Lauren Blakely
Mister O
Ulpius Baráti Kör Budapest A mű eredeti címe: Mister O
Fordította Farkas Melinda
Copyright © Lauren Blakely, 2016 Hungarian translation © Farkas Melinda, 2 016 © Művelt Nép Könyvkiadó, 2017 ISBN 97861556 76321
RÓLAM A nevem Mister O. Legnagyobb fegyverem a gyönyör. A cél, hogy a nő azt érezze: „Éde s istenem, ez h ihetetlen!” Ha a férfi képtelen elérni ezt, nincs keresnivalója a hálószobában. Igazi vérpezsdítő, észveszejtő eksztázisról van szó, pont olyan orgazmusról, amit én minden alkalommal megadok a nőknek. Ettől leszek én a gyönyör mestere, a célom nem más, mint újra meg újra a mennyekbe repíteni a szebbik nemet. Naná hogy mindenem az örömszerzés, de nézz csak meg jobban! Dögös vagyok, az eszem vág, mint a borotva, a munkám irigylésre méltó, a szívem aranyból van. Nos, igen. Az élet szép… Aztán jön egy nő, aki azt kéri, tanítsam meg, hogyan kell egy férfit elcsábítani, és tessék, máris minden összeomlik. Hogy mi a gondom ezzel? Azon túl, hogy a legjobb barátom húga, csupán annyi, hogy ellenállhatatlan! Pláne hogy az édes, kívánatos Harperről kiderül, ő is olyan mocskos, mint én, és szeretné tökélyre fejleszteni a képességét. Mi bajom lehet abból, ha megtanítom mindenre, amit a csábításról tudok, pláne egy olyan lánynak, akit titokban nagyon is kívánok? Semmi baj, ha pár szaftos üzenetet váltunk. Na jó, pár száz üzenetet. Vagy ha a ruhája cipzárja a kelleténél lejjebb csusszan. Vagy ha szinte felfal a tekintetével a vonaton, a családja jelenlétében. A probléma az, hogy minél több éjszakát töltök vele, annál
több nappalt is szeretnék, és életemben most először nemcsak az érdekel, hogy a nő sikongatva élvezzen el, hanem az, hogy miként tarthatnám magam mellett még jó hosszú, hosszú ideig. Úgy tűnik, hogy Mister Orgazmus igazi kalandjai még csak most kezdődnek…
Ajánlás Ezt a könyvet az olvasóimnak ajánlom. Miattatok írok! Mindemellett, ahogy mindig is, a legkedvesebb barátomnak, Cynthián ak ajánlom.
Előszó Mondjak három számomra kedves dolgot? A válasz pofonegyszerű. Egy hazafutás a kedvenc softballcsapatomtól, a képregényrajzolás, és természetesen a nők kielégítése. Nem fogok hazudni. Az utolsó fényévekkel jobb a többinél. Egy nőt úgy a csúcsra juttatni, hogy közben széttépi a lepedőt és csillagokat lát, a Világ Legjobb Dolga. Kicsit olyan ez, mint a nyári szünet, a karácsony és utazás a Fidzsi-szigetekre, vagy inkább ez mind egybegyúrva. A pokolba! Ha képesek lennénk valahogy hasznosítani a női orgazmuskor felszabaduló energiákat, biztosan egész városokat el tudnánk látni árammal, megállíthatnánk a globális felmelegedést, sőt még talán a világbékét is sikerülne elérnünk. A női orgazmus ugyanis a mindenség összes jó dolgának a megtestesülése, pláne ha én idézem elő. Én pedig már több ezret gerjesztettem eddig! Én vagyok a gyönyör királya, a jótékonyság megtestesülése, egyszer szégyellős, máskor vad szexállat, a célom pedig nem más, mint hogy a lehető legtöbb orgazmusban részesítsem a szeretőimet. Hogy miként sajátítottam el ezt a lenyűgöző képességet? A válasz egyszerű. Egyszerre tanulom és művelem az orgazmus művészetét. Szakértőnek nevezem magam, mert – és itt most tökéletesen őszinte vagyok – száz százalékig a női kéj beteljesülésének megszállottja vagyok. Csak a teljes kielégülés a cél, és ha képtelen vagy ezt elérni, inkább bele se kezdj.
Persze, el kell ismernem, hogy még nekem is van mit tanulnom. Hogy miért? Hát, barátaim, a nők mindig tudnak valami újat mutatni! Hogy szereti? Lágyan? Keményen? Gyorsan? Lassan vagy inkább durván? Foggal vagy játékokkal szereti? A péniszemmel vagy a nyelvemmel, esetleg az ujjaimmal a legjobb neki? Vágyna valami különlegesre? Esetleg egy madártollra, vagy egy vibrátorra, talán mindkettőre? Minden nő más, és mindenkit másként kell eljuttatni a csúcsra. Az odáig vezető út pedig minden alkalommal különleges. Magamban mindig jegyzetelek, tanulmányozom a reakcióikat, és a végén mindig véghez viszem, amit elhatároztam. Biztosan ezért vagyok én a női orgazmus Magellánja. Egy vérbeli felfedező, aki félelem nélkül, határozottan és mindenre készen vág bele a kalandba, hogy miután feltérképezte az adott hölgyemény gyönyört adó pontjait, eljuttassa a fellegekbe, miközben h angosan kiáltozik. Néhányan azt gondolhatják, hogy függő vagyok, de mégis mi a rossz abban, hogy imádom kényeztetni azokat a nőket, akikkel dolgom akad? Ha ettől egysíkúnak tűnök, hát legyen. Büszkén beismerem, hogy ha megtetszik egy nő, azonnal elképzelem, milyen lehet, amikor elélvez, milyen hangot adhat ki, és máris neki akarok látni a feladatnak. Sajnos van egy nő, akivel nem tehetem ezt meg, pedig az agyam szinte már csak ezen pörög. Hiába, ez egy hamvába holt küldetés. El kell tennem ezt a gondolatot egy különleges fiókba, bezárni és eldobni a kulcsot, mert ez a nő maga a megtestesült tabu.
Szívás. Ráadásul a helyzetemet az sem könnyíti meg, amiket ez a nő mond nekem.
ELSŐ FEJEZET Azt mondják, a férfiak az id őkilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékában a szexre gondolnak. Az egyszer biztos, hogy én e zzel nem v itatkozom. Miért is tenném? Lényegében tökéletes megállapítás, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a maradék egy százalék agykapacitás megállás nélkül a többi érdektelen dologgal foglalkozik. Az én esetemben – és ez a mentségemre szolgál – a szex a munkám része. Ahogy az ismerkedés és az autogramosztás is. Ezért is vagyok épp en ebben a menő , Upper We st Side- i Nyitott Könyv könyvesboltban. Néhány órája kezdődött az alá írósdi, akkor még hosszú sor kígyózott az ajtó előtt. Hama rosan végzek, már nincsenek sokan, körülbelül a felük nő, ami egyáltalán nem zavar, sőt! Pár éve szinte csak pasik vo ltak rám kíváncsiak. Persze, v annak még most is hímek, m int ez a srác, itt. Nekem az a kedvenc részem mondja a nyikorgó hangú,
‒
kócos, meglehetősen furcsa srác, és az egyik táblára mutat, amin Mister Orgazmus éppen egy tucat kiéhezett, nagy mellű nőt ment ki egy lakatlan szigetről. Mi történhet? Csakis egy mesebeli, köpenyes hős lovag képes újra életre kelteni aggasztóan elhanyagolt testüket. Megijedek, ha arra gondolok, min mehettek keresztül ezek
a nők, mielőtt a hős megé rkezett. Na, igen, az a rész valóban klassz jegyzem meg, röpke
‒
vigyort
villantok
párszor. Mister ‒
a
srácra,
Orgazmus
és nagy
hölgyeknek, nem igaz? De! vágja rá elkereke de tt,
egyetértőn
szolgálatot
komo ly
‒
bólogatok tett
a
tekintettel
a
fiú. Annyira sokat segített nekik! ‒
A srác nem lehet több tizenhatnál, és furcsa, de egy részem azon agyal, vajonmiért nézi ez a siheder az én ócska
tévésorozatomat. Másfelől viszont nagyon is megértem. Amikor annyi idős voltam, mint ő, én se tudtam semmit a csajokról. Talán pont emiatt kezdtem rajzolni Mister Orgazmus kalandjait. A valamikor még csak neten elérhető rajzfilm mára már késő esti tévésorozattá nőtte ki magát, és az említett szájhős önfeláldozó tetteit meséli el. Szájhős. Tényleg ezt mondtam. De csak a fejemben. Mindegy. Ez kétségkívül nagy nézettségű rész volt, ráadásul emiatt döntött úgy a csatornám, hogy pár régi képregényemmel együtt kiadja nyomtatott formában. Nick Hammertől, szeretettel. Különleges kiadás meg minden, ahogy az aranyszín plecsni is igazolja a borítón. Lehetne, hogy Raynek dedikálja? kérdezi a fiú, és én máris emelem a tollamat, amikor a szemem sarkában egy aranyló villanásra leszek figyelmes. Egy kéz utána egy zsebben landol. Francba. Azt hiszem, tudom, miben mesterkedik a nő Ray mögött. ‒
‒
Befejezem a szignálást és átnyújtom a könyvet. Hajrá, Ray, tedd boldoggá a nőket! bocsátom útjára, összeütjük az öklünket, és ő úgy bámulja a kezét egy pillanatra, mintha legalábbis megáldotta volna egy istenség. ‒
‒
Még jó. Úgy lesz. Egy igazi gyönyörcsődör akarok lenni válaszol Ray Mister Orgazmus egyik legismertebb mondatával, és a mellkasához szorítja a könyvet. Ez a srác egy nap megőrjíti majd a nőket. Véresen komolyan gondolja, de most még túl fiatal. Csak tizenhat. A sorban következő rajongó felé fordulok. A két mell előttem ‒
‒
majd kiböki a szemem. Ez itt már önmagában is képes lenne megkeményíteni egy férfit, amolyan kidülledő szemű, nyálcsorgató kéjenccé tenni egy szempillantás alatt. Engem sem hagy hidegen a látvány… végtére is mellekről van szó. A mellek pedig az én kedvenc játékszereim. Szerencsére sokat dolgoztam azon, hogy ellenálljak a csábításnak. A munkám része, hogy találkozzam idegenekkel, így hát nem szabad elolvadnom minden egyes női kebeltől. Ez a nő és a mélyen kivágott fehér felsője kemény próbatétel. A legtöbb férfi már rég kikészülne. Előrehajol, csak hogy ingereljen. Körbenézek, hátha a nagyon terhes, mindig mosolygó és kiváló PR-szakember Serena, aki a műsoromon dolgozik a Comedy Nationnél, már visszatért a legutóbbi pisilésből. Ő mesterien tudja leállítani az efféle sóvárgó rajongókat. Persze egyáltalán nem akarok panaszkodni. Nem zavar, ha a nézőim az ilyen alkalmakkor kissé beindulnak. Ez teljesen
rendben van. A gond az, hogy az az érzésem, ezeknek a melleknek a tulajdonosa súlyos fenyegetés. Helló! köszöntöm mosolyogva a szőkeséget. Csevegj. Figyelj. Ez is a munkám. Legyél az este tizenegyes műsoridősáv vezető ‒
‒
tévésorozatának közkedvelt arca. Na jó, szinte minden idősávban futó műsorok közül a legnézettebbnek az arca. Emiatt is odavan a csatorna feje, de ez egy másik történet. A nő a mellkasához emeli a kezét. Ezt az ezeréves taktikát veti be, hogy elérjen n álam valamit? Hűvösen kedves marad ok. Samantha vagyok, és ann yira imádom a műsorát! A múlt héten elolvastam a cikket magáról a Men’s Health ben! ‒
Teljesen odavagyok az elhivatottságáért, a testéről nem is beszélve! A kérdéses cikkben szerepel pár kép rólam, edzés közben. Végtére is ez a Men’s Health magazin. Samantha a verbális cirógatás mellé kendőzetlenül végigsimítja az ing alá bújtatott felsőtestemet, egészen a… nos, mondjuk úgy, a legjobb formámig. Ez a nő itt, a könyvesboltban akar felszedni engem. A középső nevem az, hogy Elhivatott jegyzem meg mosolyogva, és kissé feltolom a szemüvegem. Ideges vagyok, de nem a bájai miatt. Sokkal inkább az zavar, amit az előbb csinált Ray mögött. Samantha közelebb h ajol és az orrom alá tolja a könyve t. Itt alá is írhatja, ha gondolja futtatja végig ujjait a dekoltázsán. Gyorsan magam elé kapom a könyvet. Kösz, de a b első oldal eddig nagyon jól bevált. Leírhatná a számát is teszi hozzá Samantha, én pedig ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
belefirkantom a nevem, és máris visszaadom neki a szerzeményét. Érdekes. Nem is tudom a saját számomat ismerem be. Ki jegyez meg manapság telefonszámokat? ‒
‒
‒
Hol a fenében van Serena? Remélem, nem szül a mosdóban! Samantha hangosan kacagva végighúzza rémisztően hosszú, rózsaszín műkörmeit az aláírásomon. Hammer ízlelgeti szemérmetlenül a vezetéknevemet. Ez az igazi neve, vagy esetleg magára aggatták, mert olyan… Nem, nem, nem! Elég! ‒
‒
‒
Ebbe nem megyek bele! Nem játszom mocskos szójátékot az arcomba mászó, a karomon végigsimító, rózsaszín körmű Samanthával! Bocsánat, elejtett valamit? Kiegyenesedem, ahogy meghallom az ismerős hangot. A kíméletlen humor ártatlannak tűnik a távolból. A szőkeség azonnal visszahőköl. ‒
Nem fortyan fel kurtán és a kíváncsiskodó felé fordul. Nem ejtettem el semmit. Biztos benne? kérdez vissza a hang őszinte aggodalommal. Hiába, képtelen vagyok visszatartani a mosolyomat. Pontosan tudom, h ogy a nő, akihez a h ang tartozik, már kitervelt valamit. Harper Holiday. Vörös haj, kék szempár, angyali, szexi arc, dögös test, és egy tökéletes száj, amiből a legédesebb szarkazmus árad. Na, vele bármilyen mocskos szójátékban ben ne lennék! Harper a szőkeség mögé áll, és kinyitja a tenyerét. ‒
‒
‒
‒
‒
Márpedig én elég biztos vagyok benne, hogy ez a jegygyűrű a magáé folytatja Harper, és a kék szempár aggódva néz Samanthára, miközben az orra alá emeli a kezében tartott aranykarikát. ‒
‒
‒
‒
Ez nem az enyém védekezik a szőkeség, a korábbi mézesmázos hang már a múlté. Harper a szabad kezével a homlokára csap. Ó, milyen buta vagyok! Valóban! A sajátját pár perce a zsebébe dugta, nem? azzal a nő jobb zsebére mutat, ahonnan átsejlik egy jegygyűrűforma. Én is pontosan erre gondoltam pár perce, amikor feltűnt a ‒
‒
mozdulat. Eldugta a gyűrűjét. Amikor megérkezett, biztosan elfelejtette, hogy rajta van, és az utolsó pillanatban gyorsan megszabadult tőle. A szőke nő arcából kiszalad minden vér. Ribanc. Ez itt folytatja Harper és a magasba emeli a kezében tartott gyűrűt az a darab, amit az ilyen helyzetekre tartogatok. Samantha halkan lekurvázza Harpert, aztán sarkon fordul, és kisétál a könyvesboltból. Élvezze a könyvet! kiált utána Harper, aztán rám néz azzal az „épp most mentettem meg a seggedet”tekintetével és elneveti magát. Nick Hammer. Ez az igazi neve? ismétli meg a kérdést ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
elváltoztatott, eln yújtott hangon. Hát ennyi. Serena a mosdóban maradhat még egy darabig.
MÁSODIK FEJEZET A vezetéknevem tényleg Hammer. Folyton ezt kérdezik tőlem. Mindenki azt hiszi, hogy kitaláltam, hogy írói álnév, vagy esetleg a régi időkben, amikor nehéz munkával, vetkőzéssel kerestem a kenyeremet, akkor vettem fel. Viccelek. Sosem vetkőztem. Pénzért. Ellenben nagyon szerencsés vagyok, amiért ilyen király vezetéknevem van, sőt duplán szerencsés vagyok, mert ha lány lettem volna, a szüleim Napsugárnak neveztek volna. Így végül anyám a pékségét nevezte el Napsugárnak, míg a két fiát Wyattnek és Nicknek. Pár évvel a pékség elindítása után született egy húgunk, aki így megúszta a hippi keresztnevet, de Josie még így is nagyon vibráló személyiség lett. Igazi szabad szellem. Csak nem Vegasban voltatok Penn-n el a hétvégén? mutatok a Harper ujjai közt lévő gyűrűre. Vagy nem is, várj! Talán Teller a szerencsés? Dehogy! Criss Angel! vágja rá Harper, és elteszi a piros táskájába. Ha muszáj lenne, ebből a táskából akár egy menekültsátrat is építhetnénk, akkora darab. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Most komolyan, Harper. Miért van nálad karikagyűrű? Elmondhatnám, de akkor meg kellene, hogy öljelek. Kérlek szépen! Sajnálom. Mondj el mindent! Harper eltakarja a száját és suttogni kezd. ‒
‒
Nem igazi. A hétvégi partira vettem. És működött? Harper bólint és elmosolyodik. Mint az álom! A Zöld Lámpás gyűrűje lett. A kölyök el volt ‒
‒
‒
ragadtatva. Ahogy annak lennie kell. Egyébként biccentek a kijárat felé kösz az előbbit. Egy pillanatra azt hittem, valami kéjtárgy van a zsebében. Harper arcára kiül a döbbenet. Volt már ilyen? Egyszer. Egy közönségtalálkozón. ‒
‒
‒
‒
‒
Egy rajongód nyilvánosan maszturbált? Lehet, hogy csak az estére készült, nem tudom. Ne aggódj. Egyébként tényleg nagyon hálás vagyok, hogy megmentettél a nem is vagyok férjnél taktikától. Lehet, hogy egy hős vagy! Biztos! A semmiből jövök-megyek, és megmentem a gyanútlan férfiakat azoktól a feleségektől, akiknek a veszélyes férjei a szart is kivernék a híres képregényrajzolókból. Ha elmesélem, hogy a férje legalább két méter és úgy néz ki, mint egy kétajtós szekrény, és bokszert hord, talán még egy kávéra is meghívsz. Mielőtt bejöttem, láttam kint ácsorogni a pasast a bolt előtt. Volt rajta utcai harcos gyűrű is? Harper bólint. ‒
‒
‒
‒
‒
Igen. Ő Vicious. bunyósneve. A kávé biztosan Ez járaneked. Talán még egy szelet süti is, hogy tudd, mennyire értékelem, hogy megmentettél Vicioustől. Ne szívass! Tudod, hogy a süti a gyengém ismeri be halkan ‒
‒
‒
Harper. Egyébként egy ideig azon töprengtem, hogy a gyűrűs trükköt válasszam, vagy esetleg azzal a hatalmas táskába mélyeszti a kezét, és előkotor egy rózsaszínű napszemüveget ezt adjam a kezébe, hogy még csábosabb legyen. ‒
‒
‒
Ezeket ilyen céllal gyártják? Ha igen, azonnal veszek egyet én is! És rajtad fogom kipróbálni! Harper újra csak bólint. Az East Village-en van egy bolt, külön kell rendelni. Ha tényleg akarsz egyet, majd elintézem azzal újra a táskájába temetkezik. Mintha Hermione táskája lenne, de komolyan. És ‒
‒
‒
igen, tényleg olvastam az összes Harry Pottert. A legjobb történet, amit valaha megismertem. Harper előkap egy példányt a könyvemből, és ledobja az asztalra. Dedikálnád, kérlek, Helenának? Rosszallón nézek fel rá, amikor meglátom a blokkot a könyvben. Itt vette, ebben a könyvesboltban. Harper, igazán nem kellett volna megvenned a könyvet, hogy dedikáljam neked. Bármikor szívesen adok egyet. Harper kacsint egyet. Jó tudni, hogy szereplek a listádon! Ez viszont egy ügyfelemnek lesz, aki titokban szerelmes beléd. Ajándékba szánom neki. ‒
‒
‒
‒
‒
Mondd meg Helenának, hogy Mister Orgazmus üdvözli őt motyogom, és szépen aláírom az első o ldalt. Mire felnézek, Harperen már ott díszeleg a rózsaszín szemüveg. Pislognom kell.
Basszus. Elképesztően szexi benne! Én magam is szemüveges vagyok, így hát bírom a szemüveges csajokat, és Harpert még sosem láttam így. Nincs mit szépíteni, durva könyvtárosképzelgésbe kezdtem máris. Ceruzaszoknyára gondolok, szűk, fehér, kihívóan kigombolt blúzra és Harperre, ahogy az asztal fölé hajol, várva, hogy elnáspángoljam, amiért rossz helyre pakolta a könyveket. Úgy néz rám, mint az az előbbi szőke nő és mocskos szavakat sugdos felém. Na? Működik a szemüveg, Nick? em kérdés, de neked nem kell ilyesmit felvenned, hogy meg ‒
akarjalak kaparintani, Harper! Persze, szívesen látnám, miként estesz csak ebben a szemüvegben! Várjunk csak! A fenébe. Nem! Fejben jó nagyot suhintok az agyam kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékára. Harper a legjobb barátom testvére, Spencer pedig már rég megígérte, hogy ha valaha hozzáérnék Harperhez, leborotválja a hajamat, sőt még a szemöldökömet is. Nem mintha félnék Spencertől, de nagyon szeretem a hajamat. Világosbarna, dús, és az igazat megvallva, akár samponreklámban is szerepelhetne. Hát, csak kimondtam. Ettől függetlenül sem áll szándékomban valóra váltani a Harperrel kapcsolatos mocskos fantáziáimat. Még akkor sem, ha a konyhapultra dőlős nem is olyan régóta egyre jobban izgat. Persze, ne vegyük el az esélyt a falnak döntőstől sem, nem igaz? ontos: este újra fel kell idézni a falnak döntős verziót. De most térjünk vissza a szemüvegtémára!
Mint egy varázsige válaszolom. Harper leveszi a rózsaszín keretet, és maga mögé pillant. Már csak néhányan maradtak, a könyvükbe kapaszkodva várják, hogy sorra kerüljenek. ‒
‒
‒
Teljesen lefoglaltalak. Azt hiszem, jobb, ha indulok. Várj, már majdnem végeztem. Negyedóra múlva megisszuk azt a kávét? kérdezem, majd gyorsan hozzáteszem. A megmentésemért cserébe. Hm. Lehet ebben a városban valahol kávét kapni? tettetett tűnődéssel simogatja az állát. Nagyot sóhajtok, és belemegyek a játékba. ‒
‒
‒
‒
‒
Igaz. Valóban nagyon nehéz kávét találni. Nincs minden sarkon egy presszó, az már biztos. Harper egyetértőn bólint felém. Igen, általában úgy kell levadászni egy csészével. Beletelhet néhány órába is csettint az ujjával. Megmondom, mi lesz. Fogok egy térképet, és ha találok egy helyet százötven méteren belül, elküldöm a koordinátákat. Rendben. Harper szalutálva sarkon fordul, és én becsszóra nem nézem túl sokáig, ahogy kilibben a könyvesboltból. Jól van, talán három vagy négy másodpercig figyeltem a hátsóját. Maximum öt. Ráadásul döbbenetes feneke van, teh át bűn len ne nem csodálni egy kicsit. ‒
‒
‒
‒
‒
Serena is megérkezik, leül mellém, így aztán a dedikálok, következő negyedórában a rajongóimra összpontosítok, beszélgetek és érdeklődöm. Miután végeztünk, gyorsan előkapom a telefonom, és ujjongva
olvasom Harper üzenetét. Bepötyögöm a választ, és felsegítem Serenát. Pár évvel ezelőtt kezdett a műsorommal foglalkozni, még mielőtt ilyen nagy siker lett volna. Jól csináltad, édes. Ne haragudj, amiért kihagytam egy részét ‒
‒
mondja és összefogja göndör, fekete fürtjeit, mielőtt elteszi a tollakat a táskájába, aztán megsimogatja a hasát. Esküszöm, hogy néhán y percre azt hittem, itt szülök meg a mosdóban. Vicces, mert én is emiatt aggódtam. Ha így lett volna, rólam nevezted volna el a kicsit, ugye? Nem. Ha a mosdóban jött volna világra, Klozett lett volna a neve javít ki, és a magasba emeli az ujját. Ó, majdnem ‒
‒
‒
‒
‒
elfelejtettem! Lesz egy összejövetel pénteken, és Gino mindenképpen látni akar. Semmi különleges, csak egy jótékonysági találkozó egy bowlingteremben, de Gino ragaszkodik hozzá, hogy az összes sztárja ott legyen. Természetesen elmegyek azzal felkapom a kabátomat. Mégis mi mást mondhatnék erre? Gino kezében van a csatorna, és ha tetszik, ha nem, ő szeret emlékeztetni rá, hogy ő fedezett fel anno, és ő csinált tévéműsort az internetes képregényemből, amikor még a fejlesztési osztályon dolgozott. Leírhatatlanul hálás vagyok neki ezért a lehetőségért, de valahogy mindig azt érzem, féltékeny rám. Talán azért, mert a saját műsorait nem sikerült ilyen szintre emelnie. Ismered a dörgést emlékeztet Serena a polcok között sétálva. Felidézem magamban a szabályokat. Gino azt szereti, ha elbűvölő vagyok, de nem annyira, hogy elhappoljam előle a nőket. Ha az ő csapatában játszom, mesterien kell bowlingoznom, ha viszont ellenfelek leszünk, ‒
‒
‒
‒
‒
vissza kell fognom a teljesítményemet. Neki kell nyernie, mert ha nem, esetleg veszélybe kerülhet a tárgyalás, ami pár hét múlva esedékes a szerződésem megújítása ügyében. Serena megkocogtatja az orrát. ‒
Tökéletes. Már-már kezdem megszokni Gino szeszélyességét. Ő a főnök. Amíg fel nem tűntél a színen, ő volt a középpontban. Te sokkal jobb vagy nála, és ettől teljesen begőzöl. Mindenesetre köszönöm, hogy végigcsinálod ezeket a rendezvényeket. Körbenézek a vevőkkel teli boltban. Néhányan épp most fizetik ‒
‒
ki a képregényeim gyűjteményét a pénztárnál. A tévécsatornám főnökével kell bowlingpartira mennem, egy őrült, szeszélyes seggfejjel, de mégiscsak az ő neve van a pazar csekkjeimen. A műsor mindent visz. Úszom a pénzben, a rivaldafényben, és egész jól állok a nők terén is. Valamiért odavannak a borostámért, a tetoválásaimért, a szemüvegemért és a hajamért, na meg persze azért, hogy a testemet kidolgozott izmok fedik. Az élet szép. Serena, biztosíthatlak, hogy ezek nem okoznak nekem gondot. A főnököm megmagyarázhatatlan komplexusa egy hamisítatlan, fejlett világbeli „probléma”. Nem vágja rá a bolt ajtaja után nyúlva. Az igazi fejlett világbeli probléma az, hogy a minap bementem a fagyizóba, hogy hazavigyek egy kis finomságot. Kókuszosat akartam magamnak és mangósat a férjemnek. Szerinted mi történt? A homlokomra tapasztom a kezem, minth a ki akarnám találni. ‒
‒
‒
‒
Nem volt kókuszos. Rosszabb hördül fel Serena, és a mellkasomra bök, de olyan erővel, hogy nekidőlök az egyik polcnak. Elfelejtettek zsírpapírt tenni a két fagyi közé, és a mangó belefolyt a ‒
‒
‒
‒
kókuszba! Ez igazán rémes! Bárcsak ne történnének ilyen borzalmak a világban! Azt hiszem, nem leszek képes kitörölni ezt a képet a fejemből ráncolom össze a homlokomat. Ezután búcsút veszünk egymástól, és egyenesen a cukrászdába masírozom, ahol Harper már egy hátsó asztalnál ülve vár rám. Épp a könyvemet olvassa, amikor megérkezem. ‒
‒
Rossz vagyok, ha azt kívánom, bárcsak rajta lenne még az a szemüveg? Vele vagy nélküle, Harper egyszerűen bejön nekem.
HARMADIK FEJEZET Elfelezünk egy szelet duplacsokis tortát. Tudom, mit gondoltok. Mintha randiznánk. Pedig nem. Csak arról van szó, hogy ebben a kávézóban hatalmas szeletet adnak, és kizárt, hogy egyedül meg tudj enni egyet, hacsak nem két gyomorral születtél. Én nagyon szeretem a süteményt, de csak egyre vagyok hitelesítve. Egyébként sem romantikus a viszonyunk. Mintha évezredek óta ismerném Harpert, legalábbis az óta, hogy Spencer a legjobb barátom. Egy gimibe jártunk mindhárman. Harper három évvel fiatalabb, és egyáltalán nem voltak mocskos gondolataim a kis gólyalányról. Most, hogy harminc felé járunk és New Yorkban élünk, időnként találkozunk. Amióta Spencer jegyben jár, talán kicsit többször. Egy-egy hétvégén elmegyünk moziba. Mellette ülni a nézőtéren az utóbbi időben vált kissé zavaróvá. Itt az ideje tisztába tenni a dolgokat. Harper nem az az igazi szépség, nem olyan, mint a modellek a Victoria’s Secret divatbemutatóján. Ő inkább furcsán dögös. Hülyén dögös. Videojátékos dögös. Kick-boxol, keményen játszik a nyári softballmeccseken, és pontosan tudja, melyik házban lenne a Roxfortban. Ő igazi Hugrabug, és igen, én teljesen begerjedek attól, hogy nem a Griffendélt vagy a Hollóhátat választotta, mint az emberek
általában. Nem, Harper a hűség miatt választotta ez a házat. Mindemellett igazi bűvész. Ez a munkája. Abból él, hogy dolgokat varázsol elő a kezéből, és beköti mások szemét. Ez a legmenőbb foglalkozás, sokkal jobb, mint a csapos vagy a modell, esetleg a rocksztár. Na jó, talán nem szexibb a könyvtárosnál. Pár hónappal ezelőttig egyáltalán nem voltak ilyen gondolataim. Addig a napig, amíg tavaly nyár végén meg nem kért rá, hogy segítsek neki valamiben. Bosszút akart állni a bátyján, ezért rávett, hogy az egyik softballedzésen tegyünk úgy, mintha együtt lennénk. Levettem a pólómat, ő pedig végigsimított a mellkasomon. A többit képzeljétek hozzá. Azon a napon a Central Parkban az agyam kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százaléka Harperé lett. Pasi vagyok, nincs mit tenni. Ennyire egyszerű. Mi, férfiak nem vagyunk túl bonyolultak. Aki ezt próbálja belénk magyarázni, az bolond. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lennénk képesek erősebb érzelmekre vagy érzésekre, de ha a nőkről van szó, nem kell túl sok ahhoz, hogy felvillanjon a szabad jelzés. A Harper-kapcsoló is bekattant azon a bizonyos napon. Próbálok minden erőmmel a beszélgetéseinkre koncentrálni ahelyett, hogy elképzeljem, éppen milyen fehérnemű lehet rajta. Nem könnyű, hiszen egyszer megpillantottam egy vékony szaténpántot a pólója alatt. Azóta óriási erőfeszítésembe kerül, hogy ne fantáziáljak a kérdéses alsóneműről. Késő. Máris itt van a lelki szemem előtt, ahogy a csipke rásimul a testére. Milyen pompás kép! Milyen jó, hogy az agyam nem fél
eljutni idáig! Viszont most muszáj visszakanyarodnom a beszélgetéshez. Egy tízes skálán milyen ez a süti? kérdezem a tányérunkra mutatva. ‒
‒
Félúton megtorpan a villája a levegőben, és a plafonra bámul. Mámorító. Nem hinném, hogy ez szerepel a skálán. Mondtam már, hogy a süti a gyengém. Akkor a mennyei élvezet találó lehet. Élvezet. Azt mondtad, élvezet ismétli újra szenvtelen arccal. Igazából gyakran használom ezt a kifejezést dőlök hátra a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
székemen, szinte h anyagul. Tudom ránt egyet a szemöldökén, és halkabban folytatja. Amikor megérkeztél, épp elmerültem a könyvedben. Nagyon mocskos. Úgy mondja, mintha valami titkot súgna a fülembe, mintha most tudta volna meg, hogy a képregényeim enyhén szólva sikamlósak. Amit viszont tényleg tudni szeretnék, Nick Hammer, az az, hogy miből merítesz ihletet mondja, és úgy ejti ki a nevemet, ahogy az a szőke nő a dedikáláson soha nem lenne rá képes. Ezt nem akarod tudni, Harper. A süteményre fókuszálok. Azt hiszem, ezt a tortát megbolondították valamiv el. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper betol egy villányit, rám kacsint. Igen. Finomsággal. Ez az és a fűszer, amit használtak. Na, értitek már? Harper egyszerűen túl sok. Határozottan megnehezíti, hogy ne az ágyban képzeljem el. Mindig így ‒
beszél: a flörtölés határán billeg, de igazából teljesen ártatlan minden mondata. Mi az eredmény? Én leszek a macska, ő pedig egy lézerfénnyel hadonászik előttem. Megállás nélkül kergetem a piros pontocskát, de sosem kaphatom el. Az, hogy szingli vagyok, egyáltalán nem segít. Nincs ellenemre az egyéjszakás kaland, de inkább vagyok monogám típus, mint nőcsábász ágyrajáró. Ráadásul még sosem voltam szerelmes senkibe, akivel eddig jártam, leszámítva az utolsó lányt, aki most Olaszországban van, és egy könyvön dolgozik. Tehát száz százalékig elérhető vagyok. A velem szemben ülő nő kimondottan érdekel, de sosem lehet az enyém. Belekortyolok a kávémba, Harper pedig a forró csokijáért nyúl. Ha már nem nézhetem folyton az ajkát, körbepillantok. A pultban a polcok roskadoznak a lenyűgöző süteményektől, a krétatábla kínálata ínycsiklandó kávékülönlegességekkel kecsegtet. A cukrászda tele van. Az asztaloknál anyukák, apukák, kisgyerekek és huszonéves párok üldögélnek. Tehát? Mennyi volt? kérdezi Harper a könyvesbolt irányába ‒
‒
biccentve. Mi mennyi? Hány könyvet adtak el? Megrázza a fejét. Mennyi ajánlatot kaptál? Elnevetem magam, de nem válaszolok. Ne csináld már erősködik, és az asztalra támaszkodik. Egy ilyen jóképű srác a figyelem középpontjában… Biztos legalább… min den második? Megüti a fülemet a jelzője. Persze a mondat többi része is. Ez is tipikus. Nem bóknak szánja a jóképű srácot, hanem szimpla ‒
‒
‒
‒
‒
tényként közli. Emiatt nem tudok eligazodni rajta. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy azon a bizonyos napon a parkban benne is átkattant valami, vagy csak én fordultam-e ki magamból. Vajon Harper még a Barátság Negyedben jár, vagy esetleg a Piszkos Gondolatok Kerülete felé tart, ahogy én? Nem, nem minden második válaszolom lazán. Akkor minden második második? kérdezi, és én újra felnevetek. Csak annyit mondhatok, hogy csodálatos védőpajzs voltál, épp, amikor szükségem volt rá azzal csettintek egyet. Van egy ötletem! Lesz egy esemény pár nap múlva. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Elmesélem neki a részleteket, amiket Serenától tudtam meg. Természetesen a főnököm féltékenységét sem hagyom ki. Gino még így is azt akarja, hogy ott legyek. Eljöhetnél velem! Legyek én a pajzsod? Nehogy lecsapjanak rád a nők? kérdezi, és lenyel egy újabb falat süteményt. Általában nem másznak rám, ha egy baráttal vagyok. Harper a villájával kettőnkre mutat. Úgy kellene tennem, mi ntha randiznán k? Ahogy a kérdést felteszi, azt kell gondolnom, hogy ez a világ legextrémebb ötlete, és itt az ideje, hogy véget vessek a Harperféle mellkassimogatásról való fantáziálásnak. Azt sem kell tudnia, hogy pár hete megrajzoltam, milyennek képzelem el az arcát, amikor elélvez. Mégis mi a baj ezzel? Hiszen ebből élek! Nincs ebben semmi furcsa. Egyébként is, kitöröltem a képet. Csak szórakoztam, esküszöm. Ahogy Spencer és Charlotte csinálta? teszi hozzá, mintha el lehetne felejteni, hogy átvertek minket, nem beszélve arról, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
hogy azóta kikerekedett a kis történetük. Két hét múlva összeházasodnak. Nem. Nagyon béna lenne, ha mi is azt csinálnánk jegyzem meg, és belemélyesztem a villámat a tortába. Az olyan lenne, ‒
‒
‒
mintha egy író ugyanazt a romantikus fordulatot sütné el két regényében is. Mégis mit tudsz te ezekről? kérdezi egekbe szökő szemöldökkel. Hiszen egy tévésorozatot írok. ajzolok és írok, hogy pontos legyek, de az mindegy. De hát az egy szemérmetlen szuperhősről szóló rajzfilm! És ‒
‒
‒
‒
még azt mered mondani, hogy emiatt ismered olyan jól a romantikus regényeket? Pár hónappal ezelőtt egy szerelmesregény-íróval randizgattam. És milyen volt? Lássuk csak… mint a randizás? Harper a plafonra pillant. Nem így értettem. Veled gyakorolt? Kacagnom kell a kérdés együgyűségén. Úgy érted, a jeleneteket? Harper bólint, és kortyol egyet a csészéjéből. Igen, velem gyakorolt. És te? kérdezi egyre izgatottabban. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Hát igen. Nem mondom! Tehát ha a könyvét olvasod, a saját életed köszön vissza? Az a könyv még nem jelent meg. Azt hiszem, épp a következő ‒
‒
lesz. És mi történt veletek? Vége lett válaszolok, és megvonom a vállam. Egyáltalán nem vagyok dühös. Pár hónapig remek volt együtt. ‒
‒
‒
‒
Miért? Mert jó volt, de semmi több, és mert J. Cameron – ez az írói álneve – a munka megszállottja. A fikció az ő igazi élete. Hát ennyi. Aztán elment Olaszországba. Elment Firenzébe. Azt hiszem, a következő könyve ott játszódik avatom be Harpert. Már alig várom, hogy elolvassam azt, miben „segítetted” a ‒
‒
‒
kutatómunkát. Lehet, hogy sosem mondom el, milyen néven ír. Majd kiszedem belőled. A könyveiben vannak olyan forró szexjelenetek is, amikor a pasi azt mondja a nőnek, hogy szereti, miközben benn e van, vagy éppen benne volt? Nem sokon múlt, hogy kiköpjem a kávémat. Hékás! Tényleg nem tudom, mennyire forrók a jelenetek. Egyáltalán nem olvasok romantikus regényeket. Talán kellene. Némelyik egészen izgató mondja sokatmondó csillogással a szemében, aztán visszakanyarodik az eredeti témához. Tehát az este. Csak hogy jól értsem, pontosítsuk a dolgokat. Azt szeretnéd, ha elmennék veled, és segítenék haverkodni a főnököddel, aki bunkó és képtelen elviselni, hogy ‒
‒
‒
‒
‒
‒
te jobb pasi vagy nála és gond nélkül leveszed a nőket a lábukról? A pokolba! Miért használja ezeket a szavakat ilyen közel a fejemben cikázó fantáziaképekhez?
Ezt azért nem állítanám magamról. Harper a könyvesbolt felé mutat. Abból, ahogy az a nő rád nézett, arra következtetek, hogy számtalanszor történt már hasonló. ‒
‒
Egy önelégült baromnak tűnnék, ha bevallanám az igazat. Mert valóban, szinte mindig ez van, de általában nem úgy, mint ma. A sikerrel együtt a nők érdeklődése is megnő, nem csupán irántam, hanem a képességeim iránt is. Úgy döntök, válasz helyett csak megvonom a vállam. Harper elmosolyodik. Elkísérlek, Nick. Cserébe majd egyszer kérek valamit. Áll az ‒
alku? Áll. Harper ezután belemeríti az ujját a krémbe, és egy adagot a szájába emel, majd lassan leszopogatja róla. Édes istenem! Mivel szolgáltam rá erre a kínra? Még jó, hogy ülök! Egyáltalán nem kell tudnia róla, hogy mostanság ő az én kék kapszulám, és egy ilyen félreérthető, sikamlós gesztus máris készenlétbe állítja a szerszámomat. Nézd! Csodálatos Anna! Harper rögvest a fiatal hang felé fordul. Gyerekzsúrokon mindig a művésznevét használja. Csodálatos Anna, a Mágus. Azt mondja, így sokkal egyszerűbb különválasztania a főiskolás barátait a Facebookon. Harper szélesen mosolyogva felugrik a székéből, meghajol, és üdvözli a barna hajú, szeplős kislányt, aztán a szájára tapasztott ujjával halkan suttogni kezd. Csukd be a szemed. ‒
‒
‒
A kislány engedelmeskedik, és két másodperc múlva, amikor Harper megkéri, hogy nyissa ki a szemét, egy összehajtogatott bankjegyet húz elő a kislány füle mögül. A szeplős kislány döbbenten néz vissza rá. Figyelem, lelövöm a poént: amíg a kislány csukott szemmel állt, Harper a zsebéből halászta elő az egydollárost. Várjunk csak! szólal meg most a bűvészhangján, a bal kezével a kislány bal füle mögé nyúl, és egy másik papírpénzt húz elő. Ezt már repülő alakúra hajtogatta. Jól van, ezt már nem tudom, hon nan szedte elő. Csodálatos vagy! ámuldozik a kislány, aztán az apukájához ‒
‒
‒
‒
fordul, Harper pedig tetőtől talpig végigméri a férfit. Az apuka magas, izmos, és ha jól sejtem, egyedülálló. Nincs az ujján gyűrű. Ha igazam van, sok nőt tud ágyba vinni. Nekem egyáltalán nem tetszik, mert általában nem jönnek be a pasik. Maximum jóképű lehet valaki, ha ennyire hasonlít Chris Hemsworthre. Harper feláll, és meghajlik, a kezét nyújtja, közben az asztalunknak támaszkodik. He… he… Mi a…? Kihúzom magam, és egyre kíváncsibb vagyok. Vajon miért beszél Harper idegen nyelven? Ja, nem is. Csupán csak nem tudja kimondani, hogy helló. Szia, Anna menti meg a helyzetet a pasas, aztán halkan, mintha valami közös titkuk lenne, a fülébe súg. Harper. Komolyan úgy hangzik, mintha élvezné, ahogy kimondja Harper nevét. Picsába! A Hemsworth-klón odavan érte! Harper újra megpróbálkozik. Valami olyasmi jön ki a száján, ‒
‒
‒
‒
mint a Heeeeeelllllóóóóóó, Simon. Hogy vagy? Ugye, milyen remek ez a hely? kérdezi Simon . Azt hiszem, Harper igennel válaszol, de nem vagyok benne biztos. Vagy talán igenynyel, tekintve a hirtelen beálló, nem ‒
‒
tudok egyetlen szót sem kimondani állapotát. Hayden nagyon izgatott a zsúrja miatt. Már számolja a napokat, és még mindig azokról a trükkökről beszél, amiket a múlt hón apban, Carly ötödik szülinapján csináltál. Harper újra a kislány, Hayden felé fordul. Jól érezted magad, igaz? Az tetszett, amikor kitaláltam a titkos kártyádat? Vagy az volt a jobb, amikor lebegtem? ‒
‒
‒
faggatózik, most már teljesen normálisan beszélve. A titkos kártyát imádtam! Legyen az én zsúromon is! Minden lesz, megígérem! Simon ekkor felém pillant, és megköszörüli a torkát, végül int egyet. Harper elvörösödik, végül megszólal. Ő itt egy barátom, Mister Orgazmus. Csend. Egyszerűen elnémult a helyiség, mint amikor valaki leejt egy poharat és mindenki a törött üveget nézi a padlón. Igazi érzelmi megpróbáltatás számomra, ahogy Harper ezzel a fickóval beszél. Rémisztő, de mégis lenyűgöző. Felemeli a kezét a szájához, orrlyuka kitágul, ahogy elpirul. Simon elneveti magát, Hayden pedig kuncog, talán azért, mert vicces, ahogy Harper arca tűzpirosra vált. Jó lenne, ha lenne itt egy csomag pattogatott kukorica! Szívesen nézném a műsort még, annyira édes, ahogy képtelen mit kezdeni azzal, ha egy pasinak bejön! Mármint Nick. Ő itt Nick. Megmentettem Vicioustől. ‒
‒
‒
‒
Simon kérdőn néz rám. Vicious? Egy ijesztő alak, aki utcai harcokat szervez. Vagy már bicajos banda, nem tudom. Akárhogy is, rémisztő volt állok fel és ‒
‒
‒
megvonom a vállamat, miközben a kezem Simon felé nyújtom. Nick Hammer vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. Simon vagyok, ő pedig a lányom, Hayden. A kislánynak is bemutatkozom. Harper felém mutogat, miközben Simonra néz. Úgy látszik, kezd visszatérni a beszédkészsége. Ő a testvérem legjobb barátja, ami azt jelenti, hogy egyáltalán ‒
‒
‒
nem randizunk. Ajj… Hát kiderült. Harpernek tényleg tetszik ez a pasi, hiszen már tudtára is adta, hogy szingli. Jó tudni mosolyog rá Simon. Felhívlak. Esetleg összefuthatnánk megbeszélni a zsúr részleteit, hogy mit lehet és mit nem. Egy nem túl kedves búcsúzás után Simon a túloldalon lévő üres asztalhoz megy a lányával. Egyenesen Harperre nézek, nem tudom megállni. Látnom kell. Így talán könnyebben elfelejtem, milyennek is képzeltem meztelenül. Ugye tetszik neked? Megadón sóhajt egy nagyot. Ennyire látszik? kérdezi halkan. Nem füllentek. Mármint, annyira nem, mintha transzparensre írtad volna, hogy „Tetszel nekem, Simon!”, és a kezedben lobogtatnád. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper lehorgasztja a fejét. Ó. Mekkora egy… A mondatot már nem tudja befejezni, mert a homlokát a tenyerébe ejti, amitől a könyöke lecsúszik az asztalról, a keze ‒
pedig meglöki a forró csokis csészéjét, ami egyenesen… Rajtam landol. Pár pillanattal később a kedvenc halványszürke, Hobbes képes pólómat teljesen beteríti a meleg , barna ital és a tejszínhab. Lőj le! sziszegi arcát az asztalnak nyomva és pisztolylövést mímelve. Még jó, hogy ma akartam mosni bököm ki végül. ‒
‒
‒
‒
bben a történetben kell hogy legyen egy olyan pont, ahol Mister Orgazmus lesz a megmentő! Harper rám emeli a tekintetét. Még ezek után is magaddal akarsz vinni a bowlingestére? Magabiztosan bólintok, és megrángatom a forrócsoki-foltos pólómat. Épp most pecsételted meg a megállapodásunkat. Te leszel az én jobbkezem, Leh etetlen Hercegnő! ‒
‒
NEGYEDIK FEJEZET Harper meglendíti jobb karját a háta mögött, majd előreengedi, és útjára bocsátja az élénk rózsaszín, négykilós golyót. Hihetetlenül egyenesen halad előre, majd lelassul a fényben úszó pályán, én pedig visszatartott lélegzettel várom, hogy mi lesz. Három bábu ledől, és én bármennyire utálom is magam érte, azért imádkozom, h ogy többet ne lökjön le. Sajnos hiába. Két másik bábu is megadja magát. Most már csak a többiért fohászkodom. Nincs szerencsém. Újabb három bábu fekszik el, az egyik pedig a maradék kettőt is letarolja. Hát mind eldőlt. Harper a magasba emeli karját, és belebokszol a levegőbe. Ez a második tarolás, amit gurít ma este. A fenébe. A csapatom vészesen közel került a Ginóéhoz. Lopva a főnökömre pillantok. Karját keresztbe fonja, szája alig látható vonallá alakul, szeme szinte nincs is nyitva. A kijelző melletti narancssárga műanyag széken ül, egy pillanatra rám néz, mintha ez az egész az én hibám lenne. Serena lép mellé, megfogja a vállát és a fülébe súg valamit, mire Gino elmosolyodik. Bizonyára emlékeztette rá a leendő anyuka, hogy a fotók kedvéért muszáj mosolyognia, mert felkerülnek a Comedy Nation instagramjára. Újra Harpert figyelem. Kék szeme csillog az örömtől, ahogy felém sétál. Egyáltalán nem kellene meglepődnöm, hiszen
nagyon tud bowlingozni. Valószínűleg a biliárd is megy neki. Dartsban biztosan mindig a középpontba dob. Talán még a kereket is ki tudja cserélni a kocsiján minden segítség nélkül! Na, tessék! Itt egy újabb pokolian izgató kép. Picsába! Nem volt valami jó ötlet az autószerelői képességeire gondolni, hiszen fejben már meg is rajzoltam a jelenetet: Harper egy megkötött kockás ingben, forrónadrágban, kínzóan szexi olajfoltos combbal lépdel felém. Nem tudom, miért van ez, de a nőknek mindig ilyen szerelésben kell megjelenniük egy autószerelős fantáziában. Mintha ez a fiúk szabálykönyvének része lenne. Képtelenség szabadulni, nem mintha akarnék. Nem véletlenül van ez így: bűnösen izgató úgy, ahogy van. Láttad ezt? kérdezi, és a nyakamba ugrik, én pedig gyorsan elhessegetem a gondolataimat, hogy ne legyen annyira egyértelmű, mennyire begerjedtem rá már most. Pedig tényleg nagyon jól mutat, ah ogy a motorommal babrál! Persze, nekem még autóm sincs. ‒
‒
Nem mondtad, hogy őstehetség vagy súgom a fülébe, miközben jól magamhoz szorítom. Végül is ő kezdte, és fantasztikus érzés az enyém közelében tudni a testét. Á, nem vagyok én olyan jó húzódik el tőlem, így oda a pillanat. Még stírölöm, ahogy a golyókiadó automatához lép. Ez a második tarolásod ma este emlékeztetem. Golyómágus vagy! Ezt jól elhallgattad előlem. Harper pajkosan megvonja a vállát. A lányoknak mindig vannak titkaik. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
És én meg akarom tudni mindet! Talán igazad van jegyzem meg, majd lehalkítom a hangom, nehogy más is meghallja, amit ezután mondok. Ha így folytatod, lehet, hogy lőttek a szerződésemnek. ‒
‒
‒
Harper a szája elé kapja a kezét. Ó, te jó ég! sziszegi az ujjai között. Hát ennyire jól állunk? Teljesen elfelejtettem, hogy nem szabad nyernünk, annyira lefoglalt, hogy a villámhárítód legyek! Egy apró barna lány felé biccent, aki épp Gino mellett áll. Francinek hívják, a marketingosztályon dolgozik, és mint mindig, ezúttal is egy aligszoknya van rajta. Amikor ‒
‒
‒
megérkeztem, egyszerűen letámadott, de miután meglátta Harpert mellettem, azonnal hátat fordított. Most már Gino az áldozata, ami tökéletes, mert így a főnököm azt hiheti, ő a jobb pasi. Persze fogalma sincs arról, hogy Franci már hónapokkal ezelőtt megkeresett a Tinderen. Helyettem viszont a testvéremet, Wyattet találta meg, mert én nem is vagyok fent a Tinderen. Wyatt asztalos, és fontos megrendelései vannak, az üzlete szárnyal, és úgy tűnt, Francinek is megfelelnek a szerszámai. Legalábbis Wyatt így mesélte. Nekem ez már túl sok információ volt, de hát Wyatt ilyen. Általában túl sok. A golyó a felszínre kerül, felkapom, mielőtt Harpernek adnám és megtörölgetem. Utálok ilyet kérni, de muszáj elrontanod a következő gurítást súgom neki halkan. Komolyan? Gino ki fog akadni, ha nem győzhet. Az ő csapatának kell nyernie, mert az ő képének kell ott lennie a jótékonysági ‒
‒
‒
‒
képeken. Veszítsek? Bólintok. Pontosan. ‒
‒
‒
‒
Ez igazán fájdalmas mondja, és összeráncolja a hom lokát. Tudom. De egy ital… és egy sütemény jár cserébe. Jó? Harper bólint, és kiveszi a golyót a kezemből. Az ujjai mintha megérintenék az ingemet. Egy laza, feltűrt ujjú ing van rajtam, amit nem tűrtem be a nadrágomba. Talán képzelődtem, de mintha kissé tovább időztek volna az ujjbegyei a hasamon a kelleténél. ‒
Ösztönösen reagálok, és magamhoz szorítom a golyót, hogy még közelebb jöjjön. Igen, most már biztos: az ujjai hozzám érnek. Még szerencse, hogy jó sokáig szorongathatom ezt a golyót. Akár egész este, ha mázlim van. Nick kérlel halkan. Milyen jólesik ezt hallani! Olyan lágyan mondja ki a nevemet! A fejemben már tovább is gondoltam: még, kérlek, keményebben, most, igen, igen! Megkaphatnám a golyót? Ha azt akarod, hogy elrontsam a következő gurítást, muszáj ideadnod. Pislogok párat, és átnyújtom neki. A gépnek dőlve figyelem, ahogy a pályához sétál, a mellkasához emeli a golyót és meglendíti a karját. Pár gyors lépés, és útjára engedi, én pedig feszülten várom, mi lesz, mert nagyon úgy tűnik, hogy ez is tarolás lesz. De Harper nagyon jó. Alig észrevehetően kissé nagyobbat ‒
‒
‒
lendít, mint kellene, a golyó egyenesen száguld ugyan, de a végén elfordul és legurul a pályáról. Magamban elrebegek egy csatakiáltást, még ha pontosan tudom is, mennyire szemét dolog ilyesmit kérni tőle. Nem kétséges, hogy meg tudta volna nyerni a versenyt nekünk, és a látvány, ahogy gurít, egyébként is felemelő. Sötétkék farmer, lila-zöld skótkockás pulóver és a piros-fehér csíkos bowlingcipő. Hosszú, vörös fürtjei a feje tetejére tűzve. Nyaka hosszú és elegáns, a bőre bizonyára ízletes ott és persze máshol is. Vajon szereti a hosszú, lágy, cirógató csókokat, ha végigpásztáznak a nyakán fel, egészen a füléig? Vajon nyögne is közben, esetleg felszisszenne, és hozzám simulna, a teste talán még többet kívánna? Úgy döntök, nagyon is élvezné, mert olyan jól csókolnám, hogy elolvadna a karomban. Még és még akarna, én pedig megadnám neki, az összes lehetséges módon kielégíteném, az őrületbe kergetném. A melle közé nyalnék, aztán a hasára összpontosítanék, egészen a farmerja gombjáig csúsznék. Egy gyors mozdulat, és máris szabad az út. Egy szemvillanás alatt lehúznám róla a nadrágot, közben szakavatott ujjaim a bugyijától is megszabadítanák… Harper megfordul, és felháborodást színlelve legyint egyet, én pedig azon nyomban felébredek a nagyon is életszerű és csábító fantáziámból. Újra mellém áll, teljesen lesújtottnak látszik. Gino elmosolyodik, a csapata pedig egy újabb lépést tesz a győzelem felé, Harper elbaltázott gurításának hála. A felbérelt fényképész máris lekapja a göndör hajú, sötét szemű, széles vállú Ginót, aki épp felém lépdel.
Szép játék, Nick mondja színlelt barátságossággal. Talán legközelebb több szerencséd lesz azzal megütögeti a vállamat. De legalább a képregénykészítésben jó vagy! Reméljük, jobban rajzolok, mint ahogy bowlingozom ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
válaszolom megsemmisülést színlelve, pont úgy, ahogy Gino szereti. Fel is nevet, hangosan, mint egy gorilla, aztán kiszúrja a pár lépésnyire a telefonját babráló Harpert. Ezek a vörös nők! sziszegi, mintha épp egy falat húst harapna le a csontról. Olyan tüzesek és harciasak! Ökölbe szorul a kezem, nem tehetek róla, és mielőtt még ‒
‒
‒
elküldhetném melegebb éghajlatra, Harper hozzánk perdül, és mosolyogva közénk áll. Színtiszta varázslat. Ezzel a mosollyal bűvöli el a gyerekeket és lopja magát a szülők szívébe, akik már hónapokkal előre lefoglalják őt a gyerekzsúrjaikra. Igazi széles, természetfeletti és lenyűgöző mosoly. Szép estét! Igazán remek játék volt! szólal meg Gino, és Harper felé nyújtja a kezét, aki elfogadja, én pedig megjegyzem magamban, hogy kezet kell mosatnom vele. Ahogy ez a pasas szorongatja a finom kezét, talán még egy teljes fertőtlenítés sem ártana. Köszönöm szépen, de az igazat megvallva maga fantasztikusan játszik adja alá a lovat Harper. Mint egy vérbeli versenyző. ‒
‒
‒
‒
‒
Most meg tudnám ezért! Ez nagyon hízelgőcsókolni mondja Gino. Biztosíthatom, hogy nincs abban semmi hízelgő, ha valaki úgy döngeti a pályát, ahogy maga húzza tovább Harper, és ‒
‒
‒
‒
megtoldja a vállának egy apró, de kihívó mozdulatával a műsort. Gino bekapja a horgot, most már a kezéből is enne, ha úgy alakul. Felém fordul, és elismerően biccent Harper felé. ‒
Tetszik nekem, Hammer. Egy igazi kincs. Pontosan ismerem el én is. Útban kifelé a teremből Harper belém karol, és megszorítja a bicepszemet. A karom erős, és most nem hencegek, mert tényleg az. Megszállottan edzek, és az eredmény még több izommunkára sarkall. Ahogy Harper keze végigsimít a bal karomon, az ‒
‒
edzőteremben töltött órák máris értelmet nyernek. Elég alázatos voltam? Mintha ebből diplomáztál volna. Elmosolyodik, ahogy a cipős polcokhoz érünk, aztán még egyszer megszorítja a karomat. Egyébként fincsi a karod. És elengedi. Bedobok pár érmét az automatába és veszek egy snacket – mindegyikben van valami apró meglepetés. Bárcsak lenne egy eszköz, amellyel megállapíthatnám, mit akar ezekkel a félig flörtölő, félig ártatlan megjegyzésekkel! A „fincsi a karod” egy bók, vagy csak egy általános szófordulat? Vajon azt jelenti, hogy szívesen végigsimítaná újra, esetleg oda is láncolná magát egy életre, vagy csak annyit tesz, hogy ha valami nehéz tárgyat kell cipelni, majd kapóra jövök? Persze ő már a pultnál áll, nehogy kérdésekkel bombázhassam. Ne felejtsd el, hogy tartozol egy menettel, Nick Ham mer. Visszavágót akarok. ‒
‒
‒
‒
Megbeszélve válaszolom, és azt remélem, hogy a visszavágó egészen mást jelent. Lehajol, leveszi a cipőket, és a pultra csapja őket. Ó, helló! kiáltja el magát, az arca felragyog. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper Holiday! szólítja a nevén a pult mögött álló, sötét hajú, tökéletes fogsorú, barna szemű srác. Jesszusom! Hát Manhattanben mindenki Harpert akarja? Helló, Jason! Hogy vagy? Nem is láttalak, mióta… Végzős korunk óta segíti ki mosolyogva Jason, és elveszi a cipőket. Ő itt a barátom, Nick mutat be Harper, és megszorítja a ‒
‒
‒
‒
‒
karom. Megint. Ő is a Carlton Prepre járt, de ő már végzős volt, amikor mi kezdtünk. Helló, haver! Emlékszem rád! Mindig képregényeket rajzolgattál a füzetedbe! lelkendezik vigyorogva Jason, és a kezembe nyomja a tornacipőmet. Igen, én vagyok az ismerem el, és remélem, hogy ennyiben hagyja a dolgot. Nem utáltam a gimit, mert nem igazán utálok semmit sem. Egyébként sem volt olyan rossz a csendes srácnak lenni akkoriban. Sok barátom volt, de ha a lányokról volt szó, láthatatlanná váltam. Jók voltak azok a rajzok teszi hozzá Jason, és én illedelmesen megköszönöm az elismerést. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Nem rossz ez aitt srác. Nemisisolyan tudtam, h ogy dolgozol szólal meg Harper. Jason kitárja mindkét karját, és körbefordul. A nap minden órájában. Enyém a hely, ez az én kis szigetem. ‒
‒
‒
Most viccelsz? Tiéd a Neon Lanes? kiált fel Harper lelkendezve, miközben belebújtatja lábát a csizmájába, amit Jason nyújtott át neki, én pedig bekötöm a cipőfűzőmet. Én vagyok a tulajdonos és az üzletvezető is egyben. Ha újra ‒
‒
‒
jössz, mindenképp szólj. Fenn vagy Facebookon? Igen. Keress meg és jelölj be. Fussunk össze valamikor. Útban az ajtó felé rákérdezek. Ugye tudod, hogy tetszel neki? Micsoda? kérdez vissza, mintha csak azt mondtam volna, hogy a majmok a Jupiterről származnak. ‒
‒
‒
‒
‒
Bizony. Tetszel neki. Neked elment az eszed vág vissza, és megrázza a fejét. Menthetetlen vagy, Harper. Néha képtelen vagy meglátni a dolgokat. Nagyon csípem ezt benned. Mivel barátokként jöttünk, úgy is megyünk el, de csak hogy helyretegyem azokat a fickókat, akik esetleg rá pályáznak, szépen átkarolom kifelé menet. Most komolyan, Nick, miért mondod ezt? Magamhoz húzom, ő pedig nem ellenkezik. Kis Naiv Hercegnő, itt az ideje, hogy valaki felnyissa a szemed. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
ÖTÖDIK FEJEZET Lehuppanunk két székre a Speakeasy bárban, a pultos, Julia elénk tol két söralátétet, és felveszi a rendelést. Julia férjének, Clay Nicholsnak ügyvédi irodája van. Ő foglalkozik az összes szerződésemmel, és mondhatjuk, hogy Manhattan egyik legdörzsöltebb szórakoztatóiparbeli jogásza. Az unokatestvére, Tyler nemrég csatlakozott hozzá. Ő is agyafúrt, és ő intézi a mindennapi dolgaimat. Pontosan olyan, aki kezelni tudja Ginót. Julia kitölti nekem az Imperial Stoutot, aztán összeállítja Harper italát. Tequila és citromos üdítő kell hozzá. És egy szexi koktél a barátodnak, máris hozom mondja Julia, és rám kacsint, amikor átnyújtom neki a bankkártyámat. A te pénzed itt nem ér semmit, szépfiú rázza meg a fejét Julia és visszatolja elém a bankkártyát. Kérlek. Ragaszkodom hozzá próbálkozom újra. Mintha ezzel valaha is mentél volna valamire nálam. Ez itt alapszabály. A Nichols és Nichols Ügyvédi Iroda ügyfelei sosem fizethetnek itt. Most pedig élvezd az italodat a csinos vörös kis barátnőddel mondja Julia, és leteszi Harper elé a koktélját. Remélem, ízleni fog. Amúgy nagyon tetszik a hajad fordul ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
most Harper felé. Julia bókja egyáltalán nem zavar, nem úgy, mint korábban Ginóé. Na persze, ő úgy dicsérte Harpert, mint valami ősbunkó – ahogy minden mást is i lyen stílusban tesz.
Köszönöm simít végig a most már szabadon lengedező haján Harper. Neked is. Igaz a mondás: a vörös hajúak mindig viccesebbek. Érezzétek jól magatokat mondja Julia, és megérinti Harper karját, ‒
‒
‒
‒
‒
mielőtt ellépne tőlünk, h ogy másokat is kiszolgáljon. Harper meglepetten néz rám. Milyen kedves jegyzi meg, majd belekortyol az italába. Azonnal elkerekedik a szeme. És milyen jól keveri a koktélokat! Ez igazán finom. Nem véletlenül díjnyertes pultos! A Speakeasyben kaphatod a legjobbakat. Csak ne mondd el a testvérednek, hogy itt jártunk viccelődöm, hiszen Spencer és Charlotte három kocsmát vezet Manhattanben. Harper behúzza a képzeletbeli cipzárat a száján. A titkunk biztonságban lesz nálam súgja, és én máris azon gondolkodom, hogy lesz-e valaha más közös titkunk is. Mondjuk az, hogy mitől gerjedünk egymásra, mi indít be minket éjszaka, és vajon van-e bennünk valami közös ezen a téren. Szóval, jól szerepeltem ma este a te kis védőfaladként? Tökéletes voltál! ismerem be, és nagyot kortyolok a sörömből, ami itt szintén mindig fantasztikus. És mit csinálsz majd legközelebb, és azután, és azután? A nők egyfolytában rajtad csüngnek. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Hékás! vágok közbe, és megfogom a térdét. Te beszélsz? Harper szemöldöke a magasba szökik. Hogy érted ezt? Simon és Jason… Nekem nagyon úgy tűnik, hogy sorban ‒
‒
állnak érted a pasik. Harper megrázza a fejét, és a szokásos „mégis mit szívtál?” arckifejezéssel néz rám. Te most mégis mi a fenéről beszélsz? ‒
‒
Ez most komoly? Mi van? Magam elé emelem a kezem, hogy elcsitítsam. Ugye tisztában vagy vele, hogy Jason akar valamit tőled? És Simon, a Hamsworth-hasonmás szintén. Harper rosszallón n éz rám. Én egyáltalán nem hiszem, hogy így lenne. ‒
‒
‒
Én viszont tudom, h ogy így van. Harper újra megrázza a fejét. Tévedés. Hát persze, tagadd csak! Jason odavan érted. Teljesen nyilvánvaló. Nem. Ez az, ami nyilvánvaló erősködik Harper, és felemeli a bal kezét, behajlítja a hüvelykujját és úgy tesz, mintha nem lenne odanőve, elmozgatja, de olyan bénán, hogy napvilágra kerül a trükk nyitja. Várj. Akkor neked most oda van nőve a hüvelykujjad? Harper mind a tíz ujját a magasba emeli. Hát persze! Döbbenetes, nem igaz? Még mind a tíz a helyén van! ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Igen, ahogy az is döbbenetes, hogy nem veszed észre, mennyire tetszel Jasonnek! Harper újra belekortyol az italába. Egyre világosabb számomra, hogy Harper egyáltalán nem tudja,
mit kezdjen a pasikkal. Nem veszi észre, ha odavannak érte, és fogalma sincs, mit kezdjen azokkal, akik neki tetszenek. Önző módon hihetetlenül örülök ennek a felfedezésnek, mert ez azt jelenti, hogy nyugodtan folytathatom a képzelgést a meztelen Harperről, aki alattam vagy rajtam fekszik, netán épp elélvez mellettem, mert sosem fog rájönni. Figyelembe véve azt, hogy az idő nagy részében ilyesmiken jár az agyam – például két másodperccel ezelőtt is azt találgattam, vajon milyen színű a bugyija ma –, ez n agyon jó hír. A következő, teljesen egyértelmű lépés pedig az, hogy magam elé képzelem, miként hámoznám le róla azt a halvány rózsaszín csipkét. Igen, eldöntöttem, hogy az van rajta. Mindamellett Harper nagyon fontos nekem, és biztos vagyok benne, hogy ez a hiányossága még nagy gondot okoz neki a későbbiekben. Mivel segítőkész vagyok, pláne ha nőkről van szó, azonnal megpróbálom orvosolni a problémát. Először is: Jason odavan érted. Másodszor: Simon is. Sőt, a bal kezemet tenném rá, hogy Simon már üzent is neked azóta, ‒
hogy a minap leöntöttél a forró csokiddal. Harper kissé szégyellős mosollyal jutalmaz. Ki tudtad szedni a foltot? Még nem mostam azóta. Épp elfogyott a folttisztítóm. Vannak boltok, ahol lehet ilyesmit vásárolni. Igen, tudom. De ne hidd, hogy elterelheted a témát! azzal megemelem a bal kezemet. És nehogy azt hidd, hogy nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy Simon már kapcsolatba lépett veled! Jól van puffog Harper. Ma kaptam tőle egy üzenetet. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ennyi. És? Mit írt? Harper beletúr a táskájába és előkapja a telefonját. Felém fordítja a kijelzőt, hogy láthassam az üzenetet. ‒
elló! Remélem jól telik a heted! Örülnék, ha találkoznánk, és átbeszélnénk a zsúrt. Egy kávé valamikor? Teljesen világos. Ez mégis mit bizonyít? Jól van. Hadd kérdezzek valamit. Sokszor előfordul, hogy találkozol és egyeztetsz a szülőkkel? Nem igazán vágja rá azonnal. Elképzelhető, hogy a kis Hayden ötödik születésnapi partiját telefonon is átbeszélhetnétek? Hát persze. Rácsapok a bárpultra. Bravó! A pasas azért akar személyesen találkozni veled, mert látni szeretne. Egyszerűen szeret rád nézni. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ó! bukik ki Harperből, mintha épp most esett volna le neki a tantusz. Mintha egy videót néznék, amelyen egy gyerek épp most teszi meg az első lépéseit. Harper a homlokához emeli a kezét, és úgy tesz, mintha felrobbanna. Eldobom az agyam. Majdcsak belátja, ha beavatom a férfiagy működésének újabb ‒
bugyraiba. Már ha létezik ilyen egyáltalán. Vizsgáljuk ezt meg egy másik szemszögből. Van a telefonodon Facebook? ‒
Persze. Nyisd meg mondom ellentmondást nem tűrve. Harper azonnal rákoppint a kék ikonra. Jól van. Mit keresünk? ‒
‒
‒
‒
Új bejelöléseket. Jasont, a bowlingpályáról. Biztos vagyok benne, hogy már ott vár. Harper legörgeti a képernyőt, és döbbenten néz rám. Ezt a lottószámokkal is meg tudod csinálni? Megkocogtatom a telefont, tudomást sem véve erről az apró kis szurkálásról. A pasas azért jelölt be, hogy… itt kis szünetet tartok, és ‒
‒
‒
‒
megvárom, hogy Harper a szemembe nézzen, mielőtt befejezném a mondatot …kapcsolatba kerülhessen veled. Csak azért kérdezem, mert a következő héten hatalmas lesz a nyeremény… Mit válaszoltál S imonnak? vágok közbe. Harper sóhajt egyet, és elhúzza a száját. Kicsit vár, mielőtt válaszolna, mintha fontolgatná, mit is mondjon, vagy esetleg egy újabb fricskán gondolkodik. Hát ez az, Nick. Ebben az egyszerű mondatban nincs semmi szarkazmus, a hangja őszin te és zavarodott. Mi az, hogy ez az? kérdezem kedvesen. Nem tudom, mit írjak neki ismeri be nagy nehezen. Képes ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
vagyok rá, hogy bedugjak egy ceruzát az orromba és úgy tegyek, mintha a fejem túloldalán jönne ki, de képtelen vagyok kitalálni, mit kellene válaszolnom neki. Várjunk csak. Te át tudsz tolni egy ceruzát az orrodon? ‒
Harper izgatottan bólogat. Megmutassam? Igazából szeretném, de nem most. Majd máskor, hacsak nem Blackwing. ‒
‒
‒
Az micsoda? A kedvenc ceruzamárkám. De egyszerre csak egy dologra koncentráljunk. Most szépen végiggondoljuk a dolgot. Mi lenne, ha ezt írnád: „Rendben, nagyon jól hangzik. Mit szólnál a péntekhez, mondjuk délután ötkor?” Harper megvonja a vállát. Túl sok. ‒
‒
Ez sok? Vesz egy nagy levegőt, mintha nehezére esne magyarázkodni. Jól van, figyelj rám. Előtted nincs miért titkolóznom. Pontosan tudod, milyen az, ha tetszik nekem valaki. Láttad, mi történik. Képtelen vagyok beszélni. A szavakat sem tudom felidézni, és ha kibökök is valamit, végtelenül nevetségesnek hangzik. Ha írok is neki, fogalmam sincs, mit csináljak pénteken, délután ötkor. Ahogy ezt mind rám zúdítja, egyszerre édes és szomorú, mármár sajnálom, de legszívesebben elmondanám neki, mennyire jó csaj és hogy ez mind egyáltalán nem számít. Márpedig számít. Ha képtelen túltenni magát ezen, és nem tud megszólalni, amikor egy jóképű pasi van a közelében, egész életére egyedül maradhat. Közelebb húzom a székemet hozzá. A nőket viszont remekül kezeled. Pontosan tudtad, hogy az a nő ott, a könyvesboltban, miben mesterkedik. ‒
‒
‒
Harper a plafonra bámul. Vicious felesége nem volt valami diszkrét, de egyébként igen, igazad van. A saját nyelvemen nagyon jól értek. Csak a pasiktól ver ki a víz. ‒
‒
‒
Te tényleg nem tudod, hogyan viselkedj egy pasival? kérdezem finoman. Harper egyenesen a szemembe néz. Bűvész vagyok, Nick. Gyerekzsúrokra járok. Anyukákkal dolgozom. Sosem találkozom férfiakkal. Simon kivétel, mert ő egyedülálló apuka, de ez nagyon ritka. Nem tudok semmit a randizásról, sem a pasikról. Már majdnem huszonhat vagyok, ‒
de a tavalyi Central Park-beli színjátékunk volt a legtöbb, amit hosszú idő óta pasikkal kapcsolatban tapasztaltam. Ugrándoznék örömömben, és felajánlanám a karomat még egy kis tapizásra, de aztán beugrik: hosszú idő óta ez volt a legtöbb? Mielőtt még elmerenghetnénk a szexuális életén, vagyis inkább annak hiányán, szomorúság kúszik a kék szempárba, és Harper elfordul tőlem. Valóban? kérdezem gyorsan, és próbálom nem elképzelni, milyen lehet ez az állapot. Pokolian han gzik. Harper visszafordul, és már-már védekezőn megvonja a vállát. Úgy néz rám, m int aki már beletörődött a sorsába. Igen vallja be egy kínos mosoly kíséretében. Ez az igazság, bíró úr. Már régóta nem voltál senkivel, semmilyen formában? Az iPhone-ommal elég közeli a kapcsolatom, és a párnám is nagyon közel áll hozzám. Ne mondd el senkinek, de igen, így ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
van. Amióta visszajöttem a városba, nem voltam senkivel. De ez már csak így megy, Nick. A bűvészlét nem igazán passzol a randizáshoz. Ez egy olyan kompromisszum, amelybe bele kell törődnöm. ‒
Miért gondolod, hogy a munkád az oka ennek? Harper ujjain kezdi számolni a miérteket. Először is: ha új emberekkel találkozom, az első, amit kérnek az az, hogy mutassak egy trükköt. Egy bűvészt látnak bennem, nem egy nőt kezd bele felemelt fejjel, bár a hangja egészen mást sugall. Másodszor: ha van is néha egy-egy céges rendezvényem, az időmet leginkább anyukákkal és gyerekekkel ‒
‒
‒
töltöm. Harmadszor pedig: a munkám igazából sok-sok egyedüllétet kíván. Egy tükör előtt állok, és gyakorlom a trükköket. Most már tudod, hogy miért voltam képtelen a cukrászdában megszólalni. Összeáll a kép. Harper szarkazmusa zseniális. Ez az egyik dolog, amit annyira szeretek benne, mert számomra is ez a második anyanyelv. Most viszont már értem, hogy nála ez amolyan védekezés. Így bújik el a saját élete elől, így vigyáz magára. Mindennap gyakorolja, hogy biztonságban tudhassa magányos szívét. Ez elég durva jegyzem meg, mert nem tudok elképzelni szomorúbbat, mint azt, hogy álmaid munkája ennyire elszigetel. Szerencsém van, hogy a szórakoztatóiparban vagyok. Folyton nők vesznek körül. Ha egész nap csak rajzolnék, ahogy a gimiben csináltam, talán sokkal jobban ismerném a szombat esti tévéműsorokat. Így viszont fogalmam sincs, mi megy a tévében. Valóban örülök, hogy a munkámnak társasági oldala is ‒
‒
van, mert be kell vallanom, szeretem az embereket. Jól van ez így mondja Harper, és legyint egyet, mintha ettől eltűnhetne, mint szürke szamár a ködben. Szeretem a munkám. Ha emiatt nehezebben ismerkedem, hát legyen. ‒
‒
‒
‒
De miért kellene ennek így lennie? Miért zárja ki a kettő egymást? Nem h inném, hogy magányosnak kellene lenned. Nem mondtam, hogy magányos vagyok javít ki gyorsan, de a hangja inkább védekező. Látod? A varázspálcáért cserébe beáldoztam az ellenkező nemet! Igazán jó csere. Az attól függ, pontosan milyen varázspálcáról beszélünk szemtelenkedem. ‒
‒
‒
‒
‒
Harper elneveti magát. Talán úgy értettem én is. Nocsak! Egy újabb félreérthető megjegyzés? Máris azon agyalok, vajon mivel üti el az estéit otthon, egyedül. És hány sebességes ez a bizonyos varázspálca? Tizenöt világosít fel, és kajánul kuncog közben. Egyébként is, lehetne sokkal rosszabb is annál, mint hogy hazamész, és ágyba bújsz egy pakli kártyával és egy nagyon különleges varázspálcával. Nincs igazam? Pláne hogy most már itt van nekem a méretes bicepszed emléke is. Higgy nekem, ez igazán hasznos kis emlék! Kiszárad a torkom, a bensőm lángol. Ez a nő és ezek a szófordulatok kinyírják azt a pár, nem szexuális gondolatokra ‒
‒
‒
‒
‒
tartogatott agysejtemet is! Szeretnék valahogy, de az agyam képi üzemmódra kapcsolt, visszavágni és a lelki szemem előtt nem látok mást, csak Harpert és az ő nagyon különleges varázspálcáját.
Van egy ötletem szólal meg újra, nagyon halkan. Esküszöm, a péniszem még soha ilyen gyorsan nem kapta fel a fejét! Pedig csak a karomról beszélt! Egyre biztosabb, hogy fontosabb szerepet szán nekem, talán többre vágyik, mint ‒
‒
tizenöt fokozat, és én készen állok a feladatra. Igen, Harper. Nyugodtan meglovagolhatsz, és hidd el, tízezer orgazmusod lesz, mielőtt én egyszer is elélveznék. Én már csak ilyen szerető vagyok: nagylelkű és önzetlen. Mindennél jobban szeretném, ha megismernéd a nyelvem képességeit, hogy felforgassam az életedet. A végén könyörögni fogsz, hogy újra együtt legyünk. Ez hogy hangzik? Tökéletesen megfeledkezem arról, hogy Harper tabu. Az ötlete máris megannyi lehetőséget tárt fel előttem, pedig még nem is mondta ki. De ki fogja mondani. Harper meg fog kérni rá, hogy bújjak össze vele, és az egyetlen lehetséges válasz az, hogy „Nálad vagy nálam?”. Halljuk. Ugye tudod, hogy tartozol nekem egy szívességgel? ‒
‒
Hogyne tudnám! Állok elébe, hogy kiegyenlítsem a tartozásomat! Mi lenne, ha azzal kezdenénk, hogy ráülsz az arcomra? Azt hiszem, inkább kettővel pontosítok. Eggyel azért, mert megmentettél a rémes rajongómtól és a tűzokádó férjétől, és még eggyel azért, mert eljöttél ma a bowlingpartira. Okos húzás, Hammer. Ez két menetet jelent azzal a lánnyal, akiért teljesen odavagy. Még jobb! villanyozódik fel Harper, és széles mosolya beragyogja az arcát. Akkor hát benne vagy? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Tövig benne vagyok. Teljes mértékben. Harper összecsapja a tenyerét. Te fogsz megtanítani rá, hogyan kell randizni! ‒
‒
HATODIK FEJEZET Ahaaaaaaa. Húzzuk csak be a kéziféket, amíg újraindítom magam. Az agyam egyetlen irányba vágtat, míg Harper egészen másra gondol. Őszinte leszek: már azt találgattam éppen, hogy melyikünk lakik közelebb, és vajon egy taxi, az Uber vagy talán egy gyors kocogás repítene-e minket oda előbb. Ha már teleportálni nem lehet. Megrezzen a telefonom. Előhalászom, és megnézem az üzenetet, hátha segítségemre lesz abban, hogy az egyelőre egyirányú véráramlást megzabolázzam. Unatkozom. Charlotte Kristennel van, a tévében meg nincs semmi. Iszunk egyet? Hát ez pont kapóra jön! Nincs annál lankasztóbb, mint egy üzenet a kiszemelt áldozat bátyjától. Spencernek nem muszáj azonnal válaszolni, így lehalkítom a készüléket, és visszateszem a zsebembe. Azt akarod, hogy megtanítsalak randizni? Harper bólint. Te jó vagy ebben. Ismered a nőket, átlátsz a pasikon is. Ami számomra teljesen idegen, az neked hazai terep. ‒
‒
Legyek én a te Cyranód? Nem kell elkísérned, vagy a bokorból suttognod, ha randizni megyek, de ha belegondolsz, hogy a ceruzás trükk a védjegyem ‒
‒
és fogalmam sincs, mit írjak Simonnak, be kell látnod, hogy szükségem van némi segítségre fejti ki az álláspontját. Tekintetem a plafonra emelem és végiggondolom, mit kér tőlem. Egyfelől nem engedhetem, hogy beszélgetésre ‒
képtelenül sétáljon New York utcáin. Másfelől viszont ő Spencer húga! Tudom, hogy fura kérés magyarázkodik Harper a zsebkendőjét markolászva, hangja félelemről árulkodik. De talán megoldható, nem? Végtére is, nem vagyok az eseted. Hoppá! A szemöldököm az egekbe ugrik. Hogy mondod? ‒
‒
‒
‒
Nos, te általában idősebb n őkkel randizol, n em? Az igazat megvallva… valóban. Talán nem mindig, de J. Cameron például tíz évvel idősebb nálam, az előtte lévő csajom pedig már a harmincas évei közepén járt. Még főiskolás koromban is egy felsőbb évfolyamossal találkozgattam. Ha jobban belegondolok, a nők, akikkel mutatkozom, átlagosan öt évvel idősebbek nálam. Szép kis példa. Jól van. Nemcsak a korombeli, de a már kissé korosabb nőket is kedvelem, akár a jó bort. Csak hogy tisztázzuk: a legjobb módja annak, hogy megtudd, mit szeretnek a nők az ágyban az, ha idősebbekkel randizol. Ők már tudják, hogyan kommunikáljanak, hogyan tanítsanak meg a dolgokra, el tudják mondani, mikor csináld lassabban, gyorsabban, keményebben, itt, vagy ott, ott, igen ott, igen, igen. Harpernek talán igaza van, de meg kell valahogy mondanom neki, hogy ettől még kedvelhetem őt. Bár ennek sincs semmi ‒
értelme, hiszen én tényleg nem vagyok az ő esete. Ha az lennék, nem tudna beszélgetni velem. Basszus! Most esik le! Lehet, hogy Harper tabu, de én akkor is azt akarom, hogy odalegyen értem! Ő ehhez képest azt akarja, hogy én legyek az, aki segít neki felszedni más pasasokat. Kihúzom magam, és megpróbálok koncentrálni. Nick folytatja lágy hangon, amiben már nyoma sincs viccelődésnek , nincs más, akihez fordulhatnék ezzel. Nem kérhetem meg a barátnőimet, mert ők csak azt mondhatnák, hogy nincs semmi bajom és így is csodás vagyok. Valóban ennyire furcsa lenne ez a kérés? ‒
‒
‒
Harper hangja elvékonyodik, mintha valóban aggódna a válaszom miatt. Az izgalom és a remény keveredik ebben a kérdésben, ami világossá teszi előttem, hogy nem arról beszélünk, miként bújjon ágyba valakivel, hanem arról, hogyan teremtsen kapcsolatot egy másik emberrel. A legjobb barátom húga vagy sem, Harpernek segítségre van szüksége, és én vagyok az egyetlen ember, akinek elő mer hozakodni ezzel. Nem annyira furcsa. A válaszom pedig az, hogy rendben. Segítek, hogyan is kell randevúzni. Köszönöm azzal megszorítja a karomat. Jobb lesz, ha megígéred, hogy nem árulod el ezt Spencernek. Sose hagyna békén, h a megtudná. Megígérem vágom rá, és egy percig sem érzem rosszul magam attól, hogy titkom lesz a legjobb barátom előtt. Én magam sem hinném, hogy szívesen elárulnám neki, hogy én lettem a kishúga szerelmi tanácsadója. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Akkor most mondd meg, mit írjak Simonnak. Lehetne ez az első lecke? most már ő is kihúzza magát a székén. Megforgatom a nyakam, megtekerem a vállamat, és felveszem a tanári pozíciót. Még az is lehet, hogy ez a kis mentorkodás ‒
‒
kigyógyít, és nem fogok ábrándozni a meztelen Harperről. Mi más lohasztaná le a vágyat, mint a tudat, hogy valaki másért rajong? Ez lesz. Szépen kimosom őt a szervezetemből. Mindketten jól járunk. Az első lecke igazából az, hogy legalább egy hétig halogasd a találkozót. Még nem állsz készen. Egyelőre túlságosan zavarba jössz tőle. Valaki mással kell gyakorolnod. ‒
Harper mintha nem értené, m it akarok mondani. Értem. Mégis kivel? Jasonnel. De engem nem érdekel Jason. Annál jobb. Tehát azt mondod, hogy Jasont használjam arra, hogy megtanuljam az alapokat, holott nem is érdekel? Bólintok. Pontosan. Még az is lehet, hogy időközben megkedveled. Mellette nem vagy Lehetetlen Hercegnő. Tökéletes edzőpartner lesz. Harper felvonja a szemöldökét, és én nem tudom megállni, odahajolok és megsimítom. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ne vonogasd szemöldököd nekem. Valódi gyakorlásba kell kezdened, Jasona pedig több mint ideális. Kedveled, és ez most elegendő. Nem hagyom, hogy messzire engedd, megígérem. Megegyeztünk?
Ha te mondod… Bízz bennem. Nem fogjuk szívatni. Csak a kommunikációs képességeidet fejlesztjük nyugtatom meg diplomatikusan. Harper elneveti magát, aztán vesz egy mély levegőt. ‒
‒
‒
Akkor hát kommunikáljunk. Tedd, amit mondok. Nyisd ki a Facebookot. Előkapja a telefonját, és elindítja az alkalmazást. Fogadd el a jelölését. Bólint, és legörgeti a képernyőt. Kész. Most pedig írj a falára. Újabb mély levegő és egy kevésbé határozott bólintás. Mit írjak? Jó volt látni ma este. Felkiáltójel. Harper pötyög, majd elküldi az üzenetet, és megmutatja a telefont, mint egy büszke iskolás. Megveregetem a vállát. Ügyes vagy. Most pedig, ha nem tévedek, hamarosan érkezik egy üzenet tőle. Kiteszek egy húszdollárost a pultra Juliának borravaló gyanánt, és kisétálunk a meleg októberi estébe. Milyen szép az este! Hazakísérlek ajánlkozom. Tökéletes. Húsz perc múlva befordulunk a lakása felé, ahol majdnem ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
belerohan egy Columbia pólót viselő srácba, aki épp a haverja viccén nevet. Elkapom Harper könyökét, és magamhoz húzom, nehogy baja essen. Jaj, ne haragudj! kér gyorsan elnézést a pólós srác. Nem ‒
‒
‒
vettelek észre. Az én hibám. Semmi baj villant egy gyors mosolyt rá Harper. A srác rám pillant, összeráncolja a homlokát, aztán az arcomra mutat. Mintha ráeszmélne valamire. ‒
‒
‒
Várjunk csak… nem te vagy… A barátja közbevág, arcán egy hatalmas, rajongói mosoly jelenik meg. Mister Orgazmus! Én volnék ismerem el közömbösen. Atyaég! A műsorod király! mondja a magasabbik. Pár évvel ezelőtt elmentem egy közönségtalálkozóra. Haver! ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Végignéztem minden részt, még azokat is, amiket az internetes időkben csináltál! A szabad kezemmel ökölpacsizunk, a másik továbbra is Harper könyökét szorongatja. Örömmel hallom. Nem hiszem el, hogy beléd botlottunk! Megkérnélek, hogy írd alá a pólómat, de az elég bizarr lenne, úgyhogy inkább nem is mondtam semmit. Mindenesetre te vagy az ász! Ahogy mondja! erősíti meg a haverja. Ő a legjobb böki közbe Harper, csak hogy kivegye a részét a bókolásból. Srácok, igazán klasszak vagytok. Köszönöm, tényleg köszönöm. Örülök, hogy találkoztunk! búcsúzom kedvesen, és ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
továbbindulunk. Amikor hallótávolságon kívül kerülünk, Harper csillogó szemmel felém fordul. Hát ez varázslatos volt! Gyakran megesik? ‒
Megrázom a fejem, és elmosolyodom. Egyszer vagy kétszer egy évben. Esküszöm, egyáltalán nem mindennapos! Harper csak vigyorog tovább. ‒
‒
Imádnak téged. Nekik te vagy az alfahím. És igazuk is van jegyzem meg unottan, mire Harper megbök a vállával. A háza előtt pityen a telefonja. Fogadok, hogy Jason az mondom, miközben előveszi a táskájából. Feloldja a képernyőt és megnyitja Jason üzenetét, aztán felém ‒
‒
‒
‒
fordítja a készüléket. Helló, Harper! Jó volt látni! Megiszunk egy kávét? Felugrom, és hárompontos dobást imitálok. Csont nélkül. Ez egy adottság. Hidd el. Jó vagy, Nick. Pontosan tudod, mit kell tenni és hogyan kell viselkedni. Ezért van érted oda az a sok nő. Szeretnék ellenkezni, mert nem ilyen benyomást szeretnék tenni rá, de n em tudom, hogyan bújhatnék ki. Mert jók az adottságaim? Azért, és még millió más okból mondja, és a karomra mutat. Először is, itt van ez a kar. Csupa izom és tetoválás szeme mohón végigfut a bicepszemen. A tetkód tényleg gyönyörű mutat a magam tervezte formákra. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Absztrakt és kanyarulatok, a Hold, a Nap és a vonalak csillagok. Hogy miért? középen Mindig díszeleg ezeket rajzoltam, amikor rájöttem, hogy jó vagyok benne. Aztán itt van ez a test. Mr. Men’s Health viccelődik, de most ‒
‒
nem én vagyok a célpont, hanem a cikk. Elolvastad? Mindent elolvasok. Habzsolom az információt válaszolja, és már megint ugyanott vagyunk. ‒
‒
‒
Bókolgat, de érthetem úgy is, mintha épp egy kocsiról beszélne, amit talán megvásárol majd. Százhetven lóerős ez a kocsi. Ott van még az arcod, és persze ez a menő borosta! Megdörzsölöm az államat. Gondosan ápolt borostám egy újabb kelléke a szexuális élvezeteknek. A csajok bírják a szakállat jegyzem meg sejtelmesen. Azt el is hiszem sziszegi halkan, és nem mond mást. ‒
‒
‒
‒
‒
Összeszorítja a száját, aztán újra megszólal. Sokkal lágyabban, mint eddig bármikor. Kipróbálhatom? POKOLBA, HÁT PERSZE! ‒
HETEDIK FEJEZET Harper az államhoz emeli a kezét, és lassan megérinti. Kihagy a lélegzetem, ahogy végigsimít a borostámon. Minden másodpercet végtelennek érzek, miközben ámulatba ejtve pásztázik kezével a bőrömön. Nagyon puha súgja, tekintete rátapad az állam vonalára. A szívem eszeveszetten kalapál, de próbálok nyugodtnak látszani. De valahogy kemény is. Fogalmam sincs, hogy bírom, de nem fogom meg az arcát, nem döntöm a falnak és nem csókolom meg. Nem érintem, nem húzom magamhoz, és nem megyek tovább. Minden porcikám érezni akarja a forró testét, akarom, hogy tudja, mennyire beindít, és tudni akarom, vajon ő beindul-e tőlem. A légzése finoman cirógat, elszédülök, sejtjeimet átjárja a vágy. Csak remélni tudom, hogy ő is arra vágyik, amire én. Átadom magam az érintésnek. A tűzzel játszik, ha újra hozzám ér. Aztán eszembe jut, hogy ő Harper, és valószínűleg fogalma sincs arról, milyen hatással van rám. Még sosem találkoztam ilyen lánnyal. Csak mondja és mondja ezeket az édes, ingerlő ‒
‒
‒
szavakat, és eszébe se jut, hogy teszisa férfival. Nagyon nehéz ellenállni, és mit nem akarok. Pokolba az ellenállással! Csinálja csak még pár percig! Van még valami, amit kipróbálnál? kérdezem, hátha ‒
‒
kihasználja ezt a soha vissza nem térő alkalmat a gyakorlásra. A karom is itt van, és a mellkasom is rendelkezésedre áll. Talán még a hajam is beleférhet sorolom a lehetőségeket, és kissé előbbre dőlök.
‒
‒
Abban a pillanatban a hajamba kúsznak az ujjai. Lassan, figyelmesen fúrja magát a tincseim közé. Az agyam cikázik, az összes szőrzetemen elképzelem a kezét. Látom, ahogy magához húz, érzem, ahogy mohón megcsókol, és az ajka vágyakozó mozdulatai egyre jobban feltüzelnek, nekicsapódunk egy ajtónak, és itt, helyben, a falnak döntve szerelmeskedünk. Ez az egyik kedvenc, visszatérő fantáziám. Egyszerű, mégis annyira vérpezsdítő! Lecsusszanok elé, lába a vállamon, és megízlelem végre, és boldoggá teszem a nyelvemmel. Másnap, mikor találkozunk, ahogy elmegyek mellette, elsimítok egy hajtincset az arcából, és a fülébe súgom: „Még mindig érzem az ízedet.” Ő megremeg, aztán kéjesen beletúr a hajamba és még többet kér. Pontosan úgy, ahogy épp most csinálja. Egy kósza pillanatra megtorpannak az ujjai, a keze megpihen a fejemen. Érzem meleg leheletét az arcomon. Összenézünk, próbálok belélátni, mintha a kék szemében megláthatnám azt a tüzet , ami bennem ég. Csókolja meg a lányt, Mister Orgazmus! Elfordítom a fejem, ahogy Harper is. A két srác az utca túloldaláról kurjongat nekünk. Biztosan azt hiszik, együtt vagyunk. Gyerünk! noszogat most már a másik is. Mint a Csókír részben! ‒
‒
‒
‒
Harper most felém fordul, és elvigyorodik. Meg kellett csókolnia a nőt, hogy meggyógyítsa emlékeztet suttogva, na nem mintha képes lennék elfelejteni a történetemet. Nem hagyhatod cserben a rajongóidat. ‒
‒
‒
Fel sem fogom, hogyan, de Harper hirtelen hozzám simul. Az agyam zakatol, képtelen vagyok eldönteni, megtörténik-e, ami megtörténik, de aztán újra megszólal. Csak a rajongóid kedvéért. Ha ezek a srácok kellenek hozzá, hát az biztos, hogy innentől minden egyes kiadványból küldök nekik egy-egy aláírt példányt! ‒
Hadd legyen egy jó napjuk szólalok meg végül csontszáraz torokkal. Kezdem felfogni, hogy Harper nem viccel. Siessen! Különben a vírus megöli! kiáltja az egyik rajongóm, mire Harper színpadiasan megrándul, és a mellkasához kap. Te vagy az egyetlen, aki megmenthet engem! Pontosan ez a mondat szerepelt a kérdéses epizódban. Hagyja, hogy nógassanak minket még egy kicsit. Harper imád játszani, imád szórakoztatni. Ez az igazi énje: fog egy trükköt, és az elejétől a végéig tökéletesen beleéli magát. Hüvelykujjával végigsimít az államon, én újra nem tudok lélegezni. Most nincs idő latolgatásra, nincs idő analízisre. Ráadásul ő fogdosott, tehát jár nekem valami cserébe. A lehetőség pillanata magával ragad. Jobb kezem a hajába kúszik, lassan, finoman merülnek el ujjaim a dús, puha hajzuhatagban, közben a korábbi, játékos arckifejezése teljesen ‒
‒
‒
‒
‒
átváltozik. Ez valami más. Valami ösztönös. Annyira igéző! Ha lehet, még inkább kívánom őt! Közelebb hajolok, kék szeme fényesebb, mint az esti csillag, hajának narancsillata leng körülöttünk. Összefut a nyál a számban, bele akarok harapni, meg akarom kóstolni. Megérintem az állát, és óvatosan megemelem. A szívem sebesen ver, tekintetünk találkozik. Harper szemében izzó szenvedély lángol. Magamhoz húzom, ajka szétnyílik, lágy lehelet éri az arcomat, becsukom a szemem. A reakciójából ítélve egyáltalán nem csak a rajongók miatt akarja ezt. A szánk összeér, és minden gondolatom elszáll. A világ lelassul, végre megcsókolom Harpert. A srácok kurjongatnak és fütyülnek a túloldalról, majd egy csatakiáltás hallatszik. Igen! Megmenekült! Hát ez a végeredmény. Nem is akármilyen! Szívem szerint megköszönném nekik, hogy kierőszakolták ezt a pillanatot. ‒
Mámoros. Harper ajkán még érezhető a koktél, amit Julia kevert neki, és az ajakír íze, amit mindig magánál tart. Finoman, kecsegtetőn érek hozzá, hogy sejthesse, mi minden várhatna még rá, ha nem nyilvános helyen, nem közönség előtt lennénk. Bárhogy lett is ez a csók, önálló életre kel, szikrázik tőle a levegő. Vagy csak a testem vibrálna? A bőröm szinte ég, ajkának érintése felébreszt bennem mindent, az agyam máris újabb fokozatra kapcsolna.
Olyan puha a szád búgom, és ő sóhajt, újra összetapadunk. A tiéd is duruzsolja. Tökéletesen játsszuk a szerepünket, de mikor másodszorra ér össze az ajkunk, már túl vagyunk az életmentő jeleneten. ‒
‒
‒
‒
Egyszerűen több lett, mint játék. Már épp készülök átadni magam az érzésnek, és bevetni a nyelvemet, amikor a kétszemélyes rajongótáborom vad kántálásba kezd. Mister O! kiabálják tapsolva, rendületlenül. A pillanatnak lőttek. Szétrebbenünk. Harper pislog párat, a járdát bámulja, majd újra rám néz. ‒
‒
Bűntudatot látok a szemében, mintha rosszul érezné magát a történtek miatt. Nos szólal meg derűsen, hiszen mindig így próbálja oldani a feszültséget. Még szerencse, hogy idejében megkaptam az ellenszert, Mister O! Megköszörülöm a torkomat, próbálom helyretenni a hallottakat és a történteket. Előadtunk egy jelenetet az egyik történetemből. Én vagyok a hős, ő pedig a lány, akit meg kell menteni a végtől. Ezt nem lehetett volna megúszni mondja, mentséget keresve a csókunkra. Na, igen. Biztosan nem hagyom jóvá a gondolatmenetét, mert a fejem még mindig endorfinködben tapogatózik, és ilyenkor képtelenség ellenkezni. Intek az utca túloldalán álló srácoknak. Rendbe jön! kiáltom, pont úgy, ahogy Mister O a jelenetben. Harper is integet nekik, aztán visszafordul felém, és megfogja a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
vállamat. Azok a srácok odavannak érted és a hősödért. Összeráncolom a homlokom. Bárcsak ne a kitalált történet lenne a téma, hiszen ez a csók annyira igazinak tűnt! De vajon ‒
ő is így érzi? Mister O az életem hagyom annyiban a kérdést, miközben a srácok tovasétálnak az éjszakába. Harper elneveti magát, aztán hirtelen elkomorodik, mint a bárban, amikor előhozakodott az igazsággal. Tényleg nagyon hálás vagyok, amiért segítesz ebben a randitémában. ‒
‒
‒
A csók mintha nem is lett volna. A játéknak vége, a bűvész és a rendező elhagyta a színpadot. Újra Nick és Harper vagyunk, a két jó barát és a titkos küldetés. Ez csak természetes. Örülök, hogy segíthetek. Ahogy mondtam, Jason odáig van érted emlékeztetem, mert ez sokkal egyszerűbb, mint a fejemben lévő kuszaságot rendbe rakni. Harper megvonja a vállát és elhúzza a száját. Gondolod? Igen. Meg kellene próbálnod vele próbálom megjátszani, hogy lelkes vagyok, és visszatérni a jóságos mentor szerepébe. Pedig lehetnék az egyik tanulópéldány is, hiszen az imént megcsókoltam! Ehelyett egy másik pasit ajánlgatok neki! Lehet, hogy megfertőzött a meghülyülök, ha tetszik nekem valaki agybajával? Ha te mondod… néz rám kérdő tekintettel. Lehet, h ogy ő lesz álmaid pasija. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Gratulálok! Ha már csinálom, csináljam nagyban! Harper kétkedve néz rám, aztán megvonja a vállát. Találkozunk, miután randiztam vele? Jó lenne, ha addig mesélném el, amíg friss az élmény kérdezi, és én ‒
‒
‒
legszívesebben nemet mondanék. Ne felejtsük el, hogy elrontottam érted a bowlin gjátszmát. Ráadásul a rajongóimat az őrületbe kergetted teszem hozzá még mindig robotpilóta üzemmódban. Bármennyire kellemetlen, én voltam az, aki belement ebbe, így hát nincs mit tenni. Csak szólj, m ikor és hol. ‒
‒
‒
Megírom azzal gyorsan megfordul, és én figyelem, ahogy a bejárati ajtóhoz lép, benyit, majd még egy utolsót int felém, mielőtt eltűnik a folyosón. Ennyi volt. Elment, és magával vitte életem egyik legjobb és legfurcsább csókját. Hazamegyek a Hetvenharmadik utcai, negyedik emeleti lakásomba. A falak vakolatlanok, a hatalmas ablakok a parkra néznek. Bevágom magam mögött az ajtót, és azon töprengek, még ha nem igaziból történt is, vajon első csóknak számít-e. Nem lehetett több tizenöt másodpercnél, de ez a tizenöt másodperc azóta is itt él bennem, még mindig érzem az ajka ízét, hajának édes illatát, hallom a h alk sóhajtását. Vajon az ő agya is ezen a tizenöt másodpercen pörög? Sajnos nem tudom, és sosem fogom megtudni. Egyetlen dolgot tehetek most. Azt, ami egész életemben helyrerázott, ami sosem hagyott cserben, és ami mindig megnyugtatott. Ledobom a cipőmet, lehuppanok a süppedős, ‒
‒
szürke kanapémra, és előveszem a füzetem. Van egy új epizód, amit még nem fejeztem be, és bár már nem én rajzolok és írok minden dialógust, azért az ötletelés és a történetvezetés még az én feladatom. Ahogy a ceruzám a papírhoz ér, már tudom, hogy képtelen vagyok most egy hős helyébe képzelni magam. Csak rajzolok, önmagamnak, szabadon. Mire végzek, egy csinos, vörös hajú, felkötött inges, forrónadrágos bombázó néz vissza rám a papírlapról, aki mélyen behajol egy motorháztető alá. Ez vagyok én, meg az én sehová nem vezető fantáziám! Pár perccel később Harper üzenete pittyen a telefonomon. Bárcsak ne lennék ennyire izgatott attól, hogy meglátom a nevét! Szombat délután kávézom Jasonnel. Utána találkozunk? Most már hivatalos: ez a csók csak játék volt, egyáltalán nem számít. Sőt, mintha meg se történt volna. Tehetem is a soha többé nem történik meg fiókba. Elküldöm a megerősítő válaszom, aztán Spencernek is írok. A hétvégén vele is találkozom. Tökéletes. Spencer majd szépen kiveri a fejemből a kishúgát.
NYOLCADIK FEJEZET Mi lesz, ha egy dán dog összejön egy mókussal? Másnap reggel a testvérem ezzel a kérdéssel fáraszt, ahogy a Central Park falevelekkel borított sétányán baktatunk. Az ősz már New Yorkot is elérte, a színek lenyűgözők. Megállok egy málnapiros levelű tölgyfa előtt. Lelki szemem előtt már látom, hogy fest ez a szín a következő epizódban. Mindig ezt csinálom: folyton színeken, formákon és ezek kombinációin jár az agyam. Az utódjuk vajon egy dándog-szerű állat lenne bolyhos farokkal? Vagy inkább egy mókus, amelynek végtelenül hosszú lába van? mélázik Wyatt. Haver. Tudod, hogy nem így mennek ezek a dolgok szólok közbe, miközben a kezemben lévő póráz végén a törpe pinscher keverék egy mókus miatt rángat. És milyen lenne egy mókus és a törpe pinscher keveréke? hozakodik elő egy újabb ötlettel Wyatt. Már megint kezdesz elkanyarodni a témától emlékeztetem. Wyatt egy hosszú szőrű, barna és fehér csivavát próbál megzabolázni, amelyik épp az én kutyám farkát kergeti. Mármint, nem az én kutyám, csak a helyi kutyamenhelynek szoktam segíteni sétáltatni őket. A Kisbarátok szervezet az apró ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
testű, lakásba való kutyusokra szakosodott, nekik próbálnak otthont találni. Egy leguán és egy terrier? próbálkozik Wyatt megint, miközben a kis szőrös pajtása a mellső lábaira emelkedik, és ‒
‒
lepisili a füvet. Kézen állva vizel! kiáltja el magát Wyatt, és rövid örömtáncot lejt a fánál. Összecsapjuk a szabad kezünket, mert ez egy igazán fontos ‒
‒
lépés a másik kutyás játékunkban, a kutyabingóban. Hihetetlen, de képesek vagyunk egyszerre több játékot is játszani. Tíz pont. Nagyon ügyes! dicsérem meg a testvéremet, de még mindig reménykedem, hogy a séta hátralévő tíz percében legyőzhetem. De ha jön egy tűzoltóautó és az enyém megugatja, akkor én nyerek! Wyatt kétkedve néz rám, és a park kijárata felé fordulunk. ‒
‒
‒
Erre azért ne számíts. Az maga lenne az unikornis és a szivárvány végi zsák arany a kutyabingóban. Pedig egyszer meglesz, meglátod vágom rá bizakodón, mert az ilyen kiskutyák ugatása már önmagában is imádnivaló. Pont emiatt ér ötven pontot a kutyabingóban, amelyet Wyatttel már gyerekkorunk óta játszunk. Ez igazából az autóbingó egy változata, amit magunk találtunk ki. A kutyák pontokat gyűjtenek, például jógapózokért, amit az apánk kedvéért találtunk ki, aki a világ leghajlékonyabb embere. Szerintem azért, mert jógatanár, és anyám isteni minitortácskákkal tömi. Igen, valódi minitortácskáról van szó. Eszem ágában sincs másra gondolni. Soha többé. A lényeg, hogy Wyatt és én is nagyon szeretjük a kutyákat. Mindig voltak kiskutyáink, ahogy Josie-nak, a húgunknak is. Így legalább nem egymást gyilkoltuk. Imádom az öcsémet, de néha teljesen elviselhetetlen. A fiatalabb fiútestvérekkel mindig ez a ‒
‒
‒
helyzet, még akkor is, ha csak öt perccel születtek később. Egy corgi és egy masztiff? Ki lenne felül? A masztiff vágom rá csípőből, és újra a másik kutyás játékunknál vagyunk. ‒
‒
‒
A kutyakeverék lényege ugyanis nem más, mint hogy melyik lenne felül. Jaj. Bizony! Képzeld csak, mit érezhet a kis corgi! Angol agár és egy basset hound? Angol agár. A gyerekeik pedig hogy rohangálnának azokon az aprócska lábakon! gondolja túl Wyatt, miközben már a ‒
‒
‒
‒
Kisbarátok épülete felé tartunk. Mondd csak, ismered azt a csajt, aki azt a kutyapanziót vezeti? vált h irtelen témát. Pennyre gondolsz? Wyatt bólint. Megkérdezte, segítenék-e rendbe hozni az egyik helyiséget. Mielőtt megszólalhatnék, megakad a szemem egy vörös hajzuhatagon, amelynek tulajdonosa épp belép a házam kapuján. A lány hajszíne akárcsak mint az őszi falevelek: aranyba hajló vörös. Hűha! torpan meg Wyatt a zebra előtt, a csivavája pedig jó nagyot ránt a pórázon. Ki az a szexi kis kígyóbűvölő, aki épp most megy be a házadba? Jó erővel hátba verem. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Komolyan, haver. Ez egyáltalán nem vicces. Aú! szisszen fel, és megdörzsöli a vállát, miközben elhalad előttünk egy busz. Szúrós szemmel n ézek rá. ‒
‒
Nem is fájt. Ne játszd meg magad. Egyenesen a szemembe néz. Teljesen jogos volt a kérdés. Mióta nem beszélhetek…? Hirtelen elhallgat, és eltátja a száját. ‒
‒
‒
Nocsak, nocsak! Csak nincs valami közted és Piroska között? Basszus! Hát igen, ez az én öcsém. Az én szemérmetlen, személyeskedő kisöcsém. Feltolom a szemüvegemet, és megnézem a lámpát. A kisember most már zöld. Szóval tetszik neked! Nem rázom meg a fejem, és megtartom magamnak a színjátékcsók történetét. Csak egy barátom. Nem beszélhetsz ‒
‒
‒
‒
így róla. Hogy így? Tudom, mit akartál mondani, Woodword szólítom most a második nevén, amit kifejezetten utál. Szívesen meghúznád, nem igaz? Wyatt az arcomba mászik, miközben sétálunk. Nézzenek oda! Te meg hirtelen milyen védelmező lettél! Ez mennyire cuki! gúnyolódik, és újra a házam felé fordul. Pillanat! Követem a tekintetét, és most már én is látom. Harper épp kilép az ajtón, kezében a telefonja, karján egy hatalmas bevásárlószatyor. Randall Hammer vág vissza most ő az én második ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
keresztnevemmel, amit én sem szeretek különösebben. Spencer tudja, hogy belezúgtál a hugicájába? Végem van. Harper már csak néhány saroknyira van tőlem, és amikor észrevesz, beteszi a telefonját a táskájába, és vadul
integetni kezd. Bárcsak szirénázó tűzoltóautó suhanna el mellettünk, hogy Wyatt megnyerhesse az összes pontot, ami csak létezik! Nem zúgtam bele. Harper a barátom. Egyébként is, a mókus ‒
‒
van felül próbálom elterelni Wyatt figyelmét. Néha elég, ha csontot dob az ember a kutya elé. A tervem bevált, így van egy szusszanásnyi időm, míg Harper hozzánk ér. Először az öcsémet üdvözli. Szia, Wyatt! Jó rég láttalak. Hogy vagy? kérdezi, Wyatt pedig átöleli a pórázt tartó kezével, közben pedig rám kacsint. Mekkora egy pöcs! ‒
‒
Van kutyád? kérdezi Harper tőle, miután szétválnak. Durva, de most, hogy már nincs rajta az öcsém karja, mintha egy ólomsúlytól szabadultam volna meg. Akkor jobban tetszenék neked? élcelődik Wyatt. Harper elneveti magát és kedvesen megrázza a fejét. Szóval még mindig nem műttetted meg magad? Arra a műtétre gondolsz, amivel elválasztanák a számat az agyamtól? Harper bólint. Pontosan. Hát nem. De a sebész a jövő héten épp ráér. Kiváló! Meglátogatlak majd a kórházban! ígéri Harper, majd a kutyákhoz hajol. És akkor ők hogy kerülnek ide? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
A Kisbarátok menhelyről vannak ezúttal én válaszolok. Az öcsém csak nem nyugszik, átkarolja a vállamat, és hányaveti módon közbeszól. Nem tudtad, hogy Nick és én heti kétszer sétáltatjuk a ‒
kutyáikat? Harper döbbenten néz ránk, végül rajtam állapodik meg a tekintete. Ez nagyon szép. ‒
A szívem hatalmasat dobban, és máris ugyanúgy érzem magam, mint előző este a h áza sarkánál. Az nem igazi csók, te féleszű! Az én ötletem volt. Én vagyok a jófiú mondja Wyatt, és megvillantja negédes mosolyát. Hékás! Nem arról volt szó, hogy Pennyvel kell beszélned valami fúrásról? Mármint, úgy értem, hogy be kell fúrni ezt-azt ‒
‒
‒
a falba, nem? Wyatt tekintete szikrákat szór. Nagyon vicces gúnyolódik, aztán kiveszi a kezemből a pórázt. Add ide a kicsikédet, majd én visszaviszem őket. A menhely nincs már messze, így lehajolok, megsimogatom a csivavámat búcsúzóul, aztán a pinschert is. Miután felállok, Wyatt színpadiasan meghajol előttünk. Akkor én most szépen magatokra hagylak benneteket. Legszívesebben tökön rúgnám, de az most nem tenne jót a terveimnek. Wyatt elsétál, én pedig a mocskos álmaim főszereplője felé fordulok. Harper vigyorog, és láthatóan meg van lepve. Nem is tudtam, hogy kutyákat sétáltatsz! Szeretem őket, és szívesen segítek, ha tudok. Ez a könnyed beszélgetés eszembe juttatja, hogy számára az a csók semmit nem jelentett, így hát akkor minden a legnagyobb rendben. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ez tetszik. Sőt! Imádom! mondja teljesen őszintén, a szokásos szarkazmusának nyoma sincs. Teljesen levesz a lábamról, most már nemcsak az égető vágy, de egy furcsa melegség is elönt iránta. ‒
‒
‒
Én a New York-i állatvédőknek szoktam segíteni. Néha fellépek a jótékonysági rendezvényeken. Tényleg? Sosem mon dtad! Nos, igen. Időnként besegítek a pénzgyűjtésben, a kampányokban és a rendezvények szervezésénél. Egyszer majd elhozok egy kutyát is. Hát ez nagyszerű! örvendezek, mert nagyon tetszik, hogy ‒
‒
‒
‒
megtudhatok róla valami újat. Ezer éve barátok vagyunk, de nem vagyunk annyira közeliek, így hát minden egyes új információ igazi élmény számomra. Milyen kutyát szeretnél? Olyat, amelyik minden viccemen nevet válaszolja, és elneveti magát. Remek ötlet! Én is örülnék egy ilyennek. Harper megköszörüli a torkát, és a magasba emeli a bevásárlószatyrát. Talán érdekel, mit keresek itt. Valóban átfutott az agyamon a kérdés, de aztán rájöttem, hogy bevásároltál nekem. Mondd, hogy van benne mentolos csokifagyi és két kanál! ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper arcaNem megnyúlik. Fenébe. baj, legalább tudom, mit hozzak legközelebb! Most csak mosószert hoztam. Épp a portán akartam hagyni ismeri be, és a h áz felé sandít. ‒
‒
De ugyebár nem hagyta a portán. Még mindig ott van nála, és mivel néhány perccel ezelőtt még a telefonját fogta, tehát biztosan fel akart hívni. Talán szólni akart, hogy itt van? Jesszus! Talán ez az egész csak ürügy arra, hogy láthasson? Mielőtt még túlságosan elkalandoznék a mesebeli tájakra, gyorsan leállítom magam. Ne felejtsd, h a odalenne érted, nem is értenéd, amit mond! Márpedig nagyon is értem, mit mond. Ez itt most a határozott, összeszedett Harper, tehát csak belemagyarázok a dologba valamit, ami nincs is. Elveszem a zacskót és megköszönöm. Igazán nem kellett volna. Ma akartam vásárolni, munka után. Lehet, de így legalább azt a márkát használod, amit én. Állatkísérlet-mentes. Hát ez klassz. Tudod, mi az, ami még klassz? Az illata! Felhördülök. Csak nem lesz mindenem levendulaillatú? Nem hinném. Próbáld ki. Szeretnél megsza golni? Lefagyok. Legalább százezer mocskos gondolat cikázik egyszerre a fejemben. Rohadtul szeretném megszagolni, magamba szívni az illatát, az orrom végigfutna a nyakán, egészen le, a melléig, onnan pedig a hasára vándorolna. És akkor döntést hozok. Egye fene! Ez a lány azt kérte, tanítsam meg, hogyan kell randizni. Muszáj rájönnie, hogy néha nagyon is kihívón viselkedik. Megérintem a vállát. Ugye tudod, hogy ez nagyon félreérthető? Mondd, hogy tudod. Meg kell tudnom, honnan is kellene kezdenem a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
tanításodat. Harper értetlenül néz rám. Ne viccelj, Nick! Tudod jól, hogy nem úgy értettem. Szagolj csak meg! Olyan az illata, mint a tavasznak válaszolja, és ‒
‒
felém kínálja a kabátja alatt rejtőző, türkizkék pólóját. Hogy mondhatnék erre nemet? Előrehajolok, és az anyaghoz érintem az orrom. Valóban mennyei az illata, ráadásul a mellei is épp itt vannak, előttem! Ilyen közel még sosem kerültem hozzájuk. Ha most valaki véletlenül hátulról belém botlana, egyenesen Harper ékességei közé bukna a fejem. Összefut a nyál a számban, a pulzusomra most biztosan kapnék valami tablettát, és még életemben nem kívántam ennyire, hogy valaki nekem jöjjö n az utcán. Sajnos hiába, mert nem történik semmi, és én nem várhatok ebben a pózban estig arra, hogy szerencsém legyen, így hát lassan felemelkedem. Ugye, hogy milyen finom? Tekintetünk találkozik. Nem tudok semmi frappánssal ‒
előrukkolni. Igen. Valahogy ez is elég ahhoz, hogy Harper elmosolyodjon, de ez most más, mint ahogy tegnap Ginóra, vagy ma a testvéremre mosolygott. Mintha kissé tovább tartana, mint egy átlagos, baráti mosoly. Már-már sóvárgónak látom, amitől eszembe jut az előző este és az, hogy a csók sem volt átlagos. Én már rég tudom, hogy jó illatod van teszem hozzá, és az én szám is mosolyra görbül, talán csak azért, hogy tudja, nekem ez is belefér. Vagy talán azért, mert flörtölök vele. ‒
‒
‒
Harper szeme elkerekedik. Akkor most már neked is ilyen jó illatod lesz, és ha ma mosol, holnap én is megszagolhatlak. Miután elmegy, észreveszem, hogy volt egy nem fogadott ‒
hívásom tőle. Pont, ahogy gondoltam. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne gondoljak bele túl sokat, és emlékeztetem magam, hogy holnap valaki mással randizik. Nem velem. Remélem, hogy Jasont nem fogja szagolgatni. Sőt, hogy Jason sem fogja őt szagolgatni, mert nem akarom, hogy bárki más megtudja, milyen kegyetlenül izgató a mosószere.
