Steve Jones - A Vérünkben Van

STEVE JONES

A

vérünkben van

Fordította Kada Júlia

STEVE JONES

A vérünkben van Amiről

a

gének mesélnek

'

Officina Nova

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Steve Jones: ln the Blood. God, Genes and Destiny HarperCollins Publishers, 1996 Copyright© Steve Jones, 1996.

Originally published in English by HarperCollins Publishers Ltd. „The Author asserts the moral right to be identified as the Author of this work." Hungarian translation ©Kada Júlia, 1998

OFFICINA NOVA KÖNYVEK Magyar Könyvklub, Budapest, 1998

Felelős kiadó Breitner Miklós igazgató Irodalmi vezető Ambrus Éva Felelős szerkesztő Greguss Ferenc Műszaki vezető Szilassy János A borítót tervezte Ghyczy György Műszaki szerkesztő Szedlák György Szedte a Jet Set Tipográfiai Műhely Nyomta a Kner Nyomda Rt., Dürer Nyomda és Kiadó Kft., Gyula

Megjelent 28,2 (A/5) ív terjedelemben ISBN 963 548 575 1

TARTALOM

ELőszó: Isten,

a

gének meg a sors 3

BEVEZETŐ: A vérünkben van I.: Armageddon ellentmondása II.: Nemek és adók

83 124

III.: Az elveszett törzsek IV.: A bőr alatt a lélek V.: Eredendő bűn

37

168 207

VI.: Halál vagy feltámadás

243 '

ELŐSZÓ

Isten, a gének meg a sors Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

PÁL LEVELE AZ EFÉZUSBELIEKHEZ

6:12

Ez A KÖNYV Hitler íróasztalánál készült. Természetesen nem az eredeti da­ rabnál- azt senki sem látta, mióta 1945-ben az oroszok kezére került-, ha­ nem egy másolatnál, színpadi kelléknél, amelyet olcsón meg lehetett kap­ ni, mikor a második világháború előzményeiről szóló darab lekerült a mű­ sorról. A látogatóknak kissé kínos magyarázattal szolgálni felőle, de több mint két és fél négyzetméteres lapja kitűnően megrakható könyvekkel, vagy akár ököllel verhető a kudarc pillanataiban. Sokan talán úgy vélik, egy genetikus jobbat nem is kívánhat, ha elképze­

léseit papírra akarja vetni. Az ember öröklött tulajdonságai és a náci ideo­ lógia kapcsolata közismert: az eugenika, az emberi faj biológiai eszközök­ kel történő nemesítése mindig közel állt a politikai szélsőségekhez, jobb­ és baloldaliakhoz egyaránt. Sokan szívesen használják fel a genetika múlt­ ját, hogy lejárassák a jövőre vonatkozó terveit. Amelyek egyébként - a megtervezett csecsemők, az eugenikus sterilizálás, a faji besorolás- inkább

csak az ellenzők képzeletének művei, a valósághoz nem sok közük van. Az

öröklés szakemberei jobbára ismerik kutatási területük határait, és fölösle­ gesnek tartják, hogy megvédjék tárgyukat az idejétmúlt vádaskodástól. A genetika, akárcsak Németország, végre eljutott odáig, hogy felhagyjon'a mentegetőzéssel múltja miatt. Ám szembe kell néznie egy ravaszabb veszéllyel: a realitásokat messze meghaladó várakozásokkal. A tudományos-fantasztikus műfaj egyik nagy pillanata, amikor Flash Gordon az idegen lények elől menekülve kinyitja űrhajója kazánját, és odakiabálja a legénységnek: „Rakjatok rá több

uránt!" Az 1950-es években az uránt csodákra tartották képesnek, és az űr-

vu

A VÉRÜNKBEN VAN utazás már a küszöbön állt. Nyilvánvalónak látszott, hogy az űrhajók a Skóciába tartó gyorsvonat, a

Flying Scotsman

javított változatai lesznek.

Manapság hasonló a helyzet a génekkel: az emberi szervezet DNS-alapú, az emberek társadalmi és orvosi problémákkal küszködnek, ergo, ha a DNS-t megértjük, a problémák rövidesen megoldódnak.

A vérünkben van cím azon a széles körben elterjedt meggyőződésen ala­ natúra kifejezés a latin natus, azaz született szóból származik, s ugyanez a náció gyökere is. A vér latin sanguis szavából ered a vérmes, szangvinikus, az angol sanguis kifejezés je­ lentése pedig magabiztos, reményteli. pul, hogy végzetünk velünk született. Maga a

A mai napig elevenen él az elképzelés, hogy létünk alapja a biológia - a vér. „Biológiai kérdés", hogy valaki mennyire szeretne angol színekben ját­ szani: „az ázsiaiakból meg a négerekből hiányzik a fehérek büszke azono­

sulása Angliával" - bizonygatja a Wisden Cricketers' Almanack egyik i995ben megjelent cikke. Az írás címe: „A vérünkben van?" Egyre inkább a gé­

neket teszik felelőssé a sorsunkért még azok is, akik nem foglalkoznak nyíl­ tan a faji kérdéssel. Mind valószínűbbnek látszik, hogy halálunk be van programozva létezésünkbe. Az embert a gének ölik meg; e könyv olvasói­

nak kétharmada öröklött tulajdonságaira visszavezethető okokból fog meghalni. Hamarosan eljutunk odáig, hogy a csecsemő halálának valószí­

nű időpontját röviddel a születése után meg tudják mondani. A fertőző betegségeket talán már legyőztük, de vajon sikerül-e valaha úrrá lenni a velünk született betegségeken? Sokak szemében mindez az emberi önállóságot veszélyezteti. Ha min­ den bele van kódolva a DNS-be, mi marad a szabad akaratnak? Ha az em­ ber csak egy megdicsőült majom, akkor hol a lélek? És ha a társadalom végeredményben a gének átörökítésének biztosítására szolgáló mechaniz­ mus, hol a helye a jónak meg a rossznak? Még azokat is nyugtalanítja, hogy a biológia minden misztériumától megfosztja az életünket, akik egyébként nem sokat bajlódnak efféle elvont okoskodással. A genetika, mivel gyakran várják tőle a tanúságtételt a hiedelmekről, hogy mit jelent embernek lenni, a legtöbb tudománynál közelebb áll az er­ kölcsi és vallási elméletekhez. A Biblia, a Tóra és a Korán mind a létezést meghatározó szabályokat kutatja: a teremtést, az öröklődést, az ember he­

lyét a természetben, a jót, a gonoszt, a sorsot és a megváltást. Az Ótesta­ mentum volt a legelső genetikai szöveg. Nagyrészt a kiválasztás dokumen­

tuma: arról szól, ki tartozik a választottak közé. A mindenkit egymáshoz fűző rokonság, a közös emberiség gondolata csak az Újtestamentumban

jelenik meg. A legtöbb vallásos íráshoz hasonlóan ez a kettő is a társada-

Vlll

ELŐSZÓ Lelkesítő kép i930-ból, amikor a tudomány még egyszerűnek látswtt: a fajnemesítő mozgalom -

DNLY HEALTHY SEED M U S T .8 E S 0 W N !

az eugenika - jövőszemlélete.

(Felirat: Csak egészséges ültess! Fojts el

magot

-

csírájában minden öröklött betegséget és gyengeséget,

légy fajnemesítő)

lom szabályozásának törvénykönyve. Egyeseket alacsonyrendűnek nyilvá­ nítanak, másokat uralkodásra születettnek. Az emberi tulajdonságokat a bibliai időkben, akárcsak ma, velünk születettnek és befolyásolhatatlannak tartották. Azokon az ősi földeken az úr a vérségi kapcsolat volt, amely a mai napig megőrizte jelentőségét, hiába tartjuk olyan toleránsnak saját ko­ runkat. Manapság, amikor három és fél millió amerikai vallja magáról, hogy va­ lamikor idegen lények fogságába esett, és még sokkal többen hisznek ab­ ban, hogy Mózes könyve a teremtésről szóról szóra igaz, ezek a dolgok ésszerű magyarázatot igényelnek. De amikor a tudomány megpróbál elő­ állni vele, idegenkedő érdeklődéssel fogadják; ugyanilyen vegyes érzelmek­ kel viseltetnek sokan a vallás iránt. Minden tudomány, amely rászánja ma­ gát, hogy legalább a saját korlátozott lehetőségeinek megfelelően megma-

lX

A VÉRÜNKBEN VAN gyarázza a világot, szükségszerűen összeütközésbe kerül azokkal, akik szí­ vesebben alapozzák meggyőződésüket hitre, mintsem bizonyítékokra. A tudomány és a vallás mindig is vitában állt. Mi tagadás, a vitát rend­ szerint az utóbbinak a művelői kezdeményezték (akik általában érdeke­ sebbnek találják a tudományt, mint a tudósok a teológiát). Háborújuk leg­ inkább a cápa és a tigris küzdelmére hasonlít. Saját területén mindkettő le­ győzhetetlen: de ha valamelyik az ellenfél birodalmába téved, semmi sem óvja meg a vereségtől. Mindazonáltal a tigris is, a cápa is nyilván tökélete­ sen ésszerűnek találja a módot, ahogyan környezetét uralja. A tudatlanság természetfölötti magyarázatra szoruló tengere ma kisebb, mint valaha, de senki sem tudja, mikor szárad ki, ha egyáltalán kiszárad. A hit és szkepti­ cizmus vitája még sokáig eltart. Bár a vallás dolgait illetően éppolyan műkedvelő vagyok, mint legtöbb kollégám, úgy látom, érdemes szemügyre venni a létezés alternatív magya­ rázatait, ha másért nem, hát azért, hogy a párhuzamokra rámutassunk. Mivel a teológia és a genetika hasonló kérdéseket vet fel, A

vérünkben van

lazán ugyan, de bibliai témák köré szerveződik: Ádám és Éva, az eredendő bűn, Izrael népének kiűzetése, a feltámadás, a népek csatája, az utolsó ítélet és mások köré. Ilyen módon rendkívül gyorsan eljutunk a teremtéstől a DNS-ig. Bár az ősi kérdésekre választ ma sem találunk, legalább új módon tudjuk föltenni őket.

Az eljárás során a biológia olyan helyzetben van, mint 1858-ban, amikor

Charles Darwin és Alfred Russel Wallace ismertette a természetes kiválasz­ tódás evolúciós elméletét a londoni Linné Társaságban. A gondolat, hogy a fajok - a sajátunkat is beleértve - nem változatlanok, hanem átalakulhat­ nak egymásba, nagy felháborodást váltott ki vallási körökben. Úgy lát­ szott, veszélyezteti az emberiség páratlan helyzetét, és semmivé teszi Isten és ember kapcsolatát. A darwinizmus hamarosan szinte új vallássá nőtte ki magát, legalábbis lelkes hívei szemében: olyan rendszer volt, amelynek ré­

vén igazolható, sőt szervezhető a társadalmi rend. Az evolúció beleszövő­ dött a tizenkilencedik század szellemi életébe, és senki sem mondhatta

magát művelt embernek, aki nem ismerte legalább felületesen.

Századunkban a genetikának sikerült nagyjából ugyanez. Ügyesen adta el magát a nagyközönségnek, amely boldogan fizeti a számlát. Egy 1976-os felmérés megállapította, hogy az angol egyetemi hallgatók egyharmada soha életében nem hallott a DNS-ről, és kétszer ennyinek fogalma sincs a kettős spirálról. Ám egy tizenkét évvel későbbi felmérés során már a meg­ kérdezettek nyolcvan százaléka válaszolni tudott egészen bonyolult kérdé­ sekre az öröklődéssel kapcsolatban - holott kétharmaduk még mindig azt

x

ELŐSZÓ hitte, hogy a radioaktív tej forralással ártalmatlanná tehető. A genetikusok kitűnően megtanították a társadalmat, mire képes a tudományuk. Semmi kétség, látványos sikereket értek el. Húsz évvel ezelőtt alig száz gén helyét határozták meg az emberi kromoszómákon. Mára körülbelül negyvenezer került a helyére a huszonhárom kromoszómapár mentén. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy mivel maradt adós a tudo­ mányuk. A nagyközönség körében tíz közül csak egy ember fogadná szíve­ sen a génmanipulációt egy gyermek intelligenciájának növelése vagy a ho­ moszexualitási hajlam esélyének csökkentése céljából (egyébként ugyan­ ennyien látnának szívesen egy vizsgálatot, amely lehetővé tenné a homo­ szexualitásra hajlamos embriók abortuszát). Ezek az ambíciók, tekintet

Egy a számtalan gúnyrajz közül Darwinról: a kép, amely a Punch egyik korabeli számában je­ lent meg, a tizenkilencedik század optimista nézetét illusztrálja, mely szerint az evolúcióval együtt jár a fejlődés. (Felirat: Az ember csak féreg.)

MA.N

·l.S·BVT·A·WOR.._�·

--�

Xl

A

VÉRÜNKBEN VAN

Benjamin Watcrhouse-nak, a londoni Természettudományi Múzeum épitészének illusztrá­ ciója Charles Danvin Az ember származása ómű munkájához.

nélkül erkölcsi tartalmukra, tudományos értelemben merőben ésszerűtle­ nek. Bár annak igen fejlett a technológiája, hogy a DNS-ábécé betűit sor­ rendbe rakjuk, arról, hogy legnagyobb részük milyen feladatot lát el, sem­ mit sem tudunk. Úgy tűnik, a működő gének az értelem oázisait jelentik az értelmetlenség sivatagában, az öröklött anyag nagy részének ugyanis nincs látható funkciója. A genetika jelenleg ott tart, ahol egy új videomagnó büszke tulajdonosa, aki a használati utasítást szeretné megfejteni. Nagy bánatára a fele hiány­ zik, a többi pedig merő zagyvaság. S ami még nagyobb baj, japánul van; a szavakat felismeri, de itt megáll a tudománya. Még az órát is csak próbál­ gatással képes beállítani, mintha ki se nyitotta volna a használati utasítást Ha pedig elromlik és javításra szorul a gép, a baj még nagyobb. A hasz­ nálati utasítás nem segít, mert szinte semmit sem árul el arról, hogyan működik ez a nyilvánvalóan nagyszerű berendezés. A sérült DNS kicseré­ lését régóta ígérik. Az első hírek az áttörésről több mint egy évtizede lát­ tak napvilágot. f:s i996-ban még egyetlen esetről sem tudunk, amikor a kezelés sikere egyértelműen a génterápiának volt köszönhető. A lelkesen

Xll

ELŐSZÓ beharangozott eredményekből semmi sem lett, és a jelek szerint nem is lesz egyhamar. A nagyközönség mégis soha nem látott érdeklődéssel fordul a genetika felé, méghozzá olyan okokból, amelyeknek kevés közük van az egészség mindennapi problémáihoz. Az 1960-as években háttérbe szorult a bioló­

giailag meghatározott végzet gondolata. Eddig mindenki többé-kevésbé szabad szellem volt, nem nyűgözték a születés korlátai. De a függetlenség rövid korszaka lezárult. Megint készségesen tudomásul vesszük, hogy az életet a biológia szabja meg. Akik régóta cáfolják, hogy az emberi létezés­ ről sokat elárulnak a gének, azok is elismerik (gyakran kelletlenül), hogy az örökletes anyag legalábbis kijelöli a határokat, melyek közt élni lehet. Senki sem vitatja, hogy a társadalmi helyzet öröklődik: azok közül, akiknek az apja szerepel a Ki kicsodában, minden ötödik maga is bekerül a

könyvbe, a népesség átlagából azonban csak minden ezerötszázadik. Az

öröklődés fontosságának néhány lelkes szószólója úgy véli, ez a DNS-be van kódolva. Cambridge-ben William Bateson volt a genetika első pro­ fesszora. Azt vallotta, hogy az öröklődés a társadalmi rend központi té­ nyezője. „A társadalmi reformok eszménye semmiképp sem lehet az osz­ tályok eltörlése, hanem annak biztosítása, hogy lehetőség szerint minden­ ki a neki megfelelő osztályba kerüljön és ott megmaradjon, akárcsak utá­ na rendszerint a gyermekei" - írta i912-ben közreadott Biological Fact and

the Structure of Society (A biológiai tények és a társadalom szerkezete) cí­ mű könyvében. Nyolcvan évvel később egy amerikai kutató egyetértett

·

vele: „Az amerikai gazdaságban a siker vagy kudarc egyre inkább azon áll vagy bukik, hogy valaki milyen géneket örököl. . . Ezen nem sokat változ­ tathatnak a hátrányos helyzetűek lehetőségeinek kibővítését célzó prog­ ramok" - nyilatkoztatta ki Charles Murray, a Harvard professzora, akinek i994-es sikerkönyve, a

The Bell Curve (A Bell-görbület) utalt rá, hogy a bi­

ológiailag hátrányos helyzetű alsóbb osztály már kialakult. Még az is előfordul, hogy a DNS tehernek, a tökéletlenség hordozójának minősül. Lassan ez lesz a végső fellebbezési fórum. i994-ben egy gyilkos­ sággal vádolt amerikai fiatalember perében a védelem újszerű stratégiát dolgozott ki, hogy megmentse ügyfelét a villamosszéktől. Kegyelmi kér­ vényében a vádlott állítólagos veleszületett kegyetlenkedési hajlamára hi­ vatkozott: „Nem hibáztatnak egy vakot, amiért nem tudja elolvasni az út­ jelző táblákat, nem hibáztatnak egy süketet, amiért nem hallja, amit mon­ danak neki .. . És ha van egy biokémiai alap .. . ez nem igazolja a bűncselek­ ményt, de csökkenti a felelősséget." A sajtó, mint ez előre látható volt, fel­ háborodott.

Xlll

A VÉRÜNKBEN VAN Mások szerint már el is jött az idő, amikor az öröklött rendellenesség­ ben szenvedőket halálra ítélik. II. János Pál pápa szerint „a genetikai szűrés szöges ellentétben áll az erkölcsi törvényekkel, ha célja az eredménytől függő esetleges abortusz. A testi hibát vagy öröklött betegséget megállapí­ tó diagnózis nem lehet egyenlő a halálos ítélettel." Kínában viszont az i995-ös Anya- és Gyermekgondozási Törvény kötelezővé teszi a magzat vizsgálatát, amelyet a terhesség megszakítása követ, amennyiben rendelle­ nességet találnak.

.

Kizárólag az emberre jellemző a gondolat, hogy a halottak tovább élnek, és törvényeket szabnak az élőknek. Egyetlen állat sem ismer a szüleitől ta­ nultaknál gazdagabb hagyományt vagy a saját családjánál sokkal tágabb társadalmi berendezkedést. A mi szemünkben azonban a múlt mindig része volt a jelennek. A gének életre keltik a múltat. Megmutatják, hogy minden családot és minden nemzetet a rokonság láthatatlan hálója fűz egybe. A nacionalistáknak csak a vérközösség számít: nézetük szerint a történelem az ágyban készül. Eszméik próbája a biológia, amely rendsze­ rint rájuk cáfol. A DNS-ben benne foglaltatik a faj - és az emberiség - történelme is. A csimpánzok „gyötrelmesen és bosszantóan emberiek", állapította meg Viktória királynő, amikor először látogatott el a londoni állatkertbe. Vajon hogyan fogadta volna a felfedezést, hogy biológiai állományunk kilenc­ vennyolc százaléka közös velük, és már semmi jogcímünk sincs arra, hogy valamiféle biológiai csúcsra helyezzük magunkat, ahol egyetlen más te­ remtménynek sincs helye? És hogyan birkózott volna meg a gondolattal, hogy az európai népek közt sokkal kisebb a különbség, mint azok közt az egymás szomszédságában élő afrikai törzsek közt, amelyeket az ő gyarmati

közigazgatásának egyetlen tisztviselője tart felügyelete alatt? Az evolúció

elmélete és az öröklődés természetének megértése együttesen új megvilá­

gításba helyezi a népcsoportok öröklött felsőbb- vagy alsóbbrendűségéről alkotott nézeteket. Mindez talán riasztónak látszik. Lehetséges, hogy a genetika - amint sok amatőr állítja - valóban olyan közel jutott a politikai, sőt erkölcsi kérdé­ sekhez, hogy az már veszélyezteti a természeti és szellemi dolgok kapcsola­ tát. De tanulhatunk valamit a múltból, amikor a darwinizmusban láttak hasonló veszélyt. Mégpedig azt, milyen végtelen az ember képessége arra, hogy semmin se csodálkozzék. Mindössze harmincöt évvel a Darwin­ Wallace-előadás előtt a dél-walesi Gower-félsziget egy barlangjában meg­ találták az első emberi maradványként azonosított őskori leletet. Felfede­ zőjét, William Bucklandet

XIV

(aki

Oxfordban volt a geológia professzora)

ELŐSZÓ

WI

DAi

Jelenet az 1960-ban készült Aki szelet vet című filmből, amely (nagy vonalakban) a Ten­ nessee állambeli Daytonban 1925-ben megtartott Scopes-per eseményeit dolgozza fel. John T. Scopest azzal vádolták, hogy megszegte a Butler-törvényt (amelyet 1967-ig nem helyeztek hatályon kívül); ez a törvény megtiltotta az állami iskolákban az evolúciós elmélet tanítását, mivel ellentmond a Bibliában olvasható teremtésmagyarázatnak. A majomper (ahogy ak­ koriban nevezték) arról vált híressé, hogy a kiváló ügyvéd, Clarence Darrow megtámadta a törvényt mint alkotmányellenest, és William Jennings Bryan korábbi külügyminiszter csú­ fos kudarcot vallott, amikor vitába szállt vele. Scopest elítélték, és 100 dollár bírság fizetésére kötelezték, ám a Fellebbviteli Bíróság megváltoztatta az ítéletet. 1996-ban ugyanebben az ál­ lamban a törvényhozás megtiltja, hogy „tényként" tanítsák az evolúciót, s ne puszta „elmé­ let" gyanánt.

meghökkentette a lelet régisége. „A pavilandi vörös hölgy" (ahogyan ok­ kerfoltos csontjai után nevezték) nyilván mérhetetlenül régi, gondolta talán még Britannia római hódoltságáriak idejéből való. Bucklandet, aki

hitt a bibliai özönvízben, ennél messzebbre nem vitte vissza a képzelete. A nagyközönséget sem.

Ma már tudjuk, hogy a pavilandi lelet (egy férfi maradványa, nem egy nőé) kora nem kétezer, hanem huszonötezer év; kevéssé különbözik tő­ lünk, és a modern felfogás szerint halála óta alig egy perc telt el az evolúci­ ós időből. Angliában a legrégibb lelet szerinti ősember (az i994�ben felfe-

xv

A VÉRÜNKBEN VAN dezett Boxgrove-i ember) félmillió évvel ezelőtt élt, és felismerhetően a mai britek biológiai elődje volt. A nagyközönség közömbösen fogadta a felfedezést, mindössze egy pillanatra lobbant fel a nemzeti büszkeség, ami­ ért hazánk a legősibb európai ember hona (ennek is hamar véget vetett egy háromszázezer évvel korábbi spanyol ős fölfedezése). Az evolúciós elmélet ma már köznapi dolog, szinte senki sem vitatja, akinek egyáltalán eszébe jut. Nem veszélyezteti sem a filozófiát, sem a vallást, bármennyire féltették tőle mindkettőt a Viktória kori emberek. Csak egy újabb tény, amelyet Is­ ten nagy tervébe illeszthet, akinek kedve tartja. A dárwinizmus általános térhódításából még egy tanulságot levonhat mindenki, aki nagyon sokat vár a tudománytól. Azok, akik félnek a bioló­ giától, és azok, akik megváltást remélnek tőle, egyaránt meg vannak győ­ ződve arról, hogy e tudományágnak módjában áll igazolnia vagy megcá­ folnia az emberi állapotról kialakított elképzeléseket. Holott a tudomány nem törekszik erre, és nem is képes rá. Meghiúsult minden erőfeszítés a társadalom tudományos alapon történő megszervezésére (pedig volt épp elég). Épp ilyen hiábavaló igyekezet erkölcsi törvényekkel szabályozni, hogy mit mondhat a tudomány, amint ezt az evolúció tanainak visszaszo­ rítására irányuló kísérletek példája is mutatja. Az ilyesfajta erőfeszítések a tudomány illetékességére vonatkozó tévkép­ zetekből erednek. A tudomány lényegében az emberi viszonyokon túli ma­ gyarázatokat keresi.

A fajok eredete

címoldalán egy idézet áll William

Whewelltől, a „természettudós" szó feltalálójától: „Ami pedig az anyagi vi­ lágot illeti, annyit mindenesetre észrevehetünk, hogy az eseményeket az is­ teni hatalom nem úgy hozza létre, hogy minden egyes esetben külön-kü­ lön beavatkozik a dolgokba, hanem úgy, hogy általános törvényeket szab." Ezek a törvények túlmennek a mi morális és etikai megfontolásainkon a természetben elfoglalt helyünket illetően. Vagyis a természettudományban nem érhetjük be azzal, hogy ősi szövegekben vagy akár a modern filozó­ fiában kutatunk a megoldások után: objektív vizsgálat során kell olyan szabályokat keresnünk, melyek minden teremtményre érvényesek, akár ember, akár nem. Mivel az etikai meggyőződés maga is emberi alkotás, nem tanulmányozható ilyen módon. Hiába fűznek hozzá nagy reménye­ ket azok, akik a biológiától remélnek megváltást, a kettős spirálnak nincs erkölcsi tartalma. A Linné T ársaság székhelye most is ott van, ahol Darwin és Wallace is­ mertette elgondolását. A Burlington House-t manapság inkább a biológu­ sok és geológusok társaságával közös épületben található Királyi Akadé­ mia otthonaként tartják számon. A ház i665-ben épült, és Burlington

XVl

ELŐSZÓ earljének rezidenciája volt.A Piccadillyn áll, mely akkoriban London egyik legdivatosabb részének számított a Westminster-apátság és a St. James-pa­ lota szomszédságában. A környék jelenleg inkább az olyan e világi intéz­ ményekről híres, mint a Ritz Szálló vagy a Fortnum és Mason áruház. London egyik különlegességét az utcanevek jelentik (Jones történetesen csak egy van köztük: jelentéktelen kis mellékutca, a Berkeley. térről nyíló Jones köz). A Piccadilly azonban egyedülállóan furcsa név. Vajon mit je­ lenthet? Ha fellapozunk egy útikönyvet, olyan választ találunk, amely jelle­ gében közel áll azokhoz, akik örömmel elfogadják az emberi állapot meta­ fizikai magyarázatait. A sugárutat „egy bizonyos Higgins nevű szabóról" nevezték el, aki az első házat építtette itt, s aki „vagyona nagy részét a Pickadilleknek, az akkoriban Anglia-szerte divatos galléroknak köszön­ hette". És az útikönyv már át is tér a következő utcára; magyarázatnak ennyi elég. A probléma megoldásához, legalábbis a turista kíváncsiságának megfelelő szinten, az is elég, ha részletesebben kifejtjük. Csakhogy így éppen az érdekes kérdés marad figyelmen kívül. Miért hívtak egyáltalán pickadillnek egy gallért? Erről sajnos hallgat a könyv.Né­ rni szótárböngészés után kiderül, milyen sokat veszítettünk. A híres gallé­ rok finoman áttört, különleges szabású darabok voltak. Spanyolországból kerültek át Angliába; a picado spanyolul szúrást, átdöfést jelent - ugyanez a gyökér található a pikk,

pikáns és a karó jelentésű picket szóban. A picado

viszont a latin pica szóból származik, amely az éles és hegyes dolgokat je­ lölte, például a madár csőrét (ezt a latin nevet adta Linné annak a szarka­ példánynak, mely ma egy ketrecben látható a Burlington House-ban). Tu­ lajdonképpen nem lehet befejezni; még egy londoni utcanév felületes vizs­ gálata is a nyelv eredetére vonatkozó beható kutatáshoz vezet. Ez a természettudomány ismertetőjele. Ezért szöges ellentéte mindenfé­ le hitből táplálkozó meggyőződésnek: a vizsgálódásnak nincs határa, a magyarázat sohasem teljes. A tudomány abban különbözik a vallástól, hogy a legmagasabb tekintélyre való hivatkozással sem éri be. Remélem, hogy - legalábbis ami a genetikát illeti - sikerült érzékeltetnem az ellenté­ tet a könyvünkben előforduló kétféle magyarázattípus között. A könyv a BBC

Vérvonal című

tévésorozatához kapcsolódik (bár na­

gyobb területet fog át, mint a sorozat: egy szó ezer filrnkockával fölér). So­ hasem készülhetett volna el a munkában részt vevő BBC-munkatársak, el­ sősorban a producerek, Robin Brightwell, Chris Hale, Tessa Livingstone és Dana Purvis szakértelme és elkötelezettsége nélkül. Judith Bunting és Ro­ salind Arden valóságos mestere lett annak, hogy meglepő történeteket húzzon ki a legvalószínűtlenebb emberekből, és sikerült minden várako-

XVll

A VÉRÜNKBEN VAN zásomat felülmúlóan elképesztő hiedelmeket felkutatniuk a génekről, ősökről és sorsról. Ebben a munkában döntő szerepe volt Lucinda Jarrett­

nek is, aki töretlen energiával és lelkesedéssel dolgozott a világ kényelem­

ben szegény vidékein. Sokan olvastak részleteket a kéziratból: Neil Bradman, Norman Cantor professzor, dr. David Cesarani, Andrew Cottom, John Griffith professzor, Christopher Huhne, dr. Laurence Hurst, Andrew Huxley, Philip Gwyn Jones, a HarperCollins munkatársa, Marek Kohn, Brian Lapping, Michael Morgan, Linda Partridge és Norma Percy. Mindannyian észrevettek egy­ két tárgyi vagy értelmezésbeli tévedést: néhány hiba kétségtelenül maradt a szövegben, szokás szerint és teljes mértékben az én hibámból. A kép­ anyagot Frances Abraham állította össze. Köszönettel tartozom neki, ami­ ért a természettudomány oly sok művészi illusztrációját ásta elő. A terve­ ző, Philip Lewis a maga jogán szépséges tárgyat hozott létre. Végül köszö­ netet kell mondanom kollégáimnak a londoni University College-ban, akik tartották a frontot (fizetetlen) szabadságom alatt, amíg az angol egye­ temi rendszer csöndben hanyatlott tovább. Nem táplálok illúziókat, hogy ez a könyv majd megváltoztatja bárkinek a felfogását az élet értelméről. Nem is ebben a reményben íródott. A tudo­ mánynak és a vallásnak végső soron nem sok köze van egymáshoz.

i529-

ben a bázeli képrombolók a reformáció hevében, hitük tételeinek próbája­ ként tudományos kísérletet végeztek. Nekitámadtak egy faragott Krisztus­ nak, és azt kiabálták: „Ha Isten vagy, védd meg magad: ha ember vagy, vé­ rezz!" A szobor mindkettővel adós maradt. Ám a tudósokkal ellentétben a hívők nem gondoltak arra, hogy talán tévednek. Isten igenis létezett; csak képmásai voltak hamisak. Úgy viselkedtek, mint a mai teológusok, amikor új, kényelmetlen igazságokkal találják szemben magukat: mondhat a tu­ domány, amit akar, Isten akkor is létezik. A problémák, amelyeket ebben a könyvben vizsgálunk, kétségtelenül beilleszthetők bármely hitrendszerbe. A modern genetika tényei azonban olyan érdekesek, hogy szégyenkezés nélkül megállnak mellékszempontok nélkül is; függetlenül azoknak a véle­ ményétől, akik tanulmányozzák őket.

XVlll

A VÉRÜNKBEN VAN

'

BEVEZETŐ

A vérünkben van „A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről."

MÓZES I. 4,10

A

VÉR EGÉSZEN FURCSA NEDV. Goethe, aki megfogalmazta ezt a tömör

mondatot (németül még jobban hangzik), ezúttal nem tudósként beszélt­ bár az is előfordult néha -, hanem költőként. Faust épp megkötötte az al­ kut. Eladta lelkét az ördögnek egy tudásban és hatalomban gazdag életért, melyben a démont szolgálja, és ráadásul reménye van a halhatatlanságra is. Mefisztó, jól ismervén az üzletkötések természetét, arra kéri, hogy vérével írja alá a szerződést. Bőr, pergamen, márvány vagy érc; véső, íróvessző vagy toll nem elég. Csak a vér felel meg.

A szerződés szüntelenül kísérti Faustot, mert úgy érzi, elkerülhetetlen végzet szabja meg sorsát. Goethe hőse beletörődik, hogy előbb-utóbb a pokol tüzére jut: így kell fizetnie, amiért engedett saját természetének. A vér azóta sokkal különösebb nedvnek bizonyult, mint Goethe valaha _ is gondolhatta. Ám a vérrel írt szerződés manapság már puszta jelkép.

Faust saját vérével írja alá a Mefisztóval kötött szerződést.

3

A VÉRÜNKBEN VAN A vérbosszú, vértestvér, kék vér, hidegvér, rossz vér - mind átkerült a tudo­

mány köréből a metaforák birodalmába. De ha kissé változtatunk a szó­ használaton, és a „vért" „génekkel" helyettesítjük, máris itt vagyunk a mo­ dern világban. Eljött a biológia erejébe vetett hit új korszaka, és az új félele­ mé attól, amit önmagunkról megtudhatunk. Mefisztó épp akkor jelenik meg, amikor Faust elhatározza dolgozószo­ bájában, hogy megöli magát. Körülveszik tudóskellékei: füst, por, köny­

vek, csontok és eszközök. Az egyik kísértés, amelyet az ördög felajánl, hogy elnyerje a lelkét, ugyanaz, amit a kígyó kínált Évának: „Eritis sicut deus, scientes bonum et malum" - „Olyanok !észtek, mint az Isten: jónak és go­ nosznak tudói." A titokban kárörvendő Mefisztó tudja, milyen veszélyes adomány ez egy halandóra nézve. A tudomány, vagyis a démon, amelyet Faust megidézett, ma még kordában tartható: de egyre nő a félelem, hogy visszatér, és a jussát követeli. A vér megőrizte hatalmát. Japánban, Mijaima szent szigetén a budd-

Vércsoportokon alapuló japán jövendőmondó „automata". A négy nyílás négy vércsoportot jelent: A, B, AB és 0. Az eszköz genetikai alapon jövendöli meg azoknak a sorsát, akiknek ez megér néhány jent.

4

BEVEZETŐ

hista szentély előtt van egy vörös láda, rajta négy nyílás A, B, AB és 0 felirattal. Mindegyik nyílás mögött összehajtogatott üzeneteken áll a megfelelő vércsoportba tartozó emberek jövője. A 0-ás vércsoportúak állítólag köny­ nyedek; vezetésre törnek, de nem értenek a részletekhez. Az A-hoz tartozók konzervatívok és együttműködésre készek, a B vércsoporthoz tartozók ex­ centrikusak. Az AB vércsoportúak belső ellentmondásosságuk következté­ ben szeszélyesek és zárkózottak. Az A és B kerülje egymást, de AB partnerrel mindegyik boldog lehet. A 0-ás vércsoportúak maradjanak meg egymás közt, és őrizkedjenek a B-sektől. Az összeházasodni készülő japánok gyak­ ran megtudakolják egymás vércsoportját, és vannak már kísérletek arra is, hogy az irodákban gondoskodjanak a dolgozók megfelelő összetételéről, és ilyen módon biztosítsák a harmonikus munkakapcsolatokat. Az elgondolást szerencsére alávetették tudományos vizsgálatnak is. Leon Bourdel francia antropológus egy sor gondosan kidolgozott kísérletben ta­ nulmányozta a különböző vércsoportokhoz tartozó emberek szívverésének ritmusát zenehallgatás közben. Azt tapasztalta, hogy az A vércsoportúakat a harmónia, a B vércsoportot a ritmus, a 0-ást a dallam vonzza. Az AB-sek mindhármat szerették (és különösképpen rajongtak Bachért). Számukra tanácsos, ha sok halat esznek, és kerülik a paradicsomot. Könnyű nevetni a gondolaton, hogy a vércsoport meghatározza a sze­ mélyiséget. Holott mindössze eltúlzott változata az általános hiedelemnek arról, mi mindenre képesek a gének. Ősi és megingathatatlan a meggyőző­ dés, hogy az ember valami módon születésétől magában hordja sorsát. Hogy igaz-e - és miképp -, ez a vallás, a filozófia és a tudomány központi problémája. Semmi új sincs abban, hogy a vér az emberi lét esszenciája. A barlang­ festményeken elnagyoltan megrajzolt szívnek szegezett nyíl látható. A ró­ mai arénában a nézők összeverekedtek a győztes gladiátor életnedvének egy-egy cseppjéért, mert elixírnek hitték, amelyből erőt meríthetnek. A zsidók elleni pogromokat gyakran az a vád robbantotta ki, hogy keresz­ tény gyerekeket ölnek meg, és vérükkel sütik a kenyeret pészahkor; hátbor­ zongató megnyilvánulása ez annak a gondolatnak, hogy a vér a fiatalság és ártatlanság hordozója- a vér maga az élet. A vér mindig szorosan kötődött a valláshoz. Egyetemes szimbolikája- a menstruációs tabuk, a leölt állatok vérének ivása, a hús megszabdalása val­ lásos révületben - ősi gyökerekre utal. A körülmetélés talán a gyermekál­ dozattól a kasztráción át a jelképes vérontásig ívelő folyamat emléke. Freud az áldozást, Krisztus vérének metaforikus ivását egy kannibál rítus,

-

5

A VÉRÜNKBEN VAN

az istenevés maradványának tartotta. A keresztények szemében mindig is jelentésgazdag szimbólum volt a szent nedv. Megtisztította a hívőket, és beszennyezte azokat, akik süketek maradtak Krisztus üzenetére. A női misztikusok vért könnyeztek vagy verítékeztek, vérzett az orruk, vagy olyan érzékeny volt a bőrük, hogy a legkisebb érintés is felvérezte. Az i380-ban harminchárom évesen elhunyt Sienai Szt. Katalinon ez a rögeszme a végsőkig elhatalmasodott. Naplójában arról beszél, hogy szinte semmivé sorvasztotta a testét, vasláncokkaI korbácsolta magát, és torkát ánizskaporággal csiklandozta, hogy kihányja, amit megevett. Azt állította, vérző stigmák jelennek meg rajta Krisztus sebeinek helyén, és látomásai­ ban az ő vérét issza, mint valami természetfölötti tejet. Egyik levelében le­ írja, hogyan vezetett a vérpadra egy elítéltet: „Keblemen nyugtatá fejét. Or­ romban érzém vérének örömét, illatát, de szagát saját véremnek is, melyet a Drága Vőlegényért, Jézusért vágytam ontani. Az elítélt mellé hajtám feje­ met a tőkére ... Mélységes nyugalommal görnyedt alá. Fejét a tőkére tet­ tem, feléje hajoltam, és a Bárány Vérére emlékeztettem őt. »Jézus-Kata­ lin«, mormolták ajkai egyre. Míg e szavakat mondá, kezembe fogadám fe­ jét ... Egyszerre meglátám az Istent és embert, amiképpen a nap fényessé­ gét látjuk. Jézus feltáruló oldala befogadá a szenvedő vérét. .. Lelkem béké­ ben és csöndességben nyugodott a vér szagában. Nem vitt rá semmiképp, hogy lemossam a reám fröccsent vér cseppjeit." A tizenötödik században olyan eleven volt ez a mítosz, hogy a gyengél­ kedő VIII. Ince pápát fiatal fiúk vérének átömlesztésével próbálták megfia­ talítani. A kísérlet kudarcot vallott, hisz csak babonán alapult. 1666-ban azonban Robert Boyle, a fizikus levélben vetette fel - hamisítatlan tudo­ mányos stílusban - dr. Lowernek, akadémikus kollégájának a kérdést: „ ...vajon egy szelindek vére, melyet gyakorta ömlesztenek át vérebbe avagy spánielbe, nem károsítja-e annak szimatát." Alig egy évvel később Denis francia professzor borjúvért adott egy bizonyos M. Mauroynak, aki „valamely szerelmi ügy során szerzett szégyenteljes kórságból eredő ma­ kacs delíriumban" szenvedett. Azt remélték, „enyhesége és frissessége által a borjúvér tán lecsendesíti önnön vérének hevét és forrongását." Az első két vérátömlesztés látszólag használt (jóllehet M. Mauroy vizelete megfe­ ketedett, valójában a szétroncsolt borjúvér-maradványoktól). A harmadik vérátömlesztés után a beteg meghalt. Az ügy bíróság elé került, és az az íté­ let született, hogy M. M. felesége beleunt a szűnni nem akaró szerelmi ügyekbe, és megmérgezte férjét. A képtelen eljárást (rendszerint inkább bárány, mint borjú vérével) még kétszáz évig folytatták. Azt tartották róla, három birka kell hozzá: a bárány, a beteg és az orvos.

....

6

BEVEZETŐ Krisztust szőlőként préselik ki, így osztja szét vérét a hívők között; az áldozás szimbóluma egy tizenötödik századi kódexben.

Az első sikeres vérátömlesztést egy amerikai sebész hajtotta végre 1818-

ban. Kétségbeesett végső lehetőségként folyamodott hozzá, hogy megment­ sen egy haldokló beteget. Az asszony „úgy érezte, mintha az eleven életet ömlcsztették volna belé". Szerencséje volt. Akkoriban még mit sem tudtak a vércsoportokról, és egy a háromhoz volt az esély, hogy az adomány nem éle­ tet, hanem halált ömleszt belé, mert nem egyezik a saját vércsoportjával. A tudomány azóta minden költő képzeletét felülmúlóan jelentős tulaj­ donságokkal ruházta fel a vért. Minden felnőttnek körülbelül öt liter vére van. Semmi kétség, igen furcsa nedv. Körülbelül a fele vörösvérsejtekből

A VÉRÜNKBEN VAN

áll. Ezeknek az a különleges tulajdonsága, hogy nincs bennük DNS; gene­ tikai utasításaikat fejlődésük során elhagyják. Vannak különféle fehérvér­ sejtek is, melyek egy szalmaszín folyadékban, a plazmában úsznak. Noha a vér nem az élet elixírje, mint őseink hitték, rendkívüli dolgokra képes. Körülbelül ötmillió vörösvérsejt van minden köbmilliméter vérben. Ha egyetlen ember vörösvérsejtjeit egymás mellé tennénk, 3800 négyzetmé­ tert borítanának be, majdnem egy futballpálya területét, a bőr felületének kétezerszeresét. Minden vörösvérsejt tele van egy bizonyos fehérjével, a he­ moglobinnal; amely szivacs módjára szívja magába az oxigént, majd lerak­ ja ott, ahol szükség van rá. Visszafelé szén-dioxidot szállít a külvilágba. A vér a test legfőbb védekezőszerve. Minden vágást azonnal lezár egy al­ vadékkal, ami egyszerűnek látszik ugyan, de kémiai reakciók bonyolult so­ rának eredménye. A plazmában többmilliárdnyi sejttöredék is található: a vérlemezkék. Ezek sérülés esetén egymáshoz tapadnak. Az első apró alva­ dék bonyolult reakciók zuhatagát indítja meg, amíg el nem záródik a seb. Az új alvadék mérete egy órán belül felére csökken azoknak a fehérjéknek a hatására, amelyek az izmok összehúzódását is okozzák. Előfordul, hogy az Két, hemoglobinnal teli vörösvérsejtet vesznek körül a fehérvérsejtek csoportjába tartozó nyiroksejtek, amelyek az antitestek termeléséért felelősek.

8

BEVEZETŐ

alvadás elégtelen: ez a vérzékenység. A kialakulását előidéző genetikai mó­ dosulás - mutáció - adott először alkalmat az emberi öröklődés törvény­ szerűségeinek megfigyelésére. Női ágon öröklődik, de hatása gyakrabban mutatkozik meg a férfiakon. Ezt már Kr. u. 200-ban felfedezték, amikor a pátriárka Júdás rabbi felmentette a körülmetélés alól a harmadik fiút arra az esetre, ha két bátyja elvérzik - és ugyanezt a felmentést a fiúk unokatest­ véreinek is megadta. A szervezetnek kifinomultabb védelme is van a behatolók ellen. A fehér­ vérsejtek szüntelenül vándorolnak az érrendszer és a szövetek között. Az a feladatuk, hogy leküzdjék a fertőzést. Némelyikük úgy támadja meg és pusztítja el a belépő baktériumot, hogy lyukakat üt a falán, és erős enzi­ mekkel feloldja. Mások - a nyiroksejtek - antitesteket termelnek, olyan különleges, a behatolók elpusztítására beprogramozott fehérjéket, ame­ lyeknek rendkívüli képességük van az idegen molekulák - az antigének felismerésére. Két fehérje, amely szénatomok ezreit tartalmazza, akkor is megkülönböztethető, ha egyetlen atom pontos dőlésszögében térnek el. Némelyik nyiroksejt megőrzi a régi csaták emlékét. Ha egy támadó újabb rohamot kísérel meg, pár ellenfele már ott vár tartalékban. Azonnal táma­ dásba lendülnek, és az ellenség gyenge pontjairól őrzött tudásukat tovább­ adják a nyiroksejtek új nemzedékének, amely sokasodik és legyőzi a táma­ dót. Ezzel a szervezeten belüli evolúcióval - genetikai változással - alkal­ mazkodnak a sejtek a változó körülményekhez. A vérsejtek magukon hordozzák azonossági jelzéseiket, az ún. vércso­ port-antigéneket. Ezeknek létezését századunk első éveiben fedezték fel, jóval az első vérátömlesztés után, amikor még keverték a különböző em­ berektől származó vért. Bizonyos keverékek tökéletesen illettek egymás­ hoz, másokban azonban egymáshoz tapadtak a vörösvérsejtek, mert az egyik vértípus antigénjei reakcióba lépnek a másik antitestjeivel. Az anti­ testek ugyanis bekerítik és elpusztítják az idegen vörösvérsejteket. Bár a személyiséget vagy a zenei ízlést - tudomásunk szerint - nem befo­ lyásolja a vércsoport, a betegségekre való hajlamot igen. Egyesek védelmül szolgálnak bizonyos betegségek ellen, mások ellenállóbbá tesznek a fertőzé­ sekkel szemben. Kétségtelenül van más feladatuk is. De a legfontosabb, hogy ezek mutatták meg először az egyén páratlan mivoltát: a mérhetetlen számú öröklött különbség létezését. Mindenki tud az ABO-ás vércsopor­ tokról, de számtalan hasonló rendszer létezik. Olyan sokféle vércsoportvál­ tozat fordul elő, hogy ha semmi mást nem veszünk figyelembe, csak az anti­ géneket a vérsejtek felületén, akkor is minden ma élő ember különbözik mindenki mástól - és mindenkitől, aki valaha élt vagy valaha élni fog.

9

A VÉRÜNKBEN VAN

Véralvadás. A vörösvérsejteket a fibrinszálak hálója tartja fogva.

Az eltérések nélkül nem volna genetika. A vércsoportok feltárták a bio­

lógia egyik nagy megválaszolatlan kérdését: miért van ilyen sokféle válto­ zat? Egyszerűen a felhalmozott genetikai hibák soráról van szó, vagy ez a számtalan egyedülálló minőség valóban jelent valamit? A vércsoportok te­ kintetében valószínűleg igen, de hogy a DNS más területein mi rejlik az el­ térések sokasága mögött, arról még semmit sem tudunk. Még a vérplazmának is megvannak a saját pontosan meghatározott fel­ adatai. Nemcsak az antitesteket hordozza, hanem az emésztési termékeket is elszállítja a bélből. A benne lévő fehérjék szabályozzák a víz áramlását a szövetekbe, és megakadályozzák, hogy a test a saját nedveibe fulladjon. Más fehérjék azt a szerény munkát végzik, hogy segítenek eljuttatni a va­ sat, jódot, zsírokat és a test egyéb mindennapi szállítmányait az előállítás helyétől a felhasználás területéig. A plazma a test információs hálózatához tartozik, amely a kémiai vezérlés adathordozóit, a hormonokat eljuttatja a forrástól a célig. A hormonokat külön mirigyek termelik, melyeknek sze­ repe hosszú évekig homályban maradt az anatómusok előtt. A nyakban lé­ vő pajzsmirigyről hajdan - a tudományos gondolkodás nagyobb dicsősé10

BEVEZETŐ

gére - azt mondták: rendeltetése, hogy a nyak üregeit kitöltse, így teltebbé és szebbé tegye formáját, „különösen a fehérszemélyeknél, akiknek ezen okból nagyobb mirigy adatott".

A Vér című orvosi szaklap (amelynek címe éppolyan lényegre törően tükrözi tartalmát, mint társáé, a Bélé) évente több mint kilencezer oldalnyi mélyreható kutatást ismertet. Ha címét begépeljük egy adatbázisba, egy átlagos héten belül ezer külön cikk jelenik meg a képernyőn. Teljes mun­ kaidőt venne igénybe csak néhányat is elolvasni folyamatosan a termésből. Goethe nagy polihisztor volt: költő, filozófus, biológus

( aki ötletes - bár

téves - elméletet alakított ki a színlátásról, az embriológiáról és a levelek feladatáról). Manapság az ember már kizárólag a vér témakörében sem le­ het polihisztor.

A vért hosszú ideig az öröklődés hordozójának tartották. Elsőnek Pü­ thagorasz vetette föl a gondolatot, hogy az emberi élet akkor kezdődik, amikor a férfi és női nedvek vagy ondók összevegyülnek, hogy új nemze­ déket hozzanak létre. Arisztotelész ,szerint az ondó valójában megtisztult vér. Néhány különös angol házassági tilalom mutatja, hogy ezt a gondola­ tot szó szerint értelmezték. 1907-ig egy özvegyember nem vehette feleségül elhunyt felesége nőtestvérét. A Bibliában az áll , hogy a férfi „egy test" a fe­ leségével. Ezért feltételezték, hogy vérük ugyanaz, így a feleség nőtestvéré­ vel kötött házasság vérfertőzés lenne. Több mint hatvanöt év és negyvenöt parlamenti vita kellett, míg egy megözvegyült férjnek végre megengedték, hogy feleségül vegye korábbi hitvese legközelebbi rokonát. Püthagorasz után kétezer évig senki sem cáfolta meg az elképzelést, hogy az élet nedvek keveréke, melyek közül mindegyik magában hordja nemzője lényegét. William Harvey (a szívműködés és a vérkeringés felfe-

Két ember összekevert vl!re. Baloldalt a vércsoportok összecsapódnak; jobboldalt nem. Összeegyeztethetetlen vércsoportok keveredésekor a vörösver�jtck nagy rögökben tapadnak össze. Vérátömlesztés során ez valószínűleg halált okoz.

11

A VÉ RÜNKBEN VAN

dezője) jött rá, hogy a szarvasembriók valójában nem apró szarvasok, ha­ nem kis gömbök, amelyek- véleménye szerint- a petesejtből alakulnak ki, nem valamiféle nedvből. Az öröklődés - eltérően, mondjuk, a bélműködéstől - olyan tudomá­ nyos terület, amelyről mindenkinek van véleménye. De sajnos csaknem mindegyik felfogás tévesnek bizonyult, bármilyen szenvedélyesen ragasz­ kodtak hozzá támogatói. Manapság a legtöbben a géneknek az emberi vi­ szonyokban játszot� jelentős vagy lényegtelen szerepével foglalkoznak. De Püthagorasz óta kétezer éven át az öröklődésnek még a működéséről is csak találgatások voltak. A kifejtett elgondolások gyakran tökéletesen ésszerűnek tűntek (annak tűnnek ma is). Nem is volt velük más baj, csak az, hogy nem feleltek meg a valóságnak. Manapság annak a bizonyítékai, hogy a tudományban az ésszerűség gyakran hamis próféta. Hiába látszik kézenfekvőnek, hogy amikor a tűz ég, valami eltávozik belőle, s ez alkotja a lángokat; ez a „valami" - a flogiszton, ahogy annak idején nevezték nem létezik, hanem (bármit mondjon a megérzés) valami más éppen föl­ emésztődik: az oxigén. A probléma abban rejlik, amit „a tudomány ter­ mészetellenes jellegeként" szoktak emlegetni: ami nyilvánvaló, rendsze­ rint nem igaz. Következésképp bármilyen fontos kérdés az öröklődés természete, ez volt az ismeretek utolsó nagy területe, amely homályban maradt. Száza­ dunk kezdetéig szinte teljes volt a zűrzavar. Darwin világosan látta, hogy bizonyos betegségek öröklődnek a családokban, de a jelenségeket nem tudta megmagyarázni. Például: a süketség újra meg újra előfordul egy csa­ ládon belül, de nincs benne semmi rendszeresség. Csupán rögzítette azt a „rendkívüli tényt, hogy noha gyakran előfordul egyazon családban több süketnéma, és nem ritka, hogy ezen állapot unokatestvéreiknél és más ro­ konaiknál is mutatkozik, mindazonáltal szüleik csak elvétve süketné­ mák . . . Ismereteink jelenlegi fokán biztosabb az egész ügyet egyszerűen megmagyarázhatatlannak tekintenünk." Bármi okozta a süketnémaságot (a beszédképtelenséget, mely azért ala­ kult ki, mert a gyermek nem tudott megtanulni semmilyen nyelvet), nyil­ vánvalónak látszott, hogy sok más tulajdonsághoz hasonlóan öröklődik. Hogy miért, az titok maradt. A süketség és sok ezer más tulajdonság rejté­ lyét - részben - a modern biológia rendkívüli fejleményei oldották meg. De azért a tizenkilencedik századi tévedéseknek megvan a modern megfe­ lelőjük: az a hit, hogy jelenlegi genetikai ismereteink alapján válaszolni tu­ dunk minden ősi kérdésre azt illetően, melyek a velünk született adottsá­ gok és melyek nem azok. Ez a könyv bizonyság arról, milyen kevéssé igaz

12

BEVEZETŐ

ez; a fejezet pedig arról, milyen nehezen látható át még az egyéni sajátossá­ gok átöröklődésének mechanizmusa is. Darwin azt hitte, valamilyen módon a vér az a hordozó, a szülői élet­ nedv, amely gyermekeikben keveredik. Továbbá olyan mély benyomást tett rá a szülők és gyermekeik hasonlósága, hogy megfogalmazta a „hasz­ nálat és nemhasználat" törvényét: azok a tulajdonságok, amelyeknek egy nemzedék jó hasznát veszi, öröklődnek, míg azok, amelyeket nem használ­ nak, lassan eltűnnek. Az ilyesfajta elképzelések annyira meggyőzőek, szinte igazságtalanság­ nak érezzük, hogy nem helytállóak. Darwint reménytelenül ingoványos vidékre vezették a hiábavaló kísérletek, hogy az örökléstani felfogását és evolúciós elméletét összhangba hozza. Minél többet gondolkodott a kér­ désről, annál világosabban látta a problémákat, amelyek abból adódnak, ha az öröklődés valóban a szülők tapasztalatain és gyermekeik vérén ala­ pul. Manapság rendszerint tapintatosan fátylat borítunk A fajok eredeté­ nek A változás törvényei című fejezetére, amelyben erre vonatkozó nézete­ it kifejti. A maguk idején azonban ésszerűnek látszottak; és utólag megál­ lapíthatjuk, hogy Darwinnak és kortársainak számos észrevétele valójában helytálló. Csakhogy ezek puszta kivételek az öröklődés mechanizmusának nagy igazságához képest, amely kevésbé nyilvánvaló, de sokkal egysze­ rűbb, mint bárki sejtette volna. Nemcsak Darwin vette észre a végzetes hibát abban az elképzelésben, hogy a vér az egymást követő generációkban keveredő tulajdonságok hor­ dozója, hanem a brit kormány is, amikor 1971-ben hozzálátott, hogy újra megfogalmazza az angolság lényegét, sanguisát. Az angol állampolgárság valamikor egyértelmű dolog volt. Kizárólag at­ tól függött, a Korona „uralma és fennhatósága alatt álló területen szüle­ tett-e" valaki. Az i971-es Bevándorlási és Állampolgársági Törvény ki nem mondott célja, hogy távol tartsa a színes bevándorlókat. De némi gondot okozott, hogy egy állítólag liberális társadalomban nincs helye a faji meg­ különböztetésnek. Márpedig a hatóságok nem akarták kirekeszteni a Nemzetközösség minden állampolgárát. A fehér dél-afrikaiakat, kenyaia­ kat vagy ausztrálokat felháborította volna, ha nem térhetnek vissza abba az országba, amelyet sokan még mindig hazájuknak tekintettek. Úgy kel­ lett kialakítani a Brit-szigetekre nyíló ajtót, hogy csak az léphessen be rajta, aki odatartozónak minősül. Egyszerű, cinikus és leleményes megoldást találtak ki. Az angliai letele­ pedés jogának megszerzését újonnan szabályozták az öröklődés politikai használatra alkalmas modellje alapján. Az útlevél már nem volt elég. Meg-

13

A VÉRÜNKBEN VAN

született a „honosság" eszméje. Ez pedig a vérben rejlett. Lehetséges, hogy a brit vér egészen furcsa nedv, ám a meghatározás szerint van egy végzetes hibája. Ha felhígítják, erejét veszti. Az új szabályok értelmében a beutazás joga attól függött, kellő arány­ ban csörgedezik-e a valakinek az ereiben a mágikus folyadék. Az Egyesült Királyság és gyarmatai bármelyik állampolgára - márpedig sok millió van belőlük Ugandától Hongkongig - csak akkor nyerhetett honosságot, vagyis letelepedési jogot, ha ő maga vagy valamelyik szülője, esetleg nagy­ szülője ezeken a szigeteken született. A törvény értelmében az minősült valódi angolnak, tehát jogosultnak az angliai letelepedésre, aki e föld szü­ löttétől örökölte vérének legalább egynegyedét valamelyik nagyszülője révén. A Nemzetközösség független országainak (például Kanadának vagy Ausztráliának) az állampolgáraira még szigorúbb törvények vonat­ koztak. Ők csak akkor nyerhettek honosítást, ha anyjuk vagy apjuk Ang­ liában született. Kellemes körülmény, hogy az idő tájt, mikor a döntő fontosságú nagy­ szülők vagy szülők a világra jöttek, a Brit-szigetek legtöbb lakója fehér bő­ rű volt. A sok millió afrikai és ázsiai pedig, akinek korábban azt mondták, legyen büszke kapcsolatára a demokrácia szülőhazájával, egyszerre azt ta­ pasztalta, hogy hiába van kemény kék útlevele, az okmány nem sokat ér. A kanadaiak és ausztrálok szempontjából a helyzet - átmenetileg - vala­ mivel jobb volt; egy ideig a törvény megengedte, hogy a háború után ki­ vándorolt angolok gyermekei visszatérjenek. Unokáiknak azonban fölös­ leges letelepedésért folyamodniuk. Napjainkban, egy generációval a törvény megszövegezése után a legtöb­ ben már elveszítették a letelepedési jogot. Az idő múlásával egyre kevesebb tengeren túl született utód hivatkozhat a kellően szoros rokoni kapcsolat­ ra. Már nincs meg bennük megfelelő arányban az Angliában született egyének kritikus arányú öröksége, azoké, akik átruházzák utódaikra a jo­ got, hogy az Egyesült Királyságban éljenek. Ahogy múlnak az évek, a Nem­ zetközösség polgárai közül egyre kevesebben hivatkozhatnak arra, hogy megfelelő mennyiségű, kiváltságos szülőktől vagy nagyszülőktől örökölt valódi angol vér folyik az ereikben. Idővel szinte senki, aki ezeken a szigete­ ken kívül született, nem kapja meg automatikusan a jogot, hogy itt éljen; az áldás annyira felhígul, hogy már semmit sem jelent. Az Egyesült Államokban épp fordítva alkalmazták a vérkeveredési tör­ vényt. Akinek egyetlen fekete őse volt, bármilyen távoli, az feketének mi­ nősült. Egyetlen cseppnyi fekete vér örökre beszennyezte a leszármazási ágat. A törvény eredetileg arra szolgált, hogy a rabszolgatartók törvényte-

14

BEVEZETŐ

Julius Caesar lova, amelyet lábujjakkal és egyszarvúként ábrázolnak. Lábfeje állítólag csak­ nem olyan volt, mint egy emberé. Nyilván fennmaradtak benne a lábujjak génjei, míg a leg­ több ló lábfeje az évmilliók során egyetlen patává alakult.

len gyerekeivel növeljék a rabszolgák számát. Még 1986-ban is előfordult, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem volt hajlandó felülvizsgálni a döntést, amely feketének minősített egy fehér bőrű louisianai asszonyt, mert a fe­ kete ük-ük-üknagyanyja egy francia ültetvényes szeretője volt. Mindez szükségszerű következménye a felhíguláson alapuló öröklődés­ nek. Ha a nedvek keverednek, előbb-utóbb mindenki egyforma lesz. Ak­ kor pedig a genetika csak az átlagot tanulmányozhatja, a különbségeket nem. A fajok eredete megírásakor Charles Darwinnak (akárcsak a brit kor­ mánynak) az volt a véleménye, hogy az öröklődés alapja a testnedvek keve­ ...

redése. Ő is rájött, hogy ebben az esetben rövid idő alatt minden előnyös tulajdonság annyira felhígul, hogy értékét veszti, akár a kis mennyiségű angol vér. De az evolúció együtt jár a javak igazságtalan elosztásával, vagy­ is a bővelkedők felülkerekednek a szűkölködőkön. Minden olyan folyamat fékezi ezt, amely önműködően egyenlőséghez vezet. Erre a problémára Darwin soha nem talált megoldást. Nyugtalanította az öröklődés másik furcsasága is, amelyet nem tudott összeegyeztetni a vérkeveredés eszméjével: ez az atavizmus. Előfordul,

15

A V É RÜNKBEN VAN

hogy olyan egyed születik, amely nem szülei átlagára, hanem valamelyik távoli ősére vagy rokonára üt. A legtöbb lónak mindegyik lába egyetlen pa­ tában végződik, bár a lábon belül megmaradtak az apró csontok, az ősi lábujjak maradványai. De Julius Caesar csatalovának és Bucephalusnak, Nagy Sándor csataménjének lábujjai voltak, éppen olyan használhatók, mint egy kutya vagy macska lábujjai. Ami létrehozta őket, annak ott kellett rejlenie az állat öröklött adottsá­ gai közt, ho_gy sok nemzedékkel később változatlan formában felbukkan­ jon. Ugyanez előfordul az embernél is. Néhány ember - a kutyákhoz ha­ sonlóan - több cseccsel születik; még kevesebb (a középkor óta mintegy ötven) majomszerűen vastag szőrzettel arcán és testén. Ez semmiképp sem fért össze a keveredő nedvek gondolatával. Hogyan maradhattak fenn ezek az adottságok ilyen megkülönböztethető formá­ ban, ha nemzedékek ezrei során csökevényesedtek, ahányszor csak az adott tulajdonság hordozója olyasvalakivel párosodott, akiből ez a tulajdonság hiányzott? A válasz egyszerű volt, de senki sem jött rá. Csak 1860-ban fedezte fel (Darwin tudtán kívül) egy Gregor Mende} nevű szerzetes, az első biológus, aki méricskélés helyett inkább számolt. Mendel előtt a genetikában nem történt semmi jelentős lépés. A tárgy korai történelme üres, ellentétben mondjuk a vegyészetével, amelyben fontos szerepet játszott az alkímia. Mendel azzal járult hozzá a genetika fejlődéséhez, hogy kimutatta: az öröklődést apró részecskék határozzák meg, amelyeket egyik nemzedék változatlanul ad át a másiknak. Megtette a döntő lépést: leválasztotta az üzenetet (a géneket) közvetítőiről (az egyedekről), melyek továbbítják. Csupán az üzenet számít - terjesztőinek sorsa vajmi kevéssé tartozik a

„Atavisztikusan" szőrös arcú mexikói hölgy. Néhány hasonlóan szőrös arcú leszármazottja ma is él Mexikóban.

16

BEVEZETŐ

tárgyhoz. Abból, hogy az örökletes információ külön egységekbe van kó­ dolva, melyeknek részecskéi a gének, egyenesen következik, hogy a kései leszármazottakban romlatlan állapotban jelenhet meg akár rég halott nemzedékek öröksége is. A genetikában minden más részletkérdés. Mendei kimutatta, hogy az öröklött üzenet nem a vérben vagy az ondó­ ban rejlik folyékony állapotban, hanem a hím ivarsejt és a petesejt révén továbbított információs egységekben. A genetika legnehezebben megra­ gadható, de legfontosabb igazsága, hogy az öröklött üzenet élete elkülönül hordozója életétől. A vér a genetikai gépezet terméke, nem maga a gépezet. Azok a jellemző sajátosságok, melyekre élete során tesz szert az egyén, nem öröklődnek. Pontosabban nem a biológiai gépezet révén öröklődnek; hisz senki sem tagadja, hogy a műveltség, gazdagság és társadalmi helyzet igen, a kék vér - egyik generációról a másikra száll. Ma már persze tudjuk, hogy Mendel „részecskéinek" fizikai valósága van, négy különálló kémiai betű sokmilliónyi kombinációjának DNS-be kódolt s kromoszómákban tárolt formájában. Az, hogy Darwin nem tudta elválasztani a gének sorsát hordozóikétól, legnagyobb tévedéséhez vezetett: a használat és nemhasználat törvényé­ hez, a szerzett tulajdonságok öröklődésének elvéhez. A mai biológusok természetesen kiátkozzák ezt a gondolatot, cáfolatával kezdődik minden genetikai előadás-sorozat. Az ellene szóló bizonyítékok kétségbevonhatat­ lannak látszanak. A tizenkilencedik század egyik monumentális, ám olvas­ hatatlan könyve, William Paley A teremtés bizonyítékai című munkája az­ zal lepi meg az olvasót híressé vált első oldalán, hogy amiképpen a hanga­ füves réten talált óra kétségbevonhatatlanul bizonyítja az órás létezését, olyanképpen szolgál bizonyságául az élet tökéletessége alkotójának, Isten­ nek létezéséről. Paley könyvének többi része kevésbé emészthető, mivel nagyrészt latin szavaktól hemzseg. A szerző megemlíti, hogy a zsidó gyere­ kek fitymával születnek, tehát nem igaz, hogy az élet során szerzett sajátos­ ságok átöröklődnek a következő nemzedékre. Könnyű gúnyolódni a primitív elképzelésen, hogy a gyermekek sorsa szüleik tapasztalataiban rejlik. Persze hogy a zsidó fiúk körülmetéletlenül születnek; fitymájukon vagy vérvonalukon nem változtat apjuk környeze­ tének egyetlen tényezője sem. De az már kevésbé nyilvánvaló, hogy az olyan jellegzetességeket, mint a magasság, testsúly, intelligencia vagy egészséges alkat, örökre megszabja a biológia. Ahogy a tudomány több is­ meret birtokába jut, óvatosabban bánik a kijelentéssel, hogy az egyszerű szabályok szerint öröklött tulajdonságokat feltétlenül a gének szabják meg. Vilmos herceg, Anglia leendő uralkodója (talán) viseli majd a koro-

17

MENDEL: A BIOLÓGIA ELFELEJTETT LÁNGELMÉJE

Mendelnek az volt a szerencséje, hogy megfelelő élő szervezeteket választott: nem embereket, ha­ nem zöldborsót. Ez két nagy előnnyel járt. Először is itt a leszármazási ágak tisztán elkülöníthetők. Egy-egy leszármazási ágon belül minden növény egyforma. De a különböző leszánpazási ágak tu­ lajdonságai eltérnek egymástól (például a színük vagy a formájuk). Másodszor a borsó kétnemű, ugyanannak az egyednek vannak hím és női ivar­ sejtjei, így (sok más, hasonló tulajdonságú lénnyel ellentétben) képes az önmegtermékenyítésre. Amikor Mendei zöld borsójú növényt sárga bor­ sójúnak a virágporával termékenyített meg, min­ den utód sárga lett. Ez magában is fontos felfede­ zésnek számított, mivel a borsók csak az egyik szü­ lőre hasonlítottak, és nem a kettő keverékei lettek. De a sárga borsójú növények első generációjá­ nak önmegtermékenyítés ( vagyis önbeporzás) ré­ vén létrehozott utódai meglepetéssel szolgáltak. Az utódok közt ismét akadtak zöld borsószemek. Akármi tette őket zölddé, egy nemzedék után is­ mét felbukkant. Ez egyáltalán nem volt össze­ egyeztethető az öröklött tulajdonságok keveredé­ sének elméletével. A borsószemek megszámlálása még többet árult el. A második nemzedékben három sárga borsót termő növényre egy zöld borsót termő ju­ tott. Ugyanez vonatkozott a többi tulajdonságra is: például a szemek gömbölyűségére vagy ráncossá­ gára. Amikor több tulajdonságban is különböző növények keresztezésére került sor (például ráncos zöld borsó kerek sárgával), a szín és forma öröklő­ dési aránya független volt egymástól. Mendei ebből arra következtetett, hogy a nö­ vény külső megjelenését valamely belső és (számá­ ra) láthatatlan elem szabja meg. Nem valami fizi­ kai anyagnak, hanem információnak kell eljutnia egyik nemzedékből a másikba. Feltételezte, hogy a virágpor és a csírasejt egyaránt hordoz egy-egy példányt a meghatározott szín létrehozásához szükséges utasításból. Az információs egységek (amelyeket később géneknek neveztek el) kétfélék

18

Gregor Mendei, a rendfőnök, a tanár és a genetika megalapítója. Ez a portré életének késovbi szakaszá­ ban ábrázolja, amikor apátságának szellemi és gya­ korlati vezetőjeként dolgozott, korai, bár közreadott kísérletei pedig márfeledésbe merültek.

MENDEL: A BIOLÓGIA ELFELEJTETT LÁNGELMÉJE

Mendei kertje a brnói kolostorban. Ma életének és tudományos munkásságának szentelt múzeum, a Mendelanium.

lehetnek. Az uralkodókból ( dominánsokból) egy példány is elég, hogy jelenlétük megnyilvánuljon. A lappangókból (latensekből) kettő kell! A lap­ pangók jelenléte rejtve marad abban a növényben, amely uralkodó egységet is hordoz. Így amikor Mendei első generációjánál meg­ történt a sárga növények önrnegtermékenyítése, mindegyikben kétféle virágpor és csírasejt alakult ki, egyik a sárga, másik a zöld borsó génjével. Ami­ kor ezek találkoztak, három lehetséges kombináció adódott: sárga a sárgával (az esetek 1/.i-e), sárga a zölddel (1h-e) és zöld a zölddel (1/.i-e). Mivel a sárga a zöldhöz képest domináns, az első két csoport sár­ ga utódokat termett, ez magyarázza a p arányt.

y

y

Ugyanez volt a helyzet a borsó többi tulajdonságá­ val - és a legtöbb más szervezetnél, többek között az embernél is. Mendei döntő jelentőségű munkás­ sága azonban harminc évre elveszett szem elől; csak a huszadik század első évében fedezték fel újra.

Az ábráról minden leolvasható. Baloldalt: hímivarú palánta (POLLEN), melynek két génje van a sárga színre (Y, Y), megtermékenyít egy nőivarút (EGGS) két génnel a zöldre (G, G). Minden utódba jut egy másolat mindkét génből (YG), és mindegyik példány sárga lesz. Az önmegtermékenyítés (SELF­ FERTILIZE) után megjelenik Mendei aránya: a há­ rom sárga (YY, YG, YG) az egy zöldhöz (GG). LENT:

HÍMIVARÚ

y

1

•::::> 0::

G

:Ö z

YG

1

1 1 1 1 1 1 - - - - - - - - - -+ 1 1

YG ----------

G

YG

1 1 1 1

„

1 1 1 1 1 1 ' 1 ----------+----------

yy

YG

YG

GG

M É K ENYÍTÉS

1

1

ÖNMEGTER-

y

G

YG

G

19

"

A VÉRÜNKBEN VAN

nát, mert örökli apjától. Hasonló okból elálló füle lesz. A korona még sincs a génekbe kódolva, mint a fül. Gyakran nem világos, mi tulajdonítható a közös géneknek és mi a közös környezetnek vagy mindkettőnek - és hogy ez a megkülönböztetés egyál­ talán fontos-e. A vita politikai és tudományos vonatkozásai a Mendel előt­ ti időkre nyúlnak vissza, s a mai napig sem sikerült tisztázni őket. Bal- és jobboldal egyforma meggyőződéssel állítja vagy tagadja, hogy az emberrel vele születnek a tul_ajdonságai; de egyik sem gondolkodik el, mit is jelent ez valójában. Az alkat és neveltetés vitája legjobban a Szovjetunióban éleződött ki, ahol ideológiai okokból huszonöt évig egy helyben toporgott a genetika. A marxisták nem tudtak beletörődni abba, hogy az ember nem befolyásol­ hat bizonyos tulajdonságokat, mert biológiailag kódolva vannak. A törté­ nelem folyamán mindössze két állatról mondták, hogy alkalmatlan a ta­ nulmányozásra: az emberről az inkvizíció idején és az ecetmuslicáról Sztálin idején. A szovjetek éppoly elszántan hangoztatták, hogy a gének nem jók semmire, mint társaik a politikai színkép túlsó végén azt, hogy mindennél fontosabbak. Az 1930-as évek Oroszországában gyorsan fejlődött a genetika. Csak­ hogy szüntelenül átértékelték osztályszempontok alapján. Marx annak idején azt bizonygatta, hogy az átalakuló társadalom átformálja az embert; ha győz a forradalom, kialakul az új és jobb embertípus. Ez önmagában is öröklődési elmélet volt. Az új embertípus - a Homo sovieticus kialakítá­ sában a Szovjetunió ment a legmesszebb. A tömegek négy év alatt teljesí­ tették az első ötéves tervet, s közben kulákok és értelmiségiek - rombolók és szabotőrök - milliói pusztultak el. Ha az ember élete során szerzett tu­ lajdonságok valóban öröklődnének, ennek az óriási kollektív erőfeszítés­ nek a tudat közös megváltozásával kellett volna járnia, amely aztán az új nemzedékre is átöröklődik. Elfogadhatatlan gondolat volt, hogy bizonyos tulajdonságok állandóak, bármilyen legyen is a politikai környezet. i938ban az odesszai Össz-szövetségi Genetikai és Kiválasztási Kutatóintézet élére Sztálin kívánságára Trofim Gyenyiszovics Liszenkót nevezték ki, aki azonnal hozzálátott, hogy a marxista ideológiát alkalmazza a genetikára, és derekasan hozzájárult mindkettőnek a tönkretételéhez. A második világháború után (amikor már számos orosz genetikus el­ tűnt a tisztogatásokban) Oroszországba látogatott Julian Huxley angol bi­ ológus. Magyarázza meg, kérte Liszenkót, hogy ha gének nincsenek, mi­ képp lehetséges, hogy a nagyszülők tulajdonságai egy nemzedéket kihagy­ nak, és az unokákban jelennek meg ismét (a jelenséget szegregációs folya-

20

BEVEZETŐ T. D. Liszenko, kezében búzakalásszal - amelyet a szerzett tulajdonságok öröklődésének mágiája révén állítólag sikerült rávenni, hogy megteremjen Szibériában.

matnak nevezik). „Ö n ismeri a megtermékenyítési elméletemet- válaszol­ ta Liszenko. A megtermékenyítés nem más, mint egymás kölcsönös be­ kebelezése.Magunkról is tudjuk, hogy az emésztés nem tökéletes. Ilyenkor mi történik? Böfögünk. A szegregáció a természet böffenése: az asszimilá­ latlan öröklődési anyagot böfögi fel." Ennyit ízelítőül Liszenko tudomá­ nyos gondolkodásáról. Ha a fitiszfüzike túl sok hernyót eszik, kakukktojást tojik, mondta Li­ szenko (némi tájékozatlanságról téve bizonyságot a kakukkok természet­ rajzát illetően). Kollégái levonták a megfelelő következtetéseket elképzelé­ seiből. .. Liszenko akadémikus ezeket a tényeket felhasználja majd az el­ lenséges ideológiával folytatott küzdelemben. Ha a táplálék meg tudja vál­ toztatni a szervezet öröklött tulajdonságait, akkor el kell vetnünk a gének elméletét." Ez az ideológia - a meghamisított kísérletekkel együtt - ka­ tasztrofális következményekkel járt. 1942-ben Liszenko kijelentette, hogy ha az őszi búzát (amelyet egyébként a neki megfelelő enyhébb éghajlaton termesztenek) Szibériában a (nyáron növő) tavaszi búza tarlóján vetik el, a leghidegebb telet is kibírja. A parasztokat rákényszerítették a „búza-jarovi­ . � zációra" (ami egyáltalán nem vált be), és ez éhínséghez vezetett. 1948-ban a Szovjetunióban megszűnt a genetika. A Lenin Össz-szövet­ ségi Mezőgazdaságtudományi Akadémia közgyűlésén meghirdették a tisz­ togatást. A ]egyzó'könyv: A biológiai tudomány helyzete gyötrelmes olvas­ mány manapság. Az éhínséget nem a kollektív gazdaságok összeomlása okozta, hanem a genetikusok. „Ideje, hogy felismerjük: a mi morganis­ táink-mendelistáink végeredményben azoknak a nemzetközi reakciós -

„

.

21

DNS: A HORDOZÓ ÉS AZ ÜZENET Ahogy a tizenkilencedik századot a gőzmozdony, a huszadikat a DNS századaként fogják számon tartani. A DNS nemcsak az információ átvitelé­ nek eszköze, hanem annak a folyamatnak is, amelynek során fehérjék alakulnak ki egy másik bonyolult nukleinsav, az RNS közvetítésével. A molekula főként cukrokban különbözik a DNS-től.

Munkában a DNS. A DNS-molekuláról az RNS hírvivő molekula olvassa le az információt. A hírvivő RNS-molekula fonala egyre hosszabbodik, amint leolvassa a DNS­ kódot, aztán leválik, és átviszi az üzenetet a sejtfehérjegyártó gépezetének további részébe. BALRA:

TÚLOLDALT: Egy DNS-molekula számítógépes ábrája: a (zöld színű) vízmolekulákfelhőjével körülvett kettős spirál. A nukleotidok színe kék és piros, foszfátalapú támasztóvázuk lila és narancssárga. A DNS-információ négyféle nukleotidba (bázisba) van kódolva; ezek rövidítve az A, G, C és T.

Emberi kromoszómák csoportja. Mindegyik kromoszómában ott a DNS, amely szorosan összecsavarodva simul a fehérjevázra.

22

23

A VÉRÜNKBEN VAN

erőknek az uszályába kerültek, amelyek nemcsak a gének megváltoztatha­ tatlanságának, hanem a kapitalista rendszer változtathatatlanságának is burzsoá apologetikusai . . . A formális genetika óriási károkat okozott." A szerzett tulajdonságok öröklődése törvény lett. Jó néhány genetikus, tudván, milyen sors vár a másként gondolkodók­ ra, bocsánatkérő levelet olvasott fel: „Dicsőség a Nagy Sztálinnak, népünk vezérének és a haladó tudomány élharcosának!" Önkritikájuk fogadtatá­ sáról így számol be a Jegyzőkönyv: „Viharos, hosszan tartó és egyre fokozó­ dó tapsviha� és éljenzés. Mindenki feláll." A szovjet genetika meghalt. „Maga meg a kísérletei elmehetnek a holdba" - mondta Hruscsov jóval később Liszenkónak, és az 1970-es években a szovjet genetika ismét csatla­ kozott a tudományos világhoz. Liszenko felfogása tükörképe volt annak az 1930-as években Németor­ szágban és másutt vallott nézetnek, hogy minden a géneken múlik. Maga Hitler állítólag olvasott egy tankönyvet az emberi genetikáról, és a „fajtisz­ taság" (ahogy akkoriban a témát nevezték) számos szakértője vett részt a megsemmisítési mozgalomban. A társadalom megjavításának egyetlen módja, hogy azokat tenyésztjük tovább, akiknek a génjei a legjobbak, és el­ töröljük a föld színéről azokat, akiknek a legrosszabbak. Ez az elképzelés sem állta ki a történelem próbáját. Természetesen ma már egyszerű és általánosan elfogadott ténynek lát­ szik, hogy a biológiai üzenet elkülönül attól, amit létrehoz: a vértől, csont­ tól vagy agytól. Többé nem számít eretnekségnek, ha valaki hisz a genetikai programban, amely különbözik a szervezettől, amelyet létrehoz, és egyik nemzedék adja át a másiknak. Ez lett a biológia új ortodoxiája; és akárcsak Liszenko idejében, gúnynak teszi ki magát, aki kétségbe meri vonni. Csakhogy ez nem magától értetődő megoldás az öröklődés működésé­ re. Akkor már a liszenkóizmus első pillantásra kézenfekvőbbnek látszik. A szerzett tulajdonságok (többek között a gazdagság és a társadalmi hely­ zet) kétségtelenül örökölhetők. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek ma­ gassága és súlya például szüleikének átlaga, és nem azok szerint az egyszerű arányok szerint alakul, melyeket Mendel figyelt meg. Még a gének sorsa sem válik el olyan tökéletesen hordozóikétól, mint valaha gondolták. Az egyedek változnak a korral; feltételezhetően nincs ez másképp biológiai örökségükkel sem. Ejima Kiszeki japán költő Characters of Worldly Young Men (Nagyvilági ifjak tulajdonságai) című, 1715-ben írott munkájában a világ minden táján élő idős emberek nevében szólt, mikor megállapította: „A modern világ éles szemű megfigyelője bizonnyal észreveszi, hogy mindent összevéve a

24

BEVEZETŐ

fiak hitványabbak apáiknál, és az unokák is csekély reményt nyújtanak a javulásra." Akik szerint egyik generációról a másikra ugyanolyan változá­ sok következnek be, mint egy-egy élet során, azok magától értetődőnek tartják, hogy a szerzett tulajdonságok öröklődnek. Elkerülhetetlen hanyat­ lás vár az egymást követő nemzedékekre is, hisz mindegyiket az előzőnek a vére alapozza meg. Abban az időben, amikor úgy vélték, az öröklődést a vér hordozza, nyil­ vánvalónak látszott, hogy a mágikus nedv bemocskolódása a szennyeződés továbböröklődésével fenyeget. Ez logikusan következett a darwini „hasz­ nálat és nemhasználat" elvéből. Ebből az egyszerű gondolatból fakadt a rettegés az öröklődő degenerálódástól, attól, hogy az apák bűnei jóvátehe­ tetlenül átöröklődnek gyermekeikre. Úgy vélték, az egyik nemzedék vétkei megfertőzhetik a még meg nem születettek örökségét.A köszvény a mértéktelen italozás következménye, de ha egyszer bekerült a családba, állandósul, és nemzedékek józan mértékle­ tessége is nehezen tudja kitörölni. A reszketeg, dühöngő, élveteg alkoholis­ ták várhatóan gyengeelméjűséget örökítenek át utódaikra. Az egyszer be­ mocskolt vér örökre szennyezett marad. A tizenkilencedik században ez a hit átterjedt a népi képzeletre is. Egész családok viselték egy-egy feltételezett szégyenfolt bélyegét. Ez a szemlélet Wells, Conan Doyle és Conrad művei­ ben is megtalálható.Valamikor csak a gazdagokról hitték, hogy az élvhajhá­ szás károsítja örökségüket. A század végére azonban már mindenki attól tartott, hogy a jelen egyetemes kicsapongásai veszélyeztetik a jövőt. Akinek a családjában az idők folyamán előfordult bármilyen betegség - valamiféle örökletes fogyatékosság -, mindent megtett, hogy titokban tartsa. A nyugtalanság nem volt alaptalan. A tizenötödik században pusztító járvány száguldott végig Európán: „A közelmúltban ... belopózott Gallia nyugati sarkaiból egy kórság, mely oly kegyetlen, oly fájdalmas, oly elbor­ zasztó, hogy ahhoz foghatóan irtózatosat, nála iszonyúbbat vagy ocsmá­ nyabbat még nem ismertek e földön." Senki sem akarta vállalni a felelőssé­ get, hogy tőle eredt a „bujakór ". A franciák olasz betegségnek nevezték; az olaszok viszonozták a szíves­ séget. A „szifilisz" kifejezés Girolamo Fr acastoro velencei költőtől szárm
25

A VÉRÜNKBEN VAN

FENT: A szifiliszfertőzés hordozója, a Treponema pallidum spirochaeta, amint a hcrcsejtekre tapad.

BALRA: Albrecht Dürer 1484-ből származó metszete egy szifiliszes férfiról: a betegség akkoriban új volt és rémületes.

rásaira. A2 i864-es Fertőző Betegségek Törvénye börtönbüntetésre ítélte azokat, akikről kiderült, hogy fertőzöttek. A2 első világháború idején húszezer amerikai nőt helyeztek vesztegzár alá; „egy német lövedék tisz­ tább, mint egy szajha" - mondták a katonáknak. Randolph Churchill 1873-ban, egyetemi hallgató korában kapta meg a szi­ filiszt. A kezdeti tünetek jelentéktelenek voltak: fájdalom a fertőzött részen és láz. A2tán enyhültek a tünetek. Évekkel később Churchill kezdett furcsán viselkedni. Obszcenitásokat üvöltött oda az ellenzéknek az alsóházban, és előfordult, hogy egy banketten visított, mint egy disznó. Húsz évvel később elmebetegen halt meg, mert a betegség agya nagy részét elpusztította. A szifilisz átöröklődhet egyik generációról a másikra, mert a gyermekek megfertőződhetnek az anyaméhben. Ma már tudjuk, hogy a betegség köz­ vetítő anyagát - a Treponema pallidum nevű spirochaetát - saját véráramá­ ból juttatja a magzatba az anya. A2 átvitel módja pontosan megfelel az öröklött degeneráltság elképzelé­ sének: a szülő vétke kárhozatra ítéli a gyermekeket. A2 örökölt vérbaj vak­ ságot, elmebetegséget és - olykor - halált okoz. Churchill fia, Winston sze-

26

BEVEZETŐ

rencsére nem fertőződött meg, mert alig hat hónappal Randolph megbe­ tegedése után fogant - közvetlenül a fertőző periódus leteltével. Anyja, Jennie Churchill (aki utóbb a walesi herceg, a későbbi VII. Edward szerető­ je lett) nem kapta meg a betegséget. A kapcsolat az anya fertőzöttsége és a gyerekkori betegség között a szülők és utódaik betegsége közti szélesebb körű összefüggésekre utalt. Az öröklött vérbaj egyik tünete a súlyos süketség, amely a fertőzött anyáról öröklődik át a gyermekre. Éppen a süketség volt az az öröklött tu­ lajdonság, amelyet Darwin „egyszerűen érthetetlennek" minősített. Persze ő semmit sem tudott a génekről vagy működésükről. Az öröklött süketség kérdéseit még ennek a tudásnak a birtokában sem könnyű tisztázni. Hi­ szen ami nyilvánvalónak látszik, az újra meg újra tévesnek bizonyul, az ele­ inte képtelennek tűnő elméletekről pedig kiderül, hogy van bennük némi igazság. A vérkeveredés, degenerálódás és vérszennyeződés elmélete is se­ gített megmagyarázni a tényeket. Mindez figyelmeztetés azoknak, akik úgy vélik, hogy a genetika az orvostudomány vagy a társadalom minden kér­ désére válaszolni tud- vagy egyikre sem -, és megkönnyíti annak a belátá­ sát, miért maradt oly sokáig rejtve az igazság az öröklődésről. A tudományt mindig az utólagos bölcsesség birtokában tanítjuk. Egy genetikai előadás-sorozat töretlenül halad Mendeltől és a géneknek mint részecskéknek a gondolatától a kromoszómákon és a DNS-en át addig, hogy az öröklött információ négybetűs kód formájában adódik tovább. Innen már csak egy kis lépés annak kifejtése, hogy a genetikai betegségek a kódolási hibák - mutációk - következményei, és a molekuláris biológia csodái révén (talán) ki lehet majd javítani őket. A hallgató mindezt egye­ nes irányú fejlődésnek látja. Hogyan is lehettek olyan ostobák az előttünk járó nemzedékek? Hogyan vehették készpénznek a feltételezést, hogy az emberi tulajdonságok hordozója a vér, és hogy a környezet könnyűszerrel módosíthatja őket? A helyzet az, hogy a genetika törvényei nem tárhatók fel Darwinnak és társainak az ismeretei alapján. A tizenkilencedik századi biológusok olyan következtetésekről vitatkoztak - véget nem érően -, amelyeket az emberi családokban tapasztalható jelenségekbői vontak le. Csakhogy az emberi genetika leírása manapság is szinte mindannak a katalógusa, ami kivétel a mendelizmus alól. Mai tudásunk birtokában tökéletesen érthető, hogy Darwin nem találta meg a genetikai kulcsot sem a süketséghez, sem más­ hoz. Megfigyeléseinek számos részére van mendeli magyarázat, másokra azonban nincs; vagy azért, mert kivételek a törvény alól, vagy azért, mert léteznek a DNS-en túlmenő öröklési módok is. A rendellenességek, me-

27

··„

A MEGFEJTETT SÜKETSÉG

Mendei zöldborsóval dolgozott, törvényei azonban az emberekre is érvé­ nyesek. Azt tapasztalta, hogy a gének önállóan öröklődő részecskék. A test minden sejtjének két részecskéje (vagyis génje) van minden tulajdonságra; a hím ivarsejtnek, illetve a petesejtnek csak egy. Kétféle gén létezik. A domi­ nánsokból elég egyetlen példány. Bármi legyen a másik, mindig a domináns gén tulajdonsága érvényesül. Előfordul azonban, hogy a latens gén hatása mutatkozik meg. Ehhez két példány szükséges: ha az egyén egy domináns és egy latens gént örököl, csak a domináns tulajdonsága lesz jellemző. A domináns esetében legalább az egyik szülőben megvolt ez a gén. Az adottság nem hagy ki nemzedékeket. A betegséget okozó géneknél általá­ ban az a helyzet, hogy a domináns gén hordozója meg nem támadott sze­ méllyel köt házasságot, akinek két példány latens normális génje van. Az ilyen családokban a gyerekeknek mintegy a felét támadja meg a betegség. Ha például apjuk a betegség hordozója, a hím ivarsejtek felébe domináns, felébe latens gének kerülnek, így a megtermékenyített petesejtek fele - bár normális gént is hordoz - megkapja az ártalmas domináns gént. Az alábbi családfán egy William Brown nevű skót férfi leszármazottai láthatók, aki a tizennyolcadik századi Virginiában élt. Mindegyik vízszin­ tes vonal egy nemzedék, a függőleges vonalak a szülőket és gyermekeiket kötik össze. A férfiakat négyszögek, a nőket körök jelzik, a betegségtől

28

A

MEGFEJTETT SÜKETSÉG

megtámadottakat fekete színűek. William Brown négyszázötvenhat le­ származottját sikerült felkutatni, de a korai nemzedékekből csak a megtá­ madott személyek és házastársaik szerepelnek az ábrán. A család csontnövekedést károsító gént hordoz. Ennek többféle hatása

lehet; kiválthatja például az ujjízületek vagy a boka merevségét, olykor a lábujjak összenövését. Sokan süketek, mert a hangot továbbító apró cson­ tok letapadnak a fül belső részére. A leszármazási táblázat a domináns öröklődés jellegzetes példája. Minden betegnek van egy megtámadott szü­ lője, és a betegség egyetlen generációt sem hagy ki. Egy családban körülbe­ lül minden második gyereken megmutatkozik. Természetesen nem min­ dig ez a pontos arány. Mint amikor pénzdarabot dobunk fel, vannak vélet­ lenszerű ingadozások. Hasonlítsuk ezt össze a második leszármazási táblázattal. Ezúttal latens génről van szó. A süketség kihagy nemzedékeket, illetve egészséges szülők­ nek süket gyereke születik. Ugyanis a betegség csak akkor mutatkozik meg, ha az utód mindegyik szülőtől örököl egy hibás gént. A hordozó férfi hím ivarsejtjeinek felében található a süketség génje, akárcsak hordozó partne­ re petesejtjeinek felében. Annak az esélye, hogy a süketség latens génjét

hordozó hím ivarsejt ugyanilyen petesejttel találkozik, 1/2 x 1/2, vagyis 1/.i. Az érintett családokban minden negyedik gyerek lesz süket.

