Lopön Tenzin Námdák Rinpocse - Dzogcsen - A filozófiától a szivárványtestig.pdf

LOPÖN TENZIN NÁMDÁK RINPOCSE DZOGCSEN A filozófiától a szivárványtestig Köszönet Lopön Rinpocsének a tanításokért A városi Dzogcsen-jógiknak ajánlva

Lopön Rinpocse szóbeli tanításai alapján fordította és szerkesztette: Urgyen és Pemá Lhámó Felelős kiadó: Fénygömb Alapítvány Budapest 2005 ISBN 963 218 382 7 Nyomta a Prime Rate Kft.

Előszó A könyv a Dzogcsen hagyománnyal foglalkozik, ezért először is köszönetet mondunk Lopön Tenzin Námdák Rinpocsének, kitől e tanítások származnak, és azoknak a Mestereknek, Tanítóknak kik nekünk önzetlen szeretettel tanították, tanítják a Dzogcsent, mint Csögyál Namkhai Norbii Rinpocse, Keith Dowman és John Reynolds. A könyvet bárki használhatja, de a Dzogcsen gyakorlásához egy hiteles Mester élő bevezetése szükséges. A könyvben élő tanítások leírásai vannak, melyeket Lopön Rinpocse az általa vezetett ausztriai, angliai, hollandiai és amerikai elvonulásokban adott. Lopön Rinpocse a bön és buddhista filozófiák, a tantra és a Dzogcsen szakértője, a kathmandui kolostorában mindezeket tanítja is. Egyszerűen „Lopönnek" nevezik, ami fő tanítót vagy vadzsramestert jelent. Őszentsége a Dalai Láma Kálacsakra füzetéből idézzük Lopön Rinpocse rövid életrajzát: „Tiszteletreméltó Lopön Tenzin Námdák Rinpocse 1926-ban született DélkeletTibetben. Hét éves korában került kolostorba. 1953-ban, a gese (doktorátus) fokozat megszerzése után, fiatalon, alig 27 éves korában, a Menri kolostor lopönjévé választották. Négy évig tanításokat adott, majd elvégezte a hagyományos hároméves elvonulást, azt követően Tibetből Nepálba szökött. Rinpocse irányította az indiai és nepáli bön kolostorok építését." Lopön Rinpocse, mivel maga is Dzogcsen mester, és a hagyomány jó ismerője, nagyon világosan elmagyarázza a hagyomány fő aspektusait gyakorlati szempontból, mivel a Dzogcsent értelmetlen pusztán elméletben ismerni. Átlátva a különböző hagyományokat, nem 2

tesz különbséget köztük, mindig azokat a szavakat használja melyeket a legmegfelelőbbnek tart az adott helyzetben, függetlenül attól, hogy azok a nyingmapa buddhista, a jungdrung bön, vagy más hagyományokban használt kifejezések. így a hagyományos jungdrung bön kifejezések helyett is sokszor a már meghonosodott buddhista szavakat használja, hiszen nem a kifejezés, hanem a mögötte lévő tartalom a lényeg. Minden vonal nagy mesterei gyakorolták és gyakorolják a Dzogcsent, maga a mostani Dalai Láma is Dzogcsen gyakorló, sőt Dzogcsen tanításokat is adott Európában és Amerikában egyaránt. Olyan régi nagy mesterek voltak Dzogcsen gyakorlók, mint az V. Dalai Láma a gelugpa hagyományból, a III. Karmapa Rángdzsung Dordzse a kagyüpa hagyományból, Grászpá Gyálcen a szakjapa hagyományból. A különböző hagyományok, és főleg a nyingmapa és a bön Dzogcsen tanítások kölcsönhatására, közös közép-ázsiai eredetére utal a következő idézet is, mely Thöndrup Tulku Meditáció és csodák mesterei könyvének nyolcvankettedik oldalán található: „Guru Rinpócse meglátogatta az összes India fölötti helyei, sok más országot és szigetet, a lényeket csodálatos erejével és megvilágosodott tanításaival szolgálva. Meglátogatta Zsáng-zsungot is, Tapihrieaként ('Od Kji Khjeu) nyilvánulva meg, a Dzogcsen nye-gyü-t tanítva, mely most a bön vallás Dzogpá Csenpojának egyik fő tanítása, hogy sok lényt a megvilágosodás megvalósításához és a fényiesthez vezessen." A Lopön Rinpócse az itt található tanításokban végigmegy a Dzogcsen teljes útján, a bevezetéstől a Thögál megvalósításáig, a szivárványlestig. Köszönjük Kosa Daninak a borító elkészítését. Elnézést kérünk a könyvben található ismétlésekért, de mivel több, különböző helyen és időben adott tanításról van szó, nem akartuk kihagyni. Természetesen a könyvben előforduló hibák a fordítók felelőssége. Mivel ez egy Dzogcsenről szóló könyv, a kimondottan Dzogcsenre vonatkozó kifejezéseket nagybetűvel írtuk, ellenben a szutrában és tanlrában használatos hasonló kifejezéseket nem. Az idegen vagy sajátos kifejezéseket első megjelenésük alkalmával, valamint a kiemelkedően fontos részeket, dőlt betűkkel írtuk. Váljon minden lény javára!

3

GURU-JÓGA IMA CSI CUG DEVÁCSENPÖ PODÁNG DU A Nagy Gyönyörűség palotájában, DRINCSEN CÁVE LÁMA LÁ SZOLVÁ DEB A kegyes Gyökérlámához imádkozom, SZÁNGYE SZEMSZU TÖNPÁ RINPOCSE Ki tudatom Buddha-természetét mutatod, RÁNGÓ RÁNGI SEPÁR DZSINCSILOB Becses Tanító, add áldásodat!

4

Első fejezet: BEVEZETÉS A DZOGCSENBE Fontos ismernünk mi a Dzogcsen, hogyan gyakorolják, és mi ezeknek a gyakorlatoknak az eredménye. Ezeket a tanításokat annak idején Tibetben sem volt könnyű megkapni. A nyolcadik század óta nagy titokban tartották, sőt a még korábban élt zsáng-zsung nye-gyü hagyományvonal huszonnégy Dzogcsen mestere, akik mind megvalósították a Dzsálűt vagy Szivárványtestet, ők is mindig csak egyetlen tanítványuknak adták át ezt a tudást. A nyolcadik századtól napjainkig ez a Dzogcsen vonal szakadatlan maradt. A körülmények azonban megváltoztak a huszadik század második felében, a Mesterek és a védelmezők engedélyezték a Dzogcsen sokkal nyitottabban történő tanítását. A Mesterem is imádkozott a védelmezőkhöz, és mivel pozitív jelek jelentkeztek, most sokkal nyitottabban tanítjuk a Dzogcsent a fogadásra kész tanítványoknak, melyet az indiai Dolándzsiban található kolostorunkban két éves kurzusokon tanítunk. Ez a kurzus egy kilenc éves program része, melyet a gese fokozatért végeznek, és a Dzogcsen nagyon logikus és felépített bemutatását adja. Ez a hagyomány szakadatlan maradt az ősi időktől napjainkig. A Dzogcsen tanítás a bönpóban és a nyingmapában azonos, a különbség a hagyományvonalban van. Történelmileg a zsáng-zsung nye-gyii (zsang-zsung sznyan-brgjud) a legfontosabb Dzogcsen vonal. Nem tibeti eredetű, hanem a nyugati Zsang-zsung ősi királyságból (ami ma Észak és Nyugat Tibet) származik, mely a Kájlás hegy területe köré összpontosult. A Dzogcsen volt Zsáng-zsung vallási kultúrájának legmagasabb tanítása, a hagyomány innen terjedt át Tibetbe. A nyolcvanas években Namkhai Norbu Rinpocse tizennégy olasz tanítványával a Dolándzsiban lévő kolostorunkba jött, hogy megkapja a zsáng-zsung nye-gyü átadást, és védőistensége, azaz jidámja beavatását, aki a Zsáng-zsung Meri. Azonban Namkhai Norbu nem bönpó láma, ő drugpa-kagyüpa tulku, aki a Derge Gomcsen kolostorban szakja nevelést kapott, fő Dzogcsen mestere, pedig a Dergében élő híres nyingmapa láma, Csángcsub Dordzse volt. De Rinpocsét nagyon érdekelte a bönpó hagyomány és a bön, mivel a tibeti kultúrát és a Dzogcsen történelmi gyökereit kutatta. Ezek gyökere a bönpó, az a bön, mely Tibet buddhizmus előtti vallási kultúrája volt. Zsáng-zsungban gyernek nevezték. A bönpó és a nyingmapa rendszereket a thegpá rimgu (theg-pa rim dgu) jellemzi, vagyis a megvilágosodáshoz vezető kilenc egymást követő út, és mindkét esetben a kilencedik, legmagasabb jármű a Dzogcsen. A paramita, vagyis a szutra rendszer szerint három mérhetetlen kalpába kerül a buddhaság megvalósításának elérése. A tantra rendszer szerint, csupán hét életet igényel. A két rendszerben a cél, azaz a buddhaság elérése, azonos, de a módszer, vagyis az út, különböző. A bönpó rendszerben négy tantra osztály van: 1. Zsjáve gyü (bja-ba'i rgjud) vagy krija-tantra 2. Csjöpe gyü (szpjod-pa'i rgjud) vagy csárja-tantra 3. Je-sen gyi gyü (je gsen gji rgjud), és 4. Je-sen csenpó gyü (je gsen csen-po'i rgjud). 5

Ezen tantra osztályozások mindegyikének saját szemlélete van, ami a gyakorlás alapja. Ezért azt találjuk, hogy szükségszerűen más-más idő kell a gyümölcs megvalósításához, vagyis a gyakorlás eredményének eléréséhez. Az egyik út sokkal hatékonyabb, mint másik, és így gyorsabban eredményt hoz, A Dzogcsen tanításokat három csoportba osztjuk: 1. Szemdé (szemsz-szde), vagy Tudat sorozat, 2. Longdé (klong-szde), vagy Tér sorozat, 3. Mengágdé (man-ngag szde), azaz Upadésa, vagy Titkos Útmutatások sorozat. A Dzogcsen tanításokban három belső minőség van: Tudatosság (rig-pa), Üresség (sztong-pa njid), és Elválaszthatatlanságuk (dbjer-med). De a Természetes Állapotban (gnasz-lugsz), ami a Tudat Természete, ezeket a megkülönböztetéseket nem találjuk meg, mivel itt a kezdetektől fogva minden eredendően egy és elválaszthatatlan. A magyarázatokban és a tanítások leírásakor viszont különbségeket tehetünk. A Szemdé, vagy Tudat sorozat inkább a Tudatosság oldalt vagy aspektust hangsúlyozza (rig-csa), a Longdé, vagy Tér sorozat inkább az Üresség oldalt (sztong-csa), és a Mengágdé vagy Upadésa sorozat a Tudatosság és Üresség Elválaszthatatlanságát (rig sztong dbjer-med). A Dzogcsen tanítások eme mindhárom sorozata elismeri, hogy a Jerme vagy Elválaszthatatlanság alapvető. A különbség csupán a hangsúlyon van. E hármas sorozat felosztásában a zsáng-zsung nye-gyü az Upadésához vagy Mengágdéhez tartozik, mivel főleg a Tudatosság és Üresség Elválaszthatatlanságát tanítja. A Dzogcsen, vagy Nagy Teljesség (rdzogsz-pa csen-po) állapota Kádák (ka-dag), vagyis Eredendő Tisztaság. Sosem volt benne semmilyen elhomályosulás, mint a közönséges tudatunkban (jid) és a közönséges tudatosságunkban (rnam-sesz). A Dzogcsen Természetes Állapota természetesen és benne rejlően Tiszta, ezért az eredendő buddhaságot (je szangszrgyasz) jelenti. Ez az Út (lam) és a Gyümölcs ('brasz-bu), vagyis az Út megvalósításának Alapja (gzhi). Ezért három buddháról beszélünk: 1. Zhi szángye (gzhi'i szangsz-rgyasz), Alap buddhaság, 2. Lám gyi szángye (lam gyi szangsz-rgyasz), Út buddhaság, és 3. Drebu szángye ('brasz-bu'i szangsz-rgyasz), Gyümölcs buddhaság. Az Alap Buddhaság a Kádák vagy Eredendő Tisztaság, ez a kifejezés a sunyátá vagy Üresség (sztong-pa nyid) szinonimája. Nincs benne semmilyen elhomályosulás, sem érzelmi, sem intellektuális. Olyan, mint a tükör természete, ami képes minden előtte megnyilvánuló dolgot tükrözni. Jóllehet a benne rejlő buddhatermészet az összes érző lényben megvan, nem ez a végső cél. Az Utat gyakorolnunk kell a buddhatermészetünk megvalósításáért, melyei pillanatnyilag nem ismerünk fel. Olyan ez, mint amikor a nap nem látszik a felhőkkel teli égbolton. Láthatatlan, pedig mindig ott van. Forrásként a bennünk rejlő buddhatermészet már tiszta, és nincsenek benne érzelmi vagy intellektuális szennyeződések. Eme tény megvalósításának folyamata az Ut buddhasága. Az Út gyakorlása által megvalósítást érünk el, amit a Gyümölcs buddhaságának nevezzünk. Az Alap buddhaságát és az Út buddhaságát „buddhának" nevezzük, de ez nem valódi buddha. A buddhaság képesség és lehetőség, de ténylegesen még nem nyilvánul meg, ehhez az egyénnek meg kell előbb tisztítania a kezdetellen idők óta felhalmozott elhomályosulásait. Jogosan kérdezhetjük akkor, hogy ha minden lény már buddha, akkor miért van szükség egyáltalán gyakorlásra? Éppen ezért, mert a buddhaság még nem nyilvánult meg és nem látható. Ha Dzogcsent gyakorlunk, nem szükséges istenségeket vizualizálnunk, vagy recitációkat végeznünk, mint a Menedék és a Bodhicsitla. Néhányan azt mondják, egyáltalán nem kell tennünk semmit, de ez az állítás csak a Természetes Állapot oldaláról igaz. Azt mondják, így van, mivel aTermészctes Állapotban minden képességként már jelen van, és így semmi sem hiányzik, semmit nem lehet hozzátenni vagy elvenni belőle. Ez kitűnő. De a gyakorló oldaláról, sok tennivaló van, és a Menedékhez vagy Bodhicsittához hasonló gyakorlatok igen is szükségesek. Saját összefüggésében, a Dzogcsennek nincsenek szabályai, mindenre nyitott. De ez vajon azt jelenti-e, hogy pusztán azt kell tennünk, amit a pillanatban érzünk? A 6

Természetes Állapot szempontjából ez igaz, nincsenek benne szabályok vagy korlátozások. Az összes jelenség a tudat megnyilvánulása (szemsz kji sznang-ba), mint a tükör tükröződése, és nincs bennük rejlő negativitás vagy tisztátlanság. Minden tökéletesen rendben van úgy, ahogy van. Megnyilvánulás, ami a Tudat Természetének energiája (rtszal). Olyan, mint az égbolton egymás mellet haladó fehér és fekete felhők, eltávozásuk után nem hagynak maguk mögött nyomot. Ez azonban csak a Természetes Állapot oldaláról igaz, ami olyan, mint a tiszta nyitott égbolt, melyre nincs hatással a felhők jelenléte vagy hiánya. Az égbolt számára teljesen egyformák. A gyakorló szempontjából viszont, teljesen különböznek, mivel a gyakorló azt hiszi, hogy a felhők szilárdak, nem áttetszőek, nagyon valóságosak, és anyagiak. A gyakorlónak először e felhők anyagtalanságát és valótlanságát kell megértenie, melyek elfedik Tudata Természetének (szemsz-nyid) egét. Ez a tává (lta-ba) vagyis szemlélet az alap, itt kell kezdenünk. Ezt követően gyakorolnunk kell, és megvalósítást érnünk el. Tehát, a gyakorló oldaláról, a gyakorlat és a fogadalmak elsőrendű fontosságúak. Maga a Természetes Állapot teljesen nyitott, tiszta, mint a tér, de mi, egyének, nem vagyunk teljesen nyitottak és elhomályosulatlanok. A Dzogcsen fő pontja a szemlélet, a Természetes Állapot felismerése, és a benne való folyamatos tartózkodás az út. Ez minden jármű közt a legmagasabb. Alatta nyolc másik jána (jármű) van, ahol a gyakorló -nem számít, hogy elmésen vagy tudatlanul - ragaszkodik ('dzinpa) a valósághoz és a cselekedethez (bja-ba), mellyel be akar valamit teljesíteni. A Dzogcsen, ezzel szemben, teljességgel mentes minden megragadástól, tartástól, és felszabadító cselekedettől ('dzin-med). Mikor gyakorlóként elkezdjük a Dzogcsen útját, valaki, aki maga is közvetlenül tapasztalja a Természetes Állapotot, be kell, hogy vezessen minket. Pusztán egyszer találkozni vele, mint egy új ismerőssel, nem elég. Fel kell fedeznünk magunkban a Természetes Állapotot, újra és újra átélve, és így nem marad kétségünk felőle. Ezért gyakorolnunk kell, rátekintenünk a gondolatainkra, észrevéve, ahogy feljönnek, tartózkodnak, és eltűnnek. Meg kell néznünk, honnan jönnek föl, hol tartózkodnak, és hová mennek. Így felfedezzük, hogy a gondolatok anyagtalanok, pusztán feljönnek, és újra eltűnnek, nem hagyva maguk után nyomot. Ha nem avatkozunk bele, vagy nem igyekszünk őket megváltoztatni, felszabadítják és feloszlatják önmagukat. Ezért meg kell tanulnunk, hogyan tartózkodjunk és maradjunk módosítások nélkül ebben a Természetben. Itt nincs semmi változtatnivaló, módosítanivaló, helyrehoznivaló (ma bcsosz-pa). A gondolatok csupán feljönnek és felszabadulnak. Kezdetben ez elegendő, de mikor igazán tapasztaljuk a Természetes Állapotot, nincs szükségünk rá, hogy ellenőrizzük és várjuk a gondolatok eltűnését. A gondolatok feljönnek és felolvadnak a természetük szerint. A gondolatok feloszlásának pillanatában a következő gondolat feljöveteléig hagyjunk mindent úgy, ahogy van. Egy nagyon tiszta és éber állapotban találjuk magunkat. A tibeti Ráng-rig szó magunkra tekintést jelent, vagyis Öntudatosságot. Ha a gondolatokat követjük, elkalandozunk, eltakarják a jelenlétérzésünket, és elfelejtünk Öntudatosak lenni. A Természetes Állapot szavakkal kifejezhetetlen. Amikor a teljes tisztaságban tartózkodunk, és azt gondoljuk, vagy mondjuk, „Tiszta vagyok!", már el is veszítettük az állapotot. A Természetes Állapotban nem kell semmit a gondolatainkkal vizsgálgatnunk. Az ilyen tudati tevékenység nem a Természetes Állapot. A gondolatok felolvadásakor, hagyjunk mindent úgy, hogy van, de legyünk éberek és tiszták. A Természetes Állapot minőségei az Üresség (sztong-pa) és a Tisztaság (gszal-ba). Beszélhetünk ezekről a minőségekről, de a Természetes Állapotban ezeket nem találjuk meg külön-külön, minden teljes és Nem-kettős (dbjer-med). A Természetes Állapot pusztán önmaga, semmi más, de mindent magába foglal. Ha nem foglalna mindent magába, akkor változatlan, egyéni, benne-rejlő léte (rang-bzhin) lenne, és nem lehetne semmilyen változás a világban. A változás lehetetlen lenne, mivel minden a szilárd, benne-rejlő természetéhez vagy lényegiségéhez lenne rögzítve. Mindenütt változást tapasztalunk, tehát minden anyagtalan, és benne-rejlő létezéstől mentes (rang-bzhin med-pa). Akár sok felhő van az égen, vagy egy

7

sincs, az égbolt természete változatlan és zavartalan marad. Csupán a mi víziónk az, hogy zavart és elhomályosult. Tehát, nem szabad engednünk, hogy a meditációban feljövő gondolatok szórakozottá tegyenek, és igyekeznünk kell a Természetes Állapotban maradni. Egy idő után az elmélkedésünk stabil lesz, eleinte azonban a szórakozottság gyakran megjelenik. Kezdjük azzal, hogy figyelmünket egyetlen pontra összpontosítjuk, így fel tudjuk ismerni, mi zavarja meg elmélkedésünket, ez fontos ahhoz, hogy gyakorlatunk helyes legyen. A Természetes Állapot megtapasztalásának sok módja van. Használhatjuk a sámáthát (zhignasz) erre a célra, például egyhegyű figyelemmel összpontosítva a fehér tibeti Á-ra. Kezdetben ez a rögzítés nem ad teret a feljövő gondolatoknak, melyek szórakozottá tehetnek, majd, mikor a rögzítést lazítjuk, ismét gondolatok jelennek meg. A feljövő gondolatok pusztán olyanok, mint az égbolton megjelenő felhők, feloszlanak, nem hagynak maguk mögött nyomot. Tehát, nincs rá szükség, hogy elemezgessük és gondolkodjunk róluk, magunkat kérdve, „Üresek vagy tiszták?" Végül magunkat a nyugalmi állapotban találjuk, ahol kevés gondolat jön föl, vagy egyáltalán nem jön föl. Ez a rögzítés eredménye, és nem a Rigpa vagy Természetes Állapot. Pusztán tapasztalás. A Természetes Állapot nem a nyugodt állapot, sem a gondolatok mozgása, hanem a tiszta azonnali tudatosság állapota, mely meghalad minden gondolatot és tudatműködést. Olyan, mint a tükör, bármi előtte megjelenőt tükröz, ítélkezés és gondolat nélkül. Mikor ebbe a Természetes Állapotba jutunk, nem gyakoroljuk a pozitív gondolatok művelését, és nem igyekszünk a negatív gondolatok elfojtására. Ez a szutrák módszere, az ellenszerek használata. A Dzogcsen módszere nem ez. A Dzogcsen gyakorlása pusztán a Rigpa Természetes Állapotában történő folytonosságot jelenti, engedve bármilyen gondolat megjelenését, mely önmagát szabadítja föl, akár pozitív akár negatív. A Dzogcsent nagyon titokban tartották Indiában és Tibetben, mivel könnyen helytelen szemléletet szülhet. A Dzogcsen az ok-okozat állapotának meghaladásáról beszél, tehát a gyakorlásában nem fontos a pozitív gondolatok művelése és a negatív gondolatok elfojtása. Miért volt a Dzogcsen ilyen tikos? Nem azért mert eretnekség, vagy, mert rejtegetnivaló van benne. Ha ugyanis az egyén nem kész erre a tanításra, mégis hall róla és félreérti, magának és másoknak is árt azzal, hogy helytelen szemléletét elmondja nekik. Ezért, jobb a tanítási titokban, személyesnek megtartani. Hogyan gyakoroljuk a Dzogcsent? Először Guru-jógát kell végeznünk. De a Gurujóga vizualizáció tudatunk által alkotott. A tudat hozza létre ezt a tárgyat. Ugyanez érvényes a fehér tibeti Á esetében is. Habár ezekkel a gyakorlatokkal kezdjük, nem a fő gyakorlatok, az a tudaton túli állapotba jutás, amit a Rigpa állapotának nevezünk. Valamilyen tárgyra rögzítés, mint például a fehér Á, csupán a Rigpa felfedezését szolgálja. Miután tudatunkat a fehér Á-ra rögzítettük, és magunkat a nyugodt állapotban találjuk, visszanézünk tudatunkra, megvizsgáljuk ki rögzített erre a tárgyra. A tudat, a gondolatok forrása után kutatunk. Honnan jönnek? Hol tartózkodnak? Hová mennek? Van-e valamilyen színűk vagy formájuk? A gondolatok felolvadása után marad valamilyen nyom utánuk? Ez mind a tárgy oldal. Megnézzük az alanyi oldalt is. Ki figyel? Ki hozta létre ezt a vizualizációt? Két dolog található itt, a megfigyelő és a megfigyelt? Kutatunk és kutatunk, és nem találunk semmit. Kutatjuk az alanyt, és nyomát sem találjuk. Visszamegyünk a pillanatba, és a megfigyelő és megfigyelt feloszlik. Aztán csupán abban a jelenlétben kell maradnunk, bármi megváltoztatása nélkül. Mindent úgy hagyva, ahogy van. Beavatkozás nélkül a gondolatok természetesen feloszlanak. Tehát, hagyjuk a gondolatokat, ahogy vannak, ítélkezés nélkül. Nem számít, mi jelenik meg a tudatunkban. A Dzogcsen szövegek azt mondják, hogy a Természetes Állapot Üresség oldala Eredendően Tiszta (ka-dag), a Világosság vagy Tudatosság oldala Spontán Tökéletes (lhun-grub). Mikor magunkat a Természetes Állapotban találjuk, nem gondolunk erre, nem elemzünk, és nem ítélkezünk. Ez a Természetes Állapot az intellektus fogalmain túl van, és szavakkal kifejezhetetlen. Ha egyszer bevezettük a Természetes Állapotot, tudjuk mi az, és nem felejtjük el. Akkor a 8

feladatunk újra és újra belejutni, és folytatni benne. Az elmélkedés vagy folytonosság a Rigpában a Dzogcsen fő gyakorlata. Az elmélkedést zavaró három fő akadály: csingvá ('bjing-ba) vagy álmosság, mugpá (rmug-pa) vagy tompaság, és godpá (rgod-pa) vagy izgatottság. Igyekszünk folyamatosan a Természetes Állapotban maradni, és ha igyekezetünkbe álmosság vegyül, megújító energiára van szükségünk. Meg kell figyelnünk elmélkedésünket, hogy észrevegyük, ha a három hiba valamelyike megjelenik. A tompaság azt jelenti, hogy tisztaságunk besűrűsödik, és átlátszósága gyengül, a tárgyak tompán jelennek meg. Hiányzik az energiánk. A tompaság ellenkezője az éberség, és a tárgy tiszta megnyilvánulása vagy vizualizációja. Észre kell vennünk, és el kell döntenünk milyen ellenszert használjunk. Ha túl sok energiát adunk bele, izgatottá válunk. Ha nincs elég energiánk tompák, vagy álmosak vagyunk. Tehát meg kell ismernünk magunkat, mivel minden gyakorló személy képessége és alkata más. Általában az izgatottságot könnyű felismerni. De kétféle izgatottság is létezik: durva és finom. Az utóbbit nagyon nehéz fölismerni. Gondolatok jönnek föl, és ha tudatosan vagy tudatlanul azonosulunk velük, azonnal kizökkentenek a Természetes Állapotból. A Természetes Állapotban tartózkodás a főút, mely a célba visz minket, a szórakoztató gondolatok mellékutakra vezetnek, ahol eltévedünk, és csak nehezen találunk vissza a célba vezető útra. Tehát, mi az ellenszer? Az álmossággal két fő dolgot tehetünk. Először, mélyeket lélegzünk a friss levegőből, majd megrázzuk, megmozgatjuk testünket. Ha durva izgatottság jelenik meg, megállunk kissé a meditáció gyakorlásával. Valami egyebet teszünk és lenyugszunk. A finom izgatottságot sokkal nehezebb kezelni, mivel általában föl sem ismerjük. Mikor felismertük, szintén megállunk, és szünetet tartunk. A tompaságot az álmossághoz hasonlóan kezeljük. A Dzogcsen gyakorlásakor ne felejtsük el, hogy sose erőltessük magunkat, és hagyjunk magunknak elég teret. Kezdetben szerencsésebb több, rövid szakaszban gyakorolnunk, köztük frissítő szüneteket tartva, mint magunkat túl korán hosszú meditációkra erőltetni. Ez csak akadályokat ébreszt. Mind kezdetben, mind később a legfontosabb, hogy ellazítsuk magunkat. A Természetes Állapot már kezdetektől fogva jelen van, ezért nem kell semmit elérnünk vagy elfojtanunk. Csupán nyugodjunk el, és hagyjunk mindent úgy, ahogy van. Ez a Dzogcsen útja.

9

Lopön Tenzin Námdák Rinpocse

10

Második fejezet: A BUDDHASÁG ELÉRÉSE l. A hinajána szemlélet A mahajána fölismeri a trikáját, a Buddha Három Testét, a hinajána nem. A hinajána követői csak a történelmi Buddha létét ismerik el, aki a múltban élt. Szemléletükben Buddha Sákjamuni egy árháthoz hasonló, aki az összes klésáját (szenvedélyek vagy negatív érzelmek) és vászánáját (karmikus lenyomatok) megtisztította. A megvilágosodása után a megmaradt karmáját a fizikai teste jelentette. Fizikai teste fennmaradt egy ideig, de tudata teljesen megtisztult az elhomályosulásoktól. Aztán a parinirvánába való távozása után, egyáltalán semmi nem maradt utána, sem test, sem tudat. Ezért, mikor Buddhához imádkozunk, ez a cselekedet nem több megemlékezésnél, mivel nincs senki, ki minket hallana. Nem kapunk áldást és bölcsességet tőle, mivel Buddha nincs többé. Csupán a tanításaira emlékezés és a szentiratokban rögzített példa. Mindamellett, utat mutatatott, hogyan szabaduljunk meg a szamszárában lévő szenvedéstől, ami az árháttá válás, azaz a tudatáramunkat befolyásoló összes klésa és karmikus nyom kiküszöbölése. Ez a hinajána szemlélete. Ezen hinajána út gyakorlásával azonban csak az árhát állapotát valósítjuk meg, és nem a teljesen megvilágosodott buddháét. 2. A mahajána szemlélet A bönben és buddhizmusban található kozmológia szerint az univerzumban három fő létszint található: (1) a kamadhátu vagy Vágy Világa, ahol az istenek vagy dévák kivételével az összes érző lényt a vágy (kama) érzékei uralják, (2) a rupadhátu vagy Forma Világa, ahol azok az istenek tartózkodnak, kiknek nagyon finom testük (rupa) van, fény érzékszervekkel, és akiket már nem ural a durva érzéki vágy (kama), és (3) az arupadhátu vagy Formanélküli Világ, ahol a lényeknek nincs formájuk (arupa), és a kozmikus tudat dimenziójában tartózkodnak. A rupadhátu csúcsaként a lét legmagasabb síkja Akanisthaként ismert, mely tibetiül Ogmin ('og-min), és a lét e síkján az akanistha dévák ('og-min Iha) élnek. Ha végigmegyünk a rupadhátu isteni síkjain, azt találjuk, hogy a dévák fénytestben vannak, mely az egyre fejlettebb síkokon egyre finomabb és tisztább. Tehát, mikor készek vagyunk a buddhaság elérésére, a földi emberi lét után, Akanistha mennyországába születhetünk, mivel ezen a síkon átélt lényünk sokkal alkalmasabb a buddhaság megvilágosult tapasztalásához. Ezért mondhatjuk, hogy megszereztük a magasan kifinomult fénytestet az Akanistha birodalomba születés erénye által. Az Akanistha mennyországban folytatjuk a gyakorlást, hogy tudaláramunkat az összes elhomályosulástól megtisztítsuk, még a nagyon finom és tudatalatti elhomályosulásoktól is. Ha minden akadály megtisztítottunk, szambhógakájaként érjük el a buddhaságot Akanisthában, megvalósítjuk a szambhógakája formát. így érjük el a buddhaságot a mahajána szutra rendszere szerint. 11

A bön szerint a lénynek először Akanisthába kell születnie akanistha istenként, hogy a megvilágosodáshoz megfelelő teste vagy formája legyen. Itt az egyén eléri a szambhógakáját, és az alsóbb világokba jön, hogy nirmánakájaként megnyilvánulhasson a fizikai föld síkján. Buddha tudata dharmakája, és kétféle tisztaság jellemző rá, a benne rejlő tisztaság és az időszakos szennyeződésektől mentes szabadság. Ez a dharmakája felfoghatatlan, kifejezhetetlen és határtalan. A szambhógakája a buddhák energiájának (thugsz-rdzse) megnyilvánulása, a fény és energia tiszta formája. Látható. Ez a buddhák beszéd aspektusa. A nagy bodhiszattvák, mikor a magas bumikot vagy állapotokat elérik, érzékelik ezt a dicső testet. A kamadhátuban számtalan szenvedő lény van, kik az elhomályosulásaik folytán nem érzékelik a szambhógakáját, számukra Buddha saját formájából számtalan kisugárzást (nirmita) nyilvánít meg az összes lakott világban, ezeket nirmánakájáknak vagy Kisugárzás Testeknek, Varázstesteknek (szprul-szku) nevezzük. Ezeket a testeket azok a lények is érzékelik, kiknek tudata klésáktól (szenvedélyek) és az érzéki vágyaktól elhomályosult. A szambhógakája olyan, mint a nap az égen, fénye mindenütt ott ragyog. Csak egyetlen nap van az égen, de nagyon sok visszatükröződő képe van a földön lévő sok víztócsában. Ezek a visszatükrözött képek a nirmánakáják. De a gyakorló csupán akkor képes látni a szambhógakáját és direkt hallani a tanításait, mikor elérte a vízió útját (darsana-marga, a harmadik az öt út közül), és eléggé megtisztította elhomályosulásait. A tudatlan érző lények csak a nirmánakáját képesek érzékelni. 3. A tantra szemlélete A tantra rendszerében más módszer leírását találjuk, ehhez nem szükséges először Akanistha mennyországba születni a finom fénytest eléréséért. Ezt a módszert majadehának, Illuzórikus Testnek, vagy tibetiül gyulünek (szgyu-lusz) nevezik. Ebben az esetben itt a földi életünk alatt gyakoroljuk a dzogrimet (rdzogsz-rim), ami a tantrikus átalakulás második fázisa. A finom prána és a tudat egysége segítségével létrehozzuk szívközpontunkban a nagyon kifinomult Illuzórikus Testet. Ez a gyulü vagy Illuzórikus Test megfelelő alapul szolgál a szambhógakája megnyilvánuláshoz, tehát nem szükséges semmilyen más létdimenzióban ezen alap után kutatnunk. Földi életünk során, gyakorlásunk révén, létrehozhatjuk ezt a gyulüt, és halálunkkor tudatunkat vagy námsénkat azzá alakítjuk, és így járművé válik a szambhógakájához. A gyulünek két fajtája van, tiszta és tisztátlan. Ha a halál pillanatában nem értük el a teljes megvalósítást, és nem tisztítottuk meg az összes érzelmi és intellektuális finom elhomályosulásunkat, akkor a prána és tudat egységéből megszülető finomtestet tisztátalan Illuzórikus Testnek nevezzük. Ebben a testben további tisztító gyakorlatokat kell végeznünk a teljes megvilágosodás megvalósításához. Csak az így megtisztított állapot elérésével beszélhetünk tiszta Illuzórikus Testről. Ezen gyulü megnyilvánulását Szivárványtestnek ('dzsa'-lusz) vagy Fénytestnek ('od-lusz) is nevezik. Ez azonban nem igaz, mert a szambhógakája gyulü megnyilvánulása a kjerim (bszkjed-rim) vagyis kifejlesztő fázis, és dzogrim (rdzogsz-rim) vagyis beteljesítő fázis előzetes gyakorlásának és megvalósításának köszönhető. Mikor a szemléletes gyakorlás különbözik, akkor a gyümölcs vagy eredmény is más lesz. Tehát ezek a megnyilvánulások nem azonosak, az Illuzórikus Test és a Szivárványtest nem azonos. 4.A Dzogcsen szemlélete A Dzogcsen szempontjából a finom prána és tudat egységének gyulü általi megvalósítása (a tantrikus módszer), az Akanistha mennyországban dévaként születés (a mahajána módszere), sem az árhát állapota (a hinajána módszer) nem jelenti a valódi buddhaságot. Ha az árhát megvalósította állapotát, az összes klésáját gyökerénél elvágta, nem kell többet emberként megszületnie, de a létezés emelkedettebb szintjein tovább kell 12

folytatnia tudatárama tisztításának folyamalát, mivel még további intellektuális elhomályosulásoktől sújtott. Az utolsó emberi újjászületés után magasabb létszintre jutva, az árhát a buddhaság eléréséért a mahajána útjára kell lépjen. A gyuliit megvalósított tantrikus gyakorló sem kell, hogy emberként újjászülessen. A gyulü azonban nem állandó, mivel okokból jön föl, ahogy ez az Akanisthában születésre is igaz. Ha a dharmakája korábbi okok eredménye, állandótlan kell, hogy legyen. Nem folytathatjuk a feltételekhez kötött állapotot a feltételekhez nem kötött állapotban. Ez lehetetlen. A dharmakájának két aspektusa van: feltételekhez nem kötött állandótlan és feltételekhez nem kötött állandó. (Példának, itt van a végtelen tér, és a korsó belsejében lévő tér, az egyik állandó a másikat időszakosan behatárolja a korsó agyagfala. Mikor a korsó eltörik, a kettő egy tér.) Ha a buddhaság korábbi okokból jön létre, nem feltételektől mentes állapot. Nem állandó. Eljön a vége, ahogy a meditációban megjelenő összes misztikus tapasztalásnak vége lesz, és aztán visszatér a közönséges megtévesztő tudatszint. Itt az alapvető elv az, hogy az összes feltételekhez kötött dolog állandótlan, ezt az igazságot az összes buddha tanította. Mégis a szutra rendszer szerint a bölcsesség gyűjtése a dharmakája oka, míg az erény gyűjtése a rupakája oka. Nincs itt logikai ellentmondás? A megvilágosodás elérése után, a korábban letett bodhicsitta és pranidhana fogadalmainak köszönhetően - ezek a fogadalmak, a szutra magyarázat szerint, a alpakájaként való megjelenés okai - Buddha újra megjelent a földön, hogy az embereknek dharmát tanítson. Ez a rupakája azért jelenik meg, mert nekünk szükségünk van rá, és nem azért, mert a buddhának bármilyen óhaja vagy törekvése lenne. Ö a Beszéd járművével tanít, az úgynevezett szambhógakájával, az energia megnyilvánulásával, de Tudata dharmakája. A dharmakája feltételekhez nem kötött, nem lehet befolyásolni, vagy gondolatokkal és érzelmekkel korlátozni, olyan, mint a tiszta, nyílt, akadálytalan ég. A szambhógakája az égbolton lévő naphoz hasonlítható. Pártatlanság vagy megkülönböztetés nélkül mindenfelé szétszórja sugarait, ezek a napsugarak a nirmánakájákhoz hasonlóak. Mégis ha egy hegy északi oldalán lévő barlangjában ülünk, ki kell jönnünk a barlangból, hogy meglássuk a napot, még akkor is, ha az mindenre szórja sugarát. Ugyanez igaz a szambhógakájára is. Lényegiségében a dharmakája üres és formátlan, mint az égbolt, feltételekhez nem kötött és állandó. De a bölcsesség (sesz-rab) oldaláról állandótlan, mivel ez a bölcsesség okokból jön föl. Akkor a valódi dharmakája hogyan tud a bölcsesség halmozásából feljönni, mint okból? Ez az elv a Dzogcsen szerint teljesen különbözik. A Dzogcsen Upadésa tanítások fő gyakorlatai a Tregcsö és Thögál. A Tregcsö az elmélkedés állapotába, a Természetes Állapotba jutást, és a folyamatos benne tartózkodást jelenti. A Thögál azt jelenti, hogy mialatt az elmélkedés állapotában tartózkodunk, a Természetes Állapot potencialitása (rig-pa'i rtszal). spontán vízióként meg tud jelenni. E potencialitás megnyilvánulásának közege lehet a napfény, a teljes sötétség, vagy az égbolt nyitott tere. A Thögál gyakorlat végső eredménye a Szivárványtest vagy Dzsálü ('dzsa-lusz). Ez azt jelenti, hogy már elértük a szambhógakáját, mivel benne van a Természetes Állapot potencialitásában. Nem korábbi okok hozzák létre, eredendően jelenlévő, mivel maga a Természetes Állapot bennünk lévő lehetősége vagy energiája. Ez a módszer csak a Dzogcsenben található meg, más járművekben nem. Itt a szambhógakáját nem valami külső tényező hozza létre, mint fogadalmak vagy a dzogrim gyakorlása. Spontán Ön-tökéletes (lhun-grub) megnyilvánulás. Látható dolog, és az összes látható dologhoz hasonlóan, változó és állandótlan. Ezért a rupakája mindig állandótlan. Nem olyan, mint évszázadokon keresztül változatlanul, a végtelenségig az égbéli trónon ülni. A Thögálban valóban benne van a tisztátalan fizikai test feloszlatásának lehetősége a halál idején vagy még előtte, amit a Szivárványtest megjelenése követ. De ez nem a tisztátalan fizikai test tiszta szambhógakájává alakításának folyamata. A Dzogcsen sajátos módszere nem az átalakítás, mint a tantrák esetében, hanem az Ön-felszabadulás útja. Tehát a tantrában és a Thögálban alkalmazott eljárás teljesen különböző. A vízió és energia átalakításáért a tantra vizualizációkat használ a kjerim és dzogrim gyakorlatokban. Magunkat szambhógakája formában képzeljük el, békés vagy haragos megnyilvánulásként. De a 13

Dzogcsenben nincs vizualizáció és átalakítanivaló. A Thögál folyamán feljövő víziók nem vizualizációk. A vizualizáció tudatmunkát jelent, a tudat hozza létre. A Dzogcsen viszont a tudatot meghaladó állapot. A Thögálban feljövő víziókat nem a tudat vagy a tudatalatti karmája okozza, hanem a Természetes Állapotban már eredendően meglévő potencialitás megnyilvánulása. A víziót nem valamilyen ok hozza létre, hanem Lhundrub (lhun-grub), vagyis Spontán Tökéletes. Mivel a szambhógakája már teljesen benne van a Természetes Állapotban, egyszerűen megnyilvánul. Egyedül a Dzogcsen fedi fel a valódi természetet, föltárja ezt a benne rejlő buddhaságot, a valódi természetünket, és így a szambhógakája erőltetés nélkül megnyilvánul. A Thögál folyamat csúcsán van az a fázis, aminek neve, a „víziók állapotának kimerítése a Valóságba" (bon-nyid zad-pa), ahol a gyakorló által lapasztalt összes tiszta és tisztátalan vízió felolvad a Természetes Állapotban. Ebbe fizikai testünk is beletartozik, ami régi karmikus okok következménye, és a tisztátalan karmikus víziót jelenti. A gyakorló számára minden fölolvad. Ez teret ad a szambhógakája spontán megnyilvánulásának, mely egészen a kezdetektől lehetőségként jelen volt a Természetes Állapotban. Mivel már itt volt, megjelenésének nincsenek elsődleges okai. Megnyilvánulásának másodlagos oka, az elhomályosulások megtisztítása az úton. Olyan, mint amikor a szél az égbolton elfújja a felhőket, és a nap láthatóvá válik, vagy a templomajtó kinyitása, mely állal a buddhaszobor tisztán láthatóvá válik. Ha a buddhaság eszméjét logikai szempontból vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a nirmánakája és a szambhógakája állandótlan, egyedül a dharmakája állandó. Amikor a dharmakáját tovább elemezzük, azt találjuk, hogy két oldala van. Az üresség oldaláról állandó, a bölcsesség oldaláról állandótlan. A Künsi minden alapja, állandó, mivel üres, a Rigpa állandótlan, mivel nem mindig nyilvánul meg. Ez a kettő, a Künsi és a Rigpa, mindig Elválaszthatatlan (dbjer-med) a Természetes Állapotban. Az Üresség oldaláról (sztong-csa) állandó, a Tisztaság (gszal-csa) vagy Tudatosság (rig-csa) oldaláról állandótlan. Tehát a megnyilvánulás oldal állandótlan, mindig változik, míg az üresség oldal konstans és állandó. Mikor a Természetes Állapotról beszélünk, logikai szempontból megkülönböztetjük ezeket a dolgokat, de a Természetes Állapot a teljesség tökéletes egysége. Benne az Üresség és Tisztaság elválaszthatatlan, és sosincs másképp. Ez az Elválaszthatatlanság vagy Jerme (dbjer-med) a Dzogcsen lényege. A Szivárvány tetst megvalósításához Thögált kell gyakorolnunk, nem. valami más módszert. A feljövő víziókat nem a tudatunkkal hozzuk létre, hanem a másodlagos tényezők hatására, mint a napfény, sötétség vagy a tiszta, nyitott égbolt, spontán megjelennek. Önkéntelenül feljönnek a Természetes Állapotból, nem kell kjerim vagy dzogrim gyakorlatokat végezni előkészítésükhöz. Csupán a Természetes Állapotban tartózkodás stabil képessége kell hozzá. Ezt nevezik Tregcsönek. A Thögál víziók automatikusan feljönnek, a napfény, a teljes sötétség, vagy az üres égbolt hatására. Fokozatosan az istenségek összes tiszta víziója feljön, ezek a víziók beteljesülésükig fejlődnek (két fázisban), majd fölolvadnak a Természetes Állapotban, ez a négy fázis útja (sznang-ba bzhi). A tiszta és tisztátalan víziók (sznang-ba) a Valóságba (bon-nyid) olvadnak, ami a Természetes Állapot. Mikor vízióink felolvadnak, felolvad fizikai testünk is, mivel tisztátalan karmikus víziónk eredménye. A mindennapi tisztátalan víziónk forrása azonos a Thögál tiszta víziójának forrásával, és most mindkettő egyformán az alapjába olvad, a Természetes Állapotba. Egyetlen eredendő Alap van, a Természetes Állapot, de két Út, a tisztátalan karmikus vízióé és a tiszta vízióé, ahogy a Gyümölcs vagy eredmény is kettő, a szamszára és a nirvána. A végső forráshoz visszatérve, a Természetes Állapot potencialitása Szivárvány testként jelenik meg, a valódi rupakájaként. A Dzsálü vagy Szivárványtest az érző lényeknek anyag formájában is megjelenhet, hogy tanítsa őket. A Szivárványtest nem anyagi, de úgy jelenhet meg, mintha az lenne, hogy egyszerre tudjon hatni az érző lény összes érzékére. A szambhógakáját csak az árják, a harmadik, negyedik és ötödik utat - a Vízió útja, a Meditáció kifejlesztése és beteljesedése -elért bodhiszattvák tudják érzékelni. Ők hallani tudják a szambhógakáják tanításait, míg a közönséges lények nem látják, és nem is hallják őket. A nirmánakája az, amit hallani és 14

érzékelni tudnak. Az embereknek a nirmánakája emberként jelenik meg. Más világokban, másfajta lényekkel, más a helyzet. De a Szivárványtest a Természetes Állapot lehetőségeként, semmilyen sajátos formára nem korlátozott. A különböző formák miriádjaiban megnyilvánulhat. A Természetes Állapot velünk van kezdetektől fogva. Nincs több dolgunk, mint felfedezni, benne tartózkodni, és engedni potencialitása megnyilvánulását. Ez a buddhaság.

