív ív önért önértéke ékelés lés miatt miatt erős erős elhárí elhárító tó viselk viselkedé edéss véd védőbu őburka rka alatt alatt rejtőz rejtőznek nek.. A biztonságos, elfogadó légkörben ezek feltárása szorongásmentesen történik, ezáltal kognitív szinten deszenzibilizálás jön létre. Hogy kog Hogy kognit nitív ív ingere ingerekk szoron szorongás gástt kép képese esekk kivált kiváltani ani,, az ma már tudomán tudományos yos tény. tény. A pán pánikr ikreak eakció ció kialakulásában döntő szerepet játszanak azok a kognitív értékelések, amelyeket a beteg a testi szenzációkhoz fűz (pl. "szívdobogás = infarktusom lesz") (Kopp, 1985). Ki ne hallott volna ilyen kijelentéseket: "jaj, ha csak rágondolok, máris rosszul leszek". 3.) A diszkrimináns (megkülönböztető) tanulás a pszichoterápiában különösen fontos szerepet játszik. Ennek lényeg lényegét ét akk akkor or érthet érthetjük jük meg igazán igazán,, ha az ellenk ellenkező ező folyam folyamatb atból, ól, az általá általános nosítás ításból ból indulu indulunk nk ki (generalizá (generalizáció). ció). Elemi szinten szinten a generalizáci generalizációó azt jelenti, jelenti, hogy az inger-reak inger-reakció ció kapcsolat kapcsolat kialakulását kialakulását követően az eredetihez hasonló ingerek is képesek kiváltani a reakciót. Pl. a kutya nemcsak a megszokott csengő hangjára kezd nyálat termelni, hanem valamivel eltérő hangú csengőre is. A még reakciót kiváltó eltérés mértéke a generalizáció nagyságát jelzi. Lelki betegségek létrejöttén a generalizáció alapvető szerepet játszik. Leglátványosabb példái ennek fóbiás betegeknél láthatóak. Időbeli, térbeli, szemantikai generalizációt különíthetünk el. Más felosztásban inger- és reakció genaralizációról beszélünk. Egy orvos-beteg beszámolt arról, hogy munkahelyén egyszer ellátott egy fiatalembert, akinek valamilyen tachikardiás rosszulléte volt. Orvosunk megijedt ugyan, de szakszerűen ellátta a beteget. Attól kezdve nyugtalanság fogta el, ha találkozik ezzel a fiatalemberrel, sőt, már akkor is, ha tudja, hogy bent tartózkodik 111
az intézetben, sőt elég, ha csak rágondol vagy nevét említik (itt már kognitív-szemantikus generalizációról is szó van). A lelki zavarok többségében a szemantikai generalizáció játszik szerepet. A negatív önképhez társuló depresszív kognitív struktúra szerves részét képezi a "túlzott általánosításnak" (Burns, 1985) nevezett logikai zavar (pl. X nem ért velem egyet, tehát X nem szeret, vagy leejtettem a poharat, kétbalkezes vagyok stb.). Kognit Kog nitív ív síkon síkon leggya leggyakra krabba bbann a gen general eralizá izáción ciónak ak az a formáj formájaa érvény érvényesü esül, l, amikor amikor a beteg beteg egy egysze szeri ri tapasztalatokból általános törvényre következtet. (A közértben becsaptak = az emberek gonoszak.) Más megfogalmazásban a generalizáció azt jelenti, hogy specifikus ingerek kognitív sémákat aktiválnak (pl. séma: "engem nem szeretnek". Ennek aktiválódása: a főnök reggel barátságtalanul köszönt - tehát valami baj van velem). A terápia során a generalizációval ellentétes folyamatokat erősítjük. Diszkrimináns tanulás azt jelenti, hogy a reak reakció ció csak csak az ered eredet etii inge ingerr rree köve követk tkez ezik ik be, be, s a haso hasonl nlóó inge ingere rekr kree nem nem (vag (vagyy kevé kevésb sbé) é).. Elem Elemii állatkísérletes formája az, amikor a kutyának meg kell különböztetnie az ellipszist és a kört (Pavlov, 1972). A verbális pszichoterápia során számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a diszkrimináns tanulás érvényre jusson. A kliens a szenvedéseivel kapcsolatos élményeket többnyire diffúzán, kaotikus módon adja elő. A terapeuta a szituáció egyes elemeit árnyaltan, elkülönítve, strukturáltan jelzi vissza. 4.) Többszörösen igazolt tény, hogy a pszichoterápiában modell-tanulás is érvényesül. Ennek során a kliens magatartás-mintákat vehet át a partnerétől, még külön megerősítés nélkül is. Ez részben automatikusan, észrevétlenül zajlik le. Máskor a terapeuta önbevonása erősíti a modellhatást. A terapeuta "aktív fáradozása" (Gendlin, 1961), megoldási módjai jelentenek mintát a kliens számára. Valószínűnek tartom, hogy a pszichoterápia során motívum-tanulás is megvalósul. Ebben is az utánzás játszik szerepet. A kliens a pszichoterápia során nemritkán érdeklődési körét megváltoztatja, új életstílust alakít ki magának. Fiatal betegek, akiknek jövője, életcéljaik még kialakulatlanok, ugyanúgy "elleshetnek" valamit a terápia során, mint ahogy a jó pedagógus is mintaként szolgálhat akár hivatás-választáshoz is. Hosszú távú csoportokban szerzett tapasztalataim is alátámasztják ezt a véleményt. Nem egy esetben láttam, hogy a csoportpszichoterápia a résztvevők valamelyikében életre szóló elhatározásokat indított el. (Pl. többen többen a segítő segítő hivatá hivatások sok valami valamilye lyenn formáj formáját át válasz választot tották ták.. Munkat Munkatárs ársaim aim köz között ött szálló szállóigé igévé vé vált vált a következő megjegyezés: "a beteg állapota ugyan még nem javul, de már pszichológus akar lenni".) A modell-tanulás szerepe a pszichoterápiában tudományosan még feltáratlan terület. A tény maga nem kétséges. Ismételten felhívja figyelmünket arra a hatalmas felelősségre, amelyet a pszichológiai befolyásolás gyakorlata ró a szakemberekre. 5.) A kognitív strukturálás azt jelenti, hogy diffúz, emocionálisan telített tartalmak nyelvi megfogalmazás útján rendezetté, strukturálttá válnak, s a személy számára ezáltal hozzáférhetőbbek lesznek. A folyamat megértéséhez idézzünk fel egy közismert tapasztalatot. Valamilyen probléma foglalkoztat bennünket, amely bizonytalanságban tart, a megoldást még nem tudjuk. A problémát elmondjuk pl. egy barátunknak. Az elbeszélés közben döbbenünk rá, hogy kivilágosodik az, ami eddig homályban volt, vagy esetleg rájövünk valami megoldásra. Amit szavakba öltöztetek, azt már valamelyest birtokolom is. Érzések kimondása önmagunkkal folytatott értelmes párbeszéd (self-talk), amelynek a modern kognitív terápiákban különösen nagy jelentősége van. A vallások szakrális szövegei rögzített kognitív struktúrák, amelyeknek pszichológiai hatása nem kétséges. Az ima egy transz transzcen cenden denss lénnye lénnyell folyta folytatot tottt párbes párbeszéd zéd,, amely amely az önmag önmagunk unkkal kal folyta folytatot tottt dialógu dialóguson son keresztül valósul meg, annak szakrális formája. Így nem kétséges, hogy erőteljes lélektani hatása is van. Az ima modernebb, kötetlen formáira ez különösen is vonatkozik. Az ember tökéletesítésére irányuló vallási törekvések többek között az aszkézis gyakorlatában öltenek testet. A tökéletesedés útja és a lelki terápia céljai között sok párhuzam fedezhető fel. Az aszketikus irodalom nagy alakjai (pl. Szt. Benedek, vagy Johannes Cassianus) számos olyan módszert ajánlanak, amelyek a mai kognitív terápiák szemléletében is fellelhetők (Tringer, Zapotoczky, 1989).
112
Az önv önverb erbaliz alizáció áció jelent jelentősé őségét gét már Lurija Lurija (1961 (1961)) is felism felismert erte, e, és gye gyerme rmekek keknél nél alkalm alkalmazt azta. a. Egyes Egyes viselkedés- és kognitív terápiás eljárásokban (pl. önerősítő tréning) a kliensnek bizonyos formulákat kell ismételgetnie, vagy hangos öninstrukciókat alkalmaznia. (Fontos, ezeket a formulákat szóban, orálisan is kimondjuk. Ha csak gondolatban fogalmazzuk meg, nem ugyanolyan hatásos. A motoros elem, az akusztikus vissza visszajelz jelzés és is fontos fontos az önv önverb erbaliz alizáció áció során. során. A gon gondol dolkod kodás, ás, a fantáz fantázia ia elnagy elnagyolt olt szimbó szimbólum lumokk okkal al dolgozik, ha verbálisan is megfogalmazzuk, akkor részletgazdag és árnyalt lesz minden.) Egy orvos betegem, ha egyedül van otthon, szorongásain úgy segít, hogy írni kezd. Nem akusztikusán, hanem motorikusán fejezi ki magát, az írott nyelv még a beszédnél is pontosabb, árnyaltabb. Helm (1978) a kognitív strukturálásban két mozzanatot különít el. Az egyik a nyelvi szimbolizáció javítása. Betege Betegeink inknél nél gya gyakra krann tapasz tapasztal taljuk juk,, milyen milyen neh neheze ezenn fejez fejezik ik ki maguka magukat. t. Másko Máskorr teljese teljesenn elnagy elnagyolt olt fogalm fogalmakk akkal al dolgoz dolgoznak nak,, tele tele van beszéd beszédük ük általán általánoss osságo ágokka kkal, l, lényeg lényeges es kev kevere eredik dik a lényeg lényegtel telenn ennel. el. Beszédüknek sokszor nincs mélységi dimenziója: minden részlet egyformán fontos. Az empátiás visszajelzés a lényeget, a rejtett, mögöttes tartalmat egyszerű, áttekinthető, árnyalt megfogalmazásban adja vissza. Ezzel mintegy példát adunk betegünknek arra, hogyan lehet nyelvileg pontosan, egyszerűen megfogalmazni azt, amit amit ő eset esetle legg csak csak egy egy ötpe ötperce rcess szóá szóára rada datt ttal al tudo tudott tt kife kifejez jezni ni.. Ny Nyil ilvá vánv nval aló, ó, hogy hogy itt itt vala valame mely lyes estt információveszteséggel kell számolnunk, de ez az ára az áttekinthető struktúrának. A kognitív strukturálás másik mozzanata az információ feldolgozás javítása. Az empátiás terapeuta a nyelvi közlés jelentésének megfejtésén dolgozik. A lelki zavarokban a közléseknek csak egy-egy, előre rögzített értelmezési lehetősége van. A terapeuta felmutatja a közlések egyéb jelentéseit is, ezáltal a kliens számára további önértelmezési lehetőséget kínál fel. Igazi hermeneutikai folyamatról van tehát szó. A terapeuta ún. "átérzett jelentéseket" közöl vissza, vagyis vagyis olyanokat, amelyeket amelyeket a kliens képes képes befogadni, mivel az adott értelmezés érzelmi vetületére rá tud hangolódni. Tehát nem külső értelmezési keretet alkalmaz. 1. példa. A Thta. belső értelmezési keretet alkalmaz: Kl. 1.: Kapcsola Kapcsolatunk tunk már már egy ideje ideje halódik. halódik. Megmond Megmondta, ta, hogy hogy nem tud tud elviselni. elviselni. Csak Csak akkor találkozunk, találkozunk, ha én megyek. Ma is felmentem valami ürüggyel. Ez megalázó egy lánynak, mégis csinálom. Thta. 1.: Annyira ragaszkodik barátságához, hogy kudarcok és elutasítás ellenére is újra meg újra próbálkozik. Ezt a helyzetet helyzetet többnyir többnyiree megalázónak megalázónak tartják. Kl. 2.: Nagyon szeretem, szeretem, és nem tudok tudok beletörődni. beletörődni. Amíg egy egy kis remény remény van, próbálko próbálkozom. zom. 2. példa. Kl. 1. ugyanaz. A Thta. külső értelmezési keretet alkalmaz. Thta. l.: Maga is tudja, hogy ez megalázó, a lány ne fusson a férfi után. Tudomásul kell venni a tényeket. Kl. 2.: Igen tudom, tudom, nem helyes, helyes, de mit tegyek, tegyek, nem tudom megállni. megállni. "Átérz "Áté rzet ettt jele jelent ntés ések ek"" pl.: pl.: kuda kudarc rc,, elut elutas asítá ítás, s, raga ragasz szko kodá dás, s, prób próbál álko kozá zás. s. Kü Küls lsőő érte értelm lmez ezés ésii kere keret: t: megalázkodás, tények, férfi után fut. Az átérzett jelentések az önkép részévé válnak, azt bővítik, gazdagítják, s a torzulások korrekcióját segítik elő. A terápiában való előrehaladás során a kliens is elsajátítja azt a készséget, hogy egy-egy esemény, élmény nyújtotta visszajelzés értelmét árnyaltabban dolgozza fel. Megismeri saját sémáit és megtanulja ezeket túllépni. 6.) A transzfer transzfer tanulás régóta vitatott kérdés a pszichoterápiában. A transzfer azt jelenti, hogy egy adott területen elsajátított készség egy más területre is átvihető. A régi, filozófiai fogantatású pszichológia a transzfert igen szélesen értelmezte. Az "akarat" fogalmában egy olyan lélektani erőt tételeztek fel, amely az élet minden helyzetében érvényesül. Ezért bármely akaraterősítő gyakorlat (pl. önmegtagadás) azzal jár, hogy más területen is nagyobb akarattal dolgozunk (pl. tanulás). Mai ismereteink birtokában úgy látjuk, hogy az embe emberri vise viselk lkeedés dés sokk sokkal al inká inkábbb szitu zituác áció ióho hozz kötöt ötött, t, és kevés evésbé bé füg függ (hi (hipo pottetik etikuus) személyiségtényezőktől. A transzfer lehetőségei tehát szűkebbek. Ha valakinek pl. járműveken is félelmei vannak, de tömegiszonya is van, a kezelés valószínűleg nem lesz eredményes, ha csak egyik szituációra 113
korlátozódunk. Megtaníthatjuk újra közlekedni, de moziba továbbra sem fog elmenni. Bizonyos mértékű átvihetőséggel mégis kell számolnunk, hiszen az élet minden konkrét helyzetét nem lehet "átterapizálni". Pl. kimutatták, hogy az információ-kereső magatartás (érdeklődés, kíváncsiság), amennyiben megerősítést nyer, a szituációk egész során át érvényesül. Ez annál inkább jelentős, mivel neurotikus betegeink többsége információ-kerülő információ-kerülő magatartást mutat. Transzfer érvényesül akkor is, amikor a terápia során szerepjátékszerű helyzetgyakorlatokat végzünk. Ezeket a készségeket a beteg azután a valós életben is gyakorolja. A klasszikus személyközpontú terápia ilyen módsze módszerek reket et nem nem alkalm alkalmaz. az. Kön Könyvü yvünkb nkben en ezért ezért itt csak csak utalun utalunkk rájuk rájuk (kogn (kognitív itív viselk viselkedé edéste sterápi rápiák, ák, önkontrollmódszerek).