29

A VÉ RÜNKBEN VAN

lyek a természet velejárói, oda vezetnek, hogy a modern genetika olykor a . legvalószínűtlenebb Mendei előtti elméleteket visszhangozza. Még az alapvető felfedezés sem mindig érvényes, hogy az üzenet sorsa elkülönül hordozói sorsától. Darwin tévedése igazán megbocsátható. A süketséget ősidők óta ismerik. Körülbelül minden ezredik brit születik fogyatékos hallással, a legtöbben tökéletesen egészséges szülőktől. A Tal­ mud korlátozza a süketek jogait, és Szent Ágoston szerint „a születéstől való süketség akadálya a hitnek, mert ki süket füllel jött e világra, az igét nem hallhatja és nem fogadhatja be". Sokan hangoztatták: nem szabad engedni, hogy a hallásképtelenül születettek utódokat hozzanak a világra. Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója pályája során főképp süketekkel foglalko­ zott. Aggasztotta, hogy mivel gyakran egymás közt házasodnak, a további nemzedékekben a betegség gyakoribbá válhat. Értekezés az emberi faj siket változatának kialakulásáról című munkájában az ilyesfajta házasságok be­ tiltását javasolja. Tanácsának megfelelően később néhány amerikai állam­ ban sterilizálták a süketeket, hogy ne születhessenek gyerekeik. Sokan úgy gondolták, hogy normális hallású szülők saját hibájukból ad­ tak életet süket gyereknek. Jellegzetes példával szolgál a témáról az 1648ban megjelent első angol nyelvű könyv: „Anyja, midőn viselős volt vele, lo­ pással vádoltatván megesküdött, hogy ha a vád igaz, gyermeke világra jővén sose tudjon beszélni, hanem egész életére Néma maradjon." Számos történet járta arról, hogy terhes nők, akik süketekkel találkoztak, utána ha­ sonlóképpen károsodott gyermeket hoztak világra. Egy francia orvos sze­ rint a károsodást a rémület okozta, melyet „Franciaországnak a szövetsé­ gesek által való 1814-ik és 1815-ik évi lerohanása, valamint az utána követ­ kező megszállás" a terhes anyákból kiváltott. Mindebben a szerzett tulaj­ donságok örökölhetőségének bizonyítékát látták. Egyes helyeken igen gyakori volt a betegség. Derbyshire-ben, Svájcban, Zaire-ban és az amerikai Nagy-tavak környékén sok hallássérült gyerek született. Marco Polo ugyanezt tapasztalta a kínai Turkesztánban. A beteg­ ség időnként katasztrofális méreteket ölt: Zaire egyes részein minden ha­ todik gyerek süketen és gyakran súlyos mentális károsodással születik. Az egyik góc a massachusettsi partok mentén található Martha's Vineyard ne­ vű szigeten volt. Chilmark városában a tizenkilencedik század közepén minden ötödik ember hallásképtelenül született. Mi okozza ezt a jelenséget? Talán valamilyen környezeti tényező. 1883ban Alexander Graham Bell elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Elláto­ gatott Martha's Vineyardra, és tanulmányozta az érintett csoportok csa­ ládtörténetét. Darwinhoz hasonlóan ő sem jutott eredményre. Talán a ta-

30

BEVEZETŐ

lajjal függ össze a betegség, gondolta. Ahol a süketség gócai voltak a szige­ ten, ott egy bizonyosfajta agyagos talajra bukkant. Az ötlet egy francia or­ vostól származott, aki svájci falvakban tanulmányozta ennek a betegség­ nek a gyakori előfordulását, és egyértelműnek látta földtani összefüggését. A svájci hegyek talajában van egy „bódító elem", vetette fel, amely ismeret­

len okból előidézi, hogy a gyermekek e létfontosságú érzék nélkül jönnek világra. Könyvének azonban az Értekezés afizikai és erkölcsi elkorcsosulásról címet adta, és a megtámadott személyek elkülönítését szorgalmazza ben­ ne, nehogy betegségük átterjedjen a következő nemzedékre. Bellnek is az volt a véleménye, hogy bár a betegségnek környezeti oka le­ het, veszélyezteti a vérvonalat, és gyakoribbá válik, ha semmit sem tesznek ellene. Arra nem talált magyarázatot, miért csökkent (ahelyett, hogy növe­ kedett volna) a tizenkilencedik század folyamán a süketen született gyere­ kek száma Martha's Vineyardon. Ugyanígy alakultak a betegség svájci elő­ fordulásának adatai is. Bár a gyerekkori süketség megjelenési formája hasonlított Svájcban és Martha's Vineyardon, tényleges okai merőben eltérőek voltak. Derbyshire­ ben, Svájcban és sok más helyen a született süketség helyi gócait valóban olyasmi hozta létre, ami a talajban volt- pontosabban nem volt. Mindegyik helyen örökké esik az eső, egykor árvizek vagy gleccserek borították a talajt, amelyből így az ősidőkben kilúgozódtak az ásványi sók, és a pajzsmirigy működéséhez szükséges jódból kevés maradt benne. Néha azonnali volt a hatás. új-Guineában a távoli Jimi-völgy lakói egy jódban gazdag természe­ tes kősó fogyasztásáról az 1950-es években áttértek a boltokban kapható kö­ zönséges sóéra. Rövidesen nagyszámú süket gyerek született. A pajzsmirigy nemcsak arra való, hogy teltebbé és formásabbá tegye a nyakat, amint az anatómusok hitték valamikor, hanem a test energiafo­ gyasztásának szintjét szabályozó hormon forrása is. Ez a hormon szabá­ lyozza például az embrió egy részének fejlődését. A jódszegény vidékeken élők pajzsmirigye gyakran megnagyobbodik vagy károsodik, ezt az állapo­ tot „derbyshire-i nyaknak" is hívják. Az ilyen emberek gyerekei hallássérü­ léshez (és súlyos értelmi károsodáshoz) vezető pajzsmirigy-elégtelenséggel születnek. A betegség alábbhagyott, amint az emberek utazni kezdtek, és� szülőfalujukból eljutottak normális talajú vidékekre. Több jód került a szervezetükbe, és a süketek száma csökkent. Svájcban az i920-as évek óta jódozzák a sót, így sikerült úrrá lenni a betegségen. Zaire-ban csakugyan volt egy „bódító elem". A helybeliek maniókát et­ tek, amely csak akkor fogyasztható, ha már kiáztatták belőle a mérgeket. Ha nem járnak el kellő alapossággal, a visszamaradó mérgek károsíthatják

31

A V ÉR ÜNKBEN VAN

a pajzsmirigyet. Azon a vidéken a terhes nők jelenleg injekciókban kapnak jódtartalmú olajat, hogy a magzat normálisan fejlődjön. Martha's Vineyardon viszont a süketség nem környezeti, hanem geneti­ kai eredetű (jóllehet ezt számos helybeli vitatta, mert nem talált semmiféle rendszert a családokon belül). Az itteniek vérében volt, bár inkább képle­ tes, mint betű szerinti értelemben. Minden érintett ugyanabból a néhány családból származott: a Luce-ok, a Meyhew-k, a Smithek, az Allenek közül, és még egy-két családból, amelyek mind Kentből vándoroltak be a tizen­

„

hetedik század elején. A szigeten zárt közösségben éltek, még száz évvel a Függetlenségi Nyilatkozat után is fontot, shillinget és pennyt használtak (nem pedig dollárt és centet). Egymás közt házasodtak, az 1700-as években már kilencvenhat százalékuk közeli rokonával élt házasságban. Chilmark­ ban csaknem mindenkinek kenti neve van, ez is jelzi a genetikai kapcsola­ tot angol szülőhelyükkel (amely maga is a Brit-szigetek elszigetelt, önma­ gának élő része). T örténetesen Martha's V ineyard különleges talajú részén telepedtek le, ez azonban puszta véletlen volt. A közös gének egyesítették őket, amelyeket generációkon át vittek tovább a hím ivarsejtek és petesej­ tek ősi otthonuktól távol is. Az itt lakók angol elődeiktől örökölték a süketséget. A magyarázat kul­ csát Samuel Pepys adta meg, aki a londoni nagy tűzvészről írott beszámo­ lójában idéz egy beszélgetést Sir George Downinggal (akiről a Downing Street a nevét kapta). Downingról köztudomású volt, hogy a kormány kémje, aki süketnéma besúgókból építette ki hálózatát, mert azok még kínzás hatására sem árulhatták el a titkokat. Ő maga tudott velük kommu­ nikálni: „Bejött az a néma fiú . . . aki fölöttébb járatos itt, és ismeretségben van Downinggal; különös jeleket mutogatott a tűzről, meg hogy a király külföldön van, meg számos egyébről, amit ők értettek, én azonban nem; ezen elcsodálkoztam, és említést is tettem róla Downing előtt. - Semmiség - mondotta -, némi gyakorlat szükséges csupán, s ön is játszi könnyedség­ gel megérti őt, és megérteti magát vele." Downing Kentben nőtt fel az 1630-as években, éppen a New England-i kivándorlás idején. Nyilván azért értette a jelbeszédet, mert olyan gyakori volt a süketség szülőfalujában, hogy gyerekként érdemes volt megtanulnia ezt a nyelvet. Kétszáz évvel ké­ sőbb Martha's Vineyardon majdnem mindenki használni tudta a jeJ.Peszé­ det, akár süket volt, akár nem. A vineyardi családi okmányok tanúsága szerint az öröklődési sémák megfelelnek Mendel törvényének a lappangó gének átörökítéséről. Alexan­ der Graham Bellnek az 1880-as évekből származó kiadatlan jegyzetei közt van is egy megjegyzés (húsz évvel Mendel munkásságának újrafelfedezése

32

BEVEZETŐ .

A fül a hallás és az egyensúly szerve. A külső fület zsírral bélelt csatorna köti össze a középfüllel, amelyben rezgésbe hozza a dobhártyát. A rezgés három csontocska közvetítésével j ut a fül belsejébe. Ott a spirális belső fül (a csigajárat) alakítja át az agyba futó idegjelekké. Fölötte három, folyadékkal telt félköríves csatornában apró részecskék gyakorolnak nyomást az alattuk lévő idegvégződésekre, innen erred az egyensúly és a gyorsulás érzete.

előtt), hogy azokban a családokban, ahol a szülők hallanak, de a gyerekek süketek, körülbelül minden negyedik gyerek született ezzel a betegséggel. Bell szinte újra feltalálta a mendelizmust, két évtizeddel megelőzve korát. Annak, hogy a süketek száma csökkent Vineyardon - ami olyan sok fej­ törést okozott neki-, más oka volt, mint ugyanennek a jelenségnek Svájc­ ban. Amint a sziget a keleti parti előkelőségek üdülőhelye lett, és mivel többen látogattak ide, a helybeliek egyre ritkábban házasodtak rokonaik­ kal. Így kevesebb volt az olyan házasság, amelyben mindkét szülő hordozta a sérült gén egy-egy példányát, következésképp a két sérült génnel született süket gyermek is. Ma már Martha's Vineyardon nincs öröklött süketség. Századunk ötvenes éveiben haltak meg az utolsók, akik süketen születtek. Senki sem tudja, melyik gén okozta a betegséget, és soha nem találtak álta­ la károsított kenti rokonokat. A gyerekkori süketség jó példa arra, hogyan idézheti elő ugyanazt az ál� lapotot a gének működése (mint Massachusettsben) vagy környezeti hatás (mint Svájcban). Számtalan egyéb oka is van (többek közt a terhesség alat­ ti rózsahimlő-fertőzés, amely károsítja a fejlődő magzatot). A veleszületett süketség eseteinek körülbelül a fele genetikai eredetű. Több mint harminc különböző gén okozhatja, mindegyik a hallószervek más részére hat. Így a különböző családokból származó süketek házasságából valószínűleg nor-

33

HÁROM SÜKET EGÉR - MEG EGY MACSKA

A humángenetikai vizsgálatokat egyre inkább állatokon végzik, hiszen vég­ eredményben a többi teremtmény rokonai vagyunk. A gének megmutatják,

milyen közeli ez a rokonság. Az emberi gének százainak (köztük a betegséget

okozó géneknek is) megvan a megfelelője az egerekben vagy más emlősök­

ben. A sok millió éves evolúció során a géneknek még a kromoszómák men­ tén való elrendeződése is megőrződött: maradt annyi hasonlóság a különfé­ le emlősök között, hogy érdemes legyen elkészíteni az egerek - vagy kutyák, macskák - genetikai térképét is abban a reményben, hogy nyomára bukka­ nunk a sérült emberi géneknek. Mivel az egér gyorsan szaporodik, és fel­ használható olyan kísérletekhez, amelyeket magunkon nem végezhetnénk el, egyre nagyobb szerepet játszik az öröklött betegségek kutatásában. Darwin is észrevette, hogy a fehér macskák gyakran süketek. Ma már tudjuk: ennek az az oka, hogy a melaninnak - a bőr, a haj, a szőrzet színét

adó festékanyagnak - szerepe van az érzékszervek működésében. Az albí­

nók, sőt a születéstől ősz hajúak közt is sok a halláskárosodott. A megfelelő

gének az egerekben is süketséget okoznak. Az egerek génjeinek feltérképe­

zése segített a gén emberi megfelelőjének felkutatásában; megmutatta azt is, hogy a probléma a fejlődés korai szakaszában jelentkezik, amikor a melanint tartalmazó sejtek nem jutnak el a fülbe, és nem végzik el - koráb­ ban ismeretlen - munkájukat, nem szabályozzák az elektromos áramlást ezekben az érzéksejtekben. Egyes egérmutánsok mozgás- és hallásproblémákkal küszködnek. Izeg­ nek-mozognak, és a fülük szinte ki sem fejlődik. A jelenséget a korai ideg-

Ez az egér annak a színtelen mutációnak a hordozója, amely eltávolítja a pigmentet a belső fülből, és süketséget okoz. LENT:

JOBBRA:

34

Kék szem!Ífehér macska - szintén süket.

BEVEZETŐ

A család tagjainak egyébkéntfekete bőrén fehérfoltok láthatók. Akiknél a fehér folt a fülre is ki­ terjed, azok süketek.

rendszer fejlődésében szerepet játszó gén okozza. Amikor emberi megfele­ lőjét keresték, váratlanul kiderült, hogy ez a gén okozza a Wardenburg­ szindróma néven ismert emberi süketséget. Néhány gyerek süketen és vakon születik: valami elromlott a külvilágból érkező jeleket- fényt és hangot- felfogó rendszer központjában. A süket­ vakság legáltalánosabb formája Usher-szindróma néven ismeretes. Nem­ csak a betegek szem- és fülsejtjei mutatnak rendellenességeket, hanem hím ivarsejtjeik is. A gén azonosításánál felh�sználták azt a tényt, hogy az ege­ rek egyik fülmutánsában- a shaker-I-ben - hasonló sérült sejteket találtak (bár az állatok nem voltak vakok) . Ezt keresztekkel jelölték a térképen, é s az emberi kromoszóma megfele­ lő helyén megtalálták a Usher-szindróma génjét. Sőt az egér génjének szer­ kezete arra utal, hogy az izomfehérjével, a miozinnal rokon fehérjét állít elő. Bár a kezelésre még nincs remény, lényegi információt nyertünk arról, milyen hiba okozza ezt a betegséget az emberben.

35

A VÉRÜNKBEN VAN

mális hallású gyerek születik; csak minden hatodik házasságból származik sérült utód. Mert előfordulhat ugyan, hogy az ilyen gyerek mindegyik szü­ lőjétől örököl egy-egy hibás gént, de mindegyik a fül más részére hat - a betegséget pedig csak a gén két azonos példánya idézi elő -, így az utód hallása nem károsodik. Mendelnek kétségtelenül éppilyen fejtörést okozott volna a jelenség (akárcsak a humángenetikusok egész nemzedékének, amíg nem sikerült többé-kevésbé tisztázni a folyail).atot). A süketség öröklődésének tanulmá­ nyozása során l}legvan a helye Darwin szinte minden elképzelésének. A vér­ rel való közvetlen átadásnak (mint a szifilisznél), a szerzett tulajdonságok öröklődésének a jódszegény vidékeken, és az atavizmusnak, amikor olyan

rokonok házasodnak össze, akik ugyanannak a génnek egy-egy példányát hordozzák; a veleszületett halláskárosodás valamelyik formájának kialaku­

lásában mindegyik szerepet játszik. A biológia csupa kétértelműség - ez a süketség üzenete mindenkinek, aki hajlandó meghallani. Ami egyszerűnek látszik, arról rendszerint kiderül, hogy bonyolult, zűrzavaros és bizonytalan. Ezeket a fogalmakat nem szokták a köztudatban a természettudomány­ hoz társítani. A politikai, vallási vagy erkölcsi elméletek elszánt hívei meg vannak győződve róla, hogy tanaikhoz minden új ténynek illeszkednie kell. A kutatók közt viszont gyakori a véleménykülönbség, néha még tárgyuk alapkérdéseit illetően is. Ezért kell a tudománynak alulmaradnia a vitában, mondják gyakran a hívők. Holott épp az ellenkezőjéről van szó. A bizonyos­ ság az igazságkeresés halála. A tudomány mindenekfölött a bizonytalanság művészete. Elvben eldönthető minden tudományos vita, ha vannak olyan megállapítások, amelyekkel mindenki egyetért; csakhogy ismét kezdődik, amint felmerül egy új bizonyíték, melynek fényében elhamarkodottnak lát­ szik a döntés. A politika meg a vallás módszere más, ez napnál világosabb. Goethe is felismerte a rendíthetetlen meggyőződés veszélyeit. Hatvan évébe telt, amíg befejezte a Faustot. A témát egy bizonyos dr. Faustus egysze­ rű középkori históriájából merítette, aki eladta lelkét az ördögnek, és vég­ romlásba jutott. Goethe a feltáruló végzet egyenes vonalú történetét ember és természet viszonyának bonyolult rajzává formálta. A tudomány ígéretei­ ről és veszélyeiről beszél, a hibás vérről és az ember vágyáról, hogy isten le­ gyen. Faust halála előtt megtagadja a halhatatlanság keresését, de egy titok megmarad. Vajon megváltást nyer, vagy fizetni tartozik? Goethe nem tudta eldönteni a vér és a szabad akarat vitáját, műve a szerző és olvasó számára egyaránt mélységesen kétértelmű maradt. Azt tanúsítja, hogy az élet legna­ gyobb veszélye a bizonyosság. A genetika története pedig azt sugallja, hogy minden bizonyosság közt a tudományos alapokon álló a legveszélyesebb.

1.

FEJEZET

Armageddon ellentmondása „Bőségesen megsokasítom a t e magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van."

MÓZES I. 22,17

ARMAGEDDON - HÍRÉHEZ KÉPEST - némi csalódást okoz az odalátoga­

tónak. Könnyű megtalálni: Észak-Izraelben a Jezreel-síkságon találhatók Megiddo városának maradványai. Neve a fordítás során átalakult, és az íté­ let napjának szinonimája lett. A város romjai méltó jelképei a pusztulás­ nak. Négyezer éves története során Megiddót húsz alkalommal rombolták le és építették újjá.

Armageddon a levegőből: Megiddo városának feltárt maradványai a falakkal és a hatalmas ga­ bonaveremmel, melyben az ostrom idejére szánt tartalékot tárolták. A romok a város hatezer évvel ezelőtti kezdete és Kr. e. 722-ben történt asszír lerombolása közti időszakban keletkeztek.

37

A VÉ RÜNKBEN VAN

A várost a kánaániták alapították Kr. e. 4000 körül. Két évezreddel ké­ sőbb III. Tutmózisz egyiptomi fáraó hódította meg. Rövidesen Izraelnek az Ígéret Földjére bevonuló népe vette ostrom alá. Dávid király a tizenha­ todik várost építette föl a régiek romjain, és Salamon idejében Megiddo kétszer akkora volt, mint Jeruzsálem. Hanyatlása az asszírok inváziójával kezdődött. Kr. e. 734-ben III. Tiglat Pilészár király meghódította Izrael nagy részét, a Júdeától északra fekvő te­ rületet. Utóda bevégezte a mµnkát, és Kr. e. 722-ben lerohanta a királyság utolsó szigetét, Szamariát. Egy évvel később Szargon asszír trónörökös le­ rombolta Izrael számos műemlékét (többek közt Megiddót), és népét Ba­ bilonba hurcolta, amint ezt egy diadalmas feliratban hírül adja az utókor­ nak. Az elhurcoltak utódai természetesen mindig arra vágytak, hogy visszatérjenek. Ebből a vágyból nőtt ki az álom, hogy a Messiás eljövetele­ kor az üdvözültek egybegyűlnek Armageddonnál. Genetikai tárgyú látomás ez, hiszen a generációk közti kapcsolatról be­ szél, a ma élők találkozásáról őseikkel. Akkor majd mindenki hazára lel ott, ahol ,,nem lészen többé halál, sem bánat, sem könyhullatás, és nem lészen többé fájdalom: mert ami azelőtt volt, elenyészik". Az utolsó ítélet pedig a természetes kiválasztódás révén történő evolúció utolsó lehetősége; az iga­ zak üdvösséget nyernek, a tökéletesség híján valók pedig mindörökre a sö­ tétségbe vettetnek. Megiddo bukása volt az első az Izraelt sújtó számtalan csapás közül. Mindegyikből az apokalipszis újabb látomása bontakozott ki. Ezékiel - aki maga is a száműzöttek között volt - arról az időről írt, amikor egy völgy­ ben a csontok összesereglenek és hatalmas hadsereget alkotnak, Dániel próféta tengerből felbukkanó négy állatot jósolt vasfogakkal és tíz szarv­ val. János jelenéseiben ott a csillag (melynek neve üröm) és egy hétpecsé­ tes könyv. Az Antikrisztus követői a 666-os számot viselik, a Fenevad jelét. Bárhogyan alakuljanak a cselekmény részletei, Armageddon érdekes esemény lesz. Idejét sokan próbálták megjövendölni. Fountain Pitts, egy tennesseebeli metodista 1857-ben szentbeszédet mondott a kongresszus székházában. Neki nem okozott gondot az időpont: az egyetlen hasznos mértéket, a szimbolikus napot alkalmazta (amelyet úgy lehetett alakítani, hogy a Jelenések könyvének számai beleillettek bármilyen elméletbe). Az apokalipszis - a történelem vége - már elérkezett, mondta Pitts: „Midőn az Egyesült Államok létrejött, Jeruzsálem pusztulásától számítva éppen 1290 szimbolikus nap telt el. . . ez az időszakasz a Szentély felgyújtásától, vagyis az Úr 68-ik esztendejének 189-ik napjától i776. július 4-éig tartott. A napi áldozattól számítva, amely napkeltekor történt - a csillagászat sze-

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA Armageddon nagy fenevadjának és az őt kísérő ördögöknek a víziója egy tizenötödik századi francia kódexből, amely a Bodleian Libraryben található.

rint három perccel hajnali öt óra után a Templom felgyújtásának napján-, az 1290 nap i776. július 4-én háromnegyed háromkor telik le; és a legmeg­ bízhatóbb források szerint a Dicsőséges Negyedikének épp ezen órájában tétetett közzé a Függetlenségi Nyilatkozat." Kevesen állítják, hogy az emberi mag átrostálása az utolsó ítéletben már meg is történt, csak senki sem vette észre. A legtöbben heves válságokkal azonosítják azt a napot, amikor sor kerül az üdvözülők és a kárhozatra jfi­ tók szétválasztására. 1666-ban, a londoni nagy tűzvész évében minden

mennydörgésről azt hitték, az utolsó ítélet harsonája. Az Egyesült Álla­ mokban a hidegháború idején voltak órák, melyek úgy adták meg az időt, hogy „egy órával közelebb az Úr visszatéréséhez", és azóta több mint négyszáz könyv, dráma vagy film foglalkozott a világ végével. 1988-ban a Gallup közvéleménykutatása szerint tíz amerikaiból nyolc szentül hitte,

39

A VÉ RÜNKBEN VAN

hogy az ítéletnapon megjelenik az Úr színe előtt. A közeli vég előérzete azokban volt a legerősebb, akik a pusztító fegyvereket építették, melyeknek jóvoltából, ha netán bevetnék őket, valóban tűz hullna az égből („Az ele­ mek megolvadnak a forróságban, valamint a föld is, és minden rajta lévő a lángok martaléka lesz") . A Texas állambeli Amarillóban a Pantex atom­ bombaüzem csaknem minden munkása úgy vélte, hogy az Úr második el­ jövetelének előkészületeiben vesz részt. Most is vannak vészjósló előjelei a közelgő megsemmisülésnek. Cserno­ bil azt jelenti, „üröm": a végítélet napjára megjövendölt csillag talán kele­ ten kel föl. Az is vigasztalásul szolgál az apokalipszis megjövendölőinek, hogy Szaddám Huszein Bagdadja rendkívül közel van az ősi helyhez, ahol Babilon állt. De azon még lehet vitatkozni, hogy ki fog átmenni a végső vizsgán. Az alabamai baptisták (Bill Clinton is ehhez az egyházhoz tarto­

zik) a legkorszerűbb eljárásokkal számították ki, hogy az Egyesült Államok népességének 46,1 százaléka pokolra jut. Mások vitatják ezt a számot. Bármikor jön el a világ vége, és bármi történjék, amikor eljön, egy pró­ fécia világos: mindenki egybegyűlik Armageddon síkságán. Hányan lesz­ nek? Jelölt van bőven, semmi kétség. Csak Angliában a halotti anyaköny­ vek vezetésének megkezdése, vagyis 1837 óta eltelt rövid időszakban nyolc­ vanmillió ember halt meg. Tudományos módszerekkel nyilván megálla­ pítható, hányan sorakoznak fel majd ítéletért a világ kezdetétől a végéig. Minden igazi hívő biztos abban, hogy ősei kiszállnak sírjukból az ítélet­ napon. Ez a szerény feltételezés följogosít bennünket egy egyszerű, ám ag­ gasztó számítás elvégzésére. Tegyük fel, hogy a végítélet trombitája talán 2000-ben harsan föl, amint a millenaristák állítják. A száműzetés Megid­ dóból 722-ben történt. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 2700 éven - mintegy százharminc emberöltőn - át sokasodtak az ősök, akik majd egybeseregle­ nek Armageddonnál. A kétivarú szaporodás alapszabálya, hogy két egyed szükséges egy újabb létrehozásához. Mindenkinek két szülője, négy nagy­ szülője, nyolc dédszülője van, és így tovább visszafelé a történelemben. A nemiség azt jelenti, hogy a leszármazási táblázatban szereplő egyének száma minden nemzedékben megkétszereződik. Következésképp minden nemi lénynek hihetetlenül sok őse van. Ha a nemiség törvényét szó szerint értelmezzük, és meg akarjuk hatá­ rozni egy armageddoni családi találkozó résztvevőinek számát, először is a kettőt meg kell szoroznunk önmagával százharmincszor; ehhez hozzá kell TÚLOLDALT: Armageddon: a holtak kiszállnak sírjukból az utolsó ítéletre. Csekély töredék az egybesereglő roppant sokaságból Hans Memling i472-ből származó oltárképén Gdari.skban.

40

41

A VÉRÜNKBEN VAN

adnunk a családfa minden szereplőjét az élő hívő és az imént meghatá­ rozott hatalmas gyülekezet között. A szám tízezerbilliószor billiószor billió - a tíz után negyven nulla áll. Az utolsó ítélet fölöttébb tumultuózus alka­ lom lesz. Csakhogy van itt egy probléma. A szám jóval nagyobb, mint a világ né­

pessége. Az igazat megvallva jóval nagyobb, mint azoknak a száma, akik valaha éltek a Földön. A londoni Népszámlálási Hivatal anyakönyvi irattá­ rának vezetője egyszer kiszámítGtta, hogy hatvanmilliárd ember halt meg Kr. e. 40 ooo-től Kr. u. i983-ig, ami maga is elég zsúfolttá tenné Armaged­ dont - de nem képtelenül; némi igyekezettel mind beférnének Skóciába. Csakhogy az ősök sokszorozódásának egyszerű törvénye a feltámadt holt­ testeknek a Földnél is nagyobb tömegű golyóbisát ígéri. Ez Armageddon nagy ellentmondása - egyszerűen nem lesz elég a hely az egybesereglő hí­ vőknek. A megoldás egyszerű, de az ősökről, rokonságról és génekről alkotott hiedelmek lényegébe vág. Amikor Megiddót utoljára építették újjá, száz­ milliónál kevesebb ember élt a Földön - nem az a számlálatlan milliárd, aki ahhoz kellene, hogy minden ma élő személy visszavezethesse külön le­ származási ágát a múltba. Amiből azt az egyszerű és elkerülhetetlen követ­ keztetést kell levonnunk, hogy a modern világ minden lakója egyenes ági leszármazottja valakinek, aki Megiddo idején élt és utódokat nemzett. Ter­ mészetesen az akkor élők közül soknak nincsenek ivadékai, mert ők ma­ guk vagy utódaik gyerektelenek voltak. De azok, akiknek családja fennma­ radt a szükséges háromezer éven át, bárkik voltak és bárhol éltek is, meg­ szakítatlan rokonságban vannak mindenkivel (vagy csaknem mindenki­ vel), aki ma él. Következésképp mindegyikünknek közös ősei vannak min­ denki mással; rokonok vagyunk mindannyian. Ha elég messzire visszave­ zetjük bármelyik család származását, egybeolvad az összes többivel egyet­ len közös leszármazási folyamban, amely meglepően közeli múltból ered.

Az első Armageddon idején csak kétféle ember létezett: azok, akik min­

denkinek ősei, és azok, akik senkinek sem ősei, mert nem hagytak utódo­ kat. Néhány távoli népcsoport egy új-guineai völgyben vagy afrikai dzsun­ gelben talán kimaradhat ebből a rokonsági hálóból; de egy arab kereskedő vagy európai felfedező egyetlen, néhány évszázaddal ezelőtti félrelépése napjainkra késői örököseinek ezreit fonja bele. A kereszténység minden változatának fontosabb volt, hogy eldöntse, ki lesz a Választottak közt, mint hogy kiszámítsa, hány jelölt sorakozik majd fel a vizsgára. Kezdettől fogva lelkes téritő munkát folytattak, hogy ilyen módon növeljék azoknak a számát, akik majd átmennek a vizsgán.

42

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

Az evangélisták ma is szorgosan hirdetik az igét a világ hatmilliárd lakosá­ nak. De csak egyetlen egyháznak jutott eszébe - holott annak, aki hisz a feltámadásban, logikus -, hogy a holtak tízszer nagyobb sokaságának pré­ dikáljon. Ha az élők megkeresztelhetik őseiket, hihetetlenül megnövekszik

azoknak a száma, akik átmennek az ítéletnapi vizsgán, hisz minden ma élő hívő minden őse ott lesz a kiválasztottak között. A visszamenőleges meg­

váltás a világ leggyorsabban növekvő vallásának, Jézus Krisztus ítéletnapi szentjei egyházának, a mormonoknak a tantétele. Hitvallásuk különös módon egyesíti a modern tudományt és a miszti­ kus hiedelmeket. Ennek köszönhető, hogy a mormon egyház a világ egyik nagy genetikai laboratóriumává lett. Igyekezetükben, hogy híveket tobo­ rozzanak, fölrajzolják az emberi faj családfáját. Rokonsági hálót szőnek, amelyről azt remélik, hogy egybefonja egyházukat a régen elhunytak soka­ ságával. Eközben feltérképezték a múltba vezető saját genetikai ösvényei­ ket, és - akaratlanul - döntő szerepet játszottak a biológusok erőfeszítései­ ben, hogy térképet rajzoljanak napjaink genetikai állományáról. A mormon vallás egyetlen ember, Joseph Smith próféciáiból nőtt ki. Némelyik amerikai mindig is úgy találta, hogy a Bibliában van egy érthe­ tetlen hiányosság: egyetlen eseménye sem történik az Egyesült Államok­ ban. Joseph Smith, az Újvilág első prófétája minden tőle telhetőt megtett,

hogy ezt a csorbát kiköszörülje. i805-ben született Vermontban. Az ország a vallási forrongás állapotában élt. Joseph Smithnek tizennégy éves korá­ ban jelent meg az Atyaisten és a Fiúisten, hogy mindketten óva intsék őt a hamis prófétáktól. A kincskereső Smith buzgón ásott az indián dombokon. Nem tudta el­ hinni, hogy ezeket a megvetett rézbőrűek építették. Hamarosan megis­

merkedett egy angyallal, Moronival, aki őt választotta ki, hogy kezébe ad­ jon egy különös dokumentumot, amelyet ismeretlen írással aranyleme­ zekre véstek és az egyik halomba temettek. Mellette háromsarkú gyémán­ tokból készült mágikus szemüvegek ( „lesőkövek") voltak. A hitetlenekre halált hozott, ha a táblákra pillantottak, de a kiválasztottak a szemüvegek segítségével le tudták fordítani az üzenetet. Joseph Smith hosszú éjszaká­ kon át diktálta a táblák tartalmát elképedt családjának. Moroni elhozta a Biblia hiányzó kötetét, A mormon könyvét, amely kul­ csot adott az amerikaiak származásának rejtélyéhez. Száműzöttek voltak az Ígéret Földjéről; időtlen időkkel ezelőtt keltek át az Atlanti-óceánon, és az idők végén majd egybesereglenek a saját külön Armageddonjuknál. Lehi próféta Kr. e. 600-ban hajózott át Jeruzsálemből Amerikába fiaival, Nefivel és Lamannal.

43

A VÉRÜNKBEN VAN Arnold Friberg mormon stílusban megfestett oltárképe, amely Lehit és népét ábrázolja, amint megérkeznek Amerikába.

Az Újvilágban egyházszakadás támadt. Az ellentét Smith New York ál­

lambeli, palmyrai otthonának közelében jutott tetőfokára. Kr. u. 420-ban a felek összecsaptak a Cumorah hegyén (amelyet Smith egy helybeli indián halommal azonosított). Laman követői győztek, de kegyvesztettek lettek Istennél. Bőrük megsötétedett, és leszármazottaik indiánokként éltek to­ vább. Smith talált néhány egyiptomi feliratot, melyeken azt olvasta, hogy maga Krisztus is ellátogatott az Újvilágba, ezt örökíti meg Ketzalcoatl, a Tollaskígyó története. Az igazság a halmokkal kapcsolatban jóval prózaibb. Földművesek épí­

tették őket. Az egyiknek, Cahokiának, amely ma St. Louis nyomorúságos külvárosa, húszezer lakosa volt. A Londonnál nagyobb városhoz fogható nem akadt Észak-Amerikában, amíg Philadelphia a tizennyolcadik szá­ zadban növekedésnek nem indult. Cahokia halmának tömege nagyobb, mint a Kheopsz-piramisé. Építőit elvitték a betegségek, melyeket a fehér ember hurcolt be a kontinensre. Az ő Armageddonjuknál nem fegyverek pusztítottak, hanem a ragály.

44

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA A maguk idején nem számítottak kivételesnek Smith kinyilatkoztatásai, sőt oda vezettek, hogy 1830-ban megalapította Jézus Krisztus Ítéletnapi Szentjeinek Egyházát. New England tele volt szektákkal. Az adventisták,

akiknek egyházát szintén Smith otthona közelében alapították, elkövették azt a taktikai hibát, hogy a második eljövetel időpontjául 1843 márciusát jelölték meg, ami az adott év áprilisára kínos helyzetbe hozta őket. Ebben a légkörben az emberek komolyan vették Moroni történetét. Még Angliá­ ban is a levegőben volt a miszticizmus. A szocialista Robert Owen köszö­ netet mondott Viktória királynő apja, Edward kenti herceg szellemének, aki „tudtomra adta, hogy a spirituális szférában, ahová ő belépett, nincse­ nek címek és rangok". A mormon misszionáriusok élénk tevékenységet folytattak Walesben és Liverpoolban - ahol lapot is kiadtak Millenial Star címmel -, és ezrével vették rá az embereket, hogy jöjjenek Amerikába, le­

gyenek részesei az új Utópiának. Az Indiana állambeli New Harmonyban Robert Owen már felépítette a sajátját: a társadalmat, amelyben mindenki egyenlő fizetést kapott. De a város nem virágzott. Amíg a mormonok várták az amerikai Messiás eljövetelét, a hatóságok egyre nyugtalanabbul figyelték vallásuk térhódítását. A szekta elköltözött az Illinois állambeli Nauvooba, a Mississippi partjára, és itt templomot épített. A hitük ellen intézett számtalan támadás közül az első - Philastus Hurlbut A

mormonizmus leleplezése című könyve - alapos ellenségeskedést

váltott ki. A mormonok lassan úgy érezték, nincs jövőjük az Egyesült Álla­ mokban. Megpróbáltak elszakadni Illinoistól, terveket forraltak még Texas megszállására is. A botrány egyre nőtt, főképp a többnejűség miatt. Smith, akinek negyvenkilenc felesége volt, bujkált. Végül elfogták, meglincselték és főbe lőtték. 1846-ban egy egész nép kerekedett föl: Brigham Young vezetése alatt megindultak nyugatra. Ezrek vándoroltak át a hegyeken, sokan kézikocsin húzták maguk után ingóságaikat. Végül egy folyóvölgybe értek; Jordánnak nevezték el a folyót, amely névadójához hasonlóan egy édesvizű tóból sós vizűbe áramlott. Salt Lake Cityben a mormonok gyarapodtak, és a ma is­ mert hatalmas szervezetté fejlődtek - t�zmillió hívet számláló egyházzá, amelynek létszáma harminc év alatt hatszorosára nőtt, és évi jövedelme tízmilliárd dollár. Akárcsak az Ótestamentum népe, a mormonok is megszállottai az ősöknek, és akár az Újtestamentumé, a túlvilágnak. Szertartásaik nagy ré­ sze a hívőket köti össze rokonaikkal és őseikkel - vagyis „megpecsételi kapcsolatukat". A mormon menyasszonyt bonyolult szertartással kötik férjéhez, amelynek során átlép egy fátyolon a jelképes másvilágba. Élete

45

A VÉRÜNKBEN VAN

hátralévő részében fehér alsóneműt visel (réssel a házastársi lét megköve­ telte helyen) annak a köntösnek a jelképeként, melyet Isten adott Évának. Akiknek kapcsolatát megpecsételték, azok különleges kézfogással üdvöz­ lik egymást - „a szög biztos jelével". Néhány évvel ezelőtt még volt egy gesztus, amely a torokelmetszést jelezte, azoknak a büntetését, akik elárul­ ták a szertartás titkait. 1847-ben a utahi mormon közösség Brigham Youngból és kétezer köve­ tőjéből állt. Három éven t>elül számuk ötszörösre nőtt, és 1870-re majd­ nem százezer mormon élt az államban. Sokan Angliából és Skandináviá­ ból vándoroltak be, de a legtöbben a már újonnan alapított Jeruzsálemük­ ben születtek. A tizenkilencedik század végén egy mormon nőnek átlag

nyolc gyereke született. A népesség gyarapodott. Az első telepesek közül némelyiknek tizenkétezer leszármazottja él ma. Ehhez a többnejűség is hozzájárult: csak Brigham Youngnak (akiről egy korabeli humorista azt mondta: „Utahban a csinos lányok rendszerint Younghoz mennek felesé­ gül") ötvenhárom gyereke volt huszonhét felesége közül tizenkilenctől egy emlékezetes héten kilencen szültek. A hagyomány azért alakult ki, mert a korai mormon közösségben sokkal több volt a nő. Ma már a mormonok közt sem szokás a többnejűség, bár néhány szakadár szekta mai napig ragaszkodik ehhez a jogához.

Utah, az Ígéret Földje: az Ótestamentum és az Újvilág párhuzamai. A plakátot a Rio Grandc Nyugati Vasúttársaság adta ki, hogy mormon telepeseket toborozzon Salt Lake Citybe.

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA Legi felvétel Salt Lake Cityről. Előtérben a mormon templom

tetején Moroni angyal aranyszobrával), mögötte a mormon szentségház, a kórus otthona. A távolban látható főútvonal végigfut a Jordán folyó völgyén a Nagy-sóstó felé.

Bármilyenek voltak is a házassági szokásaik, a mormonok kezdettől fog­ va gondos feljegyzéseket készítettek a családról. Sokan rokonok ezreit tart­ ják számon. Gyakran rendeznek családi találkozókat, néha kibérelnek egy sportcsarnokot, hogy mindenki elférjen, akinek ott a helye. Különösen ar­ ra büszkék, ha vissza tudják vezetni családfájukat az első telepesekig, akik nyugatra vándoroltak és átkeltek a Wasatch-hegyeken a Jordán völgyébe. Akiknek ez a leszármaztatás sikerül, azok szolgáltatják a nyersanyagot a nagyszabású munkához, melynek kezdeményezőit nem annyira lelki, mint inkább tudományos okokból érdekli a leszármazás. A utahi egyetem a mormon templomra néző hegyek lábánál áll. A haj­ dan jelentéktelen, „isten uralmi" múltú állami egyetem ma a világ humáTh­ genetikai kutatóközpontja. Sikerét a mormonoknak és az emberi öröklés­ re vonatkozó könyveiknek köszönheti. Az ő genealógiai feljegyzéseiknek és Utah állam orvosi nyilvántartásainak egyesítésével hozta létre az egye­ tem a Utahi Népesség Adatbázisát, amely tízezer korai mormon telepes másfél millió élő leszármazottjának adatait tartalmazza, köztük a világ né­ hány legnépesebb családjáét.

47

A VÉRÜNKBEN VAN

Mormon család az 1870-es években. A férjnek, két feleségnek és kilenc gyereknek ma már ta­ lán tízezer leszármazottja is él.

Az ilyen rokonságok hasznosak a genetikai törvényszerűségek felfedezé­ sénél. Például meg lehet vizsgálni, vannak-e betegségek, melyek gyakoriak egy-egy rokonsági csoporton belül. Ha igen, feltételezhető, hogy genetikai okaik vannak. A mormonoknál a hererák és a fehérvérűség elsősorban bi­ zonyos családokon belül fordul elő. Tagjaik talán sose találkoztak, és igen különböző életmódot folytatnak, de sokan már magukban hordozzák a halálukat, mert közös őstől származnak. A hólyag- és májrák nem jelent­ kezik ilyen csoportosan, ezeknek a kialakulásában valószínűleg nem ját­ szanak olyan fontos szerepet a gének. Figyelemre méltóbb a dohányzás és a vegyszerek hatása.

A mormonok még alapvetőbb módon is hozzájárulnak a genetikai ku­ tatásokhoz. Amikor a jövő évezred elején elkészül az emberi DNS teljes fel­ térképezése, amelyen most dolgoznak az Emberi Genom Programban

részt vevő kutatók, ez nagymértékben a mormon génen alapul majd. Az egyház számos híve adott vért a génkutatóknak: gyerekek, szülők és nagy­ szülők. A vér Párizsba kerül, a kisemberek Panteonjába, a Centre des Études des Polyrnorphismes Humaines hatalmas mélyhűtőjébe. A franciák úgy térképezik fel az emberi gének rendszerét, mint annak ......

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

idején az angolok a Földet. A világ földrajzának horgonyzási pontja Greenwich, de a gének szilárd alapja Párizsban lesz. A biológiai térkép el­ készítését az egyének közti öröklött különbségek teszik lehetővé. Az emberek kitűnően meg tudnak különböztetni mindenkit mindenki mástól, olyannyira, hogy az egyformaság - az ikreké - zavarja őket. Az arc nemcsak a személyazonosságot árulja el, hanem a családi hovatartozásnak is nyomára vezet. Ugyanez a helyzet a génekkel. Az emberi testben körül­ belül hatvanezer működő gén van. Közülük talán száz teszi olyan válto­

zatossá a külső megjelenést, hogy mindenki felismer mindenkit. Az em­ beri sokféleség messze felülmúlja az arcon megmutatkozó vonásokat. A DNS-szerkezet apróbb eltéréseinek megállapítására szolgáló néhány

technikai eljárással ki lehet mutatni, hogy genetikai értelemben mindenki egyedülálló. A különbségek felmérése az első lépés a gének felkutatása során. A fran­ ciák óriási erőfeszítéssel láttak hozzá minden térképkészítő alapvetően unalmas, de nélkülözhetetlen feladatához: kijelölik a pontokat, melyekhez a tereptárgyak helyét viszonyíthatják. A mormonokat használják arra, hogy felvigyék a genetikai térképre a térképhálózatot. Az ő DNS-üket vizsgálják a különböző változatok helyze­

tének felméréséhez. Milliónyi változat van, némelyikben csak egyetlen DNS-szakasz fér el, de legtöbbjük a négybetűs genetikai ábécének csak két DNS-bázisán, a C és A betűn alapul. A genetikai anyagban szétszórtan CA ismétlődések találhatók; néha kevés, néha sok. Ezek a génrendszerben való utazás mérföldkövei. Segítenek kijelölni a genetikai állomány érdekesebb részeinek helyét. A CA-ismétlődéseken és más mérföldköveken alapuló vonatkoztatási pontok ezreit jelölték ki már az emberi génrendszer háromezermilliárd DNS-betűje mentén. Ezekre épül a genetikai anyagnak a DNS-betűk rendjén alapuló „fizikai térképe". Ha egy adott CA-ismétlődés gyakran előfordul egy bizonyos működő génnel együtt, a kettő nyilván közel van egymáshoz. A világ térképétől eltérően a gének térképe változik az idők folyamán. Egy gyerek DNS-állományának fele apjától, fele pedig anyjától származik, tehát a szülők génjei nemzedékről nemzedékre keverednek gyermekeik­ ben. Ezzel megváltoztatják a genetikai üzenetet hordozó szakaszok társu­ lásait. A szülői gének úgy keverednek az utódokban, mint a kártyában a le­ osztott lapok; ez a folyamat a rekombináció. Ha két gén (vagy két CA is­ métlődési sor) elég közel van egymáshoz a DNS mentén, kisebb a valószí­ nűsége, hogy a szülőkhöz képest a gyerekekben átrendeződik. Ha a kettő

49

DNS-SZAKASZ KIVÁGÁSA ÉS BEILLESZTÉSE

Egy hasítóenzim - a DNS kivágására szolgáló molekuláris olló - röntgen­ krisztallográfiai képe a DNS-lánc végéről (lent középen) nézve; a fehérje­ láncok (ezen a számítógépes modellen színes szalagok és rugók ábrázolják őket) éppen felismernek egy jellegzetes, hat DNS-betűből álló szakaszt, és rátapadnak. A fehérjekarok beékelődnek a DNS barázdáiba, készen arra, hogy átvágják. A hasítóenzim olyan pontosan illeszkedik a szakaszhoz, hogy ha ennek hat betűjéből egy megváltozik, milliószor kevesebb az összetapa­ dás. Több száz különféle hasítóenzim létezik, amelyek számos különböző DNS-szakaszt ismernek fel. A kapcsolódás pontossága következtében a cél­ szakasz elhelyezkedésének egyénenkénti eltérése más és más rajzolatot eredményez a DNS metszetében. A hasítóenzimek mutatták meg elsőként a DNS rendkívüli változatosságát. Ezek az enzimek fontos szerepet játszanak a gyógyászatban is. Egy meghatározott betegség génje (amelynek a helyét esetleg még nem is sikerült megállapítani) öröklődhet nemzedékeken át egy közeli szakaszváltozattal együtt, amelynek jelenléte a DNS-metszet képének eltérése alapján leplezhető le. Ez aztán felhasználható a diagnózishoz.

Bakteriális eredení hasítóen=im s:erke::ete hát11l11é=etbe1L A: enzim .ollóját" képező, két egy­ másba kulcsolódó fehérjespirál színezése zöld és lila; maga a DNS a képe11 narancssárga.

50

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

távol van egymástól, megtörik köztük a DNS-lánc, gyakran újraegyesül, és minden generációban új meg új elrendezés alakul ki. Így ha a gyerekek génjeinek vagy DNS-szakaszainak rendjét összevetjük a szülőkével, újabb térképfajtához jutunk: ennek nem a kémiai szerkezet az alapja, hanem a genetikai folyamat. Felrajzolása során kis géncsoportok rekombinációjának mértékét vetik össze. Az ecetmuslicákon már jó ideje elvégezték az eljárást, de az emberekre vonatkozóan alig kezdték el. A mo­ dern genetika legmeglepőbb felfedezése, hogy a fizikai és biológiai térkép igen különböző, mert a DNS nagy részének nincs látható feladata, csupán elválasztja egymástól a működő géneket. Jelenlétét a rekombináció alapján megrajzolt térképen szinte észre sem venni, a fizikai térkép tájait azonban jórészt ez a többlet-DNS tölti ki. A mormon családok hasznosak mindkétfajta térkép elkészítésénél, mert igen népesek. Számtalan rokon kapcsolódik össze csökkenő hasonló­ ságú nemzetséggé, vagy különül el, ahogy egyre több lehetőség adódik a genetikai kártyák újrakeverésére a hím ivarsejtek vagy a petesejtek képző­ dése során. Előfordul, hogy a mormon családban öröklött betegség van. Ha az ezért felelős gén véletlenül közel helyezkedik el valamelyik feltérképezett terü­ lethez, akkor nagy a valószínűsége, hogy nemzedékeken keresztül elkíséri a családot. Ha a terület a károsodott génhez nagyon közel van (vagy azon belül), majdnem minden betegben ott a megfelelő mérföldkő. Ha távo­ labb van (és rendszerint ez a helyzet), a rekombináció révén megszakadhat a kapcsolat a gén és a hozzá közel eső feltérképezett pont közt. Így akad­ hatnak betegek, akikben nem mutatható ki a feltérképezett szakasz. De ha elég beteget vizsgálunk, így is nyilvánvalóvá válik köztük a kapcsolat. Hogy a gén hozzávetőleges helyét megtaláljuk, csak azt kell látnunk, vajon a be­ tegek esetében másokhoz képest nagyobb-e annak a valószínűsége, hogy hordozzák a változatot. Akik a francia térképet használják, azoknak nem kell vakon keresgélniük a DNS hatalmas tájképén, hanem elegendő a tér­ képrácshoz viszonyítaniuk a sérült géneket. Ez a megoldás már eddig is hozott néhány genetikai sikert. Az emlőrák számos esetben korai halálhoz vezet. Rendszerint szórvá� nyosan bukkan fel, és ritkán fordul elő ismét egy adott családon belül. Sok rákbetegséghez hasonlóan nem egyetlen rendellenesség, hanem betegség­ csoport. De van öröklött formája is. Azok, akiknek anyját megtámadta a betegség, maguk is veszélyeztetettek, ha örökölték a sérült gént. Egy húsz­ éves nőnél, aki a megváltozott gén életképes formáját hordozza, százszoros az emlőrák kockázata.

51

,_

GÉNTÉRKÉPEZÉS: EGY ISMERETLEN FÖLD ATLASZA

A DNS térképe sokkal gyorsabban készül, mint bár­

kuláris biológia kutatója ezt a döntő mondatot -

ki várta volna. A háromszázmillió emberi DNS­

„And is this blood then förmed but to be shed?" -

egységből (vagy a négy bázis - Adenin, Guanin,

talán úgy bontaná fel, hogy részleges kezeléssel sza­

Citozin és Timin - alkotta párokból) álló teljes so­

kaszokra szabdalja mindenütt, ahol a H betű elő­

rozat röviddel 2000 után feltehetőleg a kutatók ren­

fordul. fgy különböző töredékeket kapunk.

delkezésére áll. Mindenféle technikai trükköt igény­ be vettek. Sok eljárás a hasítóenzimeket használja

1)

HIS BLOOD THEN FORMED BUT TO BE S (26)

fel, hogy meghatározott pontokon vágja el a DNS-t. Először egy emberi DNS-darabot illesztenek be

ED (3) 1)

egy vírusba, baktériumba vagy élesztőbe, amely növekedés közben ezt megsokszorozza. Néha ehe­ lyett vegyi úton állítanak elő nagyszámú másola­ tot. Azután hasítóenzimmel egy meghatározott helyen elvágják a DNS-t. Ha ez elég gyorsan törté­

A N D I S T (6)

AND I S THIS BLOOD T (15) HEN FORMED BUTTO BE S (17) HED(3)

1)

AND IS T (6) HIS BLOOD THEN FORMED BUT TO BE SHED (29)

1)

AND IS THIS BLOOD T (15) HEN FORMED BUT TO BE SHED (20)

nik egy kémcsőben, amely sok példányban tartal­ mazza ugyanazt a DNS-darabot, az enzimnek csak

Ha hosszúság szerint különválasztanák őket (a be­

arra van ideje, hogy mindegyiket néhány helyen

tűk száma mindegyiknél zárójelben szerepel), és

hasítsa el: ez a részleges kezelés. A vágás helye min­

fölülről lefelé elolvasnák, a fentiekből elektroforé­

den darabon más és más, úgyhogy a DNS egy sor

zis után kialakuló séma egyenként az alábbi lenne:

különböző méretű, egymást átfedő metszetre da­ rabolódik. Ezek elkülöníthetők elektroforézissel (olyan módon, hogy a DNS-t elektromos erőtérrel

HOSSZÚSÁG BETŰKBEN

szűrik meg). Ha a szakaszokat méret szerint sorba

3

rakjuk, egy számítógép ki tudja keresni az egymást

6

KEZELÉS

2

3

4

átfedő mintákat, s ebből megállapítható, miképp rendeződtek el az eredeti molekuladarabban. Vajon a vérontás elkerülhetetlen.része az emberi .

15 17

állapotnak? - kérdezte Byron, akit nagyon érdekelt

20

a nemiség és a sors. Don Juan című versét sokat

26

boncolgatták az irodalomelmélet tudósai. A mole-

29

, J 1 1 1 11 GCTCTl:TT

... 1 1 1

150

52

• 1 1 GC

t 1 l

t ' t J

G G TG G 70

G

1

'

• -

a: c

11 1 t l 1 GGGC T G G

„

J �

80

90

100

1 10

<.. T G C T G

Homocystinuria due to MTHFR defldency Ehle
Ha a szakaszokat nem is értjük, a rész­ letek akkor is sorba rakhatók olyan

f-!;;1="'--l"harcoH.4arle-Tooth dlsease. � 11 EIHptocytosiS·1 H pophosphatasia, 1nl1n11le

módon, hogy egymás után következő és egymást átfedő töredékeket kere­

J----iJ

jön létre a szakaszoknak az elektrofore­ tikus gélen látható kombinációja.

n y

K : = :wm::flcie e

sünk. Csak megfelelő elrendezés után p

Amikor a kezelhető részeket ilyen módon sorba raktuk, a következő lépés az, hogy leolvassuk az egyes betGket.

A DNS-ábécé négy betűje leolvasható például úgy, hogy mindegyikhez kémi­ ai címkét kapcsolunk, és levágjuk a tö­ redékről. Manapság ezt gépekkel vég­ zik. Az eredmény egy adÓtt betű (A, G, C vagy T) jelenlétét egy színes görbe

Gaucher disease Pk detideney hemotytlc anaemlli Nemaline my�lhy

q

Charcot·Marie«>oth dsuse. type 1::1 Oejenne·Sonas disease

csúcsaiként ábrázolja. Az itt bemuta­

Glaueoma, juven1le-onset FactorV deficiency Antithrombin lll defieleney Chronic granulomatous dl se due to NCF·2 deticiency Epidefmotysis bullon, Herhtz junctlonal type

sea

tott részlet egy DNS-darab kinyomta­ tott képe, amely a csontkinövéses ke­

ardtomyopathy,famtllll hypertrophíc. 2 Hypokalemlc pe<1odlc parolysls

ményedés nevű betegség génjének kö­

FactorXlllS defbency

zelében helyezkedik el. Ezeknek és más módszereknek az alkalmazásával lehetővé vált az emberi betegségekért felelős gének százainak feltérképezése. Az 1-es kromoszóma például a Gaucher-szindróma (a máj, a lép és az idegrendszer betegsége), a Usher-szindróma (egyfajta süket-vak­ ság) és az Ehlers-Danlos-szindróma (a kötőszövet betegsége, amely „nyúlé­

p

kony bőrhöz" vezet) génjeinek hordo­ zója. A 10-es kromoszómában van töb­ bek között az izomsorvadás, az örök­

11.+µ===:::!=:====rl

lött szemdaganat és a vérzékenység génje. Az ábra néhány gén elhelyezkedését

mutatja a huszonháromból mindössze

q

2

Sideroblastic anemla Aarskog.Scott syndrome K deficiency hemotylic: anemia

Charcot·Marie·Tooth ctisuse Chotoideremla Cteh palate, X·lmktcl S,,.sbe parapl-. X·lnkod. 2 Oeafness with stapes fixat;on PRPS·related gout

két kromoszóma mentén. Az informá­ ció legnagyobb része nem vonatkozik ismert funkciójú génekre: ritka, mint a fehér holló az olyan gén, amelynek fel­ adatát már pontosan meghatározták.

sy ome Colourb'indness (several fonns) Oyskeratosls congenita TKCR syndrome

A szerző által összeállított géntérkép

Emery·Orettuss muscular dystrophy Diabetes ln$1pidus, nephrogenN:. X-ltnked Myotubular myopa:hy, X.finktd 0Wpola1odog'1al synd
53

A VÉRÜNKBEN VAN A családi emlőrák legtöbb esetéért felelős gént a Utahi Egyetem egyik

kutatócsoportja fedezte fel. A helyzetére utaló első jelzéssel egy mormon család vizsgálata szolgált, ahol nagy számban fordultak elő megtámadott egyének. Ez felhívta a figyelmet a kapcsolatra a betegség és egy öröklött va­ riáció közt, amelyet már feltérképeztek egy bizonyos, a tizenhetes számú kromoszómában. Néhány hónapon belül megtalálták magát a gént is. Ve­ szélyeztetett nők esetében egy megfelelő vizsgálat ma már jóval az első tü­ netek megjelenése előtt kimutatja, örökölték-e a betegséget vagy sem. A vizsgálat és a kezelés kilátása azt jelenti: a veszélyeztetett mormonok­ nak hasznára vált, hogy összefüggést kerestek a jelen megpróbáltatásai és a múlt öröksége közt. Csakhogy a mormonok igyekezete, hogy kapcsolatot teremtsenek a halottakkal, nem áll meg az öröklött betegségek tanulmá­ nyozásánál. Salt Lake City alapításának évében adta közre Nyikolaj Gogol az egyik legnagyobb orosz regényt, a Holt lelkeket. A könyv cselekménye igen öt­ letes. Egy gátlástalan kalandor, Csicsikov miniszteri tanácsos beutazza Oroszországot, és megvásárolja a földbirtokosoktól az utolsó adókivetés óta elhunyt jobbágyok nevét. Értékesek voltak, mert fel lehetett használni őket biztosítékként az élő jobbágyok vásárlásakor - a címben szereplő „holt lelkek" szavatolták élő vásárlójuk e világi sorsát. Joseph Smith is felismerte a holt lelkek gyakorlati értékét, és Csicsikov miniszteri tanácsoshoz hasonlóan arra használta fel, hogy kielégítse termé­ szetes vágyát saját nyájának növelésére. Az ötlet Szt. Pál egyébként rejtélyes kijelentéséből származott: „Különben mit cselekesznek azok, a kik a halotta­ kért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?" Jézus az elhunytaknak prédikált, míg a sírban volt, miért ne járhatnának el így azok is, akik az újkori szentek egy­ házának akarnak híveket toborozni? Smith egyik legfontosabb felfedezése a halottak megkeresztelése volt. Emberek milliárdjai - rég halottak- estek át a megpecsételési szertartáson. Posztumusz befogadásukhoz az egyházba Smith látomása adta meg a kulcsot a „meghatalmazott útján történő szer­ tartásokról"; milliószám toborozhatták a lelkeket, ha azokat is befogadták,

akik a mormon vallás születése előtt haltak meg. Smith leleményes eljárása

tudtán kívül új ismeretekhez vezetett az emberi öröklődés természetéről.

TÚLOLDALT: Egy díszesebb dokumentum azok közül, amelyeket a mormonok felhasználtak a megmentendők kiválasztásához. A lancashire-i Ruffordból származó Heskethek családfájá­ nak tizenhatodik századi részén a családtagok arcképe látható. A dokumentum századunk elejéig folytatódik, már arcképek nélkül.

54

55

EMLŐRÁK Az emlőrák sajnálatosan gyakori betegség, Angliá­ ban évente mintegy harmincezer új megbetegedés jelentkezik. Kialakulásában rendszerint nincs sze­ repe öröklött hajlamnak. Két gén azonban - a BRCAl a i7-es kromoszómán és a BRCA2 a i3-ason - hajlamossá tesz a betegség öröklődő formájára. Azoknál a nőknél, akik a két emlőrákgén vala­ melyikének mutációját hordozzák, nagyobb a pe­ tefészekrák veszélye is. Ezenkívül azoknál a férfiak­ nál és nőknél, akikben megvan a BRCA1 gén, négyszeres a vastagbélrák kockázata. A BRCA1 gént hordozó családok közül sokat tanulmányoz­ tak, némelyikük igen népes, és akad köztük jó né­ hány mormon nemzetség. Csaknem mindegyik­ nek megvan a maga jellegzetes DNS-elváltozása. Száznál több különféle mutáció ismeretes, leg­ többjük megmarad egyetlen családon belül; más szóval a betegséget hordozó család tagjai rokonok ugyan, de nincs genetikai kapcsolatuk a többi érintett család nagy részével. A legtöbb mutáció megakadályozza, hogy a gén előállitsa termékét, egy bizonyos fehérjét. Ez azt jelenti, hogy normá­ )is, nem mutációs formájában a BRCAl talán „tu­ morgátló gén", amelynek feladata a rosszkor be­ következő sejtosztódás leállítása. Meghibásodása esetén a sejtek ellenőrzés nélkül szaporodnak, és daganat alakul ki. Talán ötszázból egy ember - vagyis Angliában ötvenezer nő- örökli a BRCAl gén valamelyik mu­ tációját. Esetükben nagy az emlőrák kialakulásá­ nak veszélye, a gén ugyanis tíz közül nyolc hordo­ zójánál betegséget okoz. Egyelőre nincseneKtervek

a teljes népesség szűrésére, részben a mutációk nagy számából adódó technikai problémák miatt, részben azért, mert ugyanennek a génnek vannak ártalmatlan módosulatai is. Az askenázi zsidók kö­ zül minden századik egyetlen BRCAl mutációnak a hordozója (ez lehet az oka minden hatodik emlő­ rákesetnek az ötven éven aluli zsidó nőknél). Ez az egyetlen mutáció gyakoribb az askenázik között, mint a többi hatszáz együttvéve az össznépesség­ ben, és talán a leggyakoribb komoly páratlan gén, amelyet bármely népességben eddig felfedeztek. Bár ez a károsodás a közös származás további bizo­ nyítéka, nem világos, hogyan lehet felhasználni ezt az információt. Legfeljebb a szűrés során néhányan megtudnák, hogy nagymértékben veszélyeztetet­ tek, de jelenleg alig van más kezelés, mint a tünetek megjelenése előtti emlőeltávolítás, és még nem is­ meretes, hogy ez hatásos-e.

A

BRCAl eml6rákgén mutációi.

A

gént több mint

húsz múköd6 szakaszra bontották, és teljes hosszá­ ban mutációkat találtak. Némelyik (zölddel jelölve) ritka, csak egyetlen családban fordul elő. Mások (pi­ rossal jelölve) elterjedtebbek.

A gyakori zsidó mutá­

ció a gén második múköd6 szakaszában található.

A különböz6formájújelek alakja különféle mutáció­ kat ábrázol, némelyikMl hiányzik egyetlen amino­ sav (a fehérjelánc épít6köve), másokban az egyik aminosav helyett másik szerepel, megint másokban módosul a fehérjemolekula különböz6 részeinek kapcsolódási módja.

20

1

56

3

10

21

' . t

FENT: Emberi kromoszómát- ebben az esetben a tizenhetest-felhasogattak, és a szakaszokat egy rácson rendezték el. A rácson több mint húszezer különálló, szűrőpapírra helyezett DNS-szakasz található. Ekkor a rácson átáramoltatnak radioaktívan „feldmkézett" ismert DNS-szakaszokat, ezek hozzákötődnek azokhoz az egységekhez, ahol megtalálják kiegészítő párjukat. Mint afenti képen s i látható, a röntgen/emezen feketefoltok jelennek meg, és megmutatják, hol helyezkednek el az adott gének - többek között az emlőrák génje.

BALRA:

Emlőrák, korai szakaszban.

57

A VÉRÜNKBEN VAN

Szent emberek a kínai Jünan tartományból. Mindegyik fel tudja sorolni őseit több mint ezer évre visszamenőleg.

A"halottak a szellemvilágban vannak. Bár magukévá tehetik a mormon üzenetet, személyesen nem részesülhetnek a szertartásokban. Ezért rövid időre fölveszi a nevüket egy élő mormon, és képviseli őket a megpecsételé­ si szertartáson. Néhány lelkes újkori szentnek számtalan személyazonos­ sága volt élete során, fölvette őket, és elhagyta, amint eredeti tulajdonosai­ kat soraiba fogadta az egyház. Az eljárás nem azon alapul, hogy általánosságban tudomásul veszik az élők és halottak szoros k�csolatát, hanem nagyon alapos genealógiai ku­ tatáson, amely igyekszik minden hajdanvolt emberi lényt kapcsolatba hozni egy ma élő meghatározott személlyel. Mivel sok mormonnak alig van biztos adata a saját származásáról, a kutatás mindenkire kiterjed: zsi­ dókra, keresztényekre és pogányokra. Ők csak lehetőséget adnak a döntés­ re, állítja az egyház. Aki akarja, elutasíthatja az ajánlatot. Így nem kell attól tartaniuk, hogy más vallások szót emelnek őseik posztumusz elrablása el­ len. A mormonok már nem győzik a szent munkát. Évenként hatvanmillió

ember hal meg, de alig ötmillió részesül a holta utáni keresztségben. A halottak közti missziójuk részeként a mormonok gyűjtötték össze a világ leggazdagabb anyakönyv-bejegyzési gyűjteményét. Irattárukban csaknem tízmilliárd ember neve szerepel, legtöbbjük i500 után született.

58

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

Mióta az ember - és a nyelv - vagy százezer évvel ezelőtt kialakult, több mint hatvanmilliárd egyén kapott visszamenőleg saját nevet. Ezeknek a neveknek egyhatoda már ott van a mormon páncéltermekben. Előbb vagy utóbb minden hajdani viselőjüknek felajánlják a tagságot az újkori szentek közt. Az adatok jelentős része népszámlálási listákból és születési meg halotti

anyakönyvekből származik. Az egyház dollártízmilliókat költött mikrofil­ mekre. Levéllárukban már három kilométernyi van belőlük, és minden évben további ötvenmillió felvétel készül. A bizonyítékok egy része száj­ hagyományból ered. A Kína délnyugati részén, J ünan tartományban élő hanik állítólag ötvennyolc nemzedékre visszamenőleg fel tudják sorolni őseiket. Ez is lenyűgöző, de a régi társadalmak még alaposabbak voltak. Egy

Kr. e. 664-ből való thébai sír azt hirdeti, hogy lakója, Aba egy kétezer évvel korábbi másik Aba leszármazottja. Akihito japán császár csaknem ugyan­ ilyen messzire tudja visszavezetni a családfáját, a Kr. u. 3. századig, százhu­ szonöt nemzedék megszakítatlan során át. A mormon kutatók a világ leg­ távolabbi részeibe is elutaznak, hogy felkutassák a kihalófélben lévő szár­ mazási hagyományokat. Némelyik nyilvántartásra épp időben találtak rá. A ceyloni anyakönyve­ ket már rágták a férgek, amikor filmre vették őket. Néha elkéstek. A Dél­ nyugat-Angliából származó adatok megsemmisültek a háború alatt az exeteri katedrális bombázása során. Most, hogy a kommunizmus össze-

A mormon levéltár a Gránit-hegy belsejében. A nyilvánosság - és a világ vége idején esedékes vízözön - elől rejtve itt őrzik a több száz millió név csekély töredékét.

59

A VÉRÜNKBEN VAN

omlott, lázas kutatómunka folyik Kelet-Európában. Hozzáférhetővé teszi az anyakönyveket Oroszország és Kína is. A mormon genealógiai tevékenységnek hatalmas páncélterem ad ott­ hont a Gránit-hegy mélyén, harminc kilométerre Salt Lake Citytől. Bejá­ ratához - egy sziklába illesztett, bombabiztos acélajtó hoz - mellékút vezet, amelyet csak egy sor szigorú „Behajtani tilos" tábla különböztet meg a többitől. Az ajtók magasan a völgy fölött helyezkednek el, hogy megmenekülje­ nek az utolsó napokra jövendölt vízözöntől. Lent a síkságon, Salt Lake Ci­ tyben - amelyet kétségtelenül elönt az ár, ha elérkezik az apokalipszis - ott a Családtörténeti Könyvtár hatalmas térképgyűjteményével és genealógiai könyvtárával, valamint mikrofilmre vitt anyakönyvekkel és dokumentu­ mokkal. Minden információt számítógépre vittek International Genealo­ gical Index néven, és jó részüket összekötötték egy hatalmas leszármazási táblázattal, amely Ősök Fájlja néven ismeretes. Mikrofilmolvasók hosszú sora áll azok rendelkezésére, akik őseiket ke­ resik a régi népszámlálási jegyzőkönyvekben, katonai nyilvántartásokban és hajók utaslistáin. Ha megtalálták őket, utánanézhetnek a rokonságnak a közeli Kereső Központ számítógépein. Az egész rendszer alapja a világ ilyesfajta központjait összekötő számítógép-hálózat, afféle Holtak Inter­ netje. Évente tízezrek veszik igénybe a rendszert. A hajdani Utah Szállóban, amelyet eredeti formájában állítottak helyre, és Joseph Smith Memorial Buildingnek neveztek el, oll ülnek a keresők a képernyők előtt, és kapcsolatba lépnek a múlttal. Előbb-utóbb a legtöbben rábukkannak egy-egy elfelejtett ősre. Az én nevem, a Jones, és anyám csa­ ládjáé, a Morgan olyan gyakori, hogy az ember sose tudhatja biztosan, va· lóban rokona-e bármelyik Jones vagy Morgan, akár halott, akár nem. Mégis ráakadtam egyik ük-ük-ükapámra, David Morganre, akit i759-ben kereszteltek meg a cardiganshire-i Llanfiliangel genau'r Glynben, alig nyolc kilométerre az én szülőhelyemtől. A mormonok megelőztek. i977-ben, jóval a halála után az újkori szentek soraiba fogadták Utahban. Hogy magáévá tette-e a holta után alapított egyház hittételeit, azt senki sem tudja. Elveszett ősre találni magában is jóleső érzés, de az igazi öröm az, ha ki­ derül, hogy az ember rokonságban van egy történelmi személyiséggel. So­ kan elképedve látják, ki bukkan elő a családfájukon. A Családkutató Köz­ pont egy-egy tipikus napja olyan látogatókkal dicsekedhet, akik felfedez­ ték, hogy rokonai George Washingtonnak, I. Henrik angol királynak vagy - hogy is lehetne másképp - magának Ádámnak. Régi amerikai hagyo-

60

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA Ősöm, David Morgan sírköve; 1817-ben temették el Cardiganshire-ben,

és 1977-ben keresz­ telték meg a Utah állambeli Provóban.

mányt követnek, akik büszkék európai nemes őseikre. Huckleberry Finn tutaján Mark Twain szerint ott volt „Bridgewater jog szerinti hercege" és „a szegény, szenvedő Dauphin, Tizenhetedik Lajos". Twain korának egyik általános hóbortja fölött gúnyolódik. Az ő anyja is égett a vágytól, hogy fia nevében bejelenthesse igényét Durham grófjának címére. Kell, hogy a felfedező szeme előtt valamilyen cél lebegjen, ha mégoly ér­

telmetlen is. Aki fölfelé vergődik a folyón, nyilvánvalóan a forráshoz igyek­ szik, oda, ahonnan a folyó ered. Nincs másképp azokkal sem, akik boldo­ gan fedezik fel, hogy a múlt valamelyik nemes alakjától származnak. Mint Speke, amikor felfedezőútra indult fölfelé a Níluson, azt hiszik, utazásuk véget ér, amint rátalálnak a nagyszerű forrásra, ahonnan vérük ered. Gyak­ ran a másokénál különb arisztokratikus származás reménye hajtja őket. De ha jobban meggondoljuk, rájövünk, hogy a folyók nem egyetlen helyről erednek, hanem milliónyiról. Az, amelyet történetesen forrásuk­ nak neveznek, csak egy a sok közül - amint Speke is megtapasztalta, ami­ kor döbbenten került szembe mások véleményével a Nílus eredetéről. A geográfusok pedig azon vitatkoztak egy időben, hogy ki fedezte fel a

Mississippi forrását, a folyóét, amelyen Twain egy angol herceget és egy el nem ismert francia királyt úsztatott. Most azt állítják, az Itasca-tóból

ered ( [ Ver] itas Ca[put] , az Igazi Fő); azt a kérdést ügyesen megkerülik, hogy mi ömlik az Itascába, és hogy a sokezernyi egyéb helyi tó vizét vajon milyen folyó vezeti el, ha nem a Mississippi. Hasonló hibát követ el, aki különlegesnek tartja származását, mert vissza tudja vezetni valami je­ lentős személyiségre; ő is egyetlen ágon megy fölfelé a folyón, holott mil­ liónyi van.

61

A VÉRÜNKBEN VAN

Az arisztokraták imádják az ilyesfajta önáltatást. Angliában körülbelül háromszáz család büszkélkedik azzal, hogy egyenes ágon vissza tudja ve­ zetni a származását Hódító Vilmosig. Valójában csak abban különböznek másoktól, hogy ők megőrizték a dokumentumokat; más angolok is száz­

ezerszám vezethetnék vissza a családfájukat Vilmosig, ha képesek lenné­ nek átvágni magukat a napjainktól 1066-ig vezető genetikai útvesztőn. Nemesi őst találni nagy meglepetés és öröm, de ha az ember elég messzire megy vissza a múltba, szinte szükségszerű. A múlt tartományába sokféleképpen eljuthatunk. Az előkelő származás a genetika egyszerű igaz­ ságaiból következik. A Utah Szállóban minden kutató az ősforrást kutatja;

a DNS-nek a történelmen átzuhogó áramlatát. A biológia nagy feladata, hogy útját nyomon kövesse. Sok mellékága van. Minden házasságkötésnél beletorkollik egy. Minél messzebbre jutunk fölfelé, annál feltérképezetle­ nebb a folyó. Mint minden utazót, a Családkutató Központ látogatóit is el­ lenállhatatlanul vonzzák a már feltérképezett mellékfolyók. Rövidesen azon az ágon találják magukat - akárhonnan indultak és akárkik legyenek is -, amely egy királynőtől vagy királytól ered. A királyi családok létének értelméhez hozzátartozik, hogy naplót vezet­ nek utazásaikról a múlton át. Feltérképezték a gének útját már jóval a ge­ netika kezdete előtt. Károly herceg háromezer külön ágon tudja visszave­ zetni származását III. Edwardig (aki 1312 és 1377 közt élt). Egyenes ági le­ származottja Mohamednek III. Edward fia, a Fekete Herceg, vagyis Edward walesi herceg révén, akinek anyja ereiben mór vér is csörgedezett. Ha Károly hercegnek háromezer rokoni kapcsolata van egy tizennegyedik századi angol királlyal, nem csoda, hogy legalább egyet talál szinte min­ denki, aki besétál a Családtörténeti Központba, és veszi a fáradságot, hogy előássa az iratokat. A néhány évszázadra visszavezetett családfákban egyszer csak valószí­ nűtlen történelmi alak� jelennek meg pusztán azért, mert másutt nincs helyük. Ha bármelyik leszármazási ágat elég messzire követjük nyomon a múltba, elkerülhetetlenül egybeolvad az összes többivel. Nemsokára kide­ rül, hogy egyik ága az egyetemes családfának, mely egyetlen népes család­ ba gyűjt mindenkit - Hódító Vilmost, Tutanhamont, Konfuciuszt vagy bármely ősi szentet, ahány csak eszünkbe jut. Elég egy rövid utazás a fo­ lyón fölfelé, és szinte biztosan előkerül valami fényes ős. A nyugati világ­ ban nagyjából mindenki Néró császártól származik, valamivel kevesebben Hódító Vilmostól, és alig pár százezren George Washingtontól. Ez persze azt jelenti, hogy mindenki rokona mindenkinek. Két véletlen­ szerűen kiválasztott ember közös őse lehet akár Néró vagy Hódító Vilmos

62

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

is, de valószínűbb, hogy olyasvalaki, akiről nem tud a történetírás. Némi kutatás meglepő rokoni kapcsolatokat hoz napfényre kevésbé jelentős sze­ mélyek közt is. Margaret Thatcher és John Major miniszterelnök egyaránt leszármazottja bizonyos John és Elizabeth Crustnak, akik a Bostonhoz kö­ zeli Leake-ben, Lincolnshire-ben művelték a farmjukat a tizennyolcadik században. Ötöd-unokatestvérek, egygenerációnyi különbséggel. Ugyan­ ennek a családnak az egyenes ági utóda, a jelenlegi Mr. Crust sok házassá­ got látott, sok tetoválással ékes tengerész. Country- és westerndalokat ír. „Felégettem minden hidat a hazafelé nem vezető úton" című dala az ame­ rikai népszerűségi listákra is fölkerült. Csöndes beletörődéssel fogadta a hírt, hogy két miniszterelnök is vérro­ kona. Bosszúságát enyhíti talán, ha kiszámítja, hogy rokonuk még vagy százezer angol, csak nem tudnak róla. Ha két ember ugyanattól az egyéntől származik, akár Crustnak hívják az illetőt, akár nem, megvan az esély, hogy ugyanazokat a géneket örökli. Amennyiben összeházasodnak (bár ez az adott esetben valószínűtlennek látszik), előfordulhat, hogy gyerekük ugyanabból a génből két példányt örököl szülei közös ősétől. A példányok - hogy szakkifejezéssel éljünk származás révén azonosak. Vilmos hercegben, Anglia leendő királyában nyilván sok ilyen akad. Szüleinek számos közös genetikai ösvényük van a történelem folyamán. Károly herceg mintegy háromezer különféle vona­ lon kísérheti nyomon származását III. Edward óta; csakhogy volt feleségé­ nek, Diana hercegnőnek (aki első pillantásra nem tűnik különösebben kö-

Geoffrey Crust, aki Margaret Thatcherrel és John Majorrel együtt John és Elizabeth Crust tizennyolcadik századi lincolnshire-i farmerházaspár leszármazottja: a rokonság igen kiterjedt.

A VÉRÜNKBEN VAN

zeli rokonának) magának is mintegy négyezer különböző származási ága van ugyanattól a személytől. Vilmos herceg és öccse kétségtelenül örökölt két példányt III. Edward néhány génjéből, amelyek más-más utat jártak be a nemzedékeken át. A származás révén való azonosság nem az uralkodók kiváltsága; vonat­ kozik mindenki másra is. A mormon Ősök Fájlja azt bizonyítja, hogy ha elég messzire visszamegyünk, előbb-utóbb minden családfa egybeolvad és találkozik egy közös ősben. Akkor pedig ugyanannak a génnek két példá­ nya öröklődik tovább különböző utakon attól a közös őstől, bármilyen ré­ gen élt. És elkerülhetetlen, hogy néhány közülük találkozzék egy ma élő nőben vagy férfiban. Ennek rendszerint nincs kedvezőtlen hatása, és megállapíthatatlan, mi­ lyen génekről van szó. Bár a Vaslady bizonyos részecskéi azonosak az utána következő miniszterelnökéivel, hisz mindketten John Crust leszármazot­ tai, nem lehet megmondani, mi a közös bennük. Néha azonban nagyon is egyértelműek a közös származás bizonyítékai. Sok genetikai betegség azoknál jelentkezik, akik két példányt örököltek ugyanabból a génből. Ha egy házaspár közös őse egyetlen példányban hordozta, mindkettőjüknél fennáll a veszély, hogy örökölt egy saját példányt. Következésképp a roko­ nok gyerekeinél az átlagosnál nagyobb az esély, hogy két példányt örököl­ nek a közös génből, és genetikai betegséggel születnek. Minél közelebbi múltban élt a közös ős, annál rövidebb az út a ma élő gyermekig - s annál kevesebb annak a valószínűsége, hogy a gén kiveszett az öröklési sorból. A genetika előtt a rokonságkutatók csak az egyházi vagy állami iratok­ ban követhették nyomon a származást - ezt ismerték fel a mormonok. Ma már úgy is fel lehet kutatni a rokoni kapcsolatokat, hogy egyenesen a szár­ mazás biológiai dokumentumait, a géneket veszik szemügyre. Két ember­ nek, aki azonos módon károsodott DNS-darabot hordoz, szinte biztosan

volt egy közös őse, akitID mindketten örökölték. Néha ez vezet rokonságuk nyomára. A világ egyetlen helyén tanulmányozták olyan alapossággal az okmá­ nyokat és a géneket, hogy össze tudták vetni a bennük megírt történelmet. Finnországban az evangélikus egyház háromszáz éve szinte folyamatosan

számon tartja a születéseket, házasságokat és halálozásokat. Bár az orszá­ got háború és éhínség sújtotta, népe hűséges maradt gyökereihez: sok csa­ lád századokon át egy helyben maradt. Következésképp a gének világosab­ ban mutatják a rokoni kötelékeket, mint szinte bárhol másutt. Mivel az országot nyelve is, Európa többi részétől való távolsága is elszi­ geteli, a finneknek megvannak a saját genetikai betegségeik. Körülbelül

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

harminc betegség kizárólag Finnországban fordul elő, vagy indokolatlanul gyakori. Néhányat csak egy-két községben jegyeztek föl. Egyiküknek, amely a „változó késő gyermekkori idegi ceroid lipofuscosis" (vagy vLINCL) névvel dicsekedhet, az ország nyugati részében, Lapua város kör­ nyékén van a góca. Lappangó gén okozza: a betegség előidézéséhez két pél­ dány szükséges, mindkét szülőtől egy-egy. Igen súlyos kór. A megtámadott gyerekek életük első néhány évében lomha mozgásúak, később rohamokat kapnak, megvakulnak és megbénulnak. Rendszerint fiatalon meghalnak. Tizennyolc családból huszonegy betegnél állapították meg; a betegségnek szinte egyik esetben sem volt ismert előzménye a családban, s a szülőket mélyen megdöbbentette a diagnózis.

Az egyházi anyakönyvekből (amelyek körülbelül 1600-ig mennek vissza) kiderült, hogy a harminchat szülőből, akiknek a gyerekét megtá­ madta a betegség, huszonnégyen tudtukon kívül rokonok; néhányan többszörösen is. A legrégibb nyilvántartásba vett ősük Kauhajoki faluban élt a tizenhetedik század elején - tizenhárom emberöltővel a mai, megtá­ madott utódok születése előtt. A gén csaknem négyszáz évig öröklődött

egészséges embereken át, akik csupán egyetlen példányt hordoztak, és fo­ galmuk sem volt a létezéséről. Végül azonban két DNS-áramlat találkozott egy beteg gyermekben, és megmutatta, hogy szülei valójában rokonok. Nem minden anyakönyvileg nyilvántartott származási ág fut össze egyetlen ősben. Semmi kétség, ez a személy létezett, de az egyházi anya­ könyvek nem mennek vissza eléggé ahhoz, hogy kilétét meg lehessen álla­ pítani. A vLINCL rokonsági ágak négy csoportjának nincs kapcsolata egy­ mással. Mivel azonban mindegyiknél szinte azonos elrendezésűek a DNS­ rács vonatkoztatási pontjai a sérült gén körül (amelyet még nem sikerült megtalálni), csaknem biztos, hogy mindannyian ugyanazt a gént örököl­

ték ugyanattól a személytől. Az illető valószínűleg hatszáz évvel ezelőtt élt. Ez a betegség világosan mutatja, hogyan ágazhatnak el a családfák - az érintettek tudtán kívül - egy távoli őstől, hogy a ma élőkben ismét talál­ kozzanak. Ez a családfa csak Finnország följegyzett történetének kezdetéig követhető. Más származási ágak elterjedtebb betegségek révén kötik a fin­ neket sokkal régebbi közös ősökhöz. Megmutatják, milyen nagy hatással lehet a vérrokonság olyan emberek sorsára, akik századokkal a család kü­ lönböző ágainak szétválása után születtek. A közös gének nem maradnak meg egy nemzeten belül: rokoni kapcso­

latok hálóját szőhetik egymástól több ezer kilométernyire élő emberek kö­ zött. Európában a leggyakoribb öröklött betegség a cisztás fibrózis. Körül­ belül minden kétezer-ötszázadik gyerek születik vele (és nagyjából min-

A VÉRÜNKBEN VAN Finn kisfiú, aki a vLINCL nevű súlyos genetikai betegségben szenved, mely az idegsejteket támadja meg, és csak azon a környéken gyakori, ahol ő él anyjával és húgával. A gyerek mindkét szülője a gén egy-egy példányának hordozója, és - tudtukon kívül ugyanannak az ember­ nek a leszármazottai, aki több mint háromszáz évvel ezelőtt élt a községben.

den huszonötödik ember hordozza génjének egy példányát). Igen kelle­ metlen következményekkel jár. A tüdőt és más szöveteket eltömi a nyálka, és bár a kezelés ma már eredményesebb, a legtöbb beteg fiatalon meghal. A gén nagyméretű, és sokféleképpen károsodhat. Több ezer beteg DNS-ét vizsgálták, és négyszáznál több különféle genetikai elváltozást találtak. Mi­ vel mindegyikük más, tehát különböző ősöktől kell származniuk. A cisztás fibrózisban szenvedő betegek nem mind rokonok. De a működő génnek csaknem minden károsodott változata ritka. A betegség tíz nyugat-európai esete közül hetet egyetlen mutáció okoz, amely három DNS-bázist távolít el. A legtöbb cisztás fibrózisban szenvedő gyerek valóban rokona e�másnak, s leszármazottja annak a régen halott személynek, akitől a közös mutáció ered. Mivel a gén ennyire elterjedt, s ma már több millió példánya létezik, az illető nyilván nagyon régen élt; az

egyik becslés szerint ötvenezer éve, jóval az utolsó jégkorszak előtt. Az ősi gén két példányának megjelenése egy mai gyerekben fájdalmas jele annak, hogy szülei egyetlen hihetetlenül népes család tagjai. A cisztás fibrózis előfordul Kelet-Európában és a Közép-Keleten is, de ott egészen más mutáció gyakori. Hordozói nem nyugat-európai esetek elődjétől származnak, hanem egy másik őstől. így a betegség angliai és franciaországi hordozóinak kiszűrésére alkalmazott vizsgálat Görögor­ szágban és Törökországban nem hoz eredményt.

66

ELFELEDETT ROKONSÁG FINNORSZÁGBAN A finn történelem a dokumentumok szerint ezer

Mások azonban elvesztek: Finnországban nincs

évvel nyúlik vissza a múltban. Az első emberek

cisztás fibrózis, talán azért, mert véletlenül egyet­

csak az Európában igen megkésett utolsó jégkor­

len hordozója sem élte túl a finn történelem em­

szak végén kerültek ide; a földművelés pedig csak

berpróbáló időszakait.

kétezer évvel Krisztus előtt kezdődött. A finnek

Több mint harminc genetikai betegség kizáró­

mindig kevesen voltak, és a legtöbben egy vagy né­

lag Finnországban fordul elő, vagy indokolatlanul

hány családból álló elszigetelt közösségekben él­

gyakori. Egyik-másik nem terjed túl egy kis terü­

tek. A háborúk, melyeket Svédország és Oroszor­

lelen: a vLlNCL az ország nyugati részén található

szág folytatott terüleLükért, és a hideg nyarak meg

Ostrobothnián, egy amyloidosis nevű betegség az

a sok éven át tartó rossz termés megtizedelték a la­

ország déli és egy öröklött szembetegség a délnyu­

kosságot: az ország népessége az „éhezés éveiben"

gatirészén. A túloldalon látható fiú, Yussi Heik­

az 1690-es hatszázezerről negyven év alatt negyed­

kila alábbi családfája azt ábrázolja, milyen utat

millióra csökkent. A katasztrófa sok falut szinle ki­

járt be a múltban két sérült génjének egy-egy pél­

halásra ítélt. A mai ötmillió finn kevés őstől szár­

dánya, mielőtt benne találkozott. Mindegyik csa­

mazik. Más szóval néhány népes családból áll. Az

ládfa közös származást - rokoni kapcsolatot - bi­

alapítókban meglévő genetikai mutációk közül

zonyít, amely egyre messzebbre nyúlik vis�a a

néhány mára a véletlen folytán gyakoribbá vált.

történelemben.

Gustaf Yll-Renga szül. 1757. Xl. 26., Kauhava

Gustaf Renga sz. 1788

Liisa Renko sz.1816

Maria Rantala sz. 1838

Anna Renga sz. 1792

,,,.. - �

{\·�·"'-.f( t

Katarina Albenina sz. 1823

( -

<

Anna Haapoja sz. 1849

Manii Heikkila sz. 1929

\ '. \,'.

•

t

·1 „

Mina Pahkajarvl sz. 1884

'\

.>--.

(

Johan Rantala sz. 1858 Juha Heikklla sz. 1891

(

)

. :,.

y

1:.·

\ ,)

• •

•

\_

Paavo Alapassi sz. 1914

'\_, ) ; I / : • ,

Hannu Heikkila

Yussi Heikkila

Sisko Helkkila

Tulli Heikkila

�

•

•

/

..

„

:

./ v,._

�- -

-· · ,� 1 �

-

-:f

,•

_',

A VÉRÜNKBEN VAN

)osiah Wedgwood

Erasmus Danvin

Samuel Galton

George Butler

Robert

Charles Darwin

Több gyermek

Violetta

Francis Galton

Gyermektelen

Beltenyészetről árulkodó családfa: Charles Darwinnak, az evolúciós biológia megalapítójának (balra) rokoni kapcsolata Francis Galtonnal, a humángenetika ősével (jobbra).

Tehát korábban ismeretlen rokoni kapcsolatokra világít rá, ha egy meg­ támadott gyermekben a sérült gének két példányban jelentkeznek, amikor összefutnak a származási ágak. Így ha megvizsgáljuk az olyan szülők gyere­ keinek genetikai egészségét, akiknek rokonsági foka már ismert, felmér­ hetjük, hány ilyen gén léli.et rejtve vérvonalukban. Minél közelebbi múlt­ ból való a házaspár közös őse, annál valószínűbb, hogy mindketten .örök­ lik ugyanazt a gént. A szabályok egyszerűek. Egy fivér és nővér génjeinek fele azonos, mert közösek a szüleik. Ha gyerekeik születnek (ami előfordul néha), a vérfertőzésből származó utódok génjeinek negyede (félszer fél) lesz származás révén azonos. Unokatestvérek házassága esetén nem a szü­ lők közösek, csak két nagyszülő. A közös gének száma egyre csökken, és az utolsó közös ős a múlt ködébe vész. Előfordulhat, hogy az unokatestvérek két közös nagyszülője közül az egyik ártalmas lappangó gén hordozója volt. Mindegyik gyereknek egy a kettőhöz az esélye, hogy örökli; mindegyik unokának - az unokatestvérek-

68

A RM AGEDDON ELLENTMONDÁ S A

nek, akik elhatározzák, hogy összeházasodnak- négy az egyhez. Tehát egy­ tizenhatod (egynegyedszer egynegyed) az esély, hogy az unokatestvérek házasságában mindkét házasfél örököl nagyszülője sérült génjéből egy pél­ dányt, amely a közös származás révén azonos. Ha mindkét unokatestvér hordozó, akkor a genetika egyszerű törvényei alapján egy a négyhez az esély, hogy gyermekük két példányt örököl a sé­ rült génből, és öröklött betegséggel születik. Ezért az unokatestvérek gye­ rekei a várakozásnak megfelelően kevésbé egészségesek, mint azoknak az utódai, akik a családon kívül keresnek házastársat. Minél több sérült gén rejtőzik a népességben, annál súlyosabb következményekkel jár az unoka­ testvérek házassága.

„

A Lloyd of Stockton család

címere; a rokonság és közös származás története. A háromszázhuszonhét négyzet minden darabja egy-egy családi kapcsolatot ábrázol. Sok szimbólum többször is megjelenik: a három korona több mint ötvenszer. A címer tulajdonosa több ágon örökölte tulajdonságait ugyanabból a forrásból: más szóval a szimbólumok azonosak az öröklődéssel. Bármilyen büszke a címerére Lloyd of Stockton, valójában olyan dokumentumot tett közzé, amely bcltenyészetről árulkodik. Mi tagadás, komoly képzelőtehetségről is: a modern heraldika sok kapcsolatot vitathatónak talál.

A VÉRÜNKBEN VAN

A közeli rokonok gyermekei valóban az átlagnál kevésbé erőteljesek. Az arisztokraták hírhedtek (vagy azok voltak) rokonházasságaikról. Ez néha nyomot hagy rajtuk; Bagehot szerint „azt mondták, bár nem volt igaz, de talán egészen alaptalan sem, hogy aki 1802-ben öröklött jogon ült a tró­ non, mind őrült volt". A törpe francia festő, Henri de Toulouse-Lautrec két nagyanyja testvér volt, szülei unokatestvérek. Anyjának bátyja saját ap­ jának húgát vette feleségül. Négy gyerekük öröklött csontrendszeri beteg­ ségben szenvedett. Maga Toulouse-Lautrec az arisztokraták rokonházassá­ gait okolta saját állapotáért. Műveinek nagy r�sze elárulja, milyen meg­ szállottan érdeklődött a torzulások iránt. Alig harminchét évesen halt meg, valószínűleg alkoholmérgezésben. A közeli rokonok házassága nem egyformán gyakori a különböző vidé­ keken. Annak az esélye, hogy az utódok két, öröklés révén azonos génpél­ dányt örökölnek ugyanattól az őstől két különböző származási ágon, a ro­

konházasságok arányától függ. Ezt többféleképpen ki lehet számítani. Az egyik a házaspárok családfájának vizsgálata és annak a megállapítása, mi­ lyen közeli múltban éltek a közös ősök. Kevésbé eredményes (de gyorsabb) módszer utánanézni, hány házasságra került sor azonos vezetéknevű sze­ mélyek között. Mivel a nevet valószínűleg két különböző ágon örökölték közös ősüktől, ez is jelzés lehet a beltenyészet fokáról. A mozgékony nyugati társadalmakban az emberek ritkán házasodnak közeli rokonaikkal. Néha alig ismerik őket. A mai Franciaországban a férjek és feleségek átlagban körülbelül hatodunokatestvérek, csak egy közös ük­ ük-nagyapjuk van. Mondanunk sem kell, legtöbbjük mit sem tud az őseiről

Toulouse-Lautrec karikatúrája önmagáról: a festő gúnyt űz saját természetellenesen rövid végtagjaiból és borvirágos orrából.

70

1 920-as évek

A franciaországi rokonházasságok számának csökkenését ábrázoló térképek. Az árnyékolás mélysége mutatja a házastársak közelmúltban élt közös őseinek az unokatestvér­ házasságok gyakorisága alapján megállapított számát. A közösségen kívüli házasságok számának az 1920-as és i950-cs években tapasztalható növekedése napjainkban felgyorsult.

1 950-es évek

D Alacsony D D • � :.s:'l Magas

vagy erről a rokonságról. Annak az esélye, hogy egy francia gyerek két pél­ dányt örököl egy bizonyos, szülei közös származása révén azonos génből, kevesebb mint egy a kétezerhez. Fél évszázaddal ezelőtt Bretagne vagy az Aveyron-fennsík eldugott zugaiban sokkal gyakoribbak voltak a rokonhá­ zasságok. Mióta kiépültek az autóutak, mindenütt ritkaságszámba mennek.

71

A VÉRÜNKBEN VAN Az angol

társadalom mindig is változékonyabb volt a franciánál, kisebb helyhez kötött parasztsággal, itt tehát még ritkább volt a rokonházasság. Az ország távolinak és eldugottnak tartott részei sem igazán elszigeteltek. A legkisebb norfolki falvakban sem maradnak fenn egy századnál tovább az egyes vezetéknevek, ami azt mutatja, hogy az emberek - és gének - so­ kat vándoroltak ezeken az állítólag isten háta mögötti helyeken is. Nyugaton jószerivel jelentőségüket vesztették a rokoni kapcsolatok. Az individualista szellemű társadalom már régóta rossz szemmel nézi a ro­ konházasságokat. Az ősi római jog még a másod-unokatestvérek házassá­ gát is tiltotta. A római katolikus egyház is nagy súlyt helyezett arra, hogy rokonok ne házasodjanak egymással. A törvények egyre szigorodtak. Kr. u. 597-ben Szt. Ágoston megkérte Gergely pápát, hogy szabályozza törvény­ ben a házasságot. A pápa azt válaszolta: „Szent törvény tiltja, hogy egy férfi felfedje rokona szemérmét. Az igazhívő tehát legfeljebb harmad- vagy ne­ gyedfokú rokonával házasodhat" - más szóval másod- vagy harmad-uno­ katestvérével. A tizenegyedik századra a tilalmat még a hetedfokú rokonok házasságára is kiterjesztették. Igen sokan - még a hatod-unokatestvérek is, akiknek csak egy közös ük-ük-nagyszülőjük volt - csak egyházi diszpenzá­ cióval házasodhattak. Ha John Majorben és Margaret Thatcherben gyen­ géd érzelmek támadtak volna egymás iránt, püspöki jóváhagyásért kellett volna folyamodniuk, mivel mindketten a születésük előtt kétszáz évvel el­ hunyt John Crusttól származnak. Nem tudjuk, miért tiltotta az egyház ilyen szigorúan a rokonházasságo­ kat. A közeli rokonok frigyéből satnya utódok születnek, hangoztatta Ger­ gely pápa; csakhogy erre aligha szolgáltattak bizonyítékot a távoli unoka­ testvérek gyerekei. A lehetséges házastársak körének drasztikus szűkítése sokakat cölibátusra kényszerített - és a vallás felé terelt. Európa bizonyos részeiben a népesség egyhatoda halt meg úgy, hogy sose kötött házasságot (innen ered a mondás, hogy „Még az ördög is rossz szemmel nézi a fajta­ lankodást, kivéve Elzászban"). Utódok híján sokszor kénytelenek voltak vagyonukat az egyházra hagyni. A házasságok ellenőrzése hatalmat adott az egyháznak, amely ezt habozás nélkül kihasználta. Észak-Skóciában a tizenhatodik században az egyház szembekerült a klánokkal. Maga a klán nagyjából megfelel egy nemzetségnek (bár az ala­ pító atya vér szerinti leszármazottai nem öröklik feltétlenül a vagyonát is). A Mackay klán nemzetségfői igyekeztek más nemesi családokkal rokon­ ságba kerülni, de ez sem védte meg őket a tiltott fokon belüli házasságok­ tól. Mivel távoli birtokaikon az egyháznak vajmi kevés hatalma volt, fittyet hánytak a szabályokra. Rosszul tették. i551-ben Orkney püspöke érvényte-

72

ARMAGEDDON ELLENTMOND Á SA Részlet egy színes iniciálékkal díszített kódexből: azokat a rokoni kapcsolatokat ábrázolja, amelyek esetében az egyház tiltja a házasságot.

