Menandrosz_A Lenyirt Haju Lany

Menandrosz A lenyírt hajú lány Vígjátékok Fordította: Devecseri Gábor Kerényi Grácia Tegyey Imre Trencsényi-Waldapfel Imre Válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta Tegyey Imre A fordítást az eredetivel összevetette: Tegyey Imre

(A digitalizálás az Európa könyvkiadó, 1986-os azonos című kiadványa alapján készült.) ISBN 963 07 3789 2 A fordítás alapjául szolgáló kiadások: Általában:

F. H. Sandbach: Menandri reliquiae selectae, OXONII 1972. Düszkolosz: V. Martin: Papyrus Bodmer IV. Ménandre: Le Dyscolos, Bibliotheca Bodmeriana, Cologny-Genève 1958. Ítéletkérők: F. G. Allinson: Menander, THE PRINCIPAL FRAGMENTS WITH AN ENGLISH TRANSLATION, LONDON-NEW YORK 1930; A. KOERTE: MENANDREA EX PAPYRIS ET MEMBRANIS VETUSTISSIMIS, LIPSIAE 19383 A szamoszi lány: J.-M. JACQUES: MÉNANDRE: TOME I 1, LA SAMIENNE, PARIS 1971. A gyűlölt férfiú: E. G. TURNER: PROGEEDINGS OF THE BRITISH AGADEMY 63 [1977], 315-330 H. J. METTE, LUSTRUM 25 [1983] 24-28. (A legújabb töredékek) A sorok számozása egységesen Sandbach oxfordi kiadása alapján történt (a digitális változatban {..} jelek közötti szám mutatja).

2010

Düszkolosz1 Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre

Arisztophanész grammatikus kivonata2 Egy zsémbes embernek csak egy leánya volt, az asszonynak volt már előbb is egy fia, s elhagyta zsémbes férjét; ez magában élt. A lányt szerette Szósztratosz, s a zord apa elűzte őt, mikor leánykérőbe jött; a lány bátyját megnyerte bár, ez nem tudott semmit se tenni, ám mikor Knémón esett a kútba, Szósztratosz segít kimenteni. Ekkor kibékül asszonyával és a lányt törvényesen szerelmeséhez adja már, ennek húgát meg Gorgiaszhoz, mostoha fiához, és megenyhül már iránta is. A költő ezt a darabot Lénaia3 ünnepén mutatta be, Démogenész4 arkhónsága alatt, és győzött. A főszerepet a szkarphéi Arisztodémosz5 játszotta. Másik címe:6 Az embergyűlölő.[7] Szereplők7 PAN, az isten KHAIREASZ, az élősdi8 SZÓSZTRATOSZ, a szerelmes ifjú KNÉMÓN, az apa KNÉMÓN LEÁNYA PÜRRHIASZ, Szósztratosz szolgája DAOSZ, rabszolga GORGIASZ, a lány féltestvére SZIKÓN, szakács GETASZ, rabszolga SZIMIKÉ, öreg cselédasszony KALLIPPIDÉSZ, Szósztratosz apja Néma szereplők

Az eredeti címe: Düszkolosz (magyar jelentése ,,zsémbes") Büzantioni Arisztophanész (i. e. 257-180) Alexandriában élő tudós kiadó - egyebek között - drámai előadások bemutatására vonatkozó adatokat, tartalmi kivonatokat tett közzé. A ránk maradt Menandrosz-művek közül csak a Düszkolosz-hoz maradt fenn tartalmi kivonat. 3 a januárban tartott drámai ünnep 4 317 nyarától 316 nyaráig volt arkhón epónümosz, a darabot tehát 316 januárjában mutatták be. 5 egyébként ismeretlen színész, feltehetőleg Knémón szerepét alakította. Szkarphé (vagy Szkarpheia) jelentős város volt Lokriszban, Thermopülai közelében. 6 több Menandrosz-darab hagyományozódott kettős címmel, többek között A gyűlölt férfiú (Thraszónidész). A másik címet a darab a felújításkor kapta, vagy az a könyvkereskedők üzleti fogása volt. 7 a papiruszon található lista a szereplőket megjelenésük sorrendjében adja. Fellépett még a Pant ünneplő részeg ifjak kara. 8 A címlista Khaireaszt élősdinek minősíti, bár hiányoznak belőle a paraszitoszra jellemző vonások. 1 2

Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 2

SZÓSZTRATOSZ ANYJA PLANGÓN, Szósztratosz nővére PARTHENISZ, fuvoláslány DONAX és SZÜROSZ, rabszolgák MÜRRHINÉ, Knémón felesége, illetve Gorgiasz anyja SZÍN Phülé attikai falu Attika és Boiótia határán a Parnész-hegy lankáin. A középen Pan és a Nümphák szentélyének bejárata, a nézőktől balra Knémón, jobbra Gorgiasz falusi háza. [8]

Első felvonás PAN Vegyétek úgy, hogy Attikában egy falu, Phülé ez itt, s a Nümpha-barlangból jövök, melyet Phülé lakói szentnek tartanak, s kivált e kővel küszködő földművesek. Emitt e tőlem jobbra húzódó tanyán9{5} Knémón lakik, megvetve minden emberit, mindenkihez komor, s a nép - terhére van. De mit beszélek népről? Hisz mióta él, nem mondott még egyetlen kedves szót soha, és nem köszön szomszédnak, csak ha kénytelen, {10} s nekem, Pannak, ha útja éppen erre visz, de még ezt is rögtön megbánja, jól tudom. Mégis, habár ilyen zsémbes természetű, elnyerte egy ifjú özvegy kezét, kinek mikor meghalt a férje, s özvegyén maradt, {15} első házasságából volt egy kisfia. A házasság nehéz jármában küszködött a nővel nappal és fél éjszakákon át - e házasság gyümölcse egy leányka lett. De még többet civódtak, s hogy csak nőtt a baj, {20} és elviselhetetlen lett az életük, az asszony első házasságából való fiához visszatért. Ennek kis birtoka a szomszédban van éppen, ebből tartja el [9] anyját, magát és apjától reámaradt {25} egyetlen szolgáját. Mert felnőtt közben ez, legényke már s korához képest jóeszű. Korán érik, kinek nehéz az élete. A vénember leányával magányosan lakik, csak egy öreg cseléd él még velük, {30} fát hord s kapál, sosem pihen, s haragja sújt a szomszédságon kezdve el Kholargoszig10 mindenkit, főleg volt nejét. A szűzleány ilyen körülmények között nevelkedett s nem ismer semmi bűnt. Az én társnőimet, {35} e tőlem jobbra húzódó tanyán - az athéni színpad hagyományai szerint a közönség szempontjából jobb oldal volt a „városi", a másik a „falusi" oldal. Gorgiasz lakik Kholargoszhoz, és így Athénhoz közelebb 10 kb. Phülé és Athén között fekvő település. 9


Oldal 3

a Nümphákat szolgálta mindig jámboran, ezzel kiérdemelte, hogy mi is neki tegyünk szolgálatot. Minap, hogy erre járt egy ifjú, jómódú apának gyermeke, ki kincset érő földeken gazdálkodik, {40} de már az ifjú műveltsége városi, s a cimborájával csupán vadászni jött e tájra, hol véletlen folytán lepte meg a lányt; hogy megszeresse, én intézem úgy. A lényeg ez. Ha tetszik, minden részletét {45} láthatjátok, s hogy nézzétek, javaslom is. Ha nem csalódom, itt jön épp szerelmesen az ifjú, és vadászpajtása van vele. Kettesben megtanácskozzák a helyzetet. KHAIREASZ Hogy mondod, Szósztratosz? Hogy egy szabad leányt, {50} amint a szomszéd Nümpháknak font koszorút, megláttál, megszeretted, s otthagytad? SZÓSZTRATOSZ Bizony. [10] KHAIREASZ S kit megszeretsz, úgy véled, attól futni kell? SZÓSZTRATOSZ Te gúnyolódol, Khaireasz, s én szenvedek. KHAIREASZ El is hiszem. SZÓSZTRATOSZ De én magammal hoztalak {55} mint hű barátot és a tettek emberét, segíts tehát. KHAIREASZ Ilyen dologgal, Szósztratosz, én így vagyok: ha egy barát számít reám, s hetéra az, kit megszeret, megszöktetem tüstént, részeg hevem nem tűr okoskodást, {60} nem kérdezem nevét se, fő, hogy célhoz érj, hiszen minden halasztástól csak nő a vágy, s a gyors cselekvés biztosít gyors enyhülést. De hogyha házasság a tét s szabad leány, az már egészen más. Családja, jelleme, {65} a múltja s várható jövője érdekel. Akkor fog majd hálával emlékezni rá barátom, hogy mint jártam el. SZÓSZTRATOSZ Nagyon helyes, de nem nekem való. KHAIREASZ Egy lépést sem tehát, amíg ezt mind nem tudjuk pontosan. [11] SZÓSZTRATOSZ Korán {70} reggel már elküldtem hazulról Pürrhiaszt, kivel vadásztunk. KHAIREASZ Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 4

És kihez? SZÓSZTRATOSZ No hát, a lány atyjához, illetőleg, bárki is legyen, a ház urához, értsenek szót. KHAIREASZ Istenem, mit nem beszélsz. SZÓSZTRATOSZ Hibáztam, mert nem volt helyes {75} szolgára bízni ezt. De nem könnyű dolog szerelmes szívvel eltalálni, mit tegyünk. Különben is, nem értem, eddig hol maradt, hiszen világosan meghagytam, hogy mihelyt tud biztosat, sietve hozzon hírt nekem. {80} PÜRRHIASZ (futva jön) Segítsetek, vigyázzatok, táguljatok, egy őrült üldöz engemet! SZÓSZTRATOSZ Mi lelt, fiú? PÜRRHIASZ Fusson, ki merre lát! SZÓSZTRATOSZ Mi baj? [12] PÜRRHIASZ Kő és göröngy, avval dobálnak, végem. SZÓSZTRATOSZ Hol, boldogtalan? PÜRRHIASZ Nem üldöz már talán. SZÓSZTRATOSZ Zeusz uccse, senki. PÜRRHIASZ Én {85} azt hittem. SZÓSZTRATOSZ Mit beszélsz? PÜRRHIASZ Kérlek, gyerünk. SZÓSZTRATOSZ Hová? PÜRRHIASZ Ez ajtótól csak el, minél messzebbre el. Sötétepéjű ember11 az, nyomor fia, gonosz lélek szállhatta meg, ki benn lakik, s kihez te küldtél engemet, jaj, annyi bajt {90} csinált nekem: ő kergetett, s futottam én, s elesve majdnem összetörtem ujjaim. Kezében egy nem is tudom, mi, hogy vele megdobjon engem. SZÓSZTRATOSZ 11

Sötétepéjű ember - az antik felfogás szerint az epe túltengése tesz valakit „melankolikussá".


Oldal 5

Zeuszra, sült bolond ez itt. [13] PÜRRHIASZ Ó, Szósztratosz, ne vedd könnyen, mert elveszünk. {95} Alig tudok beszélni is, lélegzetem kihagy. Zörögtem ajtaján, „a ház urát keresném" - szóltam, hát kilép és jön felém egy rút anyó, s onnét, ahonnan én előbb nektek beszéltem, megmutatta: dombtetőn {100} tervezte körtefáit, s száraz ágakat gyűjtött a gazda. SZÓSZTRATOSZ (gúnyosan) Ily dühös természetű! PÜRRHIASZ Korán ítélsz, te boldog ember! Ámde én elindultam, hogy telkén felkeressem őt, s hogy emberséges, tisztelettudó legyek, {105} már messziről köszöntem, illedelmesen, s szóltam: „hozzád jövök, s dolgodban járok el, atyám!" De ő tüstént nekem ront s így beszél: „Ember, mi nem jut még eszedbe, hogy mered, istentelen, földemre tenni lábadat?" {110} S göröngyöt fog, s arcomba vágja hirtelen. KHAIREASZ Hollók vigyék! PÜRRHIASZ „Segíts, Poszeidón" - szóltam én, s szemem lehunytam, ő pedig karót ragad, és avval (fejire mutat) erre sújt, ni. „Nem lehet közös dolgunk nekünk - förmed rám -, megtanítalak, {115} az országút hogy merre visz." [14] KHAIREASZ Bolond paraszt, ez már világos. PÜRRHIASZ Csakhogy evvel vége nincs, üldöz tovább közel húsz stádiumnyira12 a domb körül, majd ott alant, ahol sürű a cserje, kővel, sárgörönggyel megdobál, {120} s kemény körtével is, mihelyt másból kifogy. SZÓSZTRATOSZ Goromba egy fogadtatás, istentelen vénember ez. PÜRRHIASZ Ne várd be, kérlek! SZÓSZTRATOSZ Gyáva vagy! PÜRRHIASZ Te még nem ismered, milyen gonosz. Lenyel minket keresztbe. KHAIREASZ Tán bosszúság érte ma, {125} jobb lesz tehát, ha elhalasztjuk, Szósztratosz, 12

közel húsz stádiumnyira - csaknem három kilométerre.


Oldal 6

hogy felkeresd. E bölcs szabályhoz tartsd magad: akármihez fogunk, a kellő alkalom visz célhoz. PÜRRHIASZ Ez helyes tanács. KHAIREASZ Földhözragadt paraszt: nehéz természetű, de nemcsak ez, {130} hanem jóformán mindegyik. Holnap korán [15] magam megyek hozzá, hiszen már ismerem a házat, hol lakik. Te menj csak most haza, és várj nyugodtan, rendbe jönnek dolgaid. PÜRRHIASZ Legjobb, ha így teszünk. SZÓSZTRATOSZ No lám, ez jó ürügy, {135} örömmel kapsz utána. Szemmel látható, hogy eddig is kelletlenül jöttél velem, s nem tartod sokra házassági tervemet. Büntessen érte isten érdemed szerint! KHAIREASZ Héraklész isten, mit vétettem, Szósztratosz? {140} SZÓSZTRATOSZ S ha mégis birtokára visznek lépteim, mi érne, mondd? PÜRRHIASZ Ostor csattanhat hátadon, ha így teszel. SZÓSZTRATOSZ De itt is van már ő maga. PÜRRHIASZ Ha jót akarsz, mentsük magunk! (Elbújik) SZÓSZTRATOSZ Szólítsd meg őt! KHAIREASZ Nem én, a meggyőző beszéd nem volt soha {145} jó oldalam. S ezt hogy kell megszólítani? (Eloldalog) SZÓSZTRATOSZ Igaz, nem túl barátságos tekintetű, Zeusz uccse, mily komor! Jobb lesz talán kicsit [16] az ajtajától félreállnom. Egymaga jön, mégis hangosan beszél. Talán beteg. {150} De félek tőle, annyi szent, ó, istenek, minek tagadjam, hogyha egyszer így igaz? KNÉMÓN (dühösen jön) Hát nem volt boldog Perszeusz13 kétszeresen is? Először is, hogy szárnyakkal rendelkezett, s ezért földön járókkal nem találkozott, {155} Zeusz és Danaé fia, Hermésztől kapta szárnyas saruit. Amikor sikerült Medusza gorgót megölnie, a szörny levágott fejét pajzsára tűzte: aki ránézett kővé változott. 13


Oldal 7

aztán oly eszköz volt az ő tulajdona, mitől, ki csak terhére volt, kővé meredt. Szállt volna rám e szer, bővebben semmi nem teremne itt is, ott is, mint a kőszobor. De most, Aszklépioszra, már nem élet ez, {160} földemre tör be sok mihaszna, és fecseg. Itt szoktam én, megmondhatója Zeusz, az út mentén időzni, most már meg se művelem földemnek ezt a részét, hogy ki arra jár, látnom se kelljen. Ámde már e halmokig {165} követnek. Elviselhetetlen forgalom! De jaj, megint miféle ember ácsorog ajtóm körül? SZÓSZTRATOSZ Csak nem fog rám támadni tán? KNÉMÓN Az ember nem találhat egy békés zugot, magát nyugodt magányban fel sem kötheti. {170} SZÓSZTRATOSZ (félre) Ez rám neheztel. (Fennhangon) Várok valakit, atyám, itt van találkánk. [17] KNÉMÓN Nem megmondtam? Azt hiszi, köztér ez itt vagy nyilvános csarnok14 talán? Ha itt adott akárkinek találkozót, az én ajtóm előtt, rendezze el maga, {175} ha szóból ért, ülőhelyét állítsa fel, rakjon falat gyűlésteremnek! (Belép a házba, és belülről becsapja az ajtót) SZÓSZTRATOSZ Jaj nekem, a gőg súlyos fokára vall e kórtünet. PÜRRHIASZ (előmerészkedik) Úgy látom én, e helyzet nem mindennapos, de rendkívüli, megfeszült erőt kíván, {180} ez már világos. SZÓSZTRATOSZ És mi lesz, ha elmegyek apám szolgájáért, Getaszért? Istenek, úgy is teszek. Világol abban, mint a tűz, az ész, s mindenhez ért. E vénember baján, mogorva kedvén majd kifog, bizton hiszem. {185} Kár is habozni, véleményem az, ha tett, gyors tett legyen, sok fordulhat meg egy napon. De nézd csak, mintha ajtót nyitnának15 megint. KNÉMÓN LEÁNYA (kijön a házból) Jaj, én szegény leány, milyen baj ért utól! nyilvános csarnok - az athéni agorán a naptól, esőtől védő oszlopcsarnokok, sztoák voltak a társadalmi élet központjai. 15 mintha ajtót nyitnának - rendszerint utalás történik az ajtón kilépő személyekre. 14


Oldal 8

Most mit tegyek? Dajkám vizet húzott imént, {190} s a kútba visszaejti vödrünk. [18] SZÓSZTRATOSZ Zeusz atyám, ó, gyógyító Apollón, Zeusz két hős fia,16 szépsége ellenállhatatlan. A LEÁNY Hogy kiment, fürdőt rendelt apám. . . SZÓSZTRATOSZ (a nézőtér felé) Ó férfiak, de szép! A LEÁNY S ha látja, hogy mi történt, még agyonveri {195} szegényt, jóságos istenek, sietni kell. Ti kedves Nümphák, tőletek hozok vizet. Ha áldozat folyik bent, mégis szégyelek belépni. SZÓSZTRATOSZ (kiveszi a leány kezéből a korsót) Hogyha elnyerem bizalmadat, vizet merítek én, s a korsót meghozom.{200} (Belép a barlangba, s közben magában mondja) Az istenekre, elviselhetetlenül goromba egy fickó lehet. A LEÁNY Nagy istenek, ki ment meg engem most a bajból? Jaj nekem, lépéseket hallok, talán jön már apám, s elver, kegyetlenül, ha itt kívül talál. {205} DAOSZ (előlép) Szolgálatodra készen álldogálok itt, apád a földet túrja még magánosan, hozzá igyekszem éppen. Ó, te átkozott szegénység, mért vagy ily hatalmas, és ha már [19] ilyen vagy, mért lakol velünk szüntelenül {210} egy házban ily sokáig? SZÓSZTRATOSZ (visszajön a barlangból) Itt a telt edény! DAOSZ (kiveszi az edényt a kezéből) Majd én viszem. (Félre) Ki ez, s ugyan minek van itt? (A leányhoz) Apádra gondolj, s járj szerencsével, leány. A leány átveszi az edényt, és visszamegy a házba SZÓSZTRATOSZ A balsors üldöz. PÜRRHIASZ 16

két hős fia - a Dioszkuroszok, Kasztór és Polüdeukész, Zeusz és Léda ikerfiai voltak.


Oldal 9

Hagyd a sírást, Szósztratosz. Majd minden rendbe jön. SZÓSZTRATOSZ Hogyan jöhet? PÜRRHIASZ Ne félj, {215} de tervedet valóra váltva hozd Getaszt magaddal, éspedig mindent mondj el neki. Szósztratosz és Pürrhiasz el DAOSZ (egyedül) Ez meg miféle csúnya ügy? Nekem bizony nem tetszik, hogy hamis legény settenkedik a lány körül. Téged pedig, gyalázatos {220} Knémón, az összes istenek megverjenek. [20] Az ártatlan leánykát őrizetlenül hagyod, hogy azt hihetni, nincsen senkije. Lehet, hogy ennek vette hírét emberünk, s jött sebbel-lobbal, azt remélve, hogy talált {225} kincset szed itt fel. Csakhogy megjelentem én a lány bátyjának ezt, amily gyorsan lehet, hogy résen állva oltalmazzuk őt, ha kell. Ügy gondolom, legjobb, ha máris indulok, annál is inkább, mert e hely felé vonul {230} Pant ünnepelni, látom, egy ittas csoport,17 zavarni őket, úgy hiszem, nem illenék. (KAR) [21]

Második felvonás GORGIASZ Szólj hát, ily könnyen vetted és ily ostobán a dolgot? DAOSZ És mi mást tehettem? GORGIASZ Istenem, meg kellett volna tudni tüstént, hogy ki jár {235} a lány után, s akárki, óva inteni, hogy meg ne lássa többet egyikünk se őt a lánnyal. Ám te, mint akit nem érdekel, csak félreállsz. Pedig leráznod nem lehet: vigyázz hugomra, Daosz, ezt bizom reád. {240} Ha már az apja érintkezni sem kiván velünk, mi ebben nem követjük őt, e vén mogorva embert, hisz ha bármi szégyen ér húgomhoz, ez rossz hírbe hozna engem is. Jegyezd meg ezt: kívülről nézve senki sem {245} egy ittas csoport - a kar. Itt mint Pan tisztelői jelennek meg; az újkomédiában a kar szerepe már csak énekes-táncos közjáték. Megjelenésüket csak az 1. felvonás végén jelentik be (vö. ítéletkérők 169. kk., A lenyírt hajú lány 261. kk., A pajzs 246. kk.). 17


Oldal 10

kutatja, hogy ki tette, csak mi tétetett. DAOSZ Ó, Gorgiasz, a vénembertől félek én! Hiszen ha ajtajában megpillantana, tüstént nekem rohanna. [22] GORGIASZ Nem könnyű vele tengelyt akasztanunk, nem is tudom, hogyan {250} tudná akárki jóra kényszeríteni, vagy bölcs beszéddel jó irányba hatni rá. Erőszak ellen törvény oltalmazza őt, a meggyőzés elől elzárja jelleme. DAOSZ Figyelj kicsit, nem jöttünk erre hasztalan, {255} amint előre mondtam,18 itt van ő megint. GORGIASZ Arról beszélsz, ki ott köpenyben19 tetszeleg? DAOSZ Igen. GORGIASZ Meg is látszik, hogy rosszban sántikál. SZÓSZTRATOSZ (jön magában) Hiába jártam, otthon nem lelem Getaszt. Anyám áldozni készül nem tudom, melyik {260} istennek - avval tölti máskülönben is a napjait, hogy minden oltárt felkeres falunkban -, és ő küldte el Getaszt azért, hogy felfogadjon egy szakácsot. Én pedig az áldozatnak búcsút mondva itt vagyok. {265} De fel s alá sétálni nem fogok tovább, saját ügyemben szószóló magam leszek, az ajtón zörgetek, habozni nincs miért. GORGIASZ (Szósztratoszhoz lépve) Szabad kérnem, fiú, türelmedet, komoly beszédem van veled. [23] SZÓSZTRATOSZ Szívesen hallgatom. {270} GORGIASZ Én azt hiszem, hogy minden ember életét, kisérje lépteit siker vagy balsiker, ellenkezőre váltja egy-egy fordulat, s a jószerencse mindaddig nem hagyja el, akármihez fogott is, boldogul vele, {275} amíg csak elviselni tudja jó sorát, és nem cselekszik semmi bűnt. Mihelyt pedig a jóban elbízván magát rossz útra tér, jó dolga is rosszabbra fordul hirtelen. Azt meg, ki most nyomorban él, mégis nemes {280} lélekkel tűri azt, amit rámért a sors, amint előre mondtam - Gorgiasz és Daosz párbeszéde - Menandrosz szokott módszere szerint - már a színpadon kívül megkezdődött. Daosz szavai a dialógus e részére vonatkoznak. 19 a finom szövetből készült khlanisz viselése fényűzésnek számított. 18


Oldal 11

s a szükség sem csábítja rosszra, jobb napok reménye tölti el, s reménye teljesül. Miért beszélek így? Hogy el ne bízd magad gazdagságodban, és minket, szegényeket {285} ne nézz le, mert a jószerencse úgy marad veled, ha rá méltónak is mutatkozol. SZÓSZTRATOSZ Milyen hibát követtem én szerinted el? GORGIASZ Gonosz tettet forralsz te, úgy ítélem én, hogy bűnre csábíts egy szüzet, szabad leányt, {290} csak kellő alkalomra vársz, hogy elkövesd gaztettedet, miért csak egyszer halni meg kis büntetés. SZÓSZTRATOSZ Apollón! [24] GORGIASZ Mert méltánytalan, hogy ráérő időd nekünk, akik soha pihenni rá nem érnek, ártalmas legyen. {295} Szegényt ki sért, magára vonja átkait. Inkább részvétet érdemel: ha szenved, azt nem önhibája, sors szeszélye rótta rá. SZÓSZTRATOSZ Úgy boldogulj, fiú, ahogy meghallgatod egy-két szavam. DAOSZ Javadra válik ez bizony, {300} Uram! SZÓSZTRATOSZ Te szószátyár, elég, figyelj te is! Egy szép leányt láttam, s szerelmes lettem én, ha bűn ez, úgy valóban bűnt követtem el. Szememre vetni mit lehet? Nem őt, a lányt, kívánom látni titkon, épp azért jövök, {305} hogy apjával beszéljek. Én szabad vagyok, megélhetésünk biztosítva van, kezét hozomány nélkül kérem s igérem esküvel, hogy mindig őt fogom szeretni. Ám ha rossz szándékkal jöttem én, fiú, belőletek {310} hogy csúfot űzzek, Pan s a Nümphák itt tegyék kezem, lábam bénává még e ház előtt.20 Mégis, nem titkolom, zavarba ejt nagyon, hogy alkothattál rólam ily balvéleményt. GORGIASZ Túlságosan heves vagyok, belátom én, {315} kérlek, ne bántson elhamarkodott szavam. [25] Hiszek neked, fogadd baráti jobbomat. És mint rokon beszélek: ő az én hugom, anyám az anyja, van hozzá közöm tehát. SZÓSZTRATOSZ Biz' isten, így segítségemre is lehetsz. {320} 20

e ház előtt - Szósztratosz Pan szentélyére mutat.


Oldal 12

GORGIASZ Ugyan miben? SZÓSZTRATOSZ Látom, hogy jellemed nemes. GORGIASZ Ne hidd ürügynek, hogyha elhárítom ezt, inkább elmondok én mindent világosan. E lány apjának párja nincs az emberek között se most, s régen se volt. {325} SZÓSZTRATOSZ Olyan makacs? Már ismerem kicsit. GORGIASZ Képzelni sem lehet nagyobb gonoszt. A földje két talentumot megér talán,21 de ő magában műveli, ki munkában segítené, nincs senkije, rabszolga sem, házához tartozó, akit {330} a környékből fogadna fel, s szomszédja sem. Emberre még csak nézni sem kiván soha, míg dolgozik, legfeljebb lánya van vele, csak ezt méltatja szóra, másoknak bizony nehéz dolog beszédre kényszeríteni. {335} S azt mondogatja, hogy nem adja férjhez őt, amíg hasonló vőre nem lel. [26] SZÓSZTRATOSZ Így soha. GORGIASZ Legjobb azért, ha el sem kezded, jó fiú, úgyis hiába volna. Hadd viseljük el tovább is őt mi, kikre sorsunk mérte ezt. {340} SZÓSZTRATOSZ Az istenekre, hát te nem voltál soha szerelmes? GORGIASZ Én nem is lehettem az. SZÓSZTRATOSZ Hogyan? Mi gátol ebben ? GORGIASZ Hogy számot vetek jelen nehéz sorommal, ez nyugalmam elveszi. SZÓSZTRATOSZ Azt látom én, tapasztalatlan vagy nagyon {345} az ily dologban. Azt javaslod, álljak el, pedig nem én, az isten dönt. GORGIASZ Nem is tehetsz így semmiről, szenvedsz csupán, de céltalan. SZÓSZTRATOSZ Arról beszélj, a lányt meg hogy nyerem? GORGIASZ A földje két talentumot megér talán - tehát közepes birtoknak mondható. Knémón szegénysége abból adódik, hogy egyedül dolgozik, és nem műveli meg egész földjét (vö. 163. kk.). 21


Oldal 13

Sehogy. De mégis eljöhetsz velem, s akármi lesz, {350} te állj csak mozdulatlanul. Hozzánk közel kapál a völgyben. [27] SZÓSZTRATOSZ És? GORGIASZ El nem hamarkodom, hogy lánykérésről ejtsek szót előtte. Ha csak sejti is, hogy erre sor kerül, dühét élvezve ront mindenkinek, gyalázkodó {355} szavakkal festi életünk, s téged ha lát jól öltözötten, tétlenül, el sem visel. SZÓSZTRATOSZ Most ott találjuk? GORGIASZ Várakozz, kicsit, szokott útján kijön hamar. SZÓSZTRATOSZ S a lány is jön vele, azt mondod? Ó a sors ha ezt megengedi, {360} követlek én, akárhová parancsolod. Cserében azt kérem csupán: segíts! GORGIASZ Hogyan? SZÓSZTRATOSZ Akárhogyan, vezess! GORGIASZ De ezt hogy gondolod? Te állsz csak szép köpenyben, míg mi dolgozunk? SZÓSZTRATOSZ Miért ne? GORGIASZ Tüstént sárgörönggyel megdobál, {365} és léhűtőnek bélyegez. Kapálj velünk, [28] akkor talán ha munkában lát tégedet, eltűri még, ha megszólítod, azt hivén, hogy mint szegény ember saját munkád után élsz meg. SZÓSZTRATOSZ Mindenben hallgatok rád, csak gyerünk. {370} GORGIASZ Önként magad csigázni mért? DAOSZ (magában) Azon leszek, hogy többet végezzünk ma, mint akármikor, s ha emberünk az oldalát fájlalja majd, nálunk kiállhatatlankodni megszünik. SZÓSZTRATOSZ Adj egy kapát!22 Adj egy kapát! - a kétágú kapa (dikella) volt a görög földműves egyik legfontosabb szerszáma, mely a korabeli ekéknél mélyebb művelést tett lehetővé. 22


Oldal 14

GORGIASZ Enyémet foghatod, s eredj! {375} Amíg kapálsz, kerítést épitek, hiszen ezt is meg kell csinálni. SZÓSZTRATOSZ Add! Az életem mented meg evvel. DAOSZ Én megyek, kövess, uram! SZÓSZTRATOSZ Úgy is teszek. Mert bármi lesz: vagy meghalok, vagy elnyerem kezét a lánynak. GORGIASZ Elnyered, {380} ha úgy beszélsz, ahogy gondolkodol. [29] SZÓSZTRATOSZ Nagy ég, mindaz, mivel próbálkozol, hogy elriassz, csak megkettőzi elhatározásomat. Ha nem nevelkedett fel asszonyok között a lány, s az élet csúnya dolgait nem is {385} említhették előtte dajka vagy nene, de egyszerű s a rosszat gyűlölő apa kibontakozni hagyta tiszta jellemét, hogy is ne lenne nagy szerencse bírni őt? De nyom vagy négy talentumot kapám, alig {390} birom cipelni, mégse kényeskedhetem, ha elkezdtem, nem illik abbahagyni már. Szósztratosz, Gorgiasz, Daosz el; Szikón, majd Getasz, más szolgákkal együtt, jön SZIKÓN Hogy ez milyen szép birka, nem mindennapi! A mélység nyelje el! Ha vállamon viszem, szájával éri fenn a friss hajtásokat, {395} az ágakat leráncigálja, s úgy legel, ha meg négy lábra engedem, csak hátramegy, előre nem. Szegény szakácsnak épp elég nehéz az út, amelyen erre vonszolom. De végre itt a Nümpha-barlang, itt fogunk {400} áldozni. Pan, köszöntelek! Getasz, ugyan jól elmaradtál. [30] GETASZ Hogyne, négy szamárnak elég terhet raktak reám az asszonyok, az átkozottak. SZIKÓN Úgy látszik, hogy nagy tömeg ember jön, annyi ágyneműt cipelsz ide. {405} GETASZ S hová tegyem? SZIKÓN Támaszd meg itt. GETASZ No, végre kész! Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 15

(Lerakja a terhet, és kifújja magát) Ez így van, ő ha álmában meglátja Pant,23 Paiániának istenét,24 rögtön jövünk, s itt áldozunk. SZIKÓN De hát ki az, ki álmodik? GETASZ Ember, ne zaklass! SZIKÓN Valld ki mégis ezt, Getasz, {410} ki álmodott? GETASZ Az asszonyom. SZIKÓN S mit álmodott? GETASZ Halálra kínzasz. Látta Pant. [31] SZIKÓN Az itt lakót? GETASZ Azt éppen. SZIKÓN És? GETASZ Ifjú urunkat, Szósztratoszt... SZIKÓN Az már igaz, hogy szép legény! GETASZ ... láncolta meg. SZIKÓN Apollón, el ne hagyj! GETASZ Terít vállára bőrt, {415} kezébe meg kapát ad, és úgy küldi ki a szomszéd földre. SZIKÓN Rémes. GETASZ Ám az áldozat a rémes jelt is jóra fordíthatja még. SZIKÓN Már értem én. Emeld fel újra, s hordd be most e holmit, és vessük meg bent az ágyakat, {420} és mindent készítsünk elő, ha jönnek ők, kezdődhessék az áldozat, szerencse fel! Ez meg szemöldökét felhúzza. - Ó szegény, ma étellel s itallal én jóltartalak. [32] GETASZ Tisztellek én téged s a mesterségedet, álmában meglátja Pant - a görögök hite szerint az álomban látott szerencsétlenséget áldozattal vagy tisztító szertartással lehetett elkerülni. 24 Paiániának istenét - Paiania a Hüméttosz-hegy keleti oldalán fekvő település, Phülétől harminckét kilométerre délkeletre. 23


Oldal 16

amíg csak élek, ámde nem hiszek neked. Szikón és a szolgák bemennek a barlangba (KAR)25 [33]

Harmadik felvonás KNÉMÓN (a házból kilépve, hátraszól) Anyó, az ajtót jól bezárd, és senkinek ne nyisd ki addig, míg én vissza nem jövök, távol leszek, míg csak be nem sötétedik. Szikón, Getasz és néhány más rabszolga kilép a barlangból GETASZ Plangón, siess, már füstölögni kellene {430} az oltárnak. Szósztratosz anyja, szolgálók kíséretében, közeledik KNÉMÓN Mi készül itt? Milyen tömeg ez itt? Hollók közé valók! GETASZ Te Parthenisz, sípodba fújj, mivel tilalmas Pan elé némán járulni. SZIKÓN Csakhogy megkerültetek, Héraklész úgy segítsen, az se kellemes, {435} itt várakozni ily sokáig, mert mi rég elkészítettünk mindent. [34] GETASZ Zeusz legyen tanúm, a birka addig itt majdnem kiszenvedett. SZIKÓN Ti könnyen késtek, ő nem várhatott, szegény. De lépjetek be! Víz, kosár és füstölő26 {440} kéznél legyen! (Az egyik rabszolgához) Te meg mit állsz, mint szélütött? Knémón kivételével mind bevonulnak a barlangba KNÉMÓN a második felvonást (és a továbbiakat) lezáró kórusközjátékra a szövegben már nincs utalás. Feltehető, hogy a kar bevonulása után nem távozott el az orkhésztrából, s csak a darab végén a szereplőkkel együtt hagyta el a színpadot. 26 Víz, kosár és füstölő - az áldozathoz szükséges kellékek. A kosárban az áldozati állat be-szórására való árpát tartották. 25


Oldal 17

Hogy elvesznétek! Áll a munka, s nem lehet magára hagynom házamat miattatok! A Nümphák is csak engemet bosszantanak, a szomszédságuk elköltözni kényszerít {445} előbb-utóbb, a házamat lebontani s másutt felrakni újra. lm, áldozni jött a sok zsivány, edényeket meg ágyneműt hoztak, de önmaguk kedvét töltik vele. A jámbor áldozat: kalács27 meg illatos {450} tömjén, mit istenünk egészben elfogad. De ők a csontot s enni nem való epét áldozzák fel, s övék a jó falat marad. Anyó, az ajtót nyisd hamar ki, gondolom, akad bent is dolog, mit elvégezni kell. {455} (Visszamegy a házba, és gondosan becsukja maga után az ajtót) GETASZ (kilép a barlangból) Az üst otthon maradt? Beszélj! A bor szagát [35] még érzem rajtatok, de most mit is tegyünk? Zavarnunk kell az istenség szomszédait, más mentség nem kínálkozik. (Zörget Knémón ajtaján) „Fiú!" Sehol; nem láttam hitványabb személyzetet soha. {460} „Szolgák!" Ezek talán máshoz sem értenek, csak huncutsághoz. „Szolgák, én szólítalak!" S ha rajtacsípik őket, akkor hangosak. „Fiúk!" Ez mit jelent? „Szolgák, nincs senki bent?" No végre, mégis lépések hallatszanak. {465} KNÉMÓN (kilép) Az ajtómból, gonosz, nem hordod el magad? GETASZ Ember, belém ne marj! KNÉMÓN Nem én, Zeusz uccse, csak lenyellek élve. GETASZ Ezt ne tedd, az istenért! KNÉMÓN Nekem s neked mily ügyletünk lehet közös, istentelen, te? GETASZ Semmi, ám nem is jövök {470} adósságot megvenni rajtad vagy talán törvénybe hívni: egy kis üstöt kérek éri. KNÉMÓN Üstöt? GETASZ Kis üstöt. [36] KNÉMÓN Úgy? Ostorcsapást lehet 27

árpából készült kerek sütemény, melyet elégettek az áldozatok alkalmával.


Oldal 18

Vagy azt hiszed, hogy én is ökröt áldozok, ahogy ti? GETASZ Tán bizony csigát sem, azt hiszem. {475} No minden jót, öreg, csupán az asszonyok küldtek, hogy ajtódon kopogva kérjek egy kis üstöt, megtettem, de nem ment, megviszem a hírt, és evvel vége. - Ó, nagy istenek, ez ősz öregbe tán kígyóméreg szorult! {480} (Bemegy a barlangba) KNÉMÓN Gyilkos vadak, kopogni mernek itt, akár barátjuk ajtaján, de én ha egyet is itt érek és elrettentő példát a táj lakóinak belőle nem csinálok, úgy én sem vagyok másoknál semmivel különb. {485} Nem értem, ez hogyan kerülte el bosszúm. SZIKÓN (Getaszhoz, akivel együtt jön ki a barlangból) Pusztulj előlem! És ha megszidott? Talán illetlenül kérted. Nem is mindenki ért az ily dologhoz, én a nyitját ismerem, hisz városszerte ezrivel van ügyfelem, {490} S a szomszédságát mindegyiknek zaklatom, N ezt, azt hamar beszerzem, ám annak, ki kér, kell tudni hízelegni. Hogyha éltesebb ember nyit ajtót, már „apám", „apuska" lesz, idősebb nő „anyám", ha meg középkorú, {495} „papnő" a címe, hogyha szolga, célszerű ostort ígérni, mint ahogy, tudatlanok, [37] kötélre vagytok méltóak ti is. „Fiú! Hívlak!" Knémón megjelenik az ajtóban Nicsak, tatus, téged szólítalak. KNÉMÓN Te vagy megint? SZIKÓN Megint azért... KNÉMÓN Szándékosan {500} felingerelsz. Hát nem tiltottam meg neked ajtómhoz lépni? Add a szíjostort, anyó! SZIKÓN Az istenekre, ezt ne tedd, ne tedd, uram! KNÉMÓN És visszajött. SZIKÓN Poszeidón úgy... KNÉMÓN S még jár a szád! SZIKÓN


Oldal 19

Csak egy edénykét28 kérni jöttem. KNÉMÓN Nincs nekem {505} cserépedény se, bárd se, egy szemernyi só, ecet se, semmim sincs, de rég kimondtam én, ajtómra járni hogy tilos mindenkinek. SZIKÓN Nekem nem mondta senki. [38] KNÉMÓN Hát most hallhatod. SZIKÓN Elég baj ez nekem. De mégis, nem tudod, {510} hogy hol szerezhetnék edényt? KNÉMÓN Nálam soha! Még ez sem volt elég? SZIKÓN Hát minden jót! KNÉMÓN Nekem a jó sem kell titőletek. SZIKÓN Hát semmi jót! KNÉMÓN Kiállhatatlan emberek! (Bemegy a házba, és becsapja az ajtót) SZIKÓN Megadta hát nekem! Hiába kértem illedelmesen! {515} Bíz' isten, az nagyon különböző dolog, kinek kopogsz az ajtaján, ha itt szokás ököllel üdvözölni, sokra nem megyek. Legjobb tehát a húst egészben sütni ki, lapos tányér akad, használjuk azt, amink {520} van, így Phülé lakóihoz nincs több közünk. SZÓSZTRATOSZ (jön, a fáradtságtól görnyedezve ) Kinek szüksége bajra van, jöjjön Phülé tájára el vadászni. Jaj, háromszoros baj ért, a hátam és nyakam, csipőm s egész [39] testem kegyetlenül sajog. Túlságosan {525} nagy lendülettel kezdtem el dolgozni én, munkához nem szokott kezem nehéz kapát emelt magasra, tán a jó napszámosok se jobban. Ámde nem soká, tekintetem fürkészni kezdi, jő-e már a vén s a lány, {530} megfordulok, s nagy isten, akkor szúr belém, először egy alattomos kis fájdalom, de nőni kezd, amíg meggörbülök bele, mint egy faág, de senki nem mutatkozik. A nap tüzelt, s látom, hogy Gorgiasz felém {535} kacsintva nézi, hogy hajoltam meg saját súlyomtól, és akár a gémes kút, hogyan emelkedem fel újra. „Meglehet, fiú – 28

edénykét - A szakács - Getasz tapasztalatain okulva - szerényebb kéréssel áll elő.


Oldal 20

kiált felém -, hogy el se jő ma." „Hát velünk - feleltem én - akkor mi lesz?" „Holnap talán {540} meglessük őt, de most elég." Helyemre állt kapálni Daosz, és az első felvonás így véget ére, és most itt vagyok megint, miért, miért nem, istenemre, nem tudom, ösztönszerűen hoznak erre lépteim. {545} Getasz más szolgákkal együtt kilép a barlangból GETASZ Milyen csúfság ez? Ember, azt hiszed talán, hogy száz kezem van? Én rakok neked tüzet, asszony, meg lisztet is szitálok, húst szelek, dagasztok és rendezgetek, füst marja ki szemem, s bár félig megvakultam, én magam {550} intézem itt az ünnepeket. [40] SZÓSZTRATOSZ Getasz fiam! GETASZ Ki szólít? SZÓSZTRATOSZ Én. GETASZ S ki vagy te? SZÓSZTRATOSZ Hát nem látsz ? GETASZ (szemét törülgetve) Uram, felismerlek. SZÓSZTRATOSZ De mit csináltok itt? GETASZ Mit is? Áldoztunk, és neked csináljuk épp a jó ebédet. SZÓSZTRATOSZ És anyám? GETASZ Régóta itt van ő. {555} SZÓSZTRATOSZ Apám? GETASZ Reá még várni kell. SZÓSZTRATOSZ Ugorj ide kicsit. Ha jól megfontolom, kapóra jött az áldozat nekem, habozni nincs miért, [41] tüstént megyek meghívni új barátomat, s a szolgáját is, ünnepeljenek velünk, {560} utána bennük is megnő a buzgalom a házassági tervemet segítem. GETASZ Miről beszélsz ? Meghívni mégy vendégeket ebédre? Énfelőlem háromezren is Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 21

jöhettek, azt előre tudtam, hogy nekem {565} nem jut még kóstoló se. Csak csődítsetek mindenkit össze, nagyszerű az áldozat, méltó, hogy lássa más is. Ám e sok fukar asszony - csinos kis tréfa lesz, tudom - nem ad szemernyi sót se, Démétérre, senkinek. {570} SZÓSZTRATOSZ Ma minden rendbe jön, Getasz. Benned soha, ó Pan, csalódni nem fogok, hiszen feléd szállott imám, ahányszor erre vitt utam. SZIMIKÉ (jajveszékelve megjelenik az ajtóban) Szerencsétlen fejem! Szerencsétlen fejem! GETASZ Csak ez hiányzott még! A bősz öregnek egy {575} asszonycselédje bújt elő. SZIMIKÉ Mi lesz velem? A kútba ejtett vödröt úgy akartam én előhalászni, hogy gazdám ne tudja meg, kapát eresztettem le érte, rátekert keshedt kötélen, ez meg elszakadt, mivel {580} már gyönge volt. GETASZ Ezt megcsináltad. [42] SZIMIKÉ Ó, szegény fejem, kapánk is ottveszett vödrünk után. GETASZ Nincs hátra más, ugorj a kútba már te is. SZIMIKÉ Véletlenül trágyát akar kihordani az udvaron, s a szerszámot keresve rég {585} ordítva futkos, már az ajtóban zörög. GETASZ Fuss hát, szegény anyó, fuss hát, hiszen megöl, vagy védekezz. KNÉMÓN (kilépve az ajtón) Hová tűntél, haszontalan? SZIMIKÉ Uram, nem készakarva ejtettem bele. KNÉMÓN Kotródj a házba! SZIMIKÉ Mit csinálsz velem te? KNÉMÓN Én? {590} Kötélre kötve kútba mártiak. SZIMIKÉ Jaj, ne tedd! KNÉMÓN Isten bizony, hogy megteszem, jó lesz ez itt, minél keshedtebb, annál jobban megfelel. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 22

SZIMIKÉ Daosz, segíts, a szomszédból szólítalak! [43] KNÉMÓN Te Daoszban mersz bízni még, gonosztevő? {595} Nem megmondtam ? Be! Gyorsan szedd a lábadat! SZIMIKÉ Szegény fejem, segítségemre senki sincs. GETASZ (Knémonhoz lép) Mi engem illet, én a kútba szállhatok, vödör vagy bármi van lent, felhozom, s magam gondoskodom kötélről. KNÉMÓN Elpusztítsanak {600} az istenek téged, gonosz! Te mersz nekem szolgálatomra lenni? (Szimiké után bemegy) GETASZ Hogy dühöng megint! Három gonosz lakik szivében. És hogy él! Valódi, Attikát lakó paraszt, ki csak köves földjével küszködik, hol nem terem {605} csak tímián meg zsálya,29 jó nem érheti. De íme, jő ifjú uram, s a meghívott vendégeket magával hozza, helybeli földműveseknek látszanak. Bolond dolog! Már itt is vannak, hol kötött velük vajon {610} barátságot? Szósztratosz és Gorgiasz vitatkozva közelednek SZÓSZTRATOSZ Nem, ezt nem engedem neked, van mindenünk, jönnöd kell, Héraklész, segíts, ki látott még olyat, hogy elhárítanád [44] a meghívást, mikor barátod ünnepel? Hisz tudhatod, már rég barátod voltam én, {615} előbb, mintsem megláttalak. (Átadja a kapát és a kecskebőr subát) Fogd, vidd be ezt, aztán jöhetsz. GORGIASZ Anyámat mégse hagyhatom magára otthon. SZÓSZTRATOSZ Gondoskodj felőle, hogy hiányt ne lásson. Én magam rögtön jövök. (KAR) [45]

29

csak tímián meg zsálya - a köves talajon is megélő növények.


Oldal 23

Negyedik felvonás SZIMIKÉ Segítség, jaj, segítség, jaj nekem, kijön {620} segítségünkre? SZIKÓN Héraklész, felséges úr, az istenekre, démonokra, hagyjatok minket, hogy végre békén áldozzunk italt. Be furcsa ház: ütleg, szitok meg jajgatás. SZIMIKÉ Gazdám a kútban van! SZIKÓN Hogyan? SZIMIKÉ Hogyhogy hogyan? {625} A vödröt és kapát kihozni szállt alá. De megcsúszott véletlenül, s belézuhant. SZIKÓN No, csakhogy egyszer házsártos vénemberünk úgy tett, nagy Ég, ahogy helyes volt tennie. Derék anyó, most rád került a sor. SZIMIKÉ Hogyan? {630} SZIKÓN Mozsártörőt, követ s egyéb ilyesmiket dobj rá felülről. [46] SZIMIKÉ Szállj le érte, kedvesem. SZIKÓN Hogy rajtam is beteljesedjen egy mese, s a kútban eb marjon meg?30 Istenemre, nem! SZIMIKÉ Ó merre jársz most, Gorgiasz? GORGIASZ (éppen megérkezik) Im, itt vagyok! {635} Mi kell, anyó? SZIMIKÉ Mi? Hát elismétlem megint: gazdám a kútban van. GORGIASZ (a barlang felé) Siess, hé, Szósztratosz, jöjj márki! SZÓSZTRATOSZ (kilép a barlangból) Menj előre, és követlek én. (Gorgiasszal el) SZIKÓN Dionüszosz, vannak hát mégis istenek! s a kútban eb marjon meg? - a szólás a mesére utal, mely szerint a kútba esett kutya megharapja a megmentésére alászálló kertészt. 30


Oldal 24

Az áldozóknak üstödet sem adtad, ó, {640} szentségtörő irigy, no idd a kút vizét, egészen idd ki, hogy ne kelljen senkivel megosztanod. Bosszút, ím, érted állnak így a Nümphák, mert ki egy szakácsot bántani merészelt, el nem vitte szárazon soha. {645} Mivelhogy mesterségünk szentséges dolog: egy asztalost akárki sért, nem éri baj. A LEÁNY (kilép a házból) Jaj, csak nem halt meg, mentsétek meg jó apám! [47] SZIKÓN Miféle jajveszékelés! Ez sem segít.. .31 {649} (...) Már szinte biztos, hogy lejut hozzá, s szegényt {654} a mély kútból a napvilágra húzza fel. {655} Nagy istenek, mulatságos látványt igér, ha majd megáll remegve itt a ház előtt. Mi engem illet, én örömmel látom őt viszont, Apollón úgy segítsen,32 férfiak. Ti, asszonyok meg érte hintve szent italt, {660} imát is mondjatok, hogy megmentsék öreg, rossz csontjait, habár örökre béna lesz, de így az isten és a néki áldozók számára szomszédsága elviselhetőbb, s ezek szakácsnak elhívnak majd máskor is. {665} SZÓSZTRATOSZ (visszajön) Déméter istenasszony és Aszklépiosz s a többi isten is legyen tanúm, soha nem láttam jobbkor fuldokolni, emberek, senkit se, szinte már édes jobblét ölén. Mert Gorgiasz, amint az udvaron vagyunk, {670} a kútba ugrott rögtön, én s a lány pedig a kút kávája mellett álltunk tétlenül. Mit is tehettünk volna? Legfeljebb a lány, tépvén haját, sírt s mellét verte szertelen. Arany szerencse volt velem, nagy istenek, {675} hogy én lehettem ott szegényke gyámola. Kértem, ne bántsa önmagát, istenszobor szebb nem lehet, s a kútban vergődőt bizony nem sokba vettem, bár elismertem, ki kell őt mentenünk, de aggasztott a várt siker. {680} [48] Vesztére hogy nem lettem én, kevésbe múlt, mert míg a lányra néztem, ujjaim közül háromszor is kibújt a rám bizott kötél. De Gorgiasz új Atlasznak mutatkozott,33 bátran kitartva végül is felhozta őt. {685} a következő 4 sor elveszett. Apollón úgy segítsen - az athéni házak kapujára az utakat védő Apollón Agüieusz szobrát vagy jelvényét helyezték el. Szikón Knémón kapujára mutat. 33 új Atlasznak mutatkozott - Atlasz, Iapetosz fia titán volt, Héraklész oszlopainál (a mai Gibraltárnál) a vállán hordozta az eget, hogy rá ne zuhanjon a földre. 31 32


Oldal 25

De erre már eljöttem én, mert nem tudom fékezni önmagam, kevésbe múlt, s a lányt majd megcsókoltam, oly vadul kívántam őt nőmül. De már készülni kell, zörrent a zár. Mit látok itt? Ó, Zeusz, megváltó istenem! {690} Knémón, Gorgiaszra támaszkodva, vánszorogva jön34 GORGIASZ Knémón, mi kell? Beszélj! KNÉMÓN Nagyon rosszul vagyok. GORGIASZ Szedd össze hát mégis magad! KNÉMÓN Ha meghalok, nem lesz tovább a terhetekre már a vén Knémón. GORGIASZ Beláthatod, nem jó magánosan, hajszál hiányzott csak, hogy elpusztulj imént. {695} Ilyen magas korban rád férne már bizony, hogy éberen gondozzanak. KNÉMÓN Tudom, magam hibáztam eddig. Hívd anyádat, Gorgiasz! [49] Az ember legtöbbször saját kárán okul, az már igaz. Te, kis leányom, add kezed, {700} segíts feltápászkodni már. SZÓSZTRATOSZ (magában, miközben a leány Knémónt átkarolja) De jó neki! KNÉMÓN (észrevéve Szésztratoszt) Te meg mit ácsorogsz, gonosz, mi dolgod itt?35 {702} (...) Mürrhiné, leányom, és te, Gorgiasz, figyeljetek, {710} élni sem kívánok én már, jobb nekem, ha meghalok, hagyjatok meg ebben, úgyse cáfolhat meg senki sem. Egyben tévedtem talán csak: hogy megélhet egymaga, s önmagán segít az ember, senki másra nem szorul. Ámde látva most, milyen hamar bealkonyul, s milyen {715} céltalan volt életem, belátom, elvem nem helyes. Kell hogy álljon őt segítő társ az asszony oldalán. Héphaisztoszra, attól lettem ily rideg, hogy másokat láttam én, hogy élnek, és azt számítgatják csak, hogy hogyan {720} tudnának meggazdagodni, s azt hittem, hogy senki sincs emberek között, ki másnak jót akar. Válaszfalat vont körém ez, ámde Gorgiasz példája mást mutat: mert amit velem ma ő tett, nagy s nemes valószínűbb, hogy Knémónt az ekküklémán, a ház belsejében történt eseményeket a közönség elé táró gördülő deszkán tolják ki. 35 a következő 7 sor elveszett. 34


Oldal 26

lélekre vall. Mert idáig ajtómhoz közel sem engedtem soha, még a legkisebb segítséget sem nyújtottam neki, {725} szóra sem méltattam, és az életem mentette meg. [50] GORGIASZ Hisz jogodban áll, s ha megtiltod továbbra is nekem, nem nézek feléd sem, úgyse tettél eddig jót velünk, én se véled. KNÉMÓN És ezentúl? Hogyha meghalok, fiú - s azt hiszem, soká nem élek, érzem én, beteg vagyok -, {730} - s akkor is, ha még magamhoz térek, légy az én fiam, és amim csak van, tekintsd tiédnek, ezt a lányt pedig rád bízom, férjhez te add, hiszen ha tán fel gyógyulok, akkor sem lesz vőlegény, ki tetszésem megnyerheti, én pedig továbbra is hadd éljek ízlésem szerint. {735} Minden mást intézz magad, ha átvetted a vagyonom, hála isten, van hozzá eszed, s törődsz hugoddal is. Birtokom két részre osztva, hozományul add felét,36 másikat megtartva, láss el engemet s anyádat is. Most segíts leülni, lányom. Kelleténél több beszéd {740} férfihoz nem illenék, de volna még néhány szavam, egy-két szóval életismeretre hadd tanítsalak. Volna minden ember szíve csak jószándékkal tele, törvényszék se, börtönök se, háború se volna tán, mert lehet középszerű vagyonnal élni boldogan. {745} Ám ha tetszik, énfelőlem hadd tegyétek így tovább, én, a vén zsémbeskedő, sokáig útba nem leszek. GORGIASZ Nincs ellenvetésem, és amit kívánsz, elvállalom, vőlegényt is úgy keressünk, hogy te egyetérts vele. KNÉMÓN Istenemre, nincsen erre több szavam, ne háboríts. {750} [51] GORGIASZ Épp veled kíván beszélni... KNÉMÓN Istenemre, hagyjatok! GORGIASZ ... egy legény, ki kéri lányod. KNÉMÓN Engem az se érdekel. GORGIASZ Megmentésedben segített. KNÉMÓN Hol van? GORGIASZ Itt. (Szósztratoszhoz) No, jer közénk. hozományul add felét - Gorgiasz korábban (328-9. sor) két talentumra becsülte Knémón vagyonát. Az egy talentumnyi hozomány a a szokásosnak fele volt. A vagyonos Kallippidész lányával három talentumot ígér. 36


Oldal 27

KNÉMÓN Arcát nap sütötte, látni. Tán paraszt? GORGIASZ Való, apám, nem ficsúr, ki naphosszat csak ténferegne tétlenül... 37{755} (...) (Szósztratoszhoz) Már apánk se tiltja tőled, rád bízom tehát hugom, {761} és amint az illik, ünnepélyesen, tanúk előtt kész vagyok kiadni minden osztályrészed, Szósztratosz. Görbe úton célba jutni nem próbálkoztál te sem, tiszta jellemet mutatsz, s mi kell, a lányért vállalod, {765} bárha gyönge vagy s törékeny, szívesen fogtál kapát, nem vagy rest dologra sem, s a férfit az mutatja meg, hogy nem tartja többre önmagát, ha gazdag is nagyon, más, szegényebb embereknél: az, ha sorsa változik, [52] nem törik meg, és ilyennek ismertük meg jellemed. {770} Csak maradj tovább is mindig így. SZÓSZTRATOSZ Azon leszek bizony. Ám elég: a durva emberek dicsérik önmaguk. Kallippidész közeledik Nézd csak: éppen jókor jő atyám. GORGIASZ Csak nem Kallippidész mondhat téged gyermekének? SZÓSZTRATOSZ Úgy van! GORGIASZ Gazdag ember az, mint ahogy megérdemelte, mert ügyes paraszt nagyon. {775} KALLIPPIDÉSZ Még utóbb elkésem; elfogyott a birkahús talán, s házam népe jóllakottan már tanyánkra visszatért? GORGIASZ Ó, Poszeidón, jaj, de éhes! Elmondjunk mindent neki? Jobb, ha már evett, s szelídül. KALLIPPIDÉSZ Ettetek már, Szósztratosz? SZÓSZTRATOSZ Még azért maradt, neked, csak lépj velünk be. KALLIPPIDÉSZ Azt teszem. {780} GORGIASZ Menj utána, és beszélj apáddal négyszemközt talán. [53] SZÓSZTRATOSZ És te addig benn a házban várakozni fogsz, úgy-e? GORGIASZ Messze nem megyek ki. SZÓSZTRATOSZ 37

a következő 5 sor elveszett.