114
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS FOLYAMATA A megelőző megelőző tájékozódás tájékozódás
Mielőtt bármilyen segítő munkába kezdenénk, elengedhetetlen, hogy a probléma természetét tisztázzuk. Orvosi-klinikai területen a diagnózis felállításáról beszélünk. Csak ezt követően dönthetünk afelől, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk. Ez a klinikai gondolkodási séma nem lehet öncél. Ezért minden áron való alkalmazásának korlátai vannak. A "diagn "diagnosz osztik tikai" ai",, problé problémaf mafelt eltáró áró munka munka maga maga is hossza hosszabb bb folyam folyamat, at, amely amely egy egybef befoly olyhat hat a segítő segítő beavatkozással. A diagnózis a terápia során módosulhat, ez esetben a tennivalók újrafogalmazására is sor kerülhet. A klinikum területén a beteg hosszú pályát futhat be addig, amíg eljut a betegség lelki természetének felismerésére. Sajnos, az esetek jelentős részében el sem jut idáig. Ezen a helyen nem részletezem az ebből fakadó problémákat. Csupán arra utalok, hogy ne kezdjünk pszichoterápiaként definiált beszélgetésbe addig, amíg a beteg nem tudja elfogadni, hogy neki ez hasznára válhat. A kliens álláspontának módosulása maga is a terápia része. FNE elveivel ellenkeznék, ha a beszélgetések "definícióját" erőltetnénk a betegre, aki ezt "még" nem tudja terápiaként elfogadni. A segítő kapcsolatok más területein a kliens klie ns eleve lelki problémáival fordul a szakemberhez. "Diagnosztikai" tájékozódásra ez esetben is szükség van. A SZKM alapelvei a tájékozódó beszélgetésre is érvényesek. A főbb szempontok a következők: 1. Hagyjuk partnerünket szabadon beszélni és ritkán avatkozzunk közbe. Erre csak olyan esetben lehet szükség, ha a kliens túlságosan is szétszórt, apró részletekben vész el. Vagy túlzottan gátolt, nem tud folyamatosan beszélni, segítséget, bíztatást vár. Sok esetben látszólag időt veszítünk, ha kliensünket nem "tartjuk "tartjuk kézben". kézben". Látszólago Látszólagoss veszteség veszteségről ről van szó. Nem annyira tényekre tényekre van szükségünk szükségünk,, mint inkább a tények mögött megbúvó beállítódásokról, vélekedésekről, világlátásról, önértékelésekről stb. szeretnénk tájékozódni. Ezek a mi "tényeink", és ezek megjelenhetnek bármilyen "vivőközegen" is. Némi túlzással tehát azt mondhatjuk, mindegy, miről beszél a partnerünk. 2. A tájékozódó beszélgetés ne kikérdezés legyen. A kérdező magatartás szerepéről már volt szó. A partnerünket inkább kommentáló megjegyzésekkel "irányítsuk", közvetett úton befolyásoljuk, hogy lényegesebb dolgokról (pl. önmagáról) beszéljen. Természetesen nem arról van szó, hogy egy-egy kérdést ne tehetnénk fel. Inkább egy magatartásról: a kliens által szabadon közölt anyagnak igyekezzünk a mélyére hatolni inkább, mint újabb és újabb anyagokat gyűjteni. 3. Tartsuk tiszteletben kliensünk kliensünk rejtőzködését. Ha úgy látjuk, hogy valamilyen témát témát kerül, ne erőltessük. Később úgyis sort kerít rá. Éppen az a tény, hogy kerüli, mutatja, hogy számára problémás dologról van szó. 4. A tájékozódáshoz szervesen szervesen hozzátartozik a segítségkérés segítségkérés indítékainak feltárása. Az Az indítékok egy része része belső eredetű, szenvedés, fájdalom, fáj dalom, döntésképtelenség stb. Más esetben a kliens körülményeinek alakulása esetleg váratlan, súlyos életesemények késztetik arra, hogy segítségért folyamodjék. Különösen klinikai körülmények között gyakori, hogy a segítségkérés hátterében a hozzátartozók vagy a tágabb környezet kényszerítő ereje áll, s maga az illető nem jelentkezett volna. Ilyen helyzetben különösen óvatosan kell eljárnunk, mivel belső motívumok valószínűleg hiányoznak (pl. alkoholizáló személyt a főnöke kényszerít arra, hogy segítséget keressen, mert különben... vagy a serdülőt, akinek magatartási problémái vannak, a szülei "viszik" pszichológushoz). Külön figyelemmel kell lennünk arra, hogy miért éppen "most" jelentkeznek a problémával. Néha évek óta húzódó húz ódó bajokr bajokról ól van szó. szó. Mi vezett vezettee tehát tehát az illető illetőtt arra, arra, hog hogyy most most folyam folyamodj odjék ék segít segítség ségért ért?? (Pl. (Pl. kontaktuszavarokkal küzdő ifjú környezetében most bukkant fel egy neki tetsző lány stb.) A tájékozódás 1-3 ülés alatt megtörténhet. Ezt követően fogalmazhatjuk meg magunknak a tennivalókat. Amenny Amennyibe ibenn úgy dön döntün tünk, k, hog hogyy a GY GYB B módsze módszerét rét alkalm alkalmazz azzuk, uk, úgy a tájéko tájékozód zódóó beszél beszélget getés és szinte szinte észrevétlenül terápiás ülésekkel folytatódik. Az általunk választott módszert vagy megközelítést kliensünkkel is el kell fogadtatnunk. Ez is hosszabb beszélgetéseket vehet igénybe, és ez már szorosabban véve is a segítő 115
kapcsolat terápiás szakaszához tartozik. A gyógyító gyógyító beszélgetés beszélgetés kezdeti szakasza szakasza
Orvo Orvosi si-k -klin linik ikai ai vona vonatk tkoz ozás ásba bann a bete betege gekk legg leggyak yakor orib ibbb kérd kérdés ése: e: ezt ezt a bajt bajt hogy hogyan an lehe lehett pu pusz sztá tánn "beszélgetéssel" gyógykezelni? Ez a nyílt kétely még olyan lelki zavarok esetén is megfogalmazódik, ahol a probléma természete nem kérdéses. Sok beteg "látványos" lelki gyógymódot képzel el, valami "varázslatot" (pl. hipnózist). Máskor így nyilatkoznak: "azt várom, hogy kibeszélje a fejemből" (pl. az elvesztett szerelme emléké emlékét). t). Arra Arra kell kell töreke törekednü dnünk, nk, hog hogyy klien kliensün sünkk pon pontos tosan an fogalm fogalmazz azzaa meg, meg, melyek melyek az elvárá elvárásai sai a pszichoterápiával kapcsolatban. Tiszteletben kell tartanunk igényeit. Saját "kínálatunk" és a kliens elvárásai között köz ött néh néhaa jelent jelentős ős szakad szakadék ék húz húzódi ódikk meg. meg. Ennek Ennek áthida áthidalás lásaa csak csak úgy lehets lehetsége éges, s, ha partn partnerü erünk nk elvárásaiból indulunk ki, s csak lassan-fokozatosan mutatjuk meg, hogy másra is van lehetőség. Orvos betegem korábban analitikus jellegű pszichoterápiában vett részt, ahol, mint mondta, "kibeszélgette magát". Más igénye nem volt akkor sem, amikor nálam jelentkezett. Sőt, nem is nagyon figyelt oda arra, amikor amikor egy egy-eg -egyy köz közbev beveté etést st tettem tettem,, csak csak mondta mondta a magáét magáét.. Igazi, Igazi, nem egy egysze szerr látszó látszólag lag termék terméketl etlen en monológot folytatott. Csak hosszú idő után sikerült a terápiát a párbeszéd felé közelíteni, ezáltal figyelmét nyitottabbá tenni külső jelzések iránt is. A GY GYB B alap alapel elve veit it a klien klienss szám számár áraa is megf megfog ogal alma mazh zhat atju jukk akko akkor, r, amik amikor or a helyz helyzet et erre erre megé megére rett tt.. Mondanivalónknak természetesen az ő nyelvi adottságaihoz kell igazodnia. Támpontul szolgálhat az a szöveg, amelyet Helm és munkatársai használnak a pszichoterápiában résztvevők tájékoztatására. Tájékoztatás pszichoterápiában résztvevő betegek számára (Helm, 1978)