KILENCEDIK FEJEZET Az egész napot a sorozat íróival töltöttem, ötleteltünk. Itthon összeszedem a szennyest, és kiveszem a zacskóból az új mosószeremet. A szatyor alján találok még valamit. Az új illat nem egyedül jött. Előhalászom a másik ajándékomat. Egy csomag Blackwing ceruza. A doboz fekete, rózsaszín pöttyös szalaggal van átkötve. Ez a legcsajosabb masni, amit valaha láttam, de mégis tetszik, mert tőle van. A szalag alatt egy darabka fehér, négyrét hajtott papír. Sietve elolvasom. ick! Tudtad, hogy a ceruzát úgy hirdetik: „Kisebb nyomás, nagyobb sebesség”? Gyanítom, van emögött egy sikamlósabb jelentés is, de mégis úgy érzem, nekünk nem ártana egy erőteljesebb nyomás. Igazam van? Mindenesetre szeretném megköszönni, hogy segítesz nekem. Mi mással fejezhetném ki ezt jobban, mint egy doboz ceruzával? Kérlek, ne dugj fel egyet se az orrodba! Legalábbis addig, amíg nem tanítom meg, hogyan kell csinálni. Csókollak, arper Micsoda egy lány! Fülig ér a szám. Imádom ezeket a ceruzákat! Egyszerűen fenomenálisak!
Elő is kapok egy darab papírt, és gyorsan rajzolok egy nevető kutyát, mintha éppen a gazdája viccét értékelné. Lefotózom és elküldöm Harpernek a képet. Megtartom a masnit, elteszem emlékbe a konyhaszekrény fiókjába. Nem tudom, miért, semmi haszna n incsen, de nekem akkor is ke ll. Magamra kapok egy sortot, leteszem a szennyest és a mosószert a portán, és megkérem, hogy küldjék el mosodába, aztán egyenesen az edzőterembe sietek. Jó pár kilométert teszek a taposóba, aztán súlyokat is emelek. Másfél óra múlva már otthon is vagyok. A telefonom megzizzen. Harper válasza érkezik, de a névjegyzékben már átneveztem őt. átom, tetszenek az új ceruzáid! Én közben mentolos csokifagyit majszolok. Annyira finom! A földbe gyökerezik a lábam. Nem azért, mert ez is egy szexi üzenet, hanem mert máris elképzeltem, milyen íze lehet a szájának a fagyi után. Tölcsér vagy kanál? Kérem a nyalat részleteit. A válaszra nem kell sokat várni. pp lenyalom a kanalat. mentolos csoki úgy is nagyon finom, ha más helyekről nyalod. z most a fagyievő-tanfolyam? Igazából ez az első lecke a randizáshoz. Ma este kezdünk. Hogyan küldjünk sikamlós üzenetet… A mentolos csoki úgy a legfinomabb,
ha olyasvalakiről nyalod le, akit kedvelsz… Erre már nem érkezik válasz. Leteszem a telefont a konyhapultra, de képtelen vagyok kiverni a fejemből őt és a fagylaltot, és azt, ahogy a hűvös mentol és a csokoládé megédesíti az ajkát. Biztosan más lenne, mint a Speakeasy után, de szerintem így is nagyon varázslatos lehet. Megrészegíteném végtelen csókommal, térde ellágyulna, a bugyija azonnal nedves lenne. Úgy felizgatnám, hogy kiszabadítaná magát és lefelé indulna, a mellkasomon át egészen a nadrágom széléig. Gyorsan lerántaná rólam az anyagot, aztánésfelvonná azt a nélkül szép kis szemöldökét, megnyalná a szája szélét, gondolkodás elnyelné a farkamat. Ha ez kérdés lenne, hát igen. Olyan kemény vagyok, akár egy kőoszlop. Ha szakkifejezést keresünk, szinte biztos vagyok benne, hogy a sátorállítás tankönyvi példáját produkálom épp. A péniszem törődésért kiált. Mérhetetlenül vágyom erre a nőre, pedig nem lehet az enyém, ez a húsdorong viszont nem fog egykönnyen lelankadni. Ledobom magamról az edzőcuccot, és beugrom a zuhany alá. Forró vizet engedek magamra, szinte már éget, olyan meleg. Ha még a szemöldökét is izgatónak találom, akkor óriási bajban vagyok. Mielőbb ki kell vernem Harpert a fejemből. Egy gyors, szemérmetlen kézimunka a tusolóban tökéletesen megfelel erre a célra. Ehhez viszon t a legjobban a durva vízsugár illik, tehát átállítom a zuhanyrózsát, és máris nedvesedik a hajam, a mellkasom és lassan az összes tetoválásom.
Mivel sosem tehetem magamévá, az lesz a legjobb, ha gondolatban megdöngetem. Talán így képes leszek higgadtabban viselkedni a közelében. Már sokszor volt itt, a zuhanykabinban velem. Az elmúlt hónapok megannyi önkielégítéseinek egy részét a csempének támaszkodó, remegő teste, és az okos, végtelenül ügyes kis szája ihlette. Na jó, lehet, hogy majdnem mindet. Mégis, ki számolja? Én biztosan nem! A gőz ellepi a fürdőszobát, én pedig megragadom a keményebbik testrészemet, és erőteljesen, hosszan megszorítom. Kifújom a levegőt. Egy egész filmtekercsnyi kép pereg le előttem, ami nem csoda, hiszen a filmezésből élek. A legforróbb jelenet épp most bontakozik ki, a markom egyre erősebben mozog. Harper az ágyamon térdel, nincs rajta semmi más, csak az a dögös szemüveg. Kigombolja a blúzát, szétnyitja előttem és hozzám dörgöli zamatos melleit. Baszni való mellei vannak. A vérem máris forr, a testem beleremeg, ahogy átveszi az uralmat az elképzelt jelenet. Fel-le jár a kezem, fejben a mellei közt vagyok, ő rám szorítja őket a kezével, így lovagolok a meleg, puha völgyben. A nyelve kivillan, és minden egyes lökésnél megérinti a makkomat. Veszek egy mély levegőt, kezem újra végigszántja a péniszem, már Harper szájában vagyok. Ma este térdelnie kell, piros ajka körülöttem forog, nyelve fickándozik, torka betelik velem.
Felnyögök, de a zajt elnyeli a zubogó vízsugár. Egyre keményebben, egyre gyorsabban dolgozom, az izmaim égnek a vágytól, a bőröm bizsereg, meztelenül kényeztető testének látványa egyre távolabbra repít. Aztán hirtelen elillan a kép. Már nem látom, hogy kényeztetne. Már csak azt látom, ahogy elélvez. Hallom a hangját, figyelem, ahogy elkerekedik a szája, ahogy megfeszül a háta. Ki akarok rohanni a fürdőből, egyenesen a nappaliba, hátha ott van a kanapén széttárt lábakkal, egyik kezével önmagát simogatva, másik kezével a mellét dörzsölve. A gerincem mintha szikrázna, a kép egyre élesebb, egyre életszerűbb. A lábam izmai megfeszülnek, átadom magam a képzelgésnek. Ez az, amit akarok: rányitni, amikor önmagát kényezteti, amikor már épp elért a csúcsra. Harper nyög és vergődik, ujjai nedves punciján cikáznak, a duzzadó csiklójával játszadoznak. Mindjárt elélvez, kétségbeesetten vágyja a megkönnyebbülést. Kinyitja a szemét, rám néz. Kérnie sem kell, látom az epekedő, kék szemében, hogy a számat akarja. Kezem a combjára kúszik, lábait széttárom, arcom belefúrom az édes nedvességbe, és ennyi. Az orgazmus azonnal lecsap rám, amint megízlelem őt. Végigsüvít rajtam, miközben őt kényeztetem. A testem összegörnyed, ő pedig felsikolt, és remegve elélvez. Én is mindjárt ott vagyok, a markom sebesen ver, mígnem vad morajlás tör fel belőlem és elrepülök vele. Pár percig zihálva állok a forró víz alatt, testem még mindig reszket a Harper-féle orgazmus miatt.
Nem sokkal később, frissen, tisztán és ruha nélkül bújok az ágyba. Tenyerem a fejem mögé teszem, mint egy jóllakott úriember. Hurrá! Elélveztem, láttam őt és legyőztem a vágyamat! Feladat teljesítve. Harper Holiday eltűnt az agyam kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc szexualitással terhelt százalékából, és most már képes leszek a holnap estére koncentrálni, és egyetlen mocskos kis gondolat sem akadályoz majd benne. Már nem is akarok szexelni vele. Nem. Egyáltalán nem. Még akkor sem, amikor megzizzen a telefonom. Még akkor sem, amikor megnézem, mit írt. Még akkor sem, mikor meglátom a képet, amit küldött: egy közelit arról, ahogy lenyalja a kanalat. Lezárom a képernyőt, és esküszöm, nem egy tölcsérnyi mentolos csokifagyiról álmodom.
TIZEDIK FEJEZET Másnap délután egy kávézóban ülök, fülemben zene szól, és a következő epizódon dolgozom. Kemény ötletelés után a csapattal úgy döntöttünk, hogy a Mister Orgazmus kalandjai új részében a hős egy háromszáz éves kúriából ment ki egy nőt, akit az Ódon Gyönyörök Szelleme üldöz. A vezető által küldött animáció valamiért nem tetszik, de még nem tudom pontosan, mi az. Becsukom a laptopomat, berakom a táskámba, és előveszem a füzetemet. Rá kell jönnöm, mi a gond, és sokszor a legjobb módszer az, ha egyszerűen lerajzolom, ami a fejemben van. A papír fölé hajolok, és nemsokára körvonalazódni kezd a koncepció. Megvan benne az a mocskosság, ami a műsorhoz kell, de még így is szívmelengető. És ez a kulcs. Minden rész végén Mister Orgazmus jófiúként parádézik, olyasvalakiként, aki jobbá teszi a világot. Tudom, ki vagyok, nem kergetek álmokat. Én nem a rák ellenszerét kutatom, nem is mentem meg a bálnákat, de mégis büszkeség tölt el, ha a nézőim jól szórakoznak. Néha annyira nevetnek a sorozaton, hogy bepisilnek. Igen, egy rajongói levél erre a bizonyíték. Vannak, akik felizgulnak. Talán nevetnek, talán szexelnek, talán vizelnek, de egy dolog biztos: ezek az emberek nem veszekszenek. A Mister Orgazmus kalandjai nem erőszakos, a főhős nemcsak a testét, de az eszét is megtornáztatja a sikerért, miközben sosem
verekszik. Ezért kerül a szövegbuborék a főszereplő szájához. „Szerető vagyok, nem verető.” Folytatom, és újabb agyszüleményeket kanyarítok a papírra. Egy ninja banánt, egy kézen járó kutyát, három bábot, amelyek egymással incselkednek. Talán lehetne ezekből is egy rész. Mindenki szereti a perverz bábokat. A ceruza végigszánt a papírlapon, máris kész a bábszínház váza. Egy dögös szerelő mossa a kezét a napfényben, a felesége a mellkasához bújva dorombol. Elsimítja vörös fürtjeit az arcából, és kontyba köti… Basszus. Basszus. Basszus! A szemem sarkából meglátom, ahogy nyílik az ajtó, Harper tűnik fel a távolban. Gyorsan összepakolom a papírokat, nehogy észrevegye, hogy őt rajzoltam épp. Ráadásul így! Még egy irkafirkán is őrülten szexi! A zsebembe gyűröm a művemet és némán korholom magam. Az agyam egy kiszámíthatatlan gépfegyver, minden figyelmeztetés nélkül tüzel még úgy is, hogy tegnap igazán megadtam neki – fejben. Akkor meg mit keres még mindig odabent? Harper felvont szemöldökkel érkezik az asztalomhoz, én pedig kihúzom a fülhallgatókat. Államtitok? kérdezi. Nem. Csak a sorozathoz rajzoltam valamit válaszolom a már gyakorlott, laza hangnemben. Akkor jobb is, ha eldugod előlem, mert köztudott, hogy Mister Orgazmus minden titkát kiteregetem, ha a szakavatott kezem közé kerül azzal kimereszti az ujjait, és a vállam helyett a karomat fogja meg. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Jesszus! Milyen gyors keze van! iába, hiszen ezzel keresi a kenyerét! Feszülten figyelem, ahogy a farmerja zsebébe nyúl, de nem történik semmi. Átverés. Harper nevetve felém fordítja a tenyerét. Csak szívatlak! Sose próbálnám meg elcsenni az ötleteidet! mondja, és leül a szemközti székre. De azért megnézem, ha műsorra kerül! Minden részt láttam már. Valóban? Harper bólint, és csettint egyet. Mindet láttam, és mindet imádtam. ‒
‒
‒
‒
‒
Melegség önti el a testemet, és ennek most semmi köze a nemiséghez. Sokkal inkább a büszkeség az oka. Nos, nagyon örülök. Harper közelebb jön a székével, és én felvértezem magam, hiszen végig kell hallgatnom, ahogy Jason odáig volt érte. Meglepetésemre Harper teljesen más témát hoz fel. Melyik volt az első kedvenc képregényed? A Get Fuzzy vágom rá azonnal. Imádom. Az a macska tönkretesz. Azt én is szeretem villant rám egy mosolyt Harper. Van másik? kérdezi, és az asztalra könyököl, álla a kézfején pihen. Boldognak és felszabadultnak látszik. Ezer éve ismerlek, de még sosem láttalak például egy Superman- vagy egy Pókember‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
képregénnyel szereted, nem?a kezedben. Te inkább a humoros rajzfilmeket Bólintok. A szuperhősök nem a kedvenceim. A rajzolást és a nevetést ‒
viszont mindig is szerettem. Manapság a Family Guy és az merikai fater a kedvencem. Fiatalabb koromban a Far Side és a ázmér és Huba volt a favorit. Ezért van egy tigris a mellkasodon? Huba miatt? ‒
Kérdőn nézek rá. Honnan tudsz te a tigrisemről? Talán észrevettem mondj a, és pajkosan megvonja a vállát. Harper a telefonjáért nyúl, előhívja a képgalériát, és átlapoz pár képen. Egy kis idő múlva felém tartja a képernyőt, és mutat egy rólam készült képet. Nyáron készült a Central Parkban. Most már emlékszem is! Csinált pár fotót, amikor átvertük a ‒
‒
‒
testvérét. Akkor este csináltam egy közelit is mondja, aztán megáll, és elneveti magát. Hát ez elég hülyén hangzik, n em igaz? ogalmad sincs, mi a perverz, amíg nem tudod, miket csináltattam veled a zuhanyzóm magányában. Nem is tudod, milyen hajlékony vagy esténként. El se tudod képzelni, milyen mocskos vagy, amikor ölém hajolsz, és magába szippant a meztelen tested. Bárcsak kimondhatnám, amit gondolok, de csak egy finom célzást engedek el. Perverz, de csakis jó értelemben. Harper elpirul, de nem fordul el, és nem is néz másfelé. Kíváncsi voltam, így hát közelebb léptem. Akkor láttam meg a tetoválást a mellkasodon. Életemben nem volt még ilyen nehéz visszatartanom egy mosolyt. Hát elmentette a képet! A beismerése átkapcsol bennem valamit. Talán mégis van remény! Huba nekem amolyan múzsaféle. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Most én vagyok a kíváncsi. Nem láttam még rajta tetkót, de mi van, ha intimebb helyen mégis van neki? Neked nincs tetoválásod? Megrázza a fejét, szemében aggodalom jelenik meg. ‒
‒
Szeretnék, de kizárt. Miért lenne az? Nevetni fogsz. Rettegek a tűtől. Gyerekkoromban is utáltam az oltásokat, és nyolchetente, amikor vért adok, kemény erőfeszítésembe telik, hogy kibírjam. Félsz a tűtől és mégis véradó vagy? Amíg nem találnak valami más módot arra, hogy kinyerjék ‒
‒
‒
‒
belőlem, addig hátradőlök és az ajándékkekszre koncentrálok válaszolja. De tudod, mitől nem félek? Odavagyok ezért a nőért! Mitől? A tollaktól. Rám rajzolnád Bucky macskát? Meghökkenek. A mellkasodra? Itt? Most? Oké, vedd le a felsőd! Nyájas mosoly a j utalmam. Mit szólnál inkább a karomhoz? Az is megfelel. Közelebb húzom a székét, ő feltűri a piros-kék inge ujját, és kinyújtja a karját. A térdünk majdnem összeér, ahogy a kezembe veszem a puha rajzfelületet. A kávégép szisszen a
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
háttérben, a hangszóróból a Band of Horses No One’s Gonna ove You című száma szól. Szeretem ezt a dalt mondj a lágyan. Én is. ‒
‒
‒
A karjára koncentrálok, és a macska testével kezdem. Harper egy kérdéssel töri meg a csendet. Mit csinálnál, h a nem tudnál rajzolni? Megállok, megvonom a vállam és ránézek, ujjamat az ajkára ‒
tapasztom. Csss. Soha többé n e mondd ezt. Ne, valóban érdekel erősködik, én pedig újra a karjával foglalkozom. Nem tudom, Harper. Mintha a poklot festenéd le előttem. Azt hiszem, inkább meghalnék közben már a farkat rajzolom. És te? Mi lennél, ha nem tudnál varázsolni? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Gyors pillantást vetek rá. Ugyanazt mondja kurtán, és nekem nagyon tetszik, hogy nem kell tovább magyaráznunk, mit is értünk ezen. Teljes az összhang köztünk, ha az életünk mozgatóerejéről van szó. Honnan tudtad, hogy bűvész leszel? faggatom most én, közben a macska hasszőrét borzolom. Csak tudtam. Az óta, hogy ötévesen kaptam egy bűvészdobozt karácsonyra. Minden trükköt megtanultam, és minden könyvet kiolvastam, amit a boltban vagy a könyvtárban kapni lehetett meséli, mialatt én már a macska fejénél tartok. Rávettem anyát és apát, hogy vigyenek el minden bűvészelőadásra, amiről hallottam. Színészetet és szónoklatot tanultam a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
főiskolán, ne legyen a szereplés. Őszintén szólva, el sem tudomhogy képzelni, hogy gond nem bűvészkedhetem. Ez elég bután hangzik, mert szerintem ez a legfurcsább hivatás, ami létezik. Nem is tudod, hányan kérdezték már: „Te tényleg bűvész
vagy?” Senki sem hiszi el, hogy meg lehet ebből élni? kérdezem, és bajszokat rajzolok. Mindenki kétkedve fogadja elsőre. Állandóan be kell ‒
‒
‒
bizonyítanom, és mindig mutatnom kell valamit. Jasonnek is kellett teszi h ozzá, mintegy mellékesen. Már majdnem elfelejtettem, hogy randiról jött, és hogy nekem kellene segítenem kielemezni a történteket. Eddig nem is említette. Kártyatrükköt mutattál neki? Igen. Tudni akarta, hogy csinálom, de természetesen nem ‒
‒
‒
árulhattam el neki. Mert akkor meg kellene ölnöd, gondolom csipkelődöm, mert eszembe jut, mit mon dott nekem a könyvesboltban. Harper felnevet, és kissé elmozdul a székén, amitől hozzám ér a térde. Pontosan. Nincs hivatalos szabály, de nem szokás kiadni a titkokat mondja határozott, tanár nénis hangon. Egy trükk vagy varázslat mikéntjét sosem szabad felfedni, csakis egy bűvészdiáknak, aki szintén letette ezt az esküt. Egyszerűen nem lehet, és kész. Ez teljességgel kizárt a bűvésztársadalomban. Ellenkezik mindennel, amit képviselünk, márpedig a cél az, hogy az emberek higgyenek bennünk. Megpróbálom összeszámolni, hányszor avatott be egy varázslatba. Jelentem, egyszer sem. Ezen még agyalok kicsit. Harper lényege a titkolózás, bár nem azért tartja magában őket, mert rossz ember, hanem mert muszáj. Ez is hozzá tartozik jegyzem meg elmerengve, közben a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
macska száját kunkorítom. Mihez? Azt mondtad, a munkád áldozatokkal jár. Nem igazán találkozol emberekkel, ráadásul folyamatosan álcáznod kell ‒
‒
magad. Vannak napok, amikor ez az egész csak egy nagy illúzió mondja halkan, és sóhajt egyet, aztán hirtelen megkérdi: Te mitől félsz? Felnézek. A tűktől nem. Akkor mitől? Pókoktól? Nagy terektől? Esetleg attól, hogy a ‒
‒
‒
‒
‒
Blackwing cég csődbe megy? Rászegezem az ujjamat, és kacsintok egyet. Az lesz az. Komolyan, Nick. Hangja most újra őszinte és gyenge, amitől teljesen elolvadok. Ez a hang azt mondj a, többet akarok tudni rólad. Leteszem a tollat, és megosztom vele a legmélyebb félelmemet. Attól, hogy ez az egész darabokra hullik. A munka, a műsor, a siker. Nagyon szerencsés vagyok. A legtöbb rajzfilmes nem tud megélni, én meg itt kötöttem ki. Egyszerűen kedvező volt a csillagok állása. De a siker hamar elillanhat, akár egy másodperc alatt. Valóban így gondolod? ‒
‒
‒
‒
‒
Igen. Ettől kétEzért lábbal a földön, ettől baromságait. teszek meg mindent, ami maradok tőlem telik. is viselem el Gino Egyszerűen muszáj, hogy működjön ez az egész azzal megtapogatom a karját. Ezt akarom csinálni, ameddig csak ‒
‒
lehetséges. Nagyon szereted mondja ki a nyilvánvalót, de bennem mégis mintha hegyeket mozgatna meg. Jobban, mint a zuhanyzást. Pedig a zuhanyozást rohadtul ‒
‒
‒
‒
szeretem vallom be véresen komolyan. A zuhanyzás pedig nem átvitt értelemben értendő. Egy kemény edzés után, vagy röviddel az ébredést követően megnyitni a csapot, és hagyni, hogy a meleg vízsugár felpezsdítse a bőrömet, szin te leírhatatlan érzés. Hihetetlen. Én is imádok zuhanyozni. Nem szeretnék túl sokáig időzni a zuhanyzóban, inkább ‒
kitisztítom a fejem, és a rajzolásra koncentrálok, na meg a vállalt tanító bácsi szerepre. Milyen volt a randi? Kellemes. Jason kedves. Beszélgettünk. Miről? Fontos tudnom a részleteket, ha segíteni akarok. Bowlingról, főiskoláról. Munkáról. Ahogy mi is az imént. Leszámítva a bowlingot. Nem ellenkezik keményebb hangon. Mi sokkal mélyebb dolgokról beszéltünk, n em gondolod? Felnézek rá, megpróbálok olvasni a tekintetében, de ez a nő tökéletesen elrejti magát előlem. Nem tudom, mit gondol, mit érez, mit akar, és kezdek beleőrülni, mert a szavai egyre több jelentésűek. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Így lenne? Nem fordul el, egyenesen rám néz, és úgy válaszol. Igen. Szerinted nem? Igaza van. Bólintok. ‒
És tetszett Jason? Elhívott vacsorázni. Izmaim megfeszülnek, kissé erősebben szorítom a karját. Mit válaszoltál? ‒
‒
‒
Elfogadtam. Nem kellett volna? Te mondtad, hogy jó lesz a gyakorláshoz. Így megtanulok majd randizni, és nem csinálok magamból bohócot. Elnevetem magam a szóh asználaton. Egyáltalán nem gondolom, hogy bohóc lennél. Kiegyenesedik a székén. A romantikusregény-íróddal milyen volt? Elmeséled? Csak ‒
‒
‒
hogy tudjak mihez viszonyítani. Megrázom a fejem. Most nem rólam van szó, Nembohóc Hercegnő. Rólad beszélgetünk. Megkedvelted Jasont? Nem válaszoltál az előbb. Ha tudnám a választ, sokkal könnyebben fel tudnálak készíteni a vacsorára. Elgondolkodik, és összeszorítja a száját. Nincs az az őrült, remegő érzés a gyomromban vagy a mellkasomban, amikor beszélgetünk. Ha tetszene, akkor lenne, nem? Most tényleg engem kérdez? A saját remegő gyomrom rögvest megadja a választ. Nem olyan rossz kezdet. Simon mellett érzed a remegést? ‒
‒
‒
‒
kérdezem, mert hirtelen büntetni akarom magam. Harper szeme elkerekedik, aztán megvonja a vállát. Ez nem válasz mordulok rá ingerülten. Nem töltöttünk el sok időt együtt. Te mondtad, hogy még ne ‒
‒
‒
találkozzam vele adja vissza a labdát. Mondjuk telefonon beszéltünk a hét elején. Megáll a toll a kezemben. A féltékenység szikrázó villáma váratlanul csap le rám. Még szerencse, hogy lefelé nézek, mert ‒
‒
ha most látná az arcomat, egyértelmű lenne számára, hogy tetszik nekem. Nocsak! És hogy ment? igyekszem a lehető leghűvösebben reagálni. Jól. Hayden zsúrjáról beszéltünk. És nem hebegtél? Nagyon vicces. Bevetettem az orális kommunikáció varázsát ‒
‒
‒
‒
‒
‒
vágja rá és én felszisszenek a finom célzás hallatán. A telefonnal nincs baj. Az üzenetekkel meg végképp. Jó tudni teszem hozzá, és befejezem az alkotást. Tenyerem pár centivel feljebb csúsztatom a karján és megemelem, hogy lássa az alkotást. Az ujjaim elkalandoznak a bőrén, és esküszöm, egy pillanatra elakadt a lélegzete. Egy alig hallható, nyöszörgésszerű hangot véltem felfedezni, és már ettől csodásan érzem magam. Azonnal visszarepülök a csókunkhoz. Ugyanaz az elh aló morajlás, mint amikor hozzáért a szám. Szeretném újra megnyomni azt a gombot, amitől előjön ez a hang, mert ez a legszebb zene a fülemnek. Tekintetünk találkozik, és én nem mocskos fantazmagóriákra gondolok, hanem arra, milyen szép, és mennyire szeretném jobban megismerni. Hallgatni akarom, ahogy a rajzfilmekről, az álmairól, a mélyebb vagy komolytalanabb dolgokról beszél, ameddig csak hajlandó megosztani velem a gondolatait. Olyan könnyű Harperrel beszélgetni. Élvezetes és ösztönös, ‒
‒
‒
mint a lélegzés. A szívem vadul kalapál, miközben memorizálni próbálom ezt a tekintetet, ezt az apró, csillogó vibrálást a zafírkékségben. Biztos, hogy ő is úgy érez, ahogy én. Ajka szétnyílik kicsit, pont úgy, ahogy megrajzolnék egy lányt, aki épp belehabarodik egy fiúba. Harper engem néz, a vérnyomásom az egekben. Most nincsenek erőszakos rajongók, nincs miért játszani. Talán vannak körülöttünk emberek, de ez természetes, hiszen egy forgalmas kávézóban ülünk. Most csak mi ketten vagyunk. Harper válla megindul felém, mintha egy láthatatlan mágneses vonzás lenne közöttünk. Egyre közelebb jön, mintha folytatni akarná, amit az utcán elkezdtünk. Ha így van, hát tőlem mehet, de neki kell kezdeményeznie, hogy tudjam, nem csak képzelődöm – megint. Minden egyes millimétert neki kell megtennie, amíg az ajkunk újra össze nem ér. Látnom kell, hogy ez a szikrázás köztünk kölcsönös, és nem csak én álmodozom róla. Valahol a padlónak csapódik egy bögre, és a zaj elsöpri a pillanat varázsát. Kihúzom magam, ő összerezzen, és mindketten a hang irányába fordulunk. Amikor újra ránézek, már a rajzomat vizsgálja a karján. Kizárt, hogy ma választ kapjak a kérdésemre. Imádom mondja lágyan. Meddig marad meg? Amíg le nem zuhanyozol. De én imádok zuhanyozni! Akkor hamar lekopik. Ha nem állsz készen kissé piszkoskodni ma este, akkor holnapra már nyoma sem lesz. Akkor most ki is az, aki félreérthetően fogalmaz? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Elvigyorodom. Ott a pont! Feltehetek neked egy komoly kérdést? Hát persze. ‒
‒
‒
Szerinted Jason le akar majd… tudod… feküdni velem? Talán. A második randi szabályai szerint egy csókkal biztosan megpróbálkozik igyekszem a kérdésre koncentrálni és nem arra, hogy mit érzek most Jason iránt. Szerencsés szemétláda! Az első randi arra jó, hogy megtudd, akarsz-e másodikat. Ez tehát már nem kérdés. A második randin kiderül, megvan-e a vonzalom, így hát vacsoráztok, és valószínűleg sor kerül majd egy csókra is. A harmadik randin… Elhallgatok, mire ő kérdőn néz rám. Várj, ne mondd el. Kitalálom. A harmadik randi… mondja lassan, és megnyalja a szája szélét, aztán picivel közelebb hajol, és alig hallhatóan, egyenesen a szemembe nézve folytatja. …a forró, buja szexről szól. Az összes vér a péniszembe tódul. Itt most nincsenek mások. A szavak csak nekünk szólnak, és én kibököm, ami először az eszembe jut. Nem. Kis szünetet tartok, mert ez az én terepem. A mocskos, zabolátlan szóvirágok az én specialitásom, és ha Harper játszani akar, hát rám min dig számíthat. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
A forró, egész Harper éjen át tartó szexről Na, most buja, megvagy! pislog, nyel szól. egy nagyot és fújtat egyet. Feszülten várom, hogy hebegni kezdjen, ahogy Simon nal tette.
Kell, hogy adjon valami jelet, ami bizonyítja, hogy beindult rám. Ehelyett beharapja a száját. Azt hiszem, az a legjobb. Úgy bizony, hercegnő. ‒
‒
Harper tekintete elsötétül, mert a hangom átvált arra a morajlásra, amit az ágyban használnék, ha mellettem lenne. Mocskos. Vad. Kiéhezett. Ez itt a baj. Ha így folytatom, egyre több egyszereplős mutatvány főhőse leszek, ami egyáltalán nem tesz jót az önérzetemnek. Ki kell takarítanom őt a fejemből, ha másért nem, hát azért, mert holnap a testvérével találkozom.
TIZENEGYEDIK FEJEZET Bond. James Bond. Spencer bekapcsolja a mandzsettagombjait, és még egyszer végigméri magát a tükörben, majd hozzám fordul. Én épp a nyakkendőmmel b íbelődöm. Sajnálom, képtelen vagyok megállni szabadkozik. Ha szmoking van rajtam, muszáj kimondanom. Igenis úgy festek, mint James Bond. Nevetve megrázom a fejem. Te és minden férfi a földön ezt hiszi. A szabónál vagyunk, ez az utolsó ruhapróba az esküvő előtt. Egy apró, fekete hajú nőé a bolt, ami még vasárnap is nyitva van. Óvatosan végigsimít a hajtókámon. Minden rendben, kifogástalan mondja elégedetten. Spencer felé fordulok, és vetkőzni kezdek. Nincs valami, ami feldobná a külsejét? Esetleg egy papírzacskó? A hölgy elmosolyodik, és a vőlegényhez lép, hogy elvégezze az utolsó simításokat. Visszaveszem a ruháimat, és kilépek az öltözőből. Spencer hozzám lép, és beleszagol a levegőbe. Miért van olyan szagod, mint a húgom mosószerének? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mintha satufékeznék az autópályán. Rendesen elpirulok. Az agyam pörög, jobbnál jobb magyarázatokkal áll elő, de én nyugalomra intem magam. Végül is sokan használják ugyanazt a mosószert, és csak azért, mert kaptam Harpertől egy
flakonnal, még nincs rám írva, hogy „meg akarom dugni a húgodat” . Úgy érzem, mintha minden apró dolog szépen lassan kicsúszna a kezemből. Össze kell szednem magam, mert pár nap múlva Spencerrel, Charlotte-tal és Harperrel vacsorázom. Előkapom hát a pókerarcomat. Te meg miről beszélsz? kérdezem, és úgy nézek rá, mintha megőrült volna. Spencer közelebb hajol, és újra szippant egyet. Hm. De haver! hátrálok egy lépést. ‒
‒
‒
‒
‒
Ez az egy mondat mindent elárul. Ne gyere közelebb! Mégis rettegek, hogy Spencer kifinomult orra elárulja, hogy ugyanolyan mosószert használunk Harperrel. A macska nagyon szép buggyan ki Spencerből. Az ütőerem majd kiszakad. Milyen macska? Ami Harper karján van pontosít. Charlotte-tal találkozott ma reggel, elmentek a koszorúslányruhákért. Vagy úgy! A bizonyíték. Harper karja. Meg kell tudnom, miért nem zuhanyozott Harper ma reggel. És? Charlotte-nak tetszett Bucky? Imádta! Ha befuccsolna a tévézés, simán másolhatnád mások rajzait pénzért. Micsoda hülyeség. Aztán Spencer elkomolyodik. Mi folyik itt, Nick? Harper mesélte Charlotte-nak, hogy ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
gyakran találkoztok. Tegnap kávéztatok, és adott neked egy flakon mosószert, mert legutóbb leöntött valamivel. Forró csokival. Mindenem tiszta csoki volt vágom rá gyorsan, mert ez az igazság. ‒
‒
Egyébként sincs semmi abban, ha néhanap találkozunk és megiszunk valamit. Atyaég! Hát elmondott mindent Charlottenak! Ez csak egyet jelenthet! Számára nincs semmi titkolnivaló abban, hogy találkozgatunk. Itt egyes-egyedül nekem kell titkolóznom. El kell rejtenem, hogy végzetesen belehabarodtam a legjobb barátom húgába. A viszonzatlan vágyódás szívás. Aki mást mond, az hazudik. A hölgy meglapogatja Spencer vállát. Most már készen vagyunk. Spencer megköszöni, majd felém fordul. De ugye csak lógtok együtt? Hányaveti módon ejtem ki a szavakat, de a szívem így is nagyot dobban. Aha. ‒
‒
‒
Helyes. Spencer láthatóan megkönnyebbült. Szeretném megkérdezni, miért érzi azt, hogy nem vagyok elég jó a húgának, de nem teszem. Charlotte azt szeretné, ha megismernéd a húgát az esküvőn. Natalie szingli, és n agyon tuti. Ó! Meglepettségem teljesen őszinte. Egyáltalán nem erre számítottam. Sose voltál kerítő típus. ‒
‒
‒
‒
Spencer megrázza a fejét. Nem az én ötletem. A menyasszonyomé. Amit ő akar, azt akarom én is. Hát persze. Szívesen megismerem. ‒
‒
Talán Natalie kiveri majd a fejemből azt az egyetlen személyt, akire egyáltalán nem lenne szabad gondolnom. Az esküvői randik olyan izgalmasak, nem? Azok a legjobbak! És ha mégis többről lenne szó, mint együtt lógásról közted és a húgom között, tudod, mit teszek veled. Beletúrok a hajamba. ‒
‒
‒
Ugye látod, hogy sem én, sem a hajam nem ijedt meg. Te vagy a megtestesült ártalmatlanság. Tudok rémisztő lenni. Kérdezd csak meg Harpert. Nem, egyáltalán nem szeretnék Harperrel a bátyjáról beszélgetni. Aznap, nem sokkal később, előkapom a telefonom, hogy írjak neki, de már vár egy üzenet tőle. ‒
‒
TIZENKETTEDIK FEJEZET Nem vettem észre, amikor érkezett. Szia! Charlotte tudja, hogy tavaszillatod van, és hogy nekem köszönheted. Látta a Bucky-tetkómat is. Mondhattam volna, hogy csatlakoztam a legújabb macskás rajongótáborhoz, de inkább bevallottam az igazat. Azt persze nem árultam el, hogy te vagy az én randizási tanácsadóm, ahogy azt sem, hogy jóféle receptekkel szolgálsz. Muszáj nevetnem azon, ahogy kifigurázza saját magát. Lehuppanok a kanapéra, és válaszolok neki. Itt most nem ez a legfontosabb. Szeretném tudni, miért hagytál fel a uhanyzással. Ez valami lázadás? Harper hamar visszaír. os… ne nevess! Nagyon tetszik a rajz, így hát nem mostam meg a bal karomat ma reggel. Kitartottam a zuhanykabin ajtaján, hogy ne legyen vizes. Hátradőlök. Igen, máris látom magam előtt. Milliószor elképzeltem már. Forró víz nedvesíti be a haját, a vízcseppek megülnek a mellbimbóin, majd lassan lecsorognak a hasára, onnan pedig egyenesen a lába közé. egvan a jelenet, színtisztán látom. Persze egy fotó mindig sokat
segít. Nem tudom megállni. Kizárt, hogy Harpertől valaha szexi képet kapok, de akkor sem vagyok rá képes. Nem is biztos, hogy egyáltalán reagál valamit, mert már eltelt pár perc, és még mindig semmi. Felkapom hát a vasárnapi újságot, és nekiveselkedem a keresztrejtvénynek. Csak emiatt veszem meg. Egész héten elvagyok vele, de szinte mindig sikerül befejeznem. Amint n ekiállok, megzizzen a telefonom. Képet kaptam. Anyám! Van isten! Várjunk csak. Legyen inkább istennő! A képen Harper ruhástul áll magáról a zuhanyzóban, fejét zuhanyrózsa felé emeli, és készít egy szelfit. Ez aztána izgató! A farkam majd szépen megköszöni, ha lesz időm mélyrehatóbban foglalkozni a látottakkal. Egy V nyakú póló van rajta, amiben csodás a dekoltázsa. Szeretném letépni az anyagot és a számba venni a mellbimbóit, aztán jól megrágcsálni, megszívni őket, hogy nyöszörögjön és remegjen, és a nevemet sziszegje. Elmerengek hosszú, vékony nyakán, ahol hosszú órákat szeretnék eltölteni. Lefogadom, hogy imádja, ha csókolgatják a nyakát. Tudnék mutatni neki ezt-azt, amitől egetverő orgazmusa lenne. És ezt komolyan gondolom. Máris válaszolok. em látszik elég jól. Talán segítene, ha megnyitnád a csapot. Az a póló ugyanis fehér. Ne viccelődjünk. Egy pasi nem hátrálhat meg.
Az üzenet máris megérkezik. omolyra fordítva. Elmondtam Charlotte-nak, hogy néha-néha találkozunk. Elmondta Spencernek? Hidegzuhany. Igen, de nincs mitől tartanod. Gyorsan témát váltott. Össze akar hozni valakivel az esküvőn. A készülék elnémul, és jó pár óráig semmi sem történik. Talán féltékeny. Az elég jó lenne! Elfoglalom magam a keresztrejtvénnyel, és beszélek a jogászommal is. Edzek egyet a teremben, aztán vacsorát főzök. Evés közben újra a szemérmetlen bábfigurákat rajzolgatom. A kihívó autószerelő lány és az olajcserére vágyó srác közötti történet kezd körvonalazódni. Várjon! Én olajcserét kértem! mondja a férfi zavartan. nő megbillenti a csípőjét, és előretolja a mellét. férfi szeme elkerekedik. Hát persze! Egy jó csere mindent megold! ‒
Mit mondhatnék? Bírom a nyers humort. Becsukom a füzetet, és visszatérek a rejtvényemhez. Manhattanre már leszáll az este, én pedig épp a „különös kedvenc” hétbetűs megfejtését, a „favorit” szót firkálom az egyik oszlopba, amikor újra zizeg a készülék. Szia… szóval… Szeretnék kérdezni egyet… a randizásról. Ha már te vagy a szerelemdoktorom.
alljuk! Nyitott könyv vagyok. z első, a második és a harmadik randi szabályairól lenne szó. Igen, jöhet a kérdés. Te megcsókoltad az írónődet a második randin? Most kérdezi másodszor. Miért érdekli ennyire, hogy mit csináltam én? Nem is tudom, mit válaszoljak. Közben újra ír. ercegnő: Ja, egy partin voltam egész nap. Pontosabban: hatévesekkel buliztam! Ami azt jelenti, hogy nem zavarja a Spencer-féle kerítősdi. Egyszerűen dolga volt. Fenébe. Beletúrok a hajamba, és azt kívánom, bárcsak féltékeny lenne, de végül összeszedem magam. Végtére is én vagyok az, aki segít neki. Igen. És az első randin is. Egy újabb feladványra koncentrálok. z nem ér! Rám miért más szabályok érvényesek? Na, mindegy. Mit csináltatok még a randin? Hm… Nem randiztunk valami sokat. Találkoztunk, csókolóztunk és szexeltünk. Újra és újra. Megkért, hogy kössem ki a hűtő fogantyújához, és csináljuk állva, mert bele akarta írni a könyvébe és kíváncsi volt, milyen kötelék kell ehhez. Engedelmeskedtem. Meg kellett hágnom az asztalán, hogy tudja, miként néz ki a tér utána. Ezt is megtettem.
Ragaszkodott hozzá, hogy az ablaknak támaszkodva, hátulról is megfarkaljam, hogy közben a tenyerét a Park Avenue-i lakásának ablakára tapaszthassa. Ha jól sejtem, ez is egy részlet volt a készülő könyvében. A kapcsolatunk egyszerre volt remek és totálisan abszurd. Elkezdem pötyögni a választ, de újabb beérkező üzenet szakít félbe. Csak szeretném megérteni ezt az egészet. Emiatt kérdezősködöm. Hamar felpörgetjük a ritmust, és csak úgy záporoznak az üzenetek. em klasszikus italozós, vacsorázós, mozizós randik voltak ezek. z vajon mit jelenthet? Sok időt töltöttél a zuhanyzós szerkódban? Így is lehet mondani. égis miket csináltatok kettesben? Vagy ez már túl intim kérdés? Tényleg kíváncsi vagyok. Jó, lehet, hogy egy kicsit pofátlan is. Csak bámulom a képernyőt és próbálom megérteni, miért kérdezget ezekről. Lehet, hogy így próbálja megérteni a modern pasit, vagy valami egészen másról van szó? Be kell látnom, hogy fogalmam sincs. Ki nem szarja le? Ha épp a szexre gondol, legalább ebben hasonlítunk. Üdvözöllek a birodalmamban! Tényleg tudni akarod? Menjünk bele ebbe? Igen, azt hiszem. Azt mondtad, nyitott könyv vagy. Talán tudnom
kellene. Talán? Csak talán? ól van. Tudnom KELL. Valóban tudni AKAROM. Most már elhiszed? ajdnem… eg akarom érteni a szabályokat. És a mocskos részleteket… Hát legyen. Tudni akarja a részleteket? A részletek a specialitásom! Ez az, ami megy nekem. Már nem az a szégyellős, halk srác vagyok, aki a gimiben voltam. Már ismerem a nőket. Megtanultam, milyenek. Szépen sorban leírom neki a hűtőt, az asztalt, az ablakot. Elmesélem neki, hogy az exem szerette, ha megkötözöm. Kötéllel, sállal vagy a kutyája pórázával. Viszont amikor visszaolvasom, ráeszmélek, hogy ezeket nem írhatom le Harpernek. Nem köthetem az orrára, milyen volt az előző nőm az ágyban. Se J.-nek, se nekem, se neki nem tenne jót. Kitörlöm az egészet, és gyorsan kitalálok valami mást, mert nem akarom elrontani a pillanatot. rága Kíváncsi Hercegnő! A szex a kedvenc témám… de mi lenne, ha kissé átfogalmaznánk ezt a kérdést? Mondjuk legyen így: Mi az, amit szeretsz? Erre szívesen válaszolok. I AZ, AMIT SZERETSZ? Na, most már kezdünk haladni valamerre. Miközben a válaszon
gondolkodom, máris feláll. Fokozzuk csak ezt egy kicsit! épzelj el egy étlapot. Egy olyat, amin minden van. Reggeli, ebéd, vacsora, desszert, italok, napi ajánlat, köret, előétel. Végignézem, és rendelek mindenből. ÉN MINDENT SZERETEK! omolyan? MINDENT? Ez azért így elég tág. Mindent? a most itt lennél, végigsimítanám az egekbe szökő szemöldöködet, mert pontosan tudom, hogy kétkedőn felvontad. Talán. De a „minden” túl sok lehetőséget jelent. Kell, hogy legyen kedvenced. Van például kedvenc pózod? Valami, amit jobban szeretsz, mint mást? Egy favorit? Az utolsó szó láttán elmosolyodom. favorit volt az keresztrejtvényében.
egyik
megfejtés
a
vasárnapi
újság
Te meg tudod fejteni a vasárnapi újság keresztrejtvényét? róbálkozom. Ez például egy favorit nálam. e vagyok nyűgözve. Szeretnék látni egy kitöltöttet! Meztelenül ejtegetsz? kérdésedre válaszolva: farmer, alsónadrág és egy póló van rajtam. ilyen alsó? Tavaszillatú?
ekete, rövid, feszes. És igen. Megszagolsz? iztosan fincsi. Most pedig mesélj a favoritokról. Szereted a dögös sarukat? A szexi könyvtárosokat? Az iskolás lányokat? A dominákat? A dominán nevetnem kell, de a dögös zsaru igazán kedvemre való. A válaszom persze egyértelmű. szexi könyvtáros. Szereted a kutyapózt? Vagy ha a nő van felül? Esetleg fordítva? Az ágyról lehajolva? (Azt mondtad, bármit kérdezhetek!) Szentséges gerjedelem! Már attól forr a vérem, hogy olvasom a szavait! Hirtelen egy éles fájdalom söpör végig rajtam. Harper a szexuális szokásaimról kérdezget. Nem viccelt, amikor azt mondta, az üzenetekkel nincs semmi baja. Máris életre kelnek a betűk a fejemben. Itt is van, előttem térdel a kanapén, feneke a plafon felé mered. Végigsimítom a hátát, széttárom a combjait, és behatolok. Most már rajtam ül, kegyetlenül lovagol, melle vadul rázkódik, csípőjét rendületlenül csavarja. Gyorsan a hátára fordítom, és keményen, vadul megadom neki, két lába a vállamon. Végül ráhajol a kanapé háttámlájára, megmarkolom a haját és erőteljesen maga mhoz húzom. em csak szeretem, egyenesen imádom kihagytál párat! A hatvankilenc visz mindent! Ha mindet. egy nő Persze az arcomra ül, annál nincs jobb. A falnak döntve pedig mámorító.
Te aztán tényleg kipróbálsz mindent az étlapról! incs jobb, mint a korlátlan fogyasztás! e tényleg nincs egy sorrend ezek között? i lenne, ha csak simán felsorolnék párat? egfelel. Az ujjaim szélsebesen pötyögnek. Mindent, de mindent el akarok mondani neki, de az nem lenne helyes. Akkor a „szakmai” üzenetekbőlkéjes nagyon gyorsanlenne. flörtölő, kifejezetten izgató, szemérmetlen, beszélgetés Nos, még gyorsabban pörögnek az ujjaim! Csókolózás. Nyaldosás. Érintés. Kóstolás. Csókolózás. Érzés. Ujjazás. Harapás. Kefélés. Habzsolás. Paskolás. Csókolózás. Cirógatás. Csipkedés. Harapás. Behatolás. Még több csókolózás. Csókolózás a végtelenségig. Nem válaszol rögtön. Kezemben a telefonnal, égbe meredő farokkal, libabőrösen várom, hogy írjon valamit, és közben kínlódva veszem tudomásul, hogy mennyire vágyom minderre, vele. Végigsimítok a farmeromon képződött magaslaton, és azon tűnődöm, magához nyúlt-e már. Vajon becsúszott az ügyes kis keze a bugyijába? Már homorít? A szája kinyílt? Az ujjai vajon a gyönyör felé repítik, mielőtt visszaírna nekem? Nem tudom megállni, és utána küldök még egyet. Muszáj beégetnem az agyába ezt a képet.
z igazi favorit viszont az, ha úgy juttatok egy nőt a csúcsra, hogy szinte elveszti az eszét. Máris zizeg a telefon. z annyira… izgató. lőben sokkal jobb. zt képzelem… épzeld csak el… Amit erre ír, az legalább félévnyi fantáziáláshoz elegendő. l is képzelem. Most rögtön. Picsába a képzelődéssel! A valóság a király! Minden pénzemen fogadni mernék rá, hogy az ágyában van, telefonja az egyik kezében, a másik pedig mélyen a bugyijában. Azt tudom, hogy miattam élvez el ma este. És most már abban is biztos vagyok, hogy ő is ugyanúgy érez, ahogy én. Nem biztos, hogy képes leszek elutasítani.
TIZENHARMADIK FEJEZET Lehet ezt csűrni-csavarni, de tagadhatatlan, hogy Harper és én szexchateltünk. És még nincs vége! Másnap reggel a metrón ülök, a Comedy Nation épületébe tartok, ami a Times Square-en van. Nem akarom elengedni a dolgot, és gyorsan begépelek egy újabb üzenetet. leget beszéltünk már rólam. Te mit szeretsz? Neked van kedvenced? Nyitva hagyom a kérdést, úgy válaszol, ahogy akar. Fő névvel, igével, pozícióleírással. Még akár a kedvenc kajáját is leírhatná, ha akarná. Ő a legokosabb, legmagabiztosabb ember, akit ismerek, de ha a szerelemről, szexről és romantikáról van szó, ez már egyáltalán nem igaz rá. Nem mondanám, hogy szégyellős, legalábbis a tegnap éjszaka után semmiképp. Mégis, inkább hasonlít olyasvalakire, aki első alkalommal húz a lábára korcsolyát. Bizonytalanul próbálkozik az éles talpakon. em akartam kideríteni… amíg meg nem találom azt a favoritot, akivel nekikezdhetnék. kkor nincs kedvenced? em erről van szó, csak egyelőre nem tudom, mi az.
Érdekes. Ez azt sugallja, hogy a hálószobában legalább annyira tapasztalatlan, mint a randevúzás terén. rtem. Akkor találjuk ki együtt. Mondd el, mit szeretsz egy pasiban. Szeretem a kockás hasat. A kidolgozott, napbarnított hasizmokat. Lepillantok a hasamra. Egy pipa. s még? ercegnő: Az erős karokat is bírom. Hát, igen. Ez is stimmel. Mielőtt feltehetném a következő kérdést, megzizzen a készülék. rövid fekete alsókat is csípem. A szerelvény megállóba ér, a szemöldököm pedig az egekbe szökik. Ez most már nagyon érdekes. Pontosan ezt mondtam neki tegnap este. Leszállok, és a tömeggel együtt a mozgólépcsők felé sodródom. Az emberek munkába igyekeznek, mindenki a telefonját bámulja. zt már szeretem! Van még valami? a a pasi okos. A Negyvenkettedik utcára lépve szorosabban markolom a telefonom. Alig állom meg, hogy kiegészítsem: okos pasi, szemüvegben. Mert ugyebár nem a szemüveg tesz okossá. Ez
inkább valami, ami a fejünkben van. A társadalom azonban eldöntötte, hogy a szemüveg az intelligencia jelképe, így hát legyen. Ha azt akarja, hogy én legyek az okos pasi szimbóluma, nem ellenkezem. Okos vagy szexi szimbólum. Nekem mindkettő megfelel. ég. Nézzük, mi van még. Szeretem a puha ajkat és a mohó csókokat. Sok-sok csókot. Egy villanásnyi forróság fut végig a tagjaimon, az előző esti üzenetek visszaköszönnek. Talán belemagyarázom, de mintha ugyanazt kapnám vissza, amit én soroltam fel neki korábban. Mintha pontosan azt akarná, amit én. Egy új fejezetet az után a csók után. iféle csókokat? Olyanokat, amiktől elolvadok. zok a legjobbak. Nem akarom abbahagyni ezt! Ki vagyok éhezve a szavaira, így hát tovább feszítem a húrt. s azok, amik sosem múlnak el. s azok, amik megállítják az időt. miktől beindulsz.
miktől még többet akarsz. Lassan, lágyan indulnak, aztán már az egész testedet irányítják. Ott van mindenütt: a bőrödön, a zsigereid mélyén. A torkom kiszárad, az agyam felidézi azt a tizenöt másodpercet, és találgatja, mi lett volna, ha mondjuk egy percig tartott volna. Még egy utolsó üzenet… miktől eláll a lélegzeted. s megvadítanak. Fém feszül a combomnak, fájdalmamban felszisszenek. Nekimentem egy szemeteskukának. Elteszem a telefont, és megpróbálok nem a Harpert felolvasztó csókokra gondolni, mert nem szeretnék ennél több tereptárggyal megismerkedni. ✴✴✴
Egyáltalán nem állunk le, sőt! Egyre jobban belemelegszünk! Dobáljuk a labdát, incselkedünk, és egyre több üzenetet váltunk. Este kinyitok egy üveg sört, és szépen letáborozom az íróasztalom elé, ahol a számítógépes animációkat szoktam gyártani. Iszom egy kortyot, és rajzolok egy kicsit, aztán üzenek Harpernek. kkorKihagytunk tehát vannak a karok, a hasizmok, az alsók, az agy és az ajak. valamit? Esküszöm, érzem, ahogy elmosolyodik az egyszavas válaszírás
közben, ami máris megérkezik. Szemek. Talán ez az, amitől felmelegszem, vagy az ezt követő üzenete. zt akarom, hogy ha belenézek valakinek a szemébe, lássam benne, hogy ért engem, hogy ismer engem. Azt akarom, hogy lássa és elfogadja a hibáimat, ne akarjon megváltoztatni. Szeretném megtudni egyszer, milyen ez. Ezek a szavak végtelenül nehezek, és annyira… meztelenek. Van valami ebben az apró kijelzőben, amitől Harper kinyitja magát nekem. Olyan oldalát látom, amit senki más. Csak nekem mutatja meg, ahogy a Speakeasyben vagy a kávézóban tette. Olyan, mint egy lelepleződés. Ezek lennének Harper azon darabjai, amiket a hatalmas bűvészkalap és a vörös kendő alatt rejteget? Vagy talán csak szívat? Ez egy teljesen új oldala. Nincs hang, nincs mimika, nincsenek gesztusok. Csak a szavak vannak, és elvarázsol. Felállok az asztaltól, és a konyhába megyek, fejem az öbölre néző ablaknak döntöm, és bámulom a New York-i éjszakát. A neonfényben fürdő felhőkarcolók visszanéznek rám. Nem szeretném elrontani, nem szeretném visszaüldözni az álarca mögé. A biztonságos utat választom. zt mind meg is érdemled. Szeretném, ha megtapasztalnád. n is.
s a csípős megjegyzéseidről se feledkezz meg. Tartsd meg őket, arper. Én nagyon kedvelem. Te se, Nick. Én is kedvelem a tieidet. ✴✴✴
Egyszerűen hozzánőttem a telefonomhoz. Ezt mindig el akartam kerülni, de nem tudhattam, hogy ilyen izgató üzeneteket fog küldeni nekem Harper. Most viszont nem múló sóvárgás az életem. Egyszerre élvezem és szenvedek is tőle. Annyira jó érzés, de egyúttal hatalmas badarság is. Szédítő vágyat érzek iránta, és ez az, ami tovább hajt. Remélem, hogy ezek a több mint sikamlós üzenetváltások a munkámra is jó hatással lesznek. Az új epizód álomszerűen kezd összeállni, és a vezető grafikussal töltött pár óra után egyenesen a Nichols & Nicholsba tartok. Tylerrel találkozom. Nick Hammer! A hangtól összerándul a gyomrom. Helló, Gino! A csatorna feje jön szembe az utcán, és megigazítja magán a kabátját. Épp a Mister Orgazmus kalandjai járt a fejemben mondja sokat sejtető vigyorral. Szerintem sok közös van bennem és a ‒
‒
‒
‒
‒
főhősben. Elfojtok egy epés megjegyzést, szinte égeti a torkom. Mégpedig? Gino megigazítja a nyakkendőjét. ‒
Én is a nők kedvence vagyok. Abban biz tos voltam, uram. És tudja, jómagam is csináltam egy sorozatot, még a régi időkben. ‒
‒
‒
Hát persze hogy meg kellett említenie ezt! Úgy hallottam, fantasztikus volt hazudok szemrebbenés nélkül. Elképesztően jó műsor volt, már-már majdnem annyira pikáns, mint a magáé. Ezen gondolkodtam folytatja, és a szemöldöke szinte rumbázik a homlokán. Mi lenne, ha a Mister Orgazmus kalandjai még inkább családbarát lenne? Elképzelhető, hogy kevésbé erotikus változatban és egy korábbi időpontban nagyobb közönséget nyerjünk meg magunknak? Gondolja csak meg. Megpaskolja a hátamat, és tovasétál, én pedig a homlokomat dörgölve a jogászom felé veszem az irányt. Az Uberem a sarkon vár, beülök, köszönök a sofőrnek, aztán visszatérek az új kedvenc időtöltésemhez, és előkapom a telefonom. Mintha megütném a főnyereményt, Harper várakozó üzenete ilyen érzést kelt bennem. ‒
‒
‒
‒
‒
Vannak még dolgok, amiket szeretek. ondd el. Azonnal. szép, csipkés fehérnemű. Megdörzsölöm az arcomat, és lejjebb csúszom az ülésen. Mintha így elbújtathatnám, ami szemet szúr. Veszek egy mély
levegőt, hátha egy csapásra semmivé válik az árbócként meredező péniszem, mielőtt az ügyvédem irodájához érnék. Vannak olyan szavak, amelyek egyből felébresztik a férfiasságom, és az egyik pont a fehérnemű. ilyen típus? Milyen szín? Milyen fazon? ehér. Fekete. Lila. Apró masnival. Képzelj el egy csipkebugyit, hátul kis masnival, amit ki lehet kötni. Kibámulok az ablakon. Lehet, hogy lesz egy üzlet, ahol vehetek egy zacskó jeget. Ha pár órát ülnék rajta, talán lelohadna a kedvem. Kioldható masni a bugyin? Ne már! Egy férfi se lenne képes rezzenéstelenül olvasni egy ilyen mondatot! Ráadásul én kaptam egy fekete szaténmasnit, amin rózsaszín pöttyök vannak. Tüzes hullám taglóz le, mikor ráeszmélek, hogy az ajándékceruzákra kötött masni igazából egy jelzés volt tőle, csak akkor még nem érthettem. Egy kulcs a vágyaihoz, a titkos álmaihoz. Mintha sorban ledobna magáról mindent a folyosón sétálva, és az ajtóból visszanézne rám, „kövesd a nyomokat” tekintettel. Nem hagyom cserben. ondjuk egy fekete szaténmasni, rajta rózsaszín pöttyökkel? ondjuk. Tetszett? em hinném, hogy valaha képes volnék ártatlanul ránézni. ólesett kibontani?
