15. tétel
Az orosz romantika – Puskin: Jevgenyij Anyegin
Feladat: Jellemezze a „felesleges ember” életmódját és szemléletét Puskin Jevgenyij Anyegin című verses regénye alapján!
Bevezetés: A romantika a XIX.század legnagyobb hatású művészeti irányzata. Először irodalmi irányzatként jelentkezett a szentimentalizmus után, majd nagyobb szerephez jutott a zenében, a képzőművészetben és az építészetben is. A Romantika szó a latin roman szóból ered, aminek jelentése regény. A romantikát jellemezte az egyéniségkultusz(individualizmus), a személyesség(szubjektivizmus), a történetiség, a természetkultusz, a szabadság és korlátlanság élménye és az elvágyódás, az egzotikum iránti fogékonyság. A korszak a műalkotásainak témáit sokszor a múltból meríti, illetve a szerelem élménye központi helyet kap. A tragikus elem szintén jelentős súlyt kap a művekben. A romantika kedveli a meseszerű, titokzatos, olykor hátborzongató történeteket. E stílusirányzat egyik legszebb vívmánya az “éjköltészet” megszületése. Jellemző a romantikára a természet szeretete, a természet szépségeinek felfedezése. A romantikus művészeket általában gazdag fantázia, végletes és erős érzelemvilág, az egyén belső világának a kivetítése jellemzi. A mintakövető poétika leértékelődött, így a művészek eredetiségre törekedtek. Megjelent a vallomásosság, az egyéni jelhasználat(nyelvprobléma) és a szándékolt töredékesség. A művekben tartalmilag gyakori az irónia, a humor, míg szerkezetileg az allegória és a szimbólum. A művészeti ágak, műnemek és műfajok keveredésével új kevert, irodalmi műfajok jöttek létre, ilyen volt az elbeszélő költemény, a versesregény, a prózavers, vagy a ballada. A romantika korában számos orosz költő és író jeleskedett, ilyen volt Alekszandr Szergejevics Puskin.
Élete: Puskin 1799. Június 6.-án született. Élete vérbeli romantikuséhoz híven rendkívül kalandos, fordulatokban gazdag. Főnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, mint túsz került Konstantinápolyba, majd Oroszországba. Szülei nem sokat törődtek vele: francia nevelők közt nő fel. A legjobb iskolákba járatják. Péterváron kezdte diplomata szolgálatát a cár külügyi hivatalában. Politikai tartalmú verseire fölfigyeltek: I. Sándor cár a Kaukázusba száműzette. Nagyon termékeny időszaka volt. Művei nagy részét itt írta. A száműzetés után Bolgyinóban telepedett le. Önpusztító életvitelét a kudarc-élmény, hogy nem válhatott az orosz irodalom szervezőjévé, csak fokozta. Megnősült: Natasha Goncsarova. Péterváron telepedtek le. Puskin méltatlan hivatalnoki munkát végez, hogy újdonsült asszonyának megszokott életszínvonalát biztosítsa. Felesége miatt párbajba keveredett. Itt vesztette életét, 2 napig haldoklott majd 1837. Február 10.-én meghalt.
Költészete:
Puskin az orosz nemzeti irodalom megteremtője. Mindhárom műnemben, számtalan műfajban alkotott. Híres drámája a Borisz Godunov. Pályafutását a Ruszlán és Ludmilla című verses mesével kezdte, melynek hasonló szerepe van az orosz irodalomban, mint Petőfi János vitézének a magyar irodalomban. Igazi mérföldkő – ő Oroszország első világirodalmi méretű szerzője, egyben a megújuló orosz irodalomnyelvének megteremtője. Politikai radikalizmusa és lázadó hangú versei miatt I. Sándor cár a Kaukázusba száműzte. Itt születtek az úgynevezett déli elbeszélő költemények: A kaukázusi fogoly, A bahcsiszeráji szökőkút és a Cigányok. Puskin a száműzetés alatt beutazta egész Dél-Oroszországot, a Kaukázust és a Krím-félszigetet. Az utazások élményeiről szóló műveiben erős byroni hatás vehető észre. Puskinnak példaképe volt az angol költő: romantikus tájképeiben, stílusában, formai megoldásain, jellemeiben és a kiábrándultság-élményében is. Elbeszélőként tartjuk számon. Verses regényei a leghíresebbek. Megzenésítették szinte minden művét. Leghíresebb verses regénye az Anyegin.