„

lennek nyilvánította a törvényes örökös, Aodh Mackay nagyszüleinek há­ zasságát mint túlságosan közeli rokonokét. A birtokot tehát nem örököl­ hette Aodh, hisz apja törvénytelennek minősült. Földje az egyházra szállt. A történet érdekes fordulata, hogy visszavásárolhatták a püspöktől óriási összegért, négyezer skót márkáért. Néha igen kifizetődő az uralom a roko­ ni kapcsolatok felett. Angliában néhány évvel korábban VIII. Henrik átértelmezte a házasság fogalmát. Első próbálkozása során arra hivatkozott, hogy a Bibliában az áll: a feleség egy test, egy vér a férjével. Azon az alapon kérte Aragóniai Ka­ talinnal kötött házassága érvénytelenítését, hogy ez a frigy vérfertőző, mert Katalin korábban Henrik bátyjának, az i502-ben fiatalon elhunyt Ar-

73

A VÉRÜNKBEN VAN

thur hercegnek a felesége volt. A pápa elutasító válasza vezetett a reformá­ cióhoz és a házassági tilalmak számának csökkenéséhez: Henrik még az unokatestvérek frigyét is engedélyezte. Am a közvélemény változatlanul elítélte a rokonházasságot. Amikor az Amerikai Tudós Társaság 1855-ben gyűlést tartott a Rhode Island állambe­ li Providence-ben, Charles Brooke a kérdés haladéktalan tudományos vizsgálatát követelte: „a társadalom biztonsága és felemelkedése" forog kockán, hangoztatta. Nyolc állam törvényhozása rövidesen bűncselek­ ménynek, további harmincé pedig kihágásnak minősítette az unokatestvé­ rek házasságát. Manapság az Egyesült Államokban kétszáz házasság közül alig egy ilyen. Európa nagy részében sem gyakoribb. A mai Angliában az újszülötteknek csaknem egyharmada házasságon kívül születik, vagyis a szexuális viselkedés kicsúszott az állam ellenőrzése alól. Másutt a rokonházasság jelentősége nem csökkent. A rokonok közti frigy a szabály. Ezen a téren az ősi egyiptomiak mentek a legmesszebb. Ke­ vés volt a föld, és férfiak is, nők is örökölhették. Hogy a családban marad­ jon, általánosak voltak a testvérházasságok. A szokás Ízisz és Ozirisz frigyé­ vel kezdődött. II. Ptolemaiosz felesége a saját húga, Arszinoé volt (aki föl is vette a Philadelphus, vagyis fivér-szerető nevet). Egyiptom következő ti­ zenegy uralkodója közül hét a húgával élt házasságban. A római időkben egy rövid időszakban az egyiptomi házasságok jelentős kisebbsége jött lét­ re fivérek és lánytestvérek (vagy féltestvérek) között. Ösztönözte a gyakor­ latot a nők társadalmi rangja és a drága menyegzői ajándékok szokása is. Bár az incestus (vérfertőzés) kifejezés az incasta (tisztátalan) szóból szár­ mazik, és Freud a társadalmi rend alapjának tartotta a tilalmát, bizonyos körülmények között igen gyakori. Az Egyiptomból való menekülés során Mózes meghatározta a házassági törvényeket, melyekben utálat tárgya az egyiptomi szokás (jóllehet ő maga egy férfinak saját nagynérf1ével való házasságából született). A későbbi zsi­ dó törvénykezés azonban kedvezett a rokonházasságoknak. Bizonyos he­ lyeken szinte szabály volt az unokatestvérek házassága. Nem lehetetlen, hogy József és Mária is unokatestvérek voltak (bár gyermekük szokatlan genetikai kapcsolatban állt e világi szüleivel). Németországban még az 1920-as években is minden ötödik házasságban voltak a házasfeleknek kö­ zös nagyszülei. A finnekhez hasonlóan a zsidóknak is megvannak a saját öröklődő be­ tegségeik. Különösen gyakoriak az agyi és idegrendszeri károsodások. Az askenázi (kelet-európai származású) zsidók körében gyakran előforduló öröklött rendellenességek közül tizenegyből nyolc ilyen. Az esetek száma

74

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

szükségszerűen magasabb a közeli rokonok leszármazottai esetében. A zsi­ dók egy csoportja új és ötletes módszert dolgozott ki a megtámadott gye­ rekek számának csökkentésére. Genetikai vizsgálatokat vezettek be, nem azért, hogy megszakítsák a terhességet, hanem hogy elkerüljék az azonos sérült gént hordozó rokonok házasságát. A Tay-Sachs-kór a központi idegrendszer öröklött rendellenessége. El­ pusztítja számos idegsejt szigetelő védőburkát, s egyre súlyosbodó moz­ gáskárosodást, majd korai halált okoz. A belegség különösen gyakori az askenázi zsidók körében. A finnországi esethez hasonlóan a Tay-Sachs-mutáció legtöbb hordozója is - tudtán kí­ vül - rokonságban van egymással: azonos sérült génpéldány hordozói, mert egyetlen, régen élt közös őstől származnak. Sok zsidó házasság jön létre olyanok közt, akik tudják magukról, hogy rokonok: de a betegség ta­ núbizonysága szerint számos további esetben a házasfelek tudtukon kívül vannak rokoni kapcsolatban egymással. Nemrég megtalálták a gént, és végre létezik olyan vizsgálat, amellyel ki lehet szűrni a hordozókat. Néhány zsidó igénybe is vette, és megvizsgáltat­ ta a magzatát, hogy szükség esetén megszakíttassák a terhességet. Az orto­ dox közösség azonban mélységesen ellenzi az abortuszt: véleményük sze­ rint Isten előtt minden gyerek egyformán értékes, akármilyen csapás sújt­ ja, és mindegyiknek joga van megszületni. Joseph Ekstein rabbi a New York-i lubavicsi ortodox zsidó közösség tag­ ja. Legismertebb központjuk a brooklyni Crown Heights-i, de sok tagjuk van Londonban és másutt is. A lubavicsiek nagy tiszteletben tartják alapí­ tójuk, az i994-ben elhunyt Schneerson rabbi emlékét. Annak az ortodox hagyománynak a követői, amely szerint a házasságok nemcsak egyének, hanem családok között is köttetnek. A párokat gyakran házasságközvetítő hozza össze, aki a frigy előkészítése során figyelembe veszi a család vagyo­ nát, érdekeit, hagyományait és - döntő mértékben - egészségét. Ha a csa­ ládban öröklődő betegségek vannak, elmaradhat a házasságkötés. A gene­ tika csak súlyosbítja a problémát: ha egy fiatal férfiról vagy nőről már kide­ rült, hogy ártalmas gén hordozója, nem lehet rossz néven venni, ha mások felhasználják ezt az értesülést egy új családtag kiválasztásánál. Sok lehetsé­ ges házasságból ilyen vagy olyan károsodás miatt nem lesz semmi, és azok, akik egyébként házastársak lehettek volna, egymás létezéséről sem szerez­ nek tudomást. A Crown Heights-i közösségben minden tizenhatodik ember hordozója a Tay-Sachs-gén egy példányának, míg az amerikai össznépességben csak minden háromszázadik. Ekstein rabbi családját üldözte ez a kór. Négy gye-

75

A VÉRÜNKBEN VAN

Egy idegsejt keresztmetszete: jól látható az egészséges idegeket körülvevő velőshüvely, amely a Tay-Sachs-kór esetén elpusztul.

rekét vitte el, s ő szívbemarkolóan beszél arról, micsoda gyötrelem végig­ nézni, hogyan sorvad el egy egészséges csecsemő. A betegség jellege miatt, és mert a közösség legtöbb tagja sokat tud a genetikáról, fivérei és nővérei nehezen találnak élettársat. Amikor a gént felfedezték, néhány lubavicsi fiatal nem volt hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak. Senki sem szereti, ha rásütik a bélyeget, hogy eddig nem sejtett betegség hordozója, és a lehetséges házastársak me­ nekülnek előle. Ekstein rabbinak egyszerű, de ragyogó ötlete támadt. Ha a vizsgálatokat névtelenül végzik el, és amennyiben mindkét fél hordozza a betegséget, közlik a szülőkkel, hogy az adott frigy nemkívánatos, így csak néhány lehetséges házasság hiúsul meg: azok, amelyekben mindketten hordozzák a betegséget. Az okot egyik félnek sem kell megtudnia; elég ja­

vasolni a szülőknek, hogy ne szorgalmazzák a házasságot (bár akadhatnak, akik nem érik be ennyivel). Az esetek nagy részében, amikor a leendő há­ zastársak közül csak az egyik hordozó, a másik mentes a Tay-Sachs-géntől, nem áll fenn a veszély, hogy beteg gyerek születik, és a házasságnak nincs akadálya. A hordozónak nem is kell tudomást szereznie saját genetikai ál-

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

lapotáról. 1983-ban Ekstein rabbi megalapította a Dor Yeshorimot, a Szö­ vetség a Szálegyenes Nemzedékért nevű szervezetet. A serdülőkorú fiatalo­ kon - önkéntes alapon - elvégzik a vizsgálatot az iskolában, mielőtt elér­ nék a házasulandó kort. Mindegyikük kap egy számot. A vizsgálat eredmé­ nyét nem mondják meg nekik: azt csak a Szövetség tudja. A szám és a kü­ lön nyilvántartott vizsgálati eredmény - hordozó vagy nem hordozó - szá­ mítógépre kerül New Yorkban. A házasság tervezésekor elég egy telefon, hogy összevessék a megfelelő számokat a nyilvántartással. Ha mindkét fél hordozó, lemondanak a házassági tervről. A Szövetség valójában a vérfrissítést segíti elő, mert megakadályozza a rok.onok házasságát - akik a Tay-Sachs-gént hordozó közeli vagy távoli közös őstől származnak -, és támogatja azokét, akikben nincs meg a kö­

zös gén. Az eljárás igen eredményesnek bizonyult. Tízezrével végezték el a vizsgMatokat a zsidó közösségekben világszerte, így elkerültek sok beteg­ séghordozó közti házasságot. Megakadályozták legalább húsz károsodott gyerek világra jöttét. Így megváltozott az utódnemzés szerkezete, csök­ kent a Tay-Sachs-kóros gyerekek születésének száma, mégsem kellett abortuszhoz folyamodni. Ekstein rabbi véleménye szerint az eljárást nem zsidók is alkalmazhatnák, és más betegségek is kimutathatók vele. Közös­ sége már most is felhasználja a módszert a cisztás fibrózis génjének kiszű­ résére. Bár a Dor Yeshorim eljárása igen ötletes, és lehet, hogy szélesebb körben is alkalmazni fogják, az évszázadok alatt kialakult házassági szokásokon aligha fog változtatni. A világ nagy részében ma is mindennapos a közeli rokonok házassága. A dél-indiai Tamil Naduban például a legtöbben első unokatestvérük lányát veszik feleségül. Sok gyerek még közelebbi rokonok házasságából születik, hisz gyakran előfordul, hogy a nagybácsi az unoka­ húgát veszi el.

Az ilyen vidékekről származó adatokból kiszámítható a rokonházassá­ gok hatása az egészségi állapotra, mert megmutatja a rejtett genetikai ká­

rosodás mértékét. Ha ez elenyészően csekély, az unokatestvérek házasságá­ nak következménye elhanyagolható; nem számít, hogy a gyerekeknek sok származás révén azonos közös génjük van, mert kevés köztük az ártalmas. Ha a népesség tele van sérült génekkel - amelyek egy példányban ártalmat­ lanok, de amikor a gyerek mindkét szülőjétől örököl egyet, megmutatko­ zik a hatásuk-, akkor az unokatestvérek gyermeke magas árat fizet. A mormonoktól származott az első útbaigazítás a következmények nagyságára vonatkozóan. Családfájuk számtalan kapcsolatot mutat a több százezer ág közt, mivel közeli rokonok házasodtak egymással. A múlt szá-

77

A VÉRÜNKBEN VAN

Az agy növekedésével kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között. Sok ideget vastag velős­ hüvely- (mielinburok-) réteg vesz körül, amely ezeken a (születéskor, hat hónapos, ötéves és

zadban (amikor a gyermekhalandóság sokkal nagyobb volt a jelenleginél) az első unokatestvérek házasságából született gyerekek közül minden ötö­ dik meghalt tizenhat éves kora előtt, míg a mormon népesség egészében csak minden nyolcadik. Ötven évig tartott, hogy megállapítsák, volt-e az atombombának genetikai hatása Hirosima és Nagaszaki népességére; az unokatestvér-házasságoknál azonban sokkal hamarabb megmutatkozott az eredmény. Mindkét árosban körülbelül két héttel később kezdtek járni - és beszélni - az unokatestvérek gyerekei, mint a nem rokon szülőkéi, s ez rávilágított, hogy léteznek olyan gének, amelyek lassítják a növekedést, ha kétszeres mennyiségben öröklik őket. Angliában a legzártabb közösség a pakisztáni. Az összes házasságnak több mint a felét unokatestvérek kötik, és ez a szám a jelek szerint nem csökken. A csecsemők mintegy két százaléka - vagyis az országos átlagnak körülbelül kétszerese - halva születik, vagy egyéves kora előtt meghal. Eb­ ben része lehet a szegénységnek is, valamint a bizalmatlanságnak a nyugati orvostudománnyal szemben, de a rokonházasságok szerepe sem elhanya­ golható. Ezeknek megszűntével felére csökkenne a csecsemőhalandóság a pakisztáni származású britek között.

ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA

felnőttkorban készült) felvételeken fehér színben jelenik meg. Bizonyos betegségeknél, ami­ lyen a Tay-Sachs-kór, a mielinburok rétegei nem alakulnak ki megfelelően.

A hatás világszerte ugyanaz. A tíz éven aluliak elhalálozási adatai (vala­ mint a halvaszületések és vetélések száma) alapján számított gyermekha­ landóság nagy eltéréseket mutat, Japánban minden harmincadik, Brazíliá­ ban minden harmadik gyerek hal meg, mielőtt kamaszkorba jutna. De az unokatestvérek gyermekeinél ez az arány mindig körülbelül négy száza­ lékkal magasabb, még az olyan, egymástól eltérő országokban is, mint Ja­ pán, Brazília, Franciaország, India vagy Nagy-Britannia. A nagybácsi-uno­ kahúg házasságokból származó gyerekeknél (ahol a házasfeleknek kétszer annyi közös génjük van, mint az unokatestvéreknek) az elhalálozás veszé­ lye tíz százalékkal nagyobb, mint a nem rokon szülők esetében. Nem nehéz kiszámítani, hogy az unokatestvérek gyermekeinek halálo­ zási aránya csak akkor lehet ennyivel magasabb, ha mindegyik nagyszülő­ jük egy vagy két gén „halálos megfelelőjét" hordozta; egy vagy két pél­ dányt a különféle lappangó génekből, amelyek kétszeres mennyiségben már halálukat okozhatják. Valószínűleg minden ma élő embernél ez a helyzet. Amint visszafelé haladunk a genetika ösvényén, azt látjuk, hogy az em­

beriség tele van genetikai károsodással. Az ősök utáni kutatások nem a re-

79

A VÉRÜNKBEN VAN

mélt tisz.ta és előkelő családfákat hozzák napvilágra, hanem a tökéletlen­ ségeknek a történelmen átzuhogó áradatát, amely a jelenkori betegségek­ ben mutatkozik meg. Senki sem tudja, miért lappang a mélyben láthatatla­ nul annyi ártalmas gén. Néhányuk talán a közelmúltban keletkezett vala­ milyen genetikai hiba révén, és rövidesen eltűnik; mások azonban olyan elterjedtek, hogy talán valami ismeretlen előnnyel járnak hordozóikra nézve. A görög

rejtve volt.

apokalipszis szó

betű szerinti értelme:

annak leleplezése, ami

Kétezer éven át próbálták magyarázni, mit rejt a világ végéről

szóló bibliai jóslat. Sir Isaac Newton éveken át töprengett rajta (Newton „azért írta meg szövegmagyarázatát a Jelenések könyvéről, hogy megvi­ gasztalja az emberiséget, amiért más tekintetben oly magasan fölötte áll", jegyezte meg Voltaire) . A hiszékenység és álokoskodás (nagyrészt a Fene­ vad száma, a 666 alapján, amely nélkül senki se vehetett, se el nem adhatott semmit) az Antikrisztust a sátán ügynökeinek tekintett személyekkel azo­ nosította - sőt magával Mefisztóval. Tolsztoj a Háború és békében rámutat, hogy ha azA=1, B=2 stb. szabályt alkalmazzuk, a „L' empereur Napoleon" kiadja a mágikus számot. A pápa elnevezése („Römischer Pabst") ugyancsak. Gondos elemzéssel kimutat­ ható, hogy Oliver Cromwell is megfelel a kívánalomnak:

Protector (mindössze az L-t kell kihagyni a

Rex Oliver; Lord

„Lord" -bál). Nem lehet vélet­

len, hogy az Apollo-8 holdutazás legénységében mindenkinek hatbetűs neve volt: Lovell, Anders és Berman. John F. Kennedy 666 szavazatot ka­

pott a Demokratikus Konvenciótól, amely elnöknek jelölte. Ronald Reagan (valójában Ronald Wilson Reagan - csupa hatbetűs név; ő mondta egyszer: „Megvan a jel, hogy közeleg Armageddon napja . . . Minden a he­ lyére kerül, és már nincs messze az idő") a biztonság kedvéért 666-ról 668ra változtatta a házszámát. És persze ha a VI római számokkal hat, a görög S hasonlít a hatosra, valamint „lehetséges", hogy a babiloni A betű hatot is jelentett: együtt kiadják a hitelkártya nevét - VISA -, amely nélkül szinte senki se vehet semmit. A valódi genetikai apokalipszis - annak a leleplezése, ami a DNS-ben rejtve van - már szinte teljes. Feltárulnak a genetikai gépezet működé­ sének titkai. És legfőképpen megmutatkozik, mi lesz az utolsó ítélet ered­ ménye. TÚLOLDALT: II. Erzsébet angol királynő és Dávid király állítólagos rokoni kapcsolatának tér­ képe a számtalan családfa közül. Összeállítói azt akarták bizonyítani, hogy a királynő Isten akaratából uralkodik a világ legnagyobb része fölött.

80

1 2 ZERÁKH ETHÁN

1 JÚDA

t-������

MAHOL

2 FÁRES

.....

ESROM

ARÁM

AMINÁOÁB NAÁSSON

1 3 KÁLKÓL

SÁLMÓN

BOÁZ

GAOHOL

OBEO

ESAU

fSAJ 3 DÁVID

SCAU HÉBERSCOT BOAMHAIN

Lukács 3:23-33

4 Salamon

AVBAIM.HAlN TAIT

Roboám

AGHENOIN

Abija

8 NÁTÁN Man.ita Mainán

As•

LAMH FK)NN HÉBER

Josalát

ADHNOIN

-·

Eliákim

b

JónOn

Józscl

Jórám

FABHlAGlAS

Júda

Jo

NEINNUAIL

Simeon

Lévi

AmAsia

AUOIO EAACHAOA

Uzzl.1s

OEAGFATHA

Jóo­

Manát Jórim

r"'

...., .,

BRATHA

Eliézer

Ezéklás

BREOGAN

Jó e

Manasse

BILLE

Ámon

GALLAM

Elmodám

Jósi.as

1 4 EOCHAIDH

Hosám

Addi

Jo•hM

Nagy Ugaine

Melki

Termékeny Angus

Saláthlel Rhésa

Saláthlel

Skót királyok

Ír királyok

Joanna

Zorobabel

Júda

Abiud

Sé�I

Labhrdluire

Elijkjm

Biathachla

Nasigal Esli

Enna

Fiachra

„.,

Roonein

t . Fergus

Sádok

ElnTocha

Manius

Fmn

Dornadil

A "m

Eoch<'l1dh Feidloch

Reulher

Eliud

Esamhuin

rimTh n

Btias Fitleanlhuas

1

Nagy Conaire

a n

l.Corbled

lualthal Te3Chtmor

Modha Lamha II. Conaire

J,.Oott Barn Caradoc

„ _ _ _ _ Saraid

lvoos

JóZS(l'f

n

Janna

Eleázár

rt>rod

100 csatái lá1on Conn

Naum

Malthatias

Mctlki Lévi

Ma hán

1 . Co

Fearadach

M„I

f

Eders

LuohaKt Reibdeary C

�- Penardim

Nóri

6 J ÉKÓNIÁS

án lél)

Mana

Jákób

7 JÓZSEF

M

a

,_ _ _ _ 15 JÉZUS KRISZTUS

Calbred Dalriada

Lukács 1 :31-33

Eochaid Alhirco

Oaudla Unus

.�s ... szülszfial. s nevezed az ö nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hNattatik; és néki a ja az Úr Isten a Dávidnak. az ö atyjának királyi székét; És lk ik a Jákób (lzráél} házán mindörökké, és az 6 királyságának vége nem lészen.·

d ura od

Findaehiar Thtinkland FlnCormach Aaomaich Anous

Heli

Héli

9 MÁRIA

e

Eochadh E" Nagy FerglJS

L még M<1té25:31 és Lukács 22.-30

Oangard Golll'ah Aydan Eugene Donald Eltiaci> E1hndre EthaHIOd Eths a Alpln

Kenneth McAlpin Konstantin IV. Oonald

E1hus

Malcotm

U. Kennetn

111_ Konstantin IV_Komtantin

11 Mak:olm

Beahix

IV. Kenneth

Ouncan

Bancho

Malcolm

F!eance

Dávid

Gwa!ter

Henrik Dávid

Gwalter

ISObei

Alexander

Rób«t R6ben

János

Robert Bruce

Marjory

Walter Stuart

:: :::

1 _

f""""

o(f.-----,,�_J"oha_n_n-1,

Er z sébet

11 Jakob 111.Jakab

- Királyi ág Fárestől Dávidon át Jézusig

Margit 1. IV. Jakab

V.J(lkab

M:iriaskótkirályOO

Örökös királyi ág, amint Isten

VI. és 1. Jakab va1:mt6f.1. Stuart Erzsébet

megígérte Dávidnak, Salamontól Sédékiásig és Tea Tephiig

Zsófia

l. Gyötgy

H.GyOlr;t - Királyi ág Zerákhtól Eochaidh ír királyig

Fflgyes walesi herceg

Ill. György Edward kenti herceg Albert r. Viktória Alexandra 1. VII. Edward Mária királyné t. V. György VI. György

_ _

""'·----

Királyi ág Dávidtól Józsefig, 1.

II. Erzsébet

Bowes-Ly

Erzsébet

Mária férjéig

A VÉRÜNKBEN VAN

Először is mindenki megtalálja a helyét, egyszerűen származása révén. Könnyű gúnyt űzni a királyi családfákból, melyek II. Erzsébet királynőt kapcsolatba hozzák az Ótestamentummal olyan valószínűtlen figurák közvetítése révén, mint Száz Csatát Látott Conn, Lear király, Termékeny Angus', és a bibliai időkben Ámóc, Jósáfát és Ér. Ezeket a családfákat a kép­ zelet rajzolja fel, amely nélkül nem lehet meg az amatőr genealógus. De az már egyszerű mértani tény, hogy bár a történelmen átvezető út ismeretlen, �

Erzsébet csaknem bizonyosan egyenes ági leszármazottja minden királyok legnagyobbikának, Dávidnak és megiddói őseinek. Mindannyian oszto­ zunk ebben a dicsőségben; magunkban hordozzuk az örökséget az elpusz­ tított város ősi népéből, amelynek vágya, hogy utódaik ismét egybegyűlje­ nek ítélethozatalra, Armageddon gondolatához vezetett. Csakhogy a megváltásban reménykedők gyülekezetében nem a tökéle­ tesek találkoznak majd, hanem az egyetemesen hibásak. A génekben rejlő apokalipszis mindannyiunkat egyesít, de csak azért, hogy együtt utazzunk a történelmen átáramló közös tökéletlenség folyamán.

* A szerelem istene a kelta mitológiában (a ford.)

82

II. FEJEZET

Nemek és adók „Az örökség gondolata mindig elűzi vagy legalábbis csillapítja az örökösök fájdalmát, amit szívükben a haldokló sorsa kelt."

CERVANTES: DON QUIJOTE*

A GENETIKÁBAN CSAK AZ ÖRÖKLÉS SZÁMÍT, az öröklésben azonban koránt­ sem csak a genetika. Hiszen az embereket leginkább érdeklő szabályokat amelyek kimondják, hogyan öröklődik egyik nemzedékről a másikra a va­ gyon - már jóval Mendel előtt megszövegezték. Ezektől a szabályoktól függ az őket létrehozó társadalom további fejlődése; az, hogy néhány ember kezé­ ben összpontosul-e a gazdagság, vagy mindenki részesül belőle. A politikai rendszerek küzdelme gyökerében az öröklődés törvényéről folytatott vita.

Ki részesüljön a múltbeli munka gyümölcseiből, a sokaság vagy a kevesek?

A politikai vita nem áll távol azoktól a nézeteltérésektől, melyek a szár­ mazásról alakultak ki a társadalom kezdete óta. Mindegyik a nemiség kö­ rül forog, amely a legalacsonyabb rangúakat is bekapcsolja a mindenki mással közös családfába. A nemiség minden nemzedékben két ember bio­ lógiai tőkéjének egyesítéséhez és gyermekeik közt való szétosztásához ve­ zet. Nem a halál, hanem a nemiség tesz mindenkit egyenlővé.

Az adóztatás megpróbálja lefaragni a vagyoni különbségeket és ki­

egyenlíteni a jövedelmeket. Szétosztja az egyének javait a népesség egészé­ ben. Bizonyos értelemben azt akarja elérni, hogy a pénz úgy viselkedjék, mint a nemiség. A folyamatot a gazdaságban újraelosztásnak, a genetiká­ ban rekombinációnak nevezzük.

A legtöbben természetesen nem örülnek a javak egyenlő elosztásának,

ha nem génekről, hanem pénzről van szó. Az adóztatás művészete abban áll, mondta Colbert, hogy kopasztáskor minél több tollat tépjünk ki a libá­

ból minél kevesebb sziszegés árán. Aki megtollasodik, szívesebben tartana meg mindent magának vagy legalább közvetlen utódainak. Ebben segít az aszexuális reprodukció - a géneké vagy a pénzé -, amelynek révén az utód *

új Magyar Könyvkiadó, 1955. Győry Vilmos fordítását átdolgozta Szász Béla

MIT JELENT VALÓJÁBAN A NEMISÉG

„

A nemiség egyértelmű dolognak látszik. Mitől függ, hogy ilyen vagy olyan nemű lénnyé fejlődik egy embrió? Mint a biológiában általában, a válasz egyszerűnek tűnik, de tulajdonképpen bonyolult. Az egyszerű magyarázat az, hogy egy Y-kromoszómát hordozó ondósejt hím embriót hoz létre. De hogy miképpen, az már változó. Az ecetmuslica a nemi és egyéb kromo­ szómák számának egyensúlya alapján határozza meg, hím vagy nőstény le­ gyen-e az állat. Az embereknél kevésbé bonyolult a módszer. Egyetlen gén az Y-on a férfiasság ösvényére tereli a fejlődő embriót. A gén igen nagy ha­ tású. Előfordul, hogy egy gyerek nyolc X- és egyetlen Y-kromoszómával születik. Súlyos testi és lelki tünetek jelentkeznek nála - de fiú lesz. A kritikus gént 1990-ben fedezték fel olyan betegekben, akik férfiak vol­ tak - de nem találtak bennük Y-t. Valójában az Y-nak egy apró részecskéje tapadt egy X-hez: ez volt az első jelzés, hogy hol keressék a férfi.meghatáro­ zó gént. Mára megtalálták, és ha beinjekciózták vele az egerek petesejtjét, a genetikai nőstények hímekké fejlődtek. A fehérje, amelyet a döntő gén lét­ rehoz, meghatározott helyeken hozzákapcsolódik a DNS-hez és elgörbíti. Talán ez szabályozza a többi gén viselkedését, és ez okozza, hogy az embrió férfivá fejlődik. Hogy a járulékos gének pontosan micsodák, az nem világos. Némelyik­ nek a hibája rákot okoz (tehát normális körülmények közt valószínűleg a sejtosztódást szabályozza), másoké rendellenes nemi fejlődéshez vezet. Egyikük felgyorsítja a hím embriók fejlődését a nőiekhez képest - ezért magasabbak a férfiak, mint a nők. De a fejlődés későbbi szakaszában to­ vábbi gének is működésbe lépnek, így kialakítják a férfiak és nők különbö­ ző nemi jegyeit. Némelyik gén más feladatot lát el a két nemnél. Az, ame­

lyik a férfiaknál kopaszodást okoz, a nőknél súlyosabb következményekkel jár: hordozóiban megvan a hajlam a cisztás petefészek kialakulására (ez kevésbé alkalmas a petesejtképzésre, és kellemetlen tünetekkel járhat).

MIT JELENT VALÓJÁBAN A NEMISÉG

Férfikromoszóma. Fluoreszkáló festékkel kezelték, amely csak az Y-kromoszómához kötődik. !gy a kromo­ szóma, amely afejlődő embriótférfivá alakító kritikus gént hordozza, kitűnik a többi közül.

LENT: A férfiasság kódja. A vonallal körülhatárolt betűsor a korai szakaszban lévő embrió férfivá fejlődését beindító DNS-darabot mutatja négy „bázisával'; az A, G, C és T betűkkel. A kísérő be­ tűsor (D, R, Vés így tovább) ábrázolja az aminosavakat, a fehérje építőköveit: valójában ez a fe­ hérje indítja el a magzatburokfejlődését, nem a petefészek. Akik szeretik ajelentőségteljes véletle­ neket, azok nyilván örömmelfedezik majd fel, hogy a vonallal körülhatárolt rész második sorá­ ban szereplő aminosavak közül négy kiadja aMALE (azaz„hím") szót.

GAATATTCCCGCTCTCGGGAGAAGCTCTTCCTTCCTTTGCACTGAAAGCTGTAACTCTA P

N

A

L

P

R

S

S

S

F

L

C

T

E

(

S

C

N

AGTATCAGTGTGAAACGGGAGAAAACAGTAAAGGCAACGTCCA GATAGAGTGAAGCGAC

a

y

K

e

E

T

G

E

N

s

K

G

N

v

D

Q

R

v

K

M

N

A

F

I

V

W

S

R

D

Q

R

R

K

M

A

L

E

R

M

R

N

S

E

I

S

K

Q

L

G

Y

Q

W

d 1

K

M

L

E

A

K

w

p

F

F

a

E

A

a

K

L

Q

A

M

R

H

E

�

AATACCCGAATTATAAGTATCGACCTCGTCGGAAGGCGAAGAT CTGCCGAAGAATTG K

Y N

P T

N R

Y

K S

Y

R D

P L

R V

R G

K R

A

K R

M R

C

L

P C

K R

N R

717

T

AAGCCGAAAAATGGCCATTCTTCCAGGAGGCACAGAAATTACAGGCCATGCACAGAGAGA E

657

N

CCAGAATGCGAAACTCAGAGATCAGCAAGCAGCTGGGATACCAGTGGAAAATGCTTACTG P

597

R

CCATGAACGCATTCATCGTGTGGTCTCGCGATCAGAGGCGCAAGATGGCTCTAGA�AATC P

537

S

C

A

777

837

A VÉRÜNKBEN VAN érintetlenül örökli a szülő biológiai vagy anyagi tőkéjét. Az erőforrások

megmaradnak egy öröklési ágon belül, anyáról lányra szállnak és így to­

vább, nem oszlanak szét egy csoport közvetítésével. A szexuális újraterme­ lés során újraelosztás történik. A kapitalizmus és szocializmus küzdelme tehát lényegében a nemiségről folytatott vita. Bár a két öröklési mód ellen­ téte kevésbé éles a pénz, mint a gének esetében, igen erős az emberben a késztetés, hogy a készpénzt megóvja a szexuális újratermeléstől. „

A vagyon és hatalom asz�xuális átörökítésén alapuló társadalmakban törvényszerűen kialakul az egyenlőtlenség, és ez idővel politikai felfordu­

láshoz vezet. Az amerikai forradalom, amelynek az adózással kapcsolatos

elégedetlenség volt az alapja, azt akarta elérni, hogy mindenki osztozzék a

hatalomban (bár a tőkében nem). „Minden öröklésen alapuló kormány­

forma természetéből adódóan zsarnoki . . . Aki a kormányzást örökli, örök­

li a népet is, akár egy nyájat vagy csordát" - mondta Tom Paine. Ironikus módon ma éppen az Egyesült Államokban egyesül leginkább a gének, a va­ gyon és a hatalom öröklési rendje. Méghozzá olyan okokból, amelyek a forradalom eszméire és ezek társadalmi előzményeire nyúlnak vissza. Minden modern állam megpróbálja kisebb-nagyobb mértékben csök­ kenteni a vagyon felhalmozását adóztatással. A politika központi kérdése, hogy milyen szinten szabják meg az adókat, és kinek kell fizetnie őket.

A nemiség és az adó általában jobban ránehezedik a gazdagokra (akik töb­

bet fizetnek az egyikből és drágábban fizetnek a másikért). Sok politikus szerint könnyíteni kellene terheiken (legalábbis az adók tekintetében).

Az uralkodók eleinte azokkal fizettették meg az adókat, akik legkevésbé

kerülhették meg őket - innen a sóadó és a fejadó, amely gazdagra és sze­

gényre egyaránt vonatkozott, de az arányokat tekintve sokkal többet vett el az utóbbitól. Az örökösödési adót jóval a jövedelemadó előtt vezették be

Angliában. Mivel a birtokot nehéz titokban tartani, egy ideig eredményes módszer volt arra, hogy pénzforrásokat vonjanak el a gazdagoktól. Mára azonban megváltozott a helyzet. A kormány bevételeinek alig fél százaléka származik az örökösödési adóból, és a jelenlegi kormány megválasztásakor egyértelmű, bár határidő nélküli ígéretet tett, hogy ezt teljes egészében eltör­ li. De összességében növekedett az adóból befolyó nemzeti jövedelem ará­ nya (harmincnégy százalékról harminchétre) a konzervatív kormányzás i979-től i995-ig tartó tizenhat éve alatt, amikor a népesség legszegényebb ötödének adóterhe felszökött, a leggazdagabb ötödé pedig csökkent. A nemiség, akár az adók, költséges ügy. Véget nem érő viták folynak ar­ ról, miért alakult ki, és (ismét, akár az adóknál) ki művelje, milyen gyakran és mikor. A nemiség azért drága dolog, mert egy egész osztály kell hozzá,

86

NEMEK ÉS ADÓK amely gyakorlatilag improduktív. A hímek nemcsak hogy maguk nem tudnak utódot szülni, ráadásul kényszerítik a termelő osztályt, a nősténye­ ket, hogy másolják a hím géneket, bár közvetlen előnyük nem származik belőle. Gazdasági problémával állunk szemben. Miért hajlandók a nősté­ nyek erőforrásokat befektetni a hímek termelésébe? A nemiség nélküli sza­ porodás közvetlen előnyei - hogy valaki teljes biológiai tőkéjét csorbítatla­ nul és hígítatlanul átadhatja utódjának - párhuzamba állíthatók a célok­ kal, melyek a legtöbb család szeme előtt lebegnek, mikor gazdasági tőkéjét ilyen módon szeretné átörökíteni utódaira. Ha a vagyon - akár a gének - megoszlik minden lehetséges örökös közt (ami egy szexuális rendszerben azt jelenti, hogy hosszú távon szétszóródik a teljes népességben), akkor idővel kialakul az egyenlőség; mindenki töb­ bé-kevésbé egyformán részesül belőle. Ha azonban aszexuálisan öröklődik tovább, bontatlan egységként egyetlen leszármazási ágon, akkor néhányan óriási vagyonra tesznek szert, mások szinte nincstelenek maradnak. Egy­ szerű matematikai törvény. i873-ban egy brazil milliomos, Domingo Faus­ tino Correa meghagyta, hogy birto.kát egyenlő arányban osszák szét száz évvel a halála után élő leszármazottai közt. Az ügyet a mai napig sem sike­

rült lezárni. Csaknem ötezren jelentkeztek a részükért, és bár kétségtelenül örömmel fogadják majd az örökséget, egyikük sem fog meggazdagodni. Egyetlen férfiági örökös esetén érintetlenül megőrződött volna a vagyon, és az illető ma dúsgazdag lenne.

A két öröklési mód közti különbségre már régen felfigyeltek azok, akik

születésük jogán különleges helyet igényelnek a társadalomban. Ha elég messzire követjük nyomon a genetikai ösvényeket a múltba, mindenki ne­ mesi származással büszkélkedhet, mert talál egy kékvérű őst; de csak a ne­

miség jóvoltából. Ha a családfa minden kitérőjével és kanyarával, férfiakon és nőkön át nyomon követhető, idővel kétségtelenül elvezet akármelyik előkelő őshöz, aki csak eszünkbe jut. Mint ahogy bármelyik arisztokrata ősei közt is feltétlenül akad a nemzedékek folyamán óriási számú közem­ ber. Hogy kiváltságos helyzetét biztosítsa, az arisztokrácia új öröklési tör­ vényt talált ki: csak egyetlen út számít a történelmen át. Angliában a legtöbb cím aszexuálisan.öröklődik. Csak férfiágon: „a töl'­ vényesen fogant férfi örökösök" révén. A skót rendszer engedékenyebb, megengedi a cím nőágon történő öröklését is: „bármelyik férfi örökös­ ről" beszél. A háromszáz angol család közül, amely Hódító Vilmosig tudja visszavezetni a származását, csak egy kapcsolódik a királyhoz a kiválasztott (és aszexuális) férfiágon. Csupán a Bassett család származása vezethető vissza az apai ágon - fiútól apáig, nagyapáig és így tovább - a Hódítóig.

..

-·· •!

•

•,...� " .„ :

l

•".l •l.'-'

1

1

A NEMISÉG

.„. • , :

ÉS A HABSBURGOK A Habsburg-ajak a legrégebbre visszanyúló jelleg­ zetes családi vonások közé tartozik. A jelenség (hogy az alsó állkapocs előreugrik, így az alsó fog­ sor a felsőn kívül zárul) eléggé általános. Az örök­ lési sor rendszerint nem egyenes. De van egy igen népes család, amelyben a jelek szerint egyetlen gén okozza a jelenséget. A családfán huszonhárom nemzedék és négyszázkilenc ember található. So­ kukról készült portré, így a jellegzetesség ötszáz évvel az illető halála után is megállapítható. Az öröklési mód egyszerű: domináns génről lévén szó, hatása megmutatkozik mindenkin, akí egyet­ len példányt hordoz belőle. Az ajak és a cím öröklődése közti különbsége­ ken nyomon követhetők a szexuális és aszexuális szaporodás különbségei. A jellegzetes ajak eljutott - férfiak és nők közvetítésével, hisz mindkettőn megmutatkozhat - számos leszármazottig, és há­ zasság révén más családokba is. A Habsburg cím egyetlen férfiágon öröklődött. Az első Habsburg uraság Werner püspök volt,

r

aki 1096-ban halt meg. A cím egyetlen ágon szállt apáról fiúra; örökölték Ausztria és Spanyolország, Olaszország és egyes holland területek uralkodói. • ·

•

-„ „

- l-� i -...� -*

� :;.„ 1: �::

. ·· ·:; .

- !' :1.:.. • .J ·?·„...

-+-----+--'!"�-

�

.,

,_,_..,

V. Károly (lsoo-1558), olasz iskola

ó

;��!.

r � --9. j. ��w

;�1 r.� -�

G!},_.,

::;_

.

„

,!

-

·

°l\c((o !lCl'llllt n(ii. �h11'.(tt·io jdix,

null e

•

•

•

1 �

•

�p.! l ;i!

;,! 15��-�

i: ��

•

lr„!ie

-!--�1.,·-t.., tn4 tc-: r--t== __:� -i=-Ó 6--:_ó<:) ; :.��� -�

I--

�·

:::.;

• ·-

-

::::'.,.}-..

Sq:n

0.1c

� l'Jab:

WJrl

.

U"pob

lofl.'J i

e�

=

•

.

. _ ., .

' -' , '· ·

•

; •r

�.:

;·

1

:„ ar ·

J� .?y.=���:·��._�,:�:�-,�-·�":�:.·"�:·: -=�t" '-•-· " /�· ��;�_',-" : .!,.:: ::-�- � -

.-:. !"..,.

·1

�

•j'.'.' r

� -

,·.

•

4

::

·

•

.

·

·

•

•

;�����:'�;�;;��;· t;;�::s;s�;;� l �� ,:��á�járól �-�r.-� -��lj ·"�i;�,:- '��� • Bkbern:;d' J . • � j }o�' � }. 1! j_-;;�1: : t :. J � . i � ( . ,1515!!:/ láthatók a jellegze?e5!!.,�bsbu.�g-vo�ás�k„ . I . f ...__� &-,.1�t. .- }..,.... · > ·�„ t . ::::�5· ·�:p.�y9í�,_;� ,�::: � �:;:;:i::��:�: ���:�::� :öc:. -;=��� .'.L. r:F"--00

•=±J��· �-,;b.

.-L.--i- -

•.C:� -

.!, ;

t --

-.

�::-

„

,o;;;�"""

-

"'

�

•

i -� ;: -T'

•

--

%1:�

��-�'"' �

I -:_ '"'�Jf"

.• .

. .

-

.r

.

t.:.� 0-;_;-,�·- 0

.

,

...

� ;;:�:: ,���. ·:�.::"" „r .:s ••,..,_,... .::: .: . .: .;;.. ::: ::...._

-

_ ___

.: �::-" :Z · •u s.�

0

::;::�

= -

.9, §:

„ -...�· "'

�1�-· ,,,�!

4�

...

�

�

. �

„„�

J.

· /�v .

.

•

• •

•

„.

�.

től, és elsodródott

e

u

Az érvelés szimmetriája szempontjából sajnálatos mó-

don

az

ausztriai Habsburgok közvetlen férfiága kihalt

1740-ben N. Károllyal, aki fiú örökös nélkül hunyt el. Ezért meghirdette a Pragmatica Sanctiót (a nőági öröklést). Ez az eszköz a genetika tudósainak nem áll rendelkezésére, és

,

a maga idején nagy felháborodást váltott ki, végül az oszt-

·�

[

a

„

• __

!:[ · !u

1 �.....

a,,.,.i..9 .

_ „

...

�" .:_ (: ·

·? ·-�

-

t.,„ ... . .

A jellegzetes ajak öröklődésével merőben más a helyzet.

u'"'

"'

.

-,

---

rák örökösödési háborúhoz vezetett. A módosított törvény

�.... �

�;.,.. ,,.

o

•

� 11

,.,

értelmében N. Károly lánya, Mária Terézia örökölhette a

� címet� majd azt Jó�ef fia születésekor visszaszármaztatta ismét a férfiágra.

Ó ..,.,,

A Habsburgok európai nagyhatalmi rangját 1. Miksa alapozta meg. Fiát, a képen fiatalon látható L Fülöpöt -, akin jól megfigyelhetők a jellegzetes családi vonások .J összeházasította őrült Johannával, s a házassággal egész Spanyolországot elnyerte. Fiuk, V. Károly német-római császár - megjelenésétől függetlenül - egy időben az euró­ pai történelem leghatalmasabb uralkodója volt.

)}

"

A VÉRÜNKBEN VAN A nemesi származására olyan büszke további kétszázkilencvenkilenc csa­ lád genetikai útja vad történelmi cikcakkokat írt le apáktól anyákig és vissza, hogy kialakuljon a kapcsolat. Sokkal könnyebb utat találni a ranghoz, ha nem zárják ki a nemiséget. A szexuális öröklődés teremt kapcsolatot John Crust, John Major és Margaret Thatcher között; és ez magyarázza, miért nincs Crust nevű ki­ emelkedő politikus. John Crust vezetékneve, génjeitől eltérően, aszexuális módon öröklődött: csak a férfiakon át. Következésképp sokkal kevesebb Crust van, mint ahány ötöd-un.okatestvére Mrs. Thatchernek. John Crust nevének és biológiai örökségének elszakadása az öröklődés egyik alapigaz­ ságára világít rá. A nemiség demokratikus folyamat, amelybe mindenki bekapcsolódhat. Az aszexuális szaporodás viszont kirekesztő; olyannyira, hogy gyors kiha­ lásra ítél csaknem mindenkit, aki ragaszkodik hozzá. Ha egy arisztokratá­ nak nincs fia, címe is elenyészik. A romantikus nevű Glin lovag, Desmond John Villiers FitzGerald, a Limerick grófságbeli Glin-kastély ura e díszes rang huszonkilencedik örököse. És sajnálatos módon az utolsó is, mert mindhárom gyermeke lány. A cím kihal vele. Tehát a nemesi nevek száma törvényszerűen csökken nemzedékről nem­ zedékre: ha egy házasságból nem születik fiú, a cím odavész. A középkorban adományozott nemesi címek átlaga alig három nemzedéken át maradt fenn. A Domesday Book• lapjain szereplő ötezer feudális lovagi címből má­ ra egy sem maradt fenn. Az egyetlen leszármazási ágon történő öröklés minden nemesi nevet - és minden gént - a gyors halál veszélyének tesz ki.

Az emberi génállomány két apró részecskéje mutatja, milyen kockázat­

tal jár, ha valaki ilyen kirekesztő utat akar bejárni a történelmen át. Az Y­ kromoszóma - akár egy nemesi cím - apáról fiúra száll. Y-ját minden fiú apjától, nagyapjától és így tovább örökli. Minden Bassett férfi hordozza (ha a törvénytelen születések veszélyét figyelmen kívül hagyjuk) Hódító Vilmos Y-kromoszómáját. A mitokondrium génjeit csak a petesejt adhatja át - vagyis a nők. Az anyák átörökítik mitokondriális génjeiket lányaikra és fiaikra egyaránt, de csak a lányok továbbítják. A mitokondrium és az Y­ kromoszómák csak a genetikai folyó két mellékága, s mindössze az a kü­ lönlegességük, hogy nem ömlenek egymásba, amíg el nem érik a ma élő emberek tengerét. Sorsukat könnyű nyomon követni, legalábbis elvben. Azok közül, akik mondjuk Hódító Vilmos idején éltek, hány embernek van közvet* Anglia első országos földbirtokkönyve 1086-ból.

'

90

MIKOR TALÁLKOZOTT ÁDÁM ÉVÁVAL?

���-

�);'°:�

A lenti ábrán látható tíz ma élő férfi származása férfiágon és (lent jobbra) tíz ma élő nőé női ágon. A férfiaknál nagyok a különbségek az utódok számában, némelyiknek sok gyereke van, másoknak egy sem. A nőknél az utódok száma nagyjából azonos. lgy az utolsó közös férfi ős jóval az utol­

só közös női ős után élt. Hiába ké­ szült számtalan kép a Paradicsom­ ból való kiűzetésről (az itt látható Giovanni Boccaccio egyik művének 1465-ből származó illusztrá!L francia fordításából való), csaknem biztos, hogy Ádám sose találkozott Évával.

Éva

Ádám

H i 1 j l Ri=J

f1l1 ffl

1 1

91

A V É RÜNKBEN VAN

len kapcsolata fiai révén egy ma élő férfival; és hány nőnek van ugyanilyen kapcsoláta lányai révén egy ma élő nővel (vagy férfival, aki hordozója, de nem továbbítója a mitokondriális génnek)? Nincsenek elég megbízható írásos feljegyzések - és mivel a férfiak hajlamosak rá, hogy házasságon kí­ vül is nemzzenek gyermeket, az írott és a genetikai történelem hamarosan eltérne egymástól akkor is, ha mindenről volna anyakönyvi adat. A nőket és mitokondriális génjeiket illetően jobb a helyzet, mert az anyakönyvben lefektetett anya-gyermek kapcsolat általában megfelel a valóságnak. A franciák i6o8-ban kezdték benépesíteni Québecet. A felfedező Samuel de Champlairí - aki egyszer azt javasolta Franciaország királyának, hogy építsen csatornát a Panama-szoroson át - új gyarmatot alapított Stada­ condában (a későbbi Québec városát), amely az első húsz évben mind­ össze huszonhét bevándorlót vonzott. De hamarosan felkeltette Richelieu bíboros érdeklődését, aki kereskedelmi vállalkozást létesített nagy gazda­

ságok, „uradalmak" létrehozására a Szent Lőrinc-folyó mentén, gazdag vevőknek. De a kegyetlen éghajlat következtében, és mert a legjobb földe­ ken addigra már öröklődő családi birtokok alakultak ki, a körülbelül har­ mincezer francia bevándorlóból csak tízezren maradtak ott, sokan tovább­ költöztek a tartomány távolibb részeibe, például a Saguenay völgyébe. i760-ban, amikor a terület angol irányítás alá került, a bevándorlás abba­ maradt. A Saguenay-völgyben található a világ egyik legjobb családi levéltára. Itt betekintést nyerhetünk az aszexuálisan öröklődő gének sorsába. A mai né­ pességben az 1950 előtt (általában sokkal előbb) odaköltözött húszezer nő mindössze egynegyedének mitokondriális öröksége van jelen. Az utóbbi háromszáz évben - alig tizenöt nemzedéknyi idő alatt - ide került többi mitokondriális ág mára kihalt, akár a Domesday Bookban szereplő feudá­ lis lovagi címek. Az eredeti anyák közül néhányan pusztán annak a vélet­ lennek a jóvoltából tudták továbbörökíteni mitokondriális génjeiket, hogy olyan családot alapítottak, amelyben sok lány született. Egyiküknek ötszáz leszármazottja van a női ágon, holott női kortársai háromnegyede után egy sem maradt. Kétségtelenül ez a helyzet az odaköltözött férfiak számos Y-kromoszó­ májával is. Sőt azokból valószínűleg még kevesebb maradt fenn. A férfiak gyerekeinek száma sokkal nagyobb eltéréseket mutat, mint a nőké. Egyik férfi kedveli az alkalmi kapcsolatokat, a másik egyáltalán nem talál magá­ nak társat. A saguenayi alapító atyák közül néhányan igen sok utódot hagytak hátra, következésképp sokkal több után nem maradt egy sem, az ő Y-kromoszómáik tehát nyomtalanul eltűntek.

92

MITOKONDRIÁLIS BETEGSÉG: GENETIKA EGY SZÜLŐVEL

A mitokondrium a sejt kohója: itt ég el az oxigén és a táplálék, hogy energiát termeljen. A sejt leg­ több alkotórészétől eltérően a mitokondriumok­ nak megvannak a saját DNS-darabjaik (amelyek a sejtmagétól eltérően a DNS-bázisok kis zárt láncát alkotják). A hím ivarsejt nem továbbít mitokond­ riumokat, tehát ez a fajta DNS csak a petesejt ré­ vén öröklődik: a fiúk és a lányok egyaránt anyjuk­ tól öröklik, de csak a lányok adják tovább. Több ritka betegség származik a mitokond­ riális DNS hibáiból. Néha csak egyetlen DNS-bá­ zis módosul; gyakrabban egy egész szakasz hiány­ zik. A betegségek közül egyesek vakságot okoznak a látóideg károsodása révén; mások izomsorva­ dást idéznek elő. Van, amelyik különféle agykáro­ sodást eredményez. Mindegyik ritka, de mind­ egyikre jellemző, hogy nőágon öröklődik.

Mitokondriális génbe kódolt ideg- és izombe­ tegség öröklődése. Látható, hogy férfiakat és nőket egyaránt megtámadhat, de a hibás gént minden megtámadott gyerek az anyjától örökölte. FENT:

A sejten belüli mitokondrium metszete (vörös ovális folt). A keresztirányú hártyákban zajlik a sejt energiatermelésének nagy része.

LENT:

93

A VÉRÜNKBEN VAN Mindez alig három évszázaddal ezelőtt történt. A2 idők folyamán, ha

minden így ment volna tovább, és Saguenay elszigetelt marad, egyre több

tűnik el az aszexuális öröklődési ágakból. Előbb vagy utóbb eljött volna az idő, amikor már csak egy mitokondriális és egy Y-kromoszóma marad fenn. Akkor pedig a térségben mindenki egyetlen nőre és egyetlen apára vezethette volna vissza a családfáját, aki valaha élt Saguenayban. Ennek a folyamatnak a világméretű megfelelőjéből nőtt ki a legősibb arisztokraták eszméje, a mitokondriális Éváé és feltételezett társáé, az Y­ kromoszómás Ádámé. Akiktől mindannyian származunk. Valamiféle sta­ tisztikai értelemben kétségtelenül léteztek. De nincs okunk feltételezni, hogy Ádám találkozott Évával; vagyis azok az egyének, akikben a mito­ kondriális, illetve az Y-kromoszómás származási ágak visszafelé összefut­ nak, ugyanott vagy akár ugyanakkor éltek. Sőt szinte biztos, hogy Éva meghalt jóval Ádám előtt. Egyszerűen azért, mert sok férfi nem talál társat, és - mint a 9i. oldalon látható ábra mutatja - az Y-kromoszómák sokkal hamarabb kihalnak, mint a mitokondriumok. Ráadásul akárhol (és akár­ mikor) élt Éva és Ádám, voltak körülöttük más férfiak és nők is, akárcsak a tizenhetedik századi Saguenayban. Csupán abban különböznek a többiek­ től, hogy - mint a Bassettek meg az ő fennen hirdetett egyenes férfi.ági származásuk Hódító Vilmostól - az ő származási águk fennmaradt, társai­ ké pedig nem. Mint utódaik génjeiből kiderül, Ádámnak és Évának nem állhatott módjában, hogy kegyvesztetté váljon, amiért elmerült az első és eredendő, ám korántsem eredeti bűnben. A világ Y-kromoszómái feltűnően hason­ lók: a változatok száma alig egy százada a többi kromoszómáénak. A mito­ kondriumok viszont igen változatosak. Abból, hogy a férfi öröklési ágakon ilyen csekély az eltérés, megállapítható, hogy közös ősük a közeli múltban - az egyik becslés szerint mindössze huszonhétezer évvel ezelőtt - élt, így az utódok Y-kromoszómáinak nem volt idejük különbségeket felhalmoz­ ni. A2 utolsó közös mitokondriális ős - Éva - talán több tízezer évvel meg­

előzte Ádámot, az utolsó közös ősapát. Furcsa módon az afrikai Y-kromo­

szómákban különösen kevés a változat. Talán a legtöbb nőt kevés férfi sajá­ tította ki, és csak ők tudták továbbörökíteni génjeiket. A többiek genetikai öröksége semmivé lett. A férfiágon öröklődő anyagi és társadalmi örökségre ugyanez a sors vár. A kihalt angol nemesi címek visszaszállnak a koronára. Ha ragaszkodná­ nak a szabályokhoz, végül mindössze egyetlen arisztokrata maradna, mi­ vel egymás után halna ki a fiú örökös nélküli családok címe. Ez csak azért nem következik be, mert a nemességet új tagokkal bővítik. Ez az arisztok....

94

NEMEK ÉS ADÓK rácia tragédiája: zártkörű, de nem tartós. Mind közt a legjelentősebb arisz­ tokraták ezt úgy kerülik el, hogy módosítják a szabályokat; ezért uralkodik Angliában királynő. Ha a birtok követné a nemesi címet, egy idő múlva az uralkodóé lenne minden.

II. Erzsébet királynőt több millió font értékű va­

gyonával valóban az ország leggazdagabb személyének mondták ki. A ki­ rályi ház azzal a kissé vitatható ellenvetéssel élt, hogy ez a nemzet vagyona, amely csak megőrzésre van az uralkodónál; de ha ez így megy tovább, a ne­ messég is, a gazdagság is egy jövendő uralkodó kiváltsága lesz.

Az amerikai forradalom célja éppen az volt, hogy megtörje ezt a mono­

póliumot. A nemzet történelmének hajnalán alig sikerült megmenteni a demokráciát egy Lordok Házától, vagyis a földbirtokos arisztokrácia öröklött hatalmon alapuló gyülekezetétől. A függetlenségi háború győztes tábornokai folyamodványt intéztek George Washingtonhoz, hogy engedé­ lyezze a kiváltságos osztály, a Cincinnati Társaság létrehozását. Tagjai le­ hettek volna maguk a tábornokok és - akár a brit főrendeknél - elsőszülött fiú utódjuk az idők végezetéig. Washington ezt megtiltotta, mert felismer­ te a veszélyt, hogy az örökletes arisztokrácia révén a pénz és hatalom né­ hány család kezében összpontosulhat. A fejlődő állam mégis a magántulajdon elvére épült, és arra a meggyő­ ződésre, hogy az egyenlőtlenség szükségszerű. Jóval azelőtt az amerikai társadalom a köztulajdon alapján állt. Az Újvilág szinte a korai szocia­

lizmus letéteményese volt. Montaigne a kannibálokról írott esszéjében be­

számol néhány tupinamba fiúról, akiket 1562-ben vittek Amerikából Fran­ ciaországba. Amikor IX. Károly megkérdezte őket, mi volt rájuk a leg­ nagyobb hatással Párizsban, azt felelték, hogy látták, „mint habzsolnak egyesek, midőn a többiek éhezéstől és ínségtől sorvadozván koldulnak aj­ tajuknál. Nem értették, miképp tűrhetik az ínséget szenvedők ezen igaz­ talanságot, miért nem ragadják torkon a dőzsölőket, avagy gyújtják fejük­ re a házat."

Az indiánok még az európai eszmék meghonosodása után is virágzó

társadalmakat tartottak fenn a közös tulajdon elve alapján. Néhányan egyenlő félként tárgyaltak a behatolókkal. Amikor a cserokik először talál­ koztak európaiakkal, egy hercegnő volt az uralkodójuk, Kofitacsikvi höl..., gye. A törzs hét nemzetségre oszlott, az odatartozás aszexuálisan öröklő­

dött, női ágon. Minden gyermeknek anyja nemzetségén kívül kellett há­

zastársat keresnie. 1730-ra a cseroki nemzet harmincezer főnyi volt, és ak­ kora terület állt az ellenőrzése alatt, mint Nagy-Britannia. Egy Attakulla­

kulla, vagyis a Kis Ács nevű fiatalember eljött Londonba (ahol Hogarth megfestette az arcképét). Díszöltözetében Windsorba látogatott, és meges-

95

A VÉRÜNKBEN VAN A cseroki törzsből származó Sequoyah, és egy okmány nyolcvanöt betűs saját ábécéjének írásjeleivel; némelyik betű az arab íráson alapul, és az angoltól eltérő hangokat jelöl. „

küdött, hogy „a nagy György király ellenségei a mi ellenségeink lesznek; az ő népe és a miénk egy lesz örökre". Viszonzásul barátsági fogadalmat ka­ pott, ami érvényben marad, „amíg csak lesznek hegyek és folyók, amíg csak süt a nap". A tizenkilencedik században a cserokik áttértek a földművelésre. 1825ben már majdnem mindegyikük tudott olvasni; sokkal többen, mint akár a fehér közösségben. 1850-re voltak rokkáik, ekéik, lányiskoláik, még újságjuk is, amelyet egyedülálló írással adtak közre: minden arab betű mást jelentett, mint az angolban. Mindez szinte teljes egészében köztulaj­ don volt.

Az individualista szemléletű fiatal Egyesült Államok ezt igen rossz

szemmel nézte. Henry Dawes massachusettsi szenátor csodálta a cseroki közösségi társadalmat, de zsákutcának tartotta: „A rendszer fogyatékossá­ ga nyilvánvaló. Lehetőségeik végére jutottak, mert a föld közösségi tulaj­ donban van . . . Hiányzik az önzés, holott az a civilizáció mozgatója." Nézeteinek megfelelően munkához látott, és elfogadtatta az 1877-es Dawes Személyi Tulajdon Törvényt, amely felosztotta a törzs földjét csalá­ donként száztizenkét holdas tagokra. Szerencsére sok föld maradt, amit aztán európai telepeseknek adtak el igen olcsón.

De voltak radikálisabb amerikaiak, akik azt remélték, hogy másképp

fejlődik majd az új köztársaság. Nekik tetszett az indiánok egyenlőségen alapuló életmódja. A tulajdon és az esélyek egyenlőségét, az együttműkö-

NEMEK ÉS ADÓK désen alapuló rendszert sokan mintának tekintették, s úgy vélték, ilyenné kell válnia az Egyesült Államoknak is. Ha egy indián meghalt, a többiek nagyjából egyenlő arányban osztoztak minden tulajdonán. A Tammany Társaságot munkásemberek alapították, és arról a delavár főnökről nevez­ ték el, aki William Pennt fogadta i682-ben. Kimondták, hogy május elseje Tammany nap, indián fejdíszeket viseltek, és Szt. Tammanyt védőszentjük­ nek nyilvánították. A röviddel a forradalom után alapított Vörösbőrűek Nemesített Rendje már szocialistább jellegű volt. Indián mintára meghir­ dette a vagyon köztulajdonát. Tagjai lemondtak az alkoholról. A társaság megbukott, akárcsak a tammanisták (akiknek neve később egy csoport korrupt New York-i politikushoz tapadt). Állítólag a pénz az egyetlen, ami megkülönbözteti az embert az állattól; de egyik nemzedékről a másikra örökítésének szabályai azonosak a bioló­ giai tőke öröklődésének törvényeivel. Ki kapja meg azt, amit egyik korszak birtokolt, készpénzben vagy génekben, amikor a következőre száll? Az in­

diánok és az Egyesült Államok tizenkilencedik századi vitája rávilágít a kétféle öröklési mód közti különbségre. A cseroki indiánok minden alka­ lommal szétosztották vagyonukat, ahányszor csak átszármaztatták az utó­ dokra. A Cincinnati Társaság és szellemi utódai azonban azt remélték, hogy biztosíthatják aszexuális átörökítését, melynek során a tőke a család­ ban marad.

Henry L. Dawes (1816-1903), Massachusetts állambeli republikánus szenátor, akinek az új amerikai életformába vetett szent hite nagy csapás volt azoknak az indiánoknak, akik a régi módon éltek.

97

A VÉRÜNKBEN VAN

A földbirtokos köznemesség létrehozásával a cincinnatiak ősi hazájuk hagyományait szerették volna követni. Nem véletlen, hogy az ősi angol ne­ mesi címek viselői közül sokan gazdagok, hiszen a cím is, a vagyon is aszexuálisan öröklődik. Az i870-es években az elhalálozott milliomosok háromnegyede a Lordok Házának tagja volt. Gyakran pénzen lehet nemes­ séget vásárolni. A tizenkilencedik század nagy sörfőzői mind főnemesek lettek, ezért mondja Dickens egyik hőse a Szép reményekben: „Nem tu­ dom, mi előkelőség van a serfőzésben, de kétségtelen, ha kenyérsütéssel foglalkozol, nem lehetsz előkelő, viszont ha serfőzést űzöl, afelől még bíz­ vást előkelő maradhatsz. „. A sörarisztokrácia vagyona, az Allsopp, Bass és Guinness sörfőzőké (a jelenlegi Hinlip, Burton és Iveagh lordoké) együtt öröklődött nemesi címükkel. A cím és vagyon egyetlen ágon történő öröklése fenntartja az egyenlőt­ lenségeket. A hatalmas angliai birtokok tanúsítják, mennyire eredménye­ sen. Gyakran olyan régi családok kezében vannak, amelyek nemzedékeken át őrizték meg érintetlenül minden vagyonukat. 1883-ban a négy legna­ gyobb angol birtok hercegek tulajdonában volt, a tíz negyvenkétezer hold­

nál nagyobb pedig egytől egyig főnemesekében. Az 1870-es években Devonshire hercegének hét kastélya volt a derbyshire-i Chatsworth House és Harwick Hall, az észak-lancashire-i Holker Hall, a yorkshire-i Bolton Abbey, a sussexi Compton Place, a londoni Devonshire House és Chiswick House, a newmarketi Beaufort House és az írországi Lismore House. A leg­ több - vagy az eladásából származó tőke - ma is utóda tulajdonában van. Sokszor nyíltan megfogalmazódik a vagyon aszexuális átörökítésének kényszere. Néhány nemesi birtok csak férfiágon öröklődik. Ha a családban nincs fiú örökös, a vagyon átmegy egy távoli rokon tulajdonába, akinél a döntő jelentőségű férfiági leszármazás bizonyítható. A tizennyolcadik szá­ zadban a cumberlandi Lowthersek egész rokonságában mindössze egyet­ len férfiági örökös akadt. Így 1802-ben minden birtokuk átszállt egy távoli unokatestvérre, aki csak egy 1637-ben elhunyt ükapa révén volt kapcsolat­ ban velük. Csak át kell lépni az angol-walesi határt, és máris nyilvánvaló, milyen fontosak az örökösödési szabályok. A középkori Walesben az újraelosztás

volt a törvény. Az arisztokrata minden fia részesült apja vagyonából, és ne­ mesi nevet kapott. Hamarosan a népesség háromnegyede „bonbeddig" volt, ősi nemesi cím tulajdonosa, csakhogy ennek az arisztokráciának a nagy része paraszti kisbirtokokon éhezett. Nyugat-Wales mindmáig apró �

Európa, 1959. Bartos Tibor fordítása

NEMEK ÉS ADÓK

földek kirakójátéka, melyet egy évszázadokkal ezelőtt ki.halt örökJési rend hagyott ránk. Az egyik szabályrendszer olyasmit hoz létre, mint a szocializ­

mus - a termelőeszközök egyenlő birtoklását -, míg a másiknak szükség­ szerű következménye, hogy az anyagi eszközök kevesek kezében maradnak. Bár a biológiai értelemben vett aszexuális szaporodásra még a gazdagok sem képesek, sokan igyekeznek csökkenteni a válogatás nélküli párkapcso­ latok révén a dinasztiába jutó idegen gének számát. Méghozzá úgy, hogy rokonaikkal házasodnak, vagyis olyan emberekkel, akikkel közösek a gén­ jeik. A Rothschildok a tizenkilencedik század elején kezdték felhalmozni a vagyonukat. A dinasztiaalapító Meyer Amschel Rothschild két legidősebb fia megnősült, mielőtt a család meggazdagodott volna. ők átlagos zsidó családokból választottak feleséget, amelyekkel nem álltak rokonságban. A két következő fiú a leggazdagabb angol és német zsidó családokból nő­ sült. A Rothschildok hamarosan egyedülállóan hatalmas vagyonra tettek szert. Meyer Rothschild legkisebb fia a saját unokahúgát vette el, és a kö­ vetkező nemzedékben tizenkét fiúból tíz az első unokatestvérével házaso­ dott össze. A hat lányból öt szintén rokonhoz ment feleségül. Igen erős a késztetés a vagyon újraelosztásának és a gének szexuális szaporodásból adódó rekombinációjának korlátozására. A második világháború óta eltelt éveket a kapitalizmus úgy tekinti, mint saját diadalának tanúbizonyságát. A „vállalkozói kultúra", az önerejéből érvényesülő ember évtizedeiként szokták emlegetni az elmúlt időszakot. A gazdagság méltányos - mondják -, mert bármennyire igazságtalannak látszik, kemény munka jutalma. Ha nincs anyagi gyarapodás, nem fejlőd­ het a gazdaság. A bőség közepette a szegénység talán igazságtalan, de szük­ ségszerű, hiszen a gazdagok és a szegények társadalmi hozzájárulásának mértékét tükrözi. Csakhogy a legtöbb gazdag - és csaknem minden dúsgazdag - öröklés

révén jutott vagyonához. Az i920-as években az angol népesség egy száza­

lékának tulajdonában volt a teljes magánkézben lévő vagyon hatvan száza­ léka. i990-re ez lecsökkent, a felső egy százalék - félmillió ember - már csak az összvagyon tizennyolc százalék.át birtokolja. Ezzel azonban az egyenlőség nem aratott olyan diadalt, mint gondolnánk. Angliában még mindig a leggazdagabb ötmillió ember, vagyis tíz százalék mondhatja ma­

gáénak a nemzeti vagyon felét. Az újraelosztás főleg a képtelenül gazdagok és a csupán jómódúak között történt. A társadalmi ranglétra alacsonyabb fokain még mindig óriásiak az egyenlőtlenségek; és akik oda szorulnak, azokat nyilván kevéssé vigasztalja, hogy a pénzes osztályokon belül mér­ séklődtek a különbségek.

99

A VÉRÜNKBEN VAN Nagy-Britanniában jelenleg ötvenezer milliomos él. Alig egyharmaduk örökölte a vagyonát. Természetesen az igazán pénzeseknek egymillió font semmiség. A leggazdagabbak még mindig a korábbi nemzedékek agya­ fúrtságának köszönhetik a vagyonukat. Amerikában valamivel igazságo­ sabban mennek a dolgok. A leggazdagabb emberek közül néhányan - pél­ dául a Microsoft Corporation feje, Bill Gates - saját munkájukkal (meg persze az alkalmazottaik munkájával) szerezték a vagyonukat. De még az �

amerikai plutokráciának is csak elenyésző töredéke kereste két kezével a millióit. Némelyik vagyon semmivé lesz pusztán az emberi gyarlóság miatt. Angliában a gazdag családok fiainak körülbelül a fele „tékozol": keveseb­ bet hagy örökül, mint amennyit kapott, egyszerűen mert elkölti. Különö­ sen a középső szinteken van mozgás: egyes családok fölemelkednek, má­ sok lecsúsznak. 1995-ben Caithness lord - egy 1455-ből származó grófi cím huszadik örököse - elszegődött ingatlanügynöknek; „a történelem a lép­ csőn felfelé dübörgő szöges bakancsok és lefelé suhanó selyemtopánok za­ jától visszhangzik" - mondta Voltaire. Akárhogyan alakultak is az adók, az ipari forradalom óta jelentősen csökkentek a vagyonkülönbségek Nagy-Britanniában. Ez nagyrészt nem az öröklésnek, hanem a gazdaság fejlődésének köszönhető. Növekedtek az egyéni jövedelmek, és számos új vagyon jött létre. Így az anyagi siker már nem függ annyira a javadalmaktól, mint a statikusabb társadalmakban. De mielőtt lelkesen ünnepelnénk a kapitalizmus győzelmét, érdemes meg­ gondolnunk, hogy egyetlen gazdaság sem növekedhet korlátlanul. Ha leáll a fejlődés, azonnal visszanyeri jelentőségét az öröklött vagyon. A termé­ szetben is találunk erre párhuzamot. Számtalan élőlény - például a levél­ tetvek - jó időkben, tavasszal felhagynak az ivaros szaporodással, áttérnek az ivartalan módszerre, és hihetetlenül megnövekszik a számuk. Még a ge­ netikailag leggyöngébbek is boldogulnak. A tél beálltával azonban növek­ szik a verseny, és a népesség nem nő tovább. Visszaáll az ivaros szaporodás, és néhány származási ág tömegesen kihal, mert kevés bizonyul alkalmas­ nak a fennmaradásra. A vagyon örökléséről akkor kaphatjuk a legtisztább képet, ha genetiku­ sok módjára gondolkodunk: összehasonlítjuk egy adott nemzedék javait az előtte és utána következőkével. A szükséges információt a végrendeletek tartalmazzák. Ha összevetjük, mit hagyományoztak utódaikra a szülők és mit a gyermekeik, megállapíthatjuk, milyen mértékben befolyásolják a társadalmon belüli vagyoni változásokat az egyének öröklött javai közti különbségek. A végrendeletek ékes tanúbizonyságai annak, hogyan „zu-

100

NEMEK ÉS ADÓK

hog át a nemzedékeken" (John Major miniszterelnök szavaival) egy nem­ zet gazdagsága. Semmi kétség, valóban zuhog: húsz évvel ezelőtt azoknál, akik félmillió fontot hagytak hátra (ami akkor jelentős összegnek számí­ tott), kétszázötvenszer nagyobb volt a valószínűsége, hogy apjuk gazdag örökségét adták tovább, mint az angol népesség átlagánál. Némelyik vagyon bűnös forrásból származik. A bristoli székhelyű W. D. és H. 0. Wills dohányvállalat attól a Wills családtól kapta nevét, melynek gazdagságát Henry Overton Wills dohányimportőr alapozta meg. Hat nemzedéket és másfél évszázadot ölel fel (1960-as értéken megadott font­ ban) vagyonuk krónikája. Mikor Henry Overton Wills 1826-ban meghalt, hetvenkétezer fontja volt. A vagyon alaposan megnőtt 1911-re, amikor Sir William Henry Wills, vagyis Lord Winterstoke tízmillió fontos örökséget hagyott hátra; fia, IV. William Overton Wills, aki néhány héttel apja után hunyt el, huszonegy­

millió fontot. Az első Henry Overton Wills sok közvetlen leszármazottja (számuk akkor már meghaladta a százat) halt meg a következő negyedszá­ zadban. Jómódúak voltak mind; de korántsem egyenlő mértékben. Az 1900 és 1950 közt elhalálozottak közül tízen több mint kétmilliót hagytak hátra, a többiek közt viszont akadt jó néhány, akinek a gyerekei alig százez­ ret örököltek. A Wills család elég eredményesen védte meg tőkéjét az újra­ elosztás következményeitől.

Ennek genetikai megfelelője, a rekombináció többé-kevésbé általános érvényű marad. A jelenség okát ismerik a közgazdászok is. Szexuális sza­ porodás nélkül kevesebb az esély a megújulásra, az új génkeverékekre, amelyek eredményesebben birkózhatnak meg a változó környezettel. Ha verseny alakul ki, a nemiség fontos szerephez jut. Az a versenytárs, amelyik gyorsabban fejlődik a konkurenseinél, előbb vagy utóbb legyőzi őket. Ha a nemiség megindul, utána már önfenntartó. A gyors fejlődésre képes szexuális lényekkel szemben kevés aszexuális öröklési ág marad fenn sokáig. Az aszexualitás egyetlen géncsoportot hoz létre, amely kisajátítja a népességet, de állandóan fenyegeti a sorvadás és hanyatlás veszélye. A rekombináció „szabadkereskedelmi rendszert" indít be, mely folya­

matosan új génkészleteket termel. Ezek az evolúciós folyamat nyersanya­ gai, melynek során az egyedek alkalmazkodnak a változó körülmények­ hez. Legtöbbjük nem válik be, de némelyik jobb lesz minden eddiginél, s így a népesség alkalmassá válik arra, hogy új feladatokkal birkózzék meg. Adam Smith boldog lett volna, ha tudja. Lelkes hívei a szabadpiacot tartják a legmozgékonyabb és leggyorsabban fejlődő gazdasági rendszernek, mert - akár egy fejlődő növény vagy állat -

101

A REKOMBINÁCIÓ ÖRÖME, AVAGY A MEZTELEN CSIGÁK SZAPORODÁSA A Helix nemora/is - a jobboldalt látható csiga - nyilvánvaló­

an szexuális lény. A csigaháznak ezerféle mintázata lehet. Alig egy tucatnyi különféle gén módosítja a ház színét vagy csíkozását; de a nemiség olyan gyakran átrendezi ezeket,

J.

oirkm n.•,·r t inrmt'l!!I:.

':·ar.

a·„11

hogy bizonyos élőhelyeken minden egyes csiga más és más. A fekete házatlan csiga, az Arion ater viszont kétértelmű lény, vagyis hímnős. Az egyedeknek egyaránt vannak hím és női ivarszervei. Dél-Európában (lent) ugyanolyan ivarosan szaporodó változatos lény, mint csigaházas unokatestvére; északon azonban önmegtermékenyítést folytat, felhagy a nemiséggel, és - idővel - egyetlen genetikailag azonos po­ pulációt alakít ki fekete házatlan csigák tízmillióival (balra).

. ./'. :7=.

J. /laf' :•:'1:stt11.

..:..

'· -�- �t:f-r �·,1r. p;'uu..-«,a. "'· 1;� <::. _! us:n'I. C. 11. /l:',-,:·.r · 1:.„·.

.

-

=

. .-L

.

a:,·r -:•dr .<:tc ,·i1ll.:n. /'- 12 _,-
6. _!riN: a:tr :·nr. . Li. ·�1."a:o·d.iú. f. tZS.­ Gr,_·,_•;;,�ti(i nt"<1r l-1·:·.-r.,f(IJ:, ;,;_ L s. i ·cr /',·:l:·-

�

. __.:... - -. . :" ': Jiii .&JP/ //jjj) iiíi1ifiJ ),Uíff iiif 1p fiiITTiíijí

-·· ...,.

-. --

.., .

102

•( :,,:n. _:'•. 1Z7 · ..;ril'Jt 11.lcT sui--:·.rr. /·r:t11n„t1;/;:. :l . 1�1·"..-. Xl}r:I: Ci�tT. /á11'y. . !. l.;. .

-

llEL l.Y _\-E.1/0R_-J /JS L

l/�!ix utmf';·a.'i.c I.inn�. l"rurv. /. ii. Jnma.

H. 1u11:,,r,z.":"s v. „ut.-:.�r. Pit..-:1.rcl. rakn:..-1l ls."c11:d. 1:. c,,iiic-r.

ii. 1:01:.11w:.:s ,.• 1·,•.f('tr Fbutlvn. A . "11,1l:f;:_;·.,::·. J. l.„11rJul,·s.

ii.

il. 1:(11:ttrn.::·::i.· \ . iifd::1hz Ri!-.'JO. / "ttio::.-·n. F.. c,,f{.„,·r.

1:�11:,,,-. „:ú 1..·. ,�ii;·,ut'1z Rj,..,, Liu:,-r:c.:-:-. r:. C..1.ii�.,-.

ii. 1:c1111u-"::s

v.

ci."1i1:l'��'J:1t!lt Ck.i.

Carr:'ci..:i'1:. 1::. <.",•."::·,.„_

ii. 11onl'r11.i:S ,.. iftsri.:.'i-a Pic::i.rJ. B11n:s."c;._

1f·. 1::. Bnufr.

ii. 1:u::ctraiis ,._ 1-.�s,·,1(aifa:a Koi . Ha::. J/iss if1:c.

.-;. 1u1;:, 11,1..:s ,._ 1!) t1ic�:,u:a/a T::i.rlor. c.·.1rr:·c;;,1.:n ,

f.'. (.·,,i:úr.

1:,·11:,1rt:i.:S ,._ /.:a-:·,<>:·ir,·sec·1:,,, ·

J;rfs:,1:.

)/:ss 1-l"·k.

Pic.

ii. 1:r1:1i1r(1iis ,-. cas!1111f.·a Pic�n1. 1::".::•::"1:. .11:s,,, i-1.·••:.

!{. l.'c'/Jlo'1;li_.-s v. .'n!r'r,;:ia U.& .\J. /:icc.;.•dé1:� J/;$S H,-:,·.

h'. Jt1'1J/Ntl:0:"s:-·. ,.• uu\:a 1:. L \;, I!. J!,·rr:'•"•i. J>r. i:c::Ct•::.

h'. 1!am1r.ciis ::-.\". :o::tis L::mJ.on. E1:1:.:s::11:1..'I:: l-'. !/. Gn1·rs111:.

103

A VÉRÜNKBEN VAN

pillanatnyi megtorpanást sem engedhet meg magának. Csakhogy van egy belső ellentmondás, amely a nemiségre és a piacra egyaránt jellemző: mű­ ködésük magas fenntartási költsége. Mindig erős a kísértés, hogy föladjuk az egészet, és rábízzuk magunkat a szerencsére. Sok állat (és majdnem annyi vállalat) engedett is a kísértésnek. Néha beválik. Sok élőlény nem vállalja a nemiség költségeit. Az egyik út a hermafroditizmus. Néhány növény és állat egyedein him és női ivarszer­ vek egyaránt vannak. Az evolúciós képzeletnek csak egy kis ugrás kell, hogy szabad folyást engedjen az önmegtermékenyítésnek, melyben az egyed a legközelebbi rokonával - önmagával közösül. Számos nemzedék után minden utódnak közösek lesznek a génjei; lényegében egypetéjű ik­ rek lesznek mind. A cölibátusnak különböző formái vannak. Magas hegyekben vagy hi­ deg éghajlat alatt könnyebb megszabadulni a hímektől, mint a trópuso­ kon. A meztelen csigák hermafroditák. Ha az ember pár száz métert megy fölfelé a Winnat-hágón Derbyshire-ben, azt tapasztalja, hogy a helyi mez­ telen csigák - a nagy, húsos jószágok - lemondtak a nemiségről. A völgy lábánál gazdag színekben pompáznak, szexuális lények, és nincs két egy­ forma közöttük. Odafönt mind feketék, és genetikailag nagyjából azono­ sak a tőlük másfél ezer kilométernyire, az északi sarkkörön túl élő fekete meztelen csigákkal. Ugyanis akár a Rothschildok, az elérhető legközelebbi rokonnal kötnek házasságot - akire egy önmegtermékenyítő lény igazán könnyen rátalál. Az aszexualitás akkor válik be a leginkább, mikor az ellenfél - rossz idő vagy sovány talaj - kiszámítható. Mint versenytárs nélküli stratégia, fantá­ ziátlanságában is sikeres lehet. Ahogy a nagy vagyonok is főképp ott hal­ mozódnak fel, ahol politikai biztonság van. A közgazdászok „természetes monopóliumról" beszélnek, amikor egy vállalat azért érvényesül, mert versenytársai nem tudnak betörni a piacra. Ha egy kis faluban mindössze napi egy buszjáratra van szükség, valószínűleg nehezen boldogul, aki indít egy másodikat, mert nem tud annyi jegyet eladni, hogy haszonra tegyen szert. Csak akkor győzhet, ha új ötlettel áll elő - például kisebb buszt járat. Ez a helyzet az aszexuális szaporodás révén létrejött természetes genetikai monopóliumokkal is; az erőforrások stabil rendszerét biztosan kézben tartják. De mivel megszabadultak a nemiségtől, állandóan az a veszély fenyegeti őket, hogy nem tudnak megbirkózni egy olyan versenytárssal, aki új stra­ tégiát alkalmaz. Az aszexuális lények olyan kis és specializált feladatok el­ végzésére szorulhatnak vissza, hogy végül esetleg munka nélkül marad-

104

NEMEK ÉS ADÓK

A cseroki indiánok ötszáz kilométeres erőltetett menete 1838-ban. A Könnyek Útján húszezer ember vonult nyugatra az Indián Területre (jelenleg Oklahoma). Négyezren odavesztek, s a túlélőkre újabb megpróbáltatások vártak.

nak. Bár a nemiség feladásának - akár a monopolkapitalizmusnak - lehet­ nek rövid távú előnyei, ezeknél sokkal jelentősebb a hosszú távú kockázat. Az aszexuális élőlények csaknem minden esetben szexuális ősöktől szár­ maznak, de - hiába a látszólagos előny, hogy saját génjeik újratermelése megkétszereződik - maguk nem hoznak létre sikeres örökösöket. A nemi­ ségről való lemondás nem vezet sehová! Már Dawes szenátor megmondta az indián életformáról, hogy pusztul­ nia kell, mert nem elég önző. Az Egyesült Államokban a kapitalizmus ma­ radéktalanabb győzelmet aratott, mint bárhol a világon. Egyetemes a ver­ seny, s a törvény lecsap a monopóliumokra, alighogy megjelennek. Itt volt a legádázabb a köztulajdon és az egyéni kapzsiság csatája, s a jelek szerint � győzött a kapzsiság. Ám egyszer csak váratlanul kiújult az ellentét az önérdeken alapuló sza­

bályozás meg az indián szabályok és a közös vagyon látomása közt. A mai indiánok mindenki másnál jobban érzik az ellentétet a gének és a pénz öröklési rendje közt. Észak-Amerikában sose volt egyértelmű a bennszülöttek és bevándor­ lók viszonya. Az indiánokat néha csodálat, néha megvetés övezte. De min-

105

A VÉRÜNKBEN VAN

dig kizsákmányolták őket. Az Egyesült Államok kis híján pusztulásra ítélte az őslakókat. Törzseket, amelyek valamikor hatalmas földterületek urai voltak, szűk rezervátumokba kényszerítettek, gyakran több száz kilomé­ ternyire otthonuktól. A cseroki indiánokat elűzték földjeikről, s ezrek pusztultak el a Könnyek Útján, a Mississippitől nyugatra. Davy Crockettet, a „vadnyugat királyát" hősnek tartják, holott speku­

láns volt, aki részt vett a cseroki indiánok nyugatra űzésében. Azzal dicse­

"kedett, hogy legjobb falatja az a krumpli volt, mely egy kiégett ház pincéjé­ ből került elő és elevenen megégetett indiánok zsírjában sült. Sok gyereket intézetbe dugtak és szolgaságra neveltek még akkor is, amikor már nem vadásztak az indiánokra. Bár az indián népek és az Egyesült Államok közti megállapodás részletei törzsenként változtak, lényegét tekintve a legtöbb egyforma volt. Az indiánok átengedték a földet, cserébe megőrizhettek bi­

zonyos jogokat a területen. Például a vadászati, halászati és fakitermelési jogot, s az utóbbi időben jogukban áll adómentes üzemanyagot és cigaret­ tát árulni a rezervátumban. A jogok a törzset illették meg, nem az egyes embereket. A közös vagyonhoz tartoztak.

Az Indián Ügyek Hivatala hosszú éveken át gyarmatosító hatalomként

lépett fel az indiánokkal szemben: megszervezte az életüket, de megtagad­ ta tőlük a képviseleti jogot. A szerződéseket egyre kevésbé tartották be. Csakhogy az i960-as években az indiánok kezdték a jogaikat követelni. Ez

Indián gyerekek az Oklahoma állambeli Anadarko városának Riverside Indián Iskolájában 1901-bcn: megtanulják, hol a helyük az amerikai társadalomban.

106

NEMEK ÉS ADÓK

hamarosan zavargásokhoz vezetett. Minnesotában összetűzés támadt a halászok és az indiánok közt. New York állam északi részében gyilkosságo­ kat követtek el az olcsó cigaretta árusítása miatt. Az államok nagy nehezen belátták, hogy- akár tetszik, akár nem - egyszer megegyeztek az indiánok­ kal, és ehhez kell tartaniuk magukat. Sok indián élt előjogával, amelyről szinte nem is tudta, hogy rendelke­ zik vele: hogy földjén szerencsejátékot űzhet, bármit mondjon is erről egyik vagy másik állam. George Washington azt tartotta a szerencsejáték­ ról, hogy „a kapzsiság gyermeke, a romlottság édestestvére és a gonoszság apja" (bár ez nem akadályozta abban, hogy sorsjátékokat indítson, amikor az anyagi források kimerültek). A szerencsejátékoknak ma nagyobb a for­ galma az Egyesült Államokban, mint a filmnek, könyvnek és zenének együttvéve; körülbelül évi hatszázmilliárd dollár. 1978-ban Nevada volt az egyetlen állam, ahol a szerencsejátékot nem tiltotta törvény. 1995-re fő­ képp az indiánok jóvoltából negyven további csatlakozott hozzá. Akad né­ hány furcsa joghézag is. A Mississippivel határos államok valamikor csak folyami hajókon engedélyezték a szerencsejátékot, hogy a játékosok Mark Twain-i díszletek közt hágjanak a pénzük nyakára. A jelenlegi „hajók a vár­ árokban", vagyis a csatornák vizén úszó kaszinók már csak a törvény betű­ jének felelnek meg. A szerencsejáték milliónyi állást teremt, és évi másfél milliárd dollárt jövedelmez állami és helyi adóban - de a vele járó bűnözés és szociális költségek háromszor ennyit visznek el. A szerencsejáték reményt nyújt azoknak, akik egyébként nem számít­ hatnak boldogulásra. És mindenekfölött kitűnő módszer, hogy a szegé­ nyek pénze a gazdagok zsebébe vándoroljon. A világ legnagyobb kaszinója nem Las Vegasban van, mint hinnénk, hanem New York és Boston között (bár Vegas azt tervezi, hogy visszavág a „New York, New York" nevű kaszi­ nóval, amely Manhattan égre rajzolódó sziluettjének egyharmados kicsi­ nyített mása lesz). Connecticut állam, amelynek területén a rekordot javító kaszinó áll, valamikor ellenezte a szerencsejátékot, részben erkölcsi okok­ ból, részben mert félt a vele járó korrupciótól és erőszaktól. De végül kény­ telen volt engedélyezni egy nagyszabású vállalkozást. A kaszinó neve Foxwoods, azaz „Rókaerdő"; a szelíd név a tulajdono� sok, a mashantucketi pequot törzs különös múltjának summázata. A pe­ quotok „rókanépnek" nevezik magukat. „Mashantucket" azt jelenti „er­ dős vidék" - a kaszinót most is erdők övezik, mert amikor az első telepesek nyugatra vándoroltak, elhagyott farmjaikat benőtte a rengeteg. Négy év­ századdal ezelőtt tízezer pequot vadászott, halászott és művelte a földet a Thames folyó mentén, illetve Connecticut partjain.

107

A VÉRÜNKBEN VAN

A:z ostrom alá vett pequot indiánok erődjükben, melyet az angolok és indián szövetségeseik

az i637-es mystici csata során a földdel tettek egyenlővé.

A földért vívott háborúban az angol katonaság John Underhill százados vezénylete alatt hétszáz pequotot mészárolt le Mystic tengeri kikötőjében 1637-ben. „Bennégtek az erődben számosan, férfiak, nők és gyerekek. A többieket csapatostul hajtották ki . . . húszasával-harmincasával; katoná­ ink már várták őket, és kardjuk élével kedveskedtek nekik . . .

akik a mi ke­

zünkből kicsúsztak, azokkal a mögöttünk haladó indiánok bántak el"- je­ gyezte föl naplójában a százados.

Az életben maradott pequotok egy csoportját rabszolgaként megkapták

az

angolokkal szövetséges narragansett és mohegan törzsbeliek. Mások az

1638-as Hartfordi Egyezmény értelmében a Bermudákra kerültek rabszol­ gának, s eltűntek a történelem lapjairól. Britanniában jó hasznukat vehet­ ték volna, de ott nem kellettek, mert Erzsébet királynő néhány évvel ko­ rábban kiűzött Angliából „minden négert és szerecsent''.

108

NEMEK ÉS ADÓK

1666-ban a hatóságok nagy nehezen tudomásul vették létezésüket, és a megmaradt mintegy kétezer pequotnak juttattak fejenként vagy fél hektár földet Mashantucketben. Az évek során a pequot rezervátum alig nyolc­ vanhét hektárra zsugorodott, és 1970-ben már csak két idősebb féltestvér, Elizabeth George Plouffe és Martha Langevin Ellal élt itt nyomorúságos körülmények közt egy rozzant lakókocsiban. Haláluk után az állam ráte­ hette volna a kezét a földre, és parkosíthatta volna az egészet. Elizabeth George unokája, Richard Hayward gyerekkorában megfor­ dult a rezervátumban, és büszke volt az örökségére. i974-ben kutatni kez­ dett a pequotok leszármazottai után, és ősi földjén újjászervezte a törzset.

Az 1980-as évek elejére huszonkilenc társa élt ott, s azzal kereste a kenyerét, hogy tűzifát, salátát és juharszörpöt árult.

1976-ban egyszerre megváltoztak kilátásaik. A Floridában élő szemino­ lák egyik törzsfőnöke, James Billie kihasznált egy legfelsőbb bírósági hatá­ rozatot, hogy az indián rezervátumok bizonyos értelemben „szuverén nemzetek'', amelyek dacolhatnak az állam törvényeivel, és játéktermeket nyithatnak. Hayward odautazott körülnézni. Talált egy joghézagot a con­ necticuti törvényekben, és hozzálátott, hogy játéktermeket létesítsen saját rezervátuma területén. Mondani sem kell, Connecticut állam felháboro­ dással fogadta a tervet. Sok pequot sem örült neki. Némelyek Jehova tanúi voltak, mások baptisták. Mindegyik erkölcsi alapon ellenezte a szerencse­ játékot. Hayward rendíthetetlenül kitartott; az Arab-American Bankhoz fordult pénzért. A joghézag ismeretében a bank csak egy feltételt szabott: Hayward kérjen nagyobb kölcsönt. Alig kétszázhuszonöt kilométernyire New Yorktól a pequotok vállalko­ zása csak sikeres lehetett. 1992-ben megnyitották a kaszinót bingóval, ru­ lettel, pókerrel, huszoneggyel és kockajátékkal; mindegyik magas tétre ment (egy bingójátszmába legalább 350 dollárral kell beszállni). Egy éven belül újabb bombaüzlet adódott. Foxwoods engedélyt kapott játékauto­ maták beállítására, amennyiben Connecticut államnak (amely látva, hogy mást úgysem tehet, sutba dobta erkölcsi aggályait) befizeti a haszon egyne­ gyedét vagy évenként negyedmillió dollárt, attól függően, melyik a maga­ sabb összeg. i993-ban (amikor hétmillió szerencsejátékos fordult meg a' termekben) már javában zajlott a kaszinó negyedmilliárd dolláros bővíté­ se. Ennek eredményeként a világ legnagyobb kaszinója lesz, és megnyitja az utat a pequotok előtt a hihetetlen gazdagság felé. 1995-ben a törzs már arra készült, hogy kaszinókat nyisson az állam más részein, és árajánlato­ kat tettek, hogy teljes egészében ellenőrzésük alá vonják a szerencsejátékot Connecticutban.

109

A MASHANTUCKETI PEQUOT KASZINÓ

Foxwoodsban nemcsak játékautomaták, hanem

hatalmas szobra is. Az Esőcsinálót fehér akrilból

mérgező légfrissítőktől illatos hatalmas szálloda is

formázták (ebből a műanyagból fürdőkádakat is

� várja a látogatókat: ennek szomszédságában építik

készítenek), és forgó talapzaton áll a játékterem

fel a pequot indiánok a világ első nemdohányzó

bejárata előtt. Amikor üt az óra, sas rikolt, dobok

játéktermét. Van itt kozmetikai szalon; műköröm,

peregnek, magnófelvételről mennydörgés dübö­

akril, üveggyapot és gél; körömlakkozás 10 dollár­

rög, és az indián lézersugár nyílvesszőt röpít az ég­

tól, ajakfényezés 6 dollártól. A szórakoztatóköz­

be. A törzs tagjainak egyhangú éneke mellett eső

pont, amelyet Frank Sinatra nyitott meg, a látszat­

áztatja a harcos fölé boruló műanyag tölgyfaleve­

valóság segítségével kínál utazást a pequotok vilá­

leket. Aztán ismét kisüt a nap, és a tömegek bevo­

gába. A törzs múltját örökíti meg a délceg pequot

nulnak a kaszinóba.

Richard A. Hayward „kapitány'; a mashantucketi pequot indiánok törzsi tanácsának elnöke, aki létrehozta a kaszinót meg az új keletű törzsi vagyont.

JOBBRA: Az Esőcsináló

a mashantucketi pequot kaszinóban minden kerek órában kilövi lézer­ nyilát az égbe, hogy megjöjjön az eső.

110

NEMEK ÉS ADÓK

Jövedelmük nagy részét a törzs javára fordítják. Fölvásárolják a házakat és földeket a rezervátum körül, és már pompás közösségi házat létesítettek. Gondoskodnak róla, hogy minden pequot gyerek megfelelő nevelést és

minden felnőtt munkát kapjon. Az első időben sok volt a vegyes házasság

fekete rabszolgákkal, így sok pequotnak sötét a bőre; a törzs pénzt különít el a helyi közösség kisebbségi csoportjainak, és támogatják a közeli váro­ sok szegénynegyedeinek iskoláit. Sikerükön felbuzdulva már jelentkeznek a versenytársak. Kaszinót akarnak létesíteni régi ellenségeik, a moheganok is egy elhagyott gyár te­ rületén, melyben valamikor atomtengeralattjáró-reaktorokat állítottak össze. Most majd egy „fauxstone-i" játékterem lesz ott, mely fölött Squan­ nit anyó, a törzset védő manók, a makiawiusugok főnöke őrködik. Szövet­ ségeseik az 1637-es mészárlásban, a narragansettek szintén azt tervezik, hogy játéktermeket nyitnak saját rezervátumukban.

A pequotok hatalmas üzletággá terebélyesedő vállalkozás részesei. Már százharminc indián kaszinó sorakozik egyik tengerparttól a másikig. 1998ra az indiánok kezében lesz a szerencsejáték üzletág egytizede. Sok indián nagy vagyonra tesz szert, a történelem folyamán először. A sakopi dakota törzsnek már mind a százharminc tagja milliomos, mindegyikük évi jöve­ delme legalább félmillió dollár. „Ez maga a beteljesült amerikai álom!" mondja az egyik törzs szóvivője.