Szentséges ég! Megmarkolom a pólómat. Kizárt, hogy túléljem ezt a megbeszélést, de képtelen vagyok leállni. Igen. Szeretek aprócska masnikat kioldozni. Sőt, mostantól a „kikötözni” lesz a kedvenc szavam! n is szeretem a mocskos szavakat. Ez egy másik olyan dolog, amit kedvelek. ondtam már, hogy a mocskos szavak két lábon járó szótára vagyok? em kell mondanod. Már rájöttem magamtól is. kkor elég jól kiismertél. Talán igen, de nem teljesen. Az önfeledtséget is szeretem. Ha egy srác mindenáron boldoggá akar tenni, és ettől én is így érzek iránta, azt szeretem a legjobban. Megcsípem az orrnyergemet. Esküszöm, Harper olvas a gondolataimban! Megnyalom a szám szélét, és erősebben szorítom a telefonom. Szoktál pornót nézni? Tumblr számít? Igen. Mit szoktál nézni? zt nehéz leírni.
em, nem az. Próbáld meg. zt akarod, hogy mondjam el, milyen képeket vagy gifeket szeretek? Igen, az remek lenne! Sőt, mi több, bearanyozná a napomat! A válaszának várnia kell, mert megérkeztem a Nichols & Nichols irodaházába, ahol egy csinos szőkeség köszönt a recepciós pult mögül. Örülök, hogy újra látom, Mister Hammer! mondja ragyogó fehér mosolyt villantva. Szólok Tylernek, hogy megérkezett. Köszönöm, Lily. Még le se ültem a piros plüsskanapéra, a cég vezetője máris kinyitja az üvegajtót. Nick Hammer! Felegyenesedem. Clay Nichols maga a megtestesült tökély. Sötét öltöny, ropogós, fehér ing, lila selyem nyakkendő. Mellém lép, és meglapogatja a hátamat. Tyler mondta, hogy beugrasz. Nem hagyhattam ki, hogy lássalak és gratuláljak a sikereidhez! Te sem panaszkodhatsz! Tetszik az új bár, és kérlek, szólj a feleségednek, hogy nem kell ingyen mérnie az italokat nekem. Clay felnevet, és megrázza a fejét. Engedd meg, hogy beavassalak egy titokba: egy feleségnek senki sem parancsolhat! ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Együtt megyünk Tyler irodájába. Itt a kedvenc ügyfelem! mondja Tyler, és kezet fogunk. Akkor ismertem meg Tylert, amikor a Rhode Island-i Művészeti Iskolába jártam. Ő történelem szakos volt a Brownon. Hamar ‒
‒
sikeres szórakoztatóiparbeli jogász lett, és nem csak azért, mert Clay volt a mentora. Ő egyszerűen tényleg nagyon jó. Fogadok, mindenkinek ezt mondod! Tyler rám vigyorog. ‒
‒
Csak azoknak, akik megnevettetnek! Akkor máris van egy vicces sztorim neked. Ők ketten a kanapéra ülnek, én egy kényelmes széket húzok ki, veszek egy mély levegőt, és ezt az aprócska kis szünetet arra használom, hogy kifejezzem, mennyire nevetséges is ez az egész elképzelés. Gino azt akarja, hogy célozzak meg szélesebb rétegeket a ‒
‒
műsorral. Tyler szeme elkerekedik. Pontosan úgy fest, mint az unokatestvére: sötét haj, barna szem, szögletes áll. Ha nem ismerném ilyen jól, azt hinn ém, hogy testvérek. Ez elmebaj. Seth MacFarlane-t sem kéred meg rá, hogy legyen már kevésbé szánalmas az Amerikai fater! Nézd, én nem vagyok egy primadonna. Nekem csak az számít, hogy a nézők megkapják, amit akarnak. Ezt az ötletet viszont egyáltalán nem értem. Mit akarhat Gino? Bízd ránk a dolgot! A mi feladatunk, hogy megtudjuk, mit akar tőled, és az mennyire illeszkedik a te elképzeléseidhez mondja Tyler, és a következő fél órát azzal töltjük, hogy megtárgyaljuk a szerződésem megújításának részleteit. Alig két hét múlva esedékes a megbeszélés, így hát teljesen jogos, hogy szükség van erre a találkozóra. Ezért is szeretek velük dolgozni. Miután végeztünk az üzleti ügyekkel, megkérdezem, mit terveznek estére. ‒
‒
‒
‒
A két kedvenc csajommal randizom. A feleségemmel és a lányommal pár óra múlva a játszótéren találkozunk válaszol Clay. Ez itt kapja el az unokatestvére vállát pedig megpróbálja visszaszerezni a régi fényét. ‒
‒
‒
‒
‒
Ezután röviden összefoglalja nekem Tyler aktuális szerelmi életét, és meg kell mondanom, elég kemény a helyzet. Jaj! buggyan ki belőlem önkéntelenül. Sok szerencsét, haver! A Gino-féle tárgyalás talán élvezetesebb lesz! Tyler elneveti magát. Hidd el nekem, jól tudom. Mister Orgazmus mit tenne, hogy visszaszerezze a nőt? ‒
‒
‒
‒
Megdörzsölöm a borostámat. Azon túl, hogy helyetted egy gazdag, dögös, sikeres és elismert rajzfilmest küldene a találkozóra? Tyler összeráncolja a homlokát és kérdőn néz rám, én pedig gyorsan elmosolyodom. Szerintem egyszerűen elmondaná neki, mit érez, aztán elérné, hogy királynőnek érezze magát. Bölcs szavak! jegyzi meg Clay, majd elbúcsúzunk egymástól, én pedig kisétálok a kissé hűvös, New York-i délutánba. Ahogy felszállok a metróra, már el is felejtem Tyler nőjét. Csak Harper üzenete jár a fejemben. Persze, ez nem teljesen igaz, mert ahogy elolvasom, azonnal az egekbe szökik a belső hőmérsékletem. Mondjuk úgy, Harper üzenete gőzölög a fejemben. Belesüppedek az egyik műanyag ülésbe, és átadom magam a képeknek. Valaki elnézést kér, én automatikusan félredőlök, de nem is figyelek oda. Egyszerűen nem tudok másra figyelni. ‒
‒
‒
‒
Képtelenség. Kivitelezhetetlen. Nincs most más a világon, csak ezek a fényképek. Az arcomról letörölhetetlen a pimasz vigyor. Megfőzött, megsütött és jól meg is pörkölt. Hájjal kenegetett. Ez az üzenet álmaim netovábbja. Azt mondják, hogy a képek felérnek akár ezer szóval is, de én kiegészíteném ezt. Egy fotó felérhet ezer szívdobbanással, mert az én ketyegőm konkrétan leáll attól, amit magam előtt látok. Az első képen egy nő látható, rajta fekete csipkebugyi, amit a derekánál egy apró, rózsaszín pöttyös masni tart össze. A következőn egy másik nő látható harisnyában, klasszikus harisnyakötővel a derekán, amit épp lekapcsol, kissé előrehajolva. Megdörzsölöm a tarkómat és fújtatok egy nagyot, a metró közben leér a föld alá. Innentől egyre melegebb lesz a helyzet. Már így is kivagyok, ráadásul nyilvános helyen, millió öltönyös alak és anyuka között, bár őszintén szólva ez egyáltalán nem érdekel. Csak a fényképeket látom, semmi mást. A következőn egy hason fekvő nőt látok, meztelen, a szája elkerekedik, lába között egy pasas nyelve szorgoskodik. A férfi keze a nő fenekét markolja, arca teljesen elmerül a combok tövében. A nő mindjárt elélvez. Van még! A következő lány egy szál magas sarkúban hajol a konyhapultra, a szeretője mögötte térdel, és alulról nyalja a csiklóját, ujjai mélyen a feszes fenekébe fúródnak. Lezárom a képernyőt és becsukom a szemem. Magamba szívom mindazt, amit Harper megosztott velem, bár egy betűt sem írt le. Ezek a képek… most már azt is tudom, hogy Harper igazi
fenékfetisiszta. Számomra is új korszakot jelenthet ez, hiszen kizárt, hogy ezek után úgy nézzek Harperre, mintha mit sem tudnék erről a rejtett kis hajlamáról. Egyébként sem tudok olyan napot mondani, amikor ne képzeltem volna el hasonlót, vele. Vele, aki képes azt állítani, hogy fogalma sincs, miként bánjon a pasikkal, közben meg beavat azokba az intim dolgokba, amiket ő szeret. És amiket én is akarok. Őszintén. Őrülten. Megveszekedetten. Nem tudom, hogy bírom ki a holnap esti vacsorát vele és a bátyjával. Megérkezik a szerelvény, a szívem pedig hirtelen ugrik egy nagyot. Harper most találkozik Jasonnel! Egy kérdést sem tett fel, nem mondott semmit arról, mit érez iránta, hogy tetszik-e neki, vagy hogy neki is küldözget-e fényképeket! Pillanat! Lehet, hogy én vagyok a bemelegítés, és Jason az, akit igazán akar? A gondolatra majd szétroppantom a kezemben lévő telefonom.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET Harper késik, de én nem haragszom. Nem bánt. Nem zavar. Csak ülök, és élvezem a söröm Spencer és Charlotte kedvenc kocsmájában, ami nincs messze onnan, ahol laknak. Charlotte az esküvőről beszél. Képzeld, a virágost pedig úgy hívják, Bud Rose! mondja, és örömtől csillog a szeme. És tökösek a rózsái? kérdezem, mert képtelen vagyok megállni a viccelődést. Nem is lesznek rózsák. Búzavirágból lesznek a csokrok vágja rá Charlotte, és megfogja Spencer karját. Neked mondtam már ezt, kis mamutom? Időnként így szólítják egymást, és én egyáltalán nem akarom tudni, miért. Nem, még nem mondtad, de most itt az alkalom válaszolja Spencer, és kizárólag a menyasszonyára figyel. Atyaég! Teljesen elcsavarták a fejét! Persze, ha már elveszi feleségül, talán jobb is így. A középkorban úgy tartották, hogy ha egy lány búzavirágot ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
tart a szoknyája alatt, akkor álmai kérőjét is megkaphatta magyarázza Charlotte, kizárólag Spencerhez beszél. Nekem pedig már meg is van, akire vágytam. Meg bizony ért egyet Spencer, és megcsókolja a nőjét. ‒
‒
‒
Kissé talán tovább tart ez a csók, mint kellene. Az órámra pillantok, végignézem a fekete-fehér traktorfotókat a falon, átfutom az étlapot. Amikor végzek, még mindig össze vannak préselődve, és semmi jelét nem mutatják a szétválásnak. ‒
Már megint ez van? Kihúzom magam, amint meghallom Harper hangját. Végre megérkezett! Lehuppan a mellettem lévő székre. Napok óta nem láttam, és meg kell hogy mondjam… kívánatosan fest. Piros, apró fekete gombos kardigán van rajta, alatta valami fekete, csipkés felső. A haja kiengedve, hosszan, fényesen terül szét a vállán. Azóta nem beszéltünk, hogy válaszoltam a képeire tegnap. Elmondtam neki, hogy a telefonom felrobbant a tartalomtól, azóta nem üzent semmit. Így hát elhatároztam, hogy hideg leszek, mint a jégcsap. Alig bírom leküzdeni a már-már egyértelmű fizikai vonzódásomat iránta. Muszáj valahogy erőt vennem magamon, elfojtanom, bezárnom valami dobozba és elrejtenem az óceán legeslegmélyebb bugyraiba, ha túl akarom élni ezt az estét, és a hét végi esküvőt. Nem beszélve arról, hogy segítenem kell neki szingliként boldogulni ebben a világban anélkül, hogy rá ne ugorjak minden pasasra, akit esetleg megkedvel. Nyelek egy nagyot, és megvonom a vállam. Igen, és ha jól sejtem, így is lesz még úgy öt vagy tíz éven át. Harper rám mosolyog, és a bátyjáék végre abbahagyják a smacizást. Kérlek! Miattunk igazán ne hagyjátok abba! mondja Harper. Nagyon sok megbeszélnivalóm van Nickkel, úgyhogy csak ‒
‒
‒
‒
folytassátok! Meg kell nyernie valakinek az Év legvadabb esküvői csókja címet! Hékás! Még két egész éjszakánk van, amíg összeházasodunk! jegyzi meg Spencer, aztán feláll és megöleli a húgát. Olyan jó, ‒
‒
‒
hogy látlak! Spencer szavai hallatán elszorul a szívem, és bűntudat üti fel a fejét a lelkemben. Igaz, gyakorlatilag nem értem hozzá a testvéréhez, és nem léptem át azt a bizonyos határt, de a barátom tényleg imádja a húgát, így hát nem szabad adnom alá a lovat, és nem hagyhatom, hogy sikamlós képeket küldözgessen nekem mindenféle fehérneműkről, kibontandó masnikról, és… Elég! Le kell állnom! Még akkor is, ha egy felnőtt férfit is simán levesznek a lábáról azok a masnik. Harper Charlotte-ot is megöleli, aztán engem is meglapogat. Kedvesen, barátian. Hajának narancsillata újra megérint, és ez egy újszerű kín számomra, hiszen azonnal felidézi bennem azt a tizenöt másodperces csókot. Erős vagyok! Képes vagyok legyőzni ezt a szenvedélyt! Hiába próbál maga alá gyűrni, hiába döngöl a földbe, én akkor is felülkerekedem! Undorító, de amint felidézem magamban Ginót, ahogy felém baktat az utcán, máris kitisztul a fejem. Gino igazi vágyölő varázsszer. Harper közben visszaül a székére. Ne haragudjatok, hogy késtem. Holnap este vacsorára voltam hivatalos, de áttettem mára, így kénytelen voltam bepasszírozni a mi vacsoránk elé. Összeszorítom a fogam. Szemét Jason! ‒
Várjunk csak! Engem nem is érdekel Jason! Nem firtatom, miért tette át a vacsorát, és miért csak egy ital lett belőle. Nem kérdezem meg, hogy sikerült. Azt sem fogom megtudakolni, hogy vajon csókolóztak-e. Mert engem egyáltalán NEM ÉRDEKEL. Milyen volt? kérdezi Charlotte ebben a pillanatban. Szeretnék átnyúlni az asztalon, és visszatuszkolni a szájába ezt a mondatot. Őt sem érdekelheti. Senkit sem érdekelhet. Jó volt válaszolja Harper kedvesen mosolyogva, közben a pincérnő megérkezik, és az italrendelésre váltunk. Harper egy pohár bort kér, majd a két lány elmerül a virágok ‒
‒
‒
‒
témájában, mi pedig Spencerrel a sörökről kezdünk beszélgetni. A legyűrt vágy, a masnis bugyik és a narancsillat izgalma máris elillant. Nem sokkal az után, hogy megérkeznek az ételek, Charlotte szeme megcsillan, és izgatottan integetni kezd felém. Édes istenem! Láttam, hogy J. könyve ezen a héten került a boltokba! Már meg is vettem a digitális kiadást! ‒
Harper szeme elkerekedik, és egyenesen felém fordul. J.? Fenébe. Fogalmam sem volt róla, hogy az a könyv mostanában jelenik meg. Mégis honnan tudják a nők meg az ilyesmit? Charlotte bólint, és segítőkészen felvilágosítja Harpert. J. Cameron. Ő írja azokat az őrülten szexis romantikus regényeket. J. és Nick egy ideig együtt voltak. Azt azért nem mondanám, hogy együtt voltunk jegyzem meg halkan. Spencer jó érzékkel közbeköhög. ‒
‒
‒
‒
Ha ez azt jelenti, hogy te voltál a múzsája és belőled merített ihletet, akkor elismerem, a nem együttlét igazán gyümölcsöző. Te J. Cameron múzsája voltál? kérdezi Harper, és úgy megnyomja az írónő nevét, mintha valami istennőről lenne ‒
‒
‒
szó. Meg kell hagyni, a könyvei elég híresek. Megrázom a fejem. Nem. Nem voltam a múzsája. Spencer majd kiköpi a falatot. Hát persze. Charlotte veszi át a gyeplőt. ‒
‒
J. annyira tehetséges, ráadásul csodaszép! De ti már nem vagytok együtt, ugye? Nem. Már vége. Már hónapokkal ezelőtt vége lett válaszolom sarokba szorítva. Helyes vágja rá Charlotte, és sokatmondón elvigyorodik. Már alig várom, hogy hivatalosan is bemutassalak a testvéremnek a hétvégén. Tetszeni fogsz neki! Nem is kérdés, hiszen olyan jóképű vagy, Nick. Hát nem az, Spencer? Spencer felröhög. Ha azt érted ezen, hogy… Charlotte hirtelen a vőlegénye szája elé tapasztja a kezét. Natalie-nak tetszeni fog Nick. Ugye te is így gondolod, Harper? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Spencer vacsorája.közben úgy tesz, mintha Charlotte tenyere lenne a Hát persze mondja Harper hűvösen. Mégis, miért ne tetszene neki? Nick annyira dögös, nincs ‒
‒
‒
igazam? feszegeti a témát Charlotte, és egyenesen Harperre néz. Ő pedig már épp mondana valamit, amikor Spencer jól beleharap Charlotte kezébe. ‒
‒
‒
Aú! kiált fel hangosan a boldog ara, és kacagva megcsapja élete társának vállát. Újra csókolózni kezdenek. Harper nem válaszol. A vacsora után sem hallok felőle. Én sem írok neki.
TIZENÖTÖDIK FEJEZET Péntek délután van. Összepakolok, és a szüleim elé megyek a központi pályaudvarra. Harper, Wyatt és Josie is odajön, együtt megyünk vonattal New Havenbe, az esküvőre. Újszerű bűntudat lesz úrrá rajtam, ahogy a peronon sétálok. A féltékenységem miatt nem segítettem Harpernek. Teljesen magára hagytam, és elég bunkónak érzem magam emiatt. Minden megváltozott az óta, hogy rajzoltam egy macskát a karjára. Csak én lettem a fontos, és az én csillapíthatatlan vágyam iránta. Nem tudom, hogy fogok tudni cseverészni vele az úton, ezért gyorsan küldök neki egy üzenetet a nagy, aranyszínű óra alól. ilyen volt a randi Jasonnel? Van kérdésed? Tudok segíteni? Azonnal válaszol. második randival kapcsolatban tévedtél. Leesik az állam. Hogy érti ezt? Feltolom a vállamra a táskát, és fellépek a vonatra, hátha így hamarabb észreveszem a szüleimet. A telefon zizeg, és én rettegve nyitom meg a következő üzenetet. Most biztos leírja, mennyire jól érezte magát, és mennyire rosszul ítélte meg Jasont azelőtt. ercegnő: Nem csókolt meg. Hatalmas kő gördül le a mellkasomról. Szerintem még repülni
is tudnék, annyira megkönnyebbültem. Egy vékony férfi belém ütközik, felnézek, és meglátom a szüleimet. Az anyám integet, apám mellette ül, Wyatt pedig pár sorral arrább foglalt helyet. Hiába, pénteken elég nehéz üres üléseket találni a vonaton. Josie is itt van, rózsaszín haja a feje búbján díszeleg, és egy evőpálcika-szerű fadarab lóg ki belőle. Azonnal integetni kezd, amikor meglát. Megpuszilom anyát és a húgomat, kezet fogok apámmal, majd azonnal megpördülök, amikor Harper köszöntését hallom a hátam mögül. A túloldalon ül, és a mellette lévő szabad székre mutat. Feldobom a csomagtartóra a táskámat, és lehuppanok. Meg se próbálta? kérdezem suttogva, hogy más ne hallja. Harper megrázza a fejét, és elmosolyodik. Nem. Jason nagyon édes, és én örülök, hogy nem próbálkozott. Nem akartam megcsókolni. Nem tehetek róla, egyszerűen boldoggá tesz a válasza. Megmondtam neki, hogy bár jólesik a beszélgetés, nem hiszem, hogy ennél több lenne köztünk. ‒
‒
‒
‒
Az örömöm h atártalan. Ezt mondtad? kérdezem, és igyekszem nem vigyorogni, mint a tejbetök. Az, hogy ilyen őszinte volt Jasonnel, egyébként nagyon is tetszik nekem. Ráadásul így kikerült egy vetélytárs a képből. Igen. Még mindig nem bizsergett semmim, ha vele voltam, és nem hinném, hogy ez valaha másképp lenne. Jobb, ha nem hitegetem, nem igaz? Bólintok, az agyam ezerrel zakatol. Annyi mindent szeretnék mondani, de egyelőre maradok a mentorszerepben. ‒
‒
‒
Akkor hogy segítsek neked újabb randevút összehozni? Harper megvonja a vállát. Nem tudom. Most nem akarok pasikról beszélni. Akkor miről akarsz? kérdezem halkan, a szívem majd kiugrik ‒
‒
‒
‒
a helyéről, a bőröm máris ég, csak mert mellette ülök. Harper felemeli a telefonját, és megérinti a képernyőt. Erről mondja, és az üzenetváltásunkra bök. Mi van ezzel? Nem tetszettek a képek, amiket küldtem? súgja alig hallhatón. A pofám leszakad. ‒
‒
‒
‒
‒
Te most viccelsz? Imádtam őket! De hát nem is mondtál semmit mondja leheletnyi sértődöttséggel a hangjában. Csak egy rövid választ küldtél. Na, bravó! Elbuktam. Harper megnyílt nekem, én pedig a hülye féltékenységem miatt leállítottam. Azoknak a képeknek újabb, még forróbb üzenetváltást kellett volna elindítaniuk, ehelyett én bevágtam előtte az ajtót. Sajnálom fordulok felé őszintén. A képektől mindenem megtelt vérrel, az agyamban már egy csepp sem maradt. Végre megint mosolyog. Én csak vártam, hogy írj valamit. Mondjuk, hogy többet akarsz. Felemelem a fejem, és egyenesen a szemébe nézek. Ez a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
tekintet más, a kávézóban, megmutattam neki a macskát. Ezmint mostott, éhes, vágyakozóamikor és elszánt. Pont, mint az enyém, így hát kimondom azt, amitől én is begerjedek. Sokkal többet akarok. ‒
Harper benedvesíti a száját, és már épp azt mondaná, hogy „én is”, amikor Josie felpattan a helyéről, megrángatja a könyökömet, és helyet akar cserélni velem. Eleget voltál már Harperrel, most én jövök! mondja, és a ‒
‒
mosolya megmutatja édes gödröcskéit. Josie és Harper majdnem egyidősek, és az út további részében egymással beszélgettek. Wyatt az én útitársam a következő két órára. A szállodába egyszerre jelentkezünk be, aztán mindenki megy a saját szobájába. A próbavacsorán Harper a családjával beszélget, aztán a barátnője, Jen társaságában iszik egyet. Én Wyatt-tel biliárdozom, le is győzöm. Ez a siker az estém egyetlen fénypontja. ✴✴✴
Ezennel férj, és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást.
‒
A vőlegénytől messze állok, egy Az boldog ifjú párt Harper ragyogó arcát nem látom magam előtt. esküvőre egyés testhez simuló, királykék selyemruhát választott. A válla szabadon van, amitől a haja elképesztően fest. A vörös fürtök némelyike kikandikál a feltűzött halomból. Az ifjú pár a szálloda kertre néző nagytermének folyosóján sétál végig, Charlotte testvére épp elmorzsol egy könnycseppet, és megszorítja a csokrot a kezében. A próbavacsorán váltottunk pár szót Natalie-vel. Kiderült, hogy éles eszű és vicces. Szőke, mint Charlotte, hatalmas kék szeme van, és végtelen hosszú lába.
Talán érdemes kissé jobban megismernem, de az ifjú pár csókja után különböző fotók miatt ide-oda ráncigálnak minket, így hát esélytelen, hogy beszélgessünk. Később már megindul a tánc, és a friss házasok nyitótánca után a DJ felpörgeti a ritmust. Harper és a barátnője, Jen azonnal mozogni kezdenek, Wyatt és én a bárpult mellől nézzük őket. Pár perccel később Natalie is csatlakozik a lányokhoz. Egy lassú szám következik, Natalie azonnal felénk integet. Wyatt megütögeti a mellkasát. Engem akar. Harper és Jen a mosdó felé igyekszik, én pedig képtelen vagyok ‒
nem versengeni az öcsémmel, így hát elsőnek én aj ánlkozom. Táncolunk, Natalie? Jó ötlet. Felé nyújtom a kezem, és a táncparkettre kísérem, és a lehető legkifinomultabb mozgásba kezdünk, szemérmes távolságot tartva egymás között. Hallom, hogy a testvérem össze akar hozni minket ‒
‒
‒
‒
kezdeményez most Natalie, aprócska fintorral az arcán. Igen, így van. Mostanában mindenütt szívecskéket lát jegyzi meg Natalie, de ebben nincs semmi hátsó szándék, csak őszinte szeretet. Talán bánnom kellene, hogy nem flörtöl velem, de egyáltalán nem zavar. Nem meglepő. Kezem a derekán pihen, ő a vállamat fogja, így keringünk az andalító dallamra. Vajon ő is érzi, hogy nincs vibrálás köztünk? Nem arról van szó, hogy Natalie ne lenne szép. Egyszerűen az a ‒
‒
‒
‒
bizonyos szikra vagy megvan, vagy nincs. Natalie és én nem passzolunk. Épp mondani készül valamit, amikor megkocogtatják a vállamat. ‒
Szabad? Mintha egy távkapcsolóval irányítanának, egyszerre lüktetni kezd bennem a vér. Csak nyugodtan enged át mosolyogva Natalie Harpernek. Gondolkodás nélkül összesimulunk. Ujjaim a csípőjére kúsznak, keze a nyakam köré simul. Most már mindenhol szikrákat látok. Mennyivel közelebb van hozzám, mint Natalie! Pár centi, és a ‒
‒
mellkasunk is összeér. Ha még tovább megyünk, az arcunk is találkozik. És ahhoz sem kellene sok, hogy közszeméremsértésért lecsukjanak minket. Ez most a kötelező tanú-koszorúslány tánc? kérdezem pimaszul. Talán a két tanú tánca kötelező volt? Lágyan ringatózunk. Te léptél közbe azzal a távozó Natalie felé biccentek. Megérezted, hogy szükségem van a pajzsomra? Halkan felnevet. Nem tűnt a típusodnak sziszegi. Túl fiatal. Miért mondod folyton… Harper elhallgattat, és jobbra fordítja a fejét. Wyatt máris felkérte Natalie-t. Talán csak megsajnáltam a testvéredet. Csak rá kell nézni: lerí róla, hogy tetszik neki ez a lány. Rémesen éreztem volna magam, ha elhappolod előle. Szegény Wyatt. Mindig csak a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
második lehet a bátyja mellett. Elnevetem magam, és megrázom a fejem. Még sose veszekedtünk lányok miatt. Minden máson persze állandóan összebalhézunk. ‒
Harper megvonja a vállát, én pedig azzal a lendülettel kissé szorosabbra fogom a csípőjét. A lélegzete egy pillanatra kihagy. Ez az a pillanat, amitől teljesen felfordul a kis világom. Sose tudom, mit jelent. Egymás felé tartunk, aztán szétrebbenünk, aztán megint összeakadunk. Masnik, kihagyott lélegzetek, csillogó szemek. Ezek vagyunk mi ketten. Harper tekintete most ég a vágytól, mintha pont most avatna be egy trükkjébe, mintha most mondaná el az igazat . Egyébként mondja lágy, búgó hangon , kicsit úgy éreztem, hogy az én felségvizemre tévedt. Azonnal elvigyorodom, a szívem hangosan zakatol. Felségvíz. Ez lesz az új kedvenc szavam. Valóban? vágok vissza, közben lassan megforgatom. Valahol a közelben itt van a legjobb barátom, de nem érdekel. ‒
‒
‒
‒
‒
Ez a nő itt van, a karomban tartom, most csak ő számít, csak őt látom, csak őt hallom, csak ő érdekel. Közelebb kell mennem hozzá. Harper az inggallérommal játszadozik. Nagyon szép ez a szmoking mondja pihegve, és bármennyire tetszik, amit hallok, sajnos azt nem mondta, hogy én lennék szép. Lássuk be, van n émi különbség. A parketten fényjáték, a számnak lassan vége. A te ruhád is az veszem fel a kesztyűt, és végignézek rajta. ‒
‒
‒
‒
Itt az idő, hogy megmutassam neki, hogy is megy ez. Ő kért rá, hogy tanítsam, és ezt most teljesen őszintén megtehetem. Bókolni fogok neki, ahogy azt megérdemli. Egyenesen a szemébe nézek. ‒
Te pedig gyönyörű vagy, Harper. Mellkasa megemelkedik, majd hozzám simul, én a száját figyelem, ajka lassan szétnyílik, válaszra készül. Végül megszólal, idegesen, hebegve, de még így is tökéletesen. Annyira izgató vagy. A levegő szinte felrobban köztünk, és most először vagyok biztos benne, hogy nem egyirányú út, amin elindultam. Harper ‒
tisztán és egyenesen rám néz, csak rám, és talán nem érti meg a férfiakat, azt biztosan érzi, ami köztünk van. Feladom, nem harcolok tovább ellene. Csak ennyi kellett. Égek érte, a testem minden porcikája sóvárog utána. A kezem, a mellkasom, a bőröm, mindenem sistereg. Kimondhatatlanul vágyom rá. Ujjaim a kulcscsontját cirógatják, majd felszaladnak egy hajtincsen. Közelebb lépek, és a füléhez hajolok. Nem akarsz elmenni innen? Egy villa koccan a kristálypohár szélén. Spencer apja megköszörüli a torkát. Köszönjük, h ogy eljöttek. Mintha áramütés érne minket, szétrebbenünk. Végtelenül, tagadhatatlanul fájdalmas érzés, az ágaskodó férfiasságom talán soha többé nem képes lenyugodni. Aztán a kéjes vágyaim tárgyának apjára nézek, és… nos… igen… Volt, nincs. Azonnali megsemmisülés. ‒
‒
Pfff. Spencer apja köszöntőt mond, aztán én is, majd az ifjú pár felvágja a tortát, amit anyám készített. Valamikor az este folyamán diszkréten megzizzen a telefon a zsebemben. Kisurranok a tömegből, és elolvasom azt a csodás hat betűt. e igen.
TIZENHATODIK FEJEZET A recepciónál, a kivilágított előtérben járkálok fel-alá. Várom, hogy Harper kisurranjon, de már eltelt két, három, sőt négy perc is azóta, hogy megkaptam az üzenetét, és még mindig nem jelent meg az a kék ruha. Mit is tegyek? Ha visszamegyek, és megkeresem, akkor Evidens Rezidens lennék. Megkérdezhetném egy üzenetben, hogy merre jár, mint egy Nyomuló Csataló. Esetleg visszavonulhatnék a bárpulthoz lazán, Hétköznapi Pali ként. Mielőtt a nyugtató scotch mellett döntenék, félbeszakít egy pittyenés. ityókás Jen elkapott. Pár percet kérek még. Találkozunk a sötét olyosón? Az automatánál a másodikon? Vagy a könyvtárban? setleg kint, egy fa tövében? Elmosolyodom. Mennyire harperes! Én pedig tökéletesen én leszek. áromszázkettes szoba. Amint belépek a szobámba, meglazítom a csokornyakkendőmet és az ingem felső két gombját. Leveszem a zakót, a cipőimet, és lehuppanok a matracra. Kezembe veszem a távirányítót. Nincs is jobb időpont megnézni, mit adnak szombat este a
tévében. Végigkattintom a szálloda kínálatát. Nem csupán százszor látott filmeket, főzőműsorokat és pornót nézhetek, de megrendelhetem a másnapi reggelimet is, esetleg egy masszázst, vagy körbejárhatom a szállodát az interaktív térkép segítségével. Nem mondom, ez valóban lenyűgöző! Nem biztos, hogy ellen tudok állni a képernyő csábításának. Végül sikerül a kikapcsolást választani. Megnézem a telefonom. Eltelt tíz perc, de semmi hír Harperről. Megnézek pár alkalmazást, így elütök még öt percet, aztán újra visszamegyek az üzenetekhez. És ott van! Az üzenetet nem küldtem el! Basszus! Felülök, rábökök a küldésre, de valamiért nem megy el. Megpróbálom megint, de egy halk kopogás megszakít. Felállok, kinyitom az ajtót. Harper áll előttem a kék ruhájában, a leengedett hajával, egyik keze a háta mögött. Ezúttal nem h abozik. Beragadt a cipzáram! Nem mondtad, hol találkozzunk, de eszembe jutott, hogy ezen az emeleten van a szobád, így hát elkezdtem kopogtatni a folyosón. Közben valaki megkérdezte, hogy én kértem-e a csokiba mártott epret. Persze nem én voltam, de olyan jól hangzott, hogy nem tudtam ellenállni. Most meg itt vagyok, csak az eper jár a fejemben, és keresem a szobádat, a cipzáram pedig beragadt! Elmosolyodom ezen a monológon, de az utolsó mondatán fennakadok. Beragadt a cipzárad? ‒
‒
Megfordul és megmutatja a problémát. A háta közepén egy hatalmas gabalyodás, a cipzár becsípte a haját. Megfogom a karját, berántom a szobába, majd leültetem az ágy szélére, és megvizsgálom a helyzetet. ‒
A hajad beakadt a cipzárba. Tudom mondja pufogva, majd kissé lágyabban folytatja. Ki tudod bontani? Igen. Hatalmas sóhaj a j utalmam. Mégis hogy csináltad? kérdezem, miközben egy adag hajat elsimítok az útból. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
A ruhának két nagyon vékony pántja van, a válla kilátszik, a bőre halvány, legszívesebben azon nal megcsókolnám. A szobámban voltam kezd bele a történetbe, én pedig a kezem ügyében lévő problémával foglalkozom. Azt hittem, Jennel vagy. Vele is voltam, de aztán elszöktem, és mivel nem írtál, hát felmentem a szobámba, hogy felvegyek valami mást és kiengedjem a hajam. Aztán amikor elkezdtem levenni a ruhámat, a h ajam beakadt, és most itt tartunk. Nem ment el az üzenetem, pedig a szobaszámomat küldtem. Tényleg? kérdezi, és h angjából érezhető, h ogy mosolyog. Igen. A listádra ezt válaszoltam. Mindegy, megtaláltalak. Meg akartalak találni mondja, és én ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
megdermedek, kezem még mindig a cipzáron pihen. Meg akart találni. Hát ez az, amire vártam. Végre felkapcsolták a villanyt nála, most már tudja, hogy én vagyok az, aki kell neki.
Nagyon jó detektív vagy. Hozathatok csokis epret, ha még mindig arra vágynál incselkedem. Most nem. Inkább valami mást szeretnék. És mi lenne az? kérdezem, és visszatérek a feladatomhoz. ‒
‒
‒
‒
‒
Nem lélegzem, és fohászkodom, hogy ugyanazt mondja, amit én akarok. Azt, hogy ez az éjjel veled sose érjen véget. ‒
TIZENHETEDIK FEJEZET Engem keresett… a haja pedig beakadt a cipzárba. Muszáj a második részre koncentrálnom. Pár apró mozdulat minden irányba, amíg végre kiszabadulnak a vörös tincsek. Nem, még nem húzom le, inkább elsimítom a haját a hátáról. A cipzár kész tájékoztatom, és megérintem a csupasz vállát. A kezed búgja. Jó kezed van. Tudod, mihez kezdj velük. Így van. Azt is tudom, mit akarok tenni velük azzal végigpásztázom a háta vonalát. Kimondhatatlanul vágyom rá, hogy megérintselek. Édes istenem! Kérlek, érj hozzám! pihegi alig hallhatóan. A levegő izzik, egyszerűen szikrázik az egész szoba. A testem minden pórusa, minden sejtem ég a vágytól. Bal kezem lecsúszik a karján, ami azonnal libabőrössé válik az ujjaim ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
nyomán. csuklójaazfelé haladok, aztán megfogom a kezét, ő kinyitja a A tenyerét, ujjaink összefonódnak. Harper felnyög. Ez a hang úgy hat rám, mint valami mágnes. Megfogom a kezét újra, egyszerre kéjes és romantikus. Életemben nem élveztem még ennyire egy szimpla kézfogást. Mintha Harper minden molekulája értem kiáltana, és az én összes idegszálam őt követelné. Soha nem voltam ennyire biztos abban, hogy ez az érzés kölcsönös. Sohasem. Harper ujjai rám simulnak, és szinte már kész is vagyok. Ajkamat a tarkójához préselem, szinte azonnal elveszítem az eszem.
Ó! hördül fel kéjesen. Elképesztően jó íze van. A szabad kezemmel a puha, selymes haját simogatom, orrom a nyaka vonalát követi, magamba szívom az illatát, hagyom, hogy elbódítson, mint valami ‒
‒
különleges kábítószer. Nem a tavasz illatát érzem. Inkább a mézét, a narancsét, s megannyi fantáziakép jut róla eszembe. Finoman harapom meg a vállát, nyelvem hozzáér a bőréhez. Az egész testét érezni akarom. Válla megemelkedik, légzése felgyorsul, ujjai egyre erőteljesebben kapaszkodnak belém. Végigcsókolom a tarkóját, amitől újra nyöszörögni kezd, és úgy sóhajt, hogy belebolondulok. Ebből tudom, mennyire akarja ezt, és hogy mennyire élvezi. Alig vártam, hogy megcsókolhassam megint, most pedig itt van a szobámban, ráadásul ő jött hozzám, és ettől megremegek. Ez minden, amit akartam, de képtelen vagyok elhinni, hogy megtörténik. Harper. ‒
Igen? kérdezi álmodozón. Mit tennél, ha most megcsókolnálak? Nem azért kérdezem, mert nem vagyok biztos magamban, vagy mert attól félek, hogy nem akarná, inkább csak azért, mert tudom, mennyire szeret a csókról beszélni. Hangja lágy, mint a tollpihe. Azt hiszem, elolvadnék. Vagy inkább én. Elengedem a kezét, és magam felé fordítom az arcát. A szemébe nézek. Harper tekintete nyílt, őszinte és mérhetetlenül odaadó. ‒
‒
‒
‒
Végighúzom a hüvelykujjam az arcán, a teste megremeg. Ajka szétnyílik, és én máris el akarom nyelni, de egyelőre húzni akarom ezt a pillanatot. Annyi vágy, annyi akarás, annyi minden van ebben a szempárban, amiért már hetek óta csak rá vágyom! Azt akarom, hogy átérezze ezt, hogy megtapasztaljon minden egyes rezdülést, mielőtt megcsókolom. Sajnálom, mégsem megy. Nem várhatok tovább. Hozzápréselem magam, az ereimben rögtön felforr a vér. Lágyan, szerelmesen csókolom, arcát a kezemben tartom, ujjaim felfedezőútra indulnak. Leírhatatlan élmény, hogy zárt ajtók mögött, kettesben, az ő kérésére csókolhatom meg végre. Igazi kincs az, amit most kapok tőle, különlegesnek érzem magam, amiért megmutatja nekem azt az oldalát, amit olyan jól elrejt mindenki elől. Most beenged engem oda, ahol ő igazán önmaga. Elképesztően passzolunk egymáshoz, ajkunk követelőző és mohó. Egyszerre puha és vad a szája, és egyszer csak már ez is kevés, a nyelvem megindul felé. Ő befogadja, az érintkezés villámcsapásként hat rám. A nyelvünk összeér. A lélegzetünk egybeforr. Egyszerre morajlunk, annyira érzéki az egész. Annyira jó! Egyre keményebben, egyre mélyebben, egyre nedvesebben csókolom, magamba szívom az ajkát, keze pedig önkéntelenül a hajamba túr. Harper izgató és mámoros, a teste szinte lángol a vágytól. Most már ő is beindul, a tarkómba markol, közelebb húz magához, mintha nem lenne elég, amit kaphat belőlem. Nekem sem elég, soha nem lesz elegem belőle. Nem csókolóztam még így senkivel. Senkivel sem volt ilyen
mély, ilyen isteni. Szinte felfalom, az íze megbabonáz, a nyelve, a szája elveszi az eszem. Harper imád csókolózni, és igaza van. Valóban elolvad, folyóssá válik bennem. Meleg, adakozó teste úgy árad szét rajtam, mint a víz, együtt mozgunk, együtt lebegünk. A mellkasomra zúdul, átjárja az összes porcikámat. El se merem képzelni, milyen érzés az, ha végigcsókolom a testét, ahogy felfedezem az összes rejtett területet. Harper nyöszörgését elnyelem, egyre közelebb kerülünk, a melle már hozzám simul, a keze a hajamba túr. Olyan erővel tolul felém, hogy felcsúszik a szemüvegem. Aú töröm meg a csókot halkan. Sajnálom. Eltávolodom kissé, és lerakom az éjjeliszekrényre a szemüvegem, hogy biztonságban legyen. Amikor visszafordulok, végigfuttatom az ujjam a karján, amitől újra megremeg. Még sosem láttalak a szemüveged nélkül mondja lágyan, ‒
‒
‒
‒
‒
miközben szemügyre vesz. Így másmilyennek látsz? Megrázza a fejét, és a kezébe veszi az arcomat. Nem. Olyannak látlak, amilyen vagy. Te nagyon jó vagy, és én odavagyok a csókodért. Hangja teljesen meztelen és sóvárgó, ettől még inkább felkorbácsolódik bennem a szenvedély. Ajka újra hozzám tapad, és az őrjítő tánc folytatódik. Elmerülünk, felgyorsulunk, egy egészen más szintre jutunk. A legszexisebb hangokat hallatja, teljesen átadja magát a ‒
‒
pillanatnak. Ettől még jobban kívánom őt, és meglepődöm, mert nem hittem, hogy képes lennék ennyire sóvárogni valaki után. Pedig tudok, de még mennyire tudok! A borostám serceg az ujja alatt, mindketten felfedezőútra indulunk. Kezem a csípőjére vándorol, megemelem, és az ölembe ültetem. Mindenhol érzem, mindenhogy akarom őt. Harper azonnal nekifeszül a kőkemény, ágaskodó péniszemnek, amiből arra következtetek, hogy pontosan azt akarja, amit én. A ruhán keresztül lovagol rajtam. Istenem! Mennyi felesleges réteg! Nem tudom, mi lesz ma este, meddig megyünk el, vagy milyen gyorsan jutunk oda, de úgysem tudok gondolkodni. Itt akarok lenni vele, ebben a szent pillanatban. Mindent át akarok élni, akárcsak ezt most. A kezem megtalálja az utat a ruhája széle alatt. Megtöröm a csókot, megint. Harisnya motyogom megbabonázottan. Szereted a h arisnyát. ‒
‒
‒
Igaz. Kikészítesz. Ujjaim a hátsó combjára kúsznak, ő újra megmozdul. Minden egyes mozdulatával egyre hatalmasabbra duzzadok, és nemsokára még a harisnya szélét is elhagyom. Combfix van rajta, és szeretném megnézni, szeretném az agyamba vésni, de nincs az az isten, amiért leengedném magamról. Kizárt. Most biztosan n em, amikor a légzése egyre hevesebb, már-már zihál, ahogy a farkamhoz dörzsöli magát. Ráadásul a kezem az édes fenekére tapad, majd megpihen a bugyija lágy, csipkés anyagán. Harper felsikolt, arca a nyakamba omlik. Elbújik ott, a fülembe ‒
búg, ahogy megmarkolom a fenekét. Édes istenem! sziszegi elhaló hangon, teste szüntelenül mozog rajtam, légzése egyre többször elakad. Szóval tetszik ez neked? kérdezem, és újra belemarkolok a ‒
‒
‒
‒
hátsójába. Érzem, hogy tetszik neki. Tudom, hogy imádja. Nagyon… hangja az egekbe szökik, teste megfeszül. Minden kristálytiszta, a pillanat elérkezett. Megragadom a szoknyáját, összefogom a selymet és feltűröm a dereka fölé. Harper még mindig rajtam ül, még mindig mozog, még mindig lovagol. A kezem újra a fenekére kerül, tekerem, ‒
‒
forgatom az édes testet a nadrágomban ácsingózó férfiasságomon. Lovagolj meg, hercegnőm! sziszegem a fülébe. Lovagolj, amíg el nem élvezel! Egy újabb kéjes „ó, istenem!” a jutalmam, aztán begyorsít, egyre keményebb tempót diktál. Megragadja az arcomat, megkarmolja az államat, és magához húz, így vonaglik rajtam. Harperben minden izgató: a hangja, a hevessége, a vágya, a vadsága és a feneke is. Mennyire kemény, egyszersmind végtelenül puha is! Keményen megszorongatom, mert így szereti. Odavagyok a fenekedért! mondom. Harper érthetetlen nyöszörgéssel válaszol. Ujjaim behatolnak a csipke alá, így vezetem a mozdulatát, egyre gyorsabban, egyre durvábban irányítom. Ugye közel vagy már? Igen! kiáltja. Ó, Nick! Istenem! ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ezek az utolsó, még érthető szavak, a többi csak zaj, színtiszta, állatias morajlás, aztán megfeszül a teste, és remegve jut el a csúcsra felettem. Vad hévvel csap le rá az orgazmus, pedig ruhában vagyunk. Elég volt ennyi is, hogy kikészüljön. Ujjam a hajába vándorol, és én végtelenül büszke vagyok. Magamba szívom a látványt, ahogy kipirul az arca, és remeg a válla. Emlékezni akarok minden egyes részletre, és arra is, milyen érzés volt, amikor először elrepült velem. Az igazat megvallva, szívesen lerajzolnám most. Csodaszép így. Azt akarom, hogy újra elélvezz. Hallani akarom, ahogy megvadulsz, ahogy szétfeszít a kéj szólalok meg én, míg ő ‒
‒
levegő után kapkodva pihen a karomban. Végigsimít az arcomon, és hozzám dörgöli a száját. Én mindent akarok. Miután magához tér, pislog párat, és meglepetten néz rám. Mintha nem is tudta volna, mit csinál. Nekem ez nagyon tetszik, de hogy ő mit gondolhat, azt nem tudom. Feszülten várom, vajon visszabújik-e az álarca mögé. ‒
Szerencsére nem így lesz. Átkarolja a nyakamat, és egyenesen a szemembe néz. Mondanom kell valamit. ‒
TIZENNYOLCADIK FEJEZET Ezek a szavak semmi jót nem szoktak jelenteni, így elérkezettnek látom a pillanatot a saját védekező mechanizmusom beindítására. A humorhoz fordulok, mint mindig. Talán le akarsz vetkőztetni, h ogy elláthasd a bajom? Harper elmosolyodik, és b ólint. Igen. Jól van, rendben leszünk. Egyébként is, már csatarendbe állt a másik, titkos fegyverem. Remek! Kezdheted is! azzal az övemre mutatok. Harper újra felnevet, majd újra megszólal, halkan, mintha csak titkot súgna a fülembe. Komolyan, be kell vallanom valamit. Ahogy megtudtam, azonnal elolvastam J. Cameron legújabb könyvét. Sóhajtok egy nagyot, és beletúrok a hajamba. Nem is értem, miért vagyunk újra ennél a témánál. Valóban? Harper szemében pajkos csillogás éledezik. Annyira szép, és nagyon izgató. Szóval, kíváncsi lettem folytatja, és talán már nem is bánom annyira, hogy a volt ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
csajomról beszélünk. Ha azok a könyvek bolondították meg, hát legyen. Talán adhatnék is neki pár kötetet! És mire lettél kíváncsi? ‒
Harper felegyenesedik, mintha valami nagy bejelentésre készülne. Talán sokkolni fog, azok után, hogy láttad, milyen eszméletlenül menő tudok lenni a becipzárazott hajammal és a ‒
hebegő beszédemmel, de még sohasem kötöztek ki egy hűtőhöz, és még nem volt alkalmam az asztalon csinálni. És szeretnéd kipróbálni? Hát ez az! fakad ki lelkesen. Csak azt tudom, hogy mit szeretek nézni, vagy olvasni. Van egy elképzelésem arról, hogy milyen lehet mindez, de… De mi? sürgetem, mert alig várom, mi lesz ennek a vége. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper vesz egy mély levegőt, összeszorítja a száját, aztán megszólal. Húszéves koromig szűz voltam. Csak két sráccal feküdtem le eddig, és egyik sem volt valami nagy szám. Egyik sem a konyhapulton, a szárítón, vagy a hotelszoba ágyán történt vallja be, és megtapogatja a matracot. Talán az éjszaka sötétje az oka, vagy ő maga, vagy az, hogy az egyetlen jobb dolog a vágyott nővel való szexelésnél az, ha a vágyott nővel a szexről beszélhetek, nem tudom, de valamiért én is könnyedén megnyílok előtte . Húsz voltam, amikor elveszítettem a szüzességemet mondom el az egyik olyan titkomat, amit csak nagyon kevesen tudnak rólam. Harper döbbenten néz rám. Ez most komoly? Nem, hazudtam szemtelenkedem. Nagyot taszít a vállamon, majdnem az ágyra zuhanok. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Szemét! Az igazat akarom! Másodéves voltam a főiskolán, amikor megtörtént. Későn érő típus vagy jegyzi meg kedvesen, de még mindig csodálkozón. ‒
‒
‒
‒
Azelőtt a lányok mintha ufók lettek volna a számomra. Nem tudtam, miként kell velük viselkedni, vagy mit kellene nekik mondani. Valahogy úgy, ahogy te vagy a pasikkal. Lehet, hogy Harper és én nem is különbözünk annyira? Nagyjából ennyi idősen lettem úrrá én is a lányokkal kapcsolatos zavaromon. Azt hiszem, ez közös bennünk. Sok más dolog mellett ‒
‒
‒
mondja, és máris elönt a forróság, mert közelebb jön hozzám. A lány is másodéves volt? Megrázom a fejem, és felkacagok. Nem. Ő már végzős volt akkor. Az animáció tanszéken volt tanársegéd. Harper pupillái hatalmasra nőnek. Ő tanított meg neked mindent? Elgondolkodom egy pillanatra, és a válasz egy határozott nem. Viszont a nőkkel kapcsolatban sokat tanultam tőle. Mesterien tudta mozgatni a szálakat, és pontosan elmondta, mitől érzi a fellegekben magát. Én pedig jó tanuló voltam. Minden szavát követtem, és végül ez lett életem legeredményesebb korrepetálása. Minden srác, aki azt hiszi, hogy ösztönösen tudja, hogyan kell boldoggá tenni egy nőt, az egyszerűen idióta. Minden nő más. Mindegyik mást szeret, és mástól gerjed be. Az én tanársegédem a legfontosabb dolgot tanította meg nekem: azt, hogyan kell egy nő jeleit értelmezni, hogyan kell megadni ‒
‒
‒
neki, amire vágyik, és hogyan kell elérni, hogy még többet akarjon. Ezt persze nem kötöm Harper orrára. Jobban szeretem, ha rólunk szól a beszélgetés. ‒
‒
Mit szólnál hozzá, ha nem beszélnénk többet más nőkről? kérdezem, felidézve a vonaton tőle hallott mondatot. Szívesebben beszélgetnék arról, ami itt történik, és mindarról, amit még csinálni szeretnék veled. Harper nagyot nyel, és vesz egy mély levegőt. Amikor azt mondtam, hogy a tavaly nyári Central Park-beli esetünk volt az utóbbi idők legintimebb helyzete számomra, az
‒
‒
igazat mondtam. Egyáltalán nincs nagy gyakorlatom. De szeretném, ha lenne, Nick. Nagyon szeretném mondja leírhatatlanul halk hangon. Csak azt hiszem, fogalmam sincs, mit csinálok. Megfogom az állát, és felemelem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Csodás voltál, Harper. Úgy lovagoltál rajtam, mint valami világbajnok zsoké. Minden másodpercét élveztem. Pontosítok! Minden ezredmásodpercét! Na, jó, legyen inkább nanomásodperc. Elmosolyodik, de aztán hirtelen újra elkomorodik az arca. Ez könnyű volt. De én szeretném tudni, mi jó neked, és mi az, amire vágysz. Ráadásul azt is szeretném megtudni, hogy én mit szeretek. Azt el tudom mondani, hogy szerintem mi az, ami jólesne. Szent ég! Imádok szexi képeket nézni, vagy mocskos gifeket pörgetni, szóval azt hiszem, van pár ötlet a fejemben. Tehát akkor mégsem a kártyapaklit ölelgeted éjszakánként? ‒
‒
‒
‒
‒
Ha jól értem, nagy mennyiségű egykezes böngészéssel töltöd az estéidet? Pimasz kis vigyor ül ki az arcára. A böngészési előzményeim a legforróbb Tumblr-be‒
‒
jegyzéseket is lealáznák vallja be töredelmesen. Ezt látnom kell. Legyen ez is a randizási kurzus része. Pontosan tudnom kell, miket nézegetsz. Sőt, együtt kell megnéznünk őket. Valami ilyesmire akarok kilyukadni csap le a lehetőségre, és sóhajt egyet, majd felemelt fejjel folytatja. Ezért kérdezgettem, hogy miket szeretsz. Szeretnék még valamit ‒
‒
‒
‒
kérni tőled, ha már enn yire élvezted azt, ami az imént történt. Paff. Leesett végre. Tanítsalak. Azt akarod, hogy tanítsalak, igaz? kérdezem rekedtes, vágytól elhaló hangon. Huncut, csillogó szemmel válaszol. Igen. Ez a szó eszembe juttat valamit. Nem is olyan rég pont ezt hallottam… hát persze! A testvére esküvőjén vagyunk, én pedig a legjobb barátom kishúgával hetyegek! Egy röpke pillanatra a bűntudat, mint a sztrádán veszélyre figyelmeztető felirat, elvakítja a szemem. De pokolian nehéz másra gondolni, ha vele vagyok! Hogy őszinte legyek, máskor se túl könnyű. Mintha a Harper iránti vágyam maga lenne Róma, és mint tudjuk, minden út Rómába vezet. Spencer holnap Hawaiira megy nászútra, és amit nem tud, az nem is fájhat neki. Ráadásul Harper és én nem fogjuk megbántani egymást. Tudjuk, mit csinálunk, és ez így van jól. ‒
‒
‒
Minden kétkedő gondolatot elhessegetek. Megfogom az egyik tökéletesen formás mellét. Azt szeretnéd, ha a tanulást magasabb szintre emelnénk és rávezetnélek, mi az, amit szeretsz? ‒
‒
‒
Pontosan helyesel, és az ujjaival az ingem gombjait babrálja. És arra is, hogy neked mi a jó. Hadd gondoljam át. Fújok egyet, és a plafonra meredek. Kis idő múlva újra Harper felé fordulok. Átgondoltam. Hosszan, keményen… Hosszan és keményen. Akkor is ilyennek tűntél, amikor ‒
‒
‒
‒
bajnoki lovaglást hajtottam végre rajtad. Elismerően biccentek. Igen, valóban hosszú és kemény. Különösen, ha te és az a szemtelen kis szád is a közelben van azzal megdörzsölöm az ajkát. Harper bekapja az ujjamat. Nekem is mocskos a fantáziám. Itt az idő, hogy a valóságban is hasznát vegyem. Minden lehetséges módon. A legjobb emberhez jöttél, és a legjobb emberrel mentél el. És még sokszor, nagyon sokszor elmész. Harper megremeg, majd az ingem gombjait kezdi bontogatni. De szeretném, h a te is eljön nél velem. Miattam ne aggódj. Természetesen mindent megtanítok ‒
‒
‒
‒
‒
‒
neked. Nem tudok nemet mondani ennek a nőnek. Mintha Harperfüggő lennék. Minden orvos azt mondaná, hogy egy nagyobb gyógyszeres terápia gyógyíthatna csak ki belőle. Az én
esetemben a terápia maga Harper. Talán még a kelleténél több adaggal is magamhoz veszek belőle, a biztonság kedvéért. Pár gyakorlati óra, és újra képes leszek a haverja lenni. Megtanítok bármit, amit csak tudni akarsz. Egy feltétellel ‒
‒
vonom fel a szemöldököm. Mi lenne az? Megköszörülöm a torkomat, és magamra öltöm a tanári szerepet. A következő heti óráinkon teljes odaadást várok el válaszolok komolyan. Vállalja, Miss Harper? Harper bólint, és tökéletesen beleéli magát a szerepbe. ‒
‒
‒
‒
Nagyon jó tanítvány leszek. Mire van még szükség… Hammer professzor? Megfelelő koncentráció. Időre elkészített házi feladatok. Teljes körű felkészültség. És elfenekelhetlek, ha eltérsz a tantervtől. Szent ég! Harper Holiday lesz a legjobb diák az én forró, mocskos szextanszékemen! Most pedig kapsz egy csillagos ötöst az eddigiekért folytatom még mindig a tanárt játszva. A következő héten pedig elvárom, hogy újabb csillagokat szerezz. Harper hátrahőköl, és kilép a szerepből. Egyetlen hét elég lesz? Ha a macska nincs itthon… súgom a fülébe, és remélem, hogy érti, mit akarok mondani. Azt hiszem, könnyebb lesz, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
haHát a jövő héten avágja végére nem igaz? persze rájutunk, gyorsan. Minden világos, Hammer professzor. Akkor megegyeztünk. Azt hiszem, most azonnal neki is ‒
‒
‒
‒
kezdhetünk a dolognak. Már van is egy remek elképzelésem a mai órára. Mi lenne az? kérdezi kissé elhaló, de annál izgatottabb hangon. ‒
‒
Közelebb hajolok hozzá, a borostám végigsimítja finom arcbőrét. Le foglak vetkőztetni, és megkóstolom a bőröd minden egyes négyzetcentiméterét. Széttárom a lábad, és az őrületbe kergetlek a nyelvemmel duruzsolom a fülébe, miközben a kezét az arcomra tapasztom. És elélvezel az arcomon. Harper felszisszen, combja összezár a lábamon. ‒
‒
‒
Most… rebegi a kétségbeesett parancsot. Ujjaim megtalálják a ruhája cipzárját. Ahogy egyre lejjebb húzom, a vágy újabb hulláma söpör rajtam végig. Most először vetkőztetem őt. Pár centit haladok csak, amikor egy hangos csörgés félbeszakítja a mozdulatomat. Várj! motyogja, és előhalássza az ágyból a telefonját. Megnézem, ki az és mit akar, hajnali kettőkor. Felnyitja a képernyőt, lehasal az ágyra, kezét a homlokára csapja, és morog valamit. Jen az. Odaadja a telefont. Az üzenet félreérthetetlen. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
indenk elment. Azt hixen, rosstuk leszej. Ne, találpm a szobékar. Seggyy Az oldalamra fordulok. Szétvet az ideg. Menj, segíts a barátnődnek mondom, és azt gondolom, hogy ‒
‒
Jen épp most nyerte el a péniszlohasztás aranyérmét. Holnap viszont az első dolgod az lesz, hogy kikapcsolod a telefonodat, Harper. Aztán megkapod a beígért orgazmusaidat. Értve vagyok? ‒
Harper megragadja a galléromat, és magához húz. Igen. Aztán megkapom életem legforróbb jóéjt-csókját. Miután elmegy, könnyítek magamon. Természetesen. ‒
TIZENKILENCEDIK FEJEZET Másnap délután a vonaton Harper lopva rám pillant. A családjaink vesznek minket körbe. A szüleim, Harper szülei, és persze Jen, a másnapos péniszlohasztó barátnő, és még jó néhány rokonunk ül elszórva ebben a kocsiban. Harper az ablaknál ül Josie mellett, én pedig szemben vele. Őrjítő ez a közelség. Kiterítem a vasárnapi újságot az ölembe, és hálát adok az égnek, hogy a keresztrejtvény ott van, és ma duplán kapóra jön. Egyrészt jó álca lesz, másrészt talán sikerül elterelnie a gondolataimat. Kitöltök egy sort, aztán a buja vörösre nézek, akit megannyi módon szándékozom magamévá tenni. Harper az e-bookjába temetkezik, olykor-olykor megrándul a szája széle, miközben végigszeljük Connecticut partjait. Egy tincs az arcába hullik, ő rám néz, tekintete ég a vágytól. Nem merek üzenetet íri neki, nem kockáztathatok, h iszen bárki elolvashatja a válla fölött a szavaimat. Josie viszont bőszen pötyög a telefonján, Wyatt a karfára dől, és az apámmal beszélget. Anyám Harper anyjával cseveg arról, vajon mikorra várható az első Holiday unoka. Ahogy elérnek hozzám ezek a szavak, azonnal bedugom a fülembe a fülhallgatót. Keresek egy kellemes zenét a következő órára, amíg New Yorkba nem érünk. A Band of Horses albumához érve megállok. Harper említette a kávézóban, mennyire szereti az egyik számukat. Körbenézek, és
mivel mindenki elfoglalt, felé fordítom a képernyőt. Jutalmam egy bájos mosoly, némán formálja a szavakat. Imádom őket! Aztán visszabújik a könyvébe, én kezembe veszem a ceruzát, és ‒
tovább fejtem a rejtvényemet. Nem fordítom el a fejem, de a szemem sarkából látom, ahogy hüvelykujját az ajkához emeli, és lágyan megdörzsöli. Elönt a forróság, nincs mit tenni. Bármit megtennék, ha megfoghatnám, és betuszkolhatnám a mosdóba, hogy olvadósra csókoljam. Pontosan tudom, mit csinál. Eszébe jutott, ahogy megérintettem, ahogy megcsókoltam, és ahogy elragadta a hév tegnap éjjel. A történteket éli újra, csak abban nem vagyok biztos, hogy tudatában van-e ennek. A szemét nem veszi le a kijelzőről, de úgy ficánkol az ülésén, mintha beindult volna. A vonat egy igazi kényszerzubbony. Semmi mást nem akarok, csak megérinteni őt. Újra rám néz, de most nem fordul el. Néma beszélgetésünk folytatódik. Nedves vagy? Nem válaszol, csak bólint, kurtán. Ahogy visszafordul az ebook-olvasóhoz, apró mosoly jelenik meg a szája szélén. Az a „pontosan tudom, mit csináltunk tegnap este, és imádtam mosoly. Egy pillanatra megint rám néz, talán a reakciómat akarja látni, én körbenézek, és mivel senki sem figyel, gyorsan megnyalom a szám szélét, csak hogy tudja, én is ugyanarra gondolok. Válla megremeg, pislog egyet, és láthatóan erőt véve magán az ‒
olvasmányára koncentrál. Ez a hangtalan pár szó elegendő ahhoz, hogy az utolsó cseppnyi józan eszem is köddé váljon. Még tettetni sem tudom, hogy keresztrejtvényt fejtek. Csak az íze jár a fejemben, így hát megadom magam, becsukom a szemem, hallgatom a zenét, és hagyom, hogy a sötétben elinduljon a film. Életemben nem láttam ennyire jó pornót. Egy egész órányi, folyamatos merevedés után végre begurulunk a központi pályaudvarra, és sajnos túl soká tart, mire mindannyian kivergődünk a terminálból. Az utcán taxikra vadászunk, és a kis csoportunk vége feloszlik: van, aki a külvárosba tart, néhányan kelet felé, mi pedig, Harper, Josie és én, a város nyugati részébe. A húgom közénk ül, és az úton végig az előző napi esküvő eseményeit taglalja. Szerencsére nincs nagy forgalom, szinte átszeljük a várost. Én szállok ki először, adok pénzt Josie-nak a taxira, és kedvesen elköszönök tőlük. Nem bámulom a vágyott nőszemélyt, nem is érek hozzá. Ahogy belépek a kapun, előveszem a telefonom, hogy írjak neki, de még korai. Josie ötsaroknyira lakik tőlem, még biztos a kocsiban vannak. A lakásba érve ledobom a táskám, megmosom a kezem, és előkerítek pár óvszert. Fogadni mernék, hogy Harpernél nincs. Ránézek az órára. Josie mostanra már biztosan hazaért, Harper tehát egyedül van. Gondolkodás nélkül fogalmaznék, de most, hogy ennyi ismerős van körülöttünk, muszáj óvatosabbnak lennem. úsz perc múlva kezdődik a műsor, amit annyira szeretsz.