Anyegin: Az Anyegint száműzetésében írta, melyet éveken át javítgatott. 1823-31-ig dolgozott rajta. Többször abbahagyta, majd elővette. Sokszor kihagyott versszakokat. A vázlatai szerint a kész mű is befejezetlen maradt. 12 fejezetből 8 lett kész. Így is teljes a történet, továbbgondolásra készteti az olvasót, hogyan folytatódhatott Anyegin sorsa. Végül az utolsó változat 1833-ban jelent meg. Anyegin története befejezetlen, töredékes. Ennek oka egyrészt a romantikusokra oly jellemző szándékos befejezetlenség, másrészt Puskin életútjának, világ- és irodalomszemléletének változásai is nyomot hagytak a verses regényen. Műfaja verses regény.Verses vonásai: Anyegin strófa, kis vallomások, lírai kitérők, önvallomások, amik a költő vallomásai: mit gondol egy szituációról, Anyeginről, barátságról. Regény vonásai: életsorsot mutat be, hiteles korrajzot ad: a korabeli élet enciklopédiája: bálok hogyan zajlanak, hogyan öltözködnek, hogyan zajlik egy aranyifjú napja (dandy, semmittevéssel éli napjait- világfi), szépítkezési kellékek, korabeli opera-előadások, vidéki szokások, babonák, párbajok, mit olvasnak( Anyegin: Byron, Tatjána: szentimentális regényeket: Rousseau) kiházasítási szokások, étkezési szokások, nemesi típusok, milyen lehetőségei vannak egy korabeli ifjúnak, mik a lehetőségei a szereplőknek: Olga, Tatjána, Anyegin. A történet a főhős életének 8 csomópontját emeli ki. Párhuzamok és ellentétek találhatóak. Nagyvárosban bemutatja Anyegin életét (Pétervár) Tatjána élete (Moszkva) (párhuzam), Városi aranyifjú vidéki nemes (ellentét), Anyegin Lenszkij (ellentét), Tatjána szerelme, amit Anyegin visszautasít A végén Tatjána utasítja vissza Anyegint. 1. Fejezet: Városi, nemesi származású. Apja eladósodott, ezért sokféle, de felületes nevelésben részesül, nem gyötörték, szidták. Mindenbe belekóstol. A dandyk szokásos életét élte. 1 napját leírja. Anyegin a társasági élet kedvelt személyisége. Ügyes társalgó, de rendkívül felületes. Mélyen semmihez nem tud hozzászólni, csillogtatja felületes tudását. Megcsömörlött az aranyifjú élettől, bemutatja Anyegin próbálkozásait, de nem kitartó, semmit nem vesz komolyan. Próbálkozik: írással, vonzotta a tudomány, utazgat, míg apja el nem költi minden pénzüket. Váratlanul örököl egy birtokot vidéken, nagy elképzelésekkel érkezik vidékre, de hamar ráun. 2. Fejezet: Az első fejezet nagyvárosi életével szembeállítja a vidéki életet. Bemutatja a „komoly” kastélyt, új otthonát. Marad még egy életlehetőség melyben, megtalálhatja életcélját: elkezd dolgozni és felvirágoztatja a birtokot. Úgy gondolja reformokat fog bevezetni: megszabadítja a jobbágyokat, de ezt feladja, mert szívós munkára van szüksége. Környezete kineveti ezért. Megismerkedik Lenszkijjel, egyetlen barátjával, vidéki birtokos ifjú. Mindenben ellentéte Anyeginnek: felelősségtudattal él, romantikus álmodozó, költői lélek, nem megcsömörlött, magában hordja a lobogást a szabadság eszményét, őszinteség és becsület mintaképe. Talán ezért vonzódik hozzá Anyegin. 3. Fejezet: Kirajzolódnak a nemesi típusok tablót rajzol: környék gazdái. Itt ismerkedik meg közvetlen szomszédival: Larinnékkal. 2 lányuk van: Tatjána és Olga. Tatjána beleszeret Anyeginbe, Olga, pedig Lenszkij jegyese. Tatjána: érzékeny, befelé forduló. kifinomult, nem illik a vidéki életbe, nem vidám, merengő, álmodozó, már kislányként is kerüli azokat a dolgokat, amiket egy vidéki asszonynak meg kell tanulnia. Szentimentális regényeket olvas: Rousseau, Richardson. Minden szempontból Anyegin fölé emelkedik, jobbat érdemel, mint Anyegin. Végzetes hibát követ el: feltárja előtte érzelmeit: levelet ír Anyeginnek. Közvetlen hangú vallomás, szentimentális hősnek képzeli magát. Ő kezdeményez, egy őszinte vallomással. Anyegin durván elutasítja. 4. Fejezet: Lenszkij és Olga szerelme: Ellentétpátja Tatjána és Anyegin kapcsolata. Olga: kedves, vidám, bájos, szőke, kékszemű, kacér, üresfejű, felületes. 5. Fejezet: Névnapi bál: Anyegin fásultságában odáig megy, hogy udvarolni kezd Olgának, ezért Lenszkij kihívja Anyegint egy párbajra. Tatjána álma: medve, szellemek: előreveti a közelgő katasztrófát. 6. Fejezet: Párbaj: Lenszkij megdöbbenve veszi tudomásul, hogy barátja közönyösen veszi tudomásul, hogy párbajra hívta. El is késik és nincs segédje. Érzelemmentesen céloz és lövi le Lenszkijt. Anyegin elhagyja a vidéket.
7. Fejezet: Tatjána Anyegin házában: az üres, elhagyatott házban megbűvölve jár körbe.. Mikor jobban körülnéz, felteszi a kérdést: ki valójában Anyegin? Méltatlan embert szeretett, üres, felszínes, nincs értéke. 8. Fejezet: Tatjána férjhez megy: 2 év telik el, férjhez megy egy gazdag tiszthez és Moszkvába költözik. Itt találkozik Anyeginnel egy bálon. Fordulat: Anyegin beleszeret Tatjánába (kivirágzott, elérhetetlen szép nő). El akarja csábítani. Nem szereti férjét, de becsületes. Anyegin levelet ír neki, de visszautasítja. Tatjána mindenben Anyegin fölé nő. Puskin egy új irodalmi típust teremtett hősében: a „felesleges ember” típusát. Az elnevezés, amely az orosz teoretikus-filozófustól, Herzentől ered, különös és vitatott. Felesleges ember az, aki képtelen bármit kezdeni életével, nincsenek céljai, minden környezetben (család, társaság) idegenül mozog, hiányzik belőle az elszántság, az akarat, s bár nem akar ártani, mégis rosszat cselekszik: tehát csupa negatív vonás jellemzi. Ám Puskin művében Anyegin inkább vonzó számunkra, megértjük kedvetlenségét, tehetetlenségét, mert nem felesleges ő, legfeljebb önmaga számára. Anyegin kiábrándultsága nem romantikus póz, hanem az orosz valóságban gyökerező valódi érzés. Anyegin nem szerepet játszik. Töprengő, önmagát kereső ember, hamleti típusú gondolkodó, aki – jobb híján – elfecsérli vagyonát és életét is. Tagadja, hogy az életben lenne valami, amiért érdemes lenne áldozatot hozni. Unott, szórakozott, de nem ez valódi énje. Az első fejezetekben megismert fiatal férfi kora elvárásainak szeretne megfelelni. A regény befejezésében látható férfi az „igazi Anyegin”. Amikor rádöbben, hogy mennyire szereti Tatjánát, elkésve bár, de cselekszik, szerelmet vall. Szerelme mély és őszinte, s az elutasítás sorsát szinte tragikussá teszi. Anyegin inkább elkésett, mint felesleges ember. Tatjana: introvertált, érzékeny, költõi lélek, merengõ, õszinte, nyílt, tiszta, hûséges, életében csak egyszer szerelmes; gesztusa – mellyel levelében feltárja érzéseit és kezdeményez – váratlan és bátor tett; miután szembesül ábrándos emberképe hamisságával, megtanul a társadalomban élni Lenszkij: tiszta szívû, naivan ártatlan, romantikus álmodozó, fellengzõs, emberismerete felszínes, nem képes kellõ valóságismeretet szerezni; félreismeri szerelmét, a felszínes Olgát; Puskin ironikusan szemléli Lenszkij naivitását Lenszkij szerelme, Olga: felszínes, szimpla, egyetlen célja a férjszerzés Az orosz elmaradottság bírálata.