Szeretnénk az alábbiakban néhány gyakran felvetődő kérdést megválaszolni, amelyet pszichoterápiában (lelki (lelki úton történő kezelés) résztvevő résztvevő betegek betegek fogalmazn fogalmaznak ak meg. Célunk az, hogy közös beszélgetésein beszélgetéseinkk a kezelés folyamán minél sikeresebbek legyenek. 1. kérdés: Milyen gyakran kell kezelésre járnom? Válasz: Egy beszélgetés körülbelül háromnegyed órát tart, és hetente (előzetes megbeszélés szerint 1-4 alkalommal) történik. 2. kérdés: Amiről beszélünk, valóban köztünk marad? Válasz: Minden munkatársunk szigorú titoktartási kötelezettség alatt áll. Viszont mi is arra kérjük Önt, hogy hallgasson mindarról, amit esetleg a kezelés folyamán más betegekről megtud, azáltal, hogy esetleg velük is ismeretséget köt. 3. kérdés: Segíthet egyáltalán a beszélgetés? Már sokszor panaszkodtam másoknak, mégsem változott semmi. Válasz: Barátok Barátok vagy kollégák kollégák körében, körében, esetleg a partneréve partnerévell gyakran gyakran alakul alakul ki olyan beszélgetés, beszélgetés, amikor amikor valaki a saját szemszögéből kiindulva ad tanácsokat, és kifejti, mit tenne az Ön helyében. Ilyen beszélgetések alkalmával bizonyára volt már olyan érzése, hogy minden fontos dolgot nem mondott el a másiknak (tapintatból). Talán azt is észrevette, hogy a másiknak előítéletei vannak, vagy rossz tapasztalatai, amelyek befolyásolják akkor, amikor tanácsokat ad. Lehetséges azonban, hogy Ön találkozott már olyan emberrel is, aki nemcsak arra volt képes, hogy meghallgassa Önt, hanem azt is megpróbálta, hogy egészen az Ön szemszögéből és az Ön álláspontjáról nézze a dolgokat. Lehet, hogy egy tanácsot sem kapott tőle és Ön mégis megkönnyebbült és oldottabbnak érezte magát, egyszerűen azért, a zért, mert megértésre talált. 4. kérdés: Ez a pszichoterápiás beszélgetés különbözik-e egyáltalán más beszélgetésektől? Válasz: Olyan légkört szeretnénk az Ön számára biztosítani, amelyet az imént ábrázoltunk. Az orvos vagy pszichológus igyekszik teljes mértékben mértékben az Ön problémáira ráhangolódni, ráhangolódni, amelyeket Ön föl kíván tárni. Nem akarjuk azonban Önt valamely meghatározott irányba terelni. A mi beszélgetéseink ebben a vonatkozásban is különböznek attól, amiről az imént beszéltünk, amikor tanácsokat és útmutatásokat kap valakitől. Ezen kívül 116
még egy fontos mozzanat tekintetében is különbség adódik a pszichoterápiás és más beszélgetések között: pszichoterápia esetén nem az orvostól vagy a pszichológustól függő beszélgetésről van szó. Amit Ön elmond, abból Önre nézve sohasem származhat kellemetlenség. Semmiféle kockázatot nem vállal akkor, ha olyan dolgokról beszél nálunk, amelyek Önt nagyon nyomasztják, amelyeket azonban eddig elhallgatott, mert attól félt, hogy kedvezőtlen színben tűnik fel. 5. kérdés: Mit csinál az orvos és pszichológus, ha nem azt fejti ki, mit kell tennem, csak hallgat és figyel? Válasz: A z orvos (pszichológus) nem fog hallgatni, hanem megkísérli, hogy mindazt, amit Ön neki mond, érthetővé, világossá tegye az Ön számára, jelentőségét pontosan visszatükrözze. Ilyen módon nagymértékben segítségér segítségéree lehet abban, abban, hogy önmagát, önmagát, érzéseine érzéseinek, k, vágyainak, vágyainak, szándékain szándékainak ak ellentmond ellentmondásaiva ásaivall jobban jobban megértse. 6. kérdés: Azt mondják, semmilyen irányba nem akarnak terelni, de valamilyen célja mégiscsak van az egésznek? Válasz: Célunk Célunk abb abban an áll, áll, hog hogyy Ön Öntt hoz hozzás zásegít egítsük sük,, hog hogyy önmag önmagáva ávall tisztá tisztába ba jöjjön jöjjön.. Szeret Szeretnén nénk, k, ha önmagával ismét egyetértésben tudna élni. Úgy véljük, hogy a megértés légkörében belső feszültségeit kevesebb szorongás mellett is felismeri és talán meg is tudja oldani, könnyebben tud majd dönteni és új felism felismeré erések sekre re eljutn eljutni. i. Ezálta Ezáltall valósz valószínű ínűleg leg máskép másképpp is fog viselk viselkedn ednii valame valamelye lyest st a megszo megszokot kottt környezetében. Panaszai, nehézségei is csökkenni fognak ezáltal. 7. kérdés: Meglehetősen sokat beszélnek arról, hogy mit csinál majd az orvos (pszichológus)? Mit várnak tőlem? Válasz: Azt várjuk Öntől, hogy lehetőleg nyíltan beszéljen az Önt nyomasztó érzésekről, konfliktusokról. Előfordulhat, hogy csak egy idő után mond valóban fontosat önmagáról. Ez attól függ, hogy milyen fokú megértést tapasztal. Nyugodtan megmondhatja pl. az 5. vagy 6. órán is hogy valamely esemény, amelyről az elején beszámolt, valójában másképp történt meg. Csakhogy eddig nem volt elég ereje ahhoz, hogy ezt önmagának bevallja. Azt is elvárjuk Öntől, hogy másutt történő (pl. gyógyszeres) kezelésekről beszámoljon. 8. kérdés: Nem kérdés: Nem minden illik rám, ami itt elhangzott. Nincsenek gondjaim. Egyetlen bajom, hogy nem tudok aludni (szív- vagy gyomorpanaszaim vannak stb.). Ezen beszélgetéssel hogy lehet segíteni? Válasz: A pszichoterápiás kezelés előfeltétele, hogy az Ön panaszait belgyógyászatilag is kivizsgáljuk. Az idegorvosi vizsgálat során olyan adatokat nyertünk, amelyek panaszainak lelki eredetére utalnak, olyan nehézségekre, amelyek az Ön egyéni élete folyamán léptek fel. Panaszai, mint pl. izzadékonyság, elpirulás, fejfájás, rosszullétek, szexuális zavarok, a vegetatív idegrendszer hibás működésére vezethetők vissza. Ezt a hibás működést viszont a legkülönfélébb környezeti hatások, konfliktusok előidézhetik. A beszélgetések abban is segíthetnek, hogy a feszültséget és szorongást csökkentsék. A tartós feszültség, szorongás a vegetatív idegrendszer hibás működését eredményezheti. Hozzájárulását kérjük ahhoz is, hogy a beszélgetéseket magnetofonra fölvehessük. Ez a kezelés ellenőrzését szolgálja. Az Ön neve természetesen nem nem szer szerep epel el a hang hangsz szal alag agon on.. Remé Remélj ljük ük,, hogy hogy vala valami mive vell vilá világo gosa sabb bb képe képett kapot kapottt arró arról, l, mily milyen en beszélgetéseket fogunk folytatni. Eredményes Eredményes munkát kívánunk. (Fordította: Tringer László)
A GYB kezdetén meg kell beszélnünk azokat a kereteket is, amelyek között a folyamat lezajlik. Lehetőség szerint ugyanazon a helyen történjenek a beszélgetések, amely e célból speciálisan berendezett helyiség legy legyen en.. Bár Bár nem nem alap alapve vető tő font fontos ossá ságú gú,, mégis mégis,, ezált ezáltal al mind mindké kétt fél fél szám számár áraa - küls külsős őség égek ek álta általl is hangsúlyozzuk, hogy nem hétköznapi társalgásról van szó. Előre Előre meg kell kell határo határoznu znunk nk az időker időkerete eteket ket is. Mai viszon viszonyain yainkk köz között ött (az embere emberekk elfogl elfoglalts altságá ágátt is figyelembe véve) heti két ülés kezdetben elegendő, később hetente egy, vagy kéthetente egy találkozás formájában folytathatjuk a kezelést. Súlyos helyzetekben természetesen gyakoribb találkozásokra is sor kerülhet.
117
Egy-egy óra 30-50 percig tartson. Hosszabb idő a figyelem óhatatlanul bekövetkező fáradása miatt már kevésbé hatékony (mindkét fél szempontjából). A GYB egészének időtartamát is meg kell határoznunk (legalábbis hozzávetőleg). Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a hosszú távú (több éves) többnyire analitikus jellegű terápiák nem hatékonyabbak, mint a 20-30 ülésből álló kezelések (Garfield,1980). Shlien és mtsai 1962-ben számoltak be hosszú távú követéses vizsgálatok alapján arról, hogy az időhatáros terápiák eredményei jobbak, mint az olyan kezeléseké, amelyek időhatár nélküliek (az időhatáros kezelések 15-20 ülésből állottak). A terápia lezárását követően ugyanis a páciens állapot mutatói tovább javulnak.