Oldal 28

Jó lesz, nemsokára hívlak is. (KAR) [54]

Ötödik felvonás SZÓSZTRATOSZ Nem megy minden kedvem szerint, apám, ahogy elvártam volna tőled. KALLIPPIDÉSZ Úgy? Mi baj tehát? {785} Tiltottam én, hogy nőül vedd, akit szeretsz ? Ellenkezőleg, így kívánom. SZÓSZTRATOSZ Nem hiszem. KALLIPPIDÉSZ Az istenekre, vallom azt, amit tudok: a házasság szilárd alapra épül úgy, ha ifju szív parancsa teljesül vele. {790} SZÓSZTRATOSZ Ha egyszer arra méltónak találtuk ezt az ifju embert, hogy hugát nőül vegyem, miért vonod meg tőle testvérem kezét? KALLIPPIDÉSZ Ez nem helyes beszéd. Koldusszegény legyen ne csak menyem, de vőm is? Ez sok volna már, {795} elég az is, hogy egyhez hozzájárulok. SZÓSZTRATOSZ Pénzről beszélsz: nagyon bizonytalan dolog. Hiszen ha tudnád, hogy nálad maradhat az örökre, még csak érteném, hogy őrized, [55] s nem adsz belőle senkinek. De nem te vagy {800} gazdája, nem te, vak szerencse bír vele, ezért irigyen mástól meg ne vond, apám! Úgy eshetik, hogy tőled elragadja még, és méltatlannak osztogatja majd a sors. Ezért mondom, hogy míg rendelkezel vele, {805} a pénzedet nagylelkűen használd, apám, segíts mindenkinek, gazdaggá tégy saját pénzedből másokat, hiszen csak ez marad tiéd örökre, és ha egyszer bajba jutsz, így mindig lesz miből merítened megint. {810} Hiszen csak sokkal többet ér a nyílt barát, mint titkos kincsed, mit beásva földbe dugsz. KALLIPPIDÉSZ Ismersz te, Szósztratosz, mit csak gyűjtöttem én, magammal abból sírba semmit sem viszek, mindaz tiéd. Akarsz barátra tenni szert? {815} Tégy úgy, ahogy jónak látod, szerencse fel! Miért ez oktató beszéd? Vigyél, vigyél mindent és osztogass el, én megengedem. SZÓSZTRATOSZ Jó szívvel? KALLIPPIDÉSZ Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 29

Úgy, jó szívvel, ez téged soha ne aggasszon. SZÓSZTRATOSZ Tehát szólítom Gorgiaszt. {820} GORGIASZ (jön) Az ajtóban kilépve meghallottam én az első szótól kezdve, mit beszéltetek. [56] De én mit mondhatok? Tudom, te, Szósztratosz, igaz barát vagy, én is megszerettelek. De úgy segítsen Zeusz, elégedett vagyok {825} a helyzetemmel, és nagyobbra nem török. SZÓSZTRATOSZ Nem értem, hogy miről beszélsz. GORGIASZ A húgomat hozzád adom, de én a húgod nélkül is jól megleszek. SZÓSZTRATOSZ Hogy érted ezt? GORGIASZ Nem esne jól élvezni azt, miért más dolgozott, magam {830} gyűjtök magamnak. SZÓSZTRATOSZ Dőreség ez, Gorgiasz. E nászra méltatlannak tartanád magad? GORGIASZ Hugod kezére nem, de az nem illenék, hogy az, kinek kevés van, nyerjen nagy vagyont. KALLIPPIDÉSZ Ó, Zeusz, nagy isten, hallod ezt? Nemesszivű {835} de balga vagy. GORGIASZ Miért? KALLIPPIDÉSZ Idő előtti még beszélni nagy vagyonról. Én hozzád adom a lányt, s legyen kevés, mit elfogadsz vele. [57] GORGIASZ Hajlok reá; ha ellentmondanék, bolond lennék, nemcsak szegény - az ember ésszel él. {840} SZÓSZTRATOSZ Tehát az eljegyzés van hátra már csupán. KALLIPPIDÉSZ Ifjú, ím átadom neked38 leányomat, hogy méhe, mint a föld, törvényes magzatot teremjen - és három talentumot vele. GORGIASZ Hadd adjak én hugommal egy talentumot. {845} KALLIPPIDÉSZ Nem lesz sok az? Ifjú, ím átadom neked... - a házasságkötés ősi jogi formulája; az újkomédia más darabjaiban is előfordul: vö. A szamoszi lány 726. kk., A lenyírt hajú lány 1013. kk. 38


Oldal 30

GORGIASZ Telik reá. KALLIPPIDÉSZ Megtarthatod egészben, Gorgiasz, amid csak van. De már anyádat és testvéredet vezesd ide, nőink közé. GORGIASZ Kívánságod szerint teszek. SZÓSZTRATOSZ Az éjszakát evés-ivással töltsük itt, {850} együtt maradva mind, a kettős esküvőt majd holnap üljük. Hozd magaddal, Gorgiasz, a vénembert is, köztünk felderül talán. GORGIASZ De nem jön úgysem, Szósztratosz. SZÓSZTRATOSZ Beszéld te rá. [58] GORGIASZ Ha rá tudom beszélni őt. (El) SZÓSZTRATOSZ (apjához) Az úgy helyes, {855} hogy szépen iddogáljatok ti, két öreg, s az asszonyok virrasszanak. KALLIPPIDÉSZ Fordítva lesz, előre sejtem én, a nők isznak sokat, s mi virrasztunk. De már megyek, s intézkedem, hogy semmiben hiányt ne lássatok. SZÓSZTRATOSZ (egyedül) Helyes! {860} Kallippidész el Ki józanul gondolkodik, reménytelen helyzetbe nem kerül, ha ésszel él s kitart, mindent elér; a példa erre én vagyok. Csak egy nap, és a házasság, miről talán mások lemondtak volna már, beteljesült. {865} Gorgiasz anyjával, húgával és Szimiké anyával jön GORGIASZ (a nőkhöz) Szedjétek lábatok! SZÓSZTRATOSZ (fogadva őket) Csak bátran jöjjetek! (A barlangból kilépő anyjához fordulva) Anyám, fogadd őket! [59] GORGIASZ Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 31

Knémón otthon maradt, sőt arra kért, a vén cselédet is vigyük magunkkal, mert tökéletes magányt kíván. SZÓSZTRATOSZ Az önfejű! Hát megleszünk őnélküle, {870} lépjünk be hát mi. GORGIASZ Szósztratosz, szégyenkezem e nők miatt. SZÓSZTRATOSZ Üres beszéd! Csak nem maradsz kívül? Hisz ez számodra már családi ügy. SZIMIKÉ (hátrafordulva, Knémón hazafelé) Elhagylak én is, Artemiszre, 39élj magad, szerencsétlenné jellemed tesz. Itt ezek {875} az istenhez vezettek volna, ám te csak ellenkezel, tanúm Démétér és a Lány,40 elég baj ért, de még nagyobb ér majd ezért. GETASZ Betérek hozzá, s megnézem, mi van vele. Fuvolaszó Miért zendítesz rá? Zenét hallgatni nincs időm most. {880} A házban egy beteg lakik, hozzá megyek, figyeld meg. SZIMIKÉ Üljön mellette bárki más, ápolva őt, ha tetszik, de én búcsúztatom kisasszonyunkat, és utószor gyöngéd szavammal hadd becézzem őt. [60] GETASZ Helyes, no menj csak. Addig majd én elgondozom.. .41 {885} Szikón, derék szakács, siess, Poszeidón úgy segítsen! {889} Hol késlekedsz ilyen soká? SZIKÓN Te szólítasz? GETASZ . Magam la! {890} Imént elszenvedett sérelmedért bosszút nem állnál? SZIKÓN Imént elszenvedett sérelmemért? Miről fecsegsz te? GETASZ A zsémbes vén egyedül van és alszik. SZIKÓN S hogy van különben? GETASZ Végét nem járja semmiképp. SZIKÓN Hanem ha mégis fölkel, 39 40 41

Artemiszre - komikus hatású, hogy az ifjú istennőre - szokatlan módon - egy öregasszony esküszik. Perszephoné. a következő 3 és fél sor elveszett.


Oldal 32

el tudna minket verni még? GETASZ Fölkelni sem nagyon tud. {895} SZIKÓN Be jólesik nekem szavad, bemegyek valamit kérni, magánkívül lesz majd legott. GETASZ De mégis azt javallom, cipeljük őt magát előbb ki, s itt ha elhelyeztük, [61] bármit kérünk, zörögve ajtaján, felingereljük, az jó mulatság lesz nekünk. SZIKÓN De tartok Gorgiasztól, {900} ha rajtakap, majd ad nekünk. GETASZ A zaj növekszik ott bent, isznak, ránk senki sem figyel, különben is, hozzánk még nyájasabb, mint bármikor, ez már az új rokonság, a mi emberünk egészen ő, csak mindig így maradjon, egész jól elviselhető. SZIKÓN Hogyisne! GETASZ Csak titokban {905} cipeld a vénembert ki, és ne késlekedj sokat már. SZIKÓN Maradj, könyörgök, itt ne hagyj magamra, el ne menj még, s az istenekre, zajt ne csapj! GETASZ Dehogy csapok, tanúm Gé! Bemennek, és kihozzák Knémónt Így, jobbra. SZIKÓN Megvan. GETASZ Tedd le hát! Nos, itt az alkalom, már. [62] SZIKÓN Először én kezdem, te meg figyelj42 a szép ütemre. {910} Hej, szolga, hej, fiú, fiúk, hívlak! KNÉMÓN Kiszenvedek, jaj! GETASZ Hívlak, fiú, hej, szolga, hej, fiúk! KNÉMÓN Kiszenvedek, jaj! Ki az? Felismerem, közülük egy. De mit kívánsz hát? SZIKÓN Egy tányért kérek s üstöket. KNÉMÓN 42

te meg figyelj - a fuvolásnak szól.


Oldal 33

Ki az, ki talpra állít? SZIKÓN Tudom, hogy nálatok kerül. GETASZ Tizenkét asztal is kell, {915} s háromlábú ülőke hét, fiúk, a bennlevőknek jelentsétek hamar, sietnem kell. KNÉMÓN De semmi sincsen. GETASZ Valóban nincs? KNÉMÓN Ezerszer is hallhattad. SZIKÓN Elmegyek hát. KNÉMÓN Ó, jaj, szerencsétlen fejem, ki hozhatott ki engem? S ki tett le engem itt elöl? Hordd el magad, te! [63] SZIKÓN Mindjárt. {920} Fiúk, fiam, nők, férfiak, kapus, rabszolga! KNÉMÓN Ember, őrjöngsz, az ajtót be ne törd! SZIKÓN Adj szőnyeget kilencet! KNÉMÓN Honnan? SZIKÓN S függönyt is kölcsönözz, finom külföldi szőttest, a hossza száz láb is legyen. KNÉMÓN Jó volna, hogyha volna. SZIKÓN Akad. KNÉMÓN Hová gondolsz ? Anyó! Ez már megint hová tűnt? {925} SZIKÓN Akkor más ajtón zörgetek. KNÉMÓN Hordd el magad! Szimiké! Az istenek, zsiványok, elpusztítsanak! Mi kell még? SZIKÓN Egy jó nagy bronzedényt43 is adj! KNÉMÓN Hol van, ki talpra állít? SZIKÓN Már hogyne volna, van neked, van függöny is, papuska. [64] KNÉMÓN Hol van, haszontalan kölyök? SZIKÓN 43

jó nagy bronzedényt - bor és víz vegyítésére.


Oldal 34

Talán edény se volna? {930} KNÉMÓN Szimikét megölöm! GETASZ Aludj tovább nyugodtan, és ne vinnyogj! Embert kerülsz, a nőket gyűlölöd, s az áldozathoz hiába hívtak nyájasan, de most viszünk erővel. Segítségedre senki sincs, magunk vagyunk körötted. Figyelj tehát szavunkra... 44 {935} KNÉMÓN (...) Mi vár a nőkre ott, mivel csaltátok el közétek? {937} GETASZ Az asszonyod s a lányod sorsa fordul kedvezőre először életükben, ott vidáman szórakoznak, mindent elkészítettem én, italt a férfiaknak. {940} Figyelsz vagy alszol? KNÉMÓN Ó, hogy is lehetne itt aludnom? SZIKÓN Akarsz-e inni hát velük? Nincs vége még, figyelj csak. Mindenre gondom volt, a föld behintve zöld levéllel, az asztalok terítve, hé, hallod, magam csináltam, mivelhogy én szakács vagyok. De lusta ember is vagy. {945} Amott vidám vendégsereg, ni, egyikük kezében az óbor csillog, önti már öblös kupába vízzel. A férfiak közt körbe jár, nőknek kínálja másik. Látod, hogy isznak ott? Homok sem issza fel mohóbban. [65] Mámorban égve egy leány a szolganép sorából {950} kilép - árnyékban nyílt virág -, fátyolba rejtve arca, ütemre táncol, énekel, szemérmesen remegve, társnője fogja kézen, és a kört kettesbe lejtik. GETASZ Ki annyit szenvedtél, te is közéjük lépve táncolj. KNÉMÓN Mit terveztek, gazemberek? SZIKÓN Csak azt, hogy lépj közéjük. {955} Illetlen vagy. KNÉMÓN Nem én, az istenekre. SZIKÓN Hát vigyünk már? KNÉMÓN De mit tegyek? SZIKÓN Táncolj te is. KNÉMÓN Legyen tehát, vihettek, ott békében hagynak talán. GETASZ Ez már helyes, kapaszkodj. Szép győzelem, fiam, Donax, te is, Szikón, 44

a következő másfél sor elveszett.


Oldal 35

emeljétek fel és vigyétek őt be. Te, {960} vigyázz magadra, el ne szökj, ha bármilyen csalárdságon kapunk, ne várj kíméletet, ezt jól jegyezd meg. Így, nekünk is adjatok immár fáklyát és lombfüzéreket. [66] SZIKÓN Nesze! A vége ez, legyőzve már a zord öreg, {965} legények, férfiak, fiúk örüljetek együtt velünk, és nyájasan tapsoljatok. S a vidámságot kedvelő nemes leány, a Győzelem ne hagyjon el minket soha. [67]


Oldal 36

A szamoszi lány45 Fordította : Kerényi Grácia Szereplők MOSZKHIÓN, Démeasz nevelt fia, Plangón kedvese KHRŰSZISZ, szamoszi hetaira, Démeasz ágyasa PARMENÓN, Démeasz rabszolgája DÉMEASZ, öregúr NIKÉRATOSZ, öregúr, Démeasz szomszédja SZAKÁCS Néma szereplők DÉMEASZ RABSZOLGÁI A SZAKÁCS SEGÉDJE ÖREG DAJKA MOSZKHIÓN és PLANGÓN CSECSEMŐJE PLANGÓN, Nikératosz lánya LANTOSLÁNY FUVOLÁSLÁNY SZÍN Athéni tér vagy udvar; balra Nikératosz, jobbra Démeasz háza. A két kapu közt Apollón oltára. [70]

Első felvonás MOSZKHIÓN (kilép Démosz háza elé) (...) Mi haszna46 van emésztenem magam ezért? Bajos dolog, mert nagy hibát követtem el, de fény derül rá, gondolom, úgyis csakhamar. Úgy vélem, ésszerű, ha nektek fölfedem, {5} kifejtve hogy s mint volt, apám természetét. Alig születtem meg, duskáltam, mint kicsiny gyermek, mindenben, emlékszem világosan; ő jótevőm volt, bár eszem nem érte fél. Felnőttem: nem mint mástól nem különböző, {10} „akárha egy lennék a többiek közül", de mégis, Zeuszra, balszerencsésebb vagyok. Pedig, valljuk meg, karvezetőként47 én különb és bőkezűbb voltam; kutyákat vett nekem, lovakat; csillogtam, mint phülarkhész;48 megszorult {15} Az eredeti címe: Szamia. Valószínűleg korai darab. A kisázsiai partok előtt fekvő Szamosz Athén fontos külső birtoka volt, a hellenisztikus korban változó uralom alatt állt. 46 Mi haszna.. . - Moszkhión monológjának kezdetéről néhány sor elveszett. 47 a dithürambikus és drámai kórusok szervezése és költségeinek fedezése a gazdag polgárok megtisztelő feladata volt. Moszkhión meglepően fiatalon látta el ezt a megbízatást. 48 a phülé („törzs") által kiállított lovascsapat parancsnoka; az i. e. 320 utáni időkben valószínűleg inkább csak díszegység lehetett, és katonai célokra aligha vették igénybe. E tiszt betöltése a vagyonos polgárok előjoga volt. 45


Oldal 37

barátaimat segíthettem méltányosan. Őáltala voltam ember. És mindezt meg is háláltam illőképp, mint jól nevelt fiú. Ezután történt - mert elbeszélem sorra mind a dolgainkat, engedi ráérő időm -, {20} hogy apám megkívánt egy Szamoszból származó hetairát - emberi dolog ez, kétségtelen -, s titkolta ezt, szégyellte; észrevettem én, [71] bár ő nem akarta, s így gondolkodtam: ha nem kerül házába, s nem lesz így övé a lány, {25} ifjabb vetélytársak miatt sok gondja lesz; de ezt megtenni tán miattam nem meri. Biztassam arra, hogy vegye csak magához őt?49 (Moszkhión rábeszélte Démeaszt, hogy vegye magához Khrűsziszt. Démeasz most éppen üzleti úton van szomszédjával, Nikératosszal együtt; közben Khrűszisz összebarátkozott Nikératosz feleségével és leányával.) Apám barátnőjével emberségesen {35} viselkedett a lány s az anyja, gyakran ott volt náluk ő, majd sokszor járt nálunk a két szomszédnő. Egyszer futva jöttem épp haza mezőnkről, s itt találtam őket: összegyűlt Adóniszt ünnepelni50 egy csapat leány {40} meg asszony. Élvezték az ünnepség vidám játékait, ahogy természetes; magam nézőként vettem benne részt: vesztemre nem bírtam szemem lehúnyni lármájuk miatt. Mert kerteket cipeltek a háztetőre fel, {45} táncoltak, szórakozva töltötték az éjt. Nem szívesen mondom tovább, szégyenkezem, bár semmi haszna, mégis úgy szégyenkezem. A lány teherbe esett: tehát nyilvánvaló, mi történt ott előbb. Le nem tagadtam én {50} a vétkemet, s magam kerestem meg vele a lány anyját, igérve: nyomba elveszem, mihelyt apám megjön; megesküdtem reá. Magamhoz vettem az újszülöttet is minap, [72] mert úgy esett véletlenül, hogy Khrűszisz is {55} szült éppen; erre mondhatjuk: „jól összejött"!51 (Khrűszisz gyermeke Démeasztól származik, s amikor meghal, a hetaira Plangón csecsemőjét veszi magához. A prológus végen Moszkhión a kikötőbe indul újabb hírekért, vagy szolgáját, Parmenónt küldi oda.) KHRŰSZISZ (kijön Démeasz házából) (...) az itt következő 26 sor elveszett, vagy töredékes. Adoniszt ünnepelni — Adonisz a monda szerint Aphrodité kedvese volt. Fiatalon halt meg, de évről évre egy napra visszatérhetett az Alvilágból. Ünnepén, melyet elsősorban nők ültek meg, újjászületésének jelképeként kosarakban gyorsan növő virágokat ültettek, és ezeket vitték fel a háztetőre. 51 Mintegy 28 sor hiányzik. 49 50


Oldal 38

Látom, sietve jönnek hozzánk erre most, ha itt maradok, hogy mit beszélnek, hallhatom. {60} Moszkhión, Parmenón jobbról be MOSZKHIÓN Láttad saját szemeddel apámat, Parmenón? PARMENÓN Nem hallottad? Mondtam! MOSZKHIÓN S a szomszédjukat is? PARMENÓN Megjöttek. MOSZKHIÓN Akkor jó. PARMENÓN De rajtad most a sor: légy férfi, és hozd szóba esküvőtöket tüstént. MOSZKHIÓN Miképp? A bátorság inamba száll, {65} amint a tennivaló közel jön. [73] PARMENÓN Mit beszélsz? MOSZKHIÓN Apám előtt szégyenkezem. PARMENÓN S a lány előtt, kit bajba hoztál, és az anyja előtt? Remegsz, te gyáva nyúl? KHRŰSZISZ (előlép) Szerencsétlen, mit ordibálsz? PARMENÓN (félre) Hát itt volt Khrűszisz is! (Khrűsziszhez) Miért {70} kiáltozom, kérded? Nevetséges! Szeretném látni már az esküvőt, hogy ez ne siránkozzék kapunk előtt itt, és ne felejtse el, mit esküdött: hogy áldozik, koszorút vesz föl, szezámmagot tör52 majd e házban. Nincs pörölni épp elég {75} okom, szerinted? MOSZKHIÓN Mindent megteszek; de mit kell mondanom? KHRŰSZISZ Szerintem azt... PARMENÓN A gyermeket, mint eddig, hadd szoptassa ő továbbra is, és mondja, hogy saját szülötte. KHRŰSZISZ 52

szezámmagot tör - hogy termékenységi szimbólumként lakodalmi süteményt ízesítsenek vele.


Oldal 39

Miért ne? Jó. MOSZKHIÓN Apám dühös lesz rád! [74] KHRŰSZISZ De megbocsát hamar, {80} hiszen szerelmes, lelkem, ő is szörnyümód, akár te; és ez békülésre készteti minél előbb a legdühödtebb férfit is. Én hát inkább mindent magamra vállalok, mintsem hogy dajkaságba adják kisfiad.53 {85} (Feltehetően rábeszélik Moszkhiónt, hogy ügyesen közölje apjával a valóságot. A magára maradt ifjút gondok gyötrik.) MOSZKHIÓN Mindenki másnál balszerencsésebb vagyok! {90} Nem kéne felkötnöm magam, ha nem tudom meggyőzni őt? Egy szónok kéne, jó eszű, csupán, de ily beszédben én sutább vagyok; megyek tehát keresni egy csendes zugot, és ott gyakorlom, mert a küzdelem nehéz. {95} (Démeasz és Nikératosz málhavivő rabszolgák kíséretében jobbról be.) DÉMEASZ Ugye érzitek, mi jó a helyváltoztatás? Milyen más itt, mint ott a sok gond, baj között! Pontosz54: kövér vének, s halak, halak, halak, nehézkes, bosszantó ügyek; Büzantion: üröm borban, s mindenben, Apollón! Bezzeg itt {100} szegények tiszta kincse. Drága szép Athén, miképp lehetne mind tiéd, mit érdemelsz, hogy boldogok legyünk mi mindenekfelett, [75] akik szeretjük városunkat! (A szolgákhoz) Menjetek be! Tökfilkó, láttomra lábad földbe nőtt? {105} NIKÉRATOSZ Azon csodálkoztam leginkább, Démeasz, a sok dolog közül, mit észleltünk, hogy a nap ott időnként jó soká nem látható; sűrűbb a lég, és elhomályosítja tán. DÉMEASZ Nem; mert nem nézhet semmi szépre, annyi fényt {110} áraszt csupán, amennyi kell a népnek ott. NIKÉRATOSZ Igaz, Dionűszoszomra, jól beszélsz! DÉMEASZ De ez a mások gondja, hagyjuk; arról szólj, amit mondtunk, hogy mit tegyünk? NIKÉRATOSZ Legénykéd tervezett 21 sor hiányzik; a töredékes 89-93. sorokat kiegészítettük. a Fekete-tenger, illetve a körülötte elterülő vidék Athén külkereskedelmi tevékenységének legfontosabb területe volt, Büzantion (a későbbi Konstantinápoly, a mai Isztambul) városán át közelítették meg. A tenger halban való gazdagsága, a város lakóinak iszákossága közmondásos volt. 53 54


Oldal 40

házasságáról? DÉMEASZ Úgy bizony; s mondom megint: {115} legyen velünk a jószerencse, s egy napot tűzzünk ki. NIKÉRATOSZ Én is így látom jónak. DÉMEASZ De én előbb javallottam. NIKÉRATOSZ Ha elmégy, hívj ki majd.55 (KAR) [76]

Második felvonás MOSZKHIÓN (balról be, éppen visszatér a magányos helyről, ahol szónoklatát gyakorolta; Démeasz gondolataiba mélyedve kijön házából, nem veszi észre a fiát) (...) Beszédemet tanultam volna éppen, ám {120} amint kivül kerültem a városon, legott az esküvőmről álmodoztam én; előbb tömjénnel áldoztam,56 s lakomára hívtam el barátaim, majd fürdővízért küldtem el cselédeim, szezámmagot szemelgeték, és nászi dalt csicseregtem, én, hibbant eszű. S mikor beteltem- (észreveszi Démeaszt) jaj, Apollónom, hisz itt az apám! Csak nem hallotta? Üdvöz légy, apám. DÉMEASZ Te is, fiam. MOSZKHIÓN Mitől vagy oly zordon? DÉMEASZ Mitől? Barátnőm itt, úgy látszik, észrevétlenül {130} feleség lett. MOSZKHIÓN Mit? Feleség? Hogyan? Nem értelek. [77] DÉMEASZ Titokban egy fiút szült, úgy látszik, nekem; de én nem tűröm, a jó fenébe menjen el házamból. MOSZKHIÓN Semmiképp! DÉMEASZ Mi az, hogy semmiképp? 55 56

125

14 sor elveszett, részben a II. felvonás kezdetéről. Moszkhión a beszéd gyakorlása helyett képzeletében eljátszotta a nászünnepség mozzanatait.


Oldal 41

Fattyút neveljek, azt javaslod? Ostoba {135} tanács, és nem természetem szerint való. MOSZKHIÓN (fellengzősen) Hát nem közénk való a fattyú is, ha már, az istenekre, emberként világra jött? DÉMEASZ Tréfálsz. MOSZKHIÓN Dehogy, Dionűszoszomra, ez komoly; {140} Minden születés egyforma, véleményem ez; ki jól itél, azt vallja: törvényes szülött a derék ember, s a rossz egyúttal fattyu is.57 (...) (Moszkhión feltehetően rá akarja venni atyját, hogy a gyermeket felnevelje; Démeasz rájön, hogy fia szerelmes a szomszéd lányba, és nősülni szeretne.) DÉMEASZ Ha néked adják a leányt, te elveszed? {150} MOSZKHIÓN Ha semmiről se tudsz, ha meg se kérdezel, hogy tarthatod komolynak? Hogy segítheted? [78] DÉMEASZ Komolynak? Meg se kérdelek? Miről beszélsz, a dolgot, értem, Moszkhión. Máris futok a szomszédhoz, szólok, hogy esküvőtöket {155} készítse elő; mi megbeszéltük. MOSZKHIÓN Így helyes, ahogy mondod. Magam előbb meghintve58 benn, italt loccsantok és a tömjént rá, s hozom a lányt. DÉMEASZ Ne még, ne menj, amíg meg nem tudom, mindenben egyetért-e szomszédunk velünk. {160} MOSZKHIÓN Nem lesz kifogása; én viszont, beláthatod, nem illő, hogy jelen legyek. Megyek tehát.59 (Jobbra el) DÉMEASZ A véletlen mégiscsak isten, látom én, beláthatatlan dolgainkban ő segít. Így volt ez is: magam se tudtam, hogy fiam {165} szerelmes.60 28 sor elveszett vagy igen töredékes. A 145-150. sorok párbeszédéből néhány szó olvasható: DÉMEASZ (...) terved komoly; MOSZKHIÓN (...) hogy elvegyem; (...) házasságomat; DÉ. (...) fiam; MO. Szándékom az; (...) látszani; DÉ. Jól teszed; (...) megadja ő, s te elveszed. 58 Magam előbb meghintve. . . - a házassági szertartás részei. 59 Moszkhión az agorára megy, ahonnan majd csak a IV. felvonás elején tér vissza. 60 mintegy 27 sor elveszett. A töredékes 167-188. sorokban az alábbiak olvashatók: DÉMEASZ (...) azt kívánom, hogy ő; (...) jöjjön ki házam elé hamar. NIKÉRATOSZ (...) Minek? DÉ. Köszöntlek, üdv neked. NI. (...); DÉ. Beszélj : emlékszel-e; napot tűztünk ki? NI. Én igen; DÉ. (...) a nap ma van; (...) ha nem tudnád; NI. Mi? Hogy? DÉ.(. . .) gyorsan meglegyen; (...) intézkedés; NI. Miképp? DÉ. (...); NI. (...) képtelenség, nem lehet; DÉ. (...); NI. (...) nekem; neked csak semmiség; DÉ. (...) Héraklész, segíts; (...) így megmondjam neked; (...) de ezt kell mondanom; NI. (...) meg kell barátaimmal is beszélnem ezt; DÉ. Nikératosz; (...) a hála; NI. Én hogy tudhatom ; DÉ. (. . .) nekem kedves dolog; NI. (. ..) a nagy buzgólkodás; 57


Oldal 42

(Démeasz kihívja Nikératoszt, és sürgeti az esküvőt, majd szolgáját hívja.) DÉMEASZ Hej, Parmenón, hej, Parmenón, szolgám, hamar! (Parmenón kijön a házból) Vásárolj össze a piacról koszorút, {190} barmot, szezámmagot, vagyis mindent, amit csak ott találsz hamar. [79] PARMENÓN Mindent? Jó, Démeasz, rám bízhatod magad. DÉMEASZ De gyorsan, érted? És hozz egy szakácsot is. PARMENÓN Szakácsot is, ha már bevásároltam? DÉMEASZ Igen. PARMENÓN Hozok pénzt és futok. {195} (Bemegy Démeasz házába) DÉMEASZ S te még nem mégy, Nikératosz? NIKÉRATOSZ De; meghagyom az asszonynak, készítsen ott bent szépen el mindent, aztán utolérem őt. PARMENÓN (kijön Démeasz házából, visszaszól Khrűszisznek) Én nem tudok semmit, csupán, hogy ez parancs. NIKÉRATOSZ Máris megyek be. (Bemegy a házba) DÉMEASZ Nem lesz könnyü dolga: meg kell győznie {200} az asszonyt; ám bővebb beszédre nincs idő. (Parmenónnak) Te meg, fiú, mit ténferegsz itt még? Szaladj!61 (Parmenón el, Démeasz bemegy a házba) (KAR)[80]

Harmadik felvonás (Démeasz izgatottan jön ki házából) DÉMEASZ (...) Gyakorta látod: szép az út a tengeren, de hirtelen s váratlanul heves vihar (...) egyetértek hát veled; (...) vitának. DÉ. Jól gondolkozol; (...) hasznodra lesz. NI. Helyes; (...) szólsz (...). 61 kb. 12 sor elveszett, köztük a III. felvonás eleje is.


Oldal 43

támad, s az addig síma tengeren futó hajót elkapja, felborítja, széttöri: így jártam én is most. Előkészítve a {210} menyegzőt, megköszöntem áldozattal is az isteneknek, hogy kívánságom szerint ment minden; s most azt sem tudom, hová legyek, Athéna uccse! Hát kijöttem a ház elé: lesújtott, elkábít a váratlan csapás. {215} Mit is higgyek? Döntsétek el, hogy épeszű vagyok vagy tébolyult-e ? Nem vizsgálva meg semmit, hozok nagy bajt fejemre oktalan? Így volt: besiettem, hogy hamar készítsek el mindent az esküvőre; megmondtam, mi van {220} a bentieknek gyorsan, s megkaptam, tegyék amit kell: tisztogatni, főzni, és a szent kosarat telerakni.62 Minden elkészült hamar, a nagy sietségből fakadt csak zűrzavar, mint lenni szokott; egy ágyra dobva ott hevert {225} az újszülött, s bömbölt; kiabáltak a lányok is kapkodva: „Lisztet hozz, vizet, olajat, szenet!" [81] Adogatva és átvéve ezt-azt, jómagam éppúgy serénykedtem, s utam kamrába vitt, hogy még többet kiválogassak, és le is {230} mérjek; nem tértem vissza rögtön. És amíg bent tettem-vettem, az emeletről épp lejött egy asszony; ott, ahová leért, a kamra tág előterében, több nagy osztováta áll, a lépcső onnét megy föl, és a kamra is {235} onnét nyílik. Dajkája volt ő Moszkhión fiamnak egykor, és az én rabszolganőm, de most öreg már és szabad. Meglátva hát a bömbölő és ottfelejtett gyermeket, azt hitte, nem sejtvén, hogy én ottbent vagyok, {240} biztonságban fecseghet; és hozzá siet s beszélni kezd, ahogy szokás: „Csöpp drágaság", s tovább: „egyetlen kincsem, a mamád hol lehet?" És csókolgatta, körbejárt vele. Majd mikor sírása elcsitult, magához így beszélt: {245} „Szegény fejem, nemrég a kisded Moszkhiónt, szivem szottyát becéztem így, és most neki van már ilyen kis újszülöttje! Ó, talán63 magam is viselhetem gondját, nevelhetem: jobban megy akkor majd a gyermek dolga, úgy {250} hiszem." Aztán egy szolgálóhoz szólt, ki épp kintről szaladt be: „Fürösszétek meg, ostobák, a kisbabát! Mi ez, hogy apja lagziján a csöppséggel már nem törődik senkisem?" Amaz meg rögtön: „Mit fecsegsz, boldogtalan?" {255} szólt rá; „az úr bent van." „Dehogy! Hol?" kérdezi. „A kamrában" - s más hangra váltja már szavát: [82] „Az asszonyunk hív, dajka" - és: „eredj, siess; 62 63

a szent kosarat telerakni - a kosárba az áldozati kellékek (árpadara, virágfüzér) kerültek a töredékes sorokat kiegészítettük.


Oldal 44

az úr, milyen szerencse, nem hallotta meg!" Amaz meg, így szólván: „Szegény fejem, minek {260} fecsegtem!" - elment onnan, nem tudom, hova. Én meg kijöttem, éppen úgy, mint most, ide a ház elé, nagyon nyugodtan, mint aki semmit se hallott, észre nem vett, nem figyelt. S amint kijövök, látom, Khrűszisz magában ül, {265} s a keblét nyújtja, gyermekét szoptatja épp; ebből hát biztosan tudom, hogy anyja ő, akárki az apja - én, avagy talán - de nem, nem mondom én ki előttetek most, emberek, nem is gyanakszom, s nem neheztelek, csupán {270} a tényt tárom fel és amit hallottam én. Mert azt, az istenekre, biztosan tudom, hogy rendesen viselkedett az én fiam mindeddig, s tisztességtudó volt énvelem. Mégis, ha aztán arra gondolok megint, {275} hogy épp az ő dajkája mondta, azt hivén: nem hallom, s hogy becézte gyermekét a lány, s hogy ellenemre ő erőszakolta ki, hogy felneveljük - szinte megbolondulok. De épp a legjobbkor jön, úgy látom, haza {280} a piacról Parmenón; előbb csak hagy vigye a népséget, kit hoz magával, a házba be. Jön Parmenón, vele a Szakács és néhány szolga PARMENÓN Te szakács, az istenekre, én nem is tudom, [83] mi végre hurcolsz késeket, hisz nyelved is képes mindent apróra vágni! SZAKÁCS Oktalan {285} tökfilkó! PARMENÓN Én? SZAKÁCS Úgy látom, az istenekre, te! Ha kérdem, hány asztalt akartok a lagzihoz csinálni, hány cseléd van, és hány órakor lesz tálalás, és kell-e asztalrendezőt fogadni, s van-e elég cserépedényetek {290} otthon, hogy konyhátok fedett-e vagy nyitott, és minden más is megvan-e. PARMENÓN Felvagdalsz megint, ha nem tudnád, barátom: vagdalthús leszek a jóvoltodból! SZAKÁCS Csak siránkozz! PARMENÓN És te is, hisz van miért! (A szolgákhoz) Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 45

Na, bújjatok be! DÉMEASZ Parmenón! {295} PARMENÓN Nekem szólnak? [84] DÉMEASZ Bizony. PARMENÓN Köszöntlek, jó uram. DÉMEASZ Kosarad vigyed be és gyere vissza! PARMENÓN Szívesen. (Bemegy) DÉMEASZ Előtte nincs házamban, azt hiszem, titok; hamar megtudja, bármi történt itt, olyan minden lében kanál. De már becsapta bent {300} az ajtót, jön ki. PARMENÓN (kifelé jövet visszaszól) Adjatok mindent, amit a szakács kér, Khrűszisz, és a banyát, az istenért, ne engedjétek a poharakhoz!64 (Démeaszhoz) Mit kívánsz, uram? DÉMEASZ Hogy mit? Gyere már az ajtótól idébb, még egy kicsit. PARMENÓN Tessék. DÉMEASZ Figyelj most, Parmenón! {305} Megkorbácsolni, tucatnyi istenemre,65 nem akarlak, több okból. PARMENÓN Megkorbácsolni? Mit tettem? [85] DÉMEASZ Titkolsz valamit, te és a többiek. PARMENÓN Dionűszoszomra, én? Apollónomra, nem! Megmentő Zeuszra, én? Aszklépioszra,66 nem! {310} DÉMEASZ Hallgass, ne esküdözz! Nem képzelem: tudom! PARMENÓN Ne lásson. . . DÉMEASZ Inkább nézz ide. PARMENÓN Tessék, nézhetek. DÉMEASZ 64 65 66

Moszkhión dajkájáról van szó: az öregasszonyok iszákossága közmondásos volt. tucatnyi istenemre - a tizenkét homéroszi isten jelképezte az egész istenvilágot. Aszklépiosz Apollón fia, a gyógyítás istene, főképp Epidauroszban tisztelték.


Oldal 46

Kié a gyermek? PARMENÓN Mit? Hogyan? Ki? DÉMEASZ Kérdelek, kié a gyermek? PARMENÓN Khrűsziszé. DÉMEASZ Az apja ki? PARMENÓN Azt mondja: te. DÉMEASZ Véged van, füllentesz! PARMENÓN Hogy én? {315} [86] DÉMEASZ Hisz értesültem róla, pontosan tudom, hogy Moszkhión az apja, és tudod te is, azért szoptatja, őrzi Khrűszisz a gyermekét. PARMENÓN Ki mondja ezt? DÉMEASZ Mindenki; hát felelj nekem, így van? PARMENÓN Valóban így, uram; de még titok. {320} DÉMEASZ Titok? Mi még? Egy szíjat adjatok, fiúk, hogy ezt a latrot jól.. . PARMENÓN Az istenekre, ne! DÉMEASZ Tüzes vassal sütök rád bélyeget! PARMENÓN Ne, jaj! DÉMEASZ A Napra mondom! PARMENÓN Végem! (Elszalad) DÉMEASZ Ostorhús, hová szaladsz? Fogd meg! - Kekrópszi föld szent városa,67 {325} s te tágas ég - miért üvöltesz, Démeasz? Miért üvöltesz, ostoba? Türtőztesd magad! Nem vétett Moszkhión teellened; talán merész beszéd ez, férfiak, de színigaz. [87] Ha készakarva tette volna ő, Erósz {330} igájában vagy gyűlöletből ellenem, Kekrópszi föld szent városa. . . - idézet Euripidész ránk nem maradt Oidipusz c. tragédiájából. Kekrópsz Athén mitikus királya volt. 67


Oldal 47

arcátlansága most is ágaskodna még, s ellenszegülne nekem. De tisztázottan áll előttem: házassági tervem oly vidám szívvel fogadta - s nem szerelme volt oka {335} buzgalmának, mint hittem akkor: így akart Heleném68 elől megszökni, innen bárhová! Mert mindenről, mi itt esett, a lány tehet. Nyilván részeg volt épp a fiú, úgy fogta meg, nem volt magánál: sok hasonló bajt csinál {340} a mámor és az ifjuság, mely kapva kap az alkalmon, s mi épp kezébe jut, elveszi. Mert róla hinni semmiképpen nem tudom, ki megfontoltan, rendesen viselkedik mindenki mással, hogy velem komisz legyen, {345} ha tízszer is nem vér szerinti, csak nevelt fiam: nem ezt nézem, csupán a jellemét. Amaz meg egy ringyó, szemét, dögvész! De mit használ a méreg, Démeasz? Most férfinak kell lenned: vágyadat, szerelmedet feledd, {350} és rejtegesd a téged ért bajt is, fiad miatt, ahogy lehet, s a házból dobd ki a Szamoszról jött szépséget:69 a jó fenébe küldd, azonmód: jó ürügy lesz, hogy nem tette ki az újszülöttet. Mást nem is kell mondanod. {355} Fogad szorítsd hát össze: úr vagy, légy erős! SZAKÁCS (kijön a házból) Talán kijött, és itt lelem az ajtó előtt? Hej, Parmenón! Ez elfutott és itthagyott, és nem segített semmiben. [88] DÉMEASZ Hordd el magad az útból! (Beront a házba) SZAKÁCS Héraklészre, mi volt ez? Jaj nekem! {360} Egy vénember dühöngve futott a házba be; mi ütött belé, s mi közöm van ehhez ? Jaj nekem! Poszeidón uccse, tébolyult ez, azt hiszem: rettentőmód üvöltözött. Az lenne szép, ha a konyhában kikészített edényeket {365} cseréppé törné össze mind. Becsapta most az ajtót. Pusztulj el nyomorultul, Parmenón, amiért idehoztál. Félreállok egy kicsit. DÉMEASZ (kijön a házból Kkrűszisszel; a lány karján a csecsemő, egy öregasszony kíséri) DÉMEASZ Nem hallod? Takarodj! KHRÜSZISZ Jaj, szegény fejem! Hová? a Spártából megszöktetett királyné miatt tört ki a trójai háború. Esete a női hűtlenség közmondásos példája. 69 Szamoszról jött szépséget - Démeasz nem nevezi néven Khrűsziszt. Az ión nők hírhedtek voltak szexuális gátlástalanságukról. 68


Oldal 48

DÉMEASZ A fenébe! KHRÜSZISZ Én sorsüldözött! DÉMEASZ Az vagy bizony! {370} Sírásod szívfacsaró, de én véget vetek, szavamra... KHRÜSZISZ Mit követtem el? [89] DÉMEASZ Semmit. De itt a gyermek, és a vén cseléd: pusztulj velük. KHRŰSZISZ Mert elvállaltam? DÉMEASZ Azért is, és mert... KHRŰSZISZ És miért? DÉMEASZ Azért... SZAKÁCS Ahá, most értem; ez volt hát a baj. {375} DÉMEASZ Mert nem tudtál jómódban élni. KHRŰSZISZ Mit beszélsz? Nem tudtam? DÉMEASZ Egy lenvászon ingben, jól figyelj, jöttél hozzám, Khrűszisz, de vékony volt az is, emlékszel? KHRŰSZISZ És aztán? DÉMEASZ Én voltam a mindened, míg rossz sorod volt. KHRŰSZISZ Most pedig ki? [90] DÉMEASZ Hagyd, elég. {380} Ami a tiéd, viszed magaddal. Még adok néhány szolgálót is; de házamból eredj, Khrűszisz! SZAKÁCS Tettében indulat van; közbe kell lépnem. - Nézd, jó uram... DÉMEASZ Mit szólsz bele? SZAKÁCS Meg ne marj! DÉMEASZ Más lány örülne, ha itt lehetne, Khrűszisz! SZAKÁCS És {385} áldozna az isteneknek! Vajh ki? Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 49

DÉMEASZ Ámde te fiút szereztél: mindened ő. SZAKÁCS Még nem harap – De mégis... DÉMEASZ Ember, szétverem mindjárt fejed, ha belefecsegsz. SZAKÁCS Igazad van. Íme, már megyek befelé. (Bemegy a házba) [91] DÉMEASZ A fontos nőszemély! Megláthatod {390} a városban most pontosan, mit érsz, ki vagy. A többi lány, Khrűszisz, nem úgy, ahogy te: tíz drakhmáért fut a lakomákra, és keveretlenül nyakalja a bort, míg meg nem hal, vagy éhezik, ha mindezt nem teszi gyorsan és készségesen. {395} Tapasztalod majd, nem kevésbé, mint azok, tudom, s hogy mit veszítesz el, fölismered. Maradj itt. (Bemegy a házba) KHRŰSZISZ Én boldogtalan, sorsüldözött! NIKÉRATOSZ (jobbról be; áldozati bárányt hoz) Ez a kisbárány az isteneknek megteszi előírt áldozatul, s az istennőknek is; {400} hiszen van vére, epéje elég, szép csontjai, nagy lépe - és az olümposziaknak ennyi kell. Levágom, s kóstolóba gyapját küldöm el70 barátaimnak: mert nekem csak az marad. De Héraklészre, mi ez ? Hisz itt, az ajtajuk {405} előtt áll Khrűszisz és zokog. Nem más: igen, ő az! Mi történt, mondd! KHRŰSZISZ Csupán az, hogy jeles barátod kidobott. Ennyi. NIKÉRATOSZ Héraklészre! Hogy ő, Démeasz? KHRŰSZISZ Bizony. [92] NIKÉRATOSZ S miért? KHRŰSZISZ A gyerek miatt. NIKÉRATOSZ Magam is hallottam az asszonyoktól, hogy nevelsz, {410} vállaltál egy porontyot; ostobaság. De hisz oly drága ember! S nem gurult nyomban dühbe, 70

kóstolóba gyapját küldöm el - kóstolóba a húst volt szokás küldeni.


Oldal 50

csak egy kis idő múltán, az imént? KHRŰSZISZ Sőt, mondta még, hogy a lagzihoz rendezzek ott bent szépen el mindent; azután berontva, mint a tébolyult, {415} kikergetett. NIKÉRATOSZ Eszét vesztette Démeasz: a Pontosz az egészségre ártalmas vidék. Gyere hát be asszonyomhoz, és ne félj, kövess. Mit akarsz? Majd észhez tér, s haragja csillapul, ha jól végiggondolja, mit művelt veled. {420} (KAR)[93]

Negyedik felvonás NIKÉRATOSZ (kijön házából, visszaszól) Kínzol, asszony; most megyek hát, s jól beolvasok neki. (magában) Azt, ami történt, semmi áron én, az istenekre, el nem fogadhatom. Miközben esküvőre készülünk, megzavar bennünket egy baljós előjel: ím, betér otthonunkba gyermekével egy kidobott fehércseléd. {425} Sírnak-rínak bent az asszonyok, feldúltak. Démeasz egy szarházi; Poszeidón uccse s minden isten, e balfogást megkeserűli! MOSZKHION (jobbról be) Hát a nap sose megy le már? Mit mondhatok? Megfeledkezett az éj magáról? Ó, de hosszú est! Harmadszor megyek fürödni, mi mást tehetnék? NIKÉRATOSZ Moszkhión, {430} üdvözöllek! MOSZKHIÓN Készülünk az esküvőre; Parmenón mondta, a piacon találkoztunk imént. Mi akadálya hát, hogy kihozzam a mátkámat? NIKÉRATOSZ Hogy itt mi történt, nem tudod? [94] MOSZKHION Micsoda? NIKÉRATOSZ Hogy mi? Képtelen, fölöttébb kellemetlen ügy. MOSZKHIÓN Héraklészre, mi az? Nem is sejtem, most jöttem. NIKÉRATOSZ Épp imént {435} űzte el Khrűsziszt apád a házatokból. MOSZKHIÓN Mit beszélsz? NIKÉRATOSZ Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 51

Azt, ami itt történt. MOSZKHIÓ S miért csinálta ? NIKÉRATOSZ Hát a gyerek miatt. MOSZKHIÓ S hol van most Khrűszisz? NIKÉRATOSZ Minálunk, bent. MOSZKHIÓ Szörnyűséges dolog, döbbenetes! NIKÉRATOSZ Ha szörnyüségesnek találod ezt te is...71 DÉMÉASZ (kijön a házból; még visszaszól) Felkapom mindjárt a fütyköst, úgy verem ki belőletek {440} ezt a könnyzivatart! Miféle ostobaság? Segítsetek bent a szakácsnak! Zeuszra, mondhatom, nagyon helyénvaló [95] ennyi könnyet ontani, házunkból nagy érték távozott láthatólag! (Az Apollón-szoborhoz fordul) Ó, szeretett Apollónom, köszöntelek, tedd, hogy adjon jó szerencsét mindnyájunknak az {445} esküvő, melyre most itt készülünk; mert meg kívánom tartani ezt az esküvőt, ó férfiak, lenyelve mérgemet; és te, uram, segíts, hogy senki fel ne tárja titkaim, kényszeríts, hogy énekeljek nászi dalt a lagziban; jóllehet nem érzem éppen jól magam, de mit tegyek? {450} Mit segít ez ? NIKÉRATOSZ (a háttérben, Moszkhiónhoz) Lépj először, Moszkhión, elébe te.72 MOSZKHIÓN Jó. (Apjához lép) Apám, miket művelsz ? DÉMEASZ Miket? Nem értlek, Moszkhión. MOSZKHIÓN Kérdezed, miket? Khrűszisz miért ment el, mondd meg nekem! DÉMEASZ (félre) Közvetítőt küld a nő? Ez szörnyű! (Moszkhiónhoz) Nem rád tartozik, tanum Apollón, csak reám ez az ügy. Miféle ostobaság? {455} Ez kibírhatatlan: a cinkosa, ellenem van... Ha szörnyüségesnek találod ezt te is - ha Démeasz megjelenése nem szakítaná félbe, valahogy így folytatná: „együtt kérjük meg atyádat, hogy vegye vissza Khrűsziszt." 72 Lépj először, Moszkhión, elébe te - Démeasz monológja alatt Nikératosz és Moszkhión között Démeasz lecsillapításának lehetőségeiről tovább folyt a beszélgetés, mely most hallhatóvá válik. 71


Oldal 52

MOSZKHIÓN Mit beszélsz ? [96] DÉMEASZ Semmi kétség: hisz nem állna ki érte, ha nincsen rá oka! Pontosan az történt, aminek kellett. MOSZKHIÓN Mit fognak szólni, majd ó barátaid, ha meghallják? DÉMEASZ Ugyan már, Moszkhión, hagyd a barátokat rám. MOSZKHIÓN Becstelen vagyok, ha ezt hagyom. {460} DÉMEASZ Meg fogod gátolni? MOSZKHIÓN Meg én! DÉMEASZ Ez több a soknál, emberek! Szörnyüségesebb, mint minden eddigi. MOSZKHIÓN Nem hagyhatjuk az indulatot tombolni. NIKÉRATOSZ Jól beszél, figyelj rá, Démeasz! MOSZKHIÓN (Nikératoszhoz) Menj be hozzá, hívd ki, gyorsan jöjjön elő, Nikératosz! DÉMEASZ Moszkhión, hagyj, hagyj már, Moszkhión, kérlek harmadszor is! {465} Mindent tudok. [97] MOSZKHIÓN Miféle mindent? DÉMEASZ Hagyj, ne társalogj velem. MOSZKHIÓN Kénytelen vagyok, apám. DÉMEASZ Hogy? Kénytelen? Ne én legyek házam ura? MOSZKHIÓN Csak ezt a kegyet kérem tőled. DÉMEASZ Milyen kegyet? Azt szeretnéd, hogy kimenjek otthonomból, s adjam át csak tikettőtöknek? Hagyj az esküvőt készítenem, {470} hagyj az esküvőt készítenem, ha van eszed. MOSZKHIÓN Hagylak én; ámde azt akarom, hogy Khrűszisz is legyen velünk. DÉMEASZ Khrűszisz? MOSZKHIÓN Főleg a kedvedért szorgalmazom. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 53

DÉMEASZ Nem ismert módszer ez? Nem világos? Loxiasz,* te légy tanum: összeesküszik, MOSZKHIÓN Mit beszélsz? DÉMEASZ Mondjam meg? [98] MOSZKHIÓN Arra kérlek. DÉMEASZ Félre hát... MOSZKHIÓN No mondd! DÉMEASZ Jó, még is mondom: tiéd a gyerek, tudom, hallottam én titkaid beavatottjától, Parmenóntól; hát ne játszd meg magad! MOSZKHIÓN S ha enyém, mit vétett Khrűszisz ebben ellened? DÉMEASZ Hát ki? Talán te? MOSZKHIÓN Mit vethetsz az ő szemére? DÉMEASZ Mit beszélsz? {480} MOSZKHIÓN Semmit. DÉMEASZ . Elvetemültek! MOSZKHIÓN Mit kiabálsz? DÉMEASZ Még kérdezed, te rút szörnyeteg, miért kiabálok? A bűnt magadra vállalod, mondd, s mikor kimondod ezt, szemembe nézel vakmerőn? Hát lehetséges, hogy ennyire félreismersz? MOSZKHIÓN Téged én? Hogyhogy? [99] DÉMEASZ Azt kérded, hogyhogy? Kérdezni mersz még? MOSZKHIÓN Hisz nem oly {485} súlyos ügy, sok ezren elkövettek már, apám, ilyet! DÉMEASZ Zeuszra, ezt az orcátlanságot! Megkérdelek megint minden itt jelenlevő előtt: ki szülte gyermeked? Mondd meg ezt Nikératosznak, hogyha nem súlyos dolog, tényleg azt hiszed! MOSZKHIÓN De súlyos, Zeuszra, hogyha most neki {490} kell bevallanom. Ha hallja, megharagszik biztosan. NIKÉRATOSZ Ó, te hétpróbás gazember! Végre kezdem sejteni, Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 54

hogy mi történt itt, miféle szörnyű bűnt követtek el! MOSZKHIÓN Így tehát végem! DÉMEASZ Megérted már te is, Nikératosz? NIKÉRATOSZ Hogyne! Súlyos, szörnyű tett: a Téreusz nászi fekhelyét, Oidipúszét és Thüesztészét73 s a többi bűnösét, {495} mind, aminek hírét hallottuk, eltörpítetted! MOSZKHIÓN Hogy én? NIKÉRATOSZ Ezt merészelted csinálni, erre volt merszed? Legyen most Amühtór* mérge benned, és a vakmerő szemét szúrd ki, Démeász! [100] DÉMEASZ (Moszkhiónkoz) Miattad lát ilyen világosan. {500} NIKÉRATOSZ Visszariadsz-e bármi bűntől? Mit meg nem teszel te még? És tehozzád adjam én feleségül édes lányomat? Már előbb — szavamon ne fogjon Adraszteia74 engemet - vállalom vőmül Díomnésztoszt75 magát. Nyilvánvaló, nagy csapás ez! DÉMEASZ Bár lesújtott hitszegésed, Moszkhión. {505} rejtegettem a sérelmem. NIKÉRATOSZ Rabszolga vagy76 te, Démeasz! Hogyha az én ágyam gyalázza meg, be nem csap mást soha dölyfösen s a babája sem; piacra viszem reggel korán azt a ringyót, eladom és kitagadom egy csapásra rossz fiamat, úgyhogy egy borbélyműhely se lesz, csarnok se lesz {510} néptelen: kora hajnaltól ott ülnek majd az emberek, s mind csak énrólam fecsegnek, hogy Nikératosz milyen férfi, méltó bosszút állt a gyilkolásért. MOSZKHIÓN Mit? Milyen gyilkolásért? NIKÉRATOSZ Így ítélem meg, mit a pártütő csinál. {515} MOSZKHIÓN Szám kiszárad, az istenekre, e nagy csapás földhöz szegez. [101] Téreusz nászi fekhelyét, Oidipúszét és Thüesztészét - a vérfertőzés legismertebb példái, melyeket a tragédiaírók ismételten színpadra vittek. Téreusz erőszakot követett el sógornőjén, Philomélén, majd kivágta nyelvét, hogy ne árulhassa el. Oidipusz tudtán kívül megölte atyját, és feleségül vette anyját; Thüesztész fivérének, Atreusznak feleségét, Aëropét csábította el, majd saját leányát megerőszakolta. Amüntór - Amüntór fia, Phoinix - anyja ösztönzésére - elcsábította atyja ágyasát. A történet leghíresebb drámai feldolgozása Euripidész Phoinix című tragédiája volt, amelyben Amüntór bosszúból megvakította fiát. 74 Nemeszisz társa, aki a szokatlan kívánságokat szokta meghiúsítani. 75 az athéni botránykrónika közelebbről nem ismert alakja. 76 Rabszolga vagy - a sértés Démeasznak szól, aki az őt ért súlyos jogsértést oly nyugodtan fogadta, szemben saját képzelt férfiasságával (512. sor). 73


Oldal 55

NIKÉRATOSZ Én pedig, még ráadásul, e szörnyű bűnök tettesét, azt a nőszemélyt befogadtam otthonomba! DÉMEASZ Nikératosz, dobd ki, esdeklek; tekintsd barátként sértettnek magad. NIKÉRATOSZ Szétvet a méreg, hogyha meglátom! Mit bámulsz úgy, te trák, vad hegyi barbár?! Félre! (Félretolja Moszkhiónt, és berohan a házába) MOSZKHIÓN Apám, hallgass meg, az istenekre már – {520} DÉMEASZ Nem fogom hallgatni...... MOSZKHIÓN Zeuszra, mindabból, amit hiszel, semmi sem történt meg; most értem csak... DÉMEASZ Semmi sem? Hogyan? MOSZKHIÓN Mert a gyermek, akit nevel, nem Khrűsziszé; az anyja más, kedvemért vállalta el, hogy ezt állítja. DÉMEASZ Mit beszélsz ? MOSZKHIÓN Az igazat mondom. DÉMEASZ Miért csinálta ezt a kedvedért? {525} [102] MOSZKHIÓN Nem beszélek róla szívesen, de súlyos vád alól ment fel enyhébb bűnöm; elmondom, ha már úgyis tudod. DÉMEASZ Már megölsz, bár el se kezdted. MOSZKHIÓN A gyermeket Nikératosz lánya szülte tőlem; ezt akartam eltitkolni én. DÉMEASZ Hogy? Mit állítasz? MOSZKHIÓN Válót. Így volt. DÉMEASZ Ne tégy lóvá, vigyázz! {530} MOSZKHIÓN Járj utána! Nem vezetlek félre, mit nyernék vele? DÉMEASZ Semmit. Ott nyitják az ajtót NIKÉRATOSZ (jön ki a házából) Én szegény, szegény fejem! Jaj, milyen látvány siettett, hogy kirontsak esztelen házam ajtaján! Sziven döfött a váratlan csapás! DÉMEASZ (félre) Mit beszél ez? Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 56

NIKÉRATOSZ Rajtakaptam épp imént a lányomat {535} bent, hogy a csecsemőnek keblét nyújtja. DÉMEASZ Így történt tehát! MOSZKHIÓN Hallod, apám? [103] DÉMEASZ Hát bűntelen vagy, Moszkhión, s én téged így meggyanúsítottalak! NIKÉRATOSZ Hozzád siettem, Démeasz! MOSZKHIÓN Jobb, ha elmegyek. DÉMEASZ Ne félj! {540} MOSZKHIÓN Ha rátekintek, meghalok! (Jobbra el) DÉMEASZ De mi ütött beléd, mitől szenvedsz ? NIKÉRATOSZ Keblét nyújtotta bent a csecsemőnek, rajtakaptam a lányomat épp imént. DÉMEASZ Talán csak bolondozott. NIKÉRATOSZ Dehogy; mert látva, hogy beléptem én, majd hanyattesett ijedtében. DÉMEASZ Talán csak képzeled. NIKÉRATOSZ Sok „talán csak"-oddal sírba viszel. DÉMEASZ Mindennek én vagyok az oka. [104] NIKÉRATOSZ Mit beszélsz? DÉMEASZ Amit meséltél, nem valószerű. {545} NIKÉRATOSZ Hisz magam láttam! DÉMEASZ Bolond beszéd. NIKÉRATOSZ Nem puszta szó! De már vissza is megyek. . . (Bemegy a házba) DÉMEASZ Ejha; egy kicsit várj, jó komám! Bement. Fejtetőre állt minden, mindennek vége. Zeuszra, ez dühbe gurul, ha a dolgot hallja, ordibál, üvöltözik; Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 57

durva pokróc, egy szarházi fickó, önfejű tahó. {550} Én pedig, hogy ilyen gyanút tápláltam, aljas cenk vagyok; Héphaisztoszra, halált érdemlek érte! Héraklész, megint szörnyümód üvölt! Ez van. Tüzet kiált: a gyermeket, azt ígéri, tűzbe dobja. Sült unokát látok viszont? Most becsapta megint az ajtót. Forgószél ez a férfiú, förgeteg-ember! {555} NIKÉRATOSZ (kijön) Démeasz, most pártütést szít ellenem, szörnyűséges dolgokat művel ez a Khrűszisz! DÉMEASZ Mit beszélsz? [105] NIKÉRATOSZ A feleségemet rávette, hogy ne értsen egyet velem semmiben, s a lányomat is. Erőszakkal szorítja a gyermeket, nem adja ide, azt mondja! Meg ne lepődj, ha őt {560} önkezemmel ölöm meg! DÉMASZ Önkezeddel ölöd meg a kedvesem? NIKÉRATOSZ Mert be van mindenbe avatva. DÉMEASZ Semmiképp, Nikératosz! NIKÉRATOSZ Azt akartam, tudd előre. (Visszaszalad a házba) DÉMEASZ Elvakult, epéje forr! Most megint berohant. Ilyen bajokra gyógyszert hol lelek? Még sosem pottyantam, az istenekre mondom, én ilyen {565} zűrzavarba! A legjobb lesz mégis, ha feltárom neki, hogy mi történt. Jaj, Apollón, újra döng az ajtaja! KHRŰSZISZ (kirohan az ajtón, karján a csecsemővel) Én szerencsétlen, mihez fogjak, hova fussak? Elveszik gyermekem! DÉMEASZ Ide, Khrűsziszem. KHRŰSZISZ Ki hív? DÉMEASZ Szaladj házamba be! [106] NIKÉRATOSZ Hol vagy ? Merre futsz ? DÉMEASZ Apollón, párviadalt kell, látom én, {570} még ma vívnom itt. Mit akarsz? Kit üldözöl? NIKÉRATOSZ Menj, Démeasz, menj, ne állj utamba; hagyd, hogy birtokomba jusson a gyermek, és kiszedjem a dolgot az asszonyokból. DÉMEASZ Semmiképp! Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 58

NIKÉRATOSZ Csak nem ütsz meg? DÉMEASZ Én? Dehogynem! (Khrűsziszhez) Gyorsabban szaladj be már! NIKÉRATOSZ Akkor én is téged. DÉMEASZ Khrűszisz, fuss! Erősebb nálam ő. {575} (Khrűszisz befut Démeasz házába ) NIKÉRATOSZ Tettlegességet te kezdtél, vallhatom tanúk előtt. DÉMEASZ Te pedig egy szabad nőt kergetsz, bottal törve ellene. NIKÉRATOSZ Súgj be csak, vádaskodó! [107] DÉMEASZ Az vagy te! NIKÉRATOSZ Hozd nekem ki a gyermeket! DÉMEASZ Kacagnom kell! Hiszen az enyém. NIKÉRATOSZ Dehogy tiéd! DÉMEASZ Pedig enyém. NIKÉRATOSZ Segítség, emberek! DÉMEASZ Üvölts csak! NIKÉRATOSZ Megölöm a feleségemet! Jaj, mit tegyek? DÉMEASZ Gonoszságot megint? Nem hagyom! Hova mégy? Maradj itt! NIKÉRATOSZ Meg ne érintsen kezed! {580} DÉMEASZ Önmagad tartsd vissza! NIKÉRATOSZ Nyíltan tiprod, Démeasz, jogom, s ismered jól ezt az egész ügyet. DÉMEASZ Kérdezz felőle hát engem, és ne bántsd az aszonyt. [108] NIKÉRATOSZ Mondd tehát: pácban hagyott {585} a fiad engem. DÉMEASZ Ostobaságot szólsz. A lányt nőül veszi; semmi baj. De jöjj közelebb, és sétálj egy kicsit velem Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 59

körbe itt. NIKÉRATOSZ Sétáljak körbe? DÉMEASZ És nyugodj meg végre már. Mondd, Nikératosz, nem hallottad, miről mesélnek a drámaírók: Zeusz77 aranyesővé változva hogy hatolt {590} át a háztetőn, az őrzött lányt hogy csábította el? NIKÉRATOSZ Ezt miért mondod? DÉMEASZ Nem érhet semmi sem váratlanul; nézz utána, nincs-e rés tetődön. NIKÉRATOSZ Van bőven. De mi köze van ennek ahhoz ? DÉMEASZ Néha Zeusz arannyá változik, néha vízzé. Látod, ő a tettes! Lám, milyen hamar {595} megtaláltuk! NIKÉRATOSZ Lóvá tennél? [109] DÉMEASZ Én? Apollón uccse, nem! Nem vagy Akrisziosznál78 egy csöppet se rosszabb; és ha az ő leányát méltónak találta, tiédet. . . NIKÉRATOSZ Jaj nekem, Moszkhión elintézett! DÉMEASZ Ne félj, hisz mondtam: elveszi! Ámde vésd eszedbe: az, mi történt, isten műve volt. {600} Felsorolhatnék sok ezret, kik közöttünk járnak itt, s apjuk isten; és te azt, mi történt, szörnyűnek hiszed! Khairephón79 például, az, ki enni kap, bár nem fizet, nem tekinthető-e istennek? NIKÉRATOSZ Dehogynem. Mit tegyek? Hasztalan vitázni kár veled. DÉMEASZ . Bölcs vagy, Nikératosz. {605} Androklész80 mióta él már, fut, szökell, sok pénzt keres; fekete hajjal jár-kel, s lenne bár fehér, nem pusztul el akkor sem, ha agyonverik; nem isten ő is? Az bizony! Esdekelj hát, hogy forduljon jóra minden, füstölőt az istenek királya az érctoronyba zárt Danaét aranyeső alakjában közelítette meg. A mondát Szophoklész és Euripidész egyaránt feldolgozta. 78 Akrisziosz Danaé atyja volt, leányát a Zeusztól született fiával, Perszeusz-szal együtt egy ládikában kitette a tengerre. 79 lakomákon kéretlenül megjelenő élősdi, akin a komédiaírók gyakran gúnyolodtak. 80 egyébként ismeretlen személy, talán élősdi, aki haja festésével fiatalította magát, és így akart örök életű lenni. 77


Oldal 60

gyújts: a lányodért81 fiam mindjárt bemegy, hogy elvigye. {610} NIKÉRATOSZ Mindez így szükségszerű? DÉMEASZ Így! Lásd be végre, légy okos! [110] NIKÉRATOSZ És ha rajtakaptam volna? DÉMEASZ Elég, ne mérgelődj ! Csináld bent, amit kell. NIKÉRATOSZ Jó, csinálom. DÉMEASZ Én is otthon. NIKÉRATOSZ Jó, csináld. DÉMEASZ Van eszed! (Félre) Én az összes istennek forrón hálát adok, mert amit gyanúm sugallt, abból egy szó se volt igaz. {615} (KAR) [111]

Ötödik felvonás MOSZKHIÓN (jobbról be) Mikor megtisztulhattam a hamis vád alól, először megnyugodtam, azt gondoltam: ez elég szerencse, jó dolog történt velem; de jobban áttekintve, számot vetve, most egészen elvesztettem egyensúlyomat, {620} sodromból teljesen kihoz, hogy mekkora, miféle vétket varrt nyakamba jó apám. Ha nem lennék a lány-dologban épp ludas, s nem tartana vissza annyi minden: eskü, vágy, idő, szokások - hogyha rabjuk nem vagyok, {625} jelenlétemmel újra ki nem teszem magam efféle vádnak én: előbb elbújdosom a városból, hogy bottal üthetik nyomom, Baktrába, Káriába:82 hadba lépek ott. De férfitettet most miattad nem teszek, {630} Plangónom édes: nem lehet, nem enged az, ki elmémnek parancsolója most: Erósz. Mégsem viselhetem el csak úgy ezt, gyáva cenk módjára: rá akarok, habár csak puszta szó lesz, semmi több, apámra jól ijeszteni, {635} azért azt mondom: elmegyek; máskor, tudom, a két töredékes sort kiegészítettük. Baktrába, Káriába - Baktria az Oxosz (ma: Amu-Darja) felső folyása mentén elterülő vidék, s a legfontosabb város neve is. Nagy Sándor hadjáratai során a legtávolabbi ország, ahová a görög zsoldosok eljutottak. Kária Kis-ázsia délnyugati partjainál sokkal közelebb volt, a zsoldosharcok tipikus színhelye. 81 82


Oldal 61

hogy óvakodni fog, ne sértsen semmivel, ha látja most, nem tűröm ezt közömbösen. [112] De már jön is, kire legnagyobb szüksége van a tervemnek: kellő időben érkezik. {640} PARMENÓN (balról be) A nagy hatalmú Zeuszra, oktalan dolog s joggal megvethető, amit műveltem én: ijedtemben, pedig nem is volt bűnöm, így elfutni uram elől! Miért is tettem ezt? Vegyük szemügyre, hogy mi történt, sorra mind: {645} elcsábított az ifjú gazda egy szabad leányt: ezáltal Parmenón nem vétkezett. Az terhes lett: erről se Parmenón tehet. Az újszülött házunkba jött, hozzánk került: az ifju gazda hozta át hozzánk, nem én. {650} Egy nő vállalta itt, hogy - úgymond - anyja ő: mi rosszat tett, vétett-e ezzel Parmenón ? Dehogy. Tehát miért futottál el, bolond, te gyáva nyúl? Kacagnom kell! Mert bélyeget akart rám sütni. Megvan! Édesmindegy az, {655} hogy jogtalan vagy joggal ér: ez semmiképp nem kellemes dolog. MOSZKHIÓN Fiú! PARMENÓN Köszöntelek! MOSZKHIÓN Ne locsogj már összevissza! Menj sietve be a házba. PARMENÓN Mit csináljak? [113] MOSZKHIÓN Hozz ki egy köpenyt s kardot nekem. PARMENÓN Kardot neked? MOSZKHIÓN De gyorsan ám! {660} PARMENÓN Mi végre? MOSZKHIÓN Menj, és tedd, amit mondok, de ne szólj senkinek. PARMENÓN Mi az, mi történt? MOSZKHIÓN Fogjak egy ostort? PARMENÓN Ne, azt ne! Már megyek. MOSZKHIÓN Mit késlekedsz? (Parmenón el) Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 62

Apám mindjárt előszalad, kérlelni fog, maradjak itthon, biztosan. Kérlelni fog {665} sokáig, azt akarom. S ha már elég nekem, szavának engedek; csak elhiggyék, amit, Dionűszosz uccse, nem bírnék megtenni én.83 Így van; de most ajtó csapódott, már jön is. [114] PARMENÓN (kijön a házból, üres kézzel) Azt hiszem, le vagy maradva, nem tudod, mi zajlik ott {670} bent; teljességgel tudatlanul, tájékozatlanul izgatod magad hiába, félelembe kergeted. MOSZKHIÓN Nem hozod? PARMENÓN Már készül a lagzid: borvegyítés, füstölés, kész a kosár, s a belsőségek égnek Héphaisztosz tüzén.84 MOSZKHIÓN Azt a, nem hozod ? PARMENÓN Csakis rád várnak mind régóta bent. {675} Mégy a mátkádért, hogy átvigyed? Szerencsés vagy, nem ért semmi baj. Ne félj! Mi kell még? MOSZKHIÓN Mondd, szentségtörő pimasz, oktatást adsz? (Arculüti) PARMENÓN Jaj, mit művelsz, Moszkhión? MOSZKHIÓN Nem futsz hamar, hogy kihozd, amit parancsoltam? PARMENÓN Kettéhasadt a szám! MOSZKHIÓN Mégse fogod be? PARMENÓN Már megyek; Zeusz uccse, ez szép {680} szerzemény: ez a seb itt. [115] MOSZKHIÓN Akarsz. . . PARMENÓN Valóban áll a lagzi! MOSZKHIÓN . . .még egyet? Másmilyen hírt hozz nekem! (Parmemón befut a házba) Most jönni fog. De hogyha nem kérlel, emberek, hogy itt maradjak, inkább mérgesen menni hagy - nem vettem ezt még számításba —, mit tegyek? Nem, talán csak nem csinál ilyet! S ha mégis? Hisz lehet {685} 83 84

nem bírnék megtenni én — hogy zsoldosnak álljon. Héphaisztosz tüzén - Héphaisztosz a tűz istene volt.


Oldal 63

bármi! Zeuszra, kész nevetség lesz, ha visszatáncolok. PARMENÓN (kijön a házból, kezében köpeny és kard) Itt a köpeny, amit kértél, s a kard is itt van: fogd, nesze! MOSZKHIÓN Add ide! Nem látott meg otthon senki? PARMENÓN Senki. MOSZKHIÓN Senki, egy árva lélek sem? PARMENÓN Hisz mondom! MOSZKHIÓN Mit fecsegsz ? Üssön le Zeusz! PARMENÓN Menj, amerre akarsz! Bolondokat beszélsz. [116] DÉMEASZ (kijön a házból; Parmenónhoz) Mondd, hol van ő? {690} (Észreveszi Moszkhiónt) Jaj, mi ez? PARMENÓN (Moszkhiónhoz) Menj már, siess! DÉMEASZ Az öltözéked mit jelent? Mi bajod? Útra készülsz, Moszkhión? Elmégy? Mondd meg nekem! PARMENÓN Láthatod, megy már, elindult, éppen úton van. Tehát nékem is köszönnöm illik bent; jövök majd. (Bemegy a házba) DÉMEASZ Moszkhión, haragodért85 jobban szeretlek; s nem csodálkozom, ha most {695} jogtalan gyanúsításom elkedvetlenít nagyon. Mégis, azt is nézd, akárhogy fájnak a sérelmeid, az atyád vagyok; magamhoz vettelek mint csöpp fiút, s felneveltelek; ha nálam kellemes volt életed, {700} én adtam neked, s azért most elviselned illenék, hogyha megbántottalak; fogadd ezt is türelmesen, jó fiúként. Én valóban jogtalan vádoltalak: félreértés volt, hibáztam, őrjöngtem. De azt is lásd, mások ellen vétve, téged óvtalak, kíméltelek:{705} önmagamba zártam azt, mit tudni véltem, tévesen, hogy ne lássák örvendezve ellenségeid; te meg most kihirdeted hibámat, és tanúkat szerzel így esztelenségemre. Ezt nem érdemeltem, Moszkhión! Ne csak ez egy napot tekintsd, mikor hibáztam ellened: {710} életem egy napjáért elfelejtve minden eddigit. [117]

85

a töredékes öt sort kiegészítettük.


Oldal 64

Volna még mit mondanom, de már hagyom, hisz jól tudod, szót fogadni szabódva nem szép, kész örömmel szép dolog. NIKÉRATOSZ (kijön a házából, visszaszól) Hagyj, ne bosszants! Kész a lagzi és a fürdő, áldozat: így az ifju férj, ha megjön, nyomban elviheti a lányt. (Észreveszi Moszkhiónt) Jaj, mi ez? DÉMEASZ Magam sem értem, Zeuszra! NIKÉRATOSZ Hogyhogy? Nem tudod? {715} Ez a köpeny. .. távozni készül, arra vall. DÉMEASZ Azt mondja is. NIKÉRATOSZ Mondja? Ő? Ki nézi tétlen? Egy tettét beismerő, tettenért nőcsábászt? Megkötözlek én tüstént, kölyök! MOSZKHIÓN Köss meg, esdeklek! NIKÉRATOSZ Bolondokat beszélsz! Dobd gyorsan el azt a kardot! DÉMEASZ Dobd el, Moszkhión! Az istenekre, ne mérgesíts fel. {720} MOSZKHIÓN Jó, vigyétek, ámde esdve kértetek, szánjalak meg... NIKÉRATOSZ Hogy mi téged? Jöjj idébb! [118] MOSZKHIÓN Megkötsz talán? DÉMEASZ Szó se róla! (Nikératoszhoz ) Most vezesd elő a mátkát. NIKÉRATOSZ Gondolod? DÉMEASZ Persze! (Nikératosz bemegy a házába) MOSZKHIÓN Kezdted volna ezzel, megkímélted volna sok bölcs beszédtől, jó apám, az imént magad. NIKÉRATOSZ (kijön a házból, Plangónnal) Te menj elöl! {725} (Moszkhiónhoz ) lm, tanúk előtt e lányt hozzád adom, hogy bírjad őt, hogy törvényes sarjakat szüljön; hozománya mindenem,86 hogyha meghalok, mi el ne jöjjön,87 éljek mindig! hozománya mindenem - az a vőlegény, aki elcsábított leányt vett el, nem számíthatott hozományra, amit Nikératosz egyébként sem tudott volna adni. 87 mi el ne jöjjön - baj elhárító formula. 86


Oldal 65

MOSZKHIÓN Őt elveszem, elfogadom, szeretem. DÉMEASZ Most hát a fürdőn már a sor; küldd az asszonyokat, Khrűszisz, vízhordozót, fuvolásleányt! {730} [119] És nekünk is hozzanak fáklyát, koszorúkat, hadd vegyünk részt a nászmenetben. MOSZKHIÓN Itt van már, aki hozza. DÉMEASZ Ékesítsd fel fejed, szedd rendbe magad! MOSZKHIÓN Tüstént csinálom! DÉMEASZ (a közönséghez) Szép fiúk, ifjak, aggok, férfiak, mind vígan, együtt küldjetek jókívánság-hírnökül Bakkhosznak édes tapsvihart; {735} és a halhatatlan istennő, a szép küzdelmeket díjazó Niké kegyével áldja mindig kórusunk.88 Máshonnan ismert töredék Hozz tömjént, s gyújts az oltáron tüzet, Trüphé.89 [120]

88 89

azoknak az időknek az emléke, amikor a kar még jelentősebb szerepet játszott a drámai előadásokon. Démeasz valamelyik szolgálója lehetett, aki az áldozatnál segédkezett.


Oldal 66

Ítéletkérők90 Fordította: Devecseri Gábor Szereplők91 ONÉSZIMOSZ, szolga KARIÓN, szakács SZMIKRINÉSZ, öreg, Pamphilé atyja KHAIRESZTRATOSZ, ifjú, Kharísziosz barátja SZIMIASZ, ifjú, Kharísziosz barátja SZÜRISZKOSZ, szénégető DAOSZ, pásztor HABROTONON, hárfáslány PAMPHILÉ, Kharísziosz felesége, Szmikrinész leánya SZÓPHRONÉ, dajka KHARÍSZIOSZ, ifjú, Pamphilé férje Néma szereplők SZÜRISZKOSZ FELESÉGE A CSECSEMŐVEL SZÍN Athén, Kharísziosz és Khairesztratosz háza előtt. [122]

Első felvonás KARIÓN (Onészimosszal együtt kilép Khairesztratosz háza elé) Onészimosz! Kisebbik gazdád, ő, aki a hárfásleányt tartja most ki, Habrotonont,

1.töredék

Az eredeti címe: Epitrepontesz. A sorok újabb számozása figyelembe veszi a feltehető hiányokat is. Devecseri Gábor (aki fordításának első kiadását ,,Dis manibus G. Murray" dedikációval látta el) az eredetiben töredékes vagy hiányos sorokat kiegészítette. A költői kiegészítésekből kötetünk egysége érdekében csak azokat tartottuk meg, amelyek eredetije a fennmaradt görög szövegben is megtalálható. A költői kiegészítésekkel gazdagított fordítás kiadásai: Menandros: Ítéletkérők. Görögül és magyarul. Budapest 1971; Devecseri Gábor: Görög komédiák. Budapest 1982. 91 Az elveszett prológust egy meg nem határozható isten vagy istennő mondja. Szüriszkosz: egy újabban ismertté vált mütilinéi (Leszbosz szigeti) mozaikon a szénégető neve: Szürosz. Lehetséges, hogy megszólítása a 270. sorban (Szüriszkosz) csak alkalmi kedveskedés (kicsinyítőképzővel). Szimiasz nevét a 630. sorban említik (a töredékes sor nem szerepel kiadásunkban). Ebből az utalásból egyes kiadók a 631-696., ill. előzőleg a 142-171. sorokban beszélő szereplőnek veszik, és megteszik Kharísziosz barátjának, aki, szemben a dolgokat könnyen vevő Khairesztratosszal, komolyabb erkölcsi felfogású. Ezt az értelmezést követi kötetünk fordítása is. Más interpretáció szerint Szimiasz (akinek neve inkább rabszolgára utal) a szakács segédje, és csak néma szereplő; ilyenféleképpen a 142. kk. sorokban Khairesztratosz beszélgető partnere Habrotonon, a 631. kk. részben pedig csak Szmikrinész és Khairesztratosz van a színen. Eszerint Szimiasz csak a 603. kk. sorokban szerepelne Kariónnal együtt. A ránk maradt szöveg az 1. felvonás vége felé kezdődik, de a felvonás elejének cselekményére néhány másutt megőrzött idézetből következtethetünk. Ezek közé tartozik az 1-3. töredékkel együtt a 12. is, egy újabban előkerült és feltehetőleg e darabhoz tartozó berlini papirusztöredék, mely része Onészimosz és Karión párbeszédének. Csak a sorok eleje maradt fenn: Más dolgokra (...); Már van (...); Kharísziosznak (...); szabad lesz (...); inni (...); nőzni (...); Senki. - Parancsolj (...); Elrendeli (...); Elégedett (...); Elintézte (...); Békében (?) (...). 90


Oldal 67

ugye csak nemrég nősült? ONÉSZIMOSZ Úgy van. (...) ONÉSZIMOSZ A mindentudásnál, tudom, nincs édesebb.

2.töredék

(Onészimosz a kíváncsiskodó szakácsnak elbeszéli felfedezését : amíg ura, Kharísziosz távol volt, Pamphilé alig öt hónappal a menyegző után. gyermeket szült, A csecsemőt dajkájának, Szóphronénak a segítségével a környező hegyekbe kitették. A szolga a hazatérő Kharísziosznak mindent elmondott, mire az elhagyta feleségét, és barátjához, a szomszédos házban lakó Khairesztratoszhoz költözött, és Habrotononnal próbál vigasztalódni.) ONÉSZIMOSZ Csak jer be a házba, és kavard a reggelit; urunk az asztalnál hever, s türelme fogy.

3. töredék

Bemennek Khairesztratosz házába [123] (A Prológusban valamely istenség, talán Tükhé, elmondja, hogy egy éjszakai ünnepen egy ismeretlen férfi erőszakot követett el Pamphilén. A leány férjhez megy Kharíszioszhoz, öt hónappal később gyermeket szül, akit titokban kitesz. Kharísziosz maga sem tudja, hogy ő volt Pamphilé támadója, s így a kitett gyermeknek is ő az apja. A gyermeket rabszolgák találták meg, jogi vitájuk eldöntésére majd Szmikrinészt, a leány apját, a gyermek nagyapját kérik fel.) Khairesztratosz házából Khairesztratosz és Szimiasz, a másik oldalról Szmikrinész jön. A két barát, mikor az öreget meglátja, megáll a ház előtt. Szmikrinész nem veszi őket észre, a nézők felé fordulva beszél SZMIKRINÉSZ Mit költ a borra! Ez magában is lever. {127} Nem is beszélek arról, hogy míly részeged; pedig nem is hinnéd, olyan mértéktelen. De még erővel is ha mind fölhajtaná {130} egy obolért vett pint borát!92 Haj ! KHAIRESZTRATOSZ Pontosan ezt vártam. Így nekirohan, s elűzi majd a szép szerelmet. SZMIKRINÉSZ Én nem bánom. Majd jajong! A hozományt átvette! Négy talentumot!93 De nem fogadja felesége parancsszavát; {135} nem alszik otthon, a kerítőnek egy tucat drakhmát fizet naponta. [124] KHAIRESZTRATOSZ Annyit, pontosan. No lám, minden felől milyen jól értesült. SZMIKRINÉSZ De már bizony megél ebből egy hónapig egy obolért vett pint borát! - a legolcsóbb borok ennek csak egyhatodába kerültek. Négy talentumot! - a szokásosnál többet: két talentum a hozomány A pajzsban, három a Düszkoloszban és A lenyírt hajú lányban. 92 93


Oldal 68

s még hat napig. KHAIRESZTRATOSZ Remek! Naponta két obol,94 {140} kolduslevesre épp elég, ha éhezel. SZIMIASZ (Khairesztratoszhoz lép) Kharísziosz vár bent reád, Khairesztratosz. De mondd, ki ez? KHAIRESZTRATOSZ Az ifjú asszony apja ő. SZIMIASZ De hát ha az, miért olyan, mint egy szegény levert, mogorva pillantású bölcselő? {145} KHAIRESZTRATOSZ A hárfáslányról ért fülébe hír, azért.95 (Szmikrinész beavatkozik a beszélgetésbe.) SZIMIASZ Az ég minden szerelmére, ilyet ne mondj! SZMIKRINÉSZ No, most megyek. .. KHAIRESZTRATOSZ Légy hollók étke! Majd jajongsz! {160} [125] SZMIKRINÉSZ Megyek be a házba, megtudom bent pontosan, hogy állnak a dolgok lányommal, majd pedig megfontolom, hogy vőmre bent miképp török. (Bemegy Kharísziosz házába, Pamphiléhoz) SZIMIASZ Szóljunk neki, hogy apósa megérkezett? KHAIRESZTRATOSZ Szóljunk. Hisz ez dühöng, viszályt és pusztulást {165} hoz a házba. SZIMIASZ Több házba hozhatná hiszen. KHAIRESZTRATOSZ Mit mondsz? SZIMIASZ A szomszéd házba. KHAIRESZTRATOSZ Az enyémbe tán? SZIMIASZ Tiédbe ám! Menjünk be, vár Kharísziosz. KHAIRESZTRATOSZ Menjünk be, jó lesz; látom: éppen erre jön egy nagy csapat berúgott ifju; gondolom, {170} beléjük botlanunk egész fölösleges. Bemennek Khairesztratosz házába. Mulatozó ifjak vonulnak át a színen (KAR) [126] Naponta két obol - hat obol(osz) tett ki egy drakhmát; egy korábbi törvény egy hárfáslány legnagyobb napidíját két drakhmában állapította meg. 95 mintegy 15 sor elveszett 94


Oldal 69

Második felvonás SZMIKRINÉSZ (egyedül) Bizony, esendő minden, ami emberi.96 {172} (Szmikrinész elpanaszolja, hogy leánya, Pamphilé nem akarja meghallgatni. Szüriszkosz a szénégető és Daosz, a pásztor jön. Velük lép színre Szüriszkosz felesége, néma szereplő, karján egy csecsemővel.) SZÜRISZKOSZ Az igazság elől szaladsz. DAOSZ Zsarolsz, pimasz. {218} SZÜRISZKOSZ Ne tartsd meg, ami nem tiéd. DAOSZ Döntőbírót97 kell fölkeresnünk. SZÜRISZKOSZ Rendbe van. DAOSZ Ítéljen ő. {220} SZÜRISZKOSZ De ki? [127] DAOSZ Nekem mindenki jó. Úgy kell nekem! Mért is osztozkodtam veled? SZÜRISZKOSZ Jó lesz ez itt bírónak? DAOSZ Jó. Szerencse, légy velem! SZÜRISZKOSZ Uram, az istenekre, szánhatsz egy kis időt nekünk? SZMIKRINÉSZ Nektek? Miért? SZÜRISZKOSZ Valami felett vitatkozunk. {225} SZMIKRINÉSZ Mi közöm hozzá? SZÜRISZKOSZ Részrehajlás nélküli bírót szeretnénk. Hogyha ráérsz, légy szives, itélj közöttünk. SZMIKRINÉSZ Ej, no, koldusfajzata! mintegy 45 sor töredékes, ill. elveszett. A 218. sortól az a jelenet olvasható, amelytől a darab címét kapta. 97 az ilyen ügyeket Athénban gyakran bízták közös megegyezéssel választott döntőbíróra. Ítélete kötelező erejű volt. 96


Oldal 70

Törvény körül perelve jártok, kecskebőr gúnyában? SZÜRISZKOSZ És mégis - rövid az ügy, s nagyon {230} könnyen felfogható, atyuskánk -, légy szives. Ne vess meg, kérlek az istenekre. Mindenütt s mindenkor az igazságnak kell győznie, s mindenkinek, ha erre alkalom kerül, [128] gondot viselni rá; mindenki érdeke {235} kívánja. DAOSZ Ej, no, valóságos szónok ez. Mért is osztoztam? SZMIKRINÉSZ Aztán megnyugosztok-e döntésemben, mondd? SZÜRISZKOSZ és DAOSZ (egyszerre) Mindenképpen. SZMIKRINÉSZ Hallgatom. Mi tartana vissza? Te néma voltál, most beszélj. DAOSZ Kissé előbbről kezdem, nem pusztán a mi {240} civódásunktól - hadd láss mindent pontosan. A sűrüségben, közel e helyhez, jó uram, legeltettem a nyájamat, van most talán vagy harminc napja, egész napon át egymagam, és ott találtam egy kitett kis csecsemőt, {245} nyaklánca és más ilyesfajta ékszere98 volt még. SZÜRISZKOSZ Ezért vitázunk. DAOSZ Nem hagy szólanom! SZMIKRINÉSZ Ha közbe mersz locsogni, itt van a botom, ellazsnakollak. DAOSZ Méltán. [129] SZMIKRINÉSZ Folytasd. DAOSZ Folytatom. Hát fölemeltem. És hazamentem vele, {250} hogy fölneveljem. Ez volt akkor gondolatom. De éjszakán át fontolgatva, mint ahogy mindenki szokta, a dolgot, érveltem: „Minek a nevelés, a gond nekem? Honnan veszem, ami kell hozzá? És aggodalom minek nekem?" {255} Így okoskodtam én. No, hajnalban megint nyaklánca és más ilyesfajta ékszere - a kitett csecsemővel (legalábbis a drámában) néhány ékszert is elhelyeztek abban a reményben, hogyha a gyermeket valaki megtalálná és felnevelné, valódi származása felismerhető legyen. 98


Oldal 71

hajtom a nyájat. Jön ez - egy szénégető -, ugyanoda jön, mert ott akarja rönkjeit kifürészelni. Ismertük egymást már előbb. Beszélgetünk. Ő látja, hogy levert vagyok, {260} „Mi bánt- aszondja -, Daosz?" „Hogy mi?- mondom én – Könnyelmü voltam." Elmesélem az egész ügyet: mint leltem, mint emeltem föl. Mire be sem fejeztem még, könyörögni kezd: „Legyen jó sorsod, Daosz" - minden szónál így kiált. {265} „Add nekem ezt a csecsemőt, eképp legyen szerencse véled, így légy szabad. Van nekem - aszondja - nőm; az szült, de meghalt gyermeke." – Ez az a nő, ki most tartja a gyermeket... SZMIKRINÉSZ Kérted? DAOSZ Szüriszkosz! SZÜRISZKOSZ Kértem. [130] DAOSZ Egész napon át {270} nyúzott. Könyörgött, rábeszélt; no, végül én neki ígértem. Oda is adtam. Százezer áldást rebegve távozott. A kezemet csókolta meg. SZMIKRINÉSZ Ezt tetted? SZÜRISZKOSZ Ezt. DAOSZ No, hazament. S most újra eljön asszonyával, s hirtelen {275} a csecsemővel kitett holmit - egynehány értéktelen kis semmiséget - követeli, hogy az övé - aszondja: jogtalan teszem, hogy nem adom ki, s a magaménak állítom. De én aszondom: adjon hálát ő azért, {280} amit kapott könyörgésére, és ha nem adtam neki mindent, nem követelhet számadást. De még ha együtt is találtuk volna, csak közös Hermész99 lett volna: annyi az övé, ennyi enyém; de magam leltem, nélküled; {285} és azt hiszed, minden neked jár, semmi nekem? Végül: adtam a magaméból valamit neked; ha megfelel, tartsd meg továbbra is; de hogyha nem, ha mást gondolsz, add vissza, így nem vétkezel, s nem is jársz rosszul. Ámde hogy {290} én részben önként, részben erőszakra, neked adjak mindent, az nem helyes. Ennyi volt szavam. [131]

közös Hermész - Hermész volt a szerencse istene. A kifejezés azt jelenti, hogy a talált tárgyból mindenkit meg kellett ajándékozni, aki a megtalálásnál jelen volt. 99


Oldal 72

SZÜRISZKOSZ Hát ennyi volt? SZMIKRINÉSZ Süket vagy? Ennyi volt. SZÜRISZKOSZ Helyes. Akkor hát én jövök: egyedül lelte ez a gyermeket, és minden, amit elbeszélt, {295} való igaz, atyuskánk, minden így esett. Nem mondom azt, hogy nem. Kértem rimánkodón, és így kaptam meg tőle; hiszen valót beszél. Egy pásztor adta hírül, akinek beszélt erről, egy társa, hogy a gyermekkel talált {300} néhány ékszert; hogy ezt követelje, jó apánk, itt van maga a gyermek. - Asszony, add ide. – A nyakláncot és származása jeleit ez kéri tőled, Daosz. Mert azt mondja, őt ékítni adták, nem téged eltartani. {305} Én vele együtt követelem mint gyámja a gyereknek; ezzé te tettél, mikor átadtad, és most, jó uram, szerintem azt kell eldöntened, vajon az arany ékszert s ami még véle van, az anyja ajándékát, bárki volt is ő, {310} őrizzük meg a gyermeknek, míg nagyra nem nő, vagy ez a tolvaj tartsa meg, mivel reá először bukkant, a más javát. No és mikor átvettem ezt, az ékszert mért nem kértem el? Mert akkor még nevében szólnom nem lehetett. {315} És most se jöttem ám pusztán a magamét követelni tőled. „Közös Hermész"! nem lehet „találni" azt, amiből másnak kára van. [132] Ez nem találat, ennek rablás a neve. S tekintsd még ezt, atyuskánk: tán e kisfiú {320} fentebbről származik, s szolgák közt nőve föl, dolgunkat megveti, saját természetét követve majd nemeshez illőt tenni mer oroszlánt űz, fegyverbe sétál, versenyen indul futásra. Jársz a színházba, tudom, {325} és mindezt érted pontosan. Hisz Peliaszt és Néleuszt100 is egy öregember lelte meg, egy kecskepásztor, bőrsubás, mint jómagam; s mikor látta, hogy nála több a két fiú, elmondta, őket mint találta, vette föl, {330} s emlékjelekkel telt tüszőt adott nekik; megtudtak így mindent magukról pontosan, s király lett később a két kecskeőriző. De hogyha egy Daosz találta volna meg a holmikat, s eladta volna kapzsian, {335} végig homályban maradhattak volna e nagy emberek, e híres házból sarjadók. Hát nem helyes, atyuska, hogy míg gondozom Peliaszt és Néleuszt - Poszeidón és Türó éliszi királylány fiai. Anyjuk kitette őket, de később kiderült valódi származásuk. A mítoszt többek között Szophoklész is feldolgozta. 100


Oldal 73

a gyermek testét - szabadsága zálogát Daosz ragadja magához, s tűntesse el. {340} Íly jelek már meggátolták, hogy valaki hugával lépjen nászra, máshol meg anyát szabaddá tettek, testvért101 mentettek. Veszély fenyegeti mindnyájunk életét; ezért messze előre nézve kell tennünk, atyánk. {345} „De hát add vissza, hogyha nem vagy elégedett" ezt mondja, és hogy ez erős érv, azt. hiszi. De nem igazság, hogy ha vissza kell valamit a gyereknek adnod, ő magát is követeld [133] inkább, hogy újra vétkezhess zavartalan, {350} ha néki Tükhé még megőrzött bármit is. Beszéltem. És most nézeted szerint itélj. SZMIKRINÉSZ Könnyű itélnem: minden vele együtt kitett holmi a gyermeké; így döntök. DAOSZ Rendben van; no és a gyermek? SZMIKRINÉSZ Zeuszra, bizony nem tiéd, {355} ki néki ártasz, hanem azé, aki siet segítségére ellened, te gonosztevő. SZÜRISZKOSZ Ég áldjon érte! DAOSZ Ez az ítélet szörnyüség, megmentő Zeuszra: mindent én találtam, és elvesznek tőlem mindent, ő semmit, s övé {360} minden. Hát odaadjam? SZMIKRINÉSZ Igen. DAOSZ Ez szörnyüség, másképp ne legyen soha jósorsom. SZÜRISZKOSZ Mozogj. DAOSZ Héraklész, mit tesznek velem! [134] SZÜRISZKOSZ Oldjad ki a zacskót, s mutasd meg, ebben hordod hiszen. (Szmikrinészhez ) Kicsit maradj, könyörgök, hogy átadja. DAOSZ Minek is {365} fordultam ehhez? SZÜRISZKOSZ Adod, dologháztöltelék? DAOSZ hugával. . . anyát. . . testvért - ismét a tragédiából veszi a példákat. Az ismertetőjelek segítségével a testvérek házasságát kerülik el A lenyírt hajú lány c. darabban is 101


Oldal 74

Csúfságot szenvedek! SZMIKRINÉSZ Mind megvan? SZÜRISZKOSZ Azt hiszem. Hacsak, míg szóltam, le nem nyelt valamit, mivel sejtette, hogy már vesztett. DAOSZ Nem sejtettem ám. Szmikrinész elmegy SZÜRISZKOSZ Hát ég veled, derék uram; bár mind ilyen {370} volna a bíró! DAOSZ Jaj, de igazságtalan, ó, Héraklész! Szörnyebb itélet volt-e már?! [135] SZÜRISZKOSZ Gazember voltál, ó, te gaz.. . DAOSZ Most jól vigyázz, hogy mindent őrizz meg hiány nélkül neki; tudd meg, hogy végig rajtad tartom a két szemem. {375} (Elmegy) SZÜRISZKOSZ Jajongj és kotródj innét! Te pedig, asszonyom, a mi ifjú gazdánk102 otthonába vidd be ezt, Khairesztratoszéba. Mert itt időzünk ma még, holnap reggel munkába indulunk megint, ha már kifizettük azt, ami jár neki. De most {380} nézzünk előbb meg mindent egyenként. Van egy kosárkád? Tedd a ruhádba. ONÉSZIMOSZ (kilép Khairesztratosz házából) Lomhább szakács nem élt a földön. Tegnap ekkortájt bizony már régen ittak.103 SZÜRISZKOSZ (az ékszereket számolja) Úgy látszik, ez egy kakas, méghozzá jó erősfogásu: tedd csak el. {385} Ez itt kövekkel ékes. Itt egy fejsze van. ONÉSZIMOSZ (észreveszi őket) Mi ez? SZÜRISZKOSZ Ez itt egy aranyozott gyűrü, de belül vasból van. Kövén kecske vagy bika, nem látom pontosan - valami Kleosztratosz a mi ifjú gazdánk - Szüriszkosz Khairesztratosz rabszolgája, de saját házában él, csak az adót fizeti meg rendszeresen. 103 már régen ittak - azaz vége volt az ebédnek. Az athéniak az étkezés után ittak. 102


Oldal 75

véshette ki, nevét megmondják a betűk. {390} [136] ONÉSZIMOSZ Mutasd csak meg! SZÜRISZKOSZ (meglepetten) Tessék. De ki vagy? ONÉSZIMOSZ Ez az! SZÜRISZKOSZ Kicsoda? ONÉSZIMOSZ A gyűrü. SZÜRISZKOSZ Milyen gyűrü? Mi? Nem értelek. ONÉSZIMOSZ Az én gazdámé, Kharíszioszé. SZÜRISZKOSZ Bolond! ONÉSZIMOSZ Amit elvesztett. SZÜRISZKOSZ Add vissza a gyűrüt, nyomorult! ONÉSZIMOSZ Neked, a miénket? Hát tehozzád hogy került? {395} Beszélj. SZÜRISZKOSZ Apollón és ti többi istenek! Nehéz az árva holmiját megvédeni. Akárki jön, már martalócként méreget. A gyűrüt tedd le, mondom. ONÉSZIMOSZ Még tréfálsz velem? Ez a gazdámé, az istenekre esküszöm. {400} [137] SZÜRISZKOSZ Végezzenek ki inkább, semhogy ennek én engedjek ennyit is. Perelnem kell, tudom, az egész világgal. Nem enyém ez, a gyermeké. Ez itt nyakék, vedd át. Ez egy bíborszövet. Vidd be a házba. Az asszony a gyermekkel és a többi holmival bemegy És te mit mondsz ? ONÉSZIMOSZ Én csak azt, {405} hogy ez Kharísziosz gyűrüje: ittasan vesztette el, így mondta. SZÜRISZKOSZ Én Khairesztratosz szolgája vagyok. Vagy őrizd ezt meg gondosan, vagy add át nékem, hogy vigyázzak rá. ONÉSZIMOSZ Magam őrzöm szivesebben. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 76

SZÜRISZKOSZ Teljesen mindegy nekem: {410} mindketten ebbe a házba készülünk hiszen, mint látom. ONÉSZIMOSZ Ámde most vendégek jönnek épp, és ez talán nem is a legjobb alkalom jelentenünk a dolgot. Holnap. [138] SZÜRISZKOSZ Várhatok. Holnap, akihez csak kivánod, kész vagyok {415} fordulni ebben az ügyben, ennyi az egész. Onészimosz bemegy Khairesztratosz házába Ezúttal nem is jártam rosszul. Csak jogot kell, úgy látszik, tanulmányozni, semmi mást: mert mostanában mindenen csak ez segít. Bemegy a házba. Mulatozó ifjak kórusa átvonul a színen

[139]

Harmadik felvonás ONÉSZIMOSZ (kilép Khairesztratosz házából) A gyűrüt immár ötször is, már többször is indultam megmutatni uramnak, és mikor {420} közelébe érek, ott vagyok mellette már, meghőkölök. S már bánom azt is, hogy legutóbb beszéltem néki. Mert sürűn ismétli most: „Bár, aki ilyen hírt hozott, a gonoszt gonoszul veszejtené el Zeusz!" Nehogy még asszonya {425} iránt engesztelődve, engem, a hírhozót s a hír tudóját tüntessen el. Csak jól teszem, ha nem szerzek ehhez még újabb kavarodást; hisz épp elég van itt a bajból eddig is. HABROTONON (kirohan a házból, a mulatozókkal viaskodva, akik vissza akarják tartani) Eresszetek, könyörgök, és ne szerezzetek {430} már bosszuságot! (Önmagához ) Látszik, bolondot járatok magammal, én szegény; azt hittem, hogy szeret; de szörnyen gyűlöl az az ember engemet. Nem fekhetem már oldalán, én nyomorult, csak messze tőle. ONÉSZIMOSZ (magában; Habrotonont nem veszi észre) Adjam annak vissza, kitől {435 } épp most szereztem meg? Lehetetlen! [140] HABROTONON (önmagához) Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 77

Nyomorult férfi, minek is költi el azt a nagy vagyont? Hiszen felőle az istennő kosarát hordozhatnám az ünnepen, én nyomorult, mert, ahogy mondják, harmadnapja szűz vagyok,104 {440} s csak itt ülök. ONÉSZIMOSZ (önmagához) Miképp? Az istenekre, miképp tehetném ezt, könyörgök.. . ? Belép a színre Szüriszkosz. Habrotonon, míg Szüriszkosz a színen tartózkodik, oldalt marad SZÜRISZKOSZ Hol van az, akit én keresek mindenütt? Ez az! Add vissza, uram, a gyűrüt, vagy mutasd meg, akinek akarod. Jőjjön a döntés. Mennem kell. ONÉSZIMOSZ Nos, kedvesem, {445} így áll az ügy: ez itt a gazdám gyűrüje, Kharíszioszé, azt biztosan tudom, viszont habozok megmutatni neki, mert avval őt csaknemhogy apjává teszem a kisfiunak, akivel ezt kitették. SZÜRISZKOSZ Hogyan, te bolond? {450} ONÉSZIMOSZ Egykor a Tauropolián105 vesztette el, a teljes-éji asszonyünnepen. Úgy hiszem, [141] egy szűzön ott erőszakot követtek el, az szült, s a gyermeket kitette biztosan. Ha föllelhetnők most a lányt, s a gyűrüt is {455} megmutathatnók, igaz bizonyság lenne. Ám így csak gyanút szül mindez és zavart. SZÜRISZKOSZ Magad vizsgáld meg a dolgot. Ám ha abban sántikálsz, hogy én a gyűrüt úgy vegyem át, hogy valamit adjak neked, buta vagy, mert nálam bizony {460} nincs osztozás. ONÉSZIMOSZ Nem is kell. SZÜRISZKOSZ Úgy hát elmegyek, s ha újra megjövök - mert most a városba kell sietnem -, megtudom tőled, hogy mit tegyünk.

harmadnapja szűz vagyok - az Athéné tiszteletére rendezett Panathénaia ünnepen a körmenetben szűz lányok vitték, a szent kosarakat. 105 a Tauropolián - az ünnepet Artemisz Tauropolosz tiszteletére rendezték, színhelye az Athéntól harminc kilométerre fekvő Braurón volt. 104


Oldal 78

Elmegy ; Habrotonon odalép Onészimoszhoz HABROTONON A kisfiút, akit ott benn dajkál az a nő, Onészimosz, ez a szénégető találta tán? {465} ONÉSZIMOSZ Azt mondja, ő. HABROTONON Milyen nemes, szegényke. ONÉSZIMOSZ És mellette, látod, az én gazdám gyűrűje volt. [142] HABROTONON Boldogtalan! Hisz ez kisgazdád bizonyosan, s hogy szolgasorban nőjön föl, csak úgy hagyod ? Nem érdemelsz méltán halált? ONÉSZIMOSZ Mondom hiszen, {470} az anyját senki sem ismeri. HABROTONON A Tauropolián vesztette el szerinted ? ONÉSZIMOSZ Ott, és részegen, a kísérő fiú így mondta nekem. HABROTONON Bizonyosan mikor éji ünnepet ültek a nők, egymaga közéjük tört. Mikor én ott voltam, akkor is {475} történt ilyesmi. ONÉSZIMOSZ Mikor te ott voltál? HABROTONON Igen, tavaly, az ünnepen a lányoknak hárfáztam,106 és velük játszott az is, meg én is, mert hiszen akkor még férfit nem ismertem. ONÉSZIMOSZ Képzelem! HABROTONON Aphroditéra! [143] ONÉSZIMOSZ De hát az a lány ki volt? {480} Tudod? HABROTONON Még megtudakolhatom, mert jóba volt az én asszonyaimmal. ONÉSZIMOSZ Hát az apja ki? Hallottad? HABROTONON Semmit sem tudok, de fölismerem, a lányoknak hárfáztam - a Tauropoliát zenével és tánccal ünnepelték, Habrotonont azok az anyák szerződtették (482: „az én asszonyaimmal"), akiknek lányai az ünnepen részt vettek. Hogy rabszolga létére a szabadok társaságában jelent meg ott, annak előfeltétele szüzessége lehetett. 106


Oldal 79

ha meglátom. Derék szép lány, ó, istenek! és gazdag, azt mondják. ONÉSZIMOSZ Lehet még, hogy ez az. {485} HABROTONON Én nem tudom. A lány velünk sétára jött, és hirtelen előfut sírva, egyedül, a haját tépi, drága szép tarentumi ruhája107 - istenem, de finom! - szerte volt zilálva-tépve, tiszta rongy volt, semmi más. {490} ONÉSZIMOSZ S a gyűrü nála volt ? HABROTONON Talán. De énnekem nem mutatta; mert nem hazudok neked. ONÉSZIMOSZ No most én mit tegyek? [144] HABROTONON Figyelj! Ha van egy csöpp eszed, a szavamra hallgatsz, föltárod az egész ügyet gazdád előtt. Mert ha szabad lány gyermeke {495} a kisfiú, minek titokban tartani ? ONÉSZIMOSZ Előbb a gyermek anyjáról kell, Habrotonon, megtudnunk, hogy ki, és ebben nekem te... HABROTONON Hagyd; ezt nem tehetem, míg az erőszaktevő kilétét nem tudom. Mert félek az asszonyok {500} előtt akármit is hiába mondani. Ki tudja, nem az történt-e, hogy egy ottani pajtása kapta tőle a gyűrüt zálogul, és elvesztette kockán. Odaadta tán biztosítékul, vagy egy játszótársa volt, {505} akit segített. És még számtalan dolog megesik, hogyha iddogálnak, oly hamar. Míg nem tudom, ki volt az erőszaktevő, a lányt keresni nem fogom, s nem is fogok egy szót se szólni. ONÉSZIMOSZ Ez nem is bolond beszéd. {510} De mit tegyünk hát? HABROTONON Rám figyelj, Onészimosz, vajon tetszik-e neked is az ötletem. A dolgot úgy kezelem, mint a magamét: fogom a gyűrüt, és a gazdádhoz megyek vele. [145] ONÉSZIMOSZ Csak folytasd; mert kezdem már sejteni {515} a tervedet. HABROTONON tarentumi ruhája - a dél-itáliai Tarentum híres volt luxuscikkeiről. Az ókorban sokat emlegetett tarentumi ruhákat a nemes sonkakagyló „szakállá"-ból (büsszosz) szőtték. 107


Oldal 80

Meglátja rajtam, kérdi majd, hol szereztem. „A Tauropolián, mikor még szűz voltam" - felelek, mindent, mi ővele történt, vállalva, hisz majdnem mindent tudok. ONÉSZIMOSZ Jobban, mint bárki más. HABROTONON Ha ismerős neki {520} az ügy, sietve fog csapdámba hullani, és minthogy éppen részeg is, majd elmesél előre mindent, bőszavúan; s bármit is mond, majd bólintok, nem. követek el hibát előre szólva. ONÉSZIMOSZ Hélioszra, nagyszerű! {525} HABROTONON S olyat mondok, mi itt mindenre jó, nehogy hibázzam: "Ó, milyen szégyentelen, milyen heves voltál!" ONÉSZIMOSZ Jó. HABROTONON „Hogy letepertél, durva, te! Be szép ruhámat tépted szét, jaj, én szegény!" - ezt mondom. Ám előbb a házban a gyermeket {530} vágyom karomra venni, sírok, csókolom, s a nőt kérdem, hogy honnan vette. [146] ONÉSZIMOSZ Héraklész! HABROTONON Végül pedig így szólok hozzá: „Íme, lásd, fiad született" - és a most föllelt fiút megmutatom. ONÉSZIMOSZ Ügyes vagy és fondorlatos. {535} HABROTONON Ha ezt kivizsgáltuk, s világos lesz, hogy ő a gyermek apja, szép nyugodtan nézhetünk a lány után. ONÉSZIMOSZ Arról nem is szólsz, hogy te meg szabad léssz; mert úgy vélve, hogy az anya te vagy, szabaddá tesz majd téged108 tüstént, tiszta sor. {540} HABROTONON Ezt nem tudom; bár tenne! ONÉSZIMOSZ Ejha! Nem tudod? S nem jár ezért nekem is hála, Habrotonon? HABROTONON De. Démétérre, mindezért hálás leszek neked, ki jótevőm vagy. ONÉSZIMOSZ 108

szabaddá tesz majd téged- azaz kiváltja a kenté-től, akinek birtokában van, és felszabadítja.


Oldal 81

És ha nem kutatsz a lány után, ha szántszándékkal abbahagyod, {545} és engem bajba keversz, mi lesz akkor? HABROTONON Bolond! Minek tenném? Gyerekre vágyom, azt hiszed? [147] Ó, csak szabad lehessek! Édes istenek, csak ez legyen jutalmam. ONÉSZIMOSZ Kívánom neked. HABROTONON Nohát, helyesled így? ONÉSZIMOSZ Helyeslem szerfölött. {550} Hiszen, ha rosszban sántikálsz, majd ellened küzdök: van ám hozzá elég erőm. De most nézzük, hogy áll a dolgunk. HABROTONON Hát segítesz-é? ONÉSZIMOSZ Segítelek. HABROTONON A gyűrüt gyorsan add ide. ONÉSZIMOSZ Fogd, itt van. HABROTONON Édes Peithó,109 légy a harcba most {555} segítőtársnőm, és szavamnak ossz sikert. Bemegy Khairesztratosz házába ONÉSZIMOSZ (egyedül) Leleményes lány ez; észrevette, hogy szerelem segítségével szabadságát el nem nyeri, s hiába tesz-vesz - hát a másik útra tér tüstént. De én örökre szolga maradok, {560} én bamba, elnyomott, aki semmi ilyesmire [148] nem gondolok. No de tőle tán nekem is kerül valami, hogyha sikere lesz; hisz így jogos. - Üres beszéd; én nyomorult, mit is lesek hálát egy asszonytól? Elég lesz, hogyha nem {565} hoz rám valami új bajt. Mert veszélyes ám ez a dolog úrnőnkre nézve, úgy bizony. Ha megtalálják azt a lányt, és az szabad apától lett, és ennek a fiunak anyja, hát a gazdám majd őt elveszi, és asszonyomat {570} elűzi, jól tudom, odabentről; azt hiszem, hogy most még jól megúsztam a dolgot, mivel nem én kavartam föl. No, isten áldja már a sürgölődést. Hogyha bárki rajtakap, hogy más dolgába avatkozom, vagy fecsegek, {575} 109

a rábeszélés és meggyőzés istennője.


Oldal 82

az kivághatja a — fogamat. (Észreveszi a városból jövő Szmikrinészt) No de itt valaki jön. Ki az? Szmikrinész tér haza a városból; úgy látom, újra fölveri a házat. Biztosan már hallott valamit valakitől. No, én odébbállok hamar, {580} nincs semmi kedvem enfejemre vonni bajt; tudnom kell azt is, hogy mit végez Habrotonon.110 (Bemegy Khairesztratosz házába. Szmikrinész a városban újabb értesüléseket szerzett vejéről. Keserves panaszokba tör ki. Karión érkezik: felingerelte a rosszul sikerült lakoma. Szmikrinész megkérdezi:) Kharísziosznak fiút szült a hárfásleány? {621} [149] (Hevesen vitatkoznak a Khairesztratosz házában történtekről. Szmikrinész megjegyzi:) ez a ti barátotok nem szégyellte, hogy gyermeket {645} szajha szüljön neki.111 {646} (Az öreget hiába próbálják megnyugtatni; Szmikrinész így tör ki:) Ne szóljunk112 róla hát. De talán már túl sokat {655} törődöm más ügyével a magamé helyett. Mert jogom volna hozzá, hogy lányom fogjam és elvigyem innen. Igen, igen, meg is teszem, mert így határoztam. Ti lesztek tanuim De aztán mindent tudjatok, s azt is, milyen társak körében ivott, és lányomra míly {660} szégyent hozott. (Szmikrinész tovább panaszkodik vejére, Khairesztratosz viszont Szmikrinészt sértegeti. Szimiasz védelmébe veszi Kharíszioszt:) gyűlöli ő az ilyen „vidám" életet, {680} ma ezzel iszik, holnap azzal, este ezt a lány ölelgeti, s holnap már másikat.113 (...) SZMIKRINÉSZ Új rokonunk van íme! {690} [150] KHAIRESZTRATOSZ E vén bizony nagyon dölyfös hangon beszél.114 SZMIKRINÉSZ Ha életét a bordélyházban tönkretette, elveszi Szmikrinész monológjából fennmaradtak az alábbi töredékek: eltékozoltad, az egész város (...); csúf tetteid (...); világos (...); (...) iszik, s hárfás-lánnyal (...); (...) együtt van vele! Hány napja (...); Jaj, én nyomorult! (...); közösködjön (...); Hová jutottam! (...); (...) Végre látom (...); Egyszerű az ügy; (...) hárfáslány; (...) kocka (...); búcsuzom (583-602. sor). A 603-620. sor igen töredékes, nagyobb, összefüggő egységei: (609. kk. sorok:) SZMIKRINÉSZ (...) Ejha, cifra reggeli, amit ezek fogyasztanak! KARIÓN Nyomorult vagyok háromszor és még többször; már nem tudom, (...) Ha még egyszer szakácsra lesz szükségetek (...) fölsültök vele. - A 621-644. sorok szintén igen töredékesek. 111 8 sor elveszett, ill. töredékes. 112 az itt következő (655-661.) töredékes sorokat kiegészítettük. Utána 19 sor töredékes, ill. elveszett. 113 utána 7 sor igen töredékes 114 dölyfös hangon beszél - a töredékes sorokat (691-695.) kiegészítettük. Utána 4 sor töredékes, majd 14 sor hiányzik. A töredékes 721-726. sor ugyancsak kiegészítve olvasható. 110


Oldal 83

feleségül a szépleányt, és ővele él majd ezentúl. Ránk többé nem is tekint. {695} (Elmegy) (KAR) [151]

Negyedik felvonás (Kharísziosz házából Szmikrinész és Pamphilé lép ki. Az apa rá akarja venni lányát a válásra.) PAMPHILÉ Ha csak „megmentesz", s meg nem győzöl, hogy ez helyes, akkor inkább a rabtartóm vagy, mint apám. {715} SZMIKRINÉSZ „Beszédre, érvre, meggyőződésre van tehát szükség, nem nyers erőre" - így szólt Pamphilé kiáltva hozzám. Ám ha én is szólhatok, készen vagyok rá, s hármat mondhatok neked. Nem menthető meg immáron sem ő, se te: {720} ő gondtalan, vidáman él majd, ám te nem; s ha itthon élsz, se lesz szabad, mikor pedig szükséged úgy kívánja, szolganőd gyanánt kezelned az ő „hölgyei" közül egyet is, mert itt a férjé minden, és az asszonyé {725} már semmi sem lesz; (...) (Szmikrinész a kettős háztartás anyagi problémáit fejtegeti.) az ünnepeken hogy kell majd tékozolnia. Két Theszmophoria, két Szkirophoria115 terheli, {750} [152] mert kétannyira költ; no látod, tönkremegy. Nem ment-e máris tönkre mindenki szerint? S a te szereped mi? Ő így szól majd: kell neki a kikötőbe mennie; ott is marad; te meg majd búslakodol, tudom, sokáig vársz reá {755} a vacsorával, míg ő szajhájával iddogál.116 PAMPHILÉ Én elmegyek most, mert valaki jön.117 {757} Szmikrinész bemegy a házba, Pamphilé utánaindul, de találkozik a házból kilépő dajkával, Szóphronéval, és vele visszajön. Ugyanakkor a másik házból, Kharíszioszéból, kilép Habrotonon, megpillantja a két nőt, félrehúzódik

Theszmophoria... Szkirophoria - az előbbi a nők háromnapos őszi ünnepe volt Démétér és Koré tiszteletére; az utóbbin ugyanezeket kora nyáron tisztelték. 116 szajhájával iddogál - talán a 756. sor után kell beilleszteni az 1983-ban oxürhünkhoszi papirusz-leletekről közzétett sorokat (vö. The Oxyrhynchus Papyri, Vol. L., No. 3532, Fr. 1, 6-15. London). PAMPHILÉ beszél: vajon hát (...); a férjemmel, ha jó sorom van (…); vele előre látom? esküszöm (…); mint társa jöttem (…); Kudarcot vallottam? Eltűröm majd, hogy őneki (…); két otthona legyen, s (...); a másik nőre majd jobban figyel (...); de hogyha másként engemet (...); sem gyötrelmes, sem (...); az jó lesz úgy nekem (...); ha (...). 117 a 757. sor után következő 93 soros lakúnába két máshonnan ismert idézet illeszthető be; a 853. sortól ismét a papirusz olvasható. 115


Oldal 84

PAMPHILÉ Vörösre sírtam immár mind a két szemem. (...) SZÓPHRONÉ Bizony nehéz sors118 édes kicsi Pamphilém, szabad asszonynak a szajhával küzdeni. Az még többet mesterkedik, hisz jobban ért hozzá, nem is szégyenkezik; és hízeleg, mert azt is jobban érti.

8. töredék 7. töredék

Szóphroné újabb beszédbe fogna, de Pamphilé elhárító, kérő mozdulatára eltávozik. Habrotonon előlép HABROTONON Hozom a kisbabát. Hogy sír, szegény kicsi; {853} rég nem kapott szegényke enni, biztosan. [153] PAMPHILÉ Melyik isten könyörül rajtam, én szegény? {855} HABROTONON Ó, drága gyermek, anyádra vajon mikor találsz ? De ki áll a szomszéd ház előtt? PAMPHILÉ Most hát megyek. HABROTONON Maradj egy kissé, asszonyom! PAMPHILÉ Hozzám beszélsz? HABROTONON Igen; tekints rám, rám ismersz-e, asszonyom – hisz ez az, akit akkor láttam -, köszöntlek, kedvesem. {860} PAMPHILÉ Ki vagy? HABROTONON No, nyújtsd a kezed gyorsan, édesem, s mondd meg nekem: ugye, hogy ott voltál tavaly a Tauropolián? És szép ruhád szakadt el ott? PAMPHILÉ Leány, mondd meg, hogy ehhez a gyermekhez hogyan jutottál. HABROTONON Látsz tán rajta, te drága, valami {865} ismerős holmit? Tőlem, asszonyom, ne félj. PAMPHILÉ Hát nem magad szülted? HABROTONON Csak színleltem; nem azért, [154] hogy anyja ellen vétsek, ám hogy amint lehet, reátaláljak. És most megtaláltalak. Bizony nehéz sors - más értelmezés szerint e sorokat Szmikrinész mondja, s azok az előző jelenethez tartoznak. A fent említett papirusz-leletek egyike (No. 3532, Fr. 3./3533, 4-11) a 7. töredék terjedelmesebb szövegét tartalmazza. Szövegünk elé tartozik: (...) figyelmeztetve egyre csak; (...) egyenként; (...) majd téged eltaszít. Majd következik a közölt szöveg, s utána olvasható: (...) most? Pythiára, néked ez; (...) hogy így lesz, higgyed el. 118


Oldal 85

Mert azt látom, akit akkor. PAMPHILÉ De az apja ki? {870} HABROTONON Kharísziosz. PAMPHILÉ Bizonyos vagy ebben, édesem? HABROTONON Ő az, bizony; de hát te nem az asszonya, e ház úrnője vagy? PAMPHILÉ De igen. HABROTONON Boldog leány, isten kegyes hozzátok. Hallod? Valaki jön a szomszédból, mert az ajtó csikorog. {875} Vezess be a házba innen, a szomszédba, hogy odabent megtudjál tőlem mindent pontosan. Bemennek Kharísziosz házába ONÉSZIMOSZ (kijön) Őrjöng ez az ember, Apollónra, ez bolond, hát megbolondult, rohama van, ó, istenek! Az én gazdám, Kharísziosz. Sötét epe {880} került a vérébe, vagy más ily csúf dolog, valóban, mást már elképzelni sem lehet. A kettős ajtónál119 odabent nagyon soká lekuporodva hallgatózott az imént. [155] A fiatalasszony apja beszélt alkalmasint {885} leányának a helyzetről. Gazdám pedig színt váltott, emberek! de úgy, hogy elmondani sem illik, és eképp kiáltott: „Én édesem, mily nemesen felelsz." Aztán saját fejét püfölte, aztán abbahagyta, s megint: „Milyen {890} feleségem volt, és elvesztettem, én nyomorult!" Végül, mikor már mindent hallott, bevonult; ott benn üvölt, a haját tépi, tombol tovább. Ezt mondogatja sűrün: „Ó, én vétkező. Hiszen ugyanabba a vétekbe estem én, {895} egy fattyugyermeknek az apja lettem, és a megbocsátás morzsáját se volt szivem nyújtani nőmnek, aki ugyanígy járt, szívtelen barbár vagyok." Gyalázza szörnyen önmagát. Vérben forgó szemmel dühöngve néz körül. {900} Borzong a hátam, kiszárít a rettegés: mert hogyha így tombolva meglát engem, aki jelentésemmel a bajt szereztem, tán még megöl. Ezért is osontam titokban ide ki. De most hová? Mihez fogok? Nincsen kiút. {905} Már végem is van. Csikorog az ajtó, lám, kilép. Megváltó Zeusz, te ments meg, hogyha még lehet! (Mikor Kharísziosz kilép a házból, gyorsan elbújik) 119

A kettős ajtónál - Khairesztratosz házának ajtajánál.


Oldal 86

KHARÍSZIOSZ Ó, én, a hibátlan, a jó hírnév lesője, én, ki vizsgálgattam, mi a nemes, mi nemtelen, én bűntelen, én feddhetetlen életű – {910} no most jól jártam, az istenség elbánt velem, és megmutatta illően, hogy ember vagyok. „Háromszor is boldogtalan, hencegsz, fecsegsz. [156] Nem viseled el, amit bár akaratlanul vétett a nőd, de megmutatom, hogy te magad {915} ugyanígy jársz. S akkor ő gyengéden bánik veled. És te még megveted ? No lássad, nem csupán nyomorult vagy, ámde háládatlan és gonosz. Ő azt felelte apjának, amit te is gondoltál akkor: »A mi életünk közös, {920} ha őt szerencsétlenség éri, nem szabad nekem elmenekülnöm.« S te fönn hordoztad orrodat" (...) Barbár, te dőzsölsz,120 és még mindig nem tudod az ösvényt hozzá megtalálni, mint való. {925} De végül is, bolond, ha meg nem változol, az istenség lesújt terád, az apja majd elviszi tőled Pamphilét. - Mit bánom én az apját? Majd eképpen szólok: „Szmikrinész, elég legyen! Nem hagy el engem asszonyom. 930 Minek zavarsz hát, és mit kínzod Pamphilét?" (Észreveszi Onészimoszt, aki a ház felől Habrotononnal közeledik) Mi az ? te még elém kerülsz ? ONÉSZIMOSZ Jaj, szörnyü nagy bajban vagyok, én nyomorult; (Habrotononhoz ) kérlek - hiszen tudsz róla -, ne hagyj a vízben. KHARÍSZIOSZ Nohát, itt állsz s fülelsz, te templomrabló. [157] ONÉSZIMOSZ Az istenekre, csak épp imént {935} jöttem ki a házból. KHARÍSZIOSZ Szabadulhatok-e már tőled ? Amit eddig tettem, az mind szörnyü volt, csak mert te hallgatóztál. ONÉSZIMOSZ Mikor? Hol? Most is épp121 menekülni vágytam előled, újra félve, hogy majd mennydörögsz. KHARÍSZIOSZ Locsogsz még mindig ? Ne neked! {940} (Üti) ONÉSZIMOSZ Barbár, te, dőzsölsz- a 923-7. sorok nehezen olvasható szövegének fordításában egyes részek kiegészítések. 121 Most is épp - a 938-49. sorok szövege sérült, egyes részek fordítása kiegészítés. 120


Oldal 87

Nem baj, uram; hogy nincs igazad, majd kiderül. KHARÍSZIOSZ Ezért külön lakolsz. Habrotonon előlép HABROTONON Megállj, Kharísziosz. Hiszen semmit se tudsz még. KHARÍSZIOSZ Nem-é? HABROTONON A kisgyerek nem az én fiam. Csak neked mondtam, hogy enyém. KHARÍSZIOSZ Nem a tiéd? Kié hát? Tüstént mondjad el. {945} [158] HABROTONON Hát fölszabadítasz, hogyha anyja nevét neked... ? KHARÍSZIOSZ A fenébe küldlek, hogyha rögtön nem beszélsz. HABROTONON No, hát kimondom: a te feleséged szülte őt. KHARÍSZIOSZ Bizonyos vagy ebben? HABROTONON Bizony. Kérdezd Onészimoszt. KHARÍSZIOSZ Nohát! Mi ez ? Kísérleteztek velem ? {950} ONÉSZIMOSZ Ez a lány vitt csak rá; Aphroditéra esküszöm! KHARÍSZIOSZ Megint becsaptál, templomrabló? HABROTONON Édesem, minek csatázol? Törvényes feleségedé a gyermek, és nem másé. KHARÍSZIOSZ Csak igaz legyen! HABROTONON Igaz, az édes Démétérre! KHARÍSZIOSZ Mit mesélsz? {955} HABROTONON Színigaz, Zeuszra! KHARÍSZIOSZ Pamphiléé a gyerek? Úgy volt, hogy az enyém! [159] HABROTONON A tiéd is! KHARÍSZIOSZ Pamphilé az anyja! Habrotonon, könyörgök, ne kivánj {958} az öröm szárnyas bolondjává tenni!122 {959} az öröm szárnyas bolondjává tenni! - a 959. sor után 10 sor elveszett, a többi a 978. sorig igen töredékes. 122


Oldal 88

(Habrotonon további részletekkel bizonygatja, hogy a gyermek Kharíszioszé és Pamphiléé. Kharísziosz szemrehányással illeti, miért nem szólt erről korábban.) HABROTONON (...) ám nem árulhattam el {970} mindent neked, míg nem tudtam mindent pontosan. (Kharlsziosz bemegy a házba, hogy Pamphilét kiengesztelje.) (KAR) [160]

Ötödik felvonás SZIMIASZ (Khairesztratosznak magyaráz) Khairesztratosz,123 a lány tiéd; gondolj viszont {982} a jövőre és hogy hűséges barátja maradj Kharísziosznak, mint voltál is; mert e lány nem csak amolyan szajhácska, vagy játékszer ám, {985} hiszen buzgalma mentette meg a gyermeket. Mert nemes lélek. Így van. E hárfásleányt többé ne tartsad szolgaságban. {989} (A barátok, akikhez később Kharísziosz is csatlakozik, Onészimosszal együtt tovább latolgatják Habrotonon jövőjét.) SZMIKRINÉSZ (egyedül) Ha szét nem verem a fejedet,124 Szóphroné, {1062} vesszek el rútul. Te is merészelsz inteni? Vadul viszem el a lányomat! Te csúf szatyor. Nem! Meg kell várnom, míg az ő derék ura {1065} a hozományt mind fölzabálja. Vagy talán érveljek azért, ami az enyém? Ez az óhajod? Nem jobb lecsapni az alkalomra? Majd jajongsz, ha még locsogsz. Mit? Szóphroné legyen birám? „Győzd Pamphilét meg, hogyha látod!" Úgy legyek {1070} boldog, te Szóphroné, hogy majd ha hazamegyek - a tavat láttad útközben, ugye? -, nohát oda belenyomom a fejedet, és ott tartom egész [161] éjjel, megöllek, és így kényszerítelek hogy azt gondold, amit én, s ne forrongj. Benyit Kharísziosz ajtaján, de zárva találja Kopogni kell {1075} ezen az ajtón; zárva van. Fiúk! Fiú! Nyissa ki valaki! Hozzátok szólok, hé, fiúk! ONÉSZIMOSZ Ki kopog az ajtón? Ahá! No, lám, lám, Szmikrinész, a szigorú úr, ki a hozományért jön meg a a 983. sort megelőző három sor töredékes; a 989. sor után mintegy 70 töredékes vagy elveszett sor következik. 124 Ha szét nem verem a fejedet - Szmikrinész monológja előtt fennmaradt két sor (1060-1061.), mely az előző jeleneteket lezárja. E sorok nem szerepelnek Devecseri fordításában: KHARÍSZIOSZ v. KHAIRESZTRATOSZ ha józan. Ilyen lánytól nem tartóztatja meg magát, azt jól tudom. De én majd így teszek. 123


Oldal 89

lányáért, persze. SZMIKRINÉSZ Igen, te átkozott! ONÉSZIMOSZ Helyes! {1080} Ki számadását jól vezeti és okos, ahhoz illik e buzgalom. SZMIKRINÉSZ Ez a rablás - Héraklész! szörnyű, ti összes istenségek, istenek! ONÉSZIMOSZ Azt gondolod, hogy úgy ráérnek az istenek, hogy a jót meg a rosszat külön-külön mindenkinek {1085} naponta kiosszák, Szmikrinész ? SZMIKRINÉSZ Miről beszélsz? ONÉSZIMOSZ Megmondom pontosan, hogy tudd. Város van ám - csak úgy nagyjából - mintegy ezer. Harmincezer [162] lakos él egyben. Hát mindezeket külön-külön az istenek védik meg vagy sújtják le? SZMIKRINÉSZ Mit?! {1090} No akkor fáradságos volna az életük. ONÉSZIMOSZ „Akkor hát nem törődnek velünk az istenek?" – ezt kérded, úgy-e. De mindnyájunknak őr gyanánt adták a jellemet. Ez él mindenkiben, és tönkreteszi, aki helytelenül viselkedik, {1095} a másikat megmenti. Ez a mi istenünk, ez okozza, hogy ki-ki szépen vagy gonoszul cselekszik, ezt engeszteld azzal, hogy sosem téssz lehetetlent vagy butaságot - s boldogulsz. SZMIKRINÉSZ No, templomrabló, most tán az én jellemem {1100} butaságot mivel? ONÉSZIMOSZ Tönkre is tesz. SZMIKRINÉSZ Szemtelen! ONÉSZIMOSZ Vagy tán urától elhurcolni lányodat helyesnek tartod, Szmikrinész ? SZMIKRINÉSZ Ki mondja, hogy helyesnek, ámde szükségesnek most. ONÉSZIMOSZ No lám, ez itt a rosszat szükségesnek képzeli. {1105} Mi más pusztítja őt el, mint a jelleme? [163] De most, mikor vétekre készültél megint, a véletlen megment, s cserébe a rosszakért megkönnyebbülést ad neked és feloldozást; de mondhatom, nehogy újra rajtakapjalak {1110} Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 90

hebehurgyaságon, Szmikrinész. Most szabadon eresztelek, menj be, vedd át az unokád, s ott benn köszöntsd. SZMIKRINÉSZ Az unokám? Te szemtelen! ONÉSZIMOSZ Vastagbőrű voltál, míg bölcsnek vélted magad. Eladó lányod így figyelted. Most azután {1115} itt van a csoda: öt hónapra született fiút nevelünk ám! SZMIKRINÉSZ Nem értelek. ONÉSZIMOSZ De a vén szatyor, azt hiszem, érti. Akkor a Tauropolián az én uram... SZMIKRINÉSZ Hé, Szóphroné! ONÉSZIMOSZ . .. leányodat a táncból elvonszolta - érted már? SZMIKRINÉSZ Igen. {1120} ONÉSZIMOSZ De most egymásra ismertek, s minden megint rendben van. [164] SZMIKRINÉSZ (a kilépő Szóphronénak ) Hallod, gaz szipirtyó, mit beszél? SZÓPHRONÉ „A természet,125 mely törvényünkre nem tekint, akarta; s erre lett a nő." SZMIKRINÉSZ Bolondozol? SZÓPHRONÉ Az Augéból teljes tragikus szózatot {1125} mondok, ha észhez nem térsz rögtön. SZMIKRINÉSZ Szónokolsz s epémet forralod. Tudsz arról, amit ez beszél, valóban? SZÓPHRONÉ Mindent tudok. ONÉSZIMOSZ Hidd csak el, a vén banya már régen látta. SZMIKRINÉSZ Szörnyüség! SZÓPHRONÉ Nagyobb szerencse nem született még soha; {1130} ha igaz, amit mondasz, akkor a kisgyerek "A természet. . ." — Idézet Euripidész Augé c. tragédiájából. Egy éjszakai ünnepen Héraklész erőszakot követett el Augén. A megszületett gyermek atyját a hátrahagyott gyűrű alapján ismerték fel. 125


Oldal 91

Kharísziosz fia. (A felvonás további része elveszett. Talán Kharísziosz meghívta apósát a gyermek megtalálásának és a kibékülésnek örömére rendezett lakomára, vagy Szüriszkosz jött vissza a városból, hogy a gyűrűt visszakövetelje Onészimosztól, s így végre Szmikrinész is megtudta, hogy az unokáját mentette meg.)126 [165]

mentette meg - további, Devecseri fordításában nem szereplő idézetek: 9.töredék: Ha nem veszed magadra, semmi baj sem ért. 10.töredék: Szabad embereknek szégyen a kigúnyolás, a szenvedés mindnyájunknak közös ügye. 126


Oldal 92

A lenyírt hajú lány127 Fordította: Kerényi Grácia Szereplők POLEMÓN, katonatiszt SZÓSZIASZ, Polemón tisztiszolgája GLÜKERA, Polemón kedvese DÓRISZ, Glükera rabszolganője MOSZKHIÓN, ifjú, Mürrhiné nevelt fia DÁOSZ, Moszkhion rabszolgája PATAIKOSZ, öreg, a szomszédjuk AGNOIA, a Félreértés istennője MÜRRHINÉ, Moszkhión nevelőanyja, nem tudni, megjelent-e ] a színen Néma szereplők HABROTONON, hetaira KATONÁK POLEMÓN KÍSÉRETÉBŐL SZÍN Korinthosz, Polemón és Mürrhiné háza előtt. [168]

Első felvonás A nézők a Prológust megelőző egy vagy két jelenetből értesülnek az előzményekről: Szósziasz Polemón előtt érkezik haza egy hadjáratról. Tanúja lesz, amint Moszkhión Glükerát átölelve tartja. A látottakat jelenti urának. Az nem tudja, hogy a fiú Glükera testvére, ezért megszégyenítésül levágja a lány haját, majd elhatározza, hogy visszavonul Szósziasz kíséretében vidéki majorságára. Glükera el akarja hagyni Polemón házát, és Dóriszt küldi Mürrhinéhez, hogy számára menedéket kérjen. [169] Prológus128 (Agnoia, a Félreértés istennője elmondja, hogy Pataikosz, a gazdag kereskedő, amikor felesége ikerszülésben meghalt, és vagyona elvesztésének is hírét vette, a két csecsemőt kitette. Egy szegény asszony talált rájuk.) AGNOIA (…) a kislányt megszerette, ám a másikat, átadja, úgy döntött, a gazdag, itt, e szép házban lakó nőnek, ki gyermeket kivánt. Így is történt, s eltelt utána jó nehány év; háborúkban és Korinthosz egyre több, {125} nehéz bajában129 egyre súlyosabb nyomor 127 128

Az eredeti címe: Perikeiromené. A sorok újabb számozása figyelembe veszi a feltehető hiányokat is a darab a Prológus közepén kezdődik, előtte mintegy 120 sor elveszett.


Oldal 93

terhét viselte szegény anyóka, míg a lány felserdült - őt látjátok itt most -, és heves szerelemre gyúlt iránta egy korinthoszi ifjú; odaadja őt saját leányaként {130} az anyó az ifjunak, s legyengülvén, mikor előre látja: életének vége már, tovább el nem titkolja, sorsa mit hozott, a lány előtt: elmondja, hogy talált reá, és hogy milyen pólyában, át is adva azt, {135} s hogy egy fiútestvére van, mit nem tudott, feltárja, ismervén az ember gondjait: segítséget, ha bármikor szüksége lesz [170] reá, nem adhat, tudja, más rokon neki; s hogy óvja: bűnbe ne essenek majd általam, {140} Tudatlanságuk által: ez szándéktalan megtörténhet, mert gazdag és mindig boros kedvű az ifjú, és virágzón szép a lány, s nem oly szilárd pont az, ki birtokolja őt. Tehát meghalt az anyóka, és az ifju tiszt {145} épp ezt a házat vette meg nemrégiben; bár most a szomszédban lakik, nem tárja fel a lány a dolgot, hogy fivérét - látva, mily pompában él - zavarba ne hozza, hogy tovább élvezze csak, mit a jó szerencsétől kapott. {150} Véletlenül meglátja őt a vakmerő legény - hisz mondtam, hogy milyen -, s a ház körül settenkedik mindegyre attól fogva, míg szolgálóját elküldi egy este épp a lány; amint az ajtóban megáll, hozzászalad {155} tüstént amaz, csókolja, öleli; nem fut el a lány, hisz tudja, hogy fivére. A szolga jön és látja ezt... a többit elmondotta ő: elment amaz, mondván, hogy egy nyugalmasabb órában visszatér - a lány zokogva áll {160} s panaszkodik, hogy ezt nem önként tette, nem volt másra módja. Mindez így azért esett, hogy a tiszt haragra gerjedésének legyen kellő oka - én vezettem erre, másmilyen természetű különben -, kezdetét vegye {165} mindennek felfedezése, s egymást végül is mind megtalálják. Hogyha bárki azt hiszi, erkölcstelen mindez: dühét oszlassa el, mert isten által, íme, jóra változik [171] a rossz. Nézők, ég véletek, kisérjetek {170} jóindulattal, és figyeljetek tovább! (Agnoia eltűnik) SZÓSZIASZ (Polemón majorságából érkezik) Korinthosz egyre több, nehéz bajában - a város 328-tól a makedón vezetés alatt álló korinthoszi szövetség vezetője. Menandrosz korában többször is háborús események színtere volt: 315-4-ben makedónjai Kasszandrosz pusztítja el a város környékét, 314-ben a várost birtokló Alexandroszt meggyilkolják; 312-ben a város ostrom alatt áll; 308-6 között Ptolemaiosz, majd Kasszandrosz uralma alá kerül. 302-ben Démétriosz Poliorketész a város ura. 129


Oldal 94

Imént oly hetyke, harcias gazdám, aki a nők leomló fürtjeit nem hagyja meg, most fekszik és jajong. A reggelit nekik odakészitettem, mert uramhoz társaság {175} gyűlt: egyivásu cimborák segítenek a dolgot könnyebben viselni. Közben ő elküldött, hogy meghallja, mik történnek itt, engem, köpenyéért - persze nincs szüksége rá, csupán ürügy -, hogy nézzek, úgymond, jól körül. {180} DÓRISZ (kijön Polemón házából; nem veszi észre Szósziaszt, visszaszól) Megyek már és utánanézek, asszonyom. SZÓSZIASZ (magában) A Dórisz! Hogy kitelt! Derék fehércseléd! Módját megadják, szépen élnek, látom én, a nők! De megyek már. DÓRISZ Ajtaján kopogtatok, mert senki sincs a ház körül. Sorsüldözött {185} a lány, ki egy katonával él: törvényszegő, megbízhatatlan mind. Jaj, asszonyom, milyen bántalmak érnek! Emberek, hé! SZÓSZIASZ (magában) Majd örül a tiszt, ha hallja, hogy zokog most is, hiszen ő ezt akarta! [172] DÓRISZ Küldd ki asszonyod, fiú !130 {190} (Dórisz feltehetően elmondja a talán személyesen is megjelenő Mürrhinének a történteket, s Mürrhiné befogadja Glükerát. Dáosz, Moszkhión rabszolgája lép a színre) DÁOSZ Hé, emberek! Részeg legények jönnek ott, {261} egész csapat! Dicsérem úrnőnket nagyon: házunkba hozza a lányt! Ez aztán jó anya! Meg kell keresnem ifju gazdámat hamar: siessen, érkezzék minél előbb ide, {265} mert, azt hiszem, most kedvező az alkalom. (KAR) [173]

Második felvonás MOSZKHIÓN (a városból jön Dáosszal) Dáosz, eddig is gyakran hoztál valótlan híreket már nekem, de az istenek meggyűlölnek, ha lódítasz! Hogyha most megint becsapsz... DÁOSZ Köss föl legott, ha 130

ezután 70 sor elveszett.


Oldal 95

lódítok. MOSZKHIÓN Híred édes! DÁOSZ Bánj velem, mint az ellenséggel szokás, {270} ám ha megtapasztalod, hogy így igaz, s ott bent van ő, s én egyengettem mindezt a kedvedért el, Moszkhión, én beszéltem rá, hogy költözzék hozzánk, a lányt ezer szóval és anyádat, hogy fogadja be, és mindent tegyen úgy, ahogy szeretnéd - mit csinálsz belőlem? MOSZKHIÓN Mondd, milyen {275} élet esne jól, mi tetszenék leginkább, Dáoszom? DÁOSZ Tán a molnáré131 a legjobb? MOSZKHIÓN Épp malomba vagy való! mindig őrölsz majd nekünk. [174] DÁOSZ Ne, mesterségről szót ne ejts! MOSZKHIÓN Légy a hellén közügyek intézője, úgy rendelkezem, és a hadsereg kincstárnoka... DÁOSZ Zsoldosokkal? Nem, dehogy: {280} hisz legott felkoncolnak,132 ha rajtakapnak, hogy lopok! MOSZKHIÓN Akkor hát sáfárnak133 állj be, s lophatsz tetszésed szerint nyolcból hét talentumot. DÁOSZ Tán adni-venni volna jó, Moszkhión, a piacon ülve árulnék sajtot-vajat, esküszöm, nem gazdagságra vágyom, épp megélni csak. {285} Nékem ez való, ez tetszenék leginkább! MOSZKHIÓN Márpedig szép mondás: mézeskofának rendes asszony nem megy el, vésd eszedbe! DÁOSZ Jól befalni: erre vágyom, s érdemes is vagyok rá híreimmel! MOSZKHIÓN Nem leszel jó hadvezér, menj el inkább sajtkupecnek, és úgy éljél boldogan. {290} DÁOSZ Lenne úgy, ahogy te mondod, s teljesülne óhajod! Nyisd ki hát, uram, kapunkat!134 [175] malomba a rabszolgákat büntetésből küldték. talán célzás a kor valamely politikai gyilkosságára; pl. Alexandroszt, Polüperkhón fiát, aki 314-ben a Peloponnészosz főparancsnoka volt, a sziküóniak ölték meg. Az előző és a következő töredékes sorokat (280-292) kiegészítettük. 133 az eredetiben: ekdotész azt a tisztviselőt jelenti, aki felelős volt a közmunkák szerződéseinek megkötéséért. 134 Nyisd ki hát, uram, kapunkat! - a kaput a 261. sorban említett „részeg ifjak" miatt zárták be. 131 132


Oldal 96

MOSZKHIÓN Jól van, máris megteszem. Most a lány vigasztalása a dolgom, és kacagni az istenek-gyülölte szárnyas ezredeskén!135 DÁOSZ Úgy bizony! MOSZKHIÓN Menj be, Dáosz, előbb te, és fürkéssz ki mindent vizslatón: {295} mit csinál ő, hol van jó anyám, s hogy engem várnak-e, állapítsd meg: hogy miként tedd, nem kell aprólékosan fejtegetnem: épp elég ügyes vagy ebben. DÁOSZ Jó, megyek. MOSZKHIÓN Én meg körbejárva várlak, Dáosz, itt, ajtónk előtt. (Dáosz bemegy a házba) Tegnap este, mikor megleptem, voltak biztató jelek: {300} nem futott el, bár lerohantam, visszacsókolt, átkarolt azt hiszem, külsőm nem éppen visszatetsző, s jól tudok forgolódni, Athéna uccse, szépleányaink között. Most leginkább Adraszteiát hívom:136 támogasson ő! DÁOSZ (kijön a házból) Moszkhión, fürdő után van s üldögél. MOSZKHIÓN A drágaság! {305} DÁOSZ Jó anyád meg sürgölődik, nem tudom, mit tesz-vesz ott, reggelit jót készitettek, s mindez nézetem szerint arra vall, hogy téged várnak. [176] MOSZKHIÓN Mondtam én, hogy nem vagyok visszatetsző! Megmondtad nekik, hogy eljöttem veled? DÁOSZ Zeuszra, nem! MOSZKHIÓN Hát menj be és mondd! DÁOSZ Láthatod, már fordulok! {310} (Dáosz bemegy a házba) MOSZKHIÓN Ő, mikor belépek, szégyenkezni fog, nyilvánvaló, arca elé fátylat von, így szokás: anyámat, hogyha jön, nyájasan megkell ölelnem, hogy végképp megnyerjem őt, hízelegnem kell, mutatnom, hogy csak érte élek én, mert az ügyben, melyre most törekszem, ő az otthonos. {315} Valaki csapja már az ajtót, jön ki. (Dáosz jön) Hé, mi ez? Miért sompolyogsz hozzám elszontyolodva, Dáosz ? Polemón sisakjára céloz. Adraszteiát hívom - hogy elhárítsa a bajt az öndicséret után. Adreszteia Nemesziszhez hasonló sorsistennő volt, olykor azonosították vele. 135 136


Oldal 97

DÁOSZ Zeuszra, ez fránya egy dolog! Az anyád, mikor jelentettem neki azt, hogy itt vagy, „Hasztalan jött", mondta, „Hogy hallotta meg? Tán te fecsegted el, hogy félelmében a lány hozzánk futott, {320} itt talált menedéket?" „Persze." „Rosszkor jött"137 - mondotta ő; „szedd a sátorfádat, innen kotródj messze el, fiú, [177] máris!" Most már mit tehetnénk? Így mindennek vége hát: nem fogadta érkezésed lelkesen. MOSZKHIÓN Hitvány csibész, hát beugrattál? DÁOSZ Kacagnom kell! Anyád volt... MOSZKHIÓN Mit beszélsz? {325} Hát nem önként,138 nem magától, nem miattam jött ide? Hogy beszélted akkor rá, hogy jöjjön? DÁOSZ Azt mondtam neked, én beszéltem rá a lányt? Apollón uccse, én soha! Hogy hazudhatnék, jó gazdám, én tenéked ekkorát? MOSZKHIÓN Nem te mondtad épp imént, hogy nemcsak őt: anyámat is {330} úgy beszélted rá, fogadja őt be otthonunkba, a kedvemért? DÁOSZ Ezt, lásd, valóban mondtam. Emlékszem. MOSZKHIÓN S hogy úgy véled, ezt miattam tette? DÁOSZ Biztosan már nem tudom, csak hogy megpróbáltam én. MOSZKHIÓN Na, jó, jöjj csak, fickó! [178] DÁOSZ Hová? Még közelebb? MOSZKHIÓN Idébb! DÁOSZ Ne bánts még, Moszkhión! Hisz akkor én... {335} egy kicsit várj még! MOSZKHIÓN Megint becsapsz ? DÁOSZ Aszklépioszra, nem! Nem, ha meghallgatsz. Talán csak nem szeretné, érted, úgy egy csapásra, mint ahogy történt! Előtte illenék rólad ezt-azt tudni, Zeuszra, hogy mit mondasz hallani: hisz nem úgy jött, mint afféle fuvoláslány vagy nincstelen {340} szajha! MOSZKHIÓN ugyanis Mürrhiné éppen Moszkhión megházasítására készül (vö. az 1026. sort). A töredékes 322. és 323. sort kiegészítettük. 138 a töredékes sorokat a 329. sorig kiegészítettük. 137


Oldal 98

Most mondtál valamit, úgy látom, Dáosz,újra! DÁOSZ Vedd fontolóra, hisz tudod, hogy s mint! Elhagyta otthonát, nem hazugság ez, s a kedvesét; ha három-négy napig vársz, magától fut karodba: ezt jelezte is nekem. Most tehát hallgass szavamra! [179] MOSZKHIÓN Téged megkötözve hol {345} hagyjalak, Dáosz? Megint csak körbejáratsz, föl s alá! Hol hazudsz, hol nem, de most megint bolondokat beszélsz. DÁOSZ Megzavarsz! Hagyj gondolkodni... Menj be megváltozva, mint illedelmes ifjú! MOSZKHIÓN És te, elsöpörsz innét? DÁOSZ El én! Éppen útravalót készítek,139 láthatod, hogy elvigyem. {350} MOSZKHIÓN Jöjj be most velem, s egyengesd utamat ottbent. DÁOSZ Szívesen! MOSZKHIÓN Hogy te vagy győztes, belátom. (Bemegy Mürrhiné házába) DÁOSZ Héraklészre, alig! Remeg még kezem-lábam: mégsem megy oly simán, mint hittem én! SZÓSZIASZ (ismét megjön a majorságból, nem veszi észre Dáoszt) Megint elküldött, hogy köpenyt s kardot vigyek, és lássam: mit csinál a lány, s meséljem el, {355} ha visszatérek. Szívesebben mondanám, hogy tetten értem a csábitót bent! Ugrana [180] s rohanna - csak túlságosan sajnálom őt: nem álmomban láttam, milyen boldogtalan az én uram - keserves egy kór! -, jól tudom. {360} (Bemegy Polemón házába) DÁOSZ Megjött a fickó !140 Bárhogy is nézem, nehéz a helyzet; Apollón uccse, mindenképpen az. S a fődolog, mit még nem is gondoltam át: ha birtokáról csakhamar megérkezik gazdája, mekkora zűrzavart csinál megint! {365} SZÓSZIASZ (kijön a házból, visszaszól) Kiengedtétek, állatok, szentségtörők, kiengedtétek őt az ajtón! DÁOSZ Visszatér 139 140

Éppen útravalót készítek - ironikus célzás arra, hogy még semmi útravalót sem kapott. Megjött a fickó! - Dáosz Polemónra gondol.


Oldal 99

az emberünk, dühöngve... félreállanék. SZÓSZIASZ S ő persze szomszédjához átszaladt legott, a csábitóhoz, s ott miránk panaszkodik, {370} a könnyét bőven ontva. DÁOSZ Jóst küldött ide a hadfi; egy s mást eltalált. SZÓSZIASZ Bezörgetek. DÁOSZ Sorsüldözött ember, mit akarsz? Hová sietsz? SZÓSZIASZ Bentről jössz? DÁOSZ Meglehet. De mit fontoskodol? [181] SZÓSZIASZ Az istenekre, térjetek észhez! Egy szabad {375} leányt a gyámja ellenére mertek itt bezárva tartani? DÁOSZ Mit kötözködöl velünk? Rágalmazó vagy, hogyha ezzel állsz elő! SZÓSZIASZ Talán azt hiszitek, nincs epénk, és nem vagyunk mi férfiak? DÁOSZ Zeusz uccse, négykrajcárosak! {380} De az, ki négydrakhmásakat fogadna föl,141 könnyen megvívna veletek. SZÓSZIASZ Héraklészre, ez pimaszkodás! Mondd hát, bevalljátok nekem, hogy nálatok van? DÁOSZ Innen elment! SZÓSZIASZ Épp jön itt, ki most tanúm lesz. Nos, bevalljátok tehát?{385} DÁOSZ Nincs benn a lány. SZÓSZIASZ Úgy látom, egynehányatok ezt nyögni fogja! Mondd, mit is képzelsz, kivel tréfálsz ? Ne lódíts, mert silány kunyhótokat erőszakkal dúljuk fel egykettőre! Hívd a csábitót fegyverbe! [182] DÁOSZ Fickó, bajt keversz, {390} mert azt hiszed mindegyre, hogy nálunk van ő. SZÓSZIASZ 181. 141 ki négydrakhmásakat fogadna föl - az eredetiben „négyoboloszosak" - négy obolosz az átlagos napi zsold alatt volt; négy drakhma viszont csak a legkitűnőbb katonáknak járt.


Oldal 100

Pajzsos legényeim köpésnyi idő alatt mindent szétvernek, bárha négykrajcárosak szerinted! DÁOSZ Tréfáltam. Szarházi vagy! SZÓSZIASZ Ti is, városlakók... 142 DÁOSZ De nincs minálunk! SZÓSZIASZ Ejnye te, {395} gerelyt fogok! DÁOSZ Hordd el magad már! Én megyek be, míg te eszedre nem térsz. (Dáosz bemegy Mürrhiné házába) DÓRISZ (kijön) Szósziasz! SZÓSZIASZ Te meg vigyázz, Dórisz; ha hozzám lépsz, nagyon pórul jársz! Mindennek te vagy legfőbb oka. DÓRISZ Úgy boldogulj, értsd meg, hogy egy nőhöz futott {400} félelmében. [183] SZÓSZIASZ Mit mondasz, egy nőhöz futott félelmében? DÓRISZ Bizony, mert Mürrhinéhez, a szomszédba ment: úgy teljesüljön óhajom! SZÓSZIASZ (Polemón házára mutat) Ügyelsz, hogy visszatérjen? Itt az ő helye! DÓRISZ Amit most tervezel, ne tedd meg, Szósziasz! {405} SZÓSZIASZ Hordd el magad, hordd el, ha csak hazudni tudsz.143 (Szósziasz nem csillapodik le, s visszatér Polemónhoz a majorságba) (KAR) [184]

Harmadik felvonás (Polemón megjön kíséretével és Habrotononnal, hogy Glükerát erőszakkal hazavigye. A két ház előtt találkozik Pataikosszal. Szósziasz figyelmezteti Polemónt, hogy óvakodjék Pataikosztól.) SZÓSZIASZ Ez onnan jött és pénzt kapott, hidd el nekem, {467} eladnak téged és a hadseregünket is! PATAIKOSZ Eredj aludni, kedvesem, ne vívj ilyen 142 143

- így folytatná: barbár módra viselkedtek. ezután 60 sor, részben a III. felvonás elejéről, elveszett.


Oldal 101

csatákat; nem vagy jól. Neked mondom, te vagy {470} kevésbé részeg. POLEMÓN Én? Kevésbé? Ittam egy pohárral, mert mindezt előre láttam, én sorsüldözött! Jobban vigyázok majd. PATAIKOSZ Helyes! Tehát hallgass rám. POLEMÓN Mit parancsolsz most nekem? PATAIKOSZ Jól kérdezel. Megmondom én, hogy mit tegyél. {475} SZÓSZIASZ Habrotonon, adj jelt.144 [185] PATAIKOSZ Küld először ezt be a házadba és szolgáidat, kiket vezet. SZÓSZIASZ Rosszul csinálod": háborúd szétfoszlik így, holott erőszakkal te nyernél! POLEMÓN Mert ez itt... SZÓSZIASZ Pataikosz? Tönkretesz. De nem vezéred ő! {480} PATAIKOSZ Az istenekre, menj el, ember! SZÓSZIASZ Elmegyek. Azt hittem, valamit tenni fogsz. Habrotonon, te értesz ahhoz, amit az ostrom megkíván: felhágni, körbefogni... Elfordulsz? Hová? Szégyenkezel, te szajha? Mindez érdekel? {485} Habrotonon el, Szósziasz részegen elszunyókál PATAIKOSZ Ha úgy történt, ahogy ti elmesélitek, Polemón, a dolgot, és a hitvestársadat... POLEMÓN Hogyan mondod, Pataikosz? PATAIKOSZ Ez számít neked? POLEMÓN Úgy tartottam mint hitvesemet! [186] PATAIKOSZ Ne ordibálj! Ki adta hozzád? POLEMÓN Hogy ki? ö, magát! PATAIKOSZ Derék! {490} Talán épp tetszettél neki, most viszont nem, és 144

Habrotonon, adj jelt - a támadásra. A trombitás helyett itt ez a fuvoláslány feladata.


Oldal 102

elment, mert rosszul, nem természeted szerint bántál vele. POLEMÓN Mit beszélsz ? Hogy nem természetem szerint? Ez fáj tőled leginkább. PATAIKOSZ Biztosan tudom, szerelmes vagy; s ezért, amit csinálsz, {495} bolondság. Mondd, hová visz ez? Kit is rabolsz el? ö szabad, magával ő rendelkezik. Csupán meggyőzheted; szerelmesen bizony nehéz feladat. POLEMÓN S ki őt elcsábította, míg nem voltam itt: nem sérti jogom? PATAIKOSZ Perelheted {500} jogsértésért, ha tárgyalásra sor kerül. De ha most erőszakoskodol, pert vesztesz; a sértésért nem jár büntetés, csak megrovás. POLEMÓN Most hát ne is? [187] PATAIKOSZ Most hát ne is. POLEMÓN Nem is tudom, mit mondjak, Démétérre! Felkötöm magam. {505} Glükera elhagyott, jaj, elhagyott Glükerám! Pataikoszom, tedd meg, ha ez szerinted is helyes - hiszen jól ismered, csevegtetek már gyakran -, menj, beszélj a kedvemért vele, légy szószólóm, könyörgök! PATAIKOSZ Ez szerintem is {510} helyes; megyek hát. POLEMÓN Szónokolni tudsz, ugye, Pataikoszom? PATAIKOSZ Talán. POLEMÓN De kell, Pataikoszom! Ügyemet megnyerni más segítség nincs, csak ez. Mert én, ha bármikor komiszkodtam vele... ha mindenképp meg nem becsültem volna őt... {515} ha látnád pompás ékszerét... PATAIKOSZ Jó, elhiszem. POLEMÓN Az istenekre, Pataikoszom, nézd meg! Szived megesne rajtam! PATAIKOSZ Ó, Poszeidón! [188] POLEMÓN Jöjj velem! Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 103

Milyen ruhái vannak, és hogy fest, mikor fölvesz belőlük - tán nem is láttad soha? {520} PATAIKOSZ Dehogynem. POLEMÓN Mert a termetét is érdemes megnézni! De most miért a termetét hozom elő? Hiszen másról beszélünk - én bolond! PATAIKOSZ Zeusz uccse, az vagy! POLEMÓN Nem? De látnod kell, gyere, Pataikoszom, be, erre. PATAIKOSZ Én megyek; vezess! {525} Pataikosz és Polemón bemegy Polemón házába MOSZKHIÓN (kijön a házból, utánuk szól) Nem hordanátok el hamarabb irhátokat? Dárdájuk van, s előlem ők futottak el; bevenni még egy fecskefészket sem tud az efféle csürhe, sok pimasz rágalmazó. Azt mondod, vannak zsoldosaik? Kik a hírhedett {530} zsoldos vitézek? Itt csak egy van: Szósziasz. Sokan küszködnek mostanában, rossz idők járnak, minden bajoknak szép szüretje van, akárhová nézünk a hellének között – [189] de nincs egy ember sem, ki annyi bajban él {535} szerintem, mint amennyit én most hordozok. Amint besiettem, nem csináltam semmit a szokásaim szerint: anyámhoz még be sem nyitottam, és nem hívtam a háziak közül senkit magamhoz. Elvonultam egy szerény {540} szobába, és lefekve meghúzódtam ott; Dáoszt beküldtem, hogy jelentse: itt vagyok, anyámnak; ennyit, semmi többet. Az pedig nem gondol gondjaimra egy csöppet se, csak a feltálalt jó reggelit, mit ott talált, {545} befalta élvezettel; én meg ágyamon heverve így szóltam magamhoz: „most bejön, mindjárt belép anyám, s elujságolja, mi van kedvesemmel, mit kiván, hogy megtegyek, hogy enyém legyen." Betanultam a beszédemet.145 {550} (...) (Glükera időközben bevallotta Mürrhinének, hogy Moszkhión a testvére, s megígérte neki, hogy megőrzi a titkot. Mürrhiné annyit közöl Moszkhiónnal, hogy Glükera is talált gyerek, mint ő, de polgárlány, s ezért nem kaphatja meg ágyasul.) (KAR) [190]

145

kb. 160 sor hiányzik, köztük a IV. felvonás eleje.


Oldal 104

Negyedik felvonás (Pataikosz megpróbál Glükera lelkére beszélni, hogy térjen vissza Polemónhoz. Látott Glükera ruhái közt egy hímzettet, melyben feleségének ruhájára ismert, ezért föltételezi, hogy Glükera az ő elveszett lánya; kiviszi magával a ruhát, hogy Glükerát kikérdezze. ) (...) GLÜKERA Ugyan, mi volt a célom? Mért menekültem én az ő anyjához? Tán nem érted, kedvesem? Hogy elvegyen feleségül? Hát a helyzetünk {710} különböző?146 De nem! Hetairának vegyen? Nem bujtam volna akkor én előlük, és az ifju is? Merészen el hogy hozhatott e házba, apja ellenére? Esztelen vállaltam volna Mürrhiné gyülöletét, {715} hogy felkeltsem gyanútokat magam iránt, amit nem irthattok ki többé? Hát olyan szégyentelen volnék, Pataikosz ? És te is elhitted ezt, ilyen gyanúval jössz ide? PATAIKOSZ Dicsőséges Zeusz, óvj meg ettől! És amit {720} beszélsz, igaznak látszik; én hiszek neked. [191] GLÜKERA De menj el inkább. Sértegessen más leányt ezentúl, engem ugyan ne! PATAIKOSZ Nem szándékosan történt a szörnyüség. GLÜKERA De becstelen dolog, s ilyet még egy rabszolgalánnyal sem tehet!147 {725} (Pataikosz föltehetően csillapítani próbálja Glükera haragját, s a származására, a kitevésekor melléje tett ismertetőjelekre tereli a szót.) GLÜKERA Apám- s anyámra emlékeztető jelül {742} rám hagyta ő e holmikat, hogy legyenek mindig velem, s őrizzem őket. PATAIKOSZ Mit kivánsz tehát? GLÜKERA E holmit vissza. PATAIKOSZ Többé szóba se {745} állsz embereddel? Mit kivánsz? GLÜKERA Azt, kedvesem, hogy ezt te intézd el nekem. [192] PATAIKOSZ Meglesz, noha 146 147

Hát a helyzetünk különböző? – ironikusan érti. A töredékes 708-716. sorokat kiegészítettük. kb. 16 sor hiányzik.


Oldal 105

nevetséges. Főképpen arra kellene tekintened... GLÜKERA Legjobban én tudom, mire. PATAIKOSZ Ha így van, mondd, helyét melyik lány ismeri? {750} GLÜKERA A Dórisz. PATAIKOSZ Akkor hívd a Dóriszt most elő. De kérlek mégis az istenekre, hogy figyelj, Glükerám,148 amit most mondok én. DÓRISZ (bejön) Jaj, asszonyom! GLÜKERA Mi lelt? DÓRISZ Ez nagy baj!149 GLÜKERA Hozd ki bentről, Dóriszom, {755} a ládikót nekem, amiben hímzett ruhám őrzöm, tudod jól, Zeuszra, rád bíztam, vigyázz rá jól. Miért zokogsz, szegény? PATAIKOSZ Csodálatos érzés, Megmentő Zeuszra! Nem hihető dolog a halandó ember életében nem lehet.150 {760} [193] (Dórisz visszatér a ruhákkal, Pataikosz izgatottan vizsgálja őket) (...) mit akkor is láttam. S nem állt mellette itt egy kecskebak vagy egy tulok, vagy más ilyen jószág? GLÜKERA Egy szarvas, kedvesem, nem kecskebak. {770} PATAIKOSZ Annyit tudok, hogy szarva van. S a harmadik egy szárnyas ló itt. Asszonyom hímzése ez, feleségemé, kit oly korán vesztettem el. MOSZKHIÓN (a háttérben ) Az sem lehetetlen, látom én, a dolgokat szemügyre véve, hogy mikor engem szült anyám, {775} egy lányt is szült, s azt is kitette énvelem; s ha így történt valóban, ő testvérhugom, és ebbe, én sorsüldözött, belepusztulok! PATAIKOSZ Ó, Zeusz,151 enyéim sorsa hogy fordult tovább? a töredékes 753-755. sorokat összevontuk. Dórisz azt hiszi, úrnője visszatér Polemónhoz. 150 kb. 7 sor elveszett. A megelőző töredékes sorokat kiegészítettük. 151 a 824. sorig a felismerési jelenet a tragédia stílusában íródott, Euripidészre emlékeztető fordulatokkal (vö. a 788. és 809. sort) és sztikhomüthiával, soronként változó párbeszéddel 148 149


Oldal 106

GLÜKERA Engem kérdezz felőle, hogy végére járj. {780} PATAIKOSZ E holmikat honnét szerezted, mondd tehát! GLÜKERA Bennük találtak rám csecsemőként egykoron. MOSZKHIÓN Előre, még egy csöppet; árja visz tovább, sorsom betöltve, jókor érek célhoz én. [194] PATAIKOSZ Egyedül feküdtél? Erre adj választ nekem! {785} GLÜKERA Nem, nem! Fivéremet is kitették énvelem. MOSZKHIÓN Csupán ez egyre voltam én kíváncsi még. PATAIKOSZ S később egymástól el hogyan szakadtatok? GLÜKERA Tudom, s elmondhatnám neked, de nem szabad: kérdezz felőlem, csak magamról szólhatok, {790} egy nő megesketett, hogy el nem árulom. MOSZKHIÓN Ez is világos jel, mely énfelém mutat: anyámnak esküdött meg. Ah, hová legyek? PATAIKOSZ Ki volt tehát, ki megtalált és fölnevelt? GLÜKERA Egy asszony volt, ki fölnevelt, mert rám talált. {795} PATAIKOSZ S a helyről szólt-e, hogy miről ismerni fel? GLÜKERA Árnyas hely, azt mesélte, s egy forrás van ott. PATAIKOSZ Ezt mondta az is, ki kitette őket, pontosan. GLÜKERA Ki volt az? Áruld el nekem, ha nem tilos. PATAIKOSZ Kitevőd szolgám, de ki rest volt felnevelni: én. {800} GLÜKERA Te tétettél ki, bár apám voltál? Miért? [195] PATAIKOSZ Gyakran hoz a sors valószínűtlen dolgokat, kislányom; az, ki benneteket szült, életét vesztette tüstént, épp előző nap pedig... GLÜKERA Mi történt akkor? Reszketek... szegény fejem! {805} PATAIKOSZ Ínséges lettem, én, a jómódhoz szokott. GLÜKERA Ó, istenek! Egy nap alatt? Miképpen? Szörnyű sors! PATAIKOSZ Megtudtam, hogy hajóm, mely eltartott, a bősz


Oldal 107

habok zsákmánya lett az Aigeusz-tengeren.152 GLÜKERA Szegény fejem, milyen balvégzet! PATAIKOSZ Nagy teher, {810} úgy véltem, mint afféle balga férfiú, ha nincstelenként kölyköket nevelgetek.153 De mondd, mit tudsz a többi holmiról? GLÜKERA Gondolkozom. Volt egy nyaklánc meg ékköves kis díszek is {815} a két kitett mellett, ismertetőjelül. PATAIKOSZ Szeretném látni ezt. GLÜKERA De nincsen már velem. Ami még maradt, azt akkor bátyám kapta meg. MOSZKHIÓN (magában) Tehát, ha nem csalódom, ő az én apám. [196] PATAIKOSZ De fel tudod sorolni? GLÜKERA Volt egy bíbor öv.. . {820} PATAIKOSZ Igen! GLÜKERA S reáhímezve lányok tánckara. MOSZKHIÓN (magában) Most végre érted? GLÜKERA Egy kicsiny, fényes köpeny, s arany fejék. Most mindet elmondtam neked PATAIKOSZ Tovább nem bírom. Édesem, köszöntelek! MOSZKHIÓN (előlép) Én is kellenék talán a társaságba?154 Itt {825} vagyok! Hallottam mind, amit beszéltetek. PATAIKOSZ Ó, istenek, ki ez? MOSZKHIÓN Ki más volnék? Fiad! (...) (KAR) [197]

Aigeusz, Athén királya Thészeusz atyja volt; fiát halottnak vélte, ezért a tengerbe vetette magát. A tengert róla nevezték el. 153 a következő töredékes sorokat összevontuk 154 3. töredékes sort kiegészítettünk, majd 150 sor elveszett, köztük az V. felvonás eleje. 152


Oldal 108

Ötödik felvonás (Polemón kétségbe van esve: kiderült, hogy Glükera gazdag polgárlány, így hát nem valószínű, hogy visszatér hozzá. Dórisz tudja, hogy asszonya is szereti Polemónt, ezért a lelkére beszél.) (...) POLEMÓN Azon tünődöm, felkötöm magam. DÓRISZ Ne tedd!155 {976} POLEMÓN Mi mást tehetnék, Dórisz ? Élni hogy fogok Glükerámtól elszakítva, egymagam. DÓRISZ Reméld, hogy visszatér hozzád. POLEMÓN Egek! Honnan veszed? DÓRISZ Ha eltökélted, nem bánsz rosszul ővele... {980} POLEMÓN El nem mulasztok semmit, úgy lesz, jól tudom, egészen úgy, igazad van. Menj, szabad leszel holnaptól, Dóriszom! (Dórisz el) [198] Figyelj, hadd mondjam el, mit szólj. Bement! Ó, jaj nekem! Te, drága nő, hatalmadban vagyok! Hisz nem szerelmedet, {985} bátyádat csókoltad! De én féltékenyen, mint bosszúvágyó férfi mit se sejtve meg, tüstént dühöngtem. Épp ezért, ha meghalok, az lesz a legjobb. (Dórisz visszajön) Dórisz, édesem, mi van? DÓRISZ Jó hír: kijön hozzád. POLEMÓN De kinevetett, ugye? {990} DÓRISZ Nem, Aphroditére! Épp ruháját vette fel, s az apja közben nézte. Hálaáldozat illetné istenünket a jó hírekért, miket ujságoltam, hisz nagy szerencse ért. POLEMÓN Igazad van, Zeuszra, minden úgy lesz. Van nekünk {995} benn egy szakácsunk, egy kocát öljön le most! DÓRISZ De hol a kosár s a többi kellék? POLEMÓN Arra majd később kerül sor; most a disznót vágja le. Magam áldozok, koszorút az oltárról veszek, 155

976-996. töredékes sorokat kiegészítettük.


Oldal 109

s fejemre teszem. (Levesz egy füzért Apollón oltáráról és a fejére teszi)[199] DÓRISZ Sokkal vonzóbbnak látszol így, {1000} valóban! POLEMÓN A lányt156 most vezesd a házba be. DÓRISZ Elindult már, itt jön, s vele van az atyja is. POLEMÓN Ő is? Nem, nem birom! (Berohan a házba) DÓRISZ Nyomorult, most mit teszel? Befutott. Oly rémes, hogy csikordul egy kapu? Megyek be én is, hogy segítsek, hogyha kell. {1005} Dórisz bemegy Polemón házába; a másik házból kijön szolgákkal Pataikosz és Glükera PATAIKOSZ (Glükerához) Szeretem, hogy azt mondod: „Kibékülök vele." Hogy megbocsátasz most, mikor jó sorsra jutsz, igaz hellén természetednek szép jele. (A szolgákhoz) De fusson egy fiú be érte, hívja ki! Polemón jön POLEMÓN Jövök már; áldoztam szerencsés sorsomért, {1010} mert megtudtam, hogy Glükerám övéire így rátalált. [200] PATAIKOSZ Helyes beszéd, igaz. De most figyelj, mit mondok: ezt a lányt hozzád adom, hogy szüljön majd törvényes sarjakat... POLEMÓN Elveszem. PATAIKOSZ S három talentumot, hozományba. POLEMÓN Jól teszed! {1015} PATAIKOSZ S ezentúl azt, hogy hadfi vagy, feledd: ne tégy semmit sem elhamarkodottan, mint imént! POLEMÓN Apollón uccse, majd belepusztultam; ezt hogy is tenném meg ujra? Nem mérgeskedem, Glükerám! Csak most engesztelődj ki, édesem. {1020} PATAIKOSZ Hiszen most mindnyájan dühöngésed miatt kezdünk jó életet! 156

a következő 5 töredékes sort kiegészítettük.


Oldal 110

POLEMÓN Helyes beszéd, igaz! PATAIKOSZ Ezért teljes bocsánatot nyersz tőlem is. POLEMÓN Áldozz velem, Pataikosz! PATAIKOSZ Újabb esküvőt kell nyélbe ütnöm most: fiam hadd kapja meg {1025} Philinosz lányát157 nőül. Ó, Föld s istenek! (...) [201] (Miután Moszkhión sorsa is elrendeződött, a darab vidám lakomával fejeződik be.) Máshonnan ismert töredékek158 1 Egy jellemes barát milyen kívánatos! 2 az asszonynak mutasd azért mindezt meg, és [202]

Philinosz lányát- Philinosz feltehetőleg Mürrhiné férje volt. A darab végén néhány sor elveszett. 1.feltehetőleg Polemónnak Pataikoszra vonatkozó szavai; 2. talán Glükera utasítása Dórisznak, amikor Mürrhinéhez küldi. 157 158


Oldal 111

A pajzs159 Fordította: Kerényi Grácia Szereplők KLEOSZTRATOSZ, katona DÁOSZ, Kleosztratosz rabszolgája és hajdani nevelője SZMIKRINÉSZ, kapzsi vénember, Kleosztratosz nagybátyja KHAIRESZTRATOSZ, Szmikrinész öccse KHAIREASZ, Khairesztratosz mostohafia SZAKÁCS ÁLORVOS TÁLALÓLEGÉNY TÜKHÉ ISTENNŐ Néma szereplők SZPINTHÉR, a szakács inasa LŰKIAI FOGLYOK SZMIKRINÉSZ ÖREG RABSZOLGANŐJE KLEOSZTRATOSZ NŐVÉRE KHAIRESZTRATOSZ FELESÉGE KHAIRESZTRATOSZ LÁNYA SZÍN Athén, Szmikrinész és Khairesztratosz háza előtt. [204]

Első felvonás Dáosz a lűkiai foglyok csapatával jön be, a foglyok hozzák a dús hadizsákmányt DÁOSZ (...) gyásznap ez nekem,160 uram,161 s nem úgy gondolkozom, mint egykoron, mikor reménytől duzzadón indultam el. Mert azt hittem: jó hírben, épen térsz haza a háborúból, és tovább majd gazdagon {5} éled le végig hátralevő életed mint hadvezér vagy jó nevű tanácsbeli, s a húgodat, kinek javáért akkor a seregbe mentél, egy kiváló ifjuhoz adod férjhez, ha várva vártan visszatérsz; {10} Az eredeti címe: Aszpisz. Bemutatásának idejére vonatkozólag nincsenek adatok. A darab előzményeihez tartozik (s a Prológusban még részben lesz róla szó), hogy egy athéni polgárnak (neve feltehetően Aiszkhrón) három fia volt: Szmikrinész, Khairesztratosz és egy meg nem nevezett harmadik. Ez utóbbi meghalt, hátrahagyva egy fiút, Kleosztratoszt, és egy lányt. Kleosztratosz, hogy családja anyagi helyzetén javítson, zsoldosnak állt. Húgát bátyjára, Khairesztratoszra bízta, akinek magának is, volt egy lánya és egy mostohafia (második, jelenlegi feleségének gyermeke). A darab kezdetén Khairesztratosz mostohafiát gondjaira bízott unokahúgával akarja összeházasítani. 160 a darab eleje elveszett. 161 elesettnek hitt gazdáját szólítja meg. 159


Oldal 112

nekem pedig sok fáradalmam szűnni fog öregségemre, annyi jó szolgálatért. De, ím, elköltöztél, a vaksors elrabolt, míg én, a paidagógoszod, Kleosztratosz, hazatértem, elhozván magammal pajzsodat, {15} mely nem tudott megmenteni, bár te annyiszor mentetted őt meg: mert derék, nagy férfiú voltál, amilyen kevés akad! SZMIKRINÉSZ (kihallgatta a beszélgetést, most előlép) Nem várt csapás, ó, Dáoszom! [205] DÁOSZ Súlyos! SZMIKRINÉSZ Hogyan halt meg? Miképp? DÁOSZ A harcosnak túlélésére jó okot {20} találni nehéz, a pusztulásra - semmiség. SZMIKRINÉSZ Mégis meséld el, hogy mi történt, Dáoszom! DÁOSZ Van Lűkiában162 egy folyó, Xanthosz nevű; ott táboroztunk, és csaták hosszú sorát sikerrel vívtuk meg; hanyat-homlok futott, {25} otthagyva a harcmezőt, a barbár hadsereg. De hasznosabb lett volna, ha nem megy minden oly jól, énszerintem: mert ki botlott, óvatos. Minket jövőnk felkészületlen ért, a gőg fejünkbe szállt, s elhagyva táborunk, sokan {30} tanyákat fosztogattak, és földet-mezőt feldúltak, majd eladva zsákmányuk, vagyont halmoztak visszatérve fel. SZMIKRINÉSZ De szép dolog! DÁOSZ Így történt hát, hogy összeszedett ifjú uram aranyat vagy hatszázat, s temérdek serleget, {35} és egy csomó hadifoglyot is, mint láthatod; s mindezzel elküldött Rhodoszba,163 hagyjam ott barátjánál, azt mondta, és menjek megint sietve hozzá vissza. [206] SZMIKRINÉSZ És mi volt tovább ? DÁOSZ Én jó korán indultam; épp aznap, mikor {40} elmentem, elrejtőztek egy halom mögött a barbárok - nem vette észre jöttüket egy őrszemünk sem, és a hozzájuk futott szökevények elmondták, hogy szétesett erőnk. Lűkiában - hegyes vidék Kisázsia déli részén, Káriától keletre; jelentős folyóinak egyike a Xanthosz (ma: Koca). A szóban forgó hadjárat egyike lehetett a Nagy Sándor halálát követő zavaros idők zsákmányszerző zsoldos vállalkozásainak. 163 az Égei-tenger szigete Kisázsia délnyugati partjainál. 162


Oldal 113

Amint leszállt az est, a tábor népe mind {45} ott nyüzsgött, sátrainkba felhalmozva a vidék zsákmányolt kincseit, s ahogy szokás, a legtöbben lerészegedtek. SZMIKRINÉSZ Nagy hiba! DÁOSZ Váratlanul csaptak le rájuk, azt hiszem.164 (Egynapi vonulás után letáboroztak) Az éj felén őrködtem épp a kincsek és foglyok felett, járkálva körbe éberen {55} sátram körül; zajt hallok, jajgatást, futást, zokognak az egymást név szerint szólongatók – tőlük tudtam meg a dolgokat. Szerencse, hogy volt egy jól védhető magaslat éppen ott: mind arra másztunk föl, s özönlöttek felénk {60} lovas, pajzsos vitézek, és sebesültek is bőven. SZMIKRINÉSZ Milyen jól jött, hogy elmentél előbb! DÁOSZ Ott reggel sáncot építettünk, és együtt bevártuk, míg a szerteszóródottak is [207] portyázásukról visszatérve sorra mind {65} hozzánk értek; negyednapon bujtunk elő, mikor megtudtuk, fölkisérte a lűk sereg a hegyekbe foglyait. SZMIKRINÉSZ S elesve láttad őt a holtak közt? DÁOSZ Nem mondhatom, hogy biztosan fölismertem, hiszen négy napja volt, hogy ott {70} feküdtek a napon: felpuffadt arcukat kikezdte a bomlás. SZMIKRINÉSZ Így tehát honnan tudod? DÁOSZ Kezében volt a pajzsa, összetörve nem vitték a barbárok magukkal, épp ezért. Derék vezérünk megtiltotta, hogy külön {75} sirassuk őket el, s időnk se volt, hogy ott a csontokat szétválogassuk; mindet egy rakásba hordtuk és elégettük, s legott el is földeltük, majd elindultunk. Előbb Rhodoszba mentünk, ott időztünk több napig, {80} aztán hajóra szállva megjöttünk ide. Mindent hallottál tőlem. SZMIKRINÉSZ Azt mondod, hozol hatszáz aranyat? DÁOSZ Bizony. [208] 164

ezután 4 sor töredékes.


Oldal 114

SZMIKRINÉSZ S termérdek serleget? DÁOSZ A súlya negyven mína is van,165 ennyi csak Örökséged legyen.166 SZMIKRINÉSZ Miért? Ne kérdjem, azt {85} javaslod? Apollón! Mert rabolt a többi? DÁOSZ Majd minden, csupán az nem, mit először kaptam én; van köntös is bőven, köpeny sok - látod itt a rabszolgák hadát. SZMIKRINÉSZ Nem érdekel, sem ez, sem az; nem kell; bár élne ő! DÁOSZ Bár élne! Most {90} menjünk be hát, hogy ezt a gyászhírt megvigyük azoknak, kikre legjobban fog sújtani. SZMIKRINÉSZ Aztán szeretnék, Dáoszom, beszélni még veled, ha ráérsz; most pedig magamnak is jobb lesz bemennem és kigondolnom, miképp {95} fejezhetném ki finoman részvétemet. Szmikrinész bemegy saját házába, Dáosz a kíséretével Khairesztratosz házába. Kis szünet után az üres színen Tükhé istennő jelenik meg [209] TÜKHÉ Ha valóban érte volna őket ily csapás, istennőként sürögnöm itt nem illenék,167 de még tudatlan tévelyegnek;168 ám előbb vagy utóbb - ezt láthatjátok majd - mindenre fény {100} derül. Mert hát egy másik zsoldos volt, nem ő, akit Dáosz látott. Meglepte őket a barbárok támadása, s fegyverül ki-ki a legközelebb kéznél levőt ragadta meg. {105} Így az, ki az ő gazdája mellett dőlt le épp, hogy felriadt, szomszédja pajzsát kapta fel, s elesett a harcban rögtön; ott feküdt a pajzs a holtak közt, s mert arca szétlapult, emez urának vélte őt. Kleosztratosz pedig {110} más fegyverrel rohant a harcba, és rabul ejtette őt az ellen; él, és csakhamar épségben visszatér. Elég is már, amit A súlya negyven mína is van - kb. 18 és fél kiló. Dáosz jelzi, hogy megértette Szmikrinész mohó érdeklődésének indítékait. Az athéni törvények szerint Kleosztratosz után hajadon nővére örökölte vagyonát, Szmikrinésznek mint a család fejének csak ellenőrzési joga volt. 167 antik felfogás szerint az istenek és templomaik nem kerülhettek kapcsolatba halottakkal vagy haldoklókkal. 168 az itt következő 6 töredékes sort részben összevontuk, részben kiegészítettük. 165 166


Oldal 115

őróla tudtok. A vén, ki úgy kikérdezett mindent az ifjuról, az apja bátyja vér {115} szerint, de túltesz szinte minden emberen gonoszságban; nem ismer ő testvért, rokont, barátot, s nem vett fontolóra semmi bűnt még életében; vágya egy, szándéka egy: övé legyen minden. Nem ismer mást, csak ezt. {120} Magában él, egy vén cselédje van csupán. Amott, a szomszédban, hová a szolga most bement, a kapzsi vénnek öccse lakik, ki az ifjúnak éppen olyan fokú rokona, akár ő, ám nagyon derék ember, meg gazdag is; {125} van hitvese, és egy hajadon lánynak atyja ő, így hát hogy gyámolítsa a testvér hugát, [210] az ifjú őrá bízta, mikor hajóra szállt; a két lány egyidős, s együtt nevelkedett. Derék ember, mint mondtam, ez, s látván, milyen {130} hosszúra nyúlik az öccse távolléte, és vagyonkájuk milyen csekély, úgy dönt: a lányt ő adja férjhez, az ifjuhoz,169 kit mostani felesége szült előbbi férjétől, s neki ő ad hozományul két talentumot; meg is {135} akarta már rendezni most az esküvőt; de közbejött és megzavarja mindüket az új, váratlan fordulat: hallván imént hatszáz aranyról, s látva a barbár foglyokat a vén gazember, és a sok málhás lovat, {140} jószágot és rabszolganőt, mit egymaga a lány örököl, most el szeretné venni őt öreg létére; ám hiába ügyködik, a fáradsága hasztalan, csak arra jó, hogy még jobban megismerik, milyen gonosz, {145} s végül hoppon marad. Nevem kell még csupán megmondanom, ki vagyok: ki mindezt rendezi és bölcsen kormányozza úrnőként: Tükhé. (Elmegy) SZMIKRINÉSZ (kijön) Hogy senki azt ne mondja: pénzéhes vagyok,170 meg sem vizsgáltam, mennyi, amit hoz, hány arany {150} és hány ezüsttárgy, számba nem vettem sem ezt, sem azt, hagytam készségesen, vigyék ide be mind, mert rágalmazni szoktak mindenért; hisz úgyis pontosan megállapíthatom, amíg a rabszolgák a zsákmány-őrizők. {155} Mert azt hiszem, hogy ők maguktól tisztelik [211] a törvényt,171 s jog szerint cselekszenek; s ha nem, nem bízik bennük senki. Most a tervezett menyegzőről próbálom, hogy maradjon el, Khaireaszhoz. pénzéhes vagyok - Szmikrinész házasság tervét szem előtt tartva veszi számba a hagyatékot. 171 ők maguktól tisztelik a törvényt - mert nem fűződik érdekük ahhoz, hogy uruk csalási kísérletét elleplezzék. 169 170


Oldal 116

lebeszélni őket; tán nem is kell szólni, hisz {160} ilyen hír jöttekor ki gondol lagzira! Az ajtón, bárhogy is lesz, én kopogtatok, s kihívom Dáoszt, mert csak ő figyel reám.172 DÁOSZ (kilép, visszaszól) Nagyon megértem bár viselkedésetek, emberhez méltón kell, ha így van, hordani, {165} ahogy telik tőlünk, a bajt. SZMIKRINÉSZ Hozzád jövök, Dáosz. DÁOSZ Te, hozzám? SZMIKRINÉSZ Zeusz atyánkra, úgy bizony! Bár lenne ő, miként igazságos dolog, élő, e ház gazdája, s én lennék halott, s minden javamnak lenne ő törvény szerint {170} a birtoklója! DÁOSZ Bár úgy lenne! És? SZMIKRINÉSZ Mi? Hogy? Családunk legvénebbjeként sérelmezem, hogy öcsém, mint látom, egyre gazdagabb lesz; ám szó nélkül tűröm. DÁOSZ Bölcs vagy. [212] SZMIKRINÉSZ Ámde, kedvesem, nem tart mértéket: már egészen úgy kezel {175} mint rabszolgát vagy fattyut; íme, most is ezt a lagzit rendezné, nem is tudom, kihez adná a lányt; nem szól nekem, nem kérdezett, pedig rám éppúgy tartozik; nagybátyja ő, mint én. DÁOSZ És aztán? SZMIKRINÉSZ Látva mindezt, szerfelett {180} bosszankodom, s mert nem viselkedik velem rokon módjára, így cselekszem: nem hagyom a vagyont, hogy szétszórják, reájuk, hisz nekem jár az, hanem, mint némely ismerőseim tanácsolják, a lányt magamnak tartom, őt {185} nőül veszem,173 mert erre buzdít, azt hiszem, a törvényünk is, Dáoszom; hogy ezt miképp vigyem jól véghez, törd azon te is fejed, hisz rád is tartozik. mert csak ő figyel reám - mivel nem családtag, a gyász nem érinti. őt nőül veszem - az athéni törvények szerint az örökösnőt joguk volt a család idősebb férfi tagjainak feleségül venniük. Szmikrinész volt a család legidősebb tagja, házasságának tehát nem lehetett jogi akadálya. 172 173


Oldal 117

DÁOSZ Szmikrinész, azt hiszem, a mondás, bárki tette, jól gondolta ki, {190} hogy „ismerd meg magad". Tehát engedd: tegyem, mi egy derék rabszolga dolga, azt ajánld nekem s beszámolót ilyesmiről kivánj.174{193} Okmányaink pecséttel látva el, miként {197} rendelkezett uram, ezekről szólhatok, ha megparancsolják; meg is mutathatom egyenként, mit, hol, hogy; de, Zeuszra, Szmikrinész,{200} [213] örökség, lányörökös-jegyesség, származás, rokonság belviszálya nem rám tartozik, Dáoszt ne vonjátok be ebbe; a szabadok ügyeit ti intézzétek, az nektek való. SZMIKRINÉSZ Az istenekre, mondd: hibáztam, azt hiszed? {205} DÁOSZ Én phrűg vagyok ;175 van sok dolog, mi nálatok szép, bár nekem borzalmas, és fordítva is így van; miért kell rám figyelned? Hisz magad jobban ki tudsz gondolni mindent. SZMIKRINÉSZ Azt hiszem, beszéded azt jelenti: „Hagyj békén, elég" – {210} ilyenformán értem. Tehát a piacra kell kimennem, ott találkozom házbélivel, ha nincs bent senki. DÁOSZ Senki sincsen. (Szmikrinész el) Ó, Tükhé, milyen gazdát ültetsz nyakamba jó uram után! Mivel bántottalak meg ennyire? {215} A házból kijön a Szakács segédeivel SZAKÁCS Ha épp munkát kapok,176 vagy elpatkolnak ott s repülhetek, nem látva bérem, mint a pinty, vagy gyermeket szült épp egy asszony titkosan, [214] s az áldozatból semmi sem lesz, szedhetem a sátorfámat, én szerencsétlen! DÁOSZ Szakács, {220} eredj, az istenekre! SZAKÁCS Tán nem azt teszem? A késeket hozd már ki, gyorsabban, fiú! Három drakhmáért álltam itt be (tíz napig ilyesmiről kivánj - a következő töredékes sorokat részben összevontuk, részben kiegészítettük. Én phrűg vagyok - a kisázsiai Phrűgiából való rabszolgák gyávának és elpuhultnak számítottak. 176 Ha épp munkát kapok - az átlagos athéni családnak e korban nem volt külön szakácsa. A szakácsot egy-egy alkalomra vették bérbe. Feladatai közé tartozott az áldozati állat beszerzése és levágása is. 174 175


Oldal 118

munkám se volt), markomban éreztem, de jött egy hulla lűk földről, s erőszakkal megint {225} elvette béremet. S ilyen csapás után, mikor látod, szentségtörő, hogy sírnak ott bent, és hajuk hogy tépik a nők, olajtalan hozod ki a korsót? Elszalasztod ezt a jó alkalmat? Nem Szpinthér, Ariszteidész177 az én {230} szolgám, oly tiszta lelkű; nem látsz, azt hiszem, ma estebédet, a tálalólegény178 pedig talán a torra itt marad. Mindketten el. A Tálalólegény kijön a házból, visszaszól TÁLALÓLEGÉNY Ha nem kapok egy drakhmát, mint ti, gyászolok s legott panaszt emelek! DÁOSZ Hordd el magad! Hiszen zsarolsz, pimasz!179 {235} (A Tálalólegény megkérdezi Dáoszt, ö hozta-e haza a zsákmányt. )[215] TÁLALÓLEGÉNY Pusztulj el, Zeuszra, rút halállal, ostoba, ha erre voltál képes! Esztelen, tied volt ennyi arany, meg foglyok, és te mind ide {240} hoztad, gazdádnak, nem futottál el vele? DÁOSZ Én phrűg vagyok! TÁLALÓLEGÉNY Nem szent, de férfiforma nő! Mi vagyunk csak, thrákok, férfiak, s ilyesmik a geták180 is még Apollón uccse; hisz tele vannak velünk a malmok. DÁOSZ Indulj, állj odébb {245} kapunktól! Mert úgy látom, egy nagyobb csapat jön erre: ismeretlenek mind, s részegek okosan csináljátok! Homályba rejtezik a sors - amíg van rá idő, vigadjatok! (KAR) [216]

Második felvonás Hárman jönnek vissza a piacról: Szmikrinész és Khairesztratosz, Khaireasz kíséretében SZMIKRINÉSZ Legyen; mit mondasz hát nekem, Khairesztratosz? {250} KHAIRESZTRATOSZ Szpinthér („Szikra") a tálalólegény neve, de úgy viselkedik, mint Ariszteidész, athéni politikus és hadvezér, aki kiérdemelte a „tisztalelkű" melléknevet. 178 a rivalizálás a szakács és a tálalólegény között a vígjáték hagyományos motívuma volt. 179 a következő két sor elveszett. 180 a Kárpátoktól délre és keletre élő barbár törzsek: e vidékről sok rabszolga került Görögországba. 177


Oldal 119

275 276 277 278 279 280

Először, drágaságom, intézkedni kell a temetésről. SZMIKRINÉSZ Arról elég intézkedés történt. Utána: el ne ígérd senkinek a lányt, hisz ez nem rád, hanem rám tartozik: idősebb én vagyok, s neked van asszonyod, {255} lányod; nekem most kell szereznem. KHAIRESZTRATOSZ Szmikrinész, fütyülsz minden mértékre, mondd ? SZMIKRINÉSZ Miért, öcsém? KHAIRESZTRATOSZ Ilyen korban nőül kivánsz egy ifju lányt? SZMIKRINÉSZ Milyenben? KHAIRESZTRATOSZ Már öreg legény vagy, úgy hiszem. [217] SZMIKRINÉSZ Talán más nem nősült idősen? KHAIRESZTRATOSZ Emberi {260} módon viseld, az istenekre, Szmikrinész, a dolgot: Khaireasz együtt nevelkedett a lánnyal, akit nőül kiván most venni... mit szavaljak? Semmit nem veszítesz: vedd te el minden vagyonát, legyen tiéd, bármennyi is, {265} neked adjuk; ám engedd, a lánynak az legyen a vőlegénye, ki korban is hozzá való. Hozományul két talentumot majd én adok sajátomból. SZMIKRINÉSZ Az istenekre, úgy beszélsz, akár Melitidésszel!181 Mit mondasz? Én kapom {270} vagyonát, a lányt meg ennek itt átengedem, hogy majd, ha gyermekük lesz, elperelje az örökrészét éntőlem? KHAIRESZTRATOSZ Ezt hiszed? Ne félj! {273} SZMIKRINÉSZ Azt mondod, én hiszem? De küldjétek ki már Dáoszt, jegyezze fel nekem, hogy mit hozott. KHAIRESZTRATOSZ Hogy e dologban mit tegyek most, nem tudom.182 (Szmikrinész hajthatatlan, s bemegy házába.) Leghőbb reményem az volt mindig, Khaireasz, {278} hogy megkapod Kleosztratosz hugát, s hogy ő az én leányom elveszi, s a vagyonom {280} rátok hagyom, legyen tiétek mindenem; [218] jobb lesz megválnom életemtől csakhamar, közmondásosan nehézfejű athéni férfi: csak ötig tudott számolni, és nem tudta megmondani, vajon anyja vagy apja szülte-e őt. 182 két sor elveszett, a következő töredékes sorokat kiegészítettük. 181


Oldal 120

ne lássam azt, mi ellenemre eljövend. (Khairesztratosz bemegy a házába) KHAIREASZ (előlép) Legyen; legelső dolgom, ó, Kleosztratosz, gyászolni és siratni illőképp a te {285} kínszenvedésed; ám enyémet a második, mert senki sincs közöttünk ily sorsüldözött! Nem készakarva szerettem én bele ennyire húgodba, ki nékem mindeneknél kedvesebb; nem tettem elsietve, sem méltatlanul {290} vagy jogtalan semmit, hanem törvény szerint nagybátyját kértem, adja hozzám hitvesül, hisz rábíztad, s anyámat: ő nevelte fel. Azt hittem eddig, boldog élet vár reám, úgy véltem, elérem nemsokára célomat, {295} már látom is - s most, íme, nem tudom, mi lesz tovább: a törvény mást avat szerelmesem urává, s az sorsomra még ügyet se vet. Dáosz jön, megáll az ajtóban, befelé beszél DÁOSZ Khairesztratosz, kelj föl! Ne tedd ezt! Nem helyes sem elcsüggedni, sem feküdni. Khaireasz, {300} jőjj és beszélj lelkére, ne hagyd! A dolgaink őtőle függnek, szinte mindnyájunk java. Az ajtót tárd ki jobban, úgy, hogy látható legyél; szeretteidet csunyán cserbenhagyod, Khairesztratosz ? [219] KHAIRESZTRATOSZ (bentről) Jaj, Dáoszom, rosszul vagyok; {305} az istenekre, a búskomorság földre dönt, magamon kívül vagyok, belé is őrülök: dicső bátyám hozott ki sodromból imént komiszságával, ő kavart föl ennyire, mert ő akarja nőül a lányt. DÁOSZ Elvenni? Mondd, {310} lesz módja rá? KHAIRESZTRATOSZ Azt mondja ő, a szép, a jó, pedig neki adtam mind, amit küldött veled öcsénk a hadból. DÁOSZ Ó, az ocsmány vén pimasz! KHAIRESZTRATOSZ Ocsmány dolog! Ne éljek, az istenekre, ha látnom kell, hogy valóban így lesz. DÁOSZ Hogy lehet {315} megkörnyékezni egy gazembert? KHAIRESZTRATOSZ Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 121

Az bizony bajos dolog. DÁOSZ Bajos, de mégse képtelen. KHAIRESZTRATOSZ Nem képtelen? [220] DÁOSZ Küzdjünk meg érte, érdemes, Athéna uccse! KHAIRESZTRATOSZ Az, ki támadásba kezd, az istenekre, bízom, majd csak célba ér.183 {320} (Dáosz tervet sző Szmikrinész becsapására.) DÁOSZ Ki vakmerő, hibába eshet, ám aki figyel reá, az könnyen elbánik vele; {325} ki csak arra néz, amit szeretne, azt lesi, a színigaznak elfogult birája lesz. KHAIRESZTRATOSZ Mit gondolsz hát? Én kész vagyok megtenni azt, amit kivánsz. DÁOSZ Tragédiát kell játszanod, mímelve kínodat; mit elmondtál imént, {330} meg kell mutatnod most: hogy összetör, lever ifjú öcséd halála, meg hogy ezt a lányt kikéri tőled, mert magad látod, hogyan hat ez fogadott fiadra, hogy lesújtja őt a veszteség - hogy ennyi rádzúdult csapás {335} beteggé tett: hisz bánatunk a fő oka legtöbb bajunknak testi fájdalmunknak is; hogy mélabús természetű vagy, tudja jól, sőt, búskomor; tehát hozatnunk kell ide egy orvost, bölcs beszéddel állapítsa meg: {340} pleurítiszed van, vagy phrenítiszed talán, vagy más halálos kór emészt. [221] KHAIRESZTRATOSZ S aztán mi lesz? DÁOSZ Meghalsz legott; kiáltozunk: „Eltávozott Khairesztratosz!" - s tépjük hajunk ajtód előtt; te közben elrejtőzöl, és egy bábu fog {345} lepelben ott feküdni mint halott. KHAIRESZTRATOSZ (Khaireaszhoz ) Te ezt érted? KHAIREASZ Dionűszosz! Én nem! KHAIRESZTRATOSZ Én sem! Mit beszél? DÁOSZ Örökös lesz így az egyszülött leányod is 183

5 sor töredékes.


Oldal 122

éppúgy, mint az, kiért a versengés folyik; a tiéd hatvan talentumot kap, míg amaz {350} csak négyet; erre a kapzsi vénség, minthogy ez éppúgy rokon KHAIRESZTRATOSZ Most végre értem tervedet! DÁOSZ Ha nem vagy kőből, adja majd háromszor is ezer tanú előtt emezt férjhez hamar az első kérőhöz, amazt meg elveszi – {355} KHAIRESZTRATOSZ Üssön belé a ménkü! DÁOSZ - így okoskodik; s a házban körbejárva mindent számba vesz, [222] kulcsot forgat s ajtót pecsétel: nyomja a gazdagság súlya. KHAIRESZTRATOSZ És a képmásom? DÁOSZ Hever, mi körbeüljük mind, s vigyázunk éberen.184 {360} (Dáosz tervének további menete: „amikor később tisztáztuk a dolgokat, még lopással is megvádoljuk, s a veszteséget a törvény szerint duplán kell megtérítenie".) KHAIRESZTRATOSZ (...) ahogy te mondod, Dáosz; ez tetszik nekem. DÁOSZ Gonoszságáért büntetést vajh kaphat-e ennél nagyobbat? KHAIRESZTRATOSZ Zeuszra, méltán sujtja őt {370} bosszú azért, hogy engem így agyongyötört; a közmondás beválik itt: „a tátogó toportyán éhesen megy el." DÁOSZ Most tettre fel! Ismersz-e, Khaireasz, egy orvost, máshová valót,185 ki ravasz, s jól tud hazudni? KHAIREASZ Zeuszra, nem. {375} DÁOSZ Pedig szükség van rá. [223] KHAIREASZ Sebaj! Barátaim közül hozok valakit, vehet vendéghajat, köpenyt adok rá és kezébe pálcikát, s töri majd, ahogy csak bírja, nyelvünket. DÁOSZ Siess! (Khaireasz el) kb. 8 sor töredékes egy orvost, máshová valót - a görög komédiában az orvosok rendszerint dór származásúak. (A leghíresebb orvosi iskolák Szicíliában, Kószon és Knidoszon, a dór nyelvjárás területein voltak.) 184 185


Oldal 123

KHAIRESZTRATOSZ S én mit tegyek? DÁOSZ Már megbeszéltük ezt imént: {380} halj meg szerencsével. KHAIRESZTRATOSZ Meg is teszem; de ne engedjetek ki senkit, őrizzétek a titkot vitézül. DÁOSZ És ki tudja még? KHAIRESZTRATOSZ Csupán feleségemnek s a két leánynak mondjad el, hogy ők ne gyászolják halálom; a többiek {385} torozzanak csak bent halott gazdájukért. DÁOSZ Igazad van. Jöjjön egy cseléd s kisérje be! Eljátssza ő majd biztosan hibátlanul a halálküzdelmet és, ha kell, a véget is, melyről bizonyságot nekünk az orvos ad. {390} Mind bemennek (KAR) [224]

Harmadik felvonás SZMIKRINÉSZ (ironikusan) A holmik jegyzékét nekem Dáosz hamar elhozta, s kedvemért nagyon buzgólkodik. Dáosz velük tart - ámde, Zeuszra, így helyes, jól tette ezt: így majd találok rá okot, hogy rossz emberként ellenőrizzem, vajon {395} mindent bevett-e, védve önnön érdekem; az ingóság még egyszer ennyi biztosan, ravasz mesterkedéseit már ismerem. DÁOSZ (kijön és beszélni kezd, mintha nem venné őt észre) Ó, istenek, szörnyű, mi történt! Héliosz tanúm reá! Magam se hittem volna, hogy {400} egy ember ily hamar zuhanhat a szenvedés mélyére! Villámként csapott le hirtelen szegény házunkra a baj! SZMIKRINÉSZ Miről beszél ez itt?186 {403} (Dáosz tragédiasorokat idéz.) DÁOSZ „Egészen boldog az,187 ki ember, nem lehet" {407} ezután 4 sor töredékes. „Egészen boldog az ..." - Euripidész egyébként ránk nem maradt Szthenoboia c. tragédiájának gyakran idézett kezdősora (vö. Arisztophanész, Békák, 1217. sor). 186 187


Oldal 124

- milyen találó ujra! Ó, nagy istenek, váratlanul sújtott le ránk e nagy csapás. SZMIKRINÉSZ Szerencsétlen Dáosz, hová futsz ? [225] DÁOSZ És ez is: {410} „nem jószándék vezérli”,188 véletlen csupán a halandók dolgait" - de jó! -, „okot talál”,189 ha házunkat fel akarja dúlni, istenünk" Aiszkhűloszunk, a szent SZMIKRINÉSZ Szavalsz, sorsüldözött? DÁOSZ Hihetetlen, szörnyü, esztelen – SZMIKRINÉSZ Nem volt elég? {415} DÁOSZ „Az embernél minden baj elképzelhető" ezt mondja Karkinosz,190 „nem múlik egy nap el, s a jósorsút isten balsorsuvá teszi". Mindez beválik, Szmikrinész, jól. SZMIKRINÉSZ Mit beszélsz ? DÁOSZ Öcséd - Zeusz, hogy mondjam meg? - élet és halál {420} közt van. SZMIKRINÉSZ Hisz itt beszélgetett az imént velem! Mi lelte? DÁOSZ Bánat, gond, idegsokk, szélütés, epeömlés SZMIKRINÉSZ Istenek, Poszeidón! Szörnyüség! [226] DÁOSZ „Nem szörnyü semmi, mondd a mondandód csupán, a szenvedés sem" SZMIKRINÉSZ Kínzol ezzel. DÁOSZ „A daimonok {425} hozzák a váratlan csapásokat reánk." Euripidész ez, az Khairémóntól való,191 nem épp akárkitől! SZMIKRINÉSZ Hivattatok, van-e bent orvos ? DÁOSZ Elment érte éppen Khaireasz, hoz egyet. idézet az i. e. 4. században élt tragikus költő, Khairémón elveszett Akhillész, Therszitész gyilkosa c. művéből. 189 idézet a Niobé c. elveszett tragédiából. 190 az i. e. 4. században élt, igen termékeny tragikus költő. 191 Euripidész ez, az Khairémóntól való - az Oresztész kezdősora, ill. idézet egy elveszett tragédiából. 188


Oldal 125

SZMIKRINÉSZ Éspedig kit ? Khaireasz közeledik az orvossal DÁOSZ Ezt itt, Zeuszra, úgy {430} látszik. Siess, édes barátom! ÁLORVOS Már megyek. DÁOSZ „A nagybeteg192 a szenvedéstől mind nyügös." Az Álorvos Khaireasszal és Dáosszal bemegy a házba [227] SZMIKRINÉSZ Ha meglátnának bent, legott azt mondanák, eljöttem örvendezni - biztosan tudom; és ő se látna engem, érzem, szívesen.193 {435} (az Álorvos kijön a „vizsgálat" után, Szmikrinész érdeklődik, mi az eredmény.) ÁLORVOS (...) epéje nékije194 (...) a láz a bélibe (...) nemműködés miatt {440} SZMIKRINÉSZ (...) ezt én nem értem teljesen. ÁLORVOS (...) SZMIKRINÉSZ (...) ezt már értem teljesen. ÁLORVOS (...) idegje meg mind, azt hiszem (...) mi úgy szokjuk nevedzeni {445} phrenítisz ez. SZMIKRINÉSZ Megértem ezt is. És mi lesz? ÁLORVOS Nincsen remény a gyógyulásra semmi sem. Halálos, nem kell nyugtatózni tégedet üresen. SZMIKRINÉSZ Ne is nyugtass meg, őszintén beszélj. [228] ÁLORVOS Ez már egészegészen életképtelen, {450} epéje felpattan, setétes hályogos (...) mind a két szeme195 (...) felborzolódik a szája és (...) temetését nézi már. SZMIKRINÉSZ 192 193 194 195

"A nagybeteg..." - Euripidész Oresztészének 232. sora. ezután 17 sor hiányzik. az álorvos dór nyelvjárásban beszél. A 438. és a következő sorok töredékesen maradtak fenn. a 452. és a következő sorok töredékesen maradtak fenn.


Oldal 126

(...) ÁLORVOS (...) Gyerünk, fiú! SZMIKRINÉSZ Megállj! {455} ÁLORVOS (...) Te visszahívtál? SZMIKRINÉSZ Úgy bizony. (...) gyere csak az ajtótól idébb. ÁLORVOS (...) nem élhet meg tovább. SZMIKRINÉSZ (...) van mód imával is segíteni, (...) gyakran mesélik. ÁLORVOS Csúfolod {460} (...) a mesterségemet (...) úgy látom én, te is (...) nemsokára rád tapos a pusztító kórság. Halált mutat szemed. (Az Álorvos elmegy) [229] SZMIKRINÉSZ A nők majd fosztogatnak, úgy hiszem, miként {465} a háborúban, küldik a parancsokat a csatornán át196 szomszédaikhoz. DÁOSZ (kijön a házból) Zűrzavart keverek fejében most, bevégzem dolgomat! (Dáosz átnyújtja Szmikrinésznek a „halotti bizonyítványt", amit az orvos előre elkészített.) (KAR) [230]

Negyedik felvonás197 a halottak körül levő személyek tisztátalannak számítottak, s ezért a szomszédokkal közvetlenül nem érintkezhettek. Itt a vízelvezető csöveket használják fel a híradásra. 197 a 468. sor után 205 sor elveszett; a továbbiakban nem maradtak fenn teljes sorok. Az alábbi sorok többé-kevésbé értelmezhetők: [?] kiáltanak jön (...); Khairesztratosz (...); SZMIKRINÉSZ Mi történt (...); hát meghalt? (...); e férfiú elpusztult (...); ezt senki nem (...); itt hagyva ránk (...); a jog szerint (...); itt most (...); hogy át ne (...); betű (...); elvenni (...); ezt eljegyezni (...); talán ilyennel (...); nektek mi lennénk (...); sok másnak éppen (...); elvinni képes (...); ki azt kívánná (...); irántad ennyit (...) (490. sor). KLEOSZTRATOSZ (megjön) Ó, drága földem (...); könyörgök, ennyi (...); időbe tellett (...); hozzád elértem (...); most végre látlak (...); s ha megmenekült (...); még Dáosz is nem lenne nálam boldogabb az emberek között (...); De most kopognom kell az ajtón. DÁOSZ (bentről) Hej, ki az? KL. Én. DÁ. Kit keresel? Mert nincs a ház gazdája itt, meghalt (500. sor). KL. Meghalt? Ó, jaj, milyen csapás (...); DÁ. Távozz tehát, s ne alkalmatlankodj a gyászolóknak (...); KL. Ó, jaj, szegény fejem! Szegény bátyám! (...); Szerencsétlen, nyiss nékem ajtót (...); DÁ. (kifelé indul) (...) fiú, eredj! (fölismeri) Ó Zeusz, (...); KL. Ó, Dáosz, mit beszélsz? DÁ. (...) megvagy hát! KL. Azt mondod (...); Az V. felvonásból: (516. sor) [?] (...) beleegyezem; (...) éppen ő; (...) a nők örvendenek; (...) a bent levők; (...) előveszik; (...) kettős menyegzőt tartanak; (...) saját lányát; (...) unokahugát megint; (...) az egész vagyont pedig; (525. sor) (...) mindennek így jó vége lesz.; (...) szomszédját megkörnyékezi; (...) mert Zeuszra, ez meg Héraklészre, máris jön felém; (...) Hélioszra, ő:; (...) hogy él Kleosztratosz:; (...) jól gondoltam én; (...) hol van? : éppen itt; (...) megkapja kedvesét; (...) megérkezik; (...) lakomára mind; (...) mindenkinek nyilvánvaló ; (...) és verte mellét gyászolón; (...) gazdagon felékesítem őt; (...) a lány nekem miképp lehet : ; (...) hogy ezt a mátka kapja meg; (...) kimondhatom tanúk előtt; (...) Khaireasz, amit kíván; 196


Oldal 127

(A szövegből csak szűkös töredékek maradtak; a végén Kleosztratosz hazatér, Dáosz nem ismeri fel rögtön, s előbb megijeszti a „halálhírrel", de azután nagy az öröm, és minden tisztázódik.) (KAR) [231]

Ötödik felvonás (Mindenki örvendezik, kettős esküvőre készülnek ; Szmikrinész is örömmel egyezik bele abba, hogy Khaireasz vegye el Kleosztratosz testvérét, hisz a gazdag örökösnő neki jut; csupán Khairesztratosz feltámadása kólintja fejbe. Így hát kiszemelt „menyasszonyát" a hadifogságból hazatért Kleosztratosz veszi el.) Máshonnan ismert töredékek198 1 háromszoros balsorsuak, mi több övék, mint másoké ? siralmasan vonszolják életük, s az őrszolgálatot buzgón vigyázzák, megszerezve várukat. Így könnyen szemmel tartanak mindent, s meg is látják, ha bárki fegyveres kézzel közelg hozzájuk, és megbüntetik. 2 Nem ibéri, hellén leány. 3 nyögött föl 4 szekrényei

(...) mert ezt a rám maradt vagyont; (...) alkalmatlankodik nekem: 198 1. feltehetőleg Khairesztratosz szavai, Szmikrinész mohó kapzsiságára céloznak; 2. az ibéri a kaukázusi Ibériából (a mai Grúziából) valót jelent. Kleosztratosz hadifoglyaira vonatkozhat.


Oldal 128

A sziküóni férfiú199 Fordította: Tegyey Imre Szereplők PROLÓGUS ISTEN(NŐ) SZTRATOPHANÉSZ, katona, Philumené gazdája és szerelmese SZMIKRINÉSZ, öreg, Sztratophanész és Moszkhión atyja SZMIKRINÉSZ FELESÉGE PHILUMENÉ, Szmikrinész lánya, Sztratophanész szerelmese MOSZKHIÓN, ifjú, Szmikrinész fia, Sztratophanész öccse KIKHÉSZIASZ, öreg, Philumené atyja DROMÓN, Kikhésziasz egykori szolgája, Philumené nevelője THÉRÓN, Sztratophanész élősdije PÜRRHIASZ, Sztratophanész szolgája DONAX, Sztratophanész szolgája MALTHAKÉ, örömlány Sztratophanész házában BLEPÉSZ, hírnök SZÍN Eleuszisz vagy környéke, Szmikrinész háza és Sztratophanész szállása előtt. [234]

Első felvonás Prológus200 (Sok évvel ezelőtt az elszegényedett Szmikrinész és felesége örökbe adta egy gyermekre vágyódó sziküóni asszonynak idősebb fiát, Sztratophanészt, Philumenét pedig atyjának, az akkor még vagyonos Kikhésziasznak Halai közelében fekvő birtokáról kalózok rabolták el dajkájával és Dromónnal, a szolgával együtt.) Így lettek ők hárman kalózok foglyai. {3} A dajka vén volt, úgy döntöttek, nem viszik magukkal, ám a lányt s a szolgát Kária {5} földjére hurcolták, Mülaszába,201 ott pedig a rabszolgapiacra vitték. A cseléd ott ült kis úrnőjével karján. Ekkor egy zsoldosvezér jött arra, megkérdezte: „Mi az áruk?" Hallva azt, megegyezett velük. {10} Az eredeti címe: Sziküóniosz. A művet idézik mint A sziküóni férfiak is. Sziküón Korinthosztól nyugatra elterülő jelentős település volt. I. e. 303-ban Démétriosz Poliorkétész hatalmába került, aki a várost a síkságról a dombokra telepítette át. Eleuszisz Athéntól 20 kilométerre nyugatra fekvő város, Athénnal az ún. „Szent út" kötötte össze. Eleuszisz volt a központja a Démétér és Koré tiszteletével egybekapcsolt misztériumkultusznak. A város egyúttal attikai démosz volt. Az I. és II. felvonásból csak a Prológus egy része maradt fenn összefüggő szövegként; nagyobb terjedelmű részek olvashatók a III-V. felvonásból. A fennmaradt részekben Philumené és Donax néma szereplők. 200 a darab eleje elveszett. 201 Mülasza az i. e. 4. században egy ideig a perzsa uralom alatt álló káriai szatrapia fővárosa volt. Görög zsoldosok gyakran harcoltak Káriában. 199


Oldal 129

Mellettük egy helybéli, több gazdát megért másik cselédre alkudoztak, „Ó, derék barátom", így szólt ő, „csak semmi csüggedés, ne félj, hiszen titeket most a sziküóni úr vett meg, nagyon gazdag s emberséges vezér."202 {15} [235] (Sztratophanész Philumenét gondos nevelésben részesíti, sőt beleszeret a felserdült lányba, s szeretné feleségül is venni. A házasságkötésnek az az akadálya, hogy a katona sziküóninak számít, Philumené athéni polgárjogát viszont nem könnyű bizonyítani. Sztratophanész - a hadjáratokon meggazdagodva - nemrég Eleüsziszba érkezett, s lakást bérelt magának a városban. Sztratophanész és Philumené boldogságát kettős veszély fenyegeti: a katona atyja ellen egy boiótiai ember megnyert egy pert, s ennek következtében - az atya halála után - Sztratophanész minden vagyona, sőt saját maga is a boiótiai kezébe kerülhet; ugyanakkor egy athéni ifjú, Moszkhión udvarolni kezd Philumenének. A végén azonban minden jóra fordul, Sztratophanészről kiderül valódi származása, s az is, hogy Moszkhión öccse; előkerül Kikhésziasz is, és így nincs akadálya a házasságnak.) (Az I. vagy a II. felvonásban történik még, hogy Thérón 203 Malthakénak ecseteli, milyen módszerekkel hívatja meg magát lakomákra. Az élősdi magának akarja megszerezni Malthakét, s ezért szeretné hozzásegíteni Sztratophánészt, hogy elvehesse Philumenét. A lány athéni polgárjogát a népgyűlés előtt fellépő hamis tanúkkal kívánják bizonyítani.) [236] Harmadik felvonás (Moszkhión beszámol arról, hogyan hallgatta ki Sztratophanész és Dromón beszélgetését, s miként szerzett tudomást arról, hogy Philumené Eleusziszba menekült. Mivel beleszeretett a lányba, keresésére indul. Sztratophanész és Thérón bejönnek. Értesültek Philumené távozásáról, s elhatározzák, Eleusziszba mennek. Thérón terveket sző, hogyan lehetne megakadályozni, hogy a katona vagyona idegen kezekbe kerüljön.) SZTRATOPHANÉSZ Ámde látom,204 erre jő. .. THÉRÓN Ki? SZTRATOPHANÉSZ Pürrhiasz, szolgám, akit {120} elküldtem nemrég anyámhoz, hogy jelentse, jól vagyunk, s megparancsoltam, maradjon ott velük még egy kicsit. Hát akkor miért tér vissza, és mi hírt hozott nekünk? Nagy sietve, gyorsan lépdel. THÉRÓN Es az arca mily komor! SZTRATOPHANÉSZ Rosszat sejtek, bajt jelent ez, mondd, mit történt, {125} Pürrhiasz! Csak nem jó anyám halt meg? {237} PÜRRHIASZ De, még tavaly. Szegény, öreg volt nagyon. SZTRATOPHANÉSZ "s emberséges vezér" - a 15. sor után 4 töredékes sor következik, majd ismeretlen számú sor elveszett (7-40. sor). 203 egy antik magyarázó megjegyzi, hogy az élősdik „fekete vagy szürke ruhát viseltek, kivéve A Sziküóni férfiúban, amelyben fehéret, mivel az élősdi házasodni készül". 204 Ámde látom - a töredékes sorokat (120-123., 127., 130-1.) kiegészítettük. 202


Oldal 130

De kedves és jó hozzám. PÜRRHIASZ Most figyelj reám, Sztratophanész, máról holnapra helyzeted megváltozott. Mástól származol, mint eddig hitted. SZTRATOPHANÉSZ Hát kitől vagyok? PÜRRHIASZ Jó anyád halálos ágyán ebben a levélben, itt, {130} származásodat felfedte. THÉRÓN Nem sajnál semmit sem a haldokló az élőktől. Így kívánt összehozni ő a tieiddel. PÜRRHIASZ Nemcsak ez van. Életben volt még atyád, hogy pert vesztett egy boióttal szemben. SZTRATOPHANÉSZ Ezt hallottam én. PÜRRHIASZ Ám e perben - nem csekélység - sok talentum volt a tét. {135} SZTRATOPHANÉSZ Értesültem Káriába érkező levélből én mindezekről, és még arról is, hogy elhunyt az atyám. [238] PÜRRHIASZ Hogy megtudta ügyvédjétől, mind, amid van, rámehet (mert rád szállt adósságterhe), haldokolva is terád és ügyedre gondolt, s ezzel rokonaidnak visszaad. {140} SZTRATOPHANÉSZ Add az írást! PÜRRHIASZ A levélen kívül hoztam, íme, még néhány emléktárgyat is, hogy bebizonyíthassad, kivagy. Azt mondták, akiktől kaptam, így akarta az anyád. THÉRÓN (magában) Ó, Athéna, vedd a gazdám fel polgáraid közé, hogy lánykáját elvehesse, én meg Malthakét! SZTRATOPHANÉSZ Gyerünk! {145} Erre, Thérón! THÉRÓN Kérlek, mondd meg... SZTRATOPHANÉSZ Indulj, s hallgass végre hát! THÉRÓN Ámde én is... SZTRATOPHANÉSZ Rajta, indulj már ide, Pürrhiasz, te is: elhozod magaddal mindezt, s igazolod beszédemet, meg fogod mutatni annak, aki csak ott kíváncsi rá. Mindnyájan el (KAR) [239] Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 131

Negyedik felvonás Szmikrinész kijön házából, Kikhésziasszal beszélget, aki benn nehéz sorsáról panaszkodott. Beszélgetésükből politikai vita kerekedik SZMIKRINÉSZ Terhemre vagy, gazember, szószátyár alak, {150} te csőcselék! Siránkozásod hatni fog a bíróságra tán? Ez is mutatja, hogy igazság nincs ügyedben egy szemernyi sem. Méltányos döntés ily módon nem hozható. ítélkezés legyen kevesek előjoga. {155} KIKHÉSZIASZ Nyomorult gazember vagy,205 s oligarkha, Szmikrinész, nagy Zeuszra esküszöm! SZMIKRINÉSZ Hagyj már, nem érdekelsz! Ó, Héraklész, a zaklatástok tönkretesz! Miért szidalmazol, miért gyalázkodol? KIKHÉSZIASZ Utállak tégedet és minden kevélykedőt. {160} Igazad van, „csőcseléknek" is kell lennie. SZMIKRINÉSZ Bárcsak ne lenne! [240] KIKHÉSZIASZ Majd adok neked, vigyázz! Úgy csórtad össze mind, amid csak van, a pénzt, a bútorod, értékeid: résen leszek, innét semmit se hurcolhass magaddal el! {165} SZMIKRINÉSZ Megbánod ezt! (üti) KIKHÉSZIASZ Te is! (Elmenekül) SZMIKRINÉSZ Hogy eliszkolsz, bölcs dolog! A palack szájánál is szükebb206 lesz most pofád! (Bemenne házába, de megjelenik:) BLEPÉSZ Ó, tisztes agg,207 maradj házad küszöbén belül! SZMIKRINÉSZ Maradok. De szólj, mi késztet rá, hogy így üvölts! {170} BLEPÉSZ Hogy hallhassad te is, mi híreket hozok. SZMIKRINÉSZ Készséggel hallgatjuk meg most a híreid. a töredékes sorokat kiegészítettük, majd a 162. sor után néhány sort összevontunk. A palack szájánál is szükebb - antik magyarázók szerint a nyilvános felvonulásokon a metoikoszok (a csak korlátozott jogokkal bíró beköltözött kézművesek) palackot hordoztak. Az idézett szólás a metoikoszokra vonatkozó szitok lehetett. 207 a hírnök a tragédia stílusában beszél, amit átvesz Szmikrinész is. A töredékes sorokat (169-182.) kiegészítettük, ill. összevontuk. 205 206


Oldal 132

BLEPÉSZ Beszéljem el neked mindazt, amit tudok? SZMIKRINÉSZ Beszéld el nékünk, hogy mi történt és hogyan! {175} BLEPÉSZ Nem „a rétről jőve,208 épp átléptem a kapun", nagy hangon üdvözölve mind, ki szembejött: {181} paraszt vagyok („ilyenek tartják csak fönn a hont"). A városból jöttem, hogy egy démoszbelim lássam, ki egy sovány tinót áldozni vitt,209 [241] s akarta hallani, találnak-é azon {185} hibát a résztvevők. - Az egyikük vagyok: Eleusziszból való Blepész, a démoszom az istennő nevét viseli. - Megálltam ott, mert nagy tömeg nyüzsgött a templomnál. „Eressz", így szóltam, és amint közéjük léptem, egy {190} leánykát láttam, hogy könyörgőként ül ott. Amint a kislánynak gyámjára kérdezek, akár a gyűlésben, körém sereglenek.210 (A szolga elmondja, hogy a lány athéni polgár, de polgárjogát kétségbe vonták, mire az eleusziszi templomban keresett menedéket. ) „E szent helyen magam is közöttetek vagyok." {195} Így ő. Egy emberként harsogjuk erre mind, „Polgárleány e gyermek." A lárma csak soká csitult el a feldúlt vitatkozók között. Nagyvégre csend lett. Most a szolgához közel egy ifjú lép elő. Fehér a bőre211 és {200} szakálltalan képű: motyogva szólni kezd. Nem hagytuk. „Ember, érthetőbben mondd!", rivall tüstént reá egy hang, s „Vajon mit akarhat ez?" „Mit mondsz?" „Ki ez?" „E szolga ismer engemet, hiszen régóta támogatnám őket, és, {205} hogy mit tehetnék értük, egyre kérdezem. Tudom, kik ők, hiszen hallottam, mit beszélt urával." Így szól, s elpirulva hátralép. Nem volt egész utálatos figura ugyan, de szimpatikus se, kujonnak inkább mondanád. {210} Sokan lehurrogták „Fenébe el...", de ő csak állt közöttünk és bámulta a leányt, [242] aztán szomszédainak mesélte el,212 hogyan került az oltárhoz az üldözött leány. Egy másik ember lépett most elő, egész {215} közel hozzám, ez, Zeuszra, talpig férfi volt. Kíséretéből ketten álltak még oda. utalás Euripidész Oresztész c. tragédiájának egyik jelenetére (866. kk.), melyben a hírnök az Oresztész és Élektra sorsát eldöntő népgyűlésről számol be. Blepész a városból (183. sor) jön. Ugyancsak az Oresztészből való (920. sor) a 182. sor idézete. A hírnök-jelenetben említett leányka (191. sor) Philumené, a szolgája Dromón; a fehér bőrű ifjú (200. sor) Moszkhión, a másik ember [351] (215. sor) Sztratophanész, aki Pürrhiasszal és Thérónnal együtt van jelen. 209 egy sovány tinót áldozni vitt - az áldozati állat húsából a démosz képviselői lakomát csaptak. Az áldozati állatnak hibátlannak kellett lennie. 210 ezután 8 sor elveszett, 2 sor töredékes. 211 Fehér a bőre - antik felfogás szerint a bujaság jele volt. 212 a töredékes sorokat (213-226.) kiegészítettük. A 227. és az utána következő 7 sor olvashatatlan. 208


Oldal 133

Ahogy közelről látta meg ez a leányt, szeméből tüstént könnyek árja tört elő, és szenvedélyesen markolta üstökét, {220} haját üvöltve tépte s egyre jajgatott. Az ott állókat döbbenet ragadta meg, kiáltva kérdtek, „Mit csinálsz?" „Beszélj, beszélj!" Amint lecsendesedtek, így szólt: „Emberek, adná meg az istennő, jól menjen sorsotok! {225} Kis gyermekként került hozzám a lány. Magam neveltem.213 (...) {227} (Mindig tisztelettel vette körül. Feleségül szeretné venni.) A lány atyjáé volt e szolga egykoron, {235} bár most enyém, a lánynak ezennel átadom. Nevelési költségét elengedem. De most meg kell találni atyját és rokonait! Ez ellen semmit sem teszek." „Helyes!" „Az én ügyemre is figyeljetek, jó emberek: {240} a lánnyal szemben nincs igényem semmi se, a papnőhöz vigyétek őt mint gyámjai, őrizze meg nektek." Nem is csoda, hogy a rokonszenvünk megnyerte ez; kiáltozott mindenki, „Rendben!", s ismét, „Így helyes!" „Beszélj"! {245} „Előbb úgy hittem, hogy Sziküónból származom, de itt a szolgám, ő magával hozta az anyám végrendeletét, s a holmikat, amik bizonyítják származásomat. Ha hinni kell {250} [243] ezen levélben foglaltaknak, akkor én magam is közétek tartozom. Reményemet ne foszlassátok szét! Ha egyszer majd a lány meg én polgártársak leszünk, megkérem a kezét, hiszen megóvtam őt atyjának én. {255} Kérlek, ne legyen az ellenségeim közül a gyámja senki sem, mig atyja nem kerül elő." „Helyes, s igaz, helyes!" „Magad vigyed őt a papnő elé, vigyed el!" Felugrik a fehér bőrű legény ismét, s így szól nekik: „Hogyan hihetné bárki el, hogy ez csak úgy, {260} nagy hirtelen szerzett egy testamentumot? Hogy polgártársatok? Hogy majd elengedi, ha egyszer - színjátékkal - megszerezte őt?" „A borotvált arcu kölyköt üssétek agyon!" „Zeusz uccse, tégedet!" „Nem kotródsz innen el, {265} te hímringyó?" „Mindent hálásan köszönök." Így szólt a férfi: „Rajta, kelj fel és eredj !" A szolga: „Mondjátok, barátaim, a lány is elmehet? Hadd távozzon!" „Helyes, mehet!" S elment. Eddig voltam jelen, mi erre jött, {270} azt elbeszélni nem tudom. Most indulok. {271} Blepész el. Szmikrinész bemegy a házába. Sztratophanész jön Thérónnal Eleusziszból, éppen Szmikrinészhez tartanak, akihez az ismertetőjelek vezetnek. Moszkhión nyomukban van.

213

ezután 5 sor töredékes, majd ismeretlen számú sor elveszett.


Oldal 134

MOSZKHIÓN Emberrablók! Letartóztatlak titeket! {272} SZTRATOPHANÉSZ Te minket? [244] MOSZKHIÓN Úgy bizony! SZTRATOPHANÉSZ Megőrültél, kölyök! MOSZKHIÓN (gúnyosan ) No lám, valódi polgár lettél hirtelen! {274} (Amikor Sztratophanész Szmikrinész után érdeklődik, Moszkhión megmondja, hogy ő az atyja. Elvezeti Sztratophanészt Szmikrinészhez. Az öreg feleségével együtt szemügyre veszi a Sziküónból származó ismertetőjeleket.) SZMIKRINÉSZ FELESÉGE Egy összehajtott női kabátka fedte be {280} a testedet, mikor elküldtünk tégedet az idegen nőhöz: gyermek után vágyott nagyon.214 {282} (Felismerik a többi holmit is, és így a szülők és a gyermekük egymásra találnak.) SZTRATOPHANÉSZ Ó, mondd, atyám, az én fivérem Moszkhión? {309} SZMIKRINÉSZ Igen, fivéred ő. De jöjj hozzánk be most, hogy megkeressük őt, ki már régóta vár. {311} Mind bemennek a házba (KAR) [245]

Ötödik felvonás KIKHÉSZIASZ ( Thérónnal jön ) Ugyan, miféle fontos ügy215 lehet, ami {312} megéri ezt a hosszú sétát énnekem? Idáig elcipeltél kérve egyre csak, hogy egy kicsit mindig tovább menjünk. Ki vagy? {315} THÉRÓN Megéri, hogy megtudd, biztos lehetsz! KIKHÉSZIASZ De mit? THÉRÓN Ki vagyok? Nagyon kevéssé ismersz, hogyha úgy hiszed, nem fontos ügy, Héphaisztoszomra, mit előhozok. (...) {319} (Thérón rá akarja venni Kikhésziaszt - akinek nevét egyelőre nem is ismeri -, Kikhésziaszt, Philumené atyját, s tud a lány athéni polgárjogáról.) KIKHÉSZIASZ

tanúsítsa, ismerte

vágyott nagyon — a felismerési jelenet töredékeiből az alábbiak értelmezhetők (282-308.): SZMIKRINÉSZ FELESÉGE (...) téged látlak, fiam; (...) az alkalom. Nem is reméltük ezt; (...) sokat gyötrődtem én; (...) ismertetőjelek (...); menjünk ide be (...);[?] elkészítik nekünk (...); azt mondta tegnap, eljön (...) 215 Ugyan, miféle fontos ügy - a töredékes sorokat (312-9.) kiegészítettük, ill. összevontuk. A 319. sor után 23 sor töredékes vagy elveszett. 214


Oldal 135

Pusztulj előlem, jómadár! {343} THÉRÓN Nehéz eset! KIKHÉSZIASZ Dehát kinek nézed Kikhésziaszt te ? Hogy ilyenre kapható, s megvesztegethető {345} akárkitől is? Szégyen ez! [246] THÉRÓN Kikhésziasz?!216 KIKHÉSZIASZ Szkambónidai217 szülötte. THÉRÓN Jó! Értsz már, ugy-e? Akkor fogadd el a pénzt ezért, s felejtsd el azt, miről imént beszéltem! KIKHÉSZIASZ Mit? THÉRÓN Kikhésziasz Szkambónidai szülötte! Ez még fényesebb! {350} Úgy látom, érted már az ügynek lényegét! Légy ő - magad! Hisz úgyis illik rád, amit a szolga mondott: „apró termetű s pisze." KIKHÉSZIASZ Ilyen vagyok. . . THÉRÓN Tedd hozzá, kisleányodat négyévesen Halaiban218 elvesztetted és {355} Dromónt, a szolgád. KIKHÉSZIASZ (felsóhajt) Így esett, bizony! THÉRÓN Bravó! KIKHÉSZIASZ Rablók ragadták el. Eszembe juttatod sok szenvedésem és leányom végzetét. [247] THÉRÓN Remek! Siránkozz így tovább, a könnyeid is záporozzanak! Derék fickó s becses! {360} DROMÓN (jön, magában beszélve, nem veszi észre a jelenlevőket) Biztos kezekben védve van kisasszonyom. A gazdám hol lehet? (Észreveszi Kikhésziaszt) Atyám, Kikhésziasz!219 A lányod él! Ne ájulj el! Állj talpra már, Kikhésziasz! Thérón, vizet, vizet, hamar! Thérón azt hiszi, hogy Kikhésziasz csak látszólag vonakodik az ajánlatot elfogadni, sőt egyenesen arra vállalkozik, hogy a lány atyjának adja ki magát. Eközben Dromón nem veszi észre, hogy Kikhésziaszban a lány valódi atyjára akadt rá. 217 a Leontisz phülé egyik démosza Athén északi részén. 218 Halai két attikai parti démosz neve: az egyik az északkeleti parton Braurón közelében, a másik a nyugatin Phalerón és Szunion között feküdt. 219 ezután 4 sor elveszett. 216


Oldal 136

THÉRÓN Futok be, Zeuszra, és hozom már, s Sztratophanészt, {365} bentről kiküldöm hozzátok. DROMÓN Nem kell a víz neki már. THÉRÓN Akkor tehát csak őt magát hivom. (El) DROMÓN Egy pillanat, s magához tér. Kikhésziasz! KIKHÉSZIASZ Mi van velem? Hol is vagyok? Milyen szavak hatoltak most fülembe ? DROMÓN Kisleányod él, {370} s jól van. KIKHÉSZIASZ Szeplőtlenül van jól, Dromón, avagy csak éppen jól van? [248] DROMÓN Még szüz, érintetlenül, férfit nem ismer. KIKHÉSZIASZ Jól van! DROMÓN És te, jó uram? KIKHÉSZIASZ Élek. Csak annyit mondhatok neked, Dromón, amúgy szegény, magányos és öreg vagyok. {375} Ha rám tekintsz, látod, sorsom jól nem mehet. SZTRATOPHANÉSZ (kijön Szmikrinész házából, visszaszól) Anyám, jövök: szétnézek itt kinn. DROMÓN Sztratophanész! Philumenének atyja. SZTRATOPHANÉSZ Hol van? DROMÓN (Kikhésziaszra mutat) Ő az itt. SZTRATOPHANÉSZ Atyám, köszöntelek. DROMÓN (Kikhésziasznak) Ő az, ki lányodat megóvta. KIKHÉSZIASZ Légy szerencsés! SZTRATOPHANÉSZ Tőled függ, atyám, {380} hogy én ne csak szerencsés, boldog is legyek. [249] DROMÓN


Oldal 137

Menjünk a papnőhöz220 legott, ó Sztratophanész, az istenekre! SZTRATOPHANÉSZ Menj csak, majd követlek én. DROMÓN Kikhésziasz, menjünk előre. SZTRATOPHANÉSZ Hé, Donax, {385} Donax, fiú, menj Malthakéhez, s mondd neki, cipeljen át a szomszédokhoz most ide minden ruhásszekrényt, táskát, kosarat, mi van, ládákat is mind, hogy ne maradjon semmi benn. A lánynak is hagyd meg: anyámhoz menjen át, {390} és adjon ott szállást azoknak mind, akik velem vannak: barbár legényeimnek és Thérónnak meg szamárhajcsáraimnak is a sok szamárral egyetemben. Így legyen! {395} A többiről pedig magam gondoskodom. Mindketten el MOSZKHIÓN (megtudta, hogy megkerült Philumené atyja.Jön, magában beszél) Most nem szabad még rá se nézned, Moszkhión, {397} a lányra; Moszkhión, most légy makacs s erős! Fehér a bőre, szép szeme van - ne mondd tovább: fivéred ül lagzit, menj és gratulálj neki. {400} Milyen gyönyört nyújt majd a lány neki - de mit beszélsz ? Ezért az egyért nem dicsérheted! [250] Nem is vagyok szerelmes! Nem! Légy most erős! Kísérhetem a vőlegényt,221 az tiszta sor, s leszek közöttük harmadik. Nem, nem birom! {405} (Sztratophanész, Philumené, Kikhésziasz és Dromón visszatérnek Eleusziszból, kettős mennyegzőre készülnek, de előbb utasítják Malthakét.) és hozzon árpát a szamaraknak... {411} (Nem tudjuk, vajon kapott-e Moszkhión valami kárpótlást. A befejezés következik:) Örüljetek, legények, férfiak, fiúk, {420} s kezetek magasba emelve mind tapsoljatok, s a mosolyt szerető nemes születésű szűz leány, Niké maradjon örökké vélünk pártfogón! {423} Máshonnan ismert töredékek222 1 Cserébe vett egy szolgalányt neki s a nőt, szerelmesét magának tartva meg, Menjünk a papnőhöz - a töredékes sorokat (382-405.) kiegészítettük. A 405. sor után néhány sor töredékes, majd ismeretlen számú sor elveszett. Az ezután következő töredékes sorok (412-419.) nem értelmezhetők. 221 Kísérhetem a vőlegényt - a vőlegényt a menyasszonyhoz a legközelebbi rokona vagy legjobb barátja kocsin vitte át. 222 1. A Prológusból való részlet. Sztratophanész nem engedte át Malthakénak Philumenét, hanem másik rabszolganőt vásárolt számára. 220220


Oldal 138

vigyázva felnevelte mint szabad leányt. 2 Bizony, zsoldos hadfik s jövevények élete könnyen rút pletykák tárgya lesz akármikor. 3 Egykor volt neked egy kis köpenyed s egyetlen szolgád, Sztratophanész. [251] 4 A hajós kiköt, a bíróság ítélete: „Ez ellenség!" s rakománya elkoboztatik. 5 Rút arc mögött sok gyáva gondolat lapul. [252]


Oldal 139

A gyűlölt férfiú223 Fordította Kerényi Grácia és Tegyey Imre Szereplők THRASZÓNIDÉSZ, katona KRATEIA, hadifogoly lány Thraszónidész házában DÉMEASZ, küproszi polgár, Krateia apja GETASZ, Thraszónidész legénye KXEINIASZ, Thraszónidész szomszédja ÖREGASSZONY, Kleiniasz szolgálója PROLÓGUS istenség Néma szereplők KRATEIA DAJKÁJA SZAKÁCS SZÍN Thraszónidész és Kleiniasz háza előtt; középütt Apollón-szobor áll. [254]

Első felvonás Éjszaka van, Thraszónidész a háza előtt járkál THRASZÓNIDÉSZ Ó, Éj! Legtöbb közöd neked van az istenek {A 1} közt Aphroditéhez, és tebenned hangzik el a legtöbb vallomás, panasz, szerelmi gond. Apollónom, nálam nyomorultabb férfiút láttál-e, rosszabb sorsu szerelmes szenvedőt ? {A 5} Itt állok, íme, most saját ajtóm előtt, s utcácskám mindkét oldalán járkálok én föl és alá csaknem közép-idődig, Éj, pedig bírhatnám őt, lefekhetnék vele, hisz bent van énnálam: lehet, s kívánom is {A 10} megtenni, oly nagyon, miként egy esztelen szerelmes; ám mégsem teszem meg: kedvesebb nekem, bár télidő van, a szabad ég alatt reszketve állnom és hozzád beszélnem itt. GETASZ (kijön) A kutyát se kergetik ki (a szólás szerint), {A 15} mégis ki kell most jönnöm, mert az én uram, akár a nyár derekán, töprengve körbe jár. Az eredeti címe: Miszumenosz. Ismerték Thraszónidész címen is. Az ókorban igen népszerű darabból egy terjedelmesebb és több rövidebb papirusz került elő, ezenkívül ismerünk számos irodalmi idézetet is. Így mind az öt felvonásból maradtak ránk részletek, de igen töredékesen. A bevezető jelenet később előkerült papiruszokon vált ismeretessé, ezért a sorszámok előtt az A jelzés található. 223


Oldal 140

A tölgyfa ily kemény! Vajon miről beszél magában? Mily gondok gyötörhetik szegényt? [255] THRASZÓNIDÉSZ (csak most veszi észre Getaszt) De, ím, zörögtek az ajtón. Én sorsüldözött! {A 20} (Getaszhoz) Miért nem alszol? GETASZ Bánt, ha itt kint föl s lejársz. THRASZÓNIDÉSZ Miért nem alszol? Én aludni nem tudok, virrasztok. Hogyhogy itt vagy? Még ilyet soha magadtól nem tettél! Szeretnéd tudni, hogy mi megy ma itt? Avagy parancsra tetted ezt? {A 25} GETASZ Hogy kaptam volna álmomban parancsot én? THRASZÓNIDÉSZ Ahogy illik is, maradj, oltalmazóm, velem! GETASZ A házba jöjj be végre, jó uram. Hiszen boldog családi életed. THRASZÓNIDÉSZ Erről beszélsz nekem, ki szörnyen szenvedek? GETASZ Szenvedsz ? Talán {A 30} csak nem pihented ki magad: hosszú idő után tegnap tértél csak otthonodba meg. THRASZÓNIDÉSZ Hogy vége volt a harcnak, s indultam haza, kedélyem jó volt és erős szivem. Parancs jött, hogy zsákmányunkat szállítsam mind ide. {A 35} GETASZ És most mi bánt? [256] THRASZÓNIDÉSZ Gunyol, s kicsúfol engemet! GETASZ Ki? THRASZÓNIDÉSZ Hogy ki? A fogoly leány. Megvettem őt, eltartom és szabaddá tettem, sőt a ház urnője lett. Ruhákat és cselédeket, ékszert kapott. Nejemnek szólítom. {A 40} GETASZ Ne mondd! S hogyan gunyol ki asszonyod? THRASZÓNIDÉSZ Szégyenletes erről nekem beszélnem. GETASZ Mondd azért csak el! THRASZÓNIDÉSZ Gyűlölve gyűlöl engemet. GETASZ Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 141

Delejes varázs!224 Téged? Gyanud teljesen képtelen. THRASZÓNIDÉSZ Pedig viselkedése mindenképpen emberi. {A 45} (Thraszónidész beismeri, hogy az egykori fogoly lány megtagadta magát tőle.) Gondoltam, hogy megvárom azt az éjszakát, {A 50} mikor szakad, villámlik és dörög nagyon, s a lány mellettem fekszik ágyamon. [257] GETASZ Tovább! THRASZÓNIDÉSZ Kiáltok: „Hé, fiu, gyere már! Indulni kell azonnal ehhez és ehhez" (megmondom a nevét). Nincs nő, ki erre azt ne mondaná: {A 55} „Zuhog, maradj, szegénykém, hagyd a dolgodat!"225 (Krateia azonban nem szól semmit.) (...) THRASZÓNIDÉSZ Ha nem vesz semmibe már, ha nem kellek neki, {A 86} az életem viszály, aggódás, őrület. GETASZ Szegény! THRASZÓNIDÉSZ Csak egyszer hívna így : „Te, kedvesem!", az összes istenemnek áldoznék legott. GETASZ Ki érti, hogy mi nem tetszik benned neki? {A 90} Antipatikusnak nem vagy mondható - igaz, szerény zsoldodról jobb, ha megfeledkezünk! Az arcod vonzó, szellemes vagy és csiszolt viszont korod, ha nézzük, akkor persze már.. . THRASZÓNIDÉSZ Befogd a szád! Meg kell keresni a dolog {A 95} nyitját, viselkedésének magyarázatát. GETASZ A nő csak mind ilyen, vitéz uram. . . De mondd, igaz, amit te róla elmesélsz, hogy ő könnyen levesz lábadról esküvéssel és nyájas kedveskedéssel téged bármikor?226 {A 100} [258] (Az első felvonás feltételezett további részletei:) Most már bemegy hozzád, te boldog! 4. töredék (Aztán egy isten, alighanem Tükhé istennő, prológusban ismerteti az eseményeket:) ő Küproszból tért gazdagon 5. töredék haza ;227 ott szolgált egyik királynál évekig... Delejes varázs! - az eredetiben: Mágneskő! A mágnesesség jelenségét az ókorban ismerték, azonban az okát nem, s ezért varázserőt tulajdonítottak neki. A 45. sor után 4 sor olvashatatlan. 225 ezután 32 sor töredékes vagy elveszett. A közölt szövegben egyes sorokat kiegészítettünk. 226 utána olvashatatlan sorok következnek. 227 ő Küproszból tért gazdagon haza - Ciprus az i. e. 4. században több királyságra oszlott. A négy király 321-ben Ptolemaiosszal, Egyiptom királyával szövetkezett Antigonosz ellen. 306-ban Antigonosz fia, Démétriosz Poliorketész foglalta el a szigetet, 294-ben Ptolemaiosz visszaszerezte. 224


Oldal 142

(S onnan hozta haza hadizsákmányként Krateiát. Bár erőszakkal magáévá tehette volna, ő szerelmének viszonzására vágyik. Krateia nem árulja el neki, hogy miért idegenkedik tőle: azt hiszi, Thraszónidész megölte az ő bátyját, ugyanis látja nála a bátyja kardját. De gyanúja tévedésen alapul, s végül minden jóra fordul.) [259]

Második felvonás228 (Másnap Getasz meg akarja akadályozni gazdája öngyilkosságát, s míg Thraszónidész a városban tartózkodik, elviszi házából az ott található fegyvereket a szomszédba, Kleiniaszhoz. Valaki megjegyzi:) (...) Eltüntek a kardok! 6.töredék (Megérkezik Küproszból Démeasz, Krateia apja; a lányát keresi, és megtudja Kleiniasztól, hogy a szomszéd házban lakik egy ilyen nevű lány. Démeasz Kleiniasz segítségét kéri, s feltehetően különféle kísérleteket tesz Krateia megközelítésére: például meghívja Thraszónidészt Klieniasz házába, a meghívás viszonzását remélve. De Getasz és Thraszónidész bizalmatlan Démeasz iránt, az utóbbi alighanem féltékeny, vetélytársat gyanít benne.) [260]

Harmadik felvonás229 (Krateia kijön Thraszónidész házából, és Apollón oltárára telepszik. Megjelenik Getasz, és beszámol a Krateia és Thraszónidész közt lezajlott szóváltásról; ez után menekült Krateia Apollón oltárához, oltalmat esdve. Getasz ezután bemegy Thraszónidész házába.) ÖREGASSZONY (kijön Kleiniasz házából) Bizony, két istennőnkre,230 nem láttam soha {176} furább vendéget! Mit keres, szegény feje? Most benn a házban épp a szomszéd kardjait fedezte fel nálunk, s középre hozza ki : az egyiket felvéve nézi hosszasan; {180} e felvonásból az alábbi töredékes sorok olvashatók: (30. sor) KLEINIASZ (...) meg nem mondhatom. (...) hová való vagy, idegen? DÉMEASZ Én? Küproszra; KL. Testüket ki nem váltottad, úgy jössz (...); DÉ. Én, Apollón uccse, nem, hanem mert (...) lányomat keressük (...), hol lehet; (...) azt mondod (...) egy lány? KL. Ezt nekem, segíts hát! (...) így lesz, agg, másoknak (...) nyomozva itt, ha éppen (...); DÉ. Megmentőm (...); KL. (...) Krateia az ő neve, mert ez (...); (45. sor) DÉ. Ó, sorsfordító Zeusz, (...) de váratlant hozol! (...); KL. Zeusz uccse, mindezek (...) [354] mindkétfelől (...) s annak veszélye, hogy (...); DÉ. Hozd őt ki hozzám (...) az útra; kacagnom kell (...) be nem fogadna; ezt pedig (...); KL. A lányt nyomban neki (...) miként van, őt sem engedi (...) előbb sajátodat (...) rendben; majd én veled (...); (75. sor) DÉ. tehát miként lesz ? (...); KL. találnók, véget érne (...) Ha jót tapasztalt. .. köszönje meg (...) és asszonyául őt (...) 229 a felvonás elejéről 31 sor elveszett. Az oltárhoz menekülő KRATEIA panaszából olvasható töredékek (132-141.:) (...) esdek, mit mondjak? Harcol ellenem, szegény? Zeusz uccse, őt (...) nehéz az élete, tudom, szerencsétlen: hogy is ne? Boldog az, irigylendő, kit én (...) akárki is - valóban? Tudja, jobb, ha tőlem (...); éppen ezt: (...) nyugton itt. Mi ez? Ki ez vajon? Ki küldte? Mert a rút pletykát továbbadják a hírverők, tudom. Távozz innét! Ezután 18 sérült sor következik, majd feltehetőleg GETASZ elbeszélése olvasható. Ennek töredékei (160-175.:) (...) otthagyta. Énekelt az ember (...) kövér, ha ránézel: disznó, pedig ember (...) a női dolgokat: kivülről nézve (...) ez meg rabszolga, szenved (...). Ott énekelt az egyikük (...) a férfi (...). Ó, becses nagy istenek, minden felett igaz, mit a közbeszéd szaval: a tisztességes ember, ittas bár, (...) Jó hírrel érkeztél-e hozzánk, mondd, avagy (...) csak csűrsz-csavarsz, s te is viszályt hozol, azért utaztál ide talán, hogy árts nekünk? De mit fecsegek? Parancsot adjak, hívja meg gazdám lakomára őt? Hiszen nyilvánvaló, (...) bemegyek tehát, s magam próbálom ott (...) megnézni, hogy mit tettek ők ott bent, s miről beszélnek ott egymás között. 230 Démétérre és Perszephonéra esküszik. 228


Oldal 143

remélem, semmi rossz szándéka nincs vele.231 (Démeasz felismerte fia kardját, s most már tudja, hogy Krateia valóban az ő lánya. Nem tágít az Öregasszony sarkából, s unszolja, hívja ki a lányt) DÉMEASZ De kérlek, hogy zörgesd meg ajtaját nekem.{188} ÖREGASSZONY Zörgesd magad: ne okvetetlenkedj, öreg.232 {189} (Démeasz végül is maga zörgeti meg az ajtót.) DÉMEASZ Legyen meg! Hé, fiú, fiúk! Odébb megyek; {206} csikordul az ajtó: jön ki már egy bent lakó. KRATEIA (kilép) Nem, nincs erőm már elviselni233 nem birom... [261] DÉMEASZ Ó, Zeusz, mit látok! Nem remélt látványra néz szemem! {210} KRATEIA Mit akarsz, dadám? Miről motyogsz nekem? Az én apám? Hol? DÉMEASZ Gyermekem, Krateia! KRATEIA Ki szólít? Papám? Isten hozott, édes papám! DÉMEASZ Hát megvagy, csöppem? KRATEIA Teljesültek vágyaim : látlak, kit - azt hittem - sosem látok viszont. {215} Megölelik, megcsókolják egymást GETASZ (kijön a házból) Ki jött! Mi ez, te lány? Mi dolgod van vele, ember? Mit művelsz? Nemde megmondtam, mi lesz, előre? Íme, tetten értem azt, akit kerestem! Így ránézve, ősz hajú öreg, vagy hatvanesztendős, de mindjárt sírni fog! {220} Mit képzelsz, kit csókolsz, ölelgetsz itt nekem?234 KRATEIA Megjött apám, Getasz, apám megérkezett! GETASZ Nevetséges kifogás, öreg, nem gondolod? Ki vagy? Mondd meg, honnan kerültél most ide! [262] DÉMEASZ ezután 7 sor töredékes. A töredékes 179-181. sorokat kiegészítettük. ezután — feltehetően DÉMEASZ és a DAJKA párbeszédéből - az alábbi töredékek olvashatók (190-194b.:) DAJKA (...) én megmutattam, s elfutok; (...) te hívd ki őt, s beszélj vele. DÉMEASZ (...) talán véletlenül (...) megpillantom saját leányomat? (...) zörgess az ajtón; én ha már (...) zörgettél, szólhatok (...) hogyan (...). (Tíz töredékes sor után:) Szívembe nyomban furcsa érzés költözött. (Utána egy sor olvashatatlan.) 233 a töredékes 209. és 210. sort összevontuk. 234 a töredékes 222-230. sorokat kiegészítettük, ill. összevontuk. 231 232


Oldal 144

Úton vagyok, s hidd el, valóban én vagyok {225} az apja. GETASZ Valóban? És hazulról jösz talán? DÉMEASZ Hazulról ? Bár úgy lenne! GETASZ El kellett tehát {230} a házadat hagynod? DÉMEASZ Küproszról épp ide érkeztem, és megláttam itt a lányomat: hiszen szétszórta a háború mindenfelé házunk népét - mindenki ellensége ő. GETASZ Valóban így van: dárdazsákmány lett a lány,235 {235} és így került hozzánk, ezért találod itt. Futok be hát, kihívni gazdámat neked !236 (Démeasz és Krateia további beszélgetése megerősíti a lány gyanúját, hogy bátyjának halála Thraszónidész lelkén szárad. A katona ugyanis feltehetőleg azzal dicsekedett, hogy megölte a kard gazdáját, s amikor Démeasz felismerte fia fegyverét, lassan fény derül a tényállásra.) (...) KRATEIA Még senki meg nem mondta néked ezt a hírt? {246} DÉMEASZ Akkor bátyád halott! [263] KRATEIA Jaj, én szegény, milyen balsors! Kemény csapás szakadt, édes papám, reánk. DÉMEASZ Meghalt. KRATEIA S a legkevésbbé menthető kéztől. DÉMEASZ Tudod, ki az? KRATEIA Most már tudom. De jöjj,237 {250} apám, tüstént menjünk együtt a házba be, s vegyük most fontolóra, hogy mit is tegyünk. DÉMEASZ Ó döbbenetes, keservvel edzett életünk! {258} Démeasz és Krateia bemegy a házba THRASZÓNIDÉSZ (jön Getasszal) Azt mondod, hogy Krateia apja megérkezett? Most hát boldog leszek, vagy úgy mutatsz reám, {260} dárdazsákmány lett a lány - Ptolemaiosz 313-ban betört Attikába, Krateia feltehetőleg ekkor került fogságba, és hurcolták el Ciprusra. Démeasz Cipruson járt, hogy lányát kiváltsa, a lány azonban időközben Thraszónidésszel együtt visszakerült Athénba. 236 ezután 8 sor hiányzik. 237 a töredékes 251-258. sorokat összevontuk. 235


Oldal 145

hogy nincs nálam keservesebb balsorsú lény. Mert hogyha nem tart érdemesnek apja, őt nem adja hozzám, halni megy Thraszónidész; ne adja isten! Hát gyerünk be: mit sem ér a sejtelem, találgatás itt: tudni kell. {265} Gyerünk. Húzódozom, remegve indulok be: lelkem rossz jövőt sugall, baj lesz, Getasz! [264] Szorongok. Ám minden bizonnyal jobb ez is a kételyeknél. Bár csodálkoznék, miért. Thraszónidész és Getasz bemegy a házba KLEINIASZ (jön egy szakáccsal a városból) Vendég egy van, szakács, meg én, s a harmadik {270} személy, ha megjött - bárcsak adná Zeusz! -, a lány. Már én is izgulok. Ha nincs itt, egymaga ül bent a vendég; én pedig befutkosom a várost, megkeresni őt. De menj be már sietve, és mindent eszelj ki jól, szakács! {275} Bemennek Kleiniasz házába (KAR) [265]

Negyedik felvonás KLEINIASZ (kilép házából, még visszaszól) Mit mondasz ? Egy kardot fölismert - ott hevert nálunk, más fegyverek között -, s megtudva, hogy a szomszédé, átment azokhoz? Vajh, mikor hozták ide ők a kardot, és vajon miért éppen mihozzánk, mondd, anyóka !238 Furcsa ez! {280} De, ím, csikordul már a szomszéd ajtaja; akárki jön ki, most majd mindent megtudok. GETASZ (kijön a házból, de nem veszi észre Kleiniaszt, se most, se később, aki így kénytelen a fel-alá járó szolga nyomában lenni. A szolga Démeasz és Krateia kegyetlenségén méltatlankodik, hogy elutasítják Thraszónidész házassági ajánlatát) Ó, nagybecsű Zeusz, még ilyen rendkívüli zordságot - Hélioszra - és embertelent... {285} KLEINIASZ Vendégetek jött épp imént, Getasz ? Bement hozzátok? GETASZ Héraklészre, még ilyen konok embert nem láttam,239 mintha meg se hallaná, hogy gazdám nőül kérné. [266] 238 239

ezt és a következő három sort összevontuk, ill. kiegészítettük. embert nem láttam - 6 töredékes sort (288-293.) összevontunk, ül. kiegészítettünk.


Oldal 146

KLEINIASZ Ezt hogy kapjam el? {290} (Getasz előadja a jelenetet, melynek az imént a házban tanúja volt Thraszónidész, Démeasz, és Krateia között) GETASZ (...) ,,Mert, Démeasz, Krateiát, mint látod, szeretem én magam, te apjura vagy" - szól ő, zokogva esdekel, de az, miként szamár a lantra,240 úgy figyel. {295} KLEINIASZ Együtt kell ezzel körbe járnom, azt hiszem. GETASZ Azt hajtogatja: ,,Lányomért jöttem, hogy őt mint apja tőled visszaváltsam." ,,Én pedig őt nőül kérem esdve tőled, Démeasz." KLEINIASZ Bent van tehát a fickó őnáluk, bement; {300} mert ez, hallom, kimondta Démeasz nevét. GETASZ Héraklészem! Mért nem fogadja emberi módon, hogy ez van? Akár egy disznó a hegyen.241 De ez nem oly nagy baj, hanem hogy hasztalan kérlelte a lányt: „Krateia, kérlek, el ne hagyj, {305} könyörgök! Szűzen hoztalak házamba én, az első férfid én vagyok; szerettelek, szeretlek szívemből, Krateia, édesem! Mit utálsz úgy rajtam? Hogyha elhagysz, megtudod halálom hírét csakhamar." S nem válaszolt! {310} KLEINIASZ Mi baj van? [267] GETASZ Egy barbár, oroszlánfajzat ez, könyörtelen! KLEINIASZ Nem látsz régóta, jómadár? Ez megdöbbentő! GETASZ Nincs eszénél, annyi szent. Én bezzeg ezt a nőt - Apollón, légy tanúm! – nem engedném el. Mindenütt, hellén szokás {315} szerint, ezt müvelik. Lehetsz irgalmas, ám csupán ahhoz, ki néked irgalmaz. Ha ti nem szántok engem, nincs megértés, szánalom! Nem mondhatod? Miért? Pedig helyénvaló, úgy vélem... ez kiáltozik, s fogadkozik, {320} hogy öngyilkos lesz; tűzben ég a két szeme, üvölt, tombol, s borzolja két kézzel haját. KLEINIASZ Ember, kikészítesz! miként szamár a lantra... - Egy antik forrás szerint a teljes közmondás így hangzott: „Miként szamár a lantra, disznó a trombitára figyelt." Olyanokról mondták, akik senkivel se tudtak egyetérteni vagy megegyezni. 241 Akár egy disznó a hegyen - közmondásszerű fordulat. 240


Oldal 147

GETASZ (végre észreveszi őt) Köszöntlek, Kleiniasz! {324} (magában) Honnan jön ez? KLEINIASZ Vendégem, úgy látom, csinált {325} egy szép kravallt, amint megérkezett ide.242 (Kleiniasz Getaszt a részletekről kérdezi, majd bemegy a házába.) THRASZÓNIDÉSZ (jön) Keménnyé kéne tennem szívemet, hogy a {360} barátaim ne tudják meg, mi baj gyötör. De hogy viseljem el e szörnyü szenvedést? [268] A bor csak egyre jó: a gyógyuló sebet feltépi, bár bajom szeretném rejteni !243 365 (A felvonás további részében folytatódik Thraszónidész önmarcangoló monológja) (KAR) [269]

Ötödik felvonás ( Thraszónidész lép a színre, monológja után Getasz jó hírekkel érkezik.) GETASZ Helyet!244 Te boldog ember, engedj már ide! THRASZÓNIDÉSZ Úgy tűnik nékem, hogy jó hírrel érkezel. {430} GETASZ Most már hozzád adják a lányt, akit kívánsz. Kérleltem folyvást az eget, hogy így legyen. És boldog és szerencsés is csak úgy legyek. . . THRASZÓNIDÉSZ Az istenekre mondd, nem csapsz be most, Getasz? Mit is mondott az apja? GETASZ Héraklész! Tehát. . . {435} THRASZÓNIDÉSZ Amit beszélt, mindent mondj rendre el nekem, de nyargaljon sebesen szavad, s száguldva szólj! GETASZ „Lányom", szólt Démeasz, „kívánod férjül őt?" „Igen, papus, kívánom, hogy férjem legyen." Mindazt, amit hallottam, elmondtam neked. {440} THRASZÓNIDÉSZ Ez nagyszerű! [270] GETASZ utána 34 olvashatatlan sor következik. bajom szeretném rejteni! - 34 sor nehezen olvasható. Thraszónidész monológja folytatódik. Ennek töredékei (394-399.:) Hogyan? „Javadra válik ez?" Még véded őt? (...) Szánjon, ha balszerencse ért, nem vádolom. (Három töredékes sor után:) Az életet dobod magadtól el, de mondd (...) Gyűlöl, nem érez irántad ő sajnálatot. Miféle élet ez? Mikor (...) Megmutatta-é jelét (...) Mohóság ez (...) Meggondolatlan vagy, e számítás talán (...). Ezután a felvonás végéig ismeretlen számú sor elveszett. 244 A felvonás elejéről 11 sor töredékes. A következő sorokat kiegészítettük 242 243


Oldal 148

Bentről zörgettek a kapun, csikordul már az ajtó, ím, hozzák a lányt. THRASZÓNIDÉSZ Helyes. DÉMEASZ (kijön) Hogy szüljön majd törvényes sarjakat, a lányomat feleségül, ím, hozzád adom, {445} s ezenkívül hozományul két talentumot. THRASZÓNIDÉSZ Csak a leányod add,245 ó Démeasz, nekem. (Miután így minden megoldódott, előkészületeket tesznek a lakomára, és következnek a zárósorok:) Most, férfiak, mint illik, mind tapsoljatok, s a mosolyt szerető nemes születésű szűz leány, Niké, maradjon örökké vélünk pártfogón. Máshonnan ismert töredékek, amelyek nem illeszthetők be a szövegbe 2 Rabszolgájává tett a kis szolgaleány; ez ellenségemnek még nem sikerült soha. 7 Ha egyszer ezt megérném, biztosan tudom, magamhoz térnék ismét, ámde hol lelünk ilyen megértő istenekre, ó, Getasz? 8 Jó lesz, ha szerzek most egy Spártából való reteszt.246

Csak a leányod add - ezután 19 sor töredékes vagy elveszett. Lehetséges, hogy Kleiniaszról kiderült, valójában ő Krateia holtnak hitt bátyja. 246 egy Spártából való reteszt - az ajtó külső oldalára szerelték, hogy megakadályozzák annak belülről való kinyitását. Feltehető, hogy a katona vagy szolgája ezzel akarta meggátolni Krateia távozását. 245


Oldal 149

A földműves247 Fordította: Kerényi Grácia Szereplők IFJÚ MÜRRHINÉ, özvegyasszony PHILINNA, anyóka DÁOSZ, rabszolga az Ifjú családjában GORGIASZ, Mürrhiné fia KLEAINETOSZ, öreg földműves [274] Szín:248

Első felvonás (Egy gazdag Ifjú elcsábította a szegény szomszédlányt, Hédeiát; el is akarja venni, de amikor üzleti útjáról hazatér, kész tények várják: apja lagzit készít, saját féltestvérével akarja összeházasítani. Az Ifjú fél Hédeia bátyjától, Gorgiasztól. Gorgiasz oly gondosan ápolta betegségében gazdáját, Kleainetoszt, akiről a darab címét kapta, hogy az hálából feleségül akarja venni a testvérét, Hédeiát. Hédeia és Gorgiasz anyja, Mürrhiné retteg, mert leánya csakhamar szülni fog.) IFJÚ (egyedül van a színen, elbeszéli az előzményeket) (...) Anyját kerestem meg,249 vállalva tettemért a felelősséget, bár féltem egy kicsit. Hisz nem voltam komisz, s nem hitte senki, hogy az lennék. Míg kint járt az ifju250 a földeken, azalatt történt meg az, mitől elpusztulok: {5} Korinthoszban volt dolgom, elmentem tehát, s mikor megjöttem éjjel, épp a lagzimat készítették más lánnyal: az istenszobrokon koszorúk, s apám bent áldozik,251 mert ő maga ad énnékem mátkát: a féltestvéremet;252 {10} apánk közös, de őt apánknak mostani felesége szülte. Elkerülhetetlen ez a baj, s miképp küzdjem le, nem tudom, csak azt: Az eredeti címe: Geórgosz. Összefüggő részek - papirusz-leletek alapján - csak az I. felvonásból maradtak fenn. Töredékek ismertek a II. felvonás elejéről; néhány idézet beilleszthető a kontextusba. Szereplők: a darab elveszett részében feltehetőleg fellépett még egy Prológus isten(nő), az Ifjú atyja és egy barátja, Mürrhiné lánya (kiáltása hallatszik az egyik, itt le nem fordított papirusztöredéken), az Ifjú, mostohanővére, egy másik rabszolga, Szürosz. Hogy beszélő vagy néma szerepek voltak-e, bizonytalan marad. 248 valószínűleg egy athéni utca, az egyik ház Mürrhinéé, a másik az Ifjú atyjáé. 249 Anyját kerestem meg - az Ifjú monológjának eleje elveszett. Kiegészítettük az első négy töredékes sort. 250 Gorgiasz, aki ifjú kora ellenére a család fejének számított, s akinek beleegyezésére is szükség volt a Hédeiával tervezett házassághoz. Gorgiasz most még nem tudott húga terhességéről. 251 apám bent áldozik - a szertartás további részleteire vö. A szamoszi lány 157 kk. sorait. 252 ha az atya volt közös, az athéni jog - a vagyon együtt-tartása céljából - megengedte a féltestvérek házasságát. A ránk maradt komédiákban azonban ténylegesen egyetlen ilyen házasságot sem kötnek meg. 247


Oldal 150

ha e házból mostan szót se szólva elmegyek, [275] ha hagyom, hogy történjék a agzi, kedvesem {15} fájdalmasan megsebzem: ez bünös dolog. De ajtaján kopogni mégis ódzkodom, mert nem tudom, hogy bátyja már itthon van-e a földekről: kell, hogy elővigyázatos legyek. Most kissé félreállok és töröm {20} fejem, hogy a lagzit el miképp kerülhetem. (Elmegy) Mürrhíné és Philinna a városból jön MÜRRHINÉ Tudom, Philinna, jót akarsz nekem, s azért mondom mindezt a dolgaimról el neked: tehát így állok most. PHILINNA Az istennőkre,253 én végighallgatva, gyermekem,254 kis híja, hogy {25} az ajtóhoz nem mentem, és a lókötőt ki nem hívtam, hadd tudja meg, mit gondolok. MÜRRHINÉ Ne tedd, Philinna! Tűnjön el! PHILINNA Mért „tűnjön el"? Pusztuljon el, ha erre képes! Lagzit ül a gazfickó, ki meggyalázta lányodat! {30} MÜRRHINÉ De lombos ágakat cipelve, íme, jön a földekről a szolga, Dáosz. Egy kicsit álljunk most félre. [276] PHILINNA Ez miért tartozna ránk, áruld el? Szép is volna, Zeuszra, mondhatom! Dáosz balról jön, rabszolgatársa, Szürosz kíséri. Frissen vágott gallyakat hoznak DÁOSZ Bizony nem művel senki ennél jámborabb {35} földet, mert mirtuszt, szép borostyánt,255 s rengeteg virágot is terem. Kidobná más, amit ez szépen, tisztességesen nyujt: semmivel se többet, mint amennyi kell. Szürosz vigye be mind, amit hozunk: az esküvőre lesz. {40} (Észreveszi Mürrhinét) Ó, Mürrhiné, köszöntlek! MÜRRHINÉ Éppúgy téged én. DÁOSZ Démétérre és Perszephonére esküszik. feltehető, hogy Philinna Mürrhiné dajkája volt. 255 mirtuszt, szép borostyánt — a mirtusz Aphrodité, a borostyán Dionüszosz, Apollón és a múzsák kedves növénye volt. 253 254


Oldal 151

Nem vettelek észre, ó, nemes, szép lelkü hölgy! Hogy vagy? Jó híreket hozok, s ha az istenek akarják, nemsokára jó tettekkel is szolgálhatok: hadd mondjam én elsőnek el. {45} Kleainetosz, kinél fiacskád dolgozik, a szőlőben minap kapálás közben a lábába vágott, megsebezte szörnyümód. MÜRRHINÉ Ó, én szerencsétlen! [277] DÁOSZ Ne félj; hallgasd tovább. A sebből harmadnapra egy dagadt fekély {50} keletkezett, s olyan magas láz kapta el ettől, hogy szenvedett szegény öreg nagyon. PHILINNA Takarodj, ebadta! Hát ilyen jó híreket hozol nekünk? MÜRRHINÉ Hallgass, anyóka, mondja csak! DÁOSZ Így hát szüksége lett egy ápolóra ott, {55} de rabszolgái, kikre akkor rászorult, egyformán, mint barbár vadak, csak szitkokat szórtak rá, hogy pusztuljon el; csupán fiad tett meg mindent, akárha apja lenne ő;256 megkente, megtörölte, mosta, ételét {60} odavitte, és bíztatta, mert azt hitte már az öreg, hogy vége; talpra állította így. PHILINNA Jó gyermek! DÁOSZ Zeuszra, az: valódi jótevő. Mikor magához tért a gazda, s bent pihent, kapája nem gyötörte és fájdalma sem {65} - az élet megkeményítette már a vént -, az ifjút kérdezgetni kezdte dolgai felől; talán tudott egyet s mást addig is. A kérésére fiad sokat mesélt neki hugáról s rólad is, milyen sok gond nyomaszt; {70} mindezt szivére vette ő, s az ápolást, [278] úgy vélte, meghálálni legjobb mód - ahogy végiggondolta —, mert öreg s magányosan élt eddig, hogyha lányodat nőül veszi. Ez hát egész beszámolómnak lényege. {75} Elindultak, már jönnek is, hogy elvigyék magukkal őt a majorba. Véget ér a harc az ínséggel - mert féktelen vadállat ez, főként városban; gazdagon kell élni, vagy úgy, hogy ne lássa sok tanú balsorsodat;{80} ha szűkölködsz, vonulj vidékre vissza, élj magányosan, mezők között egy csöpp tanyán. Ez hát a jó hír, mit tenéked hoztam én; élj boldogul! MÜRRHINÉ 256

akárha apja lenne ö - finom irónia, ha a darab végén valóban kiderült, hogy Kleianetosz Gorgiasz atyja.


Oldal 152

Te is! Dáosz az ifjú házába megy PHILINNA Mi bajod van, gyermekem? Kezed tördelve föl s alá mért futkosol? {85} MÜRRHINÉ Miért, Philinna? Nem tudom, most mit tegyek. PHILINNA Kivel? MÜRRHINÉ Leányom nemsokára szülni fog, anyókám...257 (...) (KAR) [279]

Második felvonás (Gorgiasz megjön a majorból; megtudja Philinnától, hogy a szomszéd gazdag fia elcsábította és cserbenhagyta húgát, s annak gyermeke épp most született meg. A cselekmény további menetéből csak annyi bizonyos, hogy egy ponton az öreg földműves, Kleainetosz, életbölcsességekkel és tanácsokkal próbálja a történteken felháborodó Gorgiaszt megnyugtatni.) Máshonnan ismert töredékek 1 (KLEAINETOSZ) A szegény embert könnyen lenézik, Gorgiasz, ha jog szerint beszél is; azt hiszik, csupán azért beszél úgy, mert ajándékokra vár, s viseld a szegények durva köpenyét, neved besúgó258 lesz, bár jogtalanság téged ért. 2 Ki vétkezett ínségetekben - bárki is – tiellenetek, majd ő is éppoly sorscsapást szenvedhet el, lesújthat önnön vétke rá; ha dúsgazdag, jómódja akkor sem szilárd: a szerencse gyors patakja más medret keres. [280] 3 Ó, Gorgiászom, a legerősebb férfi az, ki a legtöbb bántalmat vitézül tűri el; túlzott keserűséged s hevességed csak azt mutatja, hogy kislelkű vagy, mindenkinek. (Ezután Gorgiasz föltehetően felelősségre vonja az Ifjú apját, s az azt hiszi, zsarolni akarja őt. Az Ifjú még mindig nem tudja cselekvésre elszánni magát, s ilyenformán vívódik:) 4 Hát te259 villámsújtva állsz itt? Ez nevetséges. Szabad 257 258

a felvonás vége előtt 8 sor hiányzik. az eredetiben: szükophantész, aki hamis vádaskodással zsarol ki pénzt áldozatától


Oldal 153

lány a kedvesed, s te hallgatsz, és hagyod, hogy esküvőd nélküled tüzzék ki most. (Bizonyos, hogy végül az Ifjú feleségül veszi Hédeiát, feltehetőleg a házasság elrendezésében Kleainetosznak is része volt; talán kiderül róla, hogy ő Gorgiasz és Hédeia atyja. A darab végén valószínűleg Gorgiasz veszi feleségül az Ifjú féltestvérét.) 5 Paraszt vagyok,260 s más lenni nem kivánok én; a város dolgait tapasztalatlanul nézem, de majd az idő segít, hogy többet is tudjak. Be nem illeszthető töredékek 6 ez mintha henyélne, úgy mozog 7 csatákban, üzletekben [281]

más felfogás szerint e szavakat az Ifjú valamely barátja mondja, amikor először tér vissza a színpadra a 21. sorban történő távozása után. 260 Kleainetosz szavai 259


Oldal 154

Utószó Írta: Tegyey Imre

Az athéni Dionüszosz-ünnepen i. e. 414-ben Arisztophanésznek, az ókomédia legnagyobb mesterének A madarak című vígjátéka került színre. A darabban a nagyvárosi élettől, a zavaros közállapotoktól menekülni vágyó két kópé, Peiszthetairosz és Euelpidész eljut a madarak földjére, és elhatározza, hogy felépítteti velük Felhőkakukkvárat: a föld és ég között elhelyezkedő madárváros elfogja az istenek elől a nekik szánt áldozatok füstjét, és így a madarak léphetnek a halhatatlanok helyébe. Az olümposziak hamarosan kapitulálni kénytelenek, miután a helyzet kifürkészésére küldött Írisz istennőt trágár fenyegetésekkel kergetik el. Küldöttségük, az arisztokrata Poszeidón, a falánk Héraklész és a barbár Triballosz békét köt, elismerik az új államot, sőt még Zeusz lányát, Baszileiát is Peszthetairosznak ígérik. Nem egészen száz évvel később, 316-ban a Lénaián Menandrosz műve, a Düszkolosz vagy az Embergyűlölő győzött. Az alig 26 éves szerző már öt évvel korábban bemutatkozott, akkor a Harag szerezte meg neki az első helyet. A Düszkolosz cselekménye egy Athén környéki tanyájan magának élő paraszt körül forog, akinek lányába beleszeret egy jómódú városi fiatalember, Szósztratosz. A mogorva apa mindenkit elkerget, aki házához közeledik, s a szerelmes ifjú csak a lány mostohafivérének [285] segítségével remélheti, hogy a szűz kezét elnyeri. Az eseményeket sietteti, hogy a címszereplő beleesik a kútba, és Szósztratosz segédkezik a kimentésében. Az embergyűlölő öreg belátja, nem volt helyes csak magára támaszkodnia, s a szerelmesek egymáséi lehetnek. A bemutatás színhelye, az alkalom ugyanaz volt, de ha a Madarak valamely nézője ott lehetett volna a Düszkolosz előadásán, aligha ismert volna rá az ókomédia színpadára. Az újkomédiában (így hívják Menandrosz műfaját) nincs többé helye a fantasztikumnak, de még a vakmerő vállalkozásnak sem: Trügaiosz nem nyargalhatná meg a ganéjtúró bogarat, hogy a mennybe szálljon és lehozza a földre a Béke istennőjét kísérőivel, a Szürettel meg az Ünnepéllyel (A béke), a háborút megelégelő Dikaiopolisz sem köthetne különbékét a maga nevében a spártaiakkal (Az akharnaibeliek). Nem csaphatnak össze indulatok irodalmi vagy filozófiai vitákban: nem versenghetne Aiszkhülosz és Euripidész, melyikük érdemes arra, hogy visszatérjen az Alvilágból Dionüszosz színpadára (A békák), és senki sem gyújthatná föl a csűrést-csavarást okító, szofistának ábrázolt Szókratész "gondolkozdáját" (A felhők). A madarak-ban még két tucat különféle szárnyas kórusa énekelt és táncolt a párbeszédes részek között, és bonyolult képletű lírai dalokban dicsérte - „tyiotyió, tyiotyió, tyiotincs" kiáltások közepette - az „örökké élő légiuraknak" az emberek világánál kívánatosabb birodalmát. Menandrosznál mindennek csak halvány visszfénye maradt meg: részeg ifjak jöttek ki a tánctérre a felvonások közötti szünetekben, s amit előadtak, annak [286] már semmi köze sem volt a cselekményhez, és nem is tartozott a drámaíró hatáskörébe. Eltűntek ebből a világból jóformán az istenek is, nem avatkoztak be többé a színpadon zajló eseményekbe; természetfeletti hatalmak csak a prológusban jelentek meg, hogy feltárják a hallgatóságnak a helyzetet, melyből a darab cselekménye kiindul. A „Gráciák neveletlen kedvencének" koszmosza helyébe a jómódú athéni családok életének zárt világa lépett, a nézők csupa olyan helyzettel találkozhattak a színpadon, amelyek a valódi életben is előfordulhattak, a szereplők pedig e helyzetekben úgy viselkedtek, ahogy a közönség bármely tagja tette volna. A konfliktusok a generációk közötti örök feszültségből, jellemhibákból, félreértésekből, Tükhének, a szerencse istenasszonyának játékaiból adódtak: szigorú apák és élni vágyó ifjak kerülnek szembe egymással, szerelmesek kapnak össze; hirtelen támadt haragjában a féltékeny katona levágja szíve hölgye haját; gazdag fiatalemberek elcsábítanak szegény lányokat, a házasság elé a vagyoni egyenlőtlenség vagy a polgárjog hiánya miatt akadályok gördülnek, de végül sikerül ezeket elhárítani; egy gazdagabb és befolyásosabb kérő Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 155

tűnik fel a szeretett lány közelében; vagyonos, de csúnya feleség tartja papucs alatt elszegényedett férjét, aki a nézőknek panaszolja el keservét ; gyermekeket kalózok rabolnak el, de a keresésükre induló szülők meglepő helyeken rájuk bukkanak; nem kívánt csecsemőket kitesznek a hegyekben, de a melléjük rakott ismertetőjelek alapján sok évvel később felismerik őket; vagyontalan ifjak kerítők kezébe jutott lányokba szerelmesek, agyafúrt rabszolgájuk segíti őket a [287] kiváltásukhoz szükséges pénzösszeg előteremtésében vagy a lánykereskedő kijátszásában; gazdag kereskedők vesztik el vagyonukat, mert hajóik tengeri viharban elsüllyednek - ezek vagy ezekhez hasonló cselekmény-elemek ismétlődnek unos-untig az újkomédia darabjaiban. „Olyan ötlet egy sincs már, ami színre nem került" - panaszolja a római komédiaíró, Terentius. Az ókomédia polgári vígjátékká való átalakulásának részleteit nem ismerjük, hiszen az arisztophanészi Plutosz (388) és a Düszkolosz között eltelt hetvenkét év egyfajta irodalmi interregnumot jelent, egyetlen darab sem maradt ránk eredeti formájában. Annyi kétségtelen, hogy e változás politikai háttere a peloponnészoszi háború Athén számára katasztrófális kimenetele az Aigoszpotamoi mellett elszenvedett vereséggel, majd a harminc zsarnok uralmával, mely az athéni demokrácia végét jelentette (404). Következményei már Arisztophanész kései darabjaiban jelentkeznek: a politikai helyett a társadalmi és gazdasági, a lokális helyett az egyetemes, az egyéni helyett az általános kérdések kerültek színre, az Athén-centrikus vígjátékot felváltotta egy kozmopolita szemléletű dráma, mely a fejlődés egy későbbi szakaszában Attika határain is messze túljutott: a 392-ben bemutatott komédia, A nőuralom a Lüszisztraté mintájára készült darab volt, de a népgyűlésbe férfiruhában bejutó nők a férfiak korrupt és tehetetlen uralma helyett a nőuralmat, a vagyon- és szexuális közösséget harcolják ki (aki fiatal és szép nőt akar magának, annak előbb öreg és csúnya rendelkezésére kell állnia). A Plutosz a vagyon [288] igazságtalan elosztásának kérdését veti fel: a Gazdagság vak istenét látóvá teszik, és így az kit-kit érdeme szerint jutalmazna (az igazak megjutalmazása majd Menandrosz egyik kedvenc témája lesz), de a „terülj-terülj asztalkám" vágyálmára rácáfol Penia, a Szegénység: az általános jólét megosztaná az embereket a munkára hajtó erőtől: „tudományt, kézművet senki nem űzne a halandók közt." E darabokból a személyes támadások sem tűntek el teljesen, és a társadalmi utópia sem nélkülözi a fantasztikum bizonyos elemeit, de a drámai cselekmény színhelyét nem változtatják tetszésük szerint (ezentúl a szereplők háza előtt játszódnak a darabok, akárcsak az újkomédiában), megszelídül a nyelv is, a parabaszisznak (annak a lírai résznek, melyben a kar a cselekményt megszakítva, közvetlenül szól a közönséghez) nyoma sincs. Mégis hosszú innen az út és sok mindennek kell történnie, amire Menandrosz és költőtársai léphettek a közönség elé. Akad, aki Arisztophanész utolsó darabjait is a „közép-komédia" kategóriájába sorolja (a vígjáték hármas felosztása még az antikvitásból származik), de talán helyesebb, ha ezt fenntartjuk az Arisztophanész után következő fejlődésnek. A középkomédia a kísérletezés műfaja volt. A címek és töredékek között gyakran feltűnnek a mitológiai témák. A szicíliai komédia kedvelte ezeket, és maga Arisztophanész is írt ilyen darabokat: az egyikben Aioloszt, a szelek királyát szakácsként vitte színre, egy másikban a Daidaloszt Szicíliáig üldöző Minósz krétai királyt Kókalosz lányai forró fürdőbe fullasztják. A [289] közép-komédia színpadán e darabokban a nevetés forrása rendszerint a mítosz-travesztia: a mitológiai hősök többnyire hagyományos tetteiket hajtják végre, de a színhely a korabeli Athén, vagy a mítoszok vannak visszájukra fordítva: Aphrodité kerítőnőként kerül a színre, ahol barátját, Phaónt bocsátja áruba (Platón: Phaón), Linosz tanítványát, Héraklészt könyvtárába vezeti el, a falánkságáról ismert hős persze egy szakácskönyvet választ ki tanulmányozásra (Alexisz: Linosz), Pénelopé helyett Odüsszeusz szőtte a szemfedelet (Odüsszeusz, a takács - Alexisz darabja), Oresztész és Aigiszthosz jó barátként válnak el, egyik sem öli meg a másikat. Plautus Amphitruó-jában - a darab feltehetőleg egy középkomédiára megy vissza - Iuppiter felveszi a megkívánt nő, Alcumena férjének alakját, hogy közelébe jusson; azután a férj is hazatér, s a „hosszú éjszaka" után ikrek születnek. Máskor a mindennapok athéni polgárai kerülnek át a mítosz világába: az egyik komédiában a saját neme iránt érdeklődő hőst Oresztész fúriái helyett örömlányok üldözik (Timoklész: Oresztautokleidész). A tematika kimeríthetetlennek látszott, mégis később meglepő gyorsasággal Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 156

elapadt, és csaknem teljesen el is tűnt a komédiából. Ennél jelentősebb hatású volt bizonyos társadalmi típusok szatirikus ábrázolása. Feltehető, hogy előbb meghatározott személyeket vittek színre (híres "hadvezért, hírhedt hetairát), s később - immár személyes él nélkül - csak maga a tipikus figura maradt meg a vígjáték színpadán. Elsőként a zsoldos katona jelent meg (feltűnését [290] könnyen megértjük a kor történetéből): a középkomédia hiú, hetvenkedő, a nőknél elért sikereire hallatlanul büszke, a zsákmányból szerzett újgazdagságával kérkedő embernek mutatta be. Nem kevésbé jelentős szerepe volt a hetairának (rendszerint lelketlen, hűtlen, haszonleső teremtésnek ábrázolták), akit olykor a kerítő tart a markában (mindig ellenszenves figura volt). Gyakori téma volt a bevásárlás, lakomázás, dáridó, ezzel együtt feltűnt a szakács, akit főzésre szakosodott szolga híján egy-egy alkalomra vettek bérbe az athéni háztartások; csatlakozott hozzá a hízelgő vagy élősdi, aki elménc megjegyzéseiért, hajbókoló szavaiért jutott ingyenfalatokhoz a gazdag patrónus asztalánál. A rabszolga már a Plutosz-ban is fontos szerephez jutott: az ő ágálása tartotta össze a darabot; most gyakran megjelenik a színen, többnyire ő az egyetlen tettre kész szereplő, ravaszságával túljár mindenki eszén. És sorban jöttek újabb és újabb figurák, akik gyorsan népszerűvé váltak, és nélkülözhetetlen alakjai lettek a színpadnak, bár az ő megjelenésüket - a hagyományozás sajátos volta miatt nehezebb megragadni: a szerelmes ifjú, a mogorva vagy kapzsi öreg, a faragatlan paraszt, az őseire büszke arisztokrata, tehát mindenki, aki a fokozatosan politikamentessé váló társadalmi drámában helyet kaphatott. E szereplők jelmeze egyre közelebb került a kor viseletéhez: életkoruknak és társadalmi helyzetüknek megfelelően öltözködtek, az ókomédia groteszk túlzásai (phallosz, kitömés) eltűntek. Megmaradt az álarcviselés szokása (bizonyos, hogy technikai okokból is: a darabokat - akárcsak a tragédiát - három színész adta elő, álarc nélkül már csak a [291] gyors szerepváltás sem képzelhető el); az öregek és a szolgák álarcát groteszkül stilizálták, a többiekét közelítették a való élethez. Az ókori filológusok nyolcszáz középkomédiáról tudtak, de számuk valószínűleg még ennél is nagyobb volt: ötven drámaíró nevét hagyományozták ránk, s van költő, aki egymaga kétszáznál is több darabot írt. A gépies tömegtermelést a tipikus alakokon kívül a csekély számú tipikus elemből összeállított cselekmény tette lehetővé, gyakori lehetett az önismétlés, az átdolgozás; nem is csoda, hogy aki az újkomédiában sem látott többet, mint ennek a fejlődésnek valamivel művészibb változatát, nem sokra tartotta a görög dráma legutolsó fejezetét: Nietzsche a tragédia elkorcsosult alakjának, a színművek sakkjátékszerű fajtájának nevezte, a Shakespeare-fordító A. W. Schlegel úgy vélte, hogy a műfaj csak az ókomédia megszelídítése, de sietve hozzátette, hogy a szellem termékeinél a szelídség nem mindig jelent erényt; Tarn, a hellénisztikus kor jeles kutatója az irodalom legszárazabb sivatagát emlegette, s a sort könnyen folytathatnánk. Az újkomédiát Menandrosz fellépésétől szokás számítani, de a határok itt nagyon elmosódottak: nem is egy író van, aki mind a két korszakban alkotott. Költőnk műveit századunk első évtizedéig csak idézetgyűjteményekben fennmaradt szentenciák és római átdolgozások révén ismertük; 1905-ben Egyiptomban került elő egy papiruszkönyv, mely a költő több darabját tartalmazta, s ehhez az idők folyamán újabbak járultak. [292] Menandrosz életrajzát egy széthullott és jórészt megsemmisült mozaik köveihez hasonlíthatnánk; összerakása csak a korszak történetének felvázolásával lehetséges. A költő atyja, Diopeitész 385-4-ben született, három évvel Arisztophanész utolsó ránk maradt művének, a Plutosz-nak bemutatása előtt. Amikor a költő megszületett 342 körül (nem ez az egyetlen bizonytalan adat életrajzában), már csak három év van hátra a század nagy politikusának és szónokának, Iszokratésznak az életéből (ő a makedónbarát politika fő szószólója), s ugyancsak 338-ban szenved vereséget a boiótiai Khairóneia közelében a görög városok szövetsége a makedón Philipposz ellen. Démoszthenész, a független görög politika legelszántabb képviselője kénytelen száműzetésbe menni. A költő még gyermekkorában éri meg Nagy Sándor diadalmas hadjáratának kezdetét (334), de halála után háborúk sorozata következik, melyet utódai, az epigonoszok vívnak egymás ellen. Az athéni politika ismét az Iszokratész-Démoszthenész korában kínálkozó alternatívák között ingadozik: elfogadja-e Makedónia védelmét, vagy vállalja a veszélyesebb önálló politikát. Ez a szembeállítás nagyjából Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 157

az oligarkhák-demokraták és a gazdagok-szegények ellentétét fedte, de a képlet természetesen nem volt ilyen egyszerű: nem volt minden gazdag ember makedónpárti oligarkha. Menandrosz Theophrasztosznál tanult filozófiát és Alexisznél drámaírást. Egyesek nagybátyjának tudják a kor nagy drámaíróját. Ephéboszi szolgálata, melyet Epikurosszal együtt teljesített, egybeesett a tenger feletti uralom elvesztésével a lamiai háborúban. Athén feltétel nélkül megadja magát a makedón Antipatrosznak, [293] drasztikus alkotmányváltozás következik, amelynek végrehajtását a Peiraieuszban tartózkodó makedón helyőrség jelenléte biztosítja. Ezután csak a vagyonosabb polgárok folytathatnak politikai tevékenységet, a lakosság fele kiszorul az aktív politikából. Ezek a szegényebb rétegek most nem kaptak theórikont, színházpénzt, s ennek következtében nem látogatták rendszeresen a színházat, ami aligha maradt hatás nélkül magukra a drámákra. Ezekben az években lép a költő először a közönség elé. Antipatrosz halála után rövid időre visszaállítják a demokráciát, de Kasszandrosz 317-ben ismét az oligarkhikus alkotmányt hozza vissza (igaz, valamivel liberálisabb formában). A város főfelügyelőjének (epimelétész) Phaleróni Démétrioszt, Arisztotelésznek és Theophrasztosznak, a peripatetikus iskola megalapítójának tanítványát nevezték ki, s megbízták a törvények felülvizsgálatával. Egy sor új törvény születik, melyekkel az epimelétész meg akarta erősíteni a vagyonos rétegek helyzetét, és el akarta simítani az osztályellentéteket, melyek az előző évtizedek alkotmányváltozásai óta kiéleződtek. Egyúttal gátat akart vetni a féktelen költekezéseknek, melyek megrendítették egyes családok helyzetét. Legalább ilyen fontos volt, hogy szakított Athén hagyományos nagyhatalmi politikájával, s a város jövedelmét a kereskedelem békés lehetőségeinek kiépítésével akarta növelni. Sikereit - Athén évi jövedelme tizenkétezer talentum volt - még ellenségei sem tagadhatták. Ennek következtében háttérbe szorult a hadsereg és a flotta, s a kétéves katonai szolgálattól való megszabadulást mindenki üdvözölte. Ennek ellenére [294] sem volt igazán népszerű, mert Athénben Kasszandrosz megbízottjának tekintették, s magánélete sem volt összhangban filozófus elveivel. A polgári jólétnek ez a korszaka könnyen kitapintható Menandrosz vígjátékainak ideológiai háttereként: darabjai jórészt a módosabb polgárság életét vitték színre (a költő talán el is túlozta gazdagságukat), s nem meglepő, hogy Diogenész Laertiosz szerint Menandrosz barátja volt Phaleróni Démétriosznak. A bemutatkozásáról szóló anekdotát Phaedrus egyik fabulája őrizte meg: a húsz-egynéhány éves költő is tiszteletét teszi a helytartónál, aki nem tudván, kiről van szó, piperkőc megjelenése alapján becsmérlő megjegyzést tesz rá, de tüstént megváltoztatja véleményét, amikor kiderül, hogy Menandrosz a látogató. A törvényhozó intézkedései közül tartósan érvényben maradt a khorégia eltörlése, ami azt jelentette, hogy Menandrosz pályafutásának jó része alatt darabjait nem magánemberek nagylelkűsége révén, hanem közköltségen mutathatta be. Amikor 307-ben Antigonosz (Kisázsia birtokosa) Makedónia ellen vonul, fiát, Démétriosz Poliorketészt, aki 307 júniusában váratlanul partra szállt Peiraieuszban, atyjával együtt „megmentő istenként" üdvözölték. A régi rezsim védelmét még azok sem vállalták, akikre a főfelügyelő támaszkodott. A demokráciát helyreállították, Menandrosz életét csak Téleszphorosz, Démétriosz Poliorketész unokafivére mentette meg. Lehetséges, hogy a költő viszonylagos népszerűtlenségét (nyolc, más forrás szerint csak öt győzelmet aratott) ezzel a politikai háttérrel kell magyaráznunk. [295] A háborús kalandokba sodródó Athént csupán Démétriosz Poliorketész közbeavatkozása menti meg, de hiába újítja meg a pánhellén szövetséget (302), az ipszoszi vereség után (301), mely véget vet annak az illúziónak, hogy Nagy Sándor birodalma egy ember vezetése alatt fenntartható, a város ismét ki van szolgáltatva a makedónoknak, hogy azután 294-ben újra Démétriosz Poliorketész jelenjen meg a színen. Menandrosz nem sokkal később halt meg, 52 éves korában: fürdés közben a tengerbe fulladt Peiraieusznál. Sírját a kikötőtől a városba vezető út mentén látta Pauszaniasz. Harminc év alatt több mint száz darabot írt (97 címet ismerünk), évi termése tehát három lehetett, valamennyit be sem mutathatták a két nagy athéni ünnepen. Menandroszt, akit a Szuda-életrajz nőbolondnak mond, kapcsolatba hozták Glükerával, egy hetairával. A költőt meghívták Ptolemaiosz udvarába, de a betegeskedő drámaíró nem fogadta el a meghívást, mert Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 158

nem tudott elszakadni Athéntól és Glükerától. Lehetséges, hogy a Glükera-történet alapjául a vígjátékokban emlegetett Glükerák (pl. A lenyírt hajú lány) szolgálnak, több hitele lehet Ptolemaiosz meghívásnak, aki valóban mindent megtett, hogy a legjobb írókat Alexandriába csábítsa. A költő korának áttekintése könnyen érthetővé teszi, miért szorult ki a politikai téma a komédiából már egy nemzedékkel korábban. Menandrosz aligha sajnálhatta ezt: mindkét politikai irányzat csak külső segítséggel tudta fenntartani magát; az egymást követő rendszer-változások maguk után vonták a vezető politikusok [296] kivégzését vagy száműzetését, gyakran egymást öldösték le a politikai ellenfelek. A kor túlságosan kegyetlen volt ahhoz, semhogy az ünnepi alkalmakkor szórakozni vágyó közönség a színpadon - akár csak utalás formájában - bármit is látni szeretett volna belőle. Menandrosz természetesen nem érzéketlen a külső események iránt, de a vérontástól, éhségtől, járványtól, politikai katasztrófáktól, társadalmi zűrzavaroktól sújtott Athén életéből igen kevés szűrődik át darabjaiba: említik a korinthoszi bajokat (A lenyírt hajú lány), a görögök szabadrabló hadjáratát Lűkiába (A pajzs), a ciprusi háborút (A gyűlölt férfiú), de valóban néha úgy tűnik, mintha alakjai a külvilágtól független álomvilágban élnének: egyetlen szereplője sem gondol arra, hogy beavatkozzék a külpolitikába, senki sem töri a fejét azon, hogyan kellene az államgépezeten javítania. Menandrosz minden kultúra számára befogadható módon hagyományozta ránk mindazt, ami az 5. század drámájából átmenthető volt. Az euripidészi tragédiában észrevehető a feszültség a tragédia mitológiai köntöse és a költő azon törekvése között, hogy „felvigye a nézőt a színpadra" (Nietzsche), azaz hogy korának embereit úgy ábrázolja, ahogy azok Athén utcáin megjelentek. A költő és kora azonban sokkal szorosabban kötődött a kultikushoz, semhogy változtatni tudott volna a tragédia hagyományos formáján. Így a tragédia demítizálása vagy legalábbis egyes jeleneteinek újraértelmezése hétköznapi közegben az újkomédiára és annak legnagyobb költőjére, Menandroszra várt. És nemcsak a tragédia örököse az új műfaj, hanem [297] ugyanolyan fokban a komédiáé is. Az 5. század vége felé megfigyelhető, hogy a két műfaj hat egymásra: a tragikus és komikus költők ismerték egymás műveit, a drámákat ugyanazon a színpadon, ugyanazon közönség előtt játszották, nem meglepő hát, ha olykor ugyanazokra a megoldásokra bukkantak. A kései Euripidész egyes jelenetei nemegyszer a komikusba csapnak át. Íphigeneiát az Akhilleusszal kötendő házasság ürügyén csalják Auliszba, hogy feláldozhassák a görög hajóhad továbbjutása érdekében. Amikor a lányt kísérő Klütaimnésztra a mit sem sejtő hősnek a közelgő nászról beszél, a félreértések újkomédiába illő helyzetet teremtenek (Iphigeneia Auliszban). Inkább komédiába való az a jelenet is, amikor a phrűgiai eunuch - a palotában történt vérengzés egyetlen túlélője - felfokozott pátosszal hoz hírt a karnak az eseményekről, s Oresztész előtt életéért könyörög (Oresztész). Ha elfogadjuk, hogy az intrika a komédia egyik lényeges alkotóeleme, a cselszövésre épülő Ión-t akár az első modern komédiának is tarthatjuk. Másrészről az is igaz, hogy Arisztophanész is alkalmazta a felismerésen alapuló cselekményt: egy antik kritikus szerint a (ránk nem maradt) Kókalosz-ban megtaláljuk a nemi erőszakot, a felismerést és minden más dolgot, amiben Menandrosz versenyre kelt vele. Jóllehet Menandrosz virágzása idején már régen leáldozott a tragédia nagy korszaka, a költő és közönsége továbbra is nagyon jól ismerte a három nagy tragikus műveit: a Dionüszosz-ünnepen rendszeresen felújították alkotásaikat, s mivel Lükurgosz az athéniaknak a [298] khairóneiai csatavesztés után megrendült önbizalmát a múlt kulturális örökségének hangsúlyozásával akarta helyreállítani, újjáépíttette a Dionüszosz-színházat, és felállíttatta a három tragikus bronzszobrát. Jelentős volt, hogy megállapíttatta a tragédiák hivatalos szövegét: nem csoda, hogy a kor közönsége a nagy tragikusokat Homéroszhoz hasonló klasszikusoknak tekintette. Modern témáival messze Euripidész volt közöttük a legnépszerűbb, s ahogy Szatürosz, a költő biográfusa is észrevette, az újkomédiában sok minden tovább él Euripidész motívumaiból: a civódás férj és feleség, apa és fia, szolga és gazdája között, a váratlan sorsfordulatokból adódó helyzetek, gyermekek kitétele, szexuális erőszak, felismerés gyűrűk és nyakláncok segítségével. Ehhez járult bizonyára a filozófusok barátjának mondott Menandrosz elméleti érdeklődése is: Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 159

Arisztotelész ezekben az évtizedekben írta meg Poétiká-ját, melyben a tragédiaelméletet Szophoklész és Euripidész drámáira alapozta, és nem maradhatott rá hatás nélkül a peripatetikusok tragédia- és komédiaelmélete sem, mely részletekbe menően tárgyalta a dramaturgiai eszközöket. Számos érintkezési pont van Menandrosz és Theophrasztosz Jellemek c. műve között. Csak így érthetjük meg, hogy Menandrosz talán legjobb darabjában, az Ítéletkérők-ben nemcsak a legemlékezetesebb, a II. felvonás nagy részét elfoglaló és a darabnak is címet adó nagyjelenetet mintázhatta Euripidész Alopé c. tragédiája nyomán (melyet csak Hyginus egyik fabulája alapján ismerünk), hanem a vitatkozó felek egyike, a szénégető Szüriszkosz az ismertetőjelekre [299] való igényét egy másik tragédiára való hivatkozással indokolhatta: Jársz színházba, tudom, és mindezt érted pontosan. Hisz Peliaszt és Néleuszt is egy öregember lelte meg, egy kecskepásztor, bőrsubás, mint jómagam; s mikor látta, hogy nála több a két fiú, elmondta, őket mint találta, vette föl, s emlékjelekkel telt tüszőt adott nekik; megtudtak így mindent magukról pontosan, s király lett később a két kecskeőriző. A darab, amelyre Szüriszkosz hivatkozik, feltehetőleg a szophoklészi Türó, de az azonosításnál is fontosabb, hogy a szénégető igényének jogosultságát egy tragédiára hivatkozva próbálja meg elismertetni. További tragédia-példákkal, melyek azt bizonyítják, hogy az ismertető-jelek megóvtak testvéreket rokon-násztól, anyát szabaddá tettek, sikerül is meggyőznie a döntőbíróként felkért öreget, s az neki ítéli a csecsemővel együtt kitett tárgyakat. A tragédiára való utalás akkor tapintható ki a legvilágosabban, amikor a költő félreérthetetlenül közönsége tudomására hozza, milyen forrásból merít: A sziküóni férfiú csúcspontja az az eleusziszi jelenet, amikor a címadó hős által felnevelt lány a templom oltáránál keres menedéket, mert athéni polgárjogát kétségbe vonták, és el akarják hurcolni; birtoklásáért az összegyűlt polgárok előtt ketten is harcolnak: a sziküóni katonán kívül egy fehér bőrű ifjú. A jelenetet egy hírnök [300] beszámolójából ismerjük, aki - bár nem nevezi meg a költőt - az euripidészi Oresztész nagyjelenetét idézi, melyben az argoszi népgyűlés dönt Oresztész és Elektra sorsáról. A hírnök elbeszélését a tragédiából vett sorral kezdi, és később is idéz e drámából. Hasonlít egymáshoz a két hírnökjelenet szerkezete, és csaknem azonos módon mutatja be a költő a vitában fellépő szereplőket is. Mi lehetett a költő célja a jelenet ilyen megformálásával? Semmiképp sem a tragikus jelenet parodizálása, s aligha az öncélú virtuozitás. Már maga Euripidész is demitizálta a tragédiát, amikor saját korának népgyűlésével hozatott ítéletet hősei fölött; Menandrosz talán most azt vitte még tovább, amit költőtársa elkezdett: még a mitikus tárgytól is megfosztotta a jelenetet. Bizonyára akadtak a nézőtéren, akik már nem emlékeztek a tragédia-előzményre: őket alighanem elszórakoztathatta a színész parádés alakítása. (Feltehető, hogy a drámaíró ilyesfajta „magánszámok" beillesztésénél figyelembe vette a színészek kívánalmait is.) Sok más esetben az utalás a felidézett tragédiajelenetre csak távolabbi, a reminiszcencia éppen csak sejthető volt: a Düszkolosz-ban Knémón leánya (az író, hogy, hogy nem, elmulasztja néven nevezni őt) vizeskorsóval a kezében jelenik meg első fellépése alkalmával, akárcsak Euripidész Élektrája, akit ugyanúgy hallunk panaszkodni, mint az athéni polgárlányt; A gyűlölt férfiú nyitójelenetében a katona és a szolga éjszakai párbeszéde az euripidészi Iphigeneia Auliszban kezdetére emlékeztet: itt Agamemnón dialógusát halljuk öreg szolgájával. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a [301] tragikus jelenetek felidézése az ókomédiában a komikus hatás egyik fontos eszköze volt: Arisztophanész tudatosan vesz elő tragédiajeleneteket, hogy azokat össze nem illő kontextusba helyezve és visszájukra fordítva megnevettesse közönségét. Így lesz nála Bellerophontész szárnyas lovából (Euripidész darabja) Trügaiosz ganéjtúró bogara (A béke); A nők ünnepé-ben Mnészilokhosz menekülési kísérletei Euripidész darabjait parodizálják (üzenetét felajánlási szobrokra írja, miként Palamedész is evezőlapátra rója szerencsétlen esetét). Ezek a részletek nem viszik előre a cselekményt, a tragikusra való hivatkozás egyértelműen a puszta komikum szolgálatában áll. Menandrosz színpadán a komédia ezen arculata sem hiányzik: az Ítéletkérők-ben Szóphroné (vagy talán Onészimosz) Szmikrinész ugratására Euripidész Augé-jából idéz: A természet, mely törvényünkre nem tekint, akarta, s erre lett a nő. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 160

A hatás itt egyértelműen parodisztikus - a tragikus költő darabjában Héraklész ejtette teherbe egy éjszakai ünnepen a tegeai királylányt. A pajzs III. felvonásában Dáosz úgy akarja a kapzsi Szmikrinész érdeklődését elterelni Kleosztratosz nővéréről (akit Khaireasz szeret), hogy kiagyalja: Khairesztratosz hirtelen megbetegedett és váratlanul meghalt. Mindez Dáosz fellépésével kezdődik, aki tragikus hírnökként jelenik meg a színen, hogy tudósítson a házban történtekről, de mielőtt bármit is mondana, [302] tragédia-idézetekkel halmozza el Szmikrinészt - nem hagyja magát az öregtől félbeszakítani -, s a voltaképpeni hírt a lehető legtömörebben közli csak, azután folytatódik az. idézetáradat, most már megnevezve a szerzőket is: Aiszkhüloszt, Karkinoszt, Euripidészt és Khairémónt. A tragédiaparódiához járulnak más, nyilvánvalóan a komédiától ihletett részletek. Nem is annyira az egyes önmagukban álló jelenetek fontosak, mint amilyen Mürrhiné házának megostromlása A lenyírt hajú lány-ban (az ostromhoz a harci indulót egy fuvoláslány szolgáltatja) vagy egy hasonló drámai helyzet a terentiusi Herélt-ben, melyet a Hízelgő-bői emelt át a római poéta (a hetvenkedő katona élősdijét, szolgáit szabályos had-rendbe állítja fel, hogy rátörjön Thais házára), hanem azok, amelyek a darab egészének éthoszát érintik. Az arisztophanészi komédia exodoszában, zárójelenetében megszokott fordulat a házasságkötés vagy legalábbis a szórakozás a megszerzett lányokkal (Peiszthetairosz Baszik iával ül nászt, Trügaiosz a Szürettel). A nászi előkészületeket a kar pajzán, olykor obszcén tréfákkal kíséri, majd következik a lakoma, dáridó, tánc, gyakran név szerinti gúnyolódás vagy az agónban alulmaradt ellenfél kicsúfolása (ahogy pl. Az akharnaibeliek befejezésében a békét elutasító katona, Lamakhosz sebesülten kénytelen eltűrni a lányokkal szórakozó Dikaiopolisz drasztikus tréfálkozásait). Menandrosz - sok tekintetben megszelídítve - megőriz ebből egyes vonásokat: csaknem valamennyi darab házasságkötéssel végződik, gyakran halljuk a hivatalos formulát: „Ím, átadom neked lányomat...", van példa többszörös lagzira is (a Düszkolosz-ban - minden [303] előzmény nélkül - Gorgiasz megkapja Szósztratosz nővérét). És nem hiányzik a gúnyolodás sem: Getasz és a szakács, akik a betegágyán fekvő Knémónt akarják meghívni a kettős lakodalomra, újra eljátsszák az embergyűlölővel való első találkozásukat, csakhogy az akkor kért és meg nem kapott edények többszörösét követelik most rajta szőnyegekkel és szőttesekkel együtt (a metrum közben átvált a komédia iambikus tetrameterjére). Az Ítéletkérők-ben ugyanígy jár a dráma végén Szmikrinész: itt is egy szolga csúfolódik az öreggel, aki nem tud semmit a fiatalok kibéküléséről, és továbbra is haza akarja vinni a lányát. (Onészimosz gúnyolódása az isteni gondviselés lehetőségeiről valószínűleg az elveszett isten-prológust visszhangozza.) Hasonló fordulatot hoz A szamoszi lány befejezése is: igaz, a fiú itt nem veri meg, még csak nem is közvetlenül gúnyolja ki atyját, mint A felhők-ben Pheidippidész Sztrepsziadészt, csak rá akar ijeszteni Démeaszra, szeretné valahogy megtorolni annak alaptalan gyanakvását, amikor azzal fenyegetőzik, hogy katonának áll. Az már Menandrosz finom iróniája, hogy a dolog csaknem visszájára fordul, mert már-már nem akad senki, aki visszatartsa az ifjút... Éppen az új Menandrosz-leletek alapján ítélhetjük meg ma másképp a terentiusi Testvérek befejezését: Micio, a szelíd és liberális felfogású fivér, aki korábban dicsekedett agglegénységével, kénytelen elvenni egy idős asszonyt. Régebben ezt csak a Micióval szemben álló, kemény elveket valló fivér megdicsőüléseként volt szokás értelmezni, méghozzá úgy, hogy a római költő változtatta meg a darab befejezését, mert a szigorú [304] erkölcsű Rómában elképzelhetetlen volt a rigorózus atya egyértelmű veresége. A kétszer csaló befejezésében (a darabot Plautus átdolgozásában ismerjük) az addig szigorú erkölcsűnek mutatkozó atyákat ugyanazok a hetairák csábítják el, akiktől eddig fiaikat óvták. (Egészen bizonyos, hogy A pajzs elveszett zárójeleneteiben a kapzsi, a fiatalok szerelmével mit sem törődő öreg, Szmikrinész is elnyeri méltó büntetését. Ha az előzőkhöz hasonlóan ő is gúnyolódás céltáblája lett, feltehető, hogy Dáosztól kell a sértegetéseket eltűrnie.) Mindez persze csak a pedáns elemzésben válik élesen el egymástól, Menandrosz legeredetibb és legfinomabb művészi eszközeinek egyike éppen az, hogy a tragédiából és a komédiából eltanult tradicionális fogásokat keveri egymással: enyhíti a tragikusat a komikussal és fordítva, Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 161

ahogy majd Shakespeare is színre viszi bohóckodó sírásóit a Hamlet-ben a tragikus végkifejlet előtt. A pajzs kezdőjelenetében Dáosz tragikus ünnepélyességgel adja elő beszámolóját az elbizakodott görög zsoldosok lűkiai katasztrófájáról, amelyben látszólag gazdája is halálát lelte. Ennek megfelelően a dikció, a vers-mérték is a tragédiát idézi. Fokozza a pátoszt egyrészt a hadizsákmány felvonultatása, a darabnak címet adó pajzs bemutatása, majd az, hogy - akárcsak Élektra az Oresztész hamvait tartalmazó urnát - Dáosz is magát az elhunytnak vélt gazdát, Kleosztratoszt szólítja meg. Másrészt az isten-prológus, amely majd kinyilvánítja, hogy minden félreértés - Dáosz nem gazdáját látta holtan -, ezután következik csak. De A pajzs nem tragédia: Menandrosz színpadán a jelenet elviselhetetlen [305] lenne a kapzsi, telhetetlen Szmikrinész jelenléte nélkül. Az öreg előbb csak konvencionális érdeklődő kérdéseket vet közbe, majd a látszat kedvéért részvétét is nyilvánítja, de csakhamar kibújik a szög a zsákból, s kiderül, hogy célja (amit neve és álarca alapján a közönség tüstént megsejthetett) a zsákmány megszerzése, még akkor is, ha feleségül kell vennie gyámleányát, aki mindennek örököse lesz. Ugyanerre a tragikus-komikus ellenpontozásra törekszik A szamoszi lány legkeményebb jelenete, amelyben az addig szelídnek és urbánusnak mutatkozó öreg, Démeasz elkergeti Khrüsziszt, az élettársként tartott hetairát. A nyers összecsapást már puszta jelenlétével is, de még inkább (eredménytelen) közbeszólásaival enyhíti a háttérben meghúzódó szakács. A lenyírt hajú lány-nak is van egy ilyen mozarti pillanata: a költő (szokásával ellentétben) színre viszi a felismerési jelenetet, de a melodramatikus jelenetet azáltal sikerült fanyarabbra hangszerelnie, hogy harmadiknak ott kíváncsiskodik Moszkhión, aki éppen az anagnóriszisz eredményeképpen fokozódik le udvarlóból (együtt kitett) fivérré. Ennél is bonyolultabb hatásokra törekszik a költő A gyűlölt férfiú nagy elbeszélő jelenetében. Sztratophanész foglyul ejtette egykor Krateiát, akire hosszú keresés után most rábukkan a lány atyja, Démeasz. Ki szeretné váltani a katonától, a katona meg a lányt szeretné feleségül venni, de ezt (egy félreértés miatt) atya is, lánya is elutasítja. Nagy, tragédiába illő erők csapnak össze tehát egymással, Menandrosz mégsem viszi közvetlenül színre hármójuk vitáját, hanem a katona szolgáját lépteti fel, aki a háttérből hallotta szóváltásukat, s [306] most - dühtől fuldokolva magának még egyszer felidézi, miként hiúsult meg (legalábbis egy időre) gazdája terve. Miért választotta a költő ezt a megoldást? Bizonyára azért is, mert nem akarta halmozni a feszültséggel teli jeleneteket, hiszen a lány és atyja összetalálkozását az előző felvonás csúcspontján mutatta be. (Igaz, itt ugyanez a szolga tompítja a könnyes jelenet hangulatát azáltal, hogy az atyát a lány gavallérjának nézi, és veréssel fenyegeti meg.) Most a szemtanú segítségével a költőnek módjában áll kommentálnia a történetet („rendkívüli és embertelen zordság", „egy barbár, oroszlánfajzat ez, könyörtelen" - panaszkodik a szolga az atyára), kiemelnie, az egyik fél oldaláról láttatnia a fontosnak tartott mozzanatokat, s mellesleg az egész históriát Kleiniasz tudtára adni külön jelenet nélkül. Mert a szolga elbeszélésének van egy szemtanúja: a kíváncsi fiatalember - talán Thraszónidész riválisa - megszólítaná a szolgát, kérdéseket tenne fel neki, de az se lát, se hall, csak mondja a magáét. Kleiniasz nyomába ered, együtt lépdelnek a színen fel s alá, az ifjú megpróbálja az ellesett szavakból kitalálni, mi történt, szeretne közbeavatkozni, míg végre a szolga feleszmél, és köszönti az ifjút. Az elbeszélésben tehát a legnemesebb drámai hatások keverednek bohózati elemekkel, s ezek elfogadhatóvá teszik Thraszónidész ezután következő terjedelmes önigazoló és önostorozó monológját. Menandrosz azt is a tragédiától tanulta el, hogy a darabban a várható eseményeket illetően nyílt kártyákkal játsszék. Miként a tragédia színpadán elég volt Phaidra vagy Hippolütosz nevét kiejteni, és mindenki [307] tudhatta, hogy a szerelmes királyné megpróbál majd mostohafiához közeledni, de azt nem lehetett sejteni, hogy maga vallja-e be érzelmeit, vagy dajkája lesz a közvetítő, hogy a drámaíró talál-e mentséget vonzalmára vagy sem, úgy - a műfaj szabályainak ismeretében - Menandrosz nézője is előre kitalálhatta (s ezt az isten-prológus nemegyszer határozottan meg is ígérte), hogy rokonszenves hőseit nem éri helyrehozhatatlan szerencsétlenség, de a gonoszok megérdemelt büntetésben fognak részesülni. A mit helyett tehát a hogyan kapott nagyobb hangsúlyt, s ez a cselekmény motivációján kívül elsősorban a jellemek ábrázolását érintette. A középkomédiából átkerült tipikus alakok egész sorát (a katonákat, az örömlányokat, az Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 162

élősdieket és a többieket) nemcsak ismert jellemvonásaikkal vitte színre, hanem egyéni ábrázolással is gazdagította, sőt a hagyománynak egyenesen ellentmondó módon mutatta be, tehát a megszokott és szokatlan, a konvenció és valóság, a tipikus és kivételes ugyanúgy keveredett nála, mint a dráma felépítésében. A modern olvasó, aki újkori regény-folyamok karaktereinek mélységei felől közelít Menandroszhoz, talán csalódni fog a költő jellemábrázolásában, de nem szabad elfelednünk, hogy az antikvitásban a jellemet olyan mozaiknak tekintették, amelynek kövei a személy különlegességeiből (beszédmód, az adott körülmények közötti viselkedés) álltak össze egésszé, s az új-komédia költői is ezt az ábrázolásmódot választották. A hagyományosan ostobának, gyávának, önteltnek ábrázolt hetvenkedő katona nem hiányzik Menandrosz vígjátékaiból (A Hízelgő Biasza, akinek alakját Terentius Thrasonides néven dolgozta be egy ugyancsak [308] Menandrosztól átvett másik darabba, a Herélt-be, vacsora után 12 korsó bort hajt fel egyhuzamban, parazitája - legalábbis képzeletében - a kor ünnepelt hetairáival hozza össze, a nőkre egyetlen éjszaka a szokásos összeg harmincszorosát költi), de más katonákat, szakítva ezzel az ábrázolási móddal, közös emberségük felmutatásával vitt színre: Kleosztratosz (A pajzs) csak azért vállalja a zsoldos-szolgálatot, hogy megszerezze nővérének a hozományát; a már említett Sztratophan észnek (A sziküóni férfiú) megvan minden képessége, amire egy kiváló katonának szüksége van: amikor hírt kap szolgája révén valódi származásáról, két mondatra sincs szüksége, hogy embereivel Eleusziszba induljon polgárjoga igazolására; az összegyűlt tömeg előtt határozott fellépésével eléri, hogy a papnő védelme alá kerüljön a lány, akit kisgyerekkora óta féltő gondoskodással nevelt, s akibe immár szerelmes; s amikor végre magáénak tudhatja szerelmét, előbb példás szervezőkészséggel gondoskodik a málháról és a berendezésről, átköltözteti a gondjaira bízott embereket és állatokat a szomszédos házba, újonnan megtalált atyjához. A gyűlölt férfiú Thraszónidészével először háza előtt egy esős téli éjszakán találkozunk. Az antik lírából jól ismert „kizárt szerelmes"-nek az Éjszakához intézett panaszát halljuk tőle, csakhogy ő önmagát zárta ki saját házából, mert a Ciprusból hadifogolyként magával hozott lány, akivel szabad emberként bánt, és akit minden tekintetben megkímélt, visszautasítja és megveti őt. A darab szövege itt töredékes, de úgy tűnik, hogy a katona kinyilvánítja öngyilkossági szándékát, mire hű szolgája minden kardot a szomszéd házba hord át. Az ideges, [309] aggályoskodó, befelé fordult „hadfi" tüstént megnyeri rokonszenvünket, még ha a „hetvenkedés" talán nem is idegen tőle (egy ilyen harci beszámolóját érti félre a lány, s arra a következtetésre jut, hogy a katona ölte meg bátyját), de amikor az atya, aki kiváltotta a lányát, vonakodik hozzáadni őt, Thraszónidész ismét öngyilkossággal fenyegetőzik, s kétségbeesésében . .. tűzben ég a két szeme, üvölt, tombol, s borzolja két kézzel haját. A költő legteljesebben kidolgozott katonafigurája Polemón (A lenyírt hajú lány), akiben alapjában megvannak a katona tipikus vonásai, csakhogy kissé áthangolva: vitézsége indokolatlan féltékenységben, hirtelen haragban jelentkezik; nem éppen gyáva, de nem bízik önmagában, határozatlan, cselekvésre képtelen ember, aki keservesen megbánta, hogy levágta a lány haját, s akinek nincs bátorsága szembenézni vele, amikor fény derül athéni polgárjogára; hetvenkedése is megszelídült: csak a lány ruhatárát, szép alakját dicséri Pataikosz előtt. Olykor átformálja az önző, kapzsi, hazug és hűtlen hetaira alakját is, amelyet a hagyományos módon ábrázolt pl. a terentiusi átdolgozásból ismert Önkinzó-ban (Bacchis). Az Ítéletkérők Habrotononja elsősorban ugyan magára és várható felszabadítására gondol, amikor a váratlanul felbukkanó csecsemő anyjának mondja magát, de tele van nemes érzésekkel, megható önzetlenséggel, amikor minderről lemond, hogy a bajba jutott fiatalasszonyon, Pamphilén segítsen. Hasonló természetű a terentiusi Herélt Thaisa, amikor egy másik Pamphilét [310] akar visszaadni családjának. Khrűszisz (A szamoszi lány) tisztes és önzetlen kurtizán, aki ártatlanul szenved, mert magára vállalta gazdája örökbe fogadott fiának csecsemőjét, de csak a tiltakozásig jut el az őt ért méltánytalanságok miatt, egyébként passzív marad. A tipikus szakács kíváncsi, fecsegő, el van telve saját fontosságával, amiképp a Düszkolosz Szikónja is megelégedéssel veszi tudomásul Knémón balesetét (ha rajta múlna, mozsártörőt, követ kéne felülről rádobni), hiszen a zsémbes öreg korábban elkergette őt, s ezért Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 163

bosszút, ím, érted állnak így a Nümphák, mert ki egy szakácsot bántani merészelt, el nem vitte szárazon soha. Más kollégái azonban új színeket kapnak: A pajzs szakácsa tele van panasszal, mert ha nagy nehezen munkát kap, tüstént meghal valaki, s ő mit sem lát a kialkudott három drakhmájából; A szamoszi lány szakácsa megpróbál beavatkozni Démeasz és Khrűszisz vitájába, de az öreg letorkolja (a jelenet ezáltal - mint láttuk - sajátos hangulatot kap). Rabszolgáit a szabadokhoz hasonló egyénítéssel ábrázolja. (Filozófiai meggyőződése alapján nem is látott lényegbe vágó különbséget szabadok és nem szabadok között.) Az Ítéletkérők vitatkozó szolgáit (bár ugyanazt az álarcot és jelmezt viselik) egy egész világ választja el egymástól: a szénégető műveltségével kérkedő, színházba járó ember, társa földhözragadt, egyszerű pásztor. A menandroszi ábrázolásmódhoz itt leghelyesebb Plautus felől közelednünk. A római költő az újkomédia [311] nem menandroszi hagyományát részesítette előnyben, feltehetőleg színészi kéziratokból, és nem a szerzők hivatalos szövegéből dolgozott, át is alakította darabjait tetszése szerint: az ő servus gloriosus-ai rendszerint kívül állnak a darab társadalmi és morális rendjén, leereszkedően bánnak gazdáikkal, cselszövésük, legalábbis ami közvetlen céljukat illeti, sikerre visz. A hetvenkedő katona szolgája, aki gazdája kedvesét és saját magát akarja kiszabadítani a címszereplő fogságából, mindent maga agyai ki, magát építőmesternek titulálja, cselvetéseit katonai metaforákkal írja le, önelégülten kiált fel: „Mily zavart keltek, mennyi gépet mozgatok!" És mozgatja gazdáit is, régieket és újakat egyaránt. Nem így Menandrosz: a rabszolgák a játékban csak kisebb szerepet kapnak, és akkor is a darab éthoszán belül működnek, nem kerülnek uruk fölé, cselszövésük vagy sikertelen marad, vagy a darab végső megoldását segíti elő. A pajzs Dáosza adja ugyan az ötletet a cselszövéshez és magyarázza el gazdáinak, amikor azok nem értik meg rögtön, miről is van szó, de a részletekhez már Khaireasz és Khairesztratosz is hozzájárul: az egyik gondoskodik az áldoktorról, a másik dönti el, kit kell a tervbe beavatni. Olykor Menandrosz finom iróniával a gazdája jelleméhez illő szolgát visz színre: Dáosz mintha Moszkhión párja lenne (A lenyírt hajú lány), gyáva, hazudozó, nagyszájú alak; Gorgiasz mellett azonban a fiatalembernél is aggályosabb Daoszt (Düszkolosz), Kleosztratosz (A pajzs) oldalán egy másik Dáoszt, nevelőjét, a zsákmányt hiánytalanul hazaszállító hű cselédet találjuk. [312] Menandrosz művészetének egy másik finom vonása, hogy a cselekmény szövése és a jellemábrázolás összefonódik egymással. Plutarkhosz anekdotája szerint egy jó barát figyelmezteti a költőt, hogy közel van már a Dionüszia, és még nem írta meg az esedékes darabot. A költő megnyugtatja: kész a vígjáték, mert a cselekmény már rendben van, csak a hozzá való sorokat kell leírnia. A „cselekmény" itt nem a puszta eseményeket jelenti (ezek igen szűk mozgásteret engedtek a költőnek, és csak körvonalai voltak a drámának), sokkal inkább azokat az eszközöket, amelyekkel azt létrehozta: a szereplők pszichológiáját, az ehhez illő tetteket és beszédeket, a jelenetek egymásutánját, a bennük megjelenő figurák rendjét és így tovább. A nagy polihisztor adomáját tehát alighanem úgy kell értelmeznünk, hogy a költőnek rendelkezésére álló sztereotip anyagból ezt a bonyolult rendet sikerült felépítenie, s ehhez képest a többi valóban másodlagosnak tűnhetett. Az Ítéletkérők-ben a cselekmény Kharísziosz és Pamphilé kapcsolatának megszakadása körül forog (ahogy A lenyírt hajú lány-ban vagy A gyűlölt férfiú-ban is), és bár a házaspár áll a történés középpontjában, és az ő konfliktusuk indítja el az eseményeket, a színen csak a IV. felvonásban jelennek meg, s akkor is csak rövid időre. Történetüket elsősorban úgy látjuk, ahogy az mások életét érinti, és ahogy mások látják őket. Nem azért, mert érdektelen emberek lennének, vagy mert nem voltak elég komikusak - az állhatatlan, majd önmarcangoló Kharísziosz és a némán szenvedő, férje mellett mindvégig kitartó Pamphilé ábrázolása csak [313] euripidészi mértékkel mérhető -, hanem mert Menandroszt jobban érdekelhette, hogy mintegy tükörben mutassa meg a két főszereplőt, és mégis sokoldalú legyen ábrázolásuk, hiánytalan jellemképük. Először Onészimosz szól róluk: gazdája a szomszédban tartózkodik Khairesztratosznál a hárfáslánnyal. Az (elveszett) isten-prológus tájékoztat Pamphilé sorsáról, és elmondja a jövőt is. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 164

Szmikrinészt, aki azért jön, hogy visszakövetelje a hozományt, és hazavigye lányát, egyrészt nem kell nagyon komolyan vennünk, ahogy nagy erkölcsi felháborodással Kharíszioszról beszél, mert neve és álarca előre utal arra, hogy a kapzsi öreg igazságtalan vejével szemben, és a végén fel fog sülni, másrészt azonban ő provokálja ki Pamphilé ellenállását, és bontja ki jellemét. A III. felvonásban két különböző véleményt hallunk Kharíszioszról, az egyiket Habrotonontól, akit ugyan a férfi figyelemre se méltat, de aki mégis lelkesedéssel beszél róla, a másikat Onészimosztól, aki gazdája megtalált gyűrűjéből arra következtet, hogy Kharísziosz a Tauropolián megerőszakolt egy nőt. Habrotonon tanúja ennek, és így alkalom nyílik rá, hogy előadja saját történetét. Most egy ideig ő áll majd a figyelem előterében: így jutunk végül Kharísziosz és Pamphilé személyes megjelenéséig, és így bontakozik ki fokozatosan jellemük. A fiatalok kibékülését, ami egy modern darabban akár a dráma csúcspontja is lehetne, a költő nem is ábrázolja, hanem ismét azt mutatja meg, mi a hatása annak - másokra, Szmikrinészre és Onészimoszra. Ugyanezt figyelhetjük meg a Düszkolosz-ban is: a cselekmény fő vonala itt Szósztratosznak Knémón [314] lánya iránt érzett szerelme és próbálkozásai, hogy megszerezze az atya beleegyezését a házassághoz, de a darab valójában egyetlen jellem, Knémón, az embergyűlölő köré van felépítve. A zsémbes természetű öreg itt is keveset látható a színen: csak a darab negyedrészében van jelen, egyébként a háttérben marad, úgy ismerjük meg, ahogy a többiek látják. A szerelmi történet előrehaladásával együtt bővül és gazdagodik Knémón portréja. Pan isten a prológusban még csak jellemének körvonalait rajzolja fel, majd a „sötétepéjű embert", a „nyomor fiát" a rémülten menekülő Pürrhiasz szemével látjuk (az öreg karóval sújt rá, göröngyökkel dobálja), ezután Szósztratosznak és barátjának kommentárját halljuk („Földhözragadt paraszt..."), legvégül maga Knémón vonul át a színen - zsémbes morgolódása (mitológiai példát idéz) igazolni látszik mindazt, amit eddig megtudtunk róla. Újabb apró részletekkel egészül ki a kép, amikor Knémón lánya indul vizet hozni a forrásból; az I. felvonás a szomszédban lakó mostoha-fivér, Gorgiasz szolgájának panaszával zárul, aki újabb negatív vonást idéz fel Knémón jellemében, de aggályoskodásával (a rabszolgák az újkomédiában általában pesszimisták) egyúttal tovább is lendíti a cselekményt, Így kerül színre Gorgiasz, a már-már valószínűtlenül önzetlen és derék fiatalember, aki mostohaapjáról nyilván alaposan megrágott véleményét adja elő („Erőszak ellen törvény oltalmazza őt, a meggyőzés elől elzárja jelleme"), s így bővül-módosul tovább a főszereplő jelleme egészen a IV. felvonás nagyjelenetéig, amelyből kiderül, milyen fordulatot idézett elő jellemében balesete, illetve Gorgiasz és Szósztratosz segítsége. A [315] Düszkolosz-ra is áll, hogy a szereplők Knémón bemutatásával egyúttal magukat is feltárják a közönségnek: Khaireasz-ról, a haszonleső barátról hamarosan kiderül, milyen keveset értett meg Knémónból, Szósztratosz is lelepleződik, hogy alapjában ingatag, gyenge, érdektelen figura. A Plutarkhosz-anekdotát azzal kell még kiegészítenünk, hogy Menandrosz arra is képes, hogy a lélek, a jellem legmélyét valamilyen apró részlettel világítsa meg, egy ember lényegét látszólag mellékes körülmények segítségével tárja fel. Az ítéletkérők hárfáslánya véletlenül tanúja volt, hogy esett áldozatul Pamphilé egy éjszakai ünnepen későbbi férje erőszakának. A hetaira a szerencsétlen lánynál is jobban sajnálja annak drága tarentumi ruháját, mely rongyokra szakadt a támadásnál, de a lány igazi szerencsétlensége csaknem teljesen hidegen hagyja. Habrotonon láttuk - eléggé bonyolult figura: más eszközzel nem lehetne ilyen világosan megmutatni nyers őszintesége, gyermekes csodálata mögött egyszerű világszemléletét, lelki primitívségét. A sziküóni férfiú Kikhésziasza megtudja, hogy rég elrabolt lánya él és jól van: az izgalmaktól elájul, de amikor magához tér, első kérdése: „Szeplőtlenül van jól, ... a vagy csak éppen jól van?" Az atya csak epizód-szereplő, de egyetlen mondata felvillantja az elszegényedett, puritán ember hosszú éveken át érzett aggodalmát és szenvedését. Plutarkhosz Arisztophanész szemére veti, hogy összeegyeztethetetlen és kiegyensúlyozatlan dikciójában nem képes megadni mindenkinek azt, ami jár neki, mert [316] minden alakja egyformán beszél, nem is lehet megkülönböztetni, öreg vagy fiatal, paraszt vagy isten szól-e. Menandrosz szóhasználata viszont - teszi hozzá az író - annyira esztergályozott, annyira összehangzó és ki-kiegyenlített, hogy mindenféle szenvedély és lelkiállapot tolmácsolása közben, akárhány szereplőhöz alkalmazva is azonosnak látszik. Valóban, Menandrosz Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 165

valamennyi szereplője ugyanazt a dialektust, a kései attikai nyelvjárás kollokviális változatát beszéli, itt-ott a később egyeduralkodó koiné beszüremkedésével. De ez csak a vígjátékíró stílusának egyik oldala: Plutarkhosz nem vette észre, hogy Menandrosz képes arra (és a görög dráma történetében elsőként képes rá), hogy a szereplők beszédmódját a jellemzés szolgálatába állítsa. (Arisztophanész legfeljebb az idegeneket tudta tört görögségük alapján nyelvileg megkülönböztetni.) A szamoszi lány-ban a szegény, nehéz felfogású apa, Nikératosz szakadozott, kötőszavakkal alig összekapcsolt rövid mondatokban, odavetett frázisokban beszél; párja, a tehetős, művelt, fiát nagyvonalúan nevelő Démeaszt az író egy szavajárásával emeli ki a többiek közül: „mondd nekem!" Az Ítéletkérők már többször idézett hárfáslánya előszeretettel használja az ,,Ó, istenek!" kiszólást; ragyogó kontrasztot alkot ugyene vígjáték ugyancsak említett szénégető-pásztor duettje: a jogi ismereteit fitogtató, tudálékos, előkelősködő Szűriszkosz virágos nyelven, bonyolult mondatstruktúrákban, szót szaporítva beszél; Daosz szókincse sokkal szegényesebb, sűrűn ismétli, tömör mondatokban fejezi ki magát. Ugyanez az ellentét figyelhető meg a Düszkolosz szolga-szakács párjánál. Getasz teljesen a hagyományos nyelvet beszéli, [317] Szikon azonban rövid szerepében is három soha nem hallott metaforát alkot, közmondást idéz, gyakran esküdözik, s a magasabb költészetből vett szavakkal tömi tele beszédét. Nem is meglepő ezután, hogy tragédiára emlékeztető dikciójú beszámolót ad a végén az ünnepről, ahová az embergyűlölő öreget is magukkal ragadják. Ehhez a rugalmas nyelvhez alkalmazkodik a vers-mérték is. Az ókomédia metrikai változatosságának helyét lényegében két mérték foglalta el: elsősorban az iambikus trimeter (hatos iambus), mely a tragédiához képest igen nagy szabadosságot mutat, és így lehetővé teszi az élőbeszéd szórendjének megőrzését, az értelmileg hangsúlyos szó megfelelő kiemelését: aligha van versforma a görögben, amely ennyire mentes minden verselési kényszertől. Ehhez járul a trochaikus tetrameter (hét és feles trocheus), melyet a költő az élénk, izgatott beszéd jellemzésére alkalmazott. A korai Düszkolosz-ban még feltűnik az iambikus tetrameter (töredékekben más mértékeket is találunk). Menandrosz, aki életében nem volt igazán sikeres és elismert szerző, kárpótlást kapott utókorától. Több mint nyolcszáz évig - mialatt műveinek legalábbis egy része fennmaradt nevét dicsfény vette körül, a legnagyobb tisztelettel emlegették. Szobrát felállították az athéni Dionüszosz színházban, szobrai, portréi mindenütt meg-találhatók voltak, ahová a görög kultúra eljutott (felismerhető a költő a homlokába hulló hajfürtről és enyhén kacsintó tekintetéről), darabjaiból vett jelenetekkel díszítették a Leszbosz szigeti Mütiliné egy késő római kori házát, de előkerültek ilyen ábrázolások Ulpia [318] Oescusból (ma Bulgária területén fekszik), festményeket ismerünk Epheszoszból és Pompejiből is. Ellentétben Arisztophanésznek és az ókomédia más költőinek darabjaival, melyeket szerzőik halála után többé már nem játszottak, Menandrosz az újkomédia más költőivel (Philémónnal, Diphilosszal, Apollodórosszal) együtt műsoron maradt a 3., sőt a 2. században is, így azután Rómában az újkomédiát dolgozták át latinra. Plautus Menandrosztól A két Bacchis-t (eredetije A kétszer csaló), A ládácská-t (Együtt reggelizők) és a Stichus-t (Testvérek - a két azonos című darab közül az elsőt) vette át (A bögre eredetije talán A gyanakvó). Terentius négy menandroszi művet dolgozott át, a Testvérek-et (a második ilyen című darabot), az Androszi lány-t, A herélt-et és az Önkínzó-t (valamennyinek a görögben is ez volt a címe). E fennmaradt művek mellett tudunk egy sor más átdolgozásról is Caecilius, Luscius Lanuvinus, Turpilius tollából. Görög honban és a latin Nyugaton egyaránt bálványozták. Büzantioni Arisztophanész elragadtatottan kiáltott fel: ,,Ó, Menandrosz és élet, melyikőtök utánozta a másikat?" Quintilianus is a drámaíró realizmusát dicsérte. Az egyébként ismeretlen Pomponius Bassulus egy szamnisz városka, Aeculanum tisztviselője Traianus vagy Hadrianus császár korában, sírversében azzal dicsekszik, hogy „Menandrosz művészi darabjai közül néhányat" lefordított, hogy „élete ne teljen el állatok módjára nyugalomban"; Apuleius érthetetlennek találta, hogy Philémón győzhetett költőnkkel szemben. Ausonius unokájának közvetlenül Homérosz után javasolja olvasásra. [319] Nagyszámú papiruszlelet bizonyítja Menandrosz népszerűségét Egyiptomban a hellenisztikus kortól az arab hódításig (7. század). Csak Homérosztól és Euripidésztől maradt fenn több Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 166

papirusz. Sajnos a bizánci korban véget ért ez az elragadtatás. Bizonyítékaink vannak, hogy a 6. században még teljes darabjait olvasták, de azután kiszorult az iskolai oktatásból, nem az elcsábított lányok, a hetairák vagy a kerítők, hanem a tiszta attikai nyelvhasználat ellen elkövetett állítólagos vétségek miatt, így azután nem jutott el a bizánci kolostorok könyvtárainak fennmaradást ígérő biztos kikötőjébe. A költőt ily módon a reneszánsz és az azt követő századok számára csak a latin átdolgozások és idézetek őrizték meg. Athénaiosz Lakomázó bölcsek c. kompilációjába nyolcvan Menandrosz-idézetet gyűjtött egybe, Sztobaiosz erkölcsileg tanulságos idézetgyűjteményébe 300 citátum került be. Ehhez társultak nyelvtanírók, szótártudósok példamondatai, akik egy-egy szóért, szóhasználatért fordultak a költőhöz. A költő még így is népszerű maradt, számos olyan szentenciagyűjteményt ismerünk, amelyet neki tulajdonítottak, bár alig van benne tőle származó anyag. Ez a helyzet mára megváltozott. Menandroszt nem kell többé elszigetelt, összefüggéseiből kiragadott idézetekből megismernünk. A fordulat 1905-ben következett be, amikor Lefebvre egyiptomi ásatásai során a Théba közelében fekvő Aphroditopolisz épületmaradványai között egy 6. században élt Flaviosz Dioszkurosz nevű irodalombarát ügyvéd irataival együtt egy 5. században írt papiruszkönyvet találtak. Az ügyvéd iratait egy [320] agyagedénybe helyezte, és az iratcsomót egy, már akkor is rongált könyv lapjaival takarta be, mely Menandrosz legalább öt darabját tartalmazta. A kódex egyes lapjai a földön hevertek. Csak a könyv egyharmada maradt fenn, közte az Ítéletkérők valamivel több mint fele, A lenyírt hajú lány és A szamoszi lány kétötöde, az Ős és egy nem azonosított darab kisebb töredékei. Ezután ötven évig csak kisebb papiruszleletek kerültek elő, míg a második világháború után egy genfi műgyűjtőnek, Martin Bodmernek sikerült megszereznie egy másik kódexet, mely egykor egy kolostorkönyvtár tulajdona volt. A kódex eredetileg három darabot tartalmazott, A szamoszi lány-t, a Düszkolosz-t és A pajzs-ot. A kódex eleje és vége erősen megrongálódott, de a középső darab csaknem teljes épségben maradt fenn. A Düszkolosz-t 1959-ben tették közzé, a másik kettőt csak tíz évvel később. E nagyobb leletekhez társuló kisebb terjedelmű, de nem kisebb jelentőségű papiruszok közül a legkülönösebb A sziküóni férfiú sorsa: az i. e. 3. században leírt (tehát ez idő szerint legrégibb) Menandrosz-papirusz valahogy a makulatúra sorsára jutott: csíkokra szabdalták és összeragasztották, hogy a ptolemaioszi Egyiptom szokása szerint múmiákat védő dobozokat készítsenek belőle. A lapokat 1964-ben sikerült a Sorbonne laboratóriumában szétválasztani és elolvasni. Sok apró töredéket találtak az oxürhünkhoszi ásatásokból: a feltárást még a század első évtizedeiben végezték, de a feldolgozásra csak most került sor. Innen van A gyűlölt férfiú legterjedelmesebb töredéke, és ez volt a forrása A kétszer csaló mintegy 100 soros szövegének is – [321] mivel a darabot Plautus átdolgozta, először vált lehetségessé a római költő munkamódszerének megfigyelése. Mindent összevéve 18 darabból ismerünk papiruszon előkerült töredékeket, ezekhez azonban hozzá kell vennünk más papiruszokat is, amelyeknek szerzőjét nem lehet kétségkívül megállapítani. Mivel Menandrosz volt az újkomédia legnépszerűbb szerzője, feltehető, közöttük a többség menandroszi eredetű. A Kairói kódex közzététele után hamarosan megjelent Hegedűs István könyve (Menander redivivus, 1909), mely öt darab magyar fordítását tartalmazta. Devecseri Gábor Ítéletkérők-fordítása könyv alakban 1971-ben jelent meg. Trencsényi-Waldapfel Imre Düszkolosz-átültetése 1960-ban látott napvilágot. A magyar Menandrosz-filológia legjobb teljesítményei Hegedűs I., Huszti József, Trencsényi-Waldapfel I. és Devecseri G. tanulmányai. [322]


Oldal 167

Szövegmagyarázatok Írta: Tegyey Imre Düszkolosz Az eredeti címe: Düszkolosz (magyar jelentése ,,zsémbes"). 7. old. Arisztophanész grammatikus kivonata. Büzantioni Arisztophanész (i. e. 257-180) Alexandriában élő tudós kiadó - egyebek között - drámai előadások bemutatására vonatkozó adatokat, tartalmi kivonatokat tett közzé. A ránk maradt Menandrosz-művek közül csak a Düszkolosz-hoz maradt fenn tartalmi kivonat. Lénaia — a januárban tartott drámai ünnep. Démogenész - 317 nyarától 316 nyaráig volt arkhón epónümosz, a darabot tehát 316 januárjában mutatták be. Arisztodémosz - egyébként ismeretlen színész, feltehetőleg Knémón szerepét alakította. Szkarphé (vagy Szkarpheia) jelentős város volt Lokriszban, Thermopülai közelében. Másik címe - több Menandrosz-darab hagyományozódott kettős címmel, többek között A gyűlölt férfiú (Thraszónidész). A másik címet a darab a felújításkor kapta, vagy az a könyvkereskedők üzleti fogása volt. 8. old. Szereplők - a papiruszon található lista a szereplőket megjelenésük sorrendjében adja. Fellépett még a Pant ünneplő részeg ifjak kara. [325] A címlista Khaireaszt élősdinek minősíti, bár hiányoznak belőle a paraszitoszra jellemző vonások. 9. old. e tőlem jobbra húzódó tanyán - az athéni színpad hagyományai szerint a közönség szempontjából jobb oldal volt a „városi", a másik a „falusi" oldal. Gorgiasz lakik Kholargoszhoz, és így Athénhoz közelebb. 10. old. Kholargoszig - kb. Phülé és Athén között fekvő település. 13. old. Sötétepéjű ember - az antik felfogás szerint az epe túltengése tesz valakit „melankolikussá". 15. old. közel húsz stádiumnyira - csaknem három kilométerre. 17. old. Perszeusz - Zeusz és Danaé fia, Hermésztől kapta szárnyas saruit. Amikor sikerült Medusza gorgót megölnie, a szörny levágott fejét pajzsára tűzte: aki ránézett kővé változott. 18. old. nyilvános csarnok - az athéni agorán a naptól, esőtől védő oszlopcsarnokok, sztoák voltak a társadalmi élet központjai. mintha ajtót nyitnának - rendszerint utalás történik az ajtón kilépő személyekre. 19. old. Zeusz ... két hős fia - a Dioszkuroszok, Kasztór és Polüdeukész, Zeusz és Léda ikerfiai voltak. 21. old. egy ittas csoport- a kar. Itt mint Pan tisztelői jelennek meg; az újkomédiában a kar szerepe már csak énekes-táncos közjáték. Megjelenésüket csak az 1. felvonás végén jelentik be (vö. ítéletkérők 169. kk., A lenyírt hajú lány 261. kk., A pajzs 246. kk.). [326] 23. old. amint előre mondtam - Gorgiasz és Daosz párbeszéde - Menandrosz szokott módszere szerint - már a színpadon kívül megkezdődött. Daosz szavai a dialógus e részére vonatkoznak. köpenyben - a finom szövetből készült khlanisz viselése fényűzésnek számított. 25. old. e ház előtt - Szósztratosz Pan szentélyére mutat. 26. old. A földje két talentumot megér talán - tehát közepes birtoknak mondható. Knémón szegénysége abból adódik, hogy egyedül dolgozik, és nem műveli meg egész földjét (vö. 163. kk.). 29. old. Adj egy kapát! - a kétágú kapa (dikella) volt a görög földműves egyik legfontosabb szerszáma, mely a korabeli ekéknél mélyebb művelést tett lehetővé. 31. old. álmában meglátja Pant - a görögök hite szerint az álomban látott szerencsétlenséget áldozattal vagy tisztító szertartással lehetett elkerülni. Paiániának istenét — Paiania a Hüméttosz-hegy keleti oldalán fekvő település, Phülétől harminckét kilométerre délkeletre. 33. old. (KAR) - a második felvonást (és a továbbiakat) lezáró kórusközjátékra a szövegben már Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 168

nincs utalás. Feltehető, hogy a kar bevonulása után nem távozott el az orkhésztrából, s csak a darab végén a szereplőkkel együtt hagyta el a színpadot. 35. old. Víz, kosár és füstölő - az áldozathoz szükséges kellékek. A kosárban az áldozati állat beszórására való árpát tartották. [327] 35. old. kalács - árpából készült kerek sütemény, melyet elégettek az áldozatok alkalmával. 38. old. edénykét - A szakács - Getasz tapasztalatain okulva - szerényebb kéréssel áll elő. 44. old. csak tímián meg zsálya - a köves talajon is megélő növények. 47. old. s a kútban eb marjon meg? — a szólás a mesére utal, mely szerint a kútba esett kutya megharapja a megmentésére alászálló kertészt. 48. old. Ez sem segít... - a következő 4 sor elveszett. Apollón úgy segítsen - az athéni házak kapujára az utakat védő Apollón Agüieusz szobrát vagy jelvényét helyezték el. Szikón Knémón kapujára mutat. 49. old. új Atlasznak mutatkozott - Atlasz, Iapetosz fia titán volt, Héraklész oszlopainál (a mai Gibraltárnál) a vállán hordozta az eget, hogy rá ne zuhanjon a földre. Knémón . .. vánszorogva jön - valószínűbb, hogy Knémónt az ekküklémán, a ház belsejében történt eseményeket a közönség elé táró gördülő deszkán tolják ki. 50. old. mi dolgod itt? - a következő 7 sor elveszett. 51. old. hozományul add felét- Gorgiasz korábban (328-9. sor) két talentumra becsülte Knémón vagyonát. Az egy talentumnyi hozomány a a szokásosnak fele volt. A vagyonos Kallippidész lányával három talentumot ígér. 52. old. ténferegne tétlenül... - a következő 5 sor elveszett. [328] 58. old. Ifjú, ím átadom neked... - a házasságkötés ősi jogi formulája; az újkomédia más darabjaiban is előfordul: vö. A szamoszi lány 726. kk., A lenyírt hajú lány 1013. kk. 60. old. Artemiszre - komikus hatású, hogy az ifjú istennőre - szokatlan módon - egy öregasszony esküszik. és a Lány - Perszephoné. 61. old. elgondozom. . . a következő 3 és fél sor elveszett. 63. old. te meg figyelj - a fuvolásnak szól. 64. old. jó nagy bronzedényt -bor és víz vegyítésére. 65. old. tehát szavunkra - a következő másfél sor elveszett. A szamoszi lány Az eredeti címe: Szamia. Valószínűleg korai darab. A kisázsiai partok előtt fekvő Szamosz Athén fontos külső birtoka volt, a hellenisztikus korban változó uralom alatt állt. 71. old. Mi haszna.. . - Moszkhión monológjának kezdetéről néhány sor elveszett. karvezetőként a dithürambikus és drámai kórusok szervezése és költségeinek fedezése a gazdag polgárok megtisztelő feladata volt. Moszkhión meglepően fiatalon látta el ezt a megbízatást. phülarkhész - a phülé („törzs") által kiállított lovascsapat parancsnoka; az i. e. 320 utáni időkben valószínűleg inkább csak díszegység [329] lehetett, és katonai célokra aligha vették igénybe. E tiszt betöltése a vagyonos polgárok előjoga volt. 72. old. vegye csak magához őt? - az itt következő 26 sor elveszett, vagy töredékes. Adoniszt ünnepelni — Adonisz a monda szerint Aphrodité kedvese volt. Fiatalon halt meg, de évről évre egy napra visszatérhetett az Alvilágból. Ünnepén, melyet elsősorban nők ültek meg, újjászületésének jelképeként kosarakban gyorsan növő virágokat ültettek, és ezeket vitték fel a háztetőre. 73. old. „jól összejött"! - Mintegy 28 sor hiányzik. 74. old. szezámmagot tör — hogy termékenységi szimbólumként lakodalmi süteményt ízesítsenek vele. 75. old. dajkaságba adják kisfiad - 21 sor hiányzik; a töredékes 89-93. sorokat kiegészítettük. Pontosz - a Fekete-tenger, illetve a körülötte elterülő vidék Athén külkereskedelmi tevékenységének legfontosabb területe volt, Büzantion (a későbbi Konstantinápoly, a mai Isztambul) városán át közelítették meg. A tenger halban való gazdagsága, a város lakóinak iszáMenandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 169

kossága közmondásos volt. 76. old. hívj ki majd - 14 sor elveszett, részben a II. felvonás kezdetéről. 77. old. áldoztam - Moszkhión a beszéd gyakorlása helyett képzeletében eljátszotta a nászünnepség mozzanatait. 78. old. fattyu is - 28 sor elveszett vagy igen töredékes. A 145-150. sorok párbeszédéből néhány szó [330] olvasható: DÉMEASZ (...) terved komoly; MOSZKHIÓN (...) hogy elvegyem; (...) házasságomat; DÉ. (...) fiam; MO. Szándékom az; (...) látszani; DÉ. Jól teszed; (...) megadja ő, s te elveszed. 79. old. Magam előbb meghintve. . . - a házassági szertartás részei. Megyek tehát - Moszkhión az agorára megy, ahonnan majd csak a IV. felvonás elején tér vissza. hogy fiam szerelmes - mintegy 27 sor elveszett. A töredékes 167-188. sorokban az alábbiak olvashatók: DÉMEASZ (...) azt kívánom, hogy ő; (...) jöjjön ki házam elé hamar. NIKÉRATOSZ (...) Minek? DÉ. Köszöntlek, üdv neked. NI. (...); DÉ. Beszélj : emlékszel-e; napot tűztünk ki? NI. Én igen; DÉ. (...) a nap ma van; (...) ha nem tudnád; NI. Mi? Hogy? DÉ.(. . .) gyorsan meglegyen; (...) intézkedés; NI. Miképp? DÉ. (...); NI. (...) képtelenség, nem lehet; DÉ. (...); NI. (...) nekem; neked csak semmiség; DÉ. (...) Héraklész, segíts; (...) így megmondjam neked; (...) de ezt kell mondanom; NI. (...) meg kell barátaimmal is beszélnem ezt; DÉ. Nikératosz; (...) a hála; NI. Én hogy tudhatom ; DÉ. (. . .) nekem kedves dolog; NI. (. ..) a nagy buzgólkodás; (...) egyetértek hát veled; (...) vitának. DÉ. Jól gondolkozol; (...) hasznodra lesz. NI. Helyes; (...) szólsz (...). [331] 80. old. mit ténferegsz itt még? Szaladj! - kb. 12 sor elveszett, köztük a III. felvonás eleje is. 81. old. a szent kosarat telerakni - a kosárba az áldozati kellékek (árpadara, virágfüzér) kerültek. 82. old. ó, talán. . . - a töredékes sorokat kiegészítettük. 85. old. a poharakhoz - Moszkhión dajkájáról van szó: az öregasszonyok iszákossága közmondásos volt. tucatnyi istenemre - a tizenkét homéroszi isten jelképezte az egész istenvilágot. 86. old. Aszklépioszra - Aszklépiosz Apollón fia, a gyógyítás istene, főképp Epidauroszban tisztelték. 87. old. Kekrópszi föld szent városa. . . - idézet Euripidész ránk nem maradt Oidipusz c. tragédiájából. Kekrópsz Athén mitikus királya volt. 88. old. Heleném - a Spártából megszöktetett királyné miatt tört ki a trójai háború. Esete a női hűtlenség közmondásos példája. Szamoszról jött szépséget - Démeasz nem nevezi néven Khrűsziszt. Az ión nők hírhedtek voltak szexuális gátlástalanságukról. 92. old. kóstolóba gyapját küldöm el - kóstolóba a húst volt szokás küldeni. 95. old. Ha szörnyüségesnek találod ezt te is - ha Démeasz megjelenése nem szakítaná félbe, valahogy így folytatná: „együtt kérjük meg atyádat, hogy vegye vissza Khrűsziszt." 96. old. Lépj először, Moszkhión, elébe te - Démeasz monológja alatt Nikératosz és Moszkhión között Démeasz lecsillapításának lehetőségeiről tovább folyt a beszélgetés, mely most hallhatóvá válik. 98. old. Loxiasz - Apollón mellékneve. [332] 100. old. Téreusz nászi fekhelyét, Oidipúszét és Thüesztészét - a vérfertőzés legismertebb példái, melyeket a tragédiaírók ismételten színpadra vittek. Téreusz erőszakot követett el sógornőjén, Philomélén, majd kivágta nyelvét, hogy ne árulhassa el. Oidipusz tudtán kívül megölte atyját, és feleségül vette anyját; Thüesztész fivérének, Atreusznak feleségét, Aëropét csábította el, majd saját leányát megerőszakolta. Amüntór- Amüntór fia, Phoinix - anyja ösztönzésére - elcsábította atyja ágyasát. A történet leghíresebb drámai feldolgozása Euripidész Phoinix című tragédiája volt, amelyben Amüntór bosszúból megvakította fiát. 101. old. Adraszteia - Nemeszisz társa, aki a szokatlan kívánságokat szokta meghiúsítani. Díomnésztoszt — az athéni botránykrónika közelebbről nem ismert alakja. Rabszolga vagy - a sértés Démeasznak szól, aki az őt ért súlyos jogsértést oly nyugodtan fogadta, szemben saját képzelt férfiasságával (512. sor). Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 170

109. old. Zeusz — az istenek királya az érctoronyba zárt Danaét aranyeső alakjában közelítette meg. A mondát Szophoklész és Euripidész egyaránt feldolgozta. 110. old. Akrisziosznál - Akrisziosz Danaé atyja volt, leányát a Zeusztól született fiával, Perszeusz-szal együtt egy ládikában kitette a tengerre. [333] 110. old. Khairephón - lakomákon kéretlenül megjelenő élősdi, akin a komédiaírók gyakran gúnyolodtak. Androklész - egyébként ismeretlen személy, talán élősdi, aki haja festésével fiatalította magát, és így akart örök életű lenni. a lányodért... - a két töredékes sort kiegészítettük. 112. old. Baktrába, Káriába — Baktria az Oxosz (ma: Amu-Darja) felső folyása mentén elterülő vidék, s a legfontosabb város neve is. Nagy Sándor hadjáratai során a legtávolabbi ország, ahová a görög zsoldosok eljutottak. Kária Kis-ázsia délnyugati partjainál sokkal közelebb volt, a zsoldosharcok tipikus színhelye. 114. old. nem bírnék megtenni én — hogy zsoldosnak álljon. 115. old. Héphaisztosz tüzén - Héphaisztosz a tűz istene volt. 117. old. haragodért - a töredékes öt sort kiegészítettük. 119. old. hozománya mindenem - az a vőlegény, aki elcsábított leányt vett el, nem számíthatott hozományra, amit Nikératosz egyébként sem tudott volna adni. mi el ne jöjjön - baj elhárító formula. 120. old. kórusunk - azoknak az időknek az emléke, amikor a kar még jelentősebb szerepet játszott a drámai előadásokon. Trüphé - Démeasz valamelyik szolgálója lehetett, aki az áldozatnál segédkezett. [334] Ítéletkérők Az eredeti címe: Epitrepontesz. A sorok újabb számozása figyelembe veszi a feltehető hiányokat is. Devecseri Gábor (aki fordításának első kiadását ,,Dis manibus G. Murray" dedikációval látta el) az eredetiben töredékes vagy hiányos sorokat kiegészítette. A költői kiegészítésekből kötetünk egysége érdekében csak azokat tartottuk meg, amelyek eredetije a fennmaradt görög szövegben is megtalálható. A költői kiegészítésekkel gazdagított fordítás kiadásai: Menandros: Ítéletkérők. Görögül és magyarul. Budapest 1971; Devecseri Gábor: Görög komédiák. Budapest 1982. Szereplők: Az elveszett prológust egy meg nem határozható isten vagy istennő mondja. Szüriszkosz: egy újabban ismertté vált mütilinéi (Leszbosz szigeti) mozaikon a szénégető neve: Szürosz. Lehetséges, hogy megszólítása a 270. sorban (Szüriszkosz) csak alkalmi kedveskedés (kicsinyítőképzővel). Szimiasz nevét a 630. sorban említik (a töredékes sor nem szerepel kiadásunkban). Ebből az utalásból egyes kiadók a 631-696., ill. előzőleg a 142-171. sorokban beszélő szereplőnek veszik, és megteszik Kharísziosz barátjának, aki, szemben a dolgokat könnyen vevő Khairesztratosszal, komolyabb erkölcsi felfogású. Ezt az értelmezést követi kötetünk fordítása is. Más interpretáció szerint Szimiasz (akinek neve inkább rabszolgára utal) a szakács segédje, és csak néma szereplő; ilyenféleképpen a 142. kk. sorokban Khairesztratosz beszélgető partnere Habrotonon, a 631. kk. részben pedig [335] csak Szmikrinész és Khairesztratosz van a színen. Eszerint Szimiasz csak a 603. kk. sorokban szerepelne Kariónnal együtt. A ránk maradt szöveg az 1. felvonás vége felé kezdődik, de a felvonás elejének cselekményére néhány másutt megőrzött idézetből következtethetünk. Ezek közé tartozik az 1-3. töredékkel együtt a 12. is, egy újabban előkerült és feltehetőleg e darabhoz tartozó berlini papirusztöredék, mely része Onészimosz és Karión párbeszédének. Csak a sorok eleje maradt fenn: Más dolgokra (...); Már van (...); Kharísziosznak (...); szabad lesz (...); inni (...); nőzni (...); Senki. - Parancsolj (...); Elrendeli (...); Elégedett (...); Elintézte (...); Békében (?) (...). 124. old. egy obolért vett pint borát! - a legolcsóbb borok ennek csak egyhatodába kerültek. Négy talentumot! - a szokásosnál többet: két talentum a hozomány A pajzsban, három a Düszkoloszban és A lenyírt hajú lányban. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 171

125. old. Naponta két obol-hat obol(osz) tett ki egy drakhmát; egy korábbi törvény egy hárfáslány legnagyobb napidíját két drakhmában állapította meg. A hárfáslányról ért fülébe hír, azért - mintegy 15 sor elveszett. 127. old. ami emberi - mintegy 45 sor töredékes, ill. elveszett. A 218. sortól az a jelenet olvasható, amelytől a darab címét kapta. [336] 127., old. Döntőbirót - az ilyen ügyeket Athénban gyakran bízták közös megegyezéssel választott döntőbíróra. Ítélete kötelező erejű volt. 129. old. nyaklánca és más ilyesfajta ékszere - a kitett csecsemővel (legalábbis a drámában) néhány ékszert is elhelyeztek abban a reményben, hogyha a gyermeket valaki megtalálná és felnevelné, valódi származása felismerhető legyen. 131. old. közös Hermész - Hermész volt a szerencse istene. A kifejezés azt jelenti, hogy a talált tárgyból mindenkit meg kellett ajándékozni, aki a megtalálásnál jelen volt. 133. old. Peliaszt és Néleuszt - Poszeidón és Türó éliszi királylány fiai. Anyjuk kitette őket, de később kiderült valódi származásuk. A mítoszt többek között Szophoklész is feldolgozta. hugával. . . anyát. . . testvért - ismét a tragédiából veszi a példákat. Az ismertetőjelek segítségével a testvérek házasságát kerülik el A lenyírt hajú lány c. darabban is. 136. old. a mi ifjú gazdánk - Szüriszkosz Khairesztratosz rabszolgája, de saját házában él, csak az adót fizeti meg rendszeresen. már régen ittak - azaz vége volt az ebédnek. Az athéniak az étkezés után ittak. 141. old. harmadnapja szűz vagyok - az Athéné tiszteletére rendezett Panathénaia ünnepen a körmenetben szűz lányok vitték, a szent kosarakat. a Tauropolián — az ünnepet Artemisz Tauropolosz tiszteletére rendezték, színhelye az Athéntól harminc kilométerre fekvő Braurón volt. [337] 143. old. a lányoknak hárfáztam - a Tauropoliát zenével és tánccal ünnepelték, Habrotonont azok az anyák szerződtették (482: „az én asszonyaimmal"), akiknek lányai az ünnepen részt vettek. Hogy rabszolga létére a szabadok társaságában jelent meg ott, annak előfeltétele szüzessége lehetett. 144. old. tarentumi ruhája - a dél-itáliai Tarentum híres volt luxuscikkeiről. Az ókorban sokat emlegetett tarentumi ruhákat a nemes sonkakagyló „szakállá"-ból (büsszosz) szőtték. 147. old. szabaddá tesz majd téged- azaz kiváltja a kenté-től, akinek birtokában van, és felszabadítja. 148. old. Peithó — a rábeszélés és meggyőzés istennője. 149. old. mit végez Habrotonon - Szmikrinész monológjából fennmaradtak az alábbi töredékek: eltékozoltad, az egész város (...); csúf tetteid (...); világos (...); (...) iszik, s hárfás-lánnyal (...); (...) együtt van vele! Hány napja (...); Jaj, én nyomorult! (...); közösködjön (...); Hová jutottam! (...); (...) Végre látom (...); Egyszerű az ügy; (...) hárfáslány; (...) kocka (...); búcsuzom (583-602. sor). A 603-620. sor igen töredékes, nagyobb, összefüggő egységei: (609. kk. sorok:) SZMIKRINÉSZ (...) Ejha, cifra reggeli, amit ezek fogyasztanak! KARIÓN Nyomorult vagyok háromszor és még többször; már nem tudom, (...) Ha még egyszer szakácsra lesz szükségetek (...) fölsültök vele. - A 621-644. sorok szintén igen töredékesek. [338] 150. old. szajha szüljönneki — 8 sor elveszett, ül. töredékes. Ne szóljunk - az itt következő (655-661.) töredékes sorokat kiegészítettük. Utána 19 sor töredékes, ül. elveszett. holnap már másikat - utána 7 sor igen töredékes. 151. old. dölyfös hangon beszél - a töredékes sorokat (691-695.) kiegészítettük. Utána 4 sor töredékes, majd 14 sor hiányzik. A töredékes 721-726. sor ugyancsak kiegészítve olvasható. 152. old. Theszmophoria... Szkirophoria - az előbbi a nők háromnapos őszi ünnepe volt Démétér és Koré tiszteletére; az utóbbin ugyanezeket kora nyáron tisztelték. 153. old. szajhájával iddogál - talán a 756. sor után kell beilleszteni az 1983-ban oxürhünkhoszi papirusz-leletekről közzétett sorokat (vö. The Oxyrhynchus Papyri, Vol. L., No. 3532, Fr. 1, 6-15. London). PAMPHILÉ beszél: vajon hát (...); a férjemmel, ha jó sorom van (…); vele előre látom? esküszöm (…); mint társa jöttem (…); Kudarcot vallottam? Eltűröm majd, hogy őneki (…); két otthona legyen, s (...); a másik nőre majd jobban figyel (...); de hogyha másként engemet (...); sem gyötrelmes, sem (...); az jó lesz úgy nekem (...); ha (...). Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 172

valaki jön - a 757. sor után következő 93 soros lakúnába két máshonnan ismert idézet illeszthető be; a 853. sortól ismét a papirusz olvasható. [339] 153. old. Bizony nehéz sors - más értelmezés szerint e sorokat Szmikrinész mondja, s azok az előző jelenethez tartoznak. A fent említett papirusz-leletek egyike (No. 3532, Fr. 3./3533, 4-11) a 7. töredék terjedelmesebb szövegét tartalmazza. Szövegünk elé tartozik: (...) figyelmeztetve egyre csak; (...) egyenként; (...) majd téged eltaszít. Majd következik a közölt szöveg, s utána olvasható: (...) most? Pythiára, néked ez; (...) hogy így lesz, higgyed el. 155. old. A kettős ajtónál - Khairesztratosz házának ajtajánál. 157. old. Barbár, te, dőzsölsz- a 923-7. sorok nehezen olvasható szövegének fordításában egyes részek kiegészítések. 158. old. Most is épp - a 938-49. sorok szövege sérült, egyes részek fordítása kiegészítés. 160. old. az öröm szárnyas bolondjává tenni! - a 959. sor után 10 sor elveszett, a többi a 978. sorig igen töredékes. 161. old. Khairesztratosz - a 983. sort megelőző három sor töredékes; a 989. sor után mintegy 70 töredékes vagy elveszett sor következik. Ha szét nem verem a fejedet - Szmikrinész monológja előtt fennmaradt két sor (1060-1061.), mely az előző jeleneteket lezárja. E sorok nem szerepelnek Devecseri fordításában: KHARÍSZIOSZ v. KHAIRESZTRATOSZ ha józan. Ilyen lánytól nem tartóztatja meg magát, azt jól tudom. De én majd így teszek. [340] 165. old. "A természet. . ." — Idézet Euripidész Augé c. tragédiájából. Egy éjszakai ünnepen Héraklész erőszakot követett el Augén. A megszületett gyermek atyját a hátrahagyott gyűrű alapján ismerték fel. mentette meg - további, Devecseri fordításában nem szereplő idézetek: 9.töredék: Ha nem veszed magadra, semmi baj sem ért. 10.töredék: Szabad embereknek szégyen a kigúnyolás, a szenvedés mindnyájunknak közös ügye. A lenyírt hajú lány Az eredeti címe: Perikeiromené. A sorok újabb számozása figyelembe veszi a feltehető hiányokat is. 170. old. Prológus - a darab a Prológus közepén kezdődik, előtte mintegy 120 sor elveszett. Korinthosz egyre több, nehéz bajában - a város 328-tól a makedón vezetés alatt álló korinthoszi szövetség vezetője. Menandrosz korában többször is háborús események színtere volt: 315-4-ben makedónjai Kasszandrosz pusztítja el a város környékét, 314-ben a várost birtokló Alexandroszt meggyilkolják; 312-ben a város ostrom alatt áll; 308-6 között Ptolemaiosz, majd Kasszandrosz uralma alá kerül. 302-ben Démétriosz Poliorketész a város ura. [341] 173. old. Küldd ki asszonyod, fiú — ezután 70 sor elveszett. 174. old. Tán a molnáré - malomba a rabszolgákat büntetésből küldték. 175. old. felkoncolnak - talán célzás a kor valamely politikai gyilkosságára; pl. Alexandroszt, Polüperkhón fiát, aki 314-ben a Peloponnészosz főparancsnoka volt, a sziküóniak ölték meg. Az előző és a következő töredékes sorokat (280-292) kiegészítettük. sáfárnak — az eredetiben: ekdotész azt a tisztviselőt jelenti, aki felelős volt a közmunkák szerződéseinek megkötéséért. Nyisd ki hát, uram, kapunkat! - a kaput a 261. sorban említett „részeg ifjak" miatt zárták be. 176. old. Szárnyas ezredeskén - Polemón sisakjára céloz. Adraszteiát hívom - hogy elhárítsa a bajt az öndicséret után. Adreszteia Nemesziszhez hasonló sorsistennő volt, olykor azonosították vele. 177. old. „Rosszkor jött" - ugyanis Mürrhiné éppen Moszkhión megházasítására készül (vö. az 1026. sort). A töredékes 322. és 323. sort kiegészítettük. 178. old. Hát nem önként. . . - a töredékes sorokat a 329. sorig kiegészítettük. 180. old. Éppen útravalót készítek - ironikus célzás arra, hogy még semmi útravalót sem kapott. 181. old. Megjött a fickó! - Dáosz Polemónra gondol. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 173

182. old. négykrajcárosak. . . ki négydrakhmásakat fogadna föl - az eredetiben „négyoboloszosak" - négy obolosz az átlagos napi zsold alatt volt; négy [342] drakhma viszont csak a legkitűnőbb katonáknak járt. 183. old. Ti is, városlakók... - így folytatná: barbár módra viselkedtek. 184. old. ha csak hazudni tudsz - ezután 60 sor, részben a III. felvonás elejéről, elveszett. 185. old. Habrotonon, adj jelt - a támadásra. A trombitás helyett itt ez a fuvoláslány feladata. 190. old. Betanultam a beszédemet - kb. 160 sor hiányzik, köztük a IV. felvonás eleje. 191. old. Hát a helyzetünk különböző? – ironikusan érti. A töredékes 708-716. sorokat kiegészítettük. 192. old. rabszolgalánnyal sem tehet - kb. 16 sor hiányzik. 193. old. Glükerám - a töredékes 753-755. sorokat összevontuk. Ez nagy baj! - Dórisz azt hiszi, úrnője visszatér Polemónhoz. nem lehet - kb. 7 sor elveszett. A megelőző töredékes sorokat kiegészítettük. 194. old. Ó, Zeusz... - a 824. sorig a felismerési jelenet a tragédia stílusában íródott, Euripidészre emlékeztető fordulatokkal (vö. a 788. és 809. sort) és sztikhomüthiával, soronként változó párbeszéddel. 196. old. Aigeusz-tengeren - Aigeusz, Athén királya Thészeusz atyja volt; fiát halottnak vélte, ezért a tengerbe vetette magát. A tengert róla nevezték el. kölyköket nevelgetek - a következő töredékes sorokat összevontuk. [343] 197. old. a társaságba ? - 3. töredékes sort kiegészítettünk, majd 150 sor elveszett, köztük az V. felvonás eleje. 198. old. Ne tedd! - 976-996. töredékes sorokat kiegészítettük. 200. old. A lányt - a következő 5 töredékes sort kiegészítettük. 201. old. Philinosz lányát- Philinosz feltehetőleg Mürrhiné férje volt. A darab végén néhány sor elveszett. 202. old, Máshonnan ismert töredékek - 1.feltehetőleg Polemónnak Pataikoszra vonatkozó szavai; 2. talán Glükera utasítása Dórisznak, amikor Mürrhinéhez küldi. A pajzs Az eredeti címe: Aszpisz. Bemutatásának idejére vonatkozólag nincsenek adatok. A darab előzményeihez tartozik (s a Prológusban még részben lesz róla szó), hogy egy athéni polgárnak (neve feltehetően Aiszkhrón) három fia volt: Szmikrinész, Khairesztratosz és egy meg nem nevezett harmadik. Ez utóbbi meghalt, hátrahagyva egy fiút, Kleosztratoszt, és egy lányt. Kleosztratosz, hogy családja anyagi helyzetén javítson, zsoldosnak állt. Húgát bátyjára, Khairesztratoszra bízta, akinek magának is, volt egy lánya és egy mostohafia (második, jelenlegi feleségének gyermeke). A darab kezdetén Khairesztratosz [344] mostohafiát gondjaira bízott unokahúgával akarja összeházasítani. 205. old. gyásznap ez nekem - a darab eleje elveszett. uram - elesettnek hitt gazdáját szólítja meg. 206. old. Lűkiában - hegyes vidék Kisázsia déli részén, Káriától keletre; jelentős folyóinak egyike a Xanthosz (ma: Koca). A szóban forgó hadjárat egyike lehetett a Nagy Sándor halálát követő zavaros idők zsákmányszerző zsoldos vállalkozásainak. Rhodoszba - az Égei-tenger szigete Kisázsia délnyugati partjainál. 207. old. azt hiszem - ezután 4 sor töredékes. 209. old. A súlya negyven mína is van - kb. 18 és fél kiló. Örökséged legyen - Dáosz jelzi, hogy megértette Szmikrinész mohó érdeklődésének indítékait. Az athéni törvények szerint Kleosztratosz után hajadon nővére örökölte vagyonát, Szmikrinésznek mint a család fejének csak ellenőrzési joga volt. 210. old. istennőként sürögnöm itt nem illenék - antik felfogás szerint az istenek és templomaik nem kerülhettek kapcsolatba halottakkal vagy haldoklókkal. de még tudatlan tévelyegnek - az itt következő 6 töredékes sort részben összevontuk, részben kiegészítettük. 211. old. az ifjuhoz - Khaireaszhoz. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 174

pénzéhes vagyok - Szmikrinész házasság tervét szem előtt tartva veszi számba a hagyatékot. 212. old. ők maguktól tisztelik a törvényt - mert nem fűződik [345] érdekük ahhoz, hogy uruk csalási kísérletét elleplezzék. 212. old. mert csak ő figyel reám - mivel nem családtag, a gyász nem érinti. 213. old. őt nőül veszem - az athéni törvények szerint az örökösnőt joguk volt a család idősebb férfi tagjainak feleségül venniük. Szmikrinész volt a család legidősebb tagja, házasságának tehát nem lehetett jogi akadálya. ilyesmiről kivánj - a következő töredékes sorokat részben összevontuk, részben kiegészítettük. 214. old. Én phrűg vagyok - a kisázsiai Phrűgiából való rabszolgák gyávának és elpuhultnak számítottak. Ha épp munkát kapok - az átlagos athéni családnak e korban nem volt külön szakácsa. A szakácsot egy-egy alkalomra vették bérbe. Feladatai közé tartozott az áldozati állat beszerzése és levágása is. 215. old. Szpinthér, Ariszteidész - Szpinthér („Szikra") a tálalólegény neve, de úgy viselkedik, mint Ariszteidész, athéni politikus és hadvezér, aki kiérdemelte a „tisztalelkű" melléknevet. a tálalólegény — a rivalizálás a szakács és a tálalólegény között a vígjáték hagyományos motívuma volt. Hiszen zsarolsz, pimasz! - a következő két sor elveszett. 216. old. thrákok... geták - a Kárpátoktól délre és keletre élő barbár törzsek: e vidékről sok rabszolga került Görögországba. [346] 218. old. akár Melitidésszel! - közmondásosan nehézfejű athéni férfi: csak ötig tudott számolni, és nem tudta megmondani, vajon anyja vagy apja szülte-e őt. nem tudom - két sor elveszett, a következő töredékes sorokat kiegészítettük. 221. old. majd csak célba ér - 5 sor töredékes. 223. old. s vigyázunk éberen - kb. 8 sor töredékes. egy orvost, máshová valót - a görög komédiában az orvosok rendszerint dór származásúak. (A leghíresebb orvosi iskolák Szicíliában, Kószon és Knidoszon, a dór nyelvjárás területein voltak.) 225. old. Miről beszél ez itt? - ezután 4 sor töredékes. „Egészen boldog az ..." - Euripidész egyébként ránk nem maradt Szthenoboia c. tragédiájának gyakran idézett kezdősora (vö. Arisztophanész, Békák, 1217. sor). 226. old. „nem jószándék vezérli..." - idézet az i. e. 4. században élt tragikus költő, Khairémón elveszett Akhillész, Therszitész gyilkosa c. művéből. „okot talál..." - idézet a Niobé c. elveszett tragédiából. Karkinosz - az i. e. 4. században élt, igen termékeny tragikus költő. 227. old. Euripidész ez, az Khairémóntól való - az Oresztész kezdősora, ill. idézet egy elveszett tragédiából. "A nagybeteg..." - Euripidész Oresztészének 232. sora. [347] 228. old. szívesen - ezután 17 sor hiányzik. epéje nékije - az álorvos dór nyelvjárásban beszél. A 438. és a következő sorok töredékesen maradtak fenn. 229. old. mind a két szeme - a 452. és a következő sorok töredékesen maradtak fenn. 230. old. a csatornán át- a halottak körül levő személyek tisztátalannak számítottak, s ezért a szomszédokkal közvetlenül nem érintkezhettek. Itt a vízelvezető csöveket használják fel a híradásra. 231. old. Negyedik felvonás - a 468. sor után 205 sor elveszett; a továbbiakban nem maradtak fenn teljes sorok. Az alábbi sorok többé-kevésbé értelmezhetők: [?] kiáltanak jön (...); Khairesztratosz (...); SZMIKRINÉSZ Mi történt (...); hát meghalt? (...); e férfiú elpusztult (...); ezt senki nem (...); itt hagyva ránk (...); a jog szerint (...); itt most (...); hogy át ne (...); betű (...); elvenni (...); ezt eljegyezni (...); talán ilyennel (...); nektek mi lennénk (...); sok másnak éppen (...); elvinni képes (...); ki azt kívánná (...); irántad ennyit (...) (490. sor). KLEOSZTRATOSZ (megjön) Ó, drága földem (...); könyörgök, ennyi (...); időbe tellett (...); hozzád elértem (...); most végre látlak (...); s ha megmenekült (...); még Dáosz is nem lenne nálam boldogabb az emberek között (...); De most kopognom kell az ajtón. DÁOSZ (bentről) Hej, ki az? KL. Én. DÁ. Kit keresel? Mert nincs a ház gazdája [348] itt, meghalt (500. sor). KL. Meghalt? Ó, jaj, milyen csapás (...); DÁ. Távozz tehát, s Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 175

ne alkalmatlankodj a gyászolóknak (...); KL. Ó, jaj, szegény fejem! Szegény bátyám! (...); Szerencsétlen, nyiss nékem ajtót (...); DÁ. (kifelé indul) (...) fiú, eredj! (fölismeri) Ó Zeusz, (...); KL. Ó, Dáosz, mit beszélsz? DÁ. (...) megvagy hát! KL. Azt mondod (...); Az V. felvonásból: (516. sor) [?] (...) beleegyezem; (...) éppen ő; (...) a nők örvendenek; (...) a bent levők; (...) előveszik; (...) kettős menyegzőt tartanak; (...) saját lányát; (...) unokahugát megint; (...) az egész vagyont pedig; (525. sor) (...) mindennek így jó vége lesz.; (...) szomszédját megkörnyékezi; (...) mert Zeuszra, ez meg Héraklészre, máris jön felém; (...) Hélioszra, ő:; (...) hogy él Kleosztratosz:; (...) jól gondoltam én; (...) hol van? : éppen itt; (...) megkapja kedvesét; (...) megérkezik; (...) lakomára mind; (...) mindenkinek nyilvánvaló ; (...) és verte mellét gyászolón; (...) gazdagon felékesítem őt; (...) a lány nekem miképp lehet : ; (...) hogy ezt a mátka kapja meg; (...) kimondhatom tanúk előtt; (...) Khaireasz, amit kíván; (...) mert ezt a rám maradt vagyont; (...) alkalmatlankodik nekem: 232. old. Máshonnan ismert töredékek- 1. feltehetőleg Khairesztratosz szavai, [349] Szmikrinész mohó kapzsiságára céloznak; 2. az ibéri a kaukázusi Ibériából (a mai Grúziából) valót jelent. Kleosztratosz hadifoglyaira vonatkozhat. A sziküóni férfiú Az eredeti címe: Sziküóniosz. A művet idézik mint A sziküóni férfiak is. Sziküón Korinthosztól nyugatra elterülő jelentős település volt. I. e. 303-ban Démétriosz Poliorkétész hatalmába került, aki a várost a síkságról a dombokra telepítette át. Eleuszisz Athéntól 20 kilométerre nyugatra fekvő város, Athénnal az ún. „Szent út" kötötte össze. Eleuszisz volt a központja a Démétér és Koré tiszteletével egybekapcsolt misztériumkultusznak. A város egyúttal attikai démosz volt. Az I. és II. felvonásból csak a Prológus egy része maradt fenn összefüggő szövegként; nagyobb terjedelmű részek olvashatók a III-V. felvonásból. A fennmaradt részekben Philumené és Donax néma szereplők. 235. old. Prológus - a darab eleje elveszett. Mülaszába - Mülasza az i. e. 4. században egy ideig a perzsa uralom alatt álló káriai szatrapia fővárosa volt. Görög zsoldosok gyakran harcoltak Káriában. [350] 235. old. "s emberséges vezér" - a 15. sor után 4 töredékes sor következik, majd ismeretlen számú sor elveszett (7-40. sor). 236. old. Thérón - egy antik magyarázó megjegyzi, hogy az élősdik „fekete vagy szürke ruhát viseltek, kivéve A Sziküóni férfiúban, amelyben fehéret, mivel az élősdi házasodni készül". 237. old. Ámde látom - a töredékes sorokat (120-123., 127., 130-1.) kiegészítettük. 240. old. Nyomorult gazember vagy - a töredékes sorokat kiegészítettük, majd a 162. sor után néhány sort összevontunk. 241. old. A palack szájánál is szükebb - antik magyarázók szerint a nyilvános felvonulásokon a metoikoszok (a csak korlátozott jogokkal bíró beköltözött kézművesek) palackot hordoztak. Az idézett szólás a metoikoszokra vonatkozó szitok lehetett. Ó, tisztes agg — a hírnök a tragédia stílusában beszél, amit átvesz Szmikrinész is. A töredékes sorokat (169-182.) kiegészítettük, ill. összevontuk. "a rétről jőve. .." - utalás Euripidész Oresztész c. tragédiájának egyik jelenetére (866. kk.), melyben a hírnök az Oresztész és Élektra sorsát eldöntő népgyűlésről számol be. Blepész a városból (183. sor) jön. Ugyancsak az Oresztészből való (920. sor) a 182. sor idézete. A hírnök-jelenetben említett leányka (191. sor) Philumené, a szolgája Dromón; a fehér bőrű ifjú (200. sor) Moszkhión, a másik ember [351] (215. sor) Sztratophanész, aki Pürrhiasszal és Thérónnal együtt van jelen. egy sovány tinót áldozni vitt - az áldozati állat húsából a démosz képviselői lakomát csaptak. Az áldozati állatnak hibátlannak kellett lennie. 242. old. körém sereglenek - ezután 8 sor elveszett, 2 sor töredékes. Fehér a bőre - antik felfogás szerint a bujaság jele volt. 243. old. mesélte el - a töredékes sorokat (213-226.) kiegészítettük. A 227. és az utána következő 7 sor olvashatatlan. Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 176

Magam neveltem - ezután 5 sor töredékes, majd ismeretlen számú sor elveszett. 245. old. vágyott nagyon — a felismerési jelenet töredékeiből az alábbiak értelmezhetők (282-308.): SZMIKRINÉSZ FELESÉGE (...) téged látlak, fiam; (...) az alkalom. Nem is reméltük ezt; (...) sokat gyötrődtem én; (...) ismertetőjelek (...); menjünk ide be (...);[?] elkészítik nekünk (...); azt mondta tegnap, eljön (...) 246. old. Ugyan, miféle fontos ügy - a töredékes sorokat (312-9.) kiegészítettük, ill. összevontuk. A 319. sor után 23 sor töredékes vagy elveszett. 247. old. Kikhésziasz ?! - Thérón azt hiszi, hogy Kikhésziasz csak látszólag vonakodik az ajánlatot elfogadni, sőt egyenesen arra vállalkozik, hogy a lány atyjának adja ki magát. Eközben Dromón nem veszi észre, hogy Kikhésziaszban a lány valódi atyjára akadt rá. [352] 247. old. Szkambónidai - a Leontisz phülé egyik démosza Athén északi részén. Halaiban - Halai két attikai parti démosz neve: az egyik az északkeleti parton Braurón közelében, a másik a nyugatin Phalerón és Szunion között feküdt. 248. old. Atyám, Kikhésziasz! - ezután 4 sor elveszett. 250. old. Menjünk a papnőhöz - a töredékes sorokat (382-405.) kiegészítettük. A 405. sor után néhány sor töredékes, majd ismeretlen számú sor elveszett. Az ezután következő töredékes sorok (412-419.) nem értelmezhetők. 251. old. Kísérhetem a vőlegényt - a vőlegényt a menyasszonyhoz a legközelebbi rokona vagy legjobb barátja kocsin vitte át. MÁSHONNAN ISMERT TÖREDÉKEK - 1. A Prológusból való részlet. Sztratophanész nem engedte át Malthakénak Philumenét, hanem másik rabszolganőt vásárolt számára. A gyűlölt férfiú Az eredeti címe: Miszumenosz. Ismerték Thraszónidész címen is. Az ókorban igen népszerű darabból egy terjedelmesebb és több rövidebb papirusz került elő, ezenkívül ismerünk számos irodalmi idézetet is. Így mind az öt felvonásból maradtak ránk részletek, de igen töredékesen. A bevezető jelenet később előkerült papiruszokon vált ismeretessé, ezért a sorszámok előtt az A jelzés található. [353} 257. old. Delejes varázs! - az eredetiben: Mágneskő! A mágnesesség jelenségét az ókorban ismerték, azonban az okát nem, s ezért varázserőt tulajdonítottak neki. A 45. sor után 4 sor olvashatatlan. 258. old. hagyd a dolgodat! - ezután 32 sor töredékes vagy elveszett. A közölt szövegben egyes sorokat kiegészítettünk. téged bármikor? — utána olvashatatlan sorok következnek. 259. old. ő Küproszból tért gazdagon haza - Ciprus az i. e. 4. században több királyságra oszlott. A négy király 321-ben Ptolemaiosszal, Egyiptom királyával szövetkezett Antigonosz ellen. 306-ban Antigonosz fia, Démétriosz Poliorketész foglalta el a szigetet, 294-ben Ptolemaiosz visszaszerezte. 260. old. Második felvonás - e felvonásból az alábbi töredékes sorok olvashatók: (30. sor) KLEINIASZ (...) meg nem mondhatom. (...) hová való vagy, idegen? DÉMEASZ Én? Küproszra; KL. Testüket ki nem váltottad, úgy jössz (...); DÉ. Én, Apollón uccse, nem, hanem mert (...) lányomat keressük (...), hol lehet; (...) azt mondod (...) egy lány? KL. Ezt nekem, segíts hát! (...) így lesz, agg, másoknak (...) nyomozva itt, ha éppen (...); DÉ. Megmentőm (...); KL. (...) Krateia az ő neve, mert ez (...); (45. sor) DÉ. Ó, sorsfordító Zeusz, (...) de váratlant hozol! (...); KL. Zeusz uccse, mindezek (...) [354] mindkétfelől (...) s annak veszélye, hogy (...); DÉ. Hozd őt ki hozzám (...) az útra; kacagnom kell (...) be nem fogadna; ezt pedig (...); KL. A lányt nyomban neki (...) miként van, őt sem engedi (...) előbb sajátodat (...) rendben; majd én veled (...); (75. sor) DÉ. tehát miként lesz ? (...); KL. találnók, véget érne (...) Ha jót tapasztalt. .. köszönje meg (...) és asszonyául őt (...) 261. old. Harmadik felvonás - a felvonás elejéről 31 sor elveszett. Az oltárhoz menekülő KRATEIA panaszából olvasható töredékek (132-141.:) (...) esdek, mit mondjak? Harcol ellenem, szegény? Zeusz uccse, őt (...) nehéz az élete, tudom, szerencsétlen: hogy is ne? Boldog az, irigylendő, kit én (...) akárki is - valóban? Tudja, jobb, ha tőlem (...); éppen ezt: (...) nyugton itt. Mi ez? Ki ez vajon? Ki küldte? Mert a rút pletykát továbbadják a hírverők, tudom. Távozz innét! Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 177

Ezután 18 sérült sor következik, majd feltehetőleg GETASZ elbeszélése olvasható. Ennek töredékei (160-175.:) (...) otthagyta. Énekelt az ember (...) kövér, ha ránézel: disznó, pedig ember (...) a női dolgokat: kivülről nézve (...) ez meg rabszolga, szenved (...). Ott énekelt az egyikük (...) a férfi (...). Ó, becses nagy istenek, minden felett igaz, mit a közbeszéd szaval: a tisztességes ember, ittas bár, (...) Jó hírrel érkeztél-e hozzánk, mondd, avagy (...) csak csűrsz-csavarsz, s te is viszályt [355] hozol, azért utaztál ide talán, hogy árts nekünk? De mit fecsegek? Parancsot adjak, hívja meg gazdám lakomára őt? Hiszen nyilvánvaló, (...) bemegyek tehát, s magam próbálom ott (...) megnézni, hogy mit tettek ők ott bent, s miről beszélnek ott egymás között. 261. old. két istennőnkre - Démétérre és Perszephonéra esküszik. rossz szándéka nincs vele — ezután 7 sor töredékes. A töredékes 179-181. sorokat kiegészítettük. ne okvetetlenkedj, öreg — ezután — feltehetően DÉMEASZ és a DAJKA párbeszédéből - az alábbi töredékek olvashatók (190-194b.:) DAJKA (...) én megmutattam, s elfutok; (...) te hívd ki őt, s beszélj vele. DÉMEASZ (...) talán véletlenül (...) megpillantom saját leányomat? (...) zörgess az ajtón; én ha már (...) zörgettél, szólhatok (...) hogyan (...). (Tíz töredékes sor után:) Szívembe nyomban furcsa érzés költözött. (Utána egy sor olvashatatlan.) Nem, nincs erőm már elviselni - a töredékes 209. és 210. sort összevontuk. 262. old. ölelgetsz itt nekem - a töredékes 222-230. sorokat kiegészítettük, ill. összevontuk. 263. old. dárdazsákmány lett a lány - Ptolemaiosz 313-ban betört Attikába, Krateia feltehetőleg ekkor került fogságba, és hurcolták el Ciprusra. Démeasz Cipruson járt, hogy lányát kiváltsa, a lány azonban időközben Thraszónidésszel együtt visszakerült Athénba. [356] 263. old. kihívni gazdámat neked! - ezután 8 sor hiányzik. 264. old. De jöjj - a töredékes 251-258. sorokat összevontuk. 266. old. mondd, anyóka! - ezt és a következő három sort összevontuk, ill. kiegészítettük. embert nem láttam - 6 töredékes sort (288-293.) összevontunk, ül. kiegészítettünk. 267. old. miként szamár a lantra... - Egy antik forrás szerint a teljes közmondás így hangzott: „Miként szamár a lantra, disznó a trombitára figyelt." Olyanokról mondták, akik senkivel se tudtak egyetérteni vagy megegyezni. Akár egy disznó a hegyen - közmondásszerű fordulat. 268. old. amint megérkezett ide - utána 34 olvashatatlan sor következik. 269. old. bajom szeretném rejteni! - 34 sor nehezen olvasható. Thraszónidész monológja folytatódik. Ennek töredékei (394-399.:) Hogyan? „Javadra válik ez?" Még véded őt? (...) Szánjon, ha balszerencse ért, nem vádolom. (Három töredékes sor után:) Az életet dobod magadtól el, de mondd (...) Gyűlöl, nem érez irántad ő sajnálatot. Miféle élet ez? Mikor (...) Megmutatta-é jelét (...) Mohóság ez (...) Meggondolatlan vagy, e számítás talán (...). Ezután a felvonás végéig ismeretlen számú sor elveszett. 270. old. Helyet! - A felvonás elejéről 11 sor töredékes. A következő sorokat kiegészítettük. [357] 271. old. Csak a leányod add - ezután 19 sor töredékes vagy elveszett. Lehetséges, hogy Kleiniaszról kiderült, valójában ő Krateia holtnak hitt bátyja. MÁSHONNAN ISMERT TÖREDÉKEK - egy Spártából való reteszt - az ajtó külső oldalára szerelték, hogy megakadályozzák annak belülről való kinyitását. Feltehető, hogy a katona vagy szolgája ezzel akarta meggátolni Krateia távozását. A földműves Az eredeti címe: Geórgosz. Összefüggő részek - papirusz-leletek alapján - csak az I. felvonásból maradtak fenn. Töredékek ismertek a II. felvonás elejéről; néhány idézet beilleszthető a kontextusba. Szereplők: a darab elveszett részében feltehetőleg fellépett még egy Prológus isten(nő), az Ifjú atyja és egy barátja, Mürrhiné lánya (kiáltása hallatszik az egyik, itt le nem fordított papirusztöredéken), az Ifjú, mostoha-nővére, egy másik rabszolga, Szürosz. Hogy beszélő vagy néma szerepek voltak-e, bizonytalan marad. Szín: valószínűleg egy athéni utca, az egyik ház Mürrhinéé, a másik az Ifjú atyjáé. 275. old. Anyját kerestem meg - az Ifjú monológjának eleje elveszett. Kiegészítettük az első négy Menandrosz: A lenyírt hajú lány - vígjátékok

Oldal 178

töredékes sort. [358] 275. old. az ifjú - Gorgiasz, aki ifjú kora ellenére a család fejének számított, s akinek beleegyezésére is szükség volt a Hédeiával tervezett házassághoz. Gorgiasz most még nem tudott húga terhességéről. apám bent áldozik - a szertartás további részleteire vö. A szamoszi lány 157 kk. sorait. féltestvéremet — ha az atya volt közös, az athéni jog - a vagyon együtt-tartása céljából - megengedte a féltestvérek házasságát. A ránk maradt komédiákban azonban ténylegesen egyetlen ilyen házasságot sem kötnek meg. 276. old. az istennőkre - Démétérre és Perszephonére esküszik. gyermekem - feltehető, hogy Philinna Mürrhiné dajkája volt. 277. old. mirtuszt, szép borostyánt — a mirtusz Aphrodité, a borostyán Dionüszosz, Apollón és a múzsák kedves növénye volt. 278. old. akárha apja lenne ö - finom irónia, ha a darab végén valóban kiderült, hogy Kleianetosz Gorgiasz atyja. 279. old. anyókám - a felvonás vége előtt 8 sor hiányzik. 280. old. besúgó - az eredetiben: szükophantész, aki hamis vádaskodással zsarol ki pénzt áldozatától. 281. old. Hát te. . . - más felfogás szerint e szavakat az Ifjú valamely barátja mondja, amikor először tér vissza a színpadra a 21. sorban történő távozása után. Paraszt vagyok - Kleainetosz szavai. [359] Tartalom Düszkolosz (Trencsényi-Waldapfel Imre) 5 A szamoszi lány (Kerényi Grácia) 69 Ítéletkérők (Devecseri Gábor) 121 A lenyírt hajú lány (Kerényi Grácia) 167 A pajzs (Kerényi Grácia) 203 A sziküóni férfiú (Tegyey Imre) 233 A gyűlölt férfiú (Kerényi Grácia és Tegyey Imre) 253 A földműves (Kerényi Grácia) 273 Utószó (Írta: Tegyey Imre) 283 Szövegmagyarázatok (Írta: Tegyey Imre) 323


Oldal 179

Menandrosz_A Lenyirt Haju Lany

Recommend Documents