Felkapom a kulcsomat, és az ajtóhoz lépek, de nyomban megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, és változtatok a terven. Fájdalmas, mármint tényleg fáj, de türelmesnek kell lennem. Benyúlok a zsebembe, és a konyhaszekrény fiókjába teszem az óvszerhalmot. Így biztos, hogy nem fekszem le ma Harperrel. A csábítást akarja megtanulni, aminek az egyik titka pont a késleltetés. Létezik még ezenkívül is nagyon sok módszer arra, hogy a csúcsra jussunk. Felcsengetek hozzá, beenged. Kopogok az ajtaján, és amikor kinyitja, mély, állatias hörgést hallatok. Döbbenetesen néz ki! Átöltözött, a haja kiengedve, kócos, arca kipirult, a fehér póló és a sort pedig őrjítő. Szia. Nem nézek körbe, nem érdekel a berendezés. Csak őt nézem, pontosabban a rózsás pírt az arcán. Bevágom az ajtót magam mögött, és a mellkasához szorítom az orrom, majd lassan felkúszom a nyakán. Csak nem maszturbáltál, amíg ideértem? ‒
‒
Hátralépek, és a szeme elárulja. Mit nem adnék érte, ha pár perccel előbb érkeztem volna! Harper nyel egy nagyot, és bólint. Haragszol? Elkapom a csuklóját, és nekidöntöm a falnak. Testem hozzásimul. Haragosnak látszom? Merevnek látszol. Nekipréselem magam, ő pedig felszisszen, ahogy megérzi a férfiasságomat. ‒
‒
‒
Sose tudnék haragudni rád azért, mert elélveztél. De mondd csak, miért nem tudtál megvárni? Csupán kíváncsi vagyok, tudni akarom a választ. Kicsit megmozgatom a csípőm. ‒
Szemét becsukva nyög fel a mozdulattól. Annyira felizgultam a vonaton! Nem tudtam másra gondolni. A mellkasába fúrom a fejem, és elengedem az egyik csuklóját, hogy lehúzhassam a pólóját. Végighúzom a szám a mellének puha bőrén, majd megharapom kicsit. És mire gondoltál, miközben maszturbáltál? Rád. ‒
‒
‒
Az, ahogy válaszol, még jobb an felkorbácsol. És mit csináltam? Azt, amit én veled. Álljunk csak meg. Felemelem a fejem. Miért, mit csináltál velem? Egy szemvillanás alatt kiszabadítja a másik kezét és megfogja a farmerba burkolt, máris kőkemény péniszemet. Felszisszenek. Hogy ez mennyire jó! Letérdeltem eléd, és bekaptam a péniszed – válaszolja, a farkam pedig lényegében kész lenne fejbe kólintani, amiért elbarikádoztam a nadrágomban. Mégis mit képzeltem? Hogy gondolhattam, hogy türelmes leszek? Egész este benne akarok lenni! Egy, két, vagy akár három kotont is el akarok használni, esetleg még többet is! Annyira kívánom, annyira izgató ez a nő! Az agyam kéjes hullámokon lebeg. Hát ezt szeretnéd? Vegyük fel ezt is a tantervbe? kérdezem, közben az ujjaim kioldják az aprócska, hívogató sort gombját, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
és letolják a cipzárt. Harper csípője azonnal reagál. Igen. Mérhetetlenül! Szeretném pontosan úgy csinálni, ahogy szereted! Ötöst szeretnék kapni érte! ‒
Még életemben nem vártam így egy szopást! Már most tudom, hogy az ő nyelvével szeretem a legjobban ezt a műveletet. De nem most. Harper szemébe nézek, és összeráncolom a szemöldököm. Jó tudni, de még várnod kell ezzel. Megmondtam, először veled foglalkozunk, és nem fogok eltérni a tervtől, hercegnőm, még akkor se, ha ennyire vágysz rám. ‒
Leírhatatlanul vágyom rád búgja, és megsimítja a borostámat, pont úgy, ahogy azon az estén tette, az utcasarkon. Vajon már akkor is ugyanígy érzett? Mintha szikráznának az ujjai, a teste remeg, hormonjai az őrületbe kergetik, ahogy engem is. Volt már, hogy többször is elélveztél? Mármint egy nap? Nem. Biztos vagyok benne, hogy azok a szép kis ujjaid naponta többször szorgoskodnak. Mondjuk inkább fél órán belül. Egymás után. Harper megrázza a fejét. Nem hinném, hogy tudok ilyet. Mindig van egy első alkalom. Letolom a sortját a térdéig, onnan már szabadon zuhan a padlóra. Harper kilép belőle, én pedig hátrálok kicsit, hogy szemügyre vehessem. Megdörzsölöm az államat. Lélegzetelállítóan szép. Lába hosszú, napbarnított, bugyija ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
fekete csipke, aprócska, rózsaszín masnival az elején. Ártatlan és kihívó is egyszerre. Azt hiszem, elértem a forráspontot. Tehát, azt mondod, annyira beindultál, hogy nem tudtál ‒
‒
megvárni? kérdezem, miközben kezem a hasára kúszik, majd a pólója alá csusszan. Ujjaim lágy bőrét cirógatják. Összerezzen, ahogy hozz áérek. Annyira n edves voltam, Nick. Hangosan fújok egyet. Fogadok, még mindig az vagy. Talán még nedvesebb most, hogy itt vagyok. Igazam van? ‒
‒
Nagyot nyel, és bólin t. Nézd meg magad mondja, és hozzám tolja a csípőjét. Jesszusom! Ez a nő aztán nem semmi! Szinte szétrobban, és én pont ezt akarom. Ujjaim lefelé indulnak, és az aprócska masnival játszadoznak. A bugyi széléhez kalandozom, miközben Harper tekintete rám szegeződik, és vad, lángoló pillantásokat lövell. Elérem a fanszőrzetét, lágyan elsimítom, ő felhördül, amikor egyre lejjebb matatok. Engem is leterít az érzés, mintha az összes sejtemet rabul ejtené a vágy. Elképesztően nedves odalent. Nézzenek oda! Milyen nedves vagy még most is, egy orgazmus után sziszegem, ujjaim közben a m ennyországban járnak. Megízlelem a forróságot, Harper megragadja a karom és a bicepszembe mar. Forró lehelete az arcomnak csapódik, ujjaim felfedezőútra indulnak nedves nagyajka között. Hüvelykujjam a csiklója felé kúszik, s ahogy célt ér, Harper hangosan felnyög. Az is ilyen volt, amikor magadat simogattad? ‒
‒
‒
‒
‒
Megrázza a fejét. Nem. Egyáltalán nem. Egyre gyorsabban dörzsölöm a csiklóját. Ez tetszik? ‒
‒
Válaszul újra a kezemnek nyomja magát. Továbbmegyek, már a bejáratot döngetem. Az, hogy ennyire beindult, engem is feltüzel. Mennyi idő kellett? Most, amikor a farkamat nyaldostad? Nem sok válaszolja, és újra megmarkol, a teste megállás nélkül mozog. Édes istenem! Még bent sem vagyok, de máris elszállt. Lába ‒
‒
‒
remeg, zihálva próbál oxigénhez jutni, szeme rég becsukódott. Egy határozott mozdulattal behatolok a nedves, kéjes forróságba, Harper felkiált, és azonnal ráül a kezemre. Istenem! Ez most milyen? kérdezem, és még egy ujjamat küldöm a csatába, hogy megtalálja azt a pontot, amitől minden nő elalél. Ez most olyan, min tha te csinálnád? Nem. Egyáltalán nem. Nem is hasonlít rá. Megfeszíti magát az ujjaim körül. Gyerünk, Harper, engedd el magad. Lovagold meg a kezemet! Harper felnyög, megkapaszkodik a karomban, és vad nyargalásba kezd. Belül összeszorul, végtelenül szűk, csatakos, forró és őrjítő. Pár mozdulat és felsikolt, hangosan, önfeledten, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
és én lerögtön. akaromAtépni magamról a farmert, hogy és belé akarok hatolni farkam lüktet, könyörög, engedjem szabadon. Óvszer viszont nincs, tehát maradok annál, amit a legjobban
szeretek: vele foglalkozom. Még egyáltalán nem végeztem vele. Mozgása lassul, már csak nyöszörög, szeme feléled. Ránézek és lefoglalom a száját is, először csókolom meg a mai napon. Pontosan olyan finom, mint tegnap éjjel. Sőt, talán még jobb! Elhúzódik tőlem. Te jó ég, Nick! Mit művelsz velem? Hangja rekedtes, tekintete fátyolos. Ez az, amit látni akartam! Tegnap este volt az első alkalom, de azonnal beleszerettem abba, ahogy az orgazmus után fest. Boldog és gyönyörű. Óvatosan kihúzom a kezem, és a számba veszem. Sós és édes, egyszerűen fenséges. ‒
Tudni akartad, mit szeretsz. Most megmutattam, mennyire szereted, ha megtalálom a G-pontodat, hercegnőm súgom, és megfogom a fenekét. Ahogy felemelem, kéjes morgással jutalmaz. Fond körém a lábad. Engedelmeskedik, és átnyalábolja a derekamat. Így fogsz a magadévá tenni? Egészen más terveim vannak. A lakása kicsi, így elég közel van a kanapé. Leteszem, teste a párnák közé süpped, teljesen nyugodt és még mindig meleg. Arcát körülölelik a mélyvörös és ezüst párnák. Tökéletesen illik hozzá a színvilág. Mint a személyisége, az anyagok is élénken vibrálnak. De nem pszichológiaórán vagyunk, így hát sebesen letérdelek a lába közé, tenyerem a térdére tapasztom. Emlékszel még, melyik a kedvencem az étlapról? A korlátlan ételfogyasztásos hely étlapjáról? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Bólintok. Nincs olyan, amit ne szeretnél, de h a választani kell… ‒
HUSZADIK FEJEZET Vedd le a pólódat utasítom. Megrázza a fejét, előrenyúl, és megragadja az enyémet. Egy szemvillanás alatt lekerül rólam az anyag. A mohó vetkőztetés villámként csap le a mellkasomra, és egyenesen a farkamig hatol. Ledobja a ruhát a földre, a szemüvegem az éjjeliszekrényen landol. Annyira felizgatsz, Nick rebegi, arcán bűnbánó mosoly fut át. Mondd újra! Imádom, ahogy kimondod. Előrehajol, és megérinti a mellkasomat, becsukom a szemem, libabőrös leszek. Mélyen elraktározom az első érintése pillanatát. Körme a hasfalamat cirógatja, a tigris körvonalát követik. Imádlak nézni búgja. Amikor megnéztem a fényképen a tetoválásodat, azonnal meg akartam érinteni. Felpattan a szemem. Ezek szerint tavaly nyár óta érez így irántam? Valóban? Már akkor? Bólint, a keze egyre lejjebb h alad. Nem baj? kérdezi és a szemembe néz, én pedig ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
emlékeztetem magam arra, miért is vagyok itt. Lehet, hogy van köztünk valami, de most tanulnia kell, főként magáról és a férfiakról. Nem. Nagyon jól csinálod. ‒
Emlékszem, itt feküdtem a kanapén, és ráközelítettem a tigrisre. Végigsimítottam a képernyőt, és felidéztem a parkban történteket. Csak viccből. Hiába volt csak pár pillanat, nekem nagyon tetszett. Semmi mást nem akartam, csak újra hozzád ‒
‒
érni. Tudni, hogy tetszene-e… ez folytatja és már a derekamnál jár. Gyönyörben úszik az agyam. Eléggé tetszik. Szeretnék így maradni még, szeretnék a játszótere lenni, de minél tovább csinálja, annál veszélyesebb helyekre jutok. Szinte látom, hogy kel életre bennem egy sokkal mélyebb érzés. Elkapom a pólóját, és lehúzom róla. ‒
A péniszem most már egyértelműen szabad levegőért kiált, őrült erővel döngeti a rácsokat. Harper mellétől csupán egy fekete szaténfelület választ el. Kikapcsolja a melltartót, és én önkéntelenül felhördülök. A melle igéző. Nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Tökéletes. Világos bőr, rózsaszín bimbók, kidudorodva meredeznek a nyelvem után. Közé fúrom magam, és egymás után beszippantom mindkettőt. Kezeim már a combján járnak. Nem kevés időt töltök majd itt, hogy jobban megismerjem ezt a két a gyönyörűséget, de most lejjebb van dolgom. Ujjaim egyre feljebb kúsznak a lába között. Nick… szólal meg Harper idegesen. Még sosem mentem el így. Ez az egyik kedvenc mondatom! Sokkal édesebb az érintetlen terület. Én lehetek az első, aki megízleli ezt az édességet, olyan ez számomra, mintha nyernék a lottón. Nem is tudom, hogyan, de most úgy érzem, hogy nem akarok mást ideengedni. Azt ‒
‒
‒
‒
akarom, hogy a gyönyöre az enyém legyen, csakis az enyém. Akkor ideje változtatni ezen, nem igaz? Elmosolyodik, amolyan pimasz, kéjes ígérettel telin. Pont erre gondoltam, amikor elkezdtünk üzengetni ‒
‒
‒
egymásnak vallja be, amitől lángra lobbanok. Hát úgy volt, ahogy sejtettem! El sem tudod képzelni, hányszor faltalak már fel eddig! Ujjbegyemmel végigsimítom nedves bőrét. Egyvalamit viszont meg kell ígérned. Mit akarsz, mit tegyek? kérdezi elhaló hangon, és egyre közelebb tolja magát hozzám. ‒
‒
‒
‒
Ha igazán tetszik valami, ha megőrjít és legszívesebben könyörögnél érte, el kell mon danod. Rendben? Bólintás a válasz. Tudom, hogy szereted a mocskos szavakat, én pedig hallani akarom őket. Minél jobban belelendülsz, annál jobban élvezed majd azt, amit teszek veled, és a végén észveszejtő orgazmusod lesz. Újra bólint. Az észveszejtő orgazmus elég jól hangzik. Higgy nekem, mindkettőnknek veszettül jó lesz. Ha javasolhatok pár kifejezést azok közül, ami most hirtelen eszembe jut folytatom tanító bácsis hangon , akkor lehet például az, hogy „ez nagyon jólesik”, vagy az, hogy „meg fogom ‒
‒
‒
‒
‒
‒
lovagolni arcodat, Nick”Nick” , esetleg olyasmit, hogy „mindjárt orbitálisat az élvezek a szádon, és hasonlók. Harper szeme felcsillan, nincs benn e más, min t pajzán vibrálás. Megcsókolom a belső combját.
Azonnal összerezzen. Tetszik ez a reakció! Végighaladok a lábán, a mámorító illat egyre erőteljesebb. A bőréhez dörzsölöm az arcom, a borostám felperzseli a lágy részeket. ‒
‒
‒
Ezt! nyög fel hosszan, morajlón. Ezt szeretem. Vigyorogva csúsztatom a kezem a feneke alá, és megragadom. Ezt is rebegi halkan. Megszorítom. Akkor most mondd meg szépen, ez hogy tetszik! Képtelen vagyok tovább várni. Megcsókolom a punciját, ő azonnal rám zárja a lábát. ‒
‒
‒
Édes istenem! Imádom! A lehető legjobb válasz. Bevetem a nyelvem is, és lassan végigpásztázom a rózsaszín területet. Fel-le nyaldosom, a csiklóját az ajkam közé kapom, és megszívom. Harper újra felnyög. Mindet szeretem! A nyelved, az arcod, az ajkad súgja lihegve. Nagyon szeretem. Hát még én! Életemben nem izgultam fel ennyire. Habzsolom, falom őt, lefetyelem a csatakos nedvet. Ő a legrészegítőbb nő, akivel valaha találkoztam. Ujjai most a hajamba túrnak, amitől még egy szintet ugrik az állapotom. Belém csimpaszkodik, szinte magába szívja a nyelvemet, bensőmben már dübörög, zakatol a vágy. Függő leszek, semmi kétség. Az íze sokkal jobb, mint ahogy képzeltem. Harper maga a megtestesült bujaság, ahogy egyre erőteljesebben, egyre keményebben mozog a kezemben. Nyalom és falom, szívom és csókolom, elfoglalom mézédes punciját. ‒
‒
‒
‒
Érzem, hogy mindjárt vége van. Látom a lábán. Tudom abból, hogy egyre nedvesebbé válik a nyelvcsapások után. Hallom az állatias hangjából. Szinte képtelenség, de sikerül elhúzódnom egy pillanatra, hogy emlékeztessem. ‒
‒
Mondd! Mondd, mit szeretsz? duruzsolom, majd visszabújok belé. Ez az a pillanat, amikor Harper elvész. Belemarkol a hajamba, a nyakamra szorítja a lábát, és ész nélkül mozog. Meglovagolom az arcodat! kiáltja, és amint kimondja a mocskos mondatot, már nincs visszaút. Édes istenem! Orbitálisat élvezek, Nick! ‒
‒
‒
És megtörténik. A szám, a nyelvem, az arcom, az állam, mindenem nedves, belül őrülten lüktet, és én remélem, hogy rohadtul elszállt. Megérdemlek egy vállveregetést, de közben én is repdesek, hiszen láthattam végre, hogy élvez el. Ajka szétnyílik, zihál, egyik keze a saját hajába túr, a másik a mellét markolja. Ez lesz a kép, amire bármikor masztizhatom. Az önkívületben magát fogdosó Harper, akit épp az imént nyaltam szanaszét. Fejben készítek egy fényképet. Az biztos, hogy ezt lerajzolom. Ne ítélkezzetek! Amióta az eszemet tudom, odavagyok ezért a női pillanatért. Harper pedig a kielégült nők eszményképe. El is határozom, hogy nem állunk meg egynél. Nem hagyok időt az ellenkezésre, azonnal lebukom megint, és ő máris újra nyögdécselni, ficánkolni kezd. Alig egy percen belül már egy újabb orgazmus felé száguld. A hangjából és az önfeledt kiáltozásokból ítélve ez legalább annyira jól sikerült, mint az előbbi. Amikor felnézek, úgy tűnik, mintha nem lenne
magánál. Kiváló. Most már lágyan, finoman csókolgatom a combját, közben letornázom a cipőmet, és felkúszom mellé a kanapéra. Összefonódva fekszünk. Magamhoz húzom, átkarolom, hagyom, h ogy szép lassan lenyugodjon. Azt hiszem, ezentúl Orália Hercegnőnek foglak szólítani. Mit szólsz? Halvány mosolyt villant. Amíg kiérdemled a jogot rá, nincs kifogásom. Megemelem a nem létező kalapom. ‒
‒
Állok szolgálatára, kisasszony! azzal közelebb húzom a fejét, és megpuszilom a halántékát. Pillanat. Ugye nem gond, hogy megpusziltalak? Eléggé csatakos lettem odalent. Elneveti magát. Lényegében magamba zártam a fejedet, és ráélveztem az arcodra. Szerinted ezek után lehetne bármi gondom azzal, hogy megpuszilsz? Nos, ha innen nézzük… Kissé felemelkedik, tekintete elsötétül. Csókolj meg! Nem ellenkezem, mert boldogan érintem hozzá a szám. Felnyögök, mert átveszi az irányítást, szinte levadászik az ajka, a nyelve egyenesen a számba hatol. Farkaséhes, és most én vagyok a vacsorája, sőt talán még az ebéd és a reggeli is. Lenyomja a vállamat a kanapéra, és hozzám nyomja magát. Lassan végigsimít a mellkasomon, ujjai a szőrzetemmel játszadoznak, majd egy ügyes mozdulattal máris a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
nadrágomban matat. A gomb kioldva, a cipzár lehúzva, a nadrágom a térdemig tolva. Nem tudok ellenállni. Nem is akarok. Rohadtul nem akarok! Nem is lehetséges. Most ő vezet, most ő térdel le elém, és végignéz rajtam. Miért nem mondtad? kérdezi vádaskodva. Mi? Mit nem mondtam? nézek rá zavartan. Ujjai finoman köröznek az égbe meredő farkam körül. Basszus hördülök fel, amikor végre megérinti. Azt, hogy ennyire nagyfiú vagy világosít fel végül pimasz, szemtelen hangon. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mit is mondhatnék? Sose volt még panasz a szerszámomra, és örülök, hogy Harpernek is tetszik, amit lát. Hála az égnek! Én meg már azt hittem, hogy haragszol rám valamiért. Megrázza a fejét. Nem haragszom. Inkább izgatott vagyok folytatja, és a keze sem áll meg. Szeretnélek meglovagolni. A testem megremeg, megfogom az arcát, és elsimítom a haját. Neked egyáltalán nincs szükséged a segítségemre. Az, ahogy beszélsz, teljesen kikészít azzal az egyre duzzadtabb farkam felé biccentek. Érzed? Érzed, mennyire feltüzel az, amit mondasz? Kacér mosolyt villant felém. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Egy csomó mindent kipróbálni őket. Veled. csináltam már fejben. Most szeretném Bármit kipróbálhatunk, de ma nem hoztam óvszert. Kissé lelombozódik, de aztán újra felveszi a ritmust, és egyre ‒
szorosabban m arkol. Meséld el, hogy szereted. A kézimunkát? Azt. ‒
‒
‒
Már ezer éve nem volt benne részem. Ha benedvesíted, az segít. Picit felemelkedik, és benyúl a lába közé. Anyám! Saját magát keni rám! A párnára teszem a fejem, és hagyom, hogy elintézzen. Újra megfogja a farkam, és szétkeni rajtam a saját nedvességét. Ez jó? kérdezi szexi hangon. ‒
‒
‒
Igen, így jó lesz azzal kicsit megemelem a csípőm. Nem is emlékszem, mikor verte ki valaki utoljára. Valahogy van egy pont az életben, amikor annak örülünk, ha kefélhetünk, vagy ha leszopnak. Most viszont, ahogy Harper kezelésbe vesz, ahogy mozgatja a csuklóját, ahogy fel-alá kúszik, kezdek csillagokat látni, és azon tűnődöm, milyen nagyon hiányzott nekem. Mármint a kézimunka. Vagy Harper. Ahogy rám néz, ahogy a pillantása az arcomról a péniszemre vándorol, mintha csak ellenőrizné, hogy amit csinál, az eléri-e a megfelelő hatást, mindez már elég ahhoz, hogy átadjam magam neki. Érjen csak hozzám, amikor és ahol akar. Meséld el, hogy szereted, hogy megadhassam neked azt, amiről ábrándoztam mondja, és felül, megemeli a combomat, és a lábam közé térdel. Közben egy pillanatra sem engedi el a farkamat, és én végtelenül hálás vagyok, amiért ennyire ‒
‒
‒
‒
komolyan veszi a keze ügyében lévő feladatot. Egy örömcsepp jelenik meg a makkomon, amit a hüvelykujjával finoman szétken rajtam. Felnyögök. A nedveink összekeverednek. Elképesztően izgató, amit csinál. Nehezemre esik megszólalni. Szeretem a nyelvjátékokat kezdem összeszedni a gondolataimat. Szeretem, ha a szád körbefog és megszorít, közben pedig fel-le jár a nyelv a farkamon. Hm. Ez ínycsiklandón hangzik súgja, miközben felkúszik a keze, lángoló tekintete az arcomba vág. Ha lehetséges, szeretem a szívást is. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper mély levegőt vesz. És mélyen szereted? A kérdés felperzseli az idegszálamat. Mélyen. A legmélyebben. Szeretem, ha teljesen elnyelnek. Két keze megállás nélkül, egyre gyorsabban dolgozik, mintha egy forró, szűk alagútban járnék. Fogcsikorgatva lököm ritmusra a tenyerébe magam, a gyönyör kezd áthatolni a sejtjeimen. És ez milyen? kérdezi, és megfogja a golyóimat, lágyan játszadozik velük. Imádom sziszegem. Azt is, ha megnyalják. Keze már száguld, a péniszem tövétől a makkomig, és vissza. És azt mondod, nem szereted a kézimunkát? Ezt nem mondtam, de tény, hogy most már rohadtul ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
megszerettem csípőm folyamatosan Talán felül nyögöm kellenelihegve, vizsgálnom a száj mozog. iránti elkötelezettségemet, mert Harper kezétől egyszerűen kitérek a hitemből. Aztán rápillantok arra a piros, duzzadó ajakra, és
nincs kétségem. Tudod, mitől lesz ez még jobb? Figyelek! Elkapom a tarkóját, a szemébe n ézek, és kimondom. ‒
‒
‒
Ha használod a szád. Harper a következő pillanatban már be is kapja a makkomat, és én felkiáltok. Hosszan, kéjesen morajlok, mintha az örökkévalóságba érkeznék. Úgy tesz, ahogy mondtam: összezárja az ajkát, a nyelve egy másodpercre sem pihen. Egy gyors mozdulattal mélyen a torkára enged. A gyönyör hulláma végigsöpör a gerincemen, az ereimben felpezsdül a vér, és hirtelen mindenem lán golni kezd. Alattomosan, lesből támad rám az orgazmus. Mozdul nia sem kell, egyből a szájába élvezek. Harper! hördülök fel, és ő nem hagyja abba, amíg le nem nyel minden cseppet. Hosszú, édes nyelvcsapással búcsúzik tőlem, de szerencsére a kezét nem mozdítja, és egy utolsó suhintással megremegteti mindenem. A testem megfeszül, és én újra elkiáltom magam. Ő is felszisszen, és úgy néz rám, mint a macska, amelyik épp most falt fel egy egész egércsaládot. Beletúrok a hajamba, és zihálva, remegve próbálok megszólalni életem legjobb kézimunkája után. Igen… így… is… jó. Ezt is nagyon szeretem. Kész vagyok. Megköszörüli a torkát. Akkor mostantól hívhatlak Seperc Hercegnek? Kuncogva a fenekére csapok. ‒
‒
‒
‒
Soha többé nem leszek ilyen gyors, azt elhiheted! Egyébként is teljesen kikészítettél a varázslatos kezeiddel. Harper egy a bűvészeknél megszokott kézmozdulattal int. Mindketten jót nevetünk, aztán hozzám bújik. Ez is isteni! ‒
Ahogy összegömbölyödik mellettem, maga a mennyország. Így maradunk pár percig, majd a korgó gyomra megtöri a csendet. Megcirógatom a hasa puha bőrét. Hadd vigyelek el enni valahová. Beleegyezik. A vacsora tökéletes befejezése egy majdnem tökéletes estének. ‒
HUSZONEGYEDIK FEJEZET Elrontottuk a sorrendet sóhajt gondterhelten Harper . A menüre gondolsz? kérdezem meglepetten, a pincér pedig csendben elsétál tőlünk. Egy olasz étteremben ülünk, pár sarokra a lakásomtól. Vasárnap este van, de sokan vannak, a pincérek tányérokkal megpakolva cikáznak az asztalok között. Nem. A randi szabályaira világosít fel, és a lábfejével végigsimít a vádlimon. Hát flörtöl velem! Ez egyáltalán nem zavar, sőt! Egy kétszemélyes asztalnál ülünk, a helyiségben lágy fények égnek, minden piroskockás terítős asztalon egy-egy gyertya. Már értem! Előbb volt a desszert, mint a vacsora? Pontosan. Nos, mi nem vagyunk átlagosak jegyzem meg, miközben ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper egy kenyérért nyúl. A magunkat, copfjából egy tincs az arcába hullik. Miután rendbe szedtük átöltözött. Most egy szűk, zöld pulcsi van rajta, és egy farmer, hozzá magas sarkú csizma. Ahogy az étterem felé sétáltunk, kínzó vágyat éreztem arra, hogy stíröljem a fenekét. Sajnálattal jelentem, hogy elbuktam a teszten. Várjunk csak! Egyáltalán nem sajnálom! A látvány abszolút megérte! Még szerencse. Minden így volt jó mondja lágyan. kérdezi óvatosan. Neked is jó volt? Felhördülök. ‒
‒
‒
‒
És te?
‒
Ez egyáltalán nem megfelelő kifejezés. Imádtam minden egyes pillanatát mindennek, ami történt. Harper arca felragyog, szeme szikrázó kék. Reméltem, hogy neked is jó volt, mert én csodálatosan ‒
‒
éreztem magam. Én is vágom rá azonnal, és a kezem már majdnem megindul, hogy megfogja az övét, de valami visszatart. Talán az, hogy attól párkapcsolat szaga lenne a dolognak. Harper egy időszakos szeretőt, egy tanító bácsit akar, én pedig csak ki akarom őt űzni a fantáziáim főszerepéből. Még pár éjszaka, és biztosan mellékszereplővé változtatom, a végén ‒
‒
pedig csak vendégszereplő lesz, aztán mielőtt észrevenném, már egyáltalán nem róla szólnak majd a sikamlós fejbeli történeteim. Tehát nincs más dolgom, mint hogy az óráinkra koncentráljak. Foglaljuk össze, mire jutottunk ma. Megpróbálkoztunk a szexi mondatokkal. Mint kiderült, ebben született őstehetség vagy. Harper kihúzza magát, és büszkén elmosolyodik. Az is kiderült, hogy képes vagy több, egymás utáni orgazmusra. Négy volt egy órán belül pontosít vigyorogva. Ne vágj fel! vicceskedem. Ráadásul ebből egy nem az én érdemem! Attól még számít, mert te voltál az okozój a. Tessék, csak ennyit mond, és én máris harcra kész vagyok. Harper egy édes sütemény, én pedig legszívesebben itt és most beleharapnék. Valamint azt is megtanultad, h ogy a G-pont nem mítosz. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Sőt készen állok, hogy hatalmas oltárt állítsak neki mondja, és leharapja a kenyér sarkát. Akarod tudni, miről derült ki még, hogy szeretem? Hát persze vágom rá lazán, de belül mindenem megfeszül, ‒
‒
‒
‒
‒
annyira izgulok. Meg akarom ismerni Harpert, tudni akarom, mit szeret, mit nem, és mitől lesz igazán boldog. Egyenesen a szemembe néz, és miután lenyeli a falatot, beavat a titokba. Szeretem látni, ahogy lemeztelenedsz előttem. Újra a mostanában egyre gyakrabban bevetett, bájos hangját ‒
használja, majd kissé elmosolyodik, a szívem pedig hatalmasat dobban. A szexről beszélünk, de nem csak arról. Harper valami mást is mond nekem. A megnyílásról, a másik közelebb engedéséről is szólnak ezek a mondatok. Vagy csak én képzelem bele. Bárcsak lenne egy Harper-fordító készülékem, ami pontosan azt mutatná, amit belehallok! Fogalmam sincs, hogyan kerülhetnék olyan közel hozzá. Régóta nem érdekel más, csak az, hogyan vadítsam meg a nőket, és ez Harperrel sincs másként, csakhogy tőle még valami mást is szeretnék. Többet. Persze, tudom, hogy ez képtelenség, tehát nincs értelme ezen morfondírozni. Fogok egy darabka kenyeret, és beleharapok, hogy ne kelljen válaszolnom. Hála az égnek, a pincérnő érkezte megtöri a borongós gondolataimat. A pohár bort Harper elé teszi, én pedig megkapom a sörömet. A vacsora alatt a munkánkról és filmekről beszélgetünk.
Megegyezünk abban, hogy a Közönséges bűnözők című filmben van a legtöbb csavar, majd áttérünk a könyvekre. A Harry Potter mindkettőnk kedvence. Szerintem a legklasszabb képesség a hoppanálás. Nem kell ‒
‒
repülő, sem autó, és nincs többé várakozás sem fejtem ki lelkesen. Akár most azonnal Fidzsin leh etnénk. Onnan meg átugorhatnánk Bora Borára! A keresztrejtvény is szóba kerül később, és teljesen ledöbben, amikor elújságolom, hogy szinte minden héten sikerül megfejtenem. Minden h éten? kérdezi kétkedve. ‒
‒
‒
‒
Te tényleg azt hitted, hogy a szépség az egyetlen erényem? kérdezem, végigmutatva magamon. Ész is van itt, Harper! A vasárnapi újság keresztrejtvénye piszok nehéz. Megvonom a vállam. Szeretem a kemény feladatokat. hogy téged is. Igazi rejtély vagy számomra. Én is vágja rá, és határozottan megrémiszt, hogy mennyi közös van bennünk. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
✴✴✴
Vacsora után a Central Parkban sétálunk. Hűvös a levegő, aranybarna, nyálkás faleveleken lépkedünk az esti szélben. Imádom a New York-i őszt! Ez a kedvenc évszakom áradozik, ‒
‒
és a színpompás fákra emeli tekintetét. Miért? Szeretem az őszi ruhákat és a sálakat is mon dja, csizmasarka ‒
‒
‒
hangosan kopog. A színek is csodálatosak, minden narancs, piros és arany. A levegő friss, de még nem túl hideg. Néha úgy érzem, Manhattant pont erre az évszakra találták ki. Hogy érted ezt? ‒
‒
‒
‒
Annyira romantikus! Mintha… itt elhallgat, mintha átgondolná, mit is akar mondani, aztán lelassítja a lépteit, és rám néz. Mintha Manhattan és az ősz között lenne valami szoros kapcsolat. Érted, mire gondolok? Mintha egymásnak teremtették volna őket? Pontosan. New York egyszerűen őszi város. Egy magas barna lány és egy még magasabb szőke srác sétál el ‒
‒
‒
mellettünk. A pasi átkarolja a lányt, mi pedig önkéntelenül rájuk nézünk, hosszan kíséri őket a tekintetünk. És az ősz New Yorkra vágyik teszem hozzá, és lecsapok a pillanatra, átkarolom a vállát. Nem fázol? Megrázza a fejét. Már nem. A következő sarokig hallgatunk. Furcsa, mert Harper mindig sokat beszél, de így is nagyszerű sétálni vele a városban. Az őszi New York körülölel minket: elegáns épületek a bal oldalon, és egy csodaszép park jobbra. Most úgy érzem magam, mintha randiznánk szólal meg halkan, a szívem pedig magasabb fokozatra kapcsol. Majd kiugrik a helyéről, mert én is így érzek. Hiába, nem tehetek ‒
‒
‒
‒
‒
‒
ellene szavai messziresemmit. mentem?Mégis, Lehet, ahogy ő ezt megijesztenek. nem i s akarja? Talán túl És az baj? Dehogy vágja rá közömbösen. Ez is a tanulás része, nem? ‒
‒
‒
‒
Úgy értem, attól még, hogy a szex is belekerült a tematikába, a randizási kurzusról sem feledkezünk meg, nem igaz? A szívem ki akar szabadulni a bordáim közül, de én visszatuszkolom, mert nem szabad ennél többet kívánnom. ‒
‒
Dehogy nyugtatom meg gyorsan, miközben azon gondolkodom, vajon ez a vacsora mennyire volt m egjátszott. Lehet, hogy most is csak gyakorol? A szex az egy dolog, de a „nem randi” randik kikészítenek. Nem tudom, miért, egyszerűen így van. Azt hiszem, egészen jól viselkedtem ma este. Nem ettem le magam, nem meséltem kínos történeteket, és teljesen ‒
érthetően beszéltem, szép, összetett mondatokban foglalja össze a vacsoránkat. Halvány mosolyt erőltetek magamra, csak hogy leplezzem az egyre furcsább gondolataimat. Eléggé meggyőző voltál. Tudod, mit jelent ez? kérdezi vigyorogva. Nem. Ne csináld már! Gondolkozz! noszogat, és megbök a könyökével. Fogalmam sincs, mire gondolhat. Nem ugrik be semmi. Azt hittem, szereted a feladványokat mondja szomorúan. Szeretem is, de ezt most nem tudom megoldani ismerem be ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
töredelmesen. Valóban fogalmam sincs, hogy Harpert miként tudnám megfejteni. Azt jelenti kezd bele titokzatosan, és egy lépéssel közelebb ‒
‒
jön hozzám , hogy tegnap éjjel volt az első, most pedig a második randink. A harmadikon pedig tudod, mi a szabály! Bingó! Minden világos! Ma Kecsegtető Hercegnő volt, és holnap ‒
lefekszünk egymással! Nincs más dolgom, mint hogy erre összpontosítsak. Az egész randizás csak körítés, és nem engedhetem, hogy eltérítsen, vagy hogy felzaklasson. Egyébként is, Harper huszonnégy órán belül a farkamon fog elélvezni! Tessék! Máris sokkal jobban érzem magam ezzel a képpel! Nagyon köszi, Harper! Átkarolom a derekát. Pontosan tudom, mi a harmadik randevú szabálya, és szándékomban áll teljes mértékig alárendelni magam neki. Ezután pedig észveszejtő csókot kap tőlem ízelítőül, vagy csak azért, hogy emlékeztessem rá, milyen könnyedén le tudom venni a lábáról. Magamhoz szorítom a manhattani éjszakában, ő hozzám simul, a férfiasságom pedig új életre kel. Szeretnék ‒
mocskos dolgokat súgni a fülébe, de még nem akarom elengedni a száját. Sőt, soha többé nem akarom elengedni, és úgy látszik, ő sem siet megszólalni. Kis idő múlva egy busz suhan el mellettünk, és hatalmasat pöfékel az orrunk alá, megtörve a pillanatot. Szétrebbenünk, és megcsörren a telefonja. Gyorsan előkotorja a táskájából. Simon az. Ökölbe rándul a kezem, elfordulok. A pokolba! Micsoda időzítés! Ez az a pasi, aki igazából tetszik neki, hiszen miatta ‒
lett ez az egész tanítósdi. Azt kívánom, bárcsak ne tetszene Simonnak Harper, bárcsak tévedtem volna, amikor azt mondtam, hogy láthatóan odavan érte. Ha így lenne, Harper hoppon maradna, és bánatában hozzám rohanna. Rémes, milyen ember vagyok! Hogy van Mr. Hemsworth? kérdezem, hangomból egyértelműen süt a csalódottság. Csak a zsúrral kapcsolatban írt avat be Harper kedvesen. A hét második felében lesz, szombat délelőtt, hogy pontos legyek. Megmutatja az üzenetet, bár erre semmi szükség. Szerencsére ‒
‒
‒
‒
‒
tényleg csak a zsúrról van szó, én pedig jól letolom magam, amiért ilyen féltékenységi roham tört rám. És ekkor újabb üzenet érkezik. em innál meg egy kávét velem valamikor? Most komolyan? Szmájli? Király! Ez aztán az egyértelmű, nemférfias viselkedés! Nyert ügyem van! Mi ez a szmájli? Szerintem helyes lelkendezik Harper, és máris mintha elvarázsolták volna. Ne menj. Ne feküdj le vele! förmedek rá hirtelen. Harper hátrahőköl, és úgy néz rám, mintha két fejem lenne, és a szájához kap. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mégis mit jelentsen ez, Nick? Megdörzsölöm az államat. Próbálom leküzdeni a féltékenységet, de hát nem véletlenül nevezik zöldszemű szörnynek!
Most még. Amíg te és én szexelünk próbálom menteni a helyzetet, mert nem jöhet rá, annak a gondolata is kikészít, hogy egy másik pasas hozzáér. Sose tenn ék olyat mondja mélyen megbántott han gon. ‒
‒
‒
‒
‒
Honnan tudhatnám? Harper erőteljesen mellbe vág. Térj már magadhoz! Megmondtam, hogy jó pár éve nem volt dolgom senkivel. Ahogy azt is, hogy nem nagyon tudom, mit kell csinálni az ágyban. Nem fogok egyszerre veled is és valaki mással is hetyegni! Egyelőre még nem is akarok randizni vele! Sose lennék képes egy időben veled és valaki mással is lenni! ‒
Soha! Igazi seggfej vagyok. Én sem vallom be halkan. Nem akarok mással lenni most, és nem akartam azt sugallni, hogy te képes lennél erre. Harper hatalmasat fúj, aztán szép lassan megenyhül, de még mindig keresztbe font karral áll előttem. Még nem bocsátott meg. Kinyújtom a kezem, és átkarolom. Nem ellenkezik, de nem is viszonozza az ölelést. Csak arról van szó, hogy még nem mondtuk ki, hogy így lesz, amíg ezt csináljuk. Legyen az „ez” bármi is. Nem hittem, hogy szükséges. Hát nem evidens? Én biztosan nem fogok mással hetyegni, és te sem. Ennyire egyszerű. Ez nem olyan szabály, amit le kellene szögezni. Ez egyszerűen csak így van. Basszus! Az, ahogy mindezt elmondja, ez a tisztaság, ‒
‒
‒
‒
‒
eltökéltség és önérzet egyszerűen mellbe vág. Jól megszívtam ezzel a lánnyal, és nem, nem úgy értem. Minden más értelemben. ✴✴✴
Amikor hazaérek, gyorsan írok neki. Sajnálom. Gyerekes voltam. Lezuhanyozom, bebújok a takaró alá, és magam mellé teszem a telefonom. Nem jön válasz, és csak arra tudok gondolni, hogy ezt most csúnyán elkúrtam.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET A szokásosnál sokkal korábban ébredek. A telefonomra pillantva a remény apró sugarai melengetik a lelkemet, de hamar elillannak. Nincs üzenet. Basszus. Felkapok egy sortot és egy pólót, megkötöm a futócipőm, és bedugom a fülhallgatót. Vadul rovom a köröket a Central Parkban, kezemben végig ott a készülék. A nap épp felkelőben Manhattan fölött. Még mindig semmi. Beugrom az edzőterembe, emelek párat, aztán hazamegyek, és ledöntök egy liter vizet. Épp a homlokomról törlöm az izzadságot, amikor megzizzen a telefon. Mély levegő. Nagyon remélem, hogy már nem dühös. Feloldom a képernyőt, és rábökök az üzenetre. ó reggelt! Nevetnem kell. Jól megkaptam a szmájlikat! Megpróbálok kedvesen, egy szimpla sziával és egyetlen szmájlival válaszolni, de képtelen vagyok rá. Szerencsére nem is kell, mert újabb üzenet érkezik. hogy hazaértem, ágyba zuhantam. Úgy tűnik, a sorozatos orgazmus a legjobb altató. Nem is értem, miért szitokszó az, hogy arok. Szerinted?
Újra felnevetek, és a hűtőnek dőlve válaszolok. agyon jó kérdés. Szerintem a faroknak sokkal inkább egy pozitív kicsengésű kifejezésnek kellene lennie. zek szerint te lennél a farok nagykövete? Jársz-kelsz a világban, és hirdeted az igét arról, hogy napjaink nyelvhasználata mennyire alulértékeli a férfihímvesszőt? ontosan! Ezentúl pozitív jelzőként fogom használni a farok szót! ost kezdem! Nick, te egy farok vagy! És tetszik a farkad. Már itt is van. Harper jól felvágott nyelve. Az én Harperem, az én mocskos kis bűvészem. Felveszem a fonalat, és sebesen pötyögöm a választ. s mi van a seggel? Ugyanaz a méltatlan bánásmód. A segg is inkább bók kellene hogy legyen! És nekem tetszik a tiéd. Hogy pontosabban kifejezzem azt, amit a tested e konkrét része iránt érzek: imádom a seggedet. Elküldöm és gyorsan írok még valamit. gyébként szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért. Tiszta hülye voltam. ár tegnap is mondtad, úgyhogy minden rendben. Nem haragszom. Esküszöm. Örülök, hogy ugyanúgy gondolkodunk erről.
Teljes mértékben. Erről is. em lesz más pasi. ekem se más nő. Harper... Igen? zt akarom, hogy tudd, semmi olyat nem tettél tegnap az ágyban, ami lelohasztotta volna a kedvem… A szád, az arcod, a hajad, a tested, az, ahogy hozzám érsz, ahogy reagálsz… mind-mind végtelenül izgató. Harper szinte rögtön válaszol. eg is érkeztek a pillangók… lviszlek este valahová. Mihez lenne kedved? Vacsora? Mozi? iállítás? Lovas kocsikázás? Trapéz? zek közül egyikhez sem. Van egy ötletem. Mi lenne, ha én szervezném a mai randevút? Elküldi az időpontot, majd később további részleteket is. Mielőtt beleásnám magam a munkába, írok neki egy utolsót. Egy olyat, amit már régóta szerettem volna. Csak hogy tudd, még mindig érzem az ízed… Egy percen belül megérkezik a válasz. Kéjes morajlás tör fel belőlem. A fotó nem is lehetne tökéletesebb: a lábát mutatja,
ujjai megérintik a világoskék nadrágot, ami a bokájánál pihen. Nem lehet tudni, hogy épp most került-e le, vagy esetleg felfelé tart a farmer. Sajnálom, de szükségem van még pár percre, mielőtt nekidurálnám magam a teendőimnek! Csak ez a kép és én. Ki kell tisztítanom a fejem, mert részemről egyértelmű, hogy Harper vetkőzik. Tíz perccel később már a metrón ülök, a Comedy Nation felé tartok, és remekül érzem magam. Nemcsak a ma esti randi miatt, és nem is a szigorú szabályok betartása tesz boldoggá, hanem az is, hogy Harper ugyanúgy érez, ahogy én. Pillangók repdesnek az ő gyomrában is! Talán nem vagyok az ágyon kívüli jelek dekódolásának mestere, de azt még én is biztosan tudom, hogy a pillangó sokkal ígéretesebb, mint a farok. A farok itt most természetesen bóknak számít. ✴✴✴
Ez a kellemes lebegés egész nap kitart. A maratoni megbeszélés az írókkal, utána pedig a marketingesekkel, mind-mind boldog delíriumban telik. Serena félrehív a tárgyalóban. Majdnem elfelejtettem szólni neked. Még a szokásos, Gino-féle kérést felvezető arckifejezése sem tud lelombozni. Lesz egy koktélparti péntek este mondja, és elmeséli a ‒
‒
‒
részleteket. Pár nappal péntek után lesz a nagy tárgyalás Gino és Tyler között. Ott leszek. Van valami különleges kérés? ‒
Csak legyél a szokásos sármőr. De ne túl sármos, persze. Tudod, hogy megy ez. Hozhatok magammal valakit? Serena ledöbben. ‒
‒
‒
Nocsak! Mesélj! Ki a szerencsés? Leállítom, mielőtt túlgondolná a dolgot. Semmi komoly. A bowlin gozáson is ott volt, pár hete. Ó! Hát ő! kacsint rám cinkosan. Ez nem olyan. Hát persze hogy nem! mondja, és jelentőségteljesen elcsendesül. Ez csak átmeneti. Serena megsimogatja hatalmas, gömbölyű pocakját. Egyszer pont ezt mondtam én is Jaredről. Most meg nézz rám, mennyire terhes lettem! Igazán menő páros vagytok, és a kicsi is kibújik hamarosan. Serena férje, Jared is tévés, csak ő egy másik csatornánál. Csak azt akarom mondani, hogy sosem lehet tudni, mi lesz az ilyen átmeneti dolgokból. Nem, nem hagyhatom, hogy Serena mondata bekússzon a fejembe, különben képes lenne mindent összezavarni. Észre se veszem, és Mister Orgazmusból hősszerelmes lesz, mielőtt lemegy ez az évad. Tartsák a liftet! kiabál Gino a folyosóról. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ennek a pasasnak biztos van egy detektora, amellyel bárhol megtalál. Hatalmas vigyorral száll be mellém, és megveregeti a hátamat. Nick Hammer. Épp magára gondoltam. ‒
Ez az a mondat, amit képtelen vagyok megkedvelni, ha ő mondja. Valóban? A lift megindul lefelé, Gino pedig összedörzsöli a tenyerét. ‒
‒
Gondolkodtam a legutóbbi beszélgetésünkön. Azt hiszem, kitaláltam valamit, amivel könnyedén megoldhatnánk, hogy a műsora eggyel alacsonyabb korhatár-besorolás alá essen. Még mindig bírom cérnával. Igen… hagyom, hogy kifejtse az ötletét. Gino előre-hátra billeg mellette m. De tudja, mit? Inkább megvárom a hétfői találkozót Tyler ‒
‒
‒
Nicholsszal. Legyen ez jó nagy meglepetés mindkettőjük számára villantja rám gonosz tekintetét. Imádom a meglepetéseket. Maga is? Mondjuk az olyanokat, mint például, ha egy férfi a ballonkabátja alatt vörös bodyban feszít? kérdezek vissza fapofával. Gino a hasát fogja, úgy nevet, miközben a lift megáll. Hát pontosan ez az, amiért a nagy dohányt fizetjük magának! azzal kilép az ajtón, de még visszanéz, mielőtt elindulhatnék. Nincs igazam? De, pontosan. A vörös bodys viccekért motyogom az orrom alatt, Gino pedig elsétál. A földszintre érve egyből felhívom Tylert, és elmesélem a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
történteket. Miféle meglepetésről beszél? Egy hét múlva találkozom vele próbál megnyugtatni az ügyvédem. Biztos vagyok benne, hogy csak szórakozik veled. ‒
‒
‒
‒
Ő már csak ilyen. Mint egy macska. Szeret szórakozni a vacsorájával, mielőtt bekapná. Összerezzenek. Te most macskakajához hasonlítasz? ‒
Tyler elneveti magát. Sajnálom, rosszul jött ki, valóban. Figyelj rám, haver. Vigyázunk rád. Menj csak el arra a koktélpartira, mosolyogj, mi pedig majd gondoskodunk a műsorodról hétfőn. Tyler könnyen beszél. Ugyanis ez a műsor gondoskodik rólam. Emiatt élhetek így és itt, New Yorkban, ennek köszönhetem a lakásomat, és a ‒
mindennapi betevőt. Mindent megkaptam általa, és egyáltalán nem akarom elcseszni. Ugyanis ez vagyok én. A műsorom egy darabka belőlem. Harper időközben megküldi a találkánk helyszínét, és Gino már ki is reppen a fejemből. Vajon miért találkozunk Spencer és Charlotte lakásától egysaroknyira?
HUSZONHARMADIK FEJEZET Harper a kérdéses sarkon vár rám a Hetedik sugárút déli végén. Fekete magas sarkú van rajta, halvány rózsaszín, elöl megkötött kabát, szürke szoknya és fekete harisnya. Azonnal eldöntöm, hogy a harisnya kis masnival kapcsolódik a harisnyakötőhöz. Mert biztos, hogy van rajta harisnyakötő! És az is biztos, hogy eszem ágában sincs Spencer lakásában tölteni a randinkat. Odalépek hozzá, és megfogom a vállát. Emlékszel rá, hogy azt mondtam, mindent szeretek? Azt hiszem, van egy kivétel. Egyáltalán nem szeretek a bátyád lakása körül őgyelegni. Harper felhorkan. Nyugi! Meg kell etetnem Fidót, és Spencer lakása épp útba esik. Gondoltam, n em gond, h a menetközben elintézzük. Hátat fordít nekem, és egyenesen Spencer házának bejáratához siet. Követem, és egyre növekvő rossz érzéssel baktatok a kávézó, a cipőbolt és a szomszédos kőfal mellett. Ahogy belépünk a kapun, a bűntudat kezd elhatalmasodni rajtam, a liftben pedig már ólomként nehezedik rám. Harper, nagyon szarul érzem magam amiatt, hogy így megyünk fel Spencerhez. ‒
‒
‒
‒
Hogy így? Pontosan tudod, mire gondolok. Így, hogy ez a helyzet mutatok ránk. Egy hétre elutazott, nászúton van, és mi nem csinálunk ‒
‒
‒
semmi rosszat. Tudom, de te akkor is a húga vagy. Én pedig a legjobb barátja, aki megszegi a szabályt. Harper kihívón fordul felém. ‒
‒
‒
Akkor szeretnéd inkább befejezni? kérdezi, csipetnyi aggodalommal a hangjában. Pont annyira, amennyire egy százas szöget szeretnék bekalapálni a fejembe. A lift lassít, majd megáll, Harper pedig rám kacsint. Jaj! Még a gondolat is fájdalmas! Azért mégis kíváncsi lennék: egy százas szög min változtatna? ‒
‒
Megrázom a fejem. Semmin. Akkor miért beszélünk erről egyáltalán? Harpernek igaza van. Egyébként is, ez csak átmeneti dolog. Egy hét, és kész. Ettől még sajnos továbbra is bűnösnek érzem magam. Mert Spencer olyan, amilyen. Nagyon vigyáz rád. Harper bólint, és apró mosoly suhan át az arcán, miközben előveszi a lakáskulcsot a táskájából. Tudom, és nagyon szeretem Spencert, de ez az én testem. Csakis én mondhatom meg, ki érhet hozzá. Ő nem parancsolhat ebben. Egyébként is, megbeszéltük, hogy nem áruljuk el ezt senkinek, emlékszel? A Speakeasyben ‒
‒
‒
‒
‒
emlékeztet Ráadásul a megállapodásunkra. folytatja, miközben kigombolja a kabátja felső gombját, amitől elővillan egy aprócska, puha bőrfelület felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni, kinek a kedvéért vegyek ‒
‒
‒
fel fekete harisnyát és egy új, fekete csipkeszettet. Máris hat a bűbáj, elvarázsolódtam. Ködös tekintetű rajzfilmfigura vagyok, amelyik egy zsinóron lógó szaftos hússzeletet követ. Ezzel a képpel a fejemben kizárt, hogy ellenálljak neki. Szó nélkül követem hát Harpert és az ő fehérneműjét. Pontosan tudja, ki ő és mit akar, és ez csak növeli a von zerejét. Kinyitja Spencer ajtaját, és belépünk. Fido azon nal hozzásimul. Milyen fehérneműről van szó? Meglepetés, amit későbbre tartogatok. Mondhatjuk, hogy a gondos felkészülésem része, ahogy azt elvárja… professzor úr ‒
‒
‒
mondja kéjesen ejtve új becenevemet, és lehajol a macskáért. A szoknya felcsúszik, és én megpillanthatom a harisnyája szélét. Pontosan ott, ahol a harisnyakötő csatlakozik hozzá. Jó reggelt, merevedés! Szia, édesbogár! cirógatja a macskát, miközben felegyenesedik. Hiányoztam? Fido nyávog és odatolja magát még egy kis simogatásért. Miau! Te cukorfalat, hát nem megmondtam, hogy jövök és megetetlek? Hát hogy felejthetnélek el? Fido Harper melléhez fúrja magát, én meg felszisszenek. A mázlista! És még van képe kinyújtózni és elterülni a csupasz bőrén! Azt hiszem, Fido fel akar hevíteni. Harper felnevet, és tovább vakargatja Fido állát, amely még közelebb megy hozzá. Ez a macska egy igazi perverz! Gyere, simogasd csak meg! Annyira édes! Odalépek, és megvakarom a macska füleit, közben Harper ‒
‒
‒
‒
‒
‒
önkéntelenül a hajamba túr. Fido dorombolása azonnal elnémul, csak néz ránk, mintha minden egyes mozdulatot örökre a fejébe vésne. Lehet, hogy csak képzelődöm, de esküszöm, még a szeme is összeszűkült. Harper leteszi, megtölti a tálkáját, és azt is leteszi mellé. Miközben Fido vacsorázik, még tiszta zsákot tesz a szemetesbe, majd megmossa a kezét. A kéztörlés után egyszer még végigsimít Fido hátán. Látod? Fido nem fog elárulni minket. Azt hiszem, odavan értem, és szeretné, ha holnap is eljönnék. Az ajtóhoz megyünk, még utoljára visszanézek a macskára. Már ‒
nem eszik, Harper lábához dörgölőzik, és hangosan n yávog. Nemsokára visszajövök, szépfiú! ígéri neki, majd megdörzsöli a macska másik oldalát, az pedig hozzádörgöli a hátsóját. Eldobom az agyam. A macska megjelöli Harpert! Vegyél vissza! figyelmeztetem. A csaj az enyém. Harper elneveti magát. ‒
‒
‒
‒
‒
Meg is vívtok értem? Igen, és én nyerek. Bezárjuk magunk mögött az ajtót, és a liftben, biztonságos távolságban a macskától, finoman megcsókolom a pontot, ahol Fido megérintette Harper mellkasát. Te most egy macskára vagy féltékeny? Simonra, egy macskafélére, igazából mindegy. Ha erről a nőről van szó, mértéktelen birtoklási vágy fog el. Az lennék, ha nem tudnám, hogy le fogom hámozni rólad a masnikat és a harisnyakötőket, aztán a mancsommal ‒
‒
‒
‒
mindenütt összefogdoslak válaszolom búgó, vággyal teli hangon. Harper alig hallhatóan felnyög. Szeretem a mancsaidat. ‒
‒
Az utcára érve felnézek a hatodikra. Fido az ablakból néz minket. Bizonyára összefoglalót készít a gazdájának. Esküszöm, véget vetek ennek, amint Spencer hazatér. Nem kérdés, így lesz.
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET Harper felém fordul, és hátrafelé megy előttem, szemében huncut csillogás. Elmegy mellettünk egy busz, aztán egy taxi dudál mellettünk, miközben sávot vált. Van valami ötleted, h ová viszlek? kérdezi játékosan. A számra teszem az ujjamat. Hm. Lássuk csak. Talán a drogériába? kérdezem, és a sarki boltra mutatok. Tisztítószereket fogunk vásárolni? Téves. Próbáld újra. Körbenézek az utcán. Van itt mozi, ami egy lehetőség, de Harper titokzatoskodása azt súgja, nem valami hétköznapi ötlettel állt elő. Emiatt a túloldalon lévő szusibárt is lehúzom a listáról. Aztán megvilágosodom. Nem is értem, hogy nem vettem észre eddig. Az Édenkert! Hogy ez mennyire harperes! Egy szexshopba megyünk! Azt hiszem, ez lesz életem legjobb randija! jegyzem meg a bejárat közelében. Nem tudom, hogyan állom meg, hogy elköltsek egy csomó pénzt. Megfogja a kezem, ujjaink összefonódnak. Képtelen leszel ellenállni. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Majd megpróbálom fogadkozom, és az ajtó felé fordulok. Úgy ránt vissza, mint egy pórázon vezetett kiskutyát. Mi van? Hát nem ide megyünk? mutatok a bolt felé. ‒
‒
Jesszus! Teljesen elfelejtettem, hogy itt van ez is! mondja, és a szája elé emeli a kezét. Akkor hát hová viszel? kérdezem, mert már azt sem tudom, mennyi kettő meg kettő. ‒
‒
‒
‒
Az utca túloldalára mutat, ahol egy fürdőszoba-bemutató terem áll. Nem akartalak moziba vagy vacsorázni vinni, se bowlingozni, se trapézórát venni, még múzeumba se, pedig tudom, mindegyik remek lenne veled. Egy olyan helyet akartam, ahol még sosem jártál. Egy olyan helyet, ami igazán te vagy mondja, és áthúz az úton, egyenesen a bemutatóterem ‒
‒
bejáratához. Mivel egyetlen dolog van, amit jobban szeretsz, mint a rajzolás, ezért úgy gondoltam, örülni fogsz, ha elhozlak az egyik legjobb zuhanyzókat forgalmazó boltba. Pár másodpercig meg se tudok szólalni a döbbenettől. Erre egyáltalán nem számítottam. Még tippként sem vetődött fel bennem. Benézek a régi típusú portálon, és megdobban a szívem. Egymás mellett sorakoznak a különböző kádak és zuhanykabinok a természetes csempével kirakott falak között. Még soha életemben nem zakatolt a szívem ennyire a zuhanyzók miatt. Teljesen lebénít ez a nő. Az ajka finoman szétnyílik, szemében őszinte várakozás tükröződik, mintha a jóváhagyásomra lenne szüksége. Talán még fél is egy kicsit attól, hogy butaságnak tartom az ötletét, vagy talán furcsának, esetleg nagyon idegennek. Pedig szerintem páratlan. Életemben nem randiztam még fürdőszoba-bemutató ‒
‒
teremben! azzal kinyitom előtte az ajtót, és belépünk a zuhanymennyországba. Olyan ez, mint a zuhanypornó mondja, miközben az első összeállítást nézzük. Vízesés a téma, sima kőcsempés a fal. ‒
‒
‒
‒
‒
Egy egész napot képes lennék eltölteni itt sóhajtok boldogan. Tarthatsz zuhanyszüneteket javasolja. Hidd el, már próbáltam. Harper felnevet, és megszorítja a karomat. Egy pillanatra megnézem magamnak a kezét, majd visszaidézem azokat az eseteket, amikor ugyanígy tett. Korábban is mindig ezt csinálta. ‒
‒
‒
Hol baráti lapogatás, hol egy-egy pajkos csapkodás. Most viszont édes kedveskedés. Nagyon vicces, hogy ennyiféle módon tud megérinteni. A következő az úgynevezett spazuhany. Halvány fények, sötét csempe, kellemes, lágy zene. Ez olyan h ely, ahol letusolnak, miután beolajozták a testede t? Pontosan mondja, és belép, majd eljátssza, hogy épp szappanozza magát. Segíthetek? Harper a hang felé fordul, és megpillantja a sötétkék nadrágkosztümbe öltözött értékesítőt. A nő fekete haja szoros kontyban csillog a fényben. Nos, igen mondja Harper a nő hivatalos hangnemét ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
utánozva. legjobb, mert legművészibb luxuszuhanyzó Aérdekelne, történetesenfelsőkategóriás rajongok a zuhanyozásért. Melyiket ajánlaná? Milyen összegben gondolkodhatunk? ‒
Harper szinte kineveti a nőt. A pénz nem számít, ha a szenvedélyemről van szó! Elismerően sandítok Harperre. A szóhasználata briliáns. Akkor azt gondolom, a nedves szobát ajánlanám mondja a ‒
‒
‒
nő, és jelzi, hogy kövessük. Nedves szoba súgja Harper, és oldalba bök. Mondtam neked, hogy sokkal jobb lesz, mint az Édenkert! Átkarolom a vállát. Igen. Százszor jobb. Végigmegyünk az üvegkabinok emeletén, majd elhaladunk a masszázskabinok és a szabadon álló kádak mellett is, és ‒
‒
‒
‒
megállunk a terem közepén. Ez itt a zuhanyzók Rolls-Royce-a mondja a nadrágkosztümös nő, és a hálószobámnál is nagyobb kabinra mutat. Mind a négy falán két-két rózsa és a plafonon is van négy. Bemutatja a sugár- és gőztípusokat, hosszan ecseteli a Dél-Afrikából beszerzett csempe minőségét. Nem igazán figyelek a mondókájára, mert Harper beletúr a hajamba, és a fülemhez hajol. Tetszik? Tudom, hogy a nedves szobára gondol, de amikor válaszolok, én teljesen másra gondolok, és azt akar om, hogy ezt ő is tudja. Igen. Ez életem legdögösebb randevúja. Csillogó szemmel díjazza a b ókomat. Igazán? Harper és az ő beszólásai. Ő ilyen. Figyel mindenre, amit mondok, így szívja magába az összes apró részletet, megjegyez minden semmiséget, de mégis úgy tűnik, mintha csak ‒
‒
‒
‒
‒
játszadozna. Maradj mindig ilyen beszólós kérem tőle, és apró csókot lehelek az ajkára. Megremeg az érintéstől, és már tudom, hogy a zuhanyzós ‒
‒
randink hamarosan más i rányt vesz. A nő felemeli az ujját. Elnézést, de van itt valami, amit el kell intéznem mondja, és sietve magunkra hagy minket. Nekem is válaszolom, de én Harperhez beszélek, Harperre nézek, Harpert akarom. Menjünk, és rendeljünk kínait a lakásomban. ‒
‒
‒
‒
‒
Ez azt jelenti, hogy el akarsz menni innen? végigsimít az arcomon. Pontosan. ‒
‒
‒
kérdezi, és
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Egymásra tapadva esünk be a lakásomba. Harper ajka felduzzadt, szanaszét csókoltam a taxiban. Kabátja kioldódott. Ujjaim a V nyakú pulcsijának szélét keresik. Le akarom tépni róla az összes ruhát. Most már láthatnám az ajándékomat? Ann yira jó voltam! Nagyon jó voltál mondj a, és nekem feszül. Megtorpanok. Felfüggesztem az ujjaim utazását, és emlékeztetem magam, miért is van itt, hogy is juthattam ilyen közel hozzá. Tanítanom kell őt, ezt nem felejthetem el. Majdnem megfeledkeztünk a ma esti tananyagról. Hátrább húzódik, és megrázza a fejét, mintha így ki tudná tisztítani a gondolatait. Tananyag. Igen. A tananyag. Elég gyorsan előrukkolok a tervvel. Nevezzük könnyed, önző vágybeteljesítő leckének. A világ legkönnyebb feladatát kapja tőlem, mert már alig bírom kivárni, hogy az enyém legyen. Vetkőzz nekem azzal ledobom a kabátomat a székre, lehuppanok a kanapéra, és a fejem mögé kulcsolom a kezem. Szép lassan csináld. Harper bólint, és megfogja a kabátját. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mindent levegyek, Hammer professzor? A kabátot, a pulóvert és a szoknyát. A többi maradhat. A cél, hogy megtanuld, hogyan kell megvadítani egy férfit fehérneműben. ‒
Megvadítlak téged? kérdezi, és belép a nappaliba, majd lecsúsztatja a kabátját. Nagyon vallom be rekedtes hangon. Szemem egy pillanatra sem veszem le róla, és ‒
‒
‒
‒
jelentőségteljesen a szoknya felé biccentek. Harper lehúzza a cipzárt. Lassan tolja le a szoknya egyik oldalát, majd a másikat. Felnyögök, amikor elővillan a bugyija fölötti meztelen bőr. Még? kérdezi igézőn. Vedd le, Harper szinte parancsolok. Vedd le azt a buta szoknyát, h ogy láthassalak. ‒
‒
‒
‒
‒
Ha ezt akarod… hagyja nyitva a mondatot, és az anyag a combjára kerül, majd onnan a földre hullik, és már alig kapok levegőt. A harisnya fekete, a harisnyakötő apró masnikkal kapcsolódik hozzá. A bugyija is fekete, csipkés, apró rózsaszín pillangómintákkal. Megdörzsölöm az arcom. A pokolba kerültem. Nem, egy pillanat! Magam vagyok a tüzes pokol. Elolvadtam. Hatalmasat sóhajtok, majd fújok egyet. Szentséges úristen. Tetszik? Nyelek egyet, csak bólintok válaszul, a beszéd már nem megy. A kezemmel a pulóvere felé intek, mert itt az idő, hogy annak is búcsút mondjon. Keresztbe font karjával megragadja az alját, és lassan emeli felfelé, centiről centire egyre többet láttat magából. A melltartója a bugyi párja. Ezt ma vettem. Csak miattad mondja, és az érzéki hang végigsöpör rajtam. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Ezt nekem vetted? Harper bólint. Valami újat szerettem volna ma estére. Valamit, amiről azt gondoltam, hogy tetszene neked vallja be sóvárogva. ‒
‒
‒
‒
Kedveled a pillangókat? Hát erre gondolt, amikor reggel a pillangókról beszélt? A fehérneműre utalt már akkor is? Fogalmam sincs, de most nem érdekes. Odalépek hozzá, és mohón megcsókolom, magammal ragadom izgató ajkát. Kezem a fenekére kúszik, és erőteljesen megszorítom. Hogy szeretnéd az elsőt? kérdezem, és hagyom, hogy a ‒
‒
kérdés ott lebegjen köztünk, mint a ködös forróság. Végigsimít az ingemen, és kioldja a gombokat. Te hogy akarod? Ez most rólad szól. Minden álmodat valóra akarom váltani. Szívesen megnézném a mai Tumblr-előz ményeidet, hogy tudjam, mi az, ami érdekel. Ujjai az utolsó gombot is elérik, majd széttárja az ingem, és megcirógatja a mellkasom. Érintése akár az áramütés. Mutatóujja Huba körül forog. Az ingem a padlóra kerül, keze pedig a karomon lévő absztrakt tetoválást követi. Tekintete szintén elkalandozik, maj d újra felnéz rám. Szerinted mit néztem ma reggel? Közelebb emelem az állát. Egy lányt, aki előrehajol, és a hátsója az égbe emelkedik. Ez az, amit szeretnél. Szeme lángol, ajka ismét szétnyílik. Lassan bólint egyet. Így gondoltam én is. Emlékszem, mondtad egyszer, hogy ‒
‒
‒
‒
‒
szeretnéd kipróbálni, milyen lehet a konyhapulton, úgyhogy most elmegyek egy óvszerért, és mire visszaérek, szeretném, ha ráhajolva, készen várnál rám. Harper szája széle felkunkorodik, majd megszólal. ‒
Rendben. Átmegyek a hálószobába, felkapok egy bontatlan csomagot, leveszem a szemüvegem, a cipőm és a zoknim is. A konyhában Harper pontosan úgy vár, ahogy kértem. Pontosan úgy fest, mint az egyik fantáziaképe. Csupa láb és fenék, sima feketeségbe csomagolt gyönyörűség. Közelebb megyek, leteszem a kotont a pultra, és letolom a farmerom. Harper hátrafordulva figyeli minden mozdulatom. Az alsómtól is megszabadulok, merev péniszem végre kiszabadul, ő pedig megnyalja a szája szélét. Kívánlak rebegi halkan. Egy szó, és mintha végigfutna rajtam egy lángszóró. Megfogom a farkam, és pár erőteljes mozdulattal még keményebbé varázsolom. Harper tekintete mintha összenőtt volna vele. A ‒
‒
szabad kezem a gömbölyded hátsójára simul, ő pedig felhördül. Már majdnem megindulok a várva várt végkifejlet felé, amikor megpillantom a táskáját az asztalon. Ne mozdulj. Elsétálok, és előveszem a vékony, fekete pálcát. Annyira örülök, hogy mindig magadnál hordod ezt a hatalmas, varázslatos kellékekkel teli táskát! Te most a saját varázspálcámmal fogsz elnáspángolni? kérdezi egyre növekvő izgalommal. Pontosan. ‒
‒
‒
‒
‒
Akkor kénytelen leszek leselejtezni. Lefogadom, hogy nem véletlenül van itt ez a pimasz kis pálca jegyzem meg kajánul, és finoman megsuhintom a fenekét. Harper felszisszen. ‒
‒
‒
Még? kérdezem, majd egy lépéssel közelebb megyek, és megcsókolom a száját. Harper bólint, tekintete forró, színtiszta bujaság. Megemelem a pálcát, és a másik oldalt is meglegyintem. Összerezzen, és egy lágy nyögéssel díjazza a mozdulatot. Megdörzsölöm a pirosló felületet, és csak hogy biztos legyek abban, hogy tetszik neki, becsúsztatom a kezem a lába közé. ‒
‒
Atyaég! Ez a nő az én tökéletesen mocskos angyalom! Csatakos vagy sziszegem, miközben ujjam végigsimít a teljesen átázott anyagon. Csináld megint! szin te könyörög. Örömmel engedelmeskedem, és még párszor megpaskolom a varázspálcájával az én kis bűvészemet. Mind egyiknek a nyomát megsimogatom, a feneke egyik felét a másik után simítom fájdalomcsillapítás gyanánt. Egyre jobban begerjed, egyre inkább ficánkol, egyre édesebb hangokat hallat. Letérdelek, és megcsókolom a kerekséget, fogammal megrántom a fekete csipkét, így az a vájatba simul, és még többet láthatok a pőre bőréből. Hozzádörgölöm magam, ő pedig felnyög válaszul. Nyalom, falom, csókolom a lágy, ínycsiklandó bőrt, pontosan úgy, ahogy szereti. A mámorító felület kényeztetését Harper suttogása szakítja félbe. Nick. Akarlak. ‒
‒
‒
‒
‒
Hát akar engem! Engem akar. Én kellek neki. Soha ennyire nem vágytam még ennek a két mondatnak az alanya lenni. Letolom hát a bugyiját, és segítek kilépni belőle. Meztelen fenekének, nedves puncijának és hosszú lábának látványától tombolni kezd a vér a péniszemben, a szemében nincs más, csak a színtiszta, ősi vágyakozás. Harper remegve homorít előttem. Én hercegnőm! recsegem, és a makkomat a forróságához érintem. Mindennél j obban akarlak! Hátrafelé tolja magát. Én is téged! ‒
‒
‒
‒
Végre behatolok. Végre megkaparinthatom konyhapultra dőlő, fekete, pillangós melltartóban vonagló álmaim asszonyát, akiről már hónapok óta fantáziálok. Az érzés leírhatatlan. Harper maga a végzet: forró és végérvényes. A pillanat olyan erőteljes, hogy majdnem ledönt a lábamról. Most először vagyok Harperben, és el sem h iszem, men nyire jó. Ő is felhördül, én rádőlök, és a fülébe suttogok. Harper sziszegem, miközben újra belédöföm magam. Édes istenem! nyöszörgi, és úgy hangzik, mint aki máris elveszett. Harper súgom újra keményen, parancsolón. Igen? Tökéletes vagy! Elemelkedem, kezembe fogom a csípőjét és lassú, mélyre hatoló lökésekkel folytatom. Harper könyörög, sikongat, és még többet akar. Nem sietek, mert azt akarom, hogy megőrüljön. Módszeresen ki-be járok, ő közben a csípőjét mozgatja. Ujja ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
már fehér, olyan erővel kapaszkodik a pult szélébe. Végigfuttatom a kezem a gerincén, megragadom a haját, és erőteljesen magamhoz húzom a fejét. Harper felszisszen, majd mély, morajló, pajzán búgást hallat, miközben egyre keményebben döngetem. Mélyebbre… rebegi. Imádom, ha ilyen mélyen vagy bennem! Bizsereg a lábam, a vérem forr, a testem már nem is az enyém. Harper a magasba emeli a fenekét, felsőtestét lejjebb engedi, mozgása akár a tűz lángja, egyre hevesebbé varázsol engem. Mélyen, keményen, szenvedélyesen csinálom, pont úgy, ahogy ‒
‒
‒
ő akarja. Zihál és remeg, kezem még szorosabbra fonja maga körül. Így akartad? Mindvégig így? Igen. Istenem, igen! Olyan, mint a mocskos kis képeiden? Jobb. Sokkal jobb! Tudom, mitől lesz még tökéletesebb. A szája kell nekem. Lehajolok, és magam felé fordítom az arcát. Nem a legegyszerűbb pozíció, de nem számít. Tudom, mit csinálok. Hátulról döngetem, közben őrülten csókolom, mert kell a szája, kell a nyelve, kell a kapcsolat vele. Annyira vad alattam, csupa nyögés és morajlás, nyelve kutat utánam, ajka éhesen nyel el. Benne lenni a legjobb dolog a világegyetemben. Minden egyes nyelvcsapástól még nedvesebb lesz, minden lökésnél egyre éhesebb. Úgy csókoljuk egymást, mintha a világnak vége lenne, mint két eszelős szerelmes. Beleharap a számba, aztán felkiált, elfordul tőlem, és mélyről feltörő, zabolátlan morajlással, ‒
‒
‒
‒
hihetetlenül erőteljesen elélvez. Közben a nevemet mondja, amitől majdnem elalélok. Valahol a testemben életre kel az én végzetem is, de még nem akarom abbahagyni, még nem fejezhetem be. Lelassítok, összeszorított foggal magamba fojtom a közelgő orgazmusom. Azt akarom, hogy még egyszer elmenj! Harper csak bólint. Pontosan tudom, hogy menni fog neki. Szorosan magamon tartva az óvszert, kihátrálok belőle. Menj az ágyra. Most! Háton fekve, lábat szét. A cipőt ne vedd le. Még sosem járt a hálószobámban, de nem nehéz rátalálni. Pár ‒
‒
pillanat múlva a sötétkék ágytakarón fekszik pont úgy, ahogy az előbb kértem. A lába közé mászom, és újra beléhatolok. Atyaég! nyögök fel, ahogy megérzem a farkam körül a forró, nedves, lüktető felületet. Eszement nedves vagy! Csakis miattad. Annyira szexi vagy, annyira jó! Istenem, te is! Megőrülök attól, amit csinálsz mondja, és minden egyes szó csak olaj a benn em tomboló, mocskos tűzre. Lábát a derekam köré fonja, karját a nyakam köré. Pontosan ez az, ahogy akarom őt. Látni akarom az arcod, amikor elélvezel. Annyira szép vagy alattam. Annyira csodás vagy, amikor elrepülsz velem. Harper újra remegni kezd, magára húz, és én még mélyebbre ereszkedem. Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy reggel legyen. Újra és újra akarom őt. Csípőm forog, testem mozog, új ritmust élesztek. Gyors és erőteljes, egyszerűen tökéletes, és ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
még jobb lesz, amikor felemeli a térdét, és még inkább kitárja magát előttem. Ez tetszik, hercegnőm? kérdezem, ő pedig sóvárgón adja oda magát nekem. ‒
‒
Mély, morajló nyögéssel válaszol, én pedig egyre beljebb érek, minden egyes lökéssel a kellő helyeken döngetek. Így még jobban érezlek magamban. Annyira mélyen, hogy… Nem fejezi be, csak bekapja a fülemet, és megharapja a cimpámat. A fülembe sziszegve mondja az édes, kéjes varázsigét. …mindjárt újra elélvezek. ‒
‒
Annyira begerjeszt ez a mondat, hogy meg tudnék őrülni miatta. Csináld! Lendítek egyet magamon, ő megmarkolja a fenekemet, így tartja magát közel. Arca hozzám préselődik, ahogy a teste megemelkedik, majd szinte szétrobban, és a kezem közt nincs más, csak Harper, beleveszve a gyönyör és a szenvedély mindent letaglózó hullámába. Ennyi, meg is volnánk. Belehajszoltam őt, most már én következem. Forró, összeszoruló, lüktetve remegő bensője egy utolsó lökés után elrepít, de olyan intenzíven, hogy hangos morgás hagyja el a számat. Elképesztő, milyen jó vele! Harper még sokáig nyöszörög alattam, és én sem csendesedem el, miután ránehezedem. A szívem vadul ver, a mellkasom izzadt. Leírhatatlan boldogság, hogy itt van velem, az ágyamban, mellettem. Legördülök róla, leveszem és megkötöm az elhasznált óvszert, ‒
aztán kidobom a fürdőszobai szemetesbe. Visszamegyek hozzá. Az ágyamon a világ legcsodásabb látványa fogad: Harper majdnem meztelen, orgazmustól remegő teste. Én tettem ezt vele. ‒
Érezni akarom a meztelen testedet. Lesegítem róla a cipőt, a harisnyát, és a melltartót. Nincs rajta semmi, ahogy rajtam sem. Szorosa n magamhoz ölelem. Túl jó ez ah hoz, hogy igaz legyen. ✴✴✴
Tehát ez a hálószobád mondja pár perccel később, amikor körbenéz. A háló egyszerű. Keményfa padló, franciaágy, egy komód, amin családi fotók állnak, és persze egy halom rajzfüzet és ceruzák. Talán a te hálószobádat is megismerem a közeljövőben azzal megcsókolom a nyakát. Igazából már láttad. ‒
‒
‒
‒
‒
Értetlenül nézek rá. amennyit láttál belőle. A kanapén alszom. A lakásom annyi, Kihúzható. Emlékszem, mit műveltem veled azon a kanapén tegnap. Eszembe se jutott, hogy te azon alszol. Megböki az orromat. Lehet, hogy nem tudtad, Mr. Ész és Értelem, de Man hattan ‒
‒
‒
kissé drága hely. Különösen egy huszonhat éves bűvésznek. Bólintok, mert megértettem, hogy az ő helyzete más, mint az enyém. Mindketten szerencsések vagyunk, hogy abból
élhetünk, amit szeretünk, de én sokkal jobban keresek. De ennek a lakásnak is nagyon örülök teszi hozzá. A szüleim vették még évekkel ezelőtt, befektetés gyanánt. Lényegében tőlük bérlem. Azt akarták, hogy ingyen lakjam ‒
‒
‒
benne, de én ragaszkodtam hozzá, hogy fizessek érte. Remélem, előnyös díjat szabtak neked. Igen. A helyhez képest mindenképpen. Remek, hogy Manhattanben élhetek. Így sokkal több gyerekzsúrt vállalhatok. Felülök, és megsimítom a csípőjét. Ez lenne a cél? Csak kíváncsi vagyok. Jó lenne, ha több céges rendezvényre hívnának, mert az ‒
‒
‒
‒
jobban fizet, de egyébként igen. Sosem akartál nagy műsort magadnak, mint amilyenek Vegasban vannak? Harper megvonja a vállát. Nem tudom. Tényleg nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni. Nagyon viccesek, és hálásak is, ráadásul hisznek a varázslatban. Elhiszik, h ogy igaz. Nem tudod elképzelni, mennyire szeretném tudni, hogy csinálod a ceruzás trükköt! Tudod, hogy nem mondhatom el azzal az éjjeliszekrényemről felkap egy ceruzát, aztán az ujját a szája elé teszi. Nem mondom el, hogy csinálom. A jobb kezét az orrához emeli, közben a bal keze ökölbe szorul ‒
‒
‒
‒
‒
‒
mellette. Egy úgy szemvillanás alatt az orrába dugja a ceruzát. Pontosabban tűnik, mintha. Ugyanilyen sebesen máris megjelenik a nyomhagyó eszköz a füléhez tapasztott bal kezében. Biztos vagyok benne, hogy
eddig is ott rejtegette, de még mindig fogalmam sincs, hogy csinálhatta. Teljesen igazinak látszik! Ennyire ügyes keze van Harpernek. Akarod, hogy megismételjem? ‒
‒
Igen! Most is ugyanolyan gyors, de közben átnyalábol a lábával, és picit közelebb húz . Így már láthatom, hogy az ökölbe szorított bal kezében lapul a ceruzám. Elmosolyodom, és határozottan meghat, amit az imént tett. Semmi különös, de akkor is tiszta Harper. Megmutatta anélkül, hogy igazán megmutatta volna. Beengedett a világa újabb szegletébe. Most pedig tanítsd meg nekem, hogyan kell rajzolni mondja pajkosan követelőzőn. Felemelem a kezem, és a füle mögé simítom a vörös tincseket. Az a titka, hogy szeretned kell, amit lerajzolsz avatom be anélkül, hogy levenném róla a szemem. Fogalma sincs, mit jelent ez. Nem tudja, hogy lerajzoltam, és azt sem, mennyire megkedveltem őt. Ez most már jóval több. Még szerencse, hogy előszeretettel rajzolsz kalandozó szuperhőst, aki önkívületszerű kielégülést tud nyújtani a nőknek. Különösen úgy, hogy te is jó vagy ebben. Fido bekaphatja! A féltékenység is bekaphatja! Most száz százalékig elégedett vagyok azzal, amit kemény munkával elértem. Apropó, munka. Nincs kedved eljönni egy koktélpartira velem? kérdezem, és elmesélem, amit tudok a Serena által említett, pénteki ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
eseményről. Most is el kell rontanom egy bowlingjátszmát? belebokszol a mellkasomba. És ha már itt tartunk, még mindig tartozol egy visszavágóval. ‒
‒
‒
‒
Megígértem, hogy meglesz. Szóval? Eljössz velem? Gino akkora segg azzal a magasba emelem a tenyerem. Várjunk csak! A segg az remek, ebben állapodtunk meg. Akkor legyen barom. Folyton túráztat, de muszáj belemennem a játékba. Nagyon jó lenne, ha el tudnál jönni. Akkor ott a helyem. Gino pedig bekaphatja. Hékás! Ez egy újabb eset. A bekapás miért büntetés? ‒
‒
‒
‒
Hm. Nagyon helyes meglátás. Ugye? Mindenki azt mondogatja, hogy bekaphatja, basszák meg ezt, kúrják meg azt, menjen a picsába… pedig ezek mind elég jó dolgok az életben. Új szótárat fogunk készíteni. Fogjuk például a baszás szót, és… Már tudom is! Áldásként fogjuk használni! azzal áhítatosan máris bemutatom. A baszás legyen veled, gyermekem. Menj békével. Vagy veszi vissza a szót egyre lelkesebben , akkor mondjuk, amikor tetszik valami. A mi szótárunkban a baszás lenne a kedvelés. A derekára teszem a kezem. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Tudod, mit, H arper? Baszom a zuhanyzót! Beviszem a fürdőszobába, és megmutatom neki a csempézett falat, és a szűnni nem akaró vágyaimat. Ő is eléggé begerjedt, és egy újabb fantasztikus élményben lesz részem a meleg, zubogó
vízsugár alatt. Lába a derekam körül, háta a falnak feszül, és újra elrepül a karomban. Miután újra a földre ér, lágyan, kedvesen a fülembe súg. Baszlak. ‒
Mosolyognom kell. Én is baszlak. ‒
HUSZONHATODIK FEJEZET Nem tudom, hogy álljak ellen neki mondja Wyatt vágyakozással teli hangon másnap reggel a Central Parkban. Natalie-nek? Megrázza a fejét. Csokigolyónak. Nézz rá! Mégis hogy ne vigyem haza? Pont belefér a szerszámtartó övembe folytatja szinte turbékolva az általa sétáltatott sötétbarna törpe pinschernek. Mellettem egy tacskókeverék lépdel. Nem is hordasz szerszámtartó övet! emlékeztetem, miközben elkanyarodunk az ösvényen. Szereted a kétkezi munkás imázst, pedig az időd felét egy íróasztal mögött töltöd. Most mit mondjak? Ügyes kezem van, de jól duzzasztom az én kis birodalmamat is. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Akkor tényleg haza kellene vinned Csokigolyót cukkolom az öcsémet, és egy kuvaszra mutatok. Gondolj csak bele! Mekkora segítség lenne a csajozásban! Igazi puncimágnes ez a dög, hogy őszinte legyek együtt érzőn átkarolom a vállát. Minden segítségre szükséged van, Woody. Randy vág vissza azonnal. A szüleink rémséges neveket adtak nekünk. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Nevetnem kell. Biztos vagyok benne, hogy már a születésünkkor kínozni akartak minket. ‒
Wyatt megtorpan az út közepén, és sokatmondón néz rám. Hagyjuk most ezt a témát. Beszéljünk inkább… az olyan lányokról, akiknek alliterál a nevük. Például H. H. Te tudod, hogy mi az az alliteráció? kérdezem, hogy ‒
‒
‒
eltereljem a témát, közben rántok egyet a kezemben lévő pórázon. Rosszallón rázza meg a fejét. Igen, tudom. A tökéletesen funkcionáló agyam mellett az orrom is remekül szuperál, így simán kiszúrom, ha süketelsz mondja, és én úgy teszek, mintha a bokorba ugráló tacskómmal lennék elfoglalva. ‒
‒
Wyatt nem hagyja abba, hangjából ítélve máris felvértezte magát a következő verbális csatánkra. Mikor akarsz beszélni Spencerrel? Mégis miről? fortyanok fel, a színjátékomért akár díjat is kaphatnék. Wyatt felnevet. Ne csináld, haver! Hagyd abba végre. Tudom, hogy van valami közted és Harper között. Láttalak benneteket táncolni. Csak táncoltunk. Csak tánc. Csak csók. Csak szex. Csak életem legjobb estéi. A testem máris felmelegszik a Harperrel töltött éjszakák emlékétől. Wyatt nagyot sóhajt. Nick kezd bele újra, de most komolyabban beszél. Láttam, ahogy a lakásodhoz ment a múlt héten. Láttalak táncolni benneteket az esküvőn. Láttam, ahogy ránézel a vonaton. Vészriadó! Annyira vigyáztunk! Hogy lehet, hogy az öcsém ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
egypár pillantásból megsejtett valamit? Ha kedveled, akkor mondj valamit teszi hozzá, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Hátrahőkölök. ‒
‒
Ez egyáltalán nem egyszerű. Amit Harperrel csinálunk, azt nem lehet kibeszélni, vagy szentesíteni. Mi csak a hálószobában létezünk. Nem is kell kérdeznem, pontosan tudom, mit érez ennek kapcsán. Tökéletesen tiszta a kép már azóta, hogy először hallottam azon a titkos, férfiaknak szóló nyelven beszélni abban a kávézóban. A tettei és a beszéde is egyértelmű. Először is: teljesen normálisan viselkedik mellettem. Sose dadog, sose vált cseppfolyóssá mellettem úgy, ahogy Simon mellett. Ráadásul elég határozott, ha arról van szó, mit is akar. Segítséget kért a randevúzásban, majd eggyel feljebb tette a lécet, és a csábítást meg a szexet is beletette a kosárba. Sose mondta, hogy többet szeretne ennél, és ez részemről teljesen rendben van így. Az ágyamban tudhatom, de ha a jövő héten véget érnek a tanórák, barátként is tovább tudunk működni. Nincs mit mondanom. Egyszerűen ez nem olyan vele magyarázom, és unottan megvonom a vállam. Wyatt maga mellé állítja a kutyáját. Figyelj. Mondogathatod azt magadnak, hogy csak egy tánc volt, de engem nem versz át. A fontosabb kérdés az, hogy vajon átvered-e saját magadat. A kérdése visszhangzik a fülemben. Fontosnak tűnik a hűvös, őszi levegőben hullámzó néhány szó, de már az első naptól ‒
‒
‒
nyitva tartom a szemem ebben az ügyben. Nem. Pontosan tudom, miről szól. Az öcsém lemondón sóhajt egy nagyot. Jól van. Spencer pár nap múlva visszajön ‒
‒
‒
emlékeztet a
határidőkre, de erre egyáltalán nincs szükségem. Spencer vasárnap éjfélkor száll le a nászútjáról visszafelé tartó repülőről. Hat éjszaka múlva. De ki számolja, nem igaz? Muszáj számolnod azzal, hogy egyértelműen van valami a húga és közted teszi hozzá. Minél előbb rájössz, mi az, annál jobb lesz mindenkinek. De Spencer most még nincs itt, még nem kell rágondolnom. A ‒
‒
‒
világ másik végén van, kár lenne miatta aggódnom, még ha a testvérem és az a fránya macska mást gondol is erről.
HUSZONHETEDIK FEJEZET A következő néhány éjszaka Harper megszámolhatatlan orgazmusának bűvöletében telik, de én egyáltalán nem panaszkodom, hiszen nekem is jutott közben jó pár. Mint kiderült, igazi adakozó típus, és ragaszkodik hozzá, hogy tökéletesre fejlessze az orális képességeit. Mégis, ki vagyok én, hogy megtagadjam egy nőtől a fejlődést? Ha szereti bekapni, hát én biztosan n em állítok elé akadályt. A Harper-féle játszadozás a bizonyítéka annak, hogy valamikor az életemben különösen jót cselekedtem. Csak ezzel magyarázható, hogy a farkam kiérdemelte ezt a zseniális nyelvleckét. Ahogy ma is, szerda éjjel. Harper a hátán fekszik, feje felemelkedik a matracról, keze a csípőmbe kapaszkodik, én fölötte állok és mélyen a torkában vagyok, miközben ritmusra markolássza a hátsómat. Ebben a pozícióban kitűnő a rálátás az elmerülő péniszemre. Harper imádja az újdonságokat. Előző este a kanapéra hajolva próbálta, ma, nem sokkal ezelőtt hatvankilences pózban, azaz inkább volt az hatvanegy, mert olyan hévvel mozgott a számon, hogy képtelen volt rám figyelni odalent. Most meg itt van ez, a fejjel lefelé szopogatás. Hogy mi benne a legjobb? Annak ellenére, hogy szinte eksztázisban lebegek a nyelve és ajka kéjes mozdulatától, a legjobb mégis az, hogy egyértelműen látom rajta, mennyire élvezi ő is. A háta ívéből, a csípője
mozgásából. Imádom, ahogy a haja elterül a takarón, ahogy a körme belemélyed a húsomba, de leginkább azt, ahogy felnyög, ahogy szó szerint bugyog a farkam körül, miközben mohón, kiéhezve nyeldesi. Nyöszörgök én is. És ez itt a probléma. Ha így folytatja, egy perc se kell, és elélvezek, de ezt nem engedhetem. Nem lehetek ennyire önző. Sokkal jobban szeretem az ő pillanatait, mint az enyéimet, még akkor is, ha már megint letaglóz a gyönyör elsöprő hulláma. Herkulesi erővel elhúzódom. Harper tekintete ködös, ahogy felnéz rám. Ülj rám, Mocskos Hercegnőm! Leülök az ágyra, hátranyúlok egy óvszerért, és egy másodperc múlva készen állok. Magamra húzom, majd nekem háttal a farkamra ültetem. Egyszerre szisszenünk fel, amikor magába fogad. Kézbe veszem mindkét mellét, ő fel-le lovagol, mint egy igazi cowboy. Egyre gyorsabban, egyre keményebben. ‒
Ez nem fog sokáig tartani, jól sejtem? sziszegem. Megrázza a fejét, nyögése folyamatos. Játssz magaddal odalenn! Simogasd a csiklód! Jobb keze engedelmesen kúszik a lába közé, és az ügetés ritmusára kézimunkába kezd. Annyiszor mentem már el rád gondolva, Nick! Szavai megszédítenek. A mámor új szintre lép, ahogy körbekörbejár a testemben. Valami más ez, valami különleges, ami a hónapokon át tartó vágyakozásból nőtte ki magát. Én is, hercegnőm! Folyton rád gondolok, már számtalanszor ‒
‒
‒
‒
‒
voltam veled a képzeletemben. És volt annyira jó, mint ez? kérdezi elfúló hangon, szinte alig kap levegőt, fürge ujjai fáradhatatlanok, farkam rendületlenül hasít a szűk, nedves forróságba. ‒
‒
‒
‒
‒
Nem vallom be recsegve, csinos háta újra nekem feszül. Semmi sem hasonlít az igazihoz. Harper pont olyan, amilyennek képzeltem, csak sokkal, de sokkal jobb. Veled annyira jó sziszegi, és megremeg, a lélegzete elakad, hangja most már semmi más, csak tűzforró suttogás. Mindjárt elélvezek. ‒
‒
‒
Hajrá, hercegnőm. Hallani akarom! morajlok alatta, mert imád beszélni róla, imádja bejelenteni az elkerülhetetlent, és én odavagyok minden egyes buja, édes, szemérmetlen szaváért. Megmozdítja a csípőjét, a keze még sebesebben száguld, majd egy erőteljes mozdulat után felkiált. Édes istenem! Istenem! A hangja és a teste rezgése zöld jelzésként hat rám, és követem őt a legédesebb megkönnyebbülésbe. Mindenem megfeszül, az orgazmus tornádóként csap le rám, és a nyakába temetem üvöltésemet. Megölsz engem, Harper recsegem a bőréhez simulva. Nagyon durván jó veled, ugye tudod? Harper sóhajt egyet, majd a szexi búgása bizonyítja, mennyire szereti hallani, amit mondok neki. Imádom, amikor elmész mondja levegő után kapkodva. Imádom a hangodat, imádom, ahogy magadhoz szorítasz, ahogy zihálsz mellettem. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mennyire meghitt pillanat ez, milyen varázslatos, ha ennyire megnyílhatunk valakinek. Elismerem, a nők kielégítése a kedvenc hobbim, de az sem hagy hidegen, hogy Harper mennyire kíván. Talán épp ezért annyira jó vele. Sokkal erőteljesebb, sokkal sérülékenyebb, sokkal érzelemtelibb mindez vele. Mintha ismerne engem. Megőrjítesz, Harper duruzsolom, és megpuszilom az arcát. Hátradől, karját a tarkómra teszi, ujjai a hajammal játszadoznak. Ezt is szeretem sziszegem. Tudom mondja lágyan. Mindig is szeretted, ha a hajadhoz ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
értem. Mintha áramütés érne, és nem tudom pontosan, mi ez. Talán az előbbi orgazmus utóhatása, vagy attól van, amit mondott? Harper egyszerűen kiismert engem. Megtanulta, mit szeretek, mit nem, rátalált a kedvenceimre, és úgy tűnik, minél többet akar adni belőle. Azért kezdett bele ebbe az egészbe, hogy rájöjjön, mit is szeret, de közben nagyon hamar felfedezett engem. Ráadásul én is megismertem néhány új gerjesztő elemet. A fehérneműit, a szavait, és a saját, mocskos mondataimat. Olyan, mintha megtanulnál engem mondom ki végül hangosan. Talán. Zavar? Felhorkanok. Dehogy! Még közelebb simul. Szeretem megadni azt, amit szeretsz. ‒
‒
‒
‒
‒
Összeszorítom a szám, nehogy kicsusszanjanak a szavak. Téged akarlak. Csakis téged. ✴✴✴
Nem sokkal később, miután lezuhanyoztunk, kézen fog, és a konyhába húz. Hoztam valamit neked. Egy újabb ajándék? kérdezem vigyorogva. Odavagyok a meglepetéseiért. Harper bólint. Elrejtettem a hűtőbe, amikor megérkeztem. Hogy nem vettem észre? Harper széttárja a kezét. Nick, én ebből élek. Kifinomult kezek, figyelemelterelés azzal kinyitja a hűtő ajtaját, és elővesz egy doboz mentolos csokifagyit. A kedvenced mondja ragyogó mosollyal. Képtelen vagyok megállni, az arcom egyetlen nagy vigyor. Ez a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
lány egyszerűen… Ki kell őt tépnem magamból. Muszáj csak a szexre koncentrálnom, mert minden egyes apróság, amit tesz, elbűvöl engem. A fehérnemű-választás, a fagylalt, a fürdőszobabemutató, ahogy beszél hozzám, ahogy megnyílik előttem, ahogy ad nekem, és amilyen sérülékeny, mind azt mondatja velem, hogy ez nem mehet így tovább. Nem lehet minden este desszertet vacsorázni. Na jó, nem minden este, de elég sok éjszakán. Harper egyébként sem ezt akarja tőlem. A most és itt elég kell hogy legyen, így hát arra jutok, hogy minden egyes percét kiélvezem.
Amíg véget nem ér. Halványan elmosolyodom, finoman a hűtőszekrénynek nyomom, és ellopom a kezéből a fag yisdobozt. Érvénytelen! próbálja visszaszerezni. ‒
‒
‒
‒
Ha jó leszel, kaphatsz belőle incselkedem, majd a feje fölé emelem, míg előszedek a fiókból két kanalat. Jobban teszed, ha adsz b előle. Meztelenül ülünk a kanapén, és mentolos fagyit eszegetünk. Megcsókolom, és igen, pontosan olyan jó ízű a nyelve, ahogy korábban elképzeltem! Várjunk csak! Sokkal jobb! Ahogy minden sokkal jobb vele. ‒
Ezért kap tőlem is valamit. Egy apróság csupán, de olyasvalami, amiről mondta már, hogy kell neki. Felkapom a dohányzóasztalról a vasárnapi újság keresztrejtvényének oldalát, és magam elé tartom, mint valami becsületrendet. Tádám! Pont ma fejeztem be! Ez az enyém? Büszkén bólintok. Igen. Miau! Most olyan vagy, mint egy macska, amely épp elém teszi az elfogott egeret. Nevetnem kell a hasonlatán. Szeretnél megsimogatni jutalmul? Nagyon mondja, és beletúr a hajamba, pont úgy, ahogy ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Fidóval csinálta. Kitaláltad az összes szót. Annyira büszke vagyok rád! A másik kezével maga felé fordítja az újságlapot. Ez itt mi? Egy pillanatra megmerevedem, amikor meglátom a szürke ‒
‒
körvonalat. Mégis mit rajzoltam a keresztrejtvény hátoldalára? Felém fordítja, és máris eszembe jut. Egy bábfigura az, feszülős pólójából majd kiugrik a melle. A szájához rajzolt szövegbuborékban pedig ez olvasható: „Hogyan küldjünk szemérmetlen üzeneteket – egy mocskos oktató bábfilm.” Nick. Fogalmam sem volt róla, hogy mindent a báboktól tanultál! mondja felfelé kunkorodó szájjal. Kacagnom kell, és közben megkönnyebbülök, mert nem ismert magára a főszereplőmben. Sose becsüld le a varázserejét annak, amit az ujjaiddal művelsz. ‒
‒
‒
Mennyire rossz vagy! Mesélj még a bábfigurákról, Mr. Mocskos Rajzmester. Mesélnék, Miss Buja Bűvész, de elég nehéz lesz beszélnem, ha a nyelvem az izzó testedre tapad azzal kanálnyi fagyit kenek a mellbimbójára, és azonnal le is nyalom. A hasa következik, nyelvemmel szétterítem a hűvös desszertet a bőrén. Mondhatjuk, hogy Harper dorombol. Nemsokára olvadni kezd a dobozban maradt édesség, ahogy ő is, miután lekúszom a világ legédesebb völgyébe, és jó időre berendezkedem odalent. Ha nem foglalnám le a szám, még megtudná, hányszor rajzoltam már le, és akkor már azt is sejtené, milyen nehéz lesz elengednem őt. Egyáltalán nem lenne szabad, hogy gondot okozzon. A röpke kalandozásnál nincs egyszerűbb dolog. De nekem mégsem az. ‒
‒
‒
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Le fogom győzni, ami máris az őrületbe kergeti. Megelőzlek! Tudom, hogy sikerül! örömködik, ahogy visszaül mellém a padra. Most csak öt bábut sikerült ledöntenie. Nem messze Harper lakásától, a Száztizenegyedik utcai bowlingklubban vagyunk. Most van az a bizonyos visszavágó, és úgy döntöttünk, jo bb, ha elkerüljük Jasont és a Neon Lanest. Megfújom az ujjaimat. Sziporkázom ma este, hercegnőm! Nem lesz könnyű legyőznöd incselkedem, de még mielőtt felállhatnék, Harper elbűvölő kis feneke az ölembe pottyan. Átkarolja a nyakamat, én megrázom a fejem. Nehogy azt hidd, hogy ezzel a csábos trükkel kibillenth etsz az egyensúlyomból! Csábos? Hát csábos lennék? Izgató súgom a fülébe. Forró, szexi, gyönyörű, igazi pompás falat. Ha már itt tartunk, szívesen beléd kóstolnék itt, helyben. Elneveti magát, és megütögeti a vállamat. Nagyon sokszor van így, Nick. Tudom. Ahogy azt is, hogy ezzel a beszéddel próbálsz ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
legyűrni. Hagyj most gurítani, asszony. Harper lecsusszan a zöld műbőr ülésre, én pedig kilencet gurítok, ezzel tetemes előnyt szerzek a pontozótáblán. Éles tekintettel néz rám, amikor megfordulok, majd feláll,
elkapom a karját, és magamhoz húzom. Megpróbáltad elterelni a figyelmemet. Most én következem. Haha. Várj csak, amíg elkezdődik a softballszezon! Akkor terelem el majd igazán a figyelmedet! ‒
‒
Elvigyorodom. Kár, hogy ugyanabban a csapatban játszunk. Francba mondja, majd meghajol előttem. Sebaj! Eléggé szeretem nézni, ahogy hazafutást ütsz. Kihúzom magam, mert tudom, h ogy ebben is elég jó vagyok, de aztán leesik a tantusz. Jövő nyáron egy csapatban fogunk játszani, de addigra ezek a leckék már rég véget érnek! Talán ‒
‒
‒
‒
egy másik pasas figyeli, ahogy játszik, várja a meccsek után, viszi vacsorázni. Dühödt féltékenységi hullám söpör végig rajtam. Próbálom leküzdeni, és emlékeztetem magam rá, hogy bár nem határoztunk meg egy konkrét időpontot, attól még vége lesz. Biztos fogunk még együtt bowlingozni, vacsorázni vagy fagyizni, de az biztos, hogy jövő nyáron már n em leszünk titkos szeretők. Mert most azok vagyunk. Ha vége lesz, én Spencer legjobb barátja, ő pedig a kishúga lesz újra. Beletúrok a hajamba. Bűntudat és szégyenérzet áraszt el belül. Spencer nászúton van, én pedig a háta mögött döngetem a kistestvérét. Elképzelem, mit tenne, ha most rajtakapna minket itt, a bowlingpályán ölelkezve. Minden oka meglenne rá, hogy dühös legyen. Nem vagyok vele őszinte, pedig már gimi óta a legjobb
barátomnak mondhatom. Segítettem neki létrehozni az applikációját, amellyel milliókat keresett, ott voltam az első kocsmájának megnyitóján, és mellette álltam, amikor örök hűséget fogadott Charlotte-nak. Mi lesz, ha rájön erre az egészre, és egy életre elveszítem? Várjunk csak! Mi van, ha máshogy alakul? Most először gondolok egy új lehetőségre. Mi lenne, ha elmondanám, hogy tetszik nekem Harper? Mi lenne, ha megtudná, hogy ezek az őrült érzések idebent valódiak? Vajon kiakadna? Vagy pont hogy nem? Basszus. Hol járok már megint? Harper egyáltalán nem akar tőlem semmit. A mellkasomban összeszorul valami, a fejemben hangosan kattog a visszaszámláló. Csütörtök van. Már csak pár napunk van hátra. Jobb lesz, ha kiélvezem a maradék időt. Nincs semmi szükség ezekre a vajonokra. Harper megsimítja a halántékomat. Mennyire látsz jól szemüveg nélkül? szegezi nekem a kérdést. Elnevetem magam. Jól látok nélküle, de olvasni már nem annyira megy. Sosem akartál kontaktlencsét? simítja meg óvatosan az egyszerű, fekete szemüvegkeretet. Próbáltam, de nem igazán szeretek a szememben turkálni. És a lézeres szemműtét? Határozott nemet intek. Szeretem a szememet. Mi van, ha abba az egy százalékba ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
esem, és elveszítem a látásomat? Ez elég valószínűtlen. Attól még megtörténhet. Ez igaz. ‒
‒
‒
Nem tetszik a szemüvegem? kérdezem kíváncsian, közben a mellettünk lévő pályán egy nő tarol. Harper meghökkenve néz rám. Imádom a szemüvegedet. Szerintem bugyinedvesítően szexi. A fehérneműjének említésétől nyöszörögni kezdek. A tiédre is ilyen h atással van? Harper halkabban válaszol. ‒
‒
‒
‒
Pontosan tudod a választ. Igen. Helyes azzal végigsimítom az arcát. Veled mi a helyzet? A könyvesboltban volt nálad egy szemüveg, de sosem láttam rajtad azelőtt. Csak nem kellék? Harper megrázza a fejét, a pályán közben zajlik az élet. Igazi, de általában kontaktlencsét hordok. Én szinte alig látok nélkülük, a szemüveg csak biztonsági tartalék. És van nálam egy kellék is, amit egy új trükkhöz használok majd. Miféle új trükk? Közelebb hajol hozzám és egyenesen a fülembe suttog. Az, amiben szexi könyvtárossá vá ltozom. Valahogy máris elment a kedvem a bowlingtól. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
✴✴✴
Van egy könyvesszekrény az apró lakásában, és most ott áll előtte, a haja feltűzve, kezével a legfelső polc felé ágaskodik, és
egy kötetet próbál visszacsúsztatni a helyére. Egy szemvillanásnyi időre elővillan fekete ceruzaszoknyája alól a fehér harisnyája, és a mai napra választott, szintén fehér ingének alja is. ‒
Azt hiszem, nem érem el! Segíthetek? ajánlkozom. Felém fordul, igéző tekintetét rám szegezi, és apró mosoly suhan át az arcán. Nos, igen. Hálás lennék, ha ide tudnád adni azt a könyvet mutat a dohányzóasztal felé. Kissé előrehajol, a dekoltázsa varázslatos módon tárul elém. Életemben nem láttam ilyen ‒
‒
‒
‒
szépet! Félig kigombolt blúza alól elővillan a sötét rózsaszín melltartó. Felkapom a könyvet, de képtelen vagyok máshová nézni. Mellének vonala és az a krémszínű bőr megbabonáz. Most pedig lehet, hogy fel kellene állnom valamire. Megfogom a konyhaasztal melletti egyik széket, és alá teszem. Harper ujja végigfut a borostámon. Micsoda segítőkész könyvrajongó! Az ilyenek a kedvenceim! Tekintetem most a fenekére vándorol. Azt hiszem, sokat segítene, ha felhúznád azt a szoknyát. Lennél olyan kedves, és megtennéd helyettem? kérdezi szempilláit remegtetve. Mennyire kacér, mennyire játékos, mennyire szexi! Felemelem a szoknyát egészen a derekáig, és így, magasba meredő karral figyelem, ahogy nyújtózik előttem a széken. Lába és a feneke tökéletes látványt nyújt. Ráadásul tanga van rajta! Jesszusom buggyan ki belőlem. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Itt van, szinte a szemem előtt ez a bódító fenék, nincs más hátra, bele kell harapnom. Felmordulok, és megcsípem a húst. Annyi mindent akarok tenni ezzel a fenékkel, és ezzel a testtel! ‒
Harper libabőrös lesz az érintéstől, felnyög, és mindketten kiesünk a szerepünkből. Ahogy rám néz, mintha azt mondaná: atyaég! Összeszedi magát, és visszabújik a könyvtáros kisasszony szerepébe. Tilos az érintés a terem polcainál! mutat rosszallón rám. Csak a csendesebb sarkokban engedélyezett, egy feltétellel ‒
‒
‒
‒
folytatja, majd végighúzza az ujját az államon, és a fülemhez hajol. Meg kell mutatnod a könyvtárosnak a hosszú, vaskos farkadat. Ez a nő elképesztő! Tűzijáték robban az ereimben, kínzó vágy gyúl bennem. Máris kőkemény vagyok, azonnal akarom őt. Egy pillanat alatt levetkőzöm, és élvezem, ahogy végigméri meztelen testemet. Tekintete mohón siklik végig a mellkasomon, a karomon, a hasamon át egészen a péniszemig. Kézbe veszem az ékességem, hüvelykujjammal megsimítom a makkomon megjelenő cseppeket, majd a szájába dugom a nedves ujjamat. Harper piros ajka közé kapja, és kéjes nyöszörgés közepette lenyalja. Elkapom a derekát, leemelem a székről, talpra állítom, majd a helyére ülök és a dohányzóasztalon lévő óvszer felé biccentek. Ez itt a könyvtár legcsendesebb zuga, legalábbis addig, amíg nem kezdesz el vad, buja h angon sikongatni. Harper felkapja a kotonokat és kinyit egyet, én közben letolom ‒
‒
a bugyiját, és már attól majdnem elélvezek, hogy meglátom a punciját. Duzzadt, és máris nedvesen csillog. Egyértelműen kíván. Végigsimít meredező farkamon, és elismerően mordul fel, amikor megérzi, mennyire kell nekem. ‒
‒
Nick. Meg kell tanítanod, hogyan kell ezt feltenni mondja halkan. Őszinte leszek. Imádom, hogy nem tudja. Elveszem tőle a gumit, és jó tanárként folytatom. Fogd az ujjaid közé a végét. Bólint, és végrehajtja a feladatot. Most pedig görgesd lefelé. ‒
‒
Elmosolyodom, miközben szorgoskodik. Most pedig pattanj a farkamra mutatok a masszív dorongra, ő pedig egy határozott mozdulattal átlendíti rajtam a lábát, és azonnal magába fogad. Jesszusom, Harper! Annyira fel tudsz húzni! sziszegem, miközben le-föl jár rajtam. Ahogy te is engem rebegi és tovább nyargal, keze a vállamba kapaszkodik. Minden ruha rajta van, csak a bugyi hiányzik, én pedig egy szál semmiben ülök alatta. Imádom ezt a szerepcserét. Annyira szexi vagy! Az én könyvtáros kisasszonyom elveszi az eszem! Honnan jön ez az ábrándkép? Képtelen vagyok gondolkodni. Válaszolni se igazán sikerül, de ha már muszáj, hát legyen. Nem tudom. Csak úgy jön. Kezembe fogom a csupasz fenekét, és markolászni kezdem, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
amitől Harper egyre kéjesebben nyög fölöttem. Miért szereted, ha megfogom a feneked? Nem tudom válaszolja lihegve. Csak úgy szeretem. Csak így. Csak úgy. Hát ilyenek vagyunk mi ketten. Szikrázik ‒
‒
‒
‒
körülöttünk a levegő, és ez így van jól. Kezem közé fogom az arcát. Engedd ki a hajad a kedvemért. Felnyúl, és kiszabadítja a vörös tincseket. Lassan, lágy hullámokban omlik a haja a hátára, kezem azonnal ott van. Beletúrok, másik kezemmel a csípőjét tartom egy helyben. Harper mozgása egyre hevesebb, már érzem, hogy nincs sok ‒
hátra. Keményebben fogom, én is mozgatom, irányítom a ritmust, nézem a gyönyörtől átváltozó arcát. Háta megfeszül, a teste rám simul, aztán felsikolt, és egy állatias, hosszan tartó, mély morajlás következik. Haját a csuklómra tekerem, és az orgazmusa közben keményen döngetem, mélyen elmerülök benne, amíg a saját testem is belereng. Elvesztem. Átölel, megcsókol, a keze nem ereszt. Nem akarom, hogy vége legyen, nem akarom, hogy ne legyen. Azt akarom, hogy Harper rám is olyan kínzón vágyjon, amennyire a péniszemre. Pokolba az egésszel, már ezt akarom. Csak ezt.
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET Gino a magasba emeli pezsgőspoharát. Emelem poharam a legnézettebb éjszakai tévéműsor szülőatyjára! A csatorna tengernyi csillogó, jól öltözött vezetője, ügynöke, hirdetője és egyéb szórakoztatóiparbeli híresség éljenez és tapsol körülöttem. Mondok egy rövid beszédet, Gino pedig fellendíti a kezem, mint a bíró a győztes bokszmeccs után a győztesét. Ez az ember még sokra viszi! Hamarosan ő lesz a tévézés legnagyobb szenzációja. Csak figyeljetek! A tömeg ujjong itt, ebben a nagyon elit, zártkörű helye n. Csak nehogy elmenjenek a nézők! teszem hozzá mosolyogva, mert tudom, hogy Gino imádja ezeket a szóvicceket. Finoman belém bokszol, aztán megissza az italát, majd félrevon a tölgyfából készült bárpult végéhez. Hammer. Tylerrel hétfőn találkozom. Minden összeáll majd, a jó hírek a küszöbön vannak már mondja csillogó szemmel. Bármikor érnek ide, nekem megfelel válaszolom, tekintetem Harperen pihen. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
A vörös bársonybokszban vár rám, itala a sötét faasztalon gyöngyözik. Halvány mosolyt villant felém, a szája aprócska mozdulata egyszerre kihívó és bájos, mintha csak nekem szánta volna. Jól elraktározom magamban ezt is, hiszen alig
negyvennyolc óra, és a mi kettősünk a múlté. Fenébe. Szeretném lelassítani az időt, hogy az előttünk álló két nap egy évig tartson. Gino követi a tekintetem. Ó! mondja pajzánul, majd megnyalja a szája szélét. most is elhozta a barátját! Bólintok. Nincs mit mondanom neki Harperről. Elismerően néz rám. Igazi szépség! mondja, aztán halkabban folytatja. amit a vöröshajú nőkről mon danak? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Hát
Igaz,
Jaj, ne! Ugye nem… Mi a…? Gino vágyakozva felsóhajt. Mit nem adnék egy kis… Az arcom megfeszül, egyenesen a szemébe nézek. Minden tiszteletem az öné, de itt az ideje, hogy felhagyjon ezzel. Minden egyes alkalommal ilyesmivel jön elő, ha ő velem van. Gino meglepetten fordul felém. Hogy mondja? Nem érdekel, ha felbőszítem. Nem érdekel, ha nem hosszabbítja meg a szerződésemet hétfőn, amikor Tylerrel találkozik. Unom már ezeket a kisded játékait, és pökhendi, nekem mindent szabad személyiségét. Ez egyszerűen udvariatlan. Mutasson több tiszteletet a nők iránt. Gino válla lesüllyed. ‒
‒
‒
‒
‒
Nem állt szándékomban tiszteletlennek lenni motyogja. Helyes vágom rá, bár egy szavát sem hiszem. Most pedig, ha megbocsát… Ott hagyom, és Harperhez megyek, gyengéden átkarolom a ‒
‒
‒
‒
‒
vállát. Ginónak akkor sem lenne nála esélye, ha eljönne a zombiapokalipszis, és ő lenne az egyetlen férfi a Földön. Harper ma este velem van, ő soha nem érhet hozzá, úgyhogy irigykedjen csak, ha nincs jobb dolga, hogy én megérinthetem. Szia, szépfiú! üdvözöl Harper kedvesen, és én rendesen meglepődöm. Ez egyáltalán nem tipikus köszöntés tőle, de végül átadom ‒
‒
magam az újszerű bóknak, és kiélvezem, pláne hogy érthetetlen izgatottság lesz úrrá rajtam miatta. Azt kell mondanom, hogy észvesztően jól néztél ki odafent. Valóban? kérdezem, és készen vagyok még több hízelgést elviselni tőle. Harper bólint, majd végigmér. Vágyakozó pillantása a mellkasomra és a karomra összpontosít. Keze végigsimít a bicepszemen; hát mégis megérte minden súlyemeléssel töltött óra. Nem tudom levenni rólad a szemem. A hajad, a borostád, az izmos karod. Odavagyok az egész csomagért folytatja búgva, és az utolsó szavai felébresztik a lábam között pihenő hímtagot. A merevítő varázslat újra működik. Később a nyelveddel is megízlelheted a csomagomat, Buja Hercegnőm súgom a fülébe szenvedélyesen. Harper meglepettséget színlelve a szájához kap. Ó, te jó ég! Ennyire egyértelmű lett volna, hogy ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
tárgyiasítalak? Nem. Az lesz egyértelmű, hogy mennyire imádom, ha tárgyiasítasz, miután pár perc múlva elmegyünk innen. Meg kell szabadulnunk ettől a duzzadó csomagtól odalent. Valahogy ‒
‒
‒
úgy, ahogy a ceruzát tünteted el azzal a homlokomra csapok. Basszus! Ez is csak ront a helyzeten! Hiszen már láttam, hogy csinálod meztelenül! újabb csapás a fejemre. Meztelen! Azt mondtam, meztelen! Ez aztán végképp nem segít a banánfán a nadrágomban. Te vagy a hibás, Harper! Tudom! Banánturmix! Aú! Igazi erekciógyilkos vagy! Köszönöm szépen, hogy elém ‒
‒
‒
‒
vetítetted ezt a rémes képet. Örülök, hogy segíthettem mondja, miközben a mostanra már elképesztően terhes Serena tart felénk. Felállok, és segítek neki leülni, bár hevesen ellenáll. Nem kellene már elmenned szülési szabadságra? szegezem neki a kérdést. Húúú! mon dja, és elhelyezkedik a bársonykanapén. Mikorra vagy kiírva? kérdezi Harper aggódó tekintettel. Serena fújtat, felemeli a kezét, pislog és a fogát csikorgatja, mintha számolna valamit. Kábé egy évvel ezelőttre. Legalábbis úgy érzem válaszol, és mély levegőt vesz megint. Hozhatok vizet vagy valami mást? ajánlkozik Harper. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Esetleg elmulaszthatnád ezeket az összehúzódásokat. Elkerekedik a szemem. Összehúzódások? Serena. Komolyan beszélsz? A leendő anyuka hangosan felnevet. ‒
Bárcsak úgy lenne! Már öt összehúzódásaim vannak. Megdörzsölöm a homlokom. Nem beszélhetnél érthetőbben? ‒
napja
Braxton
Hicks
‒
Serena hátrasimítja göndör, fekete haját, és oldalról rám sandít. Te nem tudod, mi az? Serena. Huszonkilenc éves, facér, városi srác vagyok. Ötletem sincs, miről beszélsz. Megtennéd, hogy felvilágosítasz? óslófájás, tátogja felém Harper. Gonosz, lényegében trükkös összehúzódások. Azt hiszed, ‒
‒
‒
végre kinyomhatod magadból a kis démont, pedig csak téves riasztások avat be a női dolgokba Serena szuszogva. Biztos volt egy újabb, mert megint pislog és most már az asztalba kapaszkodik. Serena szólal meg Harper lágy hangon. Azt hiszem, jobb lesz, ha kiviszünk innen. Á, nem kell. Jól vagyok. A munka hőse vagy szólok most közbe én. Ez egyáltalán nem tesz jót a babának. Engedd, hogy hazavigyünk. Az én anyám is munkamániás volt, nem lesz semmi baj. Örülök, hogy itt vagyok. Legalább lefoglal, és nem csak a másodperceket számolom fúj egy újabb hatalmasat. De tudod, mit? Azt h iszem, megint pisilnem kell. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Serena és az asztalnak támaszkodik. Nekemfeltolja is állmagát, fel segítőkészen Harper, és elkíséri a mindjárt megszülő Serenát a mosdóba. Az órámra pillantok. Úgy tűnik, elég időt töltöttem itt ahhoz, hogy Gino boldog legyen. Írok ‒
‒
Harpernek egy üzenetet, hogy kint várok rá, és szépen kisétálok a hűvös, őszi levegőre. Miután kiértem, újra ránézek a készülékre. Nincs válasz. Írok egyet Tylernek, felvilágosítom a nem túl fényes csörtéről Gino és köztem. Az ajtó felé fordulok. Harper még mindig sehol. Rákattintok a Facebookra és végigpörgetem az üzenőfalam. Fél perc múlva Harper hangja csendül fel a hátam mögül. Nagyon gyorsak, nézd! Már itt is van! Harper Serenát támogatja ki az ajtón, és vadul integet felém, hogy menjek utánuk. Egy fekete SUV felé sietnek. Futva érem csak utol őket. ‒
Mi történt? Elfolyt a magzatvize világosít fel Harper nyugodtan. Hívtam egy Ubert. Már itt is van. Máris? adok hangot meglepettségemnek, és magam sem tudom, hogy Harper Uber-rendelési képességeiről vagy a szülésről beszélek-e. Kinyitom nekik az ajtót, Harper Serena után ül be, aki még mindig görcsösen szorongatja a kezét. Behuppanok én is. Én még az életben nem csináltam ilyet, és talán nem olyan bonyolult egy szülés, de most végtelenül hálás vagyok azért, hogy Harper itt van velem. Azt se tudom, mit kell ilyenkor csinálni. A Mount Sinai Roosevelt kórházba megyünk szól Harper a sofőrnek, bár ő már jól tudja, mi a célállomás, hála a csodás applikációnak. És taposson bele! teszi hozzá, aztán újra megszorítja Serena kezét. Mindig is ki szerettem volna ezt próbálni! ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Serena elneveti magát, aztán felém nyújtja a telefonját. Hívd fel Jaredet. Mondd meg neki, hogy jöjjön a kórházba. Erre képes vagyok. Megnyomom a gombot, Jared azonnal felveszi. ‒
‒
Szia, drágám! Minden rendben? Már majdnem végeztem ezzel a szerződéssel. Helló, Jared, Nick Hammer vagyok. A partin megindult Serena szülése. Úton vagyunk a kórházba. Egy barátommal, Harperrel visszük oda. A háttérben szék csikorgása és papírok suhogása hallatszik. Köszönöm, haver! Tíz perc múlva ott leszek! ‒
‒
Leteszem, és a két nőhöz fordulok. Döbbenetes, milyen nyugodtak mindketten, miközben én azt sem tudom, mit gondoljak. A gyerekdolog számomra ismeretlen terep. Fogalmam sincs, hogyan kell megfogni egy kisbabát, vagy hogy mi egy jóbarát szerepe, ha megindul a szülés. Harper persze gond nélkül feltalálja magát, bátorítón fogja Serena kezét, és együtt számol vele a fájások között. Pár sarokkal később az autó sávot vált, Serena pedig szitkokat szór felém. Nem fogom Ubernek hívni a gyereket, ha itt születne meg, ebben a kocsiban! Muszáj nevetnem. A Taxi még szóba jöh et? Serena elmosolyodik, és nem sokkal később már a kórház bejáratánál vagyunk, a Tizedik sugárúton. Kisegítem a kocsiból, és azonnal a sürgősségi osztályra visszük. A férje már ott vár ránk. Gyorsan ideért. Jared magas és erős, dús fekete haja van, és ő is szemüveges. Találkoztunk már párszor, lévén hogy ő is a ‒
‒
szórakoztatóiparban dolgozik. Nagyon hálás vagyok! mondja aggódó, várakozásteli tekintettel. Neki köszönd mutatok magam mellé. Harper hozta ide. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Sok szerencsét a babához! Szorítok nektek! integet Harper kedvesen. Elsétálunk, és meg kell mondanom, az este ilyetén fordulata némiképp letaglózott. Megdörzsölöm az államat, próbálok valami értelmeset mondani, de nem találom a szavakat. Harpernek bezzeg ez is megy. Hát nem csodálatos, hogy pár órán belül az életük teljesen ‒
megváltozik, és egy kisbaba lesz a karjukban? kérdez fátyolosan csillogó szemmel. Jaj, nekem! Hát ő is egy olyan lány? Imádom a gyerekeket teszi ho zzá lelkesen, és ez a válasz. Csak nem anyasági lázban égsz? buggyan ki belőlem a kérdés óvatlanul. Harper elfintorodik. De. Minden vágyam, hogy huszonhat éves, egyedülálló anyuka legyek itt, New Yorkban. Most komolyan, Harper. Szeretnél gyerekeket? Hm. Nem ma este, Nick. De valamikor? Majd egyszer. Valamikor a jövőben. Ha eljön a pillanat. És ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
igen, szeretem a gyerekeket. Te nem? Megvonom a vállam. Fogalmam sincs. Még sosem gondolkodtam ezen. Harper megtorpan, csípőre teszi a kezét, és rosszallón néz rám. ‒
Baromság. Hogy mi? Nem hiszem el, hogy még sosem gondoltál rá. Soha a büdös életben. Komolyan azt mondod, hogy a gyerekvállalás még ‒
‒
‒
soha, semmilyen körülmények között nem fordult meg a fejedben? kérdezi a fejemet böködve. Pedig így igaz. Minden erőmmel a munkámra és a műsoromra koncentráltam, mert imádom, és ez az óta így van, hogy végeztem a főiskolán. Ez fontos dolog. Nincs időm gyerekvállaláson merengeni. Harper bólint, és n agyot sóhajt. ‒
‒
Értem. Hát persze. Úgy mondod ezt, mintha ez rossz lenne. Harper megrázza a fejét, és rám mosolyog. Nem, nem rossz. A munkád a szenvedélyed, ezt teljesen megértem. Ennek van értelme, sőt én is így érzek. De az én munkám gyerekek közé visz, így azt hiszem, teljesen normális, hogy egy nap én is szeretnék egyet. Talán nem is olyan soká. Az viszont biztos, hogy ha Serena hazamegy a kicsivel, én mindenképpen szeretném megölelgetni. Megölelgetni. Mintha valami idegen nyelven beszélne. Az elmúlt egy órát ezen az ismeretlen bolygón, babaföldön töltöttük, és én egyáltalán nem szeretnék a közeljövőben újra ellátogatni ide. Még akkor sem, ha még mindig ámuldozom azon, hogy ilyen profin kezelte a helyzete t. Honnan tudtad, h ogy mit kell csinálni? Mármint Serenával. Harper elneveti magát. Nem nagy dolog. ‒
‒
‒
‒
‒
Már hogyne lenne az! Én azt se tudom, mi az a Braxton Hicks. El se merem képzelni, mi történhetett a mosdóban, amikor elfolyt a magzatvize! És kérlek, ne is mondd el! emelem a magasba a kezem. Egyszerűen csak örülök, hogy ott voltál. ‒
‒
‒
Én is. Serena miatt. A kérdésedre válaszolva, a barátnőm, Abby részt vett egy elsősegély-tanfolyamon, amikor bébiszitterkedni kezdett, és megkért, hogy menjek el vele. Úgy gondoltam, nem árthat, hiszen a munkám során is jól jöhet, ha valaki esetleg megsérülne vagy ilyesmi. Az egyik, amit ott tanultam, az volt, mit kell tenni, ha valakinél megindul a szülés. ‒
És a kocsit is erővarázsoltad valahonnan teszem hozzá. Megvonja a vállát. A zseniális Uber-rendelési képességeimről csak annyit, hogy varázslatos ujjaim vannak! Megcsókolom a tenyerét, aztán minden egyes ujját. Nagy rajongója vagyok ezeknek a kezeknek vallom be, és most először nem úgy értem. Szeretem fogni a kezed azzal összefonom az ujjainkat. Én is. Harper szeme hirtelen felcsillan. Figyelj! Nem veszünk valami ajándékot Ubernek? Zavartan nézek vissza rá, ő pedig hozzám simul. A babának, te buta! Megállhatunk a könyvesboltodnál. Épp ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
útba esik hozzád menet. Legyen! Kicsivel később belépünk a boltba, és a meglepetéstől leesik az állam. ‒
Szentséges ég! Pislogok egyet. Aztán még egyet. Hosszú, fekete haj. Igéző, ezüstszürke szempár. Göm bölyded arc. Tíz, talán tizenöt év korkülönbség. Pont olyan csodaszép, mint amikor először megláttam. Nem képzelődöm. A romantikus regényeknél J. Cameron piros körmei simítják a könyveket.
HARMINCADIK FEJEZET A polcok fölött elkapja a pillantásomat. Kellemes meglepetésről árulkodik a mosolya. J. Cameron szűk farmerban, fekete magas sarkúban és testhez simuló, piros felsőben lép elő. Nick! Hangja tökéletesen illik a hivatásához. Ad egy puszit az arcomra. Összerezzenek. Csak nehogy Harper rossz néven vegye ezt! Szia, Jillian. Hogy vagy? kérdezem. A torkom kiszáradt, ahogy kimondom a nevét. Harperre nézek, akinek az arca semmit sem árul el. Remekül! Nemrég jöttem vissza Olaszországból. Az új könyvem épp most jelent meg, holnap dedikálást tartok itt. Mindig megnézem a helyet, még előző este azzal Harper felé fordul, és kezet nyújt neki. Jillian vagyok, J. Cameron, ha úgy jobban tetszik. Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Máris irigylem a haját. Harper vagyok. Én pedig a képzeletbeli karaktereit irigylem. Nekik jutnak a legszebb éjszakák mutatkozik be Harper, majd lopva rám kacsint, én pedig majdnem elájulok. Ördög és pokol! Máris izzadok. Egyáltalán nem akarom, hogy ez ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
a beszélgetés a jól ismert mederbe terelődjön. Hálószobai intrikák, és Jillian „képzeletbeli” karakterei. Ugye milyen jó nekik? mosolyodik el ismét Jillian. És mi szél hozott titeket ebbe a könyvesboltba ma este? ‒
‒
‒
Harper segített egy kisbaba világrajövetelében buggyan ki belőlem, és gyorsan megszorítom a kezét, hogy kimutassam, mennyire büszke vagyok rá. Majd nem sokkal később rádöbbenek, hogy pontosan úgy ‒
‒
viselkedem, mint Harper Simon közelében. A pulzusom az egekben. Több mint furcsa, hogy a volt és a jelenlegi szeretőm kétméteres körzeten belül tartózkodik. Harper mindent tud arról, amit Jilliannal csináltunk, h iszen olvasta a könyvét, és én semmi mást nem akarok, csak megnyugtatni Harpert, hogy az semmit nem jelentett nekem, és hogy hozzá képest mindenki csak gyenge utánzat. Milyen izgalmas! Harper szokás szerint alulértékeli a tetteit. Csak hívtam egy Ubert, amikor elfolyt a magzatvíz a női mosdóban. Megrázom a fejem, és megszorítom a kezét. Nem, Harper csodálatos volt. Megnyugtatta a kolléganőmet, Serenát, amíg a kórházba értünk, és biztosította róla, hogy minden rendben lesz teszem hozzá, és Harper felé fordulok, hátha elkapom a tekintetét, és kiolvashatom belőle a gondolatait. Vajon féltékeny? Netán zavarban van? Esetleg idegesíti a helyzet? Szeretném elmondani neki, hogy nem is gondolok más nőkre, nem fantáziálok senki másról. Ő az egyetlen, akit akarok, mindenféle alakban, mindenféle módon és mindenféle formában még hosszú h ónapokon át. Sajnos nem néz rám, ehelyett a bolt h átsó része felé mutat. El kell mennem a mosdóba. Sajnos korábban nem volt rá ‒
‒
‒
‒
‒
lehetőségem. Ennyi, már el is tűnt. Most már csak Jillian és én állunk itt, az újdonságok társaságában. Egy szeletnyi múlt találkozik a jelennel. ‒
‒
Remekül festesz mondj a, és megsimítja a vállama t. Az érintése semmilyen hatással nincs rám. Csupán barátságot érzek, ennyi az egész. Te is udvariaskodom. Jillian szemöldöke megemelkedik, és elsimít egy kósza tincset a homlokomból. Valaki szerelmes. ‒
‒
‒
Szerelmes vagy? Ez nagyszerű! Örömöm teljesen őszin te, már mosolyogni is tudok. Nem. Rólad beszélek. Meglepődve tiltakozom. Ez nevetséges. Nem, nem az. Én meglátom az ilyesmit. Mert író vagy? Mert sosem néztél rám úgy, ahogy rá. Alig bírom felfogni, amit mond. Nem tudom, mit kezdjek ezzel. A volt barátnőm elemezget. Inkább elfordulok. Sosem akartad. Az nem erről szólt. Tudom, de talán ő pont ezt akarja azzal a mosdó felé biccent. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mégis miért mondod ezt? Mert látom. Mindkettőtökön. Szemforgatással próbálom jelezni, hogy mennyire nevetséges, amit sugall. ‒
Ha te mondod… Az igazság viszont az, hogy egyáltalán nem akarom elhessegetni a témát. Jillian okos, és általában jók a megérzései. Gondolkodj el ezen. Valami biztos hogy van köztetek. ‒
‒
Nem érdekel a téma, de mégis azon agyalok, vajon lehet-e benne valami. Talán Jillian rájött valamire, amit én még nem tudok Harperről? Nem lehet igaza, ugye? Abszolút képtelenség, hogy igaza legyen. Nem is kellene foglalkoznom ezzel. Hagyjuk ezt. Huss, már el is tűnt, mint nyúl a kalapban. A tagadásnak viszont már hűlt helye, és most itt állok, a gondolat belemászott a fejembe, és a szívem egy ritkán érintett szegletében kezd gyökeret verni. Tényleg így gondolod? kérdezem sokkal békülékenyebben. Jillian már épp válaszolni készül, amikor Harper visszatér hozzánk. Mennem kell. Szépnek kell lennem holnap. Örülök, hogy találkoztunk! fordul Harperhez, majd még utoljára rám néz. Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen. Tényleg így gondolom aztán egy apró szünet után még hozzáteszi. Szerintem holnap fordulat várható, és én már alig várom. Jillian sarkon fordul, és elsétál. A válaszomat megkaptam, ráadásul úgy intézte, hogy Harper nem sejtheti, miről is volt szó. Arra gondoltam, hogy megvehetnénk Ubernek a Ta láld ki, mennyire szeretlekcímű mesekönyvet. És egy példányt a Harry Potterből is! Idősebb korára. Tökéletes lesz. Az a legfurcsább, hogy Harperrel ajándékot vásárolni egy ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
kisbabának egyáltalán nem furcsa, sőt. A maga módján elég jó érzés. ✴✴✴
Nagyon szép dolog, hogy jóban vagy valakivel, akivel korábban együtt voltál jegyzi meg Harper, miután bezárom a lakásom ajtaját magunk mögött. Igen, az. Persze nem mondanám, hogy jóban vagyunk. De a könyvesboltban úgy tűnt, remekül elvagytok. Hiszen ismerjük egymást, de sose voltak mélyebb érzéseink ‒
‒
‒
‒
‒
egymás iránt. Nekidőlök a konyhapultnak, kabátomat a bárszékre dobom, és leteszem a Serena kisbabájának vásárolt könyveket. Harper is kibújik a kabátjából. Zavart, hogy belefutottunk? teszem fel végre a kérdést, és megfogom a kezét. Nem tudtam megállapítani, mit gondolsz, de reméltem, hogy nem vagy dühös. ‒
‒
‒
Harper megvonja a vállát. Nem voltam, de az igaz, hogy kissé furcsa volt a helyzet. Talán azért, mert úgy érzem, nem tudnék versenyezni vele. Megrázom a fejem, és közelebb húzom magamhoz. Álljunk csak meg. Nincs itt semmiféle verseny. De te őt választottad annak idején, velem pedig csak azért csinálod, mert megkértelek rá. ‒
‒
‒
Előreesik a vállam. Nem hiszem el, hogy ezt gondolod. Ez nem kényszer vagy kötelesség számomra. Régóta veled érzem a legjobban magam. ‒
Legjobban. Jó, talán nem ez a legromantikusabb, amit mondhattam, de nem tudom, pontosan miről is beszélgetünk most. Hogyan kellene megnyugtatnom afelől, hogy csodás nő? ‒
‒
Én is jól érzem magam vágja rá kedvesen. Megpróbálom leolvasni az arcáról, mi jár a fejében. Vagy inkább a szívében! És az a valami vajon mennyire hasonlít arra, amit én érzek. Képtelen vagyok kitalálni, pedig muszáj megtudnom. Ha a legkisebb esély megvolna rá, hogy ugyanazt érzi, mondanom kellene valamit. Például azt, hogy nem akarom, hogy ennek köztünk vége legyen. Mi a baj, Harper? Nagyon elgondolkodtál… Elsimítok egy tincset a homlokából. A szájába harap, elfordul, aztán visszanéz rám, aztán megszólal. Azon tűnődöm, hogy mi is ilyenek leszünk-e. A szavak úgy potyognak ki az ajka közül, mint a pattogatott kukorica. ‒
‒
Hogy mi? kérdezek vissza, és a szívem zakatolni kezd. Most először beszél velem így. Talán mégis van remény? Lehet, hogy Jillian beletrafált? Jesszus! Remélem, hogy beletrafált! Harper vesz egy nagy levegőt, és kiböki. Barátok maradunk mi is? A remény apró lángja fájdalmas halált hal. Nem kapok levegőt. Végtelenül elszomorít, amit hallok, pedig csak erre számíthattam. Az elejétől jól tudtam. Mindig is azt sugallta, hogy nem én vagyok az, akivel randizni akar. ‒
‒
‒
Ettől még piszok nehéz. Hát persze nyögöm ki, és hatalmas mosolyt villantok, nehogy észrevegye a csalódottságomat. Igaz, hogy rémes lesz, ha már nem élvezhetjük egymás testét, ‒
‒
de a barátsága elvesztése még fájdalmasabb lenne nekem. A legjobban talán mégsem volt annyira helytelen kifejezés. Harper és én valóban nagyon jól érezzük magunkat együtt, és el sem tudom képzelni, hogy ne legyen része az életemnek. Az elmúlt időszak volt a legizgalmasabb, legcsodásabb, legjobb, amit valaha mással töltöttem. Ha ennek egy szakítás, vagy egy párkapcsolati félreértés vetne véget, az sokkal rosszabb lenne. Hiszen ezt akarod, nem? Harper bólint. Szeretném, ha barátok maradnánk. Te és Jillian meg tudtátok oldani. Magunknak is ezt szeretném. Szeretném, ha eljárhatnék a dedikálásaidra, és továbbra is megmenthetnélek a veszélyes nőszemélyektől. Szeretnék mosószert venni neked, hogy kitisztíthasd a ruhádból a csokit, amit rád öntök. Ha pedig ‒
‒
valaha el kell bénázni egy bowlingmeccset, szeretném, ha én lennék az, aki mellégurít hadarja szinte egy levegővel. Szeretnék veled, Spencerrel és Charlotte-tal vacsorázni, vagy csak kutyát sétáltatni az öcséddel együtt. Ha pedig valaha új zuhanyzód lesz, szeretném, ha elmehetnék veled kivála sztani. Istenem! A szavai egyszerre jelentik a mennyországot és a poklot! Teljesen egyértelmű, mit akar mondani. Ha ennek vége. Mert vége lesz. Muszáj. Volt eleje, tehát lesz vége is, ahogy az összes többinek ezelőtt. Akárhogy is, nekem úgy fog hiányozni Harper, ahogy még senki. ‒
‒
Bárcsak elmondhatnám neki, hogy sokkal több akarok lenni, mint egy kerítő, vagy egy haver, de ha bevallanám, kockára tenném a barátságunkat. Nem? Erre nincs megoldókulcsom. Az ágyban magabiztos vagyok, de most a leghalványabb ötletem sincs, mit tenne, ha megtudná, nem a tanára, h anem a pasija akarok lenni. A jól ismert utat választom. Harper. Jó lesz, ha az életem része maradsz, mert úgy sokkal jobb. És ha valaha szükséged lenne… Nem fejezem be a mondatot, mert nem is tudom pontosan, mit tettem érte. Randizási tanácsokat ajánlottam neki, kinevettem ‒
egy pasit, aki szmájlit küldött neki, és megmutattam neki, milyen a töb bszörös orgazmus. Hát ennyi lenn ék az ő életében? Ha bármire szükséged van, rám mindig számíthatsz. Elmosolyodik, de ez most az a fajta, ami a szemében nem tükröződik. Elvinnél holnap a vasútállomásra? Hayden zsúrja után el kell mennem Connecticutba délután. Emlékszel? ‒
‒
Bólintok, és próbálok nem Simonra gondolni, akit Hayden zsúrja azonnal eszembe juttatott. Valamikor a héten szólt, hogy lesz pár megbízása a hétvégén. Néhány korábbi manhattani ügyfele kiköltözött a városból, és azokhoz megy vonattal. Megkért, hogy amíg távol van, etessem meg Fidót. Az már nem világos, hogy miért kellene kimennem vele a pályaudvarra, de azért megteszem. Hát persze. Kivinni a vonathoz egyáltalán nem illik bele abba a képbe, ami kezd körvonalazódni előttem őt illetően. Egyszerűen nem ezt ‒
akarom Harpertől, de nem kapaszkodhatom egy romantikus regényíró képzelgésébe. Jillian mindig is az igaz szerelemben hitt. Abból él, hogy ehhez hasonló történeteket vet papírra. Egy kislány beleszeret a bátyja barátjába, és a szexkurzusból egyszer csak boldogan élnek, míg meg nem halnak történet lesz. Ez itt viszont nem egy lányregény, ez a valóság, ami tele van köcsög főnökökkel, viszonzatlansággal, és olyan pasikkal, akik nagyon szerencsések, és megkapnak mindent, amit az élettől, a művészettől vagy a hivatásuktól vártak. Mégis ki lenne olyan bolond, hogy azt hinné, mindent megkaphat, ráadásul még az igaz szerelem is rátalál? Nem vagyok dühös. Nem vagyok negatív. Realista vagyok. Harper Holiday mindig is az életem része lesz, én pedig nem vagyok az a hősszerelmes típus. Vérbeli monogám vagyok, és ezeknek a mámoros éjszakáknak hamarosan vége lesz. Megfogom a blúzát, magamhoz húzom, testünk összesimul. Harper. Szeretném, ha tudnád, mennyire élveztem mindent, amit együtt csináltunk. ‒
Én is, Nick. Én is birizgálja a hajamat. Nem akarsz a hűtődhöz kötözni? Kacagnom kell. Nem. Valami mást akarok. Mégis mi lenne az? kérdezi, és a tekintetéből látom, hogy teljesen sebezhető. Szeretnélek magamévá tenni. Ahányszor még lehetséges. Homlokunk összeér, ajkam az övéhez simul. Akkor tegyél magadévá. Egy újabb forró éjszakát töltünk együtt, és én végig hallom a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
fejemben az óra ketyegését. A visszaszámlálás elkezdődött.
HARMINCEGYEDIK FEJEZET A Hatvanhatodik utcán járkálok fel-alá. Beletúrok a hajamba, és megnézem a telefonom. Megint. Nem zavar, hogy Simonnal van. Egyáltalán nem vagyok féltékeny. Újra megnézem, n incs-e üzenet. ésem. Segítettem összepakolni, és még beugrunk egy kávéra a zsúr után. Minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ne csikorgassam a fogamat. Harper egy barát, és az is marad. Apámra és az ő jógamantráira gondolok, a nyugodtságára. Mindig higgadt, mindig kiegyensúlyozott. Igen, ez vagyok én. Az élet szép, és én szerencsés vagyok. Hideg vagyok, mint a Hold felszíne. Meg sem rezzenek attól, hogy Harper Simonnal kávézik, mielőtt a pályaudvarra vinném, ki tudja, miért. Nekem is van kávém. Ennyi. Amikor Harper feltűnik a sarkon, mellette Hemsworth apuci, kezükben papírpohár, Simon bal kezében a kicsi Hayden, mély levegőt veszek. Azt hiszem, ő jobb is Harpernek. Harper szereti a gyerekeket. Ráadásul akar is. Nagyon jól bánik velük, én pedig még azt sem tudom, mi az a Braxton Hicks összehúzódás. Ha a barátja leszek, nem szabad féltékenykednem.
Egyre közelebb érnek, és én előveszem a legszebb, legboldogabb, legragyogóbb, nincs nekem semmi bajom mosolyomat. Szia, Harper. Hogy vagy? azzal Thorhoz fordulok. Mi újság, ‒
‒
‒
Simon? Jól sikerült a zsúr? Hayden szólal meg először. Ez volt a legjobb a világon! Csodálatos Anna a legnagyobb varázsló! Valóban mesés volt lelkendezik Simon. Nem, nem akarok húsleveskockát tenni a zuhanyrózsájába. Nem, nem akarom a fogkrémes tubusát sajtkrémmel feltölteni. ‒
‒
‒
Mert már tizenhat éves korom óta egyáltalán nem csináltam ilyesmit. Felnőtt férfi vagyok, nem fogom nagydobra verni, hogy rosszul érzem magam. Egyébként is, Harper barátja leszek még akkor is, ha ezzel a pasassal randizik majd, és az ő kedvéért veszi fel a pillangós bugyit. Felhős lesz a tekintetem a gondolattól, és egy mozdulattal összeroppantom a kávéspoharamat. Természetesen a maradék barna folyadék a járdán landol. Hoppá. Hemsworth : Nick 1 : 0. Minden rendben? kérdezi Harper, miközben a szemetesbe dobom a megsemmisült papírpoharat, és igyekszem letörölni a kezemről a kávét. Felnevetek. Nem kellett volna ennyit súlyzóznom a héten! Észre se vettem, milyen erős lett a karom! ‒
‒
‒
Az apu is nagyon erős! kiáltja Hayden, és a magasba emeli Simon karját. Igen, a karizom-szépségverseny egyik esélyese áll előttem. Picsába. ‒
‒
‒
‒
Igazi szupersztár! fokozza tovább a kislány. Így szokott nevezni mondja bocsánatkérő hangon Simon. Egyáltalán nem igazságos, hogy úgy néz ki, mint egy filmcsillag, ráadásul erős, mint a bivaly. Olyan érzés ez, mint amikor megtudod, hogy a kedvenc atlétád az összes pénzét állatmenhelyeknek adja. Nagyon édes jegyzem meg, és esküszöm, senki sem ‒
‒
‒
‒
hallhatja az indulatot a hangomon. Annyira jól álcázom magam! Harper egyébként se venne észre semmit. Valószínűleg elpirult, és képtelen egy értelmes mondatot kinyögni álmai pasija közelében. Simon szólal meg most, és az apuka felé fordul. Köszönöm a kávét. Abby nagyon fog örülni, ha megkeresed. Egy hét múlva végez a mostani helyén, és mivel ő az egyik legjobb bébiszitter, jobb lesz, ha felcsíped csettint az ujjával Harper, és elneveti magát. Simon is nevet. Máris felhívom. Mégis mi ez az egész? Harper nem hebeg, teljesen normálisan beszél. Egyáltalán nincs zavarban. Azért várd meg, amíg elbúcsúzunk viccelődik az éles nyelvű barátom. Ott a pont! Jól van, most már megyek is azzal lehajol Haydenhez, és úgy ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
tesz, mintha a kislány füle mögül húzna elő egy csomag Smartiest. Különleges ajándék Csodálatos Annától a szülinaposnak! Hayden elkerekedett szemmel kapja el az édességet. ‒
‒
Imádom a Smartiest! Ez a kedvencem! Tudom mondja Harper és integet nekik. Remélem, minden jól alakul! Később találkozunk, Harper búcsúzik Simon, majd felém nyújtja a kezét. Jó volt, hogy újra találkoztunk, Nick. Gratulálok a műsorhoz. Harper mesélt róla. Nagyon büszke magára. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
Köszönöm. Simon kézen fogja a kislányát, és elsétálnak, én pedig azon gondolkodom, ki ez a furcsa lény itt előttem, vörös a haja, és Harper ruháiba bújt. A hatalmas, nehéz táska ott lóg a vállán, tehát biztos, hogy nem valami csaló, de még így sem tudom, hogyan lehetett ilyen normális Simon társaságában. Hacsak… már nincs is oda érte. Ami a lehető legjobb fordulat lenne… ha nem csupán a barátom akarna lenni. Várjunk. Gondoljuk át ezt még egyszer. Vizsgáljuk meg a tényeket. Tegnap este, a kanapémon sokkal több volt, mint barátságos. Amikor a harmadik orgazmusa felé lovagolt a négyből, amit az éjszaka folyamán kapott, több volt, mint őszinte. Az, ahogy felkiáltott: „Ó, Nick! Senki más nem tud így bánni velem, csak te!”, az egy árnyalattal többn ek hangzott szimpla örömnél. Talán tehetnék még egy utolsó próbát. ‒
Leintsek egy taxit? kérdezem, és máris a levegőbe emelem a kezem. Néha hamarabb jön egy, mint az Uber. Jó ötlet. Nagyon elúsztam a zsúr után. Máris magam előtt látom, ahogy a zsúron bűvészkedik. ‒
‒
‒
‒
Hol van a köpenyed? Megtapogatja a táskáját. Idebent. Ugye mindig rajtad van, ha dolgozol? Mosolyogva bólint. Igen. Nem tehetek róla, de felébred bennem a vágy. Fogadok, hogy eszméletlenül szexi vagy csak a köpenyben. Általában nin cs olyan, h ogy csak ez a köpeny lenne rajtam. És miattam lenne? Lenne. Megérkezik a taxi, leintem, kinyitom Harper előtt az ajtót, és becsusszanok én is. Az ajtó csilingelve csapódik be mögöttem, és akkor megvilágosodom. A játéknak addig nincs vége, amíg le nem fújják. Beszélhetünk az elefántról itt, a taxiban? Harper szeme felcsillan. Persze. Magunk mögé, Simon távolodó sziluettjének irányába mutatok. Képes voltál tökéletesen használni az anyanyelvedet Simon ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
mellett. Boldogan bólint. Mint kiderült, meggyógyultam! Az óráid kiküszöbölték ezt az apró problémát. ‒
Ó. A szívem összeszorul. Ez biztosan azt jelenti, hogy már nem hebeg, h a szóba jöhető pasikkal találkozik. Akkor hát megszabadultunk Lehetetlen Hercegnőtől. Lehet, ‒
‒
‒
hogy hiányozn i fog próbálom lazán tartani a hangulatot. Igen, nekem is sóhajtja, aztán úgy vigyorog rám, mint aki titkol valamit. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy meggyógyultam teszi hozzá, és belém karol. Gyűlölöm a szikrákat, amiket az érintése okoz a testemben. Bárcsak elmúlna már! Mi a másik? ‒
‒
‒
‒
‒
Boldogan megdörzsöli a bicepszemet. Már nem tetszik! A múlt héten, amikor elhívott kávézni, nemet mondtam. Újra szép az élet, az angyalok énekelnek, a mennyország kapui kitárulnak. Cukorkák potyognak az égből. Valóban? kérdezem, és a szám szélén valami vigyorféle bujkál. Valóban mondja pajkosan izgatón. Azért késtem, ahogy azt sejthetted, mert segítettem neki összepakolni. Így tudtunk pár szót váltani a barátnőmről, Abbyről. Simonnak kell valaki, aki vigyáz Haydenre. A volt felesége alig foglalkozik a kislánnyal. A kávét köszönetként kaptam. Egyáltalán nem sejtettem. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper ujjai futkároznak, fúródnak. Hogy mi vana tarkómon a szikrákkal? Már nemmajd csaka hajamba úgy motoszkálnak bennem, egyenesen felrobbantják a bőrömet! Átgázolnak rajtam. Ha ezzel a nővel vagyok, egyszerűen belém költöznek.
Annyira odavagyok érte, hogy az már szánalmas. Mégis hogy gondoltam, hogy simán elengedem? Képtelenség. Az sem számít, hogy ki a bátyja. Ezt az aprócska akadályt majd leküzdöm. ‒
‒
Nagyon örülök, hogy már nem tetszik neked azzal hátradöntöm a fejem, egyenesen a tenyerébe, a taxi pedig egyre közeledik a pályaudvarhoz. Miért örülsz ennek? csúszik hozzám közelebb. Mert egy önző disznó vagyok, és csak magamnak akarlak mondom ki végre. Nem egy igazi vallomás, de kezdetnek ez is megteszi. A ‒
‒
‒
‒
módszerem kristálytiszta. Lépésről lépésre fogok haladni. Itt vagyok neked, ugye tudod? Senki mással nem tudnám azt csinálni az ágyban, amit veled, és senki mással nem érezném így magam. Esküszöm, Nick. Már az óta nem érdekel Simon, hogy megcsókoltál azon az estén, az utcán. Még jóval a ceruzák előtt elmúlt. Sőt, a mosószer előtt. Jason pedig sosem érdekelt. A szívem zakatol, próbál Harperhez jutni. Imádtam, amikor mosószert hoztál nekem nézek egyenesen a szemébe. Azt hittem, nem vagyok az eseted. Azt gondoltam, az idősebbeket szereted mondja most már suttogva. Megrázom a fejem, az arcom szinte ég. Nekem te vagy az esetem. Harper kék szeme lángol. Te vagy a favoritom mondja kissé incselkedve, és úgy érzem, akár a vízen is képes lennék járni. A taxi leparkol, fizetek. Kiszállunk. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
El kell érnem a vonatom, különben elkésem vágyakozón. Gyere át, ha visszajöttél. Holnap későn érek csak vissza. ‒
‒
mondja
‒
‒
Nem számít. Látni akarlak. Én is téged. Eszembe jut, mit akartam még. Miért akartad, hogy kijöjjek veled ide? Harper elvigyorodik. Mert odabasz, ha látlak. Felhorkanok. Harper Holiday. Engem is odabasz, ha látlak. Megfogom az arcát, és megcsókolom. Ez most valahogy más. Olyan forró, mint eddig mindegyik, de van benne még valami, ami mélyen a mellkasomba fúrja magát, és szétárad a csontjaimban is. Valami elkerülhetetlen, és a tegnap estétől eltérően ma már egyáltalán nem tűnik úgy, hogy vége lehet. Olyan, mintha még sokkal többet ígérne. Harper elhúzódik, megfordul és útnak indul, de végül még egyszer visszafordul felém. Átkarolja a derekamat, felemeli a fejét, és mélyen a szemembe néz. Van még egy dolog, amit nem próbáltunk ki az ágyban, és szeretném. Halljuk. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Fogamzásgátlót szedek. elájulok itt, a hömpölygő utcán. Nem lélegzem. Majdnem Tiszta vagyok. Csináltattam tesztet teszem hozzá kiszáradt torokkal. ‒
‒
A lehetőség, hogy óvszer nélkül lehetek vele, szinte már túl sok. Fogalmam sincs, hogy leszek képes létezni holnap estig. Lehetünk együtt óvszer nélkül holnap, ha megérkezem? Bólintok. ‒
‒
Még sosem csináltam így. Én leszek az első? kérdezi izgatottan. Igen. Belehalok, hogy nem sorolhatom fel, mennyi mindenben ő az első. Az első, aki iránt így érzek. Az első, akivel többet törődöm, mint a munkámmal. Az első, aki életre keltett egy új rajzfigurát. ‒
‒
‒
Harper egy utolsó csókot nyom az ajkamra. Alig várom duruzsolja. Elszalad, és én biztos vagyok benne, hogy életem leghosszabb harminchat órája következik. Hiszen… csupaszon. ‒
‒
HARMINCKETTEDIK FEJEZET Wyatt-tel moziba megyünk este. Egy kémfilmet nézünk meg. A robbantások, a késsel harcoló jelenetek és egy menő motoros üldözés két órára elvonja a figyelmemet. Egyszer sem kérdez Harperről vagy Spencerről, még akkor sem, amikor a vetítés után sörözni és hamburgerezni megyünk. Hálás vagyok ezért, pedig nem tudom, mit kezdjek a legjobb barátommal. Csak remélni tudom, hogy Spencer megért, és hogy az, amit a húga iránt érzek, nem torkollik szemöldök- és hajmegsemmisítésbe. Még úgy sem, hogy nem voltam túl egyenes vele. Elhessegetem ezeket a gondolatokat. Inkább a folyton csevegő Wyattet hallgatom, aki az üzleti terveiről mesél, és arról, hogy fel kell vennie egy asszisztenst. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor nem húzzuk egymást. Azért is hálás vagyok, hogy túléltem a vágyakozás első napját. Csupaszon! Amint hazaérek, azonnal az asztalomhoz ülök, és rajzolok egy figurát, kezében egy stopperrel. Csorgó nyállal bámulja a szexi autószerelőt, aki leereszti az olajat, és nincs más rajta, csak egy szál köpeny. A címe ez lesz: Hamarosan csupaszon. Tudom, tudom. Zseni vagyok. Lekapcsolom a monitort, és bebújok az ágyba. Mielőtt elalszom, még megnézem a telefonom. A sors imád engem! Harper fényképet küldött nekem. Az ujjait látom, közelről, ahogy a cseresznyepiros
csipkebugyijába nyúl. Ez a nő lesz a végzetem. Egyszerűen tökéletes! ✴✴✴
Vasárnap reggel a telefonom zizegésére ébredek. Biztosan Harper. Előre nevetek, és felkapom a készüléket. Serena üzenete jelenik meg a képernyőn, egy kép is van hozzá. áromkilónyi szenvedés, de nem cserélném el semmire. Megérkezett a kisfiam! A jó hírek hallatán még boldogabb leszek. Harper imádni fogja a képet, így hát gyorsan átküldöm neki is. Álljon meg a menet! Tényleg elküldtem neki egy képet egy újszülöttről? Hogy boldog legyen? Mégis mi történt velem? Ki ez a pasi a testemben? Kisbabáról küldök képet a nőnek, aki este még szexi fotót készített nekem? A Kengyelfutó gyalogkakukk elengedi az üllőt, és persze a prérifarkast pofán vágja tíz tonna vas. A füle csilingel, csillagok repkednek körülötte, de a végén minden kristálytiszta lesz. Azt akarom, hogy Harper boldog legyen. Az ágyban, és azon kívül is. Nemcsak tízezer orgazmust akarok neki, de megszámlálhatatlanszor szeret ném látni, hogy mosolyog. Mert… beleszerettem. Felmordulok, és visszadőlök az ágyra. Ez a nő aztán jól elbánt velem! Először csak gyönyört akarok adni neki, aztán ki akarom űzni a testemből, most pedig
minden lehetséges módon boldoggá akarom tenni. Én, Nick Hammer, bevallottan monogám, a női orgazmus felfedezője, egy szerelmes bolond lettem. Hogyan kell ezt szavakba önteni? Bárcsak lenne a vasárnapi újságban egy megfejtés erre a talányra is. Tudom, hogy érjek hozzá, tudom, hogy csókoljam, és hogyan kergessem eksztázisba testének minden sejtjét, de ez mind nagyon egyszerű nekem. Mégis mit mond az ember a nőnek, akiért tetőtől talpig odavan? Megvakarom a fejem, de nem jutok semmire. A szexben otthon vagyok, de a szerelem számomra olyan nyelv, amit meg se nagyon értek. Becsukom a szemem, és sorra veszem mindazt, amit tudok Harperről. Szeret szórakoztatni, szeret viccelődni, szeret a barátaival és a családjával lenni, és szívesen segít a számára fontos embereknek. Szereti az őszt, a süteményt, a bowlingot, és szeret legyőzni különböző versenyekben. Szereti Fidót, szeret ajándékozni, és új bűvésztrükköket megtanulni. De ami a legfontosabb: szereti, ha megértik. Felötlik bennem egy régi, ártatlan üzenet. zt akarom, hogy ha belenézek valaki szemébe, lássam benne, hogy ért engem, hogy ismer engem. Azt akarom, hogy lássa és elfogadja a hibáimat, ne akarjon megváltoztatni. Szeretném megtudni egyszer, milyen ez. Ez igazából az a lány, aki mindig csipkelődik. Be is ugrik valami. Apró emlékek az egyik beszélgetésből a cukrászdában. Valamit kérdezett: A könyveiben vannak olyan forró szexjelenetek is, amikor a pasi azt mondja a nőnek, hogy szereti, miközben benne van, vagy éppen benne volt?
Talán nem tudom, mit kell mondani, de azt pontosan tudom, mikor nem szabad azt kimondani. Felkelek, megmosom a fogam, felkapom az edzőcuccomat, és kieresztek valamennyit a felgyülemlett energiámból. Elfutok egészen Spencer házáig, megetetem Fidót, bízva abban, hogy a macska és a gazdája is elfogadja a fejleményeket, mert én aztán végtelenül jó leszek Harperhez. Úgy fogok bánni vele, mint egy hercegnővel, mert számomra az. Csak ezt el kell mondanom neki. Nincs tervem. Kiírhatnám az égre, vehetnék egy csokor virágot, de hogy őszinte legyek, szerintem egyiktől se lenne elájulva. Harper egyszerűen nem ilyen. Az a legfontosabb, hogy ezeknek a leckéknek Harperrel nem lehet vége. Addig semmiképp, amíg el nem mondtam neki, hogy több akarok lenni neki, mint egy barát vagy egy tanár. Az övé akarok lenni. A vonat késik. Este tízkor kapok egy üzenetet, és kiderül, hogy Bridgeportban vesztegelnek valami műszaki hiba miatt. Azonnal írok neki. rted megyek. omolyan? ogalmad sincs, mennyire szeretnélek már látni. mennyire én téged? ONTOSAN. Szmájlit nem használsz, de kiabálós betűket igen?
KIABÁLÓS BETŰK FÉRFIASAK. Na, gyere ide, asszony. Magam alatt akarom tudni meztelen testedet. S MI VAN, HA FELÜL AKAROK LENNI? EM ÉRDEKEL. CSAK GYERE IDE. Mit szólnál, ha rendelnék egy sofőrt? Küldök érted egy kocsit. Vagy bármit, amit csak akarsz. z az a helyzet, amikor a hoppanálás igazán kapóra jönne. ost aztán igazán feltüzeltél, hogy szóba hoztad a Harry Pottert! omolyan, hercegnőm. Küldjek érted egy kocsit? zt mondják, hogy húsz perc múlva indulunk. Nemsokára ott vagyok. Ha nem, talán lerágom a lábam. e én imádom a lábadat! Kérlek, tartózkodj a rágcsálástól. Ismét mozgásban vagyunk! Kicsivel később az órára nézek. Tizenegy. Egy újabb üzenet szerint éjfél körül ér be a központi pályaudvarra. Negyedóra egy taxiban, és fél egy előtt az ajtómban lehet. Lezuhanyozom, megmosom a fogam, és egy törülközőt tekerek a derekamra. Újra gond van. Most azt mondják, háromnegyed egykor érkezünk. e menjek inkább haza? Azonnal válaszolok. TELJESEN KIZÁRT!
Ledőlök, kinyitok egy könyvet, és azonnal mély álomba zuhanok. ✴✴✴
A csengetés elég hangos. Rémülten ébredek, és azonnal fel ülök az ágyon. Megdörzsölöm a szemem, próbálom összeszedni magam. Felveszem a szemüvegem. Nem sokkal múlt hajnali egy. Kikászálódom, és felveszem a telefont. A portás tájékoztat, hogy vendégem érkezett, én megkérem, hogy engedje fel. Kimegyek a hálóból, és kinyitom az ajtót, majd a folyosót kémlelem. A lift motorja zúg, majd lelassul, végül kinyílik az ajtó. Harper megfordul. Haja copfba fogva, farmerban és a rózsaszín kabátjában siet felém. Szeme elkerekedik, ahogy közeledik. Mire megérkezik, már szinte bolygónyi méretűek a pupillái. Tekintete végigmér. Lenézek én is. Hoppá! Úg y tűnik, zuhan yozáshoz öltöztem! Mostantól mindig éjfél után érkezem, ha így fogadsz mondja, és szeme szinte felfalja meztelen testemet. Ha jól forgatod a lapokat, talán még így is lesz nézek rá sokatmondón. Fogalma sincs, miről beszélek. Nem tudja, hogy mennyire igaz ez. Ha akar engem, megkaphat bármikor. Akármikor. Megfogom a kezét, és behúzom a lakásba. Ledobja a táskáját, és ‒
‒
‒
‒
az ajtó becsukódik. Egy percet sem vesztegetek. Úgy csókolom, mintha hetek óta nem láttam volna. Nyelve az ajkam közé csusszan, keze a mellkasomra, a hasamra, majd a lelkesen üdvözlő
fogadóbizottságra kúszik. Tenyerébe veszi a péniszem, nekem pedig kihagy a lélegzetem. Az érintésétől kiver a víz. A nyakamba fúrja magát, úgy csókol tovább. Összerezzenek, beharapom a szám, mert még nem mondhatom el neki azt, amit érzek. Megpuszilja az arcomat, és a fülemhez h ajol. El kell mennem pisilni. Várj meg az ágyban. Szalutálok, és a hálóba masírozom. Leveszem a szemüvegem, és a fejem mögé kulcsolom a kezem. A holdfény beszűrődik az ablakon, a helyiségben homály uralkodik. A fürdőből vízcsobogás hallatszik, aztán újra csendes lesz minden. Sarka ‒
kopog a padlón, és három másodperccel később ott áll az ajtóban, a beszűrődő holdfényben. Pózol nekem. Ha ő meglepődött az imént a megjelenésemen, akkor én most biztosan az eszemet vesztem.
HARMINCHARMADIK FEJEZET Szentséges ég esik le az állam, majd koppan egy nagyot. Harper haja a vállára omlik, egy fekete köpeny van rajta, tűsarkú és fehér csipkebugyi, apró rózsaszín pöttyökkel. És igen. Nincs rajta melltartó. A szívem vad táncot jár, miközben felülök, és megdörzsölöm az államat. Annyira kikészít, hogy az már nevetséges. Felállok, elé lépek, és az ölembe kapom. Te vagy álmaim nője vallom be kéjesen, és az ágyra dobom. Harper sikoltozva landol a matracon. Akkor ez most egy igen? Jól áll a köpeny? Ráülök. Mondjuk inkább így: az, ahogy kinézel ebben a szerelésben, legalább ezer új Tumblr-bejegyzésre elegendő ihletet rejt. Forró Vörös köpenyben. Várj azzal ujjamat a szájára tapasztom. Ne áruld el senkinek. Ez lesz a következő epizódom címe, és olyan vad lesz, h ogy csak a hajnali idősávban leh et majd leadni. A Cinemaxon. Harper ujjai közé kapja a szatént. Gondolom, ez azt jelenti, h ogy ne vegyem le. Egyelőre válaszolom, és a bugyijához dörgölöm magam. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Abban a pillanatban eltűnik a pajkos csillogás a szeméből, és kendőzetlen, vad kéjvágy lép a helyébe. Összerezzen, felém nyújtja a kezét, megfogja az arcomat. Csókolj meg, kérlek! Semmi sem izgat fel annyira, mint a ‒
csókod, Nick! Nálam is ez a favorit. Lehajolok hozzá, és úgy csókolom, mint egy elmebeteg. Harper elolvad a karomban, pont úgy, mint a fagylalt egy nyári napon, ‒
csak sokkal jobb az íze. Forró és meghitt, ahogy alattam fekszik, a számba duruzsol, az ajkamnak liheg, ujjai a hajammal játszanak, amitől felhördülök. Elnyeli a hüvelykujjamat, beleharap az ajkamba, aztán végigjár rajtam az édes, lágy szája. Olyan vad vágy dúl bennem, hogy nincs más út, csak a megsemmisülés. Hagyom, hogy átvegye az uralmat felettem, ahogy Harper az agyam, a szívem és a testem felett. Mindenem érte kiált. Megemeli a csípőjét, egyenesen a merevségemnek préseli magát. Igen, az ott, az is őt akarja. Még egy csípőlendítés, és már nem bírok több csókolózást. Egy állatias ösztön leterít. Meg kell érintenem mindenütt, meg kell csókolnom mindenütt, meg kell ismernem mindenét. Lejjebb csúszom az ágyon, ujjamat a bugyijába fúrom, és pont akkor emelkedik meg újra a csípője. Elakad a lélegzetem. Apró kis mozdulat, de mindent a tudtomra ad. Azt akarja, hogy levetkőztessem, legalább annyira, mint amennyire én akarom levetkőztetni őt. A fejemben egy mondata kattog, amit még az olasz étteremben mondott. Valami, amiről azt mondta, szereti. Szeretem látni, ahogy lemeztelenedsz előttem.Hangját újrajátssza az agyam, és már egészen másként értelmezem. Most már a szívembe hatol, amit jelent, mert nem a ruhátlanságról szól.
Lehúzom a bugyiját a térdére, onnan a bokájára, majd elhajítom. Most már tökéletes bizonyossággal tudom, hogy Harper a nagy ő. Az út vele kezdődik, és vele ér véget. Egy leírhatatlan szépség köpenyben, az ágyamban, éjfél után. A lába előtt térdelve leveszem a cipőjét, és körbejárnak ujjaim a bokáján. Felnézek az arcára, ajka szétnyílt, kék szemének börtönében én vagyok az egyetlen rab. Szia, szépfiú suttogja. Szia, szépség. Még a hangunk is más. Neki is hallania kell. Ugyanúgy kell éreznie, ahogy én érzek. Lehajolok a lábfejéhez, és ‒
‒
‒
megcsókolom. Harper szólítom meg rekedten. Igen? Szeretnéd tudni, mi ről derült ki, hogy szerete m? Mondd el. Látni, ahogy lemeztelenedsz előttem. Édes istenem! pihegi, és széttárja a lábát nekem, és én eltemetem benne a fejem. Semmi sem hasonlít arra, ahogy felnyög, amikor a nyelvem először találkozik vele. Semmi. A hangok, amelyeket hallat, mintha a legédesebb dallam lenne. Imádom, hogy megtanulta, milyen mámorító az orális szex, mert én képtelen lennék megálljt parancsolni a nyelvemnek. Lecsúszni a csajom lába közé. Érezni az ízét az arcomon, a számon és a n yelvemen. Imádom, hogy milyen nedves, és milyen gyorsan lesz még ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
nedvesebb. Minél tovább lefetyelem, annál hangosabban nyög fölöttem, annál hevesebben remeg, amíg össze nem omlik. Nem is kell az ujjaimat használnom, csak a nyelvem és az ajkam kell. Kétségbeesett, szikrázó nő lesz belőle, keze a hajamba túr, lábát előbb széttárja, majd a nyakam köré fonja. Felnézek rá, ő a szemembe néz, aztán az következik, amit a legjobban szeret. A feneke alá nyúlok, megragadom azt a csábító popsit, és a csókjaimmal a fellegekbe repítem. des istenem! Igen! z az! Ó, te szentséges isten! Markolom a fenekét, csókolom a punciját, ő pedig a mennyországban jár. Egyre erőteljesebb a kezem, ujjaimmal kissé szétfeszítem, ő pedig a számhoz emeli magát. Imádom a fenekét, és a feneke is imád engem. Minden téren összeillünk, pláne akkor, amikor a hajamba kapaszkodik, mintha sose eresztené el, és addig nyomja magát az arcomhoz, amíg sikoltozva el nem repül. Lassítom a mozgásom, utat engedek az utórezgéseknek. Megtörlöm a számat, és visszamászom hozzá. Alig várom, hogy érezzem a testét, ahogy még soha, senkiét. A köpenye ott van mindenhol, a masni a vállára került. Gyorsan kibontom, és megszabadítom a szaténtól. Egész nap rád gondoltam. És egész este. És tegnap is egész nap suttogom, miközben a péniszem a tűzforró puncijához tolom. Én is ugyanígy voltam mondja, majd megfogja a csípőmet, ‒
‒
‒
‒
így húz magához közelebb. Egymillió volt süvít át rajtam, ahogy megindulok. Leküzdöm magamban a késztetést, hogy most, azonnal elmondjak neki mindent. Hogy elmondjam, nem csak a csupaszság az első vele. Van itt más is. Egy fontosabb első eset. Egy olyan, ami sokkal többet jelent, mint a tiszta élvezet. Valami, ami megváltoztathatja a jövőmet. Benn vagyok. Harper! üvöltöm. Ez… Nincsenek szavak. Nincs semmi, ami leírhatná, milyen csodálatos érzés benne lenni. Harper körém fonja a lábát, és így ‒
‒
‒
teljesen kitöltöm őt. Összefonódom vele, ahogy a gyönyör szikrázva végigvonul a testemen. Az arcát nézem, a szája szétnyílt, fátyolos kék szeme folyamatosan engem figyel. Ez már szinte elviselhetetlen, de kell, mint az oxigén a tüdőmnek, úgy kell nekem ez a kapcsolat vele. Lendítek magamon, ő megemelkedik. Belédöföm magam, és ő még mélyebbre enged. Megtalálom a tökéletes ritmust, és most először vagyunk csendben. Mindketten a szavak mesterei vagyunk, de most semmit sem tudunk mondani. Ezt csak érezni lehet. A teste forróságát, a szíve dobbanását, a lehelete puhaságát. Összébb szorítja a lábát, én bekeményítek, és egyre erélyesebben, egyre mélyebbre megyek. Megmozdul alattam, testünk, mint a mágnes, folyamatosan keresi a megfelelő helyzetet. Mit művelsz velem? kérdezem. Azt, amit te velem mondja, és végigsimít a hátamon, miközben megfeszül alattam a feneke. ‒
‒
‒
‒
Mondd, hogy te is érzed! Összeszorítom a fogam, mert annyira jó, annyira közel vagyok, és kizárt, hogy túl hamar végezzek. Igen, istenem! Igen! kiáltja, és én pont ezt a választ, pont ‒
‒
‒
ezt a bizonyítékot vártam. Újra hozzám emelkedik, még többet akar, és én megadom neki. Bármit megadok, amit csak kér. Erősen döngetem, mert én is így akarom. Ez kell, ez a mélyre nyúló kapocs. Átkarolom, magamhoz szorítom, a mellkasunk összeér. A hajába temetem a kezem. Nem akarom, hogy vége legyen! Édes istenem! sziszegem, mert a szavai egyszerűen ‒
‒
‒
tönkretesznek. Kérlek, gyere velem! Gyere most, azonnal velem! A vágy űz, hajt, gyorsítom a tempót, ő a vállamba kapaszkodik, a borostámat markolja, miközben baszunk és szeretkezünk egyszerre. Annyira szabad velem, egy igazi, őrült szexistennő, mohó és követelőző, én pedig a végletekig döngetem. Arcát a nyakamba temeti, nyálas és fogas a csók, zihálva mondja ki a nevem. A hangjától felperzselődik mindenem, ő felsikolt, most már súlytalan, önkívületi állapotban van. Ilyen érzés ő nekem. Most már szabadon követhetem, az orgazmus magával ragadhat engem is, hullámokban tör össze, a vállam remeg, a testem sistereg. Felkiáltok, még mindig eksztázisban vagyok, veszettül fújtatok. Még egy sóhajtás, és lassan visszatérek a Földre. Én sem akarom, hogy vége legyen súgom neki, és a szám a párját keresi. Ha nem csókolnám, akkor elmondanám, de ez most nem az a pillanat. Világossá tette ezt pár héttel ezelőtt. ‒
‒
‒
Lenyelem a mondandómat, számat az ajkával tapasztom be, de a fejemben egyfolytában ismételgetem. Annyira szerelmes vagyok belé, hogy a gondolatát sem bírom elviselni annak, hogy vége lehet. Pár perccel később kimászom az ágyból, és a fürdőben rendbe szedem magam. Egy bevizezett törülközőt hozok neki. Harper kinyúlva, álmosan szépségesen fekszik az ágyon. Óvatosan megtörlöm, ő pedig rám mosolyog. Köszönöm motyogja, és az oldalára fordul. A szennyesbe dobom a törülközőt, becsúszom mellé, és betakarom magunkat. Most először alszik velem, és remélem, nem ez lesz az utolsó ‒
‒
alkalom. Átkarolom, és magamhoz h úzom. Nem maradt már semmi, amit taníthatnék neked. Lehet, hogy vége van a leckéknek, és mostantól már csak mi maradunk? Duruzsol valamit, ami igen is lehet, de a következő pillanatban már alszik. Megpuszilom a haját, meg is simogatom, majd holnap kiderítjük, mit is jelentett ez. Napfényben kimondhatom a ‒
szavakat, mert tudom, hogy úgy akarná hallani. Ha elmondom Harpernek, nem lehet semmi kétség benne. Azt tudja már, hogy imádok szeretkezni vele. Azt is tudja, hogy veszettül felizgat. Nem kockáztathatom meg, hogy azt higgye, csak az endorfin beszél belőlem. A mondandómnak súlya kell hogy legyen. Holnap mindent elmondok neki, aztán a testvérének is. Elmondom, hogy őrülten, végérvényesen és visszavonhatatlanul szerelmes lettem a legjobb barátom húgába, és nem tudom elképzelni az életemet nélküle.
Ahogy a lélegzése egyenletessé válik, gyakorlom kicsit. Megpuszilom a haját, és a fülébe súgom. Szeretlek, Harper Holiday. ‒
HARMINCN EGYEDIK FEJEZET
Harper az alvás világbajnoka. Sosem hallottam senkit még így horkolni. Ráadásul egész éjjel ficánkolt, teljesen elfoglalta az ágyat, és vadul rugdosott. Még szerencse, hogy franciaágyam van. Annak ellenére, hogy csapkodott és rugdosott, egyszer sem fordult meg. Nem pisilt. Nem ásított. Nem mozdult a szemhéja, nem fúrta magát a párna alá. Fél tíz van. Én már lezuhanyoztam, felöltöztem, és a reggeli kávémat is megittam. Úgy terveztem, hogy elviszem reggelizni, és közben mondom el, mit érzek, de ebből már ebéd lesz. Részemről ez is rendben. Hétfő van, ma itthon dolgozom. Az asztalomhoz megyek, és bekapcsolom a gépet. Abban a pillanatban megcsörren a telefonom. Tyler számát jelzi a készülék. Azonnal felveszem. Jó reggelt, mi újság? Csupa jó hírem van, és már csak két sarokra vagyok tőled. Gyere le, igyunk egy kávét. Máris indulok. Leteszem, és írok Harpernek pár sort. Megkérem, hogy várjon ‒
‒
‒
meg, utcán a legközelebbi kávézómajd felé máris tartok.azTyler márvagyok, ott áll egyenesen a pultnál, öltönye friss és ropogós, kezében két csésze kávé. Felém nyújtja az egyiket.
Ezért nem számolok fel óradíjat, a kávét pedig én állom. Nos, ha lemondasz a tiszteletdíjadról, akkor tényleg nagyszerű híreket hoztál. Őszintén szólva meglep, mert Gino egy segg volt pénteken azzal belekortyolok a kávémba, ami ‒
‒
‒
különösen jólesik. Kit érdekel az már? Ezt hallgasd, Nick! mondja, és a vállamra teszi a kezét. Át akarják tenni a műsort az egyik testvérhálózatukra. Sokkal nagyobb közönséget akarnak neked. Gino tényleg hisz benne, hogy leadhatja egy másik hálózaton? Tyler büszkén bólogat. ‒
‒
‒
‒
Az este tízes idősáv tökéletesen megfelel. Egyébként is, te is tudod, hogy mostanában minden tévéhálózat az LGO-val verseng említi meg Tyler a legerotikusabb prémium kábelhálózatot a piacon. A műsorod lesz a húzóerő, ráadásul nem is kell nagyobb átalakítás. Itt-ott elég lesz, ha kevésbé mocskos a nyelvezet, de a jellegét mindenképpen megtarthatja. Megkönnyebbülten felsóhajtok. És ez mind Ginótól jött? Igen. Megmondtam neked. Csak szívat. Azt akarta, hogy szenvedj. Említettem már a legjobb részt? Nem, de ne fogd vissza magad válaszolom, mert már így is sokkal jobban alakulnak a dolgok, m int reméltem. Harminc százalékkal emeli a honoráriumodat. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Pislogok egyet. Szent ég! Ugye megmondtam! Tyler mosolya szélesebb, mint a Central Park. ‒
‒
Most sem aprópénzzel fizetnek. Nem, valóban nem. Jól ellátnak készpénzzel. Úgy van. Mihamarabb le kell zongorázni a költözést. Már mutattak is egy ütemtervet. A jövő év elején már az új helyen ‒
‒
‒
kezdenél. Ez mind remekül hangzik, sőt! Csodálatosan hangzik! De túl szép ahhoz , hogy igaz legyen. Amikor Tyler belekezd, hogy az utolsó részt is megossza velem, a gyanúm beigazolódik. Van itt még egy dolog. Mi lenne az? ‒
‒
Los Angelesbe kell menned. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Megnémulok. Az állam leesik, a fejemben a város neve zakatol. Los Angeles. Meg kell kapaszkodnom az asztalba, nehogy elessem. Los Angelesbe? kérdezem úgy, mintha soha az életben nem hallottam volna erről az idegen bolygóról. Pontosan. Ott van a kérdéses hálózat székhelye. Gino azt akarja, hogy te is ott legyél. Napfény és pálmafák. Te mázlista pernahajder! vigyorog rám Tyler. A legédesebb ajánlatot teszi elém, átkötve egy igazi ékességgel, hiszen Tyler imádja a keleti partot. Aha. Los Angeles klassz mondom elhaló hangon. Biztosan megérezte, hogy valami gond van, mert azonnal átvált ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
lelkesítő Ez igaziüzemmódba. áttörés, Nick. Egy csillag vagy, és ez a lehetőség egyenesen a sztratoszférába repíthet mondja, és a magasba emeli a kezét arra az esetre, ha a szavakat nem érteném. Ez ‒
‒
‒
egy nagyon ritka pillanat. Az vágom rá szenvtelenül, mert minden más tervem épp darabokra hullik. Tylernek igaza van. Ez szenzációs, nem is értem, mi a bajom. A ‒
‒
munkámat mindennél jobban szeretem. A karrierem a szenvedélyem, és úgy látszik, az álmaim valóra válnak. De ahogy itt állok, a kávézó közepén életem legnagyobb hírét hallgatva, egyáltalán nem a munkára gondolok. Csakis arra, ami nincs Los Angelesben. Harper ágyamban szétterülő teste. Los Angeles híján van annak a nőnek, aki nélkül képtelen vagyok élni. Kortyolok egyet a kávémból, leteszem a csészét, és felteszek egy kemény kérdést. Ez mind nagyon jól hangzik. Egy dolgot viszont tudnom kell. Tyler feszülten figyel. Bármit. Ne kímélj. Mi van, ha nem fogadom el. ‒
‒
‒
Tyler egész arca egy hatalmas Ó. Aztán hirtelen átalakul, és Jaj, ne! lesz belőle. Nos, ez a bökkenő. Gino már átadta a műsoridődet valaki másnak. Pár másodpercig emésztem a hallottakat. Nos, ez akkor megváltoztatja a dolgokat, ha jól sejtem. ‒
‒
HARMINCÖTÖDIK FEJEZET Harper épp copfba fogja a haját, amikor belépek az ajtón. A konyhapulton ül, lábát keresztbe teszi, és komótosan himbálja a levegőben. Farmer, pulcsi és csizma van rajta. Bizonyára a teljes ruhatára belefér abba a hatalmas táskába. Szikrázó mosoly jelenik meg az arcán, amikor meglát. Szia! üdvözöl lelkesen. Szia. Az én h angomat viszont mázsás súly nyomja. Mi a baj? Veszek egy mély levegőt, és kibököm. Áthelyezik a műsoromat Los Angelesbe. Lecsúszik a pultról, csizmája hangos puffanással ér a padlóra. Meglepett tekintetét rám szegezi. Komolyan? Bólintok. Boldognak kellene lennem. Igazából ünnepelnem kellene. Egy nagyobb hálózat. Jobb idősáv. Több pénz. Több néző. Több lehetőség. Blablabla. Lényegében egész életemre rendben lennék. Harper bólint, majd nyel egy nagyot, aztán kifújja a levegőt. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Beszívja, lesüti a szemét, és a pulóvere ujját babrálja. Harper sosem babrál semmit. Végül rám néz. Először még komor, de egy pillanat múlva maga a színtiszta izgatottság. Ha beütöd a keresőbe, hogy „izgatott
arc”, szerintem pontosan ezt kapod. Ez csodálatos! Hihetetlen! Mindig tudtam, hogy sokkal nagyobb sztár lehet belőled! Tesz felém pár lépést, és gratuláció gyanánt megölel. ‒
Nagyon jó a karomban tartani őt, de közben nem is helyénvaló. Ennek egyáltalán nem így kellene lennie. Harper most úgy ölel, ahogy Spencer húga ölelne. Eltolom magamtól. Oda kell költöznöm. Nagyon úgy fest mondja, és esküszöm, hogy a csipkelődése most erőltetettnek tűnik. ‒
‒
‒
Harper kezdek bele, de nem tudom, mi következik. Hogy van az, hogy hétről hétre új történeteket tudok kitalálni, de képtelen vagyok beszélni a nővel, akiért megbolondulok? Biztosan azért, mert a műsorom vígjáték, az életem pedig ebben a pillanatban épp egy romantikus regénnyé kezd válni, és fogalmam sincs róla, ez a műfaj hogyan működik. Mégis hogy jutnak el az emberek a hülye helyzetből a boldog befejezésig? Mi lesz velünk? Mi lesz velünk? visszhangozza a kérdést, teste merev, feszült, talán ideges, nehéz megmondani. Mi lesz velünk, ha Los Angelesbe költözöm? Nick… mély levegőt vesz, mintha épp feltankolna belőle. Ez óriási lehetőség. Igen, tudom. De ez… és most kettőnkre mutatok. Miért nem mondja senki, hogy milyen nehéz dolog lemezteleníteni a szívünket? Mintha a bőrömet nyúznák. …épp csak most kezdődött el, nem? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Harper bólint, de nem mond semmit. Összeszorítja a száját, majd az órájára néz. Van egy találkozóm. Teljesen kiment a fejemből. Van ez az óra, ahová járok. Új trükkök meg hasonlók. Mennem kell. És ‒
mosnom is kell. Kiabálni akarok. em! Nem mehetsz el! Mondd, hogy ne menjek! Mondd, hogy annyira akarsz engem, hogy az már elviselhetetlen! Miért nem tudom kimondani ezeket? Megpróbálom, de nem sikerül. Újra nekiveselkedem. Harper. Szeretném megpróbálni veled. ‒
Hozzám hajol, én a nyakába fúrom az arcom, és magamba szívom az illatát. Szappan. Én is, de… felemeli a fejét, és rám néz. Ez csodálatos ajánlat. Muszáj elfogadnod. El kell menned Los Angelesbe aztán megütögeti a csuklóját. Most már tényleg mennem kell. Késő van mondja, és felkapja a táskáját. Később írok. Elmegy, én pedig szeretném seggbe rúgni magam, amiért nem mondtam el neki tegnap éjjel, hogy mit érzek. Meg kellett volna tudnia, mielőtt ez a fordulat bekövetkezik, mert akkor tudnám, hogy mi az igazság. Lehet, hogy ez most a sors keze? Picsába a tökéletes pillanattal. Picsába a várakozással! Nincs tervem, és nem is érdekel. Utánamegyek a folyosóra, és szólongatom, miközben a lift gombját n yomja. Amikor odaérek, nem kertelek. Egyenesen a szemébe mondom az igazat. Szerelmes vagyok beléd, Harper! Ha azt mondod, ne menjek, hát itt maradok. Szeme elkerekedik, párszor pislog, aztán a szája elé kapja a ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
kezét, mintha bent akarna tartani valamit. Mondd. Mondd csak, bármi is az! sürgetem, és magam sem tudom, mit akarok hallani. Talán azt, h ogy Én is szeretlek, vagy azt, hogy Ne menj el. ‒
‒
Esetleg mindkettőt. Halk csengetés jelzi, hogy a lift megérkezett. Az ajtók kinyílnak, Harper pedig lép egyet, de én megfogom a karját, és megállítom. Mondd. Leveszi a szájáról a kezét, és felemeli a fejét. Nem mondhatom, hogy ne menj el mondja tisztán, ‒
‒
‒
érthetően. Amit a múltkor a taxiban éreztem, az ehhez képest semmi. Ez a buta szerv itt, a mellkasomban, egyszerűen kiszakad a helyéről, és olyan erővel csapódik a padlóra, mintha egy meteor ütközne a Földnek. Meg akarom állítani, szeretném, ha megmagyarázná, de kővé válok, mint valami szobor. A lift elindul lefelé, Harper pedig összetöri a szívemet. Belerúgok a falba, ami borzasztóan fáj. Kurva életbe! motyogom. Visszamegyek a lakásba, kinézek az ablakon, és végignézem, ahogy átmegy az úton, és besétál a Central Parkba. Megtörli az arcát. Aztán megint. Felgyorsít, és hamarosan már csak egy vörös folt a távolban. A szívem megszakad. A szerelem fáj. Nem tudom, mit kellene mondanom, mit akar hallani tőlem, vagy mégis mi a fenét kéne tennem. Azt sem tudom, hogy kitől kérjek tanácsot. ‒
‒
Ez a gond viszont nagyon hamar megoldódik, amikor a portás feltelefonál. Lehet, hogy visszajött? Megkérdezem, ki az. A másik Holiday.
HARMINCHATODIK FEJEZET Spencer előhúz egy bárszéket, ráül, és felrakja a fehér szatyrot a konyhapultra. Nem mond semmit, csak pakolni kezdi a dolgokat. Egy doboz narancssárga hajfesték és egy borotva. Basszus. Hatalmasat sóhajtok, mert egy új, és hasonlóan rémes érzés tör rám. Szégyenérzet. Hazudtam neki, és most már tudja. Felém fordul, és egyenesen a szemembe néz. Mondj valamit, hogy ne borotváljam le a fejed és ne fessem be a szemöldököd. Beletúrok a hajamba, és kifújom az összes levegőt a tüdőmből. Végül megvonom a vállam. Nem tudok. Komolyan? csattan fel Spencer. Ennyit tudsz mondani? Megadón széttárom a karom. Minden jogod megvan hozzá válaszolom teljesen üresen. Most komolyan. Kit érdekel? Spencer megvakarja a fejét. Hetyegtél a húgommal, és nincs más mon danivalód? Mégis mit akarsz, mit csináljak? Tagadjam? Kérdezzem meg, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
honnan tudod? Hm… kezd bele, de ő sem jut szóhoz. Biztosan arra számított, hogy tagadni fogok. Nézd. Gondolom, rájöttél magadtól is. Biztosan láttad, hogy ‒
‒
‒
táncoltunk az esküvőn. Igazam van? Spencer bólint, zöld szemében mintha meglepetést látnék. Talán arra számított, hogy kiborulok, ha szembesít a tényekkel? ‒
Charlotte említette, én pedig megmondtam neki, hogy ez teljességgel lehetetlen. Végül kötöttünk egy fogadást, én pedig azért jöttem ma ide, hogy bebizonyítsam, én nyertem. Nick, az isten szerelmére! Ez valami komoly dolog? Újra bólin tok, aztán m egrázom a fejem. Az volt. Legalábbis eddig. Nem tudom. Akárhogy is, tedd, amit kell. ‒
Spencer szeme kiugrik a helyéről. Nick, ez komoly? kérdezi, és most ő az, aki visszakozik. Nézd, sajnálom, de igazából nem sajnálom emelkedik meg a hangom, és a hűtőnek támaszkodom. Harag, szomorúság és tehetetlenség. Most csak ennyit érzek. Mégis hogy a fenébe történhetett ez meg? Nem fogom elmesélni a részleteket. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy kezdődött. Megígértem Harpernek, hogy nem mondom el senkinek, és nem fogok még egy ígéretet megszegni, még akkor sem, ha kettéhasította a szívemet a lift előtt. Képes voltál hetyegni a kishúgommal, és nem mondasz el részleteket? Spencer most már egyértelműen ideges. Ez magánügy, érted? A pultra támaszkodva állom Spencer tekintetét. Koráb ban azt hittem, az engedélyét kell kérnem, hogy szerethessem a húgát, ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
de most már tudom, hogy ami történt, nem Spencer jóváhagyásától függött. Ő azt mondta, hogy a húga tiltott terep, ha nem törődöm vele. De én annyira törődöm, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel az érzelmi hullámzással. Itt az ideje, hogy Spencer is megtudja az igazat. Megtörtént, és megtörtént megint, és most itt tartok azzal a mellkasomra csapok. Beleszerettem a húgodba. Tessék. Fesd be a szemöldököm, borotváld le a hajam. Amit csak akarsz, haver. Ez semmit sem változtat azon, hogy elmondtam neki, mit érzek, ő pedig azt mondta, mehetek nyugodtan Los Angelesbe. ‒
‒
‒
Várjunk csak! rázza meg a fejét Spencer úgy, mintha víz ment volna a fülébe. Szerelembe esés és Los Angeles. Kezdd szépen az elejéről. Bármennyire dühös volt még az előbb, most úgy tűnik, lenyugodott. Nem mesélek el mindent, nem avatom be a piszkos részletekbe. Elmondom a lényeget. Egy ideje már érzek iránta valamit. Megpróbáltam letagadni, megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, de minél több időt töltöttünk együtt, annál nehezebb lett az egész. Először azért nem mondtam el, mert ami történt, az senki másra nem tartozott, csak rá és rám. Nem mondom, hogy ettől rendben van. Azt mondom, így alakult. Nem sajnálom, amit érzek. Akkor lett egyértelmű, amikor nászúton voltál. Rájöttem, mennyire fontos nekem, és hogy visszavonhatatlanul beleszerettem. A legszebb az egészben az, hogy most, mikor végre elmondtam neki, kiderült, hogy nem lehetek vele. ‒
‒
‒
‒
Miért? kérdezi értetlenkedve Spencer. Los Angelesbe megy a műsorom. Gino máris átadta a műsoridőmet valaki másnak. Ha meg akarom tartani, el kell mennem Kaliforniába. Nem várom, hogy együtt érezz velem. ‒
‒
‒
‒
Senkitől sem várom ezt beletúrok a hajamba, és lehalkítom a hangom. Akarom ezt a lányt, de n em lehet az enyém. Spencer hatalmasat sóhajt. Még korán van, de muszáj lesz felbontanunk egy üveget, mert a szerelembe esésnél nincs rosszabb a világon mondja, és visszadobja a szatyorba a hajfestéket és a borotvát. Haladékot kapok? kérdezem halvány mosollyal az arcomon. ‒
‒
‒
‒
‒
Spencer bólint. Nem haragszol? Haver. Én a legjobb barátomba szerettem bele, aki egyben az üzlettársam is. Tökéletesen megértelek. A szerelem csak úgy megtörténik. Neked épp a húgom jutott. Ezért nem hibáztathatlak. Nem haragudhatok rád csak azért, mert jó ízlésed van. Egyébként is, eléggé kikészít ez a szerelem nélkülem is. Végre elnevetem magam. A szerelem egy szuka. Mintha nem tudnám, milyen borzasztó tud lenni. Pont ezért olyan csodás, hogy ezeket vissza tudom vinni a boltba! viccelődik, majd komolyabban folytatja. Most pedig figyelj ‒
‒
‒
‒
‒
‒
rám, mert mondanom kell valamit. Tudod, miért nem akartam, hogy Harper körül sündörögj? Mert szerinted nem vagyok elég jó neki. Dehogy! Te vagy az egyetlen srác, aki megérdemelheti a ‒
‒
húgomat, aki valóban csodálatos. Tudom. Tényleg az. Csak azért mondtam, mert attól féltem, ha összetöri a szíved, elveszítem a legjobb barátomat. Szükségem van rád, Nick. ‒
‒
Persze, ha b ántod, meg kell, hogy öljelek. Ez talán a legkedvesebb dolog, amit valaha mondtál nekem. Akármilyen furcsán hangzik is. Tudom. Spencer, én nem akarom bántani Harpert mondom egyenesen a szemébe nézve, hogy tudja, komolyan beszélek. Nem akarom összetörni a szívét. Csak szeretni akarom. És ‒
‒
‒
‒
‒
nyugodtan behúzhatsz egyet ezért, de attól még igaz. Spencer hátratolja a bárszékét, feláll, és meglapogatja a hátamat. Jól van. Nem gondoltam, hogy idejutunk, de azt hiszem, muszáj erősítést hívnunk. Kire gondolsz? Úgy néz rám, minth a tudnom kellene a válas zt. Charlotte-ra. Szerinted én ki tudom okoskodni, hogy szerezd vissza őt? Nekem mázlim volt, mert Charlotte azonnal igent mondott. Neked viszont határozottabb segítség kell. ‒
‒
‒
✴✴✴
Fido úgy néz rám, mintha minden titkomat tudná. Charlotte a kanapén ül, és türelmesen végighallgatja a viszonzatlan szerelmem történetét. Lássuk, jól értem-e mondja, és ásít egyet. ‒
‒
Az időeltolódás miatt végtelenül kimerült, de még így is hajlandó segíteni nekem. Spencer mellette ül. Harper azt mondta, hogy fogadd el ezt a vissza nem térő lehetőséget? ‒
‒
Igen. És pontosan tudja, hogy a munkádat szereted a legjobban. Valóban? Nick. Ezt mindenki tudja. Tényleg? Nincs ezzel semmi baj. Szereted a munkádat, imádod a rajzfilmeket, és te magad vagy a Mister Orgazmus kalandjai. Biztos vagyok benne, hogy Harper tudja, mit jelent neked ez. Gondolom… Eszembe jut, hogy azt kérdezte a jasonös randi után, hogy mitől félek a legjobban. Mit válaszoltam neki? Attól, hogy ez az egész darabokra hullik. A munka, a műsor, a siker. Aztán amikor Serenát elvittük a kórházba, és ő a gyerektémáról faggatott, a válaszom újra csak bebizonyította, hogy mi is az én igazi szerelmem. A munkámra és a műsoromra koncentráltam minden erőmmel, mert imádom, és ez az óta így van, hogy végeztem a őiskolán. Ezek szerint Harper Holidaynek minden oka megvan rá, hogy azt higgye, bármit megtennék a munkámért. Akár még el is költöznék miatta. Nincs miért mást feltételeznie. Tudja, hogy a munkád, teljesen érthetően, a húszas éveid univerzumának középpontja. Bólintok újra, Fido pedig nyújtózik egy nagyot Charlotte ölében, aztán a hátára fordul, hogy a hasát simogathassák. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Micsoda egy élvhajhász! De emelem a magasba az ujjam , elmondtam neki, hogy szeretem, és ő nem mondta, hogy ő is szeret. Charlotte könnyedén lesöpri az okfejtésemet az asztalról. ‒
‒
‒
‒
Nem ez a lényeg. Harper azt próbálja kifejezni, hogy támogat téged. Nem akar dönteni helyetted egy ilyen fontos kérdésben. Hogy érted ezt? Nos, kibököd neki, hogy szereted, aztán megfejeled azzal, hogy Los Angelesbe költözöl magyarázza hűvös nyugalommal Charlotte, miközben F idót simogatja. És ez azt jelenti, h ogy neki kell döntenie h elyettem? ‒
‒
‒
‒
Igen, de mivel fontos vagy neki, azt akarja, hogy te hozd meg a döntést, és ne attól tedd függővé, hogy ő mit mond mutat rá Charlotte. Összeráncolom a h omlokom. Honnan tudod, hogy fontos vagyok neki? Amikor elmesélted neki ezt az új lehetőséget, azt mondta, fogadd el, te viszont úgy értelmezed, hogy nem törődik veled? Ez az, amiről szó van? Spencer elmosolyodik, és átkarolja Charlotte-ot. A feleségem csodás, nem igaz? Aztán a szeretett nőhöz fordul. Akkor most már meg tudod mondani, hogy mit jelent ez az egész? Charlotte a plafonra pillant. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Mekkora birkák vagytok ti ketten! Mégis szeretlek benneteket. Persze, nem teljesen ugyanúgy. Ajánlom is! fortyan fel Spencer. Charlotte felém fordul. ‒
‒
Hogy érezted, amikor együtt voltatok, úgy tűnt, hogy ő is ugyanígy érez? Spencer betapasztja a fülét. La-la-la-la! Nem akarom hallani! ‒
‒
Spencer továbbra is dalolászik, én pedig elmondom Charlottenak, amit a férjének sosem tudnék. Igen, úgy tűnt. Teljes mértékben. Egyszerűen egy rugóra járunk, érted? Az, ahogy rám néz, amiket mond… de a hangom elcsuklik. Nem mondom el, milyen volt az előző éjszaka Harperrel, de azt tudom, hogy ugyanazt érezte ő is, amit én. ‒
‒
ondd, hogy te is érzed. Egy emlék a tegnap éjszakáról felnyitja a szemem. Újra átpörgetem, mi történt a taxiban, mielőtt elment volna Manhattanből, és azt, ahogy beismertük, mennyire vágyunk egymásra. Felidézem, mit mondott, miután belefutottunk Jillianbe. Akkor azt hittem, hogy baráti szinten akar tar tani. De mi van, h a pont azt csinálta, amit én? Mi van, ha ő is arra törekedett, hogy legalább valami megmaradjon belőlünk? A valami még mindig jobb, mint a semmi. Végigfutok a közös pillanatokon. Azért kért meg rá, hogy kísérjem ki a vonathoz, mert látni akart. Átjött hozzám éjszaka, és vetkőzött egy szál köpenyre. Hozott nekem fagyit. Adott mosószert és ceruzákat. Elvitt a fürdőszoba-bemutató terembe. Eljött velem Gino partijára, és elrontotta a gurítást. Valóra váltotta a könyvtárosfantáziámat. Még fehérneműt is vásárolt a kedvemért! Istenem! Az a fantasztikus, mennyei, szemérmetlen fehérnemű, amitől
rögtön elborul az agyam! Egyszerűen felizgat, boldoggá tesz, inspirál, és… Charlotte szakítja félbe a merengésemet. Azt hiszem, a kérdés nem az, hogy miért nem mondja, hogy ‒
ne menj el Los Angelesbe. Sokkal inkább az, hogy te el akarsz-e menni. Ha igen, akkor pedig megkérdezheted, hogy nem akar-e veled menni. Charlotte páratlan. Lenyűgöző és páratlan. Az egészet rosszul csináltam, és most nincs más hátra, rendbe kell hoznom a dolgokat. Felpattanok. Igazad van. Mennem kell. ‒
Megpuszilom, megütögetem Spencer vállát, és megvakarom Fido fejét. Furcsán néz rám, de én tudom, hogy áldását adja, hiszen ugyanazt a lányt szeretjük mindketten. Miután elmegyek, Charlotte a férje felé fordul. Nyertem. Ma este nyalakodni fogsz! Taxival hazasuhanok, felkapok pár iratot, aztán Tyler irodájába megyek, és megkérem, hogy hívja fel Ginót. ‒
HARMINCHETEDIK FEJEZET Ha most egy J. Cameron-regényben lennénk, a hős férfi biztosan kibérelne egy repülőt, és felíratná a hősnő nevét az égre. Esetleg leparkolna vele a kapuban, és a világba kürtölné, mit érez. Még az is lehet, hogy egy kosármeccs kivetítőjét hívná segítségül. De ez nem regény, ez az én életem, és Harper élete. Az egyetlen dolog, amit halálbiztosan tudok a nőről, akiért megőrülök, hogy imádja a nyilvános csókokat, de a nyilvános szerelmi vallomásoktól irtózik. Ezért nem a felsoroltak közül választok. Nem veszek virágot, sem csokoládét, sem lufikat. Plüssmackót sem. Nem állok az ablaka alá és nem üvölttetem az utcán Peter Gabriel dalát. Ehelyett egy borítékkal a kezemben felcsöngetek hozzá. Csengetek, és csengetek, és csengetek. Veszek egy mély levegőt. Talán épp zuhanyozik. Ránézek az órámra. Délután kettő. Újra csengetek. Hiába. Előveszem a telefont a zsebemből. Talán fel kellett volna hívnom, mielőtt idejövök. Milyen hülye vagyok! Bárhol lehet. Lehet, hogy éppen dolgozik. Jó, talán h étfő délután nem. Várjunk csak! Azt mondta, valami órára megy, aztán pedig a mosodába. Feloldom a képernyőt, és már épp hívni akarom,
amikor meglátom, hogy jött egy üzenet. Tőle. A szívem eddig ismeretlen sebességre kapcsol. Visszafojtott lélegzettel olvasom, amit írt. Kiderül, hogy teljesen mellélőttem. erre vagy? A portás csönget, de hiába. Aztán egy újabb következik. aj, hát bárhol lehetsz! Talán telefonálnom kellett volna. Végül is nem csak üzengetésre való a készülék. Összeszorul a szívem. Nálam van! Jesszusom, Harper nálam van! Tárcsázom, de mielőtt megnyomhatnám a hívás gombot, megszólal a telefonom. Itt vagyok, nálad mondom azonn al, ahogy fogadom a hívást. Én pedig nálad mondja, és mintha könnyedebb lenne a hangja. Van egy ötletem. Találkozunk félúton? ‒
‒
‒
‒
‒
Akkor a Nyolcvannegyedik utcában? Imádom, amikor számolsz. Igen, találkozzunk a Central Park és a Nyolcvannegyedik sarkán. Uberrel jössz, vagy sétálsz? Sétálok. Tíz perc múlva a park bejáratánál állok, egy vörös és bronz színekben pompázó cseresznyefa alatt. A délutáni forgalom elsuhan előttem. Fel-alá járkálok, várom, keresem őt. Amikor megpillantom, konkrétan futásnak eredek. A szívem hevesen ver, nem is értem, hogyan képes a helyén ‒
‒
‒
‒
maradni. Nem tudom, mit akar mondani Harper, vagy hogy miért ment el hozzám, vagy hogy mi történik, a lényeg, hogy most itt van. Eljött, hogy megtaláljon, és amikor legutóbb ezt tette, megtörtént az első igazi közös éjszakánk. Az őszi szélben lobog a haja, arcába omlanak a vörös fürtök, ahogy közeledik. Szerelmes vagyok beléd, Nick. Ha azt akarod, hogy veled menjek, elmegyek. A szívem egyenesen a kezébe ugrik, kiszabadítja magát a mellkasomból, és most már örökké ott is marad, mert Harperhez tartozik. Ebben a pillanatban még szerelmesebb ‒
lettem. Megfogja az arcomat, és folytatja, mielőtt megszólalhatnék. Azért nem mondtam el ma reggel, mert azt akartam, hogy te dönts. Ezért rohantam el. Szabadon kellett döntened az életedről. Nem akartam, hogy aggódj miattam, vagy hogy azt hidd, meg kell válnod valamitől, amit szeretsz, csak azért, hogy velem lehess. De egész végig kész voltam, mert pontosan azt ‒
érzem, amit te. Tudom, milyen fontos neked a munkád, és te nagyon fontos lettél nekem, úgyhogy szeretném, ha tudnád, hogy szívesen veled megyek. Mert én is szeretlek. Nem tudom nem megcsókolni. Rátapasztom a szám, és végre megcsókolom a nőt, akit szeretek, és aki viszontszeret. Az ősz és New York. Harper és én. Szerelem és barátság. Olyan boldog vagyok, hogy alig bírom elviselni. Képtelen vagyok ekkora örömöt magamban tartani. Csókolózunk, és csókolózunk, és képtelen vagyok leállni. Beletúrok a hajába, ebbe a puha, selymes hajzuhatagba, és a Central Park
bejáratánál újra megcsókolom, mert itt találkoztunk, félúton. Most nincs szükség kompromisszumokra, már nem kell feladnia semmit értem. Vigyorogva, szerelemtől kábultan nézek rá. Nem jöhetsz velem. ‒
Harper arca megkövül, tekintete szomorúvá válik. Miért? kérdezi majdnem sírva. Rátapasztom az ujjam a szájára. Mert nem megyek. Micsoda? hatalmasat csap a mellkasomra. Megbolondultál? Ez az életed ajánlata! Talán igen, talán nem. Nem érdekel most a műsor. Mindent ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
megkaptam tőle, amit akartam, de téged nem. Egész életemben a rajzolást szerettem a legjobban. Egészen addig, amíg meg nem érkeztél. Elég. Ez őrültség. Megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem az. Ez az igazság. Lesz majd másik műsor. De másik Harper nem lesz. A szája elé kapja a kezét, mintha el akarná takarni előlem ajkának remegését. Egy könnycsepp gördül végig az arcán, és már nincs menekvés. Harper. Jobban szeretlek, mint A Mister Orgazmus ka landjait. És nem kérhetem, hogy hagyd itt New Yorkot. Pedig itt hagynám. Érted itt tudnám hagyni. Nagyon jó vagyok ‒
‒
‒
‒
abban, amit csinálok, és mindenhol felfogadnának. Egy ajánlás, és márisvannak gazdaganyukák, lehetnékakik Los Angelesben. Tudom. ‒
Harpernek igaza van. Ő könnyen át tud települni egy másik városba. De szeretem New Yorkot. Itt akarok lenni, Manhat tanben, veled. Ez az otthonunk, és te vagy az egyetlen, akit nem ‒
veszíthetek el. Akkor mi lesz? Megmondtam Tylernek, hogy utasítsa vissza az ajánlatot. Gino azt hiszi, irányíthat, pedig nem. Gino egy segg, és én egyáltalán nem szeretek vele dolgozni. Azt hiszi, az övé vagyok, csak mert rám talált, de a műsorom elmehet bárhová. Talán az is lehet, hogy amit eddig csináltam, az az övé, de minden, amit ‒
‒
ezután fogok azzal a halántékomra mutatok , idebent van. Csak az enyém. Az én teremtményem. Tyler is és én is úgy gondoljuk, hogy másnak is értékes lehet. Máris gyűjti az ajánlatokat. Már akkor eldöntötted, amikor még nem is tudtad, hogy mit érzek? kérdezi elragadtatva, és megfogja a vállamat. Van úgy, hogy az embernek a szívére kell hallgatnia. Te is ezt tetted. És te is. Arcán végre megjelenik az a mindent beragyogó mosoly, ami az enyémen is. Ajka ellenállhatatlan, és már nem is kell többé ellenállnom… persze, ez sosem volt az erősségem. Mostantól viszont szabadon csókolhatom akárhol, akármikor. Meg is teszem, de most már azzal a tudattal, hogy Harper az enyém. Megfogom a kezét, és leülünk egy padra a parkban. Itt van ez az új ötlet, amit meg szeretnék mutatni neked. Egy bizonyos szexi hercegnő adott ihletet, akit nagyon ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
megszerettem. Kíváncsiságot színlelve felém fordul. Ki lehet ez a szexi hercegnő? Akkor jutott eszembe először, amikor bowlingozni voltunk ‒
‒
‒
azzal előveszem a borítékot, és megmutatom neki, amin dolgozom. Nevezzük inkább játszadozásnak, mert ha őt rajzolom, mindig könnyedén suhan a ceruza. Egy vad, dögös szerelőként képzeltelek el. Megmutatom neki az első képet. Harper hangosan felnevet, aztán rám néz. ‒
Ez én vagyok? Bólintok. Eléggé elfoglaltnak látszom mondja büszkén. Igen, az vagy. És szerelő vagyok? Ebben a képregényben igen. Ugye tudod, hogy vezetni sem tudok? Most én nevetem el magam. Ahogy mondtam, Los Angeles rémes lenne nekünk. Tipikus New York-i vagy. Megmutatom neki az összes képet. Ami az elején még véletlenszerű képek sokasága volt, az mostanra már egy történetté kezd összeállni. Harper szeme elkerekedik, és ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
mindegyiket megvizsgálja. mi a titka annak, hogy jó Emlékszel, alaposan mikor megkérdezted, rajzot készítsek? Felnéz a papírokból. ‒
Igen. Azt mon dtad, szeretni kell, amit lerajzolsz. Így van. El kell ismernem, hogy még jobb, ha szerelmes vagy abba, amit rajzolsz felemelem az utolsót, amin a figura a köpenyes szerelőt bámulja. ‒
‒
‒
Harper elvigyorodik. Ez te lennél? Megvonom a vállam. Talán, nem tudom. Mindenesetre sokban hasonlítunk. Neki is mocskos a fantáziája, szereti a domborulatokat, és odavan egy bizonyos vörös szépségért. Szeretlek! Szeretem a rajzaidat, az őrült agyadat és azt, hogy ‒
‒
‒
szerelőnek látsz, pedig varázsló vagyok. Az utolsó szóról eszembe jut valami, amit sosem tudtam megérteni ezzel a nővel kapcsolatban. Mondj el valamit. Azt hittem, nem tetszem neked, mert nem voltál Lehetetlen Hercegnő mellettem. Ez azt jelenti, hogy amikor azt mondtad, hogy kigyógyultál belőle, akkor már másként éreztél? Szégyenlősen elmosolyodik, és megrázza a fejét. Nem. Akkor mikor? kérdezem kíváncsian. Sosem okozott gondot, hogy beszélgessek veled túr bele a hajamba áhítattal. Szeretnéd, ha elmondanám ennek a trükknek a titkát? ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Igen. Ez mindig ott motoszkált bennem. Nagyon figyelj, mert nem mondom el senkinek, hogyan csinálom a trükkjeimet. Hallgatlak. ‒
‒
Gyakorlás. Hogy érted ezt? Harper hangja lágy és sebezhető. Éveken át gyakoroltam. Amióta ismerlek, odavagyok érted. ‒
‒
‒
Fiatalabb korunkban barátok voltunk, és te mindig nagyon helyes voltál. Azért nem voltam hebehurgya melletted, mert ezer éve ismerlek. Életem legnagyobb mutatványa volt úgy tenni, mintha nem lennék oda érted. Hagyom, hogy leülepedjenek bennem a hallottak. Van benne észszerűség, és ahogy felidézem a bókjait az elmúlt pár hétből, össze is áll a kép. Ettől még lenyűgöző, és megtisztelő. Ez komoly? Mindig is éreztem irántad valamit, Nick mondja, és elpirul. Újszerű boldogság árad szét bennem. Tegyél meg nekem valamit, Harper. Halljuk. Soha ne törd meg ezt a varázst. Nem fogom azzal megfogja a kezem, és összefonódnak az ujjaink. Ezért nem éreztem soha tanulásnak, ha megcsókoltalak, vagy ha szeretkeztem veled. Nekem nem gyakorlás volt, Nick. Mindvégig igazinak tűnt. Melegség önt el, és most már biztos vagyok benne, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb pasija, amiért ez a lány az enyém. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Nekem is mindig igazinakrám tűnt. Megcsókol, aztán kábultan mosolyog. Akkor hát igazán szeretsz? Igazán szeretlek. ‒
‒
Szerencsés lány vagyok. Megkönnyebbülten felsóhajtok. Tökéletes ez a délután. Egyetlenegy dologtól lehetne még jobb. ‒
‒
‒
‒
Süti? kérdezi sóvárogva. Süti, és még valami más. Indulhatunk? Harper megszorítja a kezem. De még mennyire. Felmegyünk hozzám, és amint bezáródik az ajtó mögöttünk, egymásnak esünk, ledobáljuk a ruhánkat, és a hálószobába megyünk. ‒
‒
A matrachoz szegez, rám ül, és vadul lovagol, közben a nap lassan eltűnik az égről. Ő irányít, a csípőjét mozgatja, a háta megfeszül, ajka szétnyílik, miközben fel-le mozog rajtam. Ő adja az ütemet, én csak követem. Figyelem minden egyes rezdülését, a melle hullámzását. Nem sokkal később lehajol hozzám, és a fülembe súg. Én is szeretlek. Magamhoz húzom, és az én legféltettebb kincsem az egekbe repül, amikor elélvezünk. Kicsit még az ágyban maradunk, beszélgetünk, simogatunk, majd megcsörren a telefonom. Serena az, már otthon van. Egy órával később meglátogatjuk őket, és átadjuk az ajándékot. Logannek hívják a jövevényt. Harper és én végül egy kávézóban ünnepeljük meg, hogy együtt vagyunk. Ez egy igazi randi. Egyértelműen egy randi. Várjunk csak! Ez sokkal, de sokkal több. Ez teljesen új történet. Életem legnagyobb szerelmének története. ‒
EPILÓGUS Jó néhány hónappal később Billegnek. Mozognak. Végül egy hangos csattanással mind a tíz bábu a földre kerül. Harper a magasba emeli a karját, és összeütjük a tenyerünket. Tarolás! Mondd ki! követeli pimasz módon , közben átkarolja a nyakamat. ‒
‒
Minden egyes alkalommal a földbe döngölsz bowlingban ismétlem el a közös életünk egyik törvényszerűségét. Csak egyszer sikerült legyőznöm, azon az estén, amikor először mentünk el ketten játszani. Azóta minden egyes alkalommal megalázó vereséget szenvedek, és esküszöm, ennek semmi köze ahhoz, hogy módfelett eltereli a figyelmemet, ahogy a fenekét stírölöm, miközben gurít. Nem, Harper egyszerűen remekül bowlingozik. Már a tizedik összecsapásunkat nyeri meg. És megkapom azt a beígért különleges ajándékot a tizedik győzelmemért? Bólintok. Minden egyes győzelme után kap valamit tőlem. Egy új varázspálcát. Igen, azt a fajtát. Fehérneműt. Szaténmasnit a hajába, amit sok más célra is fel lehet h asználni. Ha nyersz, megkapod. És kell-e direkt rontanom valaha az életben? kérdezi csillogó szemmel. Sohasem. ‒
‒
‒
‒
‒
‒
‒
Futó csókot kapok. Sohasem. Mert már nem dolgozom Ginónak. Nem a Comedy Nationnél van a műsorom. Egy héttel az után, hogy visszautasítottam a ‒
Comedy Nation ajánlatát, kaptam egy másikat. Serena férjének a cége, az RBC sugározza. Nem azért kaptam az ajánlatot, mert bevittem az éppen szülni készülő feleségét a kórházba, de biztosan segített, amikor Tyler gyors megbeszélésre ment hozzájuk. Jared megolajozta a gépezetet, és Tyler megkötötte az üzletet. A Mister Orgazmus kalandjai átkerült az RBC-re, este tízre. Minden héten új nézettségi rekordokat döntünk. Vicces, de az RBC vezetője nem játszadozik, nem szórakozik velem, és nem csinál problémát belőle, ha véletlenül megverem golfban, softballban vagy bármilyen más sportban. Az egyetlen, ami érdekli, hogy a lehető legjobb műsort hozzam össze neki, és én meg is teszem, min den egyes héten. Hogy pontos legyek, két műsort viszek. Az RBC tulajdonában van az LGO, ami most már a büszke otthona az én ötperces kisfilmjeimnek, a Pajzán Bábszínház bemutatja a buja szerelő nőszemélytnek. Még korai lenne bármit mondani, de egyelőre úgy tűnik, a nézők szeretik. Már volt szó róla, hogy esetleg heti rendszerességű, egész estés sorozat lesz belőle. Talán nem csak én vagyok oda a dögös szerelőkért. Akit viszont a karomban tartok, az csak az enyém. És biztos akarok lenni benne, hogy ez így is marad. Amikor a játszmának vége van, pár percig hagyom, hogy
örömtáncot járjon, aztán mikor megfordul, én ott térdelek előtte a bow lingpályán. Harper megtorpan, és a szája elé emeli a kezét. Valamikor régen egyáltalán nem tudtam, hogyan fejezzem ki az érzéseimet, de ma már könnyedén jönnek a szavak, amelyek a szívem mélyéről szólnak. Harper. Őrülten szerelmes vagyok beléd, és azt akarom, hogy te legyél az, akivel osztozom a mosószeren, a bowlingpályán, a fagylalton, a süteményen, a mocskos üzeneteken, a zuhanyzón, a szerelmen, a boldogságon és minden egyes napon és éjszakán. Lennél a feleségem? ‒
A nyakamba ugrik, a hátamra dönt a parkettán. Igen! Igen! Igen! Igen! mondja vagy százszor rajtam fekve. Nem is lehetne tökéletesebb válasz a kérdésemre. Miután elenged, és felülünk, felhúzom az ujjára a platinagyűrűt, könnyei megállíthatatlanul záporoznak. Annyira szeretlek, hogy még a vezetéknevedet is felvenném, Nick Hammer mondja két szipogás között. ‒
‒
‒
‒
Annyira szeretlek, hogy sose kérnék tőled ilyen rémséget, Harper Holiday. Nem számít, hogy felveszi-e a nevem, mert min denem megvan, amiről azt h ittem, h ogy elveszítettem. A lány az enyém. ‒
MÉG EGY EPILÓGUS Kérdezd meg, mi az a három dolog, amit a legjobban szeretek. A válasz könnyű: csókolni Harpert, szeretkezni Harperrel, szerelmesnek lenn i Harperbe. Őszinte leszek, az utolsó a favorit. Ő nem csak a legjobb barátom kishúga, nem is csupán a legklasszabb ember, akit ismerek. És egyáltalán nem csak az új műsorom ihletője. Ő a feleségem, és az, hogy szerethetem, a legjobb dolog, ami történhetett velem. Először csak egy nő volt, akire vágytam azok után, hogy megtréfáltuk a bátyját a Central Parkban. Később a barátom lett, aztán a tanítványom. Az igazság viszont az, hogy én legalább annyit tanultam tőle, ha nem többet. Megtanultam, hogy teljes szívvel szeretni valakit sokkal jobb, mint orgazmusokat osztogatni. Ne értsetek félre. Még mindig én vagyok a gyönyör mestere, de a feladatom most már csak és kizárólag ő. A hátralévő időben a csodaszép testét akarom szolgálni, mert nincs annál szebb, ha egyetlen nő boldogságának az elkötelezettje vagy. A csoda az egészben pedig az, ha meg tudsz adni a szeretett nőnek bármit, akár az ágyban, akár az ágyon kívül. Harper mindennap megkapja ezt tőlem. Az én dögös szerelőm. Az én köpenyes szépségem. Az én harisnyanadrágos, masnis, sütiimádó, varázspálcát pörgető feleségem.
És ha kíváncsiak vagytok, most már kutyánk is van. Örökbe fogadtunk egy csivava-törpe pinscher keveréket, amely mindig nevet a vicceinken, és Ubernek neveztük el. Van egy olyan érzésem, hogy ő az első a későbbi sok közül. Most már csak azt nem tudjátok, felvette-e végül Harper a nevem. Végül is igen. Ő az első és egyetlen Mrs. Orgazmus.
KÖSZÖN ETNYILVÁNÍTÁS
Köszönöm, hogy elolvassátok a könyveimet! Végtelenül hálás vagyok minden olvasómnak, amiért lehetővé teszi számomra, hogy azt csinálhassam, amit imádok: romantikus regényeket írhatok. Olyan sok embernek köszönhetem, hogy a Mister O a kezetekbe kerülhetett! Legelőször és mindenekelőtt hatalmas köszönet jár Jen McCoynak, az én Ötletelő Hercegnőmnek. Adósa vagyok borítóm zseniális tervezőjének, Helen Williamsnek, vezető stratégámnak, KP Simmonnak, a kitartó Kelley Jeffersonnak, minden szerkesztőmnek és mindenki másnak, ideértve Kim Biast, Dena Marie-t és Lauren McKellart. Hatalmas nagy köszönet a férjemnek és a gyerekeimnek! És ahogy mindig, csók a kutyáimnak!
Kínálatunk megtekinthető az interneten is: www.muveltnep.hu Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó a kiadó ügyvezetője
Sorozatszerkesztő Kepets András