Köszönet Harbertnek (Dex) és Kardmennek (Goku)
A FÉRFIAK IGAZIBÓL NEM ELLENSÉGEK VOLTAK -SORSTÁRSAK, SZINTÉN ÁLDOZATOK, SZENVEDTEK ATTÓL AZ ÓDIVATÚ HÍM-MISZTIKÁTÓL, „ AMITŐL ÉRTELMETLEN MÓDON HASZONTALANNAK ÉREZTÉK MAGUKAT, HA NEM ARRÓL VOLT SZÓ,HOGY MEDVÉT KELL ÖLNI. BETTY FRIEDAN A női misztikum SZÍNRE LÉP MYSTERY A ház kész katasztrófa volt. Széthasogatott, sarokvasaikról leszaggatott ajtók; a falakon öklök, telefonok, virágcserepek horpasztotta mélyedések; Herbal az életét féltve hotelszobába menekült, Mystery a nappali szőnyegére roskadva sírt. Már két napja egyfolytában sírt. Nem normális sírás volt ez. A szokásos könnyek érthetők. De Mystery túl volt a megértés határán. Magánkívül volt. Egy hétig ingadozott extrém düh és erőszakosság között, és rendszertelen időközökben katartikus sírásra fakadt, pataknyi könnyet hullatott. És a helyzet most azzal fenyegetett, hogy megöli magát. Öten laktunk a házban: Herbal, Mystery, Papa, Playboy és én. A világ minden tájáról jöttek fiúk és férfiak, hogy kezet rázzanak, fotózkodjanak velünk, tanuljanak tőlünk, olyanok legyenek, mint mi. Engem Style-nak neveztek. Kivívtam magamnak ezt a nevet. Sosem használtuk az igazi nevünket, csak a művésznevünket. Még a házunknak, ahogy a többi házunknak is, San Franciscótól Sydneyig, fedőneve volt. Ez a Project Hollywood nevet viselte. És Project Hollywood mondhatni romokban hevert. A szinteltolásos nappaliban a kanapék és a földre dobott több tucat párna büdös, férfiverejtéktől és női nedvektől kifakult volt. A fehér szőnyeg megszürkült attól, hogy az emberiség fiatal és parfümtől illatos egyedei minden éjjel hordákban érkeztek a Sunset Boulevard-ról. A jacuzziban cigarettacsikkek és használt kotonok lebegtek. És Mystery pár napja tartó dühöngésétől a ház többi helyisége is totálkáros lett, a lakók ledermedtek a döbbenettől. 195 centi magas volt, és hisztérikus. - Nem tudom elmondani, milyen érzés - nyöszörgött szipogásgörcsök közepette. Egész teste összerándult. - Nem tudom, mit csinálok, de nem lesz benne ésszerűség, nem leszek jó fiú. Felnyúlt a padlóról, és kilyukasztotta a kanapé foltos kárpitját. Lehangoltságának szirén-siráma egyre hangosabb lett, egy meglett férfi hangja töltötte be a szobát, olyan emberé, aki elvesztette minden olyan karakterét, amely megkülönbözteti az ivarérett embert a csecsemőtől és az állattól. Sok számmal kisebb, aranyszín selyemköntöst viselt, piszkos térde kilátszott. A széles öv két vége alig ért össze, hogy csomót lehessen rá kötni, és a köntös két szárnya jó arasznyi távolságra volt egymástól, látni engedte sápadt, szőrtelen mellkasát és lejjebb petyhüdten lógó szürke Calvin Klein boxeralsóját. Remegő testén az említetteken kívül egyetlen ruhadarab volt: egy szorosan a homlokába húzott téli sapka. Június volt Los Angelesben - Ez az élet vagy mi az izé - szólalt meg újra. - Olyan céltalan. Semmi értelme nincsen. Megfordult, könnyes, vörös szemével rám nézett. - Olyan, mint az amőba játék. Nem nyerhetsz. Jobb hát, ha le sem ülsz játszani. Rajtunk kívül senki nem volt a házban. Nekem kell kezelni a helyzetet. Le kell nyugtatni, mielőtt kifogy a sírásból, és megint átcsap tombolóba. Minden érzelmi ciklussal egyre rosszabb lett, és attól tartottam, hogy valami olyat tesz, amit már nem lehet helyrehozni. Nem engedhettem, hogy Mystery akkor haljon meg, amikor én vigyázok rá. Nem egyszerűen barát; mentor. Megváltoztatta az életemet, ahogy ezer és ezer hozzám hasonló ember életét is megváltoztatta. Muszáj szereznem neki Valiumot, Xanaxot, Vicodint, bármit. Felkaptam a telefonszámos noteszomat, és lapozni kezdtem; olyanokat kerestem, akiknek valószínűleg van nyugtatójuk: például rockbandák embereit, plasztikai műtéten nemrégiben átesett nőket, egykori gyerekszínészeket. De akit felhívtam, nem volt otthon, nem volt ilyen gyógyszere, vagy azt mondta, hogy nincs, mert nem akart nekünk adni belőle. Már csak egyvalaki maradt a hívhatók listáján: az a nő, aki miatt Mystery ilyen vészes leszállóágba jutott. Parti-lány; biztosan van nála ilyesmi.
Kátya, törpös hangú, szőke orosz szépség, olyan energikus, mint egy pomerániai terrier, és a hívástól számított tizedik percben már ott állt az ajtónál, kezében Xanax, arcán aggódó kifejezés. - Ne gyere be - figyelmeztettem -, még meg talál ölni. Nem mintha nem érdemelte volna meg. Abszolút. Legalábbis akkor így gondoltam. Odaadtam Mysterynek a tablettát meg egy pohár vizet, és vártam, míg a zokogás szipogássá csillapodott. Aztán segítettem neki felöltözni. Fekete cipó, farmer, szürke póló. Ekkorra már könnyen kezelhető volt, mint egy túlméretes csecsemő. - Elviszlek, kapsz segítséget - mondtam. Kikísértem régi, rozsdás Corvette-emhez, és betuszkoltam a szűk első ülésre. Időnként dühtől remegett meg arca, könnycsepp csorgott le az állán. Reméltem, elég ideig lesz nyugodt, hogy segíthessek rajta. - Harcművészeteket akarok tanulni - közölte -, hogyha meg akarok ölni valakit, akkor rendes munkát tudjak végezni. A gázpedálra tapostam. Úti célunk a Hollywood Mental Health Center a Vine Streeten. Ronda betonépület volt, éjjel-nappal lámpaoszlopokra üvöltöző hajléktalanok, bevásárlókocsikból élő transzvesztiták és számos más típusú emberi emberresztli lebzselt körülötte, akik tábort vernek ott, ahol ingyen lehet igénybe venni a szociális intézmények szolgáltatásait. Rájöttem, hogy Mystery is közéjük tartozik. Annyi a különbség, hogy neki véletlenül volt karizmája és tehetsége, ami miatt mások vonzódtak hozzá, ez megakadályozta, hogy valaha is egyedül hagyják a világban. Megvolt benne az a két jellemvonás, amelyet majdnem minden rocksztárnál észrevettem, akit valaha meginterjúvoltam: az őrült, megszállott csillogás a tekintetében és az abszolút képtelenség, hogy bármit egyedül csináljon. Bevittem az előcsarnokba, bejelentettem, és együtt vártunk, míg sorra kerülünk az egyik tanácsadónál. Olcsó, fekete műanyag széken ült, katatón állapotban bámulta az intézmény kék falait. Eltelt egy óra. Kezdett idegeskedni. Eltelt a második óra. Szemöldöke összerándult; arca elkomorult. Eltelt a harmadik óra. Sírva fakadt. Eltelt a negyedik óra. Felpattant, kirohant a várószobából, a főbejáraton át elhagyta az épületet. Szaporán lépkedett, mint aki tudja, hova megy, bár a Hollywood-projekt onnan három mérföldre volt. Utánamentem, követtem az utca másik oldalára, és egy kis üzletház előtt értem utol. Megfogtam a kezét, magam felé fordítottam, és lassan, tagoltan, mintha kisgyereknek beszélnék, visszaimádkoztam a várószobába. Öt perc. Tíz perc. Húsz perc. Harminc. Megint felpattant, megint kirohant. Én utána. Két szociális munkás ácsorgott az előcsarnokban. - Állítsák meg! - üvöltöttem. - Nem tehetjük - közölte egyikük. - Elhagyta az intézményt. - Vagyis hagyták, hogy egy öngyilkossági késztetéses alak csak úgy kisétáljon innen? -Nem vesztegethettem az időt érvelésre. - Szerezzenek egy terapeutát, mire visszahozom. Kirohantam az ajtón, és jobbra néztem. Nem volt ott. Balra néztem. Semmi. Észak felé futottam a Fountain Avenue-n, megláttam a saroknál, és megint visszavittem. Amikor visszaértünk, a szociális munkások hosszú, sötét folyosón vezették végig, be az egyik linóleumpadlós, klausztrofóbiát gerjesztő szobába. A terapeuta íróasztal mögött ült, egyik ujjával dús fekete hajában matatott. Karcsú, ázsiai nő volt, húszas évei végén, arccsontja kiugró, rúzsa sötétvörös, hajszálcsíkos nadrágkosztümöt viselt. Mystery leroskadt az asztal előtt álló fotelbe. - Szóval, hogy érzi magát ma? - kérdezte erőltetett mosollyal. - Úgy érzem - felelte Mystery -, hogy semminek semmi értelme nincsen - és sírva fakadt. - Hallgatom - mondta, és jegyzettömbjére firkantott valamit. Valószínűleg már lezárta az ügyet. - Úgy döntöttem, kivonom magam a génállományból - zokogott fel. A nő tettetett együttérzéssel nézett rá, tettetett együttérzéssel hallgatta. Neki Misty csak egy volt a tucatnyi idétlen őrültjelölt közül, akikkel naponta szembesült. Csak annyit kellett eldöntenie, szükséges-e gyógyszeres kezelés, vagy súlyos-e annyira az eset, hogy fel kell venni a kórházba. - Én ezt nem bírom már tovább - folytatta Mystery. - Az egésznek semmi értelme nincsen.
A nő gépiesen benyúlt az egyik fiókba, kis csomag papír zsebkendőt vett ki, és átnyújtotta a páciensnek. Ahogy Mystery a csomagért nyúlt, felnézett, és először találkozott tekintetük. Belemerevedett a mozdulatba, és némán bámult a nőre. Meglepően szép volt egy ilyen klinikához. Élénkség villant Mystery arcán, aztán kihunyt. -Ha máskor, más helyen találkoztunk volna- mondta, egy papír zsebkendőt összegyűrve a kezében -, Általában büszke, merev tartású teste a fotelben úgy összeesett, mint egy szál főtt makaróni. Gyászos tekintettel bámulta a padlót, és azt mondta: Pontosan tudom, mit kell mondani„ és mit kell tenni, hogy magamra von` ham a figyelmedetfolytatta. -'Minden itt van a fejemben. Minden szabály. Minden lépés. Minden szó. De nem... most képtelen vagyok. A nő gépiesen bólintott. - Akkor kéne látnod, amikor nem vagyok ilyen - folytatta lassan, szipogva. - A világ legszebb nőivel jártam. Máskor, egy másik helyen a magamévá tennélek. - Igen - szólt a nő kissé leereszkedően. - Biztos vagyok benne, hogy így lenne. Nem tudta. Honnan tudhatta volna? De ez a zokogó óriás, aki éppen gyűrött papír zsebkendőt markolászott a világ legnagyobb nővadásza volt. Ez nem vélemény, hanem tény. Az elmúlt két évben eszméletlen sok önjelölt legjobb nővadásszal találkoztam, de Mystery mindegyikükön túltett. Ez volt a hobbija, a szenvedélye, a hivatása. Egyetlen élő személy volt, aki talán felérhetett hozzá. És ez a személy is ott ült a terapeuta nő előtt. Mystery tormátlan, stílustalan szakbarbárból alakított engem szupersztárráEgyütt uraltuk a nőcsábászat világát. Igen látványos hódításokat vittünk véghez hitetlenkedő tanítványaink és híveink szeme előtt Los Angelesben, New Yorkban, Montrealban, Londonban, Melbourne-ben, Belgrádban, Odesszában és sok más helyen. És íme, az őrültekházában vagyunk. STYLE Messze vagyok a szépnek mondhatótól. Az orrom az arcomhoz képest túl nagy, bár nem horgas, van egy púp az orrnyergemen. Nem vagyok kopasz, de az, hogy a hajam ritkul, kevesebbet állít a valóságnál. A fejem tetejét hajnövesztő növesztette hajcsökevények borítják. A szemem szerintem túl kicsi és golyószerű, bár élénken csillog, ami az én titkom marad, mert a szemüveg mögött ez nem látszik. Homlokom két oldalán behorpadás van; szeretem azt hinni, hogy ez karaktert ad az arcomnak, bár igazság szerint még soha nem kaptam bókot emiatt. Alacsonyabb vagyok, mint szeretném, és bármennyit eszem, olyan sovány, hogy a legtöbben alultápláltnak tartanak. Amikor lenézek sápadt, lomha testemre, azon tűnődöm, miért akarna bármelyik nő mellettem aludni, nem is szólva arról, hogy átölelni vágyna. Így hát nekem a lányokkal való találkozás meglehetősen munkás feladat; nem az a fajta vagyok, akinek a lányok rögtön odamosolyognak a bárpultnál, vagy akit megkérnének, vigye őket haza, ha már részegek vagy (f)esztelenek. Nem szolgálhatok nekik olyasmivel, hogy híres lennék, nincs semmi alapom a hencegésre, mint valami rocksztárnak vagy ilyesmi, nincs nálam kokain és nincs kastélyom, mint annyi más pasinak Los Angelesben. Csak az eszem van, de azt senki nem látja. Feltűnhetett, hogy nem említettem a személyiségemet. Ez azért van, mert a személyiségem teljesen megváltozott. Vagy hogy pontosabban fogalmazzunk, teljesen megváltoztattam a személyiségemet. Kitaláltam Style-t, az alteregómat. És két év alatt Style népszerűbb lett, mint én valaha, különösen a nők körében. Sosem volt szándékomban megváltoztatni a személyiségemet, vagy megváltoztatott identitással mászkálni a világban. Ami azt illeti, elégedett voltam magammal és az életemmel. Illetve boldog voltam, mígnem egy ártatlan telefonhívás (mindig egy ártatlan telefonhívással kezdődik) a legfurcsább és legizgalmasabb underground közösséghez vezérelt, akikkel mintegy tucat évnyi újságíróskodásom alatt találkoztam. Jeremie Ruby-Strauss (nincs összefüggés), kiadói szerkesztő hívott, mert talált az interneten egy dokumentumot, úgynevezett fektetési utasítást, afféle Hogyan fektessünk meg lányokat kalauzt. Azt mondta, hogy az iratban százötven sistergő oldalon keresztül felvan sorolva több tucat nővadász összegyűjtött kollektívtapasztalata. Ezek az emberek már egy évtizede levelezőlistákon osztják meg egymással az információt, és a csábítás művészetét titokban egzakt tudománnyá
fejlesztették. Ezt az anyagot kéne átírni, és koherens kézikönyvvé szerkeszteni, és úgy gondolta, hogy erre én vagyok a legalkalmasabb ember. Én ebben nem voltam olyan biztos. Én szépirodalmat akarok írni, nem kanos kamaszoknak némi nemi tanácsokat adni. De persze azt mondtam neki, hogy azért nem árt, ha belenézek az anyagba. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem olvasni, megváltozott az életem. A megfektetési kézikönyv minden más írott dokumentumnál - a Bibliánál, a Bűn és bűnhődésnél és a Főzés öröménél is - jobban felnyitotta a szememet. És nem feltétlenül az információtartalma miatt, hanem azért, mert megadta a kezdő sebességet, elindított azon a bizonyos ösvényen. Ha visszanézek a kamaszkoromra, csak egyvalamit sajnálok nagyon, de annak semmi köze nincs ahhoz, hogy nem tanultam volna eleget, hogy nem lettem volna kedves az anyámmal, vagy apám kocsiját menetrend szerinti autóbusszal karambolozva törtem volna össze. Egyszerűen arról van szó, hogy sajnos nem volt részem elég szórakozásban lányokkal. Eszes, alapos ember vagyok, háromévente csak úgy, kedvtelésből újraolvastam James Joyce Ulyssesét. Meglehetősen intuitívnek tartom magamat. Alapvetően jó ember vagyok, és igyekszem elkerülni, hogy másoknak ártsak. De úgy tűnt, nem tudok továbblépni a következő létállapotra, mert túl sokat gondolkodom a nőkről. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Amikor megismerkedtem Hugh Hefnerrel, hetvenhárom éves volt. Hefner saját statisztikája szerint több mint ezer nőt fektetett meg a legszebbek válogatott keretéből, de csak három barátnőjéről, Mandyről, Brandyről és Sandyről akart beszélni. És arról, hogy a Viagrának hála, mind a hármat képes tökéletesen kielégíteni (bár gyanítható, hogy ehhez önmagában a pénze is elég). Azt mondta, azt a szabályt hozták, hogy ha mással akar lefeküdni, akkor azt együtt kell kivitelezniük. A beszélgetésből azt szűrtem le, hogy itt van egy pasi, aki egész életében annyit, úgy, akkor és azzal szexelt, amennyit, ahogy, amikor és akivel csak akart, és hetvenhárom évesen még mindig a farka után megy. Mikor lesz ennek vége? Ha Hugh Hefner még nincs túl rajta, én mikor leszek? Ha a megfektetési kézikönyv sosem (terült volna a kezemben én, mint a legtöbb férfi, sosem fejlődtem volna a másik nemről való gondolkodásomban. A helyzet az, hogy valószínűleg hímtársaimnál hátrányosabb helyzetből indultam. Kisgyerekként nem játszottam doktorosdit, egyetlen lány sem ajánlotta fel, hogy egy dollárért beleshetek a szoknyája alá, nem csiklandoztam osztálytársaimat olyan testtájakon, ahol nem lett volna szabad megérintenem őket. Kamaszkorom nagy részét szobafogságban töltöttem, így hát, amikor egyetlen serdülőkori szexuális lehetőségem elérkezett - egy részeg elsőéves felhívott és felajánlotta, hogy szívesen leszopna -, kénytelen voltam udvariasan visszautasítani, hogy ne vonjam magamra anyám haragját. Az egyetemen kezdtem éledezni: mindazt, ami érdekelt, a személyiségemet, amit mindig túl félénk voltam kifejezni, a barátokat, akik tudatomat drogokkal és beszélgetésekkel tágították (ebben a sorrendben). De nőkkel sosem melegedtem össze: féltem tőlük. Az egyetem négy éve alatt egyetlen nővel sem feküdtem le a diákfalkából. Diploma után kulturális újságíróként vállaltam állást a New York Timesnál. Itt kezdett kialakulni önbizalmam és a véleményemmel kapcsolatos magabiztosságom. Végre belépést nyertem abba a kiváltságos világba, ahol az a szabály, hogy nincs szabály: turnéra mentem Marilyn Mansonnal és Motley Crue-val, hogy könyvet írjunk. Egész idő alatt, hiába volt mindig backstage passom, a színfalak mögött egyetlen csók nem sok, annyit sem kaptam mástól, kivéve Tommy Lee-től. Ezután meglehetősen reményvesztett lettem. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Hát, nekem nyilvánvalóan nem jött össze. Nem az volt a probléma, hogy engem soha senki nem vitt ágyba, hanem az, hogy azon kevés alkalmakkor, amikor mégis szerencsém volt, az egyéjszakás kaland alatt annyi élvezetet akartam akkumulálni, mint más egy kétéves viszonyban, mert nem tudhattam, mikor adódik újabb lehetőségem. A megfektetési kézikönyvnek volt rám rövidítése: KGP - középszerű, gátlásos pasi. Tipikus KGP voltam. Nem úgy, mint Dustin. Dustinnal végzősként találkoztam. Egy csoporttársam, Marko barátja volt. Marko álarisztokrata szerb srác, az óvoda óta társam a csajtalanságban, aminek az ő esetében görögdinnyéhez hasonlatos feje volt az oka. Dustin sem volt magasabb, gazdagabb, híresebb és jóképűbb nálunk. De volt egy tulajdonsága, ami belőlünk hiányzott: vonzotta a nőket. Amikor Marko bemutatott neki, nem tett rám különösebb--benyomást. Alacsony volt, napbarnított bőrű, haja hosszú, göndör, fantáziátlan konzervatív dzsigoló ingben, amin túl sok gomb volt
kigombolva. Aznap éjjel elmentünk egy chicagói klubba. Drink. Ez volt a hely neve. Amikor beadtuk a kabátunkat a ruhatárba, Dustin feltette a kérdést: - Nem tudjátok, vannak itt sötét sarkok? Érdeklődtem, minek neki a sötét sarok, mire ő azt felelte, a sötét sarok arra jó, hogy oda vigyük a lányokat. Szkeptikusan vontam fel a szemöldökömet. Néhány perccel azután azonban, hogy beléptünk a bárba, szemkontaktust létesített egy tartózkodónak tűnő lánnyal, aki egy barátnőjével beszélgetett. Dustin szó nélkül elindult. A lány utánament, egyenesen az egyik sötét sarokba. Amikor befejezték a csókolózást és egymás fogdosását, szó nélkül szétváltak, semmi obligát telefonszámcsere, semmi zavart „még találkozunk". Dustin aznap este még négyszer megismételte ezt a csodálatos teljesítményt. Új világ bontakozott ki a szemem előtt. Négy órán keresztül zaklattam kérdésekkel és keresztkérdésekkel, próbáltam kideríteni, milyen mágikus erőkkel rendelkezik. Dustin olyan volt, amit leginkább természetes tehetségnek nevezünk. Tizenegy éves korában vesztette el a szüzességét, amikor a szomszéd tizenöt éves lánya szexuális tapasztalatszerzésre használta fel, és azóta aktívan, rendeltetésszerűen, nőben használja a farkát. Egy este New Yorkban elvittem egy, a Hudson folyón horgonyzó hajón tartott partira. Amikor egy igen jónak tűnő, barna hajú, őzszemű lány elsétált mellettünk, Marko odafordult hozzám, és közölte: „A te eseted." Én ezt tagadtam, és szokás szerint a padlót bámultam. Attól tartottam, Marko rá akar venni, hogy beszélgessek azzal a lánnyal, és ezzel hamarosan meg is próbálkozott. Amikor a lány újra arrajárt, megszólította: - Ismered Neilt? Ezt igen hülye nyitásnak találtam, de ez az adott helyzetben nem számított, hiszen mindegy, milyen eszközzel történik, az a lényeg, hogy megtörjön a jég. Hebegtem pár szót, aztán Dustin átvette a beszélgetés fonalát, ezzel megmentve engem. Később egy bárban találkoztunk vele és a barátjával. Nem sokkal korábban költöztek össze. A barátja éppen a kutyát sétáltatta. Néhány ital után hazavitte a kutyát, és a lányt, Paulát otthagyta velünk. Dustin javasolta, hogy menjünk el az én lakásomra, és dobjunk össze valami késő esti vacsorát, így aztán elsétáltunk kis East Village-i legénylakásomba, és főzőcskézés helyett bedőltünk az ágyba, Paula egyik oldalán Dustin, a másikon én. Amikor Dustin csókolni kezdte a lány bal arcát, intett, hogy én tegyem ugyanezt jobb felől. Aztán szinkronban mozogva ha22 ladtunk egyre lejjebb, a nyaka, melle felé. Bár engem meglepett Paula csendes együttműködési készsége, úgy tűnt, Dustin számára ez teljesen megszokott jelenség. Odafordult hozzám, és megkérdezte, van-e óvszerem. Találtam egyet. Átadtam neki. Lehúzta a nadrágját, és benyomult, én közben hiábavaló módon még mindig a jobb mellénél matattam. Ebben állt Dustin tehetsége, ereje: valóra váltotta a nők fantáziáit, amiről azt hitték, már sosem tapasztalják meg. Aztán Paula sokszor felhívott. Folyton beszélni akart az élményről, meg akarta érteni hogyan, miért, mert nem hitte el, ami történt. Mindig ez volt Dustinnal: ő megszerezte a lányt; nekem maradt a bűntudat. Ezt személyiségünk különbözőségének tulajdonítottam. Dustinban volt valami természetes sárm és állati ösztön, ami belőlem teljes mértékben hiányzott. Legalábbis így gondoltam, míg el nem olvastam a megfektetési kézikönyvet és be nem barangoltam az abban ajánlott honlapot. Egy teljes közösséget fedeztem fel, csupa Dustin - olyan férfiak, akik azt állították, rájöttek a kombinációra, ami a nők szívét meg-, combjukat pedig szétnyitja - és több ezer hozzám hasonló férfi vágyik ellesni tőlük ezt a titkot. Az volt a különbség, hogy ezek a pasik a módszereiket specifikus szabályrendszerbe szedték, amit bárki alkalmazni tud. És minden önjelölt nővadász mester kidolgozta a saját szabályrendszerét. Mystery mágus; Ross Jeffries hipnotizőr; Rick H. milliomos; David DeAngelo ingatlanügynök; Juggler komikus; David X. építőmunkás; és Steve P. csábítóművész, munkájának olyan mestere, hogy a nők fizetnek neki, hogy megtanulják tőle, hogyan kell minél jobb nyelvi tréninget végezni rajta. Ha kitesszük őket Miamiban a South Beachen, egy regimentnyi sokkal jobban kinéző pasi homokot rugdal sápadt, beesett arcukba. De ha egy Starbucks vagy Whiskey bárba visszük őket, megteszik a magukét a szépfiúk nőivel, ahogy a pasijaik hátat fordítanak. Amint felfedeztem a nővadászok világát, elsőként a szóhasználatom változott meg. Az olyan kifejezések, mint a KGP, az NVM (nővadász mester), a nővadászat és a JN (jó nő) állandó szókészletem része lett. Aztán megváltozott a napi rituálém is, mert rászoktam, hogy rendszeresen benézzek a megfektetőművészek online öltözőjébe. Valahányszor randevúra mentem vagy onnan jöttem, leültem a számítógép mellé, és feladtam az aznap éjszakai kérdést a levelezőlistára. „Mit
csináljak, ha azt mondja, van már barátja?" „Ha fokhagymát eszik vacsorára, az azt jelenti, nem tervezi, hogy megcsókol?" „Jó vagy rossz jel, ha egy lány előttem rúzsozza magát?" És az online emberek, mint a szókimondó Candor, Gunwitch és Formhandle, sorra válaszoltak a kérdéseimre. (A válaszok, sorrendben: használd apasiromboló taktikát; ezt túlelemezted; egyik sem.) Hamar rájöttem, hogy ez nem egyszerűen internetes jelenség, hanem életstílus. Kultusz. Eredeti és epigon nőcsábítók közössége egy tucatnyi városból - Los Angelestől Londonon, Zágrábon át Bombayig -, akik hetente találkoznak úgynevezett tanyákon, hogy megbeszéljék a taktikát és stratégiát, mielőtt en masse nővadászatra indulnak. Jeremie Ruby-Strauss álnéven, az internet védőszárnyai alatt, isten adott nekem egy második esélyt. Túl késő volt ahhoz, hogy Dustin lehessek, hogy azzá válhassak, amit minden nő akar; nem az, amiről szóban kijelenti, hogy akarja, hanem az, amire valóban vágyik, mélyen legbelül, a társadalmi programozottságán is túl, a fantáziák és ábrándozások birodalmában. Erre egyedül nem voltam képes. Az, hogy online beszélgetek falkatársaimmal, nem volt elég, hogy változtasson egész addigi életem nőügyi kudarcsorozatán. Találkoznom kellett velük, szemtől szembe látni, kik vannak az álnevek mögött, meg kellett figyelnem őket a terepen, megtudni, kik ők és mitől ragadnak rájuk a nők. Küldetésemmé tettem - ez lett a fő tevékenységem és szenvedélyem -, hogy becserkésszem a világ legnagyobb nővadászait, az igazi megfektető-művészeket, és bekönyörögjem magamat védőszárnyaik alá segítségért. Így kezdődött életem legfurcsább két éve. MINDANNYIUNK,NŐK ES FÉRFIAK SZÁMARA ISAZ ELSŐ PROBLÉMA NEM AZ,HOGY HOGYAN TANULJUNK,HANEM AZ, HOGYAN SZOKJUNK LE ARRÓL,AMIT NEM JÓL CSINÁLUNK. GLORIA STEINEM Avatási beszéd, Vassar College 1. FEJEZET Kivettem ötszáz dollárt a bankból, begyömöszöltem egy fehér borítékba, és azt írtam rá: Mystery. Nem ez volt életem legbüszkébb pillanata. De a négy előző napot arra szántam, hogy mindenképpen felkészülök rá; kétszáz dollár értékben vettem ruhát Fred Segalnál, egy egész délutánba telt, míg megtaláltam a megfelelő parfümöt, és hetvenöt dolcsiba került egy hollywoodi hajvágás. A lehető legjobban akartam kinézni; ez lesz az első alkalom, hogy egy igazi megfektető-művésszel találkozom. A neve, legalábbis a név, amit az online közösségben használt: Mystery. Ő volt a legimádottabb nővadász, valóságos energiaforrás, aki a kisujjából - hogy mást ne mondjak - rázott ki hosszú algoritmusnak ható tanácsokat, hogyan kell manipulálni a társasági helyzeteket, hogy nőkkel ismerkedhessünk és magunkba bolondítsuk őket. Intim részletességgel, krónikási szabatossággal írta le online, hogyan csábított el modelleket és sztriptíztáncosokat otthon, a torontói éjszakában. Írásaiban saját alkotású zsargont használt: orvlövész neg, puska neg, csoportelmélet, érdeklődés jelei, gyalogcsere, amik a nővadászati lexikon szerves részét alkották. Négy éve adott ingyen tanácsokat a csábítási levelezőlistákon. Aztán októberben elhatározta, hogy beárazza magát, és az alábbi üzenetet adta fel: A nagy érdeklődésre és sok kérésre való tekintettel Mystery most a világ több városában tart Alapfokú Tréning műhelyfoglalkozásokat. Az első kurzus Los Angelesben lesz október 10-én, szerda estétől szombat éjjelig. A tanfolyam díja $500 (U. S.). Az ár tartalmazza a klub-belépőket, limuzint négy estére (jó, mi?), egy óra oktatást a limuzinban minden este, az est végén harmincperces összefoglalót és végül három és fél óra terepmunkát az éjszakában (mindig két különböző bárban) Mysteryvel. A tanfolyam végére a résztvevők körülbelül ötven nőt környékeznek meg. Nem könnyű feliratkozni egy olyan tanfolyamra, melynek célja és tananyaga a nőszerzés. Ha az ember megteszi ezt, azzal beismeri a vereségét, alsóbbrendűségét, alkalmatlanságát. Azt jelenti, hogy, végül elismerjük, hogy annyi szexuálisan aktív (vagy legalábbis a szexualitásra tudatos) év után sem nőttünk fel, és erre rá is jöttünk. Akik segítséget kérnek, gyakran elmulasztottak valamit megtenni magukért.
Vagyis ha a drogfüggők drogelvonóba mennek, az agresszívek meg agressziókezelő csoportterápiára, akkor a társasági kapcsolatokban visszamaradottak nővadászati tanfolyamra iratkoznak be. Az, hogy rákattintottam a „küldés" ikonra és útnak indítottam az e-mailt Mysterynek, életem egyik legnehezebb elhatározása volt. Ha bárki - barátaim, családtagjaim, kollégáim és különösen Los Angeles-i exbarátnőm - rájön, hogy fizetek a nőkkel való ismerkedés terepgyakorlatáért, azonnali kegyetlen gúnyolódásban és tiltakozásban lesz részem. Így hát titokban tartottam szándékomat, kitértem egyéb meghívások és programjavaslatok elől, azt mondtam, egész hétvégén egy régi barátomnak mutatom meg a várost. Ezt a két világot egymástól elkülönítve kell kezelnem. Mysterynek írott e-mailemben nem közöltem vezetéknevemet, és azt sem, hogy mi a foglalkozásom. Úgy terveztem, hogyha nagyon muszáj, azt mondom, író vagyok, és nem részletezem. Névtelenségben akartam ebben a szubkultúrában mozogni anélkül, hogy személyemből és munkámból bármilyen előnyöm vagy extra sürgetés származna. Mindazonáltal a saját lelkiismeretemmel még meg kellett küzdenem. Közel s távol ez volt a legszánalmasabb dolog, amit valaha tettem. És sajnálatos módon, ellentétben például a zuhany alatt való maszturbálással, ezt nem lehetett egyedül kivitelezni. Mystery és a többi tanítvány tanúi lesznek szégyenemnek, titkomnak, alkalmatlanságomnak. A férfinak a felnőttkorba lépve két alapvető céliránya van: az egyik a hatalom, siker és teljesítmény, a másik a szerelem, kapcsolat, szex. Eszerint életem fele nem működik megfelelően. Odamenni közéjük annyi, mint felállni és férfiként beismerni, hogy csak félember vagyok. 2. FEJEZET kft Egy héttel azután, hogy elküldtem az e-mailt, beléptem a Hollywood Roosevelt Hotel előcsarnokába. Kék gyapjúpulóver volt rajtam, olyan puha és vékony, hogy pamutnak látszott. Hozzá oldalán betétcsíkkal díszített fekete nadrág és olyan cipó, ami pár centivel magasabbnak láttatott. Zsebeim kidagadtak a holmitól, amit Mistery utasítására magammal vittem: toll, jegyzetfüzet, egy csomag rágógumi és gumióvszer. Azonnal észrevettem Mysteryt. Viktoriánus karosszékben ült, királyi tartással, arcán önelégült most-szkanderoztam-le-a-világot típusú mosollyal. Egyszerű, laza szénfekete öltönyt viselt; állán kicsi, hegyes ajakpiercing fityegett; körme koromfeketére festve. Nem volt kifejezetten vonzó, de karizmatikus - magas és vékony, haja hosszú gesztenyebarna, arccsontja magas, bőre sápadt. Úgy nézett ki, mint egy éppen átváltozóban lévő, vámpír-harapott számítógépguru. Mellette egy alacsonyabb, szintén intenzív kinézetű karakter, aki Mystery szárnysegédjeként mutatkozott be. Neve Sin. Testhezálló fekete pólót viselt, haja szurokfekete, simán hátrafésült. Arcszínéből azonban arra lehetett következtetni, hogy eredeti hajszíne vörös. Én voltam az első érkező tanfolyamhallgató. - Mi a legjobb eredményed? - hajolt oda hozzám Sin, és hellyel kínált. Máris felmértek, próbálták kideríteni, hogy birtokában vagyok-e valami olyan tulajdonságnak, amit ők játéknak hívtak. - A legjobb eredményem? - Igen, hány nővel voltál? - Hát, úgy körülbelül héttel - közöltem. - Szóval úgy körülbelül héttel - ismételte Sin hangsúlyosan. - Na jó, valójában csak hattal - ismertem be kényszeredetten. Sin valahol a hatvanas kategóriában volt, Mystery eredménye több mint száz. Csodálkozva néztem rájuk. Szóval ők a nővadász mesterek, akiknek hőstetteit hónapokon keresztül nyomon követtem a neten. Más létosztályba tartoztak: nekik megvolt a mágikus receptjük, a megoldás, a teszetoszatehetetlenségre és frusztrációra, ami annyira gyötörte a nagy irodalmi hősöket, akiket egész életemben példaképnek tekintettem, Leopold Bloomtól Ale Portnoyon át a Micimackó Malackájáig. Vártuk a többi hallgatót, és Mystery egyszer csak egy barna borítékot dobott az ölembe. Tele volt fényképekkel. - Néhány nő azok közül, akik megvoltak - mondta. A dossziéban különlegesen szép nők fotói: bombázó japán színésznő; dedikált promóciós kép egy barna nőről, aki kísértetiesen hasonlít Liv Tylerre; retusált fotó a Penthouse magazin megválasztott év kedvence nőjéről; napbarnított bőrű, göndör sztriptíztáncos neglizsében, akiről Mystery közölte, ő a
barátnője, Patricia; és egy nagy szilikonmellű barna nő, mely mellet éppen szopogatta valami nightclubban. Ezek voltak a referenciái. - És képes voltam ezt úgy csinálni, hogy egész este nem figyeltem a mellére - amikor rákérdeztem az utolsó fényképre. - A nővadászok kivételt jelentenek a szabály alól. Soha nem szabad azt csinálni, amit mások. Soha. Nagyon figyeltem. Biztosra akartam menni, hogy minden szó rögződik agykérgi állományomban. Jelentős eseményen vettem vette részt; a másik hiteles nővadász mester, aki tanfolyamokat tartott, Ross Jeffries volt; lényegében ő alapította a közösséget az 1980-as évek elején. A mai nap mérföldkő; a csábítást tanulni vágyók először mozdulnak ki a szemináriumi terem biztonságából, először engedik őket szabadon, először mérik fel a mesterek kritikus szemmel tudásukat, ahogy a gyakorlatban próbálják ki tudásukat gyanútlan nőkön. Megérkezett a második diák. Extramask néven mutatkozott be. Magas, esetlen, pajzán, markánsan szép arcú, túl bő ruházatú huszonhat éves srác volt. Megfelelő frizurával és ruhában könnyen lehetett volna nagyon jóképű pasi. Amikor Sin megkérdezte tőle, mi az eredménye, Extramask feszengve vakargatta a fejét. - Gyakorlatilag zéró tapasztalatom van a nőkkel - magyarázta. - Még csak nem is csókolóztam. - Te viccelsz - mondta Sin. - Egyetlen lánynak sem fogtam meg a kezét. Meglehetősen elszigetelten nőttem fel. A szüleim nagyon szigorú katolikusok, szóval sok bűntudatom volt a lányokkal kapcsolatban. De volt három barátnőm. A padlót nézte és idegesen, körkörös mozdulatokkal dörzsölte a térdét, miközben a barátnőit sorolta, bár erre senki nem kérte kifejezetten. Michelle hét nap után szakított vele. Claire két nap után azt mondta, hogy hibát követett el, amikor elfogadta a randimeghívást. - És Carolina, azén édes Carolinám - mondta arcán álmodozó mosollyal. - Egy napig jártunk. Emlékszem, másnap a házunk előtt ment el a barátjával. Az utca másik oldaláról láttam, és nagyon megörültem, hogy látom. Amikor közelebb mentem, rám kiáltott: „Dobtalak!" Mint kiderült, ezek a kapcsolatok kivétel nélkül a hatodik osztályban történtek. Extramask szomorúan ingatta a fejét. Nem lehetett megmondani, vajon szándékosan komikus vagy nem. A következő érkező napbarnított bőrű, kopaszodó, negyvenes éveiben járó férfi volt, aki Ausztráliából repült át, hogy részt vehessen a kurzuson. Tízezer dolláros Rolex órája volt, bájos akcentusa, és életemben nem láttam még olyan ronda pulóvert, amilyent viselt: színes cikcakk mintás, mintha egy lábbal festő művész félresikerült képe lenne. Sugárzott róla, hogy a bőre alatt is pénz van, és nagyon magabiztos volt. Ám abban a pillanatban, amikor kinyitotta a száját, hogy Sin kérdésére közölje eredményét (öt), elárulta magát. Hangja remegett; nem tudott az emberek szemébe nézni; és volt valami szánalmas és gyerekes benne. A megjelenése, a pulóvere, mintha csak véletlen lett volna, semmi köze nem volt a természetéhez. Új volt a közösségben, és még a keresztnevét sem árulta el, ezért Mystery egyszerűen csak Sweaternek, pulóveresnek nevezte. Csak hárman iratkoztunk be a kurzusra. - Oké, rengeteg dologról kell beszélnünk - közölte Mystery, tenyerét összecsapva. Közel hajolt hozzánk, hogy a hotel, más vendégei ne hallhassák, amit mond. - Az a dolgom, hogy bevezesselek benneteket a játékba - mondta, átható tekintettel nézve mindannyiunkra. - Át kell adnom nektek p tudásomat. Az én fejemből a ti fejetekbe. A ma estére gondoljatok úgy, mintha egy videojáték lenne. Nem valóság. Valahányszor megkörnyékeztek egy lányt, ezt a játékot játsszátok. Szívem hevesebben kezdett verni. A gondolatra, hogy beszélgetést próbáljak kezdeményezni egy ismeretlen nővel, szinte kővé dermedtem. Súlyosbította a helyzetet az, hogy mindeközben ezek a pasik végig engem néznek, és értékelik teljesítményemet. Ehhez képest a bungee jumping és az ejtőernyőzés gyerekjáték. - Az értelmeitek mindent megtesznek, hogy kicsesszenek veletek - folytatta Mystery. - Az érzelmeitek azért vannak, hogy megpróbáljanak összezavarni benneteket, szóval már most tudatosítsátok magatokban, hogy egyáltalán nem bízhattok az érzelmeitekben. Lesz, hogy félénkek lesztek, és zavarban lesztek, de ezekre az érzésekre gondoljatok úgy, mintha kavics lenne a cipőtökben. Kényelmetlen, de nem kell róla tudomást venni. Nem játszanak az egyenletben. Körülnéztem; Extramask és Sweater ugyanolyan idegesnek tűnt, mint én.
- Négy nap alatt kell megtanítanom nektek az egész egyenletet, a sikerhez szükséges lépéseket folytatta Mystery. - És le kell játszanotok a játszmát újra és újra, hogy megtanuljátok, hogyan kell nyerni. Szóval készüljetek fel a kudarcra. Mystery itt szünetet tartott, hogy rendeljen egy Sprite-ot, öt karika citrommal, aztán elmondta a történetét. Hangosan, tiszta, artikulált hangon beszélt, azt mondta, ezt a híres vezetői tanácsadótól, Anthony Robbinstól leste el. Az egész pasi tudatos, jól begyakorolt jelenségnek tűnt. Tizenegy éves korától, amikor is egyik osztálytársából kivert egy bizonyos kártyatrükköt, Mystery életcélja az volt, hogy ünnepelt bűvész, kiváló illuzionista legyen, olyan, mint David Copperfield. Éveket töltött tanulással és gyakorlással, és műsorával sikerült fellépnie születésnapi partikon, vállalati bulikon, sőt egy sor talk show-ban is. Ez azonban jelentős mértékben hozzájárult párkapcsolati, pontosabban párkapcsolat-kialakítási képességeinek problémáihoz. Huszonegy éves korában, amikor még mindig szűz volt, elhatározta, ebben az ügyben valamit tenni kell. - A világ egyik legnagyobb rejtélye a női gondolkodás - közölte grandiózusan. - Ezért elhatároztam, hogy mindenképpen megfejtem ezt a titkot. Mindennap fél órát buszozott Torontóba; bárokba, ruházati üzletekbe, éttermekbe és kávéházakba járt. Nem tudott a más nővadászok létrehozta online közösségről, vagyis kénytelen volt egyedül dolgozni, és kizárólag arra a képességére hagyatkozhatott, amit már ismert: a bűvészet. Több tucat alkalommal kellett beutaznia a városba, míg merte venni magának a bátorságot, hogy megszólítson egy idegent. Attól kezdve éjjel-nappal kénytelen volt tűrni a kudarcot, elutasítást és megszégyenülést, egészen addig, míg apró darabokból össze nem rakta a képet, ami nem más, mint a társasági dinamika szabályrendszere, és fel nem fedezte azt, amit minden férfi-nő viszony alapsémájának tartott. - Tíz évig tartott, míg rájöttem - mondta. - Az alapformáció: KTFB - keresni, találni, figyelmét felkelteni, becserkészni. Akár hiszitek, akár nem, a játék lineáris. Nagyon sokan nem tudják ezt. A következő félórában Mystery az általa csoportelméletnek nevezett jelenségről beszélt. - Milliárdszor végigcsináltam már ezt a sajátságos eseménysort - mondta. - Nem lehet csak úgy odasétálni egy nőhöz, aki éppen egyedül van. Ez nem a tökéletes csábítás módszere. A szép nők ritkán vannak egyedül. - Miután megközelítettük a csoportot - folytatta -, a legfontosabb, hogy ne vegyünk tudomást a nőről, akire vágyunk, de nyerjük meg magunknak a társaságában levő barátait, különösen a férfiakat, és mindenki mást, akinek a kezéről, hogy disztingváltan fogalmazzak, le akarunk csapni valakit. Ha a célszemély vonzó és hozzá van szokva ahhoz, hogy a férfiak körülzsongják, a nővadásznak úgy kell tennie, mintha nem lennének rá hatással a nő bájai. Ezt az úgynevezett neg, azaz negatív bókkal lehet elérni. A neg nem bók, de nem is sértés. Valahol a nem szándékos inzultus és a kétélű bók között van. A neg célja, hogy alacsonyabb szintre szállítsuk a nő önbecsülését, miközben aktívan az érdeklődés hiányát mutatjuk iránta. Például felhívjuk a figyelmét, hogy rúzsfolt van a fogán, vagy miután hozzánk szól, rágógumival kínáljuk. - Nem alkalmazom ezt az elidegenítési módszert csúnya lányokkal; és nem alkalmazom ezt az elidegenítési módszert csúnya pasikkal. Csak azokkal a +nőkkel, akiket meg akarok dugni - oktatott Mystery, szeme csillogott az izgalomtól, ahogy e velős mondásokat megosztotta velünk. - Ha nem hiszitek, ma este megláthatjátok. A mai este a kísérletezésé. Először bizonyítani fogom elméletem helyességét. Először csak figyeltek engem, aztán bedobunk benneteket a mély vízbe, hogy próbálkozzatok. Ha figyeltek, ha azt teszitek, amit mondok, holnap tizenöt perc alatt tudtok nőt szerezni magatoknak. Extramaskra nézett. - Nevezd meg az alfahím öt legfontosabb tulajdonságát. - Önbizalom? - Helyes. És még? - Erő? - Nem. - Testillat? Odafordult hozzám és Sweaterhez. Nekünk sem volt fogalmunk a dologról. - Az alfahím legfontosabb, legjellegzetesebb tulajdonsága - mondta mesterkélt mosolyt ragyogtatva ránk - az, hogy mosolyog, amikor belép a helyiségbe. Amint besétálsz a klubba, a játék megkezdődött. És ha mosolyogsz, azt lehet leolvasni rólad, hogy nagyon rendben vagy, jó veled lenni és valaki vagy. Sweaterre mutatott.
