Osho: Éberség Az egyik egyik legfontos legfontosabb abb dolog, dolog, amit amit az emberrel emberrel kapcsol kapcsolatb atban an meg kell érteni, hogy az ember alszik. Még amikor úgy gondolja, hogy ébren van, akkor sincs ébren. Ébrenléte nagyon törékeny, olyan apró, hogy semmit sem számít. Ébrenléte csak egy szép elnevezés, de semmit sem jelent. Alszol Alszol éjszaka, éjszaka, alszol alszol nappal nappal – a születést születéstő l a halálig folyamato folyamatosan san váltogatod alvásod módjait, de sosem vagy valóban ébren. Csupán azért azért,, mert mert nyitva nyitva van a szem szemed ed,, ne áltas áltasd d maga magad d azza azzal, l, hogy hogy ébren vagy. Ez a legnagyobb illúzió, amelyben az ember él. Amint elfogadod, hogy már ébren vagy, fel se merül többé, hogy további erő feszítése feszítéseket ket tegyél tegyél a felébredé felébredésre. sre. Első ként ént azt értsd tsd meg a szíved íved mély élyén, én, hog hogy alszo lszol, l, alsz lszol egészen egészen.. Álmodsz Álmodsz éjjel-napp éjjel-nappal. al. Olykor Olykor nyitott nyitott szemmel szemmel álmodsz álmodsz,, máskor csukott szemmel, de mindig álmodsz – álom vagy. Még nem vagy valóság. Term Termész észete etese sen n egy egy álomb álomban an bárm bármit it teszel teszel,, értelm értelmetl etlen. en. Bárm Bármit it gondolsz, gondolsz, lényegtelen, bármit vetítesz ki, az álmod része marad, és sose sosem m enge engedi di meglá eglátn tnod od azt, azt, ami ami van. van. Ezér Ezértt raga ragasz szko kodn dnak ak a budd bu ddhá hák k mind mind egye egyetl tlen en dolo dologh ghoz oz:: Ébre Ébredj dj fel! fel! Foly Folyam amat atos osan an,, évszá évszázad zadok ok óta minde minden n tanítá tanításuk sukat at bele bele lehet lehet foglal foglalni ni egye egyetle tlen n mondat mondatba: ba: Légy éber! éber! Módszer Módszereket eket,, techniká technikákat kat kínálnak kínálnak hozzá; hozzá; olya olyan n kont kontex extu tuso soka kat, t, tere tereke kett és ener energ giame iamez ző ket ket tere teremt mten enek ek,, amelyekben a megrázkódtatás fel tud ébreszteni.
Igen,, ha nem Igen nem ér olya olyan n óriá óriási si megr megráz ázkó kódt dtat atás ás,, amel amely y egés egésze zen n lényed legmélyéig megráz, nem fogsz felébredni. Az alvás nagyon rég régóta tart tart,, már elér elértte lén lényed yed leg legbens enső magját ját is; is; telj teljes ese en átit átitat atot ott. t. Test Tested ed minde inden n sejt sejtje je és elmé elméd d mind minden en rost rostja ja elte eltelt lt alvással. Ez nem csak egy apró jelenség. Ezért van szükség olyan hatalma hatalmas s erő feszítés feszítésre re ahhoz, ahhoz, hogy éber éber légy, hogy hogy figyelmes figyelmes légy, légy, hogy tanúvá válj. Ha van egyvalami, amiben a világ minden buddhája egyetért, az éppe éppen n ez – hogy hogy az embe emberr jele jelenl nleg eg alsz alszik ik,, pedi pedig g ébre ébren n kelle kellene ne lenn lennie ie.. Az ébre ébrenl nlét ét a cél, cél, és az ébre ébrenl nlét ét mind minden en taní tanítá tásu suk k íze. íze. Zarathu Zarathusztr sztra, a, Lao-ce, Lao-ce, Jézus, Jézus, a Bud Buddha dha,, Bahaudin Bahaudin,, Kabir, Kabir, Nanak Nanak – mind minden en felé felébr bred edet ettt egye egyetl tlen en dolg dolgot ot taní tanít… t… kü külö lönb nböz öző ny nyel elve ven, n, külö kü lönb nböz öző metaf etafor orák ákka kal, l, de a dalu daluk k ug ugya yana naz. z. Éppú Éppúgy gy,, ahog ahogy y a tenger tenger sós ízű – akár észak északon on ízleljük, ízleljük, akár akár keleten, keleten, akár akár nyugaton nyugaton,, a tenger tenger mindig mindig sós sós ízű – a buddha buddhaság ság íze íze az ébrenlét ébrenlét..
Semmilyen erő feszítést nem fogsz tenni azonban, ha továbbra is meggyőző désed, hogy ébren vagy. Akkor fel sem merül, hogy erő feszítéseket tégy – minek bajlódnál vele? És vallásokat, isteneket, imádságokat, rituálékat teremtesz az álmaidból – isteneid éppen annyira álmaid részei, mint bármi más. Politikád is csak az álmaid része, vallásod is az álmaid része, éppígy költészeted, festészeted, mű vészeted, minden, amit teszel – mert alszol, és a saját elmeállapotodnak megfelelő en cselekszel. Isteneid sem lehetnek mások, mint te vagy. Ki teremti ő ket? Ki ad nekik alakot, színt és formát? Te teremted őket, te formázod ő ket; olyan szemük lesz, mint neked, olyan orruk, mint neked – és olyan elméjük, mint neked! Az Ótestamentum istene azt mondja: „Én egy nagyon féltékeny isten vagyok!” Nos, ki teremtette ezt az istent, aki féltékeny? Isten nem lehet féltékeny, de ha mégis az, akkor mi a baj a féltékenységgel? Ha még Isten is féltékeny, akkor miért kellene rossznak érezned magadat, amikor feltámad benned? A féltékenység isteni tulajdonság! Az Ótestamentum istene azt mondja: „Én egy nagyon haragos isten vagyok! Ha nem követed a parancsolataimat, elpusztítalak. A pokol tüzén fogsz égni mindörökké. És, mivel nagyon féltékeny vagyok, ne imádj senki mást. Azt nem tű röm el.” Ki teremtett ilyen Istent? Nyilvánvalóan a saját féltékenységünk, a saját haragunk következménye, hogy ilyen istent teremtesz. A te kivetítésed, a te árnyékod. Téged visszhangoz, senki mást. Ugyanez a helyzet minden vallás minden istenével. Ezért nem beszélt a Buddha sohasem Istenrő l. Azt mondta: „Mi értelme Istenrő l beszélni azoknak az embereknek, akik alszanak? Alvás közben fognak hallgatni. Álmodni fognak mindarról, amit mondtak nekik, és megteremtik a saját isteneiket – ami teljesen hamis lesz, teljesen tehetetlen, teljesen értelmetlen. Jobb, ha nincsenek ilyen isteneink.” Ezért nem érdekli a Buddhát, hogy istenekrő l beszéljen. Egyedül az érdekli, hogy felébresszen téged. Azt mesélik, hogy egy megvilágosodott buddhista mester üldögélt egy este a folyóparton, élvezte a víz morajlását, a fák között elsuhanó szél hangját… Jött egy férfi, és azt kérdezte tő le: – Meg tudnád határozni nekem egyetlen szóval a vallásod lényegét? A mester csendben maradt, teljes csendben, mintha nem hallotta volna a kérdést. A férfi megkérdezte: – Talán süket vagy?
A mester azt felelte: – Hallottam a kérdésedet, és meg is válaszoltam! A csend a válasz. Csendben maradtam – ez a szünet, ez az idő köz volt a válaszom. A férfi nem volt elégedett: – Nem tudok értelmezni egy ilyen rejtélyes választ. Nem fogalmaznál egy kicsit érthető bben? Így hát a mester beleírta a homokba az ujjával, apró betű kkel, hogy „meditáció”. A férfi azt mondta: – Most már el tudom olvasni. Ez egy kicsit jobb, mint az elő bb. Legalább van egy szó, amin elmélkedhetek. De nem tudnád még egy kicsit érthető bbé tenni? A mester megint leírta, hogy „meditáció”. Természetesen ezúttal nagyobb betű kkel. A férfi kissé zavarba jött, sértettség, düh támadt benne. Megkérdezte: – Megint azt írtad, hogy meditáció? Nem tudnád egy kicsit érthető bbé tenni számomra? Mire a mester leírta csupa nagybetű vel: „MEDITÁCIÓ”. A férfi annyit mondott: – Úgy látszik, ő rült vagy! A mester így felelt: – Már így is nagyon sokat engedtem. Az első válasz volt a helyes válasz, a második már nem volt igazán helyes, a harmadik még rosszabb volt, a negyedik pedig teljesen rossz, mert amikor nagybetűvel írod a meditációt, istent csinálsz belő le. Ezért írják az Isten szót nagy I-vel. Mindannyiszor, ha mindennél fontosabbá, egyedülállóan fontossá akarsz tenni valamit, nagybetű vel írod. A mester azt mondta: – Már így is bű nt követtem el. Eltörölte az összes szót, amit írt, és hozzátette: – Kérlek, az első válaszomra hallgass, csak akkor voltam igaz. A csend az a tér, amelyben felébredünk, és a zajos elme az a tér, amelyben tovább alszunk. Ha az elméd folytatja a locsogást, akkor alszol. Csendesen ülve, ha eltű nik az elme, és meghallod a madarak csicsergését, és nincs elme belül, csak csend… ez a madárcsicsergés, a ciripelés, és nem mű ködik elme a fejedben, teljes a csend… akkor feltör benned az éberség. Nem kívülrő l
érkezik, benned születik, benned növekszik. Máskülönben, ne feledd: alszol.