9. ábra Időhatáros és időhatár nélküli kezelések összehasonlítása Célszerű tehát, ha előre meghatározzuk a találkozások számát. Természetesen vannak helyzetek, amikor ilyen becslést előre nehéz megadni. A kliensnek azt is mondhatjuk, hogy az ülések várható számát csak 3-7 találkozás után tudjuk pontosan behatárolni. Szót kell ejtenünk a GYB célkitűzéseiről is, figyelembe véve kliensünk elvárásait. A célokat mindig pozitív terminusokban fogalmazzuk meg. Ne azt mondjuk, hogy célunk tüneteinek megszűnése, hanem azt, hogy tüneteit megtalálni "kezelni", megszüntetni, feloldani stb. A célokat a "változás" terminusaiban fogalmazzuk meg, éspedig nem a körülmények, hanem a nézetek, vélekedések, önértékelés stb. változásaira utaljunk. A változás a személyben rejlő erőknek a kibontása, mint ahogy a bábból a pillangó kibontakozik. Szókratész is bábáskodásnak nevezte azt a törekvést, amely a dialógus során kibontja a másikban szunnyadó ismeretet (Maineutiké techné). Fizető pszichoterápia során az anyagiakban is meg kell állapodnunk. Ebben nem a terapeuta anyagi érdekei, hanem az a szempont játszik szerepet, hogy a kliens számára mindenben világos helyzetet teremtsünk. Számos terapeuta "szerződést" köt a beteggel, ezzel mintegy külső, jogi kontroll alá helyezi a gyógyító folyamatot. Amennyiben a kliens a szerződést nem tartja be, úgy a felelősség is rá hárul. A GYB-ben ilyen "jogi" formulákat nem alkalmazunk, még akkor sem, ha ezt pszichológiai érvek is indokolhatják. A SZKM a felek közötti alapvető bizalomra épít. Ebbe az is belefér, ha a kliens nem tartja be a szóban kinyilvánított ígéretét vagy elkötelezettségét. A "szerződésszegés" a SZKM-ben nem jogi "bűntett" vagy erkölcsi kisiklás, hanem a személy megnyilvánulása, amely többnyire alapvető problémáinak része. A "terápiás szerződéshez" való merev ragaszkodás épp azokat zárja ki a GYB áldásaiból, akik talán leginkább
118
rászorulnának (pl. az ún. határeseti, "borderline" személyiségzavarokat). Soka Sokatt besz beszél élün ünkk arró arról, l, hogy hogy a Thta Thta.. őrizz őrizzee meg meg obje objekt ktivi ivitá tásá sát. t. Láts Látszó zóla lagg ez elle ellent ntmo mond nd a FNE FNE követelményeinek. Ismételten hangsúlyozom, hogy a kliens látásmódjának elfogadása, tiszteletben tartása nem azt jelenti, hogy én is az ő látásmódját teszem magamévá. Ez a különbségtétel könnyű, ha súlyos betegekről van szó (pl. nyilvánvaló téves eszméi vannak). Sokkal nehezebb objektivitásunk megőrzése akkor, akkor, ha pl. házastársi házastársi konfliktuso konfliktusokról król van szó. Hajlamosak Hajlamosak vagyu vagyunk nk az egyik fél által előadottakat, előadottakat, mint puszta tényeket elfogadni, nem pedig olyan módon, hogy azok a kliens látásmódja szerinti tények. Ezek a kérdések már a terápia kezdetén is lényeges szerepet játszanak. Kutatási Kutatási adatokból tudjuk, hogy a pszichoter pszichoterápia ápia első ülésein ülésein többnyire többnyire eldől, sikeres sikeres lesz-e lesz-e a folyamat. folyamat. A siker egyik fontos tényezője, tényezője, ha a Thta. pozitív benyomásoka benyomásokatt kelt a kliensben kliensben.. Ehhez nem kell semmiféle semmiféle különleges fogáshoz folyamodnunk. Csak az alapfeltételek következetes érvényesítésére törekedjünk, és fontoljuk meg azokat, amelyeket a tájékozódó beszélgetésről fentebb megfogalmaztam. A nem őszinte szimpátia-keltést a másik egyébként is észreveszi, és inkább negatív hatást vált ki benne. Már az első ülések után tájékozódjunk afelől, hogy a terápiás kapcsolat miként alakul. Figyeljünk azokra a rejtett közlésekre, amelyek a kliens elégedetlenségét tükrözik. Ilyen jel, ha lemond terminusokat, késik, pontatlan. Más irányú elvárásait jelzi, ha gyógyszeres kezelést kér, vagy felveti, hogy más módszer nem lennelenne-ee gyo gyorsa rsabb bb vag vagyy hatáso hatásosab sabb. b. Eléged Elégedetl etlens enségé égétt gya gyakra krann azzal azzal jelzi, jelzi, hog hogyy a terápiá terápiáss ülések ülések utáni utáni ross rossza zabb bb álla állapo potr tról ól pana panasz szko kodik dik (min (mintt ahog ahogyy gyóg gyógys ysze zere ress keze kezelé lésn snél él a bete betegg "ros "rossz szab abbu bull van" van" a gyógyszertől). Ilyenkor igyekezzünk a problémákat nyílt megbeszélés tárgyává tenni. Ha végképp úgy tűnik, hogy az elvárások és a lehetőségek nem találkoznak, magunk javasoljuk a kezelés abbahagyását, azzal, hogy a kliens egy későbbi időpontban visszajöhet. Ha nem mi mondjuk ki, hanem megvárjuk, míg betegünk elmarad, akkor többnyire a visszautakat is elvágjuk. A terápia kezdetén észlelt haladás, javulás az egész folyamat sikerének jele. Ezért a GYB kezdeti szakaszára különös gondot kell fordítanunk. A GYB középső középső szakasza szakasza
A pszichoterápiás folyamat általában úgy kezdődik, hogy az alapfeltételeket szabadon hagyjuk érvényesülni. Az idő előrehaladtával a kezelés specifikusabb jelleget ölthet, vagy más megközelítésű módszerbe megy át. Kliensünknek lehetnek speciális problémái, amelyekkel külön is kell foglalkozni. Ilyenek pl. a konkrét viselkedési zavarok vagy viselkedés-hiány állapotok. A nehézségek többnyire a terápiás szituációban is megjelennek, még akkor is, ha szóban nem fogalmazzák meg azokat. A viselkedés megfigyelhető jegyeit is közlésértékűnek fogjuk fel és a kommunikációba bevonjuk. A GYB az itt és mostból építkezik. Az ülések egymásutánjának nincs semmi stratégiája vagy taktikája. Elvileg mindegy, miről beszél a beteg vagy a kliens. Még az én-távoli kommunikáció is megjeleníti a személyt magát, s amennyiben a Thta. megfelelően verbalizál, a beszélgetés témája hamarosan közvetlenül is a személyre tevődik át. Különösen kezdetben, de néha a későbbi ülések után is némi segítségre van szükség ahhoz, hogy a kliens ÖF-a beinduljon. Ne engedjük, hogy a beszélgetésben nagyon hosszú, szorongást keltő, terméketlen szünetek alakuljanak ki. Ha a kliens nagyon nehezen beszél önmagáról, különösen eleinte, sematikus beszélgetéseket javasolhatunk. Pl. rövid életrajzot kérünk (ez a tájékozódáshoz egyébként is fontos lehet) vagy aktuális élethelyzetéről beszélgetünk. Ne felejtsük el, hogy időről i dőről időre tájékozódnunk kell a kezelés eredményeiről. Az esetek többségében nem várhatunk látványos dolgokat. A pszichoterápiák kb. 2/3-ában tudunk eredményeket felmutatni (Bergin, 1971). Az eredmény néha csak szubjektív javulás, amely azonban ugyanolyan értékes, mint az objektív viselkedésváltozás. Sok esetben az eredményesség egyetlen kritériuma, hogy kliensünk kitart a terápia végéig. Nyilvánvaló, hogy valami pszichológiai "nyeresége" ebből is származik. A változásokat ne valami egyenletes folyamatként képzeljük el. A fizikai idő és a tanulási folyamat nem esik egybe. Különösen jól tükröződik ez az "aha" élményekben (shift), amikor a szubjektív idő rohamléptekkel 119
halad előre, majd újra lassúbb ütemre vált. A GYB szűkebb alkalmazási körén belül, amikor csak ezt a módszert alkalmazzuk, valami eredményt azért fel kell mutatnunk. Ha nincs eredmény, saját magunkat is vizsgálat tárgyává kell tennünk. A kudarcért elsősorban magunkat tegyük felelőssé. Saját kommunikációnk is számos torzulásnak eshet áldozatul. Befolyásolhatnak bennünket olyan olyan tényez tényezők, ők, amelye amelyeket ket a kliens kliensben ben nem tudunk tudunk elfoga elfogadn dni, i, s szándé szándékun kunkk ellené ellenére re ez a szemé személy ly elfogadásá elfogadásátt is megnehezít megnehezíti.i. Fáradtak, Fáradtak, terheltek terheltek lehetünk, lehetünk, amikor amikor egyéni egyéni nehézsége nehézségeink ink megnehezít megnehezítik, ik, hogy teljesen nyitottak legyünk a másik irányában. Ilyen esetekben célszerű, ha szupervizorunkhoz fordulunk, vagy, ha ilyen nincs, valamelyik kollégától kérünk segítséget. A GY GYB B előreh előrehala aladtáv dtával, al, mint mint már említet említettem tem,, specif specifiku ikusab sabbb módsze módszerr iránti iránti igény igény is felmer felmerülh ülhet. et. A módszereket rugalmasan vezessük át egymásba (1d. a módszerkombinációk kérdését). Jó tapasztalataim vannak pl. a következő váltásokkal: GYB - direktebb, kognitív módszerek, majd ismét non-direktív GYB, a kezelés lezárásaként. A GYB vezetésében két alapelvet tartunk szem előtt: a következetességet és a rugalmasságot. Előbbi annyit jelent, hogy a közösen kialakított tervet igyekszünk megvalósítani, a nagyjából előre behatárolt ülések számát betartjuk stb. Ugyanakkor rugalmasak is vagyunk. Menet közben új szempontok vetődhetnek fel, amelyek hipotéziseink módosítását teszik szükségessé.
A GYB befejezése Vannak terapeuták, akik addig folytatják a kezeléseket, amíg a páciens egyszer csak elmarad. E mögött anyagi motivációk is állhatnak. Többnyire azonban a kezelés tervezésének és vezetésének problémáiról van szó. Hosszú távon a lelki kezelés hátrányai kerülnek előtérbe. A kliens függővé válik a segítőtől, s egyre neheze neh ezebb bb az elválá elválás. s. A befeje befejezés zéssel sel kap kapcso csolat latos os dön döntés téstt nem háríth háríthatj atjuk uk kizáró kizárólag lag a kliens kliensre. re. Köz Közös ös megbeszélésen határozzunk afelől, mikor fejezzük be a kezelést. A kapcsolatot ezzel nem szakítjuk meg végleg vég legese esen. n. Egyré Egyrészt szt nyitva nyitva hag hagyju yjukk a szüksé szükségg szerin szerinti ti később későbbii vissza visszatér térés és lehető lehetőség ségét. ét. Másrés Másrészt zt megállapodhatunk egy-egy kontroll-találkozásban. A kezelés befejezését ne valami irreális "gyógyulástól" tegyük függővé. Ilyen ritkán adódik. Abból induljunk ki, hogy bizonyos javulás vagy változás következett be, s most már az illető magától is boldogulhat. Legalábbis hosszabb ideig próbálkoznia kell azzal, miként kamatoztatja azokat a változásokat, amelyeket a terápia során elért. A kezelés befejezését ne váratlanul közöljük. Pár üléssel korábban már meg lehet beszélni a lezárás időpontját és a kapcsolat további lehetőségeit. A GYB során bekövetkező változásokat az ÖF folyamatának változásán is lemérhetjük. Sikeres kezelés folyamán - mint már említettük - az ÖF mértéke növekvő tendenciát mutat. Mivel koherens változásról van szó, jogos Rogers elképzelése, hogy itt egységes folyamatról beszélhetünk. Az ún. processus-skálák (Rogers, 1958, Tbmlinson és Hart, 1962) lényegében az ÖF színvonalát pontozzák. Az alábbi táblázat áttekintést nyújt az önfeltáró folyamat változásairól. A táblázatot - jelentős egyszerűsítés után - Speierer (1986) munkája alapján állítottam össze. Természetes, hogy a táblázat egy ideális terápia folyamatát rögzíti, leíró fogalmak segítségével. Lelki funkciókö funkciókörök rök
A terápia terápia kezdete kezdete
A terápia terápia vége
Érzések és érzelmi tapasztalatok Az élmények idővonatkozása önkép és a tapasztalatok inkongruenciája
Elhárítás, én-vonatkozások hiánya, általánosítások
Érzelmek szabad kifejezése, énvonatkozások, differenciált életmód Jelen idejű tapasztalatok, itt és most, Távolságtartás, múlt idejű tapasztalatok jövőre irányultság Ezek folyamatos észlelése, majd A kliens számara észrevétlen feloldása, konfliktus-mentesség 120
Önközlés
Hiányzik. Negatív önkép, ónkontrollhiány.
Önbizalom, önbecsülés, önállóság, az önkép kibővülése
Az élmények feldolgozásának módja
Rigid sémák, externáló-általánosító megoldások, énvonatkozás nélkül
Rugalmas konstruktumok, az én részvételével
A problémákhoz való viszony
Hiányos belátás és személyen kívüli változtatási igény
Felelősség felvállalása
Másokhoz való viszony
Intim kapcsolatok általi fenyegetettség, Nyitott és szabad kapcsolatok, reális reális kapcsolatkerülés, inadekvát észlelés észlelés
A segítő kapcsolatok területe ritkán kényeztet látványos sikerekkel. Számos esetben kudarcot vallunk, nemcsak a szerény eredményeket, de a nem ritka csalódásokat is el kell viselnünk. Talán kárpótol az a tudat, hogy fáradozásaink nyomán valamivel kevesebb a szenvedés, több a szeretet és az öröm a Földön.
121
A SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS ÉS A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS ALKALMAZÁSI ALKALMAZÁSI TERÜLETEI, MÓDSZERKOMBINÁCIÓK Különbséget kell tennünk a SZKM és a GYB között az elmélet és az ebből fakadó módszer között. Az előbbi, mint már többször utaltunk rá, szemléletmódot jelent elsősorban, a segítő kapcsolatok átfogó elméletét. Szorosan összefügg a humanisztikus pszichológia áramlataival, és annak fő vonulatát képezi. Ilyen értele értelembe mbenn érvén érvényes yesség ségii köre köre még a segítő segítő kap kapcso csolat latoko okonn is túlter túlterjed jed,, s az ember emberii köz közöss össége égek, k, sőt a társadalmak közti problémák megoldásánál is használható alapállásnak bizonyul. Rogers életének utolsó szakaszában ezzel is megpróbálkozott. A SZKM alkalmas arra hogy a segítő hivatások képviselőinek gyakorlati gyako rlati "filozófiájá "filozófiájává" vá" váljék, váljék, amelyre amelyre a szakember szakember felépítheti felépítheti saját elképzelés elképzeléseit, eit, s amely amely mindennapi munkája során vezérfonalul szolgálhat. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A SZKM, mint terápiás "ideológia", kiválóan alkalmas arra, hogy modern közösségi pszichiátriai szolgálatok elméleti alapja legyen. Az ilyen szolgálatokban dolgozó munkacsoport egységes elvi alapon való fellépése megkönnyíti a betegek mozgását a rendszeren belül (pl. kórház, járóbetegellátás, betegklub stb.). A modern egészségügyi rendszerekben a beteg "eldologiasodik", humán vonatkozásai háttérbe szorulnak. A SZKM a maga egészleges egészleges antropoló antropológiai giai igényű igényű szemléletm szemléletmódjáva ódjávall a pszichés pszichés problémák problémák és betegségek betegségek humán vonatkozásait állítja előtérbe. Az SZKM lényeges szerepet játszik a pszichoterápiás iskolák között az utóbbi évtizedben kibontakozó integratív mozgalomban is. A több százra tehető pszichoterápiás módszer képviselői - nyilvánvaló piaci érdekektől vezetve - az egyes iskolák különbségeit hangsúlyozzák (Parloff, 1976). Az integráció hívei viszont a közösen elfogadható alapelveket keresik, és megpróbálnak egy közös technológiát kialakítani (Beitman etal., 1989). ASZKM az integrációhoz elsősorban azzal járul hozzá, hogy a terápiás közeg alapfeltételeit konceptualizálja, megfogalmazza a kezelőtől elvárható magatartás elveit, valamint rávilágít az önké önképn pnek ek és az önfe önfelt ltár árás ásna nakk a vise viselk lked edés ésre regu gulá láci ciób óban an játs játszo zott tt szer szerepé epére re.. A SZKM SZKM hoza hozadé déka ka a humanisztikus, antropológiai szemléletmód is. A SZKM másodsorban a pszichoterápia nem-specifikus hatótényezőinek legátfogóbb elmélete. Azok a törvénysze törvényszerűség rűségek, ek, amelyeket amelyeket leírtunk, leírtunk, módszerekt módszerektől, ől, eljárásmód eljárásmódoktól októl függetlenü függetlenüll is érvényesü érvényesülnek. lnek. Természetes, hogy az adott módszer a nem specifikus hatásokat jelentősen módosíthatja, növelheti, vagy csökkenheti. E tekintetben tudásunk nagyon hiányos. Nem tudjuk pl., hogy a megváltozott tudatállapotokban végzett terápiák során (hipnózis, imaginációk) a nem specifikus tényezők milyen módon érvényesülnek. Mind Minden en segí segítő tő kapc kapcso sola latb tban an arra arra kell kell töre töreke kedn dnün ünk, k, hogy hogy a nem nem spec specif ifik ikus us hatá hatáso sokk maxi maximá máli lisa sann érvényesüljenek. Erre építhetjük azután az adott módszert. (Pl. a viselkedésterápia során is érvényesülnie kell az EMP, VERB, vagy a FNE követelményeinek. A SZKM ezért minden pszichoterápiás képzés bevezetője, alapja alapja lehet. lehet. A Pszich Pszichiát iátria riaii Klinik Klinikán án (Bp.) (Bp.) erre erre alapoz alapozzuk zuk a három három éves éves képzé képzési si progra programot mot.. A nem pszichoterápiás segítő hivatások számára a SZKM alkothatja a kiképzés törzsanyagát. Ezt a könyvet többek között köz ött azzal azzal a céllal céllal írtam, írtam, hog hogyy a segéda segédanya nyagot got adjak adjak a tanulá tanulásho shoz, z, és összef összefogl oglalj aljam am a SZKM-e SZKM-ell kapcsolatos ismereteket. A SZKM által megfogalmazott alapfeltételek a pszichoterápiának szükséges és elégséges feltételei. Rogers utóbbi megjegyzését kevéssé szokták hangsúlyozni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nincs szükség más magyarázó elvre. A SZKM konzervatívabb hívei ezen az alapon elvileg utasítanak el mindenféle módszerkombinációt, s csak a GYB módszerét alkalmazzák (Gutberlet, 1984). A SZKM valóban átfogó, univerzális elmélet, amely a segítő kapcsolatok minden területén alkalmazható. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a lehetséges magyarázó elvek egyikéről van szó, amely - éppen univer univerzál zális is igénye igénye miatt miatt - a jelens jelensége égekk tág körét körét csak csak globál globálisa isann tudja tudja megrag megragadn adni. i. Példá Például ul olyan olyan állapotokban, ahol biológiai tényezők szerepét is fel kell vennünk, a kognitív szemléletmód alkalmasabb a valóság leírására. A GY GYB B mint mint móds módsze zerr a SZKM SZKM "gye "gyerm rmek eke" e",, a nems nemspe pecif cifik ikus us ható hatóté tény nyez ezők ők terá terápiá piás, s, vagy vagy segí segítő tő kontex kon textus tusban ban való való tudato tudatoss alkalm alkalmazá azása sa (úgy (úgy is mondha mondhatná tnánk: nk: a nem specif specifiku ikuss tényez tényezők ők specif specifiku ikuss felhas felhaszná ználás lása). a). Mint Mint módsze módszerne rnek, k, megvan megvannak nak a maga maga javalla javallatai, tai, relatív relatív vag vagyy abszol abszolút út ellenj ellenjava avallat llatai. ai. Alkalmazhatjuk önmagában, vagy kombináltan. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a GYB alkalmazási területe nagyon tág. Rogers még úgy gondolta, hogy bármilyen probléma esetén használható eljárás, legalábbis bizonyos, hogy nem árt (Rogers, 1951). Mint 122
tudjuk, a 60-as években még szkizofrén betegek kezelésével is próbálkozott, eredménytelenül. A GYB alapelveit a klinikumon kívül bármilyen segítő hivatás területén sikerrel alkalmazhatjuk. Jelentős irodalma irodalma van a lelki gond gondozás ozás területén területén való felhasznál felhasználásnak ásnak.. A telefonseg telefonsegélysz élyszolgál olgálatok, atok, vagy tanácsadó tanácsadó rádióműsorok területén különösen hasznos a GYB-en való jártasság hiszen itt a kommunikáció minden csatornája nem érvényesülhet. A pedagógiai felhasználás iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az Országos Pedagógiai Intézet már 1985-ben kért tőlem egy képzési programot (bár felhasználásáról azóta sem tudok). Korlátozot Korlátozottak tak a GYB lehetőségei lehetőségei súlyos fokban fokban deviáns személyeknél személyeknél bűnözőknél, bűnözőknél, kábítószer kábítószeres es vagy alkoholist alkoholistaa egyéneknél. egyéneknél. Nincs Nincs kizárva, kizárva, hogy más módszer módszerrel rel együtt mégis mégis sikerrel sikerrel alkalmazhatjuk alkalmazhatjuk,, pl. narkomán fiatalok kezelésének rehabilitációs szakaszában. Kedvező tapasztalatokról számol be Weise munkacsoportja (Ránk és mtsai, 1986). Lipcse egy 110 ezer lakosú körzetét ellátó szolgálat keretében pszichotikus és neurotikus betegekből álló vegyes csoportokat kezeltek a GYB elvei szerint. A pszichotikus betegek javulási mutatói nem térnek el a neurotikusokétól. Alkoholbetegek csoportjait is ilyen módszerrel kezelik, s eredményeik kielégítőek. Pszichózis Pszichózisok, ok, szenvedél szenvedélybeteg ybetegsége ségekk esetében esetében az énfejlődés énfejlődés súlyosfokú súlyosfokú zavarával kell számolnun számolnunk. k. Az eriksoni értelemben vett identitáskrízis nárcisztikus személyiségzavar (Kernber 1975, Ratkőcz 1988 az "énideál hiánya", értéktudat fogyatékosságai tartoznak ide. Minden olyan állapot, amely súlyos fokú kognitív deficittel jár, a GYB alkalmazását korlátozza, vagy teljesen kizárja. Oligof Oligofrén réniák iák,, súlyos súlyos szocia szocializ lizáció ációss hiányo hiányok, k, vag vagyy idősko időskori ri mentál mentális is han hanyat yatlás lás állapo állapotai tai esetén esetén GY GYB B alkalmazása nem jön szóba. Isko Iskolá lázo zott ttsá ság, g, műve művelt ltsé ségg hián hiánya ya nem nem akad akadál ály. y. Maga Maga Ro Roge gers rs ezt ezt több többsz ször ör is hang hangsú súly lyoz ozta ta,, sajá sajátt tapasz tapasztal talata ataiva ivall támasz támasztot totta ta alá, alá, hog hogyy egy egysze szerű rű embere embereken ken is tudott tudott segíte segíteni. ni. Nag Nagyon yon iskolá iskolázat zatlan lan személyeknél mégis adódnak nehézségek, többnyire abból, hogy a terapeuta nem képes kliensének nyelvi színvonalára "leszállni". A GY GYB B klin klinika ikaii alka alkalm lmazá azásá sátt ille illető tően en is csak csak átfo átfogó gó irán irányv yvon onal alak akat at lehe lehett megs megsza zabn bni. i. A klin klinik ikai ai diagnosztikai kategóriák kevés támpontot adnak mert az alkalmazhatóság nem annyira a diagnózisok, mint inkább személyiség tényezők és egyéb járulékos adottságok függvénye. A DSM-II DSM-III. I. kategó kategóriá riáit it alapul alapul vév vévee a GYB elsőso elsősorba rbann a szoron szorongás gásos os és disztí disztímiá miáss zavaro zavarokk esetén esetén alkalmazható. A depressziók esetén nem a patomechanizmus, inkább a tünetek súlyossága a döntő. Az enyhe, de döntően biológiai eredetű depressziók esetén is sikerrel folytathatunk pszichoterápiát (többnyire gyógyszeres kezeléssel kombináltan), mivel a kognitív funkciók fejlődése, a depressziós sémák fellazulása megkönnyíti a depresszió elviselését, s védelmet jelent a későbbi fázisok esetén is. Fontos, hogy a terapeuta a kognitív-pszichológiai és biológiai tényezőket egyaránt figyelembe vegye, s az agyi struktúrák biokémiai diszfunkciójából eredő zavarokat ne személyiségi deficitként jelezze j elezze vissza. Rogers és mtsai (1967) próbálkozása óta általában az a vélemény uralkodik, hogy a személyközpontú beszélgetés módszere nem alkalmazható szkizofrén betegeknél. Újabb kutatások amellett szólnak hogy a valós helyzet sokkal árnyaltabb. Szkizofrének egyes csoportjainál a GYB sikerrel alkalmazható, elsősorban olyan betegeknél, akik viszonylag kevésbé súlyos állapotban vannak. Rogers kudarca valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a GYB módszerét olyan módon alkalmazta, ahogy azt a tanácsadó szolgálat keretében kidolgozta: a betegek önfeltárása állott a kezelés előterében. Tusch és mtsai (1984) kontrollált vizsgálatok segítségével kimutattak, hogy 2-4 hónapos program, heti két egyéni és naponkénti csoportos foglalkozás során jelentős javulást lehet elérni, közepes fokú és enyhe szkizofrén zavarok esetén. A kezelés súlypontja azonban nem az ÖF, hanem a terápiás atmoszféra megteremtése, bizalmi légkör kialakítása volt. Külön kell szólnunk a szomatizációs zavarokról és a pszichoszomatikus tünetcsoportokról. Ezekben az állapotokba állapotokbann a beteg gyakran elutasítja a pszichológia pszichológiaii kezelést, kezelést, lévén, hogy testi betegségtu betegségtudata data van. Különösen elutasító olyan "kezeléssel" szemben, amely "csak beszélgetésből" áll. Elvileg le kell szögeznünk, hogy a testi tünet is közlés, "szervbeszéd". Ebben az értelemben a terapeuta feladata nem különbözik attól, amit a GYB gyakorlata előír: A közlésre reflektálni kell, mégpedig azon a nyelven, amelyet a kliens használ. Ha ez szervbeszéd, akkor azon.
123
Mit jelent ez a gyakorlatban? Orvos-pszichoterapeuta számára az ilyen betegnél fel kell vállalni a megfelelő szomat szomatiku ikuss kezelé kezelések seket. et. A terápia terápia lényeg lényegee épp éppen en abb abban an rejlik rejlik,, hog hogyy a szomat szomatiku ikuss kommun kommuniká ikáció ciótt fokozatosan verbális kommunikációba vezesse át. Különösen nehéz ez a pszichoszomatikus betegeknél, akikre akikre egyébként egyébként is jellemző jellemző az emocionális emocionális élmények kognitív kifejezésének kifejezésének nehézsége nehézsége (ún. alexithymia alexithymia,, Nemiah és Sifheos 1970). 1970). Pszichológus terapeutának nincs jogosítványa a testi "nyelvhez". Ezért ne vállaljon olyan beteget, aki a verbális-pszichés megközelítést nem fogadja el, vagy erre még nem érett. Ez az elfogadtatás, amely tehát a terápiának szerves része, az orvos feladata. Többnyire csak lenne, mert az orvosok hiányos pszichoterápiás képzettsége, és torzult, egyoldalú szomatikus szemlélete miatt erre nem kerü kerüll sor sor (fig (figye yelj ljük ük meg: meg: az orvo orvosi si szem szemlé léle letb tben en ugya ugyana nazz a hiba hiba,, mint mint a szom szomat atiz izál álóó bete betegn gnél él:: "alexithymiás", az orvosok többsége csak "testi nyelven" ért). Ilyen módon a beteg két szék között a pad alá esik: az orvos már nem kompetens (képzettség híján), a pszichológus még nem. A beteg azonban az orvossal akar kommunikálni, aki kínjában pszichológushoz küldi, de ezt a betegek többsége nem fogadja el. A GYB, mint mint módsze módszer, r, kiváló kiválóan an alkalm alkalmas as arra, arra, hog hogyy a betege betegett pszicho pszichoter terápiá ápiára ra nevel neveljük jük.. Az orvosi orvosi (akár (akár diag diagno nosz szti tika kai) i) besz beszél élge geté téss észr észrev evét étle lenü nüll átve átveze zeth thet etőő ÖF-e ÖF-ele leme meke kett is tart tartal alma mazó zó,, szem személ élyk yköz özel elii beszélgetésbe, s a betegség-kép így lassan lassan megváltozhat. A GYB alkalmazása - legalábbis önállóan - nem jön szóba olyan esetben, amikor viszonylag izolált viselkedési zavarok állanak fenn (pl. szexuális aberrációk, rögzült fóbiák stb.). Ha az indikáció kérdését a személyiség oldaláról közelítjük meg, az élményzavar - viselkedészavar tengely szerint szerint gond gondolkoz olkozzunk zunk.. Minél Minél inkább inkább élményzavar élményzavarokról okról van szó, annál valószínű valószínűbb, bb, hogy a GYB sikerrel alkalmazható. A belső és "külső" zavarok aránya tehát a döntő. Már 1948-ban kimutatta Haimowitz, hogy az "intrapunitív" betegeknél jobb eredményeket lehet elérni. Olyan személyek, akik belső reflexióra képtelenek, akik minden problémájukat kivetítik, externalizálják, GYB-be nehezebben vonhatók be. Különösen rigid kognitív struktúrával rendelkező személyek (pl. paranoid vonások esetén) ugyancsak próbára tehetik a terapeutát. Idős kor, amennyiben komolyabb mentális deficit nem áll fenn, nem akadálya a GYB-nek. Jelenleg is van 73 éves betegem akik a terápiából komolyan profitál (enyhe (enyhe depresszióban szenved). szenved). A fiatal korra vonatkozóan a GYB-nek a korlátja lényegében a gyermek kognitív fejlettsége, illetve a terapeuta azon készsége, hogy a kliens adott színvonalán legyen képes kommunikálni. A GYB egyes változóinak kapcsolata c. fejezetben a kliens személyiségi adottságai és a terápia kimenetele közötti összefüggéseket részletesebben érintettem, itt ezekre nem térek ki. A GYB-nek abszolút ellenjavallata nincs, abban az értelemben, hogy ártana valakinek is. Ellenjavallt abban az érte értele lemb mben en lehe lehet, t, hogy hogy nem nem hasz haszná nál, l, vagy vagy ha más, más, haté hatéko kony ny terá terápia pia hely helyet ettt alka alkalm lmaz azzá zák. k. Ha pszichoterápia nem indokolt, vagy még nem érett rá mint fentebb a szomatizáló betegekkel kapcsolatban kifejtettem), természetesen többnyire GYB sem jön szóba, hacsak nem arról van szó, hogy a beteget meg kell nyerni a pszichoterápiának, szinte észrevétlenül. GYB nem GYB nem alka alkalm lmaz azha ható tó kogn kognit itív ív műkö működé dése sekk súly súlyos os szét szétes esés ésee eset esetén én (psz (pszich ichóz ózis isok ok,, orga organi niku kuss pszichoszindrómák). Enyhe agykárosodással társult pszichés zavarok esetén megkísérelhető. Magam nem sok eredményt tapasztaltam ilyen betegeknél. Nem láttam eredményt homoszexualitás, exhibicionizmus esetén sem. A GYB - természeténél fogva - bármilyen más módszerrel kombinálható. Mivel a terápia nem más, mint intenzív kommunikációs közegben lezajló tanulási folyamat, ezért minél többrétű ez a közeg, annál több lehetősége van az egyénnek a változásra. A GYB nem zárja ki azt sem, hogy a kliens egyúttal más terápiás programban is résztvegyen vagy párhuzamosan járjon egyéni és csoportos foglalkozásokra. Annak sincs semmi akadálya, hogy más terapeuták is foglalkozzanak a klienssel. A SZKM nem sajátítja ki a beteget. Számos vizsgálat igazolja, hogy a GYB hatása nem csökken ha a kezelés váltott terapeuták végzik. (Helm, 1978). (A gyakorlatban persze ez alig fordul elő.) A GYB-nek az analitikus hosszú terápiákkal való kombinációja felesleges, hiszen mindegyik ugyanazt célozza, de eltérő elméleti megközelítésből. Újabban a 124
fókuszálás révén, illetve az álomtartalmak bevonásával a GYB és a rövid dinamikus terápiák is közeledtek egymáshoz. A más módszerekkel való kombinációnak ezt a liberális felfogását a SZKM hagyományos képviselői nem osztják. Abból indulnak ki, hogy a személyközpontú elmélet a terápiának elégséges feltételeit fogalmazza meg, más elmélet bevonása a SZKM alapelveinek feladását jelentené (Gutberlet, 1984). Mások (s magam is erre az álláspontra helyezkedem) úgy vélik, hogy a SZKM csak gazdagodik azáltal, hogy alap-értékeit megőrizve más megközelítések és új felismerések iránt is nyitott marad (Howe, 1982). Összefoglalóan a GYB és más módszerek kombinációjának két típusa van, aszerint, hogy a GYB a többi eljárást megelőzi-e, avagy inkább követi. Előbbi eset akkor fordul elő, ha a személyiségzavar bármilyen formája a GYB-en túlmenően specifikusabb, strukturáltabb kezelést igényel. Leggyakrabban kognitív terápiát alkalmazunk ilyen módon, amelyet a GYB mintegy előkészít. Máskor a személyiségben rejlő konkrét lokális probléma teszi szükségessé, hogy a kezelést rövid dinamikus módszerrel folytassuk. Szükség lehet arra is, hogy az egyéni foglalkozásokat család vagy párterápia kövesse. Olyan esetekben, amikor az önképzavarokhoz a szociális viselkedés hiányosságai társulnak, társulnak, a GYB-t GYB-t szociális szociális készségfe készségfejleszt jlesztőő módszerekk módszerekkel el kombinálh kombinálhatjuk, atjuk, akár párhuzamo párhuzamosan, san, akár egymást követően. Utóbbi módszerek általában csoportban történnek. A fordított helyzet is gyakori. Nem ritkán valamilyen konkrét viselkedés-probléma miatt kell pszichoterápiát folytatnunk (pl. fóbia), vagy a tanácsadót valamilyen izolált kérdéscsoport miatt késik fel (pl. rendre rossz vizsga-tel vizsga-teljesítmé jesítménye). nye). Máskor a tesi tünetek vann vannak ak előtérben, előtérben, amikor is tüneti tüneti jellegű jellegű kezelést kezelést folytatunk folytatunk (pl. relaxációk, hipnózis, test-terápiák). A kezelés közben azután alkalom nyílik a személyiség problémáinak feltárására is. Pl. a relaxáció megoldja a beteg nyelvét, s kiderül, hogy a tünetek mögött komoly önértékelési zavarok vannak. Vagy a fóbiás tünetek enyhülése során alakul hasonló módon a kezelés. A célzott terápiák során létrejön az a bizalom (a nem-specifikus tényezők itt is hatnak!), amely alapján a kliens most már egész valóját viszi a terápiás kapcsolatba, nem csupán egy-egy tünetét. Szerencsés az a páciens, aki olyan kezelőre akadt, aki többféle módszerben is járatos. Ne habozzunk azonban máshoz irányítani a rászorulót akkor, ha a probléma, vagy annak egy része meghaladja kompetenciánkat. A gyakorlatban ezek a módszerkombinációk fordulnak elő leggyakrabban, és ezekre valóban szükség is lehet. Úgy is mondhatjuk, hogy ezek a "kliens központú" módszerkombinációkkal, mert az ő érdekeit szolgálják szolgálják.. (Szemben (Szemben a "terapeuta "terapeutaközpo központú" ntú" módszerko módszerkombinác mbinációkkal iókkal,, amelyek amelyek azért történnek, történnek, mert a terapeuta ért az adott módszerhez, vagy éppen azzal foglalkozik.) A pszichoterápiás módszereknek se szeri, se száma. Harper 1959-ben még "csak" 36 féle elkülöníthető pszichoterápiás rendszert tudott összegyűjteni. Parloff (1976) már 130 féle módszert talált a "piacon". 1986 ban Karasu több, mint 400 féle pszichoterápiás iskoláról tudósít. A terapeuták képzettségüktől függően a legkülönbözőbb módszereket alkalmazzák, különféle kombinációkban. Sok kezdő terapeuta elszörnyülködik, ha látja azt a hatalmas oktatási kínálatot, amit az egyes módszerek hívei felmutatnak. Ezekről a kérdésekről külön fejezetben szólunk.
125
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS CÉLKITŰZÉSEI, CÉLKITŰZÉSEI, A SZEMÉLYKÖZPONTÚ SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS EMBERKÉPE A GYB hatásm hatásmech echaniz anizmus musáva ávall kap kapcso csolat latban ban számos számos utalás utalástt tettün tettünkk a terápia terápia köv követe etendő ndő iránya irányaira ira vonatkozóan is. Sokféle módja lehet annak, ahogy a lelki egészséget meghatározzuk, amely minden segítő kapcsolat közvetlen célja. Könnyű helyzetük van akkor is, ha a terápia célját negatív oldalról közelítjük meg, s azt mondjuk, hogy tünetmentességre, vagy a tünetek enyhítésére törekszünk. Ha a GYB-t tágabban értelmezzük, nem csak a tünetek, hanem problémák megoldásáról is beszélhetünk. Valami Valamivel vel átfogó átfogóbb bb megfog megfogalm almazás azását át adh adhatj atjuk uk célkit célkitűzé űzésün sünkne knek, k, ha a terápiá terápiátt a szenve szenvedés dés oldalá oldaláról ról közelítjük meg. A szenvedés legáltalánosabb értelmében annak a jele, hogy a személy "működésében" valami nincs rendben. Végső soron a lelki szenvedés az ember személyi mivoltának zavara, helyesebben személyi személyi mivoltának mivoltának hiányosság hiányosságaa (minél (minél súlyosabb súlyosabb a szenvedés szenvedés,, annál személytel személytelenebb enebb,, sablonos sablonosabb abb "sematikusabb"). A szenvedés, mint láttuk, sajátos ön- és világképpel jár együtt. A szenvedés logikus: ha olyan az illető, illetve világa, amilyennek látja, ettől csak szenvedni lehet. Ezért írhatja Kelly (1955). "man can enslave himself with his own ideas and then win his freedom again by reconstruing his life" (Az ember rabszolgává teheti magát saját nézetei által, de visszanyerheti szabadságát, ha újraalkotja életét). A szenvedés tehát világ- és önértelmezési problémaként is megfogalmazható, s a terápia ennyiben ismeretelméleti és hermen hermeneut eutika ikaii kérdés kérdés.. Vé Vélem lemény ényem em szerin szerintt a lelki lelki szenve szenvedés dés ezen ezen túlmen túlmenően ően a személ személyne ynekk a léttel léttel kapcsolatos viszonyában ragadható meg, s a létben való részesedés szubjektív hiányaként jellemezhető. Elég, ha csak arra utalok, hogy a szenvedők negatív ön-definíciókat alkotnak, azaz nem létmozzanatokból, hanem léthiányokból "rakják össze magukat". Ennyiben a lelki szenvedés és terápiája tehát ontológiai kérdés is (Tringer, 1989). Ebben a nézőpontban az ember transzcendens dimenziójához jutunk közel. Próbáljuk most pozitív oldalról megközelíteni a terápia célkitűzéseit. Legkézenfekvőbb, ha azt mondjuk, a terápia célja a teljes testi és lelki egészség helyreállítása, fenntartása, megőrzése. Az egészség fogalmát ma a WHO (az ENSZ egészségügyi világszervezete) iránymutatásai szerint is tágan értelmezzük, s az egyén testi, lelki és szociális jóllétét értjük alatta. Természetesen mindezek a fogalmak sokféleképpen értelmezhetőek, sokszo sokszorr ideolo ideologik gikus us tartal tartalmak makat at hordoz hordoznak nak (az ND NDK K hivata hivatalos los szakma szakmaii körei körei egésze egészenn nap napjai jainki nkigg azt hangoz han goztatt tatták, ák, hog hogyy a pszich pszichote oteráp rápia ia célja célja az ado adott tt kon konkré krétt társad társadalm almii köz közegb egbee való való beille beilleszk szkedé edéss előmozdítása és az egyén produktivitásának helyreállítása). Ha most az egészség-betegség fogalompártól eltekintünk, s a szenvedés ellentétes, pozitív pólusát keressük, számos fogalom vetődik fel, mint harmónia, szabadság (lásd a fenti Kelly idézetet), belső béke, öröm, sőt, időr időről ől időre időre a "bol "boldo dogs gság ág"" kérd kérdés ésee is. is. 1989 1989-b -ben en a De Deut utsc sche he Ge Gese sell llsc scha haft ft für für Wiss Wissen ensc scha haft ftli lich chee Gespráchspsychotherapie Gespráchspsychotherapie évi kongresszusának a címe így hangzott: Boldoggá tesz-e a terápia? Az egyes iskolák saját rendszerüknek megfelelően fogalmazzák meg ideális elképzeléseiket az emberről, amelyhez azután a terápia célját hozzámérhetik. Nyilvánvaló, hogy mindegyikben van részigazság. Egyes iskolák szabályos "üdvtanokat" dolgoznak ki, amelyek a hagyományos vallások helyét próbálják elfoglalni. Messze vezetne mindezek részletes taglalása. A SZKM ideális emberképe a "fully functioning person" (FFP) (Rogers, 1951) "teljesen működő személy". Ez az ideális állapot az ember önmegvalósító törekvésének eredménye. Az ÖF, mint ennek a törekvésnek egy gya gyakor korlat latii megnyi megnyilvá lvánul nulása ása,, a FFP elérés eléréséne énekk eszköz eszközee lehet. lehet. Rog Rogers ers (1959 (1959)) az FFP fogalm fogalmát át a következőképpen írja körül. 1. Nyitottság minden tapasztalat iránt. 2. Tapasztalatok elhárításától való mentesség. 3. Mindenfajta tapasztalat tudatosítható. 4. A szimbolizáció (megnevezés, értelmezés) olyan pontos, amennyire csak lehet. 5. Az önkép minden öntapasztalatot képes integrálni. 6. Az önkép folyamatosan változó struktúra, amely új tapasztalatokkal gazdagodik. 126
7. Az Én az értékelések és kontroll végső forrása, amely szabadságot jelent és meghatározza a szimbolikus és a tényleges viselkedést. 8. A személyes és az organizmikus értékelések egybeesnek. 9. Külső, idegen értékelő mozzanatok (introjektumok) nincsenek. 10. Feltételek nélküli önbecsülés. 11. Az organizmikus értékelések képezik az örömök vezérfonalát. 12. Másokkal a lehető legnagyobb harmónia, amelynek a forrása a kölcsönös tisztelet és megbecsülés. A fenti, néha kissé bonyolultan fogalmazott kritériumok egy olyan ideális állapotot tükröznek, amely a rogersi emberkép teljes megvalósulása. Melyek az ember legfőbb tulajdonságai? (Rogers, 1959) 1. Önmegvalósító törekvés, amely szervesen egyesíti a biológiai, pszichológiai fejlődést, növekedést és fennmaradást és ez az értékelések alapja. 2. Az egyén képes arra, hogy a tapasztalatokat pontosan tükrözze tudatában. 3. Az önkép és a tapasztalatok összhangban vannak. 4. Igénye van kapcsolatokra, pozitív értékelésre, másokkal való kölcsönös tiszteletre. 5. Igény pozitív önbecsülésre. 6. Értékrend birtoklása. Ezekből az alapelvekből a terápia, a GYB konkrét céljait megfogalmazhatjuk (Speierer, 1986). 1. Az organizmikus szükségletek és értékek iránti érzékenység növelése. 2. Az elhárító magatartás helyett a pontos szimbolizáció fejlesztése. 3. Az önképpel kongruens tapasztalatok közvetítése. 4. Pozitív értékelő kapcsolat kialakítása, az elfogadottság élményének megteremtése. 5. Pozitív önbecsülés fejlesztése. 6. Énidegen, megbetegítő értékmozzanatok leépítése. Rogers Roge rs embe emberk rkép épe, e, bárm bármen enny nyir iree inte integr grálj áljuk uk is a maga magasa sabb bb rend rendűű humá humánn vona vonatk tkoz ozás ások okat at,, erős erősen en biologisztikus. A növekedés, mint az ember alapvető mozgatórugója, nem különbözik más organizmusok növekedési potenciáljától, legyen mégannyira összetett is. Ebben a biológiai szemléletben az ember "emberi mivolta" is a biológiai adottságokra redukálódik. Helyesen állapítja meg Rokita (1978), hogy Rogers emberképe ilyen értelemben a behaviorizmus ortodox emberfelfogásához áll közel, amely megfosztja azt történeti történeti és társadalmi társadalmi dimenzióitól. dimenzióitól. Rogers figyelme figyelme teljes mértékben mértékben az egyénre egyénre irányul, irányul, álláspontj álláspontjaa individualista humanizmus. Még akkor is így van ez, ha a 60-as évektől kezdődően érdeklődése a csoportok felé fordult. A csoportban is az egyén érdekli elsősorban, a csoport nem öncél, hanem eszköz arra, hogy az egyén növekedését szolgálja. A csoport szerkezete, funkciója, az amennyivel több, mint tagjainak összege, nem érdekli különösebben. Rogers felfogásának még egy sajátosságára kell rámutatnunk. Az objektív valóság és az észlelő szubjektum viszonyában számára az utóbbi a döntő. Az ún. "objektív valóság" csak az észlelő alany szemszögéből érdekes, az észlelő alany a világ középpontja. "Minden egyén egy állandóan változó tapasztalat-világban létezik, amelynek ő a középpontja" (Rogers, 1973). Érthető, ha marxista bírálói szubjektív idealizmussal
127
vádolják (Rokita, 1978). Ez a kritika mégis igazságtalan, hisz az objektív valóság tagadásáról egyáltalán nincse nincsenn szó, szó, csupán csupán arról, arról, hog hogyy Rog Rogers ers emberk emberképé épében ben a szubje szubjektí ktívv élmén élménymó ymódd válik válik a vizsgá vizsgálód lódás ás "objektumává". A valóság átélésének egyéni módja, struktúrája, az egyén beállítódásai képezik a SZKM fókuszát. Ezért Rogers a modern kognitív pszichoterápia előfutárának is i s tekinthető. Rogers Rogers emberfelfo emberfelfogásán gásának ak hiányosság hiányosságai ai nagyrészt nagyrészt a szociális szociális dimenzió dimenzió jelentősé jelentőségének gének alábecsülé alábecsüléséből séből faka fakadn dnak ak.. Az ember mber szoci zociál ális is vo vonnatk atkozás ozásai ai sok okkkal nagyo agyobb bb sze szerepe repett ját játszan szanak ak a lelki elki egészségfen egészségfenntartá ntartásában sában,, minthogy azt Rogers Rogers elgondolja. elgondolja. Az egyén környeze környezetével tével dinamikus dinamikus rendszert rendszert alkot, alkot, amelynek amelynek saját, saját, az egyént egyént meghal meghaladó adó törvénysz törvényszerűsé erűségei gei vannak vannak.. Napjaink Napjainkban ban a ppszich szichoter oterápia ápia rendszer-s rendszer-szemlé zemlélete lete elsősorb elsősorban an a családteráp családterápiák iák területén területén bontakozi bontakozikk ki. A csoportok csoportok törvénysze törvényszerűség rűségeit eit leíró leíró csoportdinam csoportdinamika ika sem vezethe vezethető tő le maradék maradék nélkül nélkül az egyének egyénekből. ből. A GYB GYB mai képviselője Rogers emberképét még egy vonatkozásban is hiányosnak tartja. A növekedési potenciál előtérbe állítása óhatatlanul felveti az emberben a kérdést: növekedni, de hova, meddig, miért? Ezekre a kérdésekre Rogerstől választ nem kapunk. A növekedés - öncél -, az ember önmagába reked, a másik iránti igény is csupán a kölcsönös értékelés és megbecsülés kinyilvánítását szolgálja. A másik: eszköz arra, hogy az egyén önmagár önmagáraa refle reflektá ktálha lhasso sson. n. Bármen Bármennyi nyire re humani humanista sta ez a nézőpo nézőpont nt (sok (sok bíráló bírálója ja szeret szeretetp etpréd rédikát ikátorn ornak ak gúnyolta), mégis, hangsúlyozom, individualista, a szónak olyan értelmében, amely nem negatív, de valami hiányt jelent. Rogers az értékkategóriák fontosságát is hangsúlyozza, de ez nem látszik többnek, mint a dísz díszle lett az indi indivi vidu duum um oltá oltárá rán. n. Úg Úgyy véle vélem, m, ezt ezt a hián hiányt yt a szem személ élyy tran transz szcen cende dens ns dime dimenz nzió ióján jának ak újrafelfedezése töltheti be. Érdekes kipillantanunk a modern bölcselet egy-egy párhuzamos vonulatára. A növekedés Teilhard de Chardin (1980) filozófiájában is alapvető szerepet játszik. Az ember növekedése része a mindenség mozgásának, amelynek - szemben Rogersszel - határozott, transzcendens iránya van (ómega pont). A dialógust középpontba állító filozófusok vagy pszichoterapeuták ma már a "másikat" az egyén szerves részének tekintik (Buber, 1970). Lacan (1966) szerint az Én definíciója elválaszthatatlan a Másiktól, az Én csak a Másik által létezik ("L'Autrui"). Az ember lényegéhez tartozik, hogy meghaladja (transzcendálja) önmagát. A növekedésnek önmagában nincs értelme. értelme. A személy személy önmagát önmagát meghaladó meghaladó mozgásának mozgásának irányát irányát megszabni megszabni:: nem lehet a GYB feladata. feladata. Mégis, segítő hivatások képviselőitől elvárható, hogy saját maguk számára választ tudjanak adni az ember transzcendenciáját érintő kérdésekre. Végül is az élet értelmére adott egyéni válaszról van szó, amely nélkül hitelét veszti minden törekvésünk, amely olyan egyének megsegítésére irányul, akik minduntalan ezeket a kérd kérdés ések eket et veti vetikk fel. fel. Az élet élet érte értelm lmén ének ek kérd kérdés ésee áll áll Fran Frankk (198 (1982) 2) pszi pszich chot oter eráp ápiá iáss isko iskolá lájá jána nak k középpontjában. Rogers Rogers szellemi szellemi teljesítmény teljesítményee a XX. század század lélekgyógyá lélekgyógyászatá szatában ban kiemelkedő kiemelkedő jelentőség jelentőségű. ű. Szelleméhe Szelleméhezz lennénk hűtlenek, ha nem törekednénk arra, hogy nézeteit meghaladjuk. A SZKM mai képviselői az irányzat alapértékeit (a "növekedési potenciál" vagy a személy aktualizálódási tendenciája stb.) megőrizve, keresik a kapcsolatokat a mai bölcseleti áramlatokkal. Az eredetileg előtérben álló álló individ individual ualizm izmus us egy öko ökológ lógiai iai gon gondol dolkod kodásm ásmódb ódban an oldódi oldódikk fel, fel, amely amely a személ személyy szociál szociális is és egzi egzisz szte tenc nciál iális is dime dimenz nzió iója ja mell mellet ettt a meta metafi fizi zika kaii vona vonatk tkoz ozás ások okat at is figye figyele lemb mbee vesz veszi. i. A mode modern rn személyköz személyközpont pontúú pszichoter pszichoterapeuta apeuta által képviselt képviselt főbb értékeket értékeket Speierer Speierer (1985) (1985) két csoportra csoportra osztja: osztja: posztmaterialista értékek (Oldemeyer, 1979) és ökológiai értékek (Capra, 1983). Előbbiek pl. a természetnek rendszerké rendszerként nt való felfogása, felfogása, a vallások, vallások, metafizikák metafizikák szerepének szerepének elismerése, elismerése, a szolidarit szolidaritás-el ás-elvv stb. Az ökológiai értékek közé sorolhatjuk az egészség újszerű felfogását, amelyben a szabadság jelentős szerepet játszik. A gyógyító folyamatban a beteg beteg szerepe és aktív részvétele felértékelődik. A pszichoterápiákban a közös vonások kerülnek előtérbe. A terapeuta szerepe olyan, mint a katalizátoré, feladata elsősorban a változás feltételeinek megteremtése, a kliens figyelmének megfelelő irányítása belső és interperszonális kommunikációs folyamatok irányába. A SZKM a gondolkodásnak rugalmas rendszere, amely élő kapcsolatban van a kor szellemi áramlataival. A pszichoterápiák a 2. évezred végén egymás felé közelednek, és egy közös elméleti alap körvonalai bontakoznak ki. A SZKM a közös alap a lap kimunkálásában valószínűleg jelentős szerepet fog játszani. Tartós, jövőbemutató hozadéka, hogy a terapeuta-attitűdöket rendszerbe foglalta, az empátiás kommunikáció és az önkép szerepét a terápia középpontba állította.
128
NÉHÁNY TOVÁBBI JÓ TANÁCS Az eddigi fejezetek során többször utaltam a különböző pszichoterápiás elméletekre. Bár ez a könyv a SZKM jegyében íródott, az olvasó érezheti, hogy a szerző bizonyos távolságtartással kezeli az elmélet egyes megáll megállapít apítása ásait. it. Külön Különöse ösenn von vonatk atkozik ozik ez az SZKM SZKM ember emberkép képére ére,, amely amely a 3. évezre évezredd küszöb küszöbén én már elégtelennek tűnik. A XX. század nagy kollektivista kísérlete szemünk előtt omlik össze. Bebizonyosodott, hogy a személynek elsőbbséget kell tulajdonítanunk "a fejlődését biztosító anyagi szükségszerűségekkel és a kollektív berendezésekkel szemben" (Mounier, (1949). Az új emberkép nem a klasszikus kapitalizmus individualizmusa, hanem a személynek egy olyan értelmezése, amelyet századunk perszonalista filozófusai fogalmaztak meg (Stern, Mounier, Buber). Ebben a felfogásban a személy alapvető sajátossága a vocation, elhiva elhivatot tottsá tságg valami valami iránt, iránt, ami a szemé személy ly téri téri és idői idői határa határait it megha meghalad ladja, ja, transz transzcen cendál dálja. ja. A személ személyy elhivatottságra ébredése a "conversio", a saját erők átfordítása személyen túli vonások irányába (Mounier). Ez az átalakulás, metanoia, képezheti a segítő kapcsolatok végső célját. Az alábbiakban olyan téziseket fogalmazok meg, amelyek ennek a végső célnak az előmozdítását szolgálják. A SZKM klasszikus kereteit ezúttal átlépjük, nem megtagadva annak értékeit, hanem tovább építve azokat. 1. Minden Minden segítő segítő kap kapcso csolat latban ban arra arra töreks törekszün zünk, k, hog hogyy a segíte segítendő ndőtt meggyő meggyőzzü zzük: k: világvilág- és önkép önképee az értelmezési módoknak csupán egyik lehetséges változata. Ebből következik, hogy a segítség végül is új értelmezési keretek kimunkálását jelenti. Ennek kapcsán a személy idői dimenziói is kitágulnak, hosszú távú célok célok fogalm fogalmazó azódna dnakk meg (jövő) (jövő).. Az egy egyén én szoros szorosabb abb egy egység séget et alkot alkot saját saját egy egyéni éni történ történeté etével vel,, és kultúrájának értékeivel (múlt). 2. A segítő kapcsolatban közös kreatív tevékenység folyik, amely a problémadefiníció - alternatívák - döntés akcióláncok sorozatán át valósul meg. Ennek folyamán új nézeteket, jelentéseket, értékeket fogalmazunk meg, figyelembe véve a személy élettörténetét és kulturális adottságait. 3. A GYB - nyelvi jelenség. Arra törekszünk, hogy a segítendő személy önmagáról minél több állítást fogalmazzon meg. A terápia folyamán ezek az állítások módosulnak, s az egyén önmagáról új kijelentéseket alkot. A szakember azáltal segít, hogy a kijelentések mélyebb rétegeire, a nem verbális közlésekre tudatosan képes reagálni (empátia), s ezáltal a személy önképe és reális énje közelebb kerül egymáshoz. Ebből a szempontból másodlagos, hogy az egyén kijelentéseinek mi a konkrét tartalma. 5. Az egyes iskolák eltérő eltérő nyelvezetet használnak, s a terápia során saját saját fogalmi rendszerüket hívják elő a kliensből is. Az eltérő terminológia mögött azonos folyamatok zajlanak le. A szakember legyen tisztában azzal, hogy saját nézetrendszere átfordítható más "nyelvre" is. 6. Ne kötelezzük el magunkat magunkat szorosan egy irányzathoz. irányzathoz. Legyünk nyitottak más megközelítések iránt, sót, alkalmasint éljünk különböző nézetek és szemléletek módszereivel. A kezdő terapeuta ugyanakkor először alaposan sajátítsa el egy iskola fogalomrendszerét, s csak azután tegyen kirándulásokat más területekre. Az irányzatok irányzatok feletti nemes eklekticizmus eklekticizmus nem azonos azonos azzal, azzal, amikor amikor innen-onn innen-onnan an felcsipege felcsipegetett tett felszínes felszínes ismeretek alapján (inkább ismeretek híján) nyilvánítjuk ki, hogy "eklektikusok" vagyunk. 7. A pszichoterápiás iskolák nézetrendszere nem üdvtan, vallás vagy világnézet-pótlék. A segítő hivatás követelménye, hogy saját kialakult világnézetünkre, értékrendünkre támaszkodhassunk, amely a terápiás elméleteken kívülről táplálkozik. A bajba jutott személy végső kérdései, mint láttuk, önmagán kívülre mutatnak. mutatnak. Nehéz Nehéz elképzelni elképzelni,, hogy ebben olyan valaki valaki nyújtson nyújtson segítséget, segítséget, aki ilyen kérdésekke kérdésekkell még soha nem került kapcsolatba (értékrend, világnézet, az élet értelméről vallott felfogás stb.). 8. Minden terápia tanulási folyamat - a terapeuta számára is. Közhely, Közhely, hogy minden személy egyedi, minden probléma más, egyik terápia sem hasonlít a másikhoz. A GYB során nem csak a kliens, de a terapeuta is számos "aha" élményen megy keresztül. Sikeres terápia egy másik ember elfogadását, egyúttal a terapeuta nyitottság nyitottságának ának növekedését növekedését is jelentheti. jelentheti. A terápia terápia ezzel szemben nem lehet a terapeuta terapeuta rejtett öngyó öngyógyító gyító törekvéseinek megvalósulása (ilyen esetben a terápia eredménytelen, akár ártalmas is lehet). 9. A segítő hivatások gyakorlóit az a veszély fenyegeti, hogy mindennapi életükben is segítő típusú kommun kommuniká ikáció ciótt folyta folytatna tnak. k. (Nem (Nem egy egysze szerr ezzel ezzel hárítjá hárítjákk el az intim intim kap kapcso csolat latok ok "fenye "fenyeget getésé ését". t".)) Ez 129
elmagányosodáshoz, következésképp lelki zavarok kialakulásához vezethet (Schmidbauer, 1985). Baráti kapcsolatok ápolása legalább olyan fontos, mint a rendszeres szakmai továbbképzés. 10. A segítő hivatások gyakorlói alakítsák ki saját egyéni nézetrendszerüket, stílusukat, a szakma ismeretei adta lehetőségeken belül. A segítő hivatás nem rögzült mesterfogások rendszere, hanem inkább állandó mozgás, keresés, útonlevés. Az első "terapeuták" a II. században Alexandria környékén alkottak közösséget (a szó maga istenkeresőt jelent). E közösségek úgy jöttek létre, hogy az adott társadalomban új kérdések merültek fel, és válaszok iránti fokozott érdeklődés nyilvánult meg. A "terapeuták" útkeresése mások számár számáraa is von vonzóv zóváá vált, vált, s egy egyre re többen többen fordul fordultak tak tanács tanácsért ért a sivata sivatagba gbann lakó lakó atyákh atyákhoz. oz. Az ember ember természeténél fogva úton lévő, homo viator. A terapeuta az, akit az útelágazásnál néha, eligazítást kérve, megszólítanak.
130
RÖVIDÍTÉSEK EMP
empátia
FFP
fully functioning person
FNE
feltétel nélküli elfogadás
GYB
gyógyító beszélgetés
Kl
kliens
KON
kongruencia
ÖF
önfeltárás (önexploráció)
SZKM
személyközpontú megközelítés
Thta
terapeuta
VERB
verbalizáció
131
