FORMAT EXCEL DATA SASARAN KERJA PEGAWAI - PENILAIAN PRESTASI KERJA - SKEP 2015.xlsxFull description
Descrição completa
Full description
Full description
Full description
saf
model pembelajaran
a
fegtergfweDescripción completa
a
AFull description
a
review sayaFull description
Descripción completa
aFull description
aFull description
Full description
aFull description
Descripción completa
kkjsjjsFull description
Arnold Schwarzenegger Douglas Kent Hall
Utam a csúcsra
Arnold Schwarzenegger Douglas Kent Hall
Utam a csúcsra
'
A teStépítés nagykövete
/
AmO c doco clnle Am<>ld Sc!n.llr..,oeu« and Ooual.s Kezu t'-11' Arnold: rho Educaclon of a Boc!ybuoldcr C J 917 b) 'Wall.oey Book, inc. wicb Suoon and Sch mer, Ne" York
fW'du,otta. Kósa Edit A fordítást nz eredetivel egybevetette: Gásp:\r rerenc Lektorálták: Magyari Ferenc és Gáspár Péter
Szerke ztctte: Molnár József A fedélterv és a tipográfia Kempfner Zsófia munkája
A kiln)'i).
S:dan Amuos. Ba lik, .'-Iben Bmet.' OCO
Dous 1'- J, F'ranlc HoUfelcler, Scudio Arax
H nprwn ltanslauon
ISIIN 9<\l-ol·S404-l
:ö Kósa Edit 19118.
l
Tartalom Első r z ttetút ll Második rész homzat 139 l. Bevezetés 141 2. Alapozás 152 3. Progresszív súlyzós edzés 167 4. KUlönbözö izomcsoportok fejlesztése 183 5. [ntenzlv edzésprogram 208 6. Szuperszet-program 229
Utószó 237
)-
Anydmnak Charles Gainesnek és George Butlernek. akiknek 6szinte lelkesedése, energidja és tehetsége megvdltoztatta a testéplt6 sportot és akiket legjobb bardtaim között tisztelhetek.
•
ARNOLD SCHWARZENEGGER több mint két évtized alatt páratlan sikereket ért el. Többször elnyerte- bodybuilderként - a Mr. Universe, és a Mr. Olympia cimet, ez utóbbit hét alkalommal. Többszörös világbajnok. Részletes eredményei: 1965 Ifjúsági bajnok, Stuttgart 1966 Európa-bajnok, NSZK 1966 Nemzetközi erőemelő bajnok, NSZK !967 NABBA-amatör világbajnok, London 1968 NABBA profi világbajnok, London 1968 Német erőemelő bajnok, 1968 lFBB-Mr. International, Mexikó 19691FBB-amatör világbajnok, New York 1969 NABBA-profi világbajnok, London !970 NABBA-profi világbajnok, London 1970 Mr. World, Columbus, Ohio 1970 IFBB-Mr. Olympia, New York 1971 LFBB-Mr. Olympia, Párizs 1972 IFBB-Mr. Olympia, Essen 1973 IFBB-Mr. Olympia, New York 1974 IFBB-Mr. Olympia, New York 1975 IFBB-Mr. Olympia, Pretoria 1980 IFBB-Mr. Olympia, Sydney Mióta visszavonult a sporttól - tilmszinészként - ugyancsak sikeres. Filmjei kasszasiker filmek, vonzzák a közönséget. Filmkarrierje 1975-ben kezdődött a Pumping !ron cím(! dokumentumfilmmeL Azóta itt is töretlenül halad a csúcs felé: a Terminator című filmjével a kritikusok elismerését is kivívta. Több dijat nyert. A testépítés nagykövete, világsztár. 8
Magányos kezdet ... Meg vagyok győz&!ve róla, hogy a legtöbb ember valójában nem értette, mit is csinálok. Úgy néztek rám, mínt egy ritka csodabogárra. Nagyon kevesen fogadtak el igazán. Voltak bízonyos társadalmi csoportok, akiket elrémített a bodybullding és úgy gondolták, Ic kell beszélniük róla. Megpróbálták bizonygatni a testépítés, mint sport gyengeségeit, hogy lebeszéljenek, miért nem kell ezt csinálni. A gáncsoskodások egész életemet végigkísérték. Vannak emberek, akik Igy beszélnek: MAz orvosom azt mondja, a súlyok emeigetése árt az egészs6gnek ..." Eleinte nehé:t volt megküzdenem az ilyen kijelentésekkel. Fiatal voltam és befolyásolható. Abban bíztos voltam, hogy annyira akarom csinálni, hogy senki sem tarthat vissza- legkevésbé azok az emberek, akiket sohasem nevezbettem barátaimrulk. Gyakran voltak azonban kétségcim. Töprengtem, miért yagyok annyira más, miért akarok olyasmit csinálni, amit annyi ember elutasit és kinevet . Nem találtam választ. Nem tudom, bizonyára ösztönös volt. Beles;zerettem u testépitésbe. Szecettem a gyakorlóterem bangulatát, a gyakonlatoltat, s al. il.mokat az egész testemen ... Arnold Schwarzenegger
9
Első rész
Életút
l. - Arnold! Arnold! Szinte még most is a fülembe cseng barátaim han&Ja, a testépitöké és súlyemelöké, hallom, ahogy a tó mellól, ahol a fák alatt, a füben edzenek, fclkiabálnak . -Gyere Arnold, eddz velünk! kiáltott Karl, a fiatal orvos, akivel a stúdióban barátkoztam meg. Mindcz tizenöt éves koromban történt, egy csodálatos nyáron, amikor rájöttern arra, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Több volt ez, mint egy kisfiú fantáziálása a távoli, bizonytalan jövőről, aki holmi ködös álomképeleen keresztül egyszer tüzoltónak, másszor tengerésznek, bere· pO lő pilótánalc vagy kémnek képzeli magát. n tudtam, hogy testépítő leszek. És ez még nem volt minden . Én a világ legjobb testépítője leszek, mindegyikük legnagyobbja, a legtökéletesebb felépltésa férfi. Ekkor már régóta sportoltam. Apám, nagy, erős férfi, akkoriban a jégtekejáték bajnoka volt. Sportoló család voltunk, mindig ügyeltünk arra, hogy sokat molo&junk és ésszenico étkezzünk, egészségünk és kondíciónk érdekébeh Apám bátoritására tízéves koromban találkoztam elóször a szervezett, vertenyszer(l sporttal. Jelentkeztem egy futbaUcsapatnál, ahol igaz dresszt ölthettünk magunkra és hetente háromszor rendszeresen edzeuünk Szinte belevetettem magam a játékba és öt évig lelkesen fociztam. Mire azonban 13 éves lettem, már nem elégilett ki a labdarúgás. Olyan sportágat kerestem, aboi az egyéni teljeshmény a döntő. Nem sze· rettem, hu egy nyert meccs után nem személyesen dicsértek, ismertek el, igy elhatároztam, hogy megpróbálkozom valami mással. Elkezdtem fut· ni, i1s ni és bokszolni, részt vettem gerelyhajító és súlylökő verscnyeken. De n jó teUesitmények ellenére még mindig ugy é1'Cztem, hogy nem talál13
tam meg az igazi versenyszámomat. Egy szép napon aztán a futball· edzc5m azzal az ötlettel állt elő, hogy az alapozó id&zakban pr6báijunlc meg néhány súlyz6s edzést jobb kondiciónk érdekében. Elsőlátogatásomra ntcstépltő stúdióban most is nagyonjól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyflt meg előttem. A hitvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint meg· annyi Herkulesnek. KörüUártam öket és bámultam az izmaikat (amelyek· nek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kere$teiD, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötél· hid után ismét szilárd talaj keriilt volna a lábam ahi. A bodybuilding lett a pályám, az életem. Eleinte csak a lábaimat edzettem súlyzókkal, hogy er&ebbek legyenek a foci hoz. A testépitők nyomban észrevették, hogy milyen keményen csiná· lom. Tizenöt évemhez. képest elég nehéz súlyokkal guggoltam. A fiúk biztau.ak, hogy kezdjem el a testépítést. 183 cm magas voltam és 68 kiló. Izmaim meglepő gyorsasággal reaglihak a megterhelésre. Ezt a többiek Í$ észrevették. Hála atlétikus alkatomnak, mindigjobban birtam a terhelést, mint a korombeli srácok. Másrészt viszont nehezebb dolgom volt, mint a társaimnak, mert becsvágyóbb voltam és ezért jobban igyekeztem. Eum a nyáron pártfoglisukba vettek a testépitők. Gyakorlatok sorát állitották össze számoaua, amelyeket a szülövárosom- Graz - melletti tónál együtt végeztünk. Olyan program volt ez, amit ők csak hajlékonyságuk kedv gyakoroltuk. Súlyzók nélkül edzettünk . Fákon húzódzkodtunk és hogy nehezebb legyen a fekvőtámasz, emelgettük egymás lábát. Lábemelés, fel· ülés, tönsford{tás és guggolás: ebből állt e;l az egyszerU program, amely elökészltette a nehéz, súlyzós edzést. A tulajdonképpeni súlyzós tréning a nyár végén kezdődött. A tóparti gya· korlatoknak köszőnhctőcn, nagyon gyorsap fejlődtem. Két-három havi edzés után a testépítés szenvedélyemmé vált. A fiúk, akikkel gyúrtam, nálam sokkal idősebbek voltak. Karl Oerstl, az orvos 28 éves volt, Kurt Manu! 32, Helmut Knaur pedig SO. Példaképnek tekintettem öket. Apámra egyre kevésbé hallgattam: a testépJt6k lettek új ideáljaim. Rlijuk néztem fel tisztelettel, csodáltam hatalmas alakjukat és a testük feletti ön· uralmukat. A kond lcionáló edzés bevezetéseként a testépítök összeállítottak ne· kem egy kemény alapprogramot. A heti egy óra, amit a foci miatt edzet· tünk, rnár kevés volt, nem tudta kielégíteni új szenvedélyemet. Igy lettem a stúdió tagja, és ettől kezdve hetente háromszor edzettem. Élveztem, 14
---------- ----------·----·· -- ---------------
-------_J
' ahogy a hideg acél a kezemben megmelegedett és szereltem a stúdió zö. rejeit és s1.agát. Ez máig is így van. Semmit sem hallgattam s:úvesebben, mint a nehéz acéltárcsák csendUiését, ha a rúdra toltuk, vagy ha a súlyzó egy er6teljes nyomás után az állványra visszazuhan!. Els6 igali cdl
,
15 l
,
16 cvo• koromban eiUisO bJctp
tovább gyúrjak és izmokat népitsek fel ", minél több izmot. Kikapcsolódni és a testépitési más szemszögb61 nézni alig maradt időm. Emlék· szem még, hogy voltak, akik megpróbáltak lebeszélni,különböző érvekkel el akarták érni, hogy kevesebbet eddzek. De én megtaláltarn azt, amire az egész erőmet összpontosltani akartam, és senki sem tudott 11megfékezni". Lelkesedésem rendkivUli volt: másként beszéltem, mint barátaim, jobban vágytam a sikerre, mint bárki, akit ismertem. Nemsokára már csak a stúdióban éltem. Új szókincsem alakult ki: isméttési szám, széria, intenzív ismétlés, fekvenyomás. Az iskolában min· dig utáltarn az anatómiát billázni- most viszont teljesen oda voltam érte. Bicepsz, tricepsz, latissimus dorsi, obliquus ... órák hosszat lapozgattam az amerikai szaklapokban (Muscle Builder és Mr. America). Karl, az or· vos tudott angolul és addig rágtam a fülét, amig le nem forditotta vala· mennyit. Láttam 11 ,.M\tscle Beach" (partrész Kaliforniában - .,Izom· strand") első fotóit, láttam LaHy Scottot, Ray Routledge-et és Sergc Nubret-t. A lapok tele voltak sikereik történetével. Mi sem volt termé· szetesebb és szebb számukra és persze számomra, mint egy .,kajakos" test birtoklása. Voltak, akik filmemi kezdtek, mint pl. Doug Strohl és Steve Reeves, mivel a kemény edzés révén fantasztikus alakra tettek szen. A2 egyik szaklapban láttarn először egy képet Reg ParkróL Jack De-
16