Ám a dakota álmot is elhomályosítja az

Idaho állambeli Cour d'Alen-i indiánoké, akik Országos Indián Sorsjá­ tékot akarnak indítani ingyenes telefonvonalakkal - és garantált kétszáz­ milliós főnyereménnyel évenként három szerencsés játékosnak. Az in­ diánok közt az a tréfa járja, hogy nemsokára visszavásárolhatják Manhat­ tant, amelyet 1626-ban körülbelül húsz dollárért vettek meg tőlük a hol­ landok. Annyira feléledt az indiánok önbizalma, hogy 1995-ben még Lone Ranger hajdani pajtása, Tonto is földhöz teremtette társát, mondván: „Nem vagyok a te indiánod . . . én senkinek az indiánja sem vagyok, én Tonto vagyok!" Mindez új nyomatékot ad két régi kérdésnek - mindkettő társadalmi és genetikai vonatkozásokban gazdag. Kié a törzs öröksége; ki tartozik a törzshöz? A szerencsejátékok megindulása előtt indiánnak lenni legfeljebb önérzet dolga volt, vagy annyit jelentett, hogy az embernek joga van rossz földön szegénységben élni. De most az indián származás dollármilliókhoz

nyithat ajtót. Az alkalmazott biológiai törvényektől függ, hogy ki léphet

be rajta. Jogilag nem szabályozták, hogy ki minősül indiánnak; bárki an­ nak vallhatja magát, jóllehet ez nem biztosít neki különösebb jogokat. A valódi indiánok persze nem nézik jó szemmel, ha valaki ezt mondja ma-

111

A VÉRÜNKBEN VAN

gáról, mert feltételezik, hogy ilyen alapon akar részesülni a törzs kiváltsá­ gaiból. A köztulajdonon alapuló társadalom sebezhető a betolakodókkal szemben. Vannak, akik szeretnének indiánok lenni, annak is érzik magukat, bár Amerika őslakóival nincs semmiféle genetikai kapcsolatuk. Az Egyesült Államok népszámlálási űrlapján az ember bejelölheti bármelyik „etnikai csoportot", amellyel azonosul. 1960 és 1990 között félmillióról kétmillióra " nőtt azoknak a száma, akik az „amerikai indiánt" választották. Amikor megkérdezték őket, egynegyedük bevallotta, hogy egyáltalán nincsenek indián ősei. Ők a „wannabee" („akarlenni") törzs. Az indiánosdi egyidős az Egyesült Államokkal. Viktória királynő szemrehányást tett egy vadnyu­ gati műsor szereplőjének, Fekete Jávorszarvasnak: „Táncoltunk és énekel­ tünk. . . ott, Anglia Anyó szeme előtt. Kicsi volt és kövér . . . »Hatvanhét éves vagyok. Láttam mindenféle népet szerte a világban, de ilyen derék, szép szál embereket még soha. Volnátok csak az én alattvalóim, nem engedném, hogy így mutogassanak benneteket«, azt mondta." Longfellow

Hiawathája és Fenimore Cooper Az utolsó mohikánja ran­

got kölcsönzött a mozgalomnak. Hamarosan indiánok lelke szállta meg a szélhámosokat, kvékereket és az antialkoholizmus szószólóit. A játék egy­ re nagyobb teret hódított, megjelentek az indiánok a dohányhirdetések­ ben és a sportegyüttesek nevében: Harcosok, Vörösbőrűek, Szeminolák, Apacsok. A hippik fejpántot, gyöngyöket és rojtos zubbonyt viseltek. Egy spiritualista csoport törzsként akarta bejegyeztetni magát mint jogi sze­ mélyt. Annak, hogy az ember indián, valami varázsa van (annak, hogy fekete, szemmel láthatólag nincs) , aminek az amerikaiak nem tudnak el­ lenállni. Néha gondosan előkészítik a személyazonosság módosítását. A hawaii­ ak a 2000-dik évi népszámlálásnál át akarnak kerülni az „ázsiai/csendes­ óceáni szigeti" rovatból az „amerikai indián/alaszkai őslakos" rovatba. Aminek természetesen semmi köze ahhoz, hogy a hawaiiaktól megtagad­ ták a szerencsejátékok jogát. Miután a cseroki indiánokat földjük nagy részétől megfosztották az Egyéni Tulajdon Törvényével, a maradék területen olajat találtak. Újabb törvénnyel kötelezővé tették a törzsnek juttatott ingatlan bejegyeztetését. Egyszerre megrohanták a vidéket a fehér telepesek, akik lelkiismeretlen ügyvédek segítségével indián ősöket hazudtak, feliratkoztak a törzsbe, és megkaparintották a földet. 1905-ben ezek a „fehér indiánok" előálltak a követeléssel, hogy államiságot akarnak. A valódi indiánok hiába kértek sa­ ját államot („Sequoyah" -t), amely megvédheti jogaikat, kérésüket elutasí-

112

INDIÁNOSDI A RENGETEGBEN NÉMETORSZÁG NYUGATI FELÉN Nem az amerikaiak az indián lét legbuzgóbb hívei. A tizenkilencedik századi Németországban az in­ diánok a szabadság jelképei voltak. „Az indián kö­ zelebb áll a németekhez, mint bármely más euró­ paihoz. Talán mert a mi szívünknek mindig kedves volt, ami természetközeli" - állapította meg Buf­ falo Child Long Lance törzsfőnök könyvének for­ dítója. „Kérlek, segíts rajtam, küldj valami olvasniva­ lót a reménytelenség óráira. Coopertől már olvas­ tam Az utolsó mohikánt, A kémet, A révkalauzt és Az iíttörol
ni, lasszót vetni és indián módra énekelni. ők kez­ deményezték a német „hobbiindián" -mozgalmat. Minden évben nyári táborozásra indulnak, in­ dián sátrakkal és több ezer indián kosztümös résztvevővel. Német gyártmányú indián kézmű­ vestárgyakat árulnak (többek közt gyönyörű, mik­ rométerrel ellenőrzött gyöngyhímzéseket). A tá­ borozók igyekeznek minél szigorúbban betartani az indián törzsi szokásokat, és a Nagy Varázsló Szertartásokra véneket hívnak meg az Egyesült Ál­ lamokból. Különösen Kelet-Németországban volt erős a hobbiindián-mozgalom. Az állam is támogatta, hadd emlékeztesse a tömegeket az Egyesült Álla­ mok imperialista múltjára; az emberek viszont azért csatlakoztak hozzá, mert szabadságérzetet nyújtott egy fojtogató rendszerben. Néhányan fáj­ dalmas iróniát fedeznek fel abban, hogy az észak­ amerikai indiánok újabban igazolványt akarnak kapni vérük összetételéről. Túlságosan közeli a párhuzam a náci Németországgal.

Ted Aston élete nagy részében hobbiindián volt. Gyerekkorában egy lépést sem tehetetetl a zsidó származását bizonyító személyazonossági igazolvány nélkül. Erkölcsi kételyei vannak azt illetően, hogy most talán Amerika őslakói kapnak efféle papírokat.

113

A SZIBÉRIAI KOLUMBUSZ ÉS AMERIKA BENÉPESÍTÉSE

989-ben a skandináv Vörös Erik gyarmatot alapított Grönland nyugati partján. Fia, Szerencsés Leif továbbhajózott Newfoundlandra (ma is meg­ találhatók településének romjai). A helybéliekkel - skraelingeknek nevez­ ték őket - kereskedni kezdtek, de aztán továbbálltak, mert az új gyarmat­ nak, Vinlandnak nem jósoltak nagy jövőt. Ezután ötszáz évig kellett várni, hogy a következő európai találkozzon egy bennszülött amerikaival.

Persze az amerikaiak akkor már régen ott voltak. Az első Kolumbusz ke­

letről érkezett, Szibériából. Bár egyesek szerint Kaliforniában talán százöt­ venezer éves ősi települések is akadnak, az általános felfogás szerint az első emberi lények körülbelül huszonötezer évvel ezelőtt keltek át a Bering­ szoroson, amelynek amerikai partja akkor mamutokban és rénszarvasok­ ban gazdag, hatalmas, jeges sztyeppe volt. Maga az átkelés több ezer évig tartott, de az északi területről az amerikai kontinens déli csücskéig már tíz­ ezer éven belül eljutottak. Kalandozásukat nyomon követhetjük a génekben. Sok genetikai válto­ zat kizárólag az észak-amerikaikra jellemző (van, amelyik csak egyetlen törzsben található meg), és valószínűleg mutáció révén alakult ki a leg­ utóbbi huszonötezer évben. Mások szorosan összekapcsolják az ameri­ kaiakat a mai észak-ázsiaiakkal, különösen a szibériaiakkal. Bár az adatok hiányosak, így sok a vitatható pont, Amerika történetének kulcsa ott rejlik a mitokondriális DNS-ben ( a genetikai információ női ágon öröklődő ré­ szében) . Sok indiánnál (és sok kelet-ázsiainál) a molekula egy részében van egy kis kiesés. Egy észak-amerikai családfának négy ága van, elég közeli rokon­ ságban egymással. Három közülük Szibériában is megtalálható. Lehet, hogy ez a különböző időszakok elvándorlási hullámainak maradványa; az alaszkai és yukon indiánok mitokondriuma valóban jobban hasonlít szi­ bériai őseikéhez, mint a többieké, ami arra utal, hogy ők később érkeztek.

Az alaszkai partokon élő tlingit és haida indiánok genetikai ága világosan megkülönböztethető az amerikai földrész délebbi részein élő indiánoké­

tól. Egészen más a kultúrájuk és művészetük is (többek között a totemosz­ lopok). Ennek alapján valószínűleg később érkeztek az Újvilágba, talán az európai történetírás kezdetén, ötezer évvel ezelőtt. Néhány csoportnak (például a núsanult indiánoknak Vancouver szigetén) saját megkülönböz­ tető genetikai jegyeik vannak, ők tehát feltehetően külön és talán még ké­ sőbb jutottak át az óceánon.

114

115

A VÉRÜNKBEN VAN

A képen Pocahontas divatos londoni öltözetben. A feliraton valódi indián neve (Mataoka) és keresztény neve (Rebecca) szerepel. Férjhezmenetele

az amerikai őslakók és európai gyarmatosítók vegyes házasságainak hosszú sorát nyitotta meg.

tották, és létrejött Oklahoma állam. Megalapításakor Theodore Roosevelt elnökölt „Mr. Oklahoma" és „Miss Indián Terület" csúfos házasságánál. Mondani sem kell, a menyegzői ajándékot ezúttal a menyasszony fizette.

Az állam alapját az indián vagyon megkaparintására szolgáló hamis szár­ mazási adatok szolgáltatták.

Mivel vannak ilyen hamis igények, az indiánok kénytelenek kikötni,

hogy csak azok részesülhetnek a vagyonból, akik bizonyos vér szerinti kap­ csolatban vannak egymással. A törzseknek tehát meg kell határozniuk a genetikai hovatartozás szabályait. Ezektől függ, hogy mi lesz a törzsből. A legtöbb törzsnél igazolni kell a biológiai kapcsolatot egy meghatározott ősi indián csoporttal (legtöbb esetben az eredeti szerződések aláíróival vagy a Dawes szenátor törzsi névsoraiban szereplőkkel) . Bár a bizonyított indián származás még nem biztosít indián jogokat, elengedhetetlen felté­ tele annak, hogy valaki egy törzsi csoport tagja lehessen. Mint mindenkinek, az észak-amerikai indiánoknak is megvannak a sa­

játos genetikai ismertetőjegyeik. Az indiánok és európaiak közt olyan sok az eltérés a vércsoportokban, fehérjékben és a DNS-sorrendben, hogy ki­

válóan meg lehet különböztetni őket.

116

NEMEK ÉS ADÓK Amerika őslakói majdnem mind a 0-ás vércsoporthoz tartoznak. A DNS-szintű eltérések is olyan jelentősek, hogy az FBI-nak érdemes külön indián adatbázist fenntartania a törvényszéki orvostani munkához. Sok in­ diánnál észlelhető jellegzetes kiesés a mitokondriális DNS egy rövid szaka­ szában. A világ népességének nagy részénél ez körülbelül tizenhatezer bá­ zisból álló zárt egység; a kiesés egy szakaszt eltávolít belőle, ami bizonyíté­ kul szolgál arra, hogy az indiánok mind egy asszony leszármazottai, aki több mint húszezer évvel ezelőtt kelt át a Bering-szoroson Szibériából Alaszkába. Azt hinné az ember, könnyű megállapítani, ki észak-amerikai indián és ki nem az; kinek van legalább kilátása arra, hogy osztozhat új ke­

letű gazdagságukban. Akinek fehér a bőre, az A vagy B vércsoporthoz tarto­

zik és megszakítatlan a mitokondriális génje, az számításba sem jöhet. Bár megesik, hogy egy indián világos bőrű, vagy A vércsoportú, vagy nincs meg benne a mitokondriális törlés, a három együtt szinte egyetlen bennszülött származásúnál sem fordul elő. Minél több gén kerül az egyenletbe, annál egyszerűbb lesz megkülönböztetni az amerikai őslakosokat a bevándorlók­ tól, és annál könnyebben kifejleszthető egy vizsgálati módszer a származás megállapítására, ha valaki csatlakozni szeretne az indián családfához. Csakhogy ha a gének alapján akarják eldönteni, ki tarthat igényt az in­ dián örökségre, furcsa gond adódik. A nemiség mindent összezavart. Na­ gyon sok volt a keveredés indiánok és nem indiánok között. Egyik törzs korábban, a másik később került kapcsolatba az európaiakkal, de bizonyos mértékig mind keveredett velük. A kezdet kezdetén Pwhattan virginiai törzsfőnök lánya, a játékos Pocahontas állítólag (legalábbis a dráma másik szereplője szerint) megmentette John Smith százados életét, mert karjába vette a fejét, amikor halálra akarták botozni. Később, 1614-ben feleségül ment az angol John Rolfe-hoz - aki mint dohánymágnás a Wills család elődje volt -, és gyereket szült neki. Egy évvel később Angliában elvitte a himlő; ma sokan vallják ősüknek (többek között a burmai Mountbatten grófnő). A cserokiknál is korai példák vannak a vegyes házasságra. A franciák rá akarták venni Attakullakulla vetélytársát, Okonosztotát („Tengerimalac­ kolbász"), hogy népét a király ellen fordítsa, ezért a Tennessee völgyébe angol helyőrséget küldtek. Sok katona cseroki nőt vett feleségül. Az 1760-as években a koronát két skót, Alexander Cameron és John McDonald képvi­ selte ezen a földön. Mindketten indián nőt vettek feleségül, később McDonald unokája, John Ross lett a törzsfőnök. Más törzsek befogadták a csatában foglyul ejtett katonákat. A foglyok gyakran élvezték a rabságot. „Amikor bármely nembéli fehérek ifjan esnek

117

A VÉRÜNKBEN VAN az indiánok fogságába, rövid idő alatt elundorodnak a mi életmódunk­ tól. . . és többé nem lehet visszatéríteni őket" - jegyezte meg Benjamin Franklin. 1802-ben Thomas Jefferson már támogatta a vegyes házasságo­ kat, legalábbis szavakban. Egy napon „önök eggyé lesznek velünk, belép­ nek testületeinkbe, és egy nemzetté forrnak velünk, amerikaiak leszünk mindannyian; házasságokban és a vér közösségében egyesülünk majd, és sokasodván betöltjük mind e hatalmas szigetet" - jövendölte egy fogadá­ son, melyet az indián vezetők tiszteletére adtak.

Az ilyen génkeveredés hamarosan azonossági gondokat vetett fel. Ki tar­

tozik az indián családfához? Ezzel a kérdéssel szembe kellett néznie a szö­ vetségi kormánynak is, a törzseknek is. Minden azon múlt, miféle geneti­ kai szabályokat alkalmaznak. Némi csűrés-csavarással szinte tetszés szerint gyarapíthatták vagy zsugoríthatták az indián családot. A kormány az 1887-es Általános Helykijelölési Törvénnyel próbálta meghatározni mindenkinek a hovatartozását. A „vérhányad" genetikai jel­ legű fogalmát alkalmazta. Az minősült indiánnak,

aki egy tiszta vérű indi­

án és egy európai vagy két háromnegyed vérű indián házasságából szár­ mazik, vagy bármilyen vérkeveredésből, amelynek révén legalább félvér indián. 1918-ban a vérhányadot egynegyedre csökkentették. Akik megfelel­

tek a vérvizsgán, Szövetségi Indián Igazolványt kaphattak. A gondolat még mindig szerepel a faji törvényben. 1990-ben az Indián Népművészet Fej­ lesztési Törvénye egymillió dolláros pénzbüntetéssel és tizenöt évi börtön­ nel büntethető bűncselekménynek minősítette, ha valaki „kereskedelmi forgalomba hoz bármely cikket. . . amely azt a látszatot kelti, hogy indián termék", amennyiben a művész nem „bizonyíthatóan„ . egynegyed rész­ ben vagy azt meghaladó mértékben vér szerinti indián". A törvény betű szerinti értelmében még az is csak félvérnek számít, aki két különböző törzsből származó tiszta vérű indián házasságából született. Kissé groteszk, hogy bizonyos jogokat a génekhez köt egy nemzet, amely­ nek alapelve, hogy mindenki egyenlő a törvény előtt. Néhány törzs elfogadta a vérhányadot, de alacsonyabb szinten állapítot­ ta meg. A pequotoknál elég egytizenhatod indián vér: egy ükapa vagy üka­ nya a századfordulón nyilvántartásba vett mintegy ötven pequot névsorá­ ból. Más törzsek beérték egyetlen indián őssel - egyetlen csepp indián vér­ rel; az európai gének indián génekkel való egyetlen rekombinációja meg­ nyitotta az utat közéjük. A vérhányad jellegénél fogva tudomásul veszi, hogy az indián származás szexuálisan öröklődik: a rekombináció elterjesz­ ti olyanok közt is, akiknek nem minden őse indián. Ez magában hordozza a veszélyt, hogy a meghatározás révén semmivé

•'

118

A

VÉRÜNKBEN VAN Mivel a törzshöz tartozást az öröklés szabja meg, genetikai vizsgálatokkal

lehet dönteni felőle; sok pályázó alá is veti magát a vizsgálatnak. Az „egyetlen

csepp" szabály beéri egyetlen indián génnel. Bizonyos jellegzetes indián DNS-változatok soha nem voltak kimutathatók egyetlen tiszta vérű európa­ inál sem. De csaknem minden amerikai őslakos hordoz egyet vagy többet közülük. Akiben megvannak ezek a rövid DNS-szakaszok, annak indián ősének is kellett lennie, bármilyen a külseje. Más gének kisebb-nagyobb mértékben eltérést mutatnak az indiánok és az európaiak között. Ha eleget megvizsgálunk, össze lehet állítani mindenkinek a genotípusát (génkészle­ tét), és így meghatározható indián örökségének hányada is. Bár néhány törzsnél bonyolítja a helyzetet, hogy bizonyítani kell a kapcsolatot a szerző­ dést aláíró kis csoporttal, ilyen módon legalább a vérhányadát megállapít­

tathatná mindenki, aki szeretné indián származásúnak nyilváníttatni magát.

A konfliktus az öröklés biológiai törvényei és annak a jogi szabályozása

közt, hogy ki osztozhat a törzs vagyonában, a nemiség dilemmáját példáz­ za. A pequotok új keletű vagyonukkal alaposan fennakadtak rajta. Szabá­ lyaik értelmében a pályázó akkor részesülhet szerencsejátékon szerzett va­ gyonból, ha legalább egytizenhatod részben egy kis csoport pequottól származik,

aki 1900-ban

élt. Ez magában is igényjogosultak százaival bő­

vítheti a törzset. Az 1900 előtti házasságkötések következményeként ennek sokszorosa hordozhat pequot vért az ereiben. Elizabeth George Plouffe és Martha Langevin Ellal (akik szinte az utolsó pequotok voltak) külsőre éppolyan volt, mint Connecticut többi szülötte. Richard Hayward sikeres üzletember, semmiben sem különbözik egy New York-i tőzsdeügynöktől. Más pequotoknak sötét a bőrük, mert őseik helybeli fekete rabszolgákkal házasodtak. Elnyomott kisebbség volt mindkettő, általános volt a kevere­

dés. A függetlenségi háború első áldozata, egy bizonyos Crispus Attucks, aki az 1770-es bostoni mészárlásnál esett el, afrikai-indián volt. Martin Luther Kingnek is akadtak indián (és fehér) ősei. Háromszáz év rekombinációja során az eredeti pequotgének úgy szétszóródtak és felhígultak, hogy örök­ lésüknek már nincs látható jele. Semmi kétség, vannak indián gének a pequotokban, de - egyelőre - senkinek sem sikerült kimutatnia őket. A pequot nemzetnek komoly gondot okoz, hogy eldöntse, ki részesül­ jön a vagyonból. Háromszázan bizonyítottan a törzshöz tartoznak, de ez­ rek szeretnének csatlakozni hozzájuk. Egy televíziós riport nyomán, amely közzétette, hogy keresik eltűnt rokonaikat - és hogy esély van a gyors meg­ gazdagodásra -, özönlöttek az igénybejelentések. Kétségtelenül sok kohol­ mány is érkezett, de némelyiknek volt valóságalapja. Sokat gúnyolódtak egy nyugat-indiain, aki azt bizonygatta, hogy a „peacock" ( „páva") indiá-

„.

120

NEMEK ÉS ADÓK '·

A pequot tagságra pályázó Joe Melius a rczervátumhoz közeli otthonában. Úgy véli, sikerült rokoni kapcsolatot találnia valakivel, aki szerepel a század eleji törzsi névsorban.

noktól származik. Ez nevetségesen hangzott, hiszen a férfi fekete. Csak­ hogy a mystici csata után sok pequotot vittek a Bermudákra. A száműzött indiánok a helybeliekkel házasodtak, és leszármazottaik idővel beolvadtak az afro-karibi népességbe. A meggazdagodott indiánok egyszerű választás elé kerülnek. Minden a szexuális és aszexuális reprodukció különbségén múlik. Ha a vagyont szét­ osztják mindazok között, akiknek az ereiben indián vér folyik (még akkor is, ha önkényesen megállapítanak egy határértéket), akkor a törzs számára elvész. Ha viszont megtartják egyes családokon belül, mint a nyugatiak, akkor nem sok értelme marad a törzs létezésének. A cserokik igen korán szembekerültek a választással. Szívesen befogad� ták az európaiakat, rendszerint fehér férfiakat, akik az ő asszonyaikkal há­ zasodtak. Az ilyen házasságokból származó utódoknál egyetlen indián ős egy csepp vér - elég volt a törzshöz tartozáshoz. Amikor a tizenkilencedik században a törzs gazdagodott, a bevándorlók egyre jobban ragaszkodtak hozzá, hogy vagyonuk - törzshöz tartozásuk viszont már nem - aszexuá­

lisan öröklődjék, az európai szabályok szerint. Az üzletek és házak a csa-

121

A VÉRÜNKBEN VAN ládban maradtak; hamar kialakult az osztályrendszer. Néhány cseroki in­ dián vagyonos rabszolgatartó lett, míg mások a földeken verejtékeztek. Sok mai indiánnak ugyanezzel a dilemmával kell megbirkóznia. A tör­ zset a hazárdjátékok joga (a halászaté, az adómentes benzin eladásáé) illeti

meg. Az eredmény, az elképzelhetetlen gazdagság, már nem. Néhány törzs

készpénzben fizetett a tagjainak hatalmas összegeket, mások letéti pénz­ �

alapokat hoztak létre. Ez nyilvánvalóan mind megmarad egy-egy családon belül. A kétféle öröklési rendszer ellentmond egymásnak. A megoldás az indián közösségi tudat kipusztulásához vezet. New York állam északi részében a mohawk rezervátum átnyúlik az Egyesült Államokból Kanadába (a határt az 1812-es háború után jelölték ki, amikor nem sokat törődtek az indiánokkal). Vannak szerencsejátékok, és történtek eredménytelen kísérletek kaszinók megnyitására is. Sok pénzt hoz a cigarettacsempészet az Egyesült Államok és Kanada közt: gyors jára­ tú motorcsónakok szállítják az árut a rezervátumot átszelő Szt. Lőrinc-fo­ lyó egyik partjáról a másikra. A mohawkok jogot formálnak a határforga-

A fiatal mohawk harciasan áll egy felfordított járőrkocsin a rendőrség i990-es eredménytelen kísérlete után, hogy a rezervátumban eltávolítsa az útakadályokat.

122

NEMEK ÉS ADÓK ·...

lom ellenőrzésére, és titokban vámmentes cigarettát szállítanak a környe­ ző közösségekbe, hogy aztán óriási haszonnal adják el. Ez összeütközéshez vezetett, zendülésekkel, gyilkosságokkal és bariká­ dokkal a határátkelőhely hídján. Az Egyesült Államokhoz tartozó részen a szövetségi ügynökök razziát tartottak a kaszinókban, és letartóztatták a ci­ garettacsempészeket. A törzs nem egységes, sok mohawk ugyanis egyálta­ lán nem örül a szerencsejátékokkal és szeszcsempészettel együtt járó bű­ nözési, erőszak- és kábítószer-hullámnak. A haszon nagy része, mondják, kevesek zsebébe vándorol, nem az egész törzs javát szolgálja. Mások rámu­ tatnak: csak az új keletű jövedelemnek köszönhető, hogy a mohawkoknak végre tisztességes iskoláik vannak. A törzs néhány tagja óriási kaszinó épí­ tését tervezi; mások viszont elmentek, és új közösséget alapítottak, hogy fenntartsák a közös értékeket, amelyek valaha mindenki mástól megkü­ lönböztették az indiánokat. A mohawk konfliktusban az az ellentmondás rejlik, hogy a haladás ára a kapzsiság - a nemiség föladása rövid távú előnyöket ígér a hosszú távú hát­ rányok ellenében. A közgazdaságban rendszerint győz az önérdek. Adam Smith A nemzetek gazdagsága című munkájában (amely a Függetlenségi Nyilatkozat évében látott napvilágot) nyíltan beszélt: „Nem a mészáros, a serfőző vagy a pék jóindulatától várjuk az ebédünket, hanem attól, hogy szem előtt tartja saját érdekeit. Nem jóságukra, hanem önzésükre apellá­ lunk. . . Minden egyén . . . csak a maga hasznát nézi, és e tekintetben, mint sok másban is, egy láthatatlan kéz vezérli, hogy olyan célt szolgáljon, amely egyáltalán nem szerepelt szándékai között. Midőn saját érdeke szerint jár el, gyakran eredményesebben szolgálja a társadalom javát, mint amikor valóban azt akarja szolgálni." Ha tudta volna Adam Smith, hogy a nemiségről beszél! A természetben valóban minden egyed csak a maga hasznát nézi, vagy legalábbis a gén­

jeiét. Az önzetlenség mindig alulmarad az önérdekkel szemben; a nemiség kialakulásával együtt járó sokféleség és versengés rendszere az a láthatatlan kéz, amely a biológiai fejlődéshez vezet. Hogy az indiánok jól jártak-e, mi­

kor olyan lelkesen magukévá tették Henry Dawes tanítását - „az önzés a civilizáció mozgatója" -, azt már nekik kell eldönteniük.

123

I I I . FEJEZET

Az elveszett törzsek „Ezt mondja az Úr Isten: !mé, én fölveszem

„

Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az őföldjökre. És egy néppé teszem őket azon a földön, lzráelnek hegyein . . .

"

EZÉKIEL 37, 21-22

A HAMVASZTÁS BŰNNEK SZÁMÍTOTT Angliában még egy évszázaddal ez­ előtt is. Hogyan szállhatnának ki sírjaikból a hívők az utolsó ítélet kürtsza­ vára, ha nem hagytak belőlük mást, csak egy marék hamut? Bár az érvelés némi kishitűséget árul el az isteni találékonyságot illetően, szilárdan meg­ őrizte egyeduralmát 1884-ig, amikor egy dr. William Price nevű (akkor nyolcvannégy éves) walesi férfiú ünnepélyesen lángra lobbantotta kisfia, Jézus Krisztus testét a Llantrisant falura néző hegyoldalon. A felháboro­ dott tömeg rátámadt, elragadták a holttestet a lángokból, és dr. Price-t vád alá helyezték. A vádlott Wales fődruidájának díszöltözékében jelent meg a bíróság előtt védőbeszédének megtartására: rókabőrből készült sapkában, piros szarvasbőr mellényben, zöld nadrágban, skót kockás köpenyben és zokni nélkül („mert az gátolja a láb megfelelő levegőzését"). William Price-t nem találták bűnösnek, mivel nem nyert bizonyítást, hogy a ham­ vasztás törvénybe ütközik. Kilenc évvel (és még két gyerekkel) később őt magát is elhamvasztották, hatalmas tömeg előtt, egy húsz méter magas rú­ don fénylő réz félhold alatt. Nagy-Britanniában most először hangzott el egy temetésen: „tűzbe vettetik"; és 1896-ban megnyílt Wokingban az első krematórium. Angliában jelenleg minden tíz holttest közül hetet elham­ vasztanak. Dr. Price egy tízezer évvel ezelőtt élt walesi, egy kelta pap reinkarnáció­ jának vallotta magát. A száz évvel a halála előtt alapított druida rend többi tagjával együtt újjá akarta éleszteni e szigetek eredeti lakóinak elképzelt életmódját. Szerinte vegetáriánusok voltak, szerettek meztelenül napozni,

és nyitott házasságban éltek. Ám Britannia nagy részéből brutálisan kiszo-

124

AZ ELVESZETT TÖRZSEK A Llantrisantból származó dr. William Price druida díszöltözetében, kezében fáklyával, hogy meggyújtsa a halotti máglyát. A képen látható elégiát az eredeti walesi nyelv egyéni változatával írta.

Dr. Price elhamvasztása i893-ban. Holttestét átlyuggatott acélkoporsóban, petróleummal átitatott fából rakott máglyán égették el.

125

A VÉRÜNKBEN VAN rították őket a betörő angolszászok. Az ő druidái azoknak a papoknak az utódai, akik Britannia szent ligeteit népesítették be jóval az angolok, szá­ szok és jütök odaérkezése előtt. Szt. Beda Venerabilisnál olvasható, hogy a kimberek - nagyjából a mai walesiek - ősi keleti nép, amely az özönvíz után vándorolt el a Biblia földjéről a Brit-szigetekre. Gómer, Noé unokája volt az első brit. Valaha széles körben elterjedt ez a naiv szemlélet, amely a történelmet a

behatoló támadók ismétlődő hullámainak fogta fel. Az embertan hosszú éveken át csak az ilyen vagy olyan fajta elveszett törzsek után kutatott. Bi­ zonyos értelemben ma is őket keresi, csak más eszközökkel. A leigázott né­ pet meghódította egy felsőbbrendű faj, amely magával hozta kultúráját.

Idővel a behatoló továbbvonult vagy elkorcsosult, és csak romokat hagyott maga után. Beninben a bronzszobrok - pompás, klasszikus stílusú afrikai szobrok - állítólag egy elveszett európai nép alkotásai. Thor Heyerdahl utazásai során annak a napimádó népnek az útjait akarta ismét bejárni, amely Közép-Keletről jött, és eljutott a Föld legtávolabbi vidékeire is. Amerre jártak, köveket hagytak maguk után: piramisokat, köröket vagy szobrokat. S a kövek fennmaradtak, hogy az alantasabb népek még akkor is csodálják őket, amikor a mesteri kőművesek rég elenyésztek. Ezek a hiedelmek mind a származásról, a múlt és jelen meg a világ népei közötti kapcsolatról kialakított elméletek. Tehát mindegyik ellenőrizhető a gének vizsgálata révén. A legtöbb nemzet bizonyos mértékig a vérrokon­ ság alapján határozza meg magát még akkor is, ha ezt tagadja. Magukban hordják annak a közös származásnak a nyomait, amely az őket megelőző törzseket és nemzetségeket összetartotta. A világ géntérképéről gyorsan tűnnek el a fehér foltok. Nemsokára föl lehet rajzolni az emberi faj családfáját. Az emberi génállomány sokfélesé­ gével foglalkozó kutatási program ( Human Genome Diversity Project) eredetileg módszeres mintavétellel akart dolgozni: pár száz kilométeren­ ként akartak begyűjteni egy-egy génmintát. De az eljárás igen költséges­ nek bizonyult, így le kellett állniuk vele, s most az a cél, hogy összegyűjt­ sék a világ mintegy ötezer „etnikai csoportjából" ötszáznak a DNS-ét. A kutatókat főképp a törzsi népek érdekelték. Ez hiba volt. Bár az expedí­ ciókban orvosok is részt vettek, akik gyógyították a helybelieket, óriási (olykor mesterségesen szított) felháborodást váltott ki, hogy az első világ

kihasználja a harmadikat. Az érintettek különösen azt sérelmezték, hogy megjelentek a gyógyszervállalatok, amelyek cukorbetegségre hajlamosító géneket kerestek, valamint a törzsi népektől vett számos sejtet szabadal­ maztattak.

126

AZ ELVESZETT TÖRZSEK A kutatási programot ezért visszafogták, és talán soha nem fejezik be. De azért a tudomány- a gyógyászati jelentőségű génkutatás velejárójaként - tovább keresi a nemzetek közti rejtett összefüggéseket. Biológiai kapcso­ latot teremt egy-egy ország jelenlegi lakói és esetleges távoli szülőföldjük között. Föld és nép kapcsolata egyetlen nemzetnél sem olyan egyértelmű, mint Izrael államban. A zsidó nép nagy része csaknem egész történelme folya­ mán száműzetésben élt. „A világban szétszórt, vándorló zsidók hatalmas, szerencsétlen sokasága heves, töretlen és legyőzhetetlen vágyat érez, hogy saját hazája legyen" - mondta Winston Churchill az angol parlament alsó­ házában i939-ben, a zsidók megpróbáltatásainak legsötétebb pillanatá­ ban. Magának Izrael államnak a gondolata is azon alapul, hogy egy nép­ nek, melyet vér és tapasztalat egységbe fon, joga van a saját hazához. Csak­ nem minden zsidó egyetlen őstől származtatja magát, jelképes vagy más értelemben: Ábrahám pátriárkától, aki kétszáz nemzedékkel ezelőtt élt. A Krónika

I. könyvében a „nemzé . . . " hosszú felsorolásához állítólag ki­

lencszáz teverakományra való magyarázat fűződik. Két és fél ezer évvel ké­ sőbb, i994-ben a judaizmus történelméről írott könyv első fejezetében ez olvasható: „Zsidó az a személy, akinek zsidó anyja van . . . A döntő krité­ rium nem a vallási meggyőződés, hanem a biológiai származás." A judaiz­ mus a leggenetikusabb vallás. Hogy ezt a származást jelképesen vagy szó szerint értelmezik, az lénye­ gében megszabja, hogy mit jelent zsidónak lenni. Bár vannak korai példák a kiközösítésre (például Esdrás követeli, hogy akinek nem zsidó felesége van, bocsássa el), az ősi szövegekben nem sok szó esik a vérvonal jelentősé­ géről vagy arról, hogy a származás előbbre való a meggyőződésnél. A zsi­ dóság kezdetben igyekezett másokat is saját hitére téríteni, és határai elég­ gé átjárhatók voltak. De az üldöztetés és kirekesztés, melyben történelme során része volt, azóta sokkal zártabb vallássá tette a judaizmust. új értel­ met kapott a gondolat, hogy a zsidóság egyetlen nagy család. Egy családfa észrevétlenül átalakulhat egy nemzet eredetének történeté­ vé. Ha a származástól függ, hogy valaki zsidó-e, akkor a gének elárulják, hogy ki tartozik közéjük és ki nem. Izraelben virágzik a biológia tudomá- � nya, és nagy az érdeklődés az ember genetikai öröksége iránt. Elsősorban a genetikai eredetű betegségről akarnak minél többet megtudni, de az az igény is dolgozik a kutatókban, hogy kiderítsék a világ zsidóságának rokoni

kapcsolatait. A közös származás és közös hit rendszerét kívánják nyomon követni a nemzet történelmének legkorábbi szakaszáig. De egyre inkább be kell látniuk, hogy a gének tanúsága szerint a kettő közt ellentmondás van.

127

A PÁTRIÁRKÁK SÍRJA

A Pátriárkák sírja - Makpéla barlangja vagy az Ábrahám-mecset, attól füg­ gően, hogy ki beszél róla - egyaránt jelképes hely a judaizmus és az iszlám számára. A hagyomány szerint itt nyugszik Ábrahám, felesége Sára, Izsák,

Rebeka, Lea és Jákob. Mózes L könyvében olvasható, hogyan vette meg Ábrahám ezt a földet. Hebron ma az izraeli megszállás alatt álló nyugati parton van, és háromezer éves történelme során az épület volt már zsidó szentély, zsinagóga, keresztény templom, mecset, ismét keresztény temp­

lom és ismét mecset. Hebronban koronázták meg Dávid királyt; politikai megrázkódtatások hosszú sora fűző dik a helyhez, legutóbb i994-ben Baruch Goldstein amerikai zsidó fundamentalista mészárolt itt le egy cso­ port imádkozó arabot, mielőtt őt is agyonlőtték. Hebronban még mindig érezhető a zsidó jelenlét, bár az arabok kis híján elsöpörték őket az i929-es mészárláskor. Előfordult, hogy zsidókat a sír közelébe sem engedtek: a tizenharmadik században csak az épülethez vezető lépcső feléig mehet­ tek, ott kellett becsúsztatniuk kéréseiket Istenhez a i8o cm vastag kőbe vájt lyukon.

Az állítólagos sír valójában alighanem egy ősi víztároló, ám ez mit sem

csökkenti szimbolikus jelentőségét.

A Pátriárkák sírja vagy Ibrahim mecsetje; állítólag itt van Ábrahámnak, a bibliai törzsek ősének sírja.

128

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

Részlet a római Titus-diadalívből, amelyet Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt lerombolása al­ kalmából emeltek. Római katonák láthatók rajta a templomból elhurcolt zsákmányukkal (többek között egy menórával, a hétágú gyertyatartóval). A diadalívet a győztes hadvezér bátyja, Titus Flavius Sabinus Vespasianus emelte, aki később császár lett, és felépíttette a Co­ losseumot.

A szétszórattatás, az újraegyesülés és a közös származás látomása a ju­ daizmus kezdeteire nyúlik vissza. Armageddon történetéhez fűződik, az elveszett törzsekhez, ahhoz, hogy Izrael népe szétszórattatott ellenségei ke­

zétől. Megiddo pusztulásával kezdődik a történet, Kr. e. 722-ben. Az asszí­ rok kárörvendően megörökítették egy emléktáblán, hogy az Északi király­ ságból 27 280 embert hurcoltak el. Legtöbbjüknek nyoma veszett. A Déli királyság, Júdea fönnmaradt. Ott élt Júda és Benjámin törzse. Minden törzs Jákob tizenkét fiától származott. Rúbén, Simeon, Izakar, Zebulon, Manasse, Efraim, Dán, Naftáli, Gád és Ásér dinasztiái elvesztek szem elől. A törzsek száműzetése csak a kezdet volt. Kr. e. 586-ban Júdeát is meghó'­ dították, ezúttal a babiloniak. Salamon templomát lerombolták. Ötven évvel később a babiloniakat igázta le a perzsa Kürosz. Néhány zsidó visszatért Pa­

lesztinába, de legtöbbjük nekivágott a világnak, diaszpóra lett belőlük. Kr. u.

70-ben kitört a háború a palesztinai zsidók és római elnyomóik közt, s en­ nek nyomán ismét zsidók tömegei váltak hontalanná. Ilyen veszteségekre nem volt több példa egészen a holocaust mindent felülmúló borzalrnáig.

129

'

Jákob és tizenkét fia - Izrael törzseinek elődei - Francisco dc Zurbarán tizenhetedik századi spanyol festő képén.

131

A SZAMARITÁNUSOK Izrael néhány lakosa vissza tudja vezetni biológiai . és vallási örökségét egészen a törzsi időkig. Nekik nincs szükségük a Visszatérési Törvényre, hiszen legtöbbjük el se ment. ők bizonyítják/mutatják, milyen nehéz beilleszkedni egy társadalomba, melyne� meghatározója a származás. Az fuzaki királyságnak nem minden lakosát száműzték. Szamaria városát és környékét megkí­ mélték. Az ott élők a judaizmus sajátos formáját gyakorolták. A következő háromezer évben szülő­ földjüket kézről kézre adták a babiloniak, római­ ak, keresztények és mohamedánok. Lakosai, a sza­ maritánusok ragaszkodtak hitükhöz. A mai napig is azt tartják, hogy ők a többi zsidónál hívebben követik Mózes tanításait. Jó részük ott maradt szü­ lőhelyén, és a véget nem érő támadásokkal dacolva megőrizte vallásosságát. A török uralom összeom­ lásának éveiben - a századfordulón - számuk a hajdani háromszázezerről már száznegyvenhatra csökkent. Leszármazottaik nagy része a nyugati parti Nablus környékén él, egy másik csoport pedig Tel­ Aviv elővárosában, Holonban. A Gerizim-hegyen

álló szentélyükből belátni a várost; Nagy Sándor­ tól kaptak engedélyt, hogy itt építsenek templo­ mot. Bár a falak már rég nem állnak, még mindig zarándoklatok indulnak a hegyre. Néhány szama­ ritánus a mai napig Nablusban él, de ahogy nőtt a politikai feszültség, jól őrzött település épült a Ge­ rizimen, biztonságban a palesztin támadásoktól. A legnagyobb ünnepséget a zsidó húsvét idején tartják. Bonyolult szertartás szerint imádkoznak, levágják a bárányokat, és elmondják az Egyiptom­ ból való kivonulás történetét. A szamaritánusok minden őse a Szentföldön élt: senki másnak nincs ilyen egyértelmű kapcsolata Izrael földjével. Azt mondják, ők Efráim és Manasse törzsének egyenes ági leszármazottai. A tizenhetedik században fő­ papjuk még vissza tudta vezetni őseit férfiágon egyenesen Áronig. Ekkor egy pátriárkának nem született fia. A szamaritánusok komolyan vették a törvényeiket, így a papság átkerült egy lévita csa­ ládhoz, amely férfiágon a Templom szolgáinak családjától származik. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a szamaritánusok külön genetikai csoportot alkot-

A szamaritánusok főpapja Gerizim-hegyi otthonában, a zsidó húsvét ünnepi szertartása elótt.

132

A SZAMARITÁNUSOK '·

Kilátás Nablusra a Gerizim-hegyről, a szamaritánusok ősi templomának helyéről. nak. Zárt közösségben éltek, egymás közt háza­ sodtak, így ez a népesség a génjeiben is, történel­ mében is az ótestamentum népéhez kapcsolódik. Olyan szigorúan betartották a házassági szokáso­ kat, hogy még a csoporton belül is vannak geneti­ kailag elkülönülő családi ágak, amelyek évszáza­ dokon át nem házasodtak egymással. Az ilyesfajta elszigeteltség és közös származás szükségszerű kö­ vetkezménye, hogy az ártalmas lappangó gének előbb-utóbb megmutatkoznak - mint az eldu­ gott finn falvakban -, amint a közös ősöktől szár­ mazó emberek összekerülnek és gyerekeik szület­ nek. A szamaritánusok között viszonylag gyakori a süket-vakságnak egy öröklött formája. Már hosz­ szú ideje nyilvántartják, de génjét csak most talál­ ták meg. Bár a szamaritánusok ma az izraeli nemzet megbecsült polgárai, akiknek ragaszkodását az ősi lakóhelyhez mindenki csodálja, ez a szemlélet új keletű. Az ősidőkben hitszakadás támadt a szarna-

ritánusok és zsidók között, mert nem értettek egyet abban, hogy hány parancsolat van, hány könyv alkotja a Bibliát, és hány szent napot kell számon tartani. Ezért kétezer évig megtagadják tő­ lük a jogokat, melyek származásuknál fogva meg­ illették volna őket. Az Újtestamentum irgalmas szamaritánusa egy megvetett kisebbséghez tarto­ zott. Amikor a Kairóba és Damaszkuszba szám­ űzött szamaritánusok a tizenkilencedik században az iszlám üldöztetéssel dacolva egymás után szök­ tek Izraelbe, a legtöbb zsidó nem látta őket szíve­ sen. Sokan csak a keresztény kolostorokban ta­ láltak menedéket. Nem volt elég, ha valaki az ősi Izraelből származik; azokhoz kellett tartoznia, akik pontosan rögzített szabályok szerint gy�o\ rolják a vallást.

133

A VÉRÜNKBEN VAN

LE VRA J PORTR AlT DU

JlJ1P--ERll�\T

A bolygó zsidó egyetemes európai mítoszának egyik francia változata; azé a zsidóé, aki a monda szerint nem engedte, hogy ajtajánál megpihenjen Jézus a kereszttel útban a Kálváriá­ ra, így arra ítéltetett, hogy Jézus második eljöveteléig bolyongjon a világban. A mítosz az an­ tiszemitizmus könnyű mentsége lett, s akik hirdették, nem vették észre, milyen groteszk vád egy szülőföldjéről elűzött nép ellen, hogy saját bűne miatt lett földönfutó.

Claudius császár Kr. u. 48-ban megtartott népszámlálása szerint nyolc­ millió zsidó élt a birodalomban, közülük két és fél millió Palesztinában. Ta­ lán túlbecsülték a számukat; mindenesetre egy évtizeddel később a paleszti­

nai zsidók száma már jóval alatta maradt az egymilliónak, és Kr. u. 400-ban már valószínűleg az egész Római Birodalomban nem voltak egymilliónál '-

1 34

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

többen. A világon ma élő tizennégymillió zsidó nagy része a Rómával való összecsapás túlélőitől származtatja magát. Történelmi és genetikai útjuk nyomon követhető számtalan kitérőjével együtt a modern időkig. Izraelnek csak kevés lakosa (köztük számos „szamaritánus") maradt szülőföldjén, és őrizte meg egyértelmű kapcsolatát az ősi királysággal. De vannak köztük, akiket később megtagadtak az Ígéret Földjére visszatérő száműzött zsidók. A bibliai prófécia szerint a Messiás csak akkor jöhet el, ha már teljes a diaszpóra - a zsidók szétszóródtak az egész Földön. Részben a látomás be­ teljesítésének reménye vezetett a modern Izrael létrejöttéhez, és meglepő módon társadalmi változásokat idézett elő a világ más részeiben is. Egy iz­ raeli politikai csoport nyíltan hangoztatja politikájának bibliai alapjait: az agudah vallási párt szerint „a világot Izraelért teremtették. . . a világ létének értelme nem más, mint hogy a Tóra megszülessen Izrael földjén". Az álom néha ott bukkan fel, ahol a legkevésbé várnánk. A brit munkás­ párt kongresszusán minden évben kötelező jelleggel és kissé szégyenlősen eléneklik a „Vörös zászló" -t, aztán jóval lelkesebben rázendítenek a „Jeru­ zsálem" című himnuszra. William Blake szövege csodálatos; minden brit gyerek emlékszik az „aranynyílra" még az iskolából. Jeruzsálem, amelyet Blake látott „fölállni a zöld és nyájas Anglián", a himnuszt éneklők szemében az új társadalom jelképe, amely a réginek a hamvaiból támad egy napon. Csakhogy Blake ezeket a szavakat nem példabeszédnek szánta, hanem egyszerű ténymegállapításnak. Sok kortársához hasonlóan ő is úgy vélte, hogy Britannia az a Jeruzsálem, ahol a választottak majd összesereglenek Jézus második eljövetelekor. A britek (az igazhívők szerint Brit-Ish, vagyis a Szövetség Emberei) nemes faj, Izrael egyik eltűnt törzsének maradványa. Hosszú és meglehetősen olvashatatlan Jeruzsálem, az óriás Albion emaná­ ciója című versében Blake gondosan megrajzolt szellemi térképet ad Bri­ tanniáról mint az Ígéret Földjéről. Bizonyos részei valószínűtlenül hangza­ nak- „Islington és Marybone mezeje, / Kankalindomb, Szentjánoserdeje ! Arany oszlopokkal épült tele, / Itt állt Jeruzsálem oszlopserege'„ - de a mondanivaló egyértelmű. Britannia azért hatalmas, mert Isten kiválasz­ totta: sorsa eleve elrendeltetett. Amikor a világ nagy részét uralma alá hajt­ ja, csak beteljesíti a próféciát. „A ti őseitek származásukat Ábrahámtól� Hébertől, Sémtől és Noétól vezetik le, akik druidák voltak: miként azt a druida templomok (vagyis patriarchális oszlopok és tölgyligetek) tanúsít­ ják az egész Földön mind a mai napig" - szól a zsidókhoz a költő. * Weöres Sándor fordítása (William Blake: Versek és próféciák; Európa Könyvkiadó, Buda­ pest, 1959)

135

A VÉRÜNKBEN VAN

A gondolat, hogy Britannia maga Izrael, együtt terebélyesedett a biroda­ lommal. 1878-ban megalakult a Fővárosi Angol-Izraeli Társaság, melynek elnökségi tagja volt Rangoon püspöke is. A társaság évi közgyűlésein az 1930-as években már húszezer ember vett részt, köztük sok arisztokrata. A tagnévsorban két hercegnő, egy márkinő, két gróf, három báró, tizenhá­ rom bárónő, kilenc baronet és számtalan lovag, admirális és tábornok sze­ repel. Mindannyian szentül hitték, hogy a britek az egyik elveszett törzs, mely arra rendeltetett, hogy uralma alá hajtsa a világot. Dr. Price, William Blake és a brit izraeliták régi hagyományt követtek: korábban is sok történet járta, hogy bibliai alakok fordultak meg a Brit­ szigeteken. Glastonburyben Arimateai József ültette el a szent csipkebok­ rot; az angol királyok koronázási trónja alatt őrzött Scone-kő hajdan Jó­ zsef párnája volt Bethelben (Beth-El) . Később Egyiptomba került, Izrael gyermekei Antrimba vitték, átjutott a skóciai Scone-ba, innen vitte Lon­

donba i291-ben I. Edward. Az 1950-es években rövid és dicstelen látogatást

tett ismét Skóciában: ellopta egy csapat skót nacionalista, hogy politikai szenzációt keltsen.

Az elveszett törzsek történetéhez fűződik a zsidók angliai visszatérése is.

Két évszázaddal Blake előtt az angol puritánok szentül hitték, hogy küszö­ bön áll Jézus második eljövetele. Úgy gondolták, csak akkor történhet meg, ha a zsidók visszajutnak szülőföldjükre, amint a Biblia jövendöli. A puritánok tőlük telhetőleg ótestamentumi életet éltek. A Chauncy csa­ lád Izsáknak, Ishabádnak, Sárának, Barnabásnak, Nátánielnek és Izráelnek keresztelte gyermekeit. Thomas Tamy kinyilatkoztatást kapott, hogy ő „Rúben törzséből való zsidó". Komolyan vette. Körülmetéltette magát, az­ tán előbb Anglia, majd Róma trónját követelte. Mivel egyiket sem kapta meg, botrányos jelenetet rendezett a parlament alsóházában. Az utolsó ró­

la szóló feljegyzések szerint „Szent háborúra fel!" kiáltással egy maga ké­ szítette csónakban elhajózott a La Manche csatornán. 1650-ben Menasseh ben Israel

Spes Israeli című

röpiratában azt kérte,

hogy a négyszáz évvel korábban elűzött zsidóságot engedjék vissza Angliá­ ba, mert csak így lesz teljes a diaszpóra - Izrael népének szétszóratása -, mire a Messiás megjelenik. A Biblia szerint „az Úr szétszór titeket minden népek között a világ egyik végétől a másikig". Manasseh vélekedése szerint „e sziget »a világ végének« tekinthető". TÚLOLDALT: Egy oldal William Blake 1804 és 1820 között keletkezett Jeruzsálem, az óriás Al­ bion emanációja című munkájából. Az óriás Albion komoran mereng a tenger fölött Jeruzsá­ lemről, az elveszett törzsekről és a druidák templomairól.

.....

136

'·

1 37

A VÉRÜNKBEN VAN 1941-ben kiadott prófécia. A múltbeli négy világ­ birodalom és az ötödik (elpusztíthatatlan) Sziklabirodalom, ahogyan a

brit izraeliták elképzelték.

„

Ez lázba hozta az angol millenáriusokat. A Dél-Amerikát megjárt uta­ zók arról számoltak be, hogy a napégette bőrű indiánok zsidó szertartá­ sokat űznek, valószínűleg Rúben elveszett törzsének leszármazottai. Csak Angliában nem voltak zsidók: ezen változtatni kellett, hogy az Írás szerint a Messiás eljöhessen. Az államtanács meghívta Londonba az Amszter­

damban élő Menasseht, de a látogatásra nem került sor, mert Anglia és Hollandia hadban állt. Cromwell azonban nem hagyott fel az elképzelés­ sel, így megkezdődött a zsidók visszatelepülése, amely heves vitát váltott

ki. Az a hír járta, hogy meg akarják vásárolni a Szt. Pál-székesegyházat, sőt még a Bodleian Könyvtárt is; talán maga Cromwell is zsidó. Mégis enge­

délyt kaptak a visszatérésre. Először csak azok a zsidók vették igénybe az új lehetőséget, akik titokban addig is Angliában éltek, de hitüket csak most merték megvallani; nemsokára azonban mások is érkeztek a tenge­ ren túlról.

AZ ELVESZETT TÖRZSEK Az igazhívők - köztük William Blake - nem érték be a diaszpóra kitelje­ sítésével. Mindenáron keresztény hitre akarták téríteni a zsidókat és az esetleg még meglévő elveszett törzseket. Kétszáz évig fáradoztak rajta.

Lord Shaftesbury tizenkilencedik századi miniszterelnök „ Ézsajás próféci­

ájának beteljesüléseként" üdvözölte, hogy Jeruzsálem anglikán püspöke egy kikeresztelkedett zsidó lett (jóllehet gyülekezete mindössze nyolc át­ tért hívőből állt). Pártfogolta a zsidó haza gondolatát: „A nemzetnek szük­ sége van hazára. Az Ősi Föld, az Ősi Nép. Nem mesterséges kísérlet ez, ha­ nem maga a természet, maga a történelem." Egy bizonyos Kitchener

fő­

hadnagy ( a későbbi omdurmani hős) elkészítette Palesztina térképét, s mint várható volt, bejelölte rajta a törzsek területét. „ Őfelsége kormánya támogatja a zsidó nép hazájának magalapítását Palesztinában" - szögezte le az i917-es balfouri nyilatkozat. lgy született meg a mai Izrael gondolata, melynek egyik gyökere az volt, hogy az ango­ lokat mindig is foglalkoztatta a Szentföld. A most szóban forgó helynevek sokkal ismerősebbek, mint a nyugati frontiak, jegyezte meg Lloyd George, amikor i914-ben találkozott Chaim Weizmann-nal, hogy Palesztináról tár­ gyaljanak. Az első világháború befejezésével alakult ki a reális lehetőség a szülőföldre való visszatérés jóslatának beteljesítésére. És a második világ­ háború katasztrófái vezettek végül Izrael állam megalapításához. 1950-ben szövegezték meg a Visszatérési Törvényt, amely hivatalosan kinyilvánítja a közös örökségen alapuló izraeli nemzet létezését. Egyértel­ műen leszögezi: minden zsidónak joga van hozzá, hogy letelepedjen Iz­ raelben. 1952-ben kiszélesítették a törvény érvényességi területét, és enge­ délyezték, hogy annak, akinek egyetlen zsidó nagyszülője van, még a há­ zastársa is állampolgárságot kapjon. Annak a meghatározására, hogy mit értenek zsidó alatt, csak az 1970-es törvénymódosítás során történt kísér­ let. „Az a személy, aki zsidó anyától született, vagy áttért a judaizmusra és nem tagja más egyháznak." De még mindig maradt egy tisztázatlan kér­ dés. Mi a zsidó anya meghatározása? Izrael az egyetlen ország a világon, amely minden bevándorlót szívesen lát korára, egészségi állapotára, vagyoni helyzetére vagy politikai meggyő­ ződésére való tekintet nélkül, ha származása jogán odatartozik. Több min't kétmilli ó ember özönlött az országba a Visszatérési Törvény értelmében. Csakhogy több kérdés is felvetődik. Mi a döntő szempont, ha valaki ál­ lampolgárságért folyamodik? Elégségesek a zsidó gének? Számítanak egyáltalán? Talán a vallás a fontos. Esetleg a kettő együtt. Izrael megtestesí­ ti mindazokat a gondokat, melyek a biológia és a hit ütközéséből erednek. Vannak bevándorlók, akik megkapták az állampolgárságot, holott nincs

13 9

A VÉRÜNKBEN VAN

1909-ben megalapítják Tel-Avivot (a Forrás hegyét) egy homokdombon az akkor még arab Yafo várostól északra; a beteljesült álom az lgéret Földjére való visszatérésről.

vér szerinti kapcsolatuk az Í géret Földjével. Például egy csoport fekete amerikai, akik vallásos zsidókként élnek Tel-Avivban. Mások - az i985 óta bevándorolt orosz zsidók közül talán százezer is - zsidó származásúnak vallják magukat (gyakran bizonyíték nélkül), de vallási kötődésük nincs. Még mindig sokan szeretnének Izraelbe települni. Igényüket meglehető­ sen sovány bizonyítékok alapján a származásra, a vallásra vagy mindkettő­ re alapozzák. A DNS-en kívül mindenki örököl egy kultúrát, egy közös történelmet is: legfőképpen a zsidóság esetében, hiszen a szétszórt nép önazonosságá­ nak egyetlen ismérve a rendíthetetlen ragaszkodás volt a közös életformá­ hoz. A mai Izrael - s azok, akik szeretnének oda visszatérni - minden másnál világosabban mutatja a származáson alapuló társadalom problé­ máit. Vajon a betelepülőknek a törzsekig, a Júdeai királyságig kell vissza­ vezetniük származásukat, vagy elég egy későbbi ős? Fontos-e egyáltalán a származás? Hová mentek az elveszett törzsek az asszírok győzelme után, és hol le­ hetnek most? Kezdetben száműzetésben éltek a Szambation folyón túl: „Hóseás kilencedik évében Asszíria királya elfoglalta Szamariát, elhurcolta Izrael népét Asszíriába, s Halahba vitte őket s a Haboron, Gozan folyóján Medesz városába"; ezek a helyek a mai Szíria és Irak területén vannak.

Magát a folyót könnyen fel kellene ismernünk. Az idősebb Plinius sze­

rint szombaton megpihent. A Törzsek azért nem tudtak átgázolni rajta,

140

A GENETIKAI BETEGSÉG: VÉLETLEN VAGY SZÜKSÉGSZERŰ?

Minden népcsoportnak megvannak a jellegzetes

ben a csoportban. Néhányan arra következtetnek

öröklött betegségei (bár akadnak örökletes kórok

belőle, hogy a betegségekért felelős gének egyetlen

- például a cisztás fibrózis -, amelyek különböző

példányának hordozói valamilyen előnyt élveznek.

helyeken élő emberek millióit érintik). Semmi két­

Valamiféle intellektuális (és szaporodási) fölényhez

ség, ezek a betegségek néha mutáció révén jönnek

jutnak azokkal szemben, akik a normális gén két

létre, aztán eltűnnek. Vagy azonnal elpusztítanak

példányát hordozzák, hisz a közösségen belül nagy

mindenkit, aki örökli őket (mint számos uralkodó

szerepe van a tanulásnak, és igen nagy tisztelet öve­

gén esetében), vagy soknemzedéknyi lappangó ár­

zi azokat, akik hajlandók életüket a vallás tanulmá­

talmatlan rejtőzés után a gén két példánya találko­

nyozásának szentelni. Márpedig akkor nagy az esé­

zik, és súlyos károsodást okoz egy utódban. Ilyen­

lye a sérült gén elterjedésének, és ez idővel geneti­

kor a gén gyakorisága csak a mutáció keletkezésé­

kailag károsodott gyerekek születéséhez vezet.

nek és az öröklő egyedek halála révén történő eltű­

Mi tagadás, ez merő spekuláció. De tükrözi a

nésének egyensúlyától függ. Számos ritka betegség

humángenetikának azt a feltételezését, hogy sok

esetén valószínűleg ez a helyzet.

mai öröklött betegségnek talán ellensúlyozó szere­

Bizonyos genetikai betegségek azonban olyan

pe van. Akik az ősidőkben a cisztás fibrózis génjé­

gyakoriak, hogy feltehetőleg valamilyen okból

nek egyetlen példányát hordozták, ellenállóbbak

megőrződnek a népességben. Ennek a híres példá­

lehettek a kolerával szemben, azok pedig, akikben

ja, hogy akik a vér festékanyagában - a hemoglo­

megvannak a cukorbetegségre hajlamossá tevő gé­

binban - bizonyos változatoknak (például a „sar­

nek, könnyebben elviselik az éhezést a szűkölködő

lósejtes" génnek) egyetlen példányát hordozzák,

társadalmakban. Egyelőre mindez nagyrészt felte­

ellenállók a maláriával szemben; azok pedig, akik

vés, de ha megerősítést nyer, talán megváltoztatja

két példányt hordoznak belőle, súlyos betegek.

legalább az evolúciós biológiával foglalkozó kuta­

Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy bizonyos be­

tók felfogását az öröklött betegségekről.

tegségek helyi gócait ilyen mechanizmusoknak tu­ lajdonítsuk, és ne a természet véletlen játékának, ami sokszor egy adott betegség kutatóinak a vágy­ álma. Néha azonban a megbetegedések előfordu­ lása arra utal, hogy a folyamatban a genetikai hi­ bák megjelenésének és kiküszöbölésének egyensú­ lyán kívül valami más is szerephez jut. Az askenázi zsidók közt viszonylag gyakori né­ hány öröklött betegség. A Tay-Sachs-kór mellett - amely többek között Ekstein rabbinak (a Dor Yeshorim mozgalom megalapítójának) a családjá­ ban fordult elő - ilyen a Gaucher-szindróma, a Niemann-Pick-kór és az idegszövet fejlődésével kapcsolatos néhány egyéb betegség. A DNS vizsgá­ lata során gyakran kiderül, hogy csak egyszer vagy kevés esetben keletkezett mutáció, de azóta elég gyakori az askenázik között. Talán nem puszta véletlen az agyi és idegrend­ szeri betegségek látszólagos szokatlan sűrűsége eb-

]osefEkstein rabbi, az egyik askenázi, aki csak akkor szerzett tudomást saját genetikai állapotáról, mikor gyermeke öröklött betegséggel, Tay-Sachs-kórral szü­ letett.

A VÉRÜNKBEN VAN hogy visszajussanak Izraelbe, mert a hét hat napján nem lehetett átkelni a sebes folyású vízen, az ünnepnapon pedig a zsidók nem utazhattak. Egyes változatokban a folyó nem is vizet, hanem homokot és köveket sodort. Egy Indiába tartó zsidó utazó beszámolt róla, hogy kétnapi járóföldre is hallot­ ta moraját. Huszonhét kilométer széles volt, és házmagasságba röpítette föl a sziklákat. Ha homokját üvegbe zárják, hétköznapokon kavarog, szombaton pedig leülepszik, írta. De hiába az útbaigazítás, a Szambationt és a rajta túl elterülő földet nem sikerült azonosítani. Szíriában vagy Irakban ma semmi nyoma az el­ veszett törzseknek. Minden jel szerint továbbvándoroltak. Mivel a bibliai prófécia nem teljesülhet be, amíg a törzsek nem egyesülnek ismét, az Írás betű szerinti értelmezői előszeretettel ismertek rájuk mindenütt: József fiai újra és újra megjelentek, amikor csak szükség volt rájuk. Az ál-Messi­

ás, Sabbetai Zevi idején az a hír járta, hogy a törzsek előrenyomulnak, előbb megverekszenek a törökkel, aztán Európára törnek. A szóbeszéd hatására i665-ben a tuniszi mohamedánok lemondták a mekkai zarán­ doklatot. Sokan szeretnének a Visszatérési Törvény értelmében Izraelbe települ­ ni. A száműzött törzsek legendájából merítenek biztatást; igényjogosult­ nak vallják magukat, mert állítólag az eltűnt ősök leszármazottai. Vannak köztük csoportok Afrikából, Európából, Ázsiából és az Újvilágból. A vá­ lasztott nép hatásos eszméjére olyanok is hivatkoztak, akiknek - a jelek szerint - vitatható a kapcsolatuk az ősi izraeli királysággal. Néhányan kö­ zülük letelepedtek Izraelben, és vallásos zsidóként élnek. Sokan csodálják hitbuzgalmukat, de mások nem nézik jó szemmel, hogy azok is polgárjo­ got kapnak, akiknek nyilvánvalóan kevés közük van a szülőföldhöz. ők a genetikai és szellemi rokonság szorosabb egységét követelik. Az elveszett törzsek - legalábbis képletesen - ma is kísértenek a földön, amelyről elűz­ ték őket. Többek között Izrael második elnöke, Yitzhak Ben-Zvi is igyekezett fel­ kutatni a bibliai száműzöttek ma élő leszármazottait. Akadnak komolyta­

lan letelepedési igények. Az 1990-es évek egyik bevándorlási minisztere, amikor a legenda indiai hívőinek szervezete, a Bene Israel azzal fordult hozzá, hogy társaiknak joguk van bevándorolni Izraelbe, mert Manasse törzsének leszármazottai, azt válaszolta, hogy jöhetnek, de csak ha a Messi­ ás is megjelenik a fogadásukra. A mai patanok az egyik törzs leszármazottainak vallják magukat, szá­

mos afgánhoz és burmaihoz hasonlóan. Az eszme még a japánok közt is szerzett híveket, akik állítják magukról, hogy Zebulon törzsének utódai.

AZ ELVESZETT TÖRZSEK Akik a háború után szeret­ tek volna visszatérni Izrael­ be, érthető módon igénybe vették a propagandát is. A németországi táborokból menekült zsidókkal megra­ kott Exodus (egy hajdani amerikai folyami hajó) a ha­ tósági tilalom ellenére Pa­ lesztinába indult. A cionis­ táknak gondjuk volt rá, hogy a rádió közvetítse a megállítására érkező angol tengerészek támadását. A hajónak vissza kellett tér­ nie egy francia kikötőbe, de a négyezer-ötszáz zsidó utas nem volt hajlandó partra szállni - ott maradtak az „úszó Auschwitz" fedélze­ tén. Miután a cionista terro­ risták két angol őrmestert fölakasztottak (és holttestü­ ket robbanótöltettel aggat­ ták tele), az angolok erővel berakták a menekülteket a Németországba visszaindu­ ló szállítmányokba. Az ezzel járó propagandavereségnek is része volt abban, hogy Anglia belátta: föl kell adnia Izraelben vállalt szerepét.

Néhány zsidó a náci időkben az elnyomás elől Japánba menekült, ahol szí­ ' vesen látták őket, bár üldözőikkel politikai szövetségben voltak. A makujo szekta ma is hirdeti a judaizmussal való kapcsolatát. A sinto szentélyek (például a mijadzsimai) szerintük valószínűleg a jeruzsálemi Második Szentély másai. A leghíresebbiken, az Isze-szentélyen ott a Dávid-csillag, vagy legalábbis egy hozzá meglepően hasonló jel. Sőt a japán királyi jelvé­ nyek közt, amelyeket a külvilág sose lát, állítólag van egy tükör, amelybe a Jehova szót vésték.

143

AZ ELVESZETT TÖRZSEK JOBBRA: A tizenhatodik századi térkép feltünteti a Vörös-tengert, a Nílust és János pap országát is, amely állítólag Izrael egyik elveszett törzsének hazája volt. TÓLOLDALT: Izrael törzsei a Sátortemplom körül táboroznak a sivatagban. Metszet egy latin bibliából, Genf, 1557.

Különösen hatásos az a történet, mely az elveszett törzseket kapcsolatba hozza János pap országával, amely állítólag egy afrikai királyság, az arany­ ban mérhetetlenül gazdag Ofir bibliai földje volt. „Én, Jose da Silvestra, éh­ ségtől haldokolva írom e sorokat az Úrnak 1590-ik esztendejében köntö­ söm rongyaira egy csontszilánkkal és vérem tintájával, a tenyérnyi, hótól védett barlangban a legdélibb hegyen azok közt, melyeket én Sába keblé­ nek neveztem, a mellbimbó északi oldalán. Saját szememmel láttam he­ gyekben állni a számlálhatatlan gyémántot Salamon kincseskamrájában, a Fehér Halál mögött . . . " - olvassuk egy középszerű regény nagyszerű be­ kezdésében. Rider Haggard igen jól ismerte olvasói hitvilágát, amikor 1885-ben megírta Kelet-Afrika hegyei közt játszódó regényét, a

Salamon '

király kincsét. Könyvében transvaali gyarmati tisztviselőként szerzett tapasztalataira támaszkodott. A cselekményt egy alig pár évvel korábbi különös régészeti lelet sugallta. Akkor fedezték fel a későbbi Rhodesiában � telepesek elképe­ désére - akik ehhez foghatót még sose láttak Afrikában - egy elhagyott vá­ ros, Nagy-Zimbabwe romjait.

145

A VÉRÜNKBEN VAN

Az ásatások területe Nagy-Zimbabwéban, a Hill Fort alatti síkságon. Fallal körülvett város, palota, szentély vagy rabszolgatábor; hogy milyen célt szolgált az építmény, valójában senki sem tudja.

Cecil Rhodes azonnal tudta, kik építették - nem afrikaiak, az biz­ tos. „Zimbabye ősi föníciai település - írta -, és minden jel arra mutat, hogy innen származik Hiram aranya; a bibliai »peacock« [páva] szó ol­ vasható »parrots«-nak [papagáj] is, és Zimbabye kődíszítményei között vannak zöld papagájok, melyek arrafelé gyakoriak; és temérdek az arany meg elefántcsont, továbbá Zimbabye egyberótt kövekből, malter nélkül épült." Rhodes egyszerűen nem hitte el, hogy az afrikaiak segítség nélkül ilyen pompás építményt tudtak létrehozni. A:z Ótestamentumban kereste a zse­

niális kalandorokat, akik a hatalmas várost építették. A tizenkilencedik században megkezdődtek az ásatások. Sok kárt okoztak, mert eltávolítot­ ták a „bennszülött" munkát, hogy felkutassák a sémita alapokat, de hiába. Ezt a megszentségtelenítést „korszerű műemlékvédelmi eljárásnak" ne­ vezték, amely „eltávolítja a kaffer megszállás szennyét és gyalázatát". A:z aranytárgyak nagy részét beolvasztották, hisz csak afrikaiak voltak.

Néhány cédrusforgács nagy érdeklődést váltott ki, mert lehetségesnek tar­ tották, hogy Salamon szentélyének maradványa. A modern kutatás, többek között a „cédrusforgácsok" szénizotópos kormeghatározása Nagy-Zimbabwe esetében a tizenharmadik századra

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

utal. i450 táján néptelenedett el ismeretlen okokból. Mwene Mutapa - a Nagy Fosztogató - birodalmának központja volt, még Kínával is kereske­ dett. Az elveszett törzsek nem hozhatók vele kapcsolatba. Rhodes utóda, Ian Smith szerint a várost nem építhette más, csak egy kihalt fehér bőrű nép. Kormányzata megakadályozta egy útikönyv kiadá­ sát, amely célozni mert egyébre. Van abban némi irónia, hogy a Smith­ kormány és a fehér kisebbségi uralom bukásakor az ország nevét Rhodesi­ áról Zimbabwéra változtatták. A mítosz hatása elevenen él ma is, de most nem európai, hanem egy af­ rikai nép vallja magáénak. A Dél-Afrika északi partjain és Zimbabwe déli részén szétszórva élő lembák azt állítják, hogy ők építették Nagy-Zimbab­ wét. Van még egy, látszólag kevésbé valószínű hiedelmük: ők Izrael egyik törzse. A monda szerint Szena elveszett városából jöttek, és átvándoroltak Afrikán, hogy új várost építsenek. Útközben egy hatalmas fadobot követ­ tek - talán magát a frigyládát. Mivel megszegték Isten törvényét és tisztáta­ lan ételeket ettek, el kellett hagyniuk városukat, azóta a zsidókhoz hason­ lóan szétszórtan élnek olyan népek körében, melyek hitükben nem osztoz­ nak. A dél-afrikai történelem kezdetén Kruger elnök zsidóinak nevezték őket. Az első zsidó, aki hentesüzletet nyitott Észak-Transvaalban, csak lemba mészárosokat alkalmazott - meglehet, ez is származásukat és hithű­ ségüket bizonyítja. Hitüknek ma kétségtelenül vannak zsidó elemei. Nem esznek disznó­ húst (innen a nevük: „az elutasítás népe"), körülmetélkednek, és gyakori­ ak náluk a bibliai nevek, mint például a Salamon. Állítólag van egy titkos nyelvük, a hiberu. Minden otthonban ott a Dávid-csillag és „Júda elefánt­ ja". Szena fiaitól származtatják magukat, akiket az Ótestamentum a Babi­ lonból visszatért zsidók között nevez meg. Kétségtelen, hogy Jemenben van egy San' a nevű város, ahová sok zsidót száműztek, és amelynek neve a lembák szerint feltűnően hasonlít ősi otthonukéhoz. Az amerikai kontinens szolgáltatta a legfantasztikusabb szereplőket a legendához. Az indiánok megmenekülésüket köszönhetik annak, hogy ál­ lítólag az egyik elveszett törzs utódai. Dél-Amerika felfedezése után vita folyt arról, vajon emberi lények-e, vagy le lehet öldösni őket, mint a vada� kat. Csak az mentette meg őket a teljes kiirtástól, hogy Rúben törzsének leszármazottait vélték felfedezni bennük. De hogyan juthatott oda egy no­ mád csapat a Közép-Keletről kétezer évvel Kolumbusz előtt? Hogyan hi­ hette el bárki ezt a képtelenséget? Az elveszett törzsek legendája mégis él és hat az Egyesült Államokban. Számos amerikai kitartott mellette a józan ész végső határáig - vagy még azon is túl.

147

A VÉRÜNKBEN VAN Az i930-as évekből való rhodesiai idegenforgalmi plakáton Sába királynőjének szelleme lép elő a titokzatos nagy-zimbabwei kőtoronyból, s egy afrikai bennszülött hódolattal adózik a hatalmas műemlék fehér bőrű építőinek.

A gondolat történelmük kezdetéig megy vissza. 1837-ben Mordechai Manuel Noah közreadta Az amerikai indiánok Izrael Elveszett Törzseitől

való származásának tanúbizonyságai című munkáját. A szerző Ararát né­ ven zsidó államot akart alapítani New York államban, Buffalo közelében. Államából semmi sem lett, mégis milliók életét befolyásolja az eszme, hogy Armageddon száműzötteinek útja Amerikába vezetett. Hisz ez volt Joseph Smith látomásának és Maroni angyal kinyilatkoztatásának lényege. Nefi könyve szerint egy évszázadnyi rabság után a tíz törzs északra me­ nekült. Átkeltek Asrareth ismeretlen vidékén, és többé senki sem hallott róluk. Jelenlegi tartózkodási helyükről számos elmélet született, némelyik­ nek nem sok köze van a valósághoz. Talán egy másik bolygón vannak (mint Enoch városa, amely „az égbe ragadtatott, vagyis elvitetett e föld­ ről. . . és most az űrnek valamely . . . eleddig fel nem tárt . . . részében vagy helyén várakozik az idő eljövetelére„ . "). Philo Dibble megőrizte Joseph Smith próféta 1842-ben készült rajzát, melyen a Földet keskeny átjáró köti össze egy másik gömbbel, a törzsek otthonával. Az már valamivel hihetőbb elképzelés, hogy a föld üreges, és mélyében rejtőznek a törzsek. Ez az elmé-

AZ ELVESZETT TÖRZSEK let a tizenkilencedik század elején nagy népszerűségnek örvendett, egy bi­ zonyos Symmes százados anyagi támogatást is kért - bár eredménytelenül - a kongresszustól és Oroszország kormányától a bejárat felkutatásához. Más mormonok hite szerint a törzsek szétszórattak a Föld népei közt, csak identitásuk veszett el, helyük megtalálható. „Efraim fiai vadak és mű­ veletlenek, zabolátlanok és fegyelmezhetetlenek. Szilaj és elszánt lélek la­ kozik bennük; ők az angolszász faj" - vélte Brigham Young. A „Saxon", az­ az „szász" gyanúsan hasonlít az Isaacsonhoz, vagyis Izsák fiához, és Young jóvoltából számos mormon Efraim törzséhez tartozónak vallja magát. De akárhol legyenek is a törzsek, Jézus második eljövetelekor visszatérnek a Missouri állambeli Jackson megyében felépítendő Új-Jeruzsálembe.

A mormon egyház abban a reményben tanulmányozza az aztékok és ma­ ják műemlékeit, hogy sikerül összefüggésbe hoznia őket állítólagos építőik­ kel, a zsidó népekkel. Jeruzsálemben az egyház fenntart egy Közel-keleti Ku-

Nagy-Zimbabwe ma: a mítosz átdolgozott kiadása. Két lemba öreg, M. Mathiva professzor és a héber imasálas William Masala, mani tiszteletes a nagy-zimbabwei ásatások területén a Torony előtt, amely szerintük lemba őseik zsidó hitének áldozati oltára volt.

1 49

A VÉRÜNKBEN VAN tatóközpontot, ahol az ősidők világának népei és a mai mormonok kapcso­ latait vizsgálja. Mivel ez alapot szolgáltathat a zsidók áttérítésére, az ortodox zsidók felháborodásukban tüntetéseket szerveztek. A mormonok csak azzal a feltétellel maradhattak Jeruzsálemben, hogy kerülnek minden vallási vitát. Az ősök felkutatása sokféleképpen történhet. A mormonok felismerték, hogy az anyakönyvek néha összeköthetik a ma élő embert áhított múltjá­ val. A gének viszont ennél többre képesek: rejtett kapcsolatokat hozhatnak felszínre a mai népek - többek között a magukat zsidónak valló népek-, valamint a régi törzsek és hazák között. A zsidókat

-

akik

mind közös

ősöktől származtatják magukat - különösen érdekli a családfájuk. Van, akinek viszonylag könnyű a dolga. A rabbicsaládokban például mindig gondosan számon tartották, hogyan követte egyik rabbi a másikat. Sok leszármazási ág egyetlen személyhez megy vissza: Shelomoh ben Yishaq rabbihoz (közismerten Rashi),

aki

Troyes-ban született a tizen­

egyedik században. A krónika arról is beszámol, hogy Rashi az ősi Izrael­ ből származik, így utódai mind elmondhatják magukról, hogy Jákob fiai­ nak egyenes ági leszármazottai. Vannak Izraelben mások is, például a sza­ maritánusok, akik büszkék ősi családfájukra, és könnyűszerrel elő tudnak számlálni tucatnyi nemzedéket. A legtöbb zsidó azonban hiába kutat az anyakönyvekben, nem talál kapcsolatot a törzsekkel. Szerencsére a gének rajtuk is segítenek. Az askenázik (akiktől az európai és amerikai zsidók nagy része szárma­ zik) a kilencedik században vándoroltak keletről a Rajna-vidékre s onnan Németország többi részébe, Kelet-Európába, Ukrajnába és Oroszországba. Tizenegymillió leszármazottjuk családtörténetét szinte lehetetlen felkutat­ ni, hisz legtöbbjüknek volt annyi esze, hogy ne anyakönyveztesse magát az állammal, amely valószínűleg ellene használta volna fel az adatokat. A középkori Európában az askenázik apjuk nevét vették fel, mint a bib­ liai időkben. A vezetékneveket (tehát azokat, melyek a családhoz fűződ­ nek, nem az egyénhez) csak a tizennyolcadik századtól használták. Len­ gyelországban csupán i844 után. Tehát a sok millió lengyel származású zsi­ dó a dokumentumok alapján másfél évszázadra tudja visszavezetni törté­ nelmét. A nevük attól függött, mit tudott megfizetni a család. A gazdagok virág- vagy drágakőnevet vásároltak (Rosenthal vagy Goldstein) , a kevésbé gazdagok acélt (Stahl) vagy vasat (Eisen). A legszegényebbek gúnyneveket kaptak, mint Ochsenschwanz ( Ökörfarok) vagy Wanzenknicker (Poloska­ nyűvő) . Voltak az elveszett törzsekre utaló nevek is. Naftalit a legenda szarvassal társítja; innen a Hirsch, Herz}, Hertz, Herzog és Harz (amelyből később gyakran Harris lett) .

.,

150

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

F

C

H

A

R

z

•

0

A

G

E

TORZIÓS DISZTÓNIA

B

D

H

A

z

R

G

0

B

e

•

TORZIÓS DISZTÓNIA

C

B

H

R

+-i--+---+--t----10

NORMÁLIS GÉN

s

e

1 1

H

A

B

Két, torziós disztóniában szenvedő beteg DNS-vezetékneve (vagy „halotípiája"), és egyikük egészséges házastársáé. Magát a gént kör ábrázolja (a mutánst fekete, a normálist fehér); a tíz változó helyből álló sort függőleges vonalak jelzik a DNS-láncon. Az adott esetben előfordu­ ló DNS-változat egy betűt kapott (itt úgy választották meg őket, hogy tényleges vezetéknevet adjanak ki). A sérült gén közelében mindegyik torziós disztóniában szenvedő betegben olyan egyforma DNS-változat-szakasz található, amely különbözik az egészséges személyekétől. Vagyis ennek a „genetikai vezetéknévnek" nem volt ideje felbomlani az egymást követő nem­ zedékek során, tehát a mutáció viszonylag rövid idővel ezelőtt jött létre.

Csakhogy az askenáziknak van egy másik nyilvántartása is, melyet mind gyakrabban vesznek igénybe a rokonaikat kereső zsidók. Egyes génjeik más népeknél szinte ismeretlenek, s ezek alapján nyomon követhető ván­ dorlásuk a világon keresztül. Körülbelül minden négyezredik askenázinak van egy torziós disztónia nevű genetikus betegsége, amely fékezhetetlen vonagló mozgást okoz. Előfordul, hogy nincs látható jele, olykor enyhe'a mozgás, alig észrevehető. De néhány beteg nyomorék lesz tőle. A genetikai sérülés minden hordozónál azonos, és a DNS-nek ugyan­ azon a helyén található. Ez arra utal, hogy a mutáció egyetlen forrásból származik, mint az előző fejezetben tárgyalt finn betegségeknél. Csak egyetlenegyszer alakult ki, tehát aki ma ebben a betegségben szenved, az mind rokona egymásnak. Közös származásról tanúskodik a gén körüli

151

A VÉRÜNKBEN VAN

DNS is, mert nem bomlott meg rekombináció révén. Tegyük fel, hogy a gén egy vezetéknév egyik betűje - például „a". A mutáció mondjuk „a" -ról „e" -re változtatja. A teljes genetikai „vezetéknév" megfelel a DNS-betűk sorának a gén két oldalán. A DNS-be írt vezetéknév minden torziós disztó­ niás betegnél ugyanaz. Ez is jelzi, hogy egyetlen személytől származnak. Minden utódban változatlanul maradt fenn a mutációs gén és a körülötte lévő DNS-szakasz egyaránt. A közös „vezetéknévből" azt is meg lehet állapítani, mikor jött létre va­ lójában a mutáció. Ez ugyanis a hím ivarsejt és a petesejt képződésekor a genetikai rekombináció során alakulhatott ki. Az igazi nevek betűitől elté­ rően a genetikai üzenet betűi minden nemzedékben átrendeződnek. Mi­ nél távolabb vannak egymástól a kromoszómán, annál messzebbre sod­ ródnak. Két egymástól távol lévő DNS-betű a gyerekekben sokszor szülei­ kétől eltérő elrendeződésben öröklődik. Ahogy egy nemzedék - újra ke­ vert kártyák módjára - követi az előzőt, egyre nagyobb a valószínűsége, hogy felbomlik az eredeti sorrend. A torziós disztónia mutációja változatlan formában illeszkedik egy hosszú DNS-variáns sorozatba, tehát olyan kevés nemzedék volt közben, hogy az eredeti sorrendnek nem volt ideje felbomlani. A távolság a gén és a mellette lévő DNS-változatok közt - a vezetéknév hossza - és az átrende­ ződés sebessége egyaránt ismert. Egyszerűen kiszámítható, hogy a torziós disztónia mutációja mindössze tucatnyi emberöltővel ezelőtt jött létre. Ha régebbi, a sor már felbomlott volna a rekombináció révén. Vagyis keletkezésének időpontja körülbelül 1650-re tehető. Akkor mint­ egy százezer askenázi élt Európában. A pogromok megtizedelték őket: Lengyelországban például a chmielnicki mészárlás a népesség negyedét el­ pusztította. A tizennyolcadik században azonban jelentősen növekedett a közép- és kelet-európai zsidóság létszáma, főképp azért, mert megjavultak életkörülményeik. Frankfurtban a zsidóság várható élettartama negyven­ nyolc év volt, a nem zsidóké harminchét év. 1800-ra a zsidóság létszáma kétmillióra emelkedett, 1900-ra hét és fél millióra. Főképp a gazdag családok növekedtek: gyakran tíz gyerek is megélte a felnőttkort. A szegények kevesebb utódot hagytak. Tehát a leg­ több mai askenázi az akkori zsidó népesség kis hányadától származik. A torziós disztónia valószínűleg azért terjedt el, mert véletlenül igen né­ pes családban keletkezett a mutáció. Ma már az egész világon előfordul. És bárhol éljenek is hordozói, segítségével megtehetik az utat visszafelé egy három évszázaddal ezelőtti lengyel vagy litván falu egyetlen jómódú családjáig.

15 2

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

A betegséget okozó gének más zsidók történetének kinyomozásában is

felhasználhatók. Az európaiaknál a cisztás fibrózis a legelterjedtebb örök­

letes betegség, és ugyanilyen gyakori az askenáziknál. Mindkét csoportban vannak cisztás fibrózis mutációk, melyek révén kimutatható a rokonság. A Földközi-tenger környékéről vagy a Közép-Keletről származó zsidó csa­ ládok körében a betegség sokkal ritkábban jelentkezik. Az iraki zsidóknál

az előfordulások száma tízszer alacsonyabb, mint Európában. Az európai nem zsidók körében tíz megbetegedésből hetet egy bizonyos mutáció

okoz, amely zsidó betegeknek mindössze egyharmadánál mutatható ki. Minden zsidó csoportnak megvan a jellegzetes cisztás fibrózis mutációs ál­ lománya: a tunéziaiaknál az esetek felét egyetlen mutáció okozza, amely csak ott és Iibiában fordul elő. A különbségek azt mutatják, hogy a csopor­

tok hosszú idővel ezelőtt szakadtak el egymástól. Az askenázik jól megkü­

lönböztethetők földközi-tengeri és közép-keleti hitsorsosaiktól a betegség gyakoriságát és a betegséget okozó mutáció révén. A genetikai változatok bármilyen rendszere - vércsoportok, enzimek vagy a DNS szerkezetének eltérése - alapján nyomon követhető a zsidóság vagy bármely népcsoport útja végig a földkerekségen. A térkép, mely most alakul ki a világ génjeiről, elsősorban arra világít rá, hogy az emberek álta­ lában jobban hasonlítanak a szomszédaikra, mint a tőlük távol élőkre. A genetikai és földrajzi távolság egybeesik. Ez a közhelyszerű megállapítás nagyon megdöbbentené egy régebbi kor antropológusait, akik a világot ősi népvándorlások számtalanszor átírt pergamenjének látták. Hitlernek nagy csalódást okozna, hogy szőke árjái (akik állítólag egy távoli földről törtek be) kevéssé különböznek a zsidóktól, akiket olyan mélységesen megvetett. De azért vannak finom eltérések a génekben, amelyek hordozóik rejtett történelméről árulkodnak.

Az Európa különböző részeiből származó zsidók genetikai családfája

azt mutatja, hogy nem alkotnak a körülöttük élő népektől biológiailag el­ térő, egyedülálló csoportot. De azért a közös származás bizonyos jelei ré­ vén legalább részben saját azonosságuk van. Rendszerint átfedések mutat­ koznak a zsidó és a helybeli nem zsidó népesség génjei közt. Csere folyt; néha a közelmúltbeli, gyakrabban régi kapcsolat révén. Ez rárétegződött" az askenázik genetikai rokonságára. Bonyolult képlet alakult ki, de azért az európai zsidók nyilvánvalóan különböznek nem zsidó szomszédaiktól. Legtöbbjüket népes családdá egyesítik a gének. Néha a történelmi részletek is nyomon követhetők a génekben. A török­ országi zsidók genetikailag közelebb állnak a nem zsidó spanyolokhoz, mint a helybeli törökökhöz. 1402-ben sok zsidót elűztek Spanyolország-

153

'·

A VÉRÜNKBEN VAN ból, miután egy évszázadon át üldözték őket többek között koholt vérvá­ dakkal és azzal a váddal, hogy a zsidó varázslók pókokból főznek mérget (amit előszeretettel hirdetett a katolikus uralkodópár, Ferdinánd és Iza­ bella). Mintegy huszonötezren Konstantinápolyba és környékére mene­ kültek. Törökországban élő leszármazottaik ma is génjeikben hordozzák az

elűzetésük előtt nem zsidókkal kialakult kapcsolataikat.

A génekből következtetni lehet a kölcsönhatás jellegére is. A zsidók Y­ kromoszómái - érthető módon - nem egyformák; Ábrahám fiainak gon­ dolata jelképes. Megállapítható, hogy az európai zsidóság génjeihez sok férfi járult hozzá, s némelyik csak távoli rokonságban volt egymással. A legtöbb zsidó népesség nagyobb származási különbségeket mutat a férfi­ ágon, mint a nőin (amelynek története a mitokondriális DNS-ről olvasha­ tó le). Vagyis a zsidó génállományba több nem zsidó férfi génjei jutottak be, mint nőé. A balkáni zsidó férfiak Y-kromoszómái eléggé különböznek a többi európai zsidóétól, talán mert a világnak ebben a zűrzavaros részé­ ben nagyobb volt a keveredés. A zsidóság női ágon öröklődik - csak az zsidó, akinek az anyja zsidó. A gyakorlat azért alakult ki, mert a bibliai időkben (és Mezopotámiában egészen a középkorig) előfordult, hogy a többnejű családban a zsidó férfi­ nak nem zsidó felesége (vagy ágyasa) is volt. A vallás tehát csak a zsidó anya révén öröklődhetett. Később, a zűrzavaros időkben bárki volt is az apa (néha nem lehetett pontosan tudni), az anya ismerte a gyermekeit, és átadhatta nekik az örökséget. A zsidó génállományban található nagy­ számú idegen Y-kromoszóma tanúsítja ennek a hagyománynak a jelentő­ ségét.

Az áttérések is elmosták a zsidóság biológiai határait. Régóta tudjuk,

hogy az emberek gyorsabban változtatják a hovatartozásukat, mint a gén­ jeiket. Tacitus római történetíró felpanaszolta, milyen sok germán nép tűnt el azok közül, melyekről Caesar alig száz évvel korábban beszélt. Az indián törzseknek, amelyeket Lewis és Clark a tizenkilencedik század ele­ jén észak-amerikai útja során számba vett, szintén csaknem a fele eltűnt a század végére. A germánok meg az indiánok nem váltak levegővé; egysze­ rűen megváltoztatták a hovatartozásukat. Ugyanez a helyzet a vallással. Egy egész nép szellemi arculatot válthat egyetlen emberöltő alatt. A kereszténység általában jobban igyekszik híveket toborozni a más val­ lásúak között, mint a judaizmus. Régen azonban a judaizmus is térítő val­ lás volt. Kr. u. 470-ben nyilván általános csodálkozást váltott ki, hogy a ka­ zár fejedelem

(aki új birodalmaként meghódította a Krímet) áttért a zsidó

hitre, mely a történelem folyamán csak az ő birodalmában és Izraelben lett

154

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

Jemeni zsidók, akik közül egyik sem ült még repülőgépen, 1950-ben hazatérnek a száműze­ tésből Izraelbe; a jövendölés szerint „sasszárnyakon".

államvallás. A kazárok századokon át hithű zsidók maradtak. Egyesek sze­ rint ők lehettek a modern askenázik ősei - és nem Júdea népe -, hisz ván­ dorlásaik után eljutottak Ukrajnába, Lengyelországba és Litvániába. Más tömeges áttérésekről is tudunk. Mielőtt a zsidókat kiűzték Ibériából, soku­ kat rákényszerítették, hogy kereszténynek vallja magát. A többit kiutasítot­ ták, mert az inkvizíció attól félt, hogy megfertőzik az új katolikusokat. Spanyolországban és Portugáliában ma is akad néhány katolikus család, amelyben fennmaradtak a zsidó szokások, s a modern spanyol nemesség egyharmada áttért zsidóktól származik. A népek mozgása a vallások között összezavarja a biológiai határokat, mivel bármilyen vallásúak legyenek is az utódok, fennmaradnak bennük az eredeti hitű ősök génjei. Egy-egy régi áttérésnek genetikai és politikai következményei lehetnek ma is. 1948 és 1951 között egy hithű zsidó közösséget Jemenből teljes egészében Izraelbe szállítottak légi úton a Varázsszőnyeg Hadművelet során. A Visz­ szatérési Törvénynek egyik első és legdrámaibb kinyilatkoztatása volt ez. A jemeniek a diaszpóra jellegzetes példáinak tekintették magukat, akiket elűztek szülőföldjükről, de ők nem olvadtak be a körülöttük élő iszlám né­ pekbe. Nyelvjárásuk és vallási szokásaik kissé különböznek a többi zsidóé-

155

A VÉRÜNKBEN VAN

tól. Bizonyos értelemben az ősi zsidó szokások eleven kövületei. A többi zsidó megváltozott, de a jemeniek a régiek maradtak, és állhatatosan kitar­ tottak hitük mellett. Származásukat Salamon király idejéig vezetik vissza, Krisztus előtt eze­ rig, egy kis csoport zsidóhoz, akik az Arab-félsziget déli csücskére érkeztek - éppen Sana' a városába, amelyet jóval később a lembák vallottak hazájuk­ nak. A zsidók valóban több mint kétezer évvel ezelőtt vándoroltak be oda. De hamarosan jelentős változások történtek. A negyedik századtól kez�ve a helybeliek pogány hitét lassan kiszorította egy vallás, amelyben egy Isten hatalmasabb volt a többinél. Kr. u. 500-ban már az állam nagy része zsidó volt. Ám a judaizmus nem sokáig virágzott ezen az idegen földön. A törté­ nelem egyik elfeledett vallási viszálya során az Etiópiából érkezett keresz­ tény támadók legyőzték a jemenieket. Néhányan zsidók maradtak. Hogy kik, arról nem beszél a történelem. Talán ők voltak az eredeti csoport - ahogy a mai jemeni zsidók vélik -, amely évszázadokkal korábban vándorolt be Jemenbe. De az is lehet, hogy nem voltak az izraeli bevándorlók közvetlen leszármazottai. A zsidók nyil­ ván keveredtek a helybeliekkel, amikor a judaizmus államvallássá vált. Sőt áttértek is lehettek azok közt, akik kitartottak zsidóságuk mellett, amikor Jemen behódolt a harcos kereszténységnek, és biológiai értelemben nekik semmi közük nem volt Izraelhez. A keresztény királyságot Kr. u. 628-ban legyőzték a mohamedánok. Mo­ hamed egy védelmi okiratban úgy rendelkezett, hogy a megmaradt zsi­ dóknak nem kell áttérniük. Ezt a vallási türelem jegyében tette, amely tör­ ténelme nagy részében jellemző volt az iszlámra. A nyolcadik századtól kezdve a jemeni zsidók elszigetelődtek. Lassanként csak a kevésbé rangos szakmák vártak rájuk: kovácsok, takácsok és szemetesek lettek. Legtöbb hitsorsosuktól eltérően nem ellenzik az alkoholfogyasztást, talán ezzel is el akarják határolni magukat iszlám szomszédaiktól (akik nem isznak alko­ holt). Közösségük rendíthetetlenül kitartott az Ottomán Birodalom sötét éveiben. 1948-ban már teljes volt a zűrzavar Jemenben. Hogy megmentsék őket, a Zsidó Ügynökség a teljes közösséget - amint Mózes második köny­ ve megjövendöli, „sasszárnyakon" - átröpítette Izraelbe. A jemeniták közül sokan még mindig eredeti településükön élnek, Tel­ Aviv közelében, Rosh Ha'ayinben, amely valamikor angol légitámaszpont volt. A tudósok szerint a judaizmus tiszta és eredeti formáját gyakorolják, amely a diaszpóra óta fennmaradt. Saját múltjukat egy elszigetelődött, más hitűekkel soha nem keveredő csoport történelmének látják, amely pá­ ratlanul szoros, megszakítatlan szálakkal fűződik Izrael kezdeteihez.

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

A génekbe írt történelem korántsem ilyen egyértelmű. Valójában a jemeniták biológiailag különböznek a többi zsidótól. A náluk talált cisztás fibrózis mutációk közül egy sincs meg hitsorsosaikban, és a világ zsidósá­ gának kilenctizedénél eredményes szűrővizsgálatok közül egy sem hasz­ nálható náluk. Sőt néhány vércsoport és enzim génje, amely a jemeniták­ nál általános, más zsidó csoportokban nem fordul elő, viszont az arabok­ nál gyakori. Bizonyos gének az etiópiaiakkal rokonítják őket; mások csak rájuk jellemzők. Biológiai örökségük nem azt tükrözi, hogy egyenes ági leszármazottai a Salamon-kori Izrael népének, hanem vérkeveredésről árulkodik, részben a vegyes házasságok miatt, részben azért, mert egyesek áttértek a zsidó hitre, amikor az rövid ideig államvallás volt. Azok közül,

akik sasszárnyakon tértek vissza

a földre, melyet őshazájuknak vallottak,

nem egy valójában épp akkor indult száműzetésbe ősei földjéről. Ez a fel­ fedezés elég kínos volt, még ma sem verik nagydobra a jemenita közös­ ségben.

A zsidóság főképp azért tudott ellenállni a kétezer éves üldöztetésnek, mert népes családnak tekintette magát. A zsidók és más népek genetikai keveredéséről újonnan szerzett ismeretek súlyos dilemmát rejtenek. Ho­ gyan határozzák meg a családot? A származás szigorúan vett törvényei alapján, vagy belátva, hogy a zsidóság nemcsak gének dolga? A hiten és a Mendelen alapuló örökség nem ugyanaz. Sokan vannak, akiknek a judaizmussal való kapcsolata kétséges, mégis helyet követelnek maguknak a Szentföldön. Legtöbbjük zsidó származása merő illúzió. Például a lembák elmélete, hogy északról jöttek, és ők építet­ ték Zimbabwét, aligha több ennél. Kedves jelképük, a Dávid-csillag csak a középkorban lett a zsidóság általános szimbóluma, így nem vihették Afri­

kába kétezer évvel korábban. A hiberu, bárhogyan hívják, közelebb áll az afrikai sona nyelvhez, mint bármelyik közép-keletihez. Jemenben kétség­ telenül létezik egy Sana'a nevű város, de a mitikus Szenára vannak sokkal valószínűbb jelöltek. A lembákat azzal is megvádolták, hogy egyszerűen átvették a tizenkilencedik századi európai rögeszmét Nagy-Zimbabwe zsi­ dó építőiről, és magukat mondták ki az elveszett törzsnek, amely megépí­ tette; ez a dicső múlt csak vágyálom. Mindebből talán úgy tűnik, hogy merőben alaptalanul vallják magukat zsidó ősök utódainak; csakhogy a lembák származása meglepetéssel szol­ gál. Legtöbb génjük - vércsoportoké, enzimeké és így tovább - a körülöt­ tük élő afrikai törzsekével rokon. De a lemba Y-kromoszómában lévő gé­ nek (amelyek természetesen férfiágon öröklődnek) máshonnan származ­ nak. A világ férfi származási ágainak családfáján a lembák nem az afrikai-

157

A VÉRÜNKBEN VAN

akhoz kapcsolódnak, hanem a közép-keletiekhez. A lemba eredetmondá­ ban rejtett igazság bújik meg. Örökségük egy része valóban közös a Biblia népéével. A gének Afrikába jutásának története sokkal prózaibb, mint a szám­ űzötteké, akik átverekszik magukat egy földrészen, hogy hatalmas szen­ télyt építsenek. A mozambiki Sayuna városa évszázadokon át kereskedel­ mi központ volt, ott találkoztak az arab kereskedők (akik közül sokan Sana'ából indultak) . Az afrikaiak - köztük a mai lembák ősei is - adták­ vették az árut, és eltanulták a mór szokásokat, például a körülmetélést meg az állatok rituális levágását. Az arabok a tengerparti törzsekből nősültek. Gyermekeiket az iszlám vallás szerint nevelték. A tizenhatodik században Sayunát lerombolták a portugálok, és arab kultúrája nyomtalanul eltűnt. A lembák azonban megőrizték Salamon és Mózes emlékét, akik ugyan­ �olyan fontos szerepet játszanak az iszlám vallásban, mint a zsidóban. Ahogy az etiópiai falasák judaizmusa valószínűleg a korai kereszténység­ ből nőtt ki, melyről leválasztották az újtestamentumi elemeket, a lembák zsidósága részben a már-már feledésbe merült iszlám hitből ered. Tulaj­ donképpen szorosabb a kapcsolatuk Izraellel, mint a falasáknak, akiket a gének (többek közt az Y-kromoszómák is) a többi afrikaival egyesítenek, nem a Közép-Kelettel. A lembák vallása és génjei fontos üzenetet közvetítenek azoknak, akik a származás alapján akarják meghatározni a nemzetet. Sem kultúrák, sem gének átadásához nem kell az egyik népnek kiszorítania a másikat. A lem­ báknak nincs közvetlen szellemi kapcsolatuk a j udaizmussal, hanem köz­ vetítő révén vették át egyes elemeit. A törzs egyetlen tagjának sincs meg­ szakítatlan genetikai kapcsolata a Közép-Kelettel: nem az egyik elveszett törzs utódai, hanem bizonyítottan fekete afrikaiak. De bizonyos génjeik közép-keletiektől származnak, akik valamikor Afrika partjain választot­ tak maguknak asszonyt. Azóta az idegen Y-kromoszómák elterjedtek a szárazföld belsejében, a találkozás helyétől sok ezer kilométernyire. Az arabok nem söpörték el a lembákat, és a parti népek nem űzték el a szá­ razföld belsejében élőket. A gének nemi kapcsolatok révén jutottak el egyik generációtól a másikig, egyik vidékről a másikra. Az egyik nép ma­ gába olvasztotta a másik genetikai örökségének egy részét, de nem érezte, hogy ez létében fenyegeti: a gének sokkal messzebbre eljutottak, mint az egyes emberek. A népességgenetika szempontjából igen fontos, hogy a gének és hordo­ zóik sorsa elkülönül. Kezdetben az embertan csak egy módot látott a gé­ nek vagy kultúrák vándorlására: a fosztogató hordák útját. A múltnak ez a

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

különös, puritán szemlélete figyelmen kívül hagyja azt az egyszerű tényt, hogy a nemiség ellenállhatatlanabb erő, mint a katonai hódítás. Ahogy a vallások terjesztésére is alkalmasabb a hittérítés, mint a kard, a gének is át­ adóik többé-kevésbé önkéntes közreműködése révén utazzák be a földgo­ lyót. A történelem legalább annyira a szerelem, mint a háborúk meséje. Nincs szükség tömeges elvándorlásra sem az elveszett törzsek, sem mások esetében. Dr. William Price, Thor Heyerdahl és követőik a gének terjedését megszakítatlan utazásnak fogták fel. Mintha hordozóik, akár egy exp­ resszvonat, megállás nélkül vitték volna eredeti helyükről a célállomásig a géneket, hogy elfoglalják az őslakosok génjeinek helyét. Az igazság föld­ hözragadtabb. Egy DNS-darab lassú és tekervényes, késedelmekkel és vál­ tozásokkal teli utat tesz meg eredeti helyétől. A jármű - az egyén -, amely­ nek belsejében utazását megkezdi, sose jut el a végállomásra; a gén azon­ ban igen, másokkal együtt, amelyek későbbi állomásokon szálltak fel. A gének az embereken át vándorolnak, nem egyszerűen

velük.

A gén­

földrajz legtöbb térképéről nem népvándorlások vagy elveszett törzsek olvashatók le, csak a DNS hosszú éveken át tartó csereforgalma férfiak és nők közt. A mai zsidóság jó példája annak, hogyan szivárognak a gének egyik em­ bertől a másikig hatalmas távolságokon keresztül. A mindig is meglé­ vő csereforgalom köztük és szomszédaik közt napjainkban felgyorsul. Sok helyen a zsidók vegyes házasságok révén beleolvadnak a helyi nem zsidó népességbe. i950-ben még tíz zsidó közül nyolc saját hitsorsosával kötött házasságot. Negyven évvel később az Egyesült Államokban a népszámlálás adatai szerint a házasuló zsidók ötvenkét százalékának házastársa nem volt zsidó. Németországban a vegyes házasságok aránya tízből kilenc volt. Így a magukat zsidónak vallók száma Izraelen kívül az 1948-as mintegy tizen� egymillióhoz képest körülbelül hárommillióval csökkent. 1939-ben tízmil­ lió zsidó élt Európában. A háború után négymillió. i996-ban ez a szám alig felére csökkent. Lesznek zsidó

unokáink?

-

tette föl a kérdést könyve címé­

ben az angliai főrabbi. Minden oka megvan az aggodalomra, hiszen az an­ gol zsidóknak csaknem a fele más vallásúval köt házasságot. Így a hajdan jellegzetes zsidó gének (mint a torziós disztóniáé) átszivá­ rognak más csoportokba is. Persze a folyamat nem egyirányú. A zsidóknál alacsony a fenilketonuria (öröklött élelmiszer-lebontási képtelenség, amely mentális károsodáshoz vezethet); de ahogy folytatódnak a vegyes házasságok, idővel meg fog mutatkozni a hatása a mai zsidók leszármazot­ tain is.

159

A VÉRÜNKBEN VAN

A zsidóság népsűrűségi súlypontja már régen kívül került Izraelen. A diaszpóra óta mindig is több zsidó élt az Ígéret Földjén kívül, mint azon belül. i88o-ban már a világ zsidóságának körülbelül háromnegyede Euró­ pában és Oroszországban volt található. 1939-re egyharmaduk kivándo­ rolt az Egyesült Államokba, így a súlypont tovább tolódott nyugatra. A holocaust csaknem kétharmadával csökkentette az európai zsidóság létszámát. A zsidó történelem katasztrófái közt ez volt a legsúlyosabb, és eredményeként a zsidóság zöme még inkább nyugatra került, egyre távo­ labb az őshazától. A vándorlás során mindjobban asszimilálódtak a zsidó gének. A tizen­ kilencedik században a beolvadás sokkal előbbre haladt Nyugat-Európá­ ban, mint Lengyelországban. Sok francia zsidót mélységesen megdöb­ �bentett az 1894-es Dreyfus-per (egy zsidó katonát hazaárulás koholt vád­ jával elítéltek, és ez vad antiszemitizmust váltott ki). Hiszen akkor már igen sok volt Franciaországban a vegyes házasság zsidók és nem zsidók között. Angliában még jobban előrehaladt a folyamat. Sokan asszimilá­ lódtak: Benjamin Disraelit (aki maga is írt egy regényt az elveszett törzsek visszatéréséről) azért keresztelték meg, mert apja összetűzött zsinagógája elöljáróival. Az Egyesült Államokban az asszimiláció ma már szinte megállíthatat­

lan: a vegyes házasságokból származó gyerekek háromnegyede nem nevel­ kedik zsidóként, így feltehetőleg nem választ zsidó házastársat.

Az európai zsidóság történelmére az utóbbi két évszázadban az ősi köz­ ponttól való elvándorlás és a genetikai felhígulás jellemző. A népességnö­

vekedés elvándorláshoz vezetett, az elvándorlók génjei keveredtek szom­ szédaikéval, s a nemzedékeken át tartó folyamat során mind teljesebbé vált az asszimiláció. „Népcsoport-diffúziónak" nevezik azt a folyamatot, melynek során az egyik csoport genetikailag magába olvasztja a másikat. Hogy ki asszimilál kit, az a számoktól függ. Európában és Amerikában nyilván a zsidóság ol­ vad be az őt körülvevő nagyobb népességbe. Ötven évvel ezelőtt nyilvánva­ lóbbak voltak az európai zsidók genetikai sajátosságai, mint manapság, és ötven év múlva még kevésbé lesznek észrevehetők; de ha a kulturális haso­ nulás nyomán semmi sem árulkodik már arról, hogy a népesség melyik ré­ sze volt valamikor zsidó, a gének akkor is bizonyságot tesznek róla. A gének minden dokumentumnál - még az Ótestamentum nagy becs­ ben tartott szövegeinél is - messzebbre visznek bennünket egy nemzet múltjában. A világ génjeinek új térképe meglepő tényről árulkodik: lehet­ séges, hogy valóban volt egy elveszett törzs, többmilliónyi ember, aki a Kö-

160

A VÉRÜNKBEN VAN

A zsidóság népsűrűségi súlypontja már régen kívül került Izraelen. A diaszpóra óta mindig is több zsidó élt az Ígéret Földjén kívül, mint azon belül. 1880-ban már a világ zsidóságának körülbelül háromnegyede Euró­ pában és Oroszországban volt található. 1939-re egyharmaduk kivándo­ rolt az Egyesült Államokba, így a súlypont tovább tolódott nyugatra.

A holocaust csaknem kétharmadával csökkentette az európai zsidóság létszámát. A zsidó történelem katasztrófái közt ez volt a legsúlyosabb, és eredményeként a zsidóság zöme még inkább nyugatra került, egyre távo­ labb az őshazától.

A vándorlás során mindjobban asszimilálódtak a zsidó gének. A tizen­ kilencedik században a beolvadás sokkal előbbre haladt Nyugat-Európá­ ban, mint Lengyelországban. Sok francia zsidót mélységesen megdöb•

bentett az 1894-es Dreyfus-per (egy zsidó katonát hazaárulás koholt vád­ jával elítéltek, és ez vad antiszemitizmust váltott ki). Hiszen akkor már igen sok volt Franciaországban a vegyes házasság zsidók és nem zsidók között. Angliában még jobban előrehaladt a folyamat. Sokan asszimilá­

lódtak: Benjamin Disraelit (aki maga is írt egy regényt az elveszett törzsek visszatéréséről) azért keresztelték meg, mert apja összetűzött zsinagógája elöljáróival.

Az Egyesült Államokban az asszimiláció ma már szinte megállíthatat­

lan: a vegyes házasságokból származó gyerekek háromnegyede nem nevel­ kedik zsidóként, így feltehetőleg nem választ zsidó házastársat.

Az európai zsidóság történelmére az utóbbi két évszázadban az ősi köz­

ponttól való elvándorlás és a genetikai felhígulás jellemző. A népességnö­ vekedés elvándorláshoz vezetett, az elvándorlók génjei keveredtek szom­ szédaikéval, s a nemzedékeken át tartó folyamat során mind teljesebbé vált az asszimiláció. „Népcsoport-diffúziónak" nevezik azt a folyamatot, melynek során az egyik csoport genetikailag magába olvasztja a másikat. Hogy ki asszimilál kit, az a számoktól függ. Európában és Amerikában nyilván a zsidóság ol­ vad be az őt körülvevő nagyobb népességbe. Ötven évvel ezelőtt nyilvánva­ lóbbak voltak az európai zsidók genetikai sajátosságai, mint manapság, és ötven év múlva még kevésbé lesznek észrevehetők; de ha a kulturális haso­ nulás nyomán semmi sem árulkodik már arról, hogy a népesség melyik ré­ sze volt valamikor zsidó, a gének akkor is bizonyságot tesznek róla.

A gének minden dokumentumnál - még az Ótestamentum nagy becs­ ben tartott szövegeinél is - messzebbre visznek bennünket egy nemzet múltjában. A világ génjeinek új térképe meglepő tényről árulkodik: lehet­ séges, hogy valóban volt egy elveszett törzs, többmilliónyi ember, aki a Kö-

160

AZ ELVESZETT TÖRZSEK zép-Keletről indult el, bejárta a földkerekséget, s közben elveszítette kultu­ rális önazonosságát, ha a biológiait nem is. A népek, melyeket ez a közös genetikai történelem egyesít, az Atlanti-óceántól a Bengál-öbölig és az Északi-sarktól Ceylonig mindenütt megtalálhatók.

Az első nyomra vezető a nyelv. A közös szavakból kialakítható a világ

nyelveinek családfája. Vannak közeli rokonok- mondjuk az angol és a né­ met; mások távolabbiak. Az angol és a szanszkrit - ezt a kihalt nyelvet vala­

ha Keleten beszélték - egymástól igen távolinak látszik, de az angol „father" (apa) szó szanszkrit megfelelője „pitah'', ami közös előzményre utal. Mindkettő az indoeurópainak nevezett nagyobb család tagja, mely

olyan különböző nyelveket ölel fel, mint a bengáli, az albán és a walesi. Más nyelvek is családokba sorolhatók. Altaji nyelv például a török és a mongol, az uráli csoportba tartozik a finn, a magyar és a szibériai szamo­ jéd. Vagyis a nyelvek - akár a gének - fejlődnek. Bár a változás mechaniz­ musa eltérő közöttük, mindkettő őrzi a múlt emlékeit, s ezek alapján ki­ mutathatók a kapcsolataik. Az nyilvánvaló, hogy az ember rokonságban van a csimpánzzal; az már kevésbé, hogy a gyíkkal is, és az egyáltalán nem, hogy az élesztővel ugyancsak. Mégis akadnak az élesztőben a mieinkkel azonos gének an­ nak bizonyságául, hogy valamikor régen az embernek és az élesztőnek kö­ zös őse volt. Ugyanígy bizonyos szavak is lassan fejlődnek, ezért ősi erede­ tük kinyomozható. Egyetlen hatalmas nyelvcsoport - a nosztratikus egyesíti a walesit és a szamojédet, a mongolt és a franciát, a tibetit és a ber­ bert. De miért lehetséges, hogy olyan népek, amelyek ma sok ezer kilo­ méternyi távolságra élnek egymástól, közös forrásból eredő nyelveket be­ szélnek? A válasz a génekbe írt családfában rejlik. Ez elárulja, hogy az elveszett törzsek legendája különös igazságot hordoz, és új megvilágításba helyezi a Jordán menti őshaza gondolatát.

Az egymástól távol került népek természetesen más-más módon fej ­

lődnek. Az elszigetelődés is kedvez az átalakulásnak: a génekben - akár­ csak a nyelvekben - véletlenszerű módosulások jönnek létre, így a nép-

csoportok jobban elkülönülnek egymástól. Sokszor egyáltalán nincsenek '

közös elemek a szavak és gének földrajzában. Afrikában például nincs megfelelés a „kutya" vagy a „tűz" jelentésű szavak közt Marokkóban, Ni­ gériában és Kenyában, valamint hiányzik a különböző vércsoportok kö­ zös földrajza is. A népcsoportok nem kerültek kapcsolatba egymással a fejlődés során, így a nyelvi és genetikai változások külön-külön alakultak ki mindegyikben.

A VÉRÜNKBEN VAN A földművelés kezdeti idejéből: gipsszel borított koponya, a szemek helyén porceláncsiga-kagylóval. Kilencezer éves jerikói lelet az agyagművesség megjelenése előtti korból.

Azoknál viszont, akik a nosztratikus nyelveket beszélik, megtalálhatók a nyelv fejlődését kísérő genetikai vonulatok is. Mindkettő a Közép-Kelet­ ről sugárzik ki északra, nyugatra és keletre. Következetesen érvényesülnek ötven vagy több gén esetében és szavak százainál, tehát a forrás közös. A jelenség azoknál a legnyilvánvalóbb, akik az indoeurópai nyelveket be­ szélik, de fölfedezhető az altaji nyelvcsoportnál is. A jelek szerint csak a Földközi-tenger afrikai partján élő népek nem illenek a rendszerbe: bár valamikor nosztratikus nyelvet beszéltek, náluk nem érvényesülnek ezek a tendenciák. Miért mutatnak ennyire különböző népek közös biológiai és kulturális származási ágai egyetlen központra? Az egyik elmélet szerint a jelenség oka az elveszett törzseket hét évezreddel megelőző tömeges kivándorlás. A földművelés mintegy tízezer évvel ezelőtt Közép-Keleten, a Jordán és az Eufrátesz völgyében kezdődött. Onnan terjedt tovább, s körülbelül ötezer

·,

162

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

évvel később jutott el Európa nyugati peremére, illetve nagyjából ugyanak­ kor a Távol-Keletre. A gazdagodás - akárcsak Közép-Európa zsidósága körében - az első földművelőknél is népességrobbanáshoz vezetett. Hamarosan megkezdték túlnépesedett hazájukból az elvándorlást vadászó szomszédaik földjére. A vadászok közül néhányan kétségtelenül összeházasodtak a jövevények­

kel; voltak, akik maguk is áttértek a földművelésre. Az újonnan keveredett

népcsoportok és ivadékaik még tovább vonultak, és lassan eljutottak a Föld minden részére. Az egyik nép beolvadt a másikba, a földművelők ma­ gukba olvasztották a vadászok génjeit, akiknek földjére bevándoroltak. A folyamat még ma is tart. Az afrikai népszaporulat négyszerese az euró­ painak. Ruandában az átlagos gyerekszám 8,5, Olaszországban 1,3. A ki­ vándorlás már elkezdődött. Nem számít, hogy a politikusok mit akarnak, meg fog indulni a tömeges elvándorlás délről északra, és az európai gének előbb-utóbb felszívódnak egy részben afrikai származású népességben. Minél messzebb kerültek a földművelők génjei kiindulási helyüktől, an­ nál jobban összekeveredtek a befogadó vadásznépekéivel. Több ezer kilo­ méterre attól a vidéktől, ahonnan a földművelők útnak indultak, késői utódaikban (mint a lembákban) az Indiai- vagy Atlanti-óceán partjain már csak néhány vonás maradt, amely távoli hazájukhoz kapcsolja őket. A vérvonalak azért sugároznak szét egyetlen központból, mert a Közel­ Kelet népei elvándoroltak, és magukba olvasztották szomszédaik génjeit. Ez az elveszett törzsek rejtélyének megoldása. Valójában nem is vesztek el: tovább élnek ezermillió ma élő ember örökségében. A törzsek sose térhet­ nek vissza, mert örökségük szétoszlott megszámlálhatatlan ivadékuk kö­ zött, akik mit sem tudnak a Közép-Kelethez fűződő történelmi kapcsola­ tukról. Izrael azonban ma új genetikai visszatérés tanúja, amely a földművelők szülőföldjéről való ősi elvándorlás tükörképe. A társadalmi változások - a vegyes házasságok és a kis családok -, amelyek hatása alól az Izraelen kívül élő zsidók n em vonhatják ki magukat, a Szentföldre kevésbé jellemzők. Ott egyre többen vallják magukat zsidónak, míg másutt egyre kevesebben. Izraelben lassan a világ zsidóságának nagyobb hányada él, mint hosszú. évek óta bármikor. Részben mert a holocaust katasztrófája szörnyű pusztí­ tást végzett Európa zsidó népességében; de főképp a demográfiai változá­ sok miatt: Izraelben fennmaradt a régi életforma, míg másutt a zsidók is a mai világ elvei szerint élnek. A zsidóság inkább népességnövekedés, mint bevándorlás révén veszi ismét birtokba őshazáját. A zsidó gének ugyanúgy térnek vissza, ahogyan tízezer évvel ezelőtt elmentek: nem a száműzöttek

A VÉRÜNKBEN VAN

Genetikai hullámok Európában: különálló gének tucatjaiból állították össze őket a földrészt át­ szelő vonulatok bemutatására. Sok közülük délkeletről északnyugatfelé terjed. Néhány genetikus szerint a térkép a Közel-Keletről bevándorló földművelők génjeinek térhódítását tükrözi az ere­ deti vadásznépesség génállományában. Csakhogy van néhány rejtélyes kivétel az általános irányzat alól, amely bizonyos (például a mitokondriális) gének esetében a jelek szerint egyálta­ lán nem érvényes.

A GÉNEK KÖZÖS PIACA: GENETIKAI VONULATOK EURÓPÁBAN

A génekből kiolvasható a történelem (bár szükség van némi találgatásra is,

mint rendesen, ha képet akarunk alkotni a múltról) . Az ősidőkből szárma­

zó kapcsolatoknak lehet nagyobb területet átfogó rendszere. A cisztás fib­ rózis gén sokféle mutációjának eloszlását ábrázoló térképről megállapít­ ható, hogy az egyik Északnyugat-Európában elég gyakori, dél és kelet felé haladva azonban egyre ritkább. Az irányzat nagyon hasonlít a korai föld­ művelőknek a Közel-Keletről Európán át tartó vándorlására. Vagyis a be­ tegségnek ez a formája gyakori lehetett Európa földművelés előtti népei­ nél, de amikor a földművelők tízezer éve nyugat felé húzódtak, ugyanan­ nak a génnek a helyét más mutációi vették át. Ha sok gén földrajzi eloszlását egyszerre rajzoljuk fel, olyan térképet ka­ punk, melynek alapja nem egyetlen gén, hanem soknak az átlaga: színek­ kel jelöljük őket, ahogy az iskolai térkép ábrázolja a hegyek magasságát és a feltűnő tereptárgyak helyét. Ám egy atlasz mindössze a hosszúsági, a szé­ lességi fokot és a magasságot adja meg: a helymeghatározáshoz elég három adat. Amikor száznál több különféle génről van szó, a dolog valamivel bo­

nyolultabb. Az adatok térképre rajzolásának egyik módja, hogy a közös vo­ nulatokat piros, kék és zöld színnel ábrázoljuk. Így minden színnek az irá­ nya ősi népvándorlásokra és népcsoport-keveredésre utal. Európában a felmérés nem könnyű, mert a népcsoportok hiába külö­ nültek el már régen politikailag, a Közös Piacra és szomszédaira az a legjel­ lemzőbb, hogy itt a legtöbb ember nagyjából egyforma. Sokkal kisebbek a genetikai különbségek, mint például Afrikában. Néhány tendencia mégis nyilvánvaló. Van a közös hasonlóságnak egy Északnyugat-Európán áthala­ dó, a térképen pirossal jelzett hulláma; a közös származás másik, zölddel ábrázolt vonulata nyugat felé mutat a Földközi-tenger északi partja men­ tén. Ezek talán a Közép-Keletről kiözönlő s az eredeti vadásznépességbe behatoló földművelő csoport két vonulási irányát jelzik. A narancsszínű hullám Közép-Európában egy külön bevándorlás emléke lehet, a sztyep­ pékről érkező nomádoké. De egyik vonulat sem feltűnő, és Európa geneti­ kai egyneműsége más értelmezéseket is lehetővé tesz. Szardínia - amely ezen a térképen nem látható - ismeretlen okból nagyon különbözik Euró­ pa többi részétől.

A VÉRÜNKBEN VAN

Rég halott földművelők nyomai: a történelem előtti parcellák határai rajzolódnak ki a felkelő nap ferde sugaraiban a yorkshire-i Grassington mai szántóföldjei között. Az ősi földek épp­ úgy beleolvadtak a jelenlegi táblákba, mint a gének, hiszen a modern angolok ereiben talán ott kering egy kevés a Közép-Keletről idekerült ősi földművelők DNS-éből.

vándorló csapatában, hanem az időn és téren átívelő utazásban, amelyet a génhordozó társadalmak átalakulása (legfőképpen a népesség növekedési üteme) szab meg. De akkor mi legyen dr. Price hamvaival, mi legyen a látnokkal, aki sze­ rint a walesiek az Ígéret Földjének száműzött népéből valók? Az ő Walese különleges hely volt: az új Jeruzsálem színhelye. Ma már bizonyítható,

166

AZ ELVESZETT TÖRZSEK

hogy valóban páratlan hely, de egészen más okból. Európa-szerte a mito­ kondriális gének alakulásának törvényszerűségei nem követik a mindkét nem révén átörökíthető génekét. Vagyis - mint a lembáknál vagy az euró­ pai zsidóságnál - a gének nagy részét az idegenből jött férfiak adták át a helybeli nőknek. A nők kevesebbet vándoroltak, az ő génjeik ott maradtak, ahol voltak. De az európai mitokondrium családfája meglepetéssel szolgál. Wales közepén van egy terület, ahol a népesség származása eltér a többié­ től. Kevesebb köze van az Angliában vagy bárhol Európában található mi­ tokondriumhoz, mint éppenséggel a pápua új-guineaihoz. Talán létezik egy nőkből álló elveszett törzs (vagy legalábbis egy elveszett nemzetség női ága) , amelyről senki sem tudott, s amely ezekben a távoli walesi völgyek­ ben él. Lehet, hogy egy olyan ősi nép maradványa, mely Európa más része­ in kipusztult; esetleg korai bevándorlók voltak Afrikából, akiket másutt el­ söpörtek az ugyanonnan érkező későbbi népvándorlás hullámai. Dr. Price druidái igen férfias népség voltak: azt tekintették az asszony egyetlen feladatának, hogy világra hozza a főpapok új nemzedékét. Akár­ csak a törzsek, melyek Jákob fiairól kapták nevüket. Vajon hogyan fogadta volna dr. Price vagy William Blake a felfedezést, hogy a legyőzött kelta faj misztikus hátramaradottjai valójában nők voltak?

'

IV. FEJEZET

A bőr alatt a lélek Anyám a vad délen szült engemet, Bőröm koromszín, ám lelkem fehér! Angyalfehér az angol kisgyerek, Én koromszín, mint a fény nem járta éj.* WILLIAM BLAKE: AZ ÁRTATLANSÁG DALAI, 1789

EGY FELBONCOLT HOLTTEST arra emlékeztet bennünket, hogy a szépség olyan vékony, akár a bőr, és a felszín alatt mindannyian egyformák va­ gyunk. „A szépséges fiatal lány, a cserzett bőrű öreg és a néger, sőt, mi több, az egész emberiség egyforma, és egyaránt kevéssé tetszetős a szemnek, amint a bőr felső rétegét lehántják róla" - állapította meg William Hogarth 1750-ben A

szépség elemzése című munkájában. Csak el kell men­

ni egy anatómiai múzeumba, hogy lássuk, milyen igaza volt.

A párizsi orvosi egyetem múzeumában látható a világ egyik legrégibb és legkitűnőbb gyűjteménye, amelynek számos kiállítási tárgya igazi műal­

kotás. Az egyik egy alkotórészeire robbanó viaszkoponya. Közelében egy máj, amelybe folyadékot fecskendeztek, hogy az erek kirajzolódjanak, s amely semmiféle felismerhető emberi részre nem hasonlít. Csak egy le­ nyúzott arcbőr őrzi emberi mivoltának némi nyomát valószínűtlenül zöld artériáival.

A kiállítás egy sor koponyával mutatja be a fekete, fehér, ausztráliai és keleti csoportokba sorolt emberfajtákat. A koponyákra halotti maszkok néznek le egy polcról: a guillotine kosarába hullott fejek másai. Mindegyi­ ken ott a címke a bűnös gaztettéről: apagyilkosság, gyilkosság vagy nemi erőszak. A legtöbbnek bosszús az arca (néhány esetben elcsúfítja a hiányzó áll, mert az áldozat megpróbálta elhúzni a fejét a lehulló pallos alól).

A koponyák és agyak rendszerint névtelenek, pusztán faji típusok. Né­ hányon azonban ott áll a hajdani tulajdonos neve. Például a tizenkilence*

Szabó Magda fordítása (William Blake:

1959)

168

Versek éspróféciák; Európa Könyvkiadó, Budapest,

··~---..... "'

A VÉRÜNKBEN VAN

dik század legnagyobb anatómusaié. Paul Broca és Joseph Arthur és Jo­ seph de Gobineau agya is látható a múzeumban. Broca jelentős tudós volt; a neurológia megalapítója s annak a felfedezője, hogy az agy bizonyos ré­ szének károsodása meghatározott képesség (az adott esetben a beszéd­ készség) elvesztéséhez vezet. Gobineau gróf történelmi jelentősége már bi­ zonytalanabb, őt inkább egzotikus tájakon játszódó színpompás regények írójaként ismerik (legalábbis Franciaországban). Főképp arról híresek, hogy ők fektették le az alapjait a „tudományos fajelméletnek", vagyis an­ nak az elgondolásnak, hogy az emberfajták osztályozhatók, és értékük bio­ lógiai alapon megítélhető. Az utolsó kormány, amely ezt a felfogást érvényesítette, a dél-afrikai volt, ahol az apartheid, a fajok (pontosabban a rasszok) szerinti elkülöní­ tés az 1990-es évekig érvényben maradt. A gondolat az állam alapításáig megy vissza. 1652-ben Jan van Riebeeck letelepedett a Jóreménység foká­ nál. A közelben mintegy húszezer szan élt, az utolsó vadászó és gyűjtögető nép, meg ötször annyi koi-koi, birka- és tehénpásztor. Nyelvüket a hollan­ dok merő dadogásnak tartották, ezért „hottentottáknak" csúfolták őket. „Embertelen és érzéketlen parasztok, akik felfedezvén, hogy korábbi kor­ mányuk székhelyétől ilyen távol immáron nem kell tartaniuk annak tekin­ télyétől, a legféktelenebb és legbarbárabb korlátlan hatalmat gyakorolják e szerencsétlen nyomorultak fölött" - írta a búrokról John Barrow 1801-es

Paul Broca kiváló francia anatómus volt, az agykutatás és az antropológia egyik megalapítója, akit a francia szenátus örökös tagjának is megválasztottak: ezt a tisztet i88o-ban bekövetkezett haláláig betöltötte.

170

A BŐR ALATT A LÉLEK

Csordát terelő hottentották egy 1986-ban előkerült tizenhetedik századi rajzon.

Account of Travels into the Interior ofSouthern Africa (Beszámoló a Dél-Af­ rika belsejében tett utazásokról) című munkájában. A búrok nem is vették emberszámba a bennszülötteket, a hiányzó láncszemnek tartották őket az ember és a majom között. „Közelebb állnak az alacsonyrendű állatokhoz ­ a leírások szerint a nők külsejükre nézve még a férfiaknál is visszataszítób­ bak" - állapította meg egy anatómus. Beszédük „állati hangok zagyvaléka, a majmok makogásához hasonlatos". A holland telepesek különös kegyet­ lenséggel bántak a hottentottákkal; egy kíváncsi holland állítólag leölt és megkóstolt egyet, hogy összehasonlítsa ízét egy majoméval. A bennszülöttek kizsákmányolása hamar megkezdődött. 1809-től a Hottentotta Kódex eredményeként röghöz kötötté váltak, csak gazdáik en­ gedélyével költözhettek. Szinte rabszolgákká lettek, ami ebben az időben már anomáliának számított, hiszen az emberkereskedelmet korábban be­ tiltották, és a reformerek követelték a rabszolgaság eltörlését is. Így a hot­ tentottákat az elsők között szabadították fel formailag a birodalomban. 1828-ban rendelet mondta ki, hogy „egyetlen hottentotta vagy egyéb színes bőrű szabad ember sem vethető alá őfelsége más alattvalóira nézve nem kötelező kényszerű szolgálatnak, sem semmiféle akadályoztatásnak, be-

171

A VÉRÜNKBEN VAN avatkozásnak, bírságnak vagy bármely néven nevezendő büntetésnek azon ürüggyel, hogy az illető csavargásban vagy más vétségben bűnösnek talál­ tatott, amennyiben ezt nem bírói ítélet mondta ki". Annak a törvénynek az előfutára volt ez, amely 1833-ban az egész birodalomban eltörölte a rab­ szolgaságot, és legalábbis elvben minden brit alattvalónak egyenlő jogokat adott, fajra való tekintet nélkül. De bármilyen haladó nézeteket vallottak az európaiak az egyenjogúság­ „

ról, csaknem mind feltételezték, hogy a világ többi népe szellemileg alattuk áll. Nem a párizsi anatómusok voltak az elsők,

akik rendszerezték az értel­

met és a fejlődést az alacsonyabbtól a magasabb rendűig - az afrikaitól a franciáig, az apagyilkostól az akadémikusig. Linné, aki megalapozta az ál­ latok és növények osztályozását, maga is azt vallotta, hogy a fajok nem egyenlő mértékben tehetségesek. A fehér ember - a

Homo Europaeus élénk, találékony és szokásoktól vezérelt; a Homo Americanus kitartó, bele­ nyugvó, lobbanékony és megszokástól irányított; a Homo Asiaticus hajlít­ hatatlan, gőgös, pénzsóvár és véleménytől vezetett; a Homo Afer (az afri­

-

kai) pedig ravasz, lassú, közömbös, hanyag és szeszélyektől vezérelt. A fajta (vagy rassz) ma színt jelent. A Viktória-korban azonban tágabb jelentése volt. A távoli népek, például a hottentották más fajtának minő­ sültek - és alacsonyabb rendűnek-, de az alsóbb néposztályok is. Nem vé­ letlenül került egyazon gyűjteménybe a kivégzett bűnözők és az afrikaiak koponyája. „A társadalmi rend alapja a három ősi osztály, amely mind egy­ egy faji változat megfelelője; a nemesség, mely többé-kevésbé pontos tük­

röződése a hódító fajnak; a kevert fajú polgárság, mely közel áll a vezető fajhoz; és a köznép, amely szolgaságban él, vagy legalább igen alacsony sor­

ban. Az utóbbi alacsonyabb rendű faj, mely délen a négerekkel, északon

pedig a finnekkel való keveredés által jött létre" - állapította meg Gobi­ neau

Tanulmány a fajok egyenlőtlenségéről című

munkájában. Senki sem

tudja, miért volt ilyen rossz véleménnyel a finnekről. Dél-Afrikában a fajta és az osztály eszméje szorosan összefüggött. Ha az első időkben faji ellentétekről beszéltek, nem az európaiak és afrikaiak, ha­ nem a jómódú angol származású és a szegényebb holland származású fe­ hérek összetűzéseire gondoltak. A színt csak a gazdasági problémák emel­ ték be az egyenletbe. 1922-ben a fehér bányászok sztrájkba léptek, mert at­ tól féltek, hogy feketéket vesznek föl helyettük, így elveszítik munkahelyü­ ket. A johannesburgi menetben a tüntetők „Világ proletárjai, egyesüljetek a fehér Dél-Afrikáért" feliratokat vittek. Politikai vezetőt kerestek,

aki tá­

mogatja a fehér faj érdekérvényesítését a lenézett feketékkel szemben. Bár a sztrájk kudarcot vallott, elérték, amit akartak. Hertzog miniszterelnök

A BŐR ALATT A LÉLEK

lassanként elbocsátotta a feketéket a kormányszolgálatból (ez volt az első lépés a teljes elkülönítés politikájához). „A feketék nem hibáztathatnak bennünket, ha először a saját osztályunknak igyekszünk munkát biztosíta­ ni" - mondta. A Viktória korabeliek is szentül hittek abban, hogy a szegények érdem­ telenek; hogy ez az osztály gyarlónak születik. Henry Mayhew A londoni munkások és a londoni szegények című munkájában leszögezte: Létezik - társadalmi, erkölcsi és talán még fizikai tekintetben is - két különböző és jellegzetes faj, nevezetesen a vándoroké és a telepeseké - a csavargóké és a pol­ gároké - a nomádoké és a civilizált törzseké. A nomádot a civilizált embertől az különbözteti meg, hogy heves ellenszenvvel viseltetik a rendszeres és folyamatos munka iránt; képtelen felfogni az oly következményeket, melyek a legcsekélyebb mértékben túl vannak a közvetlen érzékelés határain; rabja a bódító füveknek és gyökereknek, valamint, ha módja van rá, a részegítő italoknak nemkülönben; mértéktelenül rajong a szerencsejátékokért, olykor egyetlen dobásért személyes szabadságát kockáztatja; kedveli a buja táncokat; örömét leli a háborúskodásban és a nyaktörő sportokban; a tulajdonról csak homályos képzetei vannak; asszo­ nyából hiányzik a szemérem, és ő maga semmibe veszik a női erényt; s végezetül, vajmi keveset tud a vallásról.

Nyelvezete elegánsabb a mainál, és a bőrszín nem játszik szerepet ben­ ne, de a mondanivaló ismerős. A társadalmi rang született adottságok dol­ ga: mindenki a biológiai képességeinek megfelelő gazdasági szintre kerül. A „csavargók", a londoni munkásosztály legalantasabb tagjai felismerhe­ tők „kiugró állukról és arccsontjukról", valamint „széles, szögletes arcuk­ ról", s mindez „jellegzetes morális és szellemi vonásokat" eredményez. A társadalmi különbségeketAmmon Törvényében fogalmazták meg: a vá­

rosiaknak - akik kellőképpen vállalkozó szelleműek voltak és otthagyták a földet- hosszúkásabb a fejük, mint a falusiaknak. Az arisztokratáknak van a legnyújtottabb koponyájuk. Bár a csavargó meg a városi hasonlít egy­

máshoz, bőrük alatt nagyon is különböznek. Mayhew a társadalmi egyen­ lőtlenségekért a biológiát tette felelőssé. Nagy múltú gondolat, hogy vannak természettől alacsonyabb rendű osztályok - mindegy, milyen a színük-, melyeken nem segít a jótékonyság, ösztönzés vagy szerencse. De századunk nagy részében úgy tűnt, hogy a társadalomnak már nem kell megvédenie senkit a tömegektől. Az i950-es években a régmúlt lidércnyomásának számított a törvényszegésre kész, za­ vargó tömeg gondolata. Napjainkban megint feltámadt a bűntől, kábító­ szerektől és elidegenedéstől való rémület. Úgy látszik, egyesek bukásra

'

vannak beprogramozva. Nem lehet mást tenni, meg kell fékezni őket; a

1 73

t'/

1

•

„

. ...

·.

..

-�

.

·. . '

„ . ·--�---'-:---· .........

/ '

. \:· ..

r .

.. _..

'

)'

-.: ,

).,' · .

A VÉRÜNKBEN VAN ELŐZŐ OLDAL: Részlet Charles Booth térképéből, amely a londoni utcák minőségét mutatja. A több lapból álló térkép London belső területének nagy részére kiterjedt. Az itt látható részlet a Euston vasútállomás körüli területet ábrázolja; Somers Town nyomorúságos utcáit keleten, a

pazar épületsort a Regent's Park körül (amely koronabirtok volt, a királyi család tulajdona) és az akkoriban szerény, középosztálybeliek lakta Bloomsburyt, mely néhány évtizeddel később a város szellemi életének középpontja lett. A térkép készítése óta nem sok változás történt.

társadalom kénytelen visszatérni ősi feladatához, hogy leigázza a beillesz­ kedni nem akarókat. A tizenkilencedik század végén a reformer Charles Booth feltérképezte a londoni utcák minőségét. Érdeme szerint színezte ki mindegyiket. Volt, amelyikben a szellemi foglalkozásúak laktak, másutt a tisztességes munká­ sok. Sokban viszont a társadalom legalantasabb rétegei. „Akik ebben a ne­ gyedben élnek- adták hírül az egyik East End-i utcáról -, azok nem embe­ rek, hanem vadállatok." Az ilyen környék melegágya volt a szegénységnek, bűnözésnek és betegségnek, amelyek bármikor átterjedhettek a város töb­ bi részére is. Ha az ember végigmegy a mai Londonon, Booth utazásainak szinte minden részletét felidézheti. Bár az épületek megváltoztak, az emberek ma is ugyanazok. Bloomsburytől (Virginia Woolf otthonától, a British Mu­ seumtól és a londoni egyetem épületétől) északra van egy tanácsi lakóte­ lep, Somers Town. Booth idejében egyes részeit „a legalantasabb, erkölcs­ telen, bűnöző" környékként írták le. Ma egy sor ál-Bauhaus stílusú, sivár, a harmincas évekből való lakóépület van ott, amelyekben magas a kábító­ szer-fogyasztás és bűnözés aránya s reménytelen a szegénység. Somers Townban vannak a legelkeseredettebb faji ellentétek Londonban, a bang­ ladesi közösség és néhány helyi fehér között; a munkanélküliség csapdájá­ ban vergődnek, és egymás ellen fordulnak. Egy évszázaddal ezelőtt innen nyolcszáz méternyire a Regent's Parkra néző Nash-épületek úgy oldották meg a szomszédság problémáját, hogy Somers Townt elkerítették. Minden este bezárták a kapukat, és megmotoz­ tak minden belépőt. Ha már megrendszabályozni nem lehetett az alsóbb néposztályt, legalább távol kellett tartani. Alig harminc évvel ezelőtt bon­ tották le az utolsó falat az angol néposztályok között: több mint két méter magas volt, tetején tüskékkel. Az i930-as években húzták föl keresztben egy oxfordi utcán, hogy elválasszák a nyomornegyedek lakóinak épített háza­ kat azoktól, melyeket pénzes vevőknek szántak. Létezésének ma nincs más nyoma, mint hogy az utca neve egyszer csak Aldrich Roadról érthetetlen módon Wentworth Roadra változik. Amerikában visszatérőben vannak az ilyesfajta korlátok, és ismerősek

A BŐR ALATT A LÉLEK

az építők problémái. Richard Herrnstein és Charles Murray The Bell Curve (A haranggörbe) című könyve i994-ben hónapokig szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Központi megállapítása Henry Mayhewtól szár­ mazik, aki szerint az osztályhelyzetet a biológia szabja meg. Herrnstein vi­ lágosan fogalmaz: „A társadalom azzal, hogy eltávolította a mesterséges korlátokat az osztályok között, a biológiai korlátok kialakulását segítette elő. Amikor mindenki elfoglalhatja természetes helyét a társadalomban, a felsőbb osztályok a dolog természetéből adódóan többre viszik az alsók­ nál." A haranggörbe okfejtése röviden, ám pontosan így foglalható össze: „Akik a Harvardra jártak, azoknak jobbak az IQ-tesztjeik; akiknek harvar­ di diplomájuk van, jól keresnek, és a Harvardra küldik gyerekeiket." Nehéz ellenállni az okfejtésnek, hogy Amerika minden problémája biológiai okokból ered. Herrnstein és Murray megállapítása, hogy a szegények maguk felelősek keserves sorsukért, a faj i gondolat kezdeteiig nyúlik vissza. Felfogásuk Amerikáról, amely egyszerűen hagyja, hogy a rossz minőségű gének le­ süllyedjenek a fenékre, a Viktória korabeli londoni falak építőinek szemlé­ letével azonos: „A nemzet népességének jelentős kisebbsége számára az in­ dián rezervátumok technikailag fejlett és fényűzőbb változatát javasoljuk, hogy a többi amerikai nyugodtan tehesse a dolgát." A haranggörbe szemlélete tizenkilencedik századi, de a központi faji kér­ dést egy Viktória korabeli lelkész tapintatával kerüli meg. Ám az osztály és a szín hamar egybemosódik. A spanyol arisztokraták világosabb bőrén át­ tetszettek az erek. A szó legszorosabb értelmében kékvérűek voltak. Indiá­ ban a magasabb kasztok bőrszíne világosabb az alacsonyabbakénál. Ame­ rikában olyan szoros a kapcsolat a társadalmi helyzet és a bőrszín közt, hogy a „szegény" ma már a „fekete" kódszava, ahogy az antiszemiták hasz­ nálták valamikor a „nemzetközi bankárt" a „zsidó" helyett. Így a faji mi­ nősítések, amelyek leplezetlen formában közfelháborodást váltanának ki, a társadalmi aggodalom álarca mögé rejthetők. A genetikailag alsóbb ren­ dű rétegek gondolatának faji vonatkozása ma kevésbé nyilvánvaló, mint Broca napjaiban, de kétségtelenül létezik. Csak az a különbség az új jobb­ oldal és elődei közt, hogy akik ma hirdetik a biológia sorsdöntő szerepét, � azoknak nincs bátorságuk nyíltan színt vallani. A bőr festékanyagának az a legnyilvánvalóbb szerepe, hogy egyfajta tár­ sadalmi címkét jelent. Csak a szín öröklődik, de akiknek rossz gének jut­ nak, azok olyan környezetbe kerülnek, amelyből nincs menekvés. Akiknek sötét a bőrük, azok csaknem mindenütt kevésbé sikeresek, kevésbé egész­ ségesek és - talán - kevésbé elégedettek, mint világos bőrű társaik. i993-

A VÉRÜNKBEN VAN

ban az Egyesült Államokban egy közepes szintű (tehát a leggazdagabbak­ tól a legszegényebbekig terjedő skála közepe táján elhelyezkedő) fekete háztartás évi jövedelme 4418 dollár volt. A fehéreknél ugyanez 45 450 dol­ lár volt. Az anyagi különbségek nem maradnak meg egy-egy társadalmi osztályon belül: a fekete ügyvédek átlagosan fehér kollégáik jövedelmének háromnegyedét keresik. Az amerikai feketék szociális értelemben is külön nemzetté váltak. A legtöbb fekete csecsemő házasságon kívül születik, az egyedülálló fekete nők nagy részének van gyereke, és a jellegzetes fekete családban apa nélkül nőnek fel a gyerekek. A fehérek jól tudják, milyen előnyökkel jár a bőrük színe. Amikor az amerikai diákokat megkérdezték, mekkora kártérítést követelnének, ha egyik percről a másikra megfeketedne a bőrük, az átlagos válasz évi egy­ millió dollár volt. A bélyeget a halál sem törli le. Az Egyesült Államokban az egyéves koruk előtt elhalálozott gyerekek anyakönyvezésénél a fajtára vonatkozó adat gyakran megváltozik. Ilyenkor tíz eset közül kilencben a fekete gyerek átminősül fehérré. Van egy brazil mondás, hogy „a pénz fe­ hérre mos". A gazdagság felül tud kerekedni a bőrszín következményein; akinek elég tetemes a bankszámlája, azt befogadják bármilyen társadalmi osztályba, akármilyen sötét a bőre. Amint Dél-Afrika és a Viktória kori London példája mutatja, az ilyen kiáltó jövedelemkülönbségek viszályokhoz vezetnek. „Mindazon vesze­ delmek közül, melyek az Unió jövőjét veszélyeztetik, a legfélelmetesebb a területén élő fekete népesség jelenlétéből fakad. A fehér és fekete lakosság ellenségeskedésének réme szüntelenül ott kísért az amerikaiak képzeleté­ ben, akár egy lidérces álom" - állapította meg Alexis de Tocqueville tizen­ kilencedik századi francia politikai író az Egyesült Államokról. Bár a feketék aránya akkoriban magasabb volt az USA-ban, mint manap­ ság, a rossz álom egyesek szerint valóra vált. A számok mindent elárulnak. Több fekete férfi van börtönben, mint egyetemen. 1995-ben először tették ki a feketék a foglyoknak több mint a felét. Ha ez így megy tovább, a századfor­ dulóra a legtöbb fekete férfi rács mögött ül majd. Egy csoportban különö­ sen magas a bűnözés; az országban előforduló erőszakos bűncselekmények egyharmada a népesség egy százalékát kitevő fiatal fekete férfiak számlájára írható. A feketék áldozatok is: egy feketénél hétszer akkora a kockázat, hogy gyilkosság áldozata lesz, mint egy fehérnél. A feketék élettartama átlag hat évvel kevesebb a fehérekénél, és egy harlemi kamasz fiúnak annyi esélye sincs, hogy megéli a nyugdíjkort, mint egy bangladesi állampolgárnak. A kísértés, hogy mindezt a gyenge képességeknek tulajdonítsák - hogy az áldozatokra hárítsák a felelősséget -, éppolyan ellenállhatatlan ma az

A DUFFY-VÉRCSOPORT ÉS A MALÁRIA

Tulajdonképpen senki sem tudja, mire valók a vércsoportok. De van egy rendszer, amelyből sejthető, miképp alakulhattak ki. A Duffy-rendszernek két változata létezik. Az egyik, a Duffy-negatív Nyugat-Afrikában találha­ tó, a másik a világ többi részében. Afrikában és másutt gyakori a malária (és egyre gyakoribbá válik, ahogy kudarcot vallanak a megfékezésére ho­ zott rendszabályok). A betegség kórokozója egysejtű élősködő, amelyet a szúnyogok terjesztenek. A szúnyogon belül van neme; az élősködőt a nős­ téHy szúnyog adja át az embernek, amikor a vérét szívja. Életciklusuk során először a májat özönlik el, ahol számuk óriás�értékben megsokszorozó­ dik; azután a vörösvérsejteket támadják meg, és fölemésztik őket. A Duffy-pozitív vércsoport azt a helyet jelöli a vörösvérsejt felszínén, ahová a malária élősködői odatapadnak, mielőtt befúródnának és elpusz­ títanák a sejtet. A folyamatban részt vevő fehérje több mint háromszáz aminosavból épül fel, és oda-vissza kígyózik a vörösvérsejt hártyáján át. Létrejöttének mechanizmusa Nyugat-Afrikában genetikai változáson ment át. Az új kód a test legtöbb szövetén lehetővé teszi a fehérje termelő­ dését, de a vörösvérsejteken leállítja. A behatoló élősködők nem találnak kapcsolódási helyet a vörösvérsejten, így nem tudnak behatolni, tehát a gén védelmet nyújt hordozóinak a malária ellen. Lehet, hogy más vércso­ portok szintén úgy jöttek létre, hogy az ősidőkben különféleképpen vála­ szoltak egyes betegségekre - de az is lehet, hogy nem.

A malária élősködőive/ zsúfolt, eltorzult vörösvérsejt metszete.

179

A VÉRÜNKBEN VAN

Egyesült Államokban, mint annak idején Európában volt. Természetesen a génekbe írt sors legelvakultabb szószólói sem hangoztatják már, hogy az alacsonyabb rendű fajok - a feketék vagy a szegények - alapvetően külön­ böznek a felsőbbrendűektől. Kelletlenül bevallják„hogy azok is emberek. Finomabban közelítenek a kérdéshez. A faji különbségeknél nem azok a gének játszanak közre, amelyeket az anatómia vagy a molekuláris biológia tanulmányoz, hanem azok az egyelőre ismeretlenek, amelyek a tehetséget és a képességet szabályozzák: vagyis ember voltunkat. Paul Broca társadalmi nézeteiből nem, de biológiai munkásságából ki­ fejlődött egy tudományág: az antropológia, mely azt kutatja, mit jelent embernek lenni. Ez a terület tudatában van a múltjának, és néhány köve­ tőjét éppúgy elvakítják a liberális előítéletek, mint a szűk látókörű elődö­ ket a maguk előítéletei. A genetika végre megszabadította az embertant a múltjától. Most először meg tudja vizsgálni, mi rejlik a bőrünk alatt, és vá­ laszolni tud arra, vajon a rasszok, bárhogyan határozzuk meg őket, külön­ böznek-e alapvetően, például az intelligencia tekintetében. Semmi kétség, a rasszok megkülönböztethetők. Egy vérmintából könnyen meg lehet állapítani, hogy a donor fekete vagy fehér. Az afrikaiak vércsoportjai nem fordulnak elő az európaiaknál, és sokkal változatosab­ bak, mint a más földrészekről származó emberekéi. Egy lucatnyi váloga­ tott gén vizsgálata alapján teljes bizonyossággal elkülöníthetők a világ kü­ lönböző részeiről származó egyének. A Duffy néven ismert vércsoport­ rendszernek például van egy kizárólagos nyugat-afrikai változata. Akiben kimutatható az afrikai forma, annak kétségtelenül volt egy vagy több afri­ kai őse, bármilyen a bőrszíne. A tényleges különbségek megállapításához már nagyobb számú gén­ minta kell. A mintákat többféleképpen választhatjuk ki: vizsgálhatjuk a gén termékeit - például a vérben található fehérjéket vagy az őket létreho­ zó gének DNS-ét -, vagy azt az óriási genetikai állományt, amelynek a jelek szerint semmiféle feladata nincs. A legjelentősebb felvilágosítással az or­ vostudomány szolgál, ahol a faji különbségek felderítése nem politikai kér­ dés, hanem élet-halál dolga. Szervátültetésnél egyeztetni kell a gének soka­ ságát, amelyek a sejtek felületén az antigéneket szabályozzák, mert ezektől függ, hogy a befogadó immunrendszere támadásba lendül-e. Minél kevés­ bé hasonlítanak az antigének egymásra a donorban és a recipiensben, an­ nál nagyobb a kockázat, hogy a szervezet kiveti a beültetett új szervet. Az Egyesült Államokban a szövetvizsgálatok országos rendszere párosítja a szerveket a betegekkel, és számítógéppel vetik össze a donor és recipiens génjeit abban a reményben, hogy összeegyeztethetők. Akkor a legjobbak a

180

A KILÖKŐDÉS BIOLÓGIÁJA: SZÖVETÁTÜLTETÉS ÉS A SZERVEK ÖSSZEFÉRHETŐSÉGE

A második világháború föllendítette a sebészetet.

ültetés olyan, mintha - mondjuk - egy swknyás

A kórházakat megtöltötték awk a sebesültek, akik­

skótot egy tollbokrétás olasz seregbe helyeznének:

nek a harctérre való visszajuttatása éppolyan fon­

semmi esélye sincs a beolvadásra.

tos volt, mint a lőszerutánpótlás. Egyik-másik el­

Az immunzászlóaljakban antitestek keringe­

szánt sebész bőrátültetéssel próbálta gyógyítani az

nek, és különleges sejtek, amelyek hegyes moleku­

égési sebeket. Számtalanszor kudarcot vallottak, de

lalándzsákat vetnek a fertőzött sejtre, és megölik

létrejött a biológia és az orvostudomány új ága. Amikor- mondjuk- egy katona lábáról ültették

{vagy rákényszerítik, hogy öngyilkosságot köves­ sen el). Szüntelen tevékenykednek. Ha megsérül­

át a bőrt az arcára, a műtét rendszerint sikerült. De

ne� mert az immunrendszert betegség támadja

amikor valaki másról vitték át a bőrt egy betegre,

meg (például az AIDS), a beteg előbb-utóbb áldo­

aki ol yan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy nem

zatul esik valamilyen fertőzésnek. A szervátültetés­

maradt elég saját bőre, a szervezet kivetette az átül­

hez hozzátartozik, hogy a donort és a recipienst

tetett szövetet. Az egérkísérletek azt mutatták, hogy

minél gondosabban válasszák ki, és az immun­

a jelenséget az adó és a kapó közti genetikai különb­

rendszert gyógyszerekkel elfojtsák. Az embrióban

ségek okozzák. A folyamatban részt vevő ún. hiszto­

„tanulási" folyamat megy végbe, melynek során a

kompatibilitási géneket alaposan tanulmányozták.

test saját antigénjeit felismerő T-sejtek elszapo­

Az idegen átültetést (a transzplantátumot) kü­

rodnak, a többiek elsorvadnak. Ha ezt a folyama­

lönleges fehérvérsejtek, az ún. T-sejtek támadják

tot le lehetne másolni, elérhetnénk, hogy a szerve­

meg. Azért ismerik fel, mert a hisztokompatibilitá­

zet befogadja az idegen átültetést. Ez a megoldás

si gének révén beléjük kódolt awnossági jelek - az

egyelőre nem járt sikerrel, de az immunrendszer

antigének- eltérnek a sajátjaiktól. Ezek a gének na­

jobb megismerése reménnyel kecsegtet a jövőben.

gyon változatosak: némelyikük több mint százféle formában létezik, és személyenként eltérő. Az egy­ petéjű ikreken kívül mindenkinél egyedülálló ez a védőgénkészlet, és különbözik mindenki másétól. Miért létezik ennyi változat? Végeredményben a gének jóval azelőtt fejlődtek ki, hogy a szervátül­

Szaruhártya a kilökcJdés egyik szakaszában. A szem­ felület általában viszonylag könnyen befogadja az átültetett szövetet, mert vérben szegény. Ennek a be­ tegnek azonban nem volt szerencséje, és újabb kísér­ letre van szükség, hogy megmentsék a látását.

tetés gondolata egyáltalán felmerült volna. Mai is­ mereteink szerint a jelenségnek az az oka, hogy az antigének rendszerint olyan sejtekre összpontosít­ ják az immunrendszer védekező mechanizmusát, amelyeket baktériumok vagy vírusok támadtak meg. Lekötik a támadókat, és ezzel elkülönítik a fertőzött sejtet a többitől. Mint egy középkori hadsereg díszes uniformisa, a hisztokompatibilitá­ si gének mindenkinek egyedülálló genetikai azo­ nosságot kölcsönöznek, amelyet a behatolók nem tudnak egykönnyen lemásolni. Az idegenek által megtámadott sejtnek viswnt megváltozik az uni­ formisa, ezért megölik. Az emberek közti szervát-

181

GÉNEK TÁVOL AFRIKÁTÓL

Az emberi törzsfejlődés kutatása olyan, mintha történelmet írnánk forrásmunkák nélkül. Csak néhány őskori lelet áll rendelkezésre, annak is leg­ többje töredékes. Darwin úgy vélte, az emberiség Afrikából származik, de ezt sokan vitatták. Beszél­ tek egy elveszett földrészről is, Lemuriáról, amely ma az Indiai-óceán mélyén pihen. Amikor fölfedezték Németországban a Nean­ der-völgyi ősembert, és bizonyítottnak látták, hogy ennek a fajnak a helyébe lépett a modern em­ bertípus mintegy negyvenezer évvel ezelőtt, nyil­ vánvalónak tűnt, hogy fajtánk szülőhelye Európa. Hiszen a kultúra Európában jutott a legmagasabb fokra; miért ne lehetne ugyanez a helyzet az em­ berrel is? Francia kutatók következetesen végigvit­ ték a gondolatot: szerintük egy csontváz, amelyet a Dordogne-ban találtak, olyan, mint a mai ázsiaia­ ké, egy másik a riviérai Menton fölötti dombokon az afrikaiakéhoz hasonlít. A cró-magnoni ősem­ ber (ugyancsak a Dordogne-ból) a mai európaiak­ ra emlékeztet. Az eredmény világos volt: Francia­ ország a világ népeinek szülőhelye. Jelenleg a legtöbb paleontológus egyetért abban, hogy a legősibb emberi maradványok Afrikából származnak. Néhányan azonban úgy vélik, hogy legrégibb elődeink koponyája nagyjából ezzel egy időben jelent meg a világ más részein is. Alig száz­ ezer évvel ezelőtt a maiakhoz hasonló emberi lé­ nyek hagyták hátra maradványaikat két helyen Dél-

Afrikában (a Klasies folyónál és a Border-barlang­ ban, az ország északi részén), Etiópiában és Izrael­ ben a Kármel-hegy, valamint Názáret közelében. Kínában a legrégibb lelet körülbelül hatvanezer éves, Ausztráliában nagyjából ötvenezer. Európá­ ban szinte utoljára jelent meg a mai ember, kb. har­ mincezer évvel ezelőtt. Csak Amerikát és a Csen­ des-óceán vidékét hódította meg ennél később. A gének is az emberiség afrikai gyökereire utal­ nak. A DNS-változatok felhasználásával elkészít­ hető a világ különböző rokonsági fokú népeinek családfája. Ez azt mutatja, hogy az afrikaiak gene­ tikai értelemben jobban eltérnek egymástól, mint a többiek, és hogy az emberi génállomány legősibb származási ágai erről a földrészről erednek.

Korai nem afrikai ember koponyája a quafzehi ásatásokról (a mai Izrael területén). Alig né­ hány tízezer éwel első mai ember megjelenése után megkezdődött az elvándorlás az ősiföldrészről szerte a világba. A quafzehi koponya hasonlít a legkorábbi emberekéhez -és nem sokban különbözik a mienktől. BALRA LENT:

az

Képzelet szülte és tényeken alapuló el­ képzelések arról, hogyan terjedt el a világon a mai ember. A térképet Ernst Haeckel német zoológus raj­ zolta. Számos részletéről ma már tudjuk, hogy helyt­ álló. Mások afantázia művei, mint Lemuria. JOBBRA LENT:

A BŐR ALATT A LÉLEK

kilátások, amikor hat vagy több sejtfelületi antigén közös. A csoportok ge­ netikai eltérései- például a feketék és fehérek között - azonnal megmutat­ koznak, mert csökken az egyik csoport alkalmassága a másiktól származó szerv befogadására. 1gy a szövetegyeztető számítógép szinte mellékesen óriási információtömeget tartalmaz a rasszok közti genetikai különbsé­ gekről. Amerikában a legtöbb átültethető szövet fehérektől származik. A számí­ tógép adatai szerint minden tizedik vesebetegnek hat különböző génje van, amely egyeztethető a rendelkezésre álló szervállománnyal. De csak minden ötvenedik fekete beteg ilyen szerencsés. Ez magában is meggyő­ zően bizonyítja a rasszok közti genetikai eltérést, vagyis azt, hogy a feke­ tékben és fehérekben öröklött eltérések vannak a sajátjuktól eltérő bőrszí­ nű donor szervének befogadására. Ám a szövetegyeztetés rávilágít még egy fontos tényre. A saját fajtán belül is csak a mindenkori betegek kisebbségé­ nél egyezik hat kulcsfontosságú gén. Méghozzá azért, mert nagyok az öröklött különbségek egy-egy rasszon belül is. Jóval nagyobbak, mint a rasszok közti genetikai eltérések, vagyis a fehérek és feketék egyénenként annyira különbözőek genetikailag, hogy a legtöbb szervátültetési kísérlet­ nél nincs meg a hat egyezés az adó és a fogadó közt. Ilyenkor gyógyszerekkel csökkentik a test képességét, hogy az idegen szövetet felismerje. Az egyeztető számítógép (és sok más gén vizsgálata) kimutatja, hogy a feketék és fehérek átlagos genetikai különbsége kisebb, mint az azonos fajtájú egyéneké. Mivel az egyes személyek közti eltérések ennyivel nagyobbak a rasszok közöttieknél, csaknem minden beteg azonos gyógyszeres kezelésben részesül, akár a sajátjával azonos bőrszínű donor­ tól származik az új szerve, akár nem. Amikor élet-halálról van szó, el­ enyésznek a faji különbségek. A szervátültetés azt igazolja, hogy- mint ezt már Hogarth is felismerte - a fajok csak a felszínen különböznek. A transzplantációknál szerepet ját­ szó, de egyéb gének tanúsága szerint is a Homo sapiens nagyon is egyönte­ tű faj a világ különböző részein a többi emlőshöz képest. Kétségtelenül azért, mert evolúciós szempontból csak a közelmúltban fejlődött ki és ter­ jedt el az egész Földön. Minket az eszmék, nem a DNS evolúciója tesz em­ berré. De bármilyen külsőséges dolog a fajta, ostobaság tagadni a létezését. Ha a különböző helyekről származó emberek ránézésre eltérnek egymástól, akkor ésszerű kritériumok alapján kategóriákba lehet sorolni őket. Érde­ mes megőrizni a fogalmat még akkor is, ha sokszínű csoportokat von egy kalap alá.

A VÉRÜNKBEN VAN

Hiába nincs bizonyíték arra, hogy a fajták jelentősen különböznének egymástól, makacsul tartja magát a hiedelem, hogy a fekete bőrszín mé­ lyebben rejlő evolúciós különbségek jele. Az egyik közismert nézet, hogy a fekete bőr, akár Mayhew „csavargóinak" szögletes arca, csekély értelemről árulkodik. A fekete amerikaiak teljesítménye valóban alatta marad a fehé­ rekének az átlagos vagy szokásos intelligenciavizsgálatoknál. Sokan ezt az előítéletekkel magyarázzák, s azzal, hogy náluk kisebbek a követelmények és rosszak az iskolák. Mások azonban született és megváltoztathatatlan adottságokkal. Szerintük a bőrszín a fajták alapvető különbségét jelzi, amely nemcsak a szövetátültetésnél nyilvánul meg, hanem az értelmi ké­ pességekben is. A fehérek genetikai felsőbbrendűségének bajnokai azt bizonygatják, hogy az állítólagos különbségek oka az evolúciós múltban keresendő. An­ nak az időnek a maradványai, amikor a feketék oiyan helyeken éltek, ahol az élet kegyetlen volt, komisz és rövid, és érdemes volt minél több gyereket a világra hozni, mert a legtöbbre gyors halál várt. Ilyen körülmények közt az észnek nem volt értéke, hiszen a gondok nagy része előre láthatatlan és

Vizeskorsó, attikai stílusban, valamikor Kr. e. 510 előtt készült. A fekete és fehér embert ábrázoló tárgyban a mclaninmozgalom annak bizonyítékát látja, hogy a fehérek vették át a feketék kultúráját, és nem fordítva.

A BŐR ALATT A LÉLEK

elkerülhetetlen volt. Jobban tették, ha szaporodnak és menekülnek, akár a kutyák; ha minél kevesebbet fektetnek be egy-egy utódba, de minél többet hoznak a világra. Afrikában semmi értelme nem volt a nagyméretű - és sok ráfordítást igénylő - agynak. Csak akkor változott meg a helyzet, ami­ kor az emberek elvándoroltak a jeges északra, és életük nehéz, de kiszámít­ ható lett. Az első európaiaknak, ha nem akartak elpusztulni, meg kellett tervezniük a jövőt. A gyerekek csak akkor maradtak életben, ha gondjukat viselték. Sokkal több befektetést igényeltek, tehát nem lehetett belőlük sok. Akik magasabb intelligenciát hordoztak a génjeikben, könyebben életben tudták tartani utódaikat, bár nemi teljesítőképességük csekélyebb volt. Ál­ lítólag a fehéreknek több az eszük és kisebb a péniszük (jóllehet érdekes módon egyikre sincs semmi bizonyíték); ebben a felfogásban pompásan egyesül a két hagyományos rögeszme, egyrészt a feketék nemiségéről, más­ részt a feketék ostobaságáról. Az evolúciós elmélet határtalanul rugalmas. Létrehozta a fajok történel­ mének egy másik változatát is, mellyel sok fekete egyetért. Szerintük a fe­ hérek először Afrikában bukkantak fel, és azért hagyták el szülőföldjüket, mert fekete szüleik nem akartak tudni róluk, így neki kellett vágniuk a vi­ lágnak. Sápadt bőrük nem bírta a nap hevét és melegét, így végül Európá­ ba kerültek, ahol a kegyetlen környezetben nyomorúságosan éltek és egy­ más közt házasodtak. A fehérek „a jég emberei", hidegek, önzők és csak magukkal törődnek. A feketék viszont, a nap emberei, megőrizték nyílt, se­ gítőkész és szívélyes természetüket, amely afrikai szülőföldjük bőségében alakult ki. A valóságban a feketék egyáltalán nem ostobák, éppen hogy tehetsége­ sebbek a fehéreknél. A civilizáció a fekete egyiptomiakkal kezdődött, nem a görögökkel (akik útjára bocsátották a mítoszt, hogy csak a fehérek képe­ sek kultúrateremtésre). A Nílus menti népeknek vitorlázó repülőik voltak [a kairói múzeumban látható egy modell - a szerk. ] és villany akkumulá­ toraik [talán a bagdadi elemről van szó - a szerk. ] ; ismerték a kvantumme­ chanikát, és megelőzték Darwint. A feketék már Kolumbusz előtt felfedez­ ték Amerikát, és voltak afrikai ősei Freudnak, Jungnak, sőt talán még Bee­ thovennek is, hiába tagadják. Mindezt a fekete amerikaiak melaninmozgalma hirdeti, amely újraér­ telmezi az evolúciót, és követeli, hogy a feketék kapják meg az őket megil­ lető helyet a társadalomban. Csak egyvalamiben értenek egyet a fehér fö­ lény híveivel: hogy a fekete bőrfestéknek, a melaninnak a génjeiben rejlik a magyarázat egyesek sikereire és mások kudarcaira. Új tudományukat az is­ kolákban tanítják, tudatosítani akarják a diákokban Amerika afrikai gyö-

185

A MELANINMOZGALOM POLITIKÁJA

A melaninnal kapcsolatos vita középpontja a New York-i City College, amelyet annak idején a város lakóinak egyetemeként alapítottak. Hosszú éveken át az Amerikába özönlő zsidók gyerekei tanultak itt. A Harlem pe­ remén áll, így ma számos hallgatója fekete. Kevés a pénzük, és az állítólagos színvonalcsökkenés szüntelen viták forrása. A Fekete Tudományok Tanszékének vezetője Leonard Jeffries. Neki is az a véleménye, hogy a fehér civilizáció a fekete Egyiptomból indult ki, és a melanin egyedülálló képességekkel gazdagítja a feketéket. Személye - az intézmény múltját figyelembe véve - elkeserítő vita középpontjába került, mióta kijelentette, hogy a fekete amerikaiak elleni összeesküvés mögött a zsidók állnak, akik valamikor a rabszolga-kereskedelemből is alaposan ki­ vették a részüket. A horogkereszt afrikai szimbólum, mondja, amelyet a nácik csak kisajátítottak, és senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha is­ mét használja valaki. Kijelentései óriási felháborodást váltottak ki. A City College-ban éles vita folyt arról, megengedhető-e egyáltalán, hogy ilyesmit hangoztasson. Ma már testőrökkel veszi körül magát. A melaninmozga­ lomnak angol hívei is vannak. Például az a lemezlovas, aki a DNS nevet vette föl (korábban Sowetónak nevezte magát), és egy manchesteri kalóz­ rádióban fennen hirdeti a melanintudomány érdemeit mindenkinek, aki csak meghallgatja. A feketék önbecsülésének mozgalma iránti lelkesedésén mit sem csök­ kent az a tény, hogy mindkét szülője fehér. „

A manchesteri lemezlovas, aki a DNS nevet vette föl, és a melanintudomány odaadó híve.

186

A BŐR ALATT A LÉLEK

kereit (például náluk az afrikai szüreti ünnep, a Kvanza veszi át a hálaadás napjának helyét). A mozgalom az Oregon állambeli Portlandből indult, ahol i987-ben egy Tanulmány az afrikai-amerikai alapokról című, széles körben terjesztett röpirattal igyekeztek mélyebb ismereteket nyújtani a gyerekeknek a társadalomról, amelyben élnek. A detroiti ifjúság körében már rádióműsorok népszerűsítik a melaninelméletet, és New Yorkban az iskolabizottság néhány tagja is támogatja. Több „melaninkonferencián" hirdették, mi mindenre képes a csodatévő anyag. Angol hívei is vannak az elméletnek. Egy manchesteri kalózrádió lemezlovasa (aki a „DNS" nevet vette föl) műsorában gyakran ismerteti a melanintudományt, amely ko­ molyan foglalkoztatja a fekete közösséget. A biológusok eddig azért nem foglalkoztak a melao,innal, mert nehéz elemezni, s feladata első pillantásra nyilvánvalónak látszik. Mindenféle élőlényben efőfordul, és számos változata létezik. A szarvasbogarakban meg a túlérett banánban egyaránt nagy mennyiségben található. A legtöbb sötét szőrű emlősnek - például a fekete párducnak - a szőrében van mela­ nin, de a bőre világos. A jegesmedvének viszont a bőre fekete és a szőre fe­ hér. Az anyag vegyileg igen stabil, egyszer lerajzolták egy százötvenmillió éves tintahal képét a maradványaiból kivont tintával - tiszta melaninnal. Lehet, hogy a melanin kémiailag semleges anyag, de társadalmi és poli­ tikai értelemben robbanékony. Azoknak a feketéknek az érvei, akik nem a gyengeség, hanem az erő jelképének tekintik, nemrégen könyv alakban is napvilágot láttak. Carol Bates Melanin, a feketék nagyságának kémiai kul­ csa című munkája - bár nem került a bestsellerlisták élére - figyelemre méltó írás. Már-már csodatévő tulajdonságokkal ruházza fel a melanint. Azt állítja, hogy pigmentjük a feketéket szellemi és lelki adományokkal gazdagítja. A melanin beissza és tudássá alakítja a fényt. Fogékonnyá tesz a zenére, így született a dzsessz. Amikor ritmus és melanin találkozik, a test endorfin hormont termel, amely közismerten boldog, kielégült érzést okoz. A melanin szupravezető és mikrokomputer, amely fokozza az intelli­ genciát és az emlékezőtehetséget. Az idegrendszer tele van ezzel az anyag­ gal, tehát akik bővében vannak, feltétlenül értelmesebbek. De megköti a narkotikumokat, ezért a feketék könnyebben lesznek a kábítószer rabjai, ami hátrányos helyzetbe hozza őket a pénzéhes fehér társadalomban. A bőr pigmentjének genetikája egyszerű. A feketéket és fehéreket mind­ össze egyetlen gén különbözteti meg, amely két formában létezik. Az egyik termel pigmentet, a másik nem. A fehéreket egy genetikai baleset hozta lét­ re, melyet hatezer évvel ezelőtt okozott az afrikai génállományban egy Jakub nevű fekete tudós. Mivel a fajták keveredéséből fekete gyermek szü-

A VÉRÜNKBEN VAN Amon istent ábrázoló dombormű az egyiptomi Szakkara Ízisz-templomáról (Kr. e. 7. sz.). Az istenségnek afrikai vonásai vannak, és gyakran hivatkozik rá a modern melaninmozgalom, amelynek központi témája a fekete kultúra történelmi szerepe és a melanin misztikus hatása az ősi egyiptomiak gondolkodásmódjára.

letik, így a fehérek rettegnek a fekete nemiségtől: „A fekete hímeknek min­ den genetikai lehetőségük megvan a fehérek megsemmisítésére. Ezért a fe­ hérek genetikai fenntartására létrehozott hatalmi rendszerben a fekete fér­ fiakat meg kell támadni és el kell pusztítani. A fehérek genetikai fennmara­ dásának parancsára ma nem gázkamrákban vetik be a vegyszereket, ha­ nem az utcákon - kokain, extasy, PCP és heroin formájában. Az AIDS olyan fegyver, melyet laboratóriumokban fejlesztettek ki azok, akik fehér­ nek vallják magukat." Frances Cress Welsing, a melaninelmélet egyik megteremtője, aki ezeket a mondatokat írta, még tovább megy. A melanin révén a feketék föl tudják venni a növények kibocsátotta energiál, állapítja meg. Sőt a melanin jóvol­ tából észlelték a nyugat-afrikai dogonok már ötezer évvel ezelőtt a Szíriusz szabad szemmel láthatatlan kettős csillagát. Csak a „hue-man'', a színes a valódi ember, a többi csak tökéletlen változat. A bőr pigmentjét, mondja, az agyban a tobozmirigy szabályozza. Ezt a misztikusok hosszú ideig a „harmadik szemnek" - „Hórusz szemének" - tartották, amelyen át a tudat

188

A FAJ FELSZÍNI SZEMLÉLETE: MELANIN A BŐRBEN

A bőr önálló szerv. A külső védőréteg hámsejtjei elhaltak, és telítve vannak a keratin nevű fehérjével (a hajnak is ez az anyaga). Redőiből, az ujjlenyo­ matokból (és a hasonlóan jellegzetes redőkből az ajkon és másutt) megállapítható a személyazonos­ ság. A belső, élő irharétegnek számtalan feladata van. Ez a hőfelvétel, a fájdalom és a tapintás szerve. Egyúttal szabályozza a hőmérsékletet az izzadás révén (a verejték párolgásakor a test hőt veszít), és olyan módon is, hogy a külvilág hőmérsékletétől függően a mélyebben fekvő vagy a felszíni erekbe irányítja a vért. Hidegben a meleg artériás vért olyan erekbe vezeti, amelyek a felszínről visszatérő hideg vénás vért szállítókkal párhuzamosan fut­ nak, így a meleg a test belsejében marad. Nagy hő-

ségben viszont a verőerek a meleg vért egyenesen a felszínre vezetik, hogy lehííljön. Ezenkívül a bőrben vitamin is készül, továbbá faggyúmirigyek vannak benne, amelyek nedvesen tartják, és az immunrendszer fontos részeként megküzdenek a fertőzéssel. A fekete (lent jobbra) és fehér (lent balra) bőr metszetén látható, milyen nagy a különbség melanintartalmukban. Az anyag egy rétegben tömörül a hám- és irharéteg határán. A melanociták száma azonos a feketékben és a fe­ hérekben, de a fekete bőrben ezek a sejtek sokkal aktívabbak. Mivel a melaninszemcsék a sejtmag körül csoportosulnak, valószínűleg szerepük van a DNS-nek az ibolyántúli sugarak káros hatása elle­ ni védelmében.

Melanínszemcsék eloszlása különböző emberfajták bőr­ metszetén.

A VÉRÜNKBEN VAN

befogadja a kívülről érkező rezgéseket. A fehéreket elmeszesedett, megkö­ vesedett tobozmirigyük elzárja a szellemi világtól. Mindennek nagy része zagyvaság, vagy legjobb esetben áltudomány (bár semmivel sem rosszabb, mint a fehér fölény híveinek különös elgon­ dolásai a fekete meg fehér evolúcióról). Csakhogy mára kialakult a bőr pigmentjével foglalkozó valódi tudomány, amelynek néhány felfedezése meglepően közel áll a melaninmozgalom tételeihez (bár mondanunk sem kell, a kutatók sokkal körültekintőbben bánnak felfedezéseikkel, mint a hitvitázók, bármilyen színű a bőrük). Amikor megpróbálták kivonni a melanint, sűrű anyagot kaptak, mely­ nek vegyi összetétele nehezen elemezhető. Hogy védelmet nyújt a nap el­ len, olyan nyilvánvaló, hogy nem is szorul bizonyításra. Néhány évvel ez­ előtt még a rá vonatkozó kutatásokat nagyrészt a párizsi Anatómiai Mú­ zeum hagyománya jellemezte: egyszerűen megadták, hol található, a mű­ ködése már nem nagyon érdekelt senkit. Most azonban úgy látszik, hogy bár a molekula nehezen adja meg magát, figyelemre méltó és meglepő tulajdonságai vannak. Talán nem a feketék nagyságának kulcsa, de hatása sokkal jelentősebb, mint valaha gondolták. Annak a hosszú biokémiai útnak a végén van, melynek során az idegrendsze­ ri folyamatokban szerepet játszó vegyi anyagok termelődnek. A melanoci­ táknak nevezett különleges sejtekben képződik. Ezek az embrió dúcléc nevű részén keletkeznek, amelynek legfőbb feladata az idegszövetek létrehozása. A melanociták csak az embrió tizenkét hetes kora körül lépnek be a bőr­ be. Elvándorolnak a szivárványhártyába, a recehártyába, a belső fülbe, to­ vábbá a száj belsejét borító, valamint az agyat és gerincet védő hártyákba. Az agy bizonyos részei mélyfeketék, akárcsak a fül és a szem, mert ott igen sok van belőlük. Az átlagos férfinak mintegy kétmillió melanocitája van, legsűrűbben az arcon, a mellbimbón és a nemi szerveken. Együttes súlyuk nem több egy grammnál - ennyit nyom egy tollpihe -, tehát elég kevés, ha meggondoljuk, milyen mélyreható társadalmi következményeket idéz elő ez a szövet. Mindegyik melanocita apró szemcséket - melanoszómákat termel, amelyek bejutnak a bőr többi sejtjébe. A feketéknek sincs több melanocitájuk a fehérekénél, de az övéik sokkal aktívabbak. Mi a melanin feladata? Első pillantásra úgy látszik, az evolúció hibázott. A többi állatra vonatkozó szabályok értelmében az európaiaknak kellene feketéknek lenniük és az afrikaiaknak fehéreknek. A legtöbb forró, napfé­ nyes helyről származó élőlény nem sötét, hanem világos, abból az egyszerű okból, hogy a fekete tárgyak jobban elnyelik a napfényt. Egy fekete ember a napon egyharmaddal több napenergiát szív magába, mint egy fehér bőrű.

A BŐR ALATT A LÉLEK

Különálló sejtek egy rosszindu­ latú melanómából, a bőrrákból, amely halálos is lehet, ha nem kezelik idejében. A betegség sokkal gyakoribb a fehérek közt, mint a feketéknél, és feltehetőleg összefüggésben van azzal, hogy az ibolyántúli sugárzás (amely a fehér bőrön könnyebben áthatol) károsítja a DNS-t.

-

Az ember trópusi eredetű, ezért jár rendszerint ruhában. Akár az egyen­ lítőről jött valaki, akár a sarkvidékről, ugyanolyan hőfokra állítja be a köz­ ponti fűtést. A hideg veszélyes. A vér besűrűsödik, az erek összeszűkülnek, és emelkedik a vérnyomás. Mindez több munkát ad a szívnek. Hidegben drámaian megnő a szívbetegségekből és agyvérzésből adódó halálesetek száma - minden háromfoknyi hőmérséklet-csökkenésnél egytizeddel. Angliában a tél közepén kétszer annyi agyvérzés fordul elő, mint nyáron. Még a kellemesnél hidegebb nappali szoba is növeli a halál kockázatát. Ezért is növekszik kétszer olyan mértékben a téli halálesetek száma a sze­ gények, mint a gazdagok körében. Evolúciós előnyt kellene élveznie mind­ ennek, ami a hideg éghajlaton segít a fölmelegedésben (többek között a fe­ kete bőrnek).

19 1

A VÉRÜNKBEN VAN

Más tulajdonságok kifejlődését kétségtelenül befolyásolta a hideg. Az ausztráliai bennszülöttek fagyos éjszakákon meztelenül alszanak a szabad­ ban, míg körülöttük az elpuhult birkanyírók hálózsákban is dideregnek. A test felépítése is alkalmazkodik az alacsony hőmérséklethez: a sarki em­ berek (kevés kivétellel) alacsonyabbak és zömökebbek a trópusiaknál, így kisebb felületen veszítenek hőt. Fázni kellemetlen, de általában lehet róla tenni, és ha mégsem, akkor is túlélheti az ember a testhőmérséklet csökkenését Ha azonban túlságosan meleg van, az végzetes. Sok állat hőmérsékleti kötéltáncot jár: árnyékba vo­ nul, aztán vissza a napra, hogy megfelelő hőmérsékleten maradjon. A spa­ nyol bikaviadaloknál a lelátó árnyékos helyei kétszer annyiba kerülnek, mint a napos oldal, ilyen nagy az értéke a megfelelő napsütésnek. Ha nem jó az arány és túl nagy a felmelegedés, a szervezetnek van egy biokémiai tűzoltó­ osztaga, amely védőpokrócokkal érkezik: a hősokkfehérjékkel. Ezek a fehér­ jék (amelyeket néha hízelgően őrzőknek neveznek) a sejt sebezhető részei köré gyűlnek, mintegy védőpajzsot alkotva. A szibériaiak sokkal alacsonyabb hőmérsékleten mozgósítják őrzőiket, mint a melegebb éghajlatról szárma­ zók, tehát a novoszibirszkiek hamarabb tűzbe jönnek, mint a nápolyiak. Annál különösebb, hogy a trópusi népek feketék, így több napenergiát nyelnek el. Csakhogy jobb, ha az ember hűvös marad, mint ha elkerüli a meleget. A nedves trópusokon a feketék, ha fárasztó munkát végeznek a napon, sokkal tovább bírják, mint a fehérek. ők ugyanis - ma még nem nagyon ismert okokból - jobban izzadnak, mint a fehérek. Az izzadás - a test leghatásosabb hűtőrendszere - több haszonnal jár, mint amennyi kárt a bőrszín okoz. A fekete bőr talán mégis mérsékli a felmelegedést, mert ki­ tűnően véd a leégés ellen (amely csökkenti az izzadási képességet). Azok­ ban a törzsi társadalmakban, ahol a vadásznak egész nap a szabadban kell tartózkodnia, és tűrnie a meleget meg a napot, éhezés várna az élelemszer­ zőre l"'ágy a gyermekeire, ha a leégéstől mozgása lelassulna. Aki már végignézte, hogyan fakulnak ki szőnyegei, jól tudja, mekkora ereje van az ibolyántúli sugárzásnak. A melanin viszont kiváló védelmet nyújt ellene. Akiknek kevés a melaninjuk, azokat komolyan fenyegeti a bőrrák veszélye. A betegség gyakoriságát illetően Írország a harmadik he­ lyen áll (Ausztrália és Dél-Afrika után), bár az itt élők kevés napot kapnak, de sok köztük a fehér bőrű. A fehér bőrű fehérek nyolcszor veszélyeztetet­ tebbek a barna bőrűeknél. A feketéknél pedig csak harmincszor annyi napfény okoz leégést (a bőrrák legfőbb okát), mint a fehéreknél. Az ellenőrizhetetlen sejtosztódás - vagyis a rák- azért indul meg, mert ha a napfény oxigénnel és vízzel lép kölcsönhatásba, erősen reakcióképes

192

LENYŰGÖZŐ RITMUS: MELANINKIVÁLASZTÁS ÉS A SZERVEZET Ó RÁJA

A melaninmozgalom olyan figyelemre méltó ké­

goltságban, amely a sötét téli időszakokban lesz

pességeket tulajdonít a melaninnak, amelyek elég­

úrrá egyeseken, főképp a sötét bőrű, sötét szemű

gé bizonytalan kapcsolatban vannak a festékszem­

embereken, mert az ő belső órájukhoz kevesebb

csék tényleges szerepével. Még több túlzó megálla­

fény jut el. A hormon befolyásolja a szem egyes

pítás fűződik a melatonin nevű hormonhoz, amely

pigmentjeinek előállítását is, és segíti a látást.

a melanin kiválasztását szabályozza sok állatban.

A melatonin csodája szerény címet viselő könyv

A közelmúlt egyik amerikai sikerkönyve szerint a

szerint a hormon visszafordítja az öregedést (eL.ért

melatonin nemcsak az időeltolódás okozta tünete­

amerikaiak milliói

ket orvosolja, hanem talán a rákot, sőt az öregedés

alábbis az egereknél állítólag visszafordította. Saj­

ártalmait is. Egy megállapítás - az első - igaz.

nos a kísérletnél használt egere�m n i d melanin­

szedik rendszeresen). Leg­

A melatoninhormont az agyalacon a tobozmi­

hiányos állományokból származtak, tehát náluk a

rigy termeli. Néhány élőlényben, például a békák­

kísérlet csak a normális szintet állította helyre.

ban és varangyokban gyors színváltozást idéz elő,

Még kevésbé bizonyított tény, hogy gyógyítja a rá­

így az állat mindig beleolvad környezetébe. Az em­

kot: a melatonin valóban elnyeli a szabad gyökö­

bereknél azonban a melatonin nem befolyásolja a

ket, de hát erre a C-vitamin is alkalmas (amely ha­

bőrszínt (kivéve, amikor a tobozmirigy megbete­

tásosabb és jóval olcsóbb). A hormonnak épp elég

gedése következtében túl sok melanin rakódik le).

kiválóak a természetes tulajdonságai, fölösleges

De valóban szoros kapcsolatban áll az alvást és éb­

tódítaniuk felőle azoknak, akik a melatonint első­

redést, valamint a testhőmérsékletet és sok más

sorban pénzforrásnak tekintik.

működést szabályozó belső órával, amelyet a látó­ ideg-kereszteződésen ülő idegmag működtet, ez pedig közvetlenül a szemtől kapja az idegi jeleket. Tehát az óra átállítható, amikor a világosság sötét­ ségbe vált. (Ezért a legkönnyebben úgy lehetünk úrrá az időeltolódás okozta tüneteken, ha megér­ kezéskor minél többet tartózkodunk ragyogó nap­ fényben.) A melatonintermelés éjszaka a legna­ gyobb, ez adja az utasítást az alvásra.

Havasi nyúl: télen fehér a szőre, nyáron sokkal söté­ tebb. A melanin mennyiségének változását egy las­ san járó, éves ciklusú óra szabályozza. Ennek makö­ dését a melatonin irányítja, akárcsak a napi ciklusú óráét; mindig ugyanazok a gének maködnek - leg­ alábbis az alacsonyabb renda állatoknál - a szervezet óráiban, akár másodperceket mérnek, akár éveket.

Az emlősökben, amelyek csak tavasszal szapo­ rodnak, a melatoninkiválasztás éves ritmusa nem­ csak a szaporodást szabályozza, hanem az éven­ kénti változásokat is (például a bunda színét). Le­ hetséges, hogy a hormon befolyásolja valamelyest az emberi szaporodást is; egy fogamzásgátló tab­ lettában együtt alkalmazták a szaporodási hor­ monnal, a progesztinnel. Mivel hatással van a szer­ vezet napi ritmusára, alvási rendellenességeket is kezelnek vele. Egyes feltételezések szerint az elégte­ len melatoninkiválasztásnak része lehet az évszak­ érzékenységi depressziónak nevezett súlyos lehan-

1 93

A VÉRÜNKBEN VAN Afrikai férfi, akinek a bőré­ ben nincs melanin, mert két példányt hordoz az albiniz­ mus génjéből. A jelenség gyakoribb Afrikában, mint Európában. Csaknem minden érintettben kialakul idővel a bőrrák valamelyik formája. Gyakori előfordu­ lásának oka ismeretlen, de a jelek szerint minden hordozójának DNS-ében ugyanaz a károsodás talál haló, tehát közös őstől származik. A gén talán a „bantu terjeszkedéssel" szóródott szét, amikor a történelmi időkben megindult az elvándorlás a trópusokról dél felé.

anyagokat - szabad gyököket- hoz létre, amelyek megtörhetik a DNS-lán­ cot. A melanin főképp azért nyújt védelmet, mert fel tudja szívni őket, és így negyedére csökkenti a DNS-károsodást. De ez még nem minden. Ha nagyon erős az ibolyántúli sugárzás, a melanin vereséget szenved, és maga is szabad gyököket kezd termelni, amelyek ugyancsak károsítják - nem pe­ dig védik - a DNS-t. Erre főképp a melaninnak az a formája hajlamos, amely a vörös hajban és a szeplőkben található, ezért nagyobb az esély a le­ égésre és a bőrrákra a vörös hajúaknál. A vörös haj génjei játszanak közre egy melanocitaserkentő hormon létrejöttében is, amely a napfénytől káro­ sodott bőrt melanin termelésére készteti. Tíz nagyon fehér bőrű vörös ha­ júból nyolcban megtalálható ennek a génnek- a sérült változata, míg a könnyen barnuló sötét hajúak közül csak minden huszonötödikben. Afrikában természetes körülmények közt tanulmányozható, milyen károsodást okozhat a nap azokban, akik nincsenek alaposan felvértezve ellene. Az „albínó" kifejezés Balthazar Tellez portugál utazótól származik, aki csodálkozva látta, hogy a nyugat-afrikaiak közt sok a világos bőrű és szőke hajú. Európában körülbelül minden húszezredik ember albínó, míg Afrika bizonyos részeiben ennek a tízszerese. Az afrikai albínóknál a bőr­ rák ezerszer gyakoribb, mint pigmentben gazdag testvéreiknél. Minden húsz évnél idősebb albínón megmutatkozik a betegség, és a földrész leg-

1 94

A BŐR ALATT A LÉLEK

naposabb részein (például Nigériában) csak minden tizedikük él harminc évnél tovább. Ám az ibolyántúli sugárzás nemcsak bajt okoz. A bőrön áthatolva D­ vitamint termel; olyan sokat, hogy annyit a legegészségesebb étrend sem biztosíthat. Hiánya a gyerekeknél angolkórt okoz, amely a csontok lágyu­ lásával és a koponya eltorzulásával jár. A D-vitamin-termelés a napfénytől függ. Akik a tengerszint felett másfél kilométeres magasságban fekvő Denver verőfényében élnek, azoknak a körében feleannyi a megbetegedés, mint bostoni társaiknál. Az öregeknél különösen nagy a vitaminhiány ve­ szélye, részben azért, mert nem szívesen mozdulnak ki a négy fal közül. Európa-szerte minden harmadik idős ember vérében a szükségesnél keve­ sebb a D-vitamin. Görögország, Spanyolország és Olaszország v_.őfényes ege alatt kétszer ilyen magas ez a szám, mert az öregek kerülik a napfényt. Ha szennyezett a levegő, akkor is csökken a szervezet vitamintermelése. i900-ban az iparvárosokban tíz gyerekből kilenc angolkóros volt. Ebben része volt a füstnek meg az ablakadónak is, amely arra késztette az embere­ ket, hogy befalazzák lakásuk egyetlen fényforrását. A bepólyált afrikai cse­ csemők ma is veszélyeztetettek. Az 1920-as években az amerikai feketéknél tízszer akkora volt a megbetegedés kockázata, mint a fehéreknél. Bár tetszetős gondolat, hogy a bőrszín evolúcióját az angolkór veszélye irányította, a melanin valószínűleg mégsem a vitaminháztartás megválto­ zása következtében fogyatkozott meg. Hiszen mielőtt létrejöttek a füstös

Angolkóros gyerek - a görbe láb annak a következménye, hogy a csontok lágyak maradnak, mert nem rakódik le bennük elég mész. A nyugati világban ma ritka betegség az angolkór. Az esetek oka rendszerint a D-vitamin-anyagcsere öröklött zavara, ritkábban a D-vitamin felvételét gátló élelmiszerek fogyasztása.

195

A VÉRÜNKBEN VAN

városok, az emberek rendszerint napos helyeken tartózkodtak. Az angol­ kór civilizációs betegség. Még a feketéknek is elég heti két óra napfény, hogy egészségesek maradjanak. A csontvázakból megállapítható, hogy a betegség csak a középkorban vált gyakorivá, ahogy nőttek a városok. Az őstörténeti temetkezési helyeken nyoma sincs sem a feketék, sem a fehérek között, kivéve egy mély és sötét dunai szurdokban élő népcsoportot. Bár a bőrszín megváltozása az emberi fejlődés legszembetűnőbb esemé­ nye, valójában senki sem tudja, miért következett be a melaninvesztés, amikor az emberek kivándoroltak Afrikából. Vannak sokkal bonyolultabb magyarázatok is, mint a leégés, a rák és az angolkór. A napfény elpusztítja a bőrben keringő antitesteket. Egy fehér ember alig félórányi napozástól is komolyan károsodhat. A fekete bőr talán segít megóvni a szervezet véde­ kező rendszerét (amire a számtalan trópusi betegség földjén különösen nagy szükség van). Mások szerint az a magyarázat, hogy a fekete bőr hajla­ mosabb a fagyásra, mint a fehér. 1917-ben, az utolsó kemény télen a lövész­ árkokban egy francia orvos több mint ezer ,,lábfagyási" esetet jegyzett föl a szenegáli katonák körében, míg a fehéreknél egyet sem. Talán a melanint tartalmazó sejtek könnyebben megfagynak. Amikor az ember megérkezett Európába, az éghajlat a mainál még hidegebb volt. A megfagyott láb és más fagyások súlyos bajokat okozhattak. Az albínóknál, bármilyen fajhoz tartoznak, a melaninhiány különös és súlyos következményekkel jár. Öröklött betegségük jellegétől függően csökkent látásúak és hallásúak is lehetnek. A melaninnak ugyanis meglepő feladatai vannak olyan testrészekben is - mint a fül, az agy és az idegrend­ szer -, amelyek napfényt sose látnak. Akik a feketék nagyságának kulcsát látják benne, talán eltúlozzák a jelentőségét, de kétségtelen, hogy a szerve­ zet igen sokféle tevékenységét befolyásolja, fontos szerepe van a test felüle­ tén� belsejében egyaránt. A melanin hozzájárul az agy felépítésének kialakulásához. A magzat fej­ lődése során sötét színű sejtek vezérlik az idegeket a megfelelő helyekre. A sejtek egyik legfontosabb feladata, hogy kialakítsák az idegrostokat, amelyek a képjeleket átviszik a jobb és a bal szemből az agy másik felére, így hozzájárulnak a térérzékeléshez. Az albínóknál ezek a vezérlő sejtek hi­ ányoznak, és a látórendszer vezetékhálózatának hibája egy részüknél gyen­ ge látást okoz. A süketség öröklődésének tanulmányozása során jöttek rá a kutatók, hogy a melaninra a fülben is fontos szerep hárul. Az ott található mennyiség megfelel a szem és a bőr melanintartalmának. A jelek szerint a sötét bőrűek ellenállóbbak a váratlan, erős zajok okozta süketséggel szem­ ben. Ezért nem károsodik olyan súlyosan a zajos munkahelyeken dolgozó

A BŐR ALATT A LÉLEK

feketék hallása, mint a fehéreké. Olyan feltételezések is vannak, hogy a kék szemű fehérek hajlamosabbak a süketségre, mint a sötét szeműek. A melanin talán azért nyújt védelmet a fülnek, mert elnyeli a külvilágból (ezúttal hanghullámok formájában) érkező energiát. A túl nagy zaj szabad gyököket hoz létre a fülben - mint a napfény a bőrön -, ezeket a melanin magába szívja. Ha nincs ez a védőpajzs, az ártalmas vegyi anyagok roncsol­ hatják a sejteket. Akiknek cseng a füle, azokon néha segít egy kis adag érzéstelenítő. Ez ugyanis rátapad a belső fül melaninjára, és helyreállítja a normális hallást. Ennek alapján ismerték fel a melanin egy másik váratlan tulajdonságát: gyógyszermegkötő képességét. A klorokvin nevű maláriagyógyszer süket­ séget okozhat, mert koncentrálódik a fülben, és akik sze� fogékonyab­ bak a zajártalomra. Mivel a melanin megköti a gyógyszereket, a versenylo­ vak doppingvizsgálatánál mindig sötét színű szövetből vesznek mintát, mert abban tovább megmarad a tiltott szerek nyoma, mint a test többi ré­ szében. Talán van némi igazság a melaninmozgalom állításában, hogy a fe­ keték érzékenyebbek a kábítószer okozta ártalmakra. Úgy látszik, az is megfelel a valóságnak, hogy a melanin kapcsolatban van az érzékeléssel (bár a dzsessz létrejöttében játszott szerepe még nem bi­ zonyított). Rejtett képességeire utal továbbá, hogy az agy pigmentje, a neuromelanin az agy bizonyos részeiben rakódik le. A neuromelanin rejté­ lyes anyag. Az emberben több van belőle, mint a majomban; a majomban több, mint az egérben, tehát az értelem fejlődésében nyilván szerepet ját­ szik. Az idősek körében elég gyakori Parkinson-kór előrehaladtával a beteg elveszíti uralmát mozgása fölött, s végül bekövetkezik a kóma és a halál. A betegség a jelek szerint kapcsolatban áll a neuromelaninnal. Kaliforniá­ ban történt egy hátborzongató eset: az egyik kórházban jelentkezett két fia­ tal kábítószeres, akiken súlyos Parkinson-kór-tünetek mutatkoztak, és a be­ tegség kétségbeejtő gyorsasággal lett úrrá rajtuk. A károsodást valamilyen házilag előállított kábítószer szennyeződése okozta, amelyet megkötött az agy sötét, pigmentben gazdag része (többek közt ennek eredményeként si­ került megtalálni az agyban a Parkinson-kórt előidéző károsodás helyét). A melanin meglepő tulajdonságai közül bármelyik magyarázattal szol­ gálhat arra, miért maradt meg az afrikaiak bőrében, és tűnt el a világ többi népének bőréből - de lehet, hogy egyik feltevés sem igaz. Természetesen vannak, akik szerint a melanin - így vagy úgy - befolyásolja az értelmi ké­ pességeket. A jelek szerint az agy és a bőr melanintartalma közt nincs összefüggés. Nincs okunk kétségbe vonni a feketék tehetségét és szellemi beállítottságát, de az biztos, hogy nem agyuk nagyobb pigmenttartalmá-

1 97

A VÉRÜNKBEN VAN

nak egyenes következménye, és semmi sem bizonyítja, hogy a melanin egyáltalán befolyásolja az értelmi képességet. Mégis változatlan hevességgel folyik a vita a fajták és az intelligencia kérdéséről. A résztvevők legtöbbje már rég felcserélte a természettudo­ mányt a szociológiával. Bár egész tömeg statisztikai adat áll rendelkezésre - vagy talán éppen ezért -, ma már szinte lehetetlen tisztázni a rasszok ké­ pességeinek állítólagos különbségeivel összefüggő kérdéseket, vagy akár tárgyilagosan vitatkozni róluk. Az egyik tábor statisztikai adatait azonnal megcáfolja a másik. Kutatások már nem is nagyon folynak a feketék és fe­ hérek közti állítólagos értelmi különbségekkel kapcsolatban, csak viták, amelyekben mindkét elmélet hívei összekeverik a politikai és biológiai szempontokat. De a tudomány még mindig beszámolhat arról, hogy mit tudunk a világ népeinek értelmi képessége közti öröklött különbségekről és mit nem. A számok egyértelműek, legalábbis első pillantásra. Az Egyesült Álla­ mokban a szabványos IQ-tesztek eredményei a feketéknél átlagosan tíz-ti­ zenöt ponttal alacsonyabbak, mint a fehéreknél. Az angliai adatok hiányo­ sabbak (itt ritkán ismeretes a gyerekek faji hovatartozása), de a feketék és fe­ hérek közti különbség kisebb, mint az Atlanti-óceán másik oldalán. Az Egyesült Államokban bizonyos csoportoknál (például a koreaiaknál és a ja­ pán származásúaknál) jobbak az eredmények, mint a fehéreknél. Nagyok az eltérések a különböző társadalmi osztályok közt is, bármilyen színű a bőrük. Az adatok értelmezése körül elkeseredett viták dúlnak. Lehet, hogy a vizsga vagy a vizsgáztatók elfogultak; esetleg különböző minőségeket vet­ nek össze. De azért ma már a legtöbben elfogadják, hogy az IQ-tesztek al­ kalmasak a különböző fajtájú vagy eltérő társadalmi helyzetű személyek értelmi képességének mérésére. Maguk a tesztek természetesen éppolyan le.éveset árulnak el arról, hogy a különbségek öröklöttek-e, mint a fürdő­ szobamérleg arról, hogy a súlykülönbségek oka falánkság, a gének vagy mindkettő. Sokan foglalkoztak az öröklődésnek az intelligenciahányados alakulásában játszott szerepével. Bár az első időben számos csalás előfor­ dult, nyilvánvaló, hogy a képességek, melyek jó vagy rossz teljesítményt eredményeznek, öröklődnek a családokban. Máig eldöntetlen és talán eldönthetetlen a vita, mekkora szerepe van az intelligenciahányados faji különbségeinek kialakulásában a született adottságoknak és mekkora a neveltetésnek. A fehér családokban az örökbe fogadott fekete gyerekek teljesítménye javul, de nem feltétlenül éri el a vele egy háztartásban élő fehér gyerekek szintjét. Azoknak a feketéknek az in­ telligenciahányadosa viszont, akiknek több fehér génjük van, nem maga-

A BŐR ALATT A LÉLEK

sabb, mint a többieké, holott ez várható volna, amennyiben a jelenség ge­ netikai eredetű. Igényes oktatással a feketék teljesítménye olykor (de nem mindig) a fehérekével azonos vagy azt meghaladó szintre hozható. Mi több, az 1960-as évek óta a feketék és fehérek közti különbség körülbelül 5 IQ-ponttal csökkent - ami egy génekbe programozott személyiségjegytől eléggé meglepő. Japánban ötven évvel ezelőtt ioo körül volt az átlagos intelligenciahá­ nyados. Ma körülbelül 112. Ezt csak a környezet minőségének javulása okozhatja; a genetikai változáshoz ennyi idő kevés. Az amerikai iskolákban a japán gyerekek nagyjából társaikkal azonos intelligenciahányadossal in­ dulnak, de hamarosan megelőzik a többieket. Nem született adottságaik, hanem szorgalmuk és szüleik igényessége jóvoltából, mint ezt a ped�ógiai kutatások bizonyították. Bár az amerikai indiánok genetikai értelemben közelebb állnak a japánokhoz, mint az európaiakhoz, átlagos intelligencia­ hányadosuk alacsonyabb a fehérekénél, ami szintén arra utal, hogy a gé­ neknek nincs egyszer és mindenkorra érvényes hatásuk a teljesítményre. Az a nézet, hogy a rasszok vagy társadalmi osztályok értelmi szintje közti különbségek változatlanok, a legjobb esetben is bizonyítatlan. De ez soha­ sem gátolta a politikusokat (bármi volt a programjuk), hogy tőkét ková­ csoljanak az IQ-tesztek eredményeiből annak klasszikus példájaként, ho­ gyan lehet a tudományt tőle idegen célokra felhasználni. Ma már feledésbe merült az értelmi képességekről kirobbant heves vita, melyet az IQ-tesztek dél-afrikai bevezetése váltott ki. A holland származá­ súak eredményei jóval alacsonyabbnak mutatkoztak az angol származású­ akénál. A hollandok hosszú éveken át saját iskoláikba jártak, és a társada­ lom alsóbb szintjeire szorultak. A legtöbben szegények voltak. Ahogy az apartheid kezdetével javult a helyzetük, javultak IQ-eredményeik is. Végül megközelítették az angol származású dél-afrikaiak szintjét, és már senki sem mondta, hogy a két csoport képességei között öröklött különbségek léteznek. Dél-Afrikában ott a feledésbe merült lecke mindazoknak, akik ma a világ más részein szeretnének pedagógiai apartheidet bevezetni. Van abban valami szívderítő, hogy éppen Dél-Afrika szolgál bizonyíték­ kal a tudományos fajelmélet alapelveinek téves voltáról. Afrika legdélibb részén, a Klasies folyó torkolatánál a tenger fölé tornyosuló, málló szikla­ falban van egy barlang. Ingatag létra vezet hozzá. A meredek lejtőkön milliószámra hevernek a kovakőből pattintott szerszámok, egy kőkorszaki szerszámgyár maradványai. Százezer évvel ezelőtt itt tanyáztak a legelső modern emberi lények. Abban az időben a tenger sokkal magasabban, szinte a barlang nyílásánál hullámzott. Az üreg akkor is tele volt, ma is tele 199

A VÉRÜNKBEN VAN

Ásatások a Klasies folyó torkolatánál, Dél-Afrika leg­ délibb részén. Az egymás fölött látható két barlang különböző időszakokban nagyjából egy magasságban volt a tenger szintjével, amely a jégkorszak folyamán emelke'llett és süllyedt. A mintegy 100 ooo éves korai modern emberekből nem sok maradt fenn, de az itt látható állkapocs alapján is megállapítható, hogy nagyjából hozzánk hasonlók voltak, tehát lényegesen különböztek az őket megelőző csapott állú, zömök homlokú emberektől. Kőszerszámaik is szemmel láthatóan korszerűbbek. A barlangból előkerültek jó­ val későbbi csontvázak is (legtöbbjük az utóbbi pár ezer évből származik). Az egyiket (fent) kagylófüzé­ rek díszítik. A születési ajándékok a gyerek felnőtté válása során szétszóródtak a kölcsönös adakozás há­ lózatában.

200

-

A BŐR ALATT A LÉLEK

van élelemmel. A jeges hullámverés éti kagylók és más kagylóféleségek millióit élteti. Pár perc alatt kiadós étkezésre valót kaphat le az ember a sziklákról. A barlanglakók óriási mennyiséget gyűjtöttek össze, és nyílt tűzbe dobták, úgy sütötték meg. A barlang alját tömör hamu, milliónyi ős­ történeti lakoma maradványa alkotja. Az ásatások során előkerültek a bar­ langlakók otthonai. Nem egyetlen hatalmas tüzet ültek körül - a barlang földjét szabályosan elkülönülő tűzhelyek borítják, vagyis lakói csoporto­ kat alkottak, nem zabolátlan csürhét. A Klasies folyónál találhatók a család első bizonyítékai: egy társadalom hagyta hátra őket, nem vadászó horda. Körülbelül egy tucat lakó maradványai kerültek elő. Koponyájuk egyál­ talán nem hasonlít a csapott állú, alacsony homlokú lényekéhez, akik a le­ letek tanúsága szerint Afrika más részeit népesí.Wtték be ebben az időben (és még kevésbé a Neander-völgyi emberekéhez, akik akkoriban Európa egyedilli lakói voltak). A legrégibb körülbelül száztízezer évvel ezelőttről származik. A szerszámok - nyílhegyek, lándzsahegyek és hasonlók, a Klasies folyó népének találmányai - erről a távoli helyről a világ nagy részébe eljutottak, és több százezer évig használták őket. Afrika legdélibb része jóval az euró­ pai történelem kezdete előtt a civilizáció központja volt. Kultúrája csak né­ hány évszázaddal ezelőtt halt ki. Mindössze ezerévesek a barlang legkésőb­ bi csontleletei, a hottentották közvetlen elődeinek maradványai. Olyan társadalom emlékei, amely az európainál jobban törekedett az egyenlőség­ re. A sötét középkor európai társadalmi rendje a jobbágyságon alapuló fe­ udalizmus volt. A Klasies folyó népének társadalma viszont ebben az idő­ ben a javak megosztására épült. A gyermekcsontvázakat kagylóból készült nyakláncok és díszek ékesítik. A felnőtteket díszek nélkül temették el. A gyerekek ugyanis ajándékokat kaptak. Ahogy felcseperedtek, bekapcso­ lódtak a kölcsönös csere és együttműködés hálózatába, így szétosztották öröklött gazdagságukat. A Klasies földjére érkező európai hódítók mit sem láttak a bennszülöt­ tek életének gazdagságából. A hottentottákat a legjobb esetben tökéletlen emberfajtának tartották - a hiányzó láncszemnek az ember és a majom között. Ezeknek a barbár lényeknek egy példányát i810-ben közszemlére tették Londonban a tudományos fajelmélet nagyobb dicsőségére. A pél­ dány neve (legalábbis az, amelyet gazdáitól kapott) Saartje Baartmann volt. Dél-Afrikában egy családnál szolgált, amely engedélyért folyamodott a kormányzóhoz, Caledon lordhoz, hogy Angliába küldhesse. A kormány­ zó hozzájárult (bár jó köztisztviselőhöz illően később elhárította a felelős­ séget a vitáért, mely az asszony körül kialakult).

201

A VÉRÜNKBEN VAN Tizenkilencedik századi kép Saartje Baartmannról, akit teljes díszben tettek közszemlére a kíváncsi londoni és párizsi tömeg szórakoztatására.

Megérkezésekor Saartje Baartmannt a Piccadillyn mutogatták. Tompo­ rának mérete nagy szenzációt keltett. A szteatopigia néven ismert állapot Afrika déli részében gyakori, mert bőség idején így halmozza fel a szerve­ zet a tartalékot. De Londonban még nem láttak ilyet. A szépségről és mi­ nőségről alkotott fogalmaik szokás szerint egymásba fonódtak: az emberi élet alacsonyabb rendű formája csak visszataszító lehetett, az isteni szán­ déknak megfelelően. A?J>kban a napokban, amikor Saartjét közszemlére tették, a nagyközönség a kormány bukására számított (bár a kormány nem bukott meg, feje, Spencer Perceval a helyén maradt, s végül ő lett az egyet­ len angol miniszterelnök, aki merénylet áldozatául esett). Mivel az előző kormányt a „Nagy Seggek Minisztériumaként" emlegették, a „Két nagy segg" című, maró korabeli gúnyrajzon a kövér Grenville lord, az ellenzék vezére elmélyülten tanulmányozza Saartje tomporát. Sokan felháborodtak a látványon. Az Afrikai Szövetség, a „jóakaratú és tiszteletre méltó úriemberek társasága" a törvényszékhez fordult „e sze­ rencsétlen nőszemély nevében, kit egy civilizált országra nézve fölöttébb szégyenletes körülmények közt tettek közszemlére, hogy felhívja a bíróság figyelmét e látvány sértő és illetlen mivoltára"; Saartje Baartmannt ugyan-

202

A BŐR ALATT A LÉLEK

is szinte ruhátlanul, megláncolva egy ketrecben tartották. Amikor a bíró kikérdezte (második nyelvén, hollandul), elégedettnek mutatkozott, ami­ ért gondozójával osztozhat a bevételen, így a látványosság nem került le a műsorról. Még vidéki turnéra is elvitték, és Manchesterben Sarah Baartmann névre keresztelték. Három évvel később Párizsba költöztették az immáron keresztény Saartjét; először egy állatszámokból álló műsorban mutogatták, azután a Théatre de Vaudeville-ban, mint „La Vénus Hottentotte, ou haine aux Franyaises" -t. Sok találgatás folyt a nemi szervéről (melyet elrejtett a né­ zők elől), hisz régóta közismert volt, hogy a hottentottáknál ezt a szervet a „szégyen függönye", a sinus pudoris takarja. Némelyek szerint a női körül­ metélés azért alakult ki Afrikában, mert a férfiak „nem tudták elviselni e förtelmes idomtalanságot"- állapította meg a nagy francia anatómus, Cuvier, aki Saartje 1815-ben bekövetkezett halála után írt monográfiájában följegyezte, hogy az asszony tompora „une masse de consistance élastique et tremblante, placée immediatement sous la peau" (rugalmas és rengő ál­ lagú tömeg, közvetlenül a bőr alatt), és egyáltalán nem takar valami isme­ retlen csontot, mint sokan feltételezték. A szégyen függönye valójában a labia minora, a szeméremajkak megnagyobbodása volt. Saartje felboncolt

A szerző találkozása Saartje Baartmann-nal

(vagy legalábbis testének gipszmásával). A figura hosszú évekig szerepelt a párizsi

Musée de l'Homme kiállított tárgyai közt, dicstelen emlékeztetve a tudományos fajvédelemre. Ma már egy faláda rejti az alagsorban.

203

A VÉRÜNKBEN VAN

nemi szerveit, csontvázát és a holttestéről készült gipszmásolatot Cuvier a tudomány nagyobb hasznára a francia nemzetnek adományozta. Sok év múltán a maradványok a párizsi Musée de l'Homme-ba kerül­ tek, ahol a szeméremtestet tartalmazó üveget nem állították ki, de az alak gipszmásolatát igen. Saartje Baartmann új otthona akkoriban sok szem­ pontból hasonlított az anatómiai múzeumhoz a város túlsó végén: azoktól a szakavatott fajvédőktől örökölte tudományos felfogását, akiknek az agyát ott őrizték. Mindkét intézmény azt tekintette legfőbb feladatának, hogy az emberi fajtákat osztályokba sorolja, és elhelyezze egy értékskálán. A Musée de l'Homme csak az 1960-as években távolította el Saartje marad­ ványait a kiállítóteremből. A fajtipológia letűnt napjainak ezt a dicstelen örökségét ma a pince mé­ lyén egy tömör faláda rejti, melyet gondosan kibéleltek, hogy a figurát megóvják minden károsodástól. A gipszmásolat világosbarna, amilyen a modell volt életében. Saartje két kezét a halálát okozó himlő hegei borítják. Tompora valóban nagy, de nem sokkal nagyobb, mint több millió elhízott európaié és amerikaié, akiknek képessége, hogy egy soha be nem követke­ ző éhínség esetére élelmet tartalékoljanak, éppoly gyilkos fenyegetés, mint maga az éhínség. Ma már érthetetlen, miért mondták „megjelenését te­ kintve visszataszítónak". Számos honfitársa vonzónak találta volna Saartje Baartmannt - jegyezte meg Dél-Afrika franciaországi nagykövete, amikor 1995-ben ellátogatott a múzeumba -, és már nincs rá semmi ok, hogy el­ rejtsék szem elől. A dél-afrikaiak most kezdeményezték a maradványok visszaszállítását hazájukba: ez is azt bizonyítja, hogy Saartje teste - sőt még a gipszmása is - a mai napig politikai üzenetet hordoz. A Musée de l'Homme mai arculata szöges ellentéte az egy évszázaddal ezelőttinek. A múzeum mindent elkövet, hogy elhatárolja magát a múltjá­ tól. Az emberek sokf éleségét és egyenlőségét hirdeti. A fajták kiállítása 4t „Tous parents, tous aifférents" - politikailag olyan korrekt, hogy az már szinte fáj. A faji „típust" teljes joggal elvetik. Kiállítják (kellőképpen elítélő felirattal ellátva) a régi szövegeket is, melyek a koponyákkal és csontvázak­ kal az emberiségnek a primitívtől a fejlett változatig ívelő állítólagos fejlő­ dését igyekeznek alátámasztani, de az anyag nagy részét a világ népei közti hasonlóságoknak szentelik. Bár az emberi érték fokmérőjének tekintett rasszt elvetették, helyét a múzeumban új tipológia vette át. Megmaradt a késztetés az osztályozásra s ezzel az ítélkezésre. A kiállítást meztelen férfiak és nők csoportképe uralja. Ahány ember, annyiféle - fekete vagy fehér, magas vagy alacsony, öreg vagy fiatal -, mégis egyesíti őket, hogy egytől egyig mosolygósak, értelmes ar-

204

A BŐR ALATT A LÉ LEK

A mai Musée de l'Homme csoportképe azt ábrázolja, milyen elenyésző a különbség a világ emberfajtái közl, de ebben is van értékítélet, csak másfajta, árnyaltabb - nem a bőrszín, ha­ nem a szépség alapján.

cúak és nagyon szépek. Bár a társadalmi helyzetet ruhátlan embereknél nehéz megítélni, kétségtelennek látszik, hogy mindegyikük tisztes polgári származék. Manapság az utca emberét sokkal jobban érdekli a meztelen elegancia, mint az előbukkanó bőr színe. Hogarth (aki faji kérdésekben liberális volt) egyetértett volna. Jóllehet „az egymásnak ellentmondó vélemények" hatá­ sára néhányan „elvetik a szépséget mint valóságos tényt", az, hogy kit talá­ lunk vonzónak, csakis „szokás, divat, meggyőződés és illúzió" dolga - álla­ pította meg A szépség elemzése című munkájában. Ugyanitt említést tesz arról „a fölöttébb figyelemreméltó példáról, hogy egy néger, aki nagy gyö­ nyörűségét leli saját hona fekete asszonyaiban, bízvást találhatja éppoly torznak a mi európai szépségünket, mint mi az övét". Bár még mindig ne­ héz különválasztani a külsőt az értékfogalmaktól- mint a múzeum példá­ ja is mutatja -, mai ítéleteink legalább nem attól a pár géntől függnek, amely a bőrszínt határozza meg. A genetika jóvoltából az emberi minőségről végre nem kell a külsőségek alapján ítéletet alkotni. A történelem folyamán először lehet elfogulatlanul véleményt formálni arról, miben különböznek egymástól az emberi faj­ ták. A válasz egyértelmű. A biológiai eltérések csekélyek, s a bizonyítékok egyiknek vagy másiknak a szellemi fölényéről olyan silányak, zavarosak és

205

A VÉRÜNKBEN VAN

szellemi értelemben annyira tisztességtelenek, hogy nem is érdemes fog­ lalkozni velük. A jelek szerint mégsem akar véget érni a vita, vajon a rasszokban és a . társadalmi osztályokban biológiai érték tükröződik-e. Bár az embertan manapság nem a vélekedések alapján áll, sokan hajlamosak elvi szempon­ tokat érvényesíteni alkalmazása során. Ez nagy hiba, amire mindannyiun­ kat emlékeztet a Musée de l'Homme gyűjteményének egy darabja: az i650ben elhunyt René Descartes koponyája. Descartes ismerte fel elsőnek, hogy mire képes a tudomány és mire nem. Az ember, mondta, ugyanolyan gépezet, mint a többi, nem pedig csodálatos lény, amely az emberi megis­ merés számára hozzáférhetetlen. Kétségtelenül vannak dolgok, melyek csak ránk jellemzőek - igazság, filozófia, vallás -, ám ezeket nem lehet tu­ dományos vizsgálatnak alávetni. „Amikor az igazsághoz vezető egyenes utat keressük, nem szentelhetjük figyelmünket olyan tárgyaknak, ame­ lyeknél nem juthatunk ugyanolyan bizonyosságra, mint a számtani és mértani levezetések révén." A lélek, ha van, a számtan körén kívül esik. A test azonban tanulmányozható, mint bármely más szerkezet. Descartes filozófiájából nőtt ki a francia felvilágosodás és az utána kö­ vetkező racionalizmus kora. Broca és Gobineau munkássága is a karteziá­ nus logika terméke volt; kísérlet az emberek közti különbségek tárgyilagos vizsgálatára. Azóta előbbre j utott a biológia, és sikerrel járt ott, ahol ők ku­ darcot vallottak. Egyértelműen rácáfolt arra az elképzelésükre, hogy a faj­ tákban az emberi nem alapvető különbségei mutatkoznak meg. Csakhogy a gének tárgyilagos világán kívül a fajtákat és társadalmi osztályokat ma is a régi módon elemzik. A különbségek felmérése helyett értékítéleteket al­ kotnak. Melyik csoport értelmesebb, érdemdúsabb, emberibb? Melyik jobb, melyik rosszabb? Helyes, ha tudomásul vesszük a rasszok valóságát, vagy ez már an katasztrófával járt, hogy jobb, ha a létezésüket is elta­ gadjuk? A tudományos fajelmélet, akármilyen színezetű, akár egy párizsi mú­ zeumban, akár egy amerikai politikai programban jelenik meg, akár a bőr­ színt, akár az osztályhelyzetet tartja szem előtt, hátat fordít a tudomány­ nak, és visszatér az emberi érték spirituális felkutatásához. Márpedig na­ gyon jól tudjuk Descartes-tól, hogy aki a lelket keresi, annak a tudomány nem segíthet.

.i;yi

206

V. FEJEZET

Eredendő bűn ,,A jog . . . a törvény gyermeke: valóságos törvényekből valóságos jogok származnak; ám a képzelet szülte törvényekb6l, a természet törvényeiből, melyeket a költők, szónokok meg az erkölcsi és szellemi mérgekkel kereskedők kedvelnek és találnak ki, képzelet szülte jogok fattyú szörny ivadékai származnak." „

JEREMY BENTHAM: ANARCHISZTIKUS TÉVESZMÉK

AGAMEMNON AZ ILIÁSZBAN elrabolja Achilles feleségét. Amikor vetélytársá­

tól elnézést kér, tökéletes mentsége van: „ . . . oka nem vagyok ennek, mert Zeusz tette, s a Moira, s Erínüsz, a ködbebolyongó: gyűlésen szívembe ezek dobták a vad Ártást. . . Mit tehetek mégis? Mindent maga végez az isten." Achilles nagyvonalúan tudomásul veszi az érvelést, és megbocsát: „Zeusz atya, lám, iszonyú átokkal sujtod az embert. . . Az agamemnoni védekezésnek, ahogy joggal nevezhetnénk, furcsán mai csengése van. A tárgyalótermekben nap mint nap alkalmazzák ezt a straté­ giát. A vétkes nem felelős tettéért; nem büntethető, hisz egy nála hatalma­ sabb erő megfosztotta ítélőképességétől. Nem sújthat le rá teljes szigorával a törvény. Csakhogy ma már nem az istenek kerítik hatalmukba az embereket. A gének vették át az uralmat. Az amerikai Georgia állam siralomházában őriznek egy Stephen Mobley nevű fiatal gyilkost. 1991-ben megölte John Collinst, aki a Domino Pizza cég­ nél dolgozott Oakwoodban, Atlanta közelében. A nagydarab, rokonszenves Collins azt tervezte, idővel saját vállalata lesz, az fogja házhoz szállítani a piz­ zát. Ő állt a pult mögött, amikor az üzletet rablótámadás érte. Mobleynak nem ez volt az első rablása, de most tarkón lőtte a térdre roskadt Collinst. Le­ tartóztatása után Mobley büszkélkedett a tetteivel, sőt dominót tetováltatott a karjára, és pizzásdobozokkal díszítette ki a celláját. De súlyos hibát követett el, amikor nem Atlanta város határán belül gyil­ kolt, ahol John Collins halála csak egy lett volna a sok közül. Atlantában nem '"

* Homérosz: J/iász (Európa, 1957); Devecseri Gábor fordítása.

207

A VÉRÜNKBEN VAN Stephen Mobley a georgiai siralomházban várja a döntést genetikai alapon benyújtott kegyelmi kérvényéről.

számít különös eseménynek a rablógyilkosság, és ritkán jár érte halálbünte­ tés. A kertvárosi Oakwoodban azonban az államügyész (aki gonosz, szívtelen gyilkosnak írta le Mobleyt) villamosszékben végrehajtandó halálbüntetés ki­ szabását kérte, és meg is kapta. Mobleyt most az Atlanta melletti Georgiai Diagnosztikai és Besorolási Központban őrzik. Az intézmény neve kissé eufemisztikus. Ott ugyanis nemcsak diagnosztizálja és besorolja az embereket az állam, hanem meg is öli őket; ugyanis a központban helyezték el Georgia állam villamosszékét. Senki sem tagadja, hogy Stephen Mobley bűnös, és olyan veszélyes, hogy nem lehet szabadlábra helyezni. Súlyos bűnére nehéz enyhítő körülményt találni. Ügyvédei, Charles Taylor és Daniel Summer, mivel semmi más ala­ pon nem fellebbezhetnek a halálos ítélet ellen, utolsó lehetőségként a Mobley család múltJára építették a védelmet. A vádlott apja sikeres üzletem­ ber, a Sports Shoe nevű cipőbolthálózat tulajdonosa, aki mindig is nehezen kezelhető gyereknek tartotta a fiát. A fékezhetetlen Stephent egész sor pszi­ chiáterhez vitték el. Egy időben azt a féltudományos diagnózist állították fel róla, hogy „antiszociális személyiségi rendellenességben" szenved, mivel „képtelen bármiféle értékrendet magáévá tenni". Végül a család kitagadta. Stephen Mobley apjának egyik unokatestvére, Joyce Ann Mobley Childers négy nemzedékre visszamenő antiszociális viselkedésről, bűnözésről és erő­ szakos cselekményekről számolt be az ügyvédeknek. - Sose menj feleségül egy Mobleyhoz! - mondogatták a lányoknak a kisvárosban, ahonnan szár­ maztak. Stephen ükapja részegen halálra fagyott. Másod-unokatestvére,

208

EREDENDŐ BŰN

Dean Mobley már hároméves korában kezelhetetlen volt, s amikor berakták egy katonaiskolába, jövedelmező szélhámosságba kezdett: apja bankszámlá­ jára terhelte a többi diák mosodaszámláját. Élete nagy részét börtönben töl­ tötte, de egyszer itt is rajtakapták, hogy felszentelt pap létére kábítószert árul a bibliaórán. Sok más Mobleynak is meggyűlt a baja a törvénnyel, némelyik­ nek súlyos bűncselekmények miatt. Stephen a jelek szerint csak a legutóbbi volt a hosszú sorban. Taylor és Summer úgy ítélte meg, hogy genetikai ala­ pon folyamodhatnak kegyelemért. Mobley nem szabad akaratából cseleke­ dett, jelentették ki. Olyan gént örökölt, amely megfosztotta képességétől, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, ez hajszolta bűnbe. Felhasználták még a vádlott apjának üzleti sikereit is, melyeket egy gyilkos versengésre kényszerítő üzletágban ért el, hogy bizonyítsák: fiában öröklött hajlam van a brutalitásra. „Igen kevés választja el a kíméletlen sikervágyat az erőszakos bűncselekménytől" - állapították meg. Ha Stephen Mobley öröklött fogya­ tékosságtól szenved - érveltek az ügyvédek -, ez orvosolható, hiszen csak meg kell állapítani a diagnózist, hogy megfelelő kezelésben részesüljön. A halálbüntetés, mondták, egyedül a javíthatatlanoknál indokolt: ebben az esetben nincs helye. Benyújtották a fellebbezést. Az újságok világszerte szalagcímekben közölték a hírt. Meggondolatlanul Mobley „bűnöző génjét" emlegette mindegyik. A kommentárok viszont egy­ hangúlag elvetették az ötletet: liberális szélhámosságnak minősítették, újabb kísérletnek arra, hogy az ügyvédek mentegessék azt, amire nincs mentség. Ha létezik ilyen gén, akkor sincs semmi keresnivalója a törvénykezésben. Ha a bűn (vagy akár a bűnözési hajlam) genetikailag meghatározott, mi értelme van az elrettentésnek vagy a büntetésnek? Még azoknak is fejtörést okozott az ügy, akik nem újságfőcímekben gondolkodnak. Talán kisebb büntetés jár, ha olyas­ valaki követi el a bűnt, akinek öröklött hajlama van rá, remélték Mobley ügy­ védei. Holott megtörténhetne, hogy súlyosabban büntetik. Texas államban az ülnököknek azt kell mérlegelniük, amikor a halálbüntetésről döntenek, „fenn­ áll-e a valószínűsége, hogy a vádlott továbbra is erőszakos bűncselekményeket követ el, amelyek állandó veszélyt jelentenek a társadalomra". Vagyis ha nem jár sikerrel a védelem, amelyet az erőszakos bűncselekményekre hajlamosító génre alapoztak, a vádlott hamar a villamosszékben találná magát. Meglepő, hogy ilyen kétkedés fogadja a „bűnözés génjét" - magától érte­ tődően ezt a címkét kapta minden veleszületett bűnöző hajlam -, hiszen sen­ ki sem tagadja, hogy a bűnözés öröklődik. Egy négyszáz gyerekből álló cso­ port életét, amelynek tagjait Camberwellből, Dél-London egyik szegényne­ gyedéből válogatták, i960-tól, nyolcéves koruktól kezdve harminc éven át fi­ gyelemmel kísérték a kriminológusok. Ez idő alatt sokan követtek el külön209

GYILKOS TUDOMÁNY: A VILLAMOSSZÉK TÖRTÉNETE Akár erkölcsös dolog az intézményes gyilkosság, akár nem, a villamosszéknck különös története van. Néhány neves feltaláló is szerepel benne. 1745ben, alighogy feltalálták a leideni palackot, a hol­ land Pieter van Musschenbroek megpróbálkozott, hogy áramot vezessen saját testébe: „Azt hittem, végem van . . . meg nem tenném még egyszer az egész francia királyságért sem." De az első villa­ mosszékben történő kivégzésre (vagy „elektrotha­ nasiára", esetleg „dynamortra", ahogy nevezni akarták) csak 1890-ben került sor. William Kemm­ lert végezték ki a New York állambeli Albanyban. Sorsáról egy állami bizottság döntött, amelynek az volt a feladata, hogy a tudományt a halál szolgála­ tába állítsa. A guillotine-tói idegenkedtek, úgy ta­ lálták, hogy ez a vérengzés „nincs összhangban az

210

amerikai nép kedélyalkatával". Hagyták magukat rábeszélni, hogy a villanyáramot mint a leghumá­ nusabb módszert javasolják. A történet nem vet valami jó fényt a tizenkilen­ cedik század két legnagyobb műszaki tehetségére. Thomas Edison 1882-ben vezette be a villanyt a Wall Streetre, és egyenáramot használt. De nem volt elég nagy a feszültség, hogy eljusson az erőműtől két ki­ lométernél messzebbre. Nemsokára George Wes­ tinghouse bevezette a váltóáramot, s ezt magasabb feszültséggel már messzebbre tudták eljuttatni. Azonnal megkezdődött az „áramok háborúja", amelyben természetesen a váltóáram győzött.

A kísérleti villamosszek, amellyel kivégezték Kemmlert. LENT:

GYILKOS TUDOMÁNY: A VILLAMOSSZÉK TÖRTÉNETE

Kemmler villamosszékének korszerű változata a Georgia állambeli ítélet-végrehajtó szobában.

Edison főleg azzal érvelt, hogy a váltóáram ve­ szélyesebb az egyenáramnál. De hogyan győzhet­ né meg erről a nagyközönséget? Bár ő maga elle­ nezte a halálbüntetést, a küszöbön álló kivégzés tudományos módszerének keresése olyan lehető­ séget kínált, amelyet nem lehetett elszalasztani. Ha a váltóáramot emberölésre használják, ki fogja be­ engedni az otthonába? Tehát levélben hívta fel a Halálbüntetési Bizottság figyelmét a Westing­ house-féle rendszer pusztító hatására, melyet ku­ tyákon mutattak be a nagy nyilvánosság előtt. A költségeket Edison állta, és emberei minden be­ folyásukat latba vetették, hogy a villamosszék vál­ tóárammal, „a hóhér áramával" működjék. Westinghouse nagyon dühös lett. Fedezte Kcmmler fellebbezésének költségeit, és az ügyet el­ vitte a Legfelsőbb Bíróságig. Itt azonban úgy ítél­ ték meg, hogy a villamosszékben történő kivégzés „egy lépés előre . . . a könyörületesség és humanitás útján". Hiába próbálta Westinghouse az utolsó percben kieszközölni a végzést, hogy nem használ­ hatják áramfejlesztőit, a kivégzésnek semmi sem állt útjába. Edison maga mutatta meg, hogyan kell két generátort összekapcsolni, hogy a feszültség gyilkos erejű legyen. A kísérlet katasztrofális eredménnyel járt. Kemmlerbe tizenhét másodpercig vezették az ára-

mot - mégis újra lélegezni kezdett. Az elszörnyedt ítélet-végrehajtók megint ráadták az áramot, s ek­ kor meghalt: a szó szoros értelmében halálra sült. Voltak, akik azzal vádolták Westinghouse mérnö­ keit, hogy szándékosan megrongálták a berende­ zést, nehogy a vállalkozás sikerüljön. A látvány olyan szörnyű volt, hogy a sajtó a villamosszék be­ tiltását követelte. Edison azonban nem csüggedt. Fizikai ismere­ teit felhasználva azt javasolta, hogy az áramot ve­ zessék sós vízzel telt edényekbe, s az elítélt ezekbe lógassa a kezét. Ez a módszer is kudarcot vallott. Előfordult, hogy egy fiatalember a kivégzés után felállt, de mindössze felfüggesztették a kivégzését egy hétre, amíg megjavították a berendezést. Mindez nemcsak történelmi érdekességgel bír. Ahogy egyre több embert öltek meg törvényesen, megint támadás indult a villamosszék ellen azon a jogcímen, hogy kegyetlen és szokatlan büntetőel­ járás, ennélfogva alkotmányellenes. Az érvelést alátámasztotta egy floridai eset, amikor az elítélt haja kigyulladt. A georgiai széket mégis gyakran használják. Egyik áldozata - akit alig néhány héttel azután végeztek ki, hogy az itt látható felvétel ké­ szült - angol születésű fiú volt. Kérelmezte az an­ gol kormánynál, hogy járjon közbe az ügyében, de nem talált meghallgatásra.

211

A VÉRÜNKBEN VAN

féle bűncselekményeket, a bolti lopástól a testi sértésig. A kutatási program viselkedésük hátterét akarta felfedni. Kiderült, nagy biztonsággal megjósolható, hogy a nyolcévesek közül kik fogják bűnözésre adni a fejüket, ha számba veszik, kinek az apját vagy anyját ítélték el valamilyen törvénysértésért. Természetesen nemcsak ez kötötte össze azokat, akikből később bűnözők lettek. Sokan származtak felbomlott családokból. Hajlamosak voltak az iskolai osztály szétzüllesztésére, gyakran rosszul tanultak, ittak, dohányoztak és kábítószert szedtek. Ahogy felnőttek, a többieknél szabadosabban éltek, és könnyebben elváltak. A nyolcéves ko­ rukban „veszélyeztetettnek" minősített gyerekek háromnegyede később tör­ vénysértő lett. Mindez magyarázható - és magyarázzák is - a társadalmi hát­ tér következményeként. Lehet, hogy az, de bármi legyen viselkedésük oka, a kutatás egyértelműen kimutatja, hogy hajlamosabb a törvényszegésre az a gyerek, akinek apja vagy anyja bűnöző; hogy a bűnözési hajlam átöröklődik egyik nemzedékről a másikra. A történet ismerős, sőt banális. Mindenki tudja, hogy sok bűnöző szárma­ zik szegény - sőt bűnöző - családokból. Bár a bűnözés öröklődik a családok­ ban, nem kell feltétlenül a DNS-be kódolva lennie. A tetoválást szívesen hoz­ zák összefüggésbe az erőszakos cselekményekkel, és a tetovált fiataloknak gyakran tetovált szüleik vannak, de azért nincs tetoválási gén. A szegénység is öröklődik. Akik szegénynek születtek, nem akarnak azok maradni, és gyak­ ran megpróbálnak kitörni a nyomorból. A szegénység mégis örökletes, akár a bűnözés. De azt, hogy valaki nyomorúságos otthonból került ki, a bírósá­ gok nem tekintik mentőkörülménynek. A camberwelli és más vizsgálatokban biológiai alapon lehet a legbiztosab­ ban megjósolni, vajon egy nyolcéves elkövet-e később erőszakos bűncselek­ ményt. Az erőszakos hajlam túlnyomóan a férfiakra jellemző, nem a nőkre. Londonban - és 1J1indenhol másutt - a férfiak harmincszor annyi gyilkossá­ got követnek el, mint a nők (a családon belüli gyilkosságokat leszámítva) . Semmi kétség, ebbe a társadalom és a neveltetés is belejátszik, de e z nem vál­ toztat a tényen, hogy a férfiak, különösen a fiatal férfiak veszélyesek. Ők az ál­ dozatok és elkövetők egyaránt. Ez a viselkedésforma valószínűleg az idők fo­ lyamán alakult ki. Az állatoknál (legalábbis azoknál, amelyeknél az emberhez hasonlóan a hímek szexuális teljesítményében nagyobbak a különbségek, mint a nőstényekében) akkor a legvadabbak a hímek, amikor fiatalok és párt keresnek. Ezt még azok is kénytelenek elismerni, akik egyébként cáfolják, hogy a biológia hatással van az emberi viselkedésre. Tagadhatatlan, hogy mindez összefüggésben van a génekkel, melyek - a magasság vagy testalkat nemi különbségeiért felelősökhöz hasonlóan - az

212

EREDEND Ő B Ű N

30

ANGLIA ÉS WALES

1400

DETROIT

1200

25

1000

20

800

15

600

10

400 200

Kor (évek)

Kor (évek)

A családon kívüli gyilkosságok aránya Angliában és Walesben, valamint Detroitban. Az egyes korcsoportokban hasonlók az eltérések a férfiaknál és nőknél mindkét városban, de a tényle­ ges számokban drámai különbségek vannak - Angliában nem egészen harminc gyilkosság esik egymillió lakosra, Detroitban több mint ezer. A gének és kultúrák nem egymást kizáró magyarázatai az erőszakos bűncselekményeknek.

agynak a hormontermelést szabályozó területein fejtik ki hatásukat. A férfi nemi hormon, a tesztoszteron agresszívabbá teszi a férfiakat is, az egereket is. Annak alapján, hogy valakinél milyen a szintje, megjósolható, vajon az illető hajlamos lesz-e az erőszakos cselekményekre; a testépítőknek, akik állan­ dóan szedik, számolniuk kell a „szteroiddüh" rohamaival. De arról semmit sem árul el a tesztoszteron mennyisége, miért több az erőszakos cselekmény egyes társadalmakban, mint másokban. A londoni férfiak huszonöt éves ko­ rukban a legveszélyesebbek; a detroitiak huszonhét évesen. A két társadalom, bár nagyon különböző, nagyjából egykorú gyilkosokat termel ki. A gyilkosságok száma azonban nagyon is eltérő a két városban. Detroit­ ban negyvenszer akkora az erőszakos cselekmények száma, mint London­ ban; egy huszonöt éves detroiti nő sokkal veszélyesebb, mint az ugyanilyen korú londoni férfi. Még a bűn biológiai gyökereinek lelkes szószólói sem ál­ líthatják, hogy ennek a magyarázata a génekben rejlik, és nem a két város tár­ sadalmi tényezőiben. Ebből látható, hol vannak a biológiai magyarázat határai. Az Egyesült Álla­ mokban az erőszakos bűncselekmények száma 1985 óta megkétszereződött (ez az irányzat az utóbbi időben megfordult), de nem valamiféle robbanásszerű evolúciós változás következtében. Ha meg akarjuk jósolni a várható gyilkossá­ gok számát, nem a géneket kell megvizsgálnunk, hanem a fegyvereket. A kö­ zépkorban a bűncselekmények száma lezuhant, amikor betiltották a rövid kar­ dokat, és kétségtelenül hasonló eredménnyel járna, ha az Egyesült Államokban

213

A VÉRÜNKBEN VAN

megszigorítanák a lőfegyverek ellenőrzését. A legtöbb gyilkosság nem biológi­ ai, hanem technikai kérdés - és mint tudjuk, a legtöbb erőszakos halál törvé­ nyes keretek közt történik, amikor egyik állam hadat üzen a másiknak. A törvény nem formátlan massza. Változik az idők folyamán, ahogy a kü­ lönböző kultúrák kialakítják a saját szokásaikat. Bombayben egy időben fő­ benjáró bűnnek számított, ha valaki bajuszt festett egy alvó nőre (mert ván­ dorló lelke esetleg nem talál vissza), Dahomeyben pedig az, ha valaki látta enni a királyt. Angliában is változott a felfogás: amikor börtön járt azoknak, akik a nők szavazójogáért harcoltak, dicséretben részesültek volna, akiket ma letartóztatnak borzvadászatért. A törvény alapvető kötelessége - hogy megvédje a nagyközönséget - túl­ lép a jóról és rosszról folytatott vita határain. De erkölcsi feladatáról kezdet­ től fogva megoszlottak a vélemények, és a viták előbb-utóbb tükröződtek a joggyakorlatban is. Amikor ítélethozatalra kerül sor, különösen sok függ at­ tól, vajon a vádlott szabad akaratából cselekedett-e, felelős-e a cselekedetei­ ért. A sztoikusok, akik Athénban éltek Kr. e. 300-tól, szigorú nézeteket vallot­ tak a felelősségről. Azt vallották, hogy a világ az ésszerűségen alapul, és min­ denkiben egyformán lakozik az erény. A törvénynek, mint a közerkölcs dön­ tőbírójának semmi oka sincs a könyörületességre, mert akik megszegik, nem tesznek eleget kötelességüknek. Ez a kérlelhetetlen filozófia nagy hatással volt a korai jogi felfogásra és a keresztény teológiára. Olyan kényes a szabad akarat és determinizmus egyensúlya, amellyel a sztoi­ kusok és utódaik foglalkoztak, hogy a törvényhozás a mai napig nem tisztázta megnyugtatóan a hajlamok és a neveltetés szerepét a bűnözés kialakulásában. Gyakran külön létezőként kezeli és egymás ellenében mérlegeli őket. Ebben is az általános - és a genetikusok számára érthetetlen - tévképzet nyilvánul meg, hogy a genetikailag befolyásolt jellemvonások valahogyan elkülönülnek a kör­ nyezettől. Valójában a hajlam és a neveltetés nem zárja ki egymást. Minden tu­ lajdonságra, egyebek között a bűnöző hajlamra is kihat mind a kettő. A törvény alapelve az önállóság: mindenki felelős a tetteiért, és ha hibázik, fizetnie kell érte. Az érvelés egyszerű és lenyűgöző. De már régóta ismeretes, hogy a helytelen viselkedést nem lehet ilyen szigorúan elbírálni azoknál, akik nem tudnak szabadon választani jó és rossz között. Ősi gondolat ez: minden kultúrának meg kellett birkóznia vele, és külön­ féle próbákkal igyekeztek eldönteni a kérdést hol teológiai, hol tudományos alapon (néha egyik a másiknak álcázta magát) . Laoszban állítólag a vádlott választhatott egy tál rizs és egy tál emberi ürülék között. Ha a rossz tálból evett, ez azt bizonyította, hogy nincs ítélőképessége birtokában, így enyhébb elbánásban részesült. A gondolat megtalálható a római és a középkori angol

214

EREDENDŐ BŰN

jogban is (bár a próba kissé más). A csökkent felelősség elbírálása a mai angol törvénykezésben nagyrészt egy i843-as ítéletre támaszkodik, amikor megál­ lapították, hogy egy magas rangú köztisztviselő elleni merénylet elkövetője elmeállapota miatt nem felelős a tetteiért. Daniel M'Naghten egy glasgow-i faesztergályos törvénytelen fia volt, akin lassan elhatalmasodott az üldözési mánia. Néha a rendőrség volt a nyomá­ ban, máskor a római katolikus egyház. Kínzói üldözőbe vették, kinevették, és szalmát dobtak az arcába. Franciaországba menekült, de a fúriák oda is kö­ vették. Amikor visszatért Glasgow-ba, a fejébe vette, hogy azért gyötrik, mert nem szavazott a torykra; elhatározta tehát, hogy végez legfőbb kínzójával, a konzervatív párti Sir Robert Peel belügyminiszterrel, a korabeli rendőrség alapítójával. Sajnos összetévesztette a magántitkárával, Drummonddal, és azt lőtte hátba a Whitehallban. A bíróság előtt M'Naghten azzal védekezett, hogy „a szülővárosombeli toryk hajszoltak e cselekedetbe. Bárhová megyek, nyomomban vannak és háborgatnak, teljességgel feldúlták lelkem békéjét. . . Erre bizonyítékaim vannak. Mást nem mondhatok." Korábban is hoztak felmentő ítéletet elmebetegségre való tekintettel, de azokban az esetekben a vádlott nyilvánvalóan őrült volt, mindenféle ésszerű döntésre képtelen. A M'Naghten-tárgyalás új helyzetet teremtett. Az ügyvéd arra hivatkozott, hogy M'Naghten részleges elmezavarban szenved, és csak egyetlen tévképzete van. Ennek következtében nem vonható felelősségre tet­ téért. A bíró egyetértett: ha M'Naghten „tudatában volt, hogy áthágja az iste­ ni és emberi törvényt", amikor végzett ellenségével, vagy ha „képes volt kü­ lönbséget tenni helyes és helytelen között", akkor „felelősen cselekvő sze­ mély, és köteles alávetni magát bármely büntetésnek, amelyet a törvény kiró rá". Ha nem, akkor elmebetegnek nyilvánítják. Az esküdtszék egyhangúlag kimondta, hogy valóban nem felelős a tetteiért, és M'Naghtent a broad­ moori elmegyógyintézetbe zárták, ahol hamarosan végzett vele a tüdőbaj. A M'Naghten-esetre még ma is hivatkoznak, ha ítéletről és bűnösségről kell dönteni. Viktória királynő világosan látta, mennyire fontos, hogy kü­ lönbséget tegyenek a kettő közt. Felháborítónak találta, hogy egy sikertelen királygyilkossági kísérlet elkövetőjét „elmebetegség okán nem bűnösnek" nyilvánították, és az ítéletet „bűnös, de elmebetegre" módosíttatta. Ezzel döntő jelentőségű jogelméleti kérdésre világított rá (bár a finom árnyalatok a vádlott előtt talán kevésbé voltak nyilvánvalók). Az ítélethozatalnak másutt is vannak hasonló szabályai, bár alkalmazásuk gyakorisága országonként változik. Az Egyesült Államokban bizonyos álla­ mok a női tetteseknél enyhítő körülményként figyelembe veszik a menstruá­ ció előtti feszültséget, Montana, Idaho és Utah viszont teljes egészében eltö-

215

A VÉRÜNKBEN VAN Egy férfi holttest fejéből készült 1 mm vékony keresztmetszet. A test összes metszetét felvitték az Internetre mint a „Látható Emberi Lényt" (a kivégzett amerikai gyilkos felajánlotta testét erre a célra). A metszet a szem alatti részről készült, áthalad az orron, az arcon és a levegővel teli arcüregeken. A fej ferdén állt, amikor a metszet készült, így baloldalt látható az agykéreg (a „szürkeállomány", az agy legfelső rétege). Az arcüregeket és az ereket mesterségesen kékre színezték.

rölte az elmebetegségre alapozott védekezést. A legtöbb helyen a bíróság csak akkor mondja ki az ítéletet, ha már - mint M'Naghten esetében - eldöntötte, vajon a vádlott felfogta-e, hogy helytelenül cselekszik. Ha nem, akkor a jog tudomásul veszi, hogy nem sújthat le teljes szigorával az elkövetőre. A jogelméletben más elbírálásban részesül a szabad akarat, mint a korlá­ tozott döntési képesség. Az elmebeteg kevésbé minősül hibáztathatónak, mint az, aki szellemi képességei birtokában cselekszik. Nyilvánvaló, hogy aki hangokat hall, úgy érzi, a nyomában járnak, vagy indokolatlan dühkitöré­ sekre ragadtatja magát, az nem felelős teljes mértékben ·a tetteiért. Inkább kórházi kezelésnek kell alávetni, mint börtönbüntetésre ítélni. A M'Naghten­ ügy óta az enyhébb ítélet alapja nemcsak az lehet, hogy a bíróság előtt álló személy nyilvánvalóan őrült: néha elég egyetlen tévképzet, melyről hosszú évekig senki sem tudott. A probléma gyakori. Nagy-Britanniában évente kö­ rülbelül ötszáz gyilkossági ügyben hoznak ítéletet, s ebből nyolcvan esetben nyilvánítják elmezavarodottnak a tettest. A bírói döntés a felelősség jogi minősítése, nem egy betegség kórisméje.

A bíróság sok esetben kikéri az orvosok tanácsát. Az elmebetegségek eseté­ ben éppúgy, mint az orvostudomány többi területén a vita a genetika felé

216

ALZHEIMER-KÓR

Idős korban sok embernek gyengül az emlékezőte­

genetikai hiba, a Down-kór esetében. Talán nem

hetsége; ez a szellemi károsodás olyan gyakori,

véletlen, hogy a Down-kór tünetei közé tartozik a

hogy normálisnak számít. A legtöbben az egyetlen

korai öregedés és az emlékezetvesztés. A különféle

szervet sem kímélő általános leépülésnek tulaj­

családok minden egyes gén különböző formáit

donítják. Szélsőséges formája az Alzheimer-kór.

hordozhatják, megint csak az emlőrákhoz (és egy­

A betegségben szenvedők száma talán a húszmil­

re több más öröklött betegséghez) hasonlóan. Mó­

liót is eléri. Néha megsemmisítő következmények­

dosulatai uralkodó gének, és hatásuk néha már

kel jár, s odáig fajul, hogy a beteg tökéletesen elsza­

harmincéves korban megmutatkozik.

kad.a külvilágtól, csak arról tud, amit az adott pil­

A felfedezésnek hasznát lehet venni a korai

lanatban maga körül lát. Ráadásul bizonyos csa­

Alzheimer-kór diagnosztizálásánál (bár a sikeres

ládokban korán kezdődik: a tünetek minden tize­

gyógymódot még nem ismerik) és a gént hordozó

dik esetben már középkorú embereken is mutat­

magzatok azonosításánál. A gén felfedezése a be­

koznak.

tegség jobb megértéséhez vezetett. Bár az amino­

A betegség magyarázata a génekben rejlik -

savak sorrendje nem azonos bennük, a két gén

nem is egyben. Az Alzheimer-kór öröklődő for­

szerkezete nagyon hasonló, jóllehet nem ugyan­

mája valószínűleg az egyértelműen genetikai ala­

azon a kromoszómán vannak. Mindegyik ki-be

pú leggyakoribb súlyos elmekárosodás. Csak né­

fonódik a sejtliártyán, így hétszer keresztezi a

hány eset örökletes (akár az emlőráknál), és a hi­

membránt. Talán közreműködésükkel jutnak · át

bás gén családonként különböző. De rendszerint

más fehérjék a sejtliártyán. Ha nem megfelelő a

a i4-es kromoszómán elhelyezkedő meghatározott

működésük, a fehérjék rossz helyen halmozódnak

gén sérült változata öröklődik. A többi családnál

fel. Valószínűleg ez az oka az örökletes Alzheimer­

általában az i-es kromoszóma genetikai károsodá­

kór gyakori tünetének: nagy mennyiségű béta­

sa közös. A maradék közül néhányan a 21-es kro­

amiloid nevű fehérjetöredék halmozódik fel az

moszóma egyik génjét öröklik: ebből a kromoszó­

agysejtekben.

mából van túl sok az egyik leggyakoribb öröklött

gyógymódhoz még hosszú út vezet.

e

Ám ez a

felfedezés csak a kezdet, a

A fehérjék, amelyeket az Alzheimer-kárértfelelős két gén állít elő, feltanően hasonlítanak: ki-be kígyóznak a sejthártyán, és csak néhányszor ágaznak el a sejthártyán kívül. Továbbá a mutációk mindegyikben a sejthártyán átívelő terület körül csoportosulnak, jelezve, hogy ez a fehérje nem látja el megfelelően a munkáját, nem szivattyúzza az anyagokat ki-be a sejtekbe. 21 7

LOMBROSO ÉS A BŰNÖZŐ ARC

Ősi gondolat, hogy a bűn kiül az arcra. Szókratészt

akárcsak Julius Caesar harci ménjében, a bűnözők­

egyszer azzal vádolták, hogy arca durvaságról

ben az élet korábbi formái ütköznek ki. A szexuális

árulkodik. A középkorban ennek a hagyománynak

bűncselekmények elkövetői felismerhetők telt aj­

megfelelően törvény mondta ki, hogy ha egy bűn­

kukról, a gyilkosok csapott homlokukról. Lomb­

cselekménynek két gyanúsítottja van, a rútabbat és

roso nézetei nem voltak olyan együgyűek, amilyen­

torzabbat kell a valószínű elkövetőnek tekinteni.

nek látszanak. Felismerte a társadalom felelősségét

Ccsarc Lombroso tizenkilencedik századi olasz

és azt, hogy megpróbáltatásaival egyesek - a „bű­

orvos komolyan vette a gondolatot, s ennek jegyé­

nöző hajlamúak" - másoknál kevésbé tudnak meg­

ben fogott hozzá a bűnelkövetés indítékainak tu­

birkózni. S legfőképpen lándzsát tört amellett,

dományos vizsgálatához. Lombrosóra nagy hatás­

hogy a bűncselekménynek oka van; nem egysze­

sal volt Darwin, különösen az angol tudós öröklő­

rűen a gonosz szándék kifejezése, amely automati­

déselméletc. Pavia börtöneiben és elmegyógyinté­

kusan büntetendő. Fontos szerepe volt a büntető­

zeteibcn gondosan tanulmányozta a bűnözők és el­

jog megreformálásában, mert munkássága hozzá­

mebetegek arcát (holttestüket fel is boncolta abban

járult annak a gondolatnak az elfogadtatásához,

a reményben, hogy talál valami jellemző vonást).

hogy a bűncselekmény esetében nem megtorlásra,

Először nem járt sikerrel, de „végre egy útonálló

hanem rehabilitációra van szükség.

koponyájában felfedeztem egy igen hosszú sor ata­

A bűnöző arc gondolata ma megvetés tárgya.

visztikus abnormitásl. . . hasonlatosakat az alacso­

Ha a gyilkosoknak aljas ábrázatuk van, a társada­

nyabb rendű gerinceseknél találhatókhoz. E külö­

lom aljasította le őket. Dc a bűnöző alkat gondola­

nös eltérések láttán úgy találtam, hogy megoldó­

ta - azé is, amely nem ül ki az arcra - lassan pol­

dott a bűnözők lelki alkatának és a bűn eredetének

gárjogot nyer. Öröklött fogyatékosságok - geneti­

problémája: általuk a primitív emberek és alacso­

kai hibák - valóban hajlamossá tehetnek bizonyos

nyabb rendű állatok jellegzetes vonásai térnek

embereket arra, hogy a társadalom számára elfo­

vissza korunkba . . . egy atavisztikus lényben, akinek

gadhatatlan módon viselkedjenek. Hogy ezzel mit

személyisége a primitív emberek és alacsonyabb

kezdjen a törvényhozás, az ma éppolyan megol­

rendű állatok vad ösztöneit idézi fel." Más szóval,

datlan gond, mint Lombroso idején.

218

Viaszmásolatok a torinói Lombroso-múzeumbó/, az egyik állítólag tipikus tolvajarc (jobbra), a másik olyan emberé, akit „züllöttségben" találtak bűnösnek.

EREDENDŐ BŰN

fordul. Így a törvény olyasmivel kerül szembe, ami talán új dilemmának lát­ szik. Ha valaki születésétől fogva biológiailag arra van kárhoztatva, hogy bűncselekményeket kövessen el - bűnöző alkata van, amelyet birtokosa ter­ mészetesnek talál -, akkor kétségtelenül nem hibáztatható, amiért enged ne­ .ki. Ha a vétkesnek „bűnöző génje" van, ez a M'Naghten-ügy precedense alapján még akkor is okot szolgáltathat az enyhébb büntetésre, ha maga a bűncselekmény volt az első tünet. A jog gyakran igénybe veszi a genetikát; a DNS-azonosítás ma már sza­ bály, és az USA néhány államában kötelező a csecsemők vizsgálata, nincse­ nek-e öröklött betegségeik. A jelek szerint semmi oka, hogy ne hívják segítsé­ gül ezt a módszert az elmeállapot diagnosztizálásánál is. Csakhogy ebben az esetben a genetika olyan területre lép, amelyet a törvény sajátjának te.kint: az egyén és a társadalom kapcsolatának területére. Az emberek végül is állatok: egy adott viselkedési formánál nem az a kér­ dés, hogy van-e benne szerepe a biológiának, hanem az, hogy milyen ez a szerep. Tízmilliárd sejtjével az agy testünk legtevékenyebb szerve. A szívből .kiáramló vér egynegyede folyik át rajta. Minden sejt teljes DNS-molekula­ készletet kap elődjétől, a megtermékenyített petesejttől, de a legtöbb sejtben az utasítások nagy része leolvasatlan marad, csak néhány gén lép működés­ be. Mivel minden működő gén üzenete eljut a sejt gépezetébe, könnyű felis­ merni a használatban lévőket. Ezeknek a száma a különféle testszövetekben igen eltérő. A vörösvérsejtekben (amelyeknek feladata egyszerű és igényte­ len) hatvanhat gén végez valamiféle munkát, a fehérvérsejtek bonyolultabb világában viszont már huszonkétezer. A szívnek hatezer működő génje van, a herének ugyanennyi - ám az agyban, a test irányítóközpontjában harminc­ ezer működő gén található; csaknem az egész testi állomány fele. Ezek a gé­ nek éppúgy elromolhatnak, akár a többi. Az öröklött betegségek jelentős része kihat az agyra, és az elmegyógyinté­ zetek legtöbb lakója DNS-ének valamilyen elváltozását tehetné felelőssé. Az idegsejtekre ható mutációk csak annyiban különböznek - mondjuk - a cisz­ tás fibrózist okozóktól, hogy nem a testet, hanem a tudatot támadják meg. Mendei szabályát követik, és születéskor megmutatkozik a hatásuk. Ok és okozat nyilvánvalóan összefügg. Rendszerint könnyen megállapítható, ki hordoz sérült gént, és nem különösebben nehéz egyértelmű döntést hozni afelől, melyik vált hibássá. Ennek a megtalálása lehet az első lépés egy elme­ betegség megértésében. Az értelem új genetikája rávilágít arra a tényre, hogy az elmebetegség be­ lülről származik, nem gonosz külső erők váltják ki, mint valaha gondolták. Az elmebaj génjeinek felfedezése megadja a kegyelemdöfést az ősi elképze-

21 9

A VÉRÜNKBEN VAN

lésnek, hogy a téboly az ördög munkája, akit kínzással vagy - ha a démono­ kat metaforikusan értelmezzük - pszichoanalízissel kell kiűzni. Valaha a bűnözést is a démoni megszállottság következményének tulajdo­ nították (legalábbis az egyház). A gonosz önálló erő volt; akiket hatalmába kerített, azoknak az volt a vétkük, hogy befogadták. Mint az őrültség eseté­ ben, a vita a bűnözésről, hajlamokról és neveltetésről mélyebb gyökerekre nyúlik vissza, mint a tudomány. Arisztotelész világosan látta a gondot. Úgy vélte, kétféle bűnöző van. Némelyik gyenge akaratú, saját kívánságai és szán­ dékai ellenében cselekszik. Mások azonban elvetemültek, akik elégedetten és meggyőződéssel vétkeznek. ők sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mondta Arisztotelész, és kemény elbánást érdemelnek - természetesen azokról be­ szélt, akiket erkölcsileg fogyatékosnak, következésképp büntetést érdemlő­ nek tartott; de felfogása, legalábbis következményeit illetően, nem nagyon különbözik Texas államétól, amely örömmel kivégezne mindenkit, akit szü­ letett bűnözőnek tart, és gondosan úgy szövegezte meg a törvényeket, hogy egyaránt vonatkozzanak azokra, akiknek az erkölcsei, s azokra, akiknek a génjei hibásak. Ma, amikor tudomásul vesszük, hogy a gének számtalan emberi tulajdon­ ságra kihatnak, a törvényhozásnak nem azt kell eldöntenie, elfogadja-e az ilyesfajta bűnökre való veleszületett hajlam gondolatát, hanem azt, hogy eb­ ben milyen messzire megy. Csak arról legyen szó, hogy tudomásul veszik a hajlamot egy olyan öröklött rendellenesség mellékhatásaként, amelynek leg­ több hordozója soha nem szegi meg a törvényt, vagy elfogadják bizonyíték­ ként a géneket, amelyek minden hordozójukat bűncselekmény elkövetésére kárhoztatják? Elfogadja-e - elfogadhatja-e - valaha a törvényhozás, hogy a legtöbb bűncselekményt olyan emberek követik el, akik született törvénysze­ gők? A genetika most először lép olyan területre, amelyet a törvény sajátjá­ nak tekint: az egyén és társadalom kapcsolatának területére. Súlyos öröklött betegség mellékhatásait már felhasználták arra, hogy ko­ moly bűncselekmény elkövetése esetén csökkentsék a büntethetőséget. Tíz évvel ezelőtt Georgiában egy fiatal nőt lecsuktak anyagyilkosságért. Enyhítő körülményként arra hivatkozott, hogy fennáll nála az öröklött Huntington­ kór veszélye; ez a betegség az idegrendszer súlyosbodó leépülésével jár, egyik első jele - a tudat labilissá válása - gyakran csak felnőttkorban jelentkezik. A vádlott apjának halálát ez a betegség okozta. Mivel elég a gén egy példánya, hogy hatása megmutatkozzék, a nőnek ötven százalék volt az esélye, hogy örökölte a betegséget. Enyhítő körülményként arra hivatkozott, hogy dühro­ hama, amely a támadáshoz vezetett, betegségének első tüneteként jelentke­ zett. Akkoriban magát a gént még nem találták meg. A bíró nem vette figye-

220

EREDENDŐ BŰN

lembe a védekezést, és a nőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Néhány év múlva azonban megjelentek nála a Huntington-kór félreismerhetetlen tü­ netei. A bíró emlékezett az ügyre, és mivel felismerte, hogy a szerencsétlen fi­ atal nő nem volt felelős tetteiért, elrendelte szabadlábra helyezését. Tehát elismerte, hogy egy meghatározott gén korlátozta a szabad akaratot. Az ügy óta megtalálták a Huntington-kór génjét, és el lehet végezni a vizsgá­ latot, tehát aki akarja, megtudhatja, olyan balszerencsés-e, hogy örökölte. A genetikára alapozott védekezésnek ma könnyebben helyt adnának, mint abban az időben, amikor a diagnózis kizárólag a betegség első tüneteinek megjelenésére támaszkodhatott. Semmi kétség, ez az eset kivételes, de meg­ mutatta, hogy a törvényhozás könnyűszerrel felhasználhatja a felelősség csökkentésére az elfogadhatatlan viselkedés öröklött hajlamát. Ez olyan kérdés közelébe visz, amely nemcsaka törvényhozást, hanem a vallást és a filozófiát is foglalkoztatja. Miért létezik a világon bűn? Ha az em­ ber bűnösnek születik, hogyan nyerhet bocsánatot? A probléma a hit és a tár­ sadalom lényegébe vág. A „bűnözés génjének" gondolata valójában teológiai kérdést vet fel. Ha bizonyos emberek olyan hajlamokkal születnek, amelyek törvényszegésre kényszerítik őket, hogyan lehet elmarasztalni őket vagy ítél­ kezni fölöttük? Hogyan lehet mindenki egyenlő Isten vagy a törvény előtt, ha egy csoport - senki sem tudja, mekkora - életre szóló mentességre tarthat igényt annak teljes szigorától a DNS-be írott bizonyíték alapján? A korai kereszténység megszállottan viaskodott a bűn és megbocsátás ilyesfajta kérdéseivel. Sokan éppen ezek miatt vonták kétségbe az egyház lé­ tezésének jogát mint olyan intézményét, amely képes állást foglalni az embe­ ri gyarlóságról. Ezeknek a gondoknak a megoldatlansága végül jóvátehetet­ lenül megosztotta az egyházat. Most fennáll a veszély, hogy a tudomány ugyanezekkel az erkölcsi dilemmákkal szembesíti a törvényhozást, és talán ugyanilyen fenyegetést jelent osztatlan egységére nézve. A kérdés lényege, hogy felelősségre vonható-e az ember, és kinek van joga ezt eldönteni. Pelagius, negyedik századi brit teológus úgy érvelt, hogy az ember felelős minden tettéért, akár jó az, akár gonosz. Szabad akarata van. Ha nem lenne, mi sem akadályozná abban, hogy átadja magát bármely bűnnek tetszése sze­ rint. A vele született gyarlóság nem mentség. Arisztotelész tévedett, amikor azt állította, hogy bizonyos emberek nem tehetnek a cselekedeteikről; min­ denki viselkedhet helyesen, és úgy is kell viselkednie. Pelagius tételének ve­ szélyességét az uralkodó osztály azonnal felismerte. Ha elismerjük az ember döntési szabadságát, minimálisra csökken Istennek és földi helytartójának, az egyháznak a szerepe. Vagyis a tétel a korabeli társadalmi összetartó erő legfőbb intézményének a lényegét érinti. Pelagius De Libero Arbitrio (A sza221

A VÉRÜNKBEN VAN

bad akaratról) című munkáját az egyházi hatóságok megbélyegezték, és szer­ zőjét kiközösítették. El is tűnt szem elől. Szent Ágoston azután lett keresztény, hogy elvetette a manicheusok tételeit, a szektáét, amely szerint a világ természetéből adódóan gonosz, és ezen semmi sem változtathat. Sok gondolatuk a sztoikusoktól származik. Mint az észak-af­ rikai Hippo püspöke, Ágoston vitába szállt Pelagiusszal, és azt állította, hogy az emberiségnek nincs választása, nincs szabad akarata, hanem magában hor­ dozza a vétket az eredendő bűn katasztrófája okán. A bűn- az Istentől való el­ távolodás - velünk született és egyetemes. Ádám és Éva gyarlóságából ered, és amíg ember létezik, üldözni fogja. A bűn azt jelenti, hogy senki nem képes saját elhatározásából választani jó és rossz között, és csak Isten adhat bocsánatot, ha az ember lehetővé teszi, és befogadja az Ő igéjét. Ágoston tanítása szigorú volt. Mivel a gyerekek bűnben születnek, kárhozatra jutnak, ha keresztség nélkül halnak meg. A pokol, mondotta, csecsemőkkel van kikövezve. Szent Ágoston nem értette, miért választotta Isten a nemiséget és a belőle származó lehetőséget a bűnre az Éden kertjében: „Ha Ádám jó társaságra és beszélgetésre áhítozott, tanácsosabb lett volna két férfiút barátokká tenni, mintsem asszonyt tenni a férfi mellé." Azt azonban nagyon jól tudta, honnan származik a gonoszság. A romlottság, akár egy gén, továbböröklődik egyik nemzedékről a másikra Ádám bűne, a nemi aktus által. A nemi vágyra - az ő szavával léhaságra - szükség volt az emberiség fennmaradásához, de benne rejlett a gonosz. III. Ince pápa találóan állapította meg a tizenharmadik szá­ zadban: „Ismeretes mindenekelőtt, hogy a közösülés még házasfelek közt sem nélkülözheti a test buja vágyát, a szenvedély hevületét és a gerjedelem bűzét. Ennélfogva az ivadék már fogantatásakor beszennyeztetik, bemocs­ koltatik és megfertőztetik; a beléje öntött lélek pedig örököse a bűn vétké­ nek." Ágoston szerint a gonoszság örökletes, és az embernek egyedül nem áll hatalmábaljl bármit is tenni ellene. Az emberi önállóság problémája - a bűn genetikája - megosztotta az egy­ házat, akárcsak jóval később a törvényhozást. Az ellentétek főképp akörül csaptak össze, vajon hatalmában áll-e bárkinek az ítélkezés. Az egyház megalapítása óta arra használta fel tekintélyét, hogy elítéljen vagy megbo­ csásson. A gyónások, búcsúcédulák (igazolások a bűnbocsánatról) és misék a halottak lelkéért mind azt a jogát bizonyították, hogy dönthet a lélek sorsá­ ról. Igaz, az ember bűnösnek született, de megfelelő kezeléssel kigyógyítható. Ha nem volt hajlandó fejet hajtani a papi tekintély előtt, méltó büntetés várt rá (amelyet Ágoston „kegyes szigornak" nevezett - az eretnekek megégetése lelkük megmentése érdekében) . Sok keresztény más véleményen volt. Európa-szerte támadtak csoportok, 222

EREDENDŐ BŰN

Montségur várának romjai a Pireneusokban. 1244-es ostroma után kétszáz kathar hívőt ele­ venen megégettek itt; azóta a vár romba dőlt, de megőrizte varázsát. A nácik érdeklődését is felkeltette, úgy vélték, itt volt a Szent Grál (holott ezt a legendát egyáltalán nem szokták kap­ csolatba hozni a katharokkal); még az a szintén hóbortos ötlet is felmerül időről időre, hogy napimádók szent helye volt. Jelenleg Franciaország egyik leglátogatottabb helye. Sokan vall­ ják magukat (több-kevesebb meggyőződéssel) katharoknak, és számos egymással vetélkedő „kathar püspök" működik Európa-szerte. Az emberben ma is erős a vágy, hogy közvetlenül folytasson párbeszédet Istennel, ne egy másik ember révén.

amelyek tagadták az egyház jogát a beavatkozásra. Ha a bűn vele születik az emberrel, pusztán emberi hatalom nem ítélkezhet fölötte. Az eretnekségek különféle színezetűek voltak, de mindegyik azon a meg­ győződésen alapult, hogy a papok olyan jogokat követelnek, melyeknek gya­ korlása nem illeti meg őket. A tizenegyedik században a szakadár elméletek a bogumiloktól terjedtek el, egy balkáni szektától, amely a manicheusokhoz hasonlóan úgy vélekedett, hogy az anyagi világ bűnös. Csak a szellem világa bűn nélkül való, és csak úgy remélheti az ember, hogy elnyeri, ha közvetlenül Istennel folytat párbeszédet. Az elképzelés szilárdan meggyökerezett a dél­ franciaországi Albi környékén. Rövidesen hívei, a katharok -

katharoi, azaz

tiszták - fennhatósága alá került Languedoc nagy része. Nem ismerték el az egyház tekintélyét, egyszerű és bűnbánó életet éltek, és csak Istentől reméltek megváltást. A pápát megrémítette, hogy veszélyeztetik a hatalmát, és keresz­ tes háborút hirdetett ellenük. Katharok ezreit mészárolták le, és még sokkal

223

A VÉRÜNKBEN VAN

többet vettek rá kínzásokkal, hogy vallja magáénak az igaz hitet. Törvényeket hoztak az albigens eretnekség elfojtására, és hogy érvényesítsék őket, létre­ hozták az első inkvizíciót, amely nagy buzgalommal látott munkához. 1244 -ben a Pireneusokban fekő Montségur várának elestével a katharokra döntő csapást mértek. Hogy vereségüket megünnepeljék, a győztesek gigan­ tikus katedrálist építettek Albiban. Hatalmas falfestmény díszíti - a legna­ gyobb festmény Franciaországban -, egy tizennegyedik századi ismeretlen lángelme munkája. Páratlan tökéllyel és részletességgel ábrázolja azoknak a kínjait, akik bűnösnek találtattak - a kevélység, kapzsiság, düh, bujaság vét­ kében és egyebekben. Aki látta, nem kételkedhetett, hogy örökkévaló kínok várnak mindenkire, aki nem él a megváltás lehetőségével, melyet a kép meg­ rendelője, az egyház kínál. De az albi katedrálishoz hasonló győzelmi bizonyítékok csak ideig-óráig hatottak. Száz év sem kellett, és az emberrel vele született bűn kérdése szét­ szakította a katolikus egyházat. A reformáció levonta Szt. Ágoston tanaiból a logikus következtetést: mindenki egyaránt bűnös, bármilyen hatalmas és erényes is, és csak Istennek van joga dönteni afelől, ki részesül megváltásban. Emberi intézmények {köztük az egyház) semmit sem tehetnek, ami változ­ tatna az ember eleve elrendelt sorsán. Megváltást csak Isten kegyelme hoz­ hat, nem a halandók erőfeszítései, hogy térítsenek vagy büntessenek. Luther Márton 1483-ban született. Szerzetesnek tanult, de megdöbben­ tette társai erélytelensége. Délkelet-Franciaországban például a parasztok egy paraszt szenthez, Guinéfort-hoz imádkoztak, akinek alakját egybeol­ vasztották egy gyermekvédő kutya pogány bálványával. Luther az akkori­ ban Európa-szerte dühöngő szifiliszjárványban az egyház hanyatlásának ta­ núbizonyságát és az utolsó ítélet előjelét látta. Olyan keresztyénséget hirde­ tett, amely visszatér bibliai gyökereihez, és elítélt sok régi, a kezdetek óta ér­ vényes vallási szokást, többek között „a cölibátus gonosz és tisztátalan gya­ korlásft". Kilencvenöt tételében (amelyet vagy kiszögezett a wittenbergi vártemplom kapujára, vagy nem) a megvesztegethetőség miatt támadta az egyházat. Luther teológiája szigorú volt. Csak Isten dönthet arról, ki része­ sül kegyelmében. Semmiféle emberi cselekedettel nem lehet kiérdemelni vagy eljátszani. A reformáció lobbantotta lángra Európában a következő száz évben dúló vallásháborúkat. Északon győzött a megreformált hit, és a protestantizmus az­ óta is megőrizte túlsúlyát. Vonzerejét az adta, hogy általa mindenki egyenlővé lett az Úr színe előtt: a gazdagok már nem vásárolhatták meg az üdvösséget. A szent áldozást nem kellett egyszerű halandó előtt tett gyónással kiérdemelni. Az egyház sok szertartását elhagyták, mert válaszfalat emelt Isten és ember kö224

EREDENDŐ BŰN

zé. A reformáció eszméi tükröződnek a modern jogrendszerben: a törvény előtti egyenlőség, öröklött vagy egyéb előjogokat nem ismerő pártatlanság. A bűnre születettek felismerésének képességéből adódó következményeket nem a biológusok vagy jogászok ismerték fel elsőnek, hanem a genetikai de­ terminizmus legkövetkezetesebb szószólójának, Kálvin Jánosnak a követői. Csak a születéskor elrendelt sors számít, állította. Egyedül Isten dönt a sor­ sunkról. Mindenki bűnösnek született és büntetést érdemel, de Isten az ő ke­ gyelmességében néhány embernek, a kiválasztottaknak örök életet adott a predesztinációval: „ami által Isten némelyeknek megadja az élet reménységét, míg másokat örök halálra ítél. Nem tudhatjuk a hit bizonyosságával, ki a kivá­ lasz.tott." Bár Kálvin eleinte úgy vélte, a halandóknak nincs módjuk felismer­ ni kiválasztottakat vagy kárhozatra ítélteket, hamarosan rabul ejtette a csaló­ ka lehetőség, hogy hátha néhány kiválasztott felismerhető már a Földön. A kálvinizmus jelenleg legtisztább formájában Skóciában és Ulsterben él to­ vább (ahol a vallásháborúk időnként fellobbantak akkor is, amikor másutt már rég lezárultak). John Knox skót reformátor közreadta First Blast of the Trumpet against the Monstrous Regiment ofWomen (A végítélet első harsona-

Giuseppe Arcimboldo olasz festő i566-ból származó, korántsem hízelgő portréja Kálvin Jánosról; a milánói születésű művészre nem hatottak az északon gyorsan terjedő protestáns eszmék.

225

A VÉRÜNKBEN VAN

szava az asszonyi rémuralom ellen) című vitairatát, melyben az akkori katoli­ kus királynőt támadta. Tagadta a jócselekedetek által elérhető megváltás megigazulás - lehetőségét. A szabad akarat, állította Knox, Ádám bűnbeesése­ kor semmivé lett. A kárhozottak azok is maradnak az idők végezetéig minden különös ok nélkül és nem a saját hibájukból. Az üdvözültek bejutnak a meny­ nyekbe, bárhogyan viselkedjenek is a földön. Szektája hamarosan megszállott­ ja lett a bűn tárgyilagos mérésének. Quinlan Evangélikus Barométerén tizenöt fok van; az iszákosság és a színházba járás például négy pont, a házasságtörés és a vasárnapi vigadozás hat. Bár a predesztináció nem szolgál mentségül a hely­ telen viselkedésre, azok, akik nincsenek a kiválasztottak közt, mindenképpen a pokol tüzére jutnak, bármilyen erényes életűek. A kevés kiválasztott és sok kárhozatra ítélt gondolata még mindig mélyen él a skót és ulsteri társadalom egyes rétegeiben. Egy Észak-Írországba látoga­ tó papot egyszer így üdvözöltek: „Murphy tiszteletes, beszéljen a saját vér­ szomjas, kínzásra kész, türelmetlen, istenkáromló, politikai-vallásos pápista hite nevében, de ne adja ki magát a szabad ulsteriek szószólójának. Most nem Írország déli felében van. Menjen csak vissza a papi türelmetlenségéhez, istenkáromló miséihez, vissza a szentelt olvasóihoz, szentelt vizéhez, szentelt füstjéhez és bűzéhez; és ne feledje, mi azoknak a mártíroknak a fiai vagyunk, akiket a maga egyháza lemészárolt, és a mi szemünkben a maga egyháza szaj­ hák szülőanyja és utálat tárgya e világon." Imigyen szólt Ian Paisley tisztele­ tes ökumenizmusellenes kedvében i958-ban. Paisley társadalomszemlélete Kálvin Genfben alakított új kormányának öröksége. Szigorú erkölcsi nézeteket vallottak. Törvényben szabályozták a nők főkötőjének formáját, és megbüntették a borbélyokat, ha katolikus mód­ ra borotválták meg a férfiakat. Egy rövid életű kísérlet során bezárták a város kocsmáit, és helyettük „Abbaye" -ket nyitottak, melyekben a szórakoztatást kizárólag a Biblia példányai szolgáltatták. Kálvinra olyan mély benyomást gyakorolt a genfiek erényes életmódja, hogy úgy vélte, jellemüket tekintve mások, mint a többiek. Az ilyen feddhetetlen lények semmiképp sem lehetnek a pokol örök tüzére kárhoztatva. Kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy nyilván a kiválasztottak közé tartoznak, akik örök életre születtek. Amint Kálvin megfogalmazta, a régi idők izraelitáihoz hasonlóan a genfiek is egyszerre voltak „eltévelyedett és erkölcstelen" lények és olyan emberek, akik „Isten áldásában részesültek . . . mint oly közösség, mely megalázza magát az Ő színe előtt". Genf az erény szigeteként tündökölt a romlottság tengerében. Amikor Kálvin - hite szerint - felismerte azokat, akiknek reménye van az üdvösségre, és elválasztotta őket azoktól, akikre kárhozat vár, rámutatott egy ősi és káros eretnekségre s arra az etikai problémára, amellyel jóval később a 226

EREDENDŐ BŰN

genetika szembesítette a törvényhozást. Abban az elképzelésben, hogy néhá­ nyan - a Választottak - megváltásra születtek, hallgatólagosan benne rejlik egy csalóka gondolat. Mégpedig az, hogy bizonyos embereknek kijár az örök élet, bármilyen bűnt követnek el. Fölötte állnak az egyház vagy a törvény íté­ letének. Ez az antinomista eretnekség felszabadítja a keresztény embert min­ den kötelezettség alól az Ótestamentumban lefektetett erkölcsi törvények be­ tartására. Lehetséges, hogy az igazak merő jámborságból erényesen viselked­ nek, de fennállt az a lehetőség is, hogy egyszerűen semmibe veszik a törvénye­ ket, és átadják magukat a legalantasabb emberi ösztönöknek. Nincs szükség ítéletre, sőt erényes viselkedésre sem, hisz néhányan mindenképpen üdvözül­ nek, mások pedig már kárhozatra ítéltettek. Mivel ez az eretnekség arra a te­ rületre téved, amelyet az egyház (egyébként a törvényhozás is) jogos birodal­ mának tekint, az állam ezt a gondolatot mindig könyörtelenül elfojtotta. 1534-ben John Bockelson vette át Münster irányítását, ahol a papok a leg­ korruptabbak közé tartoztak egész Németországban. Mentesültek az adófi­ zetés alól, de a város iparosait rákényszerítették, hogy hatalmas összegeket fi­ zessenek Rómának. A holland Bockelson elkergette a papokat, és új Jeruzsá­ lemet alapított a református dogma elferdült (vagy amint ő mondta, logi­ kus) értelmezése alapján. Tagadta, hogy a törvényhozásnak joga van irányí­ tania a város polgárait, akiknek sorsa születésükkor eldöntetett. A világ többi részére pusztulás vár, csak Münster választott népe menekül meg. Aki szem­ beszállt vele, nyilván nem lehetett a kiválasztottak közül való, ezért az ilyene­ ket kivégezték. Hamarosan bevezették a többnejűséget, hogy növeljék az örök életre kijelöltek számát; neki magának tizenöt felesége volt. Bockelson trónszéket állíttatott föl a piactéren, és kihirdette, hogy Isten kiválasztotta őt az egész világ felkent királyául. Eltörölte a vasárnapot, és a pénzt is, amelyet pusztán díszítő jellegű aranyakkal helyettesítettek. Az egyház - és a nemesség - mélységes felháborodással fogadta mindezt. A várost hónapokon belül megtámadták szomszédai, és hosszú ostrom után kiirtották az eretnekeket. Bockelsont foglyul ejtették, és láncra fűzték, mint egy mutatványos medvét. 1536-ban tüzes vassal nyilvánosan halálra kínoz­ ták; hang nélkül tűrte a kínokat. A ketrec, melyben hajdan csontjai voltak, ma is ott függ a münsteri templom mennyezetén. Hogy az ilyesfajta hiedelmek hová vezetnek, azt egy tizenkilencedik száza­ di skót író, James Hogg különös pszichológiai regénye mutatja. A The Private Memoirs and Confessions ofa Justified Sinner (Egy megigazult bűnös emléke­ zései és vallomásai) két féltestvér, John és Robert Colwan története. Robert egy kálvinista prédikátor, Wringhirn tiszteletes törvénytelen fia. A prédikátor „mintegy ösztönösen felismerte a kiválasztottakat, és azzal a képességgel 227

A VÉRÜNKBEN VAN

bírt, hogy megmondja, saját egyházközségében és némely szomszédos egy­ házközségben kik születtek az ígéret szövetségének határain belül és kik nem". Meggyőzi fiát, akit kínoz a rettegés a kárhozattól, hogy ő a megváltot­ tak között van. Robertet mintha kicserélték volna: Sírtam örömömben, amiért ilyelénképpen biztosítékot nyertem afelől, hogy im­ már minden bűntől megszabadultam, és hogy emez új állapolomtól többé meg nem fosztathatom. Szökellve indulék a mezőkre s erdőkbe, hogy imádságban öntsem ki lelkemet a Mindenható előtt, amiért ily kegyes volt hozzám: egész tes­ temben megújhodni érzém magam; minden idegem új élettől pezsge; mintha re­ pülni lettem volna képes a levegőben, avagy szökellni a fák csúcsa fölött. Lelkem fölizgulása magasba emelt, a föld és a rajta csúszó-mászó bűnös leremtmények fölé; az emberek gyermekei közt sasnak érzém magam, mely magasan szárnyal­ ván szánalommal és megvetéssel tekint az alant csúszó-mászó teremtményekre. Amint így lépkedék ulamon, titokzatos külsejű ifjút pillanlék meg, ki felém közelge. „

Mondanunk sem kell, az ifjú nem más, mint az ördög. Elhiteti a Megigazult Bűnössel, hogy ő nem lehet vétkes. Robert Colwan először megöl egy ártatlan öregembert. Aztán fivére ellen kísérel meg gyilkosságot; hazatérve transzba esik, s megöli anyját. Végül rájön, hogy az ördög hatalmába került, és elmene­ kül a törvény elől (meg a Sátán elől, akiről Colwan most biztosra veszi, hogy Nagy Péter orosz cár). Végül öngyilkosságot követ el, remélve, hogy így elpusz­ títja bűnös énjét - és a másikat, az ördögöt, aki közben már fölvette az ő alakját. A könyv meglepően jól ábrázolja a meghasadt tudatot; a szkizofrénia leírásával szolgál egy évszázaddal azelőtt, hogy a fogalom közhasználatúvá vált. A Robert Colwant elemésztő gondolat most új mezben visszatért a tudo­ mányos nyelvben. A génekről és bűnözésről folytatott viták középpontjában azok az érvek állnak, melyek a predesztinációra vonatkoznak, és a társada­ lom jogára, hogy ítéletet mondjon azok fölött, akiknek a sorsa születésüktől fogva elrendeltetett. A törvényhozás már többé-kevésbé tudomásul vette, hogy vannak ritka gének (például a Huntington-kóré), amelyek fokozzák a bűnelkövetés koc­ kázatát. Most azonban azt kell elfogadnia, hogy a gyakori elmebetegségek, amelyeket már régóta enyhítő körülménynek tekintenek, részben genetikai befolyás alatt állnak. Már az orvostudományban sem csak ritka betegségek­ kel kapcsolatban kerül szóba a genetika, hanem olyanokkal kapcsolatban is (mint a szívbetegségek), melyek szinte bárkit utolérhetnek. Ezeket valamikor kizárólag környezeti ártalmaknak tulajdonították, most azonban a genetika bebizonyítja, hogy többé nem elég szemrehányást tenni a szívbetegeknek, amiért nem tudnak úrrá lenni egészséget károsító ösztöneiken. Néhány be228

EREDENDŐ BŰN

tegnek például, aki súlyos szívpanaszokkal küszködik, van egy génje, amely gátolja a koleszterin eltávolítását a vérből. Csaknem biztos, hogy ennek a génnek a hordozói megbetegszenek (bár a tünetek megjelenését megfelelő étrenddel és gyógyszerekkel késleltetni lehet). A2 orvostudomány egyre in­ kább felhasználja a genetikát azoknak a kiválasztására, akiket meg kell óvni a magukkal hozott tulajdonságok következményeitől. Lassan ugyanilyen bonyolulttá válnak a jogászok biológiai okfejtései is. Már nem arra hivatkoznak, hogy némelyek mindenféle körülmények közt predesztinálva vannak a törvényszegésre; hanem arra, hogy génjeik miatt ke­ vésbé képesek megbirkózni a bűnözésre ösztönző környezeti hatásokkal. Mint az orvostudománynak a betegségek esetében, talán a törvényhozás­ nak is szembe kell néznie a ténnyel, hogy nemcsak néhány, hanem igen sok talán a legtöbb - bűnöző azért követ el törvénysértést, mert génjei hajlamos­ sá teszik rá. A2 ilyen vagy olyan bűncselekményekért letartóztatott ezrek kö­ zül sok hordoz olyan géneket, amelyek módosítják viselkedését, és a geneti­ kai alapon álló védelem elfogadása esetén mindegyiküknek legalábbis esélye A mono-amino-oxidáz (MAO) génjének egy holland családban előforduló sérült mutációja. A kép öt személy azonos helyű DNS-szakaszait ábrázolja, minden DNS-egységet más szín­ nel. Balról a negyedik személynél kritikus módosulás látható (vörös helyett sárga). A nyíl a DNS egyik építőelemének elváltozását mutatja -végzetes károsodást okoz az enzimben.

22 9

A VÉRÜNKBEN VAN

Az egyik ingerületátvivő anyag a szerotonin (a képen kristályos alakban), amelyet a MAO­ enzim bont le. A súlyos depressziót összefüggésbe hozzák a szerotoninhiánnyal; néhány ön­ gyilkos agya ebből a „hírmolekulából" a normális mennyiségnek csak a felét tartalmazza.

nyílik arra, hogy enyhítő körülményként felhasználhatja génjeit. A törvény­ hozás ítélete alól e�a kibúvó, melyet John Bockelson felismert, éppolyan sú­ lyos kétségekhez vezethet, mint amilyenekkel Münster népe via*odott. Bőven akad bizonyíték arra, hogy a gének szerepet játszanak a bűnözés­ ben. Egy embernek, akinek priuszos egypetéjű ikertestvére van, az átlagosnál ötven százalékkal nagyobb az esélye, hogy börtönbe jut. A kétpetéjű ikreknél (ahol csak a gének fele közös, nem mindegyik) ez a szám körülbelül húsz százalék. Bár ezt az arányt minden más tulajdonság estében elfogadnák a bi­ ológiai hajlam érvényes bizonyítékaként, azokra nincs hatással, akik elszán­ tan tagadják a lehetőséget, hogy a gének összefüggésben állnak a bűnözéssel. Ám egyre meggyőzőbbek a bizonyítékok. Körülbelül harminc évvel ezelőtt egy holland férfi feljegyzéseket kezdett készíteni a családjában rendszeresen visszatérő, nyugtalanító viselkedésfor-

230

EREDENDŐ BŰN

mákról. A fiatalemberek közül sokan csekély értelmi képességűek és hirtelen haragúak voltak. Ha felbosszantották őket, agresszívvá váltak. Volt, aki dur­ ván viselkedett a nőkkel (egyikük megerőszakolta a saját húgát). Mások gyújtogatók lettek. Egyikük, akit intézetbe zártak, leszúrta felügyelőjét egy vasvillával. Genetikushoz fordultak a problémával. A több nemzedékre ki­ terjedő betegség jellegzetes öröklődési rendet mutatott: a női ágon öröklő­ dött, de csak a férfiakon mutatkozott meg a hatása. Pontosan ez várható egy olyan géntől, amelynek a hordozója az X-kromoszóma. Megvizsgálták a még élő nyolcat a betegségtől megtámadott tizennégy férfi közül. Vizeletük nagy mennyiségben tartalmazott bizonyos vegyi anyagokat, amelyeknek szerepe van az idegek ingerületátvivő szerepében. Ezeket rendszerint lebontja egy enzim (a MAO: a mono-amino-oxidáz), tehát valószínűleg ez károsodott. Hogy ez az enzim pontosan milyen feladatot lát el az idegek közti ingerü­ lettovábbítás bonyolult munkájában, nem világos. A MAO részt vesz az adre­ nalin, az „üss vagy fuss" hormon anyagcseréjében, és valamilyen módon egy másik közvetítő, a szerotonin lebontásában is (amely belejátszik például az LSD hatásába). Az enzim egyik formája azt a jelentéktelenebb feladatot látja el, hogy a vörösborban, sajtban és csokoládéban található anyagokat meg­ emészti. Néhányan, akiknek a szervezetében alacsony a MAO-tartalom, lidér­ ces álmokkal küszködnek, esetleg elájulnak, ha valamelyikből túl sokat fo­ gyasztanak. Bizonyos gyógyszereket, amelyek tevékenységét gátolják, a dep­ resszió kezelésére alkalmaznak, de megint csak nem világos, ezek hogyan fej­ tik ki hatásukat. A genetikusok nagy örömére a holland vizsgálatban részt vevő betegek közül mindegyiknél találtak egy öröklött hibát a mono-amino-oxidázt elő­ állító génben. A mutációban egy módosult DNS-bázis károsította az enzim tevékenységét. Bár azoknak a cselekedetei, akik ezt a módosulást hordozzák - a háromezermilliárd DNS-bázis közül egyetlenegyben -, különbözőek le­ hetnek, a gyújtogatástól a tettlegességen át az otromba érzelemnyilvánításig, viselkedésük általában normális. A génhibás férfiak viselkedését a pszichiáte­ rek egyetlen ismert elmebetegséggel sem tudták rokonságba hozni. A legtöbb szóban forgó férfi nem követett el törvénysértést. Sőt egyikük nős, gyerekei vannak, állandó munkahelye. Talán a szervezetükben visszamaradó idegi át­ vivőanyagok nehezítik meg, hogy elviseljék a feszültséget, és olyan dühroha­ mokat váltanak ki belőlük, amelyekkel szemben tehetetlenek. A hibás gén egyéb következményekkel is jár. Hordozóinak olykor veszélyesen felszökik a vérnyomásuk, álmatlanságtól szenvednek, s bizonyos élelmiszerek (például ömlesztett sajtok) fogyasztása után nyugtalanság lesz úrrá rajtuk. A férfiak közül sokan fiatalon meghaltak, talán azért, mert - bár akkoriban erről senki

231

A VÉRÜNKBEN VAN fgy látja betegségét egy szkiwfréniás.

·r1sK·

11 o u -r OF

RQUR sem tudott - örökölték a hibás gént, és képtelenek voltak megbirkózni a má­ sokra nézve ártalmatlan környezeti hatásokkal. A gént kutatták más csopor­ tokban is, akár szenvedtek tagjai lelki zavarokban, akár nem, de egyelőre a hi­ ba mindössze egyetlen családra korlátozódik. Az ilyesfajta, látszólag egyértelmű kapcsolat egy hibás gén és az antiszociális viselkedésmód között természetesen nagy felháborodást váltott ki. Megindult a „bűnöző génnel" foglalkozó újságcikkek áradata. A kutatócsoport egyik tag­ ja el akart fogadni egy állást Németországban, de villámgyorsan meggondolta magát, amikor egy német genetikus a holland kutatást párhuzamba állította a nácikat támogató biológusok tevékenységével. A nagyközönség számára for­ galomba hozott változat - hogy azok, akiknek egy bizonyos génjük van, mind bűnözőkké válnak - túlzás volt, de rávilágított egy átfogóbb nehézségre, amellyel a törvényhozásnak rövidesen szembe kell néznie; ez már nem szorít­ kozik egyetlen családra, mint a holland mutáció, hanem általános érvényű. A szkizofrénia gyakori betegség, csak Angliában félmillió esétet tartanak számon. A meghasadt ént valamikor démoni megszállottságnak tulajdoní­ tották. A gonosz hangok, melyek azt parancsolják a szerencsétlen áldozat­ nak, hogy bűnt kövessen el, bármit diktáljon is jobb természete, csakis kívül­ ről jöhetnek - ez nyilvánvalónak látszott -, és ki kell űzni őket. A betegség megsemmisítő: látomások, hangok, logikai és érzelmi leépülés. Néha a beteg szinte mozdulatlanná dermed, másokon kényszeres mozgások mutatkoz­ nak. Gyakran összefüggéstelen mondatok dőlnek belőle. Mindez már serdü­ lőkorban megkezdődhet, és folytatódhat egy - sokszor öngyilkosságba tor­ kolló - életen át. 23 2

LÁTHATÖV Á TETT HANGOK

A

hallucinációk olyan benyomások, amelyek kívül­ ről érkező jelek nélkül keletkeznek. Hangok vagy látványok lehetnek. A pozitronemissziós tomo­ gráfia PET úgy készít felvételeket a belső szervek­ ről, hogy részecskegyorsitóból kibocsátott sugarak­ kal bombázza a szöveteket. Ennek hatására a vérbe fecskendezett kontrasztanyag azokon a pontokon villan fel, ahol a sejtek éppen működésbe lépnek. Egy számítógéphez kapcsolt letapogató berendezés­ sel feltérképezhetők ezek a tevékenységi központok. A kép egy szerencsétlen szkizofréniás agyának aktív területeit ábrázolja; a beteg azt érzékelte, hogy fényben úszó, színpompás tájban test nélküli fejek gurulnak, és utasításokat adnak neki. Az ábra hamis színei csak az idegtevékenység szintjeit mu­ tatják. A beteg a készülékben ült, és ha víziója tá­ madt, megnyomott egy gombot. A látomások ide­ jén agyának egyes részei (főképp a bal oldalon) színesen rajzolódtak ki, ahol működésbe léptek az agysejtek. A működés egy része mélyen az agy bel­ sejében, a talamuszban ment végbe, azon a terüle-

-

ten, amely a valóság belső képét állítja elő, akár ér­ keznek adatok a külvilágból, akár nem. A beteg a belső képmozgást tévesen külső jelzésnek fogja fel, amely látszólag hitelesen közli vele, mit kell tennie. B AL

-16

JOBB -8 íl'\,'Tl

mm

8 :nm

0 mm

32 ffi."TI

ÉS BALRA: A pozitronemissziós tomográfia PET letapogatja egy szkizofréniás beteg agyát hallu­ cinációk közben. Az agy működő területei fényfoltokként rajzolódnak ki. Az aktivitás szintje néha olyan magas, hogy ellenállhatatlan erejű belső képeket állít elő. FENT

-

-

233

A VÉRÜNKBEN VAN

A szkizofrénia diagnózisát gyakran felhasználják a jogászok: arra hivat­ koznak, hogy ügyfelük nem felelős cselekedeteiért. Az utóbbi években né­ hány szkizofréniás beteg, akit elbocsátottak az elmegyógyintézetből annak az irányelvnek megfelelően, hogy saját közösségükben kezelik majd őket, minden előjel nélkül gyilkolt. Állapotukat mindig figyelembe veszik, amikor sorsukról döntenek. A legtöbb gyilkosnak kijáró börtönbüntetés helyett őket valószínűleg elmegyógyintézetbe küldik, és gyógyszeres kezeléssel igyekez­ nek elfojtani a betegség tüneteit. A betegség öröklődik a családokban. Noha körülbelül minden századik ember lesz szkizofréniás, a beteg szülők gyerekei közül minden tizediknél alakulnak ki a tünetek. Ez természetesen adódhatna abból is, hogy egy család minden tagja azonos igénybevételnek van kitéve. Talán maga a család a fele­ lős: a radikális pszichiáterek szemében a „diszfunkcionális család" valamikor éppen olyan döntő oka lehetett az elmebetegségnek, mint a DNS bármelyik része. Az i960-as években az a romantikus nézet uralkodott, hogy a szkizof­ rénia értelmes válasz egy tébolyult világra. A betegség öröklődése még nem bizonyítja genetikai meghatározottságát. De sokféle okból feltételezhető, hogy a géneknek van némi szerepük a szkizof­ réniában és más tudati rendellenességekben éppúgy, mint a szívbetegségben vagy cukorbetegségben. A pszichiáterek már régóta elkövetnek mindent, hogy megtalálják a felelős géneket. Sajnálatos módon munkaterületük tele van ilyen vagy olyan betegségek (többek között a szkizofrénia) génjeinek tetemeivel, melyek akik a jól végzett munka után távoznak. Az ilyesfajta gének felkutatására sok módszer kínálkozik. A szkizofrénia esetében mindegyikkel megpróbálkoztak. Ha egy kétpetéjű (tehát génjeinek felében azonos) ikerpár egyik tagja tudathasadásos, a másiknál körülbelül hat az egyhez a megbetege­ dés esélye. Az egypetéjű ikreknél (akiknek minden génjük azonos) a kockázat jóval..Jllagasabb: kettő az egyhez. A másik információ a gének szerepéről az örökbe fogadott gyerekektől származik. A megbetegedés esélyeit illetően ha­ sonlítanak biológiai szüleikhez (alcikkel talán sohasem találkoztak), és az örökbe fogadott szkizofréniás gyerekek biológiai rokonainál nagyobb való­ színűséggel mutatkoznak meg a tünetek, mint az örökbe fogadó szülőknél. A szkizofrénia genetikai alapja meglehetősen bonyolult. A betegséget - akár az emlőrák esetében - egyes családoknál befolyásolhatják a gének, másoknál nem. Előfordulhat, hogy még azok közül sem mindenkinél mutatkozik meg, akiknek módosult a DNS-e. A környezeti hatások is fontosak. Az alkoholiz­ mus, kábítószer-fogyasztás és agydaganat is előidézheti tüneteit. Sok tudati rendellenességet - depressziót, emlékezetkiesést, nyugtalanságot, szorongást idéz elő az öröklött hajlamnak és a nehéz körühnényeknek ez az ötvözete.

234

-

EREDENDŐ BŰN

Most azonban rendelkezésre áll a bizonyíték, hogy a tudathasadás, leg­ alábbis némelyeknél, a hibás DNS-sel van összefüggésben. A molekuláris bi­ ológia arra utal, hogy néhány esetben nem egy, hanem két kromoszómán el­ helyezkedő génekkel magyarázható a hajlam. Nagyon kevés emberben hiányzik a 22-es kromoszóma egyik apró darabja. Ebből mindenféle bajok adódhatnak: szívbetegség, farkastorok, jellegzetes arc. Minden tizedik beteg­ nél kialakul a szkizofrénia. Más tudathasadásos betegek családjának vizsgá­ lata is arra mutat, hogy olyan gének játszanak szerepet a betegségben, ame­ lyek ezen a kromoszómán (valamint a 6-os kromoszómán) helyezkednek el. Az egyik talán azt az enzimet kódolja, amelyik az idegsejtek ingerületálvivő anyagait (például az adrenalint) bontja le. A MAO-hoz hasonlóan ez is befo­ lyásolja az idegsejtek működőképességét, és akiknél alacsony a szintje, hajla­ mosak az elmebetegségre. Akiknél nem mutathatók ki a szkizofrénia előzményei, azoknál néha nem könnyű felállítani a kórismét (különösen birósági környezetben). Kétségte­ len, hogy rövidesen genetikai vizsgálatot fognak alkalmazni, és a bíróságok a többi bizonyíték mellett ezt is figyelembe veszik a vádlott elmeállapotának megállapításakor. Ez újabb lépés annak a gondolatnak az elfogadásához, hogy némelyeknél a törvénysértésnek genetikai oka van. A legtöbb szkizofré-

Alkoholista mája. A sejtek elpusztultak, és előfordulhat, hogy a beteg a maradék sejtek vérzésébe hal bele. A gének talán szerepet játszanak az alkoholos veszélyeztetettség növelésében.

23 5

A VÉRÜNKBEN VAN

niás azonban sohasem kerül bajba, és óvatosan kell bánni a kérdéssel, hogy egy adott bűncselekmény mögött vajon ez a betegség áll-e vagy sem. Amennyiben a bűnöző viselkedés ilyen nyilvánvalóan öröklődik - amint a szociológusok kimutatták -, és a DNS-technika felhasználható azoknak a betegségeknek a kimutatására, amelyek hajlamossá tesznek rá, miért kavar­ nak olyan nagy vitát a bűnözési hajlamot növelő gének? Ez visszavezet a sza­ bad akarat ősi kérdéséhez. Ha a tudomány segítségével felismerhetők a gé­ nek, amelyeknek legfőbb feladata nem az, hogy nyilvánvaló betegségeket okozzanak, hanem hogy elfogadhatatlan viselkedésre tegyenek hajlamossá valakit, akkor néhány embernek módjában állhat, hogy többé-kevésbé meg­ győzően törvényszegésre született embernek minősítse magát. Ekkor a társa­ dalom szembekerül a problémával, amelyet Kálvin vetett föl: bizonyos em­ berek más elbánást érdemelnek, mert sorsuk már születésükkor elhatározta­ tott. Bár eredeti formájában a kálvinizmus azt vallotta, hogy a kiválasztotta­ kat csak Isten ismeri, és kötelessége mindenkinek, akár üdvösségre jut, akár nem, hogy Istennek tetsző módon viselkedjék, tanítását rövidesen arra hasz­ nálták fel, hogy bizonyos embereket születésük jogán kiváltságos helyzetbe juttassanak. Most a genetika egyesek szerint Istent játszik (vagy legalábbis Wringhim tiszteletest), amikor azt mondja magáról, hogy felismeri - talán már születéskor -, ki választatott ki bűnözésre és ki nem. Hogyan fog meg­ birkózni a törvény a Megigazult Bűnösök egész nemzedékével? Az Egyesült Államokban egyre nyilvánvalóbb ez a gond. A bíróságoknak azelőtt nem okozott különösebb fejtörést, hogy miképp járjanak el azokkal, akiket génjeik súlyos elmebetegségekre tettek hajlamossá. 1992-ben azonban adódott egy eset, amelynek kimenetele messzemenő következmények lehe­ tőségét rejtette magában. John Baker sikeres kaliforniai ügyvéd, pontosabban az volt. Egyszersmind alkoholista. Hivatásának feszültsége miatt ivásnak adta a fejét. Ügyvédi gya­ korlatában annyira eladósodott, hogy pénzt emelt le egyik ügyfele számlájá­ ról. A bűncselekményt hamarosan felfedezték, s őt a Kaliforniai Jogász Egye­ sület elé idézték. Ügyfelet meglopni súlyos vétség. A büntetés kézenfekvőnek látszott: eltiltás a hivatás gyakorlásától. John Baker belátta bűnösségét, és számolt azzal, hogy pályájának befellegzett. De ügyvédjére hallgatva megje­ gyezte, hogy apja alkoholista volt, és észak-amerikai indián vér folyt az erei­ ben. A bennszülött amerikai közösségek alkoholproblémája közismert. Részben genetikai eredetű. Az amerikai indiánok szervezete - akárcsak az ázsiai népeké, amelyektől származnak - kevésbé képes az alkohol lebontásá­ ra. Ebben (mint a mono-amino-oxidáz holland módosulásában és talán a szkizofréniára való hajlamot okozó gének esetében) szerepet játszik egy en-

236

EREDENDŐ BŰN

zim, ezúttal az alkohol-dehidrogenáz. Az enzim indián módosulata kevésbé aktív, mint a legtöbb európai változat, következésképp azok, akikben ez mű­ ködik, fogékonyabbak az alkohol káros hatására. Baker ügyvédje indítványozta, folyamodjanak enyhébb ítéletért azon az alapon, hogy a vádlott öröklött adottságainál fogva képtelen megbirkózni az alkohol kísértésével. Mindkettőjük meglepetésére a védekezés bevált. John Bakert nem törölték az ügyvédi névjegyzékből, csak felfüggesztették, és ha akart volna, rövidesen visszatérhet a hivatásához. Már nem iszik; de nem is folytat ügyvédi gyakorlatot. Mint mondja, a munkájával járó igénybevétel esetleg megint rávenné, hogy a pohárhoz nyúljon. Inkább egy szerencsejá­ ték-forgalmazó vállalatot vezet. Az eset olyan problémát vet fel, amely végül korlátozhatja a gének bírósági alkalmazását. John Baker védekezése nem egy riika öröklött betegségen, ha­ nem egy normális módosulási rendszeren alapult. Amerikaiak tízmilliói - in­ dián vagy japán származásúak, de sok európai származású is - születési adottságaiknál fogva nem bírják az alkoholt. Ezért több gén is felelős; néha (például Bakemél) a méreglebontó mechanizmus módosulásával függ össze, máskor viszont a képességgel, hogy valaki elkerülje az alkoholfüggőség veszé­ lyét. Lehetséges, hogy az európai származású alkoholistákban inkább egy in­ gerületátvivő anyag különös változata található, amely az agy „gyönyörköz­ pontjában" helyezkedik el; a szervezetnek erre a részére gyakran hivatkoznak azok, akik a függőség vegyi alapú elméleteit kedvelik. Tíz alkoholistából akár hét is hordozója lehet ennek az anyagnak (amely a D2 dopaminreceptor gén A1 változataként ismeretes). A legtöbben, akik ilyesfajta géneket örököltek, nem lesznek alkoholisták, de ha mégis, rendszerint megmaradnak a törvény korlátain belül. Elvben viszont mindegyik igényt tarthatna rá, hogy génjeit számításba vegyék, amennyiben italos állapotban áthágná a törvényt. A törvény alapvető feladata, hogy azonosítsa és megfelelő elbánásban ré­ szesítse azokat, akik nem tartják be a társadalmi szabályokat. Az enyhítő kö­ rülmény gondolatában ki nem mondva benne foglaltatik a normalitás: csak azok a kevesek nem tartoznak teljes felelősséggel cselekedeteikért, akiknek biológiája ( netán elviselhetetlen körülményei) rendkívüliek. Valamikor a ge­ netika is csak azokkal a génekkel foglalkozott, amelyeknek következménye­ ként a megszokottól jelentősen eltérő helyzet állt elő: az albínókkal, a cisztás fibrózissal, a szkizofréniával. Egészen a közelmúltig a genetika a szélsőségek . tudománya volt. Mindez felveti a nyilvánvaló kérdést: tulajdonképpen mi számít normális­ nak a társadalomban vagy a biológiában? A genetikai gondolkodásmód leg­ nagyobb változását az a felismerés hozta, hogy nincs „mérvadó" genotípus.

237

A VÉRÜNKBEN VAN

Nem igaz, hogy mindenki egyforma, kivéve azt a néhány embert, aki örök­ lött betegséget hordoz. Épp ellenkezőleg, nincs két hasonló ember. A DNS­ en hárommillió génhely található, amely személyenként más és más. Főképp olyan részeken, amelyeknek nincs látható feladatuk, de ezrével vannak mű­ ködő gének (közülük sok kihat a viselkedésre), amelyek egyénenként külön­ bözők. Például az általános népességben a MAO-enzim működésének több mint százféle változata fordul elő. A gyenge működőképesség összefüggésbe hozható az alkoholizmussal, a depresszióval és az izgalom abnormális haj­ szolásával. Az enzim, melynek egy holland családban megfigyelt elégtelensé­ gét gyakran kihasználják a „bűnöző gén" elmélet védelmezői, annyira válto­ zékony, hogy potenciális bűnözők ezrei hivatkozhatnának rá, ha akarnának. Ez a sokféleség azt jelenti, hogy a biológiára alapozott védelem rövidesen mindenki előtt nyitva áll. A D2 dopaminreceptor gén A1 változatát (amelyet bizonyos mértékig összefüggésbe hoznak az alkoholizmussal) a népesség egy­ ötöde hordozza. Talán „jutalomgén", amely az azonnali kielégülés minden formájának kedvez. Állítólag gyakori például a kokainistáknál. A kokain fo­ kozza a gyönyörközpontban a dopamin termelését, melyet a feltételezett re­ ceptor leköt. Néhány kábítószeresnél előfordulhat, hogy tudtán kívül geneti­ kai hibájának megfelelően kezeli magát. Egyesek szerint a dopaminszint in­ dokolatlanul magas az autista gyerekeknél és azoknál, akik nem tudnak meg­ birkózni a lelki sérülésekkel, sőt a viszonylag zárkózott embereknél is. Bár so­ kan azt kérdezik, lehetséges-e, hogy egyetlen génnek ennyiféle, egymástól el­ térő hatása legyen, az a tény, hogy ilyen sokféle emberben megtalálható, feltét­ lenül megváltoztatja a genetika és törvényhozás kölcsönhatását. Amint egyre világosabbá válik, hogy a nemkívánatos viselkedés bizonyos formái (számos fizikai betegséghez hasonlóan) az öröklött képtelenségét tükrözik arra, hogy valaki megbirkózzon a nehéz körülményekkel, nagy a kí­ sértés, hogy minden rossz viselkedést a géneknek tulajdonítsunk. Olyan tet­ teket, amelyeket valamikor egyszerűen rossz nevelésből vagy éppenséggel pajkosságból eredő antiszociális viselkedésnek minősítettek volna, manap­ ság egyre inkább természetadta gyengeségnek tulajdonítanak. A gyerekek mindig is rosszalkodtak, néha katasztrofálisan viselkednek. Minden iskolá­ ban akadnak tanulók, akikkel sok baj van, és akik nem tudnak koncentrálni. A probléma régi, akárcsak a róla alkotott, egymással szemben álló vélemé­ nyek. A korai reformerek vagy az iskolák „megkérgesedett sterilitását és me­ revségét", vagy bizonyos tanulók „öröklött bűnös hajlamait" és „hiányzó életerejét" hangsúlyozták. Az 1960-as évek felfogása, hogy csak a rendszer hi­ bás, harminc évvel később nyomasztó szimmetriával mozdult el a gondolat felé, hogy a problémát a fiatalok jelentik.

EREDENDŐ BŰN

Valamikor a zabolátlan gyerekekről azt tartották, hogy szükség esetén meg kell őket rendszabályozni. Most azonban létezik egy betegség, a figyelemhiá­ nyos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD). Tünetei közt van a gyenge kon­ centrálókészség, az alacsony kudarctűrő képesség és az általános hajlam a fék­ telen viselkedésre. Mióta ezt az állapotot vagy egy évtizeddel ezelőtt felismer­ ték, járványos méreteket öltött, és amerikai gyerekek millióit támadta meg. Néhány kaliforniai osztályban a tanulók egynegyedénél diagnosztizálták. A szülőket természetesen nyugtalanítja a dolog, és pszichiáterhez fordulnak ta­ nácsért. Sokan szervi betegségnek tartják, és gyógyszeres kezelést alkalmaznak, amely néhány gyereknél jelentős javulást eredmltiyez. Olyan sokan kapnak gyógyszereket, hogy egyesek szerint ez már nem is kezelés, hanem kísérletezés. Ez a betegség (ha egyáltalán az) vajon miért olyan gyakori? Az okokat az üdítők festékanyagától a számítógépes játékokig mindenben keresik. Sok pszichiáter szerint azonban a gének felelősek érte, és a betegség viselkedési skálája az ingerlékenységtől a beszámíthatatlanságig fokozódó dührohamo­ kig terjed. Szélsőséges megnyilvánulása Tourette-szindrómaként ismeretes: szidalomkitörésekkel, köpködéssel és kiszámíthatatlan viselkedéssel jár. Hordozói általában alkotó és kreatív emberek. De néha váratlanul kitörnek ­ sokszor a körülöttük élők legnagyobb rémületére. Némelyek szerint ismét a gének a felelősek, a D2 dopaminreceptor génjének Al változata. A gén talán fokozza a kísértést, hogy hordozója engedjen a minden gyereknél gyakori késztetésnek, s ez vezet az elmebetegség diagnózisához. Kimutatták, hogy az ADHD-ben szenvedő gyerekeknél sokkal gyakoribb a felnőttkori kábítószer- vagy alkoholfüggőség kialakulása. Jó ideje nem ti­ tok, hogy a féktelen gyerekeknél nagyobb az esély, hogy összeütközésbe ke­ rülnek a törvénnyel, mire felnőnek. Nagy-Britanniában a fiatalkorúak bűn­ cselekményeinek negyedét az összes fiatal bűnelkövetők három százaléka kö­ veti el. Sokan felnőttkorukban is folytatják bűnöző pályafutásukat. A Nixon­ kormány egy időben minden gyereken el akarta végeztetni a vizsgálatot, hogy kiszűrjék a „bűnözést megelőző" viselkedést, mielőtt sor kerülne tör­ vénysértésre. A camberwelli gyerekek megfigyelése során is a túlságosan te­ vékenyeknek és ösztönösen cselekvőknek volt nagyobb az esélye, hogy fel­ nőttkorukban rács mögé jutnak. Egy fiatal kaliforniai rabló, akinél diagnosz­ tizálták a Tourette-szindrómát, már hivatkozott rá, hogy bűncselekménye a betegség egyik tünete, de védekezését elutasították. Mindenesetre legalábbis elk�pzelhető, hogy a gyerekes rosszalkodás és a felnőttkori bűnözés ugyanabból a forrásból ered; méghozzá talán legalább részben genetikai forrásból. Az ADHD jelentőségének néhány lelkes ameri­ kai szószólója szerint a foglyok fele azért kerül börtönbe, mert olyan géneket

23 9

A VÉRÜNKBEN VAN

hordoz, amelyek hajlamossá teszik a bűnözésre vagy hasonló rendellenes vi­ selkedésre. Ha igazuk van, a börtönök éppannyira a genetikailag balszeren­ csések intézetei, mint amennyire büntetés-végrehajtó intézmények. Egyelőre ez inkább csak tengerentúli felfogás. Nagy-Britanniában csupán minden hu­ szadik bűnözőt nyilvánítanak mentális rendellenességben szenvedőnek, és azoknak a száma, akiknél tartós (és esetleg veleszületett) állapotot diagnosz­ tizálnak, mindössze néhány száz. Az ADHD-diagnózis azonban - és a keze­ lésnél alkalmazott többféle gyógyszer - egyre általánosabbá válik Angliában is, és kétségtelenül hamarosan a törvényhozás sem térhet ki előle. A kialakuló ADHD-kutatás, bármi legyen is tudományos értéke, jelzi a problémákat, amelyek abból adódnak, hogy a genetikai érvek egyre tágabb te­ ret kapnak a bíróságokon. Ha elfogadottá válik, hogy a botrányos viselkedés az iskolában bocsánatot érdemel (és valójában kezelésre szorul mint beteg­ ség), mert veleszületett fogyatékosságot tükröz, nehéz amellett érvelni, hogy figyelmen kívül hagyják a genetikai hajlamokat, amikor ugyanennek a sze­ mélynek a felnőttkori viselkedését mérlegelik. Ha sokkal több ADHD-ben szenvedő gyereket diagnosztizálnak (például az Egyesült Államokban), mint ahány felnőtt bűnöző van, akkor sok, vagy talán a legtöbb törvénysértő hivat­ kozhat majd génjeire mint mentőkörülményre. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozás ezt nem veheti tudomásul, hisz mégis­ csak a tényekkel foglalkozik, bármit mondjanak a filozófusok. Legfőbb fel­ adata, hogy biztosítsa a társadalom zökkenőmentes működését. Elmélete idővel alkalmazkodik mindenféle tudományos felfedezéshez, akár a teológia. Kálvin a predesztinációról vallott felfogásában elfogadta, hogy - bár néhá­ nyan kárhozatra jutnak, mások üdvösségre - elengedhetetlen, hogy minden­ ki erényesen éljen. Ugyanígy, bár a törvényhozás talán kénytelen lesz belátni, hogy sokak szabad akaratát korlátozzák a gének, az ő cselekedeteiket is szán­ dékosnak kell tekintenie, egyszerűen mert ezt követeli a rend. Hiába válik vi­ lágossá, hogy a legtöbben született gyengeségükből adódóan követnek el tör­ vénysértést, a törvényhozás kénytelen lesz figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, mert következményei - amint ezt John Bockelson és antinomista társai ha­ mar észrevették - igen károsak. Stephen Mobleyt, az atlantai gyilkost eddig nem vetették alá genetikai vizsgálatnak. Ügyvédei kapcsolatba léptek a kutatócsoporttal, mely a hol­ land családdal foglalkozott, s kérték, hogy vizsgálják meg védencüket, nem fedezhető-e fel benne a MAO-enzim termelésének fogyatékossága. Bár cse­ kély a valószínűsége, hogy a vizsgálat pozitív eredménnyel zárul (végered­ ményben a holland család megtámadott férfitagjaival ellentétben az ő értel­ mi szintje normális), a védelemnek más esélye nincs; és ha a kivégzést elég

240

EREDENDŐ BŰN Albi székesegyháza; ismeretlen tizennegyedik századi mester képe az utolsó ítéletről. Közelről nézve a gyötrelmek érzékletesen tárulnak a néző szeme elé, de a központi figura hiányzik. Az ítélkező angyalt megsemmisítették, amikor boltíves átjárót nyitottak a festményen át - ez volna a tudomány és a törvényhozás mai helyzetének metaforája?

...

hosszú ideig késleltetik, felmerülhetnek más enyhítő körülmények. A kuta­ tók felajánlották, hogy elvégzik a kísérletet mindössze a vegyszerek áráért körülbelül ezer dollárért. Az Amerikai Jogászok Egyesülete, bár a bűnösség vagy ártatlanság kimondásában ellenzi a genetika felhasználását, azt megen­ gedhetőnek tartja, hogy az ítélethozatalnál figyelembe vegyék. A bíró azon­ ban elutasította a kérelmet. Véleménye szerint „a kutatás egészen új és egye­ lőre nem meggyőző . . . a genetikai kapcsolat elmélete tudományos szem­ pontból nem áll az elfogadottságnak azon a szintjén, amely indokolná beve­ zetését a törvényhozásba". Stephen Mobley tehát a siralomházban marad. A történet groteszk fordulata, hogy apja mindenáron szabadulni akart fia ügyvédeitől, mert a genetikai alapon álló védelem szégyenfoltot ejtett rajta.

241

A VÉRÜNKBEN VAN

A védelem most függőben van. Bár a villamosszék készen áll, fiának kivégzé­ sét elhalasztották. A katolikus egyháznak a languedoci eretnekek ellen folytatott háborúja kezdetén az egyházi hadsereg megostromolta a Bézier falain belül élőket, ka­ tharokat és katolikusokat egyaránt. Amikor a város elesett, a katonák megkér­ dezték a főparancsnokot, kit mészároljanak le: az eretnekeket nyilván el kell különíteni a hívőktől, gondolták. Vezetőjük válasza egyszerű volt, s nyersebb formában talán előre jelezte azt, ami a jövőben a jogrendszer felfogása lehet. „Öljétek meg mindet - mondta -, az Úr majd kiválasztja az övéit" ; ha kétsé­ ges, ki bűnös, mindenkit meg kell büntetni, hogy a bűnös semmiképp ne me­ neküljön. Megölték mindet, egyeseket - talán - hogy üdvösségre jussanak, másokat, hogy kárhozatra. Talán ugyanez a drákói logika érvényesül majd, ha idővel a genetika egyre több bűnelkövetésre hajlamosító gént azonosít. Albi katedrálisát azért építették, hogy megünnepeljék a katolikus egyház­ nak a katharok fölött aratott győzelmét. Falain a hátborzongató ábrázolás mindama kínzásokról, amelyeket a középkori ember kiagyalt a kárhozottak számára, a törvényhozásnak szóló üzenetet is hordoz. Az ítéletre várók kezé­ ben nyitott könyv, amelybe életüket - és bűneiket - följegyezték. Egy alak azonban hiányzik. A bosszú angyala helyén - aki a feltámadottak sorsáról dönt - a hatalmas freskó közepén elegáns boltív tátong. Ajtót vágtak a festménybe, hogy bejáratot nyissanak a kápolnához, melyet a tizenhetedik században épí­ tettek a templomhoz, amikor elfogadhatónak látszott, hogy egy háromszáz éves mesterművet megcsonkítsanak. Az építkezés során elpusztították a fest­ mény központi figuráját, amely valamikor az igazság mérlegét tartotta. Albi diadalmas tanúságtétele az egyház hatalmáról ma: ítélethozatal bíró nélkül. Néhányan azt remélik, az üres helyre odatehetik a genetikát, hogy az ol­ vassa ki az élet könyvét, de nem a halál után, hanem születéskor. Csakhogy ezzel veszélyeztetnék az igazságszolgáltatás működését, és mindenkitől meg­ tagadnák a szabad akaratot, akár jó, akár rossz az illető. A káros viselkedés nem lehet mindenkire érvényes mentség. Ha egyesek fölmentést kapnak a génjeik miatt, akkor mások, akiknek nem ilyen az alkata, náluk büntethetőb­ bé válnak. A hajlam kétélű kard. Ha a legtöbb bűnöző a génjei miatt követ el törvénysértést, akkor az enyhítő körülmény érvényességi köre mindenkit magában foglal, és értelmét veszti. Ahhoz, hogy a törvény fennmaradjon, fi­ gyelmen kívül kell hagynia az eredendő bűn, az öröklött gyarlóság igazolá­ sát, mint ahogy nem vesz tudomást a szegénységről, akár beleszületik valaki, akár nem. A társadalom nem a gének, hanem az emberek műve, és amit tesz­ nek, azt a törvény és nem a tudomány alapján kell megítélni.

242

VI. FEJEZET

Halál vagy feltámadás Eppenígy a halottakfeltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. PÁL I. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ 15,42

Az ÉLET VALÓSZÍNŰTLEN ÜGY. Már az is csoda, hogy eltartott hárommil­ liárd híg. Az pedig egyenesen elképesztő, hogy az élőlények képesek fenn­ maradni és másolatokat készíteni magukról, holott a fizikai törvények ér­

telmében azonnal el kellene pusztulniuk. Egy állat olyan instabil kémiai reakciók következménye, amelyek a halál esetén azonnal ellenkezőjükre fordulnak. Akkor miképp lehetséges, hogy (a The Book of Common Prayer az anglikán hivatalos ima- és liturgiakönyv - után szabadon) ez a mi

-

gyarló testünk, mely arra rendeltetett, hogy ismét porrá legyen, mégis örök életre támad az egymás nyomába lépő generációkban? Némelyik vallásnak az a naiv elképzelése, hogy a halottak tovább élnek. Testük egyszerűen eltávozik, és talán még visszatér. A holtak megszólítják az élőket. Saul, Izrael első királya az endori boszorkánytól akarta megtud­ ni, mit gondolnak az elődök, és ezért sok bírálattal illették azok, akik szíve­ sebben vették, ha ügyeiket Isten és nem az ősök irányítják. A halál fölött aratott győzelemnek ez a szó szerinti értelmezése figyel­ men kívül hagyja a bomlás egyszerű tényét. Minden vallás szívében ott a megújulás: a haláltól bemocskolt test feltámadása ilyen vagy olyan formá­ ban. Platón felismerte, hogy erre a legjobb módszer, ha a húst különvá­ lasztja lényegétől, a lélektől, mely tovább élhet akkor is, ha a test felbomlik. Mende! ugyanerre a gondolatra jutott. Munkássága elválasztotta a geneti­ kai tizenetet - amely életben marad, amíg minden élet véget nem ér - hor­ dozóinak múlékony létezésétől. August Weismann német embriológus még tovább ment. Segítségül hívott egy fizikai létezőt, a csíraplazmát, amely továbbítja az életet, de elkülönül a számától, a testtől. A paradoxon az volt, hogy egy roskatag test minden generációban friss csíra plazmát hoz létre. Vajon hogyan? Miféle fiatalító elem nyújtott ezermillió feltámadást az életnek, mióta megkezdődött? Weismann nem tudta.

243

244

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

A Szümpozionban Diotima próféta ezt mondja Szókratésznek: A szerelem tárgya, Szókratész, nem a szépség, mint véled. . . A szerelem tárgya. . . a nemzés . . . mert a nemzés által juthat a halandó legközelebb az örökkévalóság­ hoz és a halhatatlansághoz. Ilyen módon minden halandó fennmarad, nem örökre ugyanabban a formában, lévén ez az istenek előjoga, hanem azon folya­ mat által, melyben a kor okozta veszteségek hasonnemG nyereségek által orvo­ soltatnak. A halhatatlanságra törekszik minden egyén, ezért rabja a mohó vágy­ nak és szerelemnek.

Más szóval az örök élet kulcsa a nemiség; ennek révén születhet újjá a test és orvosolhatók az öregedés okozta károk. Weismann-nak más volt a véleménye. Szerinte a „kétszer semmiből nem lesz egy". Miért lenne két öreg és roskatag egyed alkalmasabb egy fia­ tal létrehozására, mint egyetlen koros, de aszexuális nőstény? Két lerom­ lott csíraplazma-állomány nem fog megfiatalodni attól, hogy összekevere­ dik. A nemiség magában nem elég. Sőt, inkább hanyatlással jár. Bőven adódik bizonyíték arra, hogy igaza volt. A szaporodásért drágán megfizet a hím is, a nőstény is. Sok élőlény közül a hím belepusztul a közösülésbe ( előfordul, hogy feláldozza magát párja nászlakomáján). A meztelen csi­ gák egyik faja közösülés után leharapja saját péniszét, és dugóként benne hagyja a nőstényben, hogy az semmiképp se tudjon másik párt keresni. Még a muslicák is hosszabb életűek, ha �züzességben élnek, és ugyanez a helyzet a férfiakkal és nőkkel is. A nemiséget, bár régóta tudják róla, hogy kapcsolatot teremt az élet kez­ dete és vége között, rendszerint inkább a lealacsonyodás, mint a megváltás forrásának tekintik. Ádámot és Évát is emiatt űzték ki az Édenkertből, amiben Éva bűnösebb volt, hiszen ő vette rá Ádámot az erkölcstelenségre (a téma állandóan kísért a nemek ideológiájában, amely a szexuális felelős­ séget rendszerint a nőkre hárítja). Tehát a nemiség és vallás kapcsolata mélységesen kétértelmű. Mindket­ tő bensőséges élmény: mindegyikben ott rejlik a fenyegetés és az ígéret egyaránt, és valamilyen módon mindegyik legyőzi a halált. Néha zavarba ejtően nyilvánvaló a kapcsolat közöttük. Ávilai Szent Teréz látomásában megjelent Krisztus. „Kezében hosszú aranylándzsát láttam . . . mintha szí­ vembe döfte volna többször is úgy, hogy a zsigereimbe hatolt. Amikor ki­ húzta . . . bennem megmaradt az Isten iránt való, nem szűnő szeretet tüze. Nem testi fájdalom ez, hanem lelki, bár része van benne a testnek is - mégTÚLOLDALT: „Jézus feltámadása'', Matthias Grünewald festménye 1513-15-ből; a művész eb­ ben az időben mainzi udvari festő volt.

24 5

A VÉRÜNKBEN VAN

hozzá igen nagy része. Oly édesek a szeretet beszédei a lélek és Isten között, hogy ha bárki hazugnak vélne, csak azért könyörgök Istenhez, végtelen jó­ ságában részesítse ez élményben őt is." A genetika új megvilágításba helyezi a nemiség, öregedés és halál szövet­ ségét. Megmutatja, hogy tévedésekből ered mindegyik: a genetikai üzenet másolási hibáiból, mutációkból. Ezek okozzák, hogy az egyének romlan­ dók, a gének azonban megmaradnak. A nemiség minden nemzedékben megújítja a csíraplazmát, és ez a hosszú távú fönnmaradást biztosító evo­ lúciós változás anyaga. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy a szexuális megújulás ára a szomatikus elkorcsosulás, amelyben a test sejtjeinek mu­ tációi vezetnek a sokféle bajhoz - rákhoz, szívbetegséghez, szellemi ha­ nyatláshoz-, mely az öregkorral mindenkit utolér. Mindenféle üzenet lemásolásakor hibák keletkeznek. A DNS feladata (agyoncsépelt hasonlattal élve) olyan, mintha valaki újra meg újra leírna egy lexikont, egyik másolatot készítené a másik után. Mint a szerzetesek a nyomtatás feltalálása előtt. Óriási volt a hibaszázalék. A másoló néha összekeverte a betűket, néha zagyvaságot írt le, mert szeme egy másik ha­ sábba tévedt, és egyes részeket kihagyott. Németország régi térképein sze­ repel Suatutanda tartománya. Annak az írnoknak a tévedéséből szárma­ zik, aki lemásolta Tacitus szavait, hogy a törzsek visszatértek „ad sua tutanda" - hogy őrizzék birtokukat -, de kifelejtette a szóközt. Néhány könyvet sokszor átmásoltak. Ha az íródeák épp hogy tudott ol­ vasni (egyébként is tilos volt kijavítania a hibákat), és rontott példányt ka­ pott, továbbadta a hibákat, s maga is megtoldotta néhánnyal. A népszerű könyvek nemzetségekbe sorolhatók, ha fölrajzoljuk a felhalmozott hibák családfáját. Az irodalmi származási ág végén a példányokban már annyi a tévedés, hogy szinte olvashatatlanok. „Többé nem is tudom, hová forduljak latin könyvekért, a piacon minden példány olyan hibás . . . Ezek a könyvek tele vannak hazugságokl(al" - panaszkodott Cicero kétezer évvel ezelőtt. A kettős spirál fizikailag olyan törékeny, hogy feltétlenül be kell csúsznia egy-egy hibának valamelyik egység- egy DNS-bázis - lemásolásának min­ den pár ezer kísérleténél. Az ilyen mérvű romlás néhány sejtosztódás után érthetetlenné tenné az üzenetet, és az élet megállna. A gyakorlatban sokkal lassabban halmozódnak fel a hibák, mint ahogy az egyszerű kémiai ismere­ tek alapján várható. De azért felhalmozódnak, és egy idő után a test DNS­ dokumentuma olvashatatlanná, hazugságokkal teli könyvvé válik. Csakhogy az élőlény nem egyszerű másológép. Megvannak a saját szer­ kesztői, akik menet közben kijavítják a hibákat - sőt felhasználják őket ar­ ra, hogy javítsanak a kéziraton. Valamikor a mutációt egyszerűen a ha-

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS Palástot viselő, mosolygó nőalak szobra a nürnbergi Szt. Sebaldus-templomban. Szerényen pillant a lába előtt hódoló hivekre, maga a megtestesült tisztaság. De hátulról egészen más képet mutat Világ Asszony, ahogy a szobrot nevezik. Csupasz hátát rothadó hús borítja, s innen nézve már nem a tiszta szemérmet, hanem a förtelmes romlást testesíti meg.

nyatlás gépezetének eszközeként fogták fel; ritka hibának egy pontosan beállított gépezet működésében. Ártalmas külső hatások következményé­ nek látták, akár a betegséget. Ma már tudjuk, hogy valójában a gének ter­ mészetes tulajdonsága, amely fennmaradásukat biztosítja még akkor is, ha gazdájukban kárt okoz. A mutáció története mindennél jobban egyesíti az emberi állapotról vallott tudományos és spirituális nézeteket. A feltáma­ dás gondolatának - annak, hogy a romlandó test romlatlanul felemelkedik - új és pontos értelmet ad. Az elkorcsosulás tényei elég nyilvánvalók. Nyolc évvel ezelőtt költöztem be jelenlegi házamba Észak-Londonban. Ma pontosan feleannyi remé­ nyem van, hogy még egy évig élek, mint a költözés napján. Akármilyen a halálozási arány, a harmadik világban vagy az elsőben, és akármilyen korú

247

A VÉRÜNKBEN VAN

a veszélyeztetett személy, az egyéni esély a halálra minden múló évvel meg­ duplázódik. Vagyis egy tizenhat évesnek egy a kétezerhez az esélye arra, hogy egy éven belül meghal, míg azoknál, akik elérik a századik évüket, csak egy a kettőhöz az esély, hogy a következő születésnapjukat is megün­

nepelhetik. Az étteremben a borospoharakkal ellentétben (amelyeknek esélye, hogy eltörnek, független a koruktól) a vendégek halálozási esélye nem állandó, mert az öregedéssel testük egyre kevésbé tudja fenntartani magát. A halál a jelek szerint dinamikus folyamat. Az elhasználódásnak is szerepe van abban, hogy nem vagyunk halhatatla­ nok. Az élet során a szív háromszázezer tonna vért szivattyúz át - meg lehet­ ne tölteni vele egy tisztességes méretű tartályhajót. Nem csoda, hogy kifárad. Kopnak az ízületek is, és a zsír akadályozza a vér áramlását a verőerekben. Fontos tényező az egyszerű gépleállás, de az öregedés valójában az élet ter­ mészetéből adódik: be van programozva. Bizonyos gének ugyanis a fiatalok­ ban hasznosak, az öregeknek azonban drága árat kell fizetniük értük. Példá-

A sorvadás képei. BALRA: súlyos ízületi gyulladás, amelynek oka gyakran az, hogy az immun­ rendszer a test saját sejtjeit támadja meg. JOBBRA: érelmeszesedés, főként zsírlerakódás, amely elzárja az ereket, és halált okozhat.

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

ul azok a fiatalok, akiknek a szervezetében a táplálék gyorsan alakul zsírrá, túlélik az ínséges időket, de könnyen elhíznak, és idő előtt meghalnak. A „ma élj, holnap fizess" filozófiája akkor előnyös, ha többet nyom a latban a ha­ szon, hogy segít a fiataloknak életben maradni, amíg a génjeiket továbbad­ hatják, mint az a kár - amely az evolúció szempontjából közömbös -, hogy ugyanez a gén megöli hordozóját, mikor már utódai vannak. Ám egyre biztosabbnak látszik, hogy az öregedés a genetikai leépülés fo­ lyamatát tükrözi: a test sejtjeinek az osztódás során bekövetkező baleseteit. A mutációkat valamikor csak a hím ivarsejttel és a petesejttel hozták össze­ függésbe. Amit tudunk róluk, nagyrészt még ma is ezekből a szülőktől gye­ rekekre átörökített hibákból származik. A genetika csak most kezdi feltár­ ni a test és a csíraplazma mutációinak kapcsolata alapján a szoros össze­ függést az egyiknek a hanyatlása és a másiknak a megújulása közt. A legismertebb mutáció mutatta meg elsőnek véletlenül és hosszú évek­ kel a felfedezése után, milyen közeli kapcsolatban áll a halál a megújulás­ sal: az apró változás a DNS-ben, amely Viktória királynő leszármazottai­ nak véralvadási betegségét (hemofíliáját) okozta. Az emberi genetika má­ sik nagy laboratóriuma, Hirosima és Nagaszaki városa mellett Viktória ki­ rálynő génje szolgált útmutatással, hogy micsoda - és kicsoda - felelős a genetikai üzenet hibáiért. 1905-ben, eleget téve minden uralkodó született kötelességének, hogy utódokról gondoskodjék, XIII. Alfonz, Spanyolország utolsó Bourbon-ki­ rálya ünnepélyesen Angliába látogatott menyasszonyt választani. Egy dísz­ vacsorán találkozott Viktória Eugénia hercegnővel, Viktória királynő uno­ kájával, akit a családban Enának hívtak. Az öröklött tökéletesség megteste­ sülésének látszó magas, szőke hercegnő hűvös modora kitűnően leplezte a valódi érzelmeket. „Teljes szívemből kívántam, hogy az enyém legyen ez a spanyol, aki ellenállhatatlan volt, mint a tűz, és éppolyan veszélyes is" - ír­ ta öregkorában. Rövidesen megállapodtak egy biarritzi nyaralásban. Ena csak ötször találkozott Alfonzzal, mielőtt a menyasszonya lett. Nép­ szerű jegyesség volt: egy közvélemény-kutatás őt helyezte a nyolc lehetsé­ ges spanyol királynőjelölt listájának első helyére. A sajtóvisszhang - és a házasság alakulása - különös módon hasonlított Viktória királynő szép­ unokájának, Károly herceg esküvőjének történetéhez. Ena esetében nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy a tiszta vér majd életet lehel a spanyol ural­ kodóházba, melyet mindenki súlyosan károsodottnak tartott. Kétszáz éve uralkodott Spanyolországban Alfonz családja, a Bourbonok. A téboly és kétségbeesés apáról fiúra szállt. A sorban az első, V. Fülöp bús­ komorságtól szenvedett. Elveszítette időérzékét. Az egész udvarnak éjszaka

249

A VÉRÜNKBEN VAN

kellett élnie és nappal aludnia. Leszármazottait egyszer így jellemezték: V. Fülöp - kiegyensúlyozatlan, érzéki; IV. Ferdinánd - őrült és impotens; III. Károly - nem egészen épelméjű; IV. Károly - gyengeelméjű; VII. Ferdi­ nánd - túlfűtött, érzéki, kegyetlen és vérszomjas; II. Izabella - nimfomá­ niás; XII. Alfonz - tüdőbajos. Ráadásul a Bourbonok vérbajjal is fertőzöttek voltak: XII. Alfonzot ez vitte el, mielőtt a tüdővész végezhetett volna vele. A családban lappangott egy végzetes baj, amelyről azokban a genetika előtti időkben úgy vélték, öröklött fogyatékosságból ered. Igen nehezen tudtak eleget tenni minden uralkodó legfőbb kötelességének, a fiúutód­ nemzésnek. XIII. Alfonz egyetlen fi ú egyetlen fia volt, és királynak szüle­ tett, mert apja meghalt huszonnyolc évesen, röviddel azután, hogy ő meg­ fogant. „Ennél kisebb mennyiségű királyunk már nem is lehetne" -jegyez­ te meg születésekor az akkori miniszterelnök. Nyilvánvalónak látszott, hogy ha a Bourbonok fenn akarnak maradni, meg kell újulnia a családnak: új vérre - vagy a modern szóhasználattal - új génekre van szükség. Utolsó - és eredménytelen - kísérletük, hogy kellőképpen hibátlan csa­ ládba házasodjanak, olyan gént hozott napvilágra, amely később döntő szerepet játszott a mutáció megismerésében. XIII. Alfonz választása hozzá­ járult ahhoz, hogy Spanyolország története új fordulatot vegyen, és egy év­ századdal később rávilágított a meglepő tényre, hogy miképp sérül a DNS. Mint kiderült, a titok nyitja nem a Bourbonok vérében rejlett. i906 májusában Ena megérkezett a Pardo palotába, egy száz kilométer hosszú fallal körülvett birtokra Madrid közelében. Még abban a hónapban feleségül ment Alfonzhoz. Mikor az esküvő után a menet a királyi palotába tartott, kocsijukra bombát dobott egy Mateo Morral nevű anarchista (akit az újságok vérbajos degeneráltként emlegettek), és Ena - a jövő hátbor­ zongató előjeleként - egy lefejezett őr vérében ázott. Néhány héten belül áll:potos lett, és mindenki nagy örömére fiút szült; Alfonzot, Asztúria hercegét, a spanyol trónörököst. Apja másnap pompás szertartáson mutatta fel az udvari nép előtt ezüsttálcán. De nem sokáig tartott az öröm. A spanyol királyi családban a fiúkat körülmetélték, talán a középkori zsidó tanácsadók hatására. Amikor az újszülött örökös átesett a műtéten, elállíthatatlanul ömlött a vére. Apja elborzadva eszmélt rá, hogy fiának veleszületett betegsége van. Az újabb örökletes kór visszhangja elkeseredett volt és kiszámítható. Az útszéli zsurnalizmus korai példájaként az American Examinervilággá kür­ tölte Asztúria hercegének titkát. Alfonzot hibáztatta. Fiának betegségét a Bourbonok sok évszázados elmebetegségével hozták kapcsolatba. „Tud­ ván, hogy az ősök bűneinek mily súlyos terhe nehezedik rá, tanácsadói

250

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

rendkívül egészséges és életerős hitvest választottak, remélvén, hogy ő majd új erőt önt a spanyol királyi családba." Az erőfeszítés nyilvánvalóan eredménytelen maradt. Hogy Alfonz tudott-e korábban a veszélyről, az nem világos; végered­ ményben a hemofilia öröklődésének törvényszerűségeit csak esküvője után öt évvel ismerték fel. Ha tudott volna róla, nyilván nem Enát választja. „Nem tudok megbékélni azzal, hogy utódom olyan betegséget örökölt, amely az ő családjában volt, nem az enyémben. Tudom, hogy igazságtalan vagyok. Be­ látom; de nem vagyok képes másképp gondolkodni . . . " - mondta. Viktória királynő - Asztúria hercegének dédanyja - abban a tudatban nevelkedett, hogy ivadékai lesznek Európa uralkodói. Csak harmincas évei közepén szerzett tudomást a bajról, melynek révén családja éppoly fontos szerephez jutott a tudományban, mint a történelemben. Nyolcadik gyer­ meke, Leopold, Albany hercege beteges kisfiú volt. „Négyszer vagy ötször jutott a halál küszöbére . . . és szinte pár hónaponként ágynak dönti valami betegség" - írta a királynő Disraelinek. Leopold huszonkilenc éves korá­ ban megnősült, de néhány év múlva meghalt. A hemofilia néven ismert véralvadási rendellenességben szenvedett. Születésekor Viktóriánál - a történelemben először - kloroformos érzéstelenítést alkalmaztak. Ez nagy vitát váltott ki („megfosztja Istent a mély és szívből jövő segélykiáltásoktól,

-

Hemofíliás beteg vérömlenyes horzsolással: a vér átszivárog az erekből a szövetekbe.

251

A VÉRÜNKBEN VAN

melyekkel szükség idején fordulunk hozzá" - méltatlankodott egy pap). Mondani sem kell, Leopold betegségét a gyerekszülésnél alkalmazott ter­ mészetellenes fájdalomcsillapításnak tulajdonították. De ma már Ludjuk, hogy egy mutáció okozta, amely a királynő számos utódjában felbukkant, bár korábban nem volt jele a királyi családban. Megsemmisítőek a tünetek. A legkisebb vágásnál jelentkező vérzés is elég baj volna, ám a betegek minden sérülés nélkül is sokat szenvednek, mert a vér átszivárog a szövetekbe és az ízületekbe. Annak a génnek, amely Leopoldot megölte, egy példánya Viktória unokájának, Alekszandrának II. Miklós cárral kötött házassága révén került be az orosz királyi családba. Fiukat, a gyermek Alekszej cárevicset, amikor családjával nyaralt, egy íz­ ben kocsikázni vitték. Hirtelen egész testében szivárogni kezdett a vér az artériákból és erekből. A cselédek beszámolója érzékelteli, milyen szív­ szaggató lálvány lehetett a betegség: a kocsikázás " maga volt a borzalom. A kocsi minden zökkenése, minden göröngy az úton iszonyatos gyötrel­ meket okozott a gyermeknek, és mire hazaértünk, a fiúcska szinte eszmé­ letlen volt a fájdalomtól." Fiának betegsége beárnyékolla Miklós cár ural­ kodásának további éveit. A hemofília női ágon jutott a cár családjába, akárcsak Alfonzéba. A gene­ tika nyelvén a betegség nemi kötődésű: az X-kromoszóma hordozza. Mivel a férfiaknak csak egy X-kromoszómájuk van, minden fiún, akinek egy pél­ dánya van a génből, megmutatkozik a hatása. A lányoknak két X-kromo­ szómájuk van, így ők csak akkor lesznek hemofíliásak, ha két külön pél­ dányt örökölnek. Ez nagyon ritka eset. Az öröklődés szabályát i911-ben is­ mertették az Eugenikai Társaság (a londoni egyetem Galton Laboratóriu­ mának elődje) egyik első közleményében. Néhány családban hosszú időre visszavezethető a gén. Az egyikben, amely a Tenna nevű svéd faluból szár­ mazik, a tizenhetedik századra megy vissza. Bár a királyi család esetében nem méltatták nyomtatasban a betegséget, történetét az Eugenikai Társa­ ság két hosszú, kéziratos tekercsen őrizte meg, melyen Viktória királynő több száz rokonának és ősének neve szerepel. Származása anyai ágon tizen­ hét nemzedéken át nyomon követhető, és egyiknél sincs jele vérzési rendel­ lenességnek (bár egyik tizenhetedik századi ősét ismeretlen okokból Bőrte­ len Ludovicusnak nevezték). A családi mutáció nyilván új volt. Azt a példányt, amely bekerült az oroszországi Romanov-házba, a jeka­ tyerinburgi mészárlás kitörölte. Az, amelynek Viktória királynő unokája, Ena volt a hordozója, nemcsak Asztúria hercegénél jelent meg, hanem a királyné későbbi fiúgyermekénél, Gonzalónál is, aki szintén hemofíliás volt. Ena mégis további gyermekeket szült, hét év alatt hetet. „Egy hónap

252

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

vigalom, nyolc hónap kín, / három hó pihenés, kezdődik megint: / A spa­ nyol királyné így él szegény!" - mondta egy korabeli rigmus. A spanyol történészek a mai napig azt állítják, hogy az angolok eltitkolták a betegsé­ get, mert különben nem jött volna létre a házasság, amely egyesíti a spa­ nyol és az angol királyi házat. Nyilvánvalónak látszik, hogy Ena családja tudott valamiféle öröklött betegségről. Mire sor került az eljegyzésre Al­ fonzzal, a menyasszony két bátyján, Leopold nagybátyján és több unoka­ testvérén már megmutatkoztak a hemofília tünetei. Ma már senki sem tudhatja biztosan, valóban figyelmeztették-e bizalmasan a spanyol nagy­ követet, amint néhányan mondják. Hogyan találjon a spanyol trónörökös feleséget, és gondoskodjék a mo­ narchia fennmaradásáról? A felnövekvő ifjú herceg gyönge volt és beteges, elküldték a Pardo palotához tartozó területen egy kis házba. Bár egyéves korában besorozták katonának, az utolsó Alfonz még fára sem mászhatott. A szóbeszéd az egész országban elterjedt. Némelyik paraszt szentül hitte, mindennap feláldoznak egy katonát, hogy az ifjú herceg friss vért kapjon. Némi genetikai irónia van abban, hogy roppantul érdekelte az állattenyész­ tés, és szüleitől minden születésnapjára egy törzskönyvezett sertést kapott. Többször megkísérelték, hogy megfelelő feleségjelölteknek mutassák be a herceget Európa alacsonyabb rangú arisztokráciájából, de senki sem akart beházasodni a nyilvánvalóan beteges családba. Egy svájci klinikán megismerkedett egy kubai nővel, és feleségül vette. Apja azonnal arra kényszerítette, hogy lemondjon trónöröklési jogáról; állítólag azért, mert közrendű személlyel kötött házasságot, de valójában azért, hogy eltávolít­ sák a genetikai szennyeződést a királyi öröklési ágból. Az ifjú pár az Egyesült Államokba költözött. Házasságuk rövidesen fel­ bomlott. A herceg következő házassága egy kubai modellel mindössze hat hónapig tartott. Akkor viszonyt kezdett egy Mildred Gaydon nevű nővel, aki egy éjszakai lokált vezetett Miamiban. Az asszony 1938-ban autóbaleset áldozata lett. A megtagadott spanyol trónörökössel elállíthatatlan véröm­ lés végzett. Szomorú párhuzam, hogy hemofíliás öccse, Gonzalo is baleset­ ben halt meg; a volánnál saját nővére ült. A lánytestvéreknél kettő az egy­ hez volt az esély, hogy maguk is hordozzák a gént. Apjuk kötelességének érezte, hogy közölje a problémát kérőikkel. Bár végül férjhez mentek, egy időben mindketten úgy érezték, hogy örök vénlányok maradnak - és mindketten közrendű férfiakhoz mentek feleségül. A spanyol királyi párnál napirenden voltak a veszekedések. Az sem tett jót a házasságnak, hogy Alfonzo igen szabadosan élt. Monsieur Lamy álné­ ven gyakran látogatott el Párizsba, és hosszú ideig viszonyt folytatott egy

253

A VÉRÜNKBEN VAN

Edward kenti herceg (William Beechey festménye, 1818).

Viktória királyn6 (Thomas Sulley festménye, 1838).

��ll
v

254

Albert

�

---,----

-�

�r11 VIimos ó;,...,,, 1l v

EURÓPA KIRÁLYI CSALÁDJAI

��)

• Vik tória (181i-1901)

VI Edword

Oyó
0 Norm61is

• Hemollilü lérli

(!) lohetsége1 hemolíll6s G> Hirom n6

O Normtlls

(e) Hordo16 n6

© L1ho1séges hordozó

KIRÁLYI VÉR: VÉRZÉKENYSÉG AZ EURÓPAI KIRÁLYI CSALÁDOKBAN Az európai királyi családok hemofíliás megbetegedéseinek családfája és néhány főszereplője. A családfáról világosan leolvasható, hogy az öröklődés nemekhez kötött. Minden érintett gyerek (fekete négyzet) fiú (négyzet), és anyjától örökölte a gént. Minden hordozó nő (fekete karika köze­ pén ponttal) közvetlen leszármazottja női ágon Viktória királynőnek. A gént nem örökíti át a királynő egyetlen fér­ fi.ági leszármazottja sem (látható például, hogy az angol ki­

rályi családban nemzedékek óta egyetlen hemofíliás meg­ betegedés sem fordult elő). A családfa fölött Edward kenti herceg - akitől valószí­ nűleg a mutáció származik - és Viktória királynő képe. Jobbra Leopold herceg, akinek a betegsége felhívta a figyel­ met, hogy hibás gén van a családban. Lent a spanyol királyi

Leopold herceg (Edwin Landseerfestménye, 1860-as évek).

család: Alfonz és Ena Asztúria hercegével, aki fáradtnak és betegesnek látszik.

Alfonz spanyol király és Ena királynőAsztúria hercegé­ vel, aki a Santiago-rend köpenyét viseli; 1924 nyarán.

LENT:

255

A VÉRÜNKBEN VAN

színésznővel. Két törvénytelen gyereke született a kapcsolatból; hogy egyi­ kük sem lett hemofíliás, azt Alfonz magánbosszúnak érezte a felesége ellen. Miután 1931-ben népszavazást írtak ki a monarchia jövőjéről, s ennek eredményeként elűzték az országból a királyi párt, a házastársak végképp elidegenedtek egymástól. „Drága uram, fogadja részvétemet!" - mondta állítólag Alfonz, mikor egy spanyol honfitársától hallotta, hogy annak is angol felesége van. Ena az 1960-as évek közepéig Lausanne-ban élt; „elbű­ völő, csak szörnyen unalmas szegényke" - mondta róla Noel Coward. Az európai királyi családok - érthető módon - még ma sem szívesen hozzák nyilvánosságra a hemofília tényeit. Elutasításra talált minden igye­ kezet, hogy megvizsgálják azokat, akik ma is veszélyeztetettek lehetnek Vik­ tória utódai közül. Valójában kicsi a valószínűsége, hogy a gén a mai királyi családokban felbukkan. Ha egy nő hordozza a gént, lányainál akkor is csak egy a kettőhöz az öröklés esélye. Ha több fia van, és mindegyik egészséges, az esély csökken. Minden generációval, amelyben nincs beteg fiú, kisebb lesz annak a valószínűsége, hogy a gén még mindig a családban lappang. Mivel Viktória legtöbb leszármazottját ma már több nemzedék választja el az utolsó nyilvántartott hemofíliástól, nemigen várható, hogy a gén vá­ ratlanul felbukkan. Lehetséges, hogy már ki is veszett a mutáció. De mivel a termékenység minden királynő szent kötelessége, Viktória X-kromoszómá­ jának részecskéit ma száznál jóval több ember hordozza, és valamelyik női leszármazottjában még mindig ott rejtőzhet a gén. Egy fiatal fiú, Paul Alexandre, akinek anyja Asztúria hercegének unokahúga volt, 1975-ben, öt­ éves korában belehalt egy betegségbe, amelyet „vérrel kapcsolatos problé­ maként" írtak le. Lehet, hogy hemofíliás volt (bár ezt a család tagadja). Ha igen, öt lánytestvére közül egynél vagy többnél ténylegesen fennáll a ve­ szély, hogy Viktória mutációját átörökítik egy új generációra. Az egészséges fiúk utódai mentesek tőle még akkor is, ha apjuk családjában van hemofília. Tehát a mai angol királyi család (Viktória elsőszülött fia, VII. Edward ága) nem hordozza a gént. A spanyol királyi családból is kiveszett. A betegek sorsa sem olyan reménytelen, mint régen. Eleinte különös gyógymódokkal kísérleteztek az orvosok. Azt tartották, hogy segít a rönt­ gensugárzás, az adrenalin, a női hormonok és a brómos tojásfehérje-kivo­ nat. A vipera mérge, amely véralvadást okoz, használt egy keveset, de való­ di sikert csak a vérátömlesztés hozott: először teljes vért kapott a beteg, ké­ sőbb a hiányzó fehérjét. Ma már sok hemofíliás normális életet él. Viktória nem értette, honnan származik a betegség. „Nem a mi csalá­ dunkban volt" - állította makacsul, vagyis nem az apai, Hannoveri-ágban, csak anyja családjából jöhet, a Szász-Coburgoktól. A legtöbb spanyol is

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

nyilvánvalónak találta az okot, és ősi hagyomány szerint egy asszonyt vá­ dolt. Biztosra vették, hogy az ő királyi családjuk egy dühös asszony átkától szenved. Charlotte, Habsburg Miksa mexikói uralkodó felesége átokkal sújtotta azokat, akik megtagadták a segítséget férjétől (Miksát 1867-ben agyonlőttek, miután a franciák eredménytelen kísérletet tettek, hogy nö­ veljék befolyásukat az Újvilágban). Mindannyian megbűnhődtek: Eugénia császárnőt megfosztották a trónjától Franciaországban, IX. Pius pápa elve­ szítette a hatalmát, Ferenc József fia öngyilkos lett, feleségét meggyilkolták, és később unokaöccsét is Szarajevóban. Még XII. Alfonz első feleségének halálát is Charlottc átkának tulajdonították. Természetesnek látszott, hogy ezzel magyarázzák az új örökletes betegséget is. Ena azonban magát vádol­ ta, és mániája lett, hogy egy protestáns látnok rontása van rajta, ezért vo­ nakodva bár, de katolizált. Viktória, Ena és Alfonz éppúgy, mint a spanyol mitológia, a nőkre hárí­ totta a felelősséget az öröklött betegségért; semmi kétség, ez összefügg a primitív felfogással, hogy a romlás Éva óta a nőktől származik. Nemcsak a kereszténységre jellemző ez a meggyőződés - és a társadalmi-erkölcsi nyo­ más, amely emiatt a nőkre nehezedik. A japán teremtésmítosz vaskosabb Ádám és Éva történeténél, de a témája hasonló. A Magától Megdermedt Szigeten, a japán Édenkertben az asszony kísértésbe vitte a férfit, ezért meglakolt. Ivadékuk borzalmas piócagyerek lett; a katasztrófa teljes egé­ szében annak tulajdonítható, hogy a nő kezdeményezni mert. Amikor má­ sodszor is megpróbálkoztak, de most már a férfi akaratából, megszületett Japán és világra jöttek istenei. Anyjuk, lzanami belehalt a Tűzisten születé­ sébe, és amikor férje, Izanagi a Hadészba ment, hogy megmentse, teste már oszladozott, nemi szervéből férgek másztak elő. A Bourbonok - és Viktória királynő elődei - hittek abban, hogy a kirá­ lyok Isten kegyelméből uralkodnak, s ez a joguk egészen Ádámig megy vissza; hittek saját vérük páratlan tökéletességében (még akkor is, ha be­ tegség esetén cserbenhagyta őket). Hirohito, az utolsó japán császár, aki is­ tennek tartotta magát, még tovább ment öröklött magasztosságának bizo­ nyításában. Egyenesen a napistentől, Amateraszutól, a japán nemzet meg­ alapítójától származtatta magát. Különös, sorsszerű egybeesés folytán a császár isteni mivoltának elvesztése és az európai királyi vér fogyatékossá­ gai együtt szolgáltatták a mutáció rejtélyének kulcsát. 1945· augusztus hatodikán felszállt az Enola Gay a csendes-óceáni Tinian szigetéről. A meleg, tiszta reggelen 8.15-re Hirosima fölé ért. Az első düh­ ből bevetett atombomba, a Little Boy fél kilométerrel a föld fölött robbant fel, tizenötezer tonna TNT erejével. Megsemmisítő volt a hatása. Negyven257

A VÉRÜNKBEN VAN A japán teremtésmítosz. Az első ember, Izanagi, és nővére, Izanami hatalmas fallikus lándzsával körözött közösülésük előtt, majd megalapították a származási ágat, melynek egyenes leszármazottja a jelenlegi japán császár. Részlet egy selyemtekercsből, mely a Meidzsi-korszakból származik (tizenkilencedik század vége) .

ezer ház dőlt össze, és nyolcvanezer ember halt meg azonnal vagy néhány héten belül. A bombázást minősítették minden idők legcinikusabb tudo­ mányos kísérletének is, „a történelem legnagyobb eseményének" is - pél­ dául Truman elnök. Hirosima számíthatott a támadásra. 1945 júliusára már több mint egy­ millió japán esett áldozatul a légitámadásoknak. Hirosima az egyik utolsó város volt, amely megúszta a bombázásokat, ezért ideális lehetőséget kí­ nált az új fegyver erejének bemutatására. A korábban nyomorúságos ipar­ város az 1930-as években a katonai erő hihetetlenül gyors fejlődésével fon­ tos haditámaszponttá vált, itt volt a Második Császári Hadsereg főhadi­ szállása és az új birodalomba özönlő csapatok kiindulási pontja. A háború utolsó hónapjaiban a város népességének nagy részét - a gyerekeket is beszippantotta a hadigépezet. A bombázás minden idők legnagyobb em­ berimutáció-vizsgálatának akaratlan résztvevőivé tette őket.

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

Különös módon nem drámai élmény ma megállni a becsapódási pont­ nál. Egy jelentéktelen utcában, a benzinkúttal szemben, sokemeletes par­ kolóház falában gránitlap jelöli a centrum alatti pontot. A közelben egy so­ kat fényképezett romos épület, melynek tetejét beszakította a hatalmas robbanás. A szomszédos Béke parkban egy domb, melyet az ott elégett holttestek hamvaiból emeltek, és egy kiállítás, amely éppúgy beszámol a japánok kegyetlenkedéseiről, mint a végső katonai rém tettről, amely véget vetett a háborúnak. A város az atomellenes tiltakozás középpontja lett, és ahányszor atomkísérletet hajtanak végre, Hirosima polgármestere levél­ ben tiltakozik az érdekelt országnál - hiába. A külvárosokban is találni emlékeztetőket. A Béke parktól néhány mér­ földnyire a Mitaki-dzsi-szentélyben van egy japán.teázó, amely az angol pub­ hoz hasonlóan több is, kevesebb is, mint amire a turista számít. A környezet szebb már nem is lehetne: sziklás völgy, benne Buddha-szobrok százai, télen mindegyik piros kötött sapkát kap, hogy meg ne fázzon. Ötven évvel ezelőtt ez a hely maga volt a borzalom. Emberek ezrei kapaszkodtak föl a keskeny ös­ vényeken - összeégve, sebesen és kínok között. Néhányan vízért jöttek, de so­ kan azért, hogy megszentelt helyen érje őket a halál, melyről tudták, hogy már nagyon közel van. A lenti város bombatámadásának túlélői voltak. Hirosima az atombomba pusztítása után. A háttérben láthaló kupolás épület romjait a mai napig meghagyták emlékeztetőül.

--�

259

A VÉRÜNKBEN VAN

Hirosima mára újjáépült. A tiszta utcáktól, a jó közlekedéstől és az ön­ magával megbékélt társadalom hangulatától eltekintve bármelyik modern angol város is lehetne. Az egyik legrégibb építmény egy csoport amerikai barakk, amely a bombázott területre néz. Közel van a Carp Castle (Ponty vár) nevű, újonnan helyreállított ősi várhoz. A támadók fellegvárát a japá­ nok „Halpogácsa várnak" nevezik, mert a hajlított hullámlemezből készült barakkok hasonlítanak egy helybeli csemegéhez. Története közvetlenül a fegyverletétel után kezdődött. Amint a szerződést aláírták, a japánok meg­ kezdték az együttműködést az amerikai megszállókkal. Létrehozták az Atombomba Sebesültjeinek Bizottságát, hogy a bombázás utóhatásaival foglalkozzon. Eredetileg az volt a feladata, hogy helyreállítsa a rendet és ke­ zelje a sebesülteket. Előbb három vasúti kocsiban rendezték be főhadiszál­ lásukat, azután egy kiürített katonai építményben, melyet elég szerencsét­ lenül „A Diadalmas Visszatérés Épületének" neveztek. Rövidesen átköl­ töztek a Halpogácsa várba. A Bizottság (mely azóta a Sugárhatás Kutatási Alapítvány nevet kapta) 1947 óta tanulmányozza a bomba hatását a túlélőkre és gyermekeikre. A fi­ zikusok, akik a bombát tervezték, csak robbanóerejét tartották szem előtt. Elképedve látták, hogy ezerszámra szedi áldozatait egy új és szörnyű betegA Sugárhatás Kutatási Alapítvány épülete - közismert nevén a Halpogácsa vár. Most Hirosi­ ma egyik legrégibb építménye, ahonnan jól látni az alatta elterülő modern várost.

260

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

ség, mely egy év múlva vagy azon túl a test kiszáradása révén halált okoz. Úgy vélték, „hogy az embert hamarabb megölheti egy tégla, mint a sugár­ ártalom" - mondta később egyikük. Eleinte mindenki azt hitte, hogy a japánok csak együttérzést akarnak ki­ váltani az utóhatásokról szóló jelentésekkel. De hamarosan világossá vált, mennyire megfelelnek a valóságnak. Nagy riadalmat váltottak ki, minden­ ki megrettent az alattomos új pusztító erőtől - az atomsugárzástól. A túl­ élők közül sokan estek áldozatul annak a hatásnak, hogy a sugárzás ron­ csolja a DNS-t, mert óriási energiáját átviszi az élő sejtekbe. Amikor a megfelelő hullámhosszú sugárzás behatol a szervezetbe, megszakítja a DNS-láncot. Ráadásul kölcsönhatásba lép a vízzel és a sejt alkotórészeivel, így elektromos töltésű molekulák szabadulnak fel, amelyek elpusztítják a genetikai állományt. A sugárzás egész kromoszómákat szétzúzhat. Az erős sugárzás gyorsan elpusztítja a sejteket, különösen a sejtosztódás folyamán, amikor DNS-ük a legsebezhetőbb. Ha a bélsejtek elhalnak, a test elveszíti vízmegtartó képességét. Hirosimában az atombomba ledobása után ez­ reknél vezetett a hányás és hasmenés néhány napon belül kiszáradáshoz és halálhoz. Az életben maradottak sem voltak túl a veszélyen. A vérsejtek pusztulása az immunrendszer legyengüléséhez vezetett, és az áldozatot egy hónapon belül elvitte valamilyen fertőzés. A rák ősi betegség (háromezer éves egyiptomi múmiákban is diagnoszti­ záltak már daganatot). Most, amikor az iparosodott országokban a népes­ ség egyharmada előbb vagy utóbb megkapja, szinte általános. A bombák le­ dobása idején már világos volt, hogy külső tényezők is kiválthatják. A vegyi anyagok szerepét Londonban fedezték fel i775-ben, mikor megállapították, hogy a kéményseprők hajlamosak a hererákra, a dohány hatását pedig az i920-as években Németországban, amikor gyakorivá vált a tüdőrák azok­ nál, akik rákaptak a dohányzás új szokására. A röntgensugár - amelyet csak a háború alatt kezdtek széles körben betegségmegállapításra alkalmazni sokat megölt az első röntgenológusok közül. Marie Curie, akinek az volt a szokása, hogy köpenye zsebében egy kis üveg rádiumot tartott, és megmu­ tatta az érdeklődőknek, miként ragyog a sötétben, maga is rákban halt meg. Hirosima lakossága és a kutatók, akiket odaküldtek, hogy tanulmányozzák őket, nagyon jól tudták, milyen veszéllyel kell szembenézniük. Bár Hirosimában sok ezer ember halt meg sugárbetegségben (és sokkal többen halnak meg rákban jóval később), a túlélőkben megbújt egy sokkal mélyebb félelem: rettegés azoktól a hatásoktól, amelyek nem hónapokkal vagy évekkel, hanem nemzedékekkel később mutatkoznak meg. A terhes nők kétségtelenül veszélyeztetettek voltak. A magzat nagyon érzékeny a su261

A VÉRÜNKBEN VAN

gárzásra, és sok csecsemő, akinek anyja túlélte a robbanást, halva született, vagy súlyos károsodással. Ha azonban a sugárzás károsítja a csíraállo­ mányt - a túlélők ondó- és petesejtjeit -, a bomba árát olyanok fizetik meg, akik sok évvel a ledobása után születtek. H . J. Muller amerikai genetikus az i930-as években kimutatta, hogy a röntgensugarak mutációkat hoztak létre az ecetmuslicákban. A legkisebb mennyiség is. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a sugárzás szintjének kis mérvű, de tartós megemelkedése is súlyos következményekkel jár a ge­ netikai jövő szempontjából. A tizenkilencedik századi félelmek az örökletes degenerálódástól új és még élesebb megvilágításba kerültek. 1945-re már sürgősen fel kellett mérni a veszélyt, mert százas nagyságrendekkel tértek el a különböző becslések arról, milyen erejű sugárzás hatására kettőződik meg az emberi mutációk száma. A bombázott városok ideális lehetőséget kínál­ tak a mérések elvégzésére. A Sugárhatás Kutatási Alapítvány első feladata az volt, hogy megvizsgálja a túlélők gyerekeit, szenvedtek-e genetikai károso­ dást. A félelem az új mutációs hullám keletkezésétől alaptalannak bizo­ nyult, de végül (mint a tudományban oly gyakran) a kutatás váratlanul megválaszolt egy egészen más kérdést. Hirosimában és Nagaszakiban felfe­ deztek egy olyan mutációképző okot, amely hatalmasabb és kérlellietetle­ nebb mindennél, amit az emberi találékonyság kieszelhet. Emberek ezrei - volt, aki elszenvedett sugárzást, volt, aki nem - jártak kontrollvizsgálatokra a Halpogácsa várba egész életükben. Sokszor gyere­ keikkel együtt jöttek. A túlélők, akiket hibakusáknak neveznek, ma már öre­ gek, és a Japánban szokásos mély meghajlással üdvözlik őket. Megérdemlik a tiszteletteljes bánásmódot, mert a Sugárhatás Kutatási Alapítvány nem nyújt kezelést. Szerződése értelmében szigorúan csak kutat. Valamikor a túlélők rossz néven vették, hogy úgy bánnak velük, mint a tengerimalacok­ kal, de azóta legtöbbjük belátta a szakemberek munkájának jelentőségét. A kutatómunka nagy részének témája a rák egy sugárzást szenvedett kö­ zösségben, melyet hosszabb ideig és alaposabban tanulmányoztak, mint bármely más csoportot. A fehérvérűség a háború utáni öt éven belül meg­ jelent a túlélőkben, és i968-ban tetőzött. Viszonylag gyakori a tüdőrák is, és az atombomba túlélői akár dohányoznak, akár nem, fokozottan veszé­ lyeztetettek. Bizonyos rákbetegségeknél (például a pajzsmirigyráknál) egypercnyi sugárzás hatása is megmutatkozik. A hatás eddig, bár fennáll, nem súlyos, a rákos halálesetek száma nem egészen öt százalékkal maga­ sabb, mint más japán városokban. A túlélők már abban a korban vannak, amikor felszökik a rákos megbetegedések száma - és amikor az atombom­ ba hatása teljes egészében feltárul. A tudósok szeretnék a kutatási progra-

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

mot 2015-ig folytatni, amikor szinte mindenki, aki átélte a bombatáma­ dást, halott lesz már. De folyik a vita arról (főként az Egyesült Államok és Japán kereskedelmi kapcsolatai miatt kialakult nézeteltérések következté­ ben), hogy ki állja a költségeket, így lehetséges, hogy a Halpogácsa vár sok­ kal hamarabb beszünteti működését. 1946-ban 6389 gyerek született Hirosimában, ebből sok a túlélőktől. 1953-ra hétezer terhességet tartottak nyilván a bombázott városokban. A japán anyakönyvekbe mindenkit a honszeki, az ősi otthon szerint jegyez­ nek be. Hirosimában és Nagaszakiban az anyák élelmiszerjegyeket kaptak, hogy hajlandók legyenek részt venni a felmérésben. A kutatók följegyezték az életben maradottak arányát, a születési rendellenességeket és a születési súlyt azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei sµgárzást szenvedtek, és egy megfelelő kontrollcsoportnál, amelynek a szülei nem. Abban az időben a humángenetika még gyerekcipőben járt. A sugárku­ tatóknak csak kezdetleges mutációs adatok álltak rendelkezésükre (példá­ ul a nyilvánvalóan károsodott csecsemők születése). Az emberi kromoszó­ mák számát csak az 1950-es években állapították meg, és csak az 1960-as évek közepén vált lehetővé, hogy elemezzék a különbségeket a fehérjék­ ben, vagyis a gének termékeiben. A fejlődő vizsgálati eljárásokat a Sugár­ hatás Kutatási Alapítvány kihasználta. Először a sikertelen terhességeket és a nyilvánvalóan károsodott gyerekek születését vizsgálták. Kivéve azoknak az anyáknak a gyermekeit, akiket a terhesség alatt ért a sugárzás, nem talál­ tak semmiféle hatást (bár ez a felmérés az elsők közt világított rá arra, hogy ha a szülők rokonok, például unokatestvérek, az utódok átlagosan kevésbé egészségesek, mint akkor, ha a szülőknek nem volt a közeli múltban élő közös ősük). Negatív eredménnyel járt a sérült kromoszómák számbavéte­ le is a sugárzást szenvedett szülők utódaiban. Már-már felhagytak a kuta­ tási programmal, hiszen hatalmas munkát és költséget áldoztak a jelek sze­ rint hiába. A szakemberek azonban folytatták a munkát, nem törődve a bí­ rálattal, sem azzal, hogy Hirosima és Nagaszaki lakói még mindig rossz szemmel nézik a vállalkozást (a kutatás több ismerettel szolgált a japán né­ pesség genetikai szerkezetéről és evolúciós történetéről, mint bármely más csoportéról). Végül lassan megszülettek az első jelentős eredmények. A legátfogóbb felmérés, amelyet ötven évvel a háború befejezése után zártak le, huszonötezer gyerek és szülei vérfehérjéinek különbségeit vetette össze. Az ún. kétdimenziós elektroforézis eljárását alkalmazták, amely ki­ mutatja a génmutáció során keletkező csekély elektromostöltés-különbsé­ geket. Harminc különféle fehérjét vizsgáltak minden egyénben; összesen jóval több mint egymillió gént.

A RÁK MINT A SEJTEK GENETIKAI BETEGSÉGE A rák nem egyetlen betegség, hanem sokféle lehet. De minden rákban szerepet játszik a DNS hibája, amely a legtöbb esetben a testi sejtek osztódása so­ rán keletkezik. Mint a rontott eredeti kézirat má­ solatánál, néha rá lehet találni a testben a rákos sej­ tekre olyan módon, hogy nyomon követjük a hiba tovaterjedését. A leukémia egyik formájánál pél­ dául minden fehérvérsejt hordoz egy szokatlanul kis 22-es kromoszómát (Philadelphia-kromoszó­ mának hívják, mert ott fedezték fel). Vagyis ezek­ nek a sejteknek valószínűleg egyetlen közös sérült ősük volt mélyen a csontvelőben. A testi sejtek kló­ nok, azaz nem szexuálisan szaporodó azonos sej­ tek. A rák azért alakul ki, mert a rosszindulatú sej­ tek gyorsabban szaporodnak az egészségeseknél, és akkor is osztódnak tovább, amikor a többiek belső programjuknak megfelelően - elpusztulnak. Sok mutációra van szükség, hogy egy normális sejt átalakuljon rákossá. Minél több osztódáson esett át a sejt, annál több az esély, hogy felhalmo­ zódik a szükséges mennyiség. Ezért az öregek be­ tegsége a rák. A rákgenetika már kimutatta, néha milyen bonyolult a folyamat, és milyen sok gén vesz részt benne. Leukémia esetén például azért csökken a 22-es kromoszóma mérete, mert egy ré-

sze leszakad, és átkerül a 9-es kromoszómára. A szakadás olyan génben történik, amely a sejtnö­ vekedést szabályozza (protoonkogén). Amikor egy töredék átkerül új helyére, a 9-es kromoszómán összeolvad egy helyi génnel, és a kettő együtt új, abnormális fehérjét termel, amely felgyorsítja a sejtosztódást. Más rákbetegségek esetén a sejtosztódás-szabá­ lyozó gének károsodását vírusok, esetleg vegysze­ rek vagy sugárzások idézik elő. Néha öröklött a hajlam egy bizonyos rákra. Ez a helyzet például a szem retinoblasztóma nevű rákos megbetegedésé­ nél. Öröklődik a családokban, de egy testi sejt mu­ tációja is kell hozzá. Ha egy gyerek olyan balsze­ rencsés, hogy az adott gén hibás példányát örökli, de megfelelő testi sejtjében is mutáció fordul elő, akkor rákos lesz. A rákbetcgségekért egyéb tényezők szintén fe­ lelősek. A testi sejtekben olyan mechanizmus mű­ ködik, amely észleli a DNS-sérülést, és utasítja a sejtet, hogy álljon le az osztódással, sőt kövessen el öngyilkosságot. Előfordul azonban, hogy ezek a „biztonsági őr" szerepét betöltő gének mutáció ré­ vén károsodnak, így a rákos sejtek burjánozni kez­ denek. A mentőrendszereket megrongálhatják kü­ lönféle vegyi anyagok - például a dohányfüst összetevői -, így az erős dohányosok gyakran el­ pusztítják a védelmükre kialakult géneket.

Osztódó rákos sejt. A szokásos negyvenhat kromo­ szóma helyett hetvenkilenc van benne. A legtöbbnek a színe kék, de az 1-es kromoszómát pirosra, a 17-est pedig sárgára festették (különleges, úgynevezett kro­ moszómafestékkel, amely csak meghatározott kro­ moszómához kötődik). Az előbbi részei egyesültek az utóbbival, és tovább növelték a genetikai zűrzavart a súlyosan sérült sejtben.

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

Az eredmény egyszerű és megnyugtató volt. Mindössze hat mutációt találtak. Egy adatfelvételi hiba következtében először azt hitték, hogy egyenlő mértékben oszlanak meg a csoportok között, de a tényleges ered­ mény az volt, hogy mutáció négy olyan gyerekben fordult elő, akinek szü­ lei nem szenvedtek sugárzást, és kettő azoknak az utódaiban, akik közel voltak a bombához. A mutációk száma olyan alacsony, hogy ennek alap­ ján nem lehet biztosan kijelenteni: a sugárzásnak egyáltalán nincs hatása. De az nyilvánvaló, hogy alaptalan volt a félelem a mutációs szörnyetegek új fajtájától. Jelenleg az eljárások fejlődése következtében a kutatás inkább magával a DNS-sel foglalkozik. Néhány túlélő és gyerekeik valamiféle örökkévaló­ ságban részesültek, mert sejtjeiket folyékony nitrogénbe fagyasztották, így várják a technikai áttörést, amikor rejtett genetikai változásokat is feltár­ hatnak bennük. Már sor került a hemofíliagén hatezer DNS-bázisból álló szakaszának összehasonlítására a gyerekekben és sugárzást szenvedett szü­ leikben, s ismét csak nem találtak új mutációkat.

A génállomány fehérjéket előállító részeiben viszonylag ritka a mutáció (bár gyakorisága gé­ nenként ezerszeres nagyságrendben különbözhet). A genetikai állomány bizonyos részeiben azonban rendkívül gyakori, gyerekeikhez képest ezerszeres a szülőkben . Különösen a DNS­ „ujjlenyomatban", ahol a rövid DNS-szakaszok bizonyos egységei többször ismétlődnek. Az ismétlődések száma elég gyakran növekszik vagy csökken, így más-más képet ad, amikor az ismétlődő rész mindkét oldalánál vágják cl a DNS-t - minél hosszabb az ismétlődés, annál lassabban jut be az elektroforetikus gélbe. A bal oldali autoradiogramon és mellette az egy­ szerűsített ábrán egy anya, apa és három gyerek felvétele látható, továbbá az ismétlődések száma egy bizonyos DNS-darabban mindegyikük esetében. Az anyánál 5-ből 3 ismétlődés, az apánál 2-ből 5 található. A gyerekek 3-ból 2, 5-ből 2, 3-ból 2 ismétlődést örököltek. Minden új mutáció - mondjuk- 6 ismétlődéssel vagy 1 ismétlődéssel a gyerekben azonnal észrevehető.

ANYA

APA

GYEREK 2

3

A VÉRÜNKBEN VAN

A DNS bizonyos részeiben - például a híres „ujjlenyomatban" - sokkal több a mutáció, mint a genetikai állománynak abban a kis részében, amely ténylegesen fehérjéket állít elő. Minden századik gyereknél mutatkozhat spontán módon csekély különbség az ujjlenyomat mintájában a szülőkhöz képest. Most sem növekedett a bomba számlájára írható genetikai károso­ dások száma, bár több új mutációt fedeztek fel. Ma már a legtöbb kutató belátja, hogy az ötven évvel ezelőtti borúlátó jóslatok tévedtek, és a sugárzás nem jelentékeny génkárosító tényező. A ja­ pánokat nehezebb volt meggyőzni. Olyan szörnyűek voltak a láthatatlan gyilkos hatásának azonnali következményei, hogy biztosnak látszott: akik elszenvedték, azoknak a gyerekein is megmutatkozik a hatás. A félelmet to­ vább növelte, hogy az i950-es években rendkívül széles nyilvánosságot ka­ pott a DNS szerkezetének felfedezése. A hibakusák lassan olyan elbánásban részesültek, mint Nyugaton azok a (többek között királyi) családok, amelyekről úgy tudták, hogy örökletes betegségek hordozói. Sokan még gyerekek voltak, amikor az atombomba lerombolta a várost. Ahogy felnőttek, lassan házasságra gondoltak. Japán­ ban akkor is, most is beleszólása van a szülőknek abba, hogy fiuk vagy lá­ nyuk kit választ. Mint az ortodox zsidók és sok más csoport, házasságköz­ vetítőt bíznak meg, hogy nézzen utána a leendő házastárs erkölcsi és testi egészségének. A múltban előfordult betegségeket alaposan fontolóra ve­ szik, mielőtt két család egyesül. Olyan alapos a vizsgálódás, hogy a törvény már megpróbálta korlátozni, nem sok sikerrel. Egyre jobban elterjedt a szóbeszéd, hogy akik sugárzást szenvedtek, ge­ netikailag károsodtak. Az amerikaiak szerint nem; de hát ők a sugárbeteg­ ségről szóló híreket is azzal intézték el annak idején, hogy a japánok együttérzést akarnak kicsikarni. A hibakusák rémülten tapasztalták, hogy a házasulandók piacán messziről elkerülik őket. A nők kevésbé tudtak meg­ szabadulni a bélyegtől, mint a férfiak. Tizenöt évvel a háború után a férfi áldozatok háromnegyede már talált házastársat, a nőknek azonban a fele még nem ment férjhez. Nagyon is eleven az ősi előítélet a nőkkel szemben, ha nemiség és szégyen találkozik. Nem szabad semmibe vennünk a sugárveszélyt. Lehetséges, hogy a hím ivarsejtet és a petesejtet kevésbé károsítja, mint valaha gondolták, de az éle­ tet biztosan megrövidíti. A hatás néha azonnal jelentkezik; máskor - mint Hirosima rákos áldozatainak esetében - késleltetve. Ami azt bizonyítja, hogy a DNS-károsodás nem korlátozódik a csíraállományra, hanem a test minden sejtjére kihat. Jelenleg a genetika legizgalmasabb területe a testi sej­ tekben azoknak a változásoknak a tanulmányozása, melyeket vagy a sugár-

266

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS Mr. és Mrs. Okada két túlélő, aki összeházasodott. Korábbi menyasszonya otthagyta Mr. Okadát, amikor meglátta sugárzás okozta sebhelyeit.

„

zás okozott, vagy sem. Ez a kutatás az öregedéssel és a fizikai leépüléssel fog­ lalkozik, de közben kimutatja, mi okozza az öröklött mutációkat, és - talán - felfedezte, hogyan tudja egy kis csoport sejt elkerülni a többiek sorsát. Az egyetlen különbség a petesejtek, ondósejtek és a test többi sejtjei közt az, hogy az utóbbiakról a nemiség előnye nélkül készül másolat. Ettől elte­ kintve minden sejtben érvényesül a genetika minden folyamata. Mivel ezek közt a mutáció is jelen van, mindenkinek a genetikai azonossága vál­ tozik a korral. Akár tetszik, akár nem, mindannyian fejlődő rendszerek va­ gyunk a genetikai hanyatlás pályáján, mely a megtermékenyítéssel kezdő­ dik és a halállal végződik. Mindenki egyetlen megtermékenyített petesejtből indul el; száznyolc­ van centiméter hosszú DNS-spirálból. Egy felnőtt azonban százbillió sejt­ ből áll - ez a szám már szinte felfoghatatlanul nagy: a tíz után tizennégy nulla áll -, és mindegyiknek megvan a maga DNS-másolata, amely sok­ szoros másolás révén a petesejtből származik. Ráadásul a test sok sejtje to­ vább osztódik, egy átlagos élet során a sejtosztódások mennyisége olyan számmal fejezhető ki, melyben a tíz után tizenhat nulla áll. Ilyen módon néha egy aprócska petesejt hatalmas felnőtté alakul, de sokkal több sejtnek az a feladata, hogy megújítsa az elhasználódó testet. Szervezetünk órán­ ként több ezer kilométernyi DNS-t állít elő (a férfiaké fokozottabb mér­ tékben, mint a nőké, mert folyamatosan termeli az új hím ivarsejteket naponta százmilliót, amelyben annyi DNS van, hogy kétszer körülérné a Földet -, míg a nők a serdülőkor előtt kialakult petesejtkészletet használják

A VÉRÜNKBEN VAN

fel). Mondanunk sem kell, bonyolult kémiai folyamatról van szó, amely­ ben mintegy hárommilliárd egységet kell lemásolni, ahányszor csak osztó­ dik egy sejt. És minden osztódáskor újabb mutációk keletkeznek. A másolással jár, hogy egyre hibásabbá válik a sejtek genetikai üzenete és az általa megformált ember minősége. Az öreg sejtek egész kromoszó­ mákat veszítenek el, akárcsak a sugárzásnak kitett sejtek. Egy fiúnak min­ den sejtjében van X- és Y-kromoszóma. Egy ötvenéves férfiban minden kétszázadikból hiányzik az Y (nőnél minden huszadikból egy X). A gének is pusztulnak. Az öregedés súlyos következményeire először a (női ágon öröklődő) mitokondriumoknál figyeltek fel. Jelenleg úgy látszik, hogy az öregkori betegségeket a DNS-ben előforduló mutációk okozzák, mivel a mitokondriumok a testi sejtekben működnek. Az első útmutatással az öröklött mitokondriális betegségek szolgáltak. Tüneteik magasabb korban jelentkeznek, mint az olyan betegségeké, me­ lyekben a sejtmag DNS-ének van szerepe. Mint kiderült, azért, mert a mitokondriás DNS-ben (amely öröklött hiba folytán amúgy sem tökéle­ tes) az évek folyamán egyre több mutáció alakul ki. Egy családban például - egy kislány balszerencséjére - öröklött mitokondriumainak kilencvenöt százaléka súlyos rendellenességet hordozott. Hat hónapos korában bele­ halt egy agykárosító betegségbe. Tizenhat éves unokatestvére, akiben a sejt alkotóelemeinek valamivel kisebb része jelentkezett mutáció formájában, még mindig egészségesnek látszott. Viszont a lány hatvanöt éves édesanyja (aki ugyanolyan arányú sérült gént örökölt, mint a lánya) már süket volt, tébolyult és nyomorék. Az idők folyamán a szerencsétlen hölgy elszórtan működő mitokondriumaiban felhalmozódtak a hibák, és végül működés­ képtelenné tették az egész szervezetet. Ezeknek a baljós géneknek királyi kapcsolatuk is van. A cár c aládját (többek között hemofíliás fiát) az i917-es forradalom után kivégezték. i992-ben csontjaikat kiliantolták, egyrészt azért, hogy megvizsgálják, ha­ misan vallja-e magát Anna Anderson a cár lányának, Anasztáziának, más­ részt azért, hogy összehasonlítsák DNS-ét az élő leszármazottakéval ( töb­ bek között a jelenlegi edinburghi hercegével). Kiderült, hogy a cár kétféle mitokondriumot hordozott. Az egyik azonos volt anyai ági rokonai mitokondriumával, a másik egyetlen DNS-változásban tért el tőlük. Ez a mutáció vagy az ő testében alakult ki, vagy talán anyjáéban. A mitokondriumnak átfogóbb szerepe is van az öregedésben és a szerve­ zet leépülésében. Mivel legfőbb feladata az energiatermelés, és ez a képessége a korral felhalmozódó mutációk miatt csökken, a test is legyengül. A kár at­ tól a szövettől függ, amely hibás másolatban kapja az üzenetet. Ha a mutáció

268

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

a fejlődés korai szakaszában következik be, a szaporodó sejtek szétvihetik az egész szervezetben. Ha későn, csak néhány területre korlátozódik. Némelyik Alzheimer- vagy Parkinson-kóros idős emberben az agy bizonyos területei tele vannak olyan mitokondriumokkal, amelyekből bizonyos DNS-szaka­ szok hiányoznak. Ugyanez a helyzet szívkoszorúér-bajokkal küszködő bete­ gek szívizmaival. Aki sokáig él, annak a mitokondriurnait annyira eláraszt­ ják a mutációk, hogy élete kohói és energiái már alig pislákolnak. Minden génre ugyanaz a sors vár. Ahogy mindegyikről újabb másolatok készülnek, hibák csúsznak be. Ezek előbb vagy utóbb annyira meghamisít­ ják az információt, hogy a gépezet elromlik, ami végzetes következmé­ nyekkel járhat; például majdnem minden nyolcvanéves ember szenved va­ lamiféle rákban. A mutációk sejtpusztító szerepéről feltárt új ismeretek ar­ ra utalnak, hogy a fizikai leépülés feltartóztatlrlúatlan folyamat. Ezért jár­ tak olyan kevés sikerrel az emberi élet meghosszabbítására tett kísérletek: ma talán több nyolcvanéves él, mint régen, de még mindig igen kevés az olyan ember, aki megünnepelheti a százhuszadik születésnapját. Innen származott az első fontos útmutatás arra vonatkozóan is, hogy mi okozza az új generációt létrehozó sejtek károsodását, ha nem a sugárártalom. A választ részben Viktória királynő génje adta meg. Viktória azért lett királynő, mert IV. Györgynek nem született örököse. lgy több pár indult a versenyben (melyet a korabeli élcelődők ,,A Rémséges Hymen Háborúnak" neveztek), hogy az ő génjeik foglalják el Anglia trón­ ját. Három hercegnek - Clarence, Cambridge és Kent hercegének, György király fivéreinek - volt esélye a győzelemre. Egyikük sem örvendett nagy népszerűségnek (Shelley „ostoba fajtájuk salakjának" nevezte őket), és mindegyik mögött viharos múlt állt. Végül Edward, a kenti herceg győzött. Edward könyörtelen volt, akadékoskodó, merev és - egyik kortársa sze­ rint - olyan aprólékosan szabályos, mint a kottapapír. Gibraltári kormány­ zósága idején szigora zendülést váltott ki, így nyugállományba helyezték. Ealingben élt tovább fényűzően. Hosszú éveken át egy Thérese Bernardine nevű francia nő volt a szeretője (aki fölvette a Madame de St. Laurent ne­ vet). Amikor a herceg Brüsszelbe költözött vele, találkozott Victoire leinin­ geni hercegnővel. Hosszas tétovázás után megkérte a kezét, és soha többé nem találkozott Madame de St. Laurent-nal. Röviddel az esküvő után Victoire állapotos lett, és a királyi pár visszatért Angliába. Lányuk, Viktória 1819. május 24-én született a Kensington palotában. Apja egy éven belül meghalt; dinasztikus kötelességét beteljesítvén átlépett egy olyan szférába, ahol (legalábbis e világi képviselője, Robert Owen szerint) megbízatása ér­ vényét vesztette.

A VÉRÜNKBEN VAN

Mivel hosszú időbe telt, míg Edward rászánta magát dinasztikus kötele­ zettségeinek teljesítésére, már ötvenegy éves volt, amikor Viktóriát nem­ zette. Testének sejtjeiben a géneket - akárcsak a mitokondriumokat roko­ nában, Miklós cárban, akit ennyi idős korában végeztek ki - már alaposan tönkretették a mutációk. Így kétségtelenül azokat a géneket is, melyek köz­ reműködtek hím ivarsejtjeinek termelésében, tehát annak a létrehozásá­ ban is, amelyből az új uralkodó született. Ez az egyetlen genetikai baleset a hemofília génje Viktória öregedő apjában - vezetett nyomára a mutációk legenergikusabb előidézőjének, amely egyszerű, kérlelhetetlen és nyilván­ való: maga az öregkor. Erre ma már nem a királyokról szóló adomák szolgáltatják a bizonyíté­ kot, hanem a molekuláris biológia legújabb felfedezései. A legtöbb hemo­ fíliamutáció az utóbbi időben keletkezett, mint az, amelyViktória királynő családjában megjelent. Olyan családokban is felbukkan, mint a Hannove­ rieké, amelyekben korábban nem fordult elő ez a betegség. Ha nyomon követjük mindegyiknek az eredetét, vagyis megvizsgáljuk azoknak a szár­ mazási ágaknak a DNS-ét, amelyeknek több nemzedéke él ma is, megálla­ píthatjuk, mikor került a családba. Egy hemofíliás fiúnak (vagy hordozó anyának), akinek egyik szülőjében sincs meg a gén egy példánya, új mutá­ ciót kellett örökölnie. Sok ilyen családot tanulmányoztak. Ha olyan csalá­ dokkal hasonlítják össze őket, amelyek nem szenvedték el a mutációt, meg lehet állapítani, mi okozhatta a károsodást. Az életkor szerepe nyilvánvaló. A szülő, akiben az új hemofíliamutáció keletkezett, átlag nyolc évvel volt idősebb, mint az átlagos - mutációmen­ tes - szülők a népesség egészében. Az öregkor ugyanúgy megtámadja az új nemzedék génjeit termelő géneket, mint a szülőket, akik létrehozzák őket. Ez a hatás nyilvánvalóan sokkal jelentősebb, mint a sugárzásé. A szülők korának eltolódása változást idéz elő a mutációk számában. Japánban ha­ sonló a helyzet, mint másutt: az utóbbi időben az emberek nehezen szán­ ják rá magukat, hogy gyermeket vállaljanak. i970-ben a húsz és harminc év közötti japán nőknek mindössze tizennyolc százaléka nem volt férjnél. i990-re ez a szám negyven százalékra emelkedett; a fizetésből élő férfiak és nők olyan buzgón fáradoznak a gazdasági csodán, hogy nem sok idejük marad a nemi életre. A házasságok későbbre tolódnak, így a szülők öregeb­ bek - több a mutáció. Hogy mennyi, azt nehéz megállapítani, mert gyor­ san befejezik a családalapítást, és kevés a gyerek ( Japánban átlagosan 1,4), tehát ritka a nagyon idős szülő is magas mutációs aránnyal. A Hirosima és Nagaszaki gyermekeiről írott tanulmányokat olvasva ne­ héz nem észrevenni a szerzők csalódottságát. Bár természetesen megköny-

2 70

TÖRPÉK, DOMINÁNS GÉNEK ÉS ÖREG SZÜLÖK Az öröklött törpeséget több ezer éve ismerik: följe­

gyezték már a régi görögök is; az egyik egyiptomi síron látható egy törpe emlékműve, aki valami fontos szerepet játszott az udvar életében; Veláz­ quez számos portrét festett a spanyol királyi udvar törpéiről (köztük a leghíresebb Las Meninas című remekművének fontos alakja, a Maribarbola nevű törpe, az ifjú Margarita hercegnő szolgálója). A korlátozott növekedésnek sokféle oka lehet. Néha például az öröklött elégtelenséggel termelő­ dik a növekedési hormon. De a törpeség leggya­ koribb öröklött formája az akondroplázia: a hosz­ szú csontok fejlődési elégtelensége. Az érintettek­ nek rövid a lábuk, a karjuk s jellegzetesek az arc­ vonásaik. Ettől eltekintve egészségesek. Körül­ belül minden huszonötezredik gyerek születik akondropláziai törpeséggel; tízből nyolc normális magasságú szülőktől. A folyamatban szerepet ját­ szó gén domináns; vagyis egy példány is elég, hogy hatása megnyilvánuljon. A normális szülők­ től született törpékben tehát új mutációnak kell megjelennie. A mutáció gyakoriságának megálla-

pításához csak össze kell számolni, hány ilyen szü­ letés fordul elő. Génjére úgy találtak rá, hogy hosszú időn át ke­ resték a Huntington-kór előidézőjét, amely a kö­ zelében helyezkedik el, a 4-es kromoszóma végé­ nél. Normális körülmények közt az a feladata, hogy a sejtek felületén receptormolekulát állítson elő a növekedési jelzőanyag számára, amely osztó­ dásra utasítja a sejtet. Ha genetikai baleset követ­ keztében ez nem működik megfelelően a növeke­ dő CS()ntban és a kötőszövetben, kialakul a törpe­ ség. Minden érintett esetében a génnek ugyanazon a helyén van a mutáció (ami már magában is szo­ katlan: a hemofíliánál például egészen más a hely­ zet). A mutáció meglepően gyakori - körülbelül harmincezer születésenként egy eset -, tehát a gé­ nen belül valószínűleg van egy instabil terület. De az a legfigyelemreméltóbb, hogy előfordulása szo­ rosan összefügg a szülők korával. A harmincöt éves apák esetében több mint tízszer gyakoribb, mint a huszonöt éves apákban (és feltehetőleg még magasabb, ha az apa ennél idősebb).

Az 5. dinasztia idejéből származó szobor egy gízai sírról (kb. Kr. e. 2500-2300) . A törpe Seneb a felesége mellett ül. Két gyerekük a lábuknál áll.

27 1

A VÉRÜNKBEN VAN

nyebbültek, amikor azt tapasztalták, hogy a sugárzás nem okozott sok mu­ tációt a fehérjéket kódoló génekben, a kutatók is emberek, és a pozitív eredményeket jobban szeretik a negatívaknál. De amikor hozzáférhetővé vált a DNS-vizsgálati eljárás, a Sugárhatás Kutatási Alapítványnál nyoma sem maradt a kiábrándultságnak. Kiderült, hogy munkájuk újabb döntő felismeréssel szolgált a mutációk keletkezéséről, és merő véletlenségből új megvilágításba helyezte az egyetemes, ősi hajlamot, hogy a nőket hibáztas­ sák a nemiség velejárójának tartott romlásért. A felfedezés alapja az volt, hogy lehetőség nyílt a változások megfigyelé­ sére a DNS-ben, különösen azokban a részekben (mint az „ujjlenyomat"), ahol magas a mutációs arány. A genetikai állománynak ebben a páratlanul gyorsan változó részében a sugárzás semmiféle hatással nem volt a mutáci­ ókra Hirosimában. De a huszonnyolc spontán „ujjlenyomat" -mutáció kö­ zül, amelyet (az ezernégyszáz megvizsgált génben) találtak - miközben eredménytelenül kutattak az atombomba következményei után -, huszon­ öt az apától származott. Az anyától csak három. Más szóval, legalábbis a DNS-ujjlenyomatokban, a mutációért túlnyomórészt a férfiak voltak fele­ lősek. Az előítélet a női hibakusákkal szemben teljesen alaptalannak bizo­ nyult; a mutációk nagy része - a működő gének esetében éppúgy, mint a DNS-ujjlenyomatoknál - a férfiakban keletkezett. Az öreg férfiak, mint Edward kenti herceg (aki véletlenül és elszomorítóan épp annyi idős volt, mint én most, amikor Viktória királynő megfogant), a legveszélyesebb sze­ relmi partnerek. Mózes I. könyvétől napjainkig tehát általában tévesen hi­ báztatták a nőket a vérvonal beszennyezéséért. Bár a férfiak tesznek legtöbbet a csíraállomány károsításáért, annak megújítása nagyrészt a nők dolga. Jóllehet apja öreg volt és roskatag, Vik­ tória - mint minden gyerek - fiatalon és életerősen született. Minek kö­ szönhette - utódaival együtt - a feltámadást? Hiába a Biblia minden bizo­ nyossága és Weismann minden kételye, a válasz a nemiség; és különösen e folyamatnak a nőkre eső része. A nemiségnek nagyon fontosnak kell lennie, egyszerűen azért, mert a szaporodásnak ez a különös módja igen költséges. Amikor a nőstény kap­ csolatba kerül a hímmel, felhígítja saját génjeit olyasvalakinek a génjeivel, aki maga nem sokat tesz ezeknek a géneknek a fennmaradásáért. Ráadásul fiúkat is szül, akik ugyanilyen önző módon viselkednek majd. Hogy a ter­ mészet ezt az óriási ráfordítást ellensúlyozza, a nemiségnek igen komoly előnyökkel kell járnia legalább a génekre nézve, ha termékeikre nem is. És a haszon valóban óriási: a nemiség világa úrrá lett a halálon. A nemiség legfőbb feladata, hogy a mutáció okozta károkat meg nem

272

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

A here és a petefészek keresztmetszete. A here kis csövek sokaságából áll (itt átvágták őket), melyekben a sejtek folyamatos osztódással termelik a hím ivarsejteket. A petefészek viszont mindössze körülbelül százezer felhasználható petesejtet tartalmaz, és ebből alig ötszáz érik be az élet során.

történtté tegye. Erre sokféle módszere kínálkozik. A legegyszerűbb egy szű­ rő. Az ivaros szervezetben sokkal több sejt indul útnak, hogy átvigye a géne­ ket a történelmen, mint ahány valaha is célba ér. Egy nő szervezete már a megszületés előtt felhalmozza teljes, körülbelül egymillió petesejtből álló készletét, és termékeny életszakasza során időről időre útnak indítja őket. Havi ciklusokban több ezret. Egy férfi minden közösüléskor annyi hím ivarsejtet mozgósít, hogy Európa teljes női népességét megtermékenyíthet­ né vele. Fáradhatatlanul termeli a hím ivarsejtek ezreit nap mint nap. A mo­ dern világban ebből a sok milliárdból alig kettő vagy három hasznosul. Minden petesejt és minden hím ivarsejt a testi sejtek hosszú osztódási láncának végén jelenik meg. Ez a szédítő sorozat választja el őket a hajdan megtermékenyített petesejttől a nőben és a férfiban egyaránt. A sejtek elenyésző töredékének van csak esélye, hogy átjut ezen a csírasejtek két nemzedéke közé iktatott fizikai szűrőn, mert ez könyörtelenül kirostálja őket, ha olyan mutációt hordoznak, amely csökkenti versenyképességüket a férfin és nőn átrohanó szomatikus versenyfutásban a kifejlett csírasejtté válásért. Ez darwini értelemben vett természetes kiválasztódás, de a küzdő felek nem egész szervezetek, hanem sejtek, és a küzdőtér maga a test. A szórna úgy lesz úrrá a szükségszerű hanyatláson, hogy a fejlődés korai szakaszá­ ban tartalékol egy sejtvonalat, amely végül létrehozza nemi sejtjeit. A sejt­ vonal roppant mennyiségű sejtet képes termelni, de közülük csak néhány kiválasztott jut el a következő nemzedékig a hím ivársejt és a petesejt talál273

AZ IMMUNRENDSZER ÉS A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS A TEST SEJTJEIBEN Testünket szüntelenül ostromolja egy titokzatos és szakadatlanul változó összetételű hadsereg. Bár­ milyen legyen is az ellenség - baktériumok, víru­ sok, egyszerű vagy bonyolult összetételű vegyi anyagok-, az immunrendszer ellenáll. Még azokra a laboratóriumban kikísérletezett vegyszerekre is válaszolni tud, amelyekről soha semmiféle élőlény nem szerezhetett tapasztalatot. Elképesztően pon­ tosan működik: antitesteket (védekező fehérjéket) termel, és úgy alakítja ki őket, hogy hozzákötődje­ nek a betolakodóhoz, majd semlegesítsék. A táma­ dás második hullámát már éppen az az ellenanyag fogadja, amely elpusztítja a betolakodókat. Az im­ munrendszer működése rávilágít, milyen eredmé­ nyes és hatásos az evolúció, amely nem generációk során megy végbe, hanem egyetlen testen belül. Csak nemrég vált világossá, hogy nagyjából ugyan­ ilyen folyamat játszik közre a hím ivarsejt és pete­ sejt kialakulásához vezető láncolatban is. Az antitesteket (ellenanyagokat) különleges nyiroksejtek termelik. Minden antitestet négy fe­ hérjelánc alkot, két nehéz és két könnyű, amelyek Y alakban helyezkednek el. Az Y alsó szára mind­ egyikben azonos, de a molekula végén lévő terüle­ tek antitestenként változnak, és mindegyik egy­ egy meghatározott antigénnek (betolakodó fehér­ jének) a felismerésére alkalmas. A változó és állandó területek kialakításáról a DNS két, egymástól nagy távolságra elhelyezkedő géncsoportja gondoskodik. Ahogy egy-egy nyirok-

27 4

sejt kifejlődik, mutációk során át DNS-szakaszok esnek ki, s végül a két terület kódja egymás melléke­ rül. A könnyű láncban körülbelül kétszáz gén van a változó területen, a nehéz láncban nagyjából ugyan­ ennyi. Különböző számú darab esik ki egy fejlődő sejtcsaládban, és forr össze - több száz összekötő gén igénybevételével - a molekula állandó részével. Amellett, hogy a gének ilyesfajta egyesülése gazdag változatosságot eredményez, minden változó gén­ nek igen nagy a mutációs aránya. Tehát sok millió­ féle antitest jöhet létre mindössze pár száz génből. Amint új antigén jelenik meg a szervezetben, bármelyik nyiroksejt, amely megközelítőleg hoz­ záillő antitestet termel, szaporodni kezd. Közben mutációk keletkeznek, ezekből új változatok jön­ nek létre. Azok, amelyek a legjobban illeszkednek a betolakodó antigénhez, tovább osztódnak, míg természetes kiválasztódás révén nem fejlődik a sej­ tek családi ága, klónja, amely létrehozza a megfele­ lő antitestet. Ha az első támadást visszaverték, né­ hány „emlékező sejt" tartalékban marad, és készen áll egy esetleges második támadásra.

Antitesteket termelő nyiroksejt, amely­ nek felszínéhez idegen vörösvérsejtek tapadnak. JOBBRA LENT: Nagy energiájú röntgenmikroszkóp felhasználásával készült, számítógéppel létrehozott háromdimenziós kép az antitestnek arról a felismerő területéről, amely az antigénhez (kék vonalszaka­ szok) kötődik. BALRA LENT:

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

kozása révén. Vagyis a gének szempontjából a test olyan ökoszisztéma, amelyben a létért való küzdelemnek éppoly ádáz formája jelenik meg, mint a külvilágban. Csak a legjobbaknak - vagyis a mutációktól legkevés­ bé károsodottaknak - van esélyük a győzelemre. A sejtek csatájából adó­ dik, hogy azok a szövetek (például az agy és az izom), amelyeknek sejtjei kevésbé osztódnak, gyorsabban is öregszenek mutáció révén az osztódók­ hoz (például a vérhez) képest, ahol mindig a legjobb sejt diadalmaskodik. Bár szokatlan gondolat, hogy a test formálódó szervezet, működése köz­ ponti jelentőségű, főképp az immunrendszer szempontjából. Amikor már létrejöttek az ondó- és petesejtek, akkor is bőven adódik le­ hetőség a mutációtól károsodottak kiszűrésére. Végeredményben minden megtermékenyítési kísérletnél csak egy hím ivarsejt lehet sikeres; milliók elpusztulnak útközben. A legtöbb megtermékenyített petesejt is elpusztul, így ismét mód nyílik a genetikailag nem tökéletesek kiselejtezésére, mielőtt létrehozhatnának egy újabb szómát, amely már a sajátjuk. A genetikai szűrő eredményességét növeli az ondó- és petesejt kialaku­ lásának módszere is. Ezek a testi sejtektől eltérően nem egyszerűen a ko­ rábbi sejt hibás másolatai. Génjeik új kombinációkba rendeződnek egy bonyolult sejtfolyamat során, melyben az apától és az anyától származó kromoszómák felsorakoznak egymás mellett, majd kromoszómadarabo­ kat cserélnek egymással. Így egyes ivarsejtek több sérült gént kapnak egy­ szerre, mások pedig egyet sem. Azoknak a pusztulása, amelyeknek szeren­ csétlen kombináció jut, egyetlen sejt árán sok mutációtól megtisztítja a génállományt: ez az utolsó kör a biológiai versenyfutásban, mely a legver­ senyképesebbeket juttatja az új generációba. A nemiség azt jelenti, hogy csak a legjobb sejtek jutnak el a céloszlopig. Csakhogy minél öregebbek a szülők, annál hosszabb idő állt rendelkezésre a mutációképződéshez, és annál gyengébb lapokkal indul a játék. A helyzet súlyosabb a férfiaknál, mert bennük egész életük során új és új hím ivarsej­ tek termelődnek ismételt sejtosztódás révén. Náluk tehát nagyobb a veszély, hogy genetikai örökségük megsérül, mielőtt továbbadhatnák. Petesejttől petesejtig, egyik nemzedéktől a másikig körülbelül húsz sejtosztódás megy végbe, tekintet nélkül az anya korára. Egy huszonnyolc éves apánál (Nyuga­ ton ez az átlagos családalapítási kor) a szomatikus versenyfutásban körül­ belül háromszáz sejtosztódásra kerül sor, mire egy hím ivarsejt létrejön. Egy ötvenegy éves férfiban (lásd a kenti herceg) több mint ezer osztódás láncolata választja el saját csírasejtjeit az őt létrehozó hím ivarsejttől (ebben az esetben III. Györgyétől); és mindegyik növeli a balesetek veszélyét. Ez a magyarázata a mutáció és a szülő életkora közti összefüggésnek. 27 5

A VÉRÜNKBEN VAN Hím ivarsejt és petesejt

találkozásának nagy pillanata. Végre befejeződött a csírasejteknek a szervezetben folytatott genetikai versenyfutása.

Tekintet nélkül a reménybeli szülő korára, a nemiség nemcsak arra jó, hogy csökkentse a veszteségeket. Amikor kiszűri az utasítások legjobb pél­ dányát a testen át vezető genetikai úton egyik megtermékenyítéstől a mási­ kig, csak annyit tesz, mint egy írástudatlan másoló, akinek nem az a dolga, hogy megértse az írott szöveget, csak az, hogy minél kisebb zavart okoz­ zon. Akár ivariak, akár nem, a sejtek sokat tesznek az öröklött üzenet pon­ tosságának biztosításáért. Úgy viselkednek, mintha a saját korrektoraik lennének, összevetik a DNS-t egy eredeti példánnyal, és kijavítják, mielőtt továbbadnák. Ez a folyamat a nemiség idején a legaktívabb, és a magunk­ fajta hosszú életű élőlényekben a legeredményesebb, ami ismét a DNS-ká­ rosodás és az életkor kapcsolatát hangsúlyozza. Az első lépés az öröklött üzenet őrzésében annak biztosítása, hogy mi­ nél kevesebb ártalom érje a kódot. Egész sor enzim és védőfehérje teszi ár­ talmatlanná a káros vegyi anyagokat a sejtben. Ezeknek a védelmezőknek a sérülése - például a cigarettafüsttől - hajlamossá tesz a rákra. A második védelmi vonal bizonyos sejtosztódásgátló fehérjékkel ráveszi a balszeren­ cséjükre mutációt szenvedett sejteket, hogy öngyilkosságot kövessenek el. A legfontosabb védelem az enzimek hada, amely összeeszkábálja a mutáci­ ós DNS-t. Külön erre szakosodott enzimek visszafordítják a kémiai válto­ zásokat a DNS-bázisokban, mások kivágják és helyreállítják a mutációt

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

tartalmazó darabokat. Megint mások felismerik és helyettesítik a kettős spirál eltorzult darabjait, amint mutációs láncai megpróbálnak egymás­ hoz illeszkedni. Ebben a bonyolult gépezetben is időnként kárt tesz a mu­ táció, amiből súlyos betegség származhat. A rákbiológusok nagy figyelmet szentelnek a DNS-javítás mechanizmusának, mert ennek - és hibáinak ­ megértése a betegségek jobb megértéséhez vezethet. Hogyan fejlődött ki a genetikai korrektúraolvasásnak ez a bonyolult rendszere? A válasz, mint oly gyakran, a nemiségben rejlik. Talán kézen­ fekvőnek látszik, hogy a nemiség a szaporodásért alakult ki. De lehetsé­ ges, hogy inkább az eltorzult DNS megjavítására tett közös erőfeszítésnek indult. Az őstengerben úszkáló nem nélküli sejteket, melyeknek csak egy példányuk volt genetikai utasításaikból, az a veszély fenyegette, hogy a fel­ halmozódó mutációk megzavarják őket, és fogalmuk sem lesz, melyik volt az igazi DNS. Az ellenőrzésnek az a legkönnyebb módszere, ha meg­ kérdezik a szomszédjukat, vagyis összevetik saját kódjukat egy hibátlan példányéval. Ehhez egyesülniük kellett, hogy összehasonlítsák génjeiket. És megszületett a nemiség. Aki ügyesen csinálta, elég sokáig élt, hogy sza­ porodhasson. A nemiség minden sejt számára biztosítja a korrektor munkájának leg­ fontosabb eszközét: a kézirat hibátlan példányát, mellyel az előtte lévő szöveget összevetheti. Vagyis mindenkinek van egy tartalék példánya minden génből, ugyanis mindkét szülőjétől kapott egy-egy másolatot. Ha ezek közül mutáció révén megsérül valamelyik, a másik feltehetőleg hi­ bátlan marad. A nemiség azzal emeli magasabb rangra a biológiai máso­ lót kolostori elődjénél, hogy írástudóvá teszi: lehetőséget ad neki arra, hogy a hibákat összevesse egy tiszta példánnyal, mielőtt az üzenetet to­ vábbítaná. A folyamat akkor a legélénkebb, amikor a hím ivarsejt és a petesejt ki­ alakul. Minden kromoszómapár tagjai felsorakoznak: az anyai változat párba áll apai megfelelőjével. Az illeszkedés pontos, a DNS-hasítás és összeillesztés lázas tevékenységével jár. Az elvágott molekulák néha más el­ rendezésben illeszkednek egymáshoz, így a csírasejt kialakulása olyan új génkombinációkat hoz létre a hím ivarsejtben, illetve a petesejtben, ame­ lyek különböznek az őket létrehozó egyénétől. Ez a rekombinációban nyil­ vánul meg, abban a folyamatban, ahogy az utódokban más tulajdonságok kapcsolódnak egymáshoz, mint a szülőkben. De rendszerint nincs látható jele a gének újrakeveredésének, egyszerűen minden DNS-molekulában helyrejönnek a hibák, mielőtt a kettős spirál beszállna a következő nemze­ dék létrehozásáért folytatott versengésbe.

277

A VAK KORREKTOR - DNS-JAVÍTÁS ÉS GENETIKAI BETEGSÉGEK

Ez a könyv - mint a legtöbb manapság - szövegszerkesztőn készült, mely­ nek számos eszköze van a hibák javítására. Némelyik egyszerű: a visszalép­ tető billentyű és a törlés. Mások bonyolultabbak. Ha az ember a megfelelő billentyűket üti le, a program összeveti a szöveget egy szótárral, és kijelöli az ismeretlen szavakat. Nemsokára olyan programok is készülnek, amelyek a szövegösszefüggést is felismerik: ha az ember azt írja, hogy „oda", ahelyett, hogy „oka", a gép azonnal kijavítja a hibát. A javítófesték napja leáldozott. A test szerkesztőmechanizmusa még eredményesebben működik. Sok tízmilliónyi „betűnél" akad egy másolási hiba - erre a rekordra minden gépírónő büszke lehetne még akkor is, ha a legjobb szövegszerkesztőn dol­ gozik. A fennmaradásunk a mutációk kijavítására való képességtől függ. A xeroderma pigmentosum ritka betegség, a sérült DNS-szakasz kivágásá­ ra alkalmas enzim hiánya okozza. A gén hordozói rendkívül érzékenyek az ibolyántúli sugárzásra - és mindegyikükben kialakul a bőrrák. Kevesen él­ nek harminc évnél tovább. Az ataxia telangiectasia rokon betegség. Azokat, akik öröklik - minden ötezredik embert -, a bőrrák egy bizonyos fajtája fenyegeti, és nagyon érzé­ kenyek a röntgensugárzásra. Előfordulhat, hogy a sugárkezelés maradan­ dó sebeket hagy rajtuk. A betegséget előidéző gén normális formájában olyan fehérjét állít elő, amely felismeri a DNS-károsodást, és leállítja a sejt­ osztódást, amíg fennáll a hiba. A betegség kialakulásához a mutációs gén két példánya kell. De azoknál a nőknél, akik egyetlen példányt hordoznak

Ebben a betegben a xeroderma pigmentosum a korai szakasznál tart. A sötétfoltok idővel szétterjednek, és végzetessé válhatnak.

A VAK KORREKTOR

belőle - csak Angliában negyedmillióan vannak -, ötször nagyobb az emlőrák veszélye, így ez a gén a betegség öröklött formájának leggyakoribb oka. Néhány nőnél még a mellkasröntgennel járó szű­ rővizsgálatok is növelik a kockázatot. A javítógén károsodásával függ össze a vastagbélrák leggyako­ ribb formája; a betegségre való öröklött hajlamot minden kétszázadik ember hordozza. Abból is nyilvánvaló a DNS-helyreállítás bonyo­ lultsága - és életbevágó jelentősége -, hogy milyen súlyos következményekkel jár, ha a testnek a gene­ tikai állomány javítására szolgáló számtalan me­ chanizmusa közül csak egyetlenegy elromlik. JOBBRA: Egy rosszul illeszkedő (sárgára színezett) DNS-bázis kettős kivágása az ún. kimetszésesjavítással. A pirosfoltok a DNS-ben azo­ kat a helyeketjelzik, amelyeket felismert a javítóenzim; a molekula nagyobb szakaszát - mindig huszonnyolc bázispárt - kell kivágnia, hogy kijavítsa az egyetlen ponton történt károsodást. Ekkor a hiány­ zó egyszálú darabot úgy pótolja, hogy a hozzáillő szálban hordozott kiegészítő DNS-üzenetet lemásolja. A xeroderma pigmentosum en­ nek a mechanizmusnak a meghibásodásából származik.

LENT: Patkányembrióból származó daganatos sejtek csoportja, amelyből hiányzik a daganat ellen védő P53-as szuppresszor gén. károsodás úgy következett be, hogy a sejteket dohányfüsttel ke­ zelték.

A

27 9

A VÉRÜNKBEN VAN

Mint Hirosima áldozatainak példája mutatta, az élővilágban elsősorban a hímek felelősek a mutációért. A kijavítás viszont inkább a nőstények tar­ tománya. A petesejt alakulása során (az új génösszetételek tanúsága sze­ rint) sokkal több DNS-hasítás és -illesztés történik, mint a hím ivarsejt lét­ rejöttekor. Valójában néhány élőlénynél, például az ecetmuslicánál, a hí­ mekben egyáltalán nem megy végbe rekombináció, vagyis valószínűleg nem történik DNS-hasítás, -újrakeverés és -javítás. A jelek szerint egy átla­ gos génnel az a helyzet, hogy a hímek kárt tesznek benne, és a nőstények kijavítják. Téves tehát a hagyományos elképzelés, hogy a nők a szennyező­ dés forrásai. Éppen hogy ők a feltámadás lényege. A DNS javítása kétségtelenül szerepet játszik a genetikai üzenet megújí­ tásában. De még mindig az a biológia legnehezebben megoldható problé­ mája, hogy miért születnek fiatalon a csecsemők. A válasszal megoldódna a nemiség és a mutáció központi kérdése, és talán közelebb kerülnénk az öregedésnek és a vele járó minden nyomorúságnak a megértéséhez. Némi magyarázattal szolgál a biológiai óra, amely minden gyerek születésekor átállítódik. Működése megújítja a géneket. De ha elromlik, az katasztrofá­ lis következményekkel jár. A laboratóriumi kémcsőkultúrákban kitenyésztett sejteknek beprogra­ mozott élettartamuk van. Bizonyos számú sejtosztódás után felhagynak a

...

A kromoszómákon festéssel tették láthatóvá a telomérákat. Néhány sejtet összezúztak; a kromoszómák végén az élénk színG foltok a telomérák.

280

HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

DNS másolásával, és álomba merülnek vagy elpusztulnak. Hogy hányszor osztódnak, az annak az élőlénynek az élettartamától függ, amelytől szár­ maznak. Az egér sejtje hamarabb föladja, mint az elefánté. Néhány sejt azonban nem engedelmeskedik az utasításnak: elpusztítha­ tatlan, és addig osztódik, amíg csak táplálékhoz jut. Többségük rákos sej­ tekből származik. Egyikük, a HeLa sejtvonal a mai napig fennmaradt, hol­ ott őse - egy Helen Laing vagy Henrietta Lacks nevű fekete nő - több mint ötven éve belehalt a betegségbe. A rákbetegséget az okozza, hogy a sejt nem hajlandó tudomásul venni az utasítást a sejtosztódás beszüntetésére, ha­ nem megállíthatatlanul szaporodik, és szétterjed az egész testben. A mai rákkutatás főképp a sejthalandóság genetikájával foglalkozik; az úgynevezettt „programozott sejthalál" kiváltó okait keresi. Legalább egy közülük szoros kapcsolatban van a genetikai üzenet szexuális megújításá­ val. A kromoszómák kicsit hasonlítanak a cipőfűzőkhöz. Pici tokban (vagy kupakban) végződnek, amely ebben az esetben nem fémből van, hanem DNS-bázisokból, és egyetlen hatrészes szakasz ismétlődéseinek ezreiből áll: ez a teloméra. Egy jellegzetes osztódó sejtvonal körülbelül száz DNS­ bázist veszít osztódásonként. A telomérák a halál időzítői. Az, hogy mikor hagynak fel a sejtek az osztódással, attól függ, mennyi maradt meg a teloméra védőkupakjából. Amikor a mutáció a telomérabázis számát kö­ rülbelül négyezerre faragja le, a sejt nem tud tovább osztódni. A teloméra az óra, amely tervezett élettartamának folyamán vezérli a sejtet. Ha meg­ számoljuk, mennyi maradt a kupakból, meglehetős bizonyossággal előre jelezhetjük, mikor öregszik el a sejt. Ami igaz a sejtekre, igaz az emberekre is. Egy nyolcvanéves emberben ke­ vesebb ilyen egység van, mint egy gyerekben, hiszen már igen sok szakasz elveszett belőle. A telomérák valamiféle genetikai végzet hordozói, és csak arra várnak, hogy hordozóikat - akár gének, akár emberek - aggságba ta­ szítsák. És mintha Nemezis istennő intézte volna (aki kénye-kedve szerint osztogatta a jó- és balsorsot), az emberek születésüktől fogva nem egyen­ lők. A gyerekekben körülbelül hatezertől ennek kétszereséig is terjedhet a teloméraszakaswk száma. Az egypetéjű ikreknél nagyjából egyforma a kromoszómakupak hossza, vagyis a teloméra mérete valószínűleg geneti­ kailag meghatározott. A legkisebbet eddig egy kilencvenhét éves férfiban találták, akinél minden kromoszóma végén alig ötezer ismétlődő szakasz maradt. Goethe Faustja, talán emlékeznek rá, százéves korában halt meg (kétségtelenül ennek megfelelően lecsökkent számú telomérával) , mert be­ leunt az életbe, és lemondott a halhatatlanságról. Goethe, bár biológus volt, nem ismerte föl, hogy hősének génjeibe volt kódolva ez a választás.

281

A VÉRÜNKBEN VAN

A kopás következtében a telomérák hossza némelyik csecsemőnél - aki rövid kromoszómavégződéssel született - korábban csökken a szükséges szint alá, mint másoknál. Ők talán gyorsabban öregszenek, mint szeren­ csésebb társaik. Hogy a teloméramutációk miképp okoznak leépülést, és egyáltalán okoznak-e, azt nem tudjuk. Egyszerű, egyszerűsítő, de baljós számítás szerint a telomérasor alsó határán lévő csecsemő alig hetvenévi életre van beprogramozva, míg az, aki bőségesebb adományban részesült, vagy húsz évvel tovább élhet, mielőtt kimúlna, mert már se szem, se fog, se teloméra, se semmi. A gének vizsgálata révén nemsokára talán meg lehet becsülni, vajon egy 2000-ben született csecsemőnek van-e esélye, hogy vé­ gigéli az új évezred első századát. A nemiség átállítja a teloméraórát. Ahogy a hím ivarsejt, illetve a pete­ sejt kialakulása során a kromoszómák párba rendeződnek, egy enzim új életre kelti őket, mert új kromoszómavégződéseket hoz létre. A gén - az if­ júság igazi forrása - olyan enzimet termel, a telomerázt, melyet a tudósok darabos humorával TLC-nek, vagyis „telomérahosszabbító komponens­ nek" neveznek. Csupán a csírasejtet termelő szövetekben működik; tehát csak a hím ivarsejtet és a petesejtet lehet megfiatalítani. De van a szabály alól egy kivétel. A rákos sejtekben működésbe lépnek a TLC-gének, és a sejtet új életre keltik. Talán ez a gén teszi lehetővé, hogy ezek a sejtek tovább osztódjanak, és végül legyűrjék azokat, melyek enge­ delmeskednek a hibátlan utasításnak, és elpusztulnak. Aktivitása legalább ezerszer nagyobb a rákos sejtekben (és az ondósejtek, illetve a petesejtek elődeiben), mint a többiben. Ám azok, akiknek rákos szövetei rátaláltak az örök életre, valószínűleg hamarabb meghalnak, mint azok, akiknek sejtjei megadják magukat az eleve elrendelt pusztulásnak. A telomérák rávilágítanak, milyen szorosan összefügg a mutáció meg az életkor, és milyen fausti :wezség a nemiség és halál alkuja. Semmi kétség, hogy mindkettő csak része, talán csekély része a megújulás gépezetének, amely csodát művel, ahányszor egy csecsemő megszületik. De nyilvánvaló, hogy amikor a halottak jelképes értelemben feltámadnak utódaikban, génjeik már mások lesznek. Szt. Pál a biológusok számára ismerős módon írta le az ellentmondást a testben lévő és az üzenetet továbbító sejtek gene­ tikai üzenetének sorsa közt: „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot ölt­ sön magára." A biológia a tanúbizonyság rá, milyen igaza volt: bár hordo­ zóik élete mulandó, a gének örökké élnek.

282

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK

A genetika és a születéstől elrendelt sorsba vetett hi"t olyan sokat árul el arról, mi­ lyennek látjuk önmagunkat, hogy az öröklődés tanulmányozása során az olvasmá­ nyok köre szinte határtalan. Az Ó testamentumtól a Tudományos Akadémiai Közle­ ményekig minden belefér, többek között a filozófia nagyrésze (nem beszélve a tisz­ tes mennyiségű szépirodalomról, költészetről és életrajzról). A könyvemben fölve­ tett kérdések régen megfogalmazódtak, a váJaszokra azonban (bár pusztán bioló­ giai értelemben, és még mindig hiányosan) csak mostanában derül fény. Tehát ahol csak lehet, a legfrissebb kiadványokra utalok egy-egy adott területen, hisz olyan gyorsan fejlődik a humángenetika, hogy rövidesen elavulnak ezek is. A tudomá­ nyos folyóiratok - például a New Scientist és a Scientific American folyamatosan ismertetik a legújabb felfedezéseket, és ha a fölösleges sallangokat eltávolítjuk, töb­ bé-kevésbé helytállóak a sajtóbeszámolók is. -

ÁLTALÁNOS OLVASMÁNYOK ÉS BEVEZETŐ

Sok kiváJó mű áll rendelkezésre a genetikáról. A legjobb A. J. F. Griffiths et al. An Introduction to Genetic Analysis ( 6. kiad. W. H. Freeman, 1996) című könyve. A hu­ mángenetika területén elsősorban J. M. Connor és M. A. Ferguson-Smith Essential Medical Genetics (4. kiad. Blackwell, 1993), valamint R. F. Mueller és I. D. Young Emery's Elements of Medical Genetics (9. kiad. Churchill Livingstone, 1995) című munkája forgatható haszonnal. A genetika molekuláris aspektusának egyszerű és átfogóbb megközelítéséhez segítséget nyújt Paul Berg és Maxine Singer Dealing with Genes: The Language ofHeredity (Blackwell, 1993) című könyve. Saját The Language ofthe Genes (2. kiad. Flamingo & Anchor, 1994) című munkám ennél a könyvnél szélesebb körű és (elkerülhetetlenül) felületesebb képet ad arról, mit is jelent a genetika. Richard Dawkins könyve, a River Out ofEden: A Darwinian View ofIife (Basic Books & Weidenfeld and Nicolson, 1995) szokás szerint remek áttekintést nyújt az evolúciós gondolkodás fejlődéséről a herakleitoszi metaforából kiindulva, hogy az idő, akár egy folyó, mindig ugyanaz, de mindig váJtozik; a géneknek a múltból a jövőbe áramló eleven sodrába sem léphetünk be kétszer. Alex Shoumatoff munkája,

285

A

VÉRÜNKBEN VAN a The Mountin ofnames: A History ofthe Human Family (Simon and Schuster, 1985; új kiad. Kodansha, 1995) szintén ennek az analógiának az alapján követi nyomon a múltba az emberi családfát, a származásról, rokonságról és ősökről szóló anekdoták­ nak a Salt Lake City-i mormon levéltár köré épülő lenyűgöző gyűjteménye révén. R. Cole-Turner The New Genesis: Theology and the Genetic Revolution (Westmins­ ter Press, 1993) című könyve a génterápiáról, genetikai szűrésről és genetikai beavat­ kozásról vallott keresztény nézeteket ismerteti, és felveti a kérdést, változtatnak-e a gének Isten és ember kapcsolatán. Azoknak, akik nem nagyon járatosak a teológiá­ ban, a B. M. Metzger és M. D. Coogan szerkesztésében megjelent The Oxford Com­ panion to the Bible (Oxford University Press, 1994) és a J. McManners szerkesztette The Oxford Illustrated History ofChristianity (Oxford University Press, 1994) szolgál­ hat némi kárpótlással a sok vasárnapért, melyet nem a templomban töltöttek. Az öröklődésről kialakított elképzelések fejlődését méltatja R. C. Olby a Companion Encyclopedia of the History of Medicine (szerk. W. F. Bynum és Roy Porter; Routledge, 1993) című kötetben, s Alexander Graham Bell és a süketség kér­ dését N. E. Groce Everyone Here Spoke Sign Language: Hereditary Deafness on Martha's Vineyard (új kiad. Harvard University Press, 1988) című könyvben; a legú­ jabb kutatásokról tudományos beszámolóval szolgál K. Steele és S. D. M. Brown „Genes and deafness" című írása, amely a Trends in Genetics 10. számában jelent meg: 428-435. old. (1994).

1. FEJEZET: ARMAGEDDON ELLENTMONDÁSA Adams, M. D. et al.: „Initial assessment of human gene diversity and expression patterns based on 83 million nucleotides of cDNA sequence", Nature 377 mell., 1995. szeptember 28. 3-174. old. Bittles, A. H., és Ncel, J. V.: „The cost of human inbreeding and their implications for variations at the DNA levei", Nature Genetics 8, 117-21 (1994). Boyer, P.: When Time Shall Be no More: Prophecy Belief in Modern American Culture, The Belknap P�ss of Harvard University Press, 1992. Cannon-Albright, L. A. et al.: „Familiality of cancer in Utah", Cancer Research 54, 2378-85. old. (1994). De la Chapelle, A.: „Disease mapping in isolated human populations: thc example of Finland", Journal ofMedical Genetic5 7, 169-75. old. (1994). Newman, M. et al.: „Structure of Bam H1 endonuclease bound to DNA: partial folding and unfolding on DNA binding", Science269, 656-63. old. (1995). Strucwing, J. P. et al.: „Detection of eight BRCA1 mutations in 10 Breast/Ovarian Cancer families, including l family with male breast cancer", American ]ournal of Human Genetics 57, 1-7. old. (1996). Varilo, T. et al.: „The age of a human mutation: Genealogical and linkage disequi­ librium analysis of the CLN5 mutation in the Finnish population", American ]ournal ofHuman Genetics 58, 506-12. old. (1996).

286

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK II.

FEJEZET: NEMEK ÉS ADÓK

Dorit, R. L. et al.: „Absence of polymorphism at the ZFY locus on the human Y chromosome", Science 268, 1183-5 (1995). Heyer, E.: „Mitochondrial and nuclear genetic contribution of female founders to a contemporary population in North-East Quebec", American Journal of Human Genetics 56, 1450-5. old. (1995). Jobling, M. A. és Tyler-Smith, C.: „Fathers and sons - the Y chromosome and human evolution", Trends in Genetics 11, 449-56. old. (1995). Torroni, A. et al.: „mtDA variation of aboriginal Siberians rcveals distinct genetic affinities with native Americans", American Journal of Human Genetics 53, 591-608. old. (1992). Wallace, D. C. és Torroni, A.: ,,American Indian prehistory as written in the mito­ chondrial DNA: a review", Human Biology 64, 403-16. old. (1992). Wolff, G. et al.: „On the genenetics of mandibular prognathism: analysis of large European noble families", Journal ofMedical Genetics 30, 112-16 (1993). Wright, R.: Stolen Continents: The lndian Story, Pimlico, 1993.

III.

FEJEZET: AZ ELVESZETT TÖRZSEK

Névtelen: Beyond the Sambatyon: the Myth of the Ten Lost Tribes, The Nahum Goldmann Museum of the Jewish Diaspora, 1991. Bonné-Tamir, B. és Adam, A. szerk.: Genetic Diversity among Jews: Disease and Markers at the DNA leve� Oxford University Press, 1992. Cohn-Shcrbok, L. és Cohn Sherbok, D.: A Short History of Judaism, Oneworld Publications, 1994· Garlake, P. S.: Great Zimbabwe. Thames and Hudson & Stein and Day, 1973. Kerem, E. et al.: „Highly variable incidence of cystic fibrosis and different mutation distribution among different Jewish ethnic groups in lsrael", Human Genetics 95, 193-7. old. 1995. MacDonald, K.: A People that Shall Dwell Alone: Judaism as a Group Evolutionary Strategy, Praeger, 1994· Parfitt, T.: Journey to the Vanished City: The Search for a Lost Tribe ofIsrael, Hodder and Stoughton, 1992. Risch, N., et al.: „Genetic analysis of idiopathic torsion dystonia in Ashkcnazi Jews and their rccent descent from a small founder population", Nature Genetics 9, i52-9. old. (1995). Ritte, U. et al.: „The differences among Jewish communites - Maternal and paternal contributions", Journal of Molecular Evolution 37, 435-40. old. (1993). Weingarten, M. A.: Changing Health and Changing Culture: The Yemenite ]ews ln lsrael, Praeger, 1992.

A VÉRÜNKBEN VAN IV. FEJEZET: A BŐR ALATT A LÉLEK

Altick, R. D.: The Shows ofLondon, The Belknap Press of Harvard University Press, 1978.

Deacon, H. J.: "Southem Africa and modern hurnan origins", Proceedings of the Royal Sciety Series B: 337, 117-83. old. (1992). Fraser, S. szerk.: The Bell Curve Wars: Race, Intelligence and the Future ofAmerica, Basic Books, 1995. Gaston, R. S. et al.: „Racial equality in renal transplantation: the disparate impact of HLA-based allocation'', Journal of the American Medical Association 270, 1352-6. old. (1993). Hacker, A.: Two Nations: Black and White, Separate, Hostile, Unequal, Ballantine Books, 1995. Hill, H. Z.: „The function of melanin: or six: blind people examine an elephant", BioEssays 14, 49-56. old. (1992). Jorde, L. B. et al.: „Origins and affinities of modern hurnans: a comparison of mitochondrial and nuclear genetic data", American Journal ofHuman Genetics 57, 523-38. old. (1995). Lapping, B.: Apartheid: A History, Grafton, 1986, & Braziller, 1990. Malik, K.: The Meaning of Race: Race, History and Culture in Western Society, Macmillan Press & NYU Press, 1996. Ortiz de Montellano, B.: „Melanin, Afrocentricity and pseudoscience", Yearbook of PhysicalAnthropology36, 31-58. old. (1993). Robins, A. H. szerk.: Biological Perspectives on Human Pigmentation, Cambridge University Press, 1991.

V. FEJEZET: EREDENDŐ BŰN

Comings, D. E. et al.: „The Dopamine D2 receptor locus as a modifying gene in neuro-psychiatric disorders", Journal of the American Medical Association 266, 1793-1800. old. (1991). Chen, Z.-I. et al.: „Norrie disease and MAO genes: nearest neighbors'', Human Molecular Genetics 4, 1729-37· old. (1995). Cohn, N.: The Pursuit of the Millennium: Revolutionary Millenarians and Mystical Anarchists ofthe Middle Ages, új. kiad. Pimlico, 1993· Craig, I.: „Misbehaving monoamine oxidase gene", Current Biology 4, 175-7. old. (1994).

Dreyfuss, R. C. és Nelkin, D.: „The Jurisprudence of genetics", Vanderbilt Law Review 45, 313-48. old. (1992). Farrington, D. P.: „Implications of criminal career research for the prevention of offending", Journal ofAdolescence 13, 93-113. old. (1992). McGuffin, P. et al.: „Genetic basis of schizophrenia", Lancer346, 678-82. old. (1995).

288

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK Mullett, M.: Calvin, Routledge, 1989. Silbersweig, D. A. et al.: „A functional neuroanatomy of hallucinations in schizo­ phrenia", Nature 378, 176-9. old. (1995). Thomson, 0.: A History ofSin, Canongate, 1993.

VI. FEJEZET: HALÁL VAGY FELTÁMADÁS

Anatorakis, S. E. et al.: „Molecular etiology of Factor Vlll deficiency in hemophilia A", Human Mutation 5, 1-22. old. (1995). Kim, N. W. et al.: „Specific association ofhuman telomerase activity with immortal cells and cancer", Science 266, 2011-2105. old. (1994). Michod, R.: Eros and Evolution: A Natural Philvsophy of Sex, Addison-Wesley /Longman, 1995. Neel, J. V.: „New approaches of evaluating the genetic effects of the atomic bombs", American Journal of Human Genetics 57, 1263-6. old. (1995). Noel, G.: Ena: Spain's English Queen, Constable, 1984. Nowak, R.: „Discovery of AT gene sparks offbiomedical research bonanza", Science 268, 1700-1. old. (1995). Potts, D. M. és Potts, W. T.W.: Queen Victoria's Gene, Alan Sutton, 1995. Putnam, F. W.: „Hiroshima and Nagasaki revisited: The Atomic Bomb Casualty Commission and the Radiation Effects Research Foundation", Perspectives in Biology and Medicine 37, 515-45. old. (1994). Ricklefs, R. E. és Finch, C. E.: Aging, a Natural History, Scientific American Books, 1995. Wallace, D. C.: „Mitochondrial DNA sequence variation in human evolution and disease", Proceedings of the National Academy ofScience 91, 8739-46. old. (1994). Zakian, V. A.: „Telomeres: beginning to understand the end", Science 270, 1601-7. old. (1995).

AJÁNLOTT MAGYAR NYELVŰ OLVASMÁNYOK

Bálint Andor: Az öröklés és származástan alapjai. 3. átd. bőv. kiadás. Bp., 1974. Me­ zőgazdasági Kiadó, 391 p. Bereczkei Tamás: A génektől a kultúráig. Szociobiológia és Társadalomtudomány. Bp., 1992. Cserépfalvi Könyvkiadó, 247 p. Berend Mihály: Genetikai ABC. Bp., 1980. Gondolat, 128 p. Czeizel Endre: Az érték bennünk van. Bp., 1984. Gondolat, 284 p. Czeizel Endre: Az emberi öröklődés. 2. jav. kiad. Bp., 1983. Gondolat, 498 p. Czeizel Endre: Családfa. Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk? Bp., 1992. Kossuth Könyvkiadó, 206 p. Czeizel Endre: Jövőnk titkai. Bp., 1984. RTV-Minerva, 186 p.

A VÉRÜNKBEN VAN Czeizel Endre: Az érték mindig bennünk van. Bp„ 1994· Akadémiai Kiadó, 391 p. Czeizel Endre: Az öröklődés titkai. Bp., 1976. RTV-Minerva, 215 p. Czeizel Endre: Genetika és társadalom. Bp„ 1977· Magvető, 179 p. Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Debrecen, 1990. Csokonai Kiadóvállalat, 262p. Czeizel Endre: Az eufénika: A genetikai megelőzés új lehetősége. Bp„ 1996. Balassi, 229 p. Csaba György-Vörös László: Ma és holnap. Bioszociális meditációk az ember jelenéről és jövőjéről. Bp„ 1975· Medicina, 160 p. Csányi Vilmos: Magatartásgenetika. Bp„ i977. Akadémiai Kiadó, 173 p. Genetika: Kislexikon. (Mohay Jolán) Bp„ i986. Natura, 170 p. Koller, P. C.: Kromoszómák és gének. Az öröklődés biológiai alapjai. Bp„ 197i. Medici­ na, 178 p. Sain Béla-Erdei Sára: Génsebészet ( Új korszak a molekuláris biológiában) Bp„ 1985. Gondolat, 277 p. Sváb János: A populációgenetika alapjai. Bp„ 1971. Mezőgazdasági Kiadó, 191 p. Szende Kálmán: A gén nyomában. Bp„ 1977. Natura, 123 p. Szende Kálmán: Molekulák, gének, öröklődés. 2. átdolg. bőv. kiadás. Bp„ 1972. Mező­ gazdasági Kiadó, 406 p. Szeberényi József: Értem-e a molekuláris genetikát? Bp„ 1982. Natura, 302 p.

„

290

KÉPEK F ORRÁSA

Ajelölt oldalakon található képeketaz alábbi intézmények, ügynökiiégek és magánszemélyek bo­ csátották rendelkezésünkre: xi Wellcome lnstitue Library, London; xi Punch Magazine, xii The Library, Academy of Natural Scicnces of Philadelphia; xv British Film Institute; 3 AKG Lon­ don; 4 David South; 7 Bibliotheque de la Ville dc Colmar; 8 CNRl/SPL; 10 P. Motta pro­ fesszor/Anatómia Tanszék, La Sapienza Egyetem, Róma/SPL; 11

mindkett6 Biophoto Asso­

ciates/SPL; 15 Range/Bettmann; 16 Image Select; 18 AKG London; 19 Mendclianum, Brno; 21

fönt Oscar Miller professzor/SPL, lent Biophoto Associates/SPL; 23 balra Hulton Deutsch Collection, jobbra NlH/SPL; 33 Alfred Pasieka/SPL: 34 balra Dennis Stephenson, jobbra Jane Burton/Bruce Coleman Ltd.; 35 in: 1. Winship et al., Clinical Genetics 39, i991; 37 Zev Radovan, Jeruzsálem;

SCR Photo Library; 22

Oxford Mocelular Biophisycs Laboratory/SPL; 26

39 Bodleian Library/Robert Harding Picture Library; 41 Museum Pomorskie, Gdansk/AKG London; 44 Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints. Hozzájárultak a közléshez; 46 in:

The Conquest ofArid America, 1899; 47 Robert Harding Picture fönt James King-Holmes/SPL, lent Kings College School of Medicine/SPL; 58 Yann Layme; 59 Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints. Hozzájárultak a közléshez; 61 Steve Jones; 63 The Independent!Philip Mcech; 66 Steve Jones; 68 balra Hulton Deutsch Collection, jobbra William Ellsworth Smythe:

Library; 48 Range/Bett mann; 50 Aneel K. Aggarwal & M. Newman; 55 British Library; 57

National Portrait Gallery; 69 The College of Arms; 73 Bibliotheque Municipale de Grenoble; 76 CNRI/SPL; 78-9

mind Petit Format/Nestlé/ Steiner/SPL; 85 J. D. A. Delhanty, University háttérben H. Sander, Humángenetikai Intézet, Freiburgi Egyetem; 88

College London; 88-9

bels6 kép Phillips, lnternational Fine Art Auctioneers/Bridgeman Art Library, London; 89 bels6kép Museo Real Academia de Bellas Artes, Madrid/Index/Bridgeman Art Library, Lon­

don; 91 Musée Condé, Chantilly/Bridgeman Art Library, London; 93 K. R. Porter/SPL; 96

Peter Newark's Western Arnericana; 97 Culvcr Pictures; 102-3 mind in: J. W. Taylor: Mono­ graph of the Land & Freshwater Mollusca of the British Isles 1907 & 1914/University College London; 105 Peter Newark's Western Arnericana; 106 Western History Collections, Univer­ sity of Oklahoma Library; 108 in: John Underhill:

Newesfrom America, 1638; 110 mindkett6

Mashantucket Pequot Tribal Nation Public Relations; u3 Steve Jones; n5 David South; 116 Magángyűjtemény/Bridgeman Art Library, London; 121 Tessa Livingstone; 122 Associated Press; 125 mindkett6 Museum ofWelsh Life; 128 Sonia Halliday Photographs; 129 Scala; 130-1 a közléshez szíves hozzájárulását adta Durham püspöke és az anglikán egyház bizottsága; 132 Colin Clark; 133 Garo Nalbandian/ASAP; 134 Giraudon; 137 British Museum, London; 138 in:

29 1

A VÉRÜNKBEN VAN

A. ]. Ferris: Great Britan & the USA: Revealed as the New Order, 194i. Zsidó Nemzeti & Egye­ temi Könyvtár/Beth Hatefutsoth Fotóarchívum; 140 Yivo lnstitute for Jewish Research; 141 BBC Television; 143 Associated Press; 144 Zsidó Nemzeti & Egyetemi Könyvtár/Beth Hate­ futsoth Fotóarchívum; 145 British Library; 146 Comstock; 148 National Archives of Zimbab­ we; 149 Colin Clark; 155 Popperfoto; 162 Ashmolean Museum, Oxford; 164 in: A. Piazza: Who are The Europeans?" 26, 1993, a szerző engedélyével; 166 University of Cambridge Committee for Aerial Photography; 169 British Museum, London; 170 Musée de l'Homme, Párizs; 171 South African Library, Cape Town; 174-5 London Topographical Society; 179 Omikro/SPL; 181 SPL; 182 Bemard Vandermeersch, Véronique Barriel; 184 H. L. Pierce Fund, rendelkezésünkre bocsátotta a Museum of Fine Arts, Boston; 186 Steve Jones; 188 Fitzwilliam Museum, University of Cambridge/Bridgeman Art Library, London; 189 John Burbridge/SPL, Astrid & Hanns-Frieder Michler/SPL; 191 Nancy Kedersha/ Immunogen/SPL; 193 Leonard lee Rue/Bruce Colcman Ltd., Johnny Johnson/ Bruce Coleman Ltd; 194 Klaus Paysan; 195 Biophoto Associates/SPL; 200 Hugh Johan Binnemann, H. L. Deacon, South Africa Fears, Museum/H. L. Deacon; 202 Mary Evans Picture Library; 203 Steve Jones; 205 J. L. Dubin; 208 „

Science

balra

jobbra

balra

belső képfönt

jobbra

balra

jobbra

fő kép font lentjobbra

középenjobbra

Charles Taylor; 210 Brown Brothers; 211 Chris Hale; 216 Visible Human Project, National Library ofMedicine, USA; 218 i tt Museo di Psichiatria e Antropologia Criminale, Tu­ rin/Deutsches Hygiene-Museum, Drezda; 223 P. Thomas/Explorer; 225 Nemzeti Múzeum, Stockholm/Bridgeman Art Library, London; 229 David South; 230 Alfred Pasieka/SPL; 232 Betlehem Royal Hospital Archives & Museum; 233 Silbersweig MD & E. Stern MD; P. M. Motta professzor & T. Fujita /SPL; 241 David South; 244 Musée d'Unterlinden,

m ndke ó

mindkettóD.A.

Colmar/Bridgeman Art Library, London; 247 mindkettő Bildarchiv Photo Marburg; 248 fönt balra Dr. P. Marazzi/SPL, font jobbra BSIP/SPL, lent balra CNRI/SPL, lent jobbra Custom Medical Stock Photo/SPL; 251 Biophoto Associates/SPL; 254 balra National Portrait Gallery, London, jobbra Wallace Collection, London/Bridgeman Art Library, London; 255 fónt Forbes Magazine Collection, New York/Bridgeman Art Library, London, lent Hulton Deutsch Collection; 258 William Sturgis Bigelow Collection, rendelkezésünkre bocsátotta a Museum of Fine Arts, Boston; 259 Hulton Deutsch Collection; 260 Radiation Effects Research Foundation, Hiroshima; 264 Howard Hughes Medical Tnstitute; 265 Mari-Wyn Barley; 267 David South; 271 Egyptian Museum, Cairo/Werner Forman Archive; 273 J. C. Revy/SPL, Secchi, Lecaque, Roussel, UCLAF, CNRl/SPL: 274 BSIP PIR/SPL, Steven Sheriff, Bristol-Myers Squibb PHarmaceutical Research Institute; 276 P. Motta professzor/ Anatómia Tanszék, La Sapienza Egyetem, Róma/SPL; 278 National Medical Slide Bank; 279 Philippe Plailly/ Eurelios/SPL, Aziz Sancar, University of North Carolina; 280 David Kipling, MRC Human Genetics Unit, Edinburgh.

jobbra

balra

balra

Rövidítés: SPL

balra

jobbra

jobbra

=

Science Photo Library (Tudományos Fényképtár)

A HarperCollins kiadó mindent elkövetett, hogy felkutasson és értesítsen minden jogtulajdo­ nost. Ahol ez mégsem sikerült, elnézést kérünk az esetleges tévedésekért vagy mulasztásokért.

292

INDEX

A

dólt betas oldalszámok az illusztrációkra vonatkoznak

A

alabamai baptisták 40

A biológiai tudomány helyzete 21 A fajok eredete (Darwin) xvi, 13, 15 A londoni munkások és a londoni szegények (Mayhew) 173 A melatonin csodája 193 A nemutek gazdagodása (Smith) 123 A szépség elemzése ( Hogarth) 168, 204

A teremtés bzonyítékai i (Palcy) 17

antitestek 8, 9, to, 196, 274, 274

Albi katedrálisa 224, 241, 242

antropológia 126, 153, 159, 180, 205

albigensek 223-4

apai ági 87

albinizmus 34, 194, 194, 196

apartheid 170, 199

Alexandra cárné 252

apokalipszis 38, 40, 80

Alekszej cárevics 252 Alfonz spanyol király, Xlll. 249-51, 253--6, 255 Alfonz, Asztúria hercege 250, 253--6,

255

l. még Annageddon arabok 158 Aragóniai Katalin 73 arc, bűnöző 218 Arimátiai József 136

abortusz xiv, 75

alkímia 16

Ábrahám 127, 128

alkoholizmus 25, 234, 235, 236-8, 239

mint faji változat 172, 177

Account o[Travels into the Jnterior of Southem Africa (Barrow) 171

állampolgárság 13

öröklődés 87, 90, 94-5, 98

alsó néposztály xiii, 173-7

ősi 60-2, 87

akondroplázia 271

Alzheimer-kór 217, 269

Ádám és l?.va x, 91, 91, 94, 222, 245,

Amerikai Tudós Társaság 74

Arisztotelész n, 220, 221

257

arisztokrácia:

rokonházasságok 70

American Examiner250

árják 153

adóztatás 83, 86, 100

amerikai forradalom 86, 95

Armageddon x, 37-45, 37, 39, 41,

adrenalin 231, 235

amerikai függetlenségi háború 120

adventisták 45

Amerikai Jogászok Egyesülete 241

Arszinoé 74

afgánok 142

Arnmon Törvénye 173

Arthur herceg 73-4

Afrika 42

amyloidosis 67

albinizmus 194, 194

anatómia 168-70, 172, 202-3

80-2, 129, 148

Aston, Ted 113

aszexualilás

elszigetelődés 161

anatómiai múzeum, Párizs 168, 203

a gazdaságban 83--6

elvándorlás 163

Anderson, Anna 268

a szaporodásban 83-7, 90, 99,

judaizmus 147, 157-9

Anglia:

mint az emberiség szülőföldje 182, 199-201

adózás 86 házassági törvények 11

102, 104, 277

az öröklődésben 86-7, 95, 97-8, 120

vércsoportok 179, 180

monarchia 94-5

Y-kromoszómák 94, 158

öröklés 87, 94-5. 98

asszimiláció 160, 163

zsidók 135-8

asszírok 37, 38, 129, 140

afrikai indiánok 109, 120

és a gének átadása 90-4, 101

afrikai szövetség 202

angolkór 195, 195

agresszió 213, 231

antigének 9, 180, 181, 274

ataxia telangiectasia 278

atavizmus 15, 16, 36, 218

Agudah vallási párt 135

antinomista eretnekség 227, 240

atombomba 40, 78, 258

agy 196, 197, 216, 219, 233, 269

antiszemitizmus 134, 160

Attakullakulla 95--6, 117

AIDS 181, 188

antiswciális viselkedés 208, 231-2,

áttérés, vallási 43, 127, 139, 154-6, 157,

Akihito császár 59

236, 238-40

159

293

A VÉRÜNKBEN VAN

Attucks, Crispus 120

Bogumilok

autizmus 238

Bolygó Zsidó

autonómia 214, 222

Booth, Charles 173-6, 174-5

Churchill, )ennie 17

Az amerikai indiánok. . . (Noah)

Bourbonok 24<)-50, 257

Churchill, Randolph 27

Bourdcl, Leon 5

Churchill, Winston 16, 127

Boxgrove-i ősember xv

Cicero 246

Boyle, Robert 6

címek 87-90, 94, 98

148

Az Atombomba Sebesültjeinek Bizottsága 260-1

Chilmark 30,32

134

Chmielnicki 152

az egyén páratlan mivolta 9, 49

bőr 189

Cincinnati Társaság 95, 96

Az ember származása (Darwin) xii

bőrátültetés 181

cionizmus 143

Az utolsó mohikán (Cooper) 112, 113

bőrrák 191, 192-4, 194

cisztás fibrózis 65-6, 141, 153, 157,

azonosság:

bőrszín:

165

és faj 172

cisztás petefészek 84

és gazdagság 177-8

Claudius császár 134

és intelligencia 183-7, 197

Colbert, Jean Baptiste 83

B

és társadalmi osztály 177-8

Collins, John 107

Baartman, Saartje 201-4, 202, 203

és vérmérséklet 190-2

Connecticut 107, 109

Babilon 38, 40, 129, 132

/. még. faj

Conrad, joseph 15

származás révén 63-4, 68, 70, 77 aztékok 149

Bagdad 40

Brazília 79

Cooper, James Fenimore 112, 113

Bagehot, Walter 70

brit birodalom 171

Correa, Domingo Faustino 87

Baker, John 126-7

Broca, Paul 170, 177, 206

Courd'Alen-i indiánok u1

balfouri nyilatkozat 139

Brooke, Charles tiszteletes 74

cölibátus 72, 104, 224, 245

Barrow, John 170

Brown, William 28-9

Crockett, Davy 106

Bassett-család 87-90, 94

Bucephalus 16

Cromwell, Oliver 80, 138

Bates, Carol 187

Buckland, William xiv

Crust család 63, 63, 64, 72, 90

Bateson, WiUiam xiii

Buffalo Bill 113

cukorbetegség 126, 234

Bcda Venerabilis 126

Buffalo Child Long Lance

cumberlandi Lowthersek 98

Bell Curve, The (Herrnstein & Murray) xiii, 177

tönsfőnök 113 Burlington House xvi

Bell, Alexander Graham 30, 32

burmaiak 142

Curie, Marie 261 Cuvier (anatómus) 203

Ben-Zvi, Yitzhak 142

búrok 170

cs

Bene lsrael 142

Butler-törvény xv

család:

Benin-bronzszobrok 126

bGn 221-6, 228, 242

bennszülöttek 190

bűnözés 207-20, 22S-30, 239

Bcntham, Jeremy 207

bűnöző gén 209, 218, 219-21, 22<)-30,

Bermudák 108, 121

diszfunkcionális 134 és bűnözés 10S-12 családfa 28-j), 47, 55, 59-65, 68, 81, 87,

88-9

232, 236, 138, 242

Bernardine, Thérese 169

bűnöző osztályok 173-6

az emberiségé 126, 182

betegség xiv, 9, 15, 48

Byron, Lord 52

irodalmi 246

/. még: genetikai betegség Bevándorlási és Állampolgársági Törvény (1971) 13-14 Biblia vii, viii, xv, 3, 11, 37, 38, 43, 80,

mormonok és 43, 47

e

nemzeti 127, 139

Cahokia 44-45

·nyelvi 161

Caithness, Lord 100

zsidó 150, 153

Camberwell 209-12, 239

Csernobil 40

Billie, Jamc 109

Cameron, Alexander 117

cseroki indiánok 95-7, 96, 105-6, 105,

biológia vi ii, x, xiii, 4, 12, 24, 62

Centre des �tudes des

124, 136, 243

és bGnözés 212, 219 és faj 170 és osztályhelyzet 1n. 176-7

Biological Fact and the Structure of Society (Bateson) xiii Blakc, William 135,

137, 139, 168

112) 117, 121

Polymorphismes Humaines

csigák 102-3

48-9

csíraplazma 243, 245, 249

Cervantes, Miguel de 83

csökkentett felelősség 114-15

Ceylon 59

Characters of Worldly Young Men (Kiseki) 24

D D-vitamin 195, 195

Blood (Vér) 11

Charlotte mexikói császárné 257

dakota n i diánok 111

Bockelson, John 127, 230, 240

Chauncy család 136

Dániel38

294

INDEX

Darwin, Charles x, xi, xii, xvi, 11-15, 27' 34,

68, 182

a „használat és nemhasználat'' törvénye 12-13, 17, 24 Dávid király 38, 81, 82, 128

Egyéni Tulajdon Törvénye 96, 112

Értekezés az emberifaj süket

egyenlőség 15, 87, 97

változatának kialakulásáról (Bell)

egyenlőségre törekvés 96, 201

30

egyenlőtlenség 86, 95, 98, 99 Egyesült Államok 74, 160

Erzsébet királynő, 1. 108

Erzsébet királynő, II. 81, 82, 95

Dawes, Henry L. 96, 97, 105, 123

alsó néposztály 176-7

eugenika vii, ix

De Libero Arbitrio (Pelagius) 221

benépesítése 43-4, 114-15

Eugenikai Társaság 252

Dél-Afrika 170-1, 172, 199-201

bűnözés 213, 213, 236, 240

európai genetikai sémák 164-5

dél-amerikai indiánok 138, 147

és Armageddon 38-40

Éva 4, 46, 93, 94, 257 evolúció x, xi, xiv, xv, 13, i5, 38, 101,

delawarc indiánok 97

és az elveszett törzsek 147-8

demokrácia 95

feketék 14, 177-8, 185, 197

246, 249

démoni megszállottság 220, 232

gazdagság 99-100, 177

a szervezeten belül 9, 173-4

depresszió 230, 231, 238

gazdasági rendszer 86, 95-7,

és erőszak 212

Derbyshire 30, 31 Descartes, René 206

halálbüntetés 208, 210-ll

determinizmus 214, 225

jogrendszer 215-16

Devonshire hercege 98

szerencsejátékok 107

Diana hercegnő 63

faji 182, 184-5, 187, 195

104-5

1. még indiánok

évsl,ílk-értékenységi depresszió 193

Ezékiel 38

F

diaszpóra 127-38, 156, 160

Egyesült Nemzetek !19

Dibblc, Philo 148

egyetemes ős 94

fagyás 196

Dickens, Charles 98

Egyiptom, ősi 74, 185, 186, 188, 271

faji besorolás 119

Disraeli, Benjamin 160

élesztőgombák 161

faji higiénia 21

DNS (lemezlovas) 186-7, 186

életkor:

fajkutatás 169, 199, 201, 203, 206

DNS viii, xii, 8, q, 22, 22-3, 27, 219, 246, 261, 265, 267, 272

Emberi Génállomány Program 48, 126

kijavítás xii, 176-9

öregedés 24, 193, 266, 267-9, 280 öregkor 246, 248-9, 268-70, 272, 276,281

szülői 269-70, 271, 275 elkorcsosulás:

fajok: és intelligencia 172, 183-7, 197-9. 205

és osztályok 172-3, 177-8 és vér viii, 13-14, !17-18, 180 fajtipológia 170, 172, 203, 204

kivágás 50, 52, 57

és aszexualitás 101

sokfélesége 10, 116

fizikai 243, 246-9, 267-9, 281

genetikai eltérések 180, 183

ujjlenyomat 219, 265-6, 272

morális 24-6, 30, 262

hierarchiájuk xiv, 172, 177-8,

l. még. gének feltérképezése

Ellal, Martha Langevin 109, 120

dogonok 188

elmebaj 215-16,220

204-5

történelmük 182, 184-5 fajvédelem 177

Domesday Book 90

elmebetegség 215-20, 228, 232-6, 239

domináns gének 18-19, 28

elszigeteltség 162

Faust (Goethe) 3-4, 3, 36, 281

Don Juan (Byron) 52

elveszett törzsek 126, 129, 135-6,

FBI 117

Don Quijote (Cervantes) 83

139-49, 144, 158, 162, 163

dopamin 238, 239

emberbarátság 123

Dor Yeshorim 77, 141

Emberi Génállomány Program 48,

Down -kór 217

126

fehér faj: genetikai felsőbbrendűsége 170-2, 178, 183-4

genetikai fennmaradása 187 melanista szemlélete 185-7

Downing, Sir George 32

emberiség xiv, 178

druidák 124-6, 135, 167

emlőrák 51-4, 56-7, 234. 278-9

fehérjék 10, 22, 263-5, 276

Duffy-vércsoportrendszer 179-80

Ena spanyol királyné 249-57

fekete faj:

enzimek 9, 153, 157, 229, 231, 235, 236,

E

281-2

ecetmuslica 20, 51, 84, 245

érdemtelen szegények 172-7

Edison, Thomas 210-11

eredendő bűn x, 222, 224, 242

Edward kenti herceg 45, 254, 255,

eretnekség 223-4, 227, 242

269, 272

Edward király, 1. 136 Edward király, Ill. 62, 63-4 éghajlat és szaporodás 104

erőszakos bűncselekmények 208, 212-13

frtekezés afizikai és erkölcsi elkorcsosulásról 31

amerikai 14-15, 177-8 a feketék felsőbbrendűsége 185-7, 196

és intelligencia 183-7, 197-8 Fekete Herceg 62 Fekete Jávorszarvas 112 felelősségre vonhatóság 214, 221 felhígulás, öröklés és 14 feltámadás x, 43, 243, 244, 247, 272

295

A VÉRÜNKBEN VAN feltérképezés I. gének feltérképezése

a zsidóknál 56, 74-7, 127, 141,

fenilketonuria 159

151-3, 157, 159

férfi örökösök 87-90, 98

cisztás fibrózis 65-6, 152-3,

férfi:

157, 165

hallucinációk 233 halottak megkeresztelése 43, 54-5 hamvasztás 124, 125 hanik59

evolúciója 183

elmebetegség 235

Hartfordi Egyezmény 108

genetikai egyöntetűség 183

és bűnözés 220

Harvey, William ll

legkorábbi 199-201

és DNS-kijavítás 278-9

hasító enzimek 50, 50, 52

fertőzés 9, 25

Finnországban 64-s, 67

hatalom 86, 95

Fertőző Betegségek Törvénye (1864)

hemofllia 9, 53, 249-56, 251

hawaiak 112

26 figyelemhiányos hiperaktivitási

mitokondriális betegség 93, 268

Ha}'\vard, Richard 109, 110, 120

nemiséggel kapcsolatos 252, 255

házasság:

rák 48, 51-4, 56-7, 264

Japánban 266, 270

Finnország 64-5, 67

süketség 12, 29, 31-6

mormon 46-7, 78

fizikai leépülés 243, 246-jl, 267-9,

szívbetegség 228-9

rokonházasságok 6S-75,

rendellenesség 23S-40

281 Foxwoods 107, 109-10,

Tay-Sachs-kór75-7

törvények u, 27, 72-4, 73

torziós disztónia 151-2, 159

vegyesházasságok m, 117, 118,

110 földművelés 163-j, 162, 166

genetikai hibák 10, 80, 246-7, 277

Fővárosi Angol-Izraeli Társaság

genetikai program 24

házatlan csigák 103, 104, 245

genetikai szűrés xiii, 75-7

Hebron 128

136

120, 153, 157, 159, 160

Fracastoro, Girolamo 25

genetikai távolság 153

hemofilia 9, 53, 249-56, 251, 270

Franciaország 70-1, 71, 79, 160, 182

Genf 226

hemoglobin 8, 8, 141 Henrik, Vlll. 73-4

Franklin, Benjamin 118

génterápia xii

Freud, Sigmund 5, 74

Gergely pápa 72

here 273

fül33

Gerizim-hegy 132, 133

hermafroditizmus 18, 104

germán népek 154

Herrnstein, Richard 177

G

Glastonbury 136

Hertrog, James 172

Gallon, Francis 68

Glin lovag 90

Hesketh-család 55

Gates, Bill 100

Gobincau, Joscph Arthur de, gróf

Heyerdahl, Thor 126, 159

gazdaság 83-6, 100-1, 122 génállomány 52-53

169-70, 172, 206 Goethe, Johann Wolfgang von 3-4,

Program 48, 126 genealógia 60-3, 82 mormon 58-60 gének feltérképezése 34, 43, �53. 126, 153, 159, 165

ll, J6, 281

hiányzó láncszem 171, 201

Hiawatha (Longfellow) 112 Hirohito császár 257

Gogol, Nyikolaj 54

Hirosima 78, 258-66, 259, 270-2

Goldstein, Baruch 128

Hitler, Adolf 24, 153

gonosz 220, 221-2

"hobbiindián" mozgalom 113

Gonzalo herceg 253

gének vii, x, 4, 5, 12, 24, 34

Hódító Vilmos 61-2, 87-90 Hogarth, William 95, 168, 205

aszexuális átörökítés 90-2, 101

GY

Hogg, James 227-8

és az elmebetegség 219-20

gyerekek: antiszociális viselkedés

holland származású dél-afrikaiak

és közös ősök 64

23S-40

172, 199

és népesség genetika 159

gyermekhalandóság 78-9

holocaust 129, 160, 167

és öröklődés 12, 16-19

gyilkosság 207-8, 212-13, 213,

Holt lelkek (Gogol) 54

fennmaradásuk 246-7

215-16

mint sors 177-8 mint részecskék 16-17, 27, 28 genetika viii, x-xii, xiv, 9-10, 12, 16,

homoszexulitás x-xi hormonok 10, 31, 84, 212-13

H

Hottentotta Kódex 171

háború 214

hottentották 170-2, 171, 201-2

83, 237

Háború és béke (Tolsztoj) 80

hőmérséklet 190-2

mormon47-8

Habsburgok 88-9

Hruscsov, Nyikita 24

szovjet 17-24

Haggard, Rider 145

Huckleberry Finn (Twain) 60-1

halál 248

Huntington-kór 220-1, 228, 271

genetikai betegségek viii, xiii. 27, 28-9, 48, 51, 53, 64, 70, 219, 228-9,

és megújulás 243, 246, 249

Hurlbut, Philastus 45

229, 231

halálbüntetés 20S-u

Huszein, Szaddám 40

Alzheimer-kór 217

hallás 196

Huxley, julian 20

INDEX János pap 145, 145 ibolyántúli fény 191, 192-4

Japán 4, 59, 79, 142-3, 198

kJánok72-3 K.lasies folyó 199-201

házasság 266, 270

Knox, John 226

indián 111-21

Hiroshima 258-66

Kofitacsikvi hölgye 95

nemzeti 13-14

teremtésmítosz 257, 258

kokainfüggőség 238

identitás:

Jefferson, Thomas 117

kopaszság 84

ideológia 17-20

Jeffries, Lconard 186

kormány 86

ikrek 49, 104, 230, 234, 281

jemeni zsidók 156

környezet:

Iliász207

Jeruzsálem (Blake) 135, 137

immunrendszer 9, 180-1, 261, 273,

Jézus Krisztus 44, 54, 244

zsidó 139-40

és betegségek 30-3, 229, 234 és bűnözés 207-220, 228-30, 239

Jézus második eljövetele 135-6, 149

és öröklés 17-20, 27, 101

lnce pápa, 111.222

jó és rossz 4, 209, 214, 222

és intelligenciahányados 198

Ince pápa, Vlll. 6

jód 31, J6

körülmetélés 5, 9, 17, 250

lndia 77,79, 177, 214

Joseph Ekstein rabbi 75-7, 141, 141

köszvény 25

Judás rabbi 9

Közel-Keleti Kutatóközpont 149

274

Indián Népművészet Fejlesztési Törvény 118 Indián Ügyek Hivatala 106 indiánok 105-6, 105-6, 154 alkoholizmus 236

Júdeai Királyság 129, 140

Közép-Kelct'6, 161-3

judaizmus /. zsidók

közös származás 42, 62-8, 82, 94

K

közösségen kívüli házasságok 72, 77 kromoszómák xi, 17, 22, 27, 263, 280,

kábítószerek 197, 234, 238, 239

281

intelligenciahányados 198

Kálvin János 225-7, 225, 236, 240

/. még: X-kromoszóma;

nyilvántartási rendszer 113, 118

kapitalizmus 86, 99, 100, 104-5

származás 43-4, 114, 116, 147-8

kapzsiság 105, i 23

identitástudat 111-21

szerencsejátékok 106-7, 109-11, 121-2 swcializmus 75-7, 105-6, 111,

Y-kromoszóma kultúra 126, 140, 158

Károly herceg 62, 63 Károly német-római császár, V. 88, 89

L Laosz 214

kaszinók 107, 109-11, 121-2

Lapua 65

individualizmus 96

kasztrendszer 177

látás 196

indoeurópai nyelvek 161, 162

katharok 223-4, 223, 241-2

latens gének 18-20, 28, 32, 65

inkvizíció 20, 155, 224

Kauhajoki 65

leégés 192

intelligencia xi

kazárok 155

Lehi próféta 43, 44

és faj 172, 183-7, 197-9, 205

Kelet-Európa 60, 66

lélek 243

és osztályhelyzet 198

kelták 124, 167

lembák 147, 149, 156, 157-9, 163

és öröklődés 198

Kemmlcr, William 210-11

Lemkin, Raphael 119

IQ-tesztek 177, 197-9

Kennedy, John F. 80

Lengyelország 150, 152, 160

kereszténység 257

Lenin Ossz-szövetségi

120

invázió 126, 153, 159 !rország 192

a vér szimbolikája 5-6, 7

Isten x, xviü, 17, 222, 224-5, 236, 245

áldozás 5,7

iszlám 156, 158

áttérés 43, 139, 155

Leopold, Albany hercege 251-2, 255

ltasca-tó 61

szabad akarat és bűn 221-3

leszármazás /. családfa

ítéletnap /. utolsó ítélet

utolsó itélet 42-3

Mezőgazdaságtudományi Akadémia21

Lesznek zsidó unokáink? 159

kétdimenziós elektroforézis 263

leukémia 48, 262, 264

állampolgárság 139

Ketzalcoatl 44

levéltetvek 100

megalapítása 138-9, 143

keveredés 157, 160

Linné 172

Visszatérés Törvénye 132, 139,

kicserélődési hipotézis 126, 159

Linné Társaság x, xvi

kimberek 126

Liszcnko, Trofim Gyenyiszovics

Izrael állam 127, 132-3, 135, 155, 166-7

142-3 Izraeli Királyság x, 37-8

Kína xiv, 58, 60

20-4,21

King, Martin Luther 120

Lloyd George, David 139

királyi személyek /. monarchia

Lloyd of Stockton család 69

Jakub 187

Kiszeki, Ej ima 24

Lombroso, Cesare 218

János jövendölései 38

Kitchener főhadnagy 139

londoni nagy tűzvész 39

János Pál pápa, II. xiv

kiterjedt család 62, 66, 67, 127, 157

Longfellow, HenryW. 112

297

A V É RÜNKBEN VAN Lordok Háza 95, 98 lőfegyverek ellenőrzése 213

Luther Márton 224 M M'Naghten, Daniel

215-16

Mackay klán 72-3

magzat 11, 31, 84 maják 149 Major, John 63, 72, 90, 100 makujo szekta 142 malária 141, 179 manicheusok 223 Martha's Vineyard 30-3 marxizmus 17, 20 Masala, William mani tiszteletes 149 Mashantucket 107, 108 másolatok 246 Mathiva, M. professzor 149 May, Karl 113

McDonald, John u7 megfiatalí tás 6, 282 Megi ddo 37-8, 37, 40, 42, 82, 129 megváltás 43, 223-4, 226-7 melanin 34, 185, 188-97 melanin mozgalom 184, 185-7, 188, 196 Melanin, a feketék nagyságának kémiai kulcsa (Bates)

185-7

melanociták 188-90 melanóma 191

melatonin 193 Melius, Joe 121 Menasseh ben lsrael

136 Mendei, Gregor 16-19, 18, 24, 27, 28-9. 32-3, 243 messiás 38, 45, 135, 136-8 Mijadzsima 143 Miklós cár, ll. 252, 268, 270 Miksa császár, 1. 89, 89 Miksa mexikói császár 257 millenáriusok 40, 138 Millenial Star 45 mirigyek 10 Mississippi folyó 61 mitokondriális Éva 94 mitokondrium 90-4, 93, 114. 117, 167, 268-9 betegségek 93, 268 Moblcy, Stephen 207-9, 208, 240 Mohamed 62, 156 mohawk indiánok 121-2

moheganok 108, 109 monarchia 62-4, 95, 24g-57, 268-70 mono-amino-oxidáz 229, 230, 231, 235, 236, 240 monopólium 104-5 Montaigne, Michel de 95 Montségur 223, 224 Morgan, David 60, 61 mormonok 43-59, 44, 48, 55, 78 és az elveszett törzsek 148-50 levéltár 58-60, 59, 64

A mormonizmus leleplezése (Hurlbut) 45 Morral, Mateo 250

Mountbatten grófnő 117

Mózes 74, 158 Mózes második könyve 128 Muller, H. ). 262 munkásosztály mint faji változat 172-3 munkáspárt, brit 135 Murray, Charles xiii, 177 Musée de l'Homme, Párizs 203-5, 203, 205

Musschenbroek, Pieter van 210

mutáció 9, 27, 67,219, 250, 252 és öregkor 246-7, 249, 270, 282 és sejtosztódás 264, 267-9, 273. 281 és sugár1.ás 259, 262-6, 272 nemiség és 272-7, 280 Münster 227 Mwene Mutapa 147 mystici csata 107, 108, 120 N

Nablus 132 nacionalizmus xiv nácizmus vii, 113, 186, 223, 232 Nagaszaki 78, 262, 270 Nagy-Britannia 45, 86, 99, 160 állampolgársági törvények 13-14 brit izraeliták 135-8, lJ8 bűnözés 213, 213, 216, 239 feketék 198 házasság 74 rokonházasságok 72, 78-9 Nagy-Zimbabwe 145-7, 146, 148-g, 157 narraganscttck 108, 111 Nauvoo45 Neander-völgyi emberek 182

nedvek /. testnedvek

nemek 84-5 ideológiája 245 nemesség /. arisztokrácia Németország 24,74, 113, 119, 152, 159 nemzeti lét viii, 13-14, 117-18, 126-7, 13g-40, 158 népcsoport-diffúzió 160 népesség genetika 159 Nefi könyve 148 népirtás 118-119 népvándorlás 126, 159, 160, 164, 167 ncuromelanin 197 New Harmony, Jndiana 45 New York-i City College 186 Newton, Sir lsaac 80 Nílus folyó 61 Noah, Mordcchai Manuel 148 normalitás 237 nosztratikus nyelvek 161-3 nők és romlás 245, 257, 266, 272, 277 NY nyelv 161-3 nyiroksejtek 8, 9, 274, 274

0

Oklahoma 116 Okonosztota 117 ondósejtek 11, 17 Orkney püspöke 72 osztály xiii, 24, 206 és biológiai érdem 172-6 és intelligencia 198

és szín 177-8 korlk 176-7 osztrák örökösödési háború 89 Owen , Robert 45, 269 ö

önérdek 104-5, 122-3 örökhagyás 83, 105 és gazdagság 99-100 és újraelosztás 98-9 férfi ágon 87-90, 94, 98 szexuális kontra aszexuális 83-7, 97-9 öröklődés xiii, 16-17, 24, 83 bűnözési 209-12, 236, 238 Darwin és 12-13 és bűnözés 29 és gének 12, 16-18

INDEX és intelligencia 198

Polo, Marco 30

Salt Lake City 45, 47, 60

és környezet 17-20, 27, 101, 198

Portugália 155

Szamária 38, 140

és nedvek 13-16

pozitronemissziós tomográfia 233

S?ambation folyó 140-2

genetikai 1. átörökítés

predesztináció 225-6, 228, 229, 240

Sana'a 147, 156, 158

Price, Dr. William 124, 125, 136, 159,

Sargon 38

keveredési elmélet 11, 12-16, 18, 26

167

Saul 243

pénzügyi 1. hagyományozás

programozott sejthalál 281

Sayuna 158

tévképzetek 12-13

protestantizmus 224-6

Schneerson rabbi 75

vér és 9, 11-13, 17, 24-5

Ptolemaiosz, II. 74

Schubert, Franz 113

Punch xi

Sconc-kő 136

öröklött betegségek 12, 25-6, 243

1. még: genetikai betegségek örökösödési adó 86

puritánok 136

Scopes, John T. xv

Püthagorasz 11, 12

sejt 28

ősök 59, 80, 83, 90, 126, 243 a judaizmusban 127, 140, 150-7 a mormon vallásban 43, 45-6,

54-62

elhalás 280-2

Q

mutáció 264, 267-9, 273. 281

Québec92 Quinlan Evangélikus Barométere

és az Utolsó ltélet 38, 40-2

226

természetes kiválasztódás 273-4 Shaftcsbury, Lord 139 Sienai Szt. Katalin 6 skizofrénia 228, 232-5, 232

és nemzetfogalom 158 közös 42, 62-8, 82, 94

R

nemesi 60-2, 87

rabszolgaság 14, 171

Smith, Adam 101, 123

sokszorozódás 42

rák 48, 56, 84, 193, 261, 262-4, 269,

Smith, John százados 117

Ossz-szövetségi Genetikai

276, 278-9. 280, 282

1. még: emlőrák, bőrrák

és Kiválasztási Kutatóintézet 20 összeházasodás:

Skócia 72-3, 87, 225-6

Rashi rabbi 150

Smith, Joseph 43-5, 54, 148-9

sokféleség 9-IO, 49, 50, 123, 153, 237-8 Somers Town 174-5, 176

indiánok 109, 117, 118, 120

Reagan, Ronald 80

sors xiii, xii, 4, 5

zsidók 154, 157, 159-60

reformáció 74, 224-5

Spanyolország 154, 1 55-6, 177

rekombináció 49, 51, 83, 89, 99, 101,

p

102-3, 118, 120, 152, 277

Paine, Tom 86

Rhodes, Cecil 145-6

Paisley, lan tiszteletes 226

Richelieu bíboros 92

pajzsmirigy 10.31

Riebeeck, Jan van 170

pakisztániak, brit 78-9 Pál, Szt. 54, 282

RNS 22, 22

rokonházasságok 32, 68, 69, 70-2, 71,

Palesltina 129, 134, 139 Paley, William 17

74, 77-9. 133 rokonság viii, xiii, 42-3, 48, 51, 64, 83

és házasság 68-75, 73, 77-9. 99, 263

Pápua Új-Guinea 167 Parkinson-kór 197, 269

közös származás 62-8, 82, 94

monarchia 249-56, 255

Spekc, John 61

Spes lsraeli (Menasseh ben lsracl) 136 spiritualizmus 45 Squannit anyó 1 1 1 steril izáció 30 stigmák 6 Sugárhatás Kutatási Alapítvány 260, 261-3, 272 sugárzás 261-7, 270-2

Pátriárkák sírja 128

Rolfc, John 117

Summer, Daniel 208

pavil.in

római katolicizmus 72, 155-6, 224,

süketség 12, 26-36, 196

Peel, Sir Roben 215

241-2

Pelagius 221-2

rómaiak 5, 72, 129-35. 129

Pepys, Samuel 32

Romanovok 252

pequotok 107-11, io8, 118, 119, 121 petefészek 273

Svájqo, 31,32 Symmes százados 149

Roosevelt, Theodore 112

sz

Rosh Ha'ayin 156

szabad akarat viii, 36, 209, 214, 221-2,

Philadelphia-kromoszóma 264, 264

Ross, John 117

Pitts, Fountain 38

Rothschild család 99, 104

szahad gyökök 192, 193. i96

Pliniu•, az idfüebb 140

röntgensugárzás 261-2

szabadpiac 101

Plouffc, Elizabeth George 108, 120

226, 236, 240, 242

szamaritánusok 132-3, 135, 150

Pocahontas 116, 117

s

pogromok 5, 152

Saguenay 92-4

polgárság mint faji változat 172

Salamon király 38, 156, 158

szegénység 78, 99, 212, 242

politika 83, 86, 95, 104, 135

Salamon király kit1cse (Haggard) 145

szegregáció 20

szaporodás 83-7, 90, 99, 102-3, 104, 243-5

299

A VÉRÜNKBEN VAN Személyi Tulajdon Törvény 117 személyiség 5, 172 szeminolák 109 szenvedélybetegség 237-8 Szép remények (Dickens) 98 szépség 204, 205 szerencsejáték 106-7, 109-u, 121-2 Szerencsés Leif 114 szerotonin 230, 231 szervátültetés 180, 181, 183 szerzett tulajdonságok 16-17, 20-1, 21, 24, 30, 36

szexuális S7�porodás 40, 90, 99, 222, 245-t

és evolúció 101 és melatonin 193 és mutáció 272-7, 280, 281 fajok közti 187 mjnt gazdasági probléma 83-7 Szibéria u4-16 szifilisz 25-6, 26, 36, 224, 250 szív 248 szívbetegségek 228-9, 234. 269 szkiwfrénia 228, 232--s, 232 swcializmus 86, 95, 97, 99 az indiánok közt 95-7, 111, 120 Szókratész 218, 245 szórna 243 Swvjetunió 17-24 szövetegyeztetés 180--1, 183 szövetségi indián igazolvány LL3, 118 Szt. Ágoston 27, 72, 222 Sztálin, Joszif 20, 21 szteatopigia 202 sztoicizmus 214, 222 szülőhely 13-14 szülők kora 269-70, 271, 275 szülők szűrése xiii Szümpozion (Szókratész) 245

társadalmi normák 237 társadalom viii, xiii, xv, 20 és bűnözés 212, 213, 218, 219, 220,242

Tay-Sachs-kór 75-7, 76,78--9, 141 Taylor, Charles 208 Tel-Aviv 140 Tellez, Ballhazar 194 telomérák 281-2 Tenna 252 teológia 221-2, 240 teremtésmiloszok 257, 258 Teréz, Ávilai Szt. 245 természetes kiválasztódás x, 38,

T-sejtek t81 Tacitus 154. 246 Talmud30 Tamil Nadu 77 Tammany Társaság 97 Tamy, Thomas 136 Tanulmány az afrikai-amerikai alapokról 187 Tanulmányok afajok egyenlőtlenségéről (Gobineau) 172 társadalmi helyzet l. osztály

300

77-9> 99, 263

Ushcr-szindróma 35, 53 Utah 46-8, 46, 54 utahi egyetem 47, 54 Utahi Népesség Adatbázisa 47-8 utolsó ítélet x, 38-43, 41, 82, 124, 224, 241

ű

üzenet, genetikai 16, 18, 22, 24, 27, 243, 246, 249, 268, 275-7

273-4

test órája 193 testnedvek 11-17 tesztoszteron 213 Thatcher, A. R. 42 Thatcher, Margaret 63, 64, 72, 90 The Private memoirs and Confessions ofa Justified Sinner (Hogg) 227-8

Théba 59 Tiglat Pilés7.ár király, III. 38 Titus-djadaliv 129 TLC-gén 282 tobozmirigy 187, 193 Tocqueville, Alexis de 178 Tolsztoj, Lev 80 torziós disztónia 151-3, 151, 160 Toulouse-Lautrec, Herui de 70, 70 Tourette-szindróma 239 többalakúság 49 többnejűség 45-6, 48, 154, 227 Törökország 154 törpeség 70, 271 történelem xiv, 126, 159 faji 182, 184--s törvényhozás 214-21, 225, 227, 228-30, 236-8,?40,242

T

újraelosztás 83, 98-9, 101 Ulster 225-6 Underhill, John százados 108 unokatestvér-házasságok 68-9, 74,

törzsi népek 126 tudomány ix, xv-xvii, 4, 5, 12, 27, 36 tudományos fajelmélet 170, 199, 201, 203, 206

Turkesztán 30 Twain, Mark 61 u

új-Gumea 31, 42 újítás 101 újkori szentek egyháza L: mormonok

v

vagyon 24, 95, 99-101 és aszexualitás 86-7, 97-8 és bőrszín 177-8, újraelosztása 83, 86, 98-9 vallás viii-x, xviii, 5 a nő 245, 257 a vér szimbolikája 5-6 áttérés 139, 154-5, 157, 159 és feltámadás 243 és nemiség 245 és szabad akarat 221-2 teremtésmítoswk 257 Varázsszőnyeg Hadművelet 155 várható élellartam 247-8, 249, 281 végrendeletek 100 velcszületell betegség 25-6 vér 7-LL

és nemzeti hovatartozás 13-14, JJ7-18

és öröklődés 9, 11-13, 17, 24--5, 27

keveredés 11, 12-16, 26 mint az emberi lét esszenciája viii, 5, 8

szennyeződés 24-6 szin1bolikája 3-6, 3, 7 vérátömlesztés 6, 9, 11, 256 vércsoportok 7, 9-10, JJ, 116, 153, 157 Duffy-rendszer l79-l8o és faj 179, 180 és személyiségjegyek 4, 5 vérfertőzés 11, 68, 74 vérhányad 113, 117-19 vérsejtek 7-9, 8, 219 versengés 100, 101, 104--s, 109, 123

INDEX Victoire leiningeni hercegnő 269

Weizmann, Chaim 139

Viktória királynő xiv, 112, 215, 249,

Wells, H. G. 25

251, 252, 254, 255-7, 269-70, 272 Viktória Eugénia hercegnő

1. Ena spanyol királyné

zs zsidó húsvét 132

Welsing, Frances Cress 188

Zsidó Ügynökség 156

Wcstinghouse, George 210-11

zsidók 5, 9. 17, 127, 186

WheweU, William xvi

Angliában 135-8

Viktória korabeli faji s1,emlélet 172

Wills család 101-2

askenázik 56, 75, 141, 150-5

villamosszék 208, 210-11

Winnat-hágó 104

áttérés 127, 139, 154-s

x

és a női származási ág 127,

diaszpóra x, 127-38, 156, 160

Vilmos herceg 17, 63 Vinland 114 Visszatérési Törvény 132, 139, 142-3,

155

X-kromoszóma 84, 252 xeroderma pigmentosum 278

vLINCL 65, 66, 67 Voltaire 80, 100

Vörös Erik 114

Vörösbőrllek Nemesített Rendje 97

genetikai betegségek 56, 74-7,

y

141, 151-3, 1 57, 159

Y-kromoszóma 84, 85, 90, 92-4, 154,

158 az Y-kromoszóma Ádámja 94

vöröshajúak 192

w

154 falasák 158

háfasság 74-7 identitásuk 139-40 jemeni 156-7, 155

Young, Brigham 45-6, 149

keveredés 1 54, 157-61

Yunnan tartomány 58, 59

lubavicsick 75-{i

Wales 98-9, 124-{i, 167

Németországban 74, 118, 152,

Wallace, Alfred Russel x

z

Wardenburg-szindróma 35

Zaire 30,31

őseik 1 27, 140, 150-5

Washington, George 62, 95, 107

Zevi, Sabbetai 142

összeütközés Rómával 129-35

Weismann, August 243-5, 272

Zimbabwe 145-7, 148-9, 157

Talmud 27

159

30 1