Arany János: Szondi két apródja -verselemzés A mű 7 évvel a szabadságharc bukása után keletkezett, arany nagykőrösi
korszakában. Témája Drégely várának 1552-es ostroma. Szondi György alakja az önfeláldozás, hősiesség és hazaszeretet szimbólumaként gyakorta használatos volt. Szondi a krisztusi áldozattal áll párhuzamban, ahogy feláldozta életét a hazáért és a kereszténységért. Ezen képeken keresztül keresi a költő a válasz t az alábbi kérdésre: „ A hősi tetteket és a tragikus elbukást követő mindennapokban milyen erkölcsileg követhető magatartáslehetőségei magatartáslehetőségei vannak a túlélőknek, köztük a közösséghez tartozó költőknek?”
Ezzel arany gyakorlatilag saját magát azonosítja az apródokkal, akiket választás elé állítanak, a csábító jövő és a múlthoz való hűség között. A cím személyjelölő cím. Műfaja: kétszólamú történelmi ballada, melyre jellemző elemekként fellelhetők a drámai feszültség, a szaggatott eseménysor, párbeszédes párbeszédes
jelleg,ellentétek és a tragikus tárgy. Szerkezet, képrendszer Alapvető stíluseszköz az e llentét. Szerkezetileg 2 nagy egységre osztható: 1. 1-2. vsz.: Tájleírással kezdődik, bemutatja a drégelyi vár ostroma utáni
helyszínt. 3 térbeli egységen zajlik a cselekmény: Drégely vára az egyik hegycsúcson, vele szemben Szondi György sírja, ahol a két apród az elesett hőst siratja, lent a völgyben pedig Ali pasa tábora ahol éppen győzelmi ünnep zajlik. Arany a magyarokat a magasban míg a törököket lent a mélyben ábrázolja. 2. A második szerkezeti részben már csak párbeszédek vannak. A szereplők
alapján 2 kisebb alegységre oszthatók: 1. 3-4. vsz.: Ali és a szolgája párbeszéde. Ali a táborába kéreti a két apródot, hogy inkább neki énekeljenek. A szolga gyaur basának nevezi Szondit, többek közt ezzel utalva a műben fellépő vallási
ellentétekre. 2. Az 5. versszaktól: Apródok és a török küldött párbeszéde. pá rbeszéde. Az ellentét itt megjelenik az időbeliségben is. Az apródok a páratlan
versszakokban a múltat idézik, históriás énekben festik le a Drégely várában lezajlott eseményeket. Ezzel szemben a követ (idézőjellel jelölt) páros versszakai megszakítják a történetet. Csábítja majd végül már fenyegeti is az apródokat hogy menjenek vele a török táborba. Apródok 5. vsz.: Márton pap követsége, Ali
megadásra kéri Szondit. 7. vsz.: Szondi visszautasítja a
Török küldött 6-8-10-12-14. vsz. : Ali szolgája hízelgő ígéretekkel próbálja
elcsábítani az ifjakat.
kegyelmet, saját istenére (Jézus) bízza a sorsát 9. vsz.: Ali kiadja az ostromparancsot, elkezdödik a csata 11. vsz.: A vár népe felkészül az ostromra, megsemmisítik az értékeket, megölik a lovakat stb. 13. vsz.: Szondi gondoskodik 2 apródja sorsáról, szép ruhába öltözteti őket. (régen szokás volt az apródokat a legyőző
ellenfélhez küldeni) 15. vsz.: Szondi hősies harca hasonlat: „Mint bástya, feszült meg romlott tor ony ony alján:” 17. vsz.: Dicső halál „álla halála”
Szondit már-már magasztalja „Rusztem maga volt ő!”
De a csábítás átcsap fenyegetésbe. Veréssel és börtönnel fenyeget.
19. vsz.: Átok az apródok ezzel végleg visszautasítják a pasa ajánlatát, hűségesek maradnak. A műben alapjaiban megfogalmazódik a hűség a hősiesség és a
hazaszeretet kérdése. Az apródok kitartása azt példázza hogy az számít hogy a régi hősökre kell emlékeznünk és hozzájuk mindhalálig hűségesnek
maradnunk. Nem véletlen hogy a művet „ a hűség és a kitartás balladája”-ként
emlegetik. Hangulat, hangnem Verselésből és szerkezetből szerkezetből adódó feszültség, zaklatott hangvétel, és nyugtalan
váltakozó ritmus hatja át. A török szavak használata (huri, sörbet, kaftán) még átélhetőbbé át élhetőbbé teszi a hangulatot.
Versritmus A már sokszor említett ellentétre alapszik a ritmus is. ABAB keresztrím is erre utal A feszültséget fenntartja az anapestusokból álló időmértékes verselés, sorok végén
gyakran csonka verslábakkal. Ebben megtörik a folytonosság, akárcsak a szerkezetben lévő párbeszédes forma miatt. Hasonlóság más versekkel A walesi bárdok szoros kapcsolatba állítható ezzel a művel. Mind a jambus alapú időmértékes verselés, verselés, a megszálló hatalomnak való ellenállás, a főszereprők mint bárdok/ dalnokok (apródok) alakja, a végső átok a két mű párhuzamára utalnak.