Jingerrel egyült voltak lefényképezve. Reg Park hatalmassága, férfias megjelenése azonnal megragadott. Óriási volt - mint egy kolosszus. J:.n is ilyen akartam lenn súlyos, hatalmas. Ilyen alakot akartam 6; nem valami .finom" éphésíit. Nagy deltaizmokról, páncélszerű mellizomról, medvecombokról és erőteljes vádlikról álmodtam. Azt akartam, hogy minden izmom gigantikus nagyságúra nőjjön. Álmaimban óriási voltam. Vágyaim meglestesit ője Reg Park volt, aki a testépitők közUI a legnagyobb hatást gyakorolta rám, mivel akkoriban 6 volt n testépítés leghatalmasabb, legmélyrehatóbb alakja. Ettlll kezdve , tehát tinédzser-éveim óta, szen.vedélyem tüzét Steve Reeves, Mark Foyrest, Brand Harris, Gordon Mitchell és Reg Park kalandfilmjeivel élesztettem. Ez utóbbitjobban esodáltam, mint u többieket. Kemény legény volt, olyan, mint amilyennek egy ígazi férfit elképzeltem. Emlékszem arra, amikor először láttam őt a filmvásznon. Vámpírok Herkules ellen volt a film cime, amelyben a hős a Földet több ezer vérszomjas vámpírtól mentette meg. Reg Park olyan jól nézeu ki Herkules szerepében, hogy teljesen lenyűgözött. És ahogy a moziban ültem, tudtam, éreztem, hogy egy szép napon én is ilyen leszek.. Úgy fogok kin mint Reg Park! Minden mozdulatát, minden raglejtését megfigyeltem. Egyszer csak észrevettem, hogy már régen kigyúltak a fények és egyedUl ülök a néző téren. Ettől fogva életem teljesen Reg Park hatása alatt folyt tovább. Ö volt az az ideál, aid kitörölhetetlenül belém vésődött. Barátaimra Steve Recves gyakorolt nagyobb benyomást, de nekem nem tetszett anynyira. Túl elegánsnak és jólneveltnek hatott, mig Reg Parkból valami nyersesség, keménység áradt. Éo nem eleganciára voltam teremtve, azt már akkor tudtam. "Masszát" akartam, hatalmas izomtömeget. Reeves és Park: úgy kUlönböztek egymástól, mint kölniviz lll'. luadságtól. Amit csak találtam Reg Parkról, összegyííjtöttem. Megvettem minden szaklapot, ami vele foglalkozott, minden cikket, ami róla szólt. Megtudtam, hogyan kezdett el tréningezni, hogyan étkezett, hogyan élt és milyen program szerint edzett. MegszáUottja lettem: ó lett a példaképem, lelki szemeimmel állandóan csak őt láttam. Minél erősebben koncentráltam e képre,és minél jobban gyúrtam és fejlődtem, annál biztosabb voltam benne, hogy valóban olyanná lehetek, mint 6. Ezt Karl és Kurt is látták. Úgyvélték, öt év alatt utolérhetem. tn azonban nem akartam öt évig várni. Csillapithatatlan vággyal edzettem tovább, és mlg társaim legtöbbje heti kétháromszoros tréninggel megelégedett, én heti hatra emeltem edzéseim számát. Apámnuk nem nagyon volt ínyére igyekezetem. - Ne túlo?.d el, Arnold! - mondta .- Megerölteted magad, ha !gy esinálod tovább . 17
Reg Pork
- Nem olyan vészes - válaszoltam -, hiszen fokozatosan fejlődöm. - Na, rendben van- mondta ő. - De mit kezdes z az egész izomzattal, ha már megvan? - A világ legjobb felépítésű embere akarok lenni - mondtam nyiltan. Ő sóbajtott és a fejét rázta. - Aztán Amerikába akarok menni és filmek· ben játszani. Filmszinész szeretnék lenni l - Amerika?! - Igen. Amerika. 18
Szent isten! - kiáltott fel, kiment a konyhába és csak: ezt mondta anyámnak: - Azt hiszem, orvoshoz kell mennllnk: a csemet6nkkel, mert megőrült! Komoly gondban volt minttam. Az ő szemében nem voltam normális. Természetesen igaza ís volt. Óhajom és tettvágyam nem volt egészen szabályos. Hétköznapi emberek elégedettek egy hétkö7.napi élettel. Én más voltam. Hittem benne, hogy az élet nekem töb,bet fog nyújtani egy átlagos egzisztenciánál. Mindig nagy hatást gyakoroltak rám a batalomról és a nagyságról szóló történetek .Olesar. Nagy Károly, Napóleon nevét megismertem és megjegyeztem. Valami különlegeset akartam tenni, amiben a legjobbnak ismernek el. A testépítésbeo láttam azt az eszközt, ami a taúcsra vihet, és minden energiáiDat belefektettem , hogy ezt a csúcsot el is érjem. Hetenként hatszor edzettem, ügyelve arra, hogy mindig növekvő súlyokkal birkózzak meg, és hogy növeljem a stúdiób:IO töltött időt. Egy Reg Parkhoz hasonló test felépítése rögeszmémmé vált. A test körvonalai mAr megvoltak az agyamban, csak akarat és idő kellett hozzá, hogy "térben" is kitöltsem. De nem csak egy fantasztikus alakról álmodtam. Ha ez egy s1.ép napon meglesz. tovább fogok lépni, és az utat is tudtam. Filmeket forgatolr., és az egész világon sportstúdióht rendezek be. Egy egész im riumot alapítok t Szobám összes falát teleragasztottam Reg Park képeivel. Mindent mohón olvastam, ami róla németül megjelent- az angol nyelv(! eikteket Karl fordította le. Behatóan tanulmányoztam minden fényképét, ami csak kezembe került. Megjegyeztem mellizmai, karjai, combja, hát- és hasizmai méreteit, kiterjedését, Ez engem még keményebb edzésre sarkallt. Nagyszera volt, ha szinte égett a Wdöm, mintha minden pillanatban meg akart volna hasadni, ha a vén.áim vértől feszültek és kötélként kiemelk;ildtek a bóröm alól. Ekkor tudtam, hogy továbbfejlódtem, és eélom oz - Reg Park alakjának eléréséhez - egy lépéssei közelebb kerültem. Az ő testét akartam, és nem érdekelt, hogy mit kell elszenvednem az ügy étdekében. Ezen a télen apám közölte velem, hogy ezentúl csak heti háromszor enged a stúdióba - nem akarja, hogy minden estémet máshol töltsem. A .,kijárási tilalom" áthidalására berendeztem magamnak otthon egy edzótermet. A háromszáz éves házat, amiben laktunk, a királyi család Utgjai építtették. Amikormár kiköltözködtek, úgy rendelkeztek, hogy két hivalltlnok lakjon itt családjával: a Graz környéki rendör-főfelügyelő (ezt a hivatalt apám töltötte be) és az erdész. aki a környék erdeiért volt felelős. Ez már százéves hagyomány volt. Mi az emeleten laktunk, az erdész a fóldszinten. 19
A házat kastélyszerűen építették, masszív padlóval és másfélméter vastagságú falakkal. Egy edzőterem számára szinte ideális volt, mert a padló és a falak a nehéz súlyok nyomását núnden további nélkül kibírták. Az alapfelszerelést, pl. a fekvenyomópadokat és az egyszerűbb gépeket saját terveim szerint hegesztettem. Mivcl a teremben nem fűtöttek, télen nagyon hideg volt. Dc ez engem nem tartott vissza. Filtés nélkül gyakoroltam akkor is, ha odakint fagyott. Heti három estén bementem a városi edzésre. Legtöbbször tíz óra is elmúlt, mire befejeztem, és még 12km-t kellett gyalogolnom vagy kerékpározoom hazáig. Engem nem zavart, ezt is gyakorlatnak fogtam fel, lábam és tUdőm ecősítésére. Az otthoni edzésből csak egy dolog hiányzott, egy jó edzőpartner. Ennek hasznosságát már az első alkalommal, a tónál fclismertern. SzUkségem volt valakire, aki épp olyan lelkes, mint én, és akit szorgalmammal mégjobban fellelkesíthettem. Ezen az első télen Karl Gerstl-lel, az orvossal dolgoztarn, aki már az első programom összeállításában is segített.
16 éves kuror"ban hátulról
Fordítói haszna" mellett más szempontból is nagy segitségemre volt. Mindent tudott az emberi testról, komolyan vette az edzést és keményen dolgozott. Edzésprogramunk ugyanaz volt, csak étkezésmódunk és céljaink voltak különbözőek: én .,hlzni" akartam, a testem tömegét, a .masszát" felépíteni, 6 viszont le akart fogyni. De Karl újabb és újabb munkára buzditott 6s erre óriási szükségem volt. Megtörtént az is, hogy nem edzettem olyan keményen, olyan kedvvel, mint máskor. Magam sem értettem; néha fékezbetetlen voltam, máskor viszont mélypontra jutottam. Ilyen napokon közel sem tudtam olyan súlyokkal megbirkózni, mint egyébként. Minde:z; nagyon rejtélyesnek tOnt. Elmondtam Karlnak a problémámat, s mivel volt némi pszichológiai képzettsége, felvilágositott. - Nem a testeden múlik, Amold t Izmaid nem változhatnak meg enynyire egyik napról a másikra. A fejeden múlik, a lelldállapotodon. A célod rendszerint vitágosan a szemed e16tt lebeg. Rossz napokon viszont szülr.séged van valakire,aki segít lendületbe jönni. Ez olyan, mint amikor a busz mögött kerékpárazol és húzólégörvénybe kerülsz. A szél magával ránt. Neked csak kihívásra, serkentésre van szükséged. Karlnak igaza volt. Minden hóna pban volt legalább egy hét, amikor semmi kedvem sem volt edzeni és úgy gondoltam, minek eröltessem ma· gam, ha nincs kedvem hozzá. Ilyen napjaimon Karl volt at, aki kirántott a letargiámból. Ilyeneket mondott: -ÖCSi, ma nagy formáhan vagyok l Jössz fekvenyomni? C&ináljunk húsz helyett huszonötöt. Mit szólsz egy versenyhez? Aki legtöbbször kinyomja, kap tíz schillingel! Ez nagyszerűen hatolt. Karl szinte kényszerltett, hogy felemeljem a hátsó felemet 6s legyőzzem a lustaságomat. Rendkívül fontos volt számomra, hogy valaki mögöttem állt és ösztönrott: - Csináljunk többet, Arnold! Na, gyere - még egy széria, még egy ismétlés! - Éppen olyan fontos volt, hogy én is segithettem neki. Ha edzését figyeltem és serkentettem, az valahogy engern is még keményebb, még több munkára kész· tetett. Kezdettől fogva fontosnak tartottam bi:z:onyos alapgyakorlatokat, amelyeket Reg Park is előnyben részesített. Reg ugyan a versenyek előké szit6seként egy úgynevezett "intenzív edzés''-t végzett, de programját egyébként alapgyakorlatokra korlátozta, fekvenyomás, húzódzkodás, guggolás, evezés, bicepsz állva, alkargyakorlat, áthúl:ás, lábnyújtás és Mligyakorlat. Ezek a mozdulatok minden testrészt célzottan terbeltek meg. Halálpontosan követtem Reg edz6si utasításait. & mint kiderült, jobbat nem is tehettem volna. Ezek u gyakorlatok meglllupoztak egy izomformát, amit később .,gyöztesi szintre" dolgozhattam ki. Reg Park 21
felfogása a ntrulSSUI" növe és későbbi kidolgozása volt. Szerinte a tes· ten úgy kell dolgo:r.ni, ahogy a szabrász dolgoúk az agyagpl, a fával vagy a broozz.al. Először az alapformát kell rögz.lteni - minél gondosabban és pontosa bban -, és csak azután szabad az iunok kirajzolásán 6I szétválasztásán dolgozni. Az izomreliefet addig kell finomítani, míg végül csak a fényezés marad hátra. Ekkor derül ki, mcnnylre jó vagy rossz való· jában az alapforma. Ekko•· tárulnak fel a kezdeti hibák, súnte kijavít· hatatlanul. Én izmaim nagyságára törekedtem, .,masszát" épitettem fel, az volt a célom, hogy testsúlyomat mintegy IlS kilóra növeljem. Alakom, derekam súmmetriájával még egyáltalán oem törődtem. Egyszerllen egy giganti· kus 115 kilós testet akartam felépíteni, nehéz súlyokkal és végletes izom· megterheléssel. Arra törekedtem, hogy óriási legyek, erős és hatalmas. ez sikerOlt t Izmaim egész testemen elkezdtek duzzad ni. Ekkor már tud· tam: helyes úton járok, hogy célomat elérjem.
2. Nemsokára az emberek valami különlegcs swnélyne.k kezdtek nézni, s bízónyes m rt kig az én megváltozott sz.emléletemen is múlott. E.rósebb, izmosabb és öntudatosabb lettem. Figyeltek rám, mint még soha: ejórekenyek voltak, mintha m.illiomos fia lennék. Ha beléptem az osztályba, uzsonnával klnáltak a társaim vngy megkérdezték, hogy segit· hetnek-e a házi feladatban. Még a tanárok is másképp bántak velem, fő leg mi6ta súlyemcl ben is díjakat nyertem . Az emberek furcsa, megváltozott viselkedésének liihetetlen hatása volt n szcmélyiségemre. Az ilyesmire mindig olyannyira vágyódtam l Nem tu· dom, miért igényeltem ennyire a kiválasztott bánásmódot . Talán, mert id&ebb fivérern volt apám kedvenc fia, akit mindig elónyben részcs(tett. Mindegy, hogy mi okozta, én mindig nagyon szereltem volna, ha figyel· nek rám, és megdicsémck. Kéjesen úsztam az új figyelmesség "árjában". M a negativ reakciókat is ügyesen a javamra fordítottam . Tulajdonképpen biztos vagyok benne, hogy legtöbb ismerősörnnek fogalma sem volt arról, hogy m.it is csinálok. Az ó szemükben csodabogár voltam. Elismerésükhöz azonban fenntartás is járult. A testépitési bizo· nyos társadalmi körökben lenézték, ezek az emberek uzt hitték, hogy mcgmosolyoghatnnk. Megpróbáltak a sportág gyengéire rámutatni, és mindcnféle érveket soroltak fel annak érdekében, hogy abbahagyjam. Ilyesféle érvelésekkel eg z életemben szcmbekerültem. Mindig akadnak olyanok, akik ezt mondják: "Orvosom véleménye sz.erint a test épít ká· roe a szcrvezetre ..." Eleinte nem volt könnyQ figyelmen kivül hagyni az effélc megjegyzéseket. Fiatal könnyen befolyásolható voltam. Dc szerettem a sportomat és tudtam, hogy senki scm tud lebesreini róla, legkevésbé azok, akikkel egy bként sem akartam barátkozni - mégis időnként kétségeim támadtak. C1
23
Töprengtem rajta, miért vagyok ennyire más, miéJ't teszek olyasmit, ami sokakat riaszt és amit kigúnyolnak. A futballistákat mindenki szerette, hósnek nézték őket, mindent megkaptak. , A tehetségemet elismerték, csak azt nem értette meg senki, hogy miért éppen ezt a sportot választottam. Fejüket csóválták: - Miért kellett neked épp az Ausztriában legoépszeriltlenebb sportot .,megkeresned"? - kérdezték egyre-másra. Tényleg így volt. Annak idején néhány teremben mindössze húsz-harmin c testépítő dolgozott egész Ausztriában. Erre nem tudtam válaszolni, ösztönös volt. Egyszerilen beleszerettem ebbe a sportba. Nagyon szívesen tartózkodtam az edzőterem ben, szeret· tem a testi megterhelést, azt az érzést, hogy mindenütt izmaim vannak. Ha most visszagondolok , egy kissé másként látom az egészet. Lelkesedésemnek, odaadásomnak nagyon sok köze volt a fegyelemhez, az individualizmushoz és a testépítés egyértelműségéhez, tisztaságához. Oe ak· koriban ez rejtély volt számomra. A testépitésnek előnyei is voltak, ha nem is nagyon sok. Mivel én még nem sportoltam versenyszerilen, máshol kellett a sikert keresnem.Nyaranta új alakkal bukkantam fel a tónál, hogy
•
Edzötcrn1i pózok 16 Cvese1t
• 24
n többteket meglepjem vele. - Szeot isten, Arnold -mondták már mesit\t megerősöd t !! - Mikor lesz ennek vége? Soha válnszoltam, és nevettünk. Nekik ez vicc volt. n viszont ko· molyao gondoltam. De nemcsak az iskolatársaimra és a barálltimra tettem mély benyomást. Lassan a szomszédok is felfigyeltek. -Ha friss tejre van szükséged, csak szólj - ajánlotta fel egy szolliSléd. - Sok tejre van szükséged, ha súlyokat emelsz. - Vagy tojásra, zöldségre ... Egyszerre mindenki másként nézett rám. TelSzett nekik vagy nem - fel kellett rám figyelni! De a leg rdekesebb az voll, hogy miképpen hatott új alakom a lányok· ra. Vagy imádták, vagy utálták. E két sz.él.s6ség közölt nem volt semmi. TISZta ügy! Ebédszünetben az iskola folyosóján, az utcán vagy a tónál elkaptam időnként egy-egy mondatot abból, amit su.storogtak. - Furcsa fickó. Nem tetszik. - Az ember frászt kap ennyi izomtól! vagy - Nézd ezt az Arnoldoli Funtasztikus - olyan nagy és erös, mint egy szobor, egy igazi férfi! - Ha ilyesmiket hallottam, még jobban edzettem. Még izmosabb akartam lenni, hogy azokra a lányokra, akiknek ez tet· szett, még nagyobb hatást gyakoroljak, a többieket pedig mégjobban megijesszem. Nem mintha csak a Jányok rniatt gyúrtam volna. Egyáltalán nem. De hatássa! voltak rám és ez is edzésre serkentett. Gondoltam, ha már érdeklern őket, akkor abból hasznot húzok. A lányok ijeszigetése jó tréfa volt. Ha valamelyikük irtózott az izmaimtól, egyből észrevettem és ba rajtalcaptam, hogy hitetlenlll bámul, hanyagul felemeltem a karom, .kiugrattam a békát", és élvezettel figyeltem, hogyan rázkódik össze. Mu !arságos volt. Ekkor még nagyon fiata l voltam. Emlékszem, a visszautasiló lányok egyikével szlvesen randevúztam vol· na. Herta volt a neve, és tudtam, hogy mindenkinek azt mondja, öt nem érdekli az alalcom. Megpróbáltam a véleményét megváltoztat ni. "Rás,zálltam •, és egy idő után rnegbarátkoztunk. Egy szép napon minden bátorságomat összeszed tem, és megkérdeztem: akar-e velern jámi. - Soha élemben nem járnék veled - válaszolta -,hiszen te csak saját magadat sze· reted. Szet-elmes vagy a testedbe. Állandóan a tUkörbe bámulsz, még pózolsz is előtte. Válasza pofonként ért. DOböogtem. Miért nem próbál megérteni? Miért kell támadnia? De ezt tudhattarn volna előre. Egy idő urán a n belenyugod tam. (0 viszont, ógy látszik nem. Mikor legutoljára Grazban jártam, többször felhívott és megüzente, hogy időközben elvált és sz.íve· sen találkozna velem.) Úgy látszott, senki nem tudta pontosan, hogy mit is jelent valójában a testépítés. Természetesen megntzi az ember magát a tükörben, de hát nem nárcizrnusból , banern rnert figyelni akarja a fejlődését. Ehhez semmi
25
köze az önszet·etetn.ek. Egy hosszútávfutónak, aki az idejét méri, hogy ellenórizze gyorsaságát, Herta soha nem hányta volna a szemére, hogy nárcisztikus. A testépítőknek nincs más ellenőrzö eszközUk, mint a tükör, a mérleg és a mérószalag, amelyekkel fejlődésüket ellenőrizhetik. Hertával való esetem egyáltalán nem volt tipikus. Lányokhoz jutni nem esett nehezemre. Első szexuális élményeim gondtalanul, problémák nélkOl za.!· lottak le. Az idősebb testépítők gyakran meglúvtitk házibulijaikra, b megkönnyítették a dolgot. Mindig gondoskodtak róla, hogy nekem is jusson valaki: - Ime, Arnold, ezt a lányt neked szántuk. A lányok "szexobjektummá" váltak .Láttam, hogy a többi testépítő is így kezeli őket és én se töprengtem ezen sokat. óva intettek a romantikus érzelmek veszélyeitől, komoly kapcsolatoktól, az ilyesmi csak az edús rovására megy. Természetesen elfogadtam a véleményüket, biszen ők vol· tak a példaképeim. Időközben persze alapvetóen megváltoztak a nézeteim. Régebben az volt az elvem, hogy a nők csak egy dologra jók. Aszexet egyszerűen test· gyakorlatnak, a test egy másféle funkciójának néztem. Meg voltam gy ződve, hogy egy lány nem lehet egyenértékű partner gondolatcserére, hi· szen egy se fogta fel, hogy mit csinálok. ldőm sem volt arra, hogy egy tánnyal rendszeresen járjak, és egy átlagos iskolai románcor a maga sze· relmes leveleível és egyéb gondjaival végigcsiná ]jak. Az én helyem a stú· dióban volt. Igy leegyszerűsítettem az egészet - felszedtem őket a tónál, azután meg feléjük se néztem. Edzésem kezdetétől négy év telt el, míg az első értelmes beszélgetésre sor került közöttem és egy lány között. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy a nők elvonják a figyelmemet. Teljesen az edzésre koncentráltam, és zavart, ha valaki fel· tanott . Igy zártam le- anélkUI, hogy ennek tudatában lettem volna - kamaszkorom fejezetét, e sebezhető korszakomét, és egyre jobban elfojtottam az érzelmeimet. Nem engedtem meg magamnak, hogy beleszeressek valakibe- és kész.Ezt nem kellelt elhatároznom, egyszerűen igy adódott, mert szükségszerü volt. E beállítottságomat karrierern elején is megtartottam, mert ez éleslátá· som megőrzését segitette és közelebb vitt ahhoz a ponthoz, amit célomul tilztem ki. Nem mintba nem szórakoztam volna. J\l,lindössze önző voltam és elnyomtam azt az énemet, amely mély érzésűbb, emberibb volt. És mi· nél síkeresebb voltam, annál keményebben gyíirtern le az ét·zelmeimet. Nem bagyhattam, hogy valaki megsebezzen, ha épp intenzíven edzettem, vagy a bajoolcságra készUitem_ Muszáj volt napi kétszer két órát edzenem és nem volt szabad másra figyelnem, csak a testemre: csiszolnom kellett és formába kellett hoznom. Ami a figyelmem elterelbette volna, mellőztem. A lányokat töröltem 26
listámról- k.ivéve, ha kielégülésemet szolgálták. Szüleimet is kikapcsoltam": ők állandóan látni akartak, és ha beállllottam az atyai házba, nem volt moodaoivalójuk. Hozzászoktam az ilyen kérdésekhez - M i baj van, Arnold, nem vagy rendben? Nincsenek érzéseid 7 Ilyen szívtelen vagy? Mit lehet erre válaszolni 7 Így csak vállat vontam. Nem magyarázkodtam, mert tudtam, hogy helyes, amit teszek, és fontos. És azonkívül- ha n:elmí vonatkozásban valamit el is mulasztottam, biztos vagyok benne, hOSY más szempontból sokat nyertem, és ez helyreállitotta az egyensúlyt. Az utóbbi tényezök egyike volt egyre erósödő öntudatom, amikor is láttam, mílyen testi kontrollra vagyok képes. Két-három év alatt sikerült alapvetden megváltoztaini testemet. Ez sokat jelentett. Ha én erre képes vagyok, akkor ugyanezzel a fegyelemmel és eltökéltséggel más szempontból is alakithatom magam, ha sz:ükség van rá. Megváltoztathalom szokásaimat, életszemléletcmet. Al elsö években a testépítésen kívül alig érdekelt valami. Igénybe vette szabadidóm minden percél és teljes odaadást követelt. Ma viszont, amikor csak napi másfél órát edzek, hogy formában tansam testemet, van id6m azokkal a dolgokkal is foglalkozni, amelyeket akkor elbaoyagoltam. Kiélhetern korábban elnyomott ér1.éseimet, és gazdagítom velük életemet. A testépítés által szerzett ismereteket és fegyelmet most fel tudom használni azélet szépségcinek kiaknázására. Ha rajtakapom magam, hogy eloyomom u érzelmeimet, mint régen, igyekszem nyitni, hogy úrrá leJ)CIIek rajtam, megpróbálole nyiltabb és emberibb lennL Ha észreveswn, holY valamiben maradi a felfogásom, gondot fordítok véleméoyem megyjltoztatására. Tudatában vagyok annak, hogy sokan ellt lik az ilyen aondolkodásl és életmódot, ám úgy vélem, ezek ugyanazok, akik annak idején azt állították, hogy a testépítés káros az egészségre. Hogy ez nem ÍlY van, bebizonyítottam. És tudom, hogy ugyanazok az irányelvek, ameI)Ckoclt segítségével képesek vagyunk másként táplálkozni és testünket alakítan az. élet más területén is felhasználhatók. A 16táam6dnak, amit a stúdióban tanultam, három titka van :önérzet, pozitiv beállítottság és kemény, beesületes munka. Ezeket az alapelveket mijdnem mindenki ismeri, de megvalóshásukra nagyon kevesen képesek. Nap mint nap hallok ilyesmiket: - Túl kövér vagyok. Le kénc fogynom dz kilót, de nem megy. Egyszerűen nem fogyok.- Ha így gondolkodnék, ayGiöloém magam; önmagamat vetném meg, ha ilyen gyenge akaratom lenne. Mindeo további uélkOl képes vagyok tíz-húsz kilót fogyni, gyorsan á er6feszítés nélkOI, csak akarnom kell. Alapvető fegyelemmel , amire a testépítés tanított, fel tudok készülni mindenre. Testemen vu ló önuralmam oly tökéletes, hogy eiOn: meg tudom határozni, milyen súlyom legyen Cl)' bizonyos időpont hnn, és e súlyt hlt.ás vngy fogyás révén cl is érem.
27
Két hónappal a Stay Hungry (Maradj éhes l) cím ű film forgatása előtt felkeresett Bob Rafaelson, a rendező és így szólt - Amold, kissé félek attól, hogy szerepet adjak neked. Túl izmos vagy. Ha megjelensz a száztíz kilóddal Sally Fields mellett, ő szinte eltűnik. Szeretném, ha egy kicsit karcsúbb lennél és normálisabban néznél ki uicai ruhában. Erre azt mondtam: - Te csak törődj a filmeddel, majd én törődöm a figurámma l. Mondd meg, milyen alakúnak és hány kilósnak akarsz, és megkapod. Att hitte, ugratom. Úgy vélte, kilencvenőt kiló elég lenne, de nem hitt benne, hogy ezt elérem. Fogadtam vele, hogy sikerül. Az első forgatási napon elkísért a ,.Gym"-be (edzőterem angolul). Edzettünk és szaunáztunk. - Állj a mérlegre - kért. A mérleg nyelve kilencvennégy és fél kilót mutatott; fél kilóval kevesebbet annál a súlynál, amire fogadtunk. Nem hitt a szemének. Súlyomat három hónapig tartottam, amíg a forgatási befejeztüle Ekkor felajánlottak egy szerepet a Pumping Ironban (Nyomd a vasat), azzal a kikötéssel, hogy részt )
28
17 tveo kOC'Oalbon már kezdiem
nau<> > >
,,mas.t7.6Yal'' rendelkezni
Tehát két hónap alatt 109 kilóra kellett hlznom, mert tudtam, hogy ezzel a súllyal érem el a ·'le&)obb form!mut, aztán megint Je kell adnom három kilót, hogy az optimális "definlci6mat" elérjem. (Definíció: testéplt6 szakli:ifejezé$, azt )elenti, hogy a bőr alatt nincs zslrréteg, és mindcn izom körvonala látszik.) Ez minden további nélkül sikerillt, és meg is nyertem a bajookságot. Kol:dettól fogva tud!am, hogy a Iestépités a helyes út a karríerem érdekében. Rajtam klvOI rsze senki sem volt ezen a véleményen - legalábbis senki a családi körblll. SzeriotUk csak egy módon lehet élni: mint tisztvisel6, orvos vagy eladó - tehát valami "normális" egzisztencia. Azt a vágyamat és törekvésemet, hogy testemet fejlesszem és világbajnok legyek, soha nem értették meg. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy egyre jobban eltávoladtam t61ilk, és csak ösztönömrc, bels6 bangomra hallgattam. Anyám egyáltalán nem értette meg lelkesedésemet. Soha nem sportolt és még azt sem fogta fel, miért edz az apám uz egészsége érdekében. De furcsa módon mégis megvédett: - Hagyjátok Arnoldot, hadd menjen a 29
• saját feje után. Az a fc5, hogy nem tesz rossz fát a tűzre, és amíg nem lesz búnözc5, felólem azt csinál, amit akar. Véleménye csak akkor változott, amikor nz elsó súlyemeld trófeámat haza vittem. A zegész faluban körbehordta, házról házra futott, hogy meg· mutassa a szomszédoknak, mit nyertem. Számára ez fordulópont volt. O maga is fehllot ezáhul egy kissé, mint annak o fiúnak a mamája, aki súlyemelő bajnok feLL, eme erős férfi anyja. Úgy kezelték, mintha ő nyerte volna a bajnokságot. Büszke volt rám. Ettől fogva egy bizonyos mértékig a pártomat fogta. , Sikereim dacára voltak nézeteletéréseink. Sz.ülcim hívó katoliliusok, és ezért tizenöt éves koromig minden vasárnap együtt jártam velük •a temp· !omba. Barátaim megkérdezték, hogy miért teszem ezt? Butaságnak gon· dolták. Eddig soha nem gondolkoztam a dolgon. Vasárnaponként templomba járni egys7.erííen szokás volt. Helmut Knaur, egy intelle tuális ti· pus a testépitök között, kölcsönadott egy könyvet a klérusról. A papság életéről szólt, az inkvizlció rémtettei ről, és hogy a jozsuiták mennyire ne· gallv hatást gyakoroltak az egyházra és a vallás történetére. Lebilincselő olvasmányom után egész más szemmel tekintettem vasárnapi kirándulásaink céljára. Karllal és Helmuttal a stúdióban sokat dis· kuráltunk. Helmut nyomatékosan megértette velem, hogy amit az életben elérek, azt nem istennek köszönhetem, hanem m11gamnak. A tudarcra ugyanez vonatkozik. Ilyen esetben ne istentc51 kérjek segítséget, hanem én segítsek magamon , ahogy tudok. Megkérdezte, hogy imádkoztam-e már az alakomért. lgent mondtam. Úgy vélte, ha jó testet akarok, saját ma· gsmnak kell ezt elérnem. Ezt a gondot senki nem veszi le a vállamról, leg· kevésbé a jóisten. Egy fiúnak az én koromban ezek elég bonyolult tézisek ·'voltak. De meggyözően hangzottak, és igy bejelentettem otthon, hogy mostantól fogva nem járok el a templomba: nem érdekel és nem vesztegetem ré a1. idömet. Ez aztán úja bb családi konfliktust okozott. A dolog véglll is odáig fajult, hogy szllleim nem tudtak megegyezni, ha rólam volt sz6. Anyám természetesen tudta, mi történik a Iányokka l, akiket barátaim .,beszereztek". Nyíltan nem szólt egy szót se, de éreztette velem, hogy gondban van miattam. Apámmal m{lS jellegű vplt a viszonyom. Ö abból indult ki, hogy tizennyolc éves koromban úgyis behívnak katonának, és majd ott megtanítanak kesztyGbe dudálni. Bizonyos dol· gokat, amelyeket anyám helytelenített, ő clfogadou. A jó öreg teljesen rendben valónak találta, hogy egy csomó rnóm" volt. Még büszke is volt rá, hogy milyen csinos lányokkal járok. Baráti körben gyakran hencegett: - Jó isten, ha tudnátok, micsoda nőket hoz h:t1.a! - E1 persze túlzás volt. de valóban nagyon megváltozon viszo-
D) unk,
mióta egy pár bajnoki serleggel hirnévre tettem stert, ;:,; b;rát· nőiilf száma is megsz: porodon. Még örült is neki, hogy nem kötöttem le ma(lltm.- Igazad van, Arnold- mondta, mintha vébotelen tapasztalata lelt volna ezen u téren - ne hagyd magod megfogni!- A csajozás néhány évre kölcsönös megértésünk alapjává váll. Időnként, ha szabadságot kaptam a hadseregtől, és egy-egy tánnyal tértem haza, nagyon szivélyesen fogadott, és még egy üveg bort is felbontott a tiszteletilnic re. Anyám még mindig oltalmami akart. Apámmal sok közös titkunk volt előtte. Túlzott vallásosságában lelkem elkárhozását a legborzasztóbb színekbcn festette le magában. Ezenfelül sajnálta a lányokat. Számárd minden a testépítéssel fiiggött össze, és a sport iránti ellenszenve egyre inkább nőtt. Nyugtalanította, hogy lelkesedésem több volt, mint a kamaszkor átmeneti rajongása. - Lusta vagy, Arnold! - veszekedett gyakran. - Nézze meg az ember! Más sem jár a fejedben, mint az edzésed. Különben semmivel sem törödsz! Nézd meg a cipödet - folytatta, örülve, hogy talált valami kivetni valót-, milyen piszkos lApád cipöitltipucolom, mert ö a férjem. De a tiedet tisztilsd magad! ebből a s mpontból apám is nyugtalankQ
31
ben volt egy katonai akadémia, sportnl specializált e/it egységek nek. Ott biztos kapnék edzőtermet és gondookodnának róla, tfr.>gy mindenből csak · a legjobbat kapjam. Apámmal többször beszélgettünk erröl a b_ivatásról. Ezt ö katonai karriernek tartotta. Számomra viszont célom - a Mr. Universum megnyerése - eszköze lett volna. Apám attól félt, hogy testépitéssel nem tudom a mindennapi kenyeremet megkeresni, nem látott benne jövöt, és úgy vélte, hogy elpazarlom a tehetségem. Valójában eszem ágában sem volt katonai pályára lépoi, arra törekedtem, hogy Amerikába jussak. - Innen ki kelljutnom-gondoltam gyakran.- Túl kicsi nekem ez az ország, megfulladok itt. - Kibontakozásomra otthon nem láttam lehetőséget. Vala· hogy soha nem volt elég hely. Még az emberek gondolkodásmódja is kisszerű volt: önelégülteit voltak, mindenbe beletörődtek. Szép ország ez, gyönyörű hely - morfondiroztam gyakran - az élet alkonyán!
1964
32
Az tetemet még mindig Reg Park uralta. Edzésprogramomat néhányszor megváho:uattam. A régi alapgyakorlatokat, amelyeket Reg Park is csinált, megtartottam ugyan, de saját szükségletemnek megfelelően változtattam és újakat tettem hozzá. A kétkezes bicepszhúzást például kézisúlyzós gyakorlattal egészítettem kL Állandóan arra törekedtem, hogy bicepszern magasabb, hátam szélesebb, izmosabb és combjaim erőtelje sebbek legyenek. Ezeket a testrészeimet külön előnyben részesiteuem. Gyenge pontjaimat mindig őszintén beismertem, és ez sokat segített fejlödésemben. Véleményem szerint a siker kulcsa minden irányban az őszin teség, gyengéink feltárása és beismerése. Egy testépltö sem olyan tökéletes, hogy bizonyos részeit ne javíthatná még. Szüleimtöl kitílnö csontozatot, és nagyszer(! anyagcserét örököltem.Ezért mindig könnyU volt izomzatom építése. Mégis volt néhány dacos izmom, amely nem nőtt olyan gyorsan, mint u többi. Ezek nevét kis cetlikre irtam és a tükör mellé dugtam, ahol mindig n szemern előtt voltak. Tricepszem volt az első, amit feljegyeztem . Eddig mindig azonos mennyiségO bicepsz- és tricepszgyakorlatot végeztem .A bicepsz azonnal reagált, de a tricepsz visszamaradt. Megmagyarázhatatlan volt . Tricepszemet ugyanolyan keményen edzettem, mégsem nőtt hasonló sebességgel. Lábaimmal ugyanez történt. Annak dacára, hogy sokat guggoltam, mégsem fejlődtek combjaim úgy, mint például a mellem, és vállam fejlödése is elmaradt a hátaméhoz képest. Két év után meg kellett állapitanom, hogy bizonyos testrészeim alig változtak. Ezt feljegyeztem és m6dosítottam edzésemet. Bizonyos gyakorlatoknál megnöveltem az iotenzitásl. Kísérleteztem és figyeltem, hogy van-e erodmény. Igy lassan-lassan a gyengébb izmaim is fejlődésnek in dultak. Ez hosszú, véget nem érő folyamat volt. Tizennyolc éves koromban még mindig nem volt elég arányos az alakom. Sok volt a gyengém, ami több edzést követelt. Ismereteim csak arra korlátoz6dtak, amit személyesen tapasztaltam és amit helyileg tanulhattam. Az osztrák testépít6-mentalitás, ami massziv karokra és hatalmas mellkasra korlátoz6dott - mintha csak deréktól felfelé fényképemének -, nagyon káros volt fejlődésem re. Ismerőseim közDI senki sem vette figyelembe a fOrészizmokat vagy a bordaközi izomzatot, amelyek nélkül nem nézhet ki tökéletesen a test. Ez a provincilUis gondolkodásmód még sokáig az utamban állt" és hátráltatta a fej16désemet. 1965-ben bevonultam katonának. Ausztriában egy év szeigálat kötelező. Ezután válasz.thattam, hogy maradni akarok-e vagy sem. Számomra a katonaság jó tapasztalat volt. Tetszett a rend, a szabályos struktúra, az egyenruhák és u rangok seregszemléje. Számomra nem volt újdonság a fegyelem - unélkOI a testépitésben sincs haladás.
33
Ezenkivül már otthoo is hozzászoktam a fegyelemhez. Apám mindig tábornoki szigorral ügyelt arra, hogy ésszerüen egyek és mindig elvégezzem otthoni feladataimat. Összeköttetései segítségével egy páncélos egységhez osztottak be harckocsivezetőnek. Tulajdonképpen nem voltam erre alkalmas, túl nagyra nőttem és nem voltam még 21 csak 18 éves, de nagyon csábított a lehető ség. lgy apám "megszötte a hálót", és nemcsak páncélost vezethettem, hanem még ráadásul Graz közelében állomásoztam, úgyhogy tovább folytathattam edzéseimet. Röviddel a bevonulásom után megbivtak egy testépítő versenyre, Stuttgartba. Az alapkiképzés kellős közepén jártunk, és hat hétig a laktanyában kellett maradnom. Az újoncoknak - közeli rokonok halálesetétöl eltekintve - szigorú kijárási tilalmuk volt. A kérdés, hogy mit tegyek, álmatlan éjszakákat okozott. Végül is nem láttam más lehetőséget, mint a "dobbantás!". Annyira vágytam rá, hogy részt vegyek végre egy igazi bajnokságon - még ha csak ifjúsági is 21 év korhatárral-, hogy engedély nélküli távozásom konzekvenciái teljesen hidegen hagytak. Így hát átmásztam a falon, poggyász nélkül, egy szál ruhában. Pénzem épp elég volt egy harmadosztályú vonatjegyre. A vonat minden állomáson megállt, csigatempóban vánszorgott Ausztriából Németországba, és csak másnap érkeztem meg Stuttgartba. Ez volt az első bajnokságom. A hosszú utazástól fáradt és ideges voltam, és fogalmam sem volt a verseny "forgatókönyvéről". Hogy mégis valami elképzelésem legyen, megnéztem a kistermetil férfikategóriát, de éppúgy dilettánsok és bizonytalanok voltak, mint magam. Valakitől kölcsönkértem egy pózoló nadrágot és egy kevés olajat. Még a vonaton kigondoltam pózoló programomat. Csupa Reg Park-pózból állt, amelyeket a szaklapokból lestem ki. De amikor a versenybírók előtt álltam, birtelen üres lett a fejem. Úgy-ahogy elvégeztem gyakorlatomat. Ezután felhivtak szúrásboz. Ez azt jelenti, hogy az első hat egyszerre pózol. Ismétiirt éreztem a fejemben, és fogalmam se volt, hogy végeztem. Egyszer csak bemondták, J1ogy győztem - Ainold Schwarzenegger a legjobb alakú ifjúsági atléta_ A hadseregre ez először nem tett mély benyomást. Kölcsönkért pénzből utaztam haza, és egyből elkaptak, amint bemásztam a falon. Egy hétig ültem a fogdában, egy szál takaróval a hideg kőpadon, enni is alig kaptam. De győztem, és az se érdekelt volna, ha egy évre csuknak le; megérte. A kupát, amit nyertem, mindenkinek megmutattam. Mire kijöttem a zárkából , már elterjedt a hire, hogy nemzetközi ifibajnok lettem. A törzstisztek úgy vélték, hogy címern a sereg tekintélyét növeli, és két nap sza-
34
badságot adtak. Hőst csináltak belőlem, mert kellemetlenségeket vállaltam a gyc5zelemért. A gyakorlótéren erről beszéltek a kiképzők.- Harcolnotok kell a hazáért- mondták. - Legyetek bátrak. Látjátok, mit vállalt magára ez a Schwarzenegger a győzelemért 7 Hős voltam a szcmükben, pedig szabályellenes dolgot követtem el azért, hogy eléljem a celom. Ez kivételes helyzet volt. Testépítő edz az alapfokú kiképzésben rettentően hasznosnak bizonyult, mert teljesítőképességem sokkal magasabb szinten állt, mint a többi új9ncé. Ezért, és hogy ráadásul még bajnokságot is nyertem, a tisztek kiváltságosként kezeitek, és elküldtek egy harckocsivezetöi tanfolyam· ra. A hatalmas gépek vezetése és az elsütött ágyúk erőteljes visszarúgása nagyon tetszett. Ez az erő demonstrációja volt, és az ilyesmi nekem Olindig is imponált. Délutánonként tisztítanunk és olajoznunk kellett a páncélosokat, de ez alól néhány nap után felmentettek. EhelyeU felsöbb pa· rancsra edzenem kellen, fejleszteni a testemet. Szebb parnocsot oem is kaphanrun volna.
35
Berendeztek egy edzőtermet és utasitottak rá, hogy minden délutáno· mat ott töltsem. Elhoztam hazulról a kézisúlyzóimat, meg egypár gépet, mert a sereg csak kétkaros súlyzókkal és tárcsákkal rendelkezett. Edzé.. seimet nagyon szigorúan ellen.őrizték. Ha egy tiszt elment az ablak előtt és üldögéini látott, mindjárt fogdával fenyegetett. Ez kötelessége volt. Ha valakit awn kaptak, hogy hanyagul kezeli a páncélost, azt is bezárták. Az edzést sem kezelték másképp. Utasítottak, hogy az egész idő alatt edzzek, a súlyokat mozgassam. Nekem ezt oem kellett kétszer mondao.i. Kihasználtam az alkalmat, az alapfonnám - amin évek óta dolgoztam -javitására. Kifejlesztettem egy módszert, aminek segítségével hat órát szünet nélkül edzhettem anélkül, hogy teijesen kimeriiitem volna. Napi négyszer-ötször étkeztem. Annyit ehettern, amennyit akartam, de a kantinkoszt tápértélee nagyon hiányos volt. A hús úgy szét volt főve, hogy kilószán)ra kellett enni, ha a szükséges fehérjemennyiséget magamhoz akartam venni. Így aztán szömyű meny· nyiségeket faltam be, és kemény edzéssei próbáltam elégetoi a fölösleges kalóriákat. Eddigi edzésemet testépítésre és olimpiai súlyemelésre osztottam fel. Csábitó volt a nehéz súlyzót a fejem fólé emelni. Lelki szemeimmel lát· tam, amint egy nehéz, kétkezes garnitúrát nyújtott karral fejem felett tartok, és soká tartott, amJg megszabadultam ettől a képtől. Még tizennyolc éves kororn előtt részt vettem az osztrák bajnokságon és meg is nyertem a nehézsúlyt Oe az ifjúsági testépítő bajookság megnyerése után abba· hagytam az olimpiai súlyemelés!. Nem az volt, amit tulajdonképpen akar· tam. Elsősorban azért csináltam, hogy bebizonyltsam: egy testépítő oemcsak erősnek látszik, hanem tényleg az, és a jól fejlett izomzat oemcsak disz. Sok fiatal sajnálja, ha katonai szolgálatot kell teljesitenie, de nekem ez nem volt időpocsékolás. Leszerelésemkor 102 kiló voltam. Tizenegy ki· lót fejlődtem l A legnagyobb súlygyarapodás, amit valaba is egy éven be· Iül sikerült elémem.
3. 1965 októberében, az első nagy győzelmern után Stunganban megismerkedtem Albert BusekkeL (Az fFBB német szakosztályának elnöke, a Sport-Revue, Európa legnagyobb testépítő szaklapjának a kiadója.) Az ő neve már akkor fogalom volt a számomra, és nagyon örültem az érdeklődésének. A verseny után összeültUnk és sokáig beszélgetHink edd igi fejlődéscmről, céljaimról, jövőmrőL Természetesen tudtam, hogy Albert Busek otthona München- a német nyelvl1 ors1.ágok testépitési központja. E gondolat szintc szárnyakat adott, fejemben már nagy tervek forogtak, amit Busekelismerő suvai még mcgerős!tellek. Azt állitona, hogy a legjobb ifinek tart, akit valaha is látott. Rendkívüli tehetség vagyok és véleménye szcriot még sokra vihetem- feltéve, hogy nem követek el nagyobb hibát. Ped ig újoncként azoigáltam és nem is tudtam optimállsan felkész"úlni a bajnokságra! E megmérettelés nagyon fontos -volt számomra, hiszen eddig még nem tudtam, hogy valójában milyen sili:Jten is állok. Még győzelmern után is kétségeim voltak: lehet, hogy más tehetséges fiata l is létezik, de nem indult azon a versenyen, :unit megoyertem. Albert Busek elsöprő lelkesedéssel meggyőzött róla, hogy megvan az aJkatom ahhoz, hogy a csúcsra kerüljek, amiben ugyan eddig is hittem, de nem tudtam biztosan. Beszélgetésünket éppen olyan fontosnak éreztem, mint a gyözelmemet. Busek még mesélt a kiadói tevékenységéről és munkájáró l a sportstúdióban, amelynek vezetője. Úgy vélte, hogy közbenjárna főnö kénél, alkalmanon edwnek, ha ez céljaimmal egyezik. Eleinte azt hittem, rosszul hallok, s izgalmarnban összevissza hebegtem, és nem is emlékszem a pontos válaszomra, de pozitiv lebeteu, mert Albert Busek megkérdezeu, mikor tudnám u munkát elkezdeni. A legkorábbi időpont leszerelé· sem napja lehetett, két nappill 19. születésnapom után, 1966. augusztus elsején. De ez a dátum nagyon távolinn k tO nt, egyelőre a dinterem mel·
37
letti büfében ültünk 1965 októberében. Beszélgetésünk végén Busek megkért, hogy várjak egy pillanatot, és hamarosan visszatért egy középkorú férfivel, akit mint főnökét mutatott be és akit a későbbiekben Hubertnek .f gok nevezni. Ö is el volt tőlem ragadtatva, és úgy látszik, már beszélt rólam Busekkel, mert megerősítette, amit Albert már megemlftett. Ezenkívül nagyszerű ajánlatot tett: - Sőt jövő ősszel kifizetem az utazásodat Londonba, hogy megnézhesd a világbajnokságot. - Hogy érti ezt: megnézhetem? - kérdeztem csodálkozva. - Na , hát megnézed a világbajnokságot - ismételte. - Megnézed a résztvevőket és tanuthatsz tőlük. - Megnézni-í-i?! ... - Ez a szó egyszerűen nem ment ki a fejembőL Csodálkozva nézett rám - Nem gondolod talán komolyan, hogy ... Te is...7 - De igen! Elmegyek, és részt veszek . - Nem, nem, nem - mondta nevetve- azt nem lehet.Ezek a fickók óriások, igazi biva lyok, olyan hatalmasok, hogy az ember nem hisz a szemének. Ezek ellen nem indulhatsz. Még nem. Úgy beszélt, mintha ezeknek évtizedes előnyük lenne velem szemben. De ami rám vonatkozott, a lényeg, hogy megígérte az 11tazást Londonba, és én pontosan azt akartam tenni, amit mondtam. - Ha odamegyek, akkor csak azért megyek, hogy részt vegyek a versenyen. - Hát persze- nevetett ő. Albert Busek szemmel láthatóan nem volt elégedett a beszélgetéssel, főleg Londonnal kapcsolatban volt más a véleménye. Tapasztalatfanságom dacára átláttam a helyzeten, és észrevettem, hogy Hubert ugyan a főnök és a tulajdonos, de Busek a szakember és a lelkesebb testépítő. Az is'megnyugtatott, hogy Hubert még megjegyezte, Münchenben Busekkel dolgoznék, ő a stúdió vezetője . , Számomra München- Európa egyik leglüktetöbb, legizgalmasabb városa - ideális volt. Úgy látszott, itt minden egyszerre történik. Nagy város volt, a gazdagság és a hatalom atmoszférájával, és fékezhetetlen energiával: mintha minden percben felrobbanhatott volna. Még mielőtt a lábam megvethettem volna, láttam, hogy itt jövőm van. Itt fejlődhetek és kibonta.k:ozhatom. Először éreztem úgy, hogy szabadon lélegzem. Megérkeztem. A pályaudvaron idegen emberek áradata özönlik felém - olaszok, franciák , görögök, spanyolok , angolok, hollandok, portugálok. Akárkitől kérdezem az utat, mind vállvonogatva jelzi, hogy nem tud németül vagy idegen itt. Kiviszern a csomagom a pályaudvarról , és oda vagyok a csodálkozástól. Soha nem láttam ennyi embert. Óriási a nyüzs· gés, és úgy tűnik, mintha mindenki nagyon sietne valahova. Szemern előtt
38
tillkölő, robogó autóáradat végtelenje, fejem fölött a hatalmas épületek a:t eget súrolják. Emlékszem, hogy lassan körbefordu ham, mindent megcsodálva. - Arnold mondtam magamnak - most már nincs visszaút. Természetesen eszem ágában sem volt visszamenni. Sorsom volt, hogy ott maradjak .és tovább menjek az úton, amelyen elindultHm. Kezdett alakot ölteni a Iulrom évvel ezelőtt felépített tervem. MUnchenbe érkezésemkor fiatal, naiv .és tapasJ:talatlan voltam. Egy nagy gyerek egy kis osztrák faluból , akit lenyűgözött a pezsgő városi élet. Nem tudtam betelni vele. Új munkaadóm, Hubert kocsikálltatott körbe Mer csével. Minden tulajdonát megmutatta, gyönyörli házával egyetemben , ahol egy swbát igén nekem. Három-négy napig nála maradtam. Szobám ugyan volt, de ágy néllcül. Egy diványon aludtam, ami méreteirn miatt elég kényelmetlennek bizonyult. Hubert biztosított, hogy kapok ágyat, már megrendelte. Az persze soha nem érkezett meg, mirc felajánlotta, hogy aludjak az. ll hálószobájában. Mindent megértettem. A hideg futott végig a hátamon. Össtcpl\koltam a holmimat .és ottllagytam. Utánam futott, visszatartott. - Gondofd meg, Arnold - mondta. - Nem te lennél az első. -Mcsélt két testépítőről, akik nála la ktak. - Nézd meg, mi lett belőlük. Saját stúdiójuk van, gondtalanul élnek. Nemet mondtam. De akármilyen hidegen és egyenesen hangzott ez, mégis szorongtam. Belülról reszkettem . Részben a félelemt61, ám főleg a dOhtőL Hubert mindig kiegyensúlyozott és magabiztos benyomást keltett, dc most láttam, hogy izzad. Egész.en k.öz.el lépett hozzám. - Tudod, hogy a filmhez is eljuttathatlak. finanszírozlak a világbajnokságig. Később Amerikába killdelek, Kaliforniába. A legnagyobb bajookokkal edzhemél. -Csábítóan sorolta vágyaimat, melyeket elöz.őleg tölem tudott meg. Persze, hogy nagyon vágytam saját sponstúdióra, filmkarrierre, a Reg Park-i életre. Vágytam Amerikába, hogy együtt gyúrhassak a legjobbakkal. Amerika ki sem ment a fejemböl, a bodybuilding Mekkája volt. A bajnokok mind Amerikába mentek. Gondolkodóba estem. Ez az öreg róka tudta, hogyan lehet elesavami a fiatal srácok fejét. , - Gyere be legalább, Arnold - sürgetett. - Minek beszéljUnk az ilyesmiről uz utcán. Bementünk. Leültem egy székre és hallgattam a mondunivalóját. Megism elte, amit már mondott, Igéretei még csábítóbban hangzottak. Figyelmesen szemléltem, mialatt beszélt. Amit a szemében láttum, visszataszított. Minden porcikám nemet mondott. Tisztában voltam vele, hogy
39
valóra váltaná ígéreteit, ha ráállnék az ajánlatára. De én mind t becsü· lettel akartam elérni. Tisztességes módon akanam céljaimat megva lósita· ni, és nem akanam semmit tenni, amit később megbánhattam volna. Nem-mondtam, fejemet rázva, és fclálltum. Kinyújtotta kezét, hogy megérintsen. Nem- utasítouarn visszu. l'udta, hogy elhatározásom végleges. Továbbra is a stúdióban dolgoztam, dc Huberttel nem voltunk jó v i· szonyban. Sokkal később, amikor már nem voltam rászoru lva, lassan megbarátkoztun!<. De eleinte nagy teher volt számomra az együttmükö· désünk. Naponta volt dolgom vele, és időnként megemlítette, hogy tartja még az ajánlatát. Idővel öntudatosabb lettem, és már könnyebb volt ne· mct mondani. Feszü ltségcm egy idő után annyira feloldódott, hogy még nevettünk is barátaimmal a stúdióban az incidensen. Ész.reveuem, hogy o testépítők körében volt néhány homoszexuális. Ok maguk nem voltak a1..0k, legalábbis, akik komolyan edzettek. Két-három gazdag müncheni csellengett a stúd!6ban, és megpróbált "fclszedni" néhány liatal tcstépi· tőt, akiknek fűt·f!it ígértek. Néhányan bele is mentek ebbe. Én viszont soha nem bántam meg, hogy mindig visszautasítottam az efféle ajánlatokat. Ebben a számomra nehéz első időben Albert Busekben nagyon meg· értö és segítőkész embert találtam. Elekor alapotluk meg barátságunkat, amely most is tart. Albert ismene a főnök hajlamát és bogarai!, és bizalmasan sok értékes tanácsot adott. A szobakeresésben is segített, és megvédett Huberttől az első hónapokban, amennyire csak lehetett. Albert hatalmas munkablrását és átérző képességét a nehéz helyzetekben már akkor megcsodáltam, de főleg a Huberttel való együttm(iködésében tanúsított önuralmát becsültem, ami bizony nem volt könnyu a számára. Nem éltem valami nagy lábon, albérletben laktum olyan embereknél, akik S7.erény jövedelmüket Igy egészítették Iti. A családdal étkeuem és a fürdószobánk is kö1ös volt. Szüleim semmit nem tudtak nehézségeimrőL Ahhoz túl büszke voltam, hogy beszéljek róluk. Boldognak és elégedett· nek hittek, úgy tudták, jó fizetésem van, és minden szempontból fejlő döm. lia fogalmuk 1,u volna arról, milyen nehezen kUzdöttem át magam ezeken a hónapokon, bizonyára hazavittek volna. Nekem ekkor csak egy dolog járt az eszemben, a vi lágbajnokság. Lélekben már ott vol t
kellett összcállitanom, hogy az emberek leadhassá k túlsúlyukat és for· mába jöjjenek. Eleinte elég gyámoltalan voltam, ha hozzám jötte k és azt akarták, hogy oktassam őket. Valabogy úgy éreztem, hogy inkább nekem lenne szUkségem valakire, aki a.t edzésbeo segit. Oe jál!lzanom kellett a szercpcm, élni és keresni akartam. Itt is Albert segitett át a legnugyobb akadályokon, nagy tUrelemmel mcsélt és tájékoztatott mindenről, amit a stúdió vezetéséhez és a tagokkal való bánásmódhoz tudni kellett. Huberttel alig találkoztam, sokszor napokig sem láttam. Nem volt más válasttásom, mint időm felosztása és a kettős élet: egyrés7.t a stúdió vendégeinek az oktatása, másrészt rengeteg és megfelelő edzésmunka a világbajnoki elm meg.szerzéséért. Soleszar kiábrándltó volt: emberek, akilc nem hallgattak rám, lopták az időmet. Fi:(Cttc k, jártak a stúdióba, de egyáltalán nem törekedte.k ésszerú edzés re, és ez az idegeimre ment. Immel-ámmal végezték gyakorlataikat, iparkodni eszük ágában sem volt. Velük foglalkozni csak időpocsékolás! - gondoltam magamban. M i mindent kezdhettem volna ezekkel az órákkal! Akkoriban reggel és este edzettem. Ez volt az úgynevezcll megosztott edzés kezdete, ami később világszerte ismertté vált. Eredetileg csak azért osztottam meg az edzésem, mert munkaidóm miau, ésszerűnek tetszett. Elmélet nem állt mögötte. Reggel 9-tól l l-ig és este 7-től 9-ig gyúrtam. Az eredmény fenomenális volt, alig két hónap alatt két és fél ki lót gyara· pod tam. Amikor annak idején a katonaságnál hat órát egyfolytában edzettem, soha oem tudtam olyan súlyokkal dolgom i, amilyenekkel szerettem volna. Új edzésm6dombao ez megvá ltozott. Reggel kar om és vállam edzet: tem, ezután néhány órai pihenés és legalább két bőséges étkezés követ· kezeli, este ismét a stúdióba mcotem, lábam, mellem és a hasam erősítésére. .e:szrevettem, hogy a megosztott munkában mindig maradt elég erőm az igazán nehéz súlyok legyűrésére is. Olyan érzésem támadt, miotha minden edzés külöo napon lett volna. Pihentem, erőt gyújtbettem és új energiával telltve indulhattam a következő edzésre. Megosztott edzéstervemet eleinte biráiták és nem követték. Értelmetlen dolognak tartot· ták, hogy valaki naponta kétszer is edz. Úgy vélték, túl sokat dolgorom és tönkreteszem uz izmaima t. Nem hallgattam rájuk, tovább igyekeztem és gyorsan növeltem "maszszámat". Csak a világbajnokságon való részvétellebegett a szemern előtt. Kilátásaimat illetően sötétben tapogatóztam. Még azt sem tudtam, ho· gyan jutok oda. Hubert visszavonta ajánlatát, pénzem meg nem volt. De majd csak lesz valami kiút. Főleg Albert támogatásában reményked· tem. Sokat töprengtem lehetséges ellenfeleimen is. Mindlg azt hallottam, 41
hogy gigantikus óriások, iga7i monstrumok. Egyetlen ulmpontjaim a fotók voltak. bár tudtam, hogy azok félrevezethetnek. De azért csak megszemJéltem at utolsó bajnokság résztvevőit. - Nem- szóltam magamban -, az elsőt nem győzheted le. - Megfigyeltem a másodikat. - Ellene sincs esélyed.- A harmadik?- Hát bizony ez is erősebb nálad. [gy rágtam át magam az egész soron, hogy kitaláljam,ki ellen lehetne esélyem. A nyolcadik-kilencedik helynél már úgy véltem, hogy idáig eljuthatok, ha nagyon igyekszem. A dolog ilyen szemszögb61 nézve egy vesztes látásmódja volt. Megadtam magam, még mielőtt mérkőztem volna, mielőtt felkészültem volna. De még nagyon fiatal voltam, kevés önbizalommal. Még semmit nem tudtam a pozitiv gondolkodásmódról és a szellem test feletti hatalmáról. Albert ugyan többször beszélt az ilyesmiről, de nagyon keveset értettem belőle. Közben már a legvad abb rémhirele keringtek rólam, egyre többen jöttek a stúdióba "szömye get" látni. Mindenfélét hallottuk a testépitő körökből. - Amoidnak majdnem ötvenes karja van ... - Főleg leorom furcsállották: Arnold még csak 19 éves ... -Senki nem é•1ette ezt. A cikkek a "Kraftsport-Revue"-ben (akkori testépítő folyóirat) fantasztikusan felcsigázták az érdeklődőket. - Hogy voluli képes erre? - kérdezgettek. Teljesen oda voltak.. Valami különlegeset sejthettek, esetleg egy speciálls edzést, titkos gyógyszert vagy valami hasonlót, másként nem tudtálc magyarázni. Már csak két hónap volt a világbajnokságig. Tulajdonképpen csak hat hét, hiszen az első kettő túl zavaros és izgalommal teli volt, semhogy előkészületnek lehetett volna nevezni. A repülőjegy problémája úgy oldódott meg, hogy Albert és a stúdió néhány tagja összeadták ·a pénzt. reztem,hogy meg fogom állni a helyem. Az utolsó két héten olyan in nzíven edzettem, mint még soha. Nem akartam a többi résztvevő mellett rosszul festeni, és be akartam bizonyítani, hogy a jövőben számolniuk kell velem. Nyílegyenesen rohamoztam meg a csúcsot. Ez volt az első légi utam. Útban voltam a világbajookságra, és életemben először ültem repülőgépen . Emléksum, sok mindenre gondoltam, amíg a biztonsági övemet becsatoltam. - M i történik, ha lezuhan a gép?... - Hallottam a kerekek remegésél a behúzás alatt és összeszorult a szlvem. Biztos voltam benne, hogy elvesztünk. E'gy szó angol tudás nélkOl érkeztem meg Lond onba - l would like to go to the Royal Hotel, please ismé l m számtalanszor, egy mondatot, amit még Albert vert belém. Végül is két müncheni üzletember, akik szinlén ott szálltak meg, magukkal vittek taxivaL Amikor megérkeztünk, nem !állam egy testépitőt sem. Valami nem
43
stimmel!. Hól a Mr. Universum-bajnokság? Az üzletemberek megkérdezték a portán és lefordították a választ: van még egy Royal Hotel. Megadták a címet és rohantam a taxi hoz. Ezúttal már jó helyre érkeztem meg, ahogy megálltunk a bejáratnál, mindjárt szemembe tilnt vagy ötven batal.mas fickó az üvegajtónáL Vártak valamire. Szömyen néztek ki vattázott zakóikban, dupla szélességüre tömött vállaikkaL Volt köztük indiai és afrikai, a világmindenféle hajviseletével és öltözetében. Amint kiszálltam a taxiból, mozgásba jött a csoport, és egy pillanat múlva izgatott emberek serege fogott körül. Megragadták karom, tapogattak, és legalább tíz nyelven karattyollak egyszerre. Úgy látszott, csak rám vártak. Hallották, hogy én vagyok az első európai testépitő, akinek 50 centis karja van. Amerikában ez nem volt szokatlan, de Európában fenomenális- főleg egy tizenkilenc éves ifjúnál. Egész nap emberek fogtak körUI. Csodálták izommasszámat, karom vastagságát, nem tudtak betelni vele. Én viszont úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek. Nem tudtam, mit kezdjek a figyelemmel, amivel kitűntet tek, nem tudtam, hogyan viselkedjck. Szivesebben húzódtam volna a háttérbe, hogy a többieket figyelhessern és tapasztalatokat szerezzek. Ez volt jövetelem tulajdonképpeni oka. De egyszerűen nem hagytak. Pedig én csodálkoztam a legjobban. Életemben először láttam göndörhajú négere ket. Hitetlenül meredtem a vattás zakójú fickókra, és töprengtem, honnan lehet ilyen batalmas válluk; úgy állt oldalra, mintha gerendát tettek volna a z.akójukba. (A válasz nem váratott sokáig. Arnikor levetkőztek, nem volt a ruha alatt s:linte semmi. Egy francia még fémvázat is dolgoztatott n zakójába.) Egész idő alatt, mlg a világbajnokságra készültem, nem gondoltam komolyan, hogy megnyerhetem. Valahogy bebeszéltem magamnak, hogy csak azért utaztam ide, hogy megnézzem, milyen egy nemzetközi bajnokság. Persze eszembe jutott - úgy futólag-, hogy talán győzhetek. De ez nagyon bizonytalan elképzelés volt, inkább egy éber álom. De íme Londonban voltam, és majd minden jelenl vő testépiteS megcsodált. Ez nagyon jó hatással volt rám. Elkezdtem hinni n győzelmern lehetőségében. Ismét éreztem, hogy megnő az önbizal.mam, mint annak idején, az első nagyobb bajnokságomnáL Erősebbnek é.reztem magam, harCI
mutatták meg a fél igazságot sem a riválisokróL De a feltűnés rniatt, amit keltettern, egyre inkább úgy éreztem, hogy mindnyájukat legyőz hetcm . Ez az érzésem hamar elmúlt, amikor megpillantottam Chel Yortont. Épp a liftből jött ki, amibe be akartam lépní. Bámulatomban hátra léptem, és optimizmusomat kijózanodás váltotta fel. Bensőmben éreztem, hogy lebetetlen lesz legyőznöm ezt a férfit. Ezt azonnal felmértem , és rnáris elfogadtam a vereségemet. Yorton abszolút esélyesként jött AmerikábóL Az újságak biztos nyertesnek kiáltották ki, szeriotük a verseny ak for· rnaság. Fantasztikusan nézett ki, elegánsan és hajlékonyan , egész másként, mint ahogy elképzeltern. Én eddig azt hittem, hogy 105 kilóm és 50-es karjaim minden további nélkül a csúcsra juttatnak. De egy pillantás Chet YoJionra megéJiette velem, bogy a masszív kawk és egy bata lrnas test nem elegendő. Egy győztesnek klilőnősen jól kell kinézn ie, és Yorton éppen olyannak tűnt. Napbarnitolt volt, bronzsúnű, izmai között bemctszések, bőre alól kidagadtak az erek. E pillanatban tudatosult bennem, milyen haswos, ha a testen a vénák láthatók. Igaz, nem valami szép látvány, de nagyon so· kat vall a test állapotáról, mutatja mennyi zsír van a bőr alatt. Ha a bőr és az izomzat közölt zsírréteg van, nem láthatók az erek. Yorton Íátványa egyet mutaton: Arnold, kövér vagy . Láttam, hogy izmosabbnak kell lennem. Ez újdonság volt a számomra. Chet Yorton és a többi amerika .i hozzánk, európaiakhoz képest műremeknek hatott. Testük késznek tűnt- tökéletesnek, csiszoltnak. Az én alak&1 még közel sem volt ilyen. Én mindössze egy nagy , erős testet hoztam Londonba. Egyszerre ismét egy bosszú, hosszú út kezdetén éreztern magam, amin végig kell mennem, ha valaha ís győzni akarok. Amit itt láttam, annak alig volt köze a gigászi termethez, amire eddig töreked· tem. Ez csak az anyag volt, ami az alapformát adja. Ezen kell tovább dolgoznom, ezt kell tovább faragnom és ú]á alakítanom. Meg kell szereznem a definíciót (izomkirajzolódás), a esiszalatot és a napbarnítottságot. A bajnokság kezdete előtt a szinpad mögött számtalan elmélet cserél gazdát. Néhányan úgy vélték, hogy egy bajnokság előtt előnyös szaunázni , amitől az utolsó csepp viz is kijön a testből. Mások azt állították , hogy az izmok gyakori megfeszítése feljavítja a definíciót és az erezettséget . Minden irányból szakkifejezések hallatszouak. Hiányos angol tudásom miatt a mondottaknak még a felét sem értettem. Megzavarodtarn. Végül is találtam egy testépítőt , aki fordított, és így tudatára ébredtem, hogy ez nem sport, banern szinte tudomány. Eddig azt hittem, hogy majd ötévi edzés után mindent tudok a testépítésről, de úgy látszott tévedtem, és még sok pót olnivalóm va n.
45
• Egy testépítő bajnokság rendszerint két napig tart, az első részre délután , a másodikra pedig másnap este kerül sor. A selejtező - a részlVevők tulajdonkeppeni megítélése - délután történik. A másnap esti .hemutató, amir a nyilvánosság számára rendeznek, inkább egy nagy show, ahol kihil·derik a győzteseket. Annak idején legalábbis igy volt. A selejtező vi szonylag "száraz iigy", kiválasztolt közöoség előtt, ami főleg a sajtóból, funkcionáriusokból és a spon l<.>gnagyobb rajongóiból áll. A versenybírók mindhárom osztályt kihívják lioe-up-ra (sorakozó egymás mellett a szinpadon)- a kis-, középter metü és magas férfia kat, ebben a sorrendben. A résztvevők megitélése csoportosan és egyenként történik, pontozásos rendszer szerinr. Az eredmény másnap estig titokban marad: ekkor, a döntőben dertil ki a végleges sorrend . Dacára annak, hogy a selejtezőben még nagy a bizonytalanság, a szakértőközönség reakciój;\ból érezni le· het, hogy jól megy-e a dolog. És ezen a napon a R oya l szállóban kifejezetten jó érzésem volt -jobb, miot reméltem. Utána nagyon sokan felkerestek, hogy beszéljenek velem. Értésemre adták, hogy nem vagyok míndennapi jelenség . Amikor el foglaltam helyem a line-up-ban, valami fu•·csának tűnt. Annak dacára, hogy a legmagasabb voltam , az utolsó előtti számot kaptam. Chet Yorton később jelentkezett, ezért utolsó lett a list!\n. Ezt trükknek tartottam, tipikus amerikai trükknek, men aki utolsó a sorban, az utoljára is pózol, azzal a pszichológiai előnnyel, hogy neki van a leg,.agyobb hatása. Igen, ez az amerikaiak egyik trükkje volt, ebben biztos voltam. Miután Yortont láttam, nem vártam már sokat ettől a küzdelemtől. De amikor szinre léptem, azonnal taps fogadott. Jó benyomást keltettem a nézőkre. Hírem volt, és liatal voham, hihetetlenül fiatal. A nlianszokról, amelyeken egy bajnokság múlik, jóformán semmit sem tudtam. Fogalmam sem volt, melyik póznak milyen a hatása. Pózoló kűröm, ha egyáltalán ennek nevezhettem, legnagyobb részben ol yan pózokból állt, amelyeket má restépitőktől vagy az újságokbó l lestem cl. Nem volt kellően csiszolt, hiányzott a harmóniája, ami az alakomat kellőenérvényre juuaua volna . A nyilvános előadás másnap esre a Victoria Palace Theaterben történt. A szinpad mögött ismét nagy Ieeveredés támadt . Megpróbáltam felpumpálni magam (a bemelegítést a testépitők pumpálásnak neveúk, mert izmaik ettől nagyobbak lesznek), figyelmemet testemre öss7.pontosítani és egyidejűleg megérteni, ami körülöttem zajlik. A bemondólelkes szavakkal mutatott be: - És most, hölgyeim és uraim , bemutatom önöknek ezt a szenzációs német fiatalembert , Arnold Schwarzeneggerr! Még csak 19 éves, de már n11gyszerü testépítő , és először vesz 46
ré:sll volágbajnokságon. Üdvö7.öljük melegen! - A taps oly:on viharos és hosszú volt. hogy a beszéd végét már nem értettem. Még soha nem léptem fel ennyi ember előtt. A színház majd 300() nb.öhelye teUesen tömve volt. féltem, hogy lámpalázarnban lemerevedek és nem tudok majd póz.olni. Hogy ezt kikerüljem, meredten szemiéitem egy lámpát u plafonon. Bemutaunm első pózomat és n közönség felkiáltott lelkesedésében. És egyszerre csak ismét éreztem a régi lelkesedésem, u mélyről jövő belső melegségel. Testem lassan kibontakozoll. Beálltam a következő pózomba, és a lcözönség még jobban tombolt. Tovább pózoltam, és viharos taps kisért. Tudtam, hogy mindjárt lejár az időm, de nem akartam elhagyni a színpadot. Egyszerűen tovább meredtem a lámpára a mennyezeten, és folytattam pózoló programomat. Végül is lementem a színpadról, de a közönség tombolt. - Csináld tovább, Arnold - mondta valaki, és ismét kilökölt a szín· pad ra. Én voltam az első, akitől ráadást követel tek. Életem eddigi 19 évében még soha semmit nem éltem át, ami annyit jelentett volna, mint ez n három perc. Majd ötévi edzésemért kárpótolt - bőségesen. Utánam Chet Yorton következett. Teljesen megigézett, ahogy pózolt. KOrje önuralomról, magabiztosságról és erőról tanúskodott. Megjelenése kemény, férfias volt. Győzelmének tudata sugárzott róla, először láttam ezt a beállítottságot. Nagyszerű volt! Európában a jövő emberének számított, aki egy szép napon mindenkit legyőz. Mr. California voll. kétS7J:TCS Mr. Amerika, az összes testrészével díjakat nyert a legjobb comb, o legjobb vádli, a legjobb hát, minden. (Amerikában szokás az egyes testreszek díjazása.) Éppen a Don't Make Waves (Ne kavarj hullámokat) eim(! Hlmet fejezte be Dave Druperrcl, a szintén legend ás amerikai test· épitövel. M ár befutott filmsztárként érkezett Londonba, hogy megnyerje a világbajnoki cimet. Győzelmeben biztos volt. Ez azon is látszott, milycn könnyedén mozgou a szfnpadon, mindeo mozdulatából áradt az önbizalom. Végül is második lettem. Tisztába.n voltam vele, hogy most nem győz· hettem volna le Yortont. Mindene megvolt. ami egy világbajnoksághoz szü kséges, az izomzat. az izomelvá lasztás, a definició, a bőre szine ésegész· séges önbizalma. Tökéletesnek bizonyult, mínt egy görög szobor a kiállí· táson, patinával és mindennel, ami hozzá tartozik. Hogy a csalódásomat legy(lljem, megpróbáltam kitalálni, vajon min bukhattam el? Igyekeztem őszintének lenni magamhoz és a tÖlténteket lehetőleg pontosan analizálni. Azon kívül, hogy csiszolatlan voltam, más hibáim is voltak. Jó testtel vettem részt a bajnokságon. de nem elégjóval a győzelemhez. Nagy masszám " voh és kitünő alapformám . A vádlim
47
és a comboro azonban még gyengék voltak. Dolgo7Jlom kellett még p6· zolásomon. a diétámon és a testépítés egyéb finomságain is. Eme lclisrl!crésck tényleges fordulópontot jelentettek számomra. Egysz.erű volt; vissza kellett mennem a stúdióba és egy évig olyasmivel fog· lalkoznom, anút eddig teljesen elhanyagoltam. Ha ezzel megbirkózom. a győzelem útjára lépek , e1.zel tisztában voltam. Néhányan a bírák kö: ;ül úgy látták. hogy komoly lehetőségeim vannak. "Előadás" után felkere!ltek, Steve Reevesr·ől meséltek, aki 23 éves korában lett világbajnok és ezáltal az eddigi nyertesek legfiatalabbja volt. Úgy vélték, én megdönthetern ezt a rekordot. - Jövőre nyersz, Arnold. Te leszel a legfiatalabb világbajnok. - Tudtam, hogy igazuk van . Jövőre világbajnok leszek. Ezt azonban egyáltalán oem rartottam magától értetődőnek. Egy éven belül nagyon sokat kell változtatnom magamon. A testépítés nlnvonala állandóan emelkedik, a testépitők egyre fejlődnek. Edzésem pár éve alatt mcgfigyelhettet1), mlcsoda gyorsasággal történik mindez. 1962-beo J oe Abenda 47-es karral lett világbajnok. Tommy Samsone 1963-han szintén. De időközbeo egy 48-as kar már kevés lett az első öt közé jutás hoz. Én az 51-es karommal második vagyok . Jövőre még többre lesz szükség. Azt pedig nem is sejthettem , milyen meglepetésekkel rukkol ki Amerika. Bolondos ország ez. Látszólag kimerithetetlen tart> lékokkal a győztes tipusokba n. Mindcn évben feltOnik valami fantasztikus amerikai Iickó. Egyvalamiben bízhattam: a motivációmban. Senki sem volt oly fol · natikus, mint én, senki,.nem vágyott jobhan a győzelemre. Úgy éhe1.tem a eimre, bogy szinte fájt. Tudtam, az egész világon nincs még egy ember. aki erősebben akarja, qiint én. Néhány riporter az amerikai "izomújságoktól" bejött az öltö1.öbe és intetjút akart. Nevetgél tem, tréfának hittem. - Nem, Arnold - mondta a tolmácsarn -, kom olyan gondolják. Bekapcsolták a magn6ikat, fényképeztek. Tudni akarták, hogyan edzem, mik a titkaim. - Nincsenek - mondtam . - Inkább én szerelném megismerni az amer·ikai titkoka(. Mit akarnak tőlem? Egyre kérdetgettek. Elmeséltem alapgyakorlataimat, os7:tott cd7.ésemet. .. Mialau a szinpad mögött álltam és Chet Yortant figyeltem, fájdalmasan kellett felismernem saját hiányosságaimat. Eltekintve gyenge Jábaimtól, a hasizmokat sem edzettem eléggé, és teljesen hiányoztak ami· nőségi izmok, mi.nt például a fOrészizom, amely oly csínosan kirajzolódik a Jatisszimusz és a mellizom között. Legfeltűnőbb gyengérn mégis a lábam. Combjaim ugyan fejlettek voltak, Je nem tudtam öket hatáso· san megfeszíten i. Definíciójuk is hiányzott: úgy hatottak. mint két hatalmas oszlop. Vádlimat úgy-ahogy edzettem. de helytelenül, és annak az 48
intenzitásnak a töredékével sem, amivel a többi tCSli'éSzemen dolgoztam. Yorton a felsőcombja és a vádlíja edzésének ugyanolyan jelentőséget tulajdonított, mint a karjának vagy a mellének. Én állandóan megfeszítettem a kar- és mellizmaimat, viszont ritleán vettem a fáradságot a lábbicepszern megfeszítésére, és soha nem jutott volna eszembe, hogy uraljam a vádlim izmait. Mielött Londonba utaztam, barátaim és a suidió tagjai megegyeztek abban, hogy nagyszerű lenne, ba az első hat közé kerülnék. Ebben a körben mozogtak reményeink:, és egyetértettünk abban, hogy egy ilyen jó eredmény az első világbaj11okságon bizonyíték lenne arra, hogy egy szép napon valóban enyém lehet a elm. Albert volt a legoptimistább kö· zülünk, és úgy vélte, hogy "biztosan az első három között" leszek. Mikor aztán híre ment, hogy második: lettem , magukon kivül voltak qrömükben. Elém jöttek a repülőtérre, és egyenesen egy nagy győzelmi mulatsáwa vittek, umit Albert szervezett. Rengeteg enni-innivaló volt, és forró ritmusokra táncoltunk. De nekem más járt uz eszemben, és alig tudtam kivárni, hogy bemenjek a stúdióba és edzeni kezdjek a jövő évi világbajnokságra.
r
4. Nem pihentem, késlekedés nélkül visszaálltam n régi mcnctrendre. Na· ponta kétszer minden más gondolatomat elüztcm és a legnagyobb figyelemmel és intenzitással végeztem a gyakorlalaimar. Más szempontból is örvendetesen fejlódtek a dolgok. Hubert - Albertlel való többszöri tanácskozás után - felemelte a fiz.etésem, és minden új tag felvételekor kaptam egy kis százalékot. Persze kiadásaim is nőttek, megvettem első autó· mat, és rettentő sokat költöttem magas tápénékG élelmiszerre. Szüleimnek fogalmuk sem lehetett, milyen nehéz volt MOnchenben megállni n lábamon és sikert aratnom. Nekik úgysem tetszett, hogy katonai szolgálatom után Münchenbe mentem és elhagytam ott!lPnom, hogy edző legyek egy sportcentrum ban, és nem folytatom tanulmányaimat egy jó hivatás érdekében. Rendszercsen felhívtak és írtak, fuggattak, mikor kezdek végre egy "tisztességes" munkát és rendezett életet. - Talán egy semmirekellót neveltünk 7 - kér· dezték. - Meddig akarsz még napszámban edzeni és álomvilágban él· ni?·- Nyugodtan türtem mindezt, kibínam visszautasító magatartásukat . Ahányszor hazalá togattam valamilyen ünnepre, anyám miodig félrevont : Miért nem hallgatsz apádra, Arnold? Példaképed lehetne. Nézd meg, 6 azért elért valamit oz életben. A kapitányságon dolgozik, tekintélyes ember. Az ilyen intelem az egyik fülemen bement, a másikon ki. Vágyam sokkul magasabbra szárnyalt a polgári foglalkozásoknál, Ausztriánál és a kisvárosi tekintélynéL Pontosan azt csináltam tovább, amit szeriotem tennem kellett. Számomra csak egy cél létezett: a csúcsra jutni, a legjobbnak lenni. Mioden más csak e cél eszköze volt. Szüleimnek fogalmuk sem lehetett, milyen keményen kellett élnem
Münchenben. Hn tudták volna, vatrn.zínüleg még erősebben próbálták volna megváltoztatn i a véleményemet. Ozleti értékern "mentett meg". Már annak idején sejtettem: kell hogy valami fogalmam legyen az üzletről, ha valóra akarom váltani az álmaimat. Ez most Münchenben beigazolódott . Kihasználtam a világbajnoki második hely elérésével szerzett himevemet, és sikerüh úja bb tagokat toboromom a stódió számára, így rövid idő alatt nővehem a létszámot. A sajtó "vicevilágbajnokságorn" után részletcsen beszámolt rólam, és nemsokára én voltam a legismertebb testép!tő MUnchenben. Ez üzleti szempontból jó volt, és nekem is egyre jobban ment. Időközben Albert már Angliával és más európai országokka llevelezett vendégszereplésern érdekében. Annak idején Anglia volt az eurppai testépítés Mekkája. Az érdeklödés sokkal nagyobb volt, minl Németországb
19 éve k()rombl1n B::.varlam Alpokblln
uímogatót, hogy azok is hívjanak meg. Azt írta, hogy családjával együtt készséggel segítene pózoló kűröm összeállításában. Annak idején nagyon jól éreztem magam Bennett társaságában és ezért elfogadtam az ajánlatát. Néhány nappal az exhibition előtt Londonba repültem. Wag elszállásolt otthonában, és azonnal elkezdett oktatni a zenekísérettel történő pózolásra. Először felbáborodtam, hogy jön ez ahhoz, hogy engem, a világbajnoki második helyezettet oktasson. Ez ostoba, arrogáns reakció volt. Valójában nem is kereshettem volna jobb és megértöbb tanárt, mint Wag Bennett, aki évek óta versenybíróként működött és nagyon is jól tudta, mi az, amí a zsúrinek is, és közönségnek ís egyaránt tetszik. Szobájában bemutatta, milyen apróságokon múlik a hauísos pózolás. Én nem vetköztem le, meg akartam lepni, hadd lássa: mennyit fejlődtem a bajnokság óta eltelt egy hónap alatt. Amikor aztán mégis ledobtam a ruháimat, mély benyomást tettem rá.- Egy okkal több - mondm -egy dinamikus, muzikális pózoló kür összeállítására. Wag elképzelése teljesen megzavart. Egyszerűen nem volt érzékeni a zenéhez, és egyáltalán nem tetszett az az álklasszikus vacak, amit kikeresett számomra. Annak idején mindent, amí régi vagy klasszikus volt, unalmasnak találtam. Jobban tetszett volna valami ritmikusabb, lendületesebb. De Wag megmagyarázta, hogy a szinpadi fellépéshez dramatikusabb kompozlcióra van szükségem. Véleménye szerint e kívánalmaknak leginkább az "Exodus" filmzenéje felelt meg. Wag oly smíről beszélt, amit ugyan megértettem , de még sohasem gondoltam végig: a testépítés show és üzlet,főleg a bajnokságok és a fellépések. Ha ebben az üzletágban valaha is sikeres akarok lenni, akkor meg kell tanulnom a megjelenést, "sbowman"-ná kell válnom. Ez az érv hatott. Feltette az Exodus !emezét. Eleinte $átlásos voltam, szégyenkcztem. Kuncognom kellett. Képtelen voltam erre a zenérc pózolni. Wag rábeS7..élt, hogy próbáljam meg. Megmutatta, hogyan kell a zene hömpölygésével a legjobb, leghatásosabb pózokba beállrti, és a nyugodt , lassú részek alatt miként kell finomabb, egyszer(lbb mozdulatokat végezni. Megtanított ritmikusan és folyékonyan mozogni. Képeket mutatott más testépitökröl, és filmeket vetített különböző pózoló programokról. Elmagyarázta, miért jó az egyik és miért nem a másik. Két nap alatt teljesen új kűrt állitottunk össze. Nem vagyok biztos benne, hogy Wag kezdettől fogva meg volt-e győződve róla, sikerül-e ez nekem. Nagyságommal és súlyommal, bizonytalanságommal elég gyámoltalannak és nehézkesnek tűnhettem. Fejlődést se nagyon mutathattam. Gyakorlás közben soha nem vagyok jó. Csak
a
52
akkor "indulok be", ha valami függ tőle. És pontosan ez történt első Jondoni fellépésernen. Amint a színpadon álltam, remekül mcnt. Az eredmény elképesztő volt. Mioden úgy történt, ahogy Wag jósol ta. Ha a zene felduzzadt, tapsoltak, ha elcsitult, megnyugodtak. Mikor vége volt, abba se akarták hagyni az ujjoogást és a tapsot. Tisztában voltam vele, hogy ez a zenén is múlott, megtette a hatását. Pózoldsom eddig egy némafilmhez hasonlitott, most egyszerre hangosfilm ll:tt belőle. Új dimenzió tárult fel előttem. A test domborulatainak hatásosabb kiemelésére speciális fényszórókat alkalmaztak, és ennek a zenével való össtbatása lenyűgöző volt. Úgy éreztem. mintha valami újat teremtettem volna, valami nagyon kielégitöt. Szfnpadon álltam és 2000 ember nézett. Nagyszerű volt. Ezen az estén adtam először autogramot. Megfoghatatlan! Tolongtak az emberek körülöttem és cédulákat nyomtak u kezembe. Először nem tudtam, mit akarnak. -lrd rá a neved!- kiáltotta Wag.- Autogramroot akarnak tőled l- Micsoda érzés volt Arnold Schwarzenegger! amOsorfilzctre frni l Egyszerre csak sztár lettem. A bodybuilding csakugyan űzletté vált számomra. Az ,,Exodus zenéjét mindenhová magammal vittem. Mint Igazi profi léptem fel, saját z.enémmel, és én mondtam rneg a rendez6nek, hogy milyen fényszórót használjon és mikor nyiljon vagy záruljon a függöJly. Mit tegyek - ilyen vagyok: ha belekezdek valamibe, átveszem a vezetést. Bemutatóink egész Nagy-Bótanniában sikeresek voltak:. Hollandiába is eljutott a hírem, meghívtak. Nem akárkit óhujtottak, banern Arnoldot, pedig még kezdő voltam. Hirtelen népszerílségemet az l magyarázom, hogy hatulmasnak hatottam, látványosnak. Az emberek jobban tudták azonositani magukat egy nagy, erős testtel, mint egy tökéletes alakkal. A Chet Yortoo-féle kidolgozott izmú amerikaiak még nem voltak divatosak Európában. Egy igazi ódással többet lehetett kezdeni. "Ausztriai óriás"-nak vagy .,Osztrák tölgyfá"-nak neveztek. Az újságole hozsannáztak: "Ha Herkules ma élne, Arnold Schwarzeneggernek hlvnák." Fellépéseimért 200-500 márkát, plusz önköltsége! kaptam. Nem valami sok (mai viszonylatban), de engem teljesen kiel ített. Amit eddig kerestem, az szóra sem volt érdemes. Még olyan fiatal volt.am! Egy szép napon nagy pénzhez jutok, ebben biztos voltam. Ez még csak a tapasztalatszerzés időszaka volt. Megtanultam a kis trükköket: n mosolyt, a mimikát, a csekélységek figyelembevételét, a pózok számának korlátozását, bogy még nagyobb hatásuk legyen, és a nézök ráadást követeljenek. Profi lettem. Fellépésem minősége magasan túlszárnyalta koromat és tnpusztalatomat. Hirtelen testi fejlődésem, sikerem, a váratlan hírnév, mindez oly gyorsan jött, hogy szinte azt se tudtam, mi történik velem.
53
Bgész évben nagyon keményen edzettem. Régi módszeremet, a felosztott edzést megtartottam - de már nem kényszerből. Időközben sok más testépltö is emódszer szerint gyakorolt. A "split-program"-ról az amepkai szaklapok úgy írtak, mintba ez lett volna a titkom; divattá lett. Azt hitték, ezen a módszereo múlott gyors fejlődésem. Müncheni életem lassan kellemesebbé és vidámabbá vált. Sok testépítővel ismerkedtem meg, akik szintén versenyszerüen edzettek, és egyre nőtt a hírem. Fényképeztek, inteJjúkat készítettek velem, az érdeklődés központjában álltam és sztámak éreztem magam. A dicsöség a fejembe szállt. Fiatal voltam, s az agyondicsérés végül is oda vezetett, hogy gyakran és felesleges módon bajt kevertem. Néhányszor nagyon bután, hetykén, pimaszul viselkedtem. Ez idő tájt kezdett az erőemelés érdekelni. Megismerkedtem Franco Colombóval és edzőtársak lettilnk. Franco ébresztette fel a kiváncsiságo mat az erőemelés iránt, én pedig az övét a testépítéshez. Örömet okozott a nagy teljesítményű erőkifejtés, és ezért egyre gyakrabban vettem részt erőemelő bajnokságokon. A német testépítő bajnoksággal párhuzamosan az erőemelő-bajnokságot is megrendezték ezekben az években. A nehéz súlyokkal való munka nemcsak lelkileg elégített ki, hanem még tovább növelte a »masszámat", amire véleményem-szerínt még mindig szükségern volt. A gondolattól, hogy mínél több ,.masszát" építsek fel, oem tudtam eltérni, azonkíviil meg akartam tudni: milyen megterhelést bir el a testem? Példaképem, Reg Park szintén nagyon erős testépitil volt, 270 kilóval guggolt és fekvenyomásban 230 Jdlót teljesített. 1967-ben megnyertem a német erőernelő bajnokságot, nehézsúlyban. Testsúlyom ekkor 115 kg volt, és most már céltudatosan kezdtem el testem csiszolását, izomzatorn minöségének javítását. 1967 januárjában megismerkedtem Reg Parkkal. Miután a világbajnokságon második lettem, levelezni kezdtünk, illetve Albert révén érintkeztilnk. Korábban, mikor még kezdő testépítő voltam, úgyszólván egy senki, nem próbálkoztam, mert nem voltam biztos benne, hogy válaszol-e. Azóta azonban megváltozott a helyzet, Park már hallott rólam és örült, hogy megismerhet A következő év elején akart Londonban fellépni, és felajánlotta, hogy ott találkozzunk. Azonnal irtam Wag Benettnek, és megkérdeztem, lehetséges-e, hogy Reg Parkkal egyiltt lépjek fel? Emlékszem, már Londonban voltam és a stúdióban hallottam, hogy Park egy óra múlva itt lesz. Tovább edzettem, növekvő izgalommal. Alig tudtam kivárni, hogy megérkezzeo, akár egy kisgyerek, annyira izgultam. Személyesen fogok megismerkedni a bálványommal J E gondolat mámorossá tett.Megnöveltem a súlyt a rúdon, nézegettem magam a tükörben,
54
és úgy gyakoroltam tovább, mintba még fejlődhettem volna, míelőtt megérkezik. Felpumpáltam az izmaimat, a legjobb formában akartam bemutatkomi. Saját viselkedésern is meglepett, teljesen megzavarodtam. & egyszerre csak ott volt. Először Játtam a bálványomat a valóságban - lenyQgöző volt. Emlékszem, hogy elfogultságomban milyeo hülye vigyor ült ki az arcomra. Rámeredtem és mosolyogtam - majdnem mint egy kislány, aki belehabarodott egy fiúba, nem tudja, hogy mit mondjon és zavarában mosolyog. Elállt a szavam. Féltem megszólalni, nem tudtam, hogy kezdjem. Semmi esetre sem akartam valami helytelent mondani. Fel akartam kelteni a figyeimét, dicséretet, elismerő szavakat akartam hallani - és meg is kaptam. Viselkedésern nagyon furcsának tűnhe tett neki. Mint egy izgatott gyerek futkostam körülötte és bámultam az izmait, mindenáron beszélni akartam vele, ami nem volt egyszerű, hiányos angol tudásom miatt. De kevés szóból is kitűnően megértettük egymást. Olyan sok évig volt Reg Park életem egy része, és most vele tréningezhettem, őt figyelhettem! Hires volt néhány izmáról, amelyek nekem hiányoztak- például vádlijáról, delta- és hasizmáróL Ezek a legfontosabb izmok egy igazán herkulesi alakboz. Mindez elég ok volt számomra, hogy abbahagyjam a szamárkodás!, és inkább az edzésprogramját figye!jem. Elklsértem Reget turnéjára - Írországba, Manchesterbe, és más angol városokba. Alaktípusunk egyezett; magas, széles, erőteljes, és ez tetszett az embereknek. Az első előadáson ő mutatott be a közönségnek, és kijelentette, hogy szemében én vagyok a következő világbajnok: néhány év múlva én Jeszek a legnagyobb testépító, aki valaba is létezett. Körutazásunk Reg Parkkal egy hétig tartott. Megfigyeltem, és nagyon sokat tanultam. tőle. Az ragadott meg legjobban, hogy teste ugyanúgy reagált, mint az enyém. Mindketten a nehéz muokát részesítettük előny ben, főleg rúddal dolgoztunk, kevésbé kézisúlyzóvaL Fantasztikus volt az az érzés, hogy Reg Park az edzőtársam, hogy velem dolgozik vagy felettem áll, hogy segítsen, ba túl nehéz a súlyzó, vagy ha görcsöt kaptam az erőfeszítéstől. Társaságom elég fárasztó lebetett számára. Sok mindent még nem értettem igazán és problémáimról beszélnem kellett vele. Nem volt például világos, miért kell különböző testépitőknek ugyanazon testrészeikre másféle gyakorlatokat végemlOk. Reg úgy vélte: ez a csontozaton múlik. Nyilvánvaló, hogy egy rövidlábú férfinak kevesebb guggolás elegendő, mert lábai gyorsabban elérik a kivánt vastagságot - ezért ne legyen soha kistermetG férfi az edzőtársam, hosszú lábszáraimnak több ismétlésre, nagyobb súlyra van szükségük. A rövid idő, mialatt Reg Parkkal edzettem, bármi másnál jobban segitett abban, hogy megszünjenek a kétségeim más sikeres testépitők edzés-