- Amikor bejöttél, nem mosolyogtál, amikor megszólítottál minket, nem mosolyogtál. - Ez nem az én műfajom - felelte Sweater. - Nagyon hülyén nézek ki, ha mosolygok. - Ha továbbra is így folytatod, csak azt kapod, amiben eddig részed volt. Ez a Mystery-módszer, mert én Mystery vagyok, és ez az én módszerem. Ezért kérem azt, hogy fogadjátok meg a tanácsaimat, és a következő néhány napban próbáljatok ki valami újat. A különbséget megtapasztaljátok. Megtudtuk, hogy az alfahím tulajdonságai az önbizalmon és a mosolyon kívül az ápolt elegancia, a humorérzék, az emberekkel való kapcsolatteremtés képessége és az is, hogy ő a társaság központja. Egyikünk sem tette szóvá, hogy ez nem öt, hanem hat tulajdonság. Miközben Mystery tovább elemezte az alfahím jelenséget, rájöttem valamire: azért vagyok itt, azért van itt Sweater és Extramask is, mert szüleink és barátaink elmulasztottak valamit velünk kapcsolatban. Nem adták meg nekünk az eszközöket, hogy teljesen hatékony társas lények lehessünk. Most, évtizedekkel később eljött az idő, hogy megszerezzük ezeket a képességeket. Mystery sorra végignézett minket az asztal másik oldaláról. - Milyen nőt akarsz? - kérdezte Sweatert. Sweater a zsebébe nyúlt, és gondosan összehajtogatott jegyzetlapot húzott elő. - Tegnap éjjel összeállítottam magamnak egy feladattervet - közölte, a papírt kihajtogatva. Négy hasábban sorakoztak a megszámozott tételek. - Többek között feleségre van szükségem. Elég okosnak kell lennie ahhoz, hogy bármilyen társalgásban részt tudjon venni, és elég stílusosnak és szépnek kell lennie, hogy minden tekintet felé forduljon, amikor belép egy szobába. - Hát, nézz magadra - mondta Mystery. - Átlagosnak nézel ki. Közhiedelem, hogy átlagos pasik sok és sokféle nőt képesek elcsábítani. Nem igaz. Specializálódni kell. Ha átlagos vagy, átlagos nőket kapsz. A khakinadrág, ami rajtad van, irodai munkához való, nem bárokba. És a pulóvered... Égesd el. Mindig többnek kell látszani annál, aki vagy. Kiemelkedőnek. Ha a legkiválóbb nőket akarod megszerezni, meg kell tanulnod a páva elméletet. Mystery imádta az elméleteket. A páva teória szerint ahhoz, hogy a faj legjobb női egyedeit elcsábítsuk, feltétlenül szükséges feltűnőnek, színesnek mutatkoznunk. Az embereknél a díszes pávafarktollazat megfelelője a fényes ing, az egyedi kalap, az ékszerek, amiket én egész életemben giccsesnek találtam, ezért nem éltem ezekkel az eszközökkel. Amikor az én kritizálásomra került a sor, Mystery igazi tennivalólistával állt elő: megszabadulni a szemüvegtől, formára nyírni a túlnőtt kecskeszakállt, lenyesni a felesleges szőrszálakat a fejemről, botrányosabban öltözködni, valami olyasmit viselni, ami rögtön beszédtéma lehet, ékszert beszerezni, élni. A jó tanács minden szavát jegyeztem. Íme egy pasi, aki folyton a csábítással foglalkozik, mint valami őrült tudós, aki azt kutatja, hogyan lehet hasznavehetetlen anyagból benzint csinálni. Összesen több mint 2500 oldal terjedelemben, körülbelül 3000 üzenetet tett fel a netre, a nő mint kód megfejtésével kapcsolatban. - Van számodra egy megnyitásom - mondta nekem. A megnyitás előre megkonstruált, ismeretlenek körében bevetendő beszélgetés-kezdeményező mondat; legelőbb ezzel kell felfegyverkeznie annak, aki nőkkel akar ismerkedni. - Használd a megnyitást, ha olyan csoportot veszel észre, amelyben van az ízlésednek megfelelő nő. „Úgy látom, itt vége a partinak." Aztán fordulj oda a lányhoz, és jegyezd meg: „Ha nem lennék meleg, annyira kívánnálak." Arcom színe egy karmazsinvörösre váltott. - Tényleg? - kérdeztem. - És ez miben segít? - Ha megtetszel neki, mindegy, hogy tényleg homokos vagy-e vagy nem. - De ez nem hazugság? - Nem, ez nem hazugság. Ezt úgy hívják, hogy flört. A csoport többi tagjainak más megnyitásokat javasolt; ártatlan, de fondorlatos kérdéseket, mint „Szerinted az átkok, áldások, varázsigék meg ilyesmik hatásosak?" vagy: „Láttad odakint azt a két lányt, akik összeverekedtek?" Ezek a kérdések persze nem túl emlékezetesek és kifinomultak, de csak arra szolgálnak, hogy két idegen beszélgetésbe elegyedjen. A Mystery módszer lényege, mint rámutatott, az, hogy a célszemély megjelenjen és folyamatosan rajta legyen a radaron. Soha ne közelíts nőhöz nyílt szexuális szándékkal. Először tanulmányozzuk, hadd érdemelje ki, hogy lecsapjunk rá. - Csak az amatőrök támadnak le rögtön egy nőt - jelentette ki, és felállt, hogy elinduljunk. - Egy profi legalább nyolc-tíz percet vár.
A neg, a csoportelmélet, az álcázó megnyitások tudásával felfegyverkezve készek voltunk elindulni a klubokba. 3. FEJEZET Bekászálódtunk a limuzinba, és elindultunk a Standard Lounge, a vörös zsinórkordonnal védett szállodai bár felé. Itt történt, hogy Mystery összetörte valóságértékelésem modelljét. A korlátok, amiket az emberi párbeszéddel kapcsolatban felépítettem, sokkal távolabbra tolódtak, mint azt korábban lehetségesnek gondoltam. Az ember gép. A Standard kihalt volt, amikor beléptünk. Túl korán érkeztünk. Csak két csoport volt a teremben: egy pár a bejárat mellett és két pár a sarokban. Kész voltam távozni. De aztán megláttam, hogy Mystery a sarokban állók felé tart. Az üvegasztal két oldalán, a két egymással szemben elhelyezett kanapén ültek. A társaság egyik tagja Scott Baio, színész, akit leginkább a Happy Daysből, Chachi szerepéből ismernek. Vele szemben két nő, egy barna és egy festett szőke, aki úgy nézett ki, mintha most lépett volna ki a Maxim magazinból. Szűk fehér blúzát olyan magasra emelte a műmelle, hogy az alsó széle felemelkedett, a levegőben lebegett, komoly edzéssel feszesített hasa fölött. Ő volt Baio nője. Sejtettem, hogy Mystery őt szemelte ki. Szándéka egyértelmű volt, mert nem a nőhöz beszélt, hanem neki éppen hátat fordítva mutatott valamit Scott Baiónak és jól öltözött, napbarnított bőrű, harminc év körüli, erős aftershave illatú barátjának. Közelebb húzódtam. - Vigyázz rá - mondta Baio. - Negyvenezer dollárba került. Mystery éppen Baio karóráját tartotta a kezében. Óvatosan az asztalra tette. - Akkor ezt nézd meg - rendelkezett. - Megfeszítem a hasizmomat, felgyorsítom az agyam oxigénellátását, és... Amikor Mystery végighúzta a kezét az óra felett, a kismutató megállt. Várt tizenöt másodpercet, aztán megint elhúzta felette a kezét. Az óra lassan feléledt, hasonló módon helyreállt Baio és Mystery közönségének szívverése is, és mind a négyen tapsoltak. - Mutass valami mást is! - kérte a szőke. Mystery egy neggel söpörte le. - Ó, milyen követelőző hölgy - mondta Baio felé fordulva. - Mindig ilyen? A csoportelmélet gyakorlati alkalmazásának voltunk tanúi. Minél több trükköt mutatott Mystery a férfiaknak, annál intenzívebben igyekezett a szőke magára vonni a figyelmét. És Mystery minden alkalommal lerázta, csak a két férfival volt elfoglalva. - Már nem igazán járok el szórakozni - mondta Baio Mysterynek. - Túl vagyok már rajta, és öreg is vagyok hozzá. Újabb néhány perc elteltével Mystery végre hajlandó volt tudomást venni a szőke nőről. Kezét nyújtotta felé. A nő Mystery kezébe tette a kezét, és mesterünk lélektani tenyérolvasást hajtott végre. Olyan technikát alkalmazott, amiről már hallottam; hideg olvasásnak hívják: művészet; féligazságokat kell mondani, általánosságokat, anélkül, hogy ismernénk az illető múltját és személyiségét. A terepen minden tudás - bármilyen ezoterikus - hatalom. Valahányszor Mystery kimondott egy találó mondatot, a szőke nő álla leesett, és végül nem állta meg, hogyne kérdezősködjön Mystery munkájával és pszichikai képességeivel kapcsolatban. Minden mondata arra irányult, hogy hangsúlyozza fiatalságát és lelkesedését a jó élet iránt, amiről Baio azt mondta, hogy már kinőtt belőle. - Olyan öregnek érzem magam - mondta Mystery kivetve a nőre a horgot. - Miért, hány éves vagy? - kérdezte a nő. - Huszonhét. - Az nem öreg. Az tökéletes. Sikerült. Mystery odahívott és súgott valamit. Azt akarta, hogy tartsam szóval Baiót és a barátját, miközben ő lecsap a nőre. Ez volt az első élményem oldalszárnyként - ezt a terminológiát, ahogy a célszemély és az akadály szakkifejezéseket is, Mystery a Top Gunból kölcsönözte. Küszködtem, hogy sikerüljön könnyed társalgást folytatnom velük. De Baio idegesen szemlélte Mystery és a barátnője interakcióját, és a szavamba vágott.
- Mondd, hogy ez csak illúzió - mondta -, és nem azon van, hogy elszedje a barátnőmet. Tíz hosszú perc telt el, mire Mystery felállt, karját a vállam köré fonta, és kiléptünk a klubból. Odakint koktélszalvétát húzott elő a zsebéből. Rá volt írva a nő telefonszáma. - Jól megnézted? - kérdezte Mystery. - Ezért vagyok benne a játékban. Ma este mindent bevetettem, amit tanultam, idáig jutottam vele. És a dolog működik - mondta, szinte ragyogva az önelégültségtől. Na, bemutatónak milyen volt? Csak ennyi ideig tartott. Lecsapni egy nőt híresség barátja kezéről olyan eredmény, amire talán Dustin sem lenne képes. Mystery tényleg nagymester. Miközben a Key Clubba mentünk a limóval, Mystery kinyilatkoztatta nekünk a csábítás első parancsolatát. Attól fogva, hogy megpillantja, a férfinak három másodperce van arra, hogy megszólítsa a nőt. Ha ennél többet várakozik, a nő nem csak azt gondolhatja, hogy a férfi határozatlan, idétlen alak, aki túl sokáig bámult rá, de elkezd gondolkodni a megközelítésen, ideges lesz, és simán lerázza a pasit. Amint beléptünk a Key Clubba, Mystery első dolga volt a gyakorlatban alkalmazni a három másodperces szabályt. Odalépett egy csoportnyi nőhöz, aztán kinyújtotta eléjük a kezét, és megkérdezte: - Mi az első benyomásuk erről? Nem a nagy kézről, hanem a fekete körömről. Körülvették a lányok. Ekkor Sin odalépett hozzám, és azt mondta, járjak körül a klubban és próbálkozzam az első esetemmel. Nők csoportja haladt el mellettem, és én nagyon igyekeztem mondani valamit. De a szó (Sziasztok!) alig jött ki a torkomon, legalábbis nem volt eléggé hangos ahhoz, hogy meghallják. Csak vonultak el előttem, amikor is megérintettem az egyik lány vállát hátulról. Döbbenten megfordult és olyan micsoda-idióta-pasas-vagy nézéssel nézett rám, ami a nőkkel beszélgetéstől való viszolygásomnak elsődleges okozója volt. - Soha - dorgált Sin erős orrhangon-, soha, érted, soha ne kezdeményezz kontaktust egy nővel hátulról. Mindig szemből közelíts, de tompaszögből, hogy a kapcsolatfelvétel ne legyen túl direkt és konfrontáló. A vállad fölött visszanézve szólj hozzá, mintha bármelyik pillanatban továbbmehetnél. Láttad Robert Redfordot a Suttogóban? Na, valahogy úgy. Néhány perccel később megláttam egy fiatal, kissé becsípettnek tűnő, kusza szőke fürtös, buggyos rózsaszín ruhában egyedül álló lányt. Úgy ítéltem meg, hogy az ő megszólítása könnyű lenne, és ha sikerül, visszaállíthatom önbecsülésemet. Megközelítettem, körbejártam úgy, hogy tíz óra pozícióba kerüljek előtte. Lónak képzeltem, akit nem akarok megijeszteni. - Szent ég - szólítottam meg. - Láttad azt a két lányt odakint veszekedni? - Nem - felelte a lány. - Mi történt? Felkeltettem az érdeklődését. Hozzám beszélt. A dolog működik. - Hm, két lány veszekedett egy kistermetű pasi miatt, aki alig volt feleakkora, mint ők. Elég brutális helyzet volt. A pasi csak állt és röhögött, miközben a rendőrök elvitték a két nőt. A lány kuncogott. Beszélgettünk a klubról és a bandáról, amelyik aznap este játszott. Nagyon barátságos volt, és hálás, hogy beszélgetek vele. Fogalmam sem volt, hogy a nőket ilyen könnyen meg lehet környékezni. Sin lopakodott mellém, és a fülembe súgta: - Kino. - Mi az a kino? - Kino? - kérdezte a szót ismételve a lány. Sin kinyújtotta a kezét, hátulról megfogta a karomat, és a lány vállára helyezte. - A kino az, amikor megérintesz egy lányt - suttogta. Éreztem a nőtest melegét, és eszembe jutott, milyen nagyon vágytam az emberi érintésre. A házi kedvencek is szeretik, ha dédelgetik őket. Nincs abban semmi szexuális természetű, ha egy kutya vagy macska simogatásért kuncsorog. Az emberekkel is ugyanígy van ez: érintésre van szükségünk. De mi annyira fel vagyunk spannolva szexuálisan, és annyira megszállottak vagyunk, hogy idegesek leszünk és feszengünk, ha egy másik ember megérint minket. És ez alól sajnos én sem vagyok kivétel. Beszéltem a lányhoz, de úgy éreztem, a kezem nincs jó helyen a vállán. Úgy pihent, mintha a testemtől elkülönült béna végtag lenne, és arra gondoltam, hogy arra gondol, mit keres a vállán a kezem, és hogyan bújik ki kecsesen alóla. Ezért hát megtettem neki azt a szívességet, hogy én vettem le róla a kezemet. - Különítsd el - mondta Sin.
Javasoltam, hogy üljünk le, és odasétáltunk egy padhoz. Sin követett minket és mögénk ült. A tanítás szerint megkérdeztem, milyen tulajdonságokat tart vonzónak a férfiakban. Azt felelte, hogy a humort, és ha van vér a pucájukban, szó szerint. Szerencsére ezen tulajdonságok közül egyikkel rendelkezem. Hirtelen Sin leheletét éreztem a fülemnél. - Szaglászd meg a haját - instruált. Megszaglásztam a lány haját, bár nem voltam biztos benne, ennek mi az értelme. Azt hittem, Sin arra akar kilyukadni, hogy a neg stratégiát alkalmazzam, így hát azt mondtam: - Füstszagú. - Neeeeeee! - sziszegte Sin a fülembe. Rájöttem, hogy nem erről lenne szó. A lány sértődöttnek tűnt. Ezért, hogy helyre hozzam a hibámat, még egyszer beleszimatoltam, és azt mondtam: - De alatta van valami nagyon mámorító illat. Oldalra döntötte a fejét, enyhén összeráncolta a szemöldökét, végigmért, és azt mondta: - Micsoda alak! Mert belefújtam a hajába. Szerencsére Mystery hamar jött. - Ez a hely teljesen halott - mondta. - Elmegyünk valami célpontokban gazdagabb helyre. Mystery és Sin nem találta ezeket a klubokat valósnak. Nem volt gond nekik a tanítványok fülébe suttogni, miközben ők éppen nőkkel beszéltek, nem volt gond a nővadász terminológiát használni idegenek előtt, és az sem volt gond, hogy félbeszakítsák a tanítványokat nőzés közben, és a csoport előtt elmagyarázzák, hogy mit csinált rosszul. Olyan magabiztosak voltak, és beszédük annyira tele volt érthetetlen zsargonnal, hogy a nők alig vonták fel a szemöldöküket, nem is érthették, hogy éppen leendő szakképzett nőcsábítók oktatásában vesznek részt. Elbúcsúztam új barátnőmtől, ahogy Sin tanította, államra mutattam, és azt mondtam: „Viszlát, puszi." A lány felületes puszit adott. Nagyon alfának éreztem magam. Kifele menet megálltam a mosdónál. Ott találtam Extramaskot. Ujja közt mosatlan hajtincset babrált. - A mosdóra vársz? - kérdeztem. - Mondhatni - felelte idegesen. - Menj csak. Fürkésző pillantást vetettem felé. - Mondhatok neked valamit? - kérdezte. - Persze. - Az az én nagy problémám, hogy nem tudok mások mellett pisilni a vizeldében. Ha bent van valaki, kibaszottul nem bírok pisilni. Még ha hugyálok is éppen, ha valaki mellém áll, rögtön eláll az inger. És csak ott állok, halál idegesen, és szar... - Senki sem mond feletted ítéletet ezért. - Persze - mondta. - Emlékszem, körülbelül egy éve egy pasi meg én ott álltunk a piszoárnál, közvetlenül egymás mellett, de mind a ketten csak álltunk. Ott álltunk vagy két percig, mire felismertük egymás vizelési-szégyenlősségét, aztán felhúztam a cipzáromat, és átmentem egy másik mosdóba. Elhallgatott. - Az a pasi egész este nem köszönte meg, hogy átmentem egy másik mosdóba. Bólintottam, odaléptem a piszoárhoz és kiürítettem, ami kikívánkozott belőlem. Határozottan eltűnt belőlem a feszengés. Extramaskhoz képest én kannyű tanítványnak számítottam. Amikor kimentem a mosdóból, még mindig ott állt. - Mindig is azokat a helyeket kedveltem, ahol fal választja el a piszoárokat. De ilyesmi csak az elegáns helyeken van. 4. FEJEZET Jó hangulatban voltam a limóban a következő bár felé menet. - Szerinted megcsókolhattam volna? - Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor igen - felelte. - Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy meg kéne-e tenned vagy nem, akkor meg kell tenned. És ezzel egy másik fázisba lépsz. Képzeld azt, hogy egy hatalmas fogaskerék forog az agyadban, és próbálkozz. Indítsd be. Mondd neki, hogy észrevetted, milyen szép a bőre, aztán kezdd el masszírozni a vállát. - De honnan lehet tudni, hogy nincs ellenére?
- Én például az ÉJ-eket keresem. Érdeklődés-jelző. Ha megkérdezi, hogy hívnak, az már ÉJ. Ha megkérdezi, egyedülálló vagy-e, az is ÉJ. Ha megfogod és megszorítod a kezét, ő meg válaszul visszaszorítja, az is ÉJ. Amint érzékelem az ÉJ-eket, a következő fázisra lépek. Gondolkodás nélkül. Automatikusan. Ez olyan, mintha be lennék programozva. - De hogyan csókolod meg? - kérdezte Sweater. - Csak azt mondom neki: „Szeretnél megcsókolni?" - És akkor mi történik? - Három lehetőség van - mondta Mystery. - Ha azt mondja, „Igen, ami nagyon ritka, akkor megcsókolod. Ha azt mondja, „Talán," vagy tétovázik, akkor mondd azt, hogy „Próbáljuk ki!", és csókold meg. Ha azt mondja, „Nem!" mondd azt: „Nem mondtam, hogy megcsókolhatsz. Csak azt láttam, hogy erősen gondolkodsz valamin." Érted már? - vigyorgott győzedelmesen. - Nincs semmi vesztenivalód. Minden eshetőség meg van tervezve. Olyan egyszerű, hogy még a hülyék is meg tudják csinálni. Ez a Mysteryféle csókcsapda. Serényen jegyzeteltem a csókcsapda leírásának minden szavát. Eddig még soha senki nem mondta nekem, hogyan kell megcsókolni egy lányt. Ez is abba a tudáskategóriába tartozott, amit a pasiktól eleve elvártak, mint a borotválkozás meg az autószerelés. Ahogy ott ültem a limuzinban, ölemben jegyzetfüzet, és hallgattam, ahogy Mystery beszélt, feltettem magamnak a kérdést, ugyan miért is vagyok ott. Normális emberek nem szoktak nővadászati kurzusra beiratkozni. Ennél is nyugtalanítóbb volt a gondolat, hogy ez miért olyan fontos nekem, miért lettem olyan hirtelen megszállottja az online közösségnek és álnéven működő vezető egyéniségeinek. Talán azért, mert a másik nemhez való vonzódás volt életem egyetlen területe, ahol teljes csődtömegnek éreztem magamat. Valahányszor sétáltam az utcán, valahányszor bementem egy bárba, saját kudarcomat láttam visszabámulni a vörös rúzzsal, fekete szempillafestékkel dekorált arcokban. Rettenetes a vágy és a bénaság kombinációja. Aznap este az oktatás után kinyitottam iratszekrényemet, és papírjaim között kutattam. Valamit meg akartam találni, valamit, amit már évek óta nem olvastam el. Fél óra kellett, hogy megtaláljam a ,,Gimnazista írások" feliratú dossziét. Kivettem a vonalas füzetlapot. Tetejétől az aljáig rondán formált betűkkel volt teleírva: kandúrkaparás. Az egyetlen vers, amit valaha elkövettem. Tizenegyedik osztályos koromban írtam, és soha senkinek nem mutattam meg. Mindazonáltal, benne volt a válasz a kérdésemre. SZEXUÁLIS FRUSZTRÁCIÓ íRTA NEIL STRAUSS Csak azért menni ki a házból, Másra sem gondolni az utcán, Csak hogy hátha, meglátsz Egy ismerős lábat, bokát, Rád néz egy nő, akit csak Barátodnak mondhatsz, semmi többnek. Eseménytelen éjeken gyűl a gyűlölet. Eseménytelen hétvégeken gyűl az utálat. A világot vörös szemmel nézni, Dühösnek lenni barátaidra, akik az egészből Az égvilágon semmit sem értenek. Csak te tudod, miért vagy úgy oda. Csak barátok, akiket már régóta ismersz, Akik tisztelnek, szeretnek meg minden, De annyira, hogy nem teheted meg, amit akarsz. A lány, az a lány pedig már nem is vesz magára Hamis személyiséget, hogy flörtöljön veled, Mert azt hiszi, olyannak szereted, amilyen, pedig Éppen azt szeretted benne, hogy tetszeni akart.
5. FEJEZET Ha a kezed lesz a legjobb szerető, Ha életadó nedvedet kényszerűségből Papír zsebkendőbe vesztegeted és lehúzod a vécén, Elgondolkozol, mikor hagyod abba és Azon is, mi történhetett volna, ha sikerül Ami akkor, ott nem sikerült, ami pedig majdnem. Van az a félénk lány, rád mosolyog, És úgy néz ki, hogy járni akarna veled, De te képtelen vagy összeszedni magad, beszélni vele, Így aztán az a lány éjszakai fantáziáidba költözik, Ahol megkaphatnád, de nem kapod, Az ő kezét a magad kezével helyettesíted. Ha már nem foglalkozol értelmes dologgal, Ha már nem érdekelnek azok, akik igazán szeretnek, Nem érdekel semmi, csak az esélytelenül keresett célszemély, Az kibaszott rossz tud lenni. Mindenki boldogul a nőkkel, csak te nem. Vagy a nők is ennyire küszködnek ezzel? A vers megírása óta eltelt évtizedben semmi sem változott. Még mindig nem tudok verset írni. És ami ennél is fontosabb, most is pontosan ugyanígy érzek. Lehet, hogy Mystery kurzusára beiratkozni mégis bölcs döntés volt. Végül is legalább végre próbálok tenni valamit a másik nemmel szembeni bénaságom ellen. Vakok közt a félszemű is király. A kurzus utolsó napján Mystery és Sin a Sunset Strip vidékies jellegű nővásárára, a Saddle Ranch nevű bárba vitt minket. Már jártam ott; nem játékokat felszedni, hanem a gépbikát megülni. Los Angelesben egyik célom az volt, hogy megüljem a gépet a legnagyobb sebességen is. De ma ez szóba sem jöhetett. Miután három egymást követő estén hajnali kettőig kimaradtam, aztán Mysteryvel és a többi diákkal jóval az előirányzott fél órán túl elemeztük nőcserkészési kísérleteinket, eléggé ki voltam merülve. Fáradhatatlan nővadász mesterünk azonban perceken belül a bárban volt, és máris egy hangos, ittas lánnyal próbálkozott, aki megpróbálta elcsenni a sálját. Miközben néztem, hogyan dolgozik Mystery, észrevettem, hogy szinte mindig ugyanazokat a megnyitásokat, rutin módszereket és szövegeket alkalmazza, akkor is, ha a lány a pasijával van. Még sosem láttam ehhez foghatót. Előfordult, hogy a nő, akihez beszélt, könnyekig meghatódott. A gépbika felé menet igen hülyén éreztem magam az idétlen piros cowboykalapban, amit Mystery rám erőltetett, de megláttam egy hosszú, fekete hajú lányt. Testhez simuló pulóver, fodros szoknyája alól kilátszó lába napbarnított. Élénken beszélgetett két sráccal, úgy ugrált körülöttük, mint valami rajzfilmfigura. Egy másodperc. Kettő. Három. - Hé, itt asszem vége a partinak - szóltam a pasiknak, aztán a lányhoz fordultam. Egy fél pillanatig hebegtem. Tudtam, mi a következő mondat - Mystery egész hétvégén gyakoroltatta velem -, de féltem alkalmazni. - Ha... ha nem lennék meleg, annyira kívánnálak. Széles mosolyra húzódott a szája. - Tetszik a kalapod - visította, és megfogta a peremét. Úgy tűnik a páva módszer bevált. -Hé! - szóltam rá, mert eszembe jutott a szöveg, amit Mystery korábban alkalmazott. - El a kezekkel az árutól! Erre azzal reagált, hogy átölelte a nyakamat, és azt mondta, nagyon jó fej vagyok. Az utolsó grammnyi félelem is elillant attól, hogy elfogadott. Rájöttem, hogy a nőkkel randizás titka egyszerűen az, hogy tudni kell, mit, mikor és hogyan hatásos mondani. - Honnan ismeritek egymást? - kérdeztem. - Csak találkoztunk. Elonova vagyok - mondta kissé meghajolva. Ezt határozott ÉJ-nek vettem. Bemutattam Elonovának egy ESP (érzéken túli érzékelés) trükköt, amit Mystery aznap este mutatott nekem. A trükk lényege, hogy kitaláltam, melyik az a szám egytől tízig, amire gondolt (tipp: szinte
mindig a hetes az), mire ő vidáman összecsapta a kezét. A jelenlévő pasik határozott és magabiztos fellépésem tapasztaltán eltűntek. Amikor a bár bezárt, Elonova és én együtt mentünk kifelé. Minden KGP, aki mellett elhaladtunk, elismerő -„Tényleg nagggyon jó nő," vagy „Piszok mázlista" - jelzéseket küldött felém. Micsoda idióták! Éppen elcseszték a játszmámat - vagyis, bárcsak tudnám, hogyan hozhatnám Elonova tudomására, hogy nem vagyok homokos. Remélhetőleg eddigre már magától is rájött. Eszembe jutott, hogy Sin a kino stratégiát javasolta, így hát a dereka köré fontam a kezemet. Ezúttal azonban elhúzódott. Ez nyilvánvalóan nem ÉJjel. Mint tettem egy lépést felé, hogy újra próbálkozzak, megjelent az egyik fickó, aki korábban a bárban vele volt. És Elonova flörtölni kezdett vele, én pedig ott álltam hülyén. Amikor néhány perccel később visszafordult hozzám, javasoltam, hogy valamikor a közeljövőben találkozzunk, elmehetnénk valahová. Beleegyezett, és telefonszámot cseréltünk. Mystery, Sin és a fiúk már a limóban voltak, végignézték az egész jelenetet. Beszálltam melléjük, abban a szilárd meggyőződésben, hogy rohadt jó vagyok a telefonszám-levadászásban, és ennek mindannyian tanúi voltak. De Mystery nem volt elragadtatva a teljesítményemtől. - Azért kaptad meg a telefonszámát - mondta -, mert ráerőltetted magadat. - Ezt hogy érted? - kérdeztem. - Beszéltem neked a macska-madzag stratégiáról? - Nem. - Figyelj. Láttál már macskát madzaggal játszani? Ha a madzag vége a feje felett van úgy, hogy éppen nem éri el, az állat megbolondul, hogy megkaparintsa. Felugrik a levegőbe, körbetáncol, végigkergeti a szobán. De amint elengeded a madzagot és leesik a földre, csak néz rá egy pillanatig, aztán odébbmegy. Ráun. Már nem érdekli. - Vagyis... - Vagyis a lány ellépett mellőled, amikor átölelted a derekát. Aztán rögtön újra próbálkoztál, mint egy kölyökkutya. Meg kellett volna büntetned, leginkább úgy, hogy elfordulsz tőle, és mással beszélsz. Hadd dolgozzonp1eg érte, hogy visszanyerje a figyelmedet. Ha figyelted, miután ez történt, várakoztatott téged. A másik pasival beszélt. - Mit kellett volna tennem? - Azt kellett volna mondanod: „Magatokra hagylak benneteket", és el kellett volna indulnod, mintha a másik pasinak akarnád átengedni, akkoris, ha tudtad, te jobban tetszel neki. Ilyen helyzetben úgy kell tenned, mint ha te lennél a fődíj. Elmosolyodtam. Azt hiszem, tényleg megértettem. - Igen - mondta. - Legyél te a kívánatos madzag. Elhallgattam, elgondolkoztam; kalimpáló lábamnak a limuzin bárpultja állta útját, nehézkesen lendült vissza az üléshez. Mystery odafordult Sinhez, és hosszú percekig beszélgettek. Úgy éreztem, rólam beszélgetnek. Kerültem a szemkontaktust velük. Azon tűnődtem, vajon nem azt akarják-e közölni, hogy akadályoztam a kurzus munkáját, hogy nem vagyok még alkalmas, hogy további hat hónapig kell tanulnom, aztán bukott tanulóként újra beiratkozhatok egy hasonló tanfolyamra. A szűk körű megbeszélés hirtelen abbamaradt. Mystery arcán széles mosoly jelent meg, és egyenesen rám nézett. - Közénk tartozol - közölte. - Szupersztár leszel. G. FEJEZET MSN csoport: Mystery társalgója Tárgy: Szexmágia Szerző: Mystery Los Angeles-i Mystery-módszer kurzusom baromi jól sikerült. Elhatároztam, hogy következő kurzusomon számos lenyűgöző módszert tanítok meg, melyekkel demonstrálom az intelligencia mágiával megjelenített hatalmát a nőzés területén. Végül is kell valami, ami által megjelenik elbűvölő személyiségünk. Ha az ember különösebb előny nélkül áll hozzá, például azt mondja a kiszemelt nőnek: „Szia, könyvelő vagyok," nem kelti fel a célszemély figyelmét és kíváncsiságát. Ezért a kurzus óta kivontam a forgalomból a KTFB modellt, és a megközelítés metodikáját tizenhárom lépésben részleteztem. Íme a megközelítések alapsémája:
1. Mosolyogj, amikor belépsz a helyiségbe. Válaszd ki a célszemély csoportját és alkalmazd a három másodperces szabályt. Netétovázz, azonnal környékezd meg. 2. Alkalmazz egy memorizált megnyitást, sőt kettőt-hármat is akár. 3. A megnyitásnak nemcsak a célszemélyt, hanem a csoportot is meg kell nyitnia. Amikor velük beszélsz, lehetőleg kerüld a célszeméllyel való kontaktálást. Ha férfiak is vannak a csoportban, rájuk koncentrálj. 4. Alkalmazd a tanult neg stratégiát és mondatokat a célszeméllyel kapcsolatban. Mondd neki például azt: „Milyen aranyos. Az orrod rángatózik, amikor nevetsz." Aztán igyekezz ezt a barátaival is észrevetetni, hogy ők is nevessenek. 5, Az egész csoportnak mutasd meg személyiségedet. Mesélj történeteket, anekdotákat, legyél humoros, bűvészkedj. Így a célszemély észre fogja venni, hogy te vagy a figyelem középpontjában. Válogathatsz a memorizált módszerek között, bevetheted például a fotó rutint' , de csak az akadályoknak. 6. Szükség esetén ismét alkalmazzuk a neg stratégiát. Ha például a fényképeket szeretné nézegetni, mondd azt: „Jesszus, milyen mohó. Hogy jöttök ki vele?" 7. Kérdezd meg a csoportot, honnan ismerik egymást. Ha a célszemély az egyik pasival van, derítsd ki, mióta vannak együtt. Ha komoly a kapcsolat, lépj ki udvariasan: „Örültem, hogy megismerhettelek benneteket." 8. Ha nem foglalt, mondd azt a csoportnak: „Nem is figyeltem a barátnőtökre. Beszélgethetek vele egy kicsit?" Erre mindig az a válasz, hogy: „Hát persze, ha ő is akarja." Ha az előző lépéseket megfelelően végezted el, a célszemély beleegyezik. 9. Izoláld a csoporttól, például úgy, hogy azt mondod, valami érdekeset akarsz mutatni neki. Vidd olyan helyre, ahol szorosan melléd ülhet. Ha tömegen vezeted át, végezz gyors kino tesztet, fogd meg a kezét. Ha viszonozza a kézfogást, ha ő is megszorítja a kezedet, a dolog működik. Kezdj figyelni az ÉJ-jelekre. 10. Ülj mellé, és mutass be titkos jelolvasási trükköt, ESP tesztet vagy bármi mást, amivel elbűvölöd vagy kíváncsivá teszed. 11. Bevált szöveg: „A szépség nem ritka, de az energikusság és a pozitív szemléletmód igen. Mondd, mi van benned, ami arra ösztönzött, hogyne csak egy arc legyél nekem a tömegből, hanem jobban meg akarjalak ismerni?" Ha erre elkezdi sorolni a tulajdonságokat, az határozott ÉJ. ' A fotó rutin azt jelenti, hogy zakód belső zsebében van egy boríték, tele fényképekkel, mintha most hívattad volna elő a sorozatot. Azonban minden fénykép gondosan kiválasztott darab, mely a nővadász személyiségének különböző aspektusait hivatott kiemelni, úgy mint a nővadász szép nőkkel, gyerekekkel, kedvenc kisállatokkal, hírességekkel van, barátokkal idétlenkedik, valami intenzív aktivitást igénylő tevékenysége[ folytat, például görkorcsolyázik vagy ejtőernyőzik. A nővadász minden fényképhez meséljen rövid, szellemes történetet. 12. Hallgass el. Várd ki, hogy újrakezdi-e a beszélgetést, „szóval," „ott tartottunk, hogy" „tehát" vagy hasonló kifejezésekkel. Ha igen, az eddig már három ÉJ-jel, és... 13. Csókcsapda. Minden előjel nélkül, váratlanul kérdezd: „Szeretnél megcsókolni?" Ha a helyszín és a körülmények nem teszik lehetővé a fizikai kontaktust, szabj időkorlátot. Mondd azt: „Most mennem kell, de ezt folytathatnánk." Kérd el a telefonszámát, és távozz a helyszínről.
7. FEJEZET Ovidius római költő megírta a Szerelem művészetét; Don Juan, a mitikus spanyol nőcsábász története számos nemes ember tapasztalatán alapult; és élt De Lauzun herceg, a legendás francia kéj enc, amíg a guillotine alatt meg nem halt; és Casanova, aki négyezer oldalas memoárban írta le több mint száz hódításának történetét. De a modern csábítás koronázatlan királya Ross Jeffries. Magas, szikár, porózus arcú, saját definíciója szerint balfasz Kaliforniából, Marina Del Reyből. Guru, kultuszvezér és társasági kullancs, hatvanezer kanos fickót vezérel, köztük vezető kormányhivatalnokokat, titkosszolgálati tiszteket, titkosírás-szakértőket. Fegyvere a hangja. Miután évekig tanulmányozott hipnotizőr mesterektől hawaii kahunákig minden lehetséges szakembert, azt állítja, hogy megtalálta a megfelelő technológiát, amellyel - efelől semmi kétséget nem hagyva minden arra érzékeny nő érzéki bestiává változtatható. Jeffries, aki azt állítja, hogy ő ihlette azt a karaktert, akit Tom Cruise játszik a Magnóliában, Rapid nőszerzésnek (Speed Seduction) nevezi. Jeffries a „gyors csábítás" technikát 1988-ban fejlesztette ki, miután neurolingvisztikai programozással, (NLP) a hipnózis és az alkalmazott pszichológia segítségével sikerült véget vetnie ötéves szexmentes periódusának. Az NLP az 1970-es évek személyiségfejlesztési reneszánszából ered, és olyan segíts-magadon guruk megjelenéséhez vezetett, mint Anthony Robbins. Az NLP alapelve az, hogy az ember gondolatai, érzései és viselkedése - és mások gondolatai, érzései és viselkedése is manipulálható szavakkal, sugalmazással és a tudatalatti befolyásolására alkalmas fizikai gesztusokkal. Jeffries számára nyilvánvaló volt, hogy az NLP alkalmas a csábítás forradalmasítására. Az évek folyamán Jeffries túlélte, beperelte, illetve tönkretette minden ellenfelét a nővadászat területén, hogy megalakíthassa saját, Rapid nőszerzés iskoláját. Ez volt a domináns modell arra, hogy egy nő ajka egy férfi ajkához érjen, mígnem jött Mystery, és elkezdte tanfolyamait. - Karikás a szemed. Ne dörzsöld, nekem tetszik a karikás szem. (Mosolyogj!) - Milyen aranyos! Az orrod rángatózik, amikor beszélsz. Mondj csak valamit. (Mosolyogj!) - Szép szemed van. Megérinthetem? - Férfias kezed van. - Fúj... rám köptél. - Sokat pislogsz. - Szépek a körmeid. Igaziak? Ó... mindegy, nagyon jól néznek ki. - Tetszik a szoknyád. Ez most nagyon divat. - Tetszik a szoknyád. Az előbb láttam egy lányt. Pont ugyanilyen volt rajta is. - A cipőd nagyon kényelmesnek látszik. Így az online közösség igen nagy hűhót csapott, hogy találjanak valakit, aki részt vett Mystery kurzusán. Mystery csodálói tudni akarták, hasznos volt-e a tanfolyam; ellenségei, különösen Jeffries és tanítványai szét akarták szedni. Így hát beadtam a derekamat, és részletes beszámolót tettem fel a netre tapasztalataimról. Az értékelés végén felhívást intéztem a Los Angeles-i sorstársakhoz, és csak azt kértem tőlük, hogy legyenek kicsit magabiztosabbak, intelligensek, és mozogjanak jól a társaságban. Tudtam, ahhoz, hogy én is nővadász mester lehessek, valahogy internalizálnom kell mindent, amit Mysterytől ellestem. Ezt csak a gyakorlatban lehet megvalósítani azzal, ha bárokba és klubokba járok minden este, míg olyan természetességgel nem viselkedek, mint Dustin, vagy olyan természetellenesen, mint Mystery. Aznap, amikor feltettem a kurzusról szóló jelentésemet az internetre, kaptam egy e-mailt egy encinói sráctól, aki Grimble álnéven mutatkozott be, és Ross Jeffries tanítványának mondta magát. Azt írta, hogy „nőjáratozni" akar velem. A nőjáratozás a nővadász zsargonban azt jelenti, hogy az éjszakában nőkkel ismerkedni. A kifejezés nyilvánvalóan Ross Jeffries Nőőjáúú Sargy nevű macskájáról kapta a nevét. Egy órával azután, hogy elküldtem neki a telefonszámomat, Grimble felhívott. Nem annyira Mystery, mint Grimble vezetett be abba a közösségbe, amit csak titkos társaságként lehet leírni. - Hé, ember - mondta cinkosul suttogva. - Szóval, mit gondolsz Mystery játékáról?
Elmondtam értékelésemet. - Hú, hát ez tetszik - mondta. - De egypárszor el kéne jönnöd velem és Twotimerrel. Rengeteget nőjáratoztunk Ross Jeffriesszel. - Tényleg? Nagyon szeretnék találkozni vele. - Figyelj. Tudsz titkot tartani? - Persze. - Milyen arányban használod a technológiát a nőjárataidban? - Technológiát? - Tudod, mennyi a technika és mennyi a beszélgetés? - Azt hiszem, fifti-fifti - mondta. - Nálam kilencven százalék. - Tessék? -Igen. Én konzervnyitásokat alkalmazok, aztán felderítem, mik az értékei és a transz-szavai. Aztán bevetem az egyik titkos motívumot. Ismered az October Man sorozatot? - Sosem hallottam róla, hacsak nincs köze hozzá Arnold Schwarzeneggernek. -Ó, ember! Múlt héten felszedtem ott egy lányt, és teljesen más identitást adtam neki. Szexuális érték beismertetést végeztem vele, aztán egészen megváltoztattam a belső valóságát. Aztán végighúztam az ujjamat az arcán, ezzel tudattam vele, hogy figyeljen... - mondta, és hangja itt hipnotizáló hatásúvá vált. - Valahányszor megérintelek... energia halad át rajtad érintésem nyomán... és valahányszor érzed, hogy ez az energia szétárad benned... annál mélyebben engeded... hogy elárasszon ez az érzés... és ez az érzés... egyre intenzívebbé válik. - És azután? Végighúztam az ujjamat a száján, mire ő bekapta, és szopogatni kezdte - kiáltott fel. - Teljes rácuppanás! - Hiú! Fogalmam sem volt, miről beszél. De akartam ezt a technológiát. Visszagondoltam minden alkalomra, amikor nőt vittem a lakásomra, mellé ültem az ágyra, odahajoltam, hogy most csók, de mindig leráztak a „legyünk inkább barátok" dumával. Ami azt illeti, ez a visszautasítás olyan általános tapasztalat, hogy Ross Jeffries nemcsak rövidítést talált ki rá LIB, hanem Valóságos válaszlitániát is. Két órát beszéltem Grimble-lel. Úgy látszik, mindenkit ismer, olyan legendáktól kezdve, mint Steve P., akinek állítólag valóságos kultusza volt, nők készpénzzel fizettek azért, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújthassanak neki, egészen olyan alakokig, mint Rick H., Ross leghíresebb tanítványa, aki egy véletlennek köszönhetően egy jacuzziban találta magát öt nővel. Grimble tökéletes nővadász társ lenne. 2Jeffries egyikválasza: „Nem ígérek semmi ilyesmit. A barátok nem sorolják egymást ilyen kategóriákba. Az egyetlen, amit ígérhetek, hogy nem teszek semmi olyasmit, amiben mindketten egyet nem értünk, amire nem vagyunk készek és hajlandók." 8. FEJEZET Másnap este kocsival mentem át az Encino városnegyedbe Grimble-hez, hogy együtt nőjáratozzunk. Ez lesz az első bevetésem terepen Mystery tanfolyama óta. És ez lesz az első alkalom, hogy olyan idegennel megyek, akit a neten ismertem meg. Csak annyit tudtam róla, hogy egyetemista és szereti a lányokat. Amikor megálltam a háza előtt, Grimble nagy léptekkel kijött. Szélesen, nem túl bizalomgerjesztően vigyorgott. De nem tűnt veszélyesnek vagy rosszindulatúnak. Inkább rafináltnak látszott, mint egy politikus, házaló ügynök, vagy gyanítom, mint egy nővadász. Arcbőre árpateaszínű, de tulajdonképpen német származású volt. Sőt azt állította, Otto von Bismarck leszármazottja. Barna bőrdzsekit viselt, alatta ezüstszín virágmintás inget, ami nem volt végig begombolva, láttatni engedte orránál előrébb álló, hátborzongatóan szőrtelen mellkasát. Kezében egy műanyag reklámtasaknyi videokazetta. Ezt a csomagot laza mozdulattal a hátsó ülésre dobta. Mongúzra emlékeztetett. - Ezek Rossz szemináriumának felvételei - mondta. - A Washington DC-i szeminárium biztosan fog tetszeni, mert ott eljut a szinesztéziáig. A többi kazetta Kim és Tom felvételei, tudod, a volt barátnője és az új barátja. Ez itt a New York-i szeminárium, „Horgonyvetés haladóknak és egyéb jóféle ismeretanyag". - Mi az a horgonyvetés? - kérdeztem.
- Nőzőtársam, Twotimer majd megmutatja, ha megismered. Volt már jó horgonyvetésed? Még sokat kell tanulnom. A férfiak általában nem beszélnek egymással olyan intellektuális mélységekben, ahogy a nők többsége. A nők mindent megbeszélnek, kibeszélnek, átbeszélnek. Ha egy férfi találkozik a barátaival közvetlenül azután, hogy nőt fektetett meg, azt kérdezik tőle: - Milyen volt? - A férfi pedig vagy felfelé, vagy lefelé mutat a hüvelykujjával. Így megy ez. Ha részletesen beszámolnának az élményről, az azt jelentené, hogy olyan bepillantást kapnának hímtársuk lelki életébe, amit az nem igazán szeretne. Férfiak között tabu elképzelni legjobb barátjukat meztelenül vagy szexuális aktus közben, mert könnyen nemi izgalmi állapot alakulhat ki, és mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent. Így hát azóta, hogy a hatodik osztályban megtanultam elhessegetni kéjes gondolataimat, úgy gondoltam, hogy a szex olyasmi, ami csak úgy magától megtörténik a férfiemberekkel, ha sokat mutatkoznak nyilvános szórakozóhelyeken, és ezzel lehetőséget adnak maguknak rá - hiszen éppen ezt hívják szerencsének. Ehhez egyetlen eszközük volt a derékszíjuk környékén: a kitartásuk. Természetesen vannak férfiak, akik szexuális szempontból nagyon jól kijönnek férfiakkal, akik kegyetlenül izgatják őket, míg a nők a tenyerükből nem esznek. De ez nem én vagyok. Minden bátorságomat össze kellett szednem, hogy megkérdezzem egy nőtől, mennyi az idő vagy merre van a Melrose Avenue. Semmit sem tudtam a horgonyvetésről, az értékfelméréstől, a transzszavak felleléséről és a Grimble említette többi dologról sem. Hogyan sikerült egyáltalán nemi kapcsolatot létesítenem e nélkül a sokrétű technológia nélkül? Nyugalmas kedd éjszaka volt a Völgyben, és az egyetlen hely, amiről Grimble tudta, hogy oda ilyenkor is el lehet menni, a helyi T.G.L Friday volt. A kocsiban azzal melegítettünkbe, hogy Rick H. nőjáratozó gyakorlókazettáját hallgattuk. Megnyitásokat, álmosolyokat gyakoroltunk, és az ülésen mozogva táncpróbát tartottunk, hogy energikusabbak legyünk. Ez volt a legnevetségesebb dolog, amit életemben valaha tettem, de új világba léptem be, melynek megvannak a saját viselkedési szabályai. Magabiztosan, mosolyogva, alfamacsósan sétáltunk be az étterembe. Ezt sajnos senki sem vette észre. Két pasi éppen baseballmeccset nézett, egy csapatnyi üzletember ült az egyik sarokasztalnál, a személyzet többsége férfi. Kivonultunk a teraszra. Amint benyomtuk az ajtót, megjelent egy nő. Ideje a gyakorlatban alkalmaznom megszerzett tudásomat. - Elnézést! - szólítottam meg. - Kérdezhetek valamit? Megállt, figyelt. Százötven centi magas, rövid, göndör hajú, pehelycukor testű nő volt, de a mosolya szép; jó gyakorlati munkadarab lesz. Úgy döntöttem, a Maury Povich megnyitást alkalmazom. - A barátom, Grimble ma kapott egy hívást a Maury Povich-show-tól - kezdte. - Úgy tűnik, a titkos imádókról akarnak forgatni valamit. Úgy látszik, valakinek titokban tetszik. Szerinted fogadja el a meghívást, vagy ne? - Persze hogy fogadja el - felelte a nő. - Miért ne? - De mi van akkor, ha a titkos imádó férfi? - kérdeztem. - Az ilyen talk show-k mindig mindenbe belevisznek valami nem várt csavart. Vagy mi van akkor, ha valami rokona az? Ez nem hazugság. Ez flört. Felnevetett. Tökéletes. - Te így elmennél abba a show-ba? - kérdeztem. - Valószínűleg nem - felelte. Hirtelen Grimble szólt közbe. - Szóval engem elküldenél a stúdióba, de te nem mennél - ingerkedett. - Nem vagy egy kalandvágyó típus, ugye? Nagyszerű volt látni munka közben. Ahol én hagytam volna, hogy a beszélgetés csevegéssé laposodjon, ő máris valami szexuális tartalom felé terelte. - Dehogynem - tiltakozott. - Akkor bizonyítsd be - mondta Grimble mosolyogva. - Tegyünk egy próbát. Úgy hívják, szinesztézia. - Közelebb lépett hozzá. - Hallottál már a szinesztéziáról? Képessé teszi az embert, hogy sokféle erőforrás segítségével elérje és érezze, amit elérni és érezni akar az életben. A szinesztézia a Rapid nőszerzés arzenáljában az ideggáz. Szó szerint az érzékek átfedésén alapuló érzékelést vagy szemléletet jelent. A csábítás kontextusában azonban a szinesztézia egyfajta, a nőknél alkalmazható éber hipnózis, megnövelt érzékelési szint, melynek során arra utasítjuk őket, hogy képzeljenek egyre növekvő intenzitású kellemes érzeteket. A cél: féktelen izgalomba hozni őket.
Beleegyezett, és becsukta a szemét. Végre odáig jutottam, hogy tanúja lehetek, hogyan működik Ross egyik titkos módszere. De amint Grible elkezdte a műveletet, megjelent egy vörös képű, pocakos, atlétatrikós pasi, és egyenesen odalépett hozzá. - Maga meg mit csinál? - kérdezte Grimble-t. - Be akartam mutatni a hölgynek a szinesztézia nevű önfejlesztési módszert. - A hölgy a feleségem. Elfelejtettem megnézni, van-e jegygyűrű a kezén, de nem gondoltam, hogy olyan csekélység, mint a házasság valamit is számít Grimble-nek. - Fegyverezd le a pasit - sziszegte Grimble odafordulva hozzám -, hadd dolgozzak a nővel. Fogalmam sem volt, hogyan fegyverezhetném le a pasit. Nem tűnt olyan lazának, mint Scott Baio. - Magának is megmutathatja ezt a gyakorlatot - mondtam némiképp komoran. - Nagyon jó. - Fogalmam sincs, mi a fenéről beszélnek - közölte az illető. - Mit használ nekem ez az izé? - mondta, azzal közelebb, egészen az arcomig hajolt. Whiskey és hagymakarika szaga volt. - Azt, hogy... arra jó, hogy... Semmi, semmi. A pasi felemelte a kezét, és hátranyomott. Bár a lányoknak azt mondom, hogy száznyolcvan centi magas vagyok, valójában csak százhetvenöt. A fejem teteje éppen csak a válláig ért. - Hagyd abba - mondta a feleség, kiszemelt nőnk. Aztán odafordult hozzánk: - Részeg. Ha részeg, mindig ilyen. - Milyen? - kérdeztem. - Erőszakos? A nő szomorúan mosolygott. - Remek párnak tűnnek - mondtam. Lefegyverzési kísérletem nyilvánvalóan kudarcot vallott, mert ő akart engem lefegyverezni. Vöröslő, részeg képe alig kétujjnyira volt az arcomtól, és azt üvöltözte, hogy mindjárt összeszaggat valamit vagy valakit. - Örülök, hogy megismerkedtünk - vinnyogtam lassan hátrálva. - Emlékeztess - mondta Grimble, miközben már a kocsi felé tartottunk -, tanítsalak meg, hogyan kell kezelni a CSAH-ot. - A CSAH-ot? - A csoport alfahímjét. Aha. 9. FEJEZET Négy nappal később, szombat délután otthon ücsörögtem egyedül, éppen a Gimble adta videofelvételeket nézegettem, amikor felhívott a jó hírrel. Nővadász társával, Twotimerrel éppen indulnak találkozni Ross Jeffriesszel a California Pizza Kitchen nevű helyen, onnan a Getty Múzeumba mennek, és meghívnak, tartsak velük. Tizenöt perccel korábban érkeztem. Én választottam boxot; Ross, Grimble és Twotimer érkezéséig átolvastam a csábításhoz készült használati utasítást. Twotimernek indásra zselézett fekete haja volt, hozzáillő fekete bőrdzsekit viselt. Mozgása kígyószerű. Kerek, fiús arcával olyan volt, mintha Grimble biciklipumpával felfújt kópiája lenne. Felálltam, hogy bemutatkozzak, de Ross a szavamba vágott. Hát, mit mondjak, nem ő volt a legudvariasabb ember, akivel valaha megismerkedtem. Hosszú gyapjúkabátot viselt, a ruhadarab járás közben lazán csapkodta lábszárát. Karcsú volt, éles vonású, rövidre nyírt haja őszes, bőre zsíros. Hajvonala gondozatlan, hamuszín göndör hajzatban kezdődött, kissé hátrahúzódott már a kopaszodás nyomán. Orra olyan markánsan horgas, hogy akár a kabátját is felakaszthatta volna rá. - Szóval, mit tanultál Mysterytől? - kérdezte Ross csúfondáros mosollyal. - Sok mindent - feleltem. - Például? - Hát, az egyik gyenge pontom az volt, hogy kiderítsem, ha vonzódik hozzám egy lány. Most már tudom. - És honnan tudod? - kérdezte. - Ha legalább három érdeklődési jelet észlelek nála. - Nevezd meg, mik azok! - Lássuk csak. Amikor megkérdezi a nevemet. - Ez egy.
- Ha megfogom a kezét, megszorítom, és ő válaszul megszorítja a kezemet. - Ez kettő. - És... a többire most nem emlékszem. -Aha! - kiáltott fel és talpra ugrott. -Akkor nem volt valami jó tanár, ugye? - Nem, remek tanár volt tiltakoztam. - Akkor nevezd meg a harmadik érdeklődési jelet! - Most nem jut eszembe. Úgy éreztem magam, mint egy sarokba szorított állat. - Ügy lezárva. Jól csinálta. Pincérnő jött felvenni a rendelést, körme kékre festve, derekánál leheletnyi zsírpárna, haja homokbarna. Ross ránézett, aztán rám kacsintott. - Ők a tanítványaim. Én vagyok nekik a guru. - Valóban? - kérdezte, érdeklődést tettetve. - Mit szólna, ha azt mondanám, arra oktatom őket, hogyan érjék el agykontrollal azt, hogy bárki vonzódjon hozzájuk, akit csak megkívánnak? - Azt, hogy menjenek innen. Igen, így van. El tudnám érni, hogy maga bárkibe beleszeressen, aki most ennél az asztalnál ül. - Na és hogyan? Agykontrollal? Szkeptikus volt, de az érdeklődés határán. - Hadd kérdezzek valamit. Ha maga igazán vonzódik valakihez, honnan tudja, hogy igazi vonzalomról van szó? Más szóval, milyen jeleket kap magától, legbelülről, amikből felismeri, hogy... - mondta halkan, lassan, tagoltan ejtve ki minden szót... - igazán... nagyon... vonzódik... ehhez... a férfihez? Mint később rájöttem, a kérdés célja az volt, hogy a pincérnő átélje a vonzalom érzését a jelenlétében, így az arcával asszociálja ezeket az érzéseket. Gondolkodott egy pillanatig. - Hát, azt hiszem, olyankor valami furcsa érzés van a gyomromban. Mintha pillangók repkednének odabent. Ross a kezét tenyérrel felfelé a gyomra elé tette. - Igen. És lefogadom, minél jobban. vonzódik valakihez, annál jobban zsibongnak a pillangók a gyomrában - mondta, és lassan szívtájékra emelte a kezét a hasa elől -, míg el nem pirul... ahogy most. Twotimer odahajolt hozzám, és suttogva közölte: - Ez a horgonyvetés. Amikor egy érzést, például a vonzalmat egy érintéssel vagy gesztussal asszociálunk. Ettől fogva valahányszor Ross így felemeli a kezét, a lány vonzalmat fog érezi iránta. Néhány perc múlva Ross flörtölő hipnobeszédének hatására a pincérnő tekintete kezdett elhomályosulni. Ross pedig megragadta az alkalmat, hogy kegyetlen játékot folytasson vele. Néhány másodpercenként kezét gyomrától az arca elé emelte, és mosolygott, amikor látta, hogy a lány minden alkalommal elpirul. Elfeledkezett a karján tartott tányérokról, bizonytalanul egyensúlyozta a terhet. - A barátja iránt azonnal ilyen vonzalmat érzett - folytatta Ross, de felcsattanó hangon, ezzel felszabadította a lányt a transzból -, vagy kellett egy bizonyos idő, hogy kialakuljon? - Hát, szakítottunk - mondta. - De kellett egy kis idő. Először csak barátok voltunk. - Nem sokkal jobb, ha ezt a vonzalmat - mondta, kezét liftes könnyedséggel húzva felfelé, miközben a lány tekintete ismét elhomályosult - rögtön érzi valaki iránt. Magára mutatott. Gyanítottam, hogy ez egy újabb NLP trükk, hogy elhitesse a lánnyal, éppen ő az a valaki. - Hát nem hihetetlen? - kérdezte. - De az - felelte a lány, teljesen elfeledkezve a gondjaira bízott többi asztalról. - Mi volt a baj a barátjával? - Túl éretlen volt. Ross megragadta az alkalmat. - Hát, több érett férfival kéne randevúznia. - Éppen ezen gondolkodtam, amikor említette - kuncogott. - Lefogadnám, hogy amikor idejött az asztalunkhoz, legkevésbé azt tudta volna elképzelni, hogy irántam érez vonzalmat. - Furcsa, mert általában valóban nem vonzódom a maga típusához. Ross javasolta, hogy igyanak meg valahol egy kávét, ha éppen nem dolgozik. A pincérlány kapott az alkalmon, és megadta a telefonszámát. Ross technikája nagyon más volt, mint Mystery módszere, de ez is hatékonynak tűnt. A mester hangosan, diadalmasan felnevetett.
- Hát, a többi vendég, azt hiszem, kezd bosszankodni. De mielőtt elmenne, mondanék valamit. Miért ne fognánk azt a sok jó érzést, ami bennünk van - mondta kezét ismét felemelve -, és miért ne tennénk át ebbe a kis csomagnyi cukorba? - Azzal felvett egy kávécukrot, és a tenyeréhez dörzsölte. - Így egész nap magával viheti. Átadta a lánynak a cukrot. A lány a kötényzsebébe rejtette, és elment. Még mindig céklavörös volt. - Ez a fűszerezett horgonyvetés - súgta Twotimer. - Ross elmegy, de a cukor ott marad a lánynál, és emlékezteti a jó érzésre, amit vele átélt. Az étteremből kifele menet Ross ugyanezt tette a hoszteszlánnyal, és begyűjtötte a telefonszámát. Mindkét nő a húszas éveiben járt; Ross negyven is elmúlt már. Lepadlóztam. Bepréselődtünk Ross Saabjába, és elindultunk a Getty Múzeum felé. - Bármi, amit egy nőtől akarsz, szerelem, kéj, rajongás, egyszerű belső folyamat, ami testében és a fejében végbemegy - magyarázta vezetés közben. - Csak annyit kell tenned, hogy beindítod ezeket a folyamatokat, ez pedig olyan kérdésekkel lehetséges, amik arra késztetik, hogy testére és gondolataira koncentráljon, és megtapasztalja az érzést, és reagálhasson rád. Aztán ezeket az érzéseket összekapcsoljuk az irántunk való vonzalommal. Twotimer a hátsó ülésen ült mellettem. Arcomat figyelte, hogyan reagálok erre. - Na, mit gondolsz? - kérdezte. - Ez fantasztikus - mondtam. - Durva - korrigált, halvány mosolyt engedve ajkára. Amikor megérkeztünk a Getty Múzeumba, Twotimer figyelmét a mesterre fordította. - Az October Man sorozatról akartam kérdezni - hozakodott elő. - Egy kicsit próbálgattam néhány lépését. Ross odafordult hozzá. - Ugye pontosan tudod, hogy ez nagyon rossz? - kérdezte, és ujjával Twotimer melle felé bökött. Megint horgonyzott, próbálta a rosszallást a tiltott mozdulattal asszociálni, hogy beidegződjön. - Oka van annak, hogy nem akarom ezt tanítani a szemináriumokon. - Mi az oka? - kérdezte Twotimer. - Az - felelte Ross -, hogy az olyan, mint dinamitot adni gyerek kezébe. Twotimer megint elmosolyodott. Pontosan tudtam, mire gondol, mert nálam a gonosz szó ahhoz a mosolyhoz volt horgonyozva. - Darwin beszélt a természetes szelekcióról, arról, hogy a legrátermettebbé a túlélés - magyarázta Twotimer, miközben a múzeum huszadik század előtti gyűjteményén haladtunk át. - Korábban ez a legerősebbet jelentette. De a nyers erő önmagában már nem segíti a társadalmi haladást. A nők a csábítókkal párzanak, akik tudják, hogyan kell szóban és érintéssel felkelteni a női agy fantáziaműködését. Volt valami mesterséges és begyakorolt abban, ahogy beszélt, ahogy mozgott, ahogy rám nézett. Úgy éreztem, mintha tekintetével ki akarná szívni belőlem a lelket. - A legrátermettebb túlélésének egész elmélete anakronizmus. Játékosként új korszak küszöbére értünk: a legokosabbakból, a legrafináltabbakból lesznek a túlélők. Tetszett a gondolat, sajnálatos módon azonban nem voltam sokkal okosabb, mint erős. Beszédem gyors és bizonytalan, mozgásom gyenge, testbeszédem félszeg. Nekem a túlélésen még dolgoznom kell. - Casanova is közénk tartozott - folytatta Twotimer. - De nekünk jobb az életstílusunk. - Hát, lehet, hogy az ő idejében sokkal hosszabb ideig tartott elcsábítani egy nőt, a korabeli erkölcsök miatt - mondtam, hogy próbáljak valami hasznos információval hozzájárulni a beszélgetéshez. - És nekünk megvan a technológiánk. - Úgy érted, az NLP? - Nem csak az. Neki egyedül kellett dolgoznia - mondta, és még mélyebben a szemembe nézett. - De mi itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak. Végigjártuk a galériákat, a festményeket néző embereket néztük. Figyeltem, ahogy Grimble és Twotimer különböző nőkkel beszél. De túlságosan meg voltam rettenve ahhoz, hogy Ross jelenlétében próbálkozzak: ez olyan érzés volt, mintha valaki Yo-Yo Ma jelenlétében próbálna csellózni. Attól tartottam, mindent kritizálna, amit csak teszek, vagy megsértődne, hogy nem alkalmazom eléggé a technológiáját. Másrészt, itt az ember, aki azt tanácsolja diákjaiknak, úgy győzzék le félelmüket, hogy menjenek oda idegen nőkhöz, és egyszerűen szólítsák meg őket: „Szia, Manny vagyok, marslakó.
Milyen ízű tekegolyó a kedvenced?" Vagyis nem kell aggódnom amiatt, hogy hülyének látszom előtte. Hülyéket tenyészt ki. A nap végére Ross három telefonszámot gyűjtött. Twotimer és Grimble kettőt. Én egyet sem. Ross mellém ült a kocsiban. Visszafelé, a múzeumi parkolóból a hegyről lefelé menet azt mondta: Ide figyelj! Néhány hónapon belül szemináriumot tartok. Te ingyen részt vehetsz rajta. - Köszönöm. - Én leszek a te gurud. Nem Mystery. Meg fogod látni, hogy én százszor hatékonyabban tanítok. Nem voltam biztos benne, mit válaszoljak erre. Értem, egy KGP-ért versenyeztek. - És még valami - mondta Ross. - Cserébe azt kérem, hogy vigyél el öt nem hollywoodi partiba, ahol szuper jó nők vannak. Tágítanom kell a horizontomat - mosolygott, és direktben rákérdezett: - Akkor megegyeztünk? Ahogy a hüvelykujját az állához dörzsölte, biztos voltam benne, hogy a horgonyzási technikát veti be nálam. AZ ÉN PASIM OLYAN JÓL MOZOG,MINT BARRY, ÉS ÉRCES A HANGJA.TESTE ARNOLDOS, ARCA, MINT DENZELÉ...MINDIG ÉRTELMESEN,TARTALMASAN TÁRSALOG,SOKAT IS JELENTEZ NEKEM, MERT JÓ PASITNEHÉZ TALÁLNI NAGYON. SALT-N-PEPA „alhatta Man" 1. FEJEZET A legjobb ragadozók a dzsungelben nem kushadnak a földön, karmukat kieresztve, foguk fehérjét kimutatva. Ha így tennének, a préda kitérne előlük. Lassan, ártalmatlannak tűnve közelítik meg a zsákmányt, a bizalmába férkőznek, aztán lecsapnak. Legalábbis ezt mondta nekem Sin. Ezt rendkívül szellemesen Sin-módszernek nevezte. Bár Mystery a kurzus után visszarepült Torontóba, kapcsolatban maradtam Sinnel. Többször láttam, amikor egy nő először jött a házába, és Sin a nyakánál fogva hirtelen a falhoz nyomta, majd egy pillanattal azelőtt, hogy megcsókolta volna, elengedte, a félelemmel vegyes izgalomtól a plafonig gerjesztve a nő adrenalinszintjét. Aztán vacsorát főzött neki, és egy szóval sem említette a korábban történteket egészen a desszertig, amikor is úgy bámulta a nőt, mint tigris a prédát, és visszafogott kéjes hangon azt mondta neki: „Nem is tudod... jobb, ha nem tudod, mire gondolok most veled kapcsolatban." Általában ez volt az a pont, amikor kimentettem magam és hazamentem. A behízelgőbb Grimble mellett a ragadozó jellegű Sin hűséges nőzőtársam lett. De barátságunk nem tartott sokáig. Egyik délután egy nővadászati akció után a Beverly bevásárlóközpontban Sin közölte, hogy besorozták a légierő állományába; katonatiszt lesz. - A hadsereg biztos, rendszeres jövedelmet jelent - magyarázta, ahogy ott ültünk a bevásárlóközpontban. - És ott élhetek, ahol akarok. Túl sokáig voltam munkanélküli számítógépprogramozó. Próbáltam lebeszélni róla. Sin olyan dolgokért rajongott, mint a testenkívüliségi élmény, a horror-rock, a szado-mazo dolgok, és nagy nővadász volt. Mindezt titkolnia kell, ha belép a hadseregbe. De már döntött. - Már beszéltem Mysteryvel rólad - mondta az asztal fölé hajolva. Hangja, mint mindig, komoly volt. Decemberre tervezi a következő kurzust. Mivel én nem leszek itt, hogy segítsek neki, azt akarja, hogy te csináld helyettem. Arra gondoltam, hogy még egy titokfelfedő hétvégét tölthetek Mysteryvel, és olyan trükköket ismerhetek meg, mint a háromfázisú séma, amivel meg szokta ríkatni a lányokat. Alig tudtam leplezni izgatottságomat. - Azt hiszem, akkor ráérek. Alig tudtam elhinni, hogy Mystery a világ összes potenciális nővadász mestere közül éppen engem választott. Úgy tűnik, nem túl tág az ismeretségi köre. Csak volt egy kis probléma: előre láthatólag nem érek rá decemberben. Már le is foglaltam a repülőjegyemet, hogy Belgrádba menjek meglátogatni Markót, egykori osztálytársamat, aki
megismertetett Dustinnal és az ő természetes módszereivel. Túl késő volt, hogy lemondjam a Markolátogatást, de semmiképpen nem akartam elszalasztani a Mystery kínálta lehetőséget sem. Kell legyen valami megoldás. Aznap éjjel felhívtam Mysteryt Torontóban. Ott élt ugyanis. A szüleivel, két unokahúgával, a nővérével és annak férjével egy házban. - Hé, ember - mondta Mystery a telefonban. - Szétuntam itt az agyamat. - Ezt nehezen tudom elhinni. - Hát, szakad az eső, és be akarok menni a városba. De nincs kivel, és fogalmam sincs, hova menjek közölte, aztán elnézést kért, és felhívta unokahúgai figyelmét, hogy fogják be a szájukat, míg telefonál. - Azt hiszem, elmegyek egyedül egy szusibárba. Azt gondoltam, hogy a nagy Mystery a hét minden napján be van táblázva, nővadász társak várólistát vezetnek, hogy ki melyik este menjen vele szórakozni. De nem. Otthon poshad. Apja beteg. Anyjának túl sok a dolga. És a nővére éppen válik a férjétől. - Nem mehetnél Patriciával? - kérdeztem. Patricia a barátnője, akit a nőző-portfóliójában neglizsében láttam. - Haragszik rám - mondta. Mystery négy éve ismerkedett meg a Romániából frissen emigrált Patriciával. Megpróbált ideális barátnőt faragni belőle. Rábeszélte, hogy nagyobbíttassa meg a mellét, hogy orálisan... szóval, hogy furulyázzon rajta (amit a lány még sohasem csinált), és sztriptíztáncosnőként dolgozzon; de Patricia a biszexualitásnál besokallt. Mystery ezt szakítási oknak tekintette. Mindenkinek megvan a maga oka, miért lép be a játékba. Egyesek, mint Extramask, szüzek, akik meg akarják tapasztalni, milyen az: nővel lenni. Mások, mint Grimble és Twotimer minden éjjel új nőre vágynak. És kevesek, mint Sweater, a tökéletes feleséget keresik. Mysterynek is megvolt a különleges oka. - Azt akarom, hogy két nő szeressen - mondta. - Egy szőke tízest és egy ázsiai tízest akarok, akik legalább annyira szeretik egymást, mint engem. És Patricia heteroszexualitása befolyásolta a vele való szexuális életemet, mert ha nem fantáziálok arról, hogy egy másik lány is van ott, nem mindig tudom elérni, hogy állva maradjon a farkam - mondta, és a másik szobába ment a telefonnal, mert a nővére éppen veszekedett a férjével. - Most szakítottam Patriciával, de Torontóban nincsenek tízesek. Egyetlen botrányosan feltűnő nő sincsen. A legjobb minősítésű is legfeljebb hetes. - Költözz át L.A.-be - érveltem. - Itt lakik az összes páváskodó stílusú lány, akiket kedvelsz. - Hát igen, tényleg ki kell jutnom innen valahogy - sóhajtott fel. - Be akarok tervezni jó pár kurzust. Vannak érdeklődők Miamiban, Chicagóban és New Yorkban. - Mit szólnál Belgrádhoz? - Tessék? Ott nincs most háború? - Nincs. A háborúnak vége. És meg kell látogatnom egy régi barátomat. Azt mondta, biztonságos a város. Ingyen lakhatunk nála, és a szláv nők állítólag a legszebbek a világon. Tétovázott. - És van egy ingyen kísérőjegyem. Csend. Gondolkodott. Tovább agitáltam. - A fenébe is, hiszen ez kaland. Legrosszabb esetben is lesz egy új képed a nőzési portfólióba. Mystery folyamatábra rutinnal gondolkodott. És ha valamivel egyetértett, azonnal rábólintott, és ezt szinte mindig ugyanazzal a szóval fejezte ki, azzal a szóval, amit rögtön ezután ki is mondott: Rendben. - Remek - feleltem. - Elküldöm e-mailben a járat indulási idejét. Alig vártam a hat órán át tartó repülőutat. Ki akartam szedni minden tudást - minden mágikus trükköt, minden nőzési szöveget, minden történetet - a fejéből. Utánozni akartam, amit tőle láttam, pontosan, szóról szóra, trükkről trükkre, egyszerűen azért, mert a dolog működött. - Egy pillanat - mondta. - Van még valami. - Mi? - Ha az én nőzőtársam leszel, nem lehetsz Neil Strauss - mondta olyan határozottan, megmásíthatatlanul, ahogy a ,,rendben" szót kimondta. - Ideje váltanod. Egy csettintés, és máris másvalaki vagy. Gondolj csak bele: Neil Strauss, író. Ez nem túl kúl. Senki nem akar lefeküdni egy íróval. Az írók a társadalmi ranglétra legalján vannak. Szupersztárnak kell lenned. És nem csak a nőknél. Művész vagy, éppen keresed a neked legmegfelelőbb művészetet. És szerintem a művészeted
tulajdonképpen a társasági életben való jártasság, amit éppen most tanulsz. Láttalak terepen dolgozni; gyorsan alkalmazkodsz. Ezért választott ki téged Sin. Egy pillanat... Hallottam, hogy papírokban lapozgat. - Figyelj - mondta. - Elmondom neked, mik a személyes fejlesztési céljaim. Elég pénzt akarok összeszedni, hogy végigcsinálhassak egy bűvészshow turnét. Elegáns szállodákban akarok lakni. Limuzinnal akarok az előadásokra menni és jönni. Exkluzív interjúkat akarok tévékben, nagy trükkökkel. Át akarok lebegni a Niagara-vízesés fölött. Angliába és Ausztráliába akarok utazni. Ékszereket akarok, nőket, egy modellrepülőt, személyi asszisztenst, és stylist is kell. Játszani akarok a Jézus Krisztus szupersztárban, Jézus szerepében. Legalább megtudtam, mit vár az élettől. - De amire igazán vágyom - mondta végül -, az, hogy az emberek irigykedjenek rám, hogy nők akarjanak engem, és férfiak akarjanak olyanok lenni, mint én. - Gyerekkorodban nem sok szeretetet kaptál, ugye? - Nem - ismerte be kissé zavartan. A beszélgetés végén azt mondta, e-mailben elküldi nekem a kódot egy titkos online közösséghez, amit Mystery társalgójának neveznek. Mystery társalgóját két éve alapította, miután egy vállalkozó szellemű, egyben kíváncsi bárpultosnő, akivel lefeküdt Los Angelesben, megtalálta az interneten azt a bejegyzést, amit róla írt egy nyilvános netes fórumra. A nő egy egész hétvégét töltött Mystery online archívumainak átböngészésével, aztán e-mailben tájékoztatta Mystery barátnőjét, Patriciát a mester pásztorórán kívüli tevékenységéről. Az eset majdnem tönkretette a kapcsolatukat, de megtanulta belőle, hogy a nővadász mesterség legnagyobb hátulütője a lebukás. Az addig olvasott csábítási fórumokkal ellentétben, ahol rengeteg újonc könyörgött néhány szakértő tanácsáért, privát fórumára Mystery kimazsolázta a legjobb nővadász mestereket. Nemcsak titkaikat, történeteiket és technikáikat osztották meg egymással, hanem képeket, sőt időnként video és audiofelvételeket is feltettek a fórumba magukról és a nőjáratokon beszerzett nőikről. - De ne feledd - figyelmeztetett Mystery komoran. - Te ott már nem Neil Strauss vagy. Ha ott látlak, azt akarom, hogy más legyél. Szükséged van egy nőcsábítási álnévre - mondta, és egy pillanatig gondolkodott. - Style? - Mi van a stílusommal? Egy dolog volt, amire büszke voltam: lehet, hogy sosem voltam egészen jó a társaságban, de én legalább tudtam, hogyan kell jobban öltözni, mint azok, akik jól elvannak társas környezetben. - Sty1e lesz a neved. Mystery és Style. Igen, Mystery és Style ad kurzust. Jól hangzott. Style, a nővadász mester oktatja a szeretnivaló lúzereket, hogyan találják meg álmaik nőjét. De amint letettem a telefont, rájöttem valamire. Először is Style-nak arra van szüksége, hogy önmagát megtanítsa a tananyagra. Hiszen alig egy hónapja volt, hogy részt vettem Mystery tanfolyamán. Még messze a cél. Elérkezett a változás ideje. 2. FEJEZET Kamaszkorom hőseinek egyike Harry Crosby. Költő volt, az 1920-as évekből, és a költészete őszintén szólva egy nagy kaka volt, rém rossz verseket írt. De az életstílusa legendás. J. P. Morgan unokaöccse és keresztfia Ernest Hemingway és D. H. Lawrence ivócimborája volt, ő publikálta először Joyce Ulyssesének részleteit, és az elveszett generáció dekadens szimbóluma lett. Két végén égette a gyertyát, ópiumot használt, és megesküdött, hogy harmincéves korára halott lesz. Huszonkét éves korában feleségül vette Polly Peabodyt, a vállpánt nélküli melltartó feltalálóját, és meggyőzte, hogy változtassa a nevét Caresse-re. Mézesheteikre bezárkóztak egy párizsi hálószobába egy stósznyi könyvvel, és csak olvastak. Harmincegy éves korában, amikor rájött, hogy életstílusa mégsem ölte meg, Crosby azzal oldotta meg a helyzetet, hogy golyót repített a fejébe. Mellettem nem volt egy Caresse, aki bezárkózott volna velem, de Harry Crosby-stílusban egy hétre bezárkóztam én is. Könyveket olvastam, hangfelvételeket hallgattam, tanulmányoztam Mystery társalgójának bejegyzéseit. Elmélyedtem a csábítás elméletében. Meg kellett szabadulnom Neil
Strauss karakterétől, át kellett alakítanom magamat, hogy Style lehessek. Méltó akartam lenni Mystery és Sin bizalmára. Ennek érdekében nemcsak azon kellett változtatnom, hogy mit mondok a nőknek, de azon is, hogyan viselkedek velük. Önbizalomra volt szükségem, arra hogy érdekes, meggyőző, könnyed legyek, alfahím, ami sosem voltam. Sok bepótolnivalóm volt, és az egészre hat hét állt a rendelkezésemre. Vettem könyveket a testbeszédről, a flörtölésről és szexuális technikákról. Szereztem a nők szexuális fantáziájáról szóló antológiákat, többek közt Nancy Friday Titkos kertem című opuszát. Mindezt azért, hogy tudatosítsam magamban, a nők tulajdonképpen ugyanannyira - ha nem jobban - vágynak a szexre, mint a férfiak; csak nem akarják, hogy nyomást gyakoroljunk rájuk, hazudjunk nekik vagy kurvának érezzék magukat miatta. Rendeltem a marketingről szóló könyveket is, mint Robert Cialdini alapművét, a Befolyásolás lélektana, a meggyőzés pszichológiáját, amiből az emberi döntésekkel kapcsolatos számos alapelvet tanultam. Ezek alapján hoz döntéseket az emberek többsége. Ezek közül a legfontosabb a társasági kipróbáltság, ami azt jelenti, hogyha valamit mindenki ugyanúgy csinál, akkor az biztosan jó. Szóval, ha az ember egy bárban van, karján egy szép barátnővel (a közösségben támpontnak nevezik), sokkal könnyebb nőkkel ismerkedni, mint egyedül. Megnéztem a videofilmeket, amiket Grimble adott, mindegyiket kijegyzeteltem, memorizáltam a megállapításokat („ha egy nő belép a világomba, ez a legjobb, ami történhet vele") és sémákat. Különbség van a szöveg és a szövegséma között. A szöveg alapvetően egy nőnek mondott, előregyártott megjegyzés. A séma kidolgozottabb forgatókönyv, speciális célja a nő felizgatása. A férfiak és nők gondolkodása és reakciója is eltér. Ha egy férfinak megmutatjuk a Playboy címlapját, máris akcióra kész. Ami azt illeti, ugyanez a hatás érhető el, ha egy üreges avokádót mutatunk neki. A rapid nőszerzők szerint a nőket nem lehet ilyen könnyen és ilyen hamar befolyásolni direkt képekkel és beszéddel. Jobban reagálnak a metaforákra és sugalmazásra. Ross Jeffries egyik leghíresebb sémája egy Discovery Channel műsor hullámvasút metaforájával írja le, hogy a szex gyakori előfeltétele a vonzalom, a bizalom és az izgalom kialakulására. A séma a ,,tökéletes vonzalmat" írja le, amely a hullámvasút hegymenetéhez hasonlóan növeli az izgalmat, majd hirtelen zuhanni kezd; biztonságérzetet ad, mert úgy tervezték, hogy ezt kényelmes, biztonságos környezetben élhessük át; végül, amint a menet véget ért, az ember újra fel akar ülni rá, újra és újra át akarja élni az élményt. Még ha valószerűtlennek tűnik is, hogy egy ilyen séma izgalomba hoz egy lányt, jobb, mint a munkáról beszélgetni vele. Nekem azonban nem volt elég csak Ross Jeffriest tanulmányozni. Számos gondolata egyszerűen a neuro-lingvisztikai programozás gyakorlati alkalmazása. Ezért a forrásig akartam visszanyúlni, és megvettem Richard Bandler és John Grinder, a kaliforniai egyetem professzorainak könyveit. Ők fejlesztették ki és népszerűsítették a fura hypnopszichológiai iskolát az 1970es években. Az NLP után ideje volt megtanulni Mystery néhány trükkjét. Százötven dollárt költöttem bűvészkellékboltokban; a levitációról, a fémhajlításról, a gondolatolvasásról szóló videókat és könyveket vettem. Mysterytől megtanultam, hogy a legfontosabb dolog, ha az embernek szép nővel van dolga az, hogy értéket demonstráljunk neki. Más szóval, hogy bemutassam neki, mennyiben vagyok én más, különb az utóbbi húsz pasinál, akik megkörnyékezték. Hát, ha ránézéssel meg tudom hajlítani a villáját, vagy kitalálom a nevét, mielőtt megszólítanám, az tényleg számít valamit. További értékdemonstrálás céljából vettem grafológiai könyveket, és a varázsigékről, ráolvasásokról, a tarot kártyáról szólókat is. Hiszen végső soron mindenkinek önmaga a kedvenc témája. Jegyzeteket készítettem mindenről, amit tanulmányoztam, mindenről, amit tanultam, rutinokat és sztorikat fejlesztettem, hogy majd a terepen kipróbáljam őket. Elhanyagoltam a munkámat, a barátaimat, a családomat. Napi tizennyolc órát foglalkoztam a küldetéssel. Amikor végül annyi információt gyűjtöttem agyamba, hogy több már nem fért belé, testbeszédem tökéletesítésébe kezdtem. Swing és salsa tánctanfolyamra iratkoztam be, és kivettem a videotékából a Haragban a világgal (Ok nélkül lázadó) és a Vágy villamosa című filmeket, hogy tanulmányozzam és gyakoroljam James Dean meg Marlon Brando stílusát és pózait. Megfigyeltem, hogyan viselkedik Pierce Brosnan a Thomas Crown-ügy remake-jében, Brad Pitt a Ha eljön Joe Blackben, Mickey Rourke a Vad orchideákban, Jack Nicholson az Eastwicki boszorkányokban és Tom Cruise a Top Gunban. Áttekintettem testi magatartásom minden aspektusát. Leng-e a karom járás közben? Eláll-e egy kicsit a testemtől, mintha masszív mellizmokat kéne kerülgetnie? Magabiztos, könnyed-e a járásom? Jobban is
kinyomhatom-e a mellemet? Tudom magasabbra emelni a fejemet? Nagyobb oldalirányú mozgással előrelendíteni a lábamat, mintha ezzel masszív nemi szerv mellé súrlódást akarnék elkerülni? Miután önállóan kijavítottam, amit tudtam, beiratkoztam az Alexanderkurzusra, hogy javítsak testtartásomon és megszabaduljak a jellegzetes görnyedt háttól, amit apai ágon örököltem. És mivel általában egy szót sem értenek abból, amit mondok - túl gyorsan, túl halkan beszélek -, hetente beszéd- és énekmagánórákat kezdtem venni. Stílusos zakókat hordtam, élénk színű ingekkel, és lehetőleg sok kiegészítőt viseltem. Vettem gyűrűket, nyakláncokat, hamis piercingeket. Kipróbáltam a cowboykalapot, tollboát, világító nyakláncot, még napszemüveget is vettem fel éjjel, hogy megtudjam, melyik váltja ki a legtöbb figyelmet a nőkből. Valahol legbelül tudtam, hogy ezek a tarja izék giccsesek, de Mystery pávaelmélete bevált. Amikor legalább egy feltűnő elem volt rajtam, az irántam érdeklődő nőknek könnyű dolga volt, ha beszélgetést akartak kezdeményezni velem. Társaságom a szórakozásban szinte minden este Grimble, Twotimer és Ross Jeffries volt, és lassanként új kapcsolatfelvételi és társalgási módokat tanultam. A nők rosszul vannak az átlagos fickóktól, akik mindig ugyanazokat az átlagos kérdéseket teszik fel nekik: „Hová valósi vagy? Mi a foglalkozásod?" Sémáinkkal, trükkjeinkkel és rutinunkkal mi voltunk a bárok hősei, a faj női egyedeit megmentettük az unalomtól. Természetesen nem minden nő értékelte erőfeszítéseinket. Bár soha nem ütöttek meg, nem üvöltöttek rám, nem öntöttek le itallal, bizonyos látványos bukások történetei folyamatosan tudatomban cirkuláltak. A huszonkét éves szűz Jonah például két ütést kapott a tarkójára egy részeg lánytól, aki rosszul értelmezte a negjeit. És egy alaszkai nővadász, Little Big Dick (kis ember nagy bottal jár), éppen asztalnál ült egy lánnyal, amikor a lány barátja hátulról közelítve lerántotta a székről, a padlóra lökte, és két teljes percen át rugdalta a fejét; felrepedt a bal szemhéja, és csizmanyomok maradtak az arcán. Reméltem, hogy azért vannak kivételek. Ezek a csúfos kudarcok jártak az eszemben, ahogy kocsival a Kaliforniai Állami Egyetemnek is otthont adó Westwood kerület felé tartottam, ahol első nappali nővadászatomat terveztem. Hiába volt farmernadrágom hátsó zsebében puska a kedvenc megnyitásaimmal és rutinjaimmal, szinte kővé meredtem, ahogy az utcákat járva próbáltam kiválasztani a megfelelő megkörnyékezendő célszemélyt. Kiszálltam a kocsiból, egy Office Depot mellett gyalogoltam éppen, amikor megláttam egy nőt. Barna napszemüveget viselt, rövid szőke haja a vállán táncolt. Vékony nő volt, teste finom, enyhe lankás, se nem szűk, se nem bő, éppen testhezálló farmernadrágot viselt, arca szép, olvasztott vaj színű. Az egyetem felfedezetlen kincse. Bement az üzletbe, és úgy határoztam, hogy utánamegyek. De aztán az üvegen keresztül megint megláttam. Olyan volt, mint egy hűvös értelmiségi, akinek belső, bombázó képességei még nem bontakoztak ki, olyasvalaki, akivel beszélhetek Tarkovszkij filmjeiről, és akit aztán elvihetek egy teherautó-rallyra. Lehet, hogy ő az én Caresse-em. Tudtam, hogy ha nem környékezem meg, később kárhoztatnám magam miatta, és kudarcként élném meg a dolgot. Ráadásul, biztattam magam, közelről talán nem is néz ki olyan jól. Bementem az üzletbe, és a borítékok gondolájánál találtam. - Elnézést, talán segíthetnél megoldani egy dilemmámat - szólítottam meg. A Maury Povich-megnyitással indítottam. Közelről még szebbnek látszott. Igazi tízes kategóriájú nőre akadtam. És a protokoll szerint most a neg rész következik. - Tudom, hogy nem illik így kimondani - mondtam -, de Tapsi Hapsi rajzfilmeken nőttem fel, és úgy tűnik, neked van a legbájosabb Tapsi Hapsi harapásod. Aggódtam, hogy ezzel túl messze mentem. Ott helyben találtam ki ezt a neget, és könnyen lehet, hogy nagy pofont kapok érte. De a nő elmosolyodott. - Annyi év fogszabályzó után, az anyám dühös lenne, ha hallaná - felelte. Viszontflörtölt velem. Lefuttattam az ESP tesztet, és a hetes számot választotta. El volt bűvölve. Megkérdeztem, mivel foglalkozik, és azt felelte, hogy modell, és a TNNen van egy műsora. Minél tovább beszélgettünk, érzékelhetően annál jobban élvezte a társalgást. De amint észleltem, mennyire működik a dolog, ideges lettem. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen gyönyörű nő érdeklődik irántam. Ott, az Office Depot-ban mindenki minket nézett. Nem folytathattam. - Késésben vagyok egy találkozóról - mondtam. Remegett a kezem az idegességtől. - De mit tehetnénk, hogy folytathassuk a beszélgetést?
Ez volt Mystery telefonszám-megközelítési módszere. A nővadász mester sosem adja meg egy lánynak a telefonszámát, mert nem biztos, hogy a lány felhívja. A nővadász mesternek úgy kell beférkőznie a nő bizalmába, hogy magától adja meg a telefonszámát. El kell kerülnie, hogy közvetlenül kérje a számot, mert a nő bármikor nemet mondhat; inkább úgy kell intéznie, hogy a nő maga ajánlja fel ezt. - Megadhatom a számomat - javasolta. Felírta a nevét, alá a számát és az e-mail címét. Alig tudtam elhinni. - De ritkán járok el hazulról figyelmeztetett utólag. Lehet, hogy már megbánta. Amikor hazaértem, elővettem a darab papírt a zsebemből, és a számítógép mellé tettem. Mivel azt mondta, hogy modell, keresni akartam róla a neten egy képet. Csak a keresztnevét adta meg, de az email címében talán a vezetékneve (Kurtis) van elrejtve. Begépeltem a nevet a Google keresőjébe, és majdnem százezer találat jött elő. Az Év Playmate-jét szólítottam le. 3. FEJEZET Esténként ott ültem a telefon előtt, és Dalene Kurtis telefonszámát bámultam. De képtelen voltam rávenni magamat, hogy felhívjam. Nem voltam eléggé magabiztos és jóképű a nőiség ezen tökéletes példányához. Úgy értem, ugyan mihez kezdenék vele, ha találkoznánk? Emlékszem, egyszer, még tizenhét éves koromban nyári munkán meghívtam egy lányt, Elizát ebédre. Olyan ideges voltam, hogy egyfolytában remegett a kezem és a hangom. És minél furcsábban viselkedtem, annál kényelmetlenebbül érezte magát. Mire kihozták az ételt, annyira zavarban voltam, hogy rágni sem mertem előtte. Az egész katasztrófa volt, és még csak nem is jártunk. Hát mit kezdjek én az Év Playmate-jével? Van erre egy szó: méltatlanság. Méltatlannak éreztem hozzá magamat. Így aztán három napot vártam, hogy felhívjam, de elhalasztottam a következő napra, majd úgy döntöttem, hogyha hétvégén hívom, az olybá tűnhet, hogy nincs társasági életem, és elhatároztam, hogy majd hétfőn felhívom. Addigra már eltelt egy hét. Lehet, hogy nem is emlékszik már rám. Legfeljebb tíz percet beszélhettünk, és kétségkívül könnyű megkörnyékezés volt. Nem voltam más, csak egy furcsa, érdekes pasi, akivel egy irodaszer-áruházban találkozott. Semmi ok nem volt rá, hogy ez a nő, aki az északi féltekén bármelyik férfit megszerezhetné magának, viszont akarna látni. Így aztán nem is hívtam fel. Én voltam önmagam legádázabb ellensége. Első legitim sikerem csak egy héttel később következett be. Hétfőn este a Mystery kurzusán megismert Extramask hívatlanul, váratlanul megjelent Santa Monica-i lakásom előtt. Nagyon izgatott volt, mert igen érdekes felfedezést tett. - Mindig azt hittem, természetes az, ha fáj a maszturbálás - jelentette ki, amint ajtót nyitottam neki. Extramask külseje megváltozott. Befestette és tüskésre zselézte a haját, piercing volt a fülében, gyűrűket, nyakláncot és punkos kinézetű ruhákat vett. Tulajdonképpen kúl megjelenése lett. Kezében egy Anthony Robbinskönyv, a Határtalan siker. Nyilvánvalóan ugyanazon az úton jártunk. - Miről beszélsz? - kérdeztem. - Na jó. Megcsinálom, felhúzom az alsógatyámat, igaz? Besétált, lehuppant a kanapémra. - Azt hiszem, idáig még tudom követni. - De tegnapig nem jöttem rá, hogy marad ott anyag. Lefekszem, alszom, és a sperma beszárad. Reggel felkelek, pisálnék, de nem jön a lé - mondta, és ágyékára téve, jobbra-balra húzogatva a kezét illusztrálta a szituációt. - Szóval keményebben megfogom, és spermadugó repül ki belőle, neki a falnak, vagy valami hasonló baromság történik. - Te nem vagy eszednél. Én sosem tapasztaltam ilyesmit, soha nem is hallottam ilyen jelenségről. Extramask az elfojtó katolikus nevelés és az expanzív komikusi ambíciók furcsa eredménye volt. Sosem tudtam megmondani, hogy komoly aggodalmát osztja-e meg velem, vagy szórakoztatni akar. - Rohadtul fájt - folytatta. - Olyan rossz volt, hogy egy hétig nem is maszturbáltam, mert nem akartam, hogy fájjon. De tegnap éjjel, amint kilövelltem, az utolsó cseppet is kicsavartam a kígyómból. - És most úgy maszturbálsz, ahogy a szíved diktálja?
- Pontosan - felelte. - És még nem is mondtam neked a jó hírt. - Azt hittem, ez a jó hír. Izgatottan, emelt hangon szólt. - Most már tudok mások mellett pisálni! Az egész az önbizalomról szól. Amit Mystery kurzusán tanultam, az végül is nemcsak a csajokra, de sok minden másra is jó. - Ez igaz. - Beleértve a pisálást is. A La Salsába indultunk burritót enni. Az egyik közeli asztalnál ült egy vonzó, de kissé elhanyagolt nő; éppen papírokat gyömöszölt egy kidagadó iratlefűző dossziéba. Hosszú, göndör, barna haja volt, kicsi, menyétszerű arca, és olyan hatalmas melle, hogy alig fért el a pólója alatt. Megszegtem, körülbelül kétszázötven másodperccel léptem túl a három másodperces szabályt, de végül vettem a magabiztosságot és megkörnyékeztem a nőt. Nem akartam KGP-nek látszani Extramask előtt. - Kézíráselemző tanfolyamra járok - közöltem a nővel. - Miközben az ételünkre várok, nem lenne ellenére, ha magával gyakorolnék? Szkeptikusan nézett rám, de aztán úgy döntött, ez teljesen ártalmatlan dolog, és beleegyezett. Elé tettem a jegyzetfüzetemet, és kértem, írjon bele valamit. - Érdekes - mondtam. - A kézírása nem dőlt. Teljesen egyenesen állnak a betűk, ami azt jelenti, hogy elégedett önmagával és nincs feltétlenül szüksége társaságra, hogy jól érezze magát. Megvártam, amíg egyetértése jeléül bólint, aztán folytattam. Ezt a technikát egy, a kamu tenyérjóslásokról szóló könyvből vettem, amely feltárta azokat az elcsépelt közhelyeket és testbeszédolvasási trükköket, amikkel az ilyen álpszichológusok dolgoznak. - Nem figyelhető meg az írásában nagy rendező elv, ami azt jelenti, hogy maga általában nem é1 rendezett életet és nem ragaszkodik a napirendjéhez. Valahányszor újabb apró részletet említettem, közelebb hajolt és élénkebben bólogatott. Szép mosolya volt, és könnyen lehetett beszélgetni vele. Azt mondta, éppen a közelben volt dolga, komikus színészetet tanul, óráról jött és felajánlotta, hogy felolvas pár viccet a jegyzeteiből. - Ezzel szoktam kezdeni a műsoraimat - mondta az elemzésem után: - Most jövök az edzőteremből, és hű, ember, nagyon elfáradt a kezem. Ez volt a megnyitása. A hátsó zsebében tartott puskára volt felírva. Rájöttem, hogy a nővadászat nagyon hasonlít a kabarészínészetre, illetve az előadóművészet bármely műfajára. Mindegyikben kell megnyitás, rutin és emlékezetes befejezés, plusz a képesség, hogy az ember úgy adja elő, mintha új darab lenne. A nő közölte, hogy az éjszakát a városban, szállodában tölti, én pedig felajánlottam, hogy elviszem. Amikor a szálloda előtt leállítottam a kocsit, az arcomra mutattam, és azt mondtam: - Kérek egy búcsúcsókot. Puszit kaptam. Extramask izgatottságában belerúgott az ülésem hátába. Aztán azt mondtam a lánynak, hogy van egy kis dolgom, de érte jövök, amint végeztem, és meghívom egy italra. - Van kedved klubozni Visionnal és velem ma éjjel? - kérdezte Extramask, miután a lány kiszállt. - Nem, muszáj találkoznom ezzel a lánnyal. - Hát, én mindenképpen megyek - közölte. - De ha hazaérek, akkorát rejszolok, hogy az eddigi legnagyobb adagot köpöm ki magamból. Közben arra a lányra gondolok, akitől az előbb kaptál. Mielőtt elindultam volna a lányért, kinyomtattam az egyik tiltott Ross Jeffries-sémát, amit Grimble küldött át nekem e-mailen. Elhatároztam, hogy helyrehozom a közelmúltban elkövetett hibámat. Romkocsmába mentünk, italt rendeltünk. Átöltözött, kopott kék pulóver és bő farmer volt rajta, ami kissé testesnek mutatta. De örültem, hogy igaziból randizhatok egy nővel, akit én szedtem fel. Végre lehetőségem van haladóbb tananyagot kipróbálni a gyakorlatban. - Van egy módszer - mondtam -, amivel jobban tudsz koncentrálni a céljaidra és az életedre. Úgy éreztem magam, mint Grimble a T.G.L Friday nevű helyen. - Mi az a módszer? - kérdezte. - Vizualizációs gyakorlat. Egy barátomtól tanultam. Nem tudom kívülről, de fel tudom olvasni neked. Hallani akarta. - Jó - mondtam, azzal kihajtogattam a zsebembe gyűrt sémát, és olvasni kezdtem. - Talán fel tudod idézni az érzést, amikor legutóbb boldog voltál, vagy kellemesen érezted magadat. Ha most is érzed, hol jelentkezik a testedben ez az érzés? Mellkasa közepére mutatott.
- És milyen erősségűnek neveznéd, egytől tízig terjedő skálán? - Hetesnek. - Oké, ha most erre az érzésre koncentrálsz, megfigyelheted, hogy egy szín lebeg felfelé ebből az érzésből. Milyen szín? - Lila - felelte a lány, és lehunyta a szemét. - Jó. Most milyen lenne, ha hagynád, hogy az erről a pontról kiáradó lila szín melegebb és intenzívebb legyen? Azt akarom, hogy ez a lila szín minden lélegzetvételeddel egy kicsit ragyogóbb legyen. Teste kezdett ellazulni; a pulóveren keresztül láttam, hogy mellkasa emelkedik, süllyed. Benne voltam; ugyanazokat a reakciókat idéztem elő egy nőnél, amit Ross Jeffries a California Pizza Kitchen nevű helyen. Magabiztosabban folytattam a séma kibontakoztatását; kiterjesztettem benne a színt és intenzitását, míg mély transzba nem esett. Lelki szemeim előtt Twotimert láttam, a háttérből a ,,durva" szót formálta az ajka. - Milyen érzés ez most a tízes skálán? - kérdeztem. - Tízes - felelte. Azt hiszem, a dolog hatott. Aztán megkértem, hogy a színt zsugorítsa apró papírgalacsinná, amiben benne van az érzett gyönyör minden ereje és intenzitása. Aztán azt mondtam, hogy a képzeletbeli papírgalacsint tegye a kezembe. Aztán végigvezettem a kezemet a teste mentén, először csak távolabbról, majd enyhén megérintve. - Érezd, hogyan változik érintésem olyanná, mintha ecset érintene, mintha felvinné ezeket a színeket a csuklódra, a karodra, arcodra. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy ez felizgatja-e vagy sem. Figyelt, és úgy tűnt, élvezi, de nem kapta be és nem szopogatta az ujjamat, ahogy azt Grimble mesélte. Ami azt illeti, egy kicsit hülyén éreztem magam, sőt nemtelen buja állatnak, hogy hipnózis ürügyén érintem meg. Nem tetszettek nekem ezek a tiltott sémák. Azért léptem be a játékba, hogy önbizalmat tanuljak. Az agykontroll nem volt a céljaim között. Abbahagytam, és megkérdeztem, milyen érzés volt. - Nagyon jó érzés volt - mondta, és sejtelmesen mosolygott. Nem tudtam volna megmondani, hogy rajtam mosolyog-e, de gondolom az emberek többsége hajlandó kipróbálni valami újat, ha az veszélytelennek tűnik. Összehajtottam a papírt, a zsebembe tettem, és visszavittem őt a szállodához. De nem tettem ki a bejárat előtt, hanem a hotel garázsába hajtottam. Kiszálltam a kocsiból, követtem a szobájába. Túlságosan féltem, hogy egy szót is szóljak. Attól tartottam, hogy hirtelen megfordul és rám ripakodik: „Miért jössz utánam?" De úgy tűnt, mentálisan beleegyezett: úgy nézett ki, hogy szex következik, és alig hittem el, mennyire szerencsés vagyok. Annyi gyakorlásnak végre meglesz az eredménye. Mystery szerint a megismerkedéstől durván számítva hét óra kell ahhoz, hogy egy nőt biztonsággal el lehessen juttatni a szexig. Ez a hét óra eltelhet egy éjszaka alatt, vagy több nap folyamán, részletekben: megkörnyékezni, beszélni vele egy órát; telefonon csevegni vele egy órát; elmenni egy italra, két óra; újabb egy óra telefonbeszélgetés; aztán a következő randin két órát lébecolni vele, mielőtt ágyba viszi az ember. A hét vagy több óra várakozást Mystery biztosra menő játéknak nevezi. De időnként előfordul, hogy egy nő nem azzal a specifikus elhatározással megy el szórakozni, hogy felszedjen és hazavigyen valakit, és az is, hogy kevesebb idő alatt is meg lehet fektetni. Mystery ezt susztermattnak nevezi. Egy órát töltöttem a La Salsában ezzel a lánnyal, kettőt a romkocsmában. Közel voltam életem első susztermattjának megtapasztalásához. Betette a kártyát az ajtó leolvasójába, zöld fényjelent meg. Ezt ómennek vettem, hogy szenvedélyes éjszaka következik. Kinyitotta az ajtót, beléptem utána. Az ágy szélére ült, mint a filmeken, és levetette a cipőjét. Először a jobb, aztán a bal lábáról. Fehér zoknit viselt, amit nagyon aranyosnak találtam. Felkunkorította a lábujjait, aztán lefelé hajlította, majd hanyatt dőlt az ágyon. Egy lépést tettem felé, készen, hogy ölelésébe merüljek. De hirtelen soha nem érzett büdösség csapta meg az orromat. Szó szerint hátratántorított. Ugyanaz az avas sajtszag volt, amilyen szaga a New York-i metró hajléktalan alkoholistáinak van. Olyan szag, amitől hirtelen egy egész metrókocsi kiürül. De akárhány lépést tettem hátrafelé, a bűz nem csillapodott. Betöltötte az egész szobát, minden zugba bevette magát. A lányra néztem. Ott feküdt az ágyon, kéjvágyón, félig öntudatlanul. A lába volt. A lábától lett büdös az egész szoba.
Ki kellett jutnom onnan. 4. FEJEZET A terepen való mozgás és randik után a csábítás tanulói és mesterei online beszámolókat írnak tapasztalataikról. Ezeket helyszíni jelentéseknek nevezik. A cél, amiért megírják kalandjaik krónikáját, más és más: egyesek segíteni akarnak másoknak az elkövetett hibák leírásával, mások új technikákat osztanak meg másokkal, megint mások csak dicsekedni akarnak. A büdös lábú komikával való kalandom másnapján Extramask helyszíni jelentést tett fel a netre. Elég egyértelmű volt, hogy ugyanaznap éjszaka neki is igen furcsa kalandban volt része. Neki máris megérte bekerülni a csábítási közösségbe. Ha másért nem, azért, mert már képes volt úgy vizelni nyilvános vécében, hogy a helyiséget közben mások is használták; megtanulta, hogyan maszturbáljon úgy, hogy az ne járjon fájdalommal, és most, huszonhat évesen végre elvesztette a szüzességét... bár nem úgy, ahogy ő akarta. MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - Szex-zártam egy lányt! SZERZŐ: Extramask Én, Extramask, életemben először szex-zártam egy lányt, ezzel elvesztettem a szüzességemet (akkor is, ha utána nem mondhattam el, hogy nincs tele a tököm). Az elejéről kezdem. Hétfőn nőzőtúrára mentem Visionnal. Elmentünk egy klubba. Három emelet, vagy tizenöt terem, mindegyikben külön bár. Végigvadásztuk az egész helyet. Egész este indiszponált voltam, és ez meglátszott a csajozásomon is. Nem csináltam olyan jól, ahogy szoktam. Felmentem a második szintre, és ott találtam Visiont. Egy lány az ő sálját viselte, de Vision nem találta a lány sálját. Erről beszéltem Visionnal éppen, mikor arra járt ez a lány, nevezzük Szélesképűnek, és komoly szemkontaktusba lépett velem. Megszólított: „Szia!" A csajok ritkán szólítanak le, ezért valami olyasmit mondtam: „Nem láttad ennek a srácnak a sálját?" Csupa hülyeséget beszéltem. De ahogy ránéztem, tudtam, hogy nem számít, mit mondok. A sálduma után: SZÉLESKÉPŰ: Nagyon jóképű vagy (negyedrészt kínai / negyedrészt angol / negyedrészt gazdag kínai / negyedrészt Gábor Zsazsa-akcentussal ejtve). EXTRAMASK: Tényleg? Köszönöm. SZÉLESKÉPŰ: Mikor jöttél ide? Mint láthatjátok, a párbeszéd meglehetősen ostoba volt, de legalább beszélgetésben voltunk. Tudtam, hogyha a rutin szerint járok el, akkor nála nem jutok előbbre a csábításban. A szokásos szarságokról beszéltünk: munka, mitcsináltunkaz éjjel, rövid élettörténet, ilyesmi. Átmentünk egy kevésbé zsúfolt helyre (az ő kezdeményezésére). Ahogy ott beszélgettünk, Vision társasági megerősítést adott, szóval mintha csak véletlenül arrajárna, megveregette a vállamat, meg ilyesmi. Ez mind segít. SZÉLESKÉPŰ: Mire vágysz ma este? EXTRAMASK: (Magában: szentszarság, lehet, hogy ma éjjel végre megfektetnek?) EXTRAMASK: Nem is tudom. Te mire vágysz? SZÉLESKÉPŰ: Izgalomra. EXTRAMASK: Ja, én is izgalomra vágyok. SZÉLESKÉPŰ: Nem akarsz eljönni velem és a barátnőmmel? EXTRAMASK: De. Csak szólok a barátomnak, hogy elmegyek. SZÉLESKÉPŰ: Oké, itt leszek. Elindultam, hogy megkeressem Visiont. EXTRAMASK: Haver, a dolog folyamatban van. Azt hiszem, ma éjjel megfektetnek. VISION: Menj csak, menj. Menj innen.
Rendben is volt. Megtaláltam a Szélesképűt a szerb barátnőjével. Kézen fogva mentünk a kocsijához. Úgy tizenöt perc séta volt, míg odaértünk. Nagyon idegesített az egész. Aztán kibaszottul nyugodt lettem. Hogy miről beszéltünka kocsihoz menet? Semmi különösről. A szokásos üres dumák, hogy milyen hideg van, mi a foglalkozásom és egyéb általános témák. Az volt az érzésem, hogy egyéjszakás kaland lesz. Beszálltunk a kocsiba, és a barátnője kijelentette, hogy pizzát akar enni. Extramask pedig ezt gondolta magában: EXTRAMASK: CSESZD MEG A PIZZÁT TE HÜLYE LIBA. SZŰZ VAGYOK, AZT AKAROM, HOGY MEGFEKTESSENEK VÉGRE. MOST. KERESD MEG A SAJÁT KOCSIDAT, SZÁLLJ BE, HÚZZ EL ÉS SZEREZZ MAGADNAK PIZZÁT, HA ANNYIRA AKAROD. A Szélesképű szerencsére elfeledkezett a pizzáról, és véletlenül nem állt meg az éjjel-nappali boltnál sem. Aztán kitettük a barátnőjét, és átültem az első ülésre. A lány átlagos testét néztem, és arra gondoltam: ez kúl. Ezt az egészet végigtapogatom. A kocsiban a párbeszéd még mindig nem a szexről szólt. Idétlen csevelyvolt. Amikor korábban megkérdeztem, milyen szakos suliba jár, azt mondta, majd később elmondja. Háromszor rákérdeztem, és egyre idegesebb lett tőle. Nem érdekelt, hogy ideges tőle. Rohadtul érdekelt már. Ez volt az egyetlen dolog, amit kifejezetten titkolt előlem. Végül aztán akkor mondta meg, amikor már kettesben voltunk a kocsiban. Valami béna általános főiskola volt. Szóra sem érdemes. Aztán elmondta, mi szeretne lenni. Én kérdeztem, bár egyáltalán nem érdekelt. SZÉLESKÉPŰ: Rendőrtiszt akarok lenni. EXTRAMASK: (Magában: te lennél a világ legrosszabb rendőrtisztje. Sosem lesz belőled rendőrtiszt.) EXTRAMASK: Miért nem valósítod meg az álmodat? SZÉLESKÉPŰ: Blablabla, csipcsiripcsirip, blacsiripblablacsirip. Odaértünk a lakásához. Egy nagytársasháztetőtéri luxuslakásában lakik a szobatársnőjével. A szobája óriási. Benne hatalmas Trinitron tévé. Azt mondta, válasszak valami zenét, ő addig egy kicsit bemenne a fürdőszobába. Hip-hop csatornát választottam, mert korábban kérdeztem, milyen zenét szeret, és ezt a stílust nevezte meg. Pizsamában jött ki a fürdőszobából. A földre nyomtam és úgy csináltam, mintha az arcába élveznék... játékból, persze... Azt mondta, használjam a fürdőszobát. Nem volt rá szükségem, de úgy sejtettem, ez része az egész szex dolognak, ezért bementem. Ne feledjétek, testvérek, ekkor még szűzvoltam Nem mosakodtam meg. Csak arra gondoltam, hogy felhívom Visiont és megmondom neki, hogy mindjárt megdugok egy lányt, de aztán arra gondoltam, hogy ez elég béna dolog lenne tőlem. Szóval arra gondoltam, hogy teljesen meztelenül menjek-e ki. Hm. Úgy határoztam, hogy úgy megyek ki, ahogy bementem, azaz magamon hagytam a ruhát, csak az ingemet vettem le. Képzeljétek, milyen lett volna, ha a levegőbe meredő, pulzáló farokkal sétálok ki! A szobában félhomály volt. A lány az ágyon feküdt. Odamentem hozzá, és matatni kezdtem rajta. Megcsókoltam a nyakát, aztán a fülcimpáját. Aztán megfogta a kezemet és a jobb mellbimbójára tette. Azzal babráltam, miközben csókoltam. Aztán valahogy a hüvelye nyílását kezdtem dörzsölgetni a pizsamán át. Nyögdécselt, mint állat. Levettem a nadrágomat, de az alsót magamon hagytam. Fogadok, hogy ti farktársak nem is gondoltátok volna, hogy ilyen részletességgel leírom a dolgot. Szóval csókoltam és közben dörzsölgettem odalent. Ez elég nehéz volt. Nem tudtam egyszerre koncentrálni a csókolásra és a dörzsölésre. Bár minden tőlem telhetőt megtettem. A farkamat kezdte cirógatni, és nagyon jó érzés volt. ÉJ. SZÉLESKÉPŰ: Dugj meg, Extramask. EXTRAMASK: Rendben. Így hát letéptem magamról az alsógatyát. Ott térdeltem az ágyán, a farkam kőkemény, pulzál, lüktet, tudjátok, milyen az.
SZÉLESKÉPŰ: Húzz fel egy kotont. Nálam van egy. EXTRAMASK: Nekem is van. Nem akartam az övét használni. Valami okból tartottam tőle, hogy megbabrálta vagy valami ilyesmi. SZÉLESKÉPŰ: Milyen márka? EXTRAMASK: Sheik. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ekkor még szűz voltam, és nem tudtam, hogyan kell helyesen feltenni egy kotont. EXTRAMASK: Te húzd fel nekem. Attól nagyon beindulok. SZÉLESKÉPŰ: Rendben. Nem tudta felhúzni nekem azén kotonomat, ezért elment, hogy elővegye azt, ami neki volt, de mire visszajött, én már felhúztam magamnak az enyémet. Aztán megdugtam! Csak dugtam és dugtam és dugtam és dugtam és dugtam és dugtam és dugtam és dugtam és dugtam. Úgy tizenöt perce csinálhattam, amikor arra gondoltam: „Ez a dugás egy nagyszar. Ez a szex? Utálom. El akarok menni."Tényleg ott akartam hagyni. Azt gondoltam: „Ezért törtem hónapokig a tökeimet?" Ott hasaltam, és tizenöt percen keresztül pumpáltam a csajt misszionárius pózban, de semmit nem éreztem. Végig nyöszörgött, nyögdécselt, mint állat, én meg csak pumpáltam, mint valami gép. Ezért úgy határoztam, hogy megfordítom és kipróbálok pár pozitúrát, minta pornófilmekben. Magamra ültettem. Sokat fantáziáltam már erről. Szóval rajtam volt, és arra gondoltam: „Szent szar, hiszen ez fáj. Mindjárt letörik a farkam." Úgy húsz perc múlva pozíciót kellett váltani, mert annyira fájt. Négykézláb, kutya pozícióba állítottam. Azt hittem, érdekes lesz. Mögéje álltam, kerestem a bejáratot, de nem találtam. Szóval ott álltam, a segge körül, a felső combjánál matattam, kutattam, merre van a lyuk. Nemtaláltam. Nyöszörgött a hosszú várakozásban. Azt gondoltam: „Még te nyüszögsz? Nyughass, kínai, komolyan nyughass már!" Semmi izgalmat nem éreztem a dologgal kapcsolatban. Két nyomás erejéig behatoltam, aztán kicsúszott. Aztán megint nyöszörögni kezdett. Ezért pozíciót váltottam, és valahogyan megint fölém került. Rossz húzás volt, Extramask. Attól féltem, bármelyik pillanatban letörhet a farkam. Úgy négy percig csináltuk ezt a figurát, aztán visszamentünk misszionáriusba, és keményen bevágtam neki. És azt mondta, tetszik neki. - Élvezed? - Szólíts a nevemen! - Keményen szereted? Hangsúlyozom, eluntam az agyamat az egész testgyakorlás alatt. Eléggé csalódott voltam. ÉJ. Harminc perc múltán: SZÉLESKÉPŰ: Cseréld ki a gumit. EXTRAMASK: (Azt gondolván, hogy ez a normális procedúra fél óra kemény szex után. De összességében teljesen kivoltam attól, hogy a szexnek nincs vége.) Azért levettem a gumit, és felhúztam egy újat. SZÉLESKÉPŰ: Mit csinálsz? EXTRAMASK: Felhúzok egy másik gumit. SZÉLESKÉPŰ: Miért? EXTRAMASK: Mintha éppen erre kértél volna. SZÉLESKÉPŰ:Nem. Nem érdekelt. Jó volt úgy, ahogy volt. Aztán csak feküdtünk egymás mellett meztelenül, és egy kicsit csókolóztunk. Ölelkezni akart. Én nem nagyon akartam, de megtettem. Ez hiba voltrészemről. Szex után le kellett volna tépni magamról a gumit, az ágyra ülni és kiverni a farkamat, míg el nem élvezek. Szét kellett volna spriccelnem az anyagot a szobában, az arcára, a Trinitron tévére. SZÉLESKÉPŰ: Feküdj le, pihenj öt percet. Aztán hívok egy taxit. EXTRAMASK: Tessék? Öt percre? Miért akarsz minél előbb elküldeni? SZÉLESKÉPŰ: Nem, nem úgy értettem. Csak jó szex után öt percet pihenni. EXTRAMASK: Mi van ezzel az ötperces dologgal?
SZÉLESKÉPŰ: Semmi, csak pihenj. EXTRAMASK: De miért pont öt percig? Öt perccel később hívott egy taxit. Várnia kellett, míg felvették a rendelését, és a kocsira is, és ez idegesítette. Indulni készültem. Még csevegtem vele egy kicsit. Azt mondta, mára klubban észrevette, hogy rengeteg energiám van. Tetszett neki. SZÉLESKÉPŰ: És most mit csinálsz? (Hajnali fél négy volt.) EXTRAMASK: Elmegyek egy másik klubba csajozni a barátaimmal. (Még energikusabb lettem. Körbeugráltam.) Egyáltalán nem tetszett neki, hogy azt mondtam, visszamegyek az éjszakába. Valójában nem terveztem. Egyszerűen hazudtam neki. Azért hazudtam neki, mert rosszulesett, hogy ilyen hamar meg akart szabadulni tőlem. Tulajdonképpen azonnal el akartam szabadulni tőle, csak úgy akartam távozni, ahogy én akartam. Megjött a taxi, elhagytam a helyet. Körülbelül háromszor csókolóztunk, mielőtt kiléptem az ajtón. Nem kértem el a telefonszámát, mert: 1. Eszem ágában sem volt még egyszer megkufircolni. 2. Nyilvánvaló volt, hogy ez egyéjszakás akció. De azért, biztos, ami cicifix, leírtam a pontos címét, amikor elmentem, hátha ottfelejtettem valamit. Jobb, ha megvan, mintha nincs meg. Erről van nagyba' szó. Elvesztettem a szüzességemet. A szex, az borzalmas volt. Az akt-tusa után mocskosnak és elhasználtnak éreztem magamat. Összességében közérzetileg nem érzek nagy különbséget ahhoz képest, amikor még szűz voltam. Mindazonáltal úgy hiszem, ez tudat alatt használ a férfiasságomnak. A tudat, hogy már szexeltem. Tudom. Szóval mostantól fogva akármelyik lánnyal beszélgetek, még inkább olyanabb leszek, hogy: ki nem szarja le? Nekem nincs szükségem arra, ami neked van. - Extramask 5. FEJEZET Hogyan kell megcsókolni egy lányt? A távolság köztetek alig tíz centi. Akárhogy is nézzük, nem nagy tér. Alig kell mozdítani a testedet a távolság áthidalására. Mégis, ez a legnehezebb tíz centi, ami egy férfi előtt áll. Ez az a pillanat, amikor a hímnek le kell mondania minden előjogáról, amely születésénél fogva megilleti; félre kell tennie az egóját, önbecsülését, addigi kemény küszködését; és csak remélhet, remélhet, hogy a nő nem tér ki, nem az arcát fordítja oda, vagy ami még rosszabb, nem a legyünk-inkább-barátok szöveggel hozakodik elő. Amikor Mystery kurzusa során minden éjjel bárokba jártam, kifejlesztettem egy rutint, ami működött, legalábbis egy adott pontig. Az elutasítás nem opció. Tudtam, hogyan kell megnyitni egy csoportot, hogyan kell reagálni az eshetőségekre, telefonszámot megszerezni a viszontlátás tervével. Valahányszor hazamentem, áttekintettem az éjszaka történteket; a nővadászatnak azokat az elemeit próbáltam felidézni, ahol jobban is teljesíthettem volna. Ha a megkörnyékezés nem sikerült, azon gondolkodtam, hogyan javíthatnék rajta-megközelítési szög, hátat fordítás, elkülönítés, időkorlátok. Ha nem sikerült megszerezni a telefonszámát, nem a lányt hibáztattam, nem mondtam azt, hogy frigid vagy kurvás, ahogy azt oly sok nővadász társam tette. Magamat hibáztattam, és minden szavamat, gesztusomat, reakciómat elemeztem, míg rá nem jöttem, mi volt a taktikai hiba. A Bevezetés a neurolingvisztikai programozásba című könyvben olvastam, hogy kudarc nincs, csak tanulságok. Azt akartam, hogy a tanulságokat elméletben futtassam le, hogy a terepen tökéletes lehessek. Bizonyítanom kellett Mystery tanítványai előtt, ahogy Sin is bizonyította tudását nekem. És egy nyilvános kudarc teljesen hiteltelenné tenne mindent. A tanítványok szertekürtölnék a közösségben, hogy Sty1e szélhámos, vicc az egész pasi.
De maradt még egy probléma, amit nem tudtam megoldani. Az igaz, hogy a jó megnyitás, a neg, az érték demonstrálása alkalmas arra, hogy megszerezzük bármely nő telefonszámát, ám fogalmam sem volt, mi a következő lépés. Senki nem tanított meg rá. Úgy értem, technikailag ismertem a Mystery-féle csókcsapda verbális kivitelezését: „Szeretnél megcsókolni?" De a gyakorlatban képtelen voltam kimondani e szavakat. Miután oly sok időt töltöttem egy lánnyal (akár csak félórát egy klubban, vagy több órát a következő randevún), túlságosan féltem, hogy tönkreteszem a kialakult kapcsolatot és bizalmat, amit kettőnk között sikerült felépítenem. Hacsak nem kaptam egyértelmű jelet, hogy szexuálisan érdeklődik irántam, úgy éreztem, ha megpróbálnám megcsókolni, csalódást okoznék neki, és azt hinné, én olyan vagyok, mint a többi pasi. Hülye KGP gondolkodás volt. Tudatom mélyén még mindig ott volt a kedves jófiú énem, amitől igyekeztem megszabadulni. De sajnos nem maradt már rá idő a belgrádi utazás előtt.
6. FEJEZET Számos bűvészmutatványt megtanultam, elsajátítottam a bűvös kétértelműség alapelveit, a sorselemzés alapjait és egy módszert, amivel égő cigarettákat lehet eltüntetni. Ez volt életem leghasznosabb repülőútja. Mystery és én talán az év legrosszabb szakában érkeztünk Belgrádba. Az út jeges, latyakos volt. Marko vitt minket a lakása felé 1987-es, ezüstszínű Mercedesén, aminek az volt a szokása, hogy akadozott, ha kettesbe tette. Mystery (haja mosatlan, hátul zsíros lófarokba fogva) az első ülésen ült, a hátizsákjában kotorászott, aztán egy hosszú, fekete kabátot halászott elő. A kabát alsó harmadát levágta, és a helyébe sűrű csillagmintás fekete anyagot varrt. Olyan volt, mint amilyent az ember reneszánsz vásárban viselne. Mystery a gyűrűjét is maga csinálta: műanyag felületre festett szemgolyó volt. Nyilvánvalónak látszott, hogy sokkal különcebb, mint amilyen én valaha voltam. Legnagyobb trükkje, hogy minden este, amikor bemegy a városba szórakozni, jóképű hódítót alakít magából. - Le kell borotválnod a fejedet - mondta, amikor rám nézett. - Kösz, de nem. Mi van akkor, ha fura formájú koponyám van, vagy olyan idétlen anyajegyek vannak a fejbőrömön, mint apámnak? - Nézz magadra. Azért hordasz szemüveget, mert a látásod gyenge. Azért hordasz kalapot, hogy eltakarj egy nagy kopasz foltot. Kísértetiesen fehér vagy. És úgy nézel ki, mintha gimnazista korod óta nem láttál volna belülről edzőtermet. Azért vannak sikereid, mert okos vagy és gyorsan tanulsz. De a megjelenés is számít. Style vagy, ügyelned kell a stílusodra. Éppen ideje. Hamar, gyorsan: borotváld le a maradék hajadat, csináltass lézeres szaruhártya műtétet, és kezdj el edzőterembe járni! Nagyon meggyőző különc volt. Odafordult Markóhoz. - Van borbély a közelben? Sajnos volt. Marko egy kis épület előtt állt meg, besétáltunk, és az üres üzletben egy öreg szerb férfit találtunk egyedül. Mystery beültetett az egyik székbe, megmondta Markónak, instruálja a borbélyt, hogy távolítsa el a hajzatomat, aztán felügyelte a műveletet, hogy az öreg biztosan jól megkopaszítson. - A kopaszodás nem a te választásod, de a kopaszság igen - mondta. - Habárki kérdezi, miért vágattad le, mondd azt: „Azért, mert a seggemig ért, de rájöttem, hogy éppen a legvonzóbb testrészemet takarja el." - Nevetett. - Vagy: „A görög-római birkózók többsége borotválta a fejét." Megjegyeztem. Mindkét választ feljegyzem a puskámra, a többi sablonmondat közé. Amikor a borbély befejezte, a tükörbe néztem, és egy kemoterápiás páciens-szerű alak nézett vissza rám. - Jól néz ki - mondta Mystery. - Van valahol a környéken egy szolárium? Hamarosan igazi szívdöglesztő bandita kinézetet csinálunk neked. - Rendben. De lézeres szemműtétet nem csináltatok Szerbiában. Az első gondolatom, amikor megláttam magamat borotvált fejjel, barnán, az volt: „Miért nem csináltam ezt meg sokkal előbb?" Sokkal jobban néztem ki. A vonzósági skálán 5-ről 6,5-re ugrott a pontszámom. Ez az utazás végső soron egész jó ötlet.
Marko is úgy nézett ki, mint akinek előnyére válna egy alapos külső-igazítás. Jól megtermett, százkilencven centi magas pasi, zömökebb a szerbek átlagánál, bőre olívaszínű, meglehetősen fura feje jelentéktelen karakterre utal. Egy számmal nagyobb kabátot viselt, alatta vastag, fehér pettyes szürke Brooks Brothers-pulóvert és krémszínű garbót, amiben úgy nézett ki, mint egy teknősbéka. Marko nem tudta megvalósítani az álmát, hogy diploma után Amerikában bekerüljön a felső tízezerbe, ezért egy kisebb pocsolyát választott magának, hazajött Szerbiába, ahol az apja ismert művészember. Egyszobás lakásába vitt minket, ahol csak egy priccs és egy franciaágy volt. Mivel se pamlag, se hálózsák nem volt, megegyeztünk, hogy felváltva osztozunk a nagy ágyon. Míg Mystery zuhanyozott, Marko félrevont engem. - Mit keresel te e mellett a pasi mellett? - Ezt hogy érted? - Úgy, hogy totálisan felszínes alak. Mi együtt jártunk a Latin School of Chicagóba meg a Vassar College-be. Ez nem olyan pasi, aki beillene ezekre a helyekre. Nem közénk való. - Tudom. Tudom. Igazad van. De bízz bennem, ez a fickó meg fogja változtatni az életedet. - Hát - mondta Marko -, majd meglátjuk. A múlt hónapban megismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon más, mint a többi, és nem akarom elrontani a dolgot. Remélem, Mystery nem teszi tönkre a kapcsolatomat a nőszerzési trükkjeivel, és nem idegesít fel. Markónak egyetlen nővel sem volt viszonya, amióta Belgrádba költözött. De néhány hónapja egy barátja révén megismerkedett egy Goca nevű lánnyal, és biztos volt benne, hogy ő az igazi. Randizni vitte, virágot vett neki, vacsorázni hívta, aztán tökéletes úriemberként kitette a lakása előtt. - Lefeküdtél már vele? - kérdeztem. - Nem. Még meg sem csókoltam. - Ember, te úgy viselkedsz, mint egy totális KGP. Egyszer majd jön egy pasi, odalép hozzá a klubban, és azt kérdezi tőle: „Szerinted az átkok, áldások, varázsigék meg ilyesmik hatásosak?", és egyszerűen elviszi magával. A nő kalandot akar. A nő szexet akar. Minden nő. - Hát - mondta Marko -, ő teljesen más, mint a többi nő. Az emberek itt nem olyan közönségesek, mint Los Angelesben. A nővadász mestereknek erre is külön nevük van: egy-itisz. Tipikus KGP betegség. Monomániásak lesznek egy lányra, akivel nem fekszenek le, és olyan könyörgőn és olyan idegesen viselkednek vele, hogy a nő végül elhajtja őket. A nővadász mesterek szerint az egy-itisz azzal orvosolható, ha az ember fogja magát és vagy egy tucat lánnyal lefekszik; akkor megmutatkozik, hogy a kiválasztott virágszál még mindig olyan különleges-e. 7. FEJEZET A kelléktáska, amelyet a belgrádi kurzushoz viseltem, fekete volt, Armani, alig nagyobb egy keményfedeles könyvnél, egy szál pánttal, hogy művésziesen keresztbe lehessen tenni a vállamon. Annyi trükk, titkos szerkezet és más eszköz kellett már a terepmunkához, hogy lehetetlen volt két nadrágzsebbe gyömöszölni. A játékban szinte minden NVM (nővadász mester) hordott magánál ilyen kellékes táskát. Az én táskám tartalma a következő volt: 1 CSOMAG RÁGÓGUMI, WRIGLEY, NAGY, PIROS Lehetsz akármilyen jó a játékban, ha bűzlik a leheleted, nem sikerül a csókcsapda. 1 CSOMAG ÓVSZER, TROJAN MÁRJÁKÚ, SÍKOSÍTOTT Nemcsak szex esetén szükséges, hanem lélektani megerősítésként is, hogy fel vagy rá készülve. 1 CERUZA, 1 TOLL Telefonszámok felírására, jegyzetelésre, bűvésztrükkök kivitelezésére, kézíráselemzésre. 1 BESZÁRADT RUHASZÖSZ (MOSÓ- VAGY SZÁRÍTÓGÉPBŐL) A szösz-megnyitáshoz: odalépni a nőhöz, megállni, szó nélkül „levenni" ruhájáról a szöszt (amit előzőleg tenyerünkbe rejtettünk), és megkérdezni: „Ez mióta volt itt?" Aztán átadni neki a szöszt. 1 BORÍTÉK, BENNE ELŐRE KIVÁLOGATOTT FOTÓK Mystery fotórutinjához.
1 DIGITÁLIS FÉNYKÉPEZŐGÉP Mystery fotórutinjához: Először készítsünk fotót a mosolygó lánnyal, aztán egy másikat, komoly pózban és végül egy harmadik, (arc- vagy ajak-) csókosat is. Aztán nézzük át vele együtt az elkészült képeket. Az utolsó képnél jegyezzük meg: „Szép pár vagyunk, ugye?" Ha egyetért, nyert ügyünk van. 1 DOBOZ TICTAC A TicTac trükkhöz: végy a kezedbe két szem TicTacot. Az egyiket nagyon lassan szopogasd el. A másikat add neki. Ha elfogadja, mondd azt: „Elfelejtettem valamit. Megmondani, hogy szokásom visszavenni az ajándékot. Vissza akarom kapni a TicTacomat." Ekkor csókold meg. AJAKBALZSAM, KORREKTOR, ALAPOZÓ, SZEMCERUZA, ITATÓSPAPÍR Opcionális férfismink. PUSKA, HÁROM OLDAL Az egyik oldalon a kedvenc sémáid, amikhez gyorsan hozzáférhetsz. Két oldal új séma és szöveg, gyakorlásul. 1 KÉSZLET TITKOS JEL FÁBÓL, ZSÁKOCSKÁBAN Sorselemzéshez. 1JEGYZETFÜZET Telefonszámok lejegyzésére, jegyzetelésre, mágikus trükkökhöz és Ross Jeffries ócska rajzolóművészmegnyitásához, melynek során úgy teszünk, mintha nagyon komolyan portrét rajzolnánk a lányról, és azt mondjuk neki, hogy a szépsége inspirálta a művészetünket, aztán mutatunk egy pálcikaember rajzot, például olyan címmel, hogy - Félcsinos lány kávézóban, 2005. 1 VILÁGÍTÓ NYAKLÁNC Világít a sötétben, páváskodáshoz. 2 KÉSZLET HAMIS FÜLBEVALÓ ÉS PIERCING Opcionális testékszer. 1 KIS DIGITÁLIS MAGNÓ Arra, hogy titokban felvegyük a nővadász dumákat, későbbi visszajátszás és elemzés céljából. 2 OLCSÓ TARTALÉK NYAKLÁNC, 2 TARTALÉK HÜVELYKUJJ-GYŰRŰ Ajándékul a lányoknak a sikeres becserkészést követően. Kérdezzünk rá: „Ugye nem vagy te tolvaj?" Aztán lassan vegyük le a nyakláncunkat vagy a gyűrűnket, értelemszerűen tegyük a nyakába vagy húzzuk az ujjára, csókoljuk meg, és mondjuk azt: „Ettől még az enyém marad. Ha legközelebb találkozunk, visszakérem." Miután a lány elmegy, a táskából elővett darabbal pótoljuk a levetett ékszert. 1 KIS, FÉNYKIBOCSÁTÓ DIÓDA Lányok ruháján szösz vagy hajkorpaszemcse kimutatására. Neg. 4 KIS FIOLA KÖLNIVÍZ, KÜLÖNBÖZŐ ILLATOK Azért, hogy jó szagúak legyünk. És a kölnivíz-megnyitáshoz: mindkét csuklódra spriccelj kölnit, különböző illatúakat. Szagoltasd meg a lánnyal, döntse el, melyik illatot szereti jobban. Aztán adj tollat a kezébe, hogy jelölj e meg, melyik csuklódon van az adott illat. A parti végén értékeld az eredményeket. Így megtalálhatod a hozzád leginkább illő illatot. KÜLÖNBÖZŐ MÁGIKUS TRÜKKÖK Kanálhajlításhoz, cigarettaeltüntetéshez, sörösüvegek lebegtetéséhez. Igen, előrukkoltam a nagyágyúkkal. Fontos éjszaka volt - első kurzusom szárnysegéd nőzőtársként -, és bizonyítanom kellett. Azt elfelejtettem közölni Mysteryvel, hogy a szokványos kurzusdíj egy átlag szerb éves fizetésének fele, így hát tanítványaink többsége külföldi volt. Belgrád főterétől nem messze, a Ben Akiba Hotel
előcsarnokában volt a találkozó. Exoticoption amerikai volt, vonattal jött, Olaszországból, Firenzéből, mert ott tanult; Jerry síoktató Münchenből, Németországból; Sasha helyi ember, aki Ausztriában tanult. Az idegenek másodpercek alatt felmérik egymást: több száz apró részlet, a ruhától a testbeszédig, összességükben alakítják ki az első benyomást. Mystery feladata - nem az enyém - volt, hogy finomra hangolja ezeket a részleteket, és igazi NVM lehessen ebből a három emberből. Exoticoption nagyon kúl volt; ami azt illeti, annyira igyekezett kúl lenni, hogy az már ellene hatott. Jerrynek remek humora volt, de első ránézésre unalmasnak tűnt. És Sasha, hát rá nagyon ráfért a javító átalakítás. A társasági életben való részvétel is nyűglődés volt számára. Olyan pörsenéses volt az arcbőre, hogy úgy nézett ki, mint egy kopasztott libacsibe. Ezúttal az én tisztem volt körbejárni és megkérdezni: „Mi az eddigi rekordod?" és: „Hol szoktál elakadni, mik a nehézségeid?" és: „Hány nővel akarsz lefeküdni?" A húszéves Exoticoption két nővel volt eddig. - Nem vagyok töketlen a dologhoz, meg merem környékezni a nőket, és voltak sikereim - kezdte, és karját lazán a mellette levő szék karfájára tette. - De gyenge pontom a céltámadási fázis. Hiába kapok tőlük egyértelmű jeleket, hogy vonzódnak hozzám, nem török a célra. A harminckét éves Jerry három nővel volt. - Működni tudok a kávézókban és az alacsony zajszintű helyek többségében, de kényelmetlenül érzem magamat klubokban. ,A huszonkét éves Sasha pedig azt mondta, hogy eddig egyetlen nővel volt, bár gyanítottuk, hogy a valóságnál eggyel többet mondott. - Azért léptem be a játékba, mert szeretem a Dungeons and Dragons fantasy szerepjátékot. Amikor megtanulok egy neget vagy egy sémát, az olyan, mintha a várbörtönök és sárkányok világában hozzájutnék egy új varázsigéhez vagy karakterhez: alig várom, hogy a gyakorlatban is kipróbáljam) Egyenként elénk tárták félelmeiket, és kitették az asztalra hangrögzítő készülékeiket. Az én dolgom az volt, hogy beavassam őket a játékba. El kellett érnem, hogy az én tudásom átkerüljön az ő fejükbe. A kurzus oktatási része könnyű volt. Csak annyit kellett tennem, hogy folyamatosan bevonjam Mysteryt - szerette hallani saját hangját -, és tananyagot biztosítsak számukra. A kihívást a demonstrációs rész jelentette. Ezen a bevezető beszélgetésen a fiúkat különböző feladatokkal küldtük más asztalokhoz. csoportokat3 kellett megnyitniuk, figyeltük testbeszédüket, a nők reakcióját, aztán értékeltük teljesítményüket: Behajoltál a csoportba, ami társasági nyomorra utal. Állj egyenesen és kicsit hintózz a sarkadon, mintha bármelyik pillanatban továbbmennél. Zavartad őket, mert túl sokáig álltál mellettük. Le kellett volna ülnöd és időkorlátot kellett volna szabnod magadnak. Ilyenkor mondd azt: 'Csak 3 A csoport nyilvános helyen összegyűlt emberek halmaza. A résztvevők száma szerint megkülönböztetünk kettes csoportot, hármas csoportot stb. pár percig maradhatok, mert vissza kell mennem a barátaimhoz. ' Ha így teszel, nem fognak aggódni, hogy egész este a nyakukon maradsz. Sasha nyújtotta a legrosszabb teljesítményt. Elügyetlenkedte a megnyitásait, a cipőjét bámulta, és egy csepp önbizalom sem volt benne. A lányok csak udvariasságból hallgatták végig. Észrevettem, hogy a bárnál egy finom vonású fekete hajú és egy tökéletesen napbarnított, gödröcskés arcú, Bo Derek hajfonatos magas szőke nő ül. Valósággal áradt belőlük az energia és a magabiztosság. Nem könnyű csoport. Ezért őket jelöltem ki Sashának. -Menj be abba a kettesbe ott - utasítottam. Nem volt semmi kockázat abban, hogy fiúkat küldünk oda csoportokhoz. - Mondd nekik, hogy amerikai barátokat kalauzolsz a városban, és kérdezd meg, milyen klubokat javasolnak Pofára-esési-leégetési kamikaze akció volt.,,, Sasha bátortalanul közelítette meg őket, hátulról, és többször próbálta magára vonni a figyelmet. Amikor végre felfigyeltek rá, a figyelem megtartásáért küzdött. Sok sráchoz hasonlóan ő sem energikusan kommunikált. A sok évnyi bizonytalanság és a társaságból való száműzöttség jó mélyre süllyesztette testében a szellemet és életörömöt. Valahányszor szóra nyitotta a száját, senkinek sem kellett magyarázat, hogy megtudja halvány dadogásának üzenetét. Az üzenet egyértelmű volt: ,z Arra születtem, hogy semmibe vegyenek.'
- Menj be abba a csoportba - mondta nekem Mystery, ahogy nézte, hogy Sasha a Bo Derek szőkével szerencsétlenkedik. - Tessék? - Menj be. Segíts neki. Mutasd meg a fiúknak, hogyan kell ezt csinálni. ~A félelem először az ember mellkasában jelentkezik. Onnan csusszan finoman a szív csúcsába, és szorít, mint a gumipofás satu. Akkor nagyon lehet érezni. A gyomor remeg. Torokban gombóc. És az ember csak nyeldekel, kétségbeesetten próbálja megszüntetni a szárazságot, és reméli, hogy amikor kinyitja a száját, magabiztos, tiszta hangon szólal meg. Minden előképzettségem ellenére szörnyen megrémültem. A nők mindent összevetve sokkal érzékenyebbek, mint a férfiak. Azonnal kiszúrják a bizonytalanságot és a hülyeséget az emberben. A kiváló nővadász mestereknek vagy illenie kell a célszemélyhez - és ebben igazán hinnie is kell -, vagy nagyszerű színésznek kell lennie. Ha az ember úgy beszél egy nővel, hogy közben azon aggódik, mit gondol róla a nő, biztosan elbukik. Ha az embert rajtakapják, hogy arra gondol, hogyan lehetne bejutni a nő bugyijába, mielőtt a nő fejében megfordult volna, mi lehet a férfi alsógatyájában, az biztos bukás. És a legtöbb férfi ebbe a kategóriába esik. Sasha is. Én is. Nem tehetünk róla. Ilyen a természetünk. Mystery ezt dinamikus társadalmi homeosztázisnak nevezi. Folyamatos pofonokat kapunk egyrészt attól, hogy túlárad bennünk a lányokkal való szex iránti vágy, másrészt attól, hogy védekeznünk kell a megközelítés során. Mystery szerint e félelem oka az, hogy az evolúció törzsi létezésre programozott minket, ahol a közösségben mindenki tudomást szerez arról, ha egy férfi egy nőtől visszautasítást kapott. Az ilyen férfit a nők kiközösítik, és génjei, mint Mystery rámutatott, könyörtelenül kigyomlálódnak az emberiség génkészletéből. A nők felé menet igyekeztem kiiktatni a félelmet a mellkasomból, és próbáltam racionálisan felmérni a helyzetet: Sasha problémája a pozícióban rejlik. Mind a két lány a bár felé nézett, Sasha pedig hátulról közelítette meg őket. Vagyis meg kellett fordulniuk, ha reagálni akartak. De ha meg akartak szabadulni tőle, csak annyit kellett tenniük, hogy visszafordulnak a bár felé, és Sasha megint ki van zárva a csoportból. Visszanéztem. Mystery és a két másik tanítvány figyelték, ahogy közelítek a csoporthoz. Megfelelő szögben kellett odalépnem. Ezért a bárpult bal oldala felől közelítettem, a fekete hajú lány - Mystery szóhasználata szerint az akadály - irányából. - Háj - szólaltam meg rekedtes hangon -, Sasha egyik barátja vagyok, bizonyára mondta, hogy minket kalauzol. Szóval, milyen klubokat ajánlottatok? Éreztem a megkönnyebbülés néma sóhaját. Mindenki fellélegzett, hogy közbeléptem és oldottam a kényelmetlen helyzetet. - Hát, a Reka jó vacsorázóhely - mondta a fekete hajú lány. - És a vízparton remek hajók vannak, mint például a Lukas, a Kruz, az Exil. Az Underground és a Ra is klassz, bár azok nem olyan helyek, ahova én járok. - Ha már szóba elegyedtünk, jut eszembe, kíváncsi lennék a véleményetekre. - Ismerős terepen voltam. - Szerintetek az átkok, áldások, varázsigék meg ilyesmik hatásosak? Ekkorra már hozzászoktam az átkok-áldások-varázsigék megnyitáshoz. Utána egy történet következik bizonyos barátról, aki beleszeretett egy nőbe, miután a nő titokban szerelmi varázslást hajtott végre rajta. Miközben a szám mozgott, elmém a stratégiát dolgozta ki. Át kellett pozícionálnom magamat a Bo Derek szőke mellé. Igen, arra készültem, hogy elcsaklizzam tanítványom kiszemelt csaját. Nem mintha lett volna valami esélye nála. Amikor befejeztem a történetet, azt mondtam, egyenesen a szőke nőnek: - Hadd mutassak neked valamit. Azzal átmanővereztem magam a másik oldalra, hogy a célszemély mellé kerüljek. Közvetlen kontaktusba kerültünk, de még mindig nem ültünk le, pedig ez szükséges volt; különben a nő kényelmetlenül érzi magát, hogy ott lebzselek körülötte. De nem volt mellette üres hely, ezért improvizálnom kellett. - Fogd meg a kezemet, és állj fel egy pillanatra, kérlek. Amint felállt, mögé kerültem, és leültem a székére. Most már bent voltam a csoportban, ő pedig feszengve a csoporton kívül álldogált. Íme a tökéletes megközelítés tudománya a gyakorlatban, mint egy tökéletesen kivitelezett sakkjátszma. - Semmi, semmi, csak elfoglaltam a székedet - mondtam nevetve.
A nő is elmosolyodott és játékosan belecsípett a karomba. A játszma elkezdődött. - Csak tréfálok - folytattam. - Maradj szorosan mellettem. ESP kísérletet csinálunk. De csak pár percig maradhatok. Aztán visszakapod a helyedet. Bár rosszul tippeltem meg a számát (tízes), nagyon élvezte a dolgot. Utána beszélgettünk, közben Mystery odalépett Sashához, és azt mondta, tartsa szóval a fekete hajú lányt, hogy ne vonja el a célszemélyemet. Markónak igaza volt: a lányok tényleg fantasztikusak itt. Rendkívül okosak, és legnagyobb megkönnyebbülésemre jobban beszéltek angolul, mint én. Nagyon élveztem a társalgást ezzel a lánnyal; elragadó volt, művelt és MBA diplomás. Amikor elérkezett a távozás ideje, azt mondtam, jó lenne újra találkozni vele, mielőtt visszamegyek az Államokba. Tollat vett elő a retiküljéből, és megadta a telefonszámát. Éreztem Mystery megbecsülését és a tanítványok elismerését., Style igazi, hiteles nővadász`: Sasha még mindig a fekete hajú lánnyal beszélt, kénytelen voltam odasúgni neki: - Mondd, hogy mennünk kell, és kérd el az e-mail címét. Hallgatott rám, és csodák csodája, a lány meg is adta neki. Összehívtuk a csapatunkat, és kimentünk a kávézóból. Sasha új ember lett. Kipirult az izgalomtól, úgy ugrándozott az utcán, mint egy kölyök, közben szerbül énekelt. A maga furcsa módján önmagát adta. Azelőtt sosem szerzett e-mail címet lányoktól. - Olyan boldog vagyok - lelkendezett Sasha. - Talán ez életem legszebb napja. Aki rendszeresen olvassa a napilapokat vagy megtörtént bűnügyek könyv alakban megjelentetett feldolgozásait, tudhatja, hogy az erőszakos bűncselekmények nagy százaléka - az emberrablástól a lövöldözésekig - férfiak szexuális frusztráltságának következménye. Azzal, hogy szocializáltuk, visszavezettük a társadalomba az ilyen alakokat, mint Sasha, mi, mármint Mystery és én tulajdonképpen biztonságosabb hellyé tettük a világot,-, Mystery a nyakam köré fonta a karját, és varázslós kabátjához húzta az arcomat. - Büszke vagyok rád - mondta. - Nem csak arról van szó, hogy becserkészted azt a lányt. A tanítványok látták, hogy lehetséges, és most már elhiszik, hogy meg lehet csinálni. Ekkor jöttem rá, mi ennek az egész vállalkozásnak a hátulütője. Gondolkodásomban szakadék nyílt köztem és a nők között. Kezdtem pusztán úgy tekinteni a nőkre, mint visszajelzési eszközökre, akik igazolni tudják, mennyire haladtam előre a nővadászati mesterségben. Ők voltak az én töréstesztbábuim, akiket csak hajuk színe és pontértékük különböztetett meg egymástól: szőke 7-es, barna 10es. Még akkor is, amikor éppen nővel folytattam elmélyült beszélgetést az álmairól és nézeteiről, egyfolytában a sémákon és az összefüggéseken járt az eszem. Azzal, hogy férfiak között voltam, egészen egészségtelen hozzáállás alakult ki bennem a másik nemmel kapcsolatban. A legaggasztóbb ezzel az újfajta gondolkodással kapcsolatban azonban az volt, hogy úgy nézett ki, mintha sikeresebb lennék a nőknél. Marko kocsival vitt minket a Ra nevű helyre. Egyiptomi témájú nightclub volt, bejáratánál Anubis isten két betonszobra. A bár szinte teljesen üres volt. Csak a biztonsági őröket, a pultosokat lehetett látni, és kilenc lármás szerbet, akik egy kis kerek asztal mellett bárszékeken ültek. Már majdnem kifordultunk a helyiségből, amikor Mystery a szerbek körében észrevett egy lányt. Karcsú és fiatal, hosszú fekete hajú lány volt, piros ruhában, mely alól tökéletes vonalú láb látszott ki. Lehetetlen csoport volt: zömök, kefehajú pasik vették körül. Olyan férfiak, akik nyilvánvalóan katonaként szolgáltak a háborúban, akik lehet, hogy már öltek embert, sőt az is lehet, hogy puszta kézzel. És Mystery mégis próbálkozott. A nővadász mester kivétel a szabály alól. - Csapd össze a tenyeredet - mondta nekem. - És amikor jelzek, csinálj úgy, mintha nem tudnád szétnyitni. Művészetével azt az illúziót keltette, mintha összeforrasztotta volna a kezemet. Úgy tettem, mintha nagyon csodálkoznék. Az izgalom felkeltette a nagyhangú klubtöltelékek figyelmét. Megkérték, próbálja ugyanezt az ő sonka méretű öklükkel megtenni. Mystery azonban inkább az órás trükköt mutatta meg nekik. A klub vezetője kisvártatva ingyen italokat szolgált fel, és a szerbek abbahagyták a beszélgetést, mind bámultak, köztük a célszemély is. -,Ha el tudjátok érni, hogy egy lány irigyeljen benneteket - mondta Mystery a tanítványoknak -, akkor azt is el tudjátok érni, hogy lefeküdjön veletek]
Két alapelv működött itt. Az első az, hogy társasági bizonyítékot szolgáltatott azzal, hogy felhívta magára a klub személyzetének figyelmét, és kivívta elismerésüket. A második pedig, hogy bevetette a parasztáldozat taktikát - más szóval az egyik csoportot arra használta, hogy bejusson a közeli, kevésbé megközelíthető csoportba. E kegyelemdöfés előkészítéseként Mystery közölte a klub menedzserével, hogy sörösüveget fog lebegtetni. Odalépett a szerbek asztalához, megkérdezte, kölcsönvehet-e egy üres sörösüveget, majd pár másodpercig lebegtette a szemük előtt. Most már bent volt a célszemély csoportjában. Bemutatott néhány illuzionista trükköt a pasiknak, a feltétlenül szükséges öt percig figyelmen kívül hagyva a lányt. Aztán engedett ebbéli szigorúságából, beszélgeti kezdett vele, és átültette egy közeli kanapéra. Az egész klubból beáldozandó parasztot csinált, csakhogy becserkészhesse a lányt. Mivel a lány csak gyengén tudott angolul, Mystery tolmácsnak Markót kérte fel. A szokásosnál hosszabb megkörnyékezési művelet volt, mivel Mysterynek meg kellett győznie a lányt, hogy nem folytat boszorkányságot, sem fekete mágiát. - Amit itt láttál ma este, az mind csak látszat - mondta neki Mystery végül Marko által. - Az egészet azért csináltam, hogy beszélhessek veled. Társasági illúzió. Telefonszámot cseréltek. - Nem ígérhetek mást, csak azt, hogy jót beszélgetünk - mondta Mystery Markónak fordítás céljából. Összeszedtük a tanítványokat, és elindultunk kifelé a klubból. Kifele menet azonban a szerb CSAH elállta Mystery útját. Szűk fekete pólót viselt, mely ruhadarab olyan kidolgozott, izmos felsőtestet engedett láttatni, ami mellett Mystery tésztaszerű teste nőiesnek hatott. - Szóval tetszik neked Natalija, bűvészkém? - kérdezte. - Natalija? Megbeszéltük, hogy találkozunk még. Ugye nincs ellenedre? - A barátnőm - mondta a CSAH. - Azt akarom, hogy tartsd távol magad tőle. - Ez tőle függ - felelte Mystery, egy lépést lépve a CSAH felé. Mystery nem hátrált, idióta volt. A CSAH kezére néztem, és arra gondoltam, hány horvát nyakat tört ki fénykorában. A CSAH megigazítás ürügyén feljebb húzta a nadrágszíját, mely mozdulattal látni engedte pisztolya fekete markolatát. - Na, mágus, ezt meg tudod hajlítani? Nem felhívás volt, hanem fenyegetés. Marko iszonyú riadtan fordult hozzám. - Ez még megölet minket - mondta. -Ebbe a klubba többnyire exkatonák és aktív gengszterek járnak. Semmit nem jelent nekik megölni egy pasit valami nőügy miatt. Mystery elhúzta a kezét a CSAH homloka előtt. - Láttad, hogy hozzá sem értem, mégis megmozgattam a sörösüveget - mondta. - Nyolcvan deka volt. Most képzeld el, mit tehetnék egyetlen apró agysejttel a fejedben! Ujjával csettintett, hogy az agysejt kipukkadását szemléltesse. A CSAH merőn nézett Mystery szemébe, hogy kiderítse, nem blöfföl-e. Mystery állta a tekintetét. Eltelt egy másodperc. Kettő. Három. Négy. Öt. Majd' meghaltam az idegességtől. Nyolc. Kilenc. Tíz. A CSAH visszaeresztette a pólóját, a pisztoly már nem látszott ki. Mysterynek volt egy nagy előnye. Belgrádban még senki nem látott illuzionista műsort élőben. Ott addig ilyent csak tévében mutattak. Így aztán, amikor Mystery egy pillanat alatt eloszlatta a hitet, hogy a mágia csak kameratrükk, annak helyébe egy másik, régebbi hit lépett: a babona, hogy a varázslat talán valós. A CSAH csak állt, szó nélkül, Mystery pedig sértetlenül sétált ki a klubból. 8. FEJEZET Vannak lányok, akik teljesen mások, mint a többiek. Legalábbis Marko így gondolta. Mindazok után, amit végignézett Mystery kurzusán, egyáltalán nem változott meg a véleménye. Továbbra is azt állította, hogy Coca nem olyan, mint a többi lány. Jó családból származik, okos, művelt, erkölcsös, nem úgy, mint azok az anyagias klubnőstények. Rengetegszer, tucatnyi pasitól hallottam már ezt a szöveget. És legalább ennyi nőtől hallottam, hogy „ez nálam nem lenne hatásos", amikor a közösségről meséltem nekik, ám néhány perc vagy óra elteltével szemtanúja lehettem, hogy valamelyik fiúval telefonszámot - vagy nyálmintát - cserélnek.
Minél okosabb egy lány, annál hatásosabb a módszer. A figyelemdeficit rendellenességben szenvedő (illetve nem szenvedő, mert butaságuk tudatában nem levő) parti-lányok általában nem maradnak, hogy végighallgassák a sémát. A fogékonyabb, tanultabb vagy műveltebb lányok végighallgatnak, elgondolkodnak, aztán azon kapják magukat, hogy máris elcsábultak. Így történt, hogy Mystery és én azon kaptuk magunkat, hogy a szilveszter estét Markó egy-itiszével, Gocával töltjük. Marko szürke öltönyt vett fel, este nyolckor elment a lányért, körbejárta az autót, hogy kinyissa neki az ajtót, és átadott neki egy tucatnyi rózsát. Okos, sikeres, jól nevelt lánynak látszott. Alacsony volt, haja gesztenyebarna, tekintete kellemes, mosolya csak az egyik oldalon húzódott kissé szélesebbre. Markónak igaza volt: tényleg feleségnek valónak tűnt. Hagyományos szerb étterembe mentünk, az étel bővében volt pirospaprikának és vöröshúsoknak. A zene igazi anarchia: négy rezesbanda járta a termeket, egymást átfedő indulódallamok kakofóniáját produkálva. Egész este gondosan figyeltem Markót és Gocát, kíváncsi voltam, hogy ez az egész randevú dolog működik-e. Furcsán ültek egymás mellett. Párbeszédük csak az este eseményeivel kapcsolatos formalitásokra korlátozódott: a menüre, a kiszolgálásra, a hangulatra. - Haha, hát nem volt mulatságos, amikor a pincér eléd tette az én steakemet? A feszültség kezdett agyamra menni. Nem mintha Marko természetesen viselkedett volna. Az általános iskolában nem volt túl népszerű, főleg azért, mert külföldi volt, mert Tökfejnek csúfolták, és belépett a Republikánus Párt ifjúsági szervezetébe. Mire megkapta a diplomáját, valószínűleg rosszabb helyzetben volt, mint én: én akkor legalább már csókolóztam lánnyal. Középiskolai évei alatt lépéseket tett az ellenkező nemmel való szexuális kapcsolat kialakításának irányába. Vett egy bőrdzsekit, kitalálta magának az arisztokrata származást, Terence Trent D'Arby mintájára gyöngyöket font a hajába, és megvette élete első Mercedes Benzét. Ez az erőfeszítés némi figyelmet, sőt néhány barátnőt is eredményezett neki. De csak a tizenegyedik osztályban, tizenhét évesen érte el azt az érettségi szintet, hogy zavar nélkül viselkedett a lányokkal, és kezdett velük meztelenkedni is. Ezt a magabiztosságot pedig nagyrészt egy fiatalabb diáktársának, Dustinnak köszönheti, akivel összebarátkozott. Az első néhány siker íze olyan édes volt, hogy még három évig maradt a középiskolában, nehezen megszerzett népszerűségében sütkérezve. Marko egyik különös szokása, hogy éjjelente órák hosszat zuhanyzik. Senki nem állt még elő hihető magyarázattal, miért teszi ezt, és mit csinál odabent, mert a maszturbációt is beleértve semmi nincs, ami annyi ideig eltartana. Ha van valami ötletetek, kérlek, írjátok meg a ManOfStyle@gmail. com címre. Marko már egy órája ült hasznavehetetlenül Goca mellett, amikor közbeléptem. Kézbe vettem digitális kamerámat, és Mystery fotómódszerét alkalmaztam a párra. Megkértem őket, hogy csináljunk egy mosolygós képet, aztán egy komoly képet és végül egy szenvedélyes képet, amin például csókolóznak. Marko előrenyújtotta a nyakát, mint egy csirke, és puszit nyomott Goca arcára. - Nem, nem! Igazi csók legyen - erősködtem, mely unszolás hatására az eljegyzésre szánt ajkak az általam valaha látott legügyetlenebb csókban érintkeztek. Vacsora után Mysteryvel terrorizáltuk az étterem mindkét helyiségének közönségét; öregemberekkel táncoltunk, bűvészmutatványokat mutattunk be a pincéreknek, válogatás nélkül flörtöltünk férjes asszonyokkal. Amikor ragyogó arccal visszatértünk az asztalunkhoz, Goca tekintete találkozott az enyémmel; szeme mintha egy pillanatra felcsillant volna, mintha keresett volna valamit a szememben. Megesküdtem volna, hogy ÉJ volt. Aznap éjjel arra ébredtem, hogy meleg test kúszik be hozzám a takaró alá. A megállapodás szerint most én aludtam a nagy ágyon Markóval, de ez nem Marko volt. Női test. Éreztem, hogy testmeleg kéz simogatja frissen borotvált fejemet. - Goca? ! - Pssszt - mondta, és beszívta felső ajkamat. Kiszabadítottam. - És Marko? - A zuhany alatt van - közölte. - Te és ő...? - Nem - mondta olyan lenézéssel, amitől felettébb meglepődtem.
Goca és én egymásnak estünk aznap éjjel; Goca és Mystery is. Korábban szabad utat jelzett Mysterynek, de ő úgy tett, mintha nem vette volna észre. Nehezebb volt úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, amikor mellém bújt az ágyba, amikor az orrlyukamba, a számba is benyomult. Persze, benne volt néhány ital, de az alkohol hatására soha senki nem tett még olyasmit, amit tulajdonképpen ne akart volna megtenni józanon is. Az alkohol csak lehetővé teszi, hogy megtegyék, amit mindig is meg akartak tenni, de elfojtották a szándékot magukban. És ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy Goca olyan férfival akart lefeküdni, aki az alfahím öt tulajdonsága közül mind a hattal rendelkezett. Logikai alapon könnyű azt mondani, hogy nem helyes lefeküdni a lánnyal, akinek (fele)barátunk udvarol. De amikor a teste olyan engedékenyen nyomul hozzád, és érezni a hajbalzsama illatát (eper), és a vágy keltette szenvedély viharfelhője kezd tornyosodni felettetek, na akkor próbálj nemet mondani. Akkor, ott túlságosan is... helyénvalónak tűnik. Tarkótájtól simítottam végig a haját, körmömet húztam felfelé fejbőrén. Gyönyör remegtette a testét. Ajkunk találkozott, nyelvünk találkozott, mellünk találkozott. Ezt nem tudtam megtenni. - Ezt nem tudom megtenni. - Miért? - Marko miatt. - Marko? - kérdezte, mintha soha nem hallotta volna még a nevet. - Aranyos srác, de csak barát. - Figyelj - mondtam. -Jobb, ha elmész. Marko nemsokára kijön a zuhany alól. Ötven perccel később Marko valóban kijött a zuhany alól. Hallottam, hogy Gocával szerbül veszekedtek. Ajtó csapódott. Marko letörten jött be a szobába, és lerogyott a saját ágyfelére. - Szóval? - kérdeztem. Sosem mutatta ki az érzelmeit túlságosan. - Szóval, részt akarok venni Mystery következő kurzusán. 9. FEJEZET Képtelen voltam áthidalni a szakadékot. Ott volt az MBA diplomás Bo Derek mellettem, a kávéház kanapéján. Combja a combomat súrolta. A hajával játszott. Én meg hátráltam. A nagy Style, az NVM-tanonc, akinek oly erős a vonzereje, hogy mellette Markót a szerelme KGPnek látta, még mindig fél megcsókolni egy lányt. Nagyszerű megnyitásom volt, de nem tudtam, hogyan kell folytatni a játékot. Belgrád előtt kellett volna foglalkoznom a problémával. De már túl késő. Elszúrom. Rettentően féltem a visszautasítástól, és attól, hogy utána milyen rosszul fogom érezni magamat. Ugyanakkor Mystery egészen jól kijött Natalijával, aki nála tizenhárom évvel volt fiatalabb. Semmi közös nem volt bennük, még nyelvileg sem voltak egy platformon. De egymás mellett ültek. Mystery keresztbe tett lábbal, hátradőlve ült, hagyta, hogy a lány megdolgozzon a figyelméért. A lány felé hajolt, keze Mystery térdén. Kávé után hazakísértem a lányt. A szülei nem voltak otthon. Csak annyit kellett volna mondanom: „Használhatnám a mosdót?", és máris bejutottam volna. De képtelen voltam kimondani ezt a mondatot. Számtalan sikeres megkörnyékezés hatására sikerült csökkentenem a társasági elutasítottságtól való félelmemet, és ígéretes nővadász mesterré lettem. De ahhoz, hogy valóban NVM lehessek, még egy sokkal megsemmisítőbb erejű lélektani akadályon kellett sikeresen átjutnom: a szexuális elutasítástól való félelmemen. A csábítás trükkjeinek kutatása során elolvastam Gustave Flaubert Bovaryné című regényét. Eszembe jutott, mennyi fáradságba és kitartásba került az arisztokrata Rodolphe Boulanger de la Huchette-nek, hogy egyetlen csókot kapjon a boldogtalan házasságban élő Madame Bovarytól. De amint sikerült meggyőznie, hogy engedjen vágyának, már nyert ügye volt. A nő megszállottan rajongott érte. A modern élet egyik tragédiája, hogy a nőknek a múlt század minden vívmánya ellenére sincs nagy hatalmuk a társadalomban. A szexuális választás azonban azon területek egyike, ahol elvitathatatlanul a nők irányítanak. Csak miután választottak, és behódoltak a férfinak, csak akkor fordul meg a kapcsolat, és a férfi általában visszanyeri a nő feletti uralmát. Talán ezért van az, hogy a nők, a világ összes férfiemberének nagy bosszúságára olyan óvatosan, meggondoltan, körültekintően hajlandók igent mondani.
Annak érdekében, hogy bármiben kitűnjünk, mindig akadályok, buktatók, kihívások vannak, amin át kell jutnunk. A testépítők ezt hívják fájdalomperiódusnak. Azok, akik erőt vesznek magukon és készek elviselni a fájdalmat, a kimerültséget, a megaláztatást, elutasítást vagy a még ennél is rosszabb velejárókat, bajnokok lesznek. A többiek a partvonalon maradnak. Ahhoz, hogy sikeresen elcsábítsak egy nőt, hogy arra ösztönözzem, vállalja fel a kockázatot és mondjon igent, össze kéne szednem egy kis merszet, hogy legyen vér a pucámban, és el merjem hagyni a biztonsági zónát. Erre akkor jöttem rá, amikor láttam, hogy Mystery hogyan veszi le a lábáról Nataliját. - Most voltam borbélynál - mondta a kávézóból kifele menet. - Hajas a nyakam, csiklandoz. Le akarok fürödni. Gyere, fürdess meg. Natalija, mint az előre megjósolható volt, azt mondta, hogy ez rossz ötlet. - Hát jó - mondta Mystery. - Akkor most mennem kell, mert meg kell fürödnöm. Szia. Ahogy Mystery távolodott, Natalija egyre szomorúbbnak látszott. Úgy tűnt, eszébe jutott, hogy lehet, nem látja többé. Ezt a trükköt hívja Mystery áltávozásnak. Igazából nem volt szándékában elmenni; csak hagyta, hogy a lány azt higgye. Mystery öt lépést távolodott - számolta -, aztán visszafordult és azt mondta: - Egy hete egy lepukkant lakásban élek. Kiveszek ott egy szobát, és megfürdök - mutatott a Hotel Moszkva kicsit távolabb álló épületére. - Velem jöhetsz, vagy majd küldök egy mailt Kanadából két hét múlva, amikor hazaérek. Natalija egy pillanatig habozott, aztán vele ment. Ekkor jöttem rá, milyen hibát követtem el egész addigi életemben: ha meg akarsz szerezni egy nőt, fel kell vállalni a kockázatot, hogy elveszíted. Amikor visszaértem a házba, Marko éppen csomagolt. - Le vagyok döbbenve - mondta. - Megpróbáltam mindent helyesen csinálni. Goca volt az utolsó reményem a női nemmel kapcsolatban. - És most mit csinálsz? Kolostorba vonulsz? - Nem. Kocsiba ülök, és elmegyek Moldovába. - Moldovába? - Igen. Kelet-Európa legszebb női a moldovaiak. - Az hol van? - Kis ország, egykor Oroszországhoz tartozott. Ott minden eszméletlenül olcsó. Elég, hogy amerikai vagy, máris rád másznak a nők. Az éri filozófiám az, hogy az ember olyan országba akar menni, amiről még sosem hallottam, és ahol forradalom sem zajlik éppen, benne vagyok. Az élet rövid, a világ nagy. Köztünk legyen mondva, sosem hallottunk senkiről, aki járt már valaha Moldovában, vagy ki tudta volna ejteni a főváros, Kisinyov nevét. Jobb okot nem is találhattam volna, hogy elmenjünk oda. Szeretem, ha a térkép egy színes foltocskáját ténybeliséggel, érzéssel, tapasztalattal tölthetem meg. És Mysteryvel utazni igazán jó programnak ígérkezett. Mindenütt kalandok, olyan kalandok, amilyenekről eddig csak álmodtunk. 10. FEJEZET Kevés olyan ígéretes pillanat van az életben, mint amikor az ember beszáll egy teletankolt kocsiba, egy egész kontinens térképét teríti ki maga elé, és a hátsó ülésen a világ legnagyobb nővadász mestere ül. Az ember ilyenkor úgy érzi, mindent el tud érni, amit csak akar. Hiszen mik a határok, ha nem olyan ellenőrzőpontok, amelyek tudatják az emberrel, hogy kalandja új állomásához ért? Hát, lehet, hogy ez az esetek túlnyomó többségében igaz, de tegyük fel, hogy a Rand McNally Kiadónál dolgozol, és éppen Kelet-Európa térképének legújabb kiadását rendezed sajtó alá. És tegyük fel, van egy aprócska ország Moldova mellett - talán egy renegát kommunista állam -, de egyetlen állam sem ismeri el diplomáciailag meg sehogy se. Na, ilyenkor mit csinálsz? Feltünteted azt az országot a térképen, vagy nem? Egy mágus, egy álarisztokrata és én hajtottunk végig Kelet-Európán, amikor teljesen véletlenül rájöttünk, mi a válasz erre a kérdésre. Idáig nem volt valami gyümölcsöző az utazás. Mystery a hátsó ülésen hevert, takaró alatt, képtelen volt levarázsolni magáról a lázas betegséget. Nem volt kíváncsi a hóval borított, vadregényes romániai tájra, ahol már napok óta haladtunk, fejébe húzta a kalapját, és panaszkodott. Időnként felébredt, és tudattartalmát ránk zúdította. És tudattartalmából minden alkalommal valamiféle térkép rajzolódott ki.
- Az a tervem, hogy észak-amerikai turnéra megyek és sztriptízbárokban adom elő a műsoromat mondta. - Csak ki kell találnom valami jó illúziótrükköt sztriptíztánosokra. Te lehetsz az asszisztensem, Sty1e. Képzeld csak el: te és én végigturnézzuk a sztriptízbárokat, és másnap minden lányt elviszünk a műsorra. Eltöltöttünk néhány eseménytelen napot Kisinyovban, ahol a szép nőket csak magazinok címlapján és köztéri reklámokon láttunk, majd új elhatározásra jutottunk: „Miért állnánk meg itt? Odessza olyan közel van. Lehet, hogy a kaland, amit keresünk, kicsit távolabb vár ránk." Így hát egy hideg, havas pénteken elhagytuk Kisinyov városát, és az ukrán határ felé vettük az irányt. A város hóval borított kivezetőútjait csak a horizont felé húzódó megjegesedett kamioncsapásokból lehetett észlelni. A látkép olyan volt, mint egy orosz eposz filmváltozata; a fák ágait kristályos jég borította, a hegyek lankáin szőlőtőkék sora. A kocsi Marlboro füsttől és McDonald's-os zsiradéktól bűzlött; valahányszor leállítottuk a motort, mindig egyre nehezebb volt újraindítani. De hamarosan ez lett a legkisebb problémánk. Ami a térképen negyvenöt perces útnak tűnt Odesszáig, az közel tízórára sikeredett. Az első jel, hogy valami nincs egészen rendben, akkor tárult elénk, amikor elértük a Dnyeszter folyó egyik hídját, és azt láttuk, hogy katonai ellenőrző pontot állítottak fel. Az út mentén több rendőrautó, álcázott bunkerek és egy hatalmas, csövével a bejövő forgalom felé fordított tank. Megálltunk a már álló tíz kocsi mögött, de egy katonatiszt intett, hogy menjünk át az ellenőrzőponton. Miért? Sosem tudjuk meg. A hátsó ülésen Mystery szorosabbra húzta magán a takarót. - Van egy változatom a kés-a-testen-át trükkre, ezt az illúziót akarom megcsinálni. Style, szerinted fel tudnál öltözni bohócnak, hogy a közönség soraiból szekálj? A Stuck In the Middle With You-t játszom a Kutyaszorítóban című filmből, közben átnyomom az öklömet a gyomrodon, és mozgatom az ujjaimat, ha átérek a másik oldalra. Aztán felemellek a székből, egyenesen fel, a kezemre leszel felnyársalva. Kell, hogy ezt megcsináld velem. A második jel, hogy valami nincs rendben, akkor ért minket, amikor megálltunk egy benzinkútnál, hogy feltöltsük nasskészleteinket. Amikor moldovai lejjel akartunk fizetni, közölték, hogy ők nem fogadják el ezt a fizetőeszközt. Amerikai dollárral fizettünk, és az általuk rubelnek nevezett pénzben adtak vissza. Alaposabban megnézve az érméket, nagy sarló és kalapács ábrákat vettünk észre rajtuk. Még furcsább volt, hogy a jelzet szerint 2000-ben kerültek ki a pénzverdéből: kilenc évvel azután, hogy a Szovjetunió állítólag összeomlott. Mystery olyan mélyen az arcába húzta a kalapját, hogy csak a szája látszott ki, ami azonban egy karneváli kikiáltó grandiozitásával mozgott. - Hölgyeim és uraim! - jelentette be a hátsó ülésen, miközben Marko éppen azon fáradozott, hogy beindítsa a kocsit. - A nagyhírű művész átlebegett a Niagara-vízesés felett, leugrott a Space Needle-torony tetejéről, és életben maradt... bemutatom a szupersztárt, a vakmerő illuzionistát, Mysteryt! Azt hiszem, feljebb szökött a láza. Továbbmentünk, és Marko is, én is, nagy Lenin-szobrokat, kommunista posztereket láttunk a kocsiból. Az egyik út menti plakát bal oldalán orosz, jobb oldalán vörös-zöld sávos zászló volt látható, alatta valami szlogen. Marko tudott oroszul, és azt mondta, a szöveg a Szovjetunió újraegyesítésére szólít fel. Hol is vagyunk? - Képzeljétek el, Mystery a szuperhős - szólt Mystery, orrát foszlányos zsebkendővel törölgetve. Lehetne ebből szombat délelőtti rajzfilmet csinálni, és képregényt és akciófigurát és nagyfilmet. Hirtelen egy rendőr, vagy legalábbis rendőrnek öltözött valaki lépett az útra előttünk, kezében radardetektor. Kilencven km/h sebességgel hajtottunk, ez tízzel több a megengedettnél. Húsz perc hercehurca és két dollár kenőpénz megfizetése után továbbengedett minket. Hetvenötre lassítottunk, de néhány perccel később megint megállítottak. Ez a rendőr is azt mondta, hogy túl gyorsan hajtottunk. Bár semmilyen tábla nem volt, azt állította, hogy a sebességhatár fél kilométerrel korábban változott meg. Tízperces hercehurca és két dollár kenőpénz megfizetése után újra úton voltunk, a biztonság kedvéért ötvenöt kilométeres sebességgel araszolva. Kisvártatva megint félreállítottak minket, és azt mondták, hogy nem értük el a megengedett legkisebb sebességet. Akárhol is voltunk, ez a világ legkorruptabb országa. - Össze kell állítanom a kilencvenperces show-műsoromat. Azzal kezdődik, hogy egy holló repül el a közönség felett, és a színpadon landol. Aztán, bumm, átváltozik, és én leszek.
Amikor végül elértük a határt, két fegyveres katona kérte a papírjainkat. Megmutattuk nekik a moldovai vízumunkat, és ekkor közölték velünk, hogy már nem Moldovában vagyunk. Megmutatták a helyi útlevelet - régi szovjet dokumentumot -, és oroszul üvöltöttek valamit. Marko fordított: - Azt akarják, hogy menjünk vissza a katonai ellenőrzőpontra, amin három rendőrségi vesztegetéssel korábban hajtottunk át, és szerezzük be a megfelelő dokumentumokat. - Mysterynek fogok öltözni, magas talpú cipő meg minden. Nem veszek fel többet öltönyt. Horroros leszek, és nagyon klub-kúl. Elmondom a közönségnek, gyerekként hogy játszottam a bátyámmal a padláson, és hogy már akkor is arról álmodtam, hogy nagy mágus leszek. Aztán visszamegyek az időben, és gyerekké változok. Amikor Marko közölte az egyik határőrrel, hogy semmiképp sem tudunk visszamenni a hídhoz, a katona elővette a pisztolyát, és Markóra célzott. Aztán cigarettát kért. - Hol vagyunk? - kérdezte Marko. - Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaságban - felelte büszkén a határőr. Ha még sosem hallottatok Pridnyesztrovszkajáról (szó szerinti jelentése: a Dnyeszter folyón túli terület), ne aggódjatok. Mi sem. Pridnyesztrovszkaja státusa diplomáciailag nem elismert. S egyetlen nálunk levő könyvben és térképen sem szerepelt. De amikor egy határőr a derekadhoz nyomott pisztolycsővel említi Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaság nevét, nagyon is valóságosnak tűnik. - Tudományos kísérletet végzek, melynek során áttranszportálok egy labortechnikust az interneten. Aztán a finálé bankrablás és ketrecből szabadulás lesz. Szóval, szükség lesz egy kis fiúgyerekre, egy hollóra, valakire, aki a labortechnikust játssza és néhány emberre, akik a bankot őrzik. Marko odaadta a határőrnek az egész doboz Marlborót, aztán veszekedni kezdett vele. A határár nem eresztette le a puskát. Hosszú vita után felkiáltott és előrenyújtotta a kezét, mintha azt akarná, hogy bilincseljék meg. Az őr azonban sarkon fordult, és eltűnt az egyik irodában. Amikor Marko visszatért.az autóhoz, megkérdeztem, mit mondott a határőrnek. - Azt, hogy tartóztasson le, de én akkor sem megyek vissza. Kezdett elmérgesedni a helyzet. Mystery feje jelent meg a két első ülés között. - Ezt képzeljétek el: plakát, rajta semmi más, csak a kezem, a körmöm feketére festve, alatta a Mystery szó. Óriási lenne! Először jöttem ki a sodromból miatta. - Figyelj, haver, ez most nem a legalkalmasabb idő. Nyisd márki a szemed! - Te csak ne mondd meg nekem, mit csináljak! - csattant fel. - Mindjárt lecsuknak minket. Itt most senki sem kíváncsi a jogaidra. Semmi másra nem bírsz gondolni, csak a bűvészműsorodra? - Ha nekem akarsz támadni, csak rajta, állok elébe - mennydörgött. – De én győzök. Padlóra küldelek. Csak szállj ki ebből a kocsiból, aztán megverekszem veled. A pasi harminc centivel volt magasabb nálam, és a határátkelő tele volt fegyveres katonákkal. Verekedésre nem volt lehetőség kettőnk között. De eléggé mérges voltam ahhoz, hogy mérlegeljem ezt a lehetőséget. Mystery az egész utazás során kolonc volt a nyakunkon. Nem közénk tartozott. Ő nem a Latin School of Chicago tanulója volt. Mély levegőt vettem, és egyenesen előrenéztem, próbáltam magamban tartani a dühöt. Ez az alak narcisztikus. Mint egy virág, amely - pozitív vagy negatív - figyelemtől nyílik, és ha nem törődnek vele, elhervad. A pávaelmélet gyakorlati alkalmazása nála nem lányok figyelmének felkeltésére szolgál. Legfőbb célja, hogy a figyelmet magára vonja. Ha verekedett volna velem, ugyancsak figyelemfelkeltő akció volt, mert az utóbbi százhetven kilométeren nemigen törődtem vele. A visszapillantó tükörbe nézve láttam, hogy a hátsó ülésen duzzog, kalapja a szemébe húzva, és tulajdonképpen kezdtem megsajnálni. - Nem akartam így rád förmedni - mondtam. - Nem szeretem, ha valaki megmondja, mit csináljak és mit ne. Az apám szokott utasítgatni. Őt pedig utálom. - Hát, én nem vagyok az apád. - Hála az égnek. Az apám tönkretette az életemet és az anyám életét is. Feltolta a kalapját. Könnycsepp gyűlt a szemében, domborodott, mint a kontaktlencse, magától nem tudott lefolyni.
- Sokszor csak feküdtem az ágyban, és azon gondolkodtam, hogyan ölhetném meg az apámat. Amikor nagyon depressziós lettem, elképzeltem, hogy bemegyek a szobájába egy lapáttal, szétverem a fejét, aztán öngyilkos leszek. - Elhallgatott, kesztyűs kézfejével megtörölte a szemét, aztán folytatta: - Ha az apámra gondolok, erőszak jár a fejemben. Eszembe jut, hogy amikor kicsi voltam, láttam, emberek arcába csapott ököllel. Amikor meg kellett ölni a kutyánkat, elővette a pisztolyát, és a szemem láttára lőtte szét szegény állat fejét. A határőr kijött az irodából, és intett Markónak, hogy szálljon ki.az autóból. Percekig beszéltek, aztán Marko több bankjegyet adott át neki. Miközben arra vártunk, hogy megtudjuk, vajon a negyven dollár kenőpénz - ami a Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaságban egy havi átlagfizetésnek felelt meg elégnek bizonyul-e, Mystery megnyílt nekem. Elmondta, hogy apja alkoholista német emigráns volt, aki verbálisan és fizikailag is bántalmazta. Bátyja, aki tizennégy évvel idősebb nála, homoszexuális. Anyja pedig önmagát vádolta, hogy túlságosan elhalmozta az idősebb fiút a szeretetével, az apai bántalmazás kompenzálásául. Ezért, hogy a túlkompenzálást kompenzálja, érzelmileg távol tartotta magát Mysterytől. Amikor huszonegy éves korában még szűz volt, kezdett aggódni, hogy talán ő is homokos. Ezért egy súlyosabb depressziórohamában kezdte kidolgozni azt, amiből később a Mystery-módszer lett, és életét annak szentelte, hogy kereste, kutatta a szeretetet, amit szüleitől soha nem kapott meg. Két másik tisztnek juttatott újabb azonos összeg hatására tették szabaddá utunkat a határon át. Sosem volt elég nekik csak a pénz. Minden egyes megvesztegetés legalább másfél óra diskurzussal járt. Lehet, csak azt akarták, hogy Mystery és én elég jól megismerhessük egymást. Amikor végül Odesszába értünk, a szállodai recepciósnál érdeklődtünk a Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaság felől. A hölgy közölte, hogy ez az ország a moldovai polgárháború eredményeként jött létre, főként korábbi kommunista apparatcsikok, a katonai elit és a feketesapkások hozták létre, akik vissza akarták hozni a Szovjetunió dicsőséges napjait. Ott az a szabály, hogy nincs szabály; az a keleti blokk vadnyugata, olyan ország, amelyet igen kevés külföldi mer felkeresni. Amikor Marko elmesélte a határállomásnál átélt élményünket, a recepciós azt mondta: - Nem lett volna szabad azt megjátszani, hogy tartóztassák le magukat. - Miért? - Azért, mert nincsenek börtöneik. - Mit csináltak volna velünk? A hölgy hüvelyk- és mutatóujját a megfelelő szögbe tárva pisztolyt formázott, Markóra mutatott, és azt mondta: - Puff. Amikor a Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaság közeléből nyolcszáz kilométeres kerülővel visszaértünk Belgrádba, Marko hangpostafiókja tele volt. Mystery tizenhét éves Natalijája vagy egy tucat üzenetet hagyott. Mystery visszahívta, de a telefont a lány anyja lehallgatta, és beleszólt, szidta, hogy teljesen összezavarta a lányát, mindenféle hülyeségeket beszélt be neki. Natalija azután is hívogatta Markót, hogy Mystery és én hazarepültünk, és azt kérdezgette tőle, mikor jön vissza érte Mystery. Végül Marko véget vetett a nyomorának: - Mágus volt. Valami varázsigével megbabonázott. Kérj segítséget szakembertől, és ne hívj engem többet. Marko a következő hónapokban folyamatos e-mail kapcsolatban állt velem, és nagyon szeretett volna jelszót kapni Mystery társalgójához. Belekóstolt a tiltott gyümölcsbe, és még többet akart. De soha nem engedtem be. Akkor azt gondoltam, azért, mert új identitásomat elkülönítve akarom tartani a múlttól. De az igazság az volt, hogy még mindig feszélyezett, amit csináltam, és hogy ennyire hagytam, hogy mindez bevegye magát az életembe. 11. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Elakadáspont SZERZŐ: Style Elakadásponthoz értem, remélem, tudtok nekem segíteni, hogy sikerüljön átjutnom rajta. Mystery és én nemrégiben értünk vissza Belgrádból, ahol találkoztam egy szép, intelligens lánnyal, akitalán a szerb barátnőm lehetettvolna, ha túl tudtam volna jutni az akadályponton: nagy bajban vagyok a csók kivitelezésével.
Valami okból a csókba való átmenet nagy akadályt jelent nekem. Érzem, hogy nyitva az ablak, szabad az út, aztán hirtelen elkezdem végiggondolni az összes eshetőséget: „Mi van akkor, ha visszautasít?", „Mi van akkor, ha lerombolom az eddig felépített kapcsolatunkat?", „Mit is mondott az exbarátkáról?" Aztán vagy túl ideges vagyok, vagy túl teszetoszán állok a dologhoz (elcseszem), vagy az ablak bezárul, a lehetőség elmúlik, elszalasztom és annyi. Hogy mi a problémám? Olyan közel vagyok az NVM-ség aranygyűrűjéhez, de ez a kis akadálypont visszatart! - Style MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Re: Elakadáspont SZERZŐ: Nightlight9 Mi van, ha visszautasít? Na ja. És mi van, ha meteor csapódik a házadba? Azt kérdezted, mit kell csinálni, ha azt látod, a lányfelkészült. Ittjön be a másik három másodperces szabály. Az esetek 1 00%-ában működik. Ahogy ott ültök egymás mellett, hagyd, hogy lefulladjon a beszélgetés. Amikor elhallgatsz, nézz a szemébe. Ha visszanéz és három másodpercig a szemedbe néz, akkorakarja a csókot. A kényelmetlenség, amit érzel, a legjobb dolog ezen a világon, a kedvencem: szexuális feszültség. - Nightlight9 MSN CSOPORT: Mysterytársalgója TÁRGY: Re: Elakadáspont SZERZŐ: Maddash Sosemjöttfel hozzám nő úgy, hogy kettesben voltunk, és nem próbáltam legalább megcsókolni. Az én rutinom: 1. Ha szórakozni mentek, mondd neki, hogy jöjjön érted, de ne engedd, hogy néhány percnél tovább maradjon. Ez azértvan, mert sokkal könnyebb az éjszaka végén visszacsábítani a lakásodra, ha járt már ott, de nem történt semmi. 2. A randi végén megint meghívom magamhoz, és italttöltök neki és magamnak. 3. Ha észreveszi a gitáromat (feltűnő helyre van helyezve), fogom és játszok neki egy dalt. 4. Játszunk a kutyámmal (még kölyök). 5. Megmutatom, milyen a kilátás a tetőről. 6. Visszaviszem a lakásba, és megmutatom neki a Winamp zeneprogramot a számítógépemen, közben az ölemben ül. Míg a Winamp megjelenítésekkel játszik, arcon csókolom. 7. Vagy megfordul és szájon csókol, vagy tovább játszik a Winamppal. Ha tétovázik, megmutatok neki még egypár dolgota gépen, és megint arcon csókolom. Ez aztjelenti, azt akarja, irányítsd és vezesd... Szinte minden nő ezt akarja. 8. Atöbbit kitalálhatod. - Maddash MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Re: Elakadáspont SZERZŐ: Grimble Az egyik kedvenc ráközelítési rutinom a masszázs. Ha visszaérünk a lakásomra, azt mondom, sajog mindentagom a kosárlabdázástól, és nagyonjólesneegy hátmasszázs. De miközben masszíroz, egyfolytában azt mondom neki, hogy nem jól csinálja. Aztán bosszúságot színlelek, és ragaszkodom hozzá, hogy megmutassam, hogyan kell csinálni. Miközben a hátát masszírozom, azt mondom, hogy sok a feszültség a lábában, és közlöm, hogy egy remek lábmasszázst tudok. Nadrágon át kezdem, aztán azt mondom, vegye le, mert nadrágon keresztül mégsem lehet rendesen masszírozni. Ha tekintéllyel lépsz fel, nem akadékoskodik, megteszi, amire utasítod.
Előszöra lábnál maradok. De aztán lassan a fenekefeléveszem az irányt. Ha kezd felizgulni, a bugyiján át dörzsölgetem, míg tocsogós nedves nem lesz. Ekkor általában csak kigombolom a nadrágomat, felhúzok egy gumit, és csókolózás vagy egyéb előjáték nélkül simán beakasztok neki. Ez a technika nem a bátortalanoknak való. MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Re: Elakadáspont SZERZŐ: Mystery Akarod tudni, hogyan oldom én meg ezt a problémát? Én nem azt mondom, hogy „nem érdekel, mire gondol a nő". Engem tényleg nem érdekel, mire gondol a nő. Fiatalabb koromban ez nagy ügy volt nekem. De most, akár sikerül, akár nem, attól még ugyanaz a pasi vagyok, és megpróbálom. Segít, ha az ember úgy gondol a lányra mintgyakorlatra. Ha még benned van a félsz, csak mondd azt: „Fázisváltás! Ős- és ösztönember vagyok. Nem vagyok már Style. Lássuk, utál-e ez a nő. Ha igen, szarok rá. Nem érdekel!" Gondolj vissza azokra a lányokra, akiknél nem alkalmaztad az ős- és ösztönember hozzáálllást, és már nem részei az életednek. És akkor mi a helyzet? Mit törődsz azzal, hogy szép emlékei vannak-e rólad egy hat hónappal ezelőtt megismert lánynak, akit éppen egy ősember stílusban működő pasi kefél? Néha kemény meglepetéseket kell okoznod a nőknek. Mondd neki: „Nyújtsd ki a nyelved!" Aztán szopogasd. Ha pofon csap, remek! A sztori megtapad. Maddash arról beszélt, milyen fontosak a jól megválasztott kellékek és a jó módszer ahhoz, hogy másra tereljük a lány figyelmét, hogy ne tiltakozzon a szexuális természetű mozdulatok ellen. Mondd azt például: „Nézd, bábszínház, micsoda műsor" - ésjátssz a mellbimbóival. Ha tétovázik a mellbimbójáték miatt, egyszerűen mutass megint a bábokra, nevess hangosan: „Nézd a bábokat! Milyen fura bábok!" Aztán megint csak játssz a mellbimbóival. - Mystery MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Elakadáspont megoldva SZERZŐ: Style Köszönök minden segítséget. Azt hiszem, végül rájöttem a megoldásra. Hirtelen jutott eszembe, körülbelül egy hete, és azóta szinte minden este sikeresen teszteltem a gyakorlatban. Éppen a Standardban ültem egy ír nővel, aki azt mondta, hogy nagyon fiatalon mentférjhez, nemrégiben vált el a férjétől, és most kalandra vágyik. Amikor kezdtem ÉJ-eket kapni, a válaszaitokra gondoltam. Rájöttem, hogy ha egyszerűen letámadom, megretten és elutasít. Ezért úgy határoztam, hogy csak apró lépésekkel közelíteka csókolózás felé, és közben valami olyasmit kell csinálnom, amiről Mystery írt a bábokkal kapcsolatban, de egész idő alatt logikusan kell beszélnem. És a módszer működött, azóta is működik. Probléma megoldva. Íme amit tettem - az evolúciós fázisváltás rutin: 1. Odahajoltam hozzá, és azt mondtam, jó illata van. Megkérdeztem, milyen parfümöt használ, aztán arról beszéltünk, hogy az állatok hogyan szagolgatják egymást párzás előtt, és hogyan programozott minket az evolúció arra, hogy szexuális izgalomba jöjjünk, amikor valaki megszagol minket. 2. Aztán arról beszéltem, hogy az oroszlánok egymás sörényét harapják szex közben, és hogy a hajjal való matatás hasonló evolúciós ösztönző. Miközben ezt mondtam, nyakán felfelé simítva megragadtam egy maroknyi haját tarkótájt, és határozottan lefelé húztam. 3. Nem tűnt zaklatottnak, ezérttovább nyomultam. Azt mondtam, hogya test legérzékibb részei általában el vannak rejtve a levegővel való közvetlen érint kezéstől, ilyen például a könyökhajlat is. Aztán megfogtam a kezét, behajlítottam a karját egy kicsit, majd erotikusan beleharaptam a könyökhajlatába. Azt mondta, kellemesen megborzongott tőle. 4. Utána azt mondtam: „De tudod, mi a legjobb dolog a világon? Ha megha rapnak... itt... pont itt." Nyakam oldalára mutattam. Aztán azt mondtam: „Harapd meg a nyakamat" - mintha elvártam volna, hogy megtegye. Először nem volt hajlandó, ezértelfordultamtőle, hogy büntessem. Vártam pár
másodpercet, aztán visszafordultam hozzá, és megismételtem az utasítást: „Harapj meg! Itt!" Ezúttal megtette. A macska-madzag stratégia gyakorlati alkalmazása. 5. Ama harapása gyengevolt. Ezért azt mondtam: „Nem így kell harapni. Gyere ide." Aztán félresimítottam a haját, jól megharaptam a nyakát, és utasítottam, hogy ugyanígy harapja meg azén nyakamat is. Ezúttal jó munkátvég zett. 6. Helyeslőn mosolyogtam, és lassan, tagoltan azt mondtam: „Nem rossz." A végén csókolóztunk. Magunkhoz vettünk még néhány italt, aztán hazavittem. Rövid elterelő műveletek után Maddash módszerétalkalmazva az ölembe ültettem, és számítógépes videót mutattam neki. Tarkóját, nyakát masszíroztam és csókoltam, míg meg nem fordultén el nem kezdtünk egymásba bonyolódni. Aztán megkérdezte, hogy lefekhetne-e a padlóra egy kicsit. Mellé feküdtem, és - találjátok ki, mi történt! elaludt. Kész! Levettem a cipőjét, betakartam, párnát tettem a feje alá, és bemásztam a saját, jó meleg ágyikómba. Kiröhöghettek, de végre túljutottam rajta. Egyetlen éjszaka elég volt, hogy átkerüljek a másik oldalra. Végre készen állok a következő lépésre. - Styte
A FÉRFI CSAK EGY MÓDONMENEKÜLHET RÉGI ÉNJE ELŐL:HA MÁSIK ÉNJÉT EGY NŐSZEMÉBEN LÁTJA MEG. CLARE BOOTHE LUCE A nők 1. FEJEZET Válassz módszert. Ross Jeffries és a Rapid nőszerzés-módszer küszöb alatti nyelvi sémákat alkalmaz nők izgalmi állapotának felkeltésére. Vagy: Mystery és a Mystery-módszer a csoportdinamikát manipulálja, hogy megszeresse a klub legkívánatosabb nője. Vagy: David DeAngelo és a Double Your Dating-módszer, melyben David azt javasolja, hogy dominánsan viselkedjünk a nőkkel, melyben a humor és arrogancia keveréke jellemző, amit ő pimasz tréfásságnak nevez. Vagy: Gunwitch és Gunwitch-módszer, melyben a tanítványoknak csak állatias szexualitást kell tanúsítaniuk, és addig eszkalálniuk a fizikai kontaktust, amíg a nő le nem állítja őket. Nyers mottója: „Mondja ki a nő a nemet." Vagy: David X, David Shade, Rick H., Mark őrnagy és Juggler - a legújabb guru a terepen, aki egyszer csak megjelent online, és azt állította, hogy gyorsabban és jobban fel tud szedni nőket, mint bármely NVM, egyszerűen azzal a módszerrel, hogy felolvassa a bevásárlólistáját. Aztán vannak a belső körökből való tanárok, mint Steve P. és Rasputin, akik csak azoknak árulják el a technikájukat, akiket erre méltónak találnak. Igen, rengeteg mentor közül lehet választani, mindegyiknek megvannak a maga módszerei és alapelvei, mindegyik abban a hitben működik, hogy az ő módszere a legjobb. És az óriások folyamatosan csatáznak egymással - fenyegetőznek, csúfolják, ócsárolják, leleplezik egymást és versengenek. Az volt a célom, hogy mindegyiküktől tanuljak. Sosem tudtam egyvalamiben teljesen hinni. Mindig jobban szerettem kombinálni a különböző forrásokból származó tanításokat és bölcsességeket, megtalálni, mi a legmegfelelőbb nekem, és kiejteni azt, ami nem felel meg. Az a probléma, hogy ha az ember egyetlen tudásforrásból iszik, annak megvan az ára. Ez az ár pedig a hit. Minden egyes tanár azt akarta hallani, hogy ő a legjobb, hogy az ő tanítványai a leglojálisabbak, és a konkurencia teljesen
impotens. Ám minden tanítvány a lehető legtöbb információt akarja összegyűjteni, a lehető legtöbb szakértőtől. Ez a krízis nemcsak a közösség, hanem az egész emberiség nagy problémája: a hatalom lojalitást követel, és ha megadjuk neki, az egyenlő a leigázottsággal. Bár élveztem a belgrádi tanítást, nem akartam követőket. Inkább tanulni akartam még. Erre akkor jöttem rá, amikor Extramask elvitt egy partira az Argyle Hotelbe, a Sunset Boulevard-ra. Nagyon jól néztem ki: hosszú frakkszárnyas fekete sportzakó, vékony, formázott kecskeszakáll. Extramask viszont minden találkozásunkkor jobban nézett ki. Levágatta a haját, és tízcentis tüskékbe zselézte. A partin észrevettem egy erősen pávás ikerpárt; úgy ültek a kanapén, mint két alabástromszobor. Bár pompázatos frizuráj uk és kiváló minőségű ruháik csodáló pillantásokat váltottak ki, a lányok egész este nem szóltak senkihez. - Kik azok? - tettem fel a kérdést Extramasknak, aki egy szép, holdvilágképű nőhöz beszélt, éppen. A nő nagy érdeklődést mutatott iránta. - A Porcelán ikrek - felelte. - Horror burleszk-showt csinálnak együtt. Ismert gruppik. A bandák tagjaival együtt szexelnek. Én például maszturbáltam körülöttük, és látványos löveteim voltak. - Mutass be nekik. - De hát én sem ismerem őket. - Semmi baj. Akkor is mutass be nekik. Extramask odasétált a lányokhoz, és azt mondta: - Ő Style. Kezet ráztam velük. A lányoknak meglepően meleg kézfogásuk volt ahhoz képest, hogy élőhalottnak néztek ki. - Éppen a ráolvasásokról beszéltünk - mondtam. - Szerintetek az átkok, áldások, varázsigék meg ilyesmik hatásosak? Tudtam, hogy ez a tökéletes megnyitás, hiszen egyértelmű volt, hogy hisznek benne; valami okból a vetkőzőlányok és azok, akik más módon élnek a szexualitásból, többnyire hisznek az ilyesmiben. Aztán átváltottam az ESP számkitalálós sémára. - Szórakoztass még minket - sóhajtoztak. Túl messzire mentem. - Nem vagyok táncoló majom - feleltem. - Ráadásul pasi vagyok. Kell pár perc, hogy regenerálódjak. Ez Mystery szövege volt. Végszóra felnevettek. - Illetve - folytattam -, én már mutattam pár dolgot. Most tanítsatok meg ti valamire. Nem volt semmi tanítanivalójuk. - Vissza kell mennem a barátaihoz. Adok öt percet, hogy kitaláljatok valamit. Elsétáltam mellőlük, és beszédbe elegyedtem egy Sandy nevű, kerubszerű punk lánnyal. Tíz perccel később megjelentek az ikrek. - Van valami, amit megtaníthatunk neked - mondták büszkén. Ami azt illeti, nem terveztem, hogy újra beszélek velük. Nem hittem, hogy bármit is kitalálnak. De ott álltak, és öt percig jelbeszédet tanítottak nekem. ÉJ. Leültünk és csevegtünk egy kicsit, amit a NVM-ek ócsárlóan felszínesnek mondanak. A lányokat könnyű volt megkülönböztetni, mert az egyiknek himlőhegek, a másiknak lyukak voltak az arcán. Portlandból látogattak a városba, és másnapra tervezték a hazautazást. Beszéltek a sztriptíz showjukról; a színpadon táncolva imitálják, hogy szeretkeznek egymással. Beszélgetés közben észrevettem, hogy egyszerű, hétköznapi lányok, sok bizonytalansággal. Azért ültek olyan csendben. A férfiak többsége elköveti azt a hibát, hogyha egy szép nő nem áll szóba vele, vagy nem akar tudomást venni róla, azt gondolja, kurva. Az esetek többségében azonban egyszerűen ugyanolyan bátortalan vagy bizonytalan, ha nem bátortalanabb vagy bizonytalanabb, mint a kevésbé vonzó nő, akiről meg a férfi nem vesz tudomást. A Porcelán ikrek azért voltak mások, mert belső egyszerűségüket külső hivalkodással próbálták kompenzálni. Aranyos lányok voltak, akik barátot kerestek. És most találtak egyet. Ahogy telefonszámot cseréltünk, éreztem, hogy megnyílik a lehetőségek ablaka. De nem tudtam, hogy az egyik, a másik, vagy mindkét lányra hajtsak. Fogalmam sem volt, hogyan lehetne elválasztani őket egymástól, és azt sem tudtam, hogyan lehetne őket szimultán elcsábítani. Megint elakadtam. Így aztán kimentettem magamat, és elmentem megkeresni Sandyt. Beszélgetés közben hozzám simult. Úgy tűnt, akar valamit. Lefuttattam az értékelési fázis túllépési műveletet, aztán a mosdóba húztam egy kis pettingre. Nem igazán tetszett a lány, csak izgatott a
képességem, hogy már könnyen tudok lányokat megcsókolni. És visszaéltem frissen talált képességemmel. Amikor tíz perccel később kiléptünk a mosdóból, az ikerlányok már elmentek. A fene essen bele, már megint a könnyebb utat választottam, ahelyett hogy megküzdöttem volna azért, amit akartam! Üres kézzel tértem vissza Santa Monica-i lakásomba. Mystery a kanapémon aludt. Azért elmondtam neki az ikrekkel való kalandomat. Szerencsére másnap üzenetet kaptam a lányoktól. A repülőjáratukat törölték, és ott ragadtak egy Holiday Innben a repülőtér közelében. Még volt esélyem kárpótolni magamat. - Mit csináljak? - kérdeztem Mysteryt. - Mondd egyszerűen azt, hogy „odamegyek". Ne is adj nekik választási lehetőséget. - De mi lesz, ha ott leszek velük abban a különös hotelszobában? Hogyan fogjak hozzá? - Tedd azt, amit én szoktam. Amint belépsz, engedj magadnak fürdővizet. Aztán vetkőzz le, ülj be a kádba, hívd a lányokat, hogy mossák meg a hátadat, a többit találd ki. - Hú. Ez nagyon tökös dolog. - Bízz bennem - mondta. Így aztán aznap este visszahívtam az ikreket, és közöltem, hogy átmegyek hozzájuk. - Itt fekszünk izzadtan, és tévét nézünk - figyelmeztettek. - Nem baj. Egy hónapja nem zuhanyoztam és nem borotválkoztam. - Ezt most komolyan mondod? - Nem. Idáig minden a terv szerint ment. Kocsival mentem a hotelhez, gondolatban minden lépést előre lepróbáltam. Amikor beléptem a szobába, egymás mellett feküdtek két szomszédos ikerágyon, és a Simpsons családot nézték. - Fürödnöm kell - mondtam nekik. - Otthon elromlott a rendszer, nincs meleg víz. Ez nem hazugság, ez flört. Csevegtünk, míg a víz folyt a kádba. Aztán sarkon fordultam, bementem a fürdőszobába, levetkőztem, és beültem a kádba. Nem akartam szappant használni, mert attól piszkos lesz a víz. Csak ültem tehát meztelenül és próbáltam összeszedni a bátorságomat, hogy behívjam a lányokat. Olyan sebezhetőnek éreztem magamat ott a kádban, fehér bőrűn, soványan, meztelenül. Meg kellett fogadnom Mystery tanácsát, hátha működik. Eltelt egy perc. Öt perc. Tíz perc. Még hallottam a Simpsons családot a tévéből. A lányok biztosan azt hiszik, belefulladtam már. Meg kellett lépnem, amit meg kellett lépnem. Utálnám magamat, ha még öt percig ott ülnék és nem sikerülne bátorságot szereznem, hogy megszólaljak: „Segítenétek megmosni a hátamat?" Az egyik lány odakiáltott valamit. Aztán csend, aztán suttogás. A kádban ültem, teljes pánikban, féltem, hogy nem jönnek be. Micsoda idétlen mondat! Ennél már csak az lenne idétlenebb, ha bejönnének, és meglátnák, hogy a farkam liliomlevéként úszik a vízen. Eszembe jutott a kedvenc sorom az Ulyssesből, amikor a szexuálisan frusztrált Leopold Bloom felidézi impotens férfiasságát a fürdővízben, és „sokaság petyhüdt atyjának" nevezi. Aztán arra gondoltam, ha elég okos vagyok ahhoz, hogy James Joyce-t idézzem a fürdőkádban, miért érzem magam annyira hülyén ezek előtt a lányok előtt? Végül aztán az ikrek egyike bejött. Reméltem, hogy mind a kettő bejön, de a koldus ne legyen válogatós. Hátat fordítva neki átnyúltam a kád szélén, és a kezébe adtam a szappant. Túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy a szemébe nézzek. Kihúztam magam, hogyne úgy nézzek ki, mint egy hajlott gerincű dinoszaurusz. Körkörös mozdulatokkal dörzsölte a szappant a hátamra. Nem volt erotikus érzés. Nőiesen praktikus volt. Tudtam, hogy nincs felizgulva, de reméltem, hogy nem talál visszataszítónak. Aztán bemerítette a mosdókesztyűt a vízbe, és lemosta a szappant. A hátam tiszta volt. És aztán? Azt hittem, ezután a szex automatikusan következik. De csak ott térdelt, és semmit nem csinált. Mystery azt nem mondta, mit kell csinálnom azután, hogy megmosták a hátamat. Csak azt mondta, hogy onnantól majd megy magától, szóval azt hittem, ettől kezdve organikusan megy minden a maga útján. Azt nem mondta, hogyan kell a hátmosástól a kézimunkáig való átmenetet kivitelezni.
Legutoljára akkor mosta meg nő a hátamat, amikor anyám fürdetett, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy belefértem a mosogatóba is. Most itt volt a pillanat. Valamit lépni kell. - Hmmm, köszönöm - mondtam. Kiment a fürdőszobából. Elcsesztem. Befejeztem a mosakodást, kimásztam a kádból, megtörölköztem, visszavettem levetett ruháimat. Az ágy szélére ültem, a lány mellé, aki megmosta a hátamat, és beszélgettünk. Elhatároztam, megpróbálom alkalmazni az evolúciós fázisváltási modellt, hogy partiba vonjam őket. Megkértem a másik lányt, hogy üljön oda mellénk. - Mmmmm. Jó szagotok van - kezdtem. Aztán mindkettőjük haját félrehúztam, és finoman megharaptam a nyakukat. De még mindig semmit sem haladt előre az ügyem. Mindketten elég passzívak voltak. Egyik kezemet az egyikkel, a másikat a másikkal masszíroztattam, miközben a műsorukról társalogtunk. Nem akartam kudarccal távozni. - Tudod, mi a furcsa? - szólalt meg egyikük. - Minden testiséget a színpadon élünk meg. A való életben soha nem öleljük, nem is érintjük meg egymást. Azt hiszem, távolabb vagyunk egymástól, mint a lánytestvérek általában. Mégis kudarccal hagytam el a szállodai szobájukat. Hazafelé menet megálltam Extramask házánál. A szüleivel lakott. - Össze vagyok zavarodva - mondtam neki. - Mintha azt mondtad volna, hogy együtt szoktak pasikkal szexelni. - Igen, de csak vicceltem. Azt hittem, tudod. Extramasknak a következő héten randevúja volt a holdvilágképű lánnyal, akivel a partin beszélgetett. Úgy tűnik, a széles arccsontú lányok vonzónak találják. A padlón feküdtünk két órát, a játékról és az előmenetelünkről beszéltünk. Kamaszkorom óta, valahányszor lehetőségem volt kívánni valamit (szempillára, a digitális óra 11:11 állására, az egyre növekvő számú születésnapi gyertyáim elfújásakor), olyan általános óhajok mellett, mint a világbéke vagy személyes boldogság, azt szoktam kívánni, hogy elcsábíthassak minden nőt, akit csak akarok. Arról fantáziáltam, hogy hihetetlen csábító energia lép a testemben, mint valami villámcsapás, és hirtelen ellenállhatatlanná tesz. De ez az energia csak igen halványan szemerkélt az égből, én meg vödörrel rohangáltam alatta, minden cseppet igyekeztem elkapni. Az életben az emberek hajlamosak várni, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. És a várakozással elszalasztják őket. Az, amit kívánunk, általában nem hullik az ölünkbe; valami közeli helyre csap be, és ezt fel kell ismernünk, neki kell állnunk, és rá kell szánnunk az időt és fáradságot, hogy megszerezzük. Ez nem azért van, mert a világegyetem kegyetlen. Hanem azért, mert a világegyetem okos. Megvan a maga macska-madzag stratégiája, és tudja, hogy nem becsüljük azt, ami csak úgy az ölünkbe hullik. Fel kellett volna kapnom a vödröt, az ég felé tartani és megdolgozni minden cseppért. Így hát megfogadtam Mystery tanácsát. Lézeres szemműtétet csináltattam, egyszer és mindenkorra megszabadítottam magamat az otromba szemüvegemtől. Lézeres fogfehérítésnek vetettem magamat alá. Edzőterembe kezdtem járni és szörföztem, ami nemcsak szív- és érrendszeri edzés volt, de így le is barnulhattam. Bizonyos tekintetben a szörfözés a nővadászatra emlékeztetett. Vannak napok, hogy sikerül minden hullámot meglovagolnod, és bajnoknak hiszed magad; és vannak olyan napok is, amikor egyetlen hullámot sem kapsz el rendesen, és azt gondolod, hogy totális lúzer vagy. De mindegy, mindennap kimész és tanulsz és fejlődsz. És éppen ezért mész mindig vissza. Csakhogy nem azért csatlakoztam a közösséghez, hogy a külsőm megváltozzon. Mentális átalakulásra volt szükségem, és tudtam, hogy ennek véghezvitele sokkal nehezebb lesz. Belgrád előtt autodidakta módon tanultam karizmatikus, „kvalitásos" férfiak szavait, képességeit, testbeszédét. Most önbizalmat, önértékelést és belső tartást kell kialakítanom háttértámogatásul. Különben nem leszek hiteles, és a nők ezt azonnal megérzik. Volt két hónapom Mystery következő kurzusáig, amit Miamiban hirdetett meg, és ott már nagyon bizonyítani akartam a tanítványok előtt. Az volt a célom, hogy lepipáljam Mystery teljesítményét, amit a belgrádi Club Raban láttunk. Ezért kiadtam magamnak a feladatot: a következő néhány hónapban
találkoznom kell minden csúcs NVM-mel. Azt terveztem, hogy csábítógépet csinálok magamból, amit a legjobb NVM-ek alkatrészeiből rakok össze. És most, hogy Mystery szárnysegédjeként volt már némi státusom a közösségben, könnyen össze is hozhatom a találkozókat. 2. FEJEZET Az első ember, akivel találkozni akartam, Juggler volt. A netes bejegyzései keltették fel a figyelmemet. Azt tanácsolta aKGP-knek, úgy próbáljanak úrrá lenni félszegségükön, hogy igyekezzenek beszélgetésbe elegyedni hajléktalanokkal, kérjenek tőlük aprót, vagy hívjanak fel embereket véletlenszerűen a telefonkönyvből, és kérdezzék meg tőlük, milyen filmet ajánlanak megnézni a moziban. A már nem gátlásos haladóknak azt tanácsolta, úgy próbálják ki magukat, hogy a megkörnyékezést szándékosan nehezítsék, például mondják azt, hogy szemetesként keresik kenyerüket, vagy hogy '86-os Impalával járnak. Igazi eredeti pasi. És éppen akkor hirdette meg az első kurzusát. A részvétel ingyenes. A versenyképes ár mellett Juggler többek között figyelemfelkeltő írásai miatt emelkedett olyan gyorsan magasra a közösségben: az írásainak sajátos stílusa, hangulata volt. Nem egy tesztoszterontúltengéses felsős középiskolás kusza firkálmányai voltak. Így aztán, amikor felhívtam Jugglert, hogy megbeszéljük, használhatom-e egyik helyszíni jelentését a könyvben, azt kérdezte, nem írhatna-e inkább valami újat: azt a történetet, amikor először megyünk el együtt nőzni San Franciscó-i kurzusán. HELYSZÍNI JELENTÉS - STYLE CSÁBÍTÁSI TRÜKKJEI Szerző: JUGGLER Kikapcsoltam a mobiltelefonomat. „Styletúl gyorsan beszél" - mondtam lakótársam macskájának, aki megérti ezeket a dolgokat és régi bevált bűntársam, ha arról van szó, hogy lányokat kell hozni a házba. (A „Nem akarsz visszajönni hozzánk, hogy megnézd, hogyan hátraszaltózik a macska?" ajánlat szinte sosem kerü lt visszautasításra.) Ez volt az első benyomásom Style igazi személyiségéről. Két héttel később egy San Franciscó-i étteremben, a Fisherman's Wharfban ültem, és vártam, hogy Style megérkezzen; magamban soroltam a furcsa dolgok listáját, mi lehet a gond vele. Nem vettem tudomást a pincérről, aki újabb sört akart hozni, és magamban imádkoztam. „Csábítás istenasszonya, nővadász mesterek és mindenütt kufircolni akaró pasik védőszentje, add, hogy Style ne valami idétlen hülye alak legyen!" Atúl gyors beszéd általában a mélyönbizalomhiányjele. Azok, akik úgy érzik, hogy másokat nem érdekel, amit mondanak, azért beszélnektúl gyorsan, mert attól félnek, hogy elvesztik közönségükfigyelmét. Mások annyira belevannak szeretve a teljességbe és tökéletességbe, hogy komoly problémát jelent nekik megszerkeszteni mondanivalójukat, csak a fontosat kiemelni, és egyre gyorsabban beszélnek, hogy mindent elmondjanak. Általában az ilyenekből lesznek az írók. Ennyi. Aki gyorsan beszél, az vagy idétlen, vagy író. Reménykedtem, hogy Style az utóbbi. Barátra és egyenrangú társra, nem tanítványra volt szükségem a csábítás világában. Style-ról előszöraz interneten olvastam. Kölcsönösen nagyra becsültük egy-, más bejegyzéseit a csábítás művészetének szenteltweboldalon. Elegánsan és jó stílusban írt. Olyan pozitív pasinaktűnt, aki arra koncentrál, hogy megossza másokkal a gondolatait. Csak találgatni tudok, miért látott fantáziát a bejegyzéseimben. Style galoppozva érkezett a terembe. Vajon a magas talpú cipő miatt? Könnyen létesített szemkontaktust, ragyogó mosolya volt, és kicsit ideges volt, de csak annyira, hogy megnyerő legyen; biztos vagyok benne, hogy ez utóbbi szándékolt magatartás. Viszonylag alacsony, feje simára borotvált, olyan mintha csecsemőfej lenne, hangja halk; senki sem hinné róla, hogy nővadász mester. Felélénkültem. Ő tényleg jó lehet. Azonnal megszerettem Style-t. Nyilvánvalóan nagy gyakorlata volt abban, hogy megszerettesse magát az emberekkel. Megvolt az a képessége, hogy összegezze számos, esetlenül megfogalmazott gondolatomat, egyszerű, szépen megfogalmazott állításokat alkosson belőlük, és nekem tulajdonítsa a retorikai képességet. Tökéletes asszisztens egy nagy jövő előtt álló guru mellett. Mégsem volt egyértelmű, hogy mi a gyenge pontja. Amikor megismerkedünk valakivel, mindig a gyenge pontját igyekszünk megtalálni. Mint valami bulvárlapszerkesztő, a nagyszerűséget és a
gyengeséget keressük, fejben jegyzeteljük a fellelt jelenségeket, későbbi kiaknázás céljából. Sosem vagyunk kibékülve azokkal, akiknek nincs látható hibájuk. Style szelídsége nem volt igazi gyengeség. Csak arra tudtam gondolni, az ő gyengesége az, hogy túlságosan büszke arra a képességére, hogy az emberek megnyílnak neki és felfedik magukat előtte. Gyengeségnek ez elég gyenge, de csak ebből tudtam kiindulni. Kúl pasi volt. De érthetetlen önbizalomhiánya volt, úgy érezte, hiányzik belőle valami, egy darabka, ami teljes egésszé tenné. Biztos voltam benne, hogy ezt kívül keresi, pedig belül találná. Ebéd után azttettük, amit minden igazi nővadász mester San Franciscóban. A Museum of Modern Art kiállítótermeit kerestük fel. Lementünk és kettéváltunk - csábítási kommandó. Befordultam a félhomályos új médiarészlegnél, és megpillantottam egy csinos húszéves lányt. Alacsony volt. Szeretem a filigrán nőket. Van valami a gyengeségükben, ami beindít. A helyszín percről percre változott; faágakról lágyan fehér virágszirmok hulltak. A magasság félelmetes lehet. Én vagyok a madárijesztő az óz, a csodák csodájából - magas és vékony, ruhám ujjából tüskés szalmaszálak állnak ki. Leültem a kiállítótermi kanapéra. A lány pihent. Tekintetünk találkozott; szeme mandulazöld, az enyém a kimerítő repülős utazástól kivörösödött. A legjobb csábítások azok, amikor a nő csábítja el az embert. Dominánsnak kell lenni, ha az ember jó csábító akar lenni, ugyanakkor behódolni is tudni kell. Abban a pillanatban rájöttem, hogy azt akarom, fogjon kézen és vigyen magával titkos táborába, a hegyekbe. Azt akartam, hogy mutassa meg nekem mágikus trükkjét. Azt akartam, hogy olvassa fel nekem a kávéházi szalvétákra írt pajzán verseit. KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP Style és cipője haladt el a hosszú termet középen elválasztó kanapé mögött. Nem akartam, hogy odaüljön mellénk. Nem mintha nem becsültem volna Style-t. Megengedtem neki egy szerény „Üdv, Style vagyok" odaköszönést. Csak arról voltszó, hogy kialakult valami vibrálás a lány és köztem, és a véget nem érő fehér sziromhullás olyan... megbabonázó hatású volt. És mivel farkas vagyok, ez a nyájtól elválasztott kis gida az enyém. Ha Style odajön, kénytelen leszek a pofájába harapni. Az, hogy mi az első szavad egy nőhöz, nagyon keveset számít. Vannak pasik, akiktől azt hallom, semmire sem tudnak gondolni, vagy nagyon jó szövegre van szükségük. Én meg azt mondom, hogy túl sokat gondolkodtok. Nem vagytok olyan fontosak. Én sem vagyok olyan fontos. Sosem volt olyan nagyszerű gondolatunk, amelyre ennyi figyelmet kellene fordítani. Adjátok fel a tökéletességre valótörekvést. Ami a kezdő hangot illeti, egy morranás vagy fingás is megteszi. - Hogy vagy? - kérdeztem. Ez az egyik szokásos megnyitásom. Olyasmi, amit az ember mindennap hall a sarki fűszerestől. Az emberek kilencven százaléka egyetlen semmitmondó szóval válaszol: „jól", vagy: „megvagyok". Három százalék lelkesen felel: „remekül", ,szuperül". Az ember hamar megtanulja, hogy ezektől tartsa magát távol; hülyék. És két százalék őszinteválaszt ad: „Szörnyen. A férjem most hagyott el a jógatanára titkárnőjéért. Az a rohadt Zan." Az ilyeneket szeretjük. A lány azt mondja, jól van. Kis termetéhez képest érdes a hangja. Tegnap biztosan sokáig fennmaradt, és rekedtre kiabálta magáta Courtney Love-koncerten. Engem nem igazán vonz a hangos rockzene. Inkább a liftek zenéjét szeretem. De megbocsátok neki. Nincsenek előítéleteim a nőkkel szemben. Ez csak korlátozna a kalandjaimban. Csak azt nézem, hogy milyen jól fogadják a közeledésemet. Várakozásteljesen nézek rá. Érti a célzást. - Hogy vagy? - kérdezi. Egy pillanatig tétovázok. - 8-as vagyok. Mindig 8-as vagyok, néha 8 és feles. Két úton folyhat a párbeszéd. Vagy kérdezhetsz: „Hová valósi vagy?" „Mennyire tudod felcsavarni a nyelvedet?" „Hiszel a reinkarnációban?" Vagy állításokat fogalmazhatsz meg: ,Michigan államban, Ann Arborban lakom, ahol több száz fagylaltozó van"; „Volt egy barátnőm, aki medencévé tudta hajlítani a nyelvét"; „A lakótársam macskája Richard Nixon reinkarnációja."
Húszas éveim elejét azzal töltöttem, hogy úgy akartam megismerni a lányokat, hogy rengeteg kérdést tettem fel nekik: kiegészítendő kérdéseket, okos kérdéseket, furcsa kérdéseket, a legőszintébb, szépen csomagolt kérdéseket. Azt hittem, értékelik az érdeklődésemet. És cserébe csak a nevüket, rangjukat, sorszámukatés néha a kisujjukat kaptam. A csábítás művészetében aza lényeg, hogy olyan légkörtteremtsünk, hogy kétember úgy határozzon, kitárulkozik egymásnak. Az állításokban valótársalgás olyan, ahogy régi barátok beszélnekegymással. Az állítások sorozata közeli, bizalmas, odaadó stílust jelent. Meghívják a másikat, hogy ossza meg gondolatait, és tökéletes metafizikai értelmet alkosson. Bízz bennem, hogy nem kell éjszakákattöltened a füvön fekve, a gyönyörű Tejutat bámulva kitalálnod az élet értelmét. Megtettem helyetted. - Ez a videó nyugtató hatással van rám - mondtam. - Mintha nagy kupacba söpörnénk a lehullt leveleket és belehuppannánk. Ha lennének itt a teremben igazi falevelek, amivel játszani tudnánk, az igazi művészet lenne. Elmosolyodott. - Gyerekkoromban a bátyáim gyakran dobtak rá levélkupacra. Felnevettem. Maga a gondolat is mulatságos volt, hogy ezt az apró lányt vidáman hatalmas levélkupacra hajítják. - Tudod - mondtam -,van egy barátom, aki esküszik rá, hogy fel tudja térképezni az ember személyiségét pusztán abból, hogy milyen korúak és neműek a testvérei. - Ez valami olyasmi, hogyha az embernek bátyjai vannak, akkorfiús természetűvé lesz? - kérdezte, megigazítva Harley Davidson övkapcsát. - Hogy ez mekkora hülyeség! Nem vezethetsz, ha nem tudsz alkalmazkodni a vezetéshez. - Tényleg oltári baromság - helyeseltem. - Az a pasas teljesen lökött. Na persze az én esetemben telibe talált. - Tényleg? - Tényleg. Egyszerűen közölte, hogy nővérem van. Ennyiből. - Honnan tudta? - Azt mondta, onnan, hogy olyan szeretetéhes voltam. - És az vagy? - Persze. Az összes barátnőmnek szerelmes leveleket kellett írnia nekem, és a hátamat kellett masszírozniuk. Karbantartást igénylek. Csengő nevetéssel felnevetett. Olyan volt, mint a hulló levelek-film zenéje. KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP Afigyelem múlandó. A modern világban mindent egyszerre akarunk érzékelni. Nincs értelme sétálni a parkban, amikor közben fejhallgatóval zenét is hallgathatunk, hotdogot majszolhatunk, a cipőtalp vibrálását a maximumra állítjuk, és figyeljük az emberiség elhaladó karneválját. Választásaink az új világrend krédóját harsogják: stimuláció! Agondolkodás és a kreativitás másodlagossá lett az érzékek kielégítése mögött. De én ebből a szempontból régi vágású vagyok. Ha nem vagy kész arra, hogy rám figyelj, amikor velem vagy - társalgás, érintés, a két lélek időleges egyesülése -, akkor ne kerülj a szemem elé, takarodj vissza az ötszáz tévécsatornás, dolby surround hifi izé világodba. - Ne haragudj, képtelen vagyok tovább beszélgetni veled. - Miért? - Élvezem, devagy velem beszélsz, vagya filmet nézed. Ráadásul, ha ott állsz, megfájdul a nyakam. Elmosolyodott és leült mellém. Ah. KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP. - Juggler vagyok. - Anastasia. - Szia, Anastasia. Aprócska keze kérgesnek tűnt. Körme rövidre vágva. Szorgalmas dolgozó keze. Alaposabban szemügyre kell vennem. Közelebb húztam magamhoz. Készségesen engedett. KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP, KIPP, KOPP. Style lépett a színre. Parfümje illata szállt, öltözékének olasz szövete suhogott. Integet? Mintha integetett volna. Mi baja? Hát nem látja, hogy bizalmas pillanatot élvezek ezzel a lánnyal? Annyira a csábítás szórakoztató részére koncentrált, hogy nem látta, azon mi túljutottunk már? Avarázslatos pillanatelpárolgott. Mély neheztelés sajdult mellkasomban. - Ismerlek? - kérdeztem. -Van olyan, hogy valaki igazán ismer valakit? - kérdezett vissza Style. Megnevettetett. Afenébe is, hát menjen a pokolba! Gyűlöltem Style-t ezért az idétlen időzítésért, de kedveltem azért, ahogy a szavakkal bánt.
Lefogadtam volna, hogy nagyon szeretné akció közben kipróbálni magát. Bemutattam őket egymásnak. Aztán valami nagyon különös dolog történt. Style szeme forgott, az egész ember teljesen megváltozott. Leginkább Harry Houdinire emlékeztetett, a gyors beszédű Harry Houdinire. Trükköket mutatott be. Rávette a lányt, hogy ököllel üssön a gyomrára. Tűágyon való alvást is említett. A lány nagyon jól érezte magát. A telefonszáma csak úgy, a semmiből került elő. Ez éppen elég volt a Harrystílusból. Ott hagytuk a lányt, ahol találtuk. A nővadász mesterségben büszkeség van. Kihívás. Vannak előadóművész barátaim, akik úgy játszanak a színpadon, minta hős szamuráj, ötszáz embert is megölnek nyílt színen, de nem mernek megközelíteni egy lányt egy bárban. Nem hibáztatom őket. A legtöbb közönség arra vágyik, hogy jól átverjék. Keményen, nagyon akarják. Dea bárszéken ülő lányokkal egészen mása helyzet. Félelmetesebb. Kétszázötven kilós gorilla, kisfekete ruhában. És kiboríthat, ha hagyod. Ő is arra vágyik, hogy megdugják. Mind arra vágyunk, hogy megdugjanak minket. San Franciscóban volt az első csoportos kurzusom. Hat pasit vettem fel a csoportba. A Union Street egyik éttermében találkoztunk velük, és Style segített, hogy gyorsan felderítsük a csajozási profiljukat. Hat pasi, akikjó viszonyban voltak a közösséggel. Vacsora alatttársalgási megnyitásokat találtunk ki, például a viselkedj-úgymint-egy-filmsztár megnyitást. A mosdóból visszafelé megkörnyékeztem egy jó kinézetű, középkorú párt az egyik közeli asztalnál. - Remélem, nem zavarok - mondtam a nőnek -, de meg kell mondjam, nagyon tetszett abban a filmben, tudja, a fiú meg a világítótorony. Három napig sírtam utána. Sokáig fennmaradtam, a lakótársam macskájával néztük. A macska korábban elnök volt. Bólintottak, barátságosan mosolyogtak. - Ön... köszönöm... nagyon köszönöm - felelte a nő tört angolsággal. - Nagyszerű. - Honnan jöttek? - kérdeztem. Csehszlovákiából. A nőt megöleltem, a férfivel kezetfogtam. - Isten hozta önöket Amerikában. Csak a nővadász mesterek igazi diplomaták ebben a világban. Én sem nővadász mesterként kezdtem. Kisfiúként az volt a szenvedélyem, hogy mindent szétszedtem. Mindig volt nálam csavarhúzó. Égetővágyatéreztem, hogy első kézből, sajáttapasztalatból tudjam meg, mi hogyan működik. Játékot, biciklit, kávéfőzőt, mindent szét lehet szedni, ha tudod, hol vannak a csavarok. Volt, hogy apám nekiálltvolna füvet nyírni, de a fűnyíró darabokban volt. A nővérem bekapcsolta a tévét... és semmi. A porszívó csöve az ágyam alatt volt. Sokkal jobb voltam abban, hogy szétszedjem a dolgokat, mintabban, hogy összerakjam őket. A családom kénytelen volt a kőkorszakban élni. Kutatásaim iránya később megváltozott; az embereket és magamat akartam megérteni. Amolyan varietészínész lettem - zsonglőr, utcai mutatványos, komikus. Ez a szórakoztatóiparfarvize, de nagyszerű hely, ha az emberi interakciót akarjuk tanulmányozni. Ennek mellékhatásaként megtanultam, hogyan kell jó kapcsolatot kialakítani nőkkel. Huszonkilenc éves koromban annyi nővel feküdtem le, amennyivel csak akartam. Megközelítési módszerem kifinomult és hatékony lett, játékom kecses és elegáns, választékos és célratörő. Aztán rátaláltam a közösségre. Bárérdeklődésem sokkal tágabb volt a szimpla csábításnál, az emberi kapcsolatok megértésére való őszinte törekvésükben otthon éreztem magamat. Aztán megismertem Style-t, és vele egészen új szinten éreztem rokon jelleget. Style meghallgatott. A legtöbb ember nem hallgat meg, merttartanak attól, hogy mit hallhatnak. Style-nak nem voltak előítéletei. Kúl volt mindenkivel, minden helyzetben. Nem talált rosszkedvű, felvidítandó lányokat. Eleven, élénk lányokat talált, akikkel öröm volt játszani. Nem akadályokat látott az úton. Lehetőséget látott, új területek felfedezésére. Együtt a csábítás tökéletes Lewis és Clark párosa voltunk. Amikor délután háromkor a kurzus véget ért, Style és én elhatároztuk, hogy megosztozunk egy hotelszobán családjának néhány tagjával, akik éppen a városban voltak. Suttogva beszéltünk, hogy ne ébresszük fel őket. Style divatérzékén viccelődtem. Ő az én középnyugati érzékenységemet figurázta ki. Meséltünk egymásnak a közösséggel kapcsolatostapasztalatainkról és összegeztükahadizsákmánytStyleesetébennéhánycsók,nálamnéhánytelefonszám.
Szédítő, furcsa hangulatban voltunk. Éreztük, hogy valaminek a határára értünk. - Ember, eztényleg fantasztikus - mondta Style. -Alig várom, hogy lássam, hova vezet mindez. Annyira el volt telve tágra nyílt szemű optimizmussal a nővadászat erejével, az önfejlesztés jótékony hatásával, hogy abban a hitben volt, nekünk - a közösségnek - van megoldásunk a problémákra, amelyek egész életét megkeserítették. Mag akartam mondani neki, hogy a válaszvalahol máshol keresendő. De nem voltam képes rávenni magamat. Túl jól elvoltunk. 3. FEJEZET Amikor hazaértem San Franciscóból, ahol az egyetlen ember, akivel az éjszakát együtt töltöttem, Juggler volt, felhívott Ross Jeffries. - A hétvégén kurzust tartok - mondta. - Ha akarsz, jöhetsz ingyen. A Marina Beach Marriott Hotelben lesz, szombaton és vasárnap. - Persze - feleltem. - Szívesen megyek. - Még valami: tartozol nekem két partival. Jó Hollywood-partik, extra jó nőkkel. Megígérted. - Igen. - És mielőtt letesszük a telefont, boldog születésnapot kívánhatsz. - Születésnapod van? - Igen, a nőzési gurud negyvennégy éves. És a legfiatalabb tanítványom az idén huszonegy. Fogalmam sem volt, hogy nem tanítványként, hanem versenytársként hívott meg a kurzusára. Szombat délután szokványos szállodai konferenciaterembe érkeztem, olyan fényesen megvilágított, mustársárga terembe, amely mintha inkább szalamandrák, mint emberek tartózkodási helyéül lett volna tervezve. Négyszögletes asztaloknál férfiak ültek, sorban, arccal az előadó felé. Zselézett hajú egyetemisták, zselézett hajú felnőttek és néhány zselézett hajú előkelőség, Cégek vezető munkatársai, sőt minisztériumi alkalmazottak is. Elöl a csontos, szikár guru fejre rögzített mikrofonba beszélt. Arról beszélt a tanítványoknak, milyen hipnotikus ereje van az idézetek használatának a társalgásban. - Egy gondolat kívánatosabb és könnyebben befogadható - mondta, körbejárva a termet -, ha valaki más mondta. A tudatalatti tartalomban és struktúrában gondolkodik. Ha úgy vezetünk be valamit, hogy „a barátom szerint", akkor a nő elméjének kritikus része kikapcsol. Érthető? Körülnézett, hogy lássa a reakciót. Ekkor vett észre engem. A hátsó sorban ültem, Grimble és Twotimer között. Elhallgatott. Éreztem perzselő tekintetét. - Testvérek, ő itt Style. Halványan elmosolyodtam. - Részt vett Mystery kurzusán, és úgy határozott, hogy azén tanítványom lesz. Így van, Style? Minden zselézett hajú fej felém fordult. Mystery belgrádi kurzusának híre eljutott az internetre, és a szemleírók nagyon dicsérték a terepmunkámat. Az emberek kíváncsiak voltak Mystery új szárnysegédjére, Ross pedig birtokolni akart. Az arca körül kígyóként tekeredő vékony fekete mikrofon fejhallgató drótot bámultam. - Valami ilyesmi - feleltem. Ez nem volt elég neki. - Ki a gurud? - kérdezte. Az ő terme volt. De az én elmém. Fogalmam sem volt, mit mondjak. Mi vel a nyomáscsökkentés legjobb módja a humor, próbáltam valami viccet kitalálni válaszul. De nem jutott eszembe egy sem. - Erről majd később beszéljünk - feleltem. Láttam, hogy nem elégedett a válaszommal. Hiszen ez nem egyszerű szeminárium. Ez kultusz. Ebédszünetben Ross félrevont. - Van kedved eljönni velem valami olasz étterembe? - kérdezte gyűrűjét forgatva. Replica darab, olyan, amilyent az egykori szuperhős Green Lantern viselt. - Nem is tudtam, hogy még mindig Mystery nagy híve vagy - mondta ebéd közben. - Azt hittem, átálltál a jó oldalra. - Nem hiszem, hogy a módszereiteket kölcsönösen kizárólagosnak kéne tekinteni. Elmondtam Mysterynek, mit csináltál a pincérnővel a California Pizza Kitchenben, és kicsit kiborult tőle. Azt hiszem, először gondolkodott el azon, hogy a Rapid nőszerzés tényleg hatékony lehet. Ross arca teljesen lila lett. - Elég! - kiáltott fel. Hipnózis szó volt, sémamegszakító. - Semmit ne mondj el neki! Nem akarom, hogy azaz alak ellopja a legjobb munkáimat, és pénzt csináljon belőlük. Ez nagyon nyugtalanító -
mondta, és erőteljesen beleszúrta a villáját a csirkehúsba. - Tudtam, hogy valami nem stimmel. Ha ennyire együttműködsz Mysteryvel, abból nekem csak bajom származik. Ha privát tanulsz tőlem, megtiltom, hogy bármilyen részletet elmondj neki. - Figyelj - próbáltam csitítani a dühös gurut. - Semmit nem mondtam el neki részletesen. Csak annyit mondtam neki, hogy nagyon jól csináltad. - Akkor jó. Csak annyit mondj neki, hogy megkörnyékeztem egy pokolian jó nőt, és néhány kérdéstől meg pár kézmozdulattól úgy, hogy hozzá sem értem, nedves lett a bugyija. Hadd jöjjön rá magától ez az arrogáns alak! Néztem, hogy orrlika kitágul, homlokán lüktet egy ér, ahogy beszélt. Nyilvánvalóan olyan fickó volt, aki korábban sok pofont kapott az élettől. Nem apja brutalitásától szenvedett, mint Mystery; Ross szülei okos, jó humorú zsidó emberek voltak. Tudom, mert néhány perccel utánam érkeztek a kurzusra, és rögtön évődni kezdtek vele. Ross a társadalomtól kapott pofonokat, ami, szülei folytonos évődésével és a magas elvárásaikkal együtt, valószínűleg súlyos következményekkel járt a pszichéjére nézve. Két fivére istenhez fordult, és beléptek a Jews for Jesus térítő szektába. Ross azonban saját vallást alapított. - Ifjú tanítványom, te bevezetést nyersz a hatalom legbelső szentélyébe - figyelmeztetett, keze fejével törölve szürke szakállát -, és az árulás nagyon sötét következményekkel jár halandó elmédre. Hallgass, tartsd meg szavadat, és kitárom előtted az ajtót. Ross szigorúsága és dühe, bár eltúlzott, de érthető volt. Tény, hogy Ross szinte teljesen egyedül építette fel a nővadász közösséget. Persze mindig volt egy csapatnyi pasi, akik nőcsábászati szaktanácsokat adtak, mint például Eric Weber, akinek Hogyan szedjünk fel lányokat című könyvéből lett a Nővadász című film Molly Ringwald és Robert Downey Jr. főszereplésével. De Ross előtt nem létezett ilyen közösség. Létrejöttének oka a véletlen szerencsés időzítés. A Rapid nőszerzéssel egy időben fejlődött az internet. Azt mondják, húszas éveiben Jeffries dühös ember volt. Kabarészínész és forgatókönyvíró akart lenni. Még mindigBruce-nak hívnak című darabját be is mutatták, de megbukott. Jeffries tehát jogász asszisztensi állásokban, magányosan, barátnőtlenül sínylődött. Mindez egy csapásra megváltozott, amikor egy könyvesbolt önsegély-könyv részlegében, mint mondja, véletlenül a kezébe akadt egy könyv. A Békából királyfi, az NLP alapműve, írta John Grinder és Richard Bandler. Aztán Ross a témában minden fellelhető könyvet elolvasott. Legkedvesebb meséinek egyike Green Lantern, aki varázsgyűrűjével valóra tudott váltani bármilyen kívánságot és képzeletet. Miután az NLP segítségével sikerült véget vetnie kényszerű cölibátusának, mert ezzel a módszerrel elcsábított egy nőt, aki állást keresett a jogi cégnél, ahol dolgozott, Ross Jeffries úgy gondolta, megtalálta ezt a gyűrűt. A hatalom és az irányítás, amely egész életében elkerülte, végre a kezében volt. Profi nővadász karrierje egy hetvenkét oldalas, saját kiadásában megjelenő könyvvel kezdődött. A cím elég jól kifejezte, hogy milyen érzelmi állapotból indult: Hogyan vigyük ágyba a nőt, aki tetszik nekünk: célirányos és piszkos módszerek randevúra és csábításra azoknak, akiknek elegük volt az ügyeletes rendes srácságból. Apróhirdetések útján árulta a könyvet, a Playboy és a Gallery hasábjain. Amikor szemináriumokat is beiktatott a repertoárjába, megkezdte az internetes marketinget. Egyik tanítványa, a legendás számítógépes hacker, Louis DePayne hamarosan létrehozta az elt.seduction.fast nevű levelezőlistát. Ebből a fórumból nőtte ki magát lassanként a NVM-ek titkos közössége. - Amikor először álltam ki ezzel az anyaggal, vadul kiröhögtek - mondta Ross. - Mindennek elmondtak, és a legrosszabb vádakkal illettek. Egy ideig tényleg nagyon dühös voltam. Bepöccentem. De a vita a ,,tényleg igaz"-ból fokozatosan átment a ,,nem kéne kipróbálni?" fázisba. Ezért van az, hogy minden guru legalább minimális lojalitással tartozik Ross Jeffriesnek. Ő fektette le az alapokat. Ezért van az is, hogy valahányszor új tanár bukkann fel, Ross igyekszik tönkretenni; néhány esetben előfordult, hogy azzal fenyegetett, az ifjú konkurens oriline csábítási információit a szülei vagy az iskolájának vezetősége elé tárja. Mysterynél is veszedelmesebbnek tekintett egy korábbi Rapid nőszerzés tanítványát, David DeAngelót. DeAngelo eredetileg Sisonpyhnek nevezte magát - a hypnosis visszafelé olvasva - és a legalsó fokról küzdötte fel magát a Rapid nőszerzés hierarchiájában. De összevesztek, valószínűleg azon, hogy Jeffries hipnózissal magába bolondította DeAngelo egyik barátnőjét. Ross szerint DeAngelo éppen azért vitte hozzá a lányt, hogy elcsábítsa. Azt mondta, nem volt ritka, hogy a tanítványok afféle áldozatként vittek neki lányokat. DeAngelo szerint Ross semmiképpen sem
kapott engedélyt, hogy megérintse a lányt. Bármi legyen is az igazság, az eredmény az lett, hogy ők ketten nem álltak szóba többé egymással, és DeAngelo létrehozott egy rivális üzletet Double Your Dating néven. Ez nem az NLP-re, nem is a hipnózis valamely más formájára, hanem az evolúciós pszichológiára és DeAngelónak a pimasz tréfásságról alkotott elméletére épül. - Tudod, azén olcsójancsi imitátorom, ez a David DeSegglyuk mostanában tartja első kurzusát L.A.ben - közölte Ross. - A pasi olyan jóképű, és olyan jó kapcsolatai vannak a nightclubokban, hogy azon csodálkozom, hogyan gondolhatják az emberek, hogy megérti a helyzetüket és a nehézségeket, amikkel a nők megkörnyékezése során szembe kell nézniük. Megjegyeztem magamban, hogy feltétlenül iratkozzak be arra a szemináriumra. - Van a nőkkel kapcsolatban egy bizonyos tévhit, amiben osztozik ez a David DeSegglyuk, Gun Bitch és Mizéria - folytatta Ross, egyre nagyobb haragra hergelve magát. - Ezek a pasik a legrosszabb nők legrosszabb tulajdonságaira fókuszálnak, és ezt afféle műtrágyaként hintik az összes nőre. Ross öreg rhythm-and-blues zenészre emlékeztetett, aki annyit plagizált, hogy senki sem bízik már benne. De ott legalább vannak a zeneszerzőket, dalszövegírókat védő lemezkiadók és szerzői jogok. A nőcsábítási technikákat nem lehet szerzői joggal védeni, nem lehet azt mondani, hogy a partnerválasztás eredeti szellemi termék. Paranoiája sajnos megalapozott volt - különösen, ha Mysteryről volt szó, az egyetlen nővadász mesterről, akinek olyan gondolatai és képességei voltak, hogy kiszoríthatta őt a piacról. A pincér eltakarította a pasta maradékát. - Azért vagyok ennyire indulatos emiatt, mert törődöm ezekkel a srácokkal - mondta Ross. - Úgy gondolom, tanítványaim 20%-a bántalmazás áldozata. Súlyos hatások érték őket. Nemcsak a nők, hanem általában az emberek, férfiak és nők részéről egyaránt. És a társadalom sok problémája abból ered, hogy mindegyikünknek ilyen erős ösztönei vannak, de olyan kultúrában élünk, ami elbátortalanít minket attól, hogy szabadon megéljük őket. Megfordult, és meglátta, hogy néhány asztallal távolabb három üzletasszony desszertet eszik. Kész volt szabadon megélni szexuális ösztönét. - Milyen a gyümölcstorta? - kiáltott oda nekik Ross. - Ó, nagyon finom - felelte az egyik nő. - Tudják - mondta nekik Ross -, az embereknek külön jelzőrendszerük van a desszertre. - Elemében volt. - A maguk jelei azt jelentik: ez cukormentes; omlós. És ez a jelzőrendszer felkészíti a testet arra, ami következik. Követi a test energiaáramlását. Sikerült felkeltenie a nők érdeklődését. - Valóban? - kérdezték. - Az energiaáramlásról tartok kurzusokat - közölte Ross. A nők kórusban adtak hangot csodálkozásuknak. Dél-Kaliforniában a nők többségének az energia szó a csokoládé illatával egyenlő. - Éppen arról beszéltünk, hogy a férfiak tényleg képesek-e megérteni a nőket. És úgy tűnik, rájöttünk. Ross egy szempillantás alatt az asztaluknál termett. Miközben beszélt, a nők teljesen elfeledkeztek a desszertjükről, és elragadtatottan bámulták. Időnként nem tudtam volna megmondani, hogy a sémája valóban kifinomult módon, tudat alatti szinten működik-e, ahogy azt állította, vagy azért, mert a társalgások nagy része olyan unalmas, hogy egyszerűen azzal, ha valami mást, valami érdekeset mondunk, az elég a figyelemfelkeltésre. - Te jó ég! - mondta az egyik nő, amikor Ross befejezte gondolatmenetét arról, milyen tulajdonságokat keresnek a nők a férfiakban. - Ezt így sosem hallottam még kimondani. Hol tanít? Szeretnék többet tudni erről. Ross begyűjtötte a nő telefonszámát, és visszajött az asztalhoz. Hozzám fordult, elmosolyodott és azt mondta: - Most már látod, ki a mester? Látod már, kinek a tanítása az igazi? Aztán hüvelykujjával megdörzsölte az állát. 4. FEJEZET Sin hülyének nézett.
- Ross nőcsábász és nagy intrikus - mondta, amikor felhívtam állomáshelyén, az Alabama állambeli Montgomeryben. Egy ott megismert lánnyal élt, aki azt szerette, ha pórázon, nyakörvvel viszi szórakozni. A hadsereg azonban sajnálatos módon nem nézte jó szemmel az efféle perverziókat, ezért Sinnek egészen Atlantáig kellett kocsival vinnie a lányt, hogy kedvére tegyen. - Rossnak különleges tervei vannak veled - figyelmeztetett. - Marketingeszköz vagy, Mystery elleni támadásra használ téged. Te vagy Mystery első és legjobb tanítványa, az egyetlen, aki rendszeresen jár nővadászatra vele. Valahányszor olyasmit kérdez tőled, hogy „hazudni fogsz-e a gurudnak" és te válaszolsz erre, megerősíted abban a feltételezésében, hogy ő a te gurud. A legkisebb dolog is, amit csak tesz, arra irányul, hogy bizonyítsa, áttértél hozzá és megtagadtad addigi vallásodat, hogy felvedd az újat, ami valóban hat. Ez az üzenete. Szóval vigyázz. Az NLP, a manipuláció és az önfejlesztés tanulásának van egy hátulütője. Tudjuk, hogy se te, sem más nem tesz semmit szándék nélkül. Minden szónak rejtett jelentése, súlya van, és minden súlynak megvan a maga speciális helye az önérdek mérlegén. Mindazonáltal, ha Ross azért is barátkozott velem, hogy Mysteryt tönkretegye, legalább annyira híres volt arról is, hogy fiatalabb diákjaival összebarátkozott, és arra késztette őket, vigyék partikra. A következő héten hívtam meg az első eseményre. Monica, a pályán küszködő, de jó kapcsolatokkal rendelkező színésznő, akinek udvaroltam, a Bellyben, a Santa Monica Boulevard egyik tapasbárjában tartotta születésnapi partiját. Úgy gondoltam, jó alkalom lenne, csupa szép ember, őket Ross nyugodtan elkápráztathatja a képességeivel. Tévedtem. Szülei házában találkoztam Ross-szal. Jellegzetes, középosztálybeli, vöröstéglás ház, Los Angeles nyugati részén. Apja nyugdíjas hátmasszőr természetgyógyász, iskolaigazgató és regényeit saját kiadásában megjelen tető író felesége mellett ült a kanapén. Láthatóan az asszony hordta a nadrágot a családban. A falon bíborszív és bronzcsillag, amit Ross apja kapott a második világháborúban, Európában teljesített szolgálataiért. - Style nagyon sikeres - közölte velük Ross. - Az én anyagommal rengeteg nőt sikerül felszednie. Még a negyvenes éveikben járó nővadász mestereknek is szükségük van a szülői megerősítésre. Egy ideig az anyjával beszéltem a fiú munkájáról. - Vannak, akik borzalmas dolognak tartják, ha a szexről és a nőkről beszél - mondta az anyja. - De nem durva és nem vulgáris. Nagyon okos fiú. - Felállt, és a könyvespolchoz ment. - Van egy kötetnyi vers, amit kilencéves korában írt. Akarsz egy kicsit beleolvasni? Az egyikben arról ír, hogy király, és trónon ül. - Nem, ezt biztosan nem akarod elolvasni - szólt közbe hirtelen Ross. - Jesszus, ez hiba volt. Menjünk. A parti borzasztó volt. Ross nem fért oda a finom, előkelő emberekhez. Az este nagy részét azzal töltötte, hogy gondolkozott, úgy flörtöljön-e, hogy fiúszeretőmnek adja ki magát, és négykézláb mászott Carmen Electra mögött, kutyát játszva, a hölgy fenekét szagolva. Amikor egy másik lánnyal beszéltem, közbeszólt, egy friss hódításával dicsekedett. Este tízkor azt mondta, fáradt, és követelte, hogy vigyem haza. - Legközelebb tovább kell maradnunk - mondtam. - Nem. Legközelebb alkalmas időben kell ideérnünk - korholt. - Sokáig fenn tudok maradni, ha időben értesülök a partiról, legalább tizenkét órával előtte, és délután szundikálhatok egy kicsit. - Nem vagy te annyira öreg. Megjegyeztem magamban, hogy Rosst többé nem szabad kúl helyre vinni. Nagyon kínos volt. Amióta elkezdtem több időt tölteni a nővadász mesterekkel, lejjebb adtam a társaságomban megjelenőkkel szembeni igényeimet. Minden régi barátom kiesett ebből a körből. Társasági életemet most egy olyan barom monopolizálta, akivel azelőtt sosem közösködtem volna. Azért voltam benne voltam a játékban, hogy ne férfiak, hanem nők legyenek többen az életemben. És bár a közösség egészében a nőkről szólt, teljesen meg voltam fosztva tőlük. Remélhetőleg ez csak a folyamat része, olyan, mint amikor a takarítás során először nagyobb rendetlenség keletkezik. Marina del Rey-i lakásukba visszafele menet Ross a riválisairól faggatott. Na persze becsmérlői sem voltak kedvesebbek vele. Nemrégiben a Mine'99 gúnynevet adták neki, amivel arra utaltak, hogy valahányszor ellopta valaki taktikáját, és a sajátjaként állította be, szerette azt állítani, hogy ezt még az 1999-es Los Angeles-i szemináriumán fejlesztette ki.
- Az az álnok áruló féreg David DeSegglyuk! - fortyogott Ross, amikor a házuk előtt kiraktam a kocsiból. - Holnap kezdődik a kurzusa, és megtudtam, hogy egyes diákjaim is előadóként vesznek részt rajta. Még csak nem is közölték velem. Nem volt szívem megmondani neki, hogy én is ott leszek. 5. FEJEZET A vonzerő nem választás kérdése Ezt a mondatot vetítette David DeAngelo a falra. A szeminárium teljesen tele volt. Több mint százötven ember egy teremben. Sokukat ismertem más szemináriumokról, köztük Extramaskot is. Túlságosan ismerős látványnak ígérkezett: ember fejmikrofonnal instruál zavarban levő férfiakat arra, hogyan mentesíthetik magukat attól, hogy éjszakánként onanizálniuk kelljen. De volt itt némi különbség. DeAngelo jóképű pasi, ahogy azt Ross Jeffries is mondta. Robert DeNiróra emlékeztetett, de a mama kedvence DeNiróra, aki soha életében nem verekedett. DeAngelo pontosan azért tűnt ki a többi guru közül, mert semmivel sem tűnt ki. Nem volt karizmatikus, sem érdekes. Nem volt meg benne a leendő kultuszvezér őrült villogása, nem volt tátongó lyuk a lelkén, amit nőkkel akart volna betölteni. Még csak azt sem állította magáról, hogy jó a játékban. Nagyon hétköznapi pasi volt. De nagyon veszélyes, mert módszeres és tudatos volt. Nyilvánvalóan hónapokig készült a szemináriumára. Nemcsak tökéletes forgatókönyvet írt, de az egészet tömegfogyasztásra is alkalmassá tette. A csábítás olyan tananyagát tárta elénk, amit bárki elé tárhatott volna úgy, hogy senkit nem bánt meg durvaságával, a nőkhöz való viszonyulásával vagy a technika agyafúrtságával, kivéve talán azzal, hogy Lew Burke Kutyaidomítás című könyvét adta meg a lányokkal való bánásmód ajánlott olvasmányaként. DeAngelo okos pasi volt, és fenyegetést jelentett Rossra. Hozzá hasonlóan a kurzus több előadója is Ross tanítványa volt korábban, köztük Rick H., Vision és az über-elvont Orion, aki arról volt híres, hogy ő volt az első NVM, aki videofilmeket árult magáról, hogyan környékez meg lányokat az utcán. Ezt a Magical Connections című videosorozatot komoly bizonyítéknak tekintik arra, hogy a hipnotikus képességekkel rendelkező lúzerek is szerezhetnek nőt. - A csábítás - olvasta DeAngelo a jegyzeteiből-, a szótár szerint „rosszra való rábírás; különösen egy nő ellenállásának legyőzése és rábírása arra,hogy törvénytelen szexuális cselekményt kövessen el, olyan eszközökkel, melyek kiiktatják aggályait.- Más szóval e szerint a csábítás trükközést, becstelenséget és az indítékok elrejtését foglalja magába. Én nem ezt tanítom. Én olyasmit tanítok, amit vonzerőnek neveznek. A vonzerő a ti személyiségetekben fejlődik ki, egészen odáig, hogy a nők mágnesként vonzódnak hozzátok és körülöttetek akarnak lenni. DeAngelo egyszer sem említette versenytársai és riválisai nevét. Ahhoz túl okos volt. Azt akarta, hogy ez az egész underground világ szalonképessé legyen, és ezt úgy tette, hogy egyáltalán nem ismerte el az underground világot. Már nem írogatott online bejegyzéseket. Alkalmazottai írták helyette ezeket, ha elérte a nagy szerelmi lángolás. Nem volt zseni vagy újító, mint Mystery és Ross. De nagyszerű marketingmunkát végzett. - Hogyan veszünk rá valakit, hogy akarjon valamit? - kérdezte, miután diákjaival gyakoroltatta, hogyan tekintsenek egymásra sanda, hátsó szándékú James Dean-nézéssel. - Hát úgy, hogy értéket tulajdonítunk neki. Megmutatjuk, hogy másoknak tetszik. Utalunk rá, hogy ritka dolog. És rávesszük, hogy dolgozzon meg érte. Szeretném, ha ebédidőben gondolkodnátok a további módszereken. Ebédidőben DeAngelóval és néhány tanítványával elmentünk hamburgerezni, és néhány dolgot megtudtam róla. Eugene, a küszködő oregoni ingatlanügynök új életet kezd San Diegóban. Magányos volt, és nagyon vágyott arra, hogy klubokban át tudja lépni a két idegent elválasztó láthatatlan sorompót. Elkezdett tippeket keresni a neten, és olyan barátokat szerzett be, akik jók voltak a nőknél. Egyik ilyen barátja Riker volt, Ross Jeffries protezsáltja, aki rászoktatta, hogy az America Online webfelületét használja nőkkel való ismerkedésre. Új játékos barátaihoz hasonlóan DeAngelo is azonnali üzenetküldő szolgáltatásokban gyakorolta a flörtölést, így kerülve el a nyilvános megszégyenülést. - Ez volt a csí - mondta. Tanítványai furcsán rajzottak körülötte, igyekeztek, hogy hallják, amit mond. - Új ötleteket tanultam, megvalósítottam őket, aztán rájöttem, hogy a nők hogyan reagálnak az AOLon. Itt tanultam meg, hogy szívatni a nőket és egyből keményen beszólni nekik nem vált ki olyan rossz
hatást, mint várnánk. Így lettem pimaszul tréfás. Elloptam a szövegeiket, incselkedtem velük, azzal vádoltam őket, hogy fel akarnak szedni, és sosem hagytam nekik békét. DeAngelo leírta új felfedezéseit és tizenöt oldalas listát tett fel Cliff levelezőlistájára, az egyik legnevesebb online nővadász hírlevélre. Az akkor formálódó nővadász közösség valósággal falta a szöveget: új guru érkezett. Cliff, a középkorú kanadai üzletember, aki nappal a listát üzemeltette, éjszaka pedig új NVM-eket toborzott a közösségbe. Cliff meggyőzte DeAngelót, hogy szánjon rá három hetet, és manifesztumából Double Your Dating címmel írjon e-könyvet. Miközben beszélgettünk, Rick H. csatlakozott hozzánk, egyike azoknak, akikkel DeAngelo barátkozott, egyben szobatársa Hollywood Hills-i lakásukon. Azt mondják, ő a legjobb, a legnagyobb NVM, aki biszexuális nőkre specializálódott. Feltűnően öltözködött, mint valami Las Vegas-i bártöltelék aranyifjú, többek között ő inspirálta Mystery pávaelméletét. Rick H. alacsony, kissé pocakos pasi volt, széles gallérú inget viselt, vörös zakóval. Szorosan a nyomában, libasorbana csábítás hat szakértője, akik bölcsességeit akarták hallani. Kettőjüket ismertem: Extramask, szeme dagadt, majdnem teljesen zárt, és Grimble, akinek kezdtek személyes kétségei lenni a Rapid nőszerzés alkalmazásával kapcsolatban. Hiába hipnotizált nőket klubokban konkrét tapogatózás céljából, a módszer egyetlen barátnőt sem eredményezett neki. Így aztán, miután Rick H. mellett töltött némi időt, Grimble pimaszul tréfássá vált. Új módszere az lett, hogy ha egy nő elhaladt mellette, kidugta a könyökét, a nő beleütközött, Grimble pedig felordított - óóóóóó -, mintha megsértette volna a nő. Amikor a nő megállt, Grimble azzal vádolta, hogy kezével illette az ő férfiúi alfelét. Arra a következtetésre jutott, hogy sokkal jobb eredményt lehet elérni egy bárban, ha az ember mulatságos, mint ha hülye. Rick odaült az asztalhoz, és kényelmesen kinyújtózkodott. Tanítványok tolongtak körülötte, ő pedig udvartartásához szólott. Azt mondta, két törvénye van a nőkkel kapcsolatban. Az első törvény: minden jótett elnyeri méltó büntetését. (A kifejezést ironikus módon éppen egy nő, Clare Boothe Luce találta ki.) A második törvény: mindig legyen jobb válaszod. Rick második törvényének egyik posztulátuma: semmilyen kérdésre ne adj egy nőnek egyenes választ. - Például, ha egy nő azt kérdezi, mi a foglalkozásod, hadd találgasson. Mondd azt, hogy öngyújtójavító vagy, esetleg lánykereskedő, netán profi ugróiskola játékos. Amikor ezt először kipróbáltam, nem ment valami jól. Egyik éjjel ötös csoportban voltunk egy szálloda előcsarnokában, és egy nő megkérdezte, mi a foglalkozásom. Azt a választ adtam neki, amit aznap éjjelre leírtam a puskámra: leánykereskedő. Amint e szavak elhagyták ajkamat, rájöttem, hogy valamit elszúrtam, ez a nő nem fogja megadni nekem a telefonszámát. A csoportban mindenki afroamerikai volt. Na ja, a rabszolgaság korának rossz emlékei. Ahogy Rick beszélt, rájöttem: azok, akik szeretik saját hangjukat hallani, jobban elboldogulnak a nőkkel, kivéve a halk szavú Dustint. Cliff, a Clifflistán ezt nagy száj-elméletnek hívta. - Miért olyan érdekes erről a szarságról beszélni? - kérdezte Rick H., a kurzusmester DeAngelót. - Azért. Mert férfiak vagyunk - felelte DeAngelo, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Na ja - mondta Rick. - Ez a természetünk.. A guruk elmentek, ott maradtam Extramaskkal. Kis dobozos almalét iszogatott. Tarkóján súlyzó alakú piercing. Ha nem lett volna bedagadva a szeme, ő lett volna a legkúlabb srác a szemináriumon. - Mi történt veled? - kérdeztem. - Randiztam azzal a holdvilágképű nővel, és megvolt életem második fektetése - közölte. - De hiába dugtunk háromszor, megint nem tudtam elmenni. Vagy a gumik szívatnak, vagy valami pszichoizé oka van, és le kell nyugodnom, vagy Mysterynek van igaza, és homokos vagyok. - De mi köze ennek a szemedhez? A nő ütött meg? - Nem. Tollal töltött párnája volt vagy valami más szarság, nem tudom, de az allergiám miatt kötőhártya-gyulladást kaptam tőle. Azt mondta, hogy kávézni jöttek össze. Ott ültek egymás mellett a kávézóban, és Extramask lefuttatta a lányon az ESP tesztet, a kockának nevezett pszichológiai játékot, és más értékdemonstráló izéket. Amikor a lány minden viccen nevetett, azokon is, amik egyáltalán nem voltak viccesek, Extramask már tudta, hogy bejön a lánynak. Kivették az Álmatlanság című filmet, elmentek a lány lakására, és összebújtak a kanapén. - Frankó merevedésem lett - mondta tényszerűen. - Tudod, olyan kőkeménység, amikor az embernek csöpp ejt foltot a gatyáján.
- Tudom, milyen az. Folytasd. - És nagyon kúl volt a helyzet, mert az egyik lába az én levedző, kőkemény farkamon volt. Határozottan érezhette a keményedést. Levetettem az ingemet, ő meg elkezdett csókolni, és a mellemen tapizni. Nagyon kúl volt. - Elhallgatott, szűk szalmaszálon keresztül kortyolt az almaléből. Aztán levettem a blúzát, és ott ült egy szál melltartóban. Éreztem a mellbimbóit. De amikor átmentünk a hálószobába, már problémám volt. - Erekciós probléma? - Nem. Az, hogy még rajta volt a melltartója. - Mi abban a probléma? Egyszerűen vedd le! - Fogalmam sincs, hogyan kell melltartót levenni. Szóval rajta hagytam. - A melltartóleszedés asszem olyasmi, amit az ember tapasztalatból tanul. - Azért van tervem. Akarod hallani? Azt tervezem, hogy elveszek egyet anyám melltartói közül, és oszlop vagy valami ilyesmi köré csatolom. Aztán bekötött szemmel megközelítem az oszlopot, mint a szembekötősdi játékban, kitapogatom a melltartót és megpróbálom leszedni. Furcsán néztem rá. Nem tudtam volna megmondani, hogy viccel vagy nem. - Halál komolyan beszélek - mondta. - Teljesen legitim tanulási módszer, és tudod, hogy működik is. - És milyen volt a szex? - Mint a múltkor. Minden képzeletet felülmúlón dugtam, talán egy félóráig is egyhuzamban. Nagyon kemény és szexi voltam. De kilövellni nem sikerült. Utálom ezt a szart. Komolyan szeretném szex közben elsütni. - Lehet, hogy túl sokat gondolsz rá. Vagy lehet, hogy érzelmileg nem vagy ráhangolódva a nőkre. - Vagy lehet, hogy azt a szoros fogást szeretem, amit maszturbálás közben csinálok - mondta a szemét dörzsölve. - Azt hiszem, furulyázott is. Láttam a fejét a farkam közelében, de nem tudtam volna megmondani, hogy szopott vagy nem. De az nagyon jó volt, mikor a golyóimat nyalogatta. Grimble jött oda hozzánk, és megveregette a vállamat. - A kurzus folytatódik - mondta. - Steve P. és Rasputin tart előadást, és biztosan nem akarod elszalasztani. Felálltam, otthagytam Extramaskot az asztalnál, az almalevével. - És tudod, hogy mit csináltam még? - kiáltott utánam, amikor már elléptem az asztaltól. Megujjaztam! Megfordultam, ránéztem. Röhöghetnékem támadt. Olyan zavartnak és gyámoltalannak tettette magát, pedig szerintem mindannyiunknál okosabb. - A hüvely belseje egyáltalán nem olyan, amilyennek képzeltem - kiáltott fel izgatottan. - Nagyon jól meg van csinálva. Hát, lehet, hogy mégiscsak tévedek. 6. FEJEZET BárDavid DeAngeio tartott szemináriumokat a pimaszul tréfás nővadászat témájában, a műfaj elvitathatatlan nehézsúlyú előadója a Zan néven ismert negyvenéves kanadai író volt. Míg olyan NVM-ek, mint Mystery azt javasolták, hogy ingerküszöb alatti technikákkal próbálkozzunk a nőknél, és ne vegyék észre rajtunk, milyen fontosak nekünk, Zan valósággal kérkedett azzal, hogy nagy nőbolond. Casanova és Zorro hagyományait követő nőcsábásznak vallotta magát, és előszeretettel öltözött e két karakternek álarcosbálokon. Az online nővadász közösségben eddig eltöltött négy éve alatt soha, egyetlenegyszer sem kért tanácsot, csak adott. MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Zan pimaszul tréfás pincérnő technikája SZERZŐ: Zan Egy dologra törekedtem, hogy bátor, sőtvakmerő legyek a nőkkel. Módszerem nagyon egyszerű. Minden, amit egy nő mond nekem, vagy tesz velem, ÉJ. Pont. Akar engem. Függetlenül attól, hogy kicsoda. És ha az ember hisz benne, ők is hinni kezdenek benne.
A nők irántiszerelmem rabszolgája vagyok. Megérzik. A nők gyengéje a nyelv és a szavak. Szerencsére nekem éppen ez az egyik erősségem. Ha hárítani próbálják a közeledésemet, úgy csinálok, mintha marslakó lennék, és fogalmam sincs, mit akarnak mondani. Sosem próbáltam védekezni vagy szabadkozni, hogy nőcsábász vagyok. Miért? Azért, mert az ilyen hírnévönmagában is vonzerő a nőkre nézve. Ez így van. Én vagyok a „másik', aki miatta pasik aggódnak, ha feleségül vesznek egy nőt. Szóval, ezzel a tudattal szeretném megosztani veletek ma a szabadalmaztatott, pimaszul tréfás pincérnő-technikámat. Ha pasik egy csoportja új és őrülten csinos pincérnővel találja magát szemben, általában a fenekét bámulják, ahogy elsétál, aztán a háta mögött beszélnek róla. De amikor visszajön az asztalukhoz, rögtön udvariasak és jó fiúk lesznek, és úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket a nő. Én azonban rögtön átmegyek pimaszul viccesbe. Igen részletes leírástfogok adni arról, hogy mit szoktam csinálni, mert azt hiszem, egyes pasik nem igazán értik a pimaszul vicces szerepjátékot. Amikor meglátom, hogy felénk közeledik, azonnal kiválasztok magamnak egy havert az asztal másik oldalán, és látszólag nagyon elmélyült beszélgetést folytatok vele. Fontos, hogy a testem ne forduljon a pincérnő felé. Amikor odalép, és megkérdezi, mit kérünk inni, pár pillanatig nem is veszek róla tudomást. Aztán felé pillantok, és azt színlelem, hogy akkor vettem csak észre. Rögtön nagy érdeklődésttanúsítok iránta, mintha új felfedezés lenne. A testére pillantok, csak annyira hosszan, hogy észrevegye, hogy bámulom, aztán megfordulok, szembe vele. Nagy mosoly, kacsintás, és máris kezdődik a játék. PINCÉRNŐ: Mit hozhatok? ZAN: (tudomást sem véve a kérdésről) Helló, még nem láttalak itt. Hogy hívnak? PINCÉRNŐ: Stephanie vagyok. És te? ZAN: Zan vagyok. Egy gintonikot kérek. (nagy mosoly) Itt már megtört a jég egy kicsit, mert bemutatkoztunk egymásnak. Azzal, hogy megmondta a nevét, implicite megadta nekem a jogot, hogy bizalmasabb legyek vele. Tehát, ha legközelebb odajön, megint mosolygok és kacsintok. ZAN: Megint te? Hát, úgy látszik, szeretsz körülöttünk sürögni. Így van? PINCÉRNŐ: (mosolyog) ZAN: (vigyorog) PINCÉRNŐ: (mosolyog) ZAN: (amikor a pincérnő elindul az asztaltól) Lefogadnám, hogy nemsokára viszontlátunk. A szemedből látom. PINCÉRNŐ: (mosolyog) Persze. Nem tudok ellenállni a kísértésnek. Ekkor már megalapoztam egy pimaszul vicces témát, hogy a lány velünk akar lenni, ezértjön vissza folyton az asztalunkhoz. Persze vissza kell járnia az asztalunkhoz, mertőa pincér. És amikorvisszajön, rámosolygok, és a szemben ülő haverra ott, a nő előtt sokat mondó pillantástvetek, mintha azt mondanám: „ez a nő nagyon rendben van". Egész idő alatt igyekszem úgy tenni, mintha már régóta ismerném. Ez olyanfokú bizalmasságotteremt, amelyet általában csak több randevú után lehet kiépíteni. Ezért aztán kis idő múlva valami ilyesmit mondok: PINCÉRNŐ: Hozhatok még valami italt? ZAN: (mosoly, kacsintás) Tudod mit? Veszettül csinos vagy. Azt hiszem, felhívlak. PINCÉRNŐ: Gondolod? Nem is tudod a számomat. ZAN: Hát, ez igaz! Oké. Mondd, máris jegyzetelem. PINCÉRNŐ: (mosolyogva) Nem jó ötlet. Van barátom. ZAN: (írást tettetve.) Hű, egy kicsit lassabban. Nem értettem a számot. Ismételd meg, kérlek. Mi is volt? 555... PINCÉRNŐ: (nevet, forgatja a szemét) E párbeszéd abszurditása abban rejlik, hogy nem fogja megadni nekem a telefonszámát a barátaim hordája előtt. Egyetlen lány sem tenne ilyent. De még nem a telefonszám acél.
Most már kapcsolatban vagyunk társalgási szinten. És elég emlékezetessé tettem magamat, hogy másnap este, amikor megint odamegyünk, felismerjen. Akkor már odamehetek hozzá, átfoghatom a vállát, és folytathatom a szokásos „remek barátnőm lennél" szöveggel. És mivel minden félig viccesen van mondva, nem tudja, hogy tényleg ráhajtok-e, vagy csak bolondozok. Szóval, amikor másodszor megyek abba az étterembe: PINCÉRNŐ: (nevetve) Ó, ne! Már megint te! ZAN: Stephanie, drágaságom! Na haragudj, hogy nem hívtalak vissza tegnap este. Tudod, hogyvan ez, nagyon elfoglalt pasi vagyok PINCÉRNŐ: (veszi a lapot) Hát, szörnyen megsértődtem. Erre az egész asztal nevetésben tör ki, a pincérnő is velünk nevet. És ez a hangulat egész este kitart. Később: ZAN: Tudod mit, Stephanie? Szörnyű egy barátnő vagy. Arra sem emlékszem, mikor szexeltünk utoljára. Ennyi volt. Szakítok veled. ZAN: (egy másik pincérnőre mutat) Ő lesz az új barátnőm. PINCÉRNŐ: (nevet) ZAN: (a telefonnal játszik) Leminősítelek első háremhölgyből tizedikké. PINCÉRNŐ: (nevet) Jaj, ne, kérlek. Bármit megteszek, hogy kibéküljünk. Még később: ZAN: (int a pincérnőnek, hogyjöjjön oda, és saját térdére mutat) Stephanie, ülj le. Esti mesét mondok. (mosoly, kacsintás) Évek óta használom ezt a végszót. Aranyat ér. Lehetnek köztetek, akik azt gondolják: „Oké, és aztán? Hogyan lehet továbblépni a pimaszul vicces figuráról komolyabb, romantikus, szextémára?" Pedig ez tulajdonképpen egyszerű. Egy ponton egyszerűen félrevonom, és diszkréten, négyszemközt beszélek vele. Fontos, hogy vetkőztető tekintettel nézzünk rá. ZAN: (már nem pimaszul viccesen) Stephanie, szeretnéd, ha felhívnálak? PINCÉRNŐ: Tudod, hogy van barátom. ZAN: Nem ezt kérdeztem. Szeretnéd, ha felhívnálak? PINCÉRNŐ: Csábító ajánlat, nem is tudom... ZAN: Szökj el velem, te lány. Közelebb viszlek a Parnasszus csúcsához, mint amennyire valaha voltál. (satöbbi, satöbbi) Minden, amit a fentiekben olvastatok, valóban megtörtént, múlt csütörtökön és pénteken köztem és egy Stephanie nevű pincérnő között. Könnyen lehet, hogy hosszú idő óta ő a legjobb nő a láthatáron. Az esküdtszék ebben az ügyben még nem hozott ítéletet, de nincsenek illúziói a szándékaimat illetően. A barátaimat kedves pasiknaktekinti, de velem más a helyzet. Tudja, hogyvelem bármiféle kapcsolat a kezdetektől szenvedélyes. És most választhat, hogy elfogadja vagy elutasítja. Az az igazság, hogy könnyen el is utasíthatja a próbálkozásaimat. De nem számít. Egyhamar nem felejt el, az biztos. És tuti, hogy a többi pincérnő is tudomást szerzett mindenről, amit neki mondtam. És ez nagyon jó, mert szinte ugyanígy mondtam ugyanazt minden pincérnőnek abban az étteremben. És ezt így is folytatom, mégpedig nyíltan, Stephanie előtt. A hálózati hatás a társasági bizonyíték. Amikor belépsz, tied a terem. Magadhoz inted a pincérnőket, az arcodra mutatsz, és azt mondod: „Hé, kislány,hol az édesítőm?" Senki sem sértődik meg, mert mindenki ugyanazt a bánásmódot kapja. A szóban forgó étteremben négy pincérnő van, akik már eljöttek a lakásomra, három kevésbé vonzó pincérnő, aki el akar jönni a lakásomra, és sokan mások, akiken még dolgozom. KözéjüktartozikStephanie is. Éstuti, hogy tudják egymásról, nálam jártak. Dejól is van ez így. - Zan 7. FEJEZET
A kurzus fénypontja az volt, hogy megjelent két ember, akik bevezethettek a hőn áhított belső játékba, sőt többet is várhattam tőlük: Steve P. és Rasputin. Amióta csak tagja vagyok, a csábítási közösség suttogva mesélt róluk: igazi mesterek, a nők futnak utánuk, nem is foglalkoznak pasikkal. Amikor felmentek az emelvényre, első dolguk volt, hogy mindenkit hipnotizáltak a teremben. Egyszerre beszéltek, különböző történeteket meséltek - az egyik a tudatos, a másik a tudat alatti gondolkodási folyamatokat foglalta le. Amikor felébredtünk a hipnózisból, fogalmunk sem volt, milyen történeteket ültettek a fejünkbe. Csak annyit tudtunk, hogy ők a legmagabiztosabb szónokok, akiket valaha láttunk. A szenvedély és karizma, ami DeAngelóból hiányzott, bennük halmozottan megvolt. Bőrövével és Indiana Jones kalapjával Steve P. egyszerre nézett ki a Hell's Angels motoros banda tagjának és indián sámánnak. Rasputin sztriptízbártöltelék volt, csapott pofaszakállas alak, úgy nézett ki, mint valami szteroiddal felturbózott rozsomák. Könyvesboltban ismerkedtek meg úgy, hogy ugyanazért az NLP-könyvért nyúltak. Most párban dolgoztak, és a világ leghatékonyabb hipnotizőrei közé tartoztak. Nőcsábítási tanácsuk egyszerű volt: „Abban legyetek szakértők, hogyan érzi jól magát az ember." A vége felé Steve P. felvázolta módszerét, hogyan tudja rávenni a nőket, hogy fizessenek a vele való szexért. Több száz és több ezer dollár közötti összegért tanította a nőket, hogyan legyen orgazmusuk egyetlen akusztikus parancsra; tanította a mélytorok technika öt, általa kifejlesztett változatát; és ami a legfantasztikusabb, azt állította, hogy hipnotikus módszerrel mellnagyobbítást tud elérni, és azt mondta, hogy ezzel egy nő melle akár kétkosárnyit is nőhet. Rasputin erőssége az általa hipnotikus szexuális technikának nevezett jelenség volt. Azt mondta, a nőknek a szexet kiváltságnak, nem pedig a férfiaknak tett szívességnek kell tekinteniük. - Ha egy nő oboázni akar rajtam - fejtette ki -, azt mondom neki: „Szigorúan csak három beszopást engedélyezek. És csak akkor térdelj le elém, ha ez neked örömöt okoz." - Mellkasa úgy kidomborodott, mint egy Volkswagen motorházteteje. - Utána azt mondom neki: „Jó érzés volt? Legközelebb öt beszopást engedélyezek. - Mi van akkor, ha az ember attól fél, hogy a nő rájön, manipulálják? - kérdezte egy üzletember az első sorból. Úgy nézett ki, mint Clark Kent miniatűrben. - Olyan, hogy félelem, márpedig nincsen -felelte Rasputin. - Tudod, hogy lehet a félelmet legyőzni? nézett a kérdésfeltevőre úgy, mintha birkózó lenne, és éppen egy összecsukható széket készülne ripityára törni. - Egy hónapig ne zuhanyozz, ne borotválkozz, míg csatornaszagod nem lesz. Aztán két hétig járj női ruhában, kapus maszkban, aminek az elejére műfarkat applikálsz. Én is ezt tettem. Ha ezt végigcsinálod, soha többé nem tartasz a nyilvános megaláztatástól. - Az embernek a saját valóságában kell élnie - szólt közbe Steve. - Volt egy barátnőm, aki egyszer azt mondta nekem, hogy eléggé kövér vagyok. Mire én: „hát, ha így gondolod, nem kell megpaskolnod a Buddha-hasamat, és nem ülhetsz a jáderudamba" - mondta, azzal elhallgatott, ám hirtelen eszébe jutott még valami: - De ezt olyan kellemes, kúróhangon mondtam, a spirituális kúrás hangján. Az előadás után DeAngelo bemutatott a párosnak. Fejem teteje Rasputin Volkswagenéhez ért. - Szeretnék többet tudni arról, amit csinál - mondtam. - Ideges vagy - mondta Rasputin. - Hát, mi tagadás, maguk ketten egy kissé félelmetesek. - Hadd szabadítsalak meg ettől az idegességtől - ajánlotta fel Steve. - Mondd el a telefonszámodat visszafelé. Belekezdtem. - Öt ... négy... kilenc ... hat. Steve csettintett. - Oké, most vegyél mély levegőt, és jó hangosan, határozottan mondd - rendelkezett. Miközben ezt tettem, Steve a köldököm elől indulva felfele húzta az ujját. - Tűnj el! - parancsolta. - Érezd, hogy eltűnik az érzés, mint szeles napon a füstkarika. Nézz körül a testedben és próbáld kitalálni, hol volt. Figyeld meg, hogy most már másfajta vibrálás van ott. Rendben. Nyisd ki a szemed. Nagyon erősen próbáld visszaidézni. Látod? Nem látod. Na látod. Nem tudtam, hogy működik-e a dolog vagy sem, de szédültem. Az biztos, hogy elmémet és testemet egyperces utazásra vitte. Egy lépést visszalépett, arcomat pásztázta, mintha naplót olvasna. - Egy Phoenix nevű srác kétezer dollárt ajánlott, ha három napig jöhet velem mindenhova, ahova megyek- mondta Steve P. - Nemet mondtam neki, mert a rabszolgáivá akarja tenni a nőket. Belőled
azt nézem ki, hogy törődni akarsz a nőkkel: neked nem az a fő célod, hogy lyukba dugogasd a húslécedet. Te olyan felfedezőfajta vagy, kíváncsi. Hirtelen lármát hallottunk a hátunk mögül. Két lány és az anyjuk elkövették azt a hibát, hogy végigsétáltak a nővadász mesterekkel zsúfolt szállodai előcsarnokon. A keselyűk lecsaptak a zsákmányra. Orion, az űberhülye az egyik lány tenyeréből olvasott; Rick H. közölte az anyával, hogy ő Orion menedzsere; Grimble a másik lányra hajtott; és a reménybeli NVMek ott nyüzsögtek körülöttük, mindenki látni akarta, hogyan dolgoznak a mesterek. - Figyelj - mondta sietve Steve P. - Itt a névjegyem. Hívj fel, ha ilyen beavatottaknak való szarságokat akarsz tanulni. - Örömmel. - De ez szigorúan titkos - figyelmeztetett. - Ha beavatunk, nem adhatod tovább ezeket a technikákat senki másnak. Nagyon hatásosak, és nem megfelelő kezekben tönkrecsinálhatják a nőt. - Értettem. Rózsát hajtogatott egy darab papírból, aztán elindult a felfordulás irányába. Azt a lányt környékezte meg, akit Grimble fűzött éppen. Kérte, hogy szagolja meg a virágot, és a lány harminc másodpercen belül Steve karjába ájult. Beavatottaknak való szarság. És ilyesmit fogok tanulni. 8. FEJEZET Így kezdődött oktatásom legbizarrabb szakasza. Minden hétvégén két órát autóztam San Diegóba és Steve P. apró, nyomorúságos lakásába, ahol két fiát nevelte. Ugyanúgy beszélt velük, mint a tanítványaival - szenvedélyes obszcenitással. Tizenhárom éves fia máris jobb hipnotizőr volt, mint amilyen belőlem valaha lesz. Délutánonként Steve meg én elmentünk Rasputinhoz. Székbe ültettek, és megkérdezték, mit akarok tanulni. Listát készítettem: el akarom hitetni a nőkkel, hogy vonzó vagyok; a magam valóságában élni; nem aggódni afelől, mit gondolnak rólam az emberek; erőt, önbizalmat, titokzatosságot és mély értelmet sugallva mozogni és beszélni; legyőzni a szexuális elutasítástól való félelmemet; és persze az érdemesség látszatát kelteni, amit Rasputin úgy határozott meg: hinni abban, hogy a legjobbat érdemeljük, ami csak a világon van. Könnyű volt memorizálni a sémákat, de a belső játék elsajátítása egyáltalán nem volt egyszerű, annyi évig tartó rossz szokások és tanult minták után. Ezeknek a pasiknak azonban megvoltak a módszereik, hogy rendbe tegyenek, még Mystery miami kurzusa előtt. - Úgy átalakítunk, hogy nem leszel elégedett, ha valami nő szopogatja a farkadat - közölte Steve. Kiváltság lesz neki, hogy a mester nektárjából kortyoljon. Minden ilyen ülés alkalmával Rasputin bonyolult metaforikus történeteket mondott az egyik fülembe, a másiknál pedig Steve P. adott parancsokat a tudatalattimnak. Nyitott hurkokat (befejezetlen metaforákat és történeteket) hagytak, amit egy héttel később varrtak el. Specifikus pszichológiai reakciókat kiváltó zenéket játszottak. Olyan mély transzba juttattak, hogy órák teltek el egy szemvillanás alatt. Utána visszamentünk Steve házába, és az NLP-könyveit olvasgattam, miközben ő szeretetteljesen üvöltözött a gyerekeivel. Van egy elméletem, miszerint a természetes tehetség pasik többsége, mint Dustin, nagyon fiatalon veszti el a szüzességét, ezért sosem éreznek sürge tést, kíváncsiságot és megalázottságot nők közelében kritikus kamaszéveikben. Azok azonban, akiknek módszeresen kell tanulniuk a nők megkörnyékezését (mint nekem és a közösség legtöbb tanítványának) általában barátnő és randevú nélkül szenvedik végig a középiskolás éveket. Ezért éveket vagyunk kénytelenek eltölteni úgy, hogy félünk és elidegenedünk a nőktől, éppen a nőktől, pedig csak nekik van hatalmukban felszabadítani minket a fiatal életünket megbélyegző szégyentől: a szüzességtől. Steve is beillett a természetes tehetségekről alkotott elméletembe. Első elemistaként avatták be a szexbe, amikor egy idősebb lány be akarta kapni a farkát; Steve erre azzal reagált, hogy kővel dobálta a lányt, aki azonban meggyőzte, és ezen élmény hatására Steve egész életében rajongott az orális szexért. Elmondta, hogy tizenhét éves korában az egyik unokatestvére felkérte, hogy konyhai
kisegítőként dolgozzon egy katolikus leányískola konyhájában. Miután az egyik lányt orálisan kielégítette, hamar elterjedt a híre, és ő lett az iskola szexuális beszállítója. Amellett, hogy gyönyört szolgáltatott a lányoknak, bűntudatot is plántált beléjük. És miután túl sok gyónásban szerepelt a konyhafiú, Steve-et kirúgták. Egy ideig egy motoros bandával lógott, de hamar otthagyta őket, miután egyiküket véletlenségből tökön lőtte. Ekkor a szexualitás és a spiritualitás egyedi elegyének szentelte életét. Nyers beszéde ellenére szíve mélyén jó ember volt. A többi guruval ellentétben, akikkel találkoztam, Steve-ben megbíztam. Miután esténként a gyerekei aludni mentek, bennfentes mágiát tanított nekem; sámánoktól tanulta, akiknek a nevét, megesküdött, soha nem ejti ki. Az első hétvégén, amit nála töltöttem, bemutatta a lélekbámulás nevű jelenséget, amikor jobb szemünkkel mélyen egy nő jobb szemébe nézünk, és együtt lélegzünk vele. - Amint ezt sikerül megtenni vele, nagyon erősen fog kötődni hozzád - figyelmeztetett. A figyelmeztetései gyakran több időt vettek igénybe, mint a tanítás maga. - Ha ezt csinálod, anamchara leszel, ami gael nyelven azt jelenti, a lélek barátja. Lelki barát. Rokonlélek. A következő hétvégén a ménage-á-trois menedzsmentről tanultam, és arról, hogyan kell beidomítani egy nőt, hogy egy másik nő punciját nyalogassa. A módszer: aszalt nektarint kell a szájába tenni, és azt rágogatni szex közben. Az ezt követő hétvégén azt mutatta meg, hogyan kell kézzel csít dobni egy nő hasába. A következő hétvégén megtanította, hogyan kell visszafojtani és ciklikusan kibocsátani az orgazmikus energiát, hogy egy nőből az egyik elfojtott orgazmus a másik után törjön ki, míg - Steve P. szóhasználatával - a nő nem remeg úgy, mint a barackmagot szaró kutya. Végül megosztotta velem azt, amit legnagyobb képességének tartott: bármilyen nőt szóval és érintéssel olyan erős orgazmushoz juttatni, hogy csak úgy zuhogjon, mint a Niagara-vízesés. Ez a játék egészen új szintje volt. Szupererőt adott nekem. Megcsapott a tanulás forgószele. Benne voltam. Nem hívtam a barátaimat. Alig beszéltem a családommal. Nem vállaltam semmilyen írásbeli feladatot, amivel megkínáltak. Alternatív valóságban éltem. - Mondtam Rasputinnak, hogy az összes nővadász közül leginkább téged szeretnélek felkérni, hogy legyél a trénerünk - közölte Steve egyik éjszaka. Ez olyan ajánlat volt, amit vissza kellett utasítanom. A csábítás világa olyan, mint egy palota, amelynek minden ajtaja nyitva van. Függetlenül attól, mennyire csábító a benti kincs, ha az egyik ajtón belépünk, a többi bezáródik előttünk. 9. FEJEZET Egyik vasárnap este arra mentem haza San Diegóból, hogy üzenet várt a rögzítőmön Clifftől. Azt mondta, hogy a városban van és szeretne találkozni velem, hogy megismerjem a legújabb NVMfelfedezését, egy építőmunkásból lett motorost, aki David X-nek nevezi magát. Cliff a kezdetektől tagja volt a közösségnek. Negyvenes éveiben járt, és legalább olyan konzervatív, mint amilyen kedves pasi volt. Bár a hagyományos értelemben jóképű volt, egyben a nyárspolgár megtestesülése. Olyan volt, mintha egy 1950-es évekbeli családi vígjátékból lépett volna ki. Azt mondta, van a lakásában egy kis szoba, ahol több mint ezer nővadászati szakkönyvet tart. Van néhány példánya a Pick Up Times című, a hetvenes években megjelent rövid életű nővadász folyóiratból is, valamint Eric Weber klasszikusa, a Hogyan szedjünk fel lányokat eredeti, első kiadású kötete; és olyan nőgyűlölő témájú zavaros munkák, mint A csábítás akkor kezdődik, amikor a nő nemet mond. David X a közé a fél tucat NVM közé tartozott, akiket Cliff az évek során felfedezett, és 1999-ben indított listáján promotált. A felfedezés azt követően történt, hogy Ross kritizálta a Rapid nőszerzés levelezőlistán, mert David X egy olyan technikáról értekezett, aminek nem volt köze az NLP-hez. Minden NVM-nek volt specialitása. David X specialitása a hárem menedzsment, ami nem más, mint sok női kapcsolatot fenntartani egyszerre, szimultán, anélkül hogy hazudnánk nekik. Amikor beléptünk a félhomályos étterembe, meg voltam döbbenve a látványtól. David X talán a lehető legrondább NVM volt, akit valaha megismertem. Mellette Ross Jeffries úgy nézett ki, mint egy Calvin Klein fehérneműmodell. David X hatalmas termetű ember volt, kopaszodó, varangyszerű, arca bibircsókos, hangja olyan, mintha már százezer doboz cigarettát szívott volna el.
Az ebéd vele olyan volt, mint a többi hasonló ebéd. Kivéve, hogy mindig mások voltak a szabályok. Az ő szabályai: I. Kit érdekel, mit gondol a nő? II. Te vagy a legfontosabb személy ebben a kapcsolatban. Filozófiája az volt, hogy egy nőnek sosem szabad hazudni. Arra volt büszke, hogy a nőket úgy vitte ágyba, hogy saját szavaik csapdájába ejtette őket. Például egyszer, amikor egy bárban ismert meg egy lányt, rávette, mondja ki magáról, hogy spontán személyiség és nála nincsenek szabályok; aztán, amikor a nó vonakodott elmenni vele a bárból, azt mondta: - Azt hittem, spontán személyiség vagy és nálad nincsenek szabályok. Azt hittem, megteszed, amit akarsz. Úgy terpeszkedett el a széken, mint egy darab olvadó svájci sajt és közölte: - Csak azt szoktam hazudni, hogy „nem megyek el a szádban" és „csak dörzsölöm, nem nyomom be a fenekedbe". Filozófiája közvetlen kapcsolatban volt azzal, amit Mysterytől tanultam, és ezt közölte is, még vacsora közben. Cliff nagy pofa-elméletének élő példája volt, igazi természetes alfahím. Érdekes vacsora volt, és sokat tanultam a játék apró részleteiről, amiket számtalanszor alkalmazok majd. Mire a villásreggelinek vége volt, egy dolgot biztosan tudtam: nem kell több guruval találkoznom. Rendelkezésemre állt minden információ, hogy a világ legnagyobb nővadász mestere legyek. Több száz megnyitást, sémát, rutint, pimaszul tréfás megjegyzést, értékmegmutatási módozatokat és rendkívül hatásos szexuális technikákat ismertem. És hipnózissal elmentem a Valhallába meg vissza. Nem szükséges semmi mást tanulnom, hacsak nem a magam szórakozására és kíváncsiságából tanulok. Csak az kellett, hogy a terepen legyek, azonnal, ráhangolódjak az akadálypontokra és túllépjek rajtuk. Készen álltam Miamira és a kurzusra. Cliff hazavitt kocsival. Útközben megfogadtam: legközelebb guruval nem tanítványként, hanem egyenrangú félként találkozom.
NEM FAIR CAFATOKRA TÉPNI EGY NŐT, HA EGÉSZSÉGÉT ÉS BUJASÁGÁT FENYEGETŐNEK ÉRZED. JENNY HOLZER 1. FEJEZET Miközben Mysteryvel a világot jártuk és kurzusokat tartottunk, és találkoztunk az összes játékossal, a nővadász közösség több lett, mint egy halmaznyi anonim írás a monitoron. Igazi, hús-vér család lett. Maddash már nem pusztán hét begépelt betű, hanem kedves, tréfás, Jeremy Pivenszerű üzletember Chicagóból; Stripped modell alkatú, remek könyvkiadói szerkesztő Amsterdamból; Nightlight9 szeretetre méltó tökfej, a Microsoft alkalmazottja. Idővel a levelezőlistára írogatók és a tasztatúra-virtuózok kikoptak, így a szupersztárok méltó helyükre kerültek. És a szupersztár Mystery volt és én, mert kurzust tartottunk: Miamiban, Los Angelesben, New Yorkban, Torontóban, Montrealban, San Franciscóban és Chicagóban. Minden kurzus után jobbak, erősebbek, motiváltabbak lettünk. Az összes guru, akivel addig találkoztam, a szemináriumi terem biztonságában tanított. Sosem kellett városról városra terepen, éjszakáról éjszakára, egyik nő után a másikon bizonyítaniuk tudásukat. Valahányszor elhagytuk a várost, akadt egy tanítvány, ha nem volt már eleve, aki megszervezte a csoportot, akik készek voltak gyakorolni újonnan megszerzett tudásukat. Szerető tanítványaink száma a szájreklám révén megkétszereződött, megháromszorozódott, megnégyszereződött. És ezek a fickók mind valósággal bálványozták a Mystery és Style kettőst: olyan életet éltünk, amilyenre ők vágytak, vagy legalábbis így gondolták.
Minden kurzussal több online beszámolót kaptunk, dicsérték újonnan szerzett tudásomat. Minden helyszíni jelentés, amit írtam, valóságos e-mailáradatot indított meg, rengetegen akartak a szárnysegédem lenni. A noteszemben a nővadászok száma kezdte felülmúlni a lányok számát, akiket megismertem. Ha csörgött a telefonom, többnyire férfihang szólt bele, és Style-t kereste. És mivel nem tudott meglenni tanács nélkül, olyanokat kérdezett, hogy „Ha egy lányt hívok, a saját számom kijelzését bekapcsoljam vagy letiltsam?" vagy: „Hármas csoportba léptem, és az akadály megkedvelt, és megadta a telefonszámát. Van még esélyem a célszemélynél?" A játék felemésztette a régi életemet. De megérte, mert része volt a folyamatnak, hogy azzá a klubozó pasivá legyek, akit mindig irigyeltem, aki egy sötét sarokban dugja a lányt, akit aznap este ismert meg. Dustin. Mielőtt felfedeztem a közösséget, csak egyszer jöttem össze egy lánnyal, akit klubban ismertem meg, akkor, amikor először mentem Los Angelesbe. De csókolózás közben elhúzódott, és azt mondta: „Mindenkinek azt kell hinnie, hogy producer vagy valami ilyesmi vagy." Azért, mert túl jó nő volt, hogy egy hozzám hasonló pancserrel mutatkozzon. De most, ha belépek egy klubba, érzem az erőt, és azon gondolkodom, melyik nő dugja le a nyelvét a torkomon fél órán belül. Mert a rengeteg önfejlesztési könyv ellenére, amiket figyelmesen elolvastam, még mindig nem voltam túl a sekélyes, jóváhagyás-kuncsorgáson. Egyikünk sem. Azért voltunk a játékban. A szex nem arról szól, hogy dugjunk, hanem arról, hogy elfogadnak. Mystery ugyanakkor utazásaink során átalakuláson ment át. A pávastratégia radikálisan új formáját fejlesztette ki. Már nem volt elég csak egy olyan ruhadarabot vagy kiegészítőt viselni, amely felkelti a másik nem figyelmét. Most már minden, ami csak rajta volt, igen feltűnő volt, amitől Mystery amolyan mobil mutatványos bódénak látszott. Eszköztárába felvett testhez tapadó fekete PVCnadrágot, futurisztikus motorosszemüveget, plasztiktüskés hátizsákot, hálós anyagból készült inget, fekete szemkihúzó ceruzát, fehér szemhéjpúdert és hét, azaz hét karórát. Minden tekintet felé fordult, amikor megjelent az utcán. Nem volt szüksége megnyitásokra. A nők nyitották meg őt. A lányok több háztömbnyire követték. Volt, aki megfogta a fenekét. Egy idősebb nő tökön is kapta. Csak annyit kellett tennie, ha egyáltalán érdekelte a dolog, hogy előad néhány bűvésztrükköt, ami mintha igazolta volna fura kinézetét. Új megjelenése egyben remek lakmuszteszt volt nőkre igazítva. Elriasztotta azokat a lányokat, akik nem érdekelték, és vonzotta azokat, akiket kedvelt. -A botrányos klublányoknak öltözködök, a belevaló, forró vérű lányoknak, akiket különben nem kapnék meg - magyarázta egyik este, amikor nehezményeztem, hogy úgy néz ki, mint egy bohóc. - Ha te groupie-t játszol, akkor én leszek a rocksztár. Mystery egyfolytában arra biztatott, hogy olyan különcül öltözködjek, mint ő. Bár egyik délután arra vetemedtem, hogy az egyik montreali fehérneműboltban vettem egy lila szőrmetrikót, nem bírtam volna az állandó figyelmet. Ráadásul elég jól voltam anélkül is. Hírnevemet nagyrészt a miami kurzus alapozta meg, ahol harminc perc alatt a gyakorlatban is alkalmaztam a szemináriumot megelőző hat hétben szerzett hipnózis-, tréning- és guruhajszolási tapasztalataimat. Olyan éjszaka volt, amely bekerül a közösség történetének évkönyveibe. Nem birkózáshoz, hanem baletthez hasonlító csábítás volt: formám tökéletes szemléltető példája. Ezen az éjszakán diplomáztam, lettem KGP-ből NVM-mé. 2. FEJEZET Tökéletes nővadászat volt. Amikor besétáltak a Miami Crobar VIP részlegébe, mindenki felfigyelt rájuk. Mindketten platinaszőkék, szépen lebarnult műmellűek, egyforma ruhában, szűk fehér topban, szűk fehér nadrágban. Lehetetlen volt nem észrevenni őket. Az NVM-ek az ilyeneket hívják tökéletes 10-esnek, és úgy voltak öltözve, hogy attól minden férfi bevadul. Ez a déli part, ahol magas a tesztoszteronszint, és a párosnak egész éjjel oda-odafütyültek és odakiabáltak. Úgy tűnt, a lányok élvezik a figyelmet, legalább annyira, amennyire élvezték leszerelni a tetszésüket kifejező férfiakat.
Tudtam, mit kell tenni; azt, amit senki más nem tesz. A nővadász mester mindig kivétel a szabály alól. El kellett nyomnom minden evolúciós ösztönt magamban, egyáltalán nem volt szabad rájuk figyelnem. Velem volt Mystery és két tanítványunk, Outbreak és Szerelemmatador. A többi tanítvány az alsó szinten, a tánctér szélén próbálkozott a nővadászattal. Outbreak ment oda hozzájuk először, a platinaszőke ikrek ruháját dicsérte. Úgy söpörték le, mint valami szúnyogot. Aztán a Szerelemmatador közelítette meg őket, a Maury Povich-megnyitással. Ő is megégette magát. Rajtam volt a sor. Minden önbizalmamra és önbecsülésemre szükség volt, amit Steve P. és Rasputin belém hipnotizált. Ha a legkisebb gyengeséget vagy kétséget mutatom, élve felfalnak. - Az a magasabbik nem 10-es - hajolt oda hozzám Mystery suttogva. - Az már 11-es. Ez igazi hardcore negelés lesz. A lányok besétáltak a bárba. Fekete tütüs transzvesztitával elegyedtek szóba. Én is bementem, egy pillantást sem vetve rájuk, és úgy köszöntem a transzvesztitának, mintha ismerném. Megkérdeztem, hogy a klubban dolgozik-e, mire azt mondta, hogy nem. Nem igazán számított, mit mondok neki: csak arról szólt a dolog, hogy pozícióba manőverezzem magamat, és felcukkoljam a két lányt. Most, hogy hatótávolságon belül voltam, ideje volt bevetni a neg taktikát. - Az a lány a te stílusodat majmolja - mondtam a 10-esnek, az alacsonyabbiknak. - Nézz csak rá mutattam a másik fehér ruhás platinaszőkére. - Csak a frizurája ugyanolyan - felelte a 10-es fölényesen. - Nem, nem. Nézd csak, a ruhája is - erősködtem. - Majdnem ugyanolyan. Végignéztek rajtam, és tudtam, hogy eljött a most vagy soha pillanat. Ha nem tudok előállni valamivel, amiből jól lehet folytatni a dolgot, elvesztem az érdeklődésüket és ezzel a reputációmat is. Elkönyvelnek elszállt sarlatánnak. Ezért aztán folytattam a negelést. - Tudjátok, úgy néztek ki, mint két furcsa kis hópehely. Bizarr, titokzatos megjegyzés volt, de sikerült fenntartanom a figyelmüket. Éreztem, és a szívem kezdett gyorsabban verni. Azzal folytattam, amiről mindvégig tudtam, hogy az én igazi megnyitásom. - Kérdezem kell valamit tőletek. A hajatok igazi? A 10-es megdöbbent, aztán sikerült összeszednie magát. - Igen - felelte. - Hozzányúlhatsz. Óvatosan meghúztam. - Hé, hiszen ez megmozdult. Nem igazi. - Húzd erősebben. Engedelmeskedtem. Olyan keményen meghúztam, hogy a nyaka megrándult tőle. - Oké - mondtam. - Hiszek neked. És a barátnődé? A 11-es arca elvörösödött. A bárpult fölé hajolt és szigorúan a szemembe nézett. - Ez tényleg nagyon durva. Mi van akkor, ha teljesen kopasz vagyok? Az érzéseket sérthetne. Ez udvariatlanság. Mit szólnál, ha valaki ugyanezt mondaná neked? A nővadászat tétre megy, és ha nyerni akarsz, keményen kell játszani. Eddig csak annyit tettem, hogy felkeltettem a figyelmüket és érzelmi reakciót váltottam ki. Persze ez negatív volt, de most legalább már kapcsolatba kerültünk. Ha ellenkező előjelűre tudnám változtatni most haragként jelent kező érzelmeit, akkor benn lennék. Szerencsére éppen a tanítványaimnak akartam demonstrálni a nővadászat fortélyait, és divatos fekete paróka volt rajtam, meg mű ajakpiercing, hogy igazoljam a tételt, a megjelenés egyáltalán nem számít. Az egész egy játék. Én is a bárpultra hajoltam, és alaposan végigmértem a 11-est. - Hát, ami azt illeti, rajtam paróka van, és alatta tök kopasz vagyok. Elhallgattam, tátott szájjal bámult. Nem tudta, hogyan reagáljon. Ez volt a megfelelő pillanat, hogy befűzzem. - Mondok még valamit. Teljesen mindegy, hogy kopaszon mászkálok, ebben a parókában, vagy egy másik idétlen hosszú fürtösben, semmit nem változtat azon, hogyan viszonyulnak hozzám az emberek. Minden a hozzáálláson múlik. Nem igaz? Akármit mondok nővadászat közben, mindenben van valami hátsó gondolat. Tudomására kellett hoznom, hogy a jelenlévő minden más pasival ellentétben, én nem vagyok és nem is leszek elszállva a megjelenésétől. A szépség számomra most lúzerteszt: kiiktatja azokat, akik leblokkolnak tőle.
- Los Angelesben élek - folytattam. - Idejönnek az ország legjobb női szerencsét próbálni. Errefelé körülnézel egy klubban, és mindenki csinos, mindenki szép, mindenki jóképű. Ettől ez a VIP terem olyan, mint egy kocsma. Ezt a szöveget tanultam, Ross Jeffriestől, szinte szó szerint. És működött. Hagytam, hogy körülnézzen, aztán folytattam: - És tudod, mire jöttem rá? A szépség gyakori. Szépséggel az ember születik, vagy megfizeti, hogy szép legyen. Csak az számít, hogy mit hozol ki magadból. A gyönyörű külső csak nagyszerű személyiséggel együtt számít. Benn voltam. Most a lányok estek hanyatt képletesen a csodálkozástól. Beléptem a világukba, ahogy azt egyszer Jeffries elmagyarázta nekem, és tekintélyt demonstráltam benne. És annak érdekében, hogy megőrizzem a pozíciómat, bevetettem még egy neget, de ezt már finom bókkal enyhítettem, mintha megnyernének maguknak. - Szép mosolyod van. Lefogadom, hogy mindezek alatt valószínűleg nagyon jó ember vagy. A l0-es odafordult hozzám, és azt mondta: - A nővérem. Egy kisebb kaliberű nővadász mester azt gondolta volna, hogy a játszma le van futva, a lányok megnyerve. De nem, ez újabb lúzerteszt volt. Nagyon lassan végignéztem rajtuk, aztán felvállaltam a kockázatot. - Fenéket - mondtam mosolyogva. - Lefogadom, hogy rengeteg pasi beveszi ezt tőletek, de én nagyon intuitív ember vagyok. Látszik, hogy mások vagytok. Túlságosan mások. A 10-es bűntudatos mosolyra húzta a száját. -Soha senkinek nem szoktuk elmondani - mondta. - De igazad van. Csak barátnők vagyunk. Ezzel megtörtem a programozást, eltávolítottam a robotpilóta adta válaszokat, amikkel a férfiakat le szokta szerelni, és demonstráltam, hogy nem közönséges pasi vagyok. Újabb kijelentést kockáztattam. - Lefogadnám, hogy nem túl régen vagytok barátok. A nagyon jó barátnők egy idő után átveszik egymás sajátos modorát, de ti nem. - Csak egy éve ismerjük egymást - ismerte be a 10-es. Éppen itt volt az ideje, hogy visszavonuljak a játékomból és szusszanjak. Azon nagyon igyekeztem viszont, hogy soha ne tegyek fel kérdéseket; inkább, ahogy arra Juggler tanított, nyitott végű állításokat tettem, aminek hatására ők tettek fel kérdéseket nekem. A 10-es azt mondta, hogy San Diegóból valók, ezért kis ideig a nyugati partról és Miamiról beszélgettünk. Beszélgetés közben hátat fordítottam a 11-esnek, mintha ő érdekelne kevésbé. Ez a klasszikus Mystery-módszer: azt akartam, hogy gondolkozzon erősebben személyemen, vajon miért nem adom meg neki azt a figyelmet, amihez hozzászokott. Ebben a játékban semmi sincs véletlenül. A nők irántam való érdeklődésére úgy gondolok, mintha tűz lenne, és amikor kezd kihunyni, ideje felpiszkálni egy kicsit. Így aztán, amikor a 11es éppen el akart sétálni, hogy beszélgetőtársat keressen magának, megfordultam, és igen szép mondattal szóltam hozzá. - Ha rád nézek, pontosan el tudom képzelni, milyen voltál a felső tagozatban. Fogadni mernék, hogy akkor nem jártál sokat társaságba, és nem voltál ennyire népszerű. Persze, közhely volt. De elképedve nézett rám, próbált rájönni, honnan tudhatom. A teljes győzelem elérése érdekében a legutolsó szép-nő-leszerelő általánosság dumámat vettem elő. - Fogadok, hogy sokan kurvának néznek. De nem vagy az. Sőt sok tekintetben félénk vagy. Kezdett úgy nézni rám, mint kutya az etetőtálra; az NVM-ek így hívják ezt a félrehajtott fejű, könyörgő-csodálkozó nézést, minden megkörnyékezés célját. Tekintete elüvegesedett, pupillája kitágult, és elbűvölve, álmélkodva csak nézte, hogy ajkam mozog. Észrevettem azonban, hogy minél nagyobb érdeklődést mutat a 11-es, annál több kino jelet ad nekem a 10-es. - Érdekes pasi vagy - áradozott a 10-es, mellével hozzám nyomulva. Láttam, hogy Mystery, Outbreak és Szerelemmatador távolból figyel, majd' kiesik a szemük. - Gyere el velünk egy kicsit szórakozni itt L.A.-bt-1. Muszáj. Behajolt, nagy ölelést kaptam. - Hé, az harminc dollárotokba fog kerülni - mondtam, kiszabadulva az ölelésből. - Ez a pasi nem ingyen van Minél jobban akarjuk őket lekoptatni, annál inkább futnak utánad. - Szeretem ezt a pasit - mondta a barátnőjének. Aztán megkérdezte, hogy a barátnőjével nálam lakhatnának-e, amikor legközelebb L.A.-be jönnek. - Persze - mondtam.
De amint e szavak elhagyták ajkamat, rájöttem, túl későn persze, hogy nagyobb akadályt vagy feltételt kellett volna állítanom vendégszeretetem elé. Olyan sok mindent kell észben tartani, és olyan sok mindennel kell zsonglőrködni a nővadászat során, hogy igen nehéz mindent tökéletesen csinálni. De nem számít. Megadta a telefonszámát, én is megadtam neki az enyémet. Észrevehettétek, hogy eddig nem neveztem nevükön ezeket a lányokat. Ez azért van, mert nővadászat alkalmával sosem mutatkozom be. Ahogy Mystery tanított az első kurzusán, megvárom, míg a nő mutatkozik be vagy megkérdezi, hogy hívnak. Így biztosan tudom, hogy érdeklődést mutat irántam. Így aztán, amikor telefonszámot cseréltünk, megkaptam az első igazi ÉJ-t, és megtudtam, hogy a l0-es Rebekah, a 11-es pedig Heather. Elérkezett az idő, hogy elválasszam őket egymástól és kipuhatoljam, kapok-e elég ÉJ-t, hogy csók-ráközelítést alkalmazzak Heathernél. Hirtelen megjelent egy pasi, akit ismertek, és három italt hozott: egyet Heathernek, egyet Rebekah-nak és egyet magának. Kinyújtottam üres kezemet és körülnéztem. Nagyfokú sértődöttséget színleltem. Heather, akiről észrevettem, hogy a fáradságos munkával kidolgozott külső mögött aranyos lány, bekapta a horgot. - Ne is törődj vele - mondta a pasira mutatva. - Bunkó. Ahogy odahívta a pultost, és rendelt nekem egy italt, Rebekah szigorú pillantást vetett rá. - Ugye nem feledkezel meg a szabályunkról? - nyöszörgött. Tudtam, mi a szabályuk. Az ilyen lányok szeretik, ha a fiúk hívják meg őket italra. De David X megtanított: a lányok nem tisztelik azokat a pasikat, akik meghívják őket. Az igazi nővadász mester tudja, hogy soha ne fizessen ételt, italt, ne vegyen semmilyen ajándékot olyan lánynak, akivel még nem feküdt le. A randi eszköz. - Megfogadtuk, hogy ezen a kiruccanáson nem fizetünk italt - sopánkodott Rebekah. - De nem magatoknak vesztek italt - mondtam. - Hanem nekem. Én pedig teljesen más vagyok, mint a többi pasi. Igaziból nem vagyok ennyire arrogáns, de a játékban vannak szabályok. És a szabályokat be kell tartani, mert működnek. Hirtelen Mystery jött oda, és a fülembe súgott: - Izolálni! - Meg akarok mutatni neked valamit - mondtam Heathernek, és karon fogtam. A közeli boxba vezettem, és ESP-tesztet végeztem rajta. Láttam, hogy mögöttem Mystery lassú mozdulattal nyitott tenyerébe üti az öklét. Kód volt. Jelzés, hogy eljött a fázisváltás ideje, lassítani és a célra közelíteni. Tombolt körülöttünk a house-zene, és rengetegféle társalgás folyt, én pedig a lélekbámulásról beszéltem neki, és egymás szemébe néztünk, s miénk volt a pillanat. Elképzeltem, milyen lehetett zömök felső tagozatos lányként. Ha arra gondoltam volna, milyen szép is tulajdonképpen, túl ideges lettem volna, hogy ajkam érintésével bemocskoljam. Pedig éppen erre készültem. Lassan mozdítottam fejemet feje felé. - Nem szájra - mondta halkan. Felemeltem mutatóujjamat, ajkára tettem, és azt mondtam: - Psssssssszt. Aztán szájon csókoltam. Ez lehetett volna életem legszebb csókja. De annyira belemerültem a csábításba, hogy elfelejtettem, hamis ajakpiercing van rajtam. Attól tartottam, hogy kiesik (vagy ami még rosszabb, az ő ajkán köt ki), ezért hátrébb húzódtam, megint ránéztem, aztán alsó ajkát harapdáltam. Nyelve kinyúlt a szájából. - Hé, ne olyan hevesen - mondtam neki, mintha ő támadott volna le. A műveletek testi kiterjesztése, mint David DeAngelo mondta a kurzusán, mindig a két lépés előre, egy lépés hátra stratégia mentén halad. Lassan de biztosan haladtunk, aztán visszavittem a bárpultnál várakozó Rebekah-hoz. Kurzus volt, tanítványokat kalauzoltam, így aztán mindkettőjüknek azt mondtam, nagyon örültem, hogy megismerhettem őket, de vissza kell mennem a barátaimhoz. Megerősítettük kölcsönös szándékunkat, hogy együtt töltünk egy hétvégét, aztán otthagytam őket. Madarat lehetett volna fogatni velem. A Szerelemmatador volt az első, aki odafutott hozzám. Megragadta és megcsókolta a kezemet. -Indiában leborulunk az olyan emberek előtt, mint te - mondta, izgatottan lóbálva karját. - Új értelmet adtál az életemnek. Olyan volt, mintha John Elwayt láttam volna, ahogy belövi a győztes pontot. Az ember tudja, hogy játszott már korábban is, de abban a pillanatban nagyot bizonyított. Tied a Super Bowl-kupa.
Az est hátralévő részében valósággal fel voltam villanyozva. Csapatostól jöttek hozzám a nők, akik nem is láttak a platinaszőke nem nővérekkel. Valahogy kiszimatolták. Amikor megint összefutottam Heatherrel, megkérdeztem: - Ugye nem vagy te tolvaj vagy ilyesmi? - Nem. Nagyon lassan levettem a nyakláncomat, és a nyakába tettem. - Ettől még az enyém marad. Ha legközelebb találkozunk, visszakérem. Nagyon kedves darabom. Amikor elsétáltam mellőle, már tudtam, hogy nála én voltam a nyerő aznap éjszaka. Nem is számított, hogy megfektetnek-e vagy sem, mert igazán mesterien játszottam a játszmát. Pontosan úgy, amilyennek mindig is akartam, amiért annyit tanultam. Csak nem tudatosult bennem, hogy nekem is sikerülhet valami ilyen simán, és hogy a folyamat során soha ki nem elégíthető vágyat hozok létre. 3. FEJEZET Újabb két hónap kurzus után visszarepültem Los Angelesbe egy kicsit pihenni. De nem bírtam magammal otthon, egyedül. Tele van a város klubokkal és bárokkal, és ezekben a klubokban és bárokban rengeteg megnyitandó csoport van, mindegyik potenciális új kaland. A nővadász ösztön lázként égette testemet. Szerencsére felhívott Grimble. Egy Whiskey bárban volt éppen, és Heidi Fleiss-szel kezdett beszélgetésbe. Heidi Fleiss korábbi hollywoodi madám nemrégiben szabadult a börtönből, ahol kerítésért és adócsalásért ült. Találkozni akart velem. Új, méretre készült öltönyt húztam magamra, vállamra kaptam a kellékes táskámat és egyik csuklómra egyféle, a másikra másféle kölnivizet spricceltem. Olyan érzésem volt, hogy ez nem véletlen, alkalomszerű hívás. Amikor megérkeztem, Grimble ott állt Heidi Fleiss mellett a bárpultnál. Ugyanazt a fantáziátlan, virágmintás inget viselte, amiben első találkozásunkkor volt, annyi különbséggel, hogy az ing anyagának ezüstszíne a sok mosástól szürkére fakult. Felső három gombját nem gombolta be, és szőrtelen melle jobban kidomborodott, mint valaha. Baseballjátékos módra, úgy gondolta, ez a szerencseinge. - Bemutatom Style-t - szólt Grimble a madámhoz hamiskás mosolyt villantva rám, ami egy kicsit idegesítő egy barátnak, de bizonyos típusú lányokat kétségkívül be tud beindítani. - Ő az a pasi, akiről beszéltem. Heidi vonzó, de kemény nő volt, olyan kemény, amilyenek csak a Los Angelesben önerejükből megélni kénytelen nők tudnak lenni. Azon tűnődtem, vajon Grimble nem azon mesterkedik-e, hogy összehozzon vele. Furcsa választásnak tűnt. Igyekszem elkerülni a börtönviselt nőket. Kezet nyújtott. Határozott fogása volt. - Aha - mondta. - Mutasd meg, mit tudsz. - Mire gondol konkrétan? - kérdeztem. - Grimble azt mondja, nővadász mester vagy. Elmondta, mit tanítasz. Lássuk, mi a pálya. Dühödt pillantást vetettem Grimble-re. Elárult. - Miért nem mutatod meg neki te? - szegeztem neki a kérdést. - Van itt egy barátnőm - felelte Grimble, azzal fanyar mosolyt villantva flörtölőn odabólintott egy tízcentis tűsarkú cipőben toporgó spanyol-amerikai lánynak. - Ráadásul láthat engem az Elimidateben. El is felejtettem, hogy hónapokkal korábban említette, azzal akarja kipróbálni csábítási képességeit, hogy elmegy az Elimidate című párkereső show szereplőválogatására, és ezek szerint sikerrel járt. - Mikor megy adásba? - Holnap éjjel. - Ki nyert? - Nem beszélhetek róla. Meg kell nézned. Arcát fürkészetem, hátha sikerül leolvasni róla valamit, de nem sikerült. - Hát... - szólt Heidi. - Menj, szedj fel egy lányt. Lefogadnám, hogy azzal jössz össze, akivel csak akarsz. Úgy látszott, ma éjjel a saját Elimidate vetélkedőmben kell megmérkőznöm magammal. Nagyon kimerült voltam a több hónapnyi utazástól és a szüntelen nővadászattól, de nem akartam lepasszolni a kihívást.
Heidi megfordult, és elsétált három lány felé, akik a teraszon cigarettáztak. Megkezdődött a csata. Megnyitottam egy közeli hármas csoportot: két férfi és egy nő, aki úgy nézett ki, mint a kamerát kereső tévés műsorvezető nő. A kölni megnyitást használtam. Aztán a szokásos tényfeltáró kérdést tettem fel: - Honnan ismeritek egymást? Sajnálatos módon a nő az egyik pasi felesége volt. Éppen le akartam lépni onnan, amikor Heidi vonult oda. - Szóval - kérdezte ex-célszemélyemet. - Honnan ismered Style-t? - Csak most ismerkedtünk meg mondta a nő. - Úgy néztetek ki, mintha régi barátok lennétek - mondta Heidi behízelgő mosollyal. Aztán hozzám fordulva odasúgta: - Unalmasak. Lépjünk tovább. Eltávolodtunk tőlük. Rákérdeztem, milyen volt a hármas csoport. - A lányok huszonévesek voltak - közölte. - Fél órán belül be tudtam volna szervezni őket. Heidi Fleiss számára a nővadászat munkaerő-toborzást jelentