JOHN „LOFTY” WISEMAN
Hogyan maradjunk életben a vadonban bármilyen éghajlaton, szárazföldön és vízen
FIGYELMEZTETÉS A kiadványban részletezett túlélési technikák olyan szorongató helyzetben használatosak, amelyben az egyének biztonsága veszélyben van. Ennek megfelelően a könyv kiadói nem vállalják a felelősséget olyan vádért vagy eljárásért, amely a leírt technikák helytelen használata vagy az ebből adódó veszteség, sérülés, kár miatt indult bármely személy, illetve szervezet ellen. A túlélési technikák gyakorlása és tökéletesítése során figyelembe kell venni mindenekelőtt a földtulajdonosok jogait, továbbá minden olyan jogszabályt, amelyek bizonyos állat- és növényfajok védelmére, valamint a lőfegyverek és más fegyverek használatának szabályozására vonatkoznak.
BEVEZETÉS
Abban a kiváltságban részesültem, hogy 26 éves hivatásos katonai pá-/ilyafutósom alatt a Különleges tégi Szolgálatnál, a Special Air Servicénél (SAS) szolgálhattam. Ez a brit hadsereg elitalakulata, amelynek feladata, hogy a világ bármely részén - gyakran elszigetelten, a hagyományos haderőktől távol - bonyolult hadműveletek hajtson végre. A katonák kis csoportokban, sokszor ellenséges területen dolgoznak, ahol saját maguk orvosának, fogorvosának, navigátorának és szakácsának kell lenniük. Gyakran alakul úgy a helyzet, hogy nem részesülhetnek utánpótlásban, így maguknak kell gondoskodniuk az ellátásról, méghozzá o természeti környezetben. Meg kell oldaniuk minden problémát, tudniuk kell kezelni a felmerülő helyzeteket-akár az emberek, okára természet erői okozzák a nehézséget Biztonságos körülményeket kell teremteniük és olyan képességekre kell szert tenniük, amelyek segítségével bárhol életben tudnak maradni. Miután szolgáltam már a világ minden részén, én lettem a SAS túlélési kiképzője, és az én feladatom lett annak biztosítása, hogy az egység minden egyes tagja alkalmazni tudja ezeket az ismereteket Erre a - kiképzés során és élesben egyaránt - kipróbált tudásanyagra épül ez a könyv. A túlélési kiképzés iránti igény még soha nem volt ilyen jelentős. Egyre egzotikusabb nyaralásokon, egyre nagyobb kihívást jelentő expedíciókon és egyre kockázatosabb külföldi vállalkozásokban veszünk részt, ráadásul az elmúlt 12 év is különösen bizonytalan volt 1989-ben leomlottá berlini fal, amelyet az öbölháború, majd a Boszniábanf Koszovóban, Sierra Leonéban és Afganisztánban kialakult krízisek követtek. Mindezen túltettek azonban a 2001. szeptember 11-i események, ami mindenkire hatással volt - életünk soha nem lesz már olyan, mint előtte. Alapvető fontosságú, hogy felkészüljünk minden eshetőségre. A túlélési kiképzés a legjobb biztosítás, amit csak köthetünk. A világot azzal tehetjük biztonságosabbá, ha alkalmazzuk az életben maradás alapvető technikáit, és tudjuk, mi a teendő vészhelyzetben. A világ bármely részén megtörténhet, hogy magunkra maradunk: a sarkvidéktől kezdve a sivatagig, a trópusi esőerdőktől a nyílt óceánig. A katonák és a civilek túléléssel kapcsolatos problémái alapvetően nem különböznek. Az eltérés legfeljebb annyi, hogy a katonáknak esetleg rejtőzködniük kell, míg a civilek (megmenekülésük érdekében) fel akarják hívni magukra a figyelmet. Minden környezet speciális túlélési technikát igényel. A hegyek, a dzsungel, a nyílt síkság és a mocsár mind-mind veszélyesnek tűnik a túlélő számára, ugyanakkor mindegyik rejt magában valamilyen lehetőséget, és kínálhat ételt, tüzelőanyagot, vizet és menedéket - de csak ha tudjuk, hogyan hasznosítsuk a rendelkezésre álló forrásokat Az éghajlat hatása sem elhanyagolható. Tudnunk kell, hogyan birkózzunk meg a szélsőséges hideggel, és hogyan maradjunk életben a perzselő hőségben - ezek különféleképpen teszik próbára a túlélőt Az életben maradás azon múlik, hogyan alkalmazzuk az alapelveket, és hogyan ültetjük át azokat a gyakorlatba -adott környezetben.
A túlélés alapfeltételei piramis alakban ábrázolhatók: a tanulási folyamatot alkotó elemek egymásra épülnek.
Annak ellenére, hogy eleinte nagy fizikai erőfeszítést követelhet a veszélyhelyzetből való menekülés, a túlélés elsősorban agymunka. Miután a váratlan esemény okozta izgalom megszűnt, és az adrenalinszint lecsökkent, komoly szellemi elhatározás kell a folytatáshoz. Ilyenkor a leggyakrabban „élni akarásának nevezett elemi ösztönünk hajt minket. Ez jelenti a biztos alapot, amelyre az egész kiképzés épül, ezt próbáljuk folyamatosan táplálni és erősíteni. A test felkészültsége, fittsége szabad szemmel is jól látható, a lelki felkészültség szintjét viszont nagyon nehéz megállapítani. Minél civilizáltabbak vagyunk, annál gyengébb bennünk az élni akarás elemi ösztöne, ezért fontos, hogy tökéletesítsük képességeinket és felkészüljünk minden eshetőségre. Élni akarás
Az élni akarás azt jelenti, hogy - a helyzettől függetlenül - sosem adjuk fel. Igazán megnyugtató a tudat, hogy nincs a világon olyasmi, amivel ne tudnánk megbirkózni, és nincs a világon olyan hely, ahol ne maradhatnánk életben. Ha követjük az alapelveket, felkészítjük önmagunkat és használjuk az élni akarásunkat, boldogulni fogunk. Egyeseknek erősebb, másoknak gyengébb az akarata, de mindannyiunké fejleszthető. Vannak olyanok, akik a megpróbáltatások során a valláshoz fordulnak vagy a szeretteikre gondolnak. A kudarc miatt érzett félelem és a rettegés, hogy a bajtársainknak csalódást okozunk, mind-mind erősítik az élni akarást. A megmenekülésekről szóló igaz történetek olvasása szintén segíthet. Hiába rendelkezünk a világ minden tudásával és felszerelésével, az élni akarás nélkül könnyen kudarcot vallhatunk. Tudás
Az ösztöneink odto alapon nyugszik a tudás. Minél többet tudunk, ónnál könnyebben maradunk életben. A tudás elűzi o félelmet Ez a könyv remélhetőleg ellátja az olvasót a szükséges információkkal, de itt még nem állhatunk meg. Addig kell gyakorolni a megszerzett ismereteket, amig teljesen el nem sajátítjuk azokat! Nézzük meg a környezetünkben lévőket, és figyeljük meg, hogyan maradnak életbenI Beszélgessünk olyan emberekkel, akik már túléltek valamit, tanuljunk a tapasztalataikbólI Felszerelés
Piramisunk csúcsán helyezkedik el a felszerelés. Törekedjünk rá, hogy minél kisebb legyen, és fontos, hogy a használatáról, illetve az általa nyújtott lehetőségekről megfelelő ismereink legyenek! Van néhány alapvetően fontos tárgy, amely nélkül sosem indulhatunk útnak. Ilyen a túlélőcsomag, a kés, az iránytű, és a rádió adó-vevő készülék (vagy telefon). Az olvasónak magának kell döntenie a könyvben leirt módszerek alkalmazásáról. Pl. a növényi ételek fogyaszthatósági vizsgálata az egyetlen mód arra, hogy megbizonyosodjunk róla: az adott gyümölcs vagy levél ehető-e. Ha elővigyázatosan alkalmazzuk a módszert, kicsi a valószínűsége, hogy bármi bajunk esik. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a helyzet ne rejtene veszélyt magában! Az emberek eltérően reagálnak a mérgekre - von, akire a legkisebb mennyiségű mérgező anyag is nagyon veszélyes lehet. A könyvben leirt csapdák némelyikének alkalmazása is kockázatos lehet Sose hagyjuk csapdáinkat felügyelet nélkül, ha másoknak sérülést okozhatnak, vagy gondatlanul kezelve őket magunk is megsérülhetünk! Az itt leirt módszerek elsajátítása közben az olvasónak figyelemmel kell lennie a környezet védelmére, és kerülnie kell az állatkínzást. Tekintetbe kell vennie azokat a jogszabályokat, amelyeket egyes módszerek alkalmazásával megszeg. Gondoljunk arra, hogy ez egy túlélési kézikönyv, és azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az önfenntartás a legfontosabb. Ilyen körülmények közt felmerülhet olyan kockázat, amelyet a hétköznapi életben butaság lenne vállalni. A kockázatok mérlegelése szintén a túlélési stratégia része. A végső döntést mindig magunknak kell meghoznunk, és senki mást nem okolhatunk, ha mégis a rossz utat választottuk. Ez a könyv ugyan nem hivatalos kiadvány, ám azzal, hogy leirom a magam és kollégáim által szerzett túlélési ismereteket, az a célom, hogy segítsek helyes döntéseket hozni. Ezek a módszerek és ismeretek korábban már hozzájárultak a mi túlélésünkhöz - segíteni fognak abban is, hogy az olvasó szintén túlélővé váljék. ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEK Kezdjük azzal, hogy felkészítjük magunkat a túlélőszerepre. Ez felkészülést jelent minden értelemben. A fejezet célja annak biztosítása, hogy minden expedícióhoz a megfelelő felszerelés álljon rendelkezésünkre. Segít megbarátkoznunk annak gondolatával, hogy magunkkal hordjunk egy alapvető elemekből álló, gondosan összeállított, zseb méretű túlélési eszköztárat, amelynek minden esetben velünk kell lennie. A legfontosabb túlélési eszközünk a kés. Körültekintéssel válasszuk ki és használjuk! Ügyeljünk rá, hogy mindig tökéletes állapotban legyen! Ugyanilyen fontos a személyes felkészültség, vagyis hogy testileg és lelkileg egyaránt készen álljunk a túlélési körülmények megpróbáltatásainak és veszélyeinek elviselésére. Teljesen tisztában kell lennünk a túlélés szükségleteivel, különösen a víz és só iránti igénnyel, illetve azok megszerzésének módjaival.
A TÚLÉLÉS ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEI Az emberi faj a Föld szinte minden szegletében megtelepedett. Még olyan területeken is megtalálhatjuk az erőforrások hasznosításának módjait, ahol a körülmények túl zordak a hétköznapi otthon megteremtéséhez. Vadászattal vagy a föld javainak kiaknázásával boldogulunk, és gyakran mindössze saját kedvtelésünkre mérjük össze erőnket a természettel. A természet tehát szinte mindenhol megteremti az életben maradás feltételeit. Van, ahol bőségesen áll rendelkezésre élelem, míg máshol szegényesek a készletek, és józan észre, tudásra, leleményességre van szükség a források kihasználásához. Még ennél is fontosabb azonban az élni akarás. Nők és férfiak tömege bizonyította már be, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények mellett is életben lehet maradni, ám ehhez szilárd elhatározásra van szükség. Enélkül a könyvben leírt ismeretek és tudás mind-mind használhatatlannak bizonyulhat egy igazán kemény helyzetben. A túlélés az életben maradás művészete. Ilyen helyzetben minden rendelkezésre álló eszköz ajándéknak minősül. Ismernünk kell a természet adta lehetőségek hasznosításának módját, és képesnek kell lennünk ezek teljes kiaknázására; tudnunk kell magunkra vonni a figyelmet, hogy a mentőcsapatok ránk találhassanak; tudnunk kell visszatalálni a civilizációba ismeretlen területen keresztül, ha nagyon úgy fest, hogy nem mentenek meg minket; tudnunk kell tájékozódni térkép és iránytű nélkül. Tudnunk kell azt is, hogyan maradhatunk egészségesek, és hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat vagy másokat betegség, sérülés esetén. Képesnek kell lennünk lelki tartásunk megőrzésére és sorstársaink moráljának fenntartására. A felszerelés hiánya korántsem jelenti azt, hogy nem rendelkezünk semmivel, hiszen a tudás és tapasztalat mindig velünk van. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ez a tudás és tapasztalat az évek során ne rozsdásodjon meg, és ismereteinket folyamatosan bővítsük. Hazai pályán mindannyian képesek vagyunk a túlélésre (még ha nem is ebből a szempontból tekintünk mindennapi életünkre), de az igazi túlélőnek akkor is tudnia kell életben maradni, ha nem a megszokott környezetében van, illetve ha környezetét az ember vagy a természet drasztikusan megváltoztatja. Bárki (legyen fiatal vagy öreg, éljen bármilyen társadalmi körülmények között) találhatja magát túlélésre kényszerített helyzetben. Mivel egyre többen repülnek, vitorláznak, szelik át a tengert kis hajókkal (vagy éppen nagyobbakkal), túráznak, hegyet másznak, és töltik a nyaralásukat egyre egzotikusabb helyeken, folyamatosan egyre változatosabb lesz, és egyre inkább szélesedik a veszélyes helyzetek köre. A túlélési képességek azonban nem korlátozódnak olyan szélsőségekre, mint amilyen egy hegycsúcson bekövetkező repülőgép-katasztrófa, a trópusi hajótörés vagy a kocsi lerobbanása egy sivatag kellős közepén. Minden egyes alkalommal, amikor bekötjük a biztonsági övét az autóban, növeljük saját túlélési esélyeinket. Körülnézünk, mielőtt átkelünk az úton, vagy ellenőrizzük a kandalló tüzét, mielőtt lefekszünk aludni: ezek mindmind ösztönösen végrehajtott túlélési technikák. E szokásokat kell készséggé fejlesztenünk! A túlélés legfőbb elemei: táplálék, tűz, menedék, víz, tájékozódás, gyógyszer. Ezek fontossági sorrendbe rendezésére a MENT rövidítést használjunk. Bárhol tartózkodjunk is a világon, ez soha nem változik, legyünk akár a sarkvidéken, a sivatagban, a dzsungelben, a tengeren vagy a tengerparton.
ÉVI - mint menedék Bizonyosodjunk meg róla, hogy védve vagyunk a további veszélyektől, pl. fenyegető lavinától, erdőtűztől vagy üzemanyag-robbanástól! Maradjunk a baleset helyszínén, amíg az biztonságos, majd gondoskodjunk a természet elemeivel szembeni védekezésről! Ez annyit jelent, hogy menedéket készítünk magunknak, és tüzet gyújtunk. A helyszínen maradásnak számos oka van: 1. A roncsot használhatjuk menedékül, jeladásra, stb. 2. A roncs nagy, könnyen észrevehető jel a földön. 3. Valószínűleg vannak nem mozdítható sérültek. 4. Energiát tartalékolunk, ha egy helyben maradunk. 5. Mivel tudnak rólunk és nem tértünk le az útvonalról, a mentés így lehet a iehető leggyorsabb.
E - min! elhelyezkedés A menedék építését követő lépés a segélykérő jelzések elhelyezése. Hívjuk fel mások figyelmét a helyzetünkre! Tegyük a lehető leggyorsabban, így segíthetjük a mentőcsapatok munkáját!
N - mint nélkülözhetetlen táplálék beszerzése A mentésre várva keressünk vizet és élelmet, hogy takarékoskodjunk a vésztartalékkal!
T - miaut tájékozódás A megfelelő tájékozódás a helyes úton maradni, és akár meg is akadályozhatja az igazán szorult helyzetek kialakulását. Ha azt vesszük észre, hogy eltévedtünk, ne menjünk tovább!
Orvoslás Saját orvosunkká kell válnunk, állandóan figyelnünk kell magunkat! A hólyagokat már kialakulásukkor kezeljük, ne hagyjuk, hogy elfertőződjenek! Figyeljünk társainkra is, és amint szokatlan probléma merül fel, azonnal oldjuk meg! Ha a társaink sántítanak, lemaradnak vagy furcsán viselkednek, álljunk meg, és rögtön kezeljük őket!
FELKÉSZÜLÉS! A cserkészek jelmondata a legjobb: „Légy felkészült!" Mindenkinek, aki útnak indul vagy expedíciót tervez, ehhez kell tartania magát, mégpedig
úgy, hogy a lehető legtöbb információt gyűjti össze az esetlegesen előforduló helyzetekről, és az azok által megkövetelt ismeretekről és eszközökről. Magától értetődőnek kell lennie, hogy felkészültek vagyunk, megfelelő felszerelést állítunk össze, és a lehető legnagyobb gondossággal tervezünk! A kudarc vagy siker akár a felszerelésen is múlhat Túrázás során gyakran előfordul, hogy első alkalommal az ember túl sok dolgot visz magával, és a saját kárán tapasztalja meg, mi az, amire tényleg szüksége van, és mi az, amit nélkülözni tud. Nem valami felemelő érzés hatalmas, felesleges tárgyakkal teli csomaggal szenvedni, miközben arra vágyunk, bárcsak lenne nálunk elemlámpa vagy konzervnyitó. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. FELSZERELÉSLISTA Mielőtt útra kelnénk, vagy expedícióra indulnánk, készítsünk listát, és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: - Mennyi ideig leszek távol? Mennyi élelmiszerre lesz szükségem ebben az időszakban? Vigyek magammal vizet? - Van az éghajlatnak megfelelő ruhám és elég lesz annyi? Elegendő egy pár csizma, vagy a felszíni viszonyok és a sok gyaloglás miatt vigyek tartalékot? - Milyen különleges felszerelésre lesz szükségem a terepen? - Milyen egészségügyi felszerelésre lesz szükség? Győződjünk meg róla, hogy elég jó erőnlétben vagyunk-e a tervezett feladathoz! Minél jobb a kondíciónk, annál könnyebb és élvezetesebb lesz az út. Ha pl. túrázni készülünk, végezzünk eiőtte rendszeresen testgyakorlatokat, és tapossuk ki a túrabakancsunkat! Munkába menet és hazafelé vigyünk magunkkal homokkal teli táskát, hogy formába hozzuk az izmainkat! A szellemi fittség már más kérdés. Biztosak vagyunk benne, hogy készen állunk a feladatra, elég felkészültek vagyunk, és rendelkezünk a feladat végrehajtásához szükséges felszereléssel? Űzzünk el magunkból minden gyötrő kételyt, mielőtt útnak indulnánk! Mindig készítsünk vésztervet arra az esetre, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük! A dolgok a legritkább esetben mennek tervszerűen. Mit fogunk tenni, ha valami megakadályoz minket a célunk elérésében? Mit fogunk tenni, ha lerobban a járművünk, vagy ha az időjárási és talajviszonyok sokkal rosszabbnak bizonyulnak, mint amivel számoltunk? Ha csoportosan indulunk útnak, de különválunk, hogyan találunk újra egymásra? Mi történik, ha valaki megbetegszik?
Egészségügyi vizsgálatok Végeztessünk teljes körű egészségügyi vizsgálatot, és bizonyosodjunk meg róla, hogy minden oltást megkaptunk, amely az utazással érintett területeken szükséges] Létezik oltás a sárgaláz, a kolera, a tífusz, a hepatitisz, a himlő, a gyermekbénulás, a diftéria és a tuberkulózis ellen, a tetanuszinjekció pedig egyenesen kötelező. Hagyjunk elegendő időt az injekciókra - a tífusz elleni teljes védelem három injekciót és fél évet igényel! Ha ma-láriás területen akarunk áthaladni, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű malária elleni tablettát! Ennek szedését kezdjük meg már két héttel az utazás előtt, hogy a szervezet ellenálló képessége még a kritikus területre érkezés előtt kialakuljon, és folytassuk a tablettakúrát a hazatérést követő egy hónap során! Menjünk el fogorvoshoz és vizsgáltassuk meg a fogainkat! Az egyébként egészségesnek tűnő fog hideg éghajlaton komoly fájdalmat okozhat. Legalább az induláskor legyenek jók a fogaink! Állítsunk össze olyan egészségügyi felszerelést, amely minden lehetséges igényünket kielégíti, ha pedig csoportosan utazunk, bizonyosodjunk meg róla, hogy mindenki a saját igényeinek megfelelően el van látva! Ha valamelyik társunk nincs megfelelő erőnlétben, nem kellene-e esetleg kihagynunk a csapatból? Nehéz döntés ez barátok között, de a felvállalalása hosszú távon jót tehet a csoportnak. Gondolkodjunk el azon is, hogy a csoport minden egyes tagja meg tud-e birkózni a felmerülő nehézségekkel, vállalják-e a kockázatot és a kihívásokat, elég kitartóak-e! Stressz hatása alatt az emberek gyakran ismeretlen oldalukról mutatkoznak meg, ezért a csoportos expedíciót tervezve, az úti társak kiválasztásakor a szűrés bizonyos formája elengedhetetlen.
INFORMÁCIÓGYŰJTÉS Sosem tudhatunk eleget a helyről, ahova menni készülünk. Beszélgessünk olyanokkal, akik már ismerik, olvassunk róla könyveket, tanulmányozzuk az atlaszokat, és győződjünk meg róla, hogy megbízható és naprakész térképet viszünk magunkkal! Derítsünk ki minél többet a helyi emberekről! Mi a valószínűbb? Hogy barátságosak és segítőkészek, vagy éppen bizalmatlanok az idegenekkel szemben? Léteznek helyi szokások és tabuk? Minél szélesebb körű tudással rendelkezünk az emberek életmódjával kapcsolatosan (különösen a nem nyugati típusú társadalmakat illetően, ahol az élet sokkal szorosabban kötődik a természethez), annál több szükséghelyzetben felhasználható túlélési ismeretünk lesz. A helyi menedéképítési és tűzgyújtási módszerek, a vadon termő táplálék, a gyógynövények és a vízforrások felfedezése mind-mind a környezet alapos ismeretét feltételezik. Tanulmányozzuk behatóan a térképeinket, már a megérkezés előtt legyen képünk a vidékről, és gyűjtsünk minél több ismeretet a területről (pl. a folyók folyásirányáról és folyási sebességéről, a vízesésekről, a zugokról, a veszélyes áramlatokról)! Milyen magasak a dombok és a hegyek, mi jellemzi a hegyoldalakat, hó fedi-e a magaslatokat? Milyen irányba futnak a hegygerincek? Milyen növényzettel számolhatunk, milyen fafajok jellemzőek, és főleg merre? Milyen a hőmérséklet, mekkora a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti eltérés? Mikor van napkelte és napnyugta? Milyen a Hold állása? Mekkora a dagály mérete, és mikor következik be? Milyen az uralkodó szélirány és mekkora a szélerősség? Milyen időjárásra számíthatunk?
TERVEZÉS Csoportos expedíció esetén gyakran hívjuk össze a tagokat az utazás céljaival kapcsolatos megbeszélésre! Nevezzünk ki egy-egy személyt egy-egy konkrét feladatra: orvos, tolmács, szakács, speciális felszerelésért felelős személy, járműkarbantartó, sofőr, navigátor, és így tovább! Bizonyosodjunk meg róla, hogy mindenki ismeri a felszerelések használatát, és megvannak a szükséges tartalékok - különösen az
akkumulátorok, az üzemanyag és az izzók! Osszuk a projektet szakaszokra: indulás, célok elérése és visszatérés. Egyértelműen határozzuk meg az egyes szakaszok célját, és dolgozzunk ki időbeosztást! Készüljünk fel olyan vészhelyzetek kezelésére, mint a jármű lerobbanása, megbetegedés vagy sebesültek elszállítása! A haladási tempó eldöntésekor (főleg ha gyalogosan közlekedünk) ne szabjunk szűk határokat! Jobb, ha alábecsüljük a teljesítményünket, mert így legfeljebb kellemesen csalódunk a terv a túlteljesítésekor. A túlfeszített ütemterv okozta nyomás nemcsak feszültséghez és kimerültséghez, de hibás döntésekhez és indokolatlan kockázatvállaláshoz is vezethet. Ezek a leggyakoribb okai annak, hogy a helyzet egyre rosszabbá válik. Nem vihetjük magunkkal a teljes szükséges vízmennyiséget, utazás közben kell mindig feltöltenünk a készleteket! Az út tervezésében tehát a vízlelöhelyek meghatározó szerepet töltenek be. Ha már megterveztük az útvonalat, és mindenki egyetértett vele, gondoskodjunk róla, hogy mások is megismerjék, így baj bekövetkeztekor joggal várhatjuk a mentőalakulatot. Ha túrázni indulunk, tájékoztassuk a rendőrséget és a helyi hegyimentő központot! Ismertessük meg velük a tervünket, és adjuk meg az indulás és a várható érkezés időpontját! Autós túra esetén jelentsük be útvonalunkat az illetékes autóklubnál! Vitorlázás esetén egyeztessünk a parti őrséggel és a kikötői hatóságokkal! Gondoskodjunk róla, hogy mindig legyen valaki, aki tudja, mikor és mire készülünk, és tájékoztassuk ezeket a személyeket az előre megbeszélt szakaszokról, így ha nem jelentkezünk, egyfajta vészjelzést adunk le számukra. Ebből a szempontból a hajók és a repülőgépek állnak igazán szigorú ellenőrzés alatt: késedelem esetén azonnal megindulhat a keresés és az útvonal átvizsgálása, lehetővé válik a mentés. Szokjunk hozzá, hogy megosztjuk másokkal, hova készülünk, és mikor tervezzük a visszatérést, vagy mikor érünk a következő állomásra!
FELSZERELÉS Ha gyalog vagyunk és az összes szükséges dolgot magunknak kell cipelnünk, szinte lehetetlen felkészülni minden eshetőségre. Gondoskodjunk róla, hogy minden, amit viszünk, megfeleljen a feladatnak, sokoldalúan alkalmazható és erős legyen! Meg kell találnunk az egyensúlyt a dolgok között, amelyek tényleg szükségesek, és azok között, amelyeket szívesen viszünk. Bármilyen kalandra készülünk, figyelembe kell vennünk a veszélyeket és azok elhárításának módjait! Ezt nevezzük a váratlan eseményekre történő felkészülésnek. Az éghajlat, az időjárás és az évszak egyaránt segítségünkre van annak eldöntésében, hogy mit vigyünk magunkkal, de tennünk kell róla, hogy minden útitársunk képes legyen használni és karbantartani az általunk összeállított speciális felszerelést! Az információgyűjtés során szerzett ismeretek segítségével kiválaszthatjuk felszerelésünk darabjait, hozzárendelve őket az adott célokhoz és körülményekhez.
Ruházat A ruházat helyes megválasztása nagyon fontos. Ha gondosan végezzük, jó eséllyel járunk sikerrel. Az ember trópusi állat: csak úgy tudunk életben maradni, ha úgy teszünk, mintha a trópusokra születtünk volna. Abban a pillanatban, hogy elhagyjuk ezt a területet, testünk számára trópusi környezetet, vagyis ruhát kell biztosítani. A ruházat önmagában nem fűt, mindössze a testünk által kibocsátott hőt tartja meg. A mérsékelt égövben a szél és az eső, a szélsőséges éghajlatú területeken (mint a sarkvidékek) a hideg a legveszélyesebb természeti elem az ember számára. Ha a ruházatunk rétegeiben raktározott hő a széí és eső miatt folyamatosan cserélődik, fennáll a kihűlés veszélye. Hideg éghajlaton mindennek a kulcsa a réteges öltözködés: ha hidegre fordul az idő, vegyünk fel pulóvert, ha pedig esik, viseljünk esőkabátot! Ugyanakkor ha nehéz hátizsák cipelésekor anorákot viselünk, fennáll a veszély, hogy a kabát kilyukad a vállunknál és deréktájékon, a bekerülő víz pedig átnedvesíti a testünket. Ilyenkor a legközelebbi megállás során át kell öltöznünk és további meleg ruhát kell felvennünk. Meleg éghajlaton nem könnyű megteremteni az egyensúlyt a kényelem és a praktikus viselet között. Mindig fennáll a veszély, hogy a meleg ruhák viselése és a fizikai tevékenység szélsőséges körülmények között túlhevüléshez vezet. Mozgás közben minél kevesebb ruhát viseljünk, és ha melegünk van, ne legyen rajtunk esőkabát, mert izzadságunk átáztatja az alsóbb ruharétegeket! A ruházatnak megfelelő védelmet kell nyújtania, és jól kell illeszkednie testünkhöz anélkül, hogy akadályozna! Melegen és szárazon kell tartania minket, de jó szellőzést is kell biztosítania a túlhevülés megakadályozása miatt (ha hidegebbre fordul az idő, bármikor felvehetünk egy újabb ruhát). A szövetgyártásban az elmúlt években végbement áttörések miatt különösen érdemes megismerni az egyes termékek mellett és ellen szóló érveket. A Gore-tex™ pl. kiváló anyag, hiszen szinte lélegzik, így a test szellőztetésével melegen és szárazon tartja a bőrt, ugyanakkor megvannak a maga korlátai. Az ilyen anyagok ugyanis csak akkor „lélegeznek”, ha tisztán tartjuk őket. Amint sár kerül rájuk, és összegyűlik rajtuk a por, veszítenek a hatékonyságukból. A Gore-tex™ nem erős és strapabíró, ezért vigyázni kell rá. A Gore-tex™ legjobb használati módja: csak akkor vegyük fel, ha pihenünk, egyébként széldzsekiben gyalogoljunk vagy másszunk. A szintetikus anyagok nagyon népszerűek, és bizonyos körülmények között jobbak, mint a gyapjú, a toll vagya pamut. Acipzáraselejű szövetkabátokat könnyű fel- és levenni, viseletűk kényelmes. Széltől védő fajtát válasszunk, mert leggyakrabban erre lehet szükség! Ha hidegebbre fordul az idő, esőkabát alatt is hordható, így kiváló hőszigetelést biztosít. Létezik olyan ruházat is, amely a bölények módszerét követve állati bőrként viselkedik. A mesterséges rostszál belsőt széltől védő külső borítja, és ha vizes, búvárruhaként viselkedik. Ezek alkalmasak a hideg-nedves környezetben gyalogláshoz, valamint kiválóak csónakázáshoz, kenuzáshoz és barlangá-száshoz is. A természetes anyagokkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a gyapjú kiváló pulóveranyag, mert még akkor is megtartja a meleget, ha nedves. Hátránya azonban, hogy kinyúlik és nehézzé válik, ezért zokninak nem a legjobb. A toll a legmelegebb és legkönnyebb természetes szigetelőanyag, de amint nedves lesz, teljesen elveszíti hőmegtartó-képességét. A pamut olyan, mint a géz, felszív minden nedvességet. Kiváló viselet lehet a trópusokon, de nem célszerű a hideg, nedves területeken. A lábbeli kiválasztása nagyon fontos, hosszú gyaloglás esetén lábunk kényelmének elsőbbséget kell élveznie. Az új bakancsot fokozatosan törjük be! Bőrünket orvosi szesszel eddzük! Mindezt indulás előtt legalább két héttel kezdjük meg! Rajongók esetében a ruhakiválasztás legfőbb szempontja az ár. A katonai boltok főleg a fiatal kalandorok körében népszerűek, mert elsősorban ők szeretik magukat terepruhában mutogatni. Bár az (ex-)katonai felszerelés tényleg jó és olcsó, nem korszerű. A terepszinű vagy
sötét ruhák viselésének hátránya az, hogy ha elveszünk, nem vesznek észre bennünket. A katonák azért ilyet viselnek, hogy ne legyenek feltűnőek, ez azonban éppen ellentétes azzal, amit civilként bajba kerülve el akarunk érni. A legtöbb túraruha kék vagy narancssárga, némelyik ki is fordítható, így bárhol találjuk magunkat, mindig rendelkezésünkre áll egy a környezettől elütő színű viselet Lehetőségeinkhez mérten a legjobb ruhát vásároljuk meg, és kérjünk tanácsot a szakboltban! Ne feledjük: sosem az időjárás rossz, hanem a ruhánk!
Hálózsák Két típusa vásárolható meg: az egyik üreges töltőanyagot, műrostokat tartalmaz, a másik (és drágább) tollal van megtöltve. A toll nagyon könnyű, és jobb hőszigetelést biztosit, ha száraz marad. Ha viszont nedves lesz, teljesen elveszti hőszigetelő képességét, és nagyon nehéz megszárítani. Ennélfogva nedves környezetben a műrostot tartalmazó hálózsák a jobb választás. Ügyeljünk rá, hogy a hálózsákot ne érje nedvesség, mert ez az alvást is megnehezíti. Lehet kapni kiváló, szabadban használható Gore-tex,u hálózsákokat. Ezek sátor hiányában is szárazon tartják az embert, hosszú távon azonban nem helyettesíthetik a főzésre és közösségi tevékenységekre is alkalmas sátort. A hálózsákot mindig rakjuk a védőzsákba és csomagoljuk be a tartótáskába, hogy a lehető legkisebb helyet foglalja! Tartsuk a hálózsákot tisztán, feküdjünk hálómatracon vagy esőkabáton!
Hátizsák A ruházat és a felszerelés szállításához erős és kényelmes hátizsákra van szükségünk. Anyagi lehetőségeinkhez mérve a legjobbat válasszuk! Erős és szabályozható hevederrel kell rendelkeznie, amely megfelelően rögzítve van a zsák keretéhez vagy anyagához. A nehéz csomag könnyen kilazíthatja a gyenge hevedereket. Kényelmes derékövnek is lennie kell a hátizsákon. A viselés titka, hogy a súlyt a csípőn - testünk legerősebb támaszán - vigyük, ne pedig a vállunkon vagy a hátunkon, mert az könnyen meghúzódhat és elfáradhat. Belső vagy külső keretes hátizsákot válasz-szunk? A belső keret könnyebb, az ilyen hátizsákba egyszerűbb pakolni is. A külső keret viszont erősebb, és a súly sokkal egyenletesebb elosztását biztosítja, ami igazán hasznos a problémás vagy nehéz csomagok esetén - beleértve a beteg vagy sérült ember szállítását is a vészhelyzetekben. A megfelelő külső keret a hátizsákot a test felső részére helyezi, csökkentve ezzel a csípő és a vallak terhelését. Olyat válasszunk, amely helyet hagy a levegőnek a hátizsák és a hát között, csökkentve ezzel az érintkezés kiváltotta izzadást! A keret további súlyt jelent, emellett könnyen beleakad a sziklanyúlványokba és ágakba, kissé nehezítve az előrehaladást a sűrű növényzetű területeken; előnyei azonban mindezt ellensúlyozzák. Végezetül olyan hátizsákot válasszunk, amely erős, vízálló anyagból készült! A belső rész lehetőleg összehúzható legyen, így megakadályozza a víz befolyását és a hátizsák tartalmának kiesését! Az oldalzsebek mindig hasznosak, de biztonsági cipzárral kel! rendelkezniük, nem pedig szíjjal vagy zsinórral, mert az utóbbiak nem tartják erősen a felszerelést.
A felszerelés elraiciezése Ha arra számítunk, hogy vizesek leszünk, csomagoljunk mindent polietilén tasakokba! Úgy pakoljunk, hogy tudjuk, mi hol található, és ügyeljünk arra is, hogy a legelőször szükségessé váló dolog ne a csomag legaljára kerüljön! Valószínűleg a hálózsákra lesz legkésőbb szükségünk, ezért ezt tegyük alulra! A sátor kerüljön a csomag tetejére, de rakjuk felülre a nehéz dolgokat is (pl. a rádió adó-vevőt)P ezeket sokkal könnyebb ott vinni. Ügyelnünk kell azonban arra is, hogy a csomag ne legyen túl magas, mert erős szélben a magas hátizsákkal sokkal nehezebb egyensúlyozni, és már puszta egyenesen tartása is rengeteg energiát igényel. A tűzhelyet és a főzőfelszerelést valamelyik oldalzsebbe helyezzük, így megálláskor könnyen hozzáférhetünk. Ügyeljünk rá, hogy a könnyen öszszenyomódó vagy megolvadó ételek megfelelő tárolódobozban legyenek! Meleg éghajlaton hideg élelmet fogyasszunk, és sok meleg italt készítsünk! Hideg éghajlaton ügyeljünk, hogy sok zsírt és cukrot fogyasszunk! A pontos élelmiszerfajtát saját ízlésünk határozza meg, de összeállításakor megfelelő egyensúly legyen a vitamin, ásványi anyag, zsír, fehérje és szénhidrát között! Vegyük számításba azt az időszakot is, amíg az adott terület nyújtotta élelmet fogyaszthatjuk! Olyan élelmiszereket tartalékoljunk, amelyek valószínűleg nem lesznek elérhetőek helyben! GPS A GPS (műholdas helymeghatározó rendszer) kiváló eszköz, sok terhet levesz a navigátor válláról. A rendszer tulajdonképpen rádiójeleket fogad a műholdakról, amelyek segítségével meg tudja állapítani aktuális helyzetünket, bárhol is legyünk a világon. Viszonylag könnyű használni is. Fontos megjegyezni, hogy állítólag 95 százalékos pontossággal működnek, ez azonban csak úgy érhető el, ha a műholdas vételt nem akadályozza semmi (pl. egy faág vagy saját mozgásunk). A jel tisztasága érdekében maradjunk egy helyben, nyílt térenJ Arra is gondolnunk kell persze, hogy ha kizárólag a technikára hagyatkozunk, tompulni fognak alapvető tájékozódási képességeink, és tehetetlenek leszünk, ha az eszköz elromlik vagy elveszik. Ezért nem szabad elfelejtenünk az alapokat! Nézzük a térképet és tájékozódjunk a hagyományos módon, a GPS-t csak saját iránymeghatározásunk helyességének megerősítésére vagy korrigálására használjuk! Ha GPS-t akarunk vásárolni, számos dolgot figyelembe kell vennünk: milyen célra kívánjuk használni (ha gyalogtúrára készülünk, a lehető legkönnyebb és legtömörebb felépítésű berendezést válasszuk); hol kívánjuk használni; szükségünk van-e arra, hogy vízálló legyen (ez általában a nehezebb, extra funkciókkal ellátott modellek jellemzője). Vegyük számításba az akkumulátorok élettartamát is! A GPS-ek eltérő bonyolultságúak, ezért válasszuk a számunkra legmegfelelőbb modellt. A legtöbb készülék képes megjelölni az út során felbukkanó tájékozódási pontokat (vizen ez a keleti és az északi koordináták, szárazföldön táborhelyek vagy hegycsúcsok bevitelét jelenti). Léteznek kényelmesen kezelhető, kézben tartható modellek, sőt, némelyiket óra formájúra tervezték. Az árammal működő berendezések állandó veszélye, hogy akkor hagynak minket cserben, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk. Az akkumulátorok és elemek hamarabb lemerülnek a hidegben, és minél régebbiek, annál kevésbé tartósak. Az akkumulátor újratöltése nagyon nehézkes a vadonban. Ha menet közben helytelenül használjuk őket, a hibás működés komoly veszélyt jelenthet! A GPS-t nyakunkba akasztva, kabátunk alatt hordjuk! Ezzel csökkenthetjük a károsodás kockázatát, és megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól. Soha ne tegyük a hátizsákba és ne hagyjuk a földön heverni! Az útvonal térképes megtervezésekor jelöljünk ki szembetűnő helyeket amelyek vészhelyzetben találkozási pontként szolgálhatnak! Szabályos
időközönként határozzunk meg ilyeneket, lehetőleg a túra minden egyes órájában. Vigyük be ezeket a GPS-be is, amely ezután mindig a helyes irányt fogja mutatni! Ha bevittük az adatokat, a GPS információt fog szolgáltatni arról, hogy hol vagyunk ezekhez a pontokhoz viszonyítva, illetve megmutatja, hogy melyik irányban találhatóak.
Rádió adó-vevö A távoli helyekre tervezett hosszú expedíciók során nélkülözhetetlen a rádió adó-vevő. Általában drágák, de megérik az árukat. Ha nem engedhetünk meg magunknak adó-vevőket, magát az expedíciót sem engedhetjük meg. Olyan modellt válasszunk, amelynek - igényeinkhez igazodva - a lehető legkevesebb csatornája van! A többcsatornás készülékeknél ugyanis fennáll az a veszély, hogy a használója összezavarodik és sorozatosan rossz csatornát választ. Válasszunk egy csatornát az általános feladatokkal kapcsolatos beszélgetésekhez, amelyet mindenki meghatározott időbeosztás szerint használ. Válasszunk ki egy sürgősségi csatornát is, amelyet csak vészhelyzetben használunk, így senki nem fogja zavarni a vételt. Ha a parti őrséggel, erdőfelügyelettel stb. fogunk együttműködni, előtte ellenőrizzük, hogy az adó-vevőnk kompatibilis-e az ő készülékeikkel, és jegyezzük meg, melyik a vészhelyzetben használatos csatorna (a 16-os). A BBC World Service frekvenciájának ismerete szintén hasznos lehet. Tartsuk adó-vevőnket biztos helyen: ideális esetben viheti egy útitársunk, de hátizsákba lehetőleg ne tegyük! Különösen nagy csoportok esetén fontos, hogy előre megtervezzünk egy reggeli és esti bejelentkezésből álló jelentkezési ütemtervet. A bejelentkezési ütemterv meghatározza a bázison adó-vevőt kezelő személyeket is, így könnyen megvalósítható a kétirányú kapcsolattartás. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a kiválasztott frekvenciák működnek azon a területen, ahova készülünk, és arról is, hogy a csapatban van legalább két olyan ember, aki ismeri az adó-vevő használatát! A terepen mozgó összes csapatnak kapcsolatban kell állnia a bázissal. Mindannyiuknak kapniuk kell egy hívójelzést és frekvenciát, továbbá a hívások idejét meghatározó táblázatot. Beszéljük le a csapatokat arról, hogy a bázist kikerülve kommunikáljanak egymással, mert ellenőrzés hiányában nagy zavar keletkezhet! Hagyjunk szüneteket az üzenetek leadása között, hogy ne zavarjuk egy másik állomás adását! Mindannyian szómenést kapunk, ha adó-vevőn beszélünk, úgyhogy 2 kapcsolat létesítése előtt írjuk le, amit mondani szeretnénk. Legyen nálunk ceruza és papír, hogy jegyzeteket készíthessünk, utasításokat adhassunk! így lerövidíthetjük az adást és kímélhetjük az akkumulátort. NE FELEDJÜK: ÜTEM Ütem - Ne beszéljünk úgy, mint egy robot! Tempó - Beszéljünk lassan! Erősség - Beszéljünk halkan! Magasság - A hétköznapinál magasabb hangon beszéljünk, és foneti kusan betűzzük a helyneveket! Esténként adjunk helyzetjelentést a bázisnak pozíciónkról, teljesítményünkről és későbbi terveinkről. Reggelente kérjünk naprakész időjárásjelentést, óraegyeztetést és egyéb információkat a bázistól. Egy déli hívással pozíciónkat erősíthetjük meg. NE FELEDJÜK: A jelek gyengék a meredélyeken és völgykatlanokban, jó vétel magas területeken és vízparton érhető el. Az expedíció veszélyes szakaszaival birkózva bizonyára szeretnénk, ha a bázis további hívásokat is fogadna, hiszen igy vészhelyzetben segítséget kérhetünk, amelyre azonnali választ kapunk. Két egymást követő hívás elmaradása esetén vésztervnek kell életbe lépnie. Ezt a bázis akkor is veszélyként kezeli, ha minden rendben van, csak egyszerűen nem tudunk kapcsolatot létesíteni. Térjünk vissza az utolsó jelentett helyszínre (vagy maradjunk ott), és várjuk meg, míg újra létrejön a kapcsolat Ha tényleg bajba kerülünk, a bázis tudni fogja, hol voltunk utoljára és hova szándékoztunk menni. Ezt az útvonalat követni tudja a mentőalakulat.
Mobiltelefon A mobiltelefon a század egyik legnagyszerűbb találmánya. Vészhelyzetben akár életet is menthet. Ha az expedíció során a kedvezőtlen időjárás vagy az áldozatok elszigetelt helyzete miatt az adó-vevő nem használható, a mobiltelefon segítségével még mindig lehet riasztani. Egyszer egy csapat az Everesten a hegycsúcs elérését követő leereszkedés során bajba került. Többször megpróbálták értesíteni az alaptábort, mindannyiszor sikertelenül. A csapatvezető mobiltelefonon felhívta a feleségét Hongkongban, és elmondta neki a helyzetüket. A nő aztán riasztotta Kathmandut, ahonnan riasztották az everesti alaptábort, és megkezdődhetett a mentés. Némelyik telefon jobb a többinél, ezért nem árt utánanézni egy-két dolognak. Alapvető, hogy külföldre indulás előtt ellenőrizzük az adott szolgáltató hálózatának lefedettségét. Egy telefont mindig hagyjunk az autóban, hiszen szükség esetén nagyon értékesnek bizonyulhat, emellett a szivargyújtóval fel tudjuk tölteni az akkumulátort, ha van megfelelő adapterünk. A töltés a vadonban gondot okozhat, úgyhogy okosan használjuk a telefont. A rádióktól és telefonoktól kisebb teljesítményt igényel a vétel, mint az adás, ezért intézzük el a hívást, majd várjunk a válaszra! Akkor se essünk kétségbe, ha nem hallunk semmit! Minden egyes elektronikus eszköznek ellensége a víz és a pára. Elképzelhető, hogy csak a vevő rész nem működik, az adó rész viszont igen. Minden órában próbálkozzunk rövid hívásokkal! Ne adjuk fel, bármikor veheti valaki a jelünket! Ha megerősítést kaptunk a mentőalakulat elindulásáról, tartsuk telefonunkat vételkészültségben!
Magasságmérő Hegyvidéki túrákra magasságmérőt magunkkal vinni igazán jó ötlet. A magasság meghatározása és rögzítése segítségünkre lehet annak megállapításában, milyen vertikális szintvonalon vagyunk, és az milyen távol esik a hegygerinctől vagy a csúcstól. Vészhelyzetben sosincs elegendő felszerelésünk. Persze jó, ha van nálunk GPS, telefon stb., de boldogulhatunk ezek nélkül is, ha tudunk rögtönözni és alkalmazkodni. Sajátítsuk el az alapokat, a technológiát csak megerősítésként használjuk, teljes egészében ne hagyatkozzunk
rá! A kapcsolattartás a legfontosabb, kapjon elsőbbséget! Mindenhol biztonságban vagyunk, ha tudunk a külvilággal kommunikálni. A legtöbb túlélőkről szóló történet alapja a rossz tájékozódás: valaki(k) eltéved(nek). Mindig számítsunk a legrosszabbra, és kérdezzük meg magunktól, vajon készen állunk-e! NE FELEDJÜK: A dolgok kedvezőtlen alakulása nem más, mint egy rossz helyzethez vezető eseménysor. Az időjárás egyre rosszabb, a rádió adó-vevő összetört, a mobiltelefon elveszett, két embernek sérülései vannak, elfogyott a víz stb. Soha ne adjuk fel! Ha felkészültek vagyunk, biztos, hogy boldogulni fogunk!
Jármű A gépjárművek speciális beállításokat és átalakításokat igényelnek, ha extrém körülményekkel és/vagy nagy magasságokkal kell megbirkózniuk. Teljes körű átvizsgálásra van szükség, hogy egészen biztosak lehessünk benne: járművünk kiváló állapotban van. Kellenek pótalkatrészek, tartályok a pótüzemanyagnak és a víznek, de sor kerülhet akár a jármű szerkezetének, motorjának stb. módosítására is (lásd Gépjármüvek az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben).
Hajó és repülőgép Függetlenül attól, hogy önállóan vagy kereskedelmi szolgáltatást igénybe véve utazunk, a vészintézkedésekre fokozottan ügyelnünk kell. A hajózási és repülési hatóságok megkövetelik az utasok tájékoztatását ezekről. A szabályok ismerete akár életmentő is lehet. Amikor felszállunk a fedélzetre, a repülőgép személyzete megmutatja a vészkijáratokat, és elmondja a teendőket vészhelyzet esetén. A hajón sor kerülhet mentőcsónak-gyakorlatra, és tájékoztatást kapunk arról is, szükség esetén hogyan hagyjuk el a hajót. A repülőgép legbiztonságosabb része a farok lehető legtávolabbi pontja. Zuhanáskor ez gyakran letörik, a legtöbb túlélő mégis itt szokott helyet foglalni. Ha kisrepülőgéppel utazunk, mindig érdeklődjünk a pilótánál az útról: meddig fog tartani, milyen területek felett repülünk. Ügyeljünk a részletekre - vészhelyzetben fontosak lehetnek!
A VÁRATLAN Hogyan készülhetünk fel valamire, amire nem is számítunk? Még a várt nehézségekre és veszélyekre is elég nehéz felkészülni: mekkora esélyünk lehet akkor, hogy készen álljunk egy teljesen ismeretlen csapásra? Ilyenek a rögtön eszünkbe jutó katasztrófák: a hajótörés, a repülőgép-szerencsétlenség vagy a kényszerleszállás egy ismeretlen és problémás területen. Nos, éppen emiatt készült el ez a könyv. Léteznek speciális szakkönyvek (pl. a hegymászásról, a vitorlázásról, a barlangászásról, a sivatagról, a dzsungelról, a sarkvidéki területekről), amelyek elolvasása a területre utazás előtti előkészületek fontos része lehet. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy olyan ismeretek egész skálája álljon a rendelkezésünkre, amelyet mindenféle helyzetben alkalmazhatunk. Olyan gondolkodásmódot kell kialakítanunk, amely lehetővé teszi, hogy ismereteinkre hagyatkozva megtaláljuk a megoldást az adott problémára. így készülhetünk fel a váratlan eseményekre. Ez azonban még nem minden. Felszerelkezhetünk ugyanis néhány apró tárggyal, amelyek megsokszorozhatják esélyeinket, mert biztosítják számunkra a túlélés néhány alapvető szükségletét, így akár a kudarcról a siker javára is billenthetik a mérleg nyelvét. Ezeket a tárgyakat egy zsebbe vagy táskába csúsztatott apró tartóban bárhova magunkkal vihetjük. Ez a mi túlélőcsomagunk. Vészhelyzetben igazán boldogok leszünk, hogy állandóan magunknál tartottuk. Bár a kés és a túlélési táskába tartozó tárgyak (lásd később) nagyobb méretűek (tehát sokkal nagyobb valószínűséggel hagyjuk őket otthon), azért még kellően praktikusak ahhoz, hogy utazáskor övre akasztva magunkkal vigyük őket. Ezek a felszerelések olyan alapot biztosítanak, amely nélkül ugyan rögtönözni még mindig tudunk, viszont a kezdeti előnyünk elveszik. TÚLÉÍLŐCSOMAG Néhány kulcsfontosságú tárgy teljesen megváltoztathatja a túlélésért folytatott harcot. Gyűjtsük össze az itt felsorolt dolgokat! Együtt is könnyen elférnek egy kisméretű tartóban (mondjuk egy kisméretű, fém dohánytárolóban), szinte észrevétlenül hordhatjuk őket az anorákunk zsebében. Szokjunk hozzá, hogy ezek mindig nálunk vannak! Ne válasszunk nagyobb tárolót, hiszen az kényelmetlen lenne, és esetleg akkor hagyjuk otthon, amikor igazán szükségünk lenne rá! Sokaknak, akik maguk sodorják a cigarettájukat, van ilyen dohánytartójuk, a miénk azonban sokkal hasznosabb, mert akár az életünket is megmentheti. Az összes tárgynak benne kell lennie csomagban (ezt igazolja a tapasztalat), de persze adott helyzetben az egyik hasznosabb lehet, mint a másik: pl. a horog nagyon hasznos a dzsungelben, de a sivatagban haszontalan. Fényesítsük ki a fedél belsejét, hogy tükörszerü, visszatükröződő felületet kapjunk, majd - hogy vízálló legyen - tekerjük át egy réteg ragasztószalaggal (a), amelyet könnyen eltávolíthatunk és cserélhetünk! A későbbiekben se feledkezzünk meg a dobozról! Ellenőrizzük rendszeresen a tartalmát, cseréljünk ki minden romlandót (pl. a gyógyszereket és a gyufát)! Az összes gyógyszerre írjuk rá a használatát, adagolási módját és a lejárati idejét, hogy időben ki tudjuk őket cserélni. A doboz üres helyeit vattával béleljük ki! A vatta megakadályozza a tárgyak zörgését, és tűzgyújtásnál is hasznos lehet. Az életben maradás alapfeltétele a tűz, amelyet négyféle eszköz segítségével gyújthatunk. Gyufa (1) A vízálló gyufák hasznosak, de nagyobb méretűek a hagyományos bárhol meggyulladó (azaz nem biztonsági) gyufáknál, amelyeket úgy tehetünk vízhatlanná, hogy fejüket olvadt gyertyaviaszba mártjuk. Helytakarékosságból törjük le minden gyufaszál végét! Sokkal könnyebb tüzet gyújtani gyufát használva, mint bármilyen más módszerrel, de ne pazaroljuk őket: csak akkor használjuk, ha más módszerek nem vezetnek eredményre! Egyszerre csak egyet vegyünk ki a dobozból, és azonnal zárjuk vissza a fedelét! A tartót soha ne hagyjuk nyitva, és ne hagyjuk a földön heverni!
Gyertya (2) Tűzgyújtásnál éppúgy megfizethetetlen, mint világításkor. A becsomagoláshoz faragjuk négyzet alakúra. Ha faggyúból készült, vészhelyzetben zsírként fogyasztható, vagy használható sütésre is - ilyenkor azonban előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban faggyú-e, mert a paraffinviasz és néhány más gyertyafajta nem ehető. A faggyú - különösen a meleg éghajlaton - rosszul viseli a tárolást
Kovakő (3) A kovakő nedvesen is jól használható, és akkor is lehet vele tüzet gyújtani, ha már kifogytunk a gyufából. Megmunkált, tűzesiholó acéllal ellátott kovát vásároljunk!
Nagyítóüveg (4) A közvetlen napfény segítségével gyújtható vele tűz, de hasznos a szálkák és csípések keresésekor is.
Tű és cérna (5) Több tüt válasszunk, köztük legalább egy nagyon nagy lyukút, amelybe ín és más durvább cérnák is belefűzhetőek! Erős cérnát válasszunk, és tekerjük a tűk köré!
Horog és horgászzsinór (6) Különböző horgok gyűjteménye kis dobozban vagy csomagban. Tegyünk mellé néhány hasított ólomnehezéket is! Ne feledjük, kis horoggal nagy-és a kisméretű halakat egyaránt lehet fogni, nagy horoggal viszont csak nagyméretűeket! Legyen nálunk minél több horgászzsinór, madárfogásnál is hasznát vehetjük!
Iránytű (7) Világító zsebiránytűre van szükségünk. Ellenőrizzük, hogy le tudjuk-e olvasni róla az irányokat, mert néhány kisméretű iránytű igen zavaros! A legjobb a folyadékkal töltött változat, ellenőrizzük azonban, hogy nem szivárog, nem buborékos, és tökéletesen működő-e! A mutató könnyen rozsdásodik. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a forgócsapján van és szabadon mozog!
Béta-fény (8) Mindössze apró pénzérme méretű, fényt kibocsátó kristály, amely kiválóan alkalmas a térkép tanulmányozására a sötétben, de csaliként is hasznos - drága ugyan, viszont szinte örök életű.
Csapdádról (9) Lehetőleg sárgaréz drót, megteszi egy 60-90 cm-es darab. Tartsuk meg csapdának, de más túléléssel kapcsolatos probléma megoldását is jelentheti.
Fürészszál(10) Általában a két végén fogantyúként szolgáló nagy gyűrűkkel ellátva kapható - ezek túl nagy helyet foglalnak el, úgyhogy távolítsuk el őket! Ha használni kell a fűrészt, a fogantyúk fafogókkal helyettesíthetőek. Vonjuk be zsírréteggel, hogy megakadályozzuk a rozsaásodást és a törést! A fűrészszállal még viszonylag nagy fákat is ki tudunk vágni.
Orvosi felszerelés (11) A felszerelésünk tartalmát az határozza meg, miket tudunk használni. A gyógyszereket légmentesen záródó tartóba csomagoljuk, és béleljük ki vattával, hogy a tabletták ne zörögjenek! Fájdalomcsillapító: Gyenge, mérsékelt fájdalmak enyhítésére. A kodeinfoszfát kiváló a fog-, fül- és fejfájásra. ADAGOLÁS: hatóránként egy tabletta, szükség szerint. Mellékhatásként székrekedést okoz, így hasmenéses esetekben is alkalmazható. Gyermekek, asztmások és májrendellenességben szenvedők nem szedhetik. Bélnyugtató: Akut és krónikus hasmenés kezelésére. A legkedveltebb az Immodium. ADAGOLÁS: kezdetben két kapszula, majd minden laza székelés után egy tabletta. Antibiotikum: Általános fertőzések kezelésére. A Tetracyclin még penicillinérzékenység esetén is alkalmazható. ADAGOLÁS: egy 250 mg-os tabletta naponta négyszer, öt-hét napon át. Vigyünk magunkkal egy teljes kezelésre elegendőt! Szedésekor kerüljük a tejet, a kalcium- és vaskészítményeket, valamint más alumínium-hidroxidot tartalmazó gyógyszereket! Antihisztamin: Allergiára, rovarcsípésekre és szúrásokra (gyógyszer által kiváltott kedvezőtlen reakció esetén is segíthet). Nagy-Britanniában a Piri-tont, az USA-ban a Benadrylt javasolják. (Magyarországon a Claritine, a Daedalon és a Zyrtec a legismertebbek - aszerk.) A Piriton mellékhatása az álmosság, ezért gyenge altatóként is hasznos. Ne haladjuk meg a javasolt dózist, és ne szedjük alkohollal! Vízfertőtlenítő tabletták: Szennyezett víz esetén használatos! Malária elleni tabletták: Nélkülözhetetlen a maláriás területeken. Kálium-permanganát: Öntsük a vízbe, és keverjük addig, amíg az elegy élénk rózsaszín nem lesz! A mély rózsaszínű oldat fertőzésgátló hatású, a piros pedig a gombás betegségek, pl. a lábgomba kezelésére szolgálhat.
Orvosi pengék (12) Legalább kettő különböző méretű szike, amelyekhez szükség esetén fából készíthetünk nyelet.
Szárnyas kapcsok (13) A sebek széleinek összetartására szolgálnak.
Sebtapaszok (14) Lehetőleg vízálló fajtájút vigyünk magunkkal több méretben! Kisebb horzsolásokhoz és vágások tisztán tartásához használjuk. Elvágva szárnyas kapocsként is használható (lásd Sebek összevarrása az Egészség fejezetben).
Óvszer (15) Kiváló víztartály, 1 liter víz tárolására alkalmas.
TÚLÉLŐTÁSKA Az autóba, a hajóra vagy a repülőre ne több részre választva csomagoljuk a felszerelésünket! Pakoljunk túlélőtáskába! Ez túl nagy ahhoz, hogy túJélődobozunkhoz hasonlóan a zsebünkben hordjuk, de fontos, hogy olyan helyen tartsuk, ahonnan könnyen elérhetjük. Ha gyalogolunk, ne a hátizsákban, inkább övünkre csatolva vigyük!Tartalmaznia kell tüzelőanyagot, élelmiszert, túlélőzsákot és jelzőfelszerelést - mindezt egy csajkába csomagolva! A csajka (amellett, hogy főzőedényként használható) védi a felszerelést. Ha valamilyen folyadékra vagy néhány falatra vágyunk, a túlélőtáska rögtön kézné! van, szükséghelyzetben pedig a felhasználható első tartalékokat tartalmazza. A lehető leghamarabb pótoljunk mindent, amit egy hétköznapi túra során elhasználunk!
A táskának vízállónak kell fennie, és el kell férnie benne egy csajkának. Biztos, ki nem oldódó kapocs-csalt övön viseléshez pedig megfelelő, erős rögzítéssel kell rendelkeznie. Ne feledjük, a táska életmentő eszközöket gyufát, szilárd tüzelőanyagot és jelzőrakétákat tartalmaz! Kezeljük odafigyeléssel!
Csajka Könnyű és erős fémből, alumíniumból készül. Használható főzőedénynek, de megvédi a belehelyezett felszerelést is.
Tüzelőanyag Legjobb a saját tartójában tárolt tömör tüzelőanyag-kocka (1). Használjuk takarékosan, ha a fatüzelés nem megfelelő! Kiváló gyújtósként szolgál. A tartót szétnyitva állítható edényállványt alkothatunk (2). A széthajtott tartó egyaránt védi az égő tüzelőt és minket.
Elemlámpa Kisméretű, kevés helyet foglaló, ceruza formájú elemlámpát pakoljunk be (3)! Az elemeket tárolhatjuk benne, de a pólusokat cseréljük meg, így ha az elemlámpa véletlenül bekapcsolódik, az elem akkor sem merül le! A lítiumelemek különösen tartósak.
Jelzőrakéta A jelzőrakéta (4) különösen kis távolságból keltheti fel mások figyelmét. Vigyünk magunkkal piros és zöld minirakétákat (5), valamint egy gyutacsot
(6) (ne legyen nagyobb egy töltőtollnál)! Ha szükséges, egyszerűen vegyük ki, és csavarozzuk rá a rakétára (7)! Oldjuk ki a rakétát, és tartsuk karnyújtásnyi távolságoan az ég felé! Húzzuk meg a ravaszt! Nagyon óvatosan használjuk, és takarékoskodjunk vele! A figyelem felkeltésére alkalmazzuk [lásd Megmenekülés).
Jelzőlap Nagyjából 30 cm x 2 m nagyságú, fluoreszkáló anyagból készült szalag vagy esik, amely vészhelyzetben figyelemfelkeltésre szolgálhat (/ósc/Jeladás a Megmenekülés fejezetben). Egy csík kihelyezése azonnali segítségkérést jelent.
Gyufák Csomagoljunk egy vízálló tartóba minél több gyufát, hiszen soha nem lehet nálunk elég belőle. Az egymásnak dörzsölődés meggyújthatja a nem biztonsági gyufákat, ezért azokat óvatosan csomagoljuk el!
FözőfeSszerelés Egy meleg italnál semmi sem dobja fel jobban a társaságot. Csomagoljunk teaport, tejes- és cukroszacskókat (9)! A tea oltja, a kávé fokozza a szomjúságot!
Életem Ha közvetlenül a természetből kell táplálékot szereznünk, legnehezebben a zsírhoz tudunk hozzájutni, amely többletkalóriája miatt is helyet érdemel felszerelésünkben. Tubusos vaj, zsír és speciális kisütött vaj (10) egyaránt kapható. A szárított húsdarabok (11) táplálóak és laktatóak ugyan, ízük viszont nem túl jó. A csokoládé (12) hasznos, viszont nehéz tárolni. Sót (13) mindenképpen vinnünk kell! Ennek leghatékonyabb módja a sótabletta, de az elektrolitpor (amely vitamint, sót és egyéb szükséges ásványi anyagokat is tartalmaz) még ennél is jobb.
Túlélözsák A nagyméretű, körülbelül 2 m x 60 cm nagyságú polietilén zsák hidegben akár életet is menthet. Vészhelyzetben bújjunk bele, hogy csökkentsük a hőveszteséget! Ugyan a páralecsapódás átnedvesíti, de azért melegen tartja a testet. Még ennél is hasznosabb a visszaverő anyagból készült hőszigetelő zsák, amely amellett, hogy melegen tart, a páralecsapódás problémáját is megoldja.
Túlélési napló Készítsünk írott naplót minden eseményről! Ne bízzunk az emlékezetünkben! Jegyezzük fel, hogy melyek az ehető növények, és milyen más, fogyasztásra alkalmas vagy alkalmatlan élelmet találtunk! KÉSEK A kés megfizethetetlen eszköz a túlélésért folytatott harcban. A komoly túrázó mindig hord magánál legalább egyet A kés ugyanakkor veszélyes, fegyverként is használható eszköz. Repüléskor mindig át kell adnunk őket a személyzetnek, ez hozzátartozik a repülőgép-eltérítések megelőzéséhez. Sose vegyük elő feszült vagy kínos helyzetben!
A kés kiválasztása A többpengés, összecsukható kés hasznos eszköz, de ha csak egy kést viszünk magunkkal, mindenképpen erősebb, több célra használható pengét válasszunk, amellyel minden felmerülő feladat - a favágástól kezdve az állatnyúzáson át a zöldségapritásig - hatékonyan és kényelmesen megoldható! Némelyik kés markolatába iránytűt építettek, de olyan is akad, amelynek markolatában üreget alakítottak ki a túlélési felszerelés számára. Az ilyen késeket ki kell zárnunk, mert az üreges markolat eltörhet, az iránytű pedig könnyen elvesztheti pontosságát, ha a kést keményebb fa vágására használjuk. Ha ilyen kést veszítünk el, egyben elveszítjük túlélő-felszerelésünket is! Sokkal jobb tehát, ha a felszerelést külön táskában, az övünkön vagy a tartójában visszük. NE FELEDJÜK: CSAK ANNYIT ÉRÜNK, AMENNYIT A KÉSÜNK. A kés annyira fontos túlélési felszerelés, hogy mindig élesen, használatra készen kell tartanunk! Csak rendeltetésszerűen használjuk! Soha ne dobáljuk fába vagy földbe! Tartsuk tisztán! Ha egy ideig nem akarjuk használni, tegyük olajjal megkenve a tokjába! Ha felfedezőútra indulunk a környéken, mindig ellenőrizzük a késünket! Ennek magától értetődően, reflexszinten kell történnie, különösen akadályokkal teli terep leküzdése után! Zsebeink és tárgyaink folyamatos ellenőrzésének automatikus műveletsorrá kell válnia.
Összecsukható kés Az összecsukható kés igazán értékes lehet, feltéve, hogy összecsukott állapotban elég szoros és nem nyílik ki. Mindig vigyünk egyet magunkkal! A famarkolatú kés általában praktikusabb: nem csúszkál izzadt tenyerünkben, sőt, ha a markolat egyetlen fadarabból készült, kevesebb vízhólyagot okoz, mint a többi markolattípus.
-jj _________ mm í jRp-o <=> V
ws
h• V- 1 -.v-jV, i; -J )
WI8M ' T o - kbkH t
Az ideális markolat (a): egyetlen, lekerekített fadarab. A kés markolattüskéje keresztülmegy a fán, amely a markolattüske végéhez van rögzítve. Ha a markolat esetleg letörik, a markolattüskét ruhába csavarhatjuk, vagy madzagot tekerhetünk rá. A (b) típusú markolat mindössze szegecselve van a markolattüskéhez, így könnyen vízhólyagot okozhat. A (c) típusú markolat nagy erőkifejtés mellett eltörhet a szegecselésnél, a rövid markolattüske pedig megnehezíti a markolat helyettesítését. A tokon (d) lennie kell egy erős kapocsnak és övhuroknak.
Parang Ez a nagy, ívelt pengéjű, hosszú, éles kések maláj neve. Ahhoz túl nagy, hogy hétköznapokon is magunkkal hordjuk, de a vadonban kiváló eszköz lehet. A legjobb parang famarkolatos, teljes pengehossza 30 cm, súlya legfeljebb 750 gramm, pengéje a legszélesebb pontján 5 cm. Az ívelt penge favágáskor maximális erőkifejtést tesz lehetővé. A penge bőven az ujjak előtt ér véget, így védelmet.nyújt nekik. A paranggal nagy fákat is ki tudunk vágni, ami menedék- és tutajépítésnéí különösen hasznos lehet.
A parang pengéje három részből áll: a (b) látja el a fa és csont aprításának nehéz feladatát, az (aj finomabb, bőrnyúzásra használatos, a (c) pedig még faragásra és más finomabb munkákra is alkalmas. Az (a) és (c) részre könnyű vigyázni. A (b) rész éles ugyan, __. A tokon a porong biztonságos tárolása érdekében erős rögzítésnek és övhuroknok kell lennie. Némelyik tok elején a fenökő tárolására szolgáló zseb található. NE FELEDJÜK: Mindig fennáll a veszély, hogy a penge kivágja a tok oldalát! A pa-rang tokból történő kihúzásakor a tokot SOHA ne az él
felöli oldalán fogjuk (a)! Ez nagyon veszélyes! A tokot a PENGE ÉLÉTŐL TÁVOL ESŐ RÉSZEN FOGJUK MEG!
A kés élesítése Eszközeinket bármilyen homokkövei élesíthetjük - a legjobb a szürke, agyagos homokkő. A kvarc ugyan ritkább, de szintén jó. Gránit is használható. Dörzsöljünk össze két kődarabot, hogy simák legyenek! Kétoldalú -az egyik oldalán durva, a másikon sima felületű - kő a legmegfelelőbb, ezt tegyük a tok oldalán lévő zsebbe! Tüntessük el az egyenetlenségeket a durva felülettel, majd a sima oldalt használva
finomítsuk a felszínt! Olyan élezést kell kialakítanunk, amely hosszú ideig képes jól vágni, és nem csorbul könnyen.
A penge élesítésekor tartsuk a markolatot a jobb kezünkben. Körkörös, az óramutató járásának megfelelő mozdulatokat végezzünk, miközben bal kezünk ujjhegyeivel állandó nyomást fejtünk ki a pengére, lefelé nyomva a késtIA szöget próbáljuk megtartani! A kö legyen nedves!A pengére kerülő kődarabok jelzik az élezés aktuális szögét. Miközben lenyomva tartjuk a pengét, ne rán tsuk magunk felé, ez ugyanis egyenetlenséget eredményez. A finomélezéshez csökkentsük a kifejtett nyomást! A penge másik oldalát az óramutató járásával ellentétes irányban élesítsük!
A penge oldalnézetből: (a) túl hegyes, ezért hamar elkopik, (b) megfelelő, (c) túl finom, ezért hamar kicsorbulhat SZEMBESÜLÉS A KATASZTRÓFÁVAL A katasztrófával szembesülve könnyen elhagyjuk magunkat, összeom-lunk, és elmerülünk az önsajnálatban. Annak azonban semmi értelme, hogy feladjuk, vagy homokba dugjuk a fejünket, remélve, hogy mindez csak egy rossz álom, amely nemsokára elmúlik. Nem fog elmúlni, sőt, ezzel a hozzáállással minden egyre rosszabb lesz. Csak a konstruktív magatartás menthet meg minket! Egy egészséges jói táplált ember teste nagyon sok gyűrődést elviselhet, ha van önbizalma. Az elszánt ember még betegen vagy sérülten is meg tudja valósítani a szándékát, és látszólag megoldhatatlan helyzetekben is felül tud kerekedni. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, számos dolgot le kell küzdenünk! MEGPRÓBÁLTATÁSOK_ A túlélésért folytatott küzdelem mind testileg, mind lelkileg nyomás tart minket A következő megpróbáltatások némelyikén, akár mindegyikén felül kell emelkednünk: - félelem és kétségbeesés, 1 - fájdalom, betegség, sérülés, - hideg és/vagy forróság, - szomjúság, éhség, fáradtság, - alváshiány, - unalom, - magány és elszigeteltség. Vajon meg tudunk ezekkel birkózni? Mert meg keli! Az önbizalom megfelelő gyakorlat és stabil tudás eredménye. Még a kényszerhelyzet (azaz „túlélési helyzet") előtt fel kell építenünk magunkban. Maga a tény, hogy olvassuk ezt a könyvet, már jelzi az önmagunk felkészítésére tett elhatározás valamilyen szintű meglétét - és ez az igazi kezdet. Az önbizalom lehetővé teszi számunkra a félelem, az unalom, az elszigeteltség és a magány elviselését. A fizikai erőnlét fontos szerepet kap. Minél fittebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy életben maradunk. Eleinte talán nem lesz időnk aludni, mert előbb biztos menedéket keli teremtenünk, de az is megeshet, hogy veszélyes körülmények közt kell hosszasan menetelnünk. Ne akkor derüljön ki, hogy alvás nélkül nem bírjuk, amikor már rá vagyunk kényszerítve! Már most bizonyítanunk kell önmagunk előtt, mégpedig gyakorlás segítségével. Fejlesszük magunkban a fáradtság és az alváshiány leküzdésének képességét A víz és élelem megszerzéséért meg kell dolgoznunk: így tudjuk csak elűzni az éhséget és a szomjúságotl A megszerzésük viszont nagyon kifáraszthat minket, így szükségünk lesz megfelelő menedékre, ahol pihenhetünk és erőt gyűjthetünk. A fájdalom és a láz olyan jelzések, amelyek sérülésre vagy a fizikai erőnlétünkkel kapcsolatos problémára hívják fel a figyelmünketÖnmagában még egyik sem veszélyes, ugyanakkor mindkettő zavaró és kellemetlen. A fájdalom irányítható és legyőzhető, mert ez mindössze egy biológiai funkció, amelynek célja a sérült testrész védelme, használatának megakadályozása. Ezt a jelzést azonban képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni a veszély, a további sérülés és a halál megelőzése érdekében. Többszörös törést elszenvedett emberek - akik bizonyára meghaltak volna, ha a külső tényezőkben bízva egy helyben fekszenek - nagy távolságokat voltak képesek vánszorogva megtenni az elszigetelt területről odáig, ahol segítségre találtak. A koncentráció és az intenzív törekvés egy időre tényleg képes megszüntetni vagy csökkenteni a fájdalomérzetet Ugyanakkor fontos, hogy a
sérüléseket a lehető leghamarabb ellássuk. Ne feledjük, akár egy kisebb seb vagy hólyag figyelmen kívül hagyása is súlyos gondokhoz vezethet a későbbiekben!
ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEK A fennmaradás, a túlélés legfontosabb feltételei: élelem, tűz, menedék, víz. A fontossági sorrendet az határozza meg, éppen hol vagyunk. A sivatagban a víz áll az első helyen, míg a sarkvidékeken a menedék és a tűz jelenti a legfőbb problémát. A fontossági sorrend felállítása az első lépés az életben maradáshoz. Egy egészséges ember nagyon hosszú idő alatt hal éhen, mert a szervezet fel tudja használni a tartalékait. A szél, az eső és a hideg azonban még a mérsékelt övi éghajlaton is végzetes lehet, a sarkvidékek jeges vizében pedig percek alatt beáll a halál. A legritkább esetben lesz az étel elsődleges szempont. A szélsőséges éghajlaton vagy hőmérsékletben a menedék számít a leggyakoribb szükségletnek - nemcsak a fagyos sarkvidékeken, vagy a perzselő sivatagban, de a hegyoldalon köd fogságába esett túrázók számára is. Ehhez szorosan kapcsolódik a tűz iránti igény. A vizet a modern világban legtöbben magától értetődőnek vesszük. Any-nyira megszokott és magától értetődő a csap megnyitása, hogy el sem gondolkodunk rajta egészen addig, amíg a szélsőséges szárazság vízkorlátozásra nem kényszerít bennünket. A túlélők a tengeren vagy árvizet követően - annak ellenére, hogy víz veszi őket körül - kétségbeesetten kutatnak ivóvíz után. Számos olyan hely létezik, ahol - hacsak nem esik az eső - nem áll rendelkezésre vízforrás. víz A víz az élet alapja. Mindenki élete ettől függ, minden élőlényben megtalálható. Egy átlagos ember étel nélkül három hétig képes életben maradni, folyadék nélkül azonban mindössze három napig. A víz a legfontosabb dolog. Keresésével soha ne várjunk készleteink kiürüléséig! Rakjuk el a meglévő vizet, és a lehető leghamarabb keressünk vízlelőhelyet, lehetőleg édes folyóvizet (bár minden víz fertőtleníthető forralással vagy vegyi tisztítással)! Az emberi test 75 százaléka víz. Hűtőfolyadékként szolgál (állandó hőmérsékleten tartja a testet), szüksége van rá a vesének a káros anyagok megsemmisítéséhez, egyben - valamiképpen - vezetője vagy motorja az idegingereknek is. A testben tárolt folyadék mennyisége azonban véges. Az elvesztett folyadékot pótolni kell, ellenkező esetben az egészségünk károsodik, a teljesítményünk romlik.
Vízveszteség Az ember átlagosan napi 2-3 liter vizet vészit - az árnyékban pihenő ember vízvesztesége kb. 1 liter. Csupán a légzéssel is vesztünk folyadékot, a légzés és verejtékezés miatti veszteséget csak fokozza az erőkifejtés mértéke és a hőmérséklet. A hányással és hasmenéssel járó betegségek tovább növelik a veszteséget. A kiemelkedően fontos vízegyensúly megtartása érdekében ezt vagy vízzel, vagy az élelemben tárolt folyadékkal pótolni kell. MIT TEGYÜNK, HOGYNE VESZÍTSÜNK FOLYADÉKOT? A folyadékvesztés minimalizálása érdekében kövessük a következő óvintézkedéseket: - Kerüljünk minden erőkifejtést! Csak pihenjünk! - Ne dohányozzunk! - Ne hevüljünk túl! Maradjunk az árnyékban! Ha nincs árnyék, feszítsünk ki árnyékoló felületet! - Ne feküdjünk meleg talajon vagy átforrósodott felületen! - Ne együnk, vagy csak a lehető legkisebb mennyiséget! Ha nem áll a rendel* kezesünkre víz, a folyadékot a létfontosságú szerveinktől vonjuk meg az étel megemésztéséhez, tovább fokozva a kiszáradást. Legnehezebben a zsír emészthető, lebontásához rengeteg folyadék szükséges. - Ne igyunk alkoholt! Ennek lebontásához szintén a létfontosságú szervektől vonjuk meg a folyadékot. - Ne beszéljünk, az orrunkon lélegezzünk, ne a szánkon keresztül! Vajon meg tudunk ezekkel birkózni? Mert meg kell!
VIZNYERES Legelőször a völgyek alján keressük, hiszen a víz természetes körülmények között ide folyik. Ha nincs szembetűnő vízforrás vagy tó, keressünk zöld növényzetet, és próbáljunk meg ott ásni! Valószínűleg közvetlenül a felszín alatt találunk vizet, amely a kiásott üregben összegyűlik. Még a vízmosásokban és kiszáradt folyóágyakban ásva is felfedezhetünk felszín alatti forrásokat , különösen, ha kavicsos területről van szó. Hegyekben a sziklák között, hasadékokba szorult vizet keressünk! Tengerparton ássunk a tenger maximális vízszintje fölé (különösen ott, ahol homokdűnék is vannak), mert jó eséllyel találunk 5 cm vastagságú édesvízréteget, amely leszivárog, és a nehezebb, sós víz tetején úszik. Elképzelhető, hogy kicsit sós, de azért iható. Ahol a parti sziklák a tengerbe torkollnak, kutassunk buja növényzet - akár páfrány vagy moha - után a sziklák törésében, és valószínűleg találunk vízesgödröt vagy forrást. Ha nem találunk édesvizet, a sósviz még mindig lepárolható (/ásd Lepárlás a Nap segítségével és Desztillálás ebben a fejezetben). _ FIGYELEM! Legyünk óvatosak az olyan tavak mentén, amelyeket nem vesz körbe zöld növényzet, vagy állatcsontok szegélyeznek! Elképzelhető, hogy vegyi anyag szennyezte a földet a felszínhez közel. Keressünk a tóparton olyan ásványokat, amelyek a lúgosság jeleit mutatják! A TAVAK VIZÉT
MINDIG FORRALJUK FEL! A sivatagokban előfordulnak lefolyás nélküli tavak, amelyek sós vizűvé váltak. Vizüket fogyasztás előtt le kell párolni!
A harmat és az eső összegyűlése A talajt szennyező, fejlett ipari országok okozta savas esőtől nem kell félnünk, az esővíz mindenhol iható, csak össze kell gyűjteni. Használjunk minél nagyobb gyűjtőterületet, és minden lehetséges tárolóba vezessük le a vizet! Földbe ásott és agyaggal kibélelt üregben hatékonyan foghatjuk fel, de ügyeljünk arra, hogy mindig le legyen fedve! Ha nincs víz tárolására alkalmas anyag nálunk, összegyűjtésére fémlapot vagy fakérget is használhatunk. Ha kételkedünk az összegyűjtött víz tisztaságában, forraljuk fel! A napközben meleg, éjjelente hideg levegőjű éghajlatokon nagy meny-nyiségű harmatra számíthatunk. A fémtárgyakra lecsapódott harmatot lenyelhetjük vagy lenyalhatjuk. A ruházatunk segítségével felitathatjuk a vizet, majd szükség esetén kifacsarhatjuk az anyagból. Ennek egyik módja, hogy lábunkra és bokánkra tiszta ruhát tekerünk, majd keresztülgyalogolunk a nedves növényzeten. A vizet aztán kiszívhatjuk vagy kicsavarhatjuk a ruhákból. AZ ÁLLATOK MINT A VÍZJELTŐL ÉGHAJLAT ÉS TEREPVISZONYOK Továbbhaladás HLKLHM Beíegséghordozók GOMBÁK CSAPDÁK ÉS AZ ÁLLATOK CSAPDÁVAL TÖRTÉNŐ ELEJTÉSE Madarak elkészítése TŰZ Hulladékégető TEHER RÖGZÍTÉSE ÚTKÖZBEN Artériás vérzés Ápolás/elkülönítés ÉLETBEN MARADÁS VÍZEN Légi keresés Kitörés
AZ ÁLLATOK MINT A VÍZJELTŐL
Emlősök A legtöbb állat rendszeresen igényli a vizet. A legelő állatok általában a vízhez közel tartózkodnak (bár olyan is akad köztük, amely több ezer kilométert tesz meg a száraz évszak elől menekülve), mert hajnalban és alkonyaikor inniuk kell. A vadcsoportok útvonala gyakran a vízhez vezet, kövessük őket! A húsevő állatok hosszú ideig kibírják ivás nélkül. Az elejtett állatokból folyadékot is nyernek, így nem feltétlenül jelzik a vízlelőhelyeket.
Madarak A maggal táplálkozó madarak (mint a pinty vagy a galamb) soha nem tartózkodnak távol a víztől. Hajnalban és alkonyaikor isznak. Ha egyenesen és alacsonyan repülnek, vizet keresnek. Éppen ivásból visszatérve tele vannak vízzel, ezért fáról fára repülve, gyakori pihenőket tartva haladnak. Kövessük a madarak irányát, és mi is találni fogunk vizet. A vízimadarak nagy távolság megtételére képesek anélkül, hogy megáll-nának enni vagy inni, ezért jelenlétük nem feltétlenül jelent közeli vizlelö-helyet. A héja, a sas és más ragadozó madarak szintén nyernek folyadékot áldozataikból, így nem tekinthetőek megbízható kalauznak a vizforrások keresésekor.
Hüllők Nem jelzi ka vizet Összegyűjtik a harmatot, illetve a zsákmányukból nyernek folyadékot, de anélkül is sokáig bírják.
Rovarok Megbízhatóan jelzik a vizet, különösen a méhek: legfeljebb 6,5 kilométerre távolodnak el fészküktől vagy kasuktól, viszont nem isznak rendszeresen. A hangyák élete is a vizen alapul. A fán felfelé haladó hangyacsoport azt jelzi, hogy a közelben kis mélyedésekben összegyűlt víz található. Hasonló kis vízgyűjtők még a száraz területeken is fellelhetőek. A legtöbb légy (különösen a színjátszó, zöld testű európai légyfajta) a víztől legfeljebb 90 m távolságban tartózkodik.
Emberi nyomok Általában kúthoz, fúrólyukhoz vagy vízgödörhöz vezetnek. Elképzelhető, hogy ezeket cserjék vagy sziklák borítják a párolgás csökkentése érdekében. A „fedőt" mindig helyezzük vissza! NE FELEDJÜK: INKÁBB A FELESLEGES VEREJTÉKEZÉST KERÜLJÜK, NE A VÍZZEL SPÓROLJUNK! Fia be kell osztanunk a vizet, csak kortyolgassunk] Fia már hosszú ideje gyalogolunk szomjasan, és hirtelen vízre találunk, ne legyünk mohók! Először csak kortyolgassuk! A túl nagy kortyoktól egy kiszáradt ember hányhat, így akár többet is veszíthet az értékes folyadékból!
LEPÁRLÁS Áfák és növények a földből gyűjtik a nedvességet ám egy fa gyökere akár 15 m-re vagy még mélyebbre is lenyúlhat, ez pedig már elérhetetlen a számunkra. Ne is próbálkozzunk vele, hagyjuk, hogy a fa szivattyúzza fel nekünk a vizet: kössünk műanyag zacskót egy leveles ág végére! A levelek párologtatása a zacskóban cseppfolyósodáshoz vezet.
Egészséges növényzetet sűrű ágotválasszunk! A fánazocskó szója legyen magasabban, egyik sarka pedig iőgjon lefelé, hogy összegyüjthesse a cseppfolyósodon kipórolgást! Bármilyen növényzet fölé helyezett polietilén sátor a párolgás miatt folyadékot gyűjt össze, amely ahogy khül, csep pfoiyósodik a műanyagon. Függesszük fd a sátor csúcsát, vogy támasszuk meg egy k/párnázott bottolI Ne engedjük,, hogyolevélzet hozzáérjen a sátor oldalaihoz, mert ez elterelné a vízcseppeket amelyeketolul, műanyag barázdás csatornákban kell összegyűjtenünk. Még a levágott levélzet is bizonyos fokig használható, ha nagy műanyag zacskóba helyezve felmeiegitjük. Kövek segítségévei akadályozzuk meg, hogy a levélzet érintkezzen o zacskó óljával, de ne hagyjuk a le-vélzetet magával a zacskóval sem érintkeznií Köveket használva feszítsük ki! A tetejét kipórnázott bottal támasszuk meg! A zacskót helyezzük enyhébb lejtőre, hogy a lepárlás eredménye
lecsoroghasson a gyűjtőhelyre! Ha a levelek mór nem termeinek folyadékot, cseréljük ki őket frissre! Lepárlás a Nap segítségével Ássunk egy körülbelül 90 cm átmérőjű és 45 cm mély árkot! Tegyünk egy dobozt a közepére vízgyűjtőnek, majd fedjük be a gödröt kúp formában egy műanyag lappal! A nap hője megnöveli a levegő és az alatta lévő talaj hőmérsékletét, így pára képződik. Ahogy a levegő telítődik, víz csapódik le a műanyag alsó oldalára, amely végül a tárolóba csöpög. Ez különösen a sivatagban hatékony, de alkalmazható mindenhol, ahol napközben meleg, éjjel hideg van. A műanyag a levegőnél sokkal gyorsabban hűl, erős csepp-folyósodást indítva meg. Ennek a lepárlónak 24 óra alatt legalább 55 cmJ vizet kell összegyűjtenie! A lepárló csapdaként is működik. A rovarokat és a kisebb kígyókat vonzza a műanyag. Lecsúsznak a kúpon, vagy bemásznak alá, beleesnek a gödörbe, és nem tudnak onnan kimászni. A nap segítségével működő lepárló arra is alkalmas, hogy tiszta vizet desztilláljunk a mérgező vagy fertőzött folyadékból.
A műanyag közepére tegyünk követ, hogy o cseppek szabadon csordogálhassanak az óljára. Kő vagy más nehezék segítségévei rögzítsük a széleket, és tartsuk meg a kúp formát! Rögzítsük a dobozt, hogy a csapdába esett élőlények ne tudják feldönteni! Ho ven rá lehetőség, vezessük el a vizet egy csővel alacsonyabb szintre a lepárló mozge-táso nélkül. FIGYELEM! VIZELET ÉS TENGERVÍZ Egyiket se igyuk meg, soha! Ugyanakkor desztillálás útján mindkettőből nyerhető ivóvíz, sőt, a tengervíz maradéka sóval is ellát minket.
Desztillálás A desztillálóeszközök részei a mentőtutajok felszerelésének, de magunk is készíthetünk hasonlót Folyadékok desztiHálásához valami laboratóriumi lombikhoz hasonlót kell készítenünk! Rakjunk csövet egy vízzel teli, fedett tartóedény tetejére, majd tegyük az edényt a tüzreJ A cső ellenkező végét vezessük egy zárt gyűjtőedénybe, amelyet egy másik tárolóedényben helyezzünk el! így hideg borítást képezünk a kifolyó pára köré, gyorsítva a lehűlést és a gőz lecsapódását Bármilyen csőből - akár a csomagok merevítőelemeiből is - elkészíthetjük ezt az eszközt A vízpára vesztés elkerülése érdekében a csatlakozásokat vegyük körbe sárral vagy nedves homokkal!
Vezessünk ki csövet egy szennyezett vagy sós vízzel - akár vizelettel - teli fedett edényből majd kezdjük ef forralni! A másik végét vezessük o nap segítségével működő lepárló a(á! Esetleg nehezékkel ellátott fémlemezzel vogy fokéreggel is te fedhetjük az eo'én yt! Még a vizesedény fölött elhelyezett, levélből készült tölcsér is segíthet o gőzt a csőbe irányítani. Víz nyerése jégből vagy hóból Jobb jeget olvasztani, mint havat, mert a jégből nagyobb mennyiségben, gyorsabban, kevesebb hő felhasználásával nyerhetünk vizet: kb. kétszer annyit, fele annyi hővel. Ha mégis havat vagyunk kénytelenek melegíteni, az edénybe eleinte csak kis mennyiséget helyezzünk, majd fokozatosan adjunk hozzá egyre többet! Ha ugyanis túl sok havat teszünk az edénybe, az alsó réteg elolvad, de ezt rögtön magába szívja a felette lévő hóréteg. Az alsó réteg helyén pedig üreg képződik, amely aztán elégeti az edényt. A hó alsóbb rétegei szemcsésebbek a felszínen lévőnél, jobb minőségű vizet eredményeznek.
Víz nyerése tengesi Jégfe©! A tengeri jég - legalábbis amíg el nem öregszik - sós, tehát alkalmatlan a fogyasztásra. Minél frissebben fagyott meg, annál sósabb. Az új
tengeri jég egyenetlen körvonalú, színe tejfehér. A régi jég kékes, sarkai az erózió hatására lekerekedtek. Jó víz a kék jégből nyerhető: minél kékebb és simább, annál jobb. Óvakodjunk azonban az olyan régi jégtől, amelyet akár a legkisebb mennyiségben is só borít!
VÍZ NYERÉSE NÖVÉNYEKBŐL mm Vízgyűjtők A kehely alakú növények, valamint a trópusi fákon parazitaként élő bromé-liák (az utóbbiak a leveleik közti hézagokban) gyakran képesek összegyűjteni a vizet. A bambusz is sokszor raktároz vizet üreges csomóiban. A régi, sárga hajtások nagyobb valószínűséggel tartalmaznak folyadékot. Rázzuk meg ezeket, és ha halljuk bennük a vizet ejtsünk minden csomó alján bemetszést és ürítsük ki a bennük lévő folyadékot!
A húsevő növények szoktak a leggyakoribb példaként szerepelni a vizet felfogó és megtartó növényekre. Szűrjük meg a vizet a tartály fogságába esett rovarok és szennyeződések eltávolításához!
A banánfák családjába tartozó uutazók fájau (vagy„utazókpálmája',)l azaz o Ravenala ma-dagoscariensis akár 1 -2 liter vizet is raktározhat levélszárai tövében. Kúszónövények A kúszónövények érdes kérge és kb. 5 cm vastag hajtásai hasznos vízforrások lehetnek. Azt azonban magunknak kell kitapasztalnunk, hogy melyik kúszónövény tartalmaz vizet, mert nem mindegyik leve iható, sőt - némelyik nedve kifejezetten mérgező lehet! A mérgező fajták száruk elvágásakor ragadós, tejszerű folyadékot bocsátanak ki, úgyhogy legközelebb biztosan nem kísérletezünk velük. Igazán csak folyamatos próbálkozás és sok kudarc után érhetünk el eredményt, ezért érdemes az utunkba akadó összes fajtát letesztelni. Némelyik kúszónövény bőrrel érintkezve irritációt okoz, ezért jobb, ha a folyadékot a szánkba csöpögtetjük, és magából a hajtásból nem próbálunk kiszívni semmit. A legjobb egy tárolóba gyűjteni a folyadékot. Vizet nyerhetünk a kúszónövényből, ha kiválasztjuk egyik szárát és követjük felfelé: érjük el a lehető legnagyobb magasságot, majd ejtsünk rajta mély vágást! Ezután vágjuk le a szárat a földhöz közel, és csepegtessük a vizet a szánkba vagy a tárolóedénybe! Ha már nem csöpög belőle több, vágjunk le egy részt az aljából, fejtsük le ismét a folyadékot, és ezt mindaddig folytassuk, amíg a szár teljesen ki nem ürül! Elsőként ne a szár aljátvágjuk le, mert így a folyadék a hajszálereken keresztül felszökik a szárba!
Gyökerek AzTetraeera alnifolia (a „vízifa" Ausztráliában), az Acacia coriacea („sivatagi tölgy") és az Eucalipytus opaca („vérfa") gyökerei a felszínhez közel helyezkednek el. Húzzuk ki a gyökeret a földből, és vágjuk fel 30 cm-es darabokra! Távolítsuk el a kérget! Szívjuk ki a gyökérből a nedvességet, vagy hántsunk le belőle darabokat, és ezeket összeszorítva tartsuk a szánk fölé! A leghasznosabb sivatagi gyökereket nem könnyű megtalálni tapasztalt személy segítsége nélkül. Az ausztrál bennszülöttek felismerik pl. a futball-labda formájú, hagymaszerű gyökerekből kihajtó apró gallyakat, amelyek akáréletmentőek is lehetnek - ha viszont senki nem mutatta meg, hogyan lehet rájuk találni, nem érdemes a keresésükre vesztegetni energiánkat és eszközeinket.
Pálmák Az ernyő-, a kókusz- és a nipapálma egyaránt könnyen iható, édes folyadékot tartalmaz. A folyadék kinyeréséhez hajlítsunk le egy virágos szárat, és vágjuk le a végét. Ha kellően keskeny darabot vágtunk le, a szárban a folyadék 12 óránként megújul, lehetővé téve ezzel több mint napi egy liter összegyűjtését. A nipapálmák (vagy mangrovepálmák) tőről hajtanak, ezért a földön állva tudunk dolgozni, viszont a többi fajta kifejlett egyedeire fel kell másznunk a virágzó levél eléréséhez. A kókuszdióban lévő tej jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, ugyanakkor az érett kókuszdió nedve erős hashajtó, amelyből ha túl sokat iszunk, a bevittnél akár több folyadékot is veszíthetünk.
Kaktuszok A kaktusz gyümölcse és törzse egyaránt tartalmaz vizet, de nem mindegyik kaktusz folyadékát biztonságos elfogyasztani: az óriáskaktusz, más
néven Saquarro pl. kifejezetten mérgező. Óvakodjunk a kaktusz tüskéinek érintésétől, mert azok eltávolítása nagyon nehéz (különösen a finom, hajszálvékony tüskéké), a bőrben maradva pedig gennyedző sebet eredményeznek. Az Echinocactus grusoni, azaz az óriás sünkaktusz [lásd Sivatagi növények az Élelem fejezetben) akár a 120 cm-es magasságot is elérheti, és az Egyesült Államok déli részétől egészen Dél-Amerikáig megtalálható. Nagy erőfeszítést igényel átvágni kemény, tüskékkel borított külsejét. A legjobb megoldás, ha levágjuk a tetejét, és a belsejéből kihasítunk egy darabot, majd kiszívjuk a tartalmát. Nyomkodjuk a húst a növényben, majd kanalazzuk ki a folyékony nedvet. Az íze változó: lehet semleges, de akár keserű is. Az átlagosan 100 cm-es hordókaktuszból kb. egy liter tejszerű nedv nyerhető (ez természetesen kivételt jelent a tejszerű folyadékot termelő növények elkerülésére vonatkozó szabály alól).
A Mexikóban, Arizonában és Kaliforniában honos Soquarro vagy Szaguarokaktusz (Carnegiea gigantea) 5 m magasra no, és nagy mennyiségű, ám mérgező folyadékot tartalmaz. A folyadékot gyűjtsük össze, és helyezzük a nap segítségével működő lepárlóba, hogy a hideg éjszaka alatt párologni kezdjen és összesürüsödjön!
Az Opuntián (más néven fügekaktuszon) nagy, fülszerű kidudorodások találhatóak, ovális alakú gyümölcse éretten piros vagy aranyszínű. Nagy tüskéitől - a többi kaktuszhoz képest - könnyen megvédhetjük magunkat. Mind gyümölcse, mind „fülei" tartalmaznak folyadékot ¥11 NYERÉSE ÁLLMOKBÓL Az állatok látószerve vizet tartalmaz, amelyet a szem kiszívásával vonhatunk ki. Minden hal tartalmaz iható nedveket Különösen a nagy halak gerince mentén található jelentős mennyiségű édesvíz. Ezt úgy csapolhatjuk le, hogy a halat vízszintesen tartva kibelezzük, és eltávolítjuk a gerincét. Ezután - ügyelve rá, hogy ki ne löttyintsük - igyuk meg a folyadékot! Ha ilyen nagy szükségünk van a vízre, vigyázzunk, hogy a hal húsában lévő többi folyadékot ne szívjuk ki, mert az fehérjében gazdag, így megemésztéséhez szervezetünk vizet fog elvonni. A sivatagi állatok szintén folyadékforrásként szolgálhatnak. Ausztrália északnyugati részén a nagy aszályok idején a bennszülöttek sivatagi békát keresve beásnak a száraz, sekély mélyedésekbe, mert a sivatagi béka is azért ássa be oda magát, hogy hűvösen tartsa testét és életben maradjon. Ezek az állatok testükben vizet táróinak, amelyet ki lehet préselni belőlük. só A só az ember életben maradásának másik alapfeltétele. Az átlagos táplálkozás napi 10 gramm só bevitelét jelenti. A baj akkor kezdődik, ha gyorsabban ürül ki belőlünk, mint ahogy pótolni tudjuk. Testünk az izzadság és a vizelet távozásával sót veszít, ezért minél melegebb éghajlaton tartózkodunk, annál nagyobb a veszteség. A testmozgás tovább növeli a veszteséget. TUDNIVALO A sóhíány első tünetei az izomgöres, a szédülés, a hányinger és a fá ság. Ezeket úgy orvosolhatjuk, ha fél liter vízben feloldunk egy csipetnyi sót. Túlélési csomagunknak tartalmaznia kell sótablettát. Törjük össze, majd oldjuk fel megfelelő mennyiségű vízben! Ne nyeljük le egészben a tablettát, mert gyomorpanaszt okozhat és károsíthatja a veséket. Mi történik, ha nincs nálunk só, vagy kifogyott a készletünk? A tengerparton vagy a tengerben rengeteg sós víz áll rendelkezésünkre, fél liter sós víz pedig kb. 15 gramm sót tartalmaz. Ebben a formában azonban ne igyuk meg! Bőven hígítsuk édesvízzel! A tengervíz lepárlásával sókristályt nyerhetünk. A só utánpótlása szárazföldön ennél sokkal nehezebb. Azokon a területeken, ahol állattenyésztéssel foglalkoznak, elképzelhető, hogy találunk szarvasmarhák számára kihelyezett ún. nyalatókat - ebben az esetben viszont valószínűleg közel vagyunk a civilizációhoz, és nem alakul ki sóhiány. Minden állatnak szüksége van sóra, ezért megfigyelve őket akár természetes sóforrásra is bukkanhatunk. Afrika egyik részén pl. az elefántok a sötét barlang veszélyes mélységével is megküzdenek csak azért, hogy sót nyaljanak le az oldalairól. Só nyerhető bizonyos növényekből is. Észak-Amerikában a legjobb sóforrás a hikorifa gyökere, Délkelet-Ázsiában pedig a nipapálmáé használható hasonló célra. Főzzük a gyökereket, míg az összes víz el nem párolog, és fekete sókristály csapódik ki! Ha közvetlen sóforrás nem áll rendelkezésünkre, közvetett módon kell beszereznünk, mégpedig az állatok véréből. A vért soha ne pazaroljuk el, jelentős ásványianyag-forrás.
-2STRATÉGIA Legyen szó akár kisebb balesetről vagy óriási katasztrófáról (mindkettő teremthet életveszélyes helyzetet), mindig ugyanazok az elvek és a gyors gondolkodás lehet csak a segítségünkre. Mivel általánosan alkalmazható, alapvető túlélési stratégiákról van szó, először a különfajta kisebb autóbalesetek során követendő eljárásmódokkal fogjuk őket szemléltetni. Ugyanezzel a megközelítéssel vizsgáljuk később a nagyobb szerencsétlenségeket is, konkrétan egy hatalmas légikatasztrófa példáján keresztül. Ilyen körülmények között a túlélő sokkal nagyobb valószínűséggel találja magát ismeretlen környezetben, miközben hosszabb időt kénytelen eltölteni nagyobb közösségben. STRATÉGIA A jó tervezés és a megfelelő előkészületek mellett túlélőként képesek lehetünk az életünket fenyegető nehézségek és veszélyek leküzdésére. Az életünket veszélyeztető legtöbb eshetőségre fel tudunk készülni, mindennel azonban nem számolhatunk. Készen kell állnunk a gyors reakcióra váratlan veszély esetén, de közben ésszerűen és reálisan kell kezelnünk a lehetséges katasztrófákat. Nem szabad pánikba esnünk, pedig ilyen körülmények között ez könnyen megesik az emberrel. Mindig a helyzetnek megfelelően kell eljárnunk! Néha az ütközés (vagy más baleset) minden előjel nélkül történik meg - attól a pillanattól kezdve viszont, hogy tudatosult bennünk, valami történni fog, az ösztönös reakciók akár életmentöek is lehetnek. Bizonyos helyzetekben egészen hosszú idő telik el a lehetséges katasztrófa észlelése és bekövetkezte között. A pánik talán ekkor a legveszélyesebb. Ahogy a köd - szinte megszüntetve a látótávolságot - körülvesz minket a hegyoldalon, könnyen elveszíthetjük a tájékozódóképességünket A legtöbben pánikba esnek, mert úgy érzik, csapdába kerültek. Meggondolatlanul kezdenek el cselekedni, és ezzel növelik a veszélyhelyzetet, pedig már rég a lehetőségeket kellene mérlegelniük, és megfelelő menedék után kellene nézniük, ahol várakozhatnak a körülmények kedvezőbb alakulásáig. Mi azonban maradjunk nyugodtak annak biztos tudatában, hogy képesek vagyunk kezelni a helyzetet! Ezzel nemcsak arra leszünk képesek, hogy átlássuk a szituációt, de meglátjuk az esetlegesen kínálkozó egyéb megoldásokat is! Vannak előre jelezhető helyzetek, amelyek megoldásának ismerete csökkenti a veszélyt Jegyezzük meg ezeket a módszereket, mert életmentöek lehetnek] Nagy lélekjelenlétet igényelnek (pl. a vízben süllyedő autóban várni legjobb pillanatot a meneküléshez), de tapasztalaton alapuló, biztos alapelvek. A legtöbb veszélyhelyzet megoldása azonban rögtönzésen alapul, amelyhez a körülmények megfelelő ismeretére van szükség. A katasztrófa olyan helyzetet teremthet, amelyet egyedül kell megoldanunk, de esetleg annyira komoly szerencsétlenség is történhet, amelyben egy kontrolálhatatlan tömeg közepén találjuk magunkat. Jelentős különbség van a gépjárműbalesetek és a légikatasztrófák között, de a szélsőséges esetek jól szemlélteik: bármekkora is a katasztrófa, mindig ugyanarra a találékonyságra és ismeretet-készséget előhívó képességre van szükségünk. MINDKÉT helyzettipus élet és halál kérdése - függetlenül attól, hány embert érint! AUTÓBALESET TÚLÉLÉSE
A FÉK MEGHIBÁSODÁSA Ha a fék vezetés közben meghibásodik, váltsunk sebességet, és használjuk a kéziféket. Több dolgot kell egyszerre csinálnunk: vegyük le a lábunkat a gázpedálról, kapcsoljuk be a vészvillógót, nyomkodjuk gyorsan a féket (hátha érintkezik), kapcsoljunk vissza a sebességváltóval, és használjuk a kéziféket! Ne rántsuk meg a kéziféket, finom mozdulatokkal kezdjük, majd fokozatosan húzzuk be egyre erősebben, amíg meg nem állunk! Ha minderre nincs időnk, vegyük le a lábunkat a gázpedálról, és kapcsoljunk vissza a sebességváltóval, majd húzzuk be a kéziféket - de NE TELJESEN, hacsak nem vagyunk biztosak abban, hogy nem csúszunk meg! Keressünk vészútvonalat, találjuk meg a helyet, ahol letérhetünk az útról! Ez lehetőleg puha földsánc, vagy emelkedőben végződő kanyar legyen! Ha így sem uraljuk a sebességünket (pl. egy meredek lejtőn), a sebesség csökkentése érdekében irányítsuk az autót oldalról korlátnak vagy falnak! Használjuk az előttünk haladó autót önmagunk megállítására, de menjünk a lehető legóvatosabban! Használjuk a vészvil lógót, dudáljunk, és villogtassuk fényszórónkat, hogy az előttünk haladó jármű vezetőjét figyelmeztessük a veszélyre!
Ütközés Ha az ütközés elkerülhetetlen, maradjunk a helyzet urai, és igyekezzünk másokban és magunkban is a lehető legkevesebb kárt tenni! Próbáljuk meg úgy elkerülni a hirtelen megállást, hogy valami rugalmasnak ütközünk! A falnál jobb a kerítés, a fánál jobb néhány facsemete. Végállomásnak mindegyik megteszi, de a fa és a fal talán életünk utolsó állomása is lehet egyben. A biztonsági öv (amely számos országban kötelező) megakadályoz minket abban, hogy kirepüljünk a szélvédőn. Ha viszont NEM vagyunk bekötve, jobb, ha nem próbálunk meg ellenerőt kifejteni az ütközéskor. Néhány kivételes esetben működik ugyan az ellentartás, általában azonban nem jelent mást, mint hogy ütközéskor testünk akkor is halad tovább, amikor az autó már megállt Ilyenkor az ellentartás még több sérülést okozhat, mint ha hagyjuk magunkat becsapódni, mert a karambolkor bekövetkező sebességcsökkenés még erőteljesebb hatást gyakorol a testünkre. Kulcsoljuk karunkat a fejünk köré, hogy meg tudjuk védeni, és hajoljunk el oldalra a kormány elől, miközben az ütközési pont FELÉ lendítjük magunkat! Mindezt nehéznek tűnik végrehajtani, de ütközéskor a kormánykerék olyan, mint egy mellkasunk felé tartó faltörö kos.
A hátsó ülésen helyet foglaló utasok hasonlóan védjék a fejüket, és támaszkodjanak az első ülések háttámlájához!
Kiugrás az autóból NE ugorjunk ki mozgó autóból, hacsak nem szikla vagy nagyobb szakadék felé tart, és a becsapódást nem élnénk túl! Nyissuk ki az ajtót, kapcsoljuk ki a biztonsági övét, majd gömbölyödjünk össze, fejünket irányítsuk erősen a mellkasunk irányába, szorítsuk össze a lábunkat és a térdünket, könyökünket nyomjuk erősen az oldalunkhoz, kezünket a fülünkhöz, majd hajlítsuk be a derekunkat! Guruló mozdulattal hagyjuk el az autót! Ne fejtsünk ki ellenerőt a talajjal szemben, ne védekezzünk a végtagjainkkal, földet érve maradjunk összegömbölyödve és guruljunk, amíg meg nem állunk! AUTÓ A VÍZ ALATT Lehetőleg a süllyedés előtt hagyjuk el az autót, hiszen a kocsi nem merül el azonnal - eltart egy ideig, amíg megtelik vízzel. Az autóra kívülről ható víznyomás miatt az ajtót nagyon nehéz kinyitni, úgyhogy ha tudjuk, inkább tekerjük le az ablakot, és másszunk ki azon! Nagy lélekjelenlétet igényel végrehajtani mindezt a „csobbanás” kiváltotta sokk és döbbenet állapotában, de ha gyerekek is vannak az autóban, lehet, hogy ki tudjuk őket segíteni az ablakon. Értékeinket ne próbáljuk meg kimenteni! Ha rém voltunk elég gyorsak, minél hamarabb HÚZZUK FEL az ablakot, állítsuk fel a gyerekeket, a csecsemőket pedig tartsuk a tető felé! Kapcsoljuk ki a biztonsági övét, és figyelmeztessünk mindenkit az ajtók mellett, hogy a kezüket tartsák a kilincsen! Az esetleges automata vagy központi zárakat azonnal kapcsoljuk ki! Elképzelhető ugyanis, hogy a víztől nem működnek megfelelően. Ekkor még ne próbáljuk kinyitni az ajtókat! Ahogy vízzel telik meg a belső tér, a levegő a tető alatt reked. A benti víznyomás szinte kiegyenlíti az autóra kívülről ható víznyomást. Ha az autó már nyugalomba került és csakhamar megtelik vízzel, figyelmeztessünk mindenkit, hogy vegyen mély lélegzetet, nyissa ki az ajtót, és ússzon felfelé, miközben engedi ki a levegőt! Az ugyanazon az ajtón át távozóknak meg kell fogniuk egymás kezét! Ha előttünk száll ki valaki, tartsuk vissza addig a levegőt! ÓVINTÉZKEDÉS: Mindig a vízzel párhuzamosan, ne merőlegesen parkoljunk! Ha mégis a víz irányába kell parkolnunk, hagyjuk az autót hátramenetben és húzzuk be a kéziféket (ha a víznek háttal kell parkolnunk, egyes sebességben hagyjuk a sebességváltót és húzzuk be a kéziféket)!
AUTÓ A VASÚTI SÍNEKEN Ha az autónk automatikusan működtetett vasúti átkelőhelyen robban le, tegyük az autót sebességbe, és az indítómotor segítségével rángassuk biztonságos helyre! Ez a módszer kézi váltóval működhet, automatával viszont nem. Ha vonat közeledik, hagyjuk el az autót, vigyük a gyerekeket és a gyengéket biztonságos helyre. Tartsunk kellő távolságot (kb. 45 m bőven elegendő), mert ha a vonat nagy sebességgel közlekedik, nagy távolságra röpítheti az autó darabjait. Ha viszont nem látunk vonatot, vagy nagyobb távolságot is belátunk, meg kell próbálnunk megakadályozni az ütközést! Ha az autót meg lehet mozdítani, toljuk le az összes sínről, hiszen nem tudhatjuk, melyiken jön vonat! Ha van vészjelző telefon, figyelmeztessük a váltókezelőt a kialakult helyzetről! Ha nincs telefon, induljunk el a vonat irányába a sin mentén! Biztosan álljunk a talpunkon (a nagysebességű vonatoknak erős a menetszele), és a vonat vezetőjét figyelmeztessük egy rongyot, vagy bármilyen szines ruhadarabot lengetve! Ha a vonat vezetője megfelelően végzi a munkáját, tudni fogja, hogy olyan kereszteződéshez közelít, ahol fokozottan kell figyelnie! IÉGIKATASZTRÓFA A repülőgép-szerencsétlenség, illetve a problémás terepre történő kényszerleszállás eredményezi a legszörnyűbb katasztrófahelyszínt. Ilyen bárhol megtörténhet, ezért nem tudunk felkészülni a konkrét helyzetre. A repülőgép személyzete ismeri az eljárást az ilyen vészhelyzetek kezelésére, kövessük tehát az utasításaikat! A pilóták megpróbálnak a lehetőségekhez mérten a iegbiztonságosabban leszállni - nekünk nincs mit tenni, csak nyugodtnak maradni, és segíteni a személyzetet a többi utas megnyugtatásában. A kényszerleszállásra úgy készüljünk fel, hogy szorosabbra állítjuk a biztonsági övét, belekarolunk a mellettünk ülőkbe, állunkat erősen mellkasunkra hajtjuk, ráhajolunk az ölünkbe tett párnára, összetekert takaróra vagy kabátra, és ha az ülőhelyek lehetőséget adnak rá, összefonjuk lábainkat szomszédainkéival, miközben várjuk a becsapódást. Amikor a repülőgép megáll (semmiképpen sem korábban), a felszállás előtt elhangzott tájékoztató szerint hagyjuk el a gépet! Ha szárazföldön landolunk, gyorsan távolodjunk el a repülőgép közvetlen közeléből, mert nagy a tűz- és robbanásveszély. Akkor is tartsuk a távolságot, ha nem keletkezett tűz! Várjuk meg, amíg a motorok lehűlnek, és a kiömlött üzemanyag elpárolog! Ha vízen történik a kényszerleszállás, a gumicsónakok automatikusan felfújódnak és rögzülnek a szárnyakhoz. Addig ne fújjuk fel a mentőmellényünket, amíg a repülőgépen vagyunk, ellenkező esetben akadályozhat minket a menekülésben. Várjuk meg, amíg a vízbe kerülünk, majd rántsuk meg a mentő-mellényt felfújó kart vagy zsinórt, végül másszunk be egy mentőcsónakba! Ha a repülőgép süllyed, azonnal oldjuk el a mentöcsó-nakot a szárnytól, amint az utasok beszálltak. A gép elhagyásakor a lehető legtöbb felszerelést vigyük magunkkal, de semmiképpen se a személyes tárgyakat és a poggyászt gyűjtögessük! Ekkor fogjuk csak igazán értékelni, hogy túlélőcsomag lapul a zsebünkben! MEGJEGYZÉS Ha a repülőgépből ejtőernyőve ugrunk ki a vadonba, a roncs felé irányítsuk magunkat, mert a mentőalakulatoka roncsot sokkal köny-nyebben veszik észre, mint egyetlen embert vagy egy ejtőernyőt.
A katasztrófa után Bármekkora is legyen az önfegyelmünk, mindenképpen megrázó, váratlan és bizonytalan érzés lesz ebbe a helyzetbe kerülni. Sokkot kaphatunk és a pánikba esés határára kerülhetünk. Ha tűz tör ki, vagy tűz- és robbanás-veszély áll fenn, tartsunk kellő távolságot, amíg a
veszély el nem múlik! A biztonság megkívánta távolságot azonban ne lépjük túl! Ne engedjük, hogy bárki is dohányozzon, ha kiömlött az üzemanyag! Ne kószáljunk el ismeretlen területre, különösen ne éjszaka! Tartsunk kapcsolatot a többi túlélővel! A sérülteket vigyük biztonságos helyre, és próbáljunk meg figyelni minden egyes érintettre! A sérültek azonnali kezelése elsőbbséget élvez. Az eseteket súlyossági sorrend szerint kezeljük! Mindenkinél elsőként a légzési nehézségekkel foglalkozzunk, ezt kövesse - sorrendben - a súlyos vérzés, a seb, a törés és a sokk kezelése! Lehetőleg különítsük el az élőket és a holtakat! A halál az esemény rémítő szokatlanságára emlékeztetheti a túlélőket, könnyebben megnyugszanak tehát, ha nem látják elhunyt társaikat. Ha volt is tűz, nem biztos, hogy minden megsemmisült. Kutassunk a roncsok és a maradványok között mindenféle felszerelés, élelem, ruházat és víz után! Ne kockáztassunk, ha még mindig fennáll az üzemanyagtartály berob-banásának lehetősége! Óvakodjunk a roncsokból terjedő füsttől, a mérges gázoktól! Amíg várunk a tűz kihunyására, mérlegeljük a helyzetünket! Mindenképpen ez legyen a következő lépés a stratégiánkban! Érdemes és biztonságos a jelenlegi helyünkön maradni? Ha ismert a gépünk tervezett útvonala (ami repülőjárat esetén bizonyos), számíthatunk valamiféle kereső- és mentőalakulatra, számos előnye van tehát az egy helyben maradásnak. A keresők már nagyjából tisztában vannak az elhelyezkedésünkkel, és akkor is ismerik utolsó jelentett pozíciónkat, ha le kellett térnünk az útvonalról. A roncs vagy a földre kényszerült repülőgép a levegőből sokkal jobban észrevehető, különösen fával sűrűn borított vagy erdős területen, ahol a fák még nagy csoportnyi embert is eltakarhatnak. Ha úgy látjuk, hogy nagyon veszélyes vagy az időjárás szeszélyeinek kitett területen tartózkodunk, szükség esetén menjünk védettebb helyre! Éjjel ne induljunk útnak, kivéve ha az életveszély nagyobb, mint a sötétben, ismeretlen terepen történő áthaladás kockázata. MEGJEGYZÉS Hagyjunk a roncson utalást az útirányunkra, így a mentőalakulatok tudni fogják, hogy vannak túlélők, és melyik irányban kell keresni őket! Az azonnali helyváltoztatás leggyakoribb oka, hogy olyan hegyen vagy hegyoldalon kerültünk veszélybe, amely nem nyújt védelmet az elemektől, vagy kőomlással és egyéb veszélyekkel fenyeget. Lejtő esetén ne felfelé, hanem lefelé haladjunk, mert a körülmények alacsonyabb magasságban kisebb valószínűséggel jelentenek veszélyt Ne induljon el mindenki biztonságosabb helyet keresni! Küldjünk előre felderítőket, ök vizsgálják át óvatosan a környező területet*. A felderítőknek együtt kell maradniuk, párokban kell dolgozniuk, nem indulhatnak önálló felderítésre! Beszélgetve kapcsolatban tudnak maradni egymással. Útvonalukat jelöljék meg előrehaladás közben, hogy könnyen visszataláljanak!
MENEDÉK A legelső szükséglet minden bizonnyal valamilyen ideiglenes menedék kialakítása lesz, hogy védve legyünk a természet erőitől - ez különösen a sebesültek miatt fontos. A biztos hely megteremtését egy még alaposabb felderítés kell hogy kövesse a megfelelő táborhely kiválasztása miatt. Próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a természetes menedékből és tökéletesíteni minden rendelkezésre álló anyaggal! Ha a sebesültek súlyos állapotuk miatt nem mozdíthatóak, számukra a helyszínen kell valamiféle menedéket biztosítani. Ha nem áll rendelkezésünkre hasznosítható felszerelés vagy roncsdarab, egyetlen dolgot tehetünk a kopár földön - ásunk. Lehetőség szerint keressünk valamilyen természetes üreget és mélyítsük ki! A kiásott földből készítsünk peremet, ez legalább a szél elől védelmet fog nyújtani! Rakjunk tüzet, hogy meleg legyen - így javulhat a hangulat és segít megőrizni a lelki tartást is! A tüzelőanyaggal takarékoskodjunk, ezért a hő erejének fokozására használjunk visszaverő felületeket! Hasonlóan járjunk el, ha a körülmények szükségtelenné vagy lehetetlenné teszik eredeti helyünk elhagyását! Ha nem áll a rendelkezésünkre természetes menedék, kövekből, roncsdarabokból és egyéb felszerelésből készítsünk magunknak szélárnyékos helyet! Ha a csoport összebújik, csökken a test hővesztése. Ilyen körülmények között a súlyos sérültek túlélési esélyei meglehetősen csekélyek, csak a gyors mentésben reménykedhetünk. A jó erőnlétben lévők induljanak víz, tüzelőanyag, menedék és élelem keresésére - ezt azonban mindig legalább párokban tegyék! A figyelem felkeltése érdekében minél több jelzést helyezzünk el! Ne feledjük, a naptól éppúgy menedéket kell keresnünk, mint a széltől és a hidegtől! Kiszolgáltatva lenni az időnek nem csak a kihűlést jelentheti.
ELHELYEZKEDÉS Ha van rádió adó-vevőnk vagy mobiltelefonunk, tudunk segítséget kérni. Emiatt azonban ne térjünk vissza a repülőgép sérült, vagy esetleg robbanásveszélyes fedélzetére! Várjunk, amíg egyértelművé válik, hogy minden biztonságos! A mentőalakulat tudni akarja majd a pozíciónkat. A szárazföldön utazók viszonylag pontosan ismerik helyzetüket (még ha ideiglenesen el is tévednek), és térkép segítségével még pontosabb tájékoztatást tudnak adni. Ha viszont vízi vagy légikatasztrófa áldozatai vagyunk, nagy segítséget jelent, ha ismerjük a tervezett útvonalat, és van elképzelésünk róla, hogy mi volt a pozíciónk a szerencsétlenség bekövetkeztekor. Ugyancsak jó, ha ismerjük az uralkodó szél- és áramlási irányokat. Legtöbbször tüzet kell gyújtanunk - három különálló tüzet gyújtva egyezményes nemzetközi segélykérő jelzést adunk le! Rakjunk minél nagyobb tüzet! A figyelem felkeltése érdekében helyezzünk ki jelzéseket! Ha tudjuk, hogy már közel a segítség, alkalmazzuk pirotechnikai eszközeinket! Ha a segítség már nagyon közel jár, csapjunk zajt! Ekkor örülünk csak igazán, hogy értesítettük tervünkről az illetékes hatóságokat, és hogy pontosan tartottuk magunkat az útvonalunkhoz. Csak idő kérdése, és meg fog érkezni a mentőalakulat. Addig is próbáljunk meg minél kényelmesebb körülményeket teremteni magunknak! Ugyanakkor persze a legalaposabb tervek is félre tudnak siklani. A navigációs eszközök elromolhatnak. A vihar, a nagy szél vagy a köd mindmind letéríthetnek bennünket útvonalunkról, és tessék, egyszer csak ott találjuk magunkat biztonságban a menedékünkben, de senki nem tudja,
merre lehetünk. Elképzelhető, hogy a tervezettnél tovább kell maradnunk, erre fel kell készülnünk! Minél pontosabban meg kell állapítanunk az elhelyezkedésünket! Tanulmányozzuk a területet minden lehetséges szempont alapján! Azonban nem elegendő csak a helyzetünk pontos megállapítása (ha ez egyáltalán lehetséges): azt is meg kell vizsgálnunk, hogy nem kínálkozik-e biztonságosabb és kényelmesebb táborhely, tüzelőanyag-, élelem- és vízlelöhely. Hosszú távon azt is végig kell gondolnunk, hogyan tudunk átvágni a területen. Ha tengeren vagyunk, ne maradjunk egy helyben: figyeljük olyan szárazföld jelét, amely elég közel van ahhoz, hogy - szemben jelenlegi helyzetünk tartásával - növelje túlélési esélyeinket! Ki vagyunk téve azonban a szélnek és a hullámzásnak. Sodródásunkat viharhorgonnyal késleltethetjük. MEGJEGYZÉS Szárazföldön a legritkább esetben bizonyul ésszerűnek, ha a mentőcsapatra várakozás helyett azonnal biztonságos helyre megyünk. Bizonyos esetekben azonban (ha tudjuk, hogy senki nem fog minket keresni; ha a terep olyan sivár, hogy nem kínál számunkra élelmet, vizet vagy menedéket; ha biztosak vagyunk benne, hogy elegendő energia- és élelemtartalékunk van ahhoz, hogy visszajussunk a civilizációba, vagy olyan helyre, ahol életben tudunk maradni a természet nyújtotta forrásokból] dönthetünk úgy, hogy - ha már elég világos van és a többi körülmény is kedvező - nekivágunk.
NÉLKÜLÖZHETETLEN ÉLELEM ÉS VÍZ BESZERZÉSE A továbbhaladás lehetőségét várva egy elszigetelt sziklafalon, a dagálytól elzárva, esetleg a vihar vagy köd fogságában nem sok alkalom kínálkozik arra, hogy kiaknázzuk a természet nyújtotta forrásokat. Élelmiszer-tartalékunknak azonban ne lássunk neki azonnal! Lehet, hogy ott időzünk még egy darabig. Később is leszünk még éhesek, ezért az élelmet be kell osztani. Rendezkedjünk be annál is hosszabb időre, mint ami a legpesszimistább várakozásainkban szerepel! Még ilyen helyzetben is lehet elérhető közelségben víz és élelem. Elkülönítve tároljuk a vésztartalékot arra az esetre, ha majd nem áll semmi egyéb a rendelkezésünkre! Először a természet forrásait aknázzuk ki! Nem elég egyféle ételt találnunk. Többfajta növényt keressünk, amelynek elfogyaszthatjuk a levelét, gyümölcsét, magját, gyökerét vagy más ehető részét! Kutassunk csapdába ejthető vagy levadászható állatok nyomai után! Ha már az életünk forog kockán, nem lehetünk kényesek rá, hogy mit eszünk meg és mit nem, és arra sem, hogyan szerzünk magunknak élelmet. Az élővilággal és a környezettel azonban ilyenkor is törődnünk kell! Ha bővében vagyunk egyéb tápláléknak, semmi okunk arra, hogy veszélyeztetett állat- vagy növényfajok egyedeit fogyasszuk. Nem indokolt ez esetben olyan csapdák felállítsa sem, amelyek révén több húshoz jutunk, mint amennyit frissen el tudunk fogyasztani vagy félre tudunk rakni (a kelepcék ugyanis nem válogatnak az állatok között, amelyeket elfognak vagy megnyomorítanak). A természet erőforrásainak legjobb kihasználása nem azonos a kizsákmányolással. A túlzott mértékű kiszipolyozással saját magunknak okozunk kárt, ha még hosszú ideig kell azon a területen maradnunk. Ne feledjük azt sem, hogy a legkönnyebben megszerezhető élelem sokban különbözhet attól, amit általában enni szoktunk. Ha a felkészülés során már fogyasztattunk szokatlan élelmet, sokkal könnyebben fogunk tudni táplálkozni, és képesek leszünk arra is, hogy a többieket bátorítsuk hasonló dolgok elfogyasztására. Tüzelőanyagra még akkor is szükségünk van, ha a magas hőmérséklet miatt a testünknek nincs szüksége a lángok melegére - itt elsősorban a vízforralásra kell gondolni. Ne higgyük azonban, hogy a meleg nappalt mindig meleg éjszaka követi! A világ egyes részein nagy a különbség a nappali és az éjszakai hőmérséklet között. MEGJEGYZÉS Rövid távon az életben maradáshoz a víz sokkal fontosabb, mint azélelem. Még akkor is vannak lehetőségeink, ha nem áll a rendelkezésünkre édesvíz. A talált vagy előállított vizet azonban mindig fertőtlenítsük vagy forraljuk fel, hogy tisztasága felől teljesen bizonyosak legyünk! A vízkeresés legyen az elsődleges szempont!
TÁJÉKOZÓDÁS Általábar a legjobb, ha a baleset helyszínéhez közel maradunk, hiszen a repülőgép vagy a jármű (illetve ezek roncsai) hasznosítható anyagokat és felszerelést biztosítanak, és valószínű, hogy a mentőalakulatok is ismerik ezt a helyet. Ha viszont valami miatt mégis a továbbhaladás mellett döntünk, a területen történő biztonságos áthaladáshoz szükségünk lesz a tájékozódás és iránykeresés képességére. MENTSÜK MEG MAGUNKAT!
Ne feledjük, ezek egyszer tolón megmentik az életünket! M menedék E elhelyezkedés N nélkülözhetetlen dolgok beszerzése T tájékozódós
EMBEREK Egy expedíciónál a tervezéshez hozzátartozik az egymással összeférő személyek gondos kiválogatása, tekintettel arra is, hogy alkalmasak-e az adott vállalkozásra - mind az erőnlét, mind a gyakorlat, mind pedig a felkészültség szempontjából. Katasztrófahelyzetben, nyomás alatt azonban bárki viselkedhet kiszámíthatatlanul. Egy átlagos szerencsétlenség után kialakuló csoport pedig nagyon különböző emberekből áll. Férfiak, nők, gyerekek, idősek és csecsemők. Lehet köztük terhes asszony és beteg vagy testi fogyatékos személy - őket megkülönböztetett figyelemben keíl részesítenünk. A sokféle túlélőből álló csoportot érintő vészhelyzet esetén valószínűleg nagyobb a sérülések kockázata, mint a felkészült és kiváló erőnlétben lévő emberek válogatott csapatánál A csecsemők nagyon törékenynek tűnnek, pedig valójában nagyon szívósak. Mindenesetre fontos, hogy melegen tartsuk őket. A gyerekeket nyugtatnunk és vigasztalnunk kell, különösen ha elvesztették valakijüket vagy fájdalmaik vannak. Gyakran lefoglalja őket a helyzet
kalandossága, és nem nyugtalankodnak; nem hagyhatjuk azonban, hogy elcsatangoljanak, a tűzzel játszanak, vagy bármilyen más veszélynek tegyék ki magukat! Az időseknek általában erős a tartása, és képesek lelket önteni a fiatalabbakba. Fontos azonban, hogy ne fázzanak és rendszeresen kapjanak enni! Gyakran bebizonyosodik, hogy a nők sokkal jobban kezelik a vészhelyzeteket a férfiaknál, és könnyebben tudják vállalni a felelősséget is mások iránt. Hajó vagy légitársaság járata esetén a hajó tisztjei vagy a repülőgép személyzete (ha maguk is túlélők) várhatóan átveszik az irányítást, de a szervezett csoportokat jellemző katonai felépítés, a vezetők elfogadása és a felelősségvállalás sosem fog kialakulni. A döntéshozatal, a lépések megtervezése és a hangulat fenntartása érdekében meg kell próbálnunk bevezetni a demokratikus eljárásokat. Az esemény okozta trauma miatt néhá-nyan lelkesen követnek bármilyen reményt adó vezetést, de az ellentétek és az előítélet is megjelenhetnek. Ezeken mindenképpen felül kell emelkedni! A légi- vagy vízi katasztrófa különböző kultúrájú és hátterű embereket kényszerít azonos helyre és olyan helyzetekbe, amelyeket társadalmi tilalmaik egyébként nem engednének. A probléma leküzdése megfelelő taktikát igényel. Ugyanakkora túlélésnek kell elsőbbséget kapnia. Minél alaposabbak az orvosi ismereteink, annál jobb. Az is fontos azonban, hogy megtanítsuk a többieket az élni akarásra, amely nagyrészt az orvosokra jellemző „ágyvégi udvariassággal", azaz egyfajta magabiztos, megnyugtató, komoly hangnem használatával történhet - az már fél siker, ha azt a benyomást keltjük, hogy tudjuk, mit miért teszünk! Nyugalmunk és magabiztosságunk ösztönzően hat mások önbizalmára és együttműködési készségére. Minél szélesebb körűek az ismereteink, annál jobban tudjuk kezelni a helyzetet. -3-
ÉGHAJLAT ÉS TEREPVISZONYOK Annak ellenére, hogy az alapvető túlélési stratégiák és technikák bárhol alkalmazhatóak, a körülmények a világ különböző részein nagyban eltérnek egymástól. Lényeges, hogy a lehető legtöbb ismerettel rendelkezzünk annak a területnek a viszonyairól, ahova utazni akarunk. Ha vannak általános ismereteink az egyes éghajlatok körülményeiről és hatásairól, nagyobb eséllyel maradunk életben még akkor is, ha egy baleset miatt teljesen ismeretlen területre vetődünk. E könyv néhány oldala természetesen nem tud az egész világra kiterjedő földrajzi ismereteket nyújtani. Csak a főbb éghajlati és környezeti típusokat tudja bemutatni, és csak a felmerülő problémák megoldásának legalapvetőbb módszereit kínálja. Más fejezetekben is található bizonyos témakörökre (pl. az élelemre vagy a menedékre) adott körülmények között alkalmazható tanács, amely kiegészíti az itt ismertetett információkat. ÉGHAJLATI ÖVÉK Sokan az idegen környezetre ellenségként tekintenek, és úgy érzik, harcolniuk kell ellene. Csakhogy nem ez az életben maradás módja - ha harcolunk, veszíteni fogunk! Vannak ugyan veszélyek, amelyekre bizonyos óvintézkedésekkel fel kell készülni, maga a természet azonban semleges. Tanuljuk meg, hogyan kell élni az egyes éghajlatokon, és hogyan kell kihasználni amit nyújtanak! Az éghajlatot nem csak a szélességi fok határozza meg; a szárazföldi elhelyezkedés és a tengerszint feletti magasság éppolyan fontos.
Sarkvidéki éghajlat Sarkvidéki területeknek azokat tekintjük, amelyek az északi szélesség 60° 33' felett és a déli szélesség 60* 33’ alatt helyezkednek el. A hideg időre vonatkozó tudás azonban nagy magasságokban is szükséges lehet. Pl. az Egyenlítőhöz közel, az Andokban a hóhatár csak 5000 méternél kezdődik, de a pólusokhoz közeledve egyre alacsonyabban húzódik - Dél-Amerika legdélebbi csücskét mindössze néhány száz méteres magasságban is állandóan hó borítja. Az északi sarkvidék viszonyai egyaránt érvényesülnek Alaszka, Kanada, Grönland, Izland, Skandinávia és Oroszország jelentős részén.
tadra Az északi jégsapkától délre a föld állandóan fagyott, a növények satnyák. A hó nyáron elolvad, a gyökerek azonban nem tudnak mélyen megkapaszkodni a földben. Nagy magasságban is ehhez hasonló körülményekkel találkozunk.
Tajga Az északi sarkvidéki tundrás vidék és a mérsékelt övi területek közt 1300 kilométeres sávban húzódó, erdős öv tartozik ide. Oroszországban néhány szibériai folyó mentén az erdő az északi sarkkörtől akár 1650 kilométerre is benyúlik északra, míg Kanadában, a Hudson-öböl térségében a sáv a sarkkörtől délre ugyanekkora távolságban húzódik. A tél hosszú és kemény, a föld az év túlnyomó részében fagyott, a nyár rövid. A talaj mindössze az év 3-5 hónapjában enged fel annyira, hogy a víz elérje a fák és növények gyökerét. A növényzet az Északi- és a Jeges-tengerbe torkolló folyók mentén gazdagabb. A tajgát számos vadállat jellemzi; jávor-szarvas, medve, vidra, hiúz, coboly, mókus, kisebb élőlények és sok madárfaj. Nyáron az olvadt hó nem tud felszívódni, ezért vízzel elárasztott területek, mocsarak alakulnak ki. Kidőlt fák és sűrű tőzegmoha nehezíti az előrehaladást. A szúnyogok kellemetlenek lehetnek, viszont nem terjesztenek maláriát. A haladás télen könnyebb, feltéve, hogy melegen vagyunk öltözve. A folyók mentén menjünk (ott lehet halászni, horgászni), a tömérdek lehullott faágból pedig készítsünk tutajt!
Mérsékeli! övi éghajlatok Az északi félgömb mérsékelt égöver valamint a déli félteke hasonló éghajlatú területei kínálják talán a legkedvezőbb körülményeket a különleges ismeretek vagy tudás nélküli életben maradáshoz. Ezek azok a helyek, amelyeket az olvasó minden bizonnyal a legjobban ismer. Az erős urbanizáltság miatt nem valószínű, hogy a túlélési megpróbáltatások hosszú ideig tartanak. Egy jó erőnlétben lévő, egészséges, alapvető túlélési ismeretekkel rendelkező ember nem lehet úgy elvágva a külvilágtól, hogy néhány napos vándorlással ne érjen lakott területre. Kemény hidegben a sarkvidékkel kapcsolatos ismeretekre szükség lehet.
Ócsáni éghajlat (itabhuliató erdők) Ahogy az éghajlat egyre melegebb, a tél pedig fokozatosan enyhül, a tűlevelűek helyét egyre inkább a lombhullatók veszik át. Amerikában a
tölgy, a bükk, a juhar és a hikori a legjellemzőbb, míg Európában és Ázsiában a tölgy, a bükk, a gesztenye és a hársfa terjedt el a legjobban. A humuszban gazdag föld számos növény és gombafaj otthona. Könnyű életben maradni, kivéve a nagy magasságokat, ahol akár tundrára jellemző viszonyok vagy hómezők is lehetnek. A területek nagy részét az ember művelés alá vonta.
Kontinentális éghajlat (mérsékelt övi füves puszták) Nagyrészt belső, kontinentális területek, amelyeket meleg nyár, hideg tél és közepes csapadékmennyiség jellemez. Ezek váltak a föld legnagyobb élelmiszer-termelő területeivé: gabonatermelés és állattenyésztés a jellemző. Nyáron a víz, télen a menedék jelenthet gondot.
iVlediterrá&i területek
A Földközi-tenger vidéke mérsékelten száraz jellegű, errefelé hosszú, meleg nyár és rövid, hideg tél váltja egymást. Az év legnagyobb részét napsütés és száraz szél jellemzi. Egykor a területet tölgy-erdők borították, amelyek kivágása után a talaj erodálódott, majd örökzöld cserjék nőtték be. A kaliforniai száraz bozótosokéhoz („chaparral") hasonlítható ez az éghajlat. A terület fákban szegény, a víz gondot okoz. Nagy magasságban más viszonyok uralkodnak.
Tftópusí éghajlat (esőerdők) A trópusok vidéke művelés alá vont területeket, hatalmas mocsarakat és sivatagokat egyaránt tartalmaz, harmadát azonban
érintetlen erdő teszi ki: egyenlítői esőerdő, szubtrópusi esőerdő és hegyi erdőség. A csipkézett hegyekből lecsorduló csapadék nagy, gyors mozgású folyókká áll össze. A parti és más alacsonyabban fekvő területek gyakran mocsárvidékké alakulnak.
Szavanna A szavanna trópusi füves puszta, általában a sivatag és a trópusi esőerdő között terül el. Az erdő közelében a fű magas, akár a 3 m-t is elérheti, és gyakoribbak a fák. A hőmérséklet egész évben magas. Szavanna borítja Afrika több mint egyharmadát, valamint Ausztrália nagyobb területeit (az utóbbiakon helyenként eukaliptuszfák találhatók). A szavannához hasonlóak Venezuela és Kolumbia ,li!lanói,, (síkságai, alacsony dombos vidékei) és Brazília „campói" (azaz mezői). Általában nem könnyű vízhez jutni, ahol viszont van, ott buja növényzet és gazdag állatvilág jellemző. Afrikában nagy állatcsordák uralják a szavannát.
Sivatagok A Föld felületének egyötödét sivatag, azaz száraz, kietlen terület borítja, ahol nehéz életben maradni. Sivatagok ott alakulnak ki, ahol az Egyenlítő mentén keletkező és nedvességüket már elvesztett légáramlatok leszáll-nak, majd a föld közelében újra felmelegednek, magukkal szállítva a kevés ott lévő nedvességet. Alig van felhő, amely védelmet nyújthatna a nap elöl vagy megőrizné a hőt éjjelente, ezért igen nagy a hőingadozás a nappal és az éjszaka között (a nappali, árnyékban mért legmagasabb hőmérséklet a Szaharában 58 °C is lehet, éjjel a hőmérséklet viszont akár fagypont alá is süllyedhet). A föld sivatagjainak csak kis részét alkotja homok (a Szaharának is csak egytizedét), legnagyobb részük kiszáradt folyómederből (vádiból) származó kavics. A szél elfújja a homokot, majd az alacsonyan fekvő területeken lerakja. Máshol szélkoptatta hegyek, kiszáradt lapályok és időszakos folyók is találhatóak. SARKVIDÉKI TERÜLETEK Az Antarktiszt jégréteg borítja. Az Arktiszon a sarkpontot tengeren úszó vastag jég fedi, és az erdőhatártól északra minden fagyott Csak két évszak van (hosszú tél és rövid nyár), a nappalt a tél közepén uralkodó teljes sötétség és a nyáron tipikus, 24 órán át tartó világosság jellemzi. Az Arktiszon a hőmérséklet nyáron akár a 18 cC-ot is elérheti, kivéve a gleccsereket és a fagyott tengereket, télen azonban -56 °C-ig is süllyedhet, a fagypontot viszont sohasem haladja meg. Az északi erdőkben nyáron akár 37 °C is lehet, télen azonban a magasság miatt a hőmérséklet még az Arktiszon jellemzőnél is alacsonyabb. Észak-Szibériában, Verho-janszknál mértek már -69°C-ot is! Az Antarktisz hőmérséklete még az Arktiszénál is alacsonyabb. Az Antarktiszon mértek már 177 km/h-s sebességű szelet isr az Arktiszon az őszi és téli szelek hurrikánerősségűek is lehetnek, 30 m-es magasságba korbácsolva fel a havat a levegőbe (ez még akkor is hóvihar hatását kelti, ha még csak nem is havazik). Az alacsony hőmérséklet miatt a szelek hűtő hatása nagyon jelentős - sokkal hidegebbnek érezzük a levegőt, mint amit a hőmérő mutat. Pl. egy 32 km/h-s szél a -14 DC-os hőmérsékletet -34 °C-ra csökkenti, a 64 km/h-s pedig -42 5C-ra. A hőmérséklet-csökkenés mértéke annál nagyobb, minél hidegebb van. A 64 km/h-s sebesség feletti szelek már nem okoznak további nagy változást.
HALADÁS A tapasztalatok azt mutatják, hogy legjobb, ha a repülőgép vagy az elromlott jármű közelében maradunk. Ha a hely veszélyesnek bizonyul, a lehető legközelebb készítsünk biztonságos menedéket. Csak akkor döntsünk az útnak indulás mellett, ha közel van a civilizáció és valószínűleg a mentőalakulat is. Gyorsan döntsük el, mit csinálunk - amíg még tisztán tudunk gondolkodni. A hideg tompítja gondolkodást. Meg se forduljon a fejünkben hóviharban elindulni! A sík jégen és a tundrán mindig nehéz a tájékozódás. A jég mozgása barázdákat hoz létre, bizonytalanná téve a haladást. A nyáron megolvadó jég a tundrát mocsarassá, a tengeri jeget pedig kásássá változtatja a talpunk alatt. A sarkvidéken nyáron a szúnyog, a tripsz, a kullancslégy és a muslica okozhat kellemetlenséget Lárváik a vízben élnek - mellettük ne készítsünk menedéket. Ruhánk ujját lehúzva, gallérunkat feltűrve viseljük, fejünkön hordjunk szúnyoghálót, és égessünk zöld fát és leveleket - a füst ugyanis távol tartja őket Ahogy hidegebbre fordul az idő, a rovarok kevésbé aktívak, éjjelre pedig teljesen eltűnnek. Alaszkában, Kanada északnyugati és északkeleti területein, Grönlandon, Izlandon, Skandináviában, a Novaja Zemlján, a Spitzbergákon és néhány szigeten találhatóak olyan hegyek, amelyek jégszirtjei, gleccserei, gleccser-szakadékai és lavinái komoly veszélyt jelentenek. Az Arktisz partjai közelében májustól augusztusig gyakori a néha távoli belterületre is behatoló köd, amely tovább nehezíti a tájékozódást.
Tájékozódás Az iránytű megbízhatatlan a sarkvidékeken. A csillagképek biztosabban mutatják az irányt, az éjszakák pedig elég világosak a haladáshoz. Napközben alkalmazzuk az árnyékcsúcsmódszert [lásd Eligazodás a térképen és a természetben). A tengeri jégen haladva az irány meghatározásához NE használjunk jéghegyet vagy távoli tájékozódási pontot! Az úszó jégtáblák állandó mozgásban vannak, viszonylagos pozíciójuk könnyen változik. Készüljünk arra is, hogy könnyen meghasadnak, kettéválnak! Ha át kell szállnunk
az egyik úszó jégtábláról a másikra, ugorjunk a jégtábla szélétől legalább 60 cm-es távolságból indulva és érkezve! KERÜLJÜK a jéghegyeket! Tömegük legnagyobb része ugyanis a víz alatt van. Ahogy elolvad, a jéghegy minden előjel nélkül átfordulhat, különösen ha saját súlyunk is nehezíti. KERÜLJÜK a jégfalakhoz közeli hajózást! A gleccserekről hatalmas tömegű, gyakran több ezer tonnányi jég válhat le a tengerbe zuhanva, minden előjel nélkül. A madarak megfigyelése segítheti a tájékozódást. A vándorló vízimadarak olvadáskor a szárazföldre repülnek. Az égről visszatükröződő formák segíthetnek a távoli területek meghatározásában. A nyílt víz, a fák és a hómentes terület feletti felhők feketén verődnek vissza, a tengeri jég vagy hómező feletti felhők pedig fehéren. A friss jég tükröződése szürke, a foltos tükröződés úszó jeget vagy hófúvást jelez.
Hótalpalk A sarkvidéken előrehaladni kimerítő, csak jó erőnlétben lévő személy próbálkozzon vele. Bár nehezen rögtönözhető, a kemény havon a sítalp a legjobb közlekedési eszköz. A mély, laza hóban a síelés nagy erőfeszítést igényel, hótalppal könnyebben boldogulunk. A hótalpban úgy lépkedjünk, hogy lábunkat a szokásos járással ellentétben hajlítás nélkül emeljük meg, mégpedig úgy, hogy a hótalpat a földdel a lehető legpárhuzamosabban tartsuk!
Hajlítsunk egy hosszú, friss főágat hurok formájúra, a végeit pedig rögzítsük erősen I Egészítsük ki keresztágakkal, és kössük össze (minél több keresztágot rakunk rá, annál jobb), de ügyeljünk rá, hogy a hótalp ne legyen túl nehéz, így ugyanis nem tudunk nagyobb távolságot komoly fáradtság nélkül megfenni. A közvetlenül a lábunkra csatolt középső részt készítsük erősebbre. Kövessük a folyókat! A folyásiránynak megfelelően haladjunk (nyáron tutajjal, télen a jégen), kivéve Szibéria északi részét, ahol a folyók észak felé folynak! Befagyott folyón mindig a szélen lévő simább jégen, illetve a kanyarulatok külső ívén menjünk! Két folyó találkozásánál a külső szélen vagy a külső parton haladjunk! Ha a folyónak sok a kanyarulata, hagyjuk el a jeget, és a magasabb parton folytassuk az utunkat! f FIGYELEM!__ A JÉGHIDEG VÍZ HALÁLOS Jeges vízbe esve kikészülünk. A test összerándul, megszűnik az izmok feletti kontroll, ezt heves remegés követi. A végtagok kb. négy perc alatt elfagynak, az eszméletvesztés 7, a halál 15-20 perc múlva következik be. TEGYÜNK ELLENE! Vízbe esés után azonnal cselekedjünk! Induljunk el a szárazföld felé, és hemperegjünk a hóban, hogy felszívja a vizet! Ezután keressünk menedéket, és azonnal vegyünk fel száraz ruhát.1
RUHÁZAT Az erős hidegben és szélben fedetlen testrészeink percek alatt elfagyhatnak. Védjük egész testünket, beleértve kezünket és lábunkat isi Viseljünk szo-rítómadzagos kapucnit, hiszen így - részben - arcunkat is be tudjuk fedni! A szőrmeszegély megakadályozza, hogy a kilégzett pára az arcunkra fagyjon és felsértse a bőrünket. Ruházatunk felső rétege védjen minket a széltől. Szövete legyen olyan sűrű, hogy megakadályozza a hó bejutását, ahhoz azonban legyen elég áteresztő, hogy a vízpára elillanjon - ne legyen vízálló, mert az lecsapódást eredményezhet. A bőr kiváló külső viselet. A nyílásokon keresztül a hő ki tud áramolni, mozgás közben így kiszökik a levegő. Ha ruhánknak nincs szorítómadzagja, tekerjünk valamit az ujja köré, nadrágunk szárát pedig tűrjük be zokninkba és bakancsunkba! Ha izzadni kezdünk, lazítsuk meg a ruhánkat néhány helyen (gallér, ruhaujj)! Ha még mindig melegünk van, vegyünk le egy réteget! Akkor is ezt tegyük, ha valamilyen munkát végzünk, pl. fát vágunk vagy menedéket készítünk! Csak repülőgép-katasztrófa vagy kényszerleszállás esetén találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy sarkvidéki területen nincs megfelelő felszerelésünk. A repülőgép elhagyása előtt próbáljunk meg megfelelő ruhát szerezni magunknak! Gyapjút viseljünk, mert nem nyeli el a vizet, és még nedvesen is meleg! A kötött ruha kiváló belső réteget képez, hurkai ugyanis megtartják a hőt. A pamut gézként viselkedik, felszívja a nedvességet.
Lábak Legjobb a mukluk (eszkimó csizma), ez a vízálló vászonból készült, szegecselt gumitalpú csizma, amelyet a megfelelő illeszkedés érdekében szorítómadzaggal látnak el. Lehetőleg legyen benne hőszigetelő bélés is! A lábakat három réteg zoknival szigeteljük! A zoknik mérete sorban növekedjen, így egymásra illeszkednek és nem gyűrődnek fel! A láb akkor fagyhat el, ha hosszú időn keresztül vízben van, pl. a mocsaras tundrán a nyári hónapok alatt (lásd A hideg éghajlat veszélyei az
Egészség fejezetben).
Hóvakság Szemünket védőszemüveggel, illetve a szem számára kis réssel ellátott ruhával vagy kéregcsíkkal védjük! A hóról visszatükröződő napsugarak ereje hóvakságot okozhat! Szemünk alját sötétítsük be faszénnel, csökkentve ezzel a további tükröződést! így tarthatjuk magunkat MELEGEM: Tartsuk ruhánkat TISZTÁN! - A kosz és piszok megakadályozza a ruha légcseréjét! Tartsuk ruhánkat SZÁRAZON! - Kívül és belül egyaránt! Kerüljük a TÚLHEVÜLÉST! - Szellőzzön a viseletűnk! Viseljük ruhánkat LAZÁN! - Hagyjuk, hogy keringjen a levegői ^ - —
MENEDÉK Nem pihenhetünk a szabadban! NE TARTÓZKODJUNK SZÉLBEN! Keressünk továbbtökéletesíthető természetes menedéket! KERÜLJÜK viszont a szirtek szélárnyékos oldalát, mert ott a hó fel tornyosulhat és betemetheti a menedékünket! Kerüljük a sziklaomlással vagy lavinával fenyegető helyeket is! Óvakodjunk a hóborította fáktól, mert a súly letörheti a fagyott ágakat (hacsak az alacsonyabbakat nem támasztja ki a hó). Az ág alatt talán már készen áll számunkra egy menedék (lásd Menedékkészités és táborverés a Táborozási technika fejezetben). NE FELEDJÜK: A huzat ellenére se zárjuk el az összes nyílást! Szükség van a szellőzésre - különösen, ha a menedékünkben tüzet is rakunk. Ellenkező esetben akár meg is fulladhatunk. TŰZ Alapvető fontosságú a sarkvidéken az életben maradáshoz. A roncsból származó gázolaj segítségéve! hőt nyerhetünk: a lehető leghamarabb vezessük a földre a kiömlött és tartályban lévő olajat! Ha az olaj lehűl, besűrűsödik, olyankor már lehetetlen elvezetni. A magas oktánszámú üzemanyag lassabban fagy meg, ezért hagyjuk a tartályban! Az Arktisz és az Antarktisz jegén a fóka és a madárzsír az egyetlen egyéb tüzelőanyag-forrás. A vízparton alkalmanként gyűjthetünk uszadékfát - a grönlandiak régen a szibériai folyókról az Arktiszra úszó fából építették házaikat A tundrán alacsony, terebélyes fűzfa, az erdőkön túl alacsony növésű nyírfa és boróka is található. A nyírfa ága kiváló gyújtós, mert maga a fa anyaga olajos. Háncsoljunk meg egy ágat, és még nedvesen is lángra fog kapni. A Cassiope tetragona egy másik alacsony, terebélyes, hangaszerű növény, amelyet az eszkimók tüzelőanyagként hasznosítanak. Ez az apró levelű, fehér, harang formájú virágot hozó örökzöld növény mindössze 10-30 cm-re nő. Annyi gyantát tartalmaz, hogy még nedvesen is meggyullad. Coss/ope letragona
VÍZ Még hidegben is több mint napi egy liter vízre van szükségünk a vízveszteség pótlására. Nyáron a tundra tavai és folyói révén bőségesen áll a rendelkezésünkre víz. Elképzelhető, hogy a kis tavak vize barnás színű és kellemetlen ízű, a benne élő növényzet azonban tisztán tartja. Kétség esetén FORRALJUK FEL! Télen olvasszunk havat és jeget! NE együnk összetört jeget, mert felsértheti az ajkunkat vagy szánkat, és fokozhatja a kiszáradást. Olvasszunk elegendő havat, hogy goiyót tudjunk belőle formálni, csak ezután próbáljuk meg kiszívni belőle a vizet! NE FELEDJÜK: Ha már fázunk és fáradtak vagyunk, a hóevés csak tovább fogja hűteni a testünket.
ÉLELEM Antarktisz: Az északi partok sötét, hőelnyelö szikláin élő zuzmók és mohák az egyedüli növények. A tengerek gazdagok planktonokban és krillekben, ezek a bálnák, fókák és számos tengeri madár táplálékául szolgálnak. A legtöbb madár ősszel elköltözik, csak a repülésre képtelen pingvinek maradnak, amelyek viszont kiváló élelemként szolgálnak. Az év legnagyobb részében a veszély első jelére a vízbe menekülnek, ha viszont a tojásaikat költik, nem mozdulnak odújuktól vagy fészküktől. Arktisz: A jég nem biztosít élőhelyet semmilyen növény vagy szárazföldi állat számára, még a jegesmedve is csak ott bukkan fel, ahol zsákmányra lelhet Jegesmedvére vadászni nehéz és veszélyes. Ahol víz van, a tengeri madarak, a halak és a fókák jelentik a lehetséges élelmet. A rókák - közülük a sarki róka télen fehér színűre változik - néha követik a tenger jegén a jegesmedvéket, hogy megegyék a zsákmányuk maradékát. Az északi állatvilág vándorlójelenléte évszakfüggő. Tundra és erdő: Télen és nyáron egyaránt találhatóak itt növények és állatok, az északi erdőkben pedig még ennél is nagyobb állatvilág él. A tundra növényfajai megegyeznek Oroszországban és Alaszkában. Mindegyik kisebb a melegebb éghajlatokon fellelhető növényeknél. A földön
elterülő fűzfa, a nyírfa és a bogyós növények vitamintartalma azonban magas. A sok helyen előforduló moha és zuzmó - különösen a rénszarvaszuzmó - értékes élelemforrást jelent.
Mérgező növények Az arktiszi növények többsége ehető, KERÜLJÜK azonban a vízi bürköt, mert ez a legmérgezőbb. KERÜLJÜK a békabogyó gyümölcsét! KERÜLJÜK a kisméretű, sarkvidéki boglárkát! Sokkal északabbra található még más mérsékelten mérgező növény is, így a farkasbab, a sisakvirág, a szarkaláb, a esüdfű (bókafű), a fehér zászpa (vagy fehér hunyor, „álhunyor") és a zász-pafélék közé tartozó Zygadenus nuttallii. Legjobb, ha a gombát is kerüljük! Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a zuzmóktól! Nem létezik olyan arktikus növény, amelynek érintése mérgező lenne.
Állati táplálékforrásod A fákról lenyúzott fakéreg és leszakított lomb annak a jele, hogy arra állatok táplálkoznak. A karibu (rénszarvas) Alaszkától Grönland nyugati részéig jellemző, de éppúgy megtalálható Észak-Skandináviában és Szibériában is. A bozontos pézsmatulok Grönland északi részén kószál, a kanadai szigetvilág szigetein pedig (kanadai) jávorszarvas található (főleg ahol az erdő és a mező keveréke jellemző). A farkasok gyakoriak Észak-Kanadában, Alaszkában és Szibériában (viszont ritkák és védettek a legtöbb európai országban). A róka nyáron a tundrán, télen a nyílt erdőségben él. Jelenléte jelzi, hogy a közelben vannak más, kisebb méretű állatfajok, mint a hegyi nyúl, a mókus és egyéb olyan rágcsálók, amelyek beássák magukat a hó alá magvak után kutatva. A lemmin-gek a hó alatt járatokat építenek. Az Arktiszon megtalálható a hód, a vidra, a rozsomák és a menyét. A medvék a kopár északi területektől az erdőkig mindenhol előfordulnak. Veszélyesek lehetnek. Tartsunk tőlük kellő távolságot! Az életben maradásra a legnagyobb esélyt a tengerpart kínálja, mert a tenger biztos élelemforrást nyújt. Fókák találhatóak a parton, a jégtáblákon és a nyílt vízen. A rozmár nehézkes mozgásúnak tűnik ugyan, de valójában nagyon veszélyes. FEGYVER NÉLKÜL NE KÖZELÍTSÜK MEG!
Vadászat és csapdaállítás A hóban a nyomok jól láthatóak és könnyen követhetőek, de azért hagyjunk magunk után a roncsból kimentett anyagból készített színes, lobogó zászlókat, miután elindultunk, hogy biztosan visszataláljunk a menedékhez! A zászlókat elég magasra helyezzük, hogy ne lepje be őket a lehullott hó! A rénszarvas nagyon kíváncsi: még négykézláb, ruhát lengetve is magunkhoz csalogathatjuk. Négylábú állatokat utánozva azonban a farkasokat is odavonzhatjuk, mert zsákmánynak hisznek minket. A ürge és a mormota könnyen belénk ütközik, ha az állat és az odúja közé állunk. Néhány állatfajt magunkhoz csalogathatunk, ha a kézfejünket csókolgatjuk, ez a hang ugyanis a sebesült egér vagy madár hangjára hasonlít. Álcázzuk a helyzetünket és álljunk hátszélbe! Legyünk türelmesek! Ne adjuk fel! A lesből vadászni nehéz a nyílt Arktiszon. Ha van lő- vagy hajítófegyverünk (puska, íj, csúzli, parittya stb.), amellyel a földről is tudunk lőni, feküdjünk egy hóbucka mögé. A könnyebb mozgás érdekében készítsünk ruhákból falat, és lassan toljuk magunk előtt! Télen a bagoly, a holló és a hófajd (az északi madarak) általában „szelídek": lassan, kerülve a hirtelen mozdulatokat, meg lehet közelíteni őket. Sok sarkvidéki madár két-három héten át hullatja el a tollait. Ilyenkor képtelenek a repülésre, könnyű elkapni őket. A tojás az egyik legbiztonságosabb élelem, az embriófejlődés minden szakaszában fogyasztható.
Fókák Ez az állat a legfőbb élelemforrás a sarkvidéki jégen, néhány fajtája még télre is ott marad. A déli sarkhoz legközelebb élő emlős, a Weddelfóka képes 15 percig a víz alatt maradni anélkül, hogy levegőt venne a jég alatti levegőüregekből vagy a szélek leharapásával nyitva tartott kis lyukakból. A legtöbb fóka nem bírja ennyi ideig a víz alatt Kevés olyan nagyméretű van, minta támadás vagy védekezés közben kétembernyi magasságra emelkedő elefántfóka. A fóka akkor a legvédtelenebb, amikor kölykeivel van az úszó jégtáblákon (fajtától függően az Arktiszon március és június között születnek). Az újszülött fókák nem tudnak úszni, könnyű elkapni őket - évente több ezret mészárolnak le belőlük a vadászok, míg mások az állománycsökkentés érdekében egyszerűen közéjük gyalogolnak a jégen, és agyoncsapják őket. A párzási időszakot kivéve a fókákat legkönnyebb a jégen kialakított légzőlyukaiknál elkapni. A légzőlyukat kúp alakjáról ismerhetjük fel (a felső részén keskenyebb). Vastagabb jég esetén a nyílást végtag- és fognyomok veszik körbe, ami azt jelzi, hogy a fókák nem engedték befagyni a lyukat. Türelmesnek kell lennünk és készenlétben kell állnunk, mert a fókák csak rövid időt töltenek a lyukaknál. Üssük le az állatot, majd szélesítsük ki a lyukat, hogy a felszínre húzhassuk a testet! A fókák élelmet, ruházatot, lábbelit és tűzhöz használható zsírt egyaránt biztosítanak. A felnőtt hímek az év elején erős szagot bocsátanak ki magukból, ez azonban nem befolyásolja húsuk minőségét. Együk meg az egész fókát a mája kivételével, amely az év bizonyos részeiben VESZÉLYES mennyiségben tartalmaz A-vitamint! A trichinózis elkerülése érdekében főzzük meg húst! JEGESMEDVE Az Arktisz legészakibb részére szorult (Európában csak a Spitzbergákon élő) állat szaglása kifinomult, a tenger jegén és a tengerben egyaránt fáradhatatlanul vadászik. Leginkább fókával táplálkozik, de halat is fogyaszt. Kiválóan úszik, két percig képes a víz alatt maradni. Ritkán található meg a szárazföldön - bár nyáron kénytelen bogyókkal és lemmingekkel táplálkozni. Számos, hideg éghajlaton jellemző állathoz hasonlóan nagyobb méretű melegebb éghajlaton élő rokonainál. Többségük kíváncsi, és közel megy az emberhez. Kezeljük tisztelettel ezt az erős állatot, és legyünk vele óvatosak!
Húsát mindig főzzük meg: izmai tríchinózist terjesztő férgeket tartalmaznak! SOHA ne fogyasszuk el a jegesmedve máját, mert végzetes mennyiségű A-vitamínt tartalmaz!
A hús elkészítése A kivéreztetést, a kibelezést és a nyúzást addig végezzük el, amíg a tetem még meleg! A bőrt még a test megfagyása előtt nyúzzuk le! Osszuk a húst megfelelő adagokra, és hagyjuk megfagyni! Ne melegítsük fel újra a hús-darabokat: ha egyszer már megfőztük, hidegen fogyasszuk el a maradékot (ezért daraboltuk fel a húst)! A fóka kivételével minden állaton hagyjuk rajta a zsírját! A zsír alapvető fontosságú a hideg területeken, ha viszont sokat fogyasztunk belőle, elegendő folyadékkal kell rendelkeznünk! A fóka zsírját a szélsőségesen hideg időjárás kivételével (amikor megfagy) mindig távolítsuk el és süssük ki, mielőtt még avassá válna! Ha kevés a táplálék, az állatok el fogják lopni tőlünk az élelmet ezért alaposan rejtsük el! Ha lehetséges tolvajok jeleit fedezzük fel, legyünk résen, hiszen ők szolgálhatnak következő eleségül! HOGYAN ELŐZZÜK MEG A FAGYÁST? - Grimaszoljunk az arcunkkal, hogy ne alakulhasson ki rajta dermedt terület! Mozgassuk izmainkat minden irányba! Mozgassuk a kezünket is! - Figyeljük meg saját magunkon és társainkon is, hogy nem vált-e a bőr -különösen az arcon, fülön és a kézen -viaszsárgává, vörössé vagy feketévé! - KERÜLJÜK a szoros ruházatot, mert lassítja a keringést. - A hálózsákunk melegében öltözködjünk! - Soha, még a legrövidebb időre se menjünk sehova megfelelő ruházat nélkül! Kerüljük az izzadságtól vagy víztől nedves ruházatot! Ha ruhánk mégis nedves lesz, minél hamarabb szárítsuk meg! - Verjük le a havat magunkról, mielőtt bemegyünk a menedékbe, vagy a felső réteg ruhánkat hagyjuk kint, a bejárat előtt! A hó ugyanis elolvad a melegben, ami még több szárításra váró ruhát eredményez. - Viseljünk kesztyűt és tartsuk szárazon! Puszta kézzel SOHA ne érintsünk fémet! - NE fröccsenjen benzin a fedetlen bőrünkre! Nulla fok alatti hőmérsékleten szinte azonnal megfagy, alacsonyabb olvadáspontja révén pedig még a víznél is nagyobb károkat okoz. - Legyünk különösen óvatosak, ha keményen dolgoztunk és elfáradtunk! Ha betegek vagyunk, PIHENJÜNK! A rágcsálók - különösen a mókusok és a nyulak - ragályos nyúlpestist (tuíarémiát) hordozhatnak magukban, amellyel kullancscsípés által vagy fertőzött állatokkal érintkezve fertőződhetünk meg. Nyúzás közben viseljünk kesztyűt! Húsukat főzés után nyugodtan fogyaszthatjuk.
EGÉSZSÉGÜNK MEGÓVÁSA Legfőbb veszélyt a fagy, a kihűlés és a hóvakság jelenti, bár az is oxigénhiányhoz és szén-monoxid-mérgezéshez vezethet, hogy megpróbáljuk melegen tartani magunkat vagy megszüntetni a huzatot. Könnyen eltávolodhatunk a valóságtól, gondolkodásunk ' is lelassul, nem vesszük észre az egyértelmű dolgokat. Maradjunk aktívak, kerüljük a fáradtságot, és energiánkat a hasznos feladatok elvégzésére tartalékoljuk! Aludjunk annyit, amennyit csak tudunk - mielőtt megfagynánk, úgyis felébreszt minket a hideg. A keringés serkentése érdekében mozgassuk ujjainkat és lábujjainkat! Ne halogassuk a székelést, hiszen a szorulásnak éppen ez a leggyakoribb kiváltó oka. Próbáljuk meg a menedék elhagyása előttre időzíteni, hogy székletünket egyúttal kivihessük magunkkal! HEGYEK A hegycsúcsok erős szélnek vannak kitéve és gyakran borítja őket hó. Sem élelmet, sem menedéket nem biztosítanak. A sziklamászás, a jégés a hómezők leküzdése speciális tudást igényel, amelyet legjobb, ha első kézből, hegymászóiskolában sajátítunk el, és felügyelet mellett gyakorlunk. Tapasztalatlan személy meg se próbáljon kimerészkedni valódi hegymászóterületre, hacsak nem tanulóként vág neki egy jól szervezett csoporttal. Katasztrófa után azonban könnyen egy hegyoldalon találhatjuk magunkat, vagy arra kényszerülhetünk, hogy biztonságos hely után kutatva átvágjunk egy hegyi szakaszon. Ha nem várható mentőalakulat, nappal a legelső célunk az élelmet és menedéket nyújtó völgyekbe történő leereszkedés legyen. Éjjel vagy rossz látásviszonyok között azonban ez túl veszélyes. A látási viszonyok javulásáig a hegyen kell valamiféle menedéket találnunk. Ha nincs a sziklák közt menedék vagy fedelet adó roncs, ássuk be magunkat a hóba. A hóhatár alatt be kell takaróznunk, hogy megvédjük magunkat Ha nincs túlélőcsomagunk, egy műanyag zsák is megteszi hálózsáknak. Mentsük ki a takarókat és az üléshuzatokat a lezuhant repülőgépről, vagy bármilyen más ruha segítségével takarjuk be magunkat a lehető legjobban! A ruhákat ne tekerjük túl szorosan magunk köré, mert a ruharétegek közt rekedt levegő kiváló hőszigetelő. Lejtőn úgy aludjunk, hogy a fejünk legyen feljebb; durva vagy köves földön a nagyobb kényelem érdekében hasunkon feküdjünk!
A terület megítélése A hegyoldalon lefelé ereszkedve gyakran nehéz megállapítani, mi van alattunk. Tudunk úgy haladni a völgyben vagy egy hegynyúlvány mentén, hogy lássuk, ami korábban alattunk volt? A völgy túloldala is segíthet eldönteni, mi lehet a saját oldalunkon.
Legyünk óvatosak, ha az előtérben lévő meredek sziklafalon túl lejtőt látunk, mert valószínű, hogy nagy közöttük a szintkülönbség. Az omladékos lejtők különösen megtévesztők lehetnek, mert teljesen folyamatosnak tűnhetnek, amíg egészen közel nem jutunk egy sziklafalhoz.
Leereszkedés Sziklafalat kötél nélkül megmászni rendkívül veszélyes. A legmeredekebb sziklák mentén a fal felé fordulva kell leereszkednünk, ezért nagyon nehéz látni, hogy hova lépjünk. Ha társunk a szomszédos lejtőn tartózkodik, figyelhet és utasításokat adhat. Repülőgép-katasztrófa esetén valószínűleg nagyobb kockázattal jár hegyet mászni, mint a mentőalakulatra várni. Kevésbé meredek, de mélyebb szegélyű szikláról lemászva oldalazva haladjunk, belső kezünket kapaszkodásra használva! A könnyebb sziklákon kifelé nézve, testünket behajlítva is mászhatunk! Ha lehetséges, a súlyt tenyerünkre helyezzük!
Felmászás Felfelé mászva a kapaszkodókat könnyebb észrevenni, biztonságosabb azonban - ha nem ismerjük az útvonalat - inkább átmászni az akadályokon, mint megkerülni őket. Előfordulhat, hogy elakadunk, és leereszkedni sem tudunk. Mindig a hegy lábától kezdve gondoljuk végig az útvonalat! Próbáljuk meg felsőtestünket a sziklától távolabb tartani, és nézzünk felfelé! Egyszerre csak egyik kezünket vagy lábunkat mozdítsuk meg - mindig legyen három érintkezési pontunk! Súlyunkat egyenlően osszuk el a lábainkon, ne csak a kezünkkel függeszkedjünk! Ne erőltessük túl magunkat! Míg lábunkkal biztosan állunk a sziklán és egyik kezünkkel erősen kapaszkodunk, másik kezünkkel keressünk fogást pontosan a fejünk felett! Próbáljuk ki, hogy jó-e, majd keressünk újabb fogást a másik kéznek vagy lábnak! Közbeeső, kis fogásokkal dolgozzunk, ne terpeszkedjünk szét békaszerűen, a munka nagy részét lábunkkal végezzük! Lábunkat a lehető legjobban szorítsuk a sziklához, hogy minél nagyobb területen érintkezzen! Függőleges hasadékok megmászásakor használjuk a kéménymódszert: támasszuk a hátunkat az egyik falnak, majd a lábunkat a hasadékon át a másik falnak feszítve ékeljük ki a testünket! Lassan induljunk el felfelé! Ha a hasa-dék kiszélesedik, nagyon nehéz lesz átváltani hagyományos mászásra: az is lehet, hogy ismét le kell ereszkednünk.
Leereszkedés kötéllel Még a legmeredekebb szikláról is le lehet ereszkedni egy felül erősen rögzített kötél segítségével. A hegymászók módszeréhez („abseiling" vagy „rappeling”) szükség lehet speciális ülőhevederre és karabinerre, amelyen átfuthat a kötél. Az alapmódszerhez azonban egy duplázott (félbehajtott) kötél is elegendő. A kötél nem mozog - mi mozgunk lefelé a segítségével. Ez még a test helyes tartása mellett sem kényelmes, viszont így a legbiztonságosabb leküzdeni a meredek vagy nagyon csúszós lejtőket. A súrlódás felsértheti a ruházatunkat és a bőrünket, ezért lehetőleg párnázzunk ki vállainkat és lágyék-hajlatunkat, viseljünk kesztyűt! TUDNIVALO A kötél leengedése előtt ügyeljünk rá, hogy biztos helyzetben álljunk (a kötél súlya hirtelen kibillenthet minket az egyensúlyunkból), és mindig tervezzük meg a következő lépésünket! Ha a kötél fent van, talán már késő változtatni A kötél hossza határozza meg a leereszkedés mértékét Fontos, hogy biztos rögzítőpontot találjunk, pl. egy sziklát vagy fát, amely elbírja súlyunkat és nem vágja el a kötelet. Ha több erős rögzítöpontot kínáló párkány van, a lejtön szakaszosan is leereszkedhetünk (ha azonban sokan vagyunk, elég helynek kell lennie minden párkányon ahhoz, hogy a többiek várakozhassanak). Földet érve a kötelet lehúzhatjuk magunk után. Ha valaki fent maradt, hogy kioldja a kötelet, vagy nem akarjuk a kötelet magunkkal vinni, alkalmazhatjuk a szimplakötél-módszert is - így ugyanazzal a kötéllel kétszer ugyanolyan hosszan tudunk leereszkedni. A peremen átjutni talán a legnehezebb. Elképzelhető, hogy lejjebb kell ereszkednünk egy keveset a jó pozíció elérése érdekében (és hogy közben önbizalmat is nyerjünk). KÖTÉLEN LEERESZKEDNI
(AZ ABSEIL1NG-TECHNIKA) \
Hurkoljuk a kötelet egy biztos rögzítő pont köré TV (előtte tefjes testsúlyunkká! ellenőrizzükj! Kerüljük t ^ ' az éles peremeket, amelyek elvághatják a kötelet! y A kötél mindkét végét húzzuk lábaink közé elölről, aztán vigyük tovább testünk bal oldalától mellkasunkon át jobb vállunkig, majd le a hátunkon! A kötelet bal kézzel magunk előtt, jobb kézzel a hátunk mögött tartsuk!Lábunkat helyezzük egymástól 45 cm távolságra, és támasszuk ki biztosan a lejtön! Dőljünk hátra! A testünk köré tekert kötél tartsa a súlyunkat! Ne próbáljuk megtartani magunkat a fent lévő kézzel! Óvatosan lépjünk lefelé! A lent lévő kézzel szabályozhatjuk az ereszkedés sebességét. Egyszerre csak egyik kezünkkel engedjük el a kötelet!
FIGYELEM: Kötélen leereszkedniezze!a módszerrel veszélyes lehet. Ha korábbon nem gyakoroltuk a módszert, ne is próbálkozzunk vele,
hacsak nincs velünk szakember, vagy nem kerültünk életveszélybe!
HuroSc használata Akadálymentes, függőleges leereszkedés esetén a kettős derékhurok (lásd Csomók a Táborozási technika fejezetben) segítségével engedhetjük le, vagy húzhatjuk fel a többieket. Ezt a módszert alkalmazzuk a szakadékba zuhant emberek mentésekor is!
Felmászás kötéllel A vízi jármüvek kötél elvezetésére használt tartozékát utánozva, azaz „kötélbakként" is segíthetünk másoknak felmászni. Először valakinek fel kell másznia (ő a „segítő"), és vinnie kell magával egy derékhurokkal rögzített kötelet (ez lehet egy vékony zsinór is, amellyel a későbbiekben felhúzhatjuk a kötelet). Minden szakasznál lennie kell párkánynak vagy peremnek, ahol mindenki elfér, és hogy stabil rögzítőpontot biztosítson a kötél számára. Nagyobb csapat és több kötél esetén egyszerre többen, több szakaszon is haladhatnak. Ellenőrizzük, hogy biztos-e a rögzítőpont, amely lehet fa, sziklakiszö-gellés vagy kötélvezető (Jyuk a sziklában, vagy egy résbe szorosan beékelődött kő, illetve kis kődarab)! A kötelet nyolcas kötéssel vagy egyszerű csomóval rögzítsük! A KÖTÉL KI FESZÍTÉSE
A kötél hátunk mögött történő elvezetéséhez használjuk mindkét kezünket (jobb kézzel húzzuk, bal kézzel toljuk ei magunktól)! Jobb kezünket csúsztassuk kifelé a kötélen! Tegyük össze o kezünket és a kötél mindkét részét jobb kezünkben fogjuk össze, miközben bai kezünkkel testünk irányába gyűtjük a laza kötéirészeket! Folytassuk:jobb kézzel magunk felé, bal kézzel pedig tes tü n k körül h úzzuk a kö telet! Mindig álljunk készen a kötél megfékezésére, ha esetleg a mászó (eesne! A kötelet úgy tarthatjuk szorosan testünk körűi, hogy összefogjuk a kezünket! A segítő rögzíti magát egy vagy két hurokkal saját teste megtartása érdekében. A feje felett elvezeti a mászókötelet egészen a csípőjéig, közben a rögzítőponthoz közelebb lévő kezére csavarja, végül kifeszíti. A mászó a dereka köré köti a kötelet és megkezdi a mászást. A segítő erősen, élő kötélbakként tartja a kötelet, hogy folyamatosan feszüljön. A rögzítésnek, a segítőnek és a mászónak egy vonalban kell lennie. Ha sziklakiszögellést használunk rögzítésként, magasabban kell lennie a segítő fejénél. Ha ez állva nem lehetséges, a segítőnek biztos ülőhelyzetből kell húznia. FIGYELEM! A LEHULLÓ SZIKLAK ÉLETVESZÉLYESEK! Lazának tűnő szikla esetén mindig végezzünk óvatosan próba fogást, és ha tényleg lazának találjuk, soha ne húzzuk kifelé! Legyünk óvatosak, kötelünk ne mozdítsa ki a szikladarabokat! Még a kis kődarabok is komoly sérüléseket okozhatnak. Ha mégis lelöktünk valamit, azonnal kiáltsunk alattunk lévő társainknak! Az idősebbeket és a gyerekeket mellkasuknál kel) megkötni. A kisgyerekeket indián gyerekek módjára, a mászó hátán kell szállítani. Megjegyzés: Rögzítés nélkül ez a módszer kockázatos és nagyobb erőt igényel. Ekkor a kötél csak a segítő ujjai között haladjon át, ne a hátán körbe, különben a mászó könnyen leránthatja a segítőt!
HÓ- ÉS JÉGMEZŐK Léteznek ugyan finomabb eszközök is a hó- és jégmászáshoz, de hóban a hegymászók jégcsákányt alkalmazó módszereinek némelyikét erős bottal is utánozhatjuk. A fogantyús sétabot jobb fogást biztosít, mint egy egyszerű rúd. Ha nincs megfelelő jégcsákányunk, illetve mászóvasunk, vagy nem tudjuk, hogyan kell azokat használni, kerüljük a hegyi jeget! A mászás közben a hóba szúrt csákány vagy bot biztosítja a stabilitásunkat. Meredek lejtőn cikcakkban másszunk, erős lépéseket tegyünk, a botot pedig oldalirányban szúrjuk a hóbal Kisebb lejtőn nyomjuk sarkunkat a hóba, és használjunk botot is! Enyhe lejtőn használjuk a sarkunkat, a botot pedig sétabotként alkalmazzuk! Meredek lejtőn hátrafelé ereszkedjünk le! A botot támasztékként szúrjuk a hóba! Megcsúszva fékként is használhatjuk. Havas lejtőn lecsúszni felvillanyozó ugyan, de veszélyes. Sebességünk irányításában segít, ha a sarkunkat erősen belenyomjuk a hóba, a hóba szúrt bot pedig további fékként szolgálhat - arra azonban mindig van esély, hogy nem veszünk észre egy közeledő szakadékot! Lavinaveszélyes helyeken soha ne alkalmazzuk ezt a módszert!
Biztonsági kötelek jégen A gleccseren áthaladó csoport minden tagja szorosan - egymástól legalább 9 m távolságban - legyen egymáshoz kötve. A vezetőnek a havat le kell ellenőriznie botjával, mert a legkisebb mélyedés is gleccserszakadékot eredményezhet.
A mindkét végén szilárd rögzítőponthoz erősített kötelek biztosítják haladásunkat a jeges felületeken. A kötelet kézi kapaszkodóként használjuk, vagy tekerjünk egy rövid kötelet hurokban derekunk köré, és pruszikcsomóval biztosítsuk! Ez végigcsúszik a kötélen és lehetővé teszi az ereszkedést, ha pedig megcsúszunk, meg is fékezi az esést Ez a módszer jól használható omladékos vagy laza talajon gyerekek és kevésbé ügyes felnőttek leereszkedésekor is.
Jég- és hórögzítöbak Ha nincs elég szilárd szikla a kötél kikötéséhez, a jégből faraghatunk felső rögzítőpontot. Ha a természetes jégképződmény alkalmas rá, vágjunk bele gombaformát! Átmérője legalább 40 cm, mélysége legalább 16 cm legyen! A rögzítöpontot hagyjuk ott és készítsünk helyette újat, ha a legkisebb repedés is megjelenik a jégen! A hórögzitőbaknak sokkal nagyobbnak kell lennie: mélysége legalább 30 cm, szélessége pedig kemény hóban 1 m, puha hóban legkevesebb 3 m legyen! Rakjunk köré felszerelést és csomagokat, hogy a kötél ne tudja átvágni!
Gleccserszakadékok Gleccserszakadék ott alakul ki, ahol a gleccser völgyfalnál kezdődik, de irányt vált vagy szélesedő völgyben folytatódik. Ilyen helyeken lassan, a talajt ellenőrizve haladjunk! Ha a csoportból valaki a havon keresztül beesik a szakadékba, a kötél megtartja és ki tudjuk húzni. A kötél a mellkason megfeszülve fulladáshoz vezethet. Lezuhant társunknak dobjunk le egy hurokban végződő kötelet, amelybe beakaszthatja lábát, és így eloszthatja a súlyát! Ha lezuhant társunk elvesztette az eszméletét, három másik ember szükséges a kimentéséhez. A pillangóhurok lehetővé teszi, hogy a mentésre indulók egyszerre húzhassák a kötelet. A gleccser-szakadékban nagyon alacsony a hőmérséklet, az áldozat gyorsan legyengül. Fontos a gyorsaság!
LAVINÁK A lavina komoly kockázatot jelent minden hegyi területen, főleg a hóesést követő 24 órában jellemző a 20c és 60° közötti lejtőkön (különösen a 30° és 45° közöttieken). A lavinát sok minden kiválthatja, különösen a hőmérséklet, a terepviszonyok és a hang. Ha lavinaveszélyes területen találjuk magunkat, ügyeljünk ezekre! Lehetőleg kerüljük azokat a területeket, ahol frissen hullott hó a meredek lejtőre! Nagy hóesés esetén segíthet, ha 24 órát várunk, hogy a hó megszilárduljon. A lavinát általában éppen az áldozatai szokták elindítani! Az eső vagy a hőmérséklet emelkedése hóesés után nagyra növeli a kockázatot. Az olvadási folyamat ugyancsak hozzájárul a hótömeg csúszásához. Az alacsony hőmérsékleten esett nagy hó is lezúdulhat, mert nincs elég ideje megszilárdulni. A szabálytalan felszínű lejtők a legbiztonságosabbak, de a fás lejtők is stabilak. A lejtők csúcsán lévő meredek sziklák szintén mozgásba hozhatják a lavinát az onnan leeső hó, sziklák és jégcsapok révén. Domború lejtő esetén a gravitáció az alsó szakaszon összetömöríti a havat, a felső szakaszon pedig húzóerőként hat, fokozva így a teljes hótömeg megindulásának lehetőségét. A legkisebb háborgatásra is megindulhat lefelé a hó a rá ható húzóerő miatt, ha a hegyhát fedett, szélárnyékos részén, vagy egy vízmosás meredek tetején gyűlik össze. A sziklás kiemelkedésekkel és fákkal tarkított lejtő biztonságosabb, mint a puszta felszínü. Óvatosan válasszuk ki az átkelésre leginkább megfelelő helyet, és mielőtt elindulnánk, ellenőrizzük a havat! Szúrjuk bele botunkat vagy jégcsákányunkat, és vizsgáljuk meg, hogy tömör-e vagy réteges! Dobáljunk köveket, csapjunk zajt, próbáljunk meg csuszamlást A LEGVESZÉLYESEBB TERÜLETEK - Hófödte, domború hegyoldal. A hóra itt húzóerő hat. - Szélárnyékos hegyoldal, ahol a hó felhalmozódik. Mind labilis. - Mély, hóval teli vízmosások. előidézni - így ellenőrizhetjük, valóban védett helyen tartózkodunk-e! Minden veszélyes terepen a legjobb, ha egymáshoz kötözzük magunkat és kötélbakos módszerrel ereszkedünk. A súly elosztása érdekében tartsunk egymástól legalább 50 lépésnyi távolságot! Ha megoldható, először csak egyvalaki vágjon át a legveszélyesebb területen, menet közben kiengedve a kötelet! Amint átér, kösse ki magát, mielőtt a következő elindulna! Szél
Soha ne táborozzunk domború hegyoldal szélárnyékos oldalán, a homorú hegyoldal biztonságosabb! Elővigyázatosságból mindig legyen nálunk helyjeladói Ez az eszköz olyan jeleket bocsát ki, amelyeket a mentőalakulat keresésünkkor fel tud használni! Vigyünk magunkkal lavinaszalagot is, amelyet veszély esetén ki tudunk húzni! Ez egy fényes műanyag szalag, amely megkönnyíti a kutatást, ha a hó maga alá temet minket. ÓVINTÉZKEDÉSEK - A havat érő napsugár lavinát okozhat, ezért délelőtt árnyékos területeken haladjunk - tartsuk magunkat távol a napsütötte területektől! - Délután azokon a lejtökön haladjunk, amelyeket már nem süt a nap, és kerüljük azokat, amelyekre akkor süt először a nap! - Kerüljük a kis vízmosásokat és a meredek oldalfalú völgyeket!
- Maradjunk a lavina útvonala feletti hegyhátakon vagy lapos területeken! Nagyobb ugyan a valószínűsége, hogy csuszamlást okozunk, de ebben az esetben nagyobb is rá az esélyünk, hogy az omladék tetején maradunk, vagy egyáltalán nem is visz minket magával a lavina. - Mindig figyeljük a lavinákat, még akkor is, ha a csuszamlást magát nem látjuk! Állapítsuk meg, hogy honnan indult, milyen volt az iránya, és mikor történt! Ez segít megállapítani a többi lavina valószínűsíthető helyét. Asárcsuszamlás nagyon hasonló a lavinához, a többtonnányi hó helyett azonban hatalmas sártömeg zúdul le vízen, hogy maga alá temessen mindent, ami az útjában áll. Kerüljük az alacsony fekvésű területeket és a folyómedreket! Maradjunk a hegynyúlványon és a hegygerincen! Ha magával ragad bennünket egy csuszamlás, úszó mozdulatokkal maradjunk a felszínen, és lábunkkal előre csússzunk! TENGERPART A legtöbb tengerpart bőséges élelemforrást és kiváló túlélési esélyeket kínál. Még ott is van élelem, ahol minden kopárnak és kietlennek tűnik. A tengerparti víz számos életforma otthona - megtalálhatóak ott a moszat, a hal, a fóka, a madarak, a puha testű állatok és a planktonok, amelyek a víziállatok élelmét képezik. A belső tavak és csatornák minden változatának gazdag az élővilága, ez alól csak a Holt-tenger és más szélsőségesen sós, valamint ember által erősen szennyezett területek jelentenek kivételt. A tengerpart a meredek szirtektől a hosszú, lankás partig sokféle lehet. A tengerből magasan tornyosuló szikla nem nyújt menedéket a víz elől. Még a lábánál lévő partszakasz is könnyen elzáródhat dagály idején, de néhány órás pihenést azért kínál, mielőtt másik partra úszási helyet keresve továbbmennénk. Minden parttípuson vannak kiaknázható források. Szinte nincs is kellemesebb, mint tengerpartra vetődni.
Homokos tengerpart A homokos part lankás és lejtős. Az árapály nagy szakaszt érint, hatalmas, üreglakó fajok lakta területeket fedve fel a homok alatt. Ez számos hernyó és üreglakó állat élőhelye is, amelyek vonzzák a táplálékot kereső madarakat. Kutassunk eltemetett puha testű állatok után! Általában könnyebb észrevenni a talaj alá bújt kéthéjúak légzőcsövét a tenger szélénél, a sekély víz alatt. Ahol a homokot nem árasztja el az árapály és a szél dűnét formáz belőle, elképzelhető, hogy találunk édesvizet, és növények is teremnek. A szél nagyon könnyen elfújja a homokot, amely mindenhova behatol. A dűnék általában tele vannak idegesítő rovarokkal, úgyhogy ha tovább tudunk menni, ne válasszuk táborhelyül vagy menedékül!
Iszapos partok és folyótorkolatok Ahol lassú folyású folyó torkollik a tengerbe, élelemben gazdag, nagy, iszapos lapályt kialakító üledék rakódik le. Számos lárva és puhatestűfaj él itt, ennivalóban gazdag területet biztosítva a madaraknak és az állatoknak.
Sziklás partok Ha a szirtek nem túl meredekek, a sziklás partokon az ár levonulása vízzel feltöltött medencéket hagy maga után. Ezek a kis „tavak" tele lehetnek élettel. A sziklákon olyan réteg alakul ki, amelybe az egyhéjú kagylók bele tudnak kapaszkodni, de kapaszkodót biztosít a vízinövényeknek és a tengerisünöknek is. A sziklák közti hasadék polipok és más fejlábúak otthona lehet. A lágy kőzetek, mint a krétakori mészkő, a márga és az egyéb mészkövek gyorsan kopnak, felszínük sima, a kemény sziklák viszont nagy darabokban törnek, így megfelelő fészekrakó helyet biztosítanak a madarak számára.
Kavicsos partok Általában a homokos és sziklás partszakaszok között található a kavicsos partszakasz. Itt a legritkább az élet, mert a kavics folyamatos mozgása a legtöbb növény és állat számára nem teremt megfelelő körülményeket.
Árapály Az árapály a földrajzi elhelyezkedés és az évszak függvényében nagyon eltérő lehet, mivel a Nap és a Hold ellentétes irányú gravitációs ereje váltja ki. A beltengerek - pl. a Földközi-tenger - esetén a vízszint eltérése mindössze néhány méteres. Az Új-Skócia és New Brunswick közt elhelyezkedő Fundy-öbölnél viszont már 16 m-es a vízszintkülönbség az apály és a dagály között A part menti törmelék, a hosszú, száraz homokszakasz megjelenésének és szerkezetének változása a víz kiöntése után, a vízinövények, a kagylók és a függőleges sziklák felszínén a színek változása mind-mind segítenek meghatározni azt a szintet, ameddig a víz valószínűleg emelkedni fog. Mindig ellenőrizzük a be- és kijutás lehetőségét homokos vagy sziklás part esetén! Figyeljük az emelkedő vízszintet: ne kockáztassuk meg, hogy a dagály elzár minket! Az árapály nemcsak mossa a partot, de értékes, vízben hánykolódó törmeléket is partra vet. Ez tüzelőanyagot biztosíthat számunkra, és az is elképzelhető, hogy a hullám nagyobb halakat vet a sziklamélyedésekben lévő vizekbe, a hagyományos élővilág mellé. PARTI BIZTONSÁG - Soha ne becsüljük alá a tenger erejét és veszélyeit! Figyeljünk, mikor érkezik a dagály, ismerjük meg a sajátosságait! így kevésbé valószínű, hogy az érkező dagály elzár, vagy az apály elsodor minket Az utóbbi könnyen magával ragadhatja az embert, ha a parthoz közel tartózkodik. - A szirtek a megközelíthetőség szempontjából jelentenek gondot. Ha csak egy lefelé vezető út van, bizonyosodjunk meg róla, hogy vissza tudunk térni oda! - Figyeljük az erős áramlásokat, különösen a földnyelveknél! A homokos partok és az elárasztott sziklák szintén veszélyesek lehetnek. Ahol a
tengerpart meredeken torkollik a mély vízbe, ott erős a parton megtörő hullámok visszaáramlása. Ha a vízbe kényszerülünk valaki-valami megmentése miatt kössünk biztonsági kötelet a derekunkra, és legyen valaki a parton, aki tartja (vagy kössük egy erős tárgyhoz)!
Úszás Ha nagy hullámok felszín alatti visszaáramlásában rekedünk, lökjük e! magunkat alulról, és ússzunk a felszínre! A hullámvölgyben ússzunk a part felé! Ha újabb nagy hullám érkezik, forduljunk felé és merüljünk alá! Hagyjuk, hogy elhaladjon, és a kővetkező hullámvölgyben ússzunk tovább a part felé! Ha nem úszunk tökéletesen, halászat vagy úszás közben mindig figyeljünk a víz mélységére! Ügyeljünk a nagy hullámokra, ezek ledönthetnek a lábunkról és továbbvihetnek minket! Ha mégis elragadnak minket, ne essünk pánikba! Az emberek általában akkor esnek pánikba, ha nem tudják, milyen mély a víz - ha viszont tudják, megnyugszanak. A vízmélység nem igazán számit, hiszen a 10 cm-es vízbe éppúgy belefulladhatunk, mint a 10 m-esbe. Ha meg akarjuk tudni, hogy milyen mély a víz, nyújtsuk karunkat fejünk fölé, hajlítsuk le lábfejünket, és lábunkkal lefelé merüljünk el! Lehet, hogy nem is olyan mély, mint gondoltuk! Ha egy erős áramlás a nyílt tengerre sodor minket, NE próbáljuk meg megakadályozni, úgysem sikerül! Oldalúszásban ússzunk rajta KERESZTÜL, és a part távolabbi részén ússzunk ki a partra! Az oldalúszás ugyan nem a leghatékonyabb és leggyorsabb úszásnem, viszont ez a legkevésbé fárasztó. Ha a tengerben úgy látjuk, neki fogunk ütődni egy sziklának, forduljunk a part felé, vegyünk fel ülőhelyzetet és a lábunk legyen elől! Lábunk felfogja az első ütődést, és lehetővé teszi, hogy megkapaszkodjunk, majd a partra másszunk. Ez a módszer akkor is hasznos, ha olyan vízben kutatunk, amely felszíne alatt nem látható sziklák vannak. Viseljünk cipőt és legalább egy-rétegnyi ruhát!
Lebegés a vízen Legjobban az ellazult test íebeg, ezért próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat! A sós vízben nehéz elsüllyedni. A legveszélyesebb, ha vizet nyelünk, és saját hányadékunkban fuldoklunk. A nők könnyebben úsznak, mint a férfiak, számukra háton lebegni természetes. A férfiaknak viszont arccal lefelé lebegni természetes - de levegővételnél azonnal emeljük ki fejünket a vízből! víz A tengerparton édesvizet kis forrásokból nyerhetünk. Ha a homokos tengerpartokon nincsenek édesvizü források, elképzelhető, hogy a dünék között tóra bukkanunk. Eredményes lehet bármilyen parton a dagályszint felett ásni - különösen, ha növényzetet is látunk. Ássunk egészen addig, amíg nedves homokot nem találunk! Hagyjuk, hogy összegyűljön a víz! Az édesvíz a sós víz tetején úszik. Kanalazzuk le a felső, könnyebb réteget! A sziklamélyedésekben összegyűlő víz valószínűleg nem édesvíz - még a dagályszint fölé is kicsaphatnak a hullámok. Az édesvizet azonban fel ismerhetjük a zöldmoszattenyészetről, amelyet itt nem fogyasztanak el a puha testű állatok, ellentétben minden más hellyel a tengerparton (a sós vízi puha testű állatok ugyanis nem élnek meg alacsonyabb sótartalmú vízben). Keressünk sziklarétegek között szivárgó vizet (különösen ott, ahol a résekből páfrányok és mohák nőnek ki), mert valószínűleg iható! Ha sziklás kiszögellésű tengerparton jutunk partra, az egyetlen megbízható vízforrás maga a tenger. Vizét azonban SOHA ne igyuk meg lepárlás nélkül! Azon túl, hogy nem oltja szomjunkat, értékes testnedveket von meg létfontosságú szerveinktől, míg végül a vesénk felmondja a szolgálatot. A sós víz alkalmas főzésre. Addig azonban ne együnk semmit, amíg nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű édesvíz! A desztillált tengervízből megmaradt só felhasználható a hús és a hal tartósítására.
ÉLELEM A tengerparti növények az éghajlattól függően eltérőek lehetnek, de mindig rendelkezésünkre állnak, ha az időjárás vagy a dagály nem teszi lehetővé, hogy a tengerből gyújtsunk magunknak élelmet. A vízben mindenképpen találunk valamilyen tengeri moszatot arra, ahol a sziklák kapaszkodót nyújtanak számukra, a víz pedig elég sekély ahhoz, hogy a napfény elérje őket. A tengeri moszat (helyesebben alga) igazán értékes élelem. A világ számos részén az étrend fontos részét képezi, sok fajtájuk igazi csemegének számít a japán ételektől kezdve egészen a tenger gyümölcseiből készült walesi ételig. A tengeri moszat szárítható és hónapokig tárolható
Tengeri táplálék FIGYELEM! A tengeri moszat értékes kiegészítője lehet étrendünknek, de ne együk meg az édesvízi tavakban található kékes-l zöld algákat - nagyon mérgezőek! A halakra és tengeri moszatokra legjobb apálykorvadászni, mert ilyenkor a sziklatavak könnyen átvizsgálhatóak, és az eltemetett puha testű állatok, illetve más élőlények is kiássák magukat a part homokjából. A kétkagylósok veszélyes koncentrációban gyűjthetnek össze magukban mérgező anyagokat az ipar vagy a szennyvíz szennyezte területeken, mert táplálkozás közben emésztőrendszerükön keresztülszűrik a vizet. A trópusi övekben az éti kagylók nyáron - különösen ha a tengerek vörösesek vagy erősen foszforeszkálnak - mérgezőek lehetnek. Az Arktiszon a fekete éti kagyló az év bármely szakában mérgező lehet. Ismerjük fel kúpos héjáról, amelyből mérgező tüskét bocsát ki - ez egyes fajoknál elég erős ahhoz is, hogy embert öljön! Több mint 400 fajta kúpkagyló létezik, amelyek többsége az Indiai- és a Csendes-óceán térségében található, de az Egyesült Államok délkeleti részén és a karibi-térségben is él 12 fajtája. Mindegyik jól felismerhető az alakjáról. Egyes tengeriesigafajoknak (Tenebra- illetve Tur-rid-félék) mérges tüskéje van. Mérgük nem veszélyes az emberre, szúrásuk viszont fájdalmas lehet.
A puhatestűeket csak élve fogyasszuk! A kétkagylósok (mint az osztrigák) és az éti kagylók finom érintésre is szorosan összecsukódnak. A haslábúak (különösen a parti csigák és a kürtcsigák) „csapóajtóval" (héjfedő) védekeznek, amely lezárja a héj bejáratát. A kagylót megrázva ez szorosan bezáródik. A tengeri tapadókagyló és a kaliforniai ehető kagyló (más haslábúakhoz hasonlóan) nem rendelkezik héjfedővel, viszont szorosan a sziklához rögzíti magát. A héj aljánál kést használva feszítsük le őket! Ha nehéz kimozdítani, biztosan ehető. Ha könnyen leválik, valószínűleg már halott vagy beteg. A dagály után még a sziklához tapadó tengeri tapadókagyló megfelelő élelem, mert a hullámok lemossák a beteg vagy halott egyedeket. A kagylót dobjuk forró vízbe, és főzzük legalább öt percig! Ha nyersen fogyasztjuk a kagylóhúst, kitesszük magunkat a parazitáik és szennyező anyagaik okozta veszélynek.
Halfogás A halak és tengeri kígyók elfogása ennél azért többet kíván. Néhány hal veszélyes, a tengeri kígyók pedig mérgezőek. A kígyókat méretük és széles, lapos farkuk alapján küíönböztetjük meg egymástól. Állítólag az úszó embert nem támadják meg. Az előforduló (ritka) harapások legtöbbje akkor esik meg, amikor a halászok kiveszik a halakat a hálóból, amelybe tengeri kígyók is belekeveredtek. A legtöbb tengerparton a halászatra legalkalmasabb idő két órával a dagály után kínálkozik. Ha akkor halászunk, amikor még árad a tenger, állandóan hátrálnunk kell, és akár vizesek is lehetünk. Ne feledjük, a sós víztől a lábbeli és a ruha rothadásnak indul! A tengeri horgászathoz nagyobb horog kell, mint az édesvízihez. Többféle csali használható: a tengeri tapadókagyló pl. megtalálható a sziklákra tapadva, a tengeri gyűrűsférget [Arenicola, homokféreg) pedig ki lehet ásni a tengerpart homokjából vagy iszapjából. Apálykor keressünk tekervényes gilisztafúrásokat, amelyek jelzik L alakú föld alatti járataikat! Fogjunk az árapály segítségével halat: építsünk cölöpökből és sziklákból nagy, nyílszerű halcsapdát! Ezek iránya ne a part felé mutasson! A dagály visszahúzódásával a halak fennakadnak a csapdán.
Polip és tintahal A polipot éjszaka ejthetjük el, amikor áldozatára vadászik. Vonzzuk magunkhoz fény segítségével, majd szúrjuk le! Napközben az üreg körűi heverő üres héjak jelzik, hogy ott valószínűleg polip tartózkodik. Dobjunk be egy csalival felszerelt horgot, várjunk, amíg ráakad, majd gyorsan rántsuk ki! A polipot úgy tudjuk legkönnyebben megölni, ha kifordítjuk: egyik kezünket tegyük húsos fejébe, ragadjuk meg belső szerveit, majd erősen húzzuk kifelé! Először csak kisméretű polipon próbáljuk ki! A művelet gyakorlást igényel, ezért amíg jártasságot nem szerzünk, csak szúrjuk ler vagy vágjuk neki egy sziklának! Minden polipnak kemény, papagájéhoz hasonlító csőre van. Némelyik polip harapása mérgező. A legrosszabb a kelet-ausztráliai kékgyürűs polip, amelynek mérge akár halálos is lehet. KERÜLJÜK! A polip húsa kemény és rágós, viszont tápláló. Passz írozással kissé megpuhíthatjuk. A testet főzzük meg, a kisebb karokat sütve fogyasszuk! A nyílt tengeren a tintahal hatalmas méretű, partközeiben azonban felbukkan néhány kisebb példány is. Keressük őket sziklamélyedésekben, tengeri moszathoz tapadva! Éjjel fogjuk meg őket, erős fényt forgatva körülöttük! A szépia nem jön ugyan partközeibe, de ezzel a módszerrel az is megfogható.
Tüskésbőrűek A tüskésbőrűek - amelyek közé a tengerisünök és a tengeriuborkák is tartoznak - szintén hasznos táplálékforrást jelentenek (a tengericsillaggal viszont nem érdemes vesződni, ha élelemként akarjuk hasznosítani). A tengeri-uborka a tengerfenéken kúszik, vagy beássa magát a homokba. Varacskos külsejű fekete uborkának tűnik, hossza legfeljebb 20 cm. Létezik féreg alakú tengeriuborka is, amely homokba ásott üregekben él. A tengeriuborkát evés előtt öt percig főzzükl A tengerisün általában sziklára tapadt tüskés golyónak tűnik, és nem sokkal az apályszint alatt található. Vannak azonban föld alatt élő rokonai is, mint a pénzsünök és a szívsünök, valamint a tengeriburgonyának is nevezett EchSno-cardium cordatum. Az utóbbiak a homok alatt élnek. Fogyaszthatjuk nyersen, de meg is főzhetjük őket. KERÜLJÜK azonban ezeket az állatokat, ha a tüskéjük érintésre nem mozdul, vagy ha felnyitáskor rossz szagot árasztanak!
„ TENGERISUNŐK Óvatosan bánjunk velük! Tüskéik fájdalmas sebet okozhatnak, különösen ha puszta lábbal lépünk beléjük. Ha megszúrt minket egy tüske, amely le is tört a sünről, ne próbáljuk meg kinyomni, mert lehet, hogy még mélyebbre fúródik! Szerencsés esetben a tüske néhány napon belül magától távozik a testünkből.
Rákfélék Idetartozik a rák, a homár, a garnélarák és a fürészes garnélarák - ezek mind sziklamélyedésekben élnek. A tengeri rák általában az apályszint alatt fordul elő, alkalmanként azonban megtalálható a mély lyukakban és hasadékokban is. Nézzünk be a kövek és tengeri moszatok alá! Gyorsnak kell lennünk, ha el akarjuk kapni a rákokat! Hálóval könnyebben boldogulunk. Hálót ruhából, drótdarabból vagy facsemetéből készíthetünk. A trópusok bővelkednek úszó tarisznyarákban. Az éjszaka aktív állatot a parton vissza tudjuk kergetni odújába, majd ki tudjuk ásni onnan. Némelyik még fára is mászik, ahonnan könnyen leüthetjük.
Az édesvízi rák, a homár és a garnélarák a világ számos részén megtalálható. Kisebbek, mint a homoki rák, és általában sekély vízben élnek. A rákfélék gyorsan megromlanak és sok parazitát tartalmazhatnak. A lehető leghamarabb fogyasszuk el őket! Amíg nem főzzük meg, élve tároljuk őket a vízben! Élve is főzzük meg ezeket az állatokat: vagy forrásban lévő vízbe dobva őket (ettől azonnal elpusztulnak), vagy hideg vízbe téve őket, és ezt felforralva (ettől állítólag elvesztik az eszméletüket és nem éreznek fájdalmat). 20 percig főzzük a rákokat! A ráknak mérgező részei vannak, amelyeket el kell távolítanunk: csavarjuk le az ollóit és a lábait, majd tegyük hüvelykujjunkat a hátára fordított rák farkvége alá, és nyomjuk azt felfelé! Húzzuk a farkvéget felfelé a testtől távolodva, majd távolítsuk el! így megakadályozhatjuk, hogy a rák gyomrának tartalma érintkezzen a hússal. Ezután hüvelykujjunkat nyomjuk a száj irányába, le- és kifelé! így a száj és a gyomor egyszerre távolítható el. Egészségünkre káros tüdeje ekkor már könnyen kivehető és eldobható. A homár elkészítése ennél sokkal egyszerűbb. Vágjuk végig a hátát a fej irányában, majd nyissuk szét! A gyomor közvetlenül a száj alatt helyezkedik el - a szájjal és a belekkel együtt távolítsuk el!
Teknősök A teknős húsa igazán tápláló, tojása újabb kiváló táplálékforrás - ha akkora szerencsénk van, hogy a teknős kijön a partra, (lásd Hüllők az Élelem fejezetben).
Tengeri madarak A legtöbb óceánpart telis-tele van tengeri madarakkal, amelyekre „horgászva" vadásszunk! Helyezzünk csalival ellátott horgot a lapos sziklákra tett halbelsőségre, de akár fel is dobhatjuk a csalival ellátott horgot a levegőbe, a szélbe! Rögzítsünk csalikat kövek köré! A hirtelen súlyváltozás miatt a madarak „balesetet szenvedhetnek". A földön fészkelő madarak sok tojással láthatnak el minket. Könnyen összegyűjthető tojások után kutassunk, mielőtt a sziklaszirten lévő fészkek kifosztásával próbálkoznánk! Azzal is megpróbálkozhatunk, hogy éjjel kapjuk el magát a megtelepedett madarat - sziklamászás azonban eszünkbe se jusson!
VESZÉLYEK A combunknál magasabb víz már túl sötét ahhoz, hogy átlássunk rajta -hacsak az időjárás nem teljesen nyugodt. Megeshet, hogy a vízben valami kellemetlen dologba lépünk, vagy a hullámok a szikláknak, illetve a koraitoknak sodornak minket. Ha a tengerben kutatunk, mindig viseljünk cipőt! Ha csak rögtönzött lábbelink van, valamiféle talpra akkor is szükségünk lesz! A tüskék ellen nem nyújt védelmet, ha mindössze ruhába tekerjük lábunkat - A medúza vihar után gyakran a partra sodródik. Néhány fajtájának - különösen a trópusokon - a csípése súlyos következményekkel járhat. A legveszélyesebb az Észak-Ausztráliában található kockamedúza (másnéven tengeri darázs). A legnagyobb példányok harang formájú teste sem haladja meg a 25 cm-t, csápjuk viszont akár a 9 m-t is elérheti. A szinte átlátszó, nehezen észrevehető élőlény csápján milliónyi csalánsejt van. Bár ezek mérge a leghalálosabbak közé tartozik, és a csalánsejtek nagyobb koncentrációban felsértik a bőrt, majd halált okoznak, az ember számára általában csak az igazán nagy mennyiségű méreg halálos. Létezik nem mérgező medúza is, de vigyázzunk: a méret nem függ össze a veszélyességgel! Ha az állat megcsípett bennünket, ne próbáljunk meg letépni magunkról a csápjait, vagy a kezünkkel letisztogatni a váladékot bőrünkről - így csak még több csípést szerzünk. A homokkal leszórt csípést tengeri moszattal vagy ruhával stb. tisztítsuk meg! - A hólyagmedúza (azaz „portugál gálya") nagyon hasonlít a medúzára, de valójában polipfélék társulásába tartozik. Bár ennek az állatnak szintén lehetnek akár 9 m-es csápjai, és a csípése több napig tartó bőrirritációt okoz, ritkán halálos. A medúzához hasonlóan bánjunk vele! - A mérgespókhal Európa, Nyugat-Afrika és a Földközi-tenger partján él a homokban. Csípése mérgező. A csípés okozta sebet nagyon meleg vízzel enyhítsük! -A közönséges mérgesrája a partközeiben bárhol előfordulhat, de leginkább a meleg vízben jellemző. Az elektromos rája a melegtől a mérsékelt területekig mindenhol felbukkanhat. Kiválóan álcázzák magukat. Nem csak a homokban rejtőzködnek, némelyik a sziklás, kavicsos helyeket kedveli. Próbáljunk minél biztonságosabban mozogni! Haladás közben bottal böködjük a tengerfeneket! A ráják csípése okozta sebet nagyon meleg vízzel enyhítsük! - A muréna sekély vízben jellemző. Harapása erős és vad, odúját kitartóan védelmezi. Ha ilyen állatot fedezünk fel, tartsunk tőle távolságot! Ne dugjuk kezünket a hasadékokba! - A trópusok sziklahátain fellelhető óriáskagyló elég nagy ahhoz, hogy összecsapódó héjai csapdába ejtsék a végtagjainkat. - A mérgező tüskéjű halak leggyakrabban a nagyon sekély vizekben élnek. A leggyakoribb és legveszélyesebb fajok a trópusokon találhatóak, de azért a mérsékelt égöv vizeiben is fellelhető néhány. Legnehezebben a tengerfenéken lakók vehetők észre, kiválóan álcázzák magukat. A zebrahalat viszont amilyen könnyű észrevenni, annyira veszélyes megérinteni. Bot segítségével keverjük fel az előttünk lévő homokot és köveket! - A tengeri kígyók gyakran felbukkannak a Csendes- és az Indiai-óceán trópusi partvidékein. Ezek az állatok általában nem támadnak, ritka, hogy bárkit is megharapnának - a tengeri kígyók mérge azonban a legveszélyesebb az összes létező kígyóméreg közül! Tartsuk magunkat távol a vízben lévő kígyóktól! Ha viszont a parton találunk egy példányt, szorítsuk le villás végű bottal, mert élelemnek kiváló. - A korallok többsége éles, könnyen megvághat minket. Némelyik - így a tűzkoraJI - érintésre megszúrja ez embert. A zátonyt mindig óvatosan közelítsük meg! Először mindig merítsük ki egyéb éielemforrásainkat! Mind a zátony, mind a lakói - köztük a kúpkagylók - komoly veszélyt jelenthetnek. - A cápák többsége a mély vizekben táplálkozik, de azért néhány fajtájuk gyakran megjelenik a sekély vízben is, felúszik a folyókon, és az is elképzelhető, hogy a partközeibe látogat könnyű élelemszerzés reményében. A legtöbb cápa nagyon sekély vízben támad az emberre. Legyünk körültekintőek!
- Lagúna: A trópusi szigetek körül vagy a parton túl gyakran alakulnak ki korallzátonyok, amelyek hullámtörő gátként szolgálnak, így állóvizet hagynak a lagúnában. A lagúnában található halak gyakran mérgezőek. A nyílt tengeren egyébként ehető barrakudát és a vörös csattogóhalat kerülnünk kell, ha a lagúnában rekedt, mert táplálékuk miatt maguk is mérgezővé válnak. A korallzátony tenger felé nyitott oldalán halásszunk! SZIGETEK A szigetek - különösen a kisméretűek vagy a forrásokban szegények -komoly kihívást jelentenek a túlélők számára. Másszunk fel a legmagasabb pontra, hogy legyen elképzelésünk a helyről, és készítsünk vázlatot a terepviszonyokról! Fedezzük fel a tengerpart összes völgyét, hasadékát, öblét és partszakaszát! Ezután belülről is fedezzük fel a területet, míg egészen meg nem ismerkedünk a szigettel! Elképzelhető, hogy a sziget egykor lakott volt, és az épületmaradványok menedéket biztosíthatnak. A kerítésoszlopok és a drót csónakunk megjavításában vagy tutajépítésben lehet haszos. Elképzelhető, hogy valahol még mindig terem zöldség, és a patkányok mindenhova követik az embert - néha ez az állatfaj az egyetlen, amely hosszú távon a területen tartózkodik. A menedék javítja az életkedvet, de még a legkisebb földbe vájt vaeok is nyújt valamiféle védelmet. Ha barlangot találunk, használat előtt bizonyosodjunk meg róla, hogy a tenger nem önti el dagálykor! Ne feledjük, még a biztonságosnak tűnő barlangot is elöntheti és elzárhatja a megszokottnál magasabb szökődagály! Kopár sziklakiszögellésen menedéket lelni egyszerűen annyit tesz, hogy széltől védett helyet találtunk. Élelmünk lehet minden sziklára kapaszkodó élőlény, madár (vagy tojás, ha szerencsénk van), illetve bármi, amit kifogunk a tengerből.
Rendelkezésre átló források Egy kis szigeten a rendelkezésre álló források mindig korlátozottak. Ügyeljünk rá, hogy ne merítsük ki őket! A víz gyakran okoz gondot, sok sziget lakatlanságának a vízhiány az oka. A buja növényzet forrást vagy patakot jelezhet. Ha a dagályszint felett ásunk, elképzelhető, hogy találunk vizet. Gyűjtsük össze az esővizet is! A tengervíz lepárlás útján történő sótalanítása sok tüzelőanyagot igényel, ennek azonban híján lehetünk. Csak akkor rakjunk tüzet, ha valóban szükségünk van rá! A tengerpartot a dagály után minden alkalommal vizsgáljuk át, de ne csak fát keressünk! A túlélő számára bármi hasznos lehet. Ha már megismertük szigetünket, kalandozzunk el éjszaka is, mert akkor több állatot is észrevehetünk, és a kutatás eredményesebben végződhet.
Kókuszdió A trópusi szigetek ritkán sivatagosak - általában mind a vízparton, mind a vízben rengeteg élelmet kínálnak. A kókuszpálma a trópusi és a szubtrópusi területeken egyaránt megtalálható, és számos formában hasznosíthatjuk: a levelét menedékkészítéshez, a külsejét kötélnek, káposztaízű hajtását, tejét és húsát élelemnek, a kókuszdió héját pedig csészének vagy tárolóedénynek. A kókuszdió szálas héjának eltávolításához nyomjuk a diót kiélezett karóba, vagy kézibaltával törjük ketté! A tejet úgy nyerhetjük ki, hogy kilyukasztjuk sötét „szemei" valamelyikét, és csak ezután törjük fel a húsáért. A kókusztej biztonságos és frissítő ital - a nagyobb kókuszdiók egy liternyit is tartalmazhatnak. Ne igyunk azonban nagyon éretlen (zöld) vagy túlérett (sötétbarna) kókuszdióból, mert nedve hasmenést okozhat Magát a húst szervezetünk nagy mennyiségben nem tudja megemészteni, ezért egyszerre csak keveset fogyasszunk belőle. A kókuszdió olaját kétféleképpen nyerhetjük ki: ha a nap vagy tűz által hőnek tesszük ki feldarabolt, fehér húsát, és összegyűjtjük kicsorduló olaját, vagy pedig felforraljuk a kókuszdió részeit, és lekanalazzuk a felszínre kerülő olajat! Kenjünk belőle magunkra, mert megvéd a leégéstől és a sós víz okozta bőrirritációtól, elűzi a rovarokat, kenőcs formájában sebekre és hólyagokra is alkalmazható, fahamuval keverve pedig szappanként használható. A pálmafák megmászása: Ha a kókuszdió nem hullik a lábunk elé, vagy nem tudjuk leverni a földre, esetleg el szeretnénk érni néhány magasan lévő banánt, ne a kötél mászáshoz hasonló módszerrel próbáljunk meg felmászni rá! Inkább készítsünk erős, szorítókötélszerü kötést, és tekerjük a bokánkra! Lábunkat ezzel tartsuk a fatörzshöz közel, majd talpunkat befelé fordítva erősen szorítsuk össze! -------— A MENTŐALAKULAT FIGYELMÉNEK FELKELTÉSE_ -A keresőcsapat figyelmének felhívása érdekében helyezzünk ki jeleket sziklákat, tengeri algát, vagy a környezettől elütő bármilyen dolgot használva! ' - A homok kiválóan fényesíti a fémet, segítségével jelzéshez használható tükröt készíthetünk. i - Ha hajót látunk, megpróbálhatunk vele kapcsolatba lépni URH-rádió segítségével.
Továbbhaladás Ha szigetcsoporton vagyunk, első forrásaink kimerülése után tovább tudunk menni egy másik szigetre. Ha nincs semmi, amiből tutajt építhetnénk, keressünk olyan tárgyat, ami fenntart minket a vízen - akár egy üres doboz vagy sok kókuszdió is megteszi! Ha a szigetünkön fókák élnek, felhasználhatjuk őket a tutaj készítéshez. Tavasztól őszig - amikor a fókák testükben sok zsírt tárolnak - a fókatetemek lebegnek a vízen. Ha néhány tetemet egymáshoz erősítünk, el fogják bírni a súlyunkat. Figyeljük meg alaposan a szigetek közti árapályt és áramlásokat, mert ezek megtévesztőek lehetnek. Helyezzünk a vízre egy könnyen figyelemmel követhető tárgyat, és nézzük ahogy távolodik! Úgy időzítsük az átúszást, hogy az apály kivigyen minket a korábbi szigetről, a dagály pedig átvigyen minket az új szigetre! iPTMOSIEBÜLETP A sivatagok többsége egykor termőterület volt, a már akkor ott élő élőlények némelyike pedig alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A túlélőnek hozzájuk hasonlóan meg kell tanulnia a legjobban kihasználni az árnyékot, védelmet találni a nap elől, a lehető legkisebbre csökkenteni a folyadékveszeséget, és a feladatokat a nap végén vagy éjszaka végezni. Némelyik sivatagban, különösen a Szaharában, a Közel-Kelet sivatagaiban, Peruban, Chile északi részén és a Góbi-sivatag bizonyos területein, Mongóliában nagy a hőingadozás az éjszakák és a nappalok között. Éjszaka a levegőből lecsapódó bármilyen nedvességből egy kevés vizet nyerhetünk. Afrika déli részén, a Namíb-sivatagban a tenger felől érkező köd gyakran az életben maradáshoz szükséges folyadékot biztosítja. A nyugat-ausztráliai, az északmexikói, az USA délnyugati részén fekvő Mojave-, és az ezekhez hasonló sivatagokban a hőmérséklet ingadozása nem jelentős, ezért alig csapódik le nedvesség - ennek megfelelően a növény- és állatvilág is nagyon szegényes. Néhány helyen pl. a Kalahári-sivatagban - szórványosan fü és tövises bokrok találhatók. Az év bizonyos részeiben por- és homokviharok fordulhatnak elő, nullára csökkentve a látótávolságot. A testnyílásainkba jutó homok ellen maximálisan védekeznünk keIM A portölcsérek (tornádóhoz hasonló sivatagi forgószél) meglehetősen gyakoriak. Az eső (amelyre egyes területeken éveket is várni kell), zuhogó felhőszakadás formájában éra talajra. Hirtelen árasztja el a területet, majd a vizet gyorsan felszívja az aszott föld. Ez a növények rövid virágzását és a fajok - mint az arizonai varangyos ásóbéka - gyors szaporodását eredményezi.
Sivatagi csapadék és hőmérséklet A sivatagra jellemző szélsőséges körülmények kiváló példája a dél-arábiai Rub al-Khali, vagyis az „Üres Negyed". Az év legnagyobb részében alig van nyoma esőnek, télen aztán egyetlen nap alatt akár 30 mm-nyi is eshet. Júliusban a hőmérséklet meghaladhatja a 48 °C-ot, viszont éjjelente 15 °C-ig is süllyed. A decemberi szélső értékek 26 °C és -6,6 °C közt váltakoznak. víz A víz elsődleges fontosságú, az életet jelenti! Ha már szereztünk, azonnal adagoljuk! Ha a sivatagi utazás közben gépjármű-meghibásodás miatt elakadunk, valószínű, hogy utunkat az oázisok, kutak és egyéb vízlelőhelyek figyelembevételével terveztük meg. A vádik mélyén található víztartalmú üregek általában időszakosak. Gyakran kövek vagy ágak fedik őket. Ha nem ismerünk semmilyen víztároló üreget, próbáljunk meg a száraz folyóágy külső ívének legalacsonyabb, vagy a dünék legmélyebb pontján leásni! Ne a nappali hőségben ássunk, mert a feladat túl sok folyadékot vesz el tőlünk, amelynek pótlására végül talán nem találunk semmit. Meg kell találnunk a folyadékveszteség és a lehetséges pótlás közti egyensúlyt! Alkalmazzuk vízforrásként a kaktuszt és a gyökereket! A sivatagban használjuk ki, hogy nagy a különbség a nappali és az éjszakai hőmérséklet között, és nyerjünk vizet a lecsapódásból (lásd Víz oz Alapvető követelmények fejezetben)'
Várható éietkilátások Életünk várható alakulása a rendelkezésre álló víz és azon képességünk függvénye, hogy mennyire tudjuk védeni szervezetünk a naptól az izzadás minimalizálása érdekében. Enyhén negatív egyensúlyt alakítsunk ki! Minden két-liternyi folyadékvesztésre fogyasszunk 1,5 liter vizet, majd a test izzadásának megfelelően igyunk! Teljesítményünk így kevésbé csökken, és nem veszítünk vizet. A kevesebb folyadék bevitele nem jelent csökkentett izzadást: az izzadás a szervezet hűtőmechanizmusa, nem a folyadékvesztés egyik módja. Ha a szükségesnél több folyadékot fogyasztunk, testünk kiüríti, vagyis céltalan volt az egész. Víz nélkül 48 °C-on két és fél napig maradunk életben, ha az egész időt árnyékban pihenéssel töltjük. Ha viszont a hőmérséklet 21 °C alatt van, 12 napig is bírjuk. Ha kénytelenek vagyunk mozogni biztonságunk megőrzése érdekében, a megtett távolság a rendelkezésünkre álló víz függvénye lesz. Ha nincs vizünk, 48 °C mellett éjjel gyalogolva és nappal pihenve 40 kilométert tudunk megtenni. Ha nappal is gyalogolni próbálunk, legjobb esetben is csak 8 kilométert tudunk haladni, mielőtt összeesünk. Ha ugyanilyen hőmérsékleten 2 liter víz áll rendelkezésünkre, 3 nap alatt 56 kilométert tudunk megtenni. Esélyeink mindaddig nem nőnek jelentős mértékben, amíg a rendelkezésre álló víz mennyisége el nem éri a személyenkénti 4,5 litert, bár a képzettség és az élni akarás megcáfolhatja a számításokat.
MENEDÉK ÉS TŰZ Ne maradjunk a fém járműben vagy a repülőgépen, mert az gyorsan felmelegedhet. Inkább menedékkészítésre használjuk, vagy a repülőgép szárnya alatti árnyékba heveredjünk! Fordítsuk előnyünkre a sziklakiszögelléseket és a vádi szélei biztosította árnyékot! A hűtés elősegítéséhez alkalmazzuk a duplaréteg-módszert (/ósdTrópusi területek)! Homoksivatagban a roncsot akár arra is használhatjuk, hogy a menedéket annak segítségével a homok alá építjük. Sok sivatagi élőlény él a
felszín alatt, mert ott a nappali hőmérséklet alacsonyabb, az éjszakai pedig magasabb, mint kint. Ha már árnyékos helyre jutottunk, menedékünket az energia- és folyadéktakarékosság érdekében az esték hűvösében építsük! Kövekből alakítsunk ki szélárnyékot, de használjuk a vádi falait is (kivéve ha esik az eső, és ezért hirtelen áradás valószínű). Ha szövetet használunk, annak alsó széle nappal ne érjen a földre, maradjon laza, így is növelve a légáramlást! Éjjelente a szövetet kövekkel rögzítsük a földhöz! Lehetőleg ne közvetlenül a meleg földön feküdjünk! Ha magasított ágyat készítünk, a levegő alattunk is tud áramlani. Az éjszakai fűtéshez és a vízforraláshoz tűzre lesz szükségünk. A füst nagyon könnyen észrevehető, ezért hasznos jeladó. A sivatagi bozótos száraz, könnyen ég. Ha a földfelszín teljesen kopár, a jármű üzemanyagának és olajának homokkal alkotott elegye is jól ég valamilyen tartályban (más tüzek gyújtásának is ez az egyszerű módja), de használhatunk ehelyett kanócot is. A teve, a szamár és más állatok ürüléke szintén kiválóan ég. RUHÁZAT A ruházat segít csökkenteni a folyadékveszteséget, és védelmet nyújt a napégés ellen éppúgy, mint az éjszakai hideg ellen, valamint megakadályozza a rovarcsípést és a tüskék bőrbe hatolását. A sivatagban a ruházat könnyű és laza legyen! Utánozzuk az arab világ lebegő, réteges ruházatát! Fedjük be a fejünket és lábunkat is! f MINDENHOL LEGYEK RAJTUNK RUHÁI Ne vegyük le a ruháinkat! Azon kívül, hogy fennáll a súlyos napégés veszélye, a fedetlen test lehűtése több izzadást is igényel. Ruhánkat a lehető leglazábban viseljük, hogy legyen hely az áramló (hűtő hatású) levegőnek! így az izzadás sokkal hatékonyabban hűt majd minket.
Fejfedő Bármilyen, hátulján ruhadarabbal ellátott kalap védelmet nyújt a fejnek és a nyak hátsó részének, de legjobb, ha a sivatagi emberek fejfedőjét utánozzuk. Egy kb. 120 x 120 cm-es nagyságú anyagra és egy kisebb ruhadarabra (pl. zsebkendőre), valamint - a rögzítéshez - egy madzagra vagy ruhadarabra lesz szükségünk. A zsebkendőt hajtogassuk össze, és tegyük a fejünk tetejére! Hajtsuk átlósan félbe a nagy ruhadarabot, tegyük a zsebkendőre a hosszabbik oldalával előre! Ezek rögzítéséhez tekerjük a madzagot vagy ruhadarabot körbe a fejünkön! Az akadálytalan esésű fejfedő megvéd a naptól, légüregeket alakít ki, kihasználja a fuvallatokat, és megóv a homokvihartól. Éjjelente tekerjük a fejünk köré, hogy melegítsen!
Szemünk védelme A napszemüveg vagy védőszemüveg segíthet ugyan (bár többségüket a mérsékelt éghajlatbeli használatra tervezték), mégsem nyújtanak elégséges védelmet. Kenjük a tűz hamuját szemünk alá, csökkentve ezzel a bőrről visszaverődő sugarak erejét! Ruhacsíkkal védjük szemünket a napsugártól és a szélfútta homoktól! Vágjunk rajta keskeny rést, hogy kilássunk!
Láfebeíi Amíg a lábunk nem edződött meg, ne gyalogoljunk mezítláb a homokban, mert a homok megégeti a talpunkat és hólyagok képződnek rajta. Ne viseljünk olyan szandált, amely a lábfejet fedetlenül hagyja! Ha nincs más megoldás, helyettesítsük valahogy a lábbelit! A lábszárvédő nem engedi, hogy homok kerüljön bakancsunkba, és használható nyitott szandállal a lábfejünkre tekerve!
ÉLELEM A hőség általában csökkenti az étvágyat, ezért ne kényszeresük magunkat evésre! A fehérjedús ételek növelik az anyagcserével járó hőt, a vízveszteséget és az emésztéshez szükséges folyadék mennyiségét. Ha alig van vizünk, próbáljunk meg zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztani! Az étel nagyon gyorsan megromlik a sivatagban, ezért ha egyszer nekiláttunk valaminek, vagy mindet együk meg, vagy fedjük le a maradékot, és helyezzük árnyékos helyre! A legyek bármikor előbukkanhatnak, és azonnal ellepik a fedetlenül hagyott élelmet.
Növények Az oázisoktól és vizes üregektől távol eső növényzetet valószínűleg mindössze a bozót és a fű jelenti még a félsivatagban is. A fű ehető, és a bozótosban növő akác termése fogyasztható. Ügyeljünk a növény tüskéjére, de összes lágy részét megkóstolhatjuk: virágát, gyümölcsét, magját, kérgét és fiatal hajtásait is! A Szaharában és a Góbi-sivatagban élő füvek sem táplálónak, sem ízletesnek nem nevezhetőek. A Szaharában és az ázsiai sivatagokban találhatjuk a tökfélék családiába tartozó sártököt. Indái a földtől számított 4,5 m-es magasságot is elérik. Rágcsáljuk víztartalmú hajtásait, és együk meg virágait, valamint narancs méretű gyümölcseit, amelyek magja sütve és főzve egyaránt fogyasztható! A mexikói sivatag agávé kaktusza (a mezcal nevű ital alapanyaga, amely nagyjából azonos a tequilával) vastag, durva, éles hegyű levelek csokrát hozza. Középső szára gyertyaként emelkedik ki, és virágzó fejben végződik - ez a rész ehető. Vágjuk le levelei végét és szívjuk ki belőlük a nedvet!
Állatok A sivatag élőhelyet biztosít számos élőlény számára, amelyek napközben a homokba ássák magukat, vagy árnyékba vonulnak. Találhatóak itt rovarok, hüllők, kis rágcsálók és különleges módokon alkalmazkodó emlősök (mint az észak-afrikai sivatagi róka, az ausztrál bandikut, a góbisivatagbeli sün és az észak-amerikai mezei nyúl, amelyeknek mind-mind - a hűtés elősegítése érdekében - nagyméretű a füle).
Élnek erre még gekkók, gyíkok és kígyók is. A teknősök és a kétéltűek még abból az időből származnak, amikor a sivatagok vízzel jól ellátott területek voltak. A Szaharában él futóegér és sivatagi patkány, a Közel-Keleten sivatagi hiúz és hiéna, az Újvilágban pedig erszényes patkány és prérifarkas. A Kalahári-sivatagban található olyan mókusfaj, amely saját farkát használja árnyékként. Léteznek olyan gazellák is, amelyek a levelekben lévő nedvből nyerik az összes szükséges folyadékot. A legtöbb nagy emlős jelenléte azonban azt jelzi, hogy a fegelőterületektől egynapi távolságra víz található. A madarakat tollúk jól védi a forróságtól. Sok madár a víztől nagy távolságra él és költ.
EGÉSZSÉG A legtöbb sivatagi megbetegedés oka a túlzott napfény és a hőség. A betegségek megelőzhetők, ha elfedjük a fejünket és testünket, valamint napnyugtáig árnyékban maradunk. - Gyakori a székrekedés és a vizelés közben érzett fájdalom. A sóhiány görcsöket is okozhat - A folyamatos, fokozott izzadás és a ruházat bőrhöz dörzsölődése az izzadságmirigyek elzáródásához vezethet, amely a köleshimlőként vagy hőkiütésként ismert kellemetlen bőrirritációt eredményezi. - A hő okozta görcs és következménye, a teljes kimerülés, valamint a hőguta és a súlyos napégés mind veszélyt jelent Ha fokozatosan növeljük a testmozgást és a napon eltöltött időt, kialakulhat egyfajta ellenállás, feltéve, hogy nagy mennyiségű víz áll rendelkezésünkre. - Sokféle mikroorganizmus támadhatja meg testünk nedves részeit (a hónaljat, a lágyékhajlatot és a lábujjak közét). E területek tisztán és szárazon tartása egyszerre megelőzés és kezelés. /'~ FIGYELEM - SIVATAGI SEBEK A sivatagban a legapróbb seb is elfertőződhet, ha nem kezeljük azonnal. A tüskéket - amelyek könnyen bőrünkbe szóródhatnak - húzzuk ki! Ha megsérül a bőrünk, könnyen nagy és fájdalmas seb alakulhat ki, amely akár a mozgásban is akadályozhat minket. Minden vágást kössünk be tiszta ruhával, és alkalmazzuk a rendelkezésünkre álló orvosi eszközöket! TRÓPUSI TERÜLETEK A dzsungelben minden jól megél, beleértve a kórokozókat (a baktériumok gyorsan szaporodnak) és a parazitákat is. A természet nyújt számunkra vizet, élelmet és számos menedéképítéshez szükséges anyagot. A bennszülöttek már évezredek óta vadászatból és gyűjtögetésből tartják fenn magukat, az idegennek viszont hosszú időbe kerülhet, amíg hozzászokik a körülményekhez és az állandó tevékenykedéshez. A helyiek a díszeiket leszámítva kevés ruhát viselnek, az újonnan érkező azonban nincs hozzászokva az átkeléshez a dzsungel sűrű növényzetén, valamint a rovarokhoz és piócákhoz, ezért a lehető legnagyobb felületen fedjük be magunkat ruhával. A ruházatot átnedvesítheti ugyan az izzadság, de ez még mindig jobb, mintha az ember csípésekkel, karcolásokkal és harapásokkal van tele. Az átnedvesedett ruhát ne vegyük le egészen addig, amíg meg nem állunk, mert a 80-90 százalékos páratartalom mellett semmi értelme nincs kiakasztani száradni, mindössze a tűz és a napfény segíthet. Az izzadsággal tartósan átnedvesedett ruhák rothadásnak indulnak. A nagy magasságokat kivéve mind az egyenlítői, mind a szubtrópusi területeket a magas hőmérséklet, a nagy esőzések és a fullasztó pára jellemzi. Az alacsonyabban fekvő helyeken a napi hőingás ritkán haladja meg a 10 °C-t, a hőmérséklet pedig gyakran 37 °C-os. Az 1500 m feletti helyeken éjszakai fagyok jellemzőek. Az esőnek ugyan van egy kis hűsítő hatása, ha viszont eláll, a hőmérséklet ismét magasba szökik. A csapadék erőteljesen érkezik, gyakori a vihar és a villámlás. A hirtelen jött eső rázúdul a lombozatra, az erecskékből tomboló folyamokat hoz létre, a folyók szintje ijesztő gyorsasággal emelkedik, majd mindez éppen ilyen gyorsan el is múlik. Vad viharok is előfordulnak, különösen a „nyári" hónapok végén. A tenger felett hurrikánok, ciklonok és tájfunok alakulnak ki, amelyek a szárazföldre érve szökőárt és hatalmas pusztítást okoznak. A táborhely kiválasztásakor ellenőrizzük, hogy a lehetséges ár szintje felett vagyunk-e! Az uralkodó szelek télen és nyáron váltakoznak, megkülönböztetve egymástól a száraz évszakot (napi egyszeri esőzés) és a monszunt (folyamatos esőzés). Délkelet-Azsiába az Indiai-óceán felől érkező szél monszunt hoz, Kína felől viszont száraz levegő érkezik.
Egyenlítői esőerdők Az időjárás nem túl változékony azokban az erdőkben, amelyek az Egyenlítő mentén, az Amazonas és a Kongó medencéjében, Indonézia egyes részein és számos csendes-óceáni szigeteken találhatóak. Az 1,5-3,5 m-es csapadék az év során egyenletesen hullik le. Az éjszakai hőmérséklet 20-30 °C közt változik. Az civilizációtól érintetlen helyeken a támasztógyökerek tartotta dzsungelbeli fák 60 m-es magasságig emelkednek, és szétterülő lombozatban végződnek. Az alatta élő kisebb fák olyan sűrű lombozatot hoznak létre, hogy a dzsungel talajszintjét alig éri fény. A talajon fiatal növények küzdenek a fényért, indák és liánok törnek a magasba. Páfrányok, mohák és füszerü növények törik át magukat a vastag levél-szőnyegen, a leveleken és a kidőlt fatörzseken sokféle gomba tenyészik. A jellemzett elsődleges dzsungelben elég hűvös van, és kevés a mozgást akadályozó aljnövényzet, a látótávolság azonban mindössze 50 m. SEGELYKERO JELZESEK A füstöt elnyeli a fák lombozata, ezért élképp zefhetó, hogy egyáltalán nem lesz látható, főleg ködös időben. A jelzéseket tisztásokra (amelyek általában folyókanyarulatoknál találhatóak), vagy a folyóra helyezett tutajokra helyezzük - az utóbbi a legcélszerűbb! Könnyű irányt téveszteni, a levegőből pedig nehéz bárkit is észrevenni.
Másodlagos dzsungel A növényzet ott burjánzik, ahol a napfény eléri a dzsungel alját, különösen a folyópartokon, a dzsungel szélén, és ahol az elsődleges dzsungelt irtá-sos-égetéses földműveléssel kiirtották. Ha a földműveléssel felhagynak, a területet ismét kusza növényzet lepi be. A másodlagos dzsungel füvei, páfrányai, cserjéi és indái már egy év alatt elérik a 2-3 m-es magasságot A haladni lassan lehet - gyakran machetével vagy paranggal kell magunknak utat vágni. A dzsungel növényzetét tüskék és tövisek borítják, a bambuszerdő áthatolhatatlan akadályt képez. Néha - mint a közép-amerikai Belize-ben - a dzsungel fái alacsonyak. A fény eléri a termékeny talajt, és még az elsődleges dzsungelben is buja aljnövényzetet hoz létre.
Szubtrópusi esőerdők Az egyenlítőtől a 10. szélességi fokig húzódó közép- és dél-amerikai, ma-dagaszkári, nyugat-indiai, burmai, vietnami, délkelet-ázsiai és fülöpszige-teki területek erdői alkotják a szubtrópusi esőerdőket. Ezekre a még szárazabb, kevesebb esőt hozó évszak, és a ciklikusan hulló eső a monszun - jellemző. Több elkülöníthető évszak esetén sok a lombhullató fa, ezért több fény éri az erdő talaját, ami sűrű aljnövényzet eredményez.
Hegyi esőerdők Ha a trópusokon és az azt határoló területeken a magasság eléri az 1000 m-t, a trópusi esőerdő átadja helyét a hegyi esőerdőnek. Valódi hegyi erdővé 1240 m körüli magasságban változik, amelyre példa a kameruni Monts Gotel, az etióp Amhara-fennsík vagy a közép-afrikai Ruwenzori-térség. A Ruwen-zorí-hegység (vagyis a „Hold hegyei") igen jellegzetes: a jégsapkás csúcsok között mohával borított, kráterszerű tájat létrehozó, erősen körvonalazott lejtők találhatóak. A növényzet gyér, a fák satnyák és görbék, ágaik alacsonyak, ezért nehéz alattuk haladni. Az éjszakák hidegek, a nappali hőmérséklet magas, de gyakori a köd és a huzamosabb ideig felhős égbolt Ilyen terepen nehéz életben maradni. Hagyjuk ott, menjünk le a hegyoldalon a trópusi esőerdőbe!
Sós vizű mocsarak A mangrovefák ott burjánzanak, ahol a tengerparti területek erős árapálynak vannak kitéve. Akár a 12 m-es magasságot is elérhetik, bonyolult gyökérzetük akadályt képez a víz felett és alatt egyaránt. A látótávolság kicsi, az átkelés bonyolult - 900 m megtétele 12 órát is igénybe vehet. A csatornák néha elég szélesek a tutajozáshoz, de haladni többnyire csak gyalogosan lehet. Mangrovemocsarak találhatóak Nyugat-Afrikában, Madagaszkáron, Malajziában és a csendes-óceáni szigeteken, Közép- és DélAmerikában, valamint a Gangesz torkolatánál. Az Orinico, az Amazonas és a Guyana folyók torkolatánál található mocsarakat büzlő iszap és kevés árnyékot nyújtó fa jellemez. Dagálykor a víz akár 12 m-rel is megemelkedhet. A mangrovemocsarakban minden ellenséges, a vízipiócáktól és a rovaroktól kezdve a kajmánokon át a krokodilig. Ha tudjuk, kerüljük ezeket! Ha valamilyen szerencsétlenség folytán mégis odakerülünk, próbáljunk mielőbb kijutni! A mocsarat átszelő folyócsatornák környékén készíthetünk magunknak tutajt. Apálykor találhatunk rákot, puhatestűeket, (törpe)harcsát és iszaphalat. A fán és vízben élő állatok közé tartozik a vízioposszum, a vidra, a tapír, a tatu és - szilárdabb talajon - a pekari; nem fogunk éhezni. A mangrove belsejében gyakori a nipapálmamocsár. A pálmák mindegyik hajtása ehető. Ha a mocsárban kell maradnunk, határozzuk meg a fákon lévő sót és hordalékot megvizsgálva a dagályszintet! A dagályszint fölé készítsünk megemelt ágyat! Takarjuk be magunkat a hangyák és szúnyogok elől! Mindenféle mocsárban csak állványon tudunk tüzet rakni.Tüzelőanyagnak még álló, száraz fát használjunk!
Édesvízi mocsarak Az alacsony fekvésű belföldi területek sűrű, tövises aljnövényzete, nádja, füvei és időnként megjelenő alacsony pálmái megnehezítik a haladást, a látótávolságot pedig mindössze néhány méterre csökkentik - az állatvilág viszont gazdag, ami megkönnyíti az életben maradást. Az édesvízi mocsár nem is olyan rossz, ha már hozzászoktunk. Gyakoriak a hajózható csatornák, és bővelkedik tutajépítéshez használható anyagokban.
MENEDÉK A legtöbb trópusi területen bőségesen áll rendelkezésre a menedéképítéshez szükséges anyag [lásd Menedékkészítés és táborverés a Táborozási technika fejezetben). Ott készítsünk tetőt, ahol a hőmérséklet nagyon magas és a menedéket közvetlenül süti a nap. A tető két rétegből álljon, hogy a köztük lévő légréteg segítse a lehűlést! A hő nagy része a felső rétegre érkezve szétoszlik, az alatta áramló levegő pedig csökkenti az alsó réteg hőmérsékletét. A rétegek közti távolság 20-30 cm legyen! Megfelelő elhelyezés esetén még a vízáteresztő ruhákból készített dupla réteg is megvédhet minket az esőtől (/ósd Táborozási technika). mw
TŰZ Valószínűleg minden nedves. Keressünk még álló, száraz fát, és válasszuk le külsejét, majd a kérget használva gyújtsunk tüzet! Kiváló tüzelőanyag a száraz bambusz (rakjuk félre valamennyit) és a termeszvár is.
ÉLELEM
Gyümölcsök, gyökerek és levelek széles skálája áll rendelkezésünkre. A banán, a papaya, a mangó és a füge könnyen felismerhető. (A papaya egyike a kevés fehér nedvű, de ehető növénynek.) A délkelet-ázsiai nagy, tüskés levelű durián szaga ugyan undorító, maga a gyümölcs azonban ehető. Ehető a pálmák hajtása is. A manióka nagy gumókat növeszt, ezeket evés előtt mindig meg kell főzni! A táró, a vadburgonya és néhány jamgyökérfajta mérges részeit el kell távolítanunk! Sok trópusi növényt azonban nehéz felismerni.
Állati táplálék A helytől függően vadászhatunk, illetve csapdába ejthetünk szarvast, disznót, majmot és számos más állatot is [lásd Csapdák és az állat csapdával történő elejtése fejezetben). Az elsődleges dzsungelben a madarak a nap legnagyobb részét a fák lombozatában, gyümölcsök és bogyók között töltik. Helyezzünk ki csapdákat a tisztásokra, és gyümölccsel csaljuk oda a madarakat! Némelyikük - mint az ázsiai szarvcsőrű madár - gyíkokat és kígyókat fogyaszt. A folyók közelében állíthatunk halcsalis csapdát, de kirakhatunk haldögöket, belsőségeket is a halászsas és egyéb olyan madarak számára, amelyek a folyók körül zsákmányra vadászva cirkálnak. A trópusok bővelkednek a papagájokban és rokonaikban - fülsüketítő rikácsolásuk már kora reggel elárulja jelenlétüket. Ravasz állatok: először szoktassuk rá őket a csali elfogadására, csak utána állítsunk csapdát! A kígyókat könnyebb elkapni, és nagyon ízletesek (a nem mérgező óriáskígyókat keressük). Villás bot használatával fogjuk el őket [lásd Vadászat az Élelem fejezetben)!
Élelem a folyókból A folyók mindenféle élőlénynek - halnak, növénynek, állatnak és rovarnak -otthont adnak. Ha nem áll rendelkezésünkre halfogásra alkalmas felszerelés, zárjuk le a kisebb tavacskákat, majd tartalmukat merőedénnyel ürítsük ki: az iszapban pl. meglepően nagy mennyiségű halat és teknőst találni. Próbáljunk meg csapdát állítani, vagy morzsoljunk össze bizonyos gyökereket és indákat, hogy elkábítsuk a halakat (lásd Hal és halfogás az Élelem fejezetben)1. A halak könnyen emészthetők és nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak. Tisztítsuk meg alaposan, dobjuk ki beleit és a lehető leghamarabb fogyasz-szuk el! Ne tartósítsuk se füstöléssel, se szárítással! A lassú folyású vizek halain nagyobb valószínűséggel élnek élősködők. Ha erre gyanakszunk, főzzük őket 20 percig! Az olyan területeken, ahol a helyiek a szennyvizet a folyókba és a tavakba engedik, a halak galandférget és más emberre veszélyes parazitákat hordozhatnak, a víz pedig talán vérhast okozó amőbákkal lehet fertőzött. Mindig forraljuk fel! A folyók is veszélyesek lehetnek. A dél-amerikai Amazonas, Orinoco és Paraguay folyórendszerekben pirája (piranha) található. Burmában is él hasonló halfajta. A villamos angolna lassú mozgású és egyáltalán nem agresszív, viszont nagyon nagyméretű, és akár 500 voltot (vagy többet) is kibocsáthat. Néhány dél-amerikai és nyugat-afrikai folyóban mérgesrája is előfordul. Ügyeljünk a krokodilokra, aligátorokra és vízikígyókra, de óvakodjunk a (törpe) harcsától is, amely éles hátúszójával és a kopoltyúfedelét borító tüskékkel sérülést okozhat! Az elektromos harcsa erős áramütéssel védekezik. WESZÉLYEK
Fetíjök be a lábunkat! A megfelelő lábbeli és a lábak védelme alapvető fontosságú, hiszen lábunkat piócák, homoki bolhák és százlábúak veszélyeztetik. Tekerjünk lábunkra kérget vagy ruhadarabot, csináljunk belőlük lábszárvédőt!
Rovartámadás! A dzsungelén átvágva megzavarhatjuk a méheket, a darazsakat vagy a lódarazsakat. Ezek a rovarok (különösen a lódarázs) meg is támadhatnak minket. A lódarázs csípése rendkívül fájdalmas. Minden szabadon hagyott testrészünk - beleértve arcunkat is - ki van téve a támadásnak. Fussunk! A szemüveg talán megvédi a szemünket. Az izzadás komoly gondot okozhat, mert a sókedvelő rovarok megtámadják testünk legnedvesebb részeit, és persze csípnek is.
Vigyázat, betolakodók! Mielőtt felvennénk a ruhánkat, rázzuk meg, bakancsunkat pedig ellenőrizzük le! Legyünk óvatosak, ha zsebre tesszük a kezünket! Felébredéskor is figyeljünk: a százlábúak meleget keresve rámásznak testünk intim részeire.
Óvakodjunk a hernyóktól is! Ha nem lenne elég a vérünket szívó szúnyog és pióca, a százlábú fájdalmas harapása, a skorpió és a kígyómarásveszély [lásd Harapások az Elsősegély fejezetben), ott van még a szőrös hernyó is! Ügyeljünk rá, hogy menetirányuknak megfelelően söpörjük le magunkról őket, ellenkező esetben ugyanis kicsi, irritációt okozó szőreik bőrünkben maradnak, és viszkető kiütést okoznak, amely a melegben akár el is gennyesedhez
Védelem a szúnyogok ellen Fejünkön viseljünk hálót, vagy kössünk rá körbe egy pólót vagy trikót - különösen hajnalban és alkonyaikor! Még jobb, ha a fejünk köré tekerünk egy ruhadarabot, amely 45 cm hosszúságban lelóg - ezt vágjuk fel úgy, hogy a szalagról függőleges csíkok lógjanak az arcunk és a nyakunk felé, ruhánkat és táskáinkat pedig itassuk át rovarirtóval! Bambuszból vagy facsemeték segítségével készítsünk magunknak sátrat ruhákból, felsőtestünkre helyezzünk nagy leveleket! Segíthet a szúnyogok távol tartásában, ha olajat, zsírt, esetleg iszapot kenünk kezünkre. Táborban a füstfelhő segít távol tartani a szúnyogokat Ha mégis
megcsíp minket valamelyik, ne vakarjuk a helyét, mert fertőzést viszünk a sebbe!
Piócák A piócák (különösen a nyirkos helyeken) a földön vagy a növényzeten fekszenek, és arra várnak, hogy az állatokra - vagy emberre tapadhassanak, és vérükkel táplálkozhassanak. Harapásuk nem veszélyes, viszont olyan természetes alvadásgátlót bocsátanak ki, amely kellemetlenné teszi a harapást Ha már teleszívták magukat vérrel, minden további nélkül leesnek, de ha teljesen elleptek minket, tennünk kell valamit! Ne rángassuk le őket magunkról, ugyanis fennáll a veszély, hogy leesik a pióca feje, de szája a harapás helyén marad, és a terület elfertőződik. Egy kevés sóval, alkohollal, parázzsal vagy lánggal eltávolíthatjuk őket!
Óvakodjunk a candirutól! Ez a mindössze 2,5 cm-es, vékony, szinte átlátszó amazonasi harcsafajta más halak kopoltyúján keresztül szívja ki a vérüket. Képes a vízben vizelő ember húgycsövén felúszni, ott azonban - tüskés háta miatt - beszorul. Ennek valószínűsége csekély ugyan, de borzalmas következményekkel jár! Fedjük el nemi szervünket, és ne vizeljünk a vízben! GÉPJÁRMŰVEK Ha sivatagi útra készülünk, szereljünk fel hosszú távra elegendő üzemanyagot tároló tartályokat és vigyünk magunkkal ivóvíztartalékot! Az üzemanyagból és az ivóvízből egyaránt vigyünk további tartalékot marmon-kannában is! Az emelőrúdnak lágy homokban semmi hasznát nem vesszük, ezért inkább kipufogógázzal felfújható légpárnát vigyünk! A benzin- és levegőszűrőhöz extra szűrőkre lesz szükségünk. Rakjunk fel homokgumit, és vigyünk magunkkal homokban használható kerékcsatornát, hogy akkor is el tudjunk indulni, ha megfenekJünk a laza homokban! Nagy magasságoknál a karburátort is át kell állítani. Cserjés területeken a tüskevédő burkolat csökkenti a defekt kockázatát. Hóban és jégben fagyállóra, megfelelő kerekekre és hóláncra lesz szükségünk. A motor speciális beállításokat igényel, hogy megfeleljen az időjárási feltételeknek. Megfelelő alkatrészekre is szükségünk lesz. A pótkerék és a szerszámkészlet alapkövetelmény!
MELEG ÉGHAJLAT Még akkor is szembesülhetünk problémákkal, ha elvégeztük jármüvünkön a szükséges átalakításokat a meleg éghajlati viszonyokhoz. A sivatagon átkelve a nappalok és az éjszakák közti jelentős höingás minden fémet megterhelés növelio szivárgás kockázatát. FIGYELEM: Meleg éghajlaton, de napos időben még a mérsékelt övi területeken se hagyjunk soha alvó vagy sérült embert, illetve bármilyen állatot az autóba zárva!Mindig húzzuk le az ablakot a megfelelő szellőzés érdekében (a hőguta végzetes is lehet), még okkor Is, ha árnyékban parkoltunk, mert a nop megfordulhat Túlhevülés: Álljunk meg és hagyjuk lehűlni a motort! Ha különösen nehéz terepen halódunk, és o megállós szóba sem jöhet, kapcsoljuk be a fűtést! Ettói ugyan sokkal melegebb lesz az utastérben, a hűtővíz azonban gyorsabbon hűl, miközben o motor is. He megfelelőek o körülmények, álljunk meg, és nyissuk fel c motorháztetőt! Ne vegyük le a vízhűtő sapkáját, ómig le nem hőit a viz! Vizsgáljuk meg, nem szivárog-e a vízhűtő, vagy bármilyen esel He szivárog a hűtő, a kisebb lyukakat eltömíthetjük tojásfehérje beöntésével. Nagy lyuk esetén lapítsuk össze a réz csővezeték lyukas részét, hogy lezárjuk a nyilast! Ezzel csökken ugyan a hűtőfelület nagysága, de ho folyamatoson és egyenletesen vezetünk, folytatni tudjuk az utunkat. Fém felheviilése: Vigyázzunk! A jármű összes fém alkatrésze képes annyira felhevülni, hogy érintése sebeket okozhat. Óvintézkedés homokos terepen: Üzemanyagtöltéskor homok és por kerülhet c tankba. Helyezzünk szűrőt a tank nyílása fölé, vagy magába a nyílásba! HIDEG ÉGHAJLAT Az alacsony hőmérséklet nem csak a vezetést nehezíti meg, de az indulást és az üzemben tartást egyaránt nehézzé és veszélyessé teszi. Indulás: Lehetőleg lejtőn parkoljunk, hogy begurulva segíthessük az indítást! Ha a motor elindult, ne állítsuk le, de ellenőrizzük a kéziféket! Soha ne hagyjunk gyerekeket és állatokat felügyelet nélkül járó motorú járműben! Páramentesítés: Nem vezethetünk a párás szélvédő egy opró, tiszta foltján kinézve! Ha a szélvédő belsejére hagymát vagy nyers burgonyát dörzsölünk, megakadályozzuk a bepárásodást. A szélvédő és az obiokok külsejét fedjük be újságpapírról, hogyne képződjön rajtuk fagyréteg! A nedves papír viszont ragadni fog. Óvjuk a motort: Ho takarót csavarunk a motor köré, talán megakadályozzuk a fogyást Indítás előtt azonban mindenképpen távolítsuk el a takarót! A hütő alacsonyabb részeit fedjük be kartondobozzal vagy fával, hogy ne fagyjanak meg menet közbeni Nagy hidegben ne is vegyük le, más körülmények között viszont a túlhevülés elkerülése érdekében távolítsuk el! Fedjük be a fémeket: Semmilyen fémet ne érintsünk puszta kézzel! Ujjaink ugyanis ráfogyhatnak és letépheti a bőrünket. Ahol a fém alkatrészek elérése kesztyűvé! nehézkes, tekerjünk ujjaink köré rogasztószatagot! A hűtő-sapka fedelét és o nívópálcát tekerjük be ragasztószalaggal ezzel is megkönnyitjük a napi ellenőrzés feladó töt! Dízelmotorok: A dízelolaj vizet tartalmaz, amely alacsony hőmérsékleten megfogy. Mindig fedjük be a motor ólját, de ügyeljünk a túihevülésre is! A motort éjjelre vagy leálláskor szintén mindig fedjük be! Néhány teherautósofőr kis tüzet rak o befagyott tank alá. Ezzel csak akkor próbálkozzunk, ha érdemes vállalni a kockázatot! A HÓ FOGSÁGÁBAN Ha elakadunk a hóvihar bon, maradjunk az autóban! Ha általános közlekedési útvonalon vagyunk, hamarosan kimentenek minket. Ilyenkor túl kockázatos lenne segítségért indulni.
Ha van üzemanyagunk Járassuk a motort a fűtéshez! Fedjük be o motort, hogy a lehető legkevesebb hő távozzon - arra azonban ügyeljünk, hogy a kipufogó elé ne kerüljön semmi! Ne kockáztassuk, hogy kipufogógáz kerüljön az utastérbe! Ha álmosak leszünk, állítsuk le a motort, és húzzak le az egyik ob/o-kot! Ne aludjunk el járó motor mellett! Amint felmelegedett az utastér, kapcsoljuk ki a fűtéstI Akkor kapcsoljuk be újra, ho o hőmérséklet visszaesett! Ha nincs üzemanyagunk a motor elindításához, tekerjük magunkra az összes ruhaanyagot szőnyeget stb., és próbáljunk mozogni az autó belsejében! Ha el kell hagynunk az autót egy rövidebb távolság megtétele miatt (pl. mert tudjuk, hogy a segítség nagyon közeI van], állítsunk fel jelzőtáblát (ez (ehet egy botra tűzött, élénk színű sál vagy ruhadarab is), hogy könnyebben visszo találjunk! Ho megszűnik o hóvihar es nappal von, érdemes gyalog elindulni, he az utat egyértelmű útjelzők szegélyezik (pl. telefonoszlopok). Sötétben viszontvárjuk meg a reggelt! Ha mindentől több kilométernyi távolságra, ismeretlen úton vagyunk, és a hó már olyan mogas, hogy nemsokára eltemeti az autót, jobb, ho kiszállunkt és építünk egyhóborlongot. Orr sokkal melegebb lesz, mint az autóban, és akár napokig is üldögélhetünk benne. Ho véget ért a hóvihar, készítsünk nagy jelzéseket a havat felhasználva, és minden módon próbáljuk meg felhívni magunkra o figyelmet! ÁLTALÁNOS TANÁCSOK Csúszik a tengelykapcsoló: A problémát gyakran o kuplungtárcsóra került olaj vagy zsír okozza. A tárcsákat a tüzoltókészülék segítségével zsírtalanítsuk! A nyitott ellenőrző nyíláson keresztül fecskendezzünk be a poroltóval! Ékszíjak: Helyettesíthetjük harisnyanadrággal, nyakkendővel, de okár madzaggal is. Nagyfeszültségű vezetékek: Ha elszakad egy nag'/feszültségű vezeték, akár fűzfaággal is helyettesíthetjük. Minden víztartalmú növény-szár alkalmas rá, hogy áramot vezessen a tekercsből az elosztóhoz. Köpjünk az óg végeire és helyezzük be a tolőillesztésekbe! Figyelem! Ha bekapcsoljuk, 1300 voltnyi áram a iá kerül. Ne érintsük meg !Az ágat rendszeresen cseréljük, miután kiszárad ti Lemerült az akkumulátor: Nincs szükség akkumulátorra, ha kellően be tudjuk gyorsítani a járművünket. A vontatás vagy egy meredek lejtő is megoldást nyújthat. Négysebességes autó esetén a második vagy a harmadik sebességben engedjük fel a kuplungot, és próbáljuk meg elindítani a jármüvet! Féltengeiytörés: Első vagy hátsómeghajtású autó esetén nincs mit tennünk, négykerék-meghajtásos autó esetén azonban tóvolítsuk el a féltengeiyt! Kössük le a meghajtásról, és a másik hajtótengelythasználjuk! -4-
HLKLHM Fontos testünk táplálékigényének pontos ismerete. Ugyanilyen fontos, hogy szükségleteinkről gondoskodni is tudjunk. Az esetek többségében legkönnyebben a növényekhez jutunk hozzá, tudnunk kell azonban, melyik növényeket kerüljük. A később látható színes ábrák kis növényhatározóul szolgálnak, és bemutatják a leghasznosabb növényeket. A növényekre vonatkozó tudásunkat ezekből kiindulva bővíthetjük. Szinte az összes állat táplálékul szolgálhat. Hozzá kell szoknunk a kevésbé megszokott fajták, pl. a könnyen elérhető hernyók és rovarok fogyasztásához. Növények és víz gyűjtésén, valamint egyéb túlélési módszerek alkalmazásán kívül hatékony csapdák segítségével is teremthetünk magunknak táplálékot. A vadászathoz elsőként fegyvert kell készítenünk. Tanuljuk meg ezek elkészítési és használati módját! A hús előkészületet igényel a megfelelő kezelés és biztonságos főzés miatt. Tanuljuk meg, hogyan tartósíthatjuk a többletet! A hal szintén hasznos élelemforrás. Az itt leírt módszerek nagyon egyszerűek, nem igényelnek semmiféle horgászati-halászati előismeretet. ÉLELEM ÉS TÁPÉRTÉK Testünknek táplálékra van szüksége a hő és energia termeléséhez, valamint az új - növekedést, gyógyulást vagy újratermelődést szolgáló szövetek anyagának megteremtéséhez. Az egészséges szervezet képes egy ideig életben maradni saját tartalékai felhasználásával, a táplálék hiánya azonban egyre nehezebbé teszi a testhőmérséklet megőrzését, a nehéz munka kipihenését, a sérülések begyógyulását vagy a betegségek leküzdését Az ember szerencsére mindenevő, az állatoktól kezdve a növényekig szinte bármit képes elfogyasztani és megemészteni. Kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük a mérgező vagy veszélyes dolgokat Szeretünk enni (a finom étel kiváló hangulatjavító), ezért ha nincs fontosabb dolgunk, érdemes megfőzni az élelmet, így ízletesebbé is tehetjük. Fedezzünk fel érdekes ízű ételeket is! Ne érjük be a legkönnyebben megszerezhető táplálékkal, mert a kiegyensúlyozott táplálkozás hosszú távon éppolyan fontos a túlélő számára, mint az elegendő mennyiségű élelem. Pl. nyúlcsaiádok közelében táborozva az ebéd szinte magától ugrik az edénybe - de akár bele is halhatunk a nyúlhús fogyasztásával nem biztosított tápanyagok hiányába. Táplálkozásunknak széles körűnek kell lennie! Megfelelő mennyiségű tápanyagot és elegendő energiát kell biztosítania egész napra! Táplálékunknak fehérjét, szénhidrátot, zsírt, ásványi anyagokat, egyéb nyomelemeket és vitamint kell tartalmaznia.
ENERGIASZÜKSÉGLET Az embernek mindenféle fizikai tevékenység nélkül, teljes nyugalmi állapotban is óránként 70 kalóriára van szüksége ahhoz, hogy fenntartsa alapvető anyagcseréjét - a légzéshez és vérkeringéshez kapcsolódó önkéntelen működéseket, amelyekre még csak nem is szoktunk gondolni. A kalória a hő mértékegysége (az a mennyiség, amely 1 liter víz hőmérsékletének 1 °C-kal növeléséhez szükséges), a táplálkozással összefüggésben pedig az energiát fejezzük ki vele. Az ételek nem egyforma mértékben tartalmaznak kalóriát Az alaptípusok energiaértéke a következő: Szénhidrátok: 1 gramm 4 kalóriát állít elő Zsír: 1 gramm 9 kalóriát állít elő Fehérje: 1 gramm 4 kalóriát állít elő Az átlagos napot kitevő legegyszerűbb otthoni tevékenységek - mint a felállás, leülés, kandalló meggyújtása stb. - óránként további 45 kalóriával növelik a szükségletet így minden munka vagy fontosabb tevékenység nélkül testünk összesen 2040 kalóriát igényel, amely minden nap akár további 3500 kalóriával is növekedhet. Mivel nemcsak a fizikai erőfeszítés, de a szellemi megterhelés és az idegesség is fogyasztja a kalóriát, őrizzük meg nyugalmunkat és lazítsunk! Ha híján vagyunk az élelemnek, ne pazaroljuk az energiánkat!
Szénhidrátok A szénhidrát teszi ki étrendünk legnagyobb részét. Ez az energia legfőbb forrása, amelyet nemcsak fizikai erőfeszítésekhez, de testünk belső működésének ellátásához és az idegrendszer működtetéséhez is használunk. A szénhidrát szénből, hidrogénből és oxigénből áll, a növények szintetizáló mechanizmusával jön létre. Testünk nagyon könnyen energiává tudja alakítani, és nem igényel nagy vízbevitelt sem. Megakadályozza a ketózist (éhezés közben a test zsírjainak túlzott lebontása okozta emésztési zavar, hányás és émelygés kíséri), ugyanakkor két hátránya is van: nem tartalmaz B-vi-tamint és székrekedést okozhat A szénhidrátnak két fajtája létezik: A cukor, amely a háztartási cukorban, a szirupban, a mézben, a melaszban és a gyümölcsben található. A keményítő, amely a gabonafélékben, gyökerekben és a gumókban található. A keményítőszemcsék hideg vízben nem oldódnak, melegben viszont igen, ezért kell mindig megfőzni a gyökereket és gumókat.
Zsírok A zsírok ugyanazokat az összetevőket tartalmazzák, mint a szénhidrátok, csakhogy más a szerkezetük. Koncentrált energiaforrásként szolgálnak, mert a szénhidrátoknál kétszer több kalóriát biztosítanak, amelyet a test zsírrétegként raktároz a bőr alatt és a szervek körül. A zsír nem oldódik a vízben. Hosszú, sok vizet igénylő emésztési folyamat kell ahhoz, hogy a test elnyelje. Fűti és szigeteli a testet, védi a szerveket, nedvesíti a tápcsatornát és energiatartalékot hoz létre. A zsír megtalálható az állatokban, a halakban, a tojásban, a tejben, a héjasokban, néhány zöldségben és a gombákban.
Fehérjék A fehérje az élő anyag alapvető kémiai összetevője. Ez az egyetlen nitrogén-tartalmú ételösszetevő, ezért alapvetően szükséges a test növekedéséhez és gyógyulásához. A protein (azaz fehérje) összetett kémiai szerkezet, amely ezernyi különféle módon egymáshoz kapcsolódó, aminosavnak nevezett elemekből áll.
A legfőbb fehérjeforrás a hús, a hal, a tojás, a tejtermékek, valamint a növények a héjasok, a gabona és hüvelyesek formájában. Kis mennyiségben a gumósok és a zöldségek is tartalmazzák. A gomba fontos fehérjeforrás lehet. Az állati fehérje tartalmazza az ember számára szükséges összes aminosavat, szemben a kizárólag növényi táplálékkal, amelyből a szükségleteink fedezésére nagyobb mennyiséget kell fogyasztani. Ha étrendünkből hiányzik a szénhidrát és a zsír, a szervezet a proteinből hoz létre energiát. Ezt azonban testünk többi szükségletének kárára teszi, így az éhezés során saját szöveteinket égetjük el.
Ásványi anyagok Az ásványi anyagok egy részéből nagy mennyiségre van szükségünk (kalcium, foszfor, nátrium, klór, kálium, kén, magnézium), másokból viszont testünk kisebb mennyiséget igényel (a vas, a fluor és a jód). A kalcium a csontok és fogak számára nélkülözhetetlen, de szerepe van az izomműködésben és a véralvadásban is. Az ásványi anyagok elemi fontosságúak a test működéséhez.
Nyomelemek A nyomelemek közé tartozik a kis mennyiségű stroncium, alumínium, arzén, arany és más vegyi anyagok. Pontos funkciójuk még nem teljesen ismert.
Vitaminok A vitaminok alapvetően szükségesek az egészséghez, de nemcsak a test fenntartásában, hanem a betegségekkel szembeni védelemben is fontos szerephez jutnak. Mintegy negyven különböző vitamin létezik, amelyek közül tucatnyi kiemelkedően fontos. Vitamint számos élelem tartalmaz kis meny-nyisécben. A napsugarak segítségével bőrünk D-vitamint képes előállítani, míg a beleinkben lévő baktériumok K-vitamint szintetizálnak. A többi vitamint külső forrásból kell beszereznünk. A vitaminhiány következménye lehet a beriberi, a skorbut, az angolkór és a pellagra. Az A-vitamin javítja a látást és meggátolja a szembetegségek kialakulását. NÖVÉNYI TÁPLÁLÉK Kevés olyan hely van a világon, ahol ne venne minket körül a táplálékot nyújtó növényzet - bokrok, indák, kúszónövények, virágok, füvek, zuzmók. Csak Európában 10 000 ehető növény él. Ezek felhasználásához csak annyit kell tudnunk, hogy milyenek és hol tudjuk őket megtalálni. Létezik néhány ehető növény, amelynek nagyon alacsony a tápértéke, ezért meg kell tanulnunk azt is, hogy melyik tartalmazza a legtöbb tápanyagot Önmagunk védelme miatt azt is meg kell jegyeznünk, melyek mérgezőek. A növények alapvető vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, továbbá gazdagok proteinben és szénhidrátokban. Némelyik növény még zsírt is tartalmaz, de mindegyik biztosít a test megfelelő állapotának fenntartásához szükséges nyersrostokat Semmilyen növényből ne együnk egyszerre nagy mennyiséget! Ha nem vagyunk hozzászokva a növényevéshez, a frissebbek rágcsálásával kezdjük, és a főzött ételhez adjuk hozzá a zöldségeket - csak lassan, fokozatosan növeljük a bevitt mennyiséget! Ha hagyunk időt rá, hogy gyomrunk hozzászokjon az új ételhez, el fogja fogadni és nem löki ki magából. Ne higgyük azt, hogy csak azért, mert a madarak, az emlősök vagy a rovarok megesznek egy bizonyos növényt, az az ember számára is fogyasztható! A majmok étrendje fogódzót adhat, hogy adott növény alkalmas-e emberi fogyasztásra, de garanciát ez sem jelent.
ÚJ NÖVÉNYEK FOGYASZTHATÓSÁGI VIZSGÁLATA Az itt leírt eljárást minden lehetséges új növényi élelem fogyasztása előtt alkalmazzuk! Egy növényt csak egyvalaki vizsgáljon meg! Ne egyszerűsítsük le a műveletet mindig végezzük el a teljes vizsgálatot! Ha bármi kétségünk támad, NE együk meg a növényt! Ha gyomorpanasz lép fel, igyunk sok meleg vizet; a fájdalom elmúltáig azonban ne együnk semmit! Ha nagyon súlyos a helyzet, a torok hátsó részének ingerlésével idézzünk elő hányást! A szén hasznos hánytatószer. Egy kevés szén lenyelése hányást idéz elő, és felszívja a mérget. A vízzel péppé kevert puhafa enyhíti a gyomorfájdaímat.
Szemügyre vétel Próbáljuk meg beazonosítani a növényt. Ellenőrizzük, nem nyálkás vagy féregrágta-e! Ha igen, a legjobb része már hiányzik: a tápérték többségét a rajta található lárvák vagy férgek adják. Némelyik öreg növény megváltoztathatja kémiai összetevőit és mérgezővé válhat
Szaglás Zúzzunk össze kis mennyiséget a növényből! Ha olyan a szaga, mint a keserű mandulának vagy a baracknak, DOBJUK EL!
Bőrirritáció Dörzsöljünk finoman egy keveset valamelyik puha testrészünkre (pl. a hónalj és könyök közti területre)! A növényből préselt lével is elvégezhetjük ezt a próbát. Ha bármilyen kellemetlen érzés, bőrkiütés vagy duzzanat jelentkezik, dobjuk el, és kerüljük a jövőben is!
Ajkak, nyelv, száj Ha nem jelentkezett bőrirritáció, hajtsuk végre a következő lépéseket! Az egyes lépések közt várjunk öt percet, hogy biztos legyen, a növény nem váltott ki semmilyen kellemetlen reakciót* - Helyezzünk egy kis adagot a szánkra! - Helyezzünk egy kis adagot a szánk sarkába! - Helyezzünk egy kis adagot a nyelvünk hegyére!
- Helyezzünk egy kis adagot a nyelvünk alá! - Rágjunk meg egy kis adagot! Ha bármelyik esetben kellemetlen érzés lép fel (pl. torokfájdalom, irritáció, szúró vagy égető érzés), DOBJUK EL a növényt és kerüljük a jövőben is!
Nyelés Nyeljünk le egy kisebb mennyiséget és VÁRJUNK ÖT ÓRÁT! Ezalatt ne együnk és ne igyunk semmit!
Evés Ha semmilyen reakció nem lép fel (pl. fájdaiom a torokban, ismételt böfögés, hányinger, rosszullét, gyomorfájás, hascsikarás) és nem jelentkezett semmiféle nyugtalanító tünet, a növény fogyasztását biztonságosnak tekinthetjük.
NÖVÉNYGYŰJTÉS Igazán egyszerű ugyan innen-onnan összegyűjteni néhány növényt, de jobb, ha ezt valamilyen rendszert követve végezzük. A gyűjtögetőkörutakra vigyünk magunkkal valamilyen tárolót: üres táskát, zsákformába hajtogatott ruhadarabot, nyírfaháncsból készített tartót vagy egymáshoz illesztett nagy leveleket! így a begyűjtött élelem nem nyomódik össze és nem romlik meg olyan gyorsan.
Levél és szár Általában a világosabb zöld, fiatalabb hajtások ízletesebbek és puhábbak. Az idősebb növények keményebbek és keserűbbek. Tépjük le a leveleket a szárhoz közel! A könnyen leszakítható levelek könnyen tönkremennek. Megeshet, hogy még azelőtt elfonnyadnak és megromlanak, hogy belekerülnének az edénybe.
Gyökér és gumó Nagyobb növényt válasszunk! Némelyiket nehéz kihúzni a földből. Körbe-ásással csökkenthetjük annak az esélyét, hogy elszakad vagy eltörik a már kilazított növényt egy hegyes bottal kiemelhetjük.
Gyümölcs és héjasok Nagyobb növényt válasszunk! Csak érett, színes gyümölcsöt vegyünk le! A kemény, zöldes bogyók még hosszas főzés után is íztelenek maradnak. Különösen a trópusokon sok gyümölcs héja kemény és keserű. Hámozzuk meg az ilyen gyümölcsöket! A fa alatt heverő héjasok biztosan érettek. A többit le tudjuk rázni, ha a fa elég alacsony. A maradékot az ágakat bottal dobálva gyüjthetjük össze.
Mag és gabona ÓVINTÉZKEDÉS: Némelyik halálosan mérgező. Ezek megízlelése még nem tesz kárt bennünk, de ne nyeljük le! Végezzük el a fogyaszthatósági vizsgálatot! Ne fogyasszuk el a rossz ízű, keserű vagy csípős, égető ízű magokat (hacsak nem állapítottuk meg biztosan, hogy paprika vagy fűszer)!
Némelyik gabona fején a megszokott magok helyett fekete színűek találhatóak. Ezek anyarozsmérgezést kaptak, amely a gabonaszemet megnagyobbodott, fekete, baö-szerü moggá alakító gombás megbetegedés. Az ilyen szem hallucinogén anyagot tartalmaz és nagyon mérgező - esetleg halálos is lehet
NE FOGYASSZUNK AZ ILYEN NÖVÉNYRŐL SEMMIT!
Gomba A legkönnyebben a közepes méretű gombák ismerhetők fel, és ezeknél a legkisebb a valószínűsége annak is, hogy a bogarak megkárosították őket. Szedjük le az egész gombát! Ha a tönköt elhagyjuk, később nehezebb lesz felismerni az összegyűjtött gombát. Az egyes gombákat egymástól elkülönítve tároljuk! így elkerülhetjük, hogy az esetleg leszedett mérgező gombafajta fogyaszthatatlanná tegye a többit is!
KERÜLENDŐ NÖVÉNYEK FIGYELEM! MÉREG! A növényvilágban leggyakrabban két méreg fordul elő, ám mindkettő könnyen felismerhető: HIDROGÉN-CIANID-SAV (kéksav): íze és szaga a keserű mandulára vagy a barackra hasonlít. A legismertebb példa savtartalmú növényre a babérmeggy (Prunus laurocerasus), amelynek babérszerű levelei nagyon hasonló mérget tartalmaznak. Morzsoljuk össze a leveleket és jegyezzük meg a szagot! Kerüljük az összes ilyen szagú levelet! OXÁLSAV: Sója (oxalát) néhány növényben, pl. a vadrebarbarában (általában a levelében) és az erdei madársóskában (Oxalis aceto-sella)
természetes formában megtalálható. A bőrre vagy nyelvre kerülésekor az éles, száraz, szúrós, vagy égető érzésről ismerhető fel. Kerüljünk minden olyan növényt, amelyre illik ez a jellemzés! - KERÜLJÜNK minden tejes nedvű növényt, hacsak egyértelműen biztonságosnak nem minősítettük (mint pl. a pitypangot, azaz gyermekláncfüvet)! - KERÜLJÜK a vörös növényeket, különösen a trópusokon, hacsak egyértelműen biztonságosnak nem minősítettük! A vadrebarbara vörös csíkos szára ehető, levele azonban mérgező. A bürök szárán vöröses-Iilás foltok találhatóak. - KERÜLJÜK a láthatóan öt részből álló gyümölcsöket, hacsak egyértelműen biztonságos fajtának nem minősítettük az adott növényt! - KERÜLJÜK a szárukon vagy levelükön apró szőrökkel borított füveket és egyéb növényeket! Nagyítóval vizsgálva nem egyenes, hanem inkább horog alakú szőröket láthatunk, amelyek a szervezetbe kerülve irritálnák szánkat és bélrendszerünket. - KERÜLJÜK a régi és fonnyadt leveleket! Némely fa levele fony-nyadás közben halálos hidrogén-cianid-savat termel. Ilyen a szeder, a málna, a cseresznye, a barack és a szilva. Fiatalon, frissen és szárazon viszont mindegyik biztonságosan fogyasztható. - KERÜLJÜK az érett saspáfrányt (Pteridium aquilinium)! Megsemmisíti a szervezetben lévő B-vitamint és sajátos vérállapotot hoz létre, amely akár halált is okozhat. Kizárólag szorosan összecsavarodott „hegedűfejét" fogyasszuk! Az északi mérsékelt övi területeken élő 250 páfrányfaj mindegyike ehető fiatal korában, bár némelyik túl keserű és rossz ízű, vagy ingerlő szőrök találhatók rajtuk, amelyeket fogyasztás előtt el kell távolítanunk. A tetejüket ott tépjük le, ahol még puhák, majd fogjuk meg a páfránylevelet a szára felett, és húzzuk rajta végig a kezünket, hogy eltávolítsuk a szőrt!
NÖVÉNYEK FELISMERÉSE E könyv a világ számos növénye közül csak néhányat tud egy kis összeállítás keretében bemutatni és ábrázolni. Kizárólag a botanikusok képesek a világ távoli helyeiről származó növények közül felismerni egy maroknyinál többet Azokat a növényeket tanuljuk meg először, amelyek a legtöbb területen és az év legnagyobb részében megtalálhatóak! Akár egy-két növény tökéletes ismerete is eldöntheti, életben maradunk-e vagy éhen halunk. Ezeket tanuljuk meg elsőként és legalaposabban! Mérsékelt övi területek: pitypang, csalán, lórom, útifű. Szubtrópusi és trópusi területek: pálma, vadfüge, bambusz. Száraz és sivatagos területek: meszkálkaktusz (agávé), fügekaktusz, majom-kenyérfa, akác (kivéve Észak- és Dél-Amerika). Sarkvidéki területek: lucfenyő és fűzfa (északon), zuzmó (északon és délen). Nyáron az északi területekre a mérsékelt övi jellemzők vonatkoznak. Partvidék: tengeri hínár és tengerisaláta. SEGÍTSÉG A NÖVÉNY FELISMERÉSÉHEZ: ^ - Elhelyezkedés: A növények csak a nekik megfelelő körülmények közt élnek. Ha ismerjük élőhelyüket és földrajzi eloszlásukat, máris csökken a kockázat - Forma és méret: Magas és fához hasonló a növény? Vagy alacsony és lágy szárú? Bokros és ágas, vagy csak néhány ága van? - Levelek: Nagy vagy kicsi? Lándzsa alakú, kerek vagy szalagszerü? Csipkézett vagy karéjos? Levélkékből all? Egyszínű? - Virágok: Szezonálisak ugyan, de ha látjuk, jegyezzük meg a színét, méretét, alakját, hogy a növény egyedül vagy fürtökben hozza-e, és hol helyezkedik el. - Gyümölcs és mag: Húsos, kemény és diószerű burka van, vagy kicsi és kemény, mint a mag? Jegyezzük meg a színét, a formáját, a méretét, hogy egyedül vagy fürtökben terem-e, hüvelyes vagy toktermésü? - Gyökerek: A felismerésben ritkán segítenek, egyedi eseteket kivéve. ÁLLATI TÁPLÁLÉK Minden állat élelemforrás. Néhányat közülük (mint a hernyókat és bogarakat) különösebb hozzáértés nélkül is össze tudjuk gyűjteni, a legtöbb állat elfogásához azonban csapdát kell készíteni, vagy el kell azokat ejteni - mindkettő feltételezi mind az állat, mind a módszer ismeretét. Minél többet tudunk az állatról, annál jobb, ám az általános természetrajzi tudást a természetben tett megfigyelésekhez kell felhasználnunk, hogy még pontosabb ismereteket szerezzünk. Nem tehetünk mást, mint próbálkozunk és a hibákból tanulunk! Ismerkedjünk meg az egyes fajták szokásaival! Derítsük ki, hol alszanak, mitesznek, hol isznak! Rá kell jönnünk, hogyan lehetőket a legkönnyebben leölni, és milyen csapdát kell állítani nekik! Találjunk egyensúlyt az ösztönös kímélet és a túléléshez szükséges igényeink között! Iz és húsmennyiség szempontjából a kifejlett nőstények a legmegfelelőbbek. Minél fiatalabb az állat, annál soványabb a húsa. A felnőtt hím közvetlenül a párzási időszak előtt (amely fajoktól és éghajlattól függően változik) a legkövérebb. A párzási időszak során a hím egyre soványabb lesz, eltűnik róla a zsír - ez a periódus még az egyébként dús csontvelőt is megviseli. Az állatok azért raktároznak zsírt, hogy átvészeljék a telet, majd a zsírt a nyárra leadják. Minél öregebb az állat, annál több zsírt raktároz és annál keményebb a húsa.
ZSÁKMÁNYKERESÉS Nagyon kevés olyan szeglete van a világnak, ahol nincs vadon élő állat. Jelenlétük azonban néha távolról sem egyértelmű. Ha képesek vagyunk
felismerni az állat hagyta jeleket és azonosítjuk az állatot, tudni fogjuk, hogy milyen módszerrel ejtsük vagy fogjuk el, milyen csalétket használjunk, milyen csapdát állítsunk. A legtöbb emlős csak hajnalban és alkonyaikor mozog. Csak a legnagyobbak és legerősebbek kalandoznak egész nap. A nagyobb növényevőknek étvágyuk csillapításához egész nap legelniük kell. Némelyik apró állatnak olyan gyakran kell ennie, hogy kisebb megszakításokkal egész nap aktív. A kisebb emlősök (mint pl. a nyúl) többsége azonban általában csak éjjel táplálkozik, és ezen csak rossz idő esetén változtat. A másik állattal táplálkozó állat akkor vadászik, amikor prédája aktív. Nekünk is ezt kell tennünk, ha el akarjuk ejteni őket. De úgy is sikerrel járhatunk, ha nem látjuk az állatot, csak csapdát állítunk neki.
Nyomok és jelek A legtöbb állatnak állandó szokásai vannak és állandó útvonalon közlekednek vízlelőhelyeik, táplálékszerzőhelyeik és otthonuk között. Kutassunk ilyen ösvények nyomai után! A nyomok nedves terepen, hóban és vizes homokban könnyebben észrevehetőek, de akadnak olyan jelek is, amelyekre a sűrű növényzetben figyelünk fel a legkönnyebben. A földön talált láblenyomat mérete arányos az állatéval. A lábnyom korát pontosan megállapíthatjuk annak élessége és folyadéktartalma alapján. Be!eszivárgott-e már a víz, esetleg megtöltötte-e már az eső? Elkenődött? Minél tisztább a nyom, annál nagyobb valószínűséggel új. A kora reggeli nyomokat talajszintről figyelve vehetjük észre. Ha az állat leverte a harmatot vagy elszakította a pókhálót, a nyoma legfeljebb pár órás lehet. Némely állat (köztük a nyúl) soha nem tesz meg nagy távolságot, ezért minden nyoma azt jelzi, hogy valószínűleg a közelben van. Néhány állat alagutat fúr a sűrű aljnövényzetbe. Az alagút magassága az állat méretét mutatja. A nyom mentén letört ágak magassága szintén az állat méretére utal. Vizsgáljuk meg, mennyire frissek a letört ágak! Elszáradtak már a letaposott levelek? Még mindig zöldek és rugalmasak a letört ágak? Hasznos még a fákon és fatönkökön található nyom, a táplálkozás jelei és a meghagyott étel. Az ürülék megmutatja, milyen állat hagyhatta.
Táplálkozás nyomai A fáról letépett kéreg, a héjasok megharapdált külső felülete, a részben elfogyasztott gyümölcs, a lerágott hajtások, a húsevő állat prédájának maradványa, a zsákmányul ejtett fészek mind-mind azt jelzi, hogy a közelben állatok élnek vagy vadásznak. Az elhagyott gyümölcsök és héjasok ott a leggyakoribbak, ahol bőségesen áll rendelkezésre élelem, ezért az állat a neki nem tetsző darabokat eldobhatja, hogy egy másikat kóstoljon meg. Ezek nemcsak az állat jelenlétére utalnak, de segítenek meghatározni a csalétket is, amelyet a csapdába kell helyeznünk. A tapasztaltak már arról is felismerik az állatot, hogy milyen fog- vagy csőrnyomokat hagyott a héjason, vagy hogyan vágta fel a magokért a fenyőtobozt. Különösen a fiatal fák és bokrok kérge, ága vagy rügye képezi fontos részét számos állat - köztük a szarvasok és kecskék egyes fajtái, a mezei nyúl, a mókus és számos kisméretű rágcsáló - étrendjének. Az állat fogának nyomai általában tökéletesen iátszanak a kérgen. Sok szarvas a törzshajtásokat úgy rágja le, hogy tompa, kopott széleket hagy maga után. (Míg a mezei nyúl pl. tiszta körvonalú harapásokat hagy hátra.) A szarvasra utaló másik jel a nyáron hosszú foszlányokban, teljesen lehúzott fakéreg - télen a kéreg sokkal erősebb, ezért az állat csak foltokban tudja leenni, így általában csak a fatörzs egyik oldalán (ott is csak részletekben) fogyasztja, és nagy, jól látható fognyomokat hagy maga után. A szarvas nekidörzsöli agancsát a fának, hogy leszedje agancshártyáját és megjelölje területét - ezáltal agancsával lekoptatja a kérget és összekarcolja a fát. A juhok és kecskék szintén a fák kérgét fogyasztják. Fognyomuk ferde, míg a szarvasoké függőlegesek. Az alacsony rágcsálásnyomok valószínűleg rágcsálóktól származnak, a kitépett gyökerek pedig pocokféle állatokra utalnak. A hódok favágó munkájának eredményei a kúpos csúcsok és a levágott tuskók - olyanok, mintha kisbaItávaI lennének kifaragva. A mókusok magasabban eszik le a fáról a kérget, amelynek darabjai gyakran leesnek a földre. A földön heverő tobozdarabok szintén mókusok nyomaira utalnak. A fa alatti feltört héj szintén mókust jelez: elképzelhető, hogy a magasban van az odúja. Az azonban makkevő madarak munkájára utal, ha a héjas és a toboz a fakéreg közé van ékelve. Az üres héjak közelében föld alatti rágcsálóodúra is akadhatunk. Ha a fiatal fák mintha sövényszerűen, vízszintesen le lennének nyírva, vagy egy bizonyos magasság alatt a fák alsó ágai le vannak kopasztva, legelésző állatok, pl. szarvas nyomaira bukkantunk.
Ürülék Az állat fajtájáról ürüléke adja talán a legpontosabb tájékoztatást. Az állat méretére ürüléke méretéből és mennyiségéből következtethetünk, az ürülék szárazsága pedig azt jelzi, milyen régen járt ott az állat Az ürülékre a legyek hívhatják fel figyelmünket. Emlősök: Számos emlős ürüléke a végbélnyílás mirigyei miatt erős illatanyagokat tartalmaz. A szag lényeges szerepet játszik a territórium kijelölésében és fontos párzási jel. Ez a tudás csapdaállításkor is jól használható. A növényzettel táplálkozó állat (mint a szarvasmarha, a szarvas és a nyúl) ürüléke kerek és szalmaszerü részeket tartalmaz. A húsevők - köztük a vadmacska és a róka - ürüléke hosszú és vékony. Némely állat, pl. a borz és a medve vegyesen táplálkozik. Nyissuk szét az ürüléket, így kiderül, mit evett az állat, és ennek megfelelően tehetünk ki neki csalétket! Madarak: Szintén két csoportjuk van, ami az ürülékükből is megállapítható: a húsevők és a mag-, illetve gyümölcsevők. A kisebb, magevő madarak ürüléke kicsi, többnyire folyékony, míg a bagoly és a héja köpetet öklendez vissza, amely az elfogyasztott hús - legyen az hal, madár, bogár, pocok vagy rágcsáló - meg nem emészthető részeit tartalmazza. A laza ürülék azt jelzi, hogy elérhető távolságban víz van, mert a kisebb madarak mindig ahhoz közel tartózkodnak. A ragadozó madaraknak nem kell a víz mellett tartózkodniuk. Az alvó- és fészkelőhelyet a faágakon és az alattuk lévő földön található bőséges mennyiségű ürülék jelzi. A madarak általában az idősebb, korhadó fákból táplálkoznak, mert ott sok lárva él.
Földtúrásnyomok
Néhány állat bogarakat vagy gumós gyökereket keresve feltúrja a földet. Különösen a disznók forgatnak fel nagy földdarabokat. Ha a föld még omlós és friss, valószínűleg nemrég még tevékenykedett ott valamilyen állat. A nagy, sáros pocsolya egyértelműen disznókra utal. A kisebb karcolások ott jellemzőek, ahol a mókus hajtás után kutatott.
Szagok Figyeljünk a hangokra és szagokra! Egészen biztos, hogy állatok nyomait jelzik, és ahol él egyfajta állat, ott másfajta is előfordul - ahol van zsákmányállat, ott felbukkan a ragadozó is. A legtöbb ember elhanyagolja a szaglását - mi inkább tökéletesítsük! Néhány állat, különösen a róka szaga nagyon erős. Szemünket is tartsuk nyitva! Hidegben pl. a nagy állatok légzése párafelhőt képez. Hajó helyről figyelünk, észrevesszük ezt a „füstöt"
Vacak és odú Sok állat él odúban, főleg a víztől távoli magasföldeken. Némelyikük (mint a nyúl és az ürge) nem törődik odúja elrejtésével, de azért egy-két kijáratot még ezek is fenntartanak vész esetére. A nyulak vészkijáratát könnyű kiásni, de belenyomhatunk tüskebokrot vagy szögesdrótot is, hogy kihalásszuk a lakót. A ragadozó állatok általában elrejtik odúikat, amelyek legtöbbször fás területeken találhatóak. A közelben lévő nyomok és ürülék azonban elárulja odúik helyét, és azt is jelzi, hogy használatban vannak-e (bár néhány állat - mint pl. a borz - az odújától távol eső állandó mellékhelyiséget használ). EMLŐSÖK MEGJEGYZÉS: A lábnyom ábrázolása mellett semmilyen méretarány nem található. Legtöbbjük az állat egész családjára jellemző, de méretük fajonként változó. Az 1. lábnyom a jobb első, a 2. lábnyom a jobb hátsó láb képét mutatja.
MACSKAFELEK A házimocskától a tigrisig terjed a skála. Ausztráliát és az Antarktiszt kivéve minden kontinensen fellelhetőek, de sehol sem gyakoriak. Rejtőzködnek, általában éjszoko aktivek és kerülik az embert Láthatunk oroszlánt pl. a vad rezervátum bán, de máshol nem gyakran akadunk össze nagymacskákkal. Minden macska féle lehetséges táplálék - de azért ne a legnagyobbakkal próbálkozzunk! A nagyobb macskák felügyelet nélkül hagyott zsákmányát meg tudjuk szerezni, de legyünk ÓVATOSAK, mert tulajdonosa valószínűleg a közelben tartózkodikI Húsuk általában inas, ezért jól meg kell főzni. A kisebb macskák húsa inkább a nyáléhoz hasonlít. Inuk erős, kiváló íjhúr készíthető belőlük. Csapda: Alkalmazzunk erős felrántóhurok-csapdát, telpkioídásos felrántóhurok-csap-dát vagy csalétkes vermet siklóhurokcsopdá-val! Cseleteknek használjunk belső részeket vért vagy húst! A vadmacska nagyon hirtelen reagál, néha gyorsabb a dorongcsapdánái. Lábnyomok és egyéb jelek: Lábujjhegyen jár, lábnyoma négy kisebb és egy nagyobb (hátsó) ujjbegyből áll. Karmait (a gepárd kivételével) járás közben visszahúzza. Ürüléke hosszúkás és keskeny de általában elássa. Vizelete erős szagú.
KUTYAFELEK A róka és a többi kutyaféle a sivatagoktól az Arktiszig (Új-Zeland, Madagaszkár és néhány sziget kivételével) mindenhol elterjedt. A farkas élőhelye mára szinte csak Észak-Amerikó-ro, valamint Észak- és Közép-Ázsiáro korlátozódik. Ki fin om ul t érzékeik miatt a ku tya féléket lehetetlen közelről becserkészni, kíváncsiságuk azonban csapdába csalja őket. Ha négykézláb mászunk, magunkhoz csalogathatjuk, mert lehetséges élelemnek gondol MINKETI Húsa rágós. Távolítsuk el végbélnyílását! A kutya Távol-Keleten ínyencségnek számit. Csapda: A rókáknak felrantóhurok-cscpdót készítsünk! Próbáljuk ki o lépcsőzetes csalétek-kioldősos vagy csa létekrúd-kioldásos fel-rántóhurokcsapdát vagya csalétkes vermet siklóhurkos csapdával! A területen minél kevesebb emberi szagnyomot hagyjunk! Lábnyomok és egyéb jelek: Lábujjhegyen közlekedik. Lábnyoma négy ujjbegyet és a karmok hegyét mutatja. Külső ujjbegyei rövidebbek a belsőknél és a fő, hátsó ujjbegynél. Hosszú, vékony ürülékében táplálékától függően szór vagy bogármaradványok találhatóak. A róka ürüléke földodújához hasonlóan orrfacsaró. Puha talaj esetén az odút akár ki is áshatjuk.
Hiénák: Eszak-Afrikátál Indiáig megtalálható dögevőfajta (nem igazi kutya). Nagyon veszélyes is lehet. Alaposan főzzük meg az élősködők miatt. Cibetmacskák: A trópusi Afrikában és Ázsióban élő dögevőfajta. A kutyához hasonlóan ejtsük el! Főzés előtt távolítsuk e! végbélmiri-gyeit!
MEDVÉK Észalc-Amerikábon, Európában, Ázsióban, és Dél-Amerika egyes északibb területein megtalálható, egyedül élő állatok, amelyek leginkább o fákkal sűrűn benőtt területeket kedvelik (kivéve o jegesmedvéket). Erősek és gyorsan futnak, még az is előfordulhat, hogy kifosztják a táborhelyet. A legtöbb medvefajta képes fára mászni. Könnyen meg tudják ölni az embert. MESSZIRE kerüljük el őket! Ha csapdába tudjuk ejteni a medvét, tápláló zsirban gazdag ételt készíthetünk belőle. Sajót készítésű fegyverrel azonban vakmerőség lenne vadászni rá! Főzzük meg alaposan, hogy elpusztuljanak a parazitái! A jegesmedvék máját NE együk meg, mert halálos mennyiségű Avitamint tartalmaz. Csapda: Dorong- ésszúrócsopdátkészítsünk, de utóbbiak közül csak a nagyobbak hatásosok, a medvék ugyanis a legtöbb hurkot eltépik. Feltétlenül pusztítsuk el vagy ártalmatlanítsuk, mert a megsebzett medve nagyon veszélyes! Lábnyomok és egyéb jelek: Lábnyoma 5 hosszú karmot mutat, mérete 30x18 cm. Lcb-ujjhegyei köze! vonnak egymáshoz, karma jól kivehető. Hátsó talpa hosszúkás, könnyen ösz-szetéveszthetö azemceri lábnyommal. Amed-ve szinte mindent megeszik. Élelmet keresve feltúrja a földet, széthasítja a fatönköket de betör a bogár fészkekbe is.
VIDRÁK Nehéz észrevenni vagy csapdába ejteni őket mert idejük legnagyobb részét a vízben vagy folyóparti odújukban töltik. Kiváncsi ó/latok, ezért megfoghatjuk őket folyóparti felróntó-hurok-csapda segítségével, friss halat használva csolétkül. Lábnyomok és egyéb jelek: ötujjú, úszóhártyás lábnyoma szinte kör alakú, mérete 7,5x6 cm. Halszagú, hosszúkás ürülékét látható helyeken, általában köveken találjuk.
MENYETFELEK A menyét a hermelin, a vidramenyét, a nyest és o görény rejtőzködő állat - a messzi északon viszont fontos táplálékforróst jelentenek. Óvakodjunk erős fogaiktól! Csapda: Csolétekrúd-kioídásos felróntóhu-rok-csapdát és dorongcsapdát állítsunk! Csaléteknek belső részeket vagy madártojást használjunk! Lábnyomok: Alig észrevehető, kivéve puha talajon. Lábán öt, egymástól nagy távolságban elhelyezkedő karom található. A főpárnán lévő szőr általában piszkos. A földhöz tapadva jár, ezért elülső és hátsó lábnyoma összeérhet. A menyét lábnyoma a legkisebb.
ROZSOMAKOK Ezek a messzi északi területeken élő borz formájú állatok még a rénszarvast is képesek le-teríteni, bar főként dögöt esznek. Sehol nem gyakoriak. Csak fegyverrel támadjunk rójuk! Csapda: Használjunk erős csalétekkel ellátott felrántóhurok-csapdát vagy csalétkes vermet siklóhurokcsapdáva! - ha egyáltalán találunk csalétket a tundrán! Lábnyomok: Általában 8x7 cm. Öt lábujja és erős körme van. A fő párnán lévő szőr nehezen felismerhetővé teheti.
BORZOK Tömzsi éjszakai állatfaj, élőhelye Észak-Ame-rika, Afrika, megtalálható Európa és Ázsia keleti részeitől Indonéziáig. A hidegebb területeken téli ólmot alszik. Kitaposott járata és ürítési területe kiváló hely a csapodnak. Akár támadhat is, harapása erős és veszélyes. Ne menjünk hozzá közel! A fiatal borz ize a disznóhúshoz hasonlít Csapda: Csalétek-kioldásos lábfelróntóhurok--csapda, dorongcsapdo és siklóhurokcsap-da alkalmazható. A csapda legyen erős! Lábnyomok és egyéb jelek: Öt lábujj kinyúló karmokkal és nagy hátsó párnával. Könnyen összetéveszthető egy kisebb medvéével. Átlagos lépéstávolsága 50 cm. Ürüléke lapos, kikotort mélyedésekben Található, és a kutyáéhoz hasonlít. A feltúrt föld és a kibontott rovar fészek borz nyomaira utalhat.
DENEVÉREK
A nagyon hideg éghajlat kivételével mindenhol megtalálhatóak. Éjszaka aktívak. A mérsékelt égövi területeken téli álmot alszanak. A húsevők rovarokat, halat, kisebb állatokat fogyasztanak (ilyen a veszettséget terjesztő dél-amerikai vámpirdenevér is). Jól takarjuk be magunkat, ho ilyen állat területén, a bozótosban alszunk! A növényevők (óriás gyümölcsévé denevérként vagy repüiö rókaként is ismertek) nagyobbak, némelyik kiterjesztett szcrnyszélessége I m. A trópusi Afrikában és attól keletre, egészen Ausztráliáig és Ázsiáig BŰZÖS BORZOK A hosszú szőrös farkú, apró borzra hasonlító bűzös borz (másnéven szkunk) Észak- és Dél-Amerlkában él. Ho megijesztik, végbele mirigyeiből büdös folyadékot bocsát ki. Inkább könnyebben megszerezhető élelem urán nézzünk! MAJMOK Szinte csők a trópusokon, kiterjedt családi csoportosulásokban, áttolóban fákon élnek. Még a legkisebb majmok is képesek fájdalmas harapást ejteni. Okos állat, nehéz becserkészni (mór jóval azelőtt üvöltem kezd, hogy megközelítenénk), viszon t merész és kíváncsi, amiből előnyt kovácsolhatunk. Kiváló táplálék. Csapda: Ülörudos vagy csatét kés rugós szúró-csapda, felróntóhurok-csapda vogysikíóhurokcsapda aíkai m az ha tó. Csalé teknekgyüm ölesöt, vagy valamilyen érdekes (kíváncsiságát felkeltő) dolgot használjunk. Jelek: Életmódjuk a legjobb nyom: meg sem próbálnak elrejtőzni, legtöbbjük zajos. FÓKÁK Lábnyomaik között hasnyom található. Menetirányukat a nyíl jelzi. (Lósd Sarkvidéki területek az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben.)
megtalálhatóak. Finom étel készíthető belőlük, különösen a nagyobb növényevő denevérekből. Távolítsuk elő szárnyát és lábát, belezzük ki, majd a nyálhoz hasonlóan nyúzzak meg! Csapda: Helyezzünk ki hálótarra a gyümölcsfára, amelyről az óriási gyümölcsevö denevér táplálkozik.1 Napközben, omikor alszik, üssük !eaz alvóhelyéről! Jeleké megtelepedett kolóniákat könnyű megtalálni, általában barlangban laknak - o gyümölcsévé denevérek azonban fákon is élnek. SZARVASMARHAFÉLÉK A szarvasmarhafélék vízhez közel, csordában élnek A bölény és a többi vadon élő szarvasmarhaféle Észak-Amerika, Afrika és Dél-Ázsia vadonjaiban található. Az Európában és Amerikában fennmaradt kisszámú bölény védett A honosított ázsiai bively vadon él Ausztrália északi részén. Elkóborolt házi szarvasmarha különösen Afrikában fordul elő.
A nagy szarvasmorhafelék veszélyesek lehetnek - különösen ravaszak az öreg, magányos bikák. Csapda: A fiatal állatok kivételével csak a legerősebb hurkok, rugós- és dorongcsapdák hatékonyak. Lábnyomok és egyéb jelek: Két mély, különálló, tetején elkeskenyedő, hátulján kör alakú pata nyom. Ürüléke, o jól ismert tehén lepény kiváló tüzelőanyag.
VADJUHOK/KECSKÉK A juh általában kis nyójakbon él az alpesi legelőkön és füves pusztákon Észak-Amerikó-ban, Európa és (ritkábbon) Észak-Afrika egyes részein, Arabian keresztül egészen Közép-Ázsia hegységeiig. Éber, gyors állat, kedveli a megközelíthetetlen helyeket. Lehetetlen o közelébe kerülni. Kevés kecske él Európában és Észak-Afriká-ban, többségük Közép-Ázsia hegyei közt található. Még a juhnál is biztosabb féptű, viszont finom ételt lehet belőle készíteni! Csapda: Helyezzünk ki az útvonalára hurkokat és rugósesapdát! Sziklás területeken a természetes akadályok kiváló lehetőséget biztosítanak a dorongcsapda számára. Túlzott reményeink azonban ne legyenek! Lábnyomok és egyéb jelek: Hasított pata, kér vékony, hegyes végű lábnyom., amelyek nem érintkeznek. Hegye a juhok esetén mindig, a kecskék esetén néha kiálló. A kecskéé az elején sokkol gömbölyűbb. Az első rész keskenyebb a hátsónál. A következő ábra arányosan mutatja a hózi juh (baIro) és a zerge (jobbra) lábnyomát Ürüléke c házijuhéhoz hasonlóan golyó alakú.
SZARVASOK/ANTILOPOK Ausztrália kivételével minden kontinens fával sűrűn bontott területein megtalálhatóak. Az északi jávorszarvastól a mindössze 45 cm-es trópust szarvasig nagyon eltérőek lehetnek. Az antilop és a gazella egyaránt előfordul Afrikában és onnan keletre, egészen Indiáig. ÉszakAmerikában egyetlen fajta, o villás szarvú antilop található. A félénk, ravasz, kifinomult szaglással és hollóssal rendelkező állat csoportokban él. Leginkább hajnalban és alkonyatkor aktív, és a sivatagos területeken élők kivételével a víz közeiében mutatkozik. Kiváló, jól füstölhető húsa van. A szarvas bőre különösen rugalmas, szarva és agancsa pedig hasznos szerszám lehet. Szarvára FEGYVERKÉNT tekintsünk! A nagyobb állatok agresszívak lehetnek. Jókora erővel képesek bökni és szúrni. Csapda: A kisebb fajtáknál hurok- vagy dc-rongcsapdót helyezzünk ki, a nagyobbaknál pedig (ábfelrántóhurok-csapdát, szúró- vagy dorongesopdót használjunk! Csaléteknek használjunk belső részeket [ezekhez a kíváncsiság vonzza őket)! Lábnyomok és egyéb jelek: Hosszúkás, hasított paták. A rénszarvasé jellegzetesen kerek. A következő ábra méretarányosan mutatja az óz elülső és hátsó pata nyomát (fen t), vo la mint a rénszarvas lábnyomát (lent). Figyeljük meg a rénszarvas esülkszerű lábnyomát! A sétáló állatok első és hátsó lábnyomai egybeesnek, a futó állatoké nem. Ürüléke lehet hosszúkás vagy kerek golyócska. Általában halomban található. A mérsékeltövi területeken az ürülék télen könnyebb és szálasabb. Az állatra utalnak még c facsemetéken lévő karcolások, a rágcsált és le evett fakérgek.
VADDISZNÓK
A sertés, a pekari és a többi sertésféle mérete nagyon különöző lehet. Sokat közülük súrü szőrzet jellemez, de mindegyik maloc formájú, orruk hosszú, szájuk sarkában pedig két nagy fog (agyar) található. Csoportot alkotó családban, általában fával sűrűn bontott területeken élnek, bár a vorocskos disznó a szavannát kedveli. Annak ellenére, hogy nem olyan éber, minta szarvas, nehéz elkopni. Erre akkor von o legnagyobb esélyünk, ha a melegben kifekszik pihenni. Figyeljük röfögését! A nagyobb kanok és őzöket kísérő fiatalabbak hamar támadnak, az embert is le tudják teríteni. Agyaruk súlyos sérülést okozhat, amely gyakran a combon lévő artériához veszélyesen közel esik. Húsa jó, télen zsírban gazdag, viszont az élősködők miatt alaposan meg kell fózni. Csapda: Az erős felrántóhurok-csapdót, dorongcsapdát disznóejtő szúrócsapdát az állat útvonalába helyezzük, vagy reménykedjünk egy éppen arra haladó csoport megjelenésében! A disznó mindent megeszik, ezért a csap-dót bármilyen csalétekkel elláthatjuk. Lábnyomok és egyéb jelek: Hasított patájával a szarvaséhoz hasonló nyomot hagy. Puha talajon rövid, oldalsó lábujja különbözteti meg a vaddisznót o szarvastól. A fiatalabb állatok patája hegyesebb. Ürülékük gyakran alaktalan, de sosem hosszú, szilárd vagy elvékonyodó. Földtúrósok és dagonyázóhelyek jelzik legbiztosobban a jelenlétüket.. A vo rücskös disznó nagy, odúszerű alvólyukban alszik.
TEVÉK Vadon el Eszak-Afrika sivatagaiban és Közép-Ázsiótól északra, de honosították Ausztráliában is. Elfogásához nagyon erősszúrócsapdc vagy lőfegyver szükséges. A teve köp, és erősen meghoraphetjo ez ember kezét, arcát vagy testéi LÁMAFÉLÉK Az Andoktól egész Patogóniáig fellelhető alpakát, guacanót és vikunyát az antilophoz hasonlóan ejtsük csapdába! A lámc és alpaka félig háziasított fajta:jelzik, hogy emberek élnek a közelben. TAPÍROK A trópusi Amerika és Délkelet-Ázsia erdőiben élő félénk állat leginkább egy nogy, lógó orrú, szörtelen disznóra hasonlít Az ösvényén kihelyezett hurokkal, szúró- vagy dorongcsap-dóval ejtsük el! ÜREGI (HÁZI) NYULAK/ MEZEI NYULAK Az ember sok helyen elterjesztette a nyulokat. Megtalófhajtuk őket jóval az Északi-sarkkör felett (havasi vagy sarki nyúl) éppúgy, mint a sivatagban és a dzsungelben. A legtöbb területen ez legyen az az óllat, amelyet elsőként próbálunk meg csapdába ejteni! A sarki nyúl és a mezei nyúl a messzi északon akár meg is mentheti oz életünket. A nyulakat a Icgköny-nyebb elkapni. Legtöbbjük odúban, gyakran jól kitaposott jóra tokbon, sokadmagával él. A csapdát a járatba helyezzük! A fiatal nyúlok egészen nyugodtan fekszenek, akárfelisemelhetjük őket a főidről. A mezei nyúl nem odúban él, és rendszeres járatai sincsenek. A myxoma-tosis nevű nyúlbetegség még a föld felett éiő nyulakhoz is eljut. Csapda: Egyszerű hurkot is alkalmazhatunk, bár a felrántóhurok-csopda a legjobb választás, mert a levegőben tartja az állatot, és ezzel csökkenti annak esélyét, hogy egy másik állat eivigye a zsákmányunkat
Lábnyomok és egyéb jelek: Szőrös talpa nem sok nyomot hogy a puha földön, hosszú hátsó és rövid első lábának együttese azonban jellegzetes. A mezei nyúl első lábán öt lábujj található, amelyek közül a belső rövid, és ritkán hagy nyomot. A hátsó láb keskenyebb, és négy lábujj található rajta. Az üregi nyúl lábnyoma hasonló, de kisebb (4x2,5 cmj. Futás közben c hátsó lábnyoma az első lábnyoma elé, nem pedig rrtögé esik. Ürüléke apró, kemény, kerek golyócska. A fák kérgének alját rágcsálva rajtahagyják két metszőfoguk nyomót. A nyúlok által kiadott figyelmeztető jelzés orra hasonlit, mint amikor oz ember a párnát ütögeti. KISEBB RÁGCSÁLÓK Azemlősök talán legnépesebb csoportja. A rág csálókat o legkönnyebb elkapni, bár legtöbbjük túl kicsi ahhoz, hogy csapda fogságába essen. Az egyes fajták nyomait nehéz megkülönböztetni. A patkányok és egerek szin te minVESZÉLY! NYÚLEVÉS MIATT ÉHEZNI A nyulak nyújtják a legkönnyebben megszerezhető élelmet, húsuk ugyanakkor nélkülözi az ember számára alapvető zsírt és vitamint. A Hudson Bay Company pl. feljegyzett olyan eseteket, amikor a vadászok annak ellenére éhen haltak, hogy étrendjük a bőséges, könnyen megszerezhető nyúlhúsból állt.
Az ember a nyúl emésztéséhez saját vitaminjait és ásványi anyagait használja fel, amelyek aztán a székletben kiürülnek. Ha ezeket nem pótolja a test, gyengeség és más vitaminhiánnyal járó tünetek lépnek fel. Minél több nyulat fogyaszt az ember, annál rosszabbá válik a helyzet. A vadászok szó szerint halálra ették magukat, pedig a növényi táplálék biztosította volna életben maradásukat. Ez a helyzet akkor fordulhat elő, ha a növényzetet eltakarja a hó, és a túlélő kizárólag a nyúl-húsra hagyatkozhat. A myxomatosis vírusos megbetegedés, amely különösen a fej nyálmirigyeinek megduzzadá-sával jár, és lomhává, sokszor vakká teszi a nyulat. A nyulak ilyenkor taszítóan néznek ki, a betegség azonban nem veszélyes az emberre. A nyúzás után a fertőzés egyetlen jele a májon fellelhető fehér folt. A nyúl és számos rágcsáló tularémiát (nyúlpestist, nyúllá-zat) hordoz (fásd Rágcsálók/ v J denhol előfordulnak. Csaljuk őket ketrec- vagy dorongcsapdába! A patkányok betegséget hordoznak: belezéskor ügyeljünk ró, hogy
ne sértsük meg belső szerveiket és alaposan főz-zü k meg őket! Csők éldemkén t iá tjük c két szívesen: ho elözönlik táborhelyünket, fogjuk el mindet! Tengerimalac és házi tengerimalacok: Erősen háziasod tak fö élőhelyükön, az Andokban. Gyümölcsöt és leveles zöldséget csalétekként használva könnyen csopdóba csalhatjuk őket. Kiváló élelmet jelentenek. Dél-amerikai vízidisznók: A kisebb birka méretű, családokban élő állatok Dél-Amerika trópusi, alacsonyan fekvő területein fordulnak elő. Félig víziói la tok: könnyen tekergethetjük őket a csapdosorba vagy a csapdába, ho elzárjuk a víz felé vezető menekülési útvonalai Húsa sovány és ízletes. Nutriák: Az előbbihez hasonló, de ónnál kisebb állat szintén Dél-Amerikában él. Európában vadon fordul elő. ízletes. TARAJOS SÜLÖK Amerikában, Afrikában és Ázsióban sok változata megtalálható. Némelyik fára mászik. Földön éló fajtája ügyetlen - könnyen lerohanhatjuk és leszúrhatjuk, tüskéje azonban sérülést okozhat
HÓDOK Vaskos, gátépítő vízió fiatok, pikkelyes farkuk evezőlapáthoz hasonlít. Észak-Amerikában, illetve Európa és Ázsia északi részén élnek. A folyók mentén állandó járatokat használnak, itt lehet őket csapdába ejteni. Finom élelem, különösen a farka. Csapda: Helyezzünk erős hólót vagysiklóhur-kokat a vízre1 Tegyünk felrántóhurok- vagy doronöcsopdátarra a helyre, ahol felemelkednek a fákat rágni! Lábnyomok és egyéb jelek: Öt lábujj karmokkal, amelyből gyakran csak négy látszik.
A hatsó talp úszóhártyás, kerek, nagyobb\ mint 15x10 cm. Keressünk gátat és hódlakot ki döntött és megrágott facsemetéket, kérget és faforgácsot a víz közelében! SÜNDISZNÓK
Félénk éjszakai állat, Európában, Ázsióban, Afrikában és onnan keletre, egészen Indonéziáig megtalálható. Napközben jól elrejtett lakóban fekszik. A mérsékelt égövi területeken téli álmot alszik. Elég lassan halod, ezért köny-nyen le tudjuk rohanni. Az összegömbölyödött példányokat a legkönnyebb elkapni. A sün élelemnek megteszi, de óvatosan nyúljunk hozzá, mert óltolóban parazitákkal fertőzött! Bőrét tüskéivel együtt le tudjuk nyúzni. Alaposan főzzük meg! Csapda: A hurok nem hatékony. Inkább do-rongcsapdöt használjunk -a sündisznó szívesen szaglászik az akadályok körűi! Lábnyomok: Öt lábujj hosszú karmokkal, amelyekből általában csak négy látszik.
A mókusok és a prérikutyek a sarkvidéket, Ausztráliát és Új-Zéfondot kivéve mindenhol előfordulnak. A hidegebb területeken téli ólmot alszanak. Éberek és gyorsak. A legtöbbjük éjjel-nappal aktív. Többek között héjasokkal, gyümölccsel, hajtásokkal, némelyek modarak tojásával táplálkoznak. Fiatal példányokat keresve fosszuk ki fákban lévő odújukat! Óvakodjunk éles fogaiktól, ezekkel vadul védekez-
neki Földön élő fajtáik odúban, sokszor nagy kolóniákban élnek. A mókus többnyire kiváló eledet. Csapda: Kisméretű csalétekrúd-kioldcsos fel-róntóhurok-csapdát alkalmazzunk! Feldarabolt gyümölccsel vagy madártojással csalogassuk oda az állatot! A fán élő mókusoknak helyezzünk ki egy rúd mentén 5 cm-enként hurokcscpdókott majd a rudat döntsük neki o fa törzsének, amelyiken a mókus éli A mókusok még akkor is azon fognak átvágni, ha mór egyikük csapdába eseti. Lábnyomok és egyéb jelek: Négy vékony, karmokban végződő lábujj ozelső, öt a hátsó lábakon. Megrágott kérgek, rágcsált dió, toboz a fák alatt, ágakból rendetlenül összerakott fészek a fán - mind a mókus jelenlétére utal. KENGURUK A törpe kenguruval (wallaby) és egyéb rokonaikkal együtt kizárólag Ausztráliában, Tas-mán iában és Pápua Új-Guinea egyes területein élnek. Nagyobb fajtájuk hátsó lábává! erőset tud rúgni. Némelyik ügyesen mászik fára. Túl gyorsok, nem tudjak őket lerohanni. Többségük éjszaka aktív, napközben barlangban stb. húzzák meg magukat A vörös óriáskenguru távol merészkedik a víztől. Ehető ugyan, de elkopni nem könnyű! Csapda: Dorong- és felrántóhurok-csapdát használjunk annak ellenére, hogy a nagy nyílt területen nem kínálkozik olyan ösvény, amelyre kihelyezhetnénk! A fán élő kengurut gyümölccsel, levelekkel és gyökerekkel csalogassuk le! Lábnyomok és egyéb jelek: Mindössze két lábnyom, amelyek óriási nyúllábnyomra hasonlítanak (az elülső lobokra nem támaszkodik rá es nem használja mozgásra). OPOSSZUMOK Az Egyesült Államok déli részétől egészen Dél-Amerikáig honos, kisméretű dög- és hulladék
évá óllatok. Ausztráliában és Ázsióban élnek hasonló, de az oposszummal nem rokon állatok. Kiválóan masznak fára. Azoposszumpástetom hagyományos amerikai étel. Csapda. Csaléteknek használjunk leveses gyümölcsöt tojást vagy bármit, ami rendelkezésünkre áll! Toíakodóan kiváncsi állat VOMBATOK Kövérkés, borz méretű, Ausztráliában élő állat (egy fajtája Tosmónia szigetén is előfordulj. Eukaliptuszerdőben, száraz területeken él Föld alatti odúban lakik, ahonnan éjszaka bújik elő, hogy gyűjtögessen. A borzhoz hasonlóan ejtsük csapdába! MOSÓMEDVÉK A macska méretű, bozontos, csíkos ferkú, fekete pofájú állat. Észak-Amerikában sűrűn előfordul. Leginkább a vizparti erdősegeket kedveli. Észak-Európa egyes területein honosították. Toíakodóan kíváncsi éjszakai állat. Éjjelente előbújik a fáról vagya sziklaüregéböl, hogy békáro, puhatestűekre, bogarakra, kisebb emlősökre vadásszon, vagy bogyókat, héjasokat gyűjtsön. Rokona az Amerika trópusi részein honos rákévá mosómedve. Csa p da: Csclétkes felrön tó hurok-csapdát használjunk! Lábnyomok: Öt hosszú, kivehetően koromban végződő lábujj. Elülső lába kicsi és kerek, a hátsó pedig nogyobb és hosszúkás.
HÜLLŐK
KROKODILOK/ALIGÁTOROK E csoport képviselő i szírt te az összes trópusi és szubtrópusi területen megtalálhatóak. Az 13 m-néi kisebbek lehetséges táplálékot jelentenek. A nagyobb példányokat kerüljük el, mert gyakorlatilag páncél borítja őket, és némelyik - köztük o ravasz és agresszi v in do - ausztráliai torkolati krokodil - hatalmas mérető. Élőhelyén MINDIG feltételezzük, hogy a közelben tartózkodik, mert kiválóan álcázza magát, é5 hosszú ideig képes a viz alatt feküdni arra várva, hogy figyelmetlen tápláléka a közelébe merészkedjen! Farkával kaszáló mozdulatot tehet; ami majdnem olyan veszélyes, mint a harapósa. A legjobb falatok a farkából készíthetőek, ez a része szilárd és nagyon ízletes. Csapda: A kisebb krokodilok csapdáját viz mellé állítsuk, de horgászhatunk is rájuk csaliba telt bot segítségéve!, amelyet ha lenyel az állat, beakad a nyelőcsövébe! Elpusztításához is a csaliba rejtett hegyes pálcát használjukI Úgy is megölhetjük, hogy éles eszközzel nagy ütést mérünk a szemei közé! GYÍKOK Az arizonai óriásgyikot (viperagyík) és o mexikói viperagyíkot (gyöngyös gyik) könnyen ellehet kapni, cm ezek mérgezőék (lásd Veszélyes állatok és Mérges kígyók az Egészség fejezetben). Viszont oz összes kígyó ehető. A legtöbb gyík félénk, de néhány leguán és a varánusz harapása súlyos sebet okozhat, és a karmaik is erősek. NE próbáljuk meg elejteni a néhány in dón éz szig eten honos hatalmas (2 m h osszú) komodói sárkánygyíkot! A gyikokat farkuknál fogva próbáljuk meg elkapni!A kisgyikok gyorsan mozognak. Néha gödörben is csapdába ejthetjük őket de ellen őrizzük azt is, hogy nem esett-e gyik a nap segítségéve! működő lepárló fogságába!A nagyobb gyíkoknak állítsunk csapdát! víziteknősök/ SZÁRAZFÖLDI TEKNŐSÖK Ez a hüllöfojta kiváló táplálék Többségük sós vagy édesvízben él, ahonnan csak tojásrakáskor bukkonnak elő, de okod néhány szárazföldi fajtájuk is. A szelenceteknős pl. még pórzáskor sem megy be a vízbe. Némelyik teknős távol a partoktól is felbukkan, ami igazi ajándék a tengeri túlélő szamára Hálóval fogjuk ki, vagy egyszerűen húzzuk ki a vízből! Szárazföldön bot segítségével fordítsuk a hátára, de vigyázzunk, ne érjünk hozzá állkapcsához vagy úszólábához! A hátán védtelenné válik Vágjuk fel a hasát és távolítsuk el beleit, a fejét és c nyakát (némelyik nyakában méregzsák található)! Főzve o legjobb. Húsa nagyon dús, ezért csak kis mennyiségben fogyasszuk! A vére még töményebb. A nőstényben található tojások ehetőek. A teknős képes visszahúzni fejét - ezért Iehet; hogy bele kell szúrnunk. Kibelezés utón süssük meg parázson! Amikor a páncél kettéválik, elkészült Nyomok: A tojásrakás miatt a partra kimászó nőstények traktorszerű nyomokar hagynak a homokban. A nyomok elvezetnek a tojásokhoz, amelyekért mélyre kel! ásnunk. Főzzük meg őket, így néhány napig nem romlanak meg! KÉTÉLTŰEK Az összes béka ehető, az apró levelibékától egészen az afrikai óriásbékáigf amelynek akkora a fába, mint a csibéé. Néhány azonban bőre alatt mérget raktároz, úgyhogy bőrüket főzés előtt távolítsuk el! Éjszaka aktívak. Brekegésük elvezet tartózkodási helyükhöz, amely mindig o viz közelében van. 1/okítsuk el fénnyel - égő fadarab is megteszi majd üssük őket agyon! Nappal vadásszunk rájuk horog, madzag és rovarszerű csali segítségével! A nagy békák lába különleges ínyencség, ize a csirkéére hasonlít. A varangyosbéka a víztől távol található, bőre voracskos, szemölcsös. Rossz íze van, töböségüír erősen mérgező börváladékot termel. NE együk meg! A szalamandra és a gőte o vízben vagy amellett található. A békához hasonló módszerrel fogjuk meg > Éppúgy fogyasztható, mint a béka. KÍGYÓK Küzdjük le a félelmünket és ismerjük meg szokásaikat! Ne próbáljuk meg elkapnia túl nagy méretúeket vagy azokat, amelyekről tudjuk, hogy különösen mérgesek NE próbálkozzunk akkor se, ha nincs megfelelő felszerelésünk! A nagy óriáskígyók - Így az Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában élő pitanok és a boák, mint a dél-amerikai anakonda - nagyon nagyra, akár lOm-esre is megnőhetnek. Általában félénkek, és még legnagyobb példányuk is túl nagynak találja oz embert ahhoz, hogy lenyelje. Könnyű őket elkapni, a nagy példányokkal azonban ne is próbálkozzunk! Nem mérgezőek, hátrahojlo fogukkal azonban erősen belénk marhatnak. A marás következménye kevésbé lesz súlyos, ha a kígyót nem letépjük magunkról, hanem szétfeszítjük az állkapcsát. A kígyók kiválóan álcázzák magukat, gyakran csak mozgásuk leplezi le őket Jó pár napot eltölthetünk anélkül, hogy észrevennénk a folyton körülöttünk mozgó példányokat A fán élő kígyót üssük le az a gr ói, majd csapjuk a földhöz, aztán a biztonság kedvéért
MADARAK
Minden madár ehető, csak némelyik izletesebb a másiknál. Mindenhol előfordulnak (a nyílt tengeren, a sivatagban, magason a hegyekben és a sarkvidéki terű leteken), azonban nem mindig egyszerű elkapni őket. A vad szárnyasok a legfinomabbak (c fácán, a fájd, a fogoly, c fúrj, a kacsa, o lúd és c tojótyúk), viszont óvatosak is, sokuk pedig kiválóan álcázza magát A ragadozó madarakat alaposan főzzük meg, hogy húsuk megpuhuljon, és elpusztuljanak a parazitáik! A tengeri madarak olajosak és halízűek (ehetnek. Csapda: Legkönnyebb a ragadozó madarakat (pí. a sast és a héját), a dögevőket (pl. a keselyűt) és a tolakcdóar, kíváncsi modorokat (a varjút és o sirályt) elejteni. A csalétekre mozduló madarakat ketrec-, dorong- és fel rá n tóhurok-csopdávol foghatjuk meg. Az alvó madarakat siklóhurkos bőitől kapjuk el! Az erdős területeken a tisztásokra és o folyópartra helyezzük a csapdákat! Csalétekként húst, gyümölcsöt és bogyókat használjunk! A madarak többsége könnyű, ezért érzékeny csapdát használjunk! Alkalmazzunk siklóhurkokkal ellátott botot, csalétkes horgokat és nyelöcsöeízáró csalétket is! A kisebb madarak nyakára könnyen hurkot do oh a tünk. Cső létek segí is égével is o do csalogathatjuk őket, hatékonyabb azonban, ha műbaglyot készítünk, ugyanis a kisebb modorok erre egyből rátörnöd nők (még a lég kezdetlegesebb változatra is), hogy elüldözzék. Lábnyomok és egyéb jelek: Az úszóhártyás madaraktól eltekinWe lábnyomaik nagyjából egyformák, és néhány kivételtől eltekintve mindössze a madár méretét árulják ei. A sivacsapjuk oda még egyszer! Az összetekeredett, fejüket elrejtő kígyók gondot o kozhotnak. Szorítsuk le a kígyót valamelyik vastag részén:ettől kitekeredik, és meg tudjuk támadni a fejét! SOHA ne emeljük fel a kígyót, és ne is menjünk hozzá közel addig, amíg teljesen biztosak nem vagyunk abban, hogy már nem éli Némelyek - a mérges fajták is - meggyőzően képesek magukat halottnak tettetni! tagban és a havas területeken ugyanokkor a lábnyomok segítenek megtalálni o közeli búvóhelyen rejtőzködő madarat. A hívó hangokra figyelés és o röppófya követése sokkal célravezetőbb. A segélykérő hangok más állatok felfedezéséhez is vezethetnek. Az ürülék éjszakai alvó helyüket jelzi. Őszi vedlés: A madarak ősszel teljesen leved-lenek, ezért képtelenek a repülésre, vagy csak nagyon kis távolságokat tudnak megtenni. Némelyiket (különösen o kacsót, a ludat és a többi vodszárnyast) ilyenkor sokkal könnyebb elfogni. Ha nincsenek túl messze, le tudjuk őket rohanni! Madárfészek: A földön fészkelő modorok tojását könnyen megszerezhetjük, sőt, több fajtájuk egész kolóniában fészkel. Óvatosan közelítsük meg őket (kúszva, ne járva), így elképzelhető, hogy szerűi kőhajítősnyiro vagy ütőtávolságba kerülnünk! Némelyik madár (pl. a sirályJ kitartóan őrzio fészkét. Ho az ö kolóniájuk felé megyünk, számítsunk a támadásra! Odúban fészkelő madarak: A vészmadár, a viharmadárés néhány másik madár odúban fészkel, általában a sziklás partok vagy kis szigetek valamelyik megközelíthetetlen részén. Napközben a tengerből táplálkoznak, éjszaka azonban kihúzhatjuk vagy kiáshatjuk őket odúikból. Repülésre képtelen madarak:/} strucc (Afrikában), a nandu (Dél-Ameríkában), az emu és o kazuár (Ausztráliában) nagyméretű és képtelen a repülésre, de azért óvatosan bánjunk velük: főleg a strucc képes csonttörő rúgásokra. Tojásuk ugyan ritka, de ha mégis találunk sokan jóllakhatunk belőle, elfogyasztása után pedig tárolóedényként hasznosíthatjuk a héjat ROVAROK
A rovarok könnyen a Túlélő legmegbízhatóbb állati táplálékforrásává válhatnak. Többségük nagyon kicsi viszont mindenhol jdcn vannak, mégpedig sokszor olyan nagyszámban, hogy egy egész ebédre is elegendőek. Kisméretűk ellenére több tápértékét tartalmaznak, mint az azonos mennyiségű zöldség. Gazdagok zsírban, fehérjében és szénhidrátban, ezért akár életet is menthetnek. Leginkább fédús lárvájuk tápláló. Gyorsan le kell kuzdenünk viszolygásunkat, gondoljunk arra, hogy a rovar sokak számára Ínyencség! Egészen biztos, hogy tudtunkon kívül mar fogyasztottunk rovart valamilyen ételben. ÖSSZEGYŰJTÉSÜK
Leghasznosabb a termesz, a hangya, a bogárfélék, a szöcske, a sáska, a tücsök, a méh, a hernyó és számos vizirovar. A legtöbb rovar nem aktíva nap meleg Időszakában, esőzéskor azonban előbukkannak, hogy összegyüjtsek o nedvességet Fák zugában és hasadékában, kérgük mögött, a növények szöveteiben és maghüvefyében, bármilyen nedves helyen, illetve folyó- és tópartokon kutathatunk utánuk. A hangya- és f = FIGYELEM NE gyüjt5ünk olyan rovart, amely hulladékkal, döggel vagy ürülékkel táplálkozik, mert elképzelhető, hogy fertőzést hordoz. NE FELEDJÜK, az élénk színű rovarok - beleértve a hernyókat is - általában mérgesek! Élénk színük figyelmeztetésül szolgál. KERÜLJÜK a levelek alsó felén élő lárvákat, mert gyakran mérgező folyadékot termelnek. Büdösek és nyálkásak lehetnek, de halesalinak azért használhatjuk őket! ÓVAKODJUNK a nagy bogaraktól, mert gyakran erős a szájszervük. Óvatosan bánjunk velük!
termeszvárak legtöbbször már azonnal szembetűnnek.
Keressük a bogarak lárváit - ezek általában halvány színűek és három rövid lábuk von! Az apró lárváktól egészen a nedves, 15,5 cm-es és 84 grammos „kolbászig“ eltérőek lehetnek. Fák lehámló kérgem és korhadó fatönkökön találhatunk ilyeneket Némelyik trópusi pálmát és bambuszt is elárasztják. Ha van késünk, vágjuk le a felső részt, ómig a felszín alatt rájuk nem bukkanunk! Csak élő példányokat gyűjtsünk össze! KERÜUÚK azokat, amelyek betegnek vagy döglöttnek tűnnek, büdösek, vagy érintéskor bőrkiütést o koznak I A rovarok gyűjtögetésekor legyünk óvatosak! Rejtekhelyükön élhetnek ugyanis nem szívesen látott élőlények is, pl. skorpiók, pókok vagy a nagyobb üregekben kígyók. ELKÉSZÍTÉSÜK
A legtöbb rovar nyersen is fogyasztható, így általában táplálóbbak, viszont főzve ízleteseb-bek. A főzés azért is célszerű, mert elpusztítja a káros baktériumokat és élősködőket. Ha viszont nincs kéznél megfelelő edény, egyszerűbb, ha megsütjük őket. Csak helyezzük ebé-dünket egy forró köre vagy a tűz parazsára! A nagyobb rovarok - mint a sáska, a szöcske és a tücsök - lábát és szárnyát távolítsuk ell A lábakon található szőrök izgathatják, sőt el is zárhatják emésztőrendszerünket. Néhány hernyó finom szőre bőrkiütést okozhat Ha szőrös hernyót akarunk enni, először préseljük össze, hogy kinyerjük belső szerveit, de a borét soha ne együk meg!A bogarakról távolítsuk el külső pán célja kot! A hangyához vagy termeszhez hasonló, kisebb rovarokat péppé nyomhatjuk, hogy aztán megfőzzük vagy porrá szárítsuk őket. Az utóbbit hozzáadhatjuk más ételekhez, vagy félreteherjük, egy ideig eláll. Ha valaki nem tud hozzászokni a gondolathoz, hogy rovart kell ennie, könnyebben elfogyasztja por formájában, különösen hG leveshez vagy más ételhez keverve tálaljuk. TERMESZ
A világ melegebb területem élő termeszek táplálóok és ízletesek. Többségük növényekkel táplálkozik, a nagyobbaknak azonban éles szájszerve van, amellyel mindent megharapnak. Ez akár előnyünkre is szolgálhat; ha a termeszvárba gallyat lógatunk, majd a belekapaszkodott termeszekkel együtt kihúzzuk. A termeszek ráharapnak és rá/vásznak ugyan, de ezzel a módszerrel túl sok termeszt nem lehet összegyűjteni. A szárnyas termesz és a szárnyas hangya a viharos időben gyakran repül. Ilyenkor sokat összegyűjthetünk azokról o gallyakról és levelekről, amelyeken megtelepedtek. A nagyabb termeszekről elfogyasztásuk előtt távolítsuk el a szám yakat! Megfőzhetjük, meg- vagy kisüthetjük ökét, de nyersen a leg-tápláló'obok. Tojásaiknak is nagy a táp érté ke. Összegyűjtésük: A termeszek nagy, gyakran 0,5-1 m-né) is magasabb halmokat építenek, amelyek járatokkal és üregekkel vannak tele. A termeszvár kőkemény ugyan, de szikla vág y bot segítségével le tudunk törni belőle egy-egy darabot, és a lyukba vizet engedve menekülésre kényszerithetjük a termeszeket Ha a termeszvár egy darabját a tűzre tesszük, kellemes Illatú füst keletkezik, amely távol tortja a szúnyogokat és egyéb rovarokat A füst egész éjjel gomolyogni fog ésa termesz-vár a tüzet is sokáig ró pl álja. Halászatkor vagy horgászáskor lógassunk termeszvárdarabot a víz fölé! A vízbe hulló termeszek kiváló csaliként szolgáinak. MÉH ÉS DARÁZS
Mindegyik ehető (a báb, a lárva és a kifejlett egyed is), a hóziméh pedig még mézet is termel (ez a legfinomabb az összes állati táplálék közülj. A méz könnyen emészthető és nagyon tápláló, viszont NEHÉZ Összegyűjteni, mert a méhek kitartóan őrzik a fészküket. Napközben a dolgozó méhek a méhkastól távolra kalandoznak, de éjjelre minő visszatérnek. Ekkor jön el az idő, hogy lecsapjunk rájukI Készitsünk fáklyát egy kötegnyi fűből, aztán tartsunk közel a bejárathoz, hogy a méh kas m eg -teljen füsttel, majd zárjuk el a lyukat! így elpusztítjuk o méheket (azonnali táplálékhoz jutunk), a méhkasban lévő mézet pedig mór kön y-nyú lesz kinyerni. A méhek elfogyasztása előtt távolítsuk el szárnyukat, lábukat és FULLÁNKJUKAT! Főzéssel és sü téssel javít ha tun k izükön. A kas belsejében lévő fépből ki tudjuk csapolni a mézet. Igaz, megkeményedik, de akár évekig is eláll. A méz azonnali energiához juttat minket. Kiváló a kimerültségre, mert rögtön felszívódik a testben. A lép szintén fogyasztható, viszont használhatjuk ruháink vízállóvá változtatására, vagy megpuhítjuk segítségével a szőrt, esetleg gyertyát készítünk belőle A világ egyes részein fennáll a veszély, hogy a méz növénymérget tartalmaz. Ez akkor valószínű, ha a méhek csak egyetlen növényfajtából gyűjtögethetnek, amilyen pl. a Himalája sűrű rododendroncliománya. Szaga segítségéve! eldönthetjük, hogy mérgező-e, ha viszont továbbra sem vagyunk biztosok o dologban, alkalmazzuk a növényekre vonatkozó fogyaszthatósági vizsgálatot! A darázs sokkal veszélyesebb, mint a közönséges méh. A társas méhek egyéb, mézet nem termeié fajtáival együtt a már ismert módszerrel szintén összegyűjthetőek, és lárváikkal együtt fogyaszthatóak. Léteznek magányos. közös fészket nem építő méhek és darazsak is. Elhelyezkedésük: A darázsfeszek általában főágról lóg le. Gyakran futball-labda méretű és formájú, de létezik körte olokú is. Bejárata az alján található. A méhek fészke leggyakrabban fák vagy sziklák üregében, esetleg kiálló sziklák alján található. LÓDARÁZS
Tulajdonképpen o társas darazsak egyik fajtája. Ha anélkül sikerül megtalálnunk fészküket, hogy a felnő tt egyedek észre vennének
minket, kiváló táplálékforrásra számíthatunk, mert mind lárvájuk, mind bábjuk igozón tápláló. Legyünk azonban óvatosak, mert a lódarázs vadul védi a fészkétJ Azonnal szúr, és ez nagyon fájdalmas. Nézzünk inkább biztonságosabb élelem után, kivéve ha nagyon rá vagyunk szorulva, vagy olyan területen fedezzük fel\ ahol más élelem nem kínálkozik (a lódarázs esetében ez könnyen előfordulhat)! A lódarázsnak két főbb fajtája létezik: az éjjel és a nappal aktiv. A nappal aktív lódarazsakat éjjel, a közönséges méhekhez hasonlóan foghatjuk meg. Az éjjel aktív (és nappal megfogható) lódarazsok fehéres szegecshez hasonló fullánkjukat az ember testébe szúrják, és általában oz arcot támadják. Jobb, ha meg sem közelítjük őket! Elhelyezkedésük: A lódarazsak általában a fákra építenek nagy, gömbölyű fészkeket HANGYÁK
A hangyák a legkisebb fadarab körül is gyorsan összegyűlnek, onnan oztán összeszedhetjük őket de akár a fészkükbe is betörhetünk. Legyünk óvatosak!A legtöbb hangya tud harapni, sót a dzsungelben léteznek olyan hangyák is, amelyek 24 órára „kifektetik" áldozatukat. Kisebb hangyákra vadásszunk! Némelyik hangya (mint a melanophusfa-jok) gyomra fel puffod a sok nektártól - ezek a méz- vagy cukorhangya néven ismer: (Mátok sokkal finomabbak. FIGYELEM! Néhány hangya csípése a csa-láncsípésre hasonlít, hangyasavat is ki bocsáthatnak. Ezért a méreg megsemmisítése miatt legalább hat percig főznünk KELL őket. Ezután már bizton-^ ságosan fogyaszthatóak. jj SÁSKÁK, TÜCSKÖK, SZÖCSKÉK
Mindnek tömzsi teste és izmos fába van. Egyesek o 15 cm-es hosszúságot is elérhetik. Bizonyos területek bővelkednek ezekben az áll a tokban. Leveles faággal vagy ruhadarabbal csapjuk őket agyon! Távolítsuk el az állót szárnyát; CSIGÁK ÉS GILISZTÁK
A csigái o meztelen csigát, o gilisztát és a hasonló allétokat sosem szabad figyelmen kívül hagynunk, Sok nemzet konyhaművészetében a csiga csemegének számit, az angolszász országokban is sokon minden rosszérzés nélkül fogyasztottak mór puho testű állatot, pl. éti kagylót vagy osztrigá t A gilisztákkal kapcsolatban gondoljunk arra, mennyire szeretik ckét a madarak! Fontos viszont, hogy a szárazföldi és vízi csigák, valamint a páncélos állatok is frissek legyenek! Létezik néhány olyan fajtájuk, amelynek fogyasztcsc veszélyekkel jár. Azok pedig, amelyek önmagukban nem jelentenek veszélyt, az elfogyasztott táplálék miatt jelenthetnek kockázatot ezért fogyasztásuk bizonyos előkészületeket igényel. CSIGÁK
Az édesvízben, osds vízben, a sivatagokban és o havasi réteken egyaránt megtalálható. Afrikában létezik egy hatalmas, 20 cm-es csigafajta is. Gazdagok fehérjében és ásványian yc-gokban. Ho szárazföldi csigákat gyűjtünk, kerüljük azokat, amelyek háza élénk színű, mert MÉRGEZÖEK lehetnek. A tengeri csigáknál a helyzet bonyolultabb (főleg a trópusi vizekben), ezért - hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy ártalmatlanok - hagyjuk őket csápját és lábkampóját, majd nyersen vagy sütve fogyasszuk el! A sütés nemesek az esetleg a rovaron élő parazitákat pusztítja el, de finomabb izt is ad neki. VÍZIROVAROK
A merülőke, a tegzes!égy az álkérész, a tegzér, a szitakötő és többi vízi rovarfaj kifejlett egye-deit és lárváit csak édesvízből gyűjtsükI Bár kicsik, nagy szómban fordulnak elő. Helyezzünk a vízbe egy finom anyagdarabot - inget vagy más ruhadarabot - és használjuk hálóként! Ha szükséges, rögzítsük bottal! Induljunk el folyóvízben a folyásiránynak megfelelően, menetközben felkavarva a medret! Az áramlat magával sodorja c rovarokat, amelyeket aztán e hálónk felfog. He nem akarunk bemenni a vízbe, a háló vízfelszínen húzása is eredményes lehet Legjobb, ha minden vízből fogott rovart alaposan megfőzünk, hátha fertőzött veit a víz! békén. A Csendes-óceán és a Karib-tenger partvidéken honos - nyíl nyelvűek (Toxog Sóssá) csoportjába tartozó - kúpcsiga mérgező fullánkja olyan, mint egy injekciós tű. Bizonyos fajták ölni is képesek! Főzés előtt éheztessük néhány napig a csigát vagy kizárólag fűvel és biztonságos zöld-növényekkel tápláljuk, hogy kibocsássa összes lehetséges mérgét, majd helyezzük sós vizes oldatba, hogy kitisztuljanak a belei! Ezután főzzük 10percig!Ízesítésképpen adjunk hozzá különböző növényeket! A téli álmot alvó csigák akkor ehetöek, ha héj fedőjük (a ház bejárató előtti záró fedél) nem sérült MEZTELEN CSIGA
A meztelen csiga héj nélküli csiga. Éppúgy készítsük el és főzzük meg, minta valódi csigát! GILISZTA
A legkiválóbb fehérjeösszetételü (alapvető aminosavakból tartalmaz nagy mennyiséget), és könnyű megfogni. Fogyasztás előtt éheztessük egy napig, majd nyomjuk össze az ujjúink között, hogy megtisztítsuk! A gilisztát napon és tűzön egyaránt száríthatjuk - az egyik legegyszerűbb módszer, ho meleg kövön szárítjuk ki, majd porrá morzsoljuk, hogy szükség esetén hozzá tudjuk adni más élelemhez! így sokkal könnyebben meg tudjuk enni, és szárított állapotban egy ideig el is áll.
VESZÉLYEK
Beíegséghordozók A szúnyogok, kullancsok és egyéb rovarok terjesztette betegségek, a vízen és élelmen keresztül támadó paraziták láthatatlan fenyegetése, és a számos vízzel terjedő fertőzés sokkal veszélyesebb, mintha megtámadna minket valamilyen állat. VESZÉLYES HELYZETEK Az állatok ugyan ritkán támadnak emberre, de a nagyobb példányok veszélyesek lehetnek. Ne keresztezzük az útjukat! Ha ez mégis megtörténik, az állat éppúgy meg fog lepődni, mint mi magunk. Ilyenkor nagy szükségünk lesz az önuralomra, mert különben akaratlanul is támadásra késztetjük az állatot! - Ha szemtől szembe kerülünk egy nagy állattal, ne mozduljunk! Lassan hátráljunk, közben nyugodt hangon beszéljünk hozzá! Az esetek többségében az állat is hátrálni kezd. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, és ne feledjük, az állat kiszagolja, ha félünk! Számos vadász azzal árulja el magát, hogy a nadrágjába ürít Próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat! - Ha az állat támadásra készül, lehet, hogy csak elzártuk a menekülési útvonalát. Térjünk ki előle! - Ha az állat mégis üldözőbe vett minket (vagy nincs elég lélekjelenlétünk egy helyben maradni, illetve kitérni előle), cikcakkban fussunk egyes állatok (pl. az orrszarvúk) egyenes vonalban támadnak és látásuk meglehetősen gyenge. - Az éjszakai ragadozók (pl. a leopárd és a tigris) kiválóan látják a mozgó dolgokat, színlátásuk viszont gyenge, és az álló dolgokat se nagyon veszik észre. Ha még nem vettek észre minket, maradjunk mozdulatlanok! - Ha kiabálunk és zajt csapunk, talán elriaszthatjuk a ragadozót - Utolsó lehetőségünk, hogy felmászunk egy fára - csakhogy sok időt kell ott eltöltenünk, ha kitartó állattal van dolgunk. Lehetőleg ne Tüskés fát válasszunk: ijedtségünkben csúnyán összekarcolhatjuk magunkat, és az is megeshet, hogy igazán fájdalmas trónon kell ülnünk. EHETŐ NÖVÉNYEK
A színes ábrával bemutatott növényeken kívül számos egyéb ehető mérsékelt égövi növény is létezik, többek között a termesztett növények, pl. a ribiszke vagy az egres vad változatai. Ha olyan balszerencsések vagyunk, hogy az ábrázolt vagy jellemzett növények közül egyet sem találunk, a rendelkezésünkre álló növényeken végezzük el az általános fogyaszthatósági vizsgálatot! NE FELEDJÜK: attól még, hogy a növény valamely része ehető, más része még lehet mérgező. A levelet, a szárat, a gyökeret és a gyümölcsöt külön-külön vizsgáljuk! GYÜMÖLCS Ribiszke és egres (Ribes):Fós, bozótos területeken és pusztákon egyaránt megtalálhatóak. Közepes méretű, általában bokros, a juharéhoz hasonlító, fogazott levelű cserjék. Virága apró, ctszirmú, zöldesfehér és lila színben egyaránt előfordulnak. Bogyójuk lilásfekete vagy sárgo. Az érett ribiszke nyersen is fogyasztható, az egrest viszont főzzük meg! Szilvafélék (Prunus): Számos változatuk előfordul a mérsékelt égöv bozótosaiban és erdőségeiben, gyakorlatilag mindenhol. A vadcseresznyéhez hasonlóan kisméretű bokrok vagy fák. Gyümölcsük annál nagyobb, hamvas, feketéslila, piros vagy sárga. Némelyik tűi savanyú ahhoz, hogy nyersen fogyasszuk. GYÖKÉR, LEVÉL ÉS SZÁR Tormafélék (Armoracia): Elérik az 50 cm-es magasságot is, a nedves pasztákon élnek. Leveleik nagyok, hosszú nyelüek, hullámos szé-lűek és oválisok. Fürtös, apró fehér virágokat hoznak. Vágjuk ki csípős gyökerüket és tegyük az ételbe! Fiatalabb leveleik nyersen és főzve egyaránt fogyaszthatóak: Parlagi ligetszépe (Oenotherabiennis):A szárazabb, nyílt területek magas, leveles, szőrös növénye. Levelei lándzsa formájúok és redős szélüek. Néha pirosas virógnyelei nagy sárgo, négyszirmú virágokban végződnek. Gyökere főzve ehető. Főzés közben cseréljük a vizet, igy csökkenthetjük o gyökér csípős ízét! A fiatalabb leveleket szedjük le, majd az előbbihez hasonlóan főzzük meg őket! A növény a lizikéhez hasonlóan telel. Hársfélék (TiHaj: Magos, akár a 26 m-t is elérő fák, a nedves erősségeket kedvelik. Nogy szív alakú, fogazott leveleik, és jó illatú, fürtös virágok jellemzik őket. A fiatal levelek és a még kinyílásra váró levélrúgyek nyersen fogyaszthatóak, virágaiból tea készíthető. Komlófélék (Humalas).Afás és cserjés-bozótos területeken élő kúszónövények. Hosszú, csavarodó törzsük van, leveleik fogazottak és háromkaréjosak. Zöld, kúp alakú bibés virágot növesztenek. A fiatal hajtásokat tépjük le, majd szeleteljük fel és főzzük meg! Virágaikat szarén főzés után fogyasszuk! Aszatfélék (Cirsium): Tüskés, gyakran barázdás szár, lándzsa alakú, tövises, hasított levelek és nagy; kefe formájú, lilás virágú fej jellemzi őket. Távolítsuk el a tüskéket, és főzzük meg a fiatal leveleket!Szedjük ie a lágy hajtásokat, és nyersen vagy főzve fogyasszuk őketl A fiatalabb, törzs nélküli növényeket meg is főzhetjük. Fejecskevirógzatakalja tápláló „termest" tartalmaz, amely nyersen is fogyasztható. Kőtörőfüfélék (Saxifrcgaj: A maximum 9C cm-es, de ennél általában alacsonyabb növények. Szintén a nyílt, sziklás, hegyekbe nyúló területeket kedvelik. Többségüket ólairól eredő, kerek, elnyúló vagy hosszú nyelő levél, gyakran vöröses szár és ötszirmú, csoportos, általában fehér virág jellemzi. Levelük nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Őszi vérfű (Sanquisorba officinalis): Nedves, füves területeken él, magassága eléri a 60 cm-t. Fogas, ásó formájú levélkéi egymással
szemben párokat alkotnak. Apró, mélypiros, hosszúkás fejű virágokat hoz. Az ízletes, fiatal leveleket nyersen vagy megfőzve fogyasszuk! Gyomorpan aszok ellent g yógy főzet készíthető belőle. Baracklevelű keserűfű vagy disznóhunyor (Poiygnum persicaria): Kb 60 cm magas. i/öröses. erős szót, keskeny, lándzsa alakú, ól te ló bon sötét foltos levél és apró, rózsaszín füzérvirógzat jellemzi. Gyakran előfordul a puszto területeken. A fiatal levelek fog'/oszthatóak nyersen, de a spenóthoz hasonlóan főzve is. Vad rebarbara (Rheum polmatum): Dél-Euró-pcban és attól keletre, egészen Kínáig megta lálható c nyiit füves területeken, útszéíeken és elhagyott tájakon. A termesztett rebarbarára hasonlít, levelei azonban érdesebbek és több a karéjuk. A nagy virágszólak megfőzve fogyaszthatok, a többi része azonban ártalmas. Csak a szárát fogyasszuk! Hólyagos habszegfű (Silene vulgáris): Füves területeken ét, 45 cm-esre nő. Színe szürkés-zöld, levelei hegyesek, oválisak és nincs nyelük. Fehér; fürtös virágokat hoz, amelyeknek megkövéredett, léggömbszerü alja van. A fiatalleveleket 10 percig főzzük! Mezei tarsóka (Thlaspi arvense): 45 cm-es, nyílt füves területeken éló növény. Széles, fogazott, lándzsa formájú levelek borítják szárat. Fej? apró. fehér virágokban, valamint jellegzetes, csipkézett, érmeszerű maghüvelyekben végződik. Levelei nyersen és főzve egyaránt fogyaszthattok. Lóherefélék (Trifolium):Bőségesen megtalálhatóak c füves területeken. Jellegzetes, három-karéjos levelecskéjükröl és apró virágzatukról ismerhetőek fel, amelyek a fehér, a zöldessárga, esetleg a piros árnyalataiban pompáznak. Leveleik nyersen is fogyaszthatok, de jobb, ha felforraljuk őket! Bürök gémorr (Erodium cica tórium). 30 cm-es, nyílt füves területeken előforduló, szórcs, gyokran szúrós növény, amelyetpó frónyszerű, duplaerezetes levél és rózsaszínes, fehéres, ötszirmú virág jellemez. Termése hosszú, csavarodó „csórt" formáz. Leveleit nyersen vogy forralva fogyasszuk! Bojtorjánfélék (Arctium): Közepes vagy nagyméretű, cserjés, nyílt és puszto területeken é/ő növények. Leveleik lelógóak és oválisak, száruk gyokran ives. Lilás, bogáncsszerü fejecs-kevirógzatokat hoznak, amelyek tapadó bogáncsot formáznak. Meghámozott gyökerük végét főzzük meg! Hogy ne legyen olyan keserű, főzés közben cseréljük a vizét! Ibolya (Viola): Számos területen, a nedves és fás területeken egyaránt megtalálható apró virág. Erezett, redős, gyakran szív cicka levelei hosszú száron nőnek. Virágai kékesltia árnyalatban, fehérben vogy sárgában pompáznak, és öt nem egyforma sziromból állnak. A fiatal leveleket főzzük meg! A- és C-vitaminbon gazdag. Galambbegysaláta vügygalambbegy (Vcle-rianella locusta): 10-20 cm-es, kopár sziklás és füves helyeken élő, lombos növény, amely hosszúkás, nyél nélküli leveleket és fürtös, II-láskék virágokat hoz Levelei nyersen és a spenóthoz hasonlóan megfőzve egyaránt fogyaszthatlak. Különösen hasznos ismerni, mert mór késő téltől fellelhető. Réti margitvirág (margaréta) (Leuccnthe-mum): Átlagosan 90 cm magas növény c nyílt területeken gyakori. Levelei általában keskenyek,, sötétzöldek és koréjosek:, az alsóbbak pedig kerekek. Nagy, fehér, százszorszépre h0' sonlító virágot hoz. A lizikéhez hasonlóan telel. A fiatalabb leveleket (világosabb zöldekJ nyersen fogyasszuk! Réti főszIár vagy kakukktorma (Cardamine pratensis): 50 cm-es növény, nyirkos területeken él. Sok kis levele egymással szemben, párokban helyezkedik el. Az alapi részen lévők kerekek és rozettát formáznak. Virága fürtös, lila vogy fehér és négy sziromból áll. A fiatalabb levelek nyersen ízletesek, az idősebbek inkább borsos ízűek. Veronika (Veronico): Sekély vízben és mocsárban él. Felfelé kúszó szárán vastag, ováiís levélpárok nőnek a szór aljától kezdődően, amelyek 7-25 cm-es magasságot érnek el. Fürtös, négy sziromból álló kék virágából két porzószcl emelkedik ki. Virágzás előtt f/atol hajtásait, utána pedig leveleit fogyasszuk! Kicsit keserű (különösen európai változata, o V. beccabunga, más néven deréce), de a vízitormához hasonlóan fogyasztható. A fiatal hajtások tavasszal és ősszel puhák, könnyen leszakíthatóak. Némelyikük fogyasztható nyersen is, sokat közülük azonban - különösen a salamon pecsétet, a füzikét, a rcti komócsint és a saspáfrányt - jobb, ha óvatosan megfőzzük. Mossuk meg őket tiszta vízben, dörzsöljünk le róluk mindenféle szőrt, majd kevés vízben főzzük meg őket úgy, hogy inkább csak a gőzben főjenek! A levelek bőségesen tartalmaznak vitamint és ásványi anyagokat. A fiatal hajtásokkal együtt ezek jelentik a legkönnyebben megszerezhető táplálékot. Legtöbbjük főzve ízletesebb, ügyeljünk azonban arra, nehogy túlfőzziik őket, mert akkor megsemmisítjük vitamintartalmukat: a C-, E-, K-, B- és a nagy mennyiségű A-vitamint.
1. Fehérmustár (Synapis alba): 60 cm-es növény, szőrös szóró, redős, mélyen karajos levelei és halványsárga virágai vannak. Eurázsia pusztaságain és füves területein fordul elő. Rotál, borsos levelei és virága nyersen fogyasztható, de megfőzve oz egész növény is Ízletes. Fiatal példányokat válasszunk!
2. Pásztortáska (Capsella bursapastoris): Akár a 6Qcm-es magasságot is elérheti. Karé-jos, lándzsa alakú íevélrozetta, és kicsi, fehér füzérvirőgza t jeItcmzi A pusztaságokban gyakori. Főzzük meg káposztaízű leveleit, majd adjuk hozzá más növényekhez! 3. Kankalinfélék (Primula): Füves és árnyékos területeken találhatóak. Hosszúkás, fodros alapi íevélrozetta jakról és hosszú szárú, ö tszir-mú, halvány vagy élénksárga, esetenként rózsaszín virágukról ismerhetjük fel őket. Minden részük fagyasztható, de fiatalabb leveleik a legjobbak. A kankalinok közé tartozik pl. a tavaszi kankalin (3a) és a sugárkankalin (3b). 4. Pitypangfélék (Taraxacum): Sofr változatban, szinte mindenhol előfordulnak. Nagy, sárga vagy narancssárga fejecskevirágzotát vagy mélyen karéjos levélrozettájót keressük! A fiatalabb leveleket nyersen fogyasszuk, az idősebbeket pedig főzzük meg! Fózés közben cseréljük a vizet; hogy eltűnjön a keserű iz! Gyökerüket főzzük meg, vagy pörköléssel készítsünk belőlük kávét! A pitypangfélék leve vitaminokban és ásványi anyagokoan gazdag. 5. Cikória (Cichorium intybus): Gyakorio füves és a puszta területeken. 1,3 m magos növény, vastag, szórós, mély alapi levelek és világoskék, pitypangszerű virágok jellemezik. A pitypanghoz hasonlóan készítsük el! 6. Mezei sóska (Rumex acetosa): A paszta és füves területeken gyökön növény. 1 m magas, levelei hosszúak és nyíl alakúak, virága füzetes, vöröses és zöld A fiatal példányokat gyűjtsük!Ásványi anyagokban gazdag levelei nyersen isehetóek, viszont főzéssel mérsékelhetjük a csípős ízt.
7. Pohánka (Fagopyrum esculentum): A legtöbb mérsékelt övi terület nyilt füves részem előfordul. 60 cm magas, szára általában vöröses, levelei lándzsa alakúak. Apró, rózsaszín vagy fehér fürtös virágzatot hoz. Magja ehető. 8. Fodros lórom ÍRumex erispus): Magassága meghaladja az 7 m-t. Hosszú levelek, apró, örvös zöldes virágok jellemzik. Füves és paszta területeken él. A fiatalabb növények puhább leveleit főzzük meg! Főzés közben cseréljük a vizet, hogy eltűnjön o növény keserű ize! Ha a csaláncsipésóe lóromlevelet dörzsölünk, enyhül a viszketés. Többféle mérsékelt égövi és trópus/ lórom létezik Mindegyiket ezzel a módszerrel készítsük el, de bánjunk velük takarékosan! Némely növény szára ehető, de sok közülük túlzottan fás a fogyasztáshoz. Ha a szár lágy, húzzuk le a külső, rostos részt, szeleteljük fel, majd forraljuk feli Néhány növény - pl. a bodza - belső szárbele tápláló és édes. Ilyen növény esetén nyissuk szét a szárat, és vonjuk ki a pépes belső tartalmat! A szár kevesebb tápanyagot biztosít a túlélő számára, mint a gyökér, a hajtás vagy a levél, ezért helyezzük az élelemfontossági sorrend végére, keressük inkább egyéb felhasználási lehetőségeit! A szálas szárakból - mint a kisebb csalánoké - viszont kiváló zsinór készíthető. 1. Paraj!ibatop ÍChenopodium bonus-henricus): Szúrós, maximum 80 cm magos, /eve/e/ tompazöldek, háromszög alakúak, alkalmanként vörösesek. Apró. zöldes, fürtös virágokat hoz. Gyakori a puszta területeken. Levelei és fiatalabb hajtásai nyersen és a spenóthoz hasonlóan megfőzve egyaránt fogyaszthatok. A hajtást hámozzuk meg, hogy eltávolitsuk a szálas részeket!
2. Fehér libatop vagy fehér libaparéj (Chenopodium album): Szúrós, maximum 1 m magas, szóra általában vöröses. Levelei tompazöldek, húsosok, oválisak vagy lándzsa alakúak. Apró, zó(d, fürtös virógckat hoz. A puszta területeken nagy mennyiségben fordul elő. Ízletes leveleit o spenóthoz hasonlóan főzzük meg! 3. Tyúkhúr [Stellaria média): Összevissza növő, 30 cm-es magasságot elérő növény. Fő szárát szőrcsik borítja, levelei hegyesek és oválisok, virágai aprók, fehérek, öt sziromból ál (nők. A pusztaságokon gyakori ízletes, lágy leveleit főzzük meg! 4. Vízitorma (Rorippa nasturtiurr-aquati-cunn): Az édesvizü folyóknól fordu( elő, óda-lábon tömegesen. A félig vízi kúszónövénynek kicsi, egymással szemben, p árban elhelyezkedő, fényfő levelei, és négy sziromból álló virágai vannak. Ne tévesszük össze a gyilkos csömör-kával! Levele és szára nyersen is fogyasztható, de azért főzzük meg, hátha fertőzött volt a víz! 5. Erdei deréce ^ag/erdei füzike (Epilobium angustifolíum): Nyílt erdőségekben, pusztaságokban és szikfás helyeken él. Magas növény, meghaladja az 1,5 m-t. Lándzsa alakú levelei egymással szemben, pórokban helyezkednek el. Fénylő, rózsaszín, füzéres virágokat hoz. A fiatal levelek; virágok és szárak nyersen is fogyaszthatóak, de jobban tesszük, ha megfőzzük őket. A kifejlett szár édes belső nedvet tartalmaz. 6. Spanyol turbolya (Myrrhis odorata): Illatos, 1,5 m magas növény, amelynek kissé szóró s, sokszor Itlós szára, pihés, páfrónyszerú, fehér pöttyös levelei, és apró fehér virágai vonnak. Európa nyílt erdőségeiben, valomint kopár és sziklás terültein található meg. Ne tévesszük össze a bürökkel! Gyökere, szára és levele ánizsízü, és főzhető. 7. Árvacsalánfélék (Lamium): Az apró cso-lánféléknél kisebb növények, leveleik sziv alakúak és nem borítja őket csolánszőr. Viráguk fehér (7) vagy rózsaszínes lila (7a). A tyúkhúrhoz hasonlóan készítsük el őket! 8. Apró csalánfélék (Urtica): Az év legnagyobb részében bőségesen előfordulnak. Fogazott keskeny, ovális, csalánszőrrel borított leveleket és zöld virógfüzért keressünk! A fiától hajtásokat vagy a 15-20 cm magas, fiatal növényeket gyűjtsük össze, és legalább 6 percig főzzük, hogy elpusztuljon a szőrben lévő hongyasov! Leveleiket megszorítva tárolhatjuk. Összetört száluk kötélhez biztosíthat rostokat.
9. Útifűfélék (Plantago): A legtöbb területen gyakran előforduló növények. A fándzsás útifű (Plantago IcnceolataJ levelei lándzsa alakúak. Virágfüzére sokkal rövidebb, mint a nagy útifűé. A száraz talajt kedveli. A nagy útifűhöz hasonlóan készítsük el! 10. Útilapu (Plantago coronopus): Kisméretű, csillag alakú növény. Levelei keskenyek és csipkések, virág füzére rövidebb. Száraz, homokos és szikiós területeken, gyakran a tenger mellett fordul elő. A nagy útifűhöz hasonlóan készítsük el! 11. Nagy útifű (P. major): Levelei szélesek és oválisak. Virága jellegzetes, felfele tartó, füzé-res, sárgászöld es barna. A pusztaságokban és a füves területeken fordul elő. Meglehetősen keserű fiatol leveleit a spenóthoz hasonlóan készítsük el! Kisajtolt levét a sebekre alkalmazzuk vagy készítsünk az egész növényből főzetet a mellkasi panaszok enyhítésére. VIRÁG Némelyik növény virága ehető. Ilyen a hars, a rózsa, a komló, a bodza, a kankalin és a kamilla. A virágok azonban szezonálisak, és a növény többi részével összehasonlítva kevesebb tápanyagot tartalmaznak. Legjobb, ha teát vagy gyógyfőzetet készítünk belőlük. 1. Palka- vagy mandulafüfélék (Cyperus): 1,5 m magas növények, száruk háromszög alakú, leveleik hosszúak és fOszálszeruek. Villás, fürtös, olajbarno fejecskevirágzat és sárga termés jellemzi őket Az édesvízben és amellett szinte mindenhol megtalálhatóak. Hámozzuk, majd főzzük meg mogyoróizü gumós gyökerüket, esetleg szárítsuk és őröljük meg, hogy lisztet vagy kávépótlót készíthessünk belőlük\
2. Gyékényfé I ék (Typha): 2-5 m-esnövények. Keskeny, szürkés levelet és feltűnő, sötétbarna, kolbász formájú fejecskevirágzatot hoznak. Az édesvízben és amellett élnek. Gyökértörzsüket és szárukat nyersen vagy főzve fogyasz-szuk, leveleiket a spenóthoz, fiotol hajtásaikat a spárgához hasonlóan készítsük el! Ha q virágport vízzel összekeverjük, pépes tésztát kopunk, amelyet megsüthetünk, megfőzhetünk, vogy egy bot végére tűzve kisüthetünk. 3. Nádfélék (Phragmites): 4 m magosf szürkészöld levelű növények. Szétterülő, bar nősülő fejecskevirágzatuk magos száron ül Az édesvízben és amellett szinte mindenhol fellelhetőek. Főzzük meg ehető gyökerüket!Szárukat megcsapolva fogyasztható, cukorban gazdag anyagot kapunk. 4. Viragkáka (3utomus umbellatus): 15 m-es növény gyökeréből nagyon hosszú, fűszál-szerű, hóromszög alakú levelek nőnek ki. Rózsaszín, három sziromból álló virágot hoz. Európa és Ázsia édesvizeiben, valamint azok mentén éí. Ehető gyökértörzsét hámozzuk, majd főzzük meg! 5. Saspáfrány (Prcridüm aquilínum): Szinte mindenhol gyakori, általában nagycsoportokban fordul elő. A régebbi páfrány levelek ártalmasak, kizárólag a jellegzetes Ízű, fiatal hajtásokat vagy „hegedüfejeketu fogyasszuk! Húzzuk le a szőrös részeket; majd a maradékot fél órán át főzzük!Mértékletesen fogyasz-szukl Gyökere sütve és főzve egyaránt ehető. 6. Gilisztaűző varádicsfChrysanthemum vagy Tanacetum vulgare): 90 cm-es növény. FüréSzámos jól ismert konyhai fűszernövény vadon is terem. Ezeket szagukról ismerhetjük fel. Megszárítva sokáig elállnak, de soha re a napon szárítsuk őket, mert elvesztik illóolaj-tartalmukat. szes, sötétzöld, pelyhes levele cskéket és gombszerű, élénksárga virág fürtöt hoz. Pusztákon és füves területeken éf. Szago erős, íze csípős és keserű. Mértékletesen, konyhakerti növényként használjuk, mert nagyobb mennyiségben mérgezői Leveléből és virágából féreghajtő teát készíthetünk. Szaga távol torija a legyeket. 7. Oregano (Oriaanum vulgare): Enyhén szőrös, 6Q cm magas növény. Kisméretű, ovális, nyeles levetek, és apró, lilásrózsaszín virágfürtök jellemzik. Európa és Ázsia melegebb, száraz, füves területein őshonos, máshova telepítés útján került. Étel Ízesítésre használt édes fűszer, amelyből köhögést és emésztési panaszokat enyhítő gyógytea is készíthető. Oregonét rágcsál\/a elmúlik a fejfájás.
8. Medvehagyma (Allium ursinum): A számos vadon termő fokhagyma egyike. Levelei a gyöngyvirágéhoz hasonlítanak, szélesek és világoszöldek. Szára tetején csillagszerű, fehér virógfürtnö. Európa és Ázsia erdős területein él. Erős. hagymás szagáról ismerhetjük fel. Konyhakerti növényként használjuk! 9. Borágó (Borago offieínalis): Kerek szárú, szőrös, 30-60 cm-es növény. Levelei hegyesek és oválisak, virágai kékek és csillag alakúok. Szago az uborkáéra emlékezter. Európa és Ázsia pusztás, füves területein jellemző. Minden része fogyasztható nyersen és főzve egyaránt, de lázcsökkentó gyágyfőzetet is készíthetünk belőle. Szárából főzés során só válik ki. 10. Orvosi kálmos(Acoruscalamus): 1,3m-es növény háromszög alakú szár, hullámos szélű, lándzsa alakú, füszálszerú lévé! és a szárból növő, ujjszerű virág fürt jellemzi. Édesvízben és a vízparton él. Szeleteljük fel a szúrós szagú gyökértörzset majd megfőzve készítsünk belőle szirupotf 11. Argyalgyökérfélék (Angelica): Üreges szárú, 1,5 m-es növények. Néha diós, de mindig széles, fogas, egymással szemben, pároson elhelyezkedő leveleket, valamint zöldes, feher vagy rózsaszín virágfejeket hoznak. Nedves füves és erdős területeken élnek. Illatos levelüket, szárukat és gyökerüket főzve fogyasszuk! Készíthetünk belőlük meghűlés elleni gyógyteát, de izommerevség esetén külsőleg is alkalmazhatjuk őket. Ne tévesszük össze öfceí a gyilkos csomorkávol! A túlélőnek a gyökér és a gumó felbecsülhetetlen értékű táplálék, mert bővelkedik tápanyagban, különösen a keményítőben. Ha nem ismerjük fel a növényt, a gyökerét mindenképpen alaposan főzzük meg! 1. Keserüfűfélék (Polygonurri): Átlagoson 30-60 cm-es növények. Keskeny, háromszög a fokú leveleket, valamint rózsaszín vagy fehér virógfürtöket hoznak. A messzi északon, füves, erdős területeken élnek. Áztassuk be a gyökerüket (hogy ne legyen keserű), majd süssük ki! GYÖKÉR ÉS GUMÓ
2. Montiafélék (Montia): Áttolóban 15-30 cm-es növények. Egy pór ovális, hosszú nyelű levél található o szárak közepén. Apró, fehér vagy rózsaszín virágokat hoznak. Leginkább homokos területeken élnek. Gumós gyökerüket először ássuk ki egy hegyes bottal, majd hámozzuk és főzzük meg!A- és C-vitaminbon gazdag fiatal leveleik szintén ehetóek. 3. Libapimpó (Potentílla anserína): Apró kúszónövény. Barázdált leve leinek alsó fele ezüstös feher szinú. Sárga virága or sziromból ÓH. Nedves helyeken él. Húsos gyökere nyersen is ehető, de főzve jobb. A leveléből készült gyógy-fözetet külsőleg cranyér kezelésére, belsőleg emésztési zavarok gyógyítására használjuk! 4. Édcslevelü csűdfű (Astragalus qlycophyl-los): Összevissza növő, 30-60 cm magas növény. Apró, zöldessárga, ovális levelei egymással szemben, pároson helyezkednek el. Füves, bozótos-cserjés és homokos területeken egyaránt megél. Gyökere nyersen is fogyasztható, főzve sárgarépa ize lesz. 5. Pasztinák (Pastmaca satlva): Szőrös, szúrós, általában i m mogas növény, fogazott levélkéi és súrü, apró, sárga virágos feje von. Pusztákon és füves területeken él. Gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. 6. Fekete nadáíytő (Symphytijm officinalel: Durva, szőrös, I m mogas növény. Lándzsa alakú levelei végignyúlnak o száron. Krémvagy mályvaszínű, harang alakú virágfürtöket hoz. Árkokban és nedves helyeken él. Gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható, más részei gyógyhatásúak (lásd Természetes gyógymódok az Egészség fejezetben). Ne tévesszük. össze a gyűszűvirággal! 7. Saláta bakszakáll (Tragopogon porrifolius): Általában 50-90 cm-csrenö. Hosszú, fűszerű levelek futnak végig o szárán. Nagy, magányos, lila, pitypangszerü virágokat hoz. Szároz pusztákon el. Hagymaszerű gyökerét és fiatal leveleit főzve fogyasszuk1
8. Pedicularis lanata: A kakastaréjféfék közé tartozik. Szőrös, kis kiterjedésű, rózsaszín virágú növény Sárga gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Gyakori az észak-amerikai tundrán. FIGYELEM: más kakastaréj-fajtók mérgezöek is lehetnek! A gyökerek ősz és tavasz között tartalmazzák a legtöbb keményítőt. Tavasszal a keményítő egy része az új hajtások növesztése miatt cukorrá alakul. Némelyik ehető gyökér néhány centiméter vastag, és egy vagy több méter hosszú is lehet. A gumók megdagadt, hagymaszerű gyökerek, amelyek közül egy-egy nagyobb hosszú ideig is elegendő lehet a túlélő számára. Ne feledkezzünk meg az ehető hagymás gyökerekről (mint a vöröshagymáról] sem, de azért legyünk óvatosak, mert némelyik hagymás növény, mint a vadhagymához hasonlító észak-amerikai Zygadenus nuttallii mérgező! Sok gyökér kisütve különösen ízletes. Ezeket főzzük meg félig, amíg meg nem puhulnak, majd süssük ki őket forró kövön a parázsban! Némelyik - pl. a palka vagy a pitypang [iásd a korábbi ábrán) - kisütés és őrlés után kiválóan helyettesítik a kávét. Mások (köztük a sárkánygyökér) őrlés után lisztként hasznosíthatóak. A fekete nadálytő gyökere különösen értékes, mert olyan sok keményítőt tartalmaz, hogy főzés után gipszszilárdságú lesz, ezért kiváló rögzítőanyag a törött végtagoknak. 1. Ernyős madártej vagy sárma (Grnithoga-lum umbellatum): Általában 10-30 cm magos növény, tűszerű levelének középső, fehér erezete a gyökérből nő. Hot szirmának mindegyikét zöld csíkok borítják. Füves terűi eteken él. Gyökere nyersen ártalmas, ezért meg KELL főznünk/ TÖBB! RÉSZÉT KERÜLJÜK! 2. Vadhagymafélék (Aliium): Szinte minden-bői előfordulnak. Szagukról könnyű felismerni őket. Hosszúr fűszerű levelük az alapi részből ered. Hatszirmú, rózsaszín, idős vagy fehér virógfürtjük száruk tetején található. Ehető hagymájuk maximum 25 cm-es mélységbe nyúlik a felszín alá. KV
3. Foltos kontyvirág ÍArum maciiig tűm): 15-40 cm-es növény. Sötétzöld, nyíl ofakú, időnkén t fekete pettyes leveiekethoz. Lila por-zóját halvány, levélszerű sisak veszi körbe. A sisakból piros bogyók nőnek ki. Európa és Ázsia árnyékos és erdős területein él. Gyökere nyersen ártalmas, ezért meg KELL főznünk! Más részét ne együk meg! 4. Amphicarpa bracteata:Észak-Amerika nedves területein fordul elő. Kigyózó, indaszerű, vékony szárú növény. Világoszöld, ovális levelei és halványlila, valamint fehér közti árnyalatokban pompázó virágai vannak. Vegyük ki magjait a moghüvelyböl (a föld alól) és főzzük meg. 5. Földimogyoró {Apiosamericsna): Kisméretű, indaszerű növény, amelyen ovális, hegyes végű, világoszöld leveiecskék és barna, vörösesbarna virágok találhatóak. Észak-Amerika nedves területein, általában az erdőségekben él. Hámozzuk meg az apró gumókat, majd süssük ki vagy főzzük meg őket! 6. Csicsóka (Heliarthus tuberosus): A napraforgóra hasonlító, nagyon magas, szőrös növény. Durva, ovális levelei és nagy, tányér formájút sárga virágoi vannak. Észok-Ameri-ka pusztáiban vadon terem, de sok más területre is betelepítették. Főzött gumói nagyon ízletesek. Ne hámozzuk meg őket, különben elvesztik tápértéküket! 7. Sárkánygyökér (Calla palustrís):/lprdf hosz-szú szárú, szív aiokú levelei vannak. Zöld, ujjszerű porzóját lévé (szerű, belsejében halvány sisak veszi körűi, amelyből piros bogyók nőnek ki. Csck vízhez közei található. Gyökerei nyersen ártalmasak, ezért meg keil főznünk azokat!A többi részét kerüljük! 8. Nyílfűfélék (Sagittaria): 30-90 cm magas vízinövények, Nagy leveleik sokfélék: lehetnek éles, nyíl alakúak, de (ánőzsa formójúok vagy fúszáiszerűek is a víz oiart. Leveleik három kerek sziromból állnak. Csak édesvízben élnek. Gumós gyökerük nyersen is fogyasztható, főzve viszont finomabb.
9. Súlyom [Trapa natans): Ennek a vízinövénynek rombusz alakú, lebegő és víz előtti, osztott, bolyhos levelei egyaránt vannak. Apró, fehér virágokat hoz. Európa és Ázsia édesvizeiben él. Szürke, kemény, 2,5 cm-es, kétágú, ehető magja nyersen és sütve egyaránt fogyasztható. Fogyasztás előtt legjobb, ha az összes gyökeret megfőzzük, mert néhány közülük nyersen ártalmas! Nemcsak a jól ismert trópusi kasszava vagy a taró ilyen, idetartozik néhány mérsékelt égövi növény is. A legtöbb gyökeret azért is meg kell főznünk, hogy elég puhák legyenek a fogyasztáshoz. Tisztítsuk le tiszta vízben, majd addig főzzük őket, amíg meg nem puhiilnak! Némelyik burgonyaszerű gyökér nem sokkal külső felülete alatt tárolja vitamin- és ásványianyag-készletét. Ezeket ne hámozzuk meg! A gyökerek sokkal gyorsabban megfőnek, ha kockára vágott darabokban készítjük el őket. A készülő ételt hegyes bottal vizsgáljuk meg! Ha a bottal könnyen bele tudunk szúrni a gyökérbe, megfőtt! Nyártól kezdve a túlélő legfontosabb táplálékát a gyümölcsök és makktermések teszik ki. Legtöbbjük könnyen felismerhető háziasított változatáról, vagy mint hagyományosan termesztett növény. Némelyik még az északi tundrán is bőségesen előfordul.
GYÜMÖLCS
1. Borbolya (Berberis vulgáris): 3 m magos, bozótos és száraz tózeges Területeken élő növény, amely ovális leveleket és sárga virágokot hoz. Szárain hórmos csoportokban vaó tüskéket növeszt Élénkvörös, nagyon savo-nyú bogyói C-vitaminban gazdagok. 2. Rózsafélék ÍRosa): A legtöbb mérsékelt égövi területen megtalálhatóak. Tüskés száruk és egyszerű, fehér vagy rózsaszín virágaik miatt a kusza, kevésbé mutatós kerti rózsára hasonlítanak. Bogyójuk (amely magtokban található) minőén más növénynél több C-vi-tamint tartalmaz. A ié kinyerése és o meximá-lis vitamintartalom megszerzése érdekében rágcsáljuk, vagy zúzzuk össze és főzzük meg őket
egészen addig, ómig csak szirup marod belőlük!
3. Szeder és vadmálna (szederfélék) (Rubus): Cserjés-bozótos, erdős és nyilt területeken egyaránt előfordulnak. Leveleik fogazattak, virágaik fehérek (a földiszeder esetén néha rózsaszínesek). Kúszó bokrot keressünk, amelynek hajló, tövises szóró és lédús, szelvényes bogyói vannak (ezek az érés során zöldből vörösrer végül lilásfekete színűvé változnakj! Késő nyáron teremnek. A málna kevésbé kusza, kevesebb o tüskéje, nyáron korábbon érik, a szine telt piros. A szeder és a vadmálna is fogyasztó, a tón yersen. A szeder ágak arra is h asz-nálhatóak, hogy segítségükkel kihúzzuk a nyu-lat odújából. 4. Hamvas szeder (Rubus): A szederhez hasonló, bogyói azonban kisebbek és kevesebb szelvényből állnak, mint a földiszederéi. 5. Erdei szamóca (Fragaria): Száraz, füves területeken és erdőségekben élő kiest, kusza növény, amelynek gyümölcse leginkább a termesztett földieperéhez hasonlít. Édes, ízletes gyümölcsét levelei alatt találjuk. Egyes vál-tozatoi magason, a hegyekben is megélnek. C-vitaminban gazdag gyümölcsét legjobb, ha frissen fogyasztjuk. 6. Galagonyafélék (Crataegus): Bozótos vidékeken vagy pusztákon élő tüskés cserjék vagy kis fók erősen karéjos levelekkel, fehér vagy rózsaszín virágfürtökkel, ősszel vöröses gyümölcsökkel. Gyümölcshúsuk sárgás és nyersen fogyasztható. Fiatal tavaszi hajtásaik szintén ehetóek.
7. Almafélék (Malus): Bozótos vidékeken és erdőségekben élő, alacsony, meglehetősen tüskés fók. Ovális, fogazott, gyakran bolyhos levelek, óltolabon vörösesbarna ágak és fehér rózsaszín vagy piros virágok jellemzik őket. Általában igen keserű gyümölcsük a termesztettalmára hasonlít. He a gyümölcsöt tárolni akarjuk, szeljük fel és szárítsuk meg! A sárgászöld (néha piros), pektinben gazdag alma túlzott fogyasztása hasmenést okoz, ezért jobb, ha más gyümölccsel együtt főzzük meg. 8. Vadcseresznye ÍPrunus): A legtöbb erdőségében megtalálható. 24 m magas növény, apró, halványzöld és piros árnyalatú leveleket hoz, kérge általában fenyes és vörösesbarna, virága fehér vagy rózsaszínes. Gyümölcse a fajtától függően vörös vagy fekete (néhány változatánál az íze savanyú).
9. Kökény (Prunus spinosa): Nagy, 4 m magas bokor - sötétbarna ágak, hosszú tüskék, ovális levelek és fehér virágok jellemzik. Európa és Ázsia erdőségeiben és bozótos vidékéin él. Apró, kékes fekete gyümölcse nagyon savanyú, ezért inkább gyümölcskocsonyát készítsünk belőle! A gyümölcsök alapvető tápértékeket, különösen A- B2- és C-vitamint tartalmaznak. A gyümölcs számos állat és madár legfőbb táplálékát képezi, ezért ahol gyümölcs van, ott van állat is. 1. és 2. Fekete-, vörös-, piros- és kékáfonya (Vaccinium és Gayljssacia): Gyakorioka mocsaras, lapos területeken, a tundrán, de meg az erdőségekben is előfordulnak. Méretük változó (ehet, de mindegyik cserje vegy fa. Kisebb, ovális leveleik és golyó alakú, fehér, rózsaszín vagy zöldes virágaik vannak. A vörösáfonya a mocsaras területeket kedveli, a vele rokon, alacsonyan növő pirosáfonya (vagy tőzeg-áfonya, 2.) pedig o lapályokon él. Az áfonya gömbölyű gyümölcsei lehetnek feketék (feke-teáfonyo, íj, sötétkékek (kékáfonya vagy kékszeder), foltos vörösek (vörösáfonya) és pirosak (pirosáfonya). Frissen és főzve egyaránt fogyasztharóak, őe a mazsolához hasonlóan szárítás útján is el tarthatóak, Fás torzsuk hasznos tüzelőanyag.
3. Körtefélék (Pvrus): Észak-cmenkábcngyakori cserjék. A 2,4 m-es magasságot is elérhetik, de általában ennél alacsonyabbak. Leveleik finoman fogazettak es lándzsa formájúok. Virágaik öt sziromból állnak, rózsaszínesek vagy fehérek. Fürtökben termő, piros, lilás vagy fekete, gömbölyű bogyóik nyersen, szárítva vagy gyümöfcskocsonyaként egyaránt kiválóak. Ne tévesszük össze a mérgező vorjútövissel (Rhamnus)l
4. Fekete bodza (Sambucus nigra): Bozótos területeken és erdőségekben él. 7 m magasra nő. Lcndzsaszerü, fogazott leveleket és apró fehér virágokat növeszt Fürtökben termő, lilásfekete bogyóiból o legjobb, ha szirupot főzünk. Más területeken is él hasonló, ehető bodza, de o kisebbeket kerüljük, mert piros bogyóik akár mérgezőek is lehetnek. 5. Boróka (Juriiperus eommunis): A hegységekben és az észak! területeken előforduló növény Két formában fordul elő: 5 m magos fás cserjeként és szürkészöld, tűszerű levelű, kisméretű, elterülő bokorként. Kerüljük a fiatal, zöld bogyókat Legjobb, he az érett, kékesfekete bogyókat más élelemmel együtt főzzük meg. 6. Berkenyefélék (Sorbus): 15m-tiselérőnövények, erdős és sziklás területeken jellemzőek. Kérgük sima, szürkés színű. Apró, fogazott levélkéket, fehér virágokot és apró, rózsaszín, fürtös bogyókat hoznak. A bogyók ebe töek, de nyersen fogyasztva csípős, furcsa az izük. Gyümölcskocsonyo is készíthető belőlük. 7. Eperfélék (Morus): Átlagosan 6-20 m magas növények. Ovális, néha mélyen kocsányos leveleket, barkoviragzatot, és 5-7 cm-es, hatalmas földi szederre hasonlító, piros vagy fekete gyümölcsöket h ozn ok. Az u tóbbiok nyersen fogyaszthatodk. A mérsékelt égöv erdős területein megtalálhatóak. 8. Szol őfél ék (S/itis): Összevissza növő, magasra nyúló növények. Ncgy, szivolckú leveleik erősen fogazattak. Zöld virágokot hoznak, és o borostyántól a liláig változó színű szőlő-fürtöket teremnek. A világ melegebb részeiben igen gyakoriak. Gyümölcseik és fiatalabb leveleik egyaránt kiválóan fözbetöek.
GYÜMÖLCSÖK TARTÓSÍTÁSA A friss gyümölcs hamar megromlik, gyü-möleskoesonyát készítve azonban hosszú ideig tartósíthatjuk. A gyümölcsök többsége pektin nevű anyagot tartalmaz, amely a gyümölcsben található savval reakcióba lépve forrás után kocsonyává változtatja őket. GYÜMÖLCSKOCSONYA KÉSZÍTÉSE Először forraljuk fel a gyümölcsöket, majd lassú tűzön főzzük, amíg kásás folyadék nem jön létre! A gyümölcsök eltérő meny-nyiségben tartalmaznak pektint. Az alacsonyabb pektinmennyiséget úgy egészíthetjük ki, hogy adunk az eredeti gyümölcshöz valamilyen másik, pektinben gazdag gyümölcsöt, pl. almát. A főzéssel elpusztítjuk a gyümölcsben élő baktériumokat. Hagyjuk, hogy kihűljön a kocsonya, majd öntsük tiszta, lehetőleg légmentesen záró edénybe! Némelyik gyümölcsöt megszárítva tartósíthatjuk, bár ez legalább egy hetet, 10 napot vesz igénybe. Tegyük a gyümölcsöket egy rétegben valamilyen felüietrel Ezt ne tegyük ki közvetlen napfénynek, és óvjuk mindenféle nedvességtől - az esőtől és a harmattól egyaránt! A (csont)héjas termés fehérjét és zsírt egyaránt tartalmaz.
HÉJASOK
1. Fenyőfélék (Pinus): A jól ismert tobcztermö fák, amely ük fürtökben vékony, örökzöld tűlevelet hoznak. A mérsékelt égövi és az északi területek legnagyobb részén megtalálhatóak. A tobozok hő hatására magot érlelnek, amely nyersen is ízletes, pirítva viszont még finomabb. A pirított magokat összetörhetjük és lisztként tárolhatjuk. A Fiatal, barkaszerű tobozok főzve fogyaszthatok. A tűiévé! és o kéreg egyaránt ehető. 2. Diófélék (Jugians); 30 m magos növények, leveleik sok fogazott, keskeny levelecskéből állnak, kérgük barázdás. A feketésbarna
diókat eleinte vastog, zöid héj boritjc. A legtöbb mérsékelt égövi területen megtalálhatóak. Egy fán akár 58 kg dió is teremhet. A dió 18 százaléka fehérje, 60 százaléka zsír. Kilónként 6600 kalóriát tartalmaz!
3. Vajdió (Jugians cineres):/! dió észak-amerikai rokona, ám annái kisebb, kérge szürkébb, termésének héja pedig hosszúkásobb, elnyú-lóbb. 4. Pekándió (Carya iliínoinensis): 36 m-es magasságot is elére növény. Sötét, barázdás kérge és apró, átellenes párokban elhelyezkedő levélkéi vannak. Észak-Ameriko nedves területein él. Ovális, vékony héjú diója minden növénynél több zsírt tartalmaz. 5. Mogyorófélék (Coryíus): A bozótos és puszta területeken élő cserjéket fogazott, ovális vagy sziv alakú levelek és sárgásbarna barka jellemzik. Nagy tápértékű makktermésük tojás alakú, leveles, tüskés vagy szőrös héjban terem. 6. Szelídgesztcnyefélék (Castanea): Magasságuk 5 és 30 m között változik. Az elterülő nőve nyék nagy, fogazott, sima leveleket hoznak, és barka terem rajtuk. Erdős területeken élnek. Egymás mellett kettesével, hármasával elhelyezkedő makktermésűk gömbölyű, vastag, tüskés, zöld héjban érik. Feszítsük szét a héjat hámozzuk meg a termést, majd főzzük meg és törjük át! Ne tévesszük össze a nagy, tenyér alakú, ujjokra emlékeztető levelű vad-gesztenyével, amelynek termése mérgezői 7. Bükkfélék (Fagus): Nagyon magas és terebélyes növények, kérgük sima és világos. Leveleik vastag erezettek, hullámos szélűek, élesek és oválisak. A kétszikű erdők növényei. Makkjuk apró és háromszög formájú, fajtától függően 2-4 darab terem belőlük a szoros héjban. Magas a fehérjetartalma. Nyersen, pirítva és olajjá sajtolva egyaránt fogyasztható.
8. Tölgyfélék (Quercusj: Az ertfősége/rber sok tölgy féle megtalálható. Többségüknek erősen karéjosak a levelei. Viszont minden faj iára igaz, hogy mással össze nem Téveszthető makkot terem. A makkot törjük fel, majd forraljuk fel néhányszor! Fanyar ízének megszüntetése érdekében cseréljük a vizét, vagy 3-4 napon keresztül áztassuk hideg vízben, esetleg fedjük be hamuval és faszénnel, és időről időre öntözzük megI Ezután pörköljük meg, mert o pörkölt makk kiváló liszt- és kóvéhelyettesitö.
9. Pisztáciafélék (Pistacia): A Földközi-tenger környékén és attól északra, egészen Afganisztánig megtalálhatóak ezek a vadon élő növények, amelyek telepítés útján kerültek oda. A 10 m-es magasságot elérő fák sok kisméretű, ovális levele: hoznak. Csoportos makkterméseik bele zöld, tokja pirosas színű. Nyersen veg y io arázso n pö rköí ve fog yasszuk!
10. Mandulafélék (Prunus): Európa és Ázsió meleg, száraz területein vadon teremnek; de telepítés révén más helyen is megtalálhatóak. A virágos ágú, apró, lándzsa formájú leveleket növesztő, zöld, bórszerű héjában csoportos makkiermést értelő növények a borackfóra hasonlítanak. Kerüljük a keserű terméseket, mert hidrcgén-cicnid-savat tartalmaznak.
Az olajban gazdag termésből - pl. a bükk makkjából - vonjuk ki az olajtartalmát! A termést feszítsük szét, majd válasszuk el a belet a héjtól! Ezután óvatosan főzzük meg vízben, és merjük le a felszínre emelkedő olajat, vagy hagyjuk a folyadékot lehűlni, és csak ezután különítsük el az olajat a víztől! Hűvös, száraz helyen, lehetőleg légmentesen záró edényben tároljuk! 450 gramm makktermésből 270 ml tápanyagban gazdag olaj nyerhető.
Az ehető növények magas számához képest a mérsékelt égövön kevés mérgező növény él. Jegyezzük meg alaposan az alábbiakat L
MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK
KONTAKTMÉREG A mérges szömörce, a mérges tölgy és a szömörce érintése súlyos irritációt és bőrkiütéseket okozhat. Az érintett területet azonnal mossuk le [lásd Kontaktméreg az Egészség fejezetben)) 1. Mérges szömörce (Toxicodendron vernix): 2-6 m-es, sima növény. Számos óid lenes, porokban elhelyezkedő levelet hoz. Kérge sima és sötét pettyes Fürtökben fenét bogyókat terem. Észak-Amerikc mocsárvidékein él.szö-mörcefánok is nevezik. 2. Mérges töigy (Toxicodendron quercifo-lium): A szömörcére hasonlít, de annál kisebb. Mindig függőleges irányba nő, tölgyfalevél alakú levélkéket és fehér bogyókat hoz. Észok-Amerika erdőségeiben jellemző. 3. Szömörce (Toxicodendron radicans): Kisebb, 0,6-2,7 m-es kúszó- vagy függőleges irányba terjedő növény. Háromrészes, változatos levele van, de minden esetben zöldes virágokat hoz és fehér bogyókat terem. Észak-Amerika erdőségeiben ta Iá!ha tó. 4. Nebáncsvirágfélék (lmpatiens):Á/ta/dbor? a szömörce közelében élnek. Halványsárga vagy narancssárga pettyes virágokat hoznak. Maghüvelyük kipattanásakor olyan folyadé-kot bocsátanak ki, amely csőkkenti az itt fe'sorolt vagy más növények által okozott irritációt.
MÉRGEZÉS A NÖVÉNY ELFOGYASZTÁSA MIATT 5. Zigadenus venosus. 30-60 em-es növény. Alcpi részből induló, csikszerú levelek és egymástó! távol növő, zöldes fehér, hot részből álló virágok jellemzik. Észak-Amerika füves, sziklás és enyhén erdős területein él. HALÁLOS: ne tévesszük össze a vadgesztenyével vagy c liliommal! 6. Csattanó maszlag ÍDatura stramonium): Átlagoson 90 cm-es növény. Csipkés, fogazott leveleket, nagy, egyedül ólló, trombita formájú virágokat és tüskés terméseket terem. A legtöbb mérsékelt égövi területen megtalálható, de még a trópusokon is előfordul. Rossz szaga van és minden része HALÁLOSAN mérgező. 7. Gyűszűvirágfélék (Digitális): 1,5m magasra nőnek. Rozettós alapi leveleik )ilás, rózsaszín vagy sárga virágokból álló füzérvirágzatban végződnek. A pusztákon elterjedtek. MINDEN részük nagyon mérgező, a méreg a szívre hat!
8. Sisakvirágfélék (Aconitum): 1,5 m magas növény. Levelei tenyér formáiúck és nogyon cikkelyesek. Szőrös, sisakszerü, lüáskék vagy sárga virágot hoznak. A nedves erdőségeket ésazórnyékos területeketkedvélik. A leggyakoribb fajtának liláskék virágai vannak. NAGYON mérgezőek! 9. Bürök (Conium maculatum): 2 m-es magasságot is elérő növény. Sok elágazása von. Üreges szárát lila pöttyök borítják, erősen fogazott levelei lefelé ritkulnak. Sűrű, apró fehér virágokból óllá virág fürtöket hoz. Gyökere fehér. A füves, pusztas területeket kedveli. Rossz szagú, nagyon mérgező.
10. Gyilkos vagy ádáz esomorika (Cicuta): Átlagosan 0,6-1,3 m magas, eiegazó növény. Szárát lila csíkok borítják, gyökértörzse üreges, levelei aprók, 2-3 karéjosak. Fürtökben hozza apró fehér virágait. Kizárólag viz mentén található, szaga kellemetlen. MÁR EGY FALAT IS HALÁLOS LEHET! 11. Békabogyófélék (Actaea): 30-60 cm-es növények. Sok levelük van, ezek fogazorr levélkéből állnak. Apró, általában fehér virágaik a szár végén, fürtökben helyezkednek el. Fehér vagy fekete bogyókat teremnek. Általában erdőségoen élnek MINDEN egyes részük szédülést, hányást és súlyos befsö irritációtokoz.
12. Maszlagos nadragulya (Atropa belladon-na]: Sűrűn dogozó, ovális, harang alakú leveleket hozó növény, akár az 1 méteres magasságot is elérheti, iilás vagy zöldes virágok és fényes, fekete bogyók jellemzik. Európa és Ázsia erdőségeiben és bozótosaiban él. MINDEN egyes része - különösen a gyökere - NAGYON mérgező! Ha nem járunk el kellő körültekintéssel a növények azonosításakor, néhány mérgező növényt könnyen összetéveszthetünk az ehetőkkel. Ne kockáztassunk! A legfontosabb, hogy az Európa, Ázsia és Amerika sok területér megtalálható bürköt és gyilkos csomorikát jól ismerjük. A sokféle ernyős virágú növényhez tartoznak ezek is. Apró virágaik kifordított esernyőhöz hasonlító, sűrű csoportosvirágot hoznak létre, amelyen belül az egyes virágokat nehéz megkülönböztetni. Az ernyős virágúak közé tartozik néhány ehető növény is, MÉGSE gyűjtsünk ilyeneket, hacsak nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy nem a két említett, már kis mennyiségben is halálos növényről van szó! Az ábrázoltakon kívül a következő mérgező növényeket is tanuljuk meg felismernil Boglárkafélék (Ranunculus): Sok változatuk van o néhány centiméterestől ez 1 m-nél is magasabbig. Északon és délen egyaránt előfordulnak, de még az Arktiszon is. Az összes fajtának fényes, viaszos, élénksárga virágai vannak, amelyek öt
Kéreg Bizonyos fák vékony háncsa (kambium) nemcsak ehető, de tápláló is. A háncs tavasszal a legjobb, mert akkor bőségesen termelődik benne nedv. Váíasz-szunk a fa aljához közel vagy a kiemelt gyökéren található kéregdarabokat! Hántsuk le késsel a kérget, hogy felfedjük a belső réteget! Ez töböé-kevésbé édes, és nyersen is fogyasztható. Sokkal könnyebben emészthető azonban, ha hosszan forraljuk, míg kocsonyás massza lesz belőle. Ezután pörköljük meg vagy aprítsuk lisztté! A külső kéreg alkalmatlan a fogyasztásra, mert túl sok csersavat tartalmaz, némelyik változata viszont gyógyító hatású lehet.
A legjobb belső háncsú fák Vörös szilfa (Ulmu5 rubrg): Észak-amerikai fafajta, legfeljebb 18 m-es magasságai ér el. Ágai szőrösek és csomósak. Ovális, fogazott leveleinek alja szintén szőrös. Amerikai hars (Tilia americana): Eszok-ame-ríkoi hársfojto. Nagy, szív alakú leveleket hoz Sötét, barázdált kéreg jellemzi, amelynek felső részesimává és szürkés színűvé változik. Nyírfafélék (Betűla): A hidegebb területeken gyakori növények. Hosszú, gyenge ágaikról és gyakran lemezekre törő, fényes, pikkelyes kérgükről ismer hetőek fel. Rezgő nyárfa (Populus tremula):/4 nyárfára hasonlító, kis- vagy középméretű fa. Nagyon hosszú szárakon ülő, kerek levelei rezegnek a széfben. Amerikai vörösfenyő (Larix larícina): Észok-Amerika hideg területein él. Csúcsos alakú növény. 24 m magasra nö, tobozokat terem, ésazágakon csomókban elhelyezkedő tűlevelűket hoz. Nyárfafélék (Populus): Háromszögletű levelek és kinyúló barkák jellemzik ókéi Északi területen gyakran megtatálhatóak. Juharfélék (Acer): Vadon élő fák, hó rom részből álló, jellegzetesen karéjos leveleikről és kétszárnyú termésükről ismerhetőek fel. Lucfenyőfélék (Piceaj: Hideg éghajlaton élő, templomtorony alakú örökzöld fák. Tobozt teremnek és kemény az egész ágat körülvevő, négyoldalú falevelek jellemzik őket. Fűzfa fél ék (Salix): Kétszikű fők vagy cserjék, leveleik fogazottok, az alsó részen ritkábbak. Jellegzetes sárga vagy zöld barkót hoznak. Számos fajtájuk létezik egészen az északi sarkvidéken élő, földön elterülő fűzfákig. Fenyőfafélék (Pinus): Számos területen megtalálható örökzöld fák, tobozokat teremnek, és csomókban növő, hosszú tüskéik vannak. Háncsuk C-vitaminban gazdag. Hemlokfenyőfélék (Tsuga): Dús lombozatú, örökzöld lucfenyők lapos tűlevelekkel és rövid, hosszúkás tobozokkal. Nem rokonai a mérgező büröknek. MEGJEGYZÉS: A háncshoz kapcsolódva még annyit, hogy ezeknek a fáknak a rügye és hajtása nyersen és főzve egyaránt fogyasztható KIVÉVE a MÉRGEZŐ amerikai vörösfenyőt és a hemlokfenyőt.
A belső háncs egyéb íeBEteasznáEási módjai Némelyik fa háncsa egyszerre erős, hajlékony, és könnyen csíkokra szedhető: kötelet készíthetünk belőle. A kínafa kérgéből pl. a csendesóceáni bennszülöttek - miután először hangin meggőzölték (lásd Tűz a Táborozási technika fejezetben) - fűszoknyát készítenek. A nyírfa kérgét nagy darabokban le lehet venni a fáról, ezért menedékünk ideális tetőfedőanyaga lehet, de akár kis tartókat is készíthetünk belőle. Az észak-amerikai indiánok kenujaikat fedik be vele. Teakészitéshez áztassuk a lucfenyő tűleveleit meleg vízbe! Kizárólag friss, zöld tűleveleket gyüjtsünk össze! Főzzük meg őket, így C-vitaminban gazdag folyadékot kapunk! Ehhez a vitaminhoz közvetlenebbül is hozzájuthatunk, h2 lágy, fiatal tűleveleket rágcsálunk: ezek keményítőben gazdag, zöld csúcsa tavasszal különösen kellemes. A lucfenyő északon is elterjedt fafajta, amely hasznos táplálékforrás lehet, ha kevés egyéb növény áll a rendelkezésünkre.
Mézga és gyanta Némelyik fát megvágva nedv szivárog a kéregre, és csomóvá keményedik. Ha a nedv oldódik a vízben - mézga, ha nem - gyanta. Mindkettő nagyon tápláló és sok cukrot tartalmaz, ezért a túlélő fontos táplálékát jelentheti. Némelyik gyógyhatású, míg mások gyúlékonyak, így kiváló segítséget nyújtanak a tűzgyújtáskor.
Nyírfa- és j&flharsziriip A nyírfát és a juharfát a gumifához hasonlóan kell megcsapolni. A kifolyó cukros nedv összegyűjtéséhez ejtsünk a kérgen V alakú bemetszést! Ez alatt vágjunk lyukat a fatörzsbe, és illesszünk bele egy „cseppcsatornául" szolgáló levelet, amelyen keresztül a nedv egy edénybe folyik. Gyűjtsük össze a nedvet mindennap, és forraljuk fel! Rengeteg gőzt fog kibocsátani, majd sziruppá szilárdul. A szirup azonnali energiát biztosít, ezért igazán megéri az erőfeszítést! MÉRGEZŐ FÁK A következő fák ingerlő hatású vagy mérgező anyagot tartalmaznak. SEMELYIK részüket se fogyasszuk, a hikori ehető, húsos gyökere kivételével. Tiszafafélék (Taxus): Összevissza növő, örökzöld fák vagy cserjék. Pikkelyes kéreg, sötétzöld tűlevél és piros, bogyószerü termés található rajtuk. Termésük különösen mérgező. Cédrusfélék (Cédrus): A Földközi-tenger partjáról és a Himalájáról származó eredeti cédrus magas, terebélyes, illatos, tobozt termő örökzöld. Vadgesztenye és amerikai vadgesztenye (Aescuius): Kéz formájú levelek, botszerű hajtások, valamint fehér, rózsaszín vagy sárga virágok jellemzik ezeket a magas fafajtákat. Mérgező, tüskés héjú gesztenyéjüket ne tévesszük össze a szelídgesztenyéével, amelynek keskeny levele és sokkal tüskésebb magtokja van!
Aranyesőfélék (Loburnum): Kisméretű, kétszikű fák. Három részből álló levelek és hosszú, sárga virágokkal borított ágak jellemzik őket. Fehér akácfa (Robinio pseudoacacia): Sötétszürke kérgű, észak-amerikai fa. Fehér, fürtös virágot hoz, magjai babszerű héjban teremnek. Átellenesen, páronként helyezkednek el ovális alakú levelei. Kaliforniai babér (Umbel/ularia californico): Alacsony törzsű, északamerikai örökzöld, átlagosan 16 m-es. Ovális, bőrszerű levelek, sárga füzérvirágzat és zöldes, lilás bogyók jellemzik. Lombkoronája erős illatú. Pennsylvaniai vagy korai juhar (Acerpensylvanicum): Észak-Amerika északkeleti részén élő növény, átlagosan 12 m magas. Kérge világos és fehér csíkos. Levelei lehetnek oválisak, de lándzsa alakúak is, színük sárgászöld, felfelé haladva inkább barnás. Virágai szélesek és sárgászöldek, termése szárnyas. Hikorifafélék (Coryo): Osztott, gyakran tenyérszerű levelek, barka és általában gömbölyű csonthéjas termések jellemzik. Néhány fajta termése (gyökeréhez és nedvéhez hasonlóan) fogyasztható, addig azonban ne fogyasszuk, amíg a fát egyértelműen be nem azonosítottuk!
(Lásdmég Kontaktméreg a Mérgező növények részben.)
GOMBÁK A gomba kiváló táplálék, viszont fontos, hogy egyértelműen ehető fajtaként azonosítsuk: nincs helye a tévedésnek! A növényekkel ellentétben a gomba esetén nem alkalmazható a „fogyaszthatósági vizsgálat", ezért ha nem sikerül egyértelműen azonosítani, ne foglalkozzunk többet az adott gombával 1A halálos gombákat egyáltalán nem jellemzi kellemetlen íz, fogyasztásuk után órákig nem jelentkezik semmilyen tünet. A vadon élő gomba nagy ínyencségnek számít - ha tudjuk, melyiket szedhetjük le! A gombát fonalszerű sejtek alkotják, amely a földön élő fajok esetén föld alatti növedéket képez, ebből azonban csak a reproduktív rész - ezt nevezzük gombának - található a felszín felett. A gombának ez az ehető része csak az év bizonyos szakában bukkan elő. A legtöbb gomba közvetlenül a földből nő ki - egyedül, csoportosan, néha telepesen. A tönk tetején csésze vagy edény alakú kalap található. A kalap alsó szélén puha szövet, a sugárlemez helyezkedik el, amely a spórát foglalja magába. Ennek színe és anyaga fontos szempont a gomba beazonosításánál. Némelyik gomba - pl. a szarvasgomba - egészen a föld alatt él, ezért nehéz megtalálni. Más gombák a fák vagy fatönkök oldalán élnek, megint másokat taplógombaként ismernek, de olyan is akad, amelyik különálló és nagyméretű.
Tápérték A tápanyagtartalmat tekintve a gomba a hús és a növények között foglal helyet. A növényeknél több fehérjét tartalmaz, esetenként több zsírt is. A jobb gombák - pl. az ízletes vargányák (Boletus edulis) - ugyanannyi kalóriát tartalmaznak, mint az ugyanakkora súlyú zöldség. Ami az ásványi anyagokat illeti, a gomba több foszfort tartalmaz, mint a sárgarépa, a karfiol és a spenót, kalciumtartalma azonban alacsonyabb. A Bvitamin kis meny-nyiségben szinte az összes gombában jelen van, a C-vitamin esetenként, a D-vitamin viszont csak minimális mennyiségben jellemzi a gombák többségét. A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) A-vitamint is tartalmaz. A gomba egyik nagy előnye, hogy tömegesen fordul elő. Az év megfelelő szakában (általában nyáron és ősszel) könnyen összegyűjthetünk belőle egy egész ebédre valót.
A gomba elkészítése Dobjuk félre a gyanús, elszíneződött, férges részeket! A többit tisztítsuk meg, daraboljuk fel és főzzük meg! Sok taplógomba keserű és kemény, ezért alaposan meg kell főznünk. Segít, ha előtte hideg vízben áztatjuk. A puha, földön termő gombát akár egyszerűen hozzáadhatjuk a levesekhez vagy más élelekhez is.
A gomba tárolása A gomba magas víztartalmú, könnyen szárítható. Ha akad a környéken, gyűjtsük össze a lehető legnagyobb mennyiséget és tegyük éleimiszertartaJéksink közé. Válasszuk el a kalapot a tönktől, és helyezzük egy köre a napon, sugárlemezzel felfelé! A vargányafélék esetén először távolítsuk el a kalap alatt lévő sugárlemezeket! Miután alaposan kiszárítottuk, lehetőleg légmentesen záró edényben tároljuk őket! Fogyasszuk nyersen (először áztassuk be vízbe, hogy felduzzadjon), vagy adjuk hozzá a levesekhez, húsokhoz! A GALÓCA FEUSMERÉSE A mérgező galóca - és különösen halálos fajtái, a gyilkos galóca és a hegyeskalapú galóca - könnyen összetéveszthető az ehető gombával. MINDIG KÖVESSÜK A KÖVETKEZŐ SZABÁLYOKAT: - KERÜLJÜNK minden gombát, amelynek fehér lemeze, bocs-kora (burokszerü képződmény a tönk alján) és gallérja van! - KERÜLJÜNK minden féregrágta vagy rothadó gombát! - DOBJUK FÉLRE, ha nem sikerült egyértelműen azonosítani! A galóca és a csiperke közti különbségek:
SPÓRÁK
GALÓCA
CSIPERKE
Fehér
Lilásbarna
KALAP ÉS TÖNK Nem változó
Néhány fajtája sérüléskor sárgássá színezödik
KALAP
Síkos és laza foltok vannak rajta
Mindig száraz, csak néhány apró folt található rajtuk
Fehérek
Szürkéspirosak, rózsaszínek vagy csokoládébarnák
Részben vagy egészben burkoltak
Nem burkoltak
ÉRETT LEMEZEK LEMEZEK
SZAG
Burgonya vagy retek
Mandula vagy marcipán
ELHELYEZKEDÉS Nyílt füves területeken sosem fordul elő EHETŐ GOMBÁK
Nincs semmilyen megbízható szabály arra vonatkozóan, hogy miként ítéljük meg: ehető vagy mérgező a gomba. Felejtsük el a nép-hiedelmet, amely szerint a gomba meghámozva nem mérgező, vagy hogy a mérges gombák főzés közben megváltoztatják a színüket Nem szokásuk. És a főzés egyáltalán nem pusztítja el a mérget.
Tanuljuk meg felismerni az itt ábrázolt néhány gombát, és a későbbiekben ehhez ragaszkodjunk! Ismerjük meg a galócák családját is, mert sok gyilkos gomba tartozik oda. Ezekre alapozva építsük fel a tudásunkat!
FÁN ÉLŐ GOMBÁK A fán élő gombák fák vagy fatönkök oldalán élnek. Általában nagyok és bőrszerú'ek, de nem ártalmasak és elég gyakoriak. 1. Fistulina hepatica (májgombaj:Általában a tölgyfán él. Alul pirosas, felül rózsaszínes, dur\'a mintázatú gomba, leginkább egy nagy nyelvre hasonlít. Piros húsa vérszinü nedvet bocsát ki. Rágós és keserű, de a fiatalabb példányok finomabbak. Áztassuk be, hogypuhuljon, majd teljesen főzzük ót. Általában ősszel fordul e!ö.
2. Polyporus sulphureus (gévogomba): 30-40 cm-es átmérőt is elérő gomba. Élénk narancssárga-sergo szinbölsórgósbvrnóvá halványul. Sárgás húsa szivacsos. Nyártól kezdve általában kétszikű növényeken, leggyakrabban tölgyeken, örökzöldeken él. 3. Polyporus squamosus (pisztriegomöa): Gyakran telepesen megjelenő, 60 cm átmérőjű növény. Okkersárga színű, sörét mintázattól tarkított kalapja a parafára emlékeztet, alsó része fehér. Tavasztól őszig kétszikű fákon, különösen szilfán, bükkfán és platánon található. Fiatal gombát válasszunk és claposon főzzük meg! 4. Pleurotus ostreatus (laskagombaj: Telepesen éló gomb a. Sötét kékeszÖ Id színű, kagyló alakú kőlapja 6-14 cm széles. Lemezei és gu-miszerű húsa fehér színű. Az év legnagyobb részében a kétszikű fákon található. ízletes gomba, szeleteljük fel, majd főzzük meg!
Könnyen szárad.
5. Armillaria mellea (gyűrűs tuskógomba): Soma foltos, sórgósborne színű kalapjának átmérője 3-15 cm. Fehér lemezét később barna föl ("o k tarkítja k. Feh ér h úsa és apó f űzószerű gyökerei vonnak. Tavasztól őszig kétszikű és tűlevelű fokon, valamint fatönkökön él. Szeleteljük fel, majd fózzuk meg! FÖLDÖN ÉLŐ GOMBÁK A földön élő gombák a talajon élnek. Sok fajtájuk van, némelyik NAGYON mérgező.
6. Lycoperdon gigantea (óriás pöfeteg); Focilabdára hasonlító, maximum 30 cm átmérőjű gomba. Sima, fehér és börszerü, majd az idő múlásával egyre jobban elsárgul, és elérheti o 9 kg-os súlyt. Késő nyáron és ősszel az erdőségekben és a füves területeken él. A fiatal, szivacsos, tiszta fehér húsú példányokat gyűjtsük! Nagyon ízletes. Lassú tűzön főzve vagy kisütve fogyasszuk! 7. Cantharellus cibarius (sárga rókagomba}: Sárgataroek-ilfotu, tojássárgája színű, tölcsér formájú gom be. Átmérője 3-10 cm, jellegzetes, elágazó lemezei vannak. Nyártól kezdve fák, különösen a bükkfa alatt, csoportosan nő. Nagyon ízletes, tlzcercnyi főzés utón fogyasz-szuk! Ne tévesszük össze o narancssárga pók-báiósgombávcf (Cortinarius speciosissimus)! 8. Craterellus cornucopioides^söíéíírcrrjö/tagomba): Szarv vagy tölcsér alakú gomba. Durva, kunkorodó, sötét barna, 3-8 cm átmérőjű kalapja, és sima, hosszúkás, szürke tönkje van. Ősszel o kétszikű fákon, különösen o rölgy-erdőkben él Alaposan főzzük vagy szárítsuk meg! FIGYELEM! A gomba kiváló élelem ugyan, de KIZÁRÓLAG akkor fogyasszuk, ha teljesen biztosan be tudtuk azonosítani.
Csiperkegomba: KERÜLJÜK, ha felvágáskor sárgássá színeződik [lásd sárguló csiperke)! Némelyik kifejletlen gombát nehéz felismerni, ezek könnyen összetéveszthetőek a halálos galócával. 1. Agaricus arvensis (erdészéit csiperke):Hasonlít a mezei csiperkére (A. compestris), kalapja azonban 15 cm átmérőjű. A fiatal gomba lemeze világos rózsaszín, majd később rózsaszínes barnára változik. Ugyanott fordul elő, ahol a mezei csiperke. Nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. 2. Agaricus augustus (óriáscsiperke):Mintás, világosbarnás sapkájának átmérője 20 cm. A ff atal lemezek eleinte rózsaszínűek, később besötétednek. Gyűrűs tönkje van. Nyáron és ősszel csoportosan található meg ez erdei tisztásokon. ízletes, ónizsiifatúgomba.
3. Agaricus campestris (mezei csiperke): Az idősebb példányokon előforduló bámuló, maximum 10 cm átmérőjű, fehér kalap és a később sötétbarnára változó, rózsaszín lemezek a közismert termesztett változatra hasonlítanak. Ősszel füves területeken gyakorir a fők közelében ritka. Nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. 4. Agaricus silvicola (karcsú csiperke): Az erdöszéli csiperkére hasonlít, de erdőségekben, gyakran tűlevelű fók környezetében él. Nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. 5. Agaricus xanthoderma (sárguló csiperke): A többi csiperke fajtára hasonlít, de felsértve, összetörve sárgássá színeződik, tövénél pedig élénksárga színű. MÉRGES, fenolszagú gomba. Nyáron és ősszel az erdőségekben, valamint a füves területeken egyaránt meg Található. KERÜLJÜK! 6. Lepiota procera (nagy özíóbgomba): Barnás, később sötét foltokkal tarkulá kalapjának átmérője 30 cm. Sárgás fehér lemezei és vékonytönkje van, az utóöbin kettős, fehér gyűrű és barnás mintázat található. Nyáron ésősz-szel a kétszikű erdősegeknél és c füves tisztasokon él. Ize a mandulára vagy o paródiára hasonlít. 7. Coprinus comatus (gycpjas tintagombai: Hengeres kalapját fen érés vogyhalványóarno minta díszíti Lemezei eleinte fehérek, mojd rózsaszínessé változnak, végül fekete, tinta-szerű összevisszasággá állnak össze. Nyáron és tavasszal a nyílt füves területeken, csoportosan található meg. A fiatal, még világos lemezű gombákat gyújtsunk! He alkoholt iszunk mellé, MÉRGEZŐ)
8. Trieholoma nudunn (lile pereszkej: Halvány li lás, kékes kalapja idővel vörösesbarnára változik. Széle hullámos, átmérője 10 cm. Kékes lemezei és kékes, tömzsi, szőlős tönkje van. Ősztől c tél közepéig csoportosan cl c vegyes erdőségekben. ízletes, édes szagú gomba. Esetleg allergiás reakciót válthat ki. 9. Boletus edulis (ízletes vargánya): Barna-színű gomba, kalapjának átmérője 20 cm. Tönkje duzzadt, húsa fehér. Ősszel, erdei tisztásokon található. A vargányáknak lemezek helyett szivacsszerű pórusrétege vagy tömlője van. A világ számos po n tjön él eh etö változata. Könnyen szárítható. Kerüljük rózsaszín vagy piros spórás változatait, hacsak nem azonosítottuk eket egyértelműen/Némelyik mérgezői
A GOMBA EGYÉB FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI
- A taplógomba kiváló tüzelőanyag - ha egyszer meggyullad, órákon át parázslik. - A nyírfatapló olyan kemény, hogy kést élesíthetünk vele, de feldarabolva parafa úszónak, tyúkszemtapasznak vagy gyújtósnak is használható. - Az óriás pöfeteg sebekre alkalmazható, elzárja és enyhíti a vérzést. - A fán élő gombák nagy mennyiségű csersavat tartalmaznak, ezért kiválóan alkalmasak az égési sebek kezelésére. FIGYELEM! MÉRGES GOMBÁK
A következő felsorolásban a legveszélyesebb gombafajok szerepelnek, de ezeken kívül még számos egyéb mérges gomba is létezik. NE fogyasszunk olyan gombát, amelyet nem tudunk egyértelműen meghatározni! A galócák egyes fajtái a leggyakrabban halálos gombák közé tartoznak. Ezek tönkjének alján csészeszer ti képződmény, bocskor található.
1. Amanita virosa (hegyes kalapú galóca): Teljesen fehér, nagy bocskorú gomba, amelyen foltos tönk és maximum 12 cm átmérőjű kalap ta ló Iható. Nyáron és ősszel, erdőségekben található. Édes, émelyítő szagú, HALÁLOSAN mérges gomba. A fiatalabb példányok hasonlíthatnak a csiperkére. 2. Amanita phalloides (gyilkos galóca): 12 cm átmérőjű, zöld, olívazöiö színű kalapja, halvány tönkje, nagy bocskora, fehér lemezei és húsa van. Általában erdőségekben, különösen tölgy- és bükkerdökben él. Az összes gomba közül ez a LEGMÉRGEZÖBB. 3. Amanita pantherina (pórduegomba):Barnás színű, fehér pettyes kalapjának átmérője 8 cm. Lemezei fehérek. Tönkje alján 2-3 karikaszerű gyűrű található. Erdőségekben, leginkább bükkerdökben él. Mérges, gyakran HALÁLT okozó gomba. 4. Amanita muscaria (íégyölögalóca):Jellegzetesen élénkpiros, maximum 22 cm átmérőjű kalapját fehér pettyek tarkítják. Tavasszal' általában fenyő- ésnyírfaerdökben található. 5. Entoloma sinnuatum (nagy döggomba): Fokó, szürkésfehér, erősen domború kalapjának átmérője maximum / 5 cm. Sárgás lemezei lazacrózsaszínné változnak. Tömör, fehér húsa ételszagot, retekszagot vagy a keserű mandula szagát árasztja. A füves és erdős területeken, különösen a bükk- és töfgyerdőkben, nyáron és ősszel csoportosan él. Mérges, akár HALÁLOS is lehet Könnyen összetéveszthetőq csiperkegcm-bával, bóra tönkjér, nem találhatóak gyűrűk. 6. Inocybe patouillardii (téglavörössusulyka): Szine eleinte fehéres, majd sárgósbarno lesz. 7cm átmérőjű kalapja gyakran bereped a pereménél. Fehéres lemezeiofajbarnává változnak. MÉRGES GOMBÁK
Ha megtörik vagy megsérül, pirosas szinűre változik. Kétszikű fák környezetében, különösen bükkerdókben él a nyer és az ősz fofyomán. Tönkjén ugyan nincs gyűrű, fiatal példányút mégis könnyű összetéveszteni a csiperkével. HALÁLOSAN mérges! © 7. Paxillus involutus (begöngyöltszélű cölöpgomba): Egyszínű, sárgásbarna, bekunkoro-dottperemú kalapja 12 cm átmérőjű. Sárgásbarna lemezek és egyenes, voskos tönk jellemzi. Nagyon gyakori az erdőségekben, különösen o nyirerdőkben forduf elő. HALÁLOS: NE tévesszük össze az ehető, sárgás színű gombákkal, pl. a rókagombával! 8. Cortinarius speciosissimus (naranesvörös pókhálósgomba): Vöröses vagy vörösesbarna gomba, lopos kalapjának átmérője 2-8 cm. a Lemezei rozsdabarna színűek. Össze!, tűlevelű
erdőkben fordul elő. Nem gyakori, viszon t no- ^ .-x ,ú*4sÍMáL^+'ii * gyón mérgező. A kétszikű erdőkben élőr kissé halványabb szinű C. orelanus (mérges pókhá-lósgomba) szintén mérgező. Minőkét fojta retekszogot áraszt. Ne tévesszük össze őket a rókagomböval! HALÁLOSAK!
(Lásd még az ehető gombák ábrájánál o sárguló csiperkét) MÉRGEZÉSI TÜNETEK A mérges gombák sokféle tünetet idéznek elő, amelyek közül a következnek többé-kevésbé tipikusak: Gyilkos galóca/hegyes kalapú galóca: A gomba elfogyasztását követően Iossan, 8-24 órán belül alakulnak ki a tünetek: hányás, hasmenés, túlzott szomjúság, izzodás és görcsök. Egy nap után látszólagos javulás következik be, amelyet ezen bon visszaesés követ Az esetek 90 százalékáoon 2-10 napon belül májdég-teienség következtében beáll a halál. Nincs ismert ellenszer.
Muszkarinmérgezés: Sok gomba okozhatja. Hatása eltérő lehet, de az összes méreg az idegrendszert támadja. A iégyölö galóca súlyos gyomor- és bélrendszeri zavart, önkívületet, élénk hollucinóciót, irányithatatlar izomrángást és görcsöl okoz, amelyet kómaszerű alvás követ. A beteg általában felépül. A téglavörös susulyka és rokonai szédülést, vakságot, izzadást okoznak. A testhőmérséklet erősen lecsökken, a pupillák kitágulnak. Ezt legrosszabb esetben önkívület és halál követi. ÉSZAKI ÉS ÉSZAKI-SARKI NÖVÉNYEK
Az itt felsorolt szívós északi sarki növényeken kívül számos mérsékelt égövi faj is megjelenik az északi területeken a nyári évszak idején.
1. Vörös lucfenyő ÍPicea rubens): A 23 m-es magasságot is elérő fosötét-1/agy sárgászöld túleveleket és mindenhol szőrös ágakar növeszt. Kérge durva és sötét, tobozai lelógnak. Eszak-Amerika szárazabb területein jellemző. A fiatalabb hajtások nyersen és főzve egyaráni fogyaszthatóak. A tűlevelekból készítsünk teát, a háncsot pedig főzzük meg! 2. Fekete lucfenyő (Picea mariana): A vörös fucnál alacsonyabb, rövidebb tűlevelű fa. Észak-Amerika nedvesebb területein éi. Észak-A mer lkában, valamint Európa és Ázsió északi részéin számos hasonló faj található. Minden részét a vörös lucfenyőéhez hasonlóan hasznosítsuk!
3. Labradoritea vagy grönlandi molyűzőíLetíurn groenlandicum): Átlagosan 30-90 cm mogas, illatos örökzöld cserje, amelyre felül fényes, alul fehéres vagy szőrös, begörbült élű, keskeny levelek és öt sziromból álló virágok jellemzőek. Észak-Amer/kában található. Leveleiből regeneráló teát készíthetünk. 4. Sarki fűz (Salix): 30-60cm-es, kusza, tundrán élő cserje. Kerek levelei felül fényesek. Sör ga borkát hoz. Tavaszi hajtásai, levelei, háncsa és fiatal, hámozott gyökere egyaránt fogyasztható. Levelei 7- 10-szer több C-vitamint tartalmaznak, minta narancs. 5. Páfrány: Nyáron ez északi erdőségek nedves részein és a tundrán egyaránt előfordul. Csak a fiatal ágvégeket fogyasszuk, a csúcstól számítva maximum 15 cm-ig! Távolítsuk el róluk oz összes szőrt! A legjobb, ha párofvo készítjük el. 6. Törpeszeder (Rubus chamaemorus): Ritkán haladja meg a 30 cm-es magasságot A sze-öerszerü növényre tenyér formájú levelek, fehér virágok és a növény tetején termő bogyok jellemzőek. A rózsaszín bogyók érés közben e/ő-ször narancssárgává, majd borostyanszinüvé változnak. Nyersen fogyaszthatóak 7. Lazacszeder (Rubus spectabílis): Kisméretű vadmálnára hasonlító, tüske nélküli növény. Háromkaréjos leveleket, lilósvörös virágokat és lédús, vörös vagy sárga, nyersen is fogyasztható bogyókat hoz. Észok-Amerikában, illetve - oz jíóöb/ időben - Európo egyes részein fordul elő. 8. Medveszőlő (Arctosiaphylos uvaursi): Az északi sarkvidéken é/ő, alacsony, kusza fa, amelyen bunkósbot formájú, örökzöld, bőrszerű levelek és rózsaszín vagy fehér virágok nőnek. Fürtökben fehér bogyókat terem, amelyek főzés után fogyaszthetóak.
9. Izlandi zuzmó (Cetraria islandica): Csomósán nö: bőr szerű, szürkészöld vagy barnás, maximum Wcm-es telepet formál. A telep sok fűszá! formájú ágból áll. Néhány órára áztassuk be, majd alaposan főzzük meg! 10. Rénszarvaszuzmó (Cladonia rangiferina): 5-10 cm-es, gyakran nagy csoportokban élő zuzmó. Törzse üreges, kerek és szürkés színű. Ágai agancsra hasonlítanak. Néhány órára áztassuk be, majd alaposan főzzük meg! 11. Umbillicaria zuzmófajok (Umbillicaria): Kerek, hólyagszerű, szürkés vagy barnás hajtásokat hozó zuzmók, középen található száruk segítségével kövekre tapadva élnek. Némelyik szemölcsszerű és kavics formájú, mások simák. Nagyon táplálóok, néhány órára áztassuk be, majd alaposan főzzük meg őket! A zuzmó nem csak a sarki területeken fontos tápláléka a túlélőnek, arrafelé viszont alapvető fontosságú, mert minden bizonnyal táplálóbb, mint bármelyik északi-sarki növény. Sok felfedező hosszú ideig az Umbillicaria zuzmófajokon élt. Legyünk azonban óvatosak! Keserű savtartalmuk miatt fájdalmas irritációt okozhatnak, ha nyersen fogyasztjuk őket. A savat semlegesíthetjük, ha egy éjszakán át vízben áztatjuk a zuzmót, majd alaposan megfőzzük! Aki a ropogós ételeket szereti, ezután még meg is piríthatja őket Ha sikerült elejtenünk egy rénszarvast, együk meg a gyomrában található, megerjedt zuzmót! A zuzmó könnyen emészthető, az eszkimók igazi ínyencségnek tartják. A sivatagi túlélés a víz függvénye. Az élelemként szolgáló növények előtt tanuljuk meg felismerni a víztartalmú fákat és kaktuszokat! Ha nincs vizünk, ne is együnk, mert az emésztés tovább csökkenti a test folyadéktartalékát, felgyorsítva a kiszáradást
SIVATAGI NÖVÉNYEK
1. Hordókaktuszfélék (ferocactus): Átlagoson 1,2 m magos, észak-amerikai kaktusz. Több mint egy liter iható folyadékot, néha keserű, tejszerü levet tartalmaz. Ez is kivételt képez o tejszerű nedvet termelő növényekre vonatkozó tilalom alól. Vágjuk ie a tetejét; majd törjük össze belső húsát, ezután igyuk meg az összegyűlő (evet - de csak vészhelyzetben! 2. Fügekaktuszfélék(Opuntia): Vastag, egymás mellett lévő, párnaszerű levelek, sárga vagy vörös virág és tojás alakú, puha termés jellemzi őket. A meghámozott termés nyersen is fogyasztható. Gyenge,. fioto( leveleiket hámozzuk, mejd főzzük meg! Vágjuk le a tüskéiket! Magjukat pirítsuk meg és készítsünk belőle üsztet! A törzset csapoljuk meg, hogy vizet nyerjünk belőle! Ezek az Észak-Amerikából eredő növények ma már számos sivatagi területen megtalálhatóak. Nagyon szúrósak, ezért óvatoson érjünk hozzájuk!Afrikában ne tévesszük össze őket o kutyatejjel! A fügekak-tuszfélék a kutyatejtől eltérően nem tartalmaznak tejszerű nedvet 3. Dögvirágfélék (Stapelia): Néhány változatuk Afrika déli és trópusi területein él. Nagy, furcsa külsejü növények, törzsük alacsony és pozsgás. Jellegzetes, csillag alakú, virágos, tüskés levelek ágaznak el belőlük. A virágokat vastag, kusza szőr fedheti. A kifejlett növények rothadó húsra emlékeztető, mással össze nem téveszthető szerkor bocsátanak ki, amelyet felismerni nem túl kellemes, viszont sok átsegíthet. A szárat csapoljuk meg, hogy vizet nyerjünk belőle!
4. Agávéfélék (Agave): Vastag, bőrszerü, tüskés, szúrós hegyű levélrozettájukból nagyon hosszú, oszlopos szór nő ki. A még nem virágzó szár főzés utón fogyasztható. Afrikában, Ázsiában, Dél-Európában, Mexikóban, az Egyesült Államok déli részén, vclamtnt a Karibtérség egyes részem találhatóak. A nedves trópusi területeken éppúgy megélnek, mint a sivatagban. 5. Tökfélék (Cucurbitaceae): A Kalahón-siva-rogbon, a Szaharában, valamint attól keletre, egészen Indiáig megtalálhatóak, máshová telepítés útján kerültek. A narancs méretű gyümölcsöt termő, kasza növények a szőlőre hasonlítanak. Éretlen leveleiket főzéssel tehetjük könnyebben fogyaszthatóvá! Magjukat pörköljük, fiatal leveleiket pedig főzzük meg! Virágjaikat nyersen is fogyaszthatjuk, szárukat és hajtásaikat akár rágcsálhatjuk is, hogy kinyerjük belőlük a vizet! 6. Datolyapálmafélék (Pboenix): Indiától Észak-Afrikáig megtalálhatóak - máshová telepítés útján kerültek. Vízhez közel, vadon élnek. Magas, vékony pálmák, maximum 4 m hosszú levelekkel koronázva. A pálma termése és haj-tása nyersen is fogyasztható, fiatal leveleit viszont főzzük meg. A törzsben található nedv cukorban gazdag, akár le is párolhatjuk.
7. Majomkenyérfafélék(Adansonia):>4fr/fró-tól Ausztráliáig megtalálható, mogas, duzzadt, erősen barázdált törzsű fák. Egy felnőtt fa törzsén ek á tméröje elérh éti a 9 m-t is. Csapoljuk meg a gyökeret, hogy vizet nyerjünk belőle! 10-20 cm hosszú, pépes gyümölcsük és magjuk nyersen is fogyasztható, fiatal, puha leveleiket főzzük meg!
8. Akácfélék (Acatia): Afrikától Ausztrália északi részéig nagy számban fordulnak elő. Számos fajtájuk von, de mindegyik tüskés, bozótos, közepes méretű fa. Nagyon apró leveleket hoznak. Viráguk általában (fajtától függően) fehér, rózsaszín vagy sárga, és oprófl cmes), gömbölyű fejecskevirágzatot formáz. Gyökerük megcsap olcsóval vizet nyerh etünk. Magjukat pirítsuk meg, fiatal leveleiket és hajtásaikat főzéssel tehetjük fogyaszthatóvá. 9. Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua): A Földközi-tenger környéki sivatagos területeken és a Szaharától Arábián keresztül egészen in-diáig megtalálható. Máltán szinte ez az egyetlen fafajta. Magassága elérheti a 15 m-t Fényes örökzöld levelei párokban, száranként kettesével vagy h ár masává l helyezkedn Qk e! Apró, piros virágaiból lapos, bőrszerü maghüvely alakul ki, amely édes, tápláló belet tartalmaz - ezt nyersen is fogyaszthatjuk. Kemény, barna magját zúzzuk össze és készítsünk belőle zabkását! Azért hívjak szentjánoskenyérfának, mert állítólag Szent János ennek a fának a magjával táplálkozott, amikor a pusztaságban élt. A trópusokon bőségesen található ehető növény, de amíg nem ismerjük meg őket, jobb, ha eleinte pálmát, bambuszt és az ismertebb gyümölcsöket fogyasztjuk!
TRÓPUSI NÖVÉNYEK
1. Szágópálma (Metroxylon): Délkelet-Ázsic párós, alacsonyon fekvő területein őshonos, máshova telepítéssel került Közepes magasságú, Wm-csfo, tüskés törzse, valaminthosz-szú, törékeny és íves levelei vannok. Törzsének keményítőben gazdag, dús belseje szegót tartalmaz. 2. Nipa- vagy mangrovepálma [Nipa fru-ticans): 6 m-es magasságot is e/érő növény, pófrányszerű levele „törzset ' alkotva csoportosul és burjánzik a tő körül. Délke let-Ázsia sós vizű folyótorkolatainál él. Cukros nedvben gazdag. ízletes gyümölcsöt és ehető „káposztát" (ág végi hajtást] terem. 3. Banán vagy pizáng (MusaM trópusi területeken mindenütt elterjedt, 3-10 m magos fa, amelynek nagyon nagy, fűszál alakú, általában hasított, világoszöld levelei vannak. A pizáng kemény gyümölcse csak főzve fogyasztható. Ez a puha változatnál több keményítőt viszont kevesebb cukrot tartalmaz. Rügyeit, hajtásai végét fiatal szárát és gyökerének belső részét éppúgy fogyaszthatjuk, mint a gyümölcsét 4. Cukorpálma (Arenga pirnara vagy A. Sacehi-fera): 12-20 m-es fa. Durva, bordázott törzsét viszonylag egyenes, szágószerü levelek és sárga, ágszerű gyümölcsös részek koronázzák. Malajziában és Indonéziában vadon terem. Cukortartalmának kinyeréséhez gyűjtsükösz-sze nedvét, majd pároíjuk le, hegy csők sűrű szirup maradjon! 5. Nád pálma (Calamus): Erős kúszónövény, a levelei középső erezetén lévő horogszerú nyúlvány segítségével kapaszkodik a fákra. Ázsia trópusain jellemző. Meg duzzadt törzse, magja és hajtásainak csúcsa ehető, gyökeréből kiváló kötél készíthető. 6. Halfarokpálma(Carycta): Árkosán Wm-es növény. Simo, gyűrűs törzse és sok ovófis vegy Voiakú levélkéből álló, hosszú, lehajló levelei vannak. Ázsia trópusain számos hasonló fajta él. Gyümölcsét ne együk meg! 7. Kókuszpálma (Cocos nucifera): Ez a több mint 30 m-es fa minden nedves trópusi területen előfordul. Levelei tövéről nagy fürtökben lóg le a kókuszdió. A szálas kókuszdiót nagy, sima héj borítja. A dió hajtása, teje és húsa egyaránt fogyasztható. A tápláló léből lepárlással akár cukrot is nyerhetünk.
A fentiek csak példák a sok trópusi pálmafajtára. Létezik még: - Tobago vagy popunhapálma (Guílíelma vagy Bactris utilis): Amerikában élő pálma, vékony törzsét váltakozó, sötét vagy világos tüskék tarkítják. Piros vagy sárga gyümölcsét főzzük vagy pirítsuk meg! - Mustpálma ÍJessenia ésOemocarpus): Brazíliában és Guyanában élő növény. Apró, 2 cm-es gyümölcsöket terem. Húsát és magjának belét egyaránt fogyaszthatjuk. - Oszloppálma (Euterpe oieraccea): Dél-amerikai trópusokon élő növény a mocsaros területeket, különösen az áradó folyók partjait kedveli. Ehető gyümölcsének puha, lila húsa van. A pálmák többségénél a levél koronával körülvett vagy a levél szárának tövével védett hajtások ehetőek, de a túl keserűeket ne fogyasszuk! Kerüljük az egyértelműen nem azonosított gyümölcsöket, ugyanis - különösen a Távol-Keleten - némelyik heves fájdalmakat kiváltó kristályos anyagot tartalmaz. B. Papaya (Carica papaya): Alacsony, 2-6m-es, puha, üreges törzsú fa. Nagy. sötétzöld, diny-nyeszerű gyümölcse az érés során sárgává vogy narancsszínűvé változik. Minden nedves trópus/ területen megtalálható. Nyersen fogyasztható gyümölcse enyhíti a gyomorbántolmakot. Fiatal levelei, virágai és törzse főzve fogyasztható. Főzés közben a vizet legalább egyszer cseréljük ki! Bár kiválóan megpuhitja a kemény inas húst, ügyeljünk rá, hogy az éretlen gyümölcs tejszerü nedve ne kerüljön a szemünkbe! 1. Moringa (Moringa oleifera): Maximum 10 m magos fa. Apró, ovális leve fecskék, sór-gásfehér virágok és 25-38 cm-es, keskeny, háromoldalú maghüvelyek teremnek rajta. Kelet-Afrikábon és Dél-Ázsióban vadon él, de már másfelé is megtalálható. Levelei és fiatal termése nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Az idősebb hüvelyeket szeleteljük fel és főzzük meg o zöldbabhoz hasonlóan! Gyökerét o tormához hasonlóan ízesítésre használjuk! Leveleinek és gyökerének kisajtolt leve segít a gyulladások kezelésében. 2. Mangófa (Mangifera indics): Közepesvagy nagyméretű örökzöld Fa, szinte az összes nedves területen megtalálható. Sötétzöld levelei fürtökben helyezkednek el. Ovális, 7,5-13 cm-es gyümölcse az érés során zöldről narancssárgára változik. A nyersen fogyasztható termés egy darab hosszú, lapos magot tartalmaz A mangó levelei allergiás reakciót válthatnak ki az erre érzékenyeknél.
3. Cukoralma (Annona squamosa): 5-őn?-e5 fa, ovális vagy lándzsa alakú leveleket és Th iiomszerü virágokat hoz. Sokrészes, szürkés-zöld gyümölcse illatos, húsos és gömbölyű. Az Újvilág trópusairól származik, napjainkban viszont szinte mindenhol fellelhető. Szintén fogyasztható rokonai[ a csirimoja (A. cheri molaj és az ökörsziv (A. reticulata) Közép- és Dél-Amerikában teremnek. 4. Savanyúalma (Annona rnuricata): Hason-ióon eIterjedt, 12 m-es növény. Nagy, avokádó alakú, zöld, börszerű gyümölcsöt terem, amelynek súlya o 2 kg-otis elérheti. Frissítő, savanyú ize van. 5. Fügefclék (Ficus): A trópusi és szubtrópusi területeken számos változatuk el, de néhány fajta még a sivatagban is fellelhető. Tómasztögyökerekes, kusza fák. Örökzöld., tőnél kerek leveleket hoznak. Nyersen fogyasztható, körte alakú gyümölcsük közvetlenül az ágon terem. Kerüljük a kemény fás vagy ingerlő szőrökkel borított változatokat! 6. Kenvérfafélék (Artocarpus): 15-20 m-es fafajiak. Nagy, mélyen koréjos, felül fényes leveleket hoznak. Tejszerű /evük ésszemölcsös bőrű gyümölcsük van. A trópusok ncgy részén megtalálhatóak. Keményítőben gazdag gyümölcsüket nyersen fogyasszuk, miután a bőrt lekapartuk és a keményebb, belső részt eltávolitottukl 7. Bűzfa (Sterculia): Közép- és Dél-Ameríká-ban, illetve o Trópusokon máshol is megtalál -ható. Nagy, maximum 30m-es fa. Támasztógyöke re és tenyér alakú levele von. Gyümölcse fekete, föfdimogyorószerü magokai tanai mező hüvelyekből áll. A magokat nyersen fegyasz-5zuk, miutón eltávolítottak róluk az ingerlő szőröket. 8. Bengálibirs(Aeg!e marmelos):2,5-4,5m-es fo. Sűrű, tüskés hajtások és kerek, sárgás vagy szürkés, akár 10 cm átmérőjű termések jellemzik. A Himalája egyes részein, Indiában és Burmában él. A citrusfélék rokona. C-vito-minban igen gazdag gyümölcse nyersen fogyasztható.
9. Lenfa vagy szalamanderfa (Antidesma): 10-13 m magas örökzöld cserje. Fénylő, 15 cm-es leveleket hoz. Délkelet-Ázsic erdőiben ét. Húsos, sokmagú, ribizliszerú gyümölcseinek átmérője kb. 1 cm. A zöld gyümölcsök az érés során fehérré, vörössé, végül feketévé változnak. Nyersen is fogyasztható, de jobb, ha gyümölcs-kocsonyát készítünk belőle. Az elsődleges dzsungelben a gyümölcsök általában a lombozatban találhatóak, vagyis csak úgy tudjuk elérni őket, ha felmászunk értük, vagy kivágjuk a fát. (A más részeken növő gyümölcs is értékes táplálék lehet persze.) Sokkal könnyebben elérhető viszont a szőlőszerű nádpálma: miután belevágtunk, húzzuk le a fenti részeit, hogy eférjük a tetején lévő hajtásokat! Hámozzuk le a külső burkot kb. 2 m hosszan, majd daraboljuk fel a hajtást és pirítsuk meg parázson! Némelyik belseje nagyon ízletes lehet annak ellenére, hogy kicsit keserű az íze. 1. Fehér bazclla vagy parajrcpkény [Basella alba]: Kúszó, szólőszerű növény amelyre vastag, kerek, ovális vagy szív alakú, zöld és lilós-vörös árnyalataiban pompázó levelek és húsos, diós virágok jellemzőek. Napjainkban o legtöbb trópusi területen meg toló! botó. Vitaminokban gazdag, fiatat levelét és szárát főzés után fogyasszuk! 2. Indiai tamarindusfa ÍTamarindus inriica): Sűrű, ágas, 25 m-es fa. Sok /eveheskéböl állá, örökzöld leveleket, és tomposórgo színű, vöröses csíkokkal tarkított virágokat hoz. Barna maghüvelyének C-vitaminban gazdag belseje nyersen fogyasztható. Magját és fiatal leveleit zöldségként használjuk, kérgét meghámozva rágcsáljuk!Móra sokfelé megtolható.
3. Szarnyasbab vagy -borsó ÍPsophocarpjs): Az ázsiai trópusokon élő kúszónövény. Lándzsa alakú levél, kékes virág és 20 cm-es, négyrészes, barázdált hüvelytermés jellemzi. A ftatal hüvelyeket főzzük meg kissel Izük a babérra hasonlít. A fiatalabb magok a borsóra emlékeztetnek. Az idősebb magokat süssük megi A spenótízű, fiatal leveleket nyersen fogyasszuk! A vastagabb gyökereket (amelyek több fehérjét tartalmaznak, minta burgonya vagyamani-óka) nyersen, vagya burgonyához hasonlóan főzve, kisütve\ megsütve és pirítva egyaránt fogyaszthatjuk.
4. Jamszbab (Pachyrrhizus es Spherostylis): Szabálytalan, háromrészes leveleket hozó kúszónövény. Bütykös, pasztinákszerű gyökere van. A trópusok nagy részén előfordul. Ehető gumói ropogósak, édesek, lédúsak és öióizöek. Magjai nyersen or tál masak, ezért mindig alaposan főzzük meg őket! 5. Földi- vagy amerikai mogyoró (Arachís hypogaea): Nem valódi (csont)héjas, termése a föld alatt érik. Apró cserje, gömbölyű ovális levelei és sárga virágai vannak. Szárai redős hüvelyekben végződnek. A mogyoró nagyon tápláló, és hosszú ideig eláll. Napjainkban a lég töb b trópusi és szu b trópusi területen megtelő (ha tó.
6. Kasszava vagy manióka(Manihotesculenta): A trópusokon mindenhol megtalálható. Kiszáradt földben az 5 m-es magasságot is elérheti. Törzse bütykös. Hosszú szárú levele 5-9 kisebb levélkében végződik. Vasrag gumós gyökere nyersen fogyasztva halálosan mérgező, ezért meg kell főzni! Sokáig eláll, különösen, no lisztté zúzzuk. 7. Búnkóliíiom: 2-5 nrt magos, árnyékkedvelő bekor. Bőrszerű, fényes, örvös, néha vöröses színű leveleket hoz. Érett bogyói pirosak. Napjainkban a trópusi területeken, különösen a Csen-de5-óceán szigetein elterjedt. Keményítőben gazdag, húsos gyökeret főzés utón fogyasszuki
8. Taró (Colocasia): A nedves talajú trópusok minden részén előforduló növény, legfeljebb 15 m-es magasságot ér el. Nagy igen hosszú szárú, szív vagy ny/l alakú levelei o gyökérből erednek. Narancsszínű, sárga virágokat hoz. Gyökérgumójának ize a burgonyáéra hasonlít nyersen fogyasztva azonban ártalmasr ezért meg keli főznünk! A trópusi erdőkben a gyűjtögetés legkiválóbb helyszíne a folyók és patakok partja. Mindenhol, ahol a nap eléri a dzsungel talaját, sűrű növényzet alakul ki, a növények mégis a folyóparton fejlődnek a legjobban, mert az a legtisztább terület. Ha hegyet nászunk, ne mulasszunk el lenézni az alattunk elterülő dzsungel lombozatára! A legjobb rálátást azok a területek biztosítják, ahol a száraz faágak leestek, megtisztítva a területet. A lombkoronában észrevehetőnk pálmát és más fogyasztásra alkalmas növényt is. Ilyenkor jegyezzük meg a helyüket, majd szükség esetén vágjuk ki őket. A fák jelentős mennyiségű élelmet biztosítanak. Ha legyengültünk és híján vagyunk az élelemnek, ne fárasszuk magunkat azzal, hogy megpróbálunk kidönteni egy fát! Ez túl sok energiát igényel, és valószínűleg könnyebben megszerezhető élelem is a rendelkezésünkre áll. Csak annyi táplálékot szedjünk össze, amennyire szükségünk van, trópusi körülmények között ugyanis gyorsan meg fog romlani! Az élelmet hagyjuk a termő fán amíg szükségünk nem lesz rá, és inkább frissen fogyasszuk! 1. Víziparéj (Ipomoea aquatica): VHcgoszötd levelű és fehér virágú kúszónövény, lebegő növényként általában az édesvízben, leginkább Délkelet-Ázsióban él. Öregebb szára rostos, szálas, de fiatal leveleit és hajtásait felforralva fogyaszthatjuk! 2. Lótusz (Nelumbium nucifera): Hosszú nyelű, borong alakú, kékeszöld, vízből kiálló levelű, rózsaszín, fehér vagy sárga virágú vízinövény. Fiatal levelei és hámozott szóra főzve fogyasztandó. A gyökértörzset és az érett magokat főzve vagy sütve fogyasszuk, de oz utóbbi keserű csíráit előbb távolítsuk d!Leginkább Ázsiában, valamint Afrika és Észak-Amerika egyes részein éi
3. Tündérrózsafélék (Nymphaea): A trópusi Afrika, India és Ázsia tavaiban, folyáiban és petákjaiban élnek, de néhány mérsékelt égövi területen is előfordulnak. Szív alakú leveleik a viz felszínén lebegnek. Nagy, keményítőben gazdag gumójukat és szárukat főzve fogyaszszak! Magjuk keserű, de tápláló. 4. Jamszgyökérfélék (Diosco^ea): Mind a trópusi, mind a szubtrópusi területek világos erdeiben és tisztásain, íöbó változatban előfordulnak. Kúszó, sző főszer ü szár jellemzi őket Némelyik fajta ehető, gumós léggyökereket növeszt amelyek a felszín alatti gyökérhez vezetnek. Ha a jomszot szárazon tartjuk, so-káig eláll. Némelyik vadjamsz nyersen mérgező: a biztonság kedvéért MINDIG főzzük meg (hámozzuk, majd főzzük meg, végül zúzzuk össze a gumókat)l 5. Rizsfélék (Oryza, Észak-AmerikábonZ\zar\'\d): A 90-120 cm-es magasságú, vastag szárú fűfélék, a trópusokon és számos mérsékelt égövi területen is elterjedtek. Csépeljük, majd rostáljuk a magot (hogy el távolítsuk a durva, szőrös héjot), aztán főzzük és pirítsuk meg, végül a tárolás miatt zúzzuk össze lisztté! 6. Cükornádfélék (Saccharum): A trópusokon mindenhol termesztik őket, de helyenként vadon is előfordul Közönséges, magas, illatos, vastag szárú fü félék. Az édes ié kinyerése érdekében rágcsáljuk nyersen a nádrészt! 7. Kölesfélék (Panicum, pennisetum sfb.): Trópusi gabona, ameiy néha szárazabb vidékeken is megtalálható. 1-2 m magas fűfélék, kolbász formájú mag fejet hoznak, ezekmérete megegyezik a mustármagéval. Zúzzuk ösz-sze o magokat főzéskor használható lisztté, vagy készítsünk belőtök zabkását! 8. Bambusz: A legtöbb nedves vidéken előforduló, ónási füféte. Gyorsan növő, fia tol hajtásai a növény Tövénél találhatóak. Hasítsuk fe! a kemény külső burkot és a spárgához hasonlóan főzzük meg!A virágzó bambusz magja szintén ehető. A bambusz számtalan módon hasznosítható: egyaránt alkalmas építőanyagnak, tutajkészítésre, főzőedénynek esélyemnek. Gyűjtésekor legyünk óvatosak, mert némelyik nővén y erősen megfeszül, ezért dara be kra törhet vagy ostorszijkén t megüthet minket.
Az itt ábrázolt növényeken kívül számos más faj is létezik, amelyeket hasonló, termesztett változatukról ismerhetünk fel. Ilyen a Dél-Amerika trópusi részein található avokádó (Persea amerieana), számos állat (köztük a jaguár!) kedvenc elesége. Idetartozik még a Brazíliában Őshonos cha-yote (Sech/i/rr? eduie), valamint az indo-maláj térségben és Kínában kb. 60 fajt számláló citrusfélék családja is, amelynek néhány tagja nagyon magasan is megterem. VIGYÁZZUNK! A sztrichninfa gyümölcse a narancsra hasonlít, de HALÁLOSÁN MÉRGEZŐ! A trópusokon általában sok növény közül választhatunk, ezért ragaszkodjunk azokhoz, amelyeket felismerünk - amelyekről tudjuk, hogy biztonságosak. Ha mégis ismeretlen növényt kell megennünk, kis meny-nyiségen végezzük el a fogyaszthatósági vizsgálatot! lábbiak olyan ehető növények, ame-rc a túlélési helyzetben eséllyel találunk. A leírt elkészítési mód mellett idegyik fogyasztható. ÁLMÁK orpálma vagy Palmira-pálma (Borassus labellifer):^ datolyapálmára hasonlító, éppúgy legyező alakú leveleket növesztő növény a trópusi Afrika, Dél-India és Burma egyes részein él. A háromrészes dió belseje ehető. Nedve kellemes ital. Cukros levét virágos részeinek megcsapolásával nyerjük ki! Törpepálma (Serenoa repens): Az Egyesült Állomoktól Közép-Amerikáig, homokos talajon található meg. Az átlagosan 1-2 m-es növény hosszú, merev, legyező formájú levélcsoportokat fehér virág fürtöket hoz, és hosz-szúkós, fekete gyümölcsöt terem. Hajtása (páimasziv) nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Pálmaliliomfélék (Yueca): Számos fajtájuk él az Egyesült Államok és Közép-Amerika közötti homokos talajon. Örökzöld, fás szárú növények. Merev, kardszerű leveleik a szárról vagy fürtökben a tetejükről nőnek ki. Hatszír-ma, fehér viráguk és hosszúkás, uborka szerű gyümölcsük érett húsa nyersen és főzve fogyasztható. DIÓK Brazil diófa vagy paradiófa (Berthol'etís excelsa): Dél-Amerika trópusi vidékeinek száraz talaján és erdeiben elterjedt növény. 30-40 m magas, levelei hosszúak, görbült széiűek és oválisak, virágai sárgák. Edény alakú, fedeles magtokja 15-30 ehető diót tartalmaz. Ugyanezen a területen é! a fazékfa (Lecythls urnigero), amelynek diói hasonió magtokban érnek, és hasonlóan Ízletesek. Kesudió (Anacardiurr. oecidentale): Észak-A meri ka északkeleti részén őshonos növény (cserje vagy fa], minden trópusi területen megtalálható. Örökzöld, széles, ovális, bőrszerű, szembetűnően erezett, átellenes, párokban elhelyezkedő levelek és rózsaszínes sárga virágok jellemzőek rá. Csak o lándzsa aiakúr vöröses, húsos termésszárak végén termő diót együk meg! Fogyasztása hámezás és főzés nélkül ártalmas. A főzés során keletkező füst vagy gőz vakságot okozhat, erre fokozottan ügyeljünk!
Indiai mandula (Terminalia catappa): Szinte ez összes trópusi terület cserjés-bozótos, víz-parti részein megtalálható növény. Nagyon nagy, börszerű, bunkósbot formájú levelek jellemzik. A felnőtt fa eféri a 10 m-t. A fiatalabb növényeken jellegzetes, vízszintes ág-gyűrű van. A nehezen ehető diók szálas, vastag, zöld, húsos héjban, az ógok végén, fürtökben helyezkednek el. Queenslandi dió (Macadamia ternifolia): Ausztrália északkeleti részén élő, 12 m-es fa. Több keskeny, lándzsa alokú levelet hoz. Zöld héjban érő kerek diói fürtökben teremnek. GYÜMÖLCSÖK Guajávafa (Psidium guajava): Közép- és Dél-Amerikábon őshonos növény, meshove honosítás útján került. Alacsony, görcsös fa, maximum 10 m magos. Könnyen lehúzható, világosbarna kérge, ovális, párokban elhelyezkedő (alul meglehetősen szőrös) levelei, fehér virágai és nagy, vadolmaszerű, világossárga gyümölcsei vannak. A gyümölcs húsa a fehérestől q rózsaszínűig változhat krémes, és magokot tortalmaz. C-vitaminban gazdag növény, nyersen vagy főzve fogyasszuk! Datolyaszilvafélék (Diospyros): Ázsia keleti és az Egyesült Államok déli részeinek pusztós területein, valamint a meleg mérsékelt övi száraz erdőkben élnek, máshova telepítéssel kerültek. A 20 m-es magasságot is elérhetik. Apró (néha begöndörödöttl lándzsa alakú, Cvitaminban gazdag leveleikből kiváló tea készíthető. Kerek, sárga, vörös, lilásszínű,paradicsom alakú, 5-7,5 cm-s gyümölcseiket nyersen vagy megfőzve fogyasszuk! Rambután (Nepheiium laopaceürn)- Délkelet-Ázsia egyes részeinek erdőségében élő bokros, sötétbarna kérgü növény, a 20 m-es magassegot is elérheti. Számos apró, zöld levele esket és kiest, zöldes virágot hoz. Kisméretű, fürtökben növő, puha tüskés, szőrösnek tűnő gyümölcse pirossá válik az érés után. C-vitc-minban gazdag, húsos, fehér belsejét nyersen fogyasszuk, de magját ne együk meg! Ugyanezeken a területeken él a puiaszán (N. mutabile) nevű, kisméretű fa, amely hoson-lócn jó, tompa tüskés, sárgás húsú gyümölcsöt terem. Durian (Durio zibethinus]: 40m-es fa, Malajziában és Borneón őshonos, de nagy fera/efe-ken elterjesztették Délkelet-Ázsióban is. Hoszszú, lándzsa alakú, bronz és clivazöld közti árnyalatokban pompázó levelei és nagy, tüskés felszíná jellegzetes, sárga gyümölcsei tannak. Krémszínű húsa (nem magja) rossz szagú, viszont ízletes. Malájalma vagy maiakkal jambóza ÍSyzy-gium r.alaceensis): 15 m magas növény. Fényes, széles, lándzsa alakú leveket és élénk rózsaszín, fürtös virágokat hoz. Apró, 5 cm-es, almaszerű gyümölcse rózsái Ható. Nyersen fogyasszuk! Vízi jambóza vagy vizes alma (S. aauejm]: Hasonló növény, de sárgás vagy fehér, körte alakú gyümölcse barackizű. Mindkét fajta Molojzio ösereidben és bozótos-cserjés vidékein őshonos, de sok más területre is betelepítették őket Csillaggyümölcs vagy karambola (Averrhoa cararr.bola): Az indonéz erdőségekben élő, alacsony, átlagosan Sm-es fa, amely sok viíógoszöld, kicsi, lándzsa alakú levelet és fürtökben apró, fehéres rózsaszín virágot hoz. Sárga, bordás termése 7,5-12,5 cm hosszú. Nyersen fogyasszuk, időnként savanyú leheti Mangosztán (Garcinia mangostana):Űéfóe/et-Ázsia erdőiben élő nővér?)/, 12 m magas. Hosz-szú, börszerű, sötétzöld, párosán elhelyezkedő levelek, nagy, sárga és lila virágok, valamint kerek, paradicsomszerü, ülásbarna gyümölcsök jellemzik. Gyümölcsének ot szelvényből álló belső húsát nyersen fogyasszukI Sok fajtája létezik. Maracuja vagy golgotavirág (Passiflora etíulís): Brazíliában őshonos kúszónövény, máshova telepítés útján került. Hosszú szara, hc-romkaréjos levelei, jellegzetes, kacsszerü, fehér és lila virágai, sokmagú, savanyú húsú, lila gyümölcsei vannak. Több ehető maracuja-faj él Amerika trópusi részein is. Nagy termésű kenyérfa vagy dzsekfrút (Artocarpus heterophyllus): India déli részéről származó, napjainkban főleg Délkeíet-Ázsta számos területén megtalálható növény. A többi kenyérfa félére hasonlít. 25 m magas fa, sötétzöld, bőrszerű, tompán ovális levelei és maximum 32 kg súlyú, hatalmas, szemölcsös gyümölcsét vannak. A gyümölcs nyersen is fogyasztható, de jobb, ha megfőzzük! Magjait pirítsuk meg! ZÖLDSÉGFÉLÉK Okra- vagy gombófélék (Abeimosehus): Számos fajtájuk létezik. Bokros növények, fürtjük (amelyen okár 40 darab, sárga, ötszirmú virág is lehet) nyersen is fogyasztható „hölgyujja-kot" hoz, ezek a lkai mosok o gyomorban tal-m ak en yh ítésére B első rn ag ju ka t p iritsuk me g! Burgonya (Solanum tuberosum): Az Andokban vadon terem. Óvakodjunk paradicsomszerű gyümölcsétől, mert mérgező! Nagyon hasonlít a vadburgonyóro, ezért jobb, ha elkerüljük. A burgonyagumókat mindig főzzük meg I Batáta vagy édesburgonya (Ipomoea): Ma már a világ számos részén megtalálható, de a trópusokon különösen nagy mennyiségben fordul elő, mert széles körben Termesztik. Kusza, szőlőszerü kúszónövény levele gyakran szív alakú, gumós gyökere időnként nagy és petyhüdt lehet. Elképzelhető, hogy tejszerü nedvet bocsát ki, de ez nem mérgező. Babfélék [Phaseolus): Sok változatban, széies körben elterjedtek - gyakran a termesztett változat kerül vissza a természetbe Mindegyik fajta kusza kúszónövény, amely színében sokféle „borsóvircgot" hoz, és a termesztett változathoz hasonlóan hosszú hüvelyben termi a babot. A magok nagyon tóplólóak - főzzük meg őket! Kígyóuborka (Tricosanthes): Indo-malojziai és ausztráliai kusza, szőlőszerü növény. Karé-jos levelei és nagyon hosszú, keskeny, kigyo-
szerü, akár 2 m-es termése von. Egy/k ismert változatának gyümölcse élénkpiros. A gyümölcsöt szeleteljük fel, majd főzzük meg! MÉ3GEZŐ TRÓPUSI NÖVÉNYEK
A mérgező növények aránya a trópusokon sem nagyobb, mint a világ bármely más részén. Vigyázzunk a következő növényekkel, mert mérgezést vagy irritációt okoznak.
1. Fehér mangrove (Avicennia marina): Vékony, 6 m-nél nem magasabb növény, amely mocsarakban és folyótorkolatoknál él Afriko trópusi részein és attól keletre, egészen Indonéziáig és Ausztráliáig. Fakó kérge, sűrű ceruza formájú gyökere, lándzsa alakú vagy hosszúkás levelei sárga virágai és kicsi[ kerek, fehér bogyót vannak. Leve felhólyagosítja a bárt, és vakságot okoz, ha szembe kerül.
2. Trópusi csalán (Laportea): A trópusokon elterjedt, általában vízparton található növény. Kicsi, begöndörödő, lándzsa alakú, hegyes fogú levelei és lelógó, ostorszerú füzérvirágzata von -akár a közönséges csalánnak. Szómos fajtája létezik, mérsékelt égövi is. Égető csípése a csalánéra hasonlít, de annál sokkol rosszabb. Magja nagyon mérgező. 3. Atmagurta (Mucuna pruriens): A bozótosokban és a világos erdőségekben élő szőlő-szerű kúszónövény; ovális levelecskéker és hármas füzérvirágzatban szőrös, sötét, lila virágokat hoz. Barna, szőrös mag hüvelye van. A mag hüvely és a virágok érintve irritációt, szembe kerülve vakságot okoznak. 4. Pangíum eduleM 20 m-es magasságot elérő fa. Délkelet-Ázsia, főleg Malajzia dzsungelben él. Szív alakú levelei spirálisan helyezkednek el. Zöld füzérvirágzatot és nagy, barnás, körte alakú, fürtös termést hoz. Minden része, de leginkább a gyümölcse veszélyes, magja hidrogén-cíanid-savot tartalmaz. 5. Kurkasfa (Jatropha curcas) : Az egész trópusok fás területein megtalálható bokor vagy alacsony fo. Nagy, karé jós, vadborostyánszerü leveleket, apró, zöldessárga virágokat és sárga, három nagy magot tartalmazó, alma méretű gyümölcsöket hoz. Magja édes ízű, olaja azonban erős hashajtó, és a kipréselt magok maradéka is nagyon mérgező. Hasonlóan veszélyesek a rokonai is. 6. Sztrichninfa vagy farkasmaszlag (Strychnos nuxvomica): Ovális, átellenes pórokban elhelyezkedő leveleket nővesztő fa. Fehér, esetleg sárgásvörös színű gyümölcsének magja sztrich-nint tartalmaz, ezért halálos!A farkosmoszlag főként Indiában él, de más fajtái az egész trópusokon megtalálhatóak. 7. Ricinus (Ricinus communis): Az egész Trópusok bozótos és puszta területein megtalálható cserjeszerO növény. Levelei éppúgy helyezkednek el, minta kézen az ujjak. Sárga virág fürtöket hoz, és tüskés, három magot tartalmazó hüvelyt terem. Magja erős, néha halálos hashajtó.
8. Diszeper vagy indiai szamóca (Duchesnia indica): Kúszónövény. Háromrészes levelei, eperszerű gyümölcsei és sárga (nem fehér) virágai vannak. A közönséges, ehető eperre hasonlít. Ázsia melegebb részeinek pusztaságain őshonos, Észak-Amerikóba telepítés útján kerüli Gyümölcse nagyon mérgező, néha halálos. A fentiek csak példák a mérgező trópusi növények köréből. Itt következik még néhány a sok kerülendő faj közül: Glutafa (Gluta): A Kelet-lndiától Délkelet-Ázsióig előforduló növény, nedve erősen irritáló hatású. Manszanilyafa (Hippomane mancineila): Amerika trópusain előforduló alacsony fa. Sima, halvány kérge, és apró, almaszerű, mérgező gyümölcsei vannak - ezek szintén irritáló hatású nedvet tartalmaznak. Csattanó maglövő (Hura crepitans): Színtén Amerikában éló, nagy tüskés fa. Nedve irrStációt és átmeneti vakságot okozhat Leginkább parányi tökre hasonlító, szelvényezett gyümölcse mérgező. Sós környezetben a következő növények élnek meg, bár az év megfelelő időszakában számos más ehető növény is fellelhető a tengerpart közelében.
TENGERPARTI NÖVÉNYEK
1. Labodafélék (Atriplex): Átlagoson 90 cm-es, világos szárú, vifágoszöid, (ándzso alakú vagy háromszögletes levelű, apró zöldesfehér virágokból álló füzérvirágzatot hozó növények. Sós talajon élnek, néhány fajtájuk a szárazföld belsejében is megtalálható. Fiatal leveleiket főzzük meg! 2. Cékla (Béta vulgáris): Terebélyes, vörös színezetű növény. Börszerú, hosszú nyelű, sötétzöld levelei és apró zöid virágokból ólló füzére van. Európa partjainál él. Levelei nyersen és főzve fogyoszthatóok. 3. Tengerimustár (Cakile): MogcLsa^Ocm-es növény. Húsos, kékeszöld, karéjos levelet és halvány vagy élénklila virágot hoz, tojás alakú maghéjat terem. Csípős levelét és fiatal magját nyersen vagy zöldségként fogyasszuk! 4. Sziksófű- v-ug}/sómócsingfélék(Sa!icomia): A szikes területek gyakori növényei. Voskos, zöldessőrga, tagolt száruk 30 cm magasra nő. Egyes fajták a lapályokon jellemzőek. Egy-egy hajtásuk akár IS cm-es is lehet. A száruk elágazásánál növö apró virágok alig láthatók. Nem rokonai a tengerikömény (Crithmum maritimum) nevű alacsony, bokros növénynek, amely sárga ernyós virágzatot hoz, és tengeri kavicson, sziklaszirteken él. Vastag, szőr nélküli szára és keskeny levélkékből álló, húsos, szürkészöld levelei egyaránt ehetők. Főzzük meg, és szívjuk ki húsos részeit1 5. Tormafélék (Cochlearia): Átlagosan 25cm mogas növények. Sötétzöld, húsos, szív vagy vese alakú leveleik és apró fehér vagy rózsaszín virágaik vannak. A vízparton bőségesen előfordulnak. Nagyon keserű növények, ezért legjobb, ha vízbe áztatjuk őket - viszont olyan sok C- vitamin t tartalmaznak, hogy a túlélőnek mindenképpen meg kellennie, ha rójuk talál. 6. Tengerparti tátorján (Crambe maritima): Káposztaszerú, vastag, szürkészöld levelei, négyszirmú, fehér virágai és kerek maghüvelye van. Európa tengerpartjainál található. Kemény leveleit legjobb, ha főzés utón fogyasztjuk. A föld alatt növő szárakat szeleteljük fel és főzzük meg alaposan! 7. Tengerparti iringó [Eryngiijm msririmum): Bogáncsszerű, átlagosan 60 cm-es növény, amely tüskés, fehér erezetű, jégkék leveleket és kék boga ncsfejeket hoz. Észak-Eurápa tengerpartjain jellemző. Ássuk ki, szeleteljük fel és főzzük meg hosszú gyökerét!
8. Mertensia maritima. Összevissza növő, kusza, kékeszöld, húsos növény. Ovális leveleket és rózsa szín vagy kékeslila virág fürtöket
hoz. Észak-Európa partjainál él. Levelei főzve és nyersen fogyaszthatok. 9. Skóciai lestyán (Ugusticum scoticum): Tömzsi, zellerillatú, 90 cm-es növény. Szára általában lila, levelei élénkzöltíek, és apró fehér virőgfejeket hoz. Észok-Európa partjainál jellemző. C-vitamintan gezdog leveleit adjuk hozzá felapritott szárához és más élelemhez! Máshol is előfordul néhány hasonló lestyán. TRÓPUSI PARTOK A trópusi partok növényzetét alapvetően a pálmafák alkotják, bár Ázsia trópusain a következő növényeket is megtalálhatjuk: Csavartpálmafélék (Pandanaeeae): Vékony, spirálisan elhelyezkedő leveleik vannak. A törzsük aljánál találhotö léggyökerekről ismerhetjük fel őket. Bütykös, gömbölyű, sokszelvényes gyümölcsük egész évben terem - néhány fojtQ esetén ez kiváló táplálék lehet. Mombinszilvafélék (Soondias) :5z//iténport-közelten találhatóak. Ximenia caffra. Alacsony, általában tövises fa. Szilvaszerü gyümölcsének húsa ehető. A trópusokon sok különböző fajtája él. Találhatunk még maracuját, amely Amerika trópusi részeinek tengerpartján honos, de felfedezhetjük a húsos szárú, kristályvirágfélék közé tartozó Sesuviumot is, amely a sós vizű partok mentén lelhető fel és egészében fogyasztható. A legtöbb hínárfajta a sekély vízben, sziklák aljához tapadva él, de egyes hínárfélék a nyílt óceán vízén is lebegnek. A part menti vizekben található vízinövényeknél rétegződés figyelhető meg: a víz felszínén a zöldek, a sekély vízben a vörösek, kicsit mélyebben pedig a barnák élnek.
HÍNÁROK ÉS ALGÁK
1. Tengerisaláta (Ulva lactuca): Világoszöld, a kerti salátára hasonlító növény. Az Atlanti- és a Csendes-óceán szikláin és kövein található, különösen ott ahol víz torkollik a tengerbe. Mossuk, majd főzzük meg! 2. Bélmoszat (Enteromorpha intestinalis): Halványzöld növény, amely hüvelyszerű, óg nélküli, maximum 50cm-es, öe eltolóban ennél kiseb b le veteket hoz. A szikla tavak kö vein, a szikes mocsarakban és a világ számos hidegebb vizeben megtalálható. Az egész növény ehető, frissen, szárítva és porrá zúzva egyaránt fogyasztható. Legjobb, ho kora tavasszal szedjük! 3. Tengeri alga (Alaria és Laminaria): Rövid, hengeres szára és vékony, hullámos, az olíva-zöldtöl o barnáig változó színű, általában nagyon hosszú levelei vannak. Az Atlanti- és a Csendes-óceán sziklás partjainál él. Nyersen is fogyaszthatjuk, de főzve ízietesebb. 4. ír moszat ÍChondrus erispus): Villás, karé-jos, lilás vagy olivazöld levelei vannak. Az Atlanti-óceán sűrű, part menti tengerfenekén él. Mossukf majd főzzük meg! Ha lehűlt; az üledék zselatinszerűvé keményedik. A leveleket szárítva tároljuk: odáig hagyjuk őket u napon, amíg fehér színűvé nem fakulnak! 5. Cukormoszat (Laninaria saccarina): Hosszú, lapos, hullámos peremű levelei a sziklákhoz és a kövekhez tapadva élnek. Az Atlantióceánban, Kína és Japán portjainál gyakon. He tol levelei nyersen is fogyaszthotóak, megfőzve azonban ízletesed bek. Édes ízű. 6. Ehető alga (Rhodymenia palmata): Az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben éló növény. Lilesvörös, rövid szóra és keréjos, legyező alakú levelei vannak. Bórszerü, de édes. Főzzük meg! Ha megszárítjuk, bagót (rógódo-hányt) tekerhetünk belóie. 7. Nori vagy vörösalga (Porphyra): Vékony, szübál'/talon cicka vízinövény. Fényes, vörös, iífós vagy barna levelei vannak. Megtaiólhoto mind ez Atlanti-, mind a Csendes-óceánban. Főzzük addig, amíg meg nem puhul, majd zúzzuk össze! Használjuk fűszerként, vagy más magvakkal együtt készítsünk belőle pogácsát! Nagyon ízletes. A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag hínár kiváló táplálék a túlélőnek. Az itt bemutatott növények gyakoriak, fogyasztásuk biztonságos.
Mérgező hínár nem létezik, némelyik azonban olyan savat tartalmaz, amely irritálja az emésztőrendszert, míg mások erős hashajtó hatásúak. Ha nem tudtuk ehető fajként azonosítani, csak kis mennyiségben kóstoljuk meg! A leginkább fogyasztható fajtákból is csak keveset együnk eleinte, amíg meg nem szokjuk! Ne együnk hínárt, ha kevés a vizünk! Fogyasztás előtt lehetőleg mossuk meg őket édesvízben, hogy eltávolítsuk a sót! A növésben lévő, szilárd, sima vízinövényeket gyűjtsük, ne azokat, amelyeket a víz már kimosott a partra. A rossz szagúa-kat dobjuk félre! Egyes irritáló savat tartalmazó vízinövényeket úgy ismerhetünk fel, ha összemorzsoljuk őket az ujjaink között, majd várunk néhány percet: ennyi idő alatt már kellemetlen szagot bocsátanak ki, ha savtartaimúak. A hínár gyorsan megromlik a szárazon. Összegyűjtése után azonnal használjuk fel, vagy szárítsuk meg, hogy később fogyaszthassuk!
ÉDESVÍZI ALGA 8. Nostocfélék (Nostoc): Észak-Ameríkában, Európában és Ázsiában éló édesvízi algafaj, amely a tavakban tavasztól kezdve kerek, kocsonyás, gyöngy méretű gömböket formál. Szárítsuk meg és használjuk étdsűritőként! Csak ez élénk-zöld, frissnek tűnő algákat együk megI Kerüljük az összes kékeszöld algát, mert mérgező! Ezek az édesvízben, az álló vízfelszíne tavacskák, medencék felületén úszva talalhotóak meg, nem a felperesben és óceánokban. Zöldeskék színükről és gázszagukról ismerjük fel őket.
CSAPDÁK ÉS AZ ÁLLATOK CSAPDÁVAL TÖRTÉNŐ ELEJTÉSE A legtöbb kisebb vadat könnyebb csapdába ejteni, mint vadászva leteríteni. Még ha észre is vesszünk az apró állatot, mérete miatt gyenge célpontul szolgál, ráadásul könnyen el is bújhat. Az állatok csapdával történő elejtése kevesebb hozzáértést igényel, ugyanakkor több időt hagy rá, hogy más élelem után kutassunk. Mindemellett azért éljünk a lehetőséggel, ha nyugvó vadat fedezünk fel! Sokféle bonyolult, összetett működésű csapda létezik. Megépítésükhöz idő és komoly testi erő kell. A túlélőnek viszont egyszerű, könnyen megjegyezhető és összeállítható csapdákra van szüksége. Az állatok eltérő szokásai miatt ugyanakkor nagyon fontos a csapdák széles skálájának ismerete. Ha az egyik változattal kudarcot vallunk, állíthatunk helyette másikat; minden tapasztalatból - a kudarcból is - tanulhatnuk. Saját életünk megóvását azonban a kímélet szempontja elé kell helyezni. Sajnos a legegyszerűbb csapdák némelyike az állatnak komoly szenvedést okoz. Egy olyan csapda, amely szándékaink szerint az egyik állatfaj gyors halálát okozza (pl. megfojtja), egy másikat mindössze a végtagjánál kap el, és többórás szenvedést okozhat neki. A csapda rendszeres ellenőrzése alapvető fontosságú. Ha felügyelet nélkül hagyjuk a csapdát, meghosszabbítjuk az állat fájdalmait, és növeljük annak a veszélyét, hogy zsákmányunkat megkaparintja egy ragadozó állat. Akár az is megtörténhet, hogy a zsákmány fájdalmas módszerekkel próbál kiszabadulni, hiszen az állatok a csapda elhagyása érdekében képesek leharapni végtagjaikat, vagy más öncsonkítást elkövetni. Sok hibái kiküszöbölhetünk, ha megismerjük az állatokat és viselkedésüket Fontos a csalétek és a helyszín megválasztása. Ha az egyik csapda nem működik, próbáljunk ki egy másik fajtát! Legyünk türelmesek! Adjunk időt a csapdának! Az állatok eleinte gyanakvóak, de idővel hozzászoknak az új tárgyakhoz - és akkor fennakadnak. Néhány egyszerű, éjszakára gyorsan felállított csapda akkor is ereaményes lehet, ha éppen úton vagyunk valahova. Ha pedig állandó tábort verünk, állítsunk fel jól megtervezett csapdahálózatot! Minél több csapdát használunk, annál nagyobb esélyünk van rá, hogy valamelyikkel eredményt érünk el. Építsünk ki minél nagyobb csapdarendszert a területünkön! Hajnalban és alkonyaikor is vizsgáljuk a rendszer részeit! Gyűjtsük össze a zsákmányt és a csapdákat állítsuk vissza! A rosszakat javítsuk meg, az eredményteleneket helyezzük át! A csapdának a hatékonyság érdekében érzékenynek kell lennie, ezért akár véletlenül is működésbe léphet. Talán csak sok eredménytelen csapda után ejtünk először zsákmányt, de ez nem jelenti azt, hogy bármit is rosszul csinálnánk. El kell fogadnunk: hibátlanul soha nem fog működni a rendszer, csalódottságra tehát semmi okunk! Ha a csalétek anélkül tűntél, hogy a csapda működésbe lépett volna, akkor vagy a csalétket nem rögzítettük kellően, vagy a kioldó szerkezet volt túl feszes. A csapda újabb felállításakor ellenőrizzük mindkettőt! Ugyanazokat a helyeket rendszeresen átvizsgálva gyakorlatilag járőrözünk egy területen: megfigyeljük az ott zajló tevékenységek jeleit és a változásokat, hogy pontosabb képet alakíthassunk ki a környezetünkről. Egyúttal kutathatunk növények és egyéb élelem után, vagy megjegyezhetjük, mi áll majd rendelkezésünkre egy későbbi gyűjtögetés idején /------------------— TUDNIVALÓ___ A zsákmányt a csapdában elhelyezett csalétek vonza. Túlélési helyzetben viszont előfordulhat, hogy híján vagyunk az élelemnek. Ha tudunk a környezetünkben élő, csapdába ejthető állatról, egy kis élelmet csalétekként felhasználva komoly eredményt érhetünk el. V __J
Hova állítsuk a csapdát? Keressük meg a zsákmány útvonalát vagy az ösvényt, amely az állat otthonát és ivó- vagy táplálkozási helyét köti össze! Az útvonalon keressünk természetes szűkületeket, illetve olyan helyeket, ahol az út sajátosan halad (pl. kidőlt fák helyét vagy olyan részt, ahol az állatnak valami alatt kell elmennie) - ezekre a területekre a legjobb csapdát állítani! A csapdát ne az állat odújához közel állítsuk: ott csak ül, hallgat és szaglássza a levegőt! Ha bármi gyanúsat észlel, vagy meg sem moccan, vagy egy kevésbé nyilvánvaló útvonalat választ magának. Az ivóhelyhez közel is hasonlót tapasztalhatunk. Ha a természetes táplálkozási terület szélére helyezzük el csapdánkat, az állat nem fog arra felé menni, hanem másik útvonalat választ. Ha viszont megriad, pánikba esik, és a legrövidebb útvonalat választja - ilyenkor eredményesek a legegyszerűbb és legegyértelműbb csapdák. A nyulakat pl. könnyen meg tudjuk fogni, ha megijesztjük őket.
A csapda felállítása A legegyszerűbb csapdák és hurkok alapanyaga a kötél és a drót. A hurkot könnyebb nyitva tartani, ha drótot használunk. Erre a célra tökéletesen megfelel a túlélőcsomagunkban található drót. A legkifinomultabb csapdához sincs szükség többre egy késnél, amellyel elkészíthetjük a rendelkezésre álló fából. Fontos az anyag megválasztása. Erős, rugalmas növényt válasz-szunk, ne kidőlt vagy földön talált fát! A mogyorófa pl. sokat kibír: köny-nyen faragható, megtartja rugalmasságát és erejét.
Csapdatípusok A csapdák a következő elveken működnek: SZÉTRONCSOL MEGFOJT LÓGAT MEGFOG A dorongcsapda szétroncsol. A hurok megfojt. A rugalmas facsemete hatékonyabbá teheti a csapdát, és a levegőbe emelheti a zsákmányt, tehát lógathatja azt. Minél magasabb a facsemete, annál hatékonyabban emeli fel az álíatot. A hálóba bele lehet akadni, vagyis megfogja a zsákmányt. Némelyik csapda két vagy három elvet is kombinálhat. f—-. , , -
A CSAPDAALUTAS SZABALYAI Csapdaállításkor a következő szabályokat kövessük: 1. Ne zavarjuk meg a környezetet! Ne tapossuk le a zsákmány ösvényét! Az előkészületeket ne az ösvényen végezzük, és ne hagyjunk magunk után árulkodó nyomokat! 2. Rejtsük el a szagunkat! A csapda felállítása vagy használata során ne hagyjuk rajta a szagunkat! A lehető legkevesebbszer érintsük meg, és ha meg kell fognunk, viseljünk kesztyűt! Ne fenyőfából készítsük el a csapdát, használjunk inkább mogyorófát! Mindegyik fa bocsát ki valamilyen szagot, az elejteni kívánt állatnak pedig kiváló a szaglása, sokkal jobb a miénknél. Bár az állatok félnek a tűztől, a szagát megszokták. A tábor füstjébe helyezzük a csapdát, az elnyomja az emberszagot. 3. Álcázás A fa frissen levágott végeit fedjük be sárral! Takarjunk le minden földön lévő hurkot, hogy a csapda a lehető legtermészetesebben olvadjon egybe a környezetével! I 4. Legyen erős a csapda! A kelepcébe csalt állat az életéért küzd, ezért a menekülés során hatalmas erőt fejt ki: hamar kiderülnek csapdánk gyenge pontjai. >
HURKOK A hurok a legegyszerűbb csapdafajta, minden túlélőcsomagnak tartalmaznia kell. A hurok nem vas anyagú drótból készül, egyik végén mozgó csomó található. A drót másik végét ezen kell áthúznunk, mielőtt erősen egy cölöphöz, sziklához vagy fához rögzítenénk. A hurok nem más, mint szabadón futó siklóhurok, amely a kisebb állatokat nyakuknál, a nagyobbakat lábuknál fogja meg. Hurkot rögtönözhetünk madzagból, kötélből, zsinórból vagy drótból. A hurok kihelyezésekor mérlegeljük, milyen állatot akarunk elejteni! A nyúl pl. valószínűleg rejtekben ül és figyel. Ha úgy gondolja, minden rendben van, elugrál onnan. Ha a hurkot az útvonalán lévő kidőlt fától vagy akadálytól karnyújtásnyira helyezzük, kihasználhatjuk ugrándozását. Ha azonban a hurok közelebb van az akadályhoz, elképzelhető, hogy a nyúl elsodorja.
A dróthurkot gallyak segítségével támaszthatjuk ki. A gallyak segítenek a megtámasztott hurkot stabi-
EGYSZERŰ HUROK HASZNÁLATA Nyulak és kisebb állatok elfogásához. Mérlegeljük, hogy nagyobb méretben megfelel-e terjedelmesebb állatok, pl. róka vagy borz számára! - Húzzuk a hurkot ökölnyi szélességűre! - Helyezzük négyujjnyi magasságban a föld fölé és... - egy karnyújtásnyira az ösvényen található akadálytól! - Ellenőrizzük, hogy stabil-e a rögzítése, szükség esetén a hurkot gallyak segítségével tartsuk a megfelelő helyzetben!
Kifeszített hurok A hurkot úgy tehetjük hatékonyabbá, ha egy friss, kifeszített (húzóerő alatt álló) fa segítségével felrántjuk az állatot a földről, amikor a csapda kiold. Ez megnehezíti a zsákmány kiszabadulását, és segít távol tartani a ragadozó állatoktól.
Feiránfőtarok-csaptia Amikor az állat beleszalad a csapdába, az indítórud kiold, és a vad felemelkedik a levegőbe. Alkalmas pl. a nyúl és a róka megfogására. Mindkét irányból érkező zsákmányt képes elkapni. Legjobb, ha az állat ösvényén, pl. egy kidőlt fa vagy szikla okozta szűkületbe helyezzük.
Ejtsünk o kioidófuűon bemetszést (a), hogy illeszkedjen a támasztórúdba (b), amelyet a főidbe állítunk! A hurkot csatlakoztassuk a kioidófáhozf Kössünk egy kötelei a fiától fára, hogy feszes maradjon!
Csalétekké! ellátott feírántóhurok-csapda Működési elve megegyezik a felrántóhurok-csapdáével, annyi különbséggel, hogy a zsákmányt ízletes falattal csaljuk a kelepcébe. A hurok a földön van, a csalétek pedig fölötte kifeszítve. Amint elveszi az állat a csalétket, kioldódik a csapda. A rókához hasonló, közepes méretű állatok elfogására alkalmas csapdát nyílt területen is elhelyezhetjük, hiszen a csalétek felkelti az állat figyelmét. A kis erdei tisztás kiváló helyszín lehet.
A csalétek másik oldalát tartó dúcot csak gyengén nyomjuk a földbe, mert a hurokkal együtt a levegőbe kell repülnie.
Csalétkes lábfelrántóhurok-csapda V alakú faágat vagy két összekötött botot nyomjunk erősen a földbe. A meghajlított fától induló kötelet a kioldórúdhoz kötjük, majd a kioldórudat áthúzzuk a V alakú fa alatt. Ha az állat elveszi a csalétket, amelyet egy másik rúd végére helyeztünk el, a rúd elmozdul a helyéről és a kioldó rúd a hurokkal (benne remélhetőleg a zsákmánnyal) együtt a levegőbe emelkedik. Ez a csapda nagyobb állatok, pl. szarvas, medve vagy macskafélék megfogására alkalmas. A növényevő szarvasok odacsalogatásához a csalétek legyen véres vagy illatmirigyes, ez ugyanis felkelti az állat érdeklődését
A kioícfórúd felső vége ne kitesz ül o V ofokú ágnak, az alsó vége pedig nem tud kimozdulni, mert tartja a közte ésaValak között lévő csalétkes rúd - a kioldórúdra ható húzóerő megtartja a helyzetében.
Kötéllel feszesen tartott felrántóhurok-csapeSa A huroktartó botot tartó támasztótengely felrántását megakadályozó szo-ritókötés miatt marad a helyén a bot. Ha az állat a hurokba kerül, a huroktartóbot elmozdul a támasztóbotról, és a dúcra tekert kötél lecsúszik a huroktartóbot másik végéről. A nyulakhoz hasonló kisméretű állatok megfogására alkalmas. Az állat ösvényén helyezzük ki!
Figyeljük meg, hogy a dúcra tekert kötél miként rögzíti a huroktartóbot egyik végét (bj, míg a másik vége a támasztótengelyen nyugszik (a). A dúcra tekert kötélrész legyen köze! a huroktartó bot végéhez (ej!
Lengétrapézos feirántóhurok-csapda Ezzel a hurokesapdával nyílt területen az állat két ösvényét is el tudjuk állni. A bot két hurkot tart, míg magát a botot a rántókötél húzóerejétől egy bemetszés tartja meg.
Ho qz áfiat bekerül a hurokba, vergődni kezd, kioldva ezzel a huroktartóbotot, függetlenül Ottói, hogy a csopdábo milyen irányból szaladt bele.
Feszítőgörgős felrántóhyrok-csapda A huroktartóbotot kerek bemetszés tartja - a rántókötélnek kicsit ferdén kell megfeszülnie, hogy a bot a helyén tudjon maradni! Pl. a nyúl és a róka megfogására alkalmas. Bár egy irányba van megfeszítve, a rúd az állat vergődésekor mégis kiold.
Széles területet le tudunk fedni, bo egy hosszú, vízszintes rúdon több csapdát készítünk. Ott használjuk, ahol az ösvény kiszélesedik vagy többfdé ágazik! Talpkioldású felrántóhurok-csapda Legjobb, ha a csapdát az állat útvonalán egy kisebb bemélyedésbe helyezzük. A tábla mindkét oldalára hurkot helyezünk. A tábla benyomódásakor a kioldórúd kiold, és a csapda az állatot a lábánál erősen megfogja. Nagyobb állatok, pl. szarvas, medve vagy nagymacskák elfogására a legjobb. A botokból, kemény kéregből vagy más erős anyagból készített felület egy alsó rúdon nyugszik, a felső rúd pedig beakad a bemetszésekbe. Ez a taJpkioldá-sú csapdához hasonló szerkezet (a) összeállított felület helyett nagy hurkot használ, aktiválódásakor a kioldó vagy az alsó rúd elmozdul, és a nyakánál kapja el a kisebb állatokat.
Lépcsőzetes csaléfekkioldásos felránióhurok-csapda Két villás dúc lenntart egy kereszttengelyt, amely egy csalétkes, bemetszett rúddal old ki (ez egy kifeszített felrántókötélhez csatlakozik). Az utóbbi a kereszttengelyt megfeszítve tartja, emellett tartja a hurkokat is. Kisebb húsevők és disznók megfogására alkalmas csapda, tisztásokra helyezzük ki!
A keresztrudat- legalábbis egy részét- faragjuk négyszögletesre, hogy illeszkedjen a csalétektartó bot négyszögletesre faragott bemetszésébe! Kétvégü, 4-es alakú felránióhurok-csapda Helyezzünk csalétkes rudat derékszögben a támasztófára: lapjai négy-szögletesek legyenek és illeszkedjenek a támasztófába vájt réshez!
Helyezzünk közéjük egy rövid kioldópálcát, hogy a megfelelő helyzetben maradjanak! A kioldópálca egy rugalmas, fiatal fával van összekötve kötél segítségével, ami a levegőbe húzza a kioldót. Ha a csalétkes rúd elmozdul, kiold a csapda. A négy hurok hatékonyan lefed minden irányt az ösvényen, de használhatjuk tisztáson is a kisebb húsevők csapdába ejtésére.
Kettős felrántóhurok-csapda Az állat ösvénye mentén álló két fiatal fát úgy metszük be, hogy összeakadjanak, ha egymáshoz illesztjük őket! Kössünk függőleges csalétkes rudat az egyiknek majdnem a végére. A fák végére két hurkot is köthetünk, de mindegyik viszonylag merev drót legyen, hogy a helyén maradjon. A csalétek elvételekor a zsákmány a fák között a levegőbe emelkedik. Ez a csapda szintén a kisebb húsevők tisztásokon történő megfogására alkalmas.
Csalétekrúd-kioldásos felrántóhurok-csapda Egy támasztódúc és a felrántóbot alsó része közé csalétkes rudat szorítunk. A felrántóbot felső része nekinyomódík a kioldórúdnak. A csapda működési elve megegyezik a talpkiofdású felrántóhurok-csapdáéval, azzal a különbséggel, hogy az összeállított felületet csalétekrúd helyettesíti. A csalétek megmozdítása oldja ki a fel rántóbotot, amelyet a húzóerő ránt fel a fa alól, magával húzva a hurkot is.
A meghajlított fo végétőt induió i húzza felfelé o keresztrudat. A cs tortjo a felrántóbotot a helyén. DORONGCSAPDÁK A dorongcsapda működési elve egyszerű: a csalétek elvételekor az állatra valamilyen súly zuhan. Mindegyik fajtája alkalmas disznók, rókák és borzok megfogására. Nagyobb változatai nagyobb állatok, pl. medve elejtésére használhatóak. FIGYELEM! A dorongcsapda nagyobb változata éppúgy veszélyes lehet az emberre, mint a megfogni szándékozott állatra. A botkioldásos és a dorongcsapdák botlódróttal működnek, így könnyen működésbe hozhatóak véletlenül is. Még a túlélésért küzdve is ügyelnünk kell rá, hogy mindenki ismerje a csapdák elhelyezkedését. Túlélési gyakorlat során a többieket tartsuk távol az ilyen csapdáktól, és a gyakorlat végén szereljük szét az összeset! Nagy dorongcsapdát nem tudunk egyedül felállítani. A szerkezetet az állat útvonalának mentén helyezzük el! Tartsunk kellő távolságot a leeső súlytól, különben a csapda felállítása túl nagy kockázattal jár! A kiegyensúlyozás fontos feladat - valószínűleg elsőre nem is fog sikerülni.
Botláskioldású dorongcsapda Működési elve megegyezik a rúdkioldásos felrántóhurok-csapdáéval, csakhogy ezúttal a felrántó botot megfelelő helyzetben tartó kioldórúd nyomja a felrántóbot végét. A felhúzóbotból induló kötél faágon tekeredik át, hogy megtartson egy köteg farönköt vagy egyéb nehezéket az ösvény felett. A kioldó botból botlódrót fut a levegőben a felfüggesztett súly alatt egy stabil rögzítőpont felé.
Kiegyensúlyozott dorongcsapda Egy Y alakú, végein - a könnyű kimozdulás érdekében - kihegyezett bot egyik szárán csalétek van. Másik szára tartja a keresztrudat, alja biztos talpponton nyugszik. Az Y alakú botot a keresztrúdra nehezedő farönkök vagy nagy kövek tartják pozícióban. Ha a csalétket megmozdítja az állat, a csapda összeomlik.
Négyszögletű illesztéses kioldással! működő dorongcsapda Hasonlít a kiegyensúlyozott dorongcsapdára, azzal a különbséggel, hogy támasztékul bemetszett tartórudat használunk, és a bemetszés alsó lapja négyszögletes. A súly kitámasztásához támasszuk a keresztrudat a rúd alsó, négyszögletes lapjának!
Csaiétekbof-kioldásos dorongesapda Követ vagy összekötött farönköket tart egy támfa, amely rögzített, villás fába van beillesztve. A támfa másik vége a földön van, ahova kötél szorítja. A kötél a kioldó bothoz van rögzítve. A kioldó bot egy függőleges dúcon van a kötél végén átforgatva. A kioldó botot csalétkes rúd tartja a helyén. A csalétkes rúd a kioldó bot és a dorongcsapda súlya közé van szorítva. A csalétkes rúd elmozdításakor az egész súly leomlik.
Dorongcsapcia Az állat útvonala fölé függesztett fatönk vagy egyéb nehezék súlya feszíti a kötelet, amelyet a fatörzsbe rövid faékekkel beakasztott kíoídórúd tart. A kötél a súly alatt botJódrótként szolgál. Ellenőrizzük, hogy a kötél elég hosszú-e, illetve a botJókötél rögzítése elég gyenge-e ahhoz, hogy a súly a földre zuhanhasson! A faékek enyhén lefelé álljanak, de legyenek elég rövidek a rúd könnyű kioldásához!
4-es alakú dorongcsapda Először ugyan bonyolultnak tűnik, de ha már megtanultuk használni, könnyen emlékezni fogunk a működésére és nagyon hatékony lehet. Bármekkora méretben elkészíthető. Vízszintes csalétekrudat helyezünk derékszögben egy záróbottal ellátott támasztófára. A záróbot tartja a csalétek fölé helyezett súlyt: a támasztófa kiélesitett hegyének van támasztva.
A csalétkes rúd a tetején be von metszve o záróbot kioldása miatt. Az oldalára négyszögletű faragást készítünk, hogy illeszkedjen a tómasztófához. A zárobotot az alján kihegyezzük a gyors kioldás érdekében, a közepén pedig bemetszést ejtünk, hogy m eq tu dia tart a n i o tóm osztó fá t. ^
SZÚRÓCSAPDÁK FIGYELEM! Ezek a csapdák különösen jók a disznó és a szarvas megölésére, de nagyon veszélyesek az emberre, akár halált is okozhatnak. Összeállításkor mindig a szúrószerkezet MÖGÖTT álljunk, és gondoskodjunk róla, hogy mindenki ismerje a csapdák elhelyezkedését és veszélyességét! A csapdákat jelöljük meg, hogy felhívjuk rájuk az emberek figyelmét! Más körülmények között (ha nem a túlélésért küzdünk) soha ne hagyjuk a szúrócsapdát felállítva vagy felügyelet nélkül!
SZÚRÓ DORONGCSAPDA Ugyanazon az elven működik, mint a dorongcsapda (balra), de o súly növelése érdekében köveket használunk, és kihegyezett botokkal egészítjük ki. Az ütésen kívül le is szúrja az áldozatot R&sgös szúrócsapda Nagyon veszélyes, a zsákmány életét kioltó csapda. Kiválóan alkalmas vaddisznó elejtésére. Az útvonal fölé szúrós heggyel felszerelt, rugalmas rudat feszítünk ki. A botlókötélhez kúszónövényből vagy valamilyen sima anyagból (nem durva madzagból, mert az elakadhat a rövid botban) csúszógyűrűt illesztünk - ez kioldó szerkezetként fog szolgálni. Egy rövid fabot (a) és egy rövid kötél (a rögzített támasztófához kötve) tartja feszesen a szúrós rudat. A gyűrűn egy másik rudat is keresztülfeszítünk, mégpedig a szúrós rúd közelebbi és a támasztófa távolabbi oldala között. Mindez addig marad kifeszítve, amíg a botlókötél meg nem mozdul.
Szúrócsapdla disznó elejtésére Hasonlít 2 rugós szúrócsapdára, de vízszintesen működik. A csapórúd egyik vége rögzített: négy támasztófa közé van szorítva. A másik, szúróheggyel ellátott végén a kioldófa (rövid kötéllel van rögzítve) egészen addig visz-szatartja a rugalmas botot, amíg a kioldóbotot a gyűrű vízszintesen tartja. A gyűrű egy botlókötél végéhez van kötve. A botlókötelet az útvonal másik oldalán egy tartódúchoz csomózzuk.
Fontos, hogy a szúróhegyet szorosan rögzítsük a rugós bothoz, különben elmozdulhat, és nem csapódik az állat testébe!
A szúröheggyei ellátott rudat helyezzük oz efejteni kívánt állót méretének megfelelő magasságba, vagy úgy állítsuk be, hogy abba a magasságba csapódjon! A csapárúd feszítettsége miatt a támasztófákat nagyon stabilan kell a földbe szúrni, a rögzítés legyen erős és biztos! MEGJEGYZÉS: A szúrócsapdák nagyon veszélyesek, ezért győződjünk meg róla, hogy a kötél és a csomók elég erősek-e a feszítettség kibírásához! Az ilyen csapdát kizárólag a szúróhegy mögül közelítsük meg! Az ilyen csapdákkal ellátott területen soha ne vállaljunk kockázatot!
Csaléfkes, rugós szúrócsaptia A felfüggesztett csalétek megmozdítása elindítja a tartógyűrűt, ettől kioldódik az indítóbot, a szúróhegyek pedig felcsapódnak. A gyűrű az indítóbot felső végét egy támasztófához szorítja, visszatartva a szuróhegyet. Az indítófa alsó végét kötél tartja. A csapda hatékonyságának növelése érdekében a csapórúdra több szúróhegyet erősítsünk!
Ülörudas szúrócsapda
Kiváló csapda majmok elejtésére. Működése megegyezik a csalétkes, rugós szúrócsapdáéval, azzal a különbséggel, hogy a kioldó szerkezet csalétek helyett ülőrudat használ. Ha a rögzítőgyűrü nem támaszték, hanem egy fa törzse körül helyezkedik el, bizonyosodjunk meg róla, hogy sima a fa felszíne és a gyűrű könnyen tud mozogni rajta!
íjas csapda A megfelelő fából elkészített egyszerű íjat (lásd Fegyverek) kifeszítjük, és úgy állítjuk be, hogy kissé felfelé lőjön. Ezt támasztófák és a billenőbothoz illesztett nyíl segítségével tudjuk megoldani. A kioldórúd egy botlókötélhez illesztett bot miatt marad a helyén. A botlókötelet a célpont körül körbe kell vezetnünk. A kötél első szakasza legyen a szerkezethez közel, mert különben a nyíl az íj mögül közeledő állat miatt is elsülhet. A csapda nagy és veszélyes állatok elejtésére a legalkalmasabb, és használható a nyíllal szemből vagy a botlókötél oldala felől közeledő állatok esetén is (a zsákmány ilyenkor éppen a nyíl előtt halad el, amikor az íj visszacsapódik). Az eszköz valószínűleg a nyíl előtt elhaladó nagyobb állatokat teríti le először. FIGYELEM! Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül olyan helyen, ahol mások is elésétálhatnak, mert emberélet kioltására is alkalmas!
(ej Az ijzsinór rögzítése érdekében ejtsünk bemetszést o nyílon!A kioldórúd ilfeszked-- jen a nyii bemetszésébe, és o kereszttengelybe is! A billenőbotot a kioldórúd ólja és o rögzített dúc közé helyezzük!
(bj Egy másik kioldószerkezet: Vágjunk négyszögletes rést egy támasztó fán, és ejtsünk négyszögletes bemetszést a villás bot oldalán o kioldás miott! Metsszük be a bot felső iapját, hogy tartsa az íjzsinórt! Egy másik villás ághoz kössük hozzá a botlókötelet! Csalétkes verem siklóhurokcsapdával Ha gödröt ásunk, megzavarjuk a környezetet és állandó nyomot hagyunk magunk után, ami elriaszthat néhány állatot. Más állatoknál viszont a kíváncsiság legyőzi az óvatosságot, ezért vizsgálódni kezdenek. Ha csalétket teszünk a verembe, az állatok szaglászni kezdenek. A róka, a disznó, a vadmacska és a borz mind-mind feltúrja a törmelékes gödröket, ezért a miénk is vonzani fogja őket. Az állat megérzi a csalétek szagát, ezért lefelé fordítja a fejét. Ha a karók mellett leereszkedik, már nem tud kimászni -mancsával kapálózva beszorítja magát a hurokba. Helyezzünk el négy kihegyezett, hajlékony karót úgy, hogy a gödör szélei alatt érkezzenek annak felszín alatti oldalaihoz. így kevésbé lesz feltűnő. Helyezzünk rájuk egy gödrön kívüli támasztékhoz rögzített siklóhurkot!
MADÁRCSAPDÁK Hálók A madarak elfogásának egyik legegyszerűbb módja, ha finom hálót feszítünk ki a fák közé, ahol alszanak. Háló helyett használhatunk összecsomózott, több irányban kifeszített madzagot is a repülési útvonalukba eső fák között - ez is kárt okoz a belerepülő madarakban.
Madárlép A kisebb madarak elfogásának ősi módszerre a lép (vagy madárenyv) használata. Főzzünk meg vízben magyalleveleket és mindenféle keményitőtar-talmú magokat, majd pároljuk a főzetet addig, amíg ragadós anyagot nem kapunk! Mielőtt a madarak hazatérnek pihenni, kenjük rá ezt az anyagot az ágakra és más pihenőhelyekre! A madarak a leszállás után rögtön beleragadnak.
Felfüggesztett hurok Feszítsünk ki hurkokkal teli zsinórt a folyó vízszintje felett nem sokkai, a folyásirányra merőlegesen! Legjobban nádasban és sásban alkalmazható.
Csalétkes horog A gyümölcsbe vagy más élelembe rejtett csalétkes horog szintén hatékony: fennakad az állat torkán.
Siklóhurkos bot Kössünk sok finom, 1,25-2,5 cm átmérőjű csomót egymáshoz közel egy botra vagy ágra! Legjobb, ha lószőrt használunk, de bármilyen erős anyag megfelel. A botot helyezzük a csomókkal felfelé a madarak kedvenc alvóvagy fészkelőheiyére! Az állatok leszállás közben bele fognak akadni. A botot ne vegyük el, ha még csak egy madár akadt bele, mert a zsákmány odavonzza a társait, így rövid időn belül többen esnek csapdába.
4-es alakú csapda Ez a szerkezet (tósof 4-es alakú dorongcsapda) „íakunyhó"-szerű kalitkával együtt használható. Az utóbbi egy összekötött botokból álló piramis, amely a csalétek fölött van kiegyensúlyozva. Kis termetű madarak esetén gyorsan elkészíthetjük a kalitkát: helyezzük el az összes botot egy irányba, majd rögzítsünk az alsó rétegükhöz szorosan, merőlegesen két azonos hosszúságú botot! Úgy erősítsük meg a szerkezetet, hogy az összes bot a helyén maradhasson! A nagyobb állatok azonban innen könnyen ki tudnak törni, úgyhogy nekik az összes botot különkülön össze kell kötnünk.
Próbáljunk más módszerekkel is kalitkát készíteni! Akadhat nálunk megfelelő méretű doboz vagy tároló, de akár egy nagy konzervdoboz is megteszi. Kítámaszthatjuk a kalitka felemelt szélét egy bottal, amelyre hosszú madzagot kötöttünk. Fogjuk meg a madzag másik végét, és rejtőzzünk el valamivel messzebb! Ha feszesen tartjuk a madzagot, el tudjuk rántani a támasztékot, amikor a madár a kalitka alá megy. A kalitka köré és alá helyezzünk csalétket! Ez a módszer olyan helyeken a legjobb, ahol sok a madár.
Botkioldásos háfócsapda Egy földön elhelyezett és csalétekkel ellátott hálót fektetünk a földre. A háló sarkait madzag köti össze egy befeszített fiatal fával. Tartókötél csatlakozik a kioldó szerkezethez [lásd az előző csapdákat), amely bemetszéssel illeszkedik egy vízszintes rúdhoz, és a csalétkes felületet hozza működésbe. A csalétkes felületet úgy és csak annyira emeljük fel a földről, hogy a kioldó bot lenti végének támaszkodjon! Ennek a kioldó szerkezetnek nagyon érzékenynek kell lennie, ha azt akarjuk, hogy egy kis madár súlya is elindítsa!
A hólón szétszórt csalétek odacsalogatja o modorokat, amelyeket o szerkezei azonnal megfog, amint egyikük a csalétkes felületre rálép.
MEGJEGYZÉS: Ha gyakorlat alatt helyezünk ki ilyen csapdát, egyértelműen jelöljük meg a helyét, nehogy mások belelépjenek! A szúró- és dorong-csapdákat folyamatosan felügyelnünk kell, hogy a többieket távol tarthassuk tőlük, hiszen súlyos sérülést, akár halált okozhatnak. A gyakorlat végeztével szereljük szét az ÖSSZES csapdát! VADÁSZAT Az állatvilág nyomainak figyelemmel kísérése és a választott zsákmánnyal kapcsolatos ismeretek éppúgy fontosak a vadásznak, ahogy a gyakorlott nyomkövetés és a pontos cél lövőképesség. Ezek segítségével könnyen lehetünk mindig a megfelelő helyen és könnyen előnyünkre fordíthatjuk a terep adottságait. Mindig a lehető leghalkabban járjunk! Lassan menjünk, rendszeresen álljunk meg! Súlyunkat lábunk hátsó részére helyezzük, hogy lábujjainkkal előkészíthessük következő lépésünket, és csak ezután nehezedjünk rá teljes súllyal a talpunkra! így nem fogunk megbotlani, továbbá csökken az aljnövényzet és a recsegő ágak keltette zaj is. A gyors és hirtelen mozdulatok elriasztják a vadat. Szaglásszuk a levegőt és figyeljünkl Széllel szemben, vagy legalábbis keresztirányban vadásszunk! A vadászat legjobb időpontja a hajnal, a legtöbb állat akkor szokott a területen mozogni. Este is előbújnak ugyan, de akkor a fényviszonyok gyorsan romlása miatt tökéletesen kell ismernünk a terepet és a táborhelyre visszavezető utat. Gondosan felderített területen ez sem okozhat gondot, különösen ha tiszta az ég és világít a hold, vagy fényesek a csillagok. Ha este vadászunk, legalább egy órával alkony előtt induljunk, hogy szemünk hozzászokjon a sötétedéshez és kialakuljon éjszakai látásunk persze a kiszemelt zsákmány ilyenkor is minden bizonnyal sokkal jobban lát nálunk! Ha napközben vadászunk, délelőtt hegynek felfele induljunk, délután pedig térjünk vissza a táborhelyre! Az állatok nyomait hegynek felfelé haladva könnyebben észrevesszük, mert a földön közelebb vannak a szem-magasságunkhoz. A napközben hő révén kialakuló légáramlatok a szagot felfelé viszik, ezért lefelé haladva előbb érezzük meg az állat szagát, mint az a miénket. Az egész napos vadászat és kutatás után a leereszkedés sokkal kevesebb energiát vesz el, mint a felfelé mászás, így bizonyára örüni fogunk a könnyebb hazaútnak. TUDNIVALÓ Ha ügyesen mozgunk, az állat sokszor nem is vesz észre minket. Ha mégis ránk pillant, ne mozduljunk! Elképzelhető, hogy korábban még nem látott embert: talán inkább kíváncsi, mint riadt lesz. Maradjunk teljesen mozdulatlanok, amíg az állat máshova nem | néz, vagy nem folytatja az evést! Kerüljük a nagyobb állatokat (pl. a medvét), hacsak nem vagyunk annyira rászorulva az élelemre, vagy nem vagyunk tökéletesen biztosak benne, hogy első lövésre meg tudjuk ölni - különben vadászból könnyen vaddá válhatunk! Olyan közel menjünk, amennyire csak jelenlétünk felfedése nélkül lehetséges! Vegyünk fel biztos helyzetet, és arra a területre célozzunk, ahol a lövés a legnagyobb eséllyel lesz eredményes! A pontos fejlövés igazán hatékony, viszont nagyon kockázatos is, hacsak nem vagyunk nagyon közel a mozdulatlan állathoz. A lapocka mögötti terüiet kiváló célpont. Egy oda célzott, határozott, pontos lövés a legtöbb állatot azonnal leteríti. A rossz célra leadott lövés az állat szükségtelen szenvedését okozhatja, a vadásznak pedig még hosszasan követnie kell a zsákmányt. Ha az állatot az első lövés leterítette, várjunk öt percet, mielőtt megközelítenénk! Csak álljunk és figyeljünk! Ha az állat nem pusztult el, csak vérzik, a vérveszteség valószínűleg meggyengíti, és ha közel megyünk hozzá, nem fog tudni elmenekülni. Ha az állat megsérült, de továbbmegy, csak 15 perc elteltével kövessük. Ha azonnal követjük, elképzelhető, hogy egész nap menni fog.
FEGYVEREK íj és nyíl A leghatékonyabb rögtönzött fegyver az íj és nyíl, ráadásul elkészíteni is köny-nyű őket. Nagyon rövid idő alatt jártasságot szerezhetünk a használatukban. íjnak már jól kiszáradt fa a legalkalmasabb, de ennek hiányában is boldogulnunk kell! Ha úgy gondoljuk, hogy még hónapokig leszünk a jelenlegi helyünkön, félretehetünk fadarabokat száradni későbbi használat céljára. A ki nem száradt fa nem sokáig marad feszes, ezért több íjat készítsünk, és cseréljünk fegyvert, ha az éppen használt elvesztette a rugalmasságát. A legjobb a tiszafa - a régi angol nagy íjak mind ebből a fából készültek. A tiszafának öt változata terjedt el az északi féltekén, de nem túl gyakori növény, így a hikori, a borókafenyő, a tölgy, a szilfa, a cédrus, a vasfa, a nyír, a fűzfa és a bürök is megfelel.
Az íjffa elkészítése íjfának rugalmas botot válasszunk! Kb. 120 cm hosszú legyen (méretét persze mindig igazítsuk a használójához)!
A nekünk leginkább megfelelő ij faméret meghatározása: Jobb kézzel tartsuk az Ijfa egyik végét a csípőnkhöz, majd nyújtsuk ki a ba! kezünket oldalra és felfelé! Az így kapott távolság adja meg az ij méretét Ezzel a módszerrel óltalanos fjat készíthetünk (a nagy ij használata komolyabb jártasságot igényel)! Az ij megformálása
Az íjfát úgy alakítsuk ki, hogy középen 5 cm széles /egyen és a végek felé 7,5 em-re vékonyodjon!A végeket metsszük be: az ijhúr 1,25 emre legyen tőlük! A fakérget távolítsuk el! Miután az íjat formára faragtuk, kenjük be mindenhol olajjal vagy állati zsírra!!
Az ijhúr rögzítése Legjobb a nyers bőr húr, de bármilyen zsineg, madzag vagy vékony kötél megteszi. Az íjhúr 3 mm széles legyen! Az öreg csalán szárai is elég erősek lehetnek, ezeket összekötve megfelelő íj húrt készíthetünk. Ha az íjnak holtjátéka van, valószínűleg rövidebb húrra lesz szükségünk, de a rögzített húr ne legyen túl szoros, hiszen igazán feszesnek lövéskor hátrahúzva kell lennie.
A húrt az ijhoz mindkét végén kötélhu-rokkoí és két gyűrűhurokkal rögzítsük! Ha a fa nincs kiszáradva, használat után oldjuk ki a húr egyik oldalát hogy az ij ne feszüljön feleslegesen, különben az íjfa deformálódik! A mindössze meghajlított rugalmas botnál sokkal hatékonyabb és pontosabb a megfelelően elkészített íj. Ezzel sem szabad azonban vesződnünk, ha elvesztette a rugalmasságát - készítsünk helyette újat!
Nyíl készítése Minden egyenes fa alkalmas nyílnak, de az egyik legjobb a nyírfa. A nyíl kb. 60 em hosszú és 6 mm széles legyen! Lehetőleg legyen egyenes és sima felületű! Egyik végén készítsünk egy 6 mm mély bemetszést, hogy bele tudjuk illeszteni a húrt.
Ellenőrizzük, hogy a nyíl végén lévő bemetszés elég széles-e a húr beillesztéséhez!
TERELÉS
A pontosság érdekében a nyilat terelni kell! Legjobb terelöonyag a toll, de más anyagot -papírt, könnyű ruhát, akár formára alakított leveleket - is használhatunk. (a) A tetejéről indulva, c tollszár közepénél vágjuk ketté a tollat! \ (bj Á toll mindkét végén hagyjunk 20 mm-es száratr hogy a tollat a nyílra tudjuk kötni, (c) A nyíl körül egyenlő távolságra rögzítsünk három terelőt! Nyílhegy A nyíl másik végén szükségünk van egy hegyes tárgyra. Magát a nyilat is kihegyezhetjük és megkeményíthetjük a tűzben, de a szilárd hegy jobb. Az ón kiváló, de kovakőből is készíthetünk igazán éles nyílhegyet. Nagy türelemmel még a csontot is megfelelő heggyé alakíthatjuk. Vágjuk ketté a nyíl végét, helyezzük bele a nyílhegyet, majd kössük össze szorosan! Az ín kiválóan alkalmas a kötözésre - nedvesen használjuk, majd szárítsuk meg, hogy biztosan tartsa a fejet!
Nyíl, lándzsahegy, fejsze és kés egyaránt készíthető pattintással kovakőből, amely fekete, tompa, fémes fényű, gyakran a mészkővel együtt megtalálható kőzetfajta. Nagyjából megfelelő méretű és formájú lapos követ válasszunk! Egy másik kemény kö segítségével pattintsunk le róla darabokat, amíg el nem érjük a kívánt formátl Ha nagyon éles vágófelületet szeretnénk, a széleinél faragjunk le belőle (lásd Szerszámok a Táborozási technika fejezetben]!
Az íjászat technikája
Illesszük a nyilat az íjhúrba és emeljük az íj közepét szemmagasságba. Az íjat előrenyújtott kézzel, pontosan a nyíl alatt fogjuk! Az íjtartó kart tartsuk biztosan, az íjhúrt pedig húzzuk finoman hátra a testünk felé úgy, hogy a nyíl szemmagasságban legyen. A nyíl mentén nézve igazítsuk a célpontra! Engedjük el a húrt - hagyjuk, hogy magától menjen, ne kapjunk utána! Gyakoroljunk! Sorozatlövéseknél tartsunk több nyilat a bal kezünkben!
NYÍL OKOZTA ÉGÉS
Sok íjász panaszkodik a nyiltereiő lapát okozta égési sebekre - a súrlódástól kisebesedhet az arc vogy a kéz. Az arcra szorosan rákötött só! vogy ruhadarab anélkül védi az arcunkat; hogy akadályozná a lövést. Kezünket ujjak nélküli bőrkesztyűvel vogy az ujjak közé és a csuklóra helyezett bőr védőanyaggal óvjuk! A parittya és hasznáiafa A legegyszerűbb parittya olyan fegyver volt, amilyennel Dávid megölte az óriási Góliátot. Ezt a fajtát közönséges kaviccsal is használhatjuk. Egy kötél közepére egyszerű zsebet készítünk - a legjobb, ha bőrből, de bármilyen más erős anyag is megfelel. A kötél lehet bőrcsík vagy természetes szálak összecsavarásával készített szalag. Úgy készítsük el, hogy a kötél egy hosszú darabban szelje át a zsebet. Ha két darabban van a kötél, kössük vagy varrjuk hozzá a részeit a zsebhez! A PARITTYADOBÁS TECHNIKÁJA
Sima, kb. 2 cm átmérőjű, lehetőleg kerek kavicsot válasszunk (o csipkézett kavics több kárt okozhat, viszont nem jár be olyan szabályos röppályát)I
Lengessük meg a parittyát a fejünk fölött a célra irányítva. Engedjük el a kötél egyik végét! A lőszer nagy sebességgel kirepül - kis gyakorlással pontosan eltalálhatjuk a célt Elképzelhető, hogy a kellő pontosság és távolság elérése érdekében kísérleteznünk kell a parittya hosszával. Ha parittyával vagy csúzlival madarakra célzunk, egyszerre több követ lőjünk ki!
CSÚZLI
Az iskolás fiúk fegyvere, bár a rómaiak hatalmas, mechanikus változatátostromfegy-verként használták. Erős, villás, lehetőleg rugalmas ágra - legjobb a mogyorófaőg -és egy rugalmas anyagdarabra lesz szükségünk. Az autó vagy bicikli kerekéből származó gumibelső az ideális (jobb a ruhákban lévő gumiszalagnái, de az utóbbi is használhatói. Készítsünk zsebet a rugalmas anyag belsejébe: vezessük ót rajta vagy varrjuk bele (minta parittya zsebét). A rugalmas anyag mindkét végét kössük a faág széléhez! Lövedéknek követ használjunk! BÓLA
A bóját oz eszkimók a modorok lel övé -sére használjók. Csomagoljunk köveket kis ruhadarabokba, és mindegyikre kössünk egy-egy 90 cm-es kötelet A kötelek másik végét kössük össze szorosan. Az összekötött végénél fogva forgassuk o fejünk fölött! Elengedése után nagy területet lefedve repül a levegőben.
A dél-amerikai gaucsók ugyanezt a fegyvert, illetve más változatait használták a csatában. A bólo rótekeredik o repülő madárra vagy oz állat lábára, illetve nyakára, le-teritve o földre oz áldozatot. így a vadász megölheti a zsákmányt. Lándzsák A sétabot nagy segítség lehet járáshoz, ha viszont kihegyezzük az egyik végét, máris hasznos szúró- vagy hajítófegyver válik belőle. A szúrólándzsának körülbelül 1,8 m-es, egyenes bot a legjobb. A 90 cm hosszú botból jól kezelhető hajítólándzsát készíthetünk. Gerelyt kb. feleekkora fadarabból készíthetünk, így fegyverünk pontosabb lesz és nagyobb távolságot érhetünk el vele.
A lándzsát hatékonyabbá tehetjük, ha c végére hegyesre pattintott kovahe-gyet vagy lapított ánhegyet illesztünk, esetleg alaposan ráerősítünk egy kést. Ha viszont csak egy késünk van, ne kockáztassunk, mert könnyen elveszhet vagy megsérülhet. LÁNDZSAVETÖ A lándzsa a vágatban fekszik. A vágót o hajitóeszköz felső oldalán helyezkedik el, de nem ér el teljesen a végéig: ez o hátsó ütköző lökést cd a lándzsának.
A lándzsavető elkészítéséhez olyan faágat válasszunk, amely legalább dupla olyan széles, mint a lándzsánk, és legyen rajta ágesonk is, amelyből előrehajló fogantyút készíthetünk! Késünket ékként használva hasítsuk ki az ág közepét! Vájjunk ki finom vágatot a lándzsának! Teljesen simára alakítsuk ki, ütközőnek pedig hagyjunk meg egy szilárd részt! Sokszor próbálkozva állapítsuk meg a lándzsa hajítótávolságát, és alakítsuk ki saját egyensúlyunkat is a jó dobáshoz! A lándzsát vállmagasságban tartva irányítsuk a célra, majd a lándzsa-vetőt gyorsan rántsuk előre és lefelé! Lefelé mozdítva a vágat ütközője erősen meglöki a lándzsát.
MADÁRFOGÁS Mozgóhurok Egy hosszú bot végére illesztett síklóhurok kiválóan alkalmas az alsóbb ágakon alvó madarak lerántására. Jegyezzük meg az alvó- és fészkelőhelyeket (ne feledjük, az ürülék odavezet minket), és ha elérhető távolságra találunk ilyet, éjszaka, óvatosan közelítsük meg (persze legyen a látáshoz elegendő fény)! Csúsztassuk a hurkot a madárra és szorítsuk meg! Egyszerre kell összeszorítani a hurkot és lefelé rántani a zsákmányt!
Vízimadarak becserkészése A vízimadárhoz a vízbe merülve, fejünket náddal és más növényekkel álcázva tudunk közel kerülni. Legyünk óvatosak! Azt a területet közelítsük meg, ahol a madarak fészkelnek, vagy ahol rendszeresen látni lehet őket! Ne feledjük, a madarak (különösen a nagyobbak, pl. a lúd vagy a hattyú) védekezés közben nagyon vadut viselkedhetnek! A világ egyes részein más technikát alkalmaznak: az emberek nagy tökhéjat viselnek a fejükön álcaként. A tök egyik oldalára lyukakat vájnak, hogy lássanak és tudjanak lélegezni. A vadász a tököt pontosan a vízfelszín fölött tartva úszik az áramlattal a madarak közé. Hogy hozzászokjanak a madarak, először bedobnak a vízbe néhány tököt A szárnyasok közé jutott vadász alulról kapja el a gyanútlan madarat, majd a víz alatt megfojtja.
Gödörcsapda Keressünk vagy ássunk egy kb. 90 cm mély gödröt olyan területen, ahol gyakoriak a talajról táplálkozó madarak! A gödör szélessége az elejteni kívánt madár méretétől függ. Szórjunk a lyuk köré magot vagy egyéb csalétket, de nagy részét a lyuk belsejébe szórjuk! A madarak először csak a lyuk körüli csalétket eszik meg, aztán bemennek a lyukba is, hogy többet ehessenek. Ekkor rohanjuk le őket! Ijedtségükben képtelenek lesznek a lyuk belsejében eléggé szétnyitni a szárnyaikat a felszálláshoz. SIRÁLY Sirályt úgy foghatunk, ha élelmet tekerünk egy kőrer majd a levegőbe dobjuk. A madár reptében lenyeli a csalétket és vele együtt a követ, az utóbbi súlyától azonban lezuhan. Természetesen ez a módszer nem víz, hanem szárazföld felett alkalmazandó. Álljunk készen a lezuhant madár ártalmatlanítására! VESZÉLYES ÁLLATOK Kevés állat támad az emberre akár önvédelemből is, a legtöbb inkább a menekülést választja. Nem valószínű, hogy nemzeti parkokon kívül nagyállatokkal, pl. elefánttal, orrszarvúval, vízilóval vagy nagymacskával találnánk szembe magunkat. Ennek ellenére ne az állatok ösvényén vagy ivóhelyükhöz közel táborozzunk le, mert megeshet, hogy elefántcsorda útvonalát keresztezzük vagy kiváncsi pumával találjuk szembe magunkat! FIGYELEM! Ne erőltessük a találkozást! A medvék gyakran turkálnak az északi erdőkben lévő farmokon, felforgatják a szemeteseket - elképzelhető, hogy néhány könnyű falat reményében a mi táborhelyünket is meglátogatják. Zajjal próbáljuk meg elijeszteni őket, ne kísérletezzünk az elfogásukkal! Ne menjünk közel hozzájuk! A medve köny-nyen meg tudja ölni az embert, a sebesült medve pedig különösen nagy veszélyt jelent Minden sérült vagy sarokba szorított állat veszélyes lehet! A legtöbb állat menekülni próbál, ha viszont megakadályozzuk ebben, támadásra kényszerítjük. A krokodiloktól és aligátoroktól kellő távolságot kell tartanunk, hacsak nem nagyon kicsik - de ilyenkor is győződjünk meg róla, nincs-e mögöttünk egy nagyobb méretű példány! Bármelyik nagy szarvú állat megsebesíthet bennünket szarvával még azelőtt, hogy fegyverrel támadhatnánk rá. A hím állatok párzási időszakban különösen vadak. Nem csak a patás állatok képesek erőset rúgni - a strucc rúgása is halálos lehet. A farkasokat általában többet halljuk mint látjuk - a portyázó tálkákról szóló történetek minden bizonnyal eltúlzottak. A farkas kíváncsi állat, elképzelhető, hogy távolról figyel minket, de nem kell egyből a megvadult farkasfalka üldözte vadász rémképét a helyzetre erőltetnünk. Ha súlyosan megsérültünk és nem tudjuk megvédeni magunkat, a farkas könnyen végezhet velünk. A hiéna szintén falkában vadászik. Alapvetően gyáva, ugyanakkor erős állat, és mivel dögevő, vonzzák a táborhelyek. Ha védekeztünk, minden bizonnyal megfordulnak és elfutnak, de ne szálljunk szembe velük, inkább csak kergessük el őket! A nagyobb emberszabású majmok szintén játszva meg tudják ölni az embert, de ritkán agresszívek, és általában többször figyelmeztetnek minket a távozásra. Valószínűbb, hogy kisebb majmokkal találkozunk, amelyek éles foguk miatt sokkal közvetlenebb veszélyt jelentenek. A kifejlett csimpánz különösen rosszindulatúan viselkedhet. Az állati harapás ejtette sebet alaposan tisztítsuk meg! Bármelyiktől kaphatunk tetanuszt, de némelyik emlős (köztük a vámpírdenevér) veszettséget is okozhat. A kígyók nem jelentenek veszélyt, hacsak véletlenül nem kerülünk velük kapcsolatba. Meg kell szoknunk őket és hozzá kell szoknunk ruhánk, alvóhelyünk és felszerelésünk ellenőrzéséhez is - kutassunk hüliő vagy rovar látogatók után! Előfordulhat, hogy testünk melegét érezve kígyó vagy százlábú mászik az ágyunkba. Sokszor ébredtek már arra emberek, hogy hívatlan látogató fészkelt a hónaljukba vagy még intimebb testrészeikhez. Ne feledjük, nem támadnak! Óvatos, nyugodt mozdulatokkal szabaduljunk meg tőlük! A ZSÁKMÁNNYAL KAPCSOLATOS TEENDŐK A sérült vagy csapdába esett állatok veszélyesek lehetnek. Mielőtt közel merészkednénk az állathoz, bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban elpusztult! Szúrjunk lándzsát vagy hosszú botra kötött kést az állat fő izmaiba és nyakába! A vérveszteségtől legyengült állathoz közelebb tudunk menni és fejen tudjuk ütni. Társakkal dolgozva egyszerűbben tudjuk szállítani még a nagyobb állatokat is, ha erősen rögzítjük őket egy faágra, amelynek két végét válfunkra tesszük. Ne vigyük őket egészen a táborhelyig, mert elképzelhető, hogy odavonzzák a legyeket és a dögevő állatokat. Hátukra fordítva még a nagyméretű állatokat is megfelelő helyre tudjuk húzni. Ha az állatnak szarvai vannak, vágjuk le a fejét, mert a szarvak
csak akadályozni fognak minket!
Helyezzünk faruőat az állat hasára, és szorító nyolcas csomóval rögzítsük mindkét lábpórt/ Kössük az állatot a rúdra, az utolsó csomó a rúd köré kötött szorító nyolcas csomó iegyen! Ha az állatnak szarvai vannak, kössük fel őket, hogy ne legyenek útban! A legjobb, ha mára csapda helyszínén feltrancsírozzuk a vadat. Ez odavonzza a ragadozókat és a dögevőket, amelyeket szintén csapdába ejthetünk. A zsákmány belső részeit használjuk a csapda új csalétkeként! Csak azt vigyük magunkkal a táborba, amit nagyobb erőkifejtés nélkül oda tudunk cipelni! Hűvös éghajlaton rejtsük el a maradékot és gyűjtsük össze később! A ZSÁKMÁNY ELREJTÉSE Lógassuk le a tetemet olyan faágról, amely a dögevőknek a földtől túl magasan, az ágtól pedig túl mélyen van! Áfák hajlata olyan rejtekhe-lyet kínál, amely a talajon mozgó ragadozókat távol tartja, a macskafélék és az egyéb jól mászó ragadozók azonban így is hozzáférhetnek. Szinte lehetetlen megvédeni a zsákmányt olyan területen, ahol keselyük vagy más nagy dögevők élnek, ezért vigyük magunkkal mindent, amit csak tudunk! Meleg éghajlaton minden bizonnyal megromlik, amit otthagyunk. A vér értékes, alapvető ásványi anyagokat tartalmazó élelem. Legyen nálunk edény, amelyben a táborba tudjuk szállítani! Lefedve, hűvösben, legyektől védve tároljuk! f FIGYELEM! Betegségveszély - fertőzött állatok Az állatok pofájában nyirokmirigy található (a nagyobbaknál köny-nyebben észrevehető). A megnagyobbodott és elszínezödött nyirokmirigy betegséget jelez. Minden feje körül eltorzult vagy elszínezödött állatot - pl. a myxomatosis tüneteit mutató nyulat - főzzünk meg (így kisebb lesz az esélye a fogyasztás útján történő megbetegedésnek), de fertőzésveszély esetén az előkészítés során is körültekintően kell eljárnunk! Alapvető fontosságú az állat levágása és a hússal kapcsolatos teendők elvégzésének idejére a bőrünkön lévő sebek és vágások lefedése, mert ha az áilat hordozta kórokozó a bőrsérü-l lésbe kerül, könnyen a testünkbe juthat. ZSÁKMÁNY ELKÉSZÍTÉSE Ne pazaroljuk el a tetem egyik részét sem! Alaposan elkészítve hozzájuthatunk az összes tápértékhez és hasznosítani tudjuk még a fogyasztásra alkalmatlan részeket is. A műveletet négy lépésben végezzük: - Kivéreztetés: alapvetően fontos, ha tárolni akarjuk a húst, és enélkül az íze is túl erős. - Nyúzás: ezáltal a bőrt vagy szőrt menedékül és ruházatként használhatjuk. (A disznókat ne nyúzzuk meg, mert a bőrük alatt hasznos zsírréteget tárolnak. A madarakat fosszuk meg a tol Iáiktól, de ne nyúzzuk meg őket!) -Kibelezés:a belek eltávolítása és a belsőség kinyerése. -Feldarabolásra különböző főzési módszerekhez megfelelő méretű darabokat készítünk.
Kivéreztetés Ne pazaroljuk el a vért, mert olyan vitaminokban és ásványi anyagokban (pl. sóban) gazdag, amelyek máskülönben hiányoznának a túlélő étrendjéből. A szarvasmarha vére számos afrikai marhapásztor táplálkozásának fontos részét képezi. Az ellenség vérét elfogyasztó kannibálok látása és általános egészségi állapota javult, emellett a vér megszünteti a vitamin-hiány okozta szédüléses betegségeket is, mert biztosítja a hiányzó vitaminokat és ásványi anyagokat. Minden állat jobban vérzik, ha a fejével lefelé lógatjuk. Kössünk kötelet a csánk köré (ne a mancs köré, mert úgy lecsúszhat), és húzzuk fel egy ágra vagy saját készítésű keretre, majd helyezzünk az állat alá edényt a vér felfogásához! A keretnek erős szerkezetűnek kell lennie! Szúrjunk dúcokat a földbe és erősen kössük össze őket a keresztezéseknél, hogy A formájú keretek jöjjenek létre. A tetejükre vízszintesen helyezzünk egy rudat!
Az állatot a torkolati vénát és a nyaki verőeret elvágva véreztethetjük ki! A lógó állaton ezek könnyen észrevehetőek, mert kidudorodnak. A vágást ejthetjük a fülek mögött, velük egy vonalban, a fej két oldalán lévő ereket egyszerre átvágva, de alacsonyabban is, a nyak V alakú részén, az artéria elágazása előtt. Ha nincs gyilokhoz hasonló késünk, az utóbbi módszert válasszuk! Fültől fülig is elvághatjuk az állat torkát ennek viszont az a hátránya, hogy elvágjuk a légcsövet is, így feljöhet a gyomorban lévő étel és megfertőzheti a megmenteni kívánt vért. Ha a késünk nem elég hegyes, mindenképpen ezt a módszer kell alkalmaznunk. Fontos, hogy a disznókat alaposan véreztessük ki: ha a nagy nedvesség- és zsírtartalmú szövetekben vér marad, a hús gyorsabban megromlik!
Nyúzás Legegyszerűbb az állatot közvetlenül a kivéreztetés után megnyúzni, amikor még meleg a hús. Először távolítsuk el az összes pézsmamirigyet, mert megfertőzhetik a húst. Némelyik szarvasnál ezek a hátsó lábon, pontosan a térd mögött találhatóak. A macska- és kutyaféléknél a végbél mindkét oldalán vannak mirigyek. Nem árt, ha eltávolítjuk a hím állatok heréit is, mert ezek szintén megfertőzhetik a húst. Mielőtt nekikezdenénk a bőr eltávolításának, ejtsünk határozott vágásokat a bőrön a nagy ábrán szaggatott vonallal jelölt helyeken: 1. A hátsó lábak körül, a térd fölött ejtsünk kör alakú vágást! Vigyázzunk, nehogy elvágjuk a tartókötelet! 2. Ugyanígy vágjuk körbe a mellső lábakat! 3. Ejtsünk lefele tartó vágást a hátsó lábakon a törzs aljáig, ahol a lábak szétválnak, és óvatosan vágjuk körbe a nemi szerveket! 4. Folytassuk a vágást a test közepén egészen a nyakig! Ne vágjunk bele a gyomorba vagy az emésztőszervekbe: emeljük meg a bőrt, helyezzük alá a két ujjunkat, tegyük a kést az éles végével kifelé az ujjaink közé, és lassan húzzuk lefelé, a testtől kifelé vágva [lásd a részletes
ábrát\\ 5. Folytassuk a vágást a mellső lábak belsején!
Hq így ejtjük a vágást, nem vágunk o belső szervekbe idő előtt. Ujjainkkal vágás közben megemeljük o bort, és az éles oldalával kifelé tartott kést csúsztatva i/égigvágjuk a bőrt. Ne kapkodjunk! Ne vágjuk meg magunkat! Ne tegyünk kárt a bőrben! Óvatosságunk később, a bőr használatakor megtérő!. Ezután fejtsük le a bőrt a húsról a hátsó lábakon, de a lehető legkevesebbszer használjuk a kést! A bőrt görgessük ki a szőrrel befelé, önmagába tekerve. Miután megtisztítottuk a hátsó lábakat, vágjuk körbe a farkat (a nemi szerveket már körbevágtuk)! Amint a tetem hátához érünk a kezünkkel, ujjunkkal válasszuk el a bőrt a hústól! Ezután a mellső lábakról húzzuk le a bőrt, igy egyetlen bőrdarabunk lesz. Hüvelykujjaink a nyakon lefelé húzva véresek lesznek ott, ahol elvágtuk a torkot. Ha erősen megrántjuk a fejet, különválaszthatjuk a többi résztől. Ezután vágjuk át a megmaradt szöveteket is!
Ha egyedül dolgozunk Egy nagy állat megemelése komoly erőfeszítést igényel. Ha egyedül vagyunk, elképzelhető, hogy a földön kell megnyúznunk és kibeleznünk az állatot. A test elmozdulását megakadályozhatjuk, ha levágjuk a patás állatok lábát és behelyezzük őket a test alá! A tetemet fektessük természetes lejtőre és vájjunk üreget a földbe a vértároló konzervdoboznak vagy más edénynek, amelybe majd kivéreztetjük az állatot. Kövessük a már ismert vágási irányt a bőrön, majd nyúzzuk meg az állatot egyik oldalán a gerincig, terítsük ki a bőrt és görgessük bele az állatot, hogy a másik oldalon is elvégezhessük a nyúzást. így elkerülhetjük, hogy a hús a földdel érintkezzen!
Kis áülatok nyúzása A nyulat és a kisebb állatokat úgy nyúzhatjuk meg, hogy kis vágást ejtünk rajtuk a gyomor felett (ügyeljünk a szervekre, ne vágjunk beléjük). Tegyük be a hüvelykujjainkat és húzzuk őket kifelé - a bőr könnyen le fog válni! Szabadítsuk ki a lábakat és csavarjuk le a fejet! Ha nincs késünk, amellyel az első vágást megejthetnénk, törjük le az állat lábának alsó részét, és az így nyert éles csontfelülettel vágjuk meg a bőrt!
Kizsigerelés A még mindig lógó tetemből távolítsuk el a beleket és fedjük fel a belső részeket. Csípjünk bele a hasba minél magasabban, és a kicsípett húsdarabba vágjunk akkora nyílást, hogy beleférjen a két ujjunk. Ne szúrjunk bele mélyebben a húsba, mert átvághatjuk a belső szerveket! Tegyük az ujjainkat a vágásba, és velük irányítsuk a kést felfelé, a végbél felé vágva. Ezután hasonló módszerrel vágjunk lefelé, kezünkkel tartsuk a kiömleni akaró beleket (lásd az ábrát)\ Egészen a mellcsontig vágjunk!
A kicsípett húsba ejtett első vágás mindössze akkora legyen, hogy beleférjen a kér ujjunkIA nyúzáskor alkalmazott módszerrel vágjuk a húst /lásd az előző ábrát// Először felfelé, majd lefelé vágjunk (kézfejünkkel megakadályozzuk a belek kiömlését)! Hagyjuk, hogy kiömöljenek és lelógjanak a belek, így ugyanis meg tudjuk őket vizsgálni. Távolítsuk el a két vesét és a májat! A mellüreget hártya fedi - kisebb állat esetén ezt nem könnyű észrevenni. Vágjuk át a hártyát, és távolítsuk el a szívet, a tüdőket és a légcsövet! Ellenőrizzük, hogy tiszta-e a végbél. Kisebb állatoknál elegendő, ha átlátunk rajta (látjuk a napot) - nagyobb állatok esetén vezessük benne végig a kezünket! A tetem ezzel tiszta lett.
Feldarabolás A nagyobb állatokat úgy tudjuk felnegyedelni, hogy először kettévágjuk a testet a gerinc mentén, majd mindkét oldalon szétvágjuk a tizedik és a tizenegyedik borda között A hátsó részek adják a pecsenyét (far, comb) és a finomabb részeket, míg az elülső negyed húsa sokkal inasabb, ezt lassú főzéssel tudjuk megpuhítani. A test felvágása az állat fajtája és az elkészítő ízlése szerint változhat.
1. Combszelet vagy pecsenyeszelet alja: A legpuhább hús, csők egy százaléka nem fogyasztható. Tartaléknak kiváló. 2. Hátszín: A második legpuhább rész, Zsír nélküli részeit levághatjuk tartaléknak. 3. Far: Kiválóan kisüthető, bár egy kis főzést is igényel. Do rabokban meg is szántható. 4. Lágyhús: A láb tetejének izma. Sokáig főzzük, gyakran nagyon kemény! Főzés előtt vágjuk kockákra! 5. Farhát: A combok tetejének izma. A lágyhúshoz hasonlóan készítendő. 6. Bélszín: A külső comb izma. Kiválóan kisüthető. 7. Hátsó dagadó: Has, főzve és roguként egyaránt kiváló. 8. Láb: Kemény és inas. Kockákra vágva főzzük! 9. Dagadó: A has inos meghosszabbodása. Kiválóan megfőzhető. Általában kemény hosszú párolással puhíthatjuk meg. 10. Szegyhús: Ugyanaz vonatkozik rá, mint a dagadóra. 11. Lábszár: Mellső láb>, a legjobb kockára vágva megfőzni. 12. Nyak
13. Tarja: Kiválóan megfőzhető. Kevesebb szövetet tartalmaz a lábnál. Sokáig főzzük! 14. Tarja és lapocka: Meglehetősen puha, de főtt húsnak vágjuk fel! 15-18. Oldalas (borda): Kiválóan süthető, de sokáig főzzük! A Hutás íaiakaszfása A belső részeket minél hamarabb együk meg, de a maradék húst legjobb, ha felakasztva tároljuk. Mérsékelt égövi területeken a húst 2-3 napig lógassuk! Meleg éghajlaton inkább tartósítsuk vagy azonnal főzzük meg! Az állat megölése után az izmokba kerülő sav segít lebontani az izomrostot, puhítva ezzel a húst. Minél tovább hagyjuk felakasztva a húst, annál puhább, ízletesebb és könnyebben vágható lesz, a benne élő káros, élősködő baktériumok pedig elpusztulnak. A legyeket tartsuk távol, mert ha petét raknak a húsba, hamar megromlik!
BELSŐ RÉSZEK Máj A májat minél hamarabb fogyasszuk eNTávolítsuk el a középen lévő epehólyagot! Ez elég erős, általában minden nehézség nélkül kitéphető, de vigyázzunk, mert az epe megfertőzi a húst, amellyel érintkezésbe kerül! Ha az állat beteg volt, a mája jelezni fogja. Kerüljük a foltos vagy fehér pettyekkel borított májat! Ha csak kis része ilyen, azt vágjuk ki, és kizárólag a maradékot fogyasszuk! A máj teljes értékű élelem, tartalmaz minden alapvetően szükséges vitamint és ásványi anyagot. Nyersen fogyasztva nem veszítünk semmit a tápértékéből. Kevés főzést igényel.
Gyomor (pacal) A gyomrot (pacalt) könnyű megemészteni, ezért kiváló étel a betegek és sérültek számára. Távolítsuk el a gyomor tartalmát (amely szintén kiváló étel a betegeknek), mossuk meg a pacalt, majd pároljuk sokáig fűszerekben! A gyomor tartalmának ize kellemetlen lehet ugyan, de a sebesült életét akár meg is mentheti, hiszen az állat már elvégezte helyettünk az étel lebontásával járó nehéz feladat nagy részét. Kissé megfőzve a gyomor tartalma tápláló és könnyen emészthető élelem lehet. Néhány országban a disznókat levágás előtt kizárólag almával etetik és a gyomrával együtt főzik meg őket. Az alma finom íze így átitatja a húst. A gyomrot főzés után eltávolítják, tartalmát mártásként fogyasztják.
Mesék A vesék értékes tápanyagforrásként és kiváló ételízesítőként szolgálnak. Fűszerrel együtt főzzük meg őketl A veséket körülvevő finom zsírnak (faggyúnak) nagy a tápértéke. Süssük ki és használjuk húspor (pemmikán) elkészítéséhez!
Lép A lép a nagyobb állatok egyik nagyméretű szerve. Tápértéke alacsony, ezért kisebb állatoknál, pl. nyulaknál nem is érdemes vesződni vele. Sütve a legjobb.
Tüdő Az állat tüdeje tökéletesen ehető, de a tápértéke alacsony. A tüdő megmutatja az állat légzőszervi megbetegedéseit. Ne együk meg, ha foltos, fekete vagy fehér pettyes! Az egészséges tüdő rózsaszín és foltmentes. Legjobban főzve fogyasztható. Hal- vagy csapdacsalinak is fél re tehetjük.
Szív A szív tömör izom, semennyi vagy csak kevés zsírt tartalmaz. Süssük meg, vagy használjuk jellegzetes ízét főztünk feljavítására!
Belek A bél gyakorlatilag csővezeték. Legjobb, ha kolbászbőrként hasznosítjuk. Fordítsuk ki, mossuk meg, majd alaposan főzzük meg! Keverjük össze egyenlő arányban a húst és a zsírt, majd öntsünk bele vért! Ezt a keveréket nyomkodjuk bele a belekbe, és főzzük meg alaposan! Ne egészen forró vízbe tegyük, öntsünk hozzá előbb egy kis hideget is, mert így kisebb valószínűséggel durran szét a kolbász. Ezzel a módszerrel igen tápláló ételt készíthetünk, amely füstölés után sokáig eláll. A szárított belek kisebb teherbírású kötélként is használhatóak.
Mirigyek A mirigyek közé tartozik a nagyobb állatokban jellegzetes hasnyálmirigy vagy csecsemőmirigy. Sokan különleges csemegének tekintik. Főzve és sütve egyaránt ízletes étel.
Farok Nyúzzuk le és főzzük meg, így kiváló levest készíthetünk belőle, mert rengeteg húst és állati enyvet (zselatint) tartalmaz.
Láb A lábat ugyan darabolás közben levágjuk, de nem szabad elpocsékolnunk. Főzéssel kiváló ételt készíthetünk belőle. Tisztítsuk le a piszkot és távolítsuk el a szőrt a patákról vagy mancsokrólI A patákból tápláló kocsonyát készíthetünk.
Fej Nagyobb állat esetén sok hús található a fejen. A pofa különösen ízletes, a nyelv pedig nagyon tápláló. Főzzük mig megpuhul, és evés előtt húzzuk le róla a bőrt! Minden maradékot (illetve a kisebb állatok esetén az egész fejet is) főzzük meg!
Agy Az agy elfogyasztásával izmaink erőt nyerhetnek, de hasznát vehetjük nyers bőr kikészítésekor is.
Csontok Minden csontot főzzünk meg, készítsünk belőlük levest! Sok csontvelőt tartalmaznak, ami értékes vitaminforrás. Szerszámot is készíthetünk A BIRKASZERŰ ÁLLATOK ELKÉSZÍTÉSE Kövessük a nagyobb állatokra vonatkozó utasításokat, majd: í 1. Vágjuk ketté a testet a hátgerinc vonalában, pontosan a gerinc közepe mentén! 2. Távolítsuk el a hátsó lábakat! Próbáljuk meg szétvágni a csípőízületet! 3. Távolítsuk el az első lábakat! Itt nincs átvágandó csont, csak kövessük a lapockacsont vonalát! 4. Vágjuk le a nyakat! 5. Vágjuk le a dagadót, azaz a bordák alatt lógó laza húst! 6. Ejtsünk vágásokat minden egyes borda és a gerinc között! Ezzel bordaszeleteket készítünk. 7. Az áílat vékonyán található vesepecsenye tartósítható a legjobban.
A sertés elkészítése A disznót ne próbáljuk megnyúzni! Először belezzük ki, majd tegyük forró parázs fölé és perzseljük le a bőrét! A forró víz (csak annál forróbb, amit a bőrünk még elvisel) segít leválasztani a szőrt, de a túl forró víz csak még nehezebbé teszi a sörték eltávolítását. A disznó számos parazitát vonz: kullancsot, lapostetűt és férgeket - ezeket főzéssel pusztíthatjuk el. A sertés elkészítésének legjobb módja tehát, ha megfőzzük.
Kisebb állatok elkészítése Kövessük a nagyobb állatokra vonatkozóan leírtakat - minden kisméretű állatot ki kell belezni!
Hüllők elkészítése Dobjuk félre a belső szerveket, mert szalmonellát terjeszthetnek. A hüllőket bőrükben is megfőzhetjük. A nagyobb kígyókat daraboljuk szeletekre, de a bőrük is hasznos lehet. A kígyót úgy készíthetjük el, hogy a fejet jóval a méregzacskók alatt levágjuk, majd a pengét kifelé tartva felnyitjuk a végbélnyílást egészen a nyakig - vigyázzunk, nehogy feísértsük a a maguktól kieső belső szerveket! Ezután nyársra tűzve akasszuk fel, és fejtsük le bőrét a farka felé haladva!
Madarak elkészítése A madarakat nagyrészt a többi állathoz hasonlóan készíthetjük el, de tol-laiktól megfosztva, nyúzás nélkül, bőrrel együtt is megfőzhetjük őket. Kövessük az alábbi sorrendet! Kivéreztetés: A madarat nyakát eltörve öljük meg, majd vágjuk át a torkát és akasz-szuk fel kivérezni fejjel lefelé! Úgy is megölhetjük, hogy a nyakát éppen a nyelve alatt vágjuk elr felsértve a fő idegeket és a fő artériát. A madár könnyen elpusztul és gyorsan kivérzik. A dögevő madarakat lehetőleg kerüljük, mert nagyobb valószínűséggel terjesztenek fertőzést, tetvet és kullancsot. Tolifosztás: A tollfosztást legkönnyebben közvetlenül a madár elpusztulása után végezhetjük, amikor még meleg a test. A tollakat felpuhítja a forró víz (kivéve a vízimadarakét, amelyek tollát csak még jobban megkeményíti). A tollakat tartsuk meg: nyílterelő lapátot vagy szigetelést készíthetünk belőlük! A mellkasnál kezdjük a tollfosztást! Ha sietünk, nyúzzuk meg az állatot, bár így elveszítjük a bőr tápértékét. Kibelezés (a belső részek eltávolítása): Ejtsünk vágást a végbélnyílástól a farokig! Tegyük be a kezünket, és húzzuk ki a belső részeket! A szívet és a veséket tartsuk meg! A fejet és a lábakat vágjuk le! Megfőzés: A dögevő madarakat minden esetben főzzük meg, mert fertőzéseket hordoznak. Főzéssel megpuhíthatjuk az öreg, rágós madarakat is, a fiatalabbakat viszont inkább süssük meg nyárson vagy kemencében. HAL ÉS HALÁSZAT A hal fehérjét, vitaminokat és zsírt tartalmazó értékes élelem. Az összes édesvízi hal fogyasztható, a trópusi halak között viszont akad néhány veszélyes is: tartózkodjunk a villamos angolnától, az édesvízi mérgesrájá-tól és a dél-amerikai folyókban élő piranhától! A hagyományos horgászmódszerek alkalmazásához szakértelem kell, de sikerrel járhatunk, ha figyelemmel kísérjük a halak táplálkozási szokásait, és követjük az itt leírt módszereket. A halak mérete változó: lehetnek olyan aprók, mint a tüskés pikó, de olyan óriásiak is, mint a trópusokon élő nílusi sügér. Étkezési szokásaik és táplálékuk rendkívül eltérő lehet. A különböző fajták eltérő időpontban, eltérő vízmélységben táplálkoznak. Némelyikük halakkal táplálkozik, mások férgeket és rovarokat fogyasztanak - közös tulajdonságuk viszont, hogy megfelelő csalival mindet magunkhoz tudjuk csalogatni és el tudjuk kapni. Ha gyakorlott horgászok vagyunk és rengeteg időnk van, hasznosíthatjuk a tudásunkat, és így kellemesen telik az idő is, de a túlélésért küzdve nem a sporthorgászat módszerei a leghatékonyabbak. A két leghasznosabb halfogási technika az éjszakai horgászás rögzített horgászzsinórral és az eresztőhálóval halászás.
Hol próbáljunk meg halat fogni? A halak azt a területet választják a vízben, ahol a legkellemesebben érzik magukat, és ahol a legkönnyebben találnak zsákmányt. Ezt a napi hőmérséklet is befolyásolja. Ha magas a hőmérséklet és a víz sekély, az árnyékos területeken és a mélyebb részeken próbálkozzunk. A halak ugyanis meleg időben a tavak mélyvízi hűsébe húzódnak. Hideg időben sekély vizet válasszunk, amelyet felmelegítenek a napsugarak! A tavi halak valószínűleg a sarkokba húzódnak, mert ott melegebb van. Ha kiáradt a folyó, a lassabb folyású részeken halásszunk (a folyó külső kanyarulatában), vagy válasszuk pl. a főfolyót tápláló kis mellékfolyót, ha az áramlás ott eltérő (ami elég valószínű, hiszen az áradást minden bizonnyal nem helyi esőzés okozta). A halak szívesen bújnak el a partnál vagy sziklák és elsüllyedt farönkök alá.
Mikor próbáljunk meg halat fograi? Főszabály szerint a horgászzsinórt hagyjuk kint éjszakára, és pontosan napfelkelte előtt ellenőrizzük! Némelyik hal éjszaka, teliholdkor táplálkozik. Ha vihar közeleg, még a kitörése előtt próbálkozzunk! A nagy esőzések után a folyókban csak kevés halat tudunk fogni.
Táplálkozó Inaira utaló jelek A halak táplálkozását - tehát hogy érdemes csalit dobni a vízbe - az jelzi, ha kiugranak a vízből, vagy gyakori, tiszta fodrásgyűrük bukkannak fel a vízfelszínen (a hal ilyenkor a felszínen lévő legyeket eszik). Ha sok apró hal száguld, valószínűleg egy nagyobb ragadozóhal üldözi őket.
FÉNYTÖRÉS
A víz megtöri a fényt, ezért a halok o víz feletti doigokot kissé mos szögben látják és o portból valószínűleg sokkal Többet látnak, mint gondolnánk. Inkább ülő vagy térdelő helyzetben, ne állvo horgásszunk, így tolón kevésbé esünk a látószögükbeI Ne álljunk közvetlen ül a port szélén! Ügyeljünk rá, hogy horgászat közben árnyékunk ne vetődjön a vízre/ HORGÁSZAT A legelterjedtebb halfogási módszer a horoggal és horgászzsineggel horgászás (bár a többi módszer általában hatékonyabb). E két eszköz túlélőcsomagunk részét képezi. Rögtönzött horgot készíthetünk drótból, tűből, csontból, de még tüskéből is. Nagy horoggal csak nagy halat kaphatunk el, a kis horoggal viszont nagy- és kisméretű halat egyaránt foghatunk. A zsinór vége felé valószínűleg egy másik, rövidebb darabot is rögzítenünk kell némi súllyal, hogy lehúzza a horgot, és megakadályozza a horgászzsineg víz felszínén való lebegését (ez különösen akkor fontos, ha a mélyebb vizekben horgászunk). Hosszú zsineg esetén egy úszóval felszerelt zsinórdarabra is szükségünk lesz, amely lemerül, ha kapásunk van. Bot nem feltétlenül szükséges (a kézben tartott zsinórral is tudunk horgászni), viszont a segítségével könnyebben tudjuk a halat partra húzni és távolabbra tudjuk vele dobni a horgot a parttól. Horgot szinte minden anyagból készíthetünk. Az ábrán (balról jobbra haladva) a tű, a tüske, a több tüske együttese, a szögek, a csont és a fa fel-használásával készült horgok láthatók.
Úszó és nehezék használata Rögzítsünk a zsinegre partról könnyen észrevehető, a vízen fennmaradó tárgyat! így rögtön látjuk, ha kapásunk van. Elhelyezkedése segít megállapítani, hogy hol ereszkedett le a zsineg.
Az úszó és a horog közé elhelyezett kisebb nehezék meggátolja, hogy a zsineg a vízen vagy egy áramlatban a vízfelszínhez túl közel ússzon, a horgot viszont nem zavarja a mozgásban. Túlélőcsomagunk tartalmaz hasított óiomnehezéket. Csúsztassuk a hasadékát a zsinegre, és szorítsuk rá erősen az ólmot!
A horog mélyebbre sülyedését úgy érhetjük el, hogy a zsineget a horog alatt látjuk el nehezékkel.
HOROG NÉLKÜLI HORGÁSZAT
A zsineggel horgászhatunk okár horog nélkül is. Angolna- és harcsa fogáshoz kössünk gilisztát a zsinegre (a)! A gilisztát, vagyis o csalival ellátott zsineget a hol rágás nélkül nyeli le. Amint bekapta a csalit, húzzuk ki a zsineget a vízből!
Horog helyett kössünk a zsinór végére éles fadarabot a csalival párhuzamosan (bj! Ha a hol bekapta a csalit, a fa kifordul és beakad a hal nyelőcsövébe (c). Csali A legjobb, ha a hal élőhelyén előforduló csalit alkalmazunk: víz fölé lógó bogyót vagy közelben szaporodó rovart. Dögevö hal esetén használjunk húsdarabot, nyers halat, hangyát vagy más rovart! Ha fogtunk valamit, vizsgáljuk meg a gyomortartalmát - így pontosíthatjuk a táplálékaira vonatkozó feltevéseinket. Ha a csali nem válik be, használjunk másikat!
Fenékcsali Ha a horgászás tervezett helyszínén csalit szórunk el („etetünk”), odacsalogatjuk a halakat. A folyó fölé függesztett termesz- vagy hangyavár kitűnő módszer: a vízbe hulló rovarokat a halak folyamatosan elkapják. Ha a horogra is ezt a csalit teszünk, biztosan ráharapnak. Minden egyéb csali is használható a hal kifogására, de a legjobb, ha ugyanazt a csalit tesszük a horogra, mint amivel etettünk! MŰCSALI
Élénk színű ruhából, toliból és fényes fémből egyaránt készíthető. Próbáljuk minél inkább valódi csalinak álcázni!Néhány toll o horogra kötve légynek tűnhet, de faraghatunk fából kis halat is - ezt az életszerűség kedvéért befesthetjük vagy csillogóvá tehetjük (a több darabból álló műhol még természetesebben fog mozogni a vizbenj. Próbáljuk a csali mozgását minél élőbbé tenni. A mogyorófa belseje lágy, könnyen át tudjuk fúrni: ha összekötjük a kifaragott darabokat tekergőzni fognak a vízben.
HORGÁSZÁS VILLANTOVAL A kíváncsi halókat vonzzák o vízben úszó fénylő tárgyak. Próbálkozzunk érmével, gombbol, konzervdobozdarabbol, csattól
- mindenféle fénylő tárggyoll Készítsünk propellert és rögzítsük egy drótra! A propeller forogni fog az áramlattal. Az orsó végére illesszünk horgot!
ÉLŐ CSALI
Élő csalinak használhatunk gilisztát, bogarat, rovart és kisméretű halat. A horgot teljesen fedjük el a csalival! A horgot úgy is el tudjuk helyezni o kisebb halak vogy a szöcske húsos részeiben, hogy oz állat életben marod: vergődésük a vízben odavonzza a halakat Az apró halakat könnyű megfogni, ezért próbáljunk „snecivel menni a harcsára0
ÉJSZAKAI HORGÁSZÁS RÖGZÍTETT HORGÁSZZSINÓRRAL Helyezzünk nehezéket a zsinór egyik végére, a zsinórra pedig tegyünk szakaszonként horgokat! Lássuk eí mindegyiket gilisztacsalival, majd dobjuk a fefcsalizott zsinórt a vízbe! Ezzé! a módszerre! a felszínen, a középső vízmélységben és a fenéken táplálkozó halakat egyaránt meg tudjuk fogni. A zsinór szabad végét rögzítsük erősen a parthoz!
A zsinórt este helyezzük el és egészen reggelig hagyjuk bedobva (de napközben persze használjuk)!A gilisztákat még akkor is cseréljük bizonyos időközönként, ha nem volt kapás, mert a frissen vergődő giliszták jobban vonzzák magukhoz a halakat! SÁRKÁNYHAJÓ Ha a parttól annyira távol akarunk horgászni[ hogy már nem ér el oda a zsinór (pl. a tó közepén, ahol a halok táplálkoznak), készítsünk egy falapot és lássuk el mozgatható, irányítható kormánylapáttal! Helyezzünk rudat a kormánylcpát felső részére és kössünk rá irányitózsinórt! Tegyünk a falap aíá csalival ellátott horgokat/ Úsztassuk ki a tóra! Ha kedvező a széljárás, vitorlát is szerelhetünk rá. Ebben oz esetben viszont tőkesúllyal lsei kel! látnunk, nehogy felboruljon I Vájjunk a falapba lyukakat, és faék segítségével - amely a vízben szoros illesztést biztosítva kitágul - rögzítsünk az aljára egy lapos követ (a túl nagy tőkesúly viszont akadályozhatja a kormánylapátot). A kopást a hajó szokatlan mozgása jelzi.
HÚSBA AKADÓ HORGOK AVAGY „GEREBLYÉZÉS"
Ezzel a módszerrel a haiot teste bármely pontján megfoghatjuk. Hasznos eljárás, ha látjuk ugyan a halat; de nem kapja be a csalit. Tegyünk egy rúdra minél több horgot és engedjük a vízbe! Illesszünk egy fényes tárgyat a bot végétöl kb. 20 cm-re! Húzzuk fel erősen a horgot, amikor a hai észreveszi a csillogó tárgyat, hogy beleakadjon a horgokbof
HALOSAPDÁfiC Halcsapdák széles skáláját készíthetjük el: az egész áramlatot átfogótól (amelybe a nagy halakat terelhetjük be) egészen a palackcsapdáig (amely-lyel az apró halakat tudjuk megfogni). A nyilak az áramlás irányát jelzik.
Sekély vízben építsünk botokból vagy kövekből olyan csatornát, amelybe a hal ugyan képes beúszni, megfordulni viszont már nem tud. Faiackcsapda Ha van műanyag palackunk, készíthetünk belőle a kis halak elfogására alkalmas, hatékony csapdát: vágjuk ketté az üveget nem sokkal a nyaka alatt, majd a levágott részt fordítva helyezzük vissza az üvegbe. A halak beúsznak, de kiutat nem találnak a palackból. Csalival próbáljuk odavonzani a halakat!
Nagyobb halak számára üreges fatörzset felhasználva készíthetünk hasonló csapdát. Bejáratnak formázzunk ágakból rácsos kúpot, a fatörzs másik végét pedig zárjuk le!
Vesszöfonatcsapdák
Mogyorófaág vagy más hajlékony ág felhasználásával (a bambusz pl. felmelegítve jobban hajlik) készítsünk olyan csapdát, amelybe a hal be tud úszni, de a kiutat nem találja meg! A vesszöfonatból készült csapdán átfolyik a víz, és mivel természetes anyagból készült, náddarabnak vagy folyó-fenéki uszadéknak tűnik.
A torpedó alakú csopdo összefont, formára kötött vesszőkből áll. A nyílás a folyásiránynyal ellentétesen álljonI Az ilyen csapda bejárata elég széles ahhoz, hogy könnyen beússzanak a halak, viszont a rácson belül a szűkület megnehezíti a menekülést. A rákfogó csopdo elkészítését megkönnyíti egy kör alakú falap használata, amelybe lyukakat fúrhatunk, de enélkülis elkészíthető. Ezt a csapdát a fenéken kell elhelyezni. A csali az angolnákat, rákokat és hasonló öllatokat vonzza. Halhurok A vízinövények körül pihenő nagyobb halakat (pl. a csukákat) siklóhurokkal próbálhatjuk megfogni. Rögzítsünk síklóhurokkötelet egy bot végére, vagy vezessük el egy bambuszdarab belsejében! Vezessük át a hurkon a hal a farkát, majd húzzuk erősen meg a zsinórt, hogy a hurok foglyul ejtse a halat!
Angoinazsák Kössünk össze egy zsákban vagy vászontáskában (a műanyag nem jó) felesleges belsőségeket, állati tetemet és szalmaszerü növényzetet, illetve páfrányokat! Kössünk a zsák aijára zsinórt és nehezéket, majd süllyesszük el a vízben! Hagyjuk ott éjszakára, és reggel húzzuk ki! Ha élnek angolnák a vízben, biztos, hogy berágják magukat a zsákba a belsőségek miatt, és még akkor is a növények között fognak vergődni, amikor kihúzzuk a zsákot a vízből.
Gátépítés Építsünk gátat a folyón, tereljük a vizet egy oldalra, és sziklákból építsünk sekély tavat a folyásiránynak megfelelően, hogy csapdába ejtsük a folyásiránnyal ellentétesen úszó halakat. Rögzítsünk hálót a gát oldalán a vízelterelő alá, hogy elkapjuk a folyásirányból érkező halakat is!
Eresztőháló Készítsünk olyan hálót, amelynek lyuknagysága a csomók között kb. 4 cm [lásd Hálókészítés a Táborozási technika fejezetben). A tetejére úszókat, az aljára nehezékeket tegyünk, majd feszítsük ki a folyón keresztbe' A beleúszó halak kopoltyújuknál fogva esnek fogságba. Halálos csapda, amely hamar kiürít egy egész folyószakaszt, ezért ne alkalmazzuk sokáig olyan területen, ahol hosszabb időt szeretnénk eltölteni (vagy ha nem közvetlenül a túlélésért küzdünk)! Ha a háló tetejét és alját kikötjük a parton, nincs szükségünk úszókra és nehezékekre.
Az eresztöheló t rögzíthetjük nehezékek és úszók segítségévei (a), de köthetjük stabil, parton lévő tárgyakhoz is. He a hálót az áramlásnak megfelelően, ferdén helyezzük ei (b), kisebb valószínűséggé! akad fenn rajta uszadékfa. EGYÉB MÓDSZEREK Ha mindennel kudarcot vallunk, próbálkozzunk meg a következő módszerekkel!
Halfogás kézzeB Régi orvhalásztechnika, sok türelmet igényel, viszont hatékony az olyan helyeken, ahol a halak a viszonylag sekély folyók alámosott partjai alatt bújnak meg. Feküdjünk le a part szélére, és süllyesszük kezünket óvatosan a vízbe, hogy hozzászokhasson a víz hőmérsékletéhez! Kezünk legyen minél közelebb a fenékhez, nyúljunk be a part alá, és mozgassuk ujjainkat óvatosan, amíg ki nem tapintunk egy halat! Húzzuk végig kezünket óvatosan a hasán (a halak táplálkozáskor általában a folyásiránnyal ellentétesen úsznak), egészen a kopoltyúig! Ekkor markoljuk meg erősen a zsákmányt, és rántsuk ki a vízből!
A hal magunkhoz csalogatása és terelése Éjjel víz fölé tartott fáklyával vagy izzó parázzsal csalogathatjuk magunkhoz a halakat. A terület körül kifeszített hálóval ejtsük csapdába a halakat, majd szúrjuk vagy üssük le őket! A folyó fenekére helyezett tükör vagy más fényes anyag visszatükrözi a nap- és a holdfényt, ezzel a módszerrel is odavonzhatjuk a halakat.
A hal Beszúrása és lelövése Hegyezzünk ki egy hosszú botot, készítsünk lándzsát belőle! Illesszünk rá kampókat is a hatékonyság kedvéért! Ha Neptunusz háromágú szigonyához hasonló többhegyű eszközt készítünk, megnő a hiba lehetősége, hiszen nagyobb területet próbálunk lefedni. Próbáljunk meg a hal fölé kerülni, és gyorsan csapjunk le rá! Ügyeljünk rá, hogy árnyékunk ne vetüljön a hal fölé! Kissé a zsákmány alá célozzunk a fénytörés miatt! Ha jó lövészek vagyunk, íjjal és nyíllal lőjük le a halat (a fából készült nyílvessző lebeg a víz tetején, így zsákmányunkat a felszínre hozza, de a legtöbb elpusztult hal amúgy is lebeg a víz felszínén)! FIGYELEM! Ha van lőfegyverünk, és sok lőszer áll rendelkezésünkre, érdemes a fegyverrel megpróbálni lelőni a halat SOHA ne süssük el a fegyvert a vízben, mert felrobban! A víz lezárja a fegyvercső végét, és ahelyett, hogy kilőné a töltényt a robbanás ereje miatt a fegyver hátrafelé sül el. Nagyon veszélyes, könnyen halálos is lehet Különösen ügyeljünk tehát rá, hogy a puskacső ne érjen a vízbe!
Felkavarásos módszer A visszavonuló ár halakban bővelkedő, elszigetelt tavakat hagy maga után. A tavak alján lévő iszapot bottal vagy a fenéken taposva kavarjuk fel! Ha a tóban van még hal, megpróbál tisztább vizet találni. Ekkor fogjuk ki!
Robbanóanyagok A robbanóanyagot használhatjuk a vízben is. Elpusztítja a közelebbi halakat, és felszínre hozza a távolabbi halakat is, mert elvonja a vízben lévő oxigént.
HALKÁBÍTÓK A világ számos részén a halászok helyben termő növényeket használnak a halak megmérgezésére és elkábítására, hogy a felszínre csalogassák és ott könnyen összegyűjtsék őket. A módszer főleg azokban a mély tavakban hatékony, amelyeknek egyik vége lezárható (hogy a halak ne menekülhessenek el), de bármilyen lassú folyású vízben működőképes lehet. Némelyik növény kifejezetten elszédíti, elkábítja vagy megmérgezi a halakat, de a legtöbbjük csak elszívja az oxigént a vízből. A halak ilyenkor a felszínre jönnek oxigéndús vizet keresve. A növények több része is alkalmas lehet a halak elkábítására, mégis gyakran mindössze összemorzsolt növényeket dobnak a vízbe. Az eredmény katasztrofális a halakra nézve, a hatás viszont nem tart sokáig, a víz gyorsan újra feldúsítja magát oxigénnel. A kábító anyagok többsége melegebb vízben gyorsabban hat, és leginkább a trópusi országokban használatos. Ha a módszert zárt tóban alkalmazzuk, teljes egészében kipusztítjuk a halállományt, vagyis megsemmisítjük hosszú távú táplálékforrásunkat. Ha azonban a folyó vagy a tengerparti tó újra összeköttetésbe kerül a fő vízforrással, új halak költöznek oda és benépesítik.
Ha kagyló- és csigahéjat vagy korai It nagyon forró tűzön égetünk, mész keletkezik. Ezt állóvízbe dobva megmérgezhetjük a halakat, ám fogyaszt-hatóságukat a mész nem befolyásolja. f FIGYELEM! A felszínen úszó elpusztult halak - hacsak nem miattunk lebegnek ott - könnyen megszerezhető élelemnek tűnnek, de elképzelhető, hogy fertőzöttek, és egyébként is alkalmatlanok a fogyasztásra, ha már régóta ott lebegnek. Ha a felsorolt mérgeket a vízbe dobjuk, csak a hidegvérű állatokat mérgezik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy a növény fogyasztható. Nem az! Ezeknek a növényeknek egyes részeit nyersen fogyasztva NAGYON VESZÉLYESEK. A halakat etessük meg velük, ne saját magunk fogyasszuk el - mi inkább a halat válasszuk! Számos növény használható ilyen célra. A következő növények hatékonyak, és élőhelyükön nagy mennyiségben fordulnak elő. Derris
A Derris (a) Délkelet-Ázsiótól Ausztráliáig mindenhol megtalálható. Fás, szőlőszerű kúszónövény. Kisméretű, ovális levelei átellenes, párokban helyezkednek el. Lila virágot és maghüvelyt terem. Törjük porrá a gyökerét, majd dobjuk a vízbe! Az elkőbított halok nem sokkol később o felszínre jönnek. Barringtoniafélék
A Barringtonia(b) fafajta, amely ugyanazon a területen él, mint a Derris. Egészen Polinéziáig megtalálható, főként a part közelében. Törjük össze urna alakú hüvelyében lévő magjait, és dobjuk a hüvelyeket a vízbe! Sivatagi rózsa
Az Afrika trópusi és déli részein, valamint Arabia egyes területein élő Adenium (c) vastag, húsos íeveieket hozó cserje vagy alacsony fa. Egyik leghatásosabb fajtája a keiet-afrikai A. obesum fáz ábrán/ Csigavonalú, ovális levelei és cső alakú, rózsaszín virágfürtjei vannak. Nagyon mérgező nedvet tartalmazó gyökerét és magját porrá törve alkalmazzuk! „Szappannövény"
Az agávéfélék családjába tartozó növény (Chlorogaíum pomeridianum) (d) amelyet angolul szappangyökérnek és „amolé“-nek is neveznek. Észak-Amerika nyugati, száraz, nyílt vagy cserjés területein él. Vékony fűszerü leveleket és csillag alakú virágokat hoz. Törjük össze gumós gyökerét, és dobjuk a tóba! Törökborsó
A Tephrosia virginiana (e) Észak-Amerika nyílt területein él. Felülete kissé szőrös. Sok keskeny levelecskét és hosszú, lapos maghüvelyt hoz. Összetört szárát vagy rendkívül mérgező gyökerét használjuk! SARKVIDÉKI HALÁSZAT
A befagyott sarkvidéki vizeken minden bizonnyal a hal a leginkább elérhető táplálék. Viszont még nyáron is biztonságosabb a jégen keresztül halászni, mint a jégtábla széléről, mert az bármikor letörhet alattunk. A módszer működik minden olyan befagyott tavon vagy folyón is, ahol a jég elég vastag a súlyunk biztonságos megtartásához, de elég vékony is ahhoz, hogy áttörhessük. Először is hozzá kell fémünk a vízhez, vagyis lyukat kell vágnunk a jégbe. Ha van jégfűrészünk, alakítsunk ki vele olyan megfelelő lyukakat, amelyeknek azért még elég biztos és szilárd a széle! Ha törnünk kell a jeget, fennáll a veszélye, hogy a törésvonal felénk tart. Óvatosan próbálkozzunk!
Horog és zsinór A horgot a megszokott módon lássuk el csalival! Ha a zsinór a jég alsó felületénél lebeg, a horgot alul nehezékkel kell ellátnunk. Nincs értelme egyetlen lyuknál próbára tenni horgásztudásunkat -jobb, ha több horgászhelyet készítünk. Az egész területet kell hatékonyan figyelemmel kísérnünk, ezért nagyon fontos, hogy lássuk, ha kapás van. Készítsünk ruhadarabból, papírból vagy kartonból jelzőzászlót (lehetőleg élénk színűt, hogy hóban és jégben is észrevegyük), majd rögzítsük egy köny-nyű bothoz! Ezt illesszük erősen, derékszögben egy másik bothoz, amely hosszának meg kell haladnia a lyuk átmérőjét legalább 30 százalékkal! Ezután rögzítsük a zsinórt a zászlórúd aljához, és fektessük a zászlót a lyuk mellé úgy, hogy a zsinór középen legyen! Amikor a hal ráharap a csalira, a keresztrúd a lyuk fölé csúszik, és a zászlórúd függőlegesen kiemelkedik. Kövessük figyelemmel jelzőzászlóinkat, hogy minél hamarabb kihúzhassuk a fogást, a vergődő hal ugyanis könnyen megszerezhető táplálék egy arra járó fókának.
Jégháló A halak ugyan nem alszanak téli álmot, anyagcseréjük azonban a csökkent hőmérséklethez alkalmazkodva lelassul, következésképpen kevesebbet esznek és kisebb valószínűséggel harapnak rá a csalira. Ez újabb érv a horgászattal szemben az általában egyébként is eredményesebb halászat javára. Halásszunk a jégen keresztül! A jégtábla széléről leeresztett háló biztosan hozzáfagy a jégtáblához, és egyébként is kockázatos lenne a használata. Vágjunk inkább több, kb. 40 cm átmérőjű és egymástól kb. 80 cm-re lévő lyukat! Hálónk felső részéhez tegyünk 80 cm-es szakaszonként tartóhurkokat, hogy a háló illeszkedjen a lyukakhoz, az alját pedig lassúkéi nehezékekkel! A tartóhurkot húzzuk rá bármilyen, a lyuknál hosszabb botra vagy rúdra, és süllyesszük a háló egyik végét a szélső lyukba!
Ezután egy kampósbottal (ezt helyben kell rögtönöznünk) horgásszuk ki a hálót, majd húzzuk át a következő lyukon, rögzítsük egy újabb tartóhurokkal egy újabb tartóbothoz - és így tovább, egészen addig, amíg az egész hálót teljesen fel nem függesztettük! Ha elég vékony a jég, akasszuk az összes tartóhurkot a kampósbotra, és az egész hálót süllyesszük le az első lyukon keresztül úgy, hogy az első hurkot tartóbottal rögzítjük! Ezután a hurkokat óvatosan tartva nyúljunk át a kampósbottal a következő lyukon, és csúsztassuk bele a megmaradt hurkokat! Húzzuk ki a hálót, és rögzítsük a következő hurkot! Addig folytassuk, míg teljesen ki nem feszítettük a hálót! A hálót kampósbottal felhúzva ellenőrizhetjük! Ha a sarkvidéken túl sokáig őrizetlenül hagyjuk a hálót, elképzelhető, hogy egy fóka időközben ellopja a zsákmány nagy részét.
A HAL ELKÉSZÍTÉSE Az összes édesvízi hal fogyasztható. Az 5 em-nél kisebb halakat mindenféle előkészület nélkül, egészben és nyersen megehetjük, a nagyobb halakat azonban ki kell beleznünk. A harcsa és az angolna bőre sima, a többi hal pikkelyeit viszont el kell távolítani. A harcsa kopoltyúja porcos. A halak többségének sok csontja van.
Kivéreztetés: A hal torkát közvetlen kifogása után vágjuk el, majd az állatot véreztessük kil A kopoltyút vágjuk kil Kibeiezés: Ejtsünk vágást a végbélnyílástól kezdve egészen addig a pontig, ahol elvágtuk a torkot! Távolítsuk el a belső részeket, amelyeket horogra helyezett
csaliként vagy angolnazsákban használhatunk fel! Tartsuk meg a hal oldalán végigfutó ikrákat! A nőstényekben ikra, a hímekben haltej található, mindkettő nagyon tápláló. A belezéssel tartósodba tesszük a halat
Pikkelyezés: Nem feltétlen szükséges, a halat enéfkül is megfőzhetjük, de ha van rá időnk, kaparjuk le a pikkelyeket! Húzzuk sokszor a kést a faroktól a fej irányába! Nyúzás: A bőrnek nagy a tápértéke, ezért hagyjuk a halon, és fogyasszuk el, hacsak nem áll bőséges mennyiségű
élelem a rendelkezésünkre. Az angolna és a harcsa nyúzásakor szúrjunk keresztül a halon egy botot, és ennél fogva akasszuk fel. A bot alatt vágjuk ie róla a bőrt, amelyet aztán a farok irányúba húzzunk le! -5TÁBOROZÁSI TECHNIKA A tábor helyének kiválasztása és a jó menedék elkészítésében szerzett jártasság alapvető fontosságú ismeret. A fejezetben több menedékkészítési módszer olvasható a legegyszerűbb szélfogó megépítésétől kezdve a hosszú távú tartózkodásra alkalmas lakhely kialakításáig - mindig a meglévő anyagokból kiindulva. Tudnunk kell tüzet rakni, és ki kell választanunk a megfelelő tűzrakási módot is. A fűtésre és a főzésre szolgáló tüzekről egyaránt részletes leírás található a fejezetben. Az étel elkészítésére, megfőzésére és tárolására vonatkozó útmutatásokat betartva élelmiszerünk biztonságban marad és nem vész kárba. A tábor szervezettsége és a higiénia egyformán fontos magányos túlélő és nagyobb csoport esetén is az egészség és a lelki tartás megőrzése szempontjából. A szerszámok, a tábori berendezés, a ruhák és a hálók elkészítési módszereinek ismerete sokat javít az életkörülményeinken, a csomókötésben szerzett jártasságnak szintén számos esetben hasznát vehetjük. MENEDÉKKÉSZÍTÉS ÉS TÁBORVERÉS A menedék nélkülözhetetlen, hiszen árnyékot ad, felfogja a szelet és az esőt, meleget biztosít, az alvás és a pihenés pedig alapvető fontosságú. Mindezek elérését a kényelmes menedék elkészítésére fordított idő és erőfeszítés megkönnyíti. Légikatasztrófa áldozataként vagy lerobbant kocsi utasaként elképzelhető, hogy a jármű fog nekünk menedéket, vagy annak építéséhez szükséges anyagot biztosítani. Ha viszont tűz van vagy felrobbanhat az üzemanyagtartály, a tárgyak megmentése előtt várjuk meg míg elhárul a veszély. Ha nincs semmilyen felszerelésünk, vagy ha váratlan köd, szürkület fogságába esünk olyan területen, ahol a továbbhaladás nem biztonságos, esetleg ha kimerültség, illetve sérülés akadályoz minket az előrejutásban, akármilyen természetes menedékkel be kell érnünk éjszakára (vagy addig, amíg nem tudjuk megfelelően kielemezni a helyzetünket). Ilyen esetekben gyakorlatilag minden szél, eső és hideg ellen védelmet nyújtó dolog megfelelő. Ha a lejtőn egyenesen lemenni túl kockázatos, haladjunk átlósan, hogy legalább bizonyos időre kikerüljük a szelet Ha nem találunk menedéket adó barlangot vagy hasadékot, használjunk egy főidőn lévő üreget, mélyedést! Lehetőleg kövekkel rakjuk ki a szélét - így mélyebbé tehetjük a belsejét is. Arra azonban ügyeljünk, hogy a hely stabil legyen, és ha van hátizsákunk, használjuk az üreg szigetelésére. Ezután a szélárnyékos oldalon helyezkedjünk el! Ha nappal van és megfelelőek a látásviszonyok, nincs rajtunk semmilyen akadályozó sérülés és nem szigetelt el minket semmilyen leküzdhetetlen szikla vagy egyéb akadály, érdemes a közelben valamilyen jobb hely után nézni. Ha hosszú időre kell berendezkednünk, biztonságos, a főbb szükségleteinknek megfelelő helyet keressünk!
Hol táborozzunk le? Ha magas, szélnek kitett területen vagyunk, menjünk alacsonyabb, védett helyre. Ha viszont alacsony, nedves talajon tartózkodunk, másszunk maTÁBORVERÉSRE ALKALMATLAN HELYEK 1. Szélnek kitett hegytető (menjünk lejjebb, szélárnyékos helyen keressünk menedéket). 2. Völgyfenék és mély medence - valószínűleg nedvesebbek, és éjszaka (különösen ha tiszta az égbolt) nagyobb az esély a fagyra. 3. Nedves talajú völgyteraszok.
4. Vízhez vezető hegynyúlványokr amelyeken az állatok gyakran a2 ivóhelyet közelítik meg. gasabbra folyamatosan száraz helyet keresve! Olyan területet keressünk, amely menedéket nyújt a szél elől, magasabban van annál, hogy veszélyeztethesse az áradás, valamint biztonságot nyújt a kőomlásoktól és lavináktól is! A meleg levegő felfelé, a hideg levegő lefelé száll, ezért a völgyek aljának levegője általában hideg. Hideg időben figyeljünk a fagyokra és a párás ködökre! A rendszeresen esapadékáztatta területeken a lejtök oldalában lévő völgyteraszok általában nedvesebbek, mint a fölöttük és alattuk található meredekebb részek, mert a víz ott gyűlik össze, mielőtt folytatná lefelé vezető útját. Legjobb, ha vízközeiben tartózkodunk és komoly fautánpótlás áll rendelkezésünkre a közelben. Ha viszont a vízhez túl közel verünk tábort, zavarhatnak minket a rovarok, és a hömpölygő víz hangja elnyomhat más zajokat, amelyek a veszélyt, vagy éppen a kereső-, illetve mentőalakulatokat jelezhetik. A folyóparton figyeljük meg a dagályszintet: a hegyvidéki területeken a folyók percek alatt, óránként 5 m-t emelkedve áradhatnak! Még a sík területeken is tartózkodjunk a folyómedrektől, függetlenül attól, mennyire szá-razak! A közeli dombot érő nagy esőzés ugyanis könnyen, villámgyorsan áradást idézhet elő, amely gyakorlatilag figyelmeztetés nélkül érkezik. Viszonylag sík, sziklák nélküli terepet válasszunk! Ügyeljünk rá, hogy elegendő terület álljon rendelkezésünkre jelzések elhelyezére, és a mentőcsapatok könnyen észrevehessenek minket! Ellenőrizzük, nincs-e a fejünk fölött méh- vagy lódarázsfészek, esetleg száraz ág a fán, amely a következő viharral vagy erős széllel letörhet! Kerüljük a magányosan álló fákat, mert vonzzák a villámlást! Erdős vidéken maradjunk a terület szélén, mivel onnan könnyebben figyelemmel tudjuk kísérni a környezetünkben lejátszódó eseményeket! Ne táborozzunk vadösvény mentén (hacsak nem szeretnénk, hogy a portyázó állatok hívatlan vendégként köszöntsenek ránk, vagy hálózsákunkat kilapítsa a vízlelőhelye felé igyekvő állatcsorda), ugyanakkor maradjunk az egyértelműen emberi nyomok közelében!
MENEDÉKFAJTÁK A menedékünk fajtáját a helyi körülmények és a rendelkezésre álló anyagok határozzák meg - valamint, hogy milyen hosszú ideig tervezzük használni. Ha ideiglenesen meg kell védeni magunkat az elemektől, készítsünk gyorsan átmeneti menedéket, és közben tervezzünk jobbat és tartósabbat. Ha úgy döntünk, hogy nem mozdulunk, hanem megvárjuk a mentőalakulatot, sokkal tartósabb menedéket építhetünk, amelyet aztán időnk és energiánk függvényében továbbfejleszthetünk. Biztos hely keresése közben azért minden megállónál építsünk ideiglenes menedéket. A menedék egyes részeit akár magunkkal is vihetjük, ha elég könnyűek. Fennállhat annak is a veszélye, hogy a menedéképítéshez szükséges anyagok nem álínak majd rendelkezésünkre a következő táborhelyen. Az ideiglenesnél tartósabb menedéket a betegeknek és sérülteknek érdemes készíteni, akik erejük visszanyerése miatt pihenésre szorulnak, vagy ha az út folytatása előtt várni kell, amíg kitisztul az időjárás. A fennmaradó időben gyújtsunk össze felszerelést és élelmet!
Hirtelen készített menedék Ha semmilyen menedéképítésre alkalmas anyag nem áll rendelkezésünkre, bármilyen fedélnek vagy védelemnek meg kell felelnie (sziklanyúlvány, lejtő stb.), amely megvéd minket az esőtől és a széltől. Építsünk természetes szélfogókat a gyorsan összeállított menedékbe! Teljesen sík területen üljünk a széliránynak háttal, és halmozzuk fel az összes felszerelést a hátunk mögött, hogy védjen minket a heves légmozgásoktól!
Faágakból készült menedék A szél elleni alapvető védelem kialakítására használjuk fel a földre lenyúló faágakat vagy a félig letört ágakat - arra azonban ügyeljünk, nehogy egy túlságosan megtört fadarab a fejünkre zuhanjon! Fonjunk a faágba további gallyakat, hogy a fedelünk minél sűrűbb legyen! Erre a tűlevelűek alkalmasabbak a többi fánál, hiszen kevesebb gally befonása elég ahhoz, hogy megvédjük magunkat az esőtől. Hasonló menedéket készíthetünk, ha egy letört ágat hozzákötünk egy másik ág aljához azon a ponton, ahol az utóbbi kiáll a fa törzséből (a).
Gyökérből készített menedék A szétterülő gyökerek és a kidőlt fa aljánál összegyűlt föld kiváló szélfogó és vihar elleni védőfal lehet, ha megfelelő szöget zár be a széllel. A kiterjedt gyökérzet külső részeinek kitöltésével sokkal hatékonyabbá tehetjük a menedékünket, és így már jó alappal vághatunk neki egy más anyagokkal épített, kidolgozottabb menedék kialakításának.
Természetes mélyedés használata A földön lévő legkisebb mélyedés is nyújt valamiféle védelmet a szél elöl, és megkönnyíti a menedéképítést. Mindig próbáljuk megelőzni, hogy a lefelé áramló víz a mélyedésbe kerüljön (különösen, ha lejtőn van), különben egyszer csak egy tóban fogunk felébredni. Készítsünk tetőt a mélyedés fölé az eső ellen és a meleg benntartására! Helyezzünk néhány erős ágat a mélyedés fölé, és fektessünk rajtuk keresztbe egy könnyebb farönköt! Erre tehetünk még kisebb gallyakat, hogy lejtést adjunk a tetőnek és lefolyhasson a víz. A talajon talált fűvel és egyéb anyagokkal vagy gallyakkal és levelekkel erősítsük meg a menedéket!
Kidőlt fák Egy fatönk vagy kidőlt fatörzs önmagában is hasznos szélfogó, ha megfelelő szöget zár be a széllel. Ha kisméretű fatörzset találtunk, ássunk üreget annak szélárnyékos oldalán! A fatönk az ágakból készített tető támasztékának is kiváló.
Vízelvezetés és szellőzés Ha a talajszint alatt, vagy közvetlenül azon fekszünk, úgy tarthatjuk szárazon menedékünket, ha vízelvezető csatornát ásunk köré a földbe. A szélsőséges helyzetben, hirtelen készített menedékbe valószínűleg sok helyen bejut a levegő. Ne zárjuk le ezek mindegyikét - a szellőzés alapvető fontosságú!
Kőfalú menedék A menedék sokkal kényelmesebb, ha fekvés helyett ülhetünk benne, ezért növeljük a magasságát alacsony kőfal építésével! A kövek közti részt sárral kevert gyeppel vagy levelekkel tömitsük (különösen az alsó részeken), az esővíz menedék körüli elvezetését pedig a következő ábrán látható módon oldjuk meg!
Fiatal fákból készített menedék Ha megfelelő facsemeték állnak rendelkezésünkre, válasszunk ki két sort, tisztítsuk meg a közöttük lévő területet az akadályoktól, majd kössük össze a tetejüket, hogy tartókeretet képezzenek a borításhoz! A borítás alsó széleit kövekkel vagy fatönkökkel rögzítsük! Hasonló menedéket építhetünk, ha hajlékony ágakat szúrunk a földbe.
Ho nincs megfelelő boritóanyogunk, egymáshoz közel ólló facsemetéket válasszunk, vagy az ágokot egymáshoz közel szúrjuk o földbe, fonjunk közéjük további aga kot, és páfránnyal, gyeppel szigeteljük a szerkezetet! MENEDÉKKÉSZÍTÉS ÉS TÁBORVERÉS Ponyvából készült menedék Ha van vízálló esököpenyünk, sátorlapunk vagy műanyag lepel-, illetve vászondarabunk, sokféle menedéket építhetünk könnyen és gyorsan, amíg jobbat nem készíthetünk. Vagy természetes menedéket (a) használjunk, vagy készítsünk egy háromszög alapú szerkezetet (b), amelynek csúcsa a szél felé néz. Cövekeljük ki, vagy lassúkéi a széleit nehezékekkel! Ha elég hosszú az anyag, csavarjuk be magunk alá, lefelé, hogy a víz folyását ne akadályozza (c)! Fekhelyként száraz füvet vagy saspáfrányt használjunk! A nedves vagy hideg földre ne feküdjünk le!
A nem vízhatlan, de szoros szövésű onyag felfogja oz cső nagy részét, ho meredek szögben állítjuk fel. A menedék aló 5-10 cm~ref készítsünk egy másikat is (d/! Az eső valószínűleg nem fog tudni mindkét rétegen áthatolni. Minden szőtt anyog esetén ügyeljünk ró, hogy amíg esik az eső, ne érjünk hozzá az anyag belső feléhez, különben utat nyitunk a víznek. Tipi Bár több kultúrában is megjelenik, mégis a tipi észak-amerikai változata a legismertebb. A legkönnyebben felállítható fajtájához három vagy több döntött tartórúd szükséges, amelyeket a közös érintkezési ponton, kúp formában összekötünk. A földön fekvő rudakat is összeköthetjük: elég csak azelőtt felállítani a tipi szerkezetét, hogy lefednénk nyers bőrrel, nyírfakéregdarabokkal vagy valamilyen egyéb borítással! A szellőzés miatt hagyjunk nyílást a tetején!
Ejtőernyőből készíteti tipi Ha egy ejtőernyőt felfüggesztünk a közepénél, már kész is a tipi. Cövekeljük ki az alsó széleit!
Az ejtőernyő anyagát használhatjuk o tipi befedésére is, de egyszerűbb, ha csak íelógctiuk egy fáról! Oldalait meredek szögbe állítva o víz akkor is lefolyik rajta, ha anyaga nem vízhatlan. Az ejtőernyő egy részét hajtsuk be duplán, ajtófedélnek! He ez egyik varrás mentén felhasi tjük az anyagot a részeket szorosan összekötve zárhatjuk is a nyílást!
Faiak fából Könnyen építhetünk falat, ha földbeásott és (lehetőleg) tetejükön összekötött támasztékok közé botokat halmozunk fel! Tömítsük alaposan, hogy ne engedje be az esőt és a szelet! A fal egyaránt lehet a menedék oldala, a bejárati nyílás elzárása és - tűz mögé helyezve hővisszaverő. Ha nem találunk nagy sziklákat, ezt a módszert alkalmazzuk gátépítéskor!
Ha nagyon szilárd falat okarunk építeni fából, növeljük o függőleges Támasztékok közötti helyet, helyezzünk kétsornyi rudat közéjük, és o rudak közötti részt töltsük ki folyamatoson földdel! Borítás Hajlékony, fiatal fákból, növényi szárakból, fűből és hosszú levelekből (egészben, vagy ha elég nagy, a szorosabb szövés érdekében feldarabolva) készítsünk font vagy szőtt borítást a tetőhöz vagy a falhoz! Először készítsünk kevésbé rugalmas anyagokból keretet (ez lehet a rögtön felhelyezett borítás része, vagy később beillesztendő, külön elem). Kössünk tartóbordát a szerkezetre! Szőjük bele a rugalmasabb anyagokat!
Ha nem áll a rendelkezésünkre kötél, szúrjuk a függőleges oszlopokat a földbe, és fonjunk közéjük fiatal fákat! Földdel vagy fűvel tömítsük a borítást! Ha híján vagyunk az elég szilárd, keresztbe fonható anyagnak, a támasztófák közé fonjunk kúszónövényeket! Az összekötött vagy nehezékkel ellátott, illetve kúszónövények fölé terített nagyméretű levelek cserépként vagy zsindelyként fedik át egymást, kint tartva az esőt.
Nyitott, megtámasztott menedék
A nagy füvek alkalmasak a kötegelésre és a szövésre. Szabálytalanul fedjük át végeiket hogy folyamatos lánc- és vetületfonalot kapjunk! Készítsünk nyers kéregből zsindelyt! Ejtsünk okár 60 cm-es vágásokat a nyírfa törzsén, majd óvatosan vegyük le a kérgét (a)! A keretre rögzítsünk szorosan összeillesztett párokban nádat vagy kúszónövényeket (b). A zsindely felső részét fogjuk be a nádak közé, mig afsó része feküdjön ró az alatta lévő zsindely tetejére (c)! Ha nincs semmilyen biztos dolog, amelynek nekitámaszthatnánk a tetőt, és nem kell nagy esőzéstől vagy hóvihartól tartanunk, menedékül használjunk vesszőfonatos táblákat vagy fűvel borított kereteket! Helyezzünk két fa közé vagy két egyszerű támasztékra vízszintes keresztlécet! Tetőként a szélnek kitett oldalon helyezzük el a vesszőfonattáblát vagy kössünk, illetve támasszunk rá fiatal fákat 45 fokos szögben! Szükség esetén készítsünk oldalfalakat (a)! Tüzet szélárnyékba rakjunk! Készítsünk oldalfalat, és - ez a nyitja! - építsünk a tűz másik oldalára hővisszaverő felületet (b), hogy ne veszítsünk semmit a lángok melegéből!
TRÓPUSI MENEDÉK Az esőerdőben, trópusi dzsungelben a talaj nedves, és minden bizonnyal hemzseg a rovaroktól, piócáktól, egyéb nem kívánatos élőlényektől. Ahelyett, hogy a főidre feküdnénk, jobb, ha megemelt helyen próbálunk meg pihenni - tehát szerencsésebb, ha magasabb menedéket készítünk. Ilyen helyen többet kell törődnünk a szárazon maradással, mint a szél elleni védelemmel - kivéve, ha olyan tengerszintfeletti magasságon
vagyunk, ahol már hidegek az éjszakák. Pálmából, banánból és más nagy levelekből készült zsúpfedélből építhetjük a legjobb tetőt és falat.
CALAMUS MUELLERI
Az angol nyelterületen „feltartóztató kúszónövényeként ismert pálmafáié, a Ca-lamus Muelleri a levélhegyei végén lévő (és óvatos bánásmódra intőj tüskék ellenére is nagyon hasznos lehet Keressünk hasonló szerkezetű növényeket (a)! Minél nagyobbat találunk és minél szélesebbek a leveiei, annál jobb. A Calamus Muellerit ne kettétörve, hanem hosszában szétválasztva hasznosítsuk. Szőkítsük a hegyénél kerté a levelet (b), és tépjük tovább, hogy két egyforma felet kapjunkI Ne a vastagabb végénél próbáljuk meg szétszakítani, különben csak eltörjük oz ágat. A te tő kereten rétegesen helyezzük el a növényt (c)IA falakon nem kell feltétlenül annyira sűrűn rakni. A fonott Calamus Muelleri a menedék oldalaként különösen hasznos. Másik módszer: Ne szakítsuk le a leveleket, hanem egyik oldalról a másikra hajtogatva fonjuk ösz-sze őket (d)! Valószínűleg könnyebb, ha először az egyik oldalról kezdjük, és csak azután folytatjuk a másikkal - ez azért igényel némi gyakorlatot. A hosszú, széles leveleket indákkal fonhatjuk a zsúptető keresztfécei közé (h).
A háromkaréjos (vagy ilyenre vágott) levelek (e) minden rögzítés nélkül stabilan illeszthetőek a zsúptelő keretébe (f).
Az elefántfű levelét és egyéb nagyméretű leveleket fonhatunk a vízszintes rudak közé (gj. Ezekből kevés is elegendő, ha nagyon gyorsan kell menedéket készítenünk.
A pálmalevelet és a többi hosszú szárú levelet úgy rögzítsük, hogy a szárat kör-berekérjük a keresztlécen, és elvezetjük a levél tetején, ahol majd a következő ievél tartja meg a helyén (i). A nagy leveleknek ót kell fedniük az alattuk lévöket a menedék külső részén. Bambusz Ez a hosszú szárú növény (valójában fűféle) sokoldalú építőanyag, támasztó-rúdként, padlóként, tetőként és falként egyaránt használható. A bambusz óriási fajtája (amely meghaladja a 30 m-es magasságot átmérője pedig 30 cm) ázsiai növény, Indiától egészen Kínáig megtalálható az alacsonyan fekvő területek és a hegyvidéki lejtők nedves részein, de léteznek Afrikában és Ausztráliában is őshonos fajtái, két változata pedig az Egyesült Államok déli részén él.
Hasítsuk ketté a bambuszt, hogy tetőt és a víz összegyűjtésére alkalmas eső vízcsatornát készíthessünkIA kettéhasított és felváltva egymásra helyezett (összeillesztett) szarok hatékony, vízálló tetőfedő cserepet alkotnak.
Ha sima felületű falat, padlót vagy polcot szeretnénk, lapítsuk ki a kettéhcsi-tott bambuszt függőleges vágásokat ejtve a kitüremkedő ízek kerülete körül, kb. 125 cm-es távolságban egymástólI így kisimíthatjuk a bambusz felületét
A bütyköknél kialakuló papírvékony darabok tetőfedéshez is használhatóak. FIGYELEM Legyünk nagyon óvatosak, ha bambuszt gyűjtünk, mert csoportosan, gyakran összegubancolódott halmokban nő. Némelyik szár nyomás alatt áll, ezért elvágásakor hirtelen széteshet, éles szilánkokat szórva szét a környezetében. Elképzelhető, hogy a kettéhasított bambusz borotvaéles, így súlyos sérüléseket okozhat. A bambusz tövét borító rétegeken szúrós, súlyos bőrirritációt okozó szőrök találhatóak.
SARKVIDÉKI MENEDÉK A sarkvidéki területeken egyszerű menedékként csak a természetes barlangokra és üregekre számíthatunk. Ha a felszerelésünkben van valamilyen könnyű, szabadtéri sátor, állítsuk fel, és addig tegyünk rá és köré laza havat, amíg elbírja a súlyát - így nagyobb védelmet fog biztosítani. Ha viszont nagyon kemény hóban kell menedéket építenünk (alacsony hőmérsékleten a hó megszilárdul), szükségünk lesz valamilyen eszközre, hogy bele tudjunk vágni, és tömböket tudjunk belőle kialakítani. A sarkvidéki expedíciók alapvető kelléke az ásó és a jégfürész. A hó- és jégbarlangokat könnyű észrevenni, az északi erdőkben azonban nem látható ilyen nyilvánvalóan a tűlevelű erdők kinyúló ágai alatt megmaradt hely, ha a hó már elkezdett halmozódni a területen. Elképzelhető, hogy van hely közvetlenül egy közepes méretű fa törzse körül (a). Egy nagyobb fa pedig az ágai alatt a hóban biztosíthat számunkra üreget (b). A szélárnyékos oldalon bármilyen terebélyes ágú fa alá megpróbálhatunk beásni.
vagy esőkabátot a tömbök tetejéhez egy újabb tömbsor segítségével! A sátorlap vagy esőkabát alsó szélét egy másik sorral rögzítsük! Az oldalak lezárásához minél több hótömböt használjunk! Még puha hóból is készíthetünk szélfogót. Ha van megfelelő felszerelésünk, vágjunk be/ő/e tömböket (c)l Ilyen a legkisebb erőfeszítéssel készített legegyszerűbb menedék. Rögzítsünksátorlopor
HOGYAN ÉPÍTSÜNK A HÓBAN?_ Ahhoz, hogy a tömör havat tömbökbe vághassuk, fűrészre, késre pátra vagy hosszú, éles késre (machetére) van szükségünk. Az ideális tömörségű hó minden benyomódás nélkül képes elbírni egy ember súlyát, viszont elég puha ahhoz, hogy egyenletesen beleilleszthessük az eszközünket. A kivágott tömbök hossza kb. 45x50 cm, vastagsága 10-20 cm legyen. Az ekkora tömbök könnyen kezelhetőek, és elég vastagok ahhoz, hogy megfelelő szigetelést biztosítsanak, ugyanakkor a napsugarak is maximálisan át tudnak hatolni rajtuk.
Hóárok
A hóárkot sokkal gyorsabban lehet elkészíteni, mintha a hó felszínére próbálnánk meg menedéket építeni, viszont mindössze egy ember fér el benne, és ő is csak rövid távon használhatja - pl. ha úton van vagy amíg egy nagyobbat nem készít. Jelöljünk ki egy hálózsák méretű területet (beleszámítva a fejtámaszt is), és az árok teljes szélességében vágjuk ki belőle a tömböket! Ássunk le legalább 60 cm-es mélységbe! Az árok oldalainak teteje mentén vágjunk ki kb. 15 cm széles és ugyanilyen mély peremet! Tegyünk minden oldal szélére hótéglákat, és döntsük őket egymásnak, tetőszerűen (a)! Felszerelésünket hálózsákunk alá tegyük, hogy ne érintkezzünk közvetlenül az alul lévő hóval!
A szélnek kitett véget újobb hótömbbei védjük! A másik (hátszél felé eső) végre mozgatható tömböt tegyünk, ez fesz az ajtó (b), vagy ássunk bejáratot (c)! A réseket töltsük ki hóval! A leghatékonyabb, ho enyhe lejtőre építkezünk, mert okkor a hideg ievegö ösz-szegyúlik o bejáratban, o melegebb levegő viszont bentmarod az olvótérben. Hóbarlang Kényelmes menedéket készíthetünk, ha beásunk a frissen összegyűlt, szilárd hóba. Használjuk ki, hogy a meleg levegő felfelé száll, a hideg levegő viszont nehezebb és lefelé áramlik! Három szintet hozzunk létre belül: felül rakjunk tüzet, középen aludjunk, az alsó szintre viszont ne menjünk, oda áramlik a hideg! Fúrjunk lyukat a tetőre, hogy azon át kijusson a füst, de a megfelelő szellőzés érdekében készítsünk másik nyílást is! Ajtónak kőtömböt használjunk. Lazán, belülről illesszük a helyére, így ugyanis nem fagy be és ragad oda. Ha ez mégis megtörténne, a belülről elhelyezett tömböt legalább könnyebb lesz kiszabadítani.
Simítsuk le a belső felületeket, hogy megakadályozzuk a víz csepegését, és készítsünk csatornát a barlang belső kerülete mentén, hogy elvezesse o hó levét - így nem ránk és a felszerelésünkre fog hullani! Hókunyhó (iglu) Az iglu megépítése időigényes, de hatékonyságát bizonyítja, hogy az eszkimók évszázadok óta használják ezt a módszert. Először építsük meg a főmenedéket, majd ássunk bejáratot, vagy építsünk bejárati alagutat, amelyen könnyen be tudunk kúszni! Ügyeljünk rá, hogy a bejárat nyílása ne a szél felé nézzen! A szelet úgy is ki tudjuk védeni, hogy elkanyarítjuk a bejáratot, vagy szélfogót építünk! Jelöljünk ki egy kb. 4 m átmérőjű kört a földön, és tapossunk rajta amíg meg nem szilárdul, miközben az építmény maradék részét készítjük! Vágjunk ki tömböket, és rakjuk le őket körben a kör kerületén! Számítsunk arra, hogy alagutat kell ásnunk (a), és hagyjunk helyet a bejárat számára (b)! Helyezzünk újabb réteget a tömbök tetejére, de minden új tégla közepe az alatta lévő két tömb érintkezésére essen!
Több réteget helyezzünk egymásra úgy hogy minden sor csak félig illeszkedjen az alatta lévőrel így az iglu befele ivei majd, vagyis kupola alakú lesz. Ezután formázzuk meg a bejárat boltívét! A tetejét lapos zárótömbbel fedjük! Készítsünk szellőzőnyílást közel a tetejéhez és az aljához - de ne az uralkodó szél irányába, és ne is olyan alacsonyra, hogy a gyorsan feltornyosuló hó elzárhassa! A többi rést hóval töltsük ki! Simítsuk le az
iglu belsejét, hogy ne csepegjen sehol a víz! így a lecsapódó víz sem lecsepegni, hanem csorogni fog a falon.
Iglu (spirális módszer) Fektessük le az első tömbsort, majd formázzuk meg belőle a kívánt csigavonalat! A tömböket nem kell az alattuk lévőről félig túllógatnunk, ha a legalsó spirált lefelé és befelé állítjuk, és a későbbi tömbsorok alját és tetejét folyamatosan befelé dőlve illesztjük oda. A középre helyezett utolsó néhány tömb helyére illesztésekor szükség lesz némi támasztékra.
Ho oz első tömbsort egyenlete5 spirál formában rakjuk, megkönnyítjük o műveletet. A tömbök felső részét döntsük enyhén befelé! A legfelső tömböt meg kell faragnunk o megfelelő illeszkedés miatt, kivéve, ho annyira kicsi a lyuk, hogy meghagyhatjuk szeflözönyíiásnok. Ne feledjük, hogy az utolsó tömb segit visszatartani gz építményt az összeomlástólI
AZ IGLU BELSEJE
Az alvóhelyei a földnél magasabbra építsük (vagy az építés közben ássunk le}, hogy legyen egy alacsony, hidegebb szint, amelyet tárolásra is használhatunk! Az alsó tömbsoron vágjunk bejáratot, vagy ássunk alá alagutat! Ha a szerkezet befejezéséhez túl fáradtak vagyunk, használjuk a középső lyukat bejáratnak! MENEDÉKÉPÍTÉS_ A megépített menedék fajtája függ a rendelkezésre álló anyagoktól, szerszámoktól és attól, hogy mi ellen keresünk menedéket i (SZÉL, HIDEG, HÓ, ESŐ, ROVAROK stb.). - Mennyi ideig akarunk adott helyen maradni? A hóbarlang és 1 a természetes üregek akkor a leghasznosabbak, ha menet közben
vagyunk, és nincs szükségünk állandó építményre. - A méret a személyek számától függ. - Ne siessük el a bonyolult építmény elkészítését, hagyjunk rá időt, és pihenjünk gyakran! Kerüljük testünk túlterhelését, mert izza-dást okoz. - Minden menedéknek megfelelően KELL szellőznie, hogy meggátolja a szén-monoxid-mérgezéstf és lehetővé tegye a pára eltávozását! Két lyukra van szükség: az egyik a tetőhöz, a másik a bejárathoz legyen közel! Ha a menedéket hóba építettük, a lyukakat ellenőrizzük rendszeresen, nehogy elzárja őket a hó vagy a jég! - Rendszeresen tisztítsuk el a havat az összes bejárati alagútból, nehogy a hó elzárja a menedéket! - Minél kisebb a menedék, annál melegebb van a belsejében. Sokkal fagypont fölé azonban nem fűthetjük, ezért egy kis időre szükség lesz, amíg hozzászokunk az új környezethez!
Ejtőernyős hókunyhó Ez a módszer akkor a leghasznosabb, ha a tengeri jégen ragadtunk, és egy nagyobb csoport számára meglehetősen nehéz lenne az iglu(k)
megépítéséhez szükséges hó összegyűjtése. A nyomás miatt felgyűrődött jégbordákban keressünk megfelelő havat vagy tömböket! Jelöljünk ki egy kört, és építsünk kör alakú falat hótömbökből kb. 1 m-es magasságig! Hajégen vagyunk, hagyjunk helyet a bejáratnak - hiszen a jégbe utólag nem tudunk bejárati alagutat ásni! Ássunk a földbe egy mélyebb szintet, hogy oda süllyedjen a hideg levegő!
Középen építsünk a falnál 7-7,5 m-rel magasabb központi oszlopot tömbökből! Helyezzük oz ejtőernyőt az oszlopra és a falra, majd a fai tetején rögzítsük még egy tömbsor rali FIGYELEM! Az ejtőernyős tetőn összegyűlik a hó, így elképzelhető, hogy veszélyes nagyságú súlyt tart a fejünk fölött. A felgyűlt havat ezért rendszeresen tisztítsuk íe! Ha a kunyhó belsejében kisebb tüzet szeretnénk rakni, gondoskodjunk megfelelő szellőzésről! Tüzet a kunyhó külső pereménél rakjunk, olyan helyen, ahol nem árthat sem a tetőnek, sem a középső oszlopnak!
Az ejtőernyő köteleit rögzítsük további hó- vogy jégtéglákkal. Biztos rögzítöpontot képezhetünk úgy is, ho a jégbe lyukat vágunk és a kötelet ezen áthúzzukl ÉLET A HÓKUNYHÓBAN Rossz idő esetén gondoskodjunk róla, hogy elegendő fa vagy folyékony tüzelőanyag legyen a menedék belsejében! A menedékbe ne vigyünk laza havat, belépés előtt verjük le a bakancsunkról és a ruhánkról! Jelöljük meg egyértelműen a kijáratot, hogy könnyen megtalálhassuk! Az ásót és a szerszámokat a menedékben tároljuk, előfordulhat ugyanis, hogy ki kell magunkat ásni onnan. Az iglun belüli vízcsepegést megszüntethetjük, ha egy kis havat teszünk annak forrására. A menedék belsejében könnyítsünk magunkon - ilyen körülmények között ez a megszokott gyakorlat, így nem vesztünk a testhőmérsékletünkből! Használjunk műanyag zacskót, konzervdobozt vagy más tárolóedényt! Amint lehet, ürítsünk ki ezeket! Próbáljuk meg rászoktatni magunkat arra, hogy reggel, a menedék elhagyása előtt végezzük el a dolgunkat, így a székletet a többi összegyűlt hulladékkal együtt eltávolíthatjuk! Dolgozzunk ki beosztást az olyan menedékben, ahol több ember tartózkodik! Fontos a tűz melletti állandó felügyelet! A többiek ellenőrizzék a szellőzőlyukakat, gyűjtsenek tüzelőanyagot lehetőség szerint menjenek vadászni, készítsenek ételt stb.! Ne feledjük, alacsony hőmérsékleten több élelemre van szükségünk! TUDNIVALÓ Bármilyen alacsony legyen is a külső hőmérséklet, a jól megépített hókunyhó belsejében soha nem lesz hidegebb -10 °C-nal. Ha egyszerűen csak meggyújtunk egy gyertyát, már kb. 4 °C-ot emelkedik a hőmérséklet. Az iglu fűtésének hagyományos eszkimó módszere egy kanóc zsírral teli tálba helyezése. A nagyobb, fatüzelésű menedékekben kellemes hőmérsékletet érhetünk el. Az olajégő vagy a csontokon lévő zsir az olyan helyeken jelenthet megoldást, ahol nincs fa vagy arktiszi fehérhanga.
MENEDEK HOSSZABB IDŐRE Ha úgy gondoljuk, már nem keresnek minket, vagy a távolság, az évszak, a felszerelés, illetve a fizikai erőnlét hiánya miatt nem tudjuk magunkat biztonságos helyre juttatni, a lehető legkényelmesebb állandó menedékre lesz szükségünk. Olyan helyre, ahol kellemes körülmények között tartózkodhatunk, amíg észre nem tudjuk vetetni magunkat a mentőcsapatokkal, vagy erőforrásainkra támaszkodva fel nem szerelkezünk, hogy útnak induljunk. Hideg éghajlaton minden bizonnyal meleg és barátságos környezetben szeretnénk lenni. Melegben ugyanakkor minden hűsítő szellőt ki szeretnénk használni. Menedékünknek védelmet kell biztosítani az évszakok változásakor és a nappalitól eltérő éjszakai hőmérsékletváltozáskor egyaránt.
Barlangok
A barlang a leginkább készen kapott menedék. Egy lapos barlang (tulajdonképpen sziklamenedéknek nevezzük, ha sziklában található) kiváló ideiglenes menedék lehet, egy nagyobb barlangból viszont tökéletes állandó otthont készíthetünk. A világ egyes részein az emberek még napjainkban is barlangokban élnek - gyakran összkomfort mellett! A völgy felett elhelyezkedő barlang még akkor is száraz marad, ha esetleg felülről víz szivárog be. Az ilyen menedék vízálló, és nagyon kevés átépítést igényel, legtöbbször mindössze egy bejáratot lezáró torlaszt kell készítenünk. A torlaszt előállíthatjuk kőből, gallyfonatból, farönkből, gyepes földdarabból, gyakorlatilag szinte bármilyen anyagból.
Ha az üreg a szél irányóbc nyílik, a bejárat mindkét oldalára készítsünk egy-egy táblát hogy az egyik kissé a másik mögött húzódjon, és átfedjék egy mást I Az üreg végében rakjunk tüzet!A füst a tető felé áramlik, a levegő o földhöz közel marad. A bariang nyílt szájához közel rakott tűzném kifelé fog szállni, ászéi valószínűieg befelé fogja fújni. Ha bezárjuk az üreg bejáratát, ügyeljünk rá, hogy maradjon rés a füst kiáramlásához! Elképzelhető, hogy a barlang hideg, de az sem kizárt, hogy vadállatok laknak benne, ezért az ilyen menedéket mindig óvatosan közelítsük meg! A földre helyezett nagy mennyiségű száraz növény és fenyőág szigetelést biztosít. A megfelelően rakott tűz valószínűleg távozásra bírja az ottlakó állatokat. Biztosítsunk számukra menekülési útvonalat!
A barlangnak - különösen, ha mélyen benyúlik a hegyoldalba - néha lehet saját édesvízforrása is: föld alatti patak vagy a fenti sziklákon átszivárgó víz. f~ " ” FIGYELEM! A barlangon belül és kívül egyaránt vizsgáljuk meg, nincs-e kőomlásveszély. Bármilyen nagy szükségünk is van a menedékre, egészen biztosan csak rontana a helyzetünkön, ha a lehulló kövek megsebesítenének vagy elzárnának minket
Kön&r/íí szerkezetű menedék Kövessük a támasztott menedék bemutatásánál részletezett módszert! Ezt módosíthatjuk azzal, hogy kevésbé dőlt tetőt és elülső falat építünk. Ha függőleges falakat készítünk és mély ereszes tetővel fedjük be őket, további menedéket nyerünk a nap elől, és az eső sem fog befolyni a kunyhóba. Minden vizet földbe ásott csatornával vezessünk ell Ha a trópusi égövben rendelkezésünkre áll bambusz vagy más olyan anyag, amelyből szilárd vázat lehet építeni, emeljük meg a menedék szintjét (így csökkenthetjük a bejutó csúszómászók számát). A meleg éghajlaton szilárd tetőt kell készítenünk, hogy megfelelő védelmet biztosítson az eső és a nap elől. Ha viszont a tető kellően túlnyúlik a falakon, lehet rácsozott a szellőzés biztosítása miatt. A réseket tömítsük el fűvel és sárral! Zsúptető készítésekor bármilyen anyagot befonhatunk a botból vagy kötélből álló keresztlécek közé. Az olyan helyeken, ahol gyakoriak a nagy esőzések, tetőcserépnek használjunk leveleket és kérgeket!
Nádféíék használata az építésnél Ha nem áll rendelkezésünkre sem fa, sem bambusz, kössünk kötegbe nádféléket vagy más erős növényszárakat, és használjuk őket pillérként - ezt a módszert alkalmazzák az iraki, mocsaras területen élő arabok is.
Kössük a nádat vastag kötegbe! Aljára és tetejére kössünk szorító nyolcas csomót (lásdCsomók)! Válasszunk minél hosszabb nádakat, és ügyeljünk rá, hogy a köteg egész hosszában megfelelően helyezzük et őket, mert különben szétcsúszhatnak és gondot okozhatnak. A köteg alja legyen lapos, másik vége pedig elvékonyodó! Lehetőség szerint több nádköteget készítsünk, legyen közöttük vékonyabb és hosszabb is! Ezeket a menedék oldalainak biztosítására használhatjuk.
Rakjuk sorba a menedék hosszabbik oldalánál a vastag nódoszlopokatf Vastogcbb végüket ássuk a földbe, és kössük össze őket nem sokkal a föld fölött, a vékonyabb kö-tegeket vízszintesen rájuk erősítve!
Hajlítsuk meg az oszlopokat egymás felé úgy; hogy átfedjék egymástf majd kössük őket össze! További, vékony kötegekkeí kössük össze az oszlopok oldalát! Tegyük ugyan -ezt az ívek tetején is!
Fonjunk nádfonotokat a keretbe! Egészen addig fűzzük be a vékonyabb nádakat, amíg megfelelő menedéket nem alakítunk ki! Levelekből és nádból fonhatunk külön táblákat is, ezeket elkészültük után rögzítsük a kerethez! Gyepkunyhó A gyepből készült kunyhók a fakunyhókat helyettesíthetik, ha kevés a fa, vagy nincs nálunk favágásra alkalmas szerszám. Vágjunk ki 45 x 15 cm nagyságú gyepes földdarabokat, és téglaként építkezzünk belőlük; fedjék át egymást, hogy téglafalhoz hasonló egységet alkossanakl Döntsük meg az oldalakat a tető dőlése miatt - ennek megtámasztásához fát, vagy egyéb erős anyagot kell találnunk! Minél nagyobb a tető dőlésszöge, annál inkább lefolyik róla a víz. A tetőt támasztó fa hossza határozza meg az építmény méretét. A tetőre helyezzünk gyepes földdarabot, vagy fedjük be fűvel! Az építmény legyen alacsony: az üléshez még elég magas, de felállni már ne lehessen benne (hacsak nem áll a rendelkezésünkre nagyon sok gyepes földtégla). Egyik oldala lehet nyitott, ez nézzen a tűzre. A gyepes földdarabokat úgy vágjuk ki, hogy az építőanyag gyűjtése mellett segélykérő jeleket is hagyjunk a földön! Kisebb menedéket a kaptár vagy az iglu szerkezetét követve is építhetünk. Ha van elég időnk és anyagunk, gyepes földdarabokból akár nagy kunyhót is építhetünk. Némi fára ilyenkor is szükségünk lesz az ajtókerethez (a) és a tetőhöz. Építsünk belső tűzhelyet és kéményt, arra azonban ügyeljünk, hogy ne gyulladhassanak meg ezek is, ha gyepes földtéglákból készültek! A tűzhely és a kémény belsejét fedjük be agyaggal!
Az ajtót ne az uralkodó szél irányába helyezzük! Ha kis kunyhót építettünk, a bejáraton kívül rakjunk tüzet! A tűz másik oldalára építsünk hővisszeveröt, hogy a hő visszajusson o kunyhóba! A sarkok még akkor is stabilabbá tehetők egy kis ki ugrassa!, ha az épitmény egyik oldcia nyilt. A stabilitás érdekében hagyományos téglarakást alkalmazzunk a sarkoknál (b)! Gerendakunyhó A kunyhó méretét a benne lakók száma alapján határozzuk meg, de később is bármikor megnagyobbíthatjuk vagy további szobával bővíthetjük.
A falak hosszát a fellelhető gerendák nagysága határozza meg. A négyzet vagy téglalap alakú kunyhó stabilabb lesz, és könnyebben helyezhető rá tető is. A 2,5 m2-es kunyhó ésszerűen kisméretű. Ha szerencsénk van, találunk kidőlt fákat, és a törzseiket össze tudjuk kötni egy keretbe, aztán már csak a megmaradt réseket kell kitölteni. Sokkal jobb azonban, ha a fahasábok (gerendák) végét erősen egymásba illesztjük! A kiálló végeket ne vágjuk le, ezek biz-
Az első gerendaréteget a tervezett kunyhó alaprajzát követve fektessük le (aj! Úgy alakítsuk ki a sarkokat, hogy egymáshoz pontosan illeszkedjenek (b), és ennek megfelelően forogjuk meg a több! fagerendát is! A gerendák általában vékonyodnak, ezért apón tos illeszkedés és a vízszint megtartása miatt felváltva - egyszer oz egyik, egyszer a másik irányba - tegyük őket egymásra (ej!
Ha oz alapkeretet elkészítettük, hagyjunk helyet az ajtónak az uralkodó széljárássoi ellen rétes oldalon (Az ajtó mindkét oldalán használhatjuk a fal építéséből megmaradt gerenőodorabokat! Faragjuk o széleket szabályosra és simára, majd állítsuk a helyére oz ajtókeretet (d) (Ne vesződjünk ablakokkal, az ajtó elegendő szellőzést biztosít!
A kunyhó elejét építsük magosabbra a hátuljánál, hogy o tetőnek legyen dőlése! Az első és a hátsó gerenda nyúljon jóval túloz ofdoifalakon! Ezek fogják tartani a tetőt A kunyhó egyik oldaláról a másikig illesszünk 6e tortógerendákat a rövidebb gerendák rögzítésére! A gerendákból álló tetőt elölről hátrafelé ho ladva állítsuk össze, és a gerendák nyúljanak Túl a falakon! Metsszük be vagy kössük o gerendákat egymáshoz, hogy illeszkedjenek a tartógerendákraI A kunyhónak sík terepet válasszunk, vagy hozzunk vízszintbe egy némileg nagyobb területet' Szükség esetén beáshatunk a domboldalba is, a falakhoz szükséges alapnak azonban mindenképpen vízszintesnek kell lennie. A túlélőcsomagban található fűrészszál segítségével megfelelő méretűre vághatjuk a fákat Ha légikatasztrófa vagy szerencsétlenül járt hajó áldozatai vagyunk, a fedélzeten lennie kell tűzoltóbaltának. Egyelőre szükségtelen ajtót készítenünk. Akasszunk a helyére takarót, hogy ne fújjon be a szél, de készíthetünk fonattáblát is a rés kitöltésére, amíg nem állunk készen egy állandó ajtó elkészítésére! A gerendák közti réseket sárral és fadarabokkal tömítsükl A nagyobb lyukakba helyezzünk facsemetéket, és csak ezután tömítsük sárral! A sárhoz keverjünk füvet és mohát, majd egy kihegyezett bot segítségével nyomkodjuk a gerendák közé! A tetőt fedjük be facsemetékkel, csak ezután tegyünk rá sáros és gyepes földréteget! Az egész gerendákból álló, teljes tető helyett használhatunk fakeretre illesztett könnyebb anyagokat és sarat. A gerendákról leszedett kéreg kiváló tetőfedő, ha cserép alakban rakjuk le. A kéregből készült cserepeket apró tartógallyakkal erősíthetjük oda, amíg puha a sár.
Ha nem áll fenn annak a veszélye, hogy víz tör fel, ássuk fel a menedék belsejét a tömítéshez szükséges sárért, és egyszersmind növeljük a belmagasságot is! Ha víz törhet fel jobb, ha később padlót is készítünk.
Ha a füst távozásához szabadon hagyunk egy lyukat a tetőn, a kunyhó belsejében is rakhatunk tüzet Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül - inkább kint rakjunk tüzet, mint hogy leégjen a házunk! Ha elegendő kő áll rendelkezésünkre, építhetünk igazi kéményt és tűzhelyet is. Ha a tűzhelyet az építmény közepére rakjuk, kevesebb hőt fog veszteni a menedék. Minél közelebb illesszük egymáshoz a köveket! A rések kitöltéséhez kisebb köveket és sarat használjunk!
TŰZ Gyakran a tűzön múlik, hogy életben maradunk-e vagy sem. Nem csak az ételkészítés feltétele, anná! sokkal több. A tűz nyújtotta meleg révén nem használunk fel annyi kalóriát testhőnk növelésére. Alkalmazható jeladásra, ruhaszárításra, kényelmes körülményeket teremthetünk vele és segít a lelki tartás megőrzésében is. Elriasztja a veszélyes állatokat, füstje távol tartja a rovarokat. Fémet hevíthetünk vele, így szerszámot készíthetünk, botot élesíthetünk és kiégethetjük az edényeket. Használjuk minél szélesebb körben a tüzet: a felsorolt dolgokat akár egyszerre is végezhetjük segítségével!
A Érdemes megjegyeznünk a Tűzhóromszög gondolatát Oldalaio levegőt, o hőt és a tüzelőanyagot jelképezik. Ha a háromszög bármelyik oldaiát elvesszük, összeomlik, vagyis kialszik a tűz. Ha tüzet gyújtunk, biztosítsunk a számára megfelelő szellőzést, elegendő tüzelőanyagot és a begyújtáshoz kellő hőt kibocsátó gyújtóanyagot A láng létrehozásához ezt a hőmérsékletet fenn kell tartani, hogy a levegő és a tüzelőanyag állandó reakcióban legyen egymással. Minél több az oxigén, annál élénkebb a tűz: a szél segítségével vagy huzatot létrehozva a tűz hőmérséklete megemelkedik, és gyorsan elégeti a tüzelőanyagot. Ha csökkentjük a szellőzést, a tűz kevésbé hevesen ég, a parázs izzani kezd, és kevesebb tüzelőanyagra lesz szükség. Ha értjük ezeket az alapelveket, nem lesz füstös a tűz, amelyet rakunk. A füst a tökéletlen égés eredménye, odafigyeléssel gyakorlatilag tökéletesen megszüntethető. GYAKOROLJUK A TŰZGYÚJTÁST! A tűz alapvetően szükséges az életben maradáshoz. Meleget, védelmet, jelzőeszközt biztosít, víz forralható vele, alkalmas az ételek megfőzésére és tartósítására. Mindenhol, minden körülmények között tudnunk kell tüzet rakni! Nem elég pusztán ismerni az összes módszert, jártasnak is kell lenni bennük!
Előkészültetek Először is gondoskodjunk róla, hogy elegendő mennyiségű fa, gyújtós és tüzelőanyag álljon rendelkezésünkre! Ezután készítsünk tűzhelyet a tűz szabályozásához! Az elővigyázatlanul kezelt tűz könnyen kicsúszhat irányításunk alól, és katasztrófát okozhat.
Tűzhely A tűzhelyet elővigyázatosan készítsük el! Védett helyet keressünk neki, különösen a nagy szelektől óvjuk! Ne fa vagy farönk aljára rakjunk tüzet, kivéve, ha jelezni szeretnénk (lásd Megmenekülés), vagy ha - kivételes esetben - fából készített ideiglenes menedéket vagy hóbarlangot szeretnénk felmelegíteni! Tisztítsunk meg egy legalább 2 m átmérőjű területet a levelektől, a gallyaktól, a mohától és a száraz fűtől, amíg el nem jutunk a puszta földig! Ha a talaj nedves vagy hófödte, emelvényen rakjunk tüzet! Az emelvény elkészítéséhez egy friss fahasábokból álló felületet fedjünk be egy rétegnyi földdel vagy kővel!
Ha a talaj mocsaras vagy vastag hóréteg fedi, magasított emelvényen kell „állványos" tüzet raknunk!
Állványos fűz A tűzhely elkészítéséhez építsünk zöld fából magasított emelvényt! A négy függőleges támasztófa villás része egy-egy keresztrudat tart. A keresztrudak közé rakjunk egy réteg friss fagerendát, majd fedjük be legalább 5 cm vastagon földdel! Ezen rakjunk tüzet! Ha az átlósan elhelyezkedő támasztófák felső részére botot teszünk, ráakaszthatjuk a főzőedényeket.
SZÉLBEN Különösen erős szélben ássunk árkot, és ott rakjunk tüzet! Szintén szélben alkalmazható módszer: A hő és a Tüzelőanyag megóvása érdekében vegyük körül a tüzet kövekkel! Tegyünk rájuk
főzőedényeket! A kövek és a tűz hője együttesen melegen tartja az edényeket, a köveket pedig ágymeiegítöként is használhatjuk. FIGYELEM!
Ne helyezzünk a tűz közeiébe nedves vagy szivacsos szerkezetű köveket és sziklákat - főleg olyanokat ne, amelyek víz alatt voltak mert hő hatására felrobbanhatnak. Kerüljük a palát és a puhább kőzeteket, a többit pedig úgy ellenőrizzük, hogy egymásnak ütö-getjük őket! Ne használjunk repedt, réteges vagy üregesnek hangzó követ! Ha a kő nedvességet tartalmaz, a folyadék a hő hatására gyorsabban fog tágulni, ami robbanáshoz vezet, a levegőbe repülő kődarabok pedig akár ki is vihetik a tűz közelében ülök szemét. V--------------------------JJ
Gyújtós A gyújtós lehet bármilyen anyag, amelynek minimális hőre van szüksége ahhoz, hogy meggyulladjon. A jó gyújtósnak mindössze egy szikra kell, és már be is lobban. A nyírfakéreg, a szárított fű, a finom faforgács, a madártoll, a viaszos papír és a ruhából származó pamutbolyh egyaránt kiváló gyújtós. Szétmorzsolt fenyőtoboz, tűlevél és a cédrusfa belső kérge is megteszi. Az alaposan szétmorzsoít, száraz gomba az egyik legkiválóbb gyújtós, de a megperzselt vagy megpörkölt pamut vagy vászon - különösen, ha apró darabokra téptük - szintén egyike a legjobb anyagoknak. Ahol élnek olyan rovarok (pl. az erdei darázs), amelyek megfúrják a fákat, ott használhatjuk gyújtósnak az általuk termelt finom port. A porított madár- és denevérürülék szintén alkalmas a célra. A madárfészkek belseje általában tele van kihullott toliakkal, ezért könnyen lángra lobban. A mezei egér száraz odúja szintén alkalmazható. Akármilyen gyújtóst is használunk, mindenképpen legyen száraz! Hasznos, ha vízálló tárolóban mindig tartunk magunknál egy kis gyújtóst. Bármerre járunk, mindig figyeljük, és gyűjtsük össze a gyújtósnak alkalmas fákat és egyéb dolgokat!
Aprófa Az aprófa olyan fa, amelyet a gyújtósból felszökő lángok növelésére használhatunk, így nagyobb és kevésbé éghető anyagokat is el tudunk égetni. Ha a legjobb aprófát akarjuk, gyűjtsünk kicsi, száraz ágakat. A puhább fák is nagyon jók, mert gyorsabban lángra lobbannak. A gyantát tartalmazó fa azonnal meggyullad, ilyenkor a tűzgyújtáshoz elegendő egy kézmozdulat. A puhafa hátránya, hogy sok szikrát képez és nagyon gyorsan elég. A fő tüzelőanyag elégetéséhez tehát sok kell belőle, ha pedig maga a puhafa a fő tüzelőanyag, nagyon hamar elfogy. Az aprófát soha ne közvetlenül a földről szedjük össze, mert azok az ágak szinte mindig nedvesek. A még álló, kiszáradt fákról gyűjtsünk aprófát! Ha a fa külső rétege nedves, hántsuk le, hogy eljussunk a száraz belső részekig!
FARAGOTT APRÓFA KÉSZÍTÉSE A botokba húzzunk keskeny bemetszéseket, vagyis „tollozzuk fel" őket! Ha így készítjük elő az aprófát, könnyebben lángra kap, és gyorsabban megy majd a tűzgyújtás. TÜZELŐANYAG A tűz fenntartásához fákról szedett, száraz tüzelőanyagot használjunk! Ha a tűz már biztosan ég, használhatunk zöldebb ágakat is, vagy nedves fadarabok kiszárításával is próbálkozhatunk. Általános szabály, hogy minél nehezebb a fa, annál több hőt termel - ez a száraz és a friss fára egyaránt vonatkozik. Ha vegyítjük a friss és a száraz fát, a tűz hosszan fog égni, ami különösen éjszaka hasznos. A keményfa (pl. a hikori, a bükk vagy a tölgy) jól ég, sok hőt termel és a forró szénhez hasonlóan sokáig izzik. Ezeket használva a tűz egész éjszaka égni fog. A puhafa amellett, hogy túl gyorsan elég, még szikrázik is. Legjobban a cédrus, az éger, a bürök, a lucfenyő, a fenyő, a gesztenyefa és a fűzfa szikrázik. Ne feledjük, a nedves fa néha előnyösebb, mert jobban füstöl, így távol tartja a legyeket, a muslicákat és a szúnyogokat, valamint sokáig ég, ezért hosszan táplálja a tüzet is.
A fát a tűz fölé helyezett két támasztóboton szárítsuk, de ne legyen olyan közei a tűzhöz, hogy iángra tudjon gyulladni! Fektessünk friss fákat a tűz mellé, szélirányba fordítva, hogy miközben száradnak, növeljék a lassan égő tűz lángjait is!
Támasszunk farönköket az edénytartó rúdnak! Építsünk fa tó rolót, mert nedves időben nagy szükségesünk lehet ró. A tűzhöz közel építsük, hogy a hő szárítsa a fákat, de annyira ne helyezzük közel, hogy a szikrák lángra lobbanthassák! Két szintet alakítsunk ki: az egyikről vegyük mindig a fát, a másikon pedig szárítsuk a hasábokat!
TAKARÉKOSKODJUNK AZ ENERGIÁVAL!
Ne pazaroljuk az energiánkat azzal, hogy fát hasogatunk: Ügy törjük össze a fát, hogy ráütünk vele egy köre (o)l Ha így nem sikerül, tegyük a tűz fölé úgy hogy a lángok a közepén érjék (b), ha pedig nem olyan hosszút először a végét tegyük a tűzbe!
Akkor sincs szükségünk baltára, ha a tüzelőanyag tartalékolása érdekében elkerülhetetlen a farönkök feldarabolása. A farönk még úgyis kettéhasad, ha egy viszonylag kis kést helyezünk a végére és ráütünk egy kővel (c). Amint elkezdett hasadni, szúrjunk egy faéket a megnyílt résbe, és üssük egyre mélyebbre a hasítás befejezéséhez! Ha viszont mindössze egy késünk van, ne kockáztassunk ezzel a módszerrel!
CSILLAGTŰZ A farönköket egymás kereszteződésénél érje a tűz! Ha nem kell túl nagy hőt termelnünk széthúzhatjuk okét, így középen főzésre alkalmas izzó parazsat és hamut hagynak maguk után.
Ha fel akarjuk élesztem a tüzet; nyomjuk o farönköket ismét össze, és hamarosan újra lángra kapnak! Ezt a tűzrakási módszer főleg akkor használjuk, ha takarékoskodunk a tüzelőanyaggal vagy a vágott fával. Egyéb tüzelőanyagok Az olyan területeken, ahol híján vagyunk a fának, vagy egyáltalán nem áll a rendelkezésünkre, más tüzelőanyag után kell néznünk! Állati ürülék: Kiváló tüzelőanyag, a vadnyugati pionírok szárított bölénytrágyával gyújtottak tüzet. Alaposan szárítsuk ki az ürüléket, és kiváló, füstmentes tüzet rakhatunk belőle! Dobhatunk hozzá fűt, mohát és leveleket is. Tőzeg: A kiszáradt lápokon könnyen találhatunk tőzeget. Rátaposva puha és rugalmas, gyakran a sziklás kiszögellések szélén kerül a felszínre. Színe fekete, szerkezete szálas. Késsel könnyen kivághatjuk. A tőzeg égéséhez jó szellőzésre van szükség!
A levegősen elhelyezett tőzeg gyorson szárad, hámor alkalmassá válik az égésre Szén: Néha a felszínen is megtalálható, az északi tundrán pl. nagy meny-nyiségben. Agyagpala: Általában nagy olajtartalmú, ezért jól ég. A homok bizonyos fajtái szintén tartalmaznak olajat, és sűrű, olajos füsttel égnek - kiválóak segélykérő tűznek, de nagy hőt is adnak. Olaj: Ha műszaki meghibásodás miatt lezuhant vagy lerobbant a járművünk, de még maradt üzemanyagunk, elégethetjük az olajat, a fagyállót, a hidraulikus folyadékot és az egyéb éghető anyagokat is. Még a rovarirtó szer is éghető. A fagyálló kiváló gyújtóanyag a nehezebb motorolajok esetén: egy kis kálium-permanganát segítségével (amelyet a túlélőesomagunk tartalmaz) néhány másodpercen belül lángra lobbanthatjuk. A nagyon alacsony hőmérsékletű helyeken még azelőtt engedjük le az olajat az olajteknőből, hogy besürüsödne! Ha nincs megfelelő tárolóedényünk, folyassuk ki a földre, és később, szilárd formájában hasznosítsuk! A gumik, az üléshuzat, a gumitömítések és bármilyen roncs legtöbb része szintén éghető. A kevésbé gyúlékony anyagokat először áztassuk olajba, csak utána gyújtsuk meg!
Keverjünk össze a benzint homokkal, égessük ef egy tárolóban (mintha kályha /cr-nci vagy ássunk lyukat és készítsünk benne tűzhelyet! Az olajat benzinnel vagy fogyoJlővül elegyítve égessük!A folyékony üzem jr f Qgoi ne közvetlenül, hanem kanócsegi’sect.? gyújtsuk meg! A rovarirtó szerre ugyona
vonatkozik. Állati zsírok: Az állati zsírt megfelelően szellőző konzervdobozba helyezve és kanócot használva kályhát alkothatunk. Zsír égetésekor csontokat is tehetünk a tűzre (a sarkvidéki területeken néha ez az egyetlen rendelkezésre álló tüzelőanyag).
A tüzet gyújtás vagy kanóc segítségévei gyújtsuk meg, majd helyezzünk rá csontokat, hogy állati zsiradékkal táplálják a lángokat! Először csak kevés zsírt használjunk, ugyanis ha nem áll bőven a rendel-kezesünkre, az elégetése gyakorlati/ag a táplálék fel-á (dozásá f jelen ti ezzel szemben a fők azsír gyorsan romlik, viszont kiváló tüzelőanyag. OLAJ ES VÍZ EGETESE Ezzel a keverékkel nagyon forró tüzet gyújthatunk. Mindkét folyadék tartódobozának aljára szúrjunk egy-egy kis lyukat és illesszünk a lyukba vékony botot, hogy a folyadékok folyását szabályozhassuk (a)! Az olaj és a víz csatornán keresztül egy fémlemezre folyik. Ha kihúzzuk a botot, gyorsabban folyik a folyadék, ha benyomjuk, lassabban. Az arány a következő legyen: 2-3 csepp víz, 1 csepp olaj.
Először csak kis tüzet rakjunk a lemez alatt hogy fel melegítse! A keverék a lemezen hó hatására nagyon illékonnyá vóiik. Gyújtsuk meg! Az így rakott tűzön szinte bármi elég.
TŰZGYÚJTÁS Halmozzuk össze a gyújtóst, és helyezzünk el köré aprófát az indián sátrak (wigwamok) alakjához hasonlóan! Nagy szélben az aprófát döntsük egy fa-rönknek a szélárnyékos oldalon! Gyújtsuk meg a gyújtóst! Ha már meggyulladt az aprófa, tegyünk a tűzre nagyobb darabokat! A másik lehetőség, hogy összeállítunk egy köteget gyufaszálnál nem vastagabb ágakból, meggyújtjuk, majd rátesszük a még be nem gyújtott, wigwam alakú aprófára.
GYUFA Tüzet legkönnyebben gyufával gyújthatunk. Minél több nem biztonsági, Dármin meggyújtható gyufát tartsunk magunknál! Helyezzük ó
Nedves gyufa Ha a hajunk száraz és nem túl zsíros, tekerjük bele a nedves gyufát! A hajszálakon termelődő elektromosságnak ki kell szárítania.
A gyufát gyertyavicsz rácsepegtetésével A nedves gyufát a doboz gyújtócsikjába
legyük vízállóvá! Ho használni okarjuk ferdén beleszúrva gyújtsuk meg, ne veo gyufát, kaparjuk le róla körmünkkel a gighúzvc rajta! viaszréteget! NE FELEDJÜK: Amint lángra lobbantunk egy gyufát, azonnal gyújtsunk meg vele egy gyertyát! így sok dolgot meg tudunk gyújtani, miközben takarékoskodunk a gyufával. Tűzgyújtáshoz tegyük a gyertyát egy wigwam alakúra összerakott aprófahalomra, majd azonnal vegyük el, amint a lángok terjedni kezdenek! Minél kevesebbet égessünk el belőle, hiszen még egy kis gyertyának is hosszú időn át hasznát vehetjük! Függetlenül attól, hány öngyújtót és tűzgyújtóeszközt viszünk magunkkal, minél több gyufa legyen nálunk - a gyufánál ugyanis nincs jobb. Az úgynevezett „örökké tartó gyufa" újra és újra használható, egy idő után azonban felmondja a szolgálatot. Éppen ezért vigyünk magunkkal hagyományos változatot is! Súlyuk és méretük alapján is mérlegeljük, melyik fajtának vehetjük a legnagyobb hasznát.
Lencse használata Lencse segítségével az egy pontra fókuszált erős, közvetlen napfény termelhet annyi hőt, hogy belobbantsa a gyújtóst. Véletlen tüzet is okozhat, ha a Nap egy törött üveg segítségével száraz fűre vagy legelőre süt. A túlélőcsomagunkban lévő nagyítót, távcsövet vagy fényképezőgéplencsét is használhatjuk tehát tűz gyújtására.
A gyújtóst védjük a széltől! Úgy fókuszáljuk a Nap sugarait, hogy minél kisebb és világosabb fényfoltot alkossanak! Tartsuk mozdulatlanuHAmint izzani kezd a gyújtás, óvatosan fújjuk meg! Lőpor Ha van náíunk fegyver, a töltényben lévő lőpor segítségével is meggyújthatjuk a gyújtóst.
Nyissuk ki a töltényt, és szórjuk a lőport a gyűjtésre, majd használjunk kovakövet (aj! Megtehetjük, hogy csők a lőpor felét használjuk fel, majd a töltényhüvelyt elzárjuk egy ruhadarabbal (b). Tárazzuk be a töltényt, és lőjük a földbe! A ruhadarab fog füstölögve kilövelni. A megmaradt lőporral együtt tegyük a gyújtásra, és a Tűz hamarosan égni kezd. Kovakő és acél A kovakő a világ számos részén megtalálható. Ha erősen egy acéldarabhoz csapkodjuk, forró szikrák keletkeznek, amelyek lángra lobbantják a száraz gyújtóst. Fűrészfogas pengét használva több szikra képződik, mint egy egyszerű kés esetén, ezért ilyet is kell a felszerelésbe tennünk. Még hatékonyabb eszköz az oldalán kovával ellátott magnéziumdarab - a magnézium ugyanis különösen erősen ég.
Üssük a pengét a kovának (a), vagy húzkodjuk erősen o fű részt o hozzá tartozó kovakő bordázott felületén (b) a gyújtáshoz olyan közel, hogy a szikrák ráessenek!
A magnéziumból először reszeljünk forgácsokat a gyújtásra (c), majd a fűrészt használva szikráztassuk! Akkumulátoros tűzgyújtás A jármű akkumulátorából származó szikra segítségével is gyújthatunk tüzet (az elemlámpa és a rádió elemei is elegendő áramot biztosíthatnak). Két vezetékre van szükségünk, ezeket illesszünk csak egyszerűen a kapcsokhoz! Ha nem találunk vezetéket, helyettesítsük villáskulccsal vagy más fémeszközzel! Az akkumulátort először vegyük ki a járműből (hacsak nem elég hosszú a vezeték)!
A két vezeték szabad végei: lassan közelítsük egymáshoz! Még mielőtt érintkeznének, szikra pattan ki - ennek a gyújtásra kell érkeznie. A legjobb gyújtóst úgy készíthetjük, hogy egy kis ruhadarabra kevésbenzint csöpögtetünk (a benzingőz a szikrától lángra lobbanj. Tűzgyújtó íj Egyszerű tűzgyújtási módszer, viszont nagy gyakorlatot igényel. A keményfa orsó lágy fán forgatva először finom faforgács gyújtóst hoz létre, majd hőt fejleszt A balsafa, a fenyő és a bambusz tipikus lágyfa, a tölgy, a kőris és a bükk pedig keményfa. Mindkét fafajtát ki kell szárítani.
Vágjunk kis lyukat a deszka közelebbi végére, majd vájjunk alá egy üreget, amelybe a gyújtóst tesszük! Formázzuk az orsót arányosra és simára! Az íjat hajlékony ágból, pl. mogyorófából vagy bambuszból készítsük, a húr anyaga pedig nyers bőr, madzag vagy cipőfűző legyen! Szükségünk lesz még egy üreges kő- vagy fadarabra, vagy egy kis edényre, amellyel megtámaszthatjuk az orsót, és lefelé ható nyomást fejthetünk ki. Az íjhúrt tekerjük egyszer körbe az orsón! Tegyük az orsót a lyukba, tartsuk a támasztékot a tetején, majd enyhén üssünk rá, miközben a másik kezünkkel az íjat előre-hátra mozgatjuk. Az orsó így forogni kezd. Amint elkezdi fúrni a fát, növeljük a sebességet! Amikor elér az üregig, fejtsünk ki még nagyobb nyomást, és forgassuk erősebben!
Az ij mozgatását addig folytassuk, ameddig csak lehet! Ha jói csináljuk, a cigarettaként izzó begy róhulfik a gyújtásra, amely - miután óvatoson rá fújtunk - ióngbo borul. Az orsót tartsuk egyenesen és biztosan! Könnyebb a művelet, ha egyik lábunkkal c deszkára lépünk, és az orsót tartó kezünket hozzószoritjuk, miközben másik kezünkkel forgatjuk az orsót! Az ijat egyenletes ütemben mozgassuk! A tüzcsiholásos módszernél használt alapdeszkába vágott, Valakú bemetszés alkalmazása szintén javasolt Tüzcsiholás A tűzgyújtó íjas módszer egyik változata, amely különösen a kevésbé nedves és esőben szegény, száraz területeken hasznos (ahol minden „gyújtósnak valóan" száraz).
A kemény fa deszkába vágjunk V alakú bemetszést! Ez tartja a gyújtást és nem zárja ki o levegőt sem. A közelébe készítsünk kis lyukat! Orsóként használjunk üreges, lágyabb, puhább belü fát! Forgassuk az orsót tenyerünk között: minden egyes forgatáskor a deszka lyukában egyre mélyebbre nyomjuki Ha a súrlódás miatt az orsó hegye vörösesen kezd izzani, fújjunk rá óvatosan, hogy meggyu/iadjon a körülötte lévő gyújtás! Ha az orsó üregébe teszünk egy csipetnyi homokot, növelhetjük a súrlódást, így felgyorsítjuk a gyújtás fel hevü lését. A tűzgyújtó íjnál bemutatott, orsó alatti mélyedés elkészítése szintén javasolt. Tűzgyalu Ez a tűzgyújtási módszer szintén a súrlódás elvén működik. Vágjunk a puha deszkába egyenes mélyedést, majd mozgassuk benne erősen felle egy keményfa bot hegyét, azaz „gyaluljuk"! így először gyújtóst kapunk, amely később lángra is lobban. .....~ ^ -W~~— ^
Vegyszeres tűzgyújtás A túlélő csomagjai közt nagy valószínűséggel nincs teljes kémiai eszköztár, van ugyanakkor néhány elterjedt, hétköznapi vegyszer, amelyet felhasználva könnyen tüzet gyújthatunk. A következő keverékek mind lángra lob-banthatóak, ha kövek között dörzsöljük, vagy - a már felsorolt tűzcsiholási módok bármelyikénél - a súrlódási pont aiá tesszük őket. Óvatosan keverjük őket, ne érintkezzenek semmilyen fémtárggyal! Mindegyik alább felsorolt vegyszer reagál a nedvességre, ezért tartsuk őket szárazon! FIGYELEM! Körültekintően kezeljük ezeket a kémiai anyagokat - különösen a nátrium-klorátot, amely az ütődéstől is lángra lobbanhat, ezért ügyeljünk rá, hogy ne rázódjon fel és ne dőljön ki! (A kemény talajra kiömlött gyomirtó egyes esetekben már attól is meggyulladt, hogy ráléptek, illetve öntözőkannát tettek rá!) A kálium-klorát és a cukor 3:1 arányú keveréke hevesen égő anyag, amelyet néhány csepp kénsav rácseoegtetésével is lángra lobbanthatunk. A kálium-permanganát és a cukor 9:1 arányú keveréke kevésbé érzékeny: a hőmérséklet játssza a döntő szerepet abban, hogy mennyi idő alatt gyullad meg. Ha glicerint adunk hozzá, lángra lobban. Kálium-klorát és cukor 3:1 arányú keveréke. - Az autó akkumulátorában kénsav található. - Némelyik toroktabletta tartalmaz kálium-permanganátot. A tabletta összetevői valószínűleg fel vannak tüntetve a csomagoláson. Morzsoljunk össze egyet, és próbáljuk ki, hogy működik-e! - Túlélőcsomagunk szintén tartalmaz kálium-permanganátot. - A glicerin a fagyálló folyadékok egyik összetevője. - A nátrium-klorátot gyomirtó szernek használják. A TŰZ FAJTÁI Akármilyen gyorsan is szeretnénk tüzet gyújtani, előtte mindenképpen gyűjt-sünk elegendő tüzelőanyagot és gyújtóst, és eközben válasszuk ki a legjobb helyszínt és tűzfajtát!
Meleget adó tűz Az egyszerű, szabadban gyújtott tűz csak a felé néző feiületeket melegíti fel. Ha két tüzet rakunk, beülhetünk ugyan közéjük, viszont sok tüzelőanyagot igényelnek, és a széliránytól függetlenül egészen biztos, hogy belep minket a füst. Csak egy tüzet rakjunk, de készítsünk mellé hővisszaverőt!
A tűzhöz közel helyezett, megfelelő hö-visszaveró nem csők visszaveri rönk a hőt, de o meleg áramlót révén (ehetővé teszi, hogy felfelé és ne o szemünkbe szálljon o füst! Hővisszaverö segítségével irányítsuk a hot az olvöheiyre is! A gyokorlotlonok általában közvetlenül egy fotönk vagy szikla mellé raknak tüzet; de mi ne ezt tegyük! Távolabb lobbontsunk tüzet, majd a szikla és a tűz közé üljünk, hogy az előbbi visszaverje o hőt és melegítse a hetunkot! Helyezzünk ki hővisz-szoveröt is!
Ha nem találunk kész hővisszoverőt, készítsünk magunk! A másodikat a tűz másik oldalára építsük, hogy minél több hőt verjen vissza ránk! Kígyófészek Védett tűz, amely megfelelő huzatot teremt, és ha egyszer meggyulladt, szinte minden elég rajta. Szilárd földoldalba vájjunk egy kb. 45 cm mély üreget! Felülről szúrjunk egy botot az üregbe, és alakítsunk ki vele kéményt! Az üregbe hullott földet távolítsuk el! Rakjunk tüzet az üregben!
Alkalmas a hulladékégetésre, de húst és halat tartósító füstöt is gerjeszthetünk vele. A kigyó fészek bejáratának szeles környezetben a hátszél irányába kell esnie! Főzésre alkalmas tűz Az itt felsorolt, főzésre alkalmas tűzfajtákkal fűthetünk is. Yukon-kemence Ha ez a tűz egyszer meggyullad, szinte bármit eléget. Megépítése nagy erőfeszítést igényel, mégis megéri, mert az egész építmény hőt termel, teteje pedig alkalmas a főzésre.
Ássunk egy 24 cm mély, kör alakú gödröt, egyik oldalára pedig készítsünk alagutat, amely a gödörbe vezet! Rakjuk körbe kövekkel a gödör külső szélét, és az alagutat áthidalva alakítsunk ki egy fokozatosan befelé ívelő tölcsért! Úgy fejezzük be azonban, hogy a felső ive kifelé szélesedjen! A kövek közti réseket földdel tömjük be! A tűz védve lesz, a kémény pedig kiváló huzatot biztosít.
Először az ciogútban rakjunk tüzet, és ho már ég, nyomjuk be a kémény alá. Ezután a tüzelőanyagot a kéményen keresztül tegyük a tűzre, az égés mértékét pedig a térő kinyitásával vagy bezárásával szabályozzuk! Ez a tűz nagyon kevés hamut termel, és sokáig fog égni, mielőtt a rendszernek tisztításra lenne szüksége. Ároktűz A tüzet úgy védjük a széltől, hogy a földfelszín alá rakjuk. Ássunk egy 30 x 90 cm nagyságú árkot, amelynek mélysége az alulra rakott kőréteget leszámítva 30 cm legyen! A kövek tetején rakjunk tüzet. A kőréteg még azután is forró marad, hogy a tűz kialudt, így kiválóan alkalmas pl. grillezésre.
A parázs fölé helyezett boton kiválóan tudunk húst sütni
Csavargókályha Ez a kályha annyi hőt termel, hogy többen is köré tudnak gyűlni, teteje pedig alkalmas a főzésre. Elkészítéséhez egy 18-20 literes olajoshordóhoz hasonló tárgyra lesz szükségünk.
A levegő bejutása érdekében üssünk lyukakat a hordó fenekére és oldalainak aljára f Az egyik oldalon vágjunk ki egy 5 cm bosszú darabot; hogy a nyíláson keresztül táplálni tudjuk a tüzet! Ha csak fűtésre akarjuk használni, vágjunk lyukakat a tetejére is, ha viszont nem akarjuk hogy a füst a tetőn keresztül kiáramoljon, a lyukakat inkább az egyik oldal felső részére készítsük! Az egész hordót kövekre állítsuk hogy alulról elegendő levegő jusson bele! ‘— SPONTÁN ÉGÉS A tűz időnként magától is meggyullad az összetömörödött, nedves szénahalmon. Ilyet magunk is létrehozhatunk egy lenolajba áztatott pamutdarabon, ha a levegő meleg és száraz. A döntő szerepet azonban a hőmérséklet játsza. Ha néhány órán belül nem lobban lángra, tűzre már később se számíthatunk Nem a legmegbízhatóbb tűzgyújtási módszer, inkább egy kockázati tényező, amelyről tudnunk kell. - - - -^- -ÉTELKÉSZÍTÉS Ha az ételt megfőzzük, veszít a tápértékéből (minél nagyobb hőmérsékleten főzzük, annál nagyobb a veszteség), ezért semmit ne főzzünk hosszabb ideig annál, amennyi az ízletesség eléréséhez szükséges. Ez alól kivételt képez, ha az élelmet gyanúsnak találjuk, és a főzéssel a baktériumokat és az élősködőket akarjuk elpusztítani vagy semlegesíteni. A zöldség megfőzésével megsemmisül a C-vitamin-tartalom, a hús megsütésével elveszik a rendkívül fontos zsírtartalom, ugyanakkor hozzászoktunk a főtt étel fogyasztásához, és a meleg étel a legjobb hangulatjavító. Hatalmas önfegyelmet igényel, hogy olyan dolgokat együnk meg nyersen, amelyeket korábban nem is tekintettünk ételnek. A béka, a lárva vagy a patkány megfőzve viszont már nem is tűnik olyan borzalmasnak. A főzés (amellett, hogy íz, szag és látvány szempontjából étvágygerjesz-tőbbé teszi az ételt) megpuhítja a húsban lévő izomrostokat, könnyebben emészthetővé teszi a fehérjét, és - ami a legfontosabb - elpusztítja az esetleges baktériumokat és élősködőket. Ha a talajon dús az aljnövényzet, az állati táplálék nagyobb valószínűséggel tartalmaz élősködőket. A disznó különösen sok férget és mételyt tartalmaz. Az alapos főzés - ha tápértékét vesztünk is vele - elpusztítja ezeket Némelyik ételt sohasem szabad nyersen fogyasztanunk (pl. a csalánt és több más növényt), káros anyagaikat mindig főzéssel kell előbb semlegesítenünk! Az adott helyzet határozza meg, hogy főzzünk-e vagy sem. Ha valamit képtelenek vagyunk nyersen elfogyasztani, vagy ha bőséges mennyiségben, de kis választékban áll élelem a rendelkezésünkre, főzzük meg, hogy ízletesebb legyen! Az elkészítési módok váltogatásával elűzhetjük az egyhangúságot! Az elkészítés módját az alapanyag és a rendelkezésre álló (vagy elkészíthető) felszerelés határozza meg. Fontos, hogy a tűz fajtája, az edénytartó és az elkészítési mód passzoljon egymáshoz. A főzés alacsony hőfokot igényel. A tűz lángját használjuk vízforralásra, utána hagyjuk, hogy kialudjanak a lángok, és a főzést a parázson, illetve forró hamun végezzük! NE FELEDJÜK: főzés közben soha ne hagyjuk a tüzet felügyelet nélkül - nem kockáztathatjuk meg, hogy tönkremenjen az étel! Ha meggyulladt a tűz, valamit mindig forraljunk rajta (hacsak nem vagyunk híján a víznek), hiszen a forró víz valódi kincs: a meleg italok mindig jó kedvre derítik az embert, de számos más felhasználási lehetőségét is fel fogjuk fedezni (pl. sebfertőtlenítés, szárnyasok tollfosztása)! Ne hagyjuk, hogy az edény bizonytalanul billegjen a tűzön, hiszen ha kiborul, elolthatja a tüzet, és még a tartalma is megsemmisül. Helyezzük az
edényt stabil kövekre, vagy lógassuk a tűz fölé!
Forralás Ahhoz, hogy forrásban lévő vízben főzhessünk, edényre van szükségünk. A konzerv- és a fémdobozok erre kiválóan alkalmasak. Készítsünk az edényre fogantyút, vagy lógassuk le az edénytartóról, de használhatunk edényfogót is, amellyel pontosan szabályozhatjuk a főzés idejét [lásdHasznos „konyhai" eszközök)! A lyukas edényeket megjavíthatjuk kis fadugót kalapálva a résekbe - ha nedvesség éri a fát, kitágul, és megakadályozza a szivárgást. Ha nincs fémedényünk, vastag bambuszdarabban is tárolhatjuk a folyadékot. A tartókat készíthetjük nyírfakéregből is - arra viszont ügyeljünk, hogy ne száradjanak ki!
Ha bombuszágbon szeretnénk főzni, döntsük a tűz fölé, és támasszuk ki egy földbe szúrtr villás végű bottal! Bár a forralás elpusztítja az étel néhány összetevőjét, megtartja annak természetes szaftját és az összes zsírt, feltéve hogy az összes levet és szilárd élelmet elfogyasztjuk. Ha kiöntjük a forraláshoz használt vizet, értékes tápanyagokat vesztünk. Ha viszont a vízzel mérgező anyagokat forraltunk ki a táplálékból, mindenképpen ki kell öntenünk. A forralás révén a kemény, rágós gyökerek és az öreg állatok húsa puhábbá, fogyaszthatóbbá válik. Elpusztítja a férgeket és mételyeket, de még a romlott húst is fogyasztásra alkalmassá teheti. Ha elijesztünk egy táplálkozó állatot a zsákmányától, az állat hagyta húst felvágva, 30 perc forralás után ehetjük meg. Ha kétségbeesetten kutatunk élelem után, a még rothadásnak nem indult állat nagy izmos részeinek elfogyasztását is megkockáztathatjuk. Vágjuk a húsdarabokat 2,5 cm-es kockákra, majd nagy lángon, legalább fél órán át forraljuk őket! Először csak keveset együnk, majd várjunk egy félórát, figyeljük, hogy nem jelentkeznek-e kellemetlen tünetek - a legtöbb méreg ennyi, vagy ennél kevesebb idő alatt fejti ki hatását] Ha nem jelentkezett semmilyen kellemetlenség, már neki is láthatunk a lakomának. A félig megfőzött, de más módszerekkel elkészíteni kívánt zöldség főzési ideje lényegesen rövidebb. (Arra az esetre, ha nem áll rendelkezésünkre tűzálló anyag a víz forralásához, lásd Hangi-módszer.)
Perzselve sütés A perzselve sült hús saját zsírjában készül el. Legegyszerűbb módja, hogy a húst nyársra húzzuk, és a tűz forró parazsa fölé vagy a nem túl magasan lángoló tűz mellé tesszük. A húst forgatva a forró zsír az étel felszínén folyamatosan mozog. Ezzel a módszerrel rendkívül ízletes étel készíthető, van azonban két hátránya. Az értékes zsírt elveszítjük, hacsak nem helyezünk a nyárs alá tálcát. A húst rendszeresen öntözzük meg a tálcában összegyűlt zsírral! Nagy tűzön sütve a lángok megsütik és elzárják a hús külső rétegét, a belseje viszont sületlen marad, és nem pusztulnak el a benne lévő káros baktériumok sem. Az ételt lassan perzselve készítsük el. A hús belsejét süthetjük tovább azután is, hogy a külső részt levágtuk.
A tűz ne pont o hús alatt legyen, hanem kicsit arrébb, hogy az ételből lecsöpögő, értékes zsírt fel tudjuk fogni egy tálcában! Grillezés Grillezéssel nagy mennyiségű húst tudunk rövid idő alatt elkészíteni, szükségünk van azonban egy alátétre (pl. dróthálóra), amelyet a parázs fölé, a kövekre helyezhetünk. Ezt a módszert csak akkor alkalmazzuk, ha nagy meny-nyiségü étel áll rendelkezésünkre, mivel így a hús szinte összes zsírja megsemmisül. Grillező felületként használhatjuk a tűz melletti forró köveket, vagy támasszunk botra tűzött ételt a kövekre!
Ha nincs nálunk drótháló, készítsünk nagyon friss ágokból rácsot, vagy tegyünk egy hosszú rudat villás végű tóm osztó botra, hogy az ételt a tűz fölött tartsa! Húst és növényeket úgy is gridezhetünk, hogy mindkét oldalon villás botok tartotta rúdra tűzzük ez ételt, és így tesszük az izzó parázs fölé.
Sütés A sütéshez szükségünk van egy sütőre (kemencére), de ha van elég időnk és nyersanyagunk, ez az ételkészítés talán legjobb módja. A húst edényben süssük és a kifolyó zsírral öntözzük. Kiváló módszer a kemény, rágós húsok elkészítésére - az állandó hőmérsékleten, hosszú ideig sütött hús sokkal puhább lesz. Növényi gyökerek elkészítésére is kiváló. Ha a húst egy kevés vizet tartalmazó edénybe tesszük és így sütjük meg a sütőben, valójában megpároljuk. Az sütőben egyszerre több dolgot készítsünk!
Fémdoboz sütéshez Egy nagy konzervdoboz vagy csukható fedelű fémdoboz kiválóan alkalmas rögtönzött sütőnek. A katonák túlélési helyzetben erre a célra a lőszeres ládát használták. Ha a doboz fedele csuklópántos és kilincs is van rajta (amelyet fogantyúként használhatunk), felállíthatjuk úgy, hogy oldalra nyíljon! Ha viszont nincs kilincse, vagy csak rögtönzött csuklópántokat tettünk rá, minden bizonnyal könnyebb lesz lefelé kinyitni. Ha követ vagy más olyan támasztékot teszünk elé, amelyre rá tudjuk támasztani a fedelet, tökéletes asztallapot kapunk. Kilincs hiányában is sokféleképpen kitámaszthatjuk, hogy ne nyíljon ki, de a szorosan záró ajtó sem kedvező, ugyanis a doboz belsejében veszélyes nyomás alakulhat ki. Ha nincs semmiféle konzerv- vagy egyéb dobozunk, készítsünk az indiai agyagkemencéhez hasonló agyagkupolát! Felhevítéséhez rakjunk tüzet a belsejében, de használat előtt tisztítsuk meg! Hagyjunk rajta kisméretű, de - a sütés idejére - zárható nyílást!
A konzervdobozt állítsuk kövekre, hogy tüzet gyújthassunk alatta! Hátuljához, oldalaihoz és tetejére tegyünk köveket és földet [o legjobb, ha agyagot használunk), mögötte viszont hagyjunk helyet, hogy hátra tudjon áramolni a hö és a füst! Bot segítségével készítsünk felülről kéménylyukat, amely a hátul lévő üreghez vezet! Párolás A párolással nem főzzük túl az ételt, ezért megtartja a tápértékét. Kiváló módja a hal és a friss zöldségfélék elkészítésének. A friss, zöld levelek nagyon kevés főzést igényelnek. Az alapanyagot lógassuk a forrásban lévő víz gőze fölé!
Egyszerű porolót úgy készíthetünk, ho konzervdobozba lyukokot vágunk, majd egy nagyobb dobozba függesztjük, vagy valamit teszünk a nagyobb doboz aljára, hogy a belső doboz o víz fölött legyen. Fedjük le a kü!sö doboz tetejét a gőz megóvása miatt,; de any-nyiro szorosan ne, hogy teljesen zárva legyen, különben robbanást okozó nyomás keletkezhet!
A bambusz rekeszes szerkezete miatt szintén kiváló párolóeszköz. Vágjunk az egyes részek közé viszonylag kis lyukat, amely őzért ohhoz elég nagy legyen, hogy az alsó rész meg tudjon telni gőzzel! A tetejére tegyünk fedelet (ne túl szoroson)! Az oisó részben forró vízből gőz keletkezik, amellyel o felső részen elkészíthetjük oz ételt. Zsírban sütés A zsírban sült ételekkel nagyszerűen színesíthetjük étrendünket - ha van zsírunk és megfelelő edényünk. Bármilyen behajlítható vagy enyhén peremes fémlap megteszi. Bizonyos vidékeken találhatunk olyan levelet, amelynek olajtartalma nem veszik el teljesen még a sütés befejezése előtt (a banánlevelek pl. kiváló felületet nyújtanak a tojássütéshez). A leveleket próbáljuk ki, mielőtt rájuk tennénk az értékes élelmet, és csak parázs, ne lángok fölött süssünk velük!
Agyagban főzés Az étel agyagba csomagolásának módszere nem igényel semmiféle eszközt de még akkor is ízletes különlegességet készíthetünk így, ha egyébként van edényünk. Miután az ételt agyagba tekertük, tegyük a parázsra! A hő az ételt védő agyagra sugárzik, ezáltal maga az étel nem perzselődík meg és nem ég el.
Az állatot tisztítsuk meg és belezzük ki, más előkészítés nem is szükséges: ha az agyagot leszedjük az ételről, benne maradnak pl. a sündisznó tüskéi vagy a hal pikkelyei is. Kis madaraknál az agyag elvégzi helyettünk a toll-fosztás feladatát, nagyobb madaraknál viszont a toll szigetel, és elképzelhető, hogy a hús nem sül át kellően. Ha a gumós növényeket ezzel a módszerrel készítjük el, az agyag leszedi azok bőrét, amivel nagy mennyiségű fontos tápanyagot veszítünk.
Hangi-módszer Az edény nélküli főzés másik módja. Az egyesült államokbeli kagylósütéshez, illetve a hagyományos maori és dél-csendes-óceáni módszerekhez hasonlóan forró köveket kell használnunk. Szükségünk lesz aprófára, farönkökre és kb. ökölnyi méretű, kerek kövekre és sziklákra. Ne használjunk puha, lyukacsos vagy rétegzett köveket, mert ezek hő hatására felrobbanhatnak.
/Íssuat/c egy lekerekített oldalú, 45-60 cm mélységű, ovális alakú lyukat és az aljára tegyünk aprófát! A lyuk fölé fektessünk fagerendákatr
majd derékszögben helyezzünk rójuk újabb réteg gerendát! A gerendák közé tegyünk köveketI Készítsünk további 5-6 réteget váltakozó irányban elhelyezett gerendákból, és a tetejükre rakjunk köveket! Amikor meggyújtjuk az aprófát, a gerendák is égni kezdenek, felforró-sítva a felettük lévő köveket, míg végül minden belezuhan a gödörbe. Távolítsuk el az izzó parazsat és hamut, majd helyezzük az ételt a kövek tetejére - középen a hús, a szélen pedig a növények legyenek! Üres helyet kell kialakítanunk az étel és a később rápakolt föld között. Fektessünk facsemetéket a gödör fölé, tegyünk a tetejére zsákvásznat, leveleket stb., majd a hő megtartása érdekében fedjük be az egészet a kiásott földdel! Az üreg így kuktaként működik. Másfél óra múlva távolítsuk el a fedőréteget, és már kész is az étel!
Víz forralása hangiban Ha nincs olyan edényünk, amelyben vizet tudnánk forralni, használjuk a hangitl Bármit felhasználhatunk, amibe összegyűjtöttük a vizet - ha nem olvad el (így kizárhatjuk a műanyagot, más vízálló anyagoknak viszont hasznát vehetjük). Az edényt zárjuk le, hogy semmi se lötyöghessen ki belőle. A víz felforralása kb. másfél órát igényel, az edény pedig nem fog megégni.
HASZNOS „KONYHAI” ESZKÖZÖK FOGÓESZKÖZ
Keressünk két görbülő ágat, és kössük össze őket úgy, hogy szobád végeiknél széthajoljanak! A két ág összekötő tt része közé tehetünk egy vékony fadarabot is, hogy az ágak széttartsanak egymástól. Ha az egyik ág vége villás, erősebben tudunk majd az eszközzel szorítani. Edények; forró kövek és izzó fadarabok megfogására használjuk. FAZEKTARTO RÚD
Ha a tűz fölé keresztben elhelyezett rúdnál (a) változatosabb módszerre vágyunk, szúrjunk a főidbe egy villás végű botot a tűzrakástól kellő távolságra, nehogy tüzet fogjon! Támasszunk rá egy hosszabb botot úgy hogy egyik vége a tűz fölé lógjon! A bot alsó végét szúrjuk a földbe, és tegyünk rá nehéz köveket, nehogy felcsapódjon! A bot végéhez közel vágjunk bemetszést, hogy ne csússzon le róla oz edény vagy kössünk rá egy erős kampót (az utóbbi biztonságosabb)!
Készítsünk két vagy három tűz fölé hajló botot, rajta hússal és zöldséggel! LENGO EDENYTARTO Két villás bot és egy földbe szúrt, stabil tó-masztófa szükséges hozzá. Az ágakat úgy kössük össze, hogy villás részük a támasztófára ellentétesen illeszkedjen. A karos alátámasztás megtartja a beállított magasságot, ha pedig az ágat oldalirányba mozgatjuk, beállíthatjuk az edényt pontos helyét a lángok fölött. Hosszabb támasztófávaí a főzési magasságot is szabályozhatjuk. VÁLTOZTATHATÓ MAGASSAGÚ EDENY-TARTÓ KAMPÓ A tűz és oz élelem közti távolság befolyásolja, hogy mennyi idő alatt készül el az étel, ezért készítsük el ezt az eszközt, és szabályozni tudjuk a főzést!
Vágjunk le egy alacsony fáról vagy bokorról egy több ágból álló, erős fadarabot, majd vágjuk az ógokat 10-12 cm-es hosz-szúságúra! Távolítsuk el a kérget is, hátha már korhadó fát rejt!
BAMBUSZCSÉSZE
Vágjunk le egy darab bambuszt úgy hogy oz alsó vége pontosan az egyik csomó alatt, a felső vége pedig a következő csomó alatt legyen! Csiszoljuk le a széleit a szálkák miatt! KANÁL Keressünk egy lapos fadarabot, majd késünk hegyével rajzoljuk rá a kanál fejének alakját! Ezután faragjuk ki a kívánt formát! Ne kapkodjunk, azzal csak elrontjuk a munkát. A késsel soha ne magunk vagy a kezünk felé vágjunk!
NYÍRFAKÉREG DOBOZ Készítsünk tórolódobozt vagy forraláshoz használható ideiglenes főzőedényt a nyír-fakéreg belső rétegéből! Varrjuk vagy kössük össze kérget a tetejéhez közel, hogy ne nyíljon szét! Ideiglenes dobozt a felső sarkokat hasított peckekkel összetűzve is készíthetünk - ha viszont az edény hirtelen szétnyílik, elveszítjük a tartalmát. Készítsünk egy másik dobozt, amelynek alapja az előzőénél nagyobb! Ezt használhatjuk az első tároló fedeleként is.
Ha behajtunk egy kör alakú lapot, kúp alakú poharat (felakasztva főzőedényt) kapunk. Az étel tartósítása Ha nem áll korlátlan mennyiségű élelem a rendelkezésünkre (vagy valószínűsíthető, hogy előfordulása évszakonként változó), fontos gondoskodnunk róla, hogy a tartalékaink biztonságban legyenek. Az étel megromlását okozó mikroorganizmusok - pl. a penészfélék -meleg, nedves környezetben élnek. A romlást késleltethetjük, ha az ételt hideg helyeken, pl. barlangban vagy vízközeiben tároljuk, ez azonban csak rövid időre kínál megoldást. Hosszú távra tartósítani csak bonyolultabb módszerekkel tudunk. A legtöbbet alkalmazott eljárások: szárítás, füstölés, ecetben elrakás, sóban pácolás. Cukorral hosszan tartósítani csak akkor tudunk, ha az élelmet légmentesen elzárjuk (de a puha gyümölcsöket enélkül is érdemes cukorban tartósítani). Az alkohol is kiváló tartósítószer lehet, ha van megfelelő felszerelésünk az elkészítéséhez. f NE FELEDJÜK: Ha az értékes élelem tartósítására időt és energiát fordítunk (külö-I nősen az olyan területeken, ahol híján vagyunk a tápláléknak), jár-1 junk el kellő elővigyázatossággal az étel tárolása terén is! Ne tegyük ki az élelmet közvetlen napfénynek, túlzott hőnek vagy nedvességnek, és ne rakjuk olyan helyre, ahol a dögevő állatok megdézsmálhatják! Lehetőség szerint tegyük az ételt légmentesen záródó, vízálló csomagolásba, vagy tároljuk jól záró edényben (pl. nyírfakéreg dobozban). Ha többféle élelmet is tárolunk, címkézzük meg és - hogy elkerüljük az ízek keveredését - különítsük el azokat! Rendszeresen ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e a tartalékainkkal!
Szárítás A nap és a szárazság egyaránt kiszárítja az élelmet, a legtöbb éghajlaton mégis jobb, ha a szárítást tűz fölött végezzük. A nedvesség elvesztésével csökken az étel mérete és súlya, tápértéke pedig koncentrálódik. Rengeteg penészféle képes megélni 16 százaléknál alacsonyabb nedvességtartalom mellett, olyan azonban alig akad, amelyik 5 százalékos nedvességtartalmú ételen élne (ez egyébként a férgek számára is kevésbé vonzó). A sertéshús, a lúd, a tengeri madarak és az egyéb magas zsírtartalmú állatok húsa tartósítható a legnehezebben. A legjobb, ha levágjuk a zsír nagy részét, és sót dörzsölünk a húsba. A só kiváló szárítóanyag. Az így konzervált húst hűvös, jól szellőző helyen tároljukl
Füstölés A füstölés nemcsak vízteleníti a húst, de bevonja védőréteggel is - olyan, mintha belakkoznánk. A belseje száraz lesz (így nem tud víz kicsapódni), külseje pedig el van zárva a baktériumok elől. A füstölést leghatékonyabban húsfüstölőben vagy füstölő tipiben végezhetjük.
FÜSTÖLŐ TIPI
Szúrjunk hórom botot a föfc/be háromszög dókban, majd kössük össze végeiket! Építsünk c botok közé vízszintes felületet, és gyújtsunk alatta tüzet!
Húsfüstölő A tipi egyik változata. Formázzunk tartóoszlopokból négyszögletes keretet (a), majd rögzítsünk rá keresztben léceket - ezek fogják tartani a füstölt ételeket, akárcsak a tipinélJ A tüzet a vízszintes felület alá rakjuk! A húst a tipi mindkét változata esetén vékony, zsírmentes csíkokra vágjuk, a halat pedig belezzük és szálkázzuk ki! A csíkok bármilyen hosszúak lehetnek, szélességük azonban ne haladja meg a 2f5 cm-t, vastagságuk a 6 mm-t! Égessük a tüzet, hogy izzó parázshalom keletkezzen! Tartsunk készenlétben egy zöld levelekből álló halmot! A keményfák - különösen a tölgy levelei kiválóak, kerüljük viszont a magyalt és az egyéb mérgező leveleket, valamint a gyantatartalmú, könnyen lángba boruló tűlevelűeket! Füvet ne használjunk! Némelyik levél egyedi ízt kölcsönöz a húsnak; a szegfűbors levelei különösen jellegzetesek. Ellenőrizzük, hogy van-e még lángja a tűznek, majd tegyük a leveleket a parázsra! Az egész szerkezetre terítsünk egy ruhadarabot, hogy a füst ne tudjon kijutni! Ha nincs megfelelő anyagunk erre a célra, készítsünk elő faágakat és gyepet, hogy a keretre tudjuk rakni azokat, elzán/a a füstölőt! Tartsuk a szerkezetet 18 órán keresztül lezárva, ügyelve rá, hogy semennyi vagy csak minimális mennyiségű füst illanjon el!
Ha a füstölő tipi parazsa lángra kap, fennáll c veszély, hagy az egész szerkezet kigyullad. Ezt egy föld pad üregében tüzet rakva előzhetjük meg (lásd Kigyófészek a Tűz fejezetben), ha a tipit a kémény fölé állírjuk. Így táplálni is tudjuk a tüzet, és nagyobb füstöt tudunk létrehozni. Ez a füst hidegebb is lesz, mintha közvetlen alulról érkezne: o hús lassabban szárad, és anélkül képződik rajta védőréteg, hogy megfőne. Biltong
Napon szárított étel. A „biltong" a dél-afrikai neve, de egy észak-amerikai indiántörzs (chorqui) után „jerky’'-nek is hívják az Egyesült Államokban. Nem áll el olyan sokáig, mint a füstölt hús, ezért csak akkor készítsünk ilyet, ha a füstölés nem megoldható. A füstöléshez hasonlóan vágjuk a húst csíkokra, majd akasszuk ki őket a napra! Ügyeljünk rá, hogy az ételt ne érjék el az állatok - legyenek a földtől legalább 2-3 m magasan! A hús megszáradásához két hétre van szükség. Ezalatt tartsuk szárazon, védjük az esőtől! A csíkokat szükség esetén forgassuk meg, hogy minden oldaluk alaposan kiszáradjon, és - legalábbis kezdetben - tartsuk távol a legyeket, hogy ne rakjanak petéket a húsba!
HAL SZÁRÍTÁSA A halat biltongként tartósítsuk! Vágjuk le az állat kjét és a farka t, majd belezzük ki! Nyissuk szét! Távolítsuk ei a gerincet majd terítsük a húst meleg, napsütötte kövekre. Vágjuk be a belső húsrétege:, hogy gyorsabbon száradjon!
Az apró, 7,5 cm-nél kisebb halakat nem kell kibelezni. A halat füstölhetjük is. Ehhez fel kell nyitnunk, felakasztani azonban könnyebb úgy, ha a gerinc, a fej és a farok meghagyásával belezzük ki és tisztítjuk meg. A fejénél fogva akasszuk fel! Húspor (pemmikán) Tápláló, biltongból készült élelem, amelyet kiválóan szállíthatunk, ha úgy döntünk, hogy ideje biztonságos helyre menni. A C-vitamin kivételével minden alapvető vitamint és ásványi anyag megtalálható benne. Azonos súlyú biltongra és kisütött zsírra van szükségünk. A húst aprítsuk fel, majd zúzzuk porrá! Az állati zsírt olvasszuk fel alacsony tűzön anélkül, hogy felforrna! Öntsük a zsírt a felaprított biltongra, és keverjük alaposan össze! Amint a keverék lehűlt, tegyük vízálló táskába I Különösen a hideg éghajlaton áll el sokáig.
Savban és sóoldaíbarc pácolás A hal és a hús ecetben tartósításához használjunk a vad iíme-ból és citromból kinyert citromsavat! Hígítsunk fel kétegységnyi gyümölcslevet egy egységnyi vízzel, keverjük össze alaposan, majd áztassuk benne a húst legalább 12 órán át! Ezután tegyük a húst fedett, lehetőleg légzáró edénybe, hogy a keverék belepje! A magas víztartalmú növényeket nehéz tartósítani. A legjobb, ha ezeket is savban pácoljuk! Ha könnyebben jutunk sóhoz, mint citromfélékhez, forraljuk fel a zöldséget, majd tegyük őket sóoldatba (sós vízbe)! A forralás elpusztítja a meglévő baktériumokat, a sós lé pedig távol tartja az újabbakat. Úgy ellenőrizhetjük a sóoldat erősségét, hogy addig öntünk a vízbe sót, amíg a burgonya lebegni nem kezd a folyadék felszínén. Burgonya helyett használhatunk olyan kisméretű gyümölcsöt vagy növényi gyökeret is, amely sima vízben nem lebeg (de ne almát, mert az túl könnyen a felszínre jut)! A só alkalmazásának másik módja, hogy szorosan egymás mellé rakunk só- és zöldségrétegeket (pl. babot és borsót), majd használat vagy fogyasztás előtt alaposan lemossuk az ételről a sót.
Héjasok és gabonanövények Meglehetősen sokáig fogyaszthatóak maradnak, ha nem éri őket nedvesség, szárítva viszont még hosszabb ideig elállnak. Tegyük a növényt tűzön felmelegedett, forró sziklára, és rendszeresen forgassuk, amíg meg nem szárad! Nedvességálló edényben tároljuk! Gyümölcs, gomba és zuzmó A gyümölcsöt és a bogyókat száríthatjuk egészben vagy szeletekben, napon, füstön vagy hő közelében. A gombák - különösen a vargányafélék - hamar megszáradnak. A gyümölcs általában szárazon is fogyasztható. A gombát adjuk hozzá a leveshez, illetve a fazékban készülő ételhez, vagy - ha másképpen akarjuk fogyasztani - áztassuk néhány órán át vízben, hogy visszanyerje a nedvességtartalmát! A zuzmókat a megfelelő tároláshoz először egy éjszakára be kell áztatnunk, aztán forraljuk fel, majd szárítsuk meg őket! A szárított zuzmót aprítsuk porrá, és forraljuk sűrű sziruppá. Ezt tegyük zárt tárolóedénybe és más étellel együtt fogyasszuk!
ELKÉSZÍTÉSI JAVASLATOK Hús A legjobb, ha a húst apró kockákra vágjuk és felforraljuk. A sertéshús különösen a meleg éghajlaton lehet veszélyes: a vaddisznó általában féreggel és májmétellyel fertőzött. A szarvas szintén férges szokott lenni. A kivételesen kemény húst helyezzük 24 órára a citromfélékből nyert savba! így pácolva puhább lesz. Ezután forraljuk fel és főzzük lassú tűzön, amíg meg nem puhull
Belső részek A májat nagyon körültekintően vizsgáljuk át! Akkor fogyasztható, ha szilárd, szagtalan és nem borítják pettyek vagy kemény darabok. Először főzzük meg, aztán ízlés szerint süssük ki! A szív félig megfőzve, majd megsütve a legjobb. Az agyból (ha nem a nyers bőr tartósítására használjuk), kiváló pörkölt készíthető. Nyúzzuk meg a fejet, majd lassú tűzön forraljuk 90 percen keresztüli A koponyáról nyúzzuk le az összes húst, beleértve a szemet, a nyelvet és a fület is. Vér Hagyjuk abban az edényben, amelybe összegyűjtöttük, de fedjük le! A vér tetejére tiszta folyadék válik ki. Amikor úgy látjuk, a kiválási folyamat véget ért, öntsük le a folyadékot! Szárítsuk a megmaradt anyagot a tűzön, amíg szilárd masszát nem kapunk! Levesek és egyéb fazékban készült ételek dúsítására használjuk!
Kolbász
Alaposan tisztítsuk meg a beleket és mosás közben fordítsuk ki azokat! Töltsük meg a beleket fele részben hússal, fele részben zsírral! Adjunk a keverékhez elegendő vért, hogy összetartsa az összetevőket! Kössük össze a végeket, és főzzük meg a kolbászt! Ha már megfőztük, tartósíthatjuk hideg füstöléssel füstölő tipiben, kémény fölött.
HaB Ha édesvízből fogtuk ki, valószínűleg nem tartalmaz baktériumot. A hal kevés főzést igényel. Lassú tűzön főzve, vagy levelekbe csavarva és izzó parázsra téve a legjobb. A tyúkhúr és az acsalapu kiválóan megfelel erre a célra, a mérgező leveleket viszont kerüljük.
Madarak Az összes dögevő madárfélét főzzük meg! Az öreg varjú, a feketerigó és a papagáj húsa kemény: legjobb, ha főzés után fogyasztjuk őket! A fiatal egye-deket meg is süthetjük - töltsük meg a madarat zöldséggel és gyümölccsel! mm A legjobb, ha kibelezzük, majd durva, kérges bőrében készítjük el. Tegyük izzó parázsra, és forgassuk folyamatosan! Ha a bőr leválik, vegyük ki belőle a húst és főzzük meg! Némelyik kígyó bőrén mérgező váladék található, míg másoknak méregmirigye van, ezért főzés előtt mindig vágjuk le a kígyó fejét! Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a megölt hüllő ehető, körültekintéssel járjunk el! Nyúzzuk le a bőrt a békákról (sok kétéltű bőre mérgező), majd boton süssük meg!
Teknősök A vízi és a szárazföldi teknősbékát egyaránt addig főzzük, amíg a páncélja le nem válik! Vágjuk fel a húsát és főzzük puhára!
Cápahús Ha nem megfelelően készítjük el, rossz íze lehet. Vágjuk apró kockákra, majd egy éjszakán át áztassuk édesvízben! Főzés közben többször cseréljük a vizet, hogy megszabaduljunk a szalmiákszeszre emlékeztető, ammóniás íztől!
Páncélos állatok A rák, a homár, a tengeri rák, az édesvízi rák, a fűrészes garnéia stb. főzés után nagyobb biztonsággal fogyasztható: könnyen előfordulhat, hogy a rákfélék ártalmas organizmusokat hordoznak. A tengerből származó táplálékok gyorsan megromlanak, ezért minél hamarabb készítsük el őket! Dobjuk forrásban lévő, sós vízbe, majd főzzük tíz percig! Ha biztosak vagyunk benne, hogy friss, az étikagylóból és más kagylókból, illetve hasonló élőlényekből sütéssel ízletes ételt készíthetünk. Ássunk lyukat a homokba, és gyújtsunk mellette tüzet, majd tegyünk a tűzre köveket! Amint a kövek felforrósodtak, tegyük be őket a lyukba, rakjuk a tetejükre a kagylókat, majd fedjük be az üreget nedves hínárral vagy fűvel, végül borítsuk be az egészet 10 cm vastag homokkal! A lyukban rengeteg gőz képződik, amelyben megfőnek a puhatestűek.
Rovarok és giliszták A legjobb, ha megfőzzük, majd felaprítjuk őket egy konzervdobozban! Elviselhetőbb azonban ilyen élelmet fogyasztani, ha a forró kövön megszárítjuk, porrá zúzzuk, és levest vagy egyéb fazékban főzött ételt dúsítunk vele.
Tojás A legjobb elkészítési módja a főzés, de ha nem áll a rendelkezésünkre edény, először egy kihegyezett bot vagy kés nagyon hegyes végével szúrjunk lyukát a tojás egyik végébe, majd süssük megl Ha forró parázsra helyezzük és lassan készítjük el, kevésbé valószínű, hogy megreped! Ne feledjük, az olajban gazdag banánlevelek kiváló serpenyőként szolgálnak! Tegyük a levelet forró parázsra, majd üssük rá a tojást! Ha a főtt tojás csibeembriót tartalmaz, vegyük ki, és süssük meg külön!
Zöldségek Mossuk meg a növényt tiszta vízben, majd addig főzzük, amíg meg nem puhul - vigyázzunk, gyakran és könnyen túlfőzhetjük a zöldségeket! A puha zöldségeket gőz felett óvatosan tovább puhíthatjuk, ha biztosak vagyunk benne, hogy biztonságosan fogyaszthatóak. Főtt, párolt hús esetén a zöldséget azután adjuk hozzá a főzethez, ha a hús már megfőtt és puha! A friss zöldségeket salátaként, nyersen fogyasszuk!
Gyökerek Némelyik mérgező, de a méreg főzés közben megsemmisül. A gyökereket mindig főzzük meg, mert így a keményebbek is megpuhulnak. A sült gyökér is nagyon ízletes, de előbb azt is főzzük meg! Öt percig főzzük a gyökeret, majd tegyük bele egy földbe ásott lyukba, takarjuk be parázzsal, és hagyjuk megpuhulni! luzmé és m®ha Áztassuk egy éjszakán át tiszta vízben! Adjuk a főtt, párolt ételekhez!
Szágó A valódi szágó a szágópálmából származik, de az ernyő-, a cukor-, a halfarok- és az amerikai trópusokon élő káposztapálma szintén megfelel. Egy szágópálma átlagosan 275 kg szágót terem - ez egy embernek egy évre elegendő mennyiség. Vágjuk ki a pálmát a törzs aljánál, majd szeljük le a végeket pontosan az utolsó virágzó rész alatt!
A nagy törzset vágjuk darabokra hosszanti irányban - nehéz munka, hiszen a külső kéreg 5 cm vastag és kemény, akárcsak a bambusz! Az egyes darabokat edényként használva aprítsuk péppé a szárbelet, aztán gyúrjuk meg egy vízzel teli edényben (a törzs dereka is megfelel), majd szűrjük át egy ruhán! A vízben keményítőben gazdag pép fog leülepedni. Formázzunk belőle ragadós gombócokat és főzzük meg őket!
Növényi nedv A pálma nedvét a virágzó részekből, ne a törzsből vonjuk ki! Vastag, virágos nyelet válasszunk a törzs csúcsának aljáról! Ütögessük bottal, hogy megsérüljön a felülete és meginduljon a nedv! A nyél végéből édes lé fog kiáramolni - napi 1,5 liter. A nedv kinyeréséhez naponta ütögessük és vágjuk a növényt! A folyadékot igyuk meg nyersen, vagy forraljuk fel és hűtsük le (így majdnem tiszta cukorból álló, tejkaramellaszerű anyagot kapunk). A cukor-, a nipa- az ernyő- és a kókuszpálma egyaránt felhasználható ilyen célra. (A gyantaszerű nedv kinyerésével az Élelem fejezet Fák része foglalkozik.)
Gabonafélék és magok A mag maghéjba van zárva. Alaposan szárítsuk meg, hogy kipattanjon onnan! Csépeljük cséphadaróval, bottal vagy kővel, ha pedig a mag nagyon puha, dörzsöljük a kezünk között! Öntsük a magokat lapos edénybe, majd időnként - szeles időben - dobjuk őket a levegőbe (ez a rostálás)! A maghéjat (pelyva) elfújja a szél, a nehezebb magok azonban megmaradnak.
Szárított mag A héjtól megtisztított magokat szárítsuk forró köveken! A hő anélkül készíti el és szárítja meg a magokat, hogy megsülnének. A szárított mag (másnéven „pinole") sokáig eláll. Hidegen vagy felmelegítve fogyasszuk! Adjuk hozzá a fazékban készülő ételhez, vagy tegyünk belőle egy maroknyit egy bögre forró vízbe - ízletes és tápláló! Száraz formáját nem tudjuk ugyan teljesen megemészteni, de megtölti a hasat. A legjobb, ha lisztté őröljük!
Liszt Lisztet őrölni malom nélkül nem könnyű, de megoldható, ha kemény felületű lapos kövön zúzzuk össze a magokat. Keressünk egy nagy, középen be-mélyedő követ, amelyre rá tudjuk tenni a magokat! Körkörös mozdulatokat őröljünk, mint a mozsár használatakor! A lisztőrlés másik módja, hogy üreget vájunk egy csőszerű keményfa darabba, beletesszük a magokat, és egy botot fel-le ütögetiink a belsejében. A liszthez öntsünk kevés vizet, és dagasszunk belőle tésztát! Süssük meg sütőben, vagy vágjuk vékony csíkokra, tekerjük egy lehántoit zöld botra, és süssük meg izzó parázs fölött! Egy másik módszer: készítsünk a tésztából ököl nagyságú golyókat, lapítsuk ki, majd tekerjük egy forró, kavicsmé-retü kő köré azokat! Mielőtt felvennénk a kavicsot, nyaljuk meg az ujjunkat, így ha elég gyorsak vagyunk, a nedvesség miatta kavics nem fog megégetni minket (de használhatunk botot vagy fogót is, lásd Hasznos „konyhai" eszközök). Lisztet nem csak gabonamagból tudunk készíteni. Használhatjuk a réti komócsin fejecskevirágzatát, de megfőzhetjük és péppé törhetjük pl. a sárkánygyökér (azaz apácakonty) meghámozott gyökerét, vagy az ehető kérgeket is. A nyersen is fogyasztható növényi részeket merítsük vízbe, majd zúzzuk össze bottal vagy kővel, hogy kinyerjük belőlük a keményítőt! Távolítsuk el a rostszálakat, hagyjuk leülepedni a keményítőt, aztán öntsük le a vizet, és már kész is a lisztl TÁBORSZERVEZÉS Ha többen kerülnek túlélési helyzetbe, általában valaki felelős pozícióba kerül: ő irányítja a tábor szervezését és a túlélési terv kidolgozását. Ha a túlélők között nincs eleve hierarchia, célszerű szervezési bizottságot létrehozni: meghatározott feladatokra és pozíciókra egyéneket kell javasolni és választani, ami nagy csoport esetén - illetve ha a megmenekülés a közeljövőben nem valószínű - kialakítható körforgásos rendszerben is. Egyesíteni kell az egyének tapasztalatait, és azonnal meg kell vizsgálni, hogy ki milyen tudással tud hozzájárulni a boldoguláshoz. A napi teendők (azaz a tűzifa- és vízgyűjtés, a főzés, a latrinaásás, a karbantartási feladatok, a vadászat és a csapdaállítás) ellátása beosztást igényel. A túlélők között valószínűleg mindenféle korú és jártasságú ember megtalálható. Az emberek többnyire változatos ismeretekkel rendelkeznek, és szívesen végeznek különböző feladatokat. Minden egészséges és hasznavehető embernek ki kell vennie a részét a kellemetlen feladatokból is, kivéve, ha a tudásukra akkora szükség van, hogy pazarlás lenne őket ilyesmire pocsékolni. Ezzel együtt mindenkinek azt kell csinálnia, amiben a legjobb! Ha valakinek jó adottsága van valamihez, biztassuk annak fejlesztésére! A betegek és sérültek kapják a legkönnyebb munkát, és a legjobb, ha felgyógyulásukig a tábor környékén dolgoznak. A csoportból valaki mindig tartózkodjon a táborhelyen! A segélykérő jelzések leadásához mindig legyen elegendő személy, hiszen bármikor felbukkanhat a keresőalakulat repülőgépe. Ha elegen vagyunk, sose egyedül, legalább kettesével hagyjuk el a tábort! A sivatagot kivéve (ahol a nap legnagyobb részét árnyékban kell tölteni, ezért a tevékenykedés ideje a kora reggel és az éjszaka) a nappalok nagy valószínűséggel munkával telnek. Az éjszakák viszont unalmasak és haszontalanok lehetnek, ha nem foglaljuk el magunkat vadászattal. A tábortűz köré szervezett gyűlés segít rendszert kialakítani, ezenkívül a fegyelem és szabályosság érzetét kelti. Ilyenkor lehetőség nyílik rá, hogy beszámoljunk a napközben történt eseményekről, megtervezzük a másnapi feladatokat és új terveket dolgozzunk ki! A zene nagyot segíthet a morál javításán. Ha nincs nálunk, vagy nem maradt épen hangszer, készítsünk valamilyen egyszerűbb fajtát, pl. ütőst vagy pánsípot, énekelni pedig mindenki tud. Az éneklés, táncjáték, rejtvények, történetmesélés mind-mind fontos szerepet tölthet be az életünkben, de kis fantáziával még ezeknél érdekesebb időtöltési formákat is kitalálhatunk. Minden könyv felbecsülhetetlen érték, ha egyedül szeretnénk kikapcsolódni. Készíthetünk táblajátékokat, pl. dámajátékot vagy sakkot - köveket vagy egyszerű faragványokat használhatunk bábunak. Magányos túlélőként is szükségünk van a rendre és fegyelemre. A rendszeres napi munka javít a hangulaton, de éppilyen fontos a táborhely rendben tartása is. Először valószínűleg olyan sok a tennivaló, hogy a fáradtság miatt gondolni sem tudunk önmagunk regenerálására. Az unalom viszont az önmagára maradt embernek ennél sokkal veszélyesebb lehet! Minden napra ki kell tűznünk valamilyen feladatot, legyen akár
hasznos vagy csak szórakoztató!
TÁBORI HIGIÉNIA A túlélés egyik fontos feltétele, hogy megőrizzük egészségünket, ezért a lehető legnagyobb higiéniára kell törekednünk. Ez egyaránt vonatkozik saját testünkre és a tábor megtervezésére, működtetésére is. A hulladékot és a latrinát a táboron kívülre helyezzük, így csökkenthetjük a legyek elszaporodásának veszélyét. A fertőzések túlnyomórészt vízi eredetűek, ezért a szennyezett víz fogyasztásától szigorúan tartózkodjunk! Az ételmaradékot és egyéb hulladékokat lehetőleg égessük el!
A tábor elrendezése Az egyes tábori tevékenységek helyét úgy válasszuk ki, hogy ne zavarják egymást, és ne szennyezzék a mindennapi tevékenységek, valamint a főzés területét! Ha folyó- vagy patakparton verünk tábort, jelöljünk ki meghatározott helyet a tevékenységeknek, és ehhez tartsuk is magunkat! A latrinát a tábortól lefelé ássuk, távol a vízkészlettől, nehogy egy esetleges szivárgás miatt szennyeződjön az ívóvíz!
Az egyes tevékenységek helyszínei Jelöljünk ki egy ivóvízgyűjtőhelyet, és ügyeljünk rá, hogy a vízfolyás felső szakaszán senki se mosakodjon, mosogassa az edényeket, mossa a ruháit vagy bármi mást! A vízfolyás alsó szakaszán jelöljünk ki egy mosakodó- és ruhamosóhelyet, még lejjebb pedig egy edények mosására alkalmas részt. A latrinát és a szemétlerakót a tábortól távol helyezzük el (és lehetőleg hátszélben), az előbbi viszont annyira ne legyen messze, hogy kényelmetlen legyen odáig elmenni, és ezért az emberek másik helyszínt válasszanak! Szükség esetén vágjunk ösvényt a könnyebb odajutás érdekében! NE FELEDJÜK: SOHA ne vizeljünk vagy székeljünk vízkészletünkbe, vagy annak közelébe!
Latrina és hullladékfárolás Még a magányos túlélő számára is fontos a megfelelő latrina kialakítása. Csoport esetén a nemek szerint elkülönített latrina növeli a vegyes csoport tagjainak kényelemérzetét. Próbáljunk a latrina használójának minél nagyobb nyugalmat biztosítani! Miután ellenőriztük, hogy a hulladék nem tartalmaz semmilyen hasznos dolgot, égessük el, amit pedig nem lehet elégetni, ássuk el! Ha van fertőtlenítőszerünk, ne használjuk a latrinában! A citromsav és a fertőtlenítőszer megöli a latrina tartalmát lebontó hasznos baktériumokat, amely így büdös leszl Székelés után borítsuk be a székletet földdel! Öntsünk rá egy kis vizet, ez serkenti a baktériumok szaporodását! A legyek távoltartására készítsünk latrinafedelet, és soha ne felejtsünk el visszatenni, különben az ürüléket érintő légy az ennivalón is végig fog menni, megfertőződések tömegét indítva el! Ha idővel a latrina büdössé válik, ássunk másikat, a régit pedig temessük be! Készítsünk új ülőkét, a régi faülőkét és fedelet égessük ell
MÉLY ÁROK LATRINA Ássunk egy kő. 1,25 m mély és 45 cm széles árkot! Oldalát rakjuk ki farönkökkel vagy kövekkel és földdel[ amíg kényelmes ülőmagasságot nem érünk el, a réseket pedig töltsük ki! Fektessünk keresztül a nyilas fölött néhány fa rönköt, hogy csők egy lyuk maradjon (vagy nagy csoport és többszemélyes latrina esetén több)! Szórjunk fából maradt hamut a farönkökre tömítésül (ez a legyeket is távoltartja)! A nyílás befedéséhez készítsünk kisebb fafedele Tt vagy használjunk nagy lapos szík-lát, esetleg egy szélein kövekkel leszorított leveiet!Soha ne feledjük el visszatenni! VIZELŐEDÉNY Ássunk egy 60 cm mély gödröt! Háromnegyed részben töltsük fel nagy kövekkel, majd tegyünk a tetejére földet, és állítsunk bele egy kéregből készült tölcsért! Helyezzük olyan közel a táborhoz, hogy az emberek mindenképpen ezí használják!
Hulladékégető Ha nem tudjuk a hulladékot a tábortűzön elégetni, mert túl sok keletkezett belőle, a latrina környezetében rakjunk külön tüzet! Ha van nagy kannánk, használjunk hulladékégetőnek! Minden el nem égett hulladékot ássunk el hulladékgödörbe! TÁBORI FEGYELEM_ - A zsákmányt ne a táborban készítsük elő: a csapda helyén tessük és belezzük ki, ott is nyúzzuk meg! így a csapdához, nem pedig a táborba vonzzuk a vadakat! - Az ételt lefedve, de soha ne a földön tároljuk! Ha fán tároljuk, ügyeljünk rá, hogy a fán élő állatok ne férjenek hozzá! - Használat után azonnal tegyük vissza a vizespalackok és edények tetejét! - A tartalék ruhát és felszerelést a menedékben tároljuk! Ne olyan helyen heverjen, ahol elázhat vagy megéghet! - Mindennek legyen meg a helye, tartsuk rendben a dolgainkat: keressünk egy fát az edények és főzési eszközök számára! A tárgyakat akasszuk az ágakra és a gallyakra! Keressünk helyet a bögréknek és a kanalaknak is! Semmit se tároljunk a földön! Rögzítsünk „konyhaszekrénynek" dobozt a fatörzsre! - A tüzet soha ne hagyjuk felügyelet nélkül!
Szappan Szappannal mosakodva lemossuk magunkról a természetes zsírréteget, bőrünk így kevésbé lesz vízhatlan, és sokkal könnyebben támadják meg a baktériumok. A civilizációtól elszigetelve hibát követünk cl, ha túl gyakran mosak-szunkszappannal.Aszappan ugyanakkora legtöbbet használtfertözésgátló, amely minden másnál jobb - beleértve a jódot is, amely a baktériumokkal együtt a szöveteket is eltávolítja. A szappan kiválóan alkalmas rá, hogy sebek ellátása előtt megmossuk vele a kezünket. Erre a célra tartalékoljunk belőle!
Szappankészítés A szappan elkészítéséhez két alapanyag szükséges: olaj és lúg. Az olaj lehet állati zsír (beleértve a halét is) vagy növényi, nem lehet azonban ásványi eredetű. Lúgot hamu formában, fa vagy hínár elégetésével készíthetünk. MÓDSZER: Mossuk össze a hamut vízzel! Szűrjük meg, és forraljuk fel az olajjal együtt] Forraljuk lassú tűzön, amíg a felesleges folyadék el nem párolog, majd hagyjuk kihűlni! Az ilyen szappan megtisztítja a bőrt, de a fertőzéseket nem gátolja meg. Úgy tehetjük fertőzésgátlóvá, hogy tormagyökeret vagy fenyögyantát adunk a főzethez. A keverék helyes arányainak megállapítása tapasztalatot igényel. Eleinte úgy készítsük, hogy a lúgnál több olajat használunk, mert a túl sok lúg kiszárítja a bőrt és érzékennyé teszi. SZERSZÁMOK Mielőtt az ember felfedezte a fémet és megtanulta megmunkálni, az eszközöket kőből (leginkább kovakőből, obszidiánból, kvarcból és más üveges kövekből), illetve csontból és egyéb természetes anyagokból készítette. A kőből magából is kiváló kalapács készíthető, de - ha alakja lehetővé teszi - nyélre is rögzíthetjük. Az üveges köveken pattintással (hasítással és rétegekre bontással) éles széleket alakíthatunk ki. Más kőfajtákból is készíthetünk élt késhez, de ezek nem lesznek annyira erősek, hogy ütni is lehessen velük. A legjobb alapanyag köszerszám készítéséhez egy hasadt, gömbölyű kavics (esetleg a folyóágyból), de magunk is hasíthatunk ilyet egy sima, gömbölyű kavicsból másik követ használva - a lényeg, hogy sima felületet kapjunk. Az ütés 90 fokosnál kisebb legyen, küiönben a kő elnyeli. Ha a kő meghasadt, letörhetőek róla a rétegek. A szilánkokat úgy távolíthatjuk el a sima oldal széléről, hogy egy másik kővel az éleit ütjük. Finom munkát úgy végezhetünk, ha az ütés mellett egy puhább eszközzel, pl. rénszarvasaganccsal dörzsöljük. Ha létrejött a sima felület, az élre mért ütésekkel vékony pengét képezhetünk. A kőeszközkészítés tudománya csak lassan sajátítható el, és nagy kitartást igényel. A csontot is használhatjuk szerszámként - az agancsból és a szarvból hasznos ásószerszám, véső és kalapács állítható elő. A csontot is el tudjuk vágni kőszerszámmal, de csiszolhatjuk is egy durva kő segítségével. A kőkorszaki, eszközkészítő embert utánozzuk, annyi előnyünk azonban van vele szemben, hogy rendelkezünk a csont faragását segítő késsel vagy fémszerszámmal. Némelyik fa, pl. az ausztráliai őslakosok által lándzsakészítésre használt ausztráliai akác elég kemény vadászatra és vágásra alkalmas penge készítéséhez.
KŐSZERSZÁMOK
Baltafok készítésére alkalmas módszer Először hasítsuk szét a követ, majd részben formázzuk meg a széleit (a)! Ezután az egyik oldalán alakítsunk ki egy vízszintes felületet (bj, amelyből függőlegesen szilánkokat tudunk lepattintani (c)! A végső kiclokítást csak ezután végezzük! Ütö-gessükpuhább kövekkel, majd a kisebb szilánkokat agancs- vagy kemény fa darabbal csapkodjuk és dörzsöljük! Nagy türelemre van szükség, hogy a szerszám -készítésben jártasságot szerezzünk. A gyakorlás közben keletkező szilánkok viszont kaparóeszközként, vágóélnek és nyílhegynek egyaránt haszno-síthatóak. CSONTSZERSZÁMOK
A lapockacsont alakja tökéletesen megfelel fűrésznek (a).
Először törjük ketté, majd késsel vágjunk ró fogakat! Kisebb, élesre csiszolt élű kapa rőt is készíthetünk (b). A borda kiválóan kihegyezhető (ej. CSONTTU
Válasszunk ki egy megfelelő méretű csontot vagy csontszilönkot, és élesítsük ki a hegyét! Forró drótdarabbaI égessünk bele lyukat, vagy ~ ha nincs drótunk - vájjuk ki a kés hegyével vagy kovakődarabbalÍA kést ne hevítsük fel a tűzben!
Balta Minden hajó és repülőgép felszerelésének része a tűzoltóbalta, de a saját készítésű nyélre illeszthető baltafok is hasznos kiegészítő, jól hordozható felszerelése lehet bárkinek. Legjobb, ha súlya 500-750 gramm. Szükség esetén késsel faragjunk neki nyelet!
BALTANYEL
Bármilyen egyenes, sima felületű keményfa megteszi, de a legjobb a kőris és a hikori. A trópusokon kiválóan alkalmasa támasztógyökeres fák gyökere (a): enyhén görbe, egyenes erezetű és könnyen megmunkálható. Ejtsünk két bemetszést a kívánt nyélhosszban a fa támasztógyökerén (b-től c-ig)! Üssünk a vágáshoz közel o támasztó-gyökérre! A vágások mélységében le fog válni a nyéllé alakítható fadarab. A BALTAFOK RAILLESZTESE A NYELRE Egyik végét lefaragva formázzuk mega nyelet, hogy illeszkedjen a baitafok iyukába! A tetejére vágjunk bemetszést! Készítsünk a bemetszésbe iileszkedö éket!
Mikor már a helyén van a fej, verjük bele az éket o bemetszésbe, majd áztassuk a baltát egy éjszakán át vízben, hogy a fej rászoruljon a nyéire! Használat efőtt mindig ellenőrizzük, hogy a baitafok elég szoros-e!
A KOBALTA FOKANAK RÖGZÍTÉSÉ Kemény fa nyelet válasszunk! A nyéi végétől 23 cm-re kössünk körbe egy madzagot! A nyél végét hasítsuk ketté egészen a madzagig (használhatunk kést és éket vagy a balta fejeként szolgáló kovakövet is)Hegyük bele a kovakövet, és kössük meg o nyéi végét, hogy erősen tartson! Az ilyen rögzítéssel készített szerszám alkalmas a fa széthasltására, de a feldarabolásához már nem elég hatékony. A balfa élesítése A tompa élű balta nem ér többet egy rossz kalapácsnál: legyen mindig éles a baltánk, így energiát takaríthatunk meg. Az egyenetlenségeket reszelővei szüntessük meg, majd köszörűkővel élesítsük a szerszámot! A reszelő csak az egyik irányba használható: tolva „dolgozik”, húzva viszont nem.
Támasszuk a baltafokot egy farönk és egy támaszték közé jaj! Az egyenetlenségek megelőzése érdekében a vágóéltől befelé élezzük! Először távolítsuk el a redöket és a csorbákat reszelövel vagy valamilyen durvább kővel (bj! Ezután simább kövei, körkörös mozdulatokkal folytassuk! A követ ne húzzuk lefelé a vágóélen! Nyomjuk rá a pengére flásd Kések az Alapvető követelmények fejezetben,// Fordítsuk meg o baltát!Ismételjük meg a folyamatot, ae az ellenkező irányban végezzünk körkörös mozdulatokat! A baiia használata Az emberek többsége valamelyik kezét szívesebben használja, és általában azzal üt A baltát úgy használjuk, ahogy kényelmesnek találjuk: természetes ívben üssünk vele! Tartsuk biztosan, soha ne a testünk, a kezünk és a lábunk felé csapjunk! Ügyeljünk rá, hogy ha esetleg nem találjuk el a fát vagy a célpontot, a balta akkor se találjon el minket vagy bárki mást! A baltát soha ne dobjuk a földre! Tekerjük valamibe, vagy üssük egy rönkbe! Favágás Nézzük meg, nines-e a fejünk fölött veszélyes száraz ág vagy lódarázsfészek! Távolítsuk el azokat az ágakat és kúszónövényeket, amelyek eltéríthetik ütésünket! Ha a gyökér vagy a törzs alul nagyon szétterül, építsünk állványt, hogy kisebb átmérőjű részt találjunk, és ezzel is csökkentsük a favágás fáradalmait! Ügyeljünk rá, hogy az állvány stabil legyen, és gyorsan le tudjunk róla ugrani, ha a fa rossz irányba dől! Kényelmes magasságban dolgozzunk! Próbáljunk a törzsre lefelé 45 fokban ívelő ütéseket mérni, bár néha a vágások megtisztítása miatt vízszintes csapásokra is szükség van!
A törzs mindkét oldalát vágjuk! Először 45 fokos szögben vágjunk ki egy részt, majd egy másikat alacsonyabban a szemközti oldalon, vagyis ott, ahova szeretnénk, hogy dőljön a fa (a)! Ne vágjunk tovább a fa felénél, mielőtt áttérnék az ellenkező oldalra! A dőlési irány különösen akkor fontos, ha a fa átellenes oldalán két ember dolgozik. A lehajló törzsű vagy olyan fa, amely ágainak többsége ugyanazon az oldalon van, a bevágásoktól függetlenül a nagyobb súly irányába fog dőlni. Sokkal hatékonyabban dolgozunk, ha nem néhány nagy ütéssel, hanem állandó ütemű kisebb ütésekkel próbáljuk kivágni a fát Ha túl erősen ütünk, könnyen elvéthetjük a célt, és hamarabb elfáradunk. Hagyjuk, hogy a balta súlya végezze a munkát!
Ha változtatjuk az ütés szögét, megakadályozzuk, hogy beragadjon a balta! Ho túl meredek szögben csapunk a törzsre, a balta lepattanhat a törzsről (a). A vízszintes ütéstől viszont beragad, ez tehát nem hatékony (b). Törekedjünk a 45 fokos ütésre (c)! AG LEVAGASA Az ágat az elágazás külső (a) oldaláról vágjuk te, ne a belsőről (bj!
FARÖNK FELDARABOLASA
A nagy rönk mögé szeles terpeszben álljunk/ Az ütést a tölünk távolabbi oldalra mérjük (a)!
Ne lefelé vágjunk (bj!
Ha kisebb farönköt szeretnénk feldarabolni, tegyük egy másik farönkre (ej! Ne lépjünk rá!
Vághatunk fát úgy is, hogy a balto vágóélét belenyomjuk egy kis rönkbe, és ezt (d) ütjük rá a nagyobb rönkre. (Túl kis méretű forönk esetén a művelet nem biztonságos.) Ékkel és kővel is széthasíthatjuk a nagyobb farönköket [ej! SOHA NE ÚGY PRÓBÁLJUK MEG SZÉTHASÍTANI A FÁT, HOGY A KEZÜNKBEN TARTJUK!
TÖRÖTT NYÉL
A balta helyes használatához gyokorfatra von szükség. A kellő tapasztalat megszerzése közben biztosan el fogunk törni néhány baltanyelet - legtöbbször azért, mert a fej rossz helyre (nem a célra) csapódikígy az egész ütést o nyél fogja fel (a). A törött nyél eltávolításának a legegyszerűbb módja, ha tűzbe tesszük; miközben c fémet minél jobban beássuk a földbe, hogyne lágyuljon meg. A képen látható módon ássuk a földbe az egy vágóélű (b) és a dupla vágóélű (c) baltát/ A FŰRÉSZSZÁL HASZNÁLATA A fűrészszál használatakor o vágás ne szűküljön össze (b), hanem nyíljon szét (a), különben beszorul oz eszköz! Ne húzzuk túl erősen se, mert eltörhet!
A fűrészt mindvégig tartsuk feszesen (e), egyenes vonalban - soho ne úgy fűrészeljünk, hogy szöget zár be a két rész (d)!
Ho két ember dolgozik egyszerre, fontos o ritmus megtartása. Ho a fűrészen hurok keletkezik, könnyen eltörhet (ej. Ho egyedül vagyunk, egyszerűbb, ho a tönköt felfelé fűrészeljük (f)! Úgy támasszuk ki, hogy szöget zárjon be (de ne o földön legyen), mert így nyitott lesz a vágás.
Az ágat úgy is le fű része!he tjük, hogy fejünk feiett, lefelé fűrészelünk (g), ez azonban veszélyes lehet
A nagyon magas ágakat úgy fűrészeljük le, hogy a fűrész végeit kiegészítjük eay-egy kötéllel! Ez azonban veszélyes módszer. Mindvégig figyeljük oz ágat, álljunk készen az ugrásra minden pillanatban! A TÁBOR BERENDEZÉSE
ÁGYAK
Alvás közben feltöltődünk, ezért egy kényelmes ágy elkészítése megér némi erőfeszítést. Valamilyen ágyra mindig szükség van, hogy ne kelljen közvetlenül a hideg vagy nedves földön feküdnünk. A trópusi éghajlaton a legjobb, ha megemeljük az ágyunk szintjét, hiszen ezzel megkíméljük magunkat a nedves földön va!ó fekvéstől, és még hűsítő légáramlat is ki tud alakulni körülöttünk. A hideg éghajlaton állandó menedék hiányában annyi tüzelőanyagot gyüjtsünk, hogy a tűz egész éjjel égni tudjon, és készítsünk hővisszaverőt is, amellyel a meleget az alvóhelyünkre irányíthatjuk! Ha száraz a föld vagy menedékben tartózkodunk, hevítsünk a tűzön néhány követ (cfe ügyeljünk a Tűz fejezetben olvasható Figyelmeztetésre), majd temessük be őket vékony földréteggel az alvóhelyünk alatti A kövek szinte egész éjszaka megtartják a hőmérsékletüket, növelve kényelmünket.
A-kerefes ágy Az A-keret erős szerkezet, amely révén nem kell a földön feküdnünk. Szúrjunk a földbe két pár oszlopot úgy megdöntve, hogy az oszloppárok közötti távolság valamivel meghaladja a magasságunkat! Kössük össze a tetejüket! Ha kemény a föld, helyezzünk el keresztrudakat a keret mindkét lába között, és tegyünk ilyen rudakat a két A-keret közé is!
Csőágy A legegyszerűbb változatához szükségünk van egy erős anyagból készült nagy - összekötött vagy összevarrt - csőrei A nagy kiterjedésű és teherbírású műanyagzacskó megfelel, a vékony műanyag azonban alkalmatlan. Az igazán erős ruha is megteszi, ilyenből viszont valószínűleg csak keskeny ágyat
Ne kockáztassunk olyan anyaggal, amely esetleg szétszakad a súlyunk alatt, vagy szétválhat a varrása! Készítsünk A-keretes támasztékokat, majd válasszunk két viszonylag egyenes rudat, amelyek mindegyikének kicsit hosszabbnak kell lennie, mint a keretek közti távolság! Vezessük át az oszlopokat a műanyag- vagy szö-vetcsövön! Helyezzük a rudakat úgy a keretre, hogy a cső alakú anyag tartsa őket a keret két oldalán!
Ágakból készített ágy Ahol tűlevelű fák nőnek, készítsünk alvóhelyet több rétegben elhelyezett fenyőágakból. Az ágak kényelmes fekvőhelyet, illatuk pedig jó alvást biztosít!
Létraágy Készítsünk két A-keretet, és válasszunk két olyan rudat, amilyenre a csöágy készítéséhez is szükségünk lenne - ehhez az ágyhoz azonban keresztrúdak is kellenenek! Számukat az ágy mérete és az ágynemű fajtája határozza meg. Az erős, rugalmas facsemeték kényelmesebbek az ágaknál.
A két utolsó Jétrafokot" úgy kössük az A-keretekhezf hogy mindkét oldaton kissé álljanak ki! Ez a létra fok erős fából legyen, és ügyeljünk a szoros kötésre is! Illesszük o létrát o keretre, és rögzítsük a helyére! Ágyneműnek terítsünk rá sospáfrányt, más páfrányféléket vagy leveleket! Függőágy A függőágyban alvás gyakorlatot igényel: pl. a hálóból készült függőágy oldalait kifele kell nyomnunk, különben egyszerűen körénk hajlik!
EJTŐERNYŐBŐL FÜGGŐÁGY
Ejtőernyőből is készíthetünk függöágyat. Az összetartó kötéfzet a szövet mentén o csúcsokig fut Az ábrán bemutatott módon vágjunk belőle öt részt! Ügyeljünk rá, hegy a felső összetartó kötelet ne vágjuk el! Helyezzük egymásra o darabokat a képen (átható módon (aj, majd simítsuk ki őket! Fogjuk össze a sarokban a három összeforró kötelet és kössük őket össze egyszerű csomóvá! közel az anyaghoz (bj!
Fonjuk össze a köteleket (e) flásd Csomóki! Helyezzünk a szövet mindkét végére a kötél elvezetésére szolgáló, bemetszett távolságtartó rudat (d)l Ezután kössük a függőágyat két megfelelő fához vagy tartóoszlophoz!
Ha kötünk egy kötelet a függöágy fölé (ej, rá tudunk akasztani egy sátorlcpot vagy esőkabátot, és már kész is a gyorsmenedék. Ha ezt a módszert választjuk, a függőágy egyik végét gyorskioldó csomóvá! rögzítsük (lásd Csomók)! Vészhelyzetben ugyanis bármikor előfordulhat, hogy menekülnünk ke!l afüggőágybóL
Ha van másik kötetünk, vagy fonatot készítünk néhány nem használt kötéfzetelemből o függőágy kö teleit hozzáköthetjük egy rögzített hurokhoz (pl. derékhurokhoz, lásd Csomók). Próbáljunk többféleképpen felfüggeszteni a függőágyunkat, amíg meg nem találjuk a íegbiztosabb és legkényelmesebb pozíciót! ÜLŐKE Soha ne üljünk a nedves földre! Mindig üljünk rá valamire, még egy farönk is megteszi! Ha nem áll a rendelkezésünkre kész ülőalkalmatosság, kössünk össze néhány a!acso ny A-ke re tes tóm asztéko i és fe k-tessünk rajtuk keresztbe egy ágat!
Készítsünk olyan ládakeretet; amelynek rövid fadarabokból készült lábait keresztlécek kötik össze! Ülőke készítése: fonjunk a keretbe indát
vagy madzagot, vagy varrjunk rá vászondarobot, esetleg rögzítsünk rá szijjal műanyagot!Ha mindez nem megoldható, fektessünk rajta keresztbe egy símc fa- vagy fémdarabot, vagy kössünk hajlékony, vékony facsemetéket a keretre és fonjunk ót rajta még párat!
LÉTRA A létra megkönnyíti az ételgyüjtést, a menedéképítést, a csapdaállitást és még sok más feladatot A képen látható létrát köny-nyen elkészíthetjük, mindössze két hosszú rúd közé kel! keresztrudakat rögzítenünk. Mivel a két szélső rúd valamekkora szöget zár be (nem párhuzamosak egymással], a létra fokok nem tudnak lecsúszni.
PÁROS CSÚSZÓRÚD
Tüzelőanyag-szállítás, már előkészített zsákmány táborba vitele, illetve más terhek cipelése végezhető vele sima terepviszonyok közöttdurva, sziklás, köves terepen azonban nem használható. Keressünk két enyhén hajlékony ágat, és c létrához hasonlóan rögzítsünk közéjük keresztléceket! A szorosabb rögzítés érdekében egészítsük ki keresztmerevitőkkel is! A rakományt tegyük a „ talpakra" mintha szánkón szállítanánk! Ha csak kis távolságra akarunk szállítani, kössük ösz-sze c talpakat, hogy egy pontbon végződjenek (aj! Nagyobb teher esetén hagyjuk oz utolsó részt üresen, vagy illesszünk rá bőr vagy szőver vállpántot, amellyel húzni tudjuk (bj!
/Lásd Előkészületek és Szánkészités az Útközben fejezetben.] ÁLLATI TERMÉKEK
BÖi ÉS PRÉM Minden állatból nyerhetünk bőrt, amelynek az állapotát a következők határozzák meg: mennyire óvatosan nyúztuk le, hogyan öltük meg az állatot (károsodott-e a bőr), mennyi idős volt a zsákmány, mi az aktuális évszak (a párzási- és vedlési időszak, valamint az évszakváltás bizonyos fajok esetén hatással lehet a prém színére és mennyiségére). Bőrhibát okozhatnak paraziták, fertőzés, alultápláltság vagy harc közben szerzett seb. A kígyó, a gyík, a krokodil és a többi hüllő bőre egyaránt kiváló. A nagy madarakra (pl. a struccra) ugyanez vonatkozik. Némelyik viziemlősnek (pl. a fókának és rokonainak) a szárazföldi emlősökhöz hasonlóan van prémje. A bálna és a delfin bőre rendkívül erős. A cápának a többi haltól eltérően bőre van, nem pikkelye. Ha a madarat tollával együtt nyúzzuk meg, meleg ruhát vagy ágytakarót készíthetünk. A bőr egyben táplálékforrás is, amelyet kritikus körülmények között még tartósítás vagy ruhává alakítás után is megehetünk, bár nagyon kemény és nehezen emészthető táplálék. Egyes esetekben emberek úgy maradtak életben, hogy megették a saját bakancsukat - azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy minden ilyen esetben bőséges mennyiségű ivóvíz volt kéznél! A bőr és a nyers bőr vizet és fehérjét tartalmaz, vagyis különleges kezelés és tartósítás nélkül gyorsan romlik. A kezelés módját az határozza meg, hogy meg szeretnénk-e tartani a szőrt és a prémet. Az összes módszer első néhány lépése megegyezik. Lábbeli, menedék, zsinór, szíj, víztömlő és kenu készítésekor távolítsuk el, meleg ruha, ágynemű vagy jól szigetelő sátorlap készítésekor azonban hagyjuk meg a szőrt! A jól kikészített bőr rugalmas, mégis erős, ellenáll a tépésnek, a dörzsölésnek, a torzulásnak és a nyúlásnak. Kényelmes, jól hőszigetelő viselet, amelyet átjár a levegő és a pára.
A BŐR MEGTISZTÍTÁSA
Könnyebb a bőr megtisztítása és kiszárítása, ha ki feszítjük egy keretre. A bőrön a köteleknek ne a szélhez tú! közel vájjunk lyukokot! A zsírt és húst kaparással, csontéit kovakövet vagy egyéb követ, esetleg fát használva távolítsuk eil Ügyeljünk rá, hogy ne vágjuk el a bőrt! Távoiitsunke!minden húsmaradékot! Ebben segíthetnek a hangyák és más rovaro k is, ha a bőrt a földre terítjük! Arra azonban ügyeljünk, hogy magár a bőrt ne kezdjék el enni! A prém tartósítása Feszítsük ki a bőrt minél szorosabban, és hagyjuk, hogy kiszárítsa a nap! Fontos, hogy minden nedvesség eltávozzon belőle, nehogy bomlani kezdjen! A száradást elősegíthetjük, ha sót vagy fából megmaradt hamut dörzsölünk a bőrbe. A folyamat végéig ne érje víz vagy nedvesség a bőrt! Ne tegyük olyan helyre, ahol elázhat, vagy átnedvesítheti a reggeli pára! Teljesen szárítsuk ki! Ha a nap csak keveset vagy egyáltalán nem süt, tűz fölött szárítsuk! Ne hagyjuk, hogy a bőrt lángok érjék, mindössze a hő és a füst segítségével szárítsuk (ez egyben tartósítást is jelent)! Tartsuk távol a főzőedényekből esetlegesen kiáramló gőztől is!
A bőr kikészítése A megtisztított bőrt tegyük vízbe, és helyezzünk rá kőnehezékeket! Hagyjuk benne addig, amíg a szőrt kézzel ki nem tudjuk tépni belőle (ez általában 2-3 napot jelent)! Készítsünk állati zsírból és agyvelőből álló keveréket, és addig főzzük a tűz fölött, amíg egyenletes sűrűségű folyadékot nem kapunk! Kaparjuk le a bőr mindkét oldalát, távolítsuk el a szőrt és a szemcséket! A bőr legyen nedves! Ülve végezzük a munkát, a bőrt fektessük a térdünkre! Változtassuk gyakran a bőr helyzetét! Dolgozzuk be a zsír és agy keverékét a még mindig nedves bőr belső felébe! Közben nyújtsuk és mozgassuk a bőrt! Szárítsuk meg az anyagot a tűz fölött! Tartsuk a lángoktól kellő távolságra! A füst reakcióba lép a bőrbe dörzsölt oldattal és rugalmassá teszi a bőrt.
Zsinór és kötél A kötél és a tárgyak összekötésére szolgáló szíj legkiválóbb alapanyaga a nyers bőr.
Vágjunk a börböt hosszában vékony, egyenes csikókat!
Ha hosszabbatszeretnénk, vágjuk a bőrt csigavonalban - de ügyeljünk rá, hogy a szélesség állandó maradjon, különben a szíjnak lesz néhány gyenge pontja! ín és cérna Különösen a nagyobb állatok térdinait és lábaik főinait kiszárítva állíthatunk elő cérnát, amely a bőrdarabok összevarrására lesz alkalmas menedék és ruházat készítésekor. Erős, fehér, kötélszerű kinézetükről ismerhetjük fel ezeket az inakat íjhúrnak és rövid kötélnek szintén használhatjuk az inakat. Kiválóan alkalmazhatóak a nyílfej kötéseként Nedvesen ragadósak és nehezen száradnak.
Húgyhólyag A húgyhólyag természetes funkciója a víz tárolása, ezért a nagyobb állatok húgyhólyagja - gyomrukhoz hasonlóan - kiváló vízszállító eszköz. Nyílásainak összekötésével zárhatjuk le!
RUHÁZAT
Ha adott helyzetben ruházatunk nem megfelelő vagy célszerű, sokféleképpen rögtönözhetünk magunknak új ruhákat, vagy egészíthetjük ki a régieket. A szövés csak hosszú ott-tartózkodás esetén lehet megoldás, bőr pedig eleinte nem áll a rendelkezésünkre. Ruhának, ágyneműnek és menedéknek a roncsból kimentett törülköző, takaró, asztalterítő, párna, üléshuzat, függöny, vászon, vagyis kis átalakítással minden anyag használható. Ruházatunk szigetelését és melegségét réteges öltözködéssel növelhetjük! Egy lábon két zoknit viseljünk, a rétegek közé pedig száraz füvet vagy mohát tömjünk! Füvet, papírt, tollat, állati szőrt stb. más ruharétegek közé is tömhetünk, de még az újság is kiváló szigetelést biztosít
Vizhaflanítás Vízhatlan anyagként műanyag táskát vagy sátorlapot használjunk, vagy vágjunk le nagy nyírfakéregdarabokat! A külső kérget dobjuk el, majd helyezzük a puha, rugalmas belső réteget legfelső ruharétegünk alá! Az eső nagy részét nem engedi át Használhatunk más, könnyen lehántható kérget is, a legjobb azonban a nyírfáé. Hosszabb ott-tartózkodás esetén úgy alakíthatjuk vízlepergetővé ruháinkat, hogy állati zsírt vagy fattyút dörzsölünk beléjük! A módszert ne alkalmazzuk nagyon hideg területeken, mert a a szigetelés lecsökkentésével többet veszítünk, mint nyerünk, és az eső sem jelent akkora veszélyt!
Lábbeli Soha ne becsüljük alá a kárt, amelyet az egyenetlen terep okozhat a cipőnkön. A köveken és kavicsokon közlekedés pillanatok alatt tönkreteszi az elegáns városi cipőt A magas sarkúak és a szandálok szintén gyorsan eltörnek vagy elkopnak nehéz terepviszonyok között. - Gumikerékből vágjunk ki cipőtalpat, és a szélére, körben készítsünk lyukakat a szíjak számára, amelyekkel aztán átköthetjük betekert lábunkat! Varrhatunk a cipőtalpra szövetből felsőrészt is, amelyet szintén a lyukakat felhasználva erősíthetünk fel! - Jobb, ha lábunkat nem egy, hanem több rétegbe tekerjük! A rétegeket szíjjal rögzítsük, vagy háromszög alakban tegyük lábunkra! A lábujjak fölött hajtsuk vissza az egyik háromszög csúcsát, hogy rés legyen elöl! A másik két csúcsot a sarok felől húzzuk át a vágásokon keresztül, és kössük rá a bokára! - Mokaszint úgy készíthetünk egy egyszerű bőrdarabból, hogy a tényleges lábméretünknél 8 cm-el nagyobb darabot vágunk ki belőle körben. Szíjazzuk a széleknél össze, majd vegyük fel betekert lábunkra! Kössük össze az összegyűlt szíjakat, majd a biztosabb tartás érdekében csomózzunk a láb fölött oda-vissza hajtogatva még egyet! Ha sok az időnk és nagy a türelmünk, készíthetünk még ennél is hagyományosabb mokaszint, amelyhez vastag bőrtalpra, oldalszalagokra és felsőrészre van szükségünk. Először mérjük a lábunkhoz!
fi szem védelme Szemünk fényvisszaverődés elleni védelmét a tengeren, a havon és a sivatagban úgy alakíthatjuk ki, hogy vékony csíkot vágunk ki valamilyen ruhaanyagból, papírból vagy kéregből (de semmiképpen sem fémből), és a szemünk köré kötjük (illetve hideg éghajlaton az egész arc elé). Az eszkimók sokszor fából faragnak szemet védő alkalmatosságot. A szemeknek vágjunk keskeny rést az anyagon! További védelmet jelent, ha a szemünk alatt a bőrt faszénnel feketítjük be a fényvisszaverődés csökkentése érdekében.
Tü és cérna Az agávé olyan rostszálakat tartalmaz, amelyekből kötél és fonat készíthető, ruhakészítéshez azonban túl durvák. Levelei viszont szinte mindig kemény, hegyes pontban végződnek, amelyet egy rostszállal együtt kivéve kiváló, felcérnázott tűt kapunk!
Öltözködési tanácsok - Kössünk egy öv vagy nyakszalag köré hosszú levélcsíkokat és rostszálakat, amelyek lelógva „fűszoknyát” vagy füruhát alkotnak. - Vágjunk lyukat a fejnek egy takaróban vagy szőnyegben, és használjuk poncsóként! Kössük meg a deréknál, vagy szíjazzuk össze az oldalait! - A kisebb bőrdarabokat könnyű összeszíjazni vagy összevarrni. A befelé fordított szőrme javítja a ruha szigetelését, ha viszont kifelé fordítjuk, jobban lepereg a ruháról a hó. KÖTÉL ÉS ZSINÓR A kötélnek és a zsinórnak számos felhasználási lehetősége van a szerkezeti illesztések rögzítésétől kezdve a gyertyakanócon vagy a hurok- és hálókészítésen keresztül a sziklafalon történő leereszkedésig. Hagyományos kötélanyagnak számít a kender, a kókuszháncs (kókuszrost), a manilai kender (az abaca nevű növény rostjából készül), a henequen és a szizálrost (mindkettőnek az agávé az alapanyaga). Kötélnek alkalmas minden olyan hajlékony, rostos anyag, amelyből kellő hosszúságú és erősségű kötélsodrat készíthető. A modernebb kötelek anyaga nejlon és egyéb mesterségesen előállított szálfélék. Előnyük, hogy belülről nagyon erősek, könnyűek, víz-, rovar- és bomlásállóak. Mindezek ellenére a felszerelés összeállításakor ne feltétlenül nejiont válasszunk! A nejlon hátránya, hogy hő hatására elolvad, márpedig a kötél súrlódásakor hőt termelődik. Nedvesen ráadásul csúszik. Szakítószilárdsága ugyan megfelelő, de ha valaminek a szélénél (nem is kell túl éles szélnek lennie) megfeszül, könnyen elszakadhat.
KÖTÉLFAJTÁK A kernmantel típus (a) jellemzője, hogy külső köpenye belső kötélsodratot foglal magúba. A nedves és jeges körülményeket kivéve könnyen kezelhető, de a hojókötélné! gyengébb. Felvágva szétbomolhat. A hagyományos háromsodratú kötél (b) három össze tekert szálkö tegből áll: a többi okkor is tort, ha oz egyik megsérül. A kötél kiválasztása A magunkal vitt kötél fajtáját, vastagságát és hosszúságát az elvárásainknak megfelelően válasszuk ki! A nejlonnak számos előnye van a nagyon nedves környezetben, illetve ha jókora súlyt kell megtartania, hátrányairól azonban nem feledkezhetünk meg. A 7 mm vastag és az annál vékonyabb kötelek pedig nehezen kezelhetőek. Kötésekhez, dobáshoz és hegymászáshoz általában 9-10 mm vastag kötél ajánlott. Használhatjuk biztonsági kötélnek és mászáshoz is, ha a biztosítóköteles vagy ereszkedési (abseiling) technikát alkalmazzuk, a fogást váltó és lábtámasztó mászáshoz viszont túl vékony. Egy 30-40 m hosszú kötelet különösebb megterhelés nélkül tudunk magunkkal vinni. A mászókötélnek rugalmasnak kell lennie, hogy el tudja nyelni az ütődé-sek egy részét, és ne jelentsen túlzott megterhelést annak, aki leesik, illetve megfelel-e a szabványoknak!
Hogyan vigyázhatunk a kötélre? A kötelet ne tegyük ki szükségtelen nedvességnek vagy erős napsütésnek, továbbá óvjuk a rovaroktól és rágcsálóktól, ha természetes rostokból készült! Ha mégis nedves lett, semmiképpen se szárítsuk tűz felett! Feleslegesen ne húzzuk, és ne hagyjuk a földön! A piszok behatol a kötélbe, és a homok-szemcsék a kötél belsejéből kiindulva teszik tönkre a szálakat Ha az időjárási viszonyok lehetővé teszik a szárítást, érdemes a nagyon koszos kötelet tiszta vízben kimosni. Igyekezzünk a kötelet mindig arra használni, amire való (pl. ha megoldható, a mászókötelet ne használjuk szállításra vagy kötésre), bár a túlélésért küzdve gyakran több feladathoz is ugyanazt a darabot kell alkalmaznunk. Ha összevarrjuk vagy lekötjük a kötél végét [lásdkésőbb), nem fog kirojtosodni. A kötél összegubancolódását úgy akadályozhatjuk meg, hogy tekercsben vagy kötegben szállítjuk. így szükség esetén könnyebb kezelni és kiengedni. A kötél hasznos eszköz, talán az életünk is múlhat rajta. Mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy megfelelő állapotban maradjon! 1. Készítsünk egy 35-45 cm átmérőjű tekercsei úgy, hogy a kötél minden egyes köre o következő mentén legyen (különben ösz-
szeguboncoiódik)! Mindkét végén hagyjunk bizonyos hosszt a kötés megerősítéséhez! EGYSZERŰ TEKERCS
2. Hajtsuk vissza o kötél egyik végét c tekercs mentén (a), és tekerjük ró o másik végét (b)!
3. A „rótekert" véget húzzuk ót a hurkon (ej, majd húzzuk meg a rögzítéshez (a)!
4. Végű! kössük meg a később bemutatott egyszerű nyolcas csomóval!
Készítsünk köteget o hosszabb kötélből, ho váltunkon, övünkön vogy hátizsákunkon szeretnénk iógatm! Hurkoljuk o kötelet o korunk körű! c/öre és hátra, hogy kb. 35-60 cm-t lógjon le! A végeket hagyjuk szabadon (a)! Fogjuk meg mindkét végét, és tekerjük velük néhányszor körbe a kötegel (b)! Készítsünk hurkot, és húzzuk keresztül o köteg felső részén (c), végül húzzuk keresztül a végeket ezen a hurkon (d)! Ezután egyszerű nyolcas csomóval kössük a felszerelésünkhöz! Hogyan dobjuk el a kötelet? Könnyebb dobni, mint szabad végénél leengedni a köteget - függetlenül attól, hogy felfelé vagy lefelé kell dobnunk. Ilyenkor jobb, ha kettéosztjuk a kötelet, úgy nem fog összegubancolódni. A dobni kívánt végre kössünk nagy csomót vagy nehezéket! Ügyeljünk rá, hogy erősen fogjuk a másik véget! Gondoljuk át, mi történik a megtartott véggel, amikor a másik vég eléri a célt! Ha pl. egy gyorsan mozgó tutajra mentőkötelet dobunk, nem ránte minket a vízbe? Ilyen esetekben kössük ki egy fához vagy lássuk el nehezékkel a kötél végét! A mentőkötelet mindig a célon túl dobjuk, hogy a fogadó fél akkor is el tudja kapni a kötél valamelyik részét, ha a végét nem tudta megfogni!
Tekerjük a kötél felét jobb kezünk ujjoiro és a tenyerünkre, majd emeljük fel a mutatóujjunkat, és a kötél maradékát csak arra tekerjük rá! A második köteget tegyük bal kezünkbe!
Dobóskor a jobb kézben lévő köteget egy pillanattal hamarabb engedjük el, minta balkézben lévőt!A nálunk maradt véget rögzítsük valamihez, ha arra számítunk, hogy erős rántás éri, vagy ha a helyzetünk bizonytalan! HOSSZABB KÖTÉL ESETÉN A kötél végére kössünk megfelelő nehezéket (aj! A kötelet alaposon tekerjük össze a földön, vagy fazon hurkoljuk másik kezünk köré, hogy a nehezék elhajításakor könnyen kioldódjon!
Nehogy elveszítsük o nálunk maradt kötél-véget! Rögzítsük valamihez, pl. egy nehéz kőhöz! Használjunk hoiasz bogot ftásd később)! Ha nehezékkel ellátó tt kö telet dobun k át egy ág fölött, álljunk el azútjából, mert könnyen visszaiendüihet o dobási hely felé. Ha mén tőkötelet dobunk, ügyeljünk rá, hogy ne találjuk el o megmenteni kívánt személyt! KÖTÉLKÉSZÍTÉS Kötelet vagy zsinórt készíthetünk kúszónövényből, fűből, gyékényből, kéregből, pálmából és állatszőrből is. Az állatok lábából származó inakból
kiváló zsinórt készíthetünk, viszont száradás közben megkeményedhetnek (ez nagyon hasznos lándzsa és nyílhegyek rögzítésekor). A csalán törzséből első osztályú kötél készíthető, míg a lonc szárának összecsavarásával könnyű kötést hozhatunk létre. Minél erősebb a rostszál, annál erősebb a kötél. Némelyik merev rostszálat gőzöléssel vagy melegítéssel tehetjük rugalmassá. A hajlékony futónövényeket és egyéb kúszó növényi szárakat gyakran használják rövid távú feladatokhoz, megszáradva viszont könnyen elszakadnak.
Rostszálat tartalmazó anyagok - Nagy csalán {Urtica dioica): Kiváló rostszálakat tartalmaz, de felhasználása előkészületeket igényel. Minél öregebb és hosszabb szárú növényt válasszunk! Áztassuk vízben 24 órán át, majd terítsük ki a földre, és ütögessük egy sima felületű kővel! Ezzel felszaggatjuk a szár külső részét, így felszínre kerül rostszálas közepe. Bontsuk ki és fésüljük meg, hogy eltávolítsuk a húsos anyagot! Akasszuk ki száradni! Ha már megszáradt, távolítsuk el és dobjuk ki a külső réteget! A rostokat sodorjuk össze hosszú szálakká! Ha ezeket összefonjuk és összecsavarjuk, már kész is az erős kötél! - Pálma: Általában jó rostszálat tartalmaz. Használhatjuk levelét, törzsét és nyelét egyaránt! A kókuszdió rostjából kereskedelmi célra is készítenek kötelet és fonatot. - Ebdög vagy börvény (Apoeynum cannabinum): Szára könnyen megmunkálható, kiváló rostszálakat tartalmaz. - Kéreg: A fűzfa kérge különösen kiváló rostszálat tartalmaz. Fiatal fák új kérgét használjuk, de ne hagyjuk figyelmen kívül a kiszáradt fák és ágak elkorhadt belső háncsát sem! Ha viszont a fa régen kidőlt, elképzelhető, hogy már túlzottan rothadásnak indult - ügyeljünk a rost erejére! - Gyökerek: Számos növény felszíni gyökere kiváló kötözőanyag. A felszín alatti, de akár a felszínen futó gyökerek is sokszor rugalmasak és erősek. A lucfenyő gyökere különösen erős, az észak-amerikai indiánok ezzel varrták össze nyírfakéreg darabokból készült kenuikat - Levelek: A liliomfélék családjába tartozó növényeknek, különösen az aloéknek nagyon szálas leveleik vannak. A rostokat egy levelet szétszakítva vizsgálhatjuk meg! Ha rugalmas rétegekké válik szét, kötélkészítésre alkalmas rostszálakat tartalmaz. Áztassuk be, majd távolítsuk el húsos részeit! - Gyékény, nád, fű: Addig használjuk őket, amíg még zöldek! Minél hosszabb példányokat válasszunk! - Állati inak: Tárgyak összekötésekor hasznosak. Nedvesen használjuk őket! A NAD SZETHASITASA A bambuszt, a nádpálmát és az egyéb nádféléket, a kúszónövényeket és a kérgeket mind-mind szét kell hasítanunk, mielőtt kötelet készítenénk belőlük! Ha a vékonyabb részeket szeretnénk lefejteni, könnyen egyre vékonyodó szálakat kaphatunk. Ezt elkerülendő a vastagabb felet távolítsuk el a vékonyabb résztől! így A ROSTSZÁLAK ELLENORZESE
időt és energiát takaríthatunk meg
Egyszerű csomóval kössünk össze két rostszálat! Kellő erőkifejtéssel próbáljuk meg széthúzni őket! Ha elszakad a rost, a szálak nem voltak elég erősek. Ha viszont a szál túl sima, a rostok csúsznak szét. A megfelelő szálak „összeakadnak" és egyben maradnak. Kötélfonás Ha kevésbé vagyunk gyakorlottak, a legegyszerűbb, ha összecsavarjuk és összefonjuk a szálakat Készítsünk három vékony sodratot, majd fonjuk össze őket! így erősebb, vastagabb kötelet kapunk. Ha fonás közben hosz-szabbítjuk a szálakat, fokozatosan fonhatjunk közéjük az újabbakat!
Fogjunk egy kötegnyi szólót, és kössük össze a végüket! Rögzítsük biztosan, majd osszuk három különálló szálcsoportro (oj! A bol oldalit tegyük középre (b)t majd tegyük rá a jobb oldalit lej! Ezután fogjuk meg a most baloldalon lévőt, és tegyük középre (d), és így tovább (e-fj!A szólok maradja nők összecsavarva! Minél szorosabban és egyenletesebben fonjunk!
KÖTÉLSODRÁS Csovarjuk össze o szálokot (itt az óramutató járásának megfelelően látható, de csak az a fontos, hogy mindig ugyanabba az irányba végezzük a műveletet), majd fokozatosan adjunk hozzá újabbakat!
Amikor már három száldarabunk van, kössük össze mindhárom végét majd sodorjuk mindegyiket addig, amíg elég szorosak nem lesznek!A sodrást megkönnyithetjük, ha egy időre kötél fogó szeget teszünk a végükre. Ezután húzzuk össze mindhárom szálat; és tekerjük mindegyiket az óramutató járó-sá vo! el Ien ré tes i rá nyba (vagyis eilen kezö I eg, mint addig)! Adjunk hozzá további szálakat, és folytassuk a csavarást mindaddig, amíg elegendő kötelet nem készítettünk!Az elkészített részek a munka közben szorosan maradnak, ha kettéágazó bottal biztosítsuk őket! A kötelet tekerjük egy fatörzs köré, hogy az a szakasz, amelyen éppen dolgozunk, elég rövid iegyen! Ho vastagabb kötelet szeretnénk, ismételjük meg a műveletet három már elkészített „kötéllel”, vagy fonjunk össze három egyszerű kötelet! NE FELEDJÜK: Kötél készítéséhez egyenlő vastagságú és hosszúságú szálakat használjunk! A kötél valószínűleg ott fog elszakadni, ahol a szál vékonyabb.
Átkötözés A kötél végét valamilyen módon le kell zárnunk, különben kibomlik. A sodrat kirojtosodását úgy akadályozhatjuk meg, hogy a kötelet zsinórral megkötjük. A jó kötés, vagyis „átkötözés" mindig szoros és pontos, mert csak így lehet hatékony! Ha túl tág, akkor laza, és akár le is eshet. Az átkötözés vastag kötéllel nehezebb, a vékony kötél pedig hajlamos lecsúszni. A gyakorlat segít eldönteni, milyen feladathoz milyen vastagságot válasszunk. Az átkötöző technika alkalmazásával kényelmes markolatot készíthetünk a balta vagy a parang nyelének, ha pedig megvastagítjuk, a kés markolatát is helyettesíthetjük vele. 1. Tegyünk egy madzagot úgy a kötél mellé, hogy a madzag vége (aj kézhosz-szúságnyival nyúljon túl a kötél végéni
a
2. Kössük át a madzagot (b) a kötélen. A vége felé halódva fokozatosan fedjük be a kijelölt résztI 3. Ezután a madzag szabad végéből formáljunk hurkot (a), és hcjtsuk vissza az átkötözött rész mentén! 4. Folytassuk oz átkötözést, és fedjük be a hurkot egészen addig, amig majdnem a kötél végéhez nem érünk! 5. Ezután vezessük át az átkötözés zsinórjának o végét a hurkon (b), és húzzuk meg a rövidebb végét (a) szoroson!A végeket gondosan
vágjuk le!
CSOMÓK Minden egyes feladat megoldásához létezik csomó, fontos tehát, hogy ki tudjuk választani a megfelelőt. Nem tudhatjuk, mikor és miért kell majd csomót kötnünk, úgyhogy tanuljuk meg a használatukat és az összes megkötési módot! Sajátítsuk el őket annyira, hogy sötétben és bármilyen körülmények között képesek legyünk megkötni bármelyiket! Tanuljuk meg, hogyan kell őket kibogozni! Csak egy dolog rosszabb a magától kioldódó csomónál: az olyan csomó, amelyet nem tudunk kioldani a kritikus pillanatban. Az egyes csomók most következő elkészítési útmutatójában „mozgó végnek" nevezzük a kötél vagy zsinór azon végét, amelyre kötni akarjuk a csomót, így különböztetjük meg a kötél másik, „álló" végétől.
EGYSZERŰ NYOLCAS CSOMÓ
Ez a hurokbogként is ismert csomó tcfán a legelterjedtebb, azonos vastagságú kötelek összekötésére használják. Terhelés alatt is erős marodés viszony fog könnyen kioldható. NEM megbízható viszont különböző átmérőjű kötelek esetén, illetve ha az egyik (vagy mindkét) kötél műanyag, mert ilyen esetekben könnyen szétcsúszik. Az egyszerű nyolcas csomó más anyagokkal is köthető. Hasznos elsősegélynyújtáskor is, mert rásimul a betegre.
Tegyük a JOBB véget a BALRA (o)r majd főzzük át alatta (b)l Ezután tegyük o BALT a JOBBRA (c), majd fűzzük át alatta (d)f Ellenőrizzük - a két huroknak mozognia kell egymáson! Ha rossz irányból kötöttük ösz-sze, „ vénasszonycsomót” kapunk, amely nem tart, és megfeszített álfaporban nehéz kibogozni. Mindkét kötél meghúzásával szorítsuk meg a csomót! Az is elég, ha csak a mozgó végeket húzzuk meg, de ügyeljünk rá, hogykelfően szoros legyen (e)!
A teljes bizonyság érdekében a csomót mindkét ofdaion, a mozgó végen gyűrű hurokkal zárjuk (f)l
EGYSZERŰ CSOMÓK A legegyszerűbb, gyorsan elkészíthető csomókból következik néhány. Ha ezeket megtanuljuk, könnyebb lesz megérteni a későbbiekben leírt bonyolultabb csomókat. EGYSZERŰ CSOMÓ
Ez o legegyszerűbb csomófajta. Készítsünk egy hurkot, és húzzuk át rajta a mozgó véget! Magában alkalmazva kevés felhasználási lehetősége van (pi hurokvégződés lehet egy kötélen}, de számos más csomó részét képezi. RÖGZÍTETT HUROK
Gyorsan elkészíthető csomó, amelyet valamilyen kinyúló dologra tudunk rádobni. A hurok rögzített, nem szorítható össze, ezért a kinyúló dolognak o feszítéssel ellentétes irányban kell elhelyezkednie. Hajtsuk dupián a kötél végét, és készítsünk egyszerű csomót! NYOLCAS CSOMÓ
Az egyszerű csomónál hatékonyabb hurokvégződést biztosit Készítsünk hurkot! Először hajtsuk hátra a mozgó véget majd tekerjük körbe az álló végen / Hozzuk előre a hurkon keresztül! NYOLCAS HUROK
Ez a rögzített huroknál biztosabb csomó ugyanúgy készül minta nyolcas csomó, azzol o különbséggel, hogy duplán hajtott kötéllel dolgozunk, a hurkot mozgó végként használva. Kampós rögzítés körül vagy biztosító-kötélnek használható. ÚJBÓL ÁTFONT NYOLCAS CSOMÓ
Hasznos rögzitőcsomó arra az esetre, ho a kinyúló dolog teteje nem érhető el, mert túl magasan ven. Készítsünk egy Icza nyolcas csomót a kötéien! A mozgó véggel fogjuk körbe a rögzítést, és vezessük vissza a nyolcas csomó körül, pontoson követve őzt!Szorosan rögzítsük! SZARVKOTELBOG
KÖTELEK ÖSSZEKÖTÉSE Megegyező vogy eltérő vastagságú kötelek összekötésére használjuk. Azonos vastagságú kötelek esetén hatékonyabb oz egyszerű
nyolcasnál. Kivó!óon használható különböző anyagok (kiváltképpen nedves vagy fogyott kötelek) összekötésére. Könnyen megköthető, o kötélnek csők kis részét veszi igénybe, és gyorsan kibogozható, he nincs megfeszítve. Helyes elkészítés és egyenletes terhelés esetén nem csúszik szét. 1. Az egyik kötélen készítsünk hurkot! A másik kötél mozgó végét (o) vezessük előre a hurok megkerülésével, majd tekerjük át sóját
mago körül[ aztán húzzuk a hurkon keresztül!
2. Húzzuk szorosra, mojd a feszítés növeked téve! igazítsuk be! DUPLA SZARVKOTELBOG
A szarvkötélbognói is biztosabb csomó. Nedves kötelek esetén - különösen, ho eltérő vastagságúak - rendkívül hasznos, de kitűnő, erős kötést biztosit az egyenlő vostagsó -gú kötelek esetén is. Kiválóan használható akkor is, ha a terhelés nem állandó, és a hagyományos szarvkötélbog szétcsúszna. 1. Készítsünk hurkot a vastagabb kötélre! A vékonyabb kötél mozgó végét (o) vezessük őt a hurkon a vastagabb kötél mozgó vége alatt,
majd hozzuk előre a hurok külső részén, és vezessük rajta körbe! A mozgó véget vezessük vissza önmaga és a vastagabb kötél hurka között! 2. Vezessük a vékonyabb kötél végét ismét teljesen a hurok körül, majd vissza a vastag hurok külső részének ugyanazon a helyén! 3. Húzzuk szorosra, és iaazítsuk formám!
Ha ezeket o csomókat nem húzzuk szorosra, könnyen kilazulhotnak. NE használjuk sima anyagok, pl. műanyag horgászzsinór esetén! MATRÓZCSOMÓ
Hajlékony anyagok, pl. kúszónövények vagy drótok összekötésre használatos csomó. Kiváló nedves és csúszós kötelek esetén is, bélből készült horgászzsinórok összekötésére pedig különösen alkalmas (először áztassuk be a belet, hogy rugalmas legyen). Nagyon biztonságos, még a vékony köteleket is jól tartja, viszon t nehéz kibogozni. Akkor használjuk, ha nem bízunk meg az egyszerű csomóban vagy a szarvkötélbogban. Vastag vagy műanyag kötelek esetén nem javasolt.
1. Helyezzük a köteleket egymás mellé végeikkel ellentétes irányban! Az egyik kötél mozgó végét tekerjük körbe a másik kötélen, és kössünk rá egyszerű csomót!
2. Ismételjük meg a műveletet a másik kötél mozgó végével7
3. Ne túl erősen húzzuk meg a csomókat; majd csúsztassuk őket egymás felé! Igazítsuk meg, hogy megfelelően illeszkedjenek
egymásra, végül szorítsuk meg mindkét csomót! DUPLA MATRÓZCSOMÓ
A matrózcsomó erősebb változata. Ne használjuk műanyag horgászzsinór, illetve műanyagból készült vagy vastag kötél esetén f 1. Az egyik kötél mozgó végét tekerjük körbe először csak a másik kötélen, majd mindkettőn! 2. A mozgó véget vezessük vissza qz előbb létrehozott két hurkon! 3. Ismételjük meg a műveletet a másik kötél végével! 4. Csúsztassuk egybe, majd húzzuk meg a két csomót! Közben igazitsuk meg őket, hogy megfelelően illeszkedjenek egymásról
Fokozatosan feszítsük meg a csomót! SZALAGCSOMO
Lapos anyagok, pl. bőr- vagy szövetcsikok, szalagok (sót lepedők és más, menekülő kötetnek használt anyagokj összekötésére alkalmas csomó. Sokat gyakoroljuk I
1. Az egyik ..szalagé végére kössünk egyszerű csomót, de ne húzzuk szorosra! 2. Vezessük rajta keresztül a másik szalagot úgy hogy pontoson kövesse az előző csomó formájátI 3. A mozgó végeknek jól kell illeszkedniük, hogy megszorítva ne csússzanak hátra.
HUROKKESZITES DERÉKHUROK
A gyorsan elkészíthető derékhurok segítségével a hurok megfeszítve nem szorul és nem is csúszik szét Mentőkötél végén, illetve minden olyan heiyen használatos, ahol fix hurokra van szükség. 1. Készítsünk hurkot a kötél végétől nem messze! 2. A mozgó véget húzzuk át rajta az álló vég mentén, mojd visszafelé a hurkon átl 3. A csomót helyére igazítva húzzuk meg szorosra a mozgó véget! Gyűrúhurokkal zárjuk le! SZORITO DEREKHUROK
Minden helyzetben használhatjuk, ha köny-n'yen megszorítható hurokra van szükségünk. Készítsünk kisméretű derékhurkot, mojd vezessük át rajta a kötél hosszabbik végét! A szorító derékhurkot soha ne kössük a derekunkra, mén ugyanúgy működik, mint az akosztófahurok! Halálos lehet! TRIPLA DERÉKHUROK
Duplán hajtott kötélből készült, másfajta derékhurok. Formázzunk hurkot, vezessük rajta óta dupla mozgó véget először az álló vég mögé, majd vissza a hurokhoz! így három hurok keletkezik, amelyek kiváíóon használhatóak a felszeretés szállításakor, illetve ülő- vagy emelőbeveder alkalmazásakor, ho mindkét combunk köré kötünk egy hurkot, a harmadikot pedig a mellkasunk köré szorítjuk.
A helyes arányok megválasztásához szükség von némigyokorlatra, ezérto tripla derékhurok elkészítését még azelőtt tanuljuk meg, hogy szükségünk lenne rá!
KETTŐSEN VETT DERÉKHUROK [KETTŐS CSATHUROK) Hasznos hurok hcsodékban vagy bármilyen más helyen rekedt; onnan kimászni nem tudó személy megemelésére és felhúzására. Dupla kötéfböl készítsük! Két olyan hurkot alkotunk, amely nem fog sem össze-, sem beszorulni! Hasonlít arra az alkalmatosságra, amellyel o hajók oldalán szoktak munkákat végezni (vagyis a „ fedélzetmester székére"): az egyik hurok az üfepre, a másik a felsőtestre illeszkedik. Elkészítését a tripla derékhurokhoz hasonlóan még azelőtt tanuljuk meg, hogy szükségünk lenne rál A rögzite tt dupla huroknak számos feI-használási (ehetősége kínálkozik: a ház- és hajó festők pl. függő állványukat tartják meg úgy, hogy mindkét oldalóra ilyen csomót kötnek. Ha az állvány sarkainál van valamilyen kilógó rúd, húzhatunk rá kettősen vett derékhurkot. A kötél lecsúszását megelőzhetjük, ha
előre bemetszük a rudakatI
1. Készítsünk hurkot a kettősen vetr kötélre, és vezessük át rajta a mozgó véget!
2. Vezessük ezt a véget lefelé (a), majd a létrehozott nagyobb kettős hurok vége felett (b)! Igazítsuk vissza az álló vég mögé (ej! Húzzuk meg a nagy kettős hurkot, hogy megszoruljon (djf HÚZÓHUROK
Pillangó- vagy tüzérségi hurok néven is ismert nem mozgó hurok. Előnye, hogy a kötél mentén bárhol elkészíthető, nem kell hozzá e/érnünk a végeket. A kötélre több hurkot is készíthetünk, hogy egyszerre többen is tudják húznia rakományt vagy felemelni a súlyt.
Mászásra használt kötél elkészítéséhez is kiváló. Ha a hurkokba beletesszük a lábfejünket vagy o csuklónkat, megtartja a súlyunkat, és elfáradva akár pihenni is tudunk. 1. Készítsünk az ábrán láthatóhoz hcson-ló hurkot a kötélre!
2. Fektessük rá o kötél bal oldalát a hurokra! 3. Csavarjuk meg a kö teiet! 4. Fordítsuk ót a kötél bal oldala mentén, és húzzuk keresztül az eredeti hurok felső részén! 5. A csomót óvatosan húzzuk a helyére, igazítsuk meg, és elővigyázatosságból próbáljuk ki! MEGJEGYZÉS: Ha o csomót nem húzzuk meg eléggé, könnyen elcsúszható kötél.
A csomó elkészítésének számos más módja is kínálkozik, ho o kötelet nem csavarjuk meg o 3. pontban leírt módon. A hurok erősségét nem befolyásolja, hogy megcsavartuk-e vagy sem, ahogy az sem, ha a csavar hosználat közben kiegyenesedik. LÉTRÁK
Létrát úgy készítünk, hogy annyi húzóhurkot kötünk egy kötélre, ahányra szükségünk van a kéz és a láb megtartásához. Készíthetünk létrafokokkat felszerelt változatot is a roncsról származó erős botokat felhasználva.
Használjunk két kötelet (vagy egy hosz-szúf duplán vett kötelet), és kössünk rá egyenlő távolságban húzóhurkot mindkét oldalon, hogy kötéllétrát kapjunk! A hurkok készítésekor fűzzünk botot a megfelelő hurkokba, majd szorítsuk meg a csomót, hogy biztosan tartsa a botokat! A biztonság kedvéért a botok nyúljanak ki bizonyos mértékben i Egyenkén t ellenőrizzük az erősségüket!
A LÉTRAFOKOK CSOMÓI
Ha szakaszosan egyszerű csomókat kötünk a sima kötélre, könnyebb lesz rajta mászni. Gyorsan elkészíthetjük ezeket, ha a következő módszert használjuk, és ráérzünk a technikára. 1. Hagyjunk elég hosszú szabad véget a kötélen, és kössünk gyúrühurkot egy rövid faágda rabra vagy egy fa rönkre!
2. A farönk mentén készítsünk további laza gyürűhurkokat!A csomók távolságát a farönk átmérője határozza meg. 3. Húzzuk át a kötél elülső végét az ősz-szes hurkon, majd csúsztassuk az Összesét egészen a fa rönk végéig! 4. Ahogy minden körbetekerésnél áthalad a kötél a gyűrűhurkok közepén a másik irányba, igazítsuk és húzzuk meg az összes csomót!
Ha ismerjük a kötél hosszát, meg tudjuk becsülni a szükséges csomók számát. Csomónként egy gyűrűhurkot készítünk, tehát ez alapján válasszuk ki a farönk vastagságát, hogy elférjen rajta a kívánt mennyiségű hurok - vagyis a szükséges számú csomó. LASSZÓCSOMÓ
Újabb siklóhurok készítésére alkalmas csomó, amellyel azonban szabályos kör alakú, dobóshoz hasznáíható hurkot kapunk. Valójában ez nem másr mint a lasszó.
Bizonyára sok losszófeíhasználási lehetőség az eszünkbe jut, de ha túlélési helyzetben vagyunk, és mindössze egy kötelünk van, nem túi ésszerű döntés így állatokra vadászni. Ez ugyanis rengeteg gyakorlást igényel, viszont mikor majd tényleg szükségünk /esz a kötélre, már kopott és sérült lesz a sok próbálkozás miatt Egyet azért készíthetünk, hiszen kísérletezni mindig érdemes! Nem árt, ha előre megszerezzük a lasszó használó tához szükséges gyakorlatot, mert bármikor szükségünk Sehet rá, ha egy helyzetben konkrétan oz életünkért küzdünk.
a Egyszerű csomóval kezdjük! b A kötél alsó részén készítsünk egy hurkot! c A kötelet kettőzzük meg kötélhurokká a hurok és a csomó között!
d Húzzuk át a kötélhurkot a hurkon! c Húzzuk szorosra a hurkot a kötélhurok körül! f A kötél hosszabbik végét vezessük ót a kötélhurok létrehozta új hurkon!
Mielőtt állatra dobnánk a lasszót; mérlegeljük, hogy erősebbek vagyunk-e az állatnál, a nagyobb állat ugyanis el tud - és szinte biztoson el is fog - futni. Ho nem tartjuk elég erősen a kötelet, az állat elhúzhatja magával, és nemcsak vacsora, de kötél nélkül is maradunk. Ha magunkhoz kötöttük a kötelet, elképzelhető, hogy az állat magával ránt minket és súlyos sérüléseket szenvedünk. Használjunk a terhelés elbírására alkalmas, elég erős rögzítést! Ha fa törzs vagy szikla köré kötjük a kötelet, olyan állatot is megtarthatunk, amellyel egyedül nem tudnánk megbirkózni. HURKOK Csomók, amelyekkel oszlopokhoz, rudakhoz és cölöpökhöz köthetünk kötelet.
KÖR- ÉS KÉT GYÜRŰHUROK
A kö tél oszlop h oz kö tözésén ek legjo bb módja. Szinte bármilyen irányból érkező terhelést elbír. Tekerjük kétszer körbe a kötelet oz oszlopon I A mozgó véget vezessük át az álió vég fölött és az azok által formált hurkon!Szorítsuk meg, majd a csomó megerősítésére készítsünk újabb gyűrűhurkot!
SZORÍTÓ NYOLCAS CSOMÓ
Függőlegesen megfeszülő kötélhez a leghatékonyabb. Kevésbé felel meg viszont vízszintes vagy változó irányú-erejű húzóhatás meliett ilyen esetekben kilazulhat. 1. A mozgó véget tegyük rá o rúdra, majd tekerjük körbe rajta!
2. Vezessük át önmagán, majd ismét a rúdon! 3. A mozgó véget vezessük át önmaga fölött és alatt, miközben az álló véget ellentétes irányba húzzuk! 4. Húzzuk szorosra a csomótI
A szorító nyolcas csomót elkészíthetjük előre is o kötélen, így egyböI rátehetjük a rúdra, ha hozzáférünk a végéhez A tapasztaltabbak általában igy csinálják. Készítsünk laza szorító nyolcas csomót, majd csúsztassuk le a rúdról! Fektessük o földre, ésmásoljukle a kötélen lévő hurkokat!A végén csúsztassuk vissza o rúdra, és szorítsuk meg! ACSCSOMO
Általában a rögzítő kötés első csomója, de használható tárgyak felemelésére és nehéz rönkök hú zására-von ásóra is.
1. A mozgó véget vezessük át először a rúdon, majd lazán az álló végen!
2. Vezessük előre, majd húzzuk át a rudat körbevevő kötél alatt! Csavarjuk át annyiszor; ahányszor a megfeieiö illeszkedéshez kell! Úgy
feszítsük meg a csomót, hogy az álló véget addig húzzuk, amíg biztos szorítást nem érünk ell HORGONYHUROK
A horgonysúlyhoz erősíthetünk kötelet ezzel a csomóval. Használható tényleges horgony rögzítésére o vizen, illetve a dobókötél egyik végének visszatartására is.
A kő vagy nehezék egyik vége köré alkossunk ácscsomót és húzzuk meg! Vezessük a kötelet végig a nehezék körül, és készítsünk gyűrűhurkot! BUJTATOHUROK
Gyorsan elkészíthető, ám ideiglenes jellegű csomó. A kikötőkötél cölöphöz rögzítésére alkalmas, illetve ezzel húzhatjuk rá a kötelet bármilyen támasztóoszlop vagy cölöp tetejére. Ha ideiglenesen rövid, szívós botot kötünk így a kötélhez, erős emelő-rudat kapunk, amely sokat segíthet o súly biztosabb megtartásánál vagy húzósánál.
^. Formázzunk hurkot a kötélen, pontosan követve az ábrát! 2. A hurok egyik végét vezessük vissza az álló vég fölött! 3. Dobjuk rá a cölöpre o képen látható módon, átvezetve a hurok felső részét az alatta lévő kötélrész között! Húzzuk meg a mozgó véget! GYORSAN KIOLDHATO CSOMO
Ez a csomó ugyan erős, viszont egyetlen rántással kioldható a mozgó végénél. A köteleket munka közben használhatjuk ideiglenesen rögzíthetünk vele, illetve olyan helyzetekben alkalmazhatjuk, amikoro csomó azonnali kioldása fontos szempont.
1. Tekerjünk hurkot az oszlop vagy a rúd köré! 2. Húzzunk ót egy másik hurkot az álló vég irányábó! az első hurkon keresztül!
3. A mozgó végen alkossunk még egy hurkot, majd nyomjuk át a kettős véget a második hurkon! Húzzuk meg oz ólló véget, és kész az
erős csomó! 4. A csomó kioldásához húzzuk meg erősen o mozgó véget!
A KÖTÉL MEGRÖVIDÍTÉSE KURTÍTÓ BOG
Hajtsuk be a kötelet triplán! A szélekre készítsünk gyűrűhurkot, majd csúsztassuk a szomszédos kötéihojíotfo! Gyűrű-hurok készítése helyett azt is megtehetjük, hogy amikor egy hurok álló véggé válik, keresztülhúzunk rajta egy másik hurkot, és átcsúsztatjuk a visszaforduló kötélrész felett. A feszítőerőt fokozatosan növelve húzzuk meg!
A kurtító bogot azzal tehetjük erősebbé, hogy a kanyarulaton és az álló rész (aj mögött keresztül füzünk egy botot. Vagy ha hozzáférünk a kötél végéhez, áthúzzuk a hurkon keresztül (b)!A bot biztonságosabbá teszi a bogot
A kötelet soha ne vágjuk e( feleslegesen, mert nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk rá teljes hosszában. A több darabból összekötött kötél mindössze feleany-nyiro erős, mint az egész. Kurtító boggal vagya sérült, meggyengült részek kiiktatásával rövidítsük meg a kötelünket!
TEHER RÖGZÍTÉSE SZALLITOHUROK
Felbecsülhetetlen, értékű csomó, ho magas rakományt rögzítünk hajóra, tutajra, szánra stb., vagy valamilyen tetőt kötünk le. A legjobb eredményt a bogot teljes testsúlyunkkal lehúzva és két gyürühu-rokkal rögzítve érhetjük el. Ho kilazul, oldjuk ki a hurkokat, majd kössük és rögzítsük őket újra! A csomó használható akkor is, ha a kötelet folyó vagy szakadék fölött feszítjük ki, de időről időre meg kell szorítanunk!
1. Készítsünk hurkot a kötélref és lefelé, a kötél vége felé is készítsünk egyet! 2. Vezessük át a második hurkot az elsőn! 3. Csavarjuk meg az új alsó hurkot!A kötél végét először a rögzítőponton vezessük körül, majd vigyük óta csavaron! 4. Húzzuk meg a végét! 5. Végül a megerősítés m/ott készítsünk két gyűrű hurkot az alsó kötelekre! A beállításokhoz és az ismételt megszorításhoz oldjuk ki
ezeket! PRUSZIKCSOMÓ
A csúszóhurkot alkotó csomó különösen a hosszú mászóköteleken hasznos. Terhelés hatására sem csúszik, a terhelés megszűntekor pedig végigsikiik a kötélen. Időről időre újrcfeszitést igénylő (pl. sátortortól kötelek esetén szintén előnyös.
A kötélre kötött páros pruszikcsomó mászáskor vagy vízszintes kötélen mozogva kéz- és lábtámaszt biztosit A csomó a fő kötél mentén velünk együtt siklik, miközben haladunk. 1. Tekerjünk körbe egy hurkot a főkötélen, majd húzzuk át c végeket! Ügyeljünk rá, hogy laza maradjon!
2. A végeket vigyük még egyszer körbe, majd keresztül a hurkon! Húzzuk szorosra! Ügyeljünk rá, hogy a gyűrűk ne fedjék át egymást! 3. Úgy néz ki, mintha a főkötélen négy karika lenne (a). A hegymászók néha a végeket ismét körbeviszik és visszavezetik a hurkon, hogy
a főkötélen hat gyűrű legyen (b). 4. A pruszikcsomó fix illesztéses hurokkal is elkészíthető. Ebben oz esetben vigyük át a hurkot a fökötélen, majd visszafelé saját magán!
Ismételjük meg a műveletet! 5. Ha feszítőkötéiként akarjuk használni, a csomót a tartókötél stb. mentén kössük meg, a végeket pedig rögzítsük egy támasztékhoz (aj! Megjegyzés: A fix ilfesztéses hurok a legbiztonságosabb, ho mászáshoz vagy kötél mentén történő haladáshoz használjuk /lásd a 4. pontot/
Ha nincs fix illesztései hurkunk, a csomó elkészítése után kössük ösz-sze a végeket! Alaposan ellenőrizzük az illesztéseket, csak ezután hagyatkozzunk rájuk! RÖGZITOKÓTESEK
A gerendák, rönkök, rudokstb. összekötözé-sének módját oz elemek helyzete határozza meg. Tanuljuk meg ezeket a módszereket7 Menedék- tutaj- és egyéb szerkezetek építésekor felbecsülhetetlen értékűnek bizonyulhatnak.
DERÉKSZÖGES RÖGZÍTŐKÖTÉS
Egymást keresztező rudak összekötésére szolgái Akkor a leghatékonyabb, ha a rudak pontoson derékszögben helyezkednek el. 1. Készítsünk ácscsomót! A kötelet rögzítés előtt váltakozva, hol felülről, hol alulról, teljes körben vezessük át a rudakon, ezután vigyük át
o kötelet mindkét rúd alatt és fölött az óramutató járásával ellentétes irányban! 2. Három-négy áttekerés után alkossunk teljes köröket az egyik rúd körül ellentétes irányban! 3. A körbetekerésr oz egyik rúdra készített gyűrűhurokkal zárjuk, majd egy ró derékszögben elhelyezkedő rúdra készítsünk szorító nyolcas
csomót! KEREK RÖGZÍTÉS
Egymáson párhuzamoson eíhelyezkedö rudak rögzítésére, vagy a rúd hosszának meghosszabbítására szolgál. Először mindkét rúd köré kössünk szorító nyolcas csomót (a), majd kössünk köréjük kötelet! A másik végén szorító nyolcas csomóval zárjuk a csomót (b)lA kötés alá tegyünk éket, hogy még szorosabb legyen! Ha a rudak függőlegesen helyezkednek e!r oz éket lefelé verjük bel
ATLOS RÖGZÍTOKÖTES
Az egymást keresztező rudakhoz használható másik kötésfajta. Hatékonyabb a derékszöges rögzitökötésnél, ha a rudak egymásra nem derékszögben helyezkednek el, illetve ha a rudak terhelés alatt állnakf és egymás felé kell őket húzni a kötözéshez.
1. Mindkét rúd köré kössünk átlósan ácscsomót!
2. Úgy kössük össze a két rudat, hogy a kötelet néhányszor körbetekerjük az ácscsomó fölött, majd tekerjük teljesen körbe az alul lévő
rúdon! 3. Kössük át a másik átló irányában a rudakat, majd húzzuk vissza a kötelet az egyik rúd felett, ezután tekerjük kétszer-háromszor körbe a
felső rúd fölött és az alsó rúd alatt! 4. A megfelelő rúdon kössünk szorító nyolcas kötést és ezzel be is fejeztük a műveletet!
OLLÓS RÖGZITOKÖTES Két egymássá! bizonyos szöget bezáró rúd végének összekötésére, pl. A-keret készítésére szolgái Eiöször kössünk szorító nyolcas csomót (a) az egyik rúd köré! Kössük körbe mindkét rudat, de ne túSszorosan! Vezessük o kötelet a rudak közé, majd tekerjük át néhányszor q kötésen! A műveletet o másik rúdra kötött szorító nyolcas csomóval zárjuk (bj! A rudak szétnyílásával
(c) szorítsuk meg a kötést!
Ugyanezt a módszert három oszlopra alkalmazva háromlábú állványt készíthetünk. Tekerjük körbe mindhárom lábat, és két helyen kössük ár a kötést! Az A-keretet és a háromlábú állványt egyaránt rögzítenünk keil, különben szétcsúsznak! HÁLÓKÉSZÍTÉS Hálót kétféleképpen készíthetünk: csomókat készítünk az előre levágott kötéldarabokra, vagy sorról sorra csomókat „kötözgetünk". A háló nem csak halászatkor hasznos. A fák közé lógatott eresztőhálóval madarat foghatunk, a kúszónövényekből készített erszényhálót pedig rátehetjük az állat odújának nyílására. Ugyanezek a módszerek segíthetnek, ha erős kúszónövényekből akarunk függőágyat készíteni.
Eresztőháló Ejtőernyőkötélbő! vagy két vastagabb kúszónövényből készítsük! Az ejtőernyő kötele a külső köpeny belsejében vékony sodratú belső kötelet tartalmaz. Húzzuk ki a vékonyabb belső kötelet, és vágjunk belőle kezelhető, egyenlő hosszúságú kötéldarabokat (vagy vágjunk darabokra egy vékonyabb kötelet)! A darabok hossza határozza meg, mennyire fog lelógni a háló. A hossz a kötél hosszúságának kb. 3/8 része lesz. Döntsük el, milyen széles hálót szeretnénk, majd állítsunk fel ekkora távolságban két oszlopot! A két oszlop közé kössünk egy darabot az ejtőernyőkötél köpenyéből (vagy vastagabb kúszónövényből)! Vegyünk egy kb. 3,5 cm-es fabotot! Ez lesz a mérce a vékonyabb függőleges szálak (belső sodrat) elosztása során.
Pruszikcsomó
Egyszerű csomó Hajtsunk minden kötéldarabot duplán, és a hurok segítségével készítsünk pruszikcsomót a felső kötélre, majd ismételjük ezt meg a kötél egész hosszán! A pruszikcsomókat a mércével kijelölt egyenlő távolságokra csúsztassuk át! Az első sorban balról jobbra haladjunk! Ne foglalkozzunk az első, különálló szállal, a második párral kezdjük! Vegyük hozzá a következő pár első szálát, és kössük össze a kettőt egyszerű csomóval! Vegyük a megmaradt szálat, tegyük hozzá a következő pár első szálát, majd csomózzuk meg! Menjünk így végig a soron! A szabályos eloszlást a mérce használatával biztosíthatjuk. A következő sorban ugyanígy járjunk el annyi különbséggel, hogy ezúttal a külső szálakat se hagyjuk figyelmen kívül! így rombuszalakzatokat készíthetünk. Folytassuk mindaddig, amíg a sorvégére nem érünk! A háló alját úgy zárjuk le, hogy egy másik vastagabb kötelet feszítünk ki az oszlopok közé, és kettesével rákötünk minden belső szálat (azaz vékonyabb kötelet)! Minden párt kétszer fordítsunk körbe a kötélen! Válasszuk szét a párokat, majd kössük le a végeket! A hálónk akkor lesz kész, ha az alsó és a felső kötelet a háló sarkainál lezárjuk, különben le fog csúszni a végeken. A hálót kössük valamilyen felesleges darabbal a támasztékhoz, vagy rögzítsünk rá nehezékeket, hogy használat közben ne mozduljon el!
HALOKOTES
Műanyag horgászzsinórhoz vagy más vé-konyzsinórhoz alkalmazható módszer Szükségünk lesz egy oszlopok közé rögzítert vízszintes kötélre, egy csomómércére és egy „horgolótűre" Készítsünk kemény fából vagy bambuszból egy 15 cm hosszú és 2,5 cm széles „horgolótűt" (a) f Ejtsünk mindkét oldalán bemetszést, majd tekerjük fel rá a zsinórt! Próbálkozhatunk az alsó ábrán láthatóhoz hasonló, de hagyományosabb jellegű tárgy elkészítésével is. A tű legyen sima!A háló készítése közben a kötél magától letekeredik.
A hálókészítést azzal kezdjük, hogy a kívánt távolságban két támaszték közé ki feszítünk felülre egy kötelet A vékonyabb kötélből kössünk rá szorító nyolcas hurkot (bj! Vezessük a tűt a felső kötél mögé, majd hozzuk előre, újabb szorító nyolcas hurkot alkotva (c)! Ismételjük ezt egészen addig, amíg a kötél végére nem érünk! A csomókat a mérce segítségével (d) osszuk el!
Ha elkészült o felsősor, menjünk ót az oszlopok másik oldalára, és kezdjük el a következő sort Ikönnyebb, mint fordítva dolgozni)! Az új hurkok legyenek elég nagyok ahhoz, hogy a csomók négyzetet alkossanak (illetve háromszöget mindkét küiső széfen)! Vezessük át o tűt hátulról o fenti sor hurkán, tekerjük át a hurok hátulján, majd húzzuk keresztül az álta(a létrehozott hurok eiején (ej! Állítsuk be mércénkkel a hosszt lefelé, és csak ezután húzzuk meg (fj! Váltsunk ismét oldalt! A következő sort az ellentétes irányba haladva készítsük! Folytassuk mindaddig, amíg el nem érjük a kivont hosszt!
Az alsó sort ugyanilyen csomót használva, de vastogobb szállal kössük meg! A sor maradjon egyenes, ne kössünk rá hurkot! Mindkét végen hagyjunk szobád kötéldarabot! A felső sarkoknál kössük meg a végeket és már kész is a háló!
Függöágyháló Készítsünk egy 75 cm széles, magasságunkat meghaladó hálót! Felső és alsó kötélnek használhatunk erős kúszónövényt és kötelet is. A kúszónövényt nem árt duplán hajtani, hiszen el kell bírnia a súlyunkat. A végeket hagyjuk elég hosszan ahhoz, hogy azoknál fogva fel tudjuk akasztani a függőágyat!
A függöágy„nyitva tartására" vágjunk két távolságtartó botot! Metsszük be a végeiket, mojd vezessük a köteleket a bemetszésekbe (aj! Könnyebben felakaszthatjuk a függőágyat ha mindkét kötél végére fix hurkot (pl. derékhurkot) készitünk. Ezután tekerjük körbe az egyik véget és készítsünk ró kétgyürühurkot!A másik végére kössünk gyorson kioldható csomót arra az esetre, ha hirtelen el kell hagynunk a függő-ágyat!
HORGÁSZCSOMÓK BÉLRE KÖTÖTT HOROG
Hurkos csomó: Áztassuk be o belet! Fűzzük át o horog szemén! Kössünk egyszerű csomót, vezessünk rajta keresztül egy hurkot (aj, és egyszerű csúszócsomót kapunk (b). Húzzuk át a horgot a csúszócsomón (c), maja húzzuk szorosra a horog szára körülí MŰANYAG ZSINÓRRA KÖTÖTT HOROG 1 Egyszerű Clinch-csomó: Füzzük ára véget o lyukon! Tekerjük körbe négyszer az álló rész körű!!A mozgó véget vezessük át a horog mellett
lévő hurkon (d)! Húzzuk feszesre, majd vágjuk le a véghez közel (ej!
MŰANYAG ZSINÓRRA KÖTÖTT HOROG 2 Biztonságosabb Clinch-csomó: Füzzük ót a szálat a hurkon! A mozgó véget vezessük körbe az álló részen, majd az igy kapott hurkon! A mozgó véget tekerjük körbe kétszer a hurok oldalán! Tartsuk a hurkot, és feszítsük meg a körbecsovart részt! Vezessük öt a horgot a hurkon (ff! Húzzuk meg az álló részt! A hurok így rászorul a horogra (g). szorítócsomók Rögtönzött horgok bélre vagy madzagra rögzítéséhez
Ho von lyuk a horgon: Fűzzük át rajta a belet! Kétszer tekerjük át a hurkon, majd füzzük át a mozgó véget oz áttekerések alatt (hj! Húzzu k meg szó rosre, m ojd ellen ő rizzük, h ogy elég erős-e! Ho nincs lyuk a horgon; Készítsünk hurkot o nyél alja körül! A felső végtől készítsünk két gyűrűhurkot lefelé, majd húzzuk át a mozgó véget oz alsó hurkon (i)! Húzzuk meg az álló részt, hogy megszorítsuk a csomót! MŰANYAG ZSINÓRRA KÖTÖTT HUROK 1 Dupla fülkötés: Vegyük duplán a kötelei, hogy hurkot alkosson. Kössünk rá egyszerű csomót (aj! A kötél végét bújtassuk át rajta még
egyszer (bj! Húzzuk meg (c), mojd vágjuk ie a végéti
MŰANYAG ZSINÓRRA KÖTÖTT HUROK 2
Fülkötés: Készítsünk hurkot, de a végét csavarjuk vissza az álló rész körüt (d)! Vezessük át a végét az új hurkon (e)l Húzzuk meg, mojd
vágjuk le a szobádon lévő végét!
HURKOK ÖSSZEKÖTÉSE
Műanyag szálak esetén használatos, de alkalmazható egyéb erős anyagoknál is A bélre viszont jobb, ha matrózcsomót kötünk, mert nem feltétlenül birjo ki a módszer miatt keletkező terhelést. Két szabadon maradt vég esetén: Mindkét véget vezessük óta hurkon (f), majd húzzuk meg őket lg)! Egy szabadon maradt vég esetén: Az egyik végre készítsünk hurkot!A másik kötél mozgó végét vezessük át a hurkon, majd o hurok körül,
aztán azon keresztül hátrafelé! Ezután kössünk a végére bármilyen műanyag szál esetén alkalmazható, horognak való csomót! MŰANYAG SZÁLAK ÖSSZEKÖTÉSE Kétszeres háromszor tekert dupla fülkötés: Helyezzük a végeket egymás mellé, majd tekerjük rá
háromszor az egyiket a másikra! A mozgó véget vezessük vissza és át azon a ponton, ahol az egyik szál átfedi a másikat! Ezután húzzuk át saját álló vége alatt (hj! A másik szállal végezzük el ugyanezt az ellentétes irányban! A mozgó végek végül ellentétes irányba mutatnak (íj!Húzzuk meg, hogy feszes legyen! -6ELIGAZODÁS ATÉRKÉPEN ÉS A TERMÉSZETBEN Még nem feltétlenül ismerjük ki magunkat mindenhol csak azért, mert tudunk térképet olvasni és készíteni - ez mindössze a folyamat kezdete. A földön és a levegőben látható jeleket éppúgy tudnunk kell értelmezni!
Ha nincs iránytűnk, többféleképpen készíthetünk magunknak. A Nap és a csillagok állása is biztos alapot nyújt a tájékozódáshoz. Mind az északi, mind a déli félgömbön rengeteg módszer kínálkozik, amelyek segítségével könnyen eligazodhatunk. Értékes tudás a vadonban, ha meg tudjuk jósolni az időjárást, ahogy az is hasznos, ha felismerjük a felhőket, és következtetéseket tudunk levonni az alakjukból. ELIGAZODÁS A TÉRKÉPEN ÉS A TERMÉSZETBEN Mielőtt nekivágnánk az expedíciónak, gyűjtsünk össze minél több információt a terepről, szerezzünk térképet (ha van a területről atlasz), és dolgozzunk ki útvonalakat! Jegyezzük meg a terület fekvését, a vizek folyásirányát, a nagyobb magaslatokat, az uralkodó széljárást, a várható időjárási viszonyokat, és minden ismert veszélyt! Derítsük ki a holdfázist, és hogy mikor van napnyugta és napkelte! Mindezek ismerete felbecsülhetetlen értékű tudást jelenthet veszély esetén. Ha viszont váratlan szerencsétlenség ér minket, és teljesen ismeretlen területen találjuk magunkat, nekünk kell kiderítenünk mindent a helyzetünkről és magáról a helyről! Környezetünk ismerete a táborhely kiválasztása, a vízkeresés és az életben maradás egyéb szükségletei miatt fontos. Elképzelhető pl. hogy a domb másik oldalán teljesen eltérő körülmények uralkodnak, ezért ha nem maradunk egy helyben, nemcsak általános földrajztudásra, de az adott táj jellegzetességeinek ismeretére is szükségünk lehet. TÉRKÉPEK Gondosan válasszuk ki a térképet, ellenőrizzük, hogy az arányai megfele-lőek-e nekünk, és biztosít-e hasznos információkat! A nagyon részletes, minden ösvényt és épületet ábrázoló térképnek pl. nem vesszük semmi hasznát, ha több ezer kilométert kell megtennünk az autópályán. Minden aprólékosan szerepel rajta, egy lapja viszont csak az út egy kis részletét mutatja, ezért a hosszú útra rengeteg ilyen térképet kellene felhalmoznunk az autóban, és váltogatnunk kellene őket szinte minden egyes megtett kilométer után. Más szempontból pedig az autóstérkép kevés adatot kínál a terepviszonyokról, és nem mutatja meg azokat a tényezőket, amelyek segítik a gyalogjárót útvonala megválasztásában. A hajósnak mindenképpen pontos térképekkel kell rendelkeznie, hogy biztonságos vizeken haladhasson. A vízszint alatti domborzat éppolyan változatos lehet, mint az a feletti. A repülőgép pilótájának tudnia kell, milyen magas akadályok nehezítik az útját, ahogy az egyes hegyek közelében fellépő turbulenciával is tisztában kell lennie, hiszen csak így van lehetősége a biztonságos magasság megválasztására. A levegőből nézve a szárazföld mintázata egyértelműnek tűnik, pontos körvonalai azonban nehezen kivehetőek - sokak a magyarázat nélküli térképről gondolják ugyanezt.
Térkép és terepviszonyok A magasságot nem lehet sima papíron érzékeltetni, ezért a tengerszint feletti magasságot szabályos közökre (a használt mértékegységtől függően általában 10 m-es vagy 50 lábas szakaszokra) osztják, és minden azon a magasságon lévő pontot összekötnek egy vonallal - ez a szintvonal. A szintvonalak általában teljes kört, egy szabálytalan, itt-ott kidudorodá-sokkal tarkított oválist formáznak. Ha ezek a vonalak hirtelen közelítenek egymáshoz, a magasságkülönbség a térkép szerint hirtelen megváltozott - a valóságban tehát azon a helyen szikla vagy meredek lejtő található. Egyetlen olyan szintvonal létezik, amely a természetben is látható, mégpedig a part menti tenger szintje (bár az árapály jelenség miatt még ez sem teljesen igaz). A szintvonalakat könnyű megérteni, ha lapos, egymáson egyenlő magasságban elhelyezkedő lemezszéleknek képzeljük őket. Ha a lemezek tetejére rátennénk egy ruhadarabot, nagyjából úgy néznének ki, mint egy domb vagy ahhoz hasonló kiemelkedés. Azt persze a térkép nem mutatja meg, hogy mi található az egyes szintvonalak között. Egyáltalán nem biztos, hogy egyenletes emelkedő köti össze őket: előfordulhat azon 10 m-en sziklakiszögellés, üreg vagy bármi más. Viszonylag pontos elképzelésünk lehet a két szint közötti felszínről, biztosak azonban soha nem lehetünk a dolgunkban. Előfordulhatnak ugyanis olyan domborzati jellegzetességek, amelyek - mivel két szintvonal közé esnek - nem szerepelnek a térképen.
nolak egymáshoz közel esnek, a magasság gyorsan emelkedik (a). Ugyanígy az egymöstáf távol eső szintvonalak la tokosabb dombot jeleznek (b). A térkép szintvonalai azonos tengerszint feletti magasságon lévő pontok sorozatai, de azt nem mutatják, hogy mijellemzi a köztük lévő területet. Ho a szintvoA térkép értelmezése Ne feledjük, az azonos szintvonalakon lévő pontok távolsága a térképen nem más, mint két, feltételezetten egy magasságban lévő pont közti vízszintes távolság, nem pedig a valós, terepviszonyoknak megfelelő távolság. Ezek a távolságok tehát viszonylagos helyzeteket mérő egységekre épülnek, szemben a tengerszint feletti magassághoz igazodó térképekkel. A szintvonalak együttese ugyanolyan távolságkülönbséget érzékeltet, mint két pont vízszintesen vett különbsége, ami gyakran tévedésekhez vezet. A túratérképek jellemző méretaránya 1:50 000, vagyis a valóságban 10 m a térképen 0,2 mm. Ha a térképen 5 mm-enként elhelyezkedő szintvonalak 250 m-es vízszintes távolságot jelölnének, a méretarány mindösz-sze 1:25 lenne.
Méretarány A térképet csak a méretarány jelentésének megértése után kezdjük el használni! A méretarányt gyakran egy rajzolt szakasz jelzi, amely megmutatja, hogy a mérföldeket vagy kilométereket mekkorának tünteti fel a térkép, de jelezheti arányszám is (pl. 1:50 000 azt jelenti: ami a térképen 1, az a valóságban 50 000-szer nagyobb).
Jelmagyarázat A térképhez általában tartozik természetes vagy mesterséges tereptárgyakra (pl. folyók, utak, épületek, erdőség, mocsár, partvidékfajta) utaló jelzésekről szóló magyarázat. Nagyon eltérő lehet, hogy ezek mit és hogyan ábrázolnak. Ha sem a térképen, sem annak borítóján nem találunk jelmagyarázatot, magunk derítsük ki, mi mit jelent! Némelyik jel egészen egyértelmű: színes térkép esetén a folyót szinte biztosan kék, a mocsarat pedig általában stilizált nádköteggel jelzik. Nem ábrázolható minden domborzati elem pontosan a méretarány szerint. Az autóutak és egyéb utak általában szabványos szélességet kapnak, hogy a fő jellegzetességükre kerüljön a hangsúly, ne a pontos méretükre. A folyók szintén azonos szélességűek szoktak lenni. A brit Ordnance Survey térképészeti szolgálat térképei pl. a patakokat egyszerű kék vonallal ábrázolják. A vonal szélessége fokozatosan nő, amíg el nem éri a 8 m széles folyót, amelyet dupla vonallal jeleznek. Ebből megtudjuk, hogy az adott folyó legalább ilyen széles. Minden térképen találhatóak ehhez hasonló egységesítések. Ha megértjük, hogyan mutatják a térképek az információkat, mindent elárulhatnak nekünk.
Vonalak a térképen Szinte az összes térképet vonalhálózat osztja fel, azaz rácsokkal tagoltak. A felosztás alapját vagy a szélességi és hosszúsági fokok adják, vagy a térképészeti hatóság által kidolgozott egyéb rendszer. Az utóbbi felosztások előnye, hogy általában téglalap vagy négyzet alakúak a vonalak metszetei, így lehetővé teszik a távolságok gyors megbecsülését. Ha ki akarjuk deríteni vagyjelenteni szeretnénk a helyzetünket meghatározhatjuk a pozíciónkat azokkal a koordinátákkal, amelyeket a térkép két szomszédos oldalainak rácsvonalai jelölnek ki. Ha valaki ugyanilyen hálózatú térképet használ, rögtön tudni fogja, melyik „négyzetben" vagyunk. Helyzetünk pontosításához gondolatban osszuk további tizedekre a négyzetet! így könnyen továbbíthatjuk helyzetünket a mentőegységnek, vagy megbeszélhetünk velük egy találkozási pontot.
A ponttal jelölt hely a vonalhálózat oldalán található koordinátákat használva J5,5x62t8-ként adható meg. A rendszer feltételezi, hogy a négyzeteket gondolatban minden irányban tizedekre bontjuk. A „térkép vonatkozási pontját" általában hat számjegy adja meg: 155628.
Meg kei! adnunk a területazonositó betűkódot is, ha a térképen van ilyen, Észak a térképen Ha a térképen nincsenek feltüntetve a hosszúsági fokok, a vonalhálózat nem jelzi pontosan az északi és a déli irányt (legfeljebb megközelítőleg, adott esetben). Ne feledjük, az iránytű nem a tényleges észak, hanem az északi mágneses pólus felé mutat! A tényleges és a „mágneses" észak közti különbség aszerint tér el, hogy a világ mely részén tartózkodunk - ráadásul az északi pólus lassan megváltoztatja a helyzetét, ami szintén befolyásolja az eltérést! A pontos iránymeghatározáshoz ismernünk kell a „két észak" közti különbséget, de már egy nagyvonalú tájolás is elegendő ahhoz, hogy a térképünket összeegyeztessük a valósággal. Ha az iránytűnk állítható, továbbá ismerjük az eltérését és a térkép vonalhálózatának az eltérését a valódi északtól, mindezeket összeegyeztethetjük. így még rossz látási viszonyok között is képesek leszünk pontosan meghatározni az irányunkat, és aszerint haladni. Számos térkép jelzi a „két észak" közötti eltérést vagy megjelöli az északi pólus irányát. Ha mégsem, az északi irányt a sarkcsillagból vagy a karóramódszer alkalmazásával állapíthatjuk meg. A déli félgömbön a déli irány meghatározására a Dél Keresztjét használjuk (mindkettő bemutatása később kerül sor).
Helyi mágneses elhajlás Ha a helyi mágneses elhajlást nem jelzi a térkép, irányítsuk az iránytűt a Sarkcsillagra! Figyeljük meg a különbséget az iránytű állása és a skáláján jelzett északi irány között. Jelöljük be a térképen az iránytű által mutatott irányt, és vessük össze a vonalhálózat szerinti iránnyal - így megállapíthatjuk az eltérést (ha van). Ha úgy döntünk, hogy a mágneses iránymutatás szerint indulunk tovább, ne feledjük el a térképhez hozzáigazítani a különbséget! A térképolvasást mindenkinek el kell sajátítania, aki expedíciót tervez. Ez különösen fontos, ha hegyvidékre indulunk. Kapható olyan iránytű is, amelyen - az iránykeresést megkönnyítendő - van fokbeosztás, skála és irányjelző. Figyeljünk ezekre és értsük meg működésüket! Túlélési helyzetben persze elképzelhető, hogy ilyen felszerelés nélkül kell boldogulnunk. Ha nem tudjuk folyamatosan végrehajtani a szükséges korrekciókat, helyzetünket a terület látható domborzati elemei segítségével ellenőrizhetjük!
Lejtőszag a
b
Távolságmérés A légvonalban mért távolságokat úgy tudjuk megbecsülni, hogy bármilyen egyenes tárgyat a térkép arányszakaszához mérjük, vagy megszorozzuk a térképen mért távolságot az arányszámmal. A kanyargós útvonalakat cérnával mérjük le - kiegyenesítve megkapjuk a hosszt! A lejtőszög nagyban megváltoztathatja a távolságokat, ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk - pl. a 45 fokos lejtőszög a térképen vízszintesen mért 200 m-es távolsághoz további 82 m-t ad.
Saját térkép Túlélőként nem feltétlenül leszünk olyan szerencsések, hogy akad majd nálunk térkép. Ilyenkor saját magunknak kell elkészítenünk! Térkép segítségével bármikor visszatalálunk a táborba, ami alapvető fontosságú, ha segítségért indulunk és betegeket, gyerekeket vagy időseket hagyunk hátra. Természetesen lehetetlen pontosan felmérni a szintvonalakat, ezért inkább alakítsunk ki saját rendszert a jelzésükre! Keressünk megfelelő kilátót, és figyeljük meg a területet! A fáról jó kilátás nyílik. Jegyezzük meg a hegyvonulatok irányát, számoljuk meg őket! A hegyvonulatok között valószínűleg van folyó vagy patak is, ezt azonban nem tudhatjuk biztosan, mert rengeteg holttér (beláthatatlan terület) lesz majd körülöttünk. Készítsünk üres foltokat is feltüntető, általános térképet, amelyet pontosíthatunk, ha másik kilátóhelyre megyünk vagy a felfe-dezőutak során további információhoz jutunk! A térképen tüntessünk fel mindent, ami fontos lehet: a vizeket, a sziklás kiszögei léseket, az elszigetelt fákat, az útjelzőnek alkalmas, jellegzetes alakú dolgokat, az eltérő növényzetű területeket! Berajzolhatjuk a kihelyezett csapdákat, az állatok barlangját, az élelem, a tüzelőanyag és a szerszámkészítésre alkalmas kövek lelőhelyét is. Ezzel megkönnyítjük magunk és társaink helyzetét, mert nem az emlékeinkre vagy homályos leírásokra kell hagyatkoznunk.
TÁJÉKOZÓDÁS A Földnek a Naprendszer többi bolygójához viszonyított helyzete és a csillagok elhelyezkedése az égen segít meghatározni az irányokat. A Föld tengely körüli forgása idézi elő a nappalok és éjszakák váltakozását, Nap körüli keringése pedig az évszakok változását. Tengelye a Nap felé hajlik, amelyhez először észak, majd dél kerül közel. A Naphoz legközelebbi pont a Ráktérítő (északi szélesség 23° 26' perc) és a Baktérítő (déli szélesség 23° 26' perc) között mindig változik. A Nap június 22-én van a Ráktérítő, december 22-én a Baktéritő, illetve március 21-én és szeptember 21-én az Egyenlítő felett. A Nap keleten kel és nyugaton nyugszik - de nem teljesen pontosan! Időszakos változások is adódnak. Az északi féltekén a Nap akkor van legmagasabban, amikor dél felé mutat, a déli féltekén ez a déli időpont jelzi az északi irányt. A féltekét az árnyékok mozgása alapján állapíthatjuk meg: északon az óramutató járásának megfelelően, délen azzal ellentétesen haladnak. Az árnyék segítségével az irányt és a napszakot egyaránt meghatározhatjuk. IRÁNYMEGHATÁROZÁS A BOT ÁRNYÉKÁNAK SEGÍTSÉGÉVEL 1
Szúrjunk egy minél egyenesebb, egyméteres botot o sima, tiszta főidbe! Figyeljük meg, hova vetül az árnyéka, és jelöljük be az árnyék csúcsát egy kaviccsal vagy bottal (a)! Várjunk legalább negyedórát, és jelöljük be ismét az árnyék végét (b)! Kössük össze a két pontot! Ezzel megkaptuk a kelet-nyugati irányt Az első pont nyugatot jelzi. Az észak-déli irány az imént kapott egyenesre merőlegesen helyezkedik el. Ez a módszer bármilyen napsütéses napszakban, bármilyen magasságban alkalmazható. Haladás közben szúrópróbaszerűen
használjuk! IRÁNYMEGHATÁROZÁS A BOT ÁRNYÉKÁNAK SEGÍTSÉGÉVEL 2
Egy másik, sokkal pontosabb (bár időigé-n yesebb) m ódszert használ va az els ő, haj -nali napsugár árnyékát keli bejelölnünk! A botot középpontként használva rajzoljunk szabályos körivet pontoson az árnyék távolsága alapján! Dél közeledtével az árnyék kisebb lesz, és elmozdul. Délután, amikor az árnyék ismét megnyúlik, jelöljük be annak pontos helyét, ahol metszi a körívet! A két pont összekötésével megkapjuk a kelet-nyugati irányt. A reggeli jel mutatja a nyugati irányt. Iránymeghaiározás óra segítésével Iránymeghatározáshoz használhatunk hagyományos, kétmutatós órát is, ha a helyi időt mutatja (vagyis nem veszi számításba a téli-nyári időszámítást és az egyezményes időzónákat, mert ezek módosítják a tényleges helyi időt). Minél közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz, annál pontatlanabb a módszer, mivel ott a nap majdnem mindig közvetlenül a fejünk fölött van, megnehezítve az iránymeghatározást.
Az északi félgömbön: Tartsuk az órát vízszintesen, oz órákat jelző mutatót állítsuk o Nap irányába! Az észak-déli irányt akkor kapjuk meg, ha
megfelezzük az órát jelző mutató és a 12-es szám által bezárt szöget. A déli félgömbön: Tartsuk az órát vízszintesen, és irányítsuk a Nap felé a 12-es számot! Az észak-déli irányt a 12-es szám és az órát jelző
mutató által bezárt szög felezővonala adja meg. RÖGTÖNZÖTT IRÁNYTŰ
Ha egy vastartalmú fémdarabot (pl. varrótűt) folyamatosan EGY IRÁNYBA dörzsölünk selyemmel, mágnesessé válik és fel lógatva az északi irányt mutatja. A tű mágnesessége nem erős, ezért rendszeresen fel kell töltenünk.
Kössünk hurkot a cérnára, és ennél fogva úgy akasszuk fel a tüt, hogy a cérna egyensúlyban tartsa. Ügyeljünk rá, hogy semmilyen kunkor vagy csomó ne legyen a cérnán!
A selyemnél sokkol hatékonyabb, ha mágneshez érintjük a tüt. Finoman, egyik végétöl a másikig, csak EGY IRÁNYBAN dörzsöljük hozzá! LEBEGŐ TŰ
A feliógatott tű menet közben jól használható, a táborban vagy pihenőkor viszont jobb módszer, ho a tűt rá fektetjük egy papírdarabra, kéregre vagy fűre, és rátesszük a víz felszínére, hogy lebegjen.
AZ ELEKTROMOSSÁG HASZNÁLATA
Ha von egy legalább 2 voltos áramforrásunk (pl. kis szárazelem), az áramot használhatjuk arra, hogy egy fémet (p!. tűt) mágnesességgel feltöltsünk. Szükségünk lesz még egy rövid, lehetőleg szigetelt vezetékdarabra is. Tekerjük rá a szigetelt vezetéket a türel Ho a vezeték nem szigetelt, először tekerjünk a tűre néhány réteg papírt vagy egy kartonpapírdarabot!A vezeték végétcsat-lakoztassuk 5 percre az elem csatlakozóvégeihez!
IRÁNYTŰ BOROTVAPENGÉBŐL Iránytűnek alkalmas a vékony lapos borotvapenge is, hiszen két összeillesztett fémdarabból készül. Akár úgy is mágnesessé tehetjük, ha óvatosan fenjük a tenyerünkben. Ezután akasszuk fel valahova, és figyeljük oz irányát! Határozzuk meg egy másik módszer segítségével, merre van észak, majd állapítsuk meg, melyik irányt jelzi az iránytű egyik és másik vége, és jelöljük be őket értelemszerűen. A tűt időről időre töltsük fel mágnesességgel, eredményünket pedig a Nap állásának segítségével ellenőrizzük! Ha nagy meny-nyiségű vastartalmú fém található a közelben, téves eredményt kaphatunk.
Iránymutató növények A növényekből még akkor is meg tudjuk állapítani, hogy merre van észak és dél, ha nincs iránytűnk és a Nap sem mutatja az irányt. A növények a Nap felé törekednek, ezért virágaik és dúsabb részük az északi féltekén dél felé, a déli féltelékén észak felé nő. A fák törzsén élő moha szintén ezen az oldalon zöldebb és sűrűbb (másik oldalon sárgás, barnás színű). Az erezetes kérgű fák erezete szintén a törzs északi oldalán sűrűbb. A kivágott vagy kidőlt fa törzsének évgyűrűi hasonlóképpen irányt mutatnak - az Egyenlítő felé mutató oldalon gyorsabban alakulnak ki, ezért ott az évgyűrűk távolabb esnek egymástól. Léteznek az észak-déli irányt önmaguktól meghatározó növények is: Északi-sark jelző növény: Az Észok-Afrikában élő növény északi irányba hajlik, hogy minél több napfény érje.
Kompasznövény (Silphium laciniatum): Észak-Amerikában élő növény levelei észok-défi irányba mutatnak. A növény keleti vagy nyugati irányból tekintett oldalnézete
jelentősen eltér az északitól vagy a délitől. Szélirány Az uralkodó szél iránya felhasználható irányunk megtartásához. A világ egyes részein jellemző szélirányok uralkodhatnak, amelyek azonban nem egyeznek meg az év teljes időszakában. Az egy irányba dőlő növények és fák egyértelműen jelzik a területeket, ahol a szél mindig ugyanabból az irányból fúj, és mutatják az uralkodó szélirányt is. A szélirányt azonban nem kizárólag a növények jelzik: a madarak és a rovarok szélárnyékos helyre rakják fészküket, a pókok pedig nem tudnak hálót építeni a szélben. A hó- és homokdűnék is jellegzetes formát vesznek fel az uralkodó szélirány miatt, amely a magas, középső buckahát külső részének irányából fúj.
Tájékozódás a Hold segítségével
A Hold nem bocsát ki saját fényt, a Nap sugarait veri vissza. 28 napos Föld körüli keringése során a visszavert fény formája helyzetétől függően változik. Ha a Hold és a Nap a Föld ugyanazon oldalán helyezkedik el, nem ver vissza fényt (Újhold [a]), ezután látszólagos jobb oldaláról, egyre nagyobb mértékben, növekedve veri vissza a fényt Teliholdkor a Hold és a Nap a Föld ellentétes oldalán helyezkedik el (b), majd a Hold fogyni kezd, és egyre csökkenő mértékben tükrözi vissza a fényt, míg egészen elkeskenyül a látszólagos baloldalon. Ezt felhasználva szintén megállapíthatjuk az irányokat. Ha a Hóid napnyugta ELŐTT kel, a megvilágított oldal nyugaton van. Ha a Hold éjfél UTÁN kel, a megvilágított oldal keletre esik. Bármilyen magától értetődőnek tűnnek is ezek, alkalmasak rá, hogy a Holdat éjjelente kelet-nyugati vonatkozási pontként használjuk.
Tájékozódás a csillagok segítségével A csillagok egymáshoz viszonyított helyzete állandó, és minden egyes éjjel ugyanazon helyek fölött haladnak el. A horizonton négy-négy perccel korábban haladnak át az egyes éjjeleken, ami egy hónap alatt kétórás eltérést ad. Ha megjegyezzük adott csillag helyét az éjszaka egy bizonyos időpontjában, majd a következő éjjel, ugyanabban az időpontban megvizsgáljuk a pozícióját, azt vesszük észre, hogy az északi féltekén az óramutató irányával ellentétesen, a déli féltekén annak megfelelően egy fokkal mozdult el a látszólagos ívpályán. A csillagok keleten kelnek, elérik a tetőpontot, majd a nyugati horizonton nyugszanak. A távolságuk a tetőponttól ugyanakkora felkeléskor és lenyugváskor is. A csillagokat az ember évezredek óta tanulmányozza: szabad szemmel látható csoportjaikat, állásaikat elképzelt formájuk alapján állatok vagy mitológiai személyek nevével illette. Az északi féltekén csillagok egy csoportja egész éjjel látható, és az egyetlen mozdulatlan csillag, a Sarkcsillag körül forog. A Sarkcsillag értékes segítség a tájékozódásban, mert szinte pontosan az Északi-sark fölött helyezkedik el. A déli félgömbön nem látható a Sarkcsillag, és nem létezik hozzá hasonló fényes és állandó déli csillag sem. A déli félgömbön a Dél Keresztjének nevezett csillagzatot használhatjuk a tájékozódáshoz a később részletezett módon. AZ ÉSZAKI ÉGBOLT
A legfontosabb megjegyzendő csillagkép a Nagygöncöl néven is ismert Göncölszekér (a), a Kassziopeia (b) és az Orion (e), amelyek mindegyike - az észoki égbolt többi csillagához hasonlóan - a Sarkcsillag (d) körül kering, az első kettő azonban jól észrevehető[ nem lenyugvó csillag-
csoport. Ezek o csillagképek a szélességi fok függvényében különböző időpontokban válnak láthatóvá. Ho oz Egyenlítő körül vagyunk, a leghasznosabb közülük az Orion. A felsorolt csillagképek mindegyike alkalmas rá, hogy o segítségével felismerjük o Sarkcsillagot, ha viszont pontosan megtanuljuk, melyik az, már nem is lesz szükségünk rájuk minden alkalommal. A Kossziopeio és a Göncölszekér (Nagygöncöí) a Sarkcsillagon keresztül összeköthető egy vonallal. Észrevehetjük, hogyoNogymedve két legalacsonyabb csillaga (ahogy itt is látható) szin te rámutat a Sarkcsillagra. Könnyebben megtalálhatjuk ezeket o csillagképeket, ha végignézünk az égbolt jobb oldalán elnyúló, több ezer csillagot magába foglaló ködös szalagon, a Tejúton.
Göncölszekér (Nagygöncöl) (a): Hatalmas csillagkép, a Nagy Medve [Urso Major)
része. A Sarkcsillag körül forog. Két csillagal a Dubhe (x) és oz alatta lévő Merők (y) szinte pontosan a Sarkcsillagra mutat, amely a két csillag távolságának ötszörösére helyezkedik el tőlük.
Kassziopeia (b): Walakú csillagkép, szintén a Sarkcsillag körül forog. A Sarkcsillag másik oldalán található, nagyjából ugyanakkora távolságra, mint amennyire a Göncölszekér (Nagygöncöl) esik tőle.
Tiszta, sötét éjszakákon figyeihető meg a Tej úton ez a csillagkép. Hasznos segítség a Sarkcsillag helyének meghatározásában, ha a Göncölszekér valami miatt csak homályosan látható. A csillagkép középső csillaga szinte egyenesen a Sarkcsillag felé mutat.
Orion (c): Az Egyenlítő fölött található csillag, mindkét féltekéről (átható. Az Egyenlítőnél kei és a megfigyelő szélességi fokától függetlenül kelet felé halad, majd nyugaton nyugszik. A Mintako (a)pontosan oz Egyenlítő felen található. Az Orion távolabb helyezkedik el o
Sarkcsillagtól, mint oz eddig felsorolt csillagképek. Könnyen felismerhető jellegzetes csillagjairól: három alkotja az „övét", a kisebbek pedig a „kardot* Egyéb csillagok: Más felkelő és lenyugvó csillagok is alkalmasak az irány megható-rozásárc. Szúrjunk kettő - egy hosszabb és egy
rövidebb - botot a földbe, hogy azok mentén lássuk az eget (vagy használjuk a puska állandó helyzetbe állított irányzé-kát)! Ezen keresztül figyeljünk bármilyen csillagot (a Sarkcsillag kivételével), amely mozgásban lévőnek tűnik! A csillagok látszólagos mozgásából következtethetünk arra, milyen irányba nézünk flásd a keretes Tudnivalót)! TUDNIVALÓ
Ahol a csillag látszólag kel = arra van kelet. Ahol a csillag látszólag nyugszik = arra van nyugat. Laposan jobbra fordul = arra van dél. Laposan balra fordul = arra van észak. Ezek mindössze hozzávetőleges irányok, de elegendőek a tájékozódáshoz. A déli félgömbön a szabályok fordítva érvényesek.
Tájékozódás a déli égbolton Az égbolt Déli-sark fölötti pontja környékén nincsen könnyen észrevehető, fényes csillag. A déli irányt egy szembetűnő csillagkép, a Dél Keresztje (Crux) jelzi. Ezt az öt csillagból álló csillagképet a másik két kereszt alakú csillagcsoporttól kisebb mérete, valamint a rá mutató két csillag, az Alfa- és Béta-Centauri különbözteti meg.
Hogyan találjuk meg a Dél Keresztjét? Az egyik módszer, hogy végigvizsgáljuk a Tejutat, ezt a tiszta éjszakákon látható, milliónyi távoli csillagból álló, égbolton átívelő csíkot! A közepén látható egy sötét folt, ahol a porfelhő eltakarja a háttérben ragyogó csillagokat - ezt Szeneszsák néven ismerjük. Egyik oldalán a Dél Keresztje, a másikon az Alfa- és Béta-Centauri csillagok találhatóak.
HOGYAN TALÁLJUK MEG A DÉL! IRÁNYT?
/\ déli irány meghatározásához hosz-szobbitsuk meg o képzeletbeli vonalat a kereszt mentén onnok négy-ötszörösére, mojd vetítsük /e függőlegesen o horizon tra f Lehetőség szerin t kössük ezt oz irányt egy jól látható tereptárgyhoz, vagy szúrjunk o földbe két botot, hogy noppol se feledkezzünk el róla! A VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS Az időjárás sokkal helyhez kötöttebb, mint az éghajlat. Bárhol legyünk is a világon, le lehet vonni általános következtetéseket a várható időjárásra vonatkozóan. Vannak olyan területek, ahol az időjárási viszonyok állandóak, de néhány kisebb terület földrajzi körülményei jelentősen eltérhetnek a szomszédos vidékekétől. Az időjárási viszonyokat részben a szél és a víz egész földet érintő nagy mozgásai, részben pedig a légmozgásokat kiváltó helyi hőmérsékleti és légnyomáskülönbségek határozzák meg. Ezek hozzák létre az esőt és szállítják a szelet. Általában a levegő a magas nyomású területekről az alacsony nyomásúak felé áramlik, szétterjesztve és felemelve a meleg levegőt, amely alá hideg levegő kerül. A meleg levegő felszívja a nedvességet, de a nagyobb magasságokban (vagy ha más miatt csökken a hőmérséklet) a nedvesség felhővé sűrűsödik, és végül elered az eső. A legjobb példa erre: ahol a hegyek felfelé kényszerítik a légáramlatokat a hegyoldalon ered el az eső. Egyes területeken emiatt akkora a vízveszteség, hogy a táj távolabbi részein száraz, „esőárnyékos" rész jön létre. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy ha száraz területről jövünk és átkelünk a hegyháton, vízben bővelkedő helyre érkezünk. A hegyvidéki terület talán még folytatódik és a csapadékos terület távolabb van, de az is lehet, hogy valamilyen előbb ható fizikai tényező miatt a felhő már kibocsátotta magából a vizet.
Parti területek A parti területeken a nappal uralkodó szélviszonyok általában megfordulnak éjszakára - függetlenül attól, hogy óceán, beltenger vagy tó mentén vagyunk. A víz lassabban nyeli és veszti el a hőt, minta szárazföld, tehát napközben többnyire hidegebb, éjszaka pedig melegebb nála. A hőmérséklet-különbség hatással van a víz felett lévő levegőre: napközben a víz irányából a szárazföld felé fúj a szél, éjszaka viszont a szárazföld felől. Ha egy sziget nagy kiterjedésű szárazföld közelében helyezkedik el, elképzelhető, hogy ezeket a törvényszerűségeket nem hagyja érvényesülni egy nagyobb légmozgás. A szélirány igazán rendszeres nappali-éjszakai változása viszont nagy víztömegre utal, amely abban az irányban terül el, ahonnan napközben a szél fúj.
Szél Ászéi szagokat is szállít magával, így információt szolgáltat arról a helyről, ahonnan érkezik. Még a tapasztalatlan orr is megérzi a tenger szagát. A hajótöröttnek a növényzet illata jelzi a szárazföld irányát. Mindezek ellenére ne hagyatkozzunk kizárólag a szaglásunkra, feltételezéseink megerősítésére keressünk egyéb bizonyítékokat is! Az állandó szélirány segít az irány megtartásában, bár ezt rendszeresen ellenőriznünk kell más eszközökkel is. Jegyezzük meg a szélirányt és a hozzá köthető időjárást! Készítsünk jegyzeteket! A szél mindig a légnyomásnak megfelelő időt hoz, amely irányonként általában megegyezik. Ez segítségünkre lehet az időjárás előrejelzésében. Ha a szél erős és száraz, az idő mindaddig változatlan marad, amíg a szél nem csökken vagy irányt nem vált - ezután elképzelhető, hogy esni fog. Ha ködös és borús az idő, párára számíthatunk, esőre viszont nem. Ha azonban megélénkül a szél és elfújja a ködöt, elképzelhető, hogy esni fog. Időjárás-változást jelez, ha kellemes, szép időben jelentősen megélénkül a szél [iásd még Hurrikán és Tornádó a Katasztrófahelyzetek
fejezetben). FELHŐK Figyeljük a felhők mozgását, mert ezek jelzik a legmegbízhatóbban az időjárást. A felhőt vízpáratömeg alkotja, amely lehűlve válik láthatóvá. Ha a lehűlés folytatódik, a cseppek egyre növekednek, amíg túl nehézzé nem válnak a légnemű halmazállapothoz - ekkor eső formájában lehullanak. Ha a cseppek hőmérséklete eléggé megemelkedik, elpárolognak, és a felhő eloszlik. A felhők formájának tíz főbb fajtája van. Minden változat egy meghatározható, hozzávetőleges magasságon mozog. Ugyanezek a fajták a
sarkvidékeken alacsonyabban jelennek meg. Minél magasabban vannak a felhők, annál jobb az idő. A sötét sztrátusz (réteges felhő) alsó rétege alatt kavargó kicsi, fekete felhők gyakran okoznak zivatart. A magas területek felett elhelyezkedő felhők - ha nem távoznak délig - esőt jeleznek.
Bárányfelhő (Cirrocumulus): Hullámzó homokra emlékeztető kicsi, kerek fefhötömeg. A bárányfelhők általában o viharfelhőket követik és derűit időt jeleznek, mert felosztanak és ragyogó, kék eget hagynak moguk utón.
Párnafelhő (Altocumulus): Középmagas gomolyfelhőnek is nevezikszép időben jelenik meg. Hasoniíto bárányfelhőhöz, de nagyobb, vastagabb, nem olyan fehér; és árnyékos részek tarkítják. Általában vihar után jelenik meg. ZivatarfeIhő (CumuIonimbús): Alacsony, zivatartokozó, függőleges kiterjedésű felhő. Sötét és ijesztő. 6000 m-es magasságba is tornyosulhat, a tetején gyakran üllőnek nevezett alakzat látható. Jégesőt,; erős szelet, dörgést és villámlást hoz. Felette hamis pehelyfelhő,
alotta réteges esőfelhő jelenik meg.
Gomolyfelhő (Cumulus): Nagyon könnyen felismerhető:karfiolra hasonlító, vattaszerű felhő. Ha erősen szétszóródva jelenik meg, általában derült időt hoz, ha viszont megnő és több fejet formál, képes hirtelen érkező, nagy zivatart okozni.
A tenger felett, egyébként tiszta égen látható gomolyfelhő sokszor azt jelzi, hogy alatta szárazföld terül el.
Pehelyfelhő (Cirrus): Mogos, vékony felhő. Jégkristályokból épül fel, amelyek fehéres színűvé teszik. Jó időben látható oz égen. Fátyolfelhő (Círrostratus): Fehér erezetű, jégszernesékből ólló felhő. Ez oz egyetlen feihőfajto, amely gyűrűt képez a Nap és a Hold körül.
Megnövekedése szép időt, csökkenése esőt jelez.
Hó vagy eső közeledtére utol, ha oz eget pehelyfelhő bontja, elsötétül felette oz ég, mojd fófyolfelhő alakúvá változik.
Lepelfelhő (Altostratus): Szürkés leplet alkot, omeiyen keresztül a Nap és a Hold vizes korongnak tűnik. Nedves idő közeledtével a korong eltűnik, o felhő megvastagodik és elsötétül, majd eső hullik belőle.
Réteges esőfelhő (Nimbostratus): Alacsony, sötét, az eget homályossá tevő felhőtakaró. Négy-öt órán belül hó, vagy órákon át hulló eső
érkezik belőle.
Gomolyos rétegfelhö (StratoeumuIus): Alacsony, darabos, görgő felhőtömeg, amely álzolábon beborítja az egész égboltot, bár sokszor elég
vékony ahhoz, hogy a napsugarak átszűrődjenek rajta. Könnyű zápor hullhat belőle, de délutánra eloszlik és tiszto éjszakai égboltot hagy maga után.
Réteges felhő (Stratus): A legalacsonyabban úszó felhő. Egységes ködszerü réteget képez, amelyet gyakran hegyi ködnek neveznek. Nem
tartozik a megszokott esőfelhők közé, mégis előfordul, hogy csapadék szemerkél belőle. Ho éjszaka vastag réteget képez az égen, amely a reggeli égboltot is belepi, valószínűleg szép idő lesz aznap. ELŐREJELZÉS A túlélő számára akár végzetes is lehet, ha rossz időbe kerül. Megvan az ideje annak, hogy a szabadban legyünk és haladjunk, ahogy annak is, hogy menedékbe vonuljunk. Ha észreveszünk bizonyos jeleket és képesek vagyunk rövid távra szóló előrejelzéseket készíteni, könnyebb dolgunk lesz a teendők meghatározásakor. Mielőtt bárminek is nekifognánk, mérlegeljük az időjárást és a várható változásokat! Tanuljuk meg figyelembe venni a szélben és légnyomásban bekövetkező módosulásokat, készítsünk feljegyzést az időjárásról, a változásait kiváltó körülményekről és azok végeredményéről!
Az élővilág jelzései Az állatok rendkívül érzékenyek a légnyomásra, így egy-két napra előre tudják jelezni az időjárást A rovarevő madarak - pl. a fecske - jó időben magasabban, vihar közeledtével alacsonyabban táplálkoznak. A nyulak szokatlan viselkedése napközben, vagy az odújába különösen sok élelmet felhalmozó mókus a rossz időt jelezheti. A természet ugyanakkor nem ad hosszú távú előrejelzéseket. A mókus által felhalmozott mogyoró mennyisége az állat kitartását jelzi, nem a közeledő vihar erősségét. A medvebarlang mélysége és a zord időjárás között nincs semmiféle kapcsolat, a barlang elhelyezkedése mindössze a talajviszonyokra utal. A különösen nagy bogyótermést hozó növények a korábbi zord viszonyokat jelzik: a fa azért hozott több termést, hogy nagyobb túlélési esélyt biztosítson a saját fajtájának.
A (tábortűz jelei Ha a tábortűz füstje egyenletesen száll fel, az idő nyugodt, és valószínűleg az is marad. Ha a füst kavarog, vagy rövid emelkedés után lecsapódik, valószínűleg vihar vagy zivatar közeledik. A fa szerszámnyelek a viharos idő közeledtével jobban szorulnak. A só összegyűjti a levegő nedvességét és nehezebben szóródik szét.
„A csontjaimban érzem” Rossz idő közeledtével a göndör hajúak hajukat még göndörebbnek és nehezebben kezelhetőbbnek érzik. Ez az állati szőrre is igaz. Akiket reuma, tyúkszem vagy egyéb kellemetlenség kínoz, a nedves idő közeledtével általában panaszaik súlyosbodásáról számolnak be.
Hangok és szagok Nedves idő közeledtével a hang a megszokottnál messzebbre száll, a távoli hangok tisztábbak, a páradús légkör ugyanis erősítőként viselkedik. Mindez persze viszonylagos, ne feledjük, a hang a vízen is gyorsabban terjed! A fák és növények illata eső közeledtével jellegzetesebb, mert a növényzet megnyílik a csapadék fogadására.
Az égen megfigyelhető jelek „Vörös az ég alja, nagy vihar lesz nemsokára" - tartja a mondás, és ez apró módosításokkal még ma is igaz. A vörös nap vagy a vörös égbolt napnyugtakor azt jelzi, hogy a iégkör kevés nedvességet tartalmaz, tehát nem várható eső vagy hó a következő két órában. Hasonlóképpen, a vörös ég reggel egyértelműen a vihar közeledtére utal. A szürke reggelt általában száraz nap követi. A fénytelen színek a száraz levegő felett elhelyezkedő ködfátyol eredményei, amit az alacsonyabb légkör porszemcséin összegyűlt harmat okoz. Ha este borús és szürke az ég, eső várható. Ilyenkor a porszemcsék úgy tele vannak nedvességgel, hogy nemsokára eső formájában a földre hullanak. A völgyből felszálló kora reggeli köd derült időt jelez. Ha a dombos és hegyvidéki területeken a köd nem száll fel délig, egész nap párás marad az idő, és késő délután valószínűleg esni is fog. A tiszta éjszakai égbolt jó, nyugodt időre utal, de a nyár végén fagyot is jelezhet: éjszaka a felhők szigetelik a föld felszínét, amely így nem veszít hőt. Ez megnöveli a fagy kockázatát. A nehéz, hideg levegő megtölti a mélyedéseket - ilyenkor ne arra táborozzunk. Időjárás-változásra számíthatunk, ha a tiszta éjszakai égbolt után csak néhány csillag látható az égen. Pontos időjárás-előrejelzést tesz lehetővé a Nap és a Hold körül szabad szemmel is jól látható színes kör, a fénygyűrű. A növekvő fénygyűrű jó időt jelez: gyarapodása arra utal, hogy a levegőben lévő nedvesség elpárolog, így a nappal vagy az éjszaka tiszta lesz. Esőre számíthatunk, ha a Nap vagy a Hold körüli fénygyűrű zsugorodik. Ha a délutáni napból zöld fény szikrázik, legalább 24 órán keresztül derült idő vár ránk. Szintén tiszta időre számíthatunk, ha késő délután szivárványt látunk. -7-
ÚTKÖZBEN Az útvonal kiválasztását és az út megtervezését követően fontos, hogy tartsuk az irányt, a haladás üteme megfeleljen a talajtípusnak és a csoport tagjainak, valamint alkalmazzuk az utazást megkönnyítő technikákat. Ez a fejezet a helyváltoztatáshoz szükséges ismereteket tárgyalja. Lehetőleg olvassuk hozzá a korábbi, Éghajlat és terepviszonyok című fejezetben leírt módszereket! A legkönnyebben megtehető útvonal kiválasztása általában alapos felderítést igényel. A legkönnyebb út nem feltétlenül azonos a leginkább magától értetődővel vagy a leggyorsabbal. A csoportokat és az útvonalat úgy kell megszervezni, hogy a kevésbé rátermetteknek is megfeleljenek, különben fel kell készülnünk a szállításukra. A vízi utak biztosítják a legkönnyebb haladást, ha az adott útvonal jól hajózható, és tudunk tutajt építeni. A vízi utakon ugyanakkor útvonalunkat keresztező, nehéz akadályok is előfordulhatnak. A folyók különösen veszélyesek lehetnek! Fel kell tudnunk mérni a folyó veszélyeit, és - ha elkerülhetetlen az átkelés - képesnek kell lennünk az átkelésre legmegfelelőbb hely és módszer kiválasztására. ÚTKÖZBEN Függetlenül attól, hogy vadászexpedícióra indulunk vagy a civilizációba vezető útnak vágunk neki, olyan ismeretekkel kell rendelkeznünk, amelyek révén képesek vagyunk tájékozódni és megküzdeni a terepviszonyokkal. Ezekre szükségünk van ahhoz is, hogy biztonságosan visszajussunk a táborunkba vagy csak a választott útvonalon maradjunk. Felderítéseket végezve még térkép nélkül is tudunk képet alkotni közvetlen környezetünkről - sokkal nehezebb viszont meghatározni, mi lehet a messzebb lévő területeken. Ha rövid felfedezőútra indulunk, menet közben készítsünk jegyzeteket a területről, hogy biztosan visszataláljunk a táborba! Rövid út megtételekor az út menti képződmények és tárgyak tájékozódási pontokat nyújtanak, de ösvényünket akár meg is jelölhetjük. Hosszabb, vagy kifejezetten a civilizáció elérését célzó út esetén azonban szükségünk lesz mindenre, ami segíthet a tájékozódásban.
Mielőtt útra akarnánk kelni A mentőcsapatok megérkezésének reményében maradjunk a baleset helyszínének közelében, hacsak nem késztet minket valamilyen konkrét veszély, víz- vagy élelemhiány a terület gyors elhagyására és menedékkészítésre. Ha sérültek is vannak köztünk, vagy híján vagyunk a víznek és tápláléknak, küldjünk előre egy csoportot, hogy hívjanak segítséget, a többiek pedig maradjanak és ápolják a sérülteket! Az út megtételére a legjobb erőnlétben lévőket és a legrátermettebbeket válasszuk - kivéve, ha képzett orvos is van közöttük, neki a betegekkel kell maradnia. Mit tegyünk, ha nem érkezik mentőalakulat? A helyi erőforrások elapadhatnak: egyre messzebb kell mennünk a tűzifáért, az állatok eltűnnek a területről, lehet nehezebben növényeket, gyümölcsöket, gombákat és makktermést találni (vagy megszerzésük miatt nagy távolságokat kell megtennünk). Még a fertőzés veszélye is nagyobb, ha a túlélésért küzdve túl sokáig maradunk ugyanazon a helyen - még a legszigorúbb egészségügyi szabályok betartása mellett is nő a megbetegedés veszélye. Mindezek együtt a továbbhaladásra ösztönöznek minket. Függetlenül attól, hogy új területre vagy egyenesen a civilizációba indulunk, ugyanazokkal a problémákkal kell majd megbirkóznunk. Mivel meglehetősen ritka az olyan idilli helyzet, amelyet a túlélő többre értékel régi életénél, ésszerű az út legelső lépésétől kezdve minden apró részletet előre megtervezni. Ez alól csak az képez kivételt, ha a betegek még felgyógyulóban vannak, vagy az idegen terepen történő átkeléshez jobb forrásokra van szükségünk. Ha egy barátságosabb területre és az előzőnél kényelmesebb táborhelyre költözünk, a betegek és sérültek esélye nagyobb lesz a felépülésre, és nagyobb valószínűséggel tudjuk beszerezni a végső úthoz szükséges tartalékokat és felszerelést is Ha van térképünk vagy pontosan ismerjük a helyzetünket, a legközelebbi ismert települést tűzzük ki célul! Ha fogalmunk sincs róla, hogy hol lehetünk, a legjobb, ha a LEFELÉ vezető vizeket követjük, mert általában lakott területre vezetnek és így legalább egyértelmű lesz az útvonal. Ha csak táborhelyet váltunk, nincs értelme mindössze egy kilométerrel arrébb menni, mert hamarosan ugyanazokkal a gondokkal fogunk szembesülni, amelyek az első táborhely elhagyására késztettek minket: a terület nem lesz teljesen „friss". Legalább két-három napi utat tegyünk meg, hogy érintetlen növény- és állatvilágra, tüzelőanyagra leljünk! NE FELEDJÜK: Az úticél megválasztását be^ folyásolja minden összegyűjthető információ a csapat erőnlététől és kitartásától kezdve a terep jellemzőiig. Me feledjük, a legkönnyebb haladást nem feltétlen a legegyszerűbbnek tűnő út biztosítja! Amíg ugyanolyan területen haladunk, ugyanolyan forrásokra számit-hatunk, mégis jegyezzük meg a vadászatra, csapdaelhelyezésre és gyűjtögetésre alkalmas helyeket, az egyes állatok előfordulási területeit, valamint a tüzelőanyag- és vízutánpótlás forrásait! Az új területen is meg kell találnunk az alapvető igényeinket kielégítő készleteket, de ezek hozzáférhetősége hatalmas mértékben megváltozhat - előnyünkre és hátrányunkra egyaránt!
Előkészületek A tábor elhagyása előtt hagyjunk jeleket, amelyek egyértelművé teszik, hogy ott voltunk és onnan továbbmentünk (/dsc/ Jeladás a Megmenekülés fejezetben)! Hagyjunk üzenetet a csoport tagjairól és szándékainkról! Menet közben helyezzünk el jelzéseket az ösvényen, így a tábort megtaláló keresőcsapat követni tud minket! Ha előreláthatólag vízlelőhely nélküli területen fogunk áthaladni, halmozzunk fel tartósított élelemből álló készletet, töltsük meg a vizesüvegeket és nagyobb tárolóedényeket, vigyünk hordágyat vagy egyéb szállítóeszközt a betegek, idősek vagy gyerekek számára! Mindenkinek legyen megfelelő lábbelije és öltözéke! A felszerelések és készletek szállítására alkalmas hátizsákokról is gondoskodjunk! Elképzelhető, hogy használhatunk valamilyen közlekedési eszközt - szánt vagy tutajt Vigyünk magunkkal menedékkészítésre használható anyagokat: ruhát, ponyvavásznat, esőkabátot, de akár botokat is, ha elképzelhető, hogy később szűkében leszünk ezeknek! Ha van gyorsan összeállítható és szétszedhető menedékünk, energiát takaríthatunk meg a tetőanyag és támaszték keresésénél fontosabb gyűjtögetésekhez. Természetesen vinnünk kell magunkkal jeladásra alkalmas felszerelést is, hiszen elképzelhető, hogy alkalmunk nyílik kapcsolatteremtésre, ami a megmeneküléshez vezethet!
Alaposan tanulmányozzuk az időjárási viszonyokat, hogy nyugodt időben kelhessünk útra! TEST- ÉS ÖVTÁSKA KÉSZÍTÉSE
A kényelmes, könnyen elkészíthető, felszerelés szállítására o lkai mos egy kon táros hátizsák elkészítéséhez mindössze egy erős, lehetőleg vízálló, 90 x 90 cm nagyságú anyagra, két kis köre és egy testet átérő kötélre vagy madzagra van szükségünk. Helyezzük a köveket átlósan egymással szemben a ruhára és hajtsuk rá az anyagot a kövekre! Kössük össze a kötelet a kövek alett, hogy rögzítve legyenek! A kövek miatt a kötél nem tud lecsúszni. Tegyük a ruhát a földre, és tekerjük bele szorosan a tárgyakat, amelyeket vinni akarunk! Vfc-gyük fel a zsákot: viselhetjük a hátunkon átvetve és övtáskaként a derekunkon is!
HÁTIZSÁKKERET
Készítsünk egy hátunkra illeszkedő létra-keretet, az aljára pedig oídalmerevítéssel rögzítsünk derékszögű kinyúlást! Tegyünk rá vállpántokat és derékhurkot! Használat előtt kössük bele a a táskát, a készletcsomagot vagy o felszerelést! VILLÁS KERET
Egy kettéágazó bot közé helyezett kereszt-rudakkal a rákötött csomag szállítására alkalmas, gyorsabban elkészíthető, ám kevésbé hatékony eszközt készíthetünk. BABAHORDÓ, AVAGY KENGURUZSÁK
A papoose indiánok módszerét követve csecsemőket és kisgyerekeket szállíthatunk a hasunkon vogy o hátunkon. Egy négyszögletes ruha alsó sarkait kössük derekunk köré, tegyük bele a gyermeket, majd kössük a ruha felső sarkait a nyakunk köré! A nyakunknál béleljük ki, hogy enyhítsük a nyomást és a dörzsölödést!
Felnőttek szállítása Végig a hátunkon cipelni vagy - a tűzoltók módszerével - a vállunkra fektetve vinni valakit hosszú úton képtelenség, a hordágy pedig nehezen kezelhető. A kisgyerekeket ültessük a hátizsákkeretbe, vagy készítsünk rudakból hord-széket, amelyet többen tudnak vinni! Ha egyedül vagyunk, próbálkozzunk szánnal vagy páros csúszórúddal [lásd A tábor berendezése a Táborozási technika fejezetben)* A felszerelést hasonlóképpen szállíthatjuk.
Szánkészítés
Egyenletes mozgása miatt a szán különösen hasznos a havon és a jégen, bár sima felületű talajon is használható. Az elülső sínek formája különösen hó esetén - meghatározó. A szán megépítésekor felhasználhatjuk a szerencsétlenül járt repülőgép vagy más jármű ajtóit és burkolatát. Derékhurokkal kössük az elülső síneket a szánhúzó emberekhez! Legjobb, ha elöl ketten, hátul (a fékezés miatt) szintén ketten vannak. A szánt alaposan vizsgáljuk át, mielőtt hosszú útra indulnánk vele!
Keressünk a sínpárnak két villás ágat; majd távolítsuk el mindkét ág egyik felét! Csiszoljuk a síneket simára, és kössünk rájuk keresztléceket! Választhatunk két hosszabb, rugalmas sint is, amelyet az ábrán látható módon kell meghajlítanunk és rögzítenünk!Ezzel az elrendezéssel a rögzítések nem a földön fesznek így kényelmesebben utazhat rajta a sérült Bármelyik módszert válasszuk is, a stabilizálás érdekében építsünk bele legalább
AZ ÚT MEGTERVEZÉSE Ha igazán magas területen, nagy síkság felett tartózkodunk, nagyobb pontossággal is megtervezhetjük az útvonalunkat. Az esetek többségében azonban a látótávolság korlátozott, így meg kell tippelnünk, hogy mi lehet a következő hegyhát mögött, vagy mi található az előttünk lévő holttérben. A részleteket még akkor is nehéz kivenni, ha látjuk az előttünk elfekvő területet. Ami távolról könnyen leküzdhető meredélynek látszik, közelebbről vizsgálva komoly akadállyá változhat. Nagy hasznát vesszük a távcsőnek (ha van) az összes lehetséges útvonal megtervezésekor. Akár fára is mászhatunk, hogy messzebbre ellássunk - de maradjunk a törzs közelében, és minden ágat ellenőrizzünk, mielőtt ráhelyezzük a súlyunkat! Nem kockáztathatjuk meg a lezuhanást!
Haladás folyók mentén A vízfolyást követve - bármilyen kicsi is legyen- eljuthatunk a civilizációba, útközben pedig nélkülözhetetlen tartalékokat is biztosít. A legtöbb folyó a tengerbe vagy egy nagy szárazföldi tóba vezet. A ritka kivételektől eltekintve (amikor a folyó hirtelen eltűnik a föld alatt) tisztán kivehető és követhető útvonalat kínál. Néha - főleg a magas részeken - hegyszorosokon vágja át magát, ilyenkor lehetetlen (de legalábbis nem tanácsos) továbbra is a part mentén haladni, mert minden bizonnyal meredek, sziklás és csúszós. Menjünk fel tehát egy magasabb részre, vágjuk le a kanyarulatokat és a folyó általános irányát kövessük a meder görbületei helyett! A sík vidékeken könnyebb követni a folyót, ráadásul szegélyezhetik általunk is használható állati ösvények. A trópusi területeken a növényzet sűrűbb a folyó mentén, mert a fény bejut a fák koronája alá, és a folyópartok mentén is nehezebb lehet átvágni. Ha a folyó elég nagy, gondolkodjunk el a tutajkészítésen! Lehet, hogy nem áll rendelkezésünkre a legjobb tutajépítésre alkalmas anyag, a bambusz, de azért minden bizonnyal találunk egyéb erős, kidőlt, használható faféléket. Ha a folyó sík területen óriási kanyarulatokat tesz, a kanyar belseje köny-nyen mocsaras vagy elárasztott lehet. Az ilyen rendkívül nedves földet buja, sásszerű növényzetéről ismerhetjük fel. Lehetőleg kerüljük az ingoványos területeket, és vágjuk le a kanyarulatokat!
Dránytartás Ha kiválasztottuk az útirányt, próbáljuk meg tartani! Válasszunk egy szembetűnő távoli domborzati elemet és tartsunk afelé! Az erdőben haladva nem könnyű tájékozódni, ilyenkor felbecsülhetetlen értéke van az iránytűnek. Ha sík, tagolatlan területen haladunk, és legalább hárman-négyen vagyunk a csoportban, távolodjunk el egymástól, nagyobb távolságról kövessük egymást, és gyakran nézzünk hátra! Egymás nyomát követve biztosan egymás mögött maradunk. Ha a csoport tagjai felváltva haladnak (valaki előre megy, megpihen, amíg a többiek utol nem érik), biztos, hogy egyenes marad az utunk iránya. Egyedül haladva úgy próbáljuk meg tartani az útirányt, hogy visszanézünk a saját nyomainkra, ha láthatóak (pl. a havon vagy a homokon). Ennél is jobb, ha egyenes vonalban botokat vagy kőrakásokat helyezünk el, és ezek segítségével ellenőrizzük, nem tértünk-e le az útvonalról. A sziklás kiszögellések és növénnyel sűrűn borított területek szélén haladjunk, ha pedig magasabb területen vagyunk, maradjunk is rajta, amíg biztosan rá nem találunk a menetirányunk szerint legjobb előrehaladást biztosító, lefelé vezető hegynyúlványra!
HALADÁS CSOPORTOSAN Rendezetten, szabályos formációban, ne rendetlen falka módjára haladjunk! így biztosan nem hagyunk el senkit, és tudunk segíteni annak, akinek nehézsége támad. Mindennap indulás előtt tartsunk rövid eligazítást, beszéljük meg az útvonalat, a várható akadályokat és az esetleg adódó különleges körülményeket!
A feladatok kiosztása Legyen felderítőnk! Ő lesz a felelős a legjobb útvonal kiválasztásáért, a száraz faágak, laza sziklák stb. elkerüléséért, és a lejtőről levezető legjobb út megtalálásáért!
Valaki más azt a feladatot kapja, hogy figyeljen a felderitőre, aki az akadályok elkerülésével és a helyes irány megtartásával lesz elfoglalva. Gyakran váltsuk mindkettejüket, mert a feladatuk - különösen a fő felderítőé -elég fárasztó! A csoport többi tagja keresse az ehető növényeket, bogyókat, gyümölcsöket, és mindenki vállaljon felelősséget legalább egyvalakiért, hogy senki se eshessen össze egyedül az út mentén! A létszámellenőrzés és az állapotfelmérés különösen a folyón történő átkelés vagy a nagyon nehéz terület leküzdése után fontos. Valaki rendszeres időközönként ellenőrizze a felszerelést is! Legalább kettesével haladjunk! Különösen ügyeljünk rá, hogy ne szakadjunk el egymástól, ha rossz időben, vagy ha éjszaka kell haladnunk! Általában az elöl haladó szakad el legkönnyebben a csoporttól, mert a többiek hajlamosabbak a lemaradókra figyelni. Pl. a felderítő megpróbál átmászni egy nehéz akadályon, a mögötte érkező látja, hogy csak küszködik, ő viszont észrevesz egy egyszerűbb útvonalat, a csapat többi tagja pedig követi - és a vezető már el is szakadt a többiektől. Ezért hasznos, ha MINDENKI ismeri a kitűzött útvonalat. Kézenfekvő megoldás az is, ha gyülekező pontként kimagasló domborzati elemeket jelölünk meg: így ha elszakadtunk vagy vészhelyzetbe kerültünk, tudjuk, hol találjuk meg a többieket. Az adott vidéken rendelkezésre álló víz, tüzelőanyag és növények jelzik, hogy a hasonló, de távolabbi területen mi vár ránk. Jegyezzük meg a menedéknek alkalmas helyeket - ha hirtelen elromlik az idő, vissza tudunk térni valamelyikbe!
SEBESSÉG ÉS HALADÁS - Nagyobb csoport esetén előreküldhetünk egy felderítőcsoportot amelynek feladata az útvonal megtisztítása és az éjszakai tábor felállítása, illetve előkészítése a lassabban haladó sérültek és a kevésbé rátermettek részére. Tiszta ösvényen könnyebb szállítani a csomagokat és rosszabb erőnlétű társainkat is. A betegek és sérültek mellett legyenek jó erőben lévő kísérők, hátha valamilyen nehézséggel kell megbirkózniuk! - Ügyeljünk rá, hogy a csapatvezető ne távolodjon el túlzottan a mögötte lévőktől1. Akadály leküzdése után várjuk meg a többieket, és addig ne menjünk tovább, amíg mindenki fel nem zárkózott! - A legjobb, ha egyenletes sebességgel haladunk. Az ütemes, szabályos, ingaszerű mozdulatok kevésbé fárasztják a lábat, mint a szaggatott tempó vagy a térdek gyakori behajlítása. Segít, ha hagyjuk lengeni a karunkat magunk mellett Soha ne zsebre tett kézzel közlekedjük, különösen ne dombra fel- vagy lemenet, mert ha megcsúszunk, kevesebb az esélyünk megakadályozni az esést vagy a lecsúszást. - Gyakran pihenjünk - akár egyedül vagyunk, akár csoportosan! Álljunk meg, üljünk le, és nézzük meg, ki hogyan érzi magát! Helyezzük át a kényelmetlen terheket, szükség esetén rendezzük át a csomagunkat! A tereptől és a csoport állapotától függően 30-45 percenként átlagosan 10 perces szünetet tartsunk! - Meredek terepen csökkentsük, könnyű terepen növeljünk a lépéseink hosszát! A lejtőn kerüljük a túl nagy lépéseket, mert különben túlterheljük testünket és hamarabb elfáradunk. - Meredek vagy csúszós talajon a kötelek kapaszkodóként szolgálhatnak, segítségükkel könnyebben küzdhetjük le a különösen nehéz terepet (ez nem azonos az abseilinggel, illetve az egyéb mászó- és ereszke-dötechnikákkal). - Használhatunk pruszikcsomóval ellátott kötelet is, amely a gyerekekre és az idősekre kötve kevésbé veszélyes haladást biztosit egy stabil kötél mentén [lásd Csomók ű Táborozási technika fejezetben).
- A tervezett távolság óránként 3 km legyen, de felfelé menet esők-kentsünk a harmadával! ÉJSZAKAI HALADÁS Éjszaka ismeretlen területen haladni nagyon veszélyes lehet, de vészhelyzetben szükségszerű, bizonyos körülmények között pedig - pí. a sivatagban -kényelmesebb. Az éjszaka sohasem teljesen sötét, valamennyire még az ember is lát ilyenkor. A dolgokat azonban nehéz ilyenkor tisztán kivenni, ezért könnyen eltájolhatjuk magunkat, és úgy érezhetjük, eltévedtünk. Az iránytartással kapcsolatos bizonytalanság és az ehhez hasonló félelmek leküzdése miatt hasznos segítség az iránytű. A fák között sötétebb van, mint a nyílt területen, ezért lehetőség szerint az utóbbin haladjunk! Ha éjszaka valamilyen tárgyat nézünk, csak egyik oldalát figyeljük, ne nézzünk közvetlenül rá! A sötét középső felületről mindent nehezebb felismerni, a szélek viszont tisztábban kivehetőek. Éjszaka a látómezőnk szélén elhelyezkedő tárgyakat jobban látjuk. Ha a szemünk hozzászokott a sötéthez, egyre többet látunk és kialakul az „éjszakai látás". A szemnek 30-40 percre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon a sötéthez. Ha eljutottunk idáig, óvjuk szemünket az erős fénytől, különben egy időre romlik az éjszakai látásunk! Ha mégis elkerülhetetlen a fény használata, takarjuk le az egyik szemünket, hogy legalább annak megmaradjon ez a képességei Ha pl. meg kell néznünk a térképet, a zseblámpára tett vörös szűrő is sokat segíthet. A sötétben a fül jól használható érzékszerv. Pl. a folyó hangja kiváló iránymutatást ad arra nézve, hogy milyen gyorsan folyik. A sötétben érezzük a növényzet szagát, és az ismerős szagok segíthetnek az azonosításukban is. LASSAN járjunk a sötétben! Minden egyes lépésünket készítsük elő, csak azután helyezzük rá a teljes testsúlyunkat! Lejtőn lefelé haladva csoszogó mozdulatokkal menjünk!
HALADÁS MAGASAN FEKVŐ TERÜLETEN A hegyvidéki, dombos területeken legjobb a magasan fekvő részek felé tartani, mert ez megkönnyíti a tájékozódást. Elképzelhető, hogy a folyók meredek oldalú vízmosásban folytatódnak, de előfordulhatnak zúgok, vízesések és csúszós kövek is, mindezeket gyalog meglehetősen nehéz leküzdeni. Egészségtelenül hosszú időt kell a vízben töltenünk, ha nem figyelünk erre. A völgyekből a hegynyúlványokon keresztül jussunk ki, és menjünk fel a hegyhátakra! Ha nagyon veszélyesek, menjünk vissza a völgybe, és ott
keressünk éjszakára menedéket, vizet! így nagyobb távolságot tehetünk meg, mint ha a hegynyúlványon próbálnánk átküzdeni magunkat
Semmi értelme végigkövetni a kanyargó folyót mély völgyeken, dombos terepen öt Ha a völgyből felmászunk az (a) pontnál, és követjük a hegyhát irányát megkíméljük magunkat attól, hogy meredek fárasztó területeken ereszkedjünk le és másszunk ót Éjszaka álljunk meg a (bj pontnál, és menjünk le az első vízlelőhelyhez! itt menedéket is találhatunk, nem úgyt mint az elemeknek kitett hegyháton. Ügyeljünk az este közeledtével egyre csökkenő fényre és saját fogyó energiánkra! Még azelőtt keressünk menedéket, hogy a vaksötétben teljesen kimerülnénk! Ne menjünk le a völgyfenékre, ho útközben is találunk vizet és menedéket! így energiát takarítunk meg és melegebb helyen tartózkodhatunk. Ne feledjük, a hideg levegő gyakran a völgyek alján reked! Ha van nálunk víz és menedékkészités-hez használható anyag, maradjunk a magasan fekvő területen, és pihenésre azott található legvédettebb helyet válasszuk ki! Ezután folytassuk az urat a hegyhát mentén, majd ereszkedjünk le a kiszélesedő fő völgybe, ahol ismét követni tudjuk a vízfolyást a (c) ponttól! Egy hegynyúfvány végét kövessük a völgybe lefelé menet, ha a folyó és a völgy egyaránt kiszélesedik. Meredek hegyoldalak A hegyi területeken és a magasan fekvő területeken hóval és jéggel egyaránt szembetalálhatjuk magunkat, bár ezek hiányában is szembesülhetünk leküzdésre váró laza kőomladékkal, meredek lejtővel vagy sziklaorommal. A meredek hegyoldalon keresztbe, cikcakkban haladjunk, és irányváltoztatáskor mindig a magasabban lévő lábunkkal induljunk! így nem gabalyod-nak össze a lábaink, és nem veszítjük el egyensúlyunkat. Meredek emelkedőn felmászva minden lépés után zárjuk össze a térdünket, ez pihenteti az izmokat. A meredek lejtőkön behajlított térddel ereszkedjünk le! Igyekezzünk egyenesen lemenni! Ha nagyon felgyorsultunk, dőljünk hátra! Kerüljük a laza sziklatömböket és kőomladékokat, ha viszont laza területtel kell megbirkóznunk, leereszkedéskor mélyítsük bele a sarkunkat és dőljünk hátra! Minden egyes lépésünket készítsük elő, mielőtt ráhelyeznénk testsúlyunkat! Meredek hegyoldalon ne lépjünk kövekre vagy farönkökre, mert bármikor megindulhatnak. Egy kis gyakorlattal „végig tudunk szántani" a laza talajon: ássuk be a sarkunkat és csússzunk - hacsak nincs közvetlenül alattunk szakadék! A sarkunkat merevítsük meg, a lábunkat vá I Iszé I esség ben nyissuk szét és engedjük csúszni a testünket! Ahogy nő a sebesség, a föld összegyűlik a lábunk alatt, és elveszítjük az irányítást! Ugorjunk egyet és kezdjük újra! Ha a lejtő nagyon meredek, inkább a kötélen leereszkedés módszerét alkalmazzuk (lásd Hegyek az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben)!
HALADÁS A DZSUNGELBEN Ha nem tudjuk megkerülni a sűrű dzsungelt, késsel kell átvágnunk rajta. Lefelé csapjunk, minél lejjebb, a növények szárának mindkét oldalára, hogy az út szélére essenek és ne az ösvényt keresztezzék! Ne hagyjunk magunk után szúrós hegyeket - a bambuszcövek halálos lehet, ha valaki véletlenül beleesik. A magas és kúszónövényeket általában ki tudjuk vágni, így át tudunk kelni rajtuk. A dzsungelnövényzet legtöbbször tüskés és tövises. A testünket szorosan körbevevő növényzetet hajtsuk el magunktól és forduljunk el tőle! A kapkodás csak ront a helyzeten. A kúszópálmák azon fajtái (köztük a mangrovepálma és a nádpálma), amelyeket Malájföldön nantisikitntk, azaz „feltar-tóztatónak" neveznek (és máshol is hasonló nevekkel illetnek), olyan tüskéket hordoznak a leveleik végén, amelyek horgászhoroghoz hasonlítanak. Ha ilyenbe akadunk, hátráljunk és szabadítsuk ki magunkat! Ne próbáljunk áttörni az ilyen „feltartóztató kúszónövényen,,( mert meztelenre vetkőztet minket, és egyből megértjük, honnan kapta nevét! Ennek ellenére számos felhasználási
lehetőségük kínálkozik: a nádpálma a dzsungelben található egyik legjobb vízi kúszónövény. Lábunkat fedjük be, hogy megvédjük az alacsony növények tüskéitől, a kígyóktól és a fekélybolháktól! Gyakran álljunk meg, és távolítsuk el az élősködőket! Ha egy órán belül nem távolítjuk el, a fekélybolha fertőzést okoz! HALADÁS VÍZEN Ha a folyó elég széles a hajózáshoz, könnyebb így hasznát venni, mint mellette gyalogolni. Ha már hosszú ideje küzdünk a túlélésért, kísérletezhetünk kenukészítéssel: égessük ki a fatörzs közepét, hogy kivájt csónakot készíthessünk belőle, vagy fedjünk be egy fűzfából készült keretet nyírfával, kéreggel vagy bőrökkel, de utánozhatjuk az ősi egyiptomiak és mezopotámiaiak nádból készült csónakjait is, amelyek mind a mai napig megtalálhatóak a perui Titicaca-tavon. Mindegyik változatot nehéz olyan jól elkészíteni, hogy kiállja a vízi utazás megpróbáltatásait. Még az ilyen hajókat hagyományosan - és hagyományok szerint - készítő emberek közül is csak a specialisták alkotnak hasonló módszerekkel működőképes kenukat.
TUTAJOK A túlélő számára sokkal célszerűbb olyan tutaj építése, amely akkor sem borul fel azonnal, ha nem tökéletes. Minden csónakot és tutajt teszteljünk alaposan a táborhelyhez közeli, biztonságos vízen, és csak azután induljunk vele útnak! A dzsungelek területén tapasztalhatjuk meg legkönnyebben, hogy a folyó, amely mellett táborozunk, az időszakos esőzés miatt megduzzad, és ezáltal életképes ötletté válik a tutajozás. Az ilyen területeken is bőségesen áll rendelkezésünkre használható faanyag: bambusz (ami ideális) és gyökerestül kitépett, nem rohadó, sértetlen fafélék. Ha a fát kell kivágnunk, már megdőlt fát válasszunk, mert ezeket a legkönnyebb kivágni. A száraz fák törzsének teteje általában elég ép a tutajkészítéshez. A tutajt olajoshordóva! vagy egyéb úszó tárggyal tartsuk fenn a vízen. Ha nem találunk erős faanyagot, vitorlavászon és egyéb vízhatlan anyag is megteszi a később bemutatott kerek csónak embert szállító változatának elkészítéséhez (ezzel egyébként felszereléseket úsztathatunk át a folyón). Gyenge tutajjal soha ne szálljunk a vízre! A hegyi folyókon gyakran találhatóak zúgok, amelyeken az áthaladást csak az igazán erős szerkezet bírja ki. Ha esetleg széttörik a tutajunk a széles, alsóbb folyószakaszokon, rengeteget kell úsznunk a partig.
Utazás tutajjal Kössünk minden felszerelést erősen a tutajhoz vagy a biztonsági kötélhez! Ügyeljünk rá, hogy semmi se nyúljon túl a széleken, ahol beleakadhat valamibe! A fedélzeten tartózkodók kössenek magukra derékhurkot, ezt a biztonsági kötélhez vagy magához a tutajhoz keli rögzíteni! BAMBUSZTUTAJ
Egy réteg nem tart meg minket (hacsak nem nagyon hosszúi ezért kétréteges modellt készítsünkI
Vágjunk vastagabb, 3 m hosszú bambuszdarabokat! A nádok vége felé, illetve a közepükön hasítsunk beléjük lyukokotr ezeken fűzzünk ót botokat, hogy össze-kapcsolhassuk o nádakot egymássalI Minden egyes nádat kössünk madzaggal, nádpálmávol vogy egyéb indával, illetve kötélfélével minden egyes bothoz! Készítsünk egy második réteget, illesszük az első tetejére, majd rögzítsük hozzá! SZORÍTOTT RÖNKTUTAJ
Ez a leggyorsabban elkészíthető tutaj-fajta. Négy rönkre von szükségünk o fedélzethez, és kell még négy vastag, rugalmasabb bot, amely elég hosszú ahhoz, hogy széltében átfedje a fedélzetet Tegyünk két botot a földre és fektessük rájuk a rönköket/ Tegyük a többi botora tetejükre!Kössünk össze szorosan minden botdarabot az egyik oldalon! Ezután kérjünk meg valakit, hogy álljon a tetejükre: így összenyomja a többi véget, amelyeket összeköthetünk úgy hogy a rönkök közéjük legyenek fogva! Ha bemetszük a szoritórudak végét, nem csúszik (e o kötél!
KORMÁNYZÁS
A tutaj kormányzásához készítsünk kor-mánylapótot, majd szereljük rá egy A-keretre a tutaj egyik végén! Az A-keretet tartókötéllel rögzítsük a tutaj sarkaihoz, és úgy kössük a lapátot a keretre, hogy ne csúszkáljon! A lapátot haladáskor hosz-szú nyelű evezőként is használhatjuk. AzA-keret lábainak elhelyezése miatt elképzelhető, hogy be kell metszenünk a tutajt. A tartóköteleket hozzáköthetjük a keresztrudakhoz.
A biztosítókötelek legyenek elég hosszúak ahhoz, hogy ne akadályozzák a mozgást, de a vízbe azért ne lógjanak be. A keskeny, gyors folyású, veszélyes zúgókkal és vízesésekkel tarkított folyókon jobb, ha nem is kötjük őket magunkra, ugyanis ha a tutaj kikerül az irányításunk alól, és veszélyes vizek felé sodródik, jobb a part felé menekülni! Sekély vizen a tutaj irányításának legjobb módszere a tolórúdakkal lökés, amelyet lehetőleg két hosszú rúddal végezzünk. A tutaj első sarkainak valamelyikén és átlósan a hátsó sarokban egy-egy ember használja őket! Nagyobb csoport esetén több tutajra van szükség. Az első tutajon a legjobb erőnlétben lévő emberek legyenek, de ne legyen náluk se felszerelés, se élelmiszer! Ők a felfedezők, akik előre figyelmeztetik a többieket a veszélyekre. Ha mégis el kell hagyniuk a tutajt, nem veszik el semmi a készletből. A vízeséseket és a zúgókat valamennyire hallani lehet még mielőtt elérjük őket. Gyakran vízpermet vagy levegőbe felszálló köd jelzi közeledtüket. Ha kétségünk van az előttünk álló szakasszal kapcsolatban, vigyük partra vagy kössük ki a tutajt, és nélküle végezzünk felderítést! Ha nehéz vagy veszélyes részhez érkezünk, pakoljunk le róla és vigyük partra a tutajt, felszerelésünket pedig inkább magunk cipeljük a szakasz mentén [Állítsunk valakit lejjebb a folyó mentén arra a helyre, ahol márelég biztonságos és kezelhető a tutajozás, majd engedjük el a tutajt, és hagyjuk, hogy leússzon a kockázatos szakaszon! A tutaj talán javításra szorul majd, viszont így nem fenyeget veszély minket és a felszerelésünket. NEFELEDJÜKi Csak napközben tutajozzunk, sötétben SOHA! Éjszakára kössük ki biztonságosan a tutajt, hogy reggel meglegyen, magunknak pedig magasabban fekvő területen, a folyótól távolabb készítsünk ideiglenes menedéket!
Mocsár és láp Ha mindenképpen át kell kelnünk egy ingoványon, fücsomóról fűcsomóra ugrándozzunk! Ha úgy érezzük, süllyedünk, mellúszással „ússzunk" a szilárd talajig, ugrással ne is próbálkozzunk! Súlyunkat osszuk el a felületen, testünk minél jobban terüljön el l Ugyanezt a módszert alkalmazzuk futóhomokban isi
ÁTKELÉS A FOLYÓN A folyók felső szakasza keskeny és gyorsfolyású. A part meredek és sziklás ugyan, de általában van átkelésre alkalmas szakasza. A sekély vizen talán át tudunk gázolni, de ilyenkor is keressük bottal a rejtett mélyedéseket! Elképzelhető, hogy találunk gázlókőnek alkalmas köveket, vagy magunk is helyezhetünk ilyeneket a kisebb vizekbe. A csapat néhány tagja minden bizonnyal át tud ugrálni a szűk hasadé-kokon vagy szikláról sziklára haladva a folyóágyon, ez azonban nem sokat ér, ha a többiek nem képesek utánuk csinálni. Könnyen kificamíthatjuk bokánkat, ha megcsúszunk a kövön! A folyótorkolat széles, erős az áramlata, és ki van téve az árapálynak, amely akár kilométerekkel a torkolattól is éreztetheti hatását a folyón. Ha nincs csónakunk vagy tutajunk, ne itt keljünk át, inkább menjünk vissza felfelé, és keressünk könnyebb átkelőhelyet! Széles, egyenletes szakaszon, de különösen a tenger közelében ne közvetlenül azzal a ponttal szemben induljunk el, ahova érkezni akarunk még csónakkal vagy tutajjal se! Vegyük számításba az utunkat befolyásoló áramlást és ennek megfelelően válasszuk meg a helyet!
TANULMÁNYOZZUK A VIZET!
A folyó felszíni mozgása sokat elárul arról, mi lehető felszín alatt. A folyásirány általában egyértelműen megállapítható, mert minden szikla vagy vízből kiálló egyéb dolog (a) hegyes Valókban töri meg a sima vízfelszínt a folyásiránynak megfelelően.
A mozdulatlannak tűnő hulíámok (bj általában a fenéken lévő, vizet felfelé terelő szikla jelei. A felszínhez közelebb található akadály örvénylő mozgásra készteti a vizet, ilyenkor úgy tűnik, mintha a víz a folyásiránnyal ellentétesen haladna. Ha egy sziklánál esetieg a fenék felé meredeken mélyül a víz (ej, az akadály irányába olyan visszahúzó hatás keletkezik, amely az úszó embert is magával ragadhatja. Nagyon veszélyes! o
A JEGHIDEG VÍZ GYILKOL! Átgázolás Még a meglehetősen széles vizek is lehetnek sekélyek és átgázolásra alkalmasak, de a víz egyetlen szakaszát se becsüljük alá! Vágjunk egy botot, amelynek segítségével könnyebben megtarthatjuk egyensúlyunkat! A sodrás irányába haladjunk, így ugyanis kisebb a valószínűsége annak, hogy ledönt minket a lábunkról a víz! Hajtsuk fel a nadrágszárunkat, így kisebb felületen ér minket a sodrás, ha pedig amúgy is vizesek lennének, inkább vegyük le a nadrágot, és a túloldalon legalább szárazon tudjuk majd felvenni! A bakancsunkat hagyjuk magunkon: jobban tapad, mintha mezítláb mennénk. Lazítsuk ki a hátizsák pántját, hogy könnyen lecsúsztathassuk magunkról, ha elsodródunk. Teljesen azonban ne engedjük el, ugyanis szinte biztosan úszik a víz felszínén, FIGYELEM! Ne kíséreljünk meg átúszni vagy átgázolni a nagyon alacsony hőmérsékletű vízen, mert végzetes lehet Készítsünk valamilyen tutajt! Csak akkor gázoljunk át a hideg vizen, ha mindössze a lábunk lesz vizes, és azt is rögtön szárítsuk meg, amint partot értünk! tehát felhasználhatjuk önmagunk felszínen tartására is! Testünket enyhén döntsük meg és hátunk az elérni kívánt part felé nézzen: az áramlás abba az irányba fog vinni minket! Ne tegyünk nagy lépéseket, inkább oldalazva csoszogjunk a mélységet bottal folyamatosan vizsgálva! Minden egyes lépésünket készítsük elő és ellenőrizzük, mielőtt ráhelyeznénk a súlyunkat!
Csoportos átkelés Ha az egész csoport át akar gázolni a vízen, mindenki sorakozzon fel a legerősebb ember mögött, akinek a fentieknek megfelelően kell átkelnie a vizen. A többiek egymást derekuknál fog va, lépésben haladjanak, hogy kisebb akadályt képezzenek a sodrás felől. Az is megoldás, ha a csoport tagjai egymás mellett állnak és a karjuknál fogva kapcsolódnak össze, továbbá egy rudat vagy ágat tartanak, hogy egyenes vonalban maradjanak. A part felé nézve, előre haladva kell átkelniük. Ilyenkor csak az első ember egyik oldala van kitéve a sodrásnak, a többiek pedig az egész csapatot stabilizálják. FIGYELEM! Figyeljük az elsüllyedt ágakat, ugyanis könnyen beléjük akadhatunk, amitől kificamodhat valamelyik végtagunk, vagy elveszítjük az egyensúlyunkat! Ha együtt haladunk az áramlással, nem érezzük az erejét, pedig erősen neki tud szegezni minket bármilyen akadálynak.
Átkelés kötéllé! Kötél segítségével biztonságosabb az átgázolás. A kötél legyen háromszor olyan hosszú, mint a víz szélessége! Az átkeléshez legalább három emberre van szükség. Ketten ügyeljenek rá, hogy a kötél a lehető legkevésbé érjen a vízbe, és nekik kell a partra húzniuk azokat is, akik az
átkelés során valamilyen nehézséggel szembesülnek!
Az átkelő személy a mell kősóra rögzíti a kötelet Elsőnek o legerősebb menjen át! A másik két személy nincs rákötve o kötélre. Az ő feladatuk a köté! engedése a haladás ütemének megfelelően, illetve ők vigyáznak rá, hogy az átkelőt ne sodorja el o víz. Amint az 1. személy eléri a portot, leveszi magáró! o kötelet, amelyet a 2. személy köt magára, majd átkel a többiek felügyelete mellett. így akárhányon át tudnak kelni a vizen. Amint a 2. szemé//partra ért; a 3. köti magára a kötelei és átkel o vízen. Az 1. személyre jut a terhelés legnagyobb része, a 2. személy pedig készenlétben áll arra oz esetre, ha valami rosszul alakulna. A FOLYOK VESZELYESEK! Csak akkor menjünk a vízbe, ha nem kínálkozik más mód az átkelésre! Körültekintően válasszuk meg az átkelés helyét1. - Kerüljük a magas partszéleket ha nehéz felmászni rájuk. - Kerüljük a vízben lévő akadályokat! - Az sodrás a kanyarulatok külső ívén erősebb, a meredek partokat pedig minden bizonnyal alámosta a víz, ellehetetlenítve a partra jutást. - A folyóágy egyenes szakaszait keressük - átgázoláshoz a kavicsos talaj a legjobb.
Átúszás Ha nem tudunk úszni, ne is próbálkozzunk vele, hagyatkozzunk inkább a többiekre, ők majd valamilyen úszó eszköz segítségével átvisznek minket! A legjobb úszóknak is használniuk kell a lebegő segédeszközöket a folyón átkelve, az úszni nem tudók számára viszont ez létfontosságú. A segédeszközök révén kevésbé fáradunk el, a felszerelésünk és ruhánk is szárazabb marad. Ruha nélkül ússzunk, ugyanis ha a ruháink vizesek lesznek, nem nyújtanak védelmet a hideg ellen, ha viszont szárazak, legalább lesz valami nálunk, ami átérve meleget ad. Ügyeljünk rá, hogy legyen olyan hely a túloldalon, ahol partot érhetünk! Ha nincs megfelelő partszakasz, csak támaszt használva tudunk kijutni a vízből - de tartózkodjunk a vízben lévő összekuszálódott ágaktól, mert könnyen beléjük akadhatunk. A partra érés tervezett helyénél jóval feljebb menjünk a vízbe, hiszen a sodrás átkeléskor lefelé visz minket. Inkább becsüljük túl a sodrást és maradjunk kicsit tovább a vízben, minthogy elhagyjuk a kiszemelt helyet! A sodrás erősségét úgy állapíthatjuk meg, ha figyeljük az úszó rönköket és egyéb lebegő tárgyakat. Vizsgáljuk át a vízfelszínt, hátha felfedezünk rejtett akadályokat vagy örvényeket! Ha a vízben hínár közé kerülünk, gyorsúszással haladjunk át rajta! Ha egy jó úszó megtisztította a területet, a többiek már át tudnak haladni az általa készített csatornán.
Segédeszközök a lebegéshez Használhatunk benzines kannát, műanyag üveget, rönköt, vagyis mindent, ami úszik a vízen. Ha van vízálló hátizsákunk, tegyük bele a ruhánkat és egyéb dolgainkat, zárjunk bele minél több levegőt, kössük össze a nyakánál, hajtsuk össze, kössük össze újra, majd használjuk segédeszközként a vízen lebegéshez! Kapaszkodjunk rá és csak a lábainkkal hajtsuk magunkat! - Ha nincs hátizsákunk, viszont van vízálló sátorlapunk, tegyünk a közepébe ágakat és szalmát légüregeket képezve, majd rakjuk a tetejére a ruhánkat és a felszerelésünket, végül kössük össze szorosan az egészet! - Ne üljünk a csomagra, és ne helyezzük rá a súlyunkat! - A csoport tagjai négyfős csapatokat alkossanak! Kössük össze a négy hátizsákot, és ennek segítségével vigyük a vízen sérült vagy úszni nem tudó társainkat! - Ha semmilyen vízálló anyag nem áll a rendelkezésünkre, készítsünk tutajt vagy kerek csónakot, amellyel szállítani tudjuk a dolgainkat! Ha nagy a súly, kétrétegű tutajt készítsünk: ennek mindössze az alsóbb rétege süllyed a vízbe. KEREK CSÓNAK KÉSZÍTÉSÉ A hagyományos ponyvával fedett kerek gyékénycsónak készítése valódi művészet, használata pedig nem kis magabiztosságot igényel. Kövessük az alábbi módszert, készítsünk evezőt, majd próbáljuk ki sekély vízen a saját változatunkat, hogy lássuk hogyan működik! Mielőtt
nekikezdenénk az építésnek, ellenőrizzük, van-e vízálló borításunk - ez lehet vitorlavászon, sátorlap, esőkabát vagy állati bőr is. A vízhatlan réteget létrehozhatjuk zsírral vagy fagyantával.
Vágjunk 2 m hosszú, fiatal, hajlékony fadarabokat (a mogyoró és a fűzfa a legmegfelelőbb)! A favégeket ívet formálva szúrjuk a földbe, majd illesszünk melléjük újabb ágakat kb. 25 em-enkén t, hogy kupola alakjuk legyen! A csúcsoknál kössük össze őket! Erősítsünk rá keresztbe ágakat: egy sort a földhöz közel, egy másikat pedig a csúcsa és az alja közé! Az utóbbi segít megőrizni a kupola aickot Szabadítsuk ki a már rögzített szerkezetet a földből! A lefelé vagy felfelé túlnyúló ágakat vágjuk le!
A keretet borítsuk be polietilénnel, vitorlavászonnal, esőkabáttat illetve állati bőrökkel, varrjuk össze a borítást, vagy kössük szíjakkal a felső részhez! Természetesen a „vízszint" alatt ne lyuggassukki a borítást! Megkímélhetjük magunkat a nehéz famu okától, ha az evezőt is hurokba hajlított faágból készítjük: kössük egy bot végére és vonjuk be vízhatlan anyaggal
EGÉSZSÉG Ha nem jutunk szakszerű orvosi segítséghez, túlélőként olyan egészségügyi feladatokat is el kell látnunk, amelyek normális körülmények között szakembert igényelnek. A hagyományos elsősegélymódszerek a kisebb gondok orvoslására szolgálnak, illetve a súlyosan sérült személy állapotának fenntartására amíg szakszerű kezelésben nem részesülhet. Ha viszont kizárt annak a lehetősége, hogy időben életmentő segítség érkezik, talán drasztikus lépésekre kell elszánnunk magunkat. Némelyik e fejezetben leírt javaslat KIZÁRÓLAG ilyen esetekben követendő! A fertőzések és betegségek kezelésében segítségül hívhatjuk a több száz éves tapasztalatra visszatekintő gyógynövényes kezeléseket és természetes gyógyszereket, amelyek hasznos segítséget jelenthetnek. így kell eljárnunk, ha nem áll a rendelkezésünkre kész gyógyszer, vagy a meglévő készletet az adottnál súlyosabb panaszok enyhítésére tartalékoljuk! Az itt felsorolt gyógynövények hatóanyagának kivonása és előkészítése egyszerű eljárás keretében történik. ELSŐSEGÉLY Túlélőként egészségünk megőrzése az egyik legfontosabb feladat! Ne vállaljunk feleslegesen kockázatot, ha sérülést okozhat! Törekedjünk változatos és kielégítő táplálkozásra, illetve biztosítsunk magunknak elegendő pihenést! A túlélési helyzet elején ezek egyike sem valósítható meg biztosan, ha viszont már építettünk táborhelyet és rendelkezünk víz- és táplálékforrásokkal, fegyelmezett hozzáállással képesek leszünk takarékoskodni az energiánkkal és a készletekkel. Az civilizációtól távol nem veszélyeztetnek minket fertőző betegségek, hacsak nem mi vittük oda azokat. Bár léteznek vízi eredetű és rovaroktól származó megbetegedések, kellő elővigyázatossággal - különösen a víz felforralásával és az étel alapos megfőzésével - a fertőzések többsége elkerülhető. A szélsőséges éghajlati viszonyok sajátos veszélyeket rejtenek, amelyek tüneteit ismerve könnyebben tudjuk kezelni magunkat és a társainkat. Bármilyen óvatosak legyünk is, a tapasztalatlanság és a balszerencse könnyen sérülést okozhat, ezért tekintjük a túlélés egyik alapjának az elsősegélynyújtás ismeretét - illetve annak rögtönzött alkalmazását olyan helyeken, ahol nem áll rendelkezésre orvosi felszerelés. A balesetek után, amikor gyors segítségre van szükség, az ilyen rögtönzés jelentheti az érintettek számára az életben maradást Minden expedícióban kell lennie legalább egyvalakinek, aki megfelelő, szakszerű orvosi tudással rendelkezik, viszont mindenkinek tisztában kell lennie az alapvető sérülések, megbetegedések és fertőzések kezelésének módjával l FONTOSSÁGI SORREND A több ember sérülését okozó balesetnél tudnunk kell, melyik beteget kezeljük elsőként! Ha a beteg egyszerre több sérülést is elszenvedett, a légzés, a szívverés és a vérzés kapjon elsőbbséget! Mérjük fel a sérüléseket, majd a következő sorrendben kezeljük azokat: - a légzés/szívverés visszaállítása és fenntartása, - vérzés megállítása, - a sebek és égési sérülések kezelése, - törés rögzítése,
- sokk kezelése. MEGJEGYZÉS: A baleset áldozatainak megközelítése előtt ellenőrizzük, nem fenyeget-e valamilyen veszély, és ha igen, védekezzünk ellene! Ügyeljünk az elektromos és gázvezetékekre, a leeső hulladékokra, a veszélyes szerkezetekre és a roncsra! Az első vizsgálatot lehetőleg a beteg megmozdítása nélkül végezzük! Ha azonban továbbra is fennáll a veszély, keressünk magunk és a beteg számára biztonságosabb helyet! /
A VESZÉLYES TERÜLET ELHAGYÁSA Először is szüntessük meg a sérült és önmagunk további megsérülésének veszélyét azzal, hogy biztonságos helyre megyünk, amely távol esik az égő járműtől vagy épülettől! Közúti baleset esetén állítsuk meg a forgalmat! Áramütés esetén kapcsoljuk ki az áramot! Ha nem sikerül, álljunk száraz, nem vezető anyagra, és egy száraz, nem vezető bot segítségével toljuk vagy emeljük le a beteget az áramforrásról anélkül, hogy hozzáérnénk! Ha mérgező füst vagy gáz gomolyog, zárjuk le a forrását, és vigyük a sebesülteket friss levegőre! A beteg mozgatása mindig hordoz magában némi veszélyt, ha nem ismerjük a sérüléseit, ám ha továbbra is veszélyben van, mindenképpen el kell mozdítanunk - csak így adhatjuk meg neki a túlélés esélyét! A gerincsérültek mozgatása a legkockázatosabb, hiszen a gerincvelő megsérülésének veszélyével jár. Megmozdításuk egyetlen biztonságos módszeréhez több közreműködőre van szükség [lásd A sérült mozgatása).
Eszméletlen sérültek Ha a sérült nincs eszméleténél, elsőként ellenőrizzük, lélegzik-e, majd szükség esetén azonnal alkalmazzunk mesterséges lélegeztetést! Keressünk külső vérzést és sérülést, igyekezzünk megállapítani az eszméletlenség okát!
LÉLEGZIK, DE ESZMÉLETLEN Ha a sérült lélegzik, és nincs jele gerincsérülésnek, ellenőrizzük, hogy nincs-e valami a szájában, majd állítsuk el a súlyos vérzéseket, és helyezzük stabil oldalfekvésbe: ha a sérült a hátán fekszik, óvatosan fordítsuk az oldalára! A műveletet akkor a legkönnyebb elvégezni, ha a csípőjénél fogjuk meg a ruháját! így olyan stabil pozícióba helyezzük a sérültet, amely nem engedi a gyomorból vagy orrból származó hányadék vagy folyadék tüdőbe jutását, a nyelv pedig nem tud hátracsúszni, tehát nem akadályozza a légutakat. FIGYELEMj_1 A gerincsérülés-gyanús sérültet ne fordítsuk stabil oldalfekvő helyzetbe! Szájból szájba lélegeztetéssel és mesterséges lég utat készítve biztosítsuk a légzését! ELLENŐRIZZÜK A LÉGZÉST ÉS A SZÍVVERÉST!
A test egyik oldalán húzzuk kifelé akart és o lábat hogy a sérült ne a hasán feküdjön! Hajlítsuk be a könyökét és a térdét! Fordítsuk o fejét is ugyanabba az irányba !A sérült másik karját fektessük testének másik olda la mellé!A másik lábat hajlítsuk be kissé! Húzzuk efőre az állkapcsát, és ellenőrizzük, hagyó nyelv a száj elülső részében von-e, és nem zárja-e el a légutakat! Lazítsuk ki a szoros ruhát! LÉGZÉS ÉS PULZUS A normális légzés halk és könnyed. A hangos légzés, az orr és az ajkak körüli habzás, a fül és az ajkak körüli kékség, mind-mind nehéz vagy akadályozott légzést jeleznek. A légzést rendszeresen ellenőrizzük az orrhoz és a szájhoz fülelve! Távolítsuk el a levegővétel akadályát, ha pedig nem vesz levegőt, lélegeztessük mesterségesen! Ellenőrizzük a pulzust a csuklón vagy a nyakonl
A légzés megszűnése Végzetes veszélyhelyzetet okozhatnak a következők: - arc- és nyaksérülés, valamilyen idegen test okozta elzáródás a felső légúton, - fulladás vagy áramütés, - fuldoklás, - füst, gáz vagy láng belélegzése miatt képződő gyulladás vagy görcs a légutakban, - oxigénhiány, - a mellkas összenyomódása.
FULDOKLÁS ÉS ELZÁRT LÉGUTAK Ha a beteg légzése leállt, azonnal távolítsuk el a légutakat akadályozó idegen testet, és próbálkozzunk mesterséges lélegeztetéssel! Tisztítsuk meg a légutakat minden idegen anyagtól: ártalmas tárgyaktól, hányadéitól, rossz fogtól vagy ételtől! Ujjunkkal tisztítsuk ki a száját, és ellenőrizzük, hogy a nyelv nem csúszott-e hátra, elzárva a légutakat! Ha valaki fuldoklik, de lélegezni és köhögni még tud, saját köhögése minden idegen segítségnél hatékonyabb. Néha segít, ha ráütünk a hátára. Ha a felnőtt áldozat nem tud beszélni, alkalmazzuk a Heimlich-módszert! Különleges esetekben viszont keressünk egyéb módszereket! A HEIMLICH-MÓDSZER
Álljunk vagy térdeljünk o beteg mögé, és kulcsoljuk köré a karunkat! Szorítsuk egyik kezünket a másikra, és ökiünk hüvelykujj felőli oldalát nyomjuk a beteg dereka és alsó bordái közé!Nyomjuk erősen és rántsuk meg gyorsan, négyszer egymás után! HANEM HASZNÁL Mérjünk erős ütést a hátra a lapockak közé, hogy elmozduljon a gondot okozó tárgy majd próbálkozzunk ismét négyszer az előbbi művelettel! Hagyjuk ebbe, amint a beteg elkezd lélegezni és hangosan köhögniI Ha elsőre nem sikerül, ISMÉTELJÜK meg! NE ADJUK FEL! Álljunk készen, mert ha az idegen test kijutott a betegből, de továbbra sem lélegzik, mesterségesen kell lélegeztetnünk! Fektessük hátára az eszméletlen beteget, térdeljünk mellé, helyezzük úgy egymásra a kezeinket, hogy azok alja a beteg köldökénél legyen, majd fejtsünk ki gyors nyomásokat a mellkas közepén! Ha az idegen dolog nem mozdul, fordítsuk gyorsan hátára a beteget, majd üssünk négyszer a lapockái közé! Szükség esetén ismételjük meg! EGYEDÜL Ha egyedül vagyunk, úgy alkalmazzuk a Heimlich-módszert, hogy egy tompa, de kinyúló tárgynak (a természetben árokpart, kidőlt fa, otthon széktámla) nyomjuk a testünket!
Fuldoklás: speciális esetek Csecsemők: A csecsemőt arccal lefelé és terpeszben úgy tartsuk az alkarunkon, hogy a feje lejjebb legyen mellkasánál! Szabad kéztövünkkel üssünk négyszer gyorsan a lapockái közé! Szabad kezünket tegyük a csecsemő feje mögé, majd fordítsuk meg! Két ujjhegyünkkel nyomjuk meg négyszer gyorsan és viszonylag erősen a mellkas közepét! ISMÉTELJÜK MEG! Ha a légzés megáll, lélegeztessük szájból szájba (és orrba)! Gyerekek: A kisgyereket tartsuk a kezünkben úgy, hogy háta legyen felül, és kéztövünkkel mérjünk négy gyors ütést a lapockái közé! A nagyobb gyereket fektessük térdünkre vagy döntsük előre ülő helyzetéből, és miközben egyik kezünkkel ütjük, a másikkal tartsuk a mellkasánál fogva! Másik módszer: a Heimlieh-módszert öklünk helyett mindkét kezünk két-két uj-jával alkalmazzuk! (Ha nem lélegzik - lásd Mesterséges lélegeztetésj Terhes vagy elhízott betegek: A Heimlich-módszer alkalmazása a gyomron lehetetlen. Helyezzük öklünket a mellcsont közepére, és ott végezzük el a műveletet! (Ha nem lélegzik - lásd Mesterséges lélegeztetés.]
Drasztikus beavatkozás Abban a ritka esetben, ha a többször alkalmazott Heimlich-módszer segítségével sem sikerül elmozdítanunk az idegen testet, drasztikus beavatkozást kell végrehajtanunk: vágjunk bele a beteg torkába az akadály alatt! Ez a módszer alkalmazandó akkor is, ha a beteg az állkapocssérülése miatt nem tud lélegezni. Ne feledjük: ez az eljárás csak életveszélyes helyzetben alkalmazható! Ha nem gyakorlott személy végzi, nagy kockázattal jár, mégis érdemes megpróbálni megmenteni vele a sérült életét, ha egyébként minden bizonnyal életét vesztené. A gégemetszés (laryngotomia, a gége gyűrűpor-cánál ejtett bemetszés) kisebb vérveszteséggel jár és egyébként is kifinomultabb eljárás, mint a légcsőmetszés (tracheotomia, amelyet alkalmazva az ádámcsutka alatt ejtünk vágást).
Előkészületek Szükségünk lesz egy éles pengére, egy szikére vagy zsebkésre (ne legyen túl széles) és egy üreges csőre (golyóstoll külseje, gépjárműből származó TISZTA benzines vagy hidraulikus cső, hátizsák csodarabja, kis fecskendő, de akár egy üreges növényi szár is megteszi). Ha van forró vizünk vagy tüzünk, fertőtlenítsük az eszközöket, ellenkező esetben viszont ne vesztegessük ezzel az időt! Figyelem: a piszkos esőből származó olajos vagy benzines szennyeződés tüdőgyulladást okozhat! 1. Fektessük a sérültet a hótóra! Vállait emeljük meg, feje és nyaka egyenes vonalot alkosson!
2. Vezessük végig az ujjunkat a sérült ádámcsutkáján - csontszerü nyúlvány a nyak elején (a férfiakon erőteljesebb, mint a nőkön) - majd
keressünk egy másik kiálló részt közvetlenül alatta! Az ádámcsutka és a kisebb kinyúlós között találunk egy bemélyedést 3. Ejtsünk bemetszést pontosan a bemélyedés közepén! Kicsi legyen, de mély - kb. 1-2 cm! A távolságot vágás előtt jelöljük be a pengén!
Miután elvágtuk a légcsövet, egyre könnyebben hatol be c penge - ne nyomjuk tovább!
MÁSIK MÓDSZER: A bevágást úgy végezzük, hogy egy vastag tűt szúrunk a betegbe, így kisebb lesz o vérzés főz orvosok is ezt a módszert javasolják). A tűt az orvosi felszerelésünknek kell tartalmaznia! 4. Fordítsuk oldalra a pengéi, hogy kitágítsuk a vágást! 5. Helyezzük a csövet a bevágásba, majd nyomjuk le, hogy nyitva maradjon és levegőtjuttasson a tüdőbe! Ha a helyén van, rögzítsük
erősen ragasztószalaggal vogy kötszerrel úgy hogy egyenesen álljon és ne tudjon kiesni! Ha a iégút - természetes vagy mesterséges úton - kitisztult, de a beteg még mindig nem lélegzik, mesterséges lélegeztetést kell alkalmaznunk.
A fulladás megakadályozása Nyomás: A mellkast érő bármilyen nyomás fulladást okozhat Pl. ha a hegymászó megcsúszik, és egy a mellkasa köré kötött kötélen lóg, nagyon nehezen tud lélegezni. Dobjunk le neki egy kötelet, hogy beletehesse a lábát, és így csökkenthesse a nyomást (derékhurkot vagy húzóhurkot alkalmazzunk, lásd Csomók öTáborozási technika fejezetben)! A lavina és a földomlás is fejthet ki akkora nyomást amely ellehetetleníti a légzést. Ilyenkor lehetőleg kuporodjunk össze, és mellkasunk védelmében hajlítsuk be a karunkat és a könyökünket! Ha valaki a roncsok alá szorult, és a mellkasát nyomó súlyt nem tudjuk felemelni, használjunk emelőrudat és biztonságosan támasszuk ki a leemelt tárgyat!
Füst és gáz: Ha finom, hálószerű anyagot teszünk az orrunk és a szánk elé, megakadályozhatjuk a füst tüdőbe jutását, mert a ruhadarab megszűri a levegőt A füst látható, tehát elkerülhető. A gáz viszont általában láthatatlan, ezért csak széllel szemben, friss levegőn vagy légzőkészüléket használva lehetünk biztonságban. A betegeknek, sérülteknek friss levegőre van szükségük! Oxigénhiány: Megeshet, hogy elfogy az oxigén a menedékben, ha nincs szellőzés, vagy törmelék, illetve hó elzárja, elszigeteli a nyílásokat. Ez a veszély az igluban különösen akkor jelentős, ha megszűnik a huzat. Kályhát használva és tüzet gyújtva elhasználódik az oxigén, ráadásul szén-monoxid keletkezik. A betegeknek, sérülteknek friss levegőre van szükségük! Szén-monoxid-mérgezés: Ez a gáz zárt térben halálos, az ott-tartózkodók azonban alig veszik észre. A szén-monoxid-mérgezés tünetei leginkább a túl sok alkohol fogyasztásáéhoz hasonlóak: csökken az emlékező- és ítélőképességünk, nő a magabiztosságunk, alábecsüljük a veszélyeket. Ügyeljünk rá, hogy megfelelő legyen a szellőzés, különösen kályha használatakor! Gyertyát gyújtva ellenőrizzük a menedéket! Ha a láng megnyúlik és hosszabb lesz (szélsőséges körülmények között fellobban egészen a tetőig), súlyos oxigénhiány lépett fel, ezért itt az ideje a szellőztetésnek. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a betegeknek friss levegőre van szükségük! NINCS SEM LÉGZÉS, SEM PULZUS
Vizbefulladás Tünetek: Egyéb (pl. szervi) okai is lehetnek, de általában vízbe esve, vagy arccal folyadékba merülve léphet fel a fulladás. Az arc - különösen az ajak és a fül - elkékül, és vérbőség jelentkezik. Elképzelhető, hogy enyhe hab jelenik meg a szájban és az orrlyukakban - ez a hab zárja el a légutakat. Ne kíséreljük meg eltávolítani a folyadékot a tüdőből, mert lehetetlen! A mesterséges lélegeztetést minél előbb kezdjük meg! Ha a beteg még vízben van, támasszuk ki a lebegő testet, és az ártalmas tárgy, rossz fog vagy egyéb légzési akadály eltávolítása után gyorsan kezdjük meg a szájból szájba lélegeztetést! Szárazföldön alkalmazhatjuk a Holger-Nielsen-módszert is.
Áramütés Tünetek: Az ok általában nyilvánvaló. Az áramütés leállíthatja a szívet, a fellépő izomgörcs pedig távolabb lökheti az áldozatot. Az elektromos égés sokkal mélyebb lehet, mint amilyennek tűnik. Ne érjünk az áldozathoz, amíg az áramot ki nem kapcsoljuk! Ha készülék okozta az áramütést, a csatlakozás megszakítható a szigetelt vezeték kihúzásával. Ügyeljünk azonban minden folyadékra, mert vezetik az áramot - az áldozat is bevizelhet a sokk hatására! Lélegeztessük mesterségesen, és szükség esetén kezeljük a szív leállását, majd az égési sebekkel foglalkozzunk! NE KOCKÁZTASSUNK!
Villámcsapás Tünetek: Az áramütés egyik formája. Az áldozat általában elkábul és elveszíti az eszméletét. Lángra kaphat a ruházata és elektromos égési sérüléseket is szerezhet, amelyek a karóra, az ékszer, az öv és az egyéb fémtárgyak heiyén sokkal súlyosabbak. Szükség esetén lélegeztessük mesterségesen, majd lássuk el az égési sérüléseket. Az újraélesztés valószínűleg hosszú ideig fog tartani. A felébredés is gyakran sokáig várat magára.
Mérgezés Tünetek: A tüdőbe jutó vagy az idegrendszerre ható mérgek fulladást okozhatnak.
Szívroham Tünetek: Erős mellkasi fájdalommal, légszomjjal, szédüléssel jár. Elképzelhető, hogy a beteg a földre zuhan, láthatóan szorong. Erős izzadás, szabálytalan pulzus, kékülő ajak és bőr kíséri a infarktust. Ha megszűnik a légzés, lélegeztessük mesterségesen, a pulzus megszűnése esetén pedig alkalmazzunk szívmasszázst!
MESTERSÉGES LÉLEGEZTETÉS Szájból szájba lélegeztetés („az élet csókja”) A leggyorsabb és leghatásosabb módszer. A légút megtisztítása után rögtön kezdjük meg! A beteg általában gyorsan magához tér, kivéve ha elektromos áramütést szenvedett el, vagy ha vegyi anyagok (gyógyszer, kábítószer, alkohol), illetve szén-monoxid miatt alakult ki nála mérgezés. Ezekben az esetekben az idegek és az izmok megbénulnak, vagy a véráramban az oxigén szén-mo-noxidra cserélődik. Ilyenkor számítsunk rá, hogy sokáig kell lélegeztetnünk! Ha az arc sérült, vagy mérgezés, illetve vegyi anyagok okozta égés gyanúja áll fenn, alkalmazzuk a Silvester-módszert!
A betegei fektessük o hótóra, kellően nyissuk szét oz állkapcsát a fejét pedig döntsük hátra (hogy a nyelv ne csússzon hátra a lég utat elzárva)! Másik kezünkkel fogjuk be a beteg orrlyukát! Ellenőrizzük, hogy a szájban és a torokban nincs-e valamilyen akadály! Helyezzük szánkat a betegére, majd lélegezzük ki a levegőt! Miközben óvatosan levegőt fújunk c beteg tüdejébe, figyeljük, emelkedik-e a mellkasa! (Ha nem emelkedik a melfkasa, fordítsuk az oldalóro, és üssünk a lapockái közé, hogy elmozdítsuk oz akadályt!) Vegyük el a szánkat! Vegyünk nagy levegőt, majd figyeljük, ohogy a meflkas automatikusan visszaesik! A levegő kiáramlását éreznönk vagy hallanunk keli! Az első hat befújást minél gyorsabba® ISMÉTELJÜK meg! Ezután percenként tizenkétszer fújjunk be, amíg helyre nem óíl a légzés! Gyerekek esetén: Ne fújjuk be a levegőt a szóján, csak normálison lélegezzünk! Csecsemő esetén a befújt levegő csak finom lehelet legyen! Az első négy befújást minél gyorsabbon végezzük el! Ho túl erősen fújunk a gyerek szájába, károsíthatjuk érzékeny tüdejét! Szájból orrba történő lélegeztetés: Akkor használjuk, ha nem tudjuk ajkunkat az áldozat ajkára illeszteni, mert össze van zárva! Csecsemők esetén az ajkunkat helyezzük rá a szájra és az orra isi r NE HAGYJUK ABBA!
Az újraélesztés minden változatánál az első öt perc a legmeghatározóbb, de a mesterséges lélegeztetést legalább egy órán keresztül végezzük akkor is, ha a beteg nem kezd el öt perc után lélegezni! Ha csoportban vagyunk, váltsuk egymást! ELLENŐRIZZÜK A SZÍVVERÉST!
Mesterséges lélegeztetés arcsérülés esetén A Silvester-módszer: Akkor javasolt, ha mérgezés vagy arcsérülés miatt nem alkalmazható a szájból szájba lélegeztetés, és különösen ha a beteg szívmasszázsra is szorul (ugyanaz az elsősegélynyújtó tudja végezni mindkét műveletet).
A beteget fektessük a hátára, és emeljük meg a vállát összehajtogatott takaró vagy ruha segítségéveiI Térdeljünk terpeszben a beteg fejéhezI Fektessük kezünket a beteg alsó bordái fölé, majd hajoljunk előre, és nyomjuk kezünket egyenletesen lefelé! Ezután minél jobbon emeljük felfelé és kifelé a beteg kórját! ISMÉTELJÜK ütemesen a műveletet, felnőttek esetén percenként 12-szer. Ha nem történik változás, fordítsuk a beteget az oldalára, üssünk gyorsan a vállai közé, hogy a művelet újrakezdése előtt eltávolítsunk minden lehetséges akadályt! NE ADJUK FEL! Az újraélesztési technikákkal olyan áldozatokat is fel lehet éleszteni, akik fulladás, kihűlés vagy áramütés után három órán át nem lélegeztek önállóan.
Mesterséges lélegeztetés arccal lefelé A Holger-Nielsen-módszer: Ezt a módszert ajánlják a vízbe fulladt áldozat felélesztésére, ha a szájból szájba lélegeztetés nem megoldható, vagy ha a beteget nem tudjuk a hátára fordítani. Az áldozat arccal a föld felé fordul, így a folyadék szabadon kiáramlik a szájából, és nem tud megfulladni. A beteg fejét fordítsuk az egyik oldalra, a karjait hajlítsuk be, kezeit tegyük a homlokához! Lazítsuk meg szoros ruháit, és ügyeljünk rá, hogy a nyelv elöl maradjon, a száj tiszta legyen, ne fedje sár stb.! Forduljunk térdelve a beteg felé! Egyik térdünk a fejénél legyen, kezünket pedig tegyük a lapockái fölé! Két hüvelykujjunk érjen össze, ujjaink viszont terüljenek szét! Miközben 8-ig számolunk, végezzük el a következő műveletet:
1-2-3: Döfjünk előre nyújtott korokkal, és fejtsünk ki óvatos, egyenletesen növekvő nyomást (kb. 2 másodperc)! 4: Dőljünk hátra, csúsztassuk vissza
o kezünket és fogjuk meg a beteg felkarját (0,5-1 másodperc)! 5-6-7: Húzzuk meg, és emeljük fel óvatosan a beteg karját miközben továbbra is hátrafelé dőlünk (2 másodperc)! Vigyázzunk, ne emeljük
meg o beteg törzsét és a fejét se mozgassuk túlságosan! 8: Engedjük vissza a beteg karját a földre, csúsztassuk vissza kezünket a kiinduló helyzetbe (0,5-1 másodperc)! ISMÉTELJÜK meg percenként 12-szer! MEGJEGYZÉS: Ha a beteg karja sérült, helyezzünk a homloka alá egy összehajtogatott ruhát, és emeljük meg a hónaljánál! Ez a módszer nem használható, ha a betegnek súlyos borda- vagy vállsérülései vannak. MIUTÁN HELYREÁLLT A LÉGZÉS: Helyezzük a beteget stabil oldalfekvésbe - ahogy minden újraélesztés után kell! Ez alól a gerinesérüléses beteg kivételt képez!
A PUl^US MEGMÉRÉSE A NYAKON
Fordítsuk a beteg fejét az egyik oldalra! Csúsztassuk ujjainkat az ádámcsutka mentén a mélyedésbe! Más helyeken is mérhető o nyakon o pulzus. Normális pulzus
A PULZUS MÉRÉSE A CSUKLÓN
Helyezzük ujjainkat finoman a csukló elülső oldalára, ozolkari ütőérre, amely az alkar aljától kb. 1 cm-re található a hüvelykujj oldalán. VAN SZÍVVERÉS?
Nyugalmi helyzetben a felnőtt pulzusa percenként 60-80 (átlagosan 72), a fiatalabb gyerekeké viszont sokkal magasabb, percenként 90-140. Az izgatottság gyorsítja a szívverést. Ne vesztegessük az értékes időt! 30 másodpercig számoljuk az ütéseket, majd duplázzuk meg az értéket! Másodpercmutatós órát használva biztosítsuk a pontos mérést, a kapott adatokat pedig jegyezzük le!
Ha nincs pulzus Ha nem érezzük a pulzust, és a pupillák is nagyobbak a normálisnál, a mesterséges lélegeztetés mellett kezdjük el a szívmasszázst is! A szájból szájba lélegeztetés és a Silvester-módszer lehetővé teszi, hogy mindkét tevékenységet egyszerre végezzük!
Szívmasszázs A használt újraélesztési technikától függetlenül ha 10-12 légzés után sincs pulzus, és nem állt be látható változás a beteg állapotában, kezdjük meg a szívmasszázst (a külső változatát)! NINCS VESZTEGETNI VALÓ IDŐ! Először helyezzük a beteget szilárd felületre! Maradhat a földön is, de a hátán feküdjön! Kéztövünkkel üssünk rá erősen a mellcsont alsó részére (a bordák közötti központi csont)! Az ütés megindíthatja a szívet. Ha még így sincs pulzus, folytassuk a szívmasszázst! Térdeljünk a beteg mellé, helyezzük a tenyerünk alját a mellcsont alsó részére (sternum), vagyis a bordák közt lévő középső csontra! Figyeljünk arra, hogy ez nem a mellcsont végén vagy alatta van! Helyezzük rá a másik tenyerünket hasonlóan! Kezünk többi része ne legyen a mellkason! Egyenes karokkal dőljünk előre, és a tüdő minden egyes felemelkedése után nyomjuk le kezünket 6-8 alkalommal!
Fel nőtt esetén kezünket 4 cm mélyre nyomjuk! Ismételjük meg percenként legalább 60-szor! Egyenletesen és erősen mozogjunkI Az egyenetlen vagy durva lökések további sérülést okozhatnak! A csecsemők és a gyerekek esetén kisebb erőkifejtésre és több lökésre van szükség: elegendő, ha a két ujjunkat lenyomjuk percenként 100szor. Az idősebb, maximum 10 éves gyerekek esetében csak az egyik kezünket használjuk, és percenként 80-90-szer lökjünk a mellkason!
Megjegyzés: Ellenőrizzük a pupilla tágulását és a pulzus visszatérését a nyaki artérián - ezek jelzik, ha sikerrel jártunk. A MESTERSÉGES LÉLEGEZTETÉSRE MÉG EZUTÁN IS SZÜKSÉG LEHET! Mesterséges lélegeztetés és szívmasszázs (cardiopuimonáris újraélesztés) Ha egyedül vagyunk: A Silvester-módszert vagy a szájból szájba lélegeztetést alkalmazzuk. Meghatározott rendszert kövessünk: 15 szívmasszázst kövessen 2 gyors befújás! Két elsősegélynyújtó esetén: 5 szívmasszázst kövessen 1 mély befújás! Ismételjük meg! A befújást végző elsősegélynyújtó feladata a nyaki pulzus és a pupilla ellenőrzése is. Ha visszaállt a légzés, fenn is kell tartani. Fektessük a beteget stabil oldalfekvésbe (kivéve a gerinc- vagy nyaksérültet), ez csökkenti az eszmélet visz-szanyerésekor feljövő folyadék okozta veszélyt! Rendszeresen ellenőrizzük a beteg állapotát! Ha van rá lehetőség, eszméletlen beteg esetében alkalmazzunk a légút nyitvatartásához mesterséges légutat. JAVASOLT FELSZERELES MESTERSEGES LEGUT Használat előtt ellenőrizzük a beteget és a mesterséges légutat! Illesszük be a mesterséges légutat a harmadáig úgy, hogy a vége a szájpadlás felé mutasson, majd fordítsuk el 180 fokban a torok irányába!
Ha a helyére került a beteg tud lélegezni. A felgyülemlő nyáltól köhögni és bugyborékolni kezdhet A nyál-kát szívóeszközzel távolítsuk el!
NYÁLELSZÍVÓ A mesterséges légút elhelyezése után annak egyirányú szelepe a nyálat a lenyelés veszélye nélkül szívja le. Rögtön a születésünk után valószínűleg nálunk is alkalmaztak ilyet! Ha nincs ilyen eszközünk, használhatunk bármilyen csövet vagy szívószálat (lehetőleg fertőtlenítve)! Ha egy mód van rá, NE nyeljük le a beteg nyálát! VESZÉLYES VÉRZÉSEK Az emberben átlag 6,25 liter vér kering. Fél liter vér elvesztése enyhe, 1 literé erős gyengeséget okoz (szaporább pulzussal és gyorsabb légzéssel együtt), másfél literes vérveszteségtől már elájul az ember. A 2,24 liternél nagyobb veszteség már végzetes lehet. A vérzést azonnal állítsuk el! Ha már megszűnt a vérzés, a normális vérmennyiség a szövetek nedvességtartalmának felhasználásával gyorsan helyreáll - az ezt kisérő gyenge vérszegénységnek nincs semmi jelentősége. A test folyadékveszteségét vizet fogyasztva pótolhatjuk, ez helyreállítja a folyadékegyensúlyt. FONTOSSÁGI SORREND A vér létfontosságú oxigént szállít. Ha a vérzéssel együtt jár a légzés leállása, egyszerre kezeljük mindkettőt! Állítsuk vissza a beteg légzését, egyszersmind állítsuk el a vérzést! A vénákból és hajszálerekből eredő vérzést a vérző helyre egyszerűen nyomást gyakorolva, sebfedéssel vagy anélkül elállíthatjuk, ahogy a kisebb artériásvérzéseket is megszüntethetjük helyi nyomóhatással. A sebes végtagot emeljük a szív vonala fölé, miközben továbbra is nyomva tartjuk a sebet! A vérzés elállításához bármit használhatunk (kezet, zsebkendőt, blúzt), de a lehető legtisztább anyag legyen. Minél hamarabb helyezzük el a nyomókötést, és minél határozottabban rögzítsük! A nem steril anyagok fertőzés-veszélyesek, de ha a beteg akár el is vérezhet, nincs idő emiatt aggódni. A halál a súlyos vérzés miatt úgyis minden bizonnyal beállna. 5-10 percen keresztül, folyamatosan, erősen nyomjuk a sebet, és eláll a vérzés! Ne engedjünk a kísértésnek, ne emeljük fel az anyagot, ne nézzük meg a sebet! Ha a vér átszivárog a nyomókötésen, tegyünk a tetejére még egyet! A vérzés megállítására a legjobb eszköz a nagy, folyadékfelszívó vat-taköteg. Tartsunk ilyet az orvosi felszerelésben! Tegyünk a sebre kötszert, majd egy rugalmas pólyát, amely fenntartja a szükséges nyomást!
Artériás vérzés A legsúlyosabb vérzésfajta, amelyet minél hamarabb el kell állítanunk! Az artériából erősen, nagy sugárban, a pulzus ütemében jön a vér. A vérzés ideiglenesen csillapítható, ha az artériát ott szorítjuk el, ahol áthalad a csonton, nekinyomva annak egy nyomópontjához. Lehetőleg tegyük meg a HÍV és egyéb hasonló betegségek terjedését gátló óvintézkedéseket, de persze teljesen érthető, ha vészhelyzetben nincs nálunk kesztyű stb. NYOMÓPONTOK_ Ezek azok a helyek, ahol az artéria egy csont felszínéhez közel halad, ezért ha az artériát nekinyomjuk a csontnak, elzárjuk a véráramlást. Mindegyik hatékony az adott terület artériás vérzésének kezelésekor. Figyeljük a sebet! Ha a vérzés nem csökken azonnal, tegyük arrébb az ujjunkat, amíg alább nem hagy! - Halánték: a fül előtt/fölött (a) - Arc: az állkapocs oldalán (b) - Váll vagy felkar: a kulcscsont felett (c) - Könyök: a felkar belső oldalán (d) - Alkar: a könyökhajlatban (e) - Kéz: a csukló elején (f) - Comb: a lágyékhajlatban/comb felső részének közepén (g) - Láb alsóbb része: a térd hátulján (h) - Láb: a boka elején (i)
Az artéria elkötése Olyan súlyos sérülések esetén, amelyeknél a nyomókötés nem alkalmazható, mert a sebhez nehéz hozzáférni, vagy részben sérült a végtag, keressük meg a vérző artériát és kössük el. Ez komoly kockázattal jár, ha szakképzetlen személy végzi, hiszen az artériákat gyakran idegek kísérik, amelyeket becsípve vagy elkötve maradandó károsodást okozhatunk, pl. a végtagműködés elvesztését. A vérzés megfékezéséhez alkalmazzunk ideiglenes érszorítást! Az artéria megtalálása érdekében azonban előfordulhat, hogy egy ideig hagynunk kell lövellni a vérsugarat. Felforralva vagy alkoholban áztatva fertőtlenítsünk egy horgászzsinór-, cérna- vagy madzagdarabot! A laposüveg tartalma vagy a parfüm szintén eltávolítja a baktériumokat. A tisztaság alapvető fontosságú! Főzzünk ki minden sebfedőt és kötszert! Dörzsöljük meg kezünket alaposan forró vízben, lehetőleg szappant is használjunk! Tisztítsuk meg a sebet steril (felforralt) vízzel, majd óvatosan tapogassuk ki tiszta ujjal a sérült artériát! Erősen kössük össze, steril cérnát használval Ez az egyetlen művelet, amely közben hozzá kell érnünk a nyílt sebhez. Ha az artéria teljesen szét van roncsolva, a vége visszahúzódhat és ez megnehezíti a rátalálást. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a vérző ér egy bizonyos szövetrészben van, nagy tűvel összevarrhatjuk az egész területet!
Minél hamarabb lazítsuk meg óvatosan az érszoritót, hogy kiderüljön, jó munkát végeztünk-e! Ellenőrizzük, hogy csak egy vérző ér van-e! Ha több vérzést látunk, azonnal kössük vissza az érszorító kötést és próbálkozzunk újra! A többi kis ér elegendő vért szállít a végtag működésének fenntartásához. Ha nincs rá szükség, NE hagyjuk az érszorító kötést megszorítva! Érszorító kötés Mindössze két olyan hely létezik, ahova érszorító kötést lehet helyezni: a felkarra (pontosan a hónalj alá) és a felső comb köré. Lehetőleg legalább 5 cm széles kötést használjunk! Ha csak ennél vékonyabb dolog áll rendelkezésünkre (drót vagy madzag), mindenképpen egy összehajtogatott ruharéteg fölé tegyük, így csökkenthetjük az idegek és a hús károsodását!
Tekerjük körbe o végtego t háromszor és kössünk rá egyszerű csomót! A csomó fölé tegyünk egy botot vogy hasonló tárgyat, majd kössünk rá dupla csomót! Tekerjük a botot egészen addig szorítva a kötést, amíg a vérzés el nem áll! Az érszoritó kötés legyen e!ég szoros a vérzés megállításához, de gyokran lazítsuk meg. A kötés felhelyezése után gyorsan dolgozzunk! Ha végeztünk, teljesen szedjük szét! FIGYELEM! Az érszorító kötés megszakítja a véráramlást, ezért ha túl sokáig hagyjuk a végtagon, súlyos károkat, akár a szerv elvesztését is okozhatja. - Érszorító kötést KIZÁRÓLAG végtagon alkalmazzunk! SOHA ne készítsünk ilyet fejre, nyakra vagy törzsre! - Az érszorító kötést SOHA ne fedjük be! Ha mégis felügyelet nélkül kell hagynunk az ilyen kötést, a beteg homlokára írjuk rá filctollal vagy rúzzsal a felhelyezés időpontját és azt, hogy „ÉSZK”!
A keringés ellenőrzése A kötés felhelyezése után rendszeresen ellenőrizzük, hogy kékülnek-e, illetve nem hidegek vagy érzéketlenek-e a kéz és a láb ujjai! Ha azok, lazítsunk a kötésen! Ennek elmulasztása üszkösödést válthat ki, ami végtagvesztéssel is járhat! Ugyanezen okok miatt NEM használhatunk érszorító kötést - az artéria elkötésén kívül! Elsőként a közvetlen nyomást alkalmazzunk! Ezután próbálkozzunk a nyomópontokkal, továbbra is közvetlen nyomást gyakorolva a sebre! Ha a seb végtagon található, mindvégig tartsuk megemelve! JAVASOLT KISZERELÉS ÉRFOGÓ
Összezárható csipeszhez hasonlító eszköz: az érre csiptethető rá, megállítva a vér áramlását és megkönnyítve az elkötését. Az érfogónak több felhasználási lehetősége is kínálkozik, ezért érdemes betenni az orvosi felszerelésbe. Alkalmas arra is, hogy varrás közben fogjuk vele a tűt, bár a bőr tűzéssel is rögzíthető. ÜGYELJÜNK rá, hogy oz idegeket ne csíptessük be! KISEBB VÉRZÉSEK Vénás vérzés A vénás vérzés kevésbé súlyos, mint az artériás. A sötétebb vénás vér lassabban áramlik ki, van idő a legjobb kötszer kiválasztására. Ha a vér mély sebből jön, nehéz megtalálni a vérzés helyét - géz segítségével minél nagyobb területet tartsunk nyomás alatt! Tíz pere elteltével már elképzelhető, hogy rögzíteni tudjuk a gézt. Ehhez használhatunk kötést vagy tépett ruhadarabot, amelynek minél szélesebbnek kell lennie, hogy ne vágjon bele a beteg húsába. lüajszáleres vérzés A hajszálerek szűk erek, amelyek vérzése magától csillapodik. Ne vesztegessük időnket a hajszáleres vérzés ellátásával, mert soha nem veszélyes. Először a komolyabb dolgokkal foglalkozzunk, ezeket ráérünk később bekötözni! BELSŐ VÉRZÉSEK
Ez a veszélyes állapot gyakran kialakul a testet érő erős ütések, eltörő csontok, golyó vagy mélyreható sérülések miatt. Eleinte alig van jele a belső sérülésnek, esetleg enyhe zúzódás látható a bőr alatt. A beteg szédül, nyugtalan, bágyadt, sápadt, bőre hideg, nyirkos, pulzusa gyenge, viszont nagyon gyors. A vér szövetek közé szivárgása minden törés és zúzódás esetén előfordulhat. Egy törött comb legalább fél liter vérveszteséggel jár a törés oldalán.
Tünetek A belső vérzéskor jelentkező tünetek - amelyek egyúttal a vérzés helyére is utalhatnak - a következők: - Vesében vagy húgyhólyagban: a vizelet vörös vagy bordó elszíneződése. - Alsó bélszakaszon: a széklettel vér is ürül. - Felső bélszakaszon: a részben megemésztett vér a székletet feketévé, szurokszerűvé színezi. - Gyomorban: A beteg vért hány. Ha a színe élénkpiros, a vérzés friss. Ha a színe az őrölt kávééra hasonlít, egy ideje már a gyomorban volt - Tüdőben: vér felköhögése, gyakran vörös hab formájában. Kezeiés Fektessük a beteget sima felületre, majd emeljük meg a lábait, hogy a szív könnyebben tudja a fejbe pumpálni a vért! Tartsuk a beteget langyos hőmérsékleten, de ne legyen túl nagy melegben, mert akkor a vér a bőr felé terelődik! Súlyos belső vérzés akkor keletkezik, ha a vese, a máj vagy a lép sérül. Ilyen esetekben nem tehetünk mást, mint hogy ápoljuk a beteget és reménykedünk a gyors mentésben. ~ ORRVÉRZÉS_ A beteget felültetve kezeljük, és a feje kissé dőljön előre! Öt percig tartsuk összeszorítva az orrlyuka puha részeit! A beteg közben szájon át lélegezzen! Nem szabad szipognia! Lazítsuk meg a szoros ruhadarabjait!
SEBEK ÉS KÖTSZEREK A nyílt seb mindig magában rejti a baktériumok okozta fertőzés veszélyét. Az ilyen baktériumok közül a legjelentősebb a Tetanusbacillus, amely merevgörcsöt okoz. A tetanusz elleni védőoltás beadatása bölcs lépés mindenki részéről, a szabadban túrázók és utazók számára viszont alapvető fontosságú. Az üveg, fém vagy égés okozta sebek általában tiszták, de minden idegen testet el kell távolítanunk a testünkből! Ez a feladat általában szakképzett orvosokra hárul, a túlélésért küzdve azonban saját magunknak kell elvégeznünk. A művelet legjobban steril érfogóval és csipesszel hajtható végre. A földet vagy piszkos ruhát érintő sebet ki kell tisztítani, és el kell távolítani belőle az ÖSSZES élettelen szövetet! Vágjuk le a ruhát a sebnél, tisztítsuk meg a környezetét, öblítsük ki a sebet, és mossuk ki belőle a szennyeződéseket! A sebet belülről kifelé haladva tisztítsuk, NE kívülről befelé! Szárítsuk meg, majd tegyük rá a tiszta kötszert! A sebet kényelmes helyzetben rögzítsük! A kötszert cseréljük le, ha átnedvesedett, kellemetlen szagot áraszt, vagy megnövekedett és lüktet (ez fertőzést jelez). A kisebb, helyi fertőzéseket áztassuk meleg, sós vízbe, vagy tegyünk rájuk meleg borogatást! A borogatás felszívja a fertőzést kísérő gennyet és csökkenti a duzzanatot. Borogatást készíthetünk minden porrá törhető anyagból: a rizs, a burgonya, a gyökerek, a felaprított fakéreg és a mag erre mind-mind alkalmas. Az agyag szintén használható. Főzzük meg a kiválasztott anyagot, majd tekerjük ruhába! A borogatás még elviselhetően forró legyen, de arra vigyázzunk, hogy ne égesse meg a területet! Ha az emberi testnek elegendő pihenés és táplálék jut, nagyon jól ellen tud állni a fertőzéseknek. A hő szintén elősegíti a gyógyulást. Használhatunk pl. ruhadarabba tekert meleg követ is. A SZAPPAN M[NT FERTŐZÉSGÁTLÓ A szappan kiváló fertőzésgátló, ezért alkalmas a sebek kimosására. Kezünket forralt vízben mossuk meg, mielőtt nekikezdenénk a seb megtisztításának! Mossuk ki a sebet felforralt vízzel - ha nincs, használjunk vizeletet! A vizelet steril folyadék, nem terjeszt fertőzéseket. A húgysav enyhén jótékony hatása is segíthet a seb megtisztításában. Sebek összevarrása A kisebb sebeket magunk is összevarrhatjuk, ha nincs a közelben orvos. (Az érfogó ilyenkor is hasznos segítség.) Akkor javasolt a varrás, ha kés okozta tiszta sebet kell lezárnunk, vagy valamilyen arcon lévő sérülés akadályozza az evést, illetve a légzést. Először is tisztítsuk meg alaposan a sebet, majd varrjuk össze keresztöltéssel, vagy alkalmazzuk a minden különösebb hozzáértés nélküi használható szárnyas kapcsokat (a túlélőkészletünk része)! Némelyik bennszülött törzs a tűzhangyát használja ugyanerre a célra: hagyják, hogy ráharapjon a sebre, majd leszakítják a fejét, de az állkapocs továbbra is összetartja a sebet. ÖLTÉSEK
Minden öltést külön, a seb közepétől kezdve, steril tűvel és cérnával vagy béllel készítsünk el! Húzzuk össze a széleket, majd kössük el a cérnát, és kifelé haladva folytassuk a feladatot! ÖSSZEFOGÁSOS MÓDSZER
Szárnyas kapcsokat vogy pillangó alakúra vágott ragasztótapaszt (pillangótapasztl használjunk! Húzzuk össze a seb széleit! Tegyük o tapasztó seb egyik oldalára, húzzuk össze o sebet amennyire csak lehet, majd ragasszuk rá o tapasz másik végét is! Ha a seb elfertőződik (vagyis piros, duzzadt és megfeszül), távolítsuk el az összes kapcsot vagy csak annyit, hogy a genny távozni tudjon! Várjuk meg, amíg már nem távozik több! Nyílt kezelés A „nyílt kezelés" - amely során a sebet kötszerrel befedjük ugyan, de nem varrjuk össze - a túlélő sérüléseinek egyetlen megfelelő kezelési módja a korábban említetteket kivéve. Ha nem tudtuk kellően kitisztítani a sebet, hagyjuk nyitva, hogy belülről gyógyuljon. A seb fertőzésnek ellenálló szöveteket kezd termelni, amelyet nedvező, vörös, sarjadzó kinézetéről ismerhetünk fel, és minden sebnél a gyógyulást jelzi. A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is biztosan fellép bizonyos mértékű fertőződés. Elképzelhető, hogy a mély sebeket le kell szívni. Hasznos lehet, ha időnként megnyitjuk a tályogot (felgyülemlett gennyet), és steril tampont illesztünk bele, amely lehet akár kötszer vagy ruhacsík is. Ennek a vége álljon ki, és lehetőleg legyen rajta biztosítótű! Hagyjuk, hogy a seb néhány napig száradjon! Ha fel kell szúrnunk vagy újra fel kell nyitnunk egy sebet, az új baktériumok bejutását a szike vagy késpenge sterilizálásával próbáljuk megakadályozni! A tampon befedi és kiszárítja a sebet, lehetővé téve, hogy belülről gyógyuljon. A gyógyulási folyamat előrehaladtával egyre csökkentsük a tampon méretét, majd távolítsuk el végleg és a sebet kötszerrel fedjük be! Mellkasi seb: A mellüreg sérülésekor a mellkasi seb egyik legnagyobb veszélye, hogy a beteg légzése közben levegő szivárog be. Ez a tüdőműködés összeomlásához vezethet. Tegyük a tenyerünket a sebre, így megakadályozzuk a levegő bejutását! Fektessük le a sérültet, fejét és vállát pedig támasszuk ki a sérüit oldal irányába! Nyomjunk a sebbe nagy, laza, lehetőleg nedves kötszert, vagy fedjük be műanyag réteggel, illetve alumíniumfóliával (lehetőleg vazelines bevonatúval), majd kössük be szorosan! Hasi sebek: A belső szervek károsodása és a belső vérzés kialakulásának kockázata miatt ezek a sérülések különösen veszélyesek. A beteg nem vehet magához sem szilárd, sem folyékony táplálékot. Szomjúságát úgy enyhítsük, hogy ajkait és nyelvét vizes ruhával benedvesítjük! Ha a bél kitüremkedik, fedjük be és tartsuk nedvesen! Ne próbáljuk visszanyomni a helyére! (Ezzel megnehezítenénk a megmenekülést követő sebészi munkát.) Ha semmilyen szerv sem türemkedik ki, kötözzük és pólyáljuk be erősen a beteget! Fejsérülések: A fejsérülés felveti az agysérülés lehetőségét. A seb hatással lehet a beteg légzésére és táplálkozására. Ügyeljünk rá, hogy a légutak tiszták maradjanak, és a nyelv ne csússzon hátra a torokba! Távolitsunk el minden rossz vagy kitört fogat! Ellenőrizzük a légzést! Az eszméleténél lévő beteg felülhet, az eszméletlent azonban helyezzük stabil oldalfekvésbe, hacsak nem szenvedett nyak- vagy gerincsérülést! (Lásd Koponyatörés). Amputáció: Ha valakinek beszorul egy végtagja az égő roncsba (vagy hasonló helyzet merül fel), a kiszabadítása érdekében néha drasztikus dologra kell elszánnunk magunkat. Pl. elképzelhető, hogy fel kell áldoznunk a beszorult személy végtagját az életéért, ha ellenkező esetben tűzhalált szenvedne. Ha a tűz vagy egyéb tényező egyre nagyobb veszélyt jelent ránk vagy a betegre nézve, gyorsan kell cselekednünk. Fontos, hogy ilyenkor is a lehető legnagyobb elővigyázatossággal járjunk el! Ha végtag szorult be, a sebhez minél közelebb vágjuk le - ez valószínűleg azt jelentheti, hogy a csontot kel! átvágnunk! Valamilyen fűrészre lesz tehát szükségünk. A túlélőkészletünkben lévő fűrészszál eredetileg sebészeszköz volt, tehát alkalmas a feladatra. Ha nem találunk fűrészt, vagy az amputációt üszkösödés indokolja, a legközelebbi ízületnél vágjuk le a végtagot! Először alkalmazzunk érszorítókötést, majd - amikor láthatóvá válnak - kössük el az artériákat vagy használjunk érfogót (ha van)! Ezután ejtsünk bevágást a bőrbe és az alatta lévő szövetbe! Várjuk meg, amíg visszahúzódik a bőr, majd vágjuk át az izmokat! Ezek is visszahúzódnak, fedetlenül hagyva a csontot vagy az ízületet! Fűrészeljük át a csontot, vagy vágjuk át az ízületet! Ha még nem tettük meg, kössük el az artériát, a csonkot viszont hagyjuk nyitva a vér elvezetése miatti Könnyű kötéssel védjük a csonkot! Traumás ampufáció Ha valamelyik végtag baleset miatt szakad le, alig vérzik. Az artéria falában lévő sérült izom ugyanis görcsöt kap, elzárva az artériát. Vizsgáljuk meg a sebet, és kössük el a megjelenő artériákat! FERTŐZÉSGÁTUjK HASZNÁLATA Ha van fertőzésgátlónk, vágásokhoz és horzsolásokhoz használjuk! Mély sebekre viszont ne alkalmazzuk, mert további szövetszáradáshoz vezethet! A környező területeket fertőzésgátlóval mossuk le, magát a sebet azonban forralt vízzel tisztítsuk ki! ÉGÉS
A repülőgép-szerencsétlenségkor gyakori égési sérülés súlyos fájdalmat és folyadékvesztést okoz. Az áldozatok nagyon hajlamosak a sokkra és a meg-fertőződésre. Az érintett bőrterület mértéke segít felbecsülni a súlyosságot. A test 50 százalékát, vagy annál is többet érintő égés teljes orvosi felszerelés nélkül általában végzetes. Megközelítő iránymutatás az érintett területek arányáról (a teljes testfelületet tekintjük 100 százaléknak): Fej = 9°/o Nemi szervek és környéke = 1°/o Karok = egyenként 9°/o Lábak eleje = egyenként 9% Törzs elülső része = 18% Lábak hátulja = egyenként 9% Törzs hátsó része = 18% Az égő rufsa eloltása Nagyon fontos, hogy az égő ruhát a lángok legyezése nélkül oltsuk el! A legtöbben ösztönösen elfutnak a veszélyes helyekről, ezzel azonban léghuzatot hoznak létre, amely tovább növeli a lángokat. Döntsük le az áldozatot, és lehetőleg takaróba, esőkabátba vagy hálózsákba tekerve gurítsuk a földön! Szükség esetén vessük rá magunkat, és a testén gurulva oltsuk el a lángokat - ilyenkor derül csak ki, ki az igaz barát! Vegyük íe az áldozatról a füstölgő ruhákat és minden olyan szűk ruhadarabot, ékszert stb.f amely még szorosabb lesz rajta, ha a bőre felduzzad! Azért is fontos, hogy az áldozatról azonnal levegyük a füstölgő ruhákat, mert tartják a hőt, és akár melegebbek is lehetnek, mint maguk a lángok. A hőmérséklet csökkentése Nedvesítsük vízzel az égett testszöveteket, hogy lehűljenek! A legjobb, ha a beteget legalább 10 percre hideg, lassan folyó víz alá helyezzük! Eszünkbe se jusson az égéseknél bármilyen fájdalmat csillapító anyag alkalmazása! Ne használjunk fertőzésgátlót, vajat, zsírt, hajat, cinkalapú bőrkrémet, vazelint és semmi ezekhez hasonlót - álljunk elíen a kísértésnek! A hűtést addig végezzük, amíg érezhető a fájdalomenyhítő hatása és a beteget a vízből kivéve nem növekednek a fájdalmai. A lehűtést követően ne tegyünk semmit az égési sebekkel, mindössze lássuk el azokat minél szárazabb és sterilebb kötszerrel a fertőzések megakadályozása érdekében! Összekötözés előtt a megégett ujjak és lábujjak közé is tegyünk kötszert, nehogy egymáshoz tapadjanak! Később forraljunk fel vízben esersavtartalmú keményfa kérget (pl. tölgyét vagy nyírét)! Ha lehűlt, tegyük a károsodott területre, hogy enyhítse az égett hús okozta fájdalmakat!
Folyadékpótlás A betegnek adjunk folyadékot, hogy pótoljuk a veszteséget! Gyakran kapjon kis mennyiségben hideg italt! Lehetőleg tegyünk fél liter vízbe egy teáska-nálnyi sót, de a szódabikarbóna még ennél is jobb! Só híján adjunk a betegnek inni egy kevés felforralt állatvért! Égésfajták A mély égések helye elszenesedett vagy fehér, gyakran a csont és az izom is látható. A természetnek hála az ilyen sérülések fájdalommentesek, mert az idegvégződések is elpusztulnak. A felületi égések nagyon fájdalmasak, és ha nagy területet érintenek, a folyadékveszteség komolyabb sokkot okoz, mint a mély égés. A bőr felhólyagosodik, de ezeket szándékosan sohase nyissuk fel. Ha az arcon és a nyakon is égési sérülések találhatóak, ügyeljünk rá, hogy a légutak akadálymentesek legyenek. Forrázás okozta sebek: A forró folyadékok (víz, gőz, olaj vagy akár borogatás) okozta nedves égés a száraz égéshez hasonlóan kezelendő. A száj és torok megégése: Okozhatja láng vagy forró gáz belélegzése, forró folyadék vagy maró hatású vegyszer lenyelése, vagy ha véletlenül nagyon forró edényből iszunk. Kortyoltassunk a beteggel hideg vizet, hogy hűtse a torkát! A torok duzzanata megakadályozhatja a légzést, ezért akár mesterséges lélegeztetésre is szükség lehet. A szem megégése: A szemgolyót megégetheti pl. kifröccsenő zsír vagy maró vegyszer. Nyissuk szét a szemhéjat, és a vegyi anyag eltávolításához öntsünk bele bő vizet! A fejet úgy döntsük, hogy a víz ne mossa bele a vegyi anyagot a szájba vagy az orrba, illetve egyik szem megégése esetén a másikba! Vegyszerek okozta égés: A vegyszer hígításához és lemosásához bőséges mennyiségű vizet használjunk! Távolítsuk el azokat a ruhadarabokat, amelyekre esetleg ráfolyt a maró anyagi Ne kíséreljük meg a savat lúggal semlegesíteni (vagy fordítva), mert az így létrejövő kémiai reakció még több hőt termel! A kezelést az égési sérülésekéhez hasonlóan folytassuk! Elektromos és villámcsapás okozta égés: Ellenőrizzük a légzést! Az égési sérülésekhez hasonlóan kezeljük! Ha még mindig fenyeget az áramütés veszélye, ne kockáztassunk! ÉGÉSI SÉRÜLÉS ÉS SOKK
A kisebb, illetve felszíni égések és az elektromos égések kivételével nagy valószínűséggel mind sokkot okoznak, amelynek nagysága az elvesztett plazmanedv mennyiségétől függ. Az erős égési sérülést szenvedett betegek sokkját tovább növeli, ha hideg vízzel lelocsoljuk, a szövetkárosodás jelentős csökkenése viszont csak így érhető el, ezért mérlegelnünk kell. A hűtést legalább 10 percig végezzük!
CSONTTÖRÉS A balesetek során kialakulhatnak rándulások, zúzódások, kéz- és lábtörések, vagy akár a hát töréses sérülései. A törött csontokat időben meg kell vizsgálni, még mielőtt a duzzanat nehezítené a törés helyének meghatározását! A sérült személyt megérintve és megmozdítva mindig legyünk óvatosak! Mindezek ellenére súlyos vészhelyzetben először a fulladást és a vérzést kezeljük, és ha másoknak sokkal sürgősebb sérüléseik vannak, ne kezdjünk neki egy törés rögzítésének! Lehetőleg a beteg mozdítása előtt rögzítsük a törött testrészt, és a kezelést később fejezzük be! A törésnek két fajtája létezik: a nyílt és a zárt. Nyílt törés esetén elképzelhető, hogy a csont átszakította a bőrt, vagy a seb egészen a csontig vezet. Ezekben az esetekben a fertőzés közvetlenül a csontig hatolhat, ezért komoly kezelést igényelnek. Ha a csont durván elferdült, egyenesítsük ki, és csak ezután tegyük sínbe! Ez fájdalmas lesz az áldozatnak. Ha a beteg eszméletlen, azonnal végezzük el a beavatkozást! Ezzel szemben a zárt törés nincs kitéve a levegőnek és nem lyukasztotta át a bőrt. Tünetek - Általában komoly fájdalom, amelyet a sérült rész megmozdítása tovább súlyosbít. - A legkisebb nyomásra is érzékeny reakció. - Duzzanat (mivel a vér kifolyt a szövetek közé), amely később elszíneződést vagy zúzódást hagy maga után. - Deformálódás: Az egyik végtag látszólag rövidebb, szemmel vagy tapintással érzékelhető rendellenesség jelentkezik, a beteg mozgása természetellenes, sántít vagy lötyög a végtagja. Hasonlítsuk össze a sérült oldalt a másik, egészséges oldallal! - A végtag mozgásakor recsegő hang hallatszik (ennek ellenőrzése miatt ne mozgassuk szándékosan a végtagot). A sérült végtagot mindig hasonlítsuk össze a másik oldalon lévő, ép párjával! A törés korrekciója Ha számíthatunk on/osi segítségre, rögzítsük a zárt törést, és várjunk a szakszerű segítségre! Ha minderre nem számíthatunk, a sérülés után minél hamarabb „korrigáljuk" a törést, még mielőtt fájdalmas izomgörcs állna be! Húzzuk a csontot (lassú, erős húzással, ne rántva), amíg a törött csont kiálló szélei nem húzódnak egyenes vonalba! Hasonlítsuk össze az egyenességet a másik végtaggal! Ezután rakjuk sínbe és rögzítsük! Továbbra is feszítsük, hogy a csont ne csúszhasson vissza! Ezután a végtagot tegyük sínbe, amelyet készíthetünk mindenféle anyagból, pl. síbotból, ágból, árbocfából, roncsdarabokból, uszadékfából, újságtekercsből stb.! MEGJEGYZÉS: A kemény sín és a bőr közti részt párnázzuk ki (pl. mohával), különben kisebesedhet, fekélyek alakulhatnak ki!
RÖGZÍTÉS A végtagot teljes hosszában rögzítsük! A behajlított karral rögzítendő töréseknél kötést alkalmazzunk! Ha nem találunk sínt, vagy még erősebb rögzítést szeretnénk, kössük a sérült végtagot az éphez, vagy a testhez! A végtag megfelelő helyzetben tartásához párnázzunk ki minden természetes mélyedést! A rögzítést a törés alatt és felett, valamint a legközelebbi ízület alatt erősítsük meg! A kötéshez használhatunk bármilyen puha anyagot! A csomók ugyanazon az oldalon legyenek, könnyű hozzáférést biztosítva a rögzítéshez! Egyszerű nyolcas csomót vagy nyolcas hurkot alkalmazzunk! RENDSZERESEN ELLENŐRIZZÜK A KERINGÉST! A kötés aoiyaga Kiváló kötés készíthető háromszögletű kendőből (lásdKötözés), de a képeken látható módszerrel ruhadarabokból, övből stb. magunk is rögtönözhetünk kötözőanyagot. A sínt NE kössük közvetlenül a sérülésre, és a csomók ne nyomódjanak a végtagnak! ELLENŐRIZZÜK A KERINGÉST! - A KAR TÖRÉSE A KÖNYÖK ALATT - A KÉZ ÉS AZ UJJAK TÖRÉSE
Helyezzük a kötözöanyagot (ebben ez esetben a hosszú ujjú inget) o kor és a test közé! Béleltsinnef rögzítsük o kort könyöktől ujj-középig! Tegyük oz ing egyik ujját o fej mögé• majd kössük a másik ujjhoz a sérüléssel ellentétes oldalon! Kössük meg a könyök alott hogy ne csússzon le! A körtéméivé rögzítsük, hogy ne alo-kuljon ki súlyos duzzanat!
Behajlított könyök esetén: Szoros kötést készítsünk! A mozgatás megakadályozása érdekében kössük át a felkaron és a mellkason! Ellenőrizzük a pulzust, hogy nem zártunk-e el egy artériátl Ha nincs pulzus, egyenesítsük ki kissé a kart, hogy visszatérjen. Ha még így
sincs pulzus, azonnali orvosi segítségre von szükségI FELKARI TÖRÉS
Béleljük ki a hónaljat! Rögzítsük sínnel a kar külső részét a válltól a könyökig! A kötés a csuklónál vékonyodjon!Kössük egymáshoz a kart és a mellkast! - LAPOCKATÖRES - KULCSCSONTTÖRÉS
A kötést úgy készítsük el, hogy levegye a súlyt a sérüít testrészről! A kötést a kar és a test köré tekert kötszerrel rögzítsükI Egyenes könyök esetén: Ne hajlítsuk be! Párnázzuk ki a hónaljat, és kössük a kart a testhez, vagy helyezzünk a kar valamelyik oldaiára
béieit sinti
FIGYELEM! Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a keringést akadálytalan-e! Az ujjak és lábujjak sárgás vagy kékes elszíneződése egyértelműen jelzi, ha ^ a vállszíj vagy a kötés túl szoros. J A comb és a láb alsó részének minden törésénél nyolcas kötést kell alkalmaznunk, amely mindkét lábat és a bokát is rögzíti. Ez szabályozza a forgást és megakadályozza a végtag megrövidülését. A CSÍPŐ VAGY A LÁB FELSŐ RÉSZÉNEK TÖRÉSE
Helyezzünk sint a fáb belső részéhez, egy másikat pedig a bokától a hónaljig! A sérült (ób hajlatai alatt bot segítségével Igazgassuk a kötszert!
Ha nem áll rendelkezésünkre sín, pámázzuk ki a lábak közti részt (egy összehajtogatott takaró kiválóan megfelell majd kössük hozzá az ép lábhoz!
TÉRDTÖRÉS
Egyenes fáb esetén: helyezzünk sínt a láb alá! A térd alá tegyünk hideg borogatást (lehetőleg jeget)!
Ha a láb be van hajlítva, és nem tudjuk kiegyenesíteni, tegyük egymás mellé a lóbakot, párnázzuk ki a lábikrák és a comb közti részt, majd kössük át ezeket a területeket! Ez csak ideiglenes, a megfelelő orvosi segítség megérkezéséig alkalmazható megoldás. Ha nem számíthatunk segítségre, a lábakat minél jobban ki kell egyenesíteni. A LÁB ALSÓ RESZENEK TÖRÉSÉ
Tegyük sínbe a lábat a térdtől a sarokig (a sín mindkét irányba nyúljon további vagy párnázzuk ki a lábak közti területet és kössük össze /lásd A csípő vogyaláb felső részének törése)!
BOKA- VAGY LABFEJTORES
Általában nem kell sínbe tenni. A duzzanatot a láb megemelésével csökkentsük!Rögzítsük párnával vagy takaróval körbeteker-vea bokát és a lábfej alatti részt! A bokánál két, a lábfej alatt egy helyen kössük át! Másik lehetőség: ha nincs seb, hagyjuk a betegen a cipőjét vagy a bakancsát, ez növeli a stabilitást! A sérült nem helyezheti a törött testrészre a súlyát! MEDENCETÖRÉS
Tünete a lógyékhajlatbon érzett vagy of-hasi fájdalom. Párnázzuk ki a combok közti részt! Kössük össze a térdeket és a bokát! Helyezzünk párnákat támasztékul a behaj-ütott lábak o!át majd kössük a beteget a vállánál, a derekánál és a bokájánál egy egyenes támasztékhoz (ajtó, asztallap, hordágy)! VAGY
Párnázzuk ki a lábak közti területet! Kössük össze a két lábat, bokát és a térdet! A me dence fölött két egymást fedő kötést alkalmazzunk!
Koponyaförés Koponyatörésre utal, ha vér vagy szalmasárga folyadék szivárog a fülből, illetve az orrból. Helyezzük a beteget stabil oldalfekvésbe - a szivárgó oldal nézzen a föld felé! Hagyjuk távozni a folyadékot, ha ugyanis bekötözzük vagy tamponáljuk a sebet, a koponyában felgyülemlő folyadék nyomást gyakorolhat az agyra. Alaposan ellenőrizzük a beteg légzését! Rögzítsük teljesen (legyen mozdulatlan a teste), és helyezzük kényelmes pozícióba!
Gerinctörés Ha a beteg fájdalmat érez a hátában vagy a nyakában, és esetleg kevésbé érzi az alsó végtagjait is, erre kell gyanakodnunk. A végtag érzékelését annak óvatos megérintésével ellenőrizhetjük! Kérjük meg a beteget, hogy mozgassa az ujjait és a lábujjait! Figyelmeztessük, hogy nyugodtan feküdjön! Ha számíthatunk orvosi segítségre és biztonságos helyen tartózkodunk, helyezzünk a sérült mellé puha, de szilárd tárgyakat (pl. csomagokat vagy párnázott köveket), hogy ne mozgassa a testét vagy a fejét!
Nyaktörés Ha nyaktörésre gyanakszunk, ÉLETBEVÁGÓ, hogy nyakstabilizáló gallért helyezzünk a beteg nyakára, vagy földdel teli zsákot, illetve ehhez hasonlót tegyünk a nyak mindkét oldalára a mozgás megakadályozása miatt.
NYAKSTABILIZÁLÓ GALLÉR
Készíthetjük összegöngyölített újságpapírból, összehajtogatott törülközőből, autó-szőnyegből stb. Hajtsuk 10-14 cm szélesre, ez megfelel o mellcsont teteje és az állkapocs közti távolságnak! Hajtsuk be a széleit hogy hátul keskenyebb legyen, mint elölt Tekerjük át vele a nyakat! Övvel rögzítsük, vagy kössük össze! Ha a beteg vállait és medencéjét erősen rögzítjük, kipárnázásképpen helyezzünk valamilyen anyagot a combjai, térdei és bokái közé! A két bokát és lábat nyolcas kötéssel rögzítsük egymáshoz! A térd és a comb körül széles kötözőanyagot használjunk! Rögzítsük teljesen mozdulatlan állapotba, és reménykedjünk a gyors megmenekülésben!
RÁNDULÁS/FICAM Rándulás A rándulás ízületnél keletkezik, az ízülethez kapcsolódó szövet megcsavaro-dása vagy szakadása okozza. Tünetei: fájdalom, duzzanat, később zúzódások is megjelenhetnek. Ha kétségünk van afelől, hogy rándulással vagy töréssel állunk szemben, a törésekhez hasonlóan kezeljük a sérülést! Rándulás esetén mozgassuk át a testrészt annak teljes mozgási ívén, nagyon erős terhelésnek azonban ne tegyük ki, mert maradandó károsodást okozhat! A duzzanatot hideg vízzel borogatva csökkentsük! Rögzítsük a rándulást kötözőanyaggal, ez lehetőleg rugalmas pólya legyen (ne húzzuk össze)! Emeljük meg az érintett végtagot, és pihentessük! Ha megrándult a bokánk, de folytatnunk kell az utat, hagyjuk magunkon a bakancsunkat! Ha levesszük, a létrejövő duzzanat miatt nem tudjuk majd visszavenni. Ha viszont magunkon hagyjuk, a bakancs sínes rögzítéshez hasonló feladatot lát el.
Ficam A ficam általában ütés, esés vagy az ízületre ható hirtelen, széthúzó nyomás hatására alakul ki. Fájdalom és egyértelmű testi elváltozás kíséri (a csont egy részét tisztán érezni lehet a bőr alatt). Recsegő hang nem jelentkezik, mert a csontvégek általában nem károsodnak. Az izomgörcs egy helyzetbe „rögzíti" a csontot, amelyet visszailleszteni nagyon fájdalmas. A ficam különösen a vállakra jellemző. Kificamodott váll: Vegyük le a cipőnket és lépjünk rá a beteg hónaljára! Húzzuk a karját! A másik, sokkal kockázatosabb módszer, hogy derékszögbe hajlítjuk és emelőkarként használjuk a beteg könyökét. Rögzítsük a kart kötéssel, vagy helyezzük a kötést a mellkas köré. Kificamodott ujj: Húzzuk meg az ujjat, majd óvatosan engedjük el, hogy a csont visszaugorjon a helyére! Könnyebb, ha valaki tartja közben a beteg csuklóját. Hüvelykujj esetén mindezt nagyon óvatosan végezzük! Ha nem sikerül elsőre, ne próbálkozzunk többet, mert csak nagyobb károkat okozunk a hüvelykujjon! Kificamodott állkapocs: Helyezzünk ruhából készített párnát az alsó fogsor mindkét oldalára! A beteg feje legyen erősen kitámasztva! Nyomjuk a párnákat hüvelykujjunkkal lefelé, ujjainkkal felváltva forgatva az állkapocs kiugrott oldalát hátra és felfelé! Az állkapocs ettől visszaugrik a helyére. Helyezzünk kötést a fej és az állkapocs köré, és hagyjuk két hétig a betegen. A sérültnek csak puha ételeket szabad fogyasztania!
SOKK A sokk akár halálos is lehet Megelőzése és kezelése az egyik legfontosabb feladat az elsősegélynyújtás során. Minden sokkra a következő tünetek jellemzőek: - ájulás, - erős sápadtság, - hideg, nyirkos bőr, - gyenge, de gyors pulzus, - izgatottság és nyugtalanság. Idegrendszeri sokk: Ez a rögtön kialakuló sokkfajta a szívműködés hirtelen fellépő lelassulását, vérnyomásesökkenést idéz elő. Súlyos sérülések esetén a szív akár le is állhat Legfőbb oka a fájdalom és az idegek erős ingerlése. Vérveszteség okozta sokk: Utólag jelentkező sokk: a sérülést öt perccel, de akár egy órával is követheti. Vérveszteség, égés, hasi sérülések, valamint a hányás, illetve hasmenés miatt kialakuló folyamatos, jelentős folyadékvesztés okozza. A különböző sérülések miatt kialakuló vérmérgezés és fertőzés a sokk újabb változatát idézi elő.
Kezelése Fektessük le vízszintesen a túlélőt, és emeljük fel a lábait! Lazítsuk meg a nyak, mellkas és has körüli szoros vagy feszes ruhát! Pihentessük és próbáljuk megnyugtatni! Ne adjunk a sérültnek folyadékot! Tartsuk fenn a testhőmérsékletét, de ne növeljük: a testfelület melegítése elvonja a belső szervektől a számukra ebben a helyzetben nagyon fontos folyadékot
A sokk kezelésében fontos a saját hozzáállásunk és viselkedésünk. Ha nyugodtak maradunk és uralni tudjuk a helyzetet, a beteg érezni fogja, hogy gondoskodnak róla, és ennek megfelelően reagál. Lehetőleg maradjunk vele, a sokkos állapotban lévő beteget ne hagyjuk magára! Fogjuk meg a kezét, ez nyugtató hatású! Gyakran az is segít, ha nedves ruhával töröl-getjük a homlokát! Álljunk készen, mert ha leáll a beteg légzése vagy szívverése, szájon át lélegeztetést és újraélesztést kell végrehajtanunk! Kezeljük az összes sérülését, fájdalmát pedig lehetőleg gyógyszerekkel enyhítsük! A sokk lassan múlik el. A beteget ne mozdítsuk el feleslegesen, inkább pihenést javasoljunk neki! KÖTÖZÉS
Háromszög alakú kendő használata A rövidebb oldalán is legalább egyméteres háromszög alakú kendő sokoldalú kötszer. Alkalmazhatjuk rögzítéshez, de összehajtogatva kötési célokra és támasztéknak is használhatjuk.
Pólya és rögtönzött kötözőanyagok A pólya egy általában laza szövésű géztekercs, amelynek rugalmas változata könnyebben használható, ritkábban lazul ki, és egyenletes nyomást biztosít. A nehezen beköthető területekre ragasztószalaggal rögzíthetjük a kötszert. Egyesek allergiásak a ragasztószalagra: ilyenkora kötszerhez kell rögzíteni, nem a bőrre. Rögtönzött kötöző- és tartóanyagnak használhatunk mindenféle anyagot (különösen ruhát). Arra azonban ügyeljünk, hogy ne fejtsenek ki a szükségesnél nagyobb nyomást, és a húsba se vágjanak bele!
Sebfedők A sebfedő általában egy gézzel bevont pamutvatta, amely valamilyen kötözőanyagban vagy ragasztószalagban folytatódik, és steril csomagolásban kapható. A vattához lehetőleg ne érjünk hozzá! Sebfedő anyagot minél tisztább anyagból rögtönözzünk! A pamutvattát ne helyezzük közvetlenül a nyílt sebre, mert beleragad! Ha a sebfedő átnedvesedett, cseréljük ki! A seb rossz szaga és lüktetése fertőzést jelez.
Egyszerű kötözés A kötéseket kössük olyan szorosra, hogy ne tudjanak lecsúszni, de annyira azért ne legyenek szorosak, hogy akadályozzák a keringést és fájdalmat okozzanak! Még a rögtönzött kötszer használatát is megkönnyíti, ha előbb feltekerjük! Ha a kötözés közben tekerjük ki, simábban és egyenletesebben illeszkedik a felületre! A kötözést a rögzítés érdekében rögtön a művelet kezdetekor fordítsuk el ferdén! Minden réteg kétharmada fedje az előzőt, a két réteg széle pedig egymással párhuzamosan helyezkedjen el! A kötszer végét nyomjuk az utolsó réteg alá, majd rögzítsük biztosítótűvel vagy ragasztószalaggal, esetleg hasítsuk ketté a végét, hajtsuk az egyik véget a másikkal ellentétes irányba, és alkossunk velük egyszerű nyolcas csomót a sebtől távoli - Kéz: Kezdjük a csuklóval! A kötözést a kézfej, majd az ujjak körül folytassuk (egészen a körmök végéig), aztán tekerjük át a tenyeret és a csuklót! Ismételjük egészen addig, amíg a kezet teljesen be nem fedtük, és a kötés e!ég erős nem lesz! - Láb: A bokánál kezdjük, hogy ne csússzon le! A módszer azonos a kéz bekötözésének technikájával.
- Alkar és lábszár: A legalacsonyabb pontból kiindulva, felfelé haladjunk! - Könyök és térd: Először tekerjük körbe az ízületet, majd felváltva folytassuk alatta és fölötte! - Felkar és láb: A nyolcas kötéshez hasonlóan kötözzük! Ha a kötést a térd vagy könyök felett kell kezdenünk, egyszerűen haladjunk tovább felfelé! NE FELEDJÜK: - A kötszereket ne csomóval rögzítsük egymáshoz! Ha két külön pólyát kell használnunk, az újat a már feltekertre vigyük fel, hogy a helyén tartsa! - A záró csomót vagy hurkot mindig az ép oldalra vagy a sértetlen :
végtagra kössük, különben a sérült kényelmetlenül fogja magát
érezni! - Egyszerű nyolcas csomót vagy hurkot használjunk, mert ezeket könnyű kioldani! Próbáljuk a csomókat vagy a megerősítést a külső oldalra készíteni, hogy a kötszer eltávolításakor vagy cse- | réjekor könnyű legyen hozzáférni! 1 - Rendszeresen ellenőrizzük, hogy nem túl szoros-e a kötés! Ellenőrizzük azt is, nem kékülnek-e a végtagok, mert ez akadályozott keringésre utal! - A kötszert a sérült testének természetes hajlatain (nyak, derék, térd, a lábak elágazásának helye a törzs alatt) vezessük át!
ENYHÉBB FANASZOK A túlélésért küzdve a legkisebb panaszt sem szabad figyelmen kívül hagynunkl A legkisebb kezeletlen probléma is komolyra fordulhat. Ha valami már próbára teszi a szervezetünket, kevésbé tudunk megküzdeni az újabb gondokkal és nehézségekkel. Ne essünk kísértésbe: ne vágjuk le a tyúkszemet vagy a bőrkeményedést! Ezzel ugyanis növeljük annak kockázatát, hogy ezeknél sokkal nagyobb gondot okozó fertőzéseknek nyitunk utat.
Hólyagok Általában a lábon jelennek meg, bár a túléléshez szükséges feladatok ellátásához és a szerszámokhoz nem szokott kéz szintén felhólyagosodhat. Az utóbbi kockázatát kesztyűviseléssel és kezünk körbetekerésével csökkenthetjük. Körültekintően válasszuk ki a szerszámnyeleket, és a lábunkra tökéletesen illeszkedő cipőt hordjunk! A rosszul illeszkedő csizma akár meg is nyúzhatja a lábunkat. A bakancsot vízbe áztatva törhetjük be, majd vonjuk be olajjal, hogy rugalmasabb legyen! A vízhólyag kialakulásának egyik leggyakoribb oka, hogy a zokni lecsúszik és összegyűrődik a cipőben. Ez a vízen történő átgázolás után fordul elő a legtöbbször. Húzzuk fel ilyenkora zoknikat, és szükség esetén kössük őket a bakancs tetejéhez! A legjobb, ha egyszerre két pár zoknit viselünk: egy belső, nejlonszálasat a bőrön és egy külső pamutzoknit! így nem tudnak elcsúszni. Kezelés: Mossuk le a vízhóíyag környékét! Sterilizáljunk egy tűt! Szúrjuk ki a hólyagot a szélénél! Óvatosan nyomjuk ki a benne lévő folyadékot! Tegyünk rá ruhát és ragasszuk le, vagy kössük be!
Idegen fest a szemben Először vizsgáljuk meg a szemgolyót és az alsó szemhéjat! Húzzuk lefelé, hogy lássuk a belső felszínét (közben kérjük meg a beteget, hogy nézzen felfelé)! Nedves ruhavéggel távolítsunk el minden idegen dolgot! Ha nem látunk semmi rendellenességet, és a probléma a felső szemhéj alatt érezhető, próbáljuk meg kipislogni az idegen dolgot úgy, hogy a szemhéjat ráhúzzuk az alsó szempillákra, amelyek aztán kiseprik onnan! Ha így sem sikerül, hüvelyk- és mutatóujjunkkal fogjuk meg a felső szempillákat, és emeljük meg a szemhéjat! Ha valaki máson végezzük a műveletet, köny-nyebb, ha gyufát vagy kisebb gallyat helyezünk a szemhéjra, majd arra hajtjuk vissza! Kérjük meg a sérültet, hogy nézzen lefelé! Vizsgáljuk meg a szemet és a szemhéj alsó felét! Az idegen testet távolítsuk el nedves ruhavéggel, tiszta vízfestékecsettel vagy tollal! Ha magunkon végezzük a műveletet, inkább tükörrel, mint tapintás alapján dolgozzunk!
Fülfájás Ha nem fertőzés okozza, akkor a dobhártyát nyomó fülzsír a felelős. Általában elviselhető. Melegítsünk fel néhány csepp ehető olajat, csöpögtessük a fülbe, majd dugjuk be a fület pamutvattával! Már maga a hő is enyhíti a fájdalmat, az olaj pedig megpuhítja a zsírt.
Fogfájás és a fog kihullása A fogfájást általában a fogban képződött lyuk vagy egy tömés kiesése okozza: a szabadon hagyott idegek fájdalmat gerjesztenek. A fogfájás olyan probléma, amely egyáltalán nem hiányzik túlélési helyzetben. A lyuk betömésével kezeljük, így elfedjük az ideget és enyhül a fájdalom. A fenyő vagy hasonló fák gyantája sokat segíthet. Vágjuk meg a fa törzsét, mire gyanta kezd el belőle szivárogni! Gyűjtsünk belőle össze egy keveset egy vattára, majd tömjük be vele a lyukat! Ha baleset közben hullik ki egy fog, tegyünk a helyére egy ruhadarabot, majd harapjunk rá. Ezzel nyomást gyakorolunk a sebre és elállítjuk a vérzést!
Vigyázzunk a fogainkra! Tisztításukhoz használhatunk puhafát és növényeket. Az ejtőernyőkötél belső része fogselyemként használható.
FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ SZEREK Morfium A morfium széles körben használt fájdalomcsillapító - a repülőgépek, hajók és a katonaság on/osi felszereléseinek is a részét képezi. Nagyon erős, általában injekció formájában beadott érzéstelenítő. Csökkenti az erős fájdalmat és a sokkot, de számos mellékhatása is van. Elfojtja a légzést (sőt, akár meg is állíthatja), és hányingerrel járhat. Éppen ezért nem alkalmazható olyan betegeknél, akiken egyébként is ilyen tünetek mutatkoznak! A morfium 10-15 mg-os ampulla formájában kerül forgalomba. A tű rögzített, saját magunknak is beadhatjuk vele a morfiumot. A beinjekciózáshoz minél nagyobb izmot keressünk! Ha magunknak adjuk be, a comb felső negyedénél szúrjunk! A beteg injekciózásakor a farizom felső, külső negyedéhez tegyük a tűt! MIKOR HASZNÁLJUNK MORFIUMOT? - törés - amputálás - súlyos égési sérülés - egyenes a hasba fúródó éles tárgy okozta sérülés esetén NE ALKALMAZZUK A MORFIUMOT: - légzési nehézségekkel, pl. fej- és mellkasi sérüléssel szenvedő betegek esetén - a kígyómarás áldozatainál (a kígyóméreg hatással van a légzőrendszerre) - gyerekeknél vagy terhes nőknél - sok vért vesztett betegek esetén - feltehetően belső sérüléssel járó, nyomás hatására keletkezett sérülések esetén
f FjGYELEMl____ A MORFIUM HALÁLOS IS LEHET A morfium túladagolása végzetes. Alkalmazásai között teljen el legalább három óra! Ha morfiumot injekcióztunk a betegbe, jegyezzük fel (lehetőleg a homlokára) az időpontot és a dózist, az üres fecs1 kendőt pedig tűzzük a gallérjába!
Temgesic tabletták A morfium helyettesítésre alkalmasak. Lassabban fejtik ki a hatásukat, viszont akkor is alkalmazhatóak, amikor a morfium nem (pl. hasi sérüléseknél). Helyezzük a tablettát a nyelv alá, de ne rágjuk szét és ne nyeljük le! Közepes fájdalom esetén egy, erős fájdalom esetén kettő tablettát vegyünk be! Napi négy tablettánál ne fogyasszunk többet! Álmosságot és hallueinációkat okozhat. NE adjuk gyerekeknek és terhes nőknek!
Gyógyszerek kisebb fájdalmakra Általános fájdalomcsillapításra az aszpirin és a paracetamol a legalkalmasabb. Az aszpirin emellett a megfázásos betegségeknél enyhíti a lázat is. NE adjunk aszpirint emésztési zavarokkal vagy gyomorfekéllyel küzdő betegnek, mert a gyomor belsejének irritációját és vérzését okozhatja!
A SÉRÜLT MOZGATÁSA Minden gerincén vagy alsó végtagján sérült személyt lehetőleg hordágyon szállítsunk! Hordagyat rögtönözhetünk két rudat átfűzve egy vászondarabon, nagy müanyagzsákon vagy ruhán (pl. mellényen, gombos dzsekin, ingen). Hord-ágyat készíthetünk takaróból is, ha rátekerjük két külön rúdra és rögzítjük azokon. Ajtó és asztallap is szolgálhat hordágyként. Ha nincs megfelelő rúd, tekerjük be a takaró oldalait, és szállítás közben azokat fogjuk! A rögtönzött hordágyat próbáljuk ki először egy egészséges személyen, csak ezután vigyünk rajta sérültet! SÉRÜLT ELSZÁLLÍTÁSA VESZÉLYES HELYRŐL Még a gerincsérültet is mozgatnunk kell, ha további veszély leselkedik rá. Ha legalább hárman-négyen vagyunk, gurítsuk a sérültet a rögtönzött hordágyra! Ne hajlítsuk be a beteg testrészeit, és ne forgassuk a testét! Valamelyikünk feladata kizárólag a fej és a nyak helyzetének megtartása legyen! Egy másik személy fogja a beteg vállait! Ha nincs sem hordágyunk, sem valamilyen táblánk, gurítsuk a beteget takaróra vagy kabátra! Törzsét és fejét még akkor is tartsuk egyenesen, ha lábait a földön vontatjuk!
Ha egyedül kell dolgoznunk, meg se próbáljuk megfordítani a sérültet! Ha arccal lefelé fekszik, a vállánál, ha felfelé, a bokájánál fogva húzzuk a test elhelyezkedésének irányába! Ne forgassuk a sérültet! Durva terepen vagy lépcsőn hátulról, vállainál fogva, fejét alkarunkon tartva húzzuk!
A beteg lnordágyra helyezése Ha a beteg takarón fekszik vagy rágurítható egy takaróra, tekerjük be a takaró végeit és ezeknél fogva vigyük a rögtönzött hordágyat! A beteg takaró nélküli megemelésének módszerét a segítők száma befolyásolja. Ha többen végezzük az emelést, mozdulataink összehangolása érdekében találjunk ki magunknak jelzéseket! NÉGY SEGÍTŐ ESETÉN
Hárman ugyanazon az oldalon emelik a beteget, Cpedig o fejet és a vállakat tartja. D ujjaival megfogja B és C szomszédos kezét, hogy könnyebben meg tudják emelni a sérüitet. A, B és C tartja a sérültet, mi köz-ben Delhelyezi a hordágyat Dsegítő sérült leengedésében. HÁROM SEGÍTŐ ESETÉN
A hordágy a sérült fejénél legyen! C megemeli a sérültet a térdénél. A szembeáll B-velf miközben a beteg vállalnál és csípőjénél összekulcsolják a kezeiket A sérültet a hordágy vége felől emelik rá. KÉT SEGÍTŐ ESETÉN
Mindketten terpeszben állnak. B összekulcsolja kezét a beteg vállai alatt A megemeli a sérültet egyik kezével annak combja, másikkal a térde alatt. Mindketten elindulnak előre a hordágy fölé. Keskeny helyeken több segítő esetén is ez a módszer ajánlott. Hogyan emeljük meg a sérültet egyedül? Ha nincs segítségünk, NE is próbáljuk meg egyedül megmozdítani a sérültet! Ha még sínes más választásunk, mérjük fel a beteg súlyát, állapotát és a megtenni kívánt távolságot, majd ennek megfelelően válasszuk ki a szállítási módszert! Ne válasszunk olyan eljárást, amelyet nem tudunk elvégezni: ha elejtjük a beteget, nemcsak a sérülés rosszabbodását kockáztatjuk, de az áldozat elveszti a belénk vetett bizalmát is. Ha a beteg túl nehéz ahhoz, hogy megemeljük, húzzuk takarón vagy kabáton! Bölcső: Kisgyerekek vagy nagyon könnyű felnőttek szállítására alkalmas. Emeljük meg a sérültet egyik karunkkal a térde alatt, másikkal a válla körül! A valamivel súlyosabb sérültet könnyebb ülő helyzetben tartani. Mankó: A sérült karját helyezzük nyakunk köré és tartsuk ott (a kar ne legyen sérült)! Karunkkal fogjuk át a derekát! A sérült megtartását segíti, ha megmarkoljuk a ruháját a csípőjénél. Háton cipelés: Guggoljunk, míg a sérült a nyakunk köré fonja a karját! Emeljük fel a sérült mindkét lábát! Fontos, hogy a beteg eszméleténél legyen, és sérülései lehetővé tegyék, hogy a vállunkba vagy a nyakunkba kapaszkodjon!
A tűzoltók módszere Nehéz sérült esetén ez a fogás nem alkalmazható. Az eszméleténél lévő sérültet segítsük álló helyzetbe. Ha széken ül, engedjük, hogy előreessen a vál-lunkra! Ezektől a kivételektől eltekintve ugyanúgy kezeljük az eszméletleneket és az eszméletüknél lévőket.
Eszméletlen sérült esetén: Fordítsuk arccal lefelé! Térdeljünk o fejéhez! Mindkét kezünket csúsztassuk a válla alól
Emeljük a sérültet hónaljánál fogva először térdelő, majd álló helyzetbe! Emeljük meg a jobb karját (a bal kezünkkel] I Másik módszer:^ hátán fekvő beteget hátulró! emeljük meg! Álljunk terpeszben a fej irányából Emeljük a sérültet hónaljánál fogva térdelő
helyzetbe!Ezután húzzuk vissza, hogy kiegyenesedjenek a lábai! Mozdítsuk előre és helyezzük álló helyzetbet miközben a hónaljánál fogva tartjuk! Emeljük meg a sérült jobb karját, majd gyorsan nyúljunk be alá, ezután engedjük el a karját, és szemtől szembe tartsuk a sérültet/ Emeljük meg a jobb karját (a bal kezünkkel)! Eszméleténél lévő beteg: így kezdjük
Döntsük meg a sérültet hogy fejünket a karja alá tudjuk tenni [miközben karját fejünk főié emeljük] > Döntsük tovább, hogy a vállunk az ö cfhasávaí legyen egy szín ten! A jobb térdünkre ereszkedhetünk, ha a ka-runk. Hagyjuk, hogy a súly a vallónkra és a hátunkra nehezedjen! Helyezzük jobb karunkat a sérült lába köré vagy közé!
Tegyük a sérült jobb csuklóját jobb kezünkbe, majd emeljük meg, hogy a súly a jobb vállu n kro neh ezedjen! A felállást segítendő bal kezünkkel támaszkodjunk a bal térdünkre! Viszonylag kényelmes helyzet, a súiy el-oszlik a válla ín kon. A sérült feje viszont lefele lóg, ami a fej- vagyarcsérültek esetén nem kedvező. Emelés heveder segítségével
Az eszméletlen személy megemelésének másik módszere. Egy ember és nagy távolság esetén az összes lehetőség közül ez a legjobb. Szükségünk van egy hevederre, amely a vastagsága miatt nem vág a sérült testébe, és elég hosszú ahhoz, hogy átérjen a vállunkon és kétszer a beteg hátán. Használható két háromszögletű kendő, puskaszíj, széles öv, bőröndheveder vagy bőr. Ha kötelet használunk, ki kell párnáznunk, hogy ne vágjon és dörzsöljön! HELYEZZÜK EL A HEVEDERT!
A hevederből alakítsunk ki folytonos hurkot, majd helyezzük a sérült combjának és hátának alsó része aló!
FEKÜDJÜNK A SÉRÜLT LÁBAI KÖZÉ!
H űzzük óta karunkat a hurkon! Húzzu k meg a meglazult hevederrészeket! Fogjuk mega sérült kezét, majd emeljük meg a sérülés oldalán lévő kart vagy lábat! Forduljunk el a sérült oldalról! Úgy gördüljünk át, hogy a sérült feküdjön felül!
ÁLLÍTSUK BE A HEVEDERT!
Úgy állítsuk be, hogy a test kényelmesen feküdjön a hátunkon!
EMELKEDJÜNK FELTERDRE!
A heveder a hátunkon lévő sérültet is megemeli. Ho túl laza, vagy a sérült nem érzi magát biztonságban, térjünk vissza az előző helyzetbe és állítsuk be a szíjakat! Tegyük kezünket arra a térdünkre, amelyen nem tér-delünk, így könnyebb iesz felállni!
VIGYÜK A SÉRÜLTÉT!
A súlyt mára hátunkon cipeljük. Az egyensúly érdekében foghatjuk a sérült csuklóját, fontos viszont, hogy haladás közben mindkét kezünk szabod legyen! Tálcafogás Ha a sérült képes használni a karját tegye az átszállítok nyakába! Két segítő formázzon a kezeivel négykezes ülést! A négy kéz a képen látható módon kapcsolódjon össze: jobb kezünk fogja a bal csuklónkat, bal kezünk fogja a másik segítő jobb csuklóját!
A kórját használni képtelen sérült úgy emelhető meg, hogy a két szállító megtámasztja a sérült mindkét oldalát és átnyúlnak a sérült háta mögött, lehetőleg megmarkolva a ruháit. A szállítók eíöi lévő kezüket becsúsztatják a sérült combjai alá, és egymás tenyerébe markolva fogjók a másik kezét. SZÜLÉS VÉSZHELYZETBEN
A vészhelyzet okozta stressz néha megindítja a szülést. Ezt jelzi a hát alsó részének fájdalma, a rendszeres alhasi összehúzódások, a véres nyálka megjelenése, illetve néha a magzatvíz elfolyása. Sterilizáljunk egy ollót vagy kést, és három 20 em hosszú zsinórt! Készítsünk elő kényelmes és tiszta felületet az anyának! Legyen a szüléshez sok forró víz! A segítők alaposan mossák meg a kezüket, és ne engedjenek közel senkit, aki megfázott, fertőzésgyanús vagy sebes a keze!
A szülés első szakasza A méh 10-20 percenként összehúzódik. Megnő a véres nyálka mennyisége. A maximum 1 percig tartó görcsszerű fájdalmak egyre gyakoribbá válnak. Ez a szakasz órákon át tarthat.
Második szakasz Minimum fél liter víz áramlik ki, vagyis elfolyik a magzatvíz. Az anya a hátán feküdjön! Az összehúzódások idején húzza fel a térdeit, fogja meg őket a kezével, hajlítsa feléjük a fejét, és tartsa vissza a lélegzetét! Az összehúzódások között pihenjen! Ha domborulat jelenik meq, közeledik a szülés. Az anya vegye fel a szülési helyzetet: vagy feküdjön felhúzott térdekkel, hogy ülepe az ágy, asztallap stb. szélénél legyen, vagy guggoljon le (ez sokszor jobb módszer, ha az anya elég erősnek érzi magát)!
A szülés Az anya az összehúzódások alatt ne tartsa vissza a lélegzetét és ne nyomjon! Nyitott szájjal vegyen kis lélegzeteket! A zihálással megkönnyíti a gyermek lassú és egyenletes világra jöttét. Ha az anya a szülés közben székel, töröljük le a székletet elölről hátrafelé! - Általában a csecsemő feje jelenik meg először, de ez nincs mindig így. - Távolítsunk el minden hártyát, amely befedi a csecsemő arcát! - Ha a köldökzsinór a csecsemő nyaka köré tekeredett, oldjuk ki a fej körül vagy tekerjük a vállakra! - A csecsemő fejét támasszuk a tenyerünkbe! Amint megjelennek a vállak, segítsük a csecsemőt a hónaljánál fogva, és emeljük az anya hasa felé! Számítsunk rá, hogy a csecsemő nagyon csúszós lesz! - Hogy ne feszüljön a köldökzsinór, a csecsemőt az anya lábaihoz (ha a hátán fekszik, ne mellé, hanem a lábai közé) tegyük úgy, hogy a feje alacsonyabban legyen, mint a teste! - Ha nem a feje jelenik meg először, vagy ha a szülés a vállak megjelenésétől számított 3 percnél tovább tart, finoman húzzuk a csecsemőt!
A szülés ulán
Tekerjünk ruhát a csecsemő bokájára! Tegyük egy vagy két ujjunkat a ruha alá, fejjel lefelé tartva a csecsemőt, hogy a folyadék kiszivároghasson a szájából és orrából! Fejét tartsuk enyhén hátradöntve, száját pedig nyitva! Töröljünk le róla minden nyálkát és vért! Amint felsír, tegyük az anya mellére! Ha a csecsemő a szülést követő 2 percben nem sír fel és nem mutatja annak jelét, hogy lélegezne, kezdjük meg nagyon finoman a szájon át történő újraélesztést! Ilyenkor a legjobb, ha az anya széttárt lábakkal a hátára fekszik, mert a méhlepény kb. 10 perc múlva eltávozik (utószülés). A méhlepény eltávozása után, illetve miután a köldökzsinór már nem lüktet a vértől, a vér a köldök-zsinórból a gyermekbe folyik, és a köldökzsinór kék színűről fehérre változik. A csecsemő köldökétől 15 cm-re kössünk erősen a köldökzsinórra egy steril cérnát! Ezután 20 cm távolságra kössünk egy másik cérnát! Ügyeljünk rá, hogy az első kötés valóban szoros legyen, különben a csecsemő vért fog veszíteni! Steril ollóval vagy késsel vágjuk el a köldökzsinórt a két kötés között! A levágott végekre helyezzünk steril sebfedőt! Hagyjuk rajtuk 10 percig, majd nézzük meg, nem folyt-e ki vér! Kössünk egy újabb cérnát a köldökzsinórra, ezúttal 10 cm-re a köldöktől! Mossuk le az anyát, adjunk neki meleg italt, és biztassuk alvásra!
HARAPÁSOK Emlősállatok harapása Az állati harapások leginkább az állat szájában lévő baktériumok miatt veszélyesek. A legveszélyesebb a veszettséget okozó baktérium: ez a betegség szinte mindig halálos, ha annyira kifejlődik, hogy már a növekvő ingerlékenység, a hidrofóbia (erőteljes undor a víztől), a bénulás és a fény kerülésének tünetei is jelentkeznek. Túlélési helyzetben, oltóanyag nélkül semmi remény nincs a kezelésére. Nagyon kell ügyelnünk rá, hogy az áldozat ne adja át másnak a betegséget! Veszettséget terjesztenek a macska- és kutyafélék, a majmok és számos más állat, még a denevér is hordozza egyik változatát. Megmenekülés után mindenképpen jelentenünk kell, ha túlélés közben bármikor megharapott minket valami, még akkor is, ha a seb begyógyult, és úgy tűnik, minden rendben van! Orvosi vizsgálatra van szükségünk! Bármilyen harapás okozhat tetanuszt. A tetanusz elleni védőoltás mindenki számára javasolt, ahogy a veszettség elleni oltóanyag Is azoknak, akik olyan helyre utaznak, ahol számítani lehet erre a betegségre. Minden állati harapást tisztítsunk ki alaposan, és öblítsük 5 percen keresztül, hogy távozzon a sebből a nyál és a fertőzési Ezután lássuk el a vérzést, végül kössük be a sebet!
Kígyómairás Szinte alig akad olyan kígyó, amelynek a marása halálhoz vezet, ha van nálunk ellenméreg. A kígyómarástól számított egy-két órán belül kórházba szállított beteget általában időben kezelni tudják, feltéve, hogy ismerik a kígyó fajtáját, ami a megfelelő ellenméreg elkészítése miatt fontos. Túlélési helyzetben minden bizonnyal nem jutunk ellenméreghez (az áldozat általában nincs ennyire kedvező helyzetben), de szerencsére csak a kígyók kis hányada mérges. A mérget kibocsátó méregfog a legtöbb kígyónál a felső állkapocs elején található, és a harapáshoz hasonlóan jellegzetes szúrásnyomot hagy maga után (bár pl. az amerikai korallkígyóé szinte észre sem vehető). A nem mérges kígyók is haraphatnak vadul. Ha nem tudjuk, hogy mérges volt-e a kígyó, a harapást a mérges kígyókénak megfelelően kezeljük (a beteget viszont megnyugtathatja, ha azt mondjuk neki, nem mérges kígyó harapta meg)! KEZELÉS: Célunk a méreg testben történő szétterjedésének megakadályozása. Bátorítsuk az áldozatot, próbáljuk megnyugtatni! Úgy fektessük, hogy a megharapott testrész a szívnél alacsonyabban helyezkedjen el! Mossunk le minden bőrfelületen található mérget - lehetőleg szappannal! Helyezzünk szorító - de nem érszorító! - kötést a harapásra, és kössük le a marás fölötti részt! PL ha az áldozatot a bokáján érte a marás, a kötözést a térdnél kezdjük! így megakadályozhatjuk a méreganyag gyors szétterjedését, valamint hogy a nyirokrendszer felvegye és szállítsa a testben. Tegyük a sebet hideg vízbe, pl. patakba! Ha van, használjunk jeget, hogy minél hidegebben tartsuk a sérülést! Szinte biztos, hogy a sérültet sokk miatt is kezelnünk kell, és mesterséges lélegeztetésre is szükség lehet, ezért figyeljük a légzését! Soha ne vágjuk meg, és ne próbáljuk meg kiszívni a kígyómarást!
Mérges és veszélyes állatok A tüneteket és egyéb részleteket lásd a Veszélyes állatok fejezetben (ugyanott:színes ábrák)\
Pókcsípés A pókcsípést a kigyómaráshoz hasonlóan kezeljük! A hideg borogatás (olyan, mint a dunsztkötés, csak hideg - lehetőleg jeget csavarjunk bele) csökkenti a fájdalmat.
Csípés A skorpió erős mérget fecskendez a testbe. A méh, a darázs és a lódarázs is súlyos reakciót vált ki a mérgükre érzékenyeknél. Veszélyes lehet, ha több csípést szerzünk, mert a méreganyag mennyisége és a kialakuló gyulladás befolyásolhatja a légzést. A méh fullánkja benne marad a bőrben, ezért óvatosan el kell távolítani. Ne nyomjuk össze a fullánk végét, mert csak még több mérget juttatunk
a szervezetbe! A fullánkot egy tű oldalával piszkáljuk, hogy kiforduljon! Ne szúrjuk bele a tű hegyét! A kezelést ismét a kígyómarásénál leírtak szerint végezzük.
Fekélybolha, kullancs, szúnyog A kisebb rovarok csípése inkább kellemetlenséget, mint veszélyt jelent, bár némelyik fertőzést is hordoz. (Lásd Meleg éghajlaton jellemző fertőző betegségek [ebben a fejezetben] és Trópusi területek az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben).
A MÉRGEZÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN A lenyelt méregtől legegyszerűbben azokat kihányva lehet megszabadulni - ami viszont veszélyes a maró vegyszerek és olajos anyagok esetén, hiszen ezek további károkat okozhatnak, miközben feljönnek. Ha növénymérgezésre gyanakszunk, ujjunkat torkunkon lenyomva idézzünk elő hányást! Az étel és ital tárolására gyártott eszközöket gyakran és helytelenül mérgező anyagok tárolására használjuk, otthon és a túlélésért küzdve egyaránt (pedig pl. Nagy-Britanniában ezjogszabályba ütközik). Mindig ellenőrizzük, hogy az adott edény valójában azt tartalmazza-e, ami a címkéjén látható! Különösen arra figyeljünk, nehogy az éhes vagy szomjas gyerekek kiszolgálják magukat olyan „édességgel" vagy „üdítővel", amely valójában tüzelőanyag vagy a tartalék öblítőszer! Hatékony „általános" ellenméreg - amely a mérgező folyadék felszívására is alkalmas lehet - a tea (azaz csersav) és a faszén keveréke (ugyannyi mag-néziatej hozzáadásával, ha van), vagy a tiszta faszén magában. Célunk a méreg felszívása, vagyis a szervezetből történő kiürítése az elszenesedett fa segítségével.
Kontaktméreg Némelyik növény (pl. a mérges szömörce, a szömöree és a mérges tölgy) komoly bőrirritációt okozhat. Néhány ember látszólag immunis a méregre, ez a védelem azonban nem állandó. Másokból enyhe - vagy éppen súlyos - allergiás reakciót válthat ki az ilyen növények érintése. Minden növényhez hozzáért bőrterületet alaposan, szappannal és vízzel mossunk le! A legfontosabb, hogy mossuk ki az összes méreggel érintkező ruhát, mert amíg az irritációt okozó olaj a ruházatunkon van, bármikor átterjedhet testünk más részeire. A bőrön vagy ruhán maradt olaj semlegesítésére használjunk alkoholt! Súlyosabb esetekben sokk elleni kezelés is szükséges leheti FIGYELEM! Ha egy növény érintése súlyos reakciót váltott ki, kezünkkel ne érintsük meg se az arcunkat (különösen ne a szemünket és a szánkat), se a nemi szerveinket, amíg kezünket alaposan meg nem mostuk! Testünk érzékenyebb részein ugyanis olyan duzzanatok és kiütések alakulhatnak ki, amelyek akadályozzák a légzést vagy elzárják a vizelet útját. ..
Vegyi méreg A vegyi mérgeket vízzel öblítsük le a bőrünkről! Ha a bőrt károsodás érte, az égési sebekhez hasonlóan kezeljük [lásd még Égés)! f FIGYELEM Némelyik vegyszer hatását tovább súlyosbítja, ha vízzel próbáljuk leöblíteni. Fontos, hogy ismerjük a vegyszereket, amelyekkel érintkezhetünk, és a megfelelő tennivalókat a velük kapcsolatos balesetek esetére!
ÁLTALÁNOS JELLEGŰ PROBLÉMÁK A székrekedéshez és hasmenéshez hasonló gondok együtt járnak azzal a megrázkódtatással, amely a túlélő testét érte. Pl. a hajótörötteknél nem szokatlan a székrekedés. Az új és eleinte esetleg gusztustalan ételek gyakran okoznak hányingert. Túlélőként a kisebb emésztési zavarokat többé-kevésbé elhanyagolhatjuk, a súlyosabb helyzetre utaló tüneteket azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az ételhiány eleve nagy megterhelés a szervezetnek, amelyet a stressz fejfájással és egyéb rendellenességekkel egészíthet ki. A nők esetén pl. a menstruáció a súlyos stressz hatására szünetelhet. Az emésztési problémák kezelésére még bőséges élelemforrások esetén is a böjtölés és a pihenés a legjobb módszer, bár a meleg éghajlaton fontos, hogy a folyadékot folyamatosan pótoljuk.
Láz A lázat pihenéssel és aszpirinnal kezeljük! Kutassuk a betegség okát!
Tüdőgyulladás Tünete a gyakran mellkasi fájdalmakkal is kísért gyors testhőmérséklet-emel-kedés, a véres köpet, a fejfájás, a gyengeség, később az önkívület. A tüdő-gyulladás számos okra vezethető vissza, a leggyakoribb a tüdőlebenyeket megtámadó baktérium. Antibiotikumok nélkül a körültekintő ápolás a legtöbb, amit tehetünk. Biztassuk a beteget a sétálásra és mély lélegzetvételekre! Tartsuk melegen és gyakran kortyoltassunk vele meleg vizet! Minél többet legyünk a beteg mellett, szavainkkal is biztassuk!
BETEGSÉGEK A fertőző betegségek fő okai: a baktériumok, a vírusok és a kullancsbetegségeket is okozó rickettsiák. Komoly gondot okoznak továbbá a nagy paraziták (pl. a bélférgek, a rüh, a trópusi bögöly lárvája és az apró fekélybolha). A baktériumok okozta betegségek közé tartozik a vérhas, a kolera, a tuberkulózis és a diftéria. Vírusok váltják ki a közönséges megfázást, a kanyarót és a gyermekbénulást. A legkisebb baktériumoknak és „nagy vírusokénak egyaránt nevezett rickettsiák idézik elő a tífuszt, a bozóttífuszt és a szik-lás-hegységi foltos lázat. A legtöbb fertőző betegség - amelyek többsége mindannyiunk számára ismerős gyermekkorunkból - gondos ápolással megfékezhető. Ezeket a betegségeket egy másik személytől kapjuk el: ha a csoport valamelyik tagja (vagy olyan valaki, akivel a csoport kapcsolatba került) nem hordozza eleve magában, nagy valószínűséggel sem ezek, sem a fertőző és szexuális úton terjedő megbetegedések nem jelennek meg. Némelyik emberi parazita (pl. a rühességet okozó atka) nem bírja sokáig emberi test nélkül, ezért csak akkor okoz gondot, ha valaki a szervezetében szállította a baleset idején. SKORBUT C-vitamin hiánya miatt kialakuló hiánybetegség, egykor a hosszú úton lévő tengerészeket sújtotta. A friss zöldséggel és gyümölccsel táplálkozó túlélő számára nem jelent veszélyt. A tengeri és sivatagi túlélők valószínűleg jóval előbb halnak éhen vagy szomjan, mint hogy ez a betegség felütné a fejét. Tünetei közé tartozik a vérző fogíny, a laza fogak, a légszomj és a bőr könnyű felsérülése. ! Gondot jelenthet, ha teljes egészében vadászatra és halászatra hagyatkozunk (különösen a sarkvidéken), és nincs vitamintabletta-kész-letiink. A skorbut és egyéb hiánybetegségek elkerülése érdekében mindig törekedjünk kiegyensúlyozott étrend kialakítására!
Megelőzés A túlélőt - különösen a trópusi területeken - leginkább veszélyeztető betegségek a vízben, illetve a rovarok és az állati eredetű élelem útján terjednek. A trópusi betegségek tünetei kevésbé ismerősek a túlélő számára, ezért a leggyakoribb betegségekkel részletesen foglalkozunk, hogy könnyen felismerhetőek legyenek. Ha nincs gyógyszerünk, a betegség kezelése nagyjából kimerül a tünetek enyhítésében és a beteg számára lehető legkényelmesebb körülmények biztosításában. Természetes forrásból esetleg elkészíthetünk néhány orvosságfélét. A megelőzés persze jobb, mint a kezelés. A betegségek elkerülése érdekében az utazás előtt be kell adatnunk a megfelelő védőoltásokat (különösen, ha trópusi helyre készülünk), és lelkiismeretesen ügyelnünk kell a következő óvintézkedések megtételére is: - az ivóvíz tisztítása, - kézmosás az étel elkészítése vagy elfogyasztása előtt, - a gyümölcsök megmosása és meghámozása, - az evőeszközök és edények fertőtlenítése, - testünk elfedése a rovarcsípések elkerülése érdekében, - mosakodás (ügyelve rá, hogy mosakodás vagy úszás közben ne nyeljünk le esetlegesen szennyezett vizet), - a széklet elásása, - az étel és ital védelme a legyekkel és a férgekkel szemben.
Ápolás/elkülönítés Ha fertőző betegség üti fel a fejét, fontos a beteg elkülönítése. Kapcsolatát a csapat többi tagjával a lehető legkisebbre kell csökkenteni! Forró vízbe kell tennünk minden edényt és evőeszközt, amelyet a beteg használt! A vágásokat és a sebeket be kell fedni, hogy kisebb legyen a fertőzés veszélye! A beteg kezelése után alaposan mossunk kezet! Igyekezzünk elkerülni, hogy a beteg köhögéssel vagy tüsszentéssel ránk juttassa a nyálát, mert az is tartalmazhat baktériumokat. Fordítsunk különösen nagy figyelmet arra, hogy a beteg székletének elhelyezése ne jelentsen veszélyt a feladatot ellátó személy számára, és olyan helyen legyen elhantolva, ahol nem tud fertőzést terjeszteni, továbbá ne áshassa ki senki és semmi! vízi eredetű megbetegedesek, SZÉKLET TERJESZTETTE MEGBETEGEDÉSEK Az ilyen betegségek elkerülésének legegyszerűbb módja, hogy minden vizet felforralunk. Még fogat se mossunk, és fürdés közben se öblítsük ki a szánkat olyan vízzel, amely szennyezett lehet! Fedjük be a sebeinket és vágásainkat, ne tartózkodjunk feleslegesen olyan vízben, amely fertőzött leheti Vezessünk be szigorú higiéniai szabályokat, különös tekintettel az étel elkészítésére, valamint a főző- és evőeszközökre, edényekre!
VILÁGSZERTE JELLEMZŐ FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A következő betegségek a világ minden részén elterjedtek (a főleg meleg éghajlaton előforduló betegségekkel később foglalkozunk). Olvassuk el az Élelem fejezetben leírt figyelmeztetéseket az ételmérgezésre és olyan állatokra vonatkozóan, amelyeken nagy valószínűséggel élnek paraziták! LEPTOSPIRÓZIS: Rágcsálók és fertőzött víz terjesztette betegség, a sárgaság súlyos változatát okozza. Vágás vagy seb, illetve szennyezett ivóvíz útján kerülhet a szervezetbe. Tünetek: Sárga bőr, levertség, magas testhőmérséklet. Kezelés: Benzylpenicillin procain és tetracyclin az előírások szerinti adagban. FERTŐZŐ MÁJGYULLADÁS: Fertőzött személy széklete és vizelete, valamint víz, horzsolások és sebek útján kerülhet a szervezetbe. Tünetek: Hányinger, étvágyvesztés, hasi fájdalom, a bőr általában sárgássá válik. Kezelés: A beteg pihentetésén és a megfelelő ápoláson kívül nem tehetünk semmit. GYERMEKBÉNULÁS: A szennyezett ivóvízben található vírusok terjesztik. Bénuláshoz vezet, de van rá védőoltás. Kezelés: Megfelelő ápolás és meleg borogatás az izmokra. BACILLÁRIS VÉRHAS: Legyek, fertőzött víz és a baktériumot tartalmazó emberi széklet érintése útján terjed. Főbb tünetek: Véres, nyálkás széklet, hirtelen emelkedő testhőmérséklet. A magas testhőmérséklet és az ebből adódó izzadás miatt fennáll a kiszáradás veszélye. Kezelés: Antibiotikumok, sok folyadék és pihenés. HASTÍFUSZ (HASI HAGYMÁZ): A szalmonellabaktérium okozza. Tünetek: A vérhas tüneteihez hasonlóan fejfájás, hasi fájdalom, láz, étvágytalanság és végtagfájdalom kíséri. A beteg önkívületbe is eshet. Kezelés: Antibiotikumokkal. Az oltás és a TAB-vakcina szinte teljes védelmet nyújt. KOLERA: Az egykor Londont sújtó, sokak által trópusinak vélt megbetegedés valójában minden olyan helyen előfordul, ahol nem megfelelőek a higiéniai körülmények. Különösen nagy veszélyt az áradás, a földrengés vagy a vulkánkitörés következményeként jelenti. Ilyenkor kell a legszigorúbban ügyelnünk a higiénia megőrzésére. Tünetek: Többek között hányás, a boka pulzusának megszűnése, hideg, nyirkos bőr, izomgöresök. Védekezés: Rendszeres kolera elleni védőoltással megfelelő védelmet szerezhetünk ellene.
MELEG ÉGHAJLATON JELLEMZŐ FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A már említett betegségeken kívül a trópusi és meleg éghajlaton az itt felsorolt fertőzések is gyakoriak, de ha akad bármi, ami hordozhatja a kórokozót, máshol is felbukkanhatnak.
Vízi eredetű megbetegedések BÍLHARZIA (EGYIPTOMI MÉTELY): Az életciklusának egyik felét vízicsigában, másikat az emberi májban töltő mikroszkopikus métely vagy féreg terjesztette bél- vagy hólyagbetegség. Afrika, Arábia, Kína, Japán és Dél-Amerika egyes részein jellemző. Fertőzött víz fogyasztása révén vagy sérült börfelületen keresztül jut az emberi testbe. Főbb tünetek: A húgyvezeték irritációja. Kezelés: A Niridazole nevű gyógyszer szedése a javasolt adagban. BÁNYAFÉREG: Egy újabb fertőzött ivóvízen vagy meztelen bőrön (általában a lábon) keresztül a testbejutó parazita. Lárvája a vérárammal a
tüdőbe kerül, ahol tüdőgyulladást okoz, majd a beteg felköhögi és lenyeli a kórokozót, amely ezután a belekben kb. 1,25 cm-es féreggé fejlődik, és vérszegénységet, általános levertséget okoz. Több meleg éghajlatú országban, köztük az Egyesült Államokban is gyakori. Mindig legyen rajtunk bakancs! Kezelés: Az Alcapar és a Mintázol gyógyszer javasolt adagban való szedése. A saspáfrányból készült főzet szintén erős féregtelenítő. TRÓPUSI VÉRHAS: Szennyezett víz és meg nem főzött étel útján terjedő vérhasfajta, amely leginkább a trópusi, szubtrópusi területeken jellemző, de néha a mediterrán vidékeken is előfordul. Tünetek: Nem feltétlenül emelkedik meg a beteg testhőmérséklete, viszont kimerült lesz és közönyös. Elképzelhető ugyan, hogy a széklet szilárd marad, de a szaga szoktalanul bűzössé változik, és vér, valamint vörös nyálka látható rajta. Kezelés: Folyadékbevitel, folyamatos pihenés és nyugalom, Flagyl megfelelő adagban.
Rovarok által terjesztett megbetegedések A dengue-lázf a malária és a sárgaláz szúnyogcsípés utján terjed. Az indulás előtt megkezdett gyógyszeres kúra védelmet nyújthat a maláriával szemben. A másik két betegség ellen semmi nem nyújt védelmet, legfeljebb ha befedjük a bőrünket, hosszú ujjú ruhát és hosszú szárú nadrágot viselünk (különösen éjszaka), lehetőleg szúnyogháló alatt alszunk, és rovarirtó szert használunk! Ne feledjük: Ne növeljük a kockázatot azzal, hogy állóvíz vagy mocsár mellé táborozunk le! MALÁRIA: Nem kizárólag a trópusokon jellemző, bár valószínűleg ez az első trópusi betegség, amely az eszünkbe jut. A betegség bárhol megjelenhet, ahol a maláriaszúnyog található. Egykor elterjedt volt Dél-Olaszország és Európa más területeinek mocsaraiban is. A nőstény szúnyogok nyála terjeszti. Tünetei: Visszatérő láz. A beteg izzad, ennek ellenére nagyon fázik és erősen reszket. A fertőzésnek négy fajtája létezik. Az egyik szinte állandó, önkívülettel vagy kómával kísért lázat okoz. Két változata 48 óránként, a negyedik típus pedig 72 óránként okoz lázat. Kezelése hagyományosan kininnel történik, de napjainkban már létezik a paludrine, a chloroquine, a daraprin és egyéb malária elleni gyógyszerek is segíthetnek. Védelmet úgy szerezhetünk, hogy már a területre érkezés előtt gyógyszeres kúrába kezdünk. így a szervezet hozzászokhat a gyógyszerhez, és ha az adott fajta kivált valamilyen elviselhetetlen tünetet, másikkal helyettesíthetjük. Ezután is javasolt napi 2 Paludrine és heti 1 Nivaquin tabletta szedése, amelyek már csomagban is kaphatóak. Hatékonyságukról kérjük ki előbb orvos véleményét! Szedésüket még a hazautazás után is folytatnunk kell. Kövessük a gyógyszerészeti előírásokat! Mindezek ellenére léteznek olyan helyek a világon, ahol a hagyományos malária elleni gyógyszerek (pl. a Paludrine) nem hatásosak, mert a szúnyogok néhány fajtája immunis lett rájuk. Ilyen területek leginkább Afrikában és a Távol-Keleten találhatóak. Az utazási irodában kérjünk naprakész tájékoztatást! A Larium nevű gyógyszer teljes védelmet biztosít, viszont komoly mellékhatásai vannak. Ezek közé tartozik a hányinger, a hányás, a hasmenés, a hasi fájdalom, a szédülés, az egyensúlyvesztés, a nyugtalanság, a hallucináció és az alvási zavarok. Heti 1 tablettát kell beszednünk, de már az utazás előtt 2-3 héttel elkezdve. Létezik egy másik, a tengerentúli munkások által alkalmazott módja is a Larium használatának: nem szednek semmilyen gyógyszert, így a malária tünetei könnyen észrevehetőek. Az első tünet megjelenésével viszont azonnal Larium-kúrába kezdenek. Ezt a módszert alkalmazva a hazatérés után még 4 hétig szednünk kell a készítményt! Létezik egy új, Malarone nevű gyógyszer is, amely kevesebb mellékhatással jár és 100 százalékos védelmet biztosít DENGUE-LÁZ (CSONTTÖRÉSES LÁZ): A dengue-láz kb. egy hétig tart. Fejfájás, ízületi fájdalom és bőrkiütés kíséri. A maláriával ellentétben egy vírustámadás általában immunitást ad. A dengue-lázat terjesztő szúnyog csípése nappal éppolyan valószínű, mint éjjel. A dengue-láz kezelésére nem létezik gyógyszer. SÁRGALÁZ (VÉRHÁNYÁS): Az Afrikában és Dél-Amerikában elterjedt sárgaláz fejfájást, végtagfájdalmat és lázt okoz. A beteg szája feldagad, gyakran vért hány, szemei pedig véreresek lesznek. A láz három-négy napon belül alábbhagy, ekkor viszont székrekedés és vesefájdalom jelentkezik, a vizelet pedig egyre csökken. Gyógyulás előtt a beteg még többet hány, bőre pedig sárgás színezetűvé válik. Kezelés: Pihenés és ápolás. LEISHMANIA: Főként a szubtrópusi és mediterrán füves térségekben előforduló betegség. A kicsi, leginkább a bokát, csuklót és nyakat érintő légycsípés viszketést okoz, amely a vakarással csak felerősödik. Végül sebek alakulhatnak ki, amelyek a további fertőzéseknek kedveznek. Fejfájás jelentkezik, a szemeken véraláfutás, valamint náthaszerű tünetek. A láz általában 3 nap múlva csillapodik. Kezelés: Pihenés és folyadékbevitel. BOZÓTTÍFUSZ (TSUTSUGAMUSHI-KÓR): Keíet-Ázsiában és Ausztráliában széles körben elterjedt betegség, amelyet a rágcsálókban élő atka lárvái terjesztenek. Az atka általában a lágyékhajlaton vagy a nyakon csípi meg áldozatát, így adva át a betegséget A csípés legtöbbször észrevehetetlen, de néhány napon belül sebbé alakul. 10 napon belül erős fejfájás, reszketés és láz alakul ki. A tünetek megegyeznek a tífusz többi változatának tüneteivel: kb. egy héten belül bőrkiütés jelentkezik, amely a korábban leírtakhoz hasonlóan kezelendő. A fertőzés a sűrű, száraz növényzettel borított területeken nagyobb valószínűséggel jelenik meg. Kerüljük az ilyen helyeket, a földtől legalább 30 cm magasan aludjunk, és használjunk rovarirtót a fertőzés elkerülése érdekében.
TÍFUSZ: Két változata van. A kiütéses (vagy járványos) tífuszt tetvek terjesztik és adják át az embernek. A patkányok terjesztette (vagy helyi jellegű) tífuszt a patkánybolha adja tovább. Mindkét változata piszkos, túlzsúfolt környezetben jellemző, és sokkal inkább katasztrófa utóhatásaként, mint a távoli helyeken túlélésért küzdő embert fenyegető betegségként jellemző. Tünetek: Mindkét formája fejfájást, hányingert okoz, majd kb. négy nap múlva bőrkiütés indul el a hónaljból a mellkas, a has és a comb irányába. Az áldozat vagy meggyógyul 12 napon belül, vagy önkívületbe, kómába esik, esetleg meghal. Kezelés: Antibiotikumokkal. Létezik ellene oltás is. SZIKLÁS-HEGYSÉGI FOLTOS LÁZ: A tífusz egy újabb, kullancs által terjesztett változata. Nevéből sejthetjük, az Egyesült Államok nyugati részén fordul elő, de gyakori Latin-Amerikában is. Tünetek és kezelés: A tífuszhoz hasonlóak annyi különbséggel, hogy a csuklón és bokán megjelenő bőrkiütés sokkal súlyosabb. A magukat a bőr alá befúró kisebb élősködőket, köztük a könnycsepp alakú, szőrös bögölylárvát vagy a bőrbe fúródás helyén vörös szúrásnyomot hagyó fekélybolhát még azelőtt távolítsuk el, hogy utat nyitna további fertőzéseknek!
MELEG ÉGHAJLATON JELLEMZŐ BETEGSÉGEK HŐKIÜTÉS A köleshimlő vagy hőkiütés bármikor előfordulhat, ha az ember úgy kerül nagyon meleg környezetbe, hogy nincs ideje hozzászokni. Oka: a ruhák dörzsölésével kísért erős izzadás elzárja az izzadságmirigyeket, és kellemetlen irritációt okoz. A nagy erőkifejtés csak felgyorsítja a köleshimlő kialakulását, amelyet a napégés és az ekcéma csak tovább fokoz. A csecsemők különösen veszélyeztetettek. Ha a felesleges izzadság nem tud elég gyorsan felszívódni, a mirigyek elzáródnak és elvész az izzadás hűtőhatása. Minél több folyadékot (főleg meleg italt) iszunk, annál többet izzadunk, tovább rontva a helyzetet. Vegyük le a ruhánkat, mosakodjunk meg hideg vízzel és vegyünk fel száraz ruhát! Egy kis tigrisbalzsamot kenve a felső ajkunkra csillapíthatjuk a viszketést, az antihisztamin pedig csökkenti a kellemetlenségeket. HŐGÖRCS: A hőstressz első jele, amely a leginkább használt izmokat, a kart, a lábat és az alhasat érinti. Általában a test sóhiánya okozza (amely viszont a túlzott izzadás eredménye, különösen ha nincs semmilyen sóbevitel). Tünetek: Felületes légzés, hányás, szédülés. Kezelés: Menjünk árnyékba! Pihenjünk! Igyunk vizet, amelyben kevés sót oldottunk fel - fél literhez mindössze egy csipetnyit tegyünk! HŐSTRESSZ: A magas hőmérséklet, a nagy páratartalom és az erős izzadás miatt kialakuló folyadékveszteség együtt hőstresszhez vezet. Akkor is előfordulhat, ha nem közvetlenül a napon tartózkodunk, hanem pl. forró földön, szélárnyékban fekszünk. Tünetek: A beteg arca fakó, bőre hideg és izzadt, pulzusa gyenge. Szédülés, gyengeség, esetleg görcs kíséri. A beteg önkívületbe eshet, de még az eszméletét is elveszítheti. Kezelés: A hőgörcshöz hasonlóan kezeljük. NAPSZÚRÁS: A legsúlyosabb következménye annak, ha túl hosszú ideig tartózkodunk a napon vagy túl sokat dolgozunk napos területen. Tünetek: A beteg bőre meleg és száraz, arca leégett, lázas, viszont nem izzad. Testhőmérséklete emelkedik, pulzusa gyors és erős. Súlyos fejfájás jelentkezik, amelyet gyakran hányás kísér. Eszméletvesztéssel is járhat. Kezelés: A beteget fektessük árnyékba, fejét és vállát kissé emeljük meg! Vegyük le a külső ruharéteget! A test hűthető a beteget legyezve, vagy langyos vízbe áztatott alsónemüt adva rá (a hideg viz tovább növelheti a test-hőmérsékletet). A beteget NE merítsük teljesen a vízbe, inkább csak locsoljuk vele! Ezután fektessük jól szellőző, nedves üregbe! Ha visszanyerte az eszméletét, itassuk vízzel! Amint a testhőmérséklete ismét elfogadható, öltöztessük át és tartsuk melegen, nehogy megfázzon! Ha a beteget teljesen beíemerítjük a hideg vízbe, komoly veszélyeknek tesszük ki. Szélsőséges esetekben [amikor a halál vagy az agykárosodás kockázata nagyobb, mint a vízbe merítés okozta sokk) alkalmazható, hogyha a kezdeti hűtés hatása már érződik. Lassan süllyesszük a testet a vízbe a lábakkal kezdve, majd masszírozzuk a végtagokat, így serkentve a vérkeringést és segítve a hő eloszlását a test belső részeiben! Amint csökken a testhőmérséklet, vegyük ki a vízből I Takarjuk be, ha nagyon alacsony értéket mutat a hőmérő! A hűtést és betakarást valószínűleg többször el kell végeznünk, mielőtt a beteg testhőmérséklete stabilizálódna. NAPÉGÉS: A hólyagokkal kísért valódi égés (nem lebarnulás) valós veszélyt jelent, különösen a világos és érzékeny bőrűeknél. Ha a test több mint kétharmadát érinti, akár halálos is lehet. Kezelés: Kerüljük a további ártalmat, maradjunk árnyékban! Vegyünk be fájdalomcsillapítót, ha van! A hólyagokat fedjük be kötéssel, de ne szúrjuk ki őket! SZEMFÁJÁS: Vakító fény - különösen a tengeren, a sivatagban és a hófedte területeken (lásdHóvakság) - okozhatja, vagy ha a szem túlzottan ki van téve a homokszemcséknek vagy a napnak. Kezelés: Maradjunk árnyékban és fedjük be a szemünket, miután kimostuk belőle az idegen testeket, végül meleg vízzel borogassuk! Fedjük be az arcunkat, a szemünk alatti részt pedig sötétítsük be faszénnel, hogy elkerüljük a fény visszaverődését! KISZÁRADÁS A kiszáradás annál szembetűnőbb, minél nagyobb a testfolyadék-veszteség. Víz alkotja az ember testsúlyának 75°/o-át, ami átlagosan 50 litert jelent Semmi esélyünk az életben maradásra, ha a veszteség meghaladja ennek ötödét. I-5%-os folyadékvesztés: Szomjúság, bizonytalan kellemetlenségérzet, étvágytalanság, kipirult bőr, türelmetlenség, álmatlanság, émelygés. 6-10°/o-os folyadékvesztés: Szédülés, fejfájás, nehéz légzés, a nyálképződés hiánya, bizonytalan beszéd, járásképtelenség.
II-20%-os folyadékvesztés: Önkívület, dagadt nyelv, homályos látás, érzéketlen, megráncosodott bőr, a beteg képtelen nyelni. A kiszáradás későbbi szakaszaiban:Teljes izomgyengeség lép fel, csökken a szellemi teljesítőképesség. Ilyen esetekben akkor készítsünk terveket, amikor még tiszták a gondolataink, később ezekhez tartsuk magunkat! A HIDEG ÉGHAJLAT VESZÉLYEI Az alacsony hőmérséklet nem kizárólag a sarkvidékeken jelent kockázatot az egészségünkre. Hosszú ideig a hidegben tartózkodni mindenhol veszélyes. Tegyünk meg mindent, hogy elkerüljük a következményeket! KIHŰLÉS: A kihűlés (vagyis hipotermia) azt jelenti, hogy a test nem tud olyan gyorsan hőt termelni, mint amilyen gyorsan elveszíti, ezért a testhőmérséklet a normális alá süllyed. A szél, az eső és az alacsony hőmérséklet mellett az alábbiak váltják ki: - kimerültség, - nem megfelelő ruházat, - nem megfelelő menedék, - nem megfelelő táplálékbevitel, - tudás és felkészültség hiánya. A kihűlést éppen azok a körülmények súlyosbítják, amelyek a sarkvidékeken jellemzőek, de - leginkább a szél hűtőhatása miatt - bármilyen hideg környezetben előfordulhatnak. A kihűlés gyakori probléma a nagyon hideg időszakokban, különösen a kedvezőtlen helyzetben lévő idősek körében. Halállal végződik, ezért felismerése után rögtön kezelni kell. Megelőzhetjük, ha a zord körülmények között menedékbe vonulunk, és szárazon tartjuk magunkat. Kerüljük a túlzott erőkifejtést, és ha csoportban vagyunk, vezessük be a „gondos haverok"-rendszert: figyeljük egymást, hogy minél hamarabb észrevegyük a tüneteket! Ha valaki a csoportból már kihűlt, a többiek is közel vannak ehhez az állapothoz. Mindenkin figyeljük a tüneteket! Jelek és tünetek: Ésszerűtlen viselkedés, főleg hirtelen energiakitörés és levertség váltakozása. Lassul a reakcióidő, a beteg nem reagál a kérdésekre és utasításokra. Hirtelen, leküzdhetetlen reszketésroham. Irányvesztés, botladozás, elesés. Fejfájás, homáfyos látás, hasi fájdalmak. Ájulás, kábulat vagy eszméletvesztés. Súlyosbító tényezők: Nedves ruha és nagy szél. Erős széllel kísért alacsony hőmérséklet. Vízbe merülés. Minden bénító és a hőtermelőképességet csökkentő sérülés. Szorongás és szellemi stressz. Szokatlan soványság. Kezelés: Kerüljük a további hőveszteséget! Vonuljunk menedékbe a szél és az időjárás egyéb viszontagságai elől! A nedves ruhákat cseréljük szárazra! Ne vetkőztessük te a beteget teljesen, egyszerre csak egy ruhát vegyünk le, és adjunk rá helyette szárazat! A beteg ne a földön feküdjön! Melegítsük (testünkkel, meleg kövekkel)! Adjunk neki meleg folyadékot és cukros ételt - de csak akkor, ha eszméleténél van! A kihűlés előrehaladott fázisában a test elveszíti önmaga újra meleg íté-sének képességét A testnek azonban belülről is melegednie kell, mert a gyors külső melegítés hatására a hideg vér a belső részekbe áramlik, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. A következő pontokat melegítsük fel: gyomorszáj, vese tájéka, hónalj, nyak hátsó része, csukló, combok közti rész! Ezeken a pontokon a vér a bőrfelszínhez közel áramlik, ezért magával viszi a kívülről érkező hőt. Ne adjunk a betegnek alkoholt: kitágítja a véredényeket a bőr felületén, növelve a hőveszteséget! A beteg még nem gyógyult meg attól, hogy testhőmérséklete elérte a normális szintet. Tartalékokat kell létrehozni a testben, amíg visszanyeri a belső hőtermelés képességét. A fóliatakaró visszaveri ^™ a hőt. és meg I HOVESZTES: ALTALANOS SZABALYOK könnyíti a beteg I Ha a test gyorsan veszít hőt, gyorsan pótolj kezelését nulla I Ha a test lassan veszít hőt, lassan pótoljuk! FAGYÁS: A bőr és a hús akkor fagy meg, ha hőmérséklete -1 °C-ra csökken. A fagyás minden hidegnek kitett testfelületet érint, valamint a szívtől legtávolabb eső - vagyis leggyengébb keringésű - testrészeket is: a kezet, a lábat, az orrot, a fület, az arcot. A fagyás attól függően lehet enyhébb vagy súlyosabb, hogy mennyire van kitéve a hidegnek a testrész. A bőr fagyásának első jele általában szúró érzés. Ezután érzéketlen, viaszos foltok jelennek meg a bőrön, amelyek később megkeményednek, és kavicsos érintésűvé válnak. Ez jelentős fájdalommal jár, a foltok megdagadnak, bevörösödnek, felhólyagzanak, majd elhalnak, és az utolsó fázisban lehullanak. Fagycsípés: Kizárólag a bőrt érinti. Kezelésére tegyük melegbe az érintett területet! Kezünket tegyük a hónaljunkhoz vagy a lábunk közé! NE FELEDJÜK: Folyamatosan figyeljük a fagyás nyomait magunkon és a társainkon! A viaszos jelek első megjelenésekor azonnal cselekedjünk! Arcunkkal grimaszoljunk, megakadályozhatjuk az elfagyását! Nyomjuk a lábfejünket a barátunk hasának (ez szép barátságoknak vethet véget)! A fagyás kiolvadása fájdalmas.
Erős fagyás: Sokkal komolyabb probléma. Védjük az érintett területet a nagyobb sérülésektől! Ne dörzsöljük hóval! Ne tegyük ki nyílt lángnak! A legjobb kezelési módja, ha a sérült területet fokozatosan, meleg, 28-28,5°C-os vízzel kiolvasztjuk. Ezt a hőmérsékletet onnan ismerjük fel, hogy könyökünk könnyen el tudja viselni. Ha túl meleg lett, hűtsük le a kívánt hőmérsékletre, majd alkalmazzuk az érintett területen! Előrehaladt fagyás: Hólyagok keletkeznek, amelyek később elfertőződhetnek és fekéllyé alakulhatnak. Ezek a szövetek először szürkévé, majd feketévé válnak, ezután elhalnak, végül leesnek. Ne lyukasszuk ki a hólyagokat, és ne dörzsöljük az érintett területet! Az erős fájdalom azt jelzi, hogy a felmelegítés túl gyorsan történt. Csak testmeleget használjunk! HOVAKSÁG: Ideiglenes vakság, amelyet a hóborította föld vagy jég (és a felhők jégkristályai) által visszavert napsugarak magas koncentrációja és erőssége vá!t ki. Leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a nap magasan van az égen, de előfordulhat akkor is, ha nincs közvetlen napsütés (pl. a sarki és hegyvidéki területek világos égboltja miatt). Tünetek: Először a szem érzékennyé válik a ragyogásra, majd pislogni, hunyorogni kezdünk. A látott kép rózsaszín árnyalatú iesz, és egyre vörösödik. Ha nem ismerjük fel a betegséget, ebben a fázisban úgy érezzük, mintha homok került volna a szemünkbe. Kezelés: Menjünk sötét helyre és kössük be a szemünket! A hő tovább fokozza a fájdalmat, ezért nedves, hideg ruhás borogatást tegyünk homlokunkra! A helyzet idővel javul. A további megterhelés elkerülése érdekében viseljünk védőszemüveget, és a fény visszaverődését a szem alatti részt faszénnel befeketítve csökkentsük (lásd Éghajlat és terepviszonyok)! SZÉN-MONOXID-MÉRGEZÉS: Rosszul szellőző helyeken kialakuló tökéletlen égés okozza ennek a veszélyét. Kiválthatja minden zárt térben, elégtelen szellőzés mellett rakott tűz vagy használt kályha, okozhatja a huzat hiánya is. A létrejövő szén-monoxid színtelen és szagtalan, ezért nehéz észrevenni. Enyhe fejfájást, szédülést, álmosságot, hányingert, akár hányást is kiválthat, ezek a tünetek azonban gyakran észrevétlenek, és minden különösebb jelzés nélkül eszméletvesztés alakulhat ki. Ha nem fedezzük fel időben, haláios! Kezelés: Egyszerű - ahogy a megelőzése még egyszerűbb: szellőztessünk! Egyedül nem tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket, ezért ügyeljünk rá, hogy ne is alakulhassanak ki! A beteget vigyük friss levegőre, és biztassuk egyenletes, mély lélegzetvételre! Ha nincs eszméleténél és nem lélegzik, mesterséges lélegeztetést alkalmazzunk! Tartsuk a beteget melegen és szellőztessük ki a menedéket! LÁBFAGYÁS: Akkor fordul elő, ha a láb hosszú ideig vízben vagy nedves és hideg helyen van. A fagyást a túl szoros bakancs is gyorsítja. Komoly gond, amelynek kialakulását a kimerültség, a hideg, az élelem-, az ivóvíz- és az alváshiány még inkább valószínűsíti. A lábfagyást úgy akadályozhatjuk meg, hogy a lábunkat szárazon tartjuk. Megfelelő méretű bakancsot viseljünk! Rendszeresen tornáztassuk és ellenőrizzük a lábunkat, lábujjainkat! Tünetek: Tűszúrásokhoz hasonlító fájdalom jelentkezik a lábunkban. Hasító fájdalom kíséretében beáll az érzéketlenség. A láb lila, duzzadt és hólyagos. Kezelés: Szárítsuk meg a lábunkat, de a hólyagokat ne dörzsöljük és ne tépjük fel! Emeljük fel a lábunkat és takarjuk be melegen készítsünk kalitkát a takaró súlyának megtartásához! A felmelegítéshez ne használjunk mesterséges hőt! Ne masszírozzuk! Pihentetéssel és melegen tartással gyógyíthatjuk a fagyott lábat. TERMÉSZETES GYÓGYMÓDOK Sok megbetegedésre kínálkozik természetes gyógyszer, csak tudnunk kell, hogy hol keressük. A gyógy- és egyéb növények, illetve természetes anyagok már évezredek óta gyógyszerek és kezelések alapját képezik. Számos napjainkban használt gyógyszer hatóanyaga is növényi eredetű. Az orvosok nem támogatják az összes hagyományos orvosságot, mert azok némelyikét inkább az alapanyagul szolgáló növényhez kapcsolódó képzettársítások miatt alkalmazták, és nem a tényleges gyógyhatású tulajdonságaik miatt - bár az is tény hogy a növények szokatlan kinézete feltételezésekre adhatott alapot. Az egykor a vér tisztítására használt növények (pl. a mezei tikszem és a bojtorján) többsége vörös, a sárgaság gyógyítására szolgáló növény (köztük a párlófű, az erdei hölgymái és a pitypang) nagy része pedig sárga. Néha a növény neve utal egykori gyógyászati alkalmazására, ilyen pl. az orvosi tüdőfű vagy a szemvidítófü.
Ha jót akarunk, legyünk kérlelhetetlenek! A beteg túlélőről gondoskodnunk kell, figyelnünk kell rá, ugyanakkor le kell foglalnunk és meg kell alapoznunk az optimizmusát is! Ha pl. egy tüdőgyulladásos férfit hagyunk a menedék sarkában kuporogni, minden bizonnyal meghal. Állítsuk inkább talpra, és kössük le kisebb feladatokkal! Adjunk neki rengeteg folyadékot és biztassuk evésre! Ne hagyjuk, hogy lefeküdjön! A májgyulladásos beteget kényszeresük evésre! Nem engedhetjük, hogy a beteget elhagyja az ereje vagy az életkedvei Növényeken kívül mással is kipótolhatjuk az orvosi felszerelésünket vagy készleteinket. A sebek kimosásához fertőtlenítőszerként vizeletet is használhatunk. Ha a beteg rosszallását fejezi ki, a saját vizeletét használjuk! Ha pedig nagyon beteg, már nem fogja érdekelni, kinek a vizelete tisztítja a sebét. A sérülések kitisztítására a férgek is alkalmasak, ezek a trópusi országokban azonnal eilepik a sebet. A férgek a jobb kezelésig tisztán és nyitva tartják a sebet. Arra viszont ügyeljünk, hogy az egészséges szöveteket ne falják fel! A sebek kitisztítására évszázadok óta használják a tüzet. A seb kiégetése nagy lelki erőt követel a beteg részéről. Ha úgy érzi, ki fogja bírni, és lőszerünk is van, tegyünk egy kis lőport a seb köré, majd gyújtsuk meg, ez megakadályozza az üszkösödést! Egyesek szerint az amputáció után a csonk lezárásának legjobb módja annak kiégetése (ahogy régen a levágott kezű bűnözőknél tették), sokaknál viszont a sérülés utáni sokkot követő égetés miatt fellépő sokk akár halálos is lehet.
Modern gyógyszerek Sok modern gyógyszer - köztük a kokain, a morfium és a digitálisz - közvetlenül növényekből származik, kinyerésük azonban nem könnyű. Sokszor mérget tartalmaznak, amely nagyon veszélyes lehet a növény alkalmazásakor. Néhány bekezdéssel lejjebb egy felsorolás található egyes gyógynövényekről és azok lehetséges alkalmazási módjairól. Annak ellenére, hogy több modern gyógyszer trópusi növényből készül, és a bennszülöttek által készített gyógyszerek számos növényi összetevőt tartalmaznak, az itt következő növények többsége a mérsékelt égövön él, hiszen ezekről a növényekről készült a legtöbb feljegyzés, és a túlélő ezeket ismeri fel a legnagyobb valószínűséggel.
Növényi készítmények
A mérgező növényekkel ne is foglalkozzunk! Mindig tökéletesen azonosítsuk a növényt! Általános szabály, hogy a növények virágzáskor a legerősebbek, leghatásosabbak. Ne feledjük, egy növény különböző részeinek különböző felhasználási lehetőségi lehetnek! A forrázat általában levelekből és virágokból, a főzet gyökerekből készül. Elkészítési módjukat később részletezzük. Osszuk a felhasználandó mennyiséget napi három adagra! A forrázatot, a főzetet és a borogatást mindig frissen, közvetlenül a használat előtt készítsük el! Soha ne hagyjuk őket 12 óránál tovább állni! A növények hatékonyságát a leszedés időszaka is befolyásolja. Ne higgyük, hogy azzal teszünk jót, ha nagyobb adagokat szedünk le és azokat alkalmazzuk! Ez nem igaz, így akár bajt is okozhatunk! Ne várjunk egyik napról a másikra csodát! Adjunk elegendő időt, hogy hasson a kezelés!
Forrázat készítése Vágjuk fel és zúzzuk össze a növényt, hogy könnyebben hozzáférjünk a tevéhez és az olajához! Fél liter vízhez egy maroknyi gyógynövényt adjunk. Öntsünk rá forrásban lévő vizet! Keverjük össze! Hagyjuk kihűlni! Nem kell a folyadékot megszűrni, a gyógynövények maguktól lesüllyednek az aljára! Ha nem tudunk vizet forralni, tegyünk ki feleakkora mennyiségű hideg vizet a napra! Ha nincs se napsütés, se víz, kezdjük el rágni vagy szívni a leveleket. Minél több nedvet próbáljunk kinyerni belőlük, majd köpjük ki a megrágott pépet!
Főzet készítése A főzet általában gyökerekből előállított készítmény. Vágjuk szét, kaparjuk le, majd zúzzuk péppé a gyökereket! Legalább félórára áztassuk vizbe (legkevesebb egy kanálnyiba, maximum csak 0,85 dl-be)! Forraljuk fel, majd pároljuk, amíg a folyadék a harmadával csökken!
Borogatás készítése Törjük össze laposra a gyökereket, a leveleket, vagy a gyógynövény egészét! Ha a növény túl száraz, adjunk hozzá vizet! Tegyük rá az érintett testrészre, majd fedjük be egy nagy levélle!, és kössük a kívánt helyzetbe! Borogatást tehetünk a merev ízületekre, a rándulásokra és a gennyes sebekre is.
A nedv kipréselése A növény szárából és leveléből készítsünk nedves pépet úgy, hogy a kezünkkel, kövekkel vagy bottal összezúzzuk. A levet kizárólag a sebbe préseljük, a pépet az érintett terület köré! Nagy levéllel és kötéssel tartsuk a helyén!
Gipszelöanyagok A nadálytő (és kisebb mértékben a salamonpecsét) gyökere annyi keményítőt tartalmaz, hogy jól felforralva és porrá zúzva megkeményedik. Hagyjuk kissé kihűlni, majd vonjuk vele körbe a sérült végtagot vagy ízületet! A borogatás egy helyben tartására is használható.
ORVOSSÁGOK VÉRZÉS CSILLAPÍTÁSÁRA
Gyékfú: kipréselt nedve Muskátli: ievelemek kipréselt nedve Óriós pöfeteg: borogatásként
Puha gólyaorr: kipréselt nedve Télizöld: leveleinek kipréselt nedve Tisztestú: kipréselt nedve Útifű: porrá zúzott levelei borogatásként BŐRKIÜTÉS/FEKÉLY/ SEB KITISZTÍTÁSA MEGJEGYZÉS: A növényeket külsőleg, o bőr lemosására, vagy - ahol oz javasolt - borogatásként használjuk! Naponta kétszer-háromszor alkalmazzuk őket! Árvacsalán: forrözat o virágaiból és a hajtásaiból Bodzafa: leveleiből kipréselt nedv Bojtorján: főzete gyökeréből, péppé tört nyers gyökere sóval (ólioti harapásokra) Gömoernyó: forrázol a gyökér kivételével oz egész növényből Kálón fú: összezúzott levelei Kamilla, forrózat o virágából borogatásként Közönséges cicka fark: forrózat a gyökér kivételével oz egész növényből íibopimpó: forr azat a gyökér kivételével az egész növényből Lórom: összezúzott levelei Nodólytő: főzet a gyökeréből borogatásként Orbáncfű: forrózat o virágából és a hajtásából Orvosi pemetefű: forrázol a gyökér kivételével az egész növényből Orvosi ziliz: főzet a gyökeréből, forrózat a leveléből és a virágából, borogatásként Papsajt: forrózat a leveleiből és a virágaiból,
borogatásként Pásztortáska: forrózat a gyökér kivételével az egész növényből, borogatásként Ragadvónyfü: forrázol a gyökér kivételével az egész növényből Soiamonpecsét: főzet a gyökeréből borogatásként Sóska: összezúzott levelei Szilfa: forrózat a kérgéből Tisztesfü: forrózat a gyökér kivételével az egész növényből Tölgyfa: forrózat a kergéből Tyúkhúr: leveleiből kipréselt nedv Varáöics: összezúzott levelei Vizitormc: kipréselt ned ve FERTŐZÉSGÁTLÓ MEGJEGYZÉS: Ezek a növények külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazhatóak. Különösen elfertőződött sebek esetén hasznosak. Fokhagyma: kipréselt nedve Kakukkfű: forr ázat a leveléből és a virágából Közönséges Torma: főzet a gyökeréből Orvosi ziliz: főzet a gyökeréből, forrözat a leveléből és a virágúból Papsajt: forrázat a tévéiéből és a virágából FÁJDALOM/FÁJÁS/ZÚZÓDÁS/MEREVSÉG MEGJEGYZÉS: A megjelölt növények külsőleg használandók.
Bojtorján: főzet a gyökeréből Borágó: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből Fokhagyma: ki préseit nedve duzzanatokra Fűzfa: főzet a kérgéből Görvélyfű: főzet a gyökér kivételével az egész növényből, zúzódások és vér rögök kezelésére, külsőleg alkalmazva Kamilla: a virágából kipréselt nedv duzzanatokra alkalmazva Lórom: összezúzott leveleizúzódásokra alkalmazva Nadólytő: főzet a gyökeréből duzzanatokra alkalmazva Nyárra: forrázat a levélrügyekből Nyírfa: forrázat a leveleitől Orbán cfü: far rázó t a virágáb ól és a h ajtósa bő I zúzódásokra Orvosi citromfű: forrázol a leveleiből Orvosi pemetefű: kipréselt nedve vagy levelei fül fájásra Piros áfonya: forrözat a leveléből és a gyümölcséből Puha gólyaorr: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből, duzzanatokra alkalmazva Salamonpecsét: főzet a gyökeréből, külsőleg a I ka lm azva Sóska: összezúzott levelei zúzódásokra alkalmazva Szilfa: forrázat a kérgéből Tyúkh ú r: forrázat a gyöké r kivételéve I az egész növényből Varódics: összezúzott levelei zúzódósokra alkalmazva LÁZ MEGJEGYZÉS: Ezek a növények izzadást idéznek elő, ami a lázat csillapítja.
Bodzafa: forrázat a virágaiból és a gyümölcseiből Hársfa: forrázat a virágaiból Kamilla: forrázat a leveleiből és a virágaiból Őszi margitvirág: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből Szilfa: főzet a kérgéből
MEGFÁZÁS/TOROKFÁJÁS/ LÉGÚTI PANASZOK
Bojtorján: főzet a gyökeréből Borágó: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből Csalón: forrázat a leveleiből Fekete áfonya: forrázat a leveleiből és a gyümölcseiből Fűzfa: főzet a kérgéből Gombernyő: forrözat a gyökér kivételével az egész növényből Gyékfű: forrázat a gyökér kivételével az egész nővén yb ől öb lö getésh ez Ho vasi magcsá kő: forrázat az e gész no vényből öblögetéshez Hársfa: forrázat a virágából Illatos menta: forrázat a gyökér kivételével oz egész növényből Kakukkfű: forrázat a leveleiből és virágaiból Kamilla: forrázat a virágából öblögetéshez Kigyógyökerű keserű fű: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből Közönséges cicka fark: forrázat a gyökér kivételével oz egész növényből, inhaláláshoz Közönséges párló fű: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből Közönséges torma: nyers gyökere Martilapu: forrázat a leveleiből és a virágaiból Molyhos ökörfarkkóró: forrázat a gyökér kivételévei oz egész növényből, főzet a gyökerétől öblögetéshez Nadálytő: forrázat az egész növényből Nyárfa: forrázat a levél rügyekből Orbáncfű: forrázat a virágaiból és hajtása ibói Orvosi angyalgyökér: főzet a gyökeréből Orvosi pemetefű: forrázat a gyökér kivételével oz egész növényből Orvosi tüdőfú: forrázat o gyökér kivételével az egész növényből Orvosi ziliz: főzető gyökeréből, forrázat a virágából és levelébői Papsajt: forrázat a virágából és a leveléből Rózsa: főzet csipkebogyóból Tölgyfa: főzet a kérgéből öblögetéshez Útifű: forrózot a leveléből és a szárából GYOMORBÁNTALMAK ENYHÍTÉSE
Fekete áfonya: főzet o gyümölcséből Gombernyő: forrázct a gyökeréből Illatos menta: forrázct o gyökér kivételével az egész növényből összezúzott faszén hozzá -adásával Közönséges cicka fark: forrázct o leveleiből és a virágaiból Közönséges torma: forrázó te gyökeréből Orvosi citromfű: forrózot a leveleiből Pitypang: főzet ez egész növényből Soiamonpecsét: főzet a gyökeréből Saspáfrány: forrázct a leveleiből Szeder: forrázct a leveleiből HASMENÉS MEGJEGYZÉS: A tünetek enyhüléséig napi két-hórom alkalommal alkalmazzuk ezeket a növényeket
Fekete áfonya: főzet a gyümölcséből Illatos menta: forrázct a gyökér kivételével az egész növényből Kigyógyökerű keserűfü: forrázct a gyökér kivételével oz egész növényből Libapimpó: forrózot a gyökér kivételével oz egész növényből Havasi magcsákó: forrázat c gyökér kivételével oz egész növényből Mogyoröfc: forr ázat a leveleiből Orvosi ziliz: forrázat a leveleiből és a virágaiból, főzet a gyökeréből Őszi i/érfű: forrázat a leveleiből és o gyökeréből Piros áfonya: főzete gyümölcséből Szeder: forrázato leveleiből vagy főzet a gyümölcséből Szilfa: forrázat a gyökeréből Télizöld: forrózot a leveleiből, de hosszabb ideig nem szabad alkalmazni Tölgyfa: főzet a gyökeréből Útifű: forrázct a leveleiből és a szárából SZÉKREKEDÉS
Bodzafa: gyümölcséből kipréselt nedv Borbolya: gyümölcséből kipréselt nedv Diófa: főzet a kéregbői Közönséges páriófű: forrázat a gyökér kivételével oz egész növényből Őszi margi [virág: forrázat a leveleiből és virágaiból Pitypang: főzet az egész növényből Reg adván yfü: fór reze ta gye kér ki vé telével az egész növényből Rózsa: főzet csipkebogyóból Terackbúze (Elymus vagy Agropyron repensj: főzet a gyökeréből Vörösberkenye: gyümölcséből kipréselt nedv ARANYÉR MEGJEGYZÉS: Külsőleg, naponta kétszer-háromszor alkalmazandó.
Fekete áfonya: gyümölcséből kipréselt nedv Kamilla: forrázat a leveleiből és a virágaiból Libapimpó: forrózot a gyökér kivételével az egész növényből Nyárfa: főzet a levélrügyekből Saiamonpecsét: főzet a gyökeréből Salátaboglárkc: leveleiből kipréselt nedv Szilfa: főzet a kérgéből Tölgyfa: főzete kérgéből Útifű: kipréselt nedve NE FELEDJÜK: Fejfájásra: A fűzfa leveléből és kérgéből készített főzet szalicint tartalmaz, amely az aszpirin egyik összetevője. Hegesedés elősegítésére: A nadálytő leveleiből ki- i nyert nedv segíti a szövetek újraképződését. FÉREGHAJTÓK
Görvélyfű: forrázat a gyökér kivételével az egész növényből Őszi margitvirág: főzet a leveleiből és a virágaiból Saspófrény: forrózat a gyökeréből Varádics: forrózat a leveleiből és virágaiból, de csak mértékletesen, kis mennyiségben használjuk
Trópusi gyógynövények Több ezer trópusi növénynek ismert a gyógyhatású (a bennszülött törzsek tényleg használják is ezeket), de csak viszonylag keveset vizsgáltak meg nyugati kutatók, és szélesebb körben is csak néhány számít ismertnek. A következőkben a sok hasznos növény közül mutatunk be néhányat. Ha nem ismerjük pontosan a gyógynövényeket, inkább vigyünk magunkkal orvosságokat. Soha ne kísérletezzünk olyan növénnyel, amelyet nem tudunk egyértelműen azonosítani! Indiai szépcsalán (Acalypha indica): Egyike o szómos hasonló, Indiában és Délkelet-Ázsiódon élő cser/éne*. 2-3 m .magas növény, ovális vagy szív alakú levelei gyakran a vörös, az élénk rózsaszín és a zöld árnya!atoiban pompáznak. Malájföldön a leveleit megszorítják és teaként fogyasztják. A gyökeréből és leveleiből készült főzet hashajtó és erősítő hatású Alstoniafélék, köztük a soptaparna vagy saptacehada (Alstonia scholaris): Megtalálható Indiótól keletre egészen a Főlap-szigetekig, valamint délre Indonéziáig, illetve Ausztrália egyes részein is. i/izben megfőzött kérge erősítő es lázcsökkentő hatású, enyhíti a cukorbetegségei és elpusztítja a belső, élősködő férgeket. Nim növény vagy neem fa (Ante'aea aza-dirachta vagy Azadirachta indica): Indiától Kínáig, illetve Indonéziában található meg. A leveleiből es kérgéből készített főzettel megfékezhető a malária és a vérhas. A magjából származó olajat fekély és bőrponaszok kezelésére használhatjuk. Bruceafélék: Számos, hasonló megjelenésű fajtája található ín diától keletre Kínáig, és délre, egészen Ausztráliáig. Minden része keserű ízű. A Brucea su metrón a magját hasmenésre és vérhasra alkalmazzak. Összezúzott levele enyhíti a belső vérzést, csillapítja a keléseket és o rovarcsípéseket Kardomom (Élettana cardannomum): A gyömbér rokono ez oz Indiában és az onnon keletre esó területek egyes részein éió, magas, gyógyhatású növény, amelynek vastag, húsos gyökértörzse von, és hosszú, elágazó fejecskeviróg-zotor hoz Magját vagy gyümölcsének kisajtolt nedvéf emésztési panaszok és hányinger enyhítésére használjuk! Kínafa vagy kininfa (Cinchona): Nagy, általában vörösesbarna törzsű fa. Vodon él Dél-Amerika trópusi területein, de a világ minden tójára betelepítették. A malária elfojtásához készítsünk főzetet kinintartalmú kérgéből! Moringa (Moringa oleifera, lásd Trópusi növények az Élelem fejezetben/- Gyakori, ehető trópusi növény. A gyökeréből és leveléből
kipréselt nedvet bőrkiütés és gyulladás kezelésére használhatjuk. Kibatalia arborea: Fgy újabb ázsiai fofajta, amelynek kérge koucsuktejszerű nedvet bocsa: ki, ho megvágják. A nedvet kis mennyiségben férgek elűzésére használhatjuk. Mahuang vagy bala (Sida cordifolia): Egyenesen növő, szőrös, egynyári, maximum 7 m-es növény, amelyre hosszúkás, fogazott levelek és sárgás virágok jellemzőek. Indiában és onnan keletre, egészen Tajvanig előfordul. A leveléből készült forrázatot köhögés és láz csillapítására használhatjuk. Magja közepesen erős hashajtó. Pergularia extensa: Törzsét kemény, szétterjedő szőr borítja. Széíesen ovális levelei maximum 15 cm hosszúak. Apró, zöldesfehér virágokat hoz. Afrika trópusi részein él. Puha leveleit és hajtásait zöldségnövényként is használhatjuk, c belőlük készült forrózat azonban o goto ndféreg és a hasmenés kezelésére is alkalmas. A leveleiből készült borogatás t ke!esek, fekélyek és sebek gyógyítására használjuk! Crateava religiosa: Megtalálható Indiában, onnan keletre egészen Pápua Új-Guineáig, valamint Polinéziában. A leveléből és kérgéből készült főzet enyhíti a gyomorpanaszokot, a lázzal járó fájdclmokct és egyéb fájásokat. Majomkenyérfa (Adansonia, lásd Sivatagi növények az Élelem fejezetben,/: Kaparjuk le a kérgén taláfhotó gumit! Férgek és hasmenés kezelésére használjuk! A felsorolt gyógynövények a mérsékelt égövön élnek. Többségük nagyon elterjedt és biztonságosan fogyasztható. Használhatjuk őket vérzés elállítására, sebek gyógyítására, láz enyhítésére, megfázás és emésztési rendellenességek megszüntetésére és egyéb, külön megemlített kezelésekhez. Némelyiknek több felhasználási lehetősége is van, de alább a leggyakoribb alkalmazási mód szerint vannak csoportosítva.
ÁLTALÁNOS ÉS FERTŐZÉSGÁTLÓ HATÁS: GYÓGYNÖVÉNYEK
1. Szemvidítófű (Euphrasia officinalis): 30 cm-es, ovális, gyakran szőrös leveleket és fehér, lila erezettel és sárga foltokkal tarkított virágokat hozó növény. Főleg Európa és Ázsia füves, hegyvidéki területein jellemző. A teljes növényből készített, szűrt forrózat kiválóan alkalmas o szem fertőzéseinek kezelésére. Állítólag gyógyítja a szénanáthát, c hurutot és az orrdugulóst is. 2. Fokhagyma (Allium): Számos változata megtalálható a mérsékelt égövi területeken, sőt, manapság már a trópusokon is. Szaga alapján biztosan megtaláljuk. Legtöbb fajtáját több hosszú, csíkszerű, a hagymából felszökő levél, valamint apró, rózsaszínes vagy fehér virágokból álló, szárat megkoronázó fürtvirágzat jellemzi. Gumója erős fertőzés-gátló. [/Ízzel hígított, kipréselt leve külsőleg használva sebek és duzzanatok kezelésére alkalmas. A hagyma fogyasztásával megelőzhető a megfázás. Természetes antibiotikumot is tartalmaz.
3. Mezei kakukkfű (Thymus scrpyllum): Kisméretű, illatos, szétterülő növény. Apró ovális leveleket és vöröseslila virágokat hoz.
Európa és Ázsia nyugati részének füves területein él, bár egyes fajtái máshol is előfordulnak. Használjuk fertözésgátlóként, köhögést és megfázást csillapító forrózatként, illetve zöldségnövényként! 4. Csomós vagy göcsös görvélyfü (Scrophularia nodosa): Legfeljebb 90 cm magas, szögletes szárú, hegyes, ovális levelű és vörösesbarna virágú növény Európa és Ázsia erdeiben, cserjéseiben és bozótosaiban él. 5ok különböző fajtája létezik. Főzetként alkalmazva enyhíti a duzzanatot, a rándulást, a keléseket és zúzó-dásokat, eloszlatja a vér rögöket és gyógyítja az aranyeret. VÉRZÉS:
5. Közönséges gyékfű (Prunella vulgaris): Szőrös kúszónövény. Hegyes, ovális levelek és lila virág fejek jellemzi k. Európa és Ázsia száraz, füves vidékein és pusztáin él. Kipréselt nedvét vérzések elállítására, forrázatót oelső vértesek csillapítására használjuk. 6. Puha gólyaorr [Geránium mól le): Legfeljebb 30 cm magas nö vény. Szára szőrös, levelei mélyen csipkézettek, virágai aprók, rózsaszínesek és öt sziromból ellnek. Száraz, füves, puszta jeliegü területeken él. Kipréselt nedvét vérzések elállítására, főzetét belső vérzések csillapítására használjuk.
7. Mocsári tisztesfü (Stacnys palustris): Erős szagú, szőrös, 90 cm magas növény. Csipkézett, szív alakú leveleket, valamint sötét rózsaszín és a lila árnyalataiban pompázó, fehér foltos virág füzért hoz. Általában nedves területeken él. Hasonló fajok lelhetők fel az erdö-széleken és az árnyékos pusztaságokon. Kipréselt nedvét vérzés elállítására, forrázatót fájdalmas felületek, rándulások és sebek lemosására használjuk. 8. Gombernyo (Sanieula eurooaea): 50 cm magas növény. Kéz olekú, mélyen karéjos leveleket, és tömör fejecskevirágzat formájában apró, feher vagy rózsaszínes virágokat hoz. Európa és Ázsia erdőségeiben terjedt ei. Kipréselt nedvét vérzések elállítására, forrázatat belső vérzések csillapítására használjuk. 9. Nagy télizöld (Vmca major): 50 cm magas növény. Bőrszerü, örökzöld, széles, (ándzsós levelek és nagy kékeshla virágokjellemzik. Eu -rópa és Ázsia erdős, bozótos és sziklás vidékein él. A világ más részén számos számos télizöld fajta fordul elő. Kipréselt nedvét vérzések elállítására, külsőleg alkalmazzuk. Útifű /lásd Ehető növények az Élelem fejezetben/ Nedve sebek és mellkasi panaszok kezelésére alkalmas. BÉLPANASZOK: 1. Havasi magcsákó (Dryas octopetala): Ko-réjos, ólul halványabb leveleivel és nagy, fehér,; sárga porzószálas virágaival a kúszó erdei szamócára hasonlít. Hegységekkel tarkított sziklás és északi sarkvidéki területeken él. A szóróból, leveléből és virágából készített forrázat o hasmenés kezelésére és öblögetésre szolgál.
2. Orvosi citromfű (Melissa officinalis): Cíf-romillatú, szőrös, kb. 60 cm-es növény. Csipkézett, ovális; zöldessárga levél és a levél tövénél növő, ön'ös, apró fehér virágok jellemzik. Európa és Ázsia melegebb, füves területein él. Az egész növényből készített forrázotot láz és hányinger csillapítására használjuk. Menstruációs fájdalmak enyhítésére is alkalmas. 3. Vízimenta (Mentha aquatica): Illatos, szőrös növény, mindig édesvizközelében található. Csipkézett, ovális levelei 80 cm-es, lilás 5záraöól nőnek ki. Fürtös, rózsaszín virágokat hoz. A leveleiből készült forrázotot hasmenés en yhitésére és az emész tés serken tésére használjuk, melegen a lázas beteg verejtékezését idézi elő. A hasonló menták szintén hatékonyak. Ha a forrázat túl erős, hányta tó hatású lehet 4. Szilfa (Ulmus): Magos fafajta. Nagy ovális, csipkézett levelek, zöld, korong alakú gyümölcsök és gyakran a fctörzs aljából kinövő gyökérhaj tősok jellemzik. A kéregből készült főzetet hasmenés és bőrkiütés gyógyítására használjuk.
5. Őszi margitvirág: lásd a következő oidaion. 6. Ragadványfü vagy ragadós galaj (GaJium aparine): Kusza, hosszú, szúrós szárú növény. Örvös, keskeny szúrós leveleket és apró fehér virágokat hoz. Gyakori a nedves, fős és puszta területeken. A fiáról növények forralás után spenótként fogyaszthatok. A forrázatát a székrekedés enyhítésére használjuk. Hólyaggyulla-dás esetén azonos mennyiségű orvost zilizzel keverve, rendszeresen és gyakran alkalmazzuk! 7. Közönséges párlófű (Agrirnonia eupatoria): Szőrös szárú, csipkézett, lándzsás, alsó felén szürkés levélkéjü, sárga virágokból álló hosszú füzérvirógzatot hozó, 90 cm magas növény. Száraz, füves területeken él, számos változata létezik. A teljes növényből készült főzetet székrekedés és gyomorsavtúltengés esetén használjuk! Kisebb adagokban, rendszeresen és gyakran alkalmazva hólyag gyű Ka dóst kezelhetünk vele. 8. Saláta boglárka IRanunculus ficaria): 20cm magas növény. Fényes, sötétzöld, szív alakú levelek és sárga virágok jellemzik. Európa és Ázsia nedves erdőségeiben és nedves talajú területem él. Kipréselt levet külsőleg aranyér kezelésére használjuk. Ne tévesszük össze mérgező rokonával, a boglárkákkal1
9. Salamonpecsét(Po)ygonaTuimMp/ú főtiszt rűnö vén y, (vés szára cső a lakú, zöldesfehér leveleket tart. A gyökeréből készült főzetet külsőleg aranyér és zúzódások kezdésére haszna juk. Készithetünk belőle hányingert enyh(tő ferrázetot is. Kernényitödús gyökere a paszternákhoz hasonlóan fogyasztható. Főzzük meg, majd hagyjuk megszáradni: megkeményedve rögtönzött gipszként használható sin készítéséhez. Porrá tört gyökere főgázaiként és borogatásként alkalmazva egyaránt gyógyítja a zúzódó sokat. Bogyója viszont mérgező!
Libapimpó ( ásd Ehető növények az Élelem fejezetben): Szintén emésztési gondok es aranyér kezelésére alkalmas forrózat készíthető belőle.
LÁZ, KÖHÖGÉS ÉS MEGFÁZÁS: 5. Őszi margitvirág(Tanaceturr. parthenium): Rendkívül illatos, 45 cm-es növény. Finom, sárgás levélkék és sokszázszorszépszerü virág jellemzi. Európa és Ázsia puszta és füves területein él. A levelek elfogyasztása enyhíti a fejfájást és a migrént, de egyeseknél hólyagokat okozhat a szőj belsejében. Biztonságosabb, ha forrázatot készítünk a teljes növényből, és láz, fejfájás, valamint általános fájdalmak enyhítésére vagy tinktúraként rovarcsípések csillapítására használjuk. A kis adagokban, rendszeresen és gyakran adott meieg főzet segít szabályozni a méhizom-összehúzódásekat a szülés során. LÁZ, KÖHÖGÉS ÉS MEGFÁZÁS, FOLYTATÁS: 1. Római kamilla (Cnamaennelum nobile): Európa és Ázsia füves Területein jellemző, szé tda ro bol t le vei ű és szúzszorszépsze rű virágú, illatos kúszónövény. Az egész növényből készült forrázatot fejfájás, migrén és megfázás enyhítésére használjuk, mig virága kipréselt ievét fájdalmakra és húzódásokra alkalmazhatjuk f Nyugtató hatása különösen az ideges, izgatott gyerekeknél érvényesül.
2. Martilapu (Tussilago farfari): A késő téltől kezdve gyakori növénye sivár és puszta vidékeken. Spárgaszerü szárak Tetején ülő, nagy sárga pitypangszerű virágok és a virágokat követő szív alakú levefekjellemzik. A leveleiből készült forrázatot megfázás és köhögés enyhítésére használjuk! 3. Orvosi tüdöfű (Pülmonaría officinalis): Szőrös, maximum 30 cm mogos növény. Fokó foltokkal tarkított, lánazsaszeru leveleket, és hareng alakú, rózsaszín vagy üláskék virágokat hoz. Európa és Ázsia erdővel és bozótossal vegyesen borított területein talál ható. Az egesz növényből készített forrózat kiválóan enyhíti a mellkasi panaszokat és a hasmenést. Köhögés esetén egyenlő mennyiségű martilapuval keverve alkalmazzuk l 4. Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare): Kokukkfüillarú, szőrös növény. Szögletes szóra 50 cm magas, kerek, kunkori levelei zöldesfehér színűek, örvös virága fehér Európa és Ázsia száraz, bozótos területein fordul elő. Az egész nö vényből készült főzet enyhíti a megfázást és a légzőszerv) megbetegedéseket, a leveléből kipréselt olaj a fül fájást csillapítja. Kiválóan kezeli a gyerekek köhögését is. Nagy a dogokban hashajtó hotcso von.
5. Közönséges ciekafark (Achillea millefolium): Illatos, szőrös, maximum 60 cm magos növény. Szétdarabolt, bőrszerű, sötétzöld leveleket és fejecske virágzata t alkotó, apró fehér vagy rózsaszín virágokat hoz. A füves területek növényé. Az egész növényből kivéve a gyökeretI - készített forrázatot megfázás és láz kezelésére használjuk. Elősegíti a vér olvadását eseteken, csökkenti a vérnyomást és ez arany-érbántalmakot 6. Pézsmamályva (Malva moschata): A füves és bozótos területűken élő növény 60 cm-es magasságot ér el. Szőrös szór, erősen osztott levetek, és nagy, rózsaszín, ötszirmú virágok jellemzik. A mályvönok számos változata létezik és terjedte!. Az orvosi zilizhez (8j hasonlóan használjak. 7. Pajzssajt vagy madármályva (Lavatera arborea): 3 m-es magasságot is elérő növény. Szőrösf alul fás szára, borostyán alakú levelei és sö tétlila csíkos, rózsaszínes liic virágai vonnak. Európa és Kis-Ázsia sziklás partvidékein jellemző. Az orvosi zilizhez (8j hasonlóan baszna (juk.
8. Orvosi ziliz (Althaca officinalis): 90 cm magas, szőrös, szürke növény. Nagy, karéjos leveleket és halvány rózsaszín virágokat hoz. Főzött gyökere kiváló étel. Az egész növényből készített forrázatot mellkasi panaszok kezelésére, a kizárólag a gyökérből készültet a vér-veszteség okozta szédülés enyhítésére, illetve sebek és kelések tisztítására használhatjuk. Rovarcsípéseket csillapíthatunk vele, ha összetört leveleivel dörzsöljük azok helyét. Főtt leveleből kiváló borogatás készíthető a bőrpanaszok gyógyítására. A leveleiből készült forrázarnak ellazító hatása van, és csökkenti oz emésztőrendszer irritációit és gyulladásait
9. Moiyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus]: 2 m-es növény halvány, bolyhos szőr bontja. Nagy, lándzscszerü levelek és súrü, ötszirmú sárga virágokból álló fürtök jellemzik. Száraz, meleg, fü ves területeken jellemző. A leveléből és virágából készített forrázatot köhögés és mellkasi panaszok enyhítésére, a gyökeréből készült főzetet öblögetésre használhatjuk. Virágainak porrá törésével nyugtató és fájdalomcsillapító hatású teát készíthetünk.. 10. Közönséges orbáncfű (Hypericum perfo-ratum): 60 cm magas növény. Apró, hosszúkás, áttetsző, foltos levelek és aranysárga virágoktól álló fejecskevirágzatjellemzi. Eltörve piros nedvet bocsát ki. Füves, bozótos vidékeken ét. A teljes növényből készült forrázct megfázás és mellkasi panaszok enyhítésére használható. Az itt következő rovarok és egyéb állatok nem jelentenek túlzott problémát az ésszerű elővigyázatossággal eljáró túlélő számára, komoly gondot okozhatnak azonban, ha nem a kellő tisztelettel közelítünk feléjük.
VESZÉLYES ÁLLATOK 1. Skorpió: A trópust, szubtrópusi és meleg éghajlatok sivatagaiban, erdőiben és dzson-geleicen él, bar egyik változata az Andokban, 3600 m-es magasságban is meg található. Főként éjszaka aktív. A sivatagi fajták többségének színe c sárgás vagy vilógoszöldes, mig a nedves vagy magasabb hegyvidéki területeken élők barnák vagy feketék. Átlogcsan 2,5 cm-es, Afrika déli részén és Új-Guineában viszont találni iehet 20 cm-es óriásokat is. Némelyik a földbe ássa magát, többségük azonban tekereg vagy kövek alá bújik, illetve más menedéket keres magának - akár a mi felszerelésünkben is. Fullánkja a farkában található. Legtöbb fajtája csak kisebb kellemetlenséget okoz, de némelyik idegmérget termel, amely ideiglenes, 24-43 órán át tartó bénulást okoz. Néhány Közel-Keleten, Brazíliában és Mexikó nyugati részén élő skorpiófajta csípése halálos, igaz, ezek a fajták nagyon ritkák, és mérgük inkább csak a gyengébb ellenállású szervezetek (kisgyerekek, idősek betegek) számára végzetes.
2. Barna- vagy hegedűspók (loxoseeles rec-íusa): Észak-Amerikában élő pók, a feje hátsó részén található hegedű alakú mintáról ismerhető fel. Számos változata közül a L reclusa a legveszélyesebb. Csípése 24-48 órán belül lázat, fázást, hányást, ízületi fájdalmat és bőrfoltokat okoz. Mérge agyon ritkán halálos, cm a seb körűi szöveti torzulás alakulhat ki, ami megfelelő kezelés hiányában akár a testrész amputálásához is vezethet. 3. Fekete özvegy (Latrodectus): A világ számos részén, a melegebb területeken, sivatagokban él Apró, sörét pók, o hasán található piros, sárga vagy fehér, néha homokóra a'akú mintáról ismerhető feí. Csipése fájdalmas, izzad őst, resz-ketést és gyengeséget okoz, akár egy hétre is magatehetetlenné teheti áldozatát. Ritkán halálos 4. Tölcsérpók (Atrax): Nagy, szürkés vagy barnás színű, Ausztráliában élő pók. A tömzsi, rövid lóbú állat elnevezése hálójának formájára utol. Éjszakai állat, meleg, száraz, napos időben nem aktív. And előfordul, ott gyakori. Mérge a fekete özvegyéhez hasonló Tüneteket okoz, de csípésé halálos lehet. 5. Tarantula vagy madárpók ITheraphosiűae es Lycosa)' Afrika trópusi részein é/ó nagy és szőrös pók. Egyes fajtái Európa déli területein is megtalálhatóak - fenyegető külseje és fájdalmas csípése ellenére enyhe, nem bénító hatású mérget termel.
6. Száz- és ezerlábúak: Általában apró, ártalmatlan állatok, némelyik trópusi és sivatagi fajta elérheti a 25 cm-t. Lábuk éles körömben végződik, amely a bőrt átszűrve fertőzést okozhat. Egyes fajták harapása mérgező. Menetirányuknak megfelelően
söpörjük le magunkról, igy kisebb valószínűséggéI akadnak a bőrünkbe.
7. Lódarázs: Rajokban él, maga készítette fészkét vadul őrzi. Néhány trópusi fajtája nagyon agresszív és mérgező. Ezeket kerüljük! Csípése olyan érzés, mintha forró szeget szúrtak voino belénk. Eg^zerre több csípés halált is okozhat. 8. Kullancs: A trópusokon gyakori, nagy, lapos testű, kerek ódat, amely apró, harapó száj-szervével behatol a bőrbe. Ne próbáljuk meg kihúzni, mert a bennmaradó fej fertőzést okoz Hő, benzin, alkohol vogy forró vízhasználatával érhetjük el, hogy kiessen. 9. Pióca: A trópusi dzsungelekben és egyéb nedves területen é/ő vérszívó, giliszta szerű állat, amely a növényzetre csavarodra várja, hogy rátapadhasson az áldozatára. Ne próbáljuk meg letépni, inkább tűz vagy csipetnyi só segítségevei távolítsuk el. A pióca gyakran terjeszt fertőzést. 10. Rőt vérszopó denevér vagy vámpírdenevér (Desmodus): Közép- és Dél-Amerikáúan él. Apró, ejjef aktív állat, alvó áldozatának vérét szívja. Harapásával veszettséget terjeszthet. Az ilyen területeken éjjelre mindig takarjuk be magunkat! FIGYELEM! Hacsak a leírás nem utal kifejezetten az ellenkezőjére, ezeket a kígyókat halálosan mérges állatnak kell tekintenünk! Ne közeledjünk feléjük, ne ingereljük őket és ne nyúljunk hozzájuk! MÉRGES KÍGYÓK
BIZTONSÁGI SZABÁLYOK: - Figyeljünk, hova lépünk! A kígyók általában hetente egyszer tó pl ál koz nők. Evés után és bőrük vedlésckor nehézkes mozgósúak, ilyenkor könnyű összetaposni őket.
- Figyeljünk, amikor bokrokon vágunk át vagy gyümölcsöt szedünk, mert némelyik kígyó fán él! - Ne ingereljük, ne vegyük fel és ne szorítsuk sarokba őket! Néhány kígyó - köztük a dél- és közép-amerikai némo csörgőkígyó vagy az ázsiói fekete mambó, illetve az ázsiói kf-gyókobra - ha c fészkét őrzi vagy sarokba szorítjuk, tóm ad.
- Ne kézzel, hanem bottal fordítsak fel a köveket és fa rönköket, o földet se kézzel ássuk! - Erős, ellenálló bakancsot viseljünk - ho van! Sok kígyó foga ezen nem tud áthatolni. - Használat előtt ellenőrizzük az ágyneműnket, ruhánkat és csomagjainkat, mert ezeket a kígyók menedékként használhatják. - Őrizzük meg a nyugalmunkat, ha kígyóval találkozunk!Ne Tegyünk hirtelen mozdulatokat, és ne próbáljuk meg agyonütni! Lassan hátráljunk! Az esetek többségében a kígyó gyorsan menekülőre fogja. - Elpusztítás: Ha ei kell pusztítanunk egy kígyót, hosszú és - lehetőleg - görbe botot használjunk! Mérjünk erős csapóst a feje hátsó részére/ Próbáljuk meg az első ütéssel elpusztítani, mert a sérült kígyók különösen veszélyesek.
ÉSZAK- ÉS DÉL-AMERIKA
1. Csörgőkígyó (Crotalus és Sistrurus): Számos fajtája él Észak-Amerika-szerte, méretük 45 cm és 2,1 m közt változik. Mindegyiknek vaskos teste, széles feje és (o farok végénJ csörgője van, amely legtöbbször -de nem mindig - i/észjelzésszerű hangot cd. Legnagyobb fajtája a texasi csörgőkígyó, amelyet jellegzetes, rombusz alakú foltok borítanak. 2. Északi rezesfejű mokaszinkígyó (Agkistrodon contortrix): 60-90cm-es állat
Vaskos, barnóssárga vagynarancssórgás torna resté/7 sűrű, barna csíkok vannak és a feje rézvörös. Főként ez Egyesült Államok keleti részén éi. Meglehetősen félénk, marósa ritkán halálos.
3. Vízi mokaszinkígyó (Agkistrodon piscivorus): Átlagosan 60- 130 cm-es kígyó. Barna vagy barnászöid színű teste vastag és helyenként foltok borítják. Hasa szintén foltos, szájának belseje fehér. Vízben él, az Egyesült Állomok déli részének vizeiben és azok mentén fordul eló. Agresszív állat - ne ingereljük!
4. Borzasztó csörgőkígyó (Crotalus durissus terrificus): Átlagosan 1,5-2 m-es kígyó, rombuszalakú minták borítják. Nyakón két sötét csík látható, farka csörgőben végződik. Éjszakai állat, Dél-Amenköban, illetve északabbra, Mexikóban lelhető felaszóraz területeken. Nagy agresszív, különösen veszélyes kígyó.
5. Lándzsakígyó (Bothroos atrox): Ez a halványabb színű, szögieres alakzatokkal borított, barnás testű, átlagosan 1,3-2 m-es kígyó sok haláleset okozója. Számos rokona van, ezek színe lehet szürkés, barnás vagy pirosas, de c mintázatuk hasonló. A lándzsafejű kígyók Dél-Amerikában és északra, egészen Mexikóig megtalálhatóak. Egyes fajták a fán élnek. Mindegyik hurkot forrná! a testéből támadás előtt 6. Néma csörgőkígyó (Lachesis muta): Nagy fejű, rózsaszínes-barnás testű állat. Nagy, sötétbarna, háromszögletű minták borítják. Mérete átlagosan 2-2,6 m, de akár ennél nagyobb is lehet. Éjszaka aktív. Közép- és Dél-Amerikában ez alacsonyan fekvő erdőkben, gyakran üregekben és lyukakban él. Ho sarokba szorítják, támad. A legveszélyesebb kígyó az Újvilágban.
7. Korallkígyó: Átlagosan 45-90 cm-es, vékony testű, feltűnő csikozású kígyó. Fekete és vörös sávjaitsárga és fehér színűek váltják. Az Egyesült Államok déli részétől Dél-Ameríkáig fordul elő, (Hasonló kígyó Delkelet-Ázsiában is él.) Kisméretű állkapcsa van. Ritkán harap ugyan, de marása halálos. A mérges kígyók felismerésére NINCSENEK sémák: a kobrákon általában csuklya van, a csörgőkígyóknak pedig csörgő található a farkán, ezek azonban nem megbízható, általános útmutatások. A mérges kígyókat egyesével meg keli tanulnunk! Ha nem tudjuk eldönteni, hogy az adott kígyó mérges-e vagy sem, a mérges kígyóra vonatkozó szabályok szerint járjunk el! EURÓPA
1. Keresztes vipera (Vipera bQrus): Átlagosan 30-75 cm-es ódat, színe olajoszöld vagy vörösesbarna, sötétebb színű, cikcakkés minta borítja. Hangafüves pusztákon, tápokon és nyílt területeken, egészen o hegyvidékig megtalálható. Ez Észak-Europa egyetlen mérges
kígyója. Ritkán halálos, de Dél-Európában nagyobb és sokkal veszélyesebb rokonai élnek. AFRIKA ÉS ÁZSIA 2. Puffogó vipera (Bitis arietans): Vastag testű, rövid farkú, nagy fejű, szclmasúrgós-barna színű, sötétebb mintázatú, átlagosan 90-130
cm-es kígyó. Afrikában és az Arob-félszigeten a félsivatagi területeken, általában vizközelben él. Hasonló rokonai más élőhelyeken fordulnak efő: Afrika, Európa és Ázsia minden részén sok, egymástól nagyon különböző vipera faj tolatható, amelyek c homokos részektől a sűrű dzsungelig bárhol felbukkanhatnak. 3. Efa kígyó (Echis carinatus): Durvapikkelyü kígyó, színe a világos pirosastól a homokbarna árnyalatig változhat Sötétebb minták és fehér foltok borítják. Átlagos mérete 40-55 cm. Észck-Afrikóban és öttől nyugatra, Indiában, sivatagos területeken éí. Agresszív, gyökön kígyó,
sokszor okoz halálos kimenetelű baleseteket 4. Láncos vipera vagy daboja (Vipera vagy Daboía russelli): Átlagosan i-lt2S m-es kígyó, barnás testét három sorban borítják fehérrel határolt, pirosas közepű, fekete gyúrók. Pakisztánban és attól keletre, egészen Tajvanig szinte mindenhol megtalálható (o surü erdők
kivételével). A térség viperamarásainak többségéért ez a kígyó a felelős. 5. Maláj vörös szájú mokasszinkígyó(Calloselasma rhodostoma): Átlagosan 60-80 cm-es kígyó. Sárgásbarna, vöröses vagy szürke színű, szögletes mintázat díszíti. Hasa sárgás vagy foltokban zöldesb ama. Délkelet-Ázsia és Indonézia egyes részein, c ritkas növényzetben ét. Gyakori okozója a baleseteknek. A Térségben számos rokona 15 el. Kerüljünk minden olyan kígyót amely akár csak egy kicsit is hasonlít ró! 6. Kobra: Afrika keleti részétől Indián keresztül Indonéziáig mindenhol megtalálható, a Fülöp-szigeteken is döfordul. Mérete általában 1,5-2 m. Ha megijed, jellegzetesen megemeli a fejét, es szétterjeszti - általában min-tás-csukiyáját. Egyes területeken gyakori faj különösen o sziklás és félsivatagos tájakon.
7. Mamba ÍDendroaspis): Apró fejű, nagyon vékony kígyó, általában nagy, zöid vogy szürkés pikkelyek borítják, átlagosan T,5-2 mes. Afrikában, délre egészen a Szaharáig megtalálható. Általában fákon él, a nagy fekete momba (D. polylepis) viszont legtöbbször 0 földön tartózkodik. Az esetek többségében annyira gyors, hogy lehetetlen agyonütni. Marása kezelés hiányában végzetes Sehet. 8. Boomslang (DispholidustypusMf/ogoson 1,3-1,5 m hosszúságú, rendkívül vékony kígyó, színe lehet zöldes, barnás és feketés. Nagyon nehéz észrevenni. Fákon, illetve Afrikában délen a Szaharáig szavannákon él. Nagyon erős o mérge. Ha megijed, felfújja a torkát.
9. Kraits (Bungarus): Kis fejű, átlagosan 90-150 cm hosszú állót. Egyes példányok testén fekete és fehér, vagy fekete és sárga csikók futnak. Indiától Indonéziáig nyílt és erdős területeken egyaránt megtalálható. Éjszakai állat. Nem támad, harapása azonban sokszor halolos. KÖPKÖDŐ KÍGYÓK Némelyik kobra - köztük a gyűrűsnyakú kobra - azon túl, hogy harap, mércét is köp. Ez pusztán védekező magatartás, cs nem jelent veszélyt, hacsak nem jut a méreg nyílt sebbe vagy szembe. Ilyenkor viszont azonnal mossuk ki tiszta vízzel, vészhelyzetben vizelettel! AUSZTRÁLIA
1. Halálvipera (Acanthopbisantarcticus):Vastag, barnás, pirosas vagy szürkés testét söté-tebb sávok keresztezik. A tlogoson 4550 cm-es. Ausztrália, Papua Új-Guinea és néhány környező sziget homokos területeinek nagy részén megtalálható. Kiválóan álcázza magot. Nagyon mérgező, mégsem olyan veszélyes, mint a tigriskígyó vagya tejpán.
2. Vörös hasú fekete kígyó (Pseudechis por-phyriacus): Átlagosan 1,5-2 m-es, vékony állat; színe kékes fekete, hasa élénkpiros. Ausztrália nagy részének édesvizeiben és azok közelében él. Sok különböző fajtája létezik. Nagyon ritkán végzetes. Ha megriasztják, be-fopitja a nyakát.
3. Textilmintás barnakígyó(Pseudonaja tex-tilis): Vékony kigyó, színe a sárgásszürke és a barna közti egyik árnyalat, de hosa ennél vilegosobb Átlagos mérete 1,5-2 m. Ausztrália és Papua Új-Guinea szárazabb területein él. Több fajtája van. Támadó és rendkívül mérgező.
4. Tigriskígyó (Notechis scutalus): Átlagosan 1,3-16 m-es, vastag testű, nagy fejű kígyó. Hcmokszinű, okkersárgás testét zöldessárga, szürke vagy naronessáraás barna savok keresztezik. Ausztrália és Tasmánio félsivatagos terű (erein él. Temedé természetű és rendkívül erős a mérge. A végzetes harapások jelentős része erről az állattól származik. 5. Tajpán (Oxyuranus scutel latus): Minta nélküli, sötétbarnától világosig bármilyen árnyalatban előforduló, sárgásbarna hasú, 3,5 m hosszú kígyó. Ausztrália északi részeinek nyílt és erdős területein egyaránt előfordul. Ha felidegesítik, vad a viselkedése. Halálos mérgű kigyó. 6. Tengeri kígyók: Az Indiai- és a Csendes-óceánban élnek. Némelyik faj részben szárazföldi, folyótorkolatokban vagy pari menti mocsarakban él. A tengeri kígyókszinc és mérete változatos. Hosszuk átlagosan 1,3-1,5 m. Lapos, evezöszerü farkuk van, pikkelyeik különböztetik meg őket az angolnától. Nem tó-madnak, de némelyik fajtájuk o legerősebb kigyómérget hordozza. A kígyók az álcázás mesterei, mindössze mozgásuk árulja el őket Az olyan területeken, amelyeken kígyók élnek, naponta többön is átmegyünk anélkül, hogy észre-vennénk őket. Kicsi az esélye annak, hogy megmarnak minket. A legsúlyosabb esetek kivételével a kígyómarás összes áldozata felépül. Malajziában pl. sokkal többen halnak meg azért mert kókuszdió esik a fejükre, mint kígyómarástól. Indiában többen szorulnak kórházi ápolásra patkányharapás, mint a kígyók mérge miatt.
A mérges kígyó marását persze komolyan kell vennünk, de léteznek súlyossági fokozatok. Ha a kígyó önvédelemből mar, általában csak kevés mérget juttat az áldozatába - néha semennyit. Ha a kígyó rossz állapotban van, vagy nemrég harapott meg valami mást, mérge kevésbé hatásos, és az is elképzelhető, hogy csak kevés méreg van a méregzsákjaiban. Lehetséges, hogy a ruhánk vagy a cipőnk felfogta a harapás erejét. Sok mérges kígyó sokkal kevesebb mérget tűd csak egy harapással az emberbejuttatni, mintamennyi a halálhoz szükséges lenne.
KÍGYÓMENTES TERÜLETEK! Nincs mérges kígyó Uj-Zélandon, Kubában, Haitin, Jamaicán, Puerto Ricóban, Írországban, Polinéziában és a sarkvidékeken.
GYÍKOK 7. Arizoniai óriásgyík vagy viperagyík (He-loderma suspectum): Kizárólag az arizonici sivatagban, Mexikóban és a környező területeken fellelhető gyík fajta. Nagy, kerek fej, vaskos, tömzsi törzs, rövid, vastag farok és élénksárga mintázat jellemzi. Átlagos mérete 37-45 cm.
Marása mérgező, de csak akkor harap, ha megfogjuk.
8. Mexikói viperagyík (Heloderma horridum): Az arizoniai óriósgyikra hasonlít, de nagyobb éssötétebb, a farka vékonyabb, illetve inkább
pöttyök, mint színes mintázat borítja. Mexikó és Közép-Amenka néhány sivatagos területén fordul elő. Könnyen kezelhető állat, harapósa azonban mérgező. Ne fogjuk meg! Ezek a halak és víziállatok veszélyesek. A többség vagy érintéskor, vagy húsa elfogyasztásakor mérgez.
VESZÉLYES VÍZIÁLLATOK FOLYÓVÍZI VESZÉLYEK 1. Elektromos angolna [Electrophorus eíecíricus): Elérheti o 2 m-es toszúsópof és a 20 cm-es vastagságot. Kerek alakú, tömör megjelenésű, színe az olajzöld és a feketés közi változik, alul halványabb. Dél-Ameri kában, az Amazonas és az Orinoco föl
^rendszerben őshonos. Ál toló bán a sekély, magasabb oxigéntartalmú vizet kedveli. A nagyobb példányai által okozott áramütés elérheti az 500 voltot, amely elegendő ahhoz, hogy ledöntse az embert a lábáról.
2. Piranha vagy pirája (Serrasalmus): Dél-Amerikábon, oz Orinoco, Amazonas és Paraguay folyórendszerekben él. Fajtái méretben eiternek egymástól, de elérhetik az 50 cm-es hosszúságot is. Magas testű, zömök, nagy áll-kapcsú hol. BorcWaéles, egymásba illeszkedő fogoi vonnak. Komoly veszélyt jelenthet különösen a száraz évszakban, amikor alacsony a vizszint.
TENGEREK ÉS FOLYÓK 3. Mérgesrájafélék (Dasyatidae): A sekély vizekben, különösen a trópusokon, de nem kizárólag a homokos parton jelentenek veszélyt. Erősen eltérnek egymásról, közös jellemzőjük a jellegzetes rója alak, amely azonban a vízben QŐ20IÓ ember számára nagyon nehezen kivehető. Néhány fojtájuk előfordul Dél-Amerika és Nyugat-Afnka vizeiben is. Az édesvízi mér-gesrójók mérete ritkán haladja meg a 30 cm-t. A Csendes-óceánba tartó folyókban nem él ilyen állat. A farkukban található mérges tüskék súlyos\ néha végzetes sérülést okozhatnak, SÓS VÍZI VESZÉLYEK 4. Nyúlhalfélék (Sigaridae): Átlagosan 25-30 cm-es halak, főként az Indiai- és a Csendes-óceán zátonyainál fordulnak elő. Ehetőek, bár legtöbbjük uszonyában éles tüskék találhatóak, ezek áilítóiag mérgesek. Óvatosan érjünk hozzájuk!
5. Doktorh3lfélék{Acanthuridae):Ar/c£osor? 20-25 cm-es, bosszú testű, kis szájú, nagyon színes halak. Farkuk oldalát szikeszerü tüskék borítják, amelyek az embernek csapódva súlyos sebet okozhatnak. Minden trópusi vízben előfordulnak. 6. Ördöghslfélék (Batraehoididae): Középes Dél-Amerika mindkét partja n előfordulnak a trópusi vizekben. Átlagosan 3-4 cm-es, fakó színű halak. Szájuk nagyméretű. A homokba temetkezve fekszenek, hátukon éles, nagyon mérgező tüskék találhatóak.
7. Sárkányfejű halfélék ÍScorpaenidae): Többny/re a Csendes- és Indiai-óceán zátonyainál élnek. Sok változatuk yan. Általában 30-75 cm-esek, színük főleg pirosas. Testük hosszú, fodros uszonyuk nyúlványban és tüskékben végződik. Szúrásuk erős fájdalmakkal jár. Kevésbé veszélyes rokonaik a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban élnek. 8. Kőhalfélék (Synanceia'l: A Csendes- és oz Indiai-óceán trópusi részein élnek. 40 cm-es állatok, iszapszinük és idomtafan alakjuk szinte észrevehetetlenné teszi őket. Ha az ember rájuk lép, hátuk tüskéi mérget fecskendeznek a bőrbe, ami gyötrő fájdalmat okoz, szélsőséges esetben végzetes is lehel
A mérges ördöghal, a kőhal és a tengeri varangy fogyasztható. Mérjünk nagy ütést az éllat fejére, és csak akkor fogjuk meg, ha már elpusztult, de akkor is nagyon óvatosan! Léteznek nem mérges, ám nagy tüskéjű, nehezen, csak közvetlen közelről észrevehető halak. Tüskéjük általában a hátukon vagy az uszonyuk test felőli részén található. A legkisebb is képes fertőzést kiváltó szúrást okozni. A nagy tüskéket - pl. a néha ember méretű tüskésharcsa esetén - vékony tőrként használhatjuk.
A tengerisün is okozhat fájdalmas sérülést, ahogy a tengerirózsa is megszúrhatja az embert. 1. Sárkányhaifélék (Trachinidae): Elvékonyo-dó, fokó színű, kb. 30 cm bosszú halak. Európa, Nyugat-Afrika ás a Földközi-tenger partjainak homokjába ássák be magukot A hátukon és a kopoltyújukon févö tüskékből származó méreg elviselhetetlen fajdalmot okoz az áldozatnak. Nagyon meleg vízzel enyhítsük! MÉRGEZŐ HÚSÚ HALAK Számos part menti, korallzátonyokban és lagúnákban élő hal mérgező, tehát fogyasztásra alkalmatlan. Többségük a trópusokon él, de azcrt bárhol legyünk is, fontoljuk meg a fel nem ismert hal elfogyasztását!
Bizonyos, más körülmények között ehető víziállatok - mint a barrakudák vagy a csattogóhalak - alkalmatlanok a fogyasztásra, ha zátonyról vagy lagúnából fogjuk ki őket, mert táplálékuk révén mérgező anyag halmozódik fel a szervezetükben. A legmérgesebb halak, pl. a gömbhalak teste többnyire kerek, kemény, páncélszerű, lemezes, bőrük tüskés. Általában papagájszerű száj és kicsi kopoltyúnyílás jellemzi őket, és vagy egyáltalán nincs, vagy csak kisméretű a hasuk alján található uszony. 2. Sünhalfélék (Diodontidae): Minden sekély trópusi vizben előfordulhatok. A különböző fajták sok eltérést mutatnak. Kb, 50-60 cmesek. Ha megijednek, tüskés gömbbé formálják magukat. Húsuk mérgező. 3. Gömbhalfélék (Tetraodontidae): Az összes trópusi és számos melegebb éghajlatú vizben előfordulnak, néhány fajtájuk DélkeletÁzsia és a trópusi Afrika folyóibon él. Tömzsi testű, kerek, 15-75 cm hosszú, általában tüskés halok, megijedve gömbbé duzzadnak. Vérük, májuk és ivarmirigyük egyaránt mérgező - 28 mg már végzetes!
4. ijhalfélék (Balistridae): Sok fajtájuk von, ezek többsége sekély trópusi tengerek vizében él. Magas testű, lapos, óltolóban 50 cm-nél rövideöb halok, erős és nagy tüskéket viselnek a hátukon. Sok változatuk alkalmatlan a fogyasztásra, húsuk mérgező. Kerüljük az összes ilyen halat! EGYEB VIZIALLATOK 5. Hólyagmedúza vagy portugál gálya
(Physalía physalia ]: Nem igazi medúza, hanem hidroid-telep. Leginkább a szubtrópusi területeken jellemző, de gyakori o 6olf-áramban is, amely akár a brit portokig is elviheti. A déli áramlatok pl. Új-Zélandra szállítják. A lebegő hólyag mindössze /5 cm hosszú, szúrásejteket rar talmozó topogotói viszont akár a 12 m-t is elérhetik. Nem végzetes, arra viszont képes, hogy erőtlenné tegye áldozatát, ezért különösen veszélyes. Fülesmedúza (Aurelia aurita): Puha, tányér alakú, belül liiás patkó mintájú élőlény. Nem veszélyes az emberre, szemben számos társával, különösen a doboz medúzával, másik nevén kockamedúzával [Cnironex fleckeri). Az utóbbi kocka alakú tölcsére 25 cm hosszú, és a széleiből 9 m-es karcsomók indulnak ki. Mérge nagy mennyiségben végzetes is lehet Óvakodjunk minden medúza karjaitól, még akkor is, ha az állatot portra sodorta a víz! 6. Kékgyürűs polip (Hapaíochlacna lunulara): Az apró, néha csők ökölnyi polip Keiet-Auszt-róiiánól, különösen a Nagy-korallzátony környékén található. Szürkés fehér testét színjátszó, gyűrűszerű minták borítják. Nagyon mérgező, akár halálos is lehet a csípése, ha rálépünk az állatra vagy a kezünkbe vesszük. Legyünk óvatosak az összes zátonynál élő polippal! 7. Kúpcsigák (Conidae): Szubtrópusi és trópusi basiábúak, mérgező, szigonyszerű topin-tócsápiuk van. Mindegyik kúp alakú, bár héjuk mintázatát néha hártya fedi. Néhány változatuk rendkívül mérgező, az Indiai- és Csendes-óceán térségében élő egyes fajták halálosa k. Ne érintsük meg őket!
8. Terebra-csigák vagy fövenycsigák (Tere-bridae): Mérsékelt övi és trópusi vizekben, leginkább az Indiai- és a Csendes-óceán térségében élő állatok. Szintén szúrós tapintó-csápjuk van. A kúpcsigáknál sokkal vékonyabbak és hosszabbak. Szúrásuk nem olyan veszélyes, mint a kúpcsigáké, de nű együk meg őket!
-9-
ÉLETBEN MARADÁS VÍZEN Minden bizonnyal a tengeri túlélés körülményei a legzordabbak az összes közül: ott a legkönyörtelenebbek a feltételek. Elképzelhető, hogy a repülőgépünkön vagy a hajónkon van túlélőfelszerelés, de a vad tengeren még a mentőcsónakba beszállni is komoly kihívást jelenthet. Ha elfogy az élelmiszerkészletünk és a vizünk, nem marad megbízható tartalékforrásunk, ezért minden lehetőséget ki kell használnunk, hogy élelmet nyerjünk a tengerből vagy ivóvizet gyűjtsünk, és minél hosszabb időre elegendő készleteket tudjunk felhalmozni. Nem fogyasztható minden hal, de olyan is akad, amelyet még megfogni is veszélyes. A cápaveszélyt az emberek általában eltúlozzák, figyelmen kívül hagyni azonban semmiképpen sem szabad. Megfelelő intézkedéseket kell tennünk, hogy elkerüljük és elzavarjuk őket. Egy nehéz partszakaszon még a megmeneküléshez vezető partraszállás is rendkívül veszélyes lehet, ezért mindig tartsuk szem előtt a módszereket, amelyekkel csökkenthetjük a kockázatot.
A Föld felszínének 4/5-e nyílt víz. Talán ez a környezet a legrémisztőbb az összes közül, és ebben a legnehezebb életben maradni: hideg vízben a testünk gyorsan kihűl, még csónakban is gyorsan csökken a testhőmérsékletünk a szél miatt Megfelelő felszerelés nélkül, egyedül a hideg vízben nem valami jók az esélyeink. Ha ismerjük az elhelyezkedésünket és a fontosabb óceáni áramlatokat, megjósolhatjuk, hogy hova sodor minket a víz - igaz, ez nagyon lassú utazás lesz. A meleg áramlatokban, amelyek az Atlanti-óceán északi részén jellemzőek - köztük a Golf-áramlatban - sok halat és vízi élőlényt találhatunk. A tengerparti vizek szintén bővelkednek tengeri élelemben, de akadnak bőven veszélyes állatok (pl. cápák) és mérgező fajok is, amelyek a melegebb
éghajlaton a lagúnák és zátonyok közelében, a sekélyebb vizekben élnek. Ha nincs semmilyen eszközünk a víz desztillálására, ezeknél sokkal nagyobb gondot fog okozni édesvízhez jutni. Mentőgyakorlat A mentőcsónakos gyakorlat minden hajón rögtön a kifutás után következik. Fontos, hogy jól begyakoroljuk! A gyakorlat során az utasok megtudják, hogyan vegyék fel a mentőmellényt, mit vigyenek magukkal vészhelyzetben, és hogyan jussanak el arra a helyre, ahol a mentőcsónakokat le lehet engedni. A kisebb hajók tengerészeinek szintén elő kell készíteniük ezt a gyakorlatot, és meg kell tanítaniuk az eljárást minden fedélzeten tartózkodónak. A mentőfelszerelésnek része lehet a merev csónak, az egyszerű tutaj, a felfújható gumicsónak, a mentőöv és a mentőmellény. Ha megkapjuk a jelet a hajó elhagyására, vegyünk fel meleg, lehetőleg gyapjúból készült ruhát! Ne felejtsük el a sapkát és a kesztyűt sem! A nyakunkra tekerjünk törülközőt! így ha véletlenül a vízbe kerülünk, a ruha nem húz le minket a mélybe, viszont segít elhárítani legnagyobb ellenségünket, a hideget. Lehetőleg vigyünk magunkkal zseblámpát, és ha kéznél van, szedjünk össze egy kis csokoládét és keménycukorkát! Ne lökdösődjünk és kiabáljunk, akkor kitör a pánik! Hosszú távon sokkal gyorsabb és a nyugodt hangulat megőrzésében is segít, ha rendszerezetten szállunk be a mentőcsónakokba, a tutajokra vagy a felfújható gumicsónakokba. A hajó vagy repülőgép elhagyása előtt ne fújjuk fel a mentőmellényt! Kisebb csónakokon mindig viseljük! A mellény élénk színű, és általában síppal, fénnyel, jelzőfestékkel, valamint - a melegebb éghajlaton használatos -cápariasztóval van felszerelve. Ha le kell ugranunk a fedélzetről, először dobjunk le valamit, ami lebeg a vízen, majd próbáljunk a közelébe ugrani!
A hajó elhagyása A hajó elhagyásakor vagy a repülőgépről történő leugráskor alapvető fontosságú, hogy annyi felszerelést vigyünk magunkkal, amennyit csak tudunk. A mentőmellény- vagy mentőöv rengeteg energiát takarít meg nekünk, amelyet egyébként a vízfelszínen maradáshoz kellene kifejtenünk. Az óceán felszínén maradni mentőöv vagy -mellény nélkül sem nehéz feladat, az emberi test ugyanis kisebb fajsúlyú, mint a sós víz, vagyis bárki, aki képes ellazítani magát a vízben, megmenekül az azonnali fulladás veszélyétől. A pánik és a félelem persze megnehezíti az ellazulást, ilyen körülmények között sokan csak nagyon nehezen képesek lebegni. Ha nincs mentőövünk vagy -mellényünk, a ruhánkba zárt levegő fogja segíteni a felhajtóerőt, ezért hagyjuk figyelmen kívül a gyakori tanácsot, miszerint le kell vennünk a ruhánkat: sokkal jobb mindent magunkon hagyni!
EMBER A VÍZBEN! Ha lesodródtunk a fedélzetről, legelső feladatunk - túl azon, hogy fenntartsuk magunkat a vízen - felhívni magunkra a figyelmet. A hang jól terjed a víz felett, ezért a kiabálás és a csapkodás hatásos lehet. Integessünk egy kézzel a víz felett (ne kettővel, mert akkor elsüllyedünk), mert mozogva mások könnyebben észrevesznek minket. Ha mentőmellényt viselünk (ami a kis hajókon kötelező), talán található rajta síp vagy fényjelző, amely bizonyos mentőmellények szabályos felszerelésének része.
Úszás Lassan, egyenletesen ússzunk! Ha süllyedő hajót vagy repülőgépet hagytunk el, a széllel szembe induljunk, és menjünk minél távolabb a roncstól! Tartsunk kellő távolságot mindenféle vízbe került olaj- vagy üzemanyagrétegtől! Ha tűz van, és vízbe kell ugranunk, vagy lángok között kell átúsznunk, lábbal előre, a széllel szembe ugorjunk! Mellúszással haladjunk, próbáljunk meg légzöhelyeket létrehozni úgy, hogy a lángokat elcsapkodjuk a fejünktől! Ha nem túl nagy a tűz, legjobb a víz alatt úszva
eltávolodni a veszély helyszínétől. Ha felszín alatti robbanásveszélye áll fenn, miközben a vízben tartózkodunk, a sérülés valószínűségét azzal csökkenthetjük, ha háton úszunk. Ha a látótávolságban szárazföldet pillantunk meg, ne küzdjünk az apály ellen, csak lazítsunk és lebegjünk a vízen, amíg az árapály meg nem fordul, és a szárazföldre nem visz minket! Ha a víz túl zavaros ahhoz, hogy a hátunkon ússzunk, alkalmazzuk az alábbi technikát:
1. Lebegjünk egyenesen o vízben és ve- 3. Lazítsunk ebben a testhelyzetben, amíg
gyünk mély lélegzetet! nem kell levegőt vennünk! 2. Tegyük fejünket o vízbe (szánkót csuk- 4. Emeijük ki fejünket o vízből, tapossuk
juk be), és nyújtsuk előre o karunkat; hogy a vizet és fújjuk ki a levegőt! Vegyünk újobb o víz felszínén nyugodjon! mély lélegzetet és térjünk vissza o lazítóhelyzetbe! Lebegő „zsák” Rövid időre egy nadrágból is rögtönözhetünk lebegő zsákot. Csomózzuk össze a nadrág szárainak végét, majd lebbentsük meg a nadrágot a fejünk felett, hogy megteljen levegővel! Tartsuk a nadrág derekát a víz alá, hogy benne maradjon a levegő! így a lábakból szárny alakú úszóöv lesz, amelyre rátámaszkodhatunk. Azonnali feladatok Amint kiszabadultunk a roncsból, a szelep kihúzásával fújjuk fel a mentőcsónakot, vagy keressünk olyan csónakot, tutajt, roncsdarabot amelybe bele tudunk kapaszkodni! Ha nincs se csónak, se mentöcsónak, fogjunk össze minél több uszadékot, és használjuk tutajként! A gumicsónak felfújása A repülőgépeken, sok hajón és a csónakokon felfújható gumicsónak található. Ezek többsége a sós vízbe merüléssel aktiválódva, magától fújódik fel. Ha nem maguktól fújódnak fel, tartozik hozzájuk pumpa. A csónakon több felfújásra szolgáló pont található, mert külön részekből áll, hogy az egyik rész kilyukadásakor is a víz felszínén maradjon. Beszállás a felfújható gumicsónakba Minél hamarabb szálljunk be a csónakba! Ha már vízben vagyunk, ússzunk a végéhez (ne az oldalához), tegyük át egyik lábunkat az oldalán, és guruljunk bele! NE ugorjunk magasról a csónakba, mert kárt tehetünk benne! Ha valakit be kell húznunk a gumicsónakba, tutajba vagy mentőcsónakba, fogjuk meg a vállánál, és emeljük át az egyik lábát a csónak végén, majd gurítsuk be! Ne hagyjuk, hogy karját nyakunk köré fonja, mert beleránthat minket is a vízbe! Végül kössük magunkat és a többieket a csónakhoz!
A FELFÚJHATÓ GUMICSÓNAK EGYENES HELYZETBE HOZÁSA
A gumicsónakok többségének ólján egyenes/tő szíjak találhatóak, a nagyobbokon pedig az egyik oldalhoz rögzített egyenesítő kötél. Fogjuk meg a kötelet szemből, feszítsük lábunkat a csónaknak, és húzzuk! A csónak felemelkedik és átfordul' egy piílanotra kiemelve minket a vízből. Vad vízen, nagy szélben ez különösen nehéz feladat lehet Ügyeljünk rá, hogy a gumicsónak teljesen fel legyen fújva! Legyen kemény de ne kőkemény! Ha puha, magunknak kell teljesen felfújni a saját levegőnkkel, vagy pumpa segítségével. A szelepek egyirányúak, tehát a levegő nem fog kiszökni, ha levesszük a védősapkát. Ellenőrizzük, nem lyukas-e a csónak! A kiáramló levegő buborékot képez a víz alatt, a víz felett pedig sziszegő hang hallatszik. A gumicsónak tartozékai között található kúp alakú dugóval tömjük a lyukakat! Elképzelhető, hogy gumifoltozókat és ragasztóanyagot is találunk.
A csónak keménységét és a lyukakat naponta ellenőrizzük! Ha feltételezzük, hogy ereszt a csónak alja, ússzunk alá, és helyezzünk a lyukba dugót!
ÉLETBEN MARADÁS A MENTÖCSÓNAKBAN A tutaj, a csónak és a gumicsónak arra szolgál, hogy meghatározott számú túlélőt szállítson. A csónakban tartózkodók élete még nagyobb veszélyben van, ha számuk a csónakhoz képest túl nagy! A többség biztonsága élvezzen elsőbbséget! Először a gyengéket, a gyerekeket és a sérülteket tegyük a mentőcsónakba! Őket az egészségesek kövessék annyian, ahány személy szállítására a csónakot tervezték! A többieknek a vízben kell maradniuk! A csónakon lévő egészséges emberek és a vízben lévő túlélők rendszeresen, sűrűn váltsák egymást! Az összes felszerelést helyezzük el a csónak rakodóterében (ha van), és rögzítsünk mindent biztosan! Ügyeljünk rá, hogy ne álljon ki semmilyen hegyes tárgy, amely kárt tehet a csónakban! Gondoskodjunk a vízben meg-romló dolgok vízálló edényben történő elhelyezéséről is, ne érje őket nedvesség! Vizsgáljuk meg az összes jelzőeszközt: a jelzőfényeket, jelzőrakétákat és heliográfokat! Ha már küldtünk segélykérő jelzést, ezeket az eszközöket a minket kereső mentőosztag figyelmének felhívására használjuk! Ha a segélyhívásban megadtuk a helyzetünket, a legjobb, ha ragaszkodunk hozzá, úgyhogy használjunk viharhorgonyt! Az utóbbi tulajdonképpen egy nagy vászonzsák. Ha kidobjuk a csónakból, segít ellenállni az időjárásnak és lelassítja a sodrást. Minden kötéllel biztosan rögzített tárgyat alkalmazhatunk rögtönzött horgonyként. Bármilyen ruhát használhatunk, lehetőleg egyszerű nyolcas csomóval kössünk őket egy evezőhöz! Ha nem tudjuk, hol vagyunk, ne próbáljunk meg semerre se menni, amíg meg nem határoztuk a helyzetünket - kivéve, ha látjuk a partot, mert akkor afelé kell tartanunk! A TÚLÉLÉS FONJQSSÁGL SORRENDŰI - VÉDELEM az elemektől és a természet egyéb viszontagságaitól! I - ELHELYEZKEDÉS: Próbáljuk meg megállapítani, hogy hol vagyunk, és mivel tudjuk a mentőcsapatok figyelmét a leginkább felkelteni! -VÍZ: Raktározzunk minél többet! Rögtön osszuk be! Az esőt mindig gyűjtsük össze! - ÉLELEM: Csak akkor együnk, ha elegendő vizünk van! Ügyeljünk 1 a meglévő adagokra, megfelelően tároljuk őket! Minél hamarabb kezdjünk el horgászni! VÉDEKEZÉS Napi rendszerességgel vezessünk naplót, még ha egyedül is vagyunk! Ez lefoglalja a gondolatainkat és segít a tájékozódásban. Először jegyezzük le a túlélők nevét, a szerencsétlenség időpontját és helyszínét, az időjárási viszonyokat, a megmentett felszerelést majd rögzítsük naponta az észrevételeinket és körülményeinket!
Hideg éghajlaton Ha hideg a víz, alapvető fontosságú, hogy minél hamarabb kijussunk belőle! Vegyük figyelembe a szél hütőhatását, különösen, ha vizesek vagyunk! Hajónkat vagy mentöcsónakunkat igyekezzünk minél szárazabban tartani! Merjük ki belőle az összes vizet, és állítsunk fel pamutvászon tetőt (ha találunk hozzá anyagot), amely megvédi a csónakot a vízpermettől! Szárítsuk meg az összes vizes ruhát! Ha nem tudunk száraz ruhát felvenni, csavarjunk ki a nedvesből minél több vizet, és vegyük vissza! Testhőmérsékletünk fenntartásához tekerjük be minden testrészünket valamilyen rendelkezésre álló anyaggal, pl. vitorlavászonnal vagy ejtőernyővel! Ha többen vagyunk, bújjunk össze, és melegítsük egymást! Az izom- és ízületmerevség megakadályozása és a keringés élénkítése érdekében végezzünk egyszerű gyakorlatokat, pl. nyújtást vagy karkörzést! Arra azonban ügyeljünk, hogy túl gyors vagy hirtelen mozdulatokkal ne billentsük ki a tutajt vagy a csónakot az egyensúlyából! A modern mentőcsónakok többségén található beépített menedék. Ha a miénken pont nincs ilyen, állítsunk fel szélfogót és vízpermetvédőt! Feszítsünk ki keresztbe bármilyen anyagot, hogy megvédjük magunkat a permet-től és a hullámoktól! A megfelelő menedék, a meleg ruházat és a gyakorlatok jelentősen csökkentik a fagyás veszélyét.
SVleSeg éghajlaton Vegyünk le minden felesleges ruhát, de a testünk ne legyen fedetlen! Ha közvetlen napfénynek vagy erős napsütésnek vagyunk kitéve, a napszúrás és leégés megelőzése érdekében mindig legyen lefedve legalább a fejünk és a nyakunk! Szemünket a napfénytől szemellenzőt rögtönözve védjük! Ha napközben benedvesítjük a ruháinkat tengervízzel, hűvösen tarthatjuk a testünket. Arra viszont ügyeljünk, hogy estére teljesen szárazak legyünk, mert az éjszakák nagyon hidegek lehetnek. Ne feledjük, az éjszaka a trópusokon hirtelen köszönt be! Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy ha a bőr hosszú ideig tengervízzel érintkezik, kisebesedhet! Ha nagyon meleg van, a szelepeket meglazítva engedjünk ki egy kis levegőt a mentőcsónakból, mert a hőtől megnő a térfogata és feszíti a gumi felületét! Estére, amikor lehűl a levegő, fújjuk fel újra a csónakot! Jelöljünk ki őröket a csoportból! Mindig, még a sötétben is legyen valaki a figyelőhelyen! Az őrök csak rövid ideig legyenek szolgálatban, hogy
ne merüljenek ki és folyamatosan tudjanak koncentrálni! Mindenki számára jobb, ha egy nap több őr váltja egymást, mintha bárkinek is hosszabb ideig kellene szolgálatban lennie. Az őrszem feladata figyelni hajókat, repülőgépeket, a szárazföldre utaló jeleket, valamint a hínárt, a halrajokat, a madarakat és a roncsot Nekik kell figyelni a tutaj szivárgásának vagy megkarco-lódásának jeleit is. VAN SZÁRAZFÖLD A KÖZELBEN? Elképzelhető, hogy nincs szárazföld látótávolságban, de észrevehetjük a rá és az irányára utaló, alább felsorolt jeleket: Felhők: Az egyébként tiszta égen látható gomolyfelhő valószínűleg szárazföld felett alakult ki. A trópusi vizeken a felhő alsó oldalának zöldes színárnyalata (lagúnaragyogás néven is ismerik) azért jön létre, mert a napfény visszaverődik a korallzátony feletti sekély vízről. Madarak: A magányos madár nem jelzi megbízhatóan a szárazföldet, a zord időjárás is elterelheti a madarakat az útvonalukról, de csak néhány tengeri madár alszik a vízen vagy repül el több mint 160 kilométerre a szárazföldtől. A madarak repülése általában délelőtt a szárazföldtől távolodó, délután pedig afelé közeledő irányba mutat A madarak folyamatosan hallható hangja legtöbbször azt jelzi, hogy a közelben szárazföld található. Uszadékfa: Az uszadékfa, a kókuszdió és egyéb úszó növényzet sokszor azt jelzi, hogy szárazföld van a közelben (bár talán keresztirányban viszi őket a víz az óceánon). A tenger mozgása: A tengerár útja szintén jelezheti a szárazföldet Az irányában bekövetkező változást okozhatja akár a sziget körül kialakuló árapály is. Az uralkodó szélirány alakítja ki a tengerár irányát. Az árapály kisebb, ha a vizet szárazföld szegélyezi. Ha a szél állandó, viszont az áramlás és a hullámok csökkennek, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a szárazföld a szél felőli irányban van. A tenger színe: A sáros, hordalékkal teli víz valószínűleg egy nagy folyó torkolatából érkezik.
HALADÁS Ha sikeresen elküldtük az 5. 0. S. jelzést, vagy tudjuk, hogy egy rendszeresen használt hajózási útvonal közelében vagyunk, a legjobb, ha 72 óráig nagyjából ugyanazon a helyen maradunk. Ha viszont egyik említett körülmény sem áll fenn, ne vesztegessük az időt: induljunk el, hogy kihasználjuk még jó erőnlétünket és meglévő energiánkat - főképp, ha a szárazföld közel, ráadásul szélirányban helyezkedik el! Ha nincs a közelben szárazföld, próbáljuk meg kitalálni a legközelebbi hajózási útvonaí helyzetét és annak irányába induljunk el! -~DÖNTŐ TÉNYEZŐK Vegyük figyelembe az alábbi tényezőket annak eldöntésekor, hogy . maradjunk vagy útra keljünk: - Mennyi információt továbbítottunk magunkról a baleset előtt? - Ismerik az elhelyezkedésünket a mentőalakulatok? Mi ismerjük a saját helyzetünket? - Kedvez az időjárás a keresésnek? - Mekkora a valószínűsége, hogy másik hajó vagy repülő halad el jelenlegi tartózkodási helyünkön? - Hány napra elegendő élelmiszer- és víztartalékkal rendelkezünk?
.........................■HT-y-.j.J Járművünk a szél és az áramlatok segítségével fog haladni. Nyílt óceánon az áramlás sebessége néha meghaladja a napi 9-13 kilométert. Húzzuk fel a horgonyt! Ha lehet, használjuk ki a szelet! Ha a járművünknek nincs tőkesúlya, csak teljes sebességgel hajózhatunk a szélben, legfeljebb 10 fokkal eltérve az irányától. Kormánylapátként az evezőt használjuk! Ha a szélirány nem felel meg az általunk választott iránynak, dobjuk ki a horgonyt, hogy inkább egy helyben maradjunk!
Hogyan vegyük hasznát a szélnek? Fújjuk fel teljesen a gumicsónakot, és üljünk a végére! Ha nincs vitorlánk, rögtönözzünk egyet! Az alsó széleit ne rögzítsük semmihez, csak tartsuk az aljához rögzített kötelet vagy a vitorla lenti részét, hogy hirtelen széllökés esetén egyszerűen el tudjuk engedni, megakadályozva a
tutaj felborulását.
Vad vizeken Dobjuk ki az orrból a viharhorgonyt! így az orr mindig a szél felé fog nézni és a hajó nem tud felborulni. A tutaj alján helyezkedjünk el! Ne üljünk az oldalára és ne álljunk fel! Ne tegyünk hirtelen mozdulatokat! Ha több tutaj vagy mentőcsónak is van, kössük össze őket!
JELADÁS VÍZEN Vízen a figyelemfelhívás eszköze lehet a jelzőrakétán és a színezőanyagon kívül bármi mozgatása is: ha nincs semmilyen jelzőberendezésünk, lengessünk ruhát vagy vitorlavásznat zavarjuk fel a nyugodt vizet! Éjszaka vagy ködben a túlélőcsoport többi tagjával kapcsolatot tarthatunk egy hasznos eszköz, a síp segítségével. Ha a csónak felszerelésének a rádió adó-vevő is része, az oldalán biztosan megtaláljuk a működtetéséről szóló útmutatást. A hullámhosszok általában már előre be vannak állítva 121,5 és 243 megahertzre, a hatótávolság pedig kb. 32 kilométer. Gyakran adjunk jeleket, de az elemmel/akkumulátorral működő adó-vevő készülékeket mértékletesen használjuk! Az áram érték (lásd Jeladás a Megmenekülés
fejezetben)1. A színezőanyagot kibocsátó vízi nyomjelzőknek csak nappal vesszük hasznát. Kb. 3 órán át láthatóak jól a festéknyomok - kivéve a nagyon hullámos vizen. A pirotechnikai jelzőberendezéseket tartsuk szárazon és biztonságos helyen! Olvassuk el alaposan az útmutatást, és számítsunk tűzveszélyre! Az éjjel-nappali jelzőfények különösen hasznosak - egyik végük a nappali jelzéshez füstöt bocsát ki. Amikor meggyújtjuk a jelzőfényt vagy a rakétát, legyünk tudatában, hogy veszélyes tűzijátékot tartunk kezünkben: semmiképpen ne irányítsuk lefelé vagy magunk, illetve mások felé. A jelzőfényt csak akkor alkalmazzuk, ha biztosak vagyunk benne, hogy látják, vagyis pl. ha a repülőgép felénk tart, nem pedig amikor már elhagyott minket C/óso* Jeladás a Megmenekülés fejezetben). A legtöbb mentés azután kezdődik, hogy a túlélők fényjeleket küldve felhívták magukra a figyelmet Az ilyen jeladáshoz felhasználhatunk minden fényes, fényvisszaverő felületet. EGÉSZSÉG Az elemekkel szembeni kiszolgáltatottság és a kiszáradás az óceáni túlélő két legnagyobb gondja. A tengeribetegség csak fokozza a kiszáradást. A vízi túlélés során nem szokatlan a székrekedés, a vizelési nehézség, vagy éppen a sűrű vizelet Ne kíséreljük meg kezelni ezeket, mert további folyadékvesztést idézhetünk elő. Ha hányingerünk van, próbáljunk meg nem hányni, és soha ne hány-tassuk magunkat! A sós vízzel folyamatosan érintkezve kiütések jelenhetnek meg a bőrünkön. Ne szúrjuk vagy nyomjuk ki a bőrön keletkező keléseket és hólyagokat! Legyünk elővigyázatosak, és ne hűtsük magunkat túl gyakran tengervízzel! Ha megjelenik a sebesedés, ne érintkezzen tovább a bőrünk sós vízzel! Szemünket védőmaszkkai védjük a tengerről visszaverődő ragyogás ellen, ha pedig az erős fény szemfájdaimat okoz, nedvesítsünk meg egy ruhát tengervízzel és kössük a szemünk köré, közben pedig pihentessük! Ezt a megoldást ne alkalmazzuk túl sokáig, mert kisebesedhet a bőrünk. A láb kapcsolata a vízzel szintén gondot okozhat [lásd Egészség), ha túl sokáig tartózkodunk pl. vízzel teli csónakban vagy mentőcsónakban. A lábainkat testmozgással védhetjük meg ettől, továbbá a fagyástól és az többi hasonló problémától! Pihenéskor takarjuk be alaposan a lábunkat, ha pedig őrségben vagyunk, óvatosan tornáztassuk meg a végtagjainkat! VÍZ Bár minimum egy liter víz kell naponta ahhoz, hogy megőrizzük az erőnlétünket, az életben maradáshoz 0f5-2,2 dl is elegendő. Az ivóvíz beosztását akkor is azonnal végezzük el, ha megfelelő meny-nyiségű vízkészletünk van! A beosztásnál a minimális szükségletet vegyük figyelembe egészen addig, amíg fel nem tudjuk tölteni a készleteinket! A megmenekülésig semmiképpen se lazítsunk az adagoláson, mert nem tudhatjuk, mennyi ideig kell elégnek lennie a tartaléknak.
Csökkentsük a vízigénytI Tegyünk meg minden szükséges óvintézkedést a vízveszteség megakadályozására (lásd\í\z oz Alapvető követelmények fejezetben)'. Csökkentsünk a lehető legkevesebbre az izzaaást! Fordítsuk a hasznunkra a szellőt, és tengervízzel hűtsük a testünket! Ha nagyon meleg van, viszont nincs árnyék, és a tenger biztonságos, merüljünk a vízbe a csónak oldalánál, de előtte mindenképpen ellenőrizzük a mentőkötelünket! Mindig legyünk kikötve! Óvakodjunk a veszélyes halaktól, és győződjünk meg róla, hogy vissza tudunk-e mászni a fedélzetre! Ha tengeribetegség veszélye fenyeget, máraz émelygés kezdetekor vegyük be a csillapítására szolgáló tablettát (ha van), mert a hányással értékes folyadékot veszítünk! Ha kevés vizünk van, ne együnk, különösen ne fehérjében gazdag élelmet (pl. halat vagy algát), mert azok megemésztéséhez szervezetünknek sok folyadékra van szüksége. A szénhidrátok (cukor és keményítő) megemésztése kevesebb vizet igényel. A VÍZADAGOLÁSA
I 1. NAP:
Semennyi. A testünk tartályként működik, vannak tartalékai. 2-4. NAP: 4 dl (ha van). 5. NAP ÉS AZT KÖVETŐEN: Napi 0,5-2,25 di az időjárás és a rendelkezésre álló vízmennyiség függvényében. Iváskor a folyadék lenyelése előtt nedvesítsük be a szánkat, nyelvünket és torkunkat!
Édesvízgyűjtés Az esővíz összegyűjtésére éjjel és nappal egyaránt használjunk fel minden lehetséges edényt! A zápor közeledését könnyű észrevenni, így van időnk felállítani vászon és műanyag felfogóeszközöket (ezeken sokkal több víz gyűlik össze, mint az edényekben). Éjjelre bontsuk szét rögzített szélekkel a vásznakat, hogy felfogjuk a harmatot! Ha esik az eső, igyuk meg, ami összegyűlt! Lassan igyunk, mert ha kevés vízen és kis adagokon éltünk, hányni fogunk a gyorsan ledöntött folyadéktól! Minden edényünket töltsünk meg a lehető legjobban! Először a csónakban összegyűlt tócsákat igyuk fel! A nagy tengereken legyünk óvatosak, mert elképzelhető, hogy a víz sóval szennyezett. A víz kiváló nehezékként szolgál a felfújható csónakban - a pereméig telten is lebegni fog.
Tengeri jég A jégből ivóvíz nyerhető, a friss tengeri jég azonban sós. Kizárólag régi tengeri jeget használjunk, amelyet kékesszürke színéről és legömbölyödött széleiről ismerhetünk fel! Az ilyen jeget felolvaszthatjuk vagy elszopogathatjuk, mert a jég egy év vagy hosszabb idő elteltével elveszíti sótartalmát. Nyáron a régi tengeri jégen kialakuló pocsolyák ihatóak (ha nem a hullám kicsapódásával keletkeztek). Ivás előtt óvatosan kóstoljuk meg őket, mert bármennyi só elfogyasztása tovább növeli a szomjúságot.
Víz nyerése falakból! Igyuk ki a nagy halak gerince mentén és a szemükben található vizet! Óvatosan vágjuk félbe a halat, így kinyerhetjük a gerince mentén lévő folyadékot, a szemét pedig egyszerűen szívjuk ki! Ha azért keil ehhez folyamodnunk, mert már annyira híján vagyunk a víznek, ügyeljünk rá, hogy ne igyuk meg a hal többi testnedvét: nagy mennyiségű fehérjét és zsírt tartalmaznak, amelyek emésztése több tartalékot emészt fel, mint amennyit ad.
A tengervíz ihatóvá tétele A mentőtutaj felszerelése minden bizonnyal tartalmaz nap segítségéve! működő lepárló és vegyi sótalanító felszerelést, amelyekhez használati útmutató is tartozik. A nap segítségével működő lepárlót azonnal helyezzük ki, a sótalanító tablettákat viszont csak akkor használjuk, ha az időjárás nem kedvez a lepárlásnak, és a harmat vagy az eső gyűjtése sem hoz eredményt! NE FELEDJÜK: NE igyunk tengervizet! NE igyunk vizeletet! NE igyunk alkoholt! NE dohányozzunk! NE együnk, ha nincs vizünk! A korlátozott ivás és evés időszakát legkönnyebben alvással és pihenéssel vészelhetjük át. Arra azonban ügyeljünk, hogy napközben pihenve megfelelő árnyékban legyünk! Ha vad a tenger, kössük magunkat a tutajhoz, zárjunk be minden fedelet, és a lehető legjobb körülmények között igyekezzünk átvészelni a vihart A megoldás a NYUGALOM - legalább próbáljuk meg megőrizni! V——■ /
ÉLELEM Raktározzunk élelmiszer-vésztartalékot arra az időre, amikor valóban nagy szükségünk lesz rá - még akkor is, ha ennek az az ára, hogy csak kis falatokat fogyaszthatunk! Igyekezzünk a természet nyújtotta élelmet enni! Legfőbb élelemforrásunk a hal lesz. Létezik ugyan néhány mérgező és veszélyes hal, de a nyílt tengeren, szárazföldtől távol általában biztonsággal fogyaszthatóak. A partok közelében viszont már akadnak egyszerre veszélyes és mérgező halak is. Ilyen többek között a vörös csattogóhal és a barrakuda, amelyek egyébként ehetőek, de a korallzátony vagy zátony vízéből kifogva mérgezőek. A repülőhalak akár bele is ugorhatnak a csónakunkba!
Halfogás - A horgászzsinórt ne kezeljük puszta kézzel, ne tekerjük körbe a kezünkön, és ne kössük a felfújható gumicsónakhoz! A rátapadó só éles
vágóéit alakíthat ki, amely mind a tutajra, mind a kezünkre veszélyes lehet. - Viseljünk kesztyűt (ha van), vagy használjunk valamilyen ruhadarabot a halak megfogásakor, hogy elkerüljük az éles uszonyok és koponyafedők okozta sérüléseket! - Elképzelhető, hogy a halakat és tengeri teknőcöket vonzza a mentőcsónak vagy tutaj vetette árnyék, és beúsznak alá. Ha van hálónk, feszítsük ki a csónak alatt, egyik végétől a másikig (a szélek tartásához két ember kell)! - Éjjel zseblámpával csalogassuk magunkhoz a halakat! Holdfényes éjszakán engedjünk ruhadarabot, alumíniumfóliát vagy fémet a vízbe, hogy visszatükrözze a holdfényt és odavonzza a halakat! - Rögtönözzünk horgot bármilyen rendelkezésre álló tárgyból! Kicsi, kihajtható zsebkés, fogazott fémdarab vagy drót is megteszi. Kis fémdarabok (pl. csat, kanál vagy érme) szolgálhatnak „csaliként" - Ha fémkanalat vagy villantót használunk, mozgassuk folyamatosan: engedjük ki a zsinórt, majd tekerjük vissza. Hagyjuk a „csalit" süllyedni és húzzuk fel! - Használjuk csaliként a kifogott halak belsőségét! -Ahai gyorsan romlik. A trópusokon azonnal el kell fogyasztanunk, hacsak nem száraz a levegő - ennek viszont a trópusi óceánon kicsi a valószínűsége! - A hidegebb éghajlaton a felesleges halat megszáríthatjuk a napon, későbbi fogyasztásra. Előbb azonban tisztítsuk meg és belezzük ki!
Madarak Az összes tengeri madár potenciális élelemforrás. Elképzelhető, hogy a csónak mint lehetséges pihenőhely vonzza őket. Maradjunk mozdulatlanok, amíg le nem telepednek, majd próbáljuk meg elkapni őket! Ez akkor sikerülhet a legkönnyebben, ha a madár kimerült, mert rossz időben kellett repülnie. Madarat úgy is foghatunk, ha horoggal, vagy torkon keresztbeálló, hallal ellátott csalival felszerelt madzagot húzunk a vízben.
Vízinövények A tengeri alga nem kizárólag a vízparton él, az óceán belsejében is előfordul. Létezik úszó változata, mint a tengeri hínárfélék (másnéven Sargassum-mo-szatok), amelyek számos meleg vizű területen előfordulnak a Sargasso-ten-gerben és az észak-atlanti áramlatban. Más fajok az Atlanti- és a Csendesóceán déli, hidegebb részén találhatóak. A hínár kemény és sós, nehéz megemészteni. Magába szívja a vizet, ezért ne fogyasszuk, ha híján vagyunk a folyadéknak! A hínár a rajta élő garnélarákok és egyéb kisebb rákok, valamint apró halak formájában is biztosít élelmet. Rázzuk meg a csónakba húzott hínárt, hogy megtaláljuk őket! Ezek a rákfélék a hínárhoz hasonlóan barna színűek, ezért nem könnyű észrevenni őket. A vízből kiszűrt plankton szintén hasznos élelemforrás, különösen a hideg déli vizeken [lásd Élelem a Sarkvidéki területek részben, az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben).
Készítsünk kutotóhorgot! Kössünk össze fadarabokat vagy o roncsról származó fém-elemeket, és formázzonk belőlük többszörös horgot!Rögzitsükegy kötélre éshúzzuk magunk mögött, vagy dobjuk a hinárbof hátha találunk valcmitl A rögtönzött tutaj megerősítéséhez használható, vizen sodródó uszoöék összegyűjtésére is használhatjuk.
VESZÉLYES HALAK Mérgező halak Sok zátonyban éiö hal húsa mérgező. Némelyik fajra ez csak az év bizonyos szakában, másokra mindig igaz. A méreg a hal minden részében, de különösen a májában, a beleiben és ikráiban van jelen. A hal mérge oldódik a vízben, ezért bármeddig is főzzük, nem tudjuk semlegesíteni. A méreg íztelen, ezért a szokásos fogyaszthatósági vizsgálat (lásdÉlelem) sem mutatja ki. A madarak kevésbé érzékenyek a méregre, ezért abból, hogy a madár megette a halat, nem következtethetünk semmire! A macskát általában kevésbé viseli meg a méreg, a kutyára és a patkányra viszont ugyanolyan hatással van, mint az emberre. A mérgezés az ajak, a nyelv, a lábujjak és az ujjhegyek zsibbadását, erős viszketést, valamint a hőmérséklet érzékelésének látszólagos
megfordulását okozza (a meleg dolgok hidegnek, a hidegek melegnek tűnnek). A mérgezést valószínűleg kíséri még hányinger, hányás, a beszédkészség elvesztése, szédülés és bénulás, amely végül halálhoz vezet. A mérgező húsú halak (lásdszínes rész) mellett léteznek veszélyes tapintásúak is. Sok rájaféle farkában található mérgező csáp, ismertek áramütést okozó fajok is. Némelyik zátonyban élő halnak (köztük a kőhalnak és az ördöghalnak) mérges tüskéi vannak, amelyek ritkán vezetnek halálhoz, viszont komoly fájdalmat, égető érzést, esetleg kínzó fájdalmat okoznak - a nyilvánvalóan súlyos seben kívül. A vízben néha alig észrevehető medúza erős csípésre képes. A hólyagmedúza vagy portugál gálya (nem valódi medúza) kékes, hólyagszerű élőlény, általában kisebb hullámzó tarajat is növeszt. Ha ilyen állatot látunk, ne menjünk a vízbe! Nagyon hosszú, veszélyes és fájdalmas méreganyagot tartalmazó „tapogatókat" húz maga után.
Támadó halak Létezik számos vad, kerülendő hal. A vakmerő és szemtelenül kíváncsi barra-kudáról közismert, hogy rátámad az emberre. Éjszaka ráronthat a fényes vagy világos tárgyakra is. Az akár 1,8 m-t is elérő tengeri sügértől szintén érdemes távol tartani magunkat. A sok éles foggal felvértezett, 1,5 m-es muréna szintén támad, ha megzavarják. Mérges tengeri kígyók néha előfordulnak az óceánok közepén is. Nem valószínű, hogy harapnak, de azért kerüljük el őket!
CÁPÁK Évente mindössze néhány cápatámadást regisztrálnak, amelyeknek csak kis hányada végzetes. Persze a tengeri túlélő sokkal sebezhetőbb, mint a statisztikákban leggyakrabban szereplő, tengerparton úszkáló nyaraló. Az emberre csak néhány cápafaj veszélyes. A legtöbb áldozatért hat cápafaj felel: a fehér cápa, a mako, a tigriscápa, a pörölycápa, a bikacápa és a dajkacápa. Ezek közül a fehér cápa (azaz „a nagy fehér") a legnagyobb. A cápa méretéből azonban nem következtethetünk veszélyességére, ahogy nincs semmi kapcsolat a méret és a támadás valószínűsége között sem. Az embernél kisebb cápa is képes megölni a vízben úszó túlélőt. Az óriáscápa és az érdescápa (vagy cetcápa) pedig elérheti a 13,3 m-es hosszúságot is, mégis apró planktonokkal táplálkozik és nem jelent veszélyt az emberre. Az óceánban élő cápák tudnak ölni, de a trópusokon olyan bőségesen áll táplálék a rendelkezésükre, hogy általában nem vadak. Az ilyen cápák többsége gyáva, könnyen elijeszthetjük őket egy botütéssel, főleg ha az orrukra kapják. Azonban ha zajt csapunk, szabályosan magunkhoz CSALOGATJUK a távoli cápákat is. A cápák meglehetősen mélyen élnek és táplálkoznak. Többségük az óceán fenekén keres élelmet, az éhes cápa viszont követi a halat a víz felszínére és a sekély vízbe is, ahol nagy valószínűséggel VESZÉLYES. A cápa étrendjét hal, tintahal, rák és egyéb tengeri állatok képezik. KÖNNYEN megszerezhető élelmet keres, általában a rajból lemaradt hal vagy sebesült állat nyomába ered. A cápák azért követik a hajókat, hogy megdézsmálhassák a fedélzetről ledobott hulladékot. A cápa leginkább éjjel, hajnalban és alkonyaikor aktív. Nem minden cápafaj lát jól, zsákmányának elhelyezkedését inkább szaga és vízben terjedő rezgései alapján határozza meg. A sebből származó vér, az ürülék és a hulladék vonzza. Gyenge, ideges mozdulatokkal magunkra vonhatjuk a cápa figyelmét, mert sebezhető, sérült élőlénynek gondol minket. Erős, szabályos mozdulatokkal és hangos zajjal elriaszthatjuk. A cápa számára újdonság a szokatlan emberi külső, a ruházat pedig bizonytalan formát kölcsönöz az alakunknak. A ruhát viselő, összecsoportosult túlélők együtt nagyobb biztonságban vannak, mint egyedül. Ha a cápa bizonyos távolságot tart, csak kíváncsi. Ha viszont befelé köröz és hirtelen mozdulatokba kezd, már jelentős a támadás valószínűsége. A cápa képtelen a hirtelen megállásra és a gyors megfordulásra. Ajó úszó így kivédhet egy nagy, magányos cápát, ha követhetetlen irányváltásokkal próbálkozik.
A felszín felett megjelenő uszony alatt nem feltétlen cápa bújik meg! Egy nagy rája uszonyvégződései megtörhetik a vízfelszínt és úgy tűnhet mintha két tökéletes összhangban lévő cápa mozogna ott - ami természetellenes. A bálnák úszója és úszószárnya szintén összetéveszthető a cápával - pl. a barna delfiné és egyéb delfineké, amelyek ártalmatlanok, és valószínűleg többet is mutatnak majd magukból.
Az itt felsorolt cápákról köztudott, hogy megtámadják az embert: 1. Fehér cápa (Carcharodon carcharias): A 6 m-t is elérheti, bár általában kisebb. Alul szürke, felül fehér színű. A teste nagyon vastag.
Tiszta fekete szemei és vaskos, kúp alakú Grra van. Az összes óceánban előfordul, de leginkább Dél-Afrikában, Észak-Amerika keleti és nyugati részén, Ausztráliában és Új-Zélandon jellemző. 2. Makó vagy lándzsafogú cápa (Isurusoxi-r'inchus): Általában 2-3 m hosszú, nagy testű, felül lazúrkék, alul krémszínű állat. Az
összes óceánban előfordul, de a meleg éghajlatú vizekben gyakoribb. Rendkivül gyorsan úszik. Néha kiugrik a vízből. 3. Tigriscápa (Galeocerdo euvier]:Átlagosan 3-3,5 m-es, nagy testű cápa. Fiatal korában felül csíkos vagy foltos; a kifejlett egyed ugyanott egyenletesebben szürke, alul pedig fehér. Ren dkívül széles fej és állkapocs, valamin t n yers körvonalú, négyszögletes orr jellemzi. Az ösz-szes trópusi és szubtrópusi vizben előfordul, sokszor a part mentén is. 4. Barrakudafélék (Sphyraena): Nem a cápákhoz tartoznak: vékony, torpedószerű halak. amelyeket felül kékes csikók borítanak, alul fénylő ezüstszinúek. Erős fogakkal teli, elöre-nyúlőszájuk van. Néhány fajtájuk eléri a 2 m-es hosszúságot. Az összes trópusi vizben előfordulnak. Nagyon gyors, hirtelen mozgású, sokszor rajban élő állatok, de általában csak akkor veszélyesek, ha vér van a vizben. 5. Pörölycápafélék (Sphyrna): Jellegzetes, lapos, kalapácsszerű fejükről azonnal felismerhetőek. Sok különböző fajtájuk létezik, a legnagyobbak elérik a 6 m-es hosszúságot Minden trópusi és szubtrópusi vizben előfordulnak. 6. Bikacápa (Careharhinus leucas): Az Atlantióceán nyugati, trópusi részein fordul elő, de közeli rokonai cinek Déí-Afrikánál és az
indiai-óceánban. Tömzsi teste felül szürke, alul fehér. Elérheti a 4 m-es hosszúságot is. Támadó természetű hal, és azért is veszélyes: mert felbukkanhat o sekély vizekben, és képes fel úszni a folyókon is. 7. Dajkacápa (Ginglymostoma}: Az Ausztrália keleti részeinek vizein jellemző szürke dajka-cápához hasonlóan meghaladhatja a 4 mes hosszúságot Erős felépítésű, nagy uszonya, felül szürkés, alul fehér állót. Gyakran a partokhoz nagyon közel található. Ha cápát fogtunk... Ha véletlenül kisebb cápa akad a horogra, a fejét magunktól távol tartva húzzuk a csónak vagy tutaj oldalához, majd üssünk rá nagyot, mielőtt behúznánk a fedélzetre! Mielőtt megfognánk, győződjünk meg róla, hogy teljesen elkábult, majd további ütésekkel végezzünk vele, és készítsünk a húsából cápaszeleteket! NE próbáljuk meg ezt nagy cápa esetén, mert sérülést okozhat a csónakban és bennünk is! El kell vágnunk a zsinórt, feláldozva egy részét, mert a cápa vergődése hamarosan odavonzza a társait!
Védekezés a cápák ellen Mentőmellény vagy cápariasztóval felszerelt vízijármű nélkül veszélyes a vízben tartózkodni, de ezek hiányában sem fog egyértelműen cápatámadás bekövetkezni. A cápariasztók nem működnek 100 százalékos hatékonysággal. Csak akkor alkalmazzuk őket, ha mindenképpen szükségünk van rájuk, és ne feledjük: csak egyszer használhatóak! Vízben: Ha cápák vannak a vízben, igyekezzünk ne a vízbe végezni a dolgunkat, mert odavonzhatja őket. Ha mégis vizelnünk kell, rövid és gyors adagokban ürítsünk, és hagyjuk, hogy a vizelet eloszoljonf mielőtt kiengednék a következő adagot! A székletet gyűjtsük össze és dobjuk minél messzebbre! Ha hánytunk, próbáljuk benntartani a szánkban, és nyeljük vissza! Ha ez lehetetlen, gyűjtsük össze és dobjuk minél messzebbre! Ha úsznunk kell, erős, rendszeres csapásokkal haladjunk, elkerülve a halrajokat. Ha az egész csoport veszélyben van, tagjai az arcukkal kifelé fordulva kapaszkodjanak össze! Ha el kell hárítani a támadást, rúgjunk kifelé és kéztövünkkel üssünk keményen az állatra (mint a fociban, ha a tenyerünkkel tartjuk távol az ellenfelet)! Csapjunk úgy nagy zajt, hogy tölcsérré formált kézzel belecsapunk a vízbe! Merítsük fejünket a víz alá és kiabáljunk! Ezek a javaslatok csoportosan alkalmazva sokkal hatásosabbak, de akkor is működhetnek, ha egyedül vagyunk. Ha van késünk, álljunk készen a használatára! Teljesen nyomjuk bele a cápa orrába, de megcélozhatjuk a kopoltyúját és a szemét is! Tutajon vagy csónakban: Ha cápa van a közelben, ne halásszunk, és ne dobjunk hulladékot a vízbe (beleértve a székletet és a hal belsőségeit is)! Engedjük el a csalival ellátott horgokat! Ne lógassuk a karunkat vagy lábunkat a vízbe! Ha a cápa támadni készül, ijesszük el az orrára ütve az evezővel vagy egy rúddal! Ne feledjük, egy nagyobb cápa akár ki is haraphat egy darabot a csónakból vagy a tutajból! NE FELEDJÜK: Ha van cápariasztónk, mindig kövessük a gyártó utasításait, de csak súlyos vészhelyzetben használjuk! A riasztó hamar szétoszlik a vízben és elveszti a hatását. Jól válasszuk meg a pillanatot, mert csak egyszer használhatjuk!
HOGYAN ÉRJÜNK PARTOT? Ha parthoz közeledünk, igyekezzünk olyan helyet választani, ahol könnyen kiköthetünk vagy biztonságosan a partra úszhatunk! Vonjuk be a vitorlát, és figyeljünk a sziklákra! A viharhorgony a part felé fog irányítani minket és csökkenti a sebességünket, ami időt hagy a közeledő sziklák előli elkanya-rodáshoz. Ne akarjunk úgy partra szállni, hogy belesüt a nap a szemünkbe, mert így sokkal nehezebb észrevenni a
sziklákat és az akadályokat Ha van választási lehetőségünk, a lejtős, hullámveréses part kínálja a legjobb esélyeket Ha tudunk időzíteni, használjuk ki a nagy bukóhullámot! Erősen evezve meg tudjuk akadályozni, hogy a csónakunkat elöntse vagy oldalára fordítsa egy érkező hullámtaréj, de a kiszemeit bukóhullámot azért ne hagyjuk le. Nagy hullámtörés esetén irányítsuk csónakunkat a tenger felé, és a hullám közeledtével evezzünk bele! Ahogy közeledünk, figyeljük a szárazföld fekvését: a magaslatok elhelyezkedését, a növényzet fajtáját és az esetleges folyókat! Olyan domborzati elemeket is észrevehetünk, amelyek a partról már nem láthatóak. Ha csoportban vagyunk, jelöljünk ki egy találkozóhelyet arra az esetre, ha a csónak összetörne és elszakadnánk egymástól! Ha éjjel érünk el a szárazföld közelébe, a partraszállást lehetőleg halasszuk reggelre, mert túl sok, sötétben láthatatlan veszély leselkedik ránk. Ha folyótorkolatba sodródtunk, kövessünk el mindent, hogy elérjük a partot, a váltakozó árapály ugyanis visszavihet minket a tengerre. Vegyük be a viharhorgonyt, és a partra érés érdekében tegyük minél könnyebbé a csónakot! Merjük ki a vizet a felfújható gumicsónakból, és fújjuk fel teljesen! így tudjuk a legjobban kihasználni a szárazföld megközelítéséhez a dagályt. Ha az apály mégis visszasodor minket a tengerre, nehezítsük úgy a gumicsónakot, hogy részben megtöltjük vízzel és kivetjük a viharhorgonyt! MEGJEGYZÉS: Kössük ki magunkat a tutajhoz! így még akkor is van némi esélyünk az életben maradásra, ha a csónakunk felborul vagy kárt szenved, mi pedig elveszítjük az eszméletünket. Ha ugyanis magunkra maradunk a vízben és nekicsapódunk a szikláknak, meghalunk!
Partra úszás Ha a vad tengerben sziklákon keresztül kell a partra úsznunk, hagyjuk magunkon a ruhánkat, a cipőnket és a mentőmellényünket (ha van)! Emeljük magunk elé a lábainkat, hogy a talpunk fogja fel a szikiának csapódást -térdünk behajlításával tovább csökkenthetjük az ütődés erejét. -10MEGMENEKÜLÉS A jeladás a mentőcsapat figyelmének felkeltése, a jelzések pedig a kapcsolat felvételét követő kommunikáció miatt fontosak. A jelzések kihelyezésében segítségünkre lehet (és növeli a hatékonyságukat), ha ismerjük a kutatóegységek használta módszereket. Ha a túlélőket légi úton szállítják el a mentőalakulatok, elengedhetetlenné válhat a repülőgép vagy helikopter leszállóhelyének előkészítése, ezért bemutatjuk a megfelelő helyszín jellemzőit és a helikopterrel kapcsolatos óvintézkedéseket is. JELADÁS A megmenekülés legelső feltétele, hogy tudassuk másokkal, milyen helyzetbe kerültünk, és - lehetőleg - az elhelyezkedésünket. Ha már felvettük a kapcsolatot, továbbíthatunk egyéb információkat is. Ennek legkézenfekvőbb módszere a mobil- vagy műholdas telefon takarékos használata. Ha viszont nem áll a rendelkezésünkre ilyen fényűző berendezés, még mindig számos nemzetközileg ismert segélykérő jelzést használhatunk. Ezek közül a legismertebb talán az 5. 0. S. („Savé OurSouls", azaz „Mentsétek meg lelkeinket") betűkombináció: leírhatjuk, továbbíthatjuk rádión, betűzhetjük fényjellel vagy elküldhetjük bármilyen módszert használva a morzekód segítségével. A látszólag értelmetlen „Mayday" jelzés (amely szó szerint „májusnap"-ot jelent, valójában a francia m'aidez, azaz „segítsetek" kifejezés kiejtés szerinti angolosítása) a hajók és repülőgépek legtöbbet használt rádió-telekommunikációs jelzése.
Jármű vagy repülőgép roncsa Ha elakadt jármű vagy kényszerleszállást végrehajtott repülőgép mellett vagyunk, számos hasznos segítséget találhatunk a jeladáshoz. Ha nincs tűz, ott a meggyújtható üzemanyag-, olaj- és hidraulikus folyadék maradéka. A gumit és az elektromos szigetelést tűzbe dobva sötét füstöt hozhatunk létre. Az üveg és a krómozott anyag kiváló fényvisszaverő. A mentőmellény, a gumicsónak és az ejtőernyő mind-mind élénk színű, feltűnő tárgy. Helyezzük ezeket a színes és fénylő tárgyakat magunk köré, hogy jól láthatóak és figye-lemfelkeltőek legyenek! Éjszakára kapcsoljuk fel a lámpákat! Ha viszont az akkumulátorok vagy elemek kezdenek lemerülni, tartalékoljuk őket arra az esetre, ha elhaladó repülőgépet vagy esetleges kutatócsapatot veszünk észre!
Tűz és füst A tűz - láng és füst formájában egyaránt - kiváló módja a figyelem magunkra irányításának. Ha már az elsődleges feladatoknak (sérültek ellátása, menedék kialakítása) eleget tettünk, a legfontosabb követelmény a jelzőtűz rakása.
Hová Bieüyezzük a jelzéseket? A jelzések kihelyezésekor vegyük figyelembe a terep sajátosságait! A fényjelzéseknek magas helyeket válasszunk! A hegyháton létrehozott szokatlan árnykép valószínűleg felkelti valaki figyelmét. Ha a földre helyezzük a jelzéseket, egyenes területet válasszunk, vagy olyan domboldalt, amelyet biztosan észre lehet venni a légi keresés szokásos módszereit alkalmazva!
Nemzetközi jelek Ha már sikerült kapcsolatot létesítenünk, szóbeli kommunikáció híján is számos összetett nemzetközi jelzést [fásd később) alkalmazhatunk
alapvető szükségleteink megfogalmazására. Légi vagy vízi mentés esetén szükségessé válhat leszállópálya létesítése vagy kötelek és eszközök rögzítése, ezért a műveletet nagyban megkönnyíti, ha rendelkezünk róluk némi alapvető tudással (lásd Helikopteres mentés). MEGJEGYZÉS: A repülőgépek a dombos területeken általában az alacsonyabb ! hegyháttól a magasabb irányába repülnek, ezért előfordulhat, hogy , a hegyhátak mögötti domboldalak nem láthatóak a repülőgépről. 1 Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, a hegyhát csúcsainak közelébe helyezzük a jelzéseket, mert így a légi mentőegység minden
lehetséges érkezési irányából láthatóak lesznek.
Adó-vevő készülék Néha a felfújható gumicsónakokon, mentötutajokon, sőt, az egyszemélyes mentőmellényeken is található adókészülék, amely a helyzetünket mutató, sípoló hangú jelzést ad - bár nagy távolságra rendszerint kevésbé hatékonyak. A vészhelyzetben használatos rádió adó-vevők többsége kis hatótávolságú, és az értékes akkumulátorok miatt amúgy is tartalékolnunk kell, amíg lesz rá konkrét esély, hogy valaki veszi a jeleket. Hatékony rádióberendezés esetén viszont azonnal küldjünk segélykérő jeleket, és rendszeres időközönként ismételjük meg őket! Minden adó-vevő használati utasítását olvassuk el! A hajón és repülőgépen található adó-vevők több hullámhosszon működnek, néhány vészhelyzetben használatos eszköz azonban csak meghatározott segélykérő csatornákra van beállítva. Általában igaz, hogy a hegymászó csapatok URH adó-vevőivel csak a jól látható partnerekkel és állomásokkal lehet kapcsolatot létesíteni, ha nincs semmilyen közbeeső akadály - igaz, néha a stratégiailag fontos, magas helyeken ideiglenes közvetítő állomásokat létesítenek. Ezek a készülékek általában a hegyimentők frekvenciájára vannak hangolva, de azért ezt indulás előtt ellenőrizzük! Ha van működő adó-vevőnk, ellenőrizzük az akkumulátorok állapotát! Vajon használható-e még arra a jármű motorja, hogy áramot fejlesszünk vagy feltöltsük vele az akkumulátort?Tartalékoljunk erre a célra üzemanyagot, a jeladásokra pedig dolgozzunk ki egy szabályos rendszert, amellyel elkerülhető a készülék hosszas, folyamatos használata! Ha valaki veszi a jelünket, tudja, hogy későbbi jelentkezésre is számíthat. Hasig A hang segítségével kiválóan magunkra vonhatjuk a figyelmet, ha tudjuk, hogy hallótávolságon belül emberek vannak. A nemzetközi hegyi vészjelzés - az S. 0. S. mellett - a percenkénti hat füttyszó (vagy hat intés, fényvil-lantás stb.j, amelyet egyperces szünet követ, majd újból kezdődik. A kiáltás is elegendő lehet, ha elakadtunk, vagy közel vagyunk a segítséghez, de a sérüléseink miatt nem tudjuk elérni.
Legyünk kreatívak! Ne vessük el még a palackba zárt levél ötletét sem! Ez a módszer ugyan csekély sikerrel kecsegtet, ha a Csendes-óceán közepén szenvedünk hajótörést de egy folyón úszó, könnyebben észrevehető, üzenetet szállító tárgy - mondjuk egy kis tutaj, amelynek élénk színű vitorláján az S. 0. S. felirat olvasható -könnyen felkeltheti valaki figyelmét. Engedjük szabadjára a fantáziánkat, amikor azon gondolkodunk, hogyan vonhatnánk magunkra és a helyzetünkre mások figyelmét anélkül, hogy értékes energiát és erőforrásokat áldoznánk fel!
Útnak indulás Ha úgy gondoljuk, nem nagy a valószínűsége annak, hogy valaki megment minket és a legjobb, amit tehetünk a továbbhaladás, hagyjunk magunk mögött egyértelmű jelzéseket, amelyek alapján a szerencsétlenség helyszínére érkező keresők követni tudják az útvonalunkat Elképzelhető, hogy útközben jobban magunkra tudjuk vonni a figyelmet, mert pl. közelebb kerülünk egy rendszeres repülőútvonalhoz, vagy nyíltabb területre jutunk. JELZÉSEK ÉS KÓDOK
Tűzjelzés Nemzetközileg ismert segélykérő jel három külön tűz gyújtása. A legjobb, ha a tüzeket háromszögben, egymástól egyenlő távolságba rakjuk, így a tüzelőanyag pótlása is köny-nyebb. Ha ez nem valósítható meg, bármilyen elrendezés megfelel -a lényeg, hogy a három tűz egymástól egyértelműen elkülönítve legyen. Ha viszont kevés tüzelőanyag áll a rendelkezésünkre, a tábortűz is megteszi. NE FELEDJÜK: Szinte minden jelzés hatszori ismétlése segélykérő jelzésnek minősül. Helyzetünktől függően ez lehet hat tűz, hat füstoszlop, hat hangos füttyszó, hat puskalövés, de akár hat villan-tás is a lámpával. Ha hang vagy fény használatával próbálunk segítséget kérni, a hat jel után tartsunk 1 perc szünetet! A jelzőtüzeket nem tudjuk állandóan égve tartani, arra viszont ügyelhetünk, hogy mindig készen álljanak: legyenek lefedve a nedvesség miatt, és tartsuk őket bármikor meggyújtható állapotban az elhaladó járművek figyelmének magunkra vonása miatt! Nagy mennyiségű könnyen gyulladó gyújtóst halmozzunk fel, hogy belobbantás után gyorsan lángra kapjon a tűz! Egyéb gyújtósnak való anyagokról a Táborozási technika 7tízcímű fejezetében olvashatunk. Tűzgyújtásra használhatunk benzint, de NE öntsük rá egyszerűen a tűzre! Használjunk kanócként valamilyen rongydarabot: áztassuk benzinbe és helyezzük a gyújtósra, de ne gyújtsuk meg azonnal! Vigyük a benzines edényt biztonságos távolságba, majd várjunk néhány másodpercet a kanóc meggyújtása előtt! Ha a tűz nem gyulladt meg elsőre, húzzuk szét a gyújtóst ellenőrizzük, hogy nincs-e benne égő szikra vagy parázs, majd öntsünk rá még benzint!
- Tartsunk zöld ágakból, olajból vagy gumiból álló készletet a közelben, hogy szükség esetén füstöt idézhessünk elő! NE FELEDJÜK: - Sürűs növényzetben vagy fák közelében építsünk minden egyes tűz köré földfalat, hogy ne engedjék terjedni a lángokat! - Nincs értelme olyan helyre tüzet rakni, ahol a fák miatt nem látható, mert elrejti a lombozat Tisztásokra helyezzük a jelzéseket!
Ho folyó vogy tó mellett vagyunk, építsünk tutojokok és ozokra rakjunk tüzet, majd stabilan horgonyozzuk le vagy kössük ki őket! A képen oz áramlás irányát a nyíl jelzi Az álló fa mint fáklya A kisméretű, különálló fák kiváló tűzjelzésként szolgálnak. Rakjunk tüzet az ágak közé! Sok száraz gallyat használjunk - a régi madárfészkek nagyszerűen gyújtják be a tüzet! A lángok majd belobbantják a leveleket és nagy füstöt gerjesztenek. Ha a fa már nem él, az aljára rakjunk tüzet: ez sokáig égni fog, így lehetőséget ad rá, hogy közben más jelzéseket is kihelyezzünk. MEGJEGYZÉS: Vigyázzunk, nehogy erdőtüzet okozzunk! Nagy veszélynek tennénk ki magunkat - az okozott kárról nem is beszélve.
Kúp alakú, világító tűz Tiszta és nyílt területen készítsünk egy háromlábú, emelvényes állványt, és rakjunk tüzet rajta! Az emelvény miatt a gyújtósfa nem a nedves talajon van, alatta akár további tűzifát is tárolhatunk. Örökzöld ágakkal borítsuk be a kúpot, hogy száraz maradjon! Ezek erős fény kíséretében égnek és kiváló füstöt képeznek. Fedjük be az egész kúpot élénk színű anyaggal, ha van (az ejtőernyő erre is kiváló)! így nemcsak a nedvességtől óvjuk és égésre készen tartjuk a tüzet, de nappal is észrevehető lesz. Rántsuk le a kúpról, amikor meggyújtjuk a tüzet. Elképzelhető, hogy elsőre nem sikerül felhívni magunkra a figyelmet!
Ügyeljük rá, hogy o háromlábú állvány mindig meg felelő áf/a pótban legyen, vagyis a fa legyen kellően száraz a tűz hirtelen, gyors begyújtása miatt, és a fokészíetetse használjuk fel más célra! Szúrjuk a rudak végeit a földbe, hogy még erős szélben se boruljon fel az állvány! Ha ég a kúpban a tűz, a fénye több kilométeres távolságból is észrevehető. Nyíltabb, az elemeknek jobban kitett környezetben egy kúpos sátorba vagy ejtőernyőből készült tipibe rakott, kisebb tűz is lehet jól látható jelzőtűz. Ügyeljünk rá, hogy a hő és a füst számára legyen kimenet a tipi tetején, és tartsuk a tüzet felügyelet alatt! Ha domboldalon vagyunk, a tüzelőanyagot oldalról vagy felülről tegyük a tűzre, hogy ne takarjuk el túlzottan a fényét - bár a fényforrás előtti mozgás is hozzájárulhat a figyelem felkeltéséhez!
A roncs felhasználása tűzjelzés készítésére Rakjunk tüzet a repülőgépből vagy egyéb járműből származó fémdarabon, így a gyújtós nem a nedves földön lesz. Ha a fém felforrósodik, megnő a hőáramlás és a tűz fényesen kezd égni. Ha a roncsdarabot kifényesítettük, felerősíti a tűz fényét és fényszóróként világít. Három Ilyen tűz azonnal észrevehető segélykérő jelzés.
Füstjelzések A füst napközben kiváló helymeghatározó, ezért mindig legyen kéznél sok füstképzö anyag, amelyeket bármikor a tűzre dobhatunk! Olyan anyagot válasszunk, amelynek füstje elüt a környezettől! Világos füst: Sötét talajú vagy sötétzöld erdővel borított területen tér el környezetétől. Zöld fűvel, levelekkel, mohával és páfránnyal idézhetjük elő! A nedves anyagok gomolygó füstöt hoznak létre. Sötét füst: Hóban vagy sivatagi homokban a leghasznosabb. Gumival vagy olajjal idézhetjük elő. Ha a légköri viszonyok miatt a füst rétegekben elterül a talaj mentén, rakjunk nagyobb tüzet hogy növeljük a hőt! A hőáramlat a füstöt nagy magasságba szállítja. A füst amellett hogy segít a mentőrepülőgép pilótájának megtalálni minket, megmutatja a területen uralkodó szélirányt is. Ügyeljünk rá, hogy a
füst a leszállóhelyhez és az általunk kihelyezett jelzésekhez viszonyítva szélirányba áramoljon, ellenkező esetben felülről nehezen lesz észrevehető.
FÖLD-LEVEGŐ JELZÉSEK - JELEK A TALAJON Ezek a betűk nemzetközileg ismert segélykérő jelzések. A FILL betűkombináció hasznos emlékeztető, segítségével fejben tudjuk tartani a legfontosabb jelzéseket. Az egyvonalas jelzés, az „I" a legfontosabb és legkönnyebben elkészíthető. A pilóta bármilyen veszélyt vállal azért, hogy válaszoljon erre a segélykérésre- A jeleket a lehető legnagyobbra és legkönnyebben észrevehetőre készítsük, használjuk ki a színek kontrasztját és az árnyékhatást is. Egy-egy jel javasolt mérete a 10 m-es hosszúság és 4 m-es szélesség. Az egyes jelek között 3 m-es üres helyet hagyjunk! A jeleket nyílt területre helyezzük ki vagy készítsük el! Kerüljük a meredek vízmosásokat és szurdokokat Használjuk a túlélőtáskában található jelzőlapokat {íáscí Alapvető követelmények), ha pedig nincs ilyenünk, készítsünk! Helyezzünk ki roncsdara-bokat, vagy ássunk sekély árkokat a földbe, és halmozzuk fel a kiásott földet mellettük, hogy növelje az árnyék (jelzés) nagyságát. A jel kihangsúlyozásához használhatunk ágakat és köveket A hóban akár a jeleket kitaposva is könnyen észrevehető nyomokat hagyhatunk - legalábbis a következő hóesésig. Ha már sikerült kapcsolatot létesítenünk, a repülőgépről ledobott vagy jelzett üzenetre válaszolhatunk az „A" („Affirmative" - megerősítő) vagy „Y" („Yes" - igen), illetve az „N" LNo" - nem, „Negative" - nemleges) jelekkel, de használhatunk morzekódot vagy testjeleket is.
Éjszakai jeladás Az eddig felsorolt jelzések segítségével nappal, akár alvás közben vagy sérülten is magunkra vonhatjuk a figyelmet Ha elegendő benzinünk vagy egyéb gyúlékony anyagunk van, készíthetünk éjjel is látható jelzéseket Ássunk vagy kaparjunk a földbe, homokba vagy hóba S. 0. S. vagy bármilyen más -jelet, majd ha jelezni akarunk, öntsünk bele benzint és gyújtsuk meg! MEGJEGYZÉS: Az ilyen jelzéseket megmeneküléskor meg keli semmisítenünk, különben távozásunk után még sokáig fölöslegesen fogja odacsalni a segíteni akarókat! AZ ÜZENETKÜLDÉS MÓDJAI ÉS SZABÁLYAI Semmi szükség rá, hogy megtanuljunk valamilyen bonyolult fényjelzési módszert. A nemzetközi morzejeleket továbbíthatjuk fényforrás be- és kikapcsolásával, egyszerű heliográffal, zászlóval vagy botra kötött ruhadarabot lengetve, illetve hanggal is. MEGJEGYZÉS: Ne hagyatkozzunk az emlékezőtehetségünkre, legyen nálunk egy felsorolás a jelzésekről! Attól, hogy esetleg rendszeresen
használjuk, és akár visszafelé is fel tudnánk sorolni őket, másnak szintén szüksége lehet rájuk. Az üzenet küldésének és fogadásának külön szabályai vannak. Tanuljuk meg a speciális kódokat a szabályok alkalmazásának megkönnyítésére!
Eíeliográf - fényvisszaverő felület alkalmazása Fényjeleket küldhetünk a napot és egy fényvisszaverőt használva - „villantva". Bármilyen fényes tárgy (kifényesített konzervfedél, üveg, fóliadarab) megteszi, de a legjobb a kézitükör. A hosszú villantás vonást (másik nevén vonalat), a rövid pontot jelent Ha nem ismerjük a morzekódot, véletlenszerű víllog-tatással hívhatjuk fel magunkra a figyelmet. Az S. 0. S. morzekódját azonban mindenképpen tanuljuk meg! A fény villogtatása messzire ellátszik, így az is elképzelhető, hogy akkor veszi észre valaki, amikor konkrétan nem is akarunk kapcsolatot létesíteni vele - vagy mással. Érdemes próbálkozni ezzel, mert kevés energiát igényel. Napközben pásztázzuk az eget! Ha nagyon közel van egy repülőgép, szaggatottan villantsunk, nehogy elvakítsuk a pilótát! Ha már biztosak vagyunk benne, hogy észrevettek minket, hagyjuk abba a jeladást!
EGYOLDALÚ FÉNYVISSZAVERŐ
Rögtönzött fén '/visszaverő segítségéve! gyűjt sük össze a napfényt és vetítsük o földre vagy ve lomilyen más felületre, majd vezessük a repülőgép vagy az egyéb lehetséges kapcsolatteremtési célpont irányába! A HELIOGRÁF HASZNÁLATA
Ha von kétoldalú fényvisszaverőnk, amelynek a közepébe lyukat is tudunk fúrni, az így kialakított eszköz már nem sokbon tér ei a szabványos heliográftól.
Figyeljük a nap irányának megfelelően a heliográf résén keresztül az embert, repülőgépei,, hajót stb., amellyel fel akarjuk venni a kapcsolatot (a), hogy a nap átsüssön a nyíláson (b)! Arcunkon egy fényfolt jelenik meg (c). Úgy állítsuk be a tükröt, hogy az arcunkon lévő fény folt „eltűnjön" a hefiográf résén keresztül, miközben még mindig a kiválasztott célra fókuszálunkI Ha a nap olyan szögben helyezkedik el, hogy ez a módszer nem működik, vigyük a tükröt szemünkhöz közel, majd tegyük egyik kezünket önmagunk és a cél közé! Úgy állítsuk be a tükröt, hogy a kezünkre világítson, majd vegyük el onnan a karunkat! MEGJEGYZÉS: Ezt a jeladási formát gyakorolhatjuk ugyan, de csak a túlélésért küzdve jelezzünk repülő járműveknek, és soha ne közvetítsünk olyan üzenetet, amellyel másokat megriaszthatunk vagy veszélybe sodorhatunk!
Jeladás ruhadarab segítségével Kössünk zászlót vagy élénk színű ruhadarabot egy rúdra! A vonás jelzéséhez balra, a pontéhoz jobbra mozgassuk! Minden jelzésünket erősítsük meg nyolcas alakú mozdulattal!
A „pontot" úgy jelezzünk, hogy a ruhada- A „vonóst" úgy jelezzünk, hogy a ruhadarabot jobbra lengetjük, majd leírunk egy rabot balra lengetjük, majd leírunk egy nyolcast! nyolcast! Ez az egyszerű jeladási módszer kis távolság mellett a nyolcas leírása nélkül is működhet A ruha balra lengetésekor, a vonás jelzése után
nagyobb szünetet hagyjunk, mint amikor a jobb oldali irányba a pontot jelezzük!
TESTJELZESEK Ezeket a jelzéseket a pilóták értik, nekik tudunk velük jelezni Jegyezzük meg a szemben és oldalállás váltását, a karok használatát, a testtartást és a kézmozdulatokat! Az Igen és Nem jelzések hangsúlyozásához fogjunk a kezünkbe egy ruhadarabot! A jeleket egyértelműen és határozottan mutassuk!
Húzzatok Műszaki segítségre Itt szánjatok le!
Nemsokára tovább Van rádiónk tudunk haladni
Minden rendben!
Itt NE Orvosi segítségre Dobjatok le üzenetet! szánjatok le! van szükség!
Válasz a testjelzésekre A földről kapott jelek visszaigazolásaként a repülőgép pilótája a következő manőverek valamelyikét hajtja végre: Vett és megértett üzenet: Nappal - repülés közben egyik oldalról a másikra „himbálja" többször a repülőgép szárnyait. Éjszaka - zöld fényt villogtat Vett, de nem értett üzenet: Nappal - óramutató járásával megegyező köröket ír le a repülőgéppel. Éjszaka - piros fényt villogtat
A HEGYIMENTŐK JELZÉSEI Az itt következő hang-, fény és rakétajelzések nemzetközileg ismertek a hegyimentö-alakulatok körében: Üzenet: S. 0. S. Rakétajelzés - piros Hangjelzés - 3 rövid durranás, 3 hosszú, 3 rövid Egyperces időközönként ismételjük! Fényjelzés - 3 rövid villantás, 3 hosszú, 3 rövid Egyperces időközönként ismételjük! Üzenet: SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉG Rakétajelzés - piros Hangjelzés - 6 durranás gyors egymásutánban Egyperces időközönként ismételjük! Fényjelzés - 6 villantás gyors egymásutánban Egyperces időközönként ismételjük! Üzenet: ÉRTJÜK AZ ÜZENETET Rakétajelzés - fehér Hangjelzés - 3 durranás gyors egymásutánban Egy perces időközönként ismételjük! Fényjelzés - 3 villantás gyors egymásutánban Egyperces időközönként ismételjük! Üzenet: VISSZATÉRÜNK A BÁZISRA Rakétajelzés - zöld Hangjelzés - durranások nagyobb időközönként Fényjelzés - villantások nagyobb időközönként
Rakéta Keresés közben a színtől függetlenül minden rakétára figyelnek, mégis igyekezzünk a terepnek leginkább megfelelőt választani! - A fákkal sűrűn benőtt területtől a piros elüt, a zöld viszont nem. - Hótól fehér területen a zöld és piros a legmegfelelőbb. Tanuljuk meg a rakétafajtákat! Fontos, hogy pontosan megértsük a használati utasításokat, mert némelyik rakéta fehéren izzó magnéziumgolyót lő ki, amely lyukat fúr mindenbe, amibe csak beleütközik - legyen az egy rosszul irányzott lövésnél a mellkasunk, vagy éppen a gumicsónak.
Rakétafajták Némelyik rakéta kézben fogható és kétvégű: az egyik vég a nappali használatra füstöt, míg a másik az éjszakai használatra lángot bocsát ki. Minél magasabbra tartjuk, annál könnyebb észrevenni. A levegőbe lőtt rakéták nagyobb távolságból láthatóak. Az egyik fajta 90 m magasra
emelkedik, ott pedig kinyílik egy ejtőernyő, amely néhány percig lógva tartja a rakétát. Más rakéták erős robbanást hallatnak és színes gömböket bocsátanak ki. A rakétákat tartsuk szárazon, távol a nyílt lángtól és a hőforrásoktól! Fontos arra is figyelnünk, hogy ne görbüljön meg a biztosítószeg, mert szükség esetén esetleg nem tudjuk gyorsan eltávolítani!
A jelzőrakéta használata A kézi indítású rakéta egy mindkét végén kupakkal lezárt, hengeres cső. A felső kupakon általában található egy betű vagy valamilyen domborminta, hogy a sötétben, érintés útján is felismerjük. Először ezt távolítsuk el! Ezután vegyük le az alsó kupakot: egy rövid madzag és egy biztosítószeg, vagy valamilyen más biztonsági alkatrész kerül elő. A rakétát tartsuk felfelé, magunkkal és másokkal ellentétes irányba, felkészülve rá, hogy esetleg véletlenül elsül. Távolítsuk el a szeget vagy fordítsuk tüzelőállásba! Tartsuk a rakétát karnyújtásnyi távolságra vállmagasságban, egyenesen felfelé irányítva! Gyorsan rántsuk meg a tüzelőmadzagot függőlegesen lefelé! Támasszuk meg magunkat, mert vissza fog ütni. Némelyik rakéta és petárda az egércsapdákhoz hasonló rugós indítószerkezettel működik. A jelzőpisztolyok több töltény kilövésére alkalmasak. Lövéshez töltsük meg a pisztolyt, célozzunk vele az égre, biztosítsuk kir majd húzzuk meg a ravaszt! A minirakéták napjainkban gyakoribbak a jelzőpisztolyoknál, hatékonyságuk azonban ugyanakkora (lásd Túlélőcsomag az Alapvető köVESZELY! A kézi használatú rakéták felforrósodhatnak. Amikor leégnek, ne a csónak aljába dobjuk őket, mert tüzet okozhatnak vagy kiégethetik a felfújható gumicsónakot! vetelmények fejezetben], és ugyanannyira elővigyázatosan kell kezelni is őket Használatukhoz csavarjuk be a választott szín szerinti rakéta végét a kisütőbe, célozzunk az égre, majd húzzuk ki az ütőszeget - TŰZ! TÁJÉKOZTATÓ JELZÉSEK Ha elhagyjuk a katasztrófa vagy a tábor helyét, hagyjunk magunk után jelzéseket! Az indulási irányt nagy, levegőből is látható nyíllal jelöljük. A földön hagyott jelzések jelenlegi vagy egykori helyzetünket mutatják, az irányjelzők pedig megkönnyítik a mentőalakulatnak a követést Ne hagyjunk fel az irányjelzők kihelyezésével! Nemcsak a mentőcsapat feladatának megkönnyítése miatt fontosak, de magunknak is így jelezhetjük az útirányt arra az esetre, ha eltévedünk és a megtett útvonalon akarunk visszamenni, vagy gyakran használt ösvényt akarunk arra kialakítani. A táborban hagyjunk írott üzeneteket tárolóedényekben, amelyek a tervünket részletezik! Akasszuk őket háromlábú állványokra vagy fákra, és jelzőnyilakkal hívjuk fel rájuk a figyelmet!
Irónyjelzésre alkalmasok fehetnek a következők; nyíl alakban elrendezett kövek vagy hulladék (a), villás támasztékra állított, útirányunkba mutató bot (b), egyszerű csomóval összekötött, haladási irányunkba mutató fűcsomó (cj, menetirányunkba mutató villás ág (d), nagy köre helyezett kisebb kő, amely mellé egy másik kis követ helyezünk (e), bemetszés a fák törzsébe az irányváltás jelzésére, vagy nyíl-, nyif hegyalakú forma kialakításához (fj. Két keresztbe tett bot vagy kő (g) jelentést„Ne erre!" A veszélyt vagy vészhelyzetet három jól (áthatóan elhelyezett kővel, rúddal vagy fűcsomóval jelezzük (hl!
KERESÉS Ha megismerjük a keresés módszereit, azonnal látni fogjuk annak fontosságát, hogy az expedíció vagy túra résztvevői bejelentsék az útitervüket a túlélők ne távolodjanak el ettől az útvonaltól, egyértelmű és feltűnő jelzéseket helyezzenek ki hollétükre vonatkozóan, valamint jeleket hagyjanak a táborhelyen annak elhagyásakor (és tájékoztatást a későbbi terveikről). A keresést az utolsó ismert helyzetünkön kezdik és az egész útvonalat átkutatják. A terep- és időjárási viszonyok figyelembevételével megpróbálják kitalálni a túlélők stratégiáját. PL a hegyvidéki területen az erős szelek valószínűleg arra ösztönzik a túlélőket, hogy a hegyhát szélárnyékos oldalán haladjanak és leereszkedjenek a magasabban fekvő területekről. Ha a tervezett útvonalon semmi nyomot nem találnak, az ilyen területekre összpontosítják a keresést. A keresőalakulat mindig tekintetbe veszi a környezeti sajátosságok következményeit: a terep tanulmányozását követően feltételezhetik, hogy a túlélők a terepviszonyok miatt kényszerültek letérni az útvonalukról. A keresők munkáját úgy könnyíthetjük meg, hogy kő- vagy sziklahalmot,
illetve egyéb észrevehető építményeket építünk olyan jelentős helyeken, ahol biztosan észre lehet venni azokat. Hagyjunk nekik vízhatlan táskában vagy színes ruhadarab zsebében üzenetet! Tájékoztassuk őket szándékainkról és a csapat tagjainak állapotáról! Ha a mentőaiakulat átvizsgálta az útvonalunkat és a közelben található nyilvánvaló menedékhelyeket, a keresést kiterjeszti eltűnésünk egész területére. Ideális körülmények között ez a levegőből történik, ha viszont az időjárás miatt nem adottak a repülés feltételei, vagy rosszak a látásviszonyok, a gyalogos keresés módszerét választják (még ha egyébként lenne is használható repülő jármű). A helyzetnek leginkább megfelelő kutatási módszert a keresők száma és a terepviszonyok határozzák meg.
KERESÉSI MÓDSZEREK A keresés első része a feltételezett útvonalunk mentén történik.
ALAPVONALAS KERESÉS Az olapvonalos vagy téglalap vonalú keresést akkor alkalmazzák, ha az általuk ismert útvonalunkon - azalapvonalon - erős szél vagy rossz
időjárási viszonyok voltok (a). A keresőknek ki kell következtetniük, merre vóitoztottuk meg oz útvonalot, hogy a hegyoldal széiirányos oldalon menedéket találjunk. FOLYÓ MENTI KERESÉS
A folyó menti keresés során az alakulat a főfolyást alapul [alapvonalul') véve átvizsgálja oz összes mellékfolyót Ezt a keresési módszert akkor alkalmazzák, ha oz utolsó ismert tartózkodási helyünk egy folyón vagy annak poriján volt
LEGYEZŐ ALAKÚ KERESÉS
A legyező afakú keresési módszert akkor alkalmazzák, ha oz utolsó ismert helyzetünk szinte bizonyos (xj, de tehetetlen kikövetkeztetni, hogy onnan merre indultunk.
Légi keresés A légi keresés módszerét alkalmazva a keresők átvizsgálják az eltűnt repülőgéppel megtenni kívánt légi útvonal, vagy az ismert földi útvonalunk mindkét oldalát. Kedvező időjárási feltételek mellett lehetőség nyílhat éjszakai keresésre, mert ilyenkor a fények tisztábban kivehetőek, és a keresés nagyobb magasságból végezhető, ami szakaszonként nagyobb terület lefedését teszi lehetővé. Ha a keresés nem vezet eredményre, a területet nappal ismét átvizsgálják. Ha jeleztünk egy repülőgépnek és megfordul, figyeljük tovább! Elképzelhető, hogy a felsorolt módszerek valamelyikét követi, és így kitalálhatjuk, melyik lesz a legmegfelelőbb pillanat az újabb jeladásra.
IRÁNYVÁLTÓ KERESÉS
A terület5orkóból induló kúszó vagy irányváltó keresés akkor a leghasznosabb, ha mindössze egy repülőgép ól! rendelkezésre a kereséshez. Párhuzamos vonalakat követve végzi a terület átvizsgálását: egyszer a nap felé, egyszer azzal ellentétes irányba holad, Így az elveszett repülőgépről vagy más roncsról visszaverődő minden fényes egyéb jelzés könnyebben észrevehető. NYOMVONALAS IRÁNYVÁLTÓ KERESÉS
A nyom vonalas irányvó/tó keresés a legfőbb keresési módszer. A keresők az elveszett repülőgép tervezett ú tvonaSát mindkét irányból megteszik (aj, vagy az ismert földi útvonal mentén haladnak. Egyórányi repülés után megfordulnak, és visszcfelé folytatják a keresést.
NÉGYZETES KERESÉS
A négyzetes keresés akkor hasznos; ha viszonylag kis területet keli lefedni. A keresés az utolsó ismert helyzettől (x) kezdődik, és attól kifelé halad. Ha nem vezet eredményre, ugyanonnan indulva, de az ellenkező irányban haladva folytatják a repülést. így biztosítható, hogy mindkét oldalt átvizsgálják.
Vegyes módszerü keresés Tengeren a vegyes, egyszerre vízi és légi keresés a legjobb. Ha a légijármü túlélőket fedez fel, a hajó fel tudja venni őket. A hajó lehet a légijármű alap- vagy kiindulási pontja is. A mentési célú légijárműveken van egy csomag a túlélők számára, amelyet ledobnak, hogy segítségükre legyen addig, amíg a hajó fel nem veszi őket.
HELIKOPTERES MENTÉS A legtöbb országban bevett gyakorlat hogy a keresést repülőgépről végzik, a mentést magát pedig - különösen a szárazföldön helikopterekkel hajtják végre. Ha lehetséges, a helikopter leszáll és felveszi, majd elszállítja a túlélőket. Az is elképzelhető, hogy a pilóta a közelben keres megfelelő leszálló-helyet, ahova a túlélőknek el kell jutniuk. Általában mégis egyszerűbb, ha a túlélők maguk ellenőrzik az adott terület alkalmasságát, és szükség esetén megfelelő leszállóhelyet készítenek. A helikopternek olyan akadálymentes megközelítési és távozási útvonalra (illetve leszállópályára) van szüksége, amely az uralkodó szélirányba esik. A területnek egyenesnek kell lennie (a lejtő meredeksége nem haladhatja meg a 7 fokot - vagyis a 1 :'I0 arányú hajlási mértéket). A leszálló felület szilárd és laza anyagoktól mentes legyen, ezért távolítsuk el a leveleket, ágakat és minden egyebet! Nem lehet a területen gödör, fatuskó vagy olyan szikla, amely kárt okozhat a gépben.
Hogyan válasszuk ki a leszállóhelyet? Keressünk természetes tisztást! A növényzettel sűrűn borított területen általában a legmegfelelőbb leszállóhely (LH) egy nagy folyókanyarulat melletti partszakasz. A másik lehetőség: felmászunk egy hegynyúlványra, és olyan sík területet keresünk rajta, ahol nincsenek nagyfák! Szükség esetén vágjunk ki fákat, hogy jobban megtisztítsuk a területet! A kivágott fák a hegynyúlványon eldőlve nem zárják el a terület, így könnyen elérhető megközelítésitávozási útvonal és leszállópálya alakítható ki. Sík területen ne is kezdjünk neki a leszállóhely megtisztításának, mert az örökkévalóságig tartana megtisztítani egy pályát a helikopternek! LESZÁLLÓHELY A TERÜLET ELOKESZITESE Legalább 26 m átmérőjű sík, talajszintig lecsupaszított területre van szükség. Kell még egy 5 m széles sáv a teljes terület körül, 60 cm-es magasság felett megtisztítva. Lennie kell továbbá egy tiszta, a leszállóhelyhez vezető, annak középső síkjával 15 fokos szöget bezáróan akadálymentes útvonalnak, amely az uralkodó szél irányába esik. Jelöljük meg a leszállási helyet H-val! A jelzést elkészíthetjük földbe ágyazott kövekből (a sima felszín megőrzésére ügyeljünk), szorosan rögzített ruhákból vagy jelzőlapokból. Havas tájon tapossuk szilárdra, hogy ne kavarogjon rajta a hó, száraz területen pedig öntözzük meg, hogy ne legyen poros! KÉSZ LESZÁLLÓHELY A közelben lévő hegynyúlványt dombocskát vagy magasabb területet egyszerűbb megtisztítani, és megfelelő szélirány mellett a hegynyúlványon keresztül könnyebb megközelítési, illetve távozási útvonalat is biztosít HEGYI TEREP A helikopterek terhelhetősége a tengerszint feletti magasság emelkedésével drasztikusan csökken, ezért lehetőleg 1830 m-nél alacsonyabbra
alakítsuk ki a leszállóhelyet. Hegyvidéken a lefelé és felfelé irányuló légmozgás a talaj, illetve az uralkodó szélirány függvényében jelentős lehet Olyan helyet keressünk, ahol maximális felhajtóerő érvényesül abba az irányba, amerre a helikopter később fel fog szállni! A puha, nedves hó hozzátapad a helikopterhez, és akadályozza a felszállást Próbáljuk minél jobban összetömöríteni a leszállóhely felületét! A porhó kavarog a levegőt lefele szorító és megforgató rotor alatt, ami korlátozza a pilóta látását. Az ilyen havat is tapossuk le!
Leszállás nélküli mentés Vészhelyzetben a helikopterek jelentős kockázatot vállalnak a túlélők megmentése érdekében. Ha kell, a túlélők beszállása miatt csak az egyik talpat letámasztva lebegnek egy szikla felett - de ha lehetséges, a kockázat csökkentése miatt inkább készítsünk megfelelő leszállóhelyet. A helikopterek többségén van csörlő: ha sehogysem oldható meg a leszállás, felemelhetnek minket a lebegő járműbe. Ehhez mindössze nyílt területre vagy tisztásra van szükség, ahonnan fel tudják húzni a túlélőket Széljelzés A leszállóhelyen jelezzük a szél irányát és erősségét! így a pilóta el tudja dönteni, hogyan tudja a legjobban megközelíteni a területet, és a mentés során a légijármü is stabil maradhat! A füst kiválóan mutatja a szélirányt, de ügyeljünk rá, hogy ne olyan helyre rakjuk, ahonnan elrejtheti vagy nehezebben láthatóvá teheti a leszállás helyét! Ha a tűzrakás nem célszerű, készítsünk tereptől elütő anyagból „T" jelzést Ezt úgy kell a leszállóhely hátszélbe eső szélére helyeznünk, hogy a T betű vízszintes vonala a széllel szembe nézzen! Ha semmiből sem tudunk T jelzést készíteni, állítsunk valakit a leszállóhely hátszélbe eső oldalának szélére! Kezei legyenek kinyújtva, és álljon a szélnek háttal! Ez az ember élő jelzésként szolgál a pilóta számára. Csak akkor használjuk ezt a jelzési módszert, ha feltétlenül szükséges, és akkor is mindenképpen a helyes pozíciót vegyük fel, mert ez nagyon hasonlíthat egy másik, „segítségre van szükség" üzenetű testjelzésre!
Éjszakai mentés A helikopter erős fényt bocsát ki, amely elegendő a leszálláshoz vagy a túlélők felemeléséhez, de így is fontos, hogy fényjelzéseket helyezzünk ki, hogy a pilóta egyáltalán észrevegye a leszállóhelyet. A rakéta és a tűz a helikopter látótávolságába kerülve jelzést ad a helyzetünkről. Ha zseblámpával, gépjármű fényszórójával vagy más fénysugárral világítunk, először - a figyelem magunkra irányításához - felfelé irányítsuk a fényt! Ha viszont a pilóta már észrevett minket, a fénysugárral alacsonyan világítsunk, nehogy elvakítsuk! Ilyenkor inkább a leszállási helyre vagy a csörlőzési területre irányítsuk a fényt! Vízi mentés Ha a túlélőket egy hajó fedélzetéről kell csőrlővel felhúzni, a következőképpen könnyíthetjük meg a pilóta dolgát: a hajót irányítsuk úgy, hogy a fedélzete kb. 40 fokos szöget zárjon be jobbról a légáramlat irányával. Ha tudjuk vezetni a vízi járművet, igyekezzünk 29 km/h-s szélsebességet elérni a fedélzeten! ÓVINTÉZKEDÉSEK A HELIKOPTER LESZÁLLÁSAKOR
- Amikor a helikopter eléri a leszállóhelyet, a rotorja forgásban van. Éppen ezért a légi jármű megközelítésekor - a helikopter és önmagunk biztonsága érdekében egyaránt - fokozottan figyelnünk kell. - SOHA ne hátulról közelítsük a gépet, ez a rész ugyanis holttér a helikopter személyzete számára, a farokrotor pedig további vel szélyt jelent! Lejtős területen mindig felfelé menjünk, hogy alulról közelítsük meg a lapátokat! - NE a helikopterhez közel menjünk lefelé a lejtőn, mert a lapátok veszélyt jelenthetnek! - Ügyeljünk rá, hogy ne legyen nálunk semmi olyan, ami beleakadhat a főrotorba! Ha rádió van nálunk, hajtsuk be az antennát! - Tartsunk minden éles és hegyes tárgyat távol a helikopter oldallemezeitől, ezek ugyanis könnyüfémötvözetből készültek és nagyon sérülékenyek! - Üljünk oda, ahova a személyzet mondja, kössük be a biztonsági övét, és addig ne kapcsoljuk ki, amíg meg nem engedik! - Leszállás után csak akkor szálljunk ki, ha a motor már leállt! Ilyenkor is várjuk meg a konkrét utasítást! '
Csorlözési módszerek A leggyakoribb módszer a kettős emelés, bár az egyszerű emelés szintén használatos. Kettős emelés: Kettős emelés során a legénység egyik tagja (segítő) leereszkedik a csörlőn, és magával visz egy szorítókötelet (mentőszíjat) a túlélő számára. Emelés közben a segítő a túlélőt a derekánál tartja a lábaival kör-bekulcsolva, kezével pedig a fejét fogja. Miután a szorítókötél a helyére került és a segítő megerősítette a testünkön, csak lógassuk le a karunkat oldalunk mentén és ne emeljük meg - dőljünk hátra, élvezzük az utazást! Egyszerű emelés: Egyszerű emelés esetén magunk helyezzük fel a szorítószíjat. Ha már beillesztettük a hónaljunk aíá és erősen megszorítottuk a gyűrűt, jelezzünk a helikopter személyzetének felfelé tartott hüvelykujjal! Miután ők ezt tudomásul vették, ne adjunk további jeleket, amíg fel nem értünk a fedélzetre, mert ha megemeljük a karunkat, azt kockáztatjuk, hogy kicsúszunk a szorítókötélből! Ha elértük a helikopter ajtónyílását, hagyjuk, hogy a csörlőkezelő személy megforgasson és a fedélzetre húzzon minket! Kövessük pontosan az
utasításait! Amint biztonságosan a fedélzetre jutottunk, megmutatják az ülőhelyünket. Cselekedjünk az utasításoknak megfelelően, kössük be a biztonsági övét, vagy várjunk, amíg más módon bekötnek minket!
Csöriőzés vízről Vízen mindkét előbb részletezett módszer használható, gyakorlatilag ugyanazokat az alapvető műveleteket kell alkalmaznunk. Ha tutajon vagyunk, kössük le magunkat a mentőkötélről! Hajtsuk be a felfújható gumicsónak vászontetejét, majd engedjük le a vitorlákat és minden egyéb felállított vagy kifeszített felületet! Dobjuk ki a viharhorgonyt! Ezekkel segítjük a pilótát abban, hogy a tutajt a rotor gerjesztette lefelé mozgó légáramlás alá szorítsa. Maradjunk a gumicsónakban vagy a fedélzeten, amíg fel nem húznak minket a csőrlővel!
FIGYELEM! A légi járművek működés közben jelentős mértékű statikus elektromosságot gerjesztenek. Ez a légi jármű vagy az abból kiengedett kötél földet érésekor a vízbe vagy a földbe távozik. Mindig ügyeljünk rá, hogy először földet érjen a csörlőh urok vagy a kötél, és csak ezután közelítsük meg - különben jelentős áramütés érhet minket! KATASZTRÓFA^ HELYZETEK © Túlélésért küzdeni nem csak baleset vagy elszigeteltség miatt lehet. Számos természet vagy ember alkotta körülmény teremthet olyan katasztrófahelyzetet, amelyben túlélési ismereteinkre kell hagyatkoznunk. Pl. az aszály, a tűzvész vagy az árvíz éppúgy veszélyeztethet minket a távoli túlélőtáborban, mint otthon. A túlélni akarónak tudnia kell helyesen cselekedni az erdőtűzben, de ugyanilyen fontos ismernie a helyes menekülési módot egy égő épületből vagy bombarobbanás helyszínéről. Tudnunk kell életben maradni saját otthonunkban is, ha nem hagyatkozhatunk az egyébként teljesen természetes szolgáltatásokra és készletekre (erről szól az utolsó, Túlélés - otthon című fejezet). SZÁRAZSÁG Az aszályt a hosszú, száraz időjárás vagy a túl kevés csapadék váltja ki - ahol a szárazság a terület állandó sajátosságává válik, sivatag alakul ki. Máshol az aszály az év valamely évszakára jellemző körülmény, érkezése évről évre előre jelezhető. Ahol az időjárási viszonyok a nedves évszakkal kiegyensúlyozzák a száraz időszakot, az elraktározott víz kitart az aszályos hónapok alatt is. Az ősi és modern Földközi-tenger menti kultúrák föld alatti, kőbe vájt vagy betonból kialakított víztárolókba tartalékolták és tartalékolják a nedves évszakban lehullott csapadékot a hosszú, száraz nyárra. A mérsékelt égövi területeken előfordul, hogy a megszokottnál kevesebb csapadék hullik, ami időszakos aszályt okozhat, és ezalatt a növények képtelenek az elvesztett nedvesség pótlásához vizet felvenni. Az olyan területeken, ahol nem létezik egyértelműen száraz évszak, de a növényzet számára mégsincs elegendő nedvesség, „láthatatlan aszályról” beszélünk. A növények elhalása a tápláléklánc egészét érintő hiányt okoz. A szárazság súlyosbodásával az elpusztult vagy haldokló állatok akár be is szennyezhetik a még megmaradt vízkészletet.
Tűzveszély Az elhullott állatok tetemét mély sírba kell temetni. A száraz föld nagyon kemény, a lehetséges fertőzésforrások eltávolításának a legjobb módja mégis a testek elásása. El is égethetjük a tetemeket, csakhogy a szárazság szinte mindent gyújtóssá változtat, vagyis jelentős a tűz továbbterjedésének kockázata, és könnyen megeshet, hogy kikerül az irányításunk alól. Ez az oka a Dél-Franciaországban, Kaliforniában és Ausztráliában minden évben tomboló füzeknek, amelyek víz hiányában ráadásul nagyon gyorsan terjednek. Ha mégis tüzet kell gyújtanunk, ássunk le olyan mélyre, ahol már csak föld van, és nagyon kicsi tüzet rakjunk, de ezt se hagyjuk egy percre se felügyelet nélkül!
Higiénia Az otthonokban a mosakodásra és egyéb higiéniai célokra használt víz hiánya a fertőzés kockázatát vonja maga után. Ha a vécécsészékben lévő víz szintje már nem éri el az S alakú csövet, a fertőzések a csatornahálózaton keresztül is terjedhetnek, a személyes higiénia pedig a mosakodás hiánya miatt nem tartható fenn. Ne használjuk a vécét, de hagyjunk a vécécsészében elegendő vizet ahhoz, hogy elzárjon minket a csatornarendszertől! Készítsünk helyette kerti latrinát és használjuk azt (/ósc/Tábori higiénia a Táborozási technika fejezetben)! Az izzadás segít a pórusok nyitva tartásában és a piszok eltávolításában. Székelés után és ételkészítés előtt még akkor is igyekezzünk megtisztítani kezünket, ha az összes folyadékra az ivás miatt van szükségünk!
A víz tárolása és tartósítása Ha a monszun nem érkezik meg a várt időpontban, vagy a meleg, száraz nyár miatt kiégett a talaj, tegyük meg a szükséges előkészületeket azzal, hogy minél több vizet tárolunk és a meglévőt ésszerűen használjuk! Fedjük le és tartsuk árnyékban a párolgás megakadályozása miatti Ássunk gödröt árnyékos, fagyökerektől mentes földterületre tároló ciszternának! Lehetőleg béleljük ki polietilén lappal vagy cementtel (ügyeljünk rá, hogy addig ne töltsük fel, amíg a cement teljesen ki nem száradt)! Ha agyagos talajú környéken élünk, a kiásott gödröt vonjuk be agyaggal! Ha a beton- vagy agyagtárolót nagyjából kúp formájúra építjük, könnyebben marad a tartalma hideg, és mindössze egy kis nyílást kell befedni. SOHA ne pocsékoljuk a vizet! A főzésre használt víz később mosáshoz, mosakodáshoz is használható. Az ivóvizet mindig forraljuk feli Ha kiszáradt valamelyik kút, elképzelhető, hogy mélyebbre ásva további készletekre bukkanunk, ám minél mélyebbre hatolunk, annál inkább kimerítjük a földben tárolt vízkészletet! A hideg éjszakájú területeken nem kizárt, hogy a levegőben lévő nedvesség lecsapódik. Ennek ösz-szegyűjtéséhez használjuk a sivatagi túléléskor alkalmazott módszert (lásd Alá pvető követelmények és Éghajlat és terepviszonyok fejezeteket)! TUDNIVALÓ Ha állandósul a szárazság (főként ha már több mint egy éve folyamatosan tart), megindul a sivatagosodás, és ha nem sikerül semmilyen vízutánpótlást rendszeresíteni, a kitelepítés marad az egyetlen megoldás. A magaslatokon jelentősebb a nappali és éjszakai hőmérséklet különbsége, az ilyen területeken nagyobb valószínűséggel tudunk kora reggel harmatot gyűjteni. Arrafelé a hűsítő szellőt is élvezhetjük. Az aszály bárhova lesújthat! Még a nagyon csapadékos területeken, pl. Assamban is előfordulhat szárazság, ha késik a monszun. FIGYELEM! - Nagy szárazság idején fordítsunk különös figyelmet a vízkészletek tisztaságára! Könnyen elterjedhetnek ugyanis az elhullott állatoktól eredő fertőzések. Bármilyen szomjasak legyünk is, ivás előtt mindig forraljuk fel a vizet! - A legyek eleinte komoly gondot jelenthetnek. Ügyeljünk rá, hogy minden élelmiszer le legyen fedve! Védjük az ennivalót portól is, amely - ha a szél elfújja a felső talajréteget - szintén veszélyt jelent! - Ha ilyen esemény zavarja meg a természet rendjét, az állatok szokatlanul viselkednek. A nedvességtől legyengült más körülmények között szelíd állatok bármikor ránk támadhatnak. TŰZ A tűzhöz hőre, tüzelőanyagra, oxigénre van szükség, és füstöt, hőt, mérgező gázokat termel. Terjedhet közvetlen kapcsolat révén a környezetét hevítve (vezetés), gáz és füst felemelkedésével (hőáramlás), illetve hősugárzás útján (sugárzás). E hőátadási módok közül a hőáramlás a legjelentősebb. A lángokkal szemben a legjobb védelem a megelőzés. Sok tűz azért keletkezik, mert valaki figyelmetlen volt az égő cigarettával vagy a gyufával. Egy eldobott üvegen vagy széttört üvegdarabokon átsütő nap a száraz évszakban szintén okozhat tüzet. A tűz bárhol, bármikor lángra kaphat. Mindig elővigyázatosnak kell lennünk! A jármüveken és az épületekben MINDIG LENNIE KELL tűzoltó készüléknek! A telepített erdőket (faültetvényeket) a tűz továbbterjedésének megakadályozása miatt széles területek, útvonalak szakítják meg. Sok helyen találhatunk olyan eszközöket, amelyekkel a tüzet csapkodva el lehet oltani („tűzcsapok"). Legalább nekünk tudnunk kell ezeket helyesen használni!
ERDŐTÜZ Ha a tűz lángra lobbanásakor az erdőben, füves pusztán vagy legelőn tartózkodunk (vagy a tábortűz véletlenül továbbterjed), legelső feladatunk eloltani. A közeledő erdőtűz első jele a füst szaga. A tűz ropogását valószínűleg még a lángok érkezése előtt hallani fogjuk. Esetleg azelőtt is felfigyelhetünk az állatok szokatlan viselkedésére, hogy tudnánk, mi történt.
Menekülési útvonal Ha olyan helyen ragadtunk, ahol tombol a tűz, és már túl késő egyedül eloltani, ne meneküljünk el azonnal - kivéve, ha a tűz már olyan közel van, hogy nincs más választásunk! Talán úgy érezzük, ruhánk akadályozza a mozgásunkat, mégse vegyük le, mert védelmet nyújt a sugárzó hő elől! A füst megmutatja a szélirányt, amely felé a tűz gyorsabban terjed. Ha a szél nem a haladásunk irányába, de a tűz felé fúj, induljunk a légmozgással ellentétes irányba! Keressünk természetes akadályokat (pl. egymásba fonódó fákat), amelyek megállíthatják a lángokat! A legjobb akadály a folyó, mert a vízben akkor is biztonságban vagyunk, ha a lángok áttörnek fölötte. A faültetvényeken keressünk utakat és a tűz továbbterjedését akadályozó sík részeket! Ne szaladgáljuk össze-vissza! Válasszuk meg a menekülési útvonalat! A tűz továbbterjedésének lehetséges irányát a környező terepviszonyok és a szélirány alapján határozzuk meg! Ha a szél felénk fúj, a tűz valószínűleg gyorsabban terjed, és a lángok akár egy-egy nagyobb sík területen is át tudnak jutni. A tűz felfelé
gyorsabban halad, ezért ne meneküljünk magasabban fekvő területre! Lehetőleg igyekezzünk megkerülni a tüzet - bár némelyik tűz akár több kilométer széles is lehet! Ha nem tudjuk sem kikerülni, sem lehagyni a lángokat, nagyobb tisztáson, mély hasadékban, vízmosásban vagy hegyi patakban keressünk menedéket!
Irány a tűz! Néha a legjobb menekülési útvonal a tűzön keresztül vezet. Ez persze lehetetlen, ha a lángok nagyon erősek, és széles a tűzzel borított terület. Kiterjedtebb tisztáson vagy füves pusztán azért elképzelhető, hogy át íehet törni a kevésbé magas lángokon, és menedéket találunk a már leégett területen. Minél nagyobb szabad testfelületet borítsunk be magunkon, lehetőleg locsoljunk magunkra vizet is, továbbá nedvesítsük be a ruhánkat, a hajunkat és minden olyan testrészünket, amelyet nem tudunk elfedni! Nedvesítsünk be egy ruhadarabot, ezzel az orrunkat és a szánkat takarjuk! A sűrű növényzet vadul ég, és nagyon lelassítja a haladást, ezért körültekintően válasszuk meg az áttörés helyéti Döntsünk gyorsan, és utána ne késlekedjünk! Vegyünk mély lélegzetet! Fedjük el az orrunkat és a szánkat, hogy ne menjen bele a füst, és fussunk! ERDŐTŰZ OLTÁSA A telepített faültetvényeken minden bizonnyal találunk szabályos közönként, a főbb útvonalak mentén „tüzesapókát", amelyekkel csapkodva elolthatjuk a tüzet. így seprűbe kötött gallykötegeket (általában nyírfából készülnek) és ásó alakú, gumilapátos csapó-eszközöket. A tűz korai szakaszában hatékonyan elolthatjuk velük a lángokat. Ezekkel az eszközökkel - nevük ellenére - NE csapkodjuk gyorsan a tüzet, mert így csak tovább szítjuk a lángokat és terjesztjük a szikrákat. A cél, hogy a TŰZCSAPOT a lángra nyomva elfojtsuk a tüzet - ez az eszköz ugyanis így működik. A lapátos tüzesapó különösen a levelek között vagy az aljnövényzetben keletkezett tűz eloltására alkalmas. Ha semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésünkre, kabáttal vagy takaróval vonjuk el az oxigént a lángoktól és fojtsuk el a tüzet - de használhatunk leveles ágat is, ha van a közelben! MARADJUNK A JÁRMŰBEN!_ Ha járművel estünk erdőtűz fogságába, maradjunk benne, de fel szorosan az ablakait! Kapcsoljuk ki a szellőzőrendszert! Az autó nyújt némi védelmet a sugárzó hőtől. Hajtsunk el a tűz elől, ha tudunk, ha viszont nem tudunk máshová menni, maradjunk a helyünkön! Voltak, akik úgy maradtak életben, hogy a jármű üvege már éppen olvadni kezdett, amikor a tűz továbbhaladt. Ha akkor pánikba esnek és belerohannak a tűzbe, biztosan nem élik túl. Fennáll ugyan a benzintank felrobbanásának a veszélye, a túlélési esé- ' lyeink azonban így is sokkal jobbak az autóban, mint odakint, ha erős | tűz tombol a jármű körül.
^------ M - ■,--------- ■ • . . ■ Irány a Mű aSá! Ha nincs természetes akadály vagy patak, ahol menedéket lelhetünk, a tűz pedig túl erős ahhoz, hogy áttörjünk rajta, nem marad más választásunk, mint a földben menedéket találni. Vannak, akik úgy maradtak életben a vad tűzben, hogy beásták és földdel fedték be magukat, engedve a földet végigégni maguk felett A kockázat persze nagy, nemcsak a hő miatt: fennáll a fulladás veszélye is, mert a tűz elégeti az oxigént. Kaparjunk ki minél nagyobb üreget, és a kiásott földet egy kabátra vagy ruhadarabra dobáljuk (ha van nálunk), hogy később a földdel együtt magunkra tudjuk húzni! Tegyük kezünket az orrunk és a szánk elé, azon keresztül vegyünk levegőt! Ettől persze nem nő a rendelkezésre álló oxigén meny-nyisége, de a kezünk lehűti a forró levegőt és kiszűri a szikrákat - ezek a légzőrendszer károsodását okozhatják. Igyekezzünk visszatartani a lélegzetünket, amíg el nem vonul a tűz!
Tűzze! a tűz ellen A tüzet is használhatjuk a tűz elleni védelemként, ha sehogyan sem tudjuk elkerülni az útját, és áttörni se tudunk rajta, de még elég messze van. A módszer lényege, hogy a tűz érkezése előtt felégetünk egy földdarabot. Ha nincs minek meggyulladnia, az érkező lángok nem tudnak továbbhaladni, tehát a terület menedéket nyújt. Fontos, hogy a közeledő tűz elég messze legyen az általunk gyújtott tűztől, és még az érkezése előtt legyen időnk kiégetni a helyet, amelyen nem tud majd továbbhaladni. Igyekezzünk minél szélesebb tüzet gyújtani - legyen legalább 10 m széles, de a legjobb, ha a 100 m-t is eléri! Saját tüzűnk a másik tűzzel azonos irányba halad, így létrejön egy olyan „szünet", amely menedékül szolgálhat. Fontos, hogy a szélirányt helyesen határozzuk meg. F/CretfAf/ Elképzelhető, hogy örvénylő szél alakul ki, és a két tűz is külön vényt gerjeszt, így esetleg az általunk gyújtott lángokon kell majd áttörnünk. Ahhoz, hogy a saját tűzünk meggyulladhasson és elhaladhasson, kellő távolságban kell lennie a másik tűztől. Me becsüljük alá a lángok terjedési sebességét, mert talán gyorsabban közelednek, mint ahogy futni tudunk. Ne gyújtsunk újabb tüzet, csak ha nincs más megoldás, és tisztában vagyunk a lehetséges eredménnyel! ÉGŐ ÉPÜLET A tűz első jele általában a füst. Ha a tűz még nem nagy, igyekezzünk eloltani takaróval, vastag függönnyel (ezek elvonják a lángoktól az oxigént), vagy használjunk homokot, vizet, tűzoltó készüléket - ha van és megfelel a célnak!
Elektromos tűz Ha fennáll annak lehetősége, hogy a tüzet elektromos hiba okozta, az oltáshoz NE használjunk vizet, amíg az áramot - lehetőleg a főkapcsolóval - ki nem kapcsoltuk! A gázt is állítsuk le a főkapcsolóval! Ha a televízió vagy a számítógép monitorja kap lángra, az oltáshoz NE használjunk vizet! Még az áramról lekapcsolódva is maradhat annyi elektromos töltés bennük, hogy áramütést okozzanak (amely akár halálos is lehet), a hideg víztől pedig felrobbanhat a képcső. Fojtsuk el az ilyen tüzet, és a képcső felrobbanásának kockázata miatt hátulról közelítsük meg a tárgyat! TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉK KIHÚZÁS - Húzzuk ki vagy oldjuk ki más módon a biztosító elemet! CÉLZÁS - A tűz középpontja felé irányítsuk a készüléket! LENYOMÁS - Myomjuk le vagy húzzuk meg a kart/kioldótí OLTÁS - Egyik irányból a másik felé haladva locsoljunk! Nézzük meg, milyen tűzoltó készülékkel van dolgunk! Némelyiket kisebb, egyszerűbb tüzek oltására tervezték, ezért vizet tartalmaznak. Az ilyen készülékek nem alkalmasak az olaj meggyulladásából származó, illetve elektromos tüzek oltására. Más készülékeket olaj, zsir, festék vagy oldószer okozta tüzek oltására készítettek (ezeket a tüzeket okozhatja pl. egy tartóedény eltörése vagy a benzin kiömlése). A tűzoltó berendezések harmadik típusa elektromos tüzek és áram alatt lévő vezetékek égésének megszüntetésére szolgál. A több célra használható, porral oltó tűzoltókészülék szinte minden tűz oltására alkalmas. FONTOS, HOGY TUDJUK HASZNÁLNI A TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉKET!
Épület kiürítése Ha a tűz már túl nagy ahhoz, hogy fel tudjuk venni a küzdelmet vele a meglévő eszközökkel, ki kell üríteni az épületet! A főkapesolóval kapcsoljuk le az áramot! Csukjunk be minden elérhető ajtót és ablakot! Igyekezzünk az evakuálás időtartamára egy helyben tartani a tüzet és megakadályozni a terjedését, amíg a tűzoltók vagy a mentőalakulat meg nem érkezik! A tűz felfelé gyorsabban terjed, mint lefelé - bár egy összeomló emelet vagy fal alacsonyabb szintre is juttathatja. A lépcsőházak, felvonó- és szeHőzőaknák különösen veszélyesek. Tűz esetén soha ne használjuk a liftet! Ha lefelé kell mennünk az épületben, füstmentes lépcsőházat vegyünk igénybe! Mielőtt bármelyik ajtót kinyitnánk, nézzünk meg, hogy a széleinél nem áramlik-e a füst, és ellenőrizzük a hőmérsékletét! A fém ajtókilincs kiválóan alkalmas erre. Ha meleg, ne nyissuk ki az ajtót - az ellenőrzést a kézfejünkkel végezzük! A kilincs megfogása égési sérülést is okozhat. Egy tömör ajtó akár 30 percig vagy tovább is visszatarthatja a lángokat (ezt azonban ne feltételezzük a vékony lemezes, modern ajtóról, hacsak nem tűzvédelmi). tudnivaló Ha nincs más választásunk, mint bemenni egy égő szobába, tá szűk lábunkat az ajtónak, és csak résnyire nyissuk ki - így megakadályozhatjuk, hogy a bent lévő forró levegő és gázok okozta nyomás széíesre tárja! Belépéskor guggoljunk le, és minél kevésbé nyissuk ki az ajtót! így kevesebb füstöt lélegzőnk be, kevesebb hő éri a testünket, és a tűz pedig kisebb valószínűséggel szökik be a résen. Csukjuk be magunk mögött az ajtót, hogy ezzel is lassítsuk a tűz terjedését!
A mentésre várva Ha azt vesszük észre, hogy elzárt minket a tűz, és nem tudunk biztonságos helyre húzódni, menjünk abba a szobába, amely a tűztől a legtávolabb esik (de NE menjünk magasabb szintre, hacsak nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy a tűzoltólétrával vagy egyéb eszközzel felszerelt mentők már nagyon közel vannak)! Ha van választási lehetőségünk, olyan szoba mellett döntsünk, amely előtt a legpuhább a talaj, és nincsen az ablakain rács, vagy ahol van kötél készítésre alkalmas ágynemű vagy függöny! A pázsit, a virágágyás, sőt, a kavicsos gyalogút is puhább, mint a macskakő, a beton vagy az útburkolat. Csukjuk be az ajtót, és töltsük ki a réseket függönyökkel, szőnyegekkel és más vastag anyaggal, amely lassabban lobban lángra! Lehetőleg nedvesítsük be őket! Ha még nem adtunk vészjelzést, az ablakon keresztül próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet! Az ablakot valamilyen bútordarab segítségével törjük ki! Ki is rúghatjuk, de vigyázzunk, ne rántsuk vissza azonnal a lábunkat (ez a törött üvegdarabok miatt fontos). Ha kézzel kell betörnünk az ablakot, először tekerjük be az öklünket valamivel, csak azután üssünk! Vastag kabátta! védett könyökkel is sikerrel járhatunk.
Hogyan készüljünk fel az ugrásra? Akkor se ugorjunk, ha nem várható semmilyen mentés - inkább ereszkedjünk! Kössünk össze lepedőket, takarókat, szőnyegeket, könnyen leszedhető huzatokat és egyéb erős anyagot, és készítsünk belőlük kötelet! Nem baj, ha nem ér le a földig, mert így is csökkenti a magasságot, amelyről le kell esnünk. A részeit egyszerű nyolcas csomóval kössük össze, és erősen húzva ellenőrizzük a kötés erősségét! Toljunk egy nehéz bútordarabot az ablakhoz és kössük hozzá a kötél egyik végét, vagy kössük a radiátorcsövekhez, vagy törjük ki az ablakot és kössük a keret vastag részéhez! Ha a kötél nem elég hosszú, dobjunk ki az ablak alá vánkost, párnát, matracot - bármit, ami felfogja a becsapódást! Ha semmit nem tudunk kötélként használni, másszunk ki az ablakra, és lógjunk le az abiakpárkányról! Ha lógásra alkalmas párkány sincs, az ablakkeret aljáról ereszkedjünk le! TUDNIVALÓ NE ugorjunk - hacsak nem várnak ránk a tűzoltók kifeszített takaróval! Hasznosítsunk mindent, ami felfoghatja esésünket, igyekezzünk ne a puszta földre esni! Az autó teteje kiváló párnaként szolgál, mert a súlyunk alatt belapul.
VIGYAZAT! Számítsunk arra, hogy a fák ugyan felfogják az esést, de fennáll annak a veszélye, hogy az ágak felnyársalják a testünket!
Ugrás a magasból Miután az összes javasolt óvintézkedést megtettük, hogy csökkentsük a magasságot, gondoskodjunk a fejünk védelméről! Legjobb a motoros bukósisak, de a turbánszerűen a fejünk köré tekert ruha vagy törülköző is megteszi. Ha a lehető legközelebb vagyunk a földhöz és készen állunk az esésre, egyik lábunk oldalával lökjük el magunkat az épülettől, majd forduljunk el a faltól és hajlítsuk be a térdünket! Hagyjuk a kezünket felemelve, hogy védje fejünket! Földre érkezéskor hajlítsuk be még jobban térdünket, és guruljunk egyik oldalunkról a másikra a hátunkon (levegőben lévő lábakkal és a fejünket még mindig védve)! Ezzel a becsapódás erejét nagyobb területen fogjuk fel és növeljük az esélyeinket
Esés lejtőre Esés közben nézzünk lefelé, lábainkat összezárva, enyhén behajlított térddel zuhanjunk! Fejünket húzzuk be a mellkasunk felé, könyökünket szorítsuk az oldalunkhoz, kezünkkel a fejünket védjük! Talppal érjünk földet és hagyjuk, hogy a térdünk teljesen behajoljon, majd zárt bukfencben guruljunk előre! Az ejtőernyősök is ezt a módszert alkalmazzák. HA 4 M-NÉL MAGASABBRÓL KELLENE UGRANUNK, VÁRJUNK AZ UTOLSÓ PILLANATIG, HÁTHA MEGERKEZIK A MENTÖCSAPAT! — — - ———*— HOGYAN TÖRJÜNKÁLá TŰZÖN? - Ha a biztonságos terület eléréséhez át kell törnünk a lángokon, fedjük be az egész testünket (beleértve a fejünket is) - lehetőleg nedves takaróval, függönnyel vagy kabáttal, majd vegyünk mély lélegzetet, és induljunk! - Ha ruhánk lángra gyulladt, a tűzböl kijutva semmiképpen NE marad- , junk állva! A lángok és a füst felfelé terjednek: állva az arcunkra és j a tüdőnkbe kerülhet! - NE is fussunk, mert csak szítjuk a tüzet! - Hemperegjünk a földön, és igyekezzünk beletekerni magunkat valamibe, ami eloltja a lángokat! Ez lehet takaró, szőnyeg vagy kabát. - Ha valaki futva jön a tűzből, és a ruhái lángolnak, lökjük a földre, és az előbb leírt módon vonjuk el az oxigént a lángoktól! NE szorítsuk magunkhoz, mert a saját ruháinkra is átterjedhetnek a lángok! ..............— - ...
_ ______ ÉGŐ JÁRMŰ Az autókkal kapcsolatban a legnagyobb veszélyt a benzintank lángra lobba-nása jelenti, mert bombaszerű robbanást idézhet elő, amely égő benzinnel áraszt el mindent. Célunk a tűz eloltása, még mielőtt elérné a benzintankot. Minden anyagnak van meghatározható gyulladáspontja: ezt figyelembe véve a benzint tartalmazó tank szinte minden másnál nagyobb veszélyben van. Általában elsőként a benzincső kap lángra (ha nem fémbetétes), és gyújtózsinórként robbantja fel a tankot.
Garázsban Ha az autó zárt térben, pl. garázsban lobban lángra, nemsokára füst és mérgező gázok keletkeznek. NE szálljunk be az autóba! Mindent meg tudunk oldani kívülről, még a kormányzást is. Lehetőleg húzzuk vagy toljuk ki a kocsit! A gombbal indítható autót tegyük első sebességfokozatba vagy hátramenetbe, és az önindítót használva, a járművet mozgásba hozva adjuk rá a gyújtást! Hagyományos gyújtású autó esetén rövid és gyors mozdulatokkal fordítsuk el a kulcsot! Készüljünk fel rá, hogy az autó vadul rángatva fog előrehaladni! TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉK_ OLYAN HELYEN TÁROLJUK, AHOL KÖNNYEN ELÉRJÜK! A tűzoltó készüléket ne a csomagtartóban, hanem az utastérben tároljuk, mert onnan azonnal elő tudjuk venni. Bármilyen erőhatás eltorzíthatja a csomagtartó fedelét, meggátolva annak felnyitását! Összetört autóban: Elképzelhető, hogy az ajtók nem nyílnak. Ha az autóban tűz keletkezik, az ablakon vagy a kirúgott szélvédőn másszunk ki! Ha az autó belsejében támad tűz: Tűzoltó készülék vagy szőnyeg, kabát segítségével oltsuk el! A sok autóban kárpitként használt szintetikus anyagok gyorsan égnek, és közben sűrű füstöt, illetve mérgező gázokat termelnek, amelyek a tűz megszűntével sem távoznak. Minél hamarabb menjünk friss levegőre! Ha kint is tűz van, pl. kifolyt a benzin: Felhúzott ablakokkal hajtsunk el a veszélyzónából, majd amint biztonságos helyre érkeztünk, hagyjuk el az autót! TŰZESETA LEVEGŐBEN A repülőgépeken a motortűz eloltására automatikus, a pilótafülkében keletkezett tűz megszüntetésére kézi t üzo I tó készü I é ke két használnak. Azonnal cselekedjünk] Ha polgári légi járaton utazva gyanítjuk, hogy tűz van, rögtön tájékoztassuk az utaskísérőt - ő ismeri a felszerelés helyét és használatát! Igyekezzük elkerülni, hogy pánikot keltsünk a többi utasban! Ha füstöt vagy lángot látunk, oltsuk el ruhával vagy takarókkal!
A következő körülmények a leginkább tűzveszélyesek: a repülőgép körül lévő illékony üzemanyag és gőz a felszállás előtt, illetve a megrepedt üzemanyagtartály, amelyet az elektromos vagy súrlódással keletkező szikrák lángra lobbanthatnak (főleg a problémás landolásoknál fordul elő). A szakemberek minden biztonsági óvintézkedést megtesznek annak érdekében, hogy csökkentsék a veszélyt Ehhez magunk is hozzájárulhatunk: NE gyújtsunk rá, ha az utasítás szerint tilos, és NE dohányozzunk félálomban! VEGYI ÉS BIOLÓGIAI TÁMADÁS A terrorizmus nem új keletű jelenség. A tulajdon megsemmisítése, a gyilkosság, a fenyegetés, a félelem- és pánikkeltés régóta használt eszköz azok kezében, akik úgy hiszik, az erőszak a politikai és bűnözői célok elérésének módjai közé tartozik. A modern terroristákat azonban megkülönbözteti elődeiktől a rendelkezésükre álló technológia, és hogy a modern világ sokkal szélesebb körű lehetőségeket kínál nekik. A médiatudósítások globális természete és az általuk nyerhető publicitásszintén táplálja a terrorizmust. Kétségtelenül léteznek olyan országok is, amelyek finanszírozzák és támogatják a velük politikai konfliktusba kerülő államok ellen irányuló terrorcselekményeket. A hétköznapi ember élete nagyobb értéket képvisel napjainkban, mint régen: minél ártatlanabb az áldozat, annál értékesebb a terroristáknak. Valójában MINDANNYIAN potenciális célpontok és MINDANNYIAN sebezhetőek is vagyunk. A világ bizonyos országai valós fenyegetést jelentenek, mert hatalmas mennyiségű halálos baktériumot és vegyi fegyvert állítanak elő. Az ilyen anyagok viszonylag könnyen elterjeszthetőek, és a Föld nagy területeit veszélyeztethetik. A biológiai fegyverek két csoportra oszthatóak: kórokozókra (baktériumok és vírusok) és toxinokra (méreganyagok). A kórokozók halálos, bénító betegséget, pl. lépfenét (anthrax) okozór élő mikroorganizmusok. A toxin emberre halálos, idegrendszerre ható, a sejtek elhalását okozó méreg. A baktériumokkal és vírusokkal belégzés, bőrön keletkezett sérülés útján vagy az emésztőrendszeren keresztül fertőződünk. Nem azonnal hatnak, előbb sokszorozódniuk kell a testben, és le kell győzniük a szervezet ellenállását. A lappangási idő a baktériumtól vagy vírustól függően egy óra és több hónap is lehet. A biológiai fegyvereket nehéz észrevenni, mert érzékszerveinkre nem hatnak. Az első jelek többnyire akkor láthatóak, amikor az emberi áldozatokban már hatni kezd az anyag, illetve betegnek tűnő állatok és növények tűnnek fel.
TOXINOK (MÉREGANYAGOK) A toxinok természetes formában növényekben és állatokban fordulnak elő, de mesterséges módon is előállíthatóak, és fegyverként használva a természetes méreganyagoknál ezerszer halálosabbak. A toxinok hasonló hatást váltanak ki, mint a vegyi fegyverek, de nem reagálnak ugyanarra a kezelésre. A baktériumokkal ellentétben ép bőrön keresztül is behatolnak a szervezetbe, a tüneteik is azonnal jelentkeznek. Ezek közé tartozik a bénulás, a görcs, a láz, a hólyagok-bőrkiütések, a sokk és a halál.
Védekezés Ha biológiai fegyver jelenlétére gyanakszunk, tegyünk valamit a szánk és orrunk köré, hogy ne lélegezzük bel Valószínűleg nincs nálunk gázálarc, ezért rögtönöznünk kell egyet nedves ruhát az arcunk elé tekerve. Fedjük be minden szabadon lévő testrészünket és minél hamarabb hagyjuk el a területet! Minden ruhánkat gomboljuk és cipzározzunk bel Tűrjük nadrágunk szárát a zokninkba és vegyünk fel kesztyűtl Ha kijutottunk a veszélyes területről, mosakodjunk meg alaposan szappannal és vízzel 1 Mossunk fogat és hajat, tisztítsuk ki a körmeinket! Mossuk ki minden ruhánkat és felszerelésünket meleg, tisztítószeres vízben!
LÉPFENE (ANTHRAX) A lépfene állatok terjesztette betegség, mégis sok emberéletet követel minden évben. A betegség elhullott állatok teteméről terjed főleg DélAmeri-kában, Dél-Európában, valamint a Közel- ésTávol-Keleten. Az állat tetemén lépfenére utaló jel többek között a puffadtság, a csak részlegesen beállt hullamerevség, illetve sötét vér szivárgása az orrlyukakból és a végbélnyílásból. Kerüljünk minden kapcsolatot a tetemmel! Ha véletlenül mégis hozzáérünk, mosakodjunk meg alaposan! Minél hamarabb kérjük szakember segítségét! Az antibiotikumok segítenek, de létezik lépfene kezelésére szolgáló szérum is. A betegség korai jele a sötét közepű gennyhólyagok jelentkezése. A lép-fenét biológiai fegyverként is előállítják és alkalmazzák.
VEGYI FEGYVEREK A vegyi fegyver lehet folyékony és légnemű halmazállapotú, illetve aeroszol jellegű. Befolyásolhatják a légzést, az idegrendszert és a vért. A vegyi fegyvereket nehéz észlelni, ezért keressük a gyanús jeleket társainkon is! A legnyilvánvalóbbak a légzési nehézség, a köhögés, a viszketés és a könnyezés. A vegyi fegyverek hatására a táj lepusztul, a növényzet elszi-neződík és fonnyad, esetleg halott állatok és rovarok hevernek mindenfelé. Némelyik vegyi fegyver szagtalan, másoknak jellegzetes szaguk van. A mandulaszag vérre ható, a frissen nyírt fű szaga pedig fojtó hatású vegyi fegyver jelenlétére utal.
Védekezés Az egésztestet fedjük be megfelelő, a vegyi anyag áthatolását gátló ruhával! Alapvető fontosságú a vízálló felső ruha, a szemüveg és a gázálarc. Minél hamarabb hagyjuk el a veszélyes területet! GÁZOK ÉS VEGYI ANYAGOK Robbanékony gáz keletkezhet a barlangokban és bányákban, a vadonban élő túlélőt mégis leginkább az oxigénhiány és a szén-monoxidmérgezés veszélyezteti a zárt terekben és a menedékekben. Lakóhely vagy jármű kigyulladása során és ipari területeken fennáll annak a kockázata, hogy a műanyag vagy más anyagok égése közben mérgező gázok keletkeznek. A vegyi anyagokat is érintő ipari és közúti balesetek újabb veszélyt jelentenek.
Az olyan katasztrófák esetén, mint amilyen egykor Bophalban, Indiában történt, nem sokat tudunk tenni önmagunk védelméért: legfeljebb nem megyünk ki a szabadba, illetve becsukjuk az ajtókat és az ablakokat. A környékünkön lévő ipari és egyéb üzemek révén azonban tájékozódhatunk az esetleges veszélyekről! A megfelelő, biztonságos működést az állami és helyi hatóságnak ellenőrzésekkel és vizsgálatokkal kell felügyelniük! Sok hatóság megköveteli, hogy jelöléssel lássák el azokat a területeket, ahol vegyi anyagokat használnak vagy tárolnak. Londonban pl. erre a célra sárga háromszöget és/vagy HAZCHEM feliratot alkalmaznak. Veszélyes anyagok használatakor (ami nemcsak munka közben eshet meg, hiszen a házimunkát végezve vagy hobbinknak élve, illetve kertészkedéskor is potenciálisan veszélyes anyagokkal dolgozunk) kövessük a javasolt biztonsági útmutatót! Kerüljük a vegyi anyagokkal való érintkezést és a gázok belégzését! Tegyünk meg mindent azért, hogy a kemikália ne ömöljön ki, ne rázkódjon, ne törjön el a tárolója, és ne elegyedjen véletlenül más vegyi anyagokkal - ez ugyanis veszélyes kémiai reakcióhoz vezethet. Ha gázoknak vagy vegyi veszélynek vagyunk kitéve, menjünk minél hamarabb friss levegőre, és bőséges vízzel mossuk le magunkról a kemikáliákat! Néhány vegyi anyag esetén azonban a víz még veszélyesebb reakciót válthat ki! Jegyezzük meg a használtvagy szállított anyagok jellemzőit ésa balesetek során követendő eljárást! NE érintkezzünk vegyi anyaggal szennyezett személlyel, és NE alkalmazzunk szájból szájba lélegeztetést, amíg nem tudjuk, hogy az áldozat milyen vegyi anyaggal került kapcsolatba!
KÖZÚT ÉS VASÚT Tartsunk kellő távolságot a teli tartálykocsit - vagy egyéb veszélyes anyagot szállító jármüvet - ért baleset helyszínétől! Talán észreveszünk az úton a kiborult vegyi anyagot is - a gáz elszabadulása azonban láthatatlan maradhat! A vegyi anyag okozta tüzet csak megfelelő eljárással tudjuk eloltani. Ha nem vagyunk kellően képzettek vagy felszereltek a tűz oltásához, közbeavatkozva könnyen ronthatunk a helyzeten, és veszélybe sodorhatjuk magunkat és másokat is! Az ilyen esetekben szokásos eljárás az oxigén elvonása, habbal befedve a lángoló anyagot, vagy a bőséges vízzel történő hígítás (vízre nem veszélyesen reagáló anyag esetén). Túl sok olyan esetről tudunk, amelyben önfeláldozó emberek életüket vesztették hasonló körülmények között: ilyen annak a férfinak a története, aki segíteni akart egy erős savat szállító, felborult tartály-kocsi sofőrjén. Mire a tűzoltók megérkeztek, már csak egy arany karikagyűrű maradt utána.
TUDNIVALÓ Ha nem tudjuk, hogy pontosan milyen anyag érintett a balesetben és mi a helyes eljárás, MARADJUNK TÁVOL! HÍVJUK A TŰZOLTÓKAT VAGY A RENDŐRSÉGET, ÉS NE MENJÜNK A BALESET HELYSZÍNÉRE! A jármüveken gyakran található egy tábla, amely a potenciálisan veszélyes vegyi anyag szállítására figyelmeztet. Ezen a táblán számokból és betűkből álló kód látható, amely a mentést végző szerveket tájékoztatja arrói, hogy milyen eljárást kell követniük, milyen védekezés szükséges, és a vegyi anyag robbanékony, illetve mérgező-e. A brit kódrendszer szerint pl. az utolsó helyen álló E betű a terület kiürítésére (evakuálására) ad utasítást. A kód elején látható 1-es vagy 2-es szám jelzi, hogy vizet is használhatnak, ez azonban csak a szükséges információ egy része, hiszen a víz használata során olyan gáz keletkezhet, amely gázálarc használatát is szükségessé teszi. A védőruházat alapvető fontosságú lehet! Az ilyen kódokkal kapcsolatos részleteket általában nem teszik közzé, mert a laikusoknak az ilyen információk nem nyújtanak gyakorlati útmutatást, mindössze figyelmeztetik őket a jelzéssel, hogy a szállított anyag veszélyes. A kód nyújtotta információ hasznos ugyan a mentést ellátó hivatalos szerveknek, de ők sem ismerik a kiömlött vegyi anyag sűrűségét és azokat az elegyeket, amelyek a várttól eltérő eredményt hozhatnak. Ha a veszélyes anyagok tárolását és szállítását hivatalosan bejelentették, a mentést ellátó hatóságok képviselőinek lehetőségük van további információkat szerezni, de irányíthatatlan tényezők (mint a szélirány, a hőmérséklet stb.) szintén befolyásolják a veszély elhárításának módját. Ha felismerjük a veszélyes vegyi anyagokra vonatkozó - már említett -brit kódot, az Európai Közösség lényegesen kevesebb információt tartalmazó „Accord Européen Relatif au Transport International des Marchandises Dangereuses pár Route" (ADR) jelzését, vagy az Egyesült Nemzetek „Emergency Action Code" (EAC) jelölését (amely csak kisszámú vészhelyzetben alkalmazható eljárásra vonatkozik), NE KÖZELÍTSÜK MEG A HELYSZÍNT! ÁRVÍZ i Árvizet okozhat, ha a folyó, a tó vagy a vízgyűjtő nagy esőzés - de nem szükségszerűen az árvíz helyén lehulló csapadék - miatt megárad, ha a tenger vagy tó vize tengerrengés (vízfeneket érintő földrengés), hurrikán, nagy hullámok, erős dagály vagy szél miatti felduzzad, illetve ha a védőgát vagy töltés összeomlik. A nagy esőzés képes rá, hogy rövid időn belül áradatot hozzon létre egy addig száraz folyóágyban, illetve feltöltse a gátak mögötti területeket vagy keskeny csatornákat, amelyek aztán utat engednek a minden útjába kerülő területet elöntő, tomboló vízáradatnak. A száraz időszakot követő állandó, hosszan tartó esőzés és nagy vihar figyelmeztethet minket rá, hogy ne menjünk a vízmedrek és alacsonyan fekvő területek közelébe - bár az árvíz ezeknél lényegesen nagyobb területet is érinthet. Mindig biztonságosabb hegynyúlványon táborozni! Ha emelkedik a vízszint, menjünk magasabban fekvő területre! Dombos helyeken ne menjünk a völgyfenékre, mert az különösen ki van téve annak, hogy a hirtelen árhullám elöntse. Az élelem - legalábbis eleinte - valószínűleg nem okoz gondot, mert az állatok is a magasabban fekvő területre húzódnak. Mind a ragadozók, mind zsákmányaik azzal törődnek, hogy biztonságos helyre jussanak, de arra vigyázzunk, nehogy sérülést okozzon rajtunk egy víztől megriadt állat!
Ivóvizet már nehezebb lesz találni, mert a körülöttünk kavargó víz minden bizonnyal szennyezett. Ivás céljára esővizet gyűjtsünk! Fogyasztás előtt minden vizet forraljunk fel!
Elöntött épület Ha a víz emelkedésének kezdetekor stabil épületben tartózkodunk, és a víz gyorsan emelkedik, maradjunk ott! így kevésbé vagyunk veszélyben, mintha gyalog próbálnánk meg elhagyni az épületet. Kapcsoljuk ki a gázt és az áramot, gyűjtsünk élelmiszereket, meleg ruhát, ivóvizet (lehetőleg csavaros fedelű műanyag üvegben vagy egyéb jól záródó tárolóban)! Fontos, hogy minden víztartályt lefedjünk, mert így nem tud véletlenül sem kiömleni vagy szennyeződni. Lehetőleg keressünk zseblámpát, sípot, tükröt, jeladásra alkalmas élénk színű ruhát vagy zászlót, és tegyük a felszerelésünkhöz! Az élelmiszer és ital megmelegítéséhez, valamint a fűtéshez nagy hasznát vesszük a tábori tűzhelynek. A gyertya szintén hasznos, de a gyufáról se feledkezzünk meg!
Menjünk minél magasabbra! Menjünk magasabb szintre, vagy egyszintes épület esetén a tetőre! Ha a tetőre kényszerülünk, készítsünk valamilyen menedéket! Ha a tető lejtős, kössünk mindenkit a kéményhez vagy a ház más olyan szilárd részéhez, amelyről feltételezhető, hogy a helyén marad! Ha úgy tűnik, a víz emelkedése nem hagy alább, készítsünk tutajt! Ha nincsen kötelünk, amivel összeköthetnénk a tárgyakat, használjunk lepedőt! Maradjunk ott, amíg a víz nem emelkedik tovább, kivéve ha az áraz épület elmosásával fenyeget, vagy olyan magasra ér, hogy kénytelenek vagyunk elhagyni!
Árvízkészenléf Ha árvízveszélyes folyóvölgyben vagy tengerparti részen lakunk, derítsük ki, hogy milyen magasan vagyunk a megszokott vízszinttől! Keressük meg a magasabban fekvő területre vezető legegyszerűbb utat - ami nem feltétlen a közutat jelenti, hiszen az utak többsége a szennyvízcsatornákat követi a völgyek fenekén. Esős időben figyeljük az árvízjelentést, amely általában arról is tájékoztat, milyen magasságot fog elérni a víz és melyik területeket veszélyezteti a legnagyobb valószínűséggel! Akár a néhány cm-es áradás is képes komoly károkat okozni, ezért nem árt homokzsákokat vagy földdel töltött műanyag zsákokat tenni az ajtók aljához és az ablakokhoz, hogy minél több vizet tartsunk kint. Ha az épület igazán stabil, továbbá bezártuk az ajtókat, ablakokat és egyéb nyílásokat, a víz nem fog bejönni. Zárjuk le a központi fűtés kéményét, a szellőzőket és minden hasonlót! Ha nagy árvízre kell számítanunk, nincs sok értelme a pince szárazon tartásával próbálkozni. A pincés házak némelyikében különösen nagy károkat okoz a falakat egyenetlenül érő nyomás. Ha a pincét mindenképpen elönti a víz, fontoljuk meg, nem lenne-e jobb, ha magunk árasztanánk el a pincét tiszta vízzel, mert így legalább egyenletes nyomás éri, és később kevesebb piszkot, hulladékot kell majd eltakarítanunk.
Az épület elhagyása Ha el kell hagynunk a házat, vigyük be a kinti bútorokat és minden más mozgatható tárgyat, hogy csökkentsük az elsodort és úszó törmelék mennyiségét! Ha biztonságosabb helyre kell gyalogolnunk vagy hajtanunk, ne feledjük: az út legkisebb lejtése is jelentős változást eredményezhet a mélységben! NE próbáljunk meg átkelni tavon (vagy folyón), hacsak nem vagyunk benne BIZTOSAK, hogy a viz nem ér a jármű kerekének közepénél vagy a térdünknél magasabbra! Ha mégis át kell kelnünk, alkalmazzuk a folyón történő átkelés módszereinek valamelyikét [lásdaz Útközben fejezetben)] Ha víz alá került hídon kell áthaladnunk, legyünk különösen óvatosak, mert nem láthatjuk, ha az árvíz esetleg magával ragadta a híd egy részét!
Hirtelen árhullám A nagy esőzések idején a csapadékhullás közben és után is maradjunk távol a völgyfenekektől és folyóágyaktól! Ne feledjük: nem kell ahhoz a domb alján lennünk, hogy az - általában - iszapot, valamint kitört fákból és sziklákból álló halálos törmeléket szállító ár magával sodorjon minket!
Tengerparti áradás Legtöbbször a dagály és az azt erősítő szél kombinációja. Általában hurrikán-előrejelzéssel hívják fel rá a figyelmet. A legjobb, amit tehetünk, hogy elhagyjuk a területet.
Az árvíz utóhatásai A víz visszahúzódása lerombolt, törmelékkel és az áldozatok testével teleszórt területet hagy maga után. A víz levonulása és szennyezettsége maga után vonja a betegségek veszélyét, amelyek ellen különösen elővigyázatosan kell védekeznünk! Égessük el az összes állati tetemet - ne kockáztassunk, ne együnk belőlük! A vizet fogyasztás előtt alaposan forraljuk fel! Némelyik termés az ár levonultával is fogyasztható, a túlélő madarak szintén veszélytelenek és ehetőek.
SZÖKŐÁR (CUNAMI) A szökőárt az óceán alatti földrengés idézi elő, amely több mint 30 m magas hullámok sorozatát indítja el, és jelentős károkat okoz a part mentén. Főként a Csendes-óceán térségében jellemző, arra a múlt században több mint 200 esetet jegyeztek fel. Hatásuk és méretük, az irányuk, a partvonal formája és egyéb tényezők függvényében nagyon változó. A szökőár, amely adott partszakaszon visszafogott volt, néhány kilométerrel arrébb hatalmas hullámokat hozhat létre. A szökőárral kapcsolatos előrejelzést a National Oceanic and Atmospheric Administration's Pacific Cunami Warning System hawaii központja adja.
Nem minden földrengés okoz szökőárt, de bármelyik képes rá. Ha lökéseket érzünk, ne menjünk a partra, induljunk magasabban fekvő területre! NE induljunk el megnézni a cunamit, mert ha elég közel vagyunk ahhoz, hogy lássuk, túl közel vagyunk ahhoz, hogy elmeneküljünk (kivéve, ha annak szintjénél magasabban tartózkodunk)! A mozgó vízfal ellen szinte semmi sem nyújt védelmet. Hagyjuk el a területet! HURRIKÁN A hurrikán nagy sebességű, a Beaufort-skála szerint 12-esnél nagyobb erejű szél, amely szakadó esőt hoz és a gyengébb épületeket könnyen lerombolja. Gyakorlatilag a ciklon trópusi formája, amely a mérsékeltebb égöveken nem tud kialakulni, mert a levegő felsőbb rétegeiben uralkodó nyugati szél ezt megakadályozza. A hurrikánnak és a hasonló szeleknek a világ egyes részein eltérő a megnevezése: Hurrikán: A karibi térségben, az Atlanti-óceán északi, a Csendes-óceán északi részének keleti, valamint a Csendes-óceán déli részének nyugati területein. Ciklon: Az Arab-tengernél, a Bengál-öbölnél, valamint az Indiai-óceán déli területein. Tájfun: A Kínai-tengernél, valamint az Atlanti-óceán északi részének nyugati térségében. Willy-willy: Eszaknyugat-Ausztráliában. A hurrikán az óceán felett, általában késő nyáron alakul ki, amikor a legmagasabb a tenger hőmérséklete. A meleg levegő alacsony nyomású magot alkot, amely körül 300 km/h-s vagy nagyobb sebességgel keringenek a szelek - az északi félgömbön az óramutató járásával ellentétesen, a délin azzal egyezően. A legerősebb szél általában a hurrikán középpontjától 16-19 kilométerre tombol, a hurrikán középpontja („szeme") viszont legtöbbször ideiglenes nyugalmat hoz. A „szem" általában 6-50 kilométeres, de a legnagyobb hurrikánoknál akár 500 kilométer átmérőjű is lehet. Az év bármely szakában előfordulhat, de az északi félgömbön leggyakrabban júniustól novemberig, a délin pedig novembertől áprilisig (különösen januárban és februárban) alakulnak ki. Az Atlanti-óceán déli részén nem jellemző a hurrikán.
A hurrikán jellemzői A hurrikán a tengeren alakul ki, majd irányt változtat, és a sarkpont felé fordul. A szél általában a szem sarok felőli oldalán fúj a legnagyobb sebességgel. 50 km/h-s sebességgel haladva pusztít végig a szigeteken és halad el a partvidéken, mire azonban eléri a szárazföldet, általában lelassul 16 km/h-s sebességre.
Hurrikánriasztás A műholdas rendszerek lehetővé teszik a meteorológusoknak, hogy tájékoztathassanak a hurrikánok közeledtéről. Némelyik hurrikán nagyon szabálytalanul mozog, ezért figyelnünk kell az előrejelzéseket a hurrikánveszélyes területeken (főleg ha hajóval utazunk). Ha nincs rádiónk, amely figyelmeztetne minket a veszélyre, hurrikánra utalhat az olyan növekvő tengerár, amelyet más jelenség is kísér, pl. nagyon színes naplemente vagy napkelte, sűrű pehelyfelhőréteg, amely a közeledő vihar örvénye felé tart, szokatlan légnyomás-emelkedés, amelyet hasonlóan gyors süllyedés követ. BIZTONSÁGI ELŐÍRÁSOK Lehetőleg térjünk ki a hurrikán útjából! - A hurrikánriasztás általában a hurrikán várt érkezését 24 órával megelőzi, így rengeteg időnk marad kitérni az útvonalából, ha elég felkészültek vagyunk. - Menjünk el a tengerpartról, mert a pusztítás ott lesz a legsúlyosabb, árvíz és szökőár is fogja kísérni. Tartózkodjunk a folyópartoktól is! - Deszkázzuk be az ablakokat és rögzítsünk minden olyan kinti tárgyat, amelybe belekaphat a szél! - Ha vízen vagyunk, vonjuk be a vitorlákat és a kötélzetet, deszkázzuk , be a fedélzeti nyílást! Ha stabil épületben és magasan fekvő területen vagyunk, maradjunk ott! Nagyon veszélyes a hurrikánban utazni. Általában a pincében vagy a lépcső alatt a legbiztonságosabb tartózkodni. Készletezzünk ivóvizet - hiszen a vihar révén megszűnhet az áram- és vízellátás és legyen nálunk elemes rádió, hogy halljuk az esetlegesen sugárzott utasításokat! Ha nem stabil épületben tartózkodunk, hagyjuk el és menjünk óvóhelyre! Indulás előtt kapcsoljuk le az áramot!
Menedék keresése A szabadban a barlang nyújtja a legjobb védelmet. A második legjobb hely az árok. Ha nem tudunk elmenekülni, feküdjünk szorosan a földre, hogy kevésbé legyünk kitéve a repülő törmelék okozta veszélynek! Másszunk valamilyen szilárd menedék - pl. stabil sziklás kiszögellés vagy nagy fák vastag törzse - széllel védett oldalához! Vigyázzunk, a kerítéseket és a kis fákat akár tövénél fogva is kitépheti a hurrikán! TUDNIVALÓ_ Ha úgy tűnik, a hurrikán elhaladt, még maradjunk ahol vagyunk: általában kevesebb, mint egyórás nyugalom következik (amíg a szem elvonul], majd a szél megfordul, és az ellentétes irányba kezd fújni. Ha a szabadban kerestünk menedéket a szünet ideje alatt készüljünk fel, és menjünk a szélfogó másik oldalára, vagy menjünk jobb menedékhez (ha van a közelben)! TORNÁDÓ A tornádó alacsony légnyomással és forgószél lel kísért, heves vihar. Akkor alakul ki, amikor a felszíni levegő felmelegszik és levegöoszlop
ereszkedik le a felette lévő viharos zivatarfelhő aljáról. Az alacsonyabb nyomású területre áramló levegő vadul forogni kezd. A tornádó a legkegyetlenebb és kis területen a legnagyobb pusztítást végző légköri jelenség. A szél sebessége kb. 620 km/h. A „tölcsér" átmérője a föld felszínén általában mindössze 25-50 m, ezen a területen viszont hatalmas rombolást visz végbe. A legszilárdabb épületek kivételével mindent a levegőbe szippant, ami csak az útjába kerül. Az épületek esetén a külső és belső nyomás közti különbség gyakran az épület összeomlását, „robbanását" okozza. A tornádó általában egy forgó fedél vagy motor hangjára hasonlít, már 40 kilométerről hallható, és 50-65 km/h-s sebességgel halad. A tengeren a tornádó víztölcsért hoz létre. Bár máshol is előfordulhat, elsősorban az Egyesült Államok prérijein, a Missisippi-M issouri völgyében és Ausztráliában jellemző. Hurrikánná is alakulhat.
Védekezés a tornádó ellen A lehető legszilárdabb épületben keressünk menedéket - a legjobb, ha megerősített betonos vagy fémkeretes szerkezetű! Még biztonságosabb azonban épület helyett viharpincébe vagy barlangba menni. Ha pincében vagyunk, maradjunk a külső falhoz közel vagy a speciálisan megerősített részen! Ha nincs pince, menjünk az épület legalacsonyabb szintjének közepére, egy kis szobába vagy bújjunk stabil bútor alá! Ne olyan helyiséget válasszunk, ahol a felette lévő szinten nehéz bútorok vannak! Ne menjünk az ablak közelébe! A közeledő forgószél irányába eső ajtókat és ablakokat zárjuk be szorosan, a másik oldalon pedig nyissuk ki az összeset! így megakadályozhatjuk, hogy a szobába jutó szél megemelje a tetőt, egyszersmind kiegyenlítjük a nyomást és meggátoljuk a ház „felrobbanását" Ne maradjunk lakókocsiban vagy autóban, mert a vihar könnyen felemelheti a jármüveket is! A szabadban ki vagyunk téve a veszélyes repülő törmeléknek, és annak, hogy felemel minket a vihar - bár tudunk olyan emberekről, akiket sértetlenül tett a földre! A tornádó közeledtét láthatjuk és hallhatjuk: térjünk ki az út-jából! Várható irányához képest derékszögben meneküljünk! Keressünk menedéket árokban vagy mélyedésben, feküdjünk szorosan a földre, és kezünkkel takarjuk el a fejünket! VILLÁMLÁS A felhőkben összegyűlt elektromos töltés felszabadulása különösen magasan fekvő területeken, illetve akkor veszélyes, ha az adott területen nincs nálunk magasabb dolog. Villámlással kísért vihar során tartsunk kellő távolságot a hegycsúcsoktól, magas fáktól és magányos szikláktól! Menjünk mélyen fekvő, sima területre, és feküdjünk szorosan a földre!
Szigetelés Ha nem tudunk elmenekülni a magas dolgok közeléből, viszont van nálunk szigetelést biztosító száraz anyag, üljünk rá! A gumitalpú cipő segít ugyan, de a biztonságunkat nem garantálja. Jó szigetelést biztosíthat a száraz, összetekert mászókötél is. Ne üljünk rá semmire, ami nedves! Hajlítsuk le a fejünket, húzzuk térdünket a mellkasunkhoz, és lábunkat emeljük a föld fölé - legyen minden végtagunk behúzva! Ne érintsük kezünkkel a földet, mert vezetőként szolgálhat a földbe csapódó villámlás számára! Ha nincs semmi, ami elszigetelhetne minket a földtől, feküdjünk rá minél szorosabban, hogy a testünk a lehető legkevésbé emelkedjen ki a talajból!
Maradjunk alacsonyan! A villámcsapás bekövetkeztét onnan sejthetjük, hogy a bőrünk bizseregni, szúrni kezd, és úgy érezzük, a hajunk az égnek áll. Ha addig álltunk, azonnal vessük magunkat a földre! Először a térdünkre érkezzünk, a kezünk legyen a földön! így ha villámcsapás ér minket, elképzelhető, hogy a töltés a legegyszerűbb útvonalat választja, és a karunkon keresztül, a törzsünket kihagyva távozik a földbe - vagyis megmenekülhetünk a szívbénulástól és a fulladástól. Gyorsan feküdjünk szorosan a földre! Villámláskor ne fogjunk semmilyen fém tárgyat kezünkben, óvakodjunk a fém építményektől és kerítésektől is! Felszerelésünket mindenesetre ne dobjuk el, főleg, ha úgy örökre elveszítenénk (pl. hegymászás közben)! A fanyelű, száraz balta vége szikrázik ugyan egy kicsit, de jól szigetel. A nagy fémtárgyak közelsége akkor is veszélyes lehet, ha nem érünk hozzájuk, ugyanis a felhevült levegő okozta lökéshullámok - a villámlás becsapódásakor - károsíthatják a tüdőnket.
Mmeúék A villámlással kísért vihar elől a legjobb menedék egy mély barlang, amelybe legalább 1 m-re húzódjunk be, és minden oldalon tartsunk legalább 1 m-es távolságot a falaktól! A hegyek között ne húzódjunk barlang szájába vagy kiálló szikla alá, mert a villám átüthet a réseken! A sziklákban lévő kisebb nyílások gyakran hosszú repedések végei, amelyek vízelvezető járatok is egyben, vagyis tökéletesen vezetik az áramot. FÖLDRENGÉS A legrettegettebb természeti katasztrófa minden bizonnyal a földrengés, mert hirtelen, komolyabb figyelmeztetés nélkül érkezik. A többi természet teremtette vészhelyzettől - így az árvíztől vagy a tűzvésztől - eltérően sok előkészületet nem tehetünk a földrengés megelőzésére. Méretük a csak érzékeny műszerekkel érzékelhető kisebb rezgésektől az egész hegyeket darabokra szaggató, hatalmas rengésekig nagyon változó lehet. Kisebb földlökések bárhol előfordulhatnak, a nagyobb rengések viszont az ismert földrengési övekre korlátozódnak. Arrafelé az épületeket tervezhetik körültekintően is, hogy ellenálljanak a rengéseknek, vagy ha összeomlanak, kis kárt okozzanak - ez pl. Japánban a hagyományos építkezési mód. A modern városokban azonban ezeket a tényezőket ritkán veszik számításba. A földrengéskutatók folyamatos megfigyeléseikkel előre tudják jelezni a nagyobb földrengéseket, ami lehetővé teszi a lakosság evakuálásának megkezdését. Ilyenkor az állatok is rendkívül éberré és feszültté válnak, készen állnak az azonnali futásra. A helyi geológiai viszonyok részletes ismerete megmutathatja ugyan a főbb hasadékok mentén elhelyezkedő gyenge pontokat, a lökések és a földön átvonuló mozgáshullám azonban a földrengési zóna területén belül bármeddig terjedhet.
Okok A földrengéseket a földkéregben, a felszín alatt - akár 700 kilométeres mélységben is - kialakuló feszültség okozza, de csak a felső 10-40 kilométeres rétegben bekövetkező törések járnak olyan mozgásokkal, amelyek a felszínre is hatnak. Az 1964-es alaszkai földrengés lökéshulláma pl. a felszín alatti 20-30 kilométeres mélységből érkezett. A földrengési övék a földkérget alkotó, részben merev lemezek határai mentén helyezkednek el. A legnagyobb rengések az óceánárkok mentén keletkeznek, ahol vulkanikus szigeteket hoznak létre és pusztítanak el. A leghevesebb földrengések ott történnek, aho! az egyik lemez a másik alá tolódik - mint Észak-Amerika nyugati partvidékén, ahol a Szent András-törésvonal miatt ilyen szempontból különösen aktív terület alakult ki. A nagy földrengést általában előrengések (előzetes lökések sorozatai) előzik meg. Ezeket többnyire szeizmikusán nyugodt szakasz követi, amíg be nem következik a nagyobb földrengés.
Hogyan készüljünk a földrengésre otthon? Ha lehetséges földrengésre vonatkozó figyelmeztetést kaptunk, állítsuk rádiónkat egy helyi csatornára, ahol friss tudósítást és tanácsokat közölhetnek az eseményekkel kapcsolatban! Ha azt javasolják, zárjuk el a gázt, az áramot és a vizet! A nagy és nehéz tárgyakat vegyük le a magasabb polcokról, nehogy ránk essenek! Helyezzük az üvegeket, poharakat, porcelánokat és egyéb törékeny tárgyakat alacsony szekrényekbe! Rögzítsük vagy vegyük le a lógó tárgyakat, pl. nagy lámpákat vagy felfüggesztett virágcserepeket! Készítsünk elő friss vizet, élelemtartalékot, zseblámpát, elsősegélynyújtáshoz szükséges felszerelést és tűzoltó készüléket - hátha szükség lesz rájuk! BIZTONSÁGI ÓVINTÉZKEDÉSEK LEGYÜNK MEGFELELŐ TAVOLSAGBAN MINDEN OLYAN DOLOGTÓL, AMI RÁNK ESHET: a szabadban a fáktól (mert akár gyökerestől is kidőlhetnek), a városban az épületektől (mert darabok még akkor is leszakadhatnak róluk, ha maga az épület kellően stabil és nem dől össze)! A legjobb nyílt területre menekülni, ha viszont ez nem lehetséges (és talán az időnk is kevés lenne rá), biztonságosabb az épületben maradni. Az utcán a veszélyt tovább fokozzák az eltört gáz- és elszakadt villanyvezetékek. A ki-be szaladgáló embereket fenyegeti leginkább az a veszély, hogy az épületről lehulló faldarabok és egyéb dolgok rájuk esnek.
Ha éppeai épületben tartózkodunk Maradjunk ott! Oltsuk el az égő dolgokat! Menjünk távol mindenféle üvegtől és tükörtől, de főként a nagy ablakoktólI - Az épület valamelyik belső sarka vagy egy stabil szoba megerősített ajtó kerete megfelelő menedékül szolgál. - A legjobb esélyünk a túlélésre minden bizonnyal az épület alsóbb szintjein vagy a pincében van. A felsőbb emeletek leszakadhatnak és magukkal ragadhatnak minket Ügyeljünk rá, hogy a kiválasztott helynek több kijárata legyen! - Másszunk egy asztal vagy más olyan szilárd bútor alá, amely védelmet és elegendő helyet biztosít! - Ha éppen boltban vagyunk, menjünk messze a nagy, árukat tartalmazó polcoktól, nehogy ránk szakadjanak! - Ha magas irodaházban vagyunk, ne menjünk sehova! Semmilyen körülmények között ne használjuk a liftet! A iépcsőházak valószínűleg tele lesznek pánikba esett emberekkel. Másszunk egy íróasztal alá!
Ha éppen autóban tartózkodunk Álljunk meg minél gyorsabban és a lehető legbiztonságosabban, de ne szálljunk ki az autóból, mert némi védelmet biztosít a leeső tárgyakkal szemben. Kuporodjunk az ülés magasságába, hogy további védelmet nyerjünk az autóra zuhanó tárgyak elől!
Ha éppen a szabadban vagyunk Feküdjünk szorosan a földre! NE próbáljunk meg elfutni, mert a földrengés ide-oda dobálhat minket, vagy akár hasadékba is zuhanhatunk! - Menjünk el a magas épületek közeléből! - Ne menjünk szándékosan alagsorba vagy alagútba, mert a kialakuló akadályok és a beomlás elzárhatja előlünk a kiutat! - Ha sikerült kijutnunk a szabadba, a rengés után ne menjünk vissza az épületbe, mert az esetleges további, kisebb rengések összedönthetik az első rengéstől meggyengült épületet. - Ha hegyoldalon vagyunk, biztonságosabb felmenni a csúcsra. A domboldalakon gyakran alakul ki földcsuszamlás: az elképesztő sebességgel mozgó, több ezer tonnás föld és sziklák fogságába esve kevés esélyünk kínálkozik a túlélésre. Egyesek ezt úgy élték túl, hogy szorosan összegömbölyödve, labdaként gurultak végig a földön.
- A tengerpartok eleinte biztonságosak (hacsak nem sziklafal alatt terülnek el), viszont a földrengést gyakran kíséri szökőár, ezért a rengés elmúltával azonnal induljunk el magasan fekvő, nyílt területre! A későbbi rengések közel sem olyan veszélyesek, mint a szökőár.
A földrengés utóhatásai miatt szükséges óvintézkedések A szennyvízcsatorna széttörése, a víz szennyeződése és az omladék fogságába esett testek olyan komoly veszélyekkel fenyegetnek, mint maga a földrengés - a végzetes fertőzések megjelenésével. Temessünk el minden állati tetemet és az emberek holttestéti - NE károsodott épületekben vagy romokban keressünk védelmet! A törmelékből építsünk magunknak menedéket! - Fordítsunk különös figyelmet a személyi higiéniára! Minden vizet szűrjünk meg és forraljunk fel! - Ha fennáll a gázszivárgás veszélye, ne használjunk gyufát, öngyújtót és elektromos berendezéseket! - A mosdó használata előtt ellenőrizzük, hogy a csatornarendszer megfelelően müködik-e! - A szekrényeket óvatosan nyissuk ki, nehogy ránk dőljön a tartalmuk! - Számítsunk utórengésekre! r ŐRIZZÜK IÜeG NYUGALMUNKÉ!
DÖNTSÜNK GYORSAN!_ Földrengés idején a gyorsaság alapvető fontosságú. Nincs sok időnk a többieket eligazítani. Szükség esetén alkalmazzunk erőszakot mások biztonságos helyre szállítása vagy földre húzása érdekében! VULKÁNKITÖRÉS Aktív vulkánokat általában a föld azon részein találunk, amelyek földrengésre is hajlamosak, vagyis ott, ahol a legnagyobb a felszín alatti mozgás. Régóta alvó vulkánokat és ősi vulkáni tevékenységre utaló nyomokat máshol is felfedezhetünk - pl. az Arthur's Seatet Skóciában, Edinburgh-ban. Amikor a megolvadt kőzetet (magmát) a nyomás egy hasadékon keresztül a felszínre kényszeríti, csatorna jön létre. Ez a csatorna általában a későbbi kitörések során is a fő kivezetőnyílás marad, bár másik kürtő is kialakulhat. Egy nagyobb kitörés a hegy egész tetejét képes lerobbantani! A felszínre jutva a még lávának nevezett megolvadt kőzetnek két változata van: a sűrűn folyó, lassú mozgású gránitos és a gyorsabban, 8-16 km/h-val haladó bazaltos. A gránitos láva általában elzárja a vulkán kürtőjét, amelyet végül az alatta felgyülemlett nyomás robbanás formájában nyit meg, lávát és szikladarabokat szórva szét jelentős távolságokra, komoly tüzeket is okozva.
A KITÖRÉS VESZÉLYED Láva Bár a bazaltlávafolyam elől legtöbbször el tudunk sétálni vagy szaladni, az addig folytatja az útját feltartózhatatlanul, amíg el nem éri a völgyfeneket, vagy le nem hűl. Közben pedig mindent összezúz és maga alá temet, ami az útjába kerül. A kitörés veszélyei közül a lávafolyása legcsekélyebb, mert az egészséges emberek képesek kitérni az útjából. A többi veszélyt már nem ilyen könnyű elkerülni!
Kitörés A vulkánkitörés nagy távolságra eljutó, változó méretű [kavics- vagy akár sziklanagyságú) kődarabokat és forró lávabombákat lövell ki. A vulkáni hamu zuhataga sokkal szélesebb területet érint: a por egy része nagy magasságokba is eljut és az időjárást befolyásolva szétszóródik a világban. Ha a vulkán közeléből kell menekülnünk, az építőmunkások, kerékpárosok vagy lovasok viseletéhez tartozó kemény sisak nyújthat némi védelmet. A vulkántól távolabb eső, kitelepítést nem igénylő helyeken a kitörést kísérő hamu és eső ellen kell védekeznünk.
Hamu A vulkanikus hamu egyáltalán nem hamu, hanem gőz- és gázfelhő formájában kilövellő, porrá morzsolódott kőtömeg. Durva, irritáló és nehéz súlya képes bedönteni a házak tetejét. Beborítja a termést, megakadályozza a szárazföldi utak és a folyók forgalmát, továbbá mérgező gázokkal keveredve a nagyon fiatalok, az idősek és a légzési gondokkal küzdők tüdőkárosodását okozhatja. A gázok csak a kitörés közelében olyan sürüek, hogy megmérgezzék az egészségeseket is. Ha viszont a hamufelhő kén-dioxidja esővel elegyedik, kénsav (néha más sav is) keletkezik, amely kiégetheti a bőrt, a szemeket és a nyálkahártyát. Viseljünk védőszemüveget - a szemet egészen körbevevő sí- vagy búvárszemüveget, ne napszemüveget! Lehetőleg használjunk ipari porvédő álarcot, vagy tekerjünk a szánk és az orrunk köré nedves ruhát! Ha menedékbe jutottunk, vegyük le a ruhánkat, alaposan mossuk le az érintett bőrfelületet és öblítsük ki a szemünket tiszta vízzel!
Gázkitörés A vulkán oldaláról gázzal és porral teli tömeg száguldhat lefelé több mint 160 km/h-s sebességgel. Ez a nuéardente-nek, azaz izzó felhőnek is nevezett jelenség vörösen izzik, és olyan gyorsan halad, hogy képtelenség elfutni előle. Hacsak nincs a közelben valamilyen erős föld alatti menedék, egyetlen esélyünk a túlélésre, ha víz alá merülünk, és az áramlat elhaladtáig, vagyis legalább fél percig visszatartjuk a lélegzetünket.
Sárfolyam A vulkán megolvaszthatja a jeget és a havat, ami jégfolyamot vagy - földdel keveredve - sárfolyamot hozhat létre (az utóbbi lahar néven is ismert). A sárfolyam több mint 100 km/h-s sebességgel is haladhat és hatalmas pusztítást vihet végbe (ahogy ez 1985-ben Kolumbiában is történt). A keskenyebb völgyekben az iszapfolyam akár 30 m magasra is duzzadhat. A veszély hosszú idővel a fő kitörést követően is jelentkezhet, sőt, akár alvó vulkán esetén is kialakulhat a folyam, ha a magma képes a felolvadt vizet visszatartó jégtorlaszok felmelegítéséhez elegendő hőt sugározni. A jeget a nagy esőzés is megrepesztheti. FIGYELEM! A vulkán általában nagyobb aktivitást mutat a fő kitörés előtt morajlás, valamint gőz- és gázkibocsátás formájában. Figyelmeztető jel lehet a környéken lévő folyók kénes szaga, a maró savas eső, a vulkánból érkező hangos morajlás vagy gőzcsóva. A területet autóval elhagyva ne feledjük, hogy a hamu ugyan nem feltétlenül zárja el az utakat, de könnyen csúszóssá teheti őket! Kerüljük a völgyeken át vezető utakat, mert a lahar útvonalaivá válhatnak. ATOMROBBANÁS Az atomrobbanással járó azonnali veszélyek a légnyomás, a hő és a sugárzás. Ezeknek a súlyosságát a használt fegyver fajtája, a robbanás távolsága és magassága, valamint az időjárási- és terepviszonyok befolyásolják. A keletkezett hő és légnyomás hasonlít a hagyományos robbanás során fellépőhöz, de sokkai erősebb annál.
Légnyomás A robbanás először lökéshullámot indít az útjára. A tűzgolyó villámgyors szétterjedése okozta légnyomáshatás enné! már erősebb. A robbanás helyszínétől kifelé haladó lökéshullám épületeket dönt romba, fákat tép ki gyökerestől, repülő hulladékkal tölti meg a levegőt - jóval azelőtt, hogy követné a hőhatás. Megközelítőleg a robbanás teljes energiájának fele kerül így kibocsátásra. Amint a légnyomáshullám elvonult, az üres tereket levegő tölti be, amely további károkat okoz. Azokon a helyeken, ahol a légnyomás a távolság miatt mindössze meggyengíteni tudta az épületeket, ez a vákuumos hatás véghezviszi a pusztítást.
Hő Az atomrobbanás okozta hősugárzás (hő és fény) napnál melegebb hőmérsékletet idéz elő, valamint nagyon erős ultraibolya, infravörös és látható fénysugarakat szór szét. A robbanás közelében minden gyúlékony anyag meggyullad - még a gőz állapotú is. A Hirosimánál ledobott atombomba még a 4 kilométer távol tartózkodó emberek bőrét is megégette. A modern fegyverek sokkal erősebbek ennél, hatásuk nagyságrendekkel erősebb. Még a robbanás „foltjának" látványa is súlyos látáskárosodást és bőrégést okozhat.
Radioaktivitás A maghasadás a hősugárzás mellett alfa- és béta-részecskéket, valamint gamma-sugarakat is létrehoz. Bár a fehér hamu és por formájában megjelenő radioaktív csapadék a talajra kerül, ez nem magának a radioaktivitásnak, hanem az elpusztult anyagoknak a maradványa. A radioaktivitást ugyanis nem vagyunk képesek érzékelni. Jelenlétének kimutatáshoz Geiger-szám-lálóra van szükségünk: ennek mutatója vagy hangjelzése egyre erősödik a radioaktivitás növekedésével. - Alfa-részecskék: Alacsony áthatolóképességű, könnyen kivédhető részecskefajta. A bőrön nem tud átjutni, de lenyelve vagy belélegezve súlyos problémákat okoz. ATOMROBBANÁS - Béta-részecskék: Alacsony áthatolóképességű részecskék, a vastag ruházat és a bakancs teljes védelmet biztosít velük szemben. A szabadon lévő bőrön azonban égési sérülést okoz. Lenyelve károsítja a csontokat, a gyomrot és a beleket, a pajzsmirigyet és más szerveket.
- Gamma-sugarak: Magas az áthatolóképességük. Az alfa- és béta-sugaraknál lényegesen lassabban haladnak, de minden sejtet megkárosítanak.
A visszamaradó sugárzás Az atomrobbanás első percében kibocsátott, kezdeti sugárzás halálos, de csak rövid ideig tart. A légnyomással együtt a sugárzásveszély is elmúlik. A visszamaradó (vagy maradék-) sugárzásnak kitett ember azonban ugyanakkora veszélyben is lehet. TUDNIVALÓ A radioaktivitás gyakori tünete a hányinger, a hányás és az általános gyengeség. A bőrön fekélyszerű sebek keletkeznek, amelyek gyakran szürkés árnyalatúra változnak. A maradéksugárzás nagysága a bomba robbantási módjának függvénye. Ha magasan a föld felett robbant, és a tűzgolyó nem érintette a földet, csak kevés maradéksugárzás keletkezik - ezt a szakemberek „tiszta bombának" nevezik. Ha viszont a talajon vagy annak közelében robbant, nagy meny-nyiségű földet és hulladékot szívott fel magasra, amely radioaktív porként hullik vissza a földre. A nehezebb részecskék a robbanás közelében hullanak le, a könnyebbeket viszont messzire elviszi a szél, terjesztve a radioaktivitást. A radioaktivitás csökkenésével Hirosima és Nagaszaki városát egyaránt újjáépítették, ismét benépesültek. A részecskék 70 százaléka mindössze néhány napig vagy annál rövidebb ideig marad radioaktív, a maradéknak azonban évekre van szüksége ahhoz, hogy teljesen megszűnjön radioaktivitása. TUDNIVALÓ A radioaktivitásnak az a mértéke, amelynek a védtelen emberek az első néhány órában ki vannak téve, túlszárnyalja azt a mennyiséget, amely a hét teljes hátralévő részében fennmarad. Az első hét összes mennyisége pedig több, mint amennyi az ember életének hátralévő részében a szennyezett területen felgyűlik. Ezért fontos, hogy már az első fázisban megfelelő védelmet alakítsunk ki!
Sugárzás elleni menedék Levegővel, vízzel és élelemkészlettel felszerelt, a nukleáris konfliktus és utóhatása kivárására alkalmas mély bunker hiányában a legjobb menedék az egy vagy több méter vastag földdel befedett, mély árok. Ha a robbanás VÉDELEM Gyakorlatilag képtelenség teljes védelmet kialakítani a sugárzás ellen, de a menedék anyagának megfelelő vastagságú kialakításával elfogadható mértékűvé csökkenthető a sugárzás szintje. Alább néhány sugárzástól védő anyagot sorolunk fel, illetve azt a vastagsági értéket, amely mellett a sugárzás mértéke 50 százalékkal csökkent-hetö ezeket használva.
elég távol van ahhoz, hogy ne okozzon teljes pusztítást, az árok és a föld megvéd minket a légnyomástól, a hőtől és a sugárzástól. Természetes védelemül szolgáló részeket, pl. hasadékot, csatornát, árkot vagy sziklakiszögellést keressünkl Ha nem találunk kész árkot, kezdjünk el ásni, de legyünk gyorsak! Ha már beférünk a lyukba, másszunk bele, és onnan folytassuk az ásást, így a sugárzásnak még eközben is a lehető legkevésbé tesszük ki magunkat! Készítsünk tetőt is! A ránk hulló portól még akár a vászontető is védelmet nyújthat! A káros sugarak elől azonban így sem tudunk menekülni, ezért lehetőleg legyen felettünk legalább 1 m vastagon földi Ha éppen a szabadban tartózkodunk, menjünk a menedékbe, amilyen gyorsan csak tudunk! Amint behúzódtunk oda, vegyük le a ruhánk felső rétegét, és ássuk el a menedék aljának egyik végében, 30 cm-rel a föld felszíne alá! Ne menjünk ki, csak ha már tényleg szükséges, elásott ruhánkat pedig ne húzzuk fel újra! Az első 48 óra során semmilyen körülmények között ne hagyjuk el a menedéket! Ha már nagyon szükségünk van vízre, a 3. napon maximum 30 percre elhagyhatjuk a menedéket. A 7. napon szintén kimehetünk fél órára. A kint töltött idő a 8. napon egy órára, a következő 4 nap során pedig 2-3 órára emelkedhet, amíg a 13. napon a nyílt területen tartózkodás ideje el nem érheti a megszokott munkaidő hosszát - ezt a menedéken töltött pihenésnek kell követnie!
Sugárzásmenfesífés Ha testünket vagy ruhánkat sugárzás érte, sugárzásmentesítést kell végeznünk. Kaparjunk össze a menedék aljáról földet, és dörzsöljük az érintett testrészünkre és a ruhánk külső felére! Miután befejeztük, dobjuk ki a földet! A bőrt lehetőleg tiszta ruhával töröljük le! Ha van vizünk, hatékonyabb, ha az egész testünket föld helyett szappannal és vízzel tisztítjuk meg.
Orvosi feladatok Minden sebet be kell fednünk, hogy megakadályozzuk az alfa- és béta-részecskék bejutását a bőr alá! A béta-részecskék és a gammasugarak, valamint a tüzvihar hője által okozott égéseket mossuk ki tiszta vízzel, majd fedjük be őket! Sugárzásmentes víz hiányában használjunk vizeletet! A további részecskék bejutásának megakadályozására fedjük be a szemünket, a káros anyagok belégzését pedig a szánk és orrunk elé kötött nedves ruhával akadályozzuk meg! A sugárzás a vérre is hatással van, és csökkenti a fertőzésekkel szembeni védekezőképességet. Tegyünk meg minden lehetséges
óvintézkedést, még a megfázás és a légúti fertőzések ellen is!
UTÓHATÁSOK A mély menedéken kívül tárolt vagy speciális védelemben nem részesült összes táplálék elnyelt bizonyos mértékű radioaktivitást Legyünk különösen elővigyázatosak a nagy sótartalmú ételek, a tejtermékek (pl. tej vagy sajt) és a tengerből származó táplálékok esetén! A vizsgálatok kimutatták, hogy a sót és egyéb adalékanyagot tartalmazó ételek több radioaktivitást tartalmaznak. A legbiztonságosabb élelem a leves-, zöldség- és gyümölcskon-zerv. A füstölt és tartósított húsok nagyobb valószínűséggel fertőződtek, mint a frissek. A legtöbb radioaktivitást a csont szívja magába, ezt követi a száraz, kevés zsírt tartalmazó hús. Víz A robbanást követő 48 órában kizárólag védett forrásból származó vizet igyunk! Kerüljük a tavakat és az egyéb felszíni állóvizeket! Ivás előtt az összes vizet szűrjük meg és forraljuk fel! A következő vízforrások kevésbé szennyezettek (kockázat szerint csökkenő sorrendben): 1. föld alatti kutak és források, 2. víz alatti vezetékekben és tárolókban lévő víz, 3. mélyen a felszín alattról származó hó, 4. gyors folyású folyók. Ássunk lyukat gyors folyású patak mentén, és hagyjuk, hogy beleszűrődjön a víz! Szedjünk le minden felszínen keletkező habot és merjük ki a vizet! Lyukacsos aljú edénybe vagy harisnyába rakjunk homokot és kavicsot (ezekért ássunk mélyre), majd szűrjük át ezen a vizet! Végül forraljuk fel sugárzásmentesített edényben! Az evőeszközöket és edényeket gyorsan folyó vagy felforralt vízben alaposan sugárzásmentesítsük!
Állati táplálék A felszín alatt élő állatok kevésbé vannak kitéve a sugárzásnak, mint a felszínen élő társaik. A borz, a nyúl, a pocok és a hasonló állatok legmegfelelőbbek, bár ezek is amint kimerészkednek, fertőzötté válnak. Mégis, az ilyen táplálékforrásnak is hasznát kell vennünk! Elfogyasztásukkal növeljük ugyan saját fertőzöttségünket, ellenkező esetben viszont éhezünk. A fertőzésveszélyt úgy csökkenthetjük, hogy a tetemet nem közvetlenül, hanem kesztyűn vagy kezünkre húzott ruhán keresztül érintjük meg, és így nyúzzuk, illetve tisztítjuk meg alaposan. Kerüljük a csonttal közvetlen kapcsolatban lévő húst! A csontváz megtartja a sugárzás90 százalékát, ezért hagyjunk legalább 3 mm-nyi húst a csonton! A hús legbiztonságosabb része az izom és a zsír. Dobjuk ki az ösz-szes belső szervet! TUDNIVALÓ Az ugyanazon a területen élő halak és a víziállatok jobban fertőzöttek, mint a szárazföldi élőlények. A madarak nagyon erősen fertőződnek, ne fogyasszuk őket! A tojás viszont továbbra is biztonságosan fogyasztható.
Növényi táplálék A legbiztonságosabbak a föld alatt ehető gumót növesztő, gyökértermésű növények, mint a répa, a burgonya és a paszternák. Főzés előtt alaposan mossuk és hámozzuk meg őket! A második legbiztonságosabb növényi élelem a sima héjú gyümölcs és zöldség. Legnehezebben - durva felületük miatt - a redős levélzetű növények sugármentesíthetöek. Ezeket kerüljük! Hosszú távú túlélés A termonukleáris beavatkozások környezetre gyakorolt, hosszú távú hatásáról szóló előrejelzések nagyban eltérnek egymástól. A „nukleáris tél" (mint fennálló lehetőség) a növényzetre és az éghajlatra bőven a közvetlenül sújtott területen túl is hatást gyakorolhat, ami még a létfenntartást szolgáló növénytermesztést is nagyon megnehezítheti. Rövid távon és kisebb beavatkozás esetén viszont a Túlélés - otthon című fejezetben felsorolt tanácsok többsége követendő. TÚLÉLÉS - OTTHON Nem kell ahhoz több kilométeres távolságban tartózkodnunk a civilizációtól, hogy túlélési helyzetben találjuk magunkat! Természeti katasztrófa, polgári zavargás és katonai beavatkozás egyaránt megvonhatja tőlünk a megszokott szolgáltatásokat és élelmiszerkészleteket, amelyek helyreállításáig saját erőforrásainkkal és tudásunkkal kell elboldogulnunk. Áramellátás hiányában megszűnik a központi fűtés, a meleg víz, a világítás, a légkondicionálás, és a hűtőgépek is leállnak. Az elemes rádió és televízió egy ideig szolgáltathat híreket a világ többi részéből (ha a probléma nem globális), a posta, a telefon és az újság azonban többé nem áll a rendelkezésünkre. Alapvető fontosságú tartalék vészhelyzet esetére a generátor, ahogy a rövid hullámú rádiónak is nagy hasznát vehetjük. A vezetékes vízszolgáltatás megszűntével a csapokból nem jön víz, a vécék is használhatatlanná válnak. Vidéken akadnak oiyan természeti források, amelyekre hagyatkozhatunk. A nagyváros boltjait az emberek gyorsan kiürítik (megvásárolják az élelmet vagy kifosztják az üzleteket), a parkok és kertek fáit pedig lecsupaszítják, amint az otthoni készleteik kimerültek. A népességnek a
túléléshez a természetet kell kiaknáznia, vagy el kell hagynia a várost, hacsak nincs ostrom-állapot. A vidéki lakosságnak nagyobb telek és terület áll a rendelkezésére az élelmiszer előállításához, kevésbé vannak rászorulva a boltokra. A jelentős központoktól távol élők nagyobb valószínűséggel raktároznak sok élelmiszert, hiszen nem tudnak akármikor bevásárolni menni. A családok többsége felhalmoz valamennyi élelmiszertartalékot. Ezt be kell osztanunk, és minden fellelhető talált táplálékkal ki kell egészítenünk.
ÉLELMISZER-RAKTÁROZÁS Az élelem raktározása hasznos szokás, főleg, ha elszigetelt helyen élünk, amely méginkább elszigetelődhet a külvilágtól. Ha 1 évre elegendő tartalékkal rendelkezünk (és minden alkalommal pótoljuk, amit felélünk), a legrosszabb körülmények között is életben tudunk maradni, ráadásul képesek vagyunk mindig a tavalyi árak szerint fogyasztani. A készletet nem egy nagy bevásárlással kell kialakítani. Fokozatosan, az üzletek akcióit figyelembe véve raktározzunk! Vegyünk mindig egy dobozzal vagy csomaggal több konzervet, és rakjuk el! Az élelmiszert hűvös, száraz, sötét helyen, soha ne a földön tároljuk, mert a nedvesség és a hő révén megjelennek a baktériumok és a penész. Ha készleteinket a talajon tároljuk, a rovarok, rágcsálók nem haboznak és kiszolgálják magukat. Ügyeljünk rá, hogy tárolóedényeink megfelelő védelmet biztosítsanak a rovarokkal és a rágcsálókkal szemben! NE FELEDJÜK: Forgassuk meg néha a konzerveket (hogy a tartalmuk ne ülepedjen le) és tartsuk őket megfelelő távolságra egymástól! Színtartó vízálló filccel címkézzük fel a konzerveket, feltüntetve rajtuk tartalmukat és lejárati idejüket! Sorrendben, a legrégebbivel kezdve fogyasszuk őket! Logikusan tároljuk a konzerveket, így ha véletlenül leesik az egyikről a címke, még mindig tudni fogjuk, hogy mit tartalmaz! Az élelmiszerek megválasztása egyéni ízlés kérdése, de az egyszerűbb termékek általában tartósabbak és többféleképpen is felhasználhatóak (ezért pl. célszerű marhapörkölt és galuska helyett sózott marhahúst raktározni). A búza tovább eláll, mint a liszt, mert kevésbé érzékeny a párára, a fényre, a rovarokra és a hőmérséklet-ingadozásra. A piramisokban talált búza még több ezer év után is jó állapotban volt! A liszt készítéséhez azonban a búzát meg kell őrölni, úgyhogy szerezzünk be kisméretű, kézi őrlőgépet!
Tartsunk mindent lezárva! Tárolásra a csavaros tetejű edények a legjobbak, de a jól záródó fedelű műanyag tárolóedények is használhatóak. Ne töltsük túl őket, mert elvesztik az alakjukat és a fedél nem illeszkedik rájuk megfelelően. A fedelet ragasztószalaggal zárjuk le és szigeteljük! Használat után ismét zárjuk le az edényt, de ne feledjük: ha megnyitunk egy dobozt, a tartalma romlásnak indul!
Adagolás Sok élelmiszerfajta megvásárolható készen, előre adagolva - fagyasztva szárított (liofilizált) és egyszerűen szárított (aszalt) élelmiszerek egyaránt. A konzerveknél könnyebbek és kisebb helyet foglalnak. A liofilizált élelmisze rek íz és állag szempontjából is jobbak, ráadásul megtartják a szárítás során egyébként megsemmisülő ásványi anyagokat. Bár mindkétfajta fogyasztásához kell víz, végszükség esetén száraz rágcsálnivalóként is fogyaszthatóak.
Vitaminok A multivitaminos tabletták szintén jó befektetésnek bizonyulnak hosszú távon. Az emberi test a vitaminok többségéből 1 havi készletet tárol. Ha ez elfogy és elmarad a pótlás, meggyengül az egészség. Feszült helyzetben a vitamin gyorsabban távozik a szervezetből. Leghamarabb a Bvitaminfélék (és az ásványi anyagok, kalcium, cink) távoznak. A vitamintabletták nem tárolhatók korlátlan ideig, ezért ellenőrizzük a lejárat időpontjátl
Egyéb élelmiszerek - Szárított gyümölcsök és magok: Táplálóak, ezért ilyeneket is raktározzunk! A mazsola és a malagaszőlő sokáig eláll. A szárazon tartott (csont) héjas termés héjában hagyva sokáig eláll. A sózott, előre csomagolt magtermések (köztük a földimogyoró, a paradió és a dió) nagyon táplálóak. - Burgonyapor: Kiválóan megtölti az éhes gyomrot és sokféleképpen készíthető belőle ízletes étel. - Hántolatlan (azaz barna) rizs: Nagyobb a tápértéke, mint a hosszú szemű fehér rizsnek, amely főzés során elveszti összes hasznos tápértékét.
A tárolás helyének megválasztása
Minél hűvösebb a tárolóhely, annál tovább eláll a készletünk. Ideális választás a pince, ahol viszont a nedvesség okozhat gondot, ezért az élelmiszert soha ne a földön tároljuk és rendszeresen ellenőrizzük! Ha van ablak a pincén, fedjük be! A készleteinket legjobb sötétben tartani! A padlás szintén jó raktár lehet - a készlet így nincs a mindennapi tevékenységek útjában. Hátránya, hogy nyáron nagyon felmelegedhet, és nehezen megközelíthető (különösen ha csak létra vezet hozzá), ami kényelmetlenné teszi a nagy készlet mozgatását. A tető a katasztrófák többségnél - valószínűleg - károsodik. A hurrikánveszélyes tájakon a padlás semmiképpen sem jó választás. Az áradással fenyegető területeken a pince van hasonló veszélynek kitéve. A lépcső alatti rész szintén adhat némi védelmet a készletünknek, bár feltehetően nem sok helyet tudunk ott biztosítani neki. Azt a helyet használjuk, amelyik a leginkább megfelel nemcsak az élelmiszer, de a gyógyszerkészlet, a fertőtlenítőszerek, a tisztítószerek és a víz tárolására is. Alaposan felkészültnek kell lennünk, ha úgy döntünk: több helyen, mindenhol sokféle dolgot és élelmiszert tárolva akarunk raktárt létesíteni! LEGYEN MÉG A KÉSZLETÜNKBEN: Fogkrém és szappan Fertőtlenítő- és fehérítőszer Mosópor Általános orvosi felszerelés Orvosságok: vérhasra, gyomorpanaszokra, allergiára, és tegyünk | el általános fájdalomcsillapító szereket is Kötszer és géz Tartalék akkumulátorok
FONTOSSÁGI SORREND Otthoni körülmények között valószínűleg kínálkozik valamilyen menedék, kivéve, ha az épület teljesen elpusztul, vagy a terület veszélyzónává válik és el kell hagyni. Az épületet ért kisebb károkat mindenképpen hozzuk helyre, hogy továbbra is biztonságot nyújtson a természet viszontagságai elől, de a nagyobb javításokat szintén minél hamarabb végezzük el! A vízkészlet pótlása nagy valószínűséggel minden körülmények között gondot okoz, hiszen még az árvíz miatt is ivóvízhiánnyal kell számolnunk. Szerencsére mindig van otthon némi azonnali tartalék, amelyet - miután figyelmeztettek minket a válságra - ki tudunk egészíteni. A melegedéshez szükséges tűz kisebb problémát okoz, mert a házban és körülütte bármikor találhatunk éghető anyagot. A legnagyobb veszélyt a fertőzések jelentik, ezért vezessünk be szigorú higiéniai és egészségügyi szabályokat!
VÍZ Egy négytagú család rengeteg vizet használ el hetente, ennek azonban csak kis részét teszi ki az ivóvíz (személyenként napi 2 litert). Ha figyelmeztettek minket a közelgő válságra, töltsünk meg vízzel minél több gyűjtőedényt - különösen a meleg éghajlaton! A kád sok liter vizet képes tárolni, kapacitását a túlfolyó elzárásával tovább növelhetjük. Használhatunk még szemetes-ládát, vödröt, edényt, de akár félig megtöltött és biztonságosan lezárt erős műanyag zsákot, zacskót is. A vizet sötétben tároljuk, ha ugyanis fény éri, zöldmoszatok jelennek meg benne. A víz sok helyet foglal el és nehéz. Ne tároljuk a padláson, mert a súlyától akár le is szakadhat a mennyezet. Akkor is a rendelkezésünkre áll sok minden, ha nem kaptunk előzetes figyelmeztetést: a víztartály, a fűtőcsövek, a radiátorok, esetleg az akvárium, de még a vécétartály is tartalmaz néhány liter vizet (persze csak ha nem húzzuk le). A szabadban lehet medence, esővízgyűjtő hordó vagy tó, sőt, a gépkocsi hűtővize is hasznosítható. A központi fűtés által használt vízben valószínűleg oxigénelvonó vegyület van, a gépkocsi hűtője pedig minden bizonnyal tartalmaz fagyálló folyadékot, ezért az ilyen helyekről nyert vizet csak tisztításra használjuk! Ha mégis meg kell innunk, forraljuk fel, fogjuk fel a gőzt tiszta ruhába, majd csavarjuk ki! Ezután ismét forraljuk fel! (Lásd még Alapvető követelmények fejezetben.) A forralt víz íztelen, de a desztillált víz még annál is íztelenebb. Részben visszaadhatjuk a habzását, ha visszaállítjuk az oxigéntartalmát: egyszerűen öntögessük a vizet egyik edényből a másikba! ízletesebbé tehetjük a vizet úgy is, ha forralás közben egy kis darab faszenet teszünk az edénybe. SZŰRÉS ÉS FERTŐTLENÍTÉS Ivás előtt minden vizet szűrjünk meg és fertőtlenítsünk! Ha a körülmények nem teszik lehetővé a víz felforralását, vegyi anyagokkal fertőtlenítsük! SZŰRÉS: A vizet addig hagyjuk állni az edényben, amíg az üledék lesüllyed az aljára! Ezután vezessük át szívócső segítségével egy alul homokkal, felette faszénnel és mohával megtöltött nejlonharisnyán (vagy más lyukacsos anyagon)! FERTŐTLENÍTÉS: Tisztítsuk meg a vizet: literenként adjunk hozzá 2 csepp háztartási fehérítőt vagy 3 csepp 2 százalékos jódoldatot! Zavaros víz esetén: kétszer annyi fehérítőt vagy jódot adjunk hozzá! Nagy mennyiség esetén: literenként fél teáskanál fehérítőre lesz szükség.
Főzés a vízben Az ételkészítésre használt vizet mindenképpen legalább 8 percig forraljuk! Az ennél rövidebb ideig forralt vizet konzervételek melegítésére használhatjuk, ha az étel nem érintkezik a vízzel. Állítsuk a konzervet a vízbe, és fúrjunk egy kis lyukat a tetejére, nehogy felrobbanjon! A lyukat tömjük be ruhadarabbal, hogy ne jusson víz a
konzervdoboz belsejébe! A másik lehetőség, hogy felforraljuk a vizet, majd levesszük a tűzről, és csak ezután állítjuk bele a ki nem lyukasztott konzervdobozt. így viszont több időre van szükség a konzerv felmelegedéséhez.
Vízgyüjtés - Gyűjtsünk össze minél több esővizet! Törjük le az ereszcsatorna alsó részét és a vizet tereljük valamilyen tárolóedénybe, pl. szemetesvödörbe! A csatorna beszennyezheti az egyébként tiszta esővizet, ezért fertőtlenítsük! - A gyűjtőedényt egészítsük ki vízhatlan vagy műanyag vászonnal (ezt botokkal tarthatjuk a helyén)! Két esőzés között a fertőzésveszély csökkentése érdekében mossuk le a vásznat! - A víz tárolásához ássunk lyukat és béleljük ki műanyag vászonnal vagy betonnal! Fedjük be, hogy ne párologjon és ne essen bele semmi! - Ha magas a talajvíz szintje a környéken, akár le is áshatunk a vízig - elképzelhető, hogy találunk egy kutat a kertünkben, amelyet újra meg lehet nyitni! - Nap segítségével működő lepárlót és növényeket is használhatunk víznyeréshez (lásd Alapvető követelmények).
Víztakarékosság A vizet - az alsóneműkön kívül - ruha mosására ne pocsékoljuk! Ezt a vizet használat után semmiképpen se öntsük ki! Hagyjuk, hogy leülepedjen az aljára az üledék, így még egyszer használhatjuk! Étel készítése előtt nagyon fontos a kézmosás, többi testrészünk lemosása azonban várhat az esőig. Testünk természetes zsírt termel - amíg a pórusok nyitva vannak, a fürdés hiánya nem okoz egészségügyi problémákat. Saját szagunkat hamar megszokjuk, a társas összejövetelek pedig amúgy is ritkák válsághelyzetben. Ha kis mennyiségű csapadék hullik és ritkán, nedves ruhát használva mosakodjunk: az éjszakára füvön vagy bokrokon hagyott ruha összegyűjthet annyi nedvességet, amely elegendő ahhoz, hogy megtöröljük magunkat vele, így takarékoskodhatunk a víztartalékkal. A sérülteknek a fürdésnél is elsőbbséget kell élvezniük, és a rájuk felhelyezett minden kötszert rendszeresen fel kell forralni!
TŰZ A tűz nyújtotta meleg és kényelem jót tesz a hangulatnak és az emberi tartásnak, legfontosabb feladata mégis a víz forralása, illetve az ételek tartósítása. A tüzelőanyag felhasználásakor az utóbbiaknak kell elsőbbséget élvezniük. Nyissuk meg az elzárt tűzhelyeket és vizsgáljuk át a kéményt, nincs-e benne valamilyen akadály. Ha ugyanis nem tiszta, fennáll annak a veszélye, hogy magát a kéményt, vagyis a házat lobbantjuk lángra!
A kémény tisztítása Kössünk magyalt vagy hasonló cserjét egy hosszú bot végére, majd engedjük le a tetőről a kéménybe (ha a végére követ kötünk, biztosan lehúzza)! A cserjét lefelé nyomva tisztítsuk ki a kéményt!
Rögtönzött tűzhely Ha nincs semmilyen tűzhelyünk, fém tárolóedényen, fém szemetesfedélen vagy a központi fűtés radiátorán rakjunk tüzet! Ha a lakás padlója betonból készült, közvetlenül a földön is rakhatunk tüzet. A grillező állványnak nagy hasznát vehetjük. A házban rakott tüzet soha ne hagyjuk felügyelet nélkül! Még a valódi tűzhelyben rakott tüzet is el kell oltanunk éjszakára, ha senki nem marad fenn őrizni!
Tüzelőanyag Kezdjük a kertibútorokkal, fákkal, bokrokkal, növénytámasztékokkal, hintákkal, létrákkal, szerszámnyelekkel! Ha mindez elfogyott, a bútorok következnek. A szőnyeg, a függöny és a párna egyaránt éghető. A kartonpapír, a könyvek és az összetekert újságok szintén meglepő mennyiségű hőt termelnek. Szinte bármilyen jármű üzemanyaga - a hagyományos fűtő- és világítóolajokhoz hasonlóan - jól ég. f FIGYELEM! Számos modern anyag és bútor - különösen a PVC és műanyag bútor - égés közben mérgező gázokat termel. Az ilyen tárgyakat a kertben égessük el, de ha mégis a lakásban kell meggyújtanunk őket, mindenképpen nyitott ablak közelébe helyezzük a tüzet! Ha kénytelenek vagyunk a tűz közelébe menni, hogy tápláljuk vagy valamit melegítsünk rajta, fedjük be az arcunkat nedves ruhával! v J ÉLiLEÜ - Ellenőrizzük az összes házban lévő élelmet, és azonnal osszuk be! - Először a romlandó ételeket fogyasszuk el! Leghamarabb a zsíros, legkésőbb a konzervételek romlanak meg. - Ne feledjük, az áramellátás megszűntével leáll a hűtő és a fagyasztó! Ha ritkán és csak rövid időre nyitjuk ki az ajtaikat, kiolvadásuk eltart egy ideig. - Ha felforraljuk a tejet, tovább eláll.
- Főzzük meg a tojást vagy vonjuk be zsírréteggel, ha pedig van „izingiass"-unk (ez a tojástartósítás hagyományos módszere), egyszerűen merítsük bele a tojástl - A húst főzzük meg, tekerjük ruhába, és ássuk el a földbe! Először a disznóhúst készítsük el (ennek a legnagyobb a zsírtartalma), majd a bárány, végül a marha következik (az utóbbi a legtartósabb húsféle). - Ha a húst egyszer már megfőztük és lehűtöttük, többször ne melegítsük fel újra, mert ételmérgezést okozhat. - Mivel nem tudunk mindent egyszerre elkészítem, a maradékot hagyjuk a hűtőben vagy a fagyasztóban, ha az még hideg!
Élelem a kertből A négyszirmú zöldségek, köztük az összes káposztaféle (a sárgaviolától a káposztáig) mind-mind ehetőek. A mályvarózsa nem túl ízletes, viszont nagyon tápláló. A földigiliszta, a meztelen csiga és a csiga szintén ehető. Kerüljük a mérgező hagymákat - a nárciszét, a tulipánét és a sisakvirágét is!
Távolabbi környezet Vizsgáljuk át a parkokat és az egyéb nyílt területeket: keressünk más növényeket, próbáljunk vadon élő állatokra vadászni, illetve azokat csapdába ejteni! Ha van csalétkes hurkunk és hálónk, a városi madarak - különösen a galambok és seregélyek - gyakran tányérunkra kerülhetnek [lásdCsapdák és az állatok csapdával történő elejtése oz Élelem fejezetben).
A ház közelében Óvakodjunk a kerti virágoktól, mert némelyik (különösen a buzogányvirág és a filodendron) mérgező, bár az orchidea ehető és finom. MEGJEGYZÉS: Ha híján vagyunk az élelemnek, nem tartalékolhatunk belőle a háziállatoknak és nem lehetünk finnyásak! Ha ki kell innunk az akvárium vizét, ne pazaroljuk el a halat sem! Valójában akkor is ezek az állatok jelentik a legkézenfekvőbb táplálékforrást, ha nincs szükségünk a vízre. Következő áldozatunk a macska legyen! Ha már elkészítettük, nehéz megkülönböztetni a nyúltól. A versenyegér, a hörcsög, a nyúl, a törpepapagáj és a papagáj szintén az étlapra kerülhet! Ha a kutyánk nem vadászik különösebben jól - ne kíméljük!
Az étel tartósítása A füstölést, sózást, páckészítést és az ízesített húsok készítését lásd Az étel tartósítása részben, a Táborozási technika fejezetben! Ha a hűtő már nem működik, vegyük ki belőle a motort, vágjunk lyukat az aljára, tegyük kőre vagy téglára, gyújtsunk alatta tüzet, és használjuk füstölő helyiségként]
MENEDÉK A legfontosabb, hogy ép tető és stabil építmény legyen a fejünk felett! Takarítsuk el róla a törmeléket! Ellenőrizzük, van-e még valami, ami összedőlhet vagy leeshet, és ezzel sérülést okozhat! Használjunk fel más házakból származó palát, cserepet és téglát, hogy legalább egy ép épület legyen a környéken!
Hidegben Takarékoskodjunk a forrásainkkal úgy, hogy mindössze egy, földszinti és - feltéve, hogy az északi félgömbön élünk - déli fekvésű szobát használunk! Zárjuk el a réseket-nyílásokat, és kerüljük az ajtó felesleges nyitogatását! Ha a szobában tüzet raktunk, ügyeljünk a megfelelő szellőzésre, nehogy fulladás vagy szén-monoxíd-mérgezés veszélyeztessen minket! Öltözzünk melegen, mert úgy tüzelőanyagot takarítunk meg. Minél többen vannak a szobában, annál magasabb a hőmérséklet. Pihenjünk, csökkentsük minimálisra a fizikai erőkifejtést!
Nagy melegben Emeleti szobát keressünk és szóródjunk szét! A lenti szinten a szél irányába néző, az emeleten a szélárnyékos ablakokat nyissuk ki! Ha minden ajtót nyitva hagyunk, hűvös szellő járja át a házat. A legjobb, ha napközben az energiával és a folyadékkal takarékoskodva csak pihenünk, a szükséges munkákat pedig éjjel látjuk el.
A ház eShagyása Ha a házat nem lehet megjavítani, vagy más kényszer hatására el kell hagynunk, vigyük magunkkal az alapvető felszereléseket (élelmet, takarót, szerszámot, orvosi felszerelést, víztároló edényeket és menedéképítéshez használható anyagokat), hátha az új helyen ezek nem állnak majd a rendelkezésünkre. A szállításhoz használjunk babakocsit vagy bevásárlókocsit! Keressünk magunknak üres házat, illetve más épületet, vagy verjünk tábort valahol!
HIGIÉNIA A katasztrófa után a higiénia jelentősége különösen megnő. A betegségek kialakulásához és terjedéséhez nagymértékben hozzájárulnak a nyílt csatornák, a szennyezett víz és a felhalmozódott hulladék. A patkányok, bolhák és rovarok terjesztette baktériumok gyorsan szaporodnak. Az összes hulladékot megfelelően kell elhelyeznünk, és a Táborozási technika fejezet Higiénia részében leírt összes eljárást alkalmaznunk kell akkor is, ha szinte a házunk küszöbén kell küzdenünk a túlélésért!
Vizelet és székiét A vizelet steril, nagy mennyiségben azonban kellemetlen a szaga és vonzza a legyeket. Használjuk a Táborozási technika fejezetben leírt („sivatagi rózsádként is ismert) vizelőedényt! A cső legyen mindig lefedve! Ha nem közvetlen használjuk, az összes összegyűjtött vizeletet öntsük a csőbe! A latrinát (szintén /ásdTáborozási technika) a szag miatt a háztól távol építsük, de ahhoz legyen elég közel, hogy „vészhelyzetben" is elérje az ember - ebből pedig túlélési helyzetben nem kevés adódik! Egy alján lyukkal ellátott dobozt használhatunk szükségdoboznak. Ha van vizünk, használat után inkább mosakodjunk és ne vécépapírt használjunk! Utána alaposan mossunk kezet! A szükségdoboz tetejére szereljünk tetőt és az aljára tegyünk földet, így a szagot bent, a legyeket pedig távol tarthatjuk. A székletet lapáttal helyezzük arrébb, kézzel ne érjünk hozzá!
Állatok Az állatok olyan betegségeket hordozhatnak, amelyek képesek átterjedni az emberre. Csak akkor érintsünk meg állatot, ha nincs sérülés a bőrünkön - ellenkező esetben viseljünk kesztyűt! A fertőzés a legkisebb vágáson keresztül is bejuthat a szervezetünkbe. Minden húst alaposan főzzünk meg!
Konyhai hulladék A lebomló hulladékot a kert egyik sarkába gyűjtsük és komposztáljuk, hogy dúsuljon a talajt! A komposzthalom kiváló gilisztaforrás, ami fehérjével egészíti ki az étrendünket. Persze túl sok konyhai hulladékkal ne számoljunk. Ne hámozzuk meg a burgonyát, mert tápértékének legnagyobb részét a héja tartalmazza. A káposzta - korábban szemetesbe dobott - külső levelei apró darabokra vágva fogyaszthatóak. A nem lebomló hulladékot (a semmilyen célra fel nem használható konzervdobozokat és a műanyagokat) égessük el, lapítsuk Össze, illetve ássuk el. így nem vonzzák a legyeket sem! Meleg éghajlaton minden hulladékot égessünk el és az összes hamut temessük gödörbe! ÉTEL OKOZTA MEGBETEGEDÉSEK A szalmonella és a bacillárís dizentéria száj-végbél úton, szennyezett kézzel terjedő fertőzés. A kézen lévő sebek lehetőséget teremtenek a súlyos gyomorfájdalommal, hasmenéssel és kiszáradással járó staphyloeoceusos ételmérgezés okozóinak a bejutásra. A closiridium botulinum gyakran halált okozó baktérium, amely a házi tartósitássorán keletkezik, ha a hőmérséklet nem elég magas. Csak ott alakul ki, ahol nincs jelen oxigén. Nincs megbízható módszer, amellyel megállapíthatnánk, hogy az étel fertőzött-e, ezért ha magunk végezzük a tartósítást, JÁRJUNK EL KELLŐ ÓVATOSSÁGGAL! Egy vele rokon baktérium okozza a tetanuszt is.
Fertőző betegségek Ha a katasztrófa után zárt csoportban élünk, megnő a fertőző betegségek terjedésének veszélye, amelyet a lehető legnagyobb mértékű személyes higiéniával csökkenthetünk. Ajánlott a megfázással és lázzal küzdő betegek elkülönítése. A használt, váladékos kötszert tegyük műanyag zacskóba, és azonnal égessük el! A székletet és vizeletet ürítsük a latrinába! A tárolásukra szolgáló edényt rendszeresen főzzük ki!
Személyes higiénia Ha nem áll a rendelkezésünkre víz, homokkal mosakodjunk! Bármilyen nyo-masztóak is a körülmények, ne rágjuk a körmünket és ne tegyük az ujjunkat a szánkba! Ne piszkáljuk a hegeinket és sebeinket, inkább fedjük be őket! Rendszeresen cseréljük és mossuk az alsóneműnket (a mosáshoz azonban ne használjunk ivóvizet)! NÉHÁNY HASZNOS NÖVÉNY A földieper gyökere olyan anyagot tartalmaz, amellyel letisztítható a fogra rakódott lepedék. A szarkaláb összemorzsolt magjával a fejünkön élősködő tetveket irthatjuk ki. A nyírfakéregből bőrpanaszokat enyhítő kátrányolaj vonható ki. A levendulából bőrtisztító főzet készíthető.
(Lásd még Gyógynövények] UTÓSZÓ
A z olvasó így már saját hasznára fordíthatja mindazt a tudást, amelyet í \ én és a hozzám hasonló emberek egész életükön át tartó gyakorlással és tapasztalatszerzéssel gyűjtöttek össze. Ám senki ne higgye, hogy pusztán a könyvet elolvasva túlélő vált belőle! A fejezetekben ugyan összefoglaltam a szükséges ismereteket, de azokat már az olvasónak kell alkalmaznia, és neki kell képesnek lennie
mindig felnőni az adott helyzethez. Amikor katonáknak vagy civileknek tanítom, hogy mit tegyenek túlélési körülmények között, a munkám része gondoskodni a biztonságukról. Ugyanezt nem tudom a könyvolvasói esetén is megtenni: mindössze tájékoztatást és tanácsot adhatok. Nem állok minden olvasó mellett, hogy megakadályozzam, ha éppen va/ami butaságot csinál. Nem ismerem az egyéni, adott helyzetet, ahogy azt sem tudom biztosítani, hogy az olvasó tökéletesen megértse, amit írtam. Azt viszont tudom, hogy az általam leírtak már sok ember életét megmentették korábban, és hiszem, hogy a jövőben még több emberen fogok könyveim révén segíteni. Az olvasónak kellő óvatossággal kell eljárnia a túlélési technikák alkalmazása során, hiszen nem én, hanem ő lesz a felelős, ha magának vagy másoknak sérülést okoz. Testünk bámulatos mértékig képes elviselni a küzdelmes helyzeteket és az embert próbáló körülményeket Ennek élő bizonyítékai azok a túlélők, akik szörnyű nehézségek, látszólag kibírhatatlan körülmények között is kitartottak és életben tudtak maradni. Ezek a nők és férfiak, fiatalok és idősek mindmind küzdeni akartak - és tudtak - az életükért. Bizonyos mértékig mindenkiben jelen van ez az elemi ösztön, amely gyakorlással továbbfejleszthető. A túlélés éppannyira szellemi kihívás, mint fizikai erő- és tudóspróba. A túlélési képességet úgy fogjuk fel, mint egy piramist, amelynek alapját az élni akarás adja: a mindössze ezzel rendelkező emberek akkor is életben maradnak, ha a nagykönyv összes szabályát megszegik. Ha a birtokukban lenne akárcsak egykevés tudás is, sokkal könnyebbé tennék a saját dolgukat. A piramis következő szintjén éppen ezért a tudás helyezkedik el, amely magabiztosságot nyújt és elűzi a félelmet A harmedik szintet a gyakorlat, azaz a gyakorlás adja. Ez nem azt jelenti, hogy valamit egyszer kipróbálunk, hanem azt, hogy tökélyre fejlesztjük és szinten tartjuk a képességeinket - így a testünk is edzett lesz és formában marad. A piramis csúcsán a felszerelés áll. A megfelelő felszerelés és élelmiszertartalék szinte magától értetődő, ám a túlélő nem feltétlenül tudja, milyen körülményekkel kell szembenéznie. Ilyenkorszámítigazán a túlélőfelszerelés. Egészítsük ki meglévő - de fejleszthető életbenmaradási ösztönünket tudással és gyakorlattal: máris bármilyen helyzetet képesek vagyunk megoldani!
