TAVI KATA
Szívkeringő
Első kiadás Könyvm Könyvmolyképző olyképző Kiadó, Kiad ó, Szeged, Szeged, 2017
Írta: Tóth Katalin Szerkesztette: Róbert Kata Copyright © Tóth Katalin, 2017 Borítóterv: Németh Balázs ISSN 2060-4769 ISBN ISBN 978 963 457 266 4 A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet a borítóbelsőn Katona Ildikó munkája. © Katona Ildikó, 2014 © Kiadta a Könyvm Könyvmol olyk yképző épző Kiadó, Kiadó, 2017-ben Cím: 6701 Szeged, Pf. 784 Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139 E-mail:
[email protected] www.konyvmolykepzo.hu Felelős kiadó: Katona Ildikó
1. FEJ FEJEZET EZET AUGUSZTUS, AMIKOR TÚL NAGY A CSALÁD Lilla Lill a AMIKOR HAVASI KRISZTIÁN ÉS ZENTAI MÁRK egy társaságba keveredik, mindig történik valami izgalmas. Ez a két fiú évek óta meghatározó szerepet tölt be az életemben, hiszen Márk az egyik legjobb barátom és a legnagyszerűbb táncpartner, akivel valaha együtt dolgoztam, Krisztián pedig a szomszédom és a szerelmem, a lehető legjobb srác, akit kívánhatok magamnak. Viszont amikor a végzet egy helyre tereli őket, mindig szembesülök vele, mennyire nehéz menedzselni az életemet így, hogy utálják egymást. Most is pont egy ilyen helyzetbe csöppentem cs öppentem.. Úgy volt, vol t, hogy a sulikezdés s ulikezdés előtti elő tti szom s zombaton baton egy utols utolsóó strandolá s trandolást st terveztü ter veztünk nk Krisztiánnal, de alighogy elindultunk, meglepő dologról értesültem. Épp a másnapi, többiekkel közös találkozóról beszéltünk, amikor felmerült Márk neve is, akiről semmit se tudtam már hetek óta. Nyilván én hoztam fel a témát, mert Krisztián általában nem említi meg magától, de ezúttal kiderült, hogy többet tud, mint én. – Hogy Hogy érted, hogy hogy ma cuccol haza? haza? – szegeztem szegeztem neki a kérdést. – Bakker Bakker,, elszóltam magam, agam, mi? – kérdezte Krisztián és majdnem egy oszlopba verte a fejét a buszmegállóban. – Nem tudtál róla? Megráztam a fejemet. Márk nyáron szó nélkül elutazott, azt sem említette, mikor jön haza. Rejtély, Krisztián honnan szedte az infóit, de holtbiztosan állította, hogy ma érkezik. – Nagyon Nagyon utálnál, utálnál, ha elkanyarodn elkanyarodnánk ánk az Elízium Elíz ium Tánciskola Tánciskol a felé? – kérdeztem óvatosan. – Nem téged téged utálnálak utálnálak – felelte grimaszolva. grimaszolva. – Ha zavar, zavar, akkor akkor nem kell jönnöd. jönnöd. – De te minden mindenkképp mész? mész? – kérdezett kérdezett vissza semleges semleges hangon hangon.. Haboztam. Így érezheti magát a tornász, aki több méterrel a föld felett
egyensúlyoz egy lehetetlenül vékony kötélen. Minden alkalommal, amikor ez a két fiú egymásnak ütközik, imbolyogni kezdek a képzeletbeli kötélen, és attól félek, hogy lezuhanok. Természetesen Krisztiánba vagyok szerelmes, de akkor sem akartam feladni egy különleges barátságot csak azért, mert nem kedvelik egymást. Nem mintha Krisztián valaha is erre kért volna. Persze nem úgy terveztem, hogy tartósan egy helyen legyenek; éppen csak meg akartam kérdezni Márktól, hogy mi van vele, mert hetek óta nem értem el, mintha se térerő, se mobilinternet nem lett volna a közelében. Kizárólag a meglepetésszerű, személyes találkozástól remélhettem eredményt. Viszon is zontt Krisztiánn Kri sztiánnak ak ígértem ezt a napot, és nem akartam elrontan elr ontanii a kedvét. kedvé t. – Nem muszáj… – mondtam ondtam,, és majdnem elköny elkönyveltem, hogy hogy ez nem jött össze, amikor Krisztián ismét meglepett: – Elkísérlek Elkísérl ek – felelte vigyorogva. vigyorogva. – De egy feltétellel: feltétellel : előre előr e bele kell egyezned valamibe. – Látatlanban Látatlanban nem egyezem egyezem bele sem s emm mibe, tudhatn tudhatnád. ád. – Akkor Akkor nincs nincs alku. alku. – Nem játszol tisztán – figyelmez figyelmeztett tettem em,, de azért mosolyog mosolyogtam tam.. – Dehogy Dehogynem nem,, csak jobban taktikáz taktikázom om.. Ne vedd magadra, ezért vagyok vagyok csapatkapitány – felelte olyan beképzelt vigyorral, amit látva kedvem támadt felképelni azt a helyes arcát. Aztán megcsókolni. A gyermeki módon csillogó szeme azonban elárulta, hogy semmi rossz ne várhat rám, úgyhogy megadtam magam. Ami azt illeti, ijesztően könnyen. – Nem bánod meg meg – ígérte. ígérte. – Na jó, és mi lenn l ennee az? – Menjün Menjünkk el táncolni. táncolni. – Tessék? Tessék? – Gyere Gyere el velem táncolni táncolni – kérte. El sem akartam hinni ezeket a csodálatos szavakat. Krisztián és a tánc együtt? Mintha egy hatalmas ajándékot kaptam volna az élettől, aranyszínű masnival átkötve. Határozottan tetszett a csomagolás is, mert farmert és fehér pólót viselt, ami esetében a dögösség szinonimája. Szőkésbarna haja rövid, és úgy fest, mintha valamelyik romantikus könyv borítójáról ugrott volna le, hogy velem töltse az
idejét. Az arcszesze illatához ölelések, simogatások és csókok emléke társul. Már így is tócsává olvadtam, de akadt még egy összetevő, mégpedig az elképesztő félmosoly az ajkán, a jkán, amitől nekem nekem is mosolyog osol yognom nom kellett. kell ett. – Mondd, Mondd, hol és mikor, mikor, és én ott ott leszek. leszek. – Lesz egy egy kon koncert cert a Crash Café ban szeptemberben. Nem ismerem a bandát, ban de kaptam rá jegyeket, és amúgy is a buli a lényeg utána. – Koncert Koncert és buli? Kihagy Kihagyhatatlan. hatatlan. – Egy Egy Kowalsky és a Vega koncertre szívesebben mennék, ennék, de így is jónak tűnik. Közelebb léptem hozzá, mert annyira örültem, hogy a karjába kellett bújnom. Bárhova elmentem volna vele táncolni. – Ünn Ünnepiün epiünkk valamit? valamit? – Nem különösebben. különösebben. – Akkor Akkor le akarsz nyű nyűggözni? özni? – Teszek egy újabb próbát – felelte, és némi némi késéssel kapcsoltam össze a kimondott szavakat a viselkedésével. A kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta, obban mondva belenyúlt a farmersort hátsó zsebébe, és úgy húzott magához. Hozzászoktam, hogy a keze nem szokott tétlenkedni, de most úgy éreztem, célozgat. Mintha úgy értette volna, tesz egy újabb próbát az elcsábításomra. elcsábításomra. Hát, ez felrázott. A júniusi buli óta valamivel feszültebb a viszonyunk, mert nem úgy végződött, ahogy bármelyikünk eltervezte. Valószínűleg egyikünknek se kellett volna tervezgetnie, mert nagyobb lett a csalódás így, hogy rosszul sült el. Legalábbis nézőpont kérdése, mi számít rossznak, elvégre másnap reggel annyit nevettem, nevettem, hogy majd bepisi bepi siltem. ltem. De ez a tényeken nem változtat. Nem történt semmi, és egyikünk se erről témázott a nyáron. A magam részéről kudarcnak éltem meg, és Krisztián valamiért nem erőltette az újabb alkalmat. Ezek szerint azért, mert egy igazán különleges randit szervezett hozzá. – És hol van ez a Crash Cafe? Cafe? Még nem hallottam róla. Belőtte a helyet a belvárosban, és elmagyarázta, hogy mostanában nyílt, és igazából napközben kávézó, este klub. A tulajdonosnak van egy étterme is. – Oké, Oké, titokban titokban menedz menedzser ser vagy ott, ott, hogy hogy enny ennyire vágod a témát? témát? – nevettem nevettem.. – Nándi Nándi mesélt a Crashről. Crashről. Így is oké, hogy új helyen lesz?
– Naná, Naná, hogy hogy igen. igen. Ki Ki nem hagy hagynám. nám. Totál feldobódtam, hogy elmegyünk erre a koncertre. Tény, hogy tartok az ismeretlen helyektől, de Krisztián az évek alatt szépen lefaragott ebből a parámból, hiszen mindig elvitt valahová, így egyre magabiztosabb lehettem. Krisztián annyira megenyhült, hogy később tényleg felkísért Márkék lakásába is. Emília, Márk anyukája nyitott ajtót, de alighogy meglátott, bevágott egy ijedt fejet, és szabály szerint ellökdösött a küszöbről, mondván, hogy most ne alkalmas, mert Márk perceken belül hazaér. Majdnem az orromra csukta az ajtót. – Ez meg mi volt? – kérdeztem Krisztiántól, Krisztiántól, aki a lépcsők lépcs őkorlá orlátn tnak ak támaszkodva, ártatlannak korántsem nevezhető arccal figyelt. – Én tudjam tudjam?? – kérdezett kérdezett vissza. Értetlenül bámultam a csukott ajtót, ami egyértelműen jelezte, hogy kizártak innen. – Megvárhatn Megvárhatnánk ánk lent – ajánlottam, ajánlottam, mert túlságosan túlságosan furcsál furcsállottam lottam a Zentai entai család viselkedését ahhoz, hogy simán elsétáljak. – Minden Minden vágyam vágyam – nyögt nyögtee be Krisztián fanyalogva. fanyalogva. Levágtattu evágtattunnk a lépcsőn lépcs őn,, és a tánciskola melletti utcában várakoztunk. Smiley-kat rajzolgattam egy öreg kiskocsi poros, hátsó szélvédőjére, hogy elfoglaljam magam. Mi tagadás, ráfért volna egy alapos mosás Emília járgányára. járgányára. – Ha elmondod, elmondod, mi folyik itt, jobban telik az idő – próbáltam próbál tam újabb részleteket kicsi kicsikarn karnii Krisztiánból. – Miből gondolod, gondolod, hogy hogy tudom tudom?? – Onnan Onnan,, hogy hogy van egy fejed ilyen il yenkkor. – A jó hírt Zentainak entainak tartogatom tartogatom – felelte, majd elkapta rólam a tekintet tekintetét. ét. Épp ekkor fordult be a sarkon egy magas, széles vállú srác szürke trikóban. Hatalmas utazótáskát cipelt, de mintha nem is lett volna súlya. Márk majdnem tökéletes pókerarccal figyelt minket, csak az egyik arcizma rándult meg egy kicsit. – Na, helló – köszönt köszönt természetesen természetesen.. Annyira tipikus, Márk-féle viselkedést nyomott le, hogy eldönteni se tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Több hétre felszívódik, semmilyen fórumon nem lehetett elérni, én a körmöm rágom, hogy mi van vele, most meg van képe ötmillió olvasatlan üzenet után annyit odalökni, hogy na, helló. helló. Élből az arcába karmolta volna, és ugyan ki hibáztatna érte?
– Fogadóbizottság Fogadóbizottság is jár? jár ? – folytatta folytatta vigyorogva, vigyorogva, de nem tudtam tudtam rá figyeln figyelni,i, mert a porlepte, narancssárga kiskocsi mellett hirtelen felfigyeltem egy ismerős rendszámra. – Ez nem Nándi Nándi kocsija? – bukott bukott ki ki belőlem belől em a kérdés, és Krisztiánra nézte nézte megerősítésért, aki azonnal bólintott. – Mit keres keres itt? i tt? – Egy Együtt ütt vannak vannak – felelte Krisztián totál lazán, és a két kocsira mutatott utatott,, de természetesen a két sofőrt értette rajta. Váratlanul ért a hír, ahogy Márkot is. Szabály szerint eltorzult az arca. Szóval ezért tűnt olyan jókedvűnek Krisztián, mert tudta, hogy Márknak ma kemény napja lesz. És egyértelműen a nagybátyjától szerezte az infóit. – Szívatsz? Szívatsz? – kérdezte kérdezte Márk. – Mert Mert még még viccnek is szar s zar.. – Annyi Annyi minden mindennnel tudnálak tudnálak szívatni szívatni – vágta rá Kriszt Kri sztián ián vidáman de hidd hidd el, ekkora baromság eszembe se jutott volna magamtól. Az van, hogy tényleg összejöttek, és most akarják elmondani. Ekkor beállt a legmagasabb fokozatú vészhelyzet, amit Márk- Krisztián fronton valaha is tapasztaltam. Egyszerűen elkezdtek beszélgetni, úgy, mint a normális emberek. Alaphangerőn. – Mikor történt? történt? – Anyádék Anyádék azt fogják fogják kamu kamuzni, zni, hogy hogy a nyáron, yáron, de Nándi Nándi tavasszal már randizgatott egy nővel, párszor kirúgott a lakásból is emiatt, és azóta ül az az idióta vigyor a fején, amit majd látni fogsz. – Hónap? Hónap? – Március körül. körül. – Menn Mennyire biztos? – Fogadnék Fogadnék rá. Nem akarta akarta bemutatn bemutatnii a csajt, csaj t, mindig mindig hárí hárított tott,, amikor amikor faggatn faggatnii kezdtem. Nemrég meg rólad kérdezett. – Mit? – Hát, hogy hogy mennyire ennyire vagy pszichopata. pszichopata. Oldalba böktem Krisztiánt, mert tuskón viselkedett. – Agyon Agyonversz, versz, Táncoslány. Táncoslány. Elengedtem a fülem mellett, mert igazából csak akkor tudtam volna ártani egy Krisztián méretű srácnak, ha hoztam volna a legjobb barátnőimet, egy emberevő kuty kutyát át és egy sokkoló sokkolót.t. Anélkül nincs esél e sélyem yem közelhar közelharcban. cban.
Esküszöm, keresni kezdtem a dementorokat a közelben, annyira elkezdte fázni, de csak Márk hangulata lett olyan fagyos, hogy megborzongtam. Aztán egy szempillantás alatt átment terminátorba, és mintha minden érzelmet letöröltek volna az arcáról. Meg se lepődtem volna, ha kiderül, hogy a bőre alatt fémváz van, és a szíve helyén egy motor kalapál. – Miért egy Havasi kellett ell ett neki? neki? Valaki megmagy egmagyarázn arázná, á, mert én holt hülye hülye vagyok, hogy ezt megértsem. A kirohanás közben rám nézett. Jogos. Tulajdonképp nekem is pont egy Havasi kellett. – Megpróbál Megpróbálhhatom elmagyaráz elmagyaráznni, de nem hiszem hiszem,, hogy hogy megérted. megérted. Valahol megértettem a zaklatottságát, valahol nem. Emília az én tündérkeresztanyám, aki egyedülálló anyuka, szóval abszolút szingli, mellé nagyon csinos, és pont az a korosztály, mint Krisztián nagybátyja. Aki hasonló paraméterekkel bír külső és belső terén is. Nándit főleg azért kedveltem, mert tavaly teljesen jól kezelte, hogy majdnem felgyújtottam a konyháját. Ezzel örökre belopta magát a szívembe. Szerintem csak jó dolog sülhet ki a kapcsolatukból, azonban úgy tűnt, ezt egyik fiú sem látja be. Nagyon egyetértettek abban, hogy nem létezhet olyan univerzum, ahol egy Havasi és egy Zentai vezetéknevű ember megérti egymást. És ha mégis, mégis, ők nem szeretnének abban élni. él ni. – Szerintem Szerintem fura, fura, ha azon pattogsz, pattogsz, hogy hogy anyudn anyudnak ak pasija van va n – mondt mondtam am.. Márk meg tudott volna ölni a pillantásával, és rájöttem, hogy akaratlanul is tanácsot osztogatok, amiről vagy ezerszer le akartam már szokni. – Most tényleg tényleg fogalmad fogalmad sincs, miről lököd itt az észt, Lil. il . Az életben él etben ne volt még egy normáli normáliss pasij pas ijaa se, és idetartoz i detartozik ik az apám is. – Miért? Már majdnem elkezdett önként mesélni magáról, ami akkora élmény lett volna, vol na, mintha mintha két két karácso karác sony ny lenn le nnee egy évben. évb en. Vagy Vagy minden inde n hónapban hónapba n szülinapo szüli napo lenne. Vagy Pintér nem tanárnak áll, hanem kukásautó-sofórnek. Természetesen, ahogy azt vártam is, ugrott a második karácsony eljövetele, mert Márk nem nyilatkozott az apjáról, akiről amúgy semmit se tudtam. Márkot mindig is egyedül nevelte az anyukája, mert az apjával nem házasodtak össze, és nem is állt mellettük soha. Sőt, a kilétéről anya és fia egyaránt hallgatott. Márk egy morgással elköszönt, és elnyelte az épület.
– Ez kem kemény ény menet lesz. Úgy tűnt, Krisztiánt egyáltalán nem zavarja, hogy lelőtte a poént. Legalább egyikünk úgy érezhette, hogy volt értelme eljönni, mert én tulajdonképp semmit se tudtam meg arról, Márk hogy van. – Miért utálod utálod ennyire ennyire Márkot? Márkot? – tettem tettem fel a sokszor sokszor ismételt kérdést. Mindig rem re ménykedem énykedem,, hogy hogy egyszer egyszer rendes választ vál aszt kapok. – Most ez honnan honnan jött, Táncoslá Táncoslány ny?? Rendes voltam, voltam, figyelmez figyelmeztett tettem em.. – Ha szerinted ily il yen, amikor amikor rendes r endes vagy, vagy, nem akarom, akarom, hogy hogy kom komolyan olyan utálni utálni kezdj kezdj – mondtam kétel kételkedve. kedve. – Sose foglak utálni, ne parázz ezen. ezen. – És Márkot Márkot megpróbálnád a kedvemért edvemért nem utálni? utálni? – Enn Ennyi erővel azt is kérhettem volna, hogy mássza meg a Mount Everestet, de Krisztián már annyiszor felülmúlta önmagát, hogy még hittem a csodákban. – Erre nem veszel rá. Így Így jártam jár tam.. Inkább Inkább felnőtt fel nőttem, em, és beláttam bel áttam,, hogy csodák nincsenek. – Gondolom, Gondolom, örülsz, hogy hogy táncos táncos marad – jegyezt jegyeztee meg, amikor amikor útn útnak indultunk. – Márk a legjobb, úg úgyhogy yhogy igen. igen. Mivel Márk mindig is kosarazni akart igazán, nem táncolni, év végén rögtön lecsapott egy felmerült lehetőségre, hogy átiratkozhatna utolsó évre a kosárcsapatba. Teljes gőzzel nekiállt ezt leszervezni, bele is élte magát. Az évzárón még nem született döntés az iskola részéről, aztán az élet mindenki helyett eldöntötte, hogyan legyen. Egész nyáron gondolkodtam az átjelentkezésén, de mindig ugyanarra jutottam. Nyilván az a lényeg, hogy Márk mit szeretne, de akkor sem volt értelme, hogy eldobja magától ezt a háromévnyi tánctagozatos gyakorlatot. Lehet, hogy a Dunaparti táncos bizonyítványa nem nyitja ki csak úgy az ajtókat, ha táncosként akarsz dolgozni, mégis jelentenie kell valamit. Aztán az egész megoldódott magától, hiszen a srác, aki miatt megüresedett volna egy hely a kosárcsapatban, mégsem költözött el. Ezzel értelmét vesztette az egész szervezkedés, és Márk álma, hogy kosarasként végzi el a gimit, meghiúsult. Krisztián nem kommentálta a Márk képességeire tett megjegyzést, hiszen mégiscsak az ő kezét fogtam, vele fogok koncertre menni, és talán ha egyszer megjön az eszem, tovább is lépek végre.
*** *** Késő délután értünk haza, és a ház előtt sokáig csókolóztunk, majd elköszöntem, mert megígértem anyának, hogy én csinálom a süteményt a vacsorához. Bevetette a frissen szerzett szakácstudományomat, ugyanis a nagyi nyáron átadta nekem a szupertitkos és utánozhatatlan diós kosárka nevű sütemény receptjét. Ez a csoda kívül kosárka formájú islertészta, ami aszalt áfonyával, lekvárral és diós töltelékkel van tele. Gyilkolni tudnék az utolsó darabokért, és általában meg is szoktam kaparintani. A családból még senki nem mert háborút indítani vele emiatt, mert azt mondják, mondják, ilyenk i lyenkor or tisztára tömegg tömeggyilkos yilkos fejem van. – Mi a helyzet? helyzet? – kérdezte kérdezte anya, anya, mire összefoglal összefoglaltam tam neki neki az egész napomat. napomat. Anya szorgalmasan nyitogatta a fiókokat, és pakolászott, néha hümmögött, de nem szólt közbe. – Vélemén Vélemény? y? – Márk történetéh történetéhez ez nincs nincs különösebb különösebb hozzáf hozzáfűz űznivalóm nivalóm.. Kedvelem Nándit, Nándit, hisz tudod, és Emíliát is. A szülői értekezleteken ritkán szólal meg, de valaki mindig kínosan érzi magát miatta. – Rokon Rokon lélek, mi? mi? – Nem kedvelem a tucatem tucatembereket. bereket. Én a stílust szeretem, szeretem, és neki neki van. Na, mindegy. Gratulálok nekik, éljenek boldogan, házasodjanak össze, Márk pedig idővel idő vel majd aj d hozzászokik hozzászokik a gondolathoz. Rákérdeztem a koncertre, hiszen kellett az engedélye is. – A koncert koncert jó ötlet, ötl et, menjetek menjetek nyug nyugodtan odtan – felelte. – Most már már szó nélkül nélkül elengedsz elengedsz minden mindenféle féle klubba? klubba? – Nem mindenfélébe, mindenfélébe, és nyil nyilván ván tudni tudni szeretném szeretném a paramétereket, paramétereket, de igen. igen. Mindjárt tizennyolc vagy, ez a normális. – És szerinted Krisztián Krisztián miért miért ellenszen el lenszenvezik vezik ennyire ennyire Márkkal? Márkkal? – Szerinted Szerinted miér miért? t? – Régebben Régebben féltékeny féltékeny volt rá, de most nem úgy úgy tűn tűnik. Leküzdh eküzdhette ette a féltékenységét, vagy csak direkt nem mutatja? – Aki Aki féltékeny féltékeny, annak annak általában nincs nincs elég önbizalma. önbizalma. Ez a feltevés azért elég röhejesen hangzott. – Krisztiánnak Krisztiánnak nincs elég önbizalma? önbizalma? Láttad már a srácot? Itt Itt lakik ám a szomszédban, szomszédban, szívesen szíves en bemutatlak bemutatlak neki.
– Nagy Nagy általán általá nosságban beszéltem. beszéltem. És ha valakinek a véleményét véleményét kéred, ne legyél cinikus, ha elmondja – oktatott ki szelíden. – Ne haragudj, haragudj, csak ez olyan abszurd. abszurd. Krisztián a gimi gimi kezdete kezdete óta olyan, olyan, mint egy… – …kiskakas? …kiskakas? – vágott közbe közbe any anya. – Nem kimon kimondottan dottan egy állatfajjal áll atfajjal fejeztem fejeztem volna be a mondat mondatot. ot. Anya letette a konyharuhát, és nekidőlt a pultnak. A teljes figyelmét élvezhettem. – Játssza a menő fiút, fiút, mert helyes helyes pofija van, kiváló sportoló és elég jó tanuló is. Elismerik, mert ilyen a gimis hierarchia, de ez nem feltétlenül jelent valódi önbizalmat. Miért csak Márkra féltékenykedett? Te mondtad, hogy csak vele kakaskodott. Nem tudom, ki hogy van a saját anyjával, de én pont ezt a kíméletlen racionalitást bírtam az enyémben, amivel a világot látja és magyarázza. – Ez lett volna volna a következő következő kérdés kérdés.. – Szerintem Szerintem Márkot Márkot tartja magával magával egyenlőn egyenlőnek. ek. Vagy Vagyis is ugyan ugyanolyan olyan erősnek. – Enny Ennyii a titok? – Hacsak kettőtök kettőtökkel kel nincs nincs valami kimondat kimondatlan lan baj, erre tippelek. Ez egy érthető indok arra, hogy rivalizálnak. Átsiklottam azon a részen, hogy van-e kettőnkkel valami kimondatlan probléma. – És ez mit jelent jel ent bővebben? Mi van a többi fiúval, fiúval, akikkel akikkel együt együttt lóg? Egyszer régen megkérdeztem Krisztiánt, hogy Kristófra is féltékeny-e, hiszen vele is együt együttt táncolok, de d e azt a zt felelte, felel te, hogy nem. nem. – Előfordul, hogy hogy egy egy baráti társaságban több több vezéregyéniség vezéregyéniség is van, de ritka, mert általában leosztják a szerepeket. Márk és Krisztián a ritka esetek egyike. Ha két dudás kerül egy csárdába, állandóan rivalizálni fognak. Vagy akár rettenetesen ó barátokká is válhatnak. – Ákossal Ákossal nem rivali ri valizáln zálnak. ak. Sose tették. tették. Az elméleted szerint akkor akkor ő ne vezéregyéniség? Bár anya három év után ismeri Ákost is, mégis összefoglaltam a legfőbb ellemzőit. Krisztián legjobb barátja, a kosárcsapat sztárjátékosa, aki mindig ókedvű, energikus és nagyon nagyképű. – Valószínűleg alószínűleg kimondatlanu imondatlanull is Krisztián szavának szavának van nagy nagyobb súlya súlya –
mondta anya. – Nagy Nagyon jó barátok, de Ákos Ákos elég elé g önfejű. önfejű. – Az önfejűség önfejűség még még nem nem egyenlő egyenlő az erővel. – Mondjuk Mondjuk,, a csapatban tényleg tényleg teljesen teljes en elfogadja Krisztiánt vezetőnek vezetőnek – gondol gondolkodtam kodtam el. – És még még hol? hol? Fejben végigpörgettem egy sor jelenetet Ákos és Krisztián barátságáról. Nehéz megmondani, milyen jellegű, mert annyira összhangban vannak. Néha tényleg az az érzésem, mintha testvérek lennének, de ha így is van, Krisztián egy évvel idősebb, és kevesebbet arcoskodik arcos kodik,, mint Ákos. Ákos. Mintha Mintha kevesebbszer akarna bizonyítani a világ felé. Ráadásul Ákosnak fontos Krisztián véleménye, ezt mindenki tudja. – Igazad Igazad lehet. lehet. Mintha Mintha az életben is Kriszt Kris ztián ián szava lenne lenne a döntő – mon mondtam dtam.. – Remélem, Remélem, segítettem segítettem,, bármihez bármihez is kellett ez neked neked – felel felelte te anya. anya. Természetesem segített, hiszen sosem késő megismerni a barátainkat. Millió kérdésem lett volna még, néhányat meg is beszéltünk, utána pedig sokáig gondolkodtam. A sütikészítés remek lehetőséget adott erre. *** Évek óta mindig van egy augusztusi nap, amikor feltűnően véget ér a nyár. Az iskolakezdés előtti héten minden reggel azzal kelek fel, vajon melyik lesz ez. Nem történik óriási változás, sőt, alig észrevehető, mintha csupán egy kicsit telne más hangulatban, mint az előzőek. Észreveszem, hogy másként fúj a szél, más szögben süt a nap, és le kell vonnom a következtetést: vége a nyárnak. Ez mindig elszomorít. Talán azt érzem meg előre, hogy hamarosan minden reggel el kell vonaglani a suliba, de elképzelhető, hogy kortól függetlenül mindenki érzékeny erre a változásra. változásra. – Nem utálod, utálod, hogy vége vége a nyárnak? yárnak? – kérdeztem kérdeztem Grétát. Grétát. Egy padon ültünk ültünk a Zeróhoz Zeróhoz közeli parkban – bár, amennyire kicsi volt, a kertünket inkább hívhatnánk parknak. A többiekre vártunk, hogy beüljünk pizzázni, este pedig bemenjünk a városba. – De, nagyon nagyon utálom utálom – felel felelte te érzelem nélkül. nélkül. – Viszont Viszont szeretem az őszt őszt is. – Suli Suli,, lehull lehullott ott falevelek, falevele k, hűvös reggelek. reggelek. Igazán Igazán szívet melengető elengető
összeállítás. Gréta a vállát vonogatta, láthatóan nem volt kedve engem győzködni, és beszélgetni beszélgetni se. se . Amikor kilencedikben, az évnyitó napján megismertem, zárkózott, különc lánynak hittem, akivel úgy hozta a sors, hogy padtársak lettünk. Jázmin agyoncikizte a rikító cipőfűzője és a stílusa miatt, Flóra barátnőnk pedig próbálta lecsillapítani a kedélyeket. Gréta azóta kivirágzott, Jázmin visszavett a kritikus énjéből, viszont Flóra nem próbál pró bál kiegyensúlyoz kiegyensúlyozóó lenn l enni.i. Ami változatlan, hogy mi négyen még mindig itt vagyunk egymásnak. Gréta a lapockáig érő, sötét haját végre nem fonta állandóan szorosan össze, helyette majdnem mindig kibontva hordta, ami kimondottan előnyös számára. A ruhatárába több színes darab is bekerült, így a fekete cuccok közé élénk blúzok és mintás szoknyák szoknyák kever keveredtek, edtek, am a mi tutir tutiraa segített, hogy hogy vidámabbnak vid ámabbnak érezze magát. magát. Azonban a kisugárzása és a visszahúzódó, csendes Gréta nem tűnt el teljesen a fekete cuccokkal együtt. A mostani, világoszöld ruhájában, a gumicukor-illat parfümjével és a csomó bizsu kiegészítővel együtt is olyan benyomást keltett, mintha egy fantasyből előlépett, bölcs boszorkánymester lenne, aki jártas a mágiában. Amikor a varázsvilágbeli rajzokkal teli füzeteit lapozgatom, kétsége sincs róla, hogy egy párhuzamos dimenzióban született, és itt csupán a száműz száműzetésé etésétt tölti. töl ti. – Miért bámulsz bámulsz így így rám? rám? Ijesztő, ha ha az embereket embereket bámulod bámulod – mon mondta. dta. Megosztottam vele az elméletemet a titkos életével kapcsolatban, és ezzel végre kizökkentettem a padon mászkáló hangyák útvonalának tanulmányozásából. – Jó lenn l ennee boszinak lenni. lenni. Mindenféle Mindenféle titkot ismernék. ismernék. Minden Mindenkiét. kiét. – De a varázserődet nem használh használhatn atnád ád saját sajá t céljaidr célj aidra. a. A szabad akaratot tiszteletben kell tartanod. – Hát ez az én bajom is – felelte, majd felemelte felemelte a kezét. – Mielőtt megkérdezed, igen, Ákosról van szó. Gréta volt az első és talán egyetlen lány a Duna-parti Gimiben, aki vette a fáradságot, hogy Ákos hibátlan maszkja mögé lásson. Gréta rájött, hogy valaki nem lehet mindig ennyire vidám, vicces és tökéletes, mert mindenkivel történnek rossz dolgok, és mindenkinek az életében vannak törések. Ákos feltűnően el akarta rejteni a világ elől a nehézségeit, és majdnem mindenki bekajálta, hogy nincs is
semmi baja az életben. Gréta azonban remek megfigyelő. Meglátta azt, amit mások nem, és számtalanszor le is rajzolta. Aztán ezek a rajzok véletlenül Ákos kezébe kerültek, aki megijedt, hiszen az emberek nem szeretik, ha átlátnak rajtuk. A fiúk pedig különösen különösen utálják, utálj ák, ha egy lány átlát rajtuk. r ajtuk. Ákosnak idő kellett, mire ráébredt, hogy nem minden lány felszínes, csak neki főleg ilyenekkel akadt dolga. Valahol imponált neki, hogy a lányok futnak utána, ugyanakkor nem tisztelte őket ezért. Sokáig én is aszerint ítéltem meg Ákost, amit látok, és ezt ma már bánom. Azóta rendeztük a sorainkat, és egész jól kijövünk. Javarészt megszokásból cukkoljuk egymást, mert jó móka. – Azt Azt hittem hittem,, együ együtt jöttök jöttök – mondt mondtam am Grétának. Grétának. – Én is, de Krisztiánnal Krisztiánnal van – vágta vágta rá morcosan. – Egész Egész nyáron Krisztiánn Kris ztiánnal al lógott. Nem tűnt tűnt fel? – Azért Azért Krisztián időnkén időnkéntt velem is töltött időt. Gréta mérgesen ráncolta a szemöldökét, és reméltem, hogy nem jut eszébe egyetlen gonosz varázsige se. – Kösz. Most Most még még rosszabbul rosszabbul érzem ér zem magam. agam. – Valami Valami gubanc gubanc van köztetek öztetek?? – Nem, Nem, tulaj tulajdonk donképp épp minden rendben, rendben, csak másképp képzeltem képzeltem el egy kapcsolatot. Persze, hogy jövök én ahhoz, hogy elvárásaim legyenek, hiszen ezelőtt még csak meg se csókoltak! cs ókoltak! – Ezt biztos üvölteni üvölteni akarod az utcán utcán?? – Attól Attól még nem fog megváltozni, egváltozni, hogy hogy titkolom. titkolom. – De talán nincs nincs fél Budának Budának köze köze hozzá. hozzá. Na, Na, mesél mesélj,j, mi a gáz? gáz? Haladás volt, hogy Gréta leengedte a maga köré épített falakat, és néha különösebb különösebb noszogatás noszogatás nélkül nélkül is beszélt a problém problé máiról. áiról . – Nem engedi, engedi, hogy hogy elmenjek elmenjek hozzáju hozzájuk, k, mármint ármint haza, haza, az otthon otthonába. ába. Az anyukájának bemutatott, azon annak idején eléggé beparáztam, pedig nem is kellett volna, mert mert jól j ól sikerült. s ikerült. A család csal ád többi tagjától tagjától azonban azonban teljesen elvágva el vágva tart. Ákos családi viszonyai talán a legzűrösebbek a barátaim közül. Az anyukája mentálisan nem stabil, ezért nem nevelheti a gyerekeit. Ákos apja külföldön dolgozik, az öccse és ő hivatalosan a nagynénjüknél lakik az apjuk fizetéséből. Az anyjuktól jogilag is el vannak tiltva, és hát otthon is sűrűn hallhatja a két fiú,
milyen zűrök vannak az édesanya fejével, de Ákost mindez nem érdekli. Nagyon szereti az anyukáját, és kötődik is hozzá. Titokban jár el meglátogatni, a zsebpénzéből támogatja, és még Grétát is bemutatta neki, ami Krisztián szerint nagyon nagy szó. – Mindig Mindig ő jön hozzánk hozzánk – folytatt folytattaa Gréta –, mert én nem mehet mehetek, ek, de nálunk nálunk meg itt van a húgom, és tudod, mennyire szeretem a tesómat, de állandóan hármasban hármasb an vagyu v agyunk nk.. – Ákos Ákos mit mit szól ehhez ehhez a felálláshoz felállás hoz?? – Szereti a húg húgomat, omat, és foglal foglalkoz kozik ik vele, szerintem többet is, mint velem. Ákos minden gyámoltalan nőről szeret gondoskodni, mindegy, hogy fiatal vagy idős. – Ez szeri szerint ntem em nagyon nagyon értékelendő tu tulajdonság laj donság.. – Nem így értettem. értettem. Imádom Imádom ezt benne, benne, de sosem sos em vagyun vagyunkk kettesben kettesben.. És… A mondat befejezetlenül lógott a levegőben, mert a barátnőm a padon mászkáló hangyákat kezdte tanulmányozni, és hiába vártuk végig egy kisebb felderítő csapat átvonulását, még ennyi idő alatt sem tudtam meg, mit szeretett volna mondani. – Ez szeri szerint nted ed normáli normáliss így? – kérdezte kérdezte végül. végül. – Egyet Egyet megt megtanu anultam ltam egy egy életre. Ne legyen legyen viszony viszonyítási alapod, mert az elront mindent. Szerinted az normális? – mutattam a felénk közeledő Kristófra és Jázminra, akiknek szokás szerint messziről hallani lehetett a heves szóváltását. Nem veszekedtek, ők így éltek. Köszöntek nekünk, de mintha ott se lennénk, folytatták a beszélgetést, így mi is belekapcsolódhattunk egy filmkritikába. – Pocsék volt – jelent jel entette ette ki Jázmin. Jázmin. – Nem hiszem el, e l, hogy hogy neked neked tényleg tényleg tetszett. Egyáltalán nem zavart, hogy totál kasztrálták benne a pasikat? – Mi van? Kit kasztráltak kasztráltak?? – vihogott vihogott fel Kristóf. – Például magát Kirk kapitányt kapitányt.. Az előző két részben nem volt ilyen il yen béna, erre most egy fehérre mázolt libát kell a film középpontjába állítani, mert nélküle nem boldogul az Enterprice teljes legénysége? Könyörgöm, ne már. Végre rájöttem, hogy a legutóbbi Star Trek mozifilmről van szó. Imádtam az első két részt, de a harmadik szerintem is pocsék lett. Csak egyszer láttam, az se most volt, és nem akartam újra megnézni. – Mióta zavarnak zavarnak téged téged a belevaló beleval ó csajok? csaj ok? – kérdezte kérdezte Kristóf.
– Zavarnak. avarnak. Nem egy jöttment jöttment csaj csa j dolga a főgonosz főgonosz pasival pasi val megverekedni, egverekedni, hanem a kapitányé. – Te is megverekednél egverekednél vele, nem? em? – Kristóf azz azzal al a jellegz jel legzetes etes pimasz vigyorával nézett nézett rá, rá , am a mi azt üzente üzente a vilá vi lágn gnak, ak, hogy hogy semmit semmit se s e vesz ve sz komolyan. komolyan. – Persze hogy hogy megverekednék egverekednék a főgonossz főgonosszal al – felelte Jázmin Jázmin lágyan, lágyan, majd ördögi vigyor költözött az arcára. – Miután a szemem láttára megölne téged, és elborítaná az agyamat a fájdalom. Pont azután. Viszont amíg életben vagy, tőled várom el. – És mi mi van a feminizm feminizmuussal? ssal ? – Nem érdekel. Ha nekem nekem kell kell gyereket gyereket szülni, szülni, te mész el mamut amutra ra vadászni, vadászni, és vita lezárva. Kristóf a fejét csóválta, aztán magához húzta, és megcsókolta Jázmint. Még mindig nagyon édesek, hogy ezen a rémesen egyszerű módon simítják el a véleménykülönbségeket. Vitáznak, elvigyorodnak, csókolóznak. A legfurább az, hogy Jázminnál működik a módszer. Kristóf elképesztően hatásosan elhallgattatta azt a lányt, akinek mindenről volt véleménye. Miután elszakadtak egymás szájától, Kristóf nekem is szentelt a figyelméből. – Márk jön? jön? – Hívtam, Hívtam, de azt mondta, ondta, nem ér rá. Szokás Szokás szerint nem indokolta, indokolta, mily il yen rettenetesen fontos dolga akadt. – Még mindig mindig nem vegyü vegyül velünk velünk? – Ez Ezzel zel a kérdéssel érkezett érkezett meg közénk közénk Flóra is. – Nem unja még, hogy három éve játssza a hű- de-titokzatos srácot, közben meg egy bunkó? Összenéztünk Jázminnal, és elkönyveltük, hogy megint egy új Flóra van kialakulóban. Azt hiszem, ez a 4.0-ás verzió, bár kicsit már elvesztem a számolásban. Minden nyáron történik vele valami, ami miatt különös változáson esik át. Még nem láttam olyan embert, akire ennyire rossz hatással lett volna a nyári szünet, de tényleg. Ha jól sejtem, most utálja a fiúkat, és tuti, hogy ez a máris elég heves érzés még jobban ki fog bontakozni az előttünk álló félévben. – Lehu Lehullott llott a rózsaszín szem szemüveg üveg?? – kérdezte kérdezte Jázmin Jázmin vigyorogva. vigyorogva. – Két éve még te is hű-de-titokz hű-de-titokzatosnak atosnak találtál bárkit, aki hű-dehű-detitokzatosnak mutatta magát. Mert az annyira imponáló. Kristóf nyerítve röhögött, míg Flóra kupán nem csapta a táskájával. – Vegy Vegyüük úg úgy, hogy hogy lehull lehullott ott a szemüveg szemüveg,, ig i gen. Ezent Ezentúl úl nem fogom fogom a nyálam nyálamat at
csorgatn csor gatnii ilyen il yen alakok után. után. Elvileg Elvi leg Márk Már k barátai bará tai lenn le nnénk énk,, ő meg hanyag hanyagol ol minket. Lehet, hogy Márk vitába szállna ezzel, mert időnként odacsapódik valamelyikünkhöz, az igaz, de valahogy mindig magányos farkas marad. – Rosszul Rosszul közelí közelítesz. tesz. Nem hanyagol anyagol minket, inket, hanem hanem alapból ritkán keresi a társaságunkat, ha mindannyian összejövünk így. – Ezúttal Ezúttal eljöhetett volna, volna, te is tudod. Végszóra betoppant b etoppant a két utols utolsóó fiú, és é s Kris Kr isztián ztián megk megkérd érdezte, ezte, kit hiányolunk. hiányolunk. – Márkot – feleltem. – Van, Van, aki aki hiányolja hiányolja?? Létezik Létezik ilyen il yen ember? ember? Csúnyán néztem rá, de totál hatástalan lett. – Próbálom Próbál om átérezni… átérezni… – folytatt folytatta, a, és közben közben átszellemült átszellemült arccal az eget kémlelte, a tenyerét pedig a szívére tette. Aztán felnevetett. – Nem megy. egy. – Nem azt a zt mondtam ondtam,, hogy hogy hiányz hiányzik ik – javított javí tottaa ki Flóra –, hanem azt, hogy bunkóság bunkóság hanyag hanyagolni olni a bará b arátait. tait. Krisztián Kri sztián úgy úgy nézte nézte Flórá Fl órát,t, mintha mintha még még életében él etében nem látta volna. vol na. – Képes volt ezzel ezzel ennyire ennyire felidegesíteni? – Nemcsak Nemcsak ezzel, ezzel, hanem a létezésével. – Érdekesen hang hangzik zik – vigyorodott vigyorodott el Krisztián Kri sztián.. – Szerintem mi ketten nagyon nagyon ó barátok leszünk idén. – Ha arra célzol, hogy hogy olyan mélyre süllyedek, süllyedek, mint te, és együ együtt utáljuk Márkot, akkor tévedsz. Nem leszünk jó barátok. Krisztián közelebb lépett hozzá, és átkarolta a vállát. Kedvem támadt lerángatni róla, pedig tudtam, hogy Flóra az utolsó lány, aki Krisztiánnak tetszene. Anny Annyir iraa nem passzolnak pass zolnak össze, hogy hogy maj majdnem dnem fel felnevettem nevettem az ötletre. ötletre . – Akarsz Akarsz fogadni? fogadni? – súgta súgta Flórának. Flórának. – Veled Veled sosem s osem.. Végül ejtették a Márk-témát, mert így jár az, aki önként távol marad a bulitól. Mégsem ültünk be pizzázni, inkább útba ejtettünk egy Mekit, utána pedig kihasználtuk az utolsó estét az új tanév előtt. Csavarogtunk, mint egy falka tízéves, csak mi a belvárost és a szmogot választottuk, nem a játszóteret. Már ha a mai tízévesek még járnak játszótérre. Annyit tudtam, hogy Krisztián pont ennél a korosztálynál edzősködött egy iskolában, úgyhogy reménykedtem, hogy azok a kölykök még kimerészkednek a
szabad levegőre. Aztán eljutottunk a Duna-partra, megálltunk a pesti oldalon, és a kivilágított GellértGell ért-heg hegyben yben gyöny gyönyörködtün örködtünk, k, mint a turi turistacs stacsopor oportok. tok. – Mi jut eszedbe először erről a helyről? – kérdeztem kérdeztem Krisztiántól, Krisztiántól, hiszen hiszen rengetegszer kijöttünk ide kettesben, és nagyjából csak romantikus emlékképeket kötött hozzá az agyam. – Amikor Amikor tavaly nyáron nyáron három gömb gömb citromfagy citromfagyit it letoltál, aztán aztán vissza viss za akartál menni repetázni. És még jó, hogy nem tetted, mert este rosszul lettél. – Ez jut jut eszedbe? Hogy Hogy majdnem majdnem hány hánytam? tam? – Miért, neked neked mi? mi? – Hogy Hogy hánysz hányszor or néztük éztük innen innen a hajókat, és hányszor ányszor értetlenkedtél, értetlenkedtél, hogy miért ié rt tetszenek. tetszenek. – Ezt még ma ma sem értem – felelte mosolyogva. mosolyogva. Olyan szép pillanat lehetett volna. – Mert tényleg tényleg giccsesen giccs esen szépek – vágott vágott közbe Jázmin. Jázmin. – Utálom, tálom, de neke is tetszenek, pedig ezek csak hajók. Vasból vannak, emberek utaznak rajtuk, semmi különleges nincs bennük. – Ez Eztt szoktátok szoktátok csináln csi nálni? i? Kijártok Kijár tok ide i de a hajókat hajókat bámuln bámulni? i? – kérdezte kérdezte Ákos. Ákos. Teljesen közénk furakodott, egyik kezét Krisztián vállára tette, a másikat az enyémre. – Haver, voltatok már párterápián? Szerintem kezd ellaposodni a kapcsolatotok. Krisztián itt vágódott neki. Persze csak megfogta a nyakát, és azt játszották, hogy összeugranak. Hiába tudtuk, hogy nem vérre menően verekednek, de annyira nézték őket a téren, hogy inkább tipliztünk. Úgy futottunk, mintha menekülnénk, vagy mint az őrültek. Talán egy kicsit azok is voltunk. A híd közepén álltunk meg, és lihegtünk, mint egy kutyafalka. Jázmin és Gréta szenvedett a legjobban, az egyiknek a vádlija akart begörcsölni, a másiknak az oldala szúrt. – Idióták vagytok vagytok – mondt mondtaa Flóra. Flóra . – Sose tagadtuk tagadtuk – vigyorgott vigyorgott rá Kristóf, Kri stóf, pedig nem nem is ő csinálta c sinálta a fesztivált. – És te jól érzed magad közöttü közöttünk nk.. Igaz, Igaz, Flóra? Flóra ? – kérdezte kérdezte Jázmin Jázmin szintén szintén vigyorogva. – Anny Annyira ira jó lenne, lenne, ha soha nem érne véget ez a nyár nyár – sóhajtott Gréta, és már nem fogta az oldalát, helyette szélesen mosolygott, mert az ereiben dübörgött
az adrenalin adrenali n. Mindannyian hasonlóan éreztük magunkat, aminek örömére ezernyi képet csináltunk, amiket feltoltunk mindenhova, majd elkezdtük egymás fotóit kommentelni. Megjegyezhettem volna, hogy roppant éretlen a viselkedésünk, de miért ié rt is i s akartun a kartunkk volna felnőn fel nőni? i? Túl fiatalok fiatal ok voltunk a komolykodáshoz. komolykodáshoz. A király kis bandánk ugyan egy fő mínusszal működött, de ez végső soron nem okozott fennakadást. Neki lett rosszabb, hogy kihagyta ezt az élményt. Mert hiába tűntek hétköznapinak a dolgaink, nekem ez jelentette az élményszerűségét. Például Jázmin és Kristóf vitatkozása, ami örökös háttérzajként szolgált, mert szinte sose állt be a szájuk. Néha úgy gondoltam rájuk, mint egy folyton zúgó rádióra, ami szappanoperát, híreket, tudományos műsort és romantikus hangjátékot sugároz egyszerre. Ákos és Gréta csodaszépek voltak együtt, mindenki felfigyelt rá, hogy ez a modellkülsejű, izmos fiú úgy bánik az apró, nőies lánnyal, mint egy tenyerén hordozott, törékeny szárnyú pillangóval. Flóra önmagában mindig egy jelenségnek számított, számított, akárhová akárhová sodorta s odorta az élet, él et, a Krisztiánnal Krisztiánnal való kapcsolatomban kapcsolatomban pedig arra arr a lehettem a legbüszkébb, hogy nem tartozunk a gimis kirakatpárok közé, hane tényleg szeretjük egymást, és összetartozunk. Grétának igaza volt, örökké el tudtam volna nyújtani ezt az estét. Lassan mégis továbbindultunk, mert a fiúk el akartak menni biliárdozni, amire Ákos és Krisztián a nyáron szokott rá, és most először én is csatlakozta hozzájuk.
2. FEJ FEJEZET EZET SZEPTEMBER, AMIKOR VÉGZŐSÖK LESZÜNK Lilla Lill a ÁLLANDÓAN ESETT. Harmadik napja jártunk suliba, és mindenki bezárva érezte magát, mert ki se tudtunk mozdulni a négy fal közül. Az első táncórán oldódtam fel először, ugyanis Hegedűs tanárnő sose veszi el rögtön a kedvünket az iskolától. Mindenki választhatott egy zenét, és arra gyakorolhattunk szabadon vagy közösen, a lényeg az volt, hogy bemelegítsünk. Nemrég újra megnéztem a Tűzgyűrű című filmet, és nagyon megtetszett a végefőcím alatt futó, Drift című szám. Ezt választottam. Baletthez volt kedvem, és című a B-s Gina csatlakozott hozzám. Ahogy egymás mellett mozogtunk, tény és való, meglátszott, melyikünk melyikünk járt já rt tovább tová bb bal b alett-tanárhoz. ett-tanárhoz. Egy srác rappelt a szám vége felé, ez pedig a C-s Attilának tetszett meg, aki beállt beál lt közénk, közénk, és é s kicsi kic sitt átmozgatta átmozgatta magát. magát. Sokszor fordulok a filmekhez és a sorozatokhoz zenei inspirációért, hiszen azokat a dalokat profik válogatják, akiknek az a dolga, hogy eltalálják a közönség igényét. Amúgy csak azért tetszett a film, mert kislány korom óta van egy érthetetlen vonzódásom a hatalmas fémszörnyekhez. Mindenki az aktuális lelkiállapotának megfelelő zenét választott, és amikor hörgős metál töltötte be a termet, nem kellett sokáig gondolkodnom, tudtam, hogy valami baja baj a van az illetőnek il letőnek.. – Erre nem tudom tudom,, hogyan hogyan lehet táncoln táncolnii – közölte közölte a tanárnő. tanárnő. Márk úgy gubbasztott a padon, mintha élete legrosszabb napja lenne, és Hegedűs tanárnő észrevette ezt a feltűnő iskolaundort. – Márk, mivel mivel magyarázod agyarázod a célnak ny nyilvánvalóan il vánvalóan nem nem megfelel egfelelőő zenét? zenét? – Mondjuk Mondjuk azz azzal, al, hogy hogy itt akarta hagyn hagynii a tánccsoportot, tánccsoportot, de nem sikerü si került lt – felelt helyette Attila flegmán. – Nyugi, haver, én se ezzel akarok foglalkozni, de majd csak kihúzzuk érettségiig. – Igazán Igazán?? – kérdezte kérdezte Hegedűs Hegedűs tanárnő tanárnő azz azzal al a meg fogjátok szívni
hanglejtéssel. – Vegyük ezt át még most, a tanév elején, hogy tisztábban lássak. Ki az, aki nem gondol gondolja ja komolyan komolyan a táncórákat, tá ncórákat, mert nem akar akar ezz ezzel el „foglalkoz „foglal kozni”? ni”? – Nem úgy úgy értettem értettem,, tanárnő! tanárnő! – Minden Minden évben túlj túljelentk elentkezés ezés van az iskolánkba, iskolánkba, Attila Attila.. Számos Számos tehetséges, tehetséges, fiatal táncost kell elutasítanunk, mert nem fér bele a keretszámunkba. Szomor vagyok, hogy három év után semmire se becsülöd a Duna-parti Gimnáziu tánctagozatát. – Ugyan, yan, tanárnő, tanárnő, akkor akkor azt se hallgassa el, hogy hogy a Táncm Táncművész űvészetin etin is túljelentkezés van, oda előkészítővel mennek olyanok, akik egész életükben balettoztak, és közülük is biztos sok tehetséges táncos nem fér bele a keretszámba. Ehhez képest mi mit tudunk? Mekkora esélyünk van? – Sajnálom, hogy hogy így gondolod, gondolod, de… – De igazam igazam van. – Ne vágj közbe, közbe, légy szíves! A tanárnő és a mindig szókimondó Attila vitatkozni kezdtek, én meg odasétáltam az ablakhoz, hogy ne legyek a frontvonalban. Attila sosem akart magas szinten foglalkozni a táncoskarrierjével, épp csak tehetséges, ezért unszolták a szülei, hogy ide jöjjön. De ahogy suliba jövet átvágtam az esőfüggönyön, én is ezen gondolkodtam. Az évnyitón még semmit se éreztem abból, hogy az utolsó évet kezdjük, de az osztályfőnöki órák jócskán rám ijesztettek. Kökény tanárnő mást se szajkózott, mint hogy ez az év zsúfoltabb lesz, és össze kell szedni magunkat, hogy tartani tudjuk a tempót. Az is kiderült, hogy a szüleink tuti beleroppannak anyagilag ebbe a tanévbe, mert több osztálypénzt fogunk fizetni, hiszen készülni kell a szalagavatóra és a ballagásra is. Zárásként pedig következett a mumus felemlegetése, úgymint érettségi és továbbtanulás, mert az osztályfőnök szerint annál jobb, minél hamarabb elkezdjük szoktatni magunkat ezekhez a gondolatokhoz. Hegedűs tanárnő is valahol itt tartott az érvelésben, miközben a tánctere ablakán legördülő esőcseppeket figyeltem. Nagyon szerettem a nyári eső illatát, de ez már nem volt olyan kellemes. Az őszi eső hideg és nyálkás, semmi szépséget nem találok benne. Mire beérek a suliba, teljesen elázom, szabály szerint le kell cserél cse rélnem nem a vizes v izes göncei gönceim met, ha nem akarok megfázn megfázni.i. A vitának egy sláger vetett véget, amiben felismertem Kristóf ízlését. Ő is
unhatta már ezeket az értelmetlen köröket hallgatni, úgyhogy rátenyerelt a lejátszás gombra. Amikor megfogta a derekam, azonnal ugrottam a mókába, egyrészt mert a Blurred lines lines szólt, és alap, hogy arra táncolok, másrészt Kristóffal mindig lehetett hülyéskedni, és képes volt mindezt táncolásnak álcázni. A saját jövő sokkal kevésbé érdekelt, mint az övé. Ahogy lenni szokott, most is elérte, hogy mosolyogva sétáljak ki az óráról, ráadásul teli energiával. – Köszi ezt az órát – rebegtem rebegtem,, és hálásan néztem néztem rá. – Tudom, udom, Vörös, ne is i s fáraszd magad magad azz azzal, al, hogy hogy kifejted, milyen il yen nagy nagyszer szer srác sr ác vagyok. vagyok. Egyértel Egyértelm mű. – Vigy Vigyázz ázz,, mert mert az önbizalmad önbizalmad kezd kezd önáll önállóó életet élni. Szerintem tudta volna még fokozni saját nagyszerűségét, de Márk sietve lépett le, és majdnem fellökött minket, ahogy továbbrohant a folyosón. A ókedvemnek annyi lett. – Enny Ennyire ire nem utálhat utálhat itt lenn lenni – mondtam mondtam,, miután miután elviharz elvi harzott. ott. – Nem a tánctag tánctagozat ozat a legnagyobb legnagyobb problémája. problémája. – Akkor Akkor mi? mi? Az any anyukája ukája új pasija? pasi ja? – Csak diszkréten belenyom belenyomulsz ulsz más emberek emberek magánéletébe, agánéletébe, mint mindig, igaz, Vörös? Neki is csak annyit mondtam, mint Krisztiánnak. Ha páros munkára kerül sor, nekem kell ezzel a jégpáncéllal megbirkózni, úgyhogy tekintsünk a viselkedésemre önvédelemként. – Nem az anyjával anyjával van a baja baj a – felelte Kristóf. – Kivételesen Kiv ételesen nem tudom tudom,, mi a gond, nekem se mondta el. – Nem beszéltek? beszéltek? – Dehogy Dehogynem nem.. Csak másról másról.. Ezzel Ezzel otthagy otthagyott, ott, én pedig pe dig mentem mentem a következő órára. órá ra. *** *** A diáktanács ülésén végig ásítoztam, az irodalmon csak Jázmin kitartó bökdösése tartott ébren, de a matekórára feladtam a fáradtsággal vívott harcot, és körülbelül átaludtam. Amikor csak tehettem ezen a csonka héten, az orromat egy pohár kávéba lógattam, hátha felébreszt az illata. Vénásan sajnos nem kérhettem a büfés
nénitől. Pintér szolgált a hét jó hírével, mert átengedte a tánctörténetórát a szalagavató bálra való felkészüléshez, így még többet gyakorolhattunk, hogy betanuljuk az osztálytáncot. Persze a számonkérést nem ússzuk majd meg, szóval ó kérdés, hogy ezzel nyertünk-e vagy veszítettünk. Az osztálypénz nálunk biztosan nem ment el külsős tánctanárra, mert a tánctagozatosok dolga lett a felkészítés. Kicsavart logika, de mivel engem mindig is érdekelt, hogyan kell összerakni egy előadást, és szívesen foglalkozo ilyesmivel, örültem a kihívásnak. Majd kiderül, mennyire lehet a két fiúra számítani. Az mindenképp megnyugtatott, hogy Hegedűs tanárnő szükség esetén ott lesz segítségnek. Egész hétvégén a felkészülést tervezgettem fejben, mert az időjárási viszonyok miatt bele se kezdtem olyasmibe, amihez az agytekervényeimen kívül más is kellett volna. Szeptemberhez képest nagyon hűvössé vált az idő, és az eső nem állt el, ezért egész szombat délután betakarózva kucorogtam a nappaliban. Anyáék leléptek valamelyik termálfürdőbe, hogy inkább egy szaunában melegedjenek, mint itthon fagyoskodjanak. A magam részéről próbálkoztam a forró fürdővel, a meleg teával, de végül a kapucnis pulcsi, a vastag nadrág és a polártakaró kombinációja nyert. Csak feküdtem lent a kanapén, és onnantól, hogy sikerült átmelegednem, meg se akartam mozdulni. Egyedül Moneypennynek nem lehetett oka panaszra, mert a dög bemászott a hasamra a takaró alá, így ő nyilvánvalóan kellemesen élvezkedett a melegben. Jólesett a nyugi, kiélveztem, hogy a csendet csak a terasz tetején dühöngő, goromba esőcseppek törték meg. A sötétség viszont zavart, és úgy tűnt, hogy a víztől duzzadó, szürke felhők többnapos konferenciája sohasem fog véget érni. Ahogy Moneypenny ütemes szuszogását hallgattam, emlékek zúdultak rám, és felébredt bennem a kisördög. Elkezdtem a fülét pöckölgetni, és a nevét suttogtam, hogy hogy felébres feléb resszem szem.. Arra számítottam, hogy ébredéskor reflexszerűen belém karmol, de csak kipattant a szeme, és úgy nézett rám, mintha azt mondaná: te megörültél, némber? némber? – Nem félsz Kristóf bosszújától? bosszújától? – kérdeztem kérdeztem tőle. Monepenny szemében gonosz fény villant, majd nyávogott egyet, kiugrott az ölemből, és a konyha felé vette az irányt. Szerintem Kristóf nevére reagált így. Megint felnevettem a júniusi házibuli emlékére, egyszerűen imádta
felidézni, ami történt. A legnagyobb részét nem mondanám mulatságosnak, hiszen éjjel minimális ruhában bújtam be Krisztián mellé az ágyba, és úgy is ébredtem. Nyilván nem vártam a csodára, hogy reggelre a bugyimon kívül lesz rajtam más is. Krisztián álomba simogatott, de nem zargatott tovább, és ettől valahogy megkönnyebbültem. Fogalmam sincs, mitől ijedtem meg, hiszen teljesen bízta benne, mégis görcsben állt a gyomrom a közeledésekor. A felharsanó csengő emlékeztetett, hogy félre kell tennem az emlékeket, mert Flórával megbeszéltem egy délutáni talit. Felért egy kínzással kimászni a meleg takaró alól, és kicsoszogni ajtót nyitni. Míg Flóra lepakolt a nappaliban, nagy gonddal visszacsavartam magam a takaróba. – Lassan tavaszi tekercs tekercset et csinálsz magadból – közölte, majd a kony konyha irány ir ányába ába nézett. nézett. – Kiszolgálhatom Kiszol gálhatom magam magam egy egy kávéval? kávéval ? – Csak tessék. tessék. Imádnálak, Imádnálak, ha ha nekem nekem is hoznál. hoznál. Könnyed léptekkel a konyhába libbent, levette a szárítóról a kotyogós kávéfőzőt, és összerakott öss zerakott egy nagy nagy adagot. – Mivel kéred? – Meleg tejj tejjel, el, édesítővel. éde sítővel. Messziről figyeltem, ahogy szakszerűen tejet habosít. A kérésemre felbontott egy chipset is, úgyhogy kávé- és sajtoschips-illatot hozott magával, amikor leült a kanapéra. Nem mondanám következetesnek az étrendemet, hiszen az édesítő meg a chips együtt még nekem is viccesnek tűnt, de általában év közben szoktam beállni egészségtudatosra. Nyáron csupa szemetet kajálok, aztán ahogy a táncórákon nagyobb lesz a terhelés, egyre inkább odafigyelek arra, hogy kevesebb műanyagot egyek, és többet legeljek, legalábbis ahogy én nevezem a salátaevést. Flóra betakarózott a fotelba készített pléddel, és jó sokáig nézett rám a gőzölgő bögre pereme felett. – Régen Régen talál találkoz koztu tunnk kettesben kettesben.. Hiányozn Hiányoznak ak a csajos napok. – Ne haragu haragudj dj – menteg mentegetőz etőztem tem autom automatiku atikusan. san. A júniusi házibulin Flóra kiöntötte nekem a szívét, és elmondta, mennyire nehezen találja a helyét közöttünk. Mi négyen a kezdetektől barátnők vagyunk, és amíg egyikünknek se volt pasija, mindig számíthattunk egymásra. Aztán a fiúk mindent megváltoztattak. Az életem Krisztián körül kezdett forogni, és nagyon
sokszor kellett erőszakkal visszarántanom magam a valóságba, mert nem csak ő létezik, hanem a barátaimmal és a családommal is foglalkoznom kell. Ne szándékosan viselkedtem önzőn, és keményen próbálkoztam megtalálni az egyensúlyt. Jázmin barátnőm és Kristóf sokáig kerülgették egymást a suliban, mert olyanok ők, mint a tűz és a víz, és örökké harcoltak egymással. Jázmin két lábbal a földön áll, többnyire a tudomány felől közelíti meg a dolgokat, míg Kristóf mindig a pillanatnak él, szétszórt és spontán. Abban hasonlítanak, hogy mindketten mindketten ugy ugyanolyan anolyan lendü le ndüle letesek tesek és é s néha néha indulatosak is. is . Jázmin alapvetően nem feledkezne meg a barátairól a szerelem hevében, de nála meg a szülők jelentik a legnagyobb problémát, és ez, ha nem is vallja be, hatalmas terhet rak rá. Ugyanis a szülei kiskorában elváltak, azóta a művész anyukájával él. Mostanában kezdett kibékülni az apjával, aki eléggé fúj Kristófra, valószínűleg a meggondolatlansága miatt, bár ezt nem tudjuk. Mindenesetre Jázminnál most a családi drámák vannak előtérben, és a barátokra kevesebb idő ut. ut. A többnyire hallgatag Gréta pedig rövid ideje van együtt Ákossal. A kapcsolat eleji bizonytalanságok idejét éli, ugyanakkor most a legszerelmesebb, szóval néha azt sem tudja, milyen évet írunk. Ráadásul Flóra évekig szerelmes volt Ákosba, durva lehet azt látni, hogy a srácnak ő nem kellett, és most együtt van Grétával. Így a két lány viszonya is labilisabbá vált, mint eddig. Ebből annyi látszik, lá tszik, hogy hogy keves keveset et szólnak s zólnak egym egymáshoz, áshoz, de sose sos e veszekednek ve szekednek vagy vagy ilyesm il yesmi.i. – Nem a te hibád, ne kérj bocsánatot – felelte Flóra. – Négyesben Négyesben ne találkoztunk mostanában. – Akkor Akkor hozz hozzuk uk össze. Flóra keserűen felnevetett. – A jövőbe látó varázsgömböm varázsgömböm nélkül nélkül is tudom tudom,, hogy hogy Gréta nem fog ráérni. rá érni. Három hónapja rám se írt. – Az hogy hogy lehet? lehet? – Még csak fel se hívott. Írt a csoportunkba, csoportunkba, meg amikor amikor találkoztu találkoztunk nk a nyáro nyáron, n, akkor akkor megkérd egkérdezte, ezte, mi van va n velem, vel em, és ennyi. ennyi. – Ne már! már! Persze, hittem neki, csak ez nagyon gáz. Amikor megmutatta a mobilját, egyértelműen ott volt a bizonyíték, hogy Viberen májusban váltottak utoljára
üzenetet, üzenetet, Messeng Mess engere erenn pedig pedi g júniusba júniusban. n. – Azt Azt hittem hittem,, még még mindig mindig haragszol haragszol rá, és ezért e zért beszéltek beszéltek ritkán. ritkán. Flóra hajlamos volt a sértődésre és a duzzogásra, de míg nálam ez látványosan zajlik, addig ő sokáig elfojtja magában a dolgot. Egy kicsit Gréta is ilyen, úgyhogy nem jó, amikor megharagudnak egymásra, mert valószínűleg a következő évszázadban tudjuk csak meg, mi bajuk van. – Pont Pont fordítva fordí tva van. Lehet, ehet, hogy beleképzelem, beleképzelem, de mintha intha neki állna á llna feljebb, mert összejött az álompasimmal. – Mi sem trécseltünk trécseltünk túl túl sokat a ny nyáron, úgyh úgyhogy ogy nyugi, yugi, kábé kábé azt se tudom, tudom, mi mi van vele. vel e. De mi az, hogy az álompasid? álompasid ? Azt hittem, hittem, túltetted magad Ákoson. – Ezek szerint nem nem.. Hidd el, el , már már magam magamat at is utálom amiatt, amiatt, hogy hogy valahol még még mindig akarom Ákost. Járni, mondjuk, nem szeretnék vele, egyszerűen csak zavar, hogy… – Flóra kereste a megfelelő kifejezést, de én hamarabb megtaláltam: – Nem kellettél neki. neki. – Igen, Igen, azt azt hiszem hiszem.. Selejtesnek Selej tesnek érzem magam. agam. – Nem vagy az – vágtam vágtam rá azonnal, azonnal, és nem csak cs ak azért, mert a barátnőm. barátnőm. Hanem mert így is gondolom. – Olyan jó lenn l ennee elhinni, elhinni, mégsem megy megy.. Tudom, udom, hogy hogy nem vagyok vagyok bűnronda, bűnronda, sem elviselhetetlenül hisztis, mégis egyedül vagyok. Gréta semmit se tett azért, hogy legyen valakije, csak az ölébe pottyant. Úristen, most meg egy féltékeny, önző liba vagyok, és nem akarok az lenni! Az egyik felem, vagyis a másik felem amúgy tökre örül, hogy boldogok együtt. Ugye sok hülyeséget hordok össze? Befejezem, oké? – Nem vagy selejtes, selej tes, rendben? rendben? Ez Eztt muszáj uszáj lesz les z elhinned elhinned nekem nekem.. Ott volt Robi… Flóra tizenegyedikben összejött az egyik kosaras sráccal, néhány hónapig ártak is. Márk pont Robi helyét kapta volna meg a kosárcsapatban, ha a srác méltóztatik elköltözni Budapestről. Emlékszem, akkoriban Gréta volt szingli a csapatban, és ugyanebben a cipőben járt, mint most Flóra. Ő is nehezen viselte az egyedüllétet. – Ne emlí említsd tsd Robit! Ő egy féreg volt, aki csak egy csajt csaj t akart. Valakit, akit lefektethet. – Ezt nem emlí említett tetted ed annak annak idején, amikor amikor szakítottat szakítottatok ok – mondt mondtam am.. – Mert nem próbálk próbál kozott ozott be, csak szakításkor szakításkor mindent indent egym egymás fejéhez
vágtunk. Szóval nem nagy vigasz, hogy jártam ugyan egy sráccal gimi alatt, de az is csak le akart fektetni. Te mióta ismered Krisztiánt, és fogadjunk tök sokáig vártatok vele. A rendes srácoknak nem kellettem eddig. Lassan kortyoltam egyet a kávéból. Aztán még egyet, hogy húzzam az időt. – A témát témát már régebben is előhozta, előhozta, de tény tényleg kivárta, amíg amíg én is úgy döntök, hogy akarom – mondtam, majd vettem egy mély lélegzetet, és folytattam: – Viszon is zontt tévedsz. téved sz. És mindenki indenki más is, is , aki a ki azt feltételezi, feltétel ezi, hogy hogy túl túl vagyun vagyunkk rajta. raj ta. – Ne! – De. – A fene fene a szád, Lil Lilla, la, ezt e zt elhallgattad. Elmondod, Elmondod, mi mi van? – Ha te is elm el mondod, kivel kivel csetelted végig a nyarat. nyarat. Megfogtam Megfogtam ezz ezzel el az ajánlattal aj ánlattal,, mert gondolkodott egy ideig. idei g. – Hát jó – felelte –, de akkor akkor el kell meséln esél ned a kristófos sztorit is. És te kezded. Beleegyeztem, naná. Onnan kezdtem, hogy miféle érzések és milyen természetű vágyak tomboltak bennem, amikor egy ágyban aludtunk Krisztiánnal. Próbáltam távolságot tartani, amikor felidéztem az emlékeket, hiszen Flóra mindent láthatott az arcomon, és alapból is jobban szerettem kettesben lenni az intim gondolataimmal. Nem vagyok már kislány, tényleg szeretnék lefeküdni Krisztiánnal, akkor este a testem is vágyott rá, azonban egy másik program a fejemben nekifeszült ennek. Amikor Krisztián hozzám ért, valami azt súgta, hogy az egész nem az igazi. Szabály szerint lemerevedtem, nem bírtam feloldódni, és elképzelni sem tudtam, hogy tovább akarjak menni. – De miért? miért? – kérdezett közbe közbe Flóra. – Fogalmam Fogalmam sincs. – És azóta sem…? sem…? A fejemet ráztam. – Félek, hogy hogy nem fog örökk ör ökkéé várni – suttog suttogtam tam,, mert tényleg tényleg ettől féltem a legjobban. – Na jó, ha nem várja várj a ki, hogy hogy te is akard, és minden okés okés legyen legyen veled, akkor akkor felejtős felej tős a pasi. pasi . Dobni Dobni kell és kész. Még az ötlettől is elsápadtam. Szakítsak Krisztiánnal? Na ne! – Elég Elé g régóta régóta együtt együtt járunk, járunk, és más lány lá nyok ok feleekkora feleekkora problém problé mát se csinálnak
az első alkalomból… – Ha Jázmin Jázmin ülne ülne most most itt, akkor akkor kiabál kiabálna na veled, ugye ugye tu tudod? Igen, tudtam, szinte hallottam az érveit is. Csakhogy Jázmin túlesett rajta tizedikben, pedig akkor még nem is jártak Kristóffal. Mi régóta együtt vagyunk Krisztiánnal, szerelmes is vagyok, mégsem megy. Mi lehet a baj velem? – Ugy Ugyee nem kaptál kaptál ultimátu ultimátum mot Krisztiántól? Krisztiántól? – Dehog Dehogyy. Most mondtam ondtam,, hogy hogy még akkor akkor se nyúlt nyúlt hozzám hozzám,, amikor amikor együt együttt aludtunk. Nem az a típus, aki ultimátumot ad. – Oké, Oké, oké, ezt meg kell kellett ett kérdezn kérdeznem em.. Na jó, rá kell jönnü jönnünk, nk, hogy hogy mi mi a baj a fejedben. – És mit mit csináljak csi náljak azon azon kívül, kívül, hogy hogy gondolk gondolkodom odom rajta? raj ta? – Fogalmam Fogalmam sincs igazából. De majd majd én is gondolkodom gondolkodom.. Elnevettem magam, és Flóra is csatlakozott hozzám. – Eddig se ment mentem em vele sem s emm mire, ire , de oké. – Na jó, és mi történt után utána? a? – kérdezte kérdezte izgatottan izgatottan.. Erre az emlékre megint elmosolyodtam, és tovább meséltem arról az éjszakáról. Teljesen stresszben voltam elalvás előtt, hogy reggel milyen ciki lesz az egész ébredés, de igazából Kristóf megoldotta a problémát. Ugyanis az ordítására kelt fel mindenki indenki a házban. Amikor meghallottuk, Krisztiánnal rugóként pattantunk ki az ágyból, és a kétségbeesett kiáltás elvonta a figyelmünket arról, mi hiúsult meg lefekvéskor. Odadobta nekem a pólóját, és míg én magamra húztam, ő egy szál alsónadrágban már dübörgött dübörgött is le l e a lépcsőn. lépcs őn. Előző este Kristóf, Jázmin, Gréta és Ákos lesátoroztak a nappalinkban, hogy ne kelljen hazamenniük, így Kristóf csak a szűk baráti körünk előtt égett be. De ott nagyon. Utólag ugyanis kiderült, hogy míg ő békésen szunyókált, a lába kilógott a takaró alól, Moneypenny pedig, aki a házban garázdálkodott, bekattant, és váratlanul beleharapott Kristóf lábujjába. Nem lehetett kellemes erre a vámpírtámadásra ébredni. Ahogy a macskámat ismertem, tuti alapos munkát végzett, és rendesen belemélyesztette a fogait a húsába. Mire leértünk az emeletről, Moneypenny a kanapé tetejére menekült, borzolta
a szőrét, és fenyegetően fújtatott Kristófra, aki szemlátomást meg akarta fojtani. Jázmin szerencsére visszafogta, mert a macskagyilkosság erősen a barátságunk útjába állt volna. Monypenny így is kapott, mert Kristóf a fájdalom hatására reflexből belerúgott, de nem tudtam hibáztatni érte. Amúgy is, ilyen aljasságot sose csinált még a macskám. Amikor Kristóf dühtől vörös arccal, kócos hajjal, teljesen kifacsart idegállapotban elmesélte, mi történt, Krisztián majdnem a földön fetrengett, úgy nevetett. Abban a szituációban mindenki joggal feltételezte, hogy nemcsak aludtunk, hanem több is történt. A libabőrön és Krisztián pólóján kívül mást nem viseltem, Krisztián pedig egy szál alsóban mászkált a házban. Mondjuk olyan testtel, amilyen neki van, bátran megtehette. Egyáltalán nem kellett szégyenkeznie. Régen kinőtte már a kamaszkori dolgait, és szerintem elérte a végleges magasságát. Általában akkor szembesültem vele, mekkorák is ezek a kosaras fiúk, amikor Grétához viszonyítottam őket, mert a barátnőm szabály szerint eltörpült mellettük. Az évek alatt hozzászoktam Krisztián magasságához, plusz ott volt nekem Márk is, aki nagyon hasonló külsővel rendelkezik, és táncórán többnyire vele vagyok párban. Krisztián az utóbbi időben olyan izomzatot gyártott, hogy néha csak bámultam, és annyit tudtam hozzáfűzni, hogy hűha meg wow. Ahogy hátat fordított nekünk a nappaliban, a látvány sokáig fogva tartotta a tekintetem. A felül deltás váll formás háttá és csípővé keskenyedett, a lábai meg látványosan izmosak. Állítása szerint az tette ilyenné, hogy kiskora óta sportol, én meg azt mondom, köszönet érte. Kristóf például egészen más alkat. Megpróbált ugyan izmokat építeni, de mindig is szálkás maradt. Ákos pedig az abszolút, szerintem mértanilag is tökéletesen arányos pasi, nem olyan deltás, mint Krisztián és Márk, de nem is olyan vékony, mint Kristóf. A fotója bekerülhetne a tökéletes szépfiú szépfiú kifejezés mellé ell é a szót s zótárba, árba, és sajnos sa jnos ezt tudja tudja is magáról. – Enn Ennyi a történet? történet? – rántott rántott vissza vi ssza Flóra Fl óra a valóságba. valós ágba. – Krisztián azóta se próbálkozott? – Nem. Nem. Beletörődött, és feltűnően feltűnően kerüli kerüli a témát. témát. – Nem vagyok vagyok szakértő, szakértő, de lehet, hogy hogy egyszerű egyszerűen en csak túl túl kellene esned
rajta. Ez felettébb jól hangzott, és egész nyáron agyaltam is rajta, hogy megteszem, de mindig a gyávaság győzött. Nem mertem előhozni a témát Krisztiánnak, ő meg nem erőltette. erő ltette. Ez persze pers ze lappangó la ppangó frusztráci frusztrációt ót szült mindkettőnk mindkettőnkben. ben. Elhessegettem a kellemetlen érzést. – Most te jössz – mondtam ondtam.. – Mesélj arról a híres srácról, srácr ól, akit nem nem ismerek, ismerek, és te állandóan a telódon lógsz miatta. Először is honnan ismered? – Arrafelé lakik, mint én. Van egy játszótér a közelün közelünkben kben,, ott szokott szokott a haverjaival focizni. Mostanában sokszor cuccolok oda ki rajzolni. Néha odajött, és dumáltunk. A legjobb benne, hogy megérti, min megyek keresztül, és biztos, hogy nem csak megjátssza. Tudja, hogy mikor mit érzek, annyira, hogy néha már ijesztő. – Oké, Oké, ki ez a srác? – Mondtam Mondtam,, hogy hogy nem nem ismered. Egyetem Egyetemista. ista. – Neve azért van? van? – Neve? – kérdezett kérdezett vissza Flóra elbambulva. elbambulva. – Ööö… Persze. Pers ze. Endre. Endre. – Sose hívott el randizni? randizni? – Nem – felelte határozottan határozottan.. – Ilyen a formám formám,, hisz tu tudod. Összehúzta magát a fotelban, és kevergetni kezdte a kávéja maradékát. A kanál oda-odakoccant a bögre aljához. – Most az jön, hogy hogy nem kellesz senkinek senkinek?? – Igen, Igen, épp bele akartam kezdeni, kezdeni, de már lelőtted lel őtted a poént – felelte mosolyogva. – Kétlem, Kétlem, hogy hogy van olyan srác, aki a két szép szemedért szemedért beszélget veled. – Teljesen elj esen összezavar. összezavar. Egyrészt Egyrészt bosszant, bosszant, hogy nem próbál randira hívni, hívni, másrészt ásrés zt jó érzés csak cs ak a barátjának barátj ának lenni. lenni. – Helyes? – Igen, Igen, azt azt hiszem hiszem.. Magas, Magas, sötét hajú. hajú. Komoly Komoly.. – És ennek ennek a sötét hajú, komoly komoly fiúnak fiúnak köze köze van ahhoz, ahhoz, hogy hogy harcos amazon amazon lettél, és nem hiszel a szerelemben? szerelemben? – Talán. Egysz Egyszer er őszintén őszintén elmesélte, milyen il yenek ek is a srácok, és hogy hogy mit mit miért tesznek. Elég kiábrándító beszélgetés volt, de én akartam tudni az igazat, úgyhogy megkaptam. – Mint Mint Alex Nem a kellesz kell esz eléggé című filmben? Aki addig magyarázta
Giginek a pasizás játékszabályait, míg végül egymásba habarodtak? – A belehabarodás kimaradt, kimaradt, de nagyjából. nagyjából. A következő fél órában minden részletet kiszedtem belőle, amit lehetett. Az alapján, amit Flóra mesélt róla, elég értelmes srácnak tűnt ez a focista, de szörnyen kiábrándultnak is. Azt hiszem, ott lehetett a hiba, hogy a korábbi szerelme viszonzatlan maradt. – Akkor Akkor maradtok maradtok barátok? barátok? – kérdeztem kérdeztem.. – Úgy tűn tűnik. Lehet, ehet, hogy Jázmin Jázmin vagy bármelyikőtök bármelyikőtök cikinek tart érte, de kislány korom óta vágyom arra, hogy szerelmes lehessek. Rajtatok sosem láttam, hogy ennyire vágynátok rá, mégis megkaptátok. Csak én nem. És ez igazságtalanság. Ezzel búcsúzott tőlem, és a szomorúság, amit maga után hagyott, még egy ideig idei g hatással hatással volt rám. Igaza volt, de nem segíthettem. *** *** Végre elállt az eső és kisütött a nap, de ettől nem lett elviselhetőbb a matekóra. A diáktanács ülését se élveztem túlzottan ebédszünetben, inkább a szeptemberi iskolaújságban lévő sudokut fejtettem meg aktív részvétel helyett. Csak a létszá miatt kellettünk ketten az osztályból, de a valóság az, hogy Patrik, akivel első óta vagyunk diáktanácstagok, mindent intézett. A gólyabál, az október 23-i ünnepség és a Duna-partis Napok programja volt a téma, de Patrik a szalagavatót is intézte, meg az iskolaújság finanszírozásáról is beszéltek, és az infótanárnak is fel akarta ajánlani a segítségét, hogy frissíti a suli honlapját. Örömmel tapasztaltam, hogy semmi sem változott. Egyáltalán nem éreztük, hogy hú, minden más, mert idén elballagunk a suliból. Sima tanévnek tűnt az egész, leszámítva, hogy alig bírtuk fejben tartani a határidőket. Az egyetlen, amire nem számítottam, hogy gyorsabban kellett pörgetnem a képzeletbeli naptár lapjait, mint más tanévben. A szeptember mindig arról szól, hogy visszaszokjunk az iskolába, ami sok lemondással és nyűglődéssel jár, á ezúttal észrevétlenül rohantak el a napok. Az első három hét csak úgy elröppent. A gólyaavatás hetében tértem kicsit magamhoz, és kapcsolódtam be az iskolai is kolai vérkeringésbe. vér keringésbe. Ahogy Ahogy az lenn le nnii szokott, szokott, szegény szegény kilencedikesekn kilencedi keseknek ek az
udvaron kellett szenvedni, hogy mindenki tanúja lehessen nyilvános szadizásuknak. Az ablakból néztük, ahogy a másodévesek előkészülnek, majd kíméletlenül bele is kezdenek. Hangos röhögések harsantak. – Mi nem nyomtu yomtukk ilyen il yen bénán – jegyezt jegyeztee meg Krisztián. A fejem búbján pihentette az állát, úgy nézte, ahogy táncospárok alakulnak, és Rammsteinre próbálnak keringőzni. – Nézd azt azt a gyökeret gyökeret – kiabált Ákos, Ákos, és az egyik egyik srácra srácr a mutatot mutatott.t. Szegény Szegény fi minél jobban próbálta megtalálni az összhangot a lánnyal, annál rosszabb lett a helyzet. Megbotlott, aztán elveszítette az egyensúlyát, és magával rántotta a lányt is a földre. Ákos hangosan kifütyülte őket az ablakból, de szerencsére a két kilencedikes nem stresszelt be, és tudott nevetni saját magán. Valahol ez mentené meg az egészet, enélkül sima szívatás. Idén Herczeg és Vágó húzták a rövidebbet, ugyanis ők felügyelték az eseményt. Az angol- és a tesitanár a szemközti szárny egyik ablakából figyelte az udvart, és egyiküket sem bűvölte el a műsor. – Egy Egy kajás feladat jön – mondta ondta Kristóf. – Emlékszel, Emlékszel, Vörös, amikor amikor bekötött szemmel kellett egymást etetnünk? – Naná. Naná. Süti Süti és pizza pizza volt. – Fasírtban Fasír tban voltatok épp, nem? nem? – kérdezte kérdezte Jázmin. Jázmin. – Azt Azt hiszem hiszem – feleltem. – Már Már nem emlékszem emlékszem,, min min vesztün vesztünkk össze. össze. Próbáltuk felidézni, de egyikünknek se sikerült. Márk, aki a szomszédos ablakpárkányon könyökölt, és eddig felénk se nézett, most megszólalt. egszólal t. – Nem válaszolt válas zolt az üzeneteidre, zeneteidre, és lógot l ógottt a suliból. Te meg meg berágtál berágtál rá. r á. Ahogy Márk felidézte, nekem is beugrott, hogy Kristófnak történt valami az apukájával, és hanyagolta a sulit. Egy csomó üzenetet küldtem neki, próbálta felhívni, de mindig lepattintott. Ez a viselkedés egyébként nem csak Kristófra jellemző. Márk érzelemmentes arcára pillantottam, és tündéri hangerővel feleltem neki. – Mindig Mindig is allergiás all ergiás voltam rá, ha valaki napokig nem válaszol válas zol az üzeneteimre. Értette Értette a célzást. Elmosolyodott, Elmosolyodott, és visszafordult az udvar udvar felé.
Jázmin Jázmin azonban másr másraa em e mlékez lé kezett ett aznapról, aznapról , és é s meg is osztotta velün vel ünk: k: – Ann Annyira drukk drukkoltam neked, neked, amikor amikor beborított beborí tottad ad Kristóf képét ketchu ketchuppal. ppal. Gyönyörű látvány volt, néha még most is felidézem, amikor felidegesít. – Itt Itt vagyok, vagyok, Jazz! Jazz! – háborodott fel Kristóf. – Mégis Mégis miket beszélsz te összevissza? – Mindenk Mindenkii tudja, tudja, hogy fel fel szoktál szoktál idegesíteni. Bocs, Bocs , ha ilyen il yenkor kor elképz el képzell ellek ek ketchu ketchuptól ptól csöpögő cs öpögő arccal, arccal , de a vizu vi zuali alizáció záció jót j ót tesz a lelkem l elkemnek nek.. – És akkor akkor mi van, ha felidegesítelek? Nem bírnád egy unalmas unalmas gyíkarc gyíkarc mellett. Tényleg nem bírná, és ezt gyorsan le is tisztázták. Jött a megszokott, szerelmes jelenet, és fellőtték az egekbe a cukiságfaktort, ahogy részletekbe menően kitárgyalták, mennyire bírják egymás gyengeségeit. Megfigyeltem, hogy Ákos mintha zavarban lenne a szerelmi cívódásuk láttán, és ilyenkor többnyire be is szólt nekik valamit. Ezúttal kapóra jött egy régi sztori, amit témaelterelésnek használhatott. – Az megvan, egvan, amikor amikor Gréta Fluor Tom Tomit it énekelt? énekelt? – Jaj, Ja j, azt örökre örökre el akarom felejteni – húzt húztaa össze ös sze magát magát Gréta, mire mire Ákos Ákos az egyik hajtincsét gyengéden a füle mögé igazította. – Akkor Akkor ne ne is mondjam, ondjam, hogy hogy megszereztem egszereztem a videót? – Ne! Sosem akartam visszan viss zanézn ézni,i, és örülnék, örülnék, ha ha te sem akarnád. akarnád. – Pedig nagy nagyon on tetszet tetszettél tél – közölte közölte Ákos Ákos egyszerűen egyszerűen.. Gréta elvörösödött a hirtelen rá összpontosuló figyelem miatt. Ákos korántsem nézett olyan szerelmesen Grétára, ami filmvászonra kívánkozott volna, és tényleg hiányoztak a Jázmin-Kristóf fronton megszokott civódások, de ha kellett, nagyon hatásosan tudott fogalmazni. Ha tippelnem kellett volna, azt mondom, Ákost pont az zavarja, hogy míg a barátait mindig könnyedén ugratta, ugyanennek a játéknak nem ismeri a szerelmi változatát. Grétával sosem csipkelődött, mintha nem tudná, hogyan kell. – Na jó, mi ez itt? Gimi Gimi vagy az idősek klubja, ahol a régi szép időkről nosztalgiázunk? – rontotta el a hangulatunkat Flóra, akit viszont mindenféle romantikus megnyilvánulás untatott manapság. Odalentről tapsikolás és sikoltozás hallatszott, mert eredményt hirdettek. Aztán megszólalt a csengő is, és véget vetett az idei év gólyaavatásának.
*** *** A pénteki osztályfőnöki óra keményre sikeredett. Kökény tanárnő Patákhoz hasonlóan hónapokkal előre tervezett, és két dologról is vitatkoztunk. Az óra első felében a lehetséges osztálykirándulást próbáltuk lefixálni, ami a gyakorlatban azt elentett el entette, e, hogy hogy a kosárcsa kosár csapat pat mérkőzéseit mérkőzései t igyekeztü igyekeztünk nk összeegy öss zeegyeztetn eztetnii a végz vé gzős ős év tennivalóival. Rosszul sikerült, de az osztályfőnök az elején jelezte, hogy ne is nagyon reménykedjünk, ilyenkor annyira zsúfolt mindenkinek a naptára, hogy időnként elmarad a végzős osztálykirándulás. Annyit megengedett, hogy nyitva hagyjuk a kérdést. A másik problémát a szalagavató tánc jelentette, mert felmerült a kérdés, hogy akarunk-e egyáltalán osztályszinten keringőzni. – Nyil Nyilvánvaló, vánvaló, hogy hogy keringőz keringőzün ünkk – közöltem közöltem azonnal. azonnal. – Nem mindenkin indenkinek, ek, Táncoslá Táncoslány ny – szólalt meg Krisztián halkan halkan.. – Én például nem rajong raj ongok ok az ötletért. ötletér t. – Nem akarsz akarsz táncolni táncolni a szalagavató bálon? bál on? – kérdeztem kérdeztem döbbenten döbbenten,, minden szót jó lassan ejtve, hogy eljusson az agyamig, mert nehezen akartam elhinni. – Csak a kering eri ngőről őről van szó, nem az osztályt osztálytáncról. áncról. És ha lehet l ehetne ne választ válas ztani, ani, akkor nemmel szavaznék. Megijesztett a gondolat, hogy pont Krisztián akar kimaradni valamiből, ami számomra ennyire fontos. Hiszen a keringő a táncok királynője, ezzel kezdődik a bál és ezzel zárul az este. Ilyenkor nem is két ember, hanem két szív táncol együtt. Sajnálatosan a szívem másik fele pont most közölte, hogy a kispadon szeretne maradni. – Te kivétele kivételess helyzetben helyzetben vagy vagy, Lilla, nem kell külön külön megt megtanu anulnod, lnod, de mi mi ne tudun tudunkk keringőzni keringőzni – mondta Ivett, a kosárcsap kosárc sapat at egyik tagja. – Ha ez vigasztal, vigasztal, Kristófot, Márkot Márkot és engem engem ért a megtiszteltetés, egtiszteltetés, hogy betaníthatjuk nektek. Ráadásul a tánctagozaté a zárótánc, úgyhogy háromszor lépek majd színpadra. Nekem is kemény lesz a felkészülés. – Tényleg Tényleg?? Azt Azt hittem hittem,, ha már vannak vannak tánctan tánctanárok árok a suliban, akkor akkor ők készítenek fel fel minket is. Nagyot sóhajtottam. – Nem. Nem. A mi dolgu dol gunk nk lesz, ők csak segítenek segítenek,, ha szük szükséges. séges. Tudom Tudom,, hogy hogy idén telepakoltak minket órákkal, és senkinek sincs kedve nulladik órában bemászni a
suliba. Tudom, hogy nagy áldozat, de hidd el, megéri. Utólag te is ezt fogod mondani. – Biztosan, Biztosan, csakhogy csakhogy leszn l esznek ek fontos fontos meccsein eccsei nk pont a szalagavató előtt, és nem akarom, hogy rosszabbul teljesítsek, mert állandóan táncórára kell járnunk. Olyan témához értünk, amihez a többi kosaras is csatlakozott. Mintha levegőt kapott volna egy darab parázs, és jó nagy láng kerekedne belőle. – Te még hiszel a tehetségk tehetségkuutatókban? tatókban? – kérdezte kérdezte Tomi omi meglepetten. eglepetten. Vicces volt, hogy a pólóján lévő Spongyabob figura az övéhez hasonlóan csodálkozó fejet vágott. Egy normális ember azon csodálkozott volna, miért visel egy majdne felnőtt fiú spongyabobos pólót, de Tomi már csak ilyen lökött, hogy szeret szinkronban lenni a ruhatárával. – Egy Egy próbát megér megér – felelte Ivett. A nyáron megtudtam Ákostól és Krisztiántól, mi a baj a kosaras szakmával. Annak, aki komolyan ezzel akar foglalkozni, egyszerűen minimális lehetősége van. Pesten van egy csapat, akinek a tehetség-kutatója be szokott jönni a Duna-partiba, hogy megnézze a végzősöket, vagy megpróbálhatnak maguk leszerződni egy egyesülettel, és kézbe venni a saját jövőjüket. Körülbelül ennyi az, ami munkalehetőségnek számít. Persze, amatőr csapatban a saját örömükre bármikor játszhatnak, de ne kapnak honoráriumot, tehát esélyes az éhenhalás. És akkor ott a kötelező kérdés minden kosarasnak, hogy merre induljanak az életben. Ez amúgy mindenkire igaz a gimiben. Ezért is olyan erős az iskola, és tanítják nagy óraszámban a nyelveket és az érettségi tantárgyakat, hogy tulajdonképpen bármerre mehessünk tovább. Nagyon keveseket vesznek fel szakirányú, felsőfokú iskolába, a többiek mehetnek más irányultságú egyetemre vagy valamilyen OKJ-s képzésre. Tomival értettem egyet, mert én se hittem benne, hogy szakirányú egyetemen tanulhatok tanulhatok maj majdd tovább. tová bb. Az osztályunk alapvetően hajlamos a klikkesedésre, ezért bátran mondhatom, hogy három együtt töltött év ide vagy oda, némelyik osztálytársamról alig tudok valamit. A terveikről még kevesebbet. Ivett, Melinda és Aliz, a három kosaras lány általában a fejüket összedugva beszélték meg az életüket és a problémáikat. Mindenki látta, mennyire jó barátnők lettek, de a bulizási szokásaikon kívül mást nem igazán osztottak meg meg a többie több iekk kkel el.. A kosaras fiúk közü közüll Gergőről még elsőbe el sőbenn derült ki, hogy az apja valami fejes, azért hordta olyan magasan az orrát, de mára
lecsillapodott. Krisztián szerint figyelemre méltó teljesítményt nyújt a pályán. Megbízh Megbízható ató védő és jó csapatjátékos. Tomi az évek alatt kilépett Gergő legjobb barátjának szerepéből, és egész helyes sráccá vált. Kijött a három lánnyal, mindig segített nekik, eljárt a meccseikre, amin sosem tolonganak a nézők. Amennyire tudom, tavasszal összejött az egyik C-s lánnyal, de a románc nem tartott tovább három hétnél. – Láttad Láttad a statisztikák statisztikákat? at? – kérdezte kérdezte Tom Tomii Ivettől. – Igen, Igen, láttam. láttam. Négy Négy éve senkit senkit nem választ válas ztottak ottak ki a lányok lányok közü közül, de ne érdekel. A legjobb formámat akarom hozni. – Nem vitatkozom vitatkozom.. – Miért, te hova akarsz menn menni,i, nagyok nagyokos? os? – kérdezte kérdezte Ivett csalódottan cs alódottan.. Én is pont ugyanezt éreztem, amikor az előbb Krisztián benyögte, hogy legszívesebben nem is táncolna. – Épp megálmodom egálmodom a jövőm. Most még honnan onnan kéne tudnom tudnom,, mi leszek, ha nagy leszek? Ezt az állapotot is mind ismertük, úgyhogy inkább visszavettem a szót, és tisztáztam a szalagavató tánc kérdését. Kökény tanárnőtől annyi segítséget kaptam, hogy évek óta nem volt rá példa, hogy egy osztály kihagyta volna a keringőt, mégiscsak égisc sak szég s zégyen yen lenne lenne egy e gy olyan osztálytól, ahol a hol vann v annak ak tánctagozatosok tánctagozatosok is. i s. A valóság ezzel szemben az, hogy ha Krisztián ellenkezik, akkor a többi fiú is megmakacsol egmakacsolja ja magát, így í gy őt vettem célba. cél ba. Kiskutyaszemm Kiskutyaszemmel el szuggerál szuggeráltam tam,, ő meg rendíthetetlen re ndíthetetlen tekintettel bámu b ámult lt vissza vis sza rám. Majd egy perc eltelt, mire megadta magát, és bólintott. A többiek azt hitték, könnyedén megnyertem a csatát, de ez közel sem igaz. Krisztián azért bólintott végül, mert a kedvemért hajlandó táncolni, és ezt nagyon nagyra értékeltem, sőt, egyenesen imádtam benne, mégsem elégedtem meg vele. Nem vártam, hogy megszeresse ezt a táncot, ahhoz meg kellett volna változnia, márpedig nem akartam megváltoztatni. Azt szerettem volna, hogy néhány percre, amíg színpadra lép velem, átérezze, hogy a keringő is része a végzős évnek, és egyáltalán nem rossz dolog. Annyiban maradtunk, hogy kedd nulladik órában és csütörtökön az ebédszünet utáni utáni óráb ó rában an elkez el kezdjük djük tanulni tanulni a keringőt, az osztályt os ztálytáncot áncot meg közben közben kitaláljuk. kitalál juk. *** ***
A szombat estére megbeszélt koncertre végül a többiek is eljöttek velünk. Krisztián csak az utolsó pillanatban szólt, hogy több jegyet is tud szerezni, és szívesen bedobja a közösbe. Senki nem ismerte a bandát, de a lelkesedésünk töretlen maradt. A csajokkal nálunk készülődtünk, és négy lány egy helyen azt jelentette, hogy borítékolható a késés. Rég indulnunk kellett volna, amikor Flóra még a haját vasalta, Jázmin pedig loknikba próbálta varázsolni az egyenes, szőke tincseit. Ami az egyiküknek vágyálom, az a másiknak teher. Gréta rózsaillatú parfümje betöltötte a szoba levegőjét, és teljesen elnyomta az én kevésbé karakteres parfümöm illatát. Ahogy fel-alá mászkáltam és pakolásztam, a ruhám is kezdte átvenni a Gréta-illatot. A rádióban épp Paradise szólt, Paradise a szólt, aztán Jázmin örök kedvence, a U2 énekelt. Megannyi emlékünk társult ezekhez a zenékhez, ezért feltekertük a hangerőt, és átmentünk átmentünk háttérénekesnek. háttér énekesnek. Grétánál mindig Coldplay szólt, ha magányosnak érezte magát, Jázmin pedig U2-számokat hallgatott szerelmi bánatában, mindig elbőgte magát tőlük. A könnyeket természetesen nem Bono miatt ejtette, hanem, mert félt, hogy örökre elveszíti Kristófot. Aztán egy Pink-szám következett, és az minden emléket elmosott. Pont jókor ött, mert buliba készültünk, ilyenkor hiányzik a fenének, hogy rosszkedvűen induljunk útnak. A szám végére csak a várakozás és a vidámság maradt. – Elhívtad a focistát? – tette tette fel a kérdést hirtelen Jázmin, Jázmin, nekem nekem meg túls túlszaladt zaladt a rúzsom meglepe meglepetésemben. tésemben. Tudhattam Tudhattam volna, hogy ő hamara hamarabb bb kiszedte Flórából az infókat, mint én. Flórára Flórár a néztem néztem,, aki ijedt ij edt arcot arc ot vágott. vágott. – Nem, Nem, mert mert randinak tűnt tűnt volna, és nem randizunk randizunk,, tudjátok. tudjátok. Jázmin odaült Flóra mellé az ágyra, és átkarolta. – Szerintem Szerintem egy koncert koncert pont annak annak tűn tűnik, ik, aminek aminek látni akarod. Flóra felpattant, felpattant, és kirántotta kirántotta a hajvasaló hajvasal ó zsinórját a falból. falból . – Emlí Említett tettem em neki, neki, hogy hogy megyek, egyek, de nem reagált. r eagált. Tutira azt gondolta, gondolta, hogy randizni akarok vele, pedig nem. Gréta elbizonytalanodva nézett egyikükről a másikra, majd rákérdezett, miről beszélnek.
Flóra ezek szerint nem túlzott. Tényleg nem találkozott Grétával, és nem is avatta be őt a focistaügybe. A barátságunk az évek alatt több veszekedést is túlélt, és a viták többnyire abból eredtek, hogy sosem volt ugyanolyan a kapcsolat jellege négyünk között. Szerintem nem is lehetséges. Sajnos, ahogy elnéztem őket, Flóra és Gréta abba a szakaszba került, ahol a hol elfog el fogyott yott a közös közös témáj témájuk uk.. Végül Jázmin és én foglaltuk össze a sztorit, míg Flóra szó nélkül sminkelte magát, és kihívóan figyelte Grétát a tükörből. Szegény Gréta tényleg szorult helyzetbe került, hiszen szembesítették vele, hogy elhanyagolta a barátság nev törékeny kincset. – Hát… ööö… – Gréta dadogni dadogni kezdett, ezdett, de végül végül ügyesen ügyesen kivágta kivágta magát: agát: – Mi szívesen megismerjük, ha ott lesz. – Feltétlenül Feltétlenül be fogom neked neked mut mutatn atnii – grimaszolt grimaszolt Flóra. Flóra . – Na jó, j ó, indulnu indulnunk nk kell kell – mondtam ondtam.. – Krisztián most írt, ír t, hogy hogy öt perc múlva bejön értünk, és kicipel minket. Kapkodni kezdtünk, Flóra még a szempillaspirállal bajlódott, én meg gyorsan be akartam pakolni a borítéktáskámba, de sehol se találtam. Jázmint bosszantotta, hogy bénázom, ezért elkezdte kirángatni a fiókokat, én meg könyékig túrtam a ruhásszekrény aljában, hátha ott találom. Persze Per sze nem érdemeltem érd emeltem egyetle egyetlenn perc per c nyug nyugal alm mat sem s em az unive univerzum rzumtól. tól. – Nini, mit mit találtam talál tam?? – kiáltott fel fel Jázm J ázmin in nevetve. nevetve. – Ha nem nem a táskámat, táskámat, akkor akkor nem nem érdekel – motyog motyogtam tam a szekrény szekrény aljából. alj ából. – Totál klisés vagy, vagy, Lilla. il la. Megm Megmondanád, ondanád, miért iér t a legfelső fiókban fiókban tartod a kotont? Basszus, ez miért kellett? Rekordgyanús sebességgel felugrottam, és kitéptem a kezéből a dobozkát, majd visszadobtam a helyére. Majdnem odacsuktam az ujjait, amikor belöktem a fiókot. – Ne nyú nyúlkálj lkálj ott, ahol semm semmi keresnivalód. – Vajon Vajon mit mit rejteg rej tegetsz etsz még még a fiókban fiókban?? – Az ostort és a bili bi lincset ncset – felel feleltem tem,, aztán nyelvet nyelvet öltött öl töttem em rá. – Nem vagy te az a fajta. fajta. – Te Te már már csak csa k tudod. tudod. – Nem félsz, hogy hogy anyuk anyukád ád megtalál egtalálja ja a cuccaidat takarí takarítás tás közben? közben? –
kérdezte lazán. – Ne féltsd anyám anyámat, at, pontosan pontosan tudja, tudja, mire való. Tudod, gyógy gyógyszerész. szerész. Még síkosítót is árul. Jázmin Jázmin erre er re hangosan hangosan felnevetett. – Már majdnem hitelesen elő tudod tudod adni, hogy levetkőzted levetkőzted a szemérmességedet. Kár, hogy totál láthatóan vörösödsz az alapozó alatt. Ezzel a megsemmisítő szöveggel előkapta a háta mögül az égen-földön keresett kistáskát, kistáskát, majd majd sarkon fordult, fordult, és lerobogot ler obogottt a lépcsőn lépcső n. Átgondoltam, Átgondoltam, mit mondott, mondott, és nem tetszett, amire rájöttem ráj öttem.. – Nem is vagyok prűd – pufog pufogtam tam pakolás közben. közben. – Nem is ezt mondt mondta. a. Csak hü hülyült lyült – nyu nyugtatott gtatott Flóra. – De erre utalt. utalt. – Hidd már már el, el , hogy hogy hü hülyéskedett lyéskedett – győz győzkködött, de valamiért nem nem hittem hittem neki. neki. A fene egye meg Jázmint és a nagy száját! *** *** Miután elindultunk, a gondolat tovább motoszkált a fejemben, nem akart békén hagyni. Jó mélyre fészkelhette magát, mert folyton előbukkant. Először akkor, amikor Krisztián mosolyogva, zsebre vágott kézzel várt rám a ház előtt. Kicsípte magát, ami nála azt jelentette, tiszta feketébe öltözött, ráadásul inget vett fel, amitől amitől elolvadtam elol vadtam.. Szőkésbarna haját jó egy éve rövid, tüskés frizurára vágatta, pedig azon kevés srác közé tartozott, akiknek jól áll a hosszabb haj is. Éreztem, hogy nemrég borotválkozott, borotválkozott, jólesett jól esett végigsimítani végigsimítani az arcát. Köszönés gyanánt átöleltem, és a nyakába fúrtam az orromat. Krisztián ne nevezhető piperkőcnek, de jó ízlése van, és nem fél használni. Ehhez az ízléséhez most új illat társult, ami sötét, fűszeres, nagyon pasis jellegű volt. Alig bírta elszakadni a parfüm és a bőre kellemes szagának keverékétől. – El akarsz csábítani? – suttog suttogtam tam a fülébe. fülébe. Azért Azért sem vagyok vagyok prűd. – Lehet Lehet – válaszolta magabizt magabiztosan. osan. Amikor Krisztián így beszél, mindig úgy érzem, mintha valaki behúzná nála a kéziféket. Olyan tapasztalatlannak éreztem magam, és… nem szívesen vallo be, de szörnyen tapasztalatlan is vagyok. Ráadásul Krisztián mindig higgadtan viselkedik, ha előkerül a szex téma, én
meg általában ott állok remegve, mint a nyárfalevél. Például sosem mertem nyíltan megkérdezni, hogy volt-e már valakivel előttem. Rólam persze tudja, hogy ő lenne az első, de egyszerűen nem jött a számra a kérdés, amivel megtudhattam volna, mi a helyzet vele. Lehet, hogy csak a választ nem akartam hallani, mert attól féltem igazán. Az önbizalma több mint gyanús, és elég megnézni a múltját. Két olyan lánnyal is kavart, akiből bármit kinézek. Kilencedikben rövid ideig együtt jártak a C-s Dórival, aki nem mondható a legerkölcsösebb lánynak a Duna-parti Gimiben. Akkoriban nem voltunk olyan közeli viszonyban Krisztiánnal, hogy a barátnőiről kérdezgessem, tehát csak találgatni tudok, meddig jutottak el. A másik lány az életében pedig Adrienn, a gyerekkori barátja, akivel körülbelül mindent tudnak egymásról. Már ez is elegendő lenne, de rajtuk kívül is szedett fel lányokat, mert egyszer találkoztam egy vörös hajú, koboldarcú barátnőjével. Fogadni mertem volna, hogy valamelyikkel összejöttek úgy is. Ritkán vettem elő a gondolatot, hogy Krisztián már lefeküdt valakivel, mert mindig kisebb fajta sokkot okozott, ha szembesülnöm kellett vele. Féltékenység és félelem kavargott bennem. Biztosan ostobaság, hiszen Krisztián nem a tulajdonom, és mindig utáltam az olyanokat, akik a múltban vájkálnak, és a pasijuk volt barátnőit az ősellenségüknek tartják. A múlt azért múlt, mert az ember életében az a szakasz már lezáródott. Mégis azt éreztem, hogy ebben az esetben a jelenre vetített hatása egyáltalán nem elhanyagolható. – Mehetü Mehetünnk? – szakítot szakítottt ki ki Kriszt Kri sztián ián a mereng merengésből. ésből. Bólintottam. A belvárosig csak ő kísért minket, ott csatlakozott hozzánk Ákos és Kristóf is. Ákos farmerban és pólóban feszített, Kristóf pedig szemmel láthatóan többet foglakozott a hajával, mint a ruhái kiválogatásával. Sima atlétát viselt, a nyakában egy bőrlánc lógott valami medállal, amit elfedett a ruha. A sérója viszont fodrászmagazinba kívánkozott, egy kis zselével mesterségesen összekócolta, hogy szívdöglesztő legyen. Mondjuk, sok dolga nem lehetett, mert amúgy is mindig kócos. – Ej, csinik cs inik vagyt vagytok, ok, csajok – mondt mondtaa Ákos, Ákos, majd csókkal csókkal köszöntött köszöntöttee Grétát. Láttam Flórán, hogy megrándul az arca, és inkább elfordul.
– Jazz, Jazz, fehérben fehérben jöttél buliba? – kérdezte kérdezte Kristóf, miközben iközben átölelte Jázmin Jázmin derekát. Tényleg egy multifunkcionális, fehér ruhát választott, ami templomba, esküvőre esküvőre és buliba is i s tökéletesen megf megfelel elel.. – Tudom Tudom,, hogy hogy engem engem fognak fognak kiszúrni kiszúrni – felelte felel te Jázmin. Jázmin. – Öt perc, és leöntik a ruhámat sörrel, de akkor is lesz öt percem, amikor én nézek ki a legjobban. – Oké, Oké, értem. értem. Csak ti, csajok, mindig a ruhátok ruhátokat at féltitek – vont vállat váll at Kristóf. – Mert én pont olyan vagyok, vagyok, mint mint a többi lány, lány, mi? mi? Jázmin ezzel rövidre zárta a beszélgetést, és villamosra szálltunk. Míg a többiek beszélgettek, Flóra az ablakon bámult ki, és meg se szólalt. A körúti sörözőkbe áradó, szórakozni vágyó embereket figyelte. Vagy simán a gondolataiba merült. Megbeszéltem a lányokkal és Krisztiánnal is, hogy az este folyamán odafigyelünk Flórára, és nem hagyjuk egyedül. Képtelen lennék jól érezni magam, ha megfeledkeznék arról, hogy egyedül van. – Ez természetes természetes – mondta ondta akkor akkor Krisztián, de azért a klub klub előtt újra megkértem. Sajnos Flóra elcsípte a mondat végét. – Nem kell kell bébiszitter – mondta ondta dühösen dühösen,, és megpróbált beront be rontani ani a klubba. klubba. Két lépésig jutott, aztán megtorpant, és visszanézett ránk. Nem láttam rendesen, de a jegyszedőkre vagy a biztonsági őrre mutogathatott, és közben vicces fejeket vágott. – Hahó, Hahó, Krisztián! A jegyek jegyek nálad nálad vannak. vannak. Elindultunk az arany ruhás lány felé, és odaadtuk neki a jegyeket, hogy immáron a klubon belül garázdálkodhasson. Krisztián előrement, ő már ismerte a terepet, és kézen fogva húzott maga után. Leadtuk a ruhatárba a kabátjainkat, aztán benyomultunk a tánctérre, és körülnéztü körülnéztünk nk a színpad előtt. el őtt. A klubon érződött, hogy újonnan nyitották, a falakon nem látszott túl vastag koszréteg, pedig valami sztereotípia miatt erre számítottam. Az asztal, ahova leültünk, egyáltalán nem volt kopott, alig láttam rajta pár karcolást. – Kérsz valamit inn inni? – kérdezte Krisztián. Krisztián. Belefért, de igazából azt sem tudtam, mit szeretek. Azt a megoldást választottam, amitől mindig tiltják a lányokat a szórakozóhelyen, mégpedig, hogy elfogadjanak másoktól innivalót. De Krisztiánról volt szó, nem aggódtam.
– Rád bízom. bízom. Elment a pulthoz, és Ákos is csatlakozott hozzá, bár egyelőre csak Krisztián volt nagykorú. Még két hónap, és én is betöltöm a tizennyolcat, de addig ne kockáztatok. Apa délután megkérdezte, hogy tervezek-e berúgni, mire azt feleletem, hogy persze, minden vágyam részegen szuszogni egy klub sörtől tocsogó asztalára borulva. Nem értékelte az iróniát. Nem akartam azt hazudni neki, hogy józan maradok, mert utálom úgy kezelni ezt a kérdést, mintha nem lehetne beszélni róla. Hát én beszéltem. Elmondtam, hogy nem akarom hülyére inni magam, de elképzelhetőn el képzelhetőnek ek tartom, hogy hogy esetleg esetl eg iszom is zom valamit. val amit. Ezután következett anya kötelező előadása, hogy ne fogadjak el senkitől piát, mert beletehetnek valamit, és arról is sztorizgatott, milyen az alkoholmérgezés, és milyen katasztrófák történhetnek, ha az ember elveszíti a kontrollt. Jó kislány kisl ány módj módjára ára meghal eghallgattam lgattam,, aztán a ztán mentem mentem a dolgom dol gomra. ra. Krisztián hiába rakta le elém a poharat, és kóstoltam bele, nem lette okosabb afelől, hogy mit szeretek. – Mikor kezdődik kezdődik?? – kérdezte kérdezte Gréta a színpadot fürk fürkészve. észve. Egyre többen gyülekeztek, de még nem mondhattam azt, hogy zsúfolásig telt volna a hely. A hangos zenétől eléggé akadozott a beszélgetés, de nem is dumálni öttünk, hanem szórakozni. Krisztián széke mellé húztam az enyémet, és féligmeddig eddi g befészkeltem magam magam a karjába. karjá ba. – Még egy óra – felelte felel te Grétának. Grétának. Kétszer kellett elmennem pisilni a koncertig, másodjára Flóra kísért el. Alighogy kiléptünk a mosdóból, váratlan találkozásban volt részünk. Belefutottunk egy ismerősbe, ismerősb e, akire nem számítottu számítottunk nk ebben a környezetben. környezetben. – Márk? – Ja, én vagyok. vagyok. Legalábbis voltam, voltam, amikor amikor legutoljár legutoljáraa a tükörbe tükörbe néztem néztem.. Sziasztok. – Gyakran Gyakran jársz járs z ide? – Most vagyok vagyok először. – A koncertre koncertre jöttél? – kérdezte Flóra, és éreztem a hang hangjából egy kis piszkálódó élt. – Nem, Nem, hallod, a hímzőklu hímzőklubot bot keresem. keresem.
– Nem néztelek néztelek rajongónak rajongónak.. Márk közelebb lépett hozzá, és megálltak egymással szemben. Mint a vadnyugaton a cowboyok, úgy méricskélték a másikat. Flóra elég magas, Márk mégis fölé magasodott. Flóra először a szemébe nézett, aztán lejjebb eresztette a tekintetét a szögletes állára, majd a széles vállára, amire rásimult a sötét póló. Márk végignézett Flóra fekete miniruháján, amit arany pöttyök díszítettek, majd még egyszer szemügyre vette az egyenesre vasalt haját, a karcsú nyaka vonalát, a dekoltázsát és a körömcipőjét. – Nem is vagyok. vagyok. Az együt együttes tes nem érdekel, ink i nkább ább a közön közönségből ségből valaki. – Odajössz hozzán hozzánk? k? – kérdeztem kérdeztem.. – Nem. Nem. De jó szórakozást. szórakozást. Márk kikerült minket, és továbbment. Néhány pillanat múlva elnyelte őt a vendégtömeg. Flóra zavarodottan nézett rám, és megállt a mosdó ajtajában, nem zavartatva magát azon, hogy a lányok, akik be akartak jutni, majdnem fellökték. – Márk sosem érez belső késztetést, észtetést, hogy hogy normáli normálisan san viselkedjen? vis elkedjen? Úgy Úgy, mint a többi tizenny tizennyolc olc éves? – Ő már már csak cs ak ilyen. ilyen. Nem áll be a sorba, sor ba, szerintem sose fog. – Akkor Akkor mindig mindig magán magányos yos marad. marad. – Ne velem vel em beszéld meg – hárított árí tottam am,, mert engem engem évek óta foglal foglalkoz koztat tat ez a dolog, de rájöttem, hogy így kell Márkot elfogadnom, mert változtatni nem tudok rajta. – Menj utána, és mondd el neki a véleményed – javasoltam. Flóra néhány pillanatra habozott, aztán bólintott. – Ezt fogom fogom tenn tenni. Fogta magát, és elindult Márk után, hogy beolvasson neki. Gondolatban sok sikert kívántam a lehetetlen küldetéshez. Visszamentem a többiekhez, és velük vártam meg a koncert kezdetét. A zenekar egyébként hangulatos műsort csinált, a dalaikat angolul énekelték, és egykettő kimondottan tetszett. Hamar elrepült az idő ahhoz képest, hogy egyetlen számot sem ismertem. Mindenki maradt még az utána következő buliba, és végre táncoltunk Krisztiánnal. Láttam rajta, hogy élvezi, nem tudta tagadni. – Csak a keri kering ngővel ővel van bajod? – kérdeztem az egyik egyik pihiszünet pihiszünetben. ben. – Aha. Aha.
– De miért? miért? – Nem csípem csípe m azt a fajta fajta jelmez je lmezesdit. esdit. Ezzel sajnos nem kerültem közelebb a magyarázathoz, de ma este próbálta kiverni a fejemből. Örültem annak, hogy legalább itt táncol velem, bár egy idő után kicsekkolt a parkettról. Amikor egyedül maradtam, nem bírtam magammal, és lekértem Kristófot Jázmintól, aki boldogan adta a partnerét. Míg mi Kristóffal bohóckodtunk, addig Jázmin és Krisztián a terem széléről figyelte az ökörködésünket. Bárki láthatta, hogy durván visszaélünk azzal, hogy táncosok vagyunk, és ismerjük ugyanazokat a koreográfiákat. Hatásvadász dolog lett, de amúgy teljesen belefért az estébe. Mindenkinek tetszett. Grétát és Ákost nem figyeltem annyira, de azért észrevettem, hogy rendszeresen eltűnnek a teremből, aztán negyedóra múlva újra felbukkantak. Ötletem se volt, mire lehet ez jó, és mit csinálnak közben. Lehet, hogy Gréta pisilni szaladgált, vagy valami. Flóra alig táncolt, többnyire a terem szélén állt, és hajtotta el a fiúkat maga mellől. Nem akart senkivel megismerkedni, de ezzel pont az ellenkezőjét érte el. Tapadtak rá a srácok. Amikor másfél óra után Krisztián és Jázmin kiszállt, odasodródtak Flóra mellé, és őt onnantól békén hagyták a kéretlen udvarlók. – Figyelj Figyelj,, Vörös, Vörös, szerint s zerintem em teljesen teljes en kidől kidőltek tek – kiabálta a fülembe fülembe Kris Kristóf tóf.. – Enny Ennyitől? itől? – kérdeztem. kérdeztem. – Nincsenek Nincsenek hozz hozzászok ászokva. va. Krisztián mutogatni kezdett, amiből azt hámoztuk ki, hogy elmennek leülni egy kics kicsit, it, de mi táncoljun táncolj unkk nyug nyugodtan odtan tovább. továb b. Csupa kedvencemet játszották, majd elolvadtam, ahogy jöttek sorban. Először Let a me hold you y ou,, majd az Ain’ Ain’tt Your Your Mama, Mama, aztán Cake by the Ocean és az Outside. Azóta, hogy Krisztiánnal egy pár lettünk, kicsit furcsa érzés más fiúkkal táncolni. Valahol még mindig természetesnek érzem, hiszen a tánc a hobbim, a munkám, a szerelmem, de amikor Kristóf, Márk vagy bárki a tánccsoportból hozzám ér, néha eszembe jut, hogy Krisztiánhoz tartozom. Totál skizó érzés, és időnk idő nként ént zavarba tud tud hozni. hozni. Fél óra múlva csatlakoztunk a többiekhez. Az asztal körül nem volt elég szabad szék, ezért Krisztián ölébe ültem.
– Hol van Flóra? – kérdeztem, kérdeztem, amikor amikor rájöttem ráj öttem,, hogy hogy nem nem látom sehol. – Elment Elment a mosdóba, mielőtt iel őtt hazaindu hazaindulun lunkk – mondta ondta Ákos Ákos grimaszolva. grimaszolva. – Elkísérjük. – Rendes Rendes tőled – mondtam ondtam.. – Á, csak én rohadt messze lakom, lakom, szóval úgyis úgyis taxit taxit kell fogni, fogni, és elfér benne Flóra is. Láthatóan nem örült, hogy ilyen hamar le kell lépnie. Krisztiántól tudom, hogy Ákos azért keményen talpon tud lenni egy buliban, ha akar. Ezek ketten elég sokáig ki tudtak maradni éjszaka. – Én se vagyok vagyok nagy nagy bulizós, bulizós, úgyis úgyis menn mennii akartam – tette tette hozzá hozzá Gréta. Gréta. Flóra ekkor jött vissza, de nem hinném, hogy a mosdóban történt valami, amitől olyan lett az arca, mint egy sárkányé. Bár egész éjszaka morcosnak látszott, most mindenen túltett. – Baj van? Nem tetszik tetszik a buli? – De. Csak nem nem tetszik tetszik minden mindenki, ki, akit akit idevonzott. idevonzott. A színpad színpad irány ir ányába ába nézett, nézett, de nem láttam, kit bámul bámul ennyire. ennyire. Hamarj Hamarjában ában elköszöntek e lköszöntek,, aztán a ztán már már ott sem se m voltak ők hárman. hárman. Jázminnak nemsokára fájni kezdett a feje, ezért leléptek ők is, de mi még maradtunk egy ideig Krisztiánnal, és visszacsaltam a tánctérre egy kicsit. A barátaink szeme láttára egyikünk se akarta elengedni magát, de az a gát most elmúlt, hiszen úgymond kettesben lehettünk egy csomó idegen között. Nem bírtunk elszakadni egymás szájától. Krisztián keményen fogott, és úgy préselt a testéhez, hogy az már több volt, mint tánc. Nagyon kívánt engem, és talán az alkohol, talán a hangulat, de egyre gátlástalanabbá gátlástal anabbá sim si multam hozz hozzá. á. Krisztián is elfeledkezett magáról, mert amikor a farmerja zsebében illetlen helyre tévedt a kezem, nem húzta el azonnal. Csak kicsit később. – Nagy Nagyon hízelgő, hízelgő, de ne ne itt. – Otthon Otthon?? Elég hamar kapott a lehetőségen, és elővette a telefonját, hogy megnézze az éjszakai járatokat. Gyorsan átnézte a menetrendet, aztán kézen fogott, és elindultunk. A ruhatárnál azonban újabb meglepetésvendégbe futottunk bele. Na, Ervinre aztán tényleg nem számítottam pont itt.
Ervin tavaly ballagott el a Duna-partiból, a kosárcsapat tagja volt és a diáktanács feje. Nem elhanyagolható, hogy egyszer randiztunk is, és a mai napig azt gondol gondolom om,, hogy egészen egészen jól csókol. Krisztián mindig is féltékeny volt rá ezért. Mondjuk, Krisztián alaptermészetének része a féltékenység, de Márk után Ervinre ugrott a leginkább. Viszont nem mondhattam magam teljesen józannak, ami miatt az agyam és a szám közötti szűrő teljesen megszűnt létezni. – Jesszusom, Jesszusom, Ervin, te szoktál szoktál bulizni? bulizni? El tudod tudod engedni engedni magad? – kérdeztem, és kibukott belőlem a nevetés. Alig bírtam abbahagyni. – De jó! Ma megtudtam valami újat. Ervin végigmért, és láthatóan ítéletet is mondott rólam. A legnagyobb szerencséjére magában tartotta a véleményét új keletű, ledér életstílusomról. – Leitattad? Leitattad? – kérdezte kérdezte Krisztiántól Krisztiántól szemrehán szemrehányyóan, aki aki erre er re csak csa k nevetett. nevetett. Végül én válaszoltam ennek a nagyképű hólyagnak. – Nem itatott itatott le! l e! Nagylány Nagylány vagyok, vagyok, el tudtam tudtam dönten dönteni,i, mit akarok. akarok. Egy Egyébként ébként mi közöd hozzá? – Meglepődtem Meglepődtem.. Még nem láttalak ilyen állapotban áll apotban.. – Mivel mindig mindig a suliban találkoztu találkoztunnk, elég nehez nehezen en láthattál láthattál volna így. így. – Nemcsak Nemcsak a gimiben gimiben találkoztu találkoztunk nk,, randiztun randiztunk is. – Mindenki Mindenki tévedhet tévedhet – szúrta szúrta közbe közbe Kriszt Kris ztián, ián, aztán odalépett odalépe tt a ruhatároshoz ruhatároshoz,, és kikérte a kabátomat. Míg vártam rá, ott ácsorogtunk Ervinnel, akivel majdnem összejöttünk. Ha nem lettem volna már akkor is szerelmes Krisztiánba, talán mellette kötök ki. – Nem randiztun randiztunkk – közöltem közöltem csendesen. – Volt egy üzleti üzleti megállapodásunk, egállapodásunk, és elmentünk elmentünk vacsorázn vacsor ázni.i. – És csókolóztál velem a végén végén – mon mondta dta kíméletlenü kíméletlenül.l. Igen, így történt, de tényleg nem randiztam vele. Emlékszem, ahogy a fejemhez vágta, hogy nem leszünk barátok, mert számára örökké egy olyan lány maradok, aki nem akart vele randizni. Persze tizenegyedikben már elfelejtődött az egész, ezért is furcsálltam, hogy most előhozza. – Most mit mit csinálsz csi nálsz egy egyébként? ébként? Mármint Mármint felvettek felvettek az egyet egyetem emre, re, ahova menn mennii akartál? – Aha Aha – felelte felel te szűksz szűkszavúan avúan.. És kissé ellenségesen el lenségesen.. – És tetszik? tetszik?
– Aha. Aha. Na jó, most már konkrétan érződött, hogy ellenséges a hangja. – Haragszol Haragszol valam val amiért? iért? – Nem. Nem. De eddig nem nem érdekelt, hogy hogy felvettek-e. felvettek-e. Most miér miértt van jelent jel entősége? ősége? – Mert azt azt hittem hittem,, jóban vagyun vagyunk. k. – Jóban vagyu vagyunnk. Szuper. Tovább faggattam: – Tetszik Tetszik az egyet egyetem emii élet? él et? – Igen Igen – felelte, aztán aztán sóhajtott egyet, egyet, és egy icipici ici picitt felengedett. felengedett. – Egészen Egészen más világ. Remélem, lesz alkalmad átélni. Ezzel megsimogatta a fejem búbját, és lelépett. Óriási piros pont, hogy Krisztián Kris ztián kibí kibírta rta komm kommentár nélkül, pedi p edigg végignézte végignézte az egészet. Hazafelé menet, valahol a Gellért-hegy környékén egy gondolat híján mindent háttérbe szorítottam, ami az estéhez kapcsolódott. Azon az ajánlaton törtem a fejem, amit kimondatlanul tettem Krisztiánnak a tánctéren. Mégpedig, hogy aludjunk együtt. Ott, akkor helyénvalónak tűnt, de az éjszakai járaton fáradtan, izzadtan, sajgó lábbal és fájó fejjel vonakodni kezdtem. – Mi a baj? – kérdezte kérdezte Krisztián. Krisztián. Válasz helyett megcsókoltam. Arra vártam, hogy elmúljon a kétkedésem, de sajnos hű testőrként hazáig elkísért. Fásultan lépkedtem a ház előtti, harmatos füvön, és összébb húztam magamon a kabátot. Krisztián az ajtóig kísért, és tett egy utolsó kísérletet arra, hogy jobb kedvre derítsen. Nagyon érzékin csókolt meg, a szája puhán érintette az enyémet. Lassú, csábító technikával próbált felrázni. Benyúlt a kabátom alá, és az erős kezével különöse különösenn finoman finoman sim si mogatta a derekam der ekam fel felett ett a hátamat. hátamat. A gondolatra, hogy behívjam, befeküdjünk az ágyba, és egyszerűen túl legyek az első alkalmon a barátommal, annyira megijedtem, hogy lefagytam. És nem csak az agyam, az egész testem ellenem fordult. Úgy tűrtem az érintését és a csókját, mint egy fadarab. – Figyelj Figyelj,, ez most most nem nem fog menni. enni. – Ennyit Ennyit sikerült sikerült kipréselni kiprésel ni magam magamból. ból. Hátrébb léptem, és finoman eltoltam a kezét a testemtől. Remegni kezdtem a helyébe helyébe lépő hidegtől. Láttam rajta, hogy rosszulesik neki az elutasítás, és teljesen megértettem.
Hátrálni kezdett, és szomorúan figyeltem a lépteit. Az arca egy merev maszk volt, nem tudtam belőle kiolvasni semmit. – Ne haragu haragudj dj – mondtam mondtam.. Szó nélkül sétált el, és tudtam, hogy ez nem jó így. Nagyon nem. * ** A vasárnapot nagyjából végigaludtam, aztán következett egy katasztrofálisra sikeredett hétfői nap a suliban. Kerültem a Krisztiánnal való beszélgetést, szinte menekültem enekültem elől e lőle. e. Eleinte próbált szóra bírni, úgy tűnt, nem haragszik, és minden rendben közöttünk. Ettől még pocsékabbul éreztem magam, mert én képtelen voltam arra, hogy hogy ugyan ugyanígy így tegyek. tegyek. A lelkiis lel kiism meret-furdalá ere t-furdaláss szétcincált. szétcincál t. Nem volt minden rendben, és azt sem értettem, hogy Krisztián miért ne reagál valahogy normálisabban. Teljesen értelmetlen, hogy ennyire nyugodt a történtek után. Szerettem volna túlesni a veszekedésen vagy csak azon, hogy megbeszéljük, de így, hogy nem mondott semmit, még feszültebb lett a hangulat. Délután együtt mehettünk volna haza, de inkább passzoltam. Nem érezte magamban elég erőt, hogy kiprovokáljam Krisztiánból a sérelmeit, inkább azt mondtam, hogy be kell ugranom a könyvtárba. Másnap nulladik nullad ik órában ór ában pedig pe dig kezdtük kezdtük a tánctanítást. Az sem ment ment fényese fényesen. n. A nagy tánctermet kaptuk meg, a B-sek megelégedtek a kisebbel, a C-sek pedig hétfőn nulladik órában már letudták az első próbájukat. Nem éreztem magamban az erőt, hogy kiálljak az osztálytársaim elé és tanítsak. Már a legelején akadályba ütköztem. Először is mindenki totál punnyadt volt, erőtlenül és álmosan gubbasztottak a padlón. Néhányan a kávés pohárba lógatták az orrukat, mások a reggelire hozott péksütemény zacskójával zörögtek, egyik-másik fiú pedig ébren aludt. Megőrjített a Fanni felől érkező, cukrosfánk-illat, összefutott a nyál a számban. – A lányokt lányoktól ól hosszú hosszú szoknyát szoknyát kértem – mondtam ondtam neki neki némi émi torokkösz torokköszörülés örülés után. A csendes, rajzcsoportos osztálytársunk felemelte a fejét, és ásított egyet.
Telje el jesen sen hidegen hide gen hagy hagyta ta a szoknyaprobl szoknyaprobléma. éma. – Enny Ennyire ire fontos? fontos? – Ha a kezdetektől ezdetektől olyan ol yan ruhában ruhában és cipőben ci pőben próbáltok próbál tok,, mint amiben amiben a bálon leszünk, kisebb az esély, hogy bárki pofára esik. – Majd szerzünk szerzünk – ígérte í gérte Aliz, hiszen ő is farmerban farmerban jött a próbára. próbára . Mintha Mintha a falnak beszéltem volna. – Rendben. Rendben. Párja mindenkin indenkinek ek lesz, rátok bízom, bízom, hogy hogy ki kivel szeretne szeretne táncolni. Kristóf, segítenél bemutatni az alapokat? Az egész osztály megdöbbent a választásomon, de Krisztián, Kristóf és Jázmin arca kész tanulmánnyá változott. Gergő harsány, bőgő hangon felnevetett. – Bün Büntiben vagy vagy, Havasi? – kérdezte. kérdezte. – Rossz fiú fiú voltál? – Balhéz Bal héztatok tatok?? – kérdezte kérdezte Levente Levente is. is . Az a tipikus tipikus pasis vigyor vigyor ült az arcára, arcár a, ami egyrészt azt a célt szolgálta, hogy cukkolja a csapattársát, de közben biztosította is róla, hogy mellette áll, mint haver. Krisztián Kri sztián feszülten vigyorogva vigyorogva nézett nézett a fiúkra. fiúkra. – Ismertek. Ismertek. Balhés Balhés vagyok. vagyok. – Akár Akár a nővéremék nővéremék – tette tette hozzá hozzá Levente. evente. – Áll a bál, amikor amikor a csávója csávój a nálunk van. Azok se bírják öt percnél tovább. Igyekeztem kiírni az arcomra, hogy jobb lenne leszállni a témáról, mert ugyan roppant érdekes, hogy Levente két összetett mondattal is megajándékozott minket, ez tőle tényleg szokatlan viselkedés, de a nővérének a magánélete kevésbé érdekelt, mint a táncóra. – Folytath Folytathatnánk atnánk?? – Még el se s e kezdtü kezdtükk – vont vont vállat Levi. Odaléptem az évfolyam legmagasabb sráca elé, és morcosan összefontam a kezem a mellkasomon. Álmos tekintettel nézett le rám, és ezúttal egy pimasz, kötekedő vigyorral vegyítette. – Kibékülhetn Kibékülhetnétek étek… … – javasolta. javas olta. Krisztiánra pillantottam, és hirtelen csend lett a teremben. A papírzacskók zörgése abbamaradt, senki még csak nem is pisszent. Talán a levegőt is visszatartották. Krisztián mozdulatlanul várakozott, kezét a farmerja zsebébe rejtette, és a lézeréles pillantásával kínzott.
Számtalan dolgot mondhattam volna neki, némelyiket csak suttogtam volna a fülébe egy olyan helyen, ahol kettesben vagyunk, és biztonságban érezhete magam. Az ajkam mégis néma maradt. Krisztián lenézett a cipőjére, aztán elfordult. A kezét nyújtotta Jázminnak, aki bizonytalanul csúsztatta az övét a barátom tenyerébe. Ekkor lépett be Kökény tanárnő, aki eddig odakint telefonált. – Kezdhet Kezdhetjük jük,, Vörös? – lépett mellém ell ém Kristóf. Bátorítóan mosolygott, osolygott, de sajnálatot éreztem a tekintetében. Lassan telt az óra, minden percért meg kellett szenvednem. Nehezen hangolódtam a bálozásra, a zenéhez semmi kedvem nem volt, és zavarta a szeme a neonfény meg a cipők monoton kopogása a parkettán. A folyosóról néha bepillantot bepil lantottt egy-egy egy-egy alsóbb éves, éves , akinek nem volt null nulladik adik órája, óráj a, és erre járt. jár t. Már az alaplépések is nehézségekbe ütköztek, nem mintha mást vártam volna. Mindig azokat a bizonyos első lépéseket nehéz megtenni. Csak hát ma reggel ne túl türelmesen indultam útnak, ezért folyton emlékeztettem magam, hogy a hiba bennem van, nem a többiekben. Szerintem még Kovács matekóráján sem várta ennyire, hogy kicsengessenek. Amikor ez megtörtént, mindenki rohant ki a teremből, ki akarták élvezni azt a rövid szünetet, ami még hátra volt az első óráig. Krisztián a hátizsákját az én királykék, kitűzőkkel és kulcstartókkal díszített oldaltáskám mellé tette le reggel, és pont egyszerre nyúltunk értük. A tekintete nagyon vádló volt, majdnem összecsináltam magam attól, ahogy rám nézett. Egyedül a hangja hazudtolta meg az arcán tükröződő haragot, mert az elmúlt napokban is hallott higgadtsággal szólalt meg: – Sose hittem hittem,, hogy ezt kell mondanom ondanom,, de most nagy nagyon szemét szemét voltál, Táncoslány. Hátrapillantottam. Senki se maradt már a teremben, kettesben voltunk. – Szeretnék Szeretnék bocsánatot bocsánatot kérni. kérni. – Miért? – Hogy Hogy nem nem álltam áll tam ki mell melletted, etted, amikor amikor a fiúk rád szálltak száll tak.. – Miért még? még? – Nem tudom tudom,, hogy hogy bocsánatk bocsánatkéréss éréssel el tartozom-e tartozom-e a szom s zombat bat este miatt. miatt. – Magy Magyarázattal tartozol. tartozol.
– Igen, Igen, azzal azzal minden mindenképp. képp. Mégsem tudtam elmondani neki, mi zajlik bennem, hiszen én sem értette belőle egy kukkot sem. – Elég egyszerűen egyszerűen gondolkodom ondolkodom,, Lilla, il la, mint a srácok sráco k többsége. többsége. Ha azt mondod szombat este, hogy vigyelek fel magamhoz, akkor azt csinálom, amire kérsz. De fogalmam sincs, mire jó, hogy felhúzol, aztán visszahátrálsz, és lepattintasz. – Nem szán s zándékosan dékosan csinálom! – mondtam ondtam feldúlva. Persze a szemébe szemébe ne mertem nézni, továbbra sem bírtam el a kemény, kék tekintet súlyát. – Akkor Akkor mi mi van? Mi a fene fene bajod van? – Nem tudom tudom!! Őszintén Őszintén nem tudom tudom,, mi mi a baj. ba j. Csak van valami… valami… Hallottam magamat kívülről. Megint valami bajom van, ami hisztinek tűnik, és nincs rá rendes magyarázat. Király. Pedig nem erről volt szó. Kettőnk közül Krisztián működött normálisan, hiszen tényleg vágyott arra, hogy lefeküdjön velem, míg én csak az agyammal akartam. Ezt mégsem mondhattam ki hangosan, mert túl sok kérdést vetett volna fel, amivel féltem szembenézn szembenézni.i. – Nem tudom tudom megmagy egmagyarázn aráznii – mondtam mondtam,, és most mégis mégis ránéztem ránéztem.. Látszott rajta, hogy ezúttal nem fog megkegyelmezni. A legrosszabb talán az volt, hogy már nem is háborúztunk, nem sértődött meg egyikünk se, mint régen, amikor valami nem működött. Krisztián és én hajlamosak vagyunk félreérteni egymást, és régen inkább magunkba fojtottuk, ami a szívünket nyomta, mint hogy nyíl nyíltan tan megbeszél megbeszéljük jük a gondja gondjainkat. inkat. Vagy a másik véglet következett be: hangosan veszekedtünk és drámáztunk. Most azonban itt álltunk majdnem felnőtt fejjel, a problémáinkat immár nyíl nyíltan tan megbeszéltük, megbeszéltük, a megold megoldás ás mégis nagy nagy ívben ívbe n elkerült minket. minket. Az élet él et szívás. szív ás. – Akkor Akkor találd ki – mondt mondta, a, és a hátára hátára vette a táskáját. Volt valami végleges a hangjában, amitől félelem cikázott végig a testemen. – És mi mi lesz l esz addig velünk? velünk? – Szeri Szerint ntem em ezz ezzel el elfoglalod magad, nem lesz szükség szükség arra, arra , hogy szórakoztassalak. – Ne csináld, Krisztián Kri sztián.. Ez úgy úgy hangz hangzik, ik, minth minthaa szakítani szakítani akarnál. akarnál.
– Nem akarok – felelte érzelemment érzelemmentesen, esen, aztán aztán egyszerűen egyszerűen kisétált isétál t a teremből. A fejemben egy hang megállás nélkül káromkodott. És a következő két hétben el sem hallgatott.
3. FEJ FEJEZET EZET OKTÓBER, AMIKOR NEM SZAKÍTUNK Lilla Lill a
RETRÓ ZENÉKKEL TUNINGOLTAM A HANGULATOMAT, miközben a belváros felé buszoztam, hogy beugorjak anyához. Néhány hónapja otthagyta a munkahelyét, és egy kisebb gyógyszertárban vállalt munkát a körúthoz közel, egy mellékutcában. Reggel otthon felejtette a koktélruháját, márpedig késő délután munkavacsorára megy, ahol megismeri a… fogalmam sincs, pontosan kiket, azt hiszem, a nagyfőnökeit. Nem tudott már hazaugorni érte, apa pedig szintén dolgozott ezen a szombaton, úgyhogy én lettem a futár. A városba hívatlan vendégként költözött be az ősz, és kényszerítette a fákat, hogy ledobják magukról a nyári ruhájukat. Valahogy az utcákon halmozódó sárga, narancs és barna levelek kavalkádja nem a legjobb emlékeket hozta elő. Általános iskolásként folyton ezeket kellett gyűjteni, mert a tanárok mindig ráizgultak a témára, és majdhogynem kötelezővé tették, hogy csodáljuk az őszt, hiszen teli van színekkel. Én az elmúlást láttam. Azt az állapotot, amikor bejelentik a betegnek, hogy nincs már sok hátra, de ne aggódjon, inkább használja ki a megmaradt napokat, és élvezze az életet. Mintha a tanárok nem akarták volna észrevenni, hogy reggelente dér lepi a füvet a ház előtt, és hogy az emberek egyre többször indulnak el ködben a dolgukra. Sem azt, hogy az eső, ami ilyenkor esik, már hideg, és néhány csepp után vacogunk tőle. Vagy, hogy a szél néhány perc alatt cserepesre fújja a szánkat az utcán. Mintha nem emelnék fel a fejüket, és nem akarnák észrevenni a szürkeséget sem, ami szomorúvá teszi az egész várost. Hiszen pont a zöld, a napsárga és az égkék hiányzik a természetből, az élet és a vidámság színei. Csak, hogy még jobb kedvem legyen, a busz huppant néhányat a kátyúkban, és
oda is vertem a fejem az üveghez. Velem szemben egy fokhagymáslángos szag néni ült, és miután leszálltam, még akkor sem tisztult ki az orromból a fertelmes bűz. Eltartott egy ideig, amíg észrevettem Grétát, aki a buszmegállóban várt rám a megbeszéltek szerint. A nyüzsgő, zajos tömeg majdnem elnyelt, mire odaverekedtem magam hozzá. Barátnőm egy tábla tripla csokis Milkával és széles mosollyal fogadott. Nem törődtem a kezemben lévő ruhatáskával, megöleltem, mert szüksége volt rá. Ezen meglepődött. – Ó… minden minden rendben? rendben? – kérdezte. kérdezte. – Persze – feleltem felel tem,, és elvettem el vettem a csokit. – Felbontjuk Felbontjuk? – BKV után soha. Előbb kézm kézmosás. Igazat adtam neki, de azért egy icipicit forgattam a szemem, mert mintha anyámat anyámat hallottam hallo ttam volna. – Ne nézz nézz így így rám – lökte meg meg a vállam válla mat. – A tesóm tesóm miatt miatt oda kell figyelne figyelne az ilyesmire. – Igaz, Igaz, igaz. igaz. Mi újság? Ünn Ünneplün eplünkk? – Dehogy Dehogy,, arról arr ól szóltam volna. – Azóta Azóta sincs semmi semmi hír a könyvkiadótól? könyvkiadótól? Az egyik gyerekkönyvkiadó még tanév végén behívta Grétát egy beszélgetésre, mert megtetszett nekik az illusztrátori pályázatra beküldött munkája. Igazából nem ő küldte, hanem Jázmin nevezte be a tudta nélkül, de Gréta utólag nagyon hálás volt érte. Az ötéves kishúga kedvéért rengeteg mesekönyvbe való rajzot és festményt készít, nem volt nehéz összerakni egy pályázati anyagot. Csakhogy, miután júniusban túlestek a beszélgetésen, nem történt semmi. – A szerkesztő, szerkesztő, akivel beszéltem, beszéltem, nagyon agyon jó j ó fej volt, de felkészített felkészített rá, r á, hogy náluk ilyen lassa la ssann menn mennek ek a dolgok dol gok.. – Azért Azért még még versenyben versenyben vagy vagy, ugye? ugye? – Igen. Igen. Két megálló erejéig villamosra szálltunk, majd elsétáltunk a gyógyszertárig. Szombat délután nem ez volt a legzsúfoltabb hely Budapesten, egyetlen apuka állt a pultnál a hatévesforma kisfiával, akinek a fiatal gyógyszerész asszisztens épp köhögéscsillapítót keresett. A jellegzetes gyógyszerszaghoz már hozzászoktam,
anya anya ruhái ruhái mindig átveszik, átve szik, de ettől még nem szere szerettem ttem igazán. igazán. Sosem jártam bent, így nem is ismerhettek fel. Beálltam a sorba az apuka mögé, mert tudtam, hogy anya az irodában lesz. Valami vezetőféleség lett, vagy mi, úgyhogy sokat adminisztrál, és kevesebbszer szolgálja ki a betegeket. – Utálni fogsz, fogsz, ha megkérdezem egkérdezem,, hogy hogy akkor akkor tényleg tényleg nem szakítottál szakítottál Krisztiánnal? Merthogy mindenki látja, hogy külön vagytok. – Nem szakítottu szakítottunk nk,, tök mindegy indegy, ki mit mit lát. De azt hiszel, hiszel, amit akarsz. akarsz. Megadóan felemelte a kezét. Nem tehettem róla, mindenki ezzel jött, már az agyamra mentek az ismerőseim is. Legalább ők ne nyúznának ezzel. – Okééé! Okééé! Inkább másfelé tereltem a témát, hogy ne kelljen beszélnem róla. – Van kedved eljönn elj önnii Nicóhoz? Nicóhoz? Megígértett Megígértette, e, hogy hogy vele és a barátjával barátjáva l nézem meg azt a részt a sorozatból, amiben statiszta voltam. Ma adják. – Aha, Aha, hol találkoztok? találkoztok? – Szombaton Szombatonkén kéntt ő tartja a salsaórákat sal saórákat a tánciskolában, tánciskolában, onnan onnan elmegyü elmegyünk nk valamelyikükhöz. – Szívesen elkísérlek. elkísérle k. Nicót, aki nem szerette, ha a teljes nevén szólítják, tavaly ismertem meg. Márk anyukájának dolgozott, Emília akkor vette fel, amikor egyre több vendége lett az Elízium Elíz ium Tánciskolá Táncisk olában, ban, és nem győzte egyedül az órákat. Nicóból bármi lehetett volna. Az élethez és a tánchoz való viszonyulása kicsit hasonlított Kristóféhoz, mindketten életvidámak, szenvedélyesek, afféle életművészek. Zseniális táncos, és úgy érzem, elpazarolja a tehetségét tánctanárként, mert az ő karizmájával színpadon a helye. Nico azonban tanítani akar, ezt választotta, amikor az élet különféle akadályokat gördített elé. Természetesen a tanításban is jó, hiszen a tanárok normál esetben mesterei egy szakmának, és a tanítványok tisztelettel viseltetnek irántuk. És Nicóra ez teljes mértékig igaz. Mindig iszonyú jó hangulatot teremt az óráin. Nico az az embertípus, akit majdnem mindenki pillanatok alatt megkedvel. Az egész osztályom ismerte, mert próbálta megtanítani őket táncolni, és a jófejsége miatt hamar abszolút kedvenc lett közöttük. Én is nagyra tartom őt, ezért tavaly év végén kikértem a véleményét a
fellépésemről, de elég súlyos dolgokat mondott nekem, amiket egyáltalán ne éreztem hízelgőnek. Az ominózus beszélgetés óta nem találkoztunk személyesen, csak Facebookon tartottuk a kapcsolatot. Anya észrevétlenül bukkant elő egy hátsó ajtón keresztül, és gyorsan behívott az irodájába. Elvette tőlem a ruhazsákot, benne a mályvaszínű koktélruhával. Futólag szétnéztem idebent, több időm nem volt. Elborzadtam a mappák és iratok halmán, és a gondolaton, hogy ezen bárki ki tud igazodni. Az óriás méret parafatáblára színes gombostűkkel cetliket és papírlapokat tűztek, és biztos ne ma kezdték, mert mert beborította bebor ította az a z egészet. Nem zavartam sokáig, úgyis dolgom akadt. Az Elízium Elíz ium Tánciskola Táncisk ola felé felé tartva kifaggattam Grétát, elvégre nem csak úgy gondolt egyet reggel, amikor találkozóra hívott. hívott. Beszélni szeretett s zeretett volna volna velem vel em,, én pedig pedi g álltam elébe. Néhány perc múlva megint egy buszon ültem, és éppen azon gondolkodtam, miért jutott egy napra két szagos néni is, csak ez a mostani a túloldali egyes ülésen ült, mi Grétával pedig egy kettesben. – A véleményedet véleményedet akartam kikérni kikérni – mondta ondta Gréta. – Jázminh Jázminhoz oz ne fordulhattam, épp eléggé ideges a holnapi családi ebéd miatt, tudod. Bólintottam. Kristóf és Jázmin szülei úgy döntöttek, megismerik egymást, és Jázmin hiába imádkozott, hogy ne sikerüljön, az a sok elfoglalt ember képes volt összehozni egy szabad vasárnapot, hogy együtt ebédeljenek. Állítólag Jázmin apja és Kristóf anyja korábban már találkoztak, és tök jó ötletnek tartották ezt a közös programot. Nem irigyeltem Jázmint, arra az ebédre minden épeszű ember golyóálló mellényben menne. Jázmin anyukája művészlélek, eléggé szereti a szabadságot, és ebből következik, hogy utálja a korlátozásokat. Viszont a volt férje, Jázmin apukája másra sem képes, csak korlátokat állítani az embereknek, legalábbis Jázmin szerint. Kristóf szülei sem egyszerűbbek, mert nemrég váltak el, és amennyire hallottam, eddig az anyja volt inkább a főnök a családban, de aztán fordult a kocka, és a válóper alatt az apja kezdett el csúnyán játszani. Igazából egyik szülőt se érdekelte, Kristóf Kri stóf menn mennyire yire szen s zenved ved ettől a csatározástól. cs atározástól. – Flórát sem akartam megkérdezn egkérdeznii – folytatt folytattaa Gréta. – Úgyis gyis megsértődik bármin, ami érinti a kapcsolatát Robival, meg amúgy is pikkel rám.
Gréta elég feltűnően várta, hogy reagáljak. Ki akarta csikarni, mit tudok a kettejük barátsága körül ólálkodó, alattomos szörnyről. – Nem mondanám ondanám,, hogy hogy pikkel pikkel rád, csak csa k nem nem érti, miért nem jelent jel entkkezel. – Mert azon azon is megsértődik, megsértődik, ha ha mondok mondok valamit Ákosról Ákosról és rólam ról am.. – Kezdesz Kezdesz összezavarni. összezavarni. Mi az, ami ami Ákost, Ákost, téged téged és Robit meg Flórát is érinti? – Tanácsra Tanácsra len le nne szük szükségem ségem olyanok olyanoktól, tól, akik hosszabb hosszabb ideig idei g jártak valakivel. valakivel . A mondat végét alig értettem, annyira lehalkította a hangját, de a busz közben ugyan ugyanolyan olyan alapzajt al apzajt biztosított. biztosí tott. Jobbnak Job bnak láttam, láttam, ha megvárjuk, míg míg leszál l eszállunk lunk.. Néhány Néhány perc múlva már az utcán sétálva sétál va folytattuk. folytattuk. – Tehát Tehát tanácsra tanácsra lenne lenne szükség szükségem em valakitől, aki néhány néhány hétnél étnél tovább járt j árt már már valakivel. És hosszú tanakodás után te maradtál egyedül a listán. – Nemrég Nemrég azz azzal al gyanú gyanúsítottál, sítottál, hogy hogy szakítottam szakítottam Krisztiánnal. Krisztiánnal. Biztos, Biztos, hogy hozzám hozzám akartál akartál jönni? – Ez inkább inkább csak meggyőz eggyőzött. ött. Ti mindig megoldottátok egoldottátok a problém problé máitokat, áitokat, úgyhogy többszörösen is téged tartalak a legalkalmasabbnak. Elmosolyodtam, jólesett a bizalma. – Akkor Akkor köszönöm köszönöm.. Megpróbál Megpróbálok ok segíten s egíteni,i, de tudd, tudd, hogy hogy nagyjánagyjá-ból ból semm semmit se csinálok tudatosan a Krisztiánnal való kapcsolatomban. – Elég lesz. – Valami Valami nem oké oké veletek vele tek Ákossal Ákossal?? – kérdeztem kérdeztem.. – De, oké, csak mégsem mégsem teljesen. teljes en. Két Két dolog is van. – Mindjárt kettő? kettő? – cuk cukkoltam finom finoman. an. – Ejha! Ejha! Na, mondd mondd az elsőt! – Fogalmam se volt, milyen egy egy kapcsolat, de azt hiszem hiszem,, valahogy valahogy nem nem erre számítottam. Ákos nagyon spontán, sose tervez előre. Amikor rájön, csak úgy szól, hogy találkozzunk egy óra múlva, vagy kérdezés nélkül beállít hozzánk. Persze megteheti, anyu imádja, és tökre örül, hogy együtt vagyunk. – A mostohaapád ostohaapád mit szól szól ehhez? ehhez? Gréta megtorpant a szó hallatán. – Nem igazán igazán illik illi k hozz hozzáá ez a szó. – Ne haragu haragudj. dj. – Ne kérj bocsánatot, technik technikail ailag ag a mostoh mostohaapám aapám – felel felelte. te. – Régebben én is így hívtam, amikor hara haragu gudtam dtam rá, de igaz i gazán án sosem volt vol t a mostohaapám. mostohaapám. Kiskorom óta a saját lányaként nevel, Annának pedig ő az édesapja. Tudom, hogy
szeret. – Kedveli Ákost? Ákost? – Igen, Igen, bírják bír ják egy e gym mást. De engem megőrjít, hogy Ákos Ákos csak csa k úgy úgy jön és megy az életemben, mint a forgószél. Egyik percben semmi előjele, hogy közeledik, aztán máris ott van. Akkor jön, amikor neki tetszik. Ahogy ő kitalálja. Nem szól semmiről előre. – Az arca egészen kivörösödött, ahogy felbosszantotta magát. – Ne érts félre, szeretem, és amikor ott van, akkor nagyon örülök, de sosem tudok felkészülni. Én másként működöm, nekem idő kell a dolgokhoz. Nem tudo átcsoportosítani az életemet öt perc alatt. Készítem a portfoliómat, anyuval összehangoljuk az időbeosztásunkat, hogy Annára vigyázzak, de közben meg tanulnom kell, mert nem kéne mindenből hármasnak lennem. Ákost ezek a dolgok egyáltalán nem érdeklik. És itt jön a második probléma. Meglepődtem, hogy csak úgy dől belőle a szó, de nem szóltam közbe. – Nem zavarja, hogy hogy a húgom húgomra ra kell vigyázn vigyázni,i, olyankor olyankor is átjön, amikor amikor bébiszitterkedem. Sose hittem volna, hogy eljön ez az idő, mert imádom Annát, hisz tudod, de… d e… Tudod, mennyire mennyire szeretem szere tem.. – Tudom Tudom.. De zavar, hogy hogy ott van a tesód, és nincs mell mellette ette életed. Legalábbi Legalábbiss én így érezném. – Igen. Igen. Azt Azt hiszem hiszem,, valam vala mi ilyesm i lyesmi.i. Vettem egy nagy levegőt, megálltam kicsit, elnéztem a távolba, és rövid időre lelassult az agyam. Az egyik kocsi épp begyorsított a gyalogátkelő előtt. Neki zöldre váltott a lámpája, de egy nő még a zebrán sétált. A sofőr dudált, a nő valamit morgott az orra alatt, aztán az autós már el is sietett. Visszafordultam Gréta felé. – A tesód óvodás, napközben apközben az oviban van. Miért olyan nehéz anyudn anyudnak ak és… – Nem tudtam, hogy nevezzem a mostohaapját, ezért megvártam, amíg Gréta eldönti. – Karcsi. Karcsi . – Karcsinak Karcsi nak megoldani, egoldani, hogy hogy neked neked kevesebbet kevesebbet kelljen kellj en vigy vigyázni ázni rá? r á? – Karcsi totál összevissza dolgozik, dolgozik, nem fix fix a munk unkaidőbeoszt aidőbeos ztása, ása, és anyué anyué kötött ugy ugyan, an, de néha néha túlór túlórázn áznia ia kell. – És ha nem nem lennél lennél ott kézn kéznél? Szerint Szeri nted ed képtelenek képtelenek lennén lennének ek megoldan megoldani? i? – Biztos talál találnán nának ak rá megoldást. megoldást. De Anna Anna nem nem értené. Itt nagyon át kellett gondolnom, mit mondok.
– Egyk Egykee vagyok, vagyok, sosem s osem fogom megérten megérteni,i, milyen il yen testvérnek testvérnek lenn l enni,i, de látom, látom, amit látok. Anna a húgod, nem a gyereked. Nem kell feláldoznod a saját életed. Ha néha kettesben töltesz pár órát a fiúddal, attól még ugyanúgy szereted. Ez ne önzőség, és Anna is hozzá fog szokni. Állj ki magadért. A szüleid megszokták, hogy rengeteg időt töltesz a kis hercegnővel, de magaddal mikor töltöttél ugyanennyi időt? Gréta nagyon elhallgatott, és egy méretes könnycsepp csillogott a szeme sarkában. – Ezt akartad hall hallani, ani, nem nem?? – kérdeztem kérdeztem határozottan. atározottan. – Mikor lettél ilyen il yen kemény emény?? Mintha Mintha Jázm Jázmint hall hallanám anám.. Megint az útkereszteződés irányába bámultam, hátha megfagy ez a pillanat, és nem kell felelnem. Mikor lettem kemény? Talán ma. Talán tegnap. Talán akkor, amikor Krisztián kisétált abból a rohadt táncteremből, és azóta semmi se ugyanaz. – A spontaneitás spontaneitás viszont egy másik téma. téma. Beszéltél vele arról, arról , hogy hogy neked neked más az életritmusod? – kérdeztem. – Ez nálatok nálatok is problém probl émaa volt? – Hajjaj! Hajj aj! Ez szerintem szerintem minden mindenkkinél az. Akármikor Akármikor új táncpartnert táncpartnert kapok, kapok, meg kell szoknom a ritmusát, neki pedig az enyémet, és ebből kihozni valamit. Na, egy kapcsolat is ilyen. – Nem mertem vele beszélni. be szélni. Hm. Az egyik szó nagyon zavart ebből a mondatból. Vettem pár mély lélegzetet, lé legzetet, nem akartam akartam a nyers, maró stílusom stíl usomm mal megbántani. egbántani. – Mi az, hog hogyy nem nem mertél? Ő a barátod, téged választott, választott, mert mert tetszel tetszel neki. Ha megmondod a véleményedet, mert valami nem felel meg neked, attól még nem fog világg vil ággáá futn futni.i. – Te Te talán így kezelted Krisztiánt Krisztiánt az elején? Hát… nem. Ott a pont. – Tényleg Tényleg nem nem.. Rohadtu Rohadtull féltem, hog hogyy elveszítem, elveszítem, és tessék, tessé k, nem nem ezen múlik. Felgyorsítottam a lépteimet, és hamar letudtam azt a néhány utcasarkot, ami még hátra volt a tánciskoláig. Azt vettem észre, hogy Gréta fut utánam. Amikor beért, szuszogott. – Még mindig mindig pocsék pocs ék az állók áll óképessé épességged – jegyezt jegyeztem em meg, meg, aztán belökt bel öktem em a kaput, és elindultam a folyosón a kopott falak között. Latin dallamok hangja
töltötte töltötte be a lépcsőház l épcsőházat, at, ami Nicóhoz kapcsolódott; ő lett Emíl Emília ia számára számára a várva vár va várt partn pa rtner, er, akivel végre salsát sa lsát taníthat taníthatott. ott. – Nem veszítet ves zítetted ted el Krisztiánt – pihegte pihegte Gréta, és szorosan a nyom nyomom omban ban árt. – Lehet Lehet,, hogy hogy ő máskén máskéntt gondolja. gondolja. A telómra pillantottam a pontos időért. A legjobbkor jöttünk, mindjárt vége az órának órá nak.. Benyitottam, és beléptem. Vagy egy tucat fiatal és idősebb pár forgolódott a táncparketten, és Sergio Mendez szólt a hangszórókból. – Jaj, de édesek – suttog suttogta ta Gréta egy idős házaspárr házaspárraa mutatva. utatva. A bácsi már őszült, mégis nagyon fess benyomást keltett a világosszürke nadrágban és a fehér, vasalt ingben, míg a felesége egy igen csinos, sötétzöld ruhában táncolt, és nagyon fiatalosan fiatal osan mozgott. ozgott. Nico megörült, amikor meglátott minket, integetett is nekünk. Sosem unná meg nézni, ahogy táncol, olyan, mint egy varázslat. Odébb mentünk az ajtóból, és leültünk a fal melletti székekre. Megvártuk, hogy Nico trécseljen pár percet minden vendégével az óra után. Néhányaknak technikai tanácsot adott, de az idős házaspárral inkább személyes témák kerültek elő. Közben sűrűn felém pillantott, és egyre gondterheltebbnek látszott. – Úgy Úgy néz ki, mint mint aki aki aggódik aggódik valami miatt miatt – figyelm figyelmezt eztetett etett Gréta. Gréta. – Akkor Akkor majd majd elm el mondja. Hamarosan odajött hozzánk, és átölelt, de nem ám úgy barátian, hane felkapott és megszorongatott, egszorongatott, mint egy idióta. – Itt a kedvenc kedvenc táncpartnerem táncpartnerem – mondt mondtaa vigy vi gyorogva. orogva. – Na jó, j ó, ezt el ne mondd mondd Emíliának! – Mert neki neki is ugyan ugyanezt ezt szokt szoktad ad mondan mondani? i? – Termész Természetesen. etesen. Minden Minden nőnek. nőnek. Elnevettem magam. Hamarosan csatlakozott hozzánk Bence, Nico barátja, akinek a mai napig nem tudtam volna megmondani se az életkorát, se a foglalkozását. Összefutotta már vele öltönyben és nyakkendőben is, de szabadnapjain a terepnadrág, póló, baseballsapka összeállítást kedvelte. – Szervusz, Szervusz, Lill Lilla. a. – Ő is megölel megölelt,t, bár sokkal sokkal udvariasabb udvarias abb módon. módon.
Bencéről mindig az ugrik be elsőre, hogy mindenkivel udvariasan viselkedik, szerintem ezért is szeretik az emberek. Másodjára pedig az jut eszembe róla, mennyire szereti borzolni a kedélyeket. Ezúttal is muszáj volt megmutatnia az új tetoválását, és hogy beújított egy nyelvpiercinget is. – Várod Várod már? – kérdezte kérdezte a régen hallott, mély mély,, kedves hang hangján. ján. – Naná. Naná. Az elejétől nézem a sorozatot. – És tetszik? tetszik? – Elmegy Elmegy. Igazából Igazából ahogy ahogy megsz megszokom okom a szereplőket, egyre egyre jobb. Nagyon hálás voltam neki, hogy segített, mert ha sosem lesz semmiféle színpadi vagy táncos karrierem, arra akkor is mindig emlékezhetek, hogy szerepeltem egy tinisorozatban. Még ha csak háttértáncosként is. – Az egyik egyik interjúban interjúban azt azt olvastam, olvastam, jól kijöttél ij öttél a főszerepl főszereplőt őt játszó lánny lánnyal. – Igen? Igen? – A neten neten jelent meg, meg, a lány téged téged kü külön kiemelt kiemelt a táncosok közü közül.l. Na jó, ne akarlak félrevezetni, egy mondatot mondott rólad, de az nagyon hízelgőre sikerült. – Király Királ y. Hol tudom tudom megnézn egnézni? i? Megígérte, hogy átküldi átküldi a linket. l inket. Végül Nico lakásába mentünk, aki egy kicsi, felújított garzont bérelt, elég közel anya új munkahelyéhez. Szóval egész nap ingáztunk ide-oda Buda és Pest között. Kaptunk forró csokit, vacsorát és süteményt, de végig éreztem Nico feszültségét. Gréta és Bence a nappaliban beszélgettek és YouTube-videókkal szórakoztatták magukat az epizód kezdetéig, Nicóval pedig a konyhába vonultunk, és próbált meggyőzni a kapszulás kávéfőző csodájáról. Nem kértem belőle. A rádióból Aerosmith szólt, megörültem, amikor felhangzott Living Livi a ng on the edge. edge. Mindketten szeretjük ezt a számot, a refrént együtt énekeltük, és arra a pár percre Nico újra vidámnak tűnt. Amint véget ért a szám, megint elkomorodott. – Baj van? – érintettem érintettem meg meg a vállát, váll át, miután feltette feltette a koty kotyogós kávéfőzőt kávéfőzőt a gázra. – Várni akartam vele a film utánig, tánig, de ha már felhoztad, felhoztad, akár el is mondhatom. Lelépek egy időre. Pár hónapra külföldre megyek egy táncos társulattal. Egy ideig próbálni fogunk, aztán lesz egy csomó előadásunk. – De hisz hisz ez nagy nagyszerű! szerű! – mondt mondtam am vigyorogva. vigyorogva. – Végre Végre előrébb lépsz.
Megemelte a szemöldökét, és szúrós tekintettel nézett rám. – Mi van? Ez a vélem véle ményem ényem.. – Emíl Emília ia is i s így reagált. reagált. Meg Bence Bence is. is . Nem számítottam számítottam rá, hogy hogy minden mindenkin kinek ek ennyire ennyire az útjában vagyok – morogta, morogta, de d e láttam l áttam,, hogy mosol mosolyra yra húzódik húzódik a szája. s zája. – Persze hogy hogy örülün örülünkk neki, neki, hog hogyy eltűn eltűnsz. Elviselhet Elvisel hetetlen etlen vagy vagy – ugratt ugrattam am.. – Köszi. Köszi. Sajnos pont a legnehez legnehezebb ebb időszakban hagy hagyom itt Emíl Emíliát, iát, mert, ugye, szalagavató szezon van. De decemberre hazajövök, és megígértem neki, hogy hogy segítek, am a miben ibe n tudok. tudok. Azt mondta, mondta, bármikor bá rmikor dolgozh do lgozhatok atok nála újra. – Ez rendes tőle. Majd írj és küldj küldj videót. Vagy küldj képeslapot. Vagy bármit. – Mindenképp. Mindenképp. A sorozat kezdetéig erről mesélt, és abból, amilyen lelkesedéssel beszélt róla, tudtam, hogy nagyon örül a lehetőségnek. Tényleg megérdemelte. Remélem, megkapja tőle, amire vágyik. Megnéztük a sorozat aktuális részét, és egészen meglepődtem, milyen sokat szerepelek a felvételeken. Néhány pillanatra számítottam, sőt, talán annyira sem, de többet kaptam, kaptam, mint amit rem re méltem él tem.. Nico persze apró darabokra szedte a jeleneteket, és Bencével elkezdtek okoskodni, okoskodni, amin mi mi Grétával Grétáva l csak csa k nevettün nevettünk. k. Indulni készültem, amikor Márk írt egy üzenetet, hogy ha az anyukája felhívna, megmondanám-e neki, hogy nálam tölti az estét. Nem is annyira a kérés lepett meg, hanem az, hogy feltűnő helyen, az üzenet elején ott virított a légy szíves kifejezés is, amiről mindeddig azt hittem, Márk nem is ismeri. A lakás legtávolabbi sarkába húzódtam, hallótávolságon kívülre, és felhívtam. – Igen, Igen, Lil Lil?? – Hogy Hogy értetted értetted azt az üzen üzenetet? etet? – Melyik része nem volt egyértelmű egyértelmű?? – Az egész. egész. Valami al ami olyasmit ol yasmit mormogott, hogy tudta, hogy nem nem ússza meg. – Anya Anya mostanában ostanában rám szállt, állandóan áll andóan ellenőriz, ell enőriz, és azt mondtam ondtam neki, neki, hogy hogy veled vele d töltöm töl töm az estét. Ennyi. Ennyi. – Akkor Akkor ez hazug hazugság. ság. – Barátok vagyun vagyunk, k, nem kérnélek, kérnélek, ha nem lenn l ennee fontos. fontos. És ha megnyu egnyugt gtat, at,
nem készülök bűncselekményre. Ez egyre furább. Akármiért is kell fedeznem, tényleg fontos lehetett Márknak, mert megerőltette egeről tette magát. magát. Még a baráts ba rátságu águnk nkat at is i s felemlegette. Hűha. Hűha. – Az van, hogy elég jóban vagyok vagyok az anyuk anyukáddal, áddal, és nem szívesen hazudok hazudok neki. Ami azt illeti, senkinek, hacsak nincs életveszély. – Jesszu Jess zusom som,, Lil Lil,, ne legyél legyél már ilyen il yen álszent! álszent! – Nem vagyok. vagyok. Sosem állítottam áll ítottam,, hogy hogy nem jártam tilosban, csak ne stílusom a hazudozás. Nyilván szeretném tudni, miért kérsz erre. – Muszáj Muszáj minden mindenbe be beleártanod bele ártanod magad? magad? Mindig Mindig ezt ezt csinálod. Ez fájt. Negyedik éve hallgattam a piszkálódást, hogy mindenbe beleütöm az orrom, mintha valami elvetemült gonosztevő lennék, aki más emberek életében vájkál. Valami olyasmit kért tőlem, amit nem tennék meg mindennap, és egyszerűen érdekel, hogy miért. Ha ez Márk szerint rossz, akkor kapja be. – Biztos igazad igazad van, van, Márk. Szia. Szia. – Ezzel dühösen dühösen kiny kinyomtam omtam a mobil mobilt.t. Elszámoltam tízig. Aztán húszig. Harminckettőnél Gréta úgy döntött, megkockáztatja, hogy megszólít. – Te Te kinyom kinyomtad tad Márkot? Márkot? – Persze, miért? iér t? Nem az atyaúristenn atyaúristennel el szakítottam szakítottam meg egy beszélgetést, beszélgetést, ennyitől ennyitől nem jutok pokolra! pokolra ! – Oké. Oké. Nyug Nyugi.i. – Tök nyu nyugodt vagyok vagyok!! – mordultam fel, aztán aztán megint egint elölről elöl ről kezdtem kezdtem a számolást. – Nem úgy tűnik? – Valahog Valahogyy nem nem – mosolyg mosolygott ott Gréta. Gréta. Nahát, nahát, milyen érdekes. Csörögni kezdett a mobilom. Felvettem. – Mit tehetek tehetek érted, Márk? – Te Te kinyom kinyomtál? tál? – Igen. Igen. És annyira annyira szerencsés vagy, vagy, hogy hogy megtapasztalh egtapasztalhatod, atod, ahogy ahogy a történelem történele m ismétli önmagát. önmagát. Már elemeltem a fülemtől a készüléket, hogy ismét véget vessek a beszélgetésnek, amikor Márk marasztalni kezdett. – Ne már, várjál várj ál egy kicsit. Ha belegondolok, belegondolok, a hasznom hasznomra ra lehetsz másként másként is. – Miben? – Csak akkor akkor mon mondok dok bármit, bármit, ha nem nem kérdezel kérdezel vissza. vi ssza.
A semminél ez is több. Ha belemegyek, legalább Márk önként el fog valamit mondani. – Próbáljuk Próbál juk meg – felel feleltem tem.. – El akarok menni enni a Crashbe Crashbe este, mert találkozóm van egy csajjal, és tulajdonképp velem jöhetsz. Így nem lesz hazugság. Kár volt kérdezősködnöm, mert ettől csak újabb kérdéseim támadtak. – Tudom, udom, hogy hogy azt ígértem, ígértem, nem fogok visszak viss zakérdezn érdezni,i, de egy randit miért kell titkolni az anyukád elől? És miféle randi az, amelyikre magaddal akarsz vinni egy másik lányt? – Jössz vagy sem? – Enny Ennyire ire nem lehet gáz gáz a csaj. – Jössz vagy sem? – Megy Megyek. Ezúttal ő bontotta a vonalat. Elég sok variáció átfutott a fejemen, de őszintén reméltem, hogy este egyik sem fog bekövetkezni, bekövetkezni, mert attól a ttól ki fogok akadni. akadni. * ** Krisztián egy egész oldalt kaphatna Murphy törvénykönyvében. Hetek óta le se szarja a fejemet, és pont azon az egy estén kell felbukkannia, amikor épp kapóra önne, hogy nem foglalkozik velem. Ráadásul este kilenckor csak úgy felhív, hogy átjön, és véletlenül se kérdésként hangzott el, hanem kereken közölte, hogy ő bizony meglátogat. Teljesen átéreztem Gréta problémáját az akaratos hímekről. Időnként, amikor megfeledkezem magamról, minden lámpát felkapcsolok a szobámban. Van egy a plafonon, meg egy állólámpa a fotel mellett, egészen közel az ablakhoz. Szeretek ott olvasni, és ha már teli a fejem a történettel, csak bámulok ki az utcára, és hagyom elrendeződni az agyamban a betűhalmazt. Ezenfelül kaptam tavaly karácsonyra egy füzért, amin fehér és rózsaszín gömbökbe rejtették az izzókat, az is világított, plusz égett az éjjeliszekrényen lévő olvasólámpa is. Néha tényleg nem értettem magam, pedig becsszóra nem félek a sötétben. Ha nem lett volna elhúzva a függöny, kintről azt gondolhatták volna, hogy ez valami ufó-leszállóhely, annyi fényt izzítottam.
Az ágyamra nézve azonban elkeseredtem. A teljes sminkcuccom, a borítéktáskám, az ékszeres dobozom és egy rakás ruha hevert a rózsaszín ágytakarón. Mivel Krisztián alig egy perc alatt átér hozzám, ezért nem maradt volna időm mindent visszapakolni a helyére. Megfogtam az ágytakarót, és úgy, ahogy van batyut kötöttem belőle a rajta lévő tárgyakkal együtt, majd bedobtam a szekrénybe. Bekapcsoltam a laptopot, gyorsan bejelentkeztem, és elindítottam egy filmet. Sőt, még a közepére is ugrattam a lejátszót, Wesley Rush épp a randizás szabályait magyarázta Biancának Duff a ban, amihez nagyon kreatív folyamatábrát is rajzolt a ban, fociedző táblájára. A fotelból az ágyra dobtam a tegnap megkezdett kekszes zacskót, és összegyűrtem a takarómat is. Akkor jöttem rá, mit csinálok, amikor meghallottam a csengőt. Az elmúlt percekben nem azon gondolkodtam, hogy el akarom-e mondani Krisztiánnak, hova készülök este, hanem rögtön eltüntettem minden bizonyítékot, és öntudatlanul gyártottam meg a tökéletes alibit. Megzavarodva indultam le, hogy ajtót nyissak neki. Eddig elengedhetetlennek tartottam, hogy igazat mondjunk egymásnak, és ne is jellemezte a kapcsolatunkat, hogy titkolózzak és hazudozzak. Ahogy Márknak is mondtam, nem szoktam hazudni, hacsak nincs vészhelyzet. Mégis Mégis ráléptem rál éptem erre err e az útra. útra. Próbáltam elrejteni az arcomról a bűntudatot, amikor szélesre tártam a bejárati ajtót. Ahogy megláttam Krisztián helyes arcát, és a visszafogott, csibészes mosolyát, fellángolt bennem a harag. Sokféleképp magyarázhatom az elmúlt hetek viselkedését, de kár tagadni, hogy egyszerűen elfordult tőlem, amikor nem tudta észérvekkel megmagyarázni, miért vagyok képtelen közel engedni magamhoz. És az ő bűnösségének felidézésével enyhült az én bűntudatom. Valahogy nem akartam, hogy a számhoz érjen az övé, ezért amikor felé hajolt, elfordítottam a fejem, így az arcomra kaptam az üdvözlő puszit. Ezzel Ezzel nagyjából nagyjából tisztáztuk tisztáztuk is, is , hányadán hányadán állunk ál lunk.. – Bejöhetek? Bejöhetek? – kérdezte. kérdezte. Az előszobára mutattam, hogy igen, bejöhet. A lépcsőnél bevárt, előreengedett, és ahogy az emeleten beléptem a szobámba, megcirógatta a kezemet. Bevetettem magam az ágyba, és majdnem nyakig betakaróztam, na, ne
mintha annyira fáztam volna, de nem akartam, hogy megérintsen. A suliban már egy ideje csak iskolai dolgokról beszéltünk. Néha mesélt a meccsekről, vagy a legutóbb arról panaszkodott, hogy a többiek szerint a kosarasok miatt hiúsult meg az osztálykirándulás, mert a mérkőzéseket pocsék időpontra idő pontra tűzték tűzték ki. Reggelente nem együtt megyünk, és hazafelé is külön jövünk. A héten túlestünk a negyedik szalagavatós táncpróbán, és ahhoz a frappáns tanári módszerhez folyamodtam, hogy mindig másik fiút választottam, akivel gyakorolok. Krisztián már nem is kommentálta, és a többiek is egyre ritkábban tettek megjegyzést. Vasárnaponként kötelező program jelleggel találkozunk, mert matekból korrepetált, és ezt nem kerülhettem ki. Krisztián a reáltárgyakból majdhogyne kitűnő, nekem viszont kész pokol csupán rágondolni a matek érettségire. Ilyenkor leülünk a szobám két sarkába, és szigorúan tanulunk. Amikor Kovács meghallotta, hogy Krisztián készít fel, majdnem elájult a gyönyörtől, és a képembe vágta, hogy talán nem fogok megbukni. Apától hallottam, hogy Krisztián vezetésórákra is jár az iskola mellett, mivel a nyáron megcsinálta a KRESZ-vizsgát. Állítólag még a szalagavató előtt meg akar lenni a jogsival. Azóta, hogy egyedül hagyott abban a táncteremben, egyszer sem jött át indok nélkül. Mindeddig. Rettenetesen haragudtam rá, és ez más volt, mint egy veszekedés. Ne pusztán egy hirtelen fellángoló haragot nyeltem vissza napról napra, ez mélyen belül izzott, úgy emésztett fel. Nem volt oka megbántódni, mert nem vele, hanem a helyzettel volt bajom, de ahelyett, hogy segített volna egyáltalán megérteni, mi zajlik bennem és miért, cserbenhagyott. – Miért jöttél? – Vasárnap Vasárnap nem érek rá, le kell mondan mondanom om a korrepetálást. – Túl Túl fogom élni – mondtam mondtam.. – De ezt Messeng Messengeren eren is megírhattad megírhattad volna. – Meg akartam kérdezni, érdezni, hogy hogy vagy vagy. – Majdnem mindenn indennap találkoz talál kozuunk a suliban. – És ez elég neked? neked?
– Természetesen ermészetesen nem. nem. De azt gondolod, gondolod, hogy hogy varázsütésre varázsütésre megváltozott, egváltozott, ami eddig nem működött? – Ezt neked neked kell tudnod. tudnod. Felidegesített Feli degesített,, ahogy ahogy visszapasszolta a labdát. – Azt Azt hitted, hitted, idővel jobb lesz? l esz? – Azt Azt hittem hittem,, idővel változik valami. Rájöttem Rájö ttem,, hogy azért azért van itt, mert eddig eddi g nem nem adtam neki neki konkrét konkrét vála v álaszt. szt. – Jelenleg Jel enleg fogalmam fogalmam sincs, mit kezdjek kezdjek az ultimátu ultimátum moddal. – Nem ultimátu ultimátum m volt. – Annak Annak érzem. érzem. Kénysz Kényszerítesz, erítesz, hogy javítsak javí tsak meg valamit, amiről amiről azt se tudom, hol romlott el. És nem is akarsz segíteni. Az arca megint merev maszkká vált. Azt éreztem, hogy ilyenkor ellök magától, és bezár minden ajtót, talán még az ablakokat is. – Ebben mégis mégis hogyan hogyan segítettem segítettem volna? – Nem tudom tudom,, Krisztián, őszintén, őszintén, de arra arr a emlékszem emlékszem,, hogy hogy mindkét indkét alkalommal ketten voltunk ott, amikor nem működött, mégis kizárólag tőlem várod a megoldást. – Bennem Bennem semmi semmi sem változott, változott, Táncoslá Táncoslány ny.. Nem siettettelek, és most is ugyanúgy érzek irántad, mint amikor összejöttünk. – Ez úgy úgy hang hangzott, zott, mintha intha bennem bennem lenne lenne a hiba. Hogy Hogy én nem szeretnélek. szeretnélek. Kösz, amúgy, pont ezt akartam hallani. – Kiforgatod Kiforgatod a szavaimat. szavaimat. Hátat fordított nekem, és a kezébe vette a fotelba dobott tolltartómat. Kiszedegette a tollaimat, megnézte őket, majd az egyiket csattintgatni kezdte. Direkt bosszantott vele, de azért se szóltam. – Szerinted Szerinted mit mit kellene csinálnom? csinálnom? – kérdezte kérdezte hirtelen. – Amíg Amíg nem együ együtt akarjuk megoldani, egoldani, biztos, hogy hogy kudarc kudarc az egész. egész. Próbálkozhatnánk kevesebbel. kevesebbel. Tudod, hogy nem rögtön ugrunk fejest mindenbe. Elmosolyodott az ötletre. – Benne Benne lennél? lennél? – Igen, Igen, persze. Lerakta a tollat, és odaült mellém az ágyra. Jaj, ne, én egyáltalán nem erre a pillanatra gondoltam, hogy elkezdjük. – Nem ma – nyögt nyögtem em ki továbbra is szem s zemérmesen érmesen a takaróba takaróba burkolózva. burkolózva.
– Miért, elfoglalt vagy? vagy? – kérdezte kérdezte színlel színleltt lazasággal. lazasággal. Láttam rajta, raj ta, hogy furán méreget. – Hogy Hogyne. Estére már hívtam egy focicsapatnyi focicsapatnyi srácot, hogy hogy henteregjek henteregjek velük. – Ha viccnek szánt szántad, ad, nem jött be. – Kérlek, Krisztán. Krisztán. Ne ma, ma, jó? Széttárta a kezét. – Patthelyz Patthelyzet. et. Most megy megyek. ek. Hagytam. *** *** Néha egy-egy zenére annyira rá tudok hangolódni, hogy akár egy pillanat alatt felrepít a teljes letargiából a tomboló életörömig. A zene nem véletlenül kiváló gyógyszer, és a Krisztiánnal történt beszélgetés után után szükségét szükségét éreztem ér eztem bevenni bevenni a szem s zemél élyes yes orvoss or vosságom ágomat. at. Ez történt, amikor beléptünk Márkkal a klubba. Amúgy se kell sokat unszolni, hogyha táncparkettet látok, de most úgy vonzott, mint a mágnes. Úgyis én volta ma a plusz egy fő, azt csinálhattam, amit akarok. Egyelőre megálltam a tánctér szélén, a színpadhoz közel, míg Márk a túloldalon, a bárpult környékén horgonyzott le. A múltkori buli nem ennek a DJ-nek a stílusát tükrözte, akkor sok popsláger és R’n’B-szám bukkant elő, de ez a pasi a keverőpult mögött rendes klubzenét átszott, és a számokat hosszú mixekké alakította. Nekem általában túl monoton az efféle zene, mert hamar ráunok az ismétlődésekre, de a pasas mindig azelőtt kevert bele bel e egy e gy igazán igazán izgalmas dallamot, dal lamot, hogy ráunhatt ráunhattam am volna. Felpörgetett a zene, alig pár percig voltam képes egy helyben állni. A tánctérre ugyan nem léptem be, továbbra is a partvonalon maradtam, de mozogni kezdtem. A srácok sajnos hamar megtaláltak, pedig épp tele volt a hócipőm a fiúkkal. Flórától minden trükköt átvettem, hogyan kell elküldeni őket, de viszonylag hamar elhasználtam az összeset. Márk az egyik mellbedobással nyomuló pultoslánnyal és a mellettük álldogáló, kecskeszakállas, terepnadrágos kidobóemberrel beszélgetett. Szerencsére feltűnt neki, hogy az egyik egyetemista korú fiú elég durván rá
kattant, és felmentő seregre van szükségem. Ugyanazt éreztem Márkkal, mint Krisztián társaságában. Megnyugodtam, amikor elindult felém. Ahogy átvágott a táncolók között, valahogy nem ideillőnek éreztem őt. Túl gondterheltnek tűnt egy olyan helyen, ahová szórakozni, ismerkedni, egyéjszakás kalandot keresni járnak le az emberek. Jobb kedvre akartam deríteni, ezért mosolyogva a kezemet nyújtottam felé. Na meg azért is, hogy az egyetemista srác lekopjon végre. Szerencsére működött. Nekem meg kedvem támadt táncolni vele, és voltam annyira önző, hogy ne érdekelt a lány a pultnál. Főleg, hogy Márk elárulta, nem is randizni jött, csak beszélni akart vele. Elég rendesen noszogatni kellett, hogy bejöjjön velem a tánctér közepére. Nem az zavarta, hogy viszonylag feltűnőek lennénk a félig üres parketten, hane valami más nyomasztotta. Felvettem az akkor is ráveszlek, hogy azt csináld, amit én szeretnék arckifejezésemet, és három éve dolgozunk együtt, jól ismerte, hogy elmegyek a végsőkig a bosszantásában, ha most visszautasít. Egy alig al ig látható l átható mosol mosolyy az arcán arc án jelezte, jel ezte, hogy nyertem. nyertem. Sok év tánctanulás után rájöttem egy titokra. Az agyammal táncolok, az adja ki a parancsot arra, milyen mozdulat következzen, és a testem csak követi az utasítást. Sokszor nem is tudatosan adom ki a parancsot, de ettől még ezt teszem. Ez persze nem meglepő, hiszen minden ingert az agy dolgoz fel, nem is értem, miért nem így fogtam fel a kezdetektől ezt a témát. Ha nem az agyam dolgozta volna fel a helyzetet, akkor ugyanúgy elcsábulta volna, mint Krisztiánnal, hiszen időnként hozzásimult a testem egy helyes, dögös srácéhoz, a karjába kapaszkodtam, és bár ritkán szoktam diszkóba járni, ennek a zenének zenének az a varázsa, var ázsa, hogy hogy együt együttt esel es el transzba azokkal azokkal,, akikkel táncolsz. táncol sz. Ugyan mi állhatott volna az utamba, hogy Márknak is illetlen dolgokat súgjak a fülébe? De a vonzalom valójában kémia, ami szintén az agyban dől el. És az agya pontosan tudta, kihez tartozom, és ez rettentő sokat tompított Márk vonzerején. Amit Amit a többi lány nyil nyilvánvaló vánvalóan an nem érzett, mert csodál csod álattal attal nézték nézték,, ahogy ahogy Márk félelem nélkül vállalja magát, és lehengerlően dögösen mozog. A gondolatkör végére persze feltettem magamnak a nyilvánvaló kérdést, hogy hol a szívem ebben a történetben. Amikor a legszerelmesebbnek hittem magam, és
Krisztiánról álmodoztam, megesküdtem volna, hogy a szívem irányítja a cselekedeteimet. Ma már azt gondolom, a szívem elég passzív valami, inkább befogadó csatorna, ami csak érez, és azt a rengeteg érzelmet, amivel nem tud mit kezdeni, továbbpasszolja az agyamnak, hogy rakja el valahová. Márk egyszer egyszer csak csa k megáll megállt,t, mintha mintha elvágták elv ágták volna a mozdula ozdulatt közepén. közepén. Elég nagy késéssel követtem, és éppen megdermedt a testem, amikor megfogta a vállamat, és határozottan húzni kezdett maga felé. Elfelejtett Elfelej tettem em pislogn pis logni.i. Életem egyik legrémisztőbb pillanatában menekülni akartam. El innen, messzire, ki a karmai közül. Próbáltam hátralépni, de mint egy sólyom a zsákmányát, úgy szorított, hogy moccanni se bírtam. Közeledett az arca az arcomhoz. Teljes Telje s sokk s okkot ot kaptam. kaptam. Az utolsó pillanatban, mielőtt elért volna a szája az enyémhez, durva hangon felröhögött. Aztán a fülemhez hajolt. – Nem akartalak lesmárolni, lesmárolni, Lil. De mindent mindent megért látni látni a képedet. Megállás nélkül röhögött, én meg azt se tudtam, merre vagyok arccal előre. Hasba vágtam, amilyen erősen csak bírtam. Mivel nem számított a támadásra, összegörnyedt. Büszke voltam magamra, hogy fájdalmat tudtam okozni, még akkor is, ha az egész jobb kezem sajgott tőle. – Mocsok. Mocsok. Az ereimbe zúduló adrenalin agresszívvá tett. Alig kaptam levegőt idegességemben. Aztán a szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Mire oldalra kaptam a fejem, a szakállas kidobóember már mellettem állt, a csuklómra kulcsolta a kezét, és egy lépéssel távolabb húzott Márktól. Fogalmam se volt, miért engem tart közveszélyesnek. Tényleg úgy nézek ki, mint aki képes kárt okozni egy Zentai Márk méretű fiúnak? Márk kiegyenesedett, és amikor meglátta, hogy szabály szerint lefog a pasi, még jobban nevetni kezdett. Nagyon ajánlottam neki, hogy minél hamarabb tisztázzon ebből a kínos helyzetből helyzetből,, mert tényleg kinyírom. kinyírom.
Márk elmesélte az előzményeket a kidobónak, és miközben beszélt, már lazult a szorítás a csuklómon. Valószínűleg így is meg fog látszódni a nyoma, feltűnő vörös bilincs jelzi majd a bőrömön, hogy indulatkezelési problémám van. Hogy fogom kimagyarázni Krisztiánnak? A kidobó váltogatta a tekintetét közöttünk, a szigorúsága már- már ijesztő volt. Márkot eltanácsolta az ízléstelen viccektől, de a komolyabb megrovást én kaptam. – Ne legyen legyen ilyen többet – figyelmez figyelmeztetet tetett.t. – Még egy verekedés, ve rekedés, és többé nem jöhetsz be ide. ide . Ez egy e gy szóra szórakoz kozóhely óhely,, nem játszótér. játs zótér. Vil Világos? ágos? Bólogattam. Kovács matekóráin megtanultam kezelni az igazságtalan rendreutasításokat. Tessék, az iskola tényleg az életre tanít. A pasi végre elengedett, és visszaballagott a pulthoz, ahonnan korábban is szemmel tartotta a vendégeket. Megállt egy határozott kiállású férfi mellett, aki láthatóan élénken érdeklődött felőlünk. A kidobó magyarázni kezdett neki, gondolom, elmesélte, mi történt. Úgy éreztem magam, mintha az igazgatói iroda előtt állnék, és nem hallanám, hogy az igazgató és az osztályfőnököm miről beszél, de bizonyosan az én sorso lenne a tét. Kicsit elbizonytalanodtam, mert ez a másik férfi elég barátságtalannak tűnt, kinéztem belőle, hogy mégis kitiltanak a klubból. Kellett vagy egy perc, mire rájöttem, hogy a pasast nemrég még a DJ- pult mögött láttam. Teljesen átlagos külsejű, magas férfi volt, aki sötét nadrágot és világoskék pólót viselt. Néhány centis haja egy kicsit hullámosodott, és a simára borotvált arcával együtt elég óképűnek látszott. Meg akartam kérdezni Márkot, hogy ismeri-e, de elakadt a szavam, amikor azt láttam, hogy a korábbi jókedvét idegesség vette át. Néhanap szörnyen nehezen viselem, hogy olyan gyorsan képes hangulatot váltani, mint tévécsatornát. – Ismered Ismered a fickót? fickót? – kérdeztem kérdeztem.. – Nem. Nem. De kíváncsi kíváncsi lennék, lennék, kicsoda kicsoda.. – Hát, zsenikém zsenikém,, szerintem a DJ. – Kösz, Lil, Lil, remek megfigy egfigyelő elő vagy. vagy. De több annál. annál. – Miből gondolod? gondolod? – Szerintem Szerintem leléphet lel éphetüünk – mondt mondtaa odahajolva a fülemh fülemhez. ez. – Máris vég vé geztél? eztél? – kérdeztem meglepetten. eglepetten.
Bólintott, majd elindultunk a ruhatárba, ahová tompán szűrődött csak be a klubban dübörgő zene. – A fickó miatt miatt jöttünk jöttünk?? – Miből gondolod? gondolod? – Következt Következtetek etek – mondtam ondtam határozott határozott hangon hangon,, kedvenc kedvenc nyom nyomozóm ozómat, at, Sherlockot idézve. Na jó, bevallom, csak filmen szeretem, abból is csak a Benedict Cumberbatch-félét. – Ink Inkább ne! – Jaj, Márk, Márk, engedd, engedd, hogy hogy megpróbáljam. Nem randira jöttél, szóval szerintem csak ki akartad faggatni a pultoslányt, vagyis valami olyasmi érdekelt, ami ehhez a helyhez kötődik. Az infót végül nem kaptad meg tőle, mert a kidobó a nyakadban lihegett. Ráadásul te magad mondtad az előbb, hogy érdekel a pasas kiléte. Viszont most, amikor láthatóan felőled érdeklődnek, lelépünk, szóval ne akarsz túl feltűnő lenni, amivel persze lehet, hogy már elkéstél. Őszintén ne tudom, mi érdekelhet ennyire. Itt akarsz dolgozni suli után, vagy mi? Beállnál DJnek? Az utolsó mondatnál elvigyorodott. – És te gondolkoz gondolkoztál tál már, már, hogy hogy zsarunak zsarunak állsz áll sz a gimi gimi után után?? – Kihagyn Kihagynám ám.. Igazam Igazam van? – Nem akarok itt dolgozni, dolgozni, és nem érdekel a DJ-pult. A többi stimmel. stimmel. Hű, nem voltam hozzászokva, hogy egyenes választ kapjak Márktól. Egyelőre ne kérdezd meg, miért érdekel. Anyámhoz van köze, legyen elég ennyi – mondta. – Egyelőre Egyelőre be is i s értem enny ennyivel ivel.. A kijárat felé menet Márk még visszalépett a tánctérbe, és vetett egy utolsó pillantást a barátságtalan DJ-re. Épp a bögyös pultoslányt faggatta, és szegény csajszi teljesen elsápadt. – Hazakísérl Hazakísérlek ek – mondt mondtaa Márk, ahogy ahogy kiléptün kiléptünk az utcára. utcára. – Kösz. Lomhán lépkedtünk, ami Márk gyors, ruganyos tempójához képest meglepőnek mondható. Vagy inkább gyanúsnak. Egyik utcából a másikba jutottunk, nem erőltettem, hogy tovább beszélgessünk. Hazáig el bírtam volna viselni a néma csendet magam körül, de a villamosmegállóban Márk belerondított a vágyálmomba.
– Miért fostál annyira, annyira, hogy hogy megcsók megcsókoll ollak? ak? Elborzadtam. Csak Zentai Márk képes a fosást és csókolózást egy mondatban említeni. Vajon ezen a kérdésen gondolkodott, amióta elindultunk, és tényleg ez a két szó jutott az eszébe? – Lil Lil?? – Mert Krisztiánt Krisztiánt szeretem. szeretem. – Pont ezért nem nem kellett volna félned. félned. Ha tényleg tényleg anny annyira szereted, mint mint ahogy ahogy állítod. – Mit akarsz akarsz ezzel ezzel mondani? mondani? – Semm Semmit. – De, akarsz valamit. Ne csak célozgass, célozgass, mondd ki. Hajnali egy óra van, nincs itt senki olyan, aki előtt meg kellene válogatnod a szavaidat. – Mitől félsz, mi mi fog történn történni,i, ha megcsók megcsókoll ollak? ak? – Egyrészt Egyrészt ne beszélj úgy úgy róla, mintha intha ez valaha is megtörténh egtörténhetn etne, e, mert ne fogunk csókolózni. De ha meg is tennénk valami elképzelhetetlen okból, akkor se érezn ére znék ék semmit semmit az a z égvilágon égvil ágon – állí ál lítottam tottam magabiztosan. magabiztosan. – Még mindig csak azt látom, látom, hogy hogy félsz. félsz. – Nem félek. – Akkor Akkor rajta. Essünk Essünk túl túl rajta, úgyse úgyse fogsz fogsz semm semmit se érezn ér ezni.i. Azt hittem, rosszul hallok. Márk tényleg azt ajánlotta az előbb, hogy csókolózzunk? Ennek elmentek otthonról? – Kezeltesd Kezeltesd magad. magad. A válasz hallatán nevetni kezdett. – Csak húz húztalak. talak. Valahogy ettől sem lettem nyugodtabb. – De azért jó, hogy hogy nem pénteken pénteken jöttünk jöttünk – folytatt folytattaa a beszélgetést. beszélgetést. Sose hittem, hogy lesz olyan nap, amikor Márk megnyílik, és dőlni fog belőle a szó, én viszont nem akarom hallani a mondanivalóját. – Miért? – sóhajtottam. sóhajtottam. – Mert belefutott belefutottuunk volna a pasidba. pasi dba. – Tessék? Tessék? – Nem dicsekedet dicse kedettt el vele, mi? Azóta, Azóta, hogy hogy állításotok áll ításotok szerint ne szakítottatok, ide jár péntekenként. Ákos is vele szokott jönni, csodálom, hogy ő se szólta el magát.
Ez most úgy ért, mintha engem vágtak volna hasba. Gyorsan visszakaptam az élettől, amit Márknak adtam az előbb. – Nem említette említette – néztem néztem rá kétségbeesetten kétségbeesetten.. – Hát, most most már már tudod. Remek. A legrosszabb helyről vártam az együttérzést. Láttam rajta a kárörvendést, ami annyira rosszulesett Márktól, hogy kitettem az elegem lett táblát. Négy hete történt az ominózus veszekedés-féleség, vagyis Krisztián már négy alkalommal volt itt nélkülem úgy, hogy amikor legutoljára lent jártunk, enge tartott a karjában. A zöld szemű szörny felébredt bennem a gondolatra, hogy mennyi lány tekintete tapadhatott rá, és mekkora kínálatból válogathatott, ha épp társaságra vágyott. Hisz mi mi másért járna j árna ide? Nagyon erőlködtem, hogy ne bőgjem el magam. Egyetlen szót sem szólta innentől, és amikor Márk a ház előtt el akart köszönni, megmondtam neki, hogy ne tegye, tegye, így is eleget el eget mondott mondott mára mára.. A lépcsőig bírtam. Ott sírtam el magam. *** *** Az Example-től a Won’t go quietlyre quietlyre ébredtem. Ezt állítottam be aktuális csengőhangnak, és hiába szerettem ezt a számot, ezúttal a zsibbadó agysejtjei tiltakoztak ellene. Jázmin neve világított a kijelzőn, és az, hogy háromnegyed egy múlt két perccel. Benyomtam a fogadás gombot. – Szia – nyöszörög nyöszörögtem tem.. – Helló. Mi a franc van va n veled? ve led? Már vagy háromszor háromszor hívtalak! hívtalak! Pont Pont ma kell sokáig aludnod? Sokáig aludtam? Tényleg felháborítóan viselkedem, na. Ezt azonban nem mondtam ki hangosan. Jázmin túl zaklatottnak tűnt ahhoz, hogy elviselje a cinizmust, és kivárja, míg megmagyarázom neki, miért vettem a bátorságot vasárnap egy óráig aludni. – De felkeltem. felkeltem. És itt vagyok. vagyok.
A látszat ellenére azért szorult Jázminba némi jó modor. – Ráérsz egy kicsit? – Igen, Igen, igen. igen. Mondhat Mondhatod. od. – Én teljesen teljes en kivagyok kivagyok – kezdett kezdett neki. Csak a zöld lámpára várt, hogy rá zúdíthassa a felgyülemlett feszültséget. – A szüleim már egymást tépik, pedig Kristófék még ide se értek. Kábé fél óra, mire betoppannak, de ők meg a kocsiban balhéznak. Na igen, ma volt a szüleik közötti ismerkedős ebéd. Az elmúlt hónapokban Jázmin apukája egyre jobban bele akart szólni a lánya életébe. A főorvos úr természetesen nem ezekkel a szavakkal tálalta, hanem úgy, hogy a hosszú kihagyás után újra része akar lenni az életének, Jázmin azonban pont ekkor kezdett el igazán szerelmes lenni, és emiatt a kibékülés apa és lánya között elég döcögősre sikeredett. Jázmin apja szerint Kristóf túlságosan megbízhatatlan és komolytalan, és rossz hatással lesz a lányára. Ellenben Jázmin mamája totálisan szabad szellem, és rábízta r ábízta a lány l ányára, ára, kivel randiz r andizik, ik, ráadásul ráadás ul elvből nem értett egyet egyet az exférjé exférjével. vel. A másik oldalon Kristóf anyukája az orvos, méghozzá pszichiáter, akinek hidegebb a lelke, mint egy éjszaka az Antarktiszon, ahogy egyszer Kristóf fogalmazott. Érzem, hogy Kristóf szereti őt, és nagy szüksége lenne rá, hogy ez fordítva is így legyen, de az anyja jégpáncélján képtelenség áttörni, mert miközben mindent kontrollálni akar, elfelejtett anyának lenni. Ez meg az én anyá véleménye, merthogy a szeptemberi szülői értekezleten megismerkedtek, és any remek emberismerő. Anyu tőlem tudja, hogy Kristóf mindig dacolt az anyjával, talán ezért ne ismeri a határokat semmiben, mert számára nincsenek határok, ha el akar érni valamit. Azon túl, hogy az egyik legjobb barátom, rokon lélek az indulatkezelési módszereiben is. Egyszer például belebokszolt egy tükörbe az egész osztály szeme láttára, annyira annyira ideges lett. Ki tudja, idővel időve l talán talá n én is elj e ljuutok idáig. idái g. Amíg Jázmin belemélyedt abba, hogy az önpusztítást milyen formája menthetné meg a következő néhány órától, kikászálódtam az ágyból, belebújtam a meleg, bolyhos, farkasos mamuszomba, magamra kaptam a köntöst, és lebotorkáltam a földszintre. földszintre. Apa a nappaliban ült, a vasárnapi újságba mélyedve. Gyors pillantást vetett rám, és kérdőn felvonta a szemöldökét a fülemre tapadt mobil láttán. Vállat vontam. A barátságban nincs szabadnap.
Felém nyújtotta a kezét, én meg odacsoszogtam, és beletettem a kezem a tenyerébe. Megszorította, és megsimogatta a kézfejemet, aztán utamra engedett. Ez az ölelést helyettesíti az én érzelmes apámnál. Találtam kávét a főzőben, ezért kiöntöttem egy nagy bögrébe és felengedte tejjel, majd bedobtam a mikróba. Valaminek veszettül jó illata volt, és úgy sejtettem, hogy a piros kockás konyharuhával letakart tálban fogom találni. Hihetetlen anyám van, néhanap kedvem támad imába foglalni a nevét. Isteni házi péksüteményt dobott össze, kívül leveles tészta, belül húsos-zöldséges töltelék. Egy tányérra halmoztam belőle, majd a tejeskávéval együtt visszacsoszogtam az emeletre. – Nem dughat dughatod od a fejed a sütőbe sütőbe – közöltem közöltem Jázminn Jázminnal. al. – És az ereidet erei det se vághatod vághatod fel. fel . Az élet él et kemény kemény,, tanuld meg. meg. Túl kell élni. – Tudn Tudnál ál esetleg es etleg valamivel valamivel vigasztalni? vigasztalni? Az a jégkirá jégkirályn lynőő gyűlöl gyűlöl engem engem.. – Őt meg meg a férje férje utálja. – Exférje, Exférje, de ez nem túl túl vigasz vi gasztaló. taló. Azért Azért utál, utál, mert Kristóf állandóan ál landóan róla beszél, ami nagyon édes tőle, csak szereztem vele egy ellenséget. – Engem Engem Krisztián apja nem kedvel túlzott túlzottan, an, szeri szerint ntem em ostoba libának li bának tart. – Ezt honn honnan veszed? veszed? – Onn Onnan, ahogy ahogy rám néz. néz. Eleinte meg akartam neki neki felelni, de már ne érdekel. A családját családjá t senki senki se választ válas zthhatja meg. – Van egy olyan ol yan rossz ros sz érzésem, érzésem, hogy hogy szét akarnak akarnak minket inket választ válas ztani. ani. Apá nagyon parázik tőle, hogy nem veszem komolyan ezt az évet, és nem az orvosira megyek. Teli szájjal válaszoltam: – Felnőtt emberek, emberek, Jázmin. Jázmin. Nem viselkedh visel kedhetn etnek ek enny ennyire gyerekesen. gyerekesen. Te még Kristóf mellett is kitűnő tanuló tudsz lenni, ha akarsz. – Akarok, Akarok, naná, a terveimen nem fogok fogok változtatn változtatni,i, de ezt nekik is i s fel kéne kéne fogni. Jesszusom, anya kiabál, hogy itt vannak. Le kell tennem. És már ki is nyomta. Megreggeliztem, aztán nekiálltam tanulni, mert a szombatot végiglazsáltam, és bele bel e kelle kel lett tt húzn húznom om..
4. FEJ FEJEZET EZET NOVEMBER, AMIKOR MÁRK FURÁN VISELKEDIK Lilla Lill a AZ ISKOLAI LÁNYVÉCÉK ANNYI TITKOT MESÉLHETNÉNEK, amennyi a város összes bulvárlapjába bulvárl apjába elegendő elegendő lenn l enne. e. A csajok ritk ri tkán án járnak egyedü egyedüll pisilni, pisi lni, és ez alól én sem vagyok kivétel. Kevés időnk maradt, mert angolóránk következett, és Herczeg idén mindenkit megkínzott. Akik béna nyelvérzékkel rendelkeztek, azokat azért, akik pedig jó egyeket szereztek, mint például én, azokat saját örömére gyötörte, mert kitalálta, hogy ha nem táncos irányba megyek továbbtanulni, akkor mindenképp a csodás nyelv nyelvérzékem érzékemm mel kell valamit val amit kezdenem. kezdenem. – Jázmin! Jázmin! – kopogott kopogott az ajtón Gréta. – Herczeg megöl, megöl, ha cseng cs engetéskor etéskor ne állok vigyázállásban az angolterem előtt. – Már megin megintt sírsz? sírs z? – kérdezte kérdezte Flóra. – Nem sírok sír ok – hall hallatszot atszottt a dühös dühös válasz bentről. bentről. De amikor Jázmin kijött a vécéből, véreres volt a szeme, és a családjával lezajlott ebéd óta megint a szemüvegét hordta, mert abban könnyebb bőgni, mint kontaktlencsében. Kupidó, a kis rohadék mindannyiunkat cserbenhagyott ebben az időszakban. Krisztián elfogadta ugyan a haditervemet, de ennél tovább nem léptünk. Gréta a beszélgetésünk óta rágja magát azon, amit mondtam a húgáról és róla. Flóra élete eseménytelenül telik, de titokban biztosan szeretné, ha valami történne végre. Jázmin pedig kiakadt a családi ebéden, és beszólt Kristóf anyjának, és fura módon Kristóf nem állt ki mellette. – A kisfiúk kisfiúk az anyuk anyukájuk ájukhoz hoz húznak úznak sajnos – jegy j egyezt eztem em meg. – De én a barátn bar átnője ője vagyok. vagyok. Ha képtelen képtelen megm megmondani ondani az anyjának anyjának,, hogy hogy ne ne vagyok egy zsarnok hárpia, akkor nem vesz komolyan! Sose gondoltam, hogy valaki ne venné komolyan Jázmint, és őszintén hittem, hogy Kristófnál is másról lehet szó.
– Szerinted Szerinted Kristóf hárpiának árpi ának tart, ezért nem állt áll t ki melletted? ell etted? – kérdezte Flóra kíméletlenül. kíméletlenül. – Ha annak annak is tart, nekem nekem sose merte bevallani bevall ani – villant vil lant meg a barátnő szeme. – De ettől félsz, igaz? igaz? Kiszedhetem Kiszedhetem belőle. belől e. Jázmin elgondolkodott a lehetőségen, aztán nemet intett a fejével. – Nem, Nem, kösz. kösz. Megoldom. Megoldom. Mint régen, négyesben sétáltunk végig az iskola folyosóján, ahol kitértek előlünk az elsős diákok. Pedig a végzős lánybandák közül korántsem tőlünk kellett a legjobban tartani. Mindannyian váltunk már rosszindulatú pletykák célpontjává, de megtanultuk kezelni, és ha kell, megvédeni magunkat. És nem is kellett hozzá senkinek se ártanunk. Az Aliz-Melinda-Ivett hármas eléggé lazán viselkedett az osztályterem falain kívül. Tehetséges sportolók voltak, és mellé igazi partiarcok. Viszont a C-s Dóri és a válogatott barátnői másféle bandát alkottak. Némelyikük kimondottan szép volt, de senki se értette, miért rontják el a természetes szépségüket már-már hiányosnak mondható öltözékkel és olyan sminkkel, ami utoljára talán az ókori egyiptomiaknál lehetett népszerű. A kihívó viselkedésük szinte másról se szólt, csak a magamutogatásról és arról, hogyan kerülhetnének a leghamarabb a figyele középpontjába. Mégis a B-be járó Vándor Adriennt tartottam a legveszélyesebb-nek a végzős lányok közül. Krisztián gyerekkori barátja nem is itt kezdte a gimit, csak tizedikben iratkozott át, mégis össze tudta fogni az amúgy teljesen széthúzó Bseket. Központi figura lett az osztályban és a kosárcsapatban is. Angolórán azon gondolkodtam, hogyan jövök én azoknak a lányoknak a sorába, akikkel Krisztián együtt járt. Szerettem volna azt hinni, hogy hú, de más vagyok, és valahol más is voltam, de valójában fogalmam se volt, hogy Havasi Krisztián mi mi alapj a lapján án válogatja válogatja a barátn bar átnőit. őit. A nap elég gyorsan eltelt, Jázmin depis hangulata elkísért minket minden órára. Amikor a lányok megkérdezték, hazamegyek-e velük, nemet intettem. – Kinézek Kinézek a meccsre meccsre – feleltem. Olyan régen jártam kint Krisztián meccsén, hogy úgy döntöttem, beáldozo az egyetlen szabad délut dél utánom ánomat. at. Egy elég nagy sulival játszottak, tudtam, hogy onnan sok szurkoló ellátogat
hozzánk, szóval úgy számoltam, nem fog senkinek feltűnni a jelenlétem. Ez be is vált, a vendégcsapat edzője népes szurkolótábort verbuvált össze, szerinte eggyel jobb jegyet ígért mindenkinek, aki eljön. A tornaterem egész lelátóját ellepték a gimnazisták, én pedig ismerős arc híján leültem az egyik padsor szélére. A teremben zene szólt, ugyanis a Duna-partiban a meccsek előtt és félidőben mindig slágerekkel sl ágerekkel teremtettek hangu hangulatot. latot. Míg a mérkőzés kezdetére vártam, elővettem a történelemkönyvemet és egy kakaós csigát, ami reggel a boltban még meleg és illatos volt, mostanra azonban megnyomorodott és beleolvadt a zacskóba. A One Republic szólt, amikor a könyvben a két világháború közti Európa történelméhez lapoztam. A zene kicsit sem passzolt a témához, de tartottam maga a feladathoz, és a tanulásra koncentráltam. Akkor emeltem fel a fejem, amikor elhallgatott a zene, és a játékosok már a pálya szélén sorakoztak, hogy hamarosan elkezdődjön a meccs. Krisztián a kezdőcsapatban játszott, ezúttal is irányító poszton. Ráállt az agya arra, hogy rövid idő alatt hozzon döntéseket, és kiismerje az ellenfelet. És pokoli gyors gyorsan an játszott. já tszott. A világos mezüket viselték, mert az ellenfél bordóban jött. Ha a magasságot és az izomzatot vettem alapul, akkor a vendégcsapat tagjai egységesebbnek tűntek, mint a Duna-parti Farkasok. Viszont nekik nem volt külön csapatnevük, ami nekünk is csak a tavalyi ötletelés után született meg. Hosszú ideje egyik csapat sem vett fel külön nevet a gimiben, egész pontosan hét év kihagyás után Krisztiánék foglalkoztak elsőként újra a kérdéssel. Szerencsére akadt elég rajztagozatos, aki segített lógót készíteni, és az igazgatóság semmilyen akadályt nem gördített elé. – Ha itt ülsz, Havasi nem fog tudni tudni róla, róla , hogy hogy eljöttél elj öttél – hallottam a háta háta mögül egy ismerős hangot. Márk kérdezés nélkül huppant le mellém. Hihetetlen, hogy mostanában állandóan felbukkan a legváratlanabb helyeken! Amikor a társaságára vágytam, sose jött, most bezzeg, hogy tényleg meglennék nélküle, itt lógott a nyakamon. – Lehet Lehet,, hogy hogy így így akarom. akarom. – Te Te tudod. tudod. Szótlanul megnéztük az első két negyedet, aztán a szünetben újra kinyitottam a könyvet. Márk rossz néven vette, hogy levegőnek nézem.
– Semm Semmi kérdés, Lil? Vállat vontam. Belefáradtam a kérdésekbe. – Tudok Tudok várni. – Ez nagy nagyon on romant romantiku ikuss tőled. Mármint, Mármint, hogy hogy vársz rám. Felkaptam a fejem. – Mi van? – Látn Látnád ád ilyen il yenkkor a fejedet. feje det. Nagy Nagyon bírom. bírom. – Miért engem engem kell mostanában ostanában szívatnod? szívatnod? – Jólesik. Jóle sik. Kész, megölöm. – Amúg Amúgyy felhívott felhívott a pultoscsaj pultoscsaj.. Le kellett higgadnom, mert itt helyben meg akartam verni. Azt mantrázta magamnak, hogy Márk a barátom, és a lányok nem erőszakosak, nem verekednek fiúkkal, és nem gyilkolják le a barátaikat. Összeszedtem magam, és visszatértem a beszélgetéshez. Ott tartottunk, hogy Márkot Márkot felhívta a pultoscsaj. pultoscsaj . – Megk Megkérdezte, mikor mikor hívod el randira? ra ndira? – Ahogy Ahogy mondod. Hétvégén Hétvégén találkozunk találkozunk.. Talán most kinyög kinyögi,i, amit amit tudni tudni akarok. Márk megborzongott, ahogy a találkozót említette. – Azért Azért még emlékszel, emlékszel, mit kell csinálni egy randin? – kérdeztem, érdeztem, és alig ali g bírtam visszatartani a kirobbanni készülő nevetést. Láthatóan idegenkedett a randizás gondolatától gondolatától is. i s. – Megoldom, Megoldom, ne ne aggódj. aggódj. De újabb szívesség szívessé g kéne. kéne. – Már megin megintt mit mit akarsz? – Nincs kedvem ehhez ehhez a csajhoz csaj hoz,, ismerem a típusát. Levakarhatatlan. evakarhatatlan. Akármit mondasz neki, akárhogy sértegeted, nem száll le rólad. Úgyhogy amint megtudom, amit akarok, le kéne koptatni. – Guszt Gusztust ustalan, alan, ahogy ahogy kihaszn kihasználod álod – mondtam mondtam.. – Az exének exének akar villogn vill ognii vele, hogy hogy felcsípett felcsípe tt egy fiatalabb pasit, így is gusztustalannak tartod, hogy kihasználom? – Oké, Oké, nyertél. nyertél. Az emberektől emberektől irtózom általában. általába n. – Csak annyi annyi kéne, kéne, Lil, amenn amennyit yit én is megtettem egtettem érted a klubban. klubban. Játszd J átszd el, el , hogy együtt vagyunk, ha felhívlak. Csak akkor. Ha le bírom szerelni a csajt, akkor
nem kellesz. kell esz. Én barom, beleegyeztem, nem is tudom, miért. Márk nem szokott szívességet kérni, és érdekelt, hová fut ki ez az egész. Innentől pedig csak a meccsről esett szó. Figyeltem közben, tényleg élvezte ezt a játékot, és különös módon a szurkolást is, amit sose gondoltam róla. Egészen elragadtatta magát, keményen beszólogatott az ellenfél csapatának. Olyanokat nyögött be, hogy Mosd le azt az idiótát idiót át a pályáról!, pályáról !, de elhangzott a klasszikus Húzzatok haza, haza, és amikor eltaknyolt az egyik vendégjátékos, akkor kedvesen odaordította, hogy Földet rá!. Valahogy egészen más benyomást keltett, mint szokott. Régóta sejtettem, hogy hihetetlen vastag páncél van körülötte, és alig-alig látjuk az igazi Márkot, de ezúttal megmutatta, milyen valójában. Megértettem végre, miért akart átiratkozni a kosárcsapatba. Szeretett táncolni, mondhatni a vérében volt, de a kosárlabdáért rajongott. Elbűvölte, átérezte, szenvedélyesen imádta. Márk felfigyelt rá, hogy nem a meccset nézem. – Tudom Tudom,, mit mit akarsz kérdezn kérdeznii – mondta. mondta. – Tényleg Tényleg?? – Még én sem tudtam tudtam,, hogy akarok kérdezn kérdezni tőle valamit, de kíváncsia kíváncsiann vártam, vártam, mi sül ki belőle. bel őle. Márk a pál p ályára yára fókuszált, fókuszált, mégis úgy úgy éreztem, a semm s emmibe ibe néz. néz. – Általánosban ritka szemét szemét osztályköz osztályközösségbe össégbe kerültem, erültem, egy rakás elkényeztetett kölyök járt arra a helyre. Sose barátkoztam velük, lányos dolognak tartották, hogy suli mellett táncolok, és emiatt teljesen kirekesztettek a kis tetvek. Hetedikes koromban összehaverkodtam a másik osztály hangadójával, vele ne mertek piszkálódni, mert kiszámíthatatlannak tartották, aki őrült dolgokra képes. Szerintem jó fej volt, és kész. Az ő osztályából sokan kosaraztak, én meg beállta közéjük, mert befogadtak. De a legjobb akartam lenni. Állandóan az utcán lógtunk, egyik játszótérről a másikra mentünk, és ha idősebb srácokat láttam kosárra dobálni, egyszerűen odamentem hozzájuk, és a segítségüket kértem, hogy tanítsanak. Először meglepődtek, aztán poénnak tartották, de rájöttek, hogy komolyan gondolom. – Segítettek Segítettek?? – kérdeztem kérdeztem csodálkoz csodál kozva. va. – Igen. Igen. Azt Azt hiszem hiszem,, tiszteltek azért, amit amit el akarok a karok érni. Legalább már értem, miért barátkozott Márk a Duna-partiban is a felsőbb éves diákokkal. diákokkal.
– Hajtottam Hajtottam magam – folytatt folytatta. a. – Csak tizenhárom tizenhárom voltam. voltam. Any Anyám totál kiakadt. Rendszeresen késtem a suliból, mert reggel elaludtam, állandóan fáradt voltam, és bukásra álltam pár tantárgyból. – Hogy Hogy jutott jutottál ál be ebbe e bbe a gimibe gimibe rossz r ossz jegyekk jegyekkel? el? – Addigra felhoztam felhoztam magam, agam, mert anyám anyám,, akit annyira annyira csodálsz, csodáls z, kompromisszumot ajánlott. Méghozzá a Duna-parti kosártagozatát. Ő is azt mondta, hogy ide jó jegyek kellenek, ezért tanulni kezdtem. Csakhogy volt egy feltétele. – Be kellett adnod adnod a jelentk je lentkezésedet ezésedet táncra táncra is i s – fejeztem be a történetet. történetet. – Ja. – Feleanny Feleannyit se tudok tudok erről a sportról, sportról , amenn amennyit yit illene ill ene Krisztián barátnőjeként, de gondolom, ennek is az a titka, hogy rengeteget kell gyakorolni. Hogy lehet, hogy alig két év alatt ilyen jó játékossá váltál? – Mondtam Mondtam már. Anyám Anyám kiakadt kiakadt attól, amit amit csináltam csi náltam.. – Jesszu Jess zusom som… … – Összehozt Összehoztam am a bizonyítván bizonyítványom yomat, at, és jobban játszottam játszottam,, mint a régi csapatom bármelyik tagja. De ahogy mondtam, a srác a másik osztályból a barátom lett, és nem volt téma, hogy zavarná. – Ekkor Márk végre elvigyorodott. – Még mindig a barátom. Igen, már akkor rájöttem, kiről szól a történet, amikor említette, hogy egy suliba jártak. Márk csupán egyetlen embert tekint igazi barátjának ezen a világon, és azzal a sráccal még manapság se mernek piszkálódni, mert változatlanul kiszámíthatatlannak kiszámíthatatlannak tartják. tar tják. – Kristóf – feleltem mosolyogva. osolyogva. – Sose értettem, értettem, miért iér t vagytok vagytok olyan szűkszavúak, ha az általános iskoláról kérdezlek titeket. – Mert úgyse úgyse hinné hinné el neki senki, senki, hogy hogy régen ő volt vol t a menőbb menőbb kettőnk kettőnk közül közül – kacsint kacsi ntott ott Márk. Istenigazából nevetni kezdtem ezen a szövegen. Imádom ezt a két srácot, és ma valamivel jobban megértettem a barátságukat. Igazuk volt, ez kettejükre tartozott, és Márk akkor avatott be, amikor jónak látta. – És azóta is rendszeresen edzel, edzel, ugye? ugye? Kérdőn nézett rám. – Krisztián jutott jutott erre a követk következtetésre. eztetésre. Azt Azt mondta, ondta, túl túl jól játszol ahhoz ahhoz képest, hogy hogy aktívan nem vagy vagy része rés ze egyetlen csapatnak csa patnak sem.
– Ez a véleménye véleménye rólam ról am?? – kérdezte, és alig ali g hittem a szemem szememnek nek,, de mintha intha mosolyg osol ygott ott volna. vo lna. – Legalábbis Legalábbis ezen e zen a téren. – Az jó. Gyorsan pergett az idő, és máris vége lett a meccsnek. Kemény játékot átszottak a mieink, de ünnepelhettek. Összeszedtem a cuccaimat, és kimentem a tornaterem elé. Már kitapasztaltam kitapasztal tam,, mennyi mennyi idő i dő kell Krisztiánn Kri sztiánnak; ak; meccs meccs után nem nem szerette sokáig húzni húzni az időt az öltözőben. Úgy voltam vele, hogyha hazajön, mehetünk együtt, de ha elmegy a csapattal valahová, akkor legalább köszönök neki. Márk elkísért, bár nem beszélgettünk, mert a telefonján lógott, és eszeveszettül pötyögött valamit. Várakozás közben Márk történetén gondolkodtam, és ezzel lefoglalta magam. Messziről felismertem a közeledő Krisztián hangját, de egy lányéra is felfigyeltem, aki a fiúk ugratásának célkeresztjébe került. Krisztián nem számított rá, hogy eljövök a meccsre, és meglepem azzal, hogy megvárom, különben bizonyosan nem a C-s Dórival sétál ki a tornateremből. Megtorpa Megtorpant nt,, amikor meglátott. Az első másodpercek döbbenete után idegesség futott végig rajtam, és a gyomromban összpontosult. Minden ösztön ellenére elmosolyodtam, és kulturált hangnemben szóltam hozzá. – Szia! Gratulálok Gratulálok a győz győzelemh elemhez. ez. – Szia. – Enny Ennyit it sikerült kiny kinyögn ögnie. ie. Ákos és Levente közvetlen utánuk bukkant fel az ajtóban, és persze Ákos képtelen volt v olt türtőztetn türtőztetnii magát. – Hoppá! A sikerszériád sikerszériá d elhagyott, elhagyott, amikor amikor lejöttél lej öttél a pályáról – veregette meg meg Krisztián vállát. Cikáztak a fejemben a gondolatok. Miféle rossz viccet űztök ti velem odafent az égben? Dóri? Végzős korunkra visszatértünk a rajtkőre? Dóri vetett egy teljesen közömbös pillantást rám és Márkra, majd visszafordult Krisztiánhoz. – Pénteken Pénteken lejössz lej össz táncolni? táncolni? Krisztián feszengett a kérdéstől, rám nézett, de ezúttal semmit se olvashatott le az arcomról.
– Még nem tudom tudom.. Dóri bólintott, majd köszönt, és elment. Rendesen ringatta a csípőjét a feszes, fekete szoknyában. Minden fiú röpke kábulatba esett, ahogy a falatnyi bőrkabátjában elsétált, én meg ahhoz is kiábrándultnak éreztem magam, hogy a szememet forgassam. Ákos törte meg a csendet, mert lepacsizott Márkkal. – Vélemén Vélemény? y? – kérdezte. kérdezte. – Jó segge van – intett intett Márk Márk Dóri után. után. Ákos erre felröhögött. – A meccsről eccsr ől kérdeztelek, kérdeztelek, nem a nőről. – Ja, hogy hogy az. az. Jól lenyom lenyomtátok tátok őket. őket. – Ann Annyira azért nem volt könny könnyűű – felelte Ákos Ákos büszk büszkén, én, és innent innentől ől belemerültek a meccs részletibe. Levente is beszállt a történtek elemzésébe, mi pedig Krisztiánnal észrevétlenül elindultunk. A fiúk kissé lemaradva követtek. – Márkkal Márkkal voltál vol tál kint? kint? – bökött bökött a hátu hátunnk mögé. mögé. – Igen, Igen, de külön külön jöttün jöttünk. Szerintem Szerintem jobban érdekelte a meccs, mint néhány néhány csapattársadat. Robi továbbra is leszarja az egészet? – Aha. Aha. Néha azt azt hiszem hiszem,, jobban jártunk jártunk volna volna Zentaival. Zentaival. Én biztosan tudtam, hogy jobban jártak volna vele. Utólag kicsit sajnáltam, hogy annyira örültem a maradásának, mert Krisztiánék szezonját is feldobta volna egy olyan játékos, akinek ez a szenvedélye. Kínos csend állt be, és egy háztömbön keresztül akadozott a társalgás. Aztán Krisztián mélyen a szemembe nézett. – Dórival nem kavarunk avarunk vagy vagy ilyesmi ilyesmi – mondta. mondta. – Nem feltételeztem feltételeztem.. Meglepetten pislogott. – Igazán Igazán?? Mióta vagyok vagyok ilyen jófiú a szemedben? szemedben? – Bízom benned. benned. A kezemért nyúlt, és megszorította. Odahúzott magához, és nagyon szenvedélyesen megcsókolt. Elképesztő, mire képes velem ez a srác. A kedvetlenség és a hetek óta rajta lévő közöny egy pillanat alatt elpárolgott. A vérkeringésem megzavarodott, az arcomat pír öntötte el, és energia áradt szét bennem. Kétoldalt megfogta Krisztián arcát, ő pedig a derekamnál húzott magához. Egy papírlap nem fért volna
el a testünk között. A mögöttünk lévő fiúk füttyögéssel jutalmazták a látványt, és így hamarabb elengedtük egymást, mint szerettük volna. – Szent Szent a béke? Mert Mert rohadt jó lenne lenne már már – kiabálta kiabál ta Ákos. Ákos. Hátranéztem felé, és küldtem neki egy elégedett vigyort. Aztán továbbindultunk. – Dóri meg én… – kezdet kezdettt bele Kriszt Kris ztián, ián, de félbeszakítottam félbeszakítottam.. – Nem kell kell elmondanod, elmondanod, miér miértt lógsz l ógsz vele péntek péntek esténként esténként egy egy klubban. klubban. A te dolgod. Amúgy én is lent voltam múlt szombaton Márkkal, mert segítettem neki. – Miben? – Emíli Emíliaa megfigy egfigyelés elés alatt tartja. Valamivel kihúzt ihúztaa a gyu gyufát, úgyh úgyhogy ogy én vagyok neki az alibi. – Egészséget Egészségetekre. ekre. – Enny Ennyi? i? Krisztián ellenállhatatlanul vigyorgott, ahogy megismételte a szavaimat: – Bízom benned. benned. Rettenetesen megkönnyebbültem ettől a két szótól. Vajon ő is ezt érezte az előbb? Ha igen, akkor sűrűbben kellene mondanunk egymásnak. – Mit terveztél terveztél a születésnapodra? születésnapodra? – kérdezte hirtel hirtelen. en. – Egyelőre Egyelőre semmit. semmit. Anny Annyira ira fáradtnak fáradtnak érzem magam, agam, hogy hogy legszívesebben aludn al udnék ék minden minden szabad szaba d órámban ór ámban.. – Szerintem Szerintem mindenk indenki. De akkor akkor tolmácsolom a többieknek. többieknek. – Felkértek, hogy hogy szervezz valamit? – Tizenny izennyolc olc leszel, úgyh úgyhogy ogy nagy hűh hűhóra számítanak számítanak.. De ezek szerint ne akarod. – Pillanat Pill anatny nyil ilag ag nem. nem. Jövő héten héten el e l kell kezdenü kezdenünnk az osztálytán osztálytáncot cot is, és ki se látszom a tanulnivalóból, alig bírom végigtáncolni a dupla órákat, mert állandóan sajog a bokám. Éjszakánként görcsöl a vádlim, pedig folyamatosan magnéziummal tömöm magam. Képtelen vagyok bevágni az évszámokat törire, ráadásul élből meg tudnék gyilkolni bárkit, aki kiejti a száján a továbbtanulás szót. És hó végén rendezik a Duna-parti Napokat, szóval Patrik le se száll rólam, úgy tekint rám, mint a titkárnőjére. – Tudok Tudok segíteni? segíteni? Elhag El hagyju yjukk a korrepe korrepetálást? tálást? – Eszedbe ne jusson! Anélkü Anélküll megbukok egbukok érettségin. érettségin. Amú Amúgy nem tudsz tudsz
segíteni, senki se tudna. Ennyiben hagytuk. Persze, ahogy belehallgattam a fiúk beszélgetésébe, úgy éreztem, a kosarasoknak se tűnik egyszerűnek az élete. Szombatra megkapták a termet gyakorlásra, és meghívták Márkot is, aki tiszteletbeli tagja lett a csapatnak. Aztán néhány utca után elváltak az útjaink. Krisztián hazáig fogta a kezemet, és úgy éreztem, hogy egyenesbe kerültünk. Beszélgettünk arról, hogy még mindig nagyon döcögősen haladunk a keringővel, de érzésem szerint meg fogunk birkózni vele. Továbbra se lelkesedett a keringőzésért, ezen nem tudtam változtatni. Elmeséltem neki azt is, hogy Jázmint mennyire bántja az eset Kristóf szüleivel, meg hogy a lányok a hétvégén mennek ruhát próbálni a keringőhöz, mert már így is késésben vannak ezzel novemberben, de mivel Flóra ismerősétől kölcsönöznek, a nő azt ígérete, hogy lesz választék. Annyira nem hatódtak meg, hogy nekem már van ruhám, és hogy ezért nincs kedvem menni. Csak Krisztiánnak árultam el, mi a bajom az egész ruhakérdéssel. Emília valóban mutatott augusztusban egy igazán szép ruhát, amit valamilyen versenyen hordott fiatalabb korában, és pont passzol a méret is, de igazából nincs kedvem azt felvenni. Azért vágtam rá gondolkodás nélkül az igent, mert annyira lelkesedett, és látszott rajta, hogy neki ez fontos. Valójában azonban én szerettem volna kiválasztani a tökéletes báli ruhát magamnak, mégsem vitt rá a lélek, hogy elmenjek velük. Emília olyan sokat tett már értem, és féltem, hogy megbántanám a visszautasítással. Otthon jöttem rá, milyen egyoldalú lett a beszélgetés, és minden csak róla szólt. – Ne haragu haragudj, dj, veled vel ed mi mi van? – kérdeztem kérdeztem a ház előtt. Krisztián mély hangon nevetett. – Majd legközelebb. legközelebb. – De most most olyan bunk bunkónak érzem magam. agam. – Nem vagy bunk bunkó. ó. Szívesen megh meghall allgat gattalak. talak. – Persze. Sejtem, Sejtem, mennyire ennyire érdekelnek a habos-fodros fellépőru fellépőr uhákról hákról szóló problémáim. Csak tudod, te vagy a legjobb barátom – csúszott ki a számon. – Ez Ezért ért nem gond gond – felelte mosolyogva, osolyogva, majd megcsókolt, egcsókolt, és intett, intett, hogy menjek be. Mindig is imádtam, amikor egyetlen mondattal biztosított róla, hogy
szeret, és bármikor szívesen meghallgat, és hogy elfogad olyan hebrencsnek, amilyen vagyok. *** *** Másnap reggel az osztályteremben levágtam a táskámat a padra, aztán ráfeküdtem, hogy folytassam az alvást becsengetésig. Szerintem sokkal értelmesebben töltöttem az időmet, mint a többiek. Aliz a mobilján bömböltette a Took a pill in Ibizát, Ibizát, míg Gergő brutális hangon röhögött valami YouTube videón. Fanni a termet dekorálta színes papírból készült labdacsokkal, és egy pillanatra elgondolkodtam, vajon honnan van rá energiája. Krisztián a középső padsorban ült és tanult, mert Závada tanárnő megmondta neki, hogy felelni fog irodalomból. Gréta sűrűn felém pillantgatott a mellettem lévő padból, sejtettem, hogy valami megint történt vele. Jázmin a radiátornál állt, és látványosan adta elő a Jégkirálynőt. Tartotta magát ahhoz, amit mondott, magába fojtotta a sérelmeit, Kristóf meg tipikusan úgy viselkedett, mint az összes többi srác. Ráhagyta Jázminra a hisztit. Csakhogy már Elzának se jött be a Jégvarázsban, hogy elszaladunk a problémák elől a saját kis birodalmunkba, mert attól nem oldódik meg semmi. Flóra zaklatottan érkezett, a táskája a padján puffant. Ha ez nem lett volna elég, más jelekből is össze tudtam rakni, hogy ideges. Göndör, barna haja zilált volt, mintha most kelt volna ki az ágyból, és a sötétzöld kardigánját is félregombolta, mint aki sietségében a tükörbe se nézett bele. – Mi történt? történt? – kérdeztem kérdeztem morcosan. – Láttad Láttad a beszámolój beszámolóját át Facebookon? Facebookon? – Kinek? Kinek? – Zednek Zednek.. Felemeltem a fejem a táskáról, de Zed nevére nem csak én figyeltem fel. Krisztián becsukta a könyvet, és felénk fordult, a terembe belépő Márk pedig szabály szerint lefagyott. Flóra nem vette észre, hogy Márk pár másodpercig döbbenten ácsorog a tanári asztal mellett. A padja mögöttünk volt, tehát amikor lecuccolt, élő egyenesben hallhatta az egész műsort. – Nem volt elég neki, neki, hogy hogy nyálas verseket meg novellákat ovell ákat írjon írj on a
suliújságba, most már sportriporternek hiszi magát? – kérdezte Flóra. – Ha jól emlékszem emlékszem,, te voltál a legjobban elájulva eláj ulva a verseitől. versei től. Most miért zavar annyira, hogy írt egy ütős összefoglalót a tegnapi meccsről? Egy csomóan lájkolták, és szerintem megérdemli. – Nevetséges, hogy nem nem képes képes odaírni odaír ni a rohadt nevét nevét a cikk alá. Mit gondol, gondol, hogy ő Batman? – Ha már Zed, akkor akkor Z, mint Zorro – Zorro – tette hozzá Kristóf vidáman. Tuti, hogy ő is tisztában volt Zed személyazonosságával. Flóra hátrafordult Ákos felé, mert egy időben ő írta ezeket a beszámolókat, és rákérdezet r ákérdezett,t, miér miértt van új új sportripor s portriporter ter a sulinál. s ulinál. – A saját meccseink eccsei nkről ről eddig se s e én írtam ír tam – mondta mondta Ákos, akit láth l áthatóan atóan ne izgatott az egész téma. – Idegesítő, Idegesítő, amit csinál – emelte meg meg a hang hangját ját Flóra. Flór a. – Akk Akkor ne olvasd, olvasd , amit amit ír – fakadt fakadt ki Márk dühösen. dühösen. – Szerintem Szerintem senk se nkii se kényszerít. Flórának leesett az álla, szó szerint. Kellett néhány pillanat, amíg újra megtalálta a hangját, és becsukta a száját. Kihúzta magát, és felvértezte a lelkét, hogy szembeszálljon az egyik legijesztőbb fiúval az iskolából. Lassan tett egy lépést felé. – Szerintem Szerintem te ne szólj bele. Ez egy suli, az ily il yen jellegű jel legű magamut agamutog ogatás atás senkit senkit se érdekel. – Csakhog Csakhogyy rajtad kívül kívül senki sincs felháborodva. Miért van ez? ez? – Hogy Hogy érted? A háttérben Aliz lehalkította a telefonját, így mindenki hallotta Márk válaszát. – Ha ennyire ennyire tetszik tetszik neked neked ez a csávó, írjál írj ál neki neki szerelmes levele l evelet,t, és abban éld ki magad, magad, de ne itt tombolj tombolj.. És rólam r ólam is leszállh leszáll hatsz. – Nem tetszik tetszik Zed! Ez Eztt mégis honnan honnan veszed? – Flóra arca teljesen teljes en vörösre vör ösre váltott, vál tott, ahogy tagadott. tagadott. Na jó, most már mindenki őket nézte. Még a folyosón sétáló B-sek közül is megálltak néhányan, és befelé kukucskáltak. Adrienn az első sorban állt. Márk arcára ördögi vigyor költözött. – Én azt azt hall hallottam ottam,, egészen Ervinig elment elmentél, él, hogy hogy kiszedd kiszedd belőle, belől e, ki ő! – Ezt honn honnan tudod? tudod? – sápadt el Flóra. Flór a. – Senki Senki se tudja. tudja.
Ervinnek hivatalosan semmi köze se volt a suliújsághoz, de mint a diáktanács egykori elnöke, abba is beleszólhatott. Ervin jóváhagyása nélkül sose jelenhetett meg se az újság, se egy komolyabb Facebook- poszt. Egyébként én tanácsoltam Flórának annak idején, hogy keresse meg Zedet, de sose hittem, hogy így elfajulhat a dolog. – Én mindent indent tudok tudok – felelte Márk beképzelten, beképzelten, és ezz ezzel el megkoronáz egkoronázta ta a szócsatát. Sikerült ciki helyzetbe hozni Flórát ennyi diák előtt. Őszintén szólva, ha valaki belekötött Márkba, az mindig hasonlóan járt, és Flóra három év alatt al att rájöhetett volna erre. erre . A műsor amúgy mindenkire nagy hatással volt, csak Krisztián és én néztünk Márkra sokatmondó tekintettel. Szerintem levette a gesztusainkból, hogy mi is tudunk mindent. A csengetés után Flóra megsemmisülten ült le a padjába. Hátrapillantottam a Krisztián mögött ülő Márkra, aki még mindig idegesnek tűnt, gondolom azért, mert teljesen elkapta a hév, amit eddig nem engedett meg magának, másrészt pedig rájött, hogy annyira azért nem titkos Zed személyazonossága, mint Batmané. – Márk mostan mostanában ában egészen egészen másképp viselk visel kedik – súgta súgta nekem nekem Gréta. – Nem is hinnéd, hinnéd, menn mennyire. yire. *** *** Krisztián ötösre felelt irodalomból, és ezt az osztályzatot ritkán látni az irodalomjegyei között. Érthető volt, hogy majdnem annyira örült neki, mint egy győztes meccsnek, bár szerintem úgy is gondolt rá, mint egy diadalra. Viszont Márk egész nap harapott, és kereste az alkalmat, hogy kettesben találjon minket Krisztiánnal. – Szerinted Szerinted meddig kínozzu ínozzukk? – kérdeztem kérdeztem Krisztiántól Krisztiántól az angol angol terem előtt. A falnak dőlve várt, a hóna alá csapta a könyvét és a füzetét, és mobilozott. A kérdés után felnézett rám, a kék szeme mosolygott. – Még egy kicsit – felelte. Végül ebédszünetben megkegyelmeztünk neki, és kimentünk az udvarra a lelátóhoz. Hiába sütött a nap, hűvös szél fújt, de ehhez a beszélgetéshez ne kellett nézőközönség. Krisztián csak felhajtotta a fekete bőrkabát gallérját, és kényelmesen kipakolta az ebédjét, vagyis két óriásszendvicset maga mellé. Azon
vacilláltam, hogy le merjek-e ülni a hideg padra, de inkább állva maradtam, és elvetettem azt is, hogy nekidőljek a korlátnak, mert a vas is jéghideg volt. Márknak alig egy perc kellett, hogy megtaláljon minket, még kabátot se vett, csak egy pulcsit viselt, amikor kiviharzott hozzánk. Mi halál kényelmesen felkészültünk felkészültünk a beszélgetésr bes zélgetésre, e, hiszen nyere nyeregben gben voltunk. voltunk. – Mit tudtok tudtok?? – Miről? – kérdezte kérdezte Krisztián, miel mielőtt őtt nagy nagyot ot harapott harapott a szendvicsből szendvicsből.. – Ne szórakozz szórakozzatok atok!! Talán a kétségbeesett arckifejezése tehette, hogy megesett rajta a szívem. – Herczeg tavaly szalagavatókor szalagavatókor árulta el, hogy hogy te irkálsz az iskolaújságba. Amikor odaadta azt a karácsonyi novellát, hogy fordítsam le. Márk mintha szédült volna, leült Krisztián mellé. – Hogy Hogy bírtad ki, hogy hogy magadban tartsd? – nézett nézett rám idegesen, aztán aztán Krisztián felé fordult. – És te hogy bírtad ki, hogy nem szívatsz vele? – Vártam Vártam a megf megfelel elelőő alkalmat – felelte Kriszt Kris ztián ián nyu nyugodt godtan. an. – Rád vall – intézte intézte el Márk, majd majd tőlem tőle m várta a választ. vál aszt. – Bármilyen Bármilyen hihetetlen, ihetetlen, de tudok tudok titkot titkot tartani. tartani. Ráadásul Flóra egy időben nagyon rá volt kattanva a verseidre, és amikor egyre elszántabban meg akart téged találni, én kiszálltam, mert ez kettőtök dolga. – Mi a kettőnk kettőnk dolga? – Neked Neked tetszik tetszik Flóra, ő meg szereti a verseidet. ver seidet. Érted… – Nem, Nem, nem értem. értem. Mintha picit bepöccent volna. – Tavaly megfeny egfenyeget egetted ted Robit, mert ocsmány ocsmány dolgokat dolgokat mondott ondott Flóráról. Flórár ól. Javíts ki, ha tévedek, de egyetlen lány miatt se játszottál még hős lovagot. – Hülyeségek Hülyeségeket et beszélsz. Semm Semmi jelentőség j elentőségee nem volt. – Na, persze. És akkor akkor miért voltál regg re ggel el olyan ol yan dühös dühös rá? Még én se tudtalak tudtalak soha így kiborítani, pedig erősen próbálkoztam. – Mert idegesít a csaj. csaj . – Felállt, Felál lt, és fenyeget fenyegetően ően közelebb közelebb lépett. – Szerintem Szerintem felejtsd el, amit amit összeraktál a fejedben, mert marhaság. Ne tetszik Flóra. Régen tényleg normális volt, de kérdezd csak meg, mivel támadt nekem múltkor a Crashben. Crashben. – Elmondh Elmondhatod atod te is. – Az agyára agyára ment ment valami.
– Haver, állj le – mondta mondta Krisztián. Krisztián. – Totál Totál kattant kattant.. – Márk – emelte emelte meg a hang hangját Krisztián, és talán először életében hívta a keresztnevén szemtől szembe. De nem ránk nézett, hanem mögénk. Flóra a lelátó aljánál ácsorgott, a válla megroggyant, és kis híján elsírta magát. Vagy Vagyis is a beszélgetés be szélgetés végét biztosan bi ztosan hallotta. Mindig is tudtam, hogy Márknak létezik egy vérbeli tahó oldala, de sose utott eszembe, hogy valamelyik barátomon fogja bemutatni. Ránézett Flórára, és szó nélkül elsétált. Flóra a könnyeivel küzdött, és nem kellett mondania semmit. Látszott rajta, hogy megalázottnak érzi magát, és összetört Márk bántó szavaitól. Odaléptem hozzá, és ezzel egy időben Krisztián is felpattant, két oldalról kerítettük be szegényt. Meg akartam ölelni, de ő kitépte magát a kezemből, és elrohant. Krisztián azt javasolta, hogy adjak neki időt. – Francba, hogy hogy lehetett lehetett Márk enny ennyire ire bunk bunkó? Krisztián megvárta, míg Flóra átszalad az udvaron, és eltűnik a távolabbi bejáratnál, majd visszament a pádhoz, leült, és tovább folytatta az evést. – Hogy Hogy bírsz most most enni? enni? – Márknak Márknak igaza igaza van – felelte két falat falat között. között. – Micsoda? – Flóra tény tényleg hüly hülyén én viselkedik. – Azért, Azért, mert zavarja, hogy hogy Zed nem tün tünteti teti fel az igazi nevét a cikkek cikkek alatt? ala tt? Ettől már hülyén viselkedik valaki? – Vannak annak még páran, akik kiakadtak kiakadtak rá. Amikor Amikor nyáron nyáron a csapat logóját tervezte, a srácok egészen megkedvelték, de most mindennel és mindenkivel baja van. Flóra alig beszélt erről a nyáron. Persze felszínesen megemlítette, hogy találkozott a csapattal, mert kellett a fiúk jóváhagyása is a logó véglegesítéséhez, de elintézte annyival, hogy az egész nem volt nagy ügy. – Nem sokat tudok tudok arról az időszakról. időszakról. – Flóra Flór a minden minden vázlatot megm megmut utatott atott nekü nekünk nk,, és elhozta elhozta a mintadarabokat mintadarabokat is a mezből. Flórának nem lehetett egyszerű egyedül szembenézni ezzel, de nagyon bátran viselkedett. Tudtam persze, hogy valamennyire kirekesztettnek érzi magát, de
meglepett, hogy mivel terelte el a figyelmét. A nyár nagy részében a mez készítésével foglalkozott, és egy egész kosárcsapattal barátkozott ahelyett, hogy velünk töltötte volna az idejét, és magányosnak érzi magát. Képtelen voltam hibáztatni, mert fájt a szívem érte. – És? – A srácok sokat témázt témáztak ak róla. Igazából Igazából már korábban is. Robi ezért is hajtott rá. – Miről témázt témáztatok atok?? – Egy Egy csomó csomó kanos kanos kosaras szerinted szerinted miről szokott szokott beszélgetni? beszélgetni? Csak a kosárról? Osszefontam a karomat magam előtt. – Na, miről miről?? – Ne legyél legyél naiv, Táncoslá Táncoslány ny,, nem áll jól. jól . Amikor elmondta, miért is érdekes a kosarasoknak Flóra, azt kívántam, bár ne kérdeztem volna meg. Nem akartam tudni, hogy a fiúk mindennap azt lesik, mennyi látszódik Flóra dekoltázsából, és már a nap elején azt találgatják, milyen szoknya lesz rajta, mert történetesen jól el van eresztve mellbőséggel és formás a hátsója. – Te Te is részt veszel a reggeli reggeli tippelgetésben? Nem bírtam nem észrevenni, hogy Krisztiánra hogyan néz mindenki. Kedvelik, csodálják vagy épp irigylik és utálják. Vezető típus, kétség se fér hozzá. De tapasztalatból tudtam, hogy nem állnak mögéd az emberek, ha nem tudnak veled azonosuln azonosulni.i. – Nem hoz lázba az ilyesmi. ilyesmi. – És a többieket nem zavarja, hogy hogy kimaradsz kimaradsz ezekből ezekből a férfias beszélgetésekből? Megemel Megemelte te a szemöld szemöldökét. ökét. – Férfias Férfi as beszélgetés beszél getés?? – kérdezett vissza. Az egész arca rángatózni kezdett, azt hiszem, igyekezett nem nevetni. – Valahogy alahogy csak hívnom kell kell – magyarázk agyarázkodtam odtam.. Krisztián szokás szokás szerint jól szórakozott rajtam. – Elég régóta régóta van barátnőm barátnőm ahhoz, ahhoz, hog hogyy ne ne kelljen kellj en beszáll beszállnom nom.. – Értem. Értem. Barátnőd Barátnőd van, va n, és sziklaszilárd vagy, vagy, nem igaz? igaz? Nem té-vel té-velyedsz yedsz el, és nem ábrándozol más lányok cickóiról. – Vádló lett a hangom, még én is
éreztem, hogy igazságtalan vagyok. Krisztián megint elővette az idegesítő higgadtságát, és volt képe addig váratni a válass vá lasszal, zal, amíg az utolsó utolsó falat kaját is eltünteti. eltünteti. – Azt Azt mondt mondtad, ad, hogy hogy bízol bízol bennem bennem.. – Így Így van. van. – Akkor Akkor nem nem értem a kérdést. Touché. A csapatkapitány sarokba szorított, még csak meg se erőltette magát. Lazán ült a padon, és épp összegyűrte a szalvétát, látszólag félvállról válaszolgatva nekem. Nem vágott elég gyorsan az eszem, ő pedig kíméletlen játékos. Erősebb nálam, amivel általában nem szokott villogni, viszont abban a pillanatban rögtön emlékeztet rá, amikor megpiszkálom az alvó oroszlánt. Visszavonultam, mert nem kell őt legyőznöm ebben. Van, amiben én vagyok a obb és van, amiben ő. Inkább eltereltem a témát, mert tudtam előre, mi fog történni, amikor megtalálom Flórát. Miután mindennek elhordja Márkot, meg fogja kérdezni, hogy miért gondolja őt kattantnak. – Szóval pontosan pontosan miér miértt is oly ol yan riasztó nekik nekik Flóra viselkedése? vi selkedése? Krisztián felvette a táskáját, és az épület felé indu i ndult. lt. – Anny Annyit it látnak belőle, belől e, mint mint Márk. Márk. Olyan tempóval haladt előttem, hogy szednem kellett a lábaimat. – Kifejtenéd? Kifejtenéd? – Persze. Flórának Flór ának.. Ha kéri. Pufogtam a válasz hallatán, de tiszteletben tartottam a döntését, és elhatároztam, hogy átadom az üzenetet. *** *** Alkonyatkor még egy bevásárlóközpont kávézójában ültünk Flórával. A helyiség legbelső csücskében lévő asztalt választottam ki, ide még a folyosóról beszűrődő világítás is alig jutott el. A bordóra festett falon lévő lámpák fényét legfeljebb díszvilágításnak lehetett nevezni. A kör alakú asztalon laminált itallap hirdette a horror árakat, de nem bántam. Egy barátomról volt szó. Életem hátralévő részében el tudnék élni ilyen zamatos kávéillatban. A szomszéd asztalnál ülő két idősebb nő felől süteményillat áradt, és a korgó gyomrom kis híján kényelmetlen helyzetbe hozott.
Flóra választotta a helyet, mert hazafelé menet be akart ugrani a kedvenc ékszerboltjába. Sajnos ebben a lelkiállapotban semmi nem nyerte el a tetszését, vagyis még mindig kereste a tökéletes fülbevalót a szalagavató ruhához. Aztán meglátta a kávézót, és úgy döntött, nem szeretne még hazamenni. Otthon el kellett volna mondania a szüleinek, miért ilyen zaklatott, csakhogy ez a Hajnal családban elég furcsán zajlik. A szülei majdhogynem tökéletesek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak, pont ezért nem fogják fel, hogy a lányukban hogyan dúlhatnak ilyen érzelmi viharok. Márpedig alig egy perce ért véget egy újabb zokogóroham. Flóra szeme vöröslött, a keze remegett, ahogy a csészéért nyúlt. – Ne haragudj haragudj – mondta ondta elcsuk elcs ukló ló hangon angon,, amikor amikor ő is meghall eghallotta, otta, menn mennyire éhes vagyok. – Kérsz valamit? – Kibírom Kibír om hazáig. hazáig. – Nem kell. Elmegyek Elmegyek,, veszek neked neked valamit. Hiába tiltakoztam, felkapta a rózsaszín macskás pénztárcáját, és elment a pulthoz. Ahogy az alakjára tapadó, egyszerű, fehér pulóvert és a szintén alapruhadarabnak számító, klasszikus kék farmert néztem, eszembe jutott, hogy Flórát sosem figyeltem úgy, mint például Dórit és a C-seket, pedig az, hogy Flórának remek szeme volt a ruhákhoz, azt is jelenti, hogy kimondottan csinosan öltözködik. Még a legegyszerűbb ruhadarabokban is természetesen jól néz ki. Persze néha ő is engedett az egyik legalapvetőbb csajos késztetésnek, hogy mély dekoltázsú pólót, rövid szoknyát és magas sarkút húzzon, de a hivalkodás emberi dolog. Na és? Egy sajtos rolóval tért vissza, letette elém, én pedig megköszöntem, és nekiálltam enni. Flóra így kapott néhány további percet, hogy rendezze a benne tomboló érzelmeket. Miután végeztem, és eltoltam a tányért, kevésbé tűnt elveszettnek, mint pár perccel ezelőtt. Krisztiántól tudtam, melyik pillanatban ért oda Flóra, vagyis csak a beszélgetés végét hallotta. Úgy döntöttem, nem beszélek neki Zedről. Továbbra sem az én dolgom. – Nem is tudom, tudom, mit mit mondjak mondjak.. Nem hittem hittem,, hogy hogy Márk Márk ilyen tud tud lenni. lenni. – Hát igen. igen. Legalább kiderült ider ült végre, hogy egy igazi igazi szemétláda szemétláda – felelte keserűen. – Nem hiszem hiszem,, hogy hogy szándék szándékosan osan akart akart volna bántani. bántani. – Miért véded?
A harag teljesen átlendítette a zaklatottságán. – Igazából Igazából nem védem. védem. Ezért minim minimum um bocsánatot kell kérnie. kérnie. – De nem nem fog – nevetett nevetett fel fel gúny gúnyosan. osan. – Mindegy Mindegyik ik srác egy szem szemétláda. étláda. – Azért Azért nem – jegyezt jegyeztem em meg halkan halkan.. Ha tényleg így gondolkodik, akkor kezdtem megérteni, mit kifogásolnak Krisztián csapattársai. – Az a baj, hogy hogy igaz i gazaa van – suttog suttogta. ta. A szeme szeme újra megtelt egtelt könny könnyel. el. – Ne vagyok túl Robin, és azt hiszem, Márk ébresztett rá erre. – Azzal, Azzal, hogy hogy azt mondta ondta rólad… ról ad… amit? – Azt, Azt, hogy hogy kattan kattantt vagyok. vagyok. Vicces, icces , hogy hogy ezt pont ő mondja, miután megfenyegette Robit. Bólintottam. – Tudt Tudtál ál róla? r óla? – kérdezte meglepetten meglepetten.. – Igen. Igen. Márk Márk év végén árulta el. Te honn honnan an tudt tudtad ad meg? meg? – A srácok srác ok mondt mondták ák el. – Enny Ennyire ire jóban vagy velük? velük? – Többször kérdezgettél érdezgettél róla, róla , miért tűnt tűntem em el a nyáron. nyáron. Gréta nem akart velem dolgozni a mezeken, rám hagyta, hogy egyedül csináljam. Ez nagyon szarul esett, mert jól jött volna a támogatása, amikor arra került a sor, hogy szembenézzek Robival. De magamra maradtam, megint. Robi szerencsére utálja a sulit és a kosárcsapatot is, ezért elhanyagolta a nyári edzéseket. Miután összebarátkoztunk, a srácok a végén már a házunkhoz közeli játszótéren játszottak. Ők mondták el, hogy Márknál szakadt el a cérna, amikor Robival összevesztünk. Azt hiszem, mindannyian vágytak rá, hogy szétrúgják a seggét, persze nem miattam, hanem mert Robi szerintük is megváltozott. Flóra tovább mesélte, mit csinált nyár végén. Röviden szólva újfent szerelmes lett. Vagyis, ahogy ő fogalmazott, érezni kezdett valamit egy fiú iránt. Feltételeztem, hogy az egyik kosarasról lehet szó, bár ahogy végigpörgettem a fejemben, kik játszanak a csapatban, egyikükre se tudtam volna azt mondani, hogy Flóra zsánere. Rákérdeztem. – Nem a csapatban játszik, csak egy barátjuk, barátjuk, aki velük lógott. lógott. Manapság Manapság inkább focizik. Ó, és bezárult a kör. A játszótéri srác ugyanaz, mint az egyetemista focista. Vele ismerkedett meg, el is hívta a koncertre szeptemberben, de a srác passzolta.
– Hogy Hogy is hívták? hívták? – kérdeztem kérdeztem,, mert mert kiment kiment a neve a fejemből. fejemből. – Hát… Endre. Endre. – És tényleg tényleg annyira annyira tetszik? tetszik? – Nem tudom tudom,, nem vagyok vagyok benne benne biztos. biztos. Abból, amit Flóra mondott, a focista nemcsak a koncertet passzolta, hane magát Flórát is, méghozzá a kezdetektől. Tényleg szerencsétlen helyzet, hogy egy szerelmi csalódás után a következő srác is csalódás lett. – Azt Azt hiszem hiszem,, ez már sok volt nekem nekem,, és valamiért Márkon Márkon töltöttem töltöttem ki a haragomat ma reggel – folytatta Flóra. – Pedig ő érdemelte meg a legkevésbé, hiszen annak idején nem lett volna kötelező kiállnia értem. Más fiúk nem tették volna meg. – Mit mondt mondtál ál neki neki a Crash Café ban? ban? Flóra hátradőlt, ezzel megtörte az idegességtől merev testtartást, amit eddig felvett. – Nem szeretnék szeretnék róla beszélni. És ne haragudj, haragudj, hogy hogy így rád zúdította zúdította mindent. Elfogadtam, mert erre kért. Megtanultam csak simám panaszládának lenni mindaddig, míg elbírtam. Mindenkin láttam, hogy ez a végzős év olyan, mint egy őrült vásári forgatag, amiben néha elveszünk, és kapkodjuk a fejünket, hogy hová keveredtünk, néha pedig megtorpanunk egy pillanatra, hogy felfogjuk, milyen kivételes élmény részesei rés zesei vagyunk vagyunk.. Az egyik felem azt akarta, hogy minél hamarabb vége legyen, a másik pedig a végtelenségig húzta volna ezt az évet. *** *** A hétvégék mindig szörnyen gyorsan elteltek, szemben a hét többi napjával, amikor az iskolában haldokoltunk. Gréta írt egy SMS-t szombaton, hogy megtalálták a ruhákat, de jobb is, hogy nem mentem, mert Jázmin és Flóra társaságában mindez olyan vidám volt, mint egy kriptalátogatás. Persze Flóra ne választott ruhát, neki megvoltak a forrásai, csak segített a lányoknak. Gréta továbbra sem említette meg, amit pénteken szeretett volna, úgyhogy hagytam hagytam a dolgot, d olgot, lehet, l ehet, hogy hogy csak én képzeltem bele bel e vala va lam mit. Anyáék mindenáron el akartak rángatni közös programra, mert szerintük alig
látnak. A kifogásaik úgy hangzottak, hogy hét közben későn jövök haza az iskolából, utána estig tanulok, hétvégén meg a szobámban gubbasztok, vagy épp átmegyek valamelyik barátomhoz tanulni, a maradék időmet pedig Krisztiánnal töltöm. Ilyen érvekk érv ekkel el nem vitatkozhattam vitatkozhattam.. Szombaton Szombaton elm el mentem velük ebédelni, ebéde lni, amit végül nem bántam meg. Apu és anyu elég jó pletykaforrások, tekintve, hogy jóban vannak a Havasi családdal. Tőlük tudtam meg, hogy Nándi és Emília össze akarnak költözni, és azt is, hogy elég fagyos a hangulat a Havasi családban, mert apa és fia teljesen telj esen elhidegültek. elhidegültek. A hazaúton kaptam egy SMS-t Márktól, amiben a segítségemet kérte a megbeszéltek szerint. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e, de igazából hiába értettem egyet Flórával, Márk is a barátom, nem tagadhattam meg tőle a segítségemet. Utáltam, amikor a barátaim bunkóztak egymással, mert ne szerettem szere ttem ütk ütköző öző lenn l enni.i. Megkértem apát, hogy kanyarodjon el a hamburgereshez, ahol Márk a pultoslányt fűzgéli, aztán arra is megkértem, hogy menjenek haza anyával, mert ezt nem akarják végignézni. Márk az Elízium Elíz ium Tánciskolá Táncisk olától tól egy háztömbnyire beszélte meg az állítólagos randevúját a lánnyal. Már ez is teljesen bicskanyitogató volt, mert tudtam, hogy annyira lusta, hogy még véletlenül se hajlandó bemenni a városba. Mire a kajálda ajtaja elé értem, már ölni tudtam volna a tekintetemmel. A kifelé igyekvők igyekvők láthatt lá thatták ák rajtam raj tam,, hogy majd majd felrobbanok. felr obbanok. Megálltam az utcán, és jó erősen zörgetni kezdtem az üveget. Mindenki odakapta a fejét, a hamburgerezőben dolgozó férfi kézjelekkel mutogatta, hogy nem díjazza, amit csinálok. Rámutattam Márkra, és kihívtam, aztán a csajra néztem, és hagytam, hogy felfogja, mennyire dühös és féltékeny vagyok. Szerintem átment az üzenet, hogy ki akarom kaparni a szemét, amiért a hátam mögött Márkkal hetyeg. Amint Márk kilépett az utcára, hátat fordított az üvegnek, és alig láthatóan elvigyorodott. – Ne vidd túlzásba, túlzásba, Lil. – Egy Egy szót szót sem szóltam – védekeztem védekeztem.. – Anélkü Anélküll is i s elég el ég hihető. hihető. – Valójában alój ában is haragszom rád, azt ne hidd, hogy hogy csak megjátszom egjátszom.. Csúny Csúnyán án
elbántál elbántál Flórával. Flórával . – Most Flóráról akarsz dum dumálni? – Azt Azt játsszuk, játsszuk, hogy hogy veszekszü veszekszünk nk,, valamit csak mondan mondanom om kell. – Igaz. Igaz. De csak játszu játszunk. nk. Ezt ne felej felejtsd tsd el a következő következő két két percben sem. sem. A hajamhoz nyúlt, és automatikusan elrántottam a fejem. – Lil Lil – kérlelt lágy l ágy hangon hangon.. Legalábbis Legalábbis kívülről úgy tűn tűnt, minth minthaa kérleln kérlel ne. Gyengéden a fülem mögé igazította a hajam, én meg egészen elcsodálkoztam, hogy ez az egyszerű mozdulat milyen rettentően intim lett. Amikor nemrég megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még, mit kell csinálni egy randin, eléggé mellélőttem. Azért, mert Márk nem játssza azt a játékot, amit mi, földi halandók, akik merünk szerelmesek lenni, még tisztában volt a szabályaival. – Enny Ennyivel ivel akarod elintézni? elintézni? – Nem. Nem. Biztos Biztos vagyok vagyok benne, benne, hogy hogy ennyivel ennyivel nem lehet téged téged kiengesz kiengesztelni, telni, amiért rajtakaptad a barátodat egy lánnyal. – Biztos lennél lennél benne, benne, ha egy együtt ütt járnánk járnánk és a barátom lennél lennél – javítottam j avítottam ki. Elmosolyodott. Bár minden mozdulatára időben reagáltam, még azelőtt, hogy befejezhette volna, egyetlen dolgot nem feltételeztem Zentai Márkról. Azt, hogy túlmegy minden határon. A kezét a tarkómra simította, kétségkívül az előadás kedvéért, de azután… egyszerűen közelebb húzott magához. Egyetlen lépést se tett felém, de engem olyan erővel erő vel kényszerített kényszerített magához, magához, hogy képtelen voltam vo ltam a helyemen helyemen mara maradni. dni. Összekapcsolódott a pillantásunk, a barna szemek kis híján elnyeltek, mint egy óriási, olvadt csokióceán. Aztán eltűnt a távolság közülünk. – Ne szúrd szúrd el – suttog suttogta ta a számba, számba, majd majd megcsókolt. megcsókolt. De nem akárhogy. Ez nem színházi csók volt, amikor csak úgy teszel, hogy mindenki elhiggye, tényleg összetartoztok a szerelmeddel. Rendes, nagykönyv szerinti csók volt, a nyelve nem hagyott nyugtot, ne hagyott kibúvót. Muszáj volt belemennem a játékba és visszacsókolnom. Az első pillanattól helytelennek éreztem. Az arcom a bűntudattól égett, miközben mint egy rongybaba, erőtlenül tűrtem, hogy Márk végigjátssza a szerepét. Mintha egy valóságos, felzaklató álomból ébredtem volna, az agyamra
valamiféle pókhálószerű köd ereszkedett, amikor Márk elengedett. Annyira megzavarodtam, hogy megszólalni se tudtam. Nem mondhattam ki egyértelműen, hogy rossz volt, de igazából azt sem, hogy jó. Nem tudtam, mit érzek. Márk annyira hitelesen játszotta el, hogy érzéki legyen a csók, hogy ne maradt rám hatástalan. Ha visszagondoltam, nem tudtam letagadni, hogy izgalo futott végig a testemen. Valami mégsem stimmelt. Képtelen voltam igazán átadni magam. Atyaég, Atyaég, hiszen hi szen nem is i s kellet kel lett! t! Emlékeztettem magam, magam, hogy csak megjátszottuk. megjá tszottuk. – Tényleg Tényleg nincs nincs meg meg a kém kémia ia köztü köztünk – dörmögte dörmögte a fülembe, fülembe, aztán aztán felnevetett. felnevetett. – Mosolyogj, Mosolyogj, Lil, még forognak forognak a kamerák. kamerák. Ránézett a lányra a kávézóban, aki tátott szájjal nézte a nagyjelenetet. Márk vállat vont, mintha nem tehetne erről, hogy így alakult a délután, majd egy integetéssel elköszönt tőle. – Erről senki senki se tudh tudhat at – mondtam ondtam,, miután kézen kézen fogott, fogott, és elindu eli ndultun ltunk. k. – Soha. – Miről? Csak segítettél segítettél nekem nekem.. Nem történt történt több. Bólintottam. Még mindig alig bírtam kipréselni magamból a szavakat. – Akkor Akkor sem tudhat tudhat róla senki. senki. – Bocs az előzőért. Nem akartam, akartam, hogy hogy enny ennyire ire kellemetlen kellemetlen legyen. legyen. – A segítségem segítségemet et kérted, és én segítettem segítettem.. De ennek ennek a módja kettőn kettőnkre kre tartozik, másra nem. nem. – Megdu Megdum máltuk – felelte. A második utca után elengedte a kezemet, én meg rögtön zsebre vágtam. – Tényleg Tényleg szereted őt – mondt mondta. a. – Kételkedtél? Kételkedtél? – Asszem nem, nem, csak nem nem értem, értem, mil milyen yen lehet. – Micsoda? – Az, Az, amikor amikor együt együttt vagy vagy valakivel. Azt találgattam, hogy költői kérdésnek szánta-e, vagy komolyan érdekli a válaszom. Mivel várakozva tekintett rám, úgy döntöttem, érdemben válaszolok neki. – Más. Ha együt együttt vagy valakivel, val akivel, néha néha olyan könny könnyűű az élet, mintha intha semmi semmi
gondod nem lenne. Néha meg úgy érzed, jobb lenne, ha kitépnéd a saját szívedet, és elásnád hat láb mélyre a föld alá. – Na, ezért nincs nincs csajom csaj om – mondt mondta. a. – Csak rajtad raj tad múlik múlik – feleltem felel tem,, amikor a buszmegállóhoz buszmegállóhoz értün értünk. Szerencsére Szerencsére közeledett a buszom, úgyhogy gyorsan felpattantam rá. Biztos vagyok benne, hogy jön egyszer egy lány, akiért Márk változtatni fog a meggyőz eggyőződés ődésén, én, akiért akié rt bármit b ármit meg fog tenni. tenni. Akiért Akiér t harcolni harco lni fog. fog. Már csak az a kérdés, ki lesz annyira erős, hogy állva maradjon Márkkal szemben. *** *** Eszembe se jutott elmondani Krisztiánnak, ami történt. Tényleg nem értené meg, márpedig ha Márk és én nem csináltunk belőle nagy ügyet, akkor Krisztiánnak se szabad. De ez csak úgy fog megtörténni, ha sosem szerez róla tudomást. Igazából annyira vártam a vasárnapi korrepetálásunkat, mint még sosem. Szükségem volt a közelségére, az érintésére és mindenére. Legfőképp arra, hogy ott legyen mellettem és szeressen. A matematika azonban közénk állt, mert végig kellett szenvednem egy órát, és semennyire se tudtam koncentrálni. Vergődtem a fotelban, és mindig elkalandozott a figyelmem a külvilág felé. Néha elbambultam, és azt néztem, ahogy az utca túloldalán lévő szerelőműhelyben a tulaj fel-alá mászkál az udvaron. Arra is mindig felkaptam a fejem, ha ugatni kezdett az a veszett dög a szomszédban, amelyiknek mániája, hogy szétrágja a kerítést. – Remény Reménytelen telen eset vagy – mondta ondta egyszer egyszer Krisztián, amikor amikor egy többismeretlenes egyenlet teljesen maga alá temetett. Eszembe jutottak olyan rémes gondolatok, hogy mi lesz, ha egyszer nem leszünk majd szomszédok. Ha nem csak egy kerítés választ el tőle, hanem több utca, egy város, talán országok is. Meg kellett nyugtatnom magam. – Feltehetek egy kérdést? Krisztián az ágyamon trónolt, de a kérdés hallatán lazán hátradőlt. A karját az ágytámlán nyújtóztatta, mint valami lusta nagymacska. Valamiért még a levendulaszínű ágynemű, a pihe-puha párnaként használt plüssfóka és a hasonló céllal céll al az ágyban ágyban lakó plüsskacsa között között is velejéig velej éig pasinak pasi nak látszott. látszott.
Mindig a fotelt választottam, mert itt éreztem a legnagyobb biztonságban magam, agam, amikor hosszabb időt idő t együtt együtt töltöttünk töltöttünk a szobámban. Krisztián Kris ztián természetesen minden alkalommal, amikor betette ide a lábát, lecsekkolta, hogy tartom-e tartom-e tőle a távolságot. Ezúttal azért ültem ilyen messze tőle, hogy ne akarjak folyton a karjába bújni. – Kérdezz csak. – Semm Semmi perverz per verz nem nem következ következik ik – világosítottam fel, látva az arckifejezését. – Kár – felelte. felel te. A néhány hetes szünet óta újra ugratott a félreérthető megjegyzéseivel, és ennek valahol örültem. – Senkinek Senkinek se beszélsz beszéls z a továbbtan továbbtanulási ulási terveidről. tervei dről. Miért? – Nagy Nagyjából tudom tudom,, merre merre akarok továbbmenn továbbmenni.i. – És elmondod? elmondod? A lazaságát mintha elfújták volna, görcsös testtartást vett fel. A földre lökte az ölemből a matekfüzetet, és odamentem hozzá. Leültem az ágy szélére, és a kezemet az övére tettem. – Apa azt meséli, esél i, sokat veszekszel veszekszel az apáddal. Összevonta a szemöldökét, az arca szigorúvá vált, a szája íve merev, egyenes vonallá torzult. – Úgy Úgy szeretném szeretném,, ha ki ki tudnátok tudnátok békülni békülni – tettem hozzá. hozzá. – Ez nem nem ily il yen egysz egyszerű erű – mon mondta dta szomorúan szomorúan.. – Elhiszem. Elhiszem. Át sem gondoltam, máris a szájára tapasztottam az enyémet, a csókommal akartam megvigasztalni. Akármikor az apjáról beszélt, haragot és mély fájdalmat láttam rajta, és csak egy módját ismertem a gondoskodásnak. Az ölébe másztam, és átöleltem csókolózás közben. Gyengéden érintettem, mert be nem vallaná, de sokkal nagyobb szüksége van a gyengédségemre, mint bármire, amit adhatok neki. Krisztián ritkán beszél az érzéseiről, inkább a tetteiből vontam le mindig valamiféle következtetést. Az, hogy mohón falta a számat, és az oldalamat szorította, azt jelentette, szüksége van rám. Hagytam, hogy az ágyra fektessen, és ránk húzza a takarót, amin még érződött az öblítő illata. Néhány pillanat múlva azonban kizárólag Krisztián illatát éreztem. Az arcszesze vagy a szappanja vagy bármije, mindegy volt, mert a bőrén éreztem,
a bőrét pedig az enyémen. A keze mindenhol érintett, egyszerre volt durva és gyengéd, de az agyam már nem tudta feldolgozni ezt az ellentétet. – Mit csinálsz? – nyög nyögtem tem rekedten. rekedten. – Itth Itthon vannak vannak a szülei szüleim m. – Amire Amire kértél. Bízol bennem bennem?? – A kérdés feltevésekor a mutatóu utatóujj jjával ával a combom belsejének érzékeny részét simogatta. A levegőt csak kapkodni tudtam, mindenhol indenhol lángolt a bőröm bőrö m. Azt kérdezte, bízom-e benne. – Hogy Hogy a viharba viharba ne – feleltem. A szám után a nyakamat csókolta, és közben a fülembe suttogott: – Igazad Igazad volt. Olyan hirtelen vagy, vagy, azt hittem, ittem, minden téren erre kell számítanom veled kapcsolatban. De tévedtem. Ez volt az a pont, ahol a keze még feljebb csúszott a combomon, eddig ismeretlen területre, az agyam pedig kisült. Arra, ami a következő percekben történt, nem találtam szavakat még később sem. Csak a mérhetetlen élvezetre, a megkönnyebbülésre és Krisztián elégedett nevetésére emlékszem. Szégyentelennek kellett volna éreznem magam, hogy tanulás helyett hagytam, hogy Krisztián ilyen gyönyört okozzon nekem, de a szégyenérzetért felelős kapcsoló kapcsol ó meghibá eghibásodhatott sodhatott az a z agyamban. agyamban. Amikor én magam tanácsoltam Krisztiánnak, hogy kísérletezzünk, valójában pontosan arra gondoltam, hogy ne azonnal feküdjünk le egymással, hanem ismerjük meg egymás testét egy kicsit alaposabban. Fogalmam sincs, hogy anyáinknál mi volt a helyzet, de nekünk már gyerekkorunk óta tömik a fejünket infókkal a biztonságos szexről, a pettingről, az előjátékról, arról, mit és hogyan engedjünk egy fiúnak, és kinek adjuk oda a szüzességünket. Persze furamód mégis anya volt az egyetlen, akivel ezt rendesen meg tudtam beszélni. Tagadhatatlanul felbukkant a cikifaktor, azonban anyu mindig annyira természetesen beszélt a szexualitásról, hogy végig tudtam hallgatni, amit mondott. És Krisztián megtette, amire kértem, méghozzá akkor, amikor ne számítottam rá. Amennyire gyönyörűséges volt, amit a kezével művelt, annyira önzőnek éreztem magam, hiszen csak ő foglalkozott velem, én nem adtam neki semmit. Bágyadtan néztem, ahogy, mintha mi sem történt volna, ruhástul kikelt mellőlem, és összepakolta a cuccait. Az oldalamra fordultam, de több nem telt
tőlem. Maximum Maximum daruval tudtak tudtak volna vol na kitépni az a z ágyból ágyból,, ann a nnyira yira szétfolytam. szétfolytam. – Jobb, J obb, ha megyek megyek és lehiggadok lehiggadok – közölte, közölte, és rám vigyorgott vigyorgott.. Nem értettem, értettem, miért van ennyire jó kedve, teljesen egyoldalú lett az első valódi együttlétünk. – Köszönöm Köszönöm – nyögt nyögtem em,, aztán aztán rájöttem ráj öttem,, mit is mondtam ondtam.. – Ez most nagyon nagyon bénán hangzott, ugye? Krisztián megállás nélkül vigyorgott. – Mármint Mármint nem azt köszönöm köszönöm,, hogy izé… szóval s zóval ezt, ezt, hanem, anem, hogy hogy… hát azt, azt, hogy… Őszintén csodálkoztam volna, ha egy szót is ért abból, amit összemakogtam, mert én sem tudtam igazán, mit akarok mondani. – Segítek – felelte magabiztosan. agabiztosan. – Azt Azt akartad mondani, ondani, hogy hogy zseniál zseniális is vagyok. Csak az egója parádézott, ami normál esetben bosszantott volna, de ezúttal nem tudtam tudtam hitelesen hiteles en tagadni, hogy tényleg tényleg zseniális zseniál is.. Amikor odajött hozzám egy búcsúcsókra, már csak egy gyengéd mosoly táncolt az arcán. – Biztosan Biztosan így akarsz hazam hazamenn enni? i? – kérdeztem kérdeztem,, és megcirógattam egcirógattam az izmos izmos karját. – Ma érd be ennyivel, ennyivel, te kis telhetetlen. telhetetlen. – Én rád gondoltam gondoltam – ellenk ell enkezt eztem em.. – Ja, hogy hogy rám? rám? Velem Velem minden minden oké. Ezekkel a szavakkal hagyott magamra, persze a disznónak még volt képe a fenekemre csapni, mielőtt kiment volna a szobából. Mintha valami hülye macsó lenne. Akkor sem haragudtam rá. És igen, abban a pillanatban egy hülye macsó volt. *** *** Hétfő reggel valahogy szenvedélyesebbre sikerült az üdvözlő csók, mint szokott. Ahogy kedd reggel is, bár inkább hajnali órának nevezném, amikor kibotorkálta a házból. Még mindig a szalagavatóra készültünk, bár már az osztálytáncot gyakoroltuk. Szerdán, a születésnapomon pedig végképp Krisztián karjába omlottam. Nem beszéltünk arról, ami vasárnap a szobámban történt, de én képtelen voltam kivonni magam a hatása alól. Azt hiszem, tényleg erre volt szükségem,
ugyanis ezúttal cseppet sem éreztem magam feszélyezve az intim helyzettől. Miért is nem jutott ez eszembe korábban? korábba n? Szolidan ünnepeltük a születésnapomat, abszolút úgy történt minden, ahogy kértem. Néhány apró ajándékot is kaptam. Kulcstartót, karkötőt, szülinapi epermázas fánkot gyertyával a tetején. Hülyén nézett ki, de abszolút telitalálat. – Mi a helyzet helyzet,, Vörös? Milyen végre nem pelenkásnak pelenkásnak lenni? lenni? – ült fel a padomra Kristóf az ebédszünetben, miközben meggyújtotta a gyertyát a fánkon. – Olyan, Olyan, amit amit sosem fogsz fogsz megt megtudn udni.i. Te mindig mindig kölyök kölyök maradsz arads z – ugratt ugrattam am.. – Gyerekesnek Gyerekesnek tartasz? – Nem – néztem néztem rá kedvesen. – Gyerekn Gyereknek ek tartalak. tartalak. Az egyik legérdekesebb ajándék azonban mégsem az volt, amit a barátaimtól kaptam, bár okosabbnak tűnt ezt magamban tartani. Nem értették volna. Az igazi ajándékom nem volt kézzelfogható, de annál nagyobb mérföldkőnek számított. Tánctörténet óra előtt elszaladtam a közeli mosdóba, és épp copfba kötötte a hajam, amikor Dóri kilépett az egyik fülkéből. Édes parfümillat követte, amikor odalépett a tükörhöz. Emlékeim szerint sosem beszélgettünk hosszan, röviden is ritkán. Egyszer elsőben Krisztián tartott egy házibulit, és amennyire rémlik, történt egy szóváltás kettőnk között, de ez minden. Dóri túl hivalkodó, túl nyers, Jázmin azt mondaná, túl ostoba ahhoz, hogy óban legyünk, de az igazi problémát mégsem ezek jelentették, hanem az, hogy Krisztián együtt járt vele. Krisztián a hormonokra fogta, és mindig azt mondta, hogy nem nagyon beszélgettek, inkább csak csókolóztak. Azóta nem különösebben érdeklődtek egymás iránt. Talán ez az egy dolog szólt Dóri mellett, hogy ő legalább leakadt Krisztiánról, miután szakítottak. Ezért nem is faggattam Krisztiánt, mit csinálnak együtt péntek esténként – bár ez ne elenti azt, hogy nem érdekel piszkosul. Őszinte kíváncsisággal vártam, hogy Dóri meglep-e valamivel. – Hallom, szü s zületésnapod letésnapod van – mondta. ondta. Hosszú, Hosszú, fekete fekete haját magasan a feje tetején kötötte lófarokba. A bőre halvány, a szemhéján a fekete szemceruza vonala némiképp vastagra sikerült. – Hol hallottad? A tükörből úgy nézett rám, mint egy idiótára. – Gréta reggel reggel az aulában köszön köszöntött tött fel.
– Nos, igen – maradtam maradtam a diplomatiku diplomatikus, s, semmitm semmitmondó ondó válasznál. válasznál. Vetettem egy utolsó pillantást a copfomra, majd Dórira néztem. Jól sejtettem, nem hagyott elmenni szó nélkül. – Azt Azt hittem hittem,, pattogni pattogni fogsz, fogsz, ha ha megt megtudod, udod, hogy hogy Krisztián segít segít nekem nekem.. – Miért, segít neked? neked? Reméltem, nem úgy, ahogy én Márknak. Basszus! – Tényleg Tényleg nem nem mondta ondta el, mit csinál? csi nál? – Nem kérdeztem kérdeztem.. Tudod, mások szerint mindenbe indenbe beleütöm az orrom, és kezdett ebből elegem lenni. Vettem egy mély lélegzetet, és megkíséreltem lelépni. Ezúttal csak a hatás kedvéért, kedvéér t, hogy Dóri hamara hamarabb bb kinyögje, kinyögje, amit akar. – Az öcsémet öcsémet edzi. Tízéves. Néhány Néhány szülő szülő összeállt, és közösen finanszírozz finanszírozzaa a különórákat, az iskola pedig biztosítja a helyet, de az öcsémnek nem telne rá. Azért van benne a csapatban, mert Krisztián őt ingyen vállalta, bár ezt csak a tanárok tudják. – Régen is edzett kiskölyk kiskölyköket öket.. Jó J ó fej, hogy hogy a tesóddal ingyen ingyen foglal foglalkoz kozik, ik, de ő mindig ilyen. Ha tud, segít. – A nővéremnek nővéremnek is szerz s zerzett ett mu munkát. nkát. Mert igen, igen, ő ilyen. ilyen. Négyen Négyen vagyun vagyunkk tesók, tesók, és anyám egyedül nevel minket. Nem nagyon jövünk ki a pénzünkből, még ha az ellenkezőjét is gondolod. Eszembe jutott, hogy a Zeróban Zeróban jönnek-mennek a pincérnők, és a nővérem elmehetne oda dolgozni az egyetem mellett. Végül a Crashbe Crashbe vették fel. Rugalmas a beosztása, be tud járni mellette az óráira, és éjjel csak akkor dolgozik, ha ő akarja. Próbálom ezt meghálálni Krisztiánnak, és ne úgy, ahogy gondolod. – Miért mondod mondod ezt ezt el nekem nekem?? Dóri elég büszke lány, ráadásul nem vagyunk barátok. Az, hogy szűkösen élnek, mert az anyukája egyedül nevel négy gyereket, nem olyan információ, amit feltétlenü feltétl enüll velem vel em osztana osztana meg. – Mert Krisztiánnak Krisztiánnak az volt a feltétele a segítségért segítségért cserébe, cseré be, hogy hogy mindent indent elmondok neked. Véletlenül se szeretett volna félreértést, mert köztudottan rosszul reagálsz rá. – Az ember ember megváltozh megváltozhat. at. – Látom – felelte, és nem tudtam tudtam eldönteni, eldönteni, hogy gúny gúnyos os akart lenni, lenni, vagy elismerést láttam a szemében. – Nos, én megtettem a részem, elmondtam, amit
kellett. – Rendben. Rendben. Köszön Köszönöm öm.. Dóri elővett egy cseresznyepiros rúzst, és szépen lassan felkente a szájára. Közben becsöngettek, szóval véget kellett volna vetnem a beszélgetésnek, de valami nem hagyott nyugodni. – Hogy Hogy tudot tudottt Krisztián a Crashben Crashben állást szerezni a nővérednek? – Passz, ezt nem nem mondta. ondta. Mennem Mennem kell órára. órára . Nem faggattam Krisztiánt, hogy mi köze a Crash Café hoz, hoz, de a nap hátralévő felében ezen kattogtam. Suli után együtt mentünk haza, de megkért, hogy előtte kísérjem el a sziklamászóterembe, mert ott hagyta a múlt héten a pulóverét. Alighogy kiléptünk a morcos hidegbe, csöpögni kezdett az eső. Kapkodtuk a lábunkat a buszmegállóhoz, és ott beálltunk egy fedett rész alá. – Csodálom az időbeoszt időbeos ztásodat, ásodat, hogy hogy a tanulás tanulás mellé ell é be tudod tudod szorítani a sziklamászást, a vezetésórákat és a Dóri öccsének edzését – mondtam neki. – Akkor Akkor beszéltél vele. – Igen, Igen, egészen egészen meglepődtem, eglepődtem, hogy hogy így így kitárulkoz kitárulkozott. ott. Krisztián nem felelt. Azért sem kérdeztem rá a klubra. Nem és nem. Tulajdonképp egészen jól telt ez a nap, függetlenül attól, hogy nem csapta óriási felhajtást a születésnapom körül. Lehet, hogy maradt bennem egy kis hiányérzet, hiányérzet, de egy e gyütt ütt tudok tudok élni vele. ve le. Azért hazaérve behívtam hozzánk Krisztiánt, mert anyuék ígértek nekem egy tortát, és mindenképp indenképp meg akartam kínál kínálni, ni, de ő mintha mintha habozott volna. vol na. – Jössz? – kérdeztem az ajtóból, ahol Moneypen Moneypenny ny rögtön nekiál nekiállt lt zaklatni. zaklatni. Körüldorombolt, és panaszosan nyávogott üdvözlésképp, mintha megállás nélkül éheztetném szegény s zegényt.t. – Tortáért? Tortáért? Naná. Aztán ahogy beléptem a nappaliba, felsikítottam. Mások is kiabáltak, de ők azt, hogy boldog születésnapot! szület ésnapot!.. A barátaim nem bírták ki, hogy ne szervezzenek meglepetésbulit, és pont úgy csinálták, mint a filmekben. A nappaliban gyülekeztek, és csak akkor bújtak elő a bútorok mögül és egyéb rejtekhelyekről, amikor beléptünk Krisztiánnal. Ami azt illeti, a frászt hozták rám. Lehet, hogy ez a filmekben jó bulinak tűnik, de a valóságban a szívverésem az egekbe repült, és lefagyva álltam egy helyben.
Persze rögtön kiszúrtam, hogy a dohányzóasztalon egy lapos, feltűnően nagy, téglalap alakú ajándékdoboz hevert. Bézsszínű volt, és egy nagy, vörös masni díszelgett a tetején. – Boldog születésnapot, születésnapot, Vörös – ismételte Kristóf, és ő lépett oda hozzá hozzá először, el őször, hogy cuppanós cuppanós puszit nyom nyomjon jon az a z arcom arc omra. ra. – Fúj, ne ne nyálazz nyálazz össze! Miközben az arcomat törölgettem, megajándékozott egy pimasz vigyorral. Csupa szőkeség és kisfiús báj jellemezte még mindig. Őt Gréta követte, aki megölelt, Ákos pedig felkapott a levegőbe, és addig forgatott, amíg szédülni ne kezdtem. Pedig én hozzászoktam ehhez, mégis úgy kapaszkodtam a vállába, mint a fuldokló a mentőövbe. – Boldog nagy nagykorú korúságot ságot!! – mon mondta dta mosolyog mosolyogva. va. – Köszönöm Köszönöm – nyögt nyögtem em sápadtan. Azt Azt,, hogy hogy lerakott lerakott végre. végre. Jázmin és Flóra két oldalról ölelt át, röviden megszorongattak, majd elengedtek. Flóra vágott egy fintort, amikor Márk odajött hozzám, és puszit nyomott a fejem tetejére. Ákos benyomta a hifit, kicsit nagyobb hangerőn, mint amit a szomszédok általában tolerálnak. A tornácajtó és a hátsó kertre néző ablak megremegett a basszustól, de egyszer lesz nagykorú az ember, tűrjék el, legyenek kedvesek, hogy egy kicsit jól érezzük magunkat. – Hol vannak vannak a szüleim szüleim?? – Krisztián beszélt velük, velük, csak estére jönnek jönnek haza – mondta ondta Jázmin. Jázmin. Az ablaknál állt, megint önként szeparálta el magát a társaságtól. Kristóf Lukas Grahammal együtt énekelni kezdte Mama a saidet, saidet, amihez Ákos is csatlakozott. Mindenki elkezdett feloldódni, én meg lepakoltam végre, és levettem a kabátomat. A hűtőben egy torta várakozott, csodálkoztam, hogy anya be tudta préselni a mindig fullon lévő polcok egyikére. A dobozon azt állt: a barátaidnak . Néha szuperek a szüleim. Míg kicsomagoltam a direkt erre az alkalomra készült csokitortát, aminek a közepére egy kicsi balettcipőt állítottak fehér marcipánból, addig Krisztián tányérokat és evőeszközt keresett. Otthonosan forgolódott a konyhánkban, és ez a látvány mindig lenyűgözött. – Haragszol? Haragszol? – kérdezte, kérdezte, miközben iközben az egyik egyik legfelső polcon kutatott utatott,, mert
elfogyott a szalvéta a fiókból. – Dehogy Dehogy.. Köszönöm Köszönöm.. – És még még nem nem láttad az ajándékot ajándékot – mon mondta dta mosolyog mosolyogva. va. A dobozra pillantottam, és elképzelni se tudtam, mi lehet benne. – Már kaptam kaptam ajándékot. ajándékot. – Az csak félr félrevezetés evezetés volt – felelte, felel te, majd majd a kezembe ezembe nyom nyomta ta a tányérokat, tányérokat, és felkapta a tortát. Visszamentünk a nappaliba, és a doboz átkerült a kanapéra, ahol Márk terpeszkedett. Hihetetlen varázsa volt a látványnak, hogy se a telefonját ne nyomkodta, se lelépni nem akart. Ült a kanapén, és dumált a többiekkel. A baj akkor kezdődött, amikor a We don’t talk anymore anymore következett a lejátszási listán. Kristóf ezt is nagy átéléssel énekelte, de akadt valaki, akit zavart a szám mondanivalója. – Nem halkítanád halkítanád le? – kérdezte kérdezte Jázmin. Jázmin. – Szerintem Szerintem szerenádot azért ne kell adni. Kristóf ránézett a barátnőjére, és eltűnt a kisfiús báj az arcáról. Harag villant a kék szemekben, és idegesen beletúrt a hajába. Aztán rájött, hogy továbbra se tudja hová tenni a kezeit, úgy lógtak a nyurga teste mellett, mintha nem is illenének oda. Kristóf rám nézett, aztán Krisztiánra. Azt hiszem, végül Krisztián kontrolláló pillantása pil lantása fékezte fékezte meg abban, amit tenni tenni vagy mondani mondani akart. Szó nélkül felkapta a távirányítót, és lehalkította a zenét. – Nem akarok beleszóln beles zólni,i, de én a torta előtt nézn nézném meg az ajándékot – elentette ki Flóra, és sugárzott az arca az örömtől. Márk megpaskolta maga mellett a kanapét, és leültem kibontani a dobozt. Megemlítettem nekik is, hogy már kaptam ajándékot. – Tőlem nem nem – felelte Flóra. Fl óra. – Büszke Büszke vagyok vagyok rá, hogy hogy én alkothattam alkothattam meg. – Mi ez? Flóra mellém térdelt, és lefogta a kezem, ami a masnit csomózta volna ki. – Mindanny Mindannyiun iunkt któl ól kapod, úgy úgy szám számold. old. – Oké, Oké, de amíg amíg nem látom, látom, mi van benne, benne, nem fogom fogom érteni, amit amit most mondasz. – Mi már a nyáron nyáron tudtu tudtuk, k, hogy hogy te fogsz fogsz betanítani betanítani minket inket a keringőre, keringőre, és amúgy is te táncolsz a legjobban az osztályból. Megérdemled, hogy te ragyogj a
legjobban. Elengedte a kezem, így le tudtam venni a doboz tetejét. A zörgős csomagoló láttán rájöttem, mit találok alatta, de amikor kihámoztam a védőpapírból az ajándékot, könnyezni kezdtem. Egy hófehér ruhát rejtett a doboz, amit szakszerűen összehajtogattak, és csak a felső részét láttam, de egyszerűen már az is gyönyörűséges látványt nyújtott. Csónaknyak Csónaknyakúú dekoltázsa volt, v olt, nagyon nagyon finom finom csipkével csipkéve l bevonva. Elakadt a szavam. szavam. Flóra Fló ra le l e se vette a szemét szemét az arcomról. – De miért miért kapom? kapom? – kérdeztem kérdeztem rekedten. rekedten. – Mindig is akartam neked neked egy rendes fellépőruh fellépőr uhát át varrni. Még mindig mindig nem mertem mertem kivenni a csomagból, annyira annyira tökéletesnek látszott. l átszott. – Ez egy egy kész kész esküvői esküvői ru r uha – mondt mondtam am.. Ákos ezt a pillanatot választotta, hogy hallassa a hangját. Krisztián vállára csapott, és vidáman megszólalt: – Itt az idő megk megkérni érni a kezét. kezét. Hívunk Hívunk papot. papot. Mindenki felnevetett, csak én sírtam. – Ez renget rengeteg eg mu munka nka lehetett. lehetett. – Igen, Igen, jó j ó néhány néhány hétre lefog l efoglal lalt,t, de mindent indent ők fizettek fizettek – intett intett a többiek többi ek felé Flóra. – Gyerünk, vedd fel, le akarom fényképezni. Felkapta a dobozt, és lökdösni kezdett a lépcső felé. Még láttam, hogy a többiek nekiesnek a tortának, nyilván számítottak rá, sokáig fog tartani felküzdeni magamra. Flóra egyáltalán nem óvatoskodott a ruhával, kikapta a dobozból és kiterítette az ágyamra. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy gyönyörűséges. Erre az egy szóra szűkült szűkült a szókincsem. szókincsem. Flóra, akár egy profi fodrász, felcsatolta a hajamat, mielőtt belebújtam a ruhába. Az abronccsal hosszan bíbelődtünk, de végül minden megérte. Imádom a csónaknyakú felsőket, ezt valószínűleg Flóra is megfigyelte. A szoknyát borító, áttetsző tüllanyagon pici gyöngyöket fedeztem fel. – Ez Ezek ek igazi igazi gyön gyöngy gyök ök – magyarázta agyarázta Flóra, amikor amikor látta, hogy hogy a sima, szabálytalan golyóbisokat babrálom. – Igen? Igen? – Mármint Mármint nem igazg igazgyöngy yöngy,, mert az nyilván méregdrága, de tenyész tenyésztett tett
folyami gyöngy. Grétától kapod, ő ragaszkodott hozzá, hogy természetes anyaggal dolgozzak. Nem értettünk egyet, mert ezek törékenyek szemben a műanyaggal, de ő győzött. Ezért kell vigyáznod a ruhára, hogy ne törjenek le. Ha mégis elveszíted valamelyiket, van nálam néhány pótgyöngy. Gréta és én szerettük az ásványokat, és őszintén örültem, hogy természetes anyag is került a ruhára. A gyöngy igazából nem ásvány, mert szerves eredetű, de az egyik legszebb ékszeralapanyag. – Oké, Oké, mesél meséldd el a történetét. történetét. Minden Minden ruhának ruhának van. Öltözködés közben Flóra összefoglalta, hogyan alkotta meg ezt a gyönyörűséget. – Emíli Emíliát át is beavattam. beavattam. Azért Azért ajánlotta fel a ruhát ruhát nyár végén, végén, mert tudtu tudtukk, hogy nem fogod elutasítani, így biztosra vehettük, hogy nem fogsz magadnak kölcsönözni. Ha pedig megpróbáltad volna, lebeszélünk. – Okos Okos ötlet volt. – Köszi. Krisztián a kezdet kezdetekt ektől ől segítet se gített,t, Kristóf meg meg egyébk egyébként ént is akart venni venni neked ajándékot, ő azért szállt be a finanszírozásba. Szerintem Márk és Ákos csak úgy eldöntötték, hogy akkor tőlük is kapsz valamit a születésnapodra. A csipkét Jázmin választotta. – Honnan Honnan tudtad tudtad a méretem méretem?? – Ruhák Ruhákat at varrok, emlékszel? emlékszel? Szeretnék Szeretnék ezz ezzel el foglal foglalkkozni, ozni, szóval a ruhaméretet ránézésre tudom. Amúgy meg, ha kellett valami a ruhatáradból, hogy lecsekkoljam, akkor Krisztián elcsórta. Persze felkészültem rá, hogy alakítano kell kicsit a végén, de nem bánom. Flóra szemtelen profizmusát jelezte, hogy a ruha tökéletesen passzolt rám. A mellrészre csipkét varrtak, ami egészen a derekáig húzódott, onnan omlott le a szoknya rész, és az abroncs miatt tökéletes, merev tartást vett fel. A szoknya több rétegből áll, és mindegyik másféle anyagból készült. A legfelső réteget mintha féloldalasan elvágták volna, a jobb csípőmtől haladt a bal bokámig, erre kerültek még a gyöngyök. Ügy mentem le a lépcsőn, mint egy igazi hercegnő. Az ilyen ruhák ezt a pluszt adják egy lánynak, és ezért is kihagyhatatlan a szalagavató tánc. Minden lánynak meg kell tapasztalnia, milyen hercegnőnek lenni, a fiúknak pedig azt, milyen érzés egy igazi hölgyet kísérni a táncparkettre. Amikor leértem a nappaliba, mindenki megállt a mozdulat közben, én pedig
körbefordultam, hogy megnézhessék ezt a csodálatos ruhát. A szoknya pörgött, ahogy mozogtam. – Azt Azt a rohadt – mondta ondta Krisztián, és letette a tányérját tányérját az asztalra. – Gyönyörű vagy, Táncoslány. A többiek sem fukarkodtak a dicsérettel, pedig hát nem engem illetett meg, hanem a tervezőt. Flóra lefotózott, azt mondta, egyszer szüksége lesz képekre a ruhákról, amiket készített. Szívesen viseltem volna még jó ideig, de nagyon féltettem, főleg a csokitortától, így inkább levettem. Flóra abban is segített, bár előtte hagyott egy kis időt kettesben Krisztiánnal. – Elképesztően Elképesztően nézel nézel ki ebben a ruh ruhában – ismételte ismételte meg. meg. – Ezt fogom fogom viseln visel ni a bálon bá lon is. És te leszel l eszel a hercegem – mondt mondtam am.. – Nincs bennem bennem semm semmi, ami ami hercegre hercegre emlékez emlékeztetn tetne. e. Egy Egy csóró koldus koldus leszek a hercegnőm her cegnőm mellett. el lett. Megpusziltam az arcát, és átöleltem a nyakát. – Nagylel Nagylelkű kű vagy, vagy, és segítesz annak, annak, aki rászoru r ászorul.l. Odafigyelsz Odafigyelsz az emberekre. emberekre. Ezek csupa nemes nemes tula tulajdo jdonságok nságok.. Mintha megzavartam volna ezzel a válasszal, pedig a színtiszta igazságot mondtam. Gyorsan megpuszilt, és felküldte Flórát maga helyett, hogy mihamarabb végezzek. A srácok nem maradtak sokáig, még Krisztián is elment, ugyanis a szülei hazaértek, és ők is szerettek volna felköszönteni. Hihetetlenül szép nap lett, hála a barátaimnak. *** *** A november fennmaradó részében belehúztunk a táncpróbákba. A keringővel meg voltam elégedve, mármint ahhoz képest, hogy az osztálytársaim többsége életében először keringőzött. Végre Krisztiánnal táncoltam, de mire mi kibékültünk, addigra más párok összezördültek. Jázmin nem akart Kristóffal táncolni, ezért inkább Márkot választotta, Flóra pedig, aki időnként Márkkal táncolt, átpártolt Kristófhoz. Megnehezítette, hogy a többiek sokkal inkább elengedték magukat az osztálytáncon, mint a keringő alatt. Ráadásul a téma is viccesebb volt, mert igazából nem kötődött a sulihoz vagy a diákélethez, egyszerűen valami poénosat
akartunk akartunk előadni, elő adni, amire emlékezni emlékezni fognak. fognak. Kökény tanárnő is nehezen viselte a hülyéskedést, főleg, hogy ezúttal Kristóf dirigált, aki pocsék tanár lenne, merthogy meg sem fordult a fejében, hogy fegyelmezzen. Szombat délután pizzázni hívtam a lányokat, hogy kezeljük a frusztrációnkat. Mielőtt bementünk volna a Zeróba, Zeróba, Jázmin beült egy bejelentkezés nélküli fodrászhoz, hogy megtépjék a szőke haját. Vele tartottunk. Egy unott tekintetű csajszihoz került, akiből elsőre semmi jót nem néztem ki, de Jázmin kétfelé választott frufruval és a hőn áhított, lépcsőzetesen vágott frizurával távozott. Leszámítva, hogy a bent lévő személyzet hangulatától az embernek az életkedve is elmegy, ügyes munkát végeztek. Csak azért volt meg a kedvenc helyünk a Zeróban, Zeróban, mert asztalt foglalta délutánra. Napok óta próbáltam rájönni, mi olyan furcsa Jázminon, és akkor értette meg, amikor leült az egyik piros, bőrhatású bokszba. Csupa fekete ruhát hordott, pedig eddig inkább színesen igyekezett öltözni, a fehéret pedig minden körülmény között között szerette. szer ette. Leadtuk a rendelést, a magam részéről dupla sajtos bolognai pizzát kértem, aztán Flóra megkérdezte Jázmint, hogy áll a biológiával. – Haladok vele – felelte felel te kimérten kimérten.. – Azt Azt hittem hittem,, rajzból raj zból érettségizel érettségizel – csodálkoz csodál kozott ott Gréta. – Te is készíted készíted a portfoliódat. – Minkét Minkét tantárgy tantárgyból ból érettség ér ettségit it teszek. teszek. Ez pont pont eggy eggyel el több, mint mint a kötelező. kötelező. – Ezt miért iér t most most hallom először? – Mert nem nem velem vagy vagy elfoglal elfoglalva. va. Megértem Megértem.. Van Van fejl fejlem emény ény Ákossal Ákossal?? Gréta a fejét fejé t rázta. – Semm Semmi. – Legalább Legalább beszéltél vele? vel e? – Nem. Nem. – Akkor Akkor mit mit szoktatok szoktatok csinálni Ákossal Ákossal a gyerekcsőszk gyerekcsőszködésen ödésen kívül? kívül? Gréta egyetlen egyetlen pillanat pill anat alatt pipacsvörössé pipacsvörös sé vált, vál t, még még a füle füle is i s tiszta piros lett. – Legalább bizony bizonyos szempont szempontból ból rendben vagytok vagytok – vonta vonta le az egyértelm egyértelm következtetést Jázmin. Láthatóan nagyon komolyan vette a csajos napot, ami köztudottan arról szól, hogy megbeszéljük a létező vagy nem létező szerelmi
életünket, de itt abbahagyta Gréta élveboncolását. A következő alanyhoz fordult. Flóra félig teli szájjal ellenk ell enkezett ezett,, mielőtt Jázmin Jázmin akár csak csa k megsz megszólal ólaltt volna. – Én rendben rendben vagyok vagyok.. – Aha, Aha, persze – legyintet legyintettt Jázmin. Jázmin. – Ha egy kosárcsapatnyi kosárcsapatnyi fiú haragu haragudna rám, a volt pasimon nem léptem volna túl, és mindkét fantompasi, aki tetszik, levegőnek nézne, én is azt hazudnám, hogy rendben vagyok. Flóra teljesen felháborodott. – Mi az, hogy hogy mindkét fantompasi? – Az egyetem egyetemista ista az egyik, egyik, Zed a másik. Az egyikü egyiküket ket hónapok hónapok óta ne mutattad be nekünk, a másikról pedig azt sem tudjuk, kit rejt a monogramja. – Én be akartam akartam mutatn utatni,i, csak… cs ak… – …tu … tudom dom,, tudom tudom,, nem jött el a koncertre. koncertre. Nem az lehetett lehetett volna az egyetlen egyetlen alkalom. A lányok farkasszemet néztek, és Jázmin győzött, mert Flóra elfordította a fejét. – Talán azért fantom fantompasikat pasikat választ válas ztok ok,, mert nem vagyok vagyok kész egy új kapcsolatra. Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom vele, sőt, egyáltalán ne kellene Robira gondolnom, de képtelen vagyok kiverni a fejemből. – Ahhoz képest, hogy Flóra nem akart beszélni, egész megeredt a nyelve. – Annyira dühít. Volt idő, amikor kedveltem. Normálisan is tudott viselkedni. Hogy lehet, hogy ne láttam, milyen szemétségre képes? Valaki nem játszhatja meg magát hetekig! Mi volt az igazság? Nándi a semmiből bukkant fel, és meglátta, hogy csendben, rosszkedvűen ülünk, mert épp senki nem tudott válaszolni Flórának. Csak ismételtük volna magunk agunkat at minden biztató és vigasztaló vigasztal ó szóval. s zóval. – Minden rendben, rendben, lányok? lányok? Valami Valami baj van a kiszolgálás kiszolgálással? sal? Flóra rámosolygott, mert hiába utálta épp a srácokat, Nándi udvariassága kedvességet csalt elő belőle. – Nincs semmi semmi baj. Mint Mint mindig, most is nagy nagyon finom finom a kaja. A pasikat szidjuk. Nándi a szívére tette a kezét. – Na, akkor akkor el is megy megyek. És már ott se volt. Nándi makulátlan hátterű pasi, Márknak nem lehet baja azzal, hogy összejött az anyjával. Persze Márk nem így gondolta, egyszer-kétszer
beszélgettünk róla, és mint kiderült, nem sikerült megkedvelnie Nándit. Egyértelműen én következem a sorban, úgyhogy kényelmesen hátradőltem a bokszban, várva, hogy Jázmin mit talál ki. – Te Te rendben vagy vagy, nem hinném hinném el, ha panaszkodn panaszkodnál. ál. – Ahogy Ahogy mondod. Beszéljün Beszéljünkk rólad! Erre a fejét rázta. Ahogy a tincsei megmozdultak, a frissen ráfújt hajlakk illata betöltötte a levegőt. A fodrász kislány egész biztosan nem spórolt a cuccal. – Nincs miről irő l beszélni. Amíg Amíg Kristóf nem kér bocsánatot, bocsánatot, nem találkoz talál kozoo vele. Csakhogy Kristóf nem kér bocsánatot, mert képtelen rá. – Örök időkig időkig azért nem nem kerülheted kerülheted el. – Nem tudom tudom,, mi mi van, Lil Lilla. la. Elakadt El akadtam am vele. – Elmondtad Elmondtad neki neki rendesen, rendesen, mi mi bánt, vagy vagy csak duzzog duzzogtál? tál? – Nem duzzog duzzogtam tam,, az a te szokásod. szokásod. Mindig Mindig elmondom elmondom neki, mit érzek, érzek, és régen oda is figyelt erre. Régebben mindenre odafigyelt. Nem emlékeztek? Kaptam tőle virágot Valentin-napra, kézen fogva jártunk, romantikus randikra vitt, most meg… – Láttam, hogy próbálja megfogalmazni a gondolatait. – Most meg se kép, se hang, hang, hogyh hogyhaa érzelmekről é rzelmekről beszélek beszél ek neki. neki. – Ez fura. fura. Krisztiánnal Krisztiánnal is nagyon nagyon nehéz megbeszélni egbeszélni dolgokat, dolgokat, de legalább megpróbál egpróbá l meghall eghallgatn gatni.i. – Ez nem nem segít. – Tudom Tudom.. – Mióta viselkedik visel kedik másként? ásként? – kérdezte kérdezte Flóra. – Az ebéd óta – nézett nézett rá Jázmin Jázmin ingerülten ingerülten.. – Azt hittem hittem,, egyértelmű egyértelmű.. – Jó, értem, értem, hogy hogy ezt hiszed, hiszed, de biztos, hogy hogy előtte is rendben voltatok? voltatok? Szeptemberben még semmi bajotok nem volt egymással, de aztán? Másnak is történnie kellett. Jázmin elhallgatott, átgondolta a dolgokat. – Sokat Sokat fagg faggatom arról, arról , hogy hogy mit akar kezdeni kezdeni a suli után. után. Ő Kristóf, ismeritek, milyen. Aggódom, mert semmi jövőképe sincs, egyáltalán nincsenek tervei, és semmi sem érdekli. Nem akarom, hogy suli után a Mekiben kelljen dolgoznia. Ez a téma előjött azon a vacsorán, de az anyja szerint nem kellene beleszólnom az ilyesmibe. Erre mondtam neki, hogy anyaként neki kellene foglalkoznia azzal, mi lesz a fiából, mire akaratosnak és erőszakosnak nevezett. Most milyen már, hogy én foglalkozom a szülői feladataival, ő meg úgy reagál,
mint egy hisztis picsa? – Mi van, ha Kristóf azért nem védett meg, meg, mert neki neki is az vélem vél emény énye, e, hogy nem kellene beleszólnod? – szólalt meg Gréta. – Jobb lett volna, ha ezt norm normáli álisan san közli, közli, nem így, így, hogy hogy totál totál kínos kínos helyzetbe helyzetbe hozott. Lehet, hogy Flórának van igaza, és ehhez kapcsolódik minden. Ti ne látjátok, milyen mostanában. Azóta, hogy elkezdődött a tanév, és Kökény először előhozta a továbbtanulást, Kristóffal nem lehet erről beszélni. Igen, mindannyian be vagyunk tojva tőle, de ő nem hajlandó foglalkozni vele, és mindenkire morog, aki megteszi. Ez mitől van? Egyikünk se tudott semmi okos ötlettel előállni. Mindannyiunknak a saját démonaival és a személyre szabott problémáival kellett megküzdeni, és tényleg nem volt elképzelésem se, mi zajlik Kristóf fura fejében. Visszasí is szasírtam rtam a nyara nyarat,t, amikor mind, szinkronban szinkronban boldogok bol dogok voltunk. voltunk. *** *** A hó végén sokan izgatottan várták a Duna-partis Napokat, ha másért nem, azért, mert két napig élvezhettük a semmittevést. A csütörtök kulturális és kreatív nap lett, szokás szerint több előadót is hívtak, akiknek a munkássága inspirálhat minket. A kosarasoknak tartott előadásra még én is beültem, mert épp nem ütközött semmivel. Az első sorokban tolongtak a tesi tagozatosok, míg a három meghívott vendég a karrierjéről mesélt. Az egyikük egy edző volt, aki eleinte itthon, később külföldön dolgozott. Jelenleg egy amerikai gimiben van, és amikor ez elhangzott, elég sokan felsóhajtottak a diákok közül. Ez nekünk itthon nagy szónak számít, de a pasi oda házasodott be, neki már az a természetes közege. Egyik oldalamon Krisztián ült, a másikon Márk, és amikor lehetett tőle kérdezni, Márk nem fogta vissza magát. A másik két férfi ugyanattól a csapattól érkezett, az egyikük egy idősebb, szigorú tekintetű edző, a másik egy fiatal, kajla, sokat vigyorgó játékos volt. Mindketten sűrűn pillantottak Krisztián felé, elég feltűnően csinálták ahhoz, hogy észrevegyük. – Ismered Ismered őket? – hajol hajoltt előre Márk, hogy hogy rálásson Krisztiánra. – Igen. Igen. Én ajánlottam a sulinak, sulinak, hogy hogy hívjá hívjákk meg meg őket. őket. – Hol találkoz talál koztál tál velük? velük? Krisztián elmesélte, hogy akkor ismerkedett meg velük, amikor az apja
elköltözött egy időre. Az apja mérnök, és tavaly a cége egy hónapokig tartó munkával bízta meg egy vidéki városban. Krisztián sokszor elutazott hozzá hétvégenkén hétvégenként,t, mert a szüle szüleii ragaszkodtak ehhez ehhez a feláll fel álláshoz. áshoz. Az apja cége pedig a csapat főszponzora volt, így eljárhatott a meccsekre, beszélhetett a játékosokkal, és részt vehetett edzéseken. – Ő Turbó, Turbó, mesél meséltem tem róla annak annak idején – mondt mondtaa nekem nekem.. Igen, jól emlékeztem a fiúra, akit eddig csak hallomásból ismertem. Már akkor sem voltam elragadtatva a sráctól, mert Krisztián folyton róla beszélt, amikor visszajött ezekről a hétvégékről. Megijesztett, hogy az ottani élet jobban meg fog tetszeni tetszeni neki, neki, mint ami idehaza id ehaza várja. várj a. Lehet, hogy még a régi ellenérzések kavarogtak bennem, de ahogy a srác előadta magát és válaszolgatott a kérdésekre, nem tett rám túl jó benyomást. Túl nagy arca volt. Persze, ha megnézem a fiú barátaim listáját, mindannyiuknak túl nagy arca van, de ők sosem viselkedtek lekezelően másokkal. Turbó valahogy igen. Bezzeg Adrienn, aki két sorral előttünk ült, bekajálta a stílusát. Láttam az arcán a csodálatot. Fúj! Néha tényleg rémületbe ejt, hogy Krisztián miféle alakokkal barátkozik. Persze a legjobb barátja meg Ákos, akinél kevés jobb embert ismerek, szóval a mérleg érl eg egyensúlyba egyensúlyba került. Megböktem Márkot, mire megmoccant a széken. – Mi van? – Mi a vélem véle ményed ényed róla? ról a? – kérdeztem kérdeztem.. – Nagy Nagymenőnek enőnek hiszi hiszi magát. magát. – Anny Annyira ira azért nem az – nézett nézett fel a telójából Krisztián. – Jól játszik, de tényleg egy seggfej. Mögöttünk pisszegni kezdett néhány elsőéves, hogy nem hallanak tőlünk. Ezt nem nem kell kellett ett volna. vol na. Márk és Krisztián egyszerre fordultak hátra, és esküszöm, egyetlen szót se szóltak, a kilencedikes srác máris habogni kezdett. – Bocs, nem szóltam – cincogta cincogta ijedten ije dten.. – Nem zavartok, zavartok, tényleg tényleg.. Folytassátok. Kicsinyes dolog, de ezen csak nevetni tudtam. Krisztián és Márk a suli balhésai, mindenki tudja, hogy nem fogják vissza magukat, ha verekedni kell.
Mondjuk, szerintem csak egymással élvezik a bunyót, de a kis gólya ezt ne tudhatta. tudhatta. Cuki Cuki volt, vol t, ahogy visszatáncolt. – Régen Régen jól kijöttél Turbóval Turbóval – emlékez emlékeztett tettem em Krisztiánt. Krisztiánt. – Aha. Aha. Viszont Viszont elég rondán váltunk váltunk el. Szinte látványosan játszott tovább a telóján a beszélgetés alatt, ahelyett, hogy odafigyelt volna a srácra. Amikor letelt az előadásra szánt idő, Vágó, a tesitanárunk, aki egyben a kérdező volt, elbocsátotta a diákokat. Az edző és Turbó odajött Krisztiánhoz. Az edző kedvesen mosolygott, és a kezét nyújtotta. Krisztiánon látszott, hogy tiszteli az idősebb férfit. – Örülök, Örülök, hogy hogy újra újra látlak – mon mondta dta Krisztiánnak Krisztiánnak.. – Hangu Hangulatos iskola. i skola. Beszéltek néhány percet a csapatról, hogy milyen meccseket játszottak, hogy állnak, de nem igazán tudtam koncentrálni, mert Turbó engem bámult. Nem úgy nézett, ahogy a fiúk szoktak, hanem szinte bántóan méregetett. Próbál Prób áltam tam másfel másfeléé nézni, de folyton magam magamon on éreztem ére ztem a tekintetét. tekintetét. Az edző végül elnémult, és Turbó is kezet fogott Krisztiánnal. Nagyon lazának akart látszani, de engem minden mozdulata taszított addigra. – Mi a pálya, Kriszt Kris ztián? ián? – Semm Semmi. – Élvezed a tanulást? tanulást? – A srác még mindig engem engem nézett, nézett, aztán aztán felém felém bökött bökött a fejével. – Ő az? – Közöd? Közöd? – kérdezett kérdezett vissza viss za Krisztián jéghideg jéghideg hangon. angon. Ismertem Ismertem ezt a hangszínt, Turbó valamiért nagy bajban lesz mindjárt. De a srác nem mutatta jelét félelemnek. – Ilyen tyú tyúkot minden bokorban találsz. találs z. Már Már bocs, bocs , hogy hogy ezt ezt mondom mondom.. – Itt fejezd be, Turbó Turbó – mondt mondtaa neki neki Kriszt Kri sztián. ián. – Vagy Vagy mi lesz? l esz? – Én fejezem fejezem be. – Csak nem értelek. ér telek. Tényleg Tényleg ezért a semm semmilyen libáért libá ért utasítottad vissza az ajánlatunkat? – Turbó Turbó – szólalt s zólalt meg az edző edző rosszallóan, r osszallóan, mert másodjá másodjára ra Turbó nem a liba l iba szót használ használta, ta, hanem egy egy sokkal sokkal leala le alacsonyítóbb csonyítóbb szinon s zinonimát. imát. Mint mindig, ha sértegetnek, most sem tudtam azonnal reagálni rá. Csak azt fogtam fel, hogy valami alpárit mond rólam, és őszintén nem értettem, miért
becsmérel egy vadidegen fiú. – Tegyél egyél szűrőt szűrőt a pofádra, haver, haver, ha nem akarod, hogy valamelyikü valamelyikünk bemosson egyet – mondta Márk idegesen. Azt hiszem, neki maradt több önuralma, Krisztián akkor némul el, ha már felkészül az ütésre. – Na, kezd kezd érdekes lenni. Ketten Ketten használjátok használjátok a lányt? lányt? Krisztián előlendült, de Márk útját állta, amit jól is tett. Nem hiányzik, hogy Krisztián balhézzon az iskola meghívott vendégével. Abból botrány lenne. – Turbó, indíts kifelé – szólt rá az edző a játékosára, és a kis tetű neki neki ne mert ellentmondani. Az utasítás úgy hatott rá, mintha egy apa utasítana egy kiskölyköt, úgyhogy elindult. De nem bírta ki szó nélkül, és belém kellett rúgnia még egyet. – Kérdezd csak meg, mit dobott el magától agától érted – mutatott tatott Krisztiánra. – Nem hiszem, hogy megérnél ennyit. Az edző Krisztiánról Márkra nézett, láthatóan zavarba jött ettől a helyzettől. Rólam egyszerűen elsiklott a tekintete. Reméltem, hogy azért kerüli velem a szemkontaktust, mert szégyelli magát, de ennek nem volt reális esélye. Elkezdte a padlót bámulni. Az ember lánya sosem lehet elég felkészült arra, ha sértegetni kezdik, úgyhogy megint leblokkoltam. Arról ne is beszéljünk, hogy fogalmam se volt, ezúttal mivel érdemeltem ki. – Elnézést Elnézést kérek a játékosom nevében is – mondta ondta végül végül az edző, és magunkra hagyott. Épp fellélegeztem volna, de ezzel még nem ért véget a szörnyű szituáció. Valaki mögöttünk tapsolni kezdett. Adrienn. Hol lehet láthatatlanná tévő köpenyt venni? – Ez nagyon nagyon érdekesen hangz hangzott ott – mondta, ondta, és kényelm kényelmesen esen felkelt fel kelt a székből, székből, amiben eddig ült. Adrienn nem változik. Se ő, se a stílusa. Szűk farmer, fekete póló, sportcipő, kibontott, barna haj és titokzatos mosoly. Átlagos külső, sötét lélek. – Nincs valahol dolgod? Máshol? Máshol? – kérdezte tőle Márk. Márk. Ma fenemód védelmezőn viselkedett, ami nagyon jólesett. Krisztián viselkedése azonban jobban meglepett, mert továbbra sem szólt egy szót sem, amiből arra következtettem, hogy még mindig ösztönszinten járhat. – Megvárnám Megvárnám a történet történet végét végét – mondt mondtaa Adrienn. Adrienn. – Miről mondtál ondtál le? l e? Munk Munkát át ajánlottak?
Dóri tényle ténylegg kis kispál pályás yás ehhez a démonhoz démonhoz képes képest.t. Bár nem én tettem fel a kérdést, Krisztián mégis nekem válaszolt. – Nem ajánlottak munkát unkát,, csak mivel apa cége a főszponz főszponzora ora a csapatnak, csapatnak, esélyem lett volna bekerülni hozzájuk, ha odaköltözöm. Érettségi után, feltételes módban. – Ezt egyetlen egyetlen szóval szóval se s e mon mondtad. dtad. – Abban se lehettem lehettem biztos, hogy hogy tényleg tényleg a teljesítm teljes ítmény ényem emért ért figyeltek figyeltek fel rám, mert apám keze benne volt, és ő szereti a játszmákat. Mindent okkal csinál, ezzel is csak vizsgáztatott – hadarta. – Miért nem mondtad ondtad el? – Utolsó Utolsó évben kell kellett ett volna volna sulit meg meg várost váltani, abból nem kértem. értem. – Krisztián! A jövődről van szó, szó, ez óriási óriás i lehet l ehetőség. őség. Hogy Hogy utasíthat utasíthattad tad el? – Szóval te elfogadtad elfogadtad volna? – nevetett nevetett fel fel idegesen i degesen.. – Nem tudom tudom.. Nem ezt mondt mondtam am – vágtam vágtam rá. – De átgondoltad? átgondoltad? – Tudom Tudom,, mi mi a fontos fontos nekem nekem.. – Én nem nem érhetek ennyit… ennyit… – csúszot csúszottt ki ki a szám s zámon on.. – Egyet Egyetértek értek – szúrta szúrta közbe közbe Adrie Adriennn. – Fogd be – kiabál kiabáltt rá Márk és Krisztián egy időben. Krisztián Kri sztián agya agya kattogott, kattogott, és é s láttam l áttam az arcán, hogy valami nem tetszik neki. neki. – Szóval úgy úgy gondolod, gondolod, hogy hogy azt, azt, ami ami köztün köztünkk van, van, sim si mán passzolnom kellene egy jó melóért? Ennyit jelent neked? Én képzelek többet kettőnkről? Őszintén meglepett, hogy ennyire fontos vagyok neki. És nemcsak meglepett, meg is rémített. Ez az eset ráébresztett néhány félelmemre, amivel tudatosan nem is foglalkoztam idáig, és elég kellemetlenül érintett, hogy felszínre törtek. Nekem is ugyanilyen fontos Krisztián? Én is ugyanígy döntöttem volna? És ha a világ Turbóhoz hasonlóan csak egy ostoba, eldobható barátnőnek lát, Krisztiánnak miért kellek ennyire? A közeli barátaim tudják, milyen vagyok igazából, de a világ felé akaratlanul is egy másik arcomat mutatom. Az a Lilla nagyszájú és nagyképű, időnként határozottan agres agresszív. szív. Azt his hiszem zem,, nem a legszim l egszimpati patiku kusabb sabb lány lá ny a világon. vi lágon. Krisztián válaszra várt, és össze kellett szednem az agyamat, hogy a megfelelő választ adjam. – Örülök, Örülök, hogy hogy így így döntött döntöttél. él.
– De unalm unalmasak asak vagy vagytok – nyögt nyögtee Adrienn, Adrienn, és végre megcélozta megcélozta az ajtót. ajtót. Krisztiánnak hallania kellett, amit mondtam, mégis azt éreztem, hogy ez így nincs nincs teljesen teljes en rendjén. *** *** Másnap sportnapot tartottak, így Márk hivatalosan is kosarazhatott a csapattal, aminek nem lett a tagja, ugyanis ilyenkor bárki kihívhatja az iskola csapatát. Ervin tavalyelőtt félhivatalosan a Béna Kosarasok Bajnoksága nevet adta az eseménynek, mert a hagyomány szerint akármilyen gyenge is a kihívó fél, a másik csapatnak illendő veszíteni. Ez persze nem valósult meg mindig. Általában év végén rendezték meg, de idén bekerült a sportnap programjai közé, úgyhogy Márk és Kristóf szokás szerint összemérhették a tudásukat Krisztiánnal. Mielőtt elkezdődött volna a baráti meccs, megkérdeztem Márk véleményét Krisztián döntéséről döntéséről.. – A lehető leghüly leghülyébben ébben reagáltál, Lil. il . Rád vall – mondta ondta szemrehán szemrehányóan yóan.. Karkörzéseket Karkörzéseket csinált, csi nált, aztán a lábizm l ábizmait ait próbálta próbál ta bemelegíteni. bemelegíteni. – Miért? – Mert az ő dolga, dolga, te pedig megk megkérdőj érdőjelezted elezted a döntését. döntését. – Nem szándékosan szándékosan csináltam. csináltam. – Az lényegt lényegtelen. elen. Ha igaza van, márpedig Márknak semmi oka nem volt mást mondani, akkor akaratlanul is elszúrtam valamit. – Te Te tutira tutira elköltöz el költöznél nél a városból egy ilyen ajánlatért, nem nem igaz? igaz? – De én más más lapokat la pokat kaptam kaptam az élettől, mint mint ő. Ismerősnek tűnt ez a szöveg. Sokáig futott a keresés az agyamban, mire rájöttem, hogy ezek Krisztián szavai. Ugyanezeket mondta a legutóbbi osztálykiránduláson osztálykiránduláso n Márknak. Márknak. A tesiteremnek abban a sarkában gyülekeztek a következő meccs játékosai, ahol beszélgettünk, ezért nem értettem, hogy Flóra miért jön oda jóganaciban, fehér pólóban és szorosan összekötött hajjal belemelegítő mozdulatokat csinálni, mintha ő is be akarna szállni a játékba. – Te mit mit keresel itt? – kérdezte kérdezte tőle Márk, mert mert neki neki is i s feltűnt feltűnt Flóra szokatlan szokatlan viselkedése. – Játszani Játszani fogok, fogok, seggfej seggfej – fújt fújt felé, mint mint egy egy mérges mérges macska. macska.
Nem tudtam mindent a csapatok összeállításáról, de ez elég szokatlan felállásnak tűnt. – Havasi! – ordított ordí tott Márk, Márk, mire mire Krisztián kell kelletlenü etlenüll odament odament hozz hozzá. á. – Nem vagyok vagyok a titkárn titkárnőd. őd. Mi van? Márk feldúltan Flórára mutatott. – Mit keres keres itt? i tt? – A csapatom tagja tagja – felelte Kriszt Kris ztián ián természetes természetes hang hangon. on. – Nem teheted. teheted. – Enn Ennek a napnak ez a lényege lényege – vigyorgot vigyorgottt ő gonoszu gonoszul.l. – Bárki megmutathatja, mit tud. Vagy mit nem. Kristóf, Ákos és Levente is közelebb jött, és érdeklődve figyelték, mire megy ki Krisztián csapatösszetétele. Flórát egyértelműen azért választotta, hogy bosszantsa Márkot, de itt nem állt meg. – És ha már már itt i tt tartun tartunkk – folytat folytatta ta Krisztián. Krisztián. – Van Van még még egy egy meglepetésem meglepetésem.. Ezzel az újabb érkezőre mutatott. Jázmin magabiztosan sétált át a lelátóktól a kis gyülekezethez, és úgy állt oda Krisztián, Ákos, Levente és Flóra mellé, hogy egyértelművé vált, ő lesz a csapat ötödik tagja. – Jazz, Jazz, te nem játszhatsz játszhatsz – szögez szögezte te le Kristóf Kris tóf azonn azonnal. al. – Miért? – Mert béna béna vagy, vagy, és ezt nem nem hántásból hántásból mondom mondom.. Ciki lesz. – Neked Neked vagy nekem nekem?? Mert én felvállalom felváll alom magam. agam. Ez neked nem erős oldalad. – Még mindig any anyám miatt bünt büntetsz? etsz? – Nem. Nem. Tudomásul udomásul vettem, vettem, hogy szánalmas szánalmas kisfiú vagy, vagy, aki anyu anyu nélkül nélkül ne tud kettőt se lépni. És ezt ma be is bizonyítom. – Jazz, Jazz, ne provokálj provokálj.. Romm Rommá verünk verünk a pályán. pályán. – Krisztián bevett a csapatba, szerint s zerintem em tudja, tudja, mit csinál. Ebben nem voltam biztos, emlékeim szerint Jázmin tényleg nagyon béna. Mondjuk, Krisztián csapata elég erős a három kosaras fiú miatt, így simán elbírta a két lány jelenlétét, még akkor is, ha visszafogják őket. Viszont Márkhoz eddig csak Kristóf és Aliz társult, utóbbi azért, mert régóta ki akarta próbálni magát a fiúk ellen. Alizzal mindenki elég jól kijött, és ahogy hallottam hallo ttam,, tehetséges, te hetséges, de d e akk a kkor or is hiányzott hiányzott még még két ember. – Hol a csapatod csa patod másik másik fele? – kérdeztem Márkot. Márkot.
– Mindjárt itt i tt lesznek lesznek – mondt mondta, a, és a zsebébe csúsztatt csúsztattaa a telefonját, telefonját, am a mi még világított. Elkapott valami nagyon rossz érzés, mert úgy sejtettem, hogy nem csak Krisztián készült csemegével. Ezeknek ijesztően egy rugóra jár az agyuk, ha egymás szívatásáról van szó, úgyhogy vártam az apokalipszist. Szerintem senki se számított rá, hogy régi diák mérkőzés lesz, pedig tudta róla, hogy a pénteki Duna-partis Sportnapra bejöhetnek látogatóba az elballagott diákok is. Ervin élt is i s a lehet l ehetőségg őséggel. el. – Helló mindenk mindenki – mondta, mondta, és ledobta le dobta az edzőtáskáját edzőtáskáját a földre. – Szia, Flóra! Flóra ! Krisztián arcán először zavar látszódott, azt hiszem, egy kicsit megijesztette az új új feláll felá llás. ás. Ervinn Er vinnel el számolni számolni kell a meccsen, mert mert piszok pi szok jó játékos. Márk kihúzta magát, és odalépett Krisztián elé. – Két meglepetést hoztam hoztam,, akárcsak te. Én is meg tudom tudom zavarni a legjobb átékosodat. Amikor Gréta is csatlakozott hozzájuk, mint második meglepetés és mint ötödik csapattag, azt hittem, lehidalok. Ebből a tíz emberből hetet a barátomnak tartottam, és egyikük sem utalt egyetlen szóval sem arra, milyen óriási felhajtásra készülnek. – Hé! – mondta ondta felháborodottan felháborodottan Ákos, Ákos, aztán aztán Márkra Márkra nézett. nézett. – Te mocsok, Gréta csak miattam van a csapatodban. Engem akarsz vele megzavarni. – Naná Naná – felelte felel te Márk flegmán. flegmán. – Áruló Áruló – vádolta Márkot. Márkot. – Mindig Mindig kiálltam melletted, ell etted, és te ily il yen sunyi sunyi trükkel jössz. – Ez játék, játék, haver. haver. Ne vedd magadra. magadra. – Akkor Akkor is sunyi sunyi áruló vagy. vagy. Gréta majdnem elnevette magát azon, hogy Ákos mennyire kikelt magából. – Önk Önként jelent jel entkez keztem tem – mondta ondta neki. neki. – Sőt, ragaszkodtam ragaszkodtam hozzá, hozzá, hogy pályára léphessek ellened. – Ugy Ugyan an már már – nézett nézett rá Ákos. Ákos. – Bevallhatod, Beval lhatod, mivel mivel kény kényszerített rá. Megfizet Megfizet érte. – Hidd már már el, el , hogy hogy én jelent jel entkez keztem tem.. Ákos Ákos nem hitte el, el , de Márk kitartóan helyeselt, helyese lt, hogy hogy így történt. történt. – Bocs, haver – tette tette hozzá hozzá Márk, Márk, és őszintének őszintének tűnt tűnt.. Nem akarta akarta összerú öss zerúgn gnii a
port Ákossal, és nem is hittem, hogy ez lesz belőle. – Tényleg a csajod ragaszkodott hozzá. Gréta a füle mögé simította a sötét haját, majd elővett ő is egy hajgumit. – Nem is tudsz kosarazni kosarazni – méregette méregette Ákos Ákos a pöttöm barátnőjét. – Ezt tudod tudod vagy feltételezed? – kérdezett kérdezett vissza Gréta. Elmosolyodtam Elmosol yodtam magamban. agamban. Helyes Hel yes kérdés. kérdé s. – Feltételezem – mondta ondta Ákos. Ákos. Úgy járta körbe Grétát, mintha intha a képességeit próbálná leszűrni, közben erősen ráncolta a szemöldökét. Gréta lábujjhegyre emelkedett, és gyengéden megpuszilta Ákos arcát. – Ne nézz nézz ilyen il yen rosszallóan, rosszall óan, édes! Látod, milyen pici vagyok. vagyok. Nem leszek ellenfél. Ó, nagyon okos! Már tudtam, hogy mit csinál, és annyira büszke voltam a barátnőmre, hogy majdnem odarohantam megölelni. Gréta másképp működött, mint én vagy Jázmin. Sosem viselkedett magabiztosan ok nélkül, márpedig most egyértelműen magabiztosan lép fel. Még viccelődik is Ákossal, hogy nem kell tartania tőle, ami azt jelentette, hogy valamit rohadtul titkol! Márk meg Ervin ne vették volna be a csapatba, ha nincs ütőkártyája. Mit tud Gréta? Semmi kétség, tényleg nagyon alacsony a kosárlabdához, de akkor mivel készült? Aliz áhítattal nézett rájuk. – Ti Ti aztán tudtok tudtok élni. Ez valami valami terápiás terápi ás meccs lesz? – Ink Inkább háború – tette tette hozz hozzáá Levi. Levi. Már a látvány is vicces és egyben félelmetes volt, ahogy elhelyez-kedtek egymással szemben. Előszedtem a mobilomat, mert fel akartam venni a meccset az elejétől a végéig, és egyetlen percről se akartam lemaradni. Ez olyan esemény, amit kötelező doku d okum mentálni, és kész. Ervin átadta a taktikai vezetést Márknak, azt hiszem, tényleg csak a régi szép idők kedvéért ugrott be. Márk és Krisztián nagyon egymásra fókuszáltak, és alig egy perc múlva áldottam az eszem, hogy videózok. Képtelenség volt mindannyiukra egyszerre figyelni. Többek közt mindig is ez volt a bajom a nagyon gyors sportokkal, például a kosárlabdával kosárla bdával vagy hokival hokival.. Megvolt, hogy ki kit fog, és felettébb érdekes csetepaték bontakoztak ki. Ákos nem hagyta, hogy Gréta közelébe más srác menjen, tényleg nagyon édes volt, ahogy óvni próbálja, csakhogy ezzel elkövette a lehető legnagyobb hibát.
A magasság tényleg sokat számít, de Gréta rendelkezett egy bravúros képességgel. Nagyon pontosan dobott kosárra. Ákos nem hitt a szemének. Egy kis időre megállt miatta a meccs, mert Márk vagy fél percig röhögött Krisztián elképedt tekintetén. Nem akarta elhinni, hogy egy kerti törpe méretű lány lealázta őket egy hárompontos kosárral. Krisztiánnak egyszer csak elborult az agya, és meglökte Ákost. – Miért nem mondtad, ondtad, hogy hogy a csajod egy fenom fenomén? én? – Nem tudtam tudtam,, baszki! baszki! – Mi az, hogy hogy nem tudtad? tudtad? A te csajod, hallod? Kinek kellett ell ett volna volna tudnia? tudnia? – Nem tudtam tudtam,, és kész. Hagy Hagyjál jál már! Egyszerűen kitört belőlem a nevetés, ahogy veszekedni kezdtek. Ez nem az a meccs volt, ahol megérte bárkinek szurkolni, mert maga a szórakozás számított, és azt garantálták. Fütyültem egyet Grétának a gyönyörű kosár miatt, amit dobott. És mindjárt elsőre. Így jár az, aki lebecsüli az ellenfelet. Krisztián csapata rögtön utána szépített Levente gólpasszával, amit Flóra uttatott a kosárba, majd lepacsiztak. Hamarosan arra is rájöttünk, Jázmin miért van a csapatban. Jázmin tényleg nem túl ügyes kosaras, mindenben ő se lehet jó, ugyebár, de Kristófot használhatatlanná tette, mert annyira fogta. Mindig elszedte tőle a labdát, amikor csak Kristófhoz került, és egy pillanat nyugtot nem hagyott neki. – Jazz, Jazz, ezt nem nem csinálhatod – mon mondta dta ő az első negyed negyed után után.. – Csak védekezek védekezek – vont vállat váll at a barátnőm. barátnőm. – Ez nem nem védekezés, védekezés, hanem hanem zaklatás zaklatás – dühöng dühöngött ött Kris Kristóf. tóf. – Akkor Akkor legyél legyél férfi, és játssz is úgy! úgy! Ezúttal Krisztián vágott kárörvendő képet, hiszen bejött a terve Jázminnal. Szerintem konkrétan betanították Jázmint erre az egy feladatra, mert amúgy ne nagyon játszott összhangban a többiekkel. A csapat teljesítményén szerencsére nem rontott, és Kriszt Kris ztiá iánn nnak ak csak csa k ez számított. számított. Az első negyed után rövid taktikai megbeszélés következett, aztán végigzúzták végigzúzták a második negyedet. negyedet. Gréta megint bevágott egy tökél tökéletes, etes, csont cso nt nél nélkü küli li kosarat, és most már meg kellett kérdeznem, hogyan csinálja. A következő szünetben, miközben néhány korty ásványvízzel frissítette fel magát, megadta a választ.
– Mindig Mindig is jól dobtam, dobtam, csak azért nem játszottam, játszottam, mert sehol sem akartak egy százötvenhat centis csapattagot. Jól saccolom a távolságot és az irányokat, onnan onnan már már csak csa k a technikámon technikámon kellett kelle tt fejleszteni. fejl eszteni. – Ákos Ákos most most odafigyel odafigyel rád. r ád. – Akkor Akkor meccs meccs után beszélek vele. – Erre megy megy ki ki az egész? egész? – Persze. Miért, mit hittél? hittél? Valójában nem számítottam rá, hogy ilyen egyedi módon próbálja felhívni magára Ákos figyelmét. Feltételeztem, hogy ha egyszer már összejöttek, akkor meghallgatják egymás problémáját, de ezek szerint rosszul gondoltam. Mindenki maga dönti el, milyen módszerhez nyúl, és Grétának ez jutott eszébe. Annyi szent, hogy nagyon szórakoztató és látványos megoldás. Kristóf és Jázmin már kevésbé békésen próbálták megoldani a gondjaikat. Kristóf totálisan ki volt akadva, hallottam, hogy Márknak panaszkodik arról, hogy képtelen így játszani, de Márk se tudott semmit javasolni. – Úgy Úgy érzed, ez a legjobb megoldás? megoldás? – kérdeztem kérdeztem Jázmintól Jázmintól óvatosan. óvatosan. – Vagy Vagy ez, vagy vagy szakítu szakítunnk. – Oké, Oké, akkor akkor ez. Esetükben ott éreztem a gondot, hogy Kristóf ezt ugyanolyan támadásnak éli majd meg, mint minden mást, és féltem, hogy nem fog jól reagálni. Jázmin talán azt akarja elérni, hogy Kristóf álljon ki magáért, de kétséges, hogy működni fog-e a terve. Összességében nagyon jól szórakoztam a meccsen. Krisztiánék nyertek, de csak egy hajszállal. A mérkőzés végén kezet fogtak Márkkal, és mindenki hallotta, hogy Krisztián elismerően gratulál a másik csapatnak. – Nem akármil akármilyen yen ellenf ell enfél él vagy – mon mondta dta Márknak Márknak.. Alig Ali g hittem hittem a szememnek szememnek,, de mintha intha Márkn Már knak ak jólese jól esett tt volna, vol na, amit hall. hall . – De akkor akkor is mi nyertün nyertünkk – jegyezt jegyeztee meg meg Flóra büszkén büszkén.. – Vagy hagytu agytunk nk nyerni yerni – felelte neki neki Ervin. Még mindig irritálóan irr itálóan magabiztos volt, de mi ebben a meglepő? Csupa ilyen srác vesz körül, és Ervin csak azért nincs már fizikailag a közelemben, mert elballagott. Egyébként nem azért szállt el magától, mert jól játszott, ő egyszerűen eminens tanulónak számított minden téren. – Az nem a te stílusod lenne, lenne, Ervin, hogy hogy hagysz hagysz nyerni yerni másokat – jegyezt jegyeztee meg Flóra. – Lehet, hogy nem jársz már ide, de még mindenki emlékszik rád a
suliban. – Hát igen. igen. Szeretek nyom nyomot ot hagy hagyni ni az emberekben emberekben.. – Az feltűnt feltűnt – felelte gún gúnyosan, yosan, aztán összeszedte összeszedte a cuccait. Krisztián, Ákos és Levi lepacsizott a barátnőmmel, és még egyszer megköszönték egköszönték neki neki a részvételt, rés zvételt, mielőtt ie lőtt elköszöntek egym egymástól. ástól . Ahhoz képest, hogy Krisztán sose jött ki túl jól Flórával, a közös célok összekovácsolták őket. A meccs után Kristóf dühöngve hazament, Grétának pedig délután vigyáznia kellett a húgára, húgára, ezért ő is i s lelépett. l elépett. A többiekkel egészen estig bent lógtunk a suliban, és mindenkivel beszélgettem, akivel tudtam. Bevettük magunkat a klubhelyiségbe, ahol Ervin a fősuliról sztorizgatott, és arról mesélt, mennyire kevés barátja van, mert ne bírják a strébereket. – Nehéz Nehéz az élet, é let, ha okos vagy va gy – bólog bólo gatott Jázmin. Jázmin. – Pedig a többi ember ember is gondolkodhatna, senki nem tiltja meg nekik. – Milyen rég mondogat mondogatom om már már ugyan ugyanezt ezt – felelte Ervin. – De tényleg tényleg roh r ohadt adt ostobák. Az idegesít, hogy tele van velük az egyetem, hiába hittem, hogy lesz valamiféle szű s zűrő, rő, ami ami kizárja az idiótákat. – Előre félek én is. Kibírtuk, hogy nem szólunk be semmi epéset, mi, ostobák. De tényleg. Én sem bírtam túlzottan a hülyéket, de Jázmin meg Ervin együtt vérforraló stílusban tud villogni az agyával. – Csak azért nézik nézik el nekem nekem,, mert sportolok mellé. ell é. Egy Egyébként ébként kiközösítenének – mondta. – Kosarazol az egyet egyetem emen en is? – kérdeztem kérdeztem.. – Nem, Nem, kosárcsapatuk sajnos pont nincs. nincs. – És van barátnőd? – kérdeztem kérdeztem,, mert közöttü közöttünnk is kevés barátja akadt a fene fene nagy agya miatt, és hirtelen nem jutott eszembe más biztonságos téma. – Mindig olyan lányok lányok tetszen tetszenek, ek, akik akik nem nem engem engem akarnak akarnak igazán igazán.. – Ennek Ennek inkább inkább örülhetnél örülhetnél az adott helyz helyzetben etben – közölte közölte Márk Márk grimaszolva. grimaszolva. Úgy éreztem, lemaradtam valamiről, de csak én tűntem meglepettnek. Krisztián elvigyorodott, Ákos hümmögött, és még Jázmin is elnézett másfele, mint aki szándékosan nem akar reagálni. – Miért? – kérdeztem kérdeztem Ervint, mert mert tény tényleg nem nem értettem egy szót se.
– Bocs, de majd legközelebb legközelebb kifejtem. kifejtem. Most menn mennem em kell. Azzal a kifogással léceit le, hogy referátumot kell írnia hétfőre, és nem áll vele sehogy. Ügy váltunk el, hogy eljön a szalagavatóra, ha addig ne találkoznánk, de afféle kényszerű ígéretnek hangzott, amit nem gondol komolyan. Szép lassan mindenki lemorzsolódott, és mi is hazaindultunk.
5. FEJ FEJEZET EZET DECEMBER, AMIKOR AZ ELLENSÉG MEGZAVAR Krisztián Kriszt ián HÚZÓS MECCSRE KÉSZÜLTÜNK. A kazinczysok általában nem számítottak a legerősebb ellenfélnek, de idén belehúztak, és sorban megvertek mindenkit. A másik öltözőt a kilencedikesek foglalták el, áthallatszott hozzánk, ahogy az edzőjük lecseszi őket a szar teljesítményükért. Ők délelőtt kapták meg a termet, mi délután, és kíváncsiságból megnéztem a meccsüket. Elég rondán elverték őket, és az edző odaát nem finomkodott, amikor közölte erről a véleményét. Ákos a mezét markolta, és az öltözőszekrényébe bámult. Már majdne mindenki elkészült, hogy megtartsuk a rövid edzést a meccs előtt, csak ő állt félmeztelenül, üres tekintettel maga elé meredve. Az első els ő percb pe rcben en nem szóltam. Nem az én dolgom. dolgom. Behajítottam a szekrénybe a kabátomat és a cipőmet, és közben figyeltem, mit művel. Továbbra is bámult a szekrénybe. A többiek aggódó tekinteteket lövelltek felém, szokás szerint tőlem várták a megoldást. Gergő tátogással próbálkozott megtudni, mi baja a csapat legjobb statisztikáját magáénak tudó játékosának, Levente a fejével bökött Ákos felé, hogy beszéljek vele. Egyértelműen érezték, hogy nagy szükségünk lesz ma rá, csakhogy rohadtul nem úgy nézett ki, mint egy összeszedett játékos, aki képes a legjobb formáját hozni. Az ajtó felé intettem, és a fiúk megértették, hogy ez a beszélgetés most csak rám és a legjobb haveromra tartozik. Nekidőltem az öltözőszekrénynek, ami válaszképp megnyikordult a súlyomtól. Lenéztem Ákos kezére. Annyira markolta a fekete mezt, hogy elfehéredtek az ujjai. – Haver – kezdtem kezdtem neki neki –, nem akarok vészmadár vészmadár lenn l enni,i, de…
– Akkor Akkor ne ne legyél – fordult fordult hirtelen felém. felém. – El akarod cseszni a legjobb esélyedet esél yedet,, hogy hogy feltűn feltűnj annak annak a tehetségkut tehetségkutatónak, atónak, aki ott lesz l esz kint a lel l elátón? átón? – Nem kell emlékez emlékeztetn tetned, ed, milyen il yen nap van – közölte közölte kemény kemény hangon, angon, és belebújt a pólóba. A 14-es számot választotta, mert – ezt kevesen tudják róla – a szerencseszáma nélkül nem megy sehová. Ez a barom annyira babonás, hogy a vállára tetováltatta tizedikben ezt a számot. De tény, hogy amióta rajta van, a sikerszériája alig szenvedett csorbát. – Tehet Tehetek ek valamit? valamit? – kérdeztem kérdeztem.. – Megtiltotta, Megtiltotta, hogy hogy meglátogassam eglátogassam – nézett nézett rám értetlenül. értetlenül. – Fel bírod ezt fogni? Egy nappal hamarabb be kell csekkolnom, ha látni akarom a sulin kívül. – Gőzöm Gőzöm sincs, miről miről beszélsz. – Grétáról. Új szabályok vannak vannak.. Nem mehet mehetek ek át hozzá, hozzá, csak cs ak ha szólok egy nappal előre. el őre. – Akkor Akkor szólj szólj neki előre. előre . A népszer népszerűségem űségem nem ugrott ugrott meg meg ettől a beszól b eszólástól ástól.. – Neked Neked minden minden ily il yen egysz egyszerű? erű? Nem tudhatta, mennyire szerettem volna beleverni a fejemet a szekrénybe abban a percben. Ha Ákos egy nő miatt van így szétesve, annak rossz vége lesz. – Semm Semmi jelét jel ét nem mut mutatta, atta, hogy hogy haragszik haragszik rám – folytatt folytatta–, a–, aztán aztán jött j ött az a meccs a Duna-partis Napokon, és elég volt egy rossz szó, aztán berágott. – A csajok csaj ok ilyenek. ilyenek. – Nem érdemeltem ki. – Ismétlem: Ismétlem: a csajok ilyen il yenek. ek. Azért Azért játszani játszani még tudsz? tudsz? Lenézően Lenézően végigmért, végigmért, miközben a hangja hangja hideg volt, vol t, mint az acél. acél . – Kételkedsz bennem bennem?? – Jobb szeretem, szeretem, ha észnél észnél vagy. vagy. – Meccs alatt ala tt kikapcsolom kikapcsolom a csajt az agyam agyamból. ból. Erre felnevettem. – És még még nem nem érted, miért haragszik haragszik rád? Ákos becsapta a szekrényajtót, és dühösen nézett rám. – Homályosíts Homályosíts fel. – A tanácsom tanácsom vagy vagy a vélemény véleményem em kell? – Ez beugratós beugratós kérdés? kérdés?
Széttártam a karom. – Talán. Talán. – Mondjad. Mondjad. Mindkettőt Mindkettőt.. – A barátnőd nem olyan spontán, spontán, mint te. Szeret tervezni. tervezni. Nem bírja bí rja,, hogy felrúgod az időbeosztását. Úgy érzi, nem tiszteled. – Mi van? Ezt Ezt így levetted? Fogalma se volt, honnan szedem ezeket, ezért gyanúsan méregetett, azon agyalva, hogy talán mindezt Gréta maga mesélte el nekem. Nem először borulna ki az én vállamon vál lamon Ákos Ákos miatt. ia tt. Néhány izzasztó másodpercig még hagytam, hadd rágódjon, aztán nem bírta tovább. Elröhögtem magam. – Lil Lilla la mondta. mondta. – Te Te farok – morogt morogta, a, aztán ellököt ell ököttt az útból, útból, és az ajtó felé nyargalt. nyargalt. – A tanácsom tanácsom pedig az, az, hogy hogy szólj szólj neki előre. előre . – Felidegesített Feli degesítettél, él, haver, haver, ugy ugye tudod? tudod? Most meg kell aláznom a Kazincz Kazinczyt yt,, hogy hogy helyre helyreál állj ljon on az igazságérzetem. Abszolút helyeseltem, mert hozzám hasonlóan akkor játszik a legjobban, ha dühös. Ahogy beléptem a tornaterembe, végigpillantottam a lelátón, hogy látok-e ismeretlen arcot. Évek óta senki nem játszott úgy, hogy érdekelte volna a tehetségkutatót, de azt mondják, Ákos befutó lehet. És mindenki más is abban reménykedett, reménykedett, hogy hogy talán neki is osztanak majd majd lapot. lap ot. A fickó állítólag többször is el fog jönni megnézni minket, de az edző szerint most van itt először. Nem láttam senkit, aki korosztályban stimmelt volna, Zentait viszont azonnal kiszúrtam. Már másodjára jött el egy meccsünkre ebben az idényben. Valahol idegesített a jelenléte, valahol meg csodáltam a kitartását. És kelletlenül be kellett ismernem, de a tehetségére is ugyanígy reagáltam. Az edző a múlt héten hivatott be az irodájába, hogy leadja a nagy monológját. Számítottam rá. Azt mondta, hogy ha igazán érdekelne a kosárlabdázás, és ne csak azért játszanék, mert egyszerűen jól csinálom, akkor Ákos mellett nekem is lehetn le hetnee jövőm j övőm ebben a szakmában. szakmában. Azt várta, hogy tagadni fogom, de nem tettem. Már egy ideje nem azért átszom, mert ez életem értelme. Persze, még mindig szeretem, de nem úgy, mint
Ákos. Vagy mint Zentai. Talán pont ez zavart benne annyira mindig is. Mire felfogtam, hogy Zentaira pazarlóm pazarl óm a gondol gondolatai ataim mat, én é n is kellőképp kellő képp felhú fel húztam ztam magam. agam. Azt hiszem, a kazinczysok sokáig emlegetik majd ezt a napot. Be volta rágva, és ez mindig felgyorsít. Sokakat megbénít a harag, de én inkább félretolo az okokat, és felhasználom azt a mérhetetlen energiát, amit a harag szabadított fel bennem. A csapat az évek alatt tökéletesen megtanult idomulni a tempónkhoz. Húztuk őket felfelé Ákossal. Ha mi ketten diktáltuk a tempót, akkor jöttek velünk, és ezt hatalmas előnynek tartottam. Ákos nem tudott hibázni, én meg nem hagytam az ellenfelet tervezni. Persze keményen próbálkoztak, de minden negyed után láttam rajtuk, hogy egyre dühöseb dühösebbek bek rám rá m. És amikor ők dühösek, sokat hibázn hibá znak. ak. Folyamatosan vezettünk, de a negyedik negyed előtt még jobban felizzította a hangulatot. Megálltam a másik kapitánnyal szemben, és elővettem a legidegesítőbb vigyoromat. – Ki fogod fogod bírni, bír ni, hogy hogy ne bőgd bőgd el magad, magad, amikor amikor veszítetek? – A parádé még nem ért véget. – És játszani is fogtok fogtok végre, végre, vagy csak kull kullog ogtok tok utánu utánunk nk?? – Kapd be, Havasi – mondta. ondta. Az utolsó percekben is úgy dolgoztunk össze Ákossal, mint a régi harcostársak, és bár a kazinczysok beígérték a keményítést, csak a szájuk járt. Egyszerűen szétziláltuk őket, és lelkileg megtörtük a csapatot. Néha elég annyi, mint most, hogy rájuk ijesztünk az elején, és oda a koncentráció. Ők is tudták, ki ül a lelátónkon, és elkövették azt a hibát, hogy túlzottan rákészültek erre a mérkőzésre. Engem nem érdekelt meccs közben sem, és jelenleg Ákost is inkább az foglalta le, hogy levezesse a feszültséget. Megvertük őket. Csúnyán. Nem mondom, elkapott a győzelmi mámor, ahogy a srácok beözönlöttek a kispadról a pályára, és üvöltöttek, énekeltek, aztán mindenki valaki vállát veregette. De az agyam hideg számítógép maradt, és kipipált egy újabb mérkőzést, amin taroltunk.
Elég volt ránéznem a kazinczysokra, hogy tudjam: azért keseredtek el, mert csak a teljesítményt vadászták, miközben nem tudták elengedni a görcsöt. Ez pedig vereséghez vezet. Nincs baj azzal, ha az ember győzni akar, de ez akkor is egy áték. Nem szabad elfelejteni játszani közben. Az edző megdicsért minket, és ritkán mutatja ki, hogy elégedett, de ezúttal azt mondta, bravúrosan játszottunk. Amikor a fiúk beszélgetése már összefolyt az agyamban és nem értettem a mondatokat, elmentem zuhanyozni. Lemosta magamról agamról az izzadságot és a mocskot, a mezemet ezemet pedig ped ig bevágtam bev ágtam a táskám tás kámba. ba. Jólesett tiszta pólóba bújni, és alig vártam, hogy kimenjek a friss levegőre. Lehet, hogy a srác s rácoktól októl se köszöntem köszöntem el, de d e ki kellett kelle tt szakadnom szakadnom innen. innen. Zentai a suli előtti padoknál dumált néhány lánnyal, akik szerintem a Kazinczyba járnak. Szomorúnak tűntek, úgyhogy szurkolók lehettek. Zentai pont akkor köszönt el tőlük, amikor a közelükbe értem. Hallottam, hogy a lányok rólam pusmognak. – Tudom Tudom,, hogy hogy ellenség, ellenség, de akkor akkor is jól néz ki. ki. – Csendesebben, Csendesebben, megh meghall allja ja – szólt s zólt rá a másik. másik. Természetesen meghallottam. Vigyorogva sétáltam el mellettük, ők meg annyira zavarba jöttek, hogy azt se tudták, merre nézzenek. Utána viszont a seggemet seggemet nézték. nézték. Hihetetlenek Hi hetetlenek tudtak tudtak lenn le nnii a bigék b igék is. is . Az egyikük követni kezdett, de nem a lányok közül. – Mi ez a nagy nagy érdeklődés a meccseink iránt? iránt? – támadtam támadtam rá Zentaira. Zentaira. – Talál Találkoz kozóm óm volt a szőke szőke kiscsajjal kiscsaj jal,, és nem volt kedvem messzebb menn menni.i. – Még mindig fogadások fogadásokat at kötsz kötsz velük velük? A kazinczysok között van néhány srác, akinek nagyobb a mellénye, mint kellene. El vannak telve magukkal, hogy mennyire jól játszanak. Márk tavaly fogadásokkal provokálta őket meccsekre, ezeknek meg van pénzük, így belementek. De rendszeresen Zentai nyert, besöpört egy csomó pénzt, és még edzett is. – Nem, Nem, annak annak vége vége – felelte. felel te. – Szerintem Szerintem inkább inkább a tehetségk tehetségkut utató ató vonzot vonzottt ide. – Mondom Mondom,, hogy hogy a lány miatt jöttem. jöttem. Ha igazat mondott, akkor egészségére. Hidegen hagytak a nőügyei. Ha Lillát békén hagyja, azt csinál, amit akar. Zentai nem zavartatta magát, hogy nem tette fel egyetlen további kérdést sem, tovább válaszolgatott.
– Nekik Nekik is most lesz les z a szalagavatójuk szalagavatójuk,, és anyám anyám tanítja tanítja be nekik a táncot. táncot. – Na és? Komolyan nem értettem, miért beszélgetek Zentaival. Biztos nem vagyok normális. – Az egyikü egyikük… k… á, mindeg mindegyy. Téged úgy úgysem sem érdekelne. érdekelne. – Valószínű Valószínű – zártam rövidre. rövidr e. – Vagy Vagy mégis érdekelne. Sose lehet tudni. tudni. – Tut Tuti,i, hogy hogy nem nem.. – Zavarna, Zavarna, ha Lil Lilla la eljönn el jönnee velem szombaton szombaton buliba? – Zavarna. Zavarna. – Akkor Akkor elhívom. elhívom. Nem kell az engedély engedélyed. ed. Mindig eléri, hogy meg akarjam ütni. Egy idő után már nem is hallom, mit mond, csak mintha arra kérne, hogy mossak be neki egyet. Nem engedtem a szombatból. Zentai vállat vont. – Akkor Akkor legyen legyen péntek, péntek, úgy úgy nem ütköz ütközik ik a rohadt titkos titkos születésnapi születésnapi partiddal. Különösebben nem örülnék a jelenlétednek, de ha ennyire félted, felőlem el is jöhetsz velünk. Megtanultam pókerarcot viselni számtalan szituációban. Például a meccseken, vagy apámmal és a tanárokkal szemben, vagy ha kellett, a csajom előtt is, de Zentai Zentai továbbra is ki tud tud borítan borí tani,i, és ez e z valószínűleg valószínűleg látszott rajtam. rajtam. Elég nagy tetűség volt elköpnie, hogy meglepetésbulit szerveznek nekem, de Zentairól entairó l van szó, nem kell kellene ene meglep meglepődnöm ődnöm.. Egy ismerős verda lassított le mellettünk, és dudált ránk, megmentve attól, hogy tovább kelljen beszélgetnem vele. Nándi meglepetésszerű felbukkanására egyikünk se számított. Lehúzódott az út szélére, és kipattant a volán mögül. – Eljöttem eléd, mert apád meghívott eghívott vacsorázn vacsor áznii – mondta ondta nekem nekem,, aztán aztán Márkra nézett. – Téged is szívesen hazaviszlek előtte. – Nem kell, kösz – vágta vágta rá Márk ellenség ell enségesen, esen, de némi némi gondolkodás gondolkodás után után avította magát. – Tudod, mit? Hazadobhatsz, ha belefér. – Remek Remek – felelte Nándi, Nándi, és őszintén őszintén örült. Azt Azt nem tudtam tudtam,, hogy hogy minek. inek. Lehet, hogy ő bevette Zentai alakítását, de én ismertem annyira, hogy tudjam, sose csinál semmit véletlenül. Oka van, amiért velem haverkodik, és annak is, amiért
úgy vágódott be a kocsiba, mintha ötéves lenne, és Nándi azt mondta volna neki, hogy tudja, hol lakik a télapó. Bemásztam az első ülésre, és bekapcsoltam a biztonsági övet. Ideje volt figyelni. – Kijöttél Kriszt Kris ztián ián meccsér meccsére? e? – kérdezte kérdezte Nándi Nándi Márktól. Márktól. – Aha, Aha, ki szoktam szoktam.. – Hogy Hogy játszottat játszottatok? ok? – nézett nézett rám Nándi. Nándi. – Nyertün Nyertünk. k. – Hozták Hozták a formájuk formájukat, at, mint mindig – mondta ondta Márk. Márk. – De jövő héten héten visszavágó lesz a Kazinczy ellen, most nem szállhatnak el maguktól. – Azt hall hallottam ottam,, a nyáron nyáron át ak a kartál iratk ira tkozn oznii a kosárcsapatba, osárc sapatba, de sajnos s ajnos ne sikerült. – Ja, adódott egy lehetőség. lehetőség. Futó Futó ötlet volt, hogy hogy megpróbálom megpróbálom.. – Bánod? Bánod? – Nem. Nem. Jól elvagyok elvagyok a tánccsoportban tánccsoportban.. Márk hazugságot hazugságra halmozott, és láttam, hogy attól tart, közbeszólok. A Nándi mögötti ülést választotta, így engem tudott szemmel tartani. Okos. Szüksége is volt rá. Nem szokott kijárni a meccseinkre. Kétszer tette. Nem tudhatja, hogy játszunk „mindig”, mert ahhoz mindig ott kéne lennie. Minden követ megmozgatott, hogy átiratkozhasson a kosárcsapatba, elment egészen az igazgatóig. Ez nem futó ötletre vall. És rohadtul bánja, hogy nem játszhat velünk, mert még mindig a csapatban akar lenni. Ennyit erről. Amikor Zentai rájött, hogy nem szólalok meg a kamutenger hallatán, egész hálót szőtt a hazugságából, és úgy dumált Nándival, mintha minden rendben lenne köztük köztük.. Mintha Mintha elfogadta volna vol na afféle mostohaapának. Miután hazadobtuk, írtam neki egy üzenetet: Magyarázatt Magyaráz attal al tartoz t artozol. ol. Gyorsan Gyorsan jött a válasz: válas Nem z: tartozom tartoz om semmivel semmivel.. Míg hazaértünk, kikérdeztem Nándit, jól kijön-e Zentaival. Azt felelte, hogy most először volt vele ilyen közlékeny, és nem is érti, mi történt. Azt remélte, hogy Márk kezd kezd kibékü kibé külni lni a helyzettel, hogy hogy összejöttek összej öttek az anyjá anyjával val.. Szerintem rohadtul nem erről van szó. Kezdett érdekelni a rejtély, részben azért, mert a családom is érintett benne. Másrészt le kellett foglalnom maga valamivel, hogy ne bolonduljak bele Lilla közelségébe, mert folyton ugyanarra
gondoltam. Mostanában kevés dolog villanyozott fel, de tetszett az ismeretlen játék, amibe belekezdtem. Mindig izgalmas egy új ellenfelet legyőzni, és Zentai nem is annyira új. *** *** A családi vacsorák az utóbbi időben elég csendesen telnek. Nem azért, mert minden annyira oké lett volna, hanem azért, mert minimálisra csökkentettem a beszélgetések számát apával. Anya mostanában annyit takarítja a konyhát feszültséglevezetés gyanánt, hogy szó szerint minden csillog. Ahogy az egész lakás. Mintha egy kibaszott múzeumban laknék. Amikor Nándi és apa beszélgettek, anya oldódni látszott. Apa szokás szerint okoskodott, és az intelligenciáját villogtatta, Nándi pedig ráhagyta. Fivérek voltak, mégis más karakterek. Apa az agyában él, Nándi a tettekkel bizonyít. Azon kattogtam, hogy ha apa egy hideg számítógép, akkor Nándi miért lett annyira más. Kitalált valamit, és megvalósította, erre építette az életét. Apa másoknak talált ki dolgokat, és mások valósították meg. Fura, de a nagyapám is az álmait üldözte, mert saját szerelőműhelyt nyitott, és évtizedekig vezette is. Az egész családom mindig alkotott, csak nekem adott más képességeket az élet. Belőlem hiányzott mindaz, amit ők csinálnak, és sokszor irigykedtem rájuk, hiába vonzott annyira a kosárlabda, és hiába értem el nagyon jó eredm ere dmény ényeket eket benne. Alkotni akartam akar tam,, létrehozn l étrehoznii dolgok dol gokat. at. Már a desszertnél tartottunk, anya hamis tiramisut csinált, Nándi kedvencét. Lilla ekkor küldött gratuláló üzenetet, amiért nyertünk a meccsen. Megint leírta, hogy sajnálja, amiért nem tudott eljönni, de a lányokkal muszáj külön táncpróbát tartania, mert megkérték rá. Ha így folytat fol ytatjuk, juk, szalagavat s zalagavatóra óra megbolondulok. megbolondul ok. Apa már nem is erőlködött azzal, mint régen, hogy vacsora közben rakjam el a mobilt, hagyta, hogy Lillával dumáljak. Megkérdeztem, hogy átjön-e, ha már végeztek a próbával, mert látni akartam. Ne haragudj, de késő estig esti g nem érek é rek rá, r á, mert itt it t van Pesten a nagynéném. Utána is jó lesz? Igyekeztem nem túl hosszan belegondolni, hogy késő este átjön. A házunk ilyenkor már néma és sötét, mert apáék korán szoktak lefeküdni, és ha ők egyszer
bevágják a szunyát, arra se ébrednének fel, ha felrobbanna a fél kerület. Ezt amúgy értékeltem. Elképzeltem, ahogy átjön, és az illata betölti az előszobát. Aztán megcsókol, mintha először tenné, majd a derekam köré kulcsolja a kezét, és hozzám dörzsöli csodálatosan izmos és formás testét. A kezem megérintené az összes gömböly területet. Az orromat a bőrébe fúrnám, és belevesznék a puhaságába. Hamarosan a kőkemény combját kulcsolná a derekam köré, én a fenekénél fogva tartanám, és csak felvinném a szobámba. A szüleim észre se vennék az ittlétét. Nem, ez túl veszélyes volt. Részben azért fárasztottam magam a jogsival, a gyerekek edzésével, a tanulással és ezúttal Zentaival is, mert segített elterelni a figyelmemet minden percről, amit úgy töltök a barátnőm mellett, hogy tudom: érinthetetlen terület. Lehet, hogy tiszteletben tartom a kérését, hogy lassan haladjunk, de ne vagyok szent. És hazudni se szeretek. Szükségem van rá, hogy együtt legyünk, és ezt Lilla eddig nem adta meg nekem. – Hogy Hogy megy megy a klub? – kérdezte kérdezte apa Nándit. Nándit. A kezem kezem megállt megállt a válasz válas z írása ír ása közben, és felnéztem a nagybátyámra. Gyorsan kitöröltem, amit eddig Lillának írtam, helyette bepötyögtem, hogy később megbeszéljük. Nándi hátradőlt a széken, egy pohár fehérbort tartott a kezében. Harmadjára töltött, ha jól emlékszem, pedig nem szokott vedelni. A szeme fátyolos volt, az arca piros, piros , és lassabban lass abban beszélt, mint mint szokot szokott.t. Hihetetlen, mennyire hasonlítanak apával. Az álluk vonala, a szemük színe, az alkatuk, a ráncok a szemük körül. A közöttük lévő kilenc év annyiban mutatkozik meg, hogy apa leharcoltabb állapotban van, és mindig komoly fejeket vág, Nándi viszont sokkal lazábban áll mindenhez. – A legtöbb vállalkoz váll alkozás ás az elején elej én csak viszi a pénzt pénzt – felelte Nándi, Nándi, és legyintett egyet, mintha ez nem is lenne nagy dolog. – Krisztián azt azt mesél mesélte, te, hajnalra hajnalra zsúfolási zsúfolásigg tele tele van va n a hely hely.. Egy szóval sem említettem apának, mennyien szoktak lenni a Crashben. Crashben. Anyának mondtam, ez nagy különbség. – Én nem sokat vagyok vagyok lent akkortájt, akkortájt, a Zerót Zerót is vinnem kell – felelte a nagybátyám. – Inkább a könyvelést és az adminisztrációt felügyelem. Egy rakás hatósági ellenőrzést kaptunk novemberben, most intézem, amit kifogásoltak. Így is
beszéltük beszél tük meg Gáborral Gábor ral,, hogy háttérbe háttérbenn mara maradok. dok. – De a te álmod volt ez a klub – figyelmez figyelmeztett tettem em Nándit. Nándit. – Miért akarsz háttérben maradni? – Mert Gábor lapátolja l apátolja bele a pén pé nzt, zt, ráadásul r áadásul benne benne van va n az éjszakai életben él etben,, amit én nem mondhatok el magamról. Nálam sokkal jobban ért egy klub operatív vezetéséhez. Apa erőltetetten felnevetett, és hátradőlt a széken, ami megnyikordult alatta. – Emlékszem Emlékszem,, a szü s zülei leink nk gyerekk gyerekkorun orunkban kban is el voltak bűvölve a barátaidtól, édes öcsém öcs ém.. Anya is töltött magának egy pohár bort, és mohón kortyolni kezdte. Néha megsajnáltam, régen ez a család egészen másként működött. Itthon nyugis volt a légkör, és mi is többet beszélgettünk. Mostanában meg minden ilyen, mint ma. Anya megérezhette, hogy veszekedésbe fog fulladni az este, én viszont pont ezért kezdtem végre élvezni a vacsorát. Rajtam kívül egyedül Nándi mert szembeszállni apával, így kíváncsian figyel figyeltem tem,, hogy hogy reagál. re agál. A tökéletes tökéletes Havasi család csalá d belülről bel ülről kezdett szétesni, szétesni, és ahogy ahogy apa rávilágított rávi lágított,, én vertem éket kettejük közé, amikor tavaly Nándinál laktam. Ez persze nem igaz, csak azt akarja, hogy szarul érezzem magam. Most már mindegy, hogy apa mit mond, azért is ellenkezem vele. És ha igaza is van valamiben, akkor se vallom be neki. – Nekem Nekem legalább voltak vol tak barátaim. – Nem lennék lennék ráju ráj uk büszke. büszke. Ma ugyanoly gyanolyan an szempon szempontok tok alapján alapj án választ válas ztod od meg az üzlettársadat, mint annak idején a barátaidat. – Miről beszélsz? – Arról – felelte apa szigorú hangon hangon –, hogy teherbe teherbe ejtett egy gimnazista imnazista lányt, aztán lelépett. – Te Te csak ennyit ennyit látsz, látsz, bratyó. A körülmény örülményeket eket nem ismered. – A család csal ád mindig mindig előbbre való. val ó. – Elég legyen legyen – emelte emelte fel a hang hangját Nándi. Nándi. – Ha csak bírálni bírá lni tudsz tudsz mindenkit, jobb lenne, ha befognád a szád. – Ez az én házam házam,, öcskös, úgyh úgyhogy ogy neked neked kellene megválog megválogatn atnii a szavaidat. s zavaidat. Nándi felállt, és láttam rajta, hogy vörös köd önti el az agyát. – Nem is bírok több időt itt i tt eltölteni. – Nándi Nándi anyához anyához fordult, fordult, és viszonylag viszonylag
kedves hangon szólalt meg: – Sajnálom, hogy elrontottam az estét. Köszönöm a vacsorát, isteni volt! Megveregette a vállam, aztán elment. Apát köszönésre se méltatta. Ezek után én is a szobámba mentem. *** *** Válaszoltam Lillának, de nem hívtam át, csak a szokásos randihelyre beszélte meg vele egy rövid találkozót. Sokáig vártam a választ, aztán csak egy okét küldött meg egy macs macskás kás matricát matric át szívekkel. s zívekkel. Összeállítottam egy Kowalsky meg a Vega válogatást, és felnyomtam a hangerőt hangerőt a hifin. Nem hagyott nyugodni Nándi története, és ez is kapóra jött, mint figyelemelterelés. Rákerestem a neten az üzlettársára, akinek még a teljes nevét se tudtam, csak a művésznevét hallottam. DJ Gebber néven dolgozott, az elektronikus zene zene egy különleges különleges színfoltjának színfoltjá nak tartották. Ja, persze. Láttunk már ilyet ezerszer. Hallottam a fickót dolgozni, hát, ne hugyoztam a gatyámba tőle. A neten elérhető volt pár régebbi remixe, amiket letöltöttem, hátha azokban megcsillan valami, ami okot ad a sztárolásra. A Google képtalálatai között színes plakátok hirdették a nevét, a legnevesebb fesztiválokon vendégeskedett. A Wikipédia szerint a fickó harminchét éves múlt, áprilisi születésű. Budapesten a zenekonzervatóriumban tanult, de érettségi után nyaranta a Balatonon Bala tonon dolgozott dolgozott egy klubban, klubban, év é v közben meg meg egy budape budapesti sti rádiónál rád iónál.. Egyszer felfigyelt rá az egyik balatoni klub rezidens DJ-je, és a szárnyai alá vette, innentől nem volt megállás. Huszonnégy évesen underground zenekart alapított, ami csak néhány évig volt aktív, írt egy-két számot, amit játszottak a rádiók, bár sláger nem lett belőlük. Benevezett külföldi tehetségkutatókra is, egyre több diszkóban, klubban és fesztiválon lépett fel, harmincévesen pedig kiadott egy saját lemezt. Mostanában kevesebb vendégszereplése van, mert jól tudjuk, mit csinál. Klubot nyitott. Nándinak ez tényleg régi álma volt, de ennek a fickónak franc se tudja, mit jelent. A nyáron láttam először, akkor is ismerősnek tűnt a feje, de nem bírta belőni, hol láttam ezelőtt. Ehhez a rejtélyhez most sem kerültem közelebb.
Az ajtó nyílására felemeltem a fejem, és ledobtam a mobilt az ágyra. Anya belépett a szobába, de a pillantásommal megállítottam. Tudták, hogy a szobá tabu, és felcseszi az agyam, ha bemászkálnak. – Lehalk Lehalkítanád ítanád a zenét zenét?? – kérdezte. kérdezte. Kelletlenül felkaptam a távirányítót, és levettem a hangerőt. – Vendég Vendéged ed jött. Alig hall hallottam ottam a csengőt. csengőt. Sejtettem, ki áll anya mögött, úgyhogy intettem neki, hogy legyen szíves lekopni. – Szívesen, Krisztián Krisztián – mondt mondtaa sértődött sér tődötten, en, és kivonu kivonult lt a szobából. De nem Lilla jött át, ahogy vártam, hanem egy másik lány ácsorgott elveszetten el veszetten a küszöbön, küszöbön, és é s láttam l áttam,, hogy nem nem mer mer belépni. bel épni. A tenyerét az ajtófélfára fektette, és nézelődött. A tekintete ide-oda cikázott a szobában, kerülte velem a szemkontaktust. Nem volt valami nagy rend nálam, de az se jellemző, hogy a koszos zoknitól kezdve a kajamaradékig mindent széthagyok. – Helló – mondta ondta halkan. halkan. Fogalmam se volt, mit akar, de azt tuti, hogy apámnak és anyámnak nincs köze hozzá, úgyhogy jobban örültem volna a csukott ajtónak. – Gyere, Gyere, és csukd csukd be az ajtót – szóltam rá. Nem lett bátrabb a kemény kemény hangnemtől, ezért elmeséltem, hogy a szüleim megint balhéztak, ezért vagyok kiakadva. Az ajtó finoman kattant Flóra mögött, de nem lépett beljebb. Pár másodpercenként egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, mint aki nem bír huzamosabb ideig egy helyben állni. – Mit tehetek tehetek érted? – Tegn Tegnap felhívtak valamilyen valamilyen iskolai alapí a lapítván tványt ytól, ól, nem igazán igazán emlékszem emlékszem a nevükre. Gyerekeknek rendeznek sportfoglalkozásokat, és azt mondták, te adtad meg nekik az elérhetőségemet. – Basszus, Basszus, elfelejtettem el felejtettem mondani. ondani. – Az csak egy dolog, hogy szólhattál szólhattál volna, de kiadtad a számom számomat at az engedélyem nélkül! – A bátortalanságát hirtelen harag váltotta fel. – Krisztián, felhívhattál volna, mielőtt vadidegen emberek kezébe nyomod a mobilszámomat! – Erre nem gondoltam gondoltam,, sajn saj nálom. Fújt egy nagyot, nagyot, és várt néhány néhány másod másodper perci cig. g.
– Tényleg Tényleg bocs – mondt mondtam am.. – Oké, Oké, el van nézve. nézve. Nem tragédia, sőt, elég érdekes volt ez a telefonbeszélgetés, de legközelebb kérdezz meg előtte. – Így Így lesz. – Azt Azt mondták, ondták, egyedi egyedi mezt akarnak akarnak csináltatni csináltatni a gyerekek gyerekeknnek, és nagyon nagyon tetszett a tiéd, ti éd, amit bevittél bevi ttél nekik nekik megm megmutatni. utatni. – Igen, Igen, tudom tudom,, hogy hogy ezért ezért kattan kattantak tak rád – mondtam mondtam.. – Tulajdonképp ulajdonképp megköszön egköszönni ni jöttem. jöttem. Ez jó j ó kis lehetőség, lehetőség, és valószínűleg valószínűleg el fogom válla vál lalni. lni. Bocs, hogy hogy úgy úgy kiakadtam az előbb. előbb . – Jogos volt. Nekem nem volt több mondanivalóm, de Flóra feszengett, és megint a berendezést kezdte tanulmányozni. – Látom Látom,, szereted a világos vil ágos színeket színeket – szólal szólaltt meg. meg. Fehér fal, világosbarna bútorok, kék-fehér mintás ágynemű. Ja, mondhatni szeretem. – Nem hiszem hiszem,, hogy hogy a mobilszám obil számodról odról vagy a falfesték színéről akartál dumálni. dumálni. Miért jöttél j öttél igaz i gazából? ából? – Nem fontos. fontos. Látom Látom,, rossz ross z időpontot időpontot választottam választottam.. A csajokkal mindig olyan nehéz. Mindenbe belelátnak olyasmit, ami nincs is ott, aztán hisztiznek hisztiznek a nem létező sére s érelmeiken. lmeiken. – Ez most most az alaphangu alaphangulatom latom.. Ne törődj vele. vel e. – Elég nehéz nehéz nem törődni törődni egy grizzly grizzly méretű, morcos morcos pasival pa sival.. Elvigyorodtam, de ennyi. Dolgozzon meg azért, amit akar. Ha nem akarja igazán, úgyis ki fog sétálni innen. Megint mocorogni kezdett, esküszöm, még nem láttam ennyire izgága bigét, pedig ebben Lilla is figyelemre méltó teljesítményt nyújt. Egy pillanatra nem bírt nyugton maradni. A kezét a nadrágzsebébe rejtette, hol az elsőbe, hol a hátsóba, a fenekére simítva. Továbbra se jött közelebb hozzám, nehogy megegyem. Mintha pont ilyen bátortalan szüzeket fogyasztanék desszertre. Mintha valaha is érdekelt volna… – Elég nehezen nehezen szántam szántam rá magam, agam, hogy hogy eljöjje elj öjjek, k, és egy kicsit több bátorításra számítottam – mondta, aztán szünetet hagyott. Feltételeztem, hogy az említett bátorításra vár. – Oké, látom, nem fogsz bátorítani. Hetekig rágódta rajta, hogy eljöjjek-e hozzád, és neked nem esik meg rajtam a szíved. Megértem,
sosem voltunk túl jó barátok. Felvontam Fel vontam a szemöldököm. szemöldököm. – Jó, egyáltalán egyáltalán nem voltunk voltunk barátok – helyesbített. helyesbített. Még mindig nem stimmelt. – Vagy, agy, ha ez se tetszik, tetszik, akkor akkor mondd meg te, hogy mik voltunk voltunk – közölte közölte mérgesen. – Nehéz Nehéz kérdés. Ha fiú lennél, lennél, azt mondanám ondanám,, haverok. haverok. Na, fuss fuss neki, neki, mit szeretnél? – Miért, sietsz si etsz valahová? – Nem, Nem, de félek, hogy hogy eláju eláj ulsz, ha nem nem esel túl túl rajta. r ajta. Flóra horkantott egyet, és be kellett vallanom, hogy aranyos ilyenkor. – Benn Bennetek, etek, srácokban, semmi semmi empátia empátia nincs. nincs. Egy Egy fikarcny fikarcnyii se. Szóval emlékszel, amikor Márk úgy nekem esett a lelátónál? – Megvan. Megvan. – Utána tána találkoztam találkoztam Lillával il lával,, és beszélgettü beszélgettünk nk.. Aznap Aznap átadott egy üzenetet zenetet tőled. Megint szünetet hagyott, és már tudtam, hogy ehhez nincs elég türelmem. Közbeszóltam. – És? – Azt Azt mondt mondta, a, hogy hogy ha ha érdekel, elm el mondod, mi mi a baj ba j velem vel em.. – És? – Nos, érdekel. Azt Azt mondt mondtad ad Lillának Lill ának,, hogy hogy nekem nekem kifejted, miért miért mondta ondta azt Márk rólam, amit. Igen, akkor még lett volna kedvem, de csak azért, mert megsajnáltam. Most kevésbé éreztem magam rá alkalmasnak. Nem azért, mert annyira elfoglalt lette volna, vol na, csak cs ak lelkizn lel kiznii egy lánnyal lánnyal keményebb keményebb dolog, dol og, mint mint egy bajnokság döntője döntője.. – Tanácsot Tanácsot kérsz? kérsz? – Azt Azt hiszem hiszem.. – Mit kapok kapok cserébe? – Mit szeretnél? szeretnél? – Infók Infókat at a születésnapi születésnapi bulimról. Ne is kérdezd, honn honnan an tudok tudok róla. róla . Mérlegelte, hogy megéri-e, de természetesen még így is ő járt jobban. – Rendben, Rendben, elmondom elmondom,, már már úgyse úgyse lesz meglepetés. meglepetés. Tehát Tehát?? – Gyors Gyors leszek l eszek és őszinte, őszinte, és ne feledd, hogy hogy te te akartad.
– Ne kímélj, kímélj, Kriszt Kris ztián. ián. Miért haragu haragudtak dtak meg rám a fiúk a csapatból? csapatból ? – Ismertük Ismertük Robit, felfogni felfogni se bírtuk, bírtuk, mit keresel egy ily il yen pu p uhapöcs mellett. ell ett. Vannak páran a csapatban, akik szívesen meghúznának, és jobban is jártál volna velük. Egy normális srác nem kurváz le akkor se, ha megfektet, és akkor se, ha elszalasztja a numerát. Megértettük, miért akadtál ki a szakítás után, nyáron mégis eljöttél közénk, és felemelt fejjel tetted a dolgod. Ezért tisztelni kezdtek. Megszokták a jelenlétedet, még meg is kedveltek. Aztán minden kezdődött elölről. A focista, ahogy te hívod, telebeszélte a fejed, és rátok, csajokra, olyan jellemző módon belezúgtál. Aztán pofára ejtett ej tett,, te sajnáltad saj náltad magad, magad, és leszartad les zartad a csapatot. – Ne keverd keverd őt bele. bel e. – Te keverted bele. Egy Egy olyan ol yan fickó vélem vél emény ényére ére adtál, aki mellett ell ett eg e gyetlen yetlen csaj csa j se bírt bír t megm megmaradni. ara dni. Amúgy Amúgy Zentai se s e különb. – Márkot se keverd bele. bele . Amú Amúgy se vagyok vagyok szerel szerelm mes belé. bel é. – Biztos? Mert Mert szerintem igen. igen. Azóta, Azóta, hogy hogy Zedet kerese keresed. d. – Miről beszélsz? Mi köze köze Zednek Zednek Márkhoz Márkhoz?? Figyelmeztettem Zentait, hogy egyszer visszaélek a titkos életével, de ne hitt nekem. nekem. Magára Magára vessen. vess en. Élveztem, hogy mindent kitálalhatok Flórának, amit tudok. Jóleső boldogsággal töltött el részletekbe menően elmesélni, ki a suliújság nyálas verseinek versei nek szerzője. – Ezt nem hiszem el – felelte fel elte a végén. végén. – De, hidd csak el. Az angoltanártól angoltanártól tudom tudom.. Flóra percekig dühöngött, fel-alá járkált, káromkodott. Többször elismételte, hogy ez lehetetlen, meg hogy ilyen nincs, nekem meg eszembe jutott a nyár végi, utolsó közös este a haverokkal. – Én megm megmondt ondtam am,, hogy hogy nagy nagyon on jó barátok leszünk leszünk idén – vigyorogt vigyorogtam am.. – Én pedig azt mondtam ondtam,, nem süllyedek ily il yen mélyre, hogy együ együtt utáljuk Márkot! – Flóra akkorát vágott tenyérrel az ajtóra, hogy egy ideig tuti sajogni fog a keze. – Legközelebb nem teszek felelőtlen ígéreteket. Díjaztam az ötletet. – Azt Azt ígérted, hogy hogy gyors és őszinte őszinte leszel, de ez kíméletle kíméletlenn és földbe döngölő lett – szegezte rám a tekintetét. – Ez vagyok vagyok én.
– Hogy Hogy lehet ilyen il yen szem s zemét ét valaki? Tudta udta jól, jól , hogy Zedet keresem, keresem, hallotta, amikor Lillával erről beszélgettünk. Atyaég, azt is tudja, hogy szeretem a verseit. Mekkora ciki! Lerogyott a földre, és a tenyerébe temette az arcát. – Ránézn Ránéznii se bírok bíro k. Istenem Istenem,, hol egy egy sziget, sziget, ahová ahová elköltözhetn elköltözhetnék ék úgy úgy örökre? Mintha szipogott volna, de elképzelni se tudtam, miért sírna. Ahogy teltek a percek, egyre egyre erősebb e rősebb lett a szipog s zipogás, ás, és é s szabálytalanul szabálytalanul vette a levegőt le vegőt.. Valaki elmagyarázhatná, hogyan képes egy csaj Zentai miatt elbőgni magát, mert nyilvánvalóan erről volt szó. Flóra könnyes szemmel nézett rám. – Nem foglak foglak megvig megvigasztaln asztalni.i. Zsepim sincs sincs – közöltem közöltem.. – Nyug Nyugi,i, összeszedem magam, agam, és most hazam hazamegy egyek. ek. Válaszolnál még egy kérdésre? – Megpróbál Megpróbálok ok.. – Miért ily il yen szem szemét ét az összes összes fiú? A pulcsija ujjával megtörölte a szemét, én pedig mégis kerestem neki egy zsebkendőt, mert mert nem akartam végignézn végignézni,i, hogy hogy ugyan ugyanoda oda törli törl i az orrát or rát is. is . – Nem az összes – mondt mondtam am,, és a kezébe nyom nyomtam tam egy papír zsebkendőt zsebkendőt.. – Te sem vagy kivétel. Csak azért mondtál ondtál el mindent indent Márkról, Márkról, mert így keresztbe tehetsz te hetsz neki. neki. – Ez pontosan pontosan így van. De ez nem érinti Lillát, ill át, aki tudja, tudja, mit gondolok Márkról. Az én részemet teljesítettem, cserébe ő is elhadarta, amit a bulimról tudno kellett. Ahogy sejtettem, Lilla és Ákos keze van benne, de éppenséggel pont Flóránál akarják megszervezni, mert üres lesz a házuk akkor. Mielőtt elment, azért még megkérdezte, mit csináljon a csapattal. – Beszélgess velük. velük. Írj nekik, nekik, vagy vagy mit mit tudom tudom én. – Megpróbál Megpróbálok ok.. *** *** Lilla aznap este értetlenül fogadta, hogy a kerítésnél találkozunk. A leheletünk meglátszott a levegőben, és néhány perc után reszketni kezdett, és inkább elbúcsúz el búcsúzott, ott, hogy lefeküdjö lefeküdjönn aludni. Én is örültem volna, ha el bírok aludni, de a mocskos fantáziám nem engedte. Másnap a szokásos menetrend szerint átmentem korrepetálni. A következő
héten két témazárót is írtunk, és tudtam, hogy a matekkal nem fog boldogulni. Ezúttal örültem, hogy messzire száműzte magát tőlem, mert a szokottnál rosszabbul viseltem a közelségét. Azóta, hogy belekóstoltam Lillába úgy istenigazából, képtelen voltam nem kanos lenni a jelenlétében. Amikor végeztünk, és odabújt hozzám, inkább elbúcsúztam. – Kerülsz eng engem? em? – Nem – feleltem, és egy csókot nyom nyomtam tam a homlokára. homlokára. – Feszült Feszült vagyok vagyok a meccsek miatt. Szombaton visszavágó, és a következő héten is két meccs vár ránk, te pedig elvonod a figyelmem. Nem arra koncentrálok, amire kellene – tette hozzá mosolyogva. Lesütötte a szemét. – Ne haragu haragudj! dj! – Megy Megyek, még még tanu tanulnom lnom kell. A következő héten írtunk még angolból is egy szódogát a két témazáró mellé, kedden elpróbáltuk a keringőt, aztán csütörtökön és pénteken az osztálytáncot is, ami a filmes vonatkozása miatt nagyon bejött a srácoknak. Szombaton Lilla elhatározta, hogy nem hagyja ki a délelőtti meccset, és totál kómásan ugyan, de tiszteletét tette nálam. Alig bírta nyitva tartani a szemét, és szerintem elfelejtette átcserélni a pizsamafelsőjét. Főztem neki egy kávét, és jó nagy adagot öntöttem a pohárba. Hálásan ölelte magához a bögrét, és közben azt tátogta, hogy örökké szeretni fog, még a síron túl is. Kész volt. – Anny Annyira ira ciki, hogy hogy neked neked lesz fontos fontos meccsed, arra kéne koncent koncentrálnod, rálnod, és helyette kávét főzöl nekem. – Miért ciki? – kérdeztem tőle. – Örülök, hogy hogy itt vagy vagy. – Akkor Akkor tényleg tényleg nem zavar, zavar, hogy hogy tegn tegnap ap elmentem elmentem Márkk Márkkal a klubba? klubba? Engem is hívtak, holt komolyan, ezúttal mindketten. Lilla azért, hogy ne kombinál kombinálja jak, k, Márk meg meg azért, hogy hogy felidegesí felid egesítsen. tsen. A meccs miatt esélytelen volt, hogy leugorjak bulizni, és ezt ők is tudták, de értékeltem a gesztust Lilla részéről. Fura, de ezúttal nem éreztem semmit azzal kapcsolatban, hogy Lilla Zentaival tölti az idejét. Természetesen közöltem Márkkal, hogy ha egyszer megtudom, hogy valaha is i s ráhajtott r áhajtott Lil Lillár lára, a, megverem, megverem, de ezzel le l e is i s tudtam. tudtam. Amúgy meg Kristóf és Jázmin is elkísérte őket, úgyhogy két önkéntes kémtől
is begyűjthettem a jelentést. Jázmin este dobott egy üzenetet, hogy hamar leléptek mindannyian, Kristóf meg reggel jelentkezett be, hogy Márk egy óráig flörtölt egy dögös szők s zőkee lánn l ánnyal. yal. Való Valószínűleg színűleg a kazinczys kazinczys bará b arátn tnője ője lehetett. – Minden oké – felel feleltem tem Lilla il la korábbi kérdésére. kérdésé re. Szerintem nem hitte el, és bakker, sajnos adtam rá okot az évek alatt. Azért ött át félálomban, és azért kérte meg az apját, hogy vigyen el minket a Kazinczyba, Kazinczyba, hogy kipuhatolja kipuhatolja,, haragszom hara gszom-e -e rá. Először elmentünk Ákosért, mert tényleg rohadt messze lakik, és nem tesz jót neki a reggeli tömegközlekedés. Mindig totál bepöccen, ha buszoznia kell meccs előtt, és olyank olyankor elvi e lviselhetetlen selhetetlen.. Az üzenet után, amit küldtem neki, meglepő módon nemcsak ő lépett ki a házból, hanem Gréta is. Lilla ill a apja apj a nem bírta magában magában tartani tartani a felháborodását. felháborodásá t. – Gréta szülei szülei tudják tudják ezt? ezt? – nézett nézett a lányára. lányára. – Ne legyél legyél naiv, naiv, apa. Ez az élet rendje. Szerelmesek. Szerelmesek. Nyil Nyilván ván Gréta szülei szülei tudják, hogy itt töltötte az éjszakát, különben eltűnt személynek nyilváníttatták volna. – De Gréta olyan szerény lány volt mindig mindig is. – Ez hogy hogy függ függ össze öss ze azz azzal, al, hogy hogy együtt együtt alszik al szik a barátjával? barátjáva l? – Amikor Amikor Lilla ill a látta, hogy az apja nem fogja tovább boncolgatni a témát, még hozzátette: – Mint mondtam, ez a normális. Ahogy ránéztem Táncoslányra, elfordította a tekintetét. Neki nem ez a normális, akármit is hisz az apja. Mert biztosan azt hiszi, hogy Lilla meg én minden öt percben kamatyolunk, amikor nem vagyunk szem előtt. Bár úgy lenne! Gréta kicsit megilletődött Lilla apjától, amikor beszállt az autóba, de udvariasan köszönt az öregnek, és úgy tett, mintha a legtermészetesebb dolog lenn le nne, e, hogy hogy Ákosnál Ákosnál van regg re ggele elent nte. e. Ákos mostanában elég lazán kezeli a szülőket, még az enyémeket is, pedig apa nem nem igazán díjazz díj azzaa ezt a stílust. stíl ust. Lilla Lill a apja apj a szerencsére szere ncsére feleann felea nnyira yira se merev, ere v, mint bármelyikünk faterja. Kezet fogtak, és a közelgő meccs esélyeiről dumáltak, miközben végighajtottunk a szürke városon. Nem hazudtam Lillának arról, hogy izgatott vagyok, mert a múltkori győzele óta hajtott a versenyszellem. Ha a kazinczysokat megverjük, bekerülünk a
legjobbak közé, és jövő héten döntőt játszhatunk. A lányoknak is hasonló a naptára, Ivett ezért parázott még szeptemberben, hogy nem fog ráérni a szalagavatóra készülni. Idén ballagunk, ezért a bajnokságok hamarabb zárulnak, az első féléves karácsony előtt, a második második féléves áprili ápri liss közepén. közepén. A kazinczysok idén megbízhatóan jól játszottak, de ha összekapjuk magunkat, könnyedén nyerhetünk. Ha ma továbbjutunk, akkor viszont a döntő hete lesz kész pokol. Ezért toltam el a jogsihoz a vizsgámat is januárra, most nem fért bele. Figyelmeztettük Kristófot is jó előre, nem is csesztetett minket az osztálytánccal. Sőt, azt a zt his hiszem zem,, dir d irekt ekt egyszerű egyszerű dolgot dol got talált talál t ki, amit nemigen nemigen tudunk tudunk elbénázni. elbénázni. Ahogy bámultam ki a szélvédőn, azon agyaltam, hogy régen motort akartam, később kocsit, most meg mindkettőt. Persze ezek költséges játékok, valószínűleg nem fog mindenre mindenre telni, te lni, de azért álm ál maim lehetn le hetnek. ek. Nándi egyszer elhajtott valami kietlen pesti placcra, és odaadta a slusszkulcsot, úgyhogy vezethettem a még nem létező jogsimmal. Akkor jöttem rá, hogy ez kell nekem. A sebesség, az ablakon bevágó szél, a motor szexi dorombolása. Ha lesz saját verdám, nem fogom kímélni, biztos, hogy széthajtom. A többiek belemerültek egy beszélgetésbe, Gréta és Lilla nevetgéltek, Ákos meg nyom nyomta ta a hülye hülye szöveget. s zöveget. Alig Ali g hallottam, hogy jelez je lez a mobilom. obi lom. A legkevésbé sem számítottam rá, hogy útközben SMS-t kapok Zentaitól. Kétszer is elolvastam a szöveget, mire elhittem, hogy tényleg rám írt. Mutatok Mutat ok valamit meccs előtt. előt t. Fogalmam sincs, miért gondolta, hogy érdekelni fog. De azért válaszoltam. Mire készüls kés zülsz? z? Nem árulta el. Elöl ültem Lilla apja mellett, nem láthatták, kivel SMS-ezek, amit adott esetben áldásnak éreztem, különben letagadtam volna. Magyarázatot Magyaráz atot akartál – akartál – jött a válasz. Hol vagy? – kérdeztem, érdeztem, és miután elküldtem elküldtem az üzenet üzenetet, et, úgy úgy érezt ér eztem em,, ennél ennél mélyebbre nem csúszhatok. Meg akartam tudni, mit tervez, mert egyre jobban dühített a viselkedése. Azt hiszem, csak magyarázatot akartam az elméletemre, miszerint Zentai nem kattant be, hanem valamiféle hátsó szándék vezérli. Elég kevés időm maradt a meccs kezdetéig, és még Ákost is le kell szerelnem. A lányokkal nem volt baj, ők elfoglalták a helyüket a lelátón, de Ákos elvárta elvár ta volna, hogy hogy ne ne lépjek l épjek le. – Hova a fenébe fenébe mész? mész? – kérdezte, kérdezte, miután miután szóltam neki, neki, hogy hogy később később megy megyek
öltözni. – Falaznál tíz percig? – Miért? – Elintézek Elintézek valamit. valamit. A folyosón jártunk, a tornaterem öltözők felőli bejáratánál. A suliban viszon vis zonylag ylag sokan mászkáltak, mászkáltak, ez nagyobb nagyobb létszám l étszámúú iskola, iskol a, mint a Duna-p Duna-parti arti.. Már épp leléceltem volna, amikor Ákos fél tucat kazinczys diák előtt nekinyomott a falnak, hogy megállítson. – Hová mész? mész? – Eressz el, haver. haver. Kezdésre itt leszek. – Látom, Látom, nem értesz. A srácok számítanak számítanak rád. Nemcsak Nemcsak arra arr a a hülye hülye dumára dumára kíváncsiak, amit az edző lök nekik, hanem a te lelkesítő szarságod is kell, amit mondani szoktál szoktál.. – Kivételesen Kivételese n helyett helyettesíts. esíts. Ellöktem magamtól a kezét, és újra megpróbáltam elindulni. – Miért vagy seggfej? seggfej? Erre megálltam, és visszaléptem hozzá. Jól ismertem Ákos barátomat, tudtam, hogy egyvalamivel lehet igazán kihúzni nála a gyufát. Azzal, ha valaki ne veszi komolyan a játékot. Szerinte most épp ezt teszem, de hiába a legjobb barátom, nem mehetünk mindig ugyanabba az irányba. – Ez – mutattam tattam a tesiteremre meg a kosármezbe kosármezbe bújt fiúkra fiúkra – neked neked fontos, fontos, nem nekem. – Elpazarolod a tehetségedet tehetségedet – mondta, ondta, és elkomorodott. elkomorodott. – Egy Egy nap rá r á fogsz fogsz önni, és rohadtul bánni fogod. – Talán Talán igen, igen, talán nem nem.. Lezártam a vitát, és otthagytam a folyosón. Tíz perc késés nem fog változtatni azon, hogyan hogyan teljesí telje sítü tünk nk a pályán pál yán.. Visszamentem a kapuhoz, majd ki a parkolóba. Zentai egy fa mellett ácsorgott, ács orgott, és halál közöm közömbösnek bösnek tűnt. tűnt. – Még kábé két két perc – mondta mondta köszön köszönés és helyett. helyett. – Micsoda? – Szóltam előre, előr e, hogy hogy any anyám pasiügyei pasiügyei rosszu r osszull végződnek végződnek.. – Anyád Anyád miatt miatt hívtál hívtál ide? i de? Te beteg vagy. vagy. – Ne mondd, mondd, hog hogyy téged téged feldob, feldob, hogy hogy a nagy nagybáty bátyáddal áddal kavar.
– Nem dob fel, de anny annyira nem is érdekel, ér dekel, hogy hogy beleavatkozz beleavatkozzak. ak. – Ne hidd, hidd, hogy hogy bele akartam avatkozn avatkozni.i. Beleráng Bele rángattak attak.. Elképzelni se tudtam, mit akar ebből kihozni. Tényleg két perc telhetett el, amikor amikor egy csapat diák áradt ki a suliból. – Vége a táncpróbáj táncpróbájuk uknnak – mondta ondta Márk, Márk, és beljebb belj ebb húzódot húzódottt a fa takarásába. Néhány kocsi hajtott be a parkolóba, menő verdák, amivel a szülők eljöttek a hétvégi táncpróba után a gyerekükért. Hamarosan felbukkant Emília, a nagybátyám legújabb választottja, és az egyik verda felé sétált. A bordó BMW kupé türelmesen várakozott, és megállapítottam, hogy én is rohadtul elfogadnék egy ilyen kicsikét. Zentai anyja gondolkodás nélkül szállt be az anyósülésre egy férfi mellé, aki nyilvánvalóan nem a nagybátyám volt. Emília az indulás előtti utolsó pillanatban fordította felém a fejét. A mosoly lefagyott az arcáról, amikor felismert. A sofőr leállította a motort, mindketten kiszálltak, és felénk néztek. Döbbenten ismertem fel a fickóban Nándi üzlettársát. Zentai is kilépett a takarásból, úgyhogy tökéletes lett a lebukás. Emília hol ránk, hol a sofőrjére nézett, akivel láthatóan összeszólalkoztak, de a nő nyert. Elküldte a férfit, majd lassan, fagyos tekintettel odasétált hozzánk. – Szervusztok Szervusztok – mondt mondta. a. – Helló, anya. anya. – Gondolom, Gondolom, van pár kérdésetek. – Nekem Nekem nincs nincs – mondta mondta Zent Zentai. ai. – Havasinak meccse lesz, l esz, úgy úgyhhogy mennénk ennénk.. – Teljesen elj esen hülyén hülyének ek nézel? nézel? – kérdezte Emília a fiát elég el ég kemény kemény stílusban. stílusban. – Tudtam, hogy örülnél neki, ha szakítanánk Nándival, de ez már túlzás. Kémkedsz az anyád után? – Nem kémk kémkedek. Az egyik egyik kazin kazinczy czyss lány a csoportodból nem hagyott agyott békén. békén. Rólad meg a csávódról kérdezgetett, én csak a végére jártam. Emília egy pillanatra kizökkent a témából. – Nem is szóltál, s zóltál, hogy hogy barátnőd barátnőd van. – Mert nincs. nincs. Csak haver. haver. – Rendben. Rendben. De De ha így alakult, alakult, akkor akkor szeretnék veled beszéln bes zélni.i. – Mindent Mindent láttam, láttam, amit amit kellett – szegü szegült ellen ell en Zent Zentai ai is. i s. – A meccs meccs után, után, légy lé gy szíves, szíves, gyere haza – mondta ondta neki Emília. Zentai entai a fejét csóválta, hogy őt aztán nem érdekli az anyja mondanivalója. Igazi seggfejként
viselkedett. Beleavatkozott az eseményekbe, aztán ott akarta hagyni lógva az anyjá anyját.t. Vagy Vagy egy egy percig perc ig szócsatáztak, szócs atáztak, amikor amikor Emíl Emília ia kiborult. – Nem íg í gy akartam elmondani. elmondani. Nem itt, és nem most, hanem hanem egy megfelel egfelelőő alkalommal, de nem hagysz más lehetőséget. Ő nem a szeretőm, mint ahogy azt gondol gondolod, od, hanem hanem az apád. *** *** Emília bejelentését néma csend követte. Zentait mintha váratlanul képen törölték volna, megdöbbent, feldühödött, összezavarodott. Néha utálom magamban, hogy olyan könnyen átlátok embereken, mert szívesen kimaradtam volna ebből az egész érzelmi érzelmi szarságból. A kárörvendő énem általában szerette látni, ha egy tanár megszorongatta, ha egy lány feldühítette, vagy ha simán kellemetlen helyzetbe került, de ezt a fos szitut nem élveztem. Megpróbáltam tiszta fejjel gondolkodni, és átvettem az irányítást, mert Zentai használhatatlanná vált. – Visszajátsz iss zajátszást ást kérek. kérek. Azt Azt mondta, ondta, hogy hogy Nándi Nándi üzlettársa, üzlettársa, Wenner enner Gábor Márk apja? – Igen. Igen. És tényleg tényleg nem így akartam elmondani. elmondani. Zentai továbbra is a semmibe meredt, mint akinek elmentek otthonról. Nem voltam hülye. Azért mert személy szerint nem ismertem a sztorit az apjáról, annyit még én is vágtam, hogy a Zentai az anyja vezetékneve. Nyilván oka volt, hogy nem az apja nevén anyakönyvezték. – Zent Zentai ai – mondtam mondtam,, de nem reagált, minth minthaa katatón katatón állapotba esett volna. – Márk – próbálkoztam próbálkoztam újra. – Mi van az apáddal? Zentai végre megmoccant, de csak annyira, hogy a szemembe nézzen. – Nem ismertem. ismertem. Eszembe jutott, amit az apám mondott nemrég a nagybátyámnak a barátairól meg az üzlettársáról. És hogy szerinte Nándi üzlettársa teherbe ejtett egy gimnazista lányt, aztán lelépett. Az a gimnazista gimnazista lány nyil nyilvánvaló vánvalóan an Zentai Zentai any a nyja ja lenne. Nándi, Emília meg Zentai apja jól összehozták ezt a kis triót. Ebben a sztoriban a részletek másodlagosak, bár véletlenül azt is tudtam, hogyan gründolták össze a céget.
Nándi évek óta tervezgette a klubot, de nem volt elég tőkéje hozzá, még úgy sem, hogy a Zero Zero már egy ideje nyereséges. Emília szerzett neki egy befektetőt, ezek szerint Márk apját. – Nándi Nándi tud minden mindenről? ről? – kérdeztem kérdeztem,, hiszen ez tűnt tűnt a leglogikusabbnak leglogikusabbnak.. – Igen. Igen. Zentai végre észhez tért, és odavakkantotta az anyjának, hogy otthon találkoznak, aztán lelépett. – Nem fog hazajönn hazajönnii – nézett utána utána Emíl Emília ia gondterhelten ondterhelten.. – Olyan soksz s okszor or szökött el otth o tthonról, onról, hogy hogy be se s e merem vallani. val lani. Rám biztos, hogy nem nem hall hallgat. gat. Marhára nem tetszett, amit kihallottam ebből. – Ugy Ugyee nem arra akar kérni, kérni, hogy hogy én vigyázz vigyázzak ak az idióta idi óta fiacskájára? – De igen. igen. – Nem vagyun vagyunkk épp a legjobb barátok. – Tudom Tudom.. A tornacsarnokban lett volna a helyem, hiszen mindjárt kezdődik a meccsünk. Csapatkapitány vagyok. Bár ez majdhogynem névleges pozíció, akkor is vannak kötelezettségeim, amiket nem szerettem volna elmulasztani. Másodéves korunkban cserbenhagytam a csapatot, nem akartam újra elveszíteni a bizalmukat. Semmi értelmét nem láttam annak, hogy Zentai után menjek. Ki nem szarja le, hová megy, de komolyan? Mégis felhívtam Ákost, és szerencsére sikerült utolérnem. Valószínűleg az utolsó pillanatig a kezében tartotta a mobilt, hogy el tudjam érni. – Kiment Kimentenél? enél? – kérdeztem kérdeztem.. – Mi a franc van veled? – emelte emelte meg a hangját. hangját. – Csak kimag kimagyaráz yaráznnád a távollétem távoll étem az edzőnek edzőnek?? Dani Dani beugorhat beugorhat helyettem helyettem.. – Ő nem nem te vagy vagy. – Lehet Lehet,, de elég el ég jó. Szinte hallottam az összes gondolatát, még ha nem is mondta ki őket hangosan. Bizonyára próbálta eldönteni, hogy elküldjön-e a francba vagy sem. – Most az egyszer egyszer,, de jössz jös sz nekem nekem – felelte, és kinyom kinyomott. ott. A tesiteremmel ellenkező irányba indultam, és hamarosan utolértem Zentait. Fogalmam sincs, mivel győztem meg, hogy nagyon gyorsan húzzon haza, de alig egy óra múlva benyitott a lakásuk ajtaján, és én vele tartottam.
*** *** Nem mondom, hogy sok hely volt a lakásban, ellenben annál zsúfoltabbnak tűnt. Amennyire felmértem, három lépéssel át lehetett szelni mindegyik helyiséget. A nappali valamivel nagyobb alapterülettel büszkélkedhetett, az meglett volna négy lépés is. A plafont fehéren hagyták, míg a falakat halványkékre festették, de nem sok látszott belőle a bútorok és a dekoráció miatt. A tömött könyvespolcokon összevissza álltak a könyvek, akadtak közte régi darabok is, azoknak a jellegzetes szaga az egész nappaliban érződött. A szekrények és a kanapé között alig lehetett elférni, a maradék szabad helyen pedig egy ruhaszárító állt, rajta tiszta ruhákkal. Anyám kiakadt volna ekkora összevisszaságtól, nála a szimmetria, a tisztaság és a rend elsődleges. Engem nem zavart, jobban bírtam ezt, mint amikor anya múzeumot csinál a házból. Mindeközben Zentai az anyjára borította, mi a gondja az életével. Azért erősen fogalmazott, és jó nagy szavakkal dobálózott. Még az apámmal se beszéltem beszél tem így, így, amikor kiakadtam kia kadtam rá. Azzal együtt, hogy sose érdekeltek az idősebb nők, Zentai anyját jó bőrnek tartom. Nem az anyám korosztálya, hanem fiatalabb, és ez érződik is rajta. Hosszú, szőkésbarna haja a melle vonaláig ér, a formás alakjára tapadós farmernadrágot húzott. Azt is tudta, mi kell egy férfinak, látszott a mozgásán, a beszédén, az egész viselkedésén. Nándi farmer-póló kombóban nyomta, és még fodrászhoz is eljuthatott az elmúlt héten, mert jócskán belenyírtak a hajába. Egyikőjük arcán se láttam kétségbeesést vagy ijedtséget. Nándit például obban érdekelte, én melyik oldalon állok, mint az, hogy Márk meggyanúsította őket, hogy elhallgatták előle, hol van az apja. Nemigen moccantam ki az előszobát a nappalitól elválasztó boltív alól, nekidőltem a falnak, és vártam. Kívülálló voltam. Zentai anyja felállt, simán azért, hogy magasabbnak tűnjön, és félbeszakította a fiát mondat közben. Olyan hangot ütött meg, hogy csodálni kezdtem a nőt. Végre előbújt a kárörvendő énem is, amikor azt látta, hogy Zentai bekussol az anyai szigor hallatán.
– Most legyen legyen elég, Zentai entai Márk. Márk. Leülsz abba a fotelba, fotelba, és végig fogsz fogsz hallgatni ítélkezés és megjegyzés nélkül, különben semmit nem mondok neked, aztán azt kezdesz vele, amit akarsz. Zentai visszavonult a szürke fotelhez, és leült. – Hallgatlak. – Tudom, udom, hogy szeretnél felelőst keresn eres ni. Látom, átom, hogy hogy meg vagy bántva, és becsapva érzed magad, de itt nincsenek felelősök. Nem tartottam jó ötletnek, hogy a nyáron a nagyiéknál töltötted az időt. Megkérdezhettél volna engem is, ne kellett volna őket faggatnod az apádról. – Sose mondtál mondtál semmi semmi használhatót használhatót.. – Hosszú ideig idei g nem nem találkoztam találkoztam az apáddal, nemigen nemigen volt miről miről mesélnem esél nem.. – Akkor Akkor mesélj esél j most. Mióta van itthon? itthon? Biztos jó ideje, idej e, ha nyáron nyáron megn megnyyitott a klub. Nándi Nándi előrehajolt, előre hajolt, és piramist formázot formázottt a kezéből. – A kettő nem függ függ össze. Már volt egy befektetőm befektetőm azelőtt, hogy hogy apád beszállt, csak a régi üzlettársam kihátrált, és majdnem bedőlt az egész. Mire apád színre lépett, sínen volt a dolog, csak a vállalkozókat nem tudtam kifizetni, akik átépítették a helyiségeket. A legjobbkor bukkant fel. Tavasszal, néhány hónappal a nyitás előtt. Zentai Zentai az anyjára nézett. nézett. – Tavasszal Tavasszal keresett fel? – Nem keresett fel, véletlenül találkoztu találkoztunk nk.. Amikor Amikor mindenáron indenáron tagozat tagozatot ot akartál váltan vál tanii a Duna-par Duna-partiban. tiban. – Miért nem mondtad? ondtad? – Gábor kért meg meg rá. Zentai undorodva fújt egyet. – Akkor Akkor semm semmi se változott. változott. Eddig is szart rám. – Apád igazából igazából nem tudta, tudta, hogy hogy megtartottalak egtartottalak.. – Mi van? – Mindig Mindig csak annyit annyit meséltem esél tem neked, neked, hogy hogy fiatalon estem teherbe, teherbe, és az apád még a születésed előtt elment. És ez így is van. A nagyiéktól megtudhattad, mennyire nehéz helyzetbe kerültem. Ők, a tanáraim és mindenki ezen a világon azt mondta, hogy feláldozom az életem, ha leányanya leszek. A nagyiék ma már persze bánják, hogy annak idején a terhességmegszakításra biztattak, mert nagyon
szeretnek téged, de az életmódomat azóta se fogadták el. Az én döntéseimet a mai napig vitatják. – És apám mit mit mondot mondott? t? – Nem tudta, hogy hogy terhes vagyok. vagyok. A nyári nyári szünet szünetben ben találkoztun találkoztunk, k, amikor amikor a szüleimmel és a barátnőmékkel a Balatonon nyaraltunk. A teljes napfogyatkozás évében történt. Ez nagy eseménynek számított, az egész Balaton-parton napfogyatkozás-bulikat tartottak, még a legutolsó étterem és kávézó is előállt valamivel. Nagyon élénken él bennem az a nap. A parton feküdtem, amikor utolért a napfogyatkozás, a közeli étteremben koktélokat lehetett venni, de a szüleim ne voltak azok a fajták. Ekkor láttam meg a srácot a lemezjátszó mellett, aki a zenét keverte. Nagyon tetszett. Elszakadtam a szüleimtől, és flörtölni kezdtem vele. Idősebbnek hazudtam magam, azt mondtam, nagykorú vagyok, és ez nem is derült ki később se, amikor éjjel kiszöktem otthonról. – Oké, Oké, oké – vágott vágott közbe közbe Márk. Márk. – Értem a lényeget lényeget.. – Ő tizenkilenc tizenkilenc volt, én viszont fiatalkorú. fiatalkorú. Amikor Amikor kiderült, hogy hogy terhes vagyok, fel sem ötlött bennem, hogy megkeresem. Bajba sodortam volna. Ne azért, mert büntetendő, amit csináltunk, de a szüleim másként látták. Sokáig ne volt egyértelmű a jövőm, egész pontosan az, mihez kezdek a terhességgel, és a nagyiék gyűlölték a gondolatot is, hogy megtartom a babát. – Sose akartad megk megkeresni eresni apát? – A születésed születésed utáni utáni években dédelgettem olyan álmokat, álmokat, hogy majd magánnyomozót fogadok, vagy valamilyen módon megkeresem, de alig ismertük egymást. És ahogy telt az idő, megpróbáltam valamit a saját álmaimból felépíteni, és évről évre egyre nehezebb volt rágondolni az apádra. Végül nem tettem semmit. Emília kinézett az ablakon, és nagyokat sóhajtott. – Különös Különös volt, hogy hogy akkor akkor bukkan bukkantt fel, amikor amikor elkezdtem elkezdtem találkozgatn találkozgatnii Nándival. – Elmesél Elmeséltétek tétek már a sztoritokat sztoritokat Nándival Nándival.. Apa mit mondott, ondott, amikor amikor megtudta? – Semm Semmit. Anny Annyira ira megdöbbent egdöbbent – mosolygott osolygott a nő. – Lerogyott erogyott egy szék s zékre, re, végiggondolta, amit mondtam, és közölte, hogy elpazarolta a fél életét. – A rohadt életbe, akkor akkor miért nem nem akar látni? Tényleg, miért nem? – Ezt tőle kell hallanod, nem tőlem. tőlem.
Zentai kérdezett még párat az anyjától, inkább technikai részleteket. Hát, ne lesz anyagi gondja a srácnak, az biztos. – Ne várj haza haza – mondt mondtaa végül, végül, amikor amikor elfog el fogyt ytak ak a kérdése kérdései.i. – Megint Megint hová hová mész? mész? – Bárhová – morogt morogta. a. Amikor Zentai becsapta maga mögött az ajtót, immár ketten néztek rám úgy, mint Emília nemrég. Ezt nem hittem el! Mi vagyok én? Bébiszitter? Nándi felállt, odajött hozzám. – Odafigyeln Odafigyelnél él rá? r á? – Te Te tényleg tényleg aggódsz aggódsz érte, igaz? igaz? Nándi bólintott. – Nem ígérek semm semmit – feleltem felel tem –, de megpróbálom megpróbálom.. *** *** Nem válaszoltam senkinek, pedig megállás nélkül csörgött a telóm, és szólt az üzenetjelző. A legtöbben jobbulást kívántak, gondolom, Ákos valami betegséget talált ki, amiért távol maradok. Viszont Lilla és Ákos szemében néhány óra alatt nemkívánatos személy lettem. Hozzászoktam már. Ákos üzenetet küldött, mennyire berágott rám, mert veszítettek. Mivel a múltkor elég nagy pontkülönbséggel nyertünk, ez nem jelentette automatikusan, hogy ugrott az elődöntő, de volt olyan rohadék, hogy nem árulta el, melyik csapatnak van több pontja. Cserébe azzal magyarázta a távollétem, hogy végigfostam a férfivécét, és anyám eljött értem, mintha dedós lennék. Nem érdekelt a háttérsztori. Lilla tudta, hogy egész reggel semmi bajom nem volt, ő azért haragudott meg, mert egyszerűen eltűntem, és csak egy SMS-t írtam, hogy menjen haza nélkülem. Gondolom, aggódott, hogy nem leszek ott az estére szervezett meglepetésbulimon. De akárhogy próbáltam, még este se bírtam magára hagyni ezt az idiótát. – Húzz Húzz már már a francba, születésnapod születésnapod van, te seggfej seggfej – közölte közölte Márk. Márk. Öt sör s ör után. Volt valami vicces abban, hogy elveszítette a kontrollt. Nem szokott piálni, ez egész biztosan megállapítható róla. – Nem ma van a születésnapom születésnapom – jegyezt jegyeztem em meg hidegen hidegen.. – De a buli bulidd igen. igen. Egész Egész héten héten hallgattam hallgattam Lil baromságait baromságait arról, arról , mennyire ennyire
totálteljesenkirályságnakkellmindenneklenni. A vége elégg el éggéé összefolyt, öss zefolyt, maj majdnem dnem fel felröhögtem röhögtem.. Zentai valami spéci helyre jött ki a Duna-partra, nem szoktam erre járni. Szerintem nem normális, ahogy az ivást meg az önsajnálatot erőlteti, és kész. – Ha hazam hazamenn ennél, él, én is leléphet lel éphetnék nék.. – Ahogy Ahogy beszéltem, beszéltem, a lehelete meglátszódott a levegőben. – Nem. Nem. – Oké, Oké, itt maradsz, vágom. vágom. Legurítasz egurítasz még pár sört, van is i s hozzá hozzá tartalékod. tartal ékod. Utána mit tervezel? Reggelre megfagysz, és jöhetnek a hullaszállítók. Felnézett rám, és a legocsmányabb vigyorra húzódott a szája. – Aggódsz Aggódsz értem, értem, Havasi? – Naná. Naná. Minden percben miattad miattad rágom a körmöm körmöm.. Zentai maga elé nézett, de kétlem, hogy a sötéten megcsillanó víztükörben gyönyörködött. – Szombat Szombat van, nem nem?? – kérdezte. kérdezte. – De – feleltem rosszat sejtve, aztán aztán kapcsoltam. kapcsoltam. – Ugye gye nem akarsz odamenni? – Miért ne? – Tényleg Tényleg full full részegen akarsz odaállni az apád elé? – Leszarom Leszarom a véleményét véleményét.. Ő is leszarja. l eszarja. A tiédet is leszarom le szarom.. – Akkor Akkor se mész mész oda. – Nem tudnál tudnál megállítani megállítani – provokált. Számítottam rá, hogy megpróbál nekivágni, de arra nem, hogy felállni is alig bír. Aztán csak elindult. A járda jeges volt, Zentai imbolygott egy sort, aztán megcsúszott a járdaszegélyen. Úgy vágódott el, mint egy krumpliszsák. Fájdal Fáj dalm mas nyögést nyögést hallottam hall ottam.. Ezt nem játszotta meg. – Baszki, Baszki, minden minden oké? oké? – ugrottam ugrottam oda hozzá. hozzá. Segítettem neki felkelni, aztán újra leültettem. A bokáját fogta, próbálta mozgatni. – Semm Semmi bajom baj om.. – Látom Látom.. – Csak megh meghúz úzódott. ódott. – És ha nem? em? A bokaszalag-szakadással bokaszalag-szakadással még órákat lehet gyalogolni, gyalogolni, aztán aztán másnap pofára esel. Azzal egy ideig nem tudsz táncolni.
Ritkán szoktam szoktam részegen balesetet bale setet szenvedni, ezért e zért utána kellett kelle tt néznem néznem,, hova vihetném be ezt a majmot, hogy megnézzék. Nem akart az ambulanciára menni, de haza se bírtam rugdosni, így mégiscsak a doki maradt. Vagy két óráig vesztegeltünk a váróban a kórházszagban, elég sokan voltak még ott rajtunk kívül. Zentait figyeltem, szánalmas látványt nyújtott, ahogy a narancssárga narancssá rga műany műanyag ag széken összerogy öss zerogyva va ült. Ha élvezi a szenvedést, nem állok az útjába. Néha dobtam egy üzenetet Nándinak, hogy megvagyunk, és néztem az órámat. Alapvetően Zentai nem tudta, mit akar. Ha rendesen le akarta volna inni magát, akkor keményebb cuccot választ. Ha az apjával akart volna találkozni, ne hagyja, hogy lebeszéljem. Ha az anyját akarta volna büntetni, akkor nem szól neki előre, hogy eltűnik egy időre. Szar az élet, és fáj neki? Van az úgy. – Régóta Régóta sejtettem, sejtettem, hogy hogy az apám – nyög nyögte te be hirtelen. – A jó francokat francokat sejtetted. – A Crashben Crashben a kidobó mondta, hogy tisztára úgy nézek ki, mint az apá fiatalon. fiatal on. Ismerték Ismerték egymást egymást már akkor akkor is. is . Ebben lehetett valami. – Igazam Igazam van, ug ugye? – kérdezte. kérdezte. – Lehet. ehet. Nekem Nekem is ismerősnek tűnt tűnt,, de nem tudtam tudtam,, hogy hogy a te ocsmány ocsmány képedre emlékeztet. Hajnali kettőkor végeztünk. Lilla nem írt este hét óta új üzenetet, és egyáltalán nem említette a bulit, így kezdtem azt hinni, hogy nem is volt tervben, csak kitaláció az egész. egész. Nem voltam benne biztos, hogy Zentai újabb esés nélkül hazajut, ezért egészen a társasházig kísértem. – Jó lenne, lenne, ha erről nem szólnál szólnál senkinek senkinek – mondta ondta majdnem a normáli normáliss hangján. – Ugy Ugyan an ki ki hinné hinné el? – Na igen. igen. Figyelj Figyelj,, kösz! kösz! – Mit? – Ezt. Ezt. – Nem változott változott semmi, semmi, Zentai. entai. Egy Egy percig perci g se hidd – mondtam ondtam,, aztán aztán hazaindultam.
*** Bármit ígértem is Zentainak, azért Ákosnak és Lillának meg akartam magyarázni, hová tűntem el. Lillának a vasárnapi korrepetáláskor úgy meséltem el, hogy egy barátomnak volt szüksége a segítségemre, és nem utasíthattam vissza. Borzalmasan hangzott, amikor kiejtettem a szót, mert nem igaz. Továbbra se tartottam a barátomnak Zentait. Lilla azt mondta, megbocsát, de az ellenkezőjét láttam rajta. Elmesélte, hogy bulit akart rendezni, de lefújta még a kezdés előtt. Valószínűleg nem tudta meggyőz eggyőzni, ni, hogy sajnálom, saj nálom, mert mert hamara hamarabb bb hazaküldö hazaküldött tt a korrepetál korr epetálásr ásról. ól. Ákos a telefonban dühöngött, mert nem vettem komolyan a meccset. Amikor megkérdeztem, mi baja, hiszen így is továbbjutottunk, kinyomott. A drámatúra kitartott a következő héten is, a suliban alig szóltak hozzám, és feltűnően sok időt töltöttek együtt. Márpedig ha Ákos meg Lilla túl sokat beszélgetn beszél getnek, ek, akkor aggódnom aggódnom kel kell.l. Csütörtökön, a szalagavató előtti utolsó próbánkon Márk odajött hozzám, és megkérdezte, gond van-e. Mondtam, hogy semmi az égvilágon. – Lil Lil teljesen teljes en felszívta felszívta magát magát – ellenk ell enkezet ezett.t. – Beszélhetek Beszélhetek vele. – Értem, Értem, hogy hogy segíteni segíteni akarsz, de ne ne szólj bele. bel e. – Elmondh Elmondhatod atod nekik nekik.. – Állj le, Zentai! Zentai! Nem te okozt okoztad. ad. Péntek délután a „tánctanáraink” jelmezes főpróbát rendeltek el, de renegát módon nem voltam hajlandó bohócruhában megjelenni. Még az osztályfőnök is próbált meggyőzi, de azzal a válasszal, hogy nem, képtelenek voltak bármit is kezdeni. Határozottság kérdése az egész. A próba után mindenki hazament, bár így is hamarabb vissza kellett érnünk a suliba, mint a vendégeknek. Megbeszéltük Lillával, hogy bent találkozunk, mert ha bálról volt szó, mindig a barátnőivel készülődik. Ez valami csajos hagyomány náluk, sose tudtam megfejteni. Reméltem, hogy a szüleim nem fognak elkésni, mert anyának mindig sokáig tart felöltözni bármilyen alkalomra. Szerencsére már egy sötétlila alkalmi ruhában rohangált az emeleten, apa, gyanítom, még ráérősen nézte a sportcsatornát, azt gondolva, hogy elég lesz indulás előtt magára kapnia valamit. Készülődés közben filmet töltöttem le éjszakára, és rádiót hallgattam. Lukas
Grahamnél felnyomtam a hangerőt, mert jó zenéi vannak. Nem az elegáns nadrággal és az élére vasalt inggel van problémám. Sőt, azzal, mondhatni, nem is lett volna bajom. Egyszerűen nem az én világom ez a fajta magamutogatás. Lilla kedvéért mégis kiöltöztem, és még a fehér virágot is beletűztem a zakómba, hátha így kiengesztelhetem. Fontos neki ez az egész keringőzős keringőzős barom bar omság, ság, hát megteszem, megteszem, ami tőlem től em telik. teli k. Apa bekopogott, amikor indulásra készen álltam. Nem kimondottan beszélgettünk mostanában, de ezen a napon mindketten félretettük az egónkat. Amikor végignézett rajtam, elismerően biccentett. – Ez csak öltöny – jegyezt jegyeztem em meg félvál félvállról lról.. – Egy Egy férfi férfi ne féljen férfiként férfiként megjelenni, egjelenni, fiam. – Ez valami univer univerzális zális jó tanács tanács a jövőre? jövőre ? – kérdeztem kérdeztem nevetve. nevetve. Semm Semmi értelme nem volt. Hátrafordult, és kinézett az ajtón, gondolom, anya helyzetét próbálta bemérni, mert lehalkította a hangját. – Nem voltam mindig családapa. csal ádapa. Mielőtt anyádat anyádat megismertem megismertem,, sokat járta olyan klubokba, amiket most az öcsém öcs ém menedzsel. menedzsel. – Ki se néztem néztem belőled belől ed – mondt mondtam am őszintén. őszintén. – Any Anyáddal egy mezei házibuli ázibuliban ban ismerkedtem ismerkedtem meg, de mindig is válogathattam a nők között. – A szerény szerénység ség nem nem erős oldalad, olda lad, igaz? igaz? – piszkáltam piszkáltam.. Úgy Úgy tett, tett, minth minthaa meg se hallotta volna. – Tudod, Tudod, miért miért anyádat anyádat választottam választottam?? – Mert szeretted? szeretted? – Mert ő az egysz egyszerű, erű, csóró srácot sr ácot szerette bennem bennem.. – Hogy Hogy érted? – Háromféle Háromféle nőtípussal nőtípussal találkoztam találkoztam a szórakozóh szórakozóhelyek elyeken, en, és akár tesztn tesztnek is is nevezheted azt, amit most elmesélek, mert a nők számtalanszor levizsgáztak nála ugyanabból. Leegyszerűsítve a legtöbb nőt az öltöny és a nyakkendő vonzotta. Ha így jelentem meg egy bárban vagy egy klubban, nem lehetett levakarni őket magamról, mert ezt a külsőt a pénzzel azonosítják, és az hívja őket. Ha levettem a nyakkendőt és az öltönyt, valamivel kevesebb lány jött oda, hogy hívjam meg egy italra, de panaszra így se volt okom. És tudod, mikor váltam a legkevésbé keresetté? Amikor farmerban és pólóban jártam le táncolni, és csak egy sört
kértem a pultnál. – Hűha. Hűha. – Anyádn Anyádnak ak azon azonban ban mindig mindig is így tetszettem tetszettem.. Még ma is. is . Gondolkodtam, mit is mondhatnék, de nem bővelkedtem a válaszlehetőségekben . – Hát, kösz, kösz, hogy hogy ezt megosztott egosztottad ad velem vele m. Mindenképp Mindenképp elgondolkodtat elgondolkodtató. ó. – Vajon a te Lillád il lád hova tartozik? tartozik? – kérdezte kérdezte ravaszul, és igen, igen, sikerült mindent elrontania ezzel a kérdéssel. – Majd kiderítem – felel feleltem tem hidegen, hidegen, hogy hogy elengedje elengedje a témát. témát. – Anyáddal Anyáddal és az öcsémmel öcsémmel sokat s okat veszekszü veszekszünk nk miattad. Lehet Lehet,, hogy hogy Nándin Nándinak ak van igaza, és azért foglak ennyire szigorúan, mert ugyanezt láttam a szüleimtől. Ha ők nem teszik ugyanezt Nándival és velem, akkor egyikünk sem jut el oda, ahol ma tartunk. Rossz szokás, hogy később azokat a mintákat követjük, amiket a saját szüleinktől láttunk. – Akármit Akármit is csináltál csi náltál fiatalkorodban, fiatalkorodban, én nem nem te vagyok vagyok.. – De nagy nagyon on hasonlítasz hasonlítasz rám, rám, még még ha ha ezt utálod utálod is magadban. agadban. – Akkor Akkor sem te vagyok vagyok – mondtam ondtam el e l újra, hátha átha végre leesik lees ik neki. neki. – Sose hárítottam hárítottam rád a felelősséget felelőss éget a döntéseimért. döntéseimért. Se másra. – Igen, Igen, ez bámulatos bámulatos benned. benned. Próbáltam rájönni, mi történt az apámmal, mert nem bírtam elhinni, hogy valóban elismerően nyilatkozik valamiről, ami én vagyok. – Mivel ma jelképes jel képes napot ünn ünnepelsz epels z – folytatt folytattaa –, az este es te margójára annyit annyit mondanék, ondanék, hogy remélem, azt fogod kezdeni kezdeni az életedde él eteddel,l, amiben tényle ténylegg jó vagy. vagy. Anya végszóra lépett be a szobámba, hogy megnézzen magának. Persze megpuszilgatott, mintha még ötéves kiskölyök lennék, és csinált rólam néhány fotót. A suliba menet végig azon gondolkodtam, hogy kissrác korom óta ne beszélgettem ilyen nyíltan az apámmal, és a tavalyi veszekedések után őszintén meglepett, eglepe tt, hogy bárm bár mit elm el mesélt esé lt nekem nekem magáról magáról.. Persze ugyanolyan manipulatív maradt, hiszen azt reméli, hogy olyasmit csinálok majd az életben, amiben jó vagyok vagy ok . És tudjuk, hogy hogy abban is i s jó j ó vagy va gyok, ok, amiben ő. *** ***
A lányoknak biztosan nagy esemény egy szalagavató bál, de engem továbbra se hatott meg. Az osztályteremben gyülekeztünk, de a csajok még nem érkeztek meg. Csak leültem le ültem a padomba, és é s a telefont tele font nyom nyomkodtam kodtam.. Lilláék együtt jöttek, de előbb Flóra, aztán Gréta, végül Jázmin és utolsónak Lilla lépett be a terembe. Felálltam, a padnak támaszkodtam. Gyönyörű látványt nyújtott a halványlila ruhájában, ami szabadon hagyta a vállát, míg a pörgős szoknya része leért a térdéig. Mosoly táncolt az arcán, ahogy észrevett, majd elismerő pillantással nézett végig rajtam. Igen, bébi, ez vagyok én. én. Lassan, kecsesen sétált oda hozzám, játékosan kellette magát. – Ez igazságtalan igazságtalan – panaszk panaszkodott neki Jázmin. Jázmin. – Vonulni onulni mindig nagyon nagyon tudtál. – Te is tudsz tudsz – szólta le Gréta. – Láttad volna, ahogy ahogy belibegt beli begtél él az aulába ebben a sárga ruhádban. – Libegtem Libegtem?? – Aham Aham.. – Szia! – köszön köszöntt Lilla, il la, és megálltunk egálltunk egym egymással szemben. szemben. Sosem tudtu tudtunk nk sokáig haragudni a másikra, neki se ment. Pontosan tudtam, melyik pillanatban bocsátott bocs átott meg igazán igazán az elmaradt elmarad t bulim mia miatt. tt. Megfogtam a kezét, és gyengéden odébb húztam a lányoktól. – Gyöny Gyönyörű örű vagy vagy! – Köszönöm Köszönöm!! Te Te se panaszkodhat panaszkodhatsz sz így öltönyben. öltönyben. Apa ostoba története jutott az eszembe, amivel bogarat ültetett a fülembe. Nem is értettem, mi ütött belém, de mire végiggondoltam volna, már ki is mondtam: – Szívesebben jöttem volna egy szál pólóban. Nem jön be ez a puccparádé puccparádé.. – Igen, Igen, már szeptemberben szeptemberben rájöttem ráj öttem,, amikor amikor közölted, közölted, hogy hogy ne keringőzöl. – Mert tényleg tényleg utálom. tálom. – Ebben a témában témában nem fogunk fogunk egyetérten egyetérteni,i, mert imádok jelm jel mezbe és báli ruhába bújni. De felőlem átöltözhetsz. – Egy Egy szakadt szakadt gyerekk gyerekkel el bizt bi ztosan osan nem nem keringőzn keringőznél. él. – Dehogy Dehogynem nem.. Veled Veled bárhog bá rhogyan yan.. Elvigyorodtam a válasz hallatán. Apa boldog lehet, mert Lilla átment a
tesztjén, aminek amúgy semmi értelme. Nemcsak a megfelelő, de a tökéletes lányt választottam. Ezt amúgy a hülye teszt nélkül is tudtam. Lilla készségesen hagyta, hogy a karomba zárjam, és közel húzzam magamhoz egy csókra. Amikor ismét bocsánatot kértem tőle a születésnapi bulim miatt, csak legy le gyintett, intett, hogy maj majdd bepótol b epótoljuk. juk. Hamarosan csatlakoztak a többiek, de valahogy senki se tudta elengedni magát. Túl akartak lenni a táncon, de először a szalagtűzésen kellett túlesni, majd utána kezdődhettek az előadások. Elég hosszú műsor lesz ahhoz képest, hogy negyvennyolc diákról van csak szó. Három osztálykeringő és négy osztálytánc, mert a C-s fiúk és lányok külön tánccal készültek, plusz lesz egy záró keringő, amit a tánctagozatosok adnak elő. A táncosok kiélhetik magukat, mi, földi halandók pedig fohászkodtunk, hogy legy le gyen en vége. Amikor elérkezett az idő, bevonultunk a tornaterembe, ahová addigra már beültek a vendégek. A szüleim valahol a terem széléről figyeltek, de nem most volt itt az ideje, hogy meg akarjam találni őket. Az igazgató megnyitotta az estét a beszéddel, majd túlestünk az első fontosabb műsorszámon, a szalagtűzésen. A tizenegyedikes, félénk lány bénázott egy kicsit, mire feltűzte a kék szalagot a ruhámra. Hiába biztattam már a próbán is, szegény alig boldogult. Aztán a szülőkkel fotózkodtunk, és a vendégek még mindig azt suttogták körülöttem, milyen szépen feldíszítették a tornatermet. Nem értettem hozzá, hogy megítéljem. Mindenhol masnik, díszek, virágok, vásznak fehér és arany színekben. Egyszer csak leléptünk, és nekiálltunk felvenni a jelmezeinket, a frakkot és az esküvői ruh r uhát. át. – Készen állsz? áll sz? – kérdezte kérdezte Lil Lilla la mosolyogva, mosolyogva, amikor amikor végeztek végeztek.. Hogy lehet készen állni arra, amikor a csajod a legjobb táncos az osztályból, neked pedig azért kell az első sorba állni, mert kimondottan veled akar keringőzni? Mintha vérző sebbel dobtak volna a cápák közé. – Készen állok áll ok – felel feleltem tem nagy nagyképűen. képűen. – Hazug Hazug – mondt mondta, a, majd majd megpusz megpuszil ilta ta az arcomat. arcomat. Talán egyetlen meccsen se izzadtam le ilyen gyorsan az idegességtől. Eleve tré a zene, nem azért, mert klasszikus, hanem mert keringőzni kell rá. Másrészt mindenki tiszta ideg, hogy elrontja a lépéseket, kiesik a ritmusból, és beég a
közönség előtt. Ahogy megálltunk a tesiterem folyosóján, arra várva, hogy A-sok lévén megnyissuk a bált, úgy néztünk ki, mint egy esküvői menet, ahol mindenki házasodik. A csajokon csupa csipke és fodor, amire ha véletlenül rálépsz, először visítanak, majd ordítanak, aztán röpke három másodperc alatt te leszel az antikrisztus, és még azzal is fenyegetőznek, hogy neked kell kifizetni a foglalót, ha levonják a ruhakölcsönzőben a sérülés miatt. Ha ennek tudatában még vagy annyira bátor, hogy közlöd velük, mennyire nem tudsz azonosulni a ruhaproblémájuk ruhaprobl émájukkal, kal, akkor akkor érzéketlen bunkónak bunkónak is elkön el könyvelnek. yvelnek. Szerencsére megúsztam a visítást, amikor ráléptem Lilla hófehér báli ruhájának a szélére, de azért a szúrós tekintetet megkaptam. Gréta aggódott a legjobban, ő totál beparáztatta Ákost, szegény srác alig mert hozzáérni a barátnőjéhez. Olyan óvatosan fogta Gréta derekát, mintha a lány porcelánból lenne, közben meg a ruhára vigyázott. És ahog a hogyy lenni szokott, valami val ami nem stimmelt. stimmelt. Szokás Szokás szerint szeri nt a hangosítás hangosítás.. Várnunk kellett. Mögöttem Flóra és Zentai álltak, és elég egyoldalú beszélgetést folytattak. – Az indításnál figy figyelj – mondt mondtaa Zent Zentai ai Flórának Fl órának.. – Az nehez nehezen en megy megy.. – Oké. Oké. – Onnan Onnantól tól rendben lesz. – Oké. Oké. Lilla hátrafordult hozzájuk, és egy utolsó tanáccsal látta el őket. – Nem szeretnék szeretnék beleszólni vagy ilyesmi, ilyesmi, de ne felejtsetek felej tsetek el mosolyogni osolyogni és elbűvölni a közönséget. Mindketten úgy álltok itt, mintha foghúzásról jönnétek. – Vajon Vajon miér miért? t? – csattant csattant fel Flóra. – A legjobb barátnőm vagy, vagy, de most akkor akkor sem érdekel. Mosolyogjatok Mosolyogjatok és kész! Nem láthatja a közönség, hogy problémátok van egymással, mert nem azért öttek el. És következett a harmadik, immár sértődött oké válaszképp. Mivel a lányok Lillát tolták előtérbe, hogy rá figyeljenek a vendégek, neke is át kellett gondolnom, mi az, ami nehezen megy. Nem is tudom, hogy éltem túl. Mintha órák teltek volna el onnantól, hogy beléptünk a terembe, elkezdtünk táncolni, néhányszor megforgattam Lillát, majd meghajoltunk.
Villanásokra emlékszem. Rohadtul koncentráltam, és talán háromszor, ha ránéztem a többiekre. Mindent összevetve remek tapasztalatokat szereztem. Nem akarok többé keringőzni nagyközönség előtt. Bármit, csak ezt nem. Lehet, hogy Lilla el van ájulva attól, milyen jó táncos lehetnék, de akkor sem. Soha. Amikor ezt utólag megemlítettem Táncoslánynak, csak nevetett. – Na ezért nem nem voltam hajlandó beszállni a csapatba a Bénák Bajnokságán Bajnokságán.. – Ez borzalmas. borzalmas. Hogy Hogy lehet lehet ezt megszokn egszokni? i? – Te Te hogy hogy tudsz tudsz több száz ember ember elé el é kimenn kimennii és irányítani irányítani egy csapatot? – Ahhoz Ahhoz valamenny valamennyire ire értek. És csak a döntőn döntőn szoktak szoktak több százan százan lenni. lenni. – Ami Ami most vasárnap lesz. Mindenk Mindenkii abban bízik, hogy hogy nem csak „valamen „val amenny nyir ire” e” fogsz fogsz érteni ér teni hozzá. hozzá. Azt én is reméltem r eméltem.. A többség csak a bál végére oldódott fel, amikor túlestünk az osztálytáncon is. Vagy talán pont ez az utolsó közös előadás segített. A próbákon a keringő miatti feszültséget rendszeresen az osztálytáncra való gyakorlással vezettük le, mert hülyülhettünk és kiélhettük magunkat. Itt is elsöprő sikert arattunk. A téma az akciófilmek világa lett. Tény, hogy az elején ellőttük a sablonos Men is Black es es poént, hogy napszemüvegben meg fekete öltönyben lazán rángatózunk, de csak Tomi miatt, aki mindenáron szörnyruhát akart húzni, mint a klipben. Aztán átkötöttük a rövid sötét zsaruk jelenetet a James Bond-filmekhez, ha már úgyis öltönyben feszítettünk. Lilla megtervezett egy koreográfiát, ami a James Bondfilmek főcímének hangulatára emlékeztetett, és míg a lányok táncoltak, mi fiúk néhány akciójelenettel színesítettük a műsort. Halj A Halj meg máskort vette vette alapul, és Madonna főcímdala lett a zene, ezért az egész aköré épült, ahogy Bondot kínozzák. Többen is eljátszott el játszottuk uk a csapdába cs apdába esett e sett kémet, kémet, és a rosszfiú ro sszfiú szerepből szerepből is akadt pár, pár, miközben a lányok körülöttünk táncoltak. Benne volt a pakliban, hogy kicsit sok lesz egy szalagavató bálon a téma, de direkt le akartuk hengerelni a vendégeket azzal, hogy egy egy poénos jele j elenetből netből kemény kemény akciófilm akciófil met varázsol va rázsolun unk. k. Nem is táncoltunk, inkább színészkedtünk. Azért bírtuk annyira. Még Ákos is feloldódott arra a néhány percre, amíg a színpadon szórakoztunk, pedig ő viselte a legnehezebben az egész szalagavatós felhajtást. Nemcsak Gréta paráztatta a ruhával, de teljes létszámban megjelent a családja is, akikkel foglalkoznia kellett. Ott volt az anyja, aki nem nevelhette a mentális
betegsége miatt, és az öccse, aki kamasz, azaz beszámíthatatlan. Az apja, akinek nemcsak osztrák állampolgársága van a magyar mellett, hanem egy másik családja is Bécsben. Végül a nagynénje, akire átruházták a gyámságot, mert így a fiúk az anyjuk közelében maradhattak. Gréta családja sokat beszélgetett Ákos anyukájával, végül én is odamentem. Amennyire tudtam, Flórának, Lillának meg nekem vannak csak együtt a szüleink. Jázmin és Kristóf szülei elváltak, Grétának meghalt a papája, Zentainak meg épp a minap tudhattam meg mindent a családjáról. Többet is, mint amennyire kíváncsi voltam. És ha már Zentai, mindig akkor bukkan fel, amikor nem számítok rá. Épp levegőztem, amikor kirohant a tesiteremből, átvágott az udvaron, és elveszett a főépületben. Kábé öt perc múlva már vissza is jött, és megállt előttem. – Ezt nem hiszem el. Volt Volt pofája eljönn el jönni.i. – Apádnak? Apádnak? – kérdeztem kérdeztem.. – Ja, itt i tt volt végig. végig. – Mikor tervezed, tervezed, hogy hogy beszélsz beszélsz vele? Itt a karácsony. karácsony. A nagy nagy összeborulások összeborulások ideje. Úgy nézett rám, mint aki kész megütni is, ha nem kussolok el. – Bocs, magas magas labda volt. vol t. – Még láttam, láttam, ahogy ahogy beszáll beszáll a kocsijába. kocsijába . Szeretem azt a kocsit. kocsit. – Nekem Nekem is bejön. be jön. Még egy indok, indok, hogy hogy összehaverk összehaverkodj odj vele. vel e. – Nem érdekel a pénze. – Ahogy Ahogy érzed. Végszónak szántam, hogy kopjon le, mert nem bírjuk egymást annyira, hogy sokáig csevegjünk. Zentai értett a szóból, és bement végre. Lilla, aki télikabátban indult a keresésemre, azért mindent látott. – Mostanában Mostanában tény tényleg szoktatok szoktatok beszélgetni beszélgetni Márkk Márkkal? – bökött bökött a befelé haladó Zentai után. – Mi történt? – Van Van közös közös témánk témánk.. Enny Ennyi. – Amúg Amúgyy Ákos keres, beszélni akar veled a döntőről. döntőről. Azt Azt hiszem. hiszem. De lehet, hogy csak kivan idegileg, és magára akarja hagyni a szüleit. Mire visszamentem, elég hangulatos diszkó jött össze, így nem lett valami nagy megbeszélés, Ákos csak meg akarta nyugtatni a lelkét. – Azért Azért vasárnap vasár nap szám számíthat íthatok ok rád?
– Ne cseszegess, ott leszek. leszek. Ki nem hagyn hagynám ám.. A bronzmeccset és a döntőt egy napra szokták tenni, ami ezúttal a téli szünet előtti hétvégére esett. Néha azon gondolkodom, hogy párhuzamosan hány hasonló bajnokság zajlik Budapesten vagy országosan, és mi mindig csak az egyik helyire nevezünk be. Az edző szerint akár vidékre is mehetnénk, de a jogi dolgok, a diákszervezetekben való tagság bekorlátoz minket. – Rendben Rendben – bólintott Ákos. Ákos. – És hogy hogy tudd, tudd, csak azért magyaráztalak agyaráztalak ki, mert sosem kérsz segítséget. – Mert többny többnyire nem kell. Ez kivétele kivételess eset volt. vol t. – Nem kell minden mindentt egyedü egyedüll megoldanod. megoldanod. Arra vannak vannak a barátok. barátok. – De ha ha egyszer egyszer megy megy egyedül egyedül is. – Látom Látom,, nem ment át az üzen üzenet. et. Karon ragadta az épp akkor odaérkező barátnőjét, és a szemét forgatva odébb ment. Mi nem jött át? Úgy döntöttem, Ákos barátom rejtélyes mondanivalója legyen a legnagyobb bajom. *** *** A döntő reggelén Lilla bevette magát a konyhánkba, és reggelit készített nekem. Nem spórolta ki belőle a kalóriát, és a kedvencemet rakta össze. Tükörtojás, sült baconszalonn baconszalonna, a, virsl vi rsli,i, kétszersült, tejeskávé és egy almás pite. Szavam Szavam se lehet l ehet.. Le se akadt a mobilomról, amin Ákossal viberezett. Ákos nyilván enge keresett, de Lilla felajánlotta, hogy tolmácsolja a válaszaimat a kérdéseire, miközben betolom azt a kétezer kalóriát. – Totál rástresszelt rástres szelt erre a napra – mondta, ondta, de nem nézett nézett fel a telóból. – Mindig nehezen viseli, ha egyszerre több meccset kell játszania. – Igen, Igen, látom. látom. Azért Azért egyél, egyél, hogy hogy legalább legalább egy e gyikőtök ikőtök jó erőben er őben legyen. legyen. Közben azért elővette a saját mobilját is, így egyszerre két telefont bűvölt. Az új hátlapi tokjáról egy fekete macska figyelte, ahogy reggelizem. Üzenetírás közben csak úgy félvállról megkérdezte: – Tervezel valamit szilveszterre? A múltkor is Márkot Márkot választ válas ztottad ottad helyettünk. Lenyeltem a falatot, és kibírtam, hogy ne javítsam ki. – Még nincs nincs programom. programom.
– Az jó. A többiek azt mondták, ondták, nem számít számít a voksod, de szavazásra szavazásra bocsátottuk bocs átottuk,, hogy sima buli vagy házibuli házibuli legyen. legyen. Felpill Felpi llant antott ott a pötyögésből, pötyögésből, várta vár ta a válaszom vál aszom.. – Most mondt mondtad, ad, hogy hogy nem nem számít számít a voksom. voksom. – Engem Engem azért érdekel. – Házibuli. Házibuli. – Remek. Remek. Akk Akkor or hét az egy ellen ell en nyert nyert a házibu házibuli li.. – Ki van ellene? – Kristóf, mert mert Jázminn Jázminnál ál tartanánk tartanánk. – És? – Nem tudom – mondta ondta tanácstalanul. tanácstalanul. – Elvileg Elvil eg kibékü kibékültek, és Jázmin Jázmin ne haragszik már a múltkori miatt, de valami nem működik köztük. Most ne ezzel foglalkozz. Meg kell nyerned egy döntőt. – Az csoda lenn l enne, e, ha elsők lennénk lennénk.. Még nem sikerült soha. soha. – Tudod, Tudod, csak hinn hinned ed kell – felelte, felel te, és puszit puszit nyom nyomott ott a szám számra. ra. *** *** Anya kocsival vitt el a pesti gimibe, és ahogy szoktunk, elkanyarodtunk Ákosért. Amikor odaértünk a suliba, először bepillantottam a tornaterembe, ami majdne zsúfolásig megtelt. Rengetegen eljöttek, jó nagy zajjal is jártak. Négy csapat, vagyis négy középiskola készült megküzdeni egymással, és ebből két sulinak elég sok tanulója volt, így akadt szurkoló bőven. Mégis inkább ezt választanám, mint a szalagavatót. Az ellenfeleket régről ismertük, és előfordult, hogy egy-két személyi változás állt be a csapatban, de az erősségeik és a gyengéik javarészt ugyanazok maradtak. Dani, a C-ből még az első meccs előtt odajött hozzám. A pályán forrófejű és kapkodós, a gyorsaság az erőssége, de a tettei néha nem tudják követni az elgondolásait. Hátranézett a többi, fekete mezbe bújt csapattársunkra, aztán vissza rám. – Szerinted Szerinted ott lesz a kupa kupa a karács karácsony onyfa fa alatt? – Felejtsd Felej tsd el – feleltem kemény keményen. en. Természetesen ermészetesen a többiek is figyeltek figyeltek.. Tizenegy srác állt mögöttem, tele várakozással és harci kedvvel. Ez a mostani egyike volt a legfontosabb pillanatoknak, amit négy év alatt éltem át ezzel a csapattal.
– Nagy Nagy tétben fogadnék fogadnék rá, hogy ha ha meglesz a kupa, Ákos karácsonyfája karácsonyfája alá kerül, kerül, tőle kell elvenned. elvenned. Dani és Ákos is felnevetett. – Szerinted Szerinted van esélyünk esélyünk?? Szembenéztem velük, a tekintetem átsiklott a sárga számokon a mez elején, és próbáltam felidézni az arcokat, amikor kilencedikben először játszottunk együtt. – Renget Rengeteget eget tanultun tanultunkk azóta, azóta, hogy együt együttt játszunk játszunk.. Évről évre egyre egyre jobbak vagyunk, naná, hogy van esélyünk. Szétrúgjuk a seggüket. Az elődöntőn keményen megküzdöttünk ezért. Az ellenfél olyan erővel átszott végig, mint egy tehervonat, és majdnem a földbe is döngölt minket. A srácok a meccs közepén elkezdtek fáradni, az utolsó szünetben rá kellett erősítenem a taktikánkra, mert csak úgy tudtuk legyőzni őket, hogy elővettük a leggyilkosabb formációkat. Kevésen múlt, de mi jutottunk be a döntőbe. Míg a bronzmeccset néztem, a stratégián gondolkoztam, hiszen a legjobb ötleteinket elpazaroltuk az elődöntőn. Az volt a gond, hogy az ijedségre és fáradtságra nincs stratégia. Mindenkit meglepett, mennyi energiát kellett beletenni az elődöntőbe, és kétséges, hogy maradt-e elég erőtartaléka a csapatnak. Az edző persze kidolgozott egy működőképes tervet embercserékkel, ami az erősségeinkre épített, kérdés, hogy elég lesz-e. Sajnos nem bizonyult annak. Veszítettünk a döntőben. Nem arról volt szó, hogy nem küzdöttünk, vagy nem szedtük össze magunkat, egyszerűen az ellenfél jobban játszott. Néha megtörténik az ilyesmi. Dani viselte a legrosszabbul, pedig általában ez Ákos tiszte, ő éli meg a legintenz legintenzívebben ívebben a csalódást. csalódá st. – Ott a tavaszi szezon szezon – mondtam ondtam a meccs végén nekik. nekik. – És másodikok lettünk, ezt ne felejtsük el. – De hány hányadjár adjáraa bukjuk bukjuk el az első els ő helyet? helyet? – jegyezt jegyeztee meg meg Dani. Dani. – Szerinted Szerinted hány hány csapat van hány hányféle sportágban, sportágban, akik sokkal sokkal több szezon szezontt elbuknak? Vannak szerencsétlen idények, és vannak sportolók, akik egész életükben nem foghatják meg a győzelmi kupát. Attól profik, hogy a vereségek ellenére ell enére a követk következő szezonban szezonban is csatasorba álln áll nak. – De mi mi nem vagyun vagyunkk profik. profik. – Ez igaz, igaz, viszont viszont semm semmi se akadályoz meg benn benne, hogy hogy úg úgy állj hozzá, hozzá, minth minthaa az lennél.
Láthatóan elgondolkodtak a szavaimon. Továbbra is kedvetlenül, de azért nem teljesen elkeseredve mentünk haza. Majd a karácsony elfeledteti velük ezt az vereséget veresé get,, és a téli szünet szünet után után újult újult erővel jönnek jönnek vissza a suliba. *** *** A karácsony kivételesen nyugisan telt. A családomból senki nem gyilkolt le senkit, csak szolid cseszegetések zajlottak anya és apa, a nagyi és anya, apa és Nándi meg apa és köztem. Tényleg csak a szokásos. Az anyámnak nagyon fontosak a hagyományok, ami ebben az időszakban extrán előjön. A lakás minden helyiségében muszáj látszódnia, hogy karácsony van. A konyhapulton nem lehetnek normális gyümölcsök, helyette szegfűszeggel kipreparált narancsokat kellett egy tálba halmozni. A terítőt karácsonyi mintásra cserélte, az ablakba díszvilágítás kellett, amit persze mi szerelhettünk fel apával. A dohányzóasztalra fenyődísz és masnival átkötött fahéjdarabok kerültek. Anyám nem tartotta mindezt túlzásnak. Csodáltam, hogy a fa nem szakad meg a ráaggatott díszektől és mézeskalácsoktól. Apa meg én a kevesebb több elvet valljuk, de megtanultuk, hogy ebben a témában nem vitatkozunk anyával. Lilláék leléptek a rokonokhoz, náluk minden évben sorsot húznak, hogy hol karácsonyozzon a család, és idén Budapest elvesztette a csatát. Huszonharmadikán még átmentem hozzá, mert szenteste napján utaztak. Náluk kevésbé érződött a kényszerűség a díszítésben, ellenben az amerikai konyha miatt az egész alsó szintet süteményillat töltötte be. Lilla csókkal és öleléssel üdvözölt, Moneypenny pedig egész szerenádot adott nekem, amikor felmentünk Lilla szobájába. A pióca nem akart leakadni rólam, befészkelte magát az ölembe, és megállás nélkül nélkül dorom dor ombol boltt meg meg dörgölőzött. dörgöl őzött. – Tudja, Tudja, hogy hogy szereted – mondt mondtaa Lilla vig vi gyorogva. yorogva. – A rabszolgájának tekint. tekint. – Naná. Naná. Átlag macsek. macsek. – Fogyott? Fogyott? – Igen, Igen, végre. Nagyon Nagyon lassan lass an visszavet viss zavettem tem a kajaadagjából, körülbel körülbelül ül grammonként, hogy ne sejtse meg. Hónapokba telt, és lám, már nem is olyan kövér. A szürke csíkos szőrgolyó felkapta a fejét, és a gazdájára bámult. Szerinte
minden szót értett. Kis ideig még fixírozta Lillát, majd elkezdett összevissza tekeredni az ölemben, hogy megtalálja a legkényelmesebb pózt. – Nem is hiányoltad hiányoltad a születésnapi születésnapi meglepetésede meglepetésedett – mondt mondtaa Lilla hirtelen. hirtele n. A kezem megállt a simogatásban, de Moneypenny ezt sem bánta. – Tudod, Tudod, hogy hogy nem várom el az ajándékot. ajándékot. – Igen, Igen, már hozzász hozzászokt oktam am.. Ez Eztt valahogy valahogy mindig furcsál furcsálltam ltam,, mert te olyan gondosan ki szoktad választani mások ajándékát. Miért esik nehezedre elfogadni? – Nem esik nehezem nehezemre. re. Ekkor előkotort egy hatalmas dísztáskát, és a kezembe nyomta. Felvontam a szemöldököm, amikor megláttam az ajándéktáskán a vasemberes rajzokat. Lilla nem magyarázta meg, miért a gyerekboltban vett csomagolóanyagot, és bármennyire bírom is Vasembert, azért reméltem, hogy a benne lévő táskán ne találok majd hasonló mintákat. Mert az elejétől láttam, hogy egy hátitáska vagy sporttáska lehet a csomagban. A dög nem mászott ki az ölemből, amikor alaposabban megnéztem, mit rejt a tasak. Sporttáska. Oké. Jó márka, strapabíró, és a jelenlegi tényleg mindjárt szétmegy. – Tetszik Tetszik – mondt mondtam am.. – Örülök Örülök – felelte mosolyogva. osolyogva. Szeret másoknak ásoknak örömet okozni, okozni, ily il yenkor enkor annyira annyira boldog, boldog, mint egy betépett tün tündér dérkirál királylány ylány.. – Ez a születésnapi születésnapi ajándékom ajándékom vagy a karácsonyi? karácsonyi? – kérdeztem kérdeztem,, hiszen ő kezdte el pedzegetni a témát. – Ez a karácso karácsonnyi. – Akkor Akkor hol hol a szü s zületésnapi? letésnapi? A kérd kérdés és annyira annyira zavarba hozta, hozta, hogy hogy dadogni kezdett. – Hát… ööö… izé… azt a buli bulidd után akartam odaadni. oda adni. Mert az oda illett ill ett volna, most így nem tudom átadni. Édes volt, amikor így összevissza makogott, de ezzel csak felpiszkálta a kíváncsiságomat. – Mi volt az? – Oda fogom fogom adni, tény tényleg, de… ööö… most most nem megy. egy. – Miért? – Jaj, Krisztián, ne már! Kérlek, legyél legyél türel türelm mes – mondta, ondta, és közben közben egyfolytában a padlót bámulta.
– Nem leszek türelmes türelmes – feleltem, és nem törődve azz azzal, al, hogy a macska sértődötten veszi tudomásul, hogy majdnem pofára esett, elindultam felé. Lilla hátrálni kezdett a szobájában, de a csukott ajtó megállította. Megtámaszkodtam a feje mellett a falon, és szabály szerint bekerítettem. – Mesélj, Mesélj , szépségem – kértem jókedvűen. jókedvűen. – Mil Milyyen cikis dolgot titkolsz? titkolsz? – Miből gondolod, gondolod, hogy hogy ciki? ciki? Rá volt írva az arcára, abból, de ha ezt kimondom, még jobban zavarba hozom. Cirógatni kezdtem a bőrét, és megcsókoltam a nyakát, amitől kezdett elgyengülni. – Ez nem nem fair. Így Így akarsz akarsz kifagg kifaggatn atnii – nyögt nyögte. e. Szabálytalanu Szabálytalanull vette a levegőt leve gőt,, a pulzusa már biztosan az egekben járt. – Termész Természetesen etesen – felel feleltem tem.. Ekkor eltolt magától. – Nem, Nem, nem. nem. Türelmet Türelmet fogsz fogsz tanuln tanulnii – közölte közölte kemény kemény hang hangon. Kikerült, és mintha mi sem történt volna, törökülésben visszaült az ágyra. Nagyon kínos dologról lehetett szó, ha mindent megtett, hogy ne kelljen előállnia vele. – Előttem nem kell titkolóznod. titkolóznod. – Már nem vagyok vagyok egészen egészen biztos benne, benne, hogy jó ötlet volt. Igazából Igazából szánalmas, hülye picsának érzem magam – lehajtotta a fejét, és a hosszú, vörös tincsek elfedték az arcát. – Fogalmam Fogalmam sincs, honnan onnan szedsz ilyen il yeneket eket,, de biztosan nincs értelme. Szerintem essünk túl rajta – javasoltam sóhajtva. – Könnyebb lesz. Akármi az, nem kell szégyel szégyellned lned magad. Még mindig mindig a bokáját nézte, nézte, nem emelte emelte fel a tekintetét. – Na, jó, de fordulj el, e l, és a szemed szemed is csukd csukd be. Egyszerűbb volt azt tenni, amire kért, mint leállni vitatkozni. Azért a füle remekül működött. A szekrényben kotorászott, majd nejlonszatyor zörgését hallottam. Aztán… hát… nem akartam elhinni, hogy azt hallom, amit. Ruha súrlódására tippeltem, mintha öltözködne. Meglepően sokáig tartott. Aztán léptek zaja következett. Az ajtó melletti villanykapcsoló kattant egyet, majd a kulcs elfordult a zárban. Érdekes, mert a szülei munkahelyi vacsorára mentek. Egy üres házban, miért
zárja be az ajtót? Megint hallottam a puha lépteket, talán átvágott a szőnyegen. Újabb villanykapcsoló kattant, ezúttal az ágy mellett. Mihez Mihe z kell kel l hangulatvi hangul atvilágí lágítás? tás? – Akármit Akármit is akarsz majd mondani, ondani, ne bánts bánts meg vele. Most nem bírná elviselni. – Nagyon félősnek tűnt a hangja, esküszöm nem értettem semmit. – Megígérem Megígérem – mon mondtam dtam.. – Akkor Akkor megf megfordulhat ordulhatsz. sz. Megtettem, és amikor kinyitottam a szemem, jó ideig elfelejtettem pislogni. Basszus, ilyen szexit még sose láttam. Csak reméltem, hogy fogok. Mármint élőben. Jól tippeltem, tényleg öltözködött, nem is akármibe. Vajon elkérték a személyijét, amikor ezt a cuccot megvette? Nagyon brutál volt. Lilla elnevette magát. – Azt Azt hiszem hiszem,, elfelejtetted elfele jtetted becsukni becsukni a szád. Oké, szó szerint leesett az állam, és ettől én vörösödtem el. Basszus, én ne szoktam elvörösödni. De ez… úristen ez a cucc… Zavaromban azt sem tudtam, van-e külön neve ennek a fehérneműnek. Annyi biztos, nem fértem el miatta a gatyámban. Onnan indul, hogy fekete volt. A felsőrész anyaga átlátszó, a melltartója csipkés, és a közepére egy apró, vörös masnit raktak, amiből két hosszú, vörös csík kígyózot kígyózottt le a lapos l apos hasáig, sőt, még lejjebb. lejje bb. A kisnadrág fazonú bugyi is csipkés volt, és ha ez nem lett volna elég, magas sarkút húzott hozzá, valamelyik tánccipőjét, tök mindegy. A lényeg, hogy őrületesen őrüle tesen dögös látvány lá tványtt nyújtott. nyújtott. Lilla félénksége eltűnt, ahogy mosolyra húzódott a szája. – És még még féltem féltem,, hogy hogy hü hülyét csinálok magam magamból ból ezzel. Meglepett a nő. Amióta megláttam ebben a csipkecsodában, átfutott a fejemen minden, amit valaha gondoltam róla, hogy hányszor és hogyan leszünk együtt. – Nem kell kellett ett voln vol na aggódnom aggódnom,, hogy tetszik tetszik-e, -e, igaz? igaz? – kérdezte, és közelebb közelebb sétált. A hosszú lábai vonzották a szemem, gondolatban a falhoz löktem és… Lilla megérintette az arcomat, és az államnál fogva felemelte a fejem, Hogy a szemébe nézzek. Ezúttal nehezen ment, hiszen mindent elkövetett, hogy délebbi
tájakra figyeljek. – Mi az? Mit Mit kérdeztél? kérdeztél? – Nem lényeg lényeg – felel felelte te nevetve, nevetve, aztán egy lassú lass ú mozdu mozdulattal lattal az ölembe ült. ült. Éreztem, hogy pillanatokon belül nagy bajban leszek. Az önuralmam ezúttal lelépett. Ez most más volt, mint eddig bármikor. Mint eddig bárkivel. A vörös tincsek a mellére hullottak, és közelebb húztam magamhoz ezt a feszes, csupa izom testet. Nem a számat számat csókolta, cs ókolta, hanem hanem az államat, áll amat, és közben közben a keze sem s em tétlenkedett. tétlenkedett. És a baj megtörtént, amint az ujjai a nadrággombhoz értek. Felny Fel nyögtem ögtem,, eldo e ldobtam btam az agyam. agyam. Nem tudtam tudtam irány ir ányítani ítani a testem tes tem reakcióját. reakciój át. – Hoppá! – Bár szinte szinte suttog suttogott, ott, azért hallottam all ottam a hangját. angját. Amikor Amikor már levegőt is tudtam venni, ránéztem. A döbbenetet látva az arcán, elszégyellte magam. Nem voltam túl büszke rá, hogy ilyen gyorsan elmentem. – Nem volt még még ilyen – magy magyarázk arázkodtam odtam csendesen. – Nem is tudom, tudom, mit mit mondjak mondjak.. Ez hízelgő. hízelgő. Szinte Szinte alig értem hozzád. hozzád. Hát, ettől nem lett le tt jobb. jobb . Most mehetek mehetek úgy úgy haza, mint mint azok a lúzerek, lúzer ek, akik a barátnőjük egyetlen érintésétől elszállnak. Mert hát pontosan ez történt. – Nem terveztem terveztem,, hogy hogy ilyen könny könnyűű dolgom dolgom lesz – nevetett. nevetett. Ettől Ettől sem s em lett jobb. – Boldog szüli szülinnapot – mondta ondta és megcsókolt. egcsókolt. Ahogy Ahogy csinálta, csi nálta, attól kedve támadt támadt újra újra csatába állni. ál lni. – Ink Inkább boldog karácsonyt karácsonyt – mondt mondtam am.. Ki tudja, mi lett volna belőle, ha nem halljuk meg a ház elé parkoló autó zúgását és az ajtócsapódásokat. – Ha a szülei szüleim m meglátnak eglátnak ebben a cuccban, cuccban, tuti tuti kikészülnek ikészülnek a látványtól látványtól – mondta Lilla idegesen. – Lehet, hogy engedékenyek, de ilyen szintű részleteket nem kell látniuk. Gyorsan vetkőzni kezdett, de képtelen voltam betelni a látvánnyal. Eddig arra se volt hajlandó, hogy teljesen meztelenül, lámpafényben mutatkozzon előttem. Most viszont lazán ledobta a felsőrészt, és felhúzott egy agyonmosott, szürke, micimackós ic imackós pólót. pól ót. A csipkebug csi pkebugyit yit magán magán hagy hagyta, ta, és é s bel b elebújt ebújt egy edzőnadrágba. Így sem kívántam kevésbé. Odarohant az ajtóhoz, kinyitotta, majd lekiáltott a szüleinek. Teljesen nyugodt
hangon, mintha semmit se csináltunk, csak karácsonyi ajándékokat bontogattunk volna. Egy zsebkendővel gyorsan rendbe raktam magam odalent. Rohadt hamar haza kellett mennem, mert nem maradhattam náluk ilyen gondolatokkal a fejemben. Előkotortam a kabátzsebemből Lilla ajándékát, és mire a szülei felértek, hogy megpróbáljanak rajtakapni minket valamin, én nyugodtan ültem a fotelban, Lilla pedig az új medáljának keresett láncot. – Szervusz, Szervusz, fiam – szólított meg meg Lill Lillaa apja. apja . Kezet ráztunk, és boldog karácsonyt kívántam nekik. Megcsókoltam Lillát, felmarkoltam a dísztáskát a benne lapuló ajándékkal, és elköszöntem. A szülei tényleg nem voltak hülyék, gyanakodva nézték, ahogy összem öss zemosol osolyg ygun unkk Lil Lillá lával val,, de d e nem szóltak egy szót szót sem se m.
6. FEJ FEJEZET EZET JANUÁR, AMIKOR ELÁGAZNAK AZ ÚTJAINK Krisztián Kriszt ián Nem úsztam meg a telet hólapátolás nélkül. Január elsején, amikor óriási pelyhekben elkezdett szakadni az a szemét, apa megkért, hogy takarítsam el a árdáról a havat. A Jázminnál tartott szilveszteri buliról délelőtt estünk haza Lillával, és csak arra vágytam, hogy végigszunyáljam a napot. Azonban anya tett róla, hogy felébredjek. Három körül nekiállt takarítani, és maximum hangerőn nyomatta a porszívózást. Aztán amikor álmosan és dühösen bevágtam a szobaajtót maga után, ártatlanul közölte, hogy nem akart felébreszteni. Na, persze. Sötétedéskor apa szívatott tovább, hogy menjek ki hómunkázni, mert fáj a dereka. Annyira tudtam sajnálni. Majdnem húsz percig karistoltam a járdát a lapáttal, és már a vége felé ártam, amikor Lilla apja is kivánszorgott. Annyira azért nem volt hideg, mint amennyire beöltözött, kábé mintha síelni indult volna. A sálat az arca köré tekerte, a szürke sapkát a szemüvegéig húzta, a pufidzsekiben alig bírt mozdulni. Amikor meglátta, hogy már majdnem végeztem, kikerekedett a szeme. Nagyon erőlködött, hogy mosolyogjon, de az irigység kis híján vicsorrá változtatta. Ő is utál havat lapátolni. Bírtam az öreget, néhanap jót szórakoztam rajta. Számítottam Ákos felbukkanására, mert megkérdezte, hogy ráérek-e, épp csak nem értettem, miért nem otthon szunyál, mint minden épeszű ember a szilveszteri buli után. után. A fekete sálon és a sapkáján is megmaradt a hó, mire a házunk elé ért. Kezet fogtunk. – Nem veszed fel a telefont – mondt mondta. a. – Ja, bent van. van. – Bün Büntetés? – mu mutatott tatott a hólapátra. hólapátra.
– Nem, Nem, csak apámnak apámnak nincs nincs kedve. – Én is utálok havat lapátolni. A nagyn agynéném mindig próbálk próbál kozik az öcsémmel, de sose bírja rávenni. Végre végeztem, és beljebb mehettünk. Sajnos továbbra is óriási pelyhekben esett, így biztosan ki kellett jönnöm még egyszer. A házban felakasztottam a vizes cuccaimat a fogasra, de amint anya észrevette, rögtön elvette onnan, vállfára rakta, és felakasztotta a gázkonvektor fölé száradni. Üdvözölte Ákost, megkérdezte, hogy teltek náluk az ünnepek, és azt is próbálta kiszedni belőle, mit keres itt újévkor. Megszokhatta már, hogy Ákos hozzánk menekül a családja elől, bár mostanában az én családom társasága se túlságosan túlsá gosan megnyug egnyugtató. tató. Felmentünk a szobámba, és benyomtam egy játékot. Direkt nem kíméltem a hangerőt, és magamat se fogtam vissza, amikor újra és újra lenyomtam Ákost. Egy óra megaláztatás után eldobta a konzolt. Törökülésben ült a földön, és rohadt másnaposnak nézett ki. Minden buli után úgy úgy néz ki, mint a moso mosott tt szar, bár neki nem is nyúlt nyúlt túl túl hosszú hoss zúra ra.. Elég Elé g hamar hamar elm el mentek Grétával, Grétával , gyanítom gyanítom,, nem pizsamaosztás pizsamaosztás miatt. ia tt. – Majdnem a kezedben kezedben a jogsid, azért vagy vagy benne benne jobb – mon mondta. dta. – A kötelező kötelező vezetés vezetés szart sem ér igazából. igazából. Ha nincs nincs rutinod, rutinod, ne menj a forgalomba. Odakint nem olyan, mint ez itt – mutattam a képernyőre. – Na de hogy hogy lesz rutinod, rutinod, ha ha nem mész ki? ki? – Jó kérdés. Apa meg Nándi Nándi is i s azt ígérte, ígérte, hogy hogy vezeth vezethetek etek mellettü ell ettükk. – Kocsi vagy motor? motor? – Mindkettő Mindkettő – felel feleltem tem.. – Menő! Menő! Figyelj, Figyelj, szívesség szívess ég kell kellene. ene. Jobban mondva mondva behajtanám behajtanám a mú múltkorit. – Mi kéne? kéne? – A szombat. szombat. Gréta szülei szülei wellness wel lness hétvégén étvégén leszn les znek, ek, viszont nagy nagyon on el kéne kéne vinnem őt valahová. – És? – A kiscsaj nélkül nélkül – tette tette hozz hozzá. á. – Milyen kiscsaj? iscs aj? – A húga, húga, Ann Annaa nélkül. nélkül. Mindig ő vigyáz vigyáz rá. Felpattantam a székről, mert annak, amire meg akart kérni, már a gondolata is
kiakasztott. – Na, nem. nem. Arra nem veszel rá. Elképzelni se tudtam, hogy juthatott eszébe, hogy rám bízzon egy gyereket, akit egyszer láttam. Talán kétszer. Jó, esetleg háromszor. A nyáron előfordult, hogy összefutottam Ákossal és Grétával, aki hozta a tesóját is. – Három óra gyerekcsőszk gyerekcsőszködés, ödés, ennyi ennyi – győzk győzködött. ödött. – Jól kijössz a kissrácokkal kissrácokkal is, akiket akiket edzel. – Az különóra, különóra, isk is kolások oláso knak. nak. – Anna Anna kedvel kedvel téged, és ha ez megn megnyyugtat, ugtat, a csajod is i s ott lesz – folytatt folytatta. a. – Te Te lezsírozt lezsír oztad ad Lillával? Lillával ? – Gréta beszélt vele. Vagyis agyis két oldalr olda lról ól támadtak, támadtak, bekerítettek be kerítettek és győztek győztek.. Elhátráltam az ablakig, és kinéztem az utcára. Még mindig szakadt a hó, és rohadt korán besötétedett. Inkább egész éjjel kijárok havat lapátolni, de ezt ne. Egy pisis hatéves… De Ákosnak igaza volt, tartoztam neki, amiért leléptem arról a meccsről. – Na jó, de ha baja lesz a gyerekn gyereknek, ek, a te felel felelősséged. ősséged. – Nem lesz. Kösz, haver! haver! – Felkelt a földről, földről , és megveregett megveregettee a vállamat vál lamat.. Elég gyorsan lelépett, gyanítom, félt, hogy meggondolom magam. *** *** Sose fostam még meccstől sem ennyire, mint attól a gyerektől szombat délután. A suliban egész héten javítódogákat írtunk, feleltünk, próbáltunk minél jobb félévi bizonyítványt összehozni, de az se készített ki ennyire idegileg. Sőt, még az osztályfőnök se, aki a héten elkezdett egyénileg beszélgetni a problémás diákokkal a továbbtanulásról. Egy hónapunk volt a jelentkezés leadásáig. Mindennap elkapott valakit az ebédszünetben, szerintem valami sorrendje lehetett, le hetett, hogy hogy kinek van a legn l egnagy agyobb obb szüksége szüksége a hegyi hegyi beszédre be szédre.. Így kötöttem ki pénteken órák után a tanáriban. Pintér a távoli sarokban az asztala fölött gubbasztott, jegyzetelt, és folyamatosan kapkodta fel a bögréjét, és szürcsöl szürcsölte, te, akármi akármi is volt benne. benne. Lilláék Lill áék tánctan tánctanára ára a laptopján l aptopján dolgozott, dolgozott, és rajtuk r ajtuk kívül csak Kökény meg én ültünk odabent. Kökény előtt dosszié- és könyvhalmok emelkedtek, totál rumlis volt a kopott asztal. A vastag jegyzetfüzetét lapozgatta, amit ofőórákra is be szokott hozni.
Szerintem otthon aktái is vannak rólunk. – Nos, Krisztián. Nagyon Nagyon jók az eredményeid eredményeid tizenegy tizenegyedik edik óta. A reál tárgyakból majdnem minden félévben ötös voltál, és ahogy látom, a humán tárgyakból is igyekszel jó jegyeket szerezni. Viszont úgy tűnik, mintha nem egy, hanem két választható érettségi tantárgyból szeretnél vizsgát tenni. – Pedig nem nem akarok. akarok. – Ez érdekes, pedig ezt feltételeztem feltételeztem.. Azt Azt tudom tudom,, hogy hogy testnevelés testnevelésből ből szeretnél érettségizni, de közben fizika előkészítőre is jársz Benkő tanárnőhöz. Mintha nem tudnád, mit akarsz kezdeni az életeddel, de minden lehetőségre felkészülnél. – Csak mert egy évvel idősebb vagyok vagyok a többieknél, többieknél, nem jelent jel enti,i, hogy hogy egy évvel több időm volt kitalálni, kitalál ni, mit mit akarok. – Az édesapád miatt érdekelnek érdekelnek a mérnök mérnökii szakok? szakok? – Mindenki Mindenki szerint munk unkanélküli anélküli leszek les zek,, ha a kosárl kosárlabdázásra abdázásra gyú gyúrok. Kökény tanárnő megértő mosolyt villantott, ami őszintén nem tetszett. Ha egy tanár így néz rád, akkor okosabbnak hiszi magát nálad, téged meg hülyének gondol. – Ezt is édesapádtól é desapádtól hallottad? hall ottad? – Meg mindenk indenkitől. – Körülbel Körülbelül ül egy hónapod hónapod van, hogy hogy eldöntsd, hová felvételizel, és ha ehhez ehhez igazítod az érettségi tantárgyadat, akkor nem szúrhatod el a felvételit. Tudhatod, hogy a felvételi mostanában nem más, mint matekozás és a valószínűségekkel való átszadozás. – El fogom dönteni. dönteni. – Ha megengedsz egengedsz egy egy megjeg megjegyyzést magadról, magadról, akkor akkor azt mondan mondanám ám,, nem vagy vagy hazárdőr típus. Ha eldöntenéd, merre akarsz menni, be is tudnál oda jutni, bármit választ válas ztasz. asz. De azt teljes szívvel akarn a karnod od kell. Kezdett a tököm kilenni a tanárnővel, de ezt mégse mondhattam meg neki. Rövidre zártam a beszélgetést, és otthagytam. Láttam rajta, hogy nem elégedett a válaszaimmal, de már abból is elegem volt, hogy mindig elvárnak tőlem valamit, és nem tetszik nekik, ha másként csinálom. Örültem, amikor végre elengedett. A tanáriból tanáriból lefelé vezető lépcsőn ott üldögélt üldögélt egy ismerős alak. al ak. – Kökény Kökény téged téged is megtalál egtalált? t? Lilla felnézett rám, gondterhelt arcára erőltetett mosoly ült ki, amivel ne
tudta elhitetni, hogy jókedve lenne. – Ja, mondjuk mondjuk.. A kezét nyújtotta, hogy húzzam fel, aztán elkezdett lefelé szökdécselni a lépcsőn. Követtem a zergelányt. – Tegnap egnap láttam a jegyzet jegyzetfü füzet zetében, ében, hogy hogy Márk, Márk, Kristóf, te és én vagyun vagyunkk a kiemelt odafigyelést igénylő diákjai. Legyél büszke magadra. Az aulában felöltöztünk, és nem bántam, hogy Lilla még ilyen zord, havas időkben is derékig érő télikabátban járja az utcákat. Ahogy kifelé indultunk, rásimítottam a kezem a feszes farmerba bújtatott fenekére. – Veled Veled mi volt a baja? baj a? – kérdeztem kérdeztem.. A szürke sapkát a szemöldökéig húzta, és felvette a kötött kesztyűjét is, majd felém nyújtotta a kezét. – Herczeg rám szállt, hogy véletlenül se felejtsek el valamit kezdeni kezdeni a nyelvérzékemmel, úgyhogy megígértem neki meg Kökénynek, hogy nézek valami ezzel kapcsola kapcs olatos tos szakot, pedig pedi g amúg amúgyy annyira annyira nem tervezt terve ztem. em. Húszadi Húszadikáig káig kapta határidőt. Beszéd közben szabályosan szlalomozott a járdán a hó miatt. A legtöbb helyen latyakká változtatták a járókelők, de néhol még vastagon állt a fehér hóréteg, ami ropogott a cipőm talpa alatt. – Veled Veled mi volt? – kérdezte. – Azt Azt mondt mondta, a, döntsem el, merre akarok menn menni,i, mert kétfelé kétfelé nem mehetek. ehetek. – Dehogy Dehogynem nem.. Én is és Jázmin Jázmin is megpróbál megpróbálun unkk két két irányt. irányt. – Nekem Nekem ezt mondt mondta. a. – Igazából Igazából mit mit akarsz? – nézett nézett rám összehú összehúzot zottt szemm szemmel. – Igazából Igazából fogalmam fogalmam sincs. Beálltunk a buszmegállóba, és a gyerekeivel viaskodó anyuka láttán eszembe utott a másnap, és összeugrott a gyomrom. Ha nem tartoznék Ákosnak, ezt most passzoltam volna. volna. Az ember ember ismerje a határait. – Márk meg meg nem akar továbbtanulni, továbbtanulni, bár gondolom, gondolom, ez nem érdekel túlzottan túlzottan – folytatta folytatta Lil Lilla. la. – Nem igazán. igazán. – Ne is törődj vele – mondta, ondta, és tovább mesélte esél te Márk terveit. – Valahol megértem, nem kötelező továbbtanu továb btanulni, lni, de ott vannak az OKJ-s OKJ-s képzések is. is . – Meg igazából igazából elm el mehet dolgozn dolgozni. Kit érdekel? érde kel?
– Jól J ól van, értek a szóból s zóból – mondta, ondta, és é s elm el mosolyodott. osolyodott. – Nem veled beszéle meg Márkot, oké? Bár… – szünet következett, amíg felpakolta a formás popsiját a buszra, és a csuklóba menekült. Nekidőltem a kapaszkodó korlátjának, a busz felzúgott alattunk, ahogy elindult. – Igen? Igen? – Álszent Álszent vagy vagy, mert mert szoktál szoktál vele beszélgetni. beszélgetni. – Ja. Biztos feltűn feltűnt, hogy hogy az anyja anyja a nagy nagybátyám bátyámm mal kavar. – Na, persze. És gondolom, gondolom, erről szok s zoktatok tatok dum dumálni. Megfogott. – Nem. Nem. Nem csak. Előkerült Előkerült az apja. A döbbent tekintet engem is meglepett, azt hittem, Zentai elmondta neki. Mint kiderült, Márk mostanában nemigen beszélget vele, se senkivel. – Úgy Úgy tűnik tűnik,, te lettél a legújabb legújabb barátja bar átja – mondta mondta Lill Lilla. a. Úgy Úgy nézett ki, mint mint aki aki zokon veszi ezt. – Nem akartam, akartam, hidd el. Így alakult. alakult. – Én az apjáról apjár ól annyit annyit tudok, tudok, hog hogyy nem nem volt ott a születésekor, születésekor, és Emíl Emília ia ne adta meg a nevét sem. Kristóf annyival tud többet, hogy a családja sose nyilatkozott egységesen az apjáról, de amolyan persona non grata volt. Még a családi eseményeken sem említették. Szomorúnak tűnt, és nem szerettem szomorúnak látni. Azzal nem tudok mit kezdeni. – Akarod Akarod tudni tudni a részleteket r észleteket?? – kérdeztem kérdeztem,, hátha hátha felvi felvidítom dítom vele. – Hát persze, de Márknak Márknak kell elmesélnie. Hazafelé menet, miközben megállás nélkül szorította a kezemet, még elmesélte, mennyire hiányzik neki Kristóf és Márk is, hiszen úgymond mindketten eltűntek az életéből. Kristóf senkivel se foglalkozik karácsony óta, Márk meg folyton elborult fejjel mászkál a suliban, és nehéz vele beszélgetnie. Ezen nem tudtam segíteni. *** *** Semmilyen világvége nem jött közbe, ami megmentett volna a szombat délutáni programtól. A megbeszélt időpontban Grétáék nappalijában gyűltünk össze, a gyerek a szőnyegen ácsorgott, és már vagy két perce az újdonsült felügyelőtisztjeit bámulta.
Azaz engem engem és Lillá il lát.t. Gréta fehér harisnyába, virágos farmerszoknyába és fehér kardigánba tuszkolta a húgát, amikor Lilla közölte, hogy elvisszük valami szabadtéri programra, ha nem bírunk vele. Gréta, mint egy aggódó anyuka, összerakott egy apró hátitáskát a gyerek cuccaival, és mindennel, amire szükségünk lehet. Mielőtt elmentek volna Ákossal, rámutatott a kicsi, rózsaszín kabátra és a komódon lévő kellékekre, úgymint sál, sapka és kesztyű, mind babarózsaszín és virágos. Korábban bevezetett minket a gyerek hálószobájába is, amiben mozdulni se lehetett az elképesztő mennyiségű játék miatt. Halmokban álltak a plüssök és babák, de azért egy kartonból készült játék konyhabútor is befigyelt a sarokban. Valószínűleg Gréta rakta össze a húgának, legalábbis a festés és a dekoráció arra utalt. Aztán elbúcsúztak Ákossal, a kezembe nyomták a lakáskulcsot, és még a szülei telefonszámát is el kellett mentenem. A gyerek meg lebiggyedő szájjal bámult rám a szőnyegről, és egy plüss elefántot szorongatott. Szerettem volna tudni, mi lehet a fejében. El akarja sírja magát, vagy va gy arra készül, készül, hogy hogy kikészítsen minket minket idegileg? ide gileg? Lilla is feszengett mellettem, de azért próbálta feltalálni magát. – Szeretnél Szeretnél valam val amit it csináln csi nálni? i? Vagy Vagy mesét nézni? nézni? – Igen. Igen. Lilla hozott pár mesefilmet, azt hiszem, régebbi Disney-rajzfilmeket válogatott vál ogatott össze, öss ze, mert mert Gréta szerint Anna Anna a régiekből nem nem látott még sokat. Csak arra nem számítottunk, hogy mindez körülbelül huszonöt percig fogja lekötni a kiscsajt. Anna ezután bement a szobájába, és kihozott egy műanyag játékot, egy full extrás extrás játékporszívót, ami ami még beszélt is. i s. – Takarítok – mondta, ondta, mintha intha nem látnánk látnánk,, és nem hallanánk, hallanánk, ahogy mindez mindeztt maga a porszívó por szívó is i s elpofázz e lpofázza. a. Majdnem elröhögtem magam, amikor Lilla halkan megjegyezte, hogy várja szeretettel a szobájába is. De ez nem volt így tökéletes, mert a gyerek eldobta a porszívót, és kihozott egy rakás cuccot a szobájából, amit amit széthaji széthajigált gált a nappaliban. nappali ban. – Mit művelsz? művelsz? – kérdeztem kérdeztem..
– Rendetlenség Rendetlenséget et csinálok. – Hogy Hogy aztán aztán legyen legyen mit mit rendbe tennie tennie – súgta súgta oda Lil Lilla. la. Hogy ez miért nem jutott eszembe? Így telt el egy óra abból a háromból, amit Ákos ígért. Azt hittem, behalt a telefonom, hogy ennyire lassan pörögnek a percek, de nem. Tényleg ennyire lassan telt a rohadt idő. Lilla próbálkozott a meseolvasással, de Anna folyton megakasztotta. Ne tetszett neki, neki, ahogy felolvaso felol vasott, tt, mert a herceg szövegét s zövegét nekem nekem kel kelle lett tt mondanom mondanom.. Nehezen tudtam megjátszani, hogy tetszik ez a felállás. Miért nekem kell szinkronizál szinkronizálnom nom a herceget? – Gyerünk Gyerünk,, hercegem – noszogatott noszogatott Lil Lilla. la. – Legy Legyél daliás dali ás férfilovag, és kezdj kezdj neki neki olvasni. Daliás férfilov férf ilovag? ag? Lehet, Lehet, Lillának kellene verseket írni, nem Márknak. Ez a szóösszetétel vigyorgásra késztetett. – Egy Egy fehérnéptől fehérnéptől szerénységet szerénységet várok! Egy Egy herceget nem lehet utasítgatni tasítgatni – mondtam a lehető legfenségesebb hangomon. Mégsem volt olyan nehéz beleélni magam. – Miért nem? nem? – Egy Egy asszony asszonyszemély személy nem nem tudh tudhatja atja jobban j obban hercegi hercegi kötelességeimet, kötelességeimet, mint mint én. én. A gyerek kuncogni kezdett, úgyhogy tovább folytattam az előadást. – Neked Neked a toronyban toronyban kell várnod a hős lovagot, és sóhajtoznod, sóhajtoznod, hogy mennyire ennyire szeretnéd, ha kimenten kimentenee onnan egy egy jóképű vitéz. Aztán Aztán beleszere bel eszeretsz, tsz, és… és … – oké, oké, ide lettek volna mindenféle indenféle ötleteim, hogy mivel ütnék tnék el az időt, de a gyerek miatt visszafogtam a piszkos fantáziámat – boldogan éltek, míg meg ne haltok. – Hát jó, akkor akkor várlak várl ak a tornyom tornyomnál. nál. – Ez Ezzel zel Lilla il la színpadiasan elvonult elvonult a sarokba, és nekiál nekiállt lt sóhajtozni: sóhajtozni: – Ó, hercegem, hercegem, hol vagy? vagy? Ments Ments meg kérl kérlek, ek, úgy úgy unom unom itt magam magam!! Sehol egy pláza, nincs elég ruhám, csak ez az egy, és a sárkány megette, aztán kiköpte a telefonomat is. Ments meg, vigyél el innen, aztán vegyél feleségül! Kérlek, hercegem hercegem,, siess s iess!! Alig bírtam visszatartani a vigyorgást. Odacsörtettem mellé. – Itt vagyok vagyok,, hercegnőm hercegnőm.. Megm Megmentelek. entelek. – Mentsd Mentsd meg! meg! – mondt mondtaa a gyerek gyerek is, miközben iközben csillogott csil logott a szeme. szeme. Élvezt Él veztee az
élőmesét. Na, persze ennyire sose egyszerű az élet. Még a mesék sem, szóval következett a bonyodalom. – Úristen ris ten,, egy sárkány! sárkány! – jajveszék jaj veszékelt elt a hercegnő, ercegnő, ezért kényt kénytelen elen volta megbirkózni a képzelt sárkánnyal. A konyhában csak egy fakanalat találtam, de megtette. Örültem, hogy senki az égvilágon nem látja, amint hörgők egy nem létező sárkánnyal vívódva. A srácok életem végéig piszkálnának ezzel a csapatban. Persze én győztem. Mit nekem egy sárkány? Ugyan már! Fakanállal is legyőzöm. Aztán a hercegnő a karjaimba omlott, és szenvedélyesen megcsókolt. A kanapéhoz kanapéhoz vittem vi ttem a remeg r emegőő testét, tes tét, és lefekt le fektettem ettem.. – Ó, isten is tenem em,, úgy úgy féltem féltem!! – pihegte. pihegte. – Féltem, Féltem, hogy hogy a sárkány sárkány téged téged is i s megrág megrág és kiköp. – Kérd feleségül! feleségül! Kérd feleségül! feleségül! – skandálta skandálta a gyerek, gyerek, és a vállam váll amba ba kapaszkodott, hogy biztosan felfogjam fel fogjam.. Lilla kihívóan nézett rám, zöld szemében gonosz szikrák lobbantak. A tekintete tekintete azt üzente: üzente: na, mered? ere d? Csőbe húztak, mert kellett a happy end a mese végére, úgyhogy térdre ereszkedtem a lánykéréshez. Lilla lerántotta a kék köves gyűrűjét, és a kezembe nyomta. A szemébe néztem, ő meg úgy pislogott, mint egy rajzfilmfigura. Nehezen tudtam komolyan venni a szerepemet, amikor ő elviccelte az egészet, mégis felé nyújtottam nyújtottam a gyűrűjét. gyűrűjét. – Hercegnőm Hercegnőm,, leszel les zel a feleségem? feleségem? – Miért menjek menjek hozz hozzád? ád? – Mert megm megment entettelek ettelek attól, attól, hogy hogy száradt száradt kóró legyél legyél a vártorony vá rtoronyban? ban? – Nem mon mondhat dhatsz sz ilyen il yen csúny csúnyát át egy hercegn hercegnőnek őnek!! – figyelmez figyelmeztetet tetettt a kiscsaj. iscs aj. – Milyen a száradt kóró? Ránéztem a nagyon komoly hatévesre, és bólogattam. Jogos a kifogás, de ne akartam elmagyarázni neki a száradt kórós hasonlatot. – Hagy Hagyjuk – mondtam ondtam neki, majd visszaf viss zafordultam ordultam Lillához il lához.. – Hercegnőm Hercegnőm,, nem bírok nélküled élni. Szerelmes vagyok beléd, téged akarlak, és szíve darabokra törik, ha nemet mondasz – löktem be sorra a hülyeségeket. – Leszel a feleségem?
– Igen, Igen, leszek a feleséged – felelte lelkesen, l elkesen, majd majd halkan odasúgta: odasúgta: – De csak akkor, akkor, ha házassági házassági szerződésben garantálod, garantálod, hogy hogy megkapom egkapom a kastélyt kastélyt válás esetén. Kész, gurultam a röhögéstől, és Lilla is megállás nélkül nevetett. A pillanatot a gyerek törte szét apró darabkákra, amikor bekérdezett egy újabbat. – Ti Ti igaz i gaziból iból is szerelm s zerelmesek esek vagyt vagytok? ok? – Igen, Igen, egy egy pár vagyu vagyunk nk – felelte Lilla. Lill a. – Együ Együtt tt alszotok alszotok?? – Ó… most most épp nem. nem. – Miért nem? nem? – Csak. – A szerelmesek együ együtt alszanak. alszanak. Lilla lefagyott, és úgy nézett rám, mintha Gréta felkészített volna arra, milyen felvilágosító szöveggel kell előállni, ha a gyerek szexről kérdez. Szerintem kicsit hamar eljutottunk idáig. Hatéves a kis hólyag, miért érdekli ennyire? – Akkor Akkor alszanak együt együtt,t, ha tudn tudnak ak – magyaráztam agyaráztam.. – Anyu Anyukádék kádék már házasok, ők azért alszanak mindig együtt. – De nem nem is alszan al szanak ak mindig mindig együ együtt. tt. Apu Apu néha néha a kanapén kanapén alszik. – És anyuk anyukád ád elárulta, elá rulta, miér miértt van így? így? – kérdezte kérdezte Lilla. – Mert megh megharagszik aragszik rá. Te is haragszol haragszol Krisztián Kri sztiánra, ra, azért nem alszol vele? vel e? Na jó, ebből e bből elegem el egem lett. – Van Van kedved kedved elm el menni enni sétálni sé tálni és hóembert hóembert építeni? – kérdeztem kérdeztem.. – Nincs. – Játszótérre menn menni? i? – Nincs. – Megnéz Megnézni ni a külön külön bejáratú bejár atú,, csodaszép táncterm tánctermem emet? et? – dobta be Lilla. il la. – Gréta mondta, hogy be fogsz iratkoz ir atkozni ni táncra. táncra . Oké, ez bejött, a táncról kezdtek beszélgetni, közben összepakoltunk, felöl fel öltöztün töztünkk és elindultunk. elindultunk. Az egyik kezét én, a másikat ás ikat Lil Lilla la fogta az utcán, és nem csak azért, hogy ne taknyoljon el a jeges járdán, hanem azért is, hogy eszébe se jusson lelépni. A kiscsaj kiszámíthatatlan, örökmozgó, és tele van energiával. Útközben bementünk egy boltba, vettünk édességet. Persze az egész boltot akarta, de bekeményítettem, és be kellett érnie egy Túró Rudival. Aztán Lilláékhoz
mentünk, és a maradék időben táncolni tanította a kislányt, nekem meg videózno kellett őket. Elég jól eltelt az idő, mert Gréta otthonról hívott, hogy már hazaértek, és akárhol vagyunk, hazahozhatjuk a húgát. Letárgyaltam vele a részleteket, hogy merre járunk, aztán elindultunk vissza a panelek panele k közé. közé. Ahogy lezajlott a csomag átadása a nappaliban, nem bírtam nem észrevenni Gréta összeborzolt haját meg Ákos barátom feltűnő vigyorgását. Ezek szerint aktívan és hasznosan töltötték az időt, amíg hazaértünk a hugicáva hugicával.l. Semmi Semmi problé pro blém mám nem nem lehetett ezzel. Amikor elbúcsúztunk a gyerektől, Anna megölelt mindkettőnket. Szerencsénk volt, hogy nem kezelt minket vadidegenekként, ahogy a kölykök az elején szokták. Még a srácoknak is, akiket edzek, kellett pár alkalom az elején, mire megszoktak, és megbíztak bennem. Azért meghatott a gyerek ragaszkodása, jó sokáig szorította a combomat. – Gyertek Gyertek máskor máskor is! – Ez Ezzel zel elrohan elr ohantt a szobájába, mert hirtelen meg kell kellett ett keresnie egy mesekönyvet, amit szerinte odaadott az unokatesójának, aki nem adta vissza viss za neki. neki. Gréta kisimult arccal, lazán nekidőlt az egyik szekrénynek. Fehér trikót, és egy fekete farmert viselt, mezítelen ujjával mintákat rajzolgatott a bordó szőnyegre. A bőre halványabb az átlagnál, a magasságát pedig nem is említeném, mert nem létezik, mégis tökéletesen arányos lett az összkép. Nekem mindig jobban bejöttek az izmosabb lányok, azok közül is egy mellett köteleztem el magam, de tagadhatatlan, hogy szívesen pazaroltam Grétára a pillantásomat. Sose néztem rá úgy, mint a lányokra a suliból. Azt hiszem, ezt egy csomó srác elég nagy hibának könyvelné el, de én nem. Nekem Lilla kellett, Gréta pedig amúgy is a haverom barátnője, úgyhogy a tabu tábla ott villogott rajta. Ákos rögtön észrevette, mihelyt felmértem a barátnőjét, és odalépett mellé. Ki tudott volna nyírni, és ez valamiért szórakoztatott. Visszavettem, én is odahúztam magamhoz Lillát a derekánál fogva. – Jól viselk visel kedett? – kérdezte kérdezte Gréta doromboláss dorombolásszerű zerű mély hang hangján. ján. – Szuper Szuper csaj cs aj – felelte Lilla. Lill a. – Nem tudom tudom,, hogy hogy csinálod, ez rohadt fárasztó. fárasztó. Tuti nem akarok gyereket a következő tíz évben. – Szeretem a kis lükét lükét – mondt mondtaa Gréta.
– Mindenkivel Mindenkivel ily il yen nyitot nyitott? t? – Hát, ebben nem igazán igazán mondható ondható átlagosnak, átlagosnak, anya anya aggódik aggódik is, amiért amiért ennyire ennyire közvetle közvetlen. n. Még elcsevegtek kicsit a családi csal ádi gondokról, gondokról, de Ákos Ákos inkább inkább kimaradt kimaradt belől be lőle, e, és farkasszemet nézett velem. Nem hibáztattam, mert tényleg a barátnőjét stíröltem, de csak egyetlen másodpercre, szóval túlzásnak éreztem, amit művel. Jobbnak láttam indulni, úgyhogy elköszöntünk. – Kösz minden mindentt – búcsúz búcsúzott ott Gréta Gréta is, is , majd majd kikísért mink minket. et. Ahogy kiléptünk a lépcsőházba, és vártuk a liftet, Lilla az orra alá mormogta. – Ők bezzeg bezzeg egy együtt ütt aludtak aludtak az előbb. – Na, igen. igen. Talán a lift szűkössége vagy a tükör tette, hogy feltűnt Lilla elborult arckifejezése. – Mire gondolsz? gondolsz? – kérdeztem kérdeztem halkan. alkan. – Feltűnt, Feltűnt, ahogy ahogy végigm végigmérted Grétát. És Ákosnak Ákosnak is. Nem vagyun vagyunkk vakok. vakok. – Észrevettem rajta raj ta valamit, amit amit eddig nem. nem. Semm Semmi jelentőség j elentősége. e. – Szeretnék Szeretnék olyan barátnő lenni, lenni, aki nem hisztéri hisztériázik ázik azon, azon, ha a barátja megnéz egy másik lányt. Tudom, hogy ti, pasik, ilyenek vagytok, és hogy amíg csak néztek, addig nincs értelme szólnom, de ő az egyik legjobb barátnőm, ezt ugye felfogtad? – Nem mozg mozgat at meg Gréta. De ha minden mindenáron áron azzal az egy másodperc másodperccel cel van bajod, amíg ránéztem, akkor gondolj csak magadra. – Hogy Hogy érted? – Azt Azt gondolod, gondolod, hogy hogy te nem nem nézel nézel másként másként Ervinre, mint mint a többi srácra? srácr a? – Én… Én… – Gyorsan Gyorsan kilépett a liftből, és elin eli ndult kifelé. kifelé. Anny Annyira ira igyekez igyekezett, ett, hogy a postaládáknál majdnem belerúgott egy fehér kutyába, amit a délutáni sétáról hozott haza épp a gazdája. – Jaj, elnézést! elnézést! – mondta ondta a szürke szürke kabátos kabátos kisfiúnak, isfiúnak, aki a kuty kutyát át sétáltatta. Csak odakint oda kint folytatta folytatta a mondatot: – Az egy kicsit icsi t más, mert Ervinnel Ervinnel randiztam randiztam,, és akár össze is jöhettü jöhettünk volna. Amikor találkozom vele, mindig az jut eszembe, hogy én utasítottam el, vagyis az ő érzései nem feltétlenül változtak meg. – És miér miértt utasítottad utasítottad el? – kérdeztem kérdeztem.. – Mert már már akkor akkor is i s beléd belé d voltam szerel szerelm mes.
Megelőztem a következő tízemeletes mellett, és egy lámpa alatt megállítottam. A szemébe néztem, és nem hagytam neki egérutat. – És ez megváltoz megváltozott? ott? – Nem. Nem. – Mégis Mégis másként másként nézel nézel rá. r á. – Lehet Lehet,, nem tudom tudom.. Ha igen, igen, akkor akkor sem jelent semm semmit. – Védekez Védekezőn őn maga maga elé emelte a kezét, és dühösen folytatta. – Felfogtam, logikusan levezetted, hogy hülye vagyok, mindent értek. Megcirógattam az arcát. – Nem mondtam ondtam,, hogy hogy hülye hülye vagy, vagy, csak szeretem tisztázni tisztázni az ilyesm il yesmit. it. Hányszor nézegettem lányokat, amióta összejöttünk? – Jaj, Jaj , Krisztián, mondt mondtam am,, hogy hogy felfogt felfogtam am.. – Hány Hányszor? – Sosem láttam láttam,, hogy hogy csináltad volna. – Akkor Akkor miért miért kételkedsz? kételkedsz? El akarta fordítani a fejét, de nem hagytam. – Amiér Amiértt eddig is – felelte. felel te. – Nem akarom kimondani. imondani. – De, légy szíves, mondd mondd ki! – Gréta az érkezésün érkezésünkk előtt mászott ki Ákos Ákos mellől ell ől az ágyból, ágyból, és mi még mindig nem… – Ez igaz. igaz. De jól haladunk haladunk – mosolyog mosolyogtam tam rá. Elég volt csak eszembe juttatnia, mit csinált velem legutóbb, és arra gondoltam, hogy örökké imádni fogom a karácsonyokat. – Biztos így így érzed? érzed? – kérdezte. kérdezte. – Igen. Igen. Rendben Rendben vagyu vagyunk nk.. – Rendben. Rendben. Ha számvetést végeztem volna, nem zártunk rossz napot. Végül is, nem lett semmi baja a hatévesnek, mi is túléltük, Ákos haveromnak volt egy jó délutánja, Lillá il lával val pedig pedi g lassan las san mindent mindent meg meg tudun tudunkk dumál dumálni. ni. Így kellett ezt csinálni. *** Az utolsó félévet kezdtük, és az utolsó bajnokság várt ránk. Úgy terveztem, hogy megnyerjük, és ezt az első edzésen közöltem is a fiúkkal. Az edző próbált ne
vigyorogni, amikor ezt kijelentettem, de láttam, hogy nem bírja elfojtani. A fiúk lelkendeztek, legalábbis, amíg az edző nem akart minket kinyírni azzal a címszóval, hogy tegyünk is azért a győzelemért. Egyetértettem a módszerével, nem lazsálhatunk, az elődöntőben elég pocsék állóképességet vonultattunk fel. Lehet, hogy a végzős évet nyomtuk, de ez nem lehetett indok arra, hogy lejjebb adjuk a színvonalat. Gyakorlatilag másfél órás bemelegítést tartottunk, és tíz percet kaptunk pihenni, aztán meccset játszottunk. Az edző kétfelé osztott minket, a másik csapat vezetését Dani vette át, és az ő csapatába került Ákos is. Ritkán játszottunk egymás ellen, de felcsigázott, vajon az edző miért tett meg minket ellenfélnek. Meccs közben húztuk egymást Danival, és mindketten jól szórakoztunk. – Kösd fel a gaty gatyát, Havasi, a csajomtól szerencsecsókot kaptam kaptam a reggel! reggel! Esélyetek sincs – közölte, mintha ettől már a zsebében lenne a győzelem. – Maximu Maximum m anyucitól anyucitól kaptál kaptál reggel reggel szerencsecsókot, szerencsecsókot, mert Dóri arcüreggyulladással fekszik otthon, és nem hiszem, hogy smároltatok – szólta vissza. A hatás nem maradt el, Dani felhúzta magát a buktán, de tudta, hogy nem kell komolyan vennie. Aztán játszani kezdtünk, és nem volt megállás. Szembesültem vele, mennyire hozzá vagyok szokva Ákos játékához, és mennyire verhetetlenek tudunk lenni, ha igazán odatesszük magunkat. Én ismerem a taktikáját, ő megszokta az észjárásomat. Én tudom, miben jó, ő ismeri a formációkat, amiket szeretek használni. Az első két negyed ráment arra, hogy megpróbáljam átverni őt, de ahhoz a szokásaimon kellett volna változtatnom, és abba belesültem az elején. A második negyed előtt Ákos kijátszotta Robi védelmét, és átfordította a meccs eredményét. Vagyis ők vezettek. A félidőben végignéztem a csapaton, és agyalni kezdtem. Az edző hagyta, hogy ötleteljek, bár élénken figyelte, mit művelek. Leváltottam Robit, mert Gergő obb volt emberfogásban, tulajdonképp a legjobb közülünk, és nem értettem, miért nem jutott eszembe őt ráállítani Ákosra. Na persze, mert Ákos a haverom, ne akartam kicseszni vele. Ez a baj a rohadt érzelmekkel. Itt semmi helyük. Megbeszéltem velük vel ük,, milyen il yen figuráv figurával al indítunk, indítunk, és nekie nekiestün stünk. k. Pazar harmadik negyedet zártunk, a vége előtt pedig megizzadtunk a
győzelemért. Csak egy ponttal nyertünk, amit nem tartottam nagy érdemnek, de Ákos Ákos így is dühöse dühösenn jött oda. od a. Nehezen Nehezen visel vi selte, te, hogy hogy lenyomtu lenyomtukk őket. – Nem bírsz bírs z veszíteni, veszíteni, mi? mi? – kérdezte. – Ismersz, Ismersz, haver. haver. Hátat fordított, és intett, hogy ő most lelép. Dani kevésbé tűnt mérgesnek, örülhetett is, nagyon jól játszottak. Ezt el is mondtam neki. Azután a többiek hirtelen elállták az utam, és Dani félszeg vigyorral kezdett bele a mondanivalójába, amit úgy indított, hogy figyelj Krisztián Krisztián. A labdát egyik kezéből kezéből a másikba dobálta. – Kérdezhetek Kérdezhetek valamit? – Mondjad. Mondjad. – Tudod Tudod már, már, mihez mihez kezdesz kezdesz suli után? után? Pechjére utáltam ezt a kérdést. – Ja, tegnap tegnap jártam jár tam a jósn jós nőmnél, őmnél, lezsíroztuk. lezsíroztuk. – Ne hüly hülyüülj – mondt mondta. a. Ja, hogy komolyan kérdezte? Képtelen voltam levenni a szemem a labdáról, mert Dani az egyik kezével a háta mögé vitte, a másik oldalon pedig előrehozta, és megállás nélkül ismételte ezt a mozdulatot a hosszú karjával. – Nem tudom tudom,, mi lesz. les z. Ki kéne kéne töltenem töltenem a rohadt jelentk j elentkezési ezési lapot, de ne haladok vele. – Akkor Akkor beülsz beülsz egy egyetem egyetemre, re, és vége a kosárnak? kosárnak? – Nézd, Nézd, tényleg tényleg nem nem tudom tudom.. – Vágom, ágom, hogy mire elég ez itt nekü nekünk, nk, nem álmodozom álmodozom az NB I.-ről, de tudom, mit nem akarok. Az idősebb bátyám gimi mellett mindennap keményen edzett, egyesületben kosarazott, aztán bekerült a Honvédba, lehúzott ott pár évet, most meg egy irodában ül, aktákat tologat, és kétszer akkorára hízott, mint amilyen a középsuliban volt. Tuti, hogy nem akarom így végezni. Egyikünk se. – Oké, Oké, és? – Lehet, ehet, hogy hülyeség, hülyeség, de alapíth alapí thatn atnák ák amatőr amatőr csapatot, amihez amihez szereznénk szereznénk támogatókat. – Biztos nem nem ily il yen egysz egyszerű erű – vágtam vágtam rá. – Nem az. A bátyám bátyám sportjogász, sportjogász, úgy úgyhog hogyy amikor amikor kikértem kikértem a vélemény véleményét, ét, rá zúdított egy csomó dolgot, ami kell hozzá. Nem vette el a kedvem, de mindegy is.
Gondolj ránk, ha esetleg bármikor csatlakoznál. – Rendben, Rendben, haver. haver. Ezt Ezt megíg megígérhetem érhetem.. Elköszöntünk, aztán ment mindenki, amerre akart. Este azonban előjegyeztek még egy kör beszélgetésre, de olyasfélére, amihez nem nagy kedvem volt. A szülői értekezlet utáni, továbbtanulásos fejmosásnak már a gondolata gondolata is i s leszívta l eszívta a maradék erőmet. erőmet. Beálltam a zuhany alá, folyattam magamra a forró vizet, amíg az izmai majdnem összecsuklottak. Később melegítőben zarándokoltam le a konyhába vacsorázni, és kajálás közben összedobtam a matekházit, aztán a törinek is nekigyürkőztem. Az angolra nem bírtam rászánni magam, anyáék nem is hagytak nekem esélyt rá, mert hazaértek. Nem csípem az ilyen alkalmakat, mert apa eljátssza, mintha még gyerek lennék, és valami rosszat csináltam volna. Köszöntek, lepakoltak, és anya gyorsan megmel egmelegítette egítette a lasagnét. la sagnét. A konyhaajtónak támaszkodva figyeltem őket, nem mozdultam, nem szóltam, csak a mikro zúgott. A saját fegyverét fordítottam apa ellen, mert csendben vártam, mit fog mondani. Nem volt okom félni, egész jó tanuló vagyok, és még annál is jobb játékos. Azt is sejtettem, mit mondhatott neki Kökény, szóval duplán nem volt okom félni. Én győztem a néma párbajban, mert apa azelőtt megszólalt, hogy befejezte volna a vacsorát. – Beszéltem az edződdel. edződdel. Azt hittem, az osztályfőnököt fogja említeni, ezért kíváncsian vártam, merre kanyarodunk el. – És? – Szerintem Szerintem többre tart téged, téged, mint mint amit amit neked neked kimut kimutat. at. – Izgalm Izgalmas, as, folytasd. – Szerinte Szerinte van esélyed, hogy hogy profi játék j átékos os legy le gyél. él. Anya Anya letette letette a villá vi llát, t, és átvette apától a szót. szót. – Az osztályfőn osztályfőnök ök szerint megérné egérné erre koncent koncentrál rálnod. nod. Vagy valamire a sporttal kapcsolatban, kapcsolatban, mert amenn amennyire yire látja, l átja, ezt csinálod élvezet él vezettel. tel. – Mit tervezel, fiam, fiam, egyetem egyetem vagy kosárlabda? – vette vissza a szót apa. – Nem döntöttem döntöttem még. Ti Ti mit gondoltok gondoltok??
Ekkor olyasmi történt, ami elég ritkán a fehér abroszos konyhaasztal mellett. A szüleim farkasszemet néztek. Anya az asztal egyik oldalán ült a szülői értekezlethez választott, elegáns, sötétkék blúzban, kontyba tűzött hajjal, és a jegygyűrűjét babrálta. A másik oldalon apa világosbarna ingben, a kezét az ölében nyugtatta, mintha higgadt lenne, és biztos abban, hogy a világ rendje nem borulhat fel semmitől. Anya elég sokáig bírta ahhoz képest, hogy a családban apa az uralkodó és az elnyomó egy személyben. Végül felém fordult, és elmosolyodott, mint gyerekkoromban, amikor elcipelt az állatkertbe vagy a vidámparkba, és dodzsemeztünk, és felült velem mindenre, amire akartam. Tulajdonképp sose volt félős, ezt mindig bírtam anyámban. Kisebb koromban bevállalósabb volt, mára majdnem aj dnem elfelej elfel ejtettem tettem menn mennyire. yire. – Nem értünk értünk egyet egyet apáddal a jövődet ill i lletően etően.. – Mert romantiku romantikuss vagy, vagy, mint az öcsém – mondta ondta neki apa, de nem haragból, haragból, inkább lemondóan, majd ő is hozzám fordult. – Anyád szerint követni kellene a szívedet, és profi sportolónak állni, és ha majd kiöregszel, lesz időd kitalálni, mivel akarsz foglalkozni. Szerintem viszont nem bánhatod meg, ha egyetemre mész, és olyan szakmát választasz, amivel dolgozni is tudsz. Megvan az alapod, ól tanulsz és kitartó vagy. Húsz év múlva a tiéd lehetne mindaz, ami neke megvan, talán több is. Eszembe jutott valami, és ki kellett próbálnom. Először anyára néztem, és tőle kérdeztem meg. – Mit fogsz fogsz mondan mondani,i, ha úgy döntök, döntök, egyetem egyetemre re megyek, egyek, mert mert teszem azt, azt, apa útját választom? Anya továbbra is szelíden mosolygott. – Azt, Azt, hogy hogy alapvetően jó döntést hozol, hozol, de akkor akkor el kell engedned engedned a másikat. másikat. Nem szabad örökk ör ökkéé bánn bá nnod, od, hogy hogy hátrahagy hátrahagytad tad a kosárlabdá kosárl abdázást. zást. Ez így korrekt. Apa következett. – És te mit szólnál, ha egy kosárcsapatban lelem lel em meg az álmomat, álmomat, vagy gyerekeket tanítok kosarazni, vagy teszem azt, edzőnek tanulok? – Jól fogod fogod csináln csi nálnii azt is, ebben biztos vagyok. vagyok. És ha ha ugyan ugyanolyan olyan romant romantiku ikuss vagy, mint az öcsém és az anyád, akkor még elégedett is leszel ennyivel. – Nem zavarna? zavarna? Apa hátradőlt a széken, hirtelen öregnek és fáradtnak láttam. Fogalma
sincs, mikor öregedett meg ennyire. Amikor a gimit kezdtem, néhány éve, még fiatalnak és energikusnak tűnt. Mi vett el tőle ennyi évet, és hagyott helyette ennyi ráncot az arcán? Apával voltunk fent és voltunk lent, régen nagyon merev volt, most inkább keserű, mert nem tud a változások ellen tenni. Érdekelt, mit válaszol majd, nagyon is. Nem is hittem, mennyire akarom, hogy az áldását adja arra, ha nem követem őt. Észrevétlenül változtattam a testtartásomon, kiegyenesedtem, a karom és a vállam is akaratlanul megfeszült, ezért szándékosan próbáltam ellazítani. Már anya támogatása is több, mint amire számítottam, de maximalista vagyok, mindkettejük jóváhagyását akartam. – Csak csináld c sináld jól, jól , akármibe akármibe is kezdesz bele bel e – sóhajtotta sóhajtotta lemondóan, lemondóan, de én bőven megelégedtem ennyivel ennyivel.. – Köszönöm Köszönöm – feleltem. – Őszin Őszintén tén.. Aznap éjjel órákig feküdtem az ágyon a plafont bámulva, miközben az utcáról beszűrődő kevés fény a sötétséggel birkózott. Agyaltam. Álmomban sem hittem, hogy apám képes kiejteni ezeket a szavakat a száján s záján.. Ami azt illeti, egyedül a sötétségben és a tapintható csendben kezdte kételkedni benn be nne, e, hogy hogy valóban val óban elhan el hangz gzottak ottak azok a bizon bi zonyos yos szavak. szava k. Mert mi van, ha a reggel kegyetlenül pofán ver azzal, hogy ellopja az álmaimat? Ajánlottam, hogy ne tegye. tegye. Mert vis v isszaves szaveszem zem őket. őket. *** *** Barátokat tartani azért rohadt jó, mert ha nem szakadsz még meg, akkor ők segítenek, hogy ne maradjon egy perc szabadidőd se. Totálisan betáblázták a anuár anuár hátralévő részét. Először is ott volt Ákos teljes napos születésnapi programjának teljesítése, mert közölte, hogy ez az utolsó évünk együtt, és valami különlegesre gondolt, amit még sose sos e csináltun csi náltunk. k. Aztán a feladatlistán akadt még két meccs, a vizsgám, hogy végre meglegyen a jogsim, plusz megígértem Nándinak, hogy meglátogatom, mert hiányolt. Lilla pedig örök program, őt nem lehet átrakni másik napra. Néha csak azért megyek át hozzá, hogy lepihenjek, és nyálcsorgatva bámuljam, ahogy megmutatja,
mennyire tisztában van a saját teste varázsával. Hamarosan fel fogok robbanni, ha sokáig próbálgatja a türelmemet. Valahogy a szerencse nem állt mellettünk karácsony óta; sose maradtunk kettesben. Tulajdonképp mindenen túlestem, Ákos születésnapja maradt még a hónap végére. Persze nála kellett kezdeni a napot, vagyis Lillával holt kómásan buszoztunk el hozzájuk, mert a világ vége után két sarokkal laktak. Kocsival tűrhető ez a távolság, de busszal halál. És szombat volt. Nem mondok többet. Lilla a gyűrött füzetlapot nézegette, amire Ákos felírta, mire lehet szükségünk a hétvégén. A lap szélét simítgatta, amit ő gyűrt össze már vagy egy tucatszor felindulásában. – Ez a lista li sta több mint szexista. szexista. Ez perverz. perver z. Fogkefe, Fogkefe, koktélruh koktélruha, a, csipkebugy csipkebugyi, koton? Napok óta pattogott p attogott rajta, én meg meg napok óta röhög rö högtem tem.. – Mondtad Mondtad már. már. – Hogy Hogy lehet lehet enny ennyire ire beképzelt, beképzelt, önimádó, önimádó, perverz perver z seggf seggfej ej valaki? val aki? Széttártam a kezem. Erre most mit kellene válaszolnom? – Fogadjunk Fogadjunk,, téged téged nem zavar ez a lista. – Nem ölöm bele az energiám energiámat at olyasmibe, olyasmibe, am a mibe nem éri meg. – Ez kitérő kitérő válasz. vál asz. – Úgy Úgy van. Lilla rám hagyta, mert tudta, hogy bármennyiszer képes vagyok kikerülni a válaszadást, ha nem akarok felelni. Háromnegyed óra múlva egy bazi nagy fehér ház elé érkeztünk, ahol olyan sötétbarna kerítés védte a bent lakókat, amin nem lehetett átlátni. Lilla vacogott, én férfiasan tartottam magam. A csengetést nem lehetett hallani kintről, de reméltem, hogy nem romlott el a kapucse kapucseng ngő, ő, és nem idekint ide kint fog minket minket utolé utolérni rni a következő jégk j égkors orszak zak.. Szerencsére nem. Gréta kardigánban és papucsban rohant ki ajtót nyitni, és sürgetett, hogy menjünk beljebb. Táncoslány agya teljesen elborult, amikor meglátta az ajtóban a barátnőjét. – Komorny Komornyik ik lettél? – Ákos Ákos megbetegedett egbetegedett.. Elkapta Elkapta az arrog arro gancia maximu aximus vírust – bólin bóli ntott Gréta. – És megmon egmondtad dtad neki, neki, hogy egy jó nagy nagy pofon meggy meggyóg ógyítan yítaná? á? – kérdezte
Lilla. – Születésnapja Születésnapja van. – Attól Attól még nem kell gyök gyökérnek érnek lenni. lenni. – Nyu Nyugodjunk godjunk le – javasoltam javas oltam,, és beljebb belj ebb tessékeltem a csajok csaj okat, at, hogy beszéljék ezt meg a házban, mert mindketten itt fognak jégszoborrá fagyni. Az előszoba elős zoba melegében a lány lá nyok ok szusszantak szusszantak egyet. egyet. – Azt Azt a rohadt! Ez egy kacsalábon forgó forgó palota – mondta ondta Lilla. il la. Elkezdte Elkezdte lehámozni magáról a kabátját, de nem haladt vele, mert a környezetet bámulta. Odament az embermagas, sötétbarna keretes tükörhöz az előszobában, aztán megnézte a vajszínű falakon lógó festményeket, a csicsás lámpabúrákat és a márványpadlót is. Még az is lehet, hogy igazi márvány volt. Kívülről látta már a házat, hisz számtalanszor eljöttünk Ákosért meccs előtt, de sosem adódott alkalom, hogy Ákos be is hívja. – Mit vártál? – kérdeztem lazán. – Az apja osztrák állam áll ampolgár polgár és menő vállalkozó odakint. Síruhákban meg sportcuccokban érdekelt. – Hogy Hogy talál találkoz koztak tak az anyu anyukkájával? ájával ? – Ákos Ákos anyuk anyukája ája fiatalkorában versenyszerűen versenyszerűen síelt, síel t, ez hozta hozta őket össze – felelte Gréta, miközben vállfára pakolta a kabátjainkat. – Ki is költözött hozzá Ausztriába, összeházasodtak, majd Ákos öccsének születése miatt visszavonult. Néha-néha azért engedett a kísértésnek, és egy ilyen alkalommal szenvedett balesetet. A legsúlyosabb sérülést a fején szerezte. A család minden pénze ráment a rehabilitációra, évekig kezelték odakint. Az anyukája húga kiköltözött hozzájuk és segített nekik, gyakorlatilag állandóan ő vigyázott a fiúkra. Amikor nem volt már több kezelés, Ákos anyukája vissza akart költözni Budapestre. A gyerekeket is hozni hozni akarta, és el e l akart a kart válni. Ismertem a sztorit, de hosszú ideig Ákos csak nekem mesélte el, mással ne osztotta meg. Nekem is muszájból mondta el, mert egyszer összefutottam vele és az anyuk anyukájá ájával val.. – Az apja végül végül belem bel ement ent,, talán bűnt bűntudat udatból, ból, mert nem nem vigyázot vigyázottt rá, vagy fene fene se tudja, és kialakult ez a nem mindennapi helyzet. Eleinte itt lakott az anyukája és a nagynénje is ebben a házban, majd az anyukájának jött egy újabb ilyen fellángolása, hogy ő külön akar költözni és dolgozni szeretne. Az apja ekkor rágott be, és bírósághoz ment. Ezért lett a nagynénje a gyámjuk. – Ja, és az apjának meg van egy másik családja csal ádja kint – tettem tettem hozzá. ozzá. – Két
kislány kisl ányaa meg egy bombázó bombázó felesé fel esége. ge. – Az húzós húzós – állapított állapí tottaa meg meg Lil Lilla. la. Ákos kiabálása miatt berekesztettük a beszélgetést, mert kérte, hogy toljuk már be a hátsónkat hozzá a nappaliba. Flanelpizsamában és házi papucsban döglött a kanapén, és sportcsatornát nézett a panorámatévéjükön. – Király Királ y papucs papucs – közöltem közöltem vigyorogva. vigyorogva. – Neked Neked vettem fel, édes – felelte affektálva. affektálva. – Menjetek Menjetek szobára szobára – mondta mondta Gréta is vigyorogva. vigyorogva. – Atyaég! Atyaég! – esett le Lilla álla. áll a. – Te tényleg tényleg itt laksz? laksz? Ákos megemelte a szemöldökét, aztán totál fapofával megrázta a fejét. – Igazából Igazából a szomszédé, szomszédé, csak pizsamában pizsamában szoktam szoktam más emberek emberek lakásában kommandózni. Lilla vállat vont. – Kinézem Kinézem belőled. belől ed. Szóval mi mi lesz l esz a program? program? – Elhoztatok Elhoztatok mindent, indent, amit amit kértem? kértem? – kérdezte. kérdezte. – Igen, Igen, és ismét jelezn jel ezném ém,, hogy hogy abban az esetben, ha nem Balira Balir a akarsz minket vinni egy hónapra, felháborítónak tartom a listád tartalmát – felelte Lilla. – Mi benne benne a felháborító? Táncoslány vörösödni kezdett, mint mindig, ha előkerült egy bizonyos téma. A leggátlásosabb lány, akit ismerek. – Hagy Hagyjuk. juk. – Jó. Amúg Amúgyy szóltam szóltam a szülei szüleidnek dnek,, úgyh úgyhogy ogy elengedtek elengedtek.. – Balira? Balir a? – Szeretnéd, Szeretnéd, mi? mi? Oda, ahova megy megyüünk. nk. – És elmondod elmondod nekem nekem is? – Nem. Nem. Amíg bevártuk a többieket, Ákos elvonult felöltözni. Amikor Jázmin megérkezett, szintén leragadt néhány pillanatig azon, hogy megcsodálja a berendezést. Flóra viszont mintha otthon lenne, ledobta magát a kanapéra, ahol korábban Ákos ült, és kapcsolgatni kezdte a tévét. Alig egy perc múlva már Ákos pendrive-jának tartalmát böngészte. – Mit művelsz? művelsz? – kérdezte kérdezte Gréta óvatosan. óvatosan. – Kíváncsi vagyok, vagyok, mit mit rejteg rej teget et – hang hangzot zottt a válasz. – De nem nem a tiéd.
Flóra hátradőlt a kávébarna kanapén, göndör haját összepréselte a háttámla. Kilépett a mappából, amiben volt, és látványosan eldobta a távkapcsolót, ami csak csa k úgy úgy puffant. puffant. A hang hangulat ulat kicsit kics it feszü fes zült lt lett l ett ettől a rövi r övidd közjátéktól. – Milyen erkölcscsősz erkölcscsős z lettél! – Ezt nem illi il lik. k. – Ann Annak idején i dején Ákos Ákos is simán belenéz bele nézett ett a gépembe, gépembe, amikor amikor nálunk nálunk járt, de amint látod, kiléptem. Mindenki úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Táncoslány Jázminhoz fordult, aki a minden házból elmaradhatatlan családi fotóalbumot nézegette, és megtapogatott minden mozdíthatót. – Kristóf? – Kelenföldön Kelenföldön vár mink minket. et. Ha tényleg tényleg eljön elj ön.. – Szerinted Szerinted nem fog? fog? – Megm Megmondtam ondtam neki, neki, melyik vonattal vonattal megy megyün ünkk. Ha akar, akar, ott lesz. – Mindenki Mindenki tudja tudja rajtam r ajtam kívül, kívül, hova készü készülün lünkk? A társaság fele tudta. Márk, Ákos, Jázmin és én. A többieknek nem mondtuk el. – Élvezni Élvezni fogod – ígérte ígérte Jázmin, Jázmin, de az ő hang hangulata ulata se tűnt tűnt felhőtlenn felhőtlennek. ek. Nem tettem hozzá hangosan, hogy maximum abban az esetben fogjuk élvezni, ha el bírjuk viselni egymást a hétvégén, márpedig az ellenséges vonalak elég látvány lá tványosan osan kezdtek kia kiala laku kulni. lni. *** *** A vasútállomáson teljes lett a létszám, bár jókora késéssel értünk oda. Naná, mert Ákos rosszabb volt, mint egy csaj, eltökölte az időt a készülődéssel. Márk útközben csatlakozott hozzánk, tőle is megkaptuk egy körben, hogy késtünk. Kristóf az egyik büfénél várt ránk, ami előtt hosszú sor kígyózott. Alig vettük észre, pedig a szőke feje kirítt a tömegből. – Hogy Hogy a picsába tudtatok tudtatok majdnem elkésni? – kérdezte kérdezte dühösen dühösen.. – Mit vársz négy négy csajjal csaj jal meg egy egy piperkőccel? – kérdeztem vissza. viss za. – Vegy Vegyél él vissza, vi ssza, haver. haver. Nem vagyok vagyok piperkőc – kérte kérte ki magán magának ak Ákos. Ákos. Elindultam jegyet venni az automatához, mert nagyjából három percünk maradt. Egyben megvettem mindenkiét, amihez Ákos felajánlotta a bankkártyáját. Ezt kérte születésnapjára a családjától, így az apja állja a kis kiruccanásunk
költségeit. Leszámítva a szállásunkat. – Innen Innen lopták el a bringám bringámat at tavaly taval y – morogta orogta Lilla, ill a, miközben iközben felmentü felmentünk nk a peronra. – Azóta se lett meg. – Az miattam volt – felelte Gréta –, mert paráztam paráztam ettől azt állom áll omástól. ástól. – Miért paráztál? – kérdezte kérdezte Ákos, Ákos, és a peronon védelmezőn védelmezőn átkarolta átkarolta Grétát, aki fehér párafelhőket szuszogott ki. Ahogy mindannyian. – Mert emlékszem emlékszem,, hogy hogy nézett nézett ki tök üresen, amikor amikor még nem voltak vol tak itt a fornettisek meg a többi pékség. Mintha a gépek figyelték volna az embereket, ahogy átutaznak itt, és ettől valamiért kirázott a hideg. – A gépek még mindig mindig itt figyeln figyelnek ek – szólt szólt közbe közbe Márk. Nekem ez csak egy állomás. Emberek, hangosbemondó, sínek, szemét, bűz. De nekem nincs is fantáziám. Alig egy perc múlva beállt mellénk a vonatunk, úgyhogy felszálltunk rá. Két négyes ülésbe költöztünk be, ami viszonylag közel volt egymáshoz, de ahhoz niessze, hogy beszélgetni tudjunk. Lillával Márkot és Flórát kaptuk meg útitársnak. Flóra az ablakhoz ült, és úgy nézelődött, mintha sosem ült volna vonaton. – Ezek elég normális normális vonatok. vonatok. Még nem is utaztam utaztam ilyen il yennel. nel. – Miért, mikor mikor ültél utoljár utoljáraa vonaton? vonaton? – Nem tudom tudom.. Any Anyám hasában? – kérdezett kérdezett vissza viss za mosolyogva. osolyogva. – Régen. Régen. Akkor Akkor még tök tök csotrogán csotr ogányok yok jártak erre. er re. – Csak Székesfeh Székesfehérvár érvárig ig megy megyüünk ezz ezzel el a motorvonattal. otorvonattal. – Motorvonat? Motorvonat? – kérdezte kérdezte Flóra. – Így Így hívjá hívjákk őket. őket. Ez egy szakszó, szakszó, gug guglizz lizz rá. Lilla oldalba bökött, de basszus, mi vagyok én, a Wikipédia? – Csak úgy úgy kérdeztem kérdeztem.. – Az elővárosi elővár osi vonatok vonatok többnyire többnyire ilyen il yenek ek – felelte Márk fel sem nézve a mobiljából. – Ezeken a vonalakon minden bokorban van egy megálló, és a motorvonatok jobban bírják az ilyen jellegű lassítás-gyorsítás szakaszokat. Beszarok, ez a hülye tényleg rákeresett a neten. Flóra felé nyújtotta a telefont, de Flóra nemet intett, hogy ennyire azért nem érdekli, és kinézett az ablakon. Összenéztünk Lillával. Kemény hétvége lesz ez így. Elővette a telefonját, és bepötyögött valamit. – Pisilnem Pisi lnem kell – közölte közölte ezzel ezzel egy időben. időben. – Most indultu indultunk nk el.
– Tudom Tudom,, de akkor akkor is i s kell – felelte. felel te. – Flóra, eljössz elj össz velem? A csajok erre mindig kaphatók, úgyhogy együtt kimentek pisilni. Közben kaptam Lillától egy üzenetet, hogy próbálja megbékíteni Flórát, mert nem akarja ilyen il yen fagy fagyos os hangu hangula latban tban eltöltetn eltöl tetnii a hétvégét. Aha. Álcázott pisilés. Ezt csak egy nő tudja így megszervezni. – Szóval beszéltél apáddal – mondtam ondtam Zentainak entainak,, amikor amikor a zsebembe zsebembe csúsztattam a telót. Hátrahajtottam a fejem, és próbáltam nyitva tartani a szemem. – Aha. Aha. – Volt Volt nagy nagy összeborulás? összeborulás? – Erőlködött, de megk megkérdeztem érdeztem,, hogy hogy minek minek.. Azt Azt mon mondta, dta, meg meg akar akar ism i smerni. erni. – Erre te elk el kérted a siófok si ófokii nyaral nyaralója ója kulcsá kulcsát? t? – A hülye hülye szemrebbenés szemrebbenés nélkül nélkül ideadta. Ez nekünk kapóra jött. – Tudn Tudnia ia kéne, kéne, hogy hogy nem nem ezen múlik li k – folytat folytatta. ta. – Egysz Egyszer er majd leesik lees ik neki. neki. Azt hiszem, nem mozdultam meg Székesfehérvárig, miközben Márk, Lilla és Flóra próbáltak beszélgetni. Az első fél órában nagyon akadozott a dolog, aztán már beindult. Lilla simogatóan ismerős hangja majdnem álomba ringatott, de akkor a kalauz elkérte a jegyeket, és Lilla számára is kiderült, hova megyünk. Mondjuk, addigra biztosan sejtette. Amikor Lilla azt firtatta, kinek van nyaralója a Balatonon, Zentai elszórt neki pár morzsát az apjáról. Egyedül ekkor nyitottam ki a szemem, hogy megnézzem az arcukat. A csajok leesett állal hallgatták, milyen menő Zentai apja. Csak úgy sorjáztak a kérdések. Dj? Klubtulajdonos? Klubtul ajdonos? Nem is tudott rólad? Tényleg nyaralója nyaralój a van Siófokon? Inkább Siófokon? Inkább visszacsuktam a szemem, és ideiglenes kómába estem. A másik vonaton már kevesebben utaztak, ott közelebb ültünk egymáshoz. A vagon kopottabb volt, a, finnyás lányok szerint mocskosabb is, és a fűtést se áratták a csúcsra. Lillát mégis nagyon feldobta az utazás, jobban mondva a tény, hogy a tél közepén láthatja a Balatont. Nem hitte volna, hogy Ákos a Balaton kedvéért írta fel a listára a korcsolyákat, de így már kezdett megenyhülni. Lassacskán szemet hunyt a többi, kifogásolt pont miatt is. A gyorsan elsuhanó tájat néztem a vonatablakon keresztül. Mezők,
kisvárosok, autóutak mellett dübörögtünk el. Hiányoztak ugyan a színek, de a kopárság és az élettelen hangulat se tudta letörni a kedvem. A vidék csak szunyált. Most volt szabadságon. A várakozás izgalmával futott be a vonatunk Siófokra. Lilla elsőként pattant le a felújításra szoruló állomás peronjára, és nagyot szippantott a levegőből. Diszkréten röhögtem. – Állati – mondta, ondta, és a szemével szemével megkereste egkereste az aluljárót, aluljár ót, hogy hogy kijussu ij ussunk nk innen. – Mindig Mindig kocsival ocsi val voltam a Balcsin Balcsi n – háborodott fel Ákos Ákos az ósdi állomásépületet bámulva, aztán hirtelen felém fordult. – Miért nem kocsival öttünk öttünk,, ha van jogsid? j ogsid? – Ember, Ember, ennyi ennyi főre kisbusz kisbusz kellett kell ett volna vol na – feleltem alaphan al aphangerőn gerőn.. – Amú Amúgy is, csak a vizsgám sikerült, még nem kaptam meg a jogsit. – Messze van innen? innen? – Hát, gyalog gyalog igen – felelte Lilla ill a fejből. Még a vonaton vonaton megkérdezte egkérdezte Zentaitól entaitól a pontos címet, címet, és rá is i s keresett. – Jár arra valamilyen busz? busz? – A kettes. kettes. – Táncoslá Táncoslánny ezt úgy úgy mondta, ondta, mintha intha ezt mindenkin indenkinek ek tudni tudni kellene. Ahogy kiléptünk az állomásról, már látszódott a buszmegálló. – És ha szerencsénk szere ncsénk van, van, nem egy óra múlva indu i ndul.l. Ami azt illeti, én is töltöttem itt egy nyarat, de ha tudom, hogy Lilla ennyire vágja a helyi közlekedést, nem erőlködöm. Rábíztuk magunkat. A megállóhoz vezetett minket, és amíg a menetrendet tanulmányozta, ledobta a hátitáskáját a csizmájára. Negyed órát kellett várunk. Félrevonultunk, és a cuccainkat lepakoltuk egy száraznak tűnő padra. – A családom csal ádom fanatiku fanatikuss Balaton-imádó Balaton-imádó – magyarázta agyarázta Lilla. il la. – A Siófok és Szabadifürdő közötti nyaralóövezetet majdnem úgy ismerem, mint a környékünket. Hittünk neki. Miután fél óra múlva leszálltunk a buszról, azt is megmondta, hogy valahol félúton vagyunk a két település között. Lelkendezett, mennyire más a hely hangulata ahhoz képest, amilyen nyáron lenni szokott. Végül rátaláltunk a címre, de ehhez még neki is kellett egy kis segítség, mert térképolvasásban elég béna, és minden utcát azért nem ismert pontosan. A házszám egy felújított, újravakolt saroképülethez tartozott. A nyílászárókat
meg az ajtót nemrég cserélhették, és ránézésre a kertet is rendben tartották. Néhány kopár fa nyújtózkodott az ég felé, tavasszal talán virágok is színesítik az udvart. – Apád ide járt jár t csövezni csövezni az éjszakai bulik után? után? – kérdezte kérdezte Kristóf leesett lees ett állal. – De sajnálom… Márk elővette a kulcscsomót, és kinyitotta a kaput. Mielőtt belépett, belenézett a sötétzöld postaládába, de az üresen kongott. Könnyedén az udvarra képzeltem a nyikorgó hintaágyat, egy zsebpiszok méretű kutyát meg szaladgáló kissrácokat, de ez a hely valószínűleg sosem látott ilyesmit. – Nyár Nyár óta nem szellőztetett szellőztetett senki? senki? – kérdezte kérdezte Jázmin Jázmin a tornácon. tornácon. – Állítólag Állí tólag két napja járt itt egy takarítónő takarítónő – mondta ondta Márk, Márk, amikor amikor kinyitotta inyitotta a puccosan faragott faragott bejárati ajtót. Odabent is ugyanaz a családinyaraló-jelleg érződött, mint kívül, egyáltalán nem egy magányos férfi nyári lakhelyének mondtam volna. Hiába a szellőztetés, a levegő még így is nehéz volt. A bútorokat letakarták, hogy hogy megvédjé megvédjékk a portól. por tól. Rögtön nekikezdtünk berendezkedni. Elsőként benyomtuk a fűtést, hogy minél hamarabb felmelegítse a hideg lakást. A bejárónő már beüzemelte a hűtőt, a lányok pedig pedi g bepakolták, bepa kolták, amit hoztu hoztunk nk.. Míg elmosogattak néhány poharat és tányért, a srácokkal leszedtük a bútorokról a védőfóliát, benyomtunk egy zenecsatornát, pizzát rendeltünk a netről, és felosztottuk a szobákat. *** *** Semmi sem maradt ki Ákos totál közhelyes kívánságlistájáról. Délután activityztünk, ahol hiába variáltuk a csapatokat, mindig a vesztesbe kerültem. Később karaokéztunk, ahol Lilla és Flóra majdnem röhögőgörcsöt kapott attól, amit Kristóf művelt, és végül csak Gréta énekelt, mert senki mást ne tudtunk elviselni. Aztán jöhetett az esti házibuli, ahol Zentai rendesen nyomatta a hangerőt a cuccon, amit a nyaralóban találtunk. Eleinte senki nem akart táncolni, de Ákos megfenyegette a társaságot, hogy ha elrontják a kedvét a születésnapján, mindenkinek indenkinek megk megkese eserí ríti ti az életét. él etét. Gréta és Ákos megállás nélkül táncoltak, és amikor a Basement Jaxx-től szólt Never a Say Never, Never, Lilla felrángatott a kanapéról, hogy én se meneküljek. Jázmin
Me, a myself and I -ra kezdett ugrálni, és közben hangosan énekelte a szövegét. -ra Egy másik számnál Flóra sikongatott, talán egy kicsit többet ivott, mint amennyit elbírt. Ezután már nem figyeltem, mit hozott ki a többiekből ez az este, csak Lillára koncentráltam. A miniruhájának eleje valamiféle ezüstösen csillogós rüttyővel volt bevonva, folyton hozzáértem, amikor magamhoz simítottam. Az orromat a nyakába fúrtam, beszívtam a bőre enyhe virágillatát. Csak valamivel később néztem körül, mielőtt lelépni készültünk a szobánkba. Kristóf még táncolt, Jázmin már a földön ült, és a telefonját nyomkodta, Flóra pedig megállás nélkül vihogott. – Gyere Gyere – húzt húztam am magamm agammal Lillát. Lill át. A lakásban három szoba volt, és a legnagyobbat Ákos kapta meg, de ne érdekelt, hogy a legkisebb lett a miénk. Egyikünket se zavarta. Csak be kellett volna jutni az ajtón, ami nehezen ment, mert Lilla szabály szerint körém csavarodott, a fenekénél fogtam, és az ajtóhoz dőlve csókolóztunk. – Akarod? Akarod? – sut s uttog togtam tam a nyakába. nyakába. – Igen Igen – felel felelte. te. Valahog ala hogyy átbukdács átbukdácsoltunk oltunk a küszöbön, és onnan onnan már már csak csa k két lépés lépé s távolságra távol ságra volt az ágy. Rettenetesen gyorsan hanyatt fektettem. Tompán észleltem, hogy odalent elhallgatott a zene, de ez még nem érdekelt. A dübörgés a lépcsőn, az ajtócsapkodás, aztán a dörömbölés a mi ajtónkon már igen. – Mi a franc van már megint? megint? – kérdeztem kérdeztem dühösen. dühösen. Talán Talán egy fokkal fokkal durvább durvább szavakat használ használtam tam.. – Megölöm Megölöm őket őket – nyög nyögte te Lil Lilla la elégedetlen el égedetlenül. ül. Legurultam róla, és csak feküdtem az ágyon. – Nem hiszem hiszem el – morogtam morogtam.. – Hát én se – fordult felém Lilla il la – Miért Miér t nem nem áll mellénk ell énk a szerencse? Újabb dübörgés a lépcsőn, aztán szóváltás. Hallottuk a többiek hangját is, de elég hamar lejött, hogy Jázmin és Kristóf vitáznak. Megint. – Nem hiszem hiszem el, hogy hogy ezekn ezeknek ek már már megint egint el kellett fosni fosni valamit va lamit – húzt húztaa fel magát Lilla, és rugóként pattant ki az ágyból. A helyére igazította a hasáig felhúzott szoknyát, és kisimította a haját, amit összekócoltam. Mielőtt kilépett az ajtón, még megigazította a melltartójában azokat a szépséges, formás melleit.
Nekem lassabban ment, de azért csatlakoztam én is. Kiverekedtem magam az ágyból, és kiléptem a folyosóra. Flóra csak azért állt a lábán, mert Zentai megtartotta. Sőt, ahogy a ruha pántja folyton lecsúszott Flóra válláról, mindig visszaig viss zaigazítot azította ta a helyére. helyére. Ákos és Gréta tehetetlenül és tanácstalanul álltak, előttük pedig az én dühös amazonom tombolt, és a hevessége láttán kedvem támadt visszarángatni az ágyba, hogy hogy segítsek kieres kie reszten ztenii a gőzt. gőzt. – Mi a fene fene bajotok van va n egym egymással? ással ? Elképzelni Elképzelni sem tudjátok, tudjátok, hogy hogy egy buli ne a ti szenvedésetekről szóljon? – támadt rájuk Lilla hangosan. – Kezeltessétek magatokat, mert ez a szereplési vágyatok már beteges! És gáz, amikor ezt én mondom. Ákos a barátotok és megkért, hogy ne basszátok szét a buliját, erre már csak azért is megteszitek! – Szerintem Szerintem nem miattam vagy ily il yen dühös, dühös, kicsi lány – nevetett nevetett Ákos. Ákos. – Mibe ron r ondítottak dítottak bele? – Pont Pont abba – csúszott csúszott ki Lilla il la száján, aztán aztán rájött, mit mondott. ondott. Ákos Ákos még obban röhögött attól, hogy az arca skarlátvörösre váltott, de a füle és az egész dekoltázsa is vöröslött. – Sajnálom, Ákos Ákos – mon mondta dta Jázmin Jázmin bűnbán bűnbánóó tekintet tekintettel. tel. – El kellett ell ett volna mondanun ondanunk. k. – Kristóf most először szólalt meg, és ő is Ákosnak címezte a mondanivalóját. Úgy állt a fal mellett, mint egy kísértet, és ha obban belegondoltam, az elmúlt hetekben is leginkább csak testben volt jelen, lélekben lé lekben nem. nem. – Mit kell kellett ett volna volna elmondanot elmondanotok? ok? – kérdezett kérdezett vissza Ákos Ákos gyanak gyanakodva. odva. – Hogy Hogy már már nem vagyu vagyunk együ együtt – dobta dobta be a bombát Jázm Jázmin. Ettől azért mindenki ledöbbent, záporozni kezdtek a kérdések. Zentai Kristóftól akarta hallani, hogy hülyíti-e vagy tényleg igaz, Flóra csak annyit tudott kinyögni, hogy mi van?, van?, de azt csuklásszerűen hajtogatta. Gréta azt kérdezgette, miért nem szóltak erről, Ákos. pedig azt akarta megtudni, hogyan lehetséges az, hogy nem vettük észre. Lilla csendben maradt, így feltettem az utolsó kérdést. – Mióta? Mivel nem akartak válaszolni, Lilla kihúzta magát, és megszólalt ő is. – Na jó, már úgyis úgyis utáltok, utáltok, mert kinyitot kinyitottam tam a számat, számat, úgyhog gyhogyy teszek róla, r óla, hogy utáljatok rendesen, de most rohadtul mindenki lemegy a nappaliba, és
megbeszéljük, különben előveszem a nem szép énem. – Tudod, Lilla, Lill a, értelmes stílusban is i s lehet beszélni az em e mberekkel berekkel – mondta ondta Jázmin. – Szeri Szerint ntem em nem te vagy a megfelel egfelelőő személy személy,, hogy hogy kiselőadást kisel őadást tarts neke emberi komm kommunikáci unikációból óból.. – Rémisztő, Rémisztő, mikor mikor így nekitám nekitámadsz adsz az embernek embernek.. – Ilyen Ilyen vagyok, vagyok, és mindig is ilyen il yen voltam vol tam.. Ha nem tetszik, tetszik, nem kell vele barátkozni. Bármikor meghallgattalak volna, de nem kértél belőle. Türelmes voltam, nem nyaggattalak és nem faggattalak Kristóffal kapcsolatban, úgyhogy oggal mondom, hogy nem érdekel a hisztid. – Nekün Nekünkk hány hány évig kellett hall hallgat gatni ni a te hisztidet hisztidet minden minden alkalommal, alkalommal, am a mikor összevesztél összevesztél Krisztiánnal? Krisztiánnal? – Ettől Ettől vagyun vagyunkk barátok bará tok,, hogy hogy elviselj elvi seljük ük egy egymás szarját is, nem? nem? Vagy nálad nálad mást jelent? – Magadnak Magadnak mondasz mondasz ellent. Az előbb mondtad, ondtad, hogy hogy nem érdekel a hisztim, hisztim, most meg azt, hogy hogy el kell visel vis elni. ni. Akkor Akkor most melyik? – Akkor Akkor pontosítok pontosítok.. Az üres üres hiszti hiszti nem érdekel, am a mikor meg meg se akarod oldani a problémát. Valamelyikőtök mindig elrohan, ha baj van, mert az ugye sokkal könnyebb. Elmehetsz haza, de nem fogok utánad menni, mint tizedikben az osztálykiránduláson. Ha haza akarsz jutni, hogy drámázhass, hát hajrá, legyél hülye, jogod van hozzá. Vagy itt maradsz, és meghallgatjuk a valódi problémát, mert az tényleg tényleg érde é rdekel. kel. Szerintem mindenk mindenkit. it. – Igaza Igaza van, van, Jazz – mondt mondtaa Kristóf halkan. halkan. – Te Te is tudod. tudod. Néhány Néhány másod másodperc perc szünet szünet következett, következett, mindenki mindenki Jázm J ázmin in dönt dö ntésé ésére re várt. vár t. – Amú Amúgy meg sajnálom, hogy hogy kiborultam – tette tette hozzá hozzá Lilla. ill a. – Ha ez vigasztal, rohadtul szégyellem ilyenkor magam, amiért elveszítem a kontrollt. Végül mindannyian levonultunk a nappaliba, és leültünk. Míg Gréta kávét és teát főzött nekünk a konyhában, körülbelül csak néztük egymást. Ha az időjárás nem szól közbe, teljes csend borult volna ránk, de odakint felerősödött a szél. Folyamatosan nyöszörgő hangok szűrődtek be az udvarról, ahogy a közeli fa ágát odaverte a ház oldalához. Lilla kávét ivott, hogy felébredjen, és azt kért Jázmin, Kristóf és Flóra is. Gréta és Ákos teáztak, valami karácsonyi kiadású teafű lehetett, mert a kávé mellett ell ett is lehet l ehetett ett érezni érezni a fahéjas fahéjas illatot il latot az egész nappali nappaliban. ban.
– Karácsonykor Karácsonykor szakítottu szakítottunk nk,, ha érdekel – mondta ondta a kávésbögrébe kávésbögrébe bámu bámulva Jázmin. – Nem tudtuk, hogyan mondjuk el. – Ennél Ennél azért jobbat is tudsz – felelte Lilla. Lilla . – Szerinted Szerinted hogy hogy kellett volna elmondanom elmondanom?? Felhívlak karácsonykor karácsonykor,, és közlöm, hogy bocs, de szakítottunk. – Igen, Igen, felhívsz felhívsz karács karácsony onykkor és közlöd, közlöd, hogy hogy szakítot szakítottál tál Kristóf Kris tóffal. fal. Gréta előrehajolt, hogy felhívja magára Jázmin figyelmét. – Engem Engem is elérhett el érhettél él voln vol na. – Engem Engem is – mondta mondta Flóra erőtlen er őtlen hang hangon. on. – És te? – nézett nézett Lil Lilla la Kristófra. – Tőled miért iér t maradt maradt el e l a telefon tele fon?? Kristóf Kri stóf a vállát vonogatta, és esküszöm, ha Lilla nem fordul felé direkt, el is feledkezem a elenlétéről. elenlétéről . Ez tényleg tényleg kísérteties. – Most nekem nekem is lenyom lenyomod od az előbbi szöveget szöveget a barátságról? – kérdezett kérdezett vissza Kristóf flegmán. – Nem. Nem. De nyug nyugodtan odtan vedd magadra magadra azokat azokat a részeket, részeket, amiket amiket akarsz. akarsz. – Figyelj Figyelj,, Vörös, bírlak, bírl ak, mert haver vagy, vagy, de csak együ együtt táncolun táncolunk. k. Ne veled fogom megbeszélni az életemet. – Oké, Oké, ez harmatg harmatgyen yenge ge indok volt – nyögt nyögtee be Zentai entai halál nyu nyugodtan. godtan. – Lilnek il nek van igaza, még még ha durván közölte, közölte, akkor akkor is. is . – Sose gondolkodtat gondolkodtatok ok el, e l, hogy hogy egy banda ba nda vagyun vagyunkk, és ez meg fog változ vál tozni, ni, ha valaki szakít szakít valakivel? val akivel? Flóra felnevetett. felnevetett. – Márk meg meg én együt együttt se vagyun vagyunk. k. Kristóf figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. – Ez most most más, más, Flóra. Flór a. Ha valaki szakít, az kiesik a játékból. – Felesleges Fele sleges volt vol t ezen aggódnod aggódnod – mon mondtam dtam hidegebb hidegebb hangon hangon,, mint mint szerette volna. – Így se voltál köztünk egy ideje. A bejelentésemet csend fogadta, még a szél se nyüszített odakint. Tisztán hallottuk, ahogy Kristóf telefonja felzúg. Fontos üzenetet kaphatott, mert gyorsan megnézte. – Anyám Anyám eljön elj ön értem. értem. Tíz perc múlva múlva ideér. i deér. – Szóval mégiscsak mégiscsak lelép valamelyikőtök valamelyikőtök – mondt mondtaa Lil Lilla. la. Kristóf rámosolygott Lillára, de Jázminhoz ment oda, és előtte állt meg. Halkan beszélt.
– Jobb lesz, les z, ha én lépek ki, mert Jazzt Jazzt tönkreten tönkretennné, ha nem lehetne lehetne a barátaival. Tényleg rohadt teátrálisak mindketten, mert Kristóf gyengéden megsimogatta Jázmin arcát, aztán felment az emeletre, és néhány perc múlva a cuccaival tért vissza. Elakadt Ela kadt a szavun s zavunk. k. Némán néztük, ahogy Kristóf kimegy a kapun, és beszáll az anyja kocsijába az éjszaka éj szaka közepén. közepén. Jázminnak marhára ömlöttek a könnyei, és a csajok szoros mackóölelésben tartották, hogy hogy megvigasztalj megvigasztalják, ák, ha ez lehetséges. l ehetséges. Képtelenek Képtel enek voltunk magára magára hagyn hagynii bárkit. bár kit. Mindannyian a nappaliba bútoroztunk le éjszakára, a lányok lehozták a takarókat és a szivacsokat, majd eltoltuk a kanapét meg az asztalt a szoba szélére, hogy mindenki elférjen. Senki se mondta volna ki, de egymás közelében kellett maradnunk, mert szétestünk volna egyedül, a szobánk magányában. Egyikünknek se volt kedve megjátszani magát, és előadni a szerepet, amit magunknak és a világnak szoktunk hazudni, amikor reggelente suliba megyünk, és délután, amikor a szüleink arról kérdeznek, milyen napunk volt. Sehol sem voltak azok a kölykök, akik bandában jártak, mint holmi falka, mert úgy erősebbnek érezték ér ezték magukat. magukat. Azokban az átkozott órákban a Balaton-parti nyaralóban nem voltunk erősek és legyőzhetetlenek. Nem akartuk elhitetni, hogy semmi se érdekel minket, és hogy sebezhetetlenek vagyunk. Kristóf távozása után mind rádöbbentünk, hogy a barátságunk és talán mi magunk is milyen rohadtul sérülékenyek vagyunk. Pedig addig a percig, amíg rá nem néztem néztem az ijedt ije dt arcokra ar cokra a nappaliba nappal iban, n, én magam magam sem hittem. hittem. Felületes voltam. voltam. Bírtam ezeket a csajokat, mert hozzánk tartoztak. Tőlünk vártak védelmet, hozzán hozzánkk jöttek vigasztalód v igasztalódni, ni, minket akartak mindenáron felbosszantani. felbo sszantani. Bírtam a srácokat, mert a legjobb haverok voltak. Ha lett volna fivérem, olyat kívántam volna, mint Ákos. Ha csak egyetlen különc haverom lehetett volna a suliban, Kristóffal barátkozom össze, és ha kötelező lenne riválist választani, Zentai már úgyis úgyis bevált, bevá lt, mert minduntala induntalann arra arr a ösztön ö sztönöz, öz, hogy hogy jobb legyek. legyek. És ha nekem eszembe jutott, hogy az érettségi után ilyen lesz az életünk, és
talán sose találkozunk ebben a felállásban még egyszer, akkor a többieknek is. A remény vált a legjobb barátunkká. Ugyan mi másunk maradt ezen kívül? Azt hittük, ha együtt maradunk az éjjel hátralévő részében, a világunk talán nem fog a darabjair darabj airaa hull hullani ani reggelr reggelre. e. Mert fogalmunk se volt, hogyan javíthatnánk meg.
7. FEJ FEJEZET EZET FEBRUÁR, AMIKOR VALAHOGY DÖNTENÜNK KELL Lilla Lill a ÚGY VÁRAKOZTAM A FEBRUÁRI HIDEGBEN valaki más háza előtt, mint egy paparazzo, aki lesi, hogy a híresség kilépjen az ajtón. A viselkedésem erősen hasonlított a zakla zaklatókéh tókéhoz oz is, is , akik a kik a szerelmü szere lmükk kkel el üldöznek üldöznek egy ismert sztárt. Csakhogy a helyes, vörös cseréptetős házban lakó srác egyáltalán nem volt híres rocksztár, és maximum valami extra cikis helyzet kapcsán fotóztam volna le, hogy élete végéig szívathassam vele. Megérdemelné. Meg jó nagy nagy fenékbe fenékbe rúg r úgásokat ásokat is. i s. Ha csak visszagondoltam az elmúlt hétre, a kavargó érzéseim lenyomtak a földre, és annyi esélyem volt érzelmileg távol tartani magam tőle, mint egy pillangónak életben maradni a tornádóban. Krisztiánnal nem beszéltünk arról, ami Ákos születésnapján történt. Valójában senki se beszélt arról, hogyan éltük meg, hogy Kristóf leadta a monológot, és elhúzta a csíkot. A fájdalmas éjszaka után másnap reggel nem indultunk azonnal haza, és ez volt a legfurább az egészben. Magunkhoz vettük a jégkorikat, amiket Ákos listája miatt elpakoltunk, sálat és sapkát vettünk, és útra keltünk. Persze a fiúk akkorra már kiderítették, hogy a tó melyik részén lehet biztonságosan korcsolyázni, és birtokba vettük a Balatont. Minden egyes karistolás a jégen olyan hatást keltett bennem, mint amilyen karcolásokat Kristóf okozott. Fájt és nyoma maradt. A „duzzogós és elvonulós Lilla” a saját kárán tanulta meg, hogyha megvonod magad a barátaidtól, azzal valójában őket bünteted, vezessen akármilyen nemes szándék. A nemes szándékot itt egyszerűen visszakövethettük. Kristóf a szakítás után nem akarta, hogy a közös baráti társaságban bárki kellemetlenül érezze magát azért, mert ő és é s Jázmin Jázmin kellemetlenü kell emetlenüll érzik érzi k magu magukat kat egym egymás közel közelében. ében.
A szándékot valahol még becsültem is. Valahol meg azt gondoltam, hogy Kristóf ezzel megint a könnyebb utat választotta. Egyszerűen kivonta magát az életünkből, méghozzá teljesen. A következő héten már kikerült minket a suli előtti parkban, vagy elfordította a fejét az aulában, amikor meglátta valamelyikünket. Senkivel se állt szóba. Mindenkinek külön-külön megírta, hogy nem haragszik senkire, és akármit csinál, ne higgyük, hogy bántani akar minket, de csak így képes ezt végigcsinálni. A valóságban valós ágban ez úgy úgy csapódott csapó dott le, le , hogy kerül kerül minket, mint mint a lepr l eprásokat. ásokat. Egy hétig bírták az agyonhajszolt idegeim, aztán eljöttem Kristófhoz suli előtt. A ház előtt dekkoltam, mert beszélni akartam vele, hátha előrébb jutunk. Gondolatban azt tervezgettem, hogyan fogom megölni, ha pont a mai napot választja a lógásra. Úgy döntöttem, Kristóf fájdalmas halált érdemel, ahol sokat ajgathat. Bakker! Tényleg kilehettek az idegeim, ha arról fantáziáltam, milyen halálnem illik hozzá. Percenként pillantottam az órámra, amit nemrég Gréta rendelt nekünk a netről, és afféle egyenkarórának szánt. Cuki macskás rajzok trónoltak a számok helyén, bemutatva egy átlagos macska életét. A szőrgolyók többnyire szunyáltak a számlapon. Megértettem az alvásigényüket, én is bírtam volna még otthon heverészni, mégis felkeltem hamarabb, hogy lássam Kristófot. Ezerszer is elpróbáltam, mit fogok neki mondani. Az első néhány verzióban szerintem csak kiabáltam, a továbbiakban káromkodtam. Nagyjából a tizedik próbaverziónál jutottak eszembe rendesebb gondolatok, és úgy a harmincadik változat után éreztem azt, hogy tudnék vele higgadtan beszélni. Ennek a verziónak a címszavait ismételgettem magamban, amikor kitárult az ajtó. Aztán minden olyanná vált, mint egy lassított felvétel. Az ajtó résnyire nyílt, megjelent egy kéz a kilincs vonalában, de aztán eltűnt. Az illető visszament valamiért. Talán a mobilért, a matekfüzetért vagy az elhagyott agysejtjeiért. Az utóbbiban csak reménykedtem. Aztán megint megjelent a kéz, és nagyobb rés nyílt az ajtónál, de megint csak idáig jutottunk. Kis híján egyesével kezdtem el tépkedni a hajszálaimat. Kijön? Nem jön? Otthon marad? Bemenjek érte? érte ?
Aztán Kristóf végre kilépett az ajtón, és hamarosan kijutott az utcára. A mobilját nyomkodta, és ebben a járókelők, a befagyott tócsák vagy a régi jó barátok sem zavarhatták. Amúgy ha ez egy mozi lett volna, az operatőr tuti beleszól a helyszínválasztásba, mert ez a ház jobban illett volna egy helyes, idős nagyihoz. Biztos, hogy Kristóf pszichiáter anyukája nem vette fel a gumiklumpát, hogy virágokat ültessen az előkertbe. Az apukája meg tutira depressziósan bámulta volna ugyanezeket a virágokat, hogy kitépje őket a földből, és kaktuszokat ültessen a helyükre. helyükre. Legalábbis ez volt a helyzet a válásuk környékén. Azt hiszem, azóta az apja a sarkára állt, véleményt mondott a házasságukról, és randizni járt meg ilyenek. Kíváncsi lettem volna, ki tartja rendben a házat és őrzi meg ezt a hangulatos ellegét gondos munkával, de a kérdést beraktam a milliónyi többi közé, amire tudtam, hogy talán sose kapok választ. Olyan sorsdöntő válaszokat se kaptam még, hogy léteznek-e igazából földönkívüliek, úgyhogy Kristóf kertészének telefonszáma nélkül is teljes életet fogok élni. Magam mögött hagytam a narancssárga házikó rejtélyét, és Kristóf után indultam. Gyors léptekkel kellett haladnom, hogy beérjem. Az egyik kezével mobilozott, míg a másikkal a szendvicset tartotta, amit útközben tömött magába. Amikor a háta mögül a nevén szólítottam, majdne eldobott el dobott mindent. mindent. – Jézusom Jézusom,, Vörös, Vörös, mi a francot csinálsz? – mon mondta dta teli szájjal. szájj al. – Megije Megijeszt sztettelek? ettelek? – Nem, Nem, hallod, all od, mindig számítok számítok rá, hogy hogy felbukkansz felbukkansz a házun házunkk előtt, e lőtt, mintha intha teleportáló kapun közlekednél. Mi a francot csinálsz itt? Végignéztem rajta. Szürke pufidzsekit viselt, ami kihangsúlyozta a szürkéskék szemét. A válltáska pántján a Duna-parti Gimnázium végzőseinek szalagja virított. – Szeretnék Szeretnék beszélni beszélni veled. vel ed. – Azt Azt hittem hittem,, érthető voltam – felelte halkan. halkan. Az üzenetre gondolt, amit vasárnap kaptam tőle. Megkérdeztem Márkot, neki milyen hülye szöveget küldött, és abból kiderült, hogy személyre szabott bocsánatkérést írt mindenkinek. Nagyon drámai. – Tényleg Tényleg ahhoz ahhoz a baromságh baromsághoz akarod akarod tartani magad? magad? – Nem baromság. baromság.
Kikerült, és továbbindult, hogy egyértelművé tegye, nem szeretne trécselni velem. – Mi lökött ilyen il yen mélyre, hogy mindenkit indenkit el kell rúgnod rúgnod magadtól? agadtól? – kiabáltam. – Ne gyere gyere után utánam am,, légyszi! légyszi! Tettem Tettem egy lépést, lépés t, de megismételte, amit mondott. mondott. – Hagy Hagyj békén, Vörös! Vörös! Kérlek! Ezúttal elengedtem, de azt nem hihette, hogy ezzel vége. Négy éve ismer, tudnia kell, hogy sosem adom fel, és véreb módjára fogom hajtani, hogy újra boldognak lássam. Más útvonalon mentem a suliba, mint ő, és útközben azon agyaltam, mit csinálhatnék. Legfőképp tudnom kellene, mi okozza a gondot abban a kiismerhetetlen fejében. Kézenfekvő lenne a szakítás, de szerintem már az is okozat volt, és minden egy központi, kiváltó problémához vezethető vissza. Az első három óra alatt elvarázsolva ültem a padomban, szünetekben meg hagytam, hogy a lányok a folyosón rángassanak valahova. Negyedik óra előtt Flórával épp a büfénél álltunk sorban, amikor Hegedűs tanárnő a vörös pénztárcájával a kezében felbukkant, és végigmérte, mennyien várakoznak. Esélytelen volt, hogy üresen találja a büfét ilyenkor, és láttam rajta, hogy ne akarja kivárni. Becsültem benne, hogy nem pofátlankodott be a sor elejére, mint a legt le gtöbb öbb tanár, hanem hanem inkább inkább sarkon sar kon fordult, fordult, hogy hogy elmenjen. Ekkor megérkezett az isteni szikra. Épp csengetés előtt kerültünk sorra, és megvettem az utolsó csokis csigát, ami mellékesen mondva annyira finom, hogy szerintem egyenesen az ördög állítja elő, és a büfésnő az alvilágból rendeli. Magamnak vettem egy sajtos-fasírtos szendvicset, amit Flóra kezébe nyomtam, és megkértem, hogy vigye fel a terembe. Kezemben a zsákmánnyal a nagy táncteremhez siettem, ami a büfé melletti második ajtóból nyílt. A tizedikesek már a folyosón álltak a tanárnőre várva, de én felvettem a pléhpofát, és rezzenéstelen arccal bevonultam a táncterembe. – Ez mit mit csinál? csi nál? – suttog suttogták ták mögöttem ögöttem.. – Óránk lesz… Tudtam, hogy órájuk lesz, mégis magabiztosan sétáltam végig az üres termen, ahova ömlött be a napfény kintről, mert napok óta most először kisütött a nap. A kis szertárhoz mentem, bekopogtam, és meg se vártam a választ,
benyitottam. Amennyire tudtam, a tanárnő a héten helyettesített, mert a kolléganője influenzás lett, így minden évfolyam a nyakába szakadt. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag beköltözhetett a táncterembe egy heti hideg élelemmel. – Szervusz, Szervusz, Lill Lilla! a! Nincs Nincs órád? órá d? – De igen, igen, ezért gy gyors leszek l eszek.. – Nem hiszem hiszem,, hogy hogy bármelyik bármelyik tanárod tanárod örülne, örülne, ha lógnál. lógnál. – Herczeg tanár tanár úrral lesz angolórá angolóránk nk,, nála ki tudom tudom magyarázn agyaráznii magam magam.. Hegedűs elmosolyodott. Valahol tök szigorú tanár volt, amúgy meg nagyon… emberi. Másként viselkedett, mint a legtöbb tanár a suliban. Szigorúbb volt a modora, de közben őszintébb, mint bárki másé. Gyorsan összefoglaltam, mennyire szeretném, ha táncórán Kristóf nyakába varrna, és meg is indokoltam, miért kérem. Ismerem a felnőtteket, ha nem adok magyarázatot, akkor a két szép szememért nem fogják megtenni, amit szeretnék. Akkor jöttem rá, hogy még mindig a kezemben tartom a péksütit, amikor bejöttem bej öttem.. Gyorsan Gyorsa n a tanárnő felé fel é nyújtottam. nyújtottam. – És ezt is önnek önnek hozt hoztam am.. Megint egy mosoly mosol y. – A segítség s egítségem emet et kéred, hogy hogy segíthess segíthess egy barátodn bará todnak, ak, és pluszban meg is vesztegetsz, nehogy elutasító választ kapj? – Ööö… asszem. asszem. – A süti süti túlzás túlzás – mondta mondta lágyan. lágyan. – De azért azért elfogadom. elfogadom. Letette az asztalra a kávé mellé, ami friss lehetett, mert még érződött az aromája. Gondolom, ezzel pótolta az evést, ami nem túl egészséges dolog. A szokásos jóganadrágját viselte, és a szőkésbarna haját lófarokba kötötte, ahogy mindig is. Egyedül az ünnepségeken szoktam más frizurával és elegánsabb ruhában látni, am a múgy úgy egyenruh egyenruhaje ajell llegg eggel el hordta a suliban suli ban ezt a típusú tí pusú göncöt. göncöt. – Sajnálom, hogy hogy szakítottak szakítottak azz azzal al a lánn l ánnyyal – jegy j egyezt eztee meg. meg. – Jázminn Jázminnak ak hívj hívják. ák. – Igen, Igen, vele. Aranyosnak Aranyosnak tűnt tűntek ek egy együtt. ütt. Hát, szerintem ha egy szerelmespár folyton gyilkolja egymást, azt nem biztos, hogy az „aranyos” kifejezéssel illetném. – Tudja, tanárnő, tanárnő, ilyenek a fiatalok – préseltem prése ltem ki valami hülyeséget ülyeséget magamból.
– A végzős végzős év mindenk mindenkinek inek megterhelő. egterhelő. Némelyek Némelyeknek nek talán jobban. – Ettől még még nem nem vadul meg meg valaki. – Többször is beszéltem Kristóffal, és sokkal sokkal bizonyt bizonytalanabb alanabb a jövőjével jövőj ével kapcsolatban, mint bárki más. Emlékszem, hogy Kristóf is a kiemelt emberek között volt Kökény tanárnő egyzeteiben, de nem hittem, hogy ő a numero unó probléma az osztályban. Hegedűs tanárnő az órájára nézett, aztán kipillantott a teremre, mintha fel akarná mérni, mennyire türelmetlenek a diákok a folyosón. Ebből a szögből még véletlenül se láthatta őket, és ez nyugtatólag hatott rá. – Beszélgettél Beszélgettél vele arról, arról , mihez mihez akar kezden kezdenii a gimnáz gimnázium ium után? tán? – Nem. Nem. Amúg Amúgyy is minden mindenki ki kérdezg kérdezgeti eti tőlünk, tőlünk, én már nem akartam. akartam. – Kristóf esetében ez lehet a legnagy legnagyobb obb baj. Én is az órámra néztem, hogy tudjam, hogy állunk idővel. Négy perc késésnél tartottunk. Leültem a székre, és kíváncsian vártam a folytatást. – Hogy Hogy érti? – Én magam többször próbálkoz próbál koztam tam vele, még a szülei szüleivel vel is felvettem a kapcsolatot, de úgy látszik, Kristóf végérvényes eldöntötte, hogy kimegy külföldre iskola után. – Igen? Igen? Nekem egy szóval sem említett ilyet, és Jázmin se mondta, hogy ilyen tervei lennének. – Szerintem Szerintem csak kitalálta, mivel nincs nincs alternatívája. Vagy azért találta ki, mert valami olyasmit várnak el tőle, amit nem szeretne. – A tanárnő tanárnő enny ennyire ire biztos ebben? ebben? Nem gondolhatt gondolhattaa komolyan komolyan?? – Kristóf elképzelni elképzelni se tudja, hogy hogy az iskolán kívül kívül mivel mivel tudna tudna azonosu azonosulni. lni. – Hiszen imád táncoln táncolni.i. – Igen. Igen. Csak Csak ezt ezt sehogy sehogy se sikerül sikerül leszű l eszűkíten kítenie. ie. Az nekem is gondot okozott volna az ő helyében. Engem főleg a koreográfusi munka érdekelt, és csak másodsorban az előadói vonal, de egyáltalán ne lehettem biztos benne, van-e elég tehetségem bármelyikhez is. A kitartásommal viszont nem volt baj, ezért akartam megpróbálni a felvételit. Kristófnak pont a tehetségében voltam teljesen biztos, hogy úgy mondjam, ócskán benne volt az X-faktor, de a kitartás és ő valamikor régen összeveszhettek,
és azóta sem békültek ki. Rájöttem, honnan tudnék még segítséget kérni, és el is határoztam, hogy felkeresem a két illetékest, és megbeszélek velük egy találkozót. – Adott neki neki valam val amil ilyen yen tanácsot? tanácsot? – tettem fel a kézenf kézenfekvő ekvő kérdés kérdést.t. – Megpróbál Megpróbáltam tam,, de nem hallgat rám. Sem az osztályfőn osztályfőnököt ökötök ökre, re, sem az édesanyjára, sem az édesapjára. Felálltam, mert tényleg mennem kellett angolórára. – Nincs más, más, teszek egy próbát én is. – Szorítok. Szorítok. – Ön szerint miben miben lenne lenne Kristóf eredményes? – Ha láthatja láthatja a világ vi lág táncolni. táncolni. Bármiben. Bármiben. *** *** Bevallom, elkapott az irigység amiatt, amit Hegedűs tanárnő Kristófról mondott. Ha láthatja láthat ja a világ vi lág táncolni t áncolni.. Bármiben. Bármiben. Önzőség lehet, de magamnak hazudnék vele, ha tagadnám: az ember ezt magáról szeretné hallani. Persze, a barátaitól se sajnálja, Kristóf megérdemli ezt, és pont. Herczeg természetesen tudni akarta, merre jártam, így elmondtam, hogy Hegedűs Hegedűs tanárnőnél tanárnőnél „lógtam „l ógtam”, ”, mert egy nagy nagyon on fontos fontos dolgot dol got kellett kelle tt megbeszélne megbeszélne vele. Erre büntetőfeladatot adott, egy plusz fordítást, de nem hatott meg, mert ennél többet is bevállal az ember a barátaiért. Szünetben egyeztettem Emíliával és Nicóval, hogy szeretnék velük találkozni. Nico januárban jött haza, és amúgy sem sikerült összefutnom még vele, úgyhogy megbeszéltem a péntek délutánt. délutánt. Krisztián Kri sztián azt mondta, mondta, elvis el visz, z, és utána utána elm el mehetnénk ehetnénk moziba is. i s. A randi részleteit a táncórára menet beszéltük meg. Krisztiánnak persze a tornaterem tornaterem felé kellett kelle tt volna indulnia, indulnia, de elkísért. – Mit nézü nézünnk? – kérdeztem kérdeztem.. – Dönth Dönthetsz etsz te. te. Kivétel a szü s zürke rke legújabb legújabb része! r észe! – Kár, pedig pont pont azt azt akartam akartam.. Csak nézett rám pislogás nélkül, és közben olyan ijesztő fejet vágott, amit csak Hannibal Lecter vértől vörös képe tudna felülmúlni. – Vicc Vicc lett l ett volna volna – mondt mondtam am bátortalanul. bátortalanul.
– Valamivel Valamivel nem viccelün viccel ünkk, Táncoslány. Táncoslány. Ez szabály szabály.. Tanuld Tanuld meg! meg! Azzal otthagyott. Márk sorolt be mellém, és nekidőlt a falnak. Azt a területet csak lemeszelték, így a szürke kapucnis pulcsija hamarosan tele lesz batikolt mintákkal. – Apám el akar jönn j önnii valam val amelyik elyik előadásunkra előadásunkra – közölte közölte hirtel hirtelen. en. A női agy azért csúcsszuper, mert bírja a száznyolcvan fokos témaváltásokat. Könnyedén Könnyedén felvettem felve ttem a fonalat. – Hát, hajr hajrá. á. – De nincs nincs előadásun előadá sunkk mostanában mostanában.. – Tényleg Tényleg – feleltem. feleltem. – A záróvizsgánk záróvizsgánkra ra meg nem jöhetnek jöhetnek be külsősök. külsősök. Felém fordult, így már a karja is tele lesz mészporos mintákkal. – Szerintem Szerintem nem csípi, csípi , hogy hogy táncolok táncolok.. – Ez tudod tudod vagy vagy feltételezed? feltételezed? Márk körülnézett, és már pont elkezdte volna mesélni, honnan is szedte a legú le gúja jabb bb agy a gyszü szüle lem ményét, ényét, amikor amikor a tanárnő ta nárnő behívott minket a terembe. ter embe. – Majd órán elmesélem. elmesélem. A fejemet ráztam, hogy ezúttal nem fog menni, mert mással fogok dolgozni. És a meglepetés nem maradt el sem Márk, sem Kristóf részéről, amikor a tanárnő elkezdte kijelölni a párokat. Bájosan mosolyogtam Kristófra, hogy vele kell beérnie Gina helyett, akire mostanában egy vitrinben porosodó porcelánbalerina emberi utánzataként gondoltam. Egyiküknek sem tetszett igazán a csere, hiszen Kristóf időnként együtt dolgozott Ginával, és egészen jól kijöttek. Ha túl sokat beleképzelnék a szituba, azt mondanám, Gina nem bánná, ha az immár szabad prédának számító Kristóf elhívná randizni. Kristóf azonban még jobban bezárkózott a saját világába, amikor odalépte hozzá. A két óra közötti pihenőidő alatt a földön pihegtem izzadságban úszva, akaratlanul is a nem túl illatos parkettát szagolva, és beszélgetést kezdeményezte egykori egykori barátom bar átomm mal. – Azt Azt hittem hittem,, ha egyszer egyszer szakítasz szakítasz Jázminn Jázminnal, al, az ikrek egyikét egyikét szeded fel bánatodban. Nem fejeztem be a mondatot azzal, hogy Gina helyett, de közben persze a B-s lányt figyeltem.
Egy dühös szemvillanás jelezte, hogy jó felé tapogatóztam. Kristóf felhúzott térdekkel ült, és úgy nézett rám, mint aki szíve szerint ragasztószalagot rakna most azonnal a számra, hogy örökre elhallgassak. – Gina általában kihaszn kihasználj áljaa a pasijai pasi jaitt – folytatt folytattam am.. – És akkor akkor mi van? – Egyelőre Egyelőre halkan beszélt, szóval még nem volt maximálisan ideges. Olyan hetven százalékon állt a mutató. – Nem rossz ross z lány ő, csak hiú. hiú. A hiúsága hiúsága mondjuk ondjuk passzol pa sszol a tiédhez, tiédhez, vagyis vagyis nagyon szépek lennétek együtt, de csak arra lenne jó, hogy tartsátok egymásnak a tükröt, amiben a másik nézegeti magát. Közelebb csúszott hozzám, és keményebb hangot ütött meg. Továbbra is suttogott, hogy senki se hallja meg, ami miatt totál vicces lett a helyzet. Suttogva nem tudsz igazán keménykedni, ez van. – Semm Semmi közöd közöd hozzá, hozzá, kit kit fektetek fektetek meg Jázm Jázmin után után.. Azt feltételezte, elriaszt a nyers stílusa és a durva mondanivalója, de ne voltam én olyan mimóza lélek. A lelkem mélyén szerettem volna úrinő lenni, de sose sikerült. – Felőlem Felől em négyesben négyesben is csinálhatjátok te, Gina meg az ikrek, nem az én dolgom. – Akkor Akkor minek minek szólsz bele? – Nem szóltam bele. Tények Tényeket et közöltem – mondtam ondtam természetesen természetesen.. – Beszélgetek veled, mert úgy rémlik, egykor barátok voltunk, és talán ez még ne esik nehezedre. – És ha igen? igen? – Azt Azt kérded, mi van akkor, akkor, ha te nem tettél tettél semmi semmi rosszat a barátaidnak, és ők se neked, és minden barátodnak hiányzol, te mégsem beszélsz velük? Akkor rohadt nagy gáz van a fejedben, haver. Még mindig mosolyogtam és higgadtnak látszottam, de ez nem belülről jött. Kényszerítettem magam. Sajna elég rövid ideig tudtam fegyelmezni magam, ezért felpattantam, és hangosan odakiáltottam a szertárban bujkáló tanárnőnek. – Kaphatok Kaphatok másik párt? Hegedűs tanárnő kijött, végignézett rajtunk, és próbálta kibogozni, honnan indul a probléma. Közben Kristóf is felpattant, és megint dühösen szikráztak azok a kék szemek a szép, skandinávszőke tincsek alól.
– Figyelj Figyelj,, Vörös, Vörös, ne csináld csi náld a fesztivál fesztiváltt – mon mondta dta halkan halkan.. – Táncolok veled. – Ki kérte? – Én. Én. Visszanéztem Hegedűs tanárnőre, aki nyomatékosan közölte, hogy Kristóf döntse már el végre, mit akar. Nagyon tudott a tanárnő. Bírtam is érte. – Mondtam Mondtam,, hogy hogy táncolok táncolok veled – közölte közölte Kristóf Kris tóf idegesen. idegesen. – Oké, Oké, de csak csa k azért, azért, mert mert enny ennyire kapálózol – feleltem felel tem jó hangosan hangosan.. Visszahuppantam a földre, hogy kiélvezzem a maradék pihenőidőt. Ahogy körbenézt körbenéztem em,, összeak ös szeakadt adt a pillantásom pil lantásom Ginával Ginával és Csacsával, Csacsával , ak a kik persze pers ze élénken élénken figyeltek mindig. Vállat vontam, gondoljanak, amit akarnak. A másik két lány, Csenge és Barbi nem zavart sok vizet, nem bántottam őket, és ők sem bántottak engem. Márk hasonló pózban ült a földön, mint korábban Kristóf. A felhúzott lábait átkulcsolta, és a karjára hajtotta a fejét. Láttam, hogy rázkódik a teste, aztán azt is észrevettem, hogy nevet, bár fogalmam se volt, rajtam szórakozik-e ilyen jól. – Geny Genyó vagy – suttog suttogta ta Kristóf, és kezdtem ezdtem unni, nni, hogy enny ennyire levette a hangerőt. – Kíméled Kíméled a hangszálaidat, angszálaidat, vagy mi van? Operaénekes Operaénekes akarsz lenni? lenni? – Nem. Nem. – Akkor Akkor mi? mi? – Lehet Lehetne, ne, hogy hogy erről err ől nem beszélünk? beszélünk? – Lehetn Lehetne. e. Sőt, szerintem azt is kipróbálhatod, kipróbá lhatod, hogy hogy otthon otthon a szem s zemetet etet mindig mindig a szőnyeg alá söpröd, és aztán nyugodtan felháborodhatsz, hogy mi az a púp a nappali közepén. Letelt a szünetre szánt időnk, és tovább gyakoroltunk. Több szó nem esett közöttünk, de azt hiszem, elmondtam, amit szerettem volna. Már csak Kristófnak kellene elgondolkodnia rajta. *** *** Krisztián számára nagyban zajlott az utolsó féléves bajnokság, de nem sok kedve volt kimenni a délutáni meccsre. Annyira hajtott minket a tanárnő táncórán, hogy teljesen leizzadtam, és nem maradt erőm letusolni. Így viszont rosszul érezte magam a bőrömben és a ruhámban, ráadásul másnap várt rám egy irodalom felelés a Nyugat második generációs költőiből, amire tanulnom kellett. Sajna a
felvilágosodás irodalma óta egyre lanyhult az érdeklődésem a tantárgy iránt, és az elég régen volt. Márk az utolsó óra után a fáradtságtól lapos pillantásokkal nézte, ahogy eszkimóvá varázsolom magam, és elindulok haza. Naná, hogy jött utánam, mert napközben félbehagyta a sztoriját. Szemlátomást Flóra is beszélni szeretett volna velem, és némi problémához vezetett, amikor rájött, hogy Márk nem fog eltűnni. Egy rövid ideig farkasszemet néztek, és vártam a döntésüket. Nekem mindegy volt, hogy együtt vagy külön, csak induljunk már el. – Engem Engem nem zavarsz – közölte közölte Flóra oly ol yan stílusban, stílusban, mint mint egy egy primadonn primadonna. a. – Hurrá. Hurrá. Én meg nem nem kopok le. – Rendben. Rendben. Együtt indultunk el a suliból, és mindketten másfelé laktak ugyan, mégis velem tartottak. – Hölgyeké Hölgyeké az elsőbbség elsőbbs ég – morm mormolta olta Márk, és lehúzódot lehúzódottt mögén mögénk. k. Flóra hátrapillantott a válla felett, és elfintorodott. A világoskék, steppelt kabátban még ebben az ocsmány időben is vidám hatást keltett volna, ha nem vág olyan fejet, mint egy durcás óvodás. – Randim lesz – mondta ondta idegesen. – Kivagyok Kivagyok tőle, mert nem lenne lenne rá időm, igazából hangulatom sincs nagyon. Derült égből villámcsapásként ért, hogy a srác elhívott, és annyira meglepődtem, hogy igent mondtam. – Na és ki ez a derült égből égből srác? sr ác? – A focista. Márk köhintett egyet, majd amikor Flóra próbált belemerülni a sztoriba, elkezdte a torkát köszörülni. Eleinte a torokgyulladás hanghatásait produkálta, de a végére tisztára átment átment Darth Vader Vaderbe. be. – Kérsz torokcukork torokcukorkát? át? – kérdezte kérdezte egy idő után után Flóra, és közben közben gyil gyilkkos pillantásokat lövellt felé. – Nem, Nem, kösz. kösz. – A háziorvo háziorvosom som telefonszám telefonszámát? át? Márk felnézett az égre, de hiába várta a segítséget odafentről, csak valami dara állagú havas szöszmösz kezdett el hullani. – Á, ezt a betegséget betegséget nem nem tudja tudja gyógy gyógyítani. ítani. – Miért, mi mi bajod? baj od?
– Baromságaller Baromságallergia. gia. Na, persze. – Szóval Szóval randi – kany kanyarodtam vissza viss za az eredeti témához témához.. Flóra azt várta tőlem, hogy megnyugtassam. – Este felöltözöl szépen, kisminkeled magad, és nyugodtan belevágsz. Nem halsz bele, ha kimarad egy este tanulás, erre nagy tétben fogadnék. – Jó, ez rendben is van, de… – Itt Itt megint egint hátrasandított, átrasandított, és csendesebben folytatta. – Nem randiztam még ilyen fiúval. Ő másmilyen, mint Robi volt, inkább hasonlít… – Havasihoz? Havasihoz? – kérdezett kérdezett közbe közbe Márk. Márk. – Jaj, Jaj , Márk, dug dugulj már már el! el ! Lem Lemaradnál aradnál egy kicsit? – Persze, Hercegnőm Hercegnőm.. Amit Amit csak kívánsz. kívánsz. Márk lemaradt néhány lépés távolságra, és még telefonálni is elkezdett. – Ez igaz? igaz? – böktem böktem hátra hátra az ujjamm ujjammal. – Elképzelhető… Elképzelhető… – A száját rágta, am a mit ritkán csinált, csi nált, ezért e zért rögt r ögtön ön feltűnt. feltűnt. – Nem gondolkodtam rajta, kihez hasonlítanám, de azt hiszem, nekem is Krisztián utott utott volna vol na eszembe. – Megk Megkérdezhetem érdezhetem,, hogy hogy Márk Márk hon honnan nan ismeri a fiút, akivel akivel randizni randizni fogsz? fogsz? Némán Némán rázta rázta a fejét, és é s lefelé le felé pilla pi llant ntott ott a barna csizmája csizmája orrára. orrár a. Akkor nem kérdezem. – Kedveled azt a srácot? – Aha. Aha. – Miért, olyan, mint mint Kris Kriszt ztián? ián? – Nagyon Nagyon határozot határozott,t, és ez totál beparáztat. Mármint Mármint Robi hozzá hozzá képest elég könnyű esetnek mondható, mert sokkal bizonytalanabb volt. – Ez baj? – Fogalmam Fogalmam sincs. Sejtettem, mit akar elmakogni Flóra, bár én magam is nehezen tudtam volna értelmesen elmagyarázni. Számtalan helyzetet tudtam volna említeni, amikor Krisztián véleménye megmásíthatatlan, és olyankor esélytelen, hogy nyerjek. Néha én is megijedek, mert hogyha elhatároz valamit, akkor akárhogy ellenkezem, ne utok semmire. Idővel arra jöttem rá, hogy nem az adott dologgal kapcsolatos ellenérzéseimet kell elmondanom Krisztiánnak, hanem el kell magyaráznom, hogy
az elvvel nem értek egyet, amire ilyenkor hivatkozik. Ez sem működik mindig, de azért időnként meghozta a kívánt sikerélményt. – Mit tanácsol tanácsolsz? sz? – kérdezte kérdezte Flóra. – Semmit. Semmit. Hagyd, Hagyd, hogy hogy irányítson, irányítson, és nézd nézd meg, meg, hátha hátha kisül belőle bel őle valami jó. Később is ráérsz csatázni vele. – Oké, Oké, de akk a kkor or se értem, értem, hogy hogy ha ha eddig eddi g én akartam vele randizni, randizni, na jó, csak titkon, titkon, de ő nem, nem, akk a kkor or mi változott vál tozott?? – Megk Megkérdezted tőle? – Nem fogom fogom!! – háborodott háborodott fel. – Mégis Mégis hogy hogy tehet tehetném ném?? Csekély tapasztalatom alapján az emberek itt szúrják el a kapcsolataikat. Nem beszélnek egymással. De hát ki vagyok én, hogy tudjam, milyen hibákat követ el az emberi emberiség? ség? – Kérdezd csak meg tőle nyu nyugodtan godtan – feleltem. – Óvatosan, Óvatosan, udvariasan, de mindenképp indenképp lényegre lényegre törően. – Mintha Mintha olyan olyan egysz egyszerű erű lenne lenne – felelte felel te Flóra, majd megölelt, megölelt, és elkopog el kopogott. ott. Alig tett meg néhány lépést, Márk dezodorjának illata erősödött fel mellettem, és együtt néztük a távolodó Flórát, mintha csak egy romantikus naplementét bámulnánk. – Ki a srác, sr ác, akivel randizni randizni fog? – kérdeztem kérdeztem.. – Egy Egy szerencsétlen. szerencsétlen. – Azt Azt hittem hittem,, Siófokon kibékültetek ibékültetek Flórával. Flóráva l. Abból, amit ezután mesélt, kiderült, hogy inkább csak megpróbáltak normálisan viselkedni a másikkal Ákos kedvéért, de szó sem volt igazi kibékülésről, nagy katarzisról, miegymásról. Rengeteg energiát fektettek abba, hogy a másikat ne kedveljék, és ez neke mindig gyanús. Ha valaki hidegen hagy, azzal nem foglalkozol. Ha viszont valamibe energiát fektetsz, akkor azzal foglalkozol. – Ugy Ugyee nem is Endrének hívják a focistát? – Hagy Hagyjál, jál , Lil Lil.. Ha Flóra el e l akarja mondani, ondani, majd elmondja. elmondja. – Ismerem, Ismerem, igaz? igaz? Márk ism is mételten étel ten megk megkért, ért, hogy hogy akadjak le l e szépen s zépen a témáról. témáról . Megtettem. Megtettem. – Akkor Akkor mesélj, mit tehetek tehetek érted. Dr. Dr. Kárpáti rendelési ideje idej e fél óra múlva lejár. Ennyi időd van. A fiúk hiába mondják, hogy értékelik a humort egy lányban, a cicik és a popsi
igenis igenis sokkal sokkal előré e lőrébb bb van a listán. li stán. – Mit tervezel Kristóffal? Kristóffal? – kérdezte. – Az idegeire megyek. egyek. – Akkor Akkor jól sejtettem se jtettem.. – Az apádnál tartottun tartottunkk óra előtt – emlékezt emlékeztettem ettem.. – Szerinted Szerinted nem tetszik tetszik neki, neki, hogy hogy táncolsz. táncols z. Erre részletesen elmesélte az első alkalmat, amikor találkoztak az apjával. Meglepő módon teljesen önként, szinte égett a közléskényszertől. Még nem jötte rá, hogy Zentai Márknál mitől függ, hogy valamit el akar-e mondani vagy sem. Valami érzelmes családi sztorira számítottam, de Márk egy jócskán ciki ismerkedős délutánról számolt be, ami tele volt hosszúra nyúlt, kínos hallgatásokkal és semmitmondó témákkal. Mivel az apja márkás ruhában és a csillogóra fényezett kocsijával jelent meg, Márk a legközelebbi Mekibe rángatta, hogy sült krumplit és kólát egyenek egy hangos zenétől zajos, tinikkel zsúfolt sarokban. Főleg Emília vitte a szót, elmesélte Márk gyerekkorát, amire én is befizette volna, hogy megbizonyosodjak, tényleg volt gyerek, meg elmesélte a kosárlabdaimádatát imádatát és a táncelőadá táncelőadásait. sait. Az apja egyedül a tánctagozatnál akadt fenn, ahhoz állítólag többször is visszat viss zatért ért a találkoz talá lkozóó alatt. ala tt. – Faggatott Faggatott,, hogy mi a francot akarok vele kezdeni kezdeni meg ily il yenek. enek. Anyával Anyával majdnem aj dnem összek öss zekaptak, aptak, mert azt mondta, mondta, any a nyaa kényszerí kényszerített tett ebbe bele. bel e. – Ez valahol val ahol így van. Azt Azt akarta, hogy ne ne a játékkonz játékkonzol ol és a Facebook előtt e lőtt töltsd a fiatalkorod, hanem a táncteremben. Ez végül is nem akkora baj. – Hát ez az. Hogy Hogy jön ahhoz, ahhoz, hogy bírálja bírálj a az anyám anyámat? at? Azért mert tizenny tizennyolc olc év után felbukkant, még nem teheti meg. – Ezt megsz megszavazom avazom neked. Tényleg Tényleg nincs joga. Tök fura az életed, él eted, már bocs. bocs . Egy csomó szülő örülne, ha a gyereke olyan hasznos dolgokat csinálna, mint a tánc, te meg folyton olyanokkal vagy körülvéve, akik valami mást képzeltek el hozzád. Ez csak úgy kibukott belőlem, mire Márk a homlokát ráncolta, talán próbálta a helyére tenni, amit mondtam. Ő maga mesélte, hogy gyerekkorában piszkálták, mert az általános iskolában nagyon fiús közegbe került be, és nem díjazták, hogy táncol. A tizenéves tizenéves kiskölykök kiskölykök azt lányos dologn dol ognak ak tartották.
De ezek szerint ott az apja is, és maga Márk is, aki felemásan viszonyul a saját sajá t tehetségéh tehetségéhez. ez. Szerette Szerette is, és jól j ól is i s csinálta, csi nálta, mégis mégis el akarta dobni. dobni. Azt hiszem, ennyi idő után rájöttem végre, mi lehet a gond. Márkot a táncból a mozgás érdekli, nem a művészet része. Márpedig aki ezzel szeretne egy életen át foglalkozni, annak egészében kell élveznie, hogy úgy mondjam, a táncművészetet. Ezért akarja ennyire a kosárlabdát, mert az sport, és az a világ közelebb áll hozzá. A táncot is lehet sportszerűen űzni, de több annál. Viszont, ahogy minden éremnek, ennek is két oldala van. A művészet kimondottan nem olyasmi, mint a tények, amiket kőbe vésve kell értelmezni. Pont az a lényege, hogy mindenki másként éli meg, ráadásul az a fontos, hogy belőlünk mit vált ki. Mintha Márk nem merné felvállalni a saját művészi oldalát. Ezért nem ismeri senki Zedet az iskolából, és ezért akart elmenekülni a tánctagozatról, nehogy táncművésznek kelljen állnia. – Hallasz Hallas z egyáltalán, egyáltalán, Lil? Lil? – Persze, csak elkalandoztam elkalandoztam.. – Nem lehetne lehetne máskor? máskor? – De. Hol tartottun tartottunk? k? – kérdeztem kérdeztem.. Ott tartottunk, hogy be akarja bizonyítani az apjának, mennyire jó táncos, csak bajban vagyunk most az előadásokkal, mert nincs a közelben olyan, amire elrángath el rángathatná, atná, és türel türelm metlen etle n a szentem. szentem. – Nem értelek, Márk. Márk. Apád látott a klubban spontán spontán táncolni, táncolni, és látott a szalagavatón is. Nem kell bebizonyítanod neki, milyen jól táncolsz, szerinte vágja. – Akkor Akkor nem nem bírálná bírá lná anyát anyát.. – Ez hüly hülyeség. eség. Annak Annak a nevelésedhez van köze, köze, és ez kettejük kettejükre re tartozik. Akármit mondtam, Márk ragaszkodott a tervéhez, hogy akkor is megmutatja az apjának, milyen király táncos lett belőle. Szerintem csak magának akart bebizonyítani valamit. Kristóffal azért döntöttem úgy, hogy a jövőjéről faggatom, mert ez már kihatott a barátságunkra is. Márk esetében a kezdetek óta ráhagytam, mert el tudja dönteni anélkül is, hogy belecsacsogjak. – Segítesz? Segítesz? – kérdezte. kérdezte. – Persze, tudod tudod jól, jól , hogy hogy szívesen. Ha csak táncolni táncolni kell, ell , abban benne benne vagyok.
– Nincs sok időnk. időnk. Legyintettem, hogy megoldom. Mit nekem a végzős év? Ugyan! Keresek az eBayen egy időny idő nyerő erőt,t, és megoldok vele ve le mindent. *** *** A péntek észrevétlenül gyorsan ért utol, és már otthon készülődtem az esti mozihoz. Úgy terveztem, csak beugrom Emíliához és Nicóhoz egy beszélgetésre, és utána egyenesen a moziba megyünk. Krisztián azt mondta, elkísér a tánciskolába, mert neki egyszerűbb így. Amikor rám csörgött, hogy lent vár a ház előtt, azt feleltem, hogy rögtön lent leszek. Na, persze. A szempillaspirál ellenem fordult, úgyhogy most egy kis fekete foltot próbáltam fültisztító pálcikával letörölni a szemzugomból. Amint befejezte a bénáz bé názást, ást, már indultunk indultunk is. is . Megbeszéltük, hogy nem fog sokáig tartani a találkozó, de Krisztián nem is aggodalmaskodott, hogy várnia kell. Nico hatalmas hatalmas ölelés öl eléssel sel köszöntött öszöntött.. – Helló, csajszi, csaj szi, rég láttalak. – Milyen volt a turné? turné? – Fantasztik Fantasztikus. us. Imádtam Imádtam a srácokat. Ha eltolnád a képed hozzám ozzám,, ahogy ahogy azt kértem is, elmesélném. – Ígérem, Ígérem, meglátog meglátogatlak. atlak. Csak tudod, tudod, végzős végzős év, meg meg minden minden.. – Meg minden… inden… – morogta morogta nevetve, nevetve, de ő sosem sos em haragszik haragszik meg meg rám igazán. igazán. Megállapodtunk, hogy majd legközelebb elmeséli, és bementünk Emília irodájába. Márk anyukája akkor rakta le a telefont. Gondterheltnek tűnt, amikor Krisztiánra nézett, de lehet, hogy csak odaképzeltem valamit. Hajlamos vagyok ott is bajt látni, ahol nincs is. Leültem a székre, és belekezdtem, miért is jöttem el hozzájuk. Olyan érzés fogott el, mintha egy terápiás beszélgetést folytatnánk, ahol Krisztiánnal mi vagyunk a páciensek, Emília a doktornő, Nico pedig a jókedvű, laza asszisztens, aki viccelődi vicce lődikk a betegekk betegekkel. el. Tulajdonképp elbizonytalanodtam, van-e értelme az egésznek. Mert jó, hogy segíteni akarok, de ki a fene kért meg rá? Mindenesetre, ha már ott voltam, nem táncolhattam vissza. Először Emíliát kérdezgettem Kristófról, hiszen ebben az iskolában kezdett el
táncolni, táncolni, Emília talán még még nálam nálam is jobban ism is meri, mi motiválta fiatalabb korában. korában. Azt reméltem, ez talán segíteni fog most is, hogy megtalálja az útját. – Kristóf nagyon nagyon energiku energikuss gyerekn gyereknek ek számított. számított. Ha így direktben di rektben kérdezed, akkor akrobatikus táncok jutnak eszembe róla. Az kellő kihívás neki, leköti az energiáját, idomul a ritmusához. – Ismered Ismered a szülei szüleit? t? Emíl Emília ia elfintorodott. elfintorodott. – Beszéltem velük párszor. Nem kertelek. kertelek. Nem lopták be magukat agukat a szívembe. – Kristóf teljesen teljes en elbizonyt elbizonytalanodott alanodott.. Lehet, Lehet, hogy hogy miattuk. iattuk. – Nem csodálom csodál om – szólt közbe közbe Nico komoly komoly arccal. arccal . – Én is megij megijedtem edtem attól, hogy a Táncművészetire felvételizzek, mert volt egy idióta anyám, aki elhitette velem, hogy úgysincs esélyem bejutni. Aztán a rettenetes túljelentkezésre hivatkozva meg se próbáltam. Egyszer se. Szerettem a srácot, mert azelőtt tudta, miért hívtam ide, hogy mondtam volna. – Pedig ott lett volna a helyed helyed – mondtam mondtam őszintén őszintén.. – Jaj, Jaj , kislány, kislány, tudod tudod hány hányan mon mondták dták már már ezt nekem nekem?? De látod, hiába hagyta hagyta ki a fősulit, a lehetőségek mindig megtalálnak. – És mennyi ennyi lehetőséget lehetőséget elszúrtál a főiskolán kívül is, mire végre beadtad a derekad – mondta mondta Emíl Emília. ia. – Meséld el Lillának il lának.. Nico nevetett, és játékosan meglökte Emíliát. Szerettek együtt dolgozni, látszott rajtuk, hogy nem csupán munkatársak, hanem jó barátok is egyben. Nico rövidre fogta a történetet, de azért nagy vonalakban elmesélte az életét. Hasonlóan tehetségesnek tartották, mint Kristófot, bár elég szegények voltak, és a továbbtanulás luxusnak számított. Az anyukájával sosem értették meg tökéletesen egymást, és a nő elhitette vele, hogy a táncolás nem neki való. Nico kevésnek érezte magát, azért nem próbálta meg a Táncművészetit. Ugyanakkor nagyon sok barátja akadt a szakmában, és számtalan lehetőséget dobott elé az élet, hogy kibontakoztassa a tudását, de még akkor sem élt velük. A barátja, Bence, a filmes szakma fantomja is tudott volna neki segíteni, de tőle még kevésbé akarta elfogadni. – De a turnét turnét szerencsére elvállal elvál laltad tad – emlékezt emlékeztettem ettem.. – Akk Akkor ez haladás, igaz? – Jó néhány néhányan an megöltek megöltek volna, ha ha visszau vis szautasítom tasítom..
– Abban biztos lehetsz – mondta ondta Emíl Emília. ia. – Remélem, Remélem, átgondoltad átgondoltad az életed, míg távol voltál. vol tál. – Remélem, Remélem, te is – vágott vágott vissza viss za neki neki Nico. – Fiatal vagy, vagy, simán szü s zülhetsz lhetsz még egy e gy gyer gyereket. eket. Összenéztünk Krisztiánnal. Ezt neveztem én túl sok információnak. – Szóval szerintetek szerintetek ne ne erőltessem eről tessem?? Hagyjam Hagyjam rá Kristófra? Kri stófra? – Hidd el, ezt naponta naponta megkérdezem egkérdezem magamtól agamtól a fiam kapcsán – sóhajtott Emília. – Mert ő a másik másik kakuk kakukkt ktojás ojás – motyogt otyogtaa Nico. – Gondolom, Gondolom, tisztában tisztában vagy Márk helyzet helyzetével ével – mondta ondta Emíl Emília. ia. Bólintottam. Tényleg senki se tudta, hová sodorja az élet a gimi után, de Márkot annyira nem érdekelte, hogy egyetlen lépést sem volt hajlandó tenni érte. Alapvetően nem nem is beszélt róla. r óla. – Ha már már felbukkan felbukkantt az apja, nem tudna tudna segíteni segíteni neki? neki? – Gábor apaként apaként nincs nincs a helyzet helyzet magaslatán magaslatán.. – Alapíthatnán Alapíthatnának ak egy klubot klubot az öregemm öregemmel – szólalt meg Krisztián morgolódva. Márk gondját már nem tudtuk megoldani, de nem is ezért jöttem. Ő legalább nem zárkózott el, és nem rúgta el a barátait magától, és talán tévesen, de azt feltételeztem feltétel eztem,, hogy nál nálaa nem is olyan nagy nagy a baj. ba j. *** *** Egy óra múlva már a Westendben bolyongtunk Krisztiánnal. Meghívott egy fagyira, majd a film kezdetéig nézelődtünk. Azon dilemmáztam, hogy kell-e nekem egy nagyon nagyon cuki cuki baglyos ba glyos hátitáska, vagy inkább inkább a szemköz szemközti ti könyvesbol könyvesboltban tban költsem el a pénz p énzemet, emet, mert mert idén idé n egyetle egyetlenn regényt regényt se vettem. Krisztián szerint se táskára, se könyvre nem volt szükségem, nekem viszont nagyon tetszett a mini hátizsák, de folyamatosan szemeztem a könyvesbolt kirakatával is. Mondjuk, mostanában nem sok időm maradt olvasni. Épp a táska színét próbáltam kiválasztani, mert a krémszínű és a fekete is tetszett, amikor egy batikolt blúzos lány odalépett Krisztiánhoz. Fél lábbal a boltban voltam a bőröndök és ruhafogasok között, amikor a közeli virágbolt előtt Krisztián és az ismeretlen lány egymásra találtak. A lány melegen rámosolygott és megölelte, majd bemutatta Krisztiánnak a fiút, akivel
eddig kézen fogva mászkált. Krisztián engem nem mutatott be, ami kicsit rosszulesett. A bevásárlóközpont nagyon zajos volt, így nem hallottam, miről beszélgetnek, de azért a testbeszédjük egyértelművé tette, hogy jól ismerik egymást, és örülnek a másiknak. Bizony, Krisztián is vidámnak tűnt. Kedvelte ezt az alacsony, mahagónibarna hajú lányt. Hagytam, hogy beszélgessenek, és azt tettettem, hogy sima vásárló vagyok. Sajnos azonban észrevettem, amikor rám terelődött a téma, mert közben feltűnően bámultak. Odapillantottam rájuk. A lány és Krisztián engem figyeltek, és azt se tudtam, hogy akkor most köszönjek vagy sem, ismerem-e a lányt vagy sem. Végül odaintegettem neki és a fiújának, abból nagy baj nem lehet. A reakció nem maradt el, a lány kedvesen rám mosolygott. Mivel még mindig nem tudtam, mit kellene csinálnom, inkább visszafordultam a táskák felé, és tovább válogattam. Krisztián Kri sztián néhány néhány perc után után elköszön el köszöntt a lány l ánytól, tól, és odajött odaj ött hozzám hozzám.. – Válas Választ ztottál? ottál? – Ki volt ez a lány? lány? – Nem ismerted fel? – Nem. Nem. Krisztián kíváncsian fürkészett, majd elmondta, hogy a lány az egyik volt barátnője, akivel még elsőben jártak. Egyszer összefutottunk a házukban, amikor átmentem hozzá. Ahogy említette, nekem is beugrott az eset. A lány akkor még festett vörös hajjal nyomult, gondolom, ez a mahagóni az eredeti színe, de lehet, hogy ez is festék. Koboldképűnek Kobo ldképűnek csúfolta csúfoltam m magam magamban, ban, mert utál utáltam tam,, hogy hogy Krisztiánn Kri sztiánnal al jár, já r, ő meg Hann Ha nnah ah Montanának nevezett. neve zett. A koboldképű lány ennyi év után nagyon szép lett, és nem is emlékeztetett arra az erőszakos, féltékenykedő csajra, amilyennek régen tűnt. – Úgy Úgy rémlik, elég csúny csúnyán án váltatok el – mondtam mondtam.. – Balhéztu Balhéztunnk rendesen, igen, igen, de azóta azóta többször többször is beszéltünk beszéltünk.. Mindket Mindketten ten megváltoztunk. egváltoztunk. Akkori Akkoriban ban tizedikes ti zedikes volt, vol t, most egy e gyetemista. etemista. – Szép lány. lány.
– Régen Régen is az volt – felelte. Oké, nem féltékenykedem, amiért jó viszonyban van az exével, és a mai napig szépnek tartja. De azért csak kicsússzam egy kérdés: – Minden volt barátnőddel tartod a kapcsolatot? – Nem, Nem, csak vele. Meg nyilván Adriennel és Dórival, de ők Duna-partisok, így elkerülhetetlen, hogy találkozzanak. – Ő mitől mitől oly ol yan külön különleges? leges? Az eddig annyira közlékeny Krisztián most elhallgatott, és ezúttal én fürkésztem fürkésztem az arcát. arcá t. Beleny Bel enyúlhatt úlhattam am valam vala mibe. ibe . – Nem így fogalmaz fogalmaznék nék,, hogy hogy külön különleges leges – tért ki a válasz elől. elől . – Halál mindegy indegy, hogy hogy fog fogalmaz almazol. ol. Látom, Látom, hogy hogy külön különleges leges a számodra. számodra. – Majd megbesz megbeszélj éljük ük mozi után után.. – Elmondh Elmondhatod. atod. Krisztián már a mozgólépcső felé taszigált, remélte, hogy a mozikezdés megmenti a válaszadástól. Finoman a másik irányba húztam, a lépcsőhöz, ahol kevesebben tolongtak, és kerestem egy olyan részt, ahogy kettesben lehetünk, ha csak egy másodpercre ásodper cre is. Vártam, hogy megszólaljon végre. – Tudom Tudom,, hogy hogy te te nem voltál még senkivel senkivel,, de én igen. igen. – Vele? Vele? – Igen. Igen. – Csak vele? Megint igent kaptam válaszul. Komolyan, egytonnányi szikla gördült le a mellkasomról. – Huh, Huh, azt azt hittem hittem,, Adrienn és Dóri neve is ott van a listán li stán.. Egy újabb rándulás Krisztián arcán, és rögtön tudtam, hogy nem lehet egyszerű egyszerű az a z életem. él etem. – Nem feküdt feküdtem em le velük, velük, csak… – befejezetlenül befejezetlenül hagyt hagytaa a mondatot, ondatot, szerintem a fantáziámra bízta a végét. Közben lágyan megsimította az ujjával az arcélemet, mintha vigasztalni próbálna Azok után, amit átéltem vele, egész pontos elképzelésem támadt, mi mindent csinálhattak azon kívül, hogy ténylegesen lefeküdjenek egymással. Miért hitte egyetlen percig is, hogy Krisztián nem próbálkozott be minden barátnőjénél?
Elhamarkodottan ítélkeztem, amikor azt feltételeztem, hogy ha Krisztián velem ilyen türelmes, akkor másokkal is az volt. Ugyan mit mondhattam volna erre? Azt, hogy számomra lényegtelen, és hidegen hagy érzelmileg? Ez nyilván hazugság. De azt se mondhattam, hogy valamit rosszul csinált. Dr. Watson valahogy úgy mondta a kedvenc filmsorozatomban, hogy el kell fogadni, ami van, és ami van, az szar. szar. Jelen esetben pedig ez az jelenti, hogy Krisztiánnak nem én vagyok az első, akivel lefekszik, amit mindig is tudtam, és hozzám hozzám képes képestt sokk so kkal al hamara hamarabb bb elkezdte. e lkezdte. Ahogy jó néhány lány is rajtam kívül. Néhanap elgondolkodom, miért van az, hogy alapvetően magabiztos vagyok, de ha arról van szó, hogy megfeleljek Krisztiánnak, teljesen határozatlanná válok. Jól haladunk, ezt aláírom, mégis a mai napig megrémít a saját tapasztalatlanságom. Főleg, hogy általában tökéletességre törekszem, és nem bírom elviselni, ha valami nem megy. És Krisztián ugyan ne panaszkodik, mégsem bízom magamban eléggé. Mindenesetre nem akartam magam kívülállónak érezni azért, mert technikailag még szűz vagyok. Ha valaki azt mondja, nem normális, ahogy a szexhez viszonyulok ennyi idősen, akkor az feljebbvalónak gondolja magát másokn áso knál ál.. Ahhoz Ahhoz pedig pedi g senkinek senkinek sincs si ncs joga. j oga. *** *** Feladtam, hogy megpróbáljak még egyszer beszélni Kristóffal. Egyszerűen a felvételi jelentkezés leadása előtt két nappal küldtem neki egy e-mailt néhány gondol gondolatom atomm mal, és rábíztam ráb íztam,, hogy kezdjen kezdjen vele ve le,, am a mit akar. a kar. Leadtam a sajátomat is, amiben igazából semmi meglepő nem szerepelt. Megpróbálom Megpróbál om a Táncművészeti Táncművészeti felvételi felvé telijét, jét, de adtam be B-tervet B-terv et is, is , és ha ha egyik egyik sem sikerül, akár megpróbálhatom az OKJ-s táncos képzést. Valentin-napon idén összebújós, filmnézős, csendes estét terveztünk Krisztiánnal. A suliban persze zajlott a felhajtás ezerrel, de idén Patrik maga intézte az egészet, mert szerintem egy év után is tüske maradt benne, hogy tavaly kivettem a kezéből a szervezést. Vele ellentétben engem egyáltalán nem ért trauma, amiért idén kimaradok. Kérdeztem, hogy segíthetek-e, de csak piti munkákat bízott rám, egy-két plakátot kellett kitennem, és ennyi. Egy harmadéves lánnyal azonban sok
időt töltött diáktanácsügyekre hivatkozva, vagyis ő lett az új kegyeltje. Egyébként ügyes csajszi, amolyan levakarhatatlan típus, mint Patrik, és ez csak azért ne okozott gondot kettejük közt, mert a lány feltétel nélkül követte Patrikot. Szerinte ő lesz az új diáktanácselnök, ha mi elballagunk. Talán jól is jár vele a suli. Ilyen emberekre van szükség, nem olyanokra, akik a megbeszélések alatt a telefonjukat bújják, bújjá k, hogy hogy növények növényeket et ültessenek ültess enek és zombikat irtsanak ir tsanak vele. vele . Ez lenn l ennék ék én. Idén Grétáék mentek át totál rózsaszínbe, mert Ákos valami giccset vett Grétának, aki egész nap annak örült. Ettől persze lehet, hogy este odaadta a húgának, mert inkább egy hatéveshez való ajándéknak mondtam volna a biológiailag biol ógiailag besorolhatatlan besor olhatatlan fajtájú, fajtájú, rózsaszín r ózsaszín plüssél plüssélőlény őlényt.t. Flóra a közelgő randijára készült, vagyis leginkább próbáltak a sráccal időpontot egyeztetni a találkozóhoz. Mintha két topmenedzser lennének, akiknek meg kell nézni a naptárjukban, mikor érnek rá, majd közlik, hogy na, ide akkor befér egy randi. Jázmin érthető okokból úgy tett, mintha sima hétköznap lenne, pedig Valentinnapon a barátokat is ünnepeljük. Legalábbis kellene. Vettem neki egy U2-válogatás CD-t a legnagyobb slágerekkel, és hétvégére megbeszéltem vele egy találkozót, hogy együtt töltsünk egy kis időt. A helyszínt ő választotta ki, úgyhogy a lakásuktól alig húsz percre lévő parkban találkoztunk. Hamarabb odaértem, mint Jázmin, így ellőttem pár fotót. A legutóbb nyáron készítettem itt néhány képet, akkor a kacsákat örökítettem meg a tóparton, most ugyanezen a környéken nagyon hiányoltam a zöldet, de a tél se tudta elrontani a látványt. Szeretem a közeli templomot fotózni, és elég felmenni a netre, hogy kiderüljön, ezzel nem vagyok egyedül. A magam részéről imádom a monumentális dolgokat, úgy mint épületek, hajók, hidak, piramisok, de a filmek terén is vonzódtam az óriásrobotokhoz meg ilyenekhez. Szeretem az olyan műsorokat is, amiben bemutatják, hogy az emberiség miként építette meg azokat a hatalmas építményeket, amikhez képest mi, emberek miniatűr kis kosznak tűnhetünk a világban. Jázmin észrevétlenül érkezett, csak mikor megszólított, vettem észre, hogy ott áll mellettem. Köszöntem neki, de ő is a templomot nézte. Ránézett az órájára. – Van Van kedved kedved bejönn bej önnii és szétnézn szétnézni? i? Váratlanul ára tlanul érkez ér kezett ett a kérdés, kér dés, de semmi semmi akadályát akadál yát nem nem láttam, hogy hogy bemenjek. bemenjek.
– Persze. Megszeppenve követtem Jázmint, aki magabiztosan mutatta az utat. Akkor torpantam meg, amikor végignéztem a templom belsején. Az agyam a művészettörténeti ismereteimet fésülte át, de a Wikipédia nélkül nem merte volna kijelenteni, hogy neobarokk stílusban épült, még ha fel is ismertem a tipikus barokk bar okk jegyeket. jegyeket. Kétoldalt padsorok húzódtak, amit középen egy folyosó vágott ketté. A plafon elérhetetlenül távolinak tűnt, és akármerre fordultam, mindenütt boltíveket láttam. Ahogy elnéztem Jázmint, még azt sem tartottam kizártnak, hogy nem is otthonról jött a találkozónkra, hanem, mondjuk, innen. Teljesen meglepett ez a gondolat, mert nem tudtam arról, hogy szokott volna templomba járni. Emlékszem, egyszer azt mesélte, hogy gyerekkorában kiakasztotta a papot a kínos kérdéseivel, de azt nem tudtam, hogy jelenleg mennyire része az egyház életének. Az én családom nem vallásos, nyilván nem is firtattam, hogy a barátaim hogy állnak ezzel. Most sem kérdeztem meg, inkább az építészeti látnivalókra koncentráltam. Kétségkívül lenyűgöző hely egy templom, és elég sokszor adódott lehetőségem szétnézni egyik-másikban. Akárhol kirándultunk, anyával mindig be kellett mennünk a helyi templomba, mert fiatalon művészettörténetet akart tanulni, és nagyon érdekelte az összes létező templom és könyvtár a világon. Végül totál másfelé kanyarodott, és gyógyszerész lett, de a lelkesedése sose kopott el. Engem is mindig elfog egy hihetetlen intenzív, nem mindennapi érzés, akárhányszor csak beteszem a lábam egy templomba. Most is hosszú perceket töltöttem el a csendben, elgondolkodva, amíg körbesétáltunk. Kifelé menet még vetettem egy pillantást a faliújságra, épp az adó egy százalékáról való rendelkezésre hívták fel a figyelmet egy sárga papíron. A templomon belül és kívül is a tüdőt gyilkoló, szúrós hideg uralkodott, ezért beültünk egy forró csokira, hogy felmelegedjünk. A cukrászdát betöltő kakaó- és vaníliaillat teljesen elbódított. – Miért hívtál be a templomba? templomba? – kérdeztem kérdeztem óvatosan. – Mert szép, és ha még nem nem mondt mondtam am volna, nagyon agyon kedvelem benned, benned, hogy nyitott és érdeklődő vagy. – Hát, kösz. kösz. Tényleg Tényleg szép. – Kristóffal nem lehetett beszélni semm semmiről, iről , aminek aminek köze köze van Istenhez Istenhez..
Szerintem nem hitt az egészben, de ezt is csak feltételezem, mert teljesen elutasította a témát. Egyszer ugyanúgy erre jártunk ketten, és hozzád hasonlóan megbámulta az épületet. Akkor őt is körbevezettem, de végig a telefonján facebookozott. Függetlenül attól, hogy hiszek vagy nem egy vagy több felsőbb hatalo létezésében, igyekeztem megadni a tiszteletet valami olyasmi iránt, ami elválaszthatatlan része rengeteg ember életének. – Alapvetően nem vártam el tőle, tőle , hogy hogy érdekelje… érdekelj e… – Jázmin Jázmin a fekete, fekete, kötött sapkáját gyűrögette az asztal alatt. – Nem akartam én meggyőzni, vagy ilyesmi. Elfogadtam olyannak, amilyen, és kész. Csak rájöttem, hogy ez is egy a különbözőségeink különbözőségeink közül, közül, és é s ezekből reng r engeteg eteg van. Lerakta a sapkát és a forró csokit vette a kezébe. Fekete keretes szemüvegére ráhullottak a már-már fehérnek tűnő, szőke tincsei. Az arca mintha vékonyabb lett volna, mint néhány héttel ezelőtt, talán fogyott valamennyit. – Miért baj, hogy másmil ásmilyen yenek ek vagyt vagytok? ok? – Az ellent ell entétek étek érdekesek, de hosszú hosszú távon a hasonlóságok hasonlóságok tartanak tartanak össze. – És szerinted abból túl túl kevés van közt köztetek etek?? – Ellent Elle ntétből étből többet látok. látok. Hogyan mondhattam volna el, hogy szerintem Jázmin össze se jött volna egy olyan sráccal, akivel alapjaiban másképp gondolkodnak? Talán csak nem veszi észre, hogy miben áll a legfőbb hasonlóságuk. Talán annyira a felszíni különbségekre koncentrál, hogy nem látja a fától az erdőt. Valami motoszkált a fejemben ezzel a témával kapcsolatban, de még ne akart a felszínre kúszni, egyelőre csak formálódott. Tudtam, hogy eszembe fog utni, amikor kell, addig pedig jobb, ha elengedem. – Most, hogy hogy szakítottak szakítottak,, mit mit szól apád? – Marhára Marhára nem örül neki, neki, hogy hogy ennyire ennyire szarul vagyok. vagyok. Utál így látni, legalábbis legalábbi s ezt mondja. mondja. – Kristófot is utálj utálja? a? – Nem. Nem. Elég ironikus, ironikus, hogy hogy mire mire szakítottu szakítottunk nk,, addigra elfog el fogadta. adta. Jázmin nekilátott a dobostortájának, és ezzel egy időben lezárta a Kristóftémát. Akadt azon kívül is miről beszélgetnünk, és csak csacsogtunk, mint régen, ami rettenetesen jólesett. Megbeszéltük, mennyire félek az érettségitől, és hogy
Jázmin is tart tőle, de annyira azért nincs ráparázva, mint én. Kiveséztük a ballagási blúz színét, ami bordó lett, és hogy tök jól fog kinézni a fekete kosztümmel együtt. A ballagást magát egyikünk se várta, mert valahogy mindkettőnket nyomasztott minden ballagás, még tavaly is totál letargikus lettem, pedig pedi g csak azért kellett kell ett bemennün bemennünk, k, hogy hogy feldíszítsük feldí szítsük a sulit. suli t. Aztán kitárgyaltuk az érettségit, a bankettet és azt, hogy nyáron megszűnik a tanulói jogviszonyunk a Duna-parti Gimnáziummal. Ijesztőnek kellett volna lennie, de így, hogy benne éltünk, valahogy természetesnek tűnt az egész. *** *** A következő hétvégén a szokásos matematika korrepetálás után bevettem maga Krisztiánn Kris ztiánnal al a táncterem tánctere mbe. Néha tartottam neki neki a mostanihoz hasonló bem be mutatókat, utatókat, amikor nem azért táncoltam, hogy gyakoroljak, hanem egyszerűen csak le kellett vezetnem a feszültséget. Épp Jesse J száma, a Sexy Silk szólt nagy hangerőn. Krisztián megállás nélkül figyelt, ezért próbáltam szexisre venni a figurát. Most komolyan, erről szól az egész szórakoztató ipar, ha tetszik, ha nem. A klipekben és a lemezborítókon kurvás ruhába bújt csajok pózolnak belőtt hajjal, vörösre mázolt szájjal, mintha nem a zenén lenne a hangsúly, hanem azon, mennyit mutatnak magukból. De a kedvenceim a filmekhez készített fotósorozatok, amiken a színészek úgy néznek ki, ahogy a filmben egyetlen pillanatra se láttuk őket. Csupa pózolás és tonnányi retusálás az egész. Még Daniel Radcliffet is megpróbálták felturbózni a Harry Potter DVD-borítókon, Potter DVD-borítókon, amit csak úgy jellemeznék, hogy agyhalál a köbön. Ebben az esetben nevetséges, hogy a filmipar így próbálja menőnek beállítani. Harry nem ettől menő, és ettől sosem lesz menő. Ugyanakkor kettős érzések uralkodnak rajtam a témával kapcsolatban, látta az egésznek a másik oldalát is. Értem, mire jó ez a rengeteg színészkedés és máz, sőt, valahol tetszik is ez a mesterséges világ, hiszen magam is színpadra születtem. Amikor szerepet játszom, és előadom Krisztiánnak az egyszeri táncosnőt, aki tényleg csak arra használja a mozgását, hogy az előtte ülő pasinak imponáljon, valóban élvezem a műsort. Talán egoizmus, de ilyenkor figyelem a saját előadásomat, és tetszem magamnak. Azt hiszem, a szórakoztatás igénye őszintén bennem él, hiszen egyszerre akarom elbűvölni a közönséget és magamat is.
Eddig a pontig mindig élveztem a játékot, és el tudtam engedni magam, aztán amikor komolyra fordultak volna a dolgok Krisztiánnal, a valóság szétrobbantotta az összes álmot a fejemben, és felhúzta a gátakat. Erődítménnyé változtam, és még a várárkot vár árkot is kiástam. Jó párszor körüljártam már ezt a témát, hiszen folyamatosan kerestem a megoldást. Bizalomhiány okozza? Vagy önbizalomhiány? Igazából egyikben se hittem. Nem akarok akarok csalódást csal ódást okozni? ok ozni? Kinek? Neki vagy magamnak? Ez utóbbi már közelebb lehet a megoldáshoz. Rettenetesen tudom rágni magam a dolgokon, ha kutyának születek, az a folyton ugató, idegesítő kis foxi lennék, amelyik sose bír megnyugodni. Anya szerint egyszerűen nem tudo elengedni a dolgokat. Krisztián azt mondja, a leggátlásosabb lány vagyok, akit ismer. Lehet, hogy nem is táncosnak, hanem színésznőnek kellene mennem a skizofréniámmal, ott kiélhetném magam a különféle személyiségeimmel. Alig húsz perc után apa bukkant fel a pincében egy polár mellényben, kezében kezében a szerszámosládá szerszámosládájával jával.. Mindketten furán néztünk rá, hogy mit akarhat. Elég döbbent arcot vághattunk, mert apa rögtön megm megmagy agyará arázta zta a jele j elenlétét. nlétét. – Megn Megnézem, ézem, miér miértt szorul szorul a pinceablak. pi nceablak. – Most? – kérdeztem kérdeztem vissza viss za értetlenül. értetlenül. Hónapok Hónapok óta baj van vele, nem is használtam emiatt, de apa a füle botját se mozdította eddig. Bezzeg, amikor Krisztiánn Kris ztiánnal al kettesben lehettem volna, akk a kkor or buzgólkodik. buzgólkodik. – Most van időm – felel felelte te morcosan. morcosan. Tépelődtem, hogy felmenjünk-e a szobámba, de apa szinte azonnal lestoppolta Krisztiánt, mert szüksége volt a segítségére. Lassan esett le, miért most ér rá szerelni. Idegesítő, hogy pont a barátom kellett neki inasnak, aki már többször bizonyította, hogy ügyes keze van a barkácsolást igénylő munkákhoz. Folytatni akartam a gyakorlást, amíg dolgoznak, aztán rájöttem, hogy nem fog menni, mert folyamatosan nyitogatták az ablakot, és nem mertem leizzadt testtel tovább táncolni ilyen hőmérsékletben. Egyedül mentem fel az emeletre, és ott vártam meg Krisztiánt, aki körülbelül egy óra múlva bukkant fel.
– Kértél fizetséget? fizetséget? – kérdeztem kérdeztem tőle. – Nincs anny annyii lóvéja, l óvéja, am a mivel ezt az órát ki tudta tudta volna egyen egyenlí líten teni.i. – Jesszu Jess zusom som,, mivel mivel fárasztott? fárasztott? – Az éjszakai élet veszélyeivel meg tiniterhességes tiniterhességes sztorikkal. sztorikkal. – Krisztián olyan benyomást keltett, mintha egy hete migrénje lenne. – Anya Anya a felelős. felelős . Az új új kolléganője kolléganője mesélt esél t neki neki valami ivós gruppenbuliról, ruppenbuliról, amibe a lánya keveredett. Eleinte tök lazán állt hozzánk is meg a bulikhoz is, most meg bestresszelt, hogy történik velem valami. – Úgy Úgy nézek nézek ki, ki, mint mint aki aki ilyen i lyen helyekre helyekre visz téged? téged? – El fog múln múlnii náluk, náluk, nyu nyugi. – Remélem Remélem – morogt morogtaa baromi rosszk ross zkedvűen edvűen.. – Na jó, mi a baj? Legyintett, hogy ne foglalkozzak vele, de abban a mozdulatban minden benne volt. Totál megvadította, amiért nem tudunk kettesben lenni. Mármint huzamosabb ideig, teljes nyugiban kettesben lenni. Ez esélytelennek tűnt. Kezdtem én is érezni, hogy egyre nehezebb mindkettőnknek, és most már túl kell jutni jutni ezen valahog val ahogyy, így í gy hát hát szervezni s zervezni kezdtem valamit. Tudtam, hogy mindenképp megoldom, ha a fejembe veszem, de azt is, hogy március árci us lesz, mire mire sikerül.
8. FEJ FEJEZET EZET MÁRCIUS, AMIKOR EGYSZERŰEN BOLDOG VAGYOK Lilla Lill a AHOGY AZ EGYIK REGGEL ELSÉTÁLTAM A DUNA-PARTI MELLETT, más szemmel kezdtem nézni az iskola előtt tömörülő diákcsoportokra. Azt kívántam, bár megint tizedikes lennék, már nem gólya, de még nem is végzős. Bár, talán a tizenegyediket szívesebben választanám, mert ott már együtt jártunk Krisztiánnal. Na, mindegy. Két alsóbb éves srác rám köszönt, illetve az egyik csak bárgyún integetett. Azt hiszem, tavaly ismerkedtem meg velük, segítettek a Valentin-napi szórólapozásban vagy valami ilyesmi. A két fekete hajú démont, akik régebben pletykákat terjesztettek rólam, már évek óta szemmel tartom. Most már semmit se tettek ellenem, de most se tudta úgy rájuk nézni, hogy eszembe ne jusson, milyen kicsinyes gondolatokkal mérgezik magukat ezek a lányok. A közelben Dóri a barátnői gyűrűjében nevetgélt, és ahogy a közelükbe értem, az egész társaság odaköszönt nekem. Mondjuk, halál közömbösen, de akkor is köszöntek, ami jólesett. Adriennt egészen más indok vezérelte, amikor az aulában elhagyta a száját egy szia. Csak azért köszönt, mert addig is elővehette a lekezelő stílusát. Mi már csak így vagyunk egymással. Később a termünkben is szétnéztem. Ma ilyen nosztalgikus hangulatban ébredtem, hogy szét kell nézni, és elraktározni a benyomásaimat. A táblát fehér krétapor lepte a rengeteg maszatolástól, mert Fannin kívül soha, senki nem vette a fáradságot, hogy hogy rendesen kiöbl kiöblítse ítse a szivacsot, és letörölje. letöröl je. Mellette az interaktív interaktív tábla volt, a falakon kosaras poszterek, kocsik, illetve a felőlünk lévő oldalon, a két ablak közötti keskeny falrészen Gréta és Jázmin rajzai. Idén már többször rajta felejtettem a szemem Gréta A3-as méretű, kék-arany mandalákból álló festményén.
Egyszer Závada tanárnő is annyira unta a saját nyelvtanóráját, hogy azt bámulta. A padomat firkák díszítették, de ezekből jó néhányat az előttem itt tanulók követtek el. A magam részéről tollal többször is átrajzolt szívecskékkel gyarapítottam a firkatengert. Nem mondanám magam kreatívnak ezen a téren, de legalább le galább monogramokat onogramokat nem véstem bele. bele . Azok kizáró kizáróla lagg a füzetem füzetembe be kerülhettek, kerülhettek, szigorúan saját felhasználásra. A sulinak semmi köze hozzá. Miközben kifelé indultam a mosdóba, valami totál életidegen gondolat férkőzött a fejembe. Annyira máshol járt az eszem, hogy Gergő meglökött, hogy haladjak kifelé, és Tomi kért helyette bocsánatot. A vezetékneveinket próbáltam összeilleszteni. Havasi és Kárpáti. Ha egyszer összeházasodnánk, hihetetlenül hülyén nézne ki, ha meg akarnám tartani a vezetéknevemet és odabiggyeszteném az övét az enyém mellé. Márpedig a sajátomról nem mondanék le teljesen, az tuti. A gyerekeim megkaphatják Krisztián vezetéknevét, de nekem kell a sajátom. Persze az övé is, hiszen ha házasok lenn le nnénk, énk, azt szíves szí vesen en jele je lezn zném ém a világnak. vil ágnak. Maximum Maximum azt a for form mát tudtam volna vol na elképzelni, hogy Havasiné Kárpáti Lilla. Igen, ez még tetszett is. A zaklatottan érkező Flóra rángatott ki a merengésből. Totál átmente romantikus romantikus idiótába, idi ótába, még magam magamat at is i s megleptem vele. vele . – Beszélnü Beszélnünk kell – közölte közölte Flóra, aki úgy úgy nézett nézett ki, mintha intha épp most nyúlt nyúlt volna bele egy hangyabolyba. Le se cuccolt, kabátban és táskával rángatott el a kedvenc lépcsőházunkba. Azért szeretem, mert csendes, és azért utálom, mert rohadtul huzatos. – Tegn Tegnap ap randiztun randiztunkk – közölte közölte idegesen. idegesen. – Helyes. És? Mi történt történt tegn tegnap óta, hogy hogy csak ma lettél ilyen i lyen hangy hangyabolyos? abolyos? – Örülök, Örülök, hogy minden mindenkki flúgosn flúgosnak ak tart, de nem érdekel. érdekel. Kedvelem. Tetszik. Tetszik. És be vagyok tőle tojva. – De miért? miért? – nevettem. nevettem. – Komoly Komoly srác, de nagyon nagyon óvatos. óvatos. És itt i tt a gon gond. d. Flóra arckifejezése megváltozott, és kicsit ellenséges hangot ütött meg, amikor a történet folytatódott: – A legutóbbi legutóbbi lány, lány, aki tény tényleg érdekelte őt, egy másik másik fiúba fiúba volt szerelmes, és úgy randiztak. Ezen túllépett, de most azt hiszi, ez meg fog ismétlődni velem is. Mint kiderült, ezért nem akart elhívni idáig, meg ezért nem jött el a koncertre sem. Pedig igazából tetszettem neki.
– Ez a fant fantom omsrác srác miből gondolj gondolja, a, hogy hogy szerel szerelm mes vagy valakibe? Flóra elhallgatott, az arca megint kész tanulmánnyá változott. Szerint Szeri ntem em fogal fogalm ma sincs, si ncs, mennyi mennyi minden látszódik látszódi k meg meg rajta. ra jta. – Ugy Ugyee nem Robiról van szó? szó? – kérdeztem kérdeztem.. – Dehogy Dehogy.. – Bocs, csak anny annyit emlegeted. emlegeted. – Nem érzek már már semmit semmit Robi iránt irá nt.. Azért rágom magam néha, néha, mert fáj, am a mit csinált. – Akkor? Akkor? Jesszusom, a srácok annyira azért nem bonyolultak. Ha egy fiú attól fél, hogy a lány, akivel randizik másba szerelmes, akkor konkrét elképzelése van arról, ki lehet a vetélytársa. Még nekem is akadt egy erős tippem, ki lehet az a másik fiú. – Akkor? Akkor? – kérdeztem kérdeztem meg újra újra.. – Azt Azt hiszi, hiszi, szerelm s zerelmes es vagyok vagyok Márkba. Márkba. Hát, ezt sokan gondoljuk így. Nyilván nekem is Márk neve ugrott be, elvégre tudtam, hogy ismerik egymást a focistával, és Flóra viselkedése is efelé mutat. Ezúttal nekem lehetett ráírva az arcomra, amit gondolok. – Ó, nem nem.. Nem, Nem, nem, nem, nem – mon mondta dta Flóra. – Mit nem nem?? – Nem vagyok vagyok szerel szerelm mes Zentai Zentai Márkba! Ki kellett kérnem a lányok véleményét is, úgyhogy üzenetet dobtam a csoportba, hogy tali a lépcsőházban azonnal. Jöttek azonnal. Jöttek is gyorsan, bár addigra Flóra lerogy ler ogyott ott a lépcsőre, lépc sőre, és a kezébe kezébe temette temette az arcát. Tényszerűen felvázoltam a szituációt, és a saját véleményemet okosan kihagyt kihagytam am a dologból do logból.. Gréta szólalt meg elsőként. – Nem tudom tudom,, hogy hogy vagy képes bármit érezni érezni Márk iránt irá nt.. Bocs, ezt ne bunkóságból mondom, csak olyan, mint egy riasztó erődítmény. De én támogatlak. Flóra ettől olyan dühös lett, hogy majd felrobbant. – Nem vagyok vagyok belé szerelmes! – Nem is ezt mondt mondtam am.. – És egyáltalán egyáltalán nem olyan, olyan, mint mint egy egy erődítmény erődítmény!! – Veled tényleg tényleg nem – vette át a szót Jázmin. Jázmin. – Valamelyikőtök alamelyikőtök állandóan áll andóan dühöng, ha kettesben látunk titeket, és úgy tűnik, ezt egymásból hozzátok ki.
Gondoltál már rá, hogy ezzel csinálni kéne valamit? Például átgondolhatnád, miért reagáltok így a másikra. – Nem tudom tudom!! Jázmin Jázmin megértően bólogatott. ból ogatott. – Azért Azért kellene végigg végiggondoln ondolnii – tettem hozzá hozzá én. én. Flóra felállt, és kihúzta magát. – Nem tudom tudom,, miér miértt akartok akartok bemagy bemagyarázn aráznii nekem nekem valamit, ami ami nem igaz. igaz. – Mert, ha ha minden mindenki ki más más ezt hiszi, hiszi, annak annak oka oka van – mondt mondtaa Jázmin. Jázmin. – Nem akarunk akarunk neked rosszat – mondta ondta Gréta is, és Flóra vállára váll ára tette tette a kezét. Azóta, hogy Ákossal jár, ritkábban ölelték meg egymást vagy kezdeményeztek bármiféle fizikai kontaktust. – Tudom Tudom.. Krisztián egyszer azt mondta, hogy Márk mindig megjelenik ott, ahol semmi keresnivalója, és most pont egy olyan helyzet kellős közepén csücsültünk, ahová utolsóként hívtuk volna meg. Ezért is fagyott bele mindenkibe az aktuális mondanivalója, amikor felbukkant. – Mi van, csajok? De elnémultat elnémultatok. ok. Erre se reagáltunk, és Márk egyre furábban nézett ránk. – Csak nem nem rólam beszélgettet beszélgettetek? ek? – Miért hiszed, hogy hogy a világ vil ág körülötted körülötted forog? forog? – csattant csattant fel Flóra. – Mert ellenállhat ellenáll hatatlan atlan vagyok vagyok – felelte Márk. – Lehet Lehet,, hogy hogy manapság manapság így nevezik nevezik a nagy nagyképű képűséget, séget, de ez tévedés. tévedés. Márk csak nevetett, és elképesztően jól állt neki az önfeledtség. Flórát le is fegyverezte vele, nem maradt normális érve ellene. – Nincs dolgod valahol? – Bocs, Hercegnőm Hercegnőm,, de épp nincs. Flóra felszívta magát, és már majdnem kitört belőle egy újabb indulathullám, amikor Jázmin jelezni kezdett Márk háta mögül, hogy csillapodjon. így végül dühösen elrohant, mi pedig Márkra néztünk, aki még mindig nem törölte le a képéről az előbbi vigyort. vigyort. – Most mi van? Tehetek ehetek én róla, róla , hogy hogy megvadulnak egvadulnak értem a csajok? – kérdezte. – Ink Inkább tőled – javította j avította ki ki Jázm Já zmin. in.
– Ez nálatok, nálatok, nőkn nőknél él egy és ugy ugyanaz anaz – felelte legy l egyintve. intve. – Nem feltétlenül. feltétlenül. – Te és Kristóf Kri stóf – közölte közölte kíméletlenül kíméletlenül Márk, Márk, ami elhallg elhall gattatta attatta Jázmint. Jázmint. – Na, ugye. Miután ezt ilyen kedvesen benyögte, elindult a terem felé. Egymásra néztünk a lányokkal, és valahogy egyszerre tört ki belőlünk a véleményünk. Egyrészt Márk beszólásán vitatkoztunk, aztán az egész Flóra-Márk helyzetet is kitárgyaltuk. Mindannyiunknak feltűnt, hogy Flóra mostanában állandóan dühös, de nem hibáztattuk azért, mert ennyi harag van benne. A maga részéről csak segíteni szerettem volna, hogy egyszer rendben legyen. *** *** A szüleim március második hétvégéjére azt tervezték, hogy elutaznak anya húgához. Péntek délutánig vártam vele, hogy kihúzzam magam a látogatás alól. Igazából azt reméltem, hogy ha túl későn szólok, anyáék már nem fogják meggondolni magukat miattam. Még ha nem is terveztem volna Krisztiánnal kettesben tölteni egy estét, jelenleg akkor se szívesen utazgattam volna. Annyit mondtam anyának, hogy a végzős évben bármikor bármennyit tanulhat az ember, úgyhogy el tudnám hasznosabban is tölteni az időt. Persze átlátott rajtam, és ne úsztam meg a fejmosást. Hiába vezettem elő az utolsó tökéletesen működő kifogásomat is, miszerint fáj a bokám, hiszen mostanában tényleg elég sokszor megerőltettem egeről tettem,, nem hitte el. el . Az sem segített, hogy a „veszekedésünk” után próbáltam elkerülni a házban, mert utáltam, amikor átváltozott vérebbé. A szobámból a földszintre menekültem, majd látványosan felforgattam a konyhát, mert valamit csinálnom kellett. Úgy döntöttem, nekiállok epres túrótortát készíteni, ha már anya szerzett epret. Az majd kellőképp lefoglal. Idegességemben néha elfelejtettem, mit akartam kivenni a szekrényből, de háromszori nekifutás után minden ott sorakozott a pulton. Sajnos nemcsak az edények és sütemény-alapanyagok jelentek meg, hanem apa is felbukkant, vagyis az ellenséges csapat kétszer akkora létszámmal támadt rám. – Anyád Anyád azt azt mon mondta, dta, itthon itthon akarsz akarsz maradni. maradni. – Így Így van. van. – Családi programot programot szerveztü szerveztünnk, nem nem hagyh agyhatunk atunk itthon. itthon.
– Apa, légy szíves, s zíves, ne gyere gyere ezz ezzel! el! Mindenk Mindenkii túl túl fogja fogja élni a családból, csal ádból, ha nem leszek ott. Elmúltam tizennyolc, nem fogom felgyújtani a házat, és nem fogo idecsődíteni az egész Duna-partit bulizni. Apa átadta a lehetőséget anyának a folytatásra. – Nem az zavar, zavar, amiér amiértt kimon kimondatlanu datlanull is i s egyedül egyedül akarsz lenni, lenni, bár örülnék, örülnék, ha nem Krisztiánra koncentrálnál, amíg túlesel az érettségin. Az zavar, hogy hiába hangoztatod, mennyire felnőtt vagy, nem úgy viselkedsz. Nem mondasz igazat. Nem hittem, hogy anya ennyire a lelkére fog venni egy füllentést. Bolhából csinál elefántot. elefántot. – Ha nem haragszol, haragszol, nem veled fogom fogom megbeszélni egbeszélni a Krisztiánnal Krisztiánnal való kapcsolatom minden másodpercét. Szerintem mindannyiunknak kínos lenne, ha bejelenteném, mikor akarok együtt lenni vele. – Ez se jobb – szólalt meg apa nagy szigorúan. szigorúan. – Csak hogy hogy tudd, tudd, az ily il yen helyzetek miatt nem támogatom a kezdetektől mindazt, amit Krisztiánnal ebben a házban műveltek. – A matek matek korrepetálásra korrepetálásr a gondolsz? – vágtam vágtam vissza. viss za. – Merthogy Merthogy eddig ne voltak vol tak ilyen il yen helyzetek. helyzetek. – Kislány Kislá nyom om,, most most jobb lenn l enne, e, ha visszafognád visszafognád magad. magad. Ekkor kifakadt belőlem az igazság. – Kriszt Kris ztián ián az egyik egyik legjobb dolog dol og az életemben. életemben. Lehet Lehet,, hogy hogy azt azt gondoltát gondoltátok ok,, hogy majd kiszeretek belőle, mert a kapcsolatunk valami ostoba kamaszkori felláng fell ángolá olás, s, de fogjátok már fel, fel , hogy még még mindig mindig szeretem! szer etem! – Mint Mint ahogy ahogy mondtam ondtam – vette vissza viss za a szót apa –, nem támogattam támogattam,, amit amit műveltek, de tavaly nyáron, amikor elkérted magad a házibuli éjszakájára, anyád rávilágított a lényegre, és azt mondta, úgysem tudjuk megakadályozni, hogy ti… izé… – Értem, Értem, apa, ugorj ugorjuunk. nk. – Azt Azt is mondta, mondta, hogy hogy bízzak bízzak benned, benned, és adjunk adjunk neked neked egy egy esélyt. esélyt. Nagyon jelentőségteljesen néztek rám, de nem tudtam, mire várnak. Arra, hogy leboruljak eléjük, és hálálkodjak, hogy nem tiltották ki a szobámból Krisztiánt, mint az álszent tiniregényekben a szülők? Ez a huszonegyedik század, hahó! Miért ne alhatnék együtt a barátommal, ha a suliban lévő teljesítményemre nem nyom nyomja ja rá a bélyegét? bé lyegét? Szerintem kimondottan az tesz rosszat a teljesítményemnek, ha azon töröm a
fejem, hogyan kéne egy teljes estét együtt töltenem a pasimmal, miközben nem kell attól félnem, hogy az apám rám nyit egy kínos helyzetben. A konyhapult lassan teljesen belenyomódott a hátamba, a kezemmel az epres doboz csomagolását piszkáltam. Apát kifejezetten zavarta, hogy ezzel zörgök. – Hálás vagyok, vagyok, és totál hálás leszek ezután ezután is, ha nem kell értelmetlen szabályozásoknak alávetnem magam, amíg itthon lakom. Lehet, hogy nem vagyok makulátlan, lehet, hogy néha még alkoholt is ittam egy buliban, és igen, egyszerkétszer talán füllentettem is, de légyszi, ne kezeljetek úgy, mint egy szélhámost, aki fűnek-fá fűnek-fának nak hazudozik. hazudozi k. Apa jobban ellenezte, hogy Krisztián itt lógjon nálunk, őt mégis könnyebb meggyőzni az igazamról. Anya hiába racionálisabb, ha valamit nagyon a fejébe vesz, el tud szállni. Ezúttal határozottan láttam rajta, hogy meg van borulva, és tényleg ne értettem az okát. – Valamit Valamit csináltunk csináltunk Krisztiánnal, Krisztiánnal, am a mi miatt enny ennyire ire ugrasz ránk ránk? – kérdezte tőle. – Nem. Nem. De kiderült, hogy hogy a kollégan oll éganőm őm lánya, lánya, akiről beszéltem, beszéltem, elkapott egy nagyon csúnya nemi betegséget. Igen, emlékeztem a sztorira a rosszéletű lányról, de már akkor se hatott meg. Széttártam a kezem, hogy mit kezdjek egy vadideg lány intim problémáival? Azt his hiszem zem,, hangosa hangosann is feltettem a kérdést. kérdé st. – Vedd Vedd komolyan komolyan – felelte. – Anya, Anya, járok jár ok nőgyóg nőgyógyász yászhoz hoz,, és egyetlen egyetlen srác van az életemben, életemben, akivel tizedik óta járunk. Tényleg lehetségesnek tartod, hogy nemi betegséggel jövök haza? – Na jó, a részleteket nem biztos, hogy hallani szeretném szeretném – mondta ondta apa, és diszkréten el akarta húzni a csíkot. Rá se hederítettem. – Any Anya, ez egy ilyen világ. vilá g. Ha nem vigyázol, vigyázol, drogot kevernek kevernek a piádba, felcsinálnak, vagy nemi betegséggel mész haza. Tudom, hogy féltesz, de túlparázod. Ismered a barátaimat, velük járok mindenhova, nem holmi hülye gyerekekkel. Na jó, Ákos idióta, de ő sem azon a módon, mert amúgy tökre felelősségtudó. Te tudod, apa, hallottad tavaly karácsonykor, hogy mivel küszködik.
– Valóban Valóban rendes fiú – bólogatott bólogatott apa, amiért kapott kapott egy egy nagy nagy piros pontot. pontot. – Krisztián, Márk és Kristóf is haza haza szoktak szoktak kísérni, ha úgy úgy adódik – folytattam továbbra is anyának anyának címezve. – Mit Mi t akarsz akars z még még tőlünk? tőlünk? Anya persze be nem ismerte volna, hogy túlreagálja, ragaszkodott az utolsó szó jogához j ogához.. – Szerintem Szerintem meg tudjuk tudjuk beszélni, bármit szeretnél. szeretnél. Nem kell kerülő úton úton elérned. Feladtam az állásaimat. Már azt is győzelemnek értékeltem, hogy ezt a temérdek hülyeséget végighallgatták tőlem, nem ragaszkodtam hozzá, hogy továbbmenjek. – Rendben. Rendben. Nem Nem lesz több ilyen. Akk Akkor or itth i tthon on maradhatok maradhatok a hétvégén hétvégén?? Bólogatott, és megígértette velem, hogy tanulni is fogok, de totál zord arckifejezéssel fordult fordult el tőlem. tőlem. Apa nem mondott semmit, helyette kíváncsian végignézett a tortaalapanyagokon. Elég könnyen elterelődött a figyelme a súlyos gyereknevelési problém problé mákról… Ezért bírtam bí rtam apát. – Menn Mennyi idő, mire elkészül? elkészül? – kérdezte. – A pihentetéssel pihentetéssel együt együttt körülbelül körülbelül öt óra. – Akk Akkor reggel reggel megyü együnk, nk, ezt most most eldöntöttem eldöntöttem – jelent jel entette ette ki határozott határozottan. an. – És ésszel, kislányom. A te korodban a fiúk és a lányok nem ugyanazt akarják egy kapcsolatban. Nagy tétben fogadtam volna, hogy ezúttal mindketten pont ugyanazt akartuk Krisztiánnal, de inkább elmosolyodtam, és integettem apának, jelezve, hogy felfogtam. Kemény menet volt, de akkor sem veszítettem. *** *** A sors persze jól képen röhögött, amikor kiderült, hogy Krisztián egész szombaton nem ér rá. Reggel be kellett mennie a postára egy levélért, mert valami rém fontos kütyüt rendelt az eBayről, és nem tudta volna rábízni az anyukájára, hogy felvegye neki. Azután rendkívüli edzést rendelt el az edző, amiről egykor szabadult el, délután pedig az apjának segített megcsinálni a tetőt a padláson, mert elmozdult néhány cserép. Még ekkor sem kedvezett nekem a szerencse, ugyanis megbeszélt egy találkozót a nagybátyjával is, és mivel egész nap rohanásban volt, az ebédből
vacsora lett. Megkérdezte, van-e kedvem vele menni, mert mostanában nehezen viseli Nándit, és ha ott leszek, talán könnyedebb témák kerülnek elő. Csak azért mondtam igent, mert addig is Krisztiánnal lehettem, és erről nem akarta lemondani. A délelőttöt délel őttöt Moneypenn Moneypennyvel yvel töltöttem töl töttem,, és é s am a míg a macsek acs ek békésen szundikál szundikáltt a lábamnál a kanapén, addig én az irodalom dogára tanultam, majd angol teszteket oldottam meg, és teljesen egyedül megcsináltam a matek házit is. Fél óránként kapcsoltam ki vagy be a hifit, mert nem bírtam sokáig se a csendet, se a zenét. Végül betöltöttem az egész Sherlock-sorozatot, úgyis annyiszor láttam már az összes részt, hogy alapzajnak megfelelt. Eredeti nyelven, felirat nélkül néztem, még így is kívülről fújtam az egészet. Amikor megérkezett az üzenet Krisztiántól, hogy a vacsora is csúszik, és kilenc körül találkozik Nándival, már teljesen kiakadtam. Tulajdonképp lőttek az egész estének, és a tökéletesnek tökél etesnek tűnő tűnő tervem terve met kihajíthatt kihají thattam am a kukába. kukába. Ennyire nem lehetek szerencsétlen, komolyan! Direkt nem szóltam neki, de akárhányszor meg akarom lepni, valamiért mindig kudarcba fullad. Mindegy, megígértem neki, hogy elmegyek, és ehhez tartottam magam. Bánatomban felfaltam a maradék túrótortát, aztán nekiálltam kisúrolni a fürdőszobát. Moneypenny a küszöbről bámult, és egyrészt totál hülyének nézett, hogy házimunkát végzek, másrészt mélységesen elítélt, amikor elővettem a fertőtlenítőszert. fertőtlenítőszert. El is i s vonult, vonult, mert zavarta zavarta a kis orrát orr át az erős szag. szag. Ekkor már a telefonomon nyomattam a zenét, közben négykézláb térdeltem, hogy minden csempét és fugát átsúroljak. De így sem telt az idő. Néhány óra múlva használatba vettem a csillogó fürdőszobát, és kényelmesen megfürödtem, hajat mostam, rendbe szedtem magam mindenhol. Minden kellemetlenségtől eltekintve élveztem, hogy csakis az enyém a ház. Meg tudnám szokni, hogy egyedül vagyok, és nem kell alkalmazkodnom senkihez. Törülközőbe csavarva, vizes hajjal vonultam át a szobámba, amikor rezgett a mobil. Felvehetnél Felvehet nél valami val ami dögöset ;) Krisztián üzent, naná, mástól fura is lett volna. Miért ne? Kinyitottam a szekrényemet, és elsőként kihalásztam egy testszín
nejlonharisnyát. Eddig megvolt, már csak innen kellett kitalálnom, mit vegyek fel. Krisztián két dolgot imádott rajtam, ezt tudtam. A feszes farmert és a rövid szoknyákat. Ilyen késői órán szerintem megengedhettem magamnak a rövid szoknyát is. Mivel a fekete mindig nyerő és mindig dögös, amellett döntöttem. Azért nem felejthettem el azt se, hogy nagybácsis találkozónk lesz, úgyhogy végül egy totál egyszerű fekete ruhát választottam, aminek a szabása és a dekoltázsa megfelelt Krisztián ízlésének, de pamutos anyaga volt, ami hétköznapibb jelleget adott a ruhának. Gyakorlatilag bárhová felvehettem volna. Egyszerű, elegáns, szexi. A feketét viszont egyértelműen fel kellett még dobnom valami színnel, úgyhogy egy királykék cipőt választottam, amihez akadt egy színben passzoló kardigán is. Maradt bőven időm sminkelni is, és válogatni a fülbevalók és medálok között. A végeredmény, vagyis a fekete-királykék kombináció passzolt az enyhén hullámos vörös hajamhoz, és még az a kevés számú szeplőm se zavart. Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, majd elbúcsúztam a macskától, és elindultam. Krisztián a belvárosba hívott, a Crash Café tól nem messze találkoztunk. Úgy tól beszéltük meg, hogy a megállóban vár rám, és még le se szálltam a villamosról, már kiszúrtam őt. A hideg korlátnak dőlt, a kezét összekulcsolta a mellkasán. Amikor nem figyelt oda magára, nagyon kemény és morcos arckifejezést tudott felvenni, ami akár ijesztő is lehetett volna, ha nem ismerem olyan jól. Egy vörös szoknyás lánnyal egy időben szálltam le a villamosról, épp a barátnőivel beszélte meg, hogy az egyik körúti kocsmába mennek. Majdne fellöktek, amikor egy pillanatra megálltam előttük, de még ennyi év után is kellett egy másodperc, hogy felfogjam: igen, ő Krisztián, együtt járunk, még mindig szeretem. Krisztián a tömeget fürkészte, ellökte magát a korláttól, zsebre vágta a kezét a dzsekiben. Még mindig nem vett észre, nekem viszont odébb kellett volna mennem a tömeg tömeg útjából. útjából . Szerintem azért fordult felém, mert egyedül én nem mozdultam meg. Ha ez egy film lett volna, megannyi dalt választhattam volna aláfestésnek, hiszen annyi annyi közös élm él ményün ényünkk volt, többségében többsé gében jók, bár bá r néhány rossz ros sz is akadt.
Imádtam, ahogy a szigorú arca egy pillanat alatt ellágyult, és úgy nézett végig rajtam, hogy egy tökéletes és csodaszép nőnek érezzem magam mellette. Pedig nem voltam az, és ezt Krisztián mindenkinél jobban tudta, mégsem ezt láttam a szemében. Annyira egy rugóra járt az eszünk, hogy csak néztük egymást. Halogattuk az érintést, mert annál jobb lesz, minél későbbre hagyjuk. Beharaptam a számat, amire egy pici rúzst is tettem. Elvigyorodott, értékelte az apró gesztust. A pillantása lassan lejjebb vándorolt, és egyáltalán nem moderálta a falánk tekintetét, ahogy a lábamat, a cipőmet, az alakomat bámulta. A szívem, mint egy maximumon teljesítő erőmű, pumpálta a vért az ereimbe, és a fülemben dobogott. A bőröm mindenhol érzékennyé vált, tudtam, hogy tiszta libabőr lennék, ha most hozzám érne. Még véletlenül sem az agyammal gondolkodtam abban a percben, Krisztián meg végképp nem. A fenekemnél fogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Nem finomkodtunk, hormontúltengéses tünetek ütköztek ki rajtunk. A csókok se egyformák egyformák,, ezerny e zernyii arcuk arc uk van, és ez a mostani elé e légg túlfűtött túlfűtött lett. Nevetve váltu vál tunk nk szét. – Én is örülök, örülök, hogy hogy látlak – mondt mondtam am.. – Ez mindig kölcsön ölcs önös. ös. Gyere Gyere – felelt, és kézen fogva fogva vezetett vezetett ki a villamosmegállóból. A lassan újdonsült törzshelyünkké váló Crash Café ba ba mentünk. A hely tizenegyig kávézóként illetve bárként üzemelt, úgyhogy nem kellett belépőt fizetni, ami fura volt, mert eddig mindig úgy jöttem be ide, hogy a kezemben tartottam a pénztárcám. Egész más hangulata volt így, hogy fényárban úszott, és be lehetett látni a máskor félhomályos sarkokat is. A pulthoz közeli asztalnál pedig ott ült Nándi, előtte lefűzött papírok, mellette egy üveges kóla. Köszöntünk neki, leültünk, és rendeltünk. Narancslevet kértem, Krisztián pedig egy kólát. Nándi rettenetesen fáradtnak tűnt. A szeme alatt táskák húzódtak, a szürke ing valószínűleg nem ma gyűrődött össze rajta, és a haja is kicsit ápolatlannak látszott. – Úgy nézel nézel ki, mintha intha egy napja ennél ennél az asztalnál asztalnál dolgoznál dolgoznál – mondta ondta meglepetten. Fura helyet választ a munkához, de hát ő tudja. Krisztiánra nézett, aztán rám. Igazából Krisztiántól várt valamit, csak nem értettem, mit.
Ezek ketten ketten farkasszemet néztek, néztek, aztán Krisztián Kris ztián vállat vál lat vont. – Azt Azt hiszem hiszem,, ezt pont pont nem nem említettem említettem Lillának ill ának.. Nándi sóhajtott egyet, majd felvette újra a beszélgetés fonalát. – Ha nem is egy telj teljes es napja, de reggel reggel óta itt i tt ülök és dolgozom dolgozom.. Azt Azt hittem, hittem, az unokaöcsém elmondta, hogy résztulajdonos vagyok. – Meglepetésnek Meglepetésnek szántam szántam,, csak biztos elfelejtett elfelej tettem em közben – menteget entegetőzöt őzöttt Krisztián. – Hát, el. Ekkor kezdett összeállni a sok furcsaság, ami már régóta megoldásra várt, csak annyira nem tűnt fontosnak, hogy nyomozzak utána. Márk említette, hogy az apja az egyik tulajdonosa a klubnak, de akkor annyira meglepett az apja előkerülésének a híre, hogy a klub nem is érdekelt. Amúgy se különösebben érdekelt volna, mivel is i s foglalkozik foglalkozik az apja. Így viszont legalább tudtam, honnan kapta Krisztián a koncertjegyeket, és hogyan tudott munkát szerezni Dóri nővérének. – Szóval ez Márk Márk apuk apukájának és neked neked egy egy közös közös vállalkoz vállal kozásotok? ásotok? – Igen. Igen. – Királyság. De ugy ugye nincs nincs semmi semmi gond? gond? – mutattam utattam a papírokra, papír okra, és még tapintatosnak mondhattam magam, hogy nem a szeme alatti, fekete csíkokra hívo fel a figyelmét. – Mindig Mindig van valami. Nemcsak Nemcsak tulaj tulaj vagyok, vagyok, hanem hanem üzletvezető zletvezető is. A Zero mellett, természetesen. Nándi hirtelen elkezdett panaszkodni, bár néha azért büszkélkedett is. Krisztián szó nélkül, kényelmesen hátradőlve hallgatta a nagybátyját, aki egyetlen dologról nem ejtett szót, és ez a félórás dumálás után lett igazán feltűnő. Nem szerettem volna faggatni, így amikor Nándi kiment a vécére, csak Krisztiántól kérdeztem meg, mi a helyzet Emíliával és a nagy szerelemmel. – Össze akartak akartak költözn költözni,i, de most nem nem akarnak. akarnak. Enny Ennyit it tudok. tudok. – De nem nem szakítottak szakítottak,, ugye? ugye? – Úgy Úgy tűnik tűnik,, nem. nem. Mire belemélyedhetünk volna azokba az apró információmorzsákba, amit még Krisztián megszerzett, Nándi pont visszaért. Vele egy időben azonban megjelent a pasi, akit tavaly láttam utoljára ugyanitt, amikor Márk megszívatott, és a kidobó majdnem kitiltott.
Krisztián a fülembe súgta, hogy ő Márk apja, és emiatt az információ miatt kicsit másképp néztem rá. Nem akartam megbántani Nándit, mert alapvetően elég határozott kiállás pasinak tartom, nem is néz ki rosszul, de Márk apja tutira kétszer állt sorba, amikor a magabiztosságot osztogatták. Úgy vonult végig a klubon, hogy egyértelm legyen, ő a főnök, és elvárta, hogy odafigyeljenek rá. Megállt az asztalunknál, és végigmért mindenkit. Hát, az ő ingén egy gyűrődést se láttam, az egyszer biztos. Krisztián nem állt fel, ülve nyújtotta a kezét, és nem tudtam eldönteni, hogy bunkóságból tette vagy így mérte össze vele a… hát azt, hogy hogy mel melyikü yikükk tud tud messzebbre messzebbr e pis p isil ilni. ni. Aztán a csávó nekem is előadta magát. Bemutatkozott, hogy ő Wenner Gábor, amivel alapvetően nem lenne bajom, de olyan érzésem támadt, mintha elvárná, hogy ezért csodáljam. Mert ő Wenner Gábor. Jó neki. Krisztián úgy figyelte, mint egy különösen visszataszító hernyót a fán, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ellenszenvezik vele. Nem, ez nem is jó hasonlat. A hernyókkal alapvetően nincs is baja. Inkább valami bogárfélére reagál így. Belőle, mondjuk, alapvetően ezt váltja ki az a vérvonal, amivel Márk is rendelkezett, szóval nem kell ezen csodálkozni. – Láttalak Láttalak már már itt i tt a fiamm fiammal – mondta ondta Gábor. Nagy Nagyon udvari udvarias as lehet l ehetett ett volna, de szerintem az ilyen, erélyes emberek nem tudnak igazán udvarias benyomást kelteni. kelteni. Márk apjának is valahogy valahogy parancsoló lett l ett a stílusa. stíl usa. Azt is mondta, hogy tegezhetem, úgyhogy tegeződve válaszoltam. – Biztos tudod, tudod, hogy hogy mindketten indketten tánccsoportosok tánccsoportosok vagyu vagyunk Márkkal. Márkkal. – Nos, ha ilyen helyes helyes lányokk lányokkal al tanul tanul egy tagozaton tagozaton,, már megértem, egértem, miért szeret táncolni. Rossz pont a csávónak, mert utáltam ezt a sztereotípiát. Lehet, hogy csak beleképzelem, de mindig kihallok ebből valamiféle lenézést, mintha egy szép lány azért táncolna, mert egyébként ostoba lenne, és másra nem volna jó. – A szépség vajm vaj mi keveset tesz hozzá hozzá ahh a hhoz, oz, hogy hogy valaki val aki jó táncos táncos legyen legyen – feleltem. – De azért nem nem mindegy indegy, hogy hogy nézel nézel ki a színpadon – mondt mondta. a. Összekulcsoltam a kezem, és elfelejtettem a továbbiakban kedves lenni. – Ha te mon mondod… dod… Krisztián halkan nevetett, mert tudta, hogy ez a menj a fenébe szinonimája
nálam. Örültem, hogy ő nem tart egy ostoba tyúknak, és hagyja, hogy megvívja magam a csatát. – Nem akartalak akartalak megbántan egbántanii – mondta ondta a pasi, és halkabbra halkabbra vette. – Hidd el, engem is megítélnek, mert DJ vagyok. Azt hiszik, elég csak az egyik CD-t feltenni a másik után, és ettől valaki sikeres lesz a szakmában. Fogalmuk sincs, mennyi tanulás és befektetett munka kell hozzá. – Nem tudsz tudsz megbán megbántan tanii – feleltem felel tem.. Csak nem festettél festett él túl jó j ó képet magadról magadról – – tettem hozzá gondolatban. – És jó barátok ba rátok vagyt vagytok ok Márkk Márkkal? al? – Igen, Igen, mondh mondhatom atom.. Azt Azt is, hogy hogy elég jól ism is merem. Ez nem volt igaz, de ha összeraktam volna mindazt, amit Krisztián és én Zentai Márkról tudunk, az már kézzelfogható információnak számított volna. Beszélgettünk kicsit a suliról, hogy milyen tagozatok vannak még, meg a továbbtanu továbbtanulási terveinkről, terveinkről, és kérdezett kérdezett egy-két egy-két dolgot a fiáról is. Végig nagyon furán éreztem magam, mert Márknak se az anyukája, se az apja nem igazán tűnt szülőnek, mármint olyannak, mint az enyémek vagy Krisztiáné. És valahog val ahogyy sosem sose m szülőként szülőként vannak vannak jelen, je len, am a mikor találkozom talá lkozom velük vel ük.. Amikor Gábor megkérdezte, hogy maradunk-e estére, Krisztán gyorsan rávágta, ráv ágta, hogy hogy haza haza kell vinnie leadni l eadni engem engem a szüleim szülei mnek. nek. Nem javítottam ki, hogy bármeddig ráérnék, mert a szüleim százkilencven kilométerre kilométerr e vann v annak ak tőlem tőle m, kapva kaptam az alkalmon, hogy hogy elszabadulhatu els zabadulhatunk nk.. Amikor Nándi felállt az asztaltól, hogy elbúcsúzzon, rájöttem, hogy egyetlen percre se szólt bele a beszélgetésbe. Egy perccel később, a kapun kívül azonban könnyedén leráztam magamról ennek ennek a furcsa furcs a talál tal álkoz kozásnak ásnak az emlékét. *** *** Krisztián egészen az ajtóig kísért, ahogy szokott. Mindig megvárja, hogy elővadásszam a táskámból a kulcsot, és becsukjam magam mögött az ajtót. Igazság szerint hiába választottam mára egy falatnyi táskát, abban is keresgetni kellett a kulcsomat. Eltelt vagy fél perc, mire előhalásztam, és csörögve felmutatta Krisztiánnak, hogy megvan végre. Szerintem csak azért szokta megvárni, hogy bemenjek, mert fél, hogy órákig itt állnék a küszöbön könyékig matatva a táskámban.
Amikor Amikor azonban behívtam, behívtam, kérdőn kérd őn felvonta a szemöld szemöldökét. ökét. – Nincsenek Nincsenek itthon itthon a szülei szüleim m – mon mondtam dtam.. – Egész hétvégén hétvégén.. Gyorsan átlépte a küszöböt, én pedig hátrálni kezdtem. – Tudt Tudtam am – mondt mondta. a. – Tudt Tudtad? ad? De honnan honnan?? Alamuszi módon mosolygott, pedig erre muszáj volt válaszolnia. – Láttam őket reggel, reggel, ahogy ahogy bepakoltak a kocsiba egy kis bőröndöt, aztán aztán elhajtottak. Rájöttem, mit tervezel. – Akkor Akkor miért hagyt hagytad, ad, hogy hogy az utolsó utolsó pill pi llanat anatig ig hallgassak? És miért hagyt hagytál ál egész nap megőrülni? – Mert enn ennél is i s jobban jobba n rástresszeltél voln vol na. Két oldalról megfogta az arcomat, és végre megcsókolt. Az agyam azon nyomban kilőtt egy másik bolygóra, és belefeledkeztem az érzések dömpingjébe. Már az emeletre menet elkezdtük ledobálni magunkról a ruhát, és hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy ezúttal nem kell titkolóznunk és csendben lennünk. Minden annyira gyorsan történt. Krisztián illata betöltötte az orromat, csak őt éreztem, az érintései pedig kisütötték az idegszálaimat. Mohón estünk egymásnak. Mondanám, hogy nem így képzeltem, mert éppenségg éppe nséggel el tényle ténylegg nem, nem, de eleng ele ngedtem edtem minden minden elképzelése el képzelésem met, és hagyt hagytam, am, hogy hogy megtörténjen. Az elején teljesen megvadulva, óriási hévvel csókoltuk egymást, majd Krisztián ugyanezzel a lendülettel vett vissza. Amikor megpecsételte, hogy ő az első fiú az életemben, teljesen gyengéddé vált. Nem mondom, hogy nem fájt, sőt, egy pillanatig levegőt se kaptam. Néhány fájdalmas fájda lmas másodperci másodpe rcigg tartott, amíg megszok megszoktam tam az új új helyzetet. helyzetet. Krisztián megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és mivel bólogattam, folytatta. Az egész együttlétünk alatt óvatos maradt, és nem győztem hálásnak lenni ezért. A testem egy rövid ideig még viaskodott a tompa fájdalommal, aminek okát persze értettem, ugyanakkor mást is éreztem. Nem is annyira fizikailag élveztem az első együttlétünket, egyszerűen azt élveztem, hogy vele vagyok, méghozzá teljesen egymásba olvadva. Ez mindent más színben tüntetett fel. Bár nem tudtam elfeledkezni róla, min ment keresztül közben a testem, Krisztiánnal együtt lenni még sosem volt ennyire
ó. Egymáshoz tartoztunk, ehhez nem fért kétség. Inkább rá figyeltem, mint magamra, agamra, mert elképesztőn el képesztőnek ek tartottam tar tottam,, amit kiváltottun kivá ltottunkk egym egymásból. ásbó l. Imádnivaló volt benne az is, ahogy végig odafigyelt rám, és minden rémtörténet ellenére, amit a fiúkról valaha hallottam, egészen odáig foglalkozott velem, hogy a végén betakarjon, és hozzám simuljon a takaró alatt. Na jó, persze egy pillanat alatt elnyomta az álom, de ezen már csak nevetni tudtam. *** *** Krisztián mobiljára ébredtem. Hiába állította át rezgőre, a holt kómás állap ál lapotom otomban ban még azt is utál utáltam tam,, hogy rezeg. Pedig a nyomorék kitartóan zümmögött, mint egy méhecske. Ne folyamatosan, csak ritmikusan, körülbelül félpercenként. Úgy ötször vagy hatszor, félálom félál omban ban nem számoltam számoltam rendesen. r endesen. Résnyire nyitottam a szemem. Az ablak felé nézve aludtam el, és a jelek szerint éjszaka meg se moccantam. A vállamba beálló gyötrelmes zsibbadás legalábbis erről tanúskodott. A sötétítőfüggönyön valamennyire átütött a kinti napfény, úgy tűnt, hogy már benne járunk a délelőttben. Krisztián illata is hozzátartozott az ébredéshez, megédesítve és bearanyozva a reggelt. Meg se moccant a hanghatásokra, még mindig mélyen aludhatott, mert lassan, egyenletesen vette a levegőt. A karját a derekamra tette, úgy összefonódtunk, hogy majd felforrtam, annyira melegem lett. De semmi se ronthatta volna el a kedvemet. Ez egyszerűn így volt gyönyörű, és semmi pénzért nem cseréltem volna el ezt a pillanatot. Törékenynek éreztem magam, ahogy magához ölelt, miközben hozzágömbölyödve aludtam az éjszaka. Ahogy megmozdultam, pontosan éreztem a testemben, mit műveltem vele előző este. Újdonságként hatott az érzés, de azt terveztem, hogy szoktatom magam hozzá, mert nagyon sokszor meg fogjuk ismételni. Nemcsak az első alkalomtól magától féltem, de attól is, hogy reggel hogyan fogok ébredni. Feszélyezve és furán, vagy úgy, mintha egy pillangókkal és nyuszikkal teli réten szaladgálnék egy tavaszi délután? A nyu nyuszis szis verzió ver zió nyert. Boldog Bol dog voltam vol tam..
Krisztiánnak újabb üzenete jött, és meghallhatta, vagy a mocorgásomra ébredt fel. Megpusziltam a felkarját, és próbáltam felé fordulni. – Pont ma kell korán kelned? kelned? – moty motyogt ogtaa félálomban. félálomban. Morcos volt vol t és édes. Mire sikerült teljesen megfordulnom, már álmos pillantásokkal figyelte az ügyködésemet. Képtelen voltam megszólalni, és szavakba önteni bármit is. Semmi se jutott eszembe, amit mondhatnék, mert minden úgy volt tökéletes, ahogy abban a pillanatban megéltem. Biztosra vettem, hogy még jó ideig nem fogok leszállni arról a puha, rózsaszínű felhőről, amin heverésztem. Krisztián arcán még látszódott a párna nyoma, így nem volt a megszokott, kisimult arcú szomszéd srác. Imádtam így látni. Leginkább Leginkább a szemével szemével mosolyg osol ygott. ott. – Mi az, Táncoslá Táncoslány ny?? Sikerült elakasztan elakasztanom om a szavad? – kérdezte. kérdezte. – Azt Azt hiszem hiszem,, igen – suttog suttogtam tam.. Megérintettem a bőrét, előbb az ujjammal, aztán ráfektettem a tenyerem az arcára. Éreztem a kezem alatt a borostákat, lágyan karcolták a tenyeremet. A telója viszont megint zümmögött, belerondítva az én külön bejáratú, meseszép pillanatomba. – Ki a franc ez? – kérdezte kérdezte nyű nyűggösen. – A tiéd. Egy ideje idej e ez megy megy.. – Bakker! Bakker! Bocs. Bocs. Felült, és lenyúlt az ágy mellé, hogy felvegye a földre dobott farmerját. Túl lusta volt, hogy felkeljen, és az a fránya farmer biztosan túl messze is hevert, mert sokáig nyújtózkodott, mire elérte. Pár pillanatig csak figyeltem a hátizmait, majd engedtem a késztetésnek, és megsimogattam. Vigyorogva húzta magához a nadrágot, majd amikor kihalászta belőle a mobilt, visszadobta a földre. Megnézte, ki zaklatja ilyen kitartóan, és a meglepett tekintetéből ítélve, ne számított arra a hírre, amit kapott. – Gréta az. Talál Találkkozni ozni szeretne – mondt mondta. a. – Hát, találkozzat találkozzatok. ok. – De most akar átjönn á tjönnii – nézett rám értetlenül. értetlenül. Hiába. Engem Engem semmil semmilyen yen hír, hír, sőt egyáltalán semmi sem tudott felizgatni a mellettem ülő srácon kívül. – Akkor Akkor hívd hívd át.
– Akarj Akarjaa a fene áthívn áthívni.i. – Szerinted Szerinted fontos? fontos? – Ha engem engem hívott, hívott, akkor akkor bizt bi ztos os Ákosról Ákosról van szó. szó. Valószínűleg ebben a pillanatban Ákos se érdekelte annyira, hogy foglalkozzon vele, aztán győzött a neveltetése. – Biztos? – Van Van időnk. időnk. Később Később folytatjuk folytatjuk – ígértem. ígértem. Ekkor Ekkor megírta Grétának, hogy hogy jöjjön jöj jön át. *** *** Egyvalamit azért nem árultam el Krisztiánnak erről a felejthetetlen éjszakáról, mert nem akartam rögtön ébredés után rázúdítani, viszont azt is megtanultam, hogy obb nem várni az igazság elmondásával, ha kettőnkről és az együttlétünkről van szó. Épp bele akartam kezdeni, amikor szólt a csengő. Ezzel egy időben Krisztián telefonja is rezgett egyet, és már sejtettem, mi történt. Krisztián elolvasta az újabb üzenetet, majd kiugrott az ágyból, és gondolom, elindult megkeresni a széthagyott ruháit. Mielőtt azonban ajtót nyitott volna, visszajött a szobába, hogy megvárja, amíg én is kikelek az ágyból. Úgy vigyorgott, mint mint egy jóllakott jóll akott róka, aki a ki épp most távozott táv ozott a tyúkólból tyúkólból.. Tudatosí Tudatosítottam tottam magam magamban, ban, hogy pont ilyen il yen csupaszon jöttem a vilá vi lágra, gra, szóval s zóval mondhatni, ez a természetes állapotom, és már igazán nincs miért szemérmesnek lenn le nnem em a szek s zekrényn rénynek ek támaszkodó támaszkodó pasas pa sas előtt. el őtt. – Élvezed? – kérdeztem, kérdeztem, mert nem nem és nem nem bírta levakarni azt az én-vagyok én-vagyok-a-akirály vigyort vigyort a képéről. épéről . – Mérhetetlenü Mérhetetlenüll – felelte. fele lte. Felkaptam egy hosszú, szürke pólót, aztán lerobogtam, és beengedtem a türelmetlen barátnőmet. Hurrikánként viharzott be az utcáról, és a nappaliig meg sem állt. Friss, Fr iss, tavaszi levegő leve gő szököt szököttt be mellette a házba. Vadul villogó szemmel letépte magáról a táskát meg a kabátot, és a kanapéra dobta az egész cuccot, egyenesen rá Moneypennyre. Szegény cicám panaszosan nyávogott párat, aztán Krisztiánhoz menekült. Mivel Gréta nem hozzám jött, elvonultam a konyhába, hogy szorgos háziasszonyként tegyem a dolgom. Ő meg nem tétovázott, a dolgok közepébe vágott.
– Tudtál udtál róla, hogy hogy a csapat, amelyik amelyik téged is kinézet kinézettt magának, agának, most Ákost környékezte meg? Krisztián ütemesen simogatta a macskát, totál higgadtnak látszott, a hangja mégis ridegen csengett. – Emlí Említett tette. e. – Csesszék meg! meg! – fakadt fakadt ki ki Gréta. – A francba francba velük, velük, de tényleg! tényleg! Sose láttam még így kiborulni, ő többnyire csendes és nyugodt. Bár így sem tajtékzott, mint Flóra szokott mostanában, de azért elég idegesnek tűnt. – Mióta tudod? tudod? – Pár napja. – És Ákos Ákos nekem nekem miért nem mondta? ondta? Krisztián nem válaszolt, hiszen ezt a kérdést igazán nem neki kellett volna feltenni. Hagytam a fenébe a reggelit, és visszamentem hozzájuk. Gréta fel-alá járkált a nappaliban, és kis híján elsírta magát. Krisztián a macskát nyugtatta, aki rosszul tűrte tűrte a feszültsé feszültséget. get. Én némán némán ültem, ültem, és é s vártam vár tam,, mert ez e z tűnt tűnt a legjobbnak. l egjobbnak. – Olyan Olyan szép lett volna – mondta ondta Gréta lehangoltan lehangoltan.. – Nekem Nekem sosem lehet igazán szerencsém? Találok egy fiút, akit szeretek, és az életnek el kell tépnie tőlem. Egymásra néztünk Krisztiánnal, mert nem teljesen értettük, mikor ugrottunk így előre az időben. i dőben. – Szerinted Szerinted menn mennyyire nagy nagy szó, szó, hogy hogy átvenn átvennék ék a suli után után minden mindenféle féle válogat vál ogatóó nélkül? – szegezte Gréta Krisztiánnak a kérdést. – Mondjuk Mondjuk úgy úgy, nem jellemz jel lemző. ő. – Igazán Igazán tehetséges, tehetséges, ugye? ugye? Mondd Mondd meg, légy szíves, mert én nem tudo tudo eldönten el dönteni.i. Egyedül Egyedül téged tudlak megkérd megkérdezn ezni.i. – Kivételesen tehetséges tehetséges – közölte közölte Krisztán továbbra is minden érzele nélkül. Ennél azért sokkal több empátia szorult belé. Vajon tényleg nem érzett együtt Grétával, vagy egyszerűen úgy hitte, az a legjobb megoldás, ha tényszerű marad? – Ismerem Ismerem Ákost. Ákost. Nem fogja fogja kihagy ihagyni. Ő nem olyan, olyan, mint te – mondta ondta neki neki Gréta, de közben már már engem engem nézett, nézett, kicsit kicsi t irigyen ir igyen.. Csendben maradtam. Mivel Krisztián félig-meddig tényleg miattam utasított
vissza egy hasonló ajánlatot, bármit mondok, hatástalan lett volna Gréta helyzetében. Kérlelőn néztem Krisztiánra, akinek látszólag nem volt túl sok kedve lelkizni. Ha rá is veszi magát, hogy beszélgessen a barátnőimmel, akkor sem nevezné valami lelk lel kizésnek. izésnek. Ezúttal egyenesen felvette a zord tekintetét, ami azt üzente, hogy ő egy kőszikla, és elmondja ugyan a véleményét, de megingathatatlan benne. Flóra elmesélte, hogy ez amúgy elég ijesztő tud lenni Krisztiánban. – Először is rohadtul rohadtul nem lehetsz biztos benne, benne, hogy hogy tényleg tényleg szerződést ajánlanak neki, mert eddig erről nem volt szó. Abban sem lehetsz biztos, hogy ha kap egy ajánlatot, akkor tényleg el is fogadja. Abban viszont tutira biztos lehetsz, hogy megbeszéli veled a döntését. – Ez azt azt jelenti, hogy hogy lepattint. lepattint. – Szerintem van pár lehet le hetőség őség ezenkívü ezenkívüll is i s – ell e llenk enkezett ezett Krisztián a homlokát homlokát ráncolva. Gréta nagyon elkeseredett, és fogalmam se volt, miért hergelte magát ennyire. A legjobb lehetőségnek azt tűnt, hogy ezt magától mondja el. Esélyesnek látszott, hogy ez pár másodpercen belül be is következik. Megsimogattam Moneypennyt, elvégre az én macskám lenne, vagy mi, de a méltóságos asszony csak néhány másodpercig hagyta, aztán elrántotta a fejét. Krisztiánhoz bújt, hogy doromboljon és kurválkodjon neki. Gréta az ablakhoz sétált, próbálta összeszedni magát. A csuklóján összecsattantak a színes gömbökből fűzött karkötők. Az ujjai megint maszatosnak tűntek, általában annyit rajzol, és olyan anyagokkal, hogy sűrűn látni színes foltokat a kezén. – Jelent Jele ntkez keztek tek a kiadótól. Elutasították Elutasították a meseilluszt eseil lusztráci rációm ómat at – mondta ondta rekedtes hangon. – Sajnálom. – Sejtettem, Sejtettem, hogy hogy ha ha eddig húzz húzzák, ák, az nem jelent jel ent jót. – De legalább megpróbáltad – mondtam ondtam,, és tudtam tudtam,, hogy hogy bénán hangz hangzott, ott, de az emberek nem véletlenül öntik rá a másikra a közhelyeket nehéz helyzetekben. Annyira kéznél vannak, és próbálják jobb fényben feltüntetni az igazságot, hiszen annál minden jobban hangzik, hogy bocsika, de most most nem kellettél. kellettél . – A szerkesztő szerkesztő nőci nagyon nagyon rendes r endes volt, azt mondta, ondta, szerinte nagyon agyon jók a
rajzaim, csak nem illik a kiadói profilba. Azt hiszem, nem nekem találták ki ezt az illusztrátori pályát. Jó hamar feladta, basszus! Gréta fantasztikusan rajzol, de nem először történik, hogy egyetlen akadály, vagy negatív kritika elbizonytalanítja, és felad valamit. A saját életemben is fel tudtam fedezni ezt a hozzáállást, így első kézből tudtam, hová vezet. Kifakadt belőlem, hogy egy próbálkozásból ne vonjon le messzemenő következtetéseket, sőt, abból se, ha a következő tíz helyről elutasítják, mert azért vannak a rohadt álmaink, hogy kövessük és próbáljuk megvalósítani őket. Ráadásul Gréta esetében ez egy nagyon is reális álom, ezért végképp ne engedheti el egyetlen nemleges válasz miatt. És az ütőkártyák, akár a közhelyek, jöttek sorban. Mint egy dedósnak, elmondtam neki, hogy rettenetesen szépen rajzol, nagyon jó érzéke van a gyerekekhez, a világukhoz és a nyelvükhöz is, szóval, ha szeretné, és fontos neki, akkor ennyitől nem riadhat vissza. – Miért van az, hogy hogy mások elsőre elsőr e elérik, elér ik, amit amit akarnak? akarnak? Nekem Nekem miért iér t kell mindenért három hár omszor szor megküz egküzdenem denem?? – kérdezte kérd ezte a végén elkesered elkese redetten. etten. – Mások is sokat küzden küzdenek ek ám. ám. Tudod, mennyit ennyit gyakoroltam yakoroltam idén, hogy esélyem legyen bejutni a Táncművészetire? Tudod, hogy néha mennyire fáj a lábam? Néha aludni sem bírok, annyira görcsölnek a vádlijaim, és órákig csak forgolódom az ágyban, reggel meg totál kialvatlanul ébredek. Ha kibicsaklik a bokám, nem tehetem meg, hogy egy hétig otthon pihentessem, másnap rá kell állnom ál lnom,, függetle függetlenü nüll a fájdalomtól. fájda lomtól. Nem ehetek meg meg akármit, mert örökké figyelne kell a súlyomra, pedig hidd el, néha csak szeretnék baconös toastot reggelizni a Mekiben, mégsem tehetem meg. Azért csinálom ezt, mert szeretek táncolni, és szeretnék valami különlegeset adni az embereknek a színpadon. És ott talán sikerül is, de tudod, mit kapok mindezért cserébe az emberektől a hétköznapokban? Hogy ostoba, bármikor lecserélhető barátnőnek tartanak Krisztián mellett, a lányok a suliban pedig olyasmiért gyűlölnek, amiről nem is tehetek. – Ez nem nem igaz. igaz. Nem gyűlöl yűlöl… … mindenki. – De épp elegen. Azért, Azért, mert mert haverkodom haverkodom a fiúkk fiúkkal. – És nem vagy ostoba. – Tudom Tudom.. Nem is ez e z alapján ítélem meg meg magam magam,, csak rosszulesi rosszulesik. k. – Észre se vettem, vettem, hogy… hogy…
A szavába vágtam. – Hogy Hogy megítélnek? egítélnek? Mert nem azz azzal al vagy elfoglalva, én meg ne hangoztatom. Lenézett a földre, de pár porcicán kívül, ami kiszökött a konvektor alól, mást nem figyelhetett ilyen sokáig. – Én meg meg itt sajnáltatom sajnáltatom magam. agam. Felálltam Felál ltam,, és megöleltem. egöleltem. – Néha Néha lehet, de nem lesz l esz tőle jobb. Fel a fejjel, fejjel , és várd meg, míg Ákos Ákos beszél veled. Lehet, hogy addig nem is akar semmit mondani, amíg ki nem találja, hogy lenne a legjobb. Arról meg ne mondj le, hogy a jövőben azzal foglalkozz, amivel amivel szeretnél. szeretnél. Nem nagyon tudtam megnyugtatni, mégis útnak indult. Utána próbáltam volna reggelit csinálni, de Krisztián követett a konyhába, és amikor már vagy egy perce karba font kézzel bámult rám, megkérdeztem: – Mi van? – Ugye gye tény tényleg nem hiszed el azt a sok szart, amiről amiről azt hiszed, hogy hogy az emberek gondolják rólad? – Láttam Láttam,, Turbó Turbó hogy hogy nézet nézettt rám, és ő legalább l egalább ki is mondta, ondta, mi a vélem vél emény énye. e. Aztán Márk apjától is megkaptam, bár a végén megpróbált szépíteni. – Turbó Turbó minden minden nőre így néz, néz, Márk faterjától faterjától meg mit mit vársz? várs z? Ő Márk faterja. faterja. – Nemcsak Nemcsak róluk van szó, az apád is totál úgy úgy kezel, kezel, minth minthaa az, amit amit csinálok csi nálok,, abnormális lenne. A normális emberek, csak úgy mondom, hogy vannak még ezen a világon, meglepődnek, ha elmesélem, hogy táncos vagyok, és izgatottan kérdezősködnek, mit szeretnék kezdeni az életemmel. Apád meg azt gondolja rólam, ról am, hogy hogy egy másik ási k bolygóról jöttem. – Ne várj többet az apámtól. apámtól. – Azért Azért érzed, hogy hogy ez így miért gáz? gáz? – Miért? – Tök régóta régóta járunk járunk, ő meg meg nem nem vesz kom komolyan olyan.. – Ha ez megn megnyu yugt gtat, at, nekem nekem is tizenkile tizenkilenc nc év kell kellett ett hozz hozzá. á. – Ebben semm semmi megn megnyugt yugtató ató nincs. nincs. Megkértem, hogy most fejezzük be ezt a témát, mert rosszulesett, hogy erről beszélgetünk. Kiváltképp akkor, amikor ilyen gyönyörű, boldog reggelre ébredtem, és még nyolc óránk maradt kettesben, míg anyáék hazaérnek.
*** *** A suliban gyorsan pörögtek a napok, élénken emlékeztetve minket, hogy már csak hónapok vannak hátra a gimiből. A ballagási kosztümök a varrónőknél készültek, közben ötleteltünk a bankett helyéről is. Krisztiánék szezonja jól alakult, harmadjára jött haza nyertes meccsről, és rettenetesen élvezte, hogy, a szavaival élve, a földbe tiporhatták ezeket a kontárokat. kontárokat. Gréta, ha csak tudott, elment a meccsekre, és nem is titkolta, hogy azért, hátha Ákos hamarabb színt vall. Krisztián szerint ezzel pont az ellenkezőjét érte el. Éppenséggel elmehettem volna én is, de úgy éreztem, kétfelé kellene szakadnom, és az nem ment. Krisztiánnal éppen rendben voltunk, ezért úgy döntöttem, Márknak fogok segíteni, mert eszelős ötlettel állt elő, amire azonnal igent mondtam. Ezzel persze maximálissá vált az, amennyi időt a táncteremben töltöttem, és ezt anya és apa sem nézte jó szemmel. Nem is nézhették, hiszen folyton fáradtságra panaszkodtam, reggelente táskákkal a szemem alatt ébredtem, és a sulin kívüli szociális életem majdnem nullára redukálódott. Nem taliztunk a lányokkal, nem jártam el bevásárolni anyával, apával pedig alig beszéltem azon kívül, hogy reggel néhány nyugodt percet együtt töltöttünk. Anya szerint nagyon bezárkóztam, meg egysíkú lett az életem meg blablabla. Sokat gondolkodtam a Krisztiánnal való együttlétről, meg arról, hogyan tovább. Aznap eléggé elfoglalt az, hogy túllendüljek a szüzességem elvesztésén, mind fizikailag, mind lelkileg, és elmaradt az a beszélgetés, amit terveztem. Nagyon megsínylettem, hogy évekkel le vagyok maradva némelyektől, és, mondjuk, abszolút nem bántam meg, hogy eddig vártam vele, csak akadtak kérdéseim, és gőzöm se volt, kihez merjek vele fordulni. Mivel a héten megbeszéltük ezúttal minden érintettel, vagyis a szülőkkel, hogy szombat este buli és haverozás helyett inkább bekuckóznék Krisztiánhoz, és csak másnap mennék haza, ezek a kérdések eléggé égetővé váltak, és nem akartam, hogy problémává dagadjanak. Miután szombaton hazaértem Emíliától, aki Nicóval együtt próbál felkészíteni a felvételimre, megbeszéltem Jázminnal, hogy átugrik hozzám ebéd után, még azelőtt, hogy Márkkal elkezdenénk gyakorolni. Anya délután a lakást dekorálta, mert ilyenje volt, díszeket gyártott,
lecserélte a függönyt, szóval garázdálkodott a házban. Moneypenny élvezte a felhajtást, de főleg anya kartondobozait, amiket előszedett. Rögtön benne trónolt valamelyikben, amint anya elfordult, aki erre mini idegrohamot kapott, és a konyharuhával próbálta elhessegetni a macskát. A szürke csíkos szőrpamacs ilyenkor nyávogva közölte anyával, hogy neki a dobozban kényelmes, és nem hajlandó kimászni. Erre anya dühös lillázásba kezdett, hogy hajtsam ki a macskát a kartonból, mielőtt erőszakkal kiszedi onnan. Úgyhogy Jázmin érkezéséig fogócskáztunk, anya, a macska és én. Néha apa is beszállt, amikor anya rászólt, hogy csukja ki Moneypennyt az udvarra. Ennek se lett jó vége. Mire apa a maga lajhártempójával felkelt a tévé elől, addigra Moneypenny már rég visszaosont az udvarról, és apa helyére vackolta be magát. Erre ő kezdett el lillázni, hogy takarítsam el a kanapéról a macskámat, mert szeretne tévézni. Mintha valami okleveles macskaidomár lennék. Azért jól szórakoztam, hogy ketten nem bírnak el egy macskával. Fogalma sincs, hogy neveltek fel. Egyébként lazulós, meleg március végi nap kerekedett, talán ezért vágyott Jázmin a természetbe. Felvettem egy kardigánt, és kivezettem az udvarra, hiszen azért vagy va gyun unkk barátok, bará tok, hogy hogy ha ha lepkéket l epkéket akar szám s zámolni, olni, ott a helyem hel yem melle el lette. tte. Körbejártuk a kertet, amit, őszintén mondom, fogalmam sincs, ki művel nálunk. Állítólag anya és apa közösen, de sose látom, mert nem érek rá. – Tessék, a kert a tiéd. ti éd. Nem nagy nagy szám. szám. Köves út, út, virágág vi rágágyyás, diófa, körtefa. Az ott apa zöldségeskertje lesz valamikor – mutattam egy megművelt területre. – Oda borsót vetett. Máskor is próbálkozott. A galambok nagy örömére, mert amint megneszelik, hogy apám mit rejtett ott el, rögtön ki akarják kaparni a földből a szemeket. – Mi bajod ezz ezzel? el? Tök rendes, hogy hogy eteti eteti őket – felel felelte te mosolyog mosolyogva. va. – Amú Amúgy ó itt nálatok. Panelban lakom, tudod. Ahogy bejártuk a kertet, néhol letért a fűre, és nem zavarta, hogy piszkos lesz a ruhája ruhája vagy a cipője. ci pője. – Az ott a szomszédban szomszédban a szép emlékű emlékű csereszn csere sznyef yefaa – mutattam utattam a drótkerítésen túl nyújtózkodó hatalmas fára. – Miért, mit mit csin csi náltatok ott ott Krisztiánn Krisztiánnal? al? – Egyszer Egyszer Moneypen Moneypenny ny óvatlanul óvatlanul kikúszott kikúszott egy vékony vékony ág szélére, és nem bírt visszahátrálni. Krisztiánnak kellett felmennie érte. Basszus, már akkor se volt
olyan nyikhaj. – Mikor Mikor történt? történt? – kíváncsis kíváncsiskkodott Jázmin, Jázmin, és odasétált a kerítéshez. kerítéshez. Akárcsak én, ő is belekapaszkodott a hideg drótba, és a szomszéd kertet nézte. – Még kilencedikben – feleltem. – Alig ismertem Krisztiánt, Krisztiánt, és a mai napig el tudok pirulni az emlékre, ahogy fára mászás közben kivillan a pólója alól a dereka. Biztos cikin hangzik, de akkor elolvadtam ettől. – Nem hangz hangzik ik cikinek. cikinek. Szerintem Szerintem aranyos. aranyos. – Egy Egy macska ügyesség ügyességével ével mászott fára, nem tétovázott, tétovázott, és ne problémázott. Sértetlenül leszállította nekem a macskát. – Most is ilyen il yen,, nem? nem? – De. Persze azóta azóta sok minden minden változott. változott. – Például, hogy hogy bármikor bármikor láthatod póló nélkü nélkül? l? – viccelt. vi ccelt. És mosolygott. mosolygott. Annyira örültem, hogy végre mosolyogni látom, mert szinte egész évben depizett, a hangulata a szomorútól a rosszkedvűig terjedt. A nap felé fordult, lapockáig érő, szőke haja szikrázott a napfénytől, és feltűn fel tűnően ően nyug nyugodtnak odtnak nézett ki. – Mit csináltál magaddal? magaddal? – gyanú gyanúsítottam sítottam meg. – Semmit Semmit – felelte nevetve. – Sokat Sokat beszélgetün beszélgetünk anyával, anyával, tanulok tanulok ezerrel, ezerrel , és a jövőre koncentrálok. Tudom, hogy többnyire nem várjátok, hogy elballagjunk a Duna-partiból, de én igen. Majd egyszer rendbe jövök, és talán újra merek szeretni. Nem jöhet minden össze. Hallgatott egy ideig, aztán a lehető legfurcsább szöveggel állt elő: – Nagy Nagyon irigylün irigylünkk téged téged mindh mindhárman árman a csajokk csaj okkal. al. – Mi? De miér miért? t? – Anny Annyit it szenvedtél szenvedtél Krisztiánnal, Krisztiánnal, annyiszor annyiszor veszekedtetek veszekedtetek,, nektek ektek mégis működik. Kiérdemelted, hogy boldog legyél. Nem volt normális, hogy a szemem szúrni kezdett. – Elképesztő, Elképesztő, mennyire ennyire kiálltok iál ltok egym egymás mellett ell ett – folytatt folytatta. a. – Ne haragudj haragudj ezért, utál utálom om ezt érezni, de szörnyen szörnyen irigy ir igy vagyok. vagyok. Annyi fájdalom járta át a hangját, hogy azt kívántam, bárcsak egy csapásra elfelejthetne minden rosszat, ami vele történt. Ez persze lehetetlen, én is tudom. Nem vagyok már gyerek, aki tündérvilágban él. – Nem haragszom haragszom,, és ti is i s megérdem megérdemli litek tek.. Te is megérdem megérdemled, led, és é s úgy úgy is lesz.
Most már Jázmin is próbálta visszatartani a sírást. Ahogy egymásra néztünk, és észrevettük a másik hüppögését, kitört belőlünk a nevetés. Kicsit hisztérikus lett, de a könnyek legalább eltűntek. Későn vettem észre, hogy közönségünk akadt. Jázmin arcáról azonnal lefagyott a mosoly, amikor meglátta a két fiút, akik közül, becsszóra, csak az egyiküket hívtam meg. Márk egy kavicsot rugdosott, kicsit már porzott is a föld a lába alatt, Kristóf meg Jázmint bámulta, és viszont. Kérdőn néztem Márkra, aki bűnbánón nézett vissza, mert nem számított erre a helyzetre. Amíg Márk és én elmakogtuk a szitut, nehogy Jázmin és Kristóf valami előre megszervezett összebékítő találkozásnak higgye, ezek ketten továbbra is egymást bámulták. Márk nagyon lelkes lehetett, hogy hamarabb jött, és hozta a régi barátját is, csak ezúttal nem túl jól sült el. Jázmin lassan feldolgozta, hogy valamit lépni kell, ezért elköszönt, hogy akkor akkor indulna. – Itt maradhatsz – mon mondta dta gyorsan gyorsan Kris Kristóf. tóf. – Biztos Biztos zavarnék zavarnék – felelte Jázmin Jázmin lemondó lemondó mosollyal. osoll yal. A kezét kezét a hátsó hátsó zsebébe dugta, és továbbra se mozdult meg. Totál lejött mindenkinek, hogy szívesen maradna amúgy, csak nem mer. – Nem zavarnál. zavarnál. – És ha megvárnád, egvárnád, hogy hogy végezzü végezzünnk, ami ami körülbel körülbelül ül egy óra lesz, akkor akkor tudnánk dumálni is – emlékeztettem, hiszen még bele se kezdtem abba, amiért eredetileg áthívtam. Jázmin végignézett mindenkin, mintha attól félne, hogy valaki benyögi, csak vicceltünk, és útban van. De hát egyáltalán nem volt útban, úgyhogy végül beadta a derekát. Négyesbe Négyesbenn vonultun vonultunkk le a táncterembe, táncter embe, ahol Jázmin Jázmin belesüppedt bel esüppedt az elny el nyűt űtt,t, és immár két szakadással büszkélkedő kanapéba, lerúgta a cipőjét, és kényelmesen elhelyezkedett. A táskájából előkerült egy Kelly Oram-kötet, ami egy figyelemreméltó törésről tanúskodik Jázmin hozzáállásán. Még hogy ő tiniromantikát olvasson? Érettségi előtt másfél hónappal? Gondok vannak, méghozzá súlyosak. Márkot aztán nem zavarta a közönség, de Kristóf állandóan Jázmin felé
pillantott. Csodáltam volna, ha ilyen kitüntető figyelem mellett Jázmin egyetlen sort is felfog a könyvből, amit olvas. – Na, tudjátok, tudjátok, miért iér t vagyun vagyunkk itt – kezdte kezdte Márk lazán l azán.. – Szeretnék Szeretnék kitalálni valami ütőset. Megdumáltam a többiekkel a csoportban, benne vannak az előadásban, csak össze kell dobnunk, és szeretném ma elkezdeni a koreografálást. Felkötött Fel kötöttem em a hajam, és felhúztam felhúztam a kényelm kényelmes es cipőmet ci pőmet is. – Értem, Értem, hogy hogy fel akarsz vágni vágni apád előtt, de ahhoz ahhoz egy megfelelő megfelelő hely és időpont is kell. – Nem problém problé ma. Megoldom. Megoldom. – A jövőben fogod fogod kitalálni a megoldást, megoldást, vagy már már kész terved terved van? – Már le van zsírozva. Elismerően füttyentettem, ez már profizmus. Ezt szerettem. Rámutattam Kristófra, mert a jelenléte meglepett, és eljött az ideje, hogy foglalkozzak vele. – Ő minek minek van itt? itt? – kérdeztem kérdeztem Márkot. Márkot. – Jönni Jönni akart. Kristóf ekkor fogta fel, hogy róla beszélünk. Elszakította a tekintetét a könyvét olvasó Jázminról, és egyelőre figyelte, merre halad a beszélgetés. – Muszáj? Muszáj? – nyafog nyafogtam tam,, mert mert még még mindig mindig nem nem rendeztem rendeztem a soraim sorai mat vele. – Jó lenn l enne, e, de rád rá d bízom. bízom. – Nélküle Nélküle is i s menni menni fog. fog. Attil Attilaa elég ügyes, ügyes, szívesen dolgozom dolgozom vele. – Az egy magamu agamutogató togató majom – háborodott fel Kristóf. – Ez Ezerszer erszer jobb vagyok nála. Jázmin kétkedőn horkantott egyet, de nem nézett fel a könyvből akkor sem, amikor Kristóf direktben odafordult hozzá. – Ezt még neked neked is látnod kell kell,, Jazz. Jazz. – Nem értek hozz hozzáá – hangz hangzott ott a válasz, és Jázmin Jázmin lapozott egyet egyet a könyvben könyvben.. Annyira tudni akartam, hogy tényleg olvas, vagy csak azért lapozgat, hogy úgy tűnjön, elfoglalt. Megőrjített ez a rejtély. – Azért Azért szemed szemed van, nem nem?? – firtatta tovább Kristóf. – Aha, Aha, van – nézett nézett fel Jázmin. Jázmin. – És épp olvasnék olvas nék vele, ha hagy hagynál. – A betűk betűk megvárn megvárnak. ak. – Miért kellene várniuk? várniuk? – Épp dumálun dumálunk. k.
– Ja, ezt te annak annak hívod? – kérdezett vissza Jázmin Jázmin kihívó kihívó hangsú hangsúll llyyal. Majdnem úgy oltották egymást, mint régen. – Igen, Igen, úgy úgy hívom, hívom, mert mert az. Szeri Szerint nted ed Attil Attilaa tényleg tényleg jobb táncos, mint mint én? én? Jázmin becsukta a könyvet, az ujját a lapok közé tette. – Arra kértél, ne foglal foglalkoz kozzak zak veled, úgyh úgyhogy ogy azt azt teszem. teszem. Nem érdekel, érdekel, hogy obb táncos-e nálad. Kristóf rám pillantott támogatásért, de rossz helyen kereste a vigaszt. Márkkal kibékülhettek ugyan, és ismerve a pasikat, ezt valószínűleg egy kézfogással elintézték, de velem nehezebb dolga lesz. Kristóf zavarba jött, hogy két fronton támadtuk, de végül engem tartott a könnyebb ellenfélnek, ezért nálam próbálkozott. – Oké, Oké, Vörös, Vörös, bunkó bunkó voltam, voltam, ne haragu haragudj dj – mondta. mondta. – Eszembe Eszembe se jut j utott, ott, hogy hogy kitiltasz kitil tasz inn i nnen, en, mert egyszer megígérted megígérted,, hogy bármikor jöhetek j öhetek gyak gyakoro orolni. lni. Annyira sose lehetett az agyam üzemen kívül, hogy ilyet ígérjek. Vagy mégis? – Szerintem Szerintem nem mondtam ondtam ily il yet. – Az utolsó utolsó e-mailedben e -mailedben írtad. Abban az e-mailben. Ja, hogy az. Basszus, pedig nem is olyan régen írtam, és teljesen kiment a fejemből. – Ó, azt elküldtem elküldtem?? – Konkrétan Konkrétan a vérét szívtam s zívtam,, de megérdemelte. egérdemelte. – Nem is akartam. Egyetlen pillanatra mintha elhitte volna, hogy akaratomon kívül küldtem el azt a levelet, amiben neki akartam segíteni. Elég szívhez szóló üzenet lett, majdnem elsírtam magam a végén. Aztán rájött, hogy bekajálta a kamut, és a fejét rázta. Jázmin jóízűen nevetett, és mindkét fiú elbűvölve nézte őt, olyan magabiztos és szép volt abban a pillanatban. Pedig Márkra nem jellemző, hogy észreveszi ezeket az apró dolgokat egy lány lá nyon. on. Végül Márk vetett végett a szócsatának, mert bemelegítettünk, majd konstruktívan elkezdtük összerakni a koreográfiát. Eléggé titkolózott előttem is, csak instrukciókat kaptunk arról, hogy és hol tervezi előadni ezt a király táncot. Ezúttal nem arra gyúrtunk, hogy bonyolult és extrém látványos legyen a koreográfia, mert állítólag arról a helyszín fog gondoskodni. Még másnapra is megszerveztünk egy talit, aztán jövő héttől a többieket is iderendeltünk. Márk szerint szeri nt mindenk mindenkii lelkesen lelkesen mondott igent erre az enyhén enyhén balhészag bal hészagú, ú, de mindenképp indenképp
különleges különleges táncelőa táncelőadásra. dásra. *** *** Másfél óra múlva Jázminnal kettesben ültünk a szobám padlóján, és régi képeket nézegettünk. Néhányat kinyomtattam azóta, hogy duna-partis lettem, és most előszedtem őket a dobozból. Jázmin felé toltam a róla és Kristófról készült fotókat. – Mintha Mintha bánná, bánná, hogy hogy szakítottat szakítottatok. ok. – Nem láttam rajta. raj ta. Jázmin elsöpörte a közös képeiket, és szó nélkül odaült a laptophoz. Zongorá ongorázn znii kezdett kezdett a billentyű bil lentyűzeten, zeten, és rendesen rendes en kattintgatott kattintgatott is. – Szolgáld Szolgáld ki magad. magad. A házim házimat at is megírhatod. megírhatod. Válas Válaszolh zolhatsz atsz az üzenet üzeneteimre. eimre. – Nyug Nyugi,i, csak cs ak a zenéid zenéid érdekelnek. érdekelnek. Még néhány leütés és kattintás, és felharsant egy zúzósabb zene, eleinte az elektromos gitár és a dobok versenyeztek egymással, aztán felcsendült Chad Kroeger vadító hangja. Ő a legimádnivalóbb hangú énekes ezen a világon. Vagyis a Nickelbacktől szólt az Animals Animals.. – Ez jó – közölte közölte Jázmin Jázmin úgy úgy egy perc múlva. múlva. – Miről akartál beszéln bes zélni? i? Jeleztem neki, hogy ilyen hangerő mellett nem fogom tudni elmondani, így kegyeskedett visszavenni belőle. Az ablakok talán már nem rezegtek. Megkérdeztem, nyitott-e most kényesebb témákra, mert egyedül őt tartotta alkalmasnak, hogy arról a bizonyos második alkalomról beszéljek vele. Annyira megdöbbent, hogy még mindig itt tartunk Krisztiánnal, hogy az felért egy sértéssel. – De legalább nem siettük el – morrantam. morrantam. – Oké, Oké, nyug nyugi.i. Nem mindenki indenki oldódik ugy ugyanolyan anolyan gyorsan gyorsan ezen a téren. Szerintem ne aggódj a második miatt. Mi Kristóffal már túlestünk pár alkalmon, mire igazán élveztem én is. Mármint szerettem vele lenni, de nem ment minden úgy, mint a nagykönyvben. Eleinte bénáztunk, többnyire nekem nem volt jó, és idő kellett, mire kiismertük egymást, és rájöttünk, mit szeret a másik. Beszéd közben a mellkasára tette a kezét, mintha védené a szívét az emlékek felidézésétől. Az ágyra hajtottam a fejem, és figyeltem, ahogy keresi a megfelelő szavakat vagy a megfelelő történetet.
– Kristóf Kri stóf amúg amúgyy nehez nehezen en viseli visel i a kritikát, de anyám anyám tízévesen tízévesen elm el mondta, ondta, mire számítsak, és hogyan beszéljek egy fiúval a szexről, úgyhogy elég hamar elmondtam az igényeimet. – Azzal Azzal nálun nálunkk nem nem lesz baj. Azt hiszem, már októberben eldőlt, hogy bizonyos dolgokat meg kell beszélnünk, különben nem működik. Elég sok idő kellett, mire leesett mindkettőnknek. – Szerinted Szerinted nem volt ijesztő ij esztő Kris Kristóf tófnak nak a határozott határozottságod? ságod? – Mindig Mindig azt mondta, ondta, hogy hogy ezért szeret. Már nem vagy va gyok ok biztos benne, benne, és kétlem, hogy valaha kiderül. Ehhez anya kellett, úgyhogy Jázmin jóváhagyása után átmentünk hozzá a hálóba. A szekrényben kutakodott, hasonló stílusban, mint egy kutya, amelyik gödröket ás a kertben. Örökölhettem tőle ezt a viselkedést. Viszonylag röviden felvázoltam Jázmin esetét. Miután anya kimászott a szekrényből, megcsapott a finom szappanillat. Ez valami családi hagyomány nála, hogy illatos szappanokat rejt a szekrénybe. – A határozottság atározottság néha néha a legnagy legnagyobb obb bizonyt bizonytalanságot alanságot rejti el – mondta ondta óvatosan. – Nálam nem nem – háborodott fel Jázmin. Jázmin. De nálam tuti, tuti , tettem hozzá gondolatban. – Nálad ink i nkább ább a szuperérzékeny szuperérzékenységet séget rejti el, el , azért vagy vagy enny ennyire ire kemény kemény.. – Ez hogy hogy függ függ össze? – kérdezte kérdezte Jázmin. Jázmin. Anya leült az ágy sarkára, egyik kezében egy mintás sálat tartott. A helyében nem fektettem volna ekkora energiát annak a sálnak a felkutatásába, mert elég ocsmány darab volt. – Érzékeny Érzékeny vagy, vagy, ezért jobban magadra veszel dolgokat, dolgokat, vagyis vagyis jobban sérülsz, ezért keményebb a páncélod is, amivel védekezel. – Neked Neked kellene pszichológusn pszichológusnak ak menned enned – mondta ondta Jázmin Jázmin az anyám anyámnak nak.. Nekem kimaradt, hogy mikor tegeződtek össze, pedig valamikor megtörtént, mert anya teljesen természetesnek vette. – Kristóf anyja egy érzéketlen liba. – A pszichológusn pszichológusnak ak empatiku empatikusnak snak kell lenni, lenni, de nem vonódhat vonódhat bele érzelmileg. Amit te érzéketlenségnek látsz, lehet, hogy csak érzelmi távolságtartás. Bár, ha jól emlékszem, ő pszichiáter, nemde? – De igen. igen. Recepteket Recepteket ír. És már bocs, de Kristóftól is sikerült érzelmile érzelmilegg
távol tartania magát. – Enny Ennyire ire nem ismerem ismerem őt, de lehetséges. lehetséges. Gondoltál Gondoltál arra, arra , hogy hogy Kristóf Kri stóf neki is és neked is meg akar felelni, és ez nem megy neki? – Persze. De az anyja anyja azt akarja, hogy Kris Kristóf tóf neki neki feleljen felelj en meg, meg, én meg azt, azt, hogy magának. Asszem. Anya Anya felnevetett. fel nevetett. – Ha igazad igazad van, akkor akkor Kristóf ezért tart tőled jobban, mint az anyjától. anyjától. Ő arra kéri, hogy végezzen el egy feladatot. Te arra kéred, hogy győzze le a démonait. Szerinted melyik a nehezebb? Láttam, hogy Jázmin elgondolkodik, és csak gondolkodik és tovább gondolkodik. Anyu megsimogatta a vállát, és folytatta a kutakodást, mint egy véreb, amelyik szagot fogott. Jobbnak láttam, ha Jázmin hazamegy átrágni magát ezen, és egyetértett velem. Eléggé elbambult, ezért utánaszóltam, hogy figyeljen a közlekedésre. Egyébként szerencsére igaza lett, mert nem kellett aggódnom a második alkalom miatt; jobban sikerült, mint az első, és az újabb győztes meccset magáénak tudható Krisztián magabiztosan állította, hogy ezt a teljesítményt még fokozni fogjuk.
9. FEJ FEJEZET EZET ÁPRILIS, AMIKOR MINDEN OTT VAN Márk VESZEKEDÉSRE ÉBREDTEM. Vagy ordibálásra. Nem tudtam eldönteni. Nem is érdekelt. Elmondta ezeknek valaki, hogy rohadtul hétvége van? Hogy rohadtul szombat van? Kimásztam az ágyból, dobtam egy sárgát, aztán a konyhába ballagtam, ahol élőben ment a szappanopera. Anyám Anyám majdnem aj dnem bőgött, Nándi feje fej e meg eltorzu eltor zult, lt, látszott lá tszott rajta, raj ta, hogy síkideg. – Valaki aludna aludna – rúgtam rúgtam bele az egyik egyik székbe. Útban Útban volt, na. Anya Anya hirtelen felém fordult, és próbálta eljátszani, hogy nem is akar sírva fakadni. – Elmúlt Elmúlt tizenegy tizenegy óra, lassan l assan ebédidő van. va n. Vállat ál lat vontam. vontam. – És? – Szerintem Szerintem kialudtad kialudtad magad. magad. Ő már csak tudja. Szó nélkül az asztalra hajigáltam a hűtőben lévő kaják felét, aztán leülte reggelizni. – Ne zavartassátok magatok magatokat, at, ha szakítani szakítani akartok – mondtam ondtam.. – Minth Minthaa itt se lennék. – Nem szakítun szakítunkk – közölte közölte Nándi Nándi fojtott fojtott hang hangon. on. Most bezz be zzeg, eg, hogy fel felkeltem, keltem, abbahag abba hagyták yták egym egymás ás gyil gyilkolásá kolását,t, és é s anya anya inkább elment melózni. Ehhez ki se kellett lépnie a társasházból, én komolyan becsavarodnék becsavar odnék ettől. ettől. Nándi Nándi maradt, leült l eült mell mellém ém,, és előkapta a mobilját. mobilj át. – Hogy Hogy vagy vagy apáddal? – kérdezte kérdezte mell mellékesen ékesen.. – Ismerkedü Ismerkedünnk. Felnézett, Felnézett, és tipiku tipi kuss Havasi-fejje Havasi -fejjell elfintorodott e lfintorodott..
– Bővebben? – Szerintem Szerintem te többet beszélsz beszélsz vele, vele , mint mint én. én. – Szerintem Szerintem nem – felelte komoran. komoran. Havasi is ilyen nyom nyomoréku orékull szokott szokott kinézni a suliban, amikor Lillával összevesznek. – Miért nem dumálsz dumálsz vele? – kérdeztem kérdeztem.. – Üzlettársak zlettársak vagytok vagytok,, nem kéne kéne megbeszélnetek a dolgokat vagy valam vala mi? Elég hirtelen fordult meg a helyzet, hogy ki vallat kit. Lerakta a telefont, és hátradőlt a széken. Apámnak lett volna ott a helye, ahol ő terpeszkedett, mégis be kellett érnem vele, és azzal, hogy apámról csak dumálunk. – Tényleg Tényleg érdekel? – Ja. Vagy Vagy olyasmi. olyasmi. Nándi felnevetett. Már nem vette be, hogy haverkodni akarok vele. Rájött, hogy nem kell velem erőlködni, és azóta, hogy leállította magát, el is tudo viselni. – Te Te aztán nem kertelsz, ertels z, Márk. Márk. – Jobban szeretnéd? szeretnéd? – Nem, Nem, igazából igazából ezt bírom benned. benned. Apáddal nem értünk értünk minden mindenben ben egyet, egyet, és érdemi vitatkozás helyett eldönti, hogy igaza van. – A klubbal klubbal kapcsolatban? Mint egy kölyök, pörgetni kezdte az asztalon a mobilját. Elég szarul nézett ki, mint aki nem is tudom… nem aludt már egy ideje. Lehet, hogy csak az éjszakai életmód strapálta le. – A klub klub vezetését illetően egy egy hullám hullámhossz hosszon on vagyu vagyunk nk.. Anyu Anyukád kád a gon gond. d. – Akarom Akarom én ezt tudni? tudni? – Gondolom, Gondolom, nem nem zavarna, zavarna, ha egyik egyik napról a másikra másikra kilépnék a képből. képből. Erre mit felelhettem volna? Nem ő lenne az első, aki néhány hónapra idecuccol az anyámhoz, aztán összevesznek, és elköltözik. Egyik se hagyott mély nyomot bennem, bár Nándi még elég normálisnak mondható. Befejeztem a reggelit, elpakoltam és elmosogattam magam után, mert én már csak ilyen rendes gyerek vagyok. Mivel nem feleltem Nándinak, és nem is akarta ránézni, elmélyült a csend. Egyedül a hűtő zúgott, de az atom hangosan. – Értem – mondt mondta. a. – Nem hittem hittem,, hogy hogy még még mindig mindig bajod van velem. velem. – Nincs bajom veled.
– Akkor Akkor csak unod, unod, hogy hogy anyád anyád újabb és újabb férfiakat hoz ide az apád helyett? – Mit tudom tudom én? Talán. Talán. – Hát, még még az is lehet l ehet,, hogy hogy megoldódik megoldódik a gondod. gondod. Indulni készült, de nem akartam elengedni az utolsó mondat után. – Hogy Hogy érted? Csak szívóztam szívóztam azz azzal, al, hogy szakítotok szakítotok.. – Nem volt túl túl ízléses. í zléses. Ahogy Lilla mondaná, ezt megszavaztam neki. Nándit tulajdonképp az elejétől nem éreztem idegennek a lakásban, amikor összefutottunk, épp csak ketten is alig férünk el, és idegesített, hogy még valakit el kell viselnem. Anyámmal azért nyomorogtunk ebben a kéróban, hogy ki tudja bérelni a tánctermet. Kis alapterület, alacsony rezsi, ahogy ő mondaná. Vehetett volna nagyobb lakást is, de inkább a vállalkozásba nyomta a pénzt. Kölyökkoromban még nem fogtam ezt fel, amikor a suli után játszótereken meg haveroknál lógtam, hogy eddzek velük. Rengetegszer vágtam anya képébe, hogy utálok itt lakni, megmoccanni se lehet, meg hogy költözzünk el. Amikor pedig idehozott egy csávót is, akkor már tényleg nem fértünk el a rohadt konyhában. Fel nem foghattam, miért itt hédereztek, nem pedig Nándinál. – Lehet Lehet,, hogy hogy ham hamarosan arosan az apádat költözt költözteti eti ide. – Kavarnak? Kavarnak? – kérdeztem kérdeztem meggon eggondolatlanul. dolatlanul. Néha Néha egy állat áll at vagyok vagyok.. – Amenn Amennyyire tudom tudom,, még még nem nem – felelte szomorúan szomorúan,, és lelépett. l elépett. Ha nem, nem, akkor mitől szomorú? szomorú? Azt gondol gondolja, ja, össze öss ze fognak fognak jönni? Nándi és az anyám egyelőre még külön lakott, de már hónapokkal ezelőtt úgy döntöttek, hogy összebútoroznak, és felvetették, hogy össze is házasodnak, meg a többi hülyeség. Erre most azzal jön, hogy anyám esetleg kavar az apámmal. Hát, rohadtul nem tetszett. Ha így van, akkor tutira egymással lesznek elfoglalva. Ne kell tizennyolc év után szétszarni az életemet. A születésemkor kellett volna gondolkodni, és kész. És ha már emlegettem, apám rám írt. Délután van va n kedved találk t alálkozni? ozni? Kedvem épp volt, bár nem tudtam, hányadán állunk, mit akar tőlem, és hogy én mi a fenét akarhatok. Persze, menőnek számít, meg végre van apám, de az egész történet nem állt össze. Ettől függetlenül azonnal válaszoltam, hogy küldje a paramétereket, és ott
leszek. *** *** Délután elugrottam Lilhez, és ahogy terveztem, korábban is érkeztem, mint a többiek. többi ek. Az anyja anyja csak csa k köszönt, köszönt, aztán útbaigazított, útbaigazított, én meg lerobogtam lero bogtam a lépcs l épcsőn. őn. Már hozzászoktam a táncteremben uralkodó szaghoz, ami mindig megcsapja az orrom, amikor belépek ide. Elég tisztességes munkát végeztek a mesterek, de nem tudták teljesen elfedni, hogy pincéből alakították át a helyet próbateremmé. Rossz napom volt. Nem számítottam egy újabb Havasira, és kezdte megfeküdni a gyomrom ez a név. Havasi a kanapén terpeszkedett, Lil meg az ölében ült, vagy térdelt, és jó lelkesen le lkesen smároltak. Ez kegyetlenü kegyetlenüll hiányzott hiányzott most. most. Hangosan kopogtam az ajtófélfán, mielőtt átmegy a jelenet pornóba. Úgy rebbentek szét, mint a galambok, csakhogy Lil ijedtében a kanapéról is levetődött. Átkozottu Átkozottull szépen csinálta. cs inálta. Felröhögtem Fel röhögtem.. – Nem vicces – morogt morogta, a, miköz miközben ben felál felállt, lt, és leporolta l eporolta a hátsóját. Beljebb Beljeb b sétáltam sétál tam,, és ledobtam az edzőtásk edzőtáskám ámat at a földre. – Menjetek Menjetek szobára. szobára. Viss Visszajövök zajövök később, ha ha akarjátok. Ettől Ettől meg elvörösödött, elvörös ödött, és durcás lett. Ismerős Ismerős szitu. szitu. Havasi meg se szólalt, csak tovább terpeszkedett a kanapén, és nem úgy nézett ki, mint akit zavart volna, ha rajtakapják. Ezek szerint Lil jobban aggódik, hogy a szülei tanúi lesznek egy hasonló buktának. Kezet fogtunk Havasival, aztán leültem a földre. – Korán jöttél jöttél – mondta mondta Lil Lilla. la. – Beletettem egy változtatást, változtatást, és ki akartam próbálni. Megkért, hogy mutassam be, úgyhogy kivánszorogtam a terem közepére. Elmondtam neki, melyik részt akarom kicserélni, és megcsináltam. Több látványt raktam bele, bár így nehezebb lesz, de szerintem megéri. Megkért, hogy még néhányszor mutassam meg, aztán beállt mellém, és együtt is elpróbáltuk. Amikor intett, hogy elég volt, egy ideig töprengőn nézett. Lilben az a jó, hogy ha koreográfiáról van szó, nem tököl sokáig, hane csinálja, ezért is vártam olyan izgatottan a válaszát. Végül bólintott. Havasi nem akart lekopni, úgyhogy szoktattam magam a jelenlétéhez. – Nyertetek Nyertetek?? – kérdeztem kérdeztem,, mert mert amenn amennyire yire tudtam tudtam,, folyamatosan folyamatosan játszanak játszanak..
– Igen. Igen. Ákos Ákos szeri szerint nt zsebünk zsebünkben ben a bajnokság. bajnokság. – És szerinted? Elhúzta a száját. – Én óvatosabb óvatosabb vagyok. vagyok. Azt vágtam. Mondjuk jól is tette, ezt egy életre megtanultam. Voltak idők, amikor én is elhittem, hogy király gyerek vagyok, és mindig győzni fogok. Aztán megismertem Havasit, és jött a nyár végi kudarc még a gimi előtt. Nem szoktam régi baromságokon rágódni, most mégis bevillantak az emlékképek. Ahogy a napsütésben koptatjuk a betont, meg a húgymeleg ásványvizet vedeljük meccs közben, meg ahogy meglátom a szűzies fehér ruhában megjelenő egjel enő Adrienn Adri ennt.t. Aztán jött a baleset, amibe csak úgy belekeveredtem. Havasit akarta bosszantani azzal, hogy ráhajtok a csajára, de a személyes kis szarjukban már semmi keresnivalóm nem volt. Mindhárman megszívtuk. – Sokat kell még dolgoznu dolgoznunnk, hogy tényleg tényleg a miénk legy l egyen en – mondta ondta éppen Havasi. – És mi van Ákossal Ákossal?? Tényleg Tényleg kapott egy ajánlatot? – Bólintott, Bólintott, közben közben kezével a lábán dobolt. Ideges lehetett. Abban penge vagyok, hogy kiszúrjam az ilyesmit, bár ezt elég feltűnően tolta, még egy hülye is levette volna a jeleket. – Szerencsés Szerencsés – mondtam ondtam.. – Az. Az. Főleg, mert mert ezt akarta. akarta. Lilla közelebb jött, és leült újra Havasi mellé. – És mi mi lesz l esz Grétával? – kérdezte kérdezte aggodalmasan aggodalmasan.. Szívás lesz, de majd kiheveri. Nyilván ezt nem mondtam ki hangosan, szerintem úgysem nekem szólt a kérdés. Havasi azonban nem kerülhette ki, muszáj volt válaszolnia, mert így jár, akinek a Facebook státusza az, hogy kapcsolatban. Kivontam magam a beszélgetésükből. A saját jövőmet se láttam, másé se kötött le. Amíg Amíg Kristóf Kri stóf ide i de nem ért, gyakorol gyakoroltam tam,, hajtottam haj tottam magam magam.. A tanárnő legutóbbi gyakorlatsorával kezdtem, amivel az órákat is indítjuk. Anyám meggyőződése, hogy konkrétan utálom a tánctagozatot, de ez nem igaz. Csak nem akarok ezzel nagyobb óraszámban foglalkozni. Nem varrattam volna ki magam tetkókkal, ha mindenáron úgy képzelném el a jövőmet, hogy színpadon álljak.
Néha, amikor bekattan az agyam, verseket is szoktam írni, de az sem érdekel ennél jobban. Havasi csapattársainak ötlete viszont izgatott, mert ezek véresen komolyan a fejükbe vették, hogy alapítani fognak egy sportegyesületet, amin belül az amatőr csapatuk működni fog. Amikor hívtak, azonnal igent mondtam. Nem veszíthetek semmit, és elképesztő jól hangzik a dolog. Ötletem és kedvem is lenne hozzá. Anyámat leszereltem mindenféle kamuval, de igazság szerint alakulóban volt egy tervem. Le akarok lépni otthonról, amilyen hamar csak lehet, de ahhoz meg zseton kell, nem is kevés. Úgy sejtettem, hogy Kristóf otthon fog megrohadni az anyja vagy az apja nyakán, mert leszarja, hogy velük kell-e lakni, de én nem bírnék így élni. Az anyám az anyám. Nem arra van, hogy együtt éljünk, miután leérettségiztem. És ha már Kristóf… Lilla még haragudott rá, mert amikor befutott, visszafogottan üdvözölte, és tartotta tőle a távolságot. Havasival azonban kezet fogtak, dumáltak pár mondatot, aztán szép lassan befutott az egész tánccsoport. Mindenki azon pörgött, hogy valami elmúlik azzal, hogy végzősök lettünk, és hamarosan itt hagyjuk az egész gimit, de szerintem ez nem gáz. Persze, megszoktam az osztálytársakat meg a tánctagozatot is, de ne fognak fognak túlzottan túl zottan hiány hiá nyozni. ozni. Attilával meg Bálinttal csináltunk helyet, hogy elférjünk, és még Havasi is besegített eltolni a bútorokat, majd utána ment haza. Dalma le se akadt rólam, amióta belépett az ajtón. Egyenesen odajött hozzám, nekem dörgölőzött, totálisan beindult. Nemrég elhatározta, hogy nekünk össze kell önnünk egy estére, és mindent megtett ezért. Oké, lehet, hogy nem koptattam le, de azért vágnia kellene, hogy ha akarnék tőle valamit, akkor már túl lennénk rajta. Ismerek pár srácot, akinek bejön ez az agresszív stílus, de én ennyitől ne vesztem el az eszem. Nála jobbat is kaphatok. Fekete ruhát húzott, és azért meg kell hagyni, formás lábai vannak. Csak a vörös rúzs lett túl feltűnő, meg nem bírom a rúzst egy csajon, bár ezt ő nyilván ne tudja. – Mi az, Csacsa, túlszaladt túlszaladt a rúzsod? rúzsod? – kérdezte kérdezte Lilla ill a ironikusan. ironikusan. Neki Neki is feltűnt. – Ehhez Ehhez volt kedvem. kedvem. – Jó élénk él énk kedved van – morogta, morogta, és nyíltan nyíltan a szemét szemét forgatta. forgatta.
– Ez lesz az utolsó utolsó közös közös fellépésün fellépés ünkk, felfogtátok felfogtátok?? Utána tána már ballagás, ball agás, érettségi, ére ttségi, aztán a ztán mindenk mindenkinek inek magának magának kel kelll boldogu bol dogulni lni – mondta mondta hirtele hir telenn Dalma. Ja, már emlékszem, mi bajom vele. Olyan jól ki tudta nyírni a hangulatot. – És milyen jól éreztük éreztük magunk agunkat, at, míg ezt nem emlí említett tetted… ed… – vágta vágta rá Kristóf. Gina saját tökéletességének tudatában ült mellette, mint akit az égvilágon semmi se érdekel, de erre finoman felvonta a szemöldökét. – Nem úgy úgy nézel nézel ki, mint aki jól érezte magát. agát. Mióta Jázmin Jázmin dobott, elviselhetetlen vagy. – Nem ő dobott, szakítot szakítottu tunk nk.. Mindenki azt gondolja, amit Gina, hogy Jazznek megjött az esze, és dobta Kristófot, mert úgysem passzoltak össze. El is indult egy vita, de párszor már lefutották ezeket a köröket, és nagyon untam. Gyorsan leállítottam őket, és emlékeztettem mindenkit, miért gyűltünk itt össze. öss ze. Alig Ali g egy perc per c múlva múlva végre nekikezdtü nekikezdtünk nk gyakorol gyakorolni. ni. Lil furán vigyorgott, amikor felemeltem a hangom. A kezdet kezdetétől ilyen érthetetlenül viselkedik, mert totál háttérbe húzódott már az elején, pedig azt gondoltam, aktívabban segíteni fog, ahogy szokott. Az ötletei majdnem mindig működnek, a megérzései pedig kis híján hibátlanok, amikor a közönség ízlését kell becélozni. Erre meg semmit se csinált, csak hébe-hóba véleményezett. Kristófra jobban támaszkodhattam, bár neki sosem a koreográfia volt az erős oldala. Lil amúgy szó szerint is háttérbe húzódott, mert előreengedte a többieket gyakorlá gyakorláskor, skor, és akárhányszor akárhányszor ránéztem, ránéztem, nem tetszett, tetszett, am a mit a fején fejé n láttam. Kifáradásig nyomtuk. Újra és újra rájuk parancsoltam, és nem hisztiztek, csinálták. Fogalmam sincs amúgy, miért. Amikor felmentünk Lillel vízért a konyhába, megkérdeztem, mi erről a véleménye. – Kemény Kemény vagyok vagyok velük? velük? Megint az a fura fej, idegesített. Lilla felült a pultra, ami elválasztotta a nappalit a konyhától, és letekerte a kezében tartott félliteres gyümölcsé tetejét. Majdnem egy húzásra megitta. – Az. Az. De csinálják, csináljá k, ahog ahogyy látod. – Miért? – kérdeztem kérdeztem..
Széttárta a kezét, aztán a vizet is pótolta. Még jó, hogy mára befejeztem a kínzásukat, mert annyi folyadékkal magában, meg se tudna moccanni. – Mert ahog a hogyy Csacsa Csacs a mondta, ondta, ez az utolsó utolsó közös fellépés fel lépésüünk, nk, és semm semmi se lesz már ilyen. – Ne rinyálj rinyálj már te is. is . – Engem Engem totál megijeszt. megijeszt. – Egészségedre. Egészségedre. – Na jó, szerint szeri ntem em azért segítenek segítenek,, mert mert személy személy szerint te kérted. kérted. – Azt Azt hiszik, hiszik, ez jelent valamit? valamit? Azt hiszik, kiis kiism mertek? Tévednek. Tévednek. – Lehet. ehet. De ha azt szeretnéd, szeretnéd, hogy hogy ott legy l egyenek enek azon azon a szombaton szombaton a klubban, klubban, akkor ezt ne áruld el nekik. Elég rosszallóan nézett rám, és már ismertem ezt az arcát. Lillát a második legjobb haveromnak tekintem, csak sajnos lányból van, így sejtettem, mi következik. – Sosem tudtam tudtam,, hogy hogy csak cs ak megjátszod, egjátszod, vagy tény tényleg ennyire ennyire nem érdekel a többi ember. – Az enyém enyémekért ekért mindig mindig kiál kiállok lok – feleltem tömören. tömören. – És a többiek? Fogtam a hatos karton ásványvizet, és levittem az alagsorba a srácoknak, mert megérdemelték. Remélem, beérte a válaszommal. *** *** Az apám a klubjába hívott. Persze ilyenkor kávézó, de mindegy is, miként üzemel, király helyen van, és jó a hangulata, így mindig látni nála vendégeket. Most, hogy obb az idő, terasz is tartozik hozzá, úgyhogy kiültünk oda. Ő sörözött, én nem. Nehezen kezdett bele a mondanivalójába, én meg olyan vagyok, hogy ne segítettem neki. Néztem az utcán járkálókat, hallgattam, ahogy a kocsik motorja felpörög, dudák harsantak, meg gondolom anyázások is a volán mögül. A kávézóból zene szűrődött ki, épp egy Tiesto-szám szólt. A tizennyolc év után előbukkant apám elég megnyerő agglegénynek nézett ki, ahogy ott ült fehér ingben, elegáns karórával, frissen borotváltan. – Egy Egy ideje szeretnék veled beszélni be szélni – kezdett kezdett bele kínlódva. – Itt vagyok vagyok..
– Any Anyáddal elég sokat beszélgetünk beszélgetünk rólad, róla d, és mondta, ondta, hogy hogy elakadtál a továbbtanulással. – Aha, Aha, és? – Arra gondoltam gondoltam,, hogy hogy akár dolgozhat dolgozhatnál nál itt is. Néhány Néhány év tapasztalat tapasztalat egy forgalmas klubban, és simán elmehetsz üzletvezetőnek bárhová, vagy akár maradhatsz is, ha megszereted a helyet. Persze hozzá kell szoknod, hogy éjjel melózol, de olyan srácnak tűnsz, aki benne van az ilyesmiben. Agilis, kemény, kalandor. Simán menne. Hátradőlve, csendben hallgattam, ahogy megtervezi az életemet. Ilyen, amikor amikor van apád? Érdekes. Az a gond, hogy nem éreztem semmit, apám viszont egyre lelkesebben folytatta: – Elmehet Elmehetnél nél közben közben tanulni, tanulni, így lenn le nnee róla szakirányú szakirányú papírod, papír od, hogy hogy an a nyád is megnyugodjon. Akár már nyáron is kezdhetnél, ha leérettségiztél, én várlak szeretettel. Megkérdeztem Nándit, hogy van-e ellenvetése, de… – Mit mondott? ondott? – csaptam le a témára. témára. Magam Magamat at is megleptem vele, hogy ennyire érdekel Nándi véleménye. Apa beleivott az üvegbe, és elfordította a fejét. Ha csajokat bámulni jött, ritka sokára fogunk végezni, mert a felhozatal bőséges volt, bár a minőségre lehetett panasz. Rávigyorgott egy fiatal tucatnőre, aki mintha valami divatmagazin címoldaláról vált volna le. Biztos belőtte apám súlycsoportját, de semmi se történt, amikor elhaladt a terasz mellett. – Hát, ez nem nem volt semm semmi – nézett vissza viss za rám. rám. – Nem is kérdeztem kérdeztem még, miért miért nincs barátnőd. – Nándinál Nándinál tartottál – emlékezt emlékeztettem ettem.. – Mindig ily il yen ham hamar ar eléred, el éred, am a mit akarsz? – Általában – vágtam vágtam rá arcoskodva. ar coskodva. Az asztal túlsó felén ülő férfi elvigyorodott, és nem próbált másodjára is kibújni a válasz alól. – Nándi Nándi baromságokat baromságokat beszél egy ideje. idej e. Majdnem szak s zakítottak ítottak Emm Emmel, ne hiszem, hogy a helyzet magaslatán van bármilyen téren. Bár a klub adminisztrációját továbbra is jól csinálja. Úgy hívja anyámat, hogy Em? Ez is érdekes.
– Na, mit mit szólsz? – kérdezte kérdezte izgatott izgatottan. an. – Mihez? Mihez? – játszottam a hülyét. hülyét. – Az ötletemh ötletemhez. – Rosszallóan nézett, nézett, talán bevette, hogy hogy gyeng gyengeelméj eelméj vagyok. – Ezért hívtál hívtál ide, i de, hogy hogy elmondd, elmondd, melózh melózhatok atok a klubodban? klubodban? – Igen. Igen. – Azt Azt hiszem hiszem,, passzolom, kösz kösz – feleltem. feleltem. Láttam, hogy megzavartam a válasszal. Olyan embernek nézett ki, akit ne szoktak visszautasítani, és aki megkapja, amit akar. Erre jövök én, csak nálam meg minden fordítva működik, és azt szoktam meg. Rengeteget melóztam azért, hogy megkapj egkapjak ak dolgok dol gokat, at, és é s még így sem jött össze öss ze csom cso mószor. Egyáltalán nem vagyunk egy hullámhosszon. Csábít a világa, a hírneve és a pénze, más valószínűleg már rég ki is használta volna. De nem én. Az is lehet, hogy először találkozott ilyesmivel, és még meg kell emésztenie. – Ha enny ennyi volt, vol t, lépek. Ekkor viszont megélénkült. Felkelt, és elzárta az utamat, ahol lejutotta volna a deszkából összeszerelt teraszról. – Mi a franc bajod van neked, neked, kölyök kölyök?? – Ne hívj hívj így, így, elkéstél vele! vel e! – Jól van, nem nem hívlak ívl ak így így. A kérdés ettől még még áll. – Nem kell megt megtervezn ervezned ed a jövőmet – mondt mondtam am.. – Ez Ezért ért akadtál akadtál ki? Ülj vissza! viss za! – utasított mereven, de már nem is enge enge nézett, hanem a többi asztalnál ülő embert, meg a pincér srácot, aki a mellettünk lévő nőnek szolgált fel, és nyilvánvalóan figyelte, mit hallhat meg közben. Visszaültem is szaültem,, de d e nem azért, mert olyan szépen kérte. – Mit vársz tőlem? tőlem? – kérdezte kérdezte felháborodva, bár lejjebb lej jebb tekerte tekerte a hangerőt. hangerőt. Már kevésbé tűnt megnyerőnek. – Nem leszek az apád egyik napról a másikra. Már nem foglak megtanítani nyakkendőt kötni, borotválkozni, nem tőlem tanulod meg, hogy kell visszavágni a suliban a taknyosoknak, és ahogy elnézlek, csajozási tanácsokra se szorulsz rá. Nem sok minden maradt nekem – halkult el a hangja. – Észrevehetn Észreve hetnéd, éd, hogy hogy próbál pró bálkoz kozom om.. – Oké, Oké, legyen. legyen. De akkor akkor se kell megtervezn egterveznii az életem. – Nem tudtam tudtam,, hogy hogy ez enny ennyire kényes ényes téma. téma.
– Nem kényes, kényes, de ez az én bizniszem bizniszem,, és sen se nki másé. másé. – Rendben, Rendben, ezt ezt el tudom fogadni. fogadni. Miután ezt megdumáltuk, másról kezdtünk el beszélgetni. Főleg róla kérdezett, a suliról, a nem létező csajomról – ezt, hogy nincs, képtelen volt felfogni. Felmerült a bankett is, és felajánlotta, hogy elvállalná a zenét, afféle sztárvendégként. Ettől se estem hasra, helyette megadtam az ofő elérhetőségét. Csalódottnak tűnt. Ha azt gondolta, lenyűgöz vele, akkor nem a nyerő lóra fogadott. Lettek volna kérdéseim, de még nem akartam őket feltenni. Emiatt is csalódott volt. Elköszöntem, aztán leléptem, mert mára kidumáltam magam. *** *** Az utóbbi időben az éjszaka lett a legjobb barátom. Ha nem bír aludni az ember, és nem akar a szobájában szenvedni egész éjjel, inkább megszereti azt, amit el kell viselnie. Nem jártam haza esténként. Üzenetben jelentkeztem le anyának, aki nem is próbált visszatartani. Hagyta, hogy a saját utamat járjam, legalábbis, amíg a városról volt szó. Abból, amit apám a délutáni találkozó során mondott, kiderült, hogy amúgy nem bírja ki, hogy ne pofázzon bele az életembe. Próbáltam lerázni magamról az egész találkozást apámmal, meg azt, amit elhallgatott. Továbbra se derült ki, miért nem akart azonnal megismerni, és miért várt ennyit azzal, hogy elém álljon. Bírom éjszaka a várost, sok hely van, ahova ilyenkor visszajárok. Ne igazán húztam fel magam apám műsorán, azt is mondhatnám, hogy számítottam rá. Eléggé adta magát, hogy mivel tudna úgy kinézni, mintha az apám lenne, bár elég gyengén adta elő. Vajon miből gondolta, hogy beveszem azt a sok szart? Ismerős utcákat koptattam, ismerős kutyák rontottak neki a kerítésnek, és ugattak meg ezen a késői órán is. Tudtam, melyik ablakban lesz sötét, tudta melyik lakó nem engedi le a redőnyt. Számítottam rá, kivel futhatok össze errefelé, sok arcot láttam már az utóbbi időben. Telihold volt, sehol egy felhő a fekete égbolton, csak csillagok. Nem számoltam, hányadik utcatáblát hagytam el, úgy éreztem, az egész várost körbe tudnám kerülni. A gyerekkorom felét az utcán töltöttem, megtanított másként
látni a világot, és a helyére rakni a félelmeimet. Itt tanultam meg küzdeni, és azt, hogy elérhetem, amit akarok, csak épp annyit kell dolgozni érte, hogy beledöglöm. Éjfél körül lehetett, amikor hazafelé vettem az irányt, és már egy ideje úton voltam a lakásunk felé, amikor ismerős léptekkel közeledett felém egy lány. Még ó messze járt, de én a mozgását figyeltem, arról azonosítottam be, hogy ismerem. Ő nem ismert fel. Egy magas, kapucnis csávót látott az éjszaka közepén, és hiába nem volt annyira gáz környék, átnézett a túlsó oldalra, hogy inkább átmegy. Rossz taktika. Azokat, akik védtelen lányokra vadásznak, ez a viselkedés csak bátorítja, hogy belekössenek. Mondjuk, nem létezik igazán jó taktika. Vártam, mit lép, de a bátorságot választotta, és maradt az én oldalamon. Lehajtotta a fejét, nem akart rám se nézni, és valószínűleg csak a szeme sarkából figyelte a mozgásomat. Elé léptem, és hiába szólítottam a nevén, ő fürgén kikerült, és elkezdett rohanni. Kirántottam a fülemből a fülest, és utánarohantam. A csaj nem volt szar kondiban, úgy sprintelt, mintha tényleg azt hinné, az élete múlik rajta. Leszarta, hogy folyamatosan kiabálom a nevét, hogy megálljon végre. Csoda lesz, ha nem a rendőrségen kötünk ki, hogy hajnalig ott dekkoljunk. Egy egész háztömbbel később hallotta meg a hangom. Megtorpant és hátrafordult. Lerántottam a fejemről a kapucnit, hátha a hibbant spiné nem csődíti ide a zsarukat. – Mi ütött ütött beléd? – kérdeztem kérdeztem durván. durván. Flóra kapkodva vette a levegőt, a kezét idegesen dobálta, és úgy forgatta a fejét, hogy hogy kital kitalál álja ja,, hol vagyun vagyunk. k. Egy utcas utcasarkon arkon értem érte m utol, utol, de hiába hiá ba nézte nézte meg az utcanévtáblát, utcanévtáblát, nem lett vele vel e előrébb. el őrébb. – Márk? – Szerinted Szerinted ki? – Miért üldöztél? üldöztél? – Nem üldöztelek, üldöztelek, hall hallod. od. A nevedet ordítom már egy perce. – Anny Annyira ira megijedtem! egijedtem! Megragadtam a karját, és húzni kezdtem magammal arra, amerre szaladt. Úgy rémlett, rémlett, arrafelé arr afelé lakik l akik..
– Tűnjü Tűnjünk nk el innen, innen, mert az a vénasszony vénasszony ott az ablakban mindjárt ki fogja fogja hívni a rendőrséget. – Ha így rángatsz, rángatsz, akkor akkor biztos. biztos. Elengedtem, és mutattam az utat a fenséges asszonynak. Nagyon kicsípte magát, a szoknyája nem látszott ki a krémszínű kabát alól, és ahogy lejjebb néztem, csodáltam, hogy nem törte ki a lábát abban a cipőben futás közben. Döbbenetesek a csajok. De amikor arra gondoltam, hogy valaki tényleg megkergetheti éjjel, vagy annál is rosszabb ötlete támad a hosszú lábait látva, akkor felhúztam magam. – Mégis hol a francban jártál ilyenkor? ilyenkor? – kérdeztem olyan hang hangnem nemben, ben, hogy hogy azonnal azonnal válaszoljon. válas zoljon. – Randim Randim volt. – És az a mocsok mocsok nem nem bírt hazakísérni? hazakísérni? – Elrohantam Elrohantam,, mert mert összevesztünk összevesztünk,, és nem akartam, akartam, hogy hogy után utánam am jöjjön. jöjj ön. Ez melyik rohadt évszázadban él? Elrohan, hogy egyedül vagánykodjon az utcákon az éjszaka kellős közepén? Errefelé ilyenkor nem csak olyan kedves gyerekek mászkálnak, mint én. – Te Te tényleg tényleg nem nem vagy normáli normáliss – nyögt nyögtem em elhűlten. elhűlten. – Igen, Igen, mindig ezt szoktad szoktad mondani ondani – felelte sértődötten, sértődötten, és gyorsabb gyorsabb tempóban szedte a lábát. – Nem mondanám ondanám,, ha nem nem lennél lennél ennyire ennyire hülye. hülye. Erre megtorpant, és elém állt, hogy ne mehessek tovább. Dühös lett, és sírni akart, ami egy oltári szar kombináció. Miért csak erre képesek a nők? – Elegem van belőle, hogy hogy így így beszélsz beszélsz velem vele m. Ne nevezz nevezz hülyén hülyének! ek! – De hát hát állandóan álla ndóan hülyén hülyén viselkedsz visel kedsz.. – És? Mi közöd hozzá? hozzá? – Szinte Szinte sik si kította. Egyre Egyre jobban felhúzt felhúztaa magát, agát, majd belekezdett az alázásomba: – Nálad érzéketlenebb és bunkóbb srácot még életemben nem láttam, pedig találkoztam már párral. Gyűlölöm, amilyen vagy, és hányok tőle, hogy így beszélsz velem, és elegem van abból, hogy hülyézel, mert tényleg semmi közöd… Itt félbeszakítottam félb eszakítottam.. Nem tudom, mi történt velem, csak úgy megtörtént. Annyira felhúzott, ahogy nyilatkozott rólam, hogy tennem kellett valamit. Két ötlet villant át az agyamon, egy rövid gondolat volt mindkettő. Az egyik
variációban megfojtottam, ezért jó, hogy a másikat választottam. Megfogtam hátul a nyakszirtjénél, magamhoz húztam és megcsókoltam. Kitágult a szeme, annyira meglepődött, de aztán mégis becsukta, és bájosan felmorrant. Mint egy vadmacska, úgy csókolt: harapott, követelőzött, büntetett és imádott engem. Valamilyen közlekedési tábla oszlopánál estünk egymásnak, nekidőlt, talán kellett neki a támaszték. Belemarkoltam a göndör tincsekbe, amit egy elégedett nyögéssel nyögéssel jutalmazott. jutalmazott. Jézusom, sose gondoltam, hogy ez a csaj ennyire bele tud lendülni a dolgokba. Márpedig pont ezt csinálta, nem szemérmeskedett, elvette, amit akart, és a végére elégedett lehetett az élménnyel, amit kapott. Még az is lehet, hogy véresre harapott. Ahogy elengedtük egymást, hátraléptem hátralé ptem,, és é s a szám s zámhoz hoz nyú nyúltam, ltam, hogy leellenőri leel lenőrizz zzem. em. – Nem vérzik – mondt mondtaa dacosan. – Sajnos. Nem olvadt el, sőt. Bakker, határozottan ellenséges hangnemet ütött meg, és erre már csak nevetni tudtam. Nem Dalma volt az egyetlen csaj a Duna-partiban, aki jelezte, hogy szívesen járna velem. Vagy ha azt nem akarom, akkor bármi mást is szívesen csinálna velem, bármikor. És tessék, az egyetlen, aki a Duna-partiból eljutott idáig, ki akarja kaparni a szemem. Ez milyen már? – Ne is tagadd, hogy hogy élvezted – mondt mondtam am vigyorogva. vigyorogva. – Lehet, ehet, hogy hogy neked nem tűnt tűnt fel, de azért haraptalak meg, meg, hogy engedj engedj már végre el. Ez egyre jobban tetszett. A csaj totál elmebaj, ráadásul hazudik is. – Hazam Hazamenn ennék ék – mon mondta. dta. – Mára elég volt abból, hogy hogy üldözöl üldözöl és szex s zexuálisan uálisan zaklatsz. – Figyelj Figyelj,, Hercegnőm Hercegnőm,, még még el se kezdtelek kezdtelek igazán igazán zaklatn zaklatni.i. Felmorrant és elfordu el fordult. lt. – Hazakísérl Hazakísérlek ek – jelentettem jelentettem ki. – Azt Azt csinálsz, amit amit akarsz – morogt morogta. a. Egész úton nem szólt hozzám, de komolyan jól szórakoztam. És nem csak azért, mert láttam rajta, mennyire idegesíti, hogy megállás nélkül vigyorgok, hanem hanem azért is, i s, mert tényle ténylegg elkezdtem élvezni ezt az egészet. Persze meg se köszönte, hogy elkísértem a házukig, csak becsapta az ajtót
maga után, után, és é s hátra se nézett. nézett. Miután hazamentem, és hanyatt vágódtam az ágyban, visszajátszottam az egészet onnantól, hogy megláttam a kihalt utcán. Nem semmi lány, az biztos. Vigyorogva aludtam a ludtam el. el . *** *** Míg a többiek valaminek a végét látták, én valami másnak a kezdetét. A gimi csak egy állomás, az egész élet egy veszett nagy kaland lesz, legalábbis, ha így állunk hozzá. Akkor is így gondolom, ha fogalmam sincs még, hol leszek tíz év múlva. Ez is csak azért jutott eszembe, mert az ofő még három héttel ballagás előtt is gyötört minket a témával. Nem a pályaválasztás miatt kérdezte, mert akkor már fél évvel hamarabb meg kellett volna tennie, hanem maga miatt kérte, hogy mielőtt elballagunk, adjunk be neki egy fogalmazást erről, így jár az ember, ha az osztályfőnöke egy szentimentális, harmincas nő, aki inkább a barátunk akart volna lenni, nem a tanárunk. Hétfő reggel az egyik suli előtti padnál leparkoltam magam, pont akkor, amikor Kristóf a kapu felé csörtetett. Utánaszóltam, mert elsőre nem vett észre. Sose volt jól fésült gyerek, és ma reggel se akart más képet mutatni magáról, ezért kócosan és álmosan vánszorgott. A táskájára tűzte a végzősök szalagját, én meg rájöttem, hogy azt se tudom, hova tüntettem el a sajátomat. – Volt valami tegnap? tegnap? – kérdezte kérdezte gépiesen. épies en. Üres tekintet tekintettel tel bámult bámult rám, mint akinél épp nincsenek otthon. otthon. – Tegnap egnap épp semm semmi – feleltem, de az előző napról elmeséltem apá nagyszerű tervét, hogy mit talált ki nekem. Kristófnak bejött a melóötlet, ami azt illeti, kicsit fel is élénkült tőle. – Átpasszolom, Átpasszolom, ha kell – ajánlottam, ajánlottam, miközben iközben a tetves szalagot kerestem a táskám mél mélyén yén,, mert eddig eddi g egyetle egyetlenn napot se hordtam. – Neked Neked ajánlotta fel, nem nekem nekem.. Bár megértelek, miért iér t nem akarod… – mondta, de félbeszakadt a mondat, mert átment a feje kiskutyásba, és egy kis nyáladzást is összehozott. Naná, hogy egy hideg szőkeség érkezése fojtotta belé a szót. Jazz és Gréta sétáltak el az utcán, de nem jöttek oda hozzánk, csak integettek. Jazz szerintem nem is tudja, milyen szinten mosta át Kristóf agyát az elmúlt évek alatt. Mégis tökre bírtam a csajban, hogy sose zavarta, ha Kristóffal kitaláltunk
valami agyzsibbasztó baromságot, és belevetettük magunkat. Tulajdonképp sose hisztizett, hogy hogy hany hanyagolva agolva van, ha bárm bár mit csi c sináltun náltunkk Kristóffal. Kris tóffal. – Ott hagyt hagytad ad abba, hogy hogy megértelek, megértelek, miér miértt nem nem akarod… – emlékez emlékeztett tettem em.. – Ja, igen. igen. A faterod vagy csicskáz csic skáztatn tatnaa vagy a kiskedvence kiskedvence lennél, lennél, akkor akkor meg utálnának a többiek. – Szerintem Szerintem találok melót melót máshol. máshol. Kristóf levágódott a nedves nedves padra, padr a, és felsóhajtott. felsóhajtott. – Irigyell Irigyellek, ek, hogy hogy le akarsz lépni otthon otthonról, ról, meg melózn melóznii akarsz. Végre megtaláltam a kis kék szart, és felraktam én is a táskámra. Hát, nem lett jobb, de egyszer vagyunk végzősök, megpróbálok beolvadni. – Mit irigy iri gyelsz elsz rajta? raj ta? – Függet Független len leszel. Azt csinálsz, csinálsz, amit akarsz. akarsz. – Ne irigy iri gyelj elj,, hallod, te is csinálhatnád. csinálhatnád. Kristóf felrakta a kezét a pad háttámlájára, és úgy mustrálta a gyülekező diákokat, mint a suli császára. Én meg egy állat vagyok, de akkor is lehervasztottam a vigyorát. – Amúg Amúgyy se biztos, hog hogyy felvesznek felvesznek az egy egyetemre, etemre, és akkor akkor újratervezés újraterve zés jön – figyelmeztettem. – Muszáj Muszáj így biztatni, biztatni, seggfej? seggfej? A barátokért mindent. Lil az orrát lógatva jött suliba, egyedül, a testőre nélkül. Kristóf fütyült neki, mire felkapta a fejét, és már majdnem beszólt valamit, amikor meglátta, ki zaklatja. – Sziasztok Sziasztok – mondt mondta. a. – Bocs, azt hittem hittem,, valami tahó. tahó. – Hát éppenségg éppenséggel el az… – mondt mondtam am.. Lil felnevetett, és majdnem minden olyan volt, mint régen, kilencedikben, amikor állat dolgokat csináltunk hármasban. Fura lesz, hogy nem látom majd mindennap a két legjobb barátomat. Négy éve nézem a padomból Lil hosszú, vörös tincseit, és négy éve fáraszt ez a gyökér mellettem. Lilla persze rögtön kiszúrta, hogy feltettem a szalagot. – Lehet Lehet,, hogy hogy mégiscsak mégiscsak hiány hiányozn oznii fog a suli suli?? – Nem, Nem, csak úgy úgy csinálok minden mindent,t, mint mint a többiek. többiek. – Néha Néha vannak vannak olyan olyan megm megmozdu ozdulása lásaid, id, mint mint egy egy szociopatának szociopatának..
– Csinálj eg e gy pólót ezzel ezzel a szöveggel, szöveggel, és én hordani hordani fogom fogom – hagy hagytam rá. Kíváncsi voltam, Flóra elmondta-e neki, mi történt, de egyelőre úgy tűnt, hogy egyik barátnőjének se számolt be a szombat esténkről. Alig vártam a folytatást, reggel óta izgatott voltam, mert határozottan a végére akartam járni annak, mi van kettőnk között. – Krisztián? – kérdezte kérdezte Kristóf. – Reggeli Reggeli edzésen van. van. Hétvégén Hétvégén döntő. döntő. Akkor azért nem láttam senkit a kosárcsapatból, csak az alsóbb éves tesisek gyülekezt gyülekeztek, ek, közülük közülük is a kilencedi kil encedikesek kesek lármáz lá rmáztak tak a legh l eghang angosab osabban. ban. Tudtam, hogy a Farkasok megint bejutottak a döntőbe, már csak haza kell vinniük a kupát. kupát. Utolsó lehetőségn le hetőségnél él tartottak. Nekik szurkoltam. szurkoltam. – Megcsináltátok Megcsináltátok már, amit amit Kökény Kökény kért? – kérdezte kérdezte Lil Lil.. – Nem – feleltem, aztán aztán elkezdték elkezdték Kristóffal ezt a csontot rágni, rágni, de már egyál egyáltalá talánn nem figyeltem figyeltem rájuk rá juk oda. Felbukkant hát. Megint a bézs kabátot viselte, ezúttal farmerral, és helyes, kék cipővel. Még a haját is kivasalta. Amikor göndör, épp csak a válláig ér, most meg a lapockáját súrolta, de akármennyit bajlódott vele, sosem lett teljesen egyenes. Mindig a járását veszem észre először, annyi elegancia van benne, mint egyetlen lányban sem ebben a suliban. Régebben nem tűnt fel, mennyire elképesztően néz ki, úgyhogy igyekeztem bepótolni azzal, hogy beiszom a látványt. Amikor meglátott, megriadt, és esélyes volt, hogy elmenekül a szembesítés elől. Nem mintha sokáig elkerülhetne, hisz ugyanabba a tanterembe vagyunk száműz száműzve, ve, és három hét hét hosszú idő, nem léphet lép het le folyton. folyton. Lillával észrevették egymást, és a barátnője hívására csatlakozott a kis társaságunkhoz. – Sziasztok Sziasztok!! Mi újság? újság? – kérdezte. kérdezte. Persze nem tőlem, tőlem, még véletlen véletle nül se nézett nézett rám, rám, csak csa k Lil Lillár láraa és Kristófra. Hagytam a többieket előbb válaszolni, bár szerintem alig fogta fel, amit mondtak neki. Óvatosan figyelt, azt hitte, nem látom, hogy folyamatosan enge csekkol. Tartott tőlem. Az élet néha jó hozzám, és ezek szerint ez egy ilyen nap. Aztán én is megszólaltam: – Nekem Nekem is jól telt a hétvégém étvégém,, kösz a kérdést. Izgalm Izgalmas as szombat szombat estét tudhatok magam mögött.
Nyelt egyet, megnémult. megnémult. – Hát neked? neked? Volt valam vala mi izg i zgalom? alom? – kínoz kínoztam tam.. – Nem csináltam semmit semmit szombat szombat este – felelte idegesen i degesen.. Lilla ill a észlelte észlel te a hibát a rendszerben, rendszerben, és szóvá is tette: – Azt Azt mondt mondtad, ad, szakítottál szakítottál a focistával. focistával . Akkor már értem, miért nem kísérte haza, vagy hogy Flóra miért nem akarta, hogy hazakísérje, hogy egy másik lehetőséget említsek. Nem egyszerűen veszekedtek, hanem szakítottak. szakítottak. Egyre jobb j obb ez a nap. – Min kaptatok kaptatok össze? – kérdeztem kérdeztem lazán, csevegő csevegő stílusban. – Nem rád tartozik. tartozik. – Biztos ez? ez? – kérdezte kérdezte Lilla sun s unyyin mosolyog mosolyogva. va. – Na, rám is tartozik? tartozik? – kérdeztem. érdeztem. – Ez vicces. vicces . Meséljetek Mesélje tek,, mibe keveredtem kevered tem a tudtomon tudtomon kívül. Lilla felemelte a kezét, hogy ő nem fogja elmondani, ami annyit jelentett, hogy pontosan ismerte a szakítás részleteit, amik nem nevezhetők átlagosnak, és valamiképp közük van hozzám. Nem firtattam tovább, az már tényleg nem az én stílusom lett volna. Néha már így is totálisan magam ellen dolgoztam, és úgy romboltam le a magamról kialakított kiala kított képet, mint egy kártyavár kártyavárat at egy e gy egyszerű egyszerű fuval fuvalla lat.t. A gimi java részében fontosnak tartottam a látszatot, de egész másért, mint a magukat megjátszó majmok. Az átlag azt akarja, hogy az emberek mást higgyenek róla, mint ami benne van. Én többnyire azt akartam, hogy elkerüljenek, és erre bevált módszer, ha tartanak tőlem, mert balhésnak gondolnak, és nem tudják, mi van a fejemben. Ráadásul leszartam őket, amit senki se szeret. Így lehet, hogy békén hagytak mindig is. Ha egy nap kimutatom, hogy valami szórakoztat vagy épp felidegesít, az a nap elszaródott. Idén elég sok ilyen nap zsúfolódott bele az életembe. Többnyire a Hercegnő váltotta ki belőlem, és még az is lehet, hogy akkor is ő tehetett róla, amikor nem is őt hibáztattam. Eleinte hízelgőnek tartottam, hogy Flóra mennyire szereti a verseimet, de előtte meg Ákosba volt szerelmes három évig, szóval később átértékelte mindent, és úgy döntöttem, annyira mégsem hízelgő. Ha erről a lányról van szó, egy plakátba is bele tud zúgni. Meg amúgy is, Robi teljesen összetörte, totál kifordult magából miatta. Ő is
elég időt töltött az előttem lévő padban, láttam tőle néhány dolgot. Amíg azzal a paraszttal járt, másképp viselkedett. Egyik nap jól érezte magát, a másik nap meg depressziózott, és állandóan úgy nézett ki, mint aki fel akarja vágni az ereit. Azt meg hagyjuk, miért másztam bele Robi képébe, miután lekurvázta. Vannak dolgok, amik nem szorulnak magyarázatra, és a reakcióm egy beképzelt köcsög nőgyűlölő megnyilvánulására pont ide tartozik. Flóra egyébként egész nap került, nagyon tehetségesen siklott ki a kezei közül. Bírom, amikor egy csaj azt hiszi, van esélye. Viccesek, tényleg. Mármint az önbizalmuk. De hiába áltatta magát, elég hamar leléptem a táncról, aztán felrohantam az emeletre a rajztermekhez. Amióta duna-partis vagyok, alig jártam ezen a folyosón, mert nem kellett. Jobban kidekorálták, mint a suli többi részét, gondolom, az itt tanulók festményei lógnak a falon. Mire a teremhez értem, besokalltam a színekből. Láttam, hogy néhány rajzos srác furán méreget, mintha eltévedtem volna, de hát tettem rá, mit gondolnak. A rajzterem melletti lépcsőnél bevártam Flórát. Éppenséggel az se zavart volna, ha bárki meglátja, hogy itt várakozok, de senki se vett észre. A karjánál fogva rántottam be a folyosóra, és úgy tűnt, már megint a frászt hozom rá. – Mi a fenét fenét csinálsz, Márk? Márk? – kérdezte kérdezte riadtan ri adtan.. Megmagyarázhatatlan, miért nem láttam egyetlen hibát sem benne, ha ránéztem. A szeme kakaószínű, a szája rózsaszín, harapnivaló, a bőre finom. Magához szorította a henger alakú plakáttartót, így a kezére és a körmére esett a pillantásom. Tökéletes, formás körmeire halvány levendulaszínű lakkot kent. Elképzeltem, ahogy ezek a körmök végigszántanak a mellkasomon és a tetkóimon. Basszus, nem játszhattam tovább ezzel a fantáziával, suliban voltunk! Gyengéden a falhoz löktem, és már az első pillanatban átadta magát nekem. A tartása elnehezedett, a karomba omlott. Megcsókoltam, és ezúttal aztán nem ellenkezett. Soha, egyik lány sem csókolt ilyen szenvedéllyel és ennyi érzelemmel. Aztán az agya átvette az irányítást, és ellökött magától. – Ilyesmit Ilyesmit nem csinálhatsz, csinálhatsz, nem vagyok vagyok a barátnőd! barátnőd!
– Szeretnél? Szeretnél? A döbbenet minden tünetét produkálta, és majdnem vicces volt, ahogy leesett az álla. Magamat is megleptem a kérdéssel, de ha már kimondtam, akkor azért tettem, mert úgy is éreztem. – Ez nem nem így működik, űködik, Márk – felelte. – Hát hogy hogy?? – Mintha Mintha elfelejtetted volna, miket miket mondt mondtál ál nekem. nekem. Nem értettem, mi a gond. Amiket régen mondtam neki, azokat régen gondoltam, most meg most van. Olyan bonyolult ez? – Tényleg Tényleg azon kattog kattogsz, sz, ami ami hónapokk hónapokkal al ezelőtt történt? történt? – Nem fogod fogod fel, mennyire ennyire bunk bunkóó tudsz tudsz lenni? lenni? – Egyre Egyre inkább inkább kipirult, és egyre szebb lett, ahogy felment benne a pumpa. Nem is tudom, láttam-e már lányt ennyire hullámzó idegállapotot produkálni. Sokkal forróbb fejű volt, mint Lil vagy Jazz, és sokkal forróbb vérű, mint bármelyik csaj, amelyik valaha megkörnyékezett. Elképesztő és robbanékony kombináció. De előbb rendet kellett tennem a fejében. – Szédülten Szédülten viselk visel kedtél, és a barátnőiddel ellent ell entétben étben,, én felhívtam rá a figyelmed. De nyugodtan utálj engem az őszinteségemért. – Krisztián is elmondta, elmondta, amit amit te, csak norm normáli álisan. san. Ezt valószínűleg magában akarta tartani, és milyen jól tette volna, ha ne említi meg Havasit. – Elképzelem, Elképzelem, mennyire ennyire égett égett benne benne a tettvágy tettvágy,, hogy hogy elmondhassa elmondhassa a véleményét. Futott hozzád, mi? – Nyil Nyilván ván nem nem így történt történt – felelte. – Gondoltam Gondoltam.. Hallgattunk, néztünk egymásra. És ahogy figyeltem, láttam, hogy megint kikapcsol nála valami, és másodjára ő csókolt meg engem. Gyengéden a két keze közé vette az arcomat, és a száját az enyémre szorította. Aztán megint ellökött magától. Nem nevezhetem a következetesség csúcsának. – Nem működne ködne – győzk győzködte ödte magát magát.. – Mindjárt elball el ballagu agunk nk,, és aztán aztán senki senki se tudja, mi lesz. – Ez mind mind baromság. baromság.
– Lehet – felelte, aztán aztán elrohan elr ohant,t, mielőtt iel őtt harmadjár harmadjáraa is megcsókoltuk egcsókoltuk volna vol na egymást. Egyszerűen nem tudta eldönteni, mit is akar igazán. Merthogy akarta is a felkínált lehetőséget, meg félt is tőle. Lehet, hogy eddig olyan pasikkal volt dolga, akik lekurvázzák vagy besértődnek, ha visszautasítják őket, de engem nem lehet lekoptatni, és ezt Hajnal Flóra meg is fogja tanulni. Előbb vagy utóbb. *** *** A pénteki osztályfőnöki órán a ballagási ruha került témára, és hiába passzoltam a hozzászólás jogát, Kökény tanárnő rám szólt, hogy ne mobilozzak, és kapcsolódjak be a beszélgetésbe. Általában ha egy-két percre elraktuk nála a mobilt, aztán újra elővettük, másodjára már nem szólt. Amíg arra vártam, hogy az a néhány perc elteljen, megpróbálta belehallgatni abba a mélyenszántó társalgásba, hogy sikerült-e mindenkinek a bordó blúzát megvarratni vagy sem. Baszki, ez agyzsibbasztó volt! Újra előhalásztam a mobilt. Eddig Eddi g csak apám Facebook oldalára oldalár a kerestem rá, de most bedobtam Instagramra is egy keresést. Nem volt fent, de vagy háromszáz hashtaget dobott ki. Végignézem a fotókat, a kommenteket, a leírásokat, de ne lettem ezzel se igazán előrébb, hogy megismerjem. Sokat gondolkodtam a felajánlott melón, és kezdtem látni a jó oldalát is. Mivel azonnali, elkezdhetnék albérletet keresni, és mihelyt megvan, cuccolhatnék. Elmondhatatlanu Elmondhatatlanull vágytam vágytam a szabadságra szaba dságra.. Tegnap beléptem pár albérletcsoportba, mára mind vissza is igazolt, így nézelődhettem. Nem érdekelne túlzottan, melyik környéken és milyen kecóban csövezek, csak ne otthon kelljen kínlódnom anyám egyszemélyesnek is kicsi lakásában. Persze túl jól hangzott. Húzós árak töröltek képen, és a kommentekben sok negatív tapasztalat fogadott. Még a végén át kell gondolnom apám ötletét. írta egy üzenetet, mert tanácsot kellett kérnem, aztán amikor kicsengettek, bedobta egy javaslatot a bandának. – Elmehetn Elmehetnénk énk a Zeróba Zeróba kajálni.
Olyan döbbent pillantással bámultak rám, mintha azt kérdeztem volna, mit szólnának, ha ha lil l ilaa tehenes gatyában Rihann Rihannát át énekelnék a folyosón. fol yosón. Lilla tekintete Krisztiánnal és Kristóffal meccsezett. Nem túl sűrűn teszem be a Zeróba Zeróba a lábam, de azért nem kéne ilyen durván meglepődni. Vállat vontam, felkaptam a táskám, és elindultam. Számítottam rá, hogy Kristóf és Lilla azonnal igent mond, majd Krisztián is kelletlenül elindult utánunk. – Én is kajás vagyok vagyok – közölte közölte Ákos, Ákos, és a kezét kezét nyújtotta yújtotta Gréta felé, aki fásultan ugyan, de megfogta, és csatlakoztak hozzánk. Flóra a száját rágva hezitált, de aztán Jázminnal együtt elindultak. Teljes lett a létszám. Havasi azonban nem bírta élvezni a barátnőjével a sétát a zöldellő fák alatt, lehet, nem volt romantikus énje, helyette előrejött hozzám. Valamennyire elszakadtunk a többiektől, mert gyorsabb tempót diktáltunk, mint ahogy ők vánszorogtak vánszor ogtak utánunk. utánunk. – Hiányzom Hiányzom,, vagy mi van? – kérdeztem kérdeztem tőle. – Mit akarsz akarsz Nánditől Nánditől már megin megint? t? – Beszélni vele. – Ahhoz Ahhoz minek kellenek ell enek a többiek? – Úgy Úgyis is lelépün l elépünkk ebből a suliból mindjárt, nem tök mindegy? indegy? – És? – Akár Akár együ együtt is el tölthetjük tölthetjük a maradék maradék időt. Felvonta a szemöldökét, és a következő háztömbnél visszahátrált Lilla mellé. A többiek arról dumáltak, hogy Ákos és Gréta hogyan fogják megoldani az életüket, ha Ákos elköltözik. Egyikük se hitt igazán a távkapcsolatban, mégis bőszen szedték össze a pozitívumait, elhallgatva a negatívumokat. Krisztián és Lilla nem igazán szólt bele, amit megértettem. Ők félig-meddig megpróbálták, és nem igazán jött össze nekik. – Elképzelhetetlen Elképzelhetetlenül ül messze leszel – mondta ondta Gréta. A hangja hangja nem tűn tűnt panaszosnak, sokkal inkább szomorúnak. Amikor annak idején beajánlotta melózni a haveromhoz, aki a tetkóimat csinálta, hajlandó volt beszélgetni velem. Na jó, tulajdonképp kavartunk is, mert régebben tetszett, de nem illettünk egymáshoz. Akkoriban sokat mesélt nekem az apjáról, aki elég régen meghalt már, mégse tudja kiheverni. Akkor hallottam ilyen hihetetlenül szomorúnak. Tulajdonképp erre a
szépséges búskomorságára buktam, nem is tudom, miért. Egy verset is írtam utána. Hátrafordultam, pont abban a pillanatban, amikor Ákos puszit nyomott az arcára. Flóra engem nézett, és valahogy beugrott, milyen szánalmasak vagyunk mi ketten. Nekem annak idején ez a fekete hajú, csendes-mélabús lány tetszett, Flórának Flór ának meg meg Ákos, Ákos, mégis mindkettőnket indkettőnket pofára ejtett az a z élet. éle t. Esküszöm, tudta, hol jár az eszem, talán lézerezte a gondolataimat, mert bátorítóan elmosolyodott. Lehet, velem van baj, mert Flórára is akkor figyeltem fel, amikor szarul érezte magát. Franc se tudja, miért vonzódom a bánatos lányokhoz, pedig a sor ilyenekből áll. Gréta, Adrienn, Flóra. Bár művészi inspirációnak tökéletesek, de amíg Flóra meg nem mutatta ezt az előbbi mosolyt, nem tudtam, hogy igazából ezt keresem. Kell a fenének a többi. Ez kell, maximális mennyiségben. Néha magamtól is meglepődtem, milyen érzékeny csávó tudok lenni ilyen gondolatokkal a fejemben. Gyorsan tovább is lendültem rajta, nehogy zavarba öjjek öjj ek magamt magamtól. ól. De a csaj akkor is úgy nézett rám, mint a felkelő napra. Az már valami. Fogalmam sincs, milyen fejet vághattam, de Kristóf belém jött, miatta meg Jazz is megbotlott. Majdnem amerikai focisát játszottunk, kevés híja volt, hogy ne egy rakáson végezzük az utcasarkon. A zöldséges nagyon örült volna, ha letaroljuk a gyümölcsökkel teli ládáit, meg beesünk a boltjába. Kristóf elkapta Jázmint, és nem hagyta, hogy a járdán végezze kificamodott bokával. Hamar észhez tértünk, összekaptuk magunkat, és mentünk tovább. Ezek ketten megint kerülgetik egymást, de hát kemény lecke árán tanulták meg, hogy nem működik. Nem kérdezték a véleményemet, annál okosabbak, de ezúttal kivételt tettem volna. Szerintem bőven beleférhet, hogy megpróbálják még egyszer, végtére ki a franc tudja, milyen egy normális kapcsolat? Kinek milyen. Mi van, ha nekik még nem esett le, hogy kéne a legjobban csinálni? Csak mert felidegesítették egymást, hogy most melyikük milyen egyetemen akar ősszel villogni, mit kell mindjárt balhézni? Ákos nem felejtette el, hol tartottak a beszélgetésben, gyanítom, elég volt ránéznie Gréta elkeseredett fejére, hogy folytassa a lány megnyugtatását. – Lehet, ehet, hogy hogy ránézésre ránézésre messzebb leszek, de apámh apámhoz közelebb, közelebb, ami ami azt elenti, hogy úgyis megdob egy kocsival, és akkor sűrűn visszajövök. Tudod, hogy
anya is itt van. – Akkor Akkor is aggódom aggódom.. – De minek minek előre előr e görcsölni rajta? raj ta? Gréta biztos többször hallotta már ezt a leszerelő szöveget, mert elég hamar ráhagyta. Majd tanul valamit két évig, Ákos meg játszik. Ha akarják, megoldható. Ha nem, akkor nem. Lil és Havasi nem vették elő a párkapcsolati gondjaikat, mert szerintem ne volt nekik. Havasi épp azt ecsetelte, hogy hívták nyári munkára az egyik sziklamászó terembe, ahova időnként eljár. Lil nyaralni akart, egyrészt a rokonainál Szegeden, de a Balatont is elkezdte emlegetni. – Megismét Megismételhetn elhetnénk énk a siófoki kiruccanást kiruccanást – dobtam be. – Na jó – közölte közölte Lilla Lill a felindu feli ndultan. ltan. – Te nem Márk vagy vagy, az bizt bi ztos. os. Minimu Minimu az, hogy elvittek az ufók és átmosták az agyad, de inkább kicseréltek egy hasonmásra. Azzal a hagyjál már fejjel már fejjel vigyorogtam rá. – Nem viccelek, viccel ek, te te nem Márk vagy vagy. – Lil Lil,, akadjál már le rólam, r ólam, de gyorsan gyorsan.. – Na jó, ez a stílus stíl us már már hasonlít. Na bakker, arról ismer rám, ha bunkó vagyok? Ezen ne múljék, oltani kezdtem. – De ha megismételjük egismételjük,, előtte henteregd enteregd ki magad, mert nem akarjuk még egyszer egyszer végigélni azt a műsor műsort,t, amiért amiér t félbeszakítottu félb eszakítottunk nk… … – Oké, Oké, fejezd be, nem kételkedem kételkedem tovább – felelte vörös fejjel. fejjel . Ákos Ákos odajött odaj ött hozzám, hozzám, rám vigy vi gyorgott, orgott, és megkérd egkérdezte: ezte: – Haver, hogy hogy csinálod? Engem Engem sose kért meg, meg, hog hogyy bunk bunkózz ózzak ak vele. – Tehet Tehetség. ség. – Apám, Apám, ez nagy nagyon on kirá király! ly! Havasi és Kristóf is röhögött, Lilla már nem értékelte annyira Ákos hozzászólását. Mindenki tudta, hogy csak húzzák egymást, amúgy bírják a másikat. – Vissza iss za a Balcsihoz Balcsi hoz.. Én benne benne vagyok vagyok – mondta ondta Lilla ill a –, de nehogy nehogy meggondold magad. – Nem tervezem. tervezem. Július? – Tökéletes Tökéletes – közölte közölte mosolyogva. osolyogva. – Beszéljük meg, meg, hogy hogy minden mindenkki ott lesz, les z, ahol korcsolyáztunk, kivétel nélkül. Kristófnak majd elmondjuk, pontosan hol. És
senki se talál ki kifogást, és nem kell emlékeztetnünk egymást erre. Volt valami felemelő abban, hogy sorban mindenki rábólintott, mintha egy fontos ígéretet tett volna. Mire letisztáztuk a többi részletet, odaértünk a Zeróhoz. Zeróhoz. *** *** A bent lévők fele alsóbb éves duna-partis volt, néhányan ismertek néhányunkat, úgyhogy keresztbe köszöngettünk egymásnak. A pult melletti asztalt céloztuk be, és ahogy átvágtunk a pizzérián, végignéztem az ablak melletti bokszok vendégein. Egy lánynak rózsaszín csík volt a hajában, a barátnője meg valami régi kötés regényt olvasott, aminek a lapjai megsárgultak. A következő asztalnál ülő srác a zenét dicsérte, épp Deniz szólt, a haverja meg face-en face- en trollkodott, trol lkodott, már am a mennyire ennyire hallottam hallo ttam.. A harmadik asztalnál egy gót lány kuporgott közvetlen az ablaküveg mellett, épp az arcára sütött a nap. Rohadt fehér volt a bőre, de állítólag ez genetika nála. Egyszer a gimi előtt láttuk a fiatalabb tesóival, azok is ilyen természetellenesen sápadtak. A csaj fekete körömlakkot és fekete rúzst használt, és egy jókora, koporsó formájú gyűrűt gyűrűt hord hordott, ott, mert ez milyen hal haláli áli.. Ledobtuk magunkat a kiválasztott helyre. Mellettünk kinyílt a szürke személyzeti ajtó, és két illatos pizza távozott onnan, amit egy fekete ruhás pincér egyensúlyozott a kezében. A lányok kiterítették maguk elé a laminált étlapot, és a körmükkel kocogtatták egy-egy pizza nevét, hogy azt már kóstolták, és ízlett nekik. Nem kellett sok idő, és Nándi is előkerült, én meg felpattantam az asztaltól. Követtem, amikor kihívott a Zeróból, Zeróból, és hozzákészültem egy újabb terasz melletti dumáláshoz. A fapadló itt is diszkréten recsegett, amikor végigmentünk rajta az egyik hátsó asztalig. Alighogy belesüppedtem a műanyag székbe, kezdte beleolvadni. Nándi állandóan fáradtnak látszik mostanában, meg se lepődtem rajta, hogy úgy nézett ki, mint akit előbb megzabáltak, aztán kihánytak. Görnyedten ült, és a tarkóját masszírozta. – Ki ne mondd, mondd, mil milyen yen szarul szarul nézek nézek ki ki – közölte. közölte. – Tudom Tudom.. – Akkor Akkor vegyél vegyél ki szabadságot. szabadságot. Menj Menj el nyaral nyaralni ni vagy mit tudom tudom én, hogy szoktál pihenni.
– Kösz, jó lenne, lenne, ha ilyen simán menne. enne. – Te Te vagy a főnök, főnök, nem nem?? – Hagy Hagyjuk ezt, ezt, nem ezért jöttél. Meglepett, Meglepett, hogy hogy kerestél kerestél.. Ja, én már már csak csa k ilyen il yen kis kiszám zámíthatatlan íthatatlan vagyok. vagyok. Miután elmondtam neki, mit szeretnék, sokáig bámult rám, és legalább kétszer fogalmazta át magában, amit mondani akar. – Eddig nem úgy úgy tűn tűnt, mint akit érdekel a véleményem véleményem.. Különösk Különösképp épp az apádról nem. nem. – Az eddig volt. Most meg meg most most van. Hátradőlt, a szemét dörzsölgette, amitől csak kivörösödött, és sűrűn kellett pislognia. Jelezték már páran, mennyire idegesítő, amikor hasonló szöveggel készítem ki ki az embereket. – Kérdezz! Kérdezz! – mondt mondta. a. – Miért várt az apám, apám, hogy hogy megism megismerje erjen? n? – Mert apasági vizsgálatot vizsgálatot kért. Azt Azt mondta, ondta, nem először bukkan bukkannak nak fel „gyerekei”, de eddig egyik sem az övé volt. – Mi van? Bólogatott, hogy jól hallottam, aztán részletezni kezdte, hogy anyám kiakadt a paranoiáján, és nem akarta megcsináltatni a tesztet. Merthogy anyám csak azt akarta, hogy legyen apám, nem pedig pénzt kért vagy ilyesmi. Apám meg azt hitte, hogy gyerektartást akar. Apám úgy értelmezte anya visszavonulását, hogy hazudott, ezért nem is keresték egymást. – És te ezzel ezzel az alakkal dolgoztál dolgoztál együt együtt? t? Miközben Miközben mindezt indezt tudtad? tudtad? – Az üzlet üzlet az üzlet. üzlet. Akk Akkor or még szét tudt tudtam am bontani bontani az érzelmek érzelmektől. től. Tovább mesélt, hogy anyám hónapokkal később csak beleegyezett abba a rohadt tesztbe. Apám persze nem akarta finanszírozni, ezért Nándi adott neki kölcsön. – Ahhoz Ahhoz nem kellettem volna én is? – Jogilag a szülő szülő dönt, amíg amíg nem nem töltöd be a tizenn tizennyolcat. – És valami minta nem kellett volna? vol na? Baszki! Amikor Amikor beteg lettem, lettem, és kijött hozzám a háziorvos, akkor csinálták, mi? – Igen. Igen. Egy Egy apasági teszt nem túl túl bonyolult, bonyolult, ellenben ell enben elég drága. Biztos Biztos lehetsz le hetsz benne, benne, hogy hogy Gábor az apád. apá d. Gondolom, örülsz, örüls z, hogy hogy ezt tisztáztuk. tisztáztuk.
Láthatta rajtam a választ, mert felnevetett. – De eljárkált elj árkált anyám anyámért ért a suliba, ahol dolgozott. dolgozott. – Igen, Igen, mert amikor amikor rájött, ráj ött, hogy hogy tényleg tényleg a fia vagy, vagy, ki kellett engeszteln engesztelnie ie Emíliát. Tulajdonképp ezért csinálták a hátad mögött a tesztet is, mert apádat a bizalmatlansága eleve rossz színben tüntette volna fel előtted. – Mert most most jobb? – Legalább Legalább megpróbálja jóvá tenni. tenni. Kemény Kemény időszakon időszakon vagyu vagyunk nk túl túl a klubban klubban is, neki meg fogalma sincs, mit jelent szülőnek lenni. Hogy akkor se toljuk félre a gyere gyereket, ket, amikor baj van. De honnan honnan is tudhatná? tudhatná? Ez azért eléggé felpiszkálta az agyamat, mert valaki olyannal ültem szemben, aki igenis meg tudta ezt ugrani. – Miért, te honnan onnan tudod, tudod, hogy kell szülőnek szülőnek lenni? lenni? Neked Neked sincs gyereked, yereked, mégis itt vagy, amikor rád írtam. Nándi elmosolyodott, és vállat vont. – Erre hadd ne válaszoljak, válas zoljak, majd levonod a magad következt övetkeztetését. etését. Azt Azt mondtad, több kérdésed is van. Félretoltam a haragot, és rákérdeztem, mi a véleménye arról, hogy a klubban dolgozzak, meg hogy apám megtervezte az életemet a következő öt évre, mindenféle éjszakai klubos karriert előkészítve nekem. Nándi megmondta apámnak, hogy meg tudom oldani az életemet egyedül is, és hagyni kéne, hogy magam döntsem el, hogy mit akarok. Ha a klubot akarom, akkor úgyis ott leszek, ha meg mást, akkor mást. Tetszett, amit felelt, de közben megijesztett. Úgy tűnik, Nándi vette a fáradságot, fárad ságot, hogy megismerj megismerjen. en. – Van még egy kérdés – mondtam ondtam,, és láttam, láttam, hogy hogy a legkevésbé legkevésbé ahhoz ahhoz van most türelme, hogy kérdezz-feleleket játsszon a nője gyerekével. – Mi van veled meg anyám anyámm mal? Vágom, ágom, hogy hogy nem szak s zakítottat ítottatok, ok, de érted. Hogy álltok? – Nem tudom tudom,, Márk. Márk. Lehet, ehet, hogy hogy a terveim tervek terve k maradnak. maradnak. Össze akarta vele költözni, el akartam venni, és gyereket akartam tőle. – Gyereket? Gyereket? – Igen. Igen. Anyád Anyád nem igazán igazán hajlik rá, de én szerettem volna. Lenne enne egy öcséd vagy egy húgod. Már majdnem őszintén azt mondtam az összeköltözésre meg a házasságra,
hogy hajrá, de a gyerek miatt képtelen voltam ezt kívánni. Bár ez kettejük dolga, de tényleg le kell lépnem otthonról, mert nem fogom megvárni, hogy egy ordító, bömbölő kölyök kikészítse kikészítsen. n. Nem mintha zsigerből ellenezném a tesó-projektet, igazából akár az is belefér, de eleinte elég lesz, ha anya küld róla fotókat meg videókat, és távolról szeretem. – Van Van még még valami? valami? Mert halomban halomban állnak a könyvelési könyvelési hibák. – Nem. Nem. Kösz, hogy hogy eljöttél. elj öttél. – Szívesen. De tudod. tudod. *** *** Az utolsó táncvizsga előtti próbát tartottuk, két óra múlva levizsgázunk négy év anyagából az összes tánctanár és a tanári kar egy része előtt. Hegedűs tanárnő nem fárasztott le minket, épp csak bemelegítettünk, és egykét utolsó instrukciót adott nekünk, aztán idegesen átvonultunk az előadóterembe. Sokkal hosszabbnak tűnt az út, mint szokott, és szó nélkül haladtunk a csendes folyosókon. A tantermekben órát tartottak, rajtunk kívül senki nem járt erre. A nézőtéren alig lehetett látni valamit, ellenben a színpadra meleg, sárga fényt irányítottak. Az első sor középen már ott ült a diri fehér ingben és öregasszonyos szemüvegben, és egy pillanatra se mosolyodott el. Mellette Pintér fegyel fegyelm mezetten ült, ült, a tekintete mereven mereve n a füzetére füzetére irány ir ányult, ult, amit a kezében kezében tartott. tar tott. A másik tánctanár érdeklődve figyelt minket, egyesével megnézett magának mindenkit. Nem tanította az osztályt, csak helyettesített, talán ezért ráncolta a szemöldökét Bálintnál, mert nem jutott eszébe a srác neve. Vágó, a tesitanár is eljött, aki barátságosan vigyorgott ránk, és biztatott a tekintetével. Hegedűs tanárnő leült a sor szélére, ő is elővette a füzetét, és intett, hogy nekikezdhetünk. Leültem a színpad szélére, ahol a nézőtérről nem lehetett ránk látni, mert utolsó voltam a névsorban, bőven ráértem. Az utolsók mindig a legtöbbet idegeskednek, néha szerettem volna elsőként túlesni a vizsgákon, de a legtöbb tanár akkor is betűrendben haladt, ha én szívesen fellebbeztem volna ez ellen. Nem kellett végignéznem, hogyan teljesítik a többiek a vizsgafeladatokat, tudtam, milyen teljesítményt nyújtottak eddig.
Semmi felhajtás, semmi izgalom, ez a mottóm. Egyedül Lillát néztem meg, mert azt nem lehet, hogy elfordítod a fejed, amikor ez a lány a színpadra lép a kecses mozgásával. Inkább a háttérmunkát szereti, de a saját sa ját kitalációját kitaláci óját általában ál talában remekül remekül előadta. Voltak nála nála is hull hullámvölgy ámvölgyek, ek, de mindig túllendü túll endült lt rajtu raj tuk. k. Borítékolható volt, milyen minősítést írnak bele a bizonyítványába a produkciója után. Ez bizony egy kitűnő lesz. Sose mondtam neki, de ha nem találkozunk, és nincs a tánctagozaton, már kilencedikben sulit váltottam volna. A rengeteg tánccsoportos óra miatt hagyta fel az ötletemmel, hogy átiratkozzam egy normális gimibe, és mellette egy egyesület utánpótláscsapatában kosarazzak. Túl sok mindent akartam, és minden kihullott a kezemből. Mindig is ilyen voltam, bár ezt senki se tudta rólam. Erre építettem a vizsgára készült koreográfiámat is, amit szabadon választható vál asztható stílusban stíl usban adhattunk adhattunk elő. elő . Végre csak cs ak elhan el hangz gzott ott a nevem. A kötelező gyakorlatok után azt táncoltam, ami én voltam. Minden csalódás csal ódásomat omat egy újabb lendü le ndüle letes tes mozdulatnak mozdulatnak feleltettem felel tettem meg. meg. Minden napot, amikor elbuktam, egy újabb szándékos elesés jelzett a koreográfiában. Minden erőfeszítést, amit valaha tettem, hogy felkeljek a padlóról, egy újabb ugrás szimbolizált. Minden kemény munka árán elért sikert egy újabb hibátlan mozdulat mutatott. Meséltem az utcáról, ahol idősebb srácokkal haverkodtam, és befogadtak maguk közé. Meséltem az estékről, amikor ezek a srácok zűrös alakokkal ugrottak össze, mégis engem kergettek meg, mert fiatalabb és védtelenebb voltam. Ezután a veszély lett az új drogom. Meséltem az egyedül töltött időszakról, és arról, hogy sosem érem be kevesebbel, mint a tökéletes. Emlékképek villantak fel az elmémben, a saját privát filmforgatásomon ártam, nem a Duna-parti táncvizsgáján. Nem tudom, értettek-e belőle valamit, de esküszöm, miután vége lett a zenének, egy hangot se hallottam. A tanárok a nézőtéren fagyott némaságba zuhantak, a csoporttársaim körül pedig mintha megállt volna az idő. Lillára néztem valamiféle magyarázatért. A szája széle lebiggyedt, és lassan
kibuggyant a szeméből egy könnycsepp. A mellkasa hullámzott, és olyan képet vágott, mint akitől elvették a legszebb babáját. Odarohant hozzám, és erőből a mellkasomra vetődött. Az izzadt pólómra ontotta a könnyeit, én meg bevallom, azt se tudtam, mi van. – Köszönöm Köszönöm – suttog suttogta. ta. Megzavarodva álltam, és felnéztem a többiekre is, akiket szabadon engedett az időgép. Attila feltartott hüvelykujjával jelezte, hogy tetszett az előadásom, Gina tapsolt, ami tőle nagy szó. Kristóf veszettül vigyorgott, és a fejét csóválta. A tanárokra néztem, de addigra a diri már bőszen társalgott Hegedűs tanárnővel. Pintérrel akadt össze a pillantásom, aki elismerően bólintott. Egyszer, röviden. – Márk, ez csodálatos csodála tos volt. – Igen? Igen? Lilla elhúzódott tőlem, és könnyáztatta zöld szeme belekapaszkodott a tekintetembe. – Hagy Hagyd a fenébe azt, azt, amit amit eddig gyak gyakorol oroltu tunk nk,, ezt kell kell látnia az apádnak. apádnak. – Á, hisz hisz jövő szombatra szombatra terveztük. terveztük. Nem Nem fog összejönni. összejönni. Lil cinkosan elmosolyodott. – Lehet, ehet, hogy hogy neked neked nem tűnt tűnt fel, de egy rakás elemet felhasználtál felhasználtál ott is ebből a táncból, csak nem így. Amikor azt mondta, így, így , csillogott csi llogott a szeme. szeme. – Egy Egy hét van addig, és pár nap múlva már alkalmassági alkalmassági vizsgád lesz a Táncművészetin. Táncművészetin. Nem bukh bukhatod atod el e l rögtön az első els ő fordulót. for dulót. – Tudom, udom, én is átgondoltam átgondoltam ezt, ezt, de nagy nagyon régót r égótaa készülök készülök rá, rá , és szerinte nem azon a napi két óra elfoglaltságon fog múlni, hogy sikerül-e. Amúgy ez hármunkat érint csak, Gina valószínűleg kimarad emiatt, de majd eldönti. Én övök, amikor tudok, és szerintem Kristóf is. Menni fog, hidd el nekem. Ezt kell látnia az apádnak. *** *** A ballagás hétvégéjén nem hívhattam buliba a csapatot, mert szerenádozni készültünk, utána meg jönnek az írásbeli érettségik. Szerényebb fokozatra kellett kapcsolnunk. Így maradt a ballagás előtti hét, amikor Lil vezetésével begyakoroltunk
mindent. Mondjuk, sokat számított, hogy egyikük sem bukta el az első fordulót a felvételin. Nem reklámoztam, de féltem tőle, hogy ez még padlóra viheti Lillát. Az egyik nap csak az élménybeszámolóját kellett hallgatnom, és Kristóffal felváltva zúdították rám, miből maradtam ki. De akármit is gondoltak, nem az én utam volt a Táncművészeti, én a saját vizsgámra készültem. Az utolsó próbát szombat délutánra időzítettem, aztán este közösen leugorhatunk a Crashbe, Crashbe, hogy meglepjük apámat. Havasi hihetetlen jófejségről tett tanúbizonyságot, mert aznap játszották a döntőt, mégse ragaszkodott hozzá, hogy Lilla ott legyen. Lil alapvetően ne akkora kosárlabda-rajongó egyébként, szóval szerintem annyira nem is bánta, hogy felmentést felmentést kapott. A kimerítő gyakorlás után felmentünk a nappaliba lecsengeni. Már a sokadik délután jöttünk így össze, mindenki kiismerte Lilláék házát, a szülei pedig ne igazán jöttek le ilyenkor, amikor még pizzát rendeltünk, és sztorizgattunk. Egyszer csak Flóra is felbukkant, azt mondta, csak beugrott Lillához valami blúzzal, de elég átlátszó kifogásnak tűnt. Végignézett a dobozokban lévő pizzaszeleteken, a felbontott energiaitalokon és a cuccainkon, amikből barikádot is építhettünk volna a házban. Köszönt mindenkinek, aztán lehuppant az egyik szabad helyre. – Mit gondoltok gondoltok,, mil milyen yen lesz? – kérdezte kérdezte csillo csi lloggó szemm szemmel. A többiek rám néztek, enyém volt a válaszolás joga. – Mindent Mindent beleadtak – dicsértem dicsér tem meg a csapatom. csapatom. – Tarolni fogu fogunk. nk. – Enn Ennek örülök, mert amíg ti próbáltatok próbál tatok,, azt pletykálták pletykálták a kibertérben, iber térben, hogy hogy az egész Duna-parti ott lesz. – Az hogy hogy lehet? lehet? – Talán Talán kiszivár kiszivárgot gottt ez-az… ez-az… – felelte mosolyog mosolyogva. va. Akihez eddig még nem volt hozzánőve a mobilja, az most előszedte, köztük én is. Valaki létrehozott face-en egy eseményt azzal a szöveggel, hogy a végzősök rendhagyó búcsúztató bulija lesz a Crash Cafeban Cafeban ma tizenegytől. Ez a valaki pedig ott ült velem szemben, és továbbra is titokzatosan mosolygott rám. – Jó, talán nem nem az egész Duna-parti egész Duna-parti – javította magát Flóra. – De a végzősök biztosan. A fejemet csóváltam erre a megmozdulásra, mert azért kiírni face-re elég necces, de legalább azt jelenti, hogy foglalkozott velem. Csak azért nem lájkolta
be, mert apám láthatta volna, azzal meg elrontom a meglepetést. – És a csapat cs apat is jön, j ön, ahogy ahogy látom. látom. Merthogy Merthogy ünnepeln ünnepelnek ek – mon mondta dta Lil Lilla la széles s zéles vigyorra vigyorrall a fején. – Nyertek? Nyertek? – kérdeztem kérdeztem büszkén büszkén.. – Igen! Igen! Ez történelmi történelmi pillanat, pil lanat, gyerekek gyerekek!! – felelte, aztán aztán ki is rohant rohant az udvarra, gondolom, egy hosszú telefonbeszélgetés várt rá Havasival. Egy kis féltékenység maradt bennem, de örültem a sikerüknek. – Te Te jössz? jös sz? – kérdeztem kérdeztem Flórától. – Termész Természetesen. etesen. Ki Ki nem hagyn hagynám ám.. Nyolc Nyolc körül hazaindultunk hazaindultunk,, senk s enkii sem sietett, si etett, mert nem érte meg tizenegy előtt el őtt odaérni a klubba. klubba. Még sor se állt, amikor órákkal később befutottam. Ahogy a kidobó meglátott a bejáratnál, odaszólt a pénztáros lánynak, én meg köszöntem nekik, és rezzenéstelen arccal mentem tovább. Egyelőre eléggé pangott a hely, de hát korán is voltunk még. Kristóffal összefutottam a pultnál, aztán kerestünk egy asztalt, és leültünk. A tánctéren egy tucat ember lézengett, bátortalan mozdulatokat próbáltak összefűzni valamiféle mozgáskombinációvá. A zene se dübörgött óriási hangerőn, és nem is a legjobb számokat nyomatták, hanem néhány évvel ezelőtti popslágerek mixeit. – Megg Meggondoltad ezt ezt jól? – kérdezte kérdezte Kristóf. – Aha. Aha. Írtam Nándinak Nándinak,, hogy hogy itt vagyok. vagyok. Őt magát is hamar kiszúrtam, és elvigyorodtam, ahogy kinézett. Előkerült a borotvája, meg egy vasalt ing is, lassan embernek látszott. Messziről integetett, de nem jött oda hozzám. Megállt a pultnál, italt rendelt, nézelődött. – Miért csinálod? csi nálod? – hajolt oda Kristóf. – Apám akarta látni látni egy fellépésem fellépés emet. et. Most megk megkapja. apja. – Ez kam kamu. u. Áruld Áruld el, haver, miér miért? t? – Azt Azt hiszem hiszem,, ki fog derülni. A következő egy órában javultak a zenék, és sokasodtak az ismerős arcok. Lilla a feldobott Havasival érkezett, és a DJ pont egy Major Lazer-számot kevert be, ami miatt Lil majd kiugrott a bőréből. Sikított egyet, hogy mennyire imádja, Jazz meg a szemét forgatta mellettünk az asztalnál. Tényleg egy csomó duna-partis érkezett, és nagyon meglepett, amit csináltak. Bár nem sokat érintkeztünk velük, én szinte semmit, még az alsóbb évesek is oda-
odajöttek hozzánk dumálni, elmondták, hogy furcsa lesz a suli nélkülünk, és sajnálják, hogy elmegyünk. Némelyikről azt se tudtam, melyik osztályba jár, de mindegy. Mindenkit meghallgattunk, megismertünk néhány egész jó fej tizenegyedikes táncost. Havasi az egyik kosarassal dumált, már amennyire hallhatták egymást, Gréta két csajjal sztorizgatott, hogy mennyire utálják az egyik rajztanárt, mert egy banya. Jázmint egy srác kezdte el fűzni, Kristóf meg elvitte két évfolyamtársunkat táncolni, akiket Lil miatt mindenki ikreknek gúnyol. Már csak Flóra késlekedett, szerintem szándékosan hatásvadász módon érkezett. Amikor csak megjelenik, mintha egy villámcsapás futna végig rajtam. A végére akartam járni, mi ez kettőnk között. Elhatároztam, hogy amikor csak tehetem, el fogom mondani neki, mit akarok tőle, és egyszer majdcsak leesik neki. Felpattantam, már az se érdekelt, mit gondolnak a többiek, és odamente hozzá. Sötétzöld, ezüstös hatású ruha csillant a bőrén, a mellkasa közepén pedig színben passzoló, passzoló, keretbe foglal foglalt,t, lapos l apos medál pihent. pihent. Kecsességet és csupa elegáns szépséget vonultatott fel. – Szia, Márk! Márk! Jól nézel nézel ki. Csak egy agyonmosott, fekete póló volt rajtam a szombati bulizást népszerűsítő szöveggel, nem tudom, mi tetszett neki rajta. Mindenesetre örültem. Közelebb léptem hozzá, és a fülébe suttogtam: – Az viszont észbontó, észbontó, ahogy ahogy te kinéz kinézel. el. Elpirult a bóktól, aztán franc se tudja, mi játszódott le a fejében, de kevésbé szép gondolatok álltak ál ltak az útjába. útjába . Azzal ront r ont el mindent, hogy hogy gondolkodik. gondolkodik. – Mi az? – Semm Semmi – vágta rá kapásból. – Visszatérün Visszatérünkk rá. – Csak eszem eszembe be jutott jutott valami, nem nem fontos. fontos. Dehogynem, és akkor is visszatérünk rá, ha nem ígértem meg neki másodjára hangosan. Visszamentünk a többiekhez. Éjfél után robbanásszerűen özönlöttek be az emberek, és ekkor kértem meg Nándit, hogy hívja ide apámat. Alig fél óra múlva, amikor már szép számú vendég tombolt bent, a hangerő maximálisan felkúszott, a tánctér besűrűsödött, és a
basszus átvette az irányítást a tömeg mozgása felett, mi is elvegyültünk. A többiek izgatottak voltak, rajtam meg pont most ütközött ki valami végtelen nyug nyugal alom om.. Táncolni Tá ncolni fogok, és jól fogom fogom csinálni, csinál ni, most mit izgulj izguljak? ak? Bíztam a többiekben is, hiszen színészek, előadók, táncosok és fiatalok voltunk. Vagyis megállíthatatlanok, ha arról volt szó, hogy nyomot hagyunk a világban, és most pont arra készültünk. Hogy mekkora nyomot, arról vitatkozhatu vi tatkozhatunk nk,, de nekünk nekünk nagy nagy ugrá ugrásnak snak számított. s zámított. Ha már ennyi duna-partis megjelent, Lil adott nekik egy kis feladatot, és lelkesen elvállalták, hisz így ők is részesei lehettek egy óriási bulinak. A gépezetet beidőzítettük, a detonáció következett. Volt valami rejtélyes abban, hogy csak mi, résztvevők tudtuk, mennyi felkészülést és szervezést igényel néhány rövid perc a színpadon, és a nézők, akik ma szemtanúi lesznek mindennek, csak a tökéletes hatást láthatják. Bűvészek voltunk, akik csak a végeredményt mutatják meg, míg a folyamatot gondosan eltitkolják. Élveztem minden percét. Villanásokként érzékeltem a környezetbeli változásokat, például azt, hogy feltűnik az apám, meg azt, hogy Nándi jelez a kezével, hogy minden oké. Amikor felcsendült az általam választott szám dallama, a statisztáink felálltak két sorban, és mintegy sorfalat állva lökdösték hátra a vendégeket, akik az első pillanatokban nem is értették, miért zaklatják őket. Akár oltári bunyó is kerekedhetett volna belőle, sőt, tulajdonképp már az elején kudarcba is full fulladhatott adhatott volna vol na minden, minden, de éreztem ére ztem,, hogy nem nem lesz les z itt sem se mmi baj. baj . Akkor esett le a vendégeknek, hogy mit csinálnak a segédeink, amikor ezzel egy időben összeálltunk mi tízen, akik négy éve ugyanabban a teremben tanultuk meg ugyanazokat a dolgokat, amikből itt most összehozunk valami látványosat. Néhány másodperc múlva minden vendég észbe kapott, és szabadon hagyta nekünk a tánctér közepét. Jax Jonestól választottam a You don’t know me-t, me-t, nem teljesen véletlenül. Lil ragaszkodott hozzá, hogy elöl táncoljak, egyedül, de ő és Kristóf került mögém az első sorba. Nem kellett hátranézni, hogy tudjam, összhangban vagyunk, és együtt mozgunk. Éreztem. Azt is láttam a szemem sarkából, hogy Lil élete legjobb alakítását hozza,
Kristófra meg teljesen beindultak a közeli csajok, na persze akrobatikus táncelemekkel táncelemekkel bűvészkedett, bűvészkedett, naná, naná, hogy hogy beindu bei ndultak ltak rá. r á. Még délután, a próba előtt megdumáltuk Lillel, hogy ez más lesz, mint a vizsgán. Azt mondta, ott egyedül táncoltam, egyedül idéztem vissza mindent emlékemet, ezért lett olyan intim és személyes. Itt felnagyít fel nagyítottunk ottunk mindent, de végül máson lesz a hangsúly. Jobban előtérbe kerül a harag és a siker, megspékelve egy nem-tudsz-te-rólam-semmit érzéssel – érzéssel – mondta akkor. Ezt is akartam. Azt hiszem, apám végig velem szemben állt, bár nem rá figyeltem, hanem a kitűzött kitűzött tervre, tervr e, amit véghez akartam vinni. vinni. A hely hely és é s az idő i dő nem számított, számított, Hegedűs tanárnő megtanította nekünk, hogy nem a környezet a lényeg az előadásnál. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy lényeges pluszt adhat hozzá. Ezt a táncot nem a parkban adtuk elő tízéveseknek, akiket arról akartunk meggyőz eggyőzni, ni, hogy hogy jöjje jöj jenek nek a tánciskolába táncis kolába tanulónak. tanulónak. Ez itt a Crash Crash volt, egy újonnan nyílt, népszerű klub, körülöttünk pedig vadidegen fejek, akik normál esetben leszarják a létezésünket, mert ők bulizni öttek, és jól akarják érezni magukat. Mégsem féltem attól, hogy zavarná őket. Amikor vége lett a számnak, a DJ nem hagyott szünetet, már a következő zenét keverte fel, de a taps, amit kaptunk, talán túlharsogta a hangszórókat is. Megveregették a vállunkat, megöleltek, gratuláltak. A végére már ne néztem, ki csimpaszkodik belém, vagy ki ad puszit az arcomra, elég sok ismerős vett körül minket. A zene aztán a tánctérre csábította a vendégeket, és minden ment tovább. Elindultam az apám felé, aki még mindig fapofával nézett rám. Mellette Nándi viszont erősen vigyorgott, és közölte, hogy ilyet se látott még ez a klub, és szerinte nem is fog többet. – Szia, apa! – Szervusz Szervusz – mondt mondtaa apám, és nem nem tellett több tőle. Flóra eddig távol maradt a tömegtől, most viszont külön idejött hozzám, és amikor meglá megláttam ttam,, egy e gyval valamin amin járt jár t az eszem es zem.. Az apám orra előtt csókoltam meg a legszebb és legőrültebb lányt, akit valaha ismertem.
– Tűnjü Tűnjünnk el innen innen – mondt mondtam am neki. neki. – Oké Oké – felelte felel te rögtön. rögtön. Nem bulizni jöttünk, és bevallom, Flórával a karomban nem is volt kedve tovább maradni. Nincs semmi olyan, ami ezt a lelkiállapotot, amibe kerültem, felül tudta volna múlni. *** *** A társaság nagy része maradt bulizni, ha már letolta ide a képét, csak a szokásos embereim döntöttek hasonlóan a folytatásról, mint én. Elsőként léptem ki az utcára, a hűvös éjszakai levegő kiszellőztette a fejem, ami kellett is. Mellettünk egy kisebb társaság azon tanakodott bemenjenek-e, láthatóan nem sürgette őket az idő. Ákos megjegyezte, hogy a legjobb fejek már eljöttek, el jöttek, de azért nyugodtan nyugodtan tegyen tegyenek ek egy próbát, próbá t, mert egész jó j ó bent b ent a hangulat. hangulat. Egy srác közelebb jött, és végignézett a társaságon. – Ha olyan jó a buli, miért iér t jöttetek el? – kérdezte. Huszon Huszonéves éves lehetett, lehetett, talán tal án egyetemista volt, aki két haverjával és két lánnyal ácsorgott. – Jogos kérdés. kérdés. Tényleg Tényleg,, miér miértt is jöttünk jöttünk el pontosan? pontosan? – kérdezte kérdezte Lill Lilla. a. – Azt Azt nem tudom tudom,, ti miért iér t – vigyorogtam vigyorogtam,, de én közelebb húzt húztam am magam magamhhoz Flórát. – Láttu Láttukk ám – közölte közölte Jázmin Jázmin mosolyog mosolyogva. va. Nyilvánvaló, hogy látták, nem is titkoltam. – Mit láttál? – kérdezett kérdezett vissza Flóra játékosan. játékosan. – Hollywoodi csók c sók lett. Filmvászon Filmvászonra ra kívánkozot kívánkozott.t. – Akkor Akkor most most jártok? – kérdezte kérdezte Gréta. Míg Flóra a csókolózást büszkén vállalta, ettől a kérdéstől teljesen zavarba ött, pláne, hogy az ismeretlen srác is ott téblábolt még mellettünk. A másik társaságból az egyik lány, aki eddig háttal állt, elszakadt a barátaitól, és odalépett a srác sr ác mellé. Durcás Durcás arccal belekarolt, de az én szem szemem embe be nézett. nézett. Na, ez nagyon kellett… A pultoscsaj volt, aki rám hajtott, és akivel elszórakoztam, hogy megtudjak ezt-azt az apámról. – Szia, Márk! Márk! – Helló, Brigi! Mizu Mizujs? js? – Mizujs? Mizujs? Azt Azt a minden mindenit! it! Úgy Úgy teszel, minth minthaa érdekelne? Ez vicces. – Az a vicces, vicc es, hogy hogy megk megkérdeztem érdeztem,, mi mi újság?
– Igen. Igen. Merthogy Merthogy kirúgt kirúgtak ak miattad – mutatott utatott a klubra klubra – Persze a főnök főnök ne így adta elő, hanem úgy, hogy nincs megelégedve a munkámmal. De tudom, hogy azért volt, mert elmondtalak egy utolsó, mocskos szemétládának. Nem tudtam, hogy a kölyke vagy. Rajtam kívül mindenki tudta, mégis hagyták, hogy állandóan téged téged szidjalak. s zidjalak. – Állandóan? Nem Nem hittem hittem,, hogy hogy ilyen mély nyom nyomot ot hagy hagytam tam benned. benned. – Jesszu Jess zusom som!! Ekkora Ekkora bunk bunkót, ót, mint mint te, te, még életemben életemben nem nem láttam. láttam. Miért nem lepődtem meg ezen? – Részeg vagy – mondt mondtam am.. – Próbáld Próbál d elegánsan venni venni a visszau vi sszautasítást. tasítást. – Nem visszau viss zautasítottál, tasítottál, hanem hanem átvágtál. átvágtál. Már akkor akkor se vettem be, hogy hogy a vörös a barátnőd, amikor ott smároltál vele! – Hogy mindenkinek világos legyen, rámutatott Lillára. Bassza meg! Havasi hitetlenkedve felnevetett, mintha lehetetlen lenne, hogy Lilla és köztem bármi is történt volna. Legalábbis addig nem hitte el, amíg engem nézett, mert rólam aztán nem tudta leolvasni, hogy igaz-e. Lillánál más volt a helyzet. Az arca olyan bűntudatossá vált, vál t, hogy azonnal azonnal elárulta el árulta magát. – Igaz Igaz ez? ez? Havasi rohadtul bekeményített vele. Szinte megsajnáltam Lilt amiatt, ahogy ránézett. – Tényleg Tényleg csak alibinek ali binek kellettem – kezdett kezdett bele a magyarázk agyarázkodásba odásba Lilla, il la, amivel nyilván elszart mindent. – Egyetlen alkalomról volt szó, amikor kisegítettem Márkot. Flóra elhúzódott tőlem, és elengedte a kezemet. Felé fordultam, hogy mi történt, de ő nem engem nézett. Havasi ökle a semmiből érkezett, és az államon csattant. Hátratántorodtam, kibill kibi llentem entem az egyen egyensúlyom súlyomból ból.. Aztán jött az egész gyerek, és nagy lendülettel nekivágott a mögöttem lévő épületnek. Egy gyomrossal folytatta. Mocskosul fájt, amit az ökle művelt a belső szerveimmel. Ákos és Kristóf egyszerre ugrottak oda, hogy leszedjék rólam, de Havasi mindkettőt lerázta magáról, mintha csak két kislány akaszkodott volna rá. Nem ütöttem vissza, ehhez joga volt a srácnak. Havasi megtorpant néhány
pillanatra, majd úgy döntött, abbahagyja. Nem akart laposra verni. Valahol a gyomromban éreztem a vesémet, és szerintem más is átrendeződött odabent. Görnyedten álltam a falnál, és úgy néztem fel a többiekre. Megfagyott a pillanat. Havasi bőrkabátja nyikorgott, amikor megmozdult. Adrenalinlöket jutott a vérembe, a pulzusom vad tempóban dobolt a fülemben. – Anny Annyii történt, történt, amenn amennyit yit hall hallottál ottál – közöltem közöltem vele. – Alibinek Alibi nek kellett. – Ne – állított áll ított le hidegen. idegen. – Azt Azt hittem hittem,, meg tudsz tudsz változni, változni, de nem. nem. Én barom, tényleg majdnem elhittem, hogy több van benned. – Sajnálom – felel feleltem tem csendben. csendben. – Őszintén Őszintén,, haver. haver. Flóra, aki eddig némán állt, most felindultan beszélni kezdett. – Nem sajnálod. Krisztiánnak Krisztiánnak igaza igaza van va n, sose s ose fogsz fogsz megváltoz megváltozni. ni. Lehet, Lehet, hogy hogy neked csak vicc az emberek érzelmi világa, de ezzel nem játszunk. – Sajnálom, ha ha így látod, mert mert nem így van. – Persze, biztos én látom rosszul. Meg mindenk indenki rajtam r ajtam kívül. kívül. – Igazából Igazából mi mi bajod baj od van? Miben Miben érint téged téged ez az eset? Az elmúlt napokban olyan normálisan viselkedett, nem értettem, miért kellett nekikezdenie nekikezdenie drám drá mázni. ázni. – Képtelen vagy vagy felvál felvállal lalnni magad. magad. – Azt Azt hittem hittem,, az előbb azt tettem tettem odabent! odabent! – Éreztem, Éreztem, ahogy ahogy felcseszi az agyamat az egekig. – Igen, Igen, én is – felelte, és hisztérikusan isztérikusan elnevette magát. agát. – Ann Annyira szorítottam, hogy sikerüljön, és számodra is jelentsen valamit. De úgy tűnik, tévedtem. Nem vállalod fel, hogy smároltál Lillával csak úgy, a poén kedvéért, és Zedet se vállaltad fel soha, mert úristen, mi lesz, ha kiderül, hogy verseket írsz? Összeomlik a Zentai Márk imidzs, és akkor nem fog csodálni az egész iskola. – Nem azért csináltam. csináltam. – Van Van egyáltalán egyáltalán az arcod mögött mögött bárki? bárki? Vann Vannak ak egyáltalán egyáltalán érzelmeid? érzelmeid? – Te Te talán felvállaltad felváll altad Ervint Ervi nt?? – kérdeztem kérdeztem vissza viss za halkan halkan.. – Igen? Igen? – Ervint? – szólt közbe közbe Lill Lilla. a. A társaság java része lapos pillantásokat küldött egymásnak. Naná, mert beleny bel enyúltam últam a tutiba. – Endre Endre és Ervin ugy ugyanaz anaz a személy? személy? Nem kerülhették ki a választ, így beigazolódott Lil gyanúja, hogy a focista, akivel Flóra kavart, Ervin volt, és erről minden barátnője tudott, csak neki ne
lett elmondva. Elindult egy lavina, én nem tudom, telihold volt-e a felhők mögött, vagy mi történt, de mindenki valaki más torkát akarta átharapni. Esküszöm, alig bírta követni, hogy kinek mi baja. Lilla elővette Jazzt és Grétát, hogy miért nem árulták el, ha úgyis mindenki tudta. Ákos Gréta védelmére kelt, mint mindig, mire Jazz és Ákos kezdtek el vitatkozni. Jázmin elmondta Ákosnak, hogy Gréta milyen szarul viseli a költözést, és egy beképzelt hülye, hogy ezzel nem törődik, erre válaszul Ákos elküldte Jazzt melegebb éghajlatra, hogy foglalkozzon a maga dolgával. Aztán Grétával összeugrottak, hogy vele kellene megbeszélnie, ha valami zavarja, nem a barátnőivel. Jazzt Kristóf kezdte vigasztalni, na de Jázmin nem kért ebből, mert hát Kristóf ne álljon már mellette, mert úgyse ér semmit a szava, meg amúgy is hülye. – Már az is baj, hogy segíteni segíteni akarok? akarok? – kérdezte kérdezte Kristóf. – Én kérek elnézést. – Igen, Igen, az is baj. baj . Amikor Amikor mell mellettem ettem kellett volna lenned, lenned, hol voltál? – Bocsánatot kértem. kértem. Muszáj Muszáj felemlegetn felemlegetned? ed? – Igen, Igen, amíg amíg szeretlek, addig fel fogom fogom emlegetn emlegetni.i. De remélem, remélem, egyszer egyszer kiégsz a szívemből! Majdnem egyszerre hallgatott el mindenki, és amikor nem maradt bennük több harag, csak elveszetten álltak ott, mint az utcára dobott kutyák. Havasi szólalt meg először. először. – Gyerün Gyerünkk haza – nézett Lillára, Lill ára, aki egyetlen egyetlen pisszen piss zenés és nélkül nélkül hagyta, agyta, hogy ilyen nyíltan utasítgassák. Máskor biztos kiállt volna magáért, de most lehajtott fejjel elkullogott. elkullogott. Flóra is elindult, és természetesen el akartam kísérni, de majdhogyne sikítva közölte, hogy látni se bír. Kristófhoz fordultam. – Haver, légy szíves, vigy vi gyázz ázz rá! Kristóf Flóra után ment, amin Jázmin felhúzta magát, és az ellenkező irányba indult. Ákos felhívta a nagynénjét, hogy vigye őket haza, én meg Jázminnal tartottam, mert egyedül nem engedhettem haza. Ennyit a rohadt búcsúbulinkról.
10. FEJEZET MÁJUS, AMIKOR BÚCSÚZKODUNK Lilla Lill a MINDIG IS VONTATOTTNAK ÉS IDEGESÍTŐNEK TALÁLTAM a Ballag már a vén diák ot, de most még annál is jobban irritált, mivel rólunk szólt. Az egész ot, iskola úszott a ballagási zenékben zenékben és a virágillatban. virá gillatban. Minden ilyen ünnepséggel az a bajom, hogy a sok szervezés és a marha nagy felhajtás miatt elveszett az ünnepélyessége. Ezért utálom a megemlékezéseket, az iskolai ünnepségeket és mindenféle beszédeket is. Lehet, hogy a rokonoknak ez másként jön le, hiszen ők nincsenek érzelmileg kifacsarva, mint egy citrom, és nem négy hihetetlen évtől és a legjobb barátaiktól búcsúzkodnak. A családból csal ádból eljöttek elj öttek a nagyszüleim, nagyszüleim, a nagyn nagynéném éném,, Kris Kr iszti, zti, az unokatesó unokatesóm m meg meg apa bátyja is, és együttesen annyi virágot hoztak, hogy megtölthettünk volna vele egy szerényebb alapterületű kastélyt. Nagyon kedvesen ölelgettek, puszilgattak, átadták a virágokat, mintha észre se vennék, hogy kényszeresen mosolygok, mert csak túl szeretnék esni az egész napon. Névsor szerint vonultunk, vagy inkább egymás vállát fogva vonszoltuk végig magunkat az iskolán a melegben. Csak a betűrend miatt kapaszkodhattam meg Krisztiánban, amúgy nem nagyon érintkeztünk. Nem mondhattam, hogy ezúttal akkora akkora élmény volt megéri megérint nteni. eni. Más osztályokat összekovácsol a végzős év, mi meg a legvégén borítottuk a bilit. Legfőképp egymásra. Eddig is tudtuk, hogy nem vagyunk átlagosak. Az egész Duna-parti egy vegyes közösség gyűjtőhelye, és ha ennyi különféle érdeklődésű és életritmus ember összekerül, annak néha az lesz a vége, hogy egy jól sikerült buli könnyen átfordulhat átfordulhat a végzős év legrosszabb l egrosszabb estéjébe. Amúgy tanultunk valamit kommunikációból, hiszen az elmúlt egy hét másról
se szólt, csak hogy mindenki tisztázott mindenkivel mindent – legalább ennyi jó történt. Valahogy mégsem oldódott meg igazán semmi. Krisztián elintézte azzal, hogy képen törölte Márkot, és továbblépett. Legalább Márk ennyivel megúszta. Ahogy hazakísért, elmondtam neki még egyszer, hogy semmi oka aggódni, meg hogy szeretem, és nem jelentett semmit az a csók, de aztán feltette a milliódolláros ill iódolláros kérdést. Ha ebben hazudtál, hazudtál , mi másban hazudtál hazudt ál még? Elmondta, hogy pont abban az időszakban, amikor ezt történt, maximálisan megbízott bennem, bennem, és ezt el kell rendeznie magában. Sajnos ez egy hét alatt sem sikerült neki, valószínűleg ezért is vonult előtte olyan merev merev tartással. Zavart a vállamon átvetett ballagási tarisznya, a folyosók hemzsegtek a rokonoktól, mögöttem Patrik másodjára lépett a sarkamba, odakint meg vagy ezer fok volt. Rám sült a kosztüm, hiszen hosszú ujjú blúzt varrattunk mi barmok, mert nem számítottun számítottunkk rá, hogy hogy inkább bikiniben bi kiniben kellene kell ene ball ba llagn agni.i. Ahogy az előadóterem felé haladtunk, elkaptam apa elérzékenyült tekintetét, és majdnem felnevettem. Nagyon cuki, hogy így meghatódik egy középiskolai ballagáson. Kellett némi idő és cihelődés, mire mindenki elhelyezkedett az előadóteremben. A végzősök elöl ültek, mögöttünk pedig a szülők és a meghívott vendégek. – El fogok aludni aludni a beszédeden be szédeden?? – kérdeztem kérdeztem Patrikot viszony viszonylag halkan halkan.. – Két éve végigalszod végigalszod a diákt di áktanácsü anácsülése lésekket – felelte zordan. – Te is tudod, tudod, hogy hogy azért ültem bent bent a megbeszélés egbeszéléseken eken,, mert senki senki más ne vállalta el. – Csak te. te. – És nincs nincs is rám szükség szükséged, ed, mert szíved szerint egyedül egyedül csináltad volna – tettem hozzá. Megint eszembe jutott az elmúlt szombat, hogy mennyi mindent éltünk meg másként a többiekkel, és elbizonytalanodtam, hogy tényleg jól gondolkodtame Patrikkal kapcsolatban. – Ugye? – Ezt most kérdezed? kérdezed? Patrik vékony arcára sosem látott döbbenet ült ki. Egész mókásan nézett ki így ez a mindig szigorú, önnön fontosságában sosem kételkedő, de azért
kedvelhető fiú. – Igen. Igen. Jobb későn, későn, mint mint soha. soha. Patrik elgondolkodott, mert olyan típus volt, aki komolyan vett minden kérdést. – Azt Azt hiszem hiszem,, igazad van. van. Ha a segítséged kell kellett, ett, úgy úgyis is szóltam s zóltam,, amúg amúgyy meg meg a létszám miatt voltál a csapat tagja. – Jó, hogy hogy ezt ezt tisztázt tisztáztuk uk – feleltem. Krisztián felé fordultam, aki felvont szemöldökkel hallgatta végig a beszélgetést, de én csak vállat vontam. A dolgokat tisztázni kell, végre megtanultam. A műsor elviselhető szintet ütött meg, bár lehet, hogy valójában szuperjó lett, csak én nem tudtam értékelni a szép pillanatokat. A dirinek például biztos segített valaki megírni a beszédét, mert majdnem humorosnak mondtam volna. Határozottan éreztem benne valamiféle szikrát. Aztán Patrik búcsúzott a végzősök nevében, és csupa olyan emléket emlegetett fel, amit egyébként mindenki értékelt, de a diáktanács vezetőjétől el is vártam egy egy jól sikerült s ikerült összeállítást. összeállí tást. Amikor azt hittem, már vége a műsornak, Patrik még nem jött le a színpadról. – És most a 12/a oszt os ztály ály egy verssel verss el búcsúzik búcsúzik az iskolától, a tanárainktól tanárainktól és a diáktársaktól. Furán néztem, mert Patrik nem szokott verset mondani, de mire ezt az anomáliát feldolgozhattam volna, újra megszólalt, és magára vonta a figyelmemet. – A verset vers et előadja el őadja Zentai entai Márk, Márk, aki a ki évek óta publi publikálja kálja az írásai ír ásaitt Zed néven az iskolaújságban. Azt hiszem, az egész végzős évfolyam hangosan felhördült, amikor Márk a színpadra lépett. Végignézett az arcokon, majd nem is húzta az időt, belevágott a versbe. Az első sorból felismertem A régi-régi régi -régi dalt, dalt, még beszélgettünk is róla, hogy benne legyen-e a ballagási dalok között, de Patrik megvétózta. Sokkal jobban jártunk, hogy Márk versformában adta elő a színpadon, mert a mély hangján érzelmesen és tökéletesen hangsúlyozta. Egyenesen Flórára nézett, amikor azokat a sorokat ismételte, hogy „Ó, gondolj, gondolj néha rám, a sors bármerre hajt. Emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.”. Mintha dalt.”. Mintha egyenesen tőle búcsúzkodn búcsúzkodna. a. Ahogy befejezte, méltóságteljesen levonult a színpadról, de ekkor már ne
nézett senkire. Felállva tapsoltunk neki, és annak ellenére, hogy kicsit morcos voltam miatta, a megdobbanó szívem titokban nagyon meghatódott. Flórára pillantottam, mert tudtam, hogy ez az előadás neki szólt, Márk egyértelműen az ő kedvéért állt ki verset mondani egy egész előadóteremnek. A lány kedvéért, akit szeretett. Flóra nem tudott mit kezdeni a zavarával, ezért elfordultam, hogy ne hozza még kellemetlenebb helyzetbe azzal, hogy a reakcióját lesem. Persze ez a két lüke egymást figyelte, amíg mindenki haza nem indult. Nekem már csak sóhajtozásra futotta az erőmből. *** *** Mint kiderült, apa kettőnk helyett is könnyezett a beszédeken. Anyától várta megerősítést, de annyit felelt, hogy megszokhattad már, hogy apád mindig elsírja magát, magát, ha érzelmes a szituáció. szi tuáció. Amikor hazakeveredtünk végre, szoknyába és pólóba bújtam, és csevegtem a vendégekkel. Igazából minden rokon hatalmas szénhidrát- és zsírbevitelt tervezett, és mire mindenki belelendült, én még válogattam, mit szeretnék. Ballagásra új telefont kaptam, ami amúgy is kellett volna, meg néhány apróságot. Ékszert, pénzt, ilyesmit. A Ferrarimat elfelejtették elhozni. Spórolós banda. Az unokatesómmal vacsora után kiültünk a teraszra. Miközben a naplementét figyeltük, megkérdeztem, milyen az a másik élet, ami ezután jön. Megnyugtatott, hogy az érettségi alatt elveszettnek érezte ugyan magát, de amikor beiratkozni ment az egyetemre, egyetemre, akk a kkor or már tudta, tudta, hogy hogy valam vala mi nagyon nagyon klas klassz sz dologn dol ognak ak lett a része. rés ze. Mennyire lehet klassz, ha az embernek meg kell változtatnia mindent, amibe négy év alatt beleszokott? Apa is azt ígérte, hogy a változás szükségszerű, és jó dolgokat fog magával hozni, de nem hittem neki. Vagyis az agyam tudta, hogy ez valami örökbecsű, univerzáli univerzáliss igaz i gazság, ság, de a szívem semm semmit se hitt el belőle. belől e. Kriszti segített kiválasztani az esti szerenádhoz a farmert és a fehér felsőt, úgyhogy este a megadott időben a ház előtt álltam, és vártam, hogy felvegyenek minket Krisztiánn Kri sztiánnal al.. Volt néhány tanárunk, aki nagyon messze lakott, hozzájuk amúgy se terveztünk elmenni, de az osztályfőnökhöz, Závada tanárnőhöz, Pintérhez,
Kovácshoz Kovács hoz és Herczegh Her czeghez ez mindenképp mindenképp el akartunk akartunk jutni. jutni. Az osztály két kisbuszt bérelt, így kétfelé oszlott a csapatunk is. Krisztián és Márk természetesen külön autóba kerültek. Sajnos tönkrement minden, amit idén elértek megbékélés terén, és ugyanott tartottunk, mint régen, amikor simán elkerülték egymást. A mi autónkba került Kristóf és Gréta, a három kosaras lány és Fanni. Útközben beszélgettem Fannival egy kicsit, mondta, hogy nagyon fél a magyar és a matek érettségitől. Ha tényleg csak ettől a kettőtől tart, akkor előnyben van velem szemben, mert én mindegyiktől féltem. És, ha már felhoztuk a matekot, akkor jöhetett is első befutónak Kovács Béla tanár úr, a tizenötödik kerületi paneldzsungel őshonos ragadozója. A kopaszodó matektanárnak sokak szerint miattam hullik a haja, és amikor ajtót nyitott, egyérte egyértelmű lműen en engem keresett kerese tt a tekintetével tekintetével.. – Nahát, Nahát, Kárpáti, énekórán énekórán is olyan pocséku pocsé kull szerepelt, mint az óráim órái mon? – kérdezte vigyorogva. – Igen Igen – ijesztet ij esztettem tem rá. – Ez miért iér t baj? Ha van idegesítő szomszédja, szomszédja, most bosszút állhat rajta -vigyorogtam. – Igaza Igaza van. van. És mivel mivel készült? észült? – Miért, a tanár tanár úr mivel készült? észült? – kérdezett kérdezett közbe közbe Tomi, omi, és elkezdtek elkezdtek alkudozni. Az egész osztály végigélte, hogy négy évig porig aláz engem ez a tanár, úgyhogy úgy döntöttünk, meglovagoljuk. Van egy szint, ahol nem számít, mennyire vagy ciki. – Arra gondoltun gondoltunkk – kezdtem kezdtem bele, miután előkerült a tanár tanár úr zserbó- és pogácsakészlete –, hogy mielőtt végleg elmegyek, kap egy képet rólam, és ha hiányzom hiányzom,, azt a zt mindig mindig nézheti, nézheti, de szét is i s tépheti. Kovács felnevetett. – Persze, Kárpáti. Bekereteztetem Bekereteztetem.. Levente elővette a gitárját, amin most már senki nem lepődött meg, de egy hónappal ezelőtt a szervezéskor azért nagyot néztünk. Elmagyarázta, hogy ők már csak ilyen zenés család, és az apukája, az anyukája és a nővére is játszik valamilyen hangszeren. Leventével is erőlködtek, de ő nem követte a családi vonalat, és nem lett belőle rockzenész. Gitárkísérettel előadtuk a Bikini Mielőtt Mie lőtt elmegyek című számát, aztán sztorizgattunk, és igen, megint cikizve lettem. De amúgy már nem érdemeltem meg,
mert Krisztián korrepetálása segített, és felhúzta az átlagomat is. Az este a továbbiakban is hasonló stílusban telt. Závada tanárnőnél gyorsan végeztünk, mert nem mehettünk fel hozzá csapatostul. Három gyereke és a férje várta otthon, akiket nem tudott hová tenni erre az estére, és nem akarta felzaklatni őket azzal, hogy tizenhat diák benyomul hozzájuk. Így az ötemeletes háztömbök közötti padoknál adtunk elő neki egy dalt, mire egy egész hadseregnek való kajával kínált meg minket. Végül nem bántuk, hogy csak leültünk az éjszakai égbolt alá, és egy fél órát dumáltunk a tanárnővel. Pintérrel voltunk a legnagyobb bajban, hogy melyik dalt válasszuk neki, és végül úgy döntöttünk, a Republick-kal nem nyúlhatunk mellé. Egy kétemeletes, régi építésű téglaházban lakott, és amint hangoskodni kezdtünk, mindhárom szomszédja kidugta a fejét az ablakon. Csupa idős nénivel és bácsival lakott egy épületben, akik amúgy teljesen jó fejek voltak, mert kikönyököltek, és várták, hogy nekikezdjünk a szerenádnak. Levente belekezdett a 67-es út első akkordjába, Kristóf pedig elsőként kezdett kezdett el énekelni, majd mindenki indenki követte. Pintér nem hazudtolta meg a természetét, a maga módján örült nekünk és a szerenádnak. Távolságtartó stílusában beszélgetett, és egy percre sem haverkodott velünk, mégis így lett tökéletes. Sokat jelentett, hogy őszintén a legjobbakat kívánta nekünk, és bátorított minket, hogy kövessük az álmainkat. Amikor innen tovább indultunk, összekeveredett a kocsik összetétele, és Flóra, Levente meg Tomi hozzánk került. Amíg a fiúk belekezdtek valami sztoriba, Flóra beszélgetni beszélgetni próbált velem vel em.. – Szerinted Szerinted Herczeg értékelni fogja fogja a humorun humorunkkat? – kérdezte. kérdezte. – Naná. Naná. Sokkal Sokkal lazább, l azább, mint mint ahogy ahogy mutatja. utatja. Kis csend cse nd után után közel közel hajolt hajol t hozzám hozzám,, és é s a füle fülem mbe sut s uttogott togott.. – Kibékültetek Kibékültetek?? – Igen. Igen. És ti? ti? – Nem tudok tudok Márknak Márknak mit mit mondani mondani – felelte. – Váltig állítja, állí tja, hogy hogy semm semmit se se elentett el entett neki, neki, ami köztetek történt. – Nem is. – Csak ez így már túl sok. Márk, Márk, Ervin… – Sajnálom Saj nálom az ervines dolg dol got – mondtam mondtam,, mert ismertem Flórát ann a nnyyira, ira , hogy hogy tudjam, fáj neki, hogy Ervin szerelmes belém. – Hidd el, nem örülök neki, hogy
bármit is érez még irántam. Nem csináltam semmit érte, hogy így legyen, és én se értem. – Tudom Tudom.. – Jobb lett l ett volna, volna, ha egyáltalán egyáltalán nem nem is tudom meg. – Senki Senki se tehet tehet róla, úgyh úgyhogy ez van. van. De nem nem érzem magam jobban tőle. Valamiért azt reméltem, hogy a ballagás meg a szerenád feloldja ezeket az újonnan képződött gátakat közöttünk, de nem sikerült. Inkább távolodtunk egymástól, és sehol se érzékeltem azt az összhangot közöttünk, amit annyira szerettem. Herczeg lakott a legközelebb a sulihoz, és mint kiderült, hozzánk is. Alig negyedórára lakott tőlünk, de ez a város még így is túl nagy és zsúfolt ahhoz, hogy összefussak összefussak vele. ve le. Helyes kis magánházban élt, amihez szerintem gyárilag járt a sziklakert a különféle zuzmószerű növényekkel meg a nélkülözhetetlen rózsabokrok és egy hatalmas rottweiler, ami egyébként elképesztően barátságos állat volt, és ezt úgy mutatta ki, hogy összenyalt mindenhol. Herczeg azt mondta, fiatal kutya még, és ezért ilyen játékos. Hát, fiatal kutya létére mindenesetre jó nagyra megnőtt. Az egész társaság kutyanyálban fürödve adta elő az örök kedvencemet, a megunhatatlan és imádnivaló Rockstart Rockstar t a Nickelbacktől. Merthogy Herczeg zaklatott minket a legtöbbször azzal, hogy mihez kezdünk az életünkkel, hát gondoltuk, dalban mondjuk el neki a jövőre vonatkozó terveinket. Büszke volta magamra, hogy kívülről fújom a dalszöveget, és olyankor is énekeltem, amikor a többiek bizonytalankodtak. Ilyen egy igazi Nickelback-rajongó. Herczeg persze vette a poént, hogy nem életcélunk drogdílerek számát menteni a teló gyorshívójába, úgyhogy ráhúztunk még egy számot. Utoljára hagytuk az osztályfőnökünket, aki egy kertvárosi részen lakott Pesten. Néhány utcával odébb egy kivilágított templomtorony tört az ég felé, és a közel közelben ben felhangzott felhangzott egy rendőrségi rendőr ségi sziréna. sziré na. Kökény tanárnőnek két külön dalt választottunk, az egyiket a fiúk, a másikat a lányok adták elő. Mindig rendes volt velünk, és nem maradt bennünk semmi rossz élmény vele kapcsolatban. Megérdemelte, hogy a szerintünk legjobb számokat tartogassuk neki a műsorból. A szomszédok pedig nem érdekeltek minket, megálltunk a füves udvaron, és előadtuk magunkat. A fiúk Quimbyt énekeltek, a Sehol se talállak lett a nyerő, de persze
elviccelték, mert Gergő állandóan Tominak énekelte, hogy ő az élete. Ez állandó maradt a négy év alatt, hogy a vidám fiúk mindig találtak okot a viccelődésre. Mi lányok egy régi klasszikust, Kovács Katitól a Vigyél el el című dalt választottuk. Képtelen voltam levenni a tekintetem Krisztiánról, amikor azt énekeltem, hogy „Az a jó, ha meg se kérdezel. Hogyha kézen fogsz és elviszel. Vigyél el. Vigyél el, mikor elköszönni nem lehet, mikor elszakadni nem merek.” merek.” Így érezhette magát Márk is a színpadon, Flórát figyelve. – Gyertek Gyertek be – mondta ondta a tanárnő tanárnő fátyolos fátyolos hang hangon, miután befejeztük befejeztük az éneklést. – Azt Azt hiszem, hiszem, sikerült megríkatn egríkatnunk unk a tanárnőt tanárnőt – mondta ondta Tomi. omi. Persze jó hangosan. Befészkeltük magunkat a nappaliba, ki a kanapéra, ki a földre, és előkerült minden, amit enn e nnii és inni lehetett, l ehetett, és csak csa k úgy úgy beszélgettü beszél gettünk nk.. Kökény tanárnő olyan volt, mint egy pletykás néni, leginkább a szerelmes és a cikis sztorik érdekelték, ő végre békén hagyott minket az élet nagy kérdéseivel. A barátaimra néztem, és tettem egy utolsó próbát. Megfogadtam, hogy ha most sem törik meg a jég, akkor hagyom, hogy az élet rendezzen el mindent. – Egysz Egyszer er nagy nagy bajba kerültem kerültem egy kulcs kulcs miatt – kezdtem kezdtem bele, és próbálta próbál ta komoly lenni, de épp csak felidéztem azt az estét, rögtön elmosolyodtam. – Az király balhé volt! – mondt mondtaa Ákos Ákos vigyorogva. vigyorogva. – Azt Azt nem mondan mondanám ám.. Hívni akartátok akartátok a hullaszállítók ullaszállí tókat at – figyelm figyelmezt eztettem ettem.. Már akkor is ilyen kedvesen viselkedett velem, hogy a bukásomat jósolta. – A zsarukon zsarukon is gondolkodtu gondolkodtunk nk – idézt i déztee fel Kristóf is. i s. – Kilátástalan Kilátástala n helyzet helyzet volt. vol t. Vagy megvernek vagy v agy megölnek. – Mikor vertem én csajokat? – hördült hördült fel Márk. Márk. – Mondjuk Mondjuk,, amikor amikor Adrienn meggyan eggyanúsítot úsítottt vele? – kérdeztem kérdeztem vissza viss za pimaszul. – Az nem számít. számít. A csaj beszámíthat beszámíthatatlan atlan volt akkoriban. akkoriban. – Mindenesetre Mindenesetre sejtettük, sejtettük, hogy hogy Krisztián be fog pipulni – vette át a szót Flóra, és így í gy elterelte elterel te a figyelmet figyelmet Adrie Adriennnről. – Merthogy Merthogy csak cs ak te lehetsz ily il yen béna, hogy hogy beletöröd a zárba a kulcsot kulcsot – mondta Jázmin. – Én segíteni segíteni akartam – mondta mondta Ákos, Ákos, mert hát mindig mindig az övé kell legyen legyen az utolsó szó.
– Ki volt vol t veled segítve… – piszk pi szkálódott álódott Gréta magabiztosan magabiztosan,, ami új elemnek elemnek számított az Ákos-Gréta párkapcsolat kommunikációs csatornáján. Krisztián vigyorogni kezdett, mire Kökény tanárnő követelni kezdte, hogy meséljük el pontosan, hogy mi történt, mert ebből még nem tudta igazán összerakni. Mindenki egyszerre kezdte mondani a sztorit, még olyanok is, akiket meg se hívtam, de ekkora bukta nyilván nem maradhatott titokban. Aztán jött a többi történet is, ahogy haladtunk beljebb az éjszakába. Például Jázmin „szökése” tizedikben, meg a szabadulós szoba, ahol Ákosék egymásra találtak, talá ltak, végü v égüll pedig pedi g megm megmut utattu attukk a fellé fel lépésünk pésünket et a klubban. Kökény tanárnő abszolút boldognak látszott, amibe vegyült egy kis szomorúság is, de hát mind ugyanezt éreztük. Miután hajnalban elkezdtünk hazafelé cihelődni, azon gondolkodtam, hogy ha ez nem segít, akkor semmi. *** *** Az egymás után következő írásbeli érettségik olyanok voltak, mint egy zúzda. Úgy éreztem magam, mintha egy újságpapír lennék, amit számos más lejárt újságpapírtestvéremmel bedobtak egy konténerbe, aztán egy hatalmas gép összepréselt minket, aminek eredményeképp megszűntünk külön létezni. Mert oké, hogy tök jó fejek a rádiósok, hogy reggelente szerencsét kívántak az adott napi vizsgához, de éreztem a hangjukban, hogy soha a büdös életben ne futnának neki még egyszer az érettséginek. Nem is tudom, hogy éltem túl. A gyomrom önálló életet élt az első reggel, amikor suliba suli ba indultam, indultam, képtelen képtel en voltam vol tam parancsot parancso t adni neki, neki, hogy hogy nyu nyugodjon godjon meg. meg. A kérdést se értettem, minek vinnék magammal kaját, úgyse csúszik le semmi a torkomon. És hazafelé sem nyugodhattam meg, hiszen mindig akadt egy újabb vizsga a naptáramban. Hasonlóan telt a többi nap is. Kevésbé rosszul, mint az első, de lehet, hogy azért, mert ezután egy rakat csokit vittem magammal. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy minden írásbeli vizsgát megírtunk, és csak tengetem otthon a napjaimat. Egy hét után rájöttem, hogy nem azért van ennyi idő az írásbeli és a szóbeli között, hogy tanuljunk, hanem azért, hogy kipihenjük magunkat. És a barátaim elmaradtak, csak eseten beszéltünk, de a találkozót kikerülték.
Akárcsak a nyári szünetben, most is eltünedeztek, és kifogytam az erőből, hogy összeszedegessem őket, mint az elcsatangolt gyerekeket a játszótéren. Az egyetlen értelmes dolog, amit műveltem, az, hogy eljártam Nicóhoz táncolni, mert készültem a második fordulóra a felvételin. Amúgy bámultam a tévét, vagy játszottam, aztán kartonpapírból cicaházat építettem Moneypennynek, majd elmentem venni pár könyvet. Mindennap elmondtam magamnak, hogy tanulnom kellene, és annyit értem el vele, hogy a kezembe vettem egy regényt, és bekuckóztam a kanapéra. Volt időm gondolkodni, és mindig ugyanoda kanyarodtam vissza. Ahhoz a szombat estéhez. Reménykedtem, hogy Krisztián sose tudja meg, hogy egyszer csókolózta Márkkal, Márkkal, mert szerint szeri ntem em nem segített, hogy hogy kiderült. Nem esett le nagy kő a szívemről, nem lélegeztem fel, hogy hú, bármikor kiderülhetett kider ülhetett volna, és é s akk a kkor or majd aj d tíz tí z év házasság házassá g után után fogom fogom elszólni elszól ni magam. magam. Egyszerűen én és Márk sose lettünk volna egy pár, és semmit nem számít, hogy egyszer megengedtünk magunknak egy csókot. Tudtam, hogy nem ő tehet róla, hogy kiderült, mégis haragudtam rá emiatt. Krisztián elmondta, hogy örült volna, ha soha, semmi közöm nincs Márkhoz, de mivel nem tud változtatni ezen, elfogadja. Csakhogy akármit mondott, mégis befeszült befeszült rajta, ra jta, és egy kicsit icsi t távolságtartóbbá vált. A többiekkel is ugyanez volt a helyzet, és sajnos velem is. Abban az állapotban valamiért furán reagáltam rá, amiért se Flóra, se Jázmin nem mondta el nekem nyíltan, hogy Ervin a titokzatos focista. Flóra, ugye, azért nem mondta el, mert Ervinnek még mindig tetszem, és elég kínos helyzet adódott, és távol akart minket tartani egymástól. A sors mintha ismételte volna magát, egyszer kilencedikben is történt egy hasonló eset, amikor magát valamiért alulértékelte. Azt hittem, soha többé ne fordulhat elő ilyesmi, mégis megtörtént. Gréta és Ákos még mindig dilemmáztak, hogy mi legyen velük, mert Ákos ígérgetett, de nem garantálhatott semmit, viszont Grétának nagyon szüksége lett volna a garanciára, mert ha beiratkozik egy suliba, azzal leköti magát. Az pedig kizártnak tűnt, hogy Jázmin és Kristóf valaha is kibéküljenek. Egyik nap már tényleg jegyzeteket tartottam a kezemben, mert megijedtem, hogy ne megyek át a szóbelin, ha nem tanulok. Apa egy padot készített nekem a teraszra,
hogy ki tudjak ülni olvasni, ám ezúttal az érettségi tételeket böngésztem, nem egy ó regényt. – Látom Látom,, nagyon nagyon tanulsz tanulsz – mondt mondtaa anya anya vigyorogva. vigyorogva. Pont egy rossz pillanatban kapott el, van ilyen. A jegyzetek az ölemben hevertek, de az arcomat a napsütés felé fordítottam, és relaxáltam. Az idilli pillanatok pil lanatokat, at, amihez amihez még még szellő és madárcsicse adárcs icsergés rgés is társul, csak csa k ki ki kell élvezni. élvezni. – Ink Inkább napozok napozok – felel feleltem tem.. – Az érettségi óta alig halljuk a hangodat hangodat.. – Észre se vettem. vettem. – Krisztiánnal Krisztiánnal sem se m találkozol olyan sűrűn. sűrűn. Gondolom Gondolom,, azt sem vetted észre. észre. Levettem a napszemüveget, és a szemébe néztem. – Mi a kérdés? – Valami baj van? Számítsak Számítsak rá, hogy hogy megbukt egbuktál ál matekon, atekon, csak nem mered elmondani? Felnevettem anya kicsinyes aggodalmán. Mielőtt tíz évet öregszik, hogy elbénáztam valamit, elmeséltem neki, miről van szó. Nagyjából az egész sztorit leadtam neki, és csodáltam, hogy tudta követni. Olyan stílusban meséltem, mint egy szappanoperát, és láss csodát, anya tudta, hogy ki kivel veszett össze. – Hihetetlen. Hihetetlen. Más végzősök végzősök a továbbtanulás továbbtanulás és a felvételi miatt görcsölnek, görcsölnek, te meg szerelmi drámákon töröd az agyad. – Törődöm a barátaimm barátaimmal, miért baj ez? e z? Már láttam, hogy bele akar kezdeni, hogy a gimis barátságok általában hogyan végződnek, de leállítottam. Régen a gimis szerelmekről is ugyanígy vélekedett, akárcsak apa, erre pont az egy szem lányuk lesz az, aki kitart a szerelme mellett. – Any Anya, minek görcsöljek görcsöl jek pont ma délután a továbbtanu továbbtanuláson? Választ álas ztotta otta két egyetemi szakot, plusz talonban van egy másik táncos képzés, majdcsak felvesznek valahová. Remélem. Anya hátradőlt, és felvette a napszemüvegemet. – Lehet, ehet, hogy hogy az én időmben történt történt ez másképp, de nekem kitöltötte kitöltötte a gondolataimat gondolataimat a jövőtől j övőtől való val ó retteg r ettegés. és. Erre már nem reagáltam, és anya is túllépett rajta. – Sajnálom, ami ami a barátaiddal bar átaiddal történt. történt.
– Én is. Közben Közben meg dühös dühös vagyok vagyok.. Azt Azt hittem hittem,, van valami összetartó erő közöttünk, és most sehol se találom. Nem tudom, hogy Flóra és Márk akkor összejöttek-e, azt se, hogy Gréta becsavarodik-e, és azt se, hogy ha Jázmin kinyögte, hogy még mindig szereti Kristófot, akkor miért nem tudják újrakezdeni. – Azért vagy düh dühös rájuk, mert mert szereted s zereted őket, és szeretnéd szeretnéd nekik nekik a legjobbat. Ez tényleg jó dolog – mondta anya, de túl lágy hangon beszélt, mintha itt nem érne véget a mondat. – De? – Mindenk Mindenkinek a saját életéért életéér t kell kell felelősséget felelőss éget vállalni, kicsim kicsi m, ez nem nem megy másként. És neked el kell fogadni, hogy nem tudod megváltoztatni a dolgok rendjét. Visszadől is szadőltem tem a székbe, és szomorúan szomorúan sóhajtottam. – Szétforg Szétforgácsol ácsolódun ódunk. k. – Talán. Talán. Ha igen, igen, így van rendjén. rendjén. Lehet Lehet,, hogy hogy egysz egyszer er újra eg e gymásra ymásra találtok. Egyszerűen nem tudtam, miben higgyek. Annyira elveszve éreztem magam, mint még sosem. Nem nyavalyogni akartam a csajokkal, csak azt szerettem volna, ha veszünk egy rakat csokit, és romantikus filmeket nézünk hajnalig, egyiket a másik után. Nem akartam felnőni és új életet kezdeni. Még nem álltam rá készen. Tényle Ténylegg nagyon nagyon kel kellene lene az az időny i dőnyerő erő!! Egy ideig egyikünk se szólalt meg, anya pihent, én pedig próbáltam ne bezuhanni az önsajnálat mélyére. Körülnéztem, majd a jegyzetekre és könyvekre pillantottam előttem. Tudtam, hogy még nem ért véget semmi, a vizsgák előttünk állnak, de ha túl is esek rajtuk, akkor is néhány évig kiülhetek ide tanulni, csak már nem ugyanezekkel az emberekkel emberekkel fogok együ együtt tt ülni az a z iskolapad is kolapadban. ban. Ez tulajdonképp nem rossz dolog. Anya, mintha a gondolataimban olvasott volna, megszólalt. – Tényleg Tényleg nem nem zavar, zavar, hogy hogy nem nem tudod, tudod, merre merre menj tovább? – De zavar – tört ki ki belőlem bel őlem az igazság. igazság. Anya érdeklődve felnézett, és várta a folytatást. – Elbizonyt Elbizonytalanodtam alanodtam,, hogy hogy tényleg tényleg felsőfokon felsőfokon akarnék-e akarnék-e táncot táncot tanuln tanulni.i. Vagy, hogy egyáltalán ezt akarom-e. Néhány nappal a második körös felvételi vizsga előtt ez különösen gáz. Utálom magam, mert mindig ezt csinálom. Távol a
sulitól, ahol nem vagyok rákényszerítve, hogy rendszeresen táncoljak, rögtön elbizony el bizonytalanodom, talanodom, hogy tény tényle legg ezzel ezzel akarok-e fogla foglalkozn lkozni.i. Anyától vártam valami értelmes választ, de azt hiszem, lefagyott. Apa épp kapóra jött, mert megkérdezte, mit csinálunk, erre rázúdítottam mindent, és a végén feltettem neki ugyanezt a kérdést. – Hát… – kezdt kezdtee – Erre neked neked kell rájönn rá jönnöd. öd. Sokat segített, mit ne mondjak. A kezembe kaptam a mobilt, és írtam egy üzenetet üzenetet Krisztiánnak Kri sztiánnak a szokásos szövegg s zöveggel el.. Tali a lakatnál? Gyorsan jött a választ, vagyis Krisztián nem feledkezett meg rólam, de korán örültem. Bocs, nem vagyok a városban. Elkísértem Ákost a csapathoz. Hurr Hurrá, á, szóval s zóval kiruccantak, és így kell kellett ett megtu megtudnom dnom.. Valahogy ironikusnak éreztem, hogy egyedül maradtam pont akkor, amikor a legkevésbé akartam egyedül szembenézni a felnőttség közeledésével. Az élet egy mocskos ringyó, ennyit biztosan megtanultam már.
11. FEJE FEJEZET ZET JÚNIUS, AMIKOR PRÓBÁLUNK ÉRETTÉ VÁLNI Lilla Lill a A SZÓBELI ÉRETTSÉGI ELŐTT ugyanúgy szétizgultam az agyam, mint az írásbelinél, de valahol kíméletesebbnek találtam, mint azt, amikor egymást követő reggeleken fel kellett kelni úgy, hogy az éjszaka eldönteni sem tudtam, hogy az aznapi többórás vizsga vagy a következő napi többórás izgulás miatt nem tudok aludni. Jó, így sem úsztam meg a többi napot az angol emelt miatt. Nagyon tudta értékelni, hogy Herczeg négy teljes évig kínzott minket azzal, hogy óra elején beszélgetnünk kell vagy tíz percig. Évről évre emelte a tétet, és célirányosan olyan hülye témákat adott fel, amik egy nyelvvizsgán vagy az érettségin is előkerülhetnek. Izgultam, hogy beégek, de végül rutinosan érveltem valami olyan hülyeség mellett, amiről még magyarul sincs véleményem, nemhogy angolul. Ez amúgy zseniális, évek óta pattogok rajta, mi mindenre tanít a suli. Attól leszek le szek érett, ére tt, hogy megtanulok egtanulok olyasmiről olyasmirő l kamuz kamuzni, ni, am a mi nem érdekel. érd ekel. Az utolsó érettségi napjára az időjárás azt jósolta, hogy meleg lesz, szóval legszívesebb flipflopot húztam volna a fehér ingblúzhoz, de nem akartam, hogy a 12/a osztályra úgy emlékezzenek, hogy oda járt az az elmeőrült, strandpapucsos érettségiző. Aztán belegondoltam, hogy aznap tételeket húzok, és csomó ideig dumálnom kell, hogy aztán megkapjam a bizonyítványomat, amivel kimehetek az életbe, és már nem számított, milyen ruha lesz rajtam, és hogy melegem lesz-e. Korán keltem, hogy elsőként érhessek oda az iskola elé, még Krisztiánnak is megmondtam, hogy egyedül szeretnék menni. Mindenki másképp búcsúzik, és nekem szükségem volt a saját rituálémra, hogy másnap reménnyel telin ébredjek, ne pedig depressziósan. depress ziósan. Visszaemlékeztem az első napomra a gimiben, és próbáltam mindent ugyanúgy csinálni, mint akkor. A legtöbb dolog nem jutott eszembe, néhány apróság azonban igen. Felvettem ugyanazt a jádeköves medált a nyakamba, mint
azon a napon, amikor elindultam meghódítani a Duna-partit teniszlabda méret gyomorral, totál idegesen. Anyáék lent kávéztak, és apa a konyhai órára pillantott, ahogy meglátott a harang alakú szokny szoknyában, ában, am a mit azon a zon a bizonyos bizonyos első el ső évnyitón évnyitón visel vi seltem tem.. – Jó regg re ggelt! elt! – köszön köszöntött tött kedvesen. kedvesen. – Sziasztok! Sziasztok! – A hangom hangom remeget remegett.t. Csúcs. Csúcs. – Sétálni fogsz fogsz az a z iskolába? i skolába? Mint Mint akkor? Bólintottam. Mint Min t akkor. akkor. Apa emlékezett, hogy első nap gyalog mentem a suliig, ami nem két perc, mert szükségem volt arra az időre, hogy helyrekottyanjon az agyam. – Kaphatok egy bögre kávét? – kérdeztem erőtlenül, erőtlenül, mintha intha nem is itt i tt laknék, laknék, csak egy vendég lennék, aki bátortalanul próbál durva koffeinadagot kikönyörögni a háziaktól. Apa felpattant, és rakott fel egy adag kávét a tűzhelyre. Odajött hozzám, és megsimogatta az arcomat, amitől totálisan elérzékenyültem. – Megk Megkönnyebbü önnyebbülsz lsz majd, majd, és holnapra holnapra minden minden rendben rendben lesz. Anya is odajött, és megölelt. Jó ideig nem szólaltam meg, majd felhörpintettem a kávét, és elindultam. Az izgulás egy dolog, de ez a beteges idegesség már más. Örültem, hogy tulajdonképp az utolsó napon, amikor a Duna-parti felé tartok, vizsgáznom kell, ugyanis ez legalább eltereli a figyelmemet. Ugyanakkor a másik felem már nem itt járt, hanem valahol a semmiben lebegett, már nem tartoztam az iskolához, hisz nem éreztem magam diáknak, mégsem szakadtam el teljesen a gimitől. Ismétlőre állítottam a zenelejátszómon Rockstart, Rockstar a t, és így mentem iskolába. Negyven perc alatt sem sikerült Nickelback-mérgezést kapnom, ezt a számot sosem unom meg, és azt az embert sem, akihez ez a zene kötődik. Senki se járt az utcában, és üresen találtam az iskola előtti parkot is. Leülte a kedvenc padomra, élveztem a friss levegőt. Felidéztem a képet, ahogy teli van diákokkal, és nevetés tölti be a parkot, miközben a szél a fák leveleit zörgeti, vagy épp a szakadó eső elől rohannak be a tanulók az épületbe. És akárcsak négy éven át, úgy döntöttem, most is kiülök ide, és megvárom a többieket. Nagyobb tétben fogadtam volna, ki lesz a másik korán érkező. Márk a
környezetét figyelte, lehet, hogy hamarabb észre is vett, mint én őt. Onnantól, hogy integettem neki, neki, vigyorogva közeledett. közele dett. – Megint Megint beszélün beszélünk? k? – kérdezte. kérdezte. – Nosztalgiából Nosztalgiából – feleltem. feleltem. – Utolsó Utolsó nap, tudod. tudod. – Aha, Aha, vágom – mondt mondtaa továbbra is i s vigyorogva. vigyorogva. – Havasival minden oké? oké? – Igen, Igen, azt azt hiszem hiszem.. – Helyes – felelte megkön megkönny nyebbülve. ebbülve. – Jaj, Jaj , Márk! Mostanában Mostanában nem nem megy az érzelmeid érzelmeid elrej el rejtése. tése. Nekem mindenesetr mindenesetree tetszett, tets zett, hogy hogy feloldódott. felol dódott. – És veled vele d mi mi a helyzet? helyzet? Flóra? – Lepasszolt. Lepasszolt. Hátranézett, amikor mozgást látott a park túloldalán. Széles vállú srác közeledett ruganyos léptekkel, mellette alacsony lány haladt, kibontott, hullámos hajjal, feszes csőnadrágban és selyemblúzban. Gréta szédületes benyomást keltett ebben a göncben. Az arcán magabiztosság honolt, mintha sehol sem lenne az a félénk, szűkszavú lány az első napról, aki rikító neoncipőfűzőt rakott a cipőjébe, és nem akart barátkozni. – Nem bírom elhinn elhinni, hogy hogy eljött ez a nap – mondt mondta, a, és megölel megölelt.t. Nem mertem túlságosan magamhoz szorítani, mert azon nyomban összeg öss zegyű yűrtem rtem volna vol na a blúzát. – Én is reggel reggel óta birkóz bi rkózom om ezz ezzel el az érzéssel. érzéssel . – Hihetetlen, Hihetetlen, hogy nem fogsz ott ülni ülni a közelemben közelemben – suttog suttogta ta még mindig átölelve. – Tudom Tudom.. Ákos és Márk közben kezet fogtak. – Mizu, Mizu, haver? – kérdezte kérdezte Ákos. Ákos. – Ink Inkább te mesél mesélj.j. Mi van a csapattal? Gréta belefojtotta a szót, mert helyette felelt. – Az apja bérel neki egy lakást, és ha esetleg felhagy felhagy a kosarazással, osara zással, szívesen várja őt hozzájuk. – Lemaradtam emaradtam valam val amiről iről?? – kérdeztem kérdeztem értetlenül, értetlenül, holott a válasz válas z egyértelm egyértelm volt. vol t. Igen. Igen. – Talál Találkoz koztu tunk nk – tette tette hozzá hozzá morcosan. morcosan. – És? Ennyire Ennyire rémes volt?
Ákos keresztbe fonta a kezét a mellkasán, az arca igazi tanulmánnyá változott. Azt a címet kapta tőlem, hogy Miért Mié „ rt ne bosszantsuk bosszant suk fel fe l a pasinkat pas inkat.” .” – Gyerün Gyerünk, k, bébi, mondd mondd el neki, neki, amit nekem nekem is. – Jól van, apád felesége igazi igazi tünem tünemény ény,, elism eli smerem. erem. Meg Meg a tesóid tesóid is – mondta mondta Gréta. – Tényleg? Tényleg? – kérdeztem kérdeztem,, és tökre örültem ennek ennek a fordulatn fordulatnak. ak. – Igen, Igen, két tizenegy tizenegy éves, szőke szőke tün tündér. Már majdnem nagy nagylány lányok, ok, és nagyon nagyon okosak. – És? – kérdezte kérdezte Ákos Ákos még még mindig mindig szigorú szigorú fejj fejjel. el. – Tipi Tipiku kuss példái, példá i, miért ne ítéljünk ítéljünk meg meg elsőre senk s enkit. it. Ákos felénk fordult, és helytelenítő fejjel magyarázni kezdett. – Biztos volt benne, benne, hog hogyy beképzelt beképzelt kis kis libák l ibák lesznek. lesznek. – Természetes, ermészetes, hogy hogy ezt gondolta. gondolta. Félig Féli g közös a génállományu énállományukk veled, és nyilvá nyilvánn belőled belőle d indu i ndult lt ki – feleltem fapofával. fapofával. – Na jó, Lilla, il la, rohadtul rohadtul felidegesítettél, és ezz ezzel el tartozom tartozom – mondt mondta, a, és é s felé fel é lendült. Fogalmam se volt, mit akar, de elkezdtem futni előle, mint az őrült. De hamar utolért, és felkapott, megszorongatott, végül elkezdett csikizni. Na ne, ezt utálom. Már zsongott a fejem, amikor leparkolt mellénk egy ismerős kocsi, amiből Krisztián robbant ki, de miután látta, hogy nem az életemért küzdök, visszavett a tempóból. Aztán Ákos elengedett, és odatolt Krisztián elé. Egy sereg zene vágtázott át a fejemen, amiket kettőnkh kettőnkhöz öz kapcsolok, kapcso lok, és mindet meg akartam hallgatn hall gatnii egyszerr egyszerre. e. – Szia – mondt mondtam am.. Levette a napszemüvegét, és az ingzsebébe rakta. Krisztiánillatot éreztem, ő pedig a fehér, virágos csatot nézte a hajamban. Tizedikben kaptam tőle, amikor még nem jártunk, de másra se vágytam, csak hogy összejöjjünk. Elfogyott a levegőnk, mintha abban a pillanatban az ózonréteg megszűnt és a fák is felhagytak volna a fotoszintetizálással. – Duna-parti Duna-parti emléktú emléktúrát rát tartasz? – nézett nézett végig végig rajtam, és erősen erős en próbálkozott próbálkozott nem nevetni. Na tessék, tes sék, én elérzékeny el érzékenyülök, ülök, Krisztián Kri sztián meg kir kiröhög öhög.. Tipiku Tipi kus. s. – Banket Bankettt után után jöhet egy egy retró parti is? is ? – cukkolt cukkolt tovább. tovább. A vállába bokszoltam, mire csak nevetett. Félrehajtotta a fejét, és azzal a
dögös, édes félmosollyal nézett rám, amitől mindig elolvadtam, akár akartam, akár nem. – Imádlak, Imádlak, Táncosl Táncoslány ány,, tudod. tudod. – Mostanában Mostanában nem nem voltam benne benne biztos – feleltem elcsukló elcsukló hangon hangon.. A kezébe vette a kezemet, és egy puszit nyomott a tenyerem aljára, közel a csuklómhoz. Ott érzékeny a bőröm, és megborzongtam, ahogy a szája hozzám ért. – Azt Azt hiszem hiszem,, tudom tudom,, miért hallgattál hallgattál Márkról. Márkról. Adtam rá okot – mondta ondta immár mélyebb, megfontolt hangon. – Felejtsü Felej tsükk el, jó? – Ezt szeretném szeretném.. Odamentünk a többiekhez, és először nem is Ákosnak nyújtott kezet, hane Márknak. Márk meglepődött, először rám nézett, aztán Krisztiánra, és néhány másodpercig nem tudta kontrollálni magát. Az arcán totális döbbenet futott át. Nem számított rá, hogy valaha kezet fognak azok után, ami kiderült. De azt hiszem, Krisztián tényleg letudta azzal, hogy bemosott neki egyet. Kétlem, hogy ezen rágta magát az elmúlt hetekben. Ha tippelnem kellett volna, inkább az én viselkedése rémisztette meg. – Nem hagy hagyunk unk hátra senkit senkit – mondta ondta Krisztián úgy, gy, mint aki komolyan komolyan is gondolja. Márk a kezét nyújtotta nyújtotta neki, neki, és biccentett bic centett egyet. egyet. – Senkit Senkit – ismételte. – De komolyan komolyan kiny kinyírlak, írl ak, ha még egyszer egyszer előfordul – fenyeg fenyegette ette meg Krisztián. – Ez termész természetes, etes, haver. Sajnáltam, hogy erről a pillanatról lemaradtak a többiek, de aztán Gréta óvatosan meglökött, jelezve, hogy forduljak hátra. A társaságunk mindhárom hiányzó tagja a közelből figyelte az eseményeket, csak nem jöttek oda, talán, hogy ne zavarják meg a srácokat. Vagyis igen, mindenki látta a történelmi fordulatot. Köszönöm! Flórára nézve is eszembe jutott minden, amit négy éven át éltünk át együtt. Végig nagyon szerettem, csak épp őszintén nem értettem, mi zajlik benne, és miért. Néha a legkiegyensúlyozottabb szülők mellett is előfordulhat, hogy valami ne stimmel az életeddel, és Flóra volt erre az élő példa. Igazából mindene megvolt,
csak csa k az nem, nem, am a mire ir e igaz i gazán án vágyott vágyott évek éve k óta. Mindig is szerelmes akart lenni, azon a módon, ahogy a könyvekben és filmekben megtörténik, mégsem élhette át soha. Talán eljött az ideje, hogy elfelejtse a ponyvaregényeket és tündérmeséket, és a valóságban keresgéljen valódi szerelmet. – Minden oké? – kérdeztem kérdeztem az én érzelmes, érzelmes, lobbanék l obbanékony ony,, különc különc barátnőmet. barátnőmet. – Azt Azt hiszem hiszem.. – Eszembe Eszembe jutott jutott az a versike, versi ke, egy idióta írta, úgy úgy hívták Zed. Zed. Hogy Hogy is szólt? Ne a herceget keresd a fehér lovon, hanem a kalan-dort – mondtam, és természetesen emlékezett a versikére, hiszen egy pólóra is rávasalta egy divatbemutató kedvéért. Még ha nem is pontosan így szólt a szövege. Elmosolyodott, és reméltem, hogy átment az üzenet. – Készen álltok áll tok,, hogy hogy érettek érettek legyün legyünk? k? – kérdezte kérdezte Kristóf. – Soha – felel felelte te Jázmin. Jázmin. – Abban mi a poén? – kérdezte kérdezte Flóra. Flór a. – Nem növünk növünk fel – mondt mondtaa Ákos. Ákos. Kristóf a sulit bámulta, és felidéztem a négy évvel fiatalabb kiadását, aki vékonyabb, kisfiúsabb és kócosabb volt, és kevesebb szomorúságot érezte benne. A vállára tettem a kezem, ő pedig ösztönösen az enyémre az övét. Aztán előhúzott a zsebéből egy nyalókát, a szájába tolta, és felvette a napszemüveget. – Mehetü Mehetünnk Pintérhez Pintérhez – közölte, közölte, és mindenki mindenki nevetn nevetnii kezdett. kezdett. Nem először csinált ilyesmit, és örültem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nosztalgiázik. Kilencedikben az évnyitón Pintérrel feleselt, hogy nem akarja levenni a napszemüvegét, el is kérték az ellenőrzőjét. Kristóf nem felejtette el megünnepelni, hogy ez az utolsó nap. Aztán észrevettem a fehér inge alatt egy ezüst nyakláncot, és beugrott valami, aminek már már hónapokkal hónapokkal ezelőtt e zelőtt eszem e szembe be kellett kelle tt volna vol na jutnia. Rávetettem magam magam.. – Hízelgő, Hízelgő, Vörös, hogy hogy taperolsz, taperols z, de azért, mert nincs nincs csajom csaj om,, még ne szorulok szorulok rád. rá d. Igen! Igen! Végre! Végre! A régi Kristóf Kris tóf visszatér vi sszatért.t. Hála Hál a istenn i stennek, ek, már nagyon nagyon hiányzott! hiányzott! – A láncod érdekel – mondtam ondtam,, és ismét felé nyúltam nyúltam,, hogy hogy megengedi-e, egengedi-e, hogy vessek rá egy pillantást.
Totál hülyének nézett. – Rég megvan megvan,, csak nem nem hordtam hordtam.. Egyszer Egyszer már már megn megnézted. ézted. Pont erről volt szó. Előhúztam az inge alól, és a kezembe fogtam az ezüst keresztet. Emlékszem, hogy egyszer régen, amikor nála voltam, észrevettem a polca pol ca melle el lett, tt, ahol a napszem naps zemüveg-g üveg-gyű yűjtemény jteményét ét tartotta. tar totta. És felvette az érettségire, vagyis fontos neki a medál és természetesen az, amit jelképez. Kezemben a lánccal Jázminra néztem. Nem volt igaza abban, hogy nincs bennük bennük közös, közös, talán talá n csak Kristóf Kri stóf nem tal találta álta az utat. Jázmin úgy állt ott, mint egy kivasalt hajú próbababa, amelyiknek pont abban a pillanatban öntötték viaszba az arcát, amikor elcsodálkozott. Kristóf végül kivette a láncot a kezemből, és visszacsúsztatta az ing alá. – Baj van, lányok? lányok? – Nincs – felelte Jázmin Jázmin természetes természetes hangon angon,, aztán aztán a sulira mutatott. tatott. – Bemegyünk? Még láttam a felvillanó, reményteli mosolyt az arcán, mielőtt elfordult volna, hogy bevágtasson leérettségizni. *** *** Délutánra egytől egyig kitikkadtunk, a magam részéről egy postaláda agyi szintjén mozogtam. A folyosó padlóján ültem a terem előtt, ahol vizsgáztunk, nem törődve a szoknyámmal és a kosszal. A többiek az ablakban lógtak, vagy a falat támasztották. Arra vártunk, hogy a vizsgabizottság behívjon minket, és kihirdessék az eredményt. Nem mindenki volt maradéktalanul elégedett a saját teljesítményével, köztük én sem, mert abból csúsztam el, amiben biztosabbnak éreztem magam. Sajnos magyarból húztam bele egy olyan tételbe, amit érthetetlen módon képtelen voltam reprodukálni odabent, hiába tanultam meg. Az ajtó kinyílt, és Krisztián felhúzott. – Gyertek Gyertek be – mon mondta dta Kökény Kökény tanárnő. tanárnő. Szépen beálltunk félkörben, és gondolatban a szememet forgattam, amiért egy újabb ünnepségféle következik, még ha ez az utolsó is. Egyébként ebben legalább találtam szépséget, még ha izgultam is a végeredmény miatt. Az asztalon tornyosuló érettségi bizonyítványok látványa büszkévé tett. Azt hiszem, nem is
igazán hallottam, miről beszélnek a tanárok, csak elkalandoztam a kis világomban, néha kifelé néztem az ablakon. – Kárpáti Lilla! ill a! – harsan arsa nt Kovács hangja, hangja, és úgy úgy érezt ér eztem em magam magam,, mintha intha az iskolapadban ülnék, és a matektanár az egyeseimet számolgatná. – Látom, pont ugyanúgy figyel, mint az óráimon. Erre mindenki felnevetett. Jesszusom, a kezében fogta a bizonyítványomat! Ne! Miért? – Ha hagy hagynám Herczeg tanár tanár urat szóhoz szóhoz jutn jutni,i, bizon bi zonyosan yosan elmondaná, elmondaná, mil milyyen csodálatos angol érettségit tett, de valami másért emelném ki a nevét. Herczeg majdnem elnevette magát a háttérben, de tartotta magát. Enge levert a víz. – Igen? Igen? – Gratulálok, Kárpáti. A negy negyedik edik legjobb le gjobb érettségi vizsg vi zsgát át tudhat tudhatja ja magának agának matematikából. Erre az eredményre igazán büszke lehet a négyéves teljesítménye után. – Mi van? – Ez csak cs ak úgy kicsúszott, kicsúszott, mire a többiek megint egint nevetni evetni kezdtek kezdtek,, Kovács feje meg majd eldurrant. – Ezt a stílust stíl ust hagy hagyja meg a bankettra. bankettra. – Elnézést, Elnézést, tanár tanár úr, nem nem akartam tiszteletlen lenni. lenni. Leesett az állam, amikor az osztályfőnök mondta, hogy nyolcvannégy százalékos lett le tt a matekom. atekom. Bakk Ba kker, er, ez e z nem lehet. le het. Azért megkérdezték, hogy csináltam. – Egysz Egyszerűen erűen csak érettségi érettségi közben közben értettem értettem meg egy egy csomó csomó minden mindent.t. – Ann Annyira jó lett volna, ha hamarabb hamarabb elkezd elkezd gondolkodn gondolkodnii – mondta ondta Kovács, de láttam rajta, hogy kezd megenyhülni. Meg is tapsoltak, meg minden. Hűha. Otthon boldogan újságoltam ezt, hogy mindenki, de tényleg mindenki megtapsolt a matek eredményem miatt. Anyáék is megtapsoltak, nagyon cukik voltak, vol tak, azt mondták mondták,, ez jár j ár a bénáz bé názásom ásom után. után. A magy magyar ar nem lett le tt az igazi, de a matek ötös mindenért kárpótolt. kárp ótolt. *** *** Egy citromsárga, A-vonalú ruhát választottam estére. A szoknyarészen szolid, fekete csipke húzódott, és egy pántos fekete cipővel kombináltam, ami körülölelte
a bokámat. Laza kontyot készítettem, feltettem a kedvenc körtés-fréziás parfümöm, és elindultunk Krisztiánnal. Az osztályfőnök helyes, vidéki hangulatot árasztó éttermet választott, mert azt mondta, ismeri a helyet. Semmi csicsát nem raktak bele. A fehér abroszon már stílusosan megterítettek, míg a tetőről fehér lampionok és labda formájú díszek lógtak, világosítva a teret, így ellensúlyozva a sötét színű bútorokat. Az étkezőrész újabb terembe torkollt, ott volt a bárpult, és talán a mosdók is arrafelé lehettek. Egy elég komoly DJ pultot láttam, nem igazán értettem, minek kell egy szimpla érettségi bankettre ilyen mértékű felszerelés, amikor úgyis főként dumálni fogunk. Aztán felbukkant a baromi híres DJ is, és integetett nekünk Krisztiánnal, mi pedig udvariasan visszaintettünk neki. Miután lepakoltam, körbepusziltuk egymást a három kosaras lánnyal, mert ők akadtak elsőként az utamba. Ivett, Melinda és Aliz már eléggé felpörögtek, ők teljese telj esenn pozitív élménykén élménykéntt élték él ték meg, meg, hogy hogy leérettségiztek, leér ettségiztek, és most bulit buli t tartunk. tartunk. Alizt alapvetően komolynak mondtam volna, akinek az életébe időnként becsúsztak aktívan partizós időszakok, de igyekezett mindenkivel kijönni. A legkevesebbet Melindával beszéltem, míg Ivettel azért akadt néhány sztorink, és mint kiderült, kider ült, élénk él énken en emlékezett ezekre. ezekre. – Azért Azért megszokt egszoktalak alak így gimi gimi végére – mondta. ondta. – De utáltam utáltam,, hogy Principessának Principess ának csúfoltál csúfoltál kilencedikben. kilencedikben. – Igen, Igen, így történt történt – feleltem. feleltem. – Oké, Oké, elég elé g picsa voltam, ezt ezt beismerem – folytatta. folytatta. – Ez is így volt – mondt mondtam am,, mire mire mindketten indketten elnevettük elnevettük magu magunk nkat. at. Ha valaki, én aztán nem róhatom fel senkinek a picsaságot, nekem is voltak durva megmozdulásaim, de ebben a pillanatban semmi jelentősége nem maradt annak, hogy tizenöt évesen hogyan viselkedtünk egymással. Az számított, hogy az utolsó évben már normálisan kijöttünk, és tényleg jó szívvel búcsúztam ezektől a lányoktól. Elmondtuk az ilyenkor kötelező kívánságokat egymásnak, hogy minden jót és sikerekben gazdag életet, majd hozzátettem, hogy próbáljanak boldogok lenni, mert szerintem az a legfontosabb. Továbbsétáltam az asztalok között, és kihasználtam, amiért ez a buli összejött. Mindenki ideért már, én meg beporzó méhecske-üzemmódban jártam fel-alá a teremben. Fanni négy évig előttem ült, és körülbelül semmit se tudtam meg róla, ezért
belehallgattam, amikor Závada tanárnő kérdéseire válaszolgatva mesélni kezdett az életéről és a jövőbeli terveiről. Rájöttem, hogy elkéstem vele, hogy megismerjem, így röviden sok szerencsét kívántam neki. Patrikkal ballagáskor rendeztük a viszonyunkat, így neki kellő kihívást kívántam az életére, amit élvezettel oldhat meg. Elvigyorodott, amikor meghallotta. Épp a vidám fiúk sztorizgatását hallgattam, mert Gergő és Tomi egymást felülmúlva akartak meggyőzni arról, hogy hány pálinkát bírnak leküldeni egymás után. Felemás viszonyom volt ezzel a két fiúval, bírtam őket, de hihetetlenül fárasztóak fáras ztóak tudtak tudtak lenn le nni,i, na. – Tényleg Tényleg ezt tervezitek a jövőre? jövőr e? – kérdeztem. kérdeztem. Gergő még ülve is nagydarabnak tűnt, és hiába öregedett négy évet, nem lett helyesebb az arca. De nem is a szépségéért tanult ebben a suliban, és Krisztiántól azt hallottam, sokat fejlődött kosarasként. – Ja, nem – felelte. – Alapítun Ala pítunkk egy egy csapatot. csapatot. – Igen? Igen? – Ezt Ezt most most hallottam először. – Nem fogom fogom feladni, tutira tutira megcsinálom, megcsinálom, és visszük a srácokat srác okat.. Beleittam a pezsgőbe, és hallgattam Gergő halálosan komoly tervét, hogy akkor is kosarazni fog, mégpedig abban a csapatban, amelyikben ő akar, és hogy ezért akár egy amatőr csapatot is alapítanának jogi procedúrával, befektető keresésével együtt. Pislogni tudtam csak, mert ez egyszerűen fantasztikus ötlet volt, elképesztően tetszett. Lehet, hogy hogy gonoszság, gonoszság, de tal talán án azért csodál csod álkoz koztam tam ennyire, ennyire, mert mert pont pont az osztály két agyatlanjának támadt a legkiválóbb ötlete a jövőjét illetően. – Közös az ötlet ötlet – kapcsolódott kapcsol ódott be Tom Tomi.i. A barátjával ellent ell entétben étben,, ő elh el hagyta agyta a kisfiús dolgait, és egész helyes pasivá gyúrta őt az élet. – Jó, mi? – Megg Meggyőztetek yőztetek.. Kiket vinnét vinnétek? ek? – kérdeztem kérdeztem mohón. ohón. – Levit, Krisztiánt, Krisztiánt, Márkot, Márkot, Danit Danit a C-ből, meg néhány néhány srácot s rácot a csapatból. Ákos be fog futni, neki úgysem kellünk majd. – És ezt a többiek is tudják? – Aha, Aha, megdu megdum máltunk áltunk minden mindent.t. – Büszk Büszkee vagyok vagyok rátok – mondtam ondtam,, és a nyaku yakukba borultam, borultam, és őket őket is megölelgettem. Kezdtem kórosan elérzékenyülni, hiszen azóta csüngök valaki nyakában,
amióta beléptem ide. Alighogy elengedtem őket, az első tanár is lestoppolt magának. – Van rám r ám is pár perced? – kérdezte Herczeg. Herczeg. Már rég megkapta egkapta a kedvenc kedvenc tanárom címet, bár Hegedűs tanárnővel osztozott rajta, úgyhogy naná, hogy szakítottam rá időt. Krisztián épp nem ült a helyünkön, ezért odamentünk. – Hiányozn Hiányoznii fog a legjobb tanítvány tanítványom om.. – Köszönöm Köszönöm.. – Remélem, Remélem, egysz egyszer er viszon vi szontlátom tlátom a neved egy egy táncelőadás táncelőadás plakát pl akátján. ján. – A jelenleg jel enlegii helyzetem helyzetemben ben ez elég messzinek messzinek tűn tűnik. Herczeg csillogó szemmel meredt a terembe, de nem az osztályomat nézte, hanem gondolkodott. – Soha Soha ne add fel! Ha igazán igazán ezt akarod, valamilyen úton-m ton-módon ódon teljesü teljes ülni fog az álmod. – Köszönöm Köszönöm – feleltem, feleltem, és már megint egint majdnem majdnem elbőgtem magam. agam. Az elmúlt elmúlt hónap másról se szólt, csak hogy Herczeg folyton B-tervet követelt tőlem, ha mégse táncos irányba mennék, most pedig ő vált a legnagyobb drukkeremé, hogy koreográfus legyek? Wow! Felemelte a pezsgőjét, és koccintottunk. Hegedűs tanárnő is csatlakozott hozzánk, de vele már csak érintőleg beszéltünk a táncról, mert már elmesélte neki, mi történt a második körös gyakorlati vizsgán a Táncművészetin. Inkább Krisztiánról kérdezgetett, és arról, hogyan tervezzük az életünket. Azt feleltem, hogy hogy előbb elő bb legy l egyen en szeptember, majd utána utána eldöntjük el döntjük,, hogyan hogyan tovább. Márk apja egyébként elképesztően jó zenéket nyomott, nem túl hangosan, hogy tudjunk beszélgetni, és tényleg hihetetlenül profin válogatott. Felcsendültek régi, szeretnivaló számok is, amikkel apa ismertetett meg, például a Bette Davis Eyes meg Eyes meg Sealed Saealed with a kiss. Észrevette, hogy figyelem, úgyhogy felvonta a szemöldökét. Nagyon hasonlított a fiára. Odafordultam Márkhoz, aki Gergőékkel meg az osztályfőnökkel dumált, hogy csekkoljam, aztán visszanéztem az apjára. Márk is körülbelül így fog kinézni húsz év múlva. Gábor kézjelekkel kérdezte, mi a véleményem a zenéről, és ha már az érzelmeim úgyis teljesen átvették az agyam felett az irányítást, a szívemre mutattam, hogy nem pusztán tetszik, de egyenesen imádom.
Krisztián észrevétlenül ült le mellém. – Fél órára hagy hagylak magadra, és te már pasizol? Nem lesz ez így jó, Táncoslány. – Csak te vagy nekem nekem – közöltem közöltem,, mire édes, pezsgőízű pezsgőízű csókot kapta kapta tőle. Az este végére a barátaink is körénk gyűltek, mintha minden a régi lenne. Márk és Flóra a telefonjukat bújták, és valamiről vitatkoztak, Kristóf és Jázmin csendben beszélgettek, Gréta csak Ákos karjára hajtotta a fejét, és ölelkeztek, én pedig nézelődtem. Kökény tanárnő könnyes szemmel búcsúzott tőlünk, amikor hazafelé vettük az irányt, és a taxiban ülve egyedül az nyugtatott meg, hogy valaki a barátaim kezét is fogja, ahogy az enyémet Krisztián. Úgy beszéltük meg, hogy náluk alszunk, de mielőtt felmentünk volna a szobájába, megkértem, hogy menjünk ki az udvarra. – Mi az? – kérdezte kérdezte mosolyogva, mosolyogva, de csak húz húztam tam magam után. után. Odakint Odakint sokkal sokkal nyugodtabb volt minden, hajnali háromkor persze nem meglepő, hogy ekkora csend van. A drótkerítés mellett haladtam, és megkerestem a pici szerelemlakatot, ami tizedikben került fel a kerítésünkre. – Ó! Hát Hát ide jöttü j öttünk nk?? – kérdezte. Ekkor Ekkor már már mindkét mindkét kezem kezemet et túszu túszull ejtett ej tette, e, és a sajá s ajátt dereka der eka köré fonta. fonta. Egym Egymáshoz sim si multunk ultunk.. – Igen, Igen, ide. Bár sose sos e mú múlna el ez a pillanat! pil lanat! – mondt mondtam am.. – Én nem nem bánom, bánom, hogy hogy elmúlik. elmúlik. – Miért? – Renget Rengeteg eg ilyen pillanatu pil lanatunk nk lesz még, még, Táncoslá Táncoslány ny.. Reméltem, hogy így lesz. Alighogy a számhoz ért az övé, hálát adtam az elmúlt évekért, érte, és mindazért, amit kaptam. Krisztiánnal magam mellett nem féltem a jövőtől.
12. FEJEZET JÚLIUS, AMIKOR INDUL A NYÁRI RÁADÁSBULI Krisztián Kriszt ián LILLA NEM AKARTA ELHINNI, hogy képes voltam hajnalban felébreszteni. Megbeszéltük ugyan, hogy ma indulunk a Balatonra, méghozzá arra a bizonyos nyaralásra, amire mindenki igent mondott áprilisban, de azt nem említettem neki, hogy ilyen korán felkeltem. – Hány Hány óra van? van? Négy? Négy? Öt? Öt? Hiszen még csak pirkad. Csak vigyorogtam, ahogy kivezettem az ajtón, és rámutattam a ház előtt álló BMW-re. Na jó, a slusszkulcsot is megpörgettem, hogy egyértelmű legyen a helyzet. – Ezzel Ezzel megyü megyünk nk?? – kérdezte kérdezte izgatott izgatottan. an. – És te fogsz fogsz vezetni? vezetni? – Igen. Igen. Elég hamar felélénkült a hírre. Kinyitottam előtte az ajtót, és beültettem az anyósülésre. Persze tudta, hogy ez Nándi kocsija, nem pedig ballagási ajándék, de nem számított. Becsatolta a biztonsági övét, és engem nézett, miközben megkerültem a kocsit. Ahogy beszálltam, feltérképezte a belső teret is. – Indu Indulhatu lhatunk nk?? – Naná. Naná. Elképesztő Elképesztő jól áll neked ez a kocsi. – Kösz! – feleltem, aztán aztán indítottam indítottam.. Úgy fél óra múlva kedvesen megemlítette, hogy nem vezethetek ilyen jól, mert az vétene valami univerzális törvény ellen, vagy legalábbis igazságtalanság minden kevésbé ügyes ügyes kezdő sofőrrel sofőr rel szemben. szemben. Ránéztem, nem tudtam, mit felelhetnék. – Ilyenkor Ilyenkor szokt szoktad ad mondan mondani,i, hogy hogy ez mind én vagyok, bébi – bébi – közölte. – Pontosan. Pontosan. Nem sokkal később a Balatonnal párhuzamosan hajtottunk a majdnem üres úton. Lilla az ablakra ragadt, mint azok a plüssfigurák a tapadókoronggal, és a
napfelkeltét bámulta. A vörös hajfonata, amit a kocsiban hozott össze, a háta közepéig leért. Fehér trikója alatt libabőrözött, mert keveset aludt, és odakintről is csak a hajnali, hűs levegőt tudta volna beengedni, meleget sajnos nem annyira. Mondtam neki, hogy vegyen fel kardigánt, de nem akarta előtúrni a táskájából. Én akartam ennyire korán jönni, hogy kikerüljem a júliusi tömeget a pályán. Az elmúlt héten szeles, esős idő tombolt, de úgy tűnt, hogy mára már kisüt a nap, és minden tökéletes lesz. – Eljönnek? Eljönnek? – kérdezte kérdezte vagy ezredjére az izgu izgulós hangján. hangján. – Miért ne jönnének jönnének el? – Mert megijeszt, hogy hogy Márk szervezte. szervezte. A nyáron nyáron mindenk indenki szétszéled. szétszéled. Elképzelni se tudod, mennyi energiába telt ilyenkor összehívni a csapatot, és még így sem emlékszem, hogy valaha is teljes lett volna a létszám. – Szerintem Szerintem Zentai entai elint eli ntézi, ézi, ha akar valamit. Mindenk Mindenkii ráér, már csak a ponthatáro ponthatárokra kra várun vár unk. k. – Már aki. Bólintottam. Akadt kivétel, persze. – Szóval eljönn elj önnek? ek? – kérdezte kérdezte újra újra.. A fejemet csóváltam, pedig igazából nem is bosszantott. Valójában szórakoztatott. – Ne haragu haragudj, dj, hogy hogy feli felidegesítelek, degesítelek, de nekem nekem ez font fontos os – felelte. felel te. Azért kérdeztem meg a többieket én is, de amúgy mindenki igent mondott Zentai hívó szavára. Mivel alig múlt el hat óra, és Lilla továbbra is kómásnak látszott, megálltunk kávét venni egy benzinkúton, majd a megbeszélt találkozóh talá lkozóhelyen elyen bekanyaro bekanyarodtam dtam az egyik egyik kis utcába utcába,, am a mi a Balatonh Bal atonhoz oz vezetett. Alighogy kiszálltunk, Lilla már kattintgatott, bár még csak a házakat, az utcanévtáblát és a házak udvarán lévő virágokat fotózta. – Ez gyön gyönyörű yörű – sóhajtozott. sóhajtozott. – Kész vagy vagy – röhögt röhögtem em.. – Tudom Tudom,, de im i mádom… ádom… – A napfelkeltét napfelkeltét – fejeztem be. – Apád mondt mondta. a. Az egyik egyik nap, amikor amikor várta rád, rád , fényképeket fényképeket mutogatott mutogatott rólad, róla d, meg sztorikat sztori kat mesé mesélt. lt. – Milyen sztorikat? sztorikat?
– Régieket. Régieket. Amikor Amikor még még nem nem ismertük ismertük egym egymást. ást. – Oké. Oké. Azt Azt hittem hittem,, valam vala mi cikit. ci kit. Éppenséggel az is akadt, és szerintem akaratlanul is elárultam magam a vigyorgással. – Mit mesél mesélt? t? – kérdezte, kérdezte, de nem mondtam ondtam meg. – Ki Ki vele, vel e, mit mit mesélt! mesélt! Még akkor is kérdezgetett, amikor leértünk a partra, de aztán elakadt a szava. Majdnem teljesen üres volt a strand, néhány korán kelő nyaraló sétált a parton, hogy lássa, amint a nap egyre feljebb kúszik az égen. Egy lány a kutyájával kocogott, nem kereszteztük az útjukat, hagytuk őket elmenni. A hangosan nevető, hatfős társaság nem illett ide. Közelebb mentünk az egyik lejáróhoz, ahol csoportosultak, és Ákos havero már messziről ordított Lillának. – Miért te vagy az egyetlen egyetlen csaj, aki nem a romant romantiku ikuss napnyu napnyugt gtát át szereti, hanem hanem a rohadt ro hadt napfelkeltét? A fehér ruhás, angyali megjelenésű Gréta bokán rúgta, csak úgy, minden figyel figyelm meztetés nélkül. nélkül. – Szépen beszélj a barátainkkal, barátainkkal, hé! hé! – Most semm semmi csún cs únyyát nem nem mondtam ondtam.. – Dehog Dehogyn ynem em.. Azt Azt mondtad, ondtad, rohadt napfelkelte. napfelkelte. Az egyik egyik legszebb dolog, amit valaha láttam. – Utálom Utálom – felelte Ákos magabiz magabiztosan. tosan. – Túlér Túlérték tékeled eled magad, magad, édes. Lilla ill a felnevetett. felnevetett. – Látom Látom már, ki ki hordja a nadrágot nadrágot nálatok. nálatok. – Muszáj Muszáj volt, hallod – felelte Gréta, amikor amikor összeölelkez összeölel keztek tek.. – Csak hogy tudja, mire számítson, ha lelép innen, és rossz felé téved, miközben itthon festegetek. – Végre Végre tanult tanult tőlem tőlem valamit valamit – mondt mondtaa Jázmin Jázmin büszk büszkén. én. – Neked Neked viszont semm semmi szükséged szükséged erre – közölte Kristóf halkan halkan.. – Talán Talán igazad igazad van – felelte Jázmin. Jázmin. Úgy bámultak egymásra, mintha megint tizennégy évesek lennének. – Lem Lemaradtun aradtunkk valamiről valamiről?? – kérdezte kérdezte Ákos. Ákos. Gyanúsan egyszerre vágták rá, hogy nem. – Okééé Okééé – mondta mondta Zent Zentai. ai. – Lemaradtun Lemaradtunkk valamiről valamiről..
De ezek csak nézték egymást szerelmesen, majd Jázmin felénk fordult, és a fejét rázt rá zta. a. – Nem maradtatok le semm semmiről. iről . Csak mostanában mostanában beszélgetün beszélgetünkk. – Újra Újra – tette tette hozzá hozzá Flóra. Lilla kérdésére elmondták neki, hogy előző este érkeztek, mert többnyire képtelenek lettek volna annyira korán elindulni Budapestről, mint mi. – De szó sem volt hajnali hajnali találkozóról – mondt mondtaa Lilla gyanak gyanakodva. odva. – Ja, az Havasi kérése volt – felelte Márk. Míg a többiek folytatták a szövegelést, valószínűleg onnan, ahol félbeszakítottu félbe szakítottukk őket az érkez ér kezésünk ésünkkel, kel, Lilla Lill a szótlanu s zótlanull mosolyg osol ygott ott rám rá m. A fiúk a bulikat tervezgették, a lányok napozást és kirándulást akartak, Jázmin meg persze benyögte, hogy nemsokára kiderülnek a ponthatárok, és alig várja, hogy felvették-e. Erre aztán Ákos be akarta vonszolni a vízbe, mert szerinte ez jár az ünneprontóknak, de Kristóf szembeszállt vele, és hősiesen megvédte a barátnőjét. Vagyis volt barátnőjét. Jázmin ekkor már egy szót sem szólt, csak hagyta, hogy Kristóf tegye a dolgát. Mintha valami újra elkezdődött volna köztük, de lehet, hogy benéztem. Márk Flóra fejét fűzte, és ahogy láttam, nem kellett sok, vagy egyáltalán semmi, hogy Flóra végre beadja a derekát. – Kell egy e gy szelfi – mondt mondtaa hirtelen Lil Lilla. la. Számítottam rá, hiszen jól ismertem. Én választottam ezt a lányt, és nem is akarom lecserélni. Öt percig próbáltunk beállni normálisan, és egy csomó képet csináltunk, de végül egyetlen rendes se jött össze. Lilla végül azt állította be csoportképnek, amin a leghülyébb fejet vágtuk. Mindenkit megjelölt rajta, és annyit írt hozzá, hogy Duna-parti Elmeőrültek Gimnáziumának Gimnáziumának elballagott diákjai. Senki se tiltakozott. A suli hozott össze minket, és azért lehettünk most itt, mert egyszer ugyanabban az épületben kezdtük el a középiskolát, és kellőképp őrültek voltun vo ltunkk azokban az években, amikor ann a nnak ak kellett kell ett lenn l enni.i. Mindannyiunknak voltak kérdései. Vajon meddig tart? Hány közös nyaralást fogunk még szervezni? Hány szilvesztert töltünk még együtt? Talán sokat, talán egyet se. Nem számított. Az út a fontos.
VÉGE
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Rengeteg embernek tartozom köszönettel az elmúlt néhány év munkájáért, és azért, hogy a Sulijegyzetek-sorozat megjelenhetett. A lista nem lesz teljes, mert olyan sokan érintettek egy-egy könyv megszületésében, hogy lehetetlennek érze mindenkit felsorolni. Hálás vagyok Katona Ildikó kiadóvezetőnek, hogy az Aranymosás Irodalmi Pályázattal teremtett egy helyet, ahol bárki lehetőséget kap, hogy megmutassa, mit tud, és csak az számít, amit letesz az asztalra. Az első két kötet szerkesztőjét és a kézirataim lektorát, Varga Beát is nagy köszönet illeti. Szakmailag és emberileg is jó néhányszor bizonyított már a közös munka unka sor s orán. án. Amikor a harmadik résznél új szerkesztőt kaptam, félelemmel vegyes izgatottsággal vártam, milyen lesz valaki mással dolgozni, de igazán jól alakult minden. Róbert Katalin nagyon ügyesen egyensúlyoz aközött, hogyan lehet határozottan javítani a kéziratot, és közben úgy bánni a szerző érzékeny lelkével, mint a hímes tojással. Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadó teljes csapatának is az évek alatt tanúsított kitartó és odaadó munkáját. Jól tudom, hogy a könyvesboltokban dolgozók mennyire sokat tudnak segíteni egy írónak az ajánlásokkal és a meseszép kihelyezésekkel. A teljesség igénye nélkül néhány név ebből a nem mindennapi társaságból: Lengyel Gina, Pappné Naményi Andrea, Lehoczki Judit, Kuna Kata, Kugler Réka, Kovács Krisztián, Pozsonyi Csilla, Szuhánszki Szilvi, Takács Berni. Természetesen mindenkinek köszönöm, aki név szerint nem kerülhetett be ide, és hasonlóképp hozzájárult a könyveim könyveim eladásá ela dásához hoz.. Külön köszönet apukámnak és a barátaimnak, akik a legnagyobb kétségei idején mindig a segítségemre siettek. Apukámnak örök hála a türelméért, és a Nyitótánc Nyitót ánc elolvasása utáni hízelgő és emlékezetes őszinteségéért. Még ma is mosolyogva mesélem mindenkinek, hogy mit nyilatkozott a regényről. Köszönöm a támogatást a világ legjobb barátainak, Kálmán Erikának, Dávidházi Zsoltnak, Födi Katinak, akik mindig mellettem álltak, és bátorítottak.
Utolsónak maradtatok ti, kedves olvasók. Leírhatatlan, milyen érzés látni, hogy szeretitek a könyveimet. Remélem, ez sokáig így marad.
MÉLTATÁSOK „Nagyon szeretem Tavi Katát. A Nyitótánc Nyitót áncot ot olvastam tőle legelőször, és mikor megtudtam, hogy ez sorozat, a többit is meg kellett vennem. Csodálatosan meséli el, hogy milyen élete van egy mai középiskolás lánynak és fiúnak, mivel kell megküzdeniük, és hogyan teszik mindezt a tanulás mellett. Hasonló dolgokon szerintem mindannyian keresztülmentünk, mikor középiskolások voltunk. Nagyon tetszett, és azért várom a Szívkeringő t,t, mert kíváncsi vagyok, mi lesz Lillával, Krisztiánnal Krisztiánnal és a többiekkel.” Dóri (24 éves) „A Sulijegyzetek-sorozat segített felkészülni a gimire, a könyv által ízelítőt kap hattam a gimis életről, mellé pedig megismerhettem Lillát, Krisztiánt, Jázmint, Flórát, Márkot… és még sok mindenki mást is. Egy élmény volt olvasni ezt a sorozatot. ” Horváth Boglárka Boglár ka (15) „Nincs élet Lilla és Krisztián történetének befejezése nélkül.” Szabó Bernadett (17) „Egyszerűen imádom ezt a könyvsorozatot. Megtaláltam benne az én világom. Reális és mégis nagyszerű. Köszönöm, Hogy egy ilyen jó élményben lehetett részem.” Vanda „Köszönöm, hogy Tavi Kata megteremtette nekünk ezt a világot, és szebbé tette a gyerekkorunkat. Azt hiszem, boldog és szomorú is leszek, mikor a kezemben foghatom a Szívkeringő t,t, ugyanis ez valaminek a végét fogja ugyan jelenteni, de valami újnak a kezdetét is.” Sümegi Lili (13) „Először „Elő ször nem fűztem fűztem a regénysor regénysorozath ozathoz oz óriás ór iásii reményeket, reményeket, de miután végeztem az első könyvvel, rögtön olvastam is a másodikat. A könyv laza stílusa, könnyed
szerkezete egyszerűen magával ragadó. Fiú létemre át tudtam érezni a főszereplő minden döntésének súlyát. És ez az igazi tehetség. Amikor egy író ilyen mértékig fel tudja kelteni egy olvasó figyelmét, és ennyire tudja közvetíteni egy olvasó felé az általa teremtett világát. Óriási inspiráció a regény az én novella-sorozatomnak. A regény olyan, mint egy üde tavaszi szellő a sivatagi melegségben. Már alig várom a befejező részt, bár fáj leírni, hogy ez az utolsó kötete a kedvenc könyvsorozatomnak.” Norbi (17) „Tavi Kata írásaiban eddig egyszer sem csalódtam, és kíváncsian várom, hogyan zárja le ezt a fantasztikus sorozatot, amely olvasása közben mindig jól érezte magam!” Vörös Anna Jázmin (13) „Lebilincselő, romantikus, energikus, de legfőképpen életszerű. Megállás nélkül, már szinte faltam ezt a könyvsorozatot, és minden egyes percéért mérhetetlenül hálás hálá s vagyok! Köszönjük Köszönj ük,, hogy vagy nekün nekünk!” k!” Belinszky Fanni (15) „Egy szó: IMÁDOM! Hogy miért? Mert csak és kész! XD Mert nem megfejteni kell, hanem élvezni. Mert ha a kezembe veszem, nem tudom letenni. Mert függő lettem, lettem, bocsi.” bocsi .” Kudari Eszter Eszt er (18) „Felnőtt fejjel csöppentem bele a Sulijegyzetek világába. Minden oldalt, eddigi kötetet olyan izgalommal olvastam, mintha én is újra diák, lázadó, szerelmes, néha esetlen ese tlen kamasz lenn le nnék! ék! Szülőként és tanárként is jó szívvel ajánlom az ifjúságnak ezeket a történeteket. Erre a történetre érdemes várni, hogy aztán az egészet egyben is elolvashasd!” Erdeiné Fakan Erika „Én is táncot tanulok a II. kerületben, és Krisztiánnak hívják a velem egyidős szomszédunkat. Sokszor érzem úgy, hogy Lilla én is lehetnék.” Nádházi Kíra Zója
„Unokatestvéremtől kaptam az első kötetet, „tinilimonádé” címszóval adta át karácsonykor. Ez volt már jó pár éve, és megszerettem a sorozatot, holott már 25 múltam idén. A saját gimnáziumi élményeim elevenednek meg a könyv által, a barátnőkkel való suttogások, csavargások, a fiúkról való álmodozások, az osztály közösséggé formálódásának folyamatai… Nagyon szeretem a könyveket, és már alig várom az utolsó részt, kíváncsi vagyok, mi lesz a szereplők sorsa, hogy fog végződni a középiskola számukra.” Évi „Köszönöm, hogy részese lehettem egy rockisten kosaras és egy bolondos, néha túl sokat aggódó táncoslány történetének. Remélem a jövőben is olvashatok még Tavi Kata-könyvet; tudom hogy nem fogok csalódni.” Horváth Bianka (16) „Teljesen bele tudtam magam élni a szituációkba, a teljes történetbe, annyira valósághű. Jókor kapott el, és már a kötetek megvásárlása óta fogva is tart. A legjobb értelemben, természetesen! Köszönöm Tavi Kata! :)” Marton Mart on Gabriella Gabriel la (16) „A Táncvarázs Táncvarázs óta erre várok. Nehéz olyan könyvet találni ami rólunk szól, és nekünk lett írva. Nincs kiszínezve azzal, hogy minden tökéletes. Talán ez tetszik benne a legjobban, hogy a valóságban se tökéletes minden. Szerintem mindenki helyett írhatom, hogy köszönjük a felejthetetlen élményeket, a fantasztikus táncokat, és nem utolsósorban a kosárlabda meccseket. Mindannyian várjuk azt az utolsó Szívkeringőt !” !” Katona Zsófia Zsófi a (15) „Hogy miért szeretem a Sulijegyzetek-sorozatot? Sulijegyzetek-sorozatot? Nagyon egyszerű. Mert fenomenális. Annyira jó, hogy a tizenéves lányok többsége azonosulni tud bármelyik szereplővel, mert középiskolában ez mindenkivel megtörténik! Jó, persze, nem jár mindenki a legmenőbb sráccal a suliban, a legjobb barátja pedig nem a legdögösebb srác… de attól a szituációk nagyon valóságosak. Én szeretné Tavi Katának megköszönni ezt a sorozatot! Pont én is akkor kezdtem a kilencedik osztályt amikor Lilla, és nagyon-nagyon sokat segített nekem. Nagyon várom a negyedik részt, mert kíváncsi vagyok, hogy Gréta és Ákos milyenek lesznek együtt. Szeptembertől tizenegyedikes leszek… Kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám is majd
a végzős osztályban. Addig is nagy figyelemmel fogom követni az eseményeket és újra elolvasom a sorozatot. :D” Csala Vivien (16) „Mindig táncra perdülök egy újabb Sulijegyzetek -kötet -kötet megjelenésénél! Jobban megfog a stílusa, írásmódja, Tavi Kata személyisége, mint más magyar íróké. Mint mindenki, én is várom a befejezést, a címéről kicsit az Aliz Aliz Csodaországban Csodaországban jut eszembe, és bár tudjuk, hogy ez a történet ezzel a kötettel zárul, tudjuk, hogy van más is a tarsolyodban, amit a jövőben, reméljük, megosztasz velünk, hű olvasóiddal. Ajánlani tudom a nálam fiatalabb és idősebb korosztálynak is, mindenki szeretne kicsit újra tinibőrbe bújni, és átélni az akkor még hatalmasnak számító problé prob lém mákat, mint a nagybetű nagybetűss éle é lett kemény kemény megpróbál megpróbáltatásai tatásait.t. Mint amatőr írópalánta, példaként állsz előttem műveiddel, és tovább sarkallsz engem is, hogy csináljam végig, ahogyan te, mert bár nem egyszerű folyamat, de a végeredm végered ményt ényt tekintve megéri.” egéri .” Dózsai Évi (23) „Csodálatos volt végigtáncolni végigtáncolni a sorozaton, sorozaton, a barátság és a szerelem s zerelem útveszt útvesztőiben. őiben. Izgatottan Izgatottan várom a befejező befej ező kötetet, ami még sok meglepe meglepetést tést tartogath tar togathat.” at.” Horváth Mariet Ma rietta ta (17) „Már a kezdetektől követem ezt a sorozatot, Lilla és Krisztián története pedig annyira hétköznapi, ugyanakkor magával ragadó… Emlékszem, Görögországban olvastam el az első részt, autóval autóval mindenféle indenféle csodálatos cs odálatos táj mellett elhaladtu el haladtunnk, de akkor és ott csak az olvasással tudtam foglalkozni! :) Imádtam az egészet úgy, ahogy van, és minden egyes részt tűkön ülve vártam, a befejezést pedig különösen. Köszönöm szépen az élményt”! Szoldáth Kinga (17) „Nagyon várom a következő részt, eddig mindegyik részben volt valami fordulat, ami miatt nem tudtam abbahagyni a könyv olvasását. Kíváncsi vagyok, milyen meglepetéseket tartogat nekünk ez a rész. Már előre érzem, hogy ezt a könyvet is egy nap alatt kiolvasom. :)”
Somogyi Fanni „Nagyon szeretem hogy Tavi Kata ilyen diáknyelven, ilyen lazán tud írni, szeretem, mert könnyen érthető a szöveg, és van, amikor a sorok között ráismerek magamra, és olyankor olyan, mintha nekem írtad volna ezt a könyvsorozatot. Nagyon örülök hogy rátaláltam erre a sorozatra. Akárhányszor el tudnám olvasni, még akkor sem unnám meg, mert jó a témája, és tanulságos is. Kicsit saj nálom, hogy hogy nem nem lesz több része.” rés ze.” Kardos Kardos l.uca l.uc a (13) „Szerintem a negyedik rész is elképesztő lesz, és ugyanúgy hozzá fog nőni a szívemhez, mint az előző három!” Urban Panna „Egyszerre elvarázsol és megnyugtat. A számomra kedves dolgok, a kosárlabda és a tánc ötvözése egy romantikus könyvben. Ennél többet nem is lehetne kívánni. Csak ajánlani aj ánlani tudom mindenk mindenkii számára számára.” .” Győrfi Fruzsi (19) (19) „Az én ajánlóm: mindig is egy ilyen gimibe szerettem volna járni. Ha létezne Duna-par Duna-parti, ti, én tuti tuti ott lenn l ennék!” ék!” Szakál Virág (16) „Megismerni és megszeretni. Na, ez történt velem is. Egyszerűen olvastatta magát. Az immunitás megadta magát a könyv kísértésével szemben. Nem volt választásom, olvasni kellett és kell :))” Réka (17) „Nem számít, hányszor olvasom el a könyvsorozatot, a szereplőkkel együtt újra és újra élem él em meg meg a varázslatos var ázslatos pill pi llanat anatokat okat.” .” Henez Hanna (15) „Köszönöm, Tavi Kata, hogy megteremtettél nekünk egy olyan világot, amiből ne érdemes kilépni. Eddig minden rész végén bosszankodtam, mikor az utolsó betűiket elolvastam, és várnom kellett a következő részre. Most azt kívánom, bárcsak várhatnám a folytatást. Ez a történet annyira a részemmé vált, és a szereplők is úgy hozzám nőttek,
hogy mikor elutazom és honvágyam van, csak fellapozom az egyik kötetet, és azt érzem, otthon vagyok.” Patkós Dorottya (14) „Rég túl vagyok már a gimin, de amikor a Sulijegyzetek et et olvasom, úgy ugrálnak fel az emlékek, mintha csak tegnap ültem volna az iskolapadban. Nem egy, hane helyből két történet játszódik előttem. Ezért is várom annyira a befejező részt. Mert egy középiskola utolsó éve az, ami igazán pörög.” Vii (30) „Négy évig járhattam Lilláékkal a Duna-parti Gimibe. Idén nekem is megkezdődnek a gimis éveim, ugyan nélkülük, de sokat segítettek abban, hogy majd hogyan kezeljem a nehézségeket, hogy nem szabad kihátrálni a bonyolultabb feladatok alól, és hogy mindennél fontosabbak az igaz barátok.” Pál Dóra (15) „Régen táncoltam, de most, hogy elkezdtem Tavi Kata könyveit, mintha ismét a lábamban érezném a mozdulatokat, amiket annak idején megtanultam. Újra kedvet is kaptam hozzá, hála Nyitótánc Nyitót a áncnak, nak, a Ballépések nek nek és a Táncvarázsnak Táncvarázs nak is… Oh, és persze neked, kedves írónőnk, Tavi Kata! Köszönöm, hogy megírtad ezt nekün nekünk! k! Biztosan Biztosan sokszor s okszor fogom még újraolva újrao lvasni sni Lilla Lil la történetét.” Bianka (20) „Már régóta várom a negyedik részt. Azóta, amióta Tavi Kata azt mondta, hogy mindig is tudta, mivel fog végződni. Nekem nagyon sok örömet okozott a sorozat, és másoknak is! Ajánlani tudom, mert lebilincselő, és a váratlan események mindig megdobogtatjá megdobogtatjákk az ember szívét.” Schajfer Krisztina Kriszti na (16) (16) „A Sulijegyzetek olvasása után én is újra középiskolás szeretnék lenni!” olvasása Sára, 27 éves „Egyik barátnőmtől hallottam először Nyitótánc a Nyitót áncról, ról, amit aztán alig tudta összevadászni, mert a könyvesboltokban nem találtam egy példányt se. Azóta rajongója vagyok a könyveknek. Élethű szereplők, egyedi, szerethető főhős, valódi problémák, reális történet – mi más kell még egy gimis sorozatba? Mert szerinte
semmi. :D” Anna Anna (18) „Amikor éjjel elolvastam, még alvás helyett körbeugráltam az egész házat! Egyszerűen imádtam!” Lippai Fanni (14) „Ez a könyvsorozat csodálatos! Imádom a szereplőket, és úgy érzem, én is ott ülök velük az órákon, és ott vagyok a mindennapjaikban. Annyira varázslatos könyvsorozat, hogy mióta a harmadik részt elolvastam, azóta mindennap nézem, hogy mikor jelenik meg a negyedik rész. Már alig várom, hogy olvashassam!” Nagy Vivi Vivien en (10-es tanuló) t anuló) „Ha elkezded, nem tudsz vele leállni. Megszűnik az idő, a szereplőkkel együtt izgulsz, szurkolsz Lillának és Krisztiánnak. Aki egy izgalmas, fordulatos, romantikus könyvet szeretne, ezt válassza. ;)” Csordás Réka „Az érzés, amikor tudom, hogy lassan megjelenik a következő rész, felbecsülhetetlen. De amikor rádöbbenek, hogy ez lesz az utolsó, az már egy teljese telj esenn más más érzés, érzés , mert nem akaro akarom m, hogy vége vége legy l egyen.” en.” Hermann Dóri (17) „A szívem már nagyon várja, hogy ez a könyv elvigye egy keringőre. :) Az első három rész után nem kérdés, hogy az ember imádni fogja a Szívkeringő t.t. Alig várom, hogy hogy újra újra elmerülhessek elmerülhessek ebben a csodás kosaras-táncos világban vi lágban.” .” I.Bea (25) „Lilla története egyszerűen fantasztikus. Már sokszor újraolvastam a könyveket, de még mindig nem elégszer.” Csányi Réka „Szeretem, mert ki tud szakítani a valóságból. Imádom, hogy minden karaktert lehet szeretni, viszont utálom, hogy mindig túl hamar a végére érek. Valószínűleg zokogva fogom becsukni az utolsó könyvet.” Tóth Anna Panna (16)
Table of Contents
1. FEJEZET 2. FEJEZET 3. FEJEZET 4. FEJEZET 5. FEJEZET 6. FEJEZET 7. FEJEZET 8. FEJEZET 9. FEJEZET 10. FEJEZET 11. FEJEZET 12. FEJEZET KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS MÉLTATÁSOK