Harmadik fejezet: A NÉGY LÉNYEGI PONT Ez a rövid szöveg a Nam-mka' 'phrul mdzod gyűjteményből származik, és a Dzogcsen természetének megértésére szolgáló négy lényegi pontot magyarázza. Az első pont, hogy a Dzogcsen nincs ellentmondásban a Két Igazsággal. A második, hogy a Dzogcsen nem ragaszkodik az önlét elméletéhez. A harmadik a dzogcsenpák viselkedésére vonatkozik, mely szerint nem tesznek meg bármit, a pillanatnyi impulzusaik hatására. A negyedik, hogy nem ragaszkodnak semmihez. A szutrákból jól ismert, hogy Buddha tanította a Két Igazságot: a Viszonylagost és az Abszolútot. Ezek kétségtelenül Buddha tanításai, ezért a Dzogcsen megértésénél fontos, hogy 15

ne beszéljünk e Két Igazság ellen. A Dzogcsen, mely Buddha legmagasabb tanítása, azt mondja, hogy az okozatiság, vagyis a karmikus okok és következményeik nem a legmagasabb igazság. A bönpó hagyományban két módszert használnak az út járásakor. Az első esetében, a Kilenc Út legmagasabb ösvénye (Dzogcsen) szerint, a tudat természete üres. Ezért lényegét tekintve semmi dolga az okozatisággal, a karmikus okok és következményeik nem változtatják, nem módosítják. Teljesen meghaladja azokat, túl van az ok-okozaton, tehát azt mondjuk, hogy Eredendően Tiszta (ka-dag). A gyakorlónak, aki tényleg elérte a buddhaságot, és folyamatosan ebben a Természetes Állapotban tartózkodik, nem kell semmi okol létrehoznia, hogy valami mást megvalósítson. Nincs elvárása vagy félelme, hogy erényes vagy erénytelen cselekedeteinek, jó vagy rossz következménye lesz. Ez azért van, mert a Természetes Állapot az összes karmikus okot és okozatot meghaladja. Ezért a Dzogcsen, amikor a Természetes Állapotra utal, nem beszél a karmikus okokról. Ha a gyakorló nincs ténylegesen a Természetes Állapotban - ami a szokásos, közönséges, szamszárikus létezésünk - mindent a karmikus okok határoznak meg. Cselekedeteinknek következményei vannak. Ha a Bön Kilenc Útját (theg-pa rim dgu) nézzük, a nyolc másik út nem a Dzogcsen szemlélete és gyakorlata szerint halad. Ezekben a hangsúly főleg a Viszonylagos Igazság megértésén van, és ezért sokkal több szó esik a karmikus okokról. Az összes jó és rossz eredmény okokból jön föl. Hasonlóképpen, a Thögál gyakorlataiban feljövő víziók is a Viszonylagos Igazság szférájába tartoznak (sznanag-lugsz kun-rdzob bden-pa). Az ellentmondás csak látszólagos. A Természetes Állapot szempontjából az Abszolút Igazságról beszélünk. Minden üres és benne rejlő létezéstől mentes. A Dzogcsen hangsúlyozza, hogy a Természetes Állapot az okságon túl van, nem támaszkodik semmilyen karmikus okra, de kiemeli, hogy a megnyilvánulások teljessége (sznang-lugsz) okoktól függ. Ez különösen igaz a tisztátalan karmikus víziók esetében, amire példa emberi karmikus víziónk, ahogyan az általunk ismert emberi létben vagyunk. A karmikus vízió okokból keletkezik, és mivel azonos karmikus okokkal rendelkezünk, a világol mindannyian az emberi karmikus vízió szerint fogjuk fel. Tisztátalan, mivel a tudatlanság és szenvedély okozza. Kétfajta gyakorlóról beszélünk, a közönséges személyről és a megvalósított lényről vagy beavatottról. Ne feledjük, hogy a szavakban kifejezett tanítások tartalma, a tanítások hallgatóitól függ. Az alapvető Dzogcsen tanokat főleg az Eredendő Buddha, Dharmakája Szamantabhadra vagyis Kuntuzángpó (Kun tu bzang-po) tárta föl, és a dharmakája mindig az Igazságról „beszél", sosem egyébről. A dharmakája a Természetes Állapot álláspontjáról szól. Ezért a Dzogcsen nem fogadja el nézetei közt a Két Igazságot. Csupán Egyetlen igazságot vagy Forrást fogad el, amit Egyedüli Lényegiségnek (thig-le nyag-gcsig) nevez- Ez a Természetes Állapot, melyben a megjelenés és üresség elválaszthatatlan. Azonban, a közönséges víziónk - a tisztátalan karmikus vízió - okokból jön föl, és a Dzogcsen egyetért ezzel. Tehát, ha megértjük a Dzogcsent, nem találunk itt semmilyen ellentmondást, hiszen ezek az Igazságok - a Két Igazság és az Egyedüli Lényegiség - különböző jelentésekkel bírnak. EZ az első pont. A második pont szerint a Dzogcsen nem ismeri el az állandó én létét (hdag gi lta-ba). A hétköznapi életünkben mindig magunkra gondolunk. A/, egész gondolkodásunk ehhez az én-képzethez kötött (ami valóságos és maradandó), és az összes érzelmi reakciónk erre az énre épül. így a valóságban nem létező ént állandóan létrehozó folyamat neve „énhez ragaszkodás" (bdag 'dzin), vagyis én-központúság. Ez a számunkra nem ismert folyamat vezetett minket egészen máig, és így számtalan életen keresztül negatív karmikus okokat gyűjtöttünk. Ez a. dágdzin, vagy én-ragaszkodás a „tudatlanság", ami itt a valódi tudás vagy tudatosság hiányát jelenti (ma rig-pa). Ennek a tudatlanságnak nincs abszolút kezdete, minden életünkben velünk volt léthabitusunk alkotóelemeként. Bármilyen dolgot látunk, azonnal elfogadjuk, vagy elutasítjuk. A felfogott tárgyat jónak vagy rossznak ítéljük, és ennek megfelelő érzelmi viszonyulásunk a ragaszkodás vagy utálat. Ha nem ragadjuk meg('dzin-pa) a tárgyat azzal, hogy mentálisan berögzítjük, vagy megítéljük, nem fogunk ragaszkodni hozzá.

16

Ezért magunkba kell néznünk és meg kell próbálnunk rátalálni az úgynevezett „énre" (bdag). Hogyan gondolkodunk? Azt gondoljuk, hogy az általunk észlelt dolog rajtunk kívül létezik, objektív és valóságos. Valóban itt van, és mi megragadjuk. De ha kutatunk utána, mi a megragadandó? Hol van a megragadó? Olyan, mint egy sorozat kínai doboz kinyitása. Végül azt találjuk, hogy nincs semmi megragadható. Nézzük, hogyan működik ez a megragadó vagy dzinpá. Például ha gyötrő fejfájásunk van, azt gondoljuk, „Oh, fejfájásom van!" Van egy fejfájásérzet, de ez nem mi vagyunk. A fej sem mi vagyunk. Ragaszkodunk, azt mondván, „Beteg vagyok!" Nézzük csak meg ezt közelebbről. Nincs létező „én", csupán a fájdalom tapasztalása. Ugyanez vonatkozik a test többi részére is. Ha mindet megvizsgáljuk, találunk-e bármilyen „ént"? A beazonosítási folyamatot, amikor az összes tapasztalásunkra ráhúzunk egy „ént" dágzinnak vagy énhez ragaszkodásnak nevezzük. Való igaz, hogy mindezek a részek a testünkhöz tartoznak, de ha egyenként megvizsgáljuk az utolsó sejtig, megtaláljuk-e az „ént"? Levonjuk a következtetést, hogy az én nincs a fizikai testben, tehát a tudatunkban van. Tudatunkkal ugyanúgy tehetünk, mint a fizikai testünkkel, keressük benne az „ént", és nem találjuk benne. Vegyük példának a szem-tudatot. Ha nem volna jelen, egyáltalán semmit nem láthatnánk, még ha a szem, mint érzékszerv működőképes lenne is. A hullának van szeme, de nem lát semmit, mivel a tudat nincs jelen. Ez a szem-tudat az „én", vagy nem? Napi tapasztalásunk folyamán hasonlóképpen tanulmányozhatjuk az összes többi tudatot. Kutathatjuk magunkon kívül a felfogott dolgokban, vagy a test részeként, nem találunk sehol létező „ént". Majd magunkban kutathatjuk, az érzék-tudatainkban, és azt találjuk, hogy ott sincs egyáltalán „én". De mi van a gondolatainkkal? Van ez az én? Ha megvizsgáljuk tudatunkat, felfedezzük, hogy nincs egyedi önléte vagy anyaga, inkább egy időben történő folyamat, a tudatállapotok egymásutániságának különböző mentális tartalmaival. Olyan, mint a pillanatról-pillanatra változó áramlás vagy folyó. Sosem azonos. Ezekben a tudatállapotokban és a tudatállapotok tartalmaiban megtaláljuk valahol az ént? Kimerítően kutattuk kívül és belül, és mit találtunk? Hol van az oly könnyedén kiejtett „én"? Az általunk látott és lapasztalt egyik dolog sem az „ én ". A dolgok nem mi vagyunk, de úgy ragaszkodunk hozzájuk, mintha azok lennénk. Anélkül, hogy bármilyen szilárd objektív valóság lenne a térben, ragaszkodunk a világban felfogottakhoz, mintha valóságosak lennének. A felfogott dolgok nem léteznek magukban, de mi úgy fogjuk fel őket, mintha objektíven léteznének. Ez a Viszonylagos Igazság. A külső megnyilvánulások a Viszonylagos Igazság összefüggésében léteznek, de ez nem a valódi igazság, ez tudatlanság, mely kezdetektől létezett mostanáig, és a létforgatag forrása. Azt gondolhatjuk, hogy „a tudatos énem megragadja a tárgyát, de ott nincs tárgy." Azonban ez is csak illúzió. A szokásos hiedelmünk, hogy a külső tárgynak benne rejlő léte van, de ez nincs így. Semmi sem létezik benne-rejlően, másképp a világban nem lehetne változás, és a lényegiségéhez, vagy benne-rejlő természetéhez lenne láncolva. De változást tapasztalunk, tehát nincs benne-rejlő létezés. A ragaszkodás mégis megmarad. Tehát a megragadó tudat megbízhatatlan, és tévedésekhez vezet. A felfogás során sok szép és csúnya dolgot látunk. ítéletet hozunk, vonzódást vagy undort érzünk. Valójában nincs szép vagy csúnya tárgy, ezeket az ítélkezéseket a tudatunk hozza, így e kettős hozzáállásunkat is. A sötétben az oszlopot ellenségünknek nézzük, és rácsapunk az öklünkkel. Az ellenség nem létezik önmagában, a tudatunk alkotása. Ha egy ideig teljesen sötét szobában tartózkodunk, a képzeletünk sok különös hatást hoz létre, ezeket nagyon valóságosaknak látjuk, meg akarjuk érinteni őket, és mivel káprázatok, az utunkban lévő falba ütközünk. Ezért nincs értelme, hogy vágyakozzunk eme kísértetek és káprázatok iránt, melyek valótlanok, mint az álom. Ha megértjük ezt a pontot, a vágyunk és utálatunk lecsökken. Még ha nem is találunk semmi benne-rejlő létezést, nem mondhatjuk, hogy nem létezünk, mert mi vagyunk az, aki ragaszkodik. Létezünk, mivel a felfogott tárgyakhoz ragaszkodunk (dzinpá). Ha magunkban belső létezés után kutatunk, nem találunk semmit. Ez azonban nem jelenti, hogy nem létezünk. Például ha az itt ülő „Györgynek" nevezett személyt 17

vesszük, azt mondhatjuk, hogy a fiúnk, barátunk, apánk, szeretőnk, vagy ellenségünk. A szobában, annak alapján, hogy milyen viszonyban van vele, mindenkinek más elképzelése van arról, hogy valójában ki is György. De ki a valódi György? Ha György a fiam, nem lehet az apám. Még ha a fiam is, a „fiam" szónak nincs minden egyebet kizáró valódi lényege, hiszen például a saját gyermekének „apám". Tehát Györgyöt a felfogásunk és a tudatunk hozza létre, meghatározva őt a saját szemszögünkből. Tehát a tárgyi oldalról Györgynek nincs benne-rejlő léte, de az nem jelenti azt, hogy nem ül itt, mindannyiunk előtt. Az alanyi oldalról minden létezik, mert tudunk róluk és fölfogjuk, de tárgyi oldalról semmi sem létezik változatlan szilárd valóságként. Ezért nincs értelme a ragaszkodásnak vagy utálatnak e megnyilvánulások iránt. Ennek megértése a valódi dharma. Nem könnyű a negatív cselekedetek halmozásának megállítása erős ellenszer nélkül. Gyakorlással ez az ellenszer nagyon erős lehet, és így csillapítani tudja a szenvedélyek befolyásait. A negatív cselekedetek gyengébbek lesznek, és kevésbé növekednek a gyakorlásunk következtében. így kevesebbet ártunk másoknak, és erényeket halmozunk. Pusztán a mantrák recitációja vagy a sztupák körbejárása nem elég. A változás meghozatala a tudatunkban a legfontosabb. A harmadik pont szerint a Dzogcsen gyakorló nem cselekszik pillanatnyi impulzusai hatására, bármit megtéve, amit a pillanatban érez. Jelenleg emberi létünk van és emberi testünk, amit nem könnyű elnyerni, mivel számtalan életen keresztül halmozott, nagy mennyiségű, érdemteli karma gyűjtésének eredménye. Még ha embernek is születünk, lehetnek nagyon nehéz körülményeink, mint süketség és némaság, vagy születhetünk olyan országba, ahol nincs dharma. Tehát nem csak emberi születésre van szükségünk, hanem kapcsolatba is kell lépnünk a tanításokkal, és miután megértettük, gyakorolnunk kell azokat. Mivel a lét állandótlan, nem halaszthatjuk a dharmát a következő hónapra vagy évre, nem hagyhatjuk parlagon testünk, beszédünk és tudatunk képességeit. Nem tékozolhatjuk el életünket azzal, hogy nem cselekszünk erényesen. Ha másokról rosszat gondolunk, és helytelenül beszélünk velük, elvesztegetjük tudatunk és beszédünk lehetőségeit. Ez butaság, hiszen testünket, beszédünket és tudatunkat gyakorlásra használhatjuk a gyarapodáshoz és fejlődéshez. Minden lehetőséget ki kel! használnunk a meditáció gyakorlására, hogy magunkat a Természetes Állapotra szoktassuk. Nincs kibúvó, mondván kevés az időnk, vagy túl elfoglaltak vagyunk, de, hogy mit és milyen hosszan gyakorlunk az a képességeinktől, és a körülményeinktől függ. Ha Dzogcsen gyakorlók vagyunk, életünk minden pillanatában gyakorolhatunk. Nagyon jó, Dzogcsent gyakorlunk. A harmadik pont viszont nem azl jelenti, hogy szabados módon, mindent megtehetünk, amit akarunk, mondván, nincs bűn, vagyis a cselekedeteinknek nincs következménye. Bár a Dzogcsen hangsúlyozza, hogy a Természetes Állapot ok és hatás fölött van, és a karmikus okozatiság semmilyen módon nem befolyásolja, ez. csak akkor érvényes ránk, ha tényleg a Természetes Állapotban tartózkodunk. Másként tudatunkat és életünket teljesen a karma szabályozza. A nap folyamán időnk legnagyobb részében nem a Természetes Állapotban vagyunk, így a karma nagyon erősen hat a mindennapi gondolatainkra és cselekedeteinkre. Viszonylagos körülmények között élünk, csupán akkor vagyunk a karmától védettek, amikor tényleg a Természetes Állapotban tartózkodunk. Tehát, mindent megtenni, ami eszünkbe jut, nem a Dzogcsen helyes szemlélete. Ezek az általunk tapasztalt pillanatnyi vágyak és impulzusok, a tudatalatti karmikus lenyomataink által létrehozott befolyásoló tényezők, melyek követése - beszéljünk bármennyit is a Dzogcsenről — nem szabadság. Csak a Természetes Állapotban nincsenek szabályok vagy korlátok, csak itt van teljes szabadság. A negyedik pont szerint a Dzogcsenben nincs semmi amihez, ragaszkodni kellene és nem is kell semmit megfogadni. A közönséges, általános víziókra és a hétköznapi életünkre utalva azt mondhatjuk, hogy minden illúzió és tudatunk hozza létre. Ha valóban megértjük ezt, nem Fogunk semmihez sem ragaszkodni, mint például a barát vagy ellenség ideája. Nem ragaszkodunk semmihez, nem ragaszkodunk a jóléthez, a vagyonhoz. Semmi sem 18

különlegesebb a másiknál, megértjük hogy valójában minden egyenlő. Minden dolog egyformán üres és minden dolog egyformán illúzió. Ha megértjük, hogy lényegében minden dolog illúzió, nincs miért negatív érzelmeket táplálni irántuk. Az egész élet álomhoz hasonló. A jelenségeket valóban látjuk, de felolvadnak, és nem hagynak maguk után nyomot. Mi azonban, a Természetes Állapot, maradunk. Erre a négy lényegi pontra emlékeznünk kell

Negyedik fejezet: AZ ÜRESSÉG SZEMLÉLETE 1. Bevezető Manapság sok láma azt mondja, hogy a madhjamaka, mahamudra és Dzogcscn szemlélete és gyakorlásának eredménye azonos. De ez nem igaz. Miért? A spirituális úton szó van az Alapról, Útról és Gyümölcsről. Két gyakorlási rendszer összehasonlításakor, ha az Alap szemlélete különböző, az Út gyakorlatai is különbözőek lesznek, és ezért az eredmény vagy Gyümölcs is különböző lesz. Ezért elemeznünk kell eme különböző rendszerek szemléleteit. A buddhista és a bön tanítások szutrára, tantrára és Dzogcsenre oszlanak. Mindegyik rendszernek különböző Alapja és Útja van, mely különböző Gyümölcshöz vagy eredményhez vezet. A szutra rendszer sajátos módszere a lemondás útja (szpong lam), a tantráé az átalakítás útja (szgjur lam), a Dzogcsené az Ön-felszabadulás útja (grol lam). A madhjamaka a szutra rendszerhez, a mahamudra a tantra rendszerhez tartozik, a Dzogcsen önálló út, nem szutra vagy tantra. Ezek a rendszerek Alapjukban is nagyon különböznek. A szemléletük egyáltalán nem azonos, és a gyakorlásuk sem vezet azonos eredményre. Ha a szemlélet és gyakorlás különbözik, az eredmény is különbözni fog. Ez logikus.

19

A szutra rendszer két szintje a hinajána és mahajána. A hinajánának két alosztálya van: a srávakák avagy tanítványok útja (njan-thosz-pa), és a prutyékabuddhák azaz magányos buddhák (rang-rgjal-ba) útja. A kétfajta gyakorlók e csoportjai önmagukért gyakorolnak, hogy megszabaduljanak a szamszárából. Nem mások sorsával törődnek. Felismerik a személyben a változatlan, állandó én hiáyát (gang-zag gi bdag-med), de úgy gondolják, hogy a dharmák - itt a dharmák a világegyetem összes jelenségét jelentik - tapasztalásukban észlelt pillanatnyi fizikai és pszichikai eseményei valóságosak. Ez a nézetük. A mahajána számára azonban az együttérzés kifejlesZtése hangsúlyosabb. Itt a gyakorlók nem csak arra gondolnak, hogy sajátmaguk szabaduljanak meg a szamszárában tapasztalt szenvedéstől, hanem> hogy minden lény szabaduljon meg attól. Felismerik, hogy nincs az egyénekben állandó és maradandó én, ahogy a hinajánát gyakorlók is gondolják, de azt is felismerik, hogy ezek a pillanatnyi események vagy dharmák állandótlanok, valótlanok, anyagtalanok (csosz kji bdag-med). Ez a mahajána szemlélete és ezt nevezzük sunyátának vagy ürességnek. 2. A madhjamaka szemlélete A buddhizmus és a bön mahajána szintjén kél különböző filozófiai rendszert találunk. Az egyik a madhjamaka, tibetiül umapa (dbu-ma-pa), melynek jelentése „középső út", a másik a jógacsára avagy csittamátra, tibetiül szemcámpá (szemsz-tszam-pa), azt jelenti, „csaktudat". Habár nem annyira ismert, a bönpó hagyományban szintén vannak Pradzsnaparamita szutrák, és ezekben kifejtett filozófiai nézeteket és módszereket madhjamakának nevezik. A tibetiek többsége szerint a madhjamaka a legmagasabb filozófia, melynek legmagasabb szemlélete az üresség. A végső cél, mely felé a szutra rendszer halad minden jelenség sunyátájának avagy ürességének megértése. Ez a bönpókra is igaz, habár a bönpó hagyományban nincs különálló jógacsára szöveg, mint a buddhista hagyományban, ahol szanszkritból a jógacsára szemléletét csittamátra néven fordították le. Itt mind ez, mind a madhjamaka szemlélet róla szóló cáfolata jól ismert. A bönpó hagyomány azonban, nem tartja a madhjamakát a legmagasabb nézetnek. Szemléletéről azt állítja, hogy az általuk magyarázott megvilágosodás állapota is tartalmaz intellektuális ragaszkodást, ezért kettősséget foglal magába. A bönpók szerint a Dzogcsen szemlélet a legmagasabb tanítás, mert minden intellektuson és kettősségen túl van. Ez nem jelenti azt, hogy a madhjamakát és a tantrát nem a buddhák tanították, és önmagukban nem tökéletesek. A buddhák tanítványaiknak különböző tanításokat adtak, azok intellektuális képességének és. fejlettségi szintjének megfelelően. Saját összefüggésükben e rendszerem mindegyike teljes és tökéletes. Minden a tanítvány képességétől függ, ezért hiábavaló hibákat keresgélni más rendszerekben, pusztán azért, mert nem gyakoroljuk azokat. Ugyanakkor tisztán meg kell értenünk eme I rendszerek mindegyikének alapvető nézeteit. Ha elejétől fogva nem értjük f tisztán a szemléletet, nem számít mennyi meditációs gyakorlatot végzünk, gyakorlásunk hibás lesz. Általában a mahajána rendszerben - a madhjamaka és a jógacsára iskolában - két igazságról van szó: az Abszolút Igazságról (don-dam bden-pa) és a Viszonylagos Igazságról (kun-rdzob bden-pa). A szutra rendszer és a tantra rendszer is felismeri, hogy a Kél Igazság a dharmakája és rupakája megvalósításának oka. A dharmakájának Végső Igazságként nincs formája, üres. De a gyümölcs vagy eredmény megvalósításának oka kell legyen. A dharmakája eredményének megvalósításához vezető ok az Abszolút Igazság megértése, mely a sunyátá vagy üresség teljes megértését jelenti. A Viszonylagos Igazság a rupakája megvalósításának oka. A megfelelő okokhoz és hatásokhoz két halmozás tartozik. A bölcsesség halmozása a belső és külső jelenségek ürességének és anyagtalanságának megértését jelenti, az érdem halmozása a tíz tökéletesség gyakorlása. Néha hat tökéletességről beszélnek, de a bönpó szutra rendszerben tíz tökéletességről van szó, nevezetesen, nagylelkűség (szbjin-pa), erkölcs (tsul-khrimsz), türelem (bzod-pa), erő

20

(btszon-'grusz), meditáció (bszam-gtan), képesség (sztobsz), együttérzés (sznying-dzse), kívánság (szmon-lam), felajánlás (bszngo-ba), és bölcsesség (sesz-rab). Így két alap vagy ok, két módszer, és két eredmény van: (I) Abszolút Igazság - bölcsesség gyűjtése - dharmakája, és (2) Viszonylagos Igazság - érdem gyűjtése - rupakája. Ez a Két Igazság olyan, mint a madár két szárnya, melyek nélkül nem tudna repülni. Egyformán gyakorlunk az Abszolút Igazság -minden dolog üres - és a Viszonylagos Igazság az erényes okok jó eredményeket hoznak - útmutatásai szerint, mivel másképp nem tudjuk elemi a buddhaságot. Ez azért van, mert a buddhaság a dharmakáját és rupakáját is jelenti. A alpakájának vagy Formatestnek (gzugsz szku) két elkülöníthető megnyilvánulása van: szambhógakája és nirmánakája. Tehát a két halmozást be kell teljesítenünk, és tökéletességre kell vinnünk a dharmakája és rupakája megvalósításához. A dharmakája megvalósításához az előkészítő a pradzsna vagy bölcsesség (sesz-rab) gyakorlása. A bölcsességgel együtt jár az összes tapasztalásunk vizsgálata, melynek során felismerjük, hogy alapjukban üresek, anyagtalanok, nincs belső létük. A dharmakája lényege ez a sunyátá vagy üresség. A többi tökéletességet a szambhógakája és a nirmánakája megvalósításáért gyakoroljuk. A buddhaság eme három aspektusát Inkájának vagy Buddha Három Testének (szku gszum) nevezik. A hinajána gyakorlók nem ismerik föl a trikája létezését, csak a történelmi Buddha Sákjamuniét. Ők az árhátok vagy tökéletes szentek létezéséről tudnak, akik kiküszöbölték összes klésáikatszenvedélyek vagy negatív érzelmek -, és ezért nem születnek többé újjá a szamszára alsó világaiban. A madhjamaka fő szemlélete a sunyávádá, az üresség szemlélete. A madhjamaka azt állítja, hogy egyetlen jelenségnek - egyetlen clharmának vagy pillanatnyi fizikai és pszichikai eseménynek - sincs henne-rejlő létezése, és ez az üresség. Ugyanis, ha valami függetlenül létezne, benne-rejlő léte lenne, semmi nem lehetne rá hatással, semmi sem változtathatná meg. Karmikus ok sem hozhatná elő, mivel a benne-rejlő léte állandó és változatlan lenne. Nem változhatna valami mássá, és ezért az egész okozatiság lehetetlen volna. Nem történhetne változás, mivel a dolognak meg lenne a benne-rejlő természete vagy lényegisége, amihez hozzá lenne láncolva. Tapasztalásunk szerint azonban, a dolgok folyamatosan változnak, vagyis semminek nincs benne-rejlő természete. Az összes jelenség üres, ezért állandótlannak és anyagtalanná tapasztaljuk. Mi gondoljuk csupán, hogy a jelenség valamiképpe szilárd, állandó és valóságos, ami csökönyös, ragaszkodó gondolkodás. Ezért használjuk a filozófiai elemzést vagy pradzsnát, hogy helyrehozzuk helytelen látásmódunkat. Ha veszünk egy virágot és kitépjük szirmait, hol a virág? Hol vara ennek a virágnak a lényegisége vagy benne-rejlő léte? Leszedjük összesj szirmát, és azt vesszük észre, hogy nem maradt semmi a virágból. Kutatunk a virág után, és nem találunk semmit, csupán sziromhalmot aj földön. De hol a virág? Egy-egy kiszedett szirom, nem a virág. Az összes szirom a virághoz tartozik, de maga a „virág" nincs sehol, csupán részei összessége. Nincs független léte, ezért üres. Tehát az Abszolút Igazság szempontjából ürességnek mondjuk. A „virág" csupán egy szó és fogalom, nem végső valóság. Megnevezett és fogalmakkal ellátott, ezért Viszonylagos Igazságnak nevezzük. Ha alaposan megvizsgáljuk a jelenséget, végül felfedezzük, hogy nincs benne semmi valóságos. Ninc lényegi vagy benne-rejlően létező „virág", csupán a tudatunk megnevezése és fogalma. Ez az Abszolút Igazság szintje. Természetesen, a mindennapi élet viszonylagos értelmezésében, a virág létezik, mert megvesszük, gyönyörködünk benne, érezzük illatát. Ez a Viszonylagos Igazság szintje. Tehát mindenre e két szempont, az abszolút és viszonylagos szerint tekintünk, és eszerint cselekszünk. A világon mindent a gondolkodásunkkal ismerünk meg, és erre a tudásra a nevek alkalmazása által teszünk szert. Ez a folyamat hozza létre a karmikus okokat. A madhjamaka szerint, a sunyátá „benne-rejlő létezéstől menteset" jelent. Példa erre az előbbi virág és szirmai. A „virág" fogalmát a tudatunk hozta létre. Ebben a fogalomban a három idő 21

találkozik tudatunkban: emlékünk van egy múltbéli virágról, és előre látjuk a jövőbelit. De ezeknek a tárgyaknak nincs semmilyen benne-rejlő létük. Csupán a részek gyűjteményét vagy halmazát találjuk, virágszirmokat virág nélkül. Hasonló a helyzet a testünk vagy tudatunk vizsgálata esetében is. Megtaláljuk a részek halmazát, a szkaudhákal, de nem találjuk a tulajdonost. Nincs én vagy anyag. Ha egy személy az ellenségünk volna, az „ellenség" természete változatlan lenne, és sosem láthatnánk barátnak. De nem ez a helyzet. Mindent a gondolkodásunk alkot, és semmi sem létezik benne-rejlően. Figyeljünk oda erre, és karmikus lenyomataink hatása kisebb lesz. Csupán elnevezések léteznek, ele ezek nem valódi, különálló tárgyak. Mégis egyre jobban e fantáziaelemek hatása alá kerülünk, ragaszkodunk hozzájuk, és folytatjuk II létkerék forgatását. A madhjamaka azt tanítja, hogy nincs benne-rejlő létezés (rang-bzhin med), a dolgok pusztán kölcsönös függésben (rten 'brel) léteznek, és valójában ez a sunyátá értelme. De a tudat, a gondolatok nélkül, nem értenénk meg ezt a sunyátát, az összes jelenség anyagtalanságát és kölcsönös függését. A tapasztalásunk megértéséhez tudatunkkal mindig meg kell ragadnunk a dolgokat, elemezve és megítélve azokat. Ez tudati működés, főleg a pradzsnának nevezett magas intellektuális működés, mely megérti minden külső és belső jelenség ürességét. Minden jelenségnek két aspektusa van, Abszolút Igazság és Viszonylagos Igazság. Mindig együtt fordulnak elő. A látható dolgok a Viszonylagos Igazság, kívülről valóságosnak és szilárdnak tűnnek, de ha megvizsgáljuk és elemezzük őket - darabokra szedve, hogy tényleges lényegiségüket megtaláljuk -, azt látjuk, hogy nincs benne-rejlő természetük. Egyfelől minden mentes a benne-rejlő létezéstől, másfelől mindennek oka van. Ok nélkül jelenség nem létezik, hiszen más korábbi eseményektől függ, és önmagában nincs semmilyen benne-rejlő léte vagy természete. A megnyilvánuló jelenség a nevektől és okoktól függ, ez a Viszonylagos Igazság jelentése. A madhjamika szerint a sunyátá megértése a legmagasabb megértés. De ez a sunyátá nem azt jelenti, hogy üres, mint a váza, melyben nincs semmi. Inkább annak a folyamatnak a csúcsa, mikor a jelenséget megvizsgáljuk, hogy lássuk, létezik-e benne-rejlően vagy nem. Bennerejlő létezés elmozdíthatatlan lényegiségként valójában nem létezik. Nem találunk ilyet a jelenségek közt egyetlen esetben sem. Hanem, mindig itt van a Két Igazság. A virág esetében, a virág Viszonylagos Igazság, üressége az Abszolút Igazság. A madhjamaka szerint bármilyen benne-rejlő létezés hiánya (rang-bzhin med-pa) ürességet (sztong-pa nyid) jelent. Ebben az értelemben, minden jelenség üres. A sunyátá nem jelenti, hogy nincs egyáltalán semmi, inkább azt jelenti, hogy minden jelenség feltétes és kölcsönös függésben van. Ez hozza létre az összes változást, fejlődést és átalakulást egyik dologból a másikba. Egyébként a világ statikus és halott lenne, minden változástól és fejlődéstől mentesen. Vegyük az asztal példáját. Látjuk az asztalt és tudjuk mi az. Azt mondjuk, hogy külső valóság. De ha részeiben i negvizsgáljuk, hol az asztal? Bármire mutatunk az ujjunkkal, az nem maga az asztal. Hasonlóan, a fejem nem én vagyok. Az „enyém" és „én" különböző. Ha elvesszükl alkotóelemeinket, hol marad az „én"? Azt gondolhatjuk, „itt vagyok, és azt ott van!" A világra mindig szilárdként és valóságosként gondolunk Mindenki így gondolkodik, de a madhjamaka szerint ez tudatlanság Anyagias módon gondolkodunk. Ezt szoktuk meg, és ezért ebben bízunk,] Ehhez a gondolkodásmódhoz ragaszkodunk, és nem figyelünk arra, mit teszünk, pedig a folyamat mögött egyáltalán nincs valóság, csak a tudatunk mesterkedése. Magunkra vesszük csupán, hogy minden szilárd és valóságos De miért vakít el a káprázat? Valami külsőhöz ragaszkodunk. Valóságosnak és szilárdnak tartjuk, de mikor megvizsgáljuk, mit találunk? Hasonlóan, magunkban is vizsgálat alá vetjük, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk: a „gondolatom", az „eszmém", az „érzésem", a „felfogásom", de hol találjuk az „ént"? A konvencionális gondolkodásmódunk hazudik nekünk, meghamisítja a valóságot. Bármit vizsgálunk meg, akár külső tárgy vagy saját magunk, azt találjuk, hogy nincs semmilyen szilárd vagy anyagi valósága, melyhez ragaszkodhatnánk, melyet fenntarthatnánk. Ez a sunyátá, és az üresség számunkra az Abszolút Igazság. Kutatjuk magunkat, és nem találunk senkit. De nem mondhatjuk, hogy nem létezünk, ahogy nem mondhatjuk azt sem, 22

hogy az asztal nem létezik. Mindkettő létezik viszonylagos értelemben, de ha a lényegük után kutatunk, nem találunk semmit, csak megnevezést. Például, ha fejfájásunk van, a „fej" nem mi vagyunk és a „fájás" sem, de azt mondjuk, hogy fejfájásunk van. A fájdalom egy tapasztalás, de hol van az „én"? A gondolkodásunk nyelvünk foglya lesz. A Viszonylagos Igazság a dolgok címkézésének és elnevezésének folyamata, mintha azok konkrét, függelien valóságok lennének. Tőlünk vagy megismerésünktől független leválasztott dolgok vagy entitások. A „fej" név kiejtésekor, csak a név és a fogalom létezik, és ez a Viszonylagos Igazság. Minden az elnevezés folyamatából fejlődik ki karmikus okként, de nincs benne semmi valóságos. A karmikus okozatiság csak a viszonylagos oldalon működik, nem Abszolút Igazság. A madhjamaka szemlélete szerint minden üresség, azaz sunyátá, ez az Abszolút Igazság. 3. Madhjamaka és a Dzogcsen A madhjamaka csak a sunyátát ismeri el Végső Igazságként. A madhjamaka és a csittamátra felismeri a Két Igazságot, habár a Két Igazság jelentéséről megértésük különböző. A madhjamaka szerint Minden a Két Igazsággal kapcsolatos, mivel az alanynak és tárgynak nincs benne-rejlő léte, csak gondolatok által alkotott „nevei". Semmi nem létezik azonban függetlenül. A madhjamaka azt állítja, hogy minden tapasztalásunk benne van a Két Igazságban, és nincs semmi ezen túl. A prlugpák azt állítják, hogy a sunyátá Praszangika-madhjamaka szemlélete - melyet Csandrakirti a Madhjamakavatarában (dBu-ma la 'zsug-pa) fejtett ki - a legmagasabb lehetséges szemlélet, és nem létezik ennél magasabb nézet, hiszen Dzse Congkhapa maga is ezt állította. Ezért a végső, mindenek fölött álló szemlélet a sunyátá. Hogyan tudna a Dzogcsen ennél jobbat nyújtani? A madhjamaka gelugpa követői kritizálják a Dzogcsent, állítva, hogy tagadja a Két Igazságot. Más tibeti iskolákhoz tartozó madhjamaka követők - akik a szutrák és sásztrák követői - állítják, hogy a Dzogcsen nem is valódi buddhizmus. Hogy állhatna a Dzogcsen a madhjamaka fölött? Mi ez a Dzogcsen, mely azt állítja, hogy a legmagasabb igazság? A nyingmapák és a bönpók szerint a Dzogcsen túllép a madhjamaka szemléletén. A „legmagasabb" a megértésünktől függ, és csak akkara „legmagasabb igazság", ha alaposan megértjük szemlélete valódi Jelentését, egyébként jelentés nélküli puszta szó. A tanítás a megértésünk következtében lesz a legmagasabb. A madhjamaka rendszer szerint sunyátá azt jelenti, hogy minden jelenség üres (sztong-pa) és semminek sincs benne-rejlő léte (rang-bzhin med-pa), másképp a változás lehetetlen lenne. De ez nem a Dzogcsen végső szemlélete, mivel itt az előbbit nem tekintik teljes szemléletnek. Csak a kép felét adja. A madhjamaka beszél! a dolgok Üresség oldaláról (sztong-csa), de nembeszél a Tisztaság (gszal-csa) avagy Tudatosság oldaláról (rig-csa). A madhjamaka szerint a két forrás a Két Igazság, amihez két u kapcsolódik, a bölcsesség és az érdem halmozása, és két eredménye Vár a dharmakája és a rupakája. A Dzogcsen nem ismeri el két forrásként ezt a Két Igazságot, csa' egyetlen forrást és Egy Igazságot fogad el, ez a Thigle Nyágcsik (thig-le njag-gcsig), az Egyedüli Lényegiség. Itt csak egy Alap van, ezért nincs Kél Igazság. Congkapa nagymester Csandrakirti Madhjamakavatara (dBu-ma la 'zsug-pa) kommentárjában, a Lám-rim csen-mo-ban megkritizálja a Dzogcsent, amiért nincs benne a Két Igazság. A Dzogcsen úgy tartja, hogy a végső szemléletnek csak egyetlen természete van. Ha a Két Igazságot fogadjuk el, ezek ismeretéhez kétféle tudattal kellene rendelkeznünk. Ezért beszélt Congkhapa egy sunyátát ismerő intelligenciáról (sztong-nyid rtogsz-pa'i sesz-rab), és egy másik, a neveket felismerő intelligenciáról. Mindkettőt intelligenciának (sesz-rab) nevezik, de kétfélék, mert az egyik a 23

Viszonylagos a másik az Abszolút Igazsággal kapcsolatos. A Dzogcsenben viszont csak egyetlen Egyedüli Lényegiség van, és nem két tudat. A Dzogcsen szerint csak akkor valósítjuk meg a trikáját, ha az Elválaszthatatlanságot gyakoroljuk. A madhjamaka szemlélete szerint a sunyátá teljes tudatosságában maradhatunk a kontempláció vagy egyensúly állapotának (mnjan-bzhag) eszközével, de mikor ebben az állapotban vagyunk, nem foglalkozunk semmilyen gondolattal, nagylelkűséggel, vagy más tökéletességgel és erénnyel. Ezért a bölcsesség és érdem halmozását váltakozva,^ külör| külön kell gyakorolnunk. A Dzogcsen szemlélet Természetes Állapot nem csupán Üresség, hanem Spontán Megnyilvánulás (lhun-grub) is. H csak az ürességet (sztong-csa) gyakoroljunk, nem valósíthatjuk meg teljes buddhaságot. A madhjamaka, csittamátra és a lantra mind elismeri a Két Igaságot. A madhjamaka föl is teszi a kérdést, hogyan lehet a buddhaságo megvalósítani, ha alapként nincs Két Igazság, hiszen másképpen nem gyakorolható a két halmozás. Szükség van ezekre az okokra a dharmakája és rupakája létrejöttéhez. Ezen okok nélkül nem valósíthatjuk meg a buddhaságot. A Dzogcsen egyetért abban, hogy okokként szereplő hozzájáruló tényezők nélkül nem érhetjük el a buddhaságot. Ha van egy nagydarab aranyunk, nem kell a minőségeit kutatnunk, mert azok már benne vannak. A Természetes Állapot gyakorlásával spontán megvalósítjuk a dharmakáját és rupákáját, mivel buddha összes erénye benne van a Természetes Állapotban. Mikor a másodlagos tényezők megjelennek, ezen erények spontán megnyilvánulnak. Ebben rejlik a valódi ellentmondás a madhjamaka és Dzogcsen között. Ugyanakkor a Dzogcsenben szintén kellenek másodlagos tényezők a trikája látható megnyilvánulásához. A trikója ott lappang a Természetes Állapotban, de láthatatlan, nem olyan, mint a szobor, amit a nyitott templomajtón keresztül megpillanthatunk. Ez hasonló a dzsonangpa szemlélethez. A madhjamaka szerint az érző lények buddhatermészete (lálhágátágárbhá) az indirekt jelentés (és ezért időleges), míg a sunyátá a Valódi, végső jelentés. Longcsenpa nyingmapa mester szerint - ahogy a Chig-don mdzod művében mondja -, maga Sákjamuni Buddha is tanította II Dzogcsent a Pradzsnaparamita Szutrákban. Ez a helyesen értelmezett belső buddhatermészet vagy lálhágátágárbhá, valójában a Dzogcsenben kifejlett Természetes Állapot. Tehát Longcsenpa itt a Dzogcsent Pradzsnaparamitaként értelmezi. Ha felfedeztük a valódi természetet, a Természetes Állapotot, nem kell semmi egyéb után kutatnunk. Ha azt mondjuk, hogy a Dzogcsen nem ismeri el a Két Igazságot, mondhatjuk-e azt is, hogy nem ismeri el a tíz paramitát? Így, hogyan beszélhetünk egyáltalán gyakorlásról a Dzogcsenben? Ha nem gyakorlunk, hogyan halmozhatjuk a bölcsességet és érdemet? Hogyan érhetjük el a buddhaságot? A Dzogcsen azonban nem mondja, hogy nem kell a tíz paramitát gyakorolnunk. Egyszerűen azt mondja, hogy a Természetes Állapotban spontán benne van a tíz paramita, és nem kell őket egyenként, külön-külön gyakorolni. A buddhák összes erénye már spontán benne van a Természetes Állapotban, tehát a Dzogcsenben csak ezt az egyedüli Természetes Állapotot kell gyakorolni, ez elegendő. Mikor a közönséges szutra gyakorló, nincs az elmélkedés állapotában mnjam-bzhag), szilárd és anyagi víziója van a világról. Ebben az állapotban, kalandozó gondolatokkal az együttérzést gyakorolja, és motivációját fejleszti. A szutra rendszer szerint az együttérzést a többi gondolat segítségével kell művelni és fejleszteni. De ez a gyakorlás csupán előkészítő, távol áll a Dzogcsen gyakorlatától. Az együttérző gondolat nem buddha valódi együttérzése. Ha elértük a Természetes Állapotot és megértettük a Dzogcsen szemléletét, nincs szükségünk külön az együttérzést fejlesztő gyakorlatra, melyben tudatunkkal együttérzést próbálunk létrehozni minden lény iránt. Miért? Mert, mikor a Természetes Állapotban tartózkodunk, a minden érző lény iránti együttérzés spontán és erőfeszítés nélkül megjelenik, nem kell a tudatnak mesterségesen létrehoznia. Itt volt teljes tökéletességében a Természetes Állapotban kezdetektől fogva. Néha a Dzogcsen szövegek azt is mondják, hogy még meditációt sem kell gyakorolni. Miért? Tíz Tökéletesség, avagy paramita létezik, melyek közül a nagylelkűség (szbjin-pa, szkt. dana) az első, de mindegyikük már kezdetektől benne van a Természetes Állapotban, és 24

a tökéletességük vagy beteljesítésük is benne van. Tehát, nem kell nagylelkűséget vagy a többi tökéletességet a gondolatok művelésével mesterségesen gyakorolni. Ha a Természetes Állapotot gyakoroljuk, a nagylelkűség már benne van, és spontán feljön. Így a nagylelkűséget természetesen és önkéntelenül gyakoroljuk, nem kell először meditálnunk és azt gondolnunk, hogy másokhoz nagylelkűek vagyunk. Ez érvényes az erkölcs (tsul-khrimsz, szkt. sila) és a többi Tökéletességre is, beleértve a meditációt is. A meditációval elérhető összes erény és erő, már mind teljesen benne van a Természetes Állapotban. Ezért, nem kell a tökéletességeket semmilyen sajátos módon gyakorolni, külön-külön, leválasztva a Természetes Állapottól. A madhjamaka szerint a sunyátát csak a gondolkodással lehet megismerni. Ha valaminek hiányzik a belső léte, az a sunyátá állapotában van, és ezt csak gondolkodással lehet fölismerni. Gondolatok nélkül egyáltalán semmi sem ismerhető meg. Minden tudás a gondolkodással szerezhető meg. Nincs más mód a sunyátá megértésére. Ez a fő különbség a madhjamaka és a Dzogcsen közt. Az első azt állítja, hogy gondolatra van szükség a sunyátá megismeréséhez. A Dzogcsen szerint azonban a Természetes Állapot kezdetektől fogva túl van a gondolatokon, és tudattal nem ragadható meg. A Dzogcsenben, ha meg akarunk ragadni ('dzin-pa) vagy fel akarunk fogni valamit, az tudati tevékenységnek számít, nem a Természetes Állapotban való lét. Ezzel a módszerrel sosem leszünk képesek elérni a Természetes Állapotot. A gondolatok mindig szétboncolják, és részekre szedik a tárgyakat, egyébként nem tudnánk őket megragadni. A valóságot csupán részeihez hasonlíthatjuk. Az intellektussal a külső tárgynak, csak részleges elemzését végezhetjük, miként a kék virágot megvizsgáltuk, hogy megértsük ürességét. Ez az „üresség" azonban, csak gondolatokkal létrehozott, intellektuális megértés. A Dzogcsen az üresség megértéshez nem a gondolatokat használja, mert azok mindig részlegesek és egyoldalúak, sosem ölelik át az egészet. A nagy tudós Szakja Pandita kifogásokat emelt a Dzogcsen ellen híres könyvében, a szDom gszum rab dbje-ben, azt állítva, hogy kínai tanítás (rgja nag gi csősz), mert csak a „gondolatnélküliség" (mi rtog-pa) állapotát tanítja, mint a kínai buddhizmus. Megkritizálta Gampópa láma követőit, a kagyüpákat is, mondván, hogy ők csak gyakorolnak, de sosem tanulnak, és ezért nem is tudnak semmit. Ha csak vakon gyakorolnak, gondolatok és pszichológiai tanulmányok nélkül, állatoknak születnek újjá. Szakja Pandita különösen kritikus volt Gampópa mahamudra magyarázatával szemben, azt állítva, hogy részben a Dzogcsenen alapul. A Dzogcsen rendszerben azonban a cél nem a gondolatnélküliség. A gondolatnélküli állapot pusztán tapasztalás (nyamsz), nem a Rigpa, azaz a Természetes Állapot. A Dzogcsen az ok-okozatot meghaladó állapotról beszél. A Természetes Állapot a tudatot meghaladó lét. Nem számít, hogy a Természetes Állapotban feljönnek-e a gondolatok vagy sem, mivel természetére nincsenek hatással. A Természetes Állapot olyan, mint a tükör, a gondolatok olyanok, mint a tükröződések a tükörben. Ezek a tükröződések a tükör természetét nem módosítják, nem változtatják meg, ezért azt mondjuk, hogy a Természetes Állapot Eredendően Tiszta (kattog)A madhjamaka és a Dzogcsen itt ellentmond egymásnak. A madhjamaka rendszerben mindig a klésák vagy szenvedélyek ellenszereit keressük. A Dzogcsen megkérdezi, hogyan tehetjük ezt? A szenvedély vagy negatív érzelem csupán gondolat, és az ellenszere egy másik gondolat. Ez olyan, mint kezünkről a vért vérrel mosni le. A gondolatok nem semmisítik meg a gondolatokat, ha azokat követjük, sosincs végük. A gondolatokkal sosem találjuk meg a Végső Igazságot, mivel) elkerülhetetlenül még több gondolathoz vezetnek. Ez a természetük. A| Végső Igazságot csak a gondolatok forrásánál találjuk meg. Tehát nem tudjuk a gondolatokat megtisztítani és megsemmisíteni úgy, hogy ellenszerként még több gondolatot használunk. Az egész egy körfolyamat. Ez nem a Dzogcsen módszere. A Dzogcsen szerint megfelelőbb, ha a Természetes Állapotban maradunk, ameddig csak tudunk. A gondolatokat nem tudjuk gondolatokkal megsemmisíteni, nem tűnnek el, csupán tovább burjánzanak, de ha magukra hagyjuk, a Természetes Állapotba olvadnak. Az Ön-megszabadulás a végső tisztítás, mivel nem hagy maga után nyomot, és a

25

gondolatok nem szülnek újabb gondolatokat. Ha a Természetes Állapotban létünk nem stabil, könnyen elszórakoztatnak a feljövő új gondolatok. A madhjamakával ellentélben, a Dzogcsen nem ismeri el a Két Igazságot, mint a tudatosság forrásait. A Dzogcsen valódi szemlélete az Elválaszthatatlanság, részrehajlás nélkül az egyik vagy a másik irányba. A Tudatosság és Üresség Elválaszthatatlan (rig sztong dbjer-med), ezért csak Egy Igazság van, és ez meghaladja a Két Igazság szemléletét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Két Igazság nem a buddhák tanítása volt, csak azt, hogy a Dzogcsen meghaladja a szutra Két Igazság értelmezését. A madhjamaka rendszer szerint Két Igazság van, a sunyátá intellektuális értelmezését is beleértve, melyek nélkül nem valósítható meg a buddhaság. Erre a Dzogcsen azt válaszolja, hogy nem kell mást tennünk, csak a Természetes Állapotban tartózkodnunk, ami a Thigle Nyágcsik (thig-le nyag-gcsig), melyben a buddhaság összes minősége és ereje kezdetektől fogva benne van. Ez elegendő. Ezért a Dzogcsen azt tartja, hogy saját nézete a legmagasabb. 4. A csittamátra szemlélete A jógacsára iskola csittamátra rendszerének alapja az együttérzés és a bodhicsitta. A csittamátra elismeri az alap künsit (kun-g2hi) vagy áláját, és az öntudatosságot vagy szvászámvédánát (rang-rig), mely minden tudatpillanatban benne van. A csittamátra használja a rang-rig és künsi fogalmakat. Nem ismeri el azt a sunyátát, melyet a madhjamaka iskola használ, szemlélete teljesen különbözik a madhjamakáétól. A madhjamaka azt állítja, hogy ha valaminek belső léte van, nem tud megváltozni vagy eltűnni. A lényege elmozdíthatatlan. De azt tapasztaljuk, hogy a dolgok mindig változnak és eltűnnek. Tehát ezeknek a tudatoknak (rnam-sesz) nem lehet semmilyen belső létük (rang-bzhin med-pa). A csittamátra megkérdezi, ha ez így van, hogy lehetnek karmikus lenyomatok? A madhjamaka nézete, hogy minden anyagtalan (bdag-med) és minden belső léttől mentes (rang-bzhin med-pa). Semmilyen énnek (bdag) vagy anyagnak sincs belső léte, és függetlenül nem létezik. Mindent okok befolyásolnak, minden folyamatosan változik, ezért minden üres. Ha belső természete lenne, akkor az ok nem hozhatna létre attól különböző eredményt, pusztán olyan maradna, amilyen eredetileg volt, és egyáltalán nem lenne változás. A csittamátra azonban azt állítja, hogy míg a tudatnak (szemsz), az alanyi oldalon, belső léte van (rang-bzhin gji jod-pa), addig a kívül megjelenő jelenség nem létezik függetlenül. Minden a karmikus okok eredménye. Független én nem létezik, de viszonylagos értelemben mégis létezik a kölcsönös függés állapotában. Ez az én a künsi námse. A künsi námse benne-rejlően létezik, ez az alap-tudat - a valóságos „én"-az életekről életekre vándorló alap. Minden érző lénynek van ilyen alaptudata. Ez az egyéni alaptudat, nem „egy-tudat". Ez a csittamátra szemlélete. A madhjamaka azt állítja, hogy az én nem több mint egy név. Egyáltalán semmi sem létezik, mind pusztán megnevezések, beleértve a karmikus ok-okozatot is. A madhjamaka rendszer nem ismeri el a künsi námset, csak a hat érzék-tudatot, így itt nincs tárház a karmikus lenyomatok számára, úgy tartják, hogy nem kell őket tárolni sehol. A tulajdonosa cipeli magával, és nem kell tárolásukra külön hely. De minden esetben ez a tulajdonos puszta név. A madhjamaka iskola azt tanítja, hogy semminek sincs belső léte, a csittamátra szerint ez a szemlélet elégtelen. A csittamátra állítja, hogy belső létezésnek lennie kell, egyébként nem lenne alap a karmikus okok létezésére. Ha azt mondjuk, hogy a karmikus okok csak nevek éi fogalmak, akkor következményük sem lehet. Mondhatjuk, hogy a fejünkön van egy szarv, de ez nem jelenti azt, hogy ott is van. Bármit] mondhatunk, nem jelenti azt, hogy amit mondunk, az létezik. Ezért valamilyen saját belső létnek lennie kell. A madhjamaka szemlélet nem] megfelelő, mivel csupán a sunyátá egyik oldalát ismeri el, az alany és] tárgy nemkettősségét. A madhjamaka ellenszegül ennek az indoknak. Ha például megvizsgáljuk a szemünket, mondhatjuk, hogy belső léte van. A funkciója a látás. De néha a szem sérül, vagy 26

vak, és egyáltalán nem lát, még ha „szem" neve is van. Ezért hiányzik a belső léte. Egyetlen dolognak sincs benne-rejlő léte, mert mindegyik mindig változik. Ez az ürességük. Ezért mondják a Pradzsnaparamita szutrák, hogy nincs szem, nincs fül, és így tovább. Nincs bennerejlő (rang-bzhin) létük. Értsünk meg mit jelent a sunyátá ebben az összefüggésben! A csittamátra szintén elismeri az ürességet, de itt a sunyátá jelentése különbözik a madhjamaka üresség jelentésétől. A csittamátra szerint egyetlen karmikus okból jön föl az alany és tárgy két oldala. Ez a két oldal elválaszthatatlan, és ez az elválaszthatatlanság az üresség. Ez nem azonos azzal az állítással, hogy itt nincs egyáltalán semmi. Például, mikor az ég kék színét látjuk, a szem-tudatunkkal figyeljük ezt a kék színt. Tehát, két dolog van: a kék szín és a saját szem-tudatunk. Ez a kettő elválaszthatatlan, mivel egyetlen karmikus okból jönnek föl. Egyetlen ok van, és két hatás, a tárgy é.s a tudat, vagyis az alany. Az alany és tárgy elválasztásának igyekezete, olyan, mint félbe vágni a tojást- igyekszünk kettőbe vágni, de csak egyetlen tojás van. Az alany és tárgy elválaszthatatlan. A csittamátra iskola sunyátája az alany és tárgy nem-kettősségét jelenti, ami a kölcsönös függésük. A kék szín (tárgy) és a szem-tudat alany) nem-kettős és egymástól függő, mert ugyanabból az okból jönnek föl,. mindig együtt fordulnak elő. Ha a szem-tudat nincs jelen, a kék szín sem található meg kívül, csak felfogásunk által létezik. A tudat és a Ifelfogott tárgy elválaszthatatlan. Mikor szemünket becsukjuk, számunkra nen létezik tovább. A kék szín és a tudatunk elválaszthatatlan, ez a sunyátá Jelentése. Üresek, mivel nem leválasztott független entitások, egymástól függnek, és okból jönnek föl. Itt a sunyátá jelentése az, hogy nem léteznek föggetlenül, a kék szín és a szem-tudat pusztán az érme két oldala. Tehát, a jógacsára és madhjamaka rendszerekben a sunyátá jelentése teljesen különböző. A jógacsára iskolát csillamátrának vagy szemcámpának (szemsz-tszam-pa) is nevezik, mivel a jógacsára állítja, hogy minden a tudattal (szemsz) kapcsolatos. Ha nincs a tudat jelen, a dolog nem létezik. Létezéséhez a tárgynak és a tudatnak találkoznia kell, összeölelkezniük, és együtt eltávozniuk. Az egymástól függésük és Bválaszthatatlanságuk az ürességüket jelenti. Továbbá, a madhjamaka szerint a hat tudatnak nincs semmilyen benne-rejlő természete. A csittamátra tizenhatféle sunyátáról beszél, míg a madhjamaka tizennyolcféle sunyátáról. A csittamátra által elismert sunyátá nem a madhjamaka sunyátája, vagyis a bennerejlő lét hiánya (rang-bzhin med-pa). A madhjamakában és csittamátrában az ok különböző, ezért mondhatjuk, hogy az üresség-megértésük is különböző. Ezért, a gyakorlási út is különböző, és a gyümölcs is különböző lesz. A sunyátát a csittamátra az alany és tárgy nemkettőségeként értelmezi, a csittamátra szemléletének követői ezt a sunyátát gyakorolják, nem a madhjamaka benne-rejlő léttől mentes sunyátáját. A gyakorlat ebből a szemléletből indul ki, így a madhjamaka buddha nem lesz azonos a csittamátra buddhával. A tantrákat is lehet a madhjamaka vagy csittamátra szemlélet szerint értelmezni, szövegük lehetővé teszi valamelyik értelmezést. Habár manapság az összes tibeti iskola hivatalosan praszangikamadhjamaka, és a tantrákat ebből a nézőpontból értelmezik, a régi időkben - Indiában és Tibetben - sok kommentár magyarázta a tantrákat csittamátra szempontból, és a gyakorlók az annak megfelelő eredményt érték el. Sok tanítás azonos a madhjamakában és csittamátrában, mint például a tíz paramita és az együttérzés. Mindkettőben öt út és tíz fokozat van. Az öt út közül, a gyűjtés (tsogsz lám) a gyakorló gyakorlásának oka amivel érdemet és bölcsességet halmoz (tsogsz). A következőt az egyesítés útjának (szbjor lam) nevezik, mivel az alany egyesül (szbjor) a tárgyalj A harmadik a vízió útja (mthong lam), melynek során meglátjuk (mthong) a valóság első felvillanását. Ez az első fokozat vagy bumi. A további) kilenc fázis a negyedik út, a meditáció útja (szgomlam). Végül, az ötödik út, a minden tréninget meghaladó út (mi szlob lam). A madhjamakában és a csittamátrában a Pradzsnaparamita vagy Bölcsesség Tökéletességének gyakorlása különböző, habár a többi paramita gyakorlása azonos, mivel mindkét iskola a mahajánához tartozik. A csittamátra azt mondja, hogy az egész világ illúzió, de nem mondja,) hogy nem létezik semmi. A madhjamaka állítja, hogy mindent a 27

gondolataink hoznak létre. A csittamátra azzal válaszol, hogy ha ez így] van, miért tapasztalunk annyi szenvedést a világon? Mindenki boldog akar lenni és élvezni a kellemes érzéseket. Mivel szenvedést tapasztalunk,] kell lennie a gondolatainkon és vágyainkon kívül valami igazán létezőnek.] Nem csak a tudatunkkal hozunk létre mindent. Nem akarunk szenvedni,] de a szenvedés létezik, tehát nem a tudatunkkal hozzuk létre. A csittamátra azt mondja, hogy valami valóságos kell, hogy legyen, mivel másképp nem lenne gyakorlás és a buddhaság elérése sem. Ha mindent pusztán a gondolataink hoznának létre, nem volna gyakorlásra szükség, csak azt] kéne gondolnunk, hogy buddhák vagyunk, és azok lennénk. A madhjamaka azonban sosem mondja, hogy amit gondolunk igaz. Mondhatjuk, hogy „Az ujjam olyan, mint az autó", de ez nem helyes állítás. Nincs indoka. Hogy a megnevezésre képesek legyünk, elegendő indokra van szükség. Igen, mindent a gondolatok hoznak létre, de az állításnak megfelelőnek kell lennie. Mondhatjuk, „Labda a fejem", de ez nem érvényes állítás, mivel nincs ilyen kapcsolat a labda és a fejem közt. Tehát alap kell az érvényes állításra. A madhjamaka azt mondja, hogy még az érvényes állításnak sincs benne-rejlő léte. A Dzogcsen szintén azt mondja, hogy minden illúzió, de ezt nem elég mondanunk, meg kell konkrétan értenünk. A csittamátra szerint az alany és tárgy elválaszthatatlan, de megkülönböztethető. Ez igaz a tudatra is, ahol az öntudat, vagyis a tudatosság-lény tudatos. Ebben az esetben a tudat (rnam-sesz) a tárgy oldal, és az ön-tudatosság (rang-rig) az alanyi oldal. Ez az öntudatosság vagy rang-rig az önismeret, vagyis ön-látás. A tibeti rang szó „ént" vagy „önmagát" jelent, és a rig ismeretet vagy tudást. Tehát az önmagára figyelő tudás. Például, a vajlámpa fénye bevilágítja a sötét szobát, de önmagát is megvilágítja, ezért tiszta és világos. A lámpának tehát kél funkciója van: külsőleg eltávolítja a szoba sötétségét, és belsőleg megvilágítja önmagát. Ez a két funkció elválaszthatatlan minden tudatpillanatban. Figyelünk a tárgyra (gzhan rig) és tudjuk, hogy figyelünk. Tudjuk, hogy tudjuk. Ez az öntudatosság. Tehát a ténylegesen látott és ismert világ, nem önálló létezésű külső világ. Csak a tudatunkat látjuk. Csak magunkat látjuk. Az érzék-tudatosság és az elme-tudatosság minden helyzete az öntudatosság pillanata. Mikor az alanynak önmagáról tudomása van, bármilyen gondolat nélkül - az a rang-rig. A csittamátra szemlélet jellemzője a szvászámvédana tana, mely szerint a tudat megvilágítja önmagát és a tárgyát, de a madhjamaka ezt tagadja. A madhjamaka rendszer csak a hat tudatműködést (tsogsz drug) Ismeri, míg a jógacsára nyolcfélét (tsogsz brgjad). Mindegyikük megvilágítja önmagát, vagyis rang-rig. Az előző példa, az önmagát és a sötét szoba tárgyait szintén megvilágító lámpa szemlélteti ezt. Ezért, a ludat vagy rang-rig mindig elválaszthatatlan. A látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás öt érzék-tudatán és a hatodikon, az elme-tudaton -mánovidzsnánán (kid kji rnamsesz) - túl, itt két másik tudat is van, a beszennyezett elme-tudat - klista-mánovidzsnáná (njonsesz) -, és az alap-tudat - álájávidzsnána, a künsi námse (kun-gzhi rnam-sesz). A beszennyezett elme-tudat azt jelenti, hogy a szenvedélyek (szkt. klésa) jelenlététől a tudatműködés (szkt. manasz) beszennyeződik és eltorzul. Ezért tudatunk nem működik megfelelően, és mindent torz módon lát a jelenlévő szenvedélyektől átszíneződve. A csittamátra rendszerben ez a künsi minden alapja, az összes karmikus lenyomat gyűjtőedénye. A nyolc tudatműködés viszonyát példával magyarázzuk meg. Az alap-tudat olyan, mint a kincsesház, azelmetudat a férj, az öt érzék-tudat az öt szolga, a beszennyezett elme-tudat a feleség. Az öt szolga mindig a világban kóborol, azért kutatva, hogy mesterüknek (férj) kincseket hozzanak haza. Ő azokat aj kincsesházba beraktározza. A feleség innen megkaparintja, és ő élvezi. az összes kincset. A künsi námse a karmikus lenyomatok gyűjtője és] megőrzője, de mikor az egyén eléri a nirvánát, ez az alap-tudat szétoszlik, mivel nincs már több karmikus lenyomat, és újak sem gyűlnek. A működése megszűnik. Addig azonban minden érző lénynek saját alaptudata van, ez az egyéniségünk alapja. Mind a nyolc tudat rang-rig: öntudatos és önmagától tiszta. A tudat és a rang-rig mindig elválaszthatatlan. A künsi námse médiumként működik a karmikus lenyomatok vagy! vászánák (bagcsagsz) továbbadásában. Minden cselekedetünk karmikus lenyomatot hagy maga után 28

tudatáramunk mélyebb szintjén. Ezek aj lenyomatok vagy üledékek olyanok, mint az idegyűjtött magok, mikor a jövőben megjelennek a másodlagos okok, ezek a magok kicsíráznak, és I a múltbéli karmánk gyümölcsét tapasztaljuk. Mivel ezek a karmikus lenyomatok a künsi námsében gyűlnek, tárháztudatnak is nevezzük. Tibetiül künsi námse (kun-gzhi rnam-sesz), ahol a kun összest jelent, ami az összes jó és rossz karmikus lenyomat, ghzi az alap, a lenyomatok tárolásának gyűjtőhelye, és a rnam-sesz a tudatot jelenti. A csittamátra azonban nem mondja, hogy a künsi és a karmikus lenyomatok azonosak, csak azt mondja, hogy mindkettőnek van belső létezése (rang-bzhin). Például, a künsi egy nagy magtárhoz hasonlítható, a karmikus lenyomatok a benne lévő magok. A madhjamaka ellenzi ezt az érvelést, azt állítja, hogy azonosnak kell lenniük, egyébként, ha megtisztítanád a künsit, pusztán olyan lenne, mint előtte. Ha a magtárból kiürítjük a magokat, a ház még megmarad. A csittamátra szerint, ha a karmikus lenyomataink eltűnnek, a künsi is feloszlik. A sunyátá és a bodhicsitta gyakorlatai által, ezek a karmikus lenyomatok megtisztulnak. Általában a karmikus lenyomatokra két tibeti kifejezésünk van: a sza-bon (szkt. bidzsa, mag) és a bag-csagsz (szkt. vászana, maradék, nyom). A csittamátra rendszerében ez a két kifejezés azonos jelentésű. De a madhjamaka szerint a sza-bon durvább és könnyebben megtisztítható és eltávolítható, míg a bag-csagsz finomabb és nehezebben tisztítható meg. Mindkettő ellenszere a tíz bumi. Összegezve, azt mondhatjuk, hogy alapvető különbség van a madhjamaka és a csittamátra szemlélete közt. A csittamátra használja a rang-rig és a künsi fogalmakat, de a madhjamaka rendszerben - mely visszautasítja a csittamátra ezen elveit - a sunyátá a legmagasabb szemlélet. A csittamátra szintén elfogadja a sunyátát, de a madhjamakától leljesen különbözően. Láthattuk, hogy a madhjamaka tagadja a tudat öntudatos (rang-rig) természetét, és nem ismeri el az alap-tudat létét. Ez volt néhány fő különbség a két filozófiai rendszer közt, fontos őket megérteni. A Dzogcsen szintén beszél a Künsiről és a rang-rigről, de e szavak jelentése teljesen más. 5. A csittamátra és a Dzogcsen A csittamátra szerint minden létező kapcsolatban van a tudattal, semmi sem létezik függetlenül. Ezért a csittamátrinok megkérdezik, hogy lehet a Dzogcsen ennél jobb? Hogyan lehet a Dzogcsennek magasabb szemlélete? Azaz, hogy mehet a gondolatok és elme fölé, a tudatot meghaladó állapotba? Ez nem lehetséges, mivel semmi sincs a tudaton túl. Van némely hasonlóság a Dzogcsen és a csittamátra nyelvezete közt, és ezért néhányan összetévesztik a szemléletüket, bár valójában teljesen különböznek. A Dzogcsen mindig „tudatról" (szemsz) beszél, és ezért az emberek általában azt gondolják, hogy a „tudatnak" itt azonos jelentése van, mint a csittamátrában (szemsz-tszam, „csak-tudat"). De a „tudat" a Dzogcsen összefüggésében nem a nyolc tudatrendszer (rnam-sesz brgjad) része, hanem a szó ténylegesen a Tudat Természetére (szemsz-nyid) utal, amit általában mi Természetes Állapotnak nevezünk. A Természetes Állapot lényege Üresség (sztong-pa nyid) és Azonnali Tudatosság (rig-pa), és ezek Elválaszthatatlanok (dbjer-med). Tehát nem lehet jelen semmilyen leválasztó gondolat vagy tudat az Üresség megismerésénél, mivel a tiszta Azonnali Tudatosság (rig-pa) ugyanúgy jelen van. De a csittamátra szerint, bármit látunk, vagy tapasztalunk, kölcsönösen függ, „üressége" ebben rejlik. A felfogás a tudat jelenlététől függ, és ez a tudat önmagában létezik, habár az általa felfogott dolog nem. A Dzogcsen azonban nem állítja, hogy a Természetes Állapotnak belső léte (rang-bzhin) van, nincs semmilyen benne-rejlő léte (rang-bzhin med-pa), mivel maga az üresség, a tiszta lehetőség. Mi a különbség a Rigpa, azaz Természetes Állapot és a tudat közt? A Természetes Állapot teljesen tiszta, Kezdetektől Tiszta (ka-dag), míg a nyolc tudat szennyezett és a karmikus lenyomatok járműve. A megvilágosodás elérésével, beleolvadnak a Természetes Állapotba, és| bölcsességként, azaz eredeti tudásként (jese) nyilvánulnak meg, nem, mint tudat (rnam-sesz). A künsi námse médium a karmikus lenyomatok átadására, ezek nem találhatók 29

meg a Természetes Állapotban. Különbséget kell tennünk a Dzogcsen Künsi használata és a csittamátra künsi námse használata közt, ugyanis teljesen különböznek. A csittamátrához hasonlóan, a Dzogcsen szintén beszél Rang-rigről és Künsiről, de e kifejezések értelmezése teljesen különböző. A csittamátra szerint mindegyik tudat létezik. A tudat és önmagát megvilágító minősége mindig együtt van. Továbbá, az alany és tárgy elválaszthatatlan, habár különbözőek. Első szinten az érzék-tudat az alanyi oldal és a külső tárgy a tárgyi oldal. Második szinten maga a tudat a tárgyi oldal és a rang-rig az alanyi oldal. A csittamátra szemléletben a rang-rig maga az önmagát felismerő tudat, amire azt mondjuk, hogy a tudat önmagát megvilágítja, ön-megvilágító. Mind a nyolc tudatnak két funkciója van: megvilágítja a tárgyat (gzhan-rig) és megvilágítja önmagát. Ennek szemléltetésére hoztuk az előbbi példát a lámpával a sötét szobában, megvilágítja a szobában lévő tárgyakat és önmagát is. A második funkciója teszi az| emlékezést lehetővé. Tehát a rang-rig a másodlagos finomtudat, mely az ismert elsődleges érzéktudatot kíséri. A csittamátra állítja, hogy ha nem volna ez az öntudatos minőség, nem emlékeznénk semmire. Mivel emlékszünk, ez a rang-rig létezik. A madhjamaka az mondja, hogy e hipotetikus rang-rig nélkül is emlékezhetünk. Mikor látjuk a tárgyat, egyszerűen emlékeztet minket. Pusztán a megnevezése által emlékszünk rá, nincs benne-rejlő léte. A rang-rig jelentése ez a csittamátra rendszer szerint, de a Dzogcsenben más jelentése van. A Dzogcsen szerint a Rang-rig a Természetes Állapotot ismerő Tudatosság. Nincs leválasztva a Természetes Állapotról, hanem a. Természetes Állapot az, ami tud önmagáról, öntudatos, míg a csittamátra rendszerben ez a kifejezés a nyolc viszonylagos tudatra alkalmazható. A csittamátra nem tud a Természetes Állapotról, szemléletében semmi sincs a szamszárikus tudaton túl. Tehát ugyanazt a szót találjuk, különböző |elentéssel. A jógacsárában használt tudat mindig kettős működésű, mindig az alany és tárgy kettős szerkezetével találkozunk, és mindig előzetes okok befolyásolják. Ezzel szemben a Természetes Állapot nem-kettős, benne nincs az alany és tárgy kettőssége, befolyásoktól mentes, meghaladja az időt, és nem okokból jön föl, vagyis teljesen meghaladja a kannát. Habár beszélünk a Természetes Állapot alanyi oldalaként a Rang-rigről, az nem a nyolc tudatból ered, mint a csittamátra szemléletében. A csittamátra nem ismeri ezt az Eredendően Tiszta Természetes Állapotot, mely teljesen meghaladja a künsi námsét. A csittamátrinok künsi námséja szenvedélyektől szennyezett és befolyásolják a múltbéli karmikus lenyomatok. A Dzogcsen hasonló szavakat használ, mint a jógacsára, de jelentésük teljesen különbözik. A tárgyi oldalon ott az Üres Természet, de az alanyi oldalon a Dzogcsenben használt Tudatosság (rig-pa) állapota különbözik n csittamátra tudatétól (rnam-sesz). Ha elemezzük a tibeti szót, a „ráng" szó szerinti jelentése „én", a Dzogcsen összefüggésében azonban, az Ürességre, azaz Künsire utal, a „rig" pedig a Tudatosságra, azaz Rigpára. Az üres természet (sztong-csa) az, amit látunk, a rig az, aki látja (gszal-csa). Az Azonnali Tudatosságra utal, nem a tudatra. A Dzogcsen szerint ez a kettő Elválaszthatatlan (rig sztong dbjer-med), azaz, az alanyi oldal és a tárgyi oldal nem határolható el. Mondhatjuk, hogy a Rang-rig a Természetes Állapot alanyi oldala és a Künsi a tárgyi oldala. Ez a Rang-rig nem a tudatból ered (szemsz bjung). A Dzogcsen szerint a Künsi és a Rigpa Elválaszthatatlan, mindig együtt vannak, mint a tűz és melege, vagy a víz és nedvessége. Beszélhetünk a különböző minőségeiről, de valójában elválaszthatatlanok. A Rigpa a Tisztaság (gszal-ba) szinonimája, a Künsi Tiszta. Elválaszthatatlanságukban tiszták. Például olyanok, mint az égbolt (Künsi) és az égboltot bevilágító napfény (Rigpa). A másik kulcsszó a künsi. A künsinek eltérő jelentése van a csittamátrában és a Dzogcsenben. A csittamátra rendszerben a künsi námse viszonylagos és befolyásolt tudat (rnam-sesz), szerepe a karmikus lenyomatok (bag-csagsz) tárolása. Azért hívják künsinek, mivel az összes (kun) jó és rossz karmikus lenyomat tároló helye az alap (gzhi). Alap-tudat vagy künsi námse (kun-gzhi rnam-sesz). A csittamátra szemlélet szerint, a nirvána elérésével a künsi námse eltűnik. A Dzogcsen szemlélet más. E szerint minden létező benne van a Künsiben, mivel a szamszára és 30

nirvána alapja. Ezért, nem oszlik föl. A Künsi maga az üresség, az a mátrix, melyből minden lehetséges formáj megnyilvánulhat, ezért az éghez, vagy a végtelen térhez hasonlítják. Nem a karmikus lenyomatok tárhelye, nem szolgál a karmikus lcnyomatoki alapjául, mivel Eredendően Tiszta. A csittamátra rendszerben a künsB námse tisztátlan, mivel karmikus lenyomatokkal vegyített. Mikor ezek a karmikus lenyomatok végre megtisztulnak, a künsi námse eltűnik. A karmikus lenyomatoktól bepiszkított közönséges tudat (rnam-sesz) átalakul önmagában tiszta és karmikus nyomoktól mentes buddha-tudattá azaz bölcsességé (je-sesz). Csak az eredeti bölcsesség marad. Olyan ez, mint mikor kezel mosunk, és mikor minden kosz lejött, a kezünk otj marad. Tehát azt mondjuk, hogy mikor a künsi námse az összes karmikus lenyomattól megtisztult, a dharmadhátu bölcsességévé (bon-dbjingsz je-sesz) válik. A Dzogcsenben a Künsi minden (kun) alapja (gzhi), a szamszáráé és nirvánáé is. A Dzogcsen összefüggésében a Künsi az üres és változatlan Természetes Állapot, minden dolog spontánul és lehetőségként benne van. A Természetes Állapotban nincs mit megtisztítani, felcserélni vagy átalakítani, ezért azt mondjuk, hogy Eredendően Tiszta, a számszára karmikus lenyomataitól sosem szennyezett vagy módosítotti Mindamellett, minden alapja. Bármi jön föl, a Természetes Állapotban jön föl, bármi szabadul meg, a Természetes Állapotban szabadul meg. Másfelől, a csittamátra künsi námseje csak a szamszára karmikuB lenyomatait tartalmazza, csak a karmikus lenyomatok alapja, nem a nirvánáé. A Természetes Állapotban nem találunk karmikus lenyomatokat. Olyan, mintha a térre írnánk valamit, a felhőkhöz hasonlóan nyomtalanul eltűnik az égbolton, nem marad utána nyom, mivel a Természetes Állapot Eredendően Tiszta (ka-dag). A tükör tükröződései se hagynak maguk mögött nyomot. A Természetes Állapot mindig tiszta, a szenvedélyektől vagy lenyomataiktól nem szennyezett. Minden alapja, bármi jön föl, a Természetes Állapotban jön föl, a Természetes Állapotban tartózkodik, és a Természetes Állapotban szabadul föl. Ezért aTermészetes Állapotot dharmakájának nevezik. A Dzogcsenben azt mondjuk, hogy a Künsi az Alap dharmakája (gzhi'i bon-szku), de ez nem a valódi dharmakája, az ugyanis a megnyilvánuló dharmakája, azaz a Gyümölcs. Itt az Alapról beszéltünk. A trikája teljesen benne van az Alapban, mint Lényeg, Természet és Bnergia (ngo-bo rang-bzhin thugsz-rdzse gszum), de a Gyümölcsként látható és megnyilvánuló Három Testhez bizonyos másodlagos okok kellenek, ami a kétfajta elhomályosulás megtisztítása. Bár a nap mindig ott van az égen, ahhoz, hogy a nap gömbjét meglássuk, először a felhőknek eI kell oszlaniuk az égboltról. 6. A mahamudra és a tantra szemlélete Manapság két fő filozófiai irányzat van Tibetben: (1) a gelugpák a praszangikamadhjamaka szemléletet alkalmazzák a tantrák értelmezesében, (2) a nyingmapák és a bönpók a Dzogcsen szemlélettel maigyarázzák a tantrákat. Mindkét esetben a tantra a sunyátá alapvető gyakorlására épül, nem számít, hogy a madhjamaka vagy a jógacsára iskola szemléletét alkalmazzuk. Általában a gelugpák szutra rendszere a madhjamaka iskolára épül, ahogy ez megtalálható például Kamalasila Bhávánákrámájában és Atisa Bodhipátháprádipájában. Ezt a szutra rendszeri Congkapa fejtette ki teljesen - nagyon alapos magyarázatokkal - terjedelmes főművében, a Lam-rím csen-mo-ban. A gelugpákoz hasonlóan, a többi tibeti buddhista iskola is Csandrakirti praszangika madhjamaka rendszerét tartja hivatalos filozófiájának, de a szutra rendszer útjáról szóló leírásaik néhány részletben eltérhetnek a gelugpákétól. A tantra rendszer szempontjából a gelugpák a Guhjaszamadzsa Tantra rendszerét követik, mely a fő apalantra, és melyre Congkapa a tantra-kommentárjaiban jó magyarázatokat ad, főleg a szNgagsz-rim. csen-mo összefoglalásában, mely az új tantrák rendszerének általános tanulmánya. Értekezései a sunyátáról megtalálhatók a Legsz-bsad sznying-po-ban és máshol is. Műveiben sokszor idéz a Fordító Marpától, különösen annak Naro csosz drug (Naropa hat 31

jógája) kommentárjából, mert ezt Marpa a] Guhjasz.amadzsa Tantra szempontjából írta meg. Ez a szemlélet azonban nem azonos a Dzogcsenével. Tehát, a gelugpa iskola szerint a szutrák és a tantrák Buddha hiteles szavai, az utóbbiak azonban csak az előbbiek; által értelmezhetők. Habár manapság az összes tibeti iskola a madhjamaka sunyátái értelmezését használja, a korai időkben ezt váltakozva használhatták aj csittamátra sunyátá értelmezésével. A szemlélet elfogadása a gyakorlótól függött. Santaraksita, a Számje kolostor első apátja, a nyolcadik században, elfogadta a künsi és rang-rig tanokat, habár a jógacsára. tanításokat nagy részben visszautasította. Az ő madhjamaka al-iskolája a szvátantrika-madhjamaka (rang-rgjud dbu-ma-pa) volt, és ez Tibet eredeti madhjamaka hagyománya. Csak a tizenegyedik században vált' ismerté a praszangika-madhjamaka (thal-'gyur dbu-ma-pa), mikori Csandrakirti írásait és magyarázalait tibetire fordították, és fokozatosan, az összes tibeti iskola szutra-magyarázó módszerévé vált. Ez igaz volt a nyingmapákra és a bönpókra is. A tantrák magyarázata mégis különbözik. Manapság sok láma azt állítja, hogy a madhjamaka, a mahamudra és a Dzogcsen szemlélete azonos. De ez nem igaz. A Dzogcsen azt mondja, hogy minden alannyal és tárggyal kapcsolatos ragaszkodást ('dzin-pa) meg kell haladnunk. Ez a dzinpá vagy ragaszkodás tudatmunkát jelent, a gondolatok mozgását, még akkor is, ha ez a mozgás nagyon finom és a felszíni áramlás alatt történik, de mindenképpen mozgás, és káprázatot ('khrul-pa) jelent. Ezért a gyakorlónak meg kell haladnia még a legfinomabb dzinpát is. Ha a dzinpá jelen van, vagyis az alany ragaszkodik a tárgyhoz, akkor a gyakorlat nem Dzogcsen. A Természetes Állapot képessége a Rigpának nevezett Tudatosság, a Rigpa pedig nem gondolkodás (rnam-rtog). Congkhapa fenntartotta azt, hogy mindig jelen kell lennie! valamilyen finom dzinpának vagy gondolatnak, különben nem ismerünk fel semmit, képtelenek vagyunk bármit felfogni. Ha nincs dzinpá, nincs semmi, mivel mindent a gondolatokkal ismerünk meg, ebből következik, hogy a dzogcsenpa „tudatlan", hisz célja a „tudattól mentes" állapot, mint a hvásáng követőinek. (Akik megpróbálták a csant vagy zent tanítani Tibetben, és a hagyományos tibeti történelem szerint, volt egy vesztes vitájuk a madhjamaka iskola követőivel a nyolcadik században.) Az anuttaratantrákat a madhjamaka meghatározásaival magyarázzák, tehát némi ragaszkodást találunk bennük. A gelugpa magyarázat szerint egy finom-tudatnak léteznie kell, mely a pránát támogatja. A tantra kifejezése a detong jese (bde sztong je-sesz), ahol a tong (sztong-pa nyid = üresség) a madhjamakában használttal azonos jelentésű. A Dzogcsen Természetes Állapota azonban kifejezhetetlen és felfoghatatlan, tehát nem érthetjük meg a tudati mesterkedésekkel, ugyanakkor a gelugpa rendszer szerint, csak a gondolkodással érthetünk meg valamit. Szakja Pandita nagymester is azt tartja, hogy még a mahamudra állapotában is ott kell lennie némi dzinpának vagy gondolkodásnak, másképp az állapot minden felfogástól mentes ('dzin-pa med-pa), és semmi nem ismerhető meg. Gampópa írásai nem mondják ki, hogy a dzinpának ott kell lennie a mahamudra állapotában, de a mahamudra filozófiai háttere ezt mutatja. Marpa a Guhjaszamadzsa Tantra szemléletét követte, és ezen tantra szemlélete azonos a madhjamakáéval, tehát a dzinpának jelen kell lennie az elmélkedés állapotában (mnjam-bzhag). A Guhjaszamadzsa Tantra szerint, ahogy Congkapa kommentárjaiban található, és ahogy máshol is magyarázzák, két dolgot kell a meditációs gyakorlatunkban egyesítenünk, a gyönyört és az ürességet. Ezt nevezi detong zungzsugnak (bde sztong zung-'zsug), ami a gyönyör és üresség egysége. Itt az üresség (sztong = sztong pa nyid) a tapasztalás tárgyi oldalára, a gyönyör érzése (bde = bde-ba) az alanyi oldalára utal. A két aspektus egyesülését nevezik úgy, hogy a gyönyör és üresség egységének tudatossága, ami a detong jese (bde sztong je-sesz). Ez a tudatosság vagy eredendő bölcsesség (je-sesz) a lantra szemléletének tulajdonképpeni alapja. Itt a tongpányi (sztong-pa nyid) vagy üresség azonos a madhjamaka Filozófiában utalt sunyátával vagy ürességgel, ezért Congkapa a Guhjaszamadzsa Tantra kommentárjában sokat idéz olyan tudósoktól, mint Nagardzsuna, Csandrakirti vagy Árjadéva. 32

Az a nézet, hogy az alany (bde) ismeri a tárgyát (sztong) főleg Marpa Naro csosz drug (Naropa hal tana) kommentárjaiból származik, ami a dzogrim gyakorlással foglalkozik. Eme hagyomány magyarázata szerint a sunyátá vagy üresség azonos) Nagardzsuna sunyátá szemléletével. Ezt a gondolatsort folytatva, néhány láma úgy tartja, hogy a detong jese azonos a Dzogcsen szemléletével, Congkapa szerint azonban, a deva, vagy tudat megragadja, vagy birtokolja1 a tárgyat, ami az üresség. Ez nem csak a gyakorlás útján található meg,| hanem a megvalósítás tényleges pillanatában is. Ebben az összefüggésben a deva egyfajta finomtudatot jelent. Az azonnali, eredendő tudás (je-sesz) eme tapasztalásában az alany és tárgy egységben van. Ez a detong jese és a mahamudra alapja. Sokféle módszer létezik, köztük a fizikai eljárások (társsal gyakorlás) és vizualizációs módszerek, melyek célja, hogy felszínre hozzák e gyönyör (bde-ba, szkt. szukha) érzését. A felfogó ('dzin-pa) alany és a felfogott (bzung-ba) tárgy azonban mindig itt van. Ezért ez a szemlélet a felfogást és megragadást nem haladja meg. A Dzogcsen ellenben, mindennel kapcsolatban, az összes felfogást és megragadást meghaladja. A Dzogcsen állapota nem egyesít két dolgot, mint a gyönyör és üresség, alany és tárgy, hanem kezdetektől fogva meghaladja ezeket. Ezt az állapotot Rigpának vagy Azonnali Tudatosságnak nevezzük, és mentes minden megkülönböztetéstől vagy egyesítéstől, minden tudati működésétől és cselekvésétől. A Dzogcsen a tudaton túl van. A tanításban a Dzogcsen vagyis az eredendő Természetes Állapot magyarázatában megkülönböztetéseket teszünk, ezért Üresség oldalról' (sztong-csa) és Tudatosság oldalról (rig-csa) beszélünk. De ezek a megkülönböztetések csupán nyelviek és logikaiak, nem találhatók meg magában a Természetes Állapotban. Habár megértésükhöz) megkülönböztetjük a Dzogcsen Tisztaság és Üresség (gszal sztong) oldalail, ezeket nem kell egyesíteni, mint a tantra összefüggésében tárgyalt gyönyört és ürességet (bde sztong zung-'zsug). A tudatban feljövő gondolatokat vagy fogalmakat bizonyos képek követik. Például, mikor Frankfurtra gondolunk, a hely képe tudatunkba feljön. A gondolatok mindig valamihez tartoznak, és annak képével összekeverednek. A gondolatok és a mánász (jid = jid gyi rnamsesz) így halnak egymásra az emberi agy bio-komputerében. A Tiszta (gszal-ba) kifejezést használjuk, aminek jelentése az, hogy ezek a bio-komputer által létrehozott képek sosem borítják el a tudatunkat, hanem a Tudatosság (rig-pa) eredeti állapotában maradunk, mint a tükör, mely az előtte lévő tárgyat tükrözi. A tükör nem változik, nem módosul, bármilyen dolog is van előtte, akár jó vagy rossz, szép vagy csúnya. Mindegyiket tisztán tükrözi, bármi is a természetük. A Rigpa a Tudat Természetének e képessége: mindent tisztán tükröz. De a Tudat Természete (szemsz-nyid) változatlan és nem módosul, bármit is tükrözzön. Ez a Tisztaság (gszal-ba). Tehát, amikor a Dzogcsen összefüggésében, a Tisztaság és Üresség Elválaszthalatlanságáról (gszal sztong dbjer-med) beszélünk, és a Tudat Természetét a tiszta (gszal) és üres (sztong) tükörhöz hasonlítjuk, ez nem Jelenti az alany és tárgy egyesítését, mert a kettő már együtt van. A Jerme (dbjer-med) kifejezés azt jelenti, hogy sosem vált el, tehát nincs semmi egyesítenivaló. A tantra módszere az átalakítás útja (szgjur lam). A tantra rendszerében a szenvedélyek energiáját használják és alakítják át a gyakorlás során. A negatív érzelem eredeti tudássá alakul át. Fontos, hogy a meditációból, vagy tényleges szexuális tevékenységből feljövő gyönyörűség érzését - mely a lantrikus gyakorlat tárgya - ne keverjük lissze a vággyal vagy ragaszkodással ('dod-csagsz). A kalandozásnélküliség vagy gondolatnélküliség (mi rtog-pa) állapotában kell lennünk. A déva önmagában csak egy érzés (tsor-ba), a gyönyörűség érzése, de ha vággyal vagy ragaszkodással vegyül, akkor tisztátalanság vagy szenvedély. Másfelől, ez az eredeti érzés, a tiszta érzés, ha a sunyátával vegyül felhasználható a tantrában. A társsal való fizikai egység létrehozza ezt a gyönyörűség érzést. Minden rendszer azt mondja módszeréről, hogy vele a megvilágosodás elérhető, a tantra azt állítja, hogy a szutra módszerével elért megvalósítás azonban nem teljes, ezért további lépéseket kell tenni. 33

A Dzogcsen szemlélete más. A Dzogcsen ugyanúgy felismeri a sumyátát, mint a madhjamaka, de ez csupán szemléletének egy része, mely önmagában nem teljes. A Természetes Állapot a Tisztaság és Üresség Elválaszthatatlansága, melyek kezdetektől mindig együtt vannak. Nincs más, csak a Természetes Állapot, amihez nincs mit hozzátenni, nincs mit egyesíteni vele. Egyszerűen meg kell ismernünk, és abban az állapotban folytatnunk. Tehát itt nincsenek egymásra épülő fázisok (sza lam) melyeken végig kellene menni, csak a Természetes Állapot egyetlen fázisa (sza gcsig). A Dzogcsenben a Tisztaság - Tudatosság - és Üresség Elválaszthatatlanságáról (dbjermed) beszélünk. A Dzogcsenben a detong jelentése nem azonos a tantráéval. A Dzogcsenben nem kell semmi dévát (bde-ba) vagy tongpát (sztong-pa) kifejlesztenünk, mint a tantrában. A dévát nem gyakorlással kényszerítjük ki, vagy hozzuk létre (szexuálisai vagy másképp), itt a déva természetes és spontán feljövő. A gyönyör HÍ a Lhundrub (Ihun-grub), azaz Spontán Ön-tökéletesség, az üresség I Kádak, azaz Eredendő Tisztaság. A Kádk és Lhundrub tapasztalása spontán és álgondok erőfeszítés nélkül jelenik meg, mivel a tudaton vagy gondolkodási folyamaton túl van. Itt nem egyesítjük a bölcsességet él módszereket (thabszsesz), mint a szutra esetében, hiszen már minden teljesen benne van a Természetes Állapotban. Mikor a gyakorló megvalósítja a Természetes Állapotot, már nem kell a kjerim (bszkjed rim, kifejlesztő fázis) és dzogrim (beteljesítő fázis) fázisokat külön gyakorolnia. Habár a tantra rendszer szerint a mahamudra megvalósításához szükséges e két fokozat (rim gnjisz) gyakorlása, a Dzogcsenben nem kell őket gyakorolni. A dzogrim gyakorlási megköveteli a detong jese, az egyesüli gyönyör és üresség tudatosság felfogását vagy megragadását. Néhányan azt mondják, hogy a Dzogcsen és mahamudra azonos, de ez nem igaz, mivel a Dzogcsen nem akar scmmil megragadni vagy megfogni, még az ürességet sem. A tantra dzogrim gyakorlatában a finomtudat és a prána vagy életenergia (szemsz rlung) egységét fejlesztjük ki, mely egység finomtestként folytatódik a fizikai test halála után a bardóban. A tantrikus gyakorló, az életében végzett gyakorlása által, halála után tudatát ebben a finomtestben vagy gyulüben (szgyu-lusz = illúziótest) találja, mely a tudat és a prána egységéből jött létre. A tudata a jidám tudatává alakul Ebben a finomtestben lévő tudat a tantrának megfelelő jidám gyakorlat útján valósul meg, és detong jesének hívják. Míg a jógi elhagyja a fizikai pitéi, két lény lakozik benne, anya és gyermeke (ma bu). Aztán a halál idején, a fizikai test és a tudat közti kapocs megszakad, a test visszaolvad az alkotóelemeibe, míg a tudat a bardóba lép. Csak a dzogrim gyakorlása Állal létrehozott gyulü vagy illúziótest marad, mely a tudat (szemsz) és puma-energia (rlung) egysége. Ez a gyulü már rendelkezik a detong budhaság elérése, ez még ragaszkodás, vagyis dzinpá, nem a Természetes Állapot. A Dzogcsenben azonban nincs ragaszkodás és nincs átalakítás. A Dzogcsen gyakorlásakor nem ellenőrizzük melyik az Üresség oldal és melyik a Tisztaság oldal. Ebben a finomtestben vagy gyulüben tartózkodva, melynek formája p ismert jidám, folytatnia kell gyakorlását emelkedett állapotában ( "phagsz-pa'i sza, árjábhumi), és nem kell többet embernek születnie. Már nincs a karmikus okok ellenőrzése alatt, és létre tudja hozni a trulpát (szprul-pa), vagyis önmaga bármilyen formában történő kisugárzását, pjiikor és ahol csak akarja. Megválaszthatja újjászületése helyét és körülményeit. A gyulü kialakulásának folyamatát az anuttaratantrák dzogrim részében magyarázzák. A bönpó hagyományban ezt má rgyud-nek vagy anyatantrának nevezik. A bönpó tantra magyarázatához a tárgyi oldalt „lentről veszik" azaz 1 szutrából, az alanyi oldalt „föntről" azaz a Dzogcsenből. Az alanyi oldal a belső változatlan természet, csak a tudatosság vagy rang-rig láthatja. Minden egyes személynek megvan ez az egyéni Természetes Állapota, tehát egyéni folytonossággal rendelkezik életekről életekre. A Természetes Állapot önmagában változatlan, mégis az egyéni tudatosság (rang-rig) változik, pedig a kettő mindig elválaszthatatlan. A bönpók má rgyud-jében a jáb a sunyátát, a jum a bölcsességet (je-sesz) jelképezi. 7. A mahamudra és a Dzogcsen 34

A mahamudra és a Dzogcsen az Alap, Út és Gyümölcs értelmezésében ím azonos. A tantra a detong jeséről beszél, azaz a kettő - gyönyör és üresség - egységéről, míg a Dzogcsen Nem-kettős kezdetektől fogva. A szutrában az intelligencia értette meg az ürességet (sztongnyid rtogsz-pa'i sesz-rab). A Dzogcsenben Egyedüli Lényegiségünk (thig-le njag-j gcsig) található. Tehát ezen utak célja más és más. Manapság sok láma mondja azt, hogy „Phjag-csen rdzog-csen dbu-ma csen-po gcsigpa red", vagyis, hogy a mahamudra, Dzogcsen és madhjamaka azonos. Ez az állítás hasznos lehet a nem-szektássági népszerűsítéséhez, de filozófiailag nem igaz. A mahamudrát - habár az összes tantrikus iskolában megtalálható - különösen a kagyüpákkal hozzák kapcsoltba, a Dzogcsent a nyingmapákkal és bönpókkal. A gelugpák a madhjamakát mondják szemléletüknek. Már rámutattunk, hogy a madhjamaka szemlélete világosan különbözik a Dzogcsenétől, és most megnézzük, hogyan különbözik a mahamudra nézete a Dzogcsenétől, Látnunk kell, hogy az Alap (szemlélet), az Út (meditáció) és a Gyümölcs (eredmény) szempontjából nem azonosak. A madhjamaka szerint a vízió útján - mely a harmadik az öt egymása követő út közül -, az első bumin - mely ide tartozik, míg a következő! kilenc bumi vagy fázis a negyedik úthoz -, megvalósítjuk az üresség és tisztaság egységét (zung-'zsug). A Dzogcsenben viszont az Üresség él Tisztaság kezdetektől Elválaszthatatlan (dbjer-med). Ezért a buddhaság! elérése a Tudat Természetének felismerésétől függ. A szutra rendszerhez! tartozó madhjamaka szerint, három mérhetetlen kalpába kerül a buddhasági elérése, ha a tantra szerint gyakorlunk, elérjük a megvilágosodást legalább hét élet alatt. Az a különbség, hogy a tantra és a mahamudra a kjerim és dzogrim módszerekkel egyesíti a gyönyört és ürességei, míg Í\ madhjamaka csak a sunyátát ismeri. A Dzogcsenben azonban nincs szükség semmilyen előkészítő vizualizációs folyamatra, hanem azonnal felismerjük magát a Természetes Állapotot. Nem kell semmit tennünk Tehát, ha megvan a képességünk, a Dzogcsen gyakorlásával egyetlen élet alatt megvalósíthatjuk a buddhaságot. A különböző szemléletek és különböző utak különböző célokhoz vezetnek. Csak így logikus. Tehát, a buddhaság (Gyümölcs) nem azonos a madhjamaka és mahamudra szerint, és mindkettő különbözik a Dzogcsen megvalósításától. Az ellenérv szerint, ha New Yorkba akarunk menni, mehetünk repülőgéppel, hajóval, busszal, autóval, biciklivel vagy gyalog, és minden esetben eljuthatunk New Yorkba. Tehát a különböző utak ugyanahhoz a célhoz vezethetnek. De itt az Alap azonos: az ember el akar jutni New Yorkba, csupán az utazás módja különböző. Tehát, ha felismerjük a Természetes Állapotunkat, nincs mire tovább várni. A szutra rendszerében a tudatunkat ellenszerekkel tisztítjuk. A lantra rendszerében vizualizációkat használunk a víziónk átalakítására és létrehozzuk a sunyátá és bodhicsilta egységét. Ez az átalakítás útja, ami nem ellenszereket használ. A Dzogcsen az ön-felszabadulás útja. Láthatjuk, hogy minden rendszernek megvan a maga különálló Alapja, Úja és Célja. A szutra rendszerben a Viszonylagos Igazságot a paramiták, az Abszolút Igazságot a sunyátá jelenti. A madhjamakához és a szutra rendszerhez hasonlóan, a Dzogcsen Thögál gyakorlása az összes dolog illuzórikus természetére tanít. Meg kell értenünk, hogy az összes megnyilvánulás tudat alkotta illúzió, de mikor a Természetes Állapotban Víigyunk, nem teszünk ilyen ítélkezéseket, nem gondolkodunk így, „Ez csak illúzió!". A trikáját egyszerre érjük el, nem egymás után. A madhjamaka szerint, a Két Igazság nélkül, nem érhetjük el a buddhaságot. A szutra rendszerben megtaláljuk ezt a két eszmét: először, hogy az ürességet ismerő tudás a dharmakája oka, másodszor, hogy a paramiták halmozásának gyakorlata a rupakája oka. A szutra gyakorlása ugyanakkor nagyon hosszú időt igényel az eredmény megvalósításáig. Itt csak a sunyátát gyakorolják, az istenségek látható formáját nem vizualizálják. A tantrában az üresség tapasztalására kezdetektől fogva ráépítjük az istenségek vizualizációját. Ezért ez a módszer sokkal gyorsabb. A szutra a dharmakája okával rendelkezik, főleg a sunyátát gyakorolja, nem ismeri azonban a rupakája valódi okát. A tantra

35

gyakorolja a sunyátát, vizualizálja az istenségeket is, ami a rupakája megnyilvánulásának okául szolgál, és ez a módszer sokkal gyorsabban működik. Ha a Dzogcsent nézzük, azt látjuk, hogy a rupakája létrejöttének nincs Oka. Itt nincs vizualizációs gyakorlat. Nem kell semmit tenni, hogy a rupakájának oka legyen. Kérdezhetjük akkor, ha a Dzogcsen nem ismeri el a Két Igazságot, hogyan vezethet a buddhasághoz? A Dzogcsenb azonban ott van a Természetes Állapot, mely egyáltalán nem azonos a madhjamaka sunyátájával, annak üressége ugyanis a belső létezés hiánya jelenti, üres, passzív és negatív állapot. A Dzogcsen szerint viszont aa összes látható dolog spontán létezik (lhungrub) a Természetes Állapot benne-rejlő energiájának (rang rtszal) megnyilvánulásaként. Például, hal ránézünk egy mustármagra, nem látjuk benne az olajat, de mikor összenyomjuk a magot, kipréselődik belőle az olaj. Tehát az olaj spontán létezik a magban, de a mag préselésének másodlagos oka szükséges az olaj megnyilvánulásához. Ha a buddhaság nem létezne már spontán z Természetes Állapotban, mindegy, hogy milyen gyakorlatot végeznénk és milyen hosszan, semmi sem jönne fel belőle. A tíz paramita lehetőségi is már teljesen jelen van a Természetes Állapotban. A Dzogcsen birtokolja a buddhaság összes okát, mivel már minden spontán létezik a Természetei Állapotban. Ezért csupán ezt az Egy Igazságot kell gyakorolnunk, nem kettőt. A Dzogcsen szerint a tantra nem éri el a teljes buddhaságot, mivel aa egyik útról a másikra fordul. Nem megy egyszerre a két úton. A tantrikus istenségek mindegyik formája, a sitró vagy békés és haragos istenségeim benne vannak a Természetes Állapotban. A dzsonangpák szerint a Természetes Állapotban lehetőségként megvannak ezek az istenségformák, minden érző lény potenciális buddha, de a megvalősításia ez a buddhaság nem látható. Tehát, minden a Természetes Állapotból jön föl, de eme lehetőség megjelenéséhez másodlagos okok kellenek. A Thögál gyakorlás megteremti a másodlagos okokat a potencialitás megnyilvánulása érdekében, de ezek csak másodlagosak, a vízióit forrásának valódi oka a Természetes Állapot. A Dzogcsenben a gyakorlás módja a Természetes Állapotban tartózkodás, minden más spontán jelenik meg, míg a szutra rendszerben a két halmozást egyformán kell gyakorolni. De hogyan járhatunk egy időben két utat? Mellőznünk kell az egyiket, mialatt a másikat járjuk. Aa összes buddha, az összes erényes minőségük és az összes cselekedetük már benne van a Természetes Állapotban. A Természetes Állapot) egyetlen, a szamszára és nirvána minden megnyilvánulásának alapja. Ezért Künsinek, minden alapjának nevezzük. A mi jelenlegi Természetes Állapotunk csupán a szamszára alapja, és nem cselekszünk úgy, mintha a nirvána alapja is lenne. Számunkra jelenleg csak a káprázat ('khrul-gzhi), és nem a megszabadulás alapja (grol-gzhi). A megvilágosodás állapotában azonban a Természetes Állapot a nirvána alapja, tehát a megszabadulásé. Egyénenként ez a helyzet, de mikor általában beszélünk, mindkettő alapja. Ez mélységes (zab) tanítás, mivel egyéni és sajátos értlemben tanít. Mind a tíz paramita és buddha összes erénye már spontán benne van a Természetes Állapotban. Olyan, mintha már minden bent lenne a templomban, de az ajtók csukva lennének. Ki kell nyitnunk az ajtókat - a másodlagos okokkal és a gyakorlással - és a tartalom láthatóvá Válik. Minden itt volt kezdetektől fogva, de a hozzáférés a Természetes Allapot minőségeinek ismeretétől függ. Ne elemezzünk, és ne keressünk Krimit, mialatt a Természetes Állapotban vagyunk, csupán hagyjuk úgy, ahogy van. Ez az Egy Igazság elegendő, nincs szükségünk Két Igazságra. A tizenkilencedik és huszadik században, Kelet-Tibetben, Dzsámjáng Khjence Vángpó és a „Nagy" Dzsámgön Kongtrul rimé (iskolák feletti) mozgalmára nagy hatással volt a Dzogcsen szemlélete, ez volt mozgalmuk alapja. Ezért sok Kelet-Tibetből származó láma, különösen a kagyüpák, úgy magyarázzák a mahamudrát, mintha Dzogcsen lenne. Folyton azt Ismételgetik, hogy „rDzogsz-csen phjag-csen gcsig-pa red!", azaz a Dzogcsen és a mahamudra azonos. Általában ők Gampópa mahamudrájáról beszélnek, melyet Szakja Pandita és más tudósok is oly keményen megkritizáltak. A mahamudra hagyományos magyarázata a lantra rendszere szerint, nagyon különbözik a Dzogcsentől. Ezt a hagyományos 36

indiai mahamudra magyarázatot megtalálhatjuk például a szakjapák lam 'brasz rendszerében és Virupa doháiban. Ezek módszerének magyarázatában benne van a dzinpá azaz a megragadás. A Természetes Állapotban az alany és tárgy egyáltalán nincs külön, de itt a mahamudrában megvan ez az elválasztottság. A tantrában szintén van alanyi és tárgyi oldal. Mikor néhány láma azt mondja, hogy a Dzogcsen es a mahamudra azonos, ez nem lehel igaz, mert a Dzogcsenben nincs dzinpa, míg a dzogrimben megvan a dzinpa, vagyis a detong jese ismerete. Így ha a szemlélet különböző, akkor az út is különböző lesz, és ennél megfelelően a gyümölcs is. Néhány láma szerint a szutrában és a tantrábai a tárgy, azaz a sunyátá azonos, míg az alany különböző. A szutrában ím alany a közönséges tudat, míg a tantrában a thiglékben vagy energiai cseppekben (bindu) lévő tiszta tudat. Mindkét esetben ott van a dzinpl vagy megragadás, míg a Dzogcsen Természetes Állapotában nincs ott a] alany és tárgy kettőssége, azaz sosem volt jelen a dzinpa. Tehát itt 1 szutra, tantra és Dzogcsen szemléletében néhány alapvető különbségfii találunk, melyekre oda kell figyelni. A bönpó hagyományban is van apatantra (pha rgyud) sorozat, melyei az öt Legmagasabb Isteni Erőnek neveznek, vagyis szekhar csog-nga (gszasz mkhar mcshog Inga), és anyatanra (ma gyü). Tehát a Dzogcsen és a tantra gyakorlása nem zárja ki egymást.

Ötödik fejezet: A DZOGCSEN SZEMLÉLETE, GYAKORLÁSA ÉS GYÜMÖLCSE A gyakorlás fő és végső célja a megvalósítás. A gyakorlás másodlagos eredménye, Tudatunk minden akadályának eltávolítása, A jobb, nyugodtabb és békésebb életért, Mely lehetőséget ad a gyakorlásra. 1. A Dzogcsen, mint a legmagasabb szintű tanítás A bönpó és nyingmapa hagyományokban megtalálható a megvilágosodáshoz vezető kilenc egymásra épülő út (theg-pa rim dgu), ezek közül a Dzogcsen a legmagasabb szintű. Nem elég azonban azt mondanunk, hogy a Dzogcsen a csúcs, meg kell ismernünk és meg kell értenünk miért a leglényegibb. Ha ennek okát pontosan megértjük, a Dzogcsen tanítás iránti odaadásunkat senki és semmi nem tudja lerombolni. A Dzogcsen tanítások forrása Dharmakája Szamantabhadra azaz Kuntu Zángpó (kun tu bzang-po), és a Dzogcsen szakadatlan, folyamatos átadás-vonallal rendelkezik a forrástól napjainkig. Az egyik ilyen hagyomány vonal a zsáng-zsung nye-gyü is. Miért a Dzogcsen a legmagasabb szemlélet? Mind a kilenc úton vagy járművön a Természetes Állapot után kutatunk, az egyén képességétől függ, hogy melyiket akarja és tudja használni. Mind a kilenc útnak különböző szemlélete van. A szutra módszere a lemondás útja, a lantra módszere az átalakítás útja, és a Dzogcsen módszere az Ön-felszabadulás útja. Tehát azt mondjuk, hogy a Dzogcsen a végső út, az Ölfl megszabadulás a Tregcsö (khregsz-csod) végső szemlélete. Az itt található szöveg, a Theg-pa'i rim-pa mngon du bsad-pa'i mdo rgyud, „A szutra és tantra tiszta magyarázata a kilenc úton", mely a Középső Kincsekből vagy U-terből (dbugter) származik, így hívják őkel mert a Számje kolostorban és más közép-tibeti helyeken 37

találták meg. A Dzogcsen szemléletével foglalkozik, összevetve a madhjamaka, jógacsára és tantra nézeteivel. Ha csak intellektuális spekulációkra támaszkodunk, nagyon távol kerülünk a Dzogcsen szemléletétől. Nincs értelme azt gondolni, A Dzogcsen ilyen vagy olyan." Ez mesterséges, nem direkt tapasztalás. A Dzogcsen gyakorlásához először direkt bevezetésre van szükség a Természetes -Állapotba (rig-pa ngo-szprod). Ez a Természetes Állapot a Tregcsö szemlélete. A bevezetés nagyon egyszerű: magunkba nézünk. Mindegyikünknek megvan a lehetősége önmaga megvalósítására. A Természetes Állapot jelentését pontosítanunk kell magunk számára. Nincs értelme különböző tanításokat gyűjtögetni, ha ezt tesszük, csal eltávolodunk. A direkt és személyes tapasztalás a lényeg. Mindent hagyunk, ahogy van, és akkor a megfigyelő és a megfigyelt tárgy ugyanabban a pillanatban eltűnik. Folytatjuk a Természetes ÁllapotbaB ez a Tregcsö szemlélete. A direkt bevezetés szükséges, mert a buddhaság a tenyerünkben vaB de az el homályosulásaink folytán nem ismerjük föl. Megkapjuk eztB direkt bevezetést a Mestertől, kinek személyes tapasztalata vanB Természetes Állapotról. Ismeri mi az, és megmulatja nekünk is. EZ tisztaságot és megértést hoz, eloszlatva a zavarokat. A Dzogcsen tanítás a Dharmakája Szamantabhadra adta át Tapihrica mesternek, aki a nyolcadik században, Zsángzsung országában átadta azt tanítvártyának Gyerpung Nángzher Lopónak (Gjer-szpungsz szNang-bzher lod-po), aki azt leírta. Ezeket a tanításokat élő mesterek adták át folyamatosai tanítványaiknak, egészen napjainkig. Ezért, a zsáng-zsung nye-gyü-ben, a „zsáng-zsung szóbeli átadásában" (sznjan rgjud) Tapihrica a guru-jógi gyakorlat fő alakja. Tőle, a Nirmánakája Gurutól érkezik hozzánk az összes áldás, bölcsesség és az inspiráció ereje (bjin-rlabsz). Ő elérte a megvilágosodást a Dzogcsen gyakorlásával és megvalósította a szivárványtestet ('dzsa'-lusz-pa). Később megjelent kisgyerek alakjában és átadta a Dzogcsen tanokat Gyerpungpa mesternek. 2. Szemlélet A Dzogcsen manapság Nyugaton is elterjedt, nagyon értékes, lényegbevágó tanítás. Mindegyikünknek, minden érző lénynek (szemsz-csan) van tudata (szemsz), és mivel ez a tanítás a tudatról és a Tudat Természetéről szól, nem pusztán elmélet, hanem gyakorlati szempontból nagyon fontos számunkra. A Dzogcsen haszna, hogy tudatunkba békét, életünkbe boldogságot tud hozni. A Dzogcsen gyakorlásában nincsenek bonyolult vizualizációk, jóga-helyzetek, vagy monoton mantra-éneklések, hanem pusztán az állapotunk vizssgálata és Tudatunk Természetének felfedezése. Fel kell fedeznünk a valóságot. A tudatunk minden másnál közelebb van hozzánk, de láthatatlan; nem látjuk, és nem ismerjük fel azonnal a természetét. Ezért, először tanításokat kell I hallgatnunk, majd gyakorlatba kell ültetnünk őket. Ez nem csak most teszi nyugodtabbá és elégedettebbé életünket, hanem a jövőben is megteremti a jobb újjászületés körülményeit. Ennek megértéséhez azonban először rá kell néznünk állapotunkra, és így felfedezhetjük, felismerhetjük a Tudatunk Természetét. A Dzogcsen tanítások nagyon egyszerűnek látszanak, de nagyon bonyolult tibeti szövegek szólnak róluk. A Dzogcsen azt állítja, hogy semmi egyébre nincs szükség, mint a tudat Természetes Állapotába (rig-pa) lépni, és ott folytatni,tehát nem kell a szutra vagy tantra módszereit gyakorolnunk. Nem kell semmikülönlegeset tennünk, a karmikus lenyomatok léte, vagy az erények gyakorlásanem kérdés. A Dzogcsen szövegek ki is mondják, hogy nincs szükség szemléletre vagy meditációra. Mit jelent ez, és miért mondja ezt néhány szöveg? Vannak Dzogcsennel kapcsolatos direkt és indirekt magyarázatok. Néhány tibeti kritikus azt állítja, hogy a Dzogcsen egyfajta nihilizmus, nem is buddhizmus. De ez nem így van. A Dzogcsen kritikusai évszázadokon keresztül sok helytelen szemléletet alakítottak ki. Hagyományosan ugyanis a Dzogcsent sajátos kulturális és intellektuális összefüggésben tanítják, ismernünk kell ezeket 38

az összefüggéseket, ahhoz, hogy elkerüljük a helytelen nézeteket. Ez az intellektuális összefüggés a buddhizmusban és a bönben főleg a SZUtra és lantra tanításokkal kapcsolatos. A híres Tibeti halottaskönyv bardó tanítása szintén ide tartozik. A tibeti buddhizmusban és a jungdrung bönben a Dzogcsent buddhák legmagasabb és legezoterikusabb tanításának tekintik. A tibeti buddhizmus nyingmapa iskolája és a tibeti jungdrung bön is ezt állítja. A nyingmapa és bönpó szövegek Dzogcsen tanításai és terminológiája lényegileg azonos, a fő különbség köztük a hagyomány vonal. A nyingmapák azt állítják, hogy hagyományvonaluk Indiából és Udclijánából (Urgyen) jön, a bönpók, hogy az övék Zsáng-zsungból és Tázigból. Egyébként a Dzogcsen értelmezése azonos a két hagyományban. Az általunk itt bemutatott Dzogcsen szemlélet és gyakorlat a Nam-mkha' 'phrul mdzod, „Az ég mágikus kincse" bönpó Dzogcsen-szöveggyűjteményl követi. Ez Lungton Lhányán (Lung-szton Lha-gnyan. Sz. 1088) mesterrel kapcsolatos, a tanítási ciklust szóban adta át neki Ceváng Rigdzin (Tse-dbang rig-'dzin), az indiai száddhunak öltözött ősi bölcs. A szövegek Ceváng Rigdzin apjának Dzogcsen tanításaiból származnak, a Zsángzsungi Dránpá Námkhától (Dran-pa nam-mkha'), és a Dzogcsen szemlélet filozófiai bemutatásai. A tibeti bön hagyományban a Dzogcsen gyakorlásának két különböző megközelítése van. Az első szerint, keresünk magunknak egy megfelelő Lámát, aki Dzogcsen-mester, és tanításokat kérünk tőle, majd útmutatásainak megfelelően, elvonultan, előkészítő gyakorlatokat végzünk. Ezt ngöndronak (szngon-'gro) nevezik, és kilenc gyakorlatot foglal magába, melyek mindegyikét százezerszer kell elvégezni. Ezért bum-gunak ('bum dgu) nevezik, ahol a bum százezret jelent. Mikor ezeket az előkészítő gyakorlatokat elvégeztük, visszatérünk a Lámához és kérjük a Dzogcsen tanításokat. Ekkor ő direkt bevezetést ad a Rigpába, a Természetes Állapotba, ami sokféleképpen történhet. Ezután elhagyott helyekre vonulunk és gyakorlunk, folytatva a Természetes Állapotban tartózkodást. Mivel a Mester bevezetett, már ismerjük mi a Rigpa. De ez a tudás nem elég. Gyakorolnunk kell ebben az állapotban maradva, így fejlesztve képességünket. Ha nem így leszünk - mivel nem vált megszokásunkká -kétségek jönnek fel. Néha találkoznunk kell a Lámánkkal, hogy ellenőrizze megértésünket a Természetes Állapotról. így folytatjuk a megvilágosodás eléréséig. A második megközelítés sokkal intellektuálisabb. Tibetben a formális képzés kolostorokban folyt, a nagy bönpó kolostorokban hagyományos tanterv létezett a különböző tanulmányokra, kezdve a szutrával, majd a tantra útján haladva, végül a Dzogcsenbe csúcsosodott ki. A bönpók fenntartották e mély tudás hagyományát, és megvolt a Dzogcsen tanulásával kapcsolatos dialektikus rendszerük is. Manapság az Indiában lévő bönpó kolostorban ez kilenc éves tanulmányi programot foglal magába, és sikeres vizsga esetén a gyakorlók gese (filozófia doktora) fokozatot kapnak. Ha a kolostor filozófiai egyetemének tanítványai vagyunk, nincs sok időnk gyakorlásra vagy elvonulások végzésére. Ez a gyakorlás a tanítvány számára a tanulmányai befejezése és a gese fokozat elnyerése után következik. Sárdzá Rinpocse újítást vezetett be kelet-tibeti kolostorában, és a nyingmapákhoz és kagyüpákhoz hasonlóan beiktatta a három éves elvonulás rendszerét. A filozófiai tanulmányok befejezése után, a tanítvány három éves elvonulást végzett, ahol tantrát és Dzogcsent gyakorolt. Sárdzá Rinpocse ezt a hagyományt a nyingmapák és kagyüpák rendszeréről mintázta, ezért azonos előkészítő gyakorlatokat találunk benne. Természetesen a gyakorlás nem korlátozódik a három éves elvonulásra, a megvilágosodás eléréséig gyakorolnak. Mi a Dzogcsen, és mi a Dzogcsen gyakorlás célja? Ismernünk kell ezt, és tisztán meg kell értenünk, nem csak a saját szemléletünk kialakításáért és gyakorlásunkért, hanem azért is, mert az emberek megkérdezhetnek minket a Dzogcscnről. Ha nem akarunk nekik helytelen eszméket tanítani — mivel számukra és számunkra egyaránt rossz lenne és ártana a Dzogcsen tanítások hírének is - akkor meg kell értenünk mi a Dzogcsen, hogyan gyakoroljuk, és mi az eredménye. A Dzogcsen megértéséhez egy tapasztalt Mesternek be kell vezetni minket a megfelelő állapotba, ő nem csak intellektuálisan, hanem személyes tapasztalatból ismeri a 39

Dzogcsen állapotát. Mikor a bevezetés megtörténik, olyan, mintha egy régi barátoddal találkoznál, felismerésed felragyog. így vezetik be a Rigpát, vagyis a Természetes Állapot. Ennek sok módja van, melyek közül a mi módszerünk a fehér A-ra rögzítés. Tudatunkat a meditáció tárgyára rögzítjük, így koncentrálunk. Nem számít milyen tárgyat használunk, de nem váltogathatjuk, mert az szórakozottsághoz vezet. Magunk elé helyezett pálcát vagy kavicsot is használhatunk, de hagyományosan a Dzogcsen bevezetésénél a tibeti fehér Á-t használják. Ha nem ismeritek, hogyan néz ki, használhatjátok a magyar Á-t is, vagy egy kis fehér pöttyöt. A fehér betű fekete vagy sötétkék papíron van, amit úgy helyezzük el, hogy mikor meditációs helyzetben ülünk, egyenesen előttünk legyen. Tehát az A betű előttünk van, nem túl magasan, nem túl alacsonyan. Szemeinket erre az A-ra rögzítjük, és így tudatunk is rá rögzül. A szem a tudat szolgája, a tudat-király függ a szolgától. Ez egy módszer a tudat ellenőrzésére, módszer nélkül ugyanis nagyon nehéz ellenőrzés alatt tartani. Mikor a fehér Á-ra nézünk, a tudat rá koncentrál. Ha szemünk nem mozog, tudatunk sem mozog. A Dzogcsenben nyitott szemekkel (vagy félig csukottakkal) meditálunk, a szem mozdulatlan és nem is hunyorgunk. Tudatunkkal egyhegyűen koncentrálunk, így a kalandozó gondolatoknak nincs tere, nem tudnak feljönni és elszórakoztatni. Ezt úgy végezhetjük, hogy nagyon élesen és hegyesen rögzítjük figyelmünket, aztán ezt a rögzítést kissé elnyugtatjuk. Másfelől, ha a hegyes rögzítést túl hosszú ideig végezzük, problémáink lesznek. Használjuk ítélőképességünket! Ez a folyamat nem azonos a gondolatok elfojtásával, itt pusztán nincs terük a megnyilvánuláshoz. A tudat ilyen indirekt ellenőrzése olyan, mint a nyilat a céltáblába lőni. A fehér Á teljes figyelmünk célpontja, és így módszer tudatunk ellenőrzésére. Mikor a tudat izgatott, egyre több gondolat jön föl, így könnyen szórakozottak leszünk, és figyelmünk vándorol, mivel elveszítettük a rögzítést. Ekkor ismét a fehér Á-ra rögzítünk, de ha a tudat túl izgatott, jobb, ha szünetet tartunk, és később ismét megpróbáljuk. Ha erőltetjük, megint csak problémákat okozhat. Ha a fehér Á-t homályosan, nem tisztán látjuk, figyelmünket élesítenünk kell. Problémánk az izgatottsággal (rgod-pa), a tompasággal (rmug-pa), vagy az energiahiánnyal, azaz álmossággal (bjing-ba) lehet. Eme problémák ellenszereként különböző módszereket alkalmazhatunk, melyeket az első fejezetben már tárgyaltunk. Ha így folytatjuk a gyakorlást, tudatunkban a boldogság, testünkben a gyönyör érzését fogjuk tapasztalni. Ezt nevezik dévának (bde-ba). A gyakorlást folytatva, kifejlesztjük a sámáthát vagy sinét (zhi-gnasz), a tudat nyugodt állapotát. Tudatunk koncentrált, olyanná válik, mint a tó felszíne, mikor nem zavarja a szél, a negatív gondolatok már nem zavarnak. Ne gondoljuk, hogy ez a Természetes Állapot, ez csak tapasztalás (nyamsz) - a nyugalmi állapot és a gondolatnélküliség tapasztalása (mi rtog-pa) -, de nem a Rigpa. Ezt a koncentrációt a tudatunk hozta létre, nem a Tudat Természete. Mégis hasznos módszer, mert megkönnyíti annak felismerését. Még a haladott gyakorló is azt tapasztalhatja, hogy gyakorlása kiszárad, és ezeket a szemdzin gyakorlatokat (szemsz-'dzin = tudatrögzítés), mint például a fehér Á-ra rögzítés, használhatja ahhoz, hogy felfrissítse a Természetes Állapotban folytatás gyakorlását. Mikor a fehér Á-ra rögzítünk, és magunkat a nyugalom állapotában találjuk, nem szórakoztat el semmilyen feljövő gondolat, akkor nézzünk magunkba és vegyük észre, mi történik a tudatunkkal. így kezdhetjük el valódi természetünk kutatását. Mikor gondolat jön föl, egyszerűen vegyük észre a gondolatot, ítélkezés és bármilyen változtatás vagy módosítás igyekezete nélkül. Van-e színe vagy alakja? Van-e a térben helye? A testen belül vagy kívül van? Honnan jön? Hol van? Hova megy? Mi a különbség a nyugalmi állapot és a gondolatmozgás közt? Végezzük ezt röviden. A rögzítés által létrejött nyugalmi állapotot és a gondolatmozgást megfigyelve, mit mondhatunk a tudatról? Nézzünk magunkba! Ki nézi ezeket a feljövő gondolatokat? Hol van a figyelő és a megfigyelt? Vegyük észre és vizsgáljuk meg tudatunkat. Van a tudat és a Tudat Természete. Ki figyeli meg a feljövő gondolatokat? Hol van? Keressük ezt. Mit mondhatunk? Nézd és lásd milyen. Azt mondhatjuk, hogy „nézd", de ez ebben az esetben valójában nem az 40

alany és tárgy létét jelenti. Nézzük, keressük, de nem találunk semmit. Nem választjuk el a figyelőt és a megfigyeltet. Azonos természetűek. Visszanézünk, és nem látunk semmit. Megértjük ezt, és hagyjuk a dolgokat, ahogy vannak. Ezekben a pillanatokban kezdjük megérteni mi a Tudat Természete. Abban a pillanatban maradunk. Ez a Természetes Állapot felismerésének kezdete. Ha egy bambusz rudat kivágunk, és megértjük, hogy üres, nem kell az egész bambuszerdőt kivágnunk, hogy lássuk, mind üresek-e. Akár nyugalmi állapot van, akár a gondolatok mozgása, ott van a jelenlét érzése, az azonnali tudatosság, és ez a rigpa. Ez a Természetes Állapot minősége. Még ha nincsenek is feljövő gondolatok, figyelmesen jelen vagyunk, nem vagyunk tudatlanok, ez a jelenlét nagyon világos és tiszta. Ebben a jelenlétben az alany és tárgy nemkettős. Mindent hagyunk, ahogy van, nincs mit változtatni, javítani vagy módosítani. Pusztán az ami, és semmi egyéb, de kifejezhetetlen. Nem tudjuk megmagyarázni, még ha j Tisztaságnak (gszal-ba) vagy Tudatosságnak (rig-pa) nevezzük is. A Tudat Természete, azaz a Természetes Állapot jellemző minősége ez a Tisztaság vagy Tudatosság, de ugyanakkor Üresség is, mivel nem találjuk sehol. Tehát ez a Tisztaság és Üresség elválaszthatatlan. Egyiket sem a tudati tevékenység hozta létre, mint ahogy a nyugalmat vagy a koncentrációt, nem alkotott, körülményektől mentes és eredendő. A tudat és a tudati tevékenység alapja és összefügg vele, de nem a tudat (szemsz), hanem a Tudat Természete (szemsz-nyid). Kutatunk a tudat után a fehér Á-ra rögzítés módszerével, de ezt a fehér Á-t a tudat hozta létre. Kétféle állapotot tapasztalunk: nyugalmi állapotot és a gondolatok mozgását. Mikor a fehér Á-t létrehozó tudatot keressük, hol találjuk a keresőt és a keresett tárgyat? Ha ránézünk, eltűnik, de nem megy sehova, szétoszlik és felszabadul, nem hagy maga után nyomot. Honnan jönnek ezek a gondolatok? Hol tartózkodnak? Hova mennek? Keressük, és nem találunk semmit, és ez a megtalálhatatlanság (mi rnyed) a végső forrás. Sunyátának vagy Ürességnek nevezzük. A modern tudomány mindig a végső részecske után kutat, de sosem találja azt. Miért? Mert nincs vége a gondolatok követésének, végtelenül I vezetnek minket. Sosem jön el a végső forrás, a végső részecske, vagy az abszolút kezdet. Nem jó helyen, nem jól keressük. Ezzel csak a szamszárát forgatjuk. Minden tudatállapot körülményekhez kötött, a gondolataink hozzák létre. De ezek a gondolatok felszabadítják önmagukat, és nem hagynak maguk után nyomot. Mi a forrásuk? Hová mennek? A Természetes Állapotban jönnek föl, és a Természetes Állapotban olvadnak vissza. Ez a Természetes Állapot üres, másfelől az összes jelenség megnyilvánulásának lehetősége. A Tudat Természete olyan, mint a tükör, mely minden előtte megjelenő tárgyat képes visszatükrözni, de a benne tükröződő tárgy, akár szép, akár csúnya, nem változtatja meg. Ez a Dzogcsen, a Nagy Teljesség állapota. A Természetes Állapot felismerésére sokféle módszert használhatunk, mindegy melyikkel ismerjük fel, hiszen az összes folyó vize a nagy óceánba torkollik. Használhatunk bármit a felismeréshez, mint rögzítés, vizualizáció, légzés, hang, vagy bármi más. Mi most a koncentrációt használtuk. Ha egyetemisták vagyunk, a fejünk gondolatokat van tele, és a tudat sosem nyugszik. Itt ellenkező a módszer, egyhegyű figyelemmel rögzítünk, és nem engedünk teret a gondolatoknak. Nem a szokásos módon viselkedünk, mert akkor sosem lesz vége a kalandozó gondolatoknak. Néha zengethetjük hosszan és alacsonyan az Á-t, szórakozottság nélkül a hangra rögzítve, máskor zengethetjük nyitott szájjal a HUM-ot, és hasonló rögzítéseket alkalmazhatunk az összes szemdzin módszernél. Gyakorolhatják-e gyerekek a Dzogcsent? A fiatal gyerekeknek kevesebb kalandozó gondolatuk van, szokásaik nem oly szilárdak. De mikor az emberek felnőnek, állandóan gondolkodnak valamin, gondolataik mindig pörögnek, nincs idejük arra, hogy tudatukat pihentessék. Nem számít, hogy ezek jó vagy rossz gondolatok. A felhők akár fehérek vagy feketék, egyformán eltakarják az égboltot és elhomályosítják a napot. Az embernek dolgoznia kell, és egész nap gondolkodik, nincs ideje még a koncentráció gyakorlására és valódi természetének feltárására sem. A dolgozó ember és az egyetemi tanuló nem is igyekszik a valódi természete feltárására, mivel a létrehozott gondolatok folyamatosan elragadják. De a 41

gyerek még nem távolodott el annyira eredeti természetétől. Mindamellett, őt szintén be kell vezetni Természetes Állapotába, fel kell azt ismernie. Bár ő mélyebben megtapasztalhatja, ez a képességétől függ, mégis lehet, hogy nem érti meg mi is az. Akár szövegeket tanulmányozunk, akár nem, meg kell értenünk a Természetes Állapotot. Ezt megtehetjük intellektuálisan vagy tapasztalatilag, vagy mindkét módon, az egyéntől függ. Eredményes lehet, bármelyik változatot alkalmazzuk. Például Sárdzá Rinpocse nagy tudós és entellektüel volt, Szivárványtestet ért el 1933-ban, és kevés fizikai anyag maradt utána. Egyik tanítványa főleg az előkészítőket gyakorolta, és elég tanulatlan volt, de mikor Szivárványtestet ért el, fizikai teste teljesen feloszlott, nem maradt utána semmi. Használhatjuk a vipásjánát a Rigpa megvalósításához? A sámáthá és vipásjáná nagyon általános fogalmak. A Dzogcsenben bármilyen módszert használhatunk, mely a körülményeknek megfelelő. Nincs korlát. A Dzogcsenben nincs kifejezetten útmutatás a sámáthá és vipásjáná gyakorlására, de fontos a Jerme (Elválaszthatatlanság), és ez természetesen is kifejlődhet. A vipásjáná gyakorlása gyönyört hoz testünkbe, beszédünkbe és tudatunkba, egyesítve az érzést az ürességgel. A tibeti Ihágtong (lhag-mthong) kifejezés fényeset vagy tisztát jelent. Ha házat építünk, az alappal kezdünk, és minden téglának ugyanolyan minőségűnek kell lennie. Tehát, ha a Dzogcsen esetében a Természetes Állapottal kezdjük, a sámáthá és vipásjáná gyakorlásunk meg kell, hogy feleljen a Dzogcsen szemléletnek. Ha a szutra rendszer szerint kezdünk vipásjánát gyakorolni, a madhjamakában bemutatott sunyátá vagy üresség megértése szerint kell cselekednünk. Nem vegyíthetjük össze eme különböző szemléleteket, mintha lecsót készítenénk. Gyakorlásunkban következetesnek kell lennünk. A Dzogcsenben a sunyálál teljesen másképp értelmezik, mint a madhjamakában. A madhjamaka szempontjából állapotunk üresség, de a Dzogcsen szempontjából nem csak Üresség, hanem ugyanúgy Tisztaság és Jelenlét (gszal-le-ba hrig-ge-ba). Tehát, a Dzogcsen gyakorlásában a sunyátá vagy Üresség mellett meg kell, hogy legyen ez a fénylő Tudatosság. A szutra rendszer nem beszél erről. Ha a dolgoknak csak az üresség oldaláról (sztong-csa) beszélünk, az nem Dzogcsen. Csak akkor beszélhetsz Dzogcsenről, ha elejétől megérted a Tudatosság és Üresség elválaszthatatlanságát! (rig sztong dbjer-med). Egy valóban fontos kérdés az, hogyan kapcsoljuk össze a Tudatosságot és Ürességet? A szutra rendszerben két különböző filozófiát találunk, a madhjamakát és a csittamátrát, melyek különböző módokon értelmezik a sunyátát. A csittamátra beszél az öntudatos (rangrig, szkt. szvászámvédana) tudatról (rnam-sesz), de ez különbözik attól, ahogy a Dzogcsen beszél a Természetes Állapot Öntudatosságáról. Ne tévesszük össze a kettőt. A védanta filozófiának szintén megvan ezekre a saját formulája. Sok hasonlóság van a Dzogcsen, a madhjamaka, a csittamátra és a védanta filozófiái között, de egyértelmű különbségek is vannak. Nem minden szemléletük azonos. A nyolc másik úton (jána) található nézet sem azonos a Dzogcsen szemléletével. Tehát, mielőtt összehasonlításokat végeznénk, alaposan meg kell értenünk a hasonlóságokat és a különbségeket. A Dzogcsen jellegzetessége, hogy mindig a Jérméről (nem-kettős) beszél. Azt állítjuk, hogy a Dzogcsen a legmagasabb és legezoterikusabb szemlélet, de miért is? A Dzogcsen szemlélet a Jermét hangsúlyozza, és ez nem a madhjamaka vagy csittamátra szemlélete. Jóllehet mindkét rendszerben használnak néhány azonos technikai kifejezést, azok jelentése különböző. Általában a Dzogcsenről a buddhizmus összefüggésében beszélünk, ezért nem árt ismernünk a többi buddhista szemléletet is. Sokszor mondom, hogy felesleges a sok beszéd, inkább a Tudat Természetében kell tartózkodni, mégis fontos beszélni róla a tévedések elkerülése végett. Ha a tanításokat nem ismerjük, olyanok vagyunk, mint a vak ember, akit odaültettek egy meredek szikla szélére és meghagyták neki, hogy ne merjen mozogni, mert ha jobbra lép, a jobb oldalon zuhan le, ha balra lép, a baloldalon. A megfelelő tanítások leveszik a vakságot a szemedről, szabadon mozoghatsz, és természetesen nem teszel úgy. mint ha vak lennél, és nem tudnád, hol a szakadék. Ha nem Haljuk miért a Dzogcsen a legmagasabb tanítás, bármire, ami tetszik, azt mondhatjuk, hogy a „legmagasabb", de csak

42

olyanok vagyunk, mint a vak ember. Könnyen tévedhetünk, mert nem tudjuk az okát, mit miért mondunk és hiszünk. A szövegek különböző utakat és módszereket írhatnak le. A csittamátra tanítja a rangrig „öntudatosságot", de jelentése különbözik a Dzogcsenétől. Az első szerint minden érző lénynek van tudata (rnam-sesz) és minden tudatnak van rang-rig-je vagy öntudata. Ha ez nem lenne, nem lennénk képesek semmire emlékezni. Például, láttunk tegnap egy kék virágot, és mikor ma újra látjuk, emlékszünk rá. A ma látott tapasztalás és a tegnap látott tapasztalás összekapcsolódik, a tudat kapcsolja össze az emléket és a szem-tudatot. Mikor a szemtudatunkkal látjuk a kék virágot, a rang-rigünk az érzés ízének tanúja. Ez a tapasztalás egy lenyomatot hagy a künsiben. Ezért kapcsolódik a második, nagyon finom tudatunk a szemtudatunkhoz. A második tudatnak hozzáférése van ezekhez a nyomokhoz vagy emlékekhez. Általában a felfogás pillanatában nem különböztetjük meg a szem-tudatot és a rang-riget, ezek egyszerre jelennek meg. Ha a felfogás nem is történik meg, a rang-rig emlékezni tud, és a tegnapi benyomást össze tudja kötni a maival. De míg a szem-tudat tárgya a látható jelenség, a rang-rig magát a tudatot teszi tárgyává. A rang-rig és az érzék-tudat elválaszthatatlan. A csittamátra szemlélet egyesíti az öntudatosságot (rang-rig) és a tudatot (rnam-sesz). Az első nagyon finom, a második durva. Mármost, a Dzogcsen szintén beszél az Elválaszthatatlanságról, de itt más jelentése van. A Dzogcsen nem beszél a feltételekhez kötött és benne-rejlően kettős tudatról (rnam-sesz). A Rigpáról beszél, a valódi Tudatosságról, mely a Természetes Állapot benne-rejlő minősége. Itt a Tudatosság és az Üresség az Elválaszthatatlan (rig sztong dbjer-med). A Természetes Állapot és valódi minősége, a Rigpa, feltételekhez nem kötött és meghaladja az időt. Nem okok hozzák létre, mint a tudatot. Ez a Rigpának nevezett azonnali, valódi belső Tudatosság, eredendő, és meghaladja a kettős tudatot és a tudatműködéseket. Ha a Dzogcsen csupán a csittamátra szemléletből állna, nem lenne különleges, és a madhjamaka könnyen megcáfolná. 3. Fogadalom Ha a gyakorló számára a szemlélet világos, akkor érkezünk a fogadalomhoz (sz. szamaja, tib. dam-tsig). Habár a Dzogcsenben nem találunk olyan fogadalmakat és szabályokat, mint a szutrában vagy a tantrában, mégis a Dzogcsen szemléletéhez igazodó fogadalmakat be kell tartanunk, ha Dzogcsen gyakorlók akarunk lenni. Ez a dámcig vagy fogadalom négyrétű: 1. egység (gcsig-po), 2. spontán tökéletesség (lhun-grub), 3. tagadás (med-pa), és 4. természetes tartózkodás a tisztaságban (rang-bzhin gnasz dag). A tibeti gcsig-po egyet, egységet jelent. A Dzogcsen szemléletben Egységről van szó, mivel nem zuhanunk egyik vagy másik oldalra, hanem mindig a Jermével maradunk. A Dzogcsen szemléletben minden jelenség Spontán Tökéletes (lhun-grub). A med-pa szó tagadást jelent, „nem"-et. De ebben az összefüggésben nem azt gondoljuk, hogy valami nem létezik. A Nam-mkha' 'phrul mdzod Dzogcsen Szemdé szöveg tisztán elmagyarázza ezt a tagadást: nincs menedék, nincs együttérzés, stb. Ez a tagadás csak a Természetes Állapottal kapcsolatos. Azt jelenti, hogy a Természetes Állapot semmi egyéb, mint a Természetes Állapot. A megnyilvánulás oldalán minden létezik, az összes gyakorlatot és erényt is beleértve, de a Természetes Állapot oldalán semmi sincs függetlenül, mivel az összes dolog, beleértve a menedéket, együttérzést, a tíz paramitát, már itt van jelen teljes lehetőségként, nincs mit megvalósítani. Már minden itt van. Ha bármihez ragaszkodunk, az nem a Dzogcsen, már elhaladtunk a Dzogcsen szemlélete mellett, és alacsonyabb szemléletbe estünk. Ezért ez a tagadás útja (med-pa). A természetes tartózkodás a tisztaságban azt jelenti, hogy folytatjuk a Jerme állapotában. 43

4. Elválaszthatatlanság A Dzogcsen az Elválaszthatatlanságot hangsúlyozza. A jerme kifejezés nem jelenti két különböző dolog egyesítését, egyé tételét (zung-'zsug). Az Elválaszthatatlanság azt jelenti, hogy sosem voltak külön. Róluk különálló minőségekként beszélhetünk, de a valóságban mindig tökéletes egységben voltak, mint a víz és nedvessége, vagy a tűz és hője. A Dzogcsen állítja, hogy az Eredendő Tisztaság és a Spontán Megnyilvánulás kezdetektől Elválaszthatatlan (je-nasz ka-dag lhun-grub dbjer-med), ez mindig így volt. Tehát, a Dzogcsen szemléletének gyakorlójaként, nem esünk az egyik vagy másik oldalra. A hangsúly különböző lehet a Dzogcsen tanítások három változatában. A Longdé az Üresség oldalt hangsúlyozza (sztong-csa), a Szemdé a Tisztaság vagy Tudatosság oldalt (gszal-csa), de még ezekben is alapvető az Egység vagy Elválaszthatatlanság (dbjer-med) megvalósítása. A Dzogcsen Upadésa vagy Mengágdé kezdetektől a Jermét hangsúlyozza, az Elválaszthatatlansággal kezdődik, és gyakorlójának nem az Ürességen vagy Tisztaságon keresztül kell ideérnie. A Dzogcsen valódi természete meghaladja a kifejezéseket és szavakat, azt csupán magunkban tudjuk fölfedezni. Ezért, a nyugalmi állapot (gnasz-pa), a gondolatok mozgása Cgyu-ba), és az Azonnali Tudatosság (rig-pa) tapasztalásai használhatók direkt bevezetésként a Természetes Állapotba. Mégis ha csak a kalandozó gondolatokkal játszunk, ahogy a gyerek játékszerével játszik, kiesünk a Természetes Állapotból. Tehát, a filozófia és intellektuális spekuláció önmagában nem elég a valóság felfedezéséhez. 5. Meditáció Ha már megértettük a Dzogcsen szemléletét, a következő, amivel foglalkoznunk kell, a gyakorlás módja. A gyakorolás szükséges, mert így kibontakoztatjuk a szemléletet, sokkal konkrétabbá tesszük, és minden kétségünket elűzzük. Minden gyakorlási szakaszt gurujógával kezdünk, majd felolvasztjuk a vizualizációt és az így létrehozott gondolatokat. Hagyunk mindent, úgy ahogy van, és tartjuk a Természetes Állapotot, ameddig csak tudjuk. Kalandozó gondolatok fognak feljönni, melyek zavaróak lehetnek, de ha elnyugszunk és elengedjük őket, felszabadítják önmagukat. Ugyanakkor megfigyeljük, hogy ki az, aki ezeket a gondolatokat látja. Ha engedjük a gondolatokat felolvadni, visszavisznek minket a forráshoz. Mikor a Természetes Állapotban vagyunk, még ha gondolatok jönnek is föl, nem gondolkodunk semmiről. Nincs elvárásunk, reményünk vagy kétségünk. Nem kutatjuk a másodlagos okokat, nem ellenőrizzük, hogy a Rigpát tapasztaljuk-e vagy sem. Mindent hagyunk úgy, ahogy van, beavatkozás javítás vagy vizsgálgatás nélkül, ahogy a tükör tükrözi az előtte lévő tárgyat. Mikor a Természetes Állapotban vagyunk, nem kell tudnunk semmit ezen kívül. Csupán hagyjuk a feljövő gondolatokat, hogy önmagukat felszabadítsák. Itt nincs felismerés, nincs figyelés, nincs elemzés, nincs nevezés, nem működik semmilyen tudati cselekedet. Ekkor nem ellenőrzünk, nem elemzünk semmit. Amint gondolni, változtatni, elemezni, felismerni akarunk valamit, elveszítjük a Természetes Állapotot, kiesünk belőle. A gyakorlás befejeztével, amikor nem vagyunk a Természetes Állapotban, más a helyzet. Ekkor meg kell ismernünk a Természetes Állapot jellemzőit, meg kell ismernünk, mi a Jerme, egyébként zavarodottak leszünk, és helytelen szemléletet fejlesztünk ki. A Természetes Állapotban tiszta tudatosság van, nem alszunk el, a jelenlétünk fénylő és tiszta, mint a tükör. A Tisztaság a Tudatosság (rig-pa), és ami tiszta, az a sunyátá dimenziója. A Tisztaság és Üresség sosem válik el, mindig együtt vannak. Ha ezt valóban megértjük, Dzogcsen szemlélettel rendelkezünk. Ez az Elválaszthatatlanság nem csak egy pillanatnyi állapot, hanem a szemlélet megértése és folytatása. Valójában kezdetektől itt volt - létezésünk igazi alapjaként -, most csupán újra felfedeztük. A Természetes Állapot valódi természetünk, mely kezdetektől itt van, nem hozta létre semmi, nem romlik és nem javul. Mindig volt és mindig lesz, változatlan. A tudat és az elme 44

mindig változik és fejlődik, időben létezik és feltételekhez kötött. A Természetes Állapot olyan, mint a tér, a kalandozó gondolatok úgy haladnak át rajta, mint a madarak az égbolton, nem hagynak maguk után nyomot. Ezek a gondolatok akár jók vagy rosszak, szépek vagy csúnyák, nem változtatják meg a Tudat Természetét, nyomtalanul eltűnnek. De ha így van, miért gyakorlunk? Miért nem világosodtunk még meg? Minden érző lény rendelkezik a Természetes Állapottal, ők miért nem buddhák még? A tudat mindig velünk van, miért nem vagyunk megvilágosodottak? A Természetes Állapot eredendően megszabadult (je grol), mi miért nem szabadultunk még meg? Ha a Természetes Állapot sosem változik, sosem romlik vagy javul, miért nem világosodtunk még meg? Mi a különbség a szamszára és nirvána közt? Ugyanabból a forrásból jönnek, mégis különbözőek? Eme kérdések megértéséhez vissza kell mennünk az Alaphoz. Akár tudunk valamiről, akár nem, a Természetes Állapot változatlan marad, mivel semmilyen időben történő esemény nem változtathatja meg, ahogy a tükröt sem változtatja az általa tükrözött dolog. A Természetes Állapot egyforma minden lénynél, az Eredendő Buddhától a legsilányabb rovarig, senkinél sem nagyobb vagy kisebb. Azonos minden lénynél, de egyéni is. Egyáltalán nem „Egy-tudat". Egyébként, ha egy személy elemé a megvilágosodást, az összes többi lény is vele egyszerre megvilágosodna. Vagy, ha egy személy a bodhicsittáról gondolkodna, az összes többi is a bodhicsittáról gondolkodna. De nem ezt tapasztaljuk. Minden személynek különböző tudata vagy tudatárama van, de a Természetes Állapot mindenkinél egyforma, azonos minőségű. A Jerme minden érző lényben azonos, de ez nem a mindent átfogó „Egytudat". Az emberi ludat és a rovar tudatának minősége különböző, de Természetes Állapotaik jellemzője ugyanúgy a nem-kettősség. Nem egyezik a védanta állításával sem, ahol csak egyetlen brahman van. A nirvána elérése nem olyan, mint a tenger vizébe hulló vízcsepp. Akár a szamszárába, akár a nirvánába találjuk magunkat, az individualitás létezik. Ha így van, hogyan kezdődik a szamszára és a nirvána? A válasz, hogy azonos forrásuk és azonos alapjuk van. A Természetes Állapot a szamszára és nirvána alapja. Habár az időben nincs abszolút kezdetük, mégis logikusan megmagyarázhatjuk. Halálunk pillanatában a tudatunk öntudatlan lesz. Ahogy a légzésünk leáll, tudatunk működése megszűnik. Az egyéntől függ, hogy ez mennyi idő alatt történik meg. A külső légzés leállását követően öntudatlanul tekintünk másokra, fizikai testünk megmerevedik, és romlani kezd. Belsőleg az öt elem (energia) feloszlásának különböző jeleit tapasztaljuk. Az elemek kezdenek feloszlani és abbahagyják a tudat támogatását. Belső légzésünk megszűnésével tudatunk elsötétül. Ez a folyamat hasonló minden lénynél, akkor akár tudunk róla, akár nem a Természetes Állapotunk Tiszta Fényként felvirrad. A Természetes Állapot jelenléte a Tiszta Fény. Minden lény tapasztalja ezt, a különbség az, hogy felismeri-e vagy sem. Ha Dzogcsen gyakorlók vagyunk, sokkal valószínűbb, hogy abban az állapotban felismerjük a Tiszta Fényt saját Tudatunk Természetének megnyilvánulásaként. Később víziók jönnek föl, melyek hangokból, fényekből és sugarakból állnak. Majd, az előző életünkben végzett gyakorlatoktól függő egyéb víziók jönnek föl, különösen, ha Thögált és sötét elvonulást végeztünk. Ebben az esetben a víziókat Thögál víziókként ismerjük fel, olyanoknak, ahogy életünkben is tapasztaltuk. Ezek belőlünk jönnek fel, nem külső eredetűek. Gyakorlásunk folytán ismerjük fel őket. Mikor ezek a megnyilvánulások feljönnek, két dolog történhet. A beteljesített gyakorló felismeri, hogy ezek a hangok, fények és sugarak a célt (rtszal) jelentik, a Tudat Természetének kreatív energiáját vagy belső potenciáját, és mivel intuitíven felismerte őket, felszabadulnak a Természetes Állapotba. Az egyén megvilágosodik abban a pillanatban, és ez a nirvána kezdete. Ha nem ismeri föl, egyre több vízió jön fel. Ha ezek a nirvána tiszta víziójával kapcsolatosak, a sitró (zhi-khro) víziókat fogjuk látni, azaz a békés és haragos istenségeket, azok mandaláját és kíséretüket, stb. Ekkor is felismerheti, hogy ők csupán a Tudat Természetének megnyilvánulásai, és megvilágosodhat ebben a későbbi bardó állapotban, számára ekkor kezdődik a nirvána.

45

Ha előzőleg nem gyakoroltunk Dzogcsent, egyre több vízió jön föl, és ezek már nem a sitró tiszta víziói, hanem az újjászületés különböző állomásaival kapcsolatos tisztátalan karmikus víziók, melyek főleg a múltbéli egyéni karmikus lenyomatainkkal kapcsolatosak, és álmainkhoz hasonlóak. Nem ismerjük fel őket a tudatunk megnyilvánulásaként, azt gondoljuk, hogy a hangoknak, fényeknek és sugaraknak belső létük van és tőlünk függetlenek, objektív valóságok. A „Hangok" (szgra) a (láthatatlan) vibrációkat, a „Fények" ('od) a világosságot (látható színek), és a „Sugarak" (zer) az alakokat és formákat jelentik. Ha nem ismerjük fel őket puszta víziókként, valóságosaknak gondoljuk, belső léttel rendelkezőknek, ahogy felébredés előtt az álmunkat. Ez a tudatlanságunk és a szamszára kezdete. Fokozatosan a víziók egyre durvábbak és egyre részletesebbek lesznek. Egyre valóságosabbaknak, szilárdabbaknak és anyagibbaknak látszanak. Aztán érzelmek jönnek föl, és így fejlődik ki a szamszára. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szamszára és nirvána Alapja azonos, de mikor az egyénről beszélünk, a mostani körülményei közt, pusztán a szamszára Alapja, és nem a nirvánáé. A Dzogcsen szövegekben általános magyarázatokat találunk az Alapról, de a jelen lévő egyén számára az Alap sajátos, és csak a szamszára Alapja. Minden érző lényben egyformán benne van a Természetes Állapot. A különbség a bardóban a víziók feljövetelével jelentkezik. Vagy felismerjük természetüket, vagy nem. Azonban, nem kell halálunkig várakoznunk, hogy a bardóban találjuk magunkat. Most is végezhetünk sötét elvonulást vagy Thögál gyakorlatokat a halál utáni tapasztalás előkészítésére. A Természetes Állapot olyan, mint a nagy óceán, minden lényt magába foglal. Az Alap nem különbözik, mindenütt ugyanolyan, mivel meghaladja az időt és a körülményeket. Most is jelen van bennünk, és bármikor hozzáférhetünk. Gyakorolhatjuk a fehér tibeti Á-ra rögzítést, visszanézünk a megfigyelőre és megfigyeltre, és azok feloszlanak. Abban a pillanatban lehetőségünk van a Természetes Állapot felismerésére. Az a felismerés pillanata. Visszatekintünk a gondolatokra, és azok szétosztanak. De hova oszlanak? A Természetes Állapotba. A Természetes Állapotban jönnek föl és a Természetes Állapotban olvadnak vissza. Egyszerűen megértjük, anélkül, hogy gondolkodnánk róla. A megértés pillanatában ott van a Tudatosság, ami nagyon tiszta és friss. Olyan, mint a csatorna, amely a csónakunkat a tengerre vezeti. A csatorna a gyakorlásunkat jelenti, míg a nagy óceán maga a Természetes Állapot. A tibeti közmondás szerint: ha túl közel vagyok, nem látom magam, ha túl fényes a dolog, nem látom azt. A Természetes Állapot mindig kapcsolatban van velünk, de nem látjuk, mert ezt a Tudatosságot csupán a gondolatok felszabadulása után találjuk meg. Mikor a felhők eltisztultak, megláthatjuk a fénylő égboltot. Gyakorlatunk eltávolítja a felhőket. Példa erre a tengerbe vezető folyó vagy az egyedüli gyerek hazatérése anyjához. Ezért kell gyakorolnunk. A gyakorlásunkban kifejlesztett tudatosságot az Alap energiája jelképezi. Hogyan kell ezt fejleszteni? Az Alapból jön föl, mely a Természetes Állapot. A Dzogcsen szövegekben, például a zsáng-zsung nye-gyü-ben (zsang-zsung sznyan-brgjud) bonyolult magyarázatok vannak a haladás folyamatáról, és megtalálhatók itt a más szemléletekkel kapcsolatos ellentmondások is. Az Alap a mindent létrehozó forrás, akár jó, akár rossz. Ugyanez-e a védanta szemlélete? Néha azonos szavakat használnak, de jelentésük különböző. A Dzogcsen szövegek háromféle energiáról beszélnek, melyek a dán, rolpá és cel. A cél az egyén külső, láthatóan megnyilvánuló energiáját jelenti, a rolpá a „belső" energiája, a dán pedig, a végtelen formanélküli energia, mely azonban bármilyen formában megnyilvánulhat. Mi a célja a magunkba tekintésnek és a gondolatok észrevételének? Valaminek a megtalálása. De az egésznek az értelme éppen az, hogy felfedezzük, nincs mit megtalálni (mi rnyed). A fő gyakorlat a Természetes Állapotban tartózkodás. Kezdetben a legjobb, ha rövid szakaszokban gyakorlunk. Ha képességünk fejlődik ezekkel a rövid ülésekkel, akkor a gyakorlási időt fokozatosan megnyújthatjuk, és végül, haladott gyakorlókként, képesek leszünk a gyakorlást a hétköznapi életünkbe is bevinni. Járunk, ülünk, eszünk, alszunk mindig 46

a Természetes Állapotban tartózkodva. Képesek leszünk gondolkodni és beszélni is ebben a Természetes Állapotban maradva. Ekkor már nem kell formálisan gyakorolnunk, de ez a kezdőkre nem igaz. A meditációs gyakorlatunkban fontos megértenünk hogy a sitté, azaz a gondolatoktól mentes nyugodt állapot, nem a Rigpa, nem a Természetes Állapot. Az előbbi pusztán tapasztalás, míg a Rigpa meghaladja a tudatot és a gondolatokat. De a sámáthá gyakorlása segíthet minket, hogy a Természetes Állapotban találjuk magunkat. Általában a Dzogcsenben nem kell először a sámáthát gyakorolni, mert ha a Természetes Állapotban tartózkodunk, önmagától jelen van. Gyakorolhatjuk a szutra rendszer szerint, nem a Dzogcsen módszereként. Ehhez egyszerűen kiválasztjuk a megfelelő meditációs tárgyat, és tudatunkat rárögzítjük. Gyakorlásával megérthetjük az ürességet. Ez a gondolatoktól mentes állapot tapasztalása (mi rtog-pa'i nyamsz), de hogy gyakorlásunk Dzogcsen legyen, a Tisztaság és Üresség egyenlően jelen kell legyen. Egyedül az üresség nem elég. Ha kizárólag sámáthát gyakorlunk, könnyen lehet, hogy a dévák magasabb mentális birodalmaiban fogunk születni ezeket a megvalósításokat dhjánáknak vagy számápáttiknak nevezik. Meg kell értsük, önmagában a sámáthá nem Dzogcsen gyakorlat. A korai tibeti szövegekben megtaláljuk a Dzogcsen és sámáthá közti ellentmondásokat, ha nem értjük meg, összetévesztjük a kettőt. A Dzogcsen és a zen buddhizmus közti kulcskülönbség, hogy az utóbbit általában a szutra rendszer szerint magyarázzák, ahol az. üresség állapotában nincs semmi, amire rögzíteni kell, de a Dzogcsenben emellett a tisztaságnak is jelen kell lenni. A sámáthá fenntartja, hogy elég a feljövő kalandozó gondolatokat megállítani, és nem hozni létre újakat, hanem egyszerűen a gondolatok közti hasadékban maradni és ezt a rést megnyújtani. Mi ennek a résnek a jellemzője? Olyan, mint a gondolatoktól mentes üres tér. A sámáthá megállítja a múltbéli gondolatot és megakadályozza, hogy gondolat jöjjön fel. A tudat megragadta az üres teret és benne tartózkodik, tehát tapasztalása van és ragaszkodik. De a Dzogcsenben nem ragaszkodunk semmihez. Nem kell kutatnunk a Tudatosság vagy Tisztaság után, az már kezdetektől fogva itt van, tehát nem kell megragadni vagy megfogni. A felfogást nem a tudatműködés hozza létre, a ludat egyáltalán nem működik, csupán jelenlét van. A szutra rendszer szerint a gondolkodás - mely ismeri a gondolatoktól mentes állapotot is -jelen kell legyen. A tudat gondolja, „Ez a sámáthá!" vagy „Ez a gondolat nélküli üresség állapota!" Tehát itt a tudat működik, még akkor is, ha feltételezzük a gondolat nemlétét. Ez nem Dzogcsen. Mindamellett, a sámáthá gyakorlat megvalósításával és tökéletesítésével, olyan pszichikai erőket érhetünk el, mint a tisztánlátás (mngon-sesz) és a távolba történő mozgásátvitel (rdzu-'phrul). A tudat ellenőrzésével ezek kifejlődnek. Hogyan ellenőrizzük, hogy a Természetes Állapotban vagyunk-e? Honnan tudjuk, hogy mikor vagyunk benne és mikor nem? Erre használhatjuk a gurujóga módszerét és a fehér Á-ra rögzítést. Miután bevezettek a Természetes Állapotba, direkt tapasztalásunk van róla. Rögzíthetünk a fehér Á-ra, visszanézve a tudatra, mélyet nem találunk sehol, aztán folytatjuk a jelenlét állapotában. Ha a Rigpában vagyunk, jelenlét van, és nincs probléma vagy kétség. Nem kell elemezni, hogy tényleg a Rigpa-e. Ha elemezgetni kezdjük, a tudatunkkal dolgozunk, és kiesünk a Természetes Állapotból. Ismét elkapnak a gondolatok. Valamit létrehozunk. A Természetes Állapot jellemzője a Ráng-rig, mely önmagát felismeri minden másodlagos ok, azaz gondolatok nélkül. Ha ismerjük valódi állapotunkat, ugyanúgy mindig bele tudunk jutni. Pusztán önmaga és ismeri önmagát. Nem kell mindig ellenőriznünk. De mit tegyünk a feljövő finom gondolatokkal? A kalandozó gondolatok felolvadásával ott van a Tisztaság pillanata. A Tiszta Tudatosság állapotában vagyunk. Ha ez a Tisztaság nincs teljesen jelen, finom gondolatok jöhetnek föl, de ha nem ragaszkodunk hozzájuk, és nem bonyolítjuk, felolvadnak. Pusztán a pillanatban kell tartózkodnunk a gondolat felolvadásakor. Ne akarjunk semmin változtatni, finoman erősítsük fel a Tudatosság érzését. A gondolatok közti hézagot felfogó észlelés tapasztalás, nem a Rigpa. A sámáthá, ahogy magyaráztuk, megragadja ezt a rést, ezt az üres teret. De a Dzogcsen engedi, hogy még 47

a finom gondolatok és felfogások is felolvadjanak, és önmagukat felszabadítsák. Mindent hagyunk, ahogy van. Itt nincs gondolkodás vagy felfogás. Ha igyekszünk valamit tenni - mint az üres tér felfogása vagy megragadása -, kiesünk a Természetes Állapotból. A Dzogcsenben az üres állapot maga a Tudatosság és ismeri önmagát, mert az Üresség és Tudatosság elválaszthatatlan. A Természetes Állapot pusztán önmaga és semmi más, akár feljönnek a gondolatok, akár nem. A gondolatnélküliség (mi rtog-pa) nem a Dzogcsen lényegi gyakorlata. Itt nincs semmi helytelen a gondolatok létében, a gondolatok feljövetele természetes. Ezek a Természetes Állapot kreatív lehetőségét vagy dinamizmusát (rtszal) jelentik. Mikor a Természetes Állapotban vagyunk, nincs vele kapcsolatos gondolatunk. A Természetes Állapot mindig itt van, akár vannak gondolatok, akár nincsenek. A probléma ennek a Természetes Állapotnak a felismerése, anélkül, hogy a gondolatok elszórakoztatnának. A feljövő és eltűnő gondolatok megfigyelése, az egyik mód a Természetes Állapot feltárására. Olyan, mint a nyitott ablak. De itt nincs logikai megértés vagy ragaszkodás. Ha megismerkedtünk a Természetes Állapotban folytatás eme gyakorlatával, akkor a halálunk után, a bardóban, képesek leszünk a Természetes Állapotba lépni. És ez olyan, mint az egyetlen gyerek hazatérése anyja ölébe. Később mégis kételyek jöhetnek föl. Különböző embereknek különböző képességei vannak, és a direkt bevezetés ellenére, kételyeket fejleszthetünk ki, azt gondolva, „Ez ilyen vagy olyan." Emlékszünk rá, hogy ott voltunk a Természetes Állapotban, de nincs vonatkoztatási pont az emlékünkben, mert az emlék dualista. Az emlékek gondolatok, és a gondolatok tudatműködések, nem a Természetes Állapot. Az emlékek segítenek visszajutni az Állapotba, de mikor ismét ott vagyunk, az emlék felolvad. A jelenlétünk teljes, nem az emlékünkben élünk. Ha kétségek jönnek föl, azok csupán gondolatok. Nézz rá ezekre a kétségekre és felolvadnak. A Természetes Állapot meghalad minden gondolatot és kifejezést, megfoghatatlan és kifejezhetetlen. Az Állapotról személyes tapasztalással kell rendelkeznünk, nem elég a magyarázatot meghallgatnunk. Hogyan tudjuk megmutatni a gyereknek a holdat? Rámutatunk, a gyerek nézi az ujjúnkat, és hallgatja magyarázatunkat. Az ujjunk nem érinti a holdat, de a gyerek meglátta. Tehát a szóbeli magyarázatok segíthetik a bevezetést, de a Dzogcsen meghaladja a gondolatokat és kifejezéseket. Mi haszna a Dzogcsen természet megvalósításának? Mi a célja mindennek? Mikor a szutra vagy a tantra szerint gyakorlunk, kifejlesztjük a szándék-bodhicsittát, és arra gondolunk, hogy más lényeket megszabadítunk a szamszára börtönéből. A Természetes Állapot gyakorlásából mi haszna van a többi lénynek, hiszen az a mi javunkat, boldogságunkat és tudati békénket szolgálja? Nem vagyunk-e olyanok, mint a hinajána szutra rendszer árhátja, ki csak a saját hasznára és szabadulására gondol? Ha így van, hogy mondhatjuk, hogy a Dzogcsen a legmagasabb tanítás? Helyesen mondjuk, hogy a legmagasabb, mert az összes erényes minőség kezdetektől benne van a Természetes Állapotban. Spontán benne vannak, beleértve a bodhicsittát, a dáná (nagylelkűség) és a többi tökéletességet is, valamint a vinaja siláit (erkölcsi szabályait). Tehát, ha a Természetes Állapotot gyakoroljuk - csak ezt az egy dolgot -, a sok erényes minőség mind önkéntelenül és erőfeszítés nélkül megjelenik bennünk. A lehetőség mindig itt van. Ezért, nem kell az erényeket egyenként gyakorolnunk és a kalandozó gondolatok eszközeivel művelnünk. Olyan, mint a tejben jelenlévő vaj, mindig ott van, még ha nem is látjuk. Tehát az Út összes erénye benne van a Természetes Állapotban, és nem kell egyenként egymás után kifejleszteni őket. A Természetes Állapot magába foglalja az összes jó dolgot, de először meg kell ismernünk, mert e tudás nélkül téves irányba haladunk, és helytelenül cselekszünk. Ez a tudás megnyilvánulásuk másodlagos oka. Olyan, mint a tej kiköpülése, hogy vajat nyerjünk. A vaj mindig benne volt a tejben, de láthatatlan, a köpülés a látható megnyilvánulás másodlagos oka. A gyakorlatban ezen erények megvalósításához állandó kapcsolatban kell legyünk a vonal Dzogcsen mestereivel. Ez a rendszeres Gurujógát, és a védelmezőknek tett felajánlási 48

pudzsát jelenti. Természetesen, ez a viszonylagos szint. A Természetes Állapotban nincs szükség egyetlen ilyen cselekedetre sem, nekünk van rá szükségünk. Mivel a Természetes Állapotban az összes negatív gondolat fokozatosan feloszlik, és tudatunk boldogabb lesz, az erényes gondolatok önkéntelenül és erőfeszítés nélkül feljönnek. Mindamellett, a Dzogcsen nem ragaszkodik semmihez, még az erényes cselekedetekhez sem. A Dzogcsenben még a Tudatosság jelenlétéhez sem ragaszkodunk. Azt találjuk, hogy nincs mit megragadni, és nincs aki megragadjon. A megfigyelő és a megfigyelt, az alany és tárgy egyszerre olvad fel a Természetes Állapotban. Más iskolák nem elégszenek meg a gondolatok feloszlatásával, azzal, hogy azok nyomtalanul eltűnnek.

6.

Cselekvés

Hogyan kapcsoljuk össze formális Dzogcsen gyakorlásunkat világi életünk tevékenységeivel? A meditáció (szgom-pa) az egyik oldal, míg cselekedeteink (szpjod-pa) a másik. Hogyan kapcsoljuk össze őket? És mi haszna ennek? Tapasztaljuk életünkben a szenvedélyek és negatív érzelmek beteges hatásait, de nehezen tudjuk megállítani őket. Időnként úgy néz ki, mintha életünket a negatív érzelmek vezetnék. Milyen ellenszert alkalmazzunk velük szemben? A fő Dzogcsen gyakorlat a Természetes Állapotban tartózkodás képességének kifejlesztése. Minél inkább megismerkedünk a kontemplációval, annál nagyobb lesz az ereje. Nyugodtabbak leszünk, és csökken a zűrzavar. A Természetes Állapot jelenléte elveszi a szenvedélyek erejét, és erényesebb minősegeket hoz felszínre. Megértjük, hogy a külső jelenségek valótlanok, nincs belső létük, így kevésbé ragaszkodunk a tárgyakhoz, és könnyebben ellenőrizzük az érzelmeket. A formális meditációs ülésünkben hosszabban is elidőzünk a Természetes Állapotban, de a világi életünkben mégsem könnyű ezt alkalmazni. A madhjamaka használható a külső dolgok belső létének tagadására, de mi van akkor, ha tolvajjal találkozunk az utcán? Csak azt gondoljuk, hogy „nincs belső léte", és hagyjuk továbbmenni? Mikor olyan dolgokkal találkozunk, melyek nem felelnek meg óhajainknak, a harag érzelmi reakciója jön elő. Ez abban a tudati hozzáállásunkban gyökerezik, hogy a dolgoknak belső letet tulajdonítunk. A meditációnktól a tolvaj nem biztos, hogy elkerül minket, de aláaknázza a felé irányuló érzelmi erőket, a tudatunk tökéletesen nyugodt és tiszta marad, és a körülményeknek megfelelő válaszokat tudjuk adni. Minden jelenség üres, és a tudatunk hozza létre. Ennek megértésével csökken a ragaszkodásunk és a rajtunk uralkodó érzelmek ereje. Már nem ragaszkodunk erősen semmihez. A madhjamaka azt mondja, hogy minden a gondolataink (megnevezéseink) alkotása. De nagyon különböző a Dzogcsen elve: minden a tudat tükröződése vagy kivetülése. Ha a nyugodt tó vizére nézünk, látjuk a visszatükröződő világunkat, az eget, napot, csillagokat, hegyeket, fákat, mindent. De ha utánuk kutatunk, egyiket sem találjuk. Nincs ott semmi, minden csak visszatükröződés a vízen, ha megérintjük a visszatükröződést, csak a vizet találjuk. Hasonlóan, minden megnyilvánulás a Természetes Állapotban jön föl, és visszaolvad a Természetes Állapotban. Azt mondjuk, hogy nincs belső léte, de ezt nehéz konkrétan megértenünk, mert annyira beidegződött az anyagias gondolkodásunk. A jelenség vizsgálata és a meditáció minden jelenség ürességén, segít abban, hogy kevesebb ragaszkodásunk legyen mindennapi életünk dolgaihoz. A Dzogcsen azt hangsúlyozza, hogy 88 minden üresség, de ugyanakkor kivetülés is, vagyis az energia megnyilvánulása. Ez az első pont. A második pont szerint, meg kell vizsgálnunk mindennapi életünk jelenségeit. A Thögál gyakorlásánál víziók jönnek föl. A gyakorlás után össze kell ezeket a víziókat hasonlítanunk hétköznapi életünk vízióival, emberi létünk mindennapos karmikus vízióival. A napfényben vagy a sötét elvonulásban tapasztalt Thögál víziók segítenek, hogy megértsük, 49

hogyan fejlődnek ki a Természetes Állapotból. A sötét elvonulásban olyan víziókat látunk, melyeknek színük és formájuk van, és bár valóságosnak tűnnek, tudjuk, hogy nincs semmilyen belső létük. Ha belső létük lenne, hogyan láthatnánk őket a teljesen sötét szobában, mikor a fizikai szemünk nem működik? Láthatunk vad jakot a sötét elvonulásszobában, habár tudjuk, hogy a szoba túl kicsi annak a hatalmas állatnak. Láthatjuk az egész világ vízióját a szobában, habár tudjuk, hogy a világ nem fér be a szobába. Minden csillogó, tiszta és valóságos, pedig pusztán kivetülések. A szobában látott fák, hegyek és jakok nem valódiak. De látjuk őket, és szilárdaknak, valóságosaknak tűnnek. Ezeket a víziókat vagy megnyilvánulásokat (sznang-ba) nem a fizikai szemünkkel vagy szemtudatunkkal látjuk, hanem a Rigpával, és a Rigpa energiáját vagy potencialitását (rig-pa'i rtszal) jelentik. Majd feloszlanak, felszabadulnak a forrásba, ahonnan előjöttek. Ha megvizsgáljuk, felfedezzük, hogy ezeknek a Thögál vízióknak és a hétköznapi életben látott vízióknak azonos minőségük van. A mindennapi életünk víziói szintén a Természetes Állapotból jönnek föl, a Természetes Állapotban tartózkodnak, és a felolvadnak a Természetes Állapotba. Mialatt a Természetes Állapotban vagyunk, nem hasonlítgatjuk a hétköznapi víziókat a Thögál víziókhoz, hanem csak utána. A következő összehasonlítást az álommal tesszük. A mindennapi életnek nevezett víziók a tudatunkból vetülnek ki. Olyanok, mint az álom. Mindkeltő valóságosnak látszik, az álom és az ébrenlét állapotának víziói is. De ha az álmot megnézzük, mit találunk? Ébredéskor nem találunk semmit. Összehasonlítva őket azt látjuk, hogy az álom-állapot és az ébrenléti állapot egyformán valótlan, mivel mindkettő belőlünk kivetülő vízió. Ezért nincs okunk ragaszkodni ezekhez a káprázatokhoz, és érzelmi reakcióknak sincs értelmük. Általában, ha a jelenség tetszik, ragaszkodunk hozzá, ha nem tetszik, el akarjuk távolítani magunktól. De ezek pusztán jelenségek vagy megnyilvánulások. Ezt nem csak intellektuálisan kell megértenünk, hanem tapasztalatikig is. Intellektuális megértést szerezhetünk a könyvek olvasásával és a tanítások hallgatásával, tapasztalati megértést azonban csak gyakorlással. Ez az összehasonlítás hasznos, és nyugodtabbá, kevésbé ragaszkodóvá tesz minket. 7. Gyümölcs Most, hogy megismertük mi a Természetes Állapot, hogyan gyakoroljuk, és hozzuk mindennapi életünkbe, ismernünk kell a gyakorlás eredményeit, és végső célját. így megértjük, miért gyakoroljunk. Ha nincs meg ez az alap, nem tartunk ki hosszabb ideig a Dzogcsen elvonulásban. De ha szilárd alapunk van, az eredmények bizonyosan megjönnek. Mérlegelnünk kell a Dzogcsen gyakorlás hasznát. A gyakorlás jótéteményei azonnaliak és véglegesek. Az azonnali eredménye, hogy tudatunk nyugodtabb lesz, és kevésbé zavarják a külső körülmények, az elet kedvezőtlen állapotai. Mivel a dogokhoz kevésbé ragaszkodunk, és kevésbé utáljuk őket, a szenvedélyeink és negatív érzelmeink lecsökkennek, és egyre kevesebb negatív karmát hozunk létre. Végső haszna megszabadulás a szamszárából, és a buddhák megvilágosodásának elérése, megnyilvánítva a Szivárványtestet. A Tregcsö gyakorlásával megvalósítjuk a Dharmakája eredendően tiszta állapotát, ami a Gyümölcse, a Thögál gyakorlásával megvalósítjuk a Szivárványtest spontán megnyilvánulását - Szambhógakáját és Nirmánakájál -, ami ennek a Gyümölcse. De mi van a többi érző lénnyel? A róluk való felfogásunk végtére is illúzió. Ők üres jelenségek minden belső lét nélkül? De mindegyikük rendelkezik a Természetes Állapottal, és ugyanúgy valótlan kivetítéseik foglyai, mint mi, az egyéni és közös karmikus okaiktól függően. Miben segíthetünk, hogy megszabadítsuk őket a szamszárában tapasztalt szenvedéseiktől? Ha tényleg megértjük, hogy minden jelenség illúzió és aztán végighaladunk a víziók kifejlődésének négy fázisán (sznang-ba bzhi), azt találjuk, hogy a világról szóló összes víziónk szivárványfénnyé válik. A valóság szilárdsága szétoszlik előttünk, és a forrásba 50

visszaolvad. Még a fizikai testünk is - mely a karmikus okok és az emberi karmikus vízió megnyilvánulása - szivárványfénnyé olvad és eltűnik a térben. Az összes víziónk felolvad, és a Valóság is kimerül (bon-nyid zad-pa) és felolvad. De az Összes többi érző lény, kik tudatlanságuk foglyai, a szamszárában marad. Nem hagyjuk azonban magukra őket. Mivel most már teljesen és állandóan a Természetes Állapotban tartózkodunk, a benne lévő együttérzés erényes minősége végtelenül, korlátlanul megnyilvánul. Ez az együttérzés teljes, a nagy együttérzés, mivel részrehajlástól mentesen minden érző lényre kiterjed. A spontán együttérzés erejével Fénytestben jelenünk meg a szamszára lényeinek, hogy tanítsuk őket, és segítsük a megszabadulás és megvilágosodás útján. Ez a buddha természetes és önkéntelen cselekedete. 8. Összegzés Ha megértjük a Dzogcsen természetének valódi jelentését, nem kell semmi különlegeset tennünk. Ha rágalmaznak vagy dicsérnek, nem teszünk különbséget, mert olyanok, mint a visszhang a barlangban, egyformán üres hang. Meg kell a Dzogcsent értenünk, és életünkben tudni kell alkalmazni. Az összes erényes minőség már spontán benne van a Természetes Állapotban, nem kell azon kívül semmi más után kutatnunk. A meditációs ülésünk végén, imákat és felajánlásokat mondunk, hogy minden külső és belső zavar elháruljon. így gyakoroljuk a Dzogcsent a mindennapokban. Ha megértjük a Természetes Állapotot és valamennyit benne is tartózkodunk, mégis úgy találjuk, hogy nem vagyunk készek a Szivárványtest elérésére, jó kapcsolatot alakítunk ki következő életünkre, így eddigi gyakorlásunk nincs eltékozolva. Ezért kell most gyakorolnunk. Végezhetünk bardó vagy pova gyakorlatot, melyeket halálunk idején és a bardóban alkalmazni tudunk, mivel személyes tapasztalatunk van róluk. Ezekkel a gyakorlatokkal felkészítjük magunkat, hogy a halál utáni bardóban vagy a következő életünkben megvilágosodjunk.

thögál víziók

51

Hatodik fejezet: DZOGCSEN ELŐKÉSZÍTŐ GYAKORLATOK, RUSENEK A önmagától megjelenő bölcsesség az Alap, az öt negatív érzelem a megnyilvánult energia. Az érzelmeket hibának látni tévedés. Saját természetükben hagyás az Út, a megszabadulás nem-kettős állapotához. A remény és félelem meghaladása az Eredmény. 1. Rusen gyakorlatok Itt röviden a Dzogcsen rusen gyakorlatairól beszélünk. A rusenek a Dzogcsen állapotába jutás fő előkészítő gyakorlatai, általuk felismerjük a Tudat Természetét (szemsznyid), és meg tudjuk különböztetni a tudattól, vagyis a gondolatfolyamoktól (szemsz). Ez a különbségtétel a Dzogcsenben nagyon fontos. A rusenek a Dzogcsen valódi ngöndrói (szngon-'gro), vagyis előkészítő gyakorlatai. Általában külső, belső és titkos rusenekről beszélünk. A bönpó hagyományban kétféle előkészítő gyakorlatcsoport van, melyből az elsőt negyvenkilenc napig szokták elvonulásban gyakorolni. Ezekben az előkészítő gyakorlatokban sok vizualizáció van, és valójában nagyon hasonlóak a tantra rendszerhez. Ez nem kimondottan Dzogcsen, míg a tényleges rusenek a Dzogcsen valódi előkészítő gyakorlatai, mivel bevezetnek a Tudat Természetébe. 2. Az élet állandótlansága 52

Először általánosan beszélünk az előkészítő gyakorlatokról (szngon-'gro), melyek a buddhizmusban és a bönben is szükségesek és nagyon fontosak. Kapuk a tantra és a Dzogcsen gyakorlásához. Útmutatásként szolgálnak arra, hogy mit tegyünk, és mit gondoljunk a gyakorlás folyamán. Megértjük, hogy mindennapi életünk állandótlan, és el fog jönni a halál, de nem tudjuk mikor. Az előkészítő gyakorlatokban az élet állandótlanságán meditálunk, hogy ez a tudás konkréttá váljon számunkra. A halál bármelyik pillanatban jöhet, és puszta káprázat másképp gondolkodnunk. Ha a halál hirtelen eljön, mit tehetünk? Az összes spirituális hagyományban, így a bönben is, sokat foglalkoznak ezért azzal, hogy mi történik a halál után és a következő életben. Ez nagyon fontos. A buddhizmus és a bön szerint a múltban létrehozott karmikus okok meghozzák az eljövendő jó és rossz következményeket. Ne üldözzük a csalóka jólétet és világi érvényesülést, mert nem segít, haszontalan a halálunk után. Minden érző lény boldogságra és a szenvedés elkerülésére vágyik, de nem tudják, hogyan valósítsák meg. A karmikus okok hozzák az eljövendő boldogságot vagy szenvedést. 3. A karmikus okok és a tudat A buddhizmusban és a bönben sokat beszélünk a karmikus okokról. Hogyan halmozzuk fel őket? Az erényes cselekedetek, mint például a nagylelkűség és a másoknak nem ártás, pozitív karmikus okokat hoznak létre, melyek a jövőbeli boldogság okai lesznek. De nem elég pusztán a jó cselekedetek megtételéről és a rosszak elkerüléséről beszélnünk. A jelen életünkben itt és most, tapasztaljuk az előző életeink lelteinek gyümölcseit. Ezek a múltbéli okok nem tűntek el a jelen életünk cselekedetei által, mivel már fölhalmozódtak, és eredményük elkerülhetetlenül eljön, ahogy az árnyék követi a testet, de jelenlegi cselekedeteinkkel, melyek új karmikus okokat hoznak létre, befolyásolhatjuk eredményeiket és ez által életeinket. Most befolyásoljuk a jövőnket, ami a jó motiváció művelésével kezdődik. A karmikus oknak két fajtája van: kollektív és egyéni. Például, az összes emberi lénynek azonos karmikus oka van az emberi újjászületésre és az emberi karmikus vízióra, ezért látjuk mi, emberi lények hasonlóan a világol. De a dévák, aszurák, préták, állatok vagy pokollakók teljesen másképp látják a világot, mint az emberek, mivel nekik más közös karmikus okaik vannak. Mi emberek mind egyformán látjuk az óceánt, de az óceán egészen más a halaknak vagy a nágáknak, kik a vízben élnek. Vannak egyéni karmikus okaink is, melyek egyéni körülményeket hoznak. Például, ha egy embert nézünk, akkor néhányan barátnak mások ellenségnek látják, habár ő ugyanaz az ember. Ez az egyéni karmikus okok eredménye. Ezek a minőségek nincsenek benne az egyénben. Semminek nincs belső léte, minden a felfogás okaitól függ. Mikor az ember meghal, a kollektív emberi víziója megszűnik, mint mikor a nap lenyugszik, és minden sugara eltűnik. De az égbolt megmarad. Az egyéni ok feloszlik, azonban az összes többi ember révén a kollektív ok megmarad. Habár azt mondjuk, hogy a Dzogcsennek nincsenek szabályai, ez nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk. Ha nem vagyunk tényleg a Természetes Állapotban, a tudat működik, és a karmikus okozatiság folytatódik. Bizonyos tanításoknak direkt, míg másoknak indirekt jelentésük van, tehát, mikor a Dzogcsen szövegek állítását halljuk, nagyon fontos ezt az összefüggést megérteni. Fontos, hogy ne keverjük össze ezeket. Számunkra a legfontosabb teendő a tíz erény gyűjtése testünkkel, beszédünkkel és tudatunkkal. Nem ölünk, nem lopunk, és nem erőszakoskodunk (test), nem hazudunk, nem rágalmazunk, nem beszélünk durván, és nem pletykálunk (beszéd), tudatunkban nincs rosszakarat, nincs kapzsi gondolatunk, és nincs helytelen szemléletünk. Ez a tíz erény jó karmikus okokat halmoz, míg a tíz bűn az ellenkezőjét. Ha rossz karmikus okokkal rendelkezünk, föl kell szabadítanunk és meg kell tisztítanunk őket. Módszerekre van szükség ezek megtételéhez, és ez a spirituális út.

53

4. A tisztítás módjai Egyszer maga Buddha is közönséges emberi lény volt, mint mi. Ő hogyan érte el a megvalósítást? Az őt megelőző Buddha tanításait követte és gyakorolta ezeket a tanításokat, így megvilágosodott és megszabadult a szamszáráből, majd tanításokat adott másoknak. Bárki követi a buddhák tanításait, bizonyosan eredményt ér el, és megtisztítja negatív karmikus okait. Ezzel olyanná válik, mint aki már volt rózsahimlős, és sosem kapja ismét el, mivel védetté vált. A szamszára betegsége sosem jön vissza. Ez a tanítások követésének célja. Pillanatnyilag nem tudunk a szenvedélyek karmikus okaitól megszabadulni, a bön hagyományban erre három fő módszer van: szutra, tantra és Dzogcsen. Vegyük példának az utunkba kerülő mérgező növényt. A szutra módszere szerint el kell kerülnünk, vagy teljesen el kell égetnünk, el kell pusztítanunk. A szutrákban alkalmazott módszer a lemondás útja. A mérgező növényt azonban, nem kell elpusztítani, mert megfelelő módszerrel a méreg gyógyszerré alakítható. Ez a tantrák módszere, az átalakítás útja. Ha nem érintjük meg a növényt, hanem csak hagyjuk, ahogy van, a méreg nem árt nekünk. Ez a Dzogcsen módszere, mely az Ön-megszabadulás útja. A szutra rendszer különböző ellenszereket használ a szenvedélyek ellenőrzésére, a tantra rendszer vizualizációkat használ, képzeletünkben átalakítva a negatív karmikus víziókat pozitív tiszta víziókká. Mindezt a tudattal teszi, de a Dzogcsen módszere más, mivel a Dzogcsen meghaladja a tudatot. Mikor szenvedély jön föl, nem követjük, és sehogy sem támogatjuk. Nem keresünk ellenszereket vagy átalakítási módokat. Mikor feljönnek, egyszerűen úgy hagyjuk őket, ahogy vannak, és maguktól felolvadnak. Eltűnnek, és nem ártanak nekünk. A Dzogcsenben pusztán úgy hagyunk mindent, ahogy van, és az önmagái felszabadítja. A gondolatok nem ártanak, és nem hagynak maguk után nyomot. Ez a klésák, szenvedélyek és negatív karmikus okok megtisztításának fő módszere. 5. A külső rusenek Most, hogy van már némi megértésünk a karmikus okok és a tudat kölcsönös kapcsolatáról, meg kell néznünk a Dzogcsen előkészítők célját. A kordé rusen csevá ('khor 'dasz rus-san dbje-ba) - „a szamszára és nirvána megkülönböztetése" - a Dzogcsen fő előkészítő gyakorlatsorozata. Először fel kell ismernünk, hogy mi a jó a nirvánában és mi a rossz a szamszárában. Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a gyakorlatunk célja, másképp, nem tartunk ki mellette. A nirvána azt az állapotot jelenti, ahol az összes negatív karmikus ok és minden elhomályosulás megtisztult. A szamszára a ciklikus lét, a halál és az újjászületés kezdcttclcn ciklusa, ahol minden életben szenvedést tapasztalunk. Főleg hat birodalomról ('gro-ba drug) beszélünk, és mindegyikben megvan a rá jellemző szenvedés. Például, ha a poklok világába születünk, a hő vagy fagy nagy szenvedését tapasztaljuk. Mikor ezt tapasztaljuk, hogyan végezhetnénk bármilyen gyakorlatot? A rusen gyakorlatok megmutatják, hogy milyen ott. Ha a préták világában születünk újjá, erős éhséget és szomjúságot tapasztalunk, de nem halunk bele ebbe a szenvedésbe, míg a préta újjászületés karmikus okának energiája ki nem ürül. Az állatok világába születve - vadállatokként vagy háziállatokként - szenvedést tapasztalunk. Még a nagy erővel és hosszú élettel rendelkező dévák legkedvezőbb birodalmában is, mikor a dévaként újjászületés jó karmája kiürül, szenvedünk a haláltól és a tudattól, hogy más birodalomba születünk meg. Tehát a szenvedés elől nincs menedék sehol a szamszárában. Most megtehetjük, hogy a felhalmozott karmikus okoknak megfelelően cselekszünk, vagy ellenük. Például, haragunkban megölhetünk valakit, vagy haragszunk valakire, de megbocsátunk neki. Megölhetünk valakit akkor is, ha nem haragszunk rá, mint például a katonák a háborúban. Meglőnek más katonákat, és nem tudják a megölt nevét sem. Ezekben az esetekben kollektív karmikus okok vannak jelen. A gyümölcs beérésének idején azonban, a pontos okoktól függően, különböző eredményeket tapasztalunk. Néha az eredmény azonnal 54

jön, máskor hosszú idő múlva, talál a következő életben. Ez azért van, mert ahhoz, hogy a karmikus okok eredményként nyilvánuljanak meg, másodlagos okok szükségesek. Ha a másodlagos okok nincsenek jelen, az elsődleges okok eredményként nem nyilvánulhatnak meg. Általában a karmikus okok nem csak a haraggal kapcsolatosak, hanem nagymértékben a vággyal is. Ha túl sok vágy van az egyén tudatáramában, éhes szellemként a préták világában születik újjá. Az éhes szellemek folyamatosan a vágy frusztrációját tapasztalják, főleg az erős éhséget és szomjúságot, mely sosem elégül ki. A prétaloka dimenzióban tapasztalt szenvedést a vágy hozza létre, míg a poklok dimenziójának szenvedését a gyűlölet. Ha előző életeinkben sokat gyakoroltuk a nagylelkűséget, szenvedésünk a prétalokában arányosan kisebb lesz. Meg lehet az okunk az emberi születésre, és a földön születhetünk újjá, de van, aki kedvező körülmények közé születik, mások nem, néhányuk gazdag lesz, néhányuk szegény. Néhányuk becsületes és erkölcsös életet élhet, de a pillanatnyilag feljövő eredmények rosszak, míg mások tisztességtelen és erkölcstelen élettel pillanatnyi jó eredményt élvezhetnek, gazdagok és híresek lesznek. Mindez attól függ, hogy az egyén előző életeiben milyen karmái gyűjtött. A tisztességtelen, fösvény és erkölcstelen ember rossz karmái halmoz ebben az életében, még akkor is, ha a következménye csak a következő életében nyilvánul meg, a jelenbéli hírneve és szerencséje a múltbéli jó karmái halmozásának eredménye. Ha ez a készlet kiürül, lezuhannak, és sokkal szerencsétlenebb körülmények közt találják magukat. Az ilyen egyén olyan, mint a veszett kutya, aki sok embert megharap és aztán maga is meghal. A karmikus okozatiság hatásai nem korlátozódnak egyetlen életre, hanem az életek folytonosságán keresztül léteznek. Tehát ne vezessen félre, hogy a jelen cselekedeteink eredménye nem azonnal jelentkezik. Vannak olyan esetek, mikor például a hazugsággal, vagyis az általában rossznak nevezett dolgokkal segítjük az embereket, ilyen egy gyilkos megölése, aki éppen sok ártatlan ember életét elvenné. Minden a szándékunktól függ. Ha a szándékunk jó, és a cselekedet rossznak is látszik, az eredménye sokkal csekélyebb lesz, mintha ártó szándékkal tettük volna. Ugyanez érvényes a jó cselekedetekre is. Általában a nagylelkűség jó cselekedet, de ha bizonyos szervezeteket fegyverekkel látunk el, ők nagy károkat okozhatnak másoknak. Nem csak a cselekedetet kell néznünk, mindig fontos a szándék, szándékunk alapvetően befolyásolja karmánkat. Ezért szándékunknak, vagyis a bodhicsittának, igen nagy figyelmet kell szentelnünk. A korde rusen gyakorlatok egyik célja, hogy tapasztalásokkal lásson el az újjászületés hat világáról, létrehozva a körülményeket vagy másodlagos okokat, és így sok bennünk lévő karmikus ok megnyilvánul. Általában eme karmikus okok létezéséről nem tudunk, de a rusen gyakorlatokkal teret biztosítunk a megnyilvánulásukhoz. Ezen okok eredménye tudattalan impulzusokként nyilvánul meg. A hat világ különböző lényei testi, beszédbeli és tudati tevékenységének imitálása által lehetővé tesszük, hogy ezekkel a világokkal kapcsolatos, künsiben tárolt tudattalan impulzusok tudatosan megnyilvánuljanak. Teljes fesztelenséggel, bármilyen gátlás nélkül, engedjük az impulzusokat megnyilvánulni: sikoltunk, visítunk, őrjöngve szaladgálunk, sírunk, mindent megteszünk, amire az impulzusunk irányul. Teljesen úgy viselkedünk, mint a pokollények, préták, állatok, mint az oroszlán vagy valamilyen madár. Úgy cselekszünk, mint a dévák, mint az aszúrák, vagy különféle emberek. Nincs semmi korlát. Imitáljuk az isteneket vagy istennőket, mint Siva, Visnu vagy Urna. Még ha Siva istent játsszuk is, és Sivaként tapasztalunk, a szamszárában vagyunk, és Urna, a feleség, állandóan idegesít minket. Tehát felfedezzük, hogy bárhol születünk újjá a szamszárában, nem találunk békét, menedéket és tartós boldogságot. Még a dévák is tapasztalják a szamszára szenvedését. Ezekben a rusen gyakorlatokban színlelünk, és vizualizációkat végzünk, mintha tényleg a pokolban laknánk, vagy éhes szellemként egy nagy, víz nélküli sivatagban, vagy hatalmas oroszlánként Afrikában. A testünk, beszédünk és tudatunk összes tevékenységével úgy teszünk, ahogy ezek a lények cselekszenek, beszélnek és gondolkodnak, engedve az 55

önkéntelenül feljövő impulzusoknak. Az általunk végzett vizualizáció és a kiadott hangok e tudattalan impulzus megnyilvánulásának másodlagos okai lesznek. Mindezt elvonulva, magányosan a vadonban végezzük, emberektől és helységektől távol, mert ha az emberek így látnak és hallanak minket, azt gondolják, hogy megbolondultunk, és kórházba szállíttatnak. Eddig a világi lények karmái szerint cselekedtünk, kimerítve azokat, most színleljük a bodhiszattvákat, a más lényeket segítő együltérző tevékenységüket. Ezt vizualizációval és hangos beszéddel tesszük. Aztán elképzeljük, hogy buddhák vagyunk, kíséretünkkel körülvéve, kiknek tanításokat adunk, és nem csak vizualizáljuk, hanem hangosan beszélünk is ezeknek a képzelt hallgatóknak. Meg akarjuk őket megszabadítani a szamszára szenvedéséből. De mivel szabad akarattal rendelkezünk, maga buddha sem tud megszabadítani. A buddha olyan, mint a nap, mely részrehajlástól mentesen és egyformán szórja sugarait mindenkire, de az egyénnek ki kell jönnie a házból ahhoz, hogy élvezhesse a napsugarakat. Önként el kell mennie a buddhához, tanításokat kell hallgatnia, meg kell értenie őket, gyakorlatba kell ültetnie, és így meg tud szabadulni a szamszárától. Az egyén nem kényszeríthető a megszabadulásra. A buddha mégis ügyes módszereket alkalmazhat a lények tanítására, ezért haragos istenségeknek képzeljük magunkat, és így oktatjuk a problémás lényeket. így megtapasztaljuk az összes jó és rossz állapotot, az egész nirvánát és szamszárát. Ezek a gyakorlatok és tevékenységek jelentik a külső ruseneket. 6. Belső rusenek Ezután hét buddhának, vagyis a hat Dulsennek és Senlá Ökernek képzeljük magunkat. Senlá Öker (gSen-lha 'od-dkar), Buddha szambhógakája aspektusa, színe csillogó fehér, és egy nemes herceg minden drágakövét és selyemöltözetét viseli, melyek a szambhógakája gazdagságát és kimeríthetetlen bőségét jelképezik. A hat Dulsen ('dul gsen drug) a születés hat világába kisugárzott nirmánakája buddha, akik az itt rekedt lényeket a megszabadulás útjára tanítják. Ők a nirmánakája Buddha Tönpá Senráb Mivocse kisugárzásai, aki Olmo Lung-ringben, Tázigban élt, 18000 éve, és a hat világ megtisztításáért megnyilvánult mindezekben a dimenziókban, hogy a megszabadulás és megvilágosodás útját tanítsa. Hét-hét napig azt képzeljük, hogy ezek a buddhák vagyunk és mantráikat recitáljuk. Elképzeljük, hogy különböző színű fénysugarak jönnek a szívünkből és megtisztítják a hat világot. Fénysugarakat küldünk a pokolba, a préták világába, és a többi világba. Eme világok lényei jó útra térnek, és hallgatják a tanításokat. Elképzeljük, hogy jidámok is megnyilvánulnak a különböző világegyetemekben. Fényeket sugároznak és mantrákat recitálnak a világok és a bennük lakó lények megtisztítására. Ez a módszer tantrikus, sok vizualizációt és átalakítást foglal magába, ami nem szokás a Dzogcsen gyakorlatokban. Ezek a gyakorlatok a belső rusenek, melyeket elvonulva negyvenkilenc napig gyakorolunk. A nyingmapa hagyományban a belső ruseneknél „Szamantabhadra hat terével" vagy az OM ÁH HUM szótagokkal tisztítjuk a hat világ karmikus magjait jelképező magszótagokat, melyek a testünk hat pontján (a hatodikból kettő van) foglalnak helyet. 7. A titkos rusenek Minden dolgot a tudatunk hoz létre. Ha önmagunkba nézünk, láthatjuk, hogy a jó dolgokat, mint a buddhák és bodhiszattvák cselekedetei, és a rossz dolgokat, mint a szamszára lényeinek szenvedései, mind a tudat hozza létre. A szamszárát és nirvánát ugyanúgy a tudat hozza létre. Vizualizáljuk magunk előtt a térben a tibeti fehér Á-t. Hegyesen fókuszáljunk, és addig végezzük ezt, ameddig izgatottság és szórakozottság nélkül tudjuk. Aztán nézzünk vissza, és figyeljük meg, ki fókuszál erre a fehér Á betűre. Felfedezzük, hogy a megfigyelő és a megfigyelt egyszerre tűnik el. Aztán fókuszáljunk az üres térre - mintha ott lenne a fehér Á 56

vizualizáció nélkül. Nézzünk a térre, anélkül, hogy bármire gondolnánk. Figyeljük, hol van a tudatunk. Ha tárgyra fókuszálunk, mint a fehér Á, észrevehetjük, hogy tudatunk lenyugszik és egyhegyű lesz. Megpróbáljuk megtalálni a tudatot: Hol van? A testben vagy a testen kívül? Van valamilyen színe, formája? Milyen tulajdonságai vannak? Meg kell tennünk ezt a kutatást és elemzést, hogy feltárjuk magunknak mi a tudat, és hol van. Mit találunk? Igyekezzünk a Tudat Természetét is így megtalálni. Addig kell ezt végeznünk, amíg meggyőződéssé nem válik. Csak rövid ülésekben végezzük ezt a gyakorlatot, és aztán álljunk meg. Tartsunk szünetet és végezzük ismét. Fokozatosan megnyújthatjuk az időperiódust, amikor nem vagyunk szórakozottak vagy zavartak. Elvonulva négy ülést végezzünk nappal és négyet éjjel. Kezdetben, ha túl hosszú az ülés vagy erőltetjük magunkat, elveszíthetjük a fókuszt, ezért ha csak rövid ülésekben gyakorlunk, a dolgok jobban fejlődnek. Ha zavartak vagyunk, tartsunk szünetet, menjünk a szabadba és nézzünk az égbe keleti vagy nyugati irányba, lehetőleg háttal a napnak, majd folytassuk a meditációt. Mikor a tudat nem annyira szórakozott, igyekezzünk egy hegyűen tartani. Felfedezzük, hogy a Tudatosság mindig jelen van. Szüntelen gondolatmozgást tapasztalunk, de a tudat nem ragadható meg. 8. A Tudat Természetének felismerése Folyamatosan kutatunk a tudat után. Ha valamit tenni vagy javítani akarunk a fokuszálás alatt, izgatottabbak leszünk, és egyre több gondolat jön föl. Ellenőrizzük, hogy lássuk, mi a tudat állapota, hol van, és mit lesz. Anyagi vagy nem? Az anyagi dolgoknak méretük, alakjuk és színük van. A tudatnak vannak-e ilyen tulajdonságai? Igyekezzünk megtalálni a tudatot. Ha követjük a tanításokat, de azt gondoljuk, hogy a tudat ilyen vagy olyan, maga ez a gondolkodás is akadállyá válik. A tudat kutatása annak puszta megfigyelését jelenti, nem gondolkodást vagy filozófiai spekulációt. Mikor valamire rájövünk ezzel a megfigyeléssel, meg kell beszélnünk a Lámával. Nem elegendő csupán a szöveg magyarázatát olvasnunk, és ezt-azt gondolnunk, még akkor sem, ha megfelelő választ tudunk adni. Miért? Mivel ezek a magyarázatok, akár helyesek akár helytelenek, csupán a tudat alkotásai, nem maga a tudat. A tanítások azonban kimondják, hogy a tudat ilyen és olyan, és gondolkodhatunk a helyes válaszról, ismételhetjük a szavakat, de ezt a választ pusztán a tudatunk hozta létre. A Dzogcsenben nem gondolkodunk, és nem hozunk létre fogalmakat, csak egyenesen az azonnali tapasztalásunkra tekintünk. Mikor ezt a tapasztalást feltárjuk magunkban, összehasonlíthatjuk a szövegben mondottakkal. A Tudat Természetének keresése nem gondolkodás a Tudat Természetéről. A valódi igazságot keressük, azt, hogy mi van itt valójában. A gondolatok másodlagosak, egy-két foknyira eltávolodtak már az azonnali tapasztalásunktól, múltbéliek, az azonnali tapasztalásunk viszont itt és most jelen van a pillanatban. Mi az azonnali tapasztalásunk? Ne gondolkodjunk róla, pusztán nézzünk rá. Mit találunk? Ezekkel a rusen gyakorlatokkal tapasztalatilag ismerni fogjuk, hogy a szamszárában és nirvánában mindent a tudatunk hoz létre. Csak elméletileg ismerni nem elég. Látjuk ezeket a jó és rossz gondolatokat, amikor feljönnek, és aztán keressük a gondolatokat meghaladó Tudat Természetét. Nem kell a gondolatok után kutatnunk, mert azok mindig itt vannak, szakadatlanul megjelennek. De most a Tudat Természete után kutatunk, mely meghaladja a gondolatokat és a tudatot. Direkt, azonnali tapasztalással meg kell értenünk mi a tudat, a szakadatlanul megjelenő gondolatok, és mi a Tudat Természete. Ha nem ismerjük fel a Dzogcsen jelentését és természetét, csupán kis erényeket művelünk, ami időszakos boldogságot hoz, de nem valósítjuk meg a végső eredményt. Nem hatoltunk a kérdés gyökeréig, és ismét csak a szamszárában körözünk. A gyakorlónak tehát, a gyakorlat végzéséhez meg kell értenie annak szükségességét. A Dzogcsen tanítások szerint fel kell ismernünk a Tudatunk Természetét. Ha már felismertük, nem kell ellenőrizgetnünk, az ellenőrizgetés tudatmunka, és a tudatmunka akadályozza a Természetes Állapotban létet. 57

Tehát minden gondolkodást és elemzést az ülés után kell elvégeznünk, és nem a kontemplációban tartózkodás alatt. Tehát egyszerűen csak észre kell vennünk a gondolatokat, megváltoztatásuk vagy felcserélésük igyekezete nélkül. Mindent hagyjunk, ahogy van, és a gondolatok maguktól felolvadnak. Ez az Ön-megszabadulás. Önmaguktól jelennek meg és önmaguktól felszabadulnak. Nem kell azt gondolnunk, hogy „üres" vagy „felolvad", mivel az gondolkodás és tudatműködés. A Természetes Állapot meghaladja a tudatot, és ha gondolkodni kezdünk, elveszítjük. Csupán mindent hagyunk úgy, ahogy van. A feltárt állapot felfoghatatlan és kifejezhetetlen. Itt nem kell semmit létrehozni, semmit kifejleszteni vagy vizualizálni. Teljesen tökéletes, ahogy van, ezért mondjuk Dzogcsennek vagyis Nagy Tökéletességnek. Semmit sem kell hozzáadni vagy kivenni belőle, nincs mit módosítani vagy javítani. Olyan amilyen, teljesen tökéletes. Mái-minden benne van. Tehát csak hagyjuk. Itt nincs probléma, tehát ne hozzunk létre semmi problémát. A gondolat felolvadása után tapasztaljuk a kifejezhetetlen gondolatnélküliséget és az ürességet. Az ülés után megvizsgálhatjuk és gondolkodhatunk erről a tapasztalásról, megvitathatjuk, és megvizsgáljuk, hogy milyen a tudatunk. Emlékszünk a tapasztaltakra, tehát képesek vagyunk ellenőrizni, de amikor a kontemplációban vagyunk, a Természetes Állapotban, nem végzünk semmi elemzést, mert az tudatműködés. Mindenkinek meg kell szereznie ezt a személyes tapasztalást. Ha csak egy pillanatra is megértjük a Természetes Állapotot, nem kell megfogalmaznunk a nyugalmi állapotot és a gondolatok mozgását. Jelen vagyunk, akár nyugalom van, akár mozgás. Nincs különbség. A Természetes Állapot azonban nem azonos azzal, hogy pusztán ellazulunk, és üres tudatunkban egy kis ideig nincsenek gondolatok, vagy az álom nélküli mélyalvással, vagy általában az ájultsággal. Azért Természetes Állapot, mert a fénylő Tisztaság jelen van. Tudatosak és éberek vagyunk, habár nem gondolkodunk. Ebben nincs semmi különleges, teljesen normális, de mi szokás szerint figyelmetlenek vagyunk, nem Tudatosak. Természetes a gondolatok feljövetele, meg kell ismernünk ezt a folyamatot, ahogy a gondolatok közti rést is. Azokban a résekben megtaláljuk a tudatosságot vagy jelenlétet, ez a Rigpa, és lehetővé teszik a Természetes Állapot direkt és meztelen látását, mely mentes a tudat és gondolatok beavatkozásától. De általában ezt nem ismerjük fel, ahogy nem ismerjük fel a nap jelenlétét sem a felhőkkel borított égen. Habár nem látjuk a napot, azért mindig ott van. Ha nem lenne ott, teljes sötétség lenne. Tehát, nem gondolkodunk semmiről, hanem pusztán a jelenlét állapotában maradunk, ameddig tudunk. Ez a valódi meditáció. A következő gondolat feljövetelekor nem igyekszünk semmit tenni vagy megváltoztatni. Pusztán engedjük feljönni, és hagyjuk, ahogy van, de teljesen Tudatosak vagyunk. Mint a tükör, mely minden előtte megjelenőt tükröz. A tükör nem tesz semmit, erőfeszítéstől mentes, természetes és önkéntelen megnyilvánító képessége pusztán belső minősége. Mikor tudatunkkal nem lépünk közbe, a gondolatok önmaguktól felszabadulnak. Nem kell semmit tennünk. Olyan, mint mikor a szél elfújja a felhőket az égboltról, és azok felolvadnak a térben, anélkül, hogy bármit tennünk kéne. Pusztán szemléljük a gondolatokat, ahogy az égbolton lévő felhőket is szemléljük. Nem foglalkozunk velük, akár jönnek, akár nem. A gondolatok felszabadulnak és a Tudatosság állapotában maradunk. Nincs elvárás vagy sajnálkozás, nincs remény és félelem. A meditáció gyakorlásának kezdetén várjuk a gondolat felolvadását. Ez a bevezetés módja, de később nincs erre szükség. A Dzogcsen azt jelenti, hogy mindent hagyunk, ahogy van. Nem kell fókuszálnunk, várakoznunk, nem teszünk semmi ilyent, de átfogóan Tudatosak és jelen vagyunk. Nincs semmi különleges, egyszerűen olyanok vagyunk, mint a fénylő üres égbolt. 9. Meditáció Általában a meditáció a tudatműködést jelenti, és folyamatában fázisok vannak. Első szakasza a sámáthá, a tudat nyugodt állapota, mely végül vipásjánává, átható belátássá 58

fejlődik. Ez a szutra rendszer módszere. A sámáthá mestere kellemes testérzettel és gyönyörűség érzéssel rendelkezik, ide tartozik a gondolatnélküli üresség tapasztalása is. Ezek a tapasztalások természetesen megtörténnek a meditációs gyakorlatunk eredményeként. Mikor a meditációt egy ideig sikeresen gyakoroljuk, négy fázist teljesítünk be. Ezt négy clhjánának nevezik, és megvalósításának eredményeként a bráhma-lokáknak nevezett magas tudati síkokon születhetünk újjá, mely a bráhma istenségek dimenziója. Tizenhat szintet vagy mentális síkot neveznek bráhma-lokának, ezek a rupadhátuhoz tartoznak, vagyis a Formavilághoz. A bráhma-lokák első három szintje az első dhjánához kapcsolódik, a középső három a másodikhoz, a következő három a harmadikhoz, és a legfelső hét szint a negyedik dhjánához. Mindeme szintek közt a legfelső az Akanisthának vagy Ogminnak ('og-min) nevezett bráhma-loka, itt tartózkodnak a tiszta fény istenei ('od lha). Ezek a bráhma istenek magasabb szinten vannak, mint a dévák vagy hindu istenek, akik a kamadhátu vagyis a Vágyvilág asztrális síkjain élnek. A Vágy világának mondják, mivel minden benne lakó lény tapasztalja a vágy érzését, míg a bráhmák a tiszta mentális létben élnek, habár finom fénytestük van. A rupadhátu fölött áll az arupadhátu, vagy Formanélküli dimenzió, melyet a négy számápátti vagy kozmikus tudati sík alkot. Itt szintén istenek élnek, a bráhmáknál is magasabb szinten, de ők már meghaladták a formát, láthatatlanok. Mindamellett, a kamadhátuhoz, rupadhátuhoz és arupadhátuhoz tartozó mindezen síkok a szamszára részei, mivel mind okoktól függnek és állandótlanok. A dhjánák és számápáltik megvalósításának oka a meditáció. Az első dhjána jellemzője a vizsgálat, elemzés, gyönyör, örömmámor, és egyhegyű koncentráció. Ezek a tényezők fokozatosan eltűnnek, ahogy a dhjánákon fölfele haladunk, míg végül egyedül az egyhegyűség marad. Mindamellett, a tudat mindig működik, és az alany és tárgy kettőssége folytatódik. A négy számápátti sokkal megfoghatallanabb, mivel itt nincs a meditációnak konkrét tárgya, csak a nyitott akadálytalan tér. Az első számápállinál meditációnk üres és nyitott, mint a végtelen tér. A második számápáttinál tudatunk végtelen lesz. De mindkét esetben ott van a ragaszkodás kettőssége, akár az égbolthoz hasonló végtelen üres térhez, akár magához a tudathoz ragaszkodunk. A másik két szinten nincs semmi meghatározott, amihez ragaszkodni lehetne, mivel itt csak a nagyon finom tudat létezik. Egyetlen pontra fókuszálunk, mely ugyanakkor a végtelen tér. De a tudat itt van, élünk, a testünk nem halott, fókuszálunk és felfogunk, ez tehát kettősség, ezért nem azonos a Rigpával vagyis a Természetes Állapottal. A dhjánák vagy számápáttik okok által befolyásolt állapotok, ezért állandótlanok és a szamszárához tartoznak. A Dzogcsen Természetes Állapota minden megragadástól és kettősségtől mentes, a tudatot és meditációt meghaladó állapot, mivel teljesen mentes a körülményektől. Ugyanakkor a meditációnk fejlődésében ott van a dhjána vagy koncentráció négy fázisa, ezek hozzák meg a test kellemes érzéseit és a tudat gyönyörűségét. Kell, hogy némi tapasztalatunk legyen ebben. A Tudat Természetének felismerésére nem tudati tevékenység, míg ezek a dhjána állapotok igen, tévedés lenne azt gondolnunk, hogy ez a Természetes Állapot. A Rigpa nem meditáció, a meditáció tudattal végzett művelet. Pusztán az üres tudat és gondolatnélküliség állapota önmagában nem a Természetes Állapot. Pusztán az égbolthoz hasonló üresség nem a Természetes Állapot. Az ürességre fókuszálás, az égbolt üressége, a nem létezés, vagy pusztán a tudatra fókuszálás, azaz a négy számápátti egyike sem a Természetes Állapot. Ezek a tudat által létrehozott tapasztalások, feltételekhez kötöttek és állandótlanok. Ezekben a dhjánákban és számápáttikban a nagyon finom tudat még létezik, fókuszálunk és megragadunk, ami a Dzogcsen szerint nem a Természetes Állapot. Meg kell találnunk a tudatot meghaladó Természetes Állapotot, majd ameddig tudunk, benne tartózkodni. Ezt nevezik Tregcsönek, ez nem meditáció, hanem a meditáció meghaladása. Nem-meditáció. A Dzogcsen gyakorlásakor állapotunk tiszta és fénylő, habár semmihez sem ragaszkodunk, pusztán Tudatosak vagyunk. Ez a nem-meditáció a helyes meditáció. így fedezzük fel a Tudat Természetét. Gyakorlatunkban engedjük a gondolatokat felolvadni, de ekkor azt találhatjuk, hogy a Tudatosságunk vagy Jelenlétünk nem tiszta. Ugy érezhetjük, 59

hogy ebben az üres tudatállapotban tartózkodhatunk. Ez egyszerűen öntudatlanság. Ezt a tompa, üres tudatállapotot lungmátennek (lung ma bsztan) nevezik, és nem a helyes meditáció. Néhány gyakorló képes szórakozottság nélkül órákon keresztül ebben a lungmáten állapotban tartózkodni, de ez az állapot pusztán tapasztalás, nem a Természetes Állapot vagy Rigpa. Ez lehet nagyon mély állapot, de nem igazi számádhi. A valódi számádhi minden ragaszkodástól mentes, és ugyanakkor fénylő és tiszta. A közönséges sámáthá csak a tudat nyugodt állapota, egy tapasztalás. A lungmáten e tompa állapotában nem is mozgunk, olyan mintha elaludtunk volna. Mély, de tompa meditáció. Ezt a Dzogcsennel összetéveszteni hiba. Mikor így gyakorlunk, hirtelen nagyon erős „énhez" vagy „enyémhez" ragaszkodást tapasztalhatunk, ami nagyon váratlanul ér minket. Ez az eseményragaszkodás az én belső létéhez, függetlennek tételezve fel azt. Ha követjük, és vele azonosulunk, mindenbe belevegyítjük, és zavarni fog minket. így az én-érzést fejlesztjük, az én-beazonosítást, és ez áthatja egész tapasztalásunkat. Ha folytatjuk a meditációt, és mély koncentrációs szintekre lépünk, halálunk után a rupadhátu bráhma-loka hosszú-életű istenei közt fogunk újjászületni. Azonban, ez az eredmény mulandó, még ha hosszú ideig tarthat is. A mennybe születés nem jelenti a szamszárából történő megszabadulást. Gyakorolunk, ürességet és gondolatnélküliséget tapasztalunk, és arra a következtetésre jutunk, hogy végső soron semmi sem létezik, minden felolvad, a tudat, a karma, a gyönyör. Ha ezt a tapasztalást hajszoljuk, nihilista szemléletbe eshetünk, és ez nem helyes. Észrevehetjük a feljövő gondolatokat, és ragaszkodhatunk hozzájuk nagyon erősen, gondolva, hogy „országom", „családom", de meditációnkban ez akadályozza a Dzogcsen valódi gyakorlását. Ha a tiszta Dzogcsen szemléletben maradunk, meditációnkban gondolatok jöhetnek föl, nem nyúlunk, nem ragaszkodunk hozzájuk, és ekkor saját maguktól felolvadnak, megszabadulnak. Habár felszabadulnak, Tudatosságunk vagy Jelenlétünk olt van, nagyon világosan és tisztán. Az összes érzék tökéletesen működik, habár nem mozdulunk a Természetes Állapotból. Ez a helyes Dzogcsen gyakorlás és a megfelelő szemlélet. Néha úgy érezhetjük, hogy mást is szeretnénk gyakorolni, nem csak a Természetes Állapotban tartózkodást, úgymint az istenségek és mandalák vizualizációit. Akkor jó valamilyen rövid tantrikus gyakorlatot végezni. Néhányan egyáltalán nem elégedettek a Dzogcsen szemlélettel és vizualizációs gyakorlatokat szeretnének végezni. Engedjük őket, hogy ezt tegyék. De ha dzogcsenpák szeretnénk lenni, meg kell értenünk, hogy semmit sem kell tudatunkkal létrehoznunk. Amit tudatunkkal hozunk létre, művi és időszakos, nem a Természetes Állapot. Ha nem fedezzük fel a Tudat Természetet, a Tisztaság és Üresség Elválaszthatatlanságát, akkor az összes ilyen mandala és istenség vizualizáció csak zűrzavarunkat igazolja, és akkor nem vagyunk a Természetes Állapotban. 10. A szemléletben folytatás Leírtunk néhány helytelen meditációt, ahol nem vagyunk a Természetes Állapotban. Habármilyen ragaszkodás nélkül, folyamatosan ebben a fénylő Jelenlétben tartózkodunk, kifejezhetetlen gyönyörérzel keletkezik. Látni fogjuk a világon létező összes hegyet, tavat, házat, embereket, de nem tesz semmi szórakozottá, bármit lássunk, vagy halljunk is. A Jelenlét (rig-pa) tiszta és világos érzésében maradunk, ahogy a tükör is tükrözi mindezeket a dolgokat a világon, de a tükrözött dolgok nincsenek hatással rá, nem változtatják meg. Olyanok leszünk, mint a tükör, nem változunk, tükrözzük akár az emberek világát, ahogy most teszünk, akár a poklok világait, a préta-lokát, az aszúra-lokát, vagy a déva-lokát. Mind pusztán tükröződések, és nem változtatják, nem módosítják a Természetes Állapotunkat. Nincs jelentősége, hogy milyen körülmények közt, milyen világokban találjuk magunkat, bármilyen elvárástól vagy változtatástól mentesek vagyunk. Pusztán azok vagyunk akik, a Természetes Állapot a tükörhöz hasonló. Tiszta és üres, de mindent tükröz, az összes lehetséges létezést és az összes lehetséges élettartamot. Sosem változik, és semmitől nem függ. Pusztán önmaga, semmi különleges. Még ha a tudat önmaga tompa, álmos és izgatott is, 60

ez a Természetes Állapotot nem zavarja, és nem módosítja. Itt nem kell semmit eltávolítani vagy megtisztítani. Ez az égbolton tündöklő naphoz hasonló. Természetesen működik, nincs szüksége semmilyen műveletre vagy erőfeszítésre. Olyan, mint a sötét szobát bevilágító lámpa, erőfeszítés nélkül teszi. A világítás a lámpa vagy a nap természete. Nem kell semmit tennie a sötétség eltávolítására. Ez a Dzogcsen tiszta szemlélete. 11. A meditáció gyakorlása Az előbbiekben felkészültünk a direkt bevezetés módszerével, és megkíséreltünk kijavítani néhány helytelen szemléletet. Most, hogy már a Dzogcsen természetét, a Természetes Állapotot feltártuk és felismertük, hogyan gyakoroljuk azt? Ha kezdők vagyunk, és kezdettől fogva hosszú ülésszakaszokkal gyakorlunk, nyugtalanok leszünk, és olyan problémáink lehetnek, mint fejfájás, szemfájás. Elfáradunk, és torkig leszünk a meditációval. Ezért a hosszabb ülések helyett, kezdjük a gyakorlást több, rövid üléssel, köztük szüneteket tartva. Ez jó kondícióban tart, és így megismerkedünk a gyakorlással. Később egy kissé nyújthatjuk az ülések idejét, így a meditáció megszokottabbá válik. Mikor gyakoroljunk? Hajnalban a legjobb kezdeni, délben szünetet tartani, hogy ne fáradjunk el, mert akkor nehezen haladnunk a meditációnkkal. Dél és éjfél egyébként sem jó időszak a meditáció gyakorlására, mert ha ebben az időszakokban meditálunk, az aluszékonyság legyőz minket. Borozás vagy erős fizikai munka után ugyanez a helyzet. Ekkor úgy érezhetjük, hőemelkedésünk van. Meditáció előtt ne együnk túl sokat, ne együnk bőséges vagy nehéz ételeket, főleg hagymát és fokhagymát, melyek túlságosan melegek és nehéznek érezzük magunkat tőlük. A kora reggeli, délutáni és esti időszakok legjobbak a gyakorlásra, mivel tisztaságunk ekkor maximumon van. Legjobb ezekben az időszakokban gyakorolni a kontemplációt. Pontos gyakorlási rendet is készíthetünk, és hozzá igazítjuk magunkat, de néha változtassunk rajta, ne ragaszkodjunk túl mereven hozzá, mert problémákat okoz és elmegy a kedvünk a meditációtól. Hogyan üljünk? Alaphelyzetünk a keresztezett lábakkal ülés, két kezünk kiegyensúlyozott tartásban, nyakunk enyhén behajlítva, szemünk nem túl nyitott, nem túl csukott, az orrunk vonalában lefele nézünk. Néha meg kell mozgatni vagy meg kell rázni a testünket, mert ha túl hosszan mozdulatlanul ülünk, kényelmetlen lesz. A térbe nézünk. A kontemplációt más helyzetekben is gyakorolhatjuk, például lefeküdve, állva, lassan mozogva vagy sétálva. Ha valaki tényleg jártas az elmélkedésben, a Természetes Állapotban tartózkodhat evés vagy beszélgetés közben is, lényeg, hogy ne legyen szórakozott. Társaságba is mehet, és gyakorol. Az négy tevékenység - ülés, állás, fekvés és evés - alatt is gyakorol, és ezek nem zavarják meg a Természetes Állapotát. Ez meditációnk stabilitásának jele. Milyen a gyakorlásra alkalmas hely? Legjobb egy kellemes, nagyon nyugodt és magányos hely. A hegy ne legyen túl magas, és a völgy ne legyen túl szűk. Jó, ha a közelben lévő víz tiszta, a mező virágos és gyógynövényekkel teli. Ne legyenek figyelmet elterelő dolgok, mint emberek, turisták, tolvajok, televízió, autó, repülő. Kényelmesen az árnyékba ülünk. Tápláló és könnyű ételt fogyasszunk. Remeteségben, sátorban vagy barlangban mindig gyakorolhatunk. Ha már megbarátkoztunk a meditációval, megváltoztathatjuk ülőhelyünket, magasabbra mehetünk a hegyekbe, vagy sziklák közé, tó mellé, vízfolyások közelébe. Általában, olyan helyet kell választani, ahol jól érezzük magunkat, de meditációnk stabilizálásával használhatunk nehéz és kellemetlen helyeket is. Akárhol meditálunk, észre kell vennünk a gyakorlat megszokásával járó jeleket. 12. A meditáció zavarai A meditáció gyakorlása közben sokféle zavar jelenhet meg. Például, elvész a Tudatosságunk, mintha aludnánk. Ez az energia elvesztésének jele. Meg kell újítanunk erőnket és tisztaságunkat, de nem kell az álmosság ellenszereit túlzásba vinnünk, mert 61

izgatottá válhatunk. Három dologra van szükségünk: erőre, tisztaságra és nyugalomra. Ha észrevesszük, hogy elveszett a Tudatosságunk, és a dolgok nem tiszták, mit tegyünk? Sok módszer van, hogy a zavaró okoknak megfelelően cselekedjünk. Ha álmosság vesz erőt rajtunk, menjünk gyakorolni magasabb helyekre, ahol frissebb a levegő, vagy nyitottabb helyre, vagy ha bent gyakorlunk, nyissuk jobban ki az ablakot, hogy több fény jöjjön a szobába. Ha ez nem elég, menjünk olyan helyre, ahol erős szél van. Ha azt találjuk, hogy zavartak vagyunk, mossuk meg fejünket és arcunkat, kezünket és lábunkat. A hidegvíz fölfrissít. A gyakorlóhelyünk megváltoztatása is segíthet. Igyekezzünk háttámasz vagy párna nélkül gyakorolni. Álljunk föl, járkáljunk, végezzünk el néhány mély légzést és jóga gyakorlatot. Az izgatottság zavarodottságában is találhatjuk magunkat. Koncentrálni igyekszünk, de túl gyengék vagyunk és zavarnak a feljövő gondolatok. Zavar a külső látvány és hang. Ilyenkor menjünk nyugodtabb, távoli helyre, vagy igyekezzünk viszonylag sötét szobában gyakorolni. Ha a testi egészségünk nem jó vagy az étrendünk szegényes, izgatottságot hozhat. Ebben az esetben fogyasszunk erőlevest és egy kis csángót (sört vagy bort), hogy meleg, elnyugodott és kényelmes érzést hozzon. De ezeket gyógyszerekként használjuk. Mindamellett, magunknak kell döntenünk. Néha, a meditáció gyakorlásakor, automatikusan gondolatok jönnek föl, például a pénzről, személyes dolgokról, szexről, és egyebekről, melyek izgatnak és zavarnak minket. Vegyük észre, hogy mindezek a jó és rossz, barátságos és ellenséges gondolatok, csupán álomszerű tapasztalások. Nincs belső létük, és ezért nem kell hozzájuk ragaszkodnunk, követnünk őket. Emlékezzünk, hogy minden olyan, mint az illúzió. Egyáltalán ne támogassuk ezeket a gondolatokat, csak engedjük el. A meditáció gyakorlásakor lehetnek ilyen gondolataink is, hogy „Vajon ez a Természetes Állapot?", „Vajon ez a tiszta Dzogcsen szemlélet.?", „Vajon ez a Tisztaság?", és „Valóban meditálok, vagy ez csak káprázat?" Másfajta kétségek is feljöhetnek tudatunkban. Mindezek izgatottságot jelentenek, melyeket mi hozunk létre és támogatunk. Ez mutatja, hogy nem ismerjük elégé a Dzogcsen szemléletet, tehát, többet kell olvasnunk a Dzogcsen tanításokat és tanulmányoznunk őket a hiányosság legyőzése érdekében. Jó, ha megbeszéljük kétségünket a Lámával, ha mód van rá. Ezek a kétségek először nagyon kicsik, de megnőhetnek, és nagyon izgatottakká tehetnek. Vizsgáljuk meg, és döntsük el, hogy helyes-e a meditációnk. Egy ideig meditáljunk, aztán ellenőrizzük. A Természetes Állapotban tartózkodásunk alatt, nem ellenőrizgetünk, vagy elemezgetünk, mert kiesünk belőle. Lehet sok finom gondolatunk, melyek tudatalatti mozgások. Igyekezzünk felismerni ezeket, amikor megjelennek, mert rablókhoz hasonlóak, nincs pontos ellenszer ellenük. Pusztán engedjük, hogy maguktól felszabaduljanak, anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk. Ha ezt meg tudjuk tenni, a zavarok egyre kisebbek lesznek. Néha testünk spontán megrázkódik, érezhetjük úgy, hogy nincs fejünk, vagy a pszichikai csatornák rázkódnak meg, a tudat fényt és terességet érezhet, izületeink fájhatnak, ekkor végezzünk ön-masszázst. Talán erős hangokat hallunk. Ebben az esetben fogyasszunk nehezebb ételeket és masszírozzuk meg magunkat olajjal, de semmiképpen se erőltessük magunkat. Néha gyakorolni kezdünk, és érezzük, hogy nem okoz örömet, unatkozunk. Szemünk vagy fejünk fáj, sokat köhögünk, ez annak a jele, hogy a koncentrációt túlerőltettük. Nyugodjunk el és nézzünk lazán az égbe, ne tartsuk tudatunkat túl feszesen, mindig gyakoroljunk röviden. Ha kezünkkel tenni akarunk valamit, vagy énekelni, tévét nézni, ez annak a jele, hogy nem vagyunk elégé odaadóak a Dzogcsen szemlélet iránt. Ezért, többet kell tanulmányoznunk a szemléletet, és az értékes emberi újjászületés egyedi lehetőségét, az élet állandótlanságát, az ok-okozat törvényét, a szamszára hátrányait, vagyis a „szamszárálól elfordító négy gondolatot". Emlékezzünk, hogy a világban minden káprázat és nem függünk tőle. A pokolra, a préták világára, és a többi négy világra gondolunk, és a bennük tapasztalt szenvedésekre. 62

Ezek a gondolatok ösztönözni fognak a dharma gyakorlására. Ha nem ismerjük ezeket a dolgokat, tanulmányoznunk kell őket. 13. A helyes meditáció jelei Ha a meditációt helyesen gyakoroljuk, a dolgokhoz kevésbé fogunk ragaszkodni, és Tisztaságunk megnő. Nincs kézzelfogható mód a Tisztaság és Üresség megragadására. Pusztán ragaszkodás nélkül az elnyugodott állapotban kell folytatnunk. A Tudatosságunk (rigpa) jelen van, tündöklő, és így maradunk. A gondolatok spontán feljönnek, és spontán felszabadulnak. Egyre kevesebb gondolatunk lesz, Tudatosságunk stabil és tiszta marad. A gyakorlásunkban az érzések nem késztetnek magyarázatokra. Mikor a jelenlét azonnali állapota nagyon világos, vipásjánának nevezzük. Ezek mind a helyes meditáció jelei. Az is, hogy képtelenek vagyunk megmagyarázni, szintén a helyes meditáció jele. Mikor az álmosság eltűnik a meditáció gyakorlása közben, az is jel. Meditáláskor hirtelen azt gondoljuk: „Mesterem olyan kedves, jól gyakorlok, és elégedett vagyok", ez szintén jó jel. Ha a nap folyamán meditálunk, és éjszaka azt álmodjuk, hogy meditálunk, az is pozitív jel. Jó jel az is, ha a megnyilvánulásunk fiatalos marad, ha a gondolataink nyugodtak. Ha nincsenek erős gondolataink, mikor hozzátartozóink látogatóba jönnek, az is jó jel. Ezek mind jelek, hogy a meditációnk jól halad. Mikor mások ócsárolnak vagy imádnak minket, és mi nem törődünk vele, az is jó jel. Még ha magától Buddhától kapunk is tanításokat, nincs semmilyen elvárásunk. Nem vagyunk lehangoltak, ha nincs eredménye. Ezek jó jelek. Belelátunk a testünkbe, ómeneket látunk, vagy telepátiával rendelkezünk, ezek az erők természetesen megjelennek. Láthatjuk az újjászületés hat világát és a bennük lévő lények szenvedését. Éjszaka már nincs olyan sötét számunkra, és tisztán tudunk látni. Ez jel. Ezek mind jó jelek, és ezeknél nincsenek jobbak. Meditáljunk, és spontán, erőfeszítés nélkül jönnek ezek a jelek. Kényelmesen érezzük magunkat, szórakozottság nélkül. Mindig a kiegyensúlyozottság azonos szintjén maradunk, nem zavar a boldogság vagy boldogtalanság. Mikor a kényelem és boldogság érzése folytatódik, annak jele, hogy testünk földelemét ellenőrzésünk alá hoztuk. Ha meditációt gyakorlunk, és úgy érezzük, mintha vízbe merülnénk, annak jele, hogy meditációnkban a víz-elemet ellenőrzésünk alatt tartjuk. Néha a meditációnk tiszta, erős és hőt érzünk, ami annak jele, hogy meditációnkban a tűz-elemet ellenőrzésünk alatt tartjuk. Néha könnyűnek érezzük magunkat, és lebegő érzésünk van, ami annak a jele, hogy meditációnkban a levegő-elemet ellenőrzésünk alatt tartjuk. Néha nagyon világos tapasztalásunk van, és az érzékek szórakozottságai nem zavarnak, tisztábbnak és üresebbnek érezzük magunkat, ez annak a jele, hogy meditációnkban a tér-elemet ellenőrzésünk alatt tartjuk. Mikor ezek a jelek feljönnek, ne aggódjunk, és ne spekuláljunk. Nem kell semmit sem tennünk velük. Csupán hagyjunk mindent úgy, ahogy van. A hétköznapi illúziónk fokozatosan elveszti szilárdságát és eltűnik.

63

Hetedik fejezet: TREGCSÖ 1. A Természetes Állapot A Dzogcsenben a Természetes Állapotot hangsúlyozzák, amit tapasztalatilag meg kell értenünk. Ez a mácsöpa (ma bcsosz-pa), ami azt jelenti, hogy nincs mit megváltoztatni, módosítani, létrehozni vagy helyrehozni. Hagyjuk, maradjon, ahogy van. Gondolatok jöhetnek föl a Természetes Állapotban, de hagyjuk, ahogy vannak. Nem alkalmazunk ellenszereket, mint a szutra rendszerben, és nem alakítunk át semmit, mint a tantra ,rendszerben. Ha ezt megértjük, ez a Dzogcsen valódi természete. Ez a Tregcsö (khregszcsod). Nem gondolkodással, hanem direkt bevezetéssel fedezzük fel a Természetes Állapotot. A módszer a gondolatok feljövetelének, tartózkodásának és felolvadásának megfigyelése. Ránézünk tudatunkra és megfigyeljük, de nem lepünk közbe, és nem módosítunk semmit, mert nem az a módszer. A dolgokat engedjük lenni, és megfigyeljük, mi történik. Megfigyeljük és nem lépünk közbe, nem akarunk semmit megváltoztatni, és a gondolatok maguktól eltűnnek, nem hagyva maguk után nyomot. Mit találunk? Nem találunk semmit. Ez a Természetes Állapot kifejezhetetlen és megfoghatatlan. Üres, de ez az Üresség nem a puszta 64

semmi, mert Tudatosság van benne. De ez a Tudatosság vagy Rigpa nem azonos a közönséges tudatunkkal (rnam-sesz). A tudat kettős, a megragadó tudat és a megragadás tárgya leválasztott. A Tudatosság (rigpa) nem-kettős, a látó és a látott egy és elválaszthatatlan, mint a tűz és a hője. A Természetes Állapotban a gyakorló nem elemezget semmit, csak egyszerűen Ráng-rig vagyis öntudatos. A Szálvá (gszal-ba) szó Világosságot jelent, de ez nem a fizikailag látható fény, itt Jelenlétet és Tudatosságot jelent. A Tongpá (sztong-pa) Ürességet. Ez a kettő Jerme (dbjermed), vagyis Elválaszthatatlan. Ez olyan, mint a nappali égbolt, ahol az égbolt üres (sztong) és a nap a világosság (gszal). Ha a Jelenlét vagy Azonnali Tudatosság állapotában maradunk, az állapotnak három jellemzője van: Lényeg, Természet és Energia, ami az Ürességet, Tudatosságot és a kettő Egységét jelenti. Sosem váltak el, mi is csak azért választjuk el, hogy beszélhessünk a Természetes Állapotról. Ez a Dzogcsen általános tanítása, de a Longdé tanítási széria inkább az Ürességet, míg a Szemdé inkább a Tisztaságot hangsúlyozza. De ez csak hangsúly kérdése, nincs valódi elválasztottság köztük. Ebben az összefüggésben a long (klong, hatalmas kiterjedés) jelentése tong (sztong, üresség), és a szem (szemsz, tudat) jelentése szál (gszal, tisztaság). Az Upadésa vagy Mengágdé pedig az Elválaszthatatlanságukat hangsúlyozza (gszal sztong dbjer-med). Tehát, a Dzogcsen három tanítási sorozatában különböző módszereket alkalmaz. 2. A Dzogcsen tanítások három sorozata A Dzogcsen három szériájában (rdzogsz-csen szde gszum) a Természetes Állapot teljesen azonos, mivel mindig az Üresség és Tudatosság Elválaszthatatlansága. Azonban, a tanítások e három szériájának szemlélete különböző, mivel a hangsúlyt különböző oldalakra helyezik. Amikor a hangsúlyt valamelyik oldalra helyezzük a megvalósítás útja hosszabb, mivel ki kell egyenlíteni az Üresség oldalt és a Tisztaság oldalt. A Jerme a valódi Dzogcsen. A Szemdé szövegek a témát a bölcsességgel (je-sesz), Azonnali Tudatossággal (rig-pa) és főleg a Tudat Természetével (szemsz = szemsz nyid) magyarázzák. A Dzogcsen tanítások eme sorozatát Szemeiének (szemsz-szde) vagy Tudat szériának nevezik, ahol a szem (szemsz) „tudatot" jelent. Itt mindent a ludat befolyásol, míg az Upadésában mindent a Természetes Állapot. De ebben az esetben a „tudat" (szemsz) csak rövidítés, mert valódi jelentése a Tudat Természete (szemsz-nyid). Ezért, a Dzogcsen Szemdében található magyarázat kissé hasonlít a csittamátra (szemsz-tszam) szemléletére, mivel ez a szem (szemsz) inkább a Tudatosság oldalon (rig-csa) van, nem az Üresség oldalon (sztong-csa). A gyakorlást a négy kontemplációval (ting-nge-'dzin bzhi) végezzük. A Dzogcsen Longdében (klong-szde) vagy Tér szériában kilenc üres teret (klong dgu) találunk. Nem találunk itt semmi anyagi, megfogható, semmi mozgó vagy látható dolgot. Itt a hangsúly az Üresség oldalon van, ez az Üresség nagyon hasonló a madhjamaka sunyátá elképzeléséhez. Nincs belső létezés (rang-bzhin med-pa). Sem kívül, sem belül nem látható semmi. Az Üresség vonatkozásában a tárgy oldalnak itt kilenc aspektusa van, míg a madhjamaka rendszerben tizenhat sunyátá létezik. Ezért a kilenc üres tér (klong dgu) jelenti a dolgok üresség oldalát. Az alanyi oldalon, ami a gyakorló, a meditációnak három fázisa van: harmonikus meditáció (mthun szgom), belső meditáció (nang szgom) és teres meditáció (klong szgom). Miért van a Dzogcsen deszum (rdzogsz-csen szde gszum), vagyis a Dzogcsen tanítások három szériája? Mivel a Természetes Állapotnak három minősége van: Tudatosság, Üresség és Nem-kettősség (rig sztong dbjer-med). Habár a Nam-mkha' 'phrul mdzod főleg Szemdé szöveg, mégis azt mondja, hogy ha a tanítást csak a Tudatosság, vagy csak az Üresség oldaláról alkalmazzuk, messze kerülünk a Dzogcsentől. A bönpó hagyományban nincs kifejezetten Longdé szöveg, habár Vajrőcsána (id. u. 8. sz.) sokat lefordított, amit beépítettek a nyingmapa hagyományba. A fő bönpó Dzogcsen szövegek mind Dzogcsen Upadésák. 65

Ha csak a Longdét gyakorlód, nem valósíthatod meg a Szivárványtestet, mivel ott nem található meg a Thögál gyakorlás, mely a Szivárványtest oka ('dzsa' lusz). Ha csak Trcgcsöt gyakorlunk, megvalósíthatjuk az Atomtestet (rdul lusz), ahol az anyagi test alkotó atomjaira olvad, tehát eltűnik, de ebben az esetben marad némi anyag (atomi), habár szemmel nem látható. Az Illúziótest (szgyu-lusz) teljesen különböző ok eredménye, a tantra rendszer dzogrim (rdzogsz-rim) gyakorlatáé. A Longdé rendszer szerint is van módszer a fizikai test eltüntetésére, de ezt nem a Thögál folyamata hozza létre. Tehát, ezek a testek nem azonosak. A bönpóknak azonban nincsenek szövegeik erről a Longdé módszerről, ez nyingmapa anyag. 3. Tregcsö és Thögál A Dzogcsennel foglalkozó legkiterjedtebb szövegek az Upadésák. Az Upadésában vagy Mengágdében (man-ngag szde) a hangsúly a Tregcsön és Thögálon van. A Tregcsö a Természetes Állapotba jutást és a benne maradást jelenti, ami főleg az Eredendő Tisztaság (ka-dag) állapotára vonatkozik. A Thögál az Upadésa gyakorlat másik fele, és a Spontán Öntökéletes megnyilvánulásra (Ihun-grub) vonatkozik. Itt a gyakorló testhelyzeteket, légzéseket és nézéseket alkalmaz. A Thögál gyakorlás megkezdéséhez először feltétlenül meg kell alapoznunk a szilárd Tregcsöt, ami azt jelenti, hogy stabilan a Természetes Állapotban tartózkodunk. A Tregcsö a Természetes Állapotba jutást és a benne folytatást jelenti. A gyakorlást úgy kezdjük, hogy befele tekintünk, és megfigyeljük tudatunkat. Itt nincs vizualizációs gyakorlat, nem kell kjerim és dzogrim meditációkat végeznünk, mint a tantra esetében. Az összes lennivalónk pusztán annyi, hogy szórakozottság nélkül tudatosak vagyunk és megfigyeljük a feljövő gondolatokat, észreveszzük, hogy nyomtalanul visszaolvadnak. Míg a Természetes Állapotban tartózkodunk, nem kell vizualizálnunk. Ha szükségünk van a vizualizáció és a mantra támaszára, nem vagyunk készek a Dzogcsenre. Mikor lénylegesen a Természetes Állapotban vagyunk, nem vizsgálgatjuk, hogy jó-e vagy rossz. Nem ítélkezünk, és nem gondolkodunk semmiről, mint amikor például tévét nézünk. Ha valamit elemezgetünk, megítélünk, vagy valamire fókuszálunk, az tudatműködés, ezért nem vagyunk a Természetes Állapotban. Ha figyelmünket fókuszáljuk, elveszítjük a Természetes Állapotot. Tehát, semmilyen módon ne ítélkezzünk a feljövő gondolatok fölölt. Ha tárgyra rögzítünk, mint a fehér Á, láthatóan több gondolat jön föl. Kezdetben a gondolatok úgy rohannak, mint a hegyi patak futó vize, később tudatunk olyanná válik, mint a lassú folyó, végül, mint a nyugodt tenger. Először gyakorlásunkhoz nyugodt helyre van szükségünk, mivel bármi szórakozottá tehet. Még sok problémánk van az álmossággal, tompasággal és izgatottsággal, ezek legyőzésére vannak módszerek, melyeket már tárgyaltunk.

NyoIcadik fejezet: THÖGÁL

66

1. A test, beszéd és tudat módszerei A Természetes Állapotba jutás és benne tartózkodás stabilizációja után, amit Tregcsönek nevezünk, rátérhetünk a Thögál gyakorlására. A Thögál gyakorlásánál bizonyos módszerek vannak a testre, beszédre és tudatra vonatkozóan, melyek lehetővé teszik a víziók kifejlődését. Ceváng Rigdzin (Tse-dbang rig-'dzin) mester szerint a víziók gyakorlatához öt testhelyzet van: (1) az oroszlán helyzete, (2) az elefánt helyzete, (3) a guggoló risi helyzete, (4) a liba helyzete, (5) és az antilop helyzete. Ezeket egyenként megmagyarázzuk. Az oroszlán helyzete esetén egyenes háttal ülünk, a talpakat összetesszük a földön, két tenyerünket a térdek közt lábszáraink alá csúsztatjuk, vagy öklünket a földre helyezzük. Tekintetünkkel fölfele nézünk. Ezen helyzet célja az avadhuti, vagyis a középső csatorna megnyitása, mert így a víziók sokkal gyorsabban jönnek, és a Természetes Állapot tapasztalása sokkal tisztább lesz. Az elefánt helyzete esetén a könyökök, a térdek és a sípcsontok a földön vannak, valamint a lábfejek is. Az állat a tenyerek tartják. ` A guggoló risi helyzete esetén két talpunkkal a földön guggolunk, és karjainkkal átöleljük térdeinket. A risi (drang-szrong) a régi India bölcseire utal, és ezt a testhelyzetet gyakran használják Indiában. A liba (vagy hattyú) helyzeténél a jobb oldalunkra fekszünk, a bal oldalunk fölül. A két láb egymáson kinyújtva, kissé behajlítva. A jobb tenyérrel fejünket tartjuk, a bal kar az oldalunkon nyugszik. Az antilop helyzete esetében guggolunk, mint egy kisgyerek. A két kar körberagadja a térdeket alulról. Ha tudjuk, fogjuk meg a fülcimpákat. E szóbeli hagyomány (sznyan-brgyud) szerinti öt helyzet van, de általában a tényleges gyakorlásnál csak az oroszlán, elefánt, és a risi helyzeteket használják. E három esetében az oroszlánt dharmakája helyzetnek, az elefántot szambhógakája helyzetnek, és a risit nirmánakája helyzetnek nevezik. Ha az első kettőt túl nehéznek találjuk, használhatjuk pusztán a guggoló risi helyzetet. Hogy ezt a helyzetet kényelmesebbé tegyük, földre ülhetünk, könyökünket térdünkön tartjuk, állunkat tenyereinkkel támasztjuk, fölfele nézünk, és a helyzet tartásához meditációs övet (szgom-thag) használunk. Ez az általános gyakorlási helyzet. A föntiek a testre vonatkozó módszerek. Ezt követik a beszédre vonatkozó módszerek. Ez azt jelenti, hogy minden beszédet és mantrarecitációt megszüntetünk. A beszéd és a recitáció hatással van a légzésünkre, és több gondolat jön föl. Ne végezzünk mudrákat se, mivel minden mozgás megzavarja a Természetes Állapotban tartózkodásunkat. Engedjük, hogy légzésünk lelassuljon és lenyugodjon, így kevesebb gondolat jön föl, és hosszú ideig a Természetes Állapotban tudunk maradni. A következő a tudatra vonatkozó módszer. Hogyan ellenőrizzük tudatunkat? Egyszerűen maradjunk a Természetes Állapotban. A szemek nézzenek az égre, elmozdulás nélkül, mert a szemmozgás is gondolatokat hoz föl. Ne akarjunk egyetlen gondolatot se létrehozni, és ne is kövessük a feljövő gondolatokat. Ha folyamatosan így maradunk, a Természetes Állapot tisztább lesz. A test, beszéd és tudat eme három módszere nagyon fontos. 2. A víziók fejlesztésének négy módszere A víziók fejlesztésére négy módszer van: (1) az érzékszervek bejáratának módszere, (2) módszer tárgyakkal, (3) légzésmódszer, és (4) módszer a Tudatosságra (rig-pa). Az első, az érzékek ajtajára vonatkozó módszer: Vegyük föl az oroszlánhelyzetet és nézzünk olyan magasra az égbe, amennyire tudunk. Vagy vegyük fel az elefánt helyzetet és nézzünk kissé lennebb. Hagyjuk a szemeket félig csukva, és sose nézzünk egyenesen a napba, hanem inkább egy könyöknyivel oldalra, vagy a nap alá. A helyzetek és a nézések a következő módon kapcsolódnak egymáshoz: az oroszlán helyzetben fölfele, az elefánt 67

helyzetben enyhén fölfele, és a risi helyzetben egyenesen előre. Sose feledjük, hogy ne nézzünk egyenesen a napba, mindig csak mellé vagy alá. A fejet és a testet árnyékban kell tartani, hogy ne érje erős napsütés. Kezdetben ezek a nézések nehezek és kényelmetlenek, de könnyebbé válnak a gyakorlás által. A második: módszer a tárgyakkal. Kétféle tárgy van, a napsugarak és az égbolt üres tere. A napfénnyel gyakorlás módszerét az előbb leírtuk. Ha az ég üres terével akarunk gyakorolni, legyen felhőtlen, és ne legyen szél. Korán reggel nyugat felé fordulunk, délután kelet felé. Mindkét esetben a nap hátunk mögött van. Délben ne gyakoroljunk, mert ilyenkor a nap túl fényes. Itt, kedvünk szerint, ugyanazokat a helyzeteket é.s nézéseket használhatjuk, mint föntebb. Ez a gyakorlás a három tér vagy dimenzió (dbjingsz gszum) integrációjához vezet. Szemünknek az égbolt mélységére fókuszálása a külső tér (phji dbjingsz). A Kati üres csatorna a belső tér (nang dbjingsz). A Természetes Állapotban lét a titkos tér (gszang dbjingsz). Így integrálódik a három dimenzió. Ne engedjünk a szórakoztató gondolatoknak, hanem egyszerűen csak maradjunk a Természetes Állapotban. A víziók azonban könnyebben feljönnek, mikor napfénnyel gyakorlunk. A harmadik a légzésmódszer, melynél légzésünk természetes és mindennapi. Nem tartjuk a légzést, és nem erőltetjük. Az orron és nyitott szájon lélegzünk. Nem teszünk semmi különöset, mert azzal csak megzavarjuk a Természetes Állapotban maradásunkat. A száj csak kissé nyitott. A kilégzés lassúbb, mint normálisan, és a belégzés sem gyors. Néhány szöveg a légzés négy fázisáról beszél: belégzés, tartás, kilégzés és üres-tartás. De itt nem kell ezt tennünk, mert légzésünk szabályozásának igyekezete terhelő, és megzavarja a Természetes Állapotban maradásunkat. A negyedik: módszer a Rigpára, a tudatosságra. Szemünket a térre fókuszáljuk és a Természetes Állapotban maradunk. A thiglék (thig-le), a kis fénygömbök egymás után kezdenek megjelenni. Lehetnek koncentrikusak is. A külső tér olyan, mint a tükör, és a Rigpánk olyan, mint a saját arcunk. A térbe nézünk, és a Természetes Állapotunk integrálódik vele. így folytatjuk. Fokozatosan egyre több vízió jelenik meg. Először nem szivárványszínűek, hanem pusztán fénykörök. Aztán szálak és gömbök jelennek meg, feketék, fehérek, színtelenek. Olyan, mintha kavicsot dobnánk a nyugodt tóba, és a hullámok koncentrikus köröket alkotnának. Először a thiglék mustármag nagyságúak, aztán egyre nagyobbak lesznek. Példák még a megnyilvánulásokra a fonalak, olvasók, láncok, stb. Nem számít azonban, mi jelenik meg, nyugodtan és stabilan a Természetes Állapotban maradunk. A térre fókuszálunk és a thiglék megjelennek, de nem elemezgetjük őket, és nem gondolkodunk róluk. Ha elragadnak ezek a víziók, vagy ragaszkodunk hozzájuk, gondolkodunk, vagy spekulálunk róluk, sosem stabilizáljuk őket. Ne kövessük őket, hanem maradjunk a Természetes Állapotban, és tapasztalásunk egyre stabilabb lesz. Tartsuk testhelyzetünket és folytassuk a nézést, ne törődjünk semmivel akár jönnek ezek a víziók, akár nem. Ezt a módszert kell itt használnunk. Ezek a víziók - ha nem erőltetjük őket - nagyon gyorsan jöhetnek és kifejlődhetnek. Eme víziókat nem a fizikai szemünkkel látjuk. Ha az érzékszervek tényleges tárgyai lennének, nem láthatnánk őket a sötételvonulásban. A Rigpa-szemünkkel látjuk, tehát nem számít, hogy ténylegesen rajtunk kívül, vagy belül vannak-e. Mindenütt láthatjuk. Ezért a helyzetek, a nézés és a Természetes Állapotban maradás módszereit használjuk. Eme módszerek nélkül is képesek az emberek víziókat látni, de ha nem vagyunk a Természetes Állapotban, ezek egyáltalán nem azonosíthatók be a nángvá sivel (sznang-ba bzhi), a víziók kifejlesztésének négy fázisával, nem különböznek a mozizástól. De ha a Természetes Állapotban maradunk, a Thögál víziók jönnek fel. A halál után is ezek a víziók fognak feljönni. A halál után a bardóban találjuk magunkat, felismerjük a Természetes Állapotot, aztán következő életünkben is gyakorolni fogunk és megvalósítjuk a Szivárványtestet. 3. Gyakorlási időszak

68

Hogyan gyakoroljunk? Itt van a látható módszer és a láthatatlan módszer. Kezdetben négyszer kell nappal gyakorolnunk, és négyszer éjjel (thun bzhi). Hajnal előtt felkelünk, rágondolunk, hogy életünk itt a földön állandótlan, szenvedünk a szamszárában, az értékes emberi létünk egyedi lehetőséget biztosít, és elkerülhetetlenül tapasztalni fogjuk cselekedeteink következményeit. Aztán Gurujógát végzünk. Ezeket az előkészítő gyakorlatokat végezzük korán reggel, napkelte előtt. Az első ülésnek három része van: (1) a föntebb leírt előkészítőkre gondolunk, (2) a Természetes Állapotban maradunk, ami a Tregcsö gyakorlása, és (3) végezzük a tummot (gtum-mo), a pszichikai hő gyakorlatát. Ennek az ülésnek időszaka az első napsugár megjelenésétől napfelkeltéig tart. Recitációkat is végzünk, vízfelajánlást és egyéb felajánlásokat teszünk. Napfelkelte után, délelőtt Thögált gyakorlunk, ahogy föntebb leírtuk. Ez a második ülés. Délután, késő délutánig bármilyen gyakorlatot végezhetünk, a hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ez a harmadik ülés. Késő délutántól naplementéig ismét Thögált gyakorlunk. Ez a negyedik ülés. Este, naplemente után, recitációkat végzünk, felajánlásokat teszünk a védelmezőknek. Végezhetünk szúr (gszur) szertartást és aztán csö (gcsod) gyakorlatot. Ez az ötödik ülés. Teljes besötétedés után ismét Tregcsöt gyakorlunk. Ez a hatodik ülés. Aztán késő éjjel két gyakorlás van, először Tregcsö (a hetedik ülés), aztán elképzeljük a védelmező jidámunkat és mantrát recitálunk (nyolcadik ülés). Éjfél után azzal a szándékkal fekszünk le, hogy a Természetes Állapotban alszunk el. Minden ülés kezdetén kifejlesztjük a bodhicsittát. A fő gyakorlat a Tregcsö, a Természetes Állapotban maradás. Minden ülés végén felajánljuk az érdemet, és imákat mondunk. A gyakorlásnak két része van: az előbb leírt, látható része, és a láthatatlan része, vagyis folytatás a Természetes Állapotban. Eme nézet alátámasztására a szövegben idézetek vannak a különböző Dzogcsen írásokból. Éjjel a Természetes Állapotban maradunk, nappal a napfénnyel gyakorlunk. Ha ezt következetesen tesszük, hét év alatt elérjük a Szivárványtestet. És még a közönséges életünk nappali ébrenléti állapotának összes víziója is felolvad a Természetes Állapotba. Sose feledjük, hogy mindezek a víziók csak káprázatok, a Természetes Állapotban jönnek föl, és a Természetes Állapotban szabadulnak föl. A gyakorlásunk által megszokjuk a tényt, hogy a Thögál víziók a Természetes Állapotban jönnek föl és oda is olvadnak vissza, felfedezzük, hogy életünk közönséges víziói ugyanígy a Természetes Állapotból jönnek föl, és oda olvadnak vissza. Képesek leszünk összehasonlítani a közönséges életünk vízióit a Thögál víziókkal. Ha napközben a napfénnyel gyakorlunk, éjjel gyakorolhatunk a sötétben, de legfontosabb, hogy mindig a Természetes Állapotban maradjunk. Úgy használhatjuk a helyzeteket és nézéseket, ahogy akarjuk. Aztán végezhetjük a tér gyakorlatát, nappal szemben vagy háttal neki. Álmainkat is olyannak kell felismernünk, mint a Thögál víziókat. Bármelyik érzékszervünkkel gyakorolhatunk, de a kulcspont mindig a Természetes Állapotban maradás. 4. Thögál víziók A Thögál gyakorlatot azért végezzük, hogy tapasztalatot szerezzünk, és megértsük, hogy a közönséges hétköznapi életünk ugyanúgy káprázat és anyagtalan. Azt gondoljuk, hogy a tisztátalan karmikus víziónk - az emberi lényként látott világunk - szilárd, valóságos és konkrét, de ezek a káprázatok mind az okokból feljövő kivetülések. Mivel mindannyiunkban megvan az emberi karmikus vízió oka, emberekként többé-kevésbé hasonlóan látjuk a világot. De meg kell értenünk a karmikus víziónk káprázattermészetét. A Thögál gyakorlása egyben előkészítő is a halál utáni tapasztaláshoz, a bardóban feljövő víziókhoz. Hogy ilyen spontán víziónk legyen, csukjuk be szemünket, és nyomjuk meg ujjunkkal a szemhéjat és a szemgolyót. Fényeket látunk. Ezek nem tényleges Thögál víziók, de egyfajta ízelítők. A Thögál víziók természetesek, nem mesterségesek. Nem szándékosan létrehozottak, 69

mint a tudattal végzett vizualizációk. A sötét szobában is lehet közönséges víziónk, ami nem Thögál. A víziónk kifejlődésére Dzogcsen módszereket kell alkalmaznunk. Meg kell értenünk, hogy ezek a spontán víziók a Természetes Állapotban vannak és ott fejlődnek ki. Mindezek a víziók illúziók, nincs bennük semmi anyagi. A Thögál víziók először különböző módon jelenhetnek meg, mint a közönséges mindennapi vízióink, de meg kell értenünk, hogy a kétfajta víziónak végső soron azonos természete van. Mindkettő kivetülés. Míg ezt nem értjük meg, nem vagyunk készek a Thögál gyakorlására. A Dzogcsenben nem a Két Igazságba, hanem ebbe az egyedüli Alapba vezetnek be. Ha, például fülünket a földre szorítjuk, mi történik? Halljuk az önmagából eredő hangokat (rang szgra). A halláshoz általában fülre van szükségünk, ebben az esetben halljuk a hangot, de nem a fül-tudatunk által. Vagy ismét megnyomjuk ujjainkkal a szemgolyókat borító szemhéjakat, majd hirtelen felengedjük, és kinyitjuk szemünket. Ekkor az önmagukból eredő fényeket (rang 'od), az önmagukból eredő formákat és színeket („sugarak", rang zer) látjuk. Látjuk őket becsukott szemekkel, és látni fogjuk őket nyitott szemekkel is. Általában nyitott szemmel a szem-tudatunkkal látunk, de ebben az esetben a fényeket és színeket a Rigpával látjuk. Ez csak egy példa a Thögál bemutatásához. A Thögálhan minden, ami megjelenik, természetes és önkéntelen, nem a tudattal végzett vizualizáció. Nem mesterséges. A Dzogcsen csak a természetességgel foglalkozik, ezért a megvilágosodás leggyorsabb útja. A Természetes Állapotnak a Kádák vagy Eredeti tisztaságon (sunyátá) kívül megvan a Lhundrub vagy Spontán Megnyilvánulás minősége is, ezt a madhjamaka nem ismeri. A madhjamaka módszere a tagadás útja, de ezzel elhanyagolja a Természetes Állapot pozitív oldalát is. A Dzogcsen egyformán hangsúlyozza, mivel a Kádák és a Lhundrub Jerme, vagyis Elválaszthatatlan a Természetes Állapotban. A Thögál különböző fényforrásokat használ, mint napfény, holdlény, lámpafény, kristályok, stb. Módszerek vannak az üres térbe nézésre és a teljes sötétségben gyakorlásra. A feljövő Thögál víziókat egyik esetben sem a szem-tudatunk fogja föl, hanem a Rigpánk. Habár a napfény, az égbolt és a sötétség a víziók feljövetelének másodlagos okai, maguk a víziók nem külső forrásból jönnek föl, hanem belőlünk. A víziók határtalanok. Feljöhetnek istenségek képei, de - főleg eleinte - tisztátalan karmikus víziók is. Bármilyen vízió jön föl, spontán és természetes. Gyakorlásunk során az állatok, szellemek, démonok és másfajta világi lények víziója is feljöhet. Thiglék (thig-le) vagy gömbök víziója jöhet föl, bennük istenségeket láthatunk, mint a híres sitró (zhi-khro), vagyis a Békés és Haragos Istenségek meditációja esetében. De ez egyáltalán nem azonos a tantrákban leírt kjerim és gyulü gyakorlatokkal, mivel azok a tudat alkotásai. A Thögálban természetesen és önkéntelenül jönnek föl a víziók a Természetes Állapotból. Habár a Természetes Állapot nem azonosítható be a testtel, a Dzogcsen szerint, mégis a fizikai szív (tszitta) üreges terében helyezkedik el. A Thögál víziók még a sötét elvonulásban is megjelennek előttünk, mivel az átlátszó Kati csatorna összeköti a szívet a szemekkel. A szemek belsejében két különböző csatornát találunk, az egyik a szemtudat működésének járműve (látóideg), a másik a Kati, a Rigpa mozgásának folyosójaként szolgál. A Kati a fizikai szív üregéből fölmegy az agy mögött, visszafordul és kettéválik, mielőtt a szemekbe jutna. A Katit nem használják a hétköznapi vízióműködések és neve Kati átlátszó kristály csatorna (ka-ti sel gyi rtszal). A Thögál szerint a víziók a szívben jönnek föl, keresztülhaladnak a Kati csatornán, felbukkannak a szemekből, és azonnal felfogjuk őket a térben. Olyan ez, mint amikor a korsó oldalán két lyuk van, és benne gyertya ég. A fény forrása belül van, de fénye látszik a korsót körülölelő sötétségben is. A Thögál gyakorlása által vízióink fejlődnek és fokozatosan egyre stabilabbá válnak. Először fákat, hegyeket és egyéb dolgokat láthatunk. Később írások, betűk, istenségek képei jöhetnek fel. Ezek a víziók először nem lesznek stabilak, kissé mozogni fognak. Később láthatunk részleges istenségképeket, például egy buddhafejet. A víziók kifejlődésének harmadik fázisában jáb-jumban lévő istenségeket és egész mandalákai fogunk látni, és mindezek teljesek, tökéletesek és világosak lesznek. A negyedik fázisnál, amit kiüresedésnek 70

(zad-pa) neveznek, az összes vízió fölolvad, és csupán a Természetes Állapot marad, mivel nincs már több elhomályosulás, nincs mi megjelenjen. A Thögál nem olyan, mint a tantra, ahol sok vizualizációs gyakorlatot kell végeznünk a jidám víziójának megjelenéséért. Ha a víziók valamilyen pozitív karmikus okokból jönnek föl, mint a kjerim, akkor speciális módon gyakorolnunk kell. Ebben az esetben a víziók eredményét az előző vizualizációs gyakorlatunk befolyásolja. De ezek nem Thögál víziók, mert a tudattal létrehozott okokból jönnek létre. A Thögál vízióinkat össze kell vetnünk a közönséges életünk víziójával, hogy észrevegyük, azonos forrásból jönnek föl. A Thögál víziók anyagtalanok, könnyen meglátjuk, hogy káprázatok. Látjuk őket feljönni, majd felolvadni. A közönséges életünk víziói nagyon stabilan jelennek meg és szilárdaknak látszanak, valóságosaknak gondoljuk őket, de ez nem más, mint a tudatlanságunk. Tehát, a Thögál víziók példaként szolgálnak, olyanok, mint a megvalósítás kulcsai, hogy megértsük, a hétköznapi életünk szintén kivetítés és káprázat. A Thögál gyakorlásával nyert tudást összekapcsoljuk a közönséges életünk vízióival. Összehasonlítjuk, és felfedezzük, hogy az egész „normális életünk" káprázat. Ha nem tesszük meg ezt az összehasonlítást, jobb, ha tévét nézünk. Amikor a Természetes Állapotban vagyunk, nem ellenőrizgetünk vagy elemezgetnünk semmit, mivel ez tudatműködés, de máskor megvizsgálhatjuk a víziók különböző minőségeit, összehasonlítva mindennapi életünk vízióival. Ha összehasonlítjuk a Thögál víziókat a hétköznapi víziókkal, fokozatosan az lesz az érzésünk, hogy a külső világ ugyanolyan valótlan. Közönséges életünknek láthatóan ugyanolyan minősége van, mint a Thögál vízióknak: valótlan és anyagtalan. Ez a víziók kifejlődésének harmadik szintjén jut csúcsára. Az istenségek és mandalák víziói beborítják és behelyettesítik a közönséges karmikus vízióinkat. A negyedik fázisban mindezek a víziók forrásukba visszaolvadnak. Visszatérnek a Természetes Állapotba, és nem marad semmi a Természetes Állapoton kívül. Ha az első fázis megvalósítása után halunk meg, akkor a bardóban és következő életünkben újra és újra találkozunk mesterekkel és tanításokkal, és folytatjuk a gyakorlást a megszabadulás eléréséig. Ha a végső fázis megvalósítása után halunk meg, a tiszta dimenzióban születünk újjá. A Thögál víziók spontán és elvárások nélkül jönnek. Eltűnésük után nem hagynak maguk után nyomot. A Természetes Állapot tartása megtisztítja az összes elhomályosulást, a tudatlanság fő elhomályosulását is. A három fő gyakorlási módszer a napfény, a teljes sötétség és az üres tér alkalmazása. A Thögál gyakorlásához először meg kell valósítanunk a Természetes Állapotot, vagyis mindig benne kell tartózkodnunk, ez a Tregcsö. Ha víziók jönnek föl, és ragaszkodunk hozzájuk, a szamszárát pörgetjük, ezért ha a Thögál gyakorlása közben víziók jönnek föl, nem ragaszkodunk ('dzin-pa), mert a Természetes Állapotban vagyunk. A hétköznapi élet vízióihoz ellenben, folyamatosan ragaszkodunk. A Tregcsö tökéletesítésével a Természetes Állapotban maradva gondolkodhatunk, és tanlrikus gyakorlatokat is végezhetünk, ez olyan lesz, mint a tengerben tükröződő hold. 5. A víziók fejlesztése Tregcsö nélkül nem gyakorolhatjuk a Thögált. Víziók jöhetnek, de azok nem lesznek Thögál víziók. Először a Trcgcsöt stabilizálnunk kell, és akkor a Thögál gyakorlásával folytathatjuk. így a vízióink stabilak lesznek. A Thögálban jöhetnek tiszta és tisztátalan víziók is, de fokozatosan egyre tisztábbak lesznek, és aztán egyre inkább egyesülnek a közönséges vízióinkkal. A végén ezek az egységben lévő víziók felolvadnak a Természetes Állapotba. Sötét elvonulást végezhetünk a Rigpa stabilizációjának fejlesztésére is. Aztán alkalmazzuk a Thögál víziók fejlesztésének módszereit. A víziók kissé hamarabb jönnek fel a napfény gyakorlatával, de sokkal gyorsabban fejlődnek a sötét elvonulásban. A Thögál gyakorlásának végső célja a Szivárvány test megvalósítása. Ami azután történik meg, hogy az összes vízió egységben van. A fizikai testünk karmikus víziónk része, 71

tehát, mikor az összes víziónk felolvad a Természetes Állapotba, fizikai testünk az üres térbe olvad. A Szivárványtesl ('dzsa' lusz) megvalósításának módszere lehet fokozatos vagy azonnali. A fokozatos megvalósítás esetében a víziók 128 kifejlesztésének négy fázisáról, vagyis nángvá siről (sznang-ba bzhi) beszélünk. Ezek a következők: 1. A Valóság megnyilvánulásának látható víziói: ez a kezdeti fázis, csupán kis thiglék vagy szivárványfény gömbök jelennek meg a napfényben. 2. A tapasztalásokat megnövelő víziók: most a thiglék sorozata vagy hálózata jelenik meg. Istenségek arca vagy teste is megjelenhet a thiglékben. 3. A teljes Tudatosságot kifejlesztő víziók: ez a fázis az istenek és mandalák tiszta vízióinak teljes kifejlődését jelenti, beleértve a békés és haragos istenségeket is. Néhány thigle lehet oly kicsi, mint a mustármag, mások nagyok, mint egy pajzs. 4. A végső felolvadás víziója: az összes vízió visszaolvad a Természetes Állapotba, ami maga marad. Ezek a víziók nem mindig stabilak. Mikor spontán felolvadnak, annak jele lehet, hogy készek vagyunk a Szivárványtest megvalósítására. Kétféle vízió van, tiszta és tisztátlan. A végső fázisban azonban az összes víziónk tiszta. A Thögál víziók spontán jönnek föl a Természetes Állapotból, és kifejlesztésünk személyes képességeinktől függ, például a tudati tisztaságunk szintjétől. Ha egy Mester jelenik meg előttünk, és valamilyen tanítást ad, az nem Thögál vízió, de tiszta vízió (dag sznang), mert bizonyos okok vagy karmikus kapcsolatok befolyásolják és hozzák föl. Erre példa néhány lertön esete, aki Guru Padmaszambhavát látta víziójában. Eme tiszta víziók okai a tertön tudatáramába előző életében rakódtak le, mikor személyes tanítványa volt Guru Rinpocsének. Másfelől, a Thögál víziónak nincs külső oka, előjön a szívünkben lévő Természetes Állapotból. Természetes és önkéntelen, bármilyen korábbi ok nélkül. A buddhatermészetünk benne-rejlő Természetes Állapotának szabad, spontán alkotása (rtszal). 6. A víziók első fázisa A vízió kifejlesztésének első fázisában a testhelyzet az előbb leírtakkal azonos. Napfénybe, sötétbe vagy az ég üres terébe nézünk. A külső lámpa (phji'i szron-ma) a napfényre, sötétre vagy az üres térre nézésünk. A belső lámpa (nang gi szron-ma) az ezekre fókuszáló szem. A titkos lámpa (gszang-ba'i szron-ma) a Rigpa fénye. Szemmozgás nélkül nézünk, félig nyitott szemmel. A szem és a tudat fókusza integrálódik, mindkettő stabil és mozdulatlan. A testhelyzet tartása is nagyon fontos, mert ha testünket mozgatjuk, a fizikai mozgás zavarja a pszichikai csatornákat (rtsza), mely megzavarja a pszichikai energiákat, vagyis a lungot (rlung), ami aztán hatással van a tudatra és a gondolatokra (szemsz). A kalandozó gondolat (rnam-rtog) száma megnő, és kiesünk a Természetes Állapotból. Nem lehetünk lusták se. Ne legyünk túl feszesek és túl elengedettek se, hanem pontosan végezzük a gyakorlatot. A nézés is nagyon fontos, tartsuk a szemeket mozdulatlanul, mivel a szemek mozgása is több gondolatot stimulál. Bármi történik, ne ítélkezzünk fölötte, ne spekuláljunk. Minden a Természetes Állapottól függ. Ne engedjük tudatunkat vándorolni. Az viszont, hogy milyen vízió jön fel, a gyakorló képességétől függ. Egy idő után a kis thiglék, vagyis a kis fénygömbök úgy jelennek meg, mint a szivárványkörök vagy a pávatoll mintázata. Mindegyik belsejében van egy sötét pötty. Ez a célt jelenti, a megnyilvánulás energiájának potencialitását. A víziók a cél megnyilvánulásai, a Természetes Állapot energialehetőségéből jönnek föl, lehetnek fénygömbök, belsejükben üres térrel, vagy koncentrikus, egymásban lévő, esetleg láncszerűen egybefonódott thiglék. A thiglék közt körben a teret napsugarak töltik ki. Ezek a rigpa lugugyü (rig-pa lu-gu-rgyud), vagyis a tudatosság lánca. Ne legyen elvárásunk, ha mozognak, ne próbáljuk meg módosítani őket. Pusztán lazítsunk el a Természetes Állapotban, így a stabilitás lehetővé válik. Ha a 72

Természetes Állapotban vagyunk a víziók maguktól stabilizálódnak, míg ha nem tartjuk a Természetes Állapotot, a víziók gyorsan jönnek-mennek, változnak. Ezeket a víziókat úgy hívják, hogy az Önmagából Eredő Bölcsesség Lámpája (sesz-rab rang-bjung gi szron-ma), ez az, ami szükséges a Thögálhoz. Miért lesznek ezek a víziók láthatóak számunkra? Azért, mert a Természetes Állapotban tartózkodunk. Ennek a Természetes Állapotban három minőség van: Lényeg, Természet és Energia, ami azt jelenti, hogy Üresség, Tudatosság és Megnyilvánulás. Erre utal a spontán feljövő vízió. A fények a Természetes Állapot Ürességének jeleként, a gömbszerű thiglék a Rigpa vagy Tudatosság jeleként, és a Láncolatok vagy rigpa lugugyük az Üresség és Tudatosság Elválaszthatatlanságának jeleként jönnek föl. A Természetes Állapot áthatja egész létünket, de a fizikai szív (tszitta) üreges terében koncentrálódik. Miért csak magunk előtt jelennek meg a víziók? Ez azért van, mert az átlátszó Kati csatorna összeköti a fizikai szívet a fizikai szemekkel, a Rigpa a csatornában mozog, és kivetül magunk elé a térbe. Ezért látjuk csak szemben a víziókat, még ha teljesen sötét szobában vagyunk is. Olyanok vagyunk, mint a lámpa, melyet olyan agyagedénybe helyeznek, melyen elől két lyuk van, ami a két szemünknek felel meg. A fény ezeken a réseken keresztül megvilágítja az edény előtt lévő teret. Ez egy példa. így a Hangok, Fények és Sugarak (szgra 'od zer gszum), melyek a Természetes Állapot potencialitásának megnyilvánulását - a cel megnyilvánulását -jelentik, természetesen megjelennek. Mikor így Thögált gyakorlunk, a testei, beszéddel és tudattal kapcsolatos jelek megnyilvánulnak. A testei kapcsolatos jel, hogy nagyon kényelmesen érezzük magunkat, és nyugodtak vagyunk, mozdulatlanok, mint a teknős a nagy páncéljában. A beszéddel kapcsolatos jel, hogy nincs beszédkényszerünk, és inkább csendben maradunk. A tudattal kapcsolatos jel, hogy a tudatunk olyan, mint a hálóba került madár. A gondolatok feljövetelükkor azonnal fcloszlanak. Bármilyen jel vagy vízió jelenik meg, természetesen jön, nem a lestünk, beszédünk vagy tudatunk hozta létre. Mikor ezek a jelek megjelentek a gyakorlónak, nem kell azt gondolnia, „Ilyen és ilyen vagyok." A jelek pusztán gyakorlásunk haladását jelzik és fölmutatják mennyire stabilan maradunk a Természetes Állapotban. Ha az első szint megvalósítását követően halunk meg, már csak kétszer kell újjászületnünk, és mindig kapcsolatban leszünk ezekkel a tanításokkal. Ha sötét elvonulást gyakorlunk, a jelek szintén megjelennek. Például, lehetnek füsthöz vagy villámláshoz hasonló jelek. Vagy hirtelen víziónkban a sötét szoba nagyon világos lesz, mintha telihold tündökölne, és mindent jól láthatunk a szobában. Vagy megláthatjuk a gyakorlóházunk falát. Hasonló jelek jöhetnek a kjerim vagy a tumó gyakorlásánál is a tantra rendszer szerint. Érezhetjük, hogy a térben lebegünk, szabadon repülünk az égen. Ezek a jelek még nem nagyon stabilak, de jelzik, hogy következetesen a Természetes Állapotban vagyunk. 7. A víziók második fázisa A kifejlesztés második fázisánál a víziók megváltoznak, egyenes fénysugarak jelennek meg fönt és lent, olyanok, mint a nyílveszők, lándzsák, vagy szövedékek. Ez annak jele, hogy az egyesülés elkezdődött. Az alakok és a színek tisztábbak, mint előtte. Tárgyakat láthatunk. Hálót láthatunk hosszú ideig, de a hálón kívül vagyunk, így gyakorolva hosszú időn át a jelek sokasodnak, és öt év alatt elérhetjük a Szivárványtestet. Először a thiglék mustármagokhoz hasonlóak, majd megnőnek és kifejlődnek a gyakorló tudása és képessége szerint. A magas képességű gyakorló olyan nagy thigléket láthat, mint egy-egy pajzs, a közepes képességű tányér nagyságúakat, az alacsony képességű kislabda nagyságúakat. Egén szálló nyíl vagy madár víziónk is lehet, vagy láthatjuk, ahogy a virágokról nektárt gyűjtő méhek jönnek-mennek. Különféle vízióink lehetnek, láncok, villámlás, hegyeken szökdelő állatok, szarvas, és egyebek. Fokozatosan ezek a víziók egyre stabilabbak lesznek, és mozgásuk lelassul. Víziókat láthatunk a thiglék belsejében is. 73

Ha a víziók háromszög alakúak és fehérek, magasabbra kell néznünk. Ha téglalap alakúak és vörösek, lefele kell néznünk. Ha négyszögűek és sárgák, jobbra kell néznünk. Ha inkább kör alakúak és zöldek, balra kell néznünk. Ha hegyes háromszögek, és kékek egyenesen előre kell néznünk. Ezek az alakzatok és színek a feszültség elnyugtatásának eredményei, azt jelentik, hogy bizonyos elemi energiák feljöttek a gyakorlóban. Fokozatosan a thiglék megnőnek és megsokasodnak, betöltik egész látóterünket. Ezeket a gömbszerű thigléket ötszínű szivárványfény veszi körül. Mindegyik belsejében buddha vagy istenség fejét, felsőtestét, a testének jobb vagy bal oldalát láthatjuk. Néha ezek a fonnák mozognak, néha nagyon stabilak. Ez attól függ, milyen stabilan folytatjuk a Természetes Állapotban. Fokozatosan ezek a víziók stabilabbak lesznek, és mozgásuk lecsitul. Végül, bármerre nézünk, víziókat látunk. Ezek a víziók mindent befednek. Mikor ezt a fázist elértük, megjelennek a test, beszéd és tudat jelei. Testünknek nincs semmi kívánsága, hogy mosakodjunk vagy ne, tiszta ruhát vegyünk vagy ne, és egyebek. A beszédünk olyan lesz, mint az őrülté, pusztán értelmetlen halandzsa. Tudatunk olyan lesz, mint azé, aki erős mérget nyelt, nem reméli, hogy túléli, és nem fél, hogy visszaesik a szamszárába. 8. A víziók harmadik fázisa Miért nyilvánul meg teljesen a trikája, azaz a dharmakája, szambhógakája és nirmánakája? Mert spontán létezik a Természetes Állapotban. A spontán feljövő víziókat nem az érzékszervek fogják föl, hanem egyenesen a Rigpa. A test, beszéd és tudat Spontán Tökéletes (lhun-grub). A víziók maguktól jönnek, akár tanult vagy tanulatlan vagy. Ezt jelenti a „teljes mértékű" (tsad) megvalósítás. Nem számít, mit látunk a napfényben, a sötétben, vagy az égbolt üres terében, víziónk átfogó és panorámaszerű lesz. Az összes vízió teljes. Miért jönnek fel ezek a víziók? Nem alakítottuk ki, nem vizualizációval hoztuk létre, mert potenciálisan mindig benne voltak a Természetes Állapotban. Ha a Tudat Természetében tartózkodunk, a Természetes Állapot potencialitásából bármi megnyilvánulhat. Természetesen és akadálytalanul jön elő fonásából. Mindig ott volt, bár elhomályosítva és felismeretlenül. Olyan, mintha a tiszta tükörbe néznénk és látnánk teljes arcunkat. Nem kell semmit tennünk ahhoz, hogy előjöjjenek, már minden itt van. Ezek a fénynél, sötétben és az üres térben előforduló víziók természetesek és belsők. Nem a ludat hozza létre, sem az olyan másodlagos okok, mint a napfény, sötétség, vagy tér. Bármi jelenik meg, a forrásban benne van. Ebben a fázisban minden thigle potencialitása megnyilvánul, és teljes mandalává válik, mely olyan, mint a háromdimenziós mennyei palota. Minden thigle belsejében látjuk az öt Dhjáni Buddhát és Családjaikat, minden thigle tele lesz buddhákkai, nem marad üres tér. Ezek a buddhák valóságosak, tudatosak, majdnem megszólalnak. Tehát ez nem statikus kétdimenziós kép. Dinamikus és élő. Általában sitróként, Békés és Haragos Istenségekként jelenik meg. A Békés és Haragos Istenségek egész soksága a saját Természetes Állapotunk energiája vagy alkotó potencialitása. Mind nagyon világosan jelennek meg, valóságosnak és anyagiaknak látszanak, akár hallottunk róluk, akár nem, és nagy számban jelennek meg. Most a Természetes Állapotban lévő összes potencialitás megnyilvánul. Olyan dharma tanításokat hallunk, melyeket még soha, a régmúlt összes tanítását és a jövő összes tanítását is. Az összes ilyen tanítás benne van ebben az egyedüli eredendő forrásban. Nem csak látott vízióink vannak, hallunk is dolgokat. Akkor a buddha alakok, mint bőrünk pórusai, számtalanok. Ha kezünkre nézünk, azt látjuk, hogy ötszínű fény-aura takarja, és öt szín tündököl elő belőle. Szívközpontunkból szivárvány fénysugarak jönnek elő, és a thiglék belsejében lévő mandalák buddháinak és istenségeinek szívébe mennek, kiket magunk előtt látunk, és így a sugarak direkt kapcsolatot hoznak létre köztünk. Vagy a két szemöldökünk közül jönnek elő fénysugarak és ugyanúgy kapcsolatba lépnek a thiglékben lévő összes buddha-vízióval. Öt vagy még több thigle csüng

74

a szemöldökök közül kilépő minden fénysugáron. Fokozatosan a külső világ összes közönséges vízióját magába foglalja a személyes vízió. Ezen a ponton akadálytalanul át tudunk menni a falon vagy a kemény sziklán, mivel a tudatos valóságunk már nem érzékeli szilárdnak a világot. Az anyagi dolgok már nem léteznek számunkra. Belsőleg, a klésák vagyis negatív érzelmek teljesen megtisztulnak, és működésük megszűnik. Tehát, már nincs direkt kapcsolatunk a szamszárával. Az összes karmikus lenyomat eltűnik. Kiszabadulunk a három hálóból, mely az egyént elkapja, és fogva tartja: a külső hálóból, mely a közönséges karmikus vízió, a belső hálóból, mely a fizikai test, és a titkos hálóból, ami az alany és tárgy kettőssége. Mindezek a hálók kinyílnak, és megszabadulunk, tehát, már semmi sem gátolja buddhává válásunkat. Ekkor láthatóvá válnak a test, beszéd és tudat jelei. A testtel kapcsolatos jel, hogy úgy érezzük magunkat, mint az ingoványos iszap sűrűjéből kiszabadult elefánt. Testünk többé nem betegszik meg, ellenőrzés alatt tartjuk, és meg tudunk gyógyulni minden betegségből. A beszéddel kapcsolatos jel, hogy beszédünk olyan, mint a kumbhandáé (grul-bum), hangzása nagyon kedves és mindenki szívesen hallgatja. A ludat jele ahhoz hasonlít, mint mikor az ember már átesett a rózsahimlőn és védetté vált, nem fél, hogy újra elkapja a betegséget. Nem fél, hogy ismét visszaesik a szamszárába, de nem is büszke a buddhaság elérésére és nem is vágyik rá. Ekkor megszabadul az összes negatívitástól, tisztátlanságtól, korlátoltságtól és elhomályosulástól. Ha a gyakorló ilyen jeleket kap, nincs már messze a buddhaság elérésétől. Olyan, mint a terhes nő, akinek eljött az ideje és szülni fog, már nem állhat meg. 9. A víziók végső fázisa A víziók kifejlesztésének negyedik fázisa a jelenség kiürítése a Valóságba (bon-nyid zad-pa'i sznang-ba). Ennek a kiüresítésnek vagy felolvasztásnak (zad-pa) három fázisa van. A külső kiüresítés azt jelenti, hogy az összes tiszta és tisztátalan vízió kiürül és felolvad a Természetes Állapotba. Itt a Valóság (bon-nyid) a Természetes Állapot másik neve. A belső kiüresítés azt jelenti, hogy fizikai testünk kiüresedik és felolvad az üres térben. A titkos kiüresítés azt jelenti, hogy összes gondolatunk kiüresedik és visszaolvad a Természetes Állapotba. Külsőleg a Thögál gyakorlója más személyekhez hasonlóan néz ki, de víziója különböző. Már nem lát tisztátalan karmikus víziókat. Visszakerült a buddhák és mandalák tiszta víziójába. Ennél a legmagasabb fázisnál, víziói kiteljesednek, és az összes visszaolvad a Természetes Állapotba. A víziók a Természetes Állapotból jönnek föl, a Természetes Állapotban fejlődnek, és végül a Természetes Állapotba olvadnak vissza. Visszatérnek forrásukba. Itt, a víziók kifejlesztésének végső pontjánál, a gyakorló rá kell, hogy nézzen az ujjára, és anyaginak kell tartania, így képes lesz a közönséges valóság szintjén lévő emberekkel foglalkozni. Legalább az egyik ujjhegyét anyaginak kell tartania. Belsőleg, a fizikai test már a térbe kezd olvadni, titkos szinten, a tudatában az összes gondolat kezd eltűnni. A buddháknak nincsenek kalandozó gondolataik (rnam-rtog), mint a közönséges lényeknek, ők Jesével (je-sesz) rendelkeznek, ami az eredendő bölcsesség, a valóság azonnali intuíciója, melynek jellemzője a nem-kettősség. A közönséges elhomályosult érző lényeknél is ott van ez a Jese (szkt. dzsnáná, gr. gnózis), mely időben és lételméletileg megelőzi a gondolkodási folyamat megjelenését. Ez a Jese azonnali intuitív Tudatosságként létezik a feljövő gondolatok előtt, de később maguk a gondolatok borítják be és homályosítják el a többi feljövő gondolattal együtt, melyek az első gondolathoz kapcsolódnak. A Jese nyitott és korlátlan, teres és átfogó eredendő tudatosság (je nasz sesz-pa), míg a námtog vagy kalandozó gondolat (rnam-par rtog-pa) korlátolt, szűk, és tudatlansággal vegyített. Ez utóbbi jellemzője az alany és tárgy kettőssége, benne-rejlően tudatlanságtól szennyezett, és sosem úgy fogja föl a dolgokat, ahogy vannak. Ellenben, a buddhák által tapasztalt Jese tiszta és szennyeződéstől 75

mentes. Buddha rendelkezik az azonnali eredendő (je) tudással (sesz). Míg a Rigpa olyan, mint a tiszta, nyitott égbolton (kiinsi) tündöklő nap, a Jese olyan, mint a világon mindent bevilágító napsugarak. Rigpa egy van, Jese sok. 10. Álomgyakorlat Most az álombéli éjszakai víziókkal foglalkozunk. Életünk több mint egyharmadát alvással töltjük, ez olyan időszak, melyet felhasználhatunk a gyakorlásra. De hogyan? Három szempontot kell figyelembe vennünk: 1. az alvás integrálását a Tiszta Fénnyel (' od gszal gnyid dang bszreba), 2. milyen hibák és erények jönnek föl ezzel kapcsolatban (de' i szkjon jon 'csar), 3. a lényegi pontot az alvás ellenőrzéséhez (gnad bzung ar la gtad). Mikor elalszunk, álmodunk akár emlékszünk rájuk, akár nem. Ezeknek az álmoknak a forrása karmikus eredetű. A nap folyamán sok tapasztalásunk és érzésünk van, mivel az öt érzék működik, és amikor elalszunk, ezek ismét feljönnek a künsi námséből, vagyis a tudatalatti pszichéből. A múltbéli tapasztalások nyomai a tárháztudatban maradnak, és a tudat ismét előhívja őket az alvás során. Az érzelmeink nyomai is a künsiben maradnak, habár már lenyugtattuk és elfelejtettük a szenvedélyünket, indulatunkat. Ezek a nyomok a tudatban maradnak. Ébrenlét alatt az érzékek különböző külső tárgyakkal vannak elfoglalva, de mikor elalszunk, az érzékeink felolvadnak a künsiben, ahogy a teknős visszahúzza végtagjait a páncéljába. Tehát az alvás alatt álmok jönnek föl a künsibe rejtett nyomokból. Hogyan gyakoroljunk, hogy az álomállapotot integráljuk a meditációval? Használjunk magas párnát és kényelmes ágyat. Vegyük föl az alvó oroszlán helyzetét, azaz feküdjünk a jobb oldalunkra, tegyük a jobb kezünket a fejünk alá, bal kezünket a combunkra. (A nők pont fordítva helyezkedjenek el.) Vizualizáljuk, hogy az ágyunk lótusz, nap és hold. Négy állat tartja- oroszlán, elefánt, ló és garuda-, ami a harag (oroszlán), zűrzavar (elefánt), vágy (garuda) és egyéb szenvedélyek legyőzését jelenti. Végezzünk tisztító légzést, mely megtisztítja a három csatornát, vagyis a haragot, vágyat és nem-tudást. A szokásos tisztító légzést kilencszer végezzük, de itt csak háromszor. Mivel az ágyban fekszünk, ezt finoman végezzük. Aztán vizualizáljuk a torokközpont csakráját négy küllővel, közepében fénygömbbel, mely öt színben tündököl, mint a páva tojása. Fókuszáljunk arra a pontra, és ne engedjük, hogy a múlt vagy jövő gondolatai elragadjanak, a Természetes Állapotban tartózkodva aludjunk el. Ha folyamatosan végezzük ezt a gyakorlatot, a jó képességű gyakorlónak tiszta álmai lesznek. A Természetes Állapotban marad, és nem ébred fel idő előtt. Tiszta víziói lesznek, és az álom állapotát gyakorlásra használhatja. Ha nem hagyja el a Természetes Állapotot, és mélyen alszik, akkor ez mély meditáció lesz. Az alvás fénye a meditáció fényévé válik. A közepes képességű gyakorló így gyakorolva, álmában felismeri, hogy álmodik. Eszébe jut, hogy alszik, és a Természetes Állapotban akar maradni. Az alacsony képességű gyakorló, ha folyamatosan gyakorol, nem pazarolja el az életét, és könnyedén magát a Természetes Állapotban találja. Ha szorgalmasan gyakorol pozitív álmai lesznek, és néha éber álmai is. Ha az álomgyakorlatunk nem sikeres, azt jelenti, hogy hiányzik a tanítás iránti odaadásunk. Ha nem tudjuk ellenőrizni a túl mély alvást, azt is jelentheti, hogy túl sokat ettünk vagy ittunk, vagy túlságosan kifárasztottuk magunkat a sok munkával. Azt is jelentheti, hogy az elemeink kiegyensúlyozatlanok. Ebben az esetben keljünk föl és igyekezzünk tartani a Természetes Állapotot. Ha emlékszünk az álmainkra felébredéskor, hasonlítsuk össze őket az ébrenléttel. Látni fogjuk, hogy az álmainknak és az ébrenlétünknek nagyjából azonos minőségei vannak. A Tantrákban sok gyakorlat van az álomállapottal kapcsolatban, mint például az istenségekké alakulás. 76

11. A Négy Lámpa A Thögál gyakorlásánál négy fényről vagy Négy Lámpáról (szgron-ma bzhi), néha Hat Lámpáról (szgron-ma drug) beszélünk. Ez a Négy Lámpa a következő: 1. Az Öneredő Bölcsesség Lámpája (sesz-rab rang-bjung gi szgron-ma), 2. A Tér Dimenziójának Teljesen Tiszta Lámpája (dbjingsz rnam-dag gi szgron-ma), 3. A Vízgömb Lasszózó Lámpája (rgyang zhagsz csu'i szgron-ma), és 4. Az Üres Fénygömb Lámpája (thig-le sztong-pa'i szgron-ma). Az Első Lámpa vagy fény a Tregcsö. Először szükségünk van erre a Lámpára, ha valamit látni akarunk. A Tregcsö alapvető és fő gyakorlat. Stabilan a Természetes Állapotban folytatást jelenti. Ez a belső Azonnali Tudatosság. Itt az Öneredő Bölcsesség (sesz-rab rang-bjung) nem a szutra rendszer bölcsességét (sesz-rab), hanem a Rigpa (tisztaság aspektus) és a Künsi (üresség aspektus) egységét jelenti. Úgy magyarázzák, hogy olyan, 138 mint a napfénnyel bevilágított üres égbolt. Meg kell értenünk, hogy a Természetes Állapot üresség, aminek három elválaszthatatlan tulajdonsága van: tér (nam-mkha'), dimenzió (dbjingsz), és hatalmas kiterjedés (klong). A námkhá a külső tér, mely minden dolgot magába foglal, a long a námkhában lévő tárgyak saját tere, a jing a direkt tapasztalás tere. A Második Lámpa olyan, mit a filmnézés a moziban. A Thögál víziók az előttünk lévő térbe jönnek és megnyilvánulnak. Mikor a nyitott égbe nézünk, pislogás nélkül erősen a térbe fókuszálunk. Az ablakráma mellet, a horizonton, vagy a fák nyúlványai mellett azt találjuk, hogy a tér fehérebb, míg a közepe felé sötétebb. Ha folytatjuk a nézést, a szélek körüli fényes rész megnő. A Thögál víziók a sötétebb középső részen jelennek meg. Olyan, mint a szemben lévő falra vetített film. A Harmadik Lámpa a fizikai szemre utal, mint kapunyílásra. A Kati csatorna összekapcsolta a fizikai szívet a szem érzékszervvel. Sötét elvonulásban a víziók sokkal tisztábbak és fényesebbek, mint a napfénynél, de az elv azonos. A Dzogcsenben a szem érzékszervnek szokatlan nevet adnak (rgyang zhagsz csu'i szgron-ma), ahol a „rgyang" „távolságot", a „zhagsz" „lasszót", és a „csu" „vizet" jelent. Miért? Ha így gyakorlunk, szenvedésünket és elhomályosulásainkat messzire küldjük, ezért „rgyang". Megfigyeljük a víziókat és azok fejlődnek, ez a „zhagsz". A szem érzékszerv kapcsolatban van a vesével, melyet a vízelem szabályoz, és ezért „víz". Az ősi bönpó gyógyászat tudománya szerint, a külső szerveket belső szervek szabályozzák. Ez az információ megtalálható például a zsángzsung nye-gyü embriológiai beszámolóiban is, a szem a vesének és a vízelemnek, az orra tüdőnek és a levegőelemnek, a nyelv a lépnek és a földelemnek felel meg, és így van a másik két érzékszervvel is. A Negyedik lámpa olyan, mint egy kis fehér vagy fekete pötty az égbolton, vagy mint a napfényben látható szivárvány thigle. Először nagyon kicsi, de fejlődik, mert a Természetes Állapotban folytatjuk. Természetük üresség (sztong-pa). Thiglének nevezzük, ahol a „thig" azt jelenti „papírra húzott vonal", azaz, hogy kapcsolatban van a lényeggel, vagyis a Természetes Állapottal, és a „le" „nagyon tisztát" jelent. 12. Szivárványtest Hogy valódi dzsálüpák ('dzsa'-lusz-pa) legyünk, gyakorolnunk kell a Thögált. Ezeket a víziókat nem a tudat hozta létre, hanem spontán jelennek meg olyan másodlagos okok következtében, mint a napfény, a nyitott üres égbolt, vagy a sötétség. A Természetes Állapotból maguktól és önkéntelenül jönnek föl, és előkészítésükhöz nem kell először kjerim vagy dzogrim gyakorlatokat végeznünk, csupán a Tregcsö gyakorlásunkat kell stabilizálnunk, és a víziók automatikusan megjelennek. Fokozatosan az össze békés és haragos istenség 77

megjelenik, és ezek a víziók a beteljesülésükig fejlődnek. Aztán visszaolvadnak a Természetes Állapotba. A Thögál vízióknak ugyanolyan tulajdonságai vannak, mint a hétköznapi életünk közönséges vízióinak, és azonos forrásból is származnak. Mivel fizikai testünk is víziónk része, és azonos a forrása, a vízióink felolvadásának idején, szintén felolvad. A fizikai testünk a tisztátalan karmikus víziónk része. A tiszta víziónk lesz a tényleges dzsálüpa, a valódi szambhógakája és nirmánakája. A dzsáliipa megjelenhet anyagi formában az emberek tanítására. A szambhógakáját csak az árják látják, azok a bodhiszattvák, akik már átjutottak az öt út harmadik fokán, és tanításait is hallani tudják. A közönséges érző lények nem tudják hallani vagy látni a szambhógakáját, és ezért számukra emberi alakban, nirmánakájaként nyilvánul meg.

78

FELAJÁNLÁS IMA GO SZUM DÁGPE GEVÁ GÁNG KJI PÁ A Három Kapum által létrehozott minden erényt, KÁM SZUM SZEMCSEN NÁM KJI DÖN DU NGO Felajánlom a Három Birodalom lényei javára, DUG SZUM SZÁGPE LE DRIB KUN CSÁNG NE Tisztuljanak meg a három időben felhalmozott karmikus homálytól, KU SZUM DZOGPE SZÁNGYE NYUR TOB SOG És gyorsan érjék el a tökéletes buddhaság Három Testét!

79

GYERPUNG NÁNGZHER LÖPO: A DZOGCSEN LÉNYEGE A ZSÁNG-ZSUNG NYE-GYÜ HAGYOMÁNY SZERINT A rigpa eredendő állapota minden alapja. Az út önmagától tökéletes, erőfeszítésen és haladáson túli. A gyümölcs önmagától tökéletes saját állapotában. A valódi értelemben nincs tartandó szemlélet. A valódi értelemben nincs min meditálni. A valódi értelemben nincs követendő viselkedés. A tudat olyan, mint a tér. A tudat sajátossága a tudat természete. A tudat jelentése a jelenség végső természete. A végső nem-született dimenzióban Szakadatlanul meglévő bölcsesség, A keletkezés és megszűnés kettősségét meghaladó egyediili gömb (Egyedüli Lényegiség, vagyis a Természetes Állapot).

80

GÁRÁB DORDZSE VÉGRENDELETE MANDZSUSRIMITRÁNAK: A három velős útmutatás, mely fején találja a szöget Szembesülj a tiszta jelenléttel! Döntsd cl, hogy csak ez az egy számít! Győződj meg róla, hogy ez az igazság!

Tartalom Előszó.............................................................................................................3 Guru-jóga ima.................................................................................................5 Bevezetés a Dzogcsenbe.................................................................................6 A buddhaság elérése.....................................................................................13 A négy lényegi pont......................................................................................19 Az üresség szemlélete és a Dzogcsen...........................................................24 A Dzogcsen szemlélete, gyakorlása és gyümölcse.......................................48 81

Dzogcsen előkészítő gyakorlatok, rusenek...................................................68 Trcgcsö.........................................................................................................84 Thögál...........................................................................................................87 Felajánlásima..............................................................................................103 A Dzogcsen lényege...................................................................................104 Gáráb Dordzse végrendelete.......................................................................105

A Fénygömb Alapítvány célja és tevékenysége: A keleti és nyugati filozófiák ápolása A keleti tudományok beillesztése a nyugati életmódba A buddhista pszichológia és más egészséges életmód alkalmazása Élő buddhista mesterek és a buddhizmushoz kapcsolódó tanítók Magyarországra hívása, előadásaik szervezése Jóga és meditációs rendezvények, kurzusok, tanfolyamok, táborok szervezése Tibeti, szanszkrit, kínai és más keleti nyelvek oktatása 82

A magyar spirituális hagyomány kutatása és ápolása Tibeti gyógyító lámák Magyarországra történő meghívása, előadásaik szervezése Könyvek, füzetek, folyóiratok kiadása a fenti témákban Az alapítvány által szervezett kurzusok, kiadott könyvek, és füzetek iránt érdeklődni lehet Urgyennel a 06-20-5543746-os és Pemá Lhámónál a 06-30-2482608 telefonszámon. e-mail: [email protected], http: //web.pr.hu/urgyen

A Dharma-könyvek védelméről A Dharma-könyvek Buddha tanításait tartalmazzák, erejük van, hogy az alacsonyabb újjászületéstől védjenek és a megszabaduláshoz segítsenek. ezért tisztelettel bánjunk velük, ne tegyük őket piszkos, alacsony helyre, vagy ahol ráléphetnek vagy beszennyeződhet.

83