Kathryn Ross Szerelembe esett szerető
A milliomos Luke Santana és a cégénél dolgozó, karrierista Nicole a profizmus mintaképei, akikről mindenki azt hiszi, kizárólag a munkájuknak élnek. Senki nem tudja, hogy valójában szeretők, akik szenvedélyes órákat töltenek együtt az ágyban. Ez egészen addig így megy, amíg Nicole egy nap váratlanul be nem jelenti, hogy vége. Luke azonban mindig eléri, amit akar – és most azt akarja, hogy folytassák…
Eredeti címe: Taken by the Tycoon (2006.) Megjelent: 2016. március 02.
HARLEQUIN Minden perce különleges TM
1. FEJEZET Pillantásuk találkozott a tanácsterem asztala fölött, és egyszeriben szikrázni kezdett közöttük a levegő. Nicole gyorsan félrefordult. – Amint látják, hölgyeim és uraim – folytatta, és megpróbált újra a jegyzeteire összpontosítani –, a számok roppant ígéretesek. Ha semmi sem jön közbe, hamarosan tető alá hozhatjuk a felvásárlást, és miénk lesz az RJ Records. A hosszú asztalnál ülők megtapsolták a bejelentést. Nicole sok arcon elégedett mosolyt látott megjelenni, Luke azonban nem mosolygott. Még mindig úgy vizslatta őt azzal a sötét szemével, mintha olvasni tudna a gondolataiban, és a lelke legmélyébe is belelátna. Nicole nem akarta, hogy így nézzen rá, mert ettől felgyorsult a szívverése, egész testét forróság öntötte el, és elfelejtette, hogyan is akarta folytatni. – Ezért… – Megigazította a papírjait, és eltökélten helyes irányba terelte a gondolatait. – Most tehát… – Befejezzük az értekezletet – szólt közbe Luke. Nicole összeráncolta a homlokát. Azt akarta mondani, hogy még több fontos részletet meg kell beszélniük, de Luke már hátratolta a székét. – Köszönöm szépen a figyelmet, hölgyeim és uraim. Úgy gondolom, a célunk közelébe jutottunk, és ezért mindnyájan megérdemeljük, hogy mára befejezzük a munkát. Holnap reggel ugyanitt találkozunk. Nicole lopva megnézte az óráját. Fél hat volt. Az utóbbi hetekben rengeteget túlóráztak, és ahhoz képest ma korán abbahagyták a megbeszélést. A résztvevők gyorsan elrakták a papírjaikat, és követték a főnökük példáját. Felálltak, beszélgetni kezdtek, és érezhetően oldódott bennük a feszültség, amelyet a tervezett cégfelvásárlás előkészületei okoztak. Nicole is aktatáskájába tette a jegyzeteit. Látta, hogy a helyiség másik végében Luke az asszisztensével, Sandyvel beszélget. Az ablakpárkánynak dőlt, háta mögött Miami panorámája terült el teljes
pompájában. Nicole pillantását azonban nem a kilátás ragadta meg, hanem az a látvány, amelyet Luke nyújtott széles vállával a sötétszürke öltönyében és fehér ingében. Zakóját nem gombolta be, s amikor hanyag könnyedséggel csípőre tette a kezét, még feltűnőbb lett, milyen keskeny a csípője. Szemérmetlenül jól néz ki a főnököm, gondolta Nicole. A harminchat éves és egy méter nyolcvannyolc magas Luke Santana maga volt a testet öltött férfiasság. Portugál származását már dús, kékesfekete haja és átható tekintetű sötét szeme is elárulta. Szinte akcentus nélkül beszélte az angolt, kiejtésén csak néha lehetett érezni enyhe portugál beütést, de ez tetszett Nicole-nak. Ahogyan Luke maga is tetszett neki. Ha csak ránézett, reszketni kezdett a gyomra. Megpróbált harcolni ez ellen, és úgy gondolta, már el is ért némi haladást e téren. Annyit mindenképpen, hogy sikerült könnyed és tárgyszerű hangot megütnie Luke-kal, bár a jelenlétében még mindig ijesztően szaporán vert a szíve. Egy kollégája még megállította, mert váltani akart vele pár szót, aztán megfordult, hogy elhagyja a tanácstermet. Luke most közte és az ajtó között állt. Nicole kisimította arcából hosszú, gesztenyebarna haját, és megpróbált nem tudomást venni arról, hogy a főnöke tekintete bejárta fehér blúzát és szűk, fekete szoknyáját, amelyekben jól érvényesült karcsú alakja. – Úgy látom, hamarosan lezárhatjuk a tárgyalásokat – jegyezte meg a férfi. – Igen, szerintem is jól haladunk. Luke bólintott. – Néhány részletet azonban még meg akarok vizsgálni – tette hozzá. – Az egyiket nagyon is alaposan. Nicole meglepetten nézett rá a zöld szemével. Mindent hajszálpontosan kiszámított, és nem értette, miért nem elégedett még mindig a főnöke. – Milyen részletekre gondol? – Aggodalomra semmi oka, Nicole. Maga csak legyen itt holnap reggel időben!
A férfi hangja kissé nyers volt, de Nicole már megszokta ezt. Ha Luke akart valamit, akkor azt itt és most akarta. A türelem nem volt az erőssége. – Persze, főnök – bólintott Nicole. – Akkor hát viszlát holnap! – köszönt el tőle Luke, de a szeme közben árulkodón megvillant. Nicole elmosolyodott, és az ajtóhoz indult. Végigsietett a kihalt folyosón, aztán beszállt a liftbe, hogy felmenjen az irodájába a táskájáért. Még nem ért fel, amikor megszólalt a mobilja. – Nálad vagy nálam? – hallatszott a vonal túlsó végéről. Főnöke hűvös, magabiztos hangjától Nicole-t izgatott bizsergés fogta el. – Nem tudom, lesz-e ma időm arra, hogy találkozzam veled. Még foglalkoznom kell néhány részlettel – ugratta Luke-ot rekedten. – Akárcsak nekem. Különösen egy bizonyos részlettel, ahogy ezt már mondtam is. – A férfi hangja mosolygásról árulkodott, de forró vágyról is. – Fél óra múlva ott vagyok nálad. – Legyen inkább háromnegyed óra! – felelte Nicole, hogy addig még rendbe hozhassa magát. – Mit szólnál, ha főznék valamit? A vonalban egy időre csend lett. Nem csoda, hogy Luke meglepődött. Nicole még soha nem ajánlotta fel, hogy főz neki. Spontán ötlete őt magát is meglepte. Kettejük között kizárólag testi kapcsolat volt. A férfi persze néha elvitte vacsorázni egy drága étterembe, többnyire abba, amelyben nem fenyegetett a veszély, hogy ismerőssel futhatnak össze. Az viszont, hogy odahaza főzzön neki, egészen más helyzet. Kissé talán túlságosan is meghitt. – Oké, de tudnod kell, hogy szörnyen ki vagyok éhezve – felelte végül Luke. Lelki szemeivel Nicole már látta is, hogy a férfi belép hozzá, és azonnal letépi róla a ruhát. Találkozásaik mindig így zajlottak. Hevesen és szenvedélyesen. Nicole érzékeit már a gondolat is felkorbácsolta. – Gondolom, ennivalóra – mondta nevetve. – Eltaláltad. Viszlát nemsokára! Nicole nem értette magát. Miért ajánlotta fel, hogy vacsorát készít, amikor egyáltalán nem házias típus?
A lift felért vele az emeletére, és pár pillanattal később belépett tágas, fényűzően berendezett irodájába, amelyből egész Miamit látni lehetett. Amikor a Santana Records másfél éve felajánlotta neki, hogy jöjjön át ide dolgozni, cseppet sem volt nehéz döntenie. Örült, hogy maga mögött hagyhatja Londont a városhoz kötődő fájdalmas emlékeivel, és mindent elölről kezdhet. Azóta, hogy megérkezett Amerikába, teljesen a munkának szentelte magát, és ennek meg is lett a jutalma. Hat hónapja előléptették a jogi osztály vezetőjévé. És ez nem csekélység, elvégre még csak harmincegy éves. Ahhoz, hogy egy rangos lemezkiadónál, mint a Santana Records, ilyen magasra jusson, a tiszta fejű, verhetetlen, tökéletességre törekvő Miss Connelt kellett alakítania. Néha maga sem hitte, hogy valóban sikerült ilyen külszín mögé rejtenie a valódi énjét. Azt pedig kimondottan mókásnak találta, hogy a maga mindössze százhatvanöt centijével másoknak dirigálhat. Minden nagyszerűen alakult. Fájdalmas válása után kicsit sem bánta, hogy életében a munka játssza a főszerepet, a kapcsolatok pedig háttérbe szorulnak. Jól érezte magát úgy, hogy csak hébe-hóba találkozott férfiakkal. Senki mellett nem akart lehorgonyozni, mert nem vágyott bonyodalmakra. Öt hónapja aztán Luke Santana visszatért Miamiba. Az utóbbi másfél évet Európában töltötte, és éppen csak elkerülték egymást a cég londoni kirendeltségénél. A férfi azért jött vissza Miamiba, hogy tárgyalásokat folytasson egy konkurens cég, az RJ Records beolvasztásáról. Nicole lett a jobbkeze, és az élete ettől egyszeriben kizökkent a megszokott kerékvágásból. Tudta, nem igazán okos dolog, ha valaki viszonyt folytat a főnökével, és elkeseredetten harcolt is Luke vonzereje ellen. Valójában már akkor elvesztette a küzdelmet, amikor először néztek egymásra a férfi irodájában. – Üdv, Nicole! – fogadta Luke akkor, és felállt, hogy kezet fogjon vele. – Sok jót hallottam már magáról. Nicole is sokat hallott Luke Santanáról. Kíméletlen vállalkozó hírében állt, akinek csak a haszon fontos. A New York Times szerint úgy adja-veszi a cégeket, mintha az élei Monopoly társasjáték lenne. Hol megtartotta a felvásárolt vállalatokat, és kibővítette őket, hol
meg gátlástalanul feldarabolta, hogy aztán külön-külön adja el az egyes részterületeket. Nicole-nak azonban nem kellett féltenie az állását, mert Luke azt tervezte, hogy még jobban fellendíti a lemezkiadóját. Nicole azt is hallotta róla, hogy soha nem volt nős, és a pletykafészkek szerint több női szívet tört már össze, mint ahány nap van egy évben. Nicole mindezt emlékezetébe idézte, miközben már első kézfogásukkor tisztán érezte Luke Santana hihetetlenül erős és férfias kisugárzását. Mindenképpen távolságot akart tartani tőle, ezért kimondottan visszafogottan és professzionálisan viselkedett vele. Luke-ot ez szemlátomást szórakoztatta, és a következő hetekben bizarr macska-egér játék folyt közöttük. Minél fagyosabb volt Nicole, annál megnyerőbb lett a férfi. Nem próbálkozott Nicole-nál, és azt sem lehetett állítani, hogy illetlenül viselkedett volna, mégis egyre erősebben szikrázott közöttük a levegő. Nicole mindent elkövetett, hogy megőrizze kettejük között a távolságot. Kizárólag szigorú, magasan záródó kosztümöket viselt, a haját sohasem hagyta kibontva, és megpróbálta elhitetni magával, hogy nem kedveli a főnökét. Ettől azonban csak még erősebb lett közöttük az érzéki vonzódás. Aztán egy estébe nyúló megbeszélésen Nicole keze véletlenül a férfiéhoz ért, és ez számára felért egy áramütéssel. A tárgyalás hátralévő részében alig-alig telt ki tőle épeszű gondolat. Később Luke elkísérte az irodájába, hogy elhozzon néhány iratot. – Nagyon csendes volt ma este, Nicole – jegyezte meg. – Igen, mert a megbeszélésre koncentráltam. – Sietve előkereste a férfi által kért papírokat. – Parancsoljon! – Köszönöm. Lenne kedve valamikor együtt vacsorázni velem? – Hogy ezekről az ügyekről beszéljünk? A férfi a fejét rázta. – Nem. Egészen másról kellene beszélgetnünk – felelte, aztán megcsókolta Nicole-t. Ő egy perce még hűvös és visszafogott volt, ettől a csóktól azonban szempillantás alatt elolvadt, mint egy jégkocka a sivatagi forróságban. Már ott, az irodájában szeretkeztek, méghozzá hihetetlen hevességgel. Nicole-nak még soha nem volt ilyen
szenvedélyben része. Utána először megdöbbent azon, amit tett. Már csak azért is, mert Luke egészen nyilvánvalóan előre eltervezte azt, amit éppen tettek, ugyanis volt nála óvszer. Amikor azonban gyengéden megcsókolta őt, Nicole rémülete boldogságnak adta át a helyét. Önmagán mindazonáltal elképedt. A karrierjén keményen dolgozó nő lévén az érzelmi összekuszálódást inkább hátráltatónak találta. – Remélem, nem érted félre a viselkedésemet – mondta, és kapkodva rendbe szedte a ruháját. – Nem akarok kapcsolatot kezdeni veled. Arra nekem most igazán nincs időm – tette hozzá. Ezt mondania egy olyan férfinak, mint Luke Santana, alighanem butaság volt. A férfi most már leplezetlenül elvigyorodott. – Az nekem csak jó. Ugyanis nem tartozom a kapcsolatra vágyó pasasok közé. – Jól van. Akkor az lesz a legjobb, ha elfejtük, ami most itt történt. Egyetértesz? Nicole-nak valahogy sikerült hűvösnek és közömbösnek mutatkoznia, bár messze nem volt az. Soha életében nem került még ilyen kínos helyzetbe, és csak arra tudott gondolni, hogy okvetlenül ki kell másznia belőle. – Én ezt másként látom – mondta a férfi határozottan, és elhúzta Nicole kezét, hogy abba kelljen hagynia a blúza begombolását. – Még nem végeztem veled, Miss Connel – tette hozzá. Szavainak játékos mellékzöngéje volt, és Nicole egy őrült pillanatig azt hitte, hogy újra szeretkezni akar vele. Ennél is jobban aggasztotta azonban, hogy az neki a legkevésbé sem lett volna ellenére. De Luke csak azért fogta le a kezét, mert figyelmeztetni akarta, hogy a nagy kapkodásban félregombolta a blúzát. – Azt javaslom – folytatta –, hogy kezdjünk viszonyt. Semmi bonyodalom, semmi elkötelezettség, csak szex. Semmi más. És pontosan az volt közöttük az utóbbi hónapokban. Viszonyukat eddig sikerült titokban tartaniuk, hogy elkerüljék a munkahelyi szóbeszédeket. Mások előtt kimértek és udvariasak voltak egymással, de ha kettesben maradtak, azonnal fellángolt bennük a szenvedély. Nicole-nak még soha nem volt titkos kapcsolata. A kötelezettségek nélküli szex korábban nem játszott szerepet az
életében. Öt évig szoros kapcsolat fűzte a férjéhez, de a házasságának sajnos rossz vége lett. Éppen ezért Luke szavai hallatán azt mondta magának, hogy harmincegy éves, független nő lévén igazán megengedhet magának egy kis szórakozást. Irodájába most Molly, a titkárnője lépett be, és leveleket tett le az íróasztalára. – Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megjön az értekezletről – mondta meglepetten. – Luke úgy döntött, hogy ma korábban letesszük a lantot. – Ó! Ezek szerint jó hangulatban van. – Így igaz. Használja ki a remek lehetőséget, Molly, és mára maga is fejezze be a munkát. – Nagyszerű! Akkor még elugorhatok a virágosomhoz, hogy megbeszéljem vele, milyen legyen a csokrom. – Bizony, már nincs messze a nagy nap. Nicole kedvelte a huszonöt éves, temperamentumos Mollyt, aki olyan szerelmes volt Jackbe, a vőlegényébe, hogy neki mindig megmelegedett a szíve, ha a terveikről hallott. Ez kicsit visszaadta a hitét a szerelemben. Azt a hitét, amely igencsak megingott, amikor elhagyta a férje. – Szombathoz öt hétre lesz – felelte Molly csillogó szemmel. – Ó, egy pillanat! – kapott észbe, aztán átszaladt a szobájába, és egy elegáns borítékkal jött vissza. – Máris átadhatom az esküvői meghívónkat. – Köszönöm szépen. Nicole kivette a borítékból a kártyát. A meghívás neki és a partnerének szólt. Első gondolata az volt, hogy semmiképpen sem jelenhet majd meg Luke-kal. Ez a felismerés furcsa módon elszomorította, de elhessegette magától az érzést. Homlokát ráncolva azt találgatta, mi üthetett belé. Sietve emlékezetébe idézte, hogy kapcsolata Luke-kal pontosan olyan, amilyennek ő is akarja. Húsz perccel később leállította telepakolt sportkocsiját a bérelt lakása előtt. Időközben meggondolta magát, és elvetette az ötletét, hogy főz valamit Luke-nak. Helyette mindenféle finomságot vásárolt, amelyeket később talán majd együtt esznek meg az ágyban.
Már a szupermarketben volt, amikor így döntött, és azonnal vett is pezsgőt, kaviárt és más különleges csemegéket. Izgatottan indult a lifthez, mert egészen feldobta a gondolat, hogy egy teljes estét együtt tölthet Luke-kal. Amikor belépett a lakásába, még tizenöt perce volt a férfi érkezéséig. Sietve mindent begyömöszölt a hűtőszekrénybe, amit vett, és gyorsan még le is zuhanyozott, aztán izgató vörös fehérneműbe bújt, amelyre ugyanolyan színű átkötős ruhát vett fel. Még éppen annyi ideje maradt, hogy kifésülje a haját, és feltegyen egy kevés rúzst. Miután elkészült, megnézte magát a tükörben. Szeme örömteli várakozástól csillogott, bőre kipirult. Ha így látná valaki, egészen biztosan azt hinné róla, hogy szerelmes. Amint ez a gondolat átfutott a fején, hirtelen megdermedt. Ő nem szerelmes! Nem lehet az. Azzal minden játékszabályt megsértene. Luke-kal csak semmire sem kötelező viszonya van, amely kizárólag szexről szól. De akkor miért kezd a szíve mindig eszelős kalapálásba, ha csak ránéz Luke-ra? És miért szomorodott el attól, hogy nem jelenhetnek meg egy párként Molly esküvőjén? Ugyan már, nem lehet olyan ostoba és naiv, hogy beleszeressen Luke Santanába. Pontosan tudja, hogy a férfi nem akar állandó kapcsolatot, és ha ő akár csak halvány célzást is tenne ilyesmire, azonnal menekülőre fogná. Ráadásul a válása után megfogadta magának, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Az csak fájdalmas lelki sérülésekhez vezet. A kötetlen viszony számára maga a tökély. Töprengéséből csengetés riasztotta fel. Luke hanyagul a félfának támaszkodva állt az ajtó előtt. Ugyanazt a szürke öltönyt viselte, mint az irodában, és éppen megoldotta a nyakkendőjét. Ahogy ott állt, nem lehetett másként leírni, csakis két szóval: hihetetlenül szexi. Nicole szívverése azonnal felgyorsult, mint mindig, ha meglátta. – Bocs, késtem kicsit. Feltartott egy telefon – mondta a férfi, és melegen elmosolyodott. Beérem kötetlen viszonnyal? Kit akarok ezzel kábítani? – kérdezte magától Nicole. Valójában megőrül ezért a férfiért, és fülig szerelmes belé. – Minden oké? – kérdezte Luke, miután belépett a lakásba. Nicole sietve összeszedte magát.
– Igen, persze – állította. Szerelmes! Ez kész katasztrófa! Most mit tegyen?
2. FEJEZET Nicole a konyhába indult. – Innál valamit? Hűtöttem be pezsgőt. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és olyan érzése támadt, hogy a polcokon sorakozó csemegék gúnyolódnak vele. Már semmi kedvet nem érzett az ünnepléshez. Nem értette, miért nem figyelt fel már korábban az árulkodó jelekre. Észre kellett volna vennie, egyre közelebb jár ahhoz, hogy szerelembe essen. A tünetek egészen egyértelműek voltak. A határtalan öröm, amikor együtt volt Lukekal, és az étvágytalanság, amikor nem. A fájdalmas csalódottság, amikor a férfi nem töltötte nála az egész éjszakát, miután szeretkeztek. Most pedig egyszeriben sürgető késztetést érzett arra, hogy jobban megismerje Luke-ot. Nos, ennek a vágyamnak nem fogok engedni, tökélte el, és elővette az üveget. – Pezsgő? Ünnepelünk valamit? – kérdezte a férfi. – Valójában egyelőre nincs mit, mert még nem írtuk alá a szerződést az RJ-vel – felelte Nicole, és eltökélten a munkára irányította a gondolatait. – Egyébként csodásan festesz – jegyezte meg Luke, miközben Nicole poharakat vett elő a szekrényből. – Kösz. Nicole a férfira pillantott, és valósággal elolvadt. Luke úgy nézett rá, hogy szabályosan levetkőztette a szemével. Már délután is ezt csinálta a tárgyalóban. Érzéki tekintetétől neki felforrt a vére, és csak arra tudott gondolni, hogy elmondhatatlanul kívánja ezt a férfit. – Várj, majd én kinyitom – lépett szorosan melléje Luke, és kivette az üveget a kezéből. Arcvize csábító illata megcsapta Nicole orrát, és lehunyta a szemét, amikor heves vágy öntötte el. – Így ni! – A dugó kirepült a palackból, és egy kevés pezsgő rájuk is fröccsent. Elnevették magukat, s a férfi letette az üveget, hogy átfogja Nicole derekát, és arcon csókolja. – Már egész nap meg akartalak érinteni – dünnyögte.
– Én is téged. Nicole felemelte a karját, és ujjaival beletúrt Luke hajába. Derekáról a férfi keze a mellére siklott, és érintésétől neki azonnal felágaskodott a bimbója. Megfordult, és Luke karjába omlott. Ő szerette, hogy ilyen választ ad az érintéseire, hogy meleg és puha testével az övéhez simul. Az értekezlet közben pontosan ezt és pontosan így képzelte el. Miközben nézte és hallgatta, amint az lényegre törően számokat és tényeket ismertetett, izgalomba jött a biztos tudattól, hogy később majd lekerül Nicole-ról a hűvösség álarca. De le ám, mert ő önkívületbe juttatja! A hálószobában hihetetlenül izgató és adakozó, de a munkában sem alábecsülhető a hozzáértése. Ez lenyűgözte a férfit, és égett a vágytól, hogy itt és most tetőtől talpig felderítse Nicole csábos testét. Száját keményen, követelőn a szájára tapasztotta, ő pedig olyan szenvedéllyel viszonozta a csókját, amely semmivel sem maradt el az övé mögött. – Hihetetlenül jók vagyunk együtt az ágyban – dünnyögte, és forró csókokkal borította be Nicole nyakát. Neki egyet kellett értenie a férfival, fejében azonban megszólalt egy halk hang. Te többet kívánsz jó szexnél, emlékeztette. Nicole óvatosan elhúzódott Luke-tól, és megpróbált megfeledkezni az akadékoskodó hangról. – Jól vagy? – kérdezte a férfi. – Pompásan. – Nicole a konyha munkalapja felé fordult. – Csak arra gondoltam, hogy igyuk meg a pezsgőnket – mondta, és sietve összeszedte magát. Nem akarta a Luke-kal töltött időt oktalan aggályoskodással elrontani. – Kár lenne érte, ha megposhadna, ha már ennyit fáradtál a kinyitásával. A férfi gúnyosan felvonta a szemöldökét. – Ahogy akarod. Bár nekem máson járt az eszem. – Vettem észre – felelte Nicole mosolyogva. Luke-nak a szexen járt az esze, miközben neki ostoba módon a szerelem körül forogtak a gondolatai. Ezt be kell fejeznie, mégpedig azonnal. Mondani persze sokkal könnyebb, mint megtenni… Nicole keze remegett, miközben kitöltötte a gyöngyöző italt, de szerencsére úgy látta, hogy Luke ezt nem vette észre. Nem szabad
kitalálnia, hogy ő beleszeretett, mert akkor alighanem nagyon hamar véget vetne annak, ami köztük van. Elvégre világosan megmondta, mit gondol az elkötelezettséggel járó kapcsolatokról. Azt sem rejtette véka alá, hogy házasság és gyerekek nem szerepelnek a tervei között. Számára a munkája az első. Nicole átnyújtotta az egyik poharat a férfinak, ő pedig koccintott vele. – Egészségedre! – Egészségedre! Azt hiszem, nagyon jól ment ma az igazgatósági ülés – mondta Nicole, hogy ártalmatlan témára terelje a szót. – Igen, remek munkát végeztél. Le vagyok nyűgözve. – Tudom – felelte Nicole hamiskás mosollyal. – De azt is mondtad, vannak még részletek, amelyeket alaposan meg akarsz vizsgálni. – Így van. És ezeket a részleteket mindjárt nagyító alá is veszem. Csak azért fejeztem ki magam virágnyelven, mert nem lenne jó, ha a többiek kitalálnák, hogy lefekszünk egymással. A férfi mindig lefekvésről beszélt, sohasem szeretkezésről. Nicolet ez eddig nem zavarta, most azonban fájt neki. Egyébként tőle származott az ötlet, hogy tartsák titokban a viszonyukat. Nem vágyott arra, hogy irodai pletykák tárgya legyen. Luke ellenben kimondottan szórakoztatónak találta a titkolózást. Számára játék volt, amelyet élvezett. – Ó, mintha azt ígérted volna, hogy főzöl valamit. Attól tartok, ezt máskorra kell áttennünk – mondta. – Közben már meggondoltam magam – felelte Nicole –, és mindenféle rágcsálnivalót vettem. – Ez jól hangzik. Rágcsálásra mindig kapható vagyok. – Luke kivette Nicole kezéből a poharat, és finoman harapdálni kezdte a fülét. – Hol is tartottunk? – kérdezte rekedten, és simogatni kezdte Nicole csábos idomait. – Azt hiszem, egy percig sem bírom tovább nélküled. Az átkötős ruha hamar szétnyílt. Miközben a férfi keze bejárta meztelen testét, Nicole lehunyta a szemét. Ő sem bírta volna tovább Luke nélkül. Már délután is kívánta, és azt szerette volna, hogy tűnjenek el a többiek, ő pedig a férfi karjába omolhasson.
Ajkuk most szenvedélyes csókban talált egymásra. Nicole átkulcsolta Luke nyakát, és átadta magát nyelve izgató játékának. Csókjaik egyre hevesebbek lettek, a férfi érintései vadabbak és követelőbbek. Az átkötős ruha a földre került, és Luke tekintete bejárta Nicole karcsú, formás testét, amely még izgatóbb volt a szexi fehérneműben. – Istenem, hogy te milyen gyönyörű vagy! – mondta, aztán kinyújtotta a karját, és végigsimított a csipkés melltartó szegélyén. Nicole teste azonnal válaszolt a simogatásra, és felágaskodott a mellbimbója. Csak négy nap telt el azóta, hogy utoljára szeretkeztek, ő mégis kiéhezetten várta, hogy végre újra együtt legyenek. Mire a férfi levette róla a melltartót, már minden porcikája elepedt az érintéseiért. Luke szája a nyakát izgatta, keze a mellét simogatta. Már azt hitte, nem bírja tovább az érzéki feszültséget, ám a férfi ekkor ölbe vette, hogy átvigye a hálószobába. Elfeküdtek a franciaágyon, és Nicole lázasan kigombolta Luke ingét. – Borzalmasan kívánlak – mondta a kéjtől fátyolos hangon. Miután a férfi kibújt az ingéből, simogató ujjai bejárták széles vállát. Luke teste egyszerűen tökéletes volt, kidolgozott, akár egy profi sportolóé. Lassan tetőtől talpig apró csókokkal borította be Nicole testét, és ő nagyon szerette, hogy a férfi a hálószobában egyszerre követelő és gyöngéd. Ajka végül visszatért a szájához, és még vadabb lett a szenvedélyük. Luke szorosabban magához ölelte Nicole-t, aztán hirtelen beléhatolt, és izgatón mozogni kezdett benne, miközben szelíden simogatta a mellét. Nicole-t elsöprő érzések kerítették hatalmukba. Megpróbált ellenállni nekik, mert tovább akarta nyújtani a gyönyört. Vágya azonban már olyan heves lett, hogy nem bírta tovább feltartóztatni. Elveszetten felsikoltott, amikor Luke-kal együtt felért a csúcsra. Levegő után kapkodott, és bőre izzadtan tapadt a férfiéhoz. Luke legördült róla, és csillogó szemmel nézett rá. – Ez tökéletes volt. Nicole azt kívánta, bárcsak ő is így érezne. A teste kielégült, a fájdalom azonban nem akart eltűnni a szívéből. Fájt tudnia, hogy
beleszeretett ebbe a férfiba, szerelme azonban kilátástalan. Luke soha nem lesz az övé. A felismerés határtalanul elkeserítette. Egy darabig szótlanul feküdtek egymás mellett. Nicole a férfit nézegette. Vonásai csodaszépek voltak, álla, amelyen most halvány borosta sötétlett, határozottságról árulkodott, s gödröcske jelent meg az arcán, ha mosolygott. Amikor most közelebb húzta őt magához, Nicole megengedte magának, hogy élvezze a közelségét. Luke gyengéden megcsókolta, ő pedig viszonozta a csókját. A férfi aztán megint fölébe feküdt, és még egyszer feljutott vele a csúcsra. – Honnan veszel ennyi energiát? – kérdezte Nicole kifulladva, amikor végül kimerülten Luke testéhez simult. – Sejtelmem sincs. Talán a mediterrán véremnek köszönhetem – felelte a férfi. A szeme sötét volt, de aranypettyek is csillogtak benne, és Nicolenak az is tetszett, hogy a sarkában apró ráncok jelentek meg, amikor nevetett. Az oldott hangulatot hirtelen Luke mobiltelefonjának éles hangja zavarta meg. Nicole a legszívesebben megkérte volna, hogy ne vegye fel. Tudta azonban, hogy számára mindig a munka áll az első helyen. Most is kinyúlt a mobiljáért, és fogadta a hívást. – Ó, helló, Amber! Hogy vagy? – kérdezte, aztán elhúzódott Nicole-tól, és felült. – Megkaptad a számokat Drew-tól? Oké. Szóval jók a mutatóink? Nicole-t újra meg újra meglepte, hogy Luke gyengéd férfiból szempillantás alatt át tudott változni józan üzletemberré. Amber a könyvelői csapata egyik vezető munkatársa volt, aki az előző hetet a New York-i irodájukban töltötte. Nicole azt kívánta, hogy szűnjön meg körülöttük létezni a külvilág. Arra vágyott, hogy Luke nézzen rá. És egyszeriben rádöbbent, hogy nem tudna nélküle élni… Ez már aztán végképp nevetséges! – gondolta önmagára dühösen, és megpróbálta elfelejteni, milyen felismerésre jutott pár másodperce. Luke befejezte a beszélgetést. – Sajnálom, Nicole, de haza kell mennem, hogy még ma átnézzem a New York-i irodánk jelentését.
Ennyit a külvilág eltűnéséről! Meg arról is, hogy hosszú, romantikus estét fogunk együtt tölteni, és az ágyban falatozunk, gondolta Nicole gúnyosan. – Oké – mondta, bár komoly erőfeszítésébe került, hogy ugyanolyan hangot üssön meg, mint a férfi. – Főzök neked kávét, amíg lezuhanyozol. – Az remek lesz. Köszönöm. Nicole hálóingbe bújt, és kiment a konyhába. A kávéfőzést csak azért találta ki, hogy valamivel lefoglalja magát, és ne a Luke iránti érzésein törje a fejét. Miután zátonyra futott a házassága, megfogadta, férfit soha többé nem enged olyan közel magához, hogy megsebezhesse őt. Fogát összeszorítva újra összeillesztette élete cserepeit, független lett, és a saját lábára állt. Ha engedne annak az új érzésnek, amelyet Luke ébresztett benne, megszegné a saját szabályát, és újra semmivé lenne, amit eddig elért. Össze kell szednie magát, hogy parancsolni tudjon a szívének. Amikor visszament a hálóba, Luke éppen kilépett a fürdőszobából. Csak egy szál törölközőt tekert a derekára, s dagadó izmaival és kockás hasával olyan volt, mint egy görög isten. Rámosolygott Nicole-ra, akinek azonnal felgyorsult a szívverése és megingott az eltökéltsége. – Tessék, a kávé! – mondta vidáman. – Köszönöm. A férfi leült Nicole mellé az ágy szélére. A zuhanyozástól vizes haját hátrafésülte, és így még jobban érvényesültek arca markáns vonásai. – Ez meg mi? – kérdezte, amikor pillantása az éjjeliszekrényen fekvő meghívóra esett. – Molly meghívott az esküvőjére. – Molly? – ráncolta össze a homlokát Luke. – A titkárnőm. – Ó, persze! Az a csinos, hullámos hajú szőke lány. – Igen, ő az – bólintott Nicole. Egy ilyen nagy cég vezetőjétől aligha várható el, hogy minden munkatársat személyesen ismerjen, gondolta. A férfi széthajtotta a meghívót.
– Neked és a partnerednek szól. Kit viszel magaddal? Nicole megrántotta a vállát. – Ezen még nem gondolkodtam. – Jó móka lenne, ha együtt jelenhetnénk meg. Nicole szíve nagyot dobbant a hanyagul odavetett megjegyzésre. De szép volna, ha nem kéne bujkálni! – De nekünk titkolnunk kell a kollégák előtt a viszonyunkat – dünnyögte. – Molly valószínűleg sokkot kapna, ha együtt érkeznénk. – Alighanem igen. – Luke felnevetett. – És mi nem is akarjuk felfedni az édes kis titkunkat. Ez így sokkal szórakoztatóbb. – Feltétlenül – felelte Nicole, és mosolyt csikart ki magából. Aztán úgy döntött, hogy alaposabban is feltérképezi a helyzetet. – Elvégre köztünk nincs komoly kapcsolat. Luke bólintott. – Így igaz. És nekünk pont jó úgy, ahogy van. – Szerintem is – felelte Nicole. Hazudsz! – szólalt meg újra egy hangocska a fejében. A férfi letette a meghívót, és belekortyolt a kávéjába. – És kivel mész majd az esküvőre? – kérdezte. – Az is lehet, hogy egyedül. Kísérő nélkül sokkal több embert meg lehet ismerni, az pedig szórakoztató. Luke lerakta a csészéjét. – Amíg egyedül jössz haza, semmi kifogásom ellene. A kijelentés feldühítette Nicole-t. Luke nem várhatja el tőle, hogy úgy táncoljon, ahogyan ő fütyül. – Igazán? – kérdezte a szemöldökét felvonva. – Majd még rájössz, semmi jogod ahhoz, hogy előírd nekem, mit tehetek, és mit nem. – Nem, nem – rázta a fejét a férfi. – Szerintem te jössz még rá, hogy igencsak erőteljesen hangot tudok adni a kifogásaimnak – mondta. Szavainak játékos felhangjuk volt, de a keze közben nagyon is céltudatosan és birtoklón járta be Nicole testét. Aztán szinte már erőszakos szenvedéllyel szájára tapasztotta a száját. Csókolna így, ha semmit sem számítanék neki? – kérdezte magától Nicole gondolatban bódultan. Erős akart lenni, hogy ne engedjen a férfinak,
de amikor Luke izzó csókokkal borította be az arcát és a nyakát, megtört az ellenállása, és átadta magát a pillanatnak. – Azt hittem, el kell menned – kérdezte kifulladva, amikor a férfi még le is nyomta az ágyra. – Úgy is van, de előbb még egyszer a magamévá teszlek. – Luke szabályosan letépte Nicole-ról a hálóinget. – E percben egyedül az enyém vagy, Miss Connel – jelentette ki, és hangjából fölényes magabiztosság áradt. – Szó sincs róla. Én senkié sem vagyok – felelte Nicole. Távolabb csúszott Luke-tól, de ő könnyűszerrel visszahúzta magához. Játékos csata alakult ki közöttük, míg a férfi végül megint az ágyra nyomta Nicole-t. – Azt majd még meglátjuk, te kis vadmacska – mondta Luke. Mélyen az alatta fekvő Nicole szemébe nézett, ő pedig élvezte a kettejük közötti érzéki közelséget. – Istenem, de szép vagy! – suttogta a férfi rekedten, aztán lehajolt hozzá, és szenvedélyesen megcsókolta. Nicole ugyanolyan hevesen viszonozta a csókot. Bizalmas együttlétük melengető, gyengéd és szeretetteljes volt, s a legkevésbé sem illett ahhoz, amit Luke arról mondott, hogy semmire sem kötelezik el magukat. Azóta, hogy megismerte a férfit, Nicole elevenebbnek érezte magát. Luke minden téren újra életre keltette. Ezt még a férje mellett sem érezte soha. És ez mégsem lenne az a bizonyos nagy szerelem? – Ez tetszik neked, igaz, Nikki? – suttogta Luke. Tetszik? Ez a szó messze nem fejezte ki azt, amit Nicole éppen megélt. Olyan érzése volt, mintha vulkán tört volna ki a testében. Amikor a férfi elhúzódott tőle, rémülten azt hitte, abba akarja hagyni a szeretkezést, ám ő csak óvszerért nyúlt ki az ágyból. Gyöngédségeivel Luke elérte, hogy Nicole megfeledkezzen minden fenntartásáról, és gátlástalanul odaadja magát neki. Miután újra együtt volt részük a megváltó beteljesülésben, Nicole a legszívesebben örömkönnyeket hullajtott volna. Kimerülten a férfi vállába kapaszkodott, mert nemcsak a teste elégült ki, hanem érzelmi téren is mindent kiadott magából.
Luke töprengőn nézegette Nicole-t, aki elaludt a karjában. Még soha senki nem ébresztett benne birtoklási vágyat. Ez a nő azonban rádöbbentette, hogy ilyen vonása is van, és ez elgondolkodtatta. Valószínűleg csak testi vágyról van szó, mondta magának. Tagadhatatlan, hogy Nicole határtalanul fel tudja izgatni. És el is bűvöli. Kíváncsivá teszi. Vajon mi hajtja? Az irodában, munka közben is izgalmas figyelnie. Az egyik pillanatban még szexi és kihívó, a következőben viszont már józanul gondolkodó és céltudatos nő, aki játszi könnyedséggel hoz tető alá bonyolult szerződéseket. Mindenesetre megragadja és elveszi, amit meg akar kapni, és nem terheli magát érzelmi bonyodalmakkal. Ezen a téren tökéletesen egy hullámhosszon van vele. Nem akarja, hogy egy kapcsolat bármiben is korlátozza, mert a karrier mindennél fontosabb számára. Időnként Luke sebezhetőséget is felfedezni vélt Nicole-ban. Ám ezek a pillanatok nagyon hamar elmúltak, és a férfi nem tudta, nem csupán ő képzelte-e, hogy léteztek egyáltalán. Egyszeriben rádöbbent, hogy már jó ideje Nicole-on töri a fejét, és ez felbosszantotta. Mire jó ez? Elvégre ők ketten kötetlen viszonyt folytatnak, sokat nevetnek együtt, és egyforma a humorérzékük. Nicole ugyanolyan szabad szellem, mint ő, és számára ez nagyon kellemes így. Luke ingerülten megnézte az óráját. Nem szabad elfelejtenie, mi áll nála az első helyen. Most az a legfontosabb, hogy hazamenjen, felhívja Ambert New Yorkban, és még egyszer átnézze vele a számokat. Óvatosan felkelt, és csendben magára kapta a ruháit, hogy ne ébressze fel Nicole-t. Neki azonban egyszer csak felpattant a szeme. – Már felöltöztél? – kérdezte, és maga elé tartotta a takarót. – Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. – Semmi baj. Ennyire sietsz? Maradhatnál még, hogy egyél valamit – mondta Nicole álomittas hangon. – Sajnálom, kedvesem, de tudod, hogy mennem kell. Amber már várja, hogy bekapcsoljam a számítógépem. Át kell néznünk a számokat. – Igen, persze.
Nicole gondolatban leteremtette magát, mert maradásra kérte a férfit. Igaz, még egyszer szeretkezett vele, de ez nem jelenti azt, hogy meg is gondolta magát. Ez mindig így ment. Luke az egyik percben még összebújt vele, a következőben már rohant is vissza a munkájához. Nicole mindig megpróbálta elhihetni magával, hogy ezt kicsit sem bánja, hogy teljesen mindegy neki, ám ez nem volt igaz. Nagyon is zavarta! Ezt nem fogom sokáig eltűrni. Nem ez az, amit akarok, gondolta most hirtelen. Nem volt könnyű megőriznie a nyugalmát, de tudta, ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy kiterítse a lapjait. – Akkor majd máskor – mondta. – Igen, máskor. – Luke mulatságosnak találta, hogy Nicole görcsösen maga elé tartja a takarót. Minek fárad ezzel, amikor ő már minden porcikáját látta meztelenül? – Mi lenne, ha holnap együtt vacsoráznánk? – kérdezte, miközben megkötötte a nyakkendőjét. – Holnap estére már más programom van. Luke-ot meglepte a visszautasítás. – Jól van, akkor elhalasztjuk a közös vacsorát. – Oké. Nicole visszafeküdt a párnájára, és közben a takaró lejjebb csúszott a mellén. Luke elképedten érezte, hogy a teste azonnal válaszolt a csábító látványra. A legszívesebben visszabújt volna Nicole mellé az ágyba, és erőszakkal kellett rábírnia magát, hogy felvegye a zakóját. – Köszönöm a csodás estét – mondta. Nicole-nak nem jutott eszébe derűs válasz, és olyan hangosan dobogott a szíve, hogy azt hitte, az egész szobában hallani lehet. – Esetleg találkozhatnánk a holnap esti programod után – javasolta a férfi. – Hogy ott folytassuk, ahol most abbahagytuk. Vagyis csak azért találkoznánk, hogy szexeljünk, gondolta Nicole, és haragra gerjedt. – A barátnőimmel találkozom, és biztosan sokáig együtt leszünk – felelte hűvösen. Valójában semmilyen programja nem volt másnap estére, de egy frászt fog mindig Luke rendelkezésére állni, amikor ennek úgy tetszik.
Fagyos hangja feltűnhetett a férfinak. – Jól van, ezek szerint marad a hétvége. Nicole nem válaszolt. – Akkor holnap reggel látlak az irodában. – Hajnalok hajnalán – felelte Nicole színlelt vidámsággal. Luke megsimogatta selymes haját, aztán olyan érzékien és kihívón csókolta szájon, hogy neki már megint eszelős kalapálásba kezdett a szíve. – Szia, Nicole! – Szia! Miután a férfi mögött becsukódott az ajtó, Nicole a párnára ejtette a fejét. Körülötte most teljes csönd volt a lakásban. Testi kapcsolatnál sohasem lesz több közöttünk, és én vagy beletörődöm ebbe, vagy el kell hagynom Luke-ot, gondolta, és az ajkába harapott. Bármennyire szeretné is beérni azzal a szereppel, amelyet betölt a férfi életében, most már tudta, hogy nem lesz képes rá. Az érzései nem engedik, hogy megtegye. Holnap véget vetek a viszonyunknak, döntötte el.
3. FEJEZET Nicole késésben volt. Nem aludt jól az éjjel, mert egyre csak az az idő járt a fejében, amelyet Luke-kal töltött, és elemezni próbálta a helyzetet. De érzelmeket elemezgetni sohasem jó ötlet, az éjszaka közepén pedig végképp nem az, gondolta most bosszúsan. Semmit sem ért el vele, csak azt, hogy letargia kerítette hatalmába. Éjjeliszekrénye fiókja nyitva maradt, és egy óvszer csomagja kandikált ki belőle. Luke-nak mindig gondja volt a védekezésre, és nyíltan meg is mondta, nem akarja, hogy Nicole teherbe essen. Őt pedig nem vitte rá a lélek, hogy közölje a férfival, ez a veszély egyáltalán nem fenyeget. Amíg házasságban élt, mindketten vágytak gyerekre, ő is, a férje is. Miután egyre csak hiába próbálkoztak, orvoshoz fordultak, és a vizsgálatok eredménye az lett, hogy ő valószínűleg meddő. Ez lesújtó és iszonyúan fájdalmas hír volt, s végső soron ez vezetett a házasságuk felbomlásához. Nicole heves mozdulattal helyére tolta a fiókot. Luke felelősségteljes gondolkodása tetszett neki, másvalamit viszont árulkodón sokatmondónak talált. Mégpedig azt, hogy az egyetlen személyes tárgy, amelyet a férfi nála tart, egy csomag óvszer. Miután összejöttek, azt javasolta Luke-nak, hogy hozzon át hozzá néhány dolgot, például borotvát vagy váltóinget. Ezt célszerűnek gondolta, de tudat alatt alighanem abban is reménykedett, hogy a férfi úgy majd több időt tölt nála. Ám Luke rögtön nemet mondott az ötletre. – Semmi értelme nem lenne – válaszolta. – A lakásom csak negyedórára van, könnyen hazajutok. Nicole egész éjjel azon törte a fejét, véget vessen-e a viszonynak. Saját magára dühösen felkapta az aktatáskáját, és közben futó pillantást vetett a tükörbe. Sötét, hajszálcsíkos blézert, egyenes vonalú szoknyát és fehér blúzt viselt. Szív alakú arcát sima, csillogó, gesztenyebarna haj keretezte, és a sminkje is jól sikerült. Legalább a látszat hűvös, józan, csakis a munkájának élő nőnek mutatja. Titkárnője már bent volt az irodában.
– Jó reggelt, Nicole! Nagy kupac levél várja odabent az íróasztalán – mondta jókedvűen. Nicole bement az irodájába, bekapcsolta a számítógépét, és megnézte az e-mailjeit. Az egyiket Luke küldte, még kora reggel. Mi lenne, ha lemondanád a mai programodat, és átjönnél hozzám egy italra? Nem kicsit önhitt az uraság! – gondolta Nicole bosszúsan. Azt képzeli, elég csak csettintenie, és ő már ugrik is? Válasz nélkül hagyta az üzenetet, és még ki is törölte. Aztán a többi e-mailjét is elolvasta. Éppen végzett velük, amikor újabb üzenet érkezett Luke-tól. Jó reggelt, Nicole! Nincs kedved feljönni hozzám, hogy megigyál velem egy kávét, mielőtt lemegyünk az igazgatósági ülésre? Nicole a legszívesebben figyelmen kívül hagyta volna az e-mailt, de tudta, hogy azt nem teheti meg, elvégre a főnöke hívja magához. Némi habozás után megírta és elküldte a választ: Jó reggelt, Luke! Nem mehetek fel, mert az ülés előtt még el kell készítenem egy összefoglalót. Ott találkozunk. Pár pillanat múlva újabb üzenet jött: Hagyd ott, bármit is csinálsz! Nicole homloka ráncba szaladt. Ez már parancsnak hangzott. Nos, miután már úgyis eldöntötte, hogy befejezi Luke-kal, ez a pillanat talán ugyanolyan alkalmas lesz rá, mint bármelyik másik. Minél előbb túlesik a dolgon, annál jobb. Magával vitte az aktatáskáját, hogy utána majd egyenesen az igazgatósági ülésre mehessen, és lifttel felment a legfelső emeletre. Luke személyi asszisztense mosolyogva intett neki, hogy menjen csak be. – Már várja. Nicole belépett a főnöke irodájába. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de erősnek kell maradnia. Ha véget vet ennek a viszonynak, megint visszanyeri az irányítást az élete fölött. Luke éppen telefonált, de elmosolyodott, miután elismerőn végignézett Nicole-on, akinek ettől azonnal megingott az eltökéltsége.
– Nem, Thomas, az nem elég – mondta a férfi annak, akivel beszélt, és mutatta Nicole-nak, hogy üljön le vele szemben, aztán egy pillanatra befogta a kagylót. – Mindjárt befejezem – suttogta. Nicole bólintott, és körbenézett a fényűző irodában, amely szállodai lakosztálynak is beillett volna. Egyszer már itt is szeretkeztek. Luke végül letette a telefont. – Bocs! – mondta mosolyogva. – És sajnálom, hogy tegnap olyan korán el kellett jönnöm. Nicole a legszívesebben azt felelte volna, hogy te mindig korán hazamész, de visszafogta magát. Tudta, hogy akkor követelőzőnek tűnne, ráadásul a valódi érzéseit is elárulná. Ezért aztán csak megvonta a vállát. – Tudom, hogy mindkettőnknél a munka áll az első helyen – felelte, és magában örömmel nyugtázta, hogy nagyon hűvösen és fegyelmezetten szólt a hangja. A férfi felállt, és Nicole-lal szemben felült az íróasztala szélére. – Szeretném jóvátenni, hogy tegnap nem jutottunk el az evésig. Mi lenne, ha ma a La Lunában vacsoráznánk? Nicole még soha nem járt abban az étteremben, amely az egyik legjobb volt a környéken, és hetekkel korábban kellett benne helyet foglalni. – Nem lehet – válaszolta. – Már mondtam, hogy ma este nem érek rá. – Igazán kár. Igen, az. Nicole szerette volna elfogadni a meghívást. Azt is szerette volna elfelejteni, hogy úgy döntött, befejezi Luke-kal. Ha elmennének vacsorázni, utána a férfi hazavinné a kocsiján, ő behívná magához, és aztán… Nicole gyorsan elhessegette a gondolatot. Valahányszor lefeküdt Luke-kal, mindig csak még jobban a hatása alá került. Ez a kapcsolat azonban sehová sem vezet. Erősnek kell lennie. – Mondanom kell neked valamit, Luke – kezdte. – Igen?
Nicole tekintete bejárta a férfit, aki széles vállával csodásan festett könnyű szövetből készült öltönyében. Zakója alatt kék inget viselt, amely még jobban kiemelte haja kékesfekete árnyalatát. – Nos? – sürgette Luke a folytatást. Nicole úgy érezte, élete legnehezebb feladata előtt áll. Felállt, és az ablakhoz ment, hogy távolabb legyenek egymástól. Tudta, hogy elveszne, ha a férfi megérintené vagy megcsókolná. – Ez így nem működik, Luke. – Mi nem működik? – kérdezte a férfi, és fél szemmel a számítógépére nézett, amely éppen e-mail érkezését jelezte. – Az, ami közünk van. – Te meg mi az ördögről beszélsz? – Luke mosolya arról árulkodott, hogy azt hiszi, Nicole csak tréfál. – Már hogy ne működne? Ami köztünk van, az egyszerűen fantasztikus. – Igen, az – ismerte el Nicole. – Mégis ideje, hogy befejezzük. Luke elképedt. – Miért kellene befejeznünk, amikor még mind a ketten élvezzük? Mindig örömöt szereztünk egymásnak, vagy talán nem? – De igen. – Nicole remegő kézzel beletúrt a hajába. – Úgy volt, csak mostanra már kifulladt a dolog. – Szerintem a legkevésbé sem. A szex ugyanolyan forró köztünk, mint amilyen mindig is volt. Tegnap te is alig vártad az értekezlet végét, hogy végre kettesben lehessünk. – Így van. – Nicole erre most végképp nem akart gondolni. – És mégis úgy gondolom, ideje, hogy befejezzük a viszonyunkat – tette hozzá határozottan. Luke felvonta a szemöldökét, mintha még mindig nem venné komolyan Nicole-t. – Azért mondod ezt, mert tegnap este hamarabb el kellett jönnöm, mint szoktam? – Természetesen nem azért – válaszolta Nicole, és karba fonta a kezét. – Valld be, hogy erről van szó! – A férfi arcán csábító mosoly jelent meg. – Ugyan már, Nicole! Sajnálom a tegnap estét, de mondtam már, hogy jóváteszem.
Nicole-t felháborította, hogy Luke olyan leereszkedőn beszél vele, mintha ő még szeszélyes kislány lenne. – A tegnap estének ehhez semmi köze. Figyelj, Luke, nem akarom, hogy haraggal váljunk el. Azt szeretném, ha barátok maradnánk… – Én is ezt akarom. Úgyhogy tisztázzuk ezt a kis félreértést, és folytassuk ugyanúgy, ahogyan eddig. Nicole az ajkába harapott. Hogyan értesse meg a férfival, hogy ő éppen ezt nem akarja? Ugyanúgy folytatni, ahogyan eddig. Nem házasságot akar, azzal már próbálkozott, de kudarcot vallott. De egy kapcsolattól többet vár annál, mint amennyit Luke kész megadni. Azt akarja, hogy igazi pár legyenek. A férfi karján akar megjelenni a partikon, és azt is akarja, hogy együtt töltsék az éjszakákat, a hétvégeket. Egy szó, mint száz: többet akar kellemes óráknál. Luke szerelmét akarja. – Hidd el – mondta –, mindkettőnknek jobb lesz, ha most befejezzük. Különben bonyolulttá válhat a helyzet. – Miért válna azzá? – kérdezte Luke zavarodottan. – Megállapodtunk, hogy nem lesznek bonyodalmak, és ez tökéletesen működött is. Hol itt a gond? A hűvös, szenvtelen kérdéstől Nicole-nak felforrt a vére. Hogyan lehet ez az egyébként hihetetlenül szenvedélyes férfi ennyire részvétlen, ha valódi érzelmekről van szó? Nicole már örült, hogy nem árulta el, miért akar valójában szakítani. Luke akkor alighanem bolondnak tartaná. Meglehet, valóban az, mert csakis egy bolond nő szerethet bele olyan férfiba, aki világosan értésére adta, hogy nem akar valódi kapcsolatot. Talán más módon kell véget vetnem a viszonyunknak, gondolta Nicole. – Valóban abban állapodtunk meg, hogy csak szex lesz köztünk. Nos, az megvolt, és én most tovább akarok lépni – mondta, és maga is meglepődött azon, hogy ilyen magabiztosan beszél. – Éppen ezért valójában te vagy az, aki megszeged a megállapodásunkat, amikor maradásra akarsz bírni. – Ne légy nevetséges! – Ó, bocsánat! Ez azt akarja jelenteni, hogy a viszonyunk szabályai csak rád érvényesek? – Nicole hangja csak úgy csöpögött a
gúnytól. – Én buta liba meg azt hittem, hogy a megállapodásunk kölcsönösségen alapszik! – Egyszerűen csak tudni akarom, mi a gond. Ez minden. – Luke hangja rekedt és nyers volt. Csörögni kezdett a telefonja, de nem vette fel a kagylót, hanem csak megnyomta a házi telefon gombját, hogy kiszóljon az asszisztensének. – Senkit se kapcsoljon, Sandy? – mondta türelmetlenül, mire azonnal abbamaradt a csörgés. Nicole figyelmét nem kerülte el, hogy Luke nagyon is megteheti, hogy nem vesz tudomást a hívásairól, ha nem akarja, hogy zavarják. Ettől ő csak még mérgesebb lett. A férfi sem tűnt olyan higgadtnak, mint máskor. Helyes! – gondolta Nicole felpaprikázva. Így legalább visszafizethet neki egy keveset azoknak a nőknek a nevében, akiket korábban mindenfajta skrupulus nélkül dobott. Luke Santana beképzelt, szívtelen alak. Megérdemli, hogy valaki végre ellene fordítsa a saját fegyverét, és megmutassa neki, nem ő fújja a passzátszelet. Saját gondolatai felbátorították Nicole-t, és felkapta az aktatáskáját. – Te meg hová készülsz? – kérdezte a férfi komor képpel. – Úgy látom, elfelejtetted, hogy igazgatósági ülésünk lesz. – Nem felejtettem el, de késhetünk kicsit – felelte Luke. – Nem hiszem. Emlékszel? Mindig a munka az első – mondta, aztán mosolyogva megfordult, és elhagyta a főnöki irodát. Amint azonban magára maradt a liftben, megingott eddig eltökélten színlelt magabiztossága. El sem akarta hinni, hogy szakított Luke-kal, ráadásul ilyen hűvösen és kimérten. Az utóbbi hónapokban állandóan a fellegekben járt, és ez csakis Luke miatt volt így. A férfi azt éreztette vele, hogy ő egészen különleges, és felforralta a vérét. Mindig volt az életében valami, vagyis inkább valaki, amire és akire örömmel várhatott. És ennek most vége! Mit művelt? Csak nagy nehezen sikerült elfojtania a csalódottságát és elhitetnie magával, hogy helyes döntést hozott. A tanácstermet hangzavar töltötte meg. Az igazgatósági tagok többsége már megérkezett, de még senki sem ült le. A könyvelésről valaki megszólította Nicole-t, és ő erőnek erejével rábírta magát, hogy odafigyeljen a kollégájára. Meglepetten tapasztalta, hogy a
munkáról folytatott beszélgetés segített megnyugodnia. Végül már a szíve is normális ütemben vert. Persze ez csak addig volt így, amíg észre nem vette, hogy Luke már a helyiségben van. Szerencsére háttal állt neki, és az igazgatóság egyik tagjával beszélgetett. Néhányan a helyükre indultak, hogy leüljenek, és a tárgyaló másik végében Molly, aki majd a jegyzőkönyvet vezeti, éppen megtöltötte a kávéskannákat. Ez is csak olyan munkanap, mint az összes többi. Felejtsd el Luke Santanát! – mondta magának Nicole gondolatban. A férfi elfoglalta helyét az asztalfőn. Nicole szíve azonnal heves kalapálásba kezdett, és gyorsan elővette a papírjait a táskájából, hogy a munkára összpontosítson. – Jó lenne, ha most már elkezdenénk – szólalt meg Luke. Türelmetlen hangjára azok is a helyükre sietettek, akik eddig kisebb csoportokban beszélgettek. Elérkezett a pillanat, hogy Nicole folytassa tegnapi előadását. Átfogó ismertetést adott az RJ Recordsról, és a felvásárlása utáni bővítési tervekről is szót ejtett, Luke végig rajta tartotta a szemét. Magabiztosnak és összeszedettnek látta, mintha nem is éppen most vetett volna véget a kapcsolatuknak. Nagyszerűen megértették egymást, és ő mindig élvezte a szeretkezéseiket. Amikor most erre gondolt, Luke azonnal elvesztette a fonalat, és nem tudta követni Nicole előadását. Miért fejezte be velem? – tette fel magának újra meg újra a kérdést. Micsoda sületlenség, hogy eljött az idő, amikor ő tovább akar lépni! A korábbi barátnőinek persze Luke is feltálalt hasonló frázisokat. De ez most más. Kapcsolatuk Nicole-lal még nem laposodott el. Még mindig heves vágy lobog bennük a másik iránt. És ezt mind a ketten tudják. Akkor meg miért fejeznék be? Luke-nak csak nehezen sikerült rábírnia magát, hogy újra a megbeszélésre figyeljen. Még soha nem engedte, hogy egy nő befolyással legyen a munkájára, és ezen most sem kíván változtatni. Ha te úgy, én is úgy. Ő is továbblép. Éppen elég másik nő szaladgál a világban… Nicole odapillantott rá, és egy másodpercre találkozott a tekintetük. Gyönyörű a szeme. Zöldben csillog, kifejező, és sűrű, fekete pillák árnyékolják, állapította meg Luke már sokadszorra.
Nem akarok másik nőt, gondolta bosszúsan. Őt akarom vissza az ágyamba. Lehet, hogy Nicole megismert valakit, és vele akar járni? – hasított bele a kérdés. Nincs kizárva. Luke megcsalva érezte magát, és ez még jobban feldühítette. Ő nem szokott így gondolkodni. Meglehet, Nicole-nak igaza van, és valóban eljött a változtatás ideje. Luke viszonyai általában nem tartottak tovább hat hónapnál, mert tapasztalata szerint a dolgok addigra szoktak komolyra fordulni. Lehet, hogy ez motoszkált Nicole agyában? Ők ugyanis már majdnem öt hónapja vannak együtt. Az viszont drámaian új fejlemény, hogy a szakítást nem ő hozta szóba elsőként, hanem Nicole. Luke-nak ez kicsit sem tetszett.
4. FEJEZET Micsoda döntő változások történhetnek egyetlen nap alatt! – gondolta Nicole, miközben összeszedte a holmiját és elhagyta az irodáját. Előző nap ilyenkor csakis arra tudott gondolni, hogy nemsokára lefekszik Luke-kal. És amikor összenéztek, biztos volt abban, hogy a férfi fejében is ez jár. Ma már nincs köztük kapcsolat, és a ritka alkalmakkor, amikor beszélniük kellett egymással, Luke arcán nyoma sem volt melegségnek. Már csak munkáról ejtettek szót. De mi mást vártam? – gondolta Nicole. A szakításuk miatt Luke nem fogja búnak ereszteni a fejét. Mire reggel lejött utána a tanácsterembe, estére már bizonyára megszervezett magának egy másik találkát. Amikor erre a gondolatra jutott, Nicole vigasztalhatatlannak érezte magát. – Szedd össze magad! – dünnyögte, miközben a lift felé tartott. Az irodák, amelyek előtt elhaladt, üresek voltak. Molly sem ült ott az asztalánál. Péntek lévén a legtöbben már egy órája hazamentek. Az épületben csend és nyugalom honolt, csak a takarítók jöttekmentek. Nicole megnyomta a lift hívógombját, s amikor megjött a fülke, legnagyobb döbbenetére Luke állt benne. – Ó! Ilyen sokáig bent voltál? – Ahogy elnézem, nem csak én – felelte a férfi. – Nem azt mondtad, hogy vacsorázni mész a barátnőiddel? Nicole megrántotta a vállát. – Lemondtam. – Értem. És most mi lesz? Beszállsz a liftbe? – Igen, persze. Nicole belépett a fülkébe, és elnyúlt Luke mellett, hogy megnyomja a mélygarázs gombját. Mind a ketten hallgattak. Nicole ritkán érezte annyira rosszul magát, mint most, hátában Luke pillantásával. Kétségbeesetten azon törte a fejét, mit mondhatna, hogy megtörje a kínos csöndet. – Éppen befejeztem a jelentést az európai értékesítési adatokról. A férfi nem válaszolt.
– Azt hiszem, jó lenne, ha… – Nicole, ez nevetséges – szólt közbe Luke. – Gondolkodtam azon, amit reggel mondtál. Igazad volt. Valóban nem kellene túllihegnünk a kapcsolatunkat. Azt azért mégis furcsállom, hogy az európai értékesítési adatokról locsogsz, miközben elviselhetetlen közöttünk a légkör, és valójában azt kellene tisztáznunk. – Szerintem a munkára kell koncentrálnunk, Luke. – Nicole eltökélten másfelé nézett. – Másra valóban nincs időm – tette hozzá. Helyes irányba akarta terelni a beszélgetést, mert különben menthetetlenül érzelmi aknamezőre fog tévedni. – Péntek este háromnegyed hét van, Nicole. Úgy vélem, a munka most nyugodtan háttérbe szorulhat. – Éppen te mondtad, hogy nem engedhetünk ki, amíg nem írtuk alá a szerződést az RJ-vel. A férfi összehunyorította a szemét. – Majd szólok, ha a szerződéskötésre kell összpontosítanunk. És az biztosan nem most van. Semmi sem indokolja, hogy ma este is dolgozzunk még. – És persze mindennek úgy kell alakulnia, ahogyan az neked jó. Így van? – villantotta Nicole a férfira a szemét. – Eddig mindig nagyon jól össze tudtuk hangolni a munkát és a szórakozást – felelte a férfi hűvösen. – Mi változott? – akarta tudni. Mivel nem kapott választ, megnyomta a stop gombot, és a lift megállt velük két emelet között. – Te meg mit művelsz? – Beszélnünk kell arról, ami köztünk történt. – Én már mindent elmondtam. – Szó sincs róla. Messze nem elég, amit mondtál. – Luke közelebb lépett Nicole-hoz. – Még adósom vagy az értelmes magyarázattal. A rossz dumát a munkáról nem veszem be. Nicole szíve hangosan vert. – Semmivel sem tartozom neked – kezdte, de megbicsaklott a hangja, amikor a férfi még egyet lépett feléje. – Követelem, hogy indítsd el a liftet. Luke sötét szemében mosoly csillant meg. – Követeled?
– Igen. – Nicole előreszegezte az állát. – Ki akarok kerülni innen. Most azonnal. – Minél előbb beszélsz velem, annál hamarabb kimegyünk. – Nincs miről beszélnünk. Abban állapodtunk meg, hogy semmire sem kötelező, laza viszony lesz közöttünk. Annak pedig már vége. Vita lezárva. A férfi Nicole feje mellé tenyerelt a falra, és valósággal keresztülfúrta a tekintetével. – A szeretkezéseinket mind a ketten élveztük. Akkor meg miért nem akarod úgy folytatni, ahogy eddig volt? – Ezt már reggel elmondtam. – Luke nagyon közel volt hozzá, és Nicole-nak nehéz volt megőriznie a hűvös és szilárd hangot. – Úgy érzem, elfáradt a kapcsolatunk. – Ne gyere már megint ezzel a zöldséggel! Már reggel sem kajáltam be. A valódi okot akarom tudni. – Ez a valódi ok – állította Nicole, ám közben tisztában volt azzal, hogy érzékiségtől szikrázik közöttük a levegő. A férfi olyan közel volt hozzá, hogy látta a szemében az arany pöttyöket és állán a serkenő borostát. Fájdalmasan jól ismeri Luke-ot. Máskor, amikor ilyen közel voltak egymáshoz, mindig a karjába omlott. Vágyott rá, hogy most is ezt tegye, és száján érezhesse sóvár száját. – Ez a valódi ok – mondta el újra, mintha azzal, hogy megismétli, nemcsak Lukeot győzhetné meg, hanem saját magát is. – Szóval felébredtél ma reggel, és nagy hirtelen úgy döntöttél, hogy köztünk vége mindennek? – kérdezte a férfi gúnyosan. Egyszeriben rádöbbent, azért viselkedik így, mert úgy érzi, megsértették az önérzetét. Nem az bántja, hogy elveszíti Nicole-t, hanem az, hogy ő adta ki az útját, és nem fordítva történt. Nem emlékezett rá, hogy valaha is szakított volna vele nő, és ez valósággal őrületbe kergette. – Valójában már egy hete ezen gondolkodtam. – Nicole rábírta magát, hogy Luke szemébe nézzen. – Olyan nehéz ezt elhinni? – Őszintén? Igen, nehéz, ha belegondolok, milyen szenvedélyesen szeretkeztünk még tegnap is. Nicole magában azon imádkozott, hogy ne vörösödjön el. Azt pedig megtiltotta magának, hogy a szeretkezésükre gondoljon.
– Az csak szex volt, Luke. – Nem, nem egyszerűen csak szex volt – jelentette ki a férfi teljes határozottsággal. – Nem? Nicole-nak egy pillanatra kihagyott a szívverése. Félreértettem volna a helyzetet? – találgatta, és halvány remény ébredt benne. – Te is tudod, hogy több volt – felelte Luke. Amikor megsimogatta Nicole arcát, őt hihetetlen szerelem és vágy töltötte el. – Akkor mi volt? – kérdezte rekedten. Azt akarta, hogy a férfi mondja ki, fontos neki. Ha szerelmet vallani nem is képes, de legalább azt ismerje be, hogy erős érzelmeket táplál iránta. Neki egyelőre ennyi is elég lenne. Akkor megengedné magának, hogy megint Luke karjába omoljon. És annyira akarta ezt, hogy az már fájt. A férfi még mindig az arcát simogatta, és tekintete közben a szájára tapadt. – Hogy mi volt? Hihetetlenül jó szex. Nicole úgy érezte magát, mintha nagyon magasról a mélybe zuhant volna, és elhúzódott Luke keze elől. Hát soha semmiből nem tanul már? Ostobának érezte magát, mert abban reménykedett, hogy a férfinak ennél jóval többet jelentett az, ami köztük volt, és most majdnem felrobbant a méregtől. – Nem, Luke. Az az igazság, hogy a szeretkezéseink ellaposodtak – állította. – Igazán? Én ebből semmit sem vettem észre. Az ágyban minden voltál, csak kedvetlen nem. – Folyton ezen kell lovagolnod? A viszonyunknak vége, és szerintem igenis kihűlt köztünk a szenvedély. – Aha. És ha most megsimogatnálak, az semmiféle hatást nem tenne rád? – Luke, légy szíves, indítsd el a liftet! A férfi szája sarkában gúnyos mosoly jelent meg. – És ha megcsókolnálak, nem csókolnál vissza? – kérdezte. Figyelmét nem kerülte el, hogy Nicole szaporábban szedi a levegőt, és fájdalmas kifejezés jelent meg a szemében.
– Luke… A férfi felemelte a kezét. – Tudom, ki akarsz kerülni innen. Nicole legnagyobb megkönnyebbülésére Luke elhúzódott tőle, és elindította a liftet. – Most, hogy ezt tisztáztuk – mondta –, visszatérhetünk a normális hétköznapokhoz. Felejtsük el a személyes kis kalandunkat! – Én már el is felejtettem. Nicole közönyösnek igyekezett mutatkozni, de valójában meg akart szakadni a szíve. Amikor végre kinyílt a liftajtó, a legszívesebben futólépésben indult volna a kocsijához, de rábírta magát, hogy méltóságteljesen lépjen ki a fülkéből. – Csak még valami! Nicole megfordult, Luke pedig hirtelen magához szorította. – Úgy vélem, egy utolsó csók most helyénvaló lenne. Csak hogy kölcsönösen bizonyítsuk magunknak, helyesen döntöttünk. – Luke, én… A férfi csókkal fojtotta a szót Nicole-ba. Szája érintése szelíd támadás volt az érzékei ellen. Elkeseredetten le akarta gyűrni a vágyát, de Luke túlságosan meggyőző volt, túlságosan gyöngéd ahhoz, hogy ellent tudjon állni neki. Teste szinte magától az övéhez simult, ajka hívogatón szétnyílt, és viszonozta a csókot. Aztán rádöbbent, mit csinál, és hirtelen elhúzódott Luke-tól. Zihálva szedte a levegőt, és a rémülettől hatalmasra kerekedett szemmel nézett a férfira. – Nem is rossz, ha belegondolunk, hogy már szikrányi tűz sincs közöttünk – mondta a férfi gúnyosan. – Ez hiba volt tőled, Luke – felelte Nicole egyszerre szomorúan és dühösen. – Köztünk már mindennek vége. – Igen, persze, vége van – legyintett a férfi. – Lazíts, Nicole! Ahogy magad is mondtad, a kapcsolatunk ellaposodott, vagy legalábbis mindenképpen már hamar ellaposodott volna. Ez itt most csak egy kis kellemes ráadás volt. Nicole karba fonta a kezét. E percben a legkevésbé sem érezte jól magát. Luke szavai sértették, bár igazat kellett adnia neki. A viszonyuk néhány hét múlva akkor is zátonyra futott volna, ha ő
tegnap nem vet véget neki. Így legalább megőrizhette a büszkeségét. Csak az a baj, hogy a büszkesége megőrzése e percben nem igazán vigasztalja. – Akkor hát viszlát hétfőn! – köszönt el a férfi. – Igen. Nicole pár pillanatig Luke után nézett, aki ezüstszínű Porschéjához indult. A legszívesebben utánakiáltott volna, hogy meggondolta magát. De nem, erősnek kell maradnom, gondolta, és előhalászta a kocsikulcsát.
Luke meglepve állapította meg, hogy szörnyen dühös. Talán azért, mert Nicole megsértette az önérzetét. Általában ő szokta eldönteni, mikor fejez be egy kapcsolatot. Még csak pár saroknyira járt a kocsijával, amikor megszólalt a mobilja, és megállt az út szélén, hogy felvegye. – Szia, én vagyok. – Amber hangja meleg és csábos volt. – Arra gondoltam, megkérdezem, lenne-e kedved ahhoz, hogy ma este megigyunk valahol egy italt. A meghívás annyira meglepte Luke-ot, hogy a szava is elakadt. – Biztosan elfoglalt vagy, de azért felhívtalak, hátha mégis ráérsz – tette hozzá Amber. – Igen, sok a dolgom. Ebből sajnos semmi sem lesz. – Akkor talán majd máskor – hangzott a csalódott válasz. – Igen, talán. Mást is meg akarsz még beszélni velem? Amber gyorsan kapcsolt, és egy munkával kapcsolatos dologról kezdett beszélni. Luke nem értette, valójában miért utasította vissza. Amber rendkívül vonzó nő, és biztosan szórakoztató társaság lenne. Neki pedig nemcsak szabad az estéje, de asztalfoglalása is van a La Lunába, ahová Nicole-t akarta elvinni. Bosszúsan elhúzta a száját. Általában minden aggály nélkül váltott egyik viszonyról a másikra. Most viszont különös módon egyáltalán nem lelkesítette a gondolat, hogy Nicole helyett egy másik nővel menjen el vacsorázni. Akkor sem, ha az a nő olyan csinos, mint Amber.
Lelki szemei előtt Nicole jelent meg, ahogy az előbb felnézett rá. A csókjára nem lelkesen válaszolt, pedig máskor mindig úgy volt. Luke furcsa visszafogottságot érzett rajta, és ez felébresztette a harci szellemét. Amber éppen a New York-i irodáról mondott valamit. – Bocs, de most le kell tennem – állította le Luke türelmetlenül. – Persze. Majd beszélünk. – Igen, a hétvégén átnézem a dokumentációt. Luke kinyomta a hívást. Nem hajlandó elfogadni, hogy véget ért a kapcsolatuk, és nem fog másik nővel kezdeni. Nicole-t akarja visszakapni.
5. FEJEZET Az irodában, amennyire lehetett, kerülték egymást Luke-kal, és Nicole hete igencsak kellemetlen lett. Így jár, aki viszonyt folytat a főnökével. Annak soha sincs jó vége, gondolta, miközben a parkolóban beállt a számára fenntartott helyre. Az utóbbi időben nem jönnek össze a dolgai. Egy teljes hét alatt sem sikerüli meggyőznie magát arról, hogy Luke nélkül jobban meglesz. És mintha ez nem lett volna már bőven elég, még egy csúnya ételmérgezést is összeszedett. Egész hétvégén émelygett, fáradt és levert volt. E percben fogorvoshoz is szívesebben ment volna, semmint egy újabb kínos hétnek nézzen elébe Luke-kal. Ráadásul az irodában is felmerült egy gond. Veszélybe került az RJ Records gondosan megtervezett felvásárlása. A cég tulajdonosa múlt pénteken nem írta alá velük a szerződést. Nicole mindig is tudta Ron Johnsonról, hogy kiszámíthatatlan. Cégbirodalmát a felesége, Helen segítségével építette fel. Az asszony egy éve meghalt, és Johnson azóta valósággal remeteként él a Karib-szigeteken, kedvenc lemezkiadója eladásának megszervezését pedig az ügyvédeire bízta. Ők azonban megbízójuk utasítására egyre keményebb feltételeket támasztottak. Az ügylet kezdettől fogva nehéz volt. Johnson ügyvédei amellett kardoskodtak, hogy állapodjanak meg Luke-kal, mivel ő ajánlotta a legmagasabb vételárat. Ron Johnson viszont halogatta a döntést, mert másik ajánlatot is kapott egy számára rokonszenves házaspártól. A mélyen vallásos férfi őket akarta választani, mert úgy vélte, nekik sokkal inkább szívügyük a cég fennmaradása. Aznap délelőtt, amikor ez a hír eljutott hozzájuk, Ron Johnson ügyvédei fél órán belül már ötödször hívták telefonon Luke-ot. Nicole-nak ebből nem volt nehéz kitalálnia, hogy komoly nehézségek elé néznek. Az új feltételek hallatán Luke-ot majd szétvetette a méreg. – Ez most komoly? – kérdezte felháborodottan.
– Mi a gond? – kérdezte Nicole, aki eddig Luke íróasztalának dőlt, de most előrehajolt. A férfi kihangosította a telefont, hogy ő is hallja a beszélgetést. – Igen, Mr. Santana, Mr. Johnson a legkomolyabban így gondolja. Megvannak a maga elvei, és a lemezkiadóhoz érzelmi szálak is kötik. Úgy véli, egy házaspárnál sokkal jobb kezekben lesz. – Akkor mondja meg neki, hogy én pedig a tökéletesen megbízható menyasszonyom segítségével vezetem a vállalatomat! – felelte Luke gúnyosan. – Azt is megmondhatja, hogy azt tervezzük, egy nap majd családi céggé alakítjuk az RC kiadót. – Igazán? – Az ügyvéd hallhatóan megörült. Nem tűnt fel neki, hogy Luke a bolondját járatja vele. – Nos, ez fordulatot hozhat az ügyben, Mr. Santana. Mr. Johnsont ugyanis leginkább az aggasztotta, hogy ön majd feldarabolja a cégét, és egyenként továbbértékesíti a részlegeket. Luke nem válaszolt, mert elakadt a szava. – Tájékoztatom Mr. Johnsont a terveiről, Mr. Santana, és majd jelentkezem – folytatta az ügyvéd a telefonban. – Ha jól sejtem, az imént Miss Connelről beszélt, aki eddig is részt vett a tárgyalásokon. Ő a menyasszonya? Luke azonnal lecsapott a lehetőségre. – Igen, ő az – felelte. – Legalább megkérdezhettél volna, mielőtt kiadsz a menyasszonyodnak! – háborgott Nicole, miután véget ért a telefonbeszélgetés. Luke elvigyorodott. – Hirtelen ötlet volt. Ne izgasd fel magad! – mondta, miközben lehúzta az ölébe Nicole-t, és birtoklón megcsókolta. – Ez csak ideiglenes megoldás, és semmire sem kötelez bennünket. Arra viszont jó lesz, hogy örömöt szerezzünk egy különc milliomosnak. Kíváncsi vagyok, mit lép most Johnson – tette hozzá. Öt perccel később már meg is tudta. Az ügyvéd újra telefonált, és közölte, hogy zöld utat kapott Mr. Johnsontól. – Bekajálta az eljegyzési sztorinkat – mondta Luke diadalmasan, miután letette a kagylót, és az örömhírt azzal koronázták meg, hogy szeretkeztek a főnöki irodában.
Valaki most megkocogtatta a kocsija ablakát, és Nicole felriadt a töprengésből. Amber Harris parkolt le mellette, és ő kopogott be hozzá, hogy magára vonja a figyelmét. Nicole felvette maga mellől az aktatáskáját, és kiszállt. – Szia, Amber! – Olyan voltál éppen, mintha gondolatban mérföldekre járnál innen – mondta Amber, miközben a lifthez indultak. – Megpróbáltam átgondolni, mennyi munka vár ma rám. Egész hegyre való szerződéssel kell foglalkoznom. – Üdv a klubban! – felelte Amber, és megrázta hosszú, vörös haját. Fekete ruhát viselt, amelyben fantasztikusan festett, és inkább tűnt topmodellnek, mint könyvelőnek. – Éppen a New York-i iroda számait dolgozom fel. A múlt héten háromszor is oda kellett repülnöm. A végén már azt sem tudtam, hol vagyok éppen. – Az szörnyen fárasztó lehetett – mondta Nicole együtt érzőn. – Enyhe kifejezés! Csakis az tartott életben, hogy Luke-nak dolgozom. Elragadó pasas igaz? – Nem csúnya, az már egyszer biztos. – De kemény dió is. Nem könnyű becserkészni. Több nőt is ismerek, aki megpróbálta behálózni, de egyikük sem járt sikerrel. Ettől persze csak még érdekesebb azoknak, akik szeretik a kihívásokat. – Lehet. – Nekem mindenesetre azt súgja valami, hogy hamarosan meghív engem vacsorázni. Persze azért közben én is dolgozom az ügyön – vetett Amber cinkos pillantást Nicole-ra. Neki valahogy sikerült összehoznia egy mosolyt. Nem volt újdonság számára, hogy a nők többsége Luke lába előtt hever. Ahhoz pedig neki immár semmi köze, kivel találkozgat a férfi. Mégsem sikerült elfojtania a veszteség érzését. Hagyd ezt abba! Köztetek már mindennek vége. Engedd el! – szólította fel magát gondolatban, és témát váltott. – Ki sem látszom a munkából az RJ felvásárlása miatt – mondta.
– Hallottam, hogy gond támadt, mert Ron Johnson nem írta alá a szerződést. – Ó, az semmit sem jelent – felelte Nicole bizakodón. – Tudjuk, honnan fúj a szél. – Aaron Williams úgy gondolja, végül nem jön majd létre a megállapodás. Titokban Nicole is tartott ettől, de ezt meg kívánta tartani magának. Ő mindenesetre a végsőkig harcolni fog, hogy tető alá hozza a szerződést. – Már csak idő kérdése – mondta, amikor a lift felért az emeletére. – Jó munkát, Amber? – köszönt el. Miután beért az irodájába, éppen csak bekapcsolta a számítógépét, amikor e-mailje érkezett Luke-tól. Gyere át mielőbb, hogy megoldást találjunk az RJ-problémára. Se köszönés, se udvarias érdeklődés a hogylétem felől, gondolta Nicole keserűen, és lélekben megpróbálta felvértezni magát a találkozásra. Miközben kelletlenül felállt, hogy elinduljon, megint émelyegni kezdett a gyomra. Úgy tűnt, még mindig nem jutott túl teljesen az ételmérgezésen. Luke irodájában kiderült számára, hogy a férfi nem egyedül őt rendelte oda. Az ügyvédje, Aaron Williams is ott volt, valamint a cég főkönyvelője, John Sorensen. Luk fel-alá járkált a szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Nicole nem igazán értette, hogyan lehet a férfi akkor is szexi, amikor dühös. A belőle áradó energia pedig egyenesen ellenállhatatlannak tűnt. – Mi tartott ilyen sokáig, Nicole? – kérdezte ingerülten. – Ron ügyvédei telefonáltak, és… – Hirtelen félbehagyta, és pár pillanatig Nicole arcát fürkészte. – Jól van? Ijesztően sápadt. – Minden oké – hazudta Nicole, és meglepte, hogy Luke-nak egyáltalán feltűnt a sápadtsága. Tudta azonban, hogy érdeklődésébe nem szabad túl sokat belelátnia. – Jól vagyok – tette hozzá megerősítésül. Luke bólintott. – Remélem is, mivel nehéz napok várnak ránk. A tárgyalásaink kritikus ponthoz érkeztek.
Na tessék, igazam volt, gondolta Nicole. Luke nem az ő egészsége miatt aggódik, hanem azért, hogy esetleg beteg lesz és kiesik a munkából. – Akkor térjünk is a tárgyra! – mondta Luke. – Arról van szó, hogy Ron Johnson személyesen akar találkozni velem, mert meg akar ismerni, mielőtt aláírná a szerződést. – És utána aláírja? – kérdezte Nicole, miközben leereszkedett egy székre. Luke a vállát vonogatta. – Erről csak sejtéseink lehetnek. – Még egyszer alaposan átnéztem a számokat. Az ajánlatunk visszautasítása őrültség lenne – szólt közbe John Sorensen, aki éppen kávét töltött magának. – Maga is kér? – nézett Nicole-ra. Ő megrázta a fejét. Gyomra már a kávé illatától is háborogni kezdett, és csak nehezen tudott Luke szavaira összpontosítani. – Nem hiszem, hogy a pénz lenne a gond. Johnson további biztosítékokat akar. – Miféle biztosítékokat? – kérdezte Nicole, és hirtelen beléhasított egy gondolat. A dolognak talán ahhoz van köze, hogy Luke a menyasszonyának hazudta őt. – Az ég tudja, most éppen miről van szó. De még ma találkoznom kell Johnsonnal, különben búcsút inthetünk az üzletnek. – Ma? – döbbent meg Nicole. – Ennyire sürgős? Luke figyelme egy pillanatra elkalandozott, amikor Nicole keresztbe tette formás lábát. – Még ma meg kell lennie. Sehová sem vezet, ha mindig csak az ügyvédeinken keresztül beszélünk egymással. És ha halogatjuk a dolgot, a végén még kicsúszik a kezünkből a bolt. – Csakhogy Ron visszavonultan él egy eldugott helyen Barbadoson. Nem fog eljönni hozzánk. – Ezt én is tudom – felelte Luke. – Ezért is intézkedtem, hogy a cég magángépe álljon felszállásra készen – folytatta, és megnézte az óráját. – Egy óra múlva indulhatunk is. Nicole kétkedőn ingatta a fejét. Neki valahogy büdös volt ez az egész.
– Ron különc ember, Luke. Bármikor meggondolhatja magát. Könnyen előfordulhat, hogy megtesszük a hosszú utat Barbadosig, Johnson pedig nem fogad minket. – Nem hiszem, hogy ettől kellene tartanunk. Őszintének hangzott, amikor azt mondta, hogy találkozni akar velünk. – Lehet, de előbb még akkor is másolatot kell készítenünk a teljes dokumentációról – mondta Nicole. Szíve kellemetlenül gyorsan vert, de nem a papírok miatt, hanem azért, mert üzleti útra kell mennie Luke-kal. – És… – Aaron majd mindent elintéz – szólt közbe Luke, és az ablaknál álló ügyvédre nézett. – Legkésőbb fél óra múlva legyenek meg a másolatok! Aaron ijedten felkapta a fejét. – Annál kicsit tovább tarthat. – Nincs több időnk. Éppen ezért azt javaslom, máris lásson munkához! – Rendben – felelte az ügyvéd, és igencsak zavarodottnak tűnt, miközben elhagyta a főnöki irodát. – Maga, John, addig legyen szíves, és ellenőrizze még egyszer a számokat! Nyomtasson ki különféle összegekről szóló ajánlatokat arra az esetre, ha az árról kellene tárgyalnunk! A főkönyvelő is elviharzott. Nicole tökéletesen megértette a két férfit. Luke maximalista, és amikor olyan hangulatban van, mint most is, nem könnyű kijönni vele. Miután kettesben maradtak, feszült csönd telepedett a szobára. – És én mit csináljak? – kérdezte végül Nicole habozva. – Menj haza, és csomagolj be néhány napra! – Néhány napra? – képedt el Nicole. – Legfeljebb egy éjszakáról lehet szó. – Sejtelmem sincs, meddig tart majd. Mindenesetre egészen addig ott kell maradnunk, amíg dűlőre nem jutunk. Luke leereszkedett az íróasztala szélére. A helyzet igencsak komoly volt, ő mégis érzett némi elégedettséget. Amíg Barbadoson lesznek, talán sikerül kiderítenie, mi játszódik le valójában Nicoleban. Hűvös, kimérten udvarias viselkedését már egy teljes hete
kénytelen elviselni, és ebbe lassan, de biztosan beleőrül. Most mindenesetre elmosolyodott a nem létező bajsza alatt. – És a menyasszonyom szerepét fogod játszani. Nicole érezte, hogy pír önti el az arcát. – Ezt nyilván viccnek szántad. – Szó sincs róla. Viccelődéshez túlságosan meredek a helyzet. – Már akkor megmondtam, hogy a tűzzel játszol, amikor feltálaltad ezt a hazugságot Johnsonnak. Ezért rekedtek meg a tárgyalások? Rájött, hogy átverted? – Halvány gőzöm sincs, Nicole. De velem kell jönnöd, hogy eljátszd a menyasszonyom szerepét. Reméljük, csak rövid ideig. – Nekem kicsit sem tetszik ez az eljárás, Luke. A legkevésbé sem tisztességes. – Én sem vagyok lelkes a gondolattól, de mi mást tehetnénk? Rád mindenképpen szükségem lesz, a jegyességünkről szóló mesétől függetlenül is. A tárgyalások többségét te folytattad, és oda-vissza ismered a storyt. Ez igaz volt. Ez a szerződés szinte Nicole gyermeke volt. Hónapokig dolgozott rajta, és most sem akart háttérbe húzódni. – Oké. Szólok Mollynak, hogy foglaljon nekem szállodai szobát – felelte. – Arra nem lesz szükség. Van házam Barbadoson, úgyhogy a szállásunk miatt nem kell aggódnunk. Van még valami? – kérdezte Luke, mivel Nicole nem állt fel, hogy hazainduljon csomagolni. Az, hogy nem szállodában fog lakni, hanem a férfi házában, csak tovább rontott Nicole hangulatán. Mostani helyzetükben ezt már túlontúl bizalmasnak találta. – Van még valami? – kérdezte Luke újra, mert hiába várta, hogy választ kapjon. Nicole gyorsan összeszedte magát. – Nehéz elfogadnom, hogy hazudtál Ron Johnsonnak, de ezen már aligha változtathatunk – felelte, és nem tudta, mit mondhatna még. Azt mégsem árulhatta el, hogy Luke mellett saját magában sem bízik, nemhogy a férfiban. – Valahogy majd csak sikerül kezelnünk a helyzetet. Ez az ügy mindenesetre túlságosan fontos ahhoz, hogy elpuskázzuk.
– Tökéletesen egyetértek. Legalább ebben az egyben. Fél óra múlva ott vagyok érted. Nicole bólintott, és az ajtóhoz indult. Luke elégedetten nézett utána. Ha az állítólagos menyasszonyával jelenik meg, Ron Johnson feltehetően aláírja a szerződést, ő pedig megpróbálhatja kideríteni Nicole viselkedésének valódi okát. Ha szerencséje lesz, két legyet üthet egy csapásra, és nemcsak az üzletben könyvelhet el sikert, hanem az ágyban is. Ettől a gondolattól máris ígéretesebb lett számára ez a rosszul indult nap.
6. FEJEZET Nicole-nak nem jutott ideje arra, hogy a helyzeten törje a fejét. A lakásán éppen csak bedobált néhány ruhadarabot egy kisbőröndbe, amikor Luke már türelmetlenül felszólt a kaputelefonon, hogy igyekezzen. Nicole megnézte magát a tükörben. Átöltöznie már nem sikerült, és ugyanazt a kosztümöt viselte, amelyben reggel bement dolgozni. Az arca viszont kapott némi színt, bár valószínűleg csak az izgatottságtól, és nem azért, mert rendbe jött az egészsége. Újra megszólalt a kapucsengője. – Jól van, megyek már – dünnyögte maga elé mérgesen, miközben a kisbőrönddel és az aktatáskájával a kezében beszállt a liftbe. Odalent meglepve látta, hogy Luke limuzinnal jött érte. A fényűző kocsiból egy sofőr pattant ki hozzá, hogy elvegye a csomagját, aztán kinyitotta előtte az ajtót, ő pedig beült a Luke-kal szemközti puha bőrülésre. – Bocs, hogy várnod kellett – mondta a kapkodástól kifulladva. – Semmi baj. A férfi nyugodtnak tűnt, iratokat lapozgatott, fel sem pillantva. – Még be kellett csomagolnom… – Nicole hirtelen elhallgatott, amikor tudatosult benne, hogy a sofőrön kívül csak ők ketten ülnek a kocsiban. – Azt hittem, Aaron és John is velünk jön – mondta. Luke most már ráemelte a tekintetét. – Ezt meg miből gondoltad? – Nem tudom. Csak feltételeztem. – Akkor most már rátérhetünk a munkára? Szeretném, ha még egyszer átnéznéd John számításait. Nicole elvette a férfitól a papírokat, és megpróbált azokra összpontosítani. Miután befejezte az olvasást, kinyitotta az aktatáskáját, hogy jegyzettömböt vegyen elő. Közben körbenézett a szinte nesztelenül suhanó limuzinban. Ilyen fényűző módon még soha nem tette meg az utat a repülőtérre. Általában egy taxiban kellett szorongania több kollégával együtt. Ennek a kocsinak már a
méretei is tiszteletet parancsoltak, az ülései fekete bőrből készültek, minibár és tévé is volt benne. – Mindig így utazol, ha üzleti útra mész? – csúszott ki Nicole száján a kérdés. A férfi megint feléje fordult. – Igen, persze. Hülye kérdés volt, gondolta Nicole. Luke élete merő fényűzés. Miami egyik legdrágább és legszebb részén van lakása, csodás kilátással a tengerpartra, saját tetőterasszal és úszómedencével. A férfi megérezhette, hogy őt nézi, és felemelte a fejét. Tekintetével valósággal keresztüldöfte Nicole-t, és neki azonnal heves dobogásba kezdett a szíve. Önmaga előtt nem tagadhatta tovább, hogy még mindig szerelmes Luke-ba, bármennyire igyekezett is elhitetni magával, hogy a kapcsolatuk soha nem működne. – Innál valamit? – kérdezte a férfi, miközben kávét töltött magának. – Gyümölcslé és ásványvíz is van, ha nem vágysz kávéra. – Ásványvizet kérek – felelte Nicole. Luke töltött egy palackból, és átnyújtotta a kristálypoharat. – Köszönöm. Nicole elvette a vizet, és gondosan vigyázott, hogy még véletlenül se érjen a férfi kezéhez. Szeme villanásából azonban kitalálta, hogy Luke átlátott rajta. – Remélem, ez a hangulat nem tart ki közöttünk egészen az utazásunk végéig – jegyezte meg gúnyosan. – Milyen hangulat? – kérdezte Nicole, és elszántan nem akart tudomást venni arról, hogy forróság öntötte el. – Idegesnek tűnsz. – Számomra ez csak egy üzleti út. Ugyanolyan, mint az összes többi. Oké? A férfi bólintott. – Akkor jó – mondta. A mobilja csörgése megzavarta a kínos beszélgetést, és Nicole megkönnyebbülten megint a papírjaival kezdett foglalkozni. – Helló, Amber! – hallotta szemből Luke szavait. – Éppen a reptérre tartok. Láttad a jelentést? – kérdezte a férfi. Jót nevetett
Amber válaszán, Nicole pedig komor képpel még jobban a papírokba mélyedt. – Oké, hamarosan találkozunk – mondta Luke, és megint elnevette magát. – Igen, majd megnézem. Rendben. Szia, Amber! Luke eltette a mobilját, és a limuzinban újra csönd lett. Nicole a papírjaira szegezte a tekintetét. Tudta, hogy nevetségesen viselkedett. Igaz, Amber a liftben ma bevallotta neki, hogy belezúgott Luke-ba, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy van is köztük valami. A gondolatot, hogy Luke egy másik nőt csókolhat és vihet ágyba, Nicole egész egyszerűen kétségbeejtőnek találta. Akkor is, ha tudta, hogy ez mérhetetlen ostobaság tőle. Ugyanígy érezte magát, amikor Patrick közölte vele, hogy válni akar. Akkor ugyan valóban volt oka rá, hogy kiboruljon, elvégre mégiscsak öt évig élt házasságban Patrickkel. Aki ráadásul nemcsak egy másik nő miatt hagyta el, hanem az is hamar kiderült, hogy az a másik nő már gyereket vár tőle. Nicole számára ez dupla mélyütéssel ért fel. Akkor fogadta meg magának, hogy férfi őt soha többé nem sebezheti meg. Szerette Patricket, addig legalábbis, amíg nem hagyta el, azt hitte, hogy szereti. Megkésve döbbent rá, hogy valójában link tróger volt, aki miatt neki nem érdemes könnyet ejtenie. A válástól aztán mégis padlóra került. Saját kárán kellett megtanulnia, milyen fontos, hogy óvja a szívét. És még ennél is fontosabb, hogy megőrizze a függetlenségét. Ezért volt jó döntés tőle, hogy befejezi a viszonyát Luke-kal. Már csak azért is ezt kell tennie, mert iránta sokkal mélyebb érzéseket táplál, mint Patrick iránt valaha is. Még több fájdalmat pedig már nem bírna elviselni.
Tízezer méter magasan repülünk, és mintha kettőnket is ugyanekkora távolság választana el, gondolta Luke dühösen, miután már harmadszor kezdeményezett beszélgetést Nicole-lal, ám mindháromszor csak egyszavas választ kapott tőle. Feléje fordult, de az arcát nem láthatta, mert eltakarta előle selymesen aláhulló haja. Már a felszállás óta így ült, azokba a papírokba mélyedve, amelyeket ő adott neki.
Luke valójában semmit sem vethetett Nicole szemére. Viselkedése kifogástalanul udvarias volt, mégis őrületbe kergette, hogy lélekben eltávolodott tőle. Régebben, miközben együtt dolgoztak, időnként mosollyal ajándékozta meg őt, vagy mondott valami vicceset. Remek humorával mindig meg tudta nevettetni, bármilyen száraz és unalmas volt is a feladat, amelyet éppen végeztek. Luke türelmetlen dobolásba kezdett az ujjaival az asztallapon. Mielőtt találkozna Ron Johnsonnal, sok mindent ellenőriznie kell még. Nem engedheti meg magának, hogy elkalandozzanak a gondolatai. És mégis újra meg újra Nicole-ra kellett néznie. Kosztümkabátját levette, szűk szoknyája térd fölöttig ért. Hozzá testre simuló fehér blúzt viselt, amelynek felső gombjait nyitva hagyta. Amikor leesett a tolla, és sietve lehajolt érte, Luke pillantása egy csipkés melltartóra esett. Leghőbb vágya volt, hogy lefeküdjön Nicole-lal, de tudta, hogy óvatosnak kell lennie. Egyetlen rossz szóval vagy mozdulattal mindent elronthat. Egész héten türelmet parancsolt magára, és ugyanolyan kimérten viselkedett Nicole-lal, mint az vele. Meglepte, hogy sikerült megvalósítania, amit eltökélt, mert a türelem egyébként nem tartozott az erényei közé. De úgy gondolta, Nicole-ra érdemes várnia. Nem hitt neki, amikor azt állította, hogy közöttük kialudt a tűz. Most kettesben vannak, a pillanat tökéletes lenne, hogy kiderítse, mi jár Nicole fejében. Hogy megbékítse, és ha sikerül, lefeküdjön vele. Csak éppen Nicole úgy tesz, mintha ő a világon sem lenne. Luke ingerülten a hajába túrt. Ezeken a dolgokon nem most kellene törnie a fejét, amikor csakis a Johnsonnal folytatandó tárgyalásra volna szabad összpontosítania, hanem majd este, miután már nyélbe ütötték az üzletet. Luke felkelt a helyéről, és odament a repülőgép hűtőszekrényéhez. – Kérsz valamit enni? – szólt hátra a válla fölött. Nicole fel sem pillantott. – Köszönöm, nem. Luke kivett egy szendvicset, és még egy pohár kávét is töltött magának.
– Esetleg inni? – Azt sem. Kösz. Miért viselkedik ilyen bosszantóan? – találgatta Luke, miközben visszament a helyére. – Túl sok koffeint fogyasztasz – jegyezte meg Nicole váratlanul. – Ez már a negyedik pohár kávéd. Csoda, hogy egyáltalán tudsz még aludni. Szóval mégis figyelte, mit csinálok, bár úgy tett, mintha ügyet sem vetne rám, gondolta Luke. – Nincsenek alvási problémáim – mondta mosolyogva. – Neked viszont enned kellene valamit. – Nem vagyok éhes. – Minden oké nálad? – kérdezte Luke aggódón, mert Nicole még mindig feszültnek tűnt neki. – Ezt már reggel is kérdezted. Igen, minden a legnagyobb rendben van velem. De nem rólam kellene beszélgetnünk, hanem az előttünk álló tárgyalásról. – Figyelj, azért, mert véget ért a viszonyunk, barátok még lehetünk. Luke szavai voltak Nicole segítségére abban, hogy rendes ütemben kezdjen verni a szíve. Ápolhat valaki csupán barátságot azzal az emberrel, akihez egyszer már határtalan szenvedély fűzte? Számára ez egyelőre képtelenségnek tűnt. A szerelmet nem lehet egyik percről a másikra elfelejteni. Kikapcsolni, mint egy tévét vagy mobiltelefont. – Persze, barátok vagyunk – válaszolta megjátszott közömbösséggel. – Akkor miért ilyen fagyos a hangod? – Nem fagyos a hangom, de ez a helyzet sem egyszerű, és erőm szerint igyekszem kezelni – mondta Nicole rekedten. – Érthető, ha az ember kissé kellemetlenül érzi magát, amikor üzleti útra megy valakivel, aki nemrég még nagyon közel állt hozzá. – Ennek nem kell így lennie. És ha feszengünk egymás társaságában, a munkakapcsolat sem lehet jó közöttünk. Személyes ügyeknek nem szabad megakadályozniuk, hogy kiváló munkát végezzünk.
Na persze! Luke-ot csak egyvalami érdekli: a munka. – Tökéletesen egyetértek veled. Egyszerűen csak szeretném folytatni, amit éppen csinálok. Minél előbb letudjuk ezt a feladatot, annál hamarabb mehet ki-ki a maga útjára. Akkor majd lazíthatunk. Külön-külön. – Pontosan erről beszéltem, Nicole! A jeges hangodról. Ha nem vigyázol, soha nem fogjuk elhitetni Ron Johnsonnal, hogy a menyasszonyom vagy. – Szóval erről van szó! Téged nem a barátságunk érdekel, hanem kizárólag az, hogy sikerüljön átverned Johnsont. – Senkit sem verek át – tiltakozott a férfi. – De igen. Hazudtál Johnsonnak, és szerintem ez kimeríti a tisztességtelen üzleti viselkedés fogalmát. – Te is egyetértettél a hazugsággal, úgyhogy magad sem vagy teljességgel ártatlan – vágott vissza Luke kaján képpel. – Csak azért mentem bele, mert nem volt más választásom! – Emlékezetem szerint nem tiltakoztál valami hevesen – mondta a férfi hűvös és gúnyos hangon. – Sőt mi több, arra is emlékezni vélek, hogy a megállapodásunkat még csókkal is megpecsételtük. – Inkább ejtsük ezt a témát! – javasolta Nicole. – Éppen ez az oka annak, hogy nem lehetünk barátok. – Micsoda? Az, hogy az igazságra emlékeztetlek? – Az, hogy a falra mászok tőled! Luke elmosolyodott. – Na, ez már sokkal jobban tetszik. – Mi tetszik sokkal jobban? – kérdezte Nicole komoran. – Te. Most megint a régi vagy. Az udvarias, de egyszavas válaszok, amiket az utóbbi időben adtál, már kezdtek az idegeimre menni. Többet várok tőled. – Valóban? Én pedig többet várok tőled annál, mint hogy állandóan valamiféle bizalmas pillanatokra emlékeztess. – Néha egészen kiábrándító tudsz lenni, Nicole – mondta Luke nevetve. – Te meg idegesítő! – Akkor nem leszünk barátok?
– Ne aggódj, Ron Johnson előtt az odaadó menyasszonyodat fogom alakítani. De ez messze nem jelenti azt, hogy szívesen játszom el ezt a szerepet. Alighanem jobb lett volna, ha másik nőt kérsz meg arra, hogy adja ki magát a jövendőbelidnek. – Lehet, de ezzel már elkéstünk. És mivel az RJ felvásárlásért te felelsz, kénytelen-kelletlen veled kell beérnem. A levegő már nem fagyos volt közöttük, hanem olyan hideg, mintha az Északi-sarkon lettek volna. Nicole elfordult Luke-tól, és mind a ketten hallgatásba merültek. Harminc perccel később kigyulladt a biztonsági övek bekapcsolására felszólító lámpa, és a pilóta bejelentette, hogy megkezdték a leszállást. Nicole az órájára pillantott, Luke pedig elkezdte elrakni a papírjait. Amikor előrehajolt, karja Nicole karjához ért, és neki azonnal az egész teste bizseregni kezdett. Eltökéltsége, hogy nem fogja kedvelni ezt a férfit, egy csapásra semmivé lett. Fel nem foghatta, miért érez még mindig késztetést arra, hogy Luke karjába simuljon, amikor közöttük a hangulat mindennek nevezhető, csak kellemesnek nem. Vajon mennyi időnek kell még eltelnie, mire semmit sem fog érezni a férfi iránt? Heteknek? Hónapoknak? Vagy talán éveknek? – Úgy látom, szép időnk lesz – jegyezte meg Luke. – Igen? Nicole gyorsan elkapta a szemét a férfiról, és kinézett az ablakon. Alattuk a Karib-tenger kék vize csillogott a napfényben, s miután a gép kanyart írt le, odalent egy zöldellő sziget tűnt fel, amelyet pálmafák és aranyló strandok szegélyeztek. – Szép, igaz? – kérdezte Luke. Hogy lehet ennyire nyugodt a veszekedésük után? Nicole bosszantónak találta, hogy a férfi úri kedve szerint ki-be tudja kapcsolni az érzéseit. Amíg együtt voltak, sokszor megtapasztalta már ezt. Tíz perccel az után, hogy szenvedélyesen szeretkeztek, Luke már maga volt a tökéletes üzletember. És hogy ő mennyire utálta ezt! – Igen, valóban – felelte, aztán megint a jelentésre nézett, amelyet éppen olvasott, bár egész idő alatt tudatában volt, hogy még mindig egymáshoz ér a válluk.
– Eltegyem neked? – kérdezte Luke, és már ki is vette Nicole kezéből a papírokat. – Ideje, hogy becsatold magad. Leszállunk. – Tudom, de ez nem akadályoz az olvasásban. – Eleget olvastál. A Karib-szigeteken vagyunk, és itt megengedhetjük magunknak, hogy valamivel lassabban és lazábban intézzük a dolgokat. – Nem, ha meg akarjuk oldani a gondot, amelyet Ron Johnson okozott nekünk. A saját fegyveremet akarja ellenem fordítani, amikor a munka fontosságára emlékeztet? – találgatta magában Luke. Igazat kellett adnia Nicole-nak, és ezt felettébb bosszantónak találta. Máskor mindig ő volt az, aki csakis a munkára koncentrált. Mi a fene üthetett most belé? – Hánykor találkozunk Johnsonnal? – akarta tudni Nicole. – Fél hétre vár bennünket vacsorára. Előtte még elég időnk lesz arra, hogy elmenjünk a házamba és átöltözzünk. – Vacsorára? Egy remete esetében ez kimondottan biztatóan hangzik. Tudod, hogy az ügyvédein és a cégvezetőin kívül senkit sem szokott fogadni? – Igen, fura szerzet. Én viszont arra hivatkoztam, hogy Barbadoson gyakorlatilag szomszédok vagyunk, és ezzel szert tettem némi előnyre Johnsonnál. – Pompás! Remélem, hamar elintézünk mindent, és akkor talán már ma éjszaka visszarepülhetünk. – Még az is lehet, bár a helyedben én nem bíznék túlságosan ebben.
7. FEJEZET A reptér előtt limuzin várta őket. Egymás mellé ültek be, de egész úton nem szóltak a másikhoz, miközben a kocsi sebesen haladt velük a cukornádföldek szegélyezte keskeny országúton. Hogy megtörje a fagyos hangulatot, Luke leengedte az utasteret a vezetőfülkétől elválasztó üvegfalat, és a sofőrrel kezdett beszélgetni. George, aki itt született, rendkívül barátságos ember volt. Kedvesen tréfálkozott velük, és Nicole feszültsége lassanként oldódni kezdett. Luke telkének a bejáratánál megálltak, és várták, hogy kinyíljon a hatalmas, távirányítású kapu. – Éjszakára vihart jósolnak – jegyezte meg George, miközben már a hosszú kocsifelhajtón jártak. Nicole felnézett a kék égre. – Egyetlen felhőt sem látok – mondta. – Ez igaz, de a vihar állítólag már felénk tart. Várhatóan a hajnali órákban ér majd ide. – Remélhetőleg nem hurrikán lesz. Tavaly megéltem egyet Miamiban, és igencsak félelmetes volt. – Úgy tűnik, most szerencsénk lesz. Ez is hurrikánnak indult, de időközben vesztett az erejéből. – George elvigyorodott. – Bár ezek a trópusi viharok mindig kiszámíthatatlanok. Sosem tudhatjuk, mire számíthatunk. A limuzin végül egy régi épület előtt állt meg. Falait fehérre meszelték, zsalugáterei fából készültek. Veranda futotta körbe, amelyen dézsákban trópusi növények és rikító színű virágok pompáztak. A fonott bútorokat úgy helyezték el rajta, hogy a kertre nézzenek, amely egészen a tengerig lefutott. – Azt a mindenit! – mondta Nicole. Luke mosolyogva nézett rá. – Ez tetszésnyilvánítás volt? – Persze hogy az. Mi más lett volna? George kinyitotta utasai előtt az ajtót, ők pedig a légkondicionált kocsiból kiléptek a trópusi hőségbe. Körös-körül teljes volt a csönd,
csak a szelíden a partnak csapódó hullámok hangját és a futórózsák között repdeső méhek zümmögését lehetett hallani. Luke és Nicole éppen felért az árnyas verandára, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Egy ötvenes évei közepén járó asszony lépett ki rajta, hogy üdvözölje az érkezőket. Dús idomait tarka ruhába kényszerítette, és kerek, mosolygós arca volt. Barátságosnak és kedvesnek tűnt, Nicole azonnal rokonszenvesnek találta. – Isten hozta itthon, Mr. Santana! Mindent előkészítettem önöknek. – Köszönöm, Deloris. – Luke kezet fogott az asszonnyal. – A hölgy a munkatársam, Nicole Connel. Deloris a házvezetőnőm, Nicole, aki valóságos kincs. Nem is tudom hogyan boldogulnék nélküle. A házvezetőnő arca felragyogott. – Ha bármire szüksége lenne, Miss Connel, csak szóljon bátran! Követték Delorist a tágas előszobába, amelyet csillogóra suvikszolt fapadló borított. Mielőtt felmentek egy széles lépcsőn, Nicole futó pillantást vethetett egy elegáns nappalira. – Ez lesz az ön szobája, Miss Connel – mondta Deloris már az emeleten, és kinyitott egy ajtót. A nagy hálóban mennyezetes ágy állt. A verandára nyíló üvegajtó nyitva volt, és a háttérben a Karib-tenger víztükre kéklett. – Ez csodás. Köszönöm – mondta Nicole. – Örülök, ha tetszik. – A házvezetőnő Luke-hoz fordult, aki megállt az ajtóban. – Többen is keresték telefonon, Mr. Santana. Miközben Deloris egyre csak sorolta a hívók neveit, Nicole leült az ágy szélére. Fáradtság tört rá, és a legszívesebben ledőlt volna. Valószínűleg a hőség bágyasztotta el, mert légkondicionálás nem volt a házban, csak mennyezeti ventilátor. Deloris végül az összes üzenetet átadta, aztán megkérdezte, mit szeretnének vacsorára. – Nem itthon eszünk. Mr. Johnson csónakot küld értünk. – Csónakot? – kérdezte Nicole meglepetten, miközben a házvezetőnő elhagyta a szobát. – Igen. Ron Johnson háza csak a vízről közelíthető meg. Úgy tűnik, nagyon aggódik a biztonságáért.
– Ha csónakkal megyünk, lapos sarkú cipőt kell felvennem. – Nincs sok időnk, úgyhogy igyekezz az átöltözéssel! Luke kiment, és becsukta maga után az ajtót. Ma éjjel, ha végeztek az üzleti ügyekkel, el fogja csábítani Nicole-t. Újra a szeretőm lesz, ígérte magának. Az élete ezzel majd visszatér a megszokott kerékvágásba. Húsz perccel később Nicole lement a földszintre, és arra indult, amerről Luke hangját hallotta. Egy nagy, kertre néző dolgozószoba íróasztalánál találta. Előtte a laptopja feküdt kinyitva. – Egy másodperc türelmet kérek – mondta annak, akivel telefonon beszélt, aztán befogta a kagylót. – Nicole, tudod fejből az RJ-mappa hozzáférési jelszavát? – kérdezte. Miközben Nicole odament hozzá, tekintete bejárta testre simuló fehér nadrágját és fekete-fehér átkötős felsőjét. Megjelenése egyszerre volt elegáns és nagyon is szexi. Megállt Luke mögött, s miközben a laptop fölé hajolt, csábos parfüm illata lengte körül. – Ebbe a könyvtárba tettük az RJ anyagait – mondta Nicole, s miután beütötte a jelszót azonnal megnyílt a mappa. – Köszönöm. Luke folytatta a telefonálást, de a szeme sarkából továbbra is Nicole-t figyelte, aki körbesétált a dolgozószobában. Felvette az íróasztalról Luke apjának a fényképét, hogy közelebbről is megnézze, aztán megcsodálta a kandalló fölött függő festményt. – Nem ilyennek képzeltem a házadat – mondta, miután a férfi letette a telefont. – Mire számítottál? – Nos… A miami lakásod berendezése nagyon ízléses, de… remélem, nem sértelek meg, ha azt mondom, hogy kimondottan személytelen is. Olyan, mintha nem te magad választottad volna ki a bútorokat, hanem egy belsőépítésszel rendeztetted volna be a lakást. – És úgy is volt – felelte Luke mosolyogva. – Lakberendezésre nekem nincs időm. – Igen, tudom. Ez a ház mégis otthonos. – Sokáig itt éltem. Kilencéves voltam, amikor a szüleimmel ideköltöztünk Portugáliából.
– Ó, ezt nem tudtam. És hol laknak most a szüleid? – Apám meghalt, anyám pedig Franciaországban él. – Luke megnézte az óráját, és felállt. – Menjünk, mert nem lenne jó, ha megvárakoztatnánk Johnsont. Amint valamilyen személyes dologra terelődött a szó, Luke csak szűkszavú választ adott, aztán gyorsan témát váltott. Nicole-nak ez más sokszor feltűnt. A férfi odament egy szekrényhez, és egy fadobozkát vett elő. – Mit csinálsz? – kérdezte Nicole. – Eljegyzési gyűrűt kell viselned – felelte Luke, és az íróasztalra borította a dobozka tartalmát. – Ezek meg honnan vannak? – kérdezte Nicole kíváncsian a szemlátomást régi ékszerek láttán. – Anyámé voltak. – A férfi keresgélni kezdett az ékszerek között, végül kinyitott egy kis bársonytokot. Csiszolt gyémánt gyűrű került elő belőle, amelyen megcsillant a napfény. – Próbáld fel, jó-e az ujjadra – nyújtotta oda Nicole-nak. – Nagyon értékes lehet. – Johnson alighanem elvárja, hogy szép gyűrű legyen a kezeden. Nicole zavartan felhúzta a gyűrűt. – Kicsit bő – mondta. Luke megfogta a kezét, és megnézte az ékszert. – Szerintem jó lesz. Johnsonnak nem fog feltűnni, hogy nem tökéletes a méret – felelte. Keze érintésétől Nicole-nak azonnal heves dobogásba kezdett a szíve. – Valóban szükség van erre a színjátékra? – dünnyögte, miközben elhúzta a kezét. – Talán igen, talán nem. Mindenesetre nem fogom elszalasztani ezt az üzletet, csak mert Ron Johnsonnak faramuci elképzelései vannak. Minden apróság hasznos lehet, Ártani pedig biztosan nem fog. – Ahogy vesszük. Ha Ron rájön, hogy becsaptad, az nagyon is árthat. És mivel te köztudottan megrögzött agglegény vagy, lehet, hogy kár a fáradságért.
– Akkor majd elhitetjük Johnsonnal, hogy megváltozott a házasságról vallott felfogásom. Sokszor megesett már, hogy egy megrögzött agglegény egyszer csak szerelembe esett, és végül mégis megnősült. Velem is megtörténhetett, hogy a szemedbe néztem, és egyszeriben villámként hasított belém a felismerés. – Ennél már az is hihetőbb lenne, ha azt mondanád Ronnak, hogy agyátültetésen estél át, és utána estél szerelembe – mondta Nicole gúnyosan. A férfi elmosolyodott. – Mi természetesen tudjuk, hogy egyikünk sem a tartós kapcsolat híve, de Johnsonnak ezt nem kell megtudnia. Nicole erre már semmit sem mondott. – Bátorság, Nikki! Ha nem hibázunk, talán már ma tető alá hozzuk az üzletet. Nikki… Luke mindig így hívta, amikor szeretkeztek. Nicole-nak elég volt csupán arra gondolnia, hogyan simogatta a férfi az ágyban, és máris felforrt a vére. – Jól van, megcsinálom – válaszolta. – De a hazugságot neked kell előadnod. Azt nem vállalom magamra. Luke arcán az a mosoly jelent meg, amelyet Nicole nagyon jól ismert és nagyon szeretett. Ha a férfi így nézett rá, bármit megtett volna neki. És ezt a gondolatot nyugtalanítónak találta. – Rendben van. Köszönöm, Nicole. – Nincs mit. Akkor hát induljunk a csatába!
Negyedórával később egy motorcsónak száguldott velük az öblön keresztül. Nicole élvezte, hogy arcát felverődő víz hűsíti és könnyű szellő simogatja. Egy földnyelvhez közeledve a csónak lassítani kezdett, és hosszú, fehér homokkal borított partszakasz jelent meg előttük. Mögötte luxusszállodára emlékeztető, kétszintes, ultramodern épület állt. – Megjöttünk. Ez az Easter Cottage, Ron Johnson otthona – mondta Luke, miközben kikötöttek. Utána kiugrott a csónakból, és gálánsan a kezét nyújtotta Nicolenak, hogy a partra segítse. Ő nem akart élni az ajánlattal, de lenyelte
a büszkeségét, és megfogta a férfi kezét, mert mostanra felerősödött a szél, és a csónak hevesen imbolygott. Kiszállás közben Nicole szerencsétlen módon elvesztette az egyensúlyát, és Luke-nak tántorodott. A férfi pár pillanatig magához szorította, hogy megtartsa, ő pedig túlságosan is tisztán érezte arcvize jól ismert illatát. – Minden rendben? – kérdezte Luke. Nicole tudta, éppen csak el kellene fordítania a fejét, és a szája egészen közel kerülne a férfiéhoz. – Igen. Elnézést! – mondta, és minden önfegyelmét mozgósítania kellett, hogy elhúzódjon Luke-tól. – Nem kell elnézést kérned. Néznek bennünket, és még jól is jöhet, ha bizalmasnak tűnik a kapcsolatunk. Nicole elnézett Luke feje mellett, és a stég másik végében egy ősz hajú, hetvenes évei közepén járó, elegáns férfit pillantott meg. Sötétkék zakójához fehér nadrágot viselt, és botra támaszkodott. – Örülök, hogy látom, Ron – mondta Luke, és kezet szorított az idős úrral. – Engedje meg, hogy bemutassam a munkatársamat és menyasszonyomat. Nicole Connel. – Őszintén örvendek – Ron mosollyal ajándékozta meg Nicole-t. – Furcsa, de nagyon emlékeztet valakire – tette hozzá. – Még soha nem találkoztunk, Mr. Johnson, mégis olyan érzésem van, hogy jól ismerem önt, mert annyit foglalkoztam már a cégével. – Kérem, szólítson Ronnak – mondta az idős férfi. – De menjünk inkább be! Ott nyugodtan beszélgethetünk. Ron Johnson háza belülről is roppant elegáns volt. A márványpadlót perzsaszőnyegek borították, és panorámaablakok kínáltak lenyűgöző kilátást a Karib-tengerre. Egy télikertben ültek le, amely a tengerre nézett. – Csodaszép a háza, Ron – jegyezte meg Luke, miközben elvett a háztartási alkalmazottól egy pohár jeges teát. – Igen, szeretek itt élni. Helennel, a feleségemmel azt terveztük, hogy idén nyugalomba vonulunk, és végleg itt telepszünk le, de aztán ő megbetegedett és végül sajnos meghalt. – Biztosan nagyon hiányzik önnek – mondta Nicole együtt érzőn.
– Igen, nehéz nélküle. De az élet nem áll meg, én pedig igyekszem őrizni az emlékét és megvalósítani a kívánságait. Ezért is fontolom meg alaposan, kinek adom el a vállalatomat. – Sok időt és energiát áldozott a felépítésére. Érthető, hogy a lehető legjobb döntést kívánja meghozni. – Nem egyszerűen a legjobbat, hanem az egyedüli helyeset. – Ron Johnson közelebb hajolt Nicole-hoz, és komolyan nézett rá. – Az ügyvédeim ezt nem is igazán értik. – Az ügyvédek csak abban az egy pillanatban mutatnak bármiféle érzelmet, amelyben elküldik a számlájukat – mondta Nicole gúnyosan. Ron felnevetett. – Ebben tökéletesen igaza van. – Megértem az aggodalmát, Ron – folytatta Nicole. – Bevallom, csodálatosnak találom, hogy ilyen fontos önnek a lemezkiadója és a munkatársak jövője. Manapság minden kizárólag a haszonról szól, és eközben elfelejtődik, hogy olyan fontos dolgok is léteznek, mint elkötelezettség és tisztesség. – Így igaz, csak éppen ezzel nincs mindenki tisztában. Jómagam például öt teljes hónapja igyekszem ezt megértetni az ügyvédeimmel, de sajnos eredménytelenül. Luke mosolyogva hátradőlt, és Nicole-t figyelte. Hihetetlenül jól csinálja, gondolta. Ron már szabályosan a tenyeréből eszik. – Vegyük sorra azokat a pontokat, amelyekkel kapcsolatban aggodalmai vannak? – kérdezte Nicole, és maga elé vette az aktatáskáját, hogy kinyissa. – Előbb vacsorázzunk meg! Aztán pedig mesélhetne egy keveset magáról. – Rendben. – Nicole letette a táskáját. – Bár nincs sok mesélnivalóm. – Azt erősen kétlem – mosolyodott el Ron. – Luke-kal bizonyára számtalan tervük van a jövőre. – Valóban. Nicole mosolygott, de Luke jól ismerte, és tudta, hogy kellemetlenül érzi magát. Nem akar hazudni az öregúrnak, akit rokonszenvesnek talál.
– Hol ismerkedtek meg? – kérdezte Ron. – Már jó ideje a cégnél dolgoztam – felelte Nicole –, amikor először találkoztam Luke-kal. Akkor helyzetek át a londoni irodából Miamiba. Luke megfogta állítólagos menyasszonya kezét. – Nicole túlságosan szemérmes, hogy bevallja: ami köztünk történt, az szerelem volt első látásra – mondta. Nicole érezte, hogy felgyorsul a szívverése. Miért kell Luke-nak túlzásokba is esnie? Ron bólintott. – Ugyanígy volt Helennél és nálam. Amint megláttam, azonnal tudtam, hogy számomra ő az igazi. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen megérzünk. Egyetért? – Teljes mértékben. – Luke gyengéden simogatni kezdte Nicole kezét. – Amikor először találkoztunk, bizton tudtam, hogy bennünket egymásnak teremtettek. Ez azért nagyon különös, mert korábban meggyőződéses agglegény voltam. Luke szelíd érintéseitől Nicole egész teste tüzelni kezdett. Erősen uralkodnia kelleti magán, hogy ne húzza el a kezét, mert az furcsa hatást keltett volna. Miközben a férfi a kezét simogatta és szerelemről beszélt, ő a kínok kínját állta ki. – Kitűzték már az esküvőjük napját? – akarta tudni a házigazda. – Még nem – felelte Nicole sietve. – Előbb le kell zárnunk néhány ügyet, például meg kell állapodnunk önnel, Ron. Tudja, hogy megy ez – mondta, és elmosolyodott. – A rengeteg munkától még nem jutott időnk arra, hogy közös házat keressünk magunknak. Ön is tudja, hogy egy vállalat irányítása óriási felelősséggel jár. Ron megint bólintott. – Helennel mi is együtt dolgoztunk, és eleinte ez nem volt egyszerű. Magának viszont adnék egy tanácsot, Luke. Minél előbb vezesse oltár elé a szíve hölgyét! Az életben semmi sem fontosabb a szerelemnél. – Igaza van, Ron. – Luke megszorította Nicole kezét. – És pontosan ezt is tervezem.
8. FEJEZET Luke átkarolta Nicole vállát, és szorosan magához ölelte. – Fantasztikus voltál – súgta a fülébe. Nicole a legszívesebben engedett volna a kísértésnek, és odasimult volna a férfihoz. Csodás érzés volt ilyen közel lennie hozzá, de közben fájdalmas is. A motorcsónakban ültek, és visszafelé tartottak Luke házához. A férfi zsebében ott lapult az aláírt szerződés. Nicole el sem akarta hinni, hogy öt hónap után sikert arattak. – Nem hittem, hogy Ron aláírása még ma este rákerül a szerződésre – mondta Luke, és hangja lelkesedésről árulkodott. – Én sem hittem – felelte Nicole, és kiintegetett Ronnak, aki lekísérte őket a partra. – Tudod, mi hozta meg a fordulatot? Az, hogy azt mondtad, nem tűzhetjük ki az esküvőnk napját, amíg nem hozzuk tető alá ezt a megállapodást. Ez egyszerűen zseniális volt tőled! Attól fogva Ron viasz lett a kezed között. Nicole nem válaszolt. Természetesen örömmel töltötte el, hogy létrejött a szerződés, de Luke lelkesedését nem tudta osztani. Nem tette boldoggá, hogy végső soron hazugsággal értek el sikert. Az éjszaka meleg volt, ő mégis reszketni kezdett. – Kéred a zakómat? Luke nem várta meg a választ, hanem kibújt a zakójából, és Nicole vállára terítette, aki elmosolyodott. – Köszönöm. – Amint megérkezünk, azonnal kibontunk egy üveg pezsgőt. Van okunk az ünneplésre. – Egyáltalán nincs lelkifurdalásod a rengeteg hazugság miatt? – Ronnak az volt a legfontosabb, hogy imádott cége jó kezekbe kerüljön. Ezt én garantálhatom, úgyhogy egyáltalán nincs bűntudatom. – Valóban fellendíted az RJ Recordst, ahogy ígérted?
– Ismered a terveimet. A legjobb szándékok vezetnek ezzel a céggel kapcsolatban. – A férfi Nicole felé fordult, hogy a szemébe nézhessen. Az ő véleménye fontos volt neki, és ez meglepte, mert általában hidegen hagyta, hogy mit gondolnak róla az emberek. – Ha üzletről van szó, nem szoktam érzelgősködni, de Ronnak ígéretet tettem, és be is fogom tartani. Nicole lehajtotta a fejét. Igen, Luke tisztességes üzletember, és csak abban hazudott, hogy feleségül akarja őt venni. Nicole-t ez viselte meg a leginkább. A férfi roppant meggyőzően beszélt, például arról is, hogy köztük szerelem volt első látásra, noha Luke valójában nem hisz a szerelemben. – Akkor jó – felelte Nicole, és igyekezett elrejteni az érzéseit. A férfi újra mosollyal ajándékozta meg. – Megcsináltuk! Ez lesz az évszázad boltja! És te remek munkát végeztél. Jobb álmenyasszonyt nem is kívánhatnék magamnak. És ugye barátok vagyunk? – kérdezte, és megsimogatta Nicole arcát. – Remélem, tudod, milyen fontos ez nekem. Nicole izgalomba jött a simogatástól. – Igen, azok vagyunk. Egyszerűen csak barátok – felelte, és félrefordult, mert a szíve kellemetlenül gyorsan vert. Legnagyobb megkönnyebbülésére éppen elérték a partot, és a vezető leállította a csónak motorját. Luke felállt, és a kezét nyújtotta Nicole-nak, hogy segítsen kiszállnia. Ujján a holdfényben megcsillant a gyémántgyűrű. Szórakozottan tekergetni kezdte, és arra gondolt, hogy ők ketten talán soha nem lesznek egyszerűen csak barátok. Még mindig túl erős közöttük az érzéki vonzódás. Ezzel Luke-nak is tisztában kell lennie. És ma este talán éppen ezt használta ki. Az égboltot villámok világították meg, miközben a motorcsónak visszaindult. – Vihar közeledik – mondta Luke a kert felé menet. – Igen, úgy tűnik, George-nak igaza volt – felelte Nicole, és mélyen belélegezte a jázminillattal teli éjszakai levegőt. Az ezüstös holdfényben egészen valószerűtlennek találta a kertet. Amikor újra Luke-ra emelte a tekintetét, azt látta, hogy még mindig őt nézi. – Kösz a zakót – mondta, és visszaadta, a férfi pedig lazán a vállára
terítette. – Ó, és mielőtt még elfelejtem, inkább ezt is visszaadom – tette hozzá, és le akarta húzta az ujjáról az eljegyzési gyűrűt. – Nem kell most rögtön visszaadnod. Az ráér – legyintett Luke. – Még mindig nehéz elhinnem, hogy ilyen jól alakult az este. Egészen elbűvölted Ront, amikor részletesen előadtad, milyen struktúrában működik majd a cég. Briliáns voltál! Tökéletesen vegyítetted az üzleti terveket és az esküvőnkről szőtt álmokat. Nicole úgy érezte, az eljegyzési gyűrű gúnyosan égeti az ujját. – Köszönöm. Igyekeztem a lehető legjobban alakítani a menyasszonyod szerepét – felelte látszólag könnyedén. – Egyébként te sem voltál rossz. Luke felnevetett. – Jó csapatot alkotunk együtt, Miss Connel – mondta lelkesen. – Akkor durranjon az a pezsgő, Mr. Santana! – felelte Nicole ugyanolyan hangon. A férfi megfogta a kezét. – Mi lenne, ha újra összejönnénk? Nicole-t elképesztette a kérdés, és elrántotta a kezét. – Nem, Luke. Hagyd ezt! – Mit hagyjak? – kérdezte a férfi, és hirtelen lecövekelt. – Ne rontsd el ezt a sikeres estét! – felelte Nicole nyersen. – Szerintem ez inkább egy tökéletes este tökéletes lezárása lenne. Igazi ünneplés. Nicole a fejét rázta. – Nem, Luke. – Azt sem szabad mondanom, hogy kívánlak? – A férfi Nicole szemébe nézett, és sebezhetőséget olvasott ki belőle. Más nőknél ez soha nem ébresztette fel a védelmező ösztönét, Nicole-nál azonban igen. – Tudod, hogy soha semmit nem tennék, amivel megbánthatlak – mondta lágy hangon. – Igen, tudom – felelte Nicole, és félrefordult. Luke-nak sejtelme sincs arról, milyen mély fájdalmat tud okozni nekem, gondolta. – Hé, hagyjuk most a komolyságot! – mondta a férfi. – Örüljük a sikeres üzletkötésnek, sőt szerintem tovább is kellene mennünk…
– Hagyd abba! – szólt közbe Nicole. – Viselkedjünk értelmes emberek módjára, és… – Egy frászt! Luke magához rántotta Nicole-t, és szájára tapasztotta a száját. Olyan mohón, olyan sóváran csókolta, hogy ő nem tudott ellenállni neki. És nem is akart. Kezdeti döbbenete után nem ellenkezett tovább, és a férfi karjába simult. Viszonozta a csókját, és testét a gyönyör hullámai öntötték el. – Így már jobb. – Luke egy pillanatra elhúzódott Nicole-tól, és a szemébe nézett. – Teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Hogy távolodhattunk el annyira egymástól a múlt héten? – Ezt nem tudom – rázta a fejét Nicole. – Azt viszont igen, hogy nem kellene ezt tennünk – suttogta fátyolos hangon, de az éjszaka csöndjében így is tisztán lehetett hallani a szavait. – Miért ne kellene? Mind a ketten egyedülállók vagyunk. Senkinek sem okozunk fájdalmat. És jól érezzük magunkat együtt. Akkor meg mi rossz van ebben? Nicole erre nem tudott válaszolni. Azt mégsem mondhatta, hogy szerelmes Luke-ba. Csak azért akar újra az ágyában tudni, mert sérti az önérzetét, hogy kiadtad az útját. Ne engedj neki! – figyelmeztette magát, de a teste már önálló életre kelt. Átkulcsolta a férfi nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta. Utána sokáig egyikük sem szólalt meg, csak élvezték, hogy újra átölelve tartják egymást. Egyszer csak dörögni kezdett felettük az ég, és nagy esőcseppek potyogtak rájuk. Ijedten szétváltak. – Menjünk be! Luke megragadta Nicole kezét, és rohanva a ház felé indultak. Mielőtt azonban odaértek volna, már úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. – Nézz magadra! – mondta a férfi nevetve, amikor már a veranda védelmében álltak. – Bőrig áztál. Nicole kisimította arcából vizes tincseit, és lenézett a ruhájára, amely egészen a testére tapadt. – De így is csodásan festesz. Jól áll neked a vizes felső – tette hozzá Luke. Nicole zavarba jött, mert átázott blúza nem sokat takart el belőle.
– Bemegyek, és megszabadulok a vizes göncöktől – mondta. A férfi elkapta a karját, amikor el akart lépni mellette. – Veled megyek és segítek – ajánlkozott. Csábító hangjától Nicole szíve aggasztóan gyorsan kezdett verni, de sietve mozgósította a józan eszét. – Semmi sem változott, Luke – mondta. – Dehogynem. Megkötöttük az üzletet az RJ-vel, és kifújhatjuk magunkat. – A férfi megsimogatta Nicole arcát. – Tudom, hogy hatalmas volt rajtad a nyomás, és nagyon keményen dolgoztál. Ez igaz volt. Fárasztó hónapok voltak Nicole mögött, de bármikor újra végigcsinálta volna az egészet, ha cserébe nem kell kiállnia azt a fájdalmat, hogy reménytelenül szerelmes Luke-ba. – Most már lazíthatunk. – A férfi mélyen Nicole szemébe nézett, és ujjhegyével végigsimított remegő száján. – Nagyon hiányoztál, Nikki – mondta, aztán lehajolt hozzá, és ajka a bőrét perzselte. – Hiányzott az izgató tested, a nevetésed, a szikra, amely fellobban bennünk, amikor a tekintetünk találkozik a tárgyalóasztal fölött. – Luke… Nicole nem folytathatta, mert a férfi újabb csókkal hallgattatta el. Ő pedig, miután sokáig megtagadta magától az érzéki örömöket, amelyekben Luke részesítette, most kísértésbe esett. Hogy lehet rá ilyen ellenállhatatlan hatással? Tudta, hogy el kellene fojtania a vágyát, de közben már Luke kezébe tette a kezét, és engedte neki, hogy felvezesse az emeletre, a hálószobába.
A levegő még éjszaka is borzalmasan forró volt. Nicole ledobta magáról a lepedőt, amellyel betakarózott, és az odakünn tomboló vihar hangjait hallgatta. Mennydörgések rázták meg a levegőt, cikázó villámok fénye töltötte be a szobát egy-egy pillanatra. Reggel majd visszarepülnek Miamiba, és ő elfelejti, hogy ma éjjel gyengének bizonyult. Elfelejti, hogy újabb hihetetlen éjszakát töltött Luke karjában. Mostantól kemény leszek, tökélte el. Mert a szeretkezésünk semmit sem jelent. Semmin sem változatott. Számtalanszor elmondta ezt magának, úgy ismételgette gondolatban, mint egy megnyugtató mantrát, de semmire sem ment
vele. Hogyan felejthetne el valamit, ami ennyire boldogító? Hogyan győzhetné meg magát arról, hogy semmit sem jelent, amikor pedig teljes szívéből szereti Luke-ot? Amikor újabb villám világította meg a szobát, Nicole megfordult az ágyban. Luke ott feküdt mellette, lepedője lecsúszott a derekára, és Nicole csak akkor vette észre, hogy ő is ébren van, amikor egymásba fonódott a tekintetük. A férfi kinyújtotta a karját, megsimogatta a vállát, aztán kisimította arcából hosszú fürjeit. Érintései izgatóak voltak, birtoklási vágyról árulkodók, és Nicole megborzongott tőlük. – Hihetetlen vagy az ágyban – mondta Luke azzal a mosollyal az ajkán, amelytől Nicole-nak mindig felforrt a vére. – Sejtelmem sincs, mit kellene erre válaszolnom. Arra tanítottak, hogy egy bókot illik kedvesen fogadni, de itt és most kissé furcsa lenne, ha megköszönném – felelte Nicole, és viszonozta a férfi mosolyát. Luke felnevetett, aztán szájához emelte Nicole kezét. Olyan gyengéd csókot lehet rá, hogy neki melegség öntötte el a szívét. – Tudom, miért kötünk ki újra meg újra az ágyban. Mert a szeretkezéseink végső soron csak szeretkezések, és semmi többet nem jelentenek – mondta, mintha csak varázsigék lennének ezek a szavak, amelyekkel meggyőzheti magát. A férfi huncut pillantást vetett rá. – Nem kell mindig mindent érteni – mondta, és karjába vonta Nicole-t. – Vannak helyzetek, amelyekben gondolkodni kell, de olyan pillanatok is léteznek, amelyekben egyszerűen hagyni kell, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. Amikor az érzéseinkre kell bíznunk magunkat. Mintha alá akarná támasztani, amit éppen mondott, Luke keze lassan bejárta Nicole testét. Őt kéjes érzések öntötték el, lehunyta a szemét, és jóleső borzongás futott végig rajta, miközben a férfi csókokat lehelt a nyakára és a vállára. A levegőt mély dörgés rázta meg, mintha csak azt a vad boldogságot akarta volna visszhangozni, amely Nicole-t eltöltötte, amikor Luke a hátára fordította és újra a magáévá tette.
9. FEJEZET Mire Luke néhány óra múlva kinyitotta a szemét, odakint már hajnalodott, de a házat még mindig zuhogó eső verte. A férfi fejében képek villantak fel az előző éjszakából. Ahogyan Nicole a kezébe tette a kezét, és engedte, hogy felvezesse ide, az emeletre. Ahogyan letépték magukról a vizes ruhákat, és közben alig várták, hogy végre együtt fekhessenek az ágyban. Visszahódítottam! – gondolta Luke, és mély elégedettség töltötte el, ám aztán ráncba szaladt a homloka. Valójában inkább a tegnapi sikeres szerződéskötés miatt kellene elégedettnek lennie. Furcsamód ez a siker elhalványult és mellékesnek tűnt ahhoz képest, hogy újra a karjában tarthatta Nicole-t. Az oldalára fordult, hogy lássa a mellette békésen alvó Nicole-t. Ez a szép nő újra az övé. Most már megnyugodhat, és átgondolhatja, milyen teendők várnak rá. Legelőbb is majd telefonálnia kell, hogy álljon indulásra készen a cég magánrepülője, amely visszaviszi őket Miamiba. Itt elvégezte a feladatát, de az irodában még több ügyet le kell zárnia, és a New York-i kirendeltségben is várják a látogatását. Nicole álmosan kinyitotta a szemét, és elmosolyodott. – Szia! – Szia! – Luke viszonozta a mosolyt. – Hogy aludtál? – Köszönöm, pompásan. – Nicole nagyot nyújtózkodott. – És te? – Egy hete most először aludtam jól – vallotta be a férfi. Nicole tűnődőn nézett rá. – Tudod, hogy ez az első reggel, amikor egymás mellett ébredünk? – Tényleg? – kérdezte Luke somolyogva, és Nicole már bánta, hogy feltette a kérdést. – Bárhogy is van, úgy sejtem, ideje, hogy felkeljünk – mondta. – Alighanem úgy kell lennie. Mindent egybevetve sikeres volt az utunk. Miamiban majd le kell még zárnom néhány ügyet, aztán még a hétvége előtt be kell iktatnom a táncrendembe egy New York-i villámlátogatást. Szombatra már itthon leszek, és együtt tölthetjük az
estét. – A férfi sötét szemében kihívó csillogás jelent meg. – Hogy még többet behozzunk abból, amit a múlt héten elmulasztottunk – tette hozzá rekedten. – Foglalok asztalt a Romanóban. Hogy lehet ez a pasas ilyen átkozottul öntelt és elbizakodott? – gondolta Nicole. Legalább megkérdezhette volna, hogy neki szabade a szombat estéje. – Hogy őszinte legyek, ezt nem tartom igazán jó ötletnek, Luke – hadarta, mielőtt még meggondolhatta volna magát. Valójában boldog örömmel együtt vacsorázott volna a férfival, hogy aztán minden úgy menjen tovább, mint régen. De a lelke mélyén tudta, hogy ezt nem szabad megengednie, mert végül is semmi sem változott. Csak a saját helyzetét nehezítené meg azzal, ha engedné, hogy a szokott módon folytatódjon a viszonyuk, miközben ő szerelmes Luke-ba. – Ha a Romanóhoz nincs kedved, mehetünk a Luigiba is – mondta a férfi. – Félreértettél. – Nicole kikelt az ágyból, és pongyolába bújt. – Azért nem jó ötlet, mert nem lehet újra minden olyan, amilyen régen volt. Luke értetlenkedőn összeráncolta a homlokát. – A múlt éjszaka csodás volt, de ez megmarad egyszeri alkalomnak – folytatta Nicole. Sikerült hűvös hangot megütnie, bár fényévekre volt attól, hogy valóban az is legyen. – Elragadtattuk magunkat, és megünnepeltük egy nehéz, hosszú tárgyalássorozat sikeres lezárását, ahogy magad is mondtad. – Igen, ezt mondtam. – Luke mérgesen Nicole-ra villantotta a szemét. Felesleges volt arra emlékeztetnie őt, hogy köztük nincs komoly kapcsolat. Most egyszeriben úgy érezte magát, mintha gyomorszájon vágták volna. Nők miatt ez nem szokott előfordulni vele. – De azt is világosan megmondtam, hogy folytatni akarom a viszonyunkat. – Lehet, hogy te azt akarod, de én nem. – Nem hiszek neked – mondta a férfi indulatosan. – A múlt éjszaka több volt egyszeri alkalomnál – jelentette ki. Nicole szeméből sebezhetőséget olvasott ki. Mégsem olyan magabiztos,
mint amilyennek mutatja magát, gondolta, és közelebb lépett hozzá. – Tudom, hogy egyszer már megsebeztek, de… – A múlthoz ennek semmi köze – vágott közbe Nicole indulatosan. – Itt a jövőről van szó. – Másik barátod van? Ez az oka? – kérdezte Luke, és meglepődött azon, hogy egyszeriben harag fogta el. Ha Nicole-nak valóban van valakije, ő saját kezével fogja azt a pasast a másvilágra küldeni. – Nem! Senkim sincs – felelte Nicole remegő hangon. Tiltakozása hevessége valamelyest megnyugtatta Luke-ot. – Akkor mi a gond? Az nyugtalanít, hogy komolyra fordulhat a viszonyunk? Ha erről van szó, feleslegesen aggódsz. Soha nem mennék bele kötelezettséggel járó kapcsolatba. Nicole elhúzta a száját. Luke valóban azt hiszi, hogy ezt külön meg kell erősítenie, mert ő magától még nem jött rá? Előbb gúnyos választ akart adni, ám aztán visszafogta magát. Csak látványosan megrántotta a vállát, és megnézte az óráját. – Erre most nincs időnk – mondta. – De igen, nagyon is van – felelte a férfi. Valójában tudta, hogy ejtenie kellene a témát. A lelkizés végképp nem az ő terepe. Ha Nicole azt akarja, hogy a tegnap éjszakájuk csak még egy utolsó rövid epizód legyen az életükben, akkor neki ennyiben kellene hagynia a dolgot. Csak éppen ha Nicole-ra néz, egyszeriben fontos lesz számára, ami előző éjjel történt, hogy a fene enné meg! – Hétvégén elvihetnélek vacsorázni, hogy beszéljünk és tisztázzuk a helyzetet. Mit szólsz hozzá? Ez már úgy hangzott, mintha könyörögnék! – gondolta Luke önmagára dühösen. Olyan mélyre még soha nem süllyedt, hogy randevúért könyörögjön egy nőnek. Az apja rimánkodott az anyjának, amikor válságba jutott a házasságuk, de a módszere nem vált be. Éppen ellenkezőleg, minden csak még rosszabb lett tőle. – Abból soha nem lenne csak beszélgetés – felelte Nicole ingerülten. – A végén megint az ágyban kötnénk ki, mint mindig. – És egyáltalán, mire lenne jó, ha beszélnének egymással? Ha mély érzésekre, ne adj’ isten, szerelemre még csak célzást sem tennénk,
úgyis mindennek vége, gondolta komoran, és újra megnézte az óráját. – Már fél kilenc van. Mikor kell a reptérre indulnunk? – Az ég szerelmére… – A férfi félbehagyta a mondatot, amikor meglátta Nicole hirtelen megváltozott arckifejezését. – Mi a baj? Nicole döbbenten meredt a kezére. Az eljegyzési gyűrű eltűnt az ujjáról! De hová lett? Nem emlékezett rá, hogy levette volna. A rémülettől hatalmasra kerekedett a szeme. – Luke, nem tudom, hogy mondjam el. – Mit? – kérdezte a férfi, és közelebb lépett hozzá. – Azt hiszem, elvesztettem édesanyád gyűrűjét. – Ó, ez minden? – kérdezte Luke. – Hogyhogy ez minden? Az édesanyád gyönyörű gyűrűjéről van szó! Nicole megfordult, és átkutatta az éjjeliszekrényt, aztán azt is megnézte, nem esett-e le a gyűrű a padlóra. Szörnyen kínosan érezte magát, mert elvesztett valamit, ami nem az övé volt. Egy kicsit azért így is megkönnyebbült attól, hogy saját gyötrelmes érzései helyett a keresésre koncentrálhat. – Biztosan elvesztetted – mondta Luke rezzenéstelen nyugalommal. – Levehetted, aztán letehetted valahol. Van ilyen. Nekünk viszont most fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Nicole a fejét rázta. – Nem emlékszem, hogy levettem volna – mondta, és megpróbálta felidézni az előző éjszaka eseményeit, hátha eszébe jut, mikor látta utoljára magán a gyűrűt. – A kertben még egészen biztosan rajtam volt, mert le akartam venni, hogy visszaadjam neked. – Felejtsd már el azt a gyűrűt! – mondta Luke. Türelme erősen fogytán volt. Fel nem foghatta, miért nem hajlandó Nicole beszélni vele. Meg akarta markolni a vállát, hogy rá kelljen néznie, de mielőtt még megmozdulhatott volna, Nicole már az ajtónál járt. – Lemegyek, és ott is megnézem. Talán a verandán esett le a kezemről – mondta. Szorosabban összehúzta magán a pongyolát, és lefelé menet a lépcsőre szegezte a tekintetét. A gyűrű azonban nem volt ott, és az
előszobában sem. Végül kilépett a verandára. Egy pillanatra a korlátnak dőlt, és nagyot szippantott a zuhogó eső ellenére még mindig meleg levegőből. Nem lett volna szabad az éjjel lefeküdnie Luke-kal. Gyengének bizonyultam, nem tudtam ellenállni neki, és ettől minden csak még rosszabb lett, gondolta. Erőnek erejével rábírta magát, hogy ne a saját érzésein törje a fejét, hanem keresse tovább a gyűrűt. Egy fekete macska a verandán keresett menedéket a vihar elől, és most összegömbölyödve feküdt a kényelmes fonott szék párnáján. Kíváncsian felnézett, amikor Nicole bekukkantott a szék alá és a virágcserepek közé. A gyűrűt sehol sem látta. Még azon gondolkodott, kimerészkedjen-e pongyolában az esőbe, hogy a kertben folytassa a kutatást, amikor kinyílt a ház bejárati ajtaja, és Luke lépett ki rajta. Közben átöltözött, és most vékony farmert és fehér pólót viselt. Nicole soha nem látta még ilyen lezser öltözékben, de ez is nagyon jól állt neki. Fiatalabbnak tűnt benne, és még jobban érvényesült széles válla és keskeny dereka. Nicole-nak nem volt könnyű elérnie, hogy a férfi vonzó megjelenése ne zavarja újra össze. – Sajnálom, Luke, de nem találtam meg a gyűrűt. – Mondtam, hogy ne görcsölj ezen – felelte a férfi, és a hangja még mindig feszült volt. – Már hogy ne görcsölnék? Lehet, hogy akkor csúszott le az ujjamról, amikor az éjjel berohantunk a házba az eső elől. – Később majd megkereshetjük. – Luke látta Nicole-on, hogy valóban nyugtalan a gyűrű elvesztése miatt, de szép szemében más érzést is felfedezni vélt. – Egyelőre inkább ülj le, én pedig főzök magunknak kávét – tette hozzá. Mielőtt lejött Nicole után, eltökélte, hogy hűvös marad, és nem feszegeti tovább a viszonyuk témáját. Nicole mégis újra elbűvölte, amint meglátta, és tudni akarta, mi jár a fejében. Eközben nem értette magát, mert eddig a legkevésbé sem érdekelte, mit gondolnak a szeretői. Nicole azonban többet jelent neki, mint amennyit kész lenne bevallani magának. Fontos, hogy megtudja, mit gondol, hogyan érez. – Komolyan beszélnünk kell egymással – tette hozzá, mielőtt még megfékezhette volna magát.
– Hidd el, Luke, az a beszélgetés sehová sem vezetne. – Nicole nagyot sóhajtott. – És nekem most egyébként is a gyűrűt kell megkeresnem. – Az valóban nem fontos – dörmögte a férfi bosszúsan. Nicole, aki eddig a veranda padlóját vette nagyító alá, most felnézett. – Dehogynem fontos! Elvégre édesanyádé volt, és számára ezért nyilván többet jelent a valódi értékénél, bár egyébként is drága lehetett. Luke a fejét rázta. – Anyám sok éve mindent elvitt ebből a házból, amit értékesnek tartott – mondta. Nyers hangjára Nicole felkapta a fejét. – Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte, és a gyűrű miatti idegessége ellenére csupa fül lett. – Azt akarom mondani, hogy anyám rideg és önző nő. Nicole elképedt. – Igazán? Nem szép tőled, hogy így beszélsz róla. A férfi elmosolyodott. Igen, Nicole már csak ilyen. Egyenes és tisztességes. – Valóban nem szép, de sajnos ez az igazság. Csak hogy értsd, miért mondtam, amit mondtam. A szüleim elváltak, amikor tizenegy éves voltam. Apám egy üzleten az összes pénzét elvesztette, és kis híján a házunkat meg minden mást is. Anyám pedig… Nos, mondjuk úgy, megszokott egy bizonyos életstílust – mondta Luke megvetően. – Elhagyta apámat, és keresett magának egy gazdagabb férfit, aki kielégíthette az anyagi igényeit. – Téged magával vitt? – kérdezte Nicole csendesen. – Ne butáskodj! Egy tizenegy éves gyerek végképp nem illett bele az új életébe. Nicole egyszeriben sok mindent megértett abból, ami eddig rejtély volt előtte. Luke ezért fél elkötelezni magát. Ezért nem akar senkivel valódi kapcsolatot, és ezért lett számára a munka minden másnál fontosabb. – Nagyon sajnálom, Luke – dünnyögte Nicole. – Ez szörnyű lehetett neked.
– Hagyjuk ezt! Nem tartok igényt a sajnálatodra. Csak azért mondtam el, hogy ne nyugtalankodj az ostoba gyűrű miatt. És hogy őszinte legyek, anyám alighanem szívességet tett nekem, amikor elhagyott bennünket. Sokat tanultam ebből a kapcsolatokról, és arra is megtanított, hogy a munka álljon az első helyen az életemben. – Kemény lecke egy tizenegy évesnek – ingatta a fejét Nicole. – Egy gyerek még könnyen alkalmazkodik. Apám sokkal többet szenvedett. Az üzleti veszteségei után sikerült talpra állnia, de a válást, úgy hiszem, sohasem tudta feldolgozni. – Nem nősült meg újra? Luke nemet intett a fejével. – És édesanyád? Ő másodszor is férjhez ment? – Ó, igen. Háromszor is, hogy egészen pontos legyek. És mindig vagyonos, idősebb férfit választott magának. Újra meg újra elképeszt, milyen ostobák lesznek egyes férfiak, ha egy szép nő veti ki rájuk a hálóját – mondta Luke, és hangjában nem volt keserűség, csak maró gúny. – Láthatod, az a gyűrű semmit sem jelentett számomra. Igazán értékes sem lehetett, mert anyám, ahogy ismerem, egészen biztosan felbecsültette. A drága ékszereit pedig mind magával vitte. Nicole a legszívesebben odament volna Luke-hoz, hogy a karjába zárja. Tudta azonban, hogy ezzel inkább csak bosszantaná, ezért letett róla. – Szoktatok találkozni? – kérdezte. – Néha. Olyankor civilizált emberek módjára viselkedünk egymással. – A férfi hangja olyan volt, mintha unná ezt a témát. – Száz szónak is egy a vége, felejtsd el, hogy annak a gyűrűnek bármiféle érzelmi értéke lehetne számomra. Oké? – Oké, de én azért megkeresem. Kinyílt a bejárati ajtó, és Luke házvezetőnője lépett ki a verandára. – Telefonja van, Mr. Santana. Ted Allen keresi a New York-i irodájából. – Mondja meg neki, legyen szíves, hogy visszahívom – válaszolta a férfi türelmetlenül. E percben az üzlet volt az utolsó, amiről beszélni akart.
– Azt mondta, sürgős – folytatta a házvezetőnő szabadkozón. – Állítólag gond támadt egy új szerződés körül. Luke habozott kicsit. – Jól van, Deloris, köszönöm. Mondja meg Tednek, kérem, hogy mindjárt jövök. A házvezetőnő visszaindult a telefonhoz, és becsukta maga után az ajtót. – Nagyon úgy fest, hogy innen egyenesen New Yorkba kell repülnöd – gyanította Nicole. – Lehet. – Ha igen, semmi gond. Én menetrend szerinti géppel is visszamehetek Miamiba – ajánlotta fel Nicole. Luke tekintete tetőtől talpig bejárta karcsú alakját. Fehér selyempongyolájában hihetetlenül csábító volt, de nagyon törékeny is, akár egy porcelánbaba, amelyet csak roppant óvatosan szabad megfogni. Most megint hűvös, hivatalos hangon beszélt. Luke-nak még egyetlen nő sem nehezítette meg ennyire az életét. Nicole rejtély volt számára, és ez valósággal őrületbe kergette. – Ne törd ezen a fejed, és azon az átkozott gyűrűn se! Kettőnkről kell beszélnünk. Nicole összehunyorította a szemét. – Kettőnkről? – Igen. – Luke habozott kicsit. Lehet, hogy ez túl komolyan hangzott? – Nagyon élveztük a szeretkezéseinket, és egyikünk sem akar többet. Akkor meg mi a gond? – A gond? – Nicole még soha nem látta ilyen komolynak a férfit. Talán eljutottunk arra a pontra, ahol már csak az igazság számít, gondolta, és nagy levegőt vett, mielőtt folytatta: – Rendben, legyen, ha már ennyire tudni akarod. Az az igazság, hogy sohasem voltam a kötetlen kapcsolatok híve. Élveztem, amit csináltunk – tette hozzá sietve –, de attól tartok, a lelkem mélyén még mindig régimódi vagyok. Nicole igyekezett könnyed, tréfálkozós hangot megütni, de nem járt sikerrel. Látta, hogy Luke arcára elképedés ült ki. Az igazság kimondása talán mégsem volt jó ötlet, gondolta.
– Hé, ne rémüldözz már! Nem azt akarom mondani, hogy veled szeretnék mély és komoly kapcsolatot – fújt gyorsan visszavonulót abban a reményben, hogy sikerül elrejtenie a valódi érzéseit és megmentenie a büszkeségét. – Tudom, hogy az elköteleződés nem a te műfajod. Nekünk csak egy kis kalandunk volt. Számomra azonban eljött az idő, amikor már többet akarok. – Kis ideig várta, hogy Luke mondjon valamit, ám hiába. – Látod, igazam volt. A beszélgetéssel nem jutunk tovább – tette ezért hozzá. – Értelek. – A férfiról lerítt, hogy teljesen összezavarodott. – Erre nem számítottam. – Hogy őszinte legyek, én sem. – Nicole megpróbált közömbös hangot megütni. – Bárhogy is van, most menj, mert várnak a telefonnál! Én addig becsomagolok – mondta, és maga sem tudta, hogyan, de sikerült elmosolyodnia, mielőtt emelt fővel ellépett a férfi mellett, és bement a házba. Szíve eszelősen kalapált, és borzalmasan érezte magát. Nem lett volna szabad kiterítenie a lapjait. Miután azonban Luke az anyjáról beszélt, nem érezte többé képesnek magát arra, hogy tovább színleljen előtte. Úgy gondolta, jobb lesz, ha az őszinteséget választja. Óriási hiba volt! Amint meglátta Luke elképedt arcát, rádöbbent, hogy akasztott ember házában emlegetett kötelet. Szerencsére a férfi számára nem derült ki, hogy ő beleszeretett. Az már végképp kínos lenne neki. Így legalább a méltósága maradékát sikerült megőriznie. Leült az ágy szélére, és egyszeriben hányinger tört rá. Mitől lehet? Az érzelmi megterheléstől? Az kizárt, hogy még mindig nem múltak el az ételmérgezés következményei. Vagy mégis? Egy darabig ülve maradt, de nem lett jobban. Éppen ellenkezőleg, végül már ki kellett rohannia a fürdőszobába. Fél órával később, amikor elcsigázottan az ágyon feküdt, a lepedő alatt megtalálta Luke anyjának a gyűrűjét. Szeretkezés közben csúszhatott le az ujjáról. Ide-oda forgatta a kezében, és nézte, hogyan törik meg rajta a fény. Most már legalább tudja, miért nem megy bele Luke tartós és mély kapcsolatba, bár ez valójában semmin sem változtat.
Nicole határozottan felkelt az ágyról. Azzal semmire sem megy, ha csak fekszik itt és emészti magát. Le kell zuhanyoznia, aztán felöltözik és becsomagolja a holmiját. Kevéssel később világoskék nyári ruhában ment vissza a földszintre. Gondosan megfésülködött, és ki is festette magát, hogy felvértezetten léphessen Luke elé. Hallotta, hogy éppen telefonon beszél valakivel a dolgozószobájában. – Mit parancsol reggelire, Miss Connel? – lépett ki a konyhából a házvezetőnő. Nicole gyomra már az evés gondolatára háborogni kezdett. – Köszönöm, Deloris, de csak egy pohár vizet kérek. Luke felnézett, amikor Nicole megállt az ajtóban. – Kiderült számomra, hogy Ted Allen válsághelyzetben egy árva petákot sem ér – mondta a férfi mérgesen, miután letette a kagylót. – Igazad lett. Egyenesen New Yorkba kell repülnöm. Nicole elmosolyodott. – Végül is szereted mindenen rajta tartani a szemed – mondta. Ez is igaz, gondolta Luke, és hátradőlt a székében. Nicole alighanem jobban ismeri őt, mint bármelyik másik nő valaha is ismerte. Ez a gondolat, és az, amit Nicole az előbb mondott, csak felerősítette Luke nyugtalanságát. Nicole nem az a nő, aki könnyed kalandra vágyik. Hogy nem tűnt fel ez neki egészen mostanáig? Az is lehet, hogy feltűnt, csak szántszándékkal nem vett tudomást róla, mert túlságosan nyugtalanítónak találta. Nem akart komoly kapcsolatot. Már a kifejezés is vörös posztó volt számára. – Igen, szeretem mindenen rajta tartani a szemem. És Ted Allenből nem nézem ki, hogy megbirkózna ezzel a helyzettel. Úgy tűnik, legalább egy hetet New Yorkban kell töltenem. – Semmi gond. Az RJ ügye végül is sínen van, és amit még el kell intézni, azt majd megcsinálom én. Fantasztikus ez a nő! – gondolta Luke. Okos, magabiztos és talpig becsületes… A férfi elhessegette a gondolatot, és hirtelen felállt. – Foglaltam neked helyet az első miami gépre. Tizenkettőkor indul. – Remek! Ki tudna vinni a sofőröd a reptérre, vagy hívjak taxit?
– Kivisz a sofőröm. – Luke az íróasztalának dőlt. – Visszatérve arra, amit az előbb mondtál. – Figyelj, Luke, nem kell megint erről beszélnünk – szólt közbe gyorsan Nicole. Nem akart személyes dolgokról vitázni, mert már így is csak komoly erőfeszítés árán sikerült megőriznie az önuralmát. – Ahogy tegnap mondtad, mi már csak munkatársak és jó barátok vagyunk. A férfi arca elfelhősödött. – Igen, azok vagyunk – válaszolta. – És elmegyünk majd együtt vacsorázni, ha megint Miamiban leszek? Nicole nagyot nyelt, és megrázta a fejét. – Ez nem jó ötlet, Luke – mondta. A csönd, amely beállt közöttük, érzelmekkel volt tele, és Nicole ettől még rosszabbul érezte magát. – Megjött a taxija, Mr. Santana – szólt be a házvezetőnő az előszobából. – Köszönöm, Deloris. – Luke megnézte az óráját. – Vár a cég gépe. Indulnom kell – mondta. Nicole mosollyal ajándékozta meg. – Jó utat! – köszönt el. Luke felállt, és odalépett hozzá. – Vigyázz magadra! – mondta. Szelíden megsimogatta Nicole arcát, egy pillanatra a szemébe nézett, aztán már ott sem volt.
10. FEJEZET Miután megjött Barbadosról, Nicole belevetette magát a munkába. Az irodában töltött első napján egy gyönyörű virágcsokor érkezett a nevére. – Meseszépek, igaz? – kérdezte Molly, amikor bevitte neki a virágokat. – Igen, azok. Nicole szíve reménykedő dobogásba kezdett. Egy pillanatra a csokor fölé hajolt, és belélegezte édes illatát. Lehet, hogy New Yorkban Luke mindent még egyszer átgondolt. Talán hiányzom neki, gondolta, de inkább felhagyott az álmodozással, és kinyitotta a csokorhoz tűzött borítékot. Mindent köszönök. Luke Nicole csalódottan nézett a kis kártyára. Valójában tudta, butaság volt tőle, hogy másra számított. – Hódolója van? – kérdezte Molly kíváncsian. – Nem, nincs. Luke küldte, köszönetképpen a munkámért, amelyet az RJ felvásárlásával kapcsolatban végeztem. – Nicole visszaadta a csokrot a titkárnőjének. – Vízbe tenné? – Persze. Igazán kedves gesztus. – Igen, az – felelte Nicole, aztán elszántan száműzni igyekezett Luke-ot a gondolatai közül. Eltelt egy hét, és ő csak az RJ felvásárlásával kapcsolatban beszélt néhányszor telefonon Luke-kal. Az irodai szóbeszéd arról szólt, hogy a férfi hosszabb időre berendezkedett New Yorkban. Talán jobb is így, gondolta Nicole. Telefonbeszélgetéseik udvariasak voltak, de görcsösek is. És ha már így, a messzi távolból is nehéz volt beszélnem vele, sokszorta nehezebb lenne, ha találkoznánk, gondolta Nicole. Ezt számtalanszor újra az
emlékezetébe idézte, ám ez mit sem változtatott azon, hogy hiányzott neki a férfi.
Az RJ átvételét már lezárták, de az irodában továbbra is nagyüzem volt. Nicole-nak rengeteg feladatot adtak az új szerződések, és a munkanapjai egyre hosszabbra nyúltak. Nem lepte meg, hogy állandóan fáradt volt, azt viszont furcsának találta, hogy még mindig rosszullétek gyötrik. Egyik reggel olyan kutyául érezte magát, hogy kis híján be sem ment dolgozni. Mivel délelőtt sem lett jobban, felhívta az orvosát, és időpontot kért tőle. – Legyen szíves, holnap délután háromtól minden programomat mondja le! – kérte a titkárnőjétől. – Orvoshoz kell mennem, és nem tudom, mikorra végzek. – Rendben. – Molly együtt érzőn nézett a főnöknőjére. – Valóban nagyon sápadt. – Most éppen valamivel jobban érzem magam, de már sokszor hittem azt, hogy meggyógyultam, aztán másnapra megint visszaestem. – A nővéremmel ugyanez van mostanában, de hát ő végül is terhes. – Molly felnevetett. – Ugye, magának nem reggeli rosszullétei vannak? – Azt hiszem, ezt biztonsággal kizárhatjuk. Egyébként sikerült elérnie Bob Tate-et? – Igen. Azt mondta, mindent megszervezett, és egész napra lefoglalta a stúdiót. – Remek. – Ó, és Luke megjött New Yorkból – mondta Molly. – Épp most találkoztam vele a folyosón. Nicole elszántan nem mutatta ki, hogyan hatott rá a hír. Luke itt van! A gondolat, hogy a férfi a házban van, izgalomba hozta, de el is szomorította. Ha Molly látta, akkor itt kellett elmennie az ő irodája előtt, de még csak be sem ugrott hozzá, hogy köszönjön. Igaz, miért is tette volna, amikor ő világosan megmondta neki, hogy nem fekszik
le vele többé. A viszonyuk véget ért, és az csak üres szöveg volt, hogy barátok maradnak. Nicole elszántan folytatta a munkáját, de egyszeriben nehezére esett, hogy odafigyeljen rá. Arra vágyott, hogy viszontlássa Luke-ot. Azóta, hogy visszajött Barbadosról, eltökélten nem akart a férfira gondolni, mégsem ment ki a fejéből. Emlékezett rá, milyen kifejezést látott a szemében, amikor a szülei válásáról beszélt. Elképzelte tizenegy éves, megsebzett fiúnak, akit cserbenhagyott az anyja. Sejtette, milyen magányosnak és tehetetlennek kellett éreznie magát, miközben végignézte, hogy az apját lassan, de biztosan felemészti a bánat. Nem csoda, hogy Luke-ot csakis a munka érdekli, és hogy csak felületes viszonyt folytat a nőkkel. Nicole együtt érzett vele. Óriási hiba lenne azonban tőle, ha ennek hangot is adna. Luke nem kér a szánakozásából, és ezt neki nem szabad elfelejtenie. Mégis bizsergett az ujja, hogy felvegye a kagylót, és valamilyen ürüggyel felhívja Luke-ot. Csak nagy nehezen sikerült uralkodnia magán. Legutolsó, kényszeredett telefonbeszélgetésük végül is minden volt, csak bátorító nem. Öt óra tájban aztán nem bírta tovább, és elkezdte elpakolni a holmiját. – Ezeket az iratokat majd otthon nézem át, Molly. – Nincs jól? – kérdezte a titkárnője részvevően. – Nem igazán. Ez valójában csak kifogás volt. Most egészen jól érezte magát. Nem kínozta hányinger, és napok óta először fogta el az éhség. Mivel tudta, hogy otthon üres hűtőszekrény várja, megállt egy szupermarketnél, és szokása szerint gyorsan teledobálta a bevásárlókocsiját ennivalóval. Miközben a sorára várt a pénztárnál, meglepve látta, hogy igencsak furcsa összeállítást készül megvásárolni. Általában nem szokott csokifagyit enni, sem pisztáciát vagy olajbogyót. Jóságos ég, ha ezt így együtt megeszi, megérdemli, hogy holnapra beteg legyen. „Ugye, magának nem reggeli rosszullétei vannak?” – futott át a fején hirtelen Molly viccelődésnek szánt kérdése. Most, hogy jobban belegondolt, már meg kellett volna jönnie a vérzésének. Végül is
mindegy, mert terhes semmiképpen sem lehet. Luke egyébként is mindig védekezett. Nicole odaért a pénztárhoz, és éppen a futószalagra akarta tenni, amit összeszedett az üzletben, amikor beléhasított egy gondolat, és megdermedt. Igen, Luke mindig védekezett, de nemrégiben történt egy kis baleset. Nem, az nem lehet… – Valamit elfelejtettem. Itt hagyhatom a kocsimat? Egy perc, és jövök – mondta a pénztárosnőnek. – Persze, kérem. Nicole visszasietett az illatszerosztályra, és határozatlanul megállt a terhességi tesztek előtt. Életében volt egy időszak, amelyben rendszeresen vásárolt ilyen tesztet, és az eredmény mindig negatív volt. Mekkora lehet a valószínűsége, hogy egy „baleset” miatt teherbe essen, miután a férjével olyan sokáig próbálkoztak eredménytelenül? Alighanem merő pénzkidobás, hogy vesz egy tesztet. Arra azért jó lesz, hogy teljes bizonyossággal kizárhassa a terhesség lehetőségét. Miután hazaért, először evett valamit, aztán elvégezte az irodából magával hozott munkát. Közben végig a fürdőszobában várakozó terhességi teszt körül jártak a gondolatai. Este kilenckor aztán nem bírta tovább…
Nicole fejében még mindig az orvosa szavai visszhangoztak, miközben a rendelő előtt taxiba szállt. – Igen, megerősíthetem a teszt eredményét. Maga terhes, és azt mondanám, a hatodik hétben jár. Nicole egyre csak nem akarta elhinni, amit hallott. Előző este, miután pozitív lett a teszt, azt mondta magának, hogy az eredmény biztosan hibás. A férjével számtalanszor próbálkoztak, de ő soha nem esett teherbe. És ez erre pont akkor történik meg, amikor ő már végképp nem számított rá? Miután ezt a kérdést az orvosának is feltette, az csak mosolyogva a vállát vonogatta, és azt mondta, hogy ez bizony gyakran előfordul. Nicole kinézett a rendelő ablakán, de valójában semmit sem látott Miamiból, mert még nem ocsúdott fel első döbbenetéből.
– Meglehet, nagyon görcsös és feszült volt, amikor korábban próbálkoztak – vélte a doktor. – Most viszont egészen felszabadult lehetett. Semmi kétség, Luke mellett felszabadultnak érezte magát. Közöttük olyan erős volt az érzéki vonzalom, mint Nicole és a férje között soha. Ha egészen őszinte akart lenni magához, azt is el kellett ismernie, hogy Patrick iránt sohasem érzett olyan mélyen, mint Luke iránt. Szerette, de az másfajta szerelem volt. Örökösen megfelelni igyekezett a férjének, de sohasem volt olyan érzése, hogy ez sikerült volna. Patrick azért is őt hibáztatta, hogy nem képes gyereket szülni neki. Végül aztán már mindenben hibát talált, amit Nicole tett. Amikor ő örökbefogadást javasolt, a férjét valósággal szétvetette a düh. Hallani sem akart erről a megoldásról. Nicole ma már azt is tudta, hogy a kapcsolatuk valójában végtelenül üres volt. Patrick csakis saját magát szerette. Luke viszont csodás, figyelmes szerető volt. És felelősségtudatnak sem volt híján, ezért is javasolta Nicole-nak, miután egyszer elszakadt az óvszer, hogy szedjen fogamzásgátlót. – Emiatt ne aggódj! – nyugtatta meg ő. – Gondom lesz rá. Akkori szavai most újra ott visszhangoztak a fejében. Valóban azt tervezte, amit ígért, de olyan fárasztó napja volt, hogy estére úgy érezte, szétesik a feje. Később pedig megfeledkezett a fogamzásgátlóról. Valójában nem is hitte, hogy aggódnia kellene, mert házasságuk öt évéből másfél évig kísérleteztek Patrickkal, de mindvégig eredménytelenül. Most pedig terhes. Ez kész csoda. Az izgatottságtól olyan érzése volt, mintha pillangók repdesnének a gyomrában. Tudta, hogy a helyzet messze nem ideális, mert magára lesz utalva. Luke nem akarja elkötelezni magát, egy gyerek pedig a létező legnagyobb kötelesség. Nicole azonban olyan sokáig vágyott babára, hogy most mindennek dacára csakis boldogság töltötte el. A gyermekének nem lesz apja, de ő majd helyette is szeretni fogja. Biztos volt benne, hogy képes lesz eleget tenni a feladatának, és jó anya lesz. De mit mondjon Luke-nak? Nyilván iszonyú dühös lesz…
Talán az lenne a legjobb, ha felmondaná az állását, aztán visszamenne Angliába, és nem szólna a babáról. Egy londoni barátnője saját céget alapított, és már említette is neki, hogy szívesen alkalmazná. A szülei is ott lennének a közelben, hogy segítsék. Ki fognak bújni a bőrükből örömükben, ha megtudják, hogy nagyszülők lesznek. Igen, alighanem a hazaköltözés a legjobb megoldás. Ha kilép a cégtől, Luke-nak soha nem kell megtudnia, hogy apa lett, mert ő nem találkozna vele többé. Ez a gondolat elszomorította, de sietve félresöpörte. Semmi kétség, az lesz a legjobb, ha eltűnik a színről, és semmit sem mond a gyerekről Luke-nak. Csak feldühítené, ha elmondaná neki, mennyire vágyott babára. Szemére vetné, hogy nem szedett fogamzásgátlót, miután ő megkérte rá. Az a beszélgetés egyébként is teljességgel felesleges lenne. Elvégre ő független, modern nő, Luke nélkül is képes boldogulni. Ez a gyerek az övé lesz. Egyedül az övé. A taxi megállt az irodaház előtt, Nicole kiszállt, és felfelé menet a liftben még mindig a jövőjét tervezgette gondolatban. – Ó, már meg is jött? – zavarta meg töprengését a titkárnője hangja. Nicole hátrált egy lépést, hogy a nyitott ajtón át bekukkanthasson Molly irodájába. Legnagyobb ámulatára egyenesen Luke szemébe nézett. A férfi Molly íróasztalának a szélén ült, és úgy tűnt, hogy éppen kellemes beszélgetést folytat vele. – Üdv, Nicole! – mondta. – Helló! – Nicole megpróbálta összeszedni magát. – Nem is tudtam, hogy már itt van. – Tegnap jöttem meg New Yorkból. Nicole bólintott. – Remélem, kellemes útja volt. Én viszont most inkább megyek. Rengeteg munka vár – mondta, mert minél előbb ki akart szabadulni a kínos helyzetből. – Valójában váltani szeretnék magával néhány szót – mondta Luke, és felállt. – Bemehetnénk az irodájába?
– Hogyne, persze. – Nicole szíve hevesen vert. Nehéz volt a férfi közelében lennie, most pedig még inkább, mint eddig, mert már immár titka is volt előtte. – Fáradjon be, Luke? – mondta udvariasan. Becsukta az ajtót, aztán viszonylagos biztonságot adó íróasztala mögé menekült. Luke vele szemben ült le, és tökéletesen nyugodtnak tűnt. Sötét öltönyt és világoskék inget viselt nyakkendő nélkül, és lenyűgözően festett. Nicole-nak önkéntelenül arra kellett gondolnia, milyen csodás volt a karjában feküdnie. – Mielőtt még elfelejtem: Aaron Williamsnek gondja van az egyik szerződéssel – mondta, és keresgélni kezdett az asztalán tornyosuló irathalomban. – Később majd felmegyek, és beszélek Aaronnal. – Luke hátradőlt a székén, és Nicole-ra szegezte a szemét. – Molly említette, hogy orvoshoz mentél. Remélem, nem komoly a dolog. – Ó, nem! Semmiség – legyintett Nicole. – Már sokkal jobban vagyok – állította. Luke valósággal keresztülfúrta a tekintetével, és ő nem szabadulhatott attól az érzéstől, hogy tudja az igazságot. Ez persze teljes képtelenség volt, őt mégis kiverte a víz. Nem érdemelné meg Luke, hogy tudja, apa lesz? És neki van-e joga arra, hogy ezt eltitkolja előle? De minek aggódik? A férfi úgysem akarná tudni… – Örömmel hallom, hogy jobban vagy. – Luke elmosolyodott. – De ha esetleg szabadságra szeretnél menni, annak sincs akadálya – tette hozzá. – Jól vagyok – ismételte meg Nicole, és gyorsan témát váltott: – Munkaügyben akarsz beszélni velem? – kérdezte, és látványosan az órájára pillantott. – Figyelj, nem kell elfoglaltságot színlelned. Tudom, hogy ma nincs tárgyalásod. Megnéztem a naptáradat. – Viszont rengeteg dolgom van. Kivettem néhány órát, és a munka nem végződik el magától. – Világos. Meg kell beszélnem veled néhány dolgot – folytatta Luke nyers hangon –, de ha most éppen be vagy havazva, későbbre is halaszthatjuk. Majd átszólok telefonon. Nicole bólintott, s miután a férfi kiment az irodájából, az ajkába harapott. Ez a helyzet minden, csak kellemes nem. És minél tovább
vár, annál rosszabb lesz. Nem tehet mást, csakis azt, hogy most azonnal beadja a felmondását. Igen, ezt kell tennie. Leült a számítógépéhez, és új dokumentumot nyitott meg. Ha elkészül, kinyomtatja, a nap végén pedig majd felküldi Mollyval.
11. FEJEZET Már fél hét volt, és Luke még mindig az íróasztalánál ült. Dühös volt magára. Lassan, de biztosan Nicole megszállottja lett. A New Yorkban töltött napok alatt sem sikerült kivernie a fejéből, egész héten csak rá gondolt. A szép testére, a bársonyos bőrére, a szemére, a mosolyára. És az összes nőt, akivel csak találkozott, vele hasonlította össze. Egyik sem léphetett a nyomába. Amikor felhívta az RJ miatt, csak kínkeservesen sikerült hivatalos keretek között tartania a beszélgetést. Tegnap pedig, amint beért a miami irodába, azonnal liftbe szállt, hogy lemenjen Nicole-hoz. Végül azonban letett a szándékáról, mert nem talált ürügyet arra, hogy munkaügyben beszélniük kelljen egymással. Amit mondani akart, az mind személyes dolog volt. Arról pedig nem beszélhetett. Nicole már tabu számára. A múltjához tartozik. Tartós kapcsolatra vágyik, az pedig nem az ő műfaja. Nem neki találták ki. Mindig is élvezte a függetlenséget, és a jövőben sem akar mást, csakis szórakoztató kalandokat. A baj csak az, hogy a szórakoztató kaland sem akart működni. Végső kétségbeesésében tegnap estére randevút beszélt meg, hátha úgy majd sikerül száműznie a fejéből Nicole-t. A nő, akivel találkozott, lélegzetelállítóan festett, szórakoztató volt, és nagyon is kész arra, hogy ágyba bújjon vele. Ő viszont nem élt a lehetőséggel. Vajon miért? Miért ment haza már korán, egyedül és rosszkedvűen? Ma viszont nem bírta tovább, és lement Nicole irodájába. Igaz, világosan értésére adta, hogy tartós kapcsolatra vágyik, és persze nem vele, de miért ne találkozgathatnának addig, amíg nem találja meg azt a másik férfit? Nicole azonban hűvösen és távolságtartón viselkedett vele. És ijesztően sápadt volt. Mostanában rengeteget dolgozott. Talán ragaszkodnom kellett volna ahhoz, hogy néhány napig maradjon otthon, gondolta Luke.
Jaj, ne! Most már meg aggódik is érte! Őrületbe kergeti ez a nő. Hogy verhetné ki egyszer s mindenkorra a fejéből? Kopogtatás után Sandy, az asszisztense dugta be a fejét az ajtón. – Én most akkor már hazamennék, Luke – mondta mosolyogva. – Igen, persze. Sajnálom, nem gondoltam, hogy még mindig bent van. – Semmi baj, volt mit csinálnom. Ezeket itt Nicole titkárnője adta le az előbb – tett le Sandy két borítékot a főnöke asztalára. – Köszönöm. Luke kinyitotta az első borítékot. Egy feljegyzés volt benne azzal a bonyolult üggyel kapcsolatban, amelyet Nicole korábban említett. A férfi csekély érdeklődéssel átfutotta. A másik borítékból Nicole felmondása került elő. Luke döbbenten meredt a kezében tartott papírra.
Nicole hosszú, lazító fürdőt vett, aztán pongyolába bújt, és a kanapéján összegömbölyödve zenét hallgatott. A kandalló párkányán meggyújtott néhány gyertyát, és engedélyezett magának egy adag jégkrémet. A helyzethez képest egészen jól volt. Éppen feladta álmai munkáját, viszont várandós. Ez volt az, amire mindig is vágyott, és ezért nem is bánta meg a döntését. Amúgy sem volt más választása. Nem maradhat itt és dolgozhat Luke alkalmazottjaként, miközben a gyerekét várja. Az elviselhetetlen helyzet lenne. Az sem jelentene megoldást, ha áthelyeztetné magát a londoni irodába, mert a terhessége híre előbb vagy utóbb mindenképpen Luke fülébe jutna. Arra ugyan nem kényszeríthetné, hogy vetesse el a gyereket, de az életét megnehezíthetné. Egyébként is kínszenvedés lenne számára, ha állandóan találkoznia kellene Luke-kal, és látnia, hogy éli tovább az életét és más nőkkel találkozgat. Azt ő nem bírná ki. Ma, amikor bement az irodájába, azonnal heves vágy fogta el iránta… Nicole gyorsan más irányba terelte a gondolatait. Senki sem kaphat meg mindent az életben, és előnyei is lesznek, hogy újra Londonban él majd. Ott lesznek a szülei, az új munkája új
kihívásokkal jár majd, úgyhogy jól fogja érezni magát. Nincs szüksége Luke-ra. Felkapcsolta a kanapé melletti állólámpát, és lapozgatni kezdett egy terhes nőknek szóló folyóiratot, amelyet hazafelé vásárolt. Összerezzent, amikor csöngettek az ajtaján, és ráncba szaladt a homloka. Ez meg ki lehet? Úgy döntött, egy szál pongyolában nem nyit ajtót, és folytatta az olvasást. Újra megszólalt a csengő, és aztán valaki még hangosan be is kopogott az ajtón. Talán valamelyik szomszéd az, mert sürgősnek tűnik a dolog. Nicole végül résnyire nyitotta az ajtót, és kilesett rajta. A rémülettől hatalmasra kerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy Luke áll odakint. – Te meg mit keresel itt? – Szerintem tudod te azt! – mondta a férfi, és nem várta meg, hogy Nicole behívja, hanem máris benyomult mellette. – Beszélnünk kell. – Ez nekem most nem alkalmas – mondta Nicole, és bement Luke után a nappaliba. – Nem? – A férfi körbenézett a szobában, amelyben csak az állólámpa és a gyertyák adtak némi fényt, aztán Nicole-ra szegezte a szemét, aki csodásan festett fekete selyempongyolájában. – Vársz valakit? Nicole szeme haragosan megvillant. – Nem! Lazítok, mert nyugodt, kedélyes estére vágytam. Nem mintha bármi közöd lenne hozzá! Igaza van, semmi közöm hozzá, gondolta Luke, és megpróbált megnyugodni, de nem járt sikerrel. Látta, hogy Nicole lesimítja a párnát a kanapén. Nagyon úgy festett, mintha eldugott volna valamit alatta. – Tudom, nem alkalmas a pillanat, de valahogy az az érzésem, hogy neked soha nem lenne az. Délután már próbáltam beszélni veled, de akkor állítólag szörnyen elfoglalt voltál. Nicole kikapcsolta a zenét. – Miről van szó, Luke? – kérdezte. Hanyag nyugalma még jobban felzaklatta a férfit.
– Miért nem mondtad el, amikor ma beszéltünk, hogy fel akarsz mondani? Nicole a nyelve hegyével idegesen megnedvesítette az ajkát. – Úgy gondoltam, jobb, ha hivatalosan nyújtom be a felmondásomat. – És miért akarsz kilépni? – Ne haragudj, de most nem szeretnék erről beszélni. – Én viszont igen. Nagyon is. Luke közelebb lépett hozzá, mire Nicole leült a kanapéra. – Vissza akarok költözni Londonba – mondta. – Állást kínáltak neked? – kérdezte Luke komoran. Nicole-nak olyan érzése volt, hogy ez itt inkább kihallgatás, semmint beszélgetés, és ez nagyon nem tetszett neki. – Tudod, mit, Luke? Ehhez sincs semmi közöd – mondta egészen nyugodtan. – A lehető legkorrektebben jártam el. Tekintettel voltam a felmondási időre, és csak ez számít, más semmi. – Szerintem meg én többet érdemelnék! Elvégre több volt köztünk munkakapcsolatnál, és azt is gondoltam, hogy barátok vagyunk. – Ez nem kettőnkről szól. – Nicole-nak félre kellett fordulnia, mert közel sem volt olyan nyugodt, mint amilyennek mutatta magát. Valójában kit akar ámítani? Nem kettőjükről szól? Semmi sem szólhatna inkább róluk. – Egyszerűen úgy érzem, ideje, hogy hazamenjek Angliába. – És ezt nem tudtad egyenesen nekem elmondani? De hogy a lényegre térjek: mivel tudlak maradásra bírni? Mit szólnál a fizetésemeléshez és néhány részvényhez? Luke nagyon nyugodtan és bizakodón beszélt. Mint aki mindig megkapja, amit akar. Ezúttal azonban sajnos nem fogja, gondolta Nicole. – Nem a pénzről szól, hanem arról, hogy hosszabb távon mi a jó nekem. – Köze van ennek ahhoz, hogy nincs rendben az egészséged? – kérdezte a férfi váratlanul. A kérdéséből kihallatszó aggódás igencsak megnehezítette Nicole számára, hogy távolságtartó maradjon. – Amint már mondtam, jól vagyok – válaszolta.
– Ennek örülök, de egy ideig nem voltál jól. Talán csak pihenésre van szükséged. – A férfi leült Nicole mellé a kanapéra. – Van egy házam Key Westen. Nagyon szép hely. Kivehetnél egy hét szabadságot, hogy ott töltsd, és közben mindent még egyszer átgondolj. – Köszönöm, Luke, de annak semmi értelme nem lenne. – Talán jót tenne neked. – A férfi elmosolyodott. – Hétvégén utánad mehetnék. Egyszerűen csak lazítanánk, és közben mindent nyugodtan megbeszélnénk – mondta győzködőn. Szelíd, bársonyos hangja szörnyen izgató volt, s amikor Nicole belenézett abba a sötét szemébe, közel járt ahhoz, hogy igent mondjon. Az azonban semmit sem oldana meg. Miután visszajönne, minden ugyanúgy menne tovább, mint korábban. Végül határozottan megrázta a fejét. – Köszönöm az ajánlatot, Luke. Kedves tőled, de én már döntöttem. – És bármit mondok, nem fogsz változtatni rajta? Nicole bólintott. – Értem. – A férfi pillantása a dohányzóasztalra esett, amelyen a fagylalt doboza mellett egy-egy tálka pisztácia, olajbogyó és cseresznye feküdt. – Igazán érdekes összeállítás. Nicole gyomra görcsbe rándult. – Micsoda? – kérdezte. – Az ennivaló. – Kényelembe helyeztem magam, és lazítani próbálok. Jobb lenne, ha te most elmennél. Luke megint Nicole arcát fürkészte, és halvány jelét sem adta, hogy magára akarná hagyni. Egészen közel ült hozzá, ő még az arany pöttyöket is látta a szemében. – Nem akarom, hogy visszamenj Londonba – jelentette ki a férfi halkan. Nicole érezte, hogy őszintén mondta, amit mondott. Kevés választotta el attól, hogy ellágyuljon. Sokat megadott volna azért, ha Luke karjába simulhatna. Nagyon szívesen felhagyott volna azzal, hogy az erős nőt játssza. Ez a férfi a gyermeke apja. Ha elmondaná neki az igazságot, akkor talán…
– Minden mástól eltekintve, a cég számára is felbecsülhetetlen kincs vagy. A szavak hideg zuhanyként hatottak Nicole-ra. Luke-ot elsősorban az üzlet érdekli, és ezen semmi sem változtathat. Sem most, sem máskor. Nicole távolabb húzódott tőle a kanapén. – Te is tudod, hogy senki sem pótolhatatlan – válaszolta. – Igen, ezt szokták mondani. Nem akarsz legalább egy itallal megkínálni, mielőtt elmegyek? Ez nem igazán vendégszerető viselkedés. – E percben nem is igazán vágyom vendégekre. – Ha főzöl nekem egy kávét, utána azonnal eltűnök a színről. Luke továbbra is a kanapén ült. Csak a szemöldökét vonta fel, miközben arcán megjelent jellegzetesen gúnyos mosolya. Szemlátomást kicsit sem zavartatta magát attól, hogy kiadták az útját. Nicole megcsóválta a fejét. – Jól van – mondta –, kapsz kávét, de aztán valóban elmész. – Köszönöm. Feketén iszom, cukor nélkül, ha netán már elfelejtetted volna. A sors fura fintora, hogy Luke most ennyire nem akar elmenni, gondolta Nicole, miközben a konyhába indult. Bezzeg amikor ő szerette volna, hogy maradjon még vele, mindig hamar elszelelt. Miközben várta, hogy felforrjon a víz, megpróbálta összeszedni magát. Szentül eltökélte, hogy erős lesz. Kis ideig még udvariasan elcseveg a férfival, aztán kikíséri. Amint egyedül maradt, Luke benyúlt a kanapé párnája mögé, hogy megnézze, mit dugott el ott Nicole. Nem tudta volna megmondani, mire számított, de az már egyszer biztos, hogy terhes nőknek szóló folyóiratra nem. Úgy állt ott, mintha villám vágott volna belé, és az újságra meredt. Tekintete aztán az asztalra esett, a rágcsálnivalók különös összeállítására, és pánik tört rá. Ezért akar elmenni Nicole? Hazudott, amikor azt állította, hogy minden a legnagyobb rendben van vele? Luke gyorsan felkelt, és átment a fürdőszobába. Maga sem igazán tudta, mit keres, de végül meglátta. A faliszekrény ajtaja nyitva volt, és az egyik polcon egy terhességi teszt üres doboza feküdt.
Nicole éppen kitöltötte a férfinak a kávét, amikor az belépett a konyhába. – Érdekes dolgokat olvasol – mondta. A gúnyos hang gyanút ébresztett Nicole-ban, és hirtelen megfordult. Luke az ajtófélfának támaszkodva állt. – Ha szépen megkérlek, megmagyarázod? – kérdezte. – Mégis mit? Nem tudom, mire gondolsz. A férfi beljebb lépett, és az asztalra dobta a folyóiratot. – Ó, ezt? – A címoldalon egy sokadik hónapban járó terhes nő fényképe virított. Nicole már bánta, hogy egyáltalán megvette a lapot. – Nem az enyém. Egy barátnőm felejtette itt még a múlt héten. – Aha. És akkor ez sem a tiéd? A terhességi teszt doboza is a konyhaasztalra repült. – Ez meg hogy került hozzád? – kérdezte Nicole, és remegett a hangja. – A fürdőszobai szekrényedben volt. – Hogy jössz te ahhoz, hogy a holmim között turkálj? A férfi nem válaszolt a kérdésre, csak megvető lett a tekintete. – Hazudtál nekem! – mondta, és közelebb lépett. Nicole csak akkor vette észre, hogy önkéntelenül a falig hátrált, amikor nekiütközött a háta. – Megijesztesz – hebegte. – Ha nem lennél terhes, azt mondanám, meg is érdemled. Nincs valamilyen mondanivalód számomra? Nicole dacosan előreszegezte az állát. – Semmi jogod ahhoz, hogy csak úgy beállíts ide, és még szaglászni is kezdj utánam! – Tiszta szerencse, hogy én mégis megtettem. Neked ugyanis ahhoz nincs jogod, hogy eltitkold előlem a babát. Ha jól sejtem, tőlem van. Nicole lenyelte a mérgét, és elszántan küzdött a nyugalma megőrzéséért. – Persze, hogy tőled van! – Hányadik hónapban vagy? – A hatodik hétben. Luke hátrált egy lépést, és dühösen Nicole-ra meredt.
– A hatodik hétben? És egészen eddig nem szóltál nekem! – Számomra is csak most derült ki. Az orvosom ma erősítette meg, hogy terhes vagyok. Neked pedig azért nem mondtam el, mert annak semmi értelme nem lett volna. – Igazán? És úgy gondolod, hogy ebben egyedül dönthetsz? Nicole elszántan nem vett tudomást a férfi szavaiból kicsendülő maró gúnyról. – Igen, úgy gondolom. Neked nem kell ezzel foglalkoznod, Luke. Ez csakis az én ügyem, és egyedül fogom elrendezni. A férfi összevonta a szemét. – Egyedül fogod elrendezni? Ezt azt akarja jelenteni, hogy… – Nem! – vágott közbe Nicole a rémülettől kitágult szemmel, miután megértette, hogy Luke terhességmegszakításról beszél. – Teljes szívemből szeretem ezt a gyereket. Csak annyit akartam mondani, hogy egyedül vállalom érte a felelősséget. – Ez meg mit akar jelenteni? Azt, hogy biológiai csoda vagy, és önmagadat termékenyítetted meg? Ha nem csal az emlékezetem, nagyjából hat hete történt az a baleset az óvszerrel. Utána kértelek meg, hogy szedj fogamzásgátlót. Ezek szerint nem teljesítetted a kérésem. – Nem – ismerte el Nicole rekedten. – Nem teljesítettem a kérésedet. – Vagyis tudatosan szembehelyezkedtél az akaratommal. Én csak spermadonornak kellettem neked? A haragos kérdés megdöbbentette Nicole-t. – Nem, szó sincs róla! Nem azért alakult így, mert én előre elterveztem, bármit hiszel is te most. – Akkor kíváncsi lennék rá, hogy miért nem szedtél pirulákat? – Mert azt hittem, hogy nem eshetek teherbe. Ezért is nem aggódtam, miután a múltkor becsúszott az a baleset. A volt férjemmel sokáig próbálkoztunk, hogy legyen gyerekünk, ám mindhiába. Végül ezen siklott ki a házasságunk… – Nicole hangja vészesen megbicsaklott. – Neki ma már van egy másfél éves kislánya egy másik nőtől, és ezért gondoltam azt, hogy meddő vagyok. A soksok próbálkozás és hiábavalónak bizonyult reménykedés után
egyedül erre a következtetésre juthattam. Egyébként pedig, hogy jössz ahhoz, hogy így beszélj velem, és vádaskodj? Luke megérintette Nicole karját, de ő lesöpörte magáról a kezét. – Akkor is minden jogom megvan arra, hogy dühös legyek – mondta a férfi. – El kellett volna mondanod, elvégre én vagyok az apa. Sok mindent kell megbeszélnünk – tette hozzá, és most jóval lágyabb volt a hangja. – Itt nincs mit megbeszélni. Nem vetetem el a gyereket, és ez a végérvényes döntésem. Nem így terveztem, de időközben mindent alaposan átgondoltam, és tudom, mit kell tennem. Neked viszont nem kell aggódnod, mert tőled semmire sem tartok igényt, sem érzelmi, sem anyagi téren. Egyedül is nagyon jól megoldok mindent. Ezért is nem mondtam el neked. – Szerintem szó sincs arról, hogy alaposan átgondoltál volna mindent. Hogy akarsz Londonban egyedül boldogulni a babával és munka nélkül? – Majd találok másik állást. Ez nem gond. – Ez roppant ábrándos elképzelés. Elméletileg semmi akadálya, hogy úgy legyen, ahogy mondod, a valóságban mégis nehéz. Nagyon is az. – Ne tarts nekem előadást, Luke! Kettőnk közül én vagyok az, akinek reggeli rosszullétekkel kell küzdenie. Már egy csésze kávét sem ihatok meg úgy, hogy ne hánynám ki szinte azonnal. Vagyis tökéletesen tisztában vagyok a valósággal. A férfi sorolni kezdte, milyen nehézségekkel kell majd megküzdenie Nicole-nak. Ő végül nem kért tovább a kioktatásból. – Ne legyél már ennyire negatív! Nem akarom ezt tovább hallgatni. – Csupán arra kívánok rávilágítani, milyen nehéz egyedülálló anyának lenni. – Nekem viszont elegem van ebből, Luke. Légy szíves, menj el! – szólította fel, és dühösen meredt rá. – Esélyt sem adtál arra, hogy elmondjam, amit gondolok. – Ez nem igaz. Nagyon is hosszasan kifejthetted a véleményed ebben a témában, és én türelmesen végighallgattalak. Arra, hogy örülni fogsz, egyáltalán nem számítottam. Valójában semmit sem
vártam el tőled, ezért is nem vagyok most csalódott. Csak felbosszantott, ahogy beszéltél velem, de ez minden. – Nem hibáztathatsz azért, mert dühös vagyok… – De igen, hibáztathatlak. Én ugyanis semmi, de semmi rosszat nem tettem. – Nicole állta a férfi pillantását. – Az mindenesetre nem állt szándékomban, hogy teherbe ejtetem magam veled. És ha elmondtam volna neked, hogy terhes vagyok, közöttünk valószínűleg ugyanez a beszélgetés zajlott volna le akkor is, mint most. Te azt akarod, hogy vetessem el a gyereket, de ki kell ábrándítsalak, Luke. Ebben a helyzetben én döntök, és nem te –jelentette ki, aztán csípőre tette a kezét, és egyenesen a férfi szemébe nézett. – Megszülöm ezt a gyereket, és egyedül fogom felnevelni. Neked semmivel sem kell foglalkoznod. – Csakhogy ez már kész helyzet, és engem nagyon is foglalkoztat – felelte Luke higgadtan. – Csakis azért, mert nem úgy van minden, ahogy te akarnád. Ezt még egy örökkévalóságig ragozhatnánk, én viszont azt akarom, hogy menj el. Most. Nicole megfordult, hogy kimenjen a konyhából, de egy pillanatra megszédült, és meg kellett kapaszkodnia az asztalban. Luke azonnal ott termett mellette. – Minden rendben? – kérdezte, és átfogta a vállát, hogy támogassa. – Inkább ülj le kicsit! Aztán bekísérlek a nappaliba. – Semmi bajom. Nem vagyok beteg. – Tudom, viszont holtsápadt lettél. – Ne csinálj úgy, mintha ez kicsit is érdekelne téged! – fortyant fel Nicole. – Természetesen aggódom érted – felelte a férfi indulatosan. – És ezt te is tudod – tette hozzá már szelídebben. Találkozott a tekintetük, és Nicole egyszeriben megbánta, amit Luke fejéhez vágott. Talán valóban jelent számára valamit. Csakhogy nem eleget, és nem úgy, ahogyan azt ő szeretné. – Gyere, segítek bemenned a nappaliba – ajánlotta fel Luke. Nicole azonban kitért a feléje nyújtott kéz elől. Nem bírta volna elviselni, hogy megérintse. Attól csak még fájdalmasabban vágyódna utána.
– Menj már el végre, Luke! – mondta. A férfi döbbenten elhúzódott tőle. – Hívjak orvost? – kérdezte. – Ne butáskodj! – Nicole mindennek ellenére elmosolyodott. – Elvégre pontosan tudom, mi van velem. Luke viszonozta a mosolyát, és Nicole szemébe hirtelen könny szökött. Önmagára dühösen kihúzta magát, a bejárati ajtóhoz ment, és szélesre tárta. – Menj szépen! A férfi még habozott kicsit, mielőtt elindult. – Maradj itthon holnap! – mondta. – És ha majd kipihented magad, újra beszélünk. Addigra mindketten megnyugodhatunk, aztán pedig értelmes emberek módjára elmondhatjuk egymásnak, ki mit gondol a helyzetről. – Én most is értelmesen gondolkodom, Luke – jelentette ki Nicole. – És nem fogom meggondolni magam. Megszülöm a gyereket. – Akkor is beszélnünk kell. Ez az egész rám is tartozik, akár tetszik ez neked, akár nem. A férfi ezzel megfordult, és elhagyta a lakást.
12. FEJEZET Nicole mögött álmatlanul töltött éjszaka volt. Lelki szemei előtt újra meg újra lejátszódtak a Luke-kal folytatott vita jelenetei. Megkönnyebbült, amikor eljött a reggel, és felkelhetett. Luke ugyan felajánlotta neki, hogy maradjon otthon egy napra, ő mégis készülődni kezdett, mert be akart menni dolgozni. Jobb lesz úgy, ha lefoglalja magát. Azzal is dacolni akart Luke-kal, hogy olyan testre simuló, rózsaszínű ruhát vett fel, amelyben jól érvényesült hibátlan alakja. Megnézte magát a tükörben, és elégedett volt a látvánnyal. Bár alig aludt valamit, igencsak jól festett. Végigsimított még teljesen lapos hasán, és nehéz volt elhinnie, hogy terhes. Örömét, hogy gyermeket vár, semmi sem ronthatta el, még Luke sem. Molly meglepettnek tűnt, amikor bevitt valamit Nicole irodájába, és őt ott találta. – Hogyhogy bejött dolgozni? – kérdezte. – Luke azt mondta, mára szabadságot vett ki. – Ezek szerint félreérthetett valamit. Kérem, Molly, senkit ne kapcsoljon be, amíg nem szólok. Tegnapról sok munkám megmaradt, és szeretném utolérni magam. – Rendben. – Molly elmosolyodott. – Egyébként sokkal jobb színben van. – Jobban is érzem magam. Nicole is elmosolyodott, mert csak most tűnt fel neki, hogy ma reggel nem kellett rosszulléttel küzdenie. Tíz órakor Molly dugta be hozzá a fejét az ajtón. – Luke hívja. Őt azért bekapcsoljam? Nicole habozott kicsit. A legszívesebben nemet mondott volna, de Luke akkor azt hihetné, hogy bujkál előle. – Igen, őt kapcsolhatja – felelte végül. – Jó reggelt, Luke! – üdvözölte a férfit pár pillanattal később. – Mit tehetek önért? – Nem azt mondtam, hogy ma ne gyere be? Hogy érzed magad? – Prímán, köszönöm.
– Nem volt reggeli rosszullét? És szédülés sem? – Nem, egyik sem. Mondom, jól vagyok. – Foglalok magunknak asztalt délre. Fél egytől tedd magad szabaddá néhány órára! – Nem ebédelek veled, Luke – jelentette ki Nicole határozottan. – De igen, velem ebédelsz. Hoztam egy döntést, és beszélnünk kell róla. Fél egykor találkozunk az előcsarnokban – mondta a férfi, aztán letette a telefont. Milyen döntésről beszélhetett? Neki semmit sem kell eldöntenie. Lehet, hogy egy abortuszklinika címét akarja megadni? Nicole szorongva nézett a közös ebéd elébe. Amikor aztán az előcsarnokban meglátta Luke-ot, akarata ellenére már örült annak, hogy találkozhat vele. A férfi egyszerűen csodásan festett. Elegáns öltönye alatt fantasztikus test bújt meg, olyan gyönyörű szemet pedig, amely izgatóbb lett volna, mint az övé, Nicole még sosem látott. Luke ezüstszínű Porschéja közvetlenül a bejárat előtt állt, és le volt nyitva a teteje. – Arra gondoltam, ha már egyszer kiszabadultunk a házból, a napsütést is élvezhetjük kicsit – mondta a férfi. – Jól aludtál az éjjel? – kérdezte aztán már útközben. – Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne, hogy vagyok. – Azért kérdem, mert valóban aggódom az egészségedért. És a baba egészségéért is. Nem vagyok szörnyeteg, ha még nem vetted volna észre. – Sohasem állítottam, hogy az lennél. Azt viszont tudom, hogy nem érdekel a baba. – Ez most nagyon durva volt, Nicole. Természetesen másként kellett volna fogadnom, hogy terhes vagy, de nagyon váratlanul ért a dolog. – Engem nemkülönben. – Tudom. Nem lett volna szabad dühbe gurulnom, és azt vetnem a szemedre, hogy szándékosan estél teherbe. Ez hiba volt tőlem. – Spongyát rá! Tudom, hogy nem igazán bízol a nőkben, és most igazolva láttad magad. Luke kis ideig elgondolkodott azon, amit Nicole mondott.
– Ebben igazad lehet. Valóban nem könnyű megbíznom valakiben. De ezzel te is így vagy, ez egyértelműen kiderült abból, amit tegnap mondtál. A férfi megállt az út szélén egy elegáns étterem előtt, aztán kiszállt, és átadta a kocsikulcsot egy alkalmazottnak, hogy parkolja le a Porschét. A városnak ezen a részén egymást érték a vendéglátóhelyek. Luke egy olyan étterembe vezette be Nicole-t, amelynek belső kerthelyisége volt. A háttérben egy zenekar latinamerikai zenét játszott, és néhány pár táncolt is egy úszómedence mellett. Napernyővel védett asztaluktól csodás kilátás nyílt a tengerpart fehér homokfövenyére. A pincér odasietett hozzájuk, és megkérdezte, mit innának. – Én csak ásványvizet kérek – mondta Nicole, és elvette az elébe nyújtott étlapot. Megpróbált arra összpontosítani, hogy mit válasszon, de nem járt sikerrel, mert magában szüntelenül azt találgatta, miért ragaszkodhatott Luke a közös ebédhez. – Bele tudtál nézni abba a problémás szerződésbe, amelyről tegnap beszéltem neked? – kérdezte Nicole, miután a pincér meghozta az italaikat. – Most ne beszéljünk munkáról! Az ma tabu. Fontosabb dologgal kell foglalkoznunk. – Fontosabbal, mint a munka? – Nicole-nak nem sikerült elérnie, hogy ne legyen gúnyos a hangja. – Itt valami nincs rendben, Luke. Tapasztalataim szerint számodra semmi sem jelent többet az üzletnél. – Lehet, hogy nemcsak nálad, hanem nálam is más lett a fontossági sorrend. – Ó, de sajnálom! – fortyant fel Nicole. – Nem akartam összezavarni a jól szervezett világodat. – Nem, te mást akartál. Elfutni anélkül, hogy elmondtad volna nekem az igazságot. Ebben a pillanatban odalépett hozzájuk a pincér, és megkérdezte, hogy választottak-e már. A hangulat olyan feszült volt közöttük, hogy Nicole-nak elment az étvágya. Azt rendelte meg, ami első helyen szerepelt az étlapon. Semmi mást nem akart, csak minél előbb túlesni ezen az ebéden.
– Nagyon idegesnek tűnsz – jegyezte meg Luke, miután újra maguk között voltak. – Nemcsak annak tűnök, az is vagyok. Tudom, hogy ez a helyzet nem tetszik neked, és azon töprengek, miért hívtál meg ide. Talán jobb volna, ha egyenesen a tárgyra térnénk. A férfi mélyen Nicole szemébe nézett. – Azt akarom, hogy nyíltan beszéljünk egymással. És el szeretném kerülni a veszekedést. – Mondani könnyű, megtenni nehéz. – Nos, abban reménykedtem, hogy az érzelmeket félretéve meg tudunk egyezni. Ezt úgy értem, hogy nem fogunk veszekedni. – Egyvalamit előre megmondok, Luke. Ha szádra veszed az abortusz szót, én azonnal felállok és elmegyek. A férfi megdöbbent. – Komolyan gondolod, hogy azt fogom követelni tőled, vetesd el a gyereket? – Nem tudom, Luke. – Az ég szerelmére, nem! – A férfi komolyan nézett Nicole-ra. – Kezdhetnénk még egyszer egészen elölről? – kérdezte váratlanul fátyolos hangon. – Ez a beszélgetés nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. – Nem így képzelted? És hogyan kellene alakulnia szerinted? – Ha én azt tudnám! – Luke a fejét rázta. – Egész éjjel ébren feküdtem és gondolkodtam – mondta, aztán átnyúlt az asztal fölött és megfogta Nicole kezét. Érintésétől neki gyorsabban kezdett verni a szíve. – Aggódom érted. Nem engedhetem, hogy Londonba menj, és mindennel egyedül küzdj meg. Nicole dacosan nézett a férfira. – Sajnálom, de nincs szükségem az engedélyedre. És teljességgel feleslegesen aggódsz miattam. – Azzal, hogy Londonba költözöl, csak elfutsz a szembenézés elől. – Nem futok el! – Nicole kihúzta magát ültében. – Azt teszem, amit a gyerekem számára a legjobbnak tartok. – A gyerekünk számára – helyesbített Luke. – Sokat gondolkodtam ezen. Nem engedhetlek el. Ezért a gyerekért én
ugyanúgy felelősséggel tartozom, mint te. Azt akarom, hogy maradj itt Miamiban.
13. FEJEZET Nicole annyira elképedt, hogy sokáig megszólalni sem tudott. Hallgatása nem tűnhetett fel Luke-nak, mert egyre csak felelősségről és tisztességtudásról papolt. Nicole végül megtalálta a hangját. – Sajnálom, de ez így nem működne. Nagyra értékelem az aggódásodat, de nem maradok Miamiban csak azért, hogy te megnyugtathasd frissen felfedezett lelkiismeretedet, és kötelességtudatból eljátszhasd a gondoskodó apa szerepét. Ezt máris felejtsd el! Luke a fejét rázta. – Félreértettél, Nicole. Nem a lelkiismeretemet próbálom megnyugtatni. A legjobbat akarom a gyerekünknek. Gondoskodni akarok az anyagi biztonságodról. Törődni akarok vele és veled. – Senkinek a törődésére nem tartok igényt. És nem akarok olyan apát a babának, aki kizárólag kötelességtudatból áll mellénk. Néhány hónap után ráunnál az apaszerepre. A gyerek csak zavarná a nagyvilági életedet, és persze a szőke bombázóidat is. – Tévedsz, Nicole – felelte Luke. – Nem hiszem, hogy tévednék. Egyébiránt ma már idősebb és okosabb vagyok, és nem fogom magam még egyszer olyan férfihoz kötni, semmilyen értelemben sem, akihez nem lenne szabad. Te pedig érzelmi nulla vagy, Luke. – Mielőtt a férfi még bármit válaszolhatott volna, Nicole hátratolta a székét. – Köszönöm az ebédmeghívást, de elment az étvágyam. – Ne menj el – kérte Luke. Nicole azonban már nem hallotta a szavait, mert kisietett az utcára. A férfi utána akart futni, ám ebben a pillanatban a pincér kihozta a rendeléseiket. Luke értékes perceket vesztegetett el azzal, hogy elmagyarázza, mégsem kívánnak enni, és a számlát kérte. Mire végül kiléphetett az étteremből, Nicole közel-távol sehol sem volt. A férfi dühös volt magára, mert mindent elbaltázott. Zavarodottan előhúzta a mobiltelefonját, és benyomkodta Nicole számát.
Nicole eredetileg azt tervezte, hogy taxiba pattan és visszamegy az irodába. Amint azonban az étterem előtt állt, már nem tudta elképzelni, hogy folytassa a munkát. Fogta magát, átvágott az úton, és egy parkon keresztül a tengerpartra indult. Ott felült egy alacsony kőfalra, amelyről a homokföveny jó részét beláthatta. Hát én már semmiből sem tanulok? – kérdezte önmagától gondolatban. Amikor Luke arról beszélt, hogy akarja a babát, ő boldog volt, és már egy párként, családként is látta magukat. Mintha Luke valaha is tudna családapaként viselkedni! Nicole mobilja csörögni kezdett. Miután felnyitotta, Luke nevét látta meg a kijelzőn. Kinyomta a hívást, és visszadobta a telefont a táskájába. Semmi értelme nem lenne, hogy beszéljen a férfival. Mobilja újra megszólalt. Biztosan megint Luke az, gondolta, és nem vett tudomást a csörgésről. Gondolatban végigzongorázta, mi szól Luke javaslata mellett, és mi ellene. A csörgés csak nem maradt abba. Nicole végül nem bírta tovább hallgatni, és felvette a telefont. – Nicole, hála istennek! Nagyon sajnálom. Hogy tehetem jóvá? Ezt az izgatott hangot Nicole nem ismerte Luke-tól, és hirtelen gombóc nőtt a torkában. – Nem tudom – dünnyögte. – Hol vagy? – Az út túloldalán, a parkban. – Maradj ott, máris jövök. Nicole komoran összecsukta a mobilját. Alighanem hibát követett el, amikor elárulta, hol van. Sebezhetőnek érezte magát, és ebben az állapotában nem jó ötlet, hogy beszéljen Luke-kal. Inkább vissza kellett volna mennie az irodába, hogy beletemetkezzen a munkába. Felkelt, és hirtelen erős fájdalom hasított a gyomortájékába. Visszarogyott a falra, és rémülten hasára szorította a kezét. – Mi van veled? – kérdezte tőle valaki. Felnézett, és látta, hogy Luke van ott mellette, de a hangja mintha csak valahonnan nagyon távolról jutott volna el hozzá. A férfi leguggolt mellé, és aggódón nézett rá.
– Drágám, jól vagy? – Légy szíves, vigyél be a kórházba – suttogta Nicole. Halálra rémült, mert attól tartott, elveszítheti a babát. Torkából zokogás tört fel.
Nicole emlékezetéből kiesett, hogyan jutott el a kórházba. Most mindenesetre egy egyágyas szobában feküdt, és egy nővér éppen az adatait vette fel, miközben a doktornőre vártak. Miután megérkezett, néhány kérdést tett fel Nicole-nak, aztán alaposan megvizsgálta. Ő közben lehunyta a szemét, és azért imádkozott, hogy mentsék meg a babát. Luke fel-alá járkált odakint a folyosón. Soha életében nem érezte még ennyire tehetetlennek magát. Nicole arra kérte, hogy a vizsgálat alatt kint várjon, és ő tiszteletben tartotta a kívánságát, bár valójában mellette szeretett volna lenni, hogy tehessen érte valamit. – Hogy van? És a baba? – rohanta le a kérdéseivel a betegszobából kilépő nővért. – Még nem tudjuk, hogy Nicole elveszítette-e a babát. Curran doktornő ultrahangos vizsgálatot kért. – Ott szeretnék lenni. – Hogyne, persze. Nicole már kérdezett is magáról. Szólok majd, ha bemehet hozzá. Luke úgy érezte, kész örökkévalóság telt el, mire végre behívták. Nicole az ágyban feküdt, és nagyon törékenynek tűnt. Nagy, zöld szemével ijedten nézett a férfira. Ő odasietett hozzá, és megfogta a kezét. Nicole annyira megörült neki, hogy könny szökött a szemébe. Luke kérdéseket tett fel az elrendelt vizsgálatról, a doktornő pedig türelmesen válaszolgatott neki, aztán magukra hagyta őket. – Nem akarom elveszíteni a babát, Luke. Annyira akarom ezt a gyereket… – Tudom, drágám. – A férfi szelíden kisimította Nicole haját az arcából. – Legyünk bizakodók! A férfi mély hangja rekedt volt, és végtelenül vigasztaló. Nicole odabújt hozzá, hálásan a támogatásáért, és élvezte a közelség érzését. – Nagyon sajnálom, Luke.
– Mit sajnálsz? – A férfi gyengéden simogatta Nicole fejét. – Te semmi rosszat nem tettél. – Ebéd közben szörnyűségeket vágtam a fejedhez. – Azt hiszem, megérdemeltem. – Nem! Azt mondtad, akarod a babánkat, én meg… Én meg nem fogtam fel, hogy ezt komolyan is gondolod. – Igen, így gondolom, de érthetőnek találom a kétkedésedet. Elvégre még soha senkinek és semminek nem köteleztem el magam. Nagyon jól mondtad, érzelmi nulla voltam. – Ezt aztán végképp nem lett volna szabad mondanom – dünnyögte Nicole. – De igen. Tökéletesen igazad volt. Vak voltam. Nem láttam meg az igazságot, vagy nem akartam meglátni. Nicole nagyot nyelt. – És most ráébredtél, hogy nagyon is szeretnél apa lenni, és kész vagy vállalni ezt az elkötelezettséget. – Nem csak erről van szó. Attól a pillanattól fogva, amelyben először léptél be az irodámba, megváltoztattad az életem. Azonnal lebilincseltél. Megpróbáltam tagadni ezt, és nem hallgattam a szívemre. Amikor aztán véget vetettél a kapcsolatunknak, padlóra kerültem, és be kellett látnom, hogy nem tudom ezen túltenni magam. Megvádoltalak, hogy elfutsz, eközben én voltam az, aki mindig elfutottam az érzéseim elől. Nélküled senki és semmi vagyok. Csak általad lehet teljessé az életem… Nicole szíve eszelős iramban vert az örömtől, de a hangja cserbenhagyta. – Amikor megtudtam, hogy terhes vagy, az óriási sokk volt számomra – folytatta Luke. – Egyszeriben megértettem, hogy mindent akarok: téged, a babát. És annyira akarom ezt, hogy az már fáj. Nicole lenyelte a könnyeit. – Ezt szerettem volna elmondani neked ma az ebédnél, de nem sikerült. Most meg az elképzelhető legalkalmatlanabb pillanatban jövök elő vele. – Ez nem rossz pillanat – felelte Nicole a könnyeitől fojtott hangon.
– De igen, az. Én mégis elmondom. Szeretlek, Nicole, és nélküled már elképzelni sem tudom az életemet. Kérlek, adj nekem esélyt. Azt szeretném, hogy együtt vészeljük át ezt a nehéz helyzetet… Nicole átkarolta a férfi derekát, és magához szorította. – Én is ezt akarom. Jobban, mint gondolnád. – Igazán? Mielőtt megtudtad volna, hogy terhes vagy, be akartad fejezni velem, és valaki mást akartál keresni magadnak. – Nekem te kellesz, Luke. Ezért szakítottam veled. Mert szeretlek, és azt hittem, hogy soha nem fogod viszonozni a szerelmemet. – Hozzám jössz feleségül? Nicole annyira megdöbbent, hogy sokáig nem tudott megszólalni. – Luke, én… – Ne mondj nemet! Adj nekem lehetőséget arra, hogy bizonyíthassam, valódiak az érzéseim. Most kellett megkérdeznem, hogy hozzám jössz-e, mert ha a babánkkal minden rendben lesz, úgy festene a dolog, mintha csak azért kértelek volna meg, mert már úton van a gyerekünk. És ha rossz hírt kapunk, adja az ég, hogy ne legyen úgy, akkor legalább valami jó is származna ebből a helyzetből. – Luke, ha elvesztem a babát, akkor te olyasvalakihez kötnéd magad, aki talán sohasem szülhet neked gyereket. Lehet, hogy ez a baba az utolsó esélyem. Nem akarom újra megélni azt a fájdalmat, hogy nem adhatom meg a férjemnek azt, amire vágyik. Ezt egyszer már végigcsináltam Patrickkel. – Semmi sem lesz ugyanolyan, mint akkor, mert én nem Patrick vagyok. Én szeretlek, és amíg te vagy nekem, mindent kibírok. Ha valóban elvesztenéd a babát, más lehetőségek is vannak. Például az örökbefogadás. – Most nem akarok erre gondolni, Luke. – Jól van. De tudnod kell, hogy itt vagyok neked, és mindig is itt leszek, bármit hozzon a jövő. A férfi szavaitól Nicole szabályosan elolvadt. Aztán nyílt az ajtó, és az ápolónő lépett be rajta. – Mennünk kell ultrahangra – mondta. Nicole félelme azonnal visszatért, de Luke megfogta a kezét, és ez segített rajta. Miután a doktornő elkezdte a vizsgálatot, csönd telepedett rájuk.
– Minden rendben? – kérdezte egy idő után Luke feszült hangon. A doktornő nem válaszolt azonnal, hanem továbbra is a képernyőt nézte. Végül azonban elmosolyodott. – Látom a babájukat. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van vele. Nicole egészen elgyengült a megkönnyebbüléstől, és tenyerébe temette az arcát. Luke megfogta a karját. – Mostantól minden jó lesz, drágám – mondta. A doktornő rámosolygott, aztán felállt, és kettesben hagyta őket.
UTÓHANG Illatokkal teli, langyos szellő fodrozta a Mexikói-öböl vizét és zörgette a pálmafák leveleit. Nicole a hálószobájuk ablakánál állt, és a tengert nézegette. Szerette Florida Keyst. – Mi jár a fejedben? – zavarta meg a szemlélődésben Luke kérdése. – Csak az, hogy nagyon szép itt. Nicole a férje felé fordult, aki még mennyezetes ágyukban feküdt. Csak derékig volt betakarózva, felsőtestét Nicole tekintete szabadon bejárhatta, és érezte, hogy vágy ébred benne, miközben nézi. Mint mindig, amikor meglátta. – Azt hittem, még alszol – mondta. – Nem, csak feküdtem itt, és az izgató körvonalaidat csodáltam, ahogy elősejlenek a hálóinged alól. – Az asszony elvörösödött, Luke pedig felkacagott. – Bámulatos, hogy még mindig pirulásra tudlak késztetni, pedig már egy éve házasok vagyunk. Isten éltessen a házassági évfordulónkon, drágám! Nicole visszabújt a férje mellé az ágyba, és a karjába simult. – Én is gratulálok neked – felelte, aztán megcsókolta Luke-ot, és sokáig szenvedélyes ölelkezésbe merültek. – Annyira szeretlek! – lehelte aztán Nicole a férfi bőrére a szavakat. – És köszönöm ezt a csodás évet. – Ez csak az első a sok-sok csodás év közül. – Luke erősebben magához szorította a feleségét. – Életem legjobb üzletét ütöttem nyélbe, amikor feleségül vettelek. Nicole felnevetett. Miután a férfi megkérte a kezét, nem ment hozzá azonnal, hanem megvárakoztatta, mert első, zátonyra futott házassága után egyszerűen tartott kicsit egy másodiktól. Számára elég volt annyi, hogy együtt élhetett Luke-kal. A férfi azonban kitartóan fáradozott a meggyőzésén. Nicole még ma sem állta meg mosolygás nélkül, ha arra a változásra gondolt, amelyen Luke keresztülment. Szinte teljesen más ember lett.
– Nem kellett volna annyi ajándékkal elhalmoznod, mert egyik sem ért fel azzal, hogy megajándékoztál Thomasszal – suttogta. Ebben a pillanatban, mintegy végszóra, a baba megmozdult az övék mellett álló kiságyában. Thomas Santana éppen tíz hónapos volt, és gyönyörű kisfiú. Sötét haját és fekete szemét az édesapjától örökölte, s olyan mosolya és derűs természete volt, hogy az édesanyja újra meg újra elolvadt tőle. – Szia, drágám! Nicole kivette az ágyából a babát, és maguk közé fektette. Mindennap újra határtalan öröm töltötte el attól, hogy az övé ez a kis csoda, és hálás volt Luke-nak, mert mindvégig támogatta őt a terhessége alatt, amely nem mindig volt könnyű. – Mit csináljunk ma? – kérdezte. – Talán dolgozhatnánk egy keveset a kertben… – Nem lesz kerti munka. Te, Thomas és én délután Barbadosra repülünk, és két teljes pihentető hétre ott is maradunk. Nicole meglepetten nézett Luke-ra. Eddig úgy tudta, hogy a férjének másnap korán reggel vissza kell mennie Miamiba, ő pedig itt marad a gyermekükkel a Key West-i házukban. – Azt hittem, fontos tárgyalásaid lesznek a jövő héten – jegyezte meg. A férfi arca felragyogott. – Minden programomat átruháztam az embereimre. – Komolyan? – Nicole szélesen elmosolyodott. – Mégiscsak vannak csodák! – Elvégre még mindig nem voltunk nászúton – mondta Luke. Le kellett mondaniuk a már lefoglalt utat, mivel nehéz terhessége miatt Nicole számára az orvosok ágynyugalmat írtak elő. – Meg aztán annak idején fehér fövenyes tengerpartot és sok fagylaltot ígértem neked. És mint tudjuk, az ígéreteket illik betartani. Igaz-e, Mrs. Santana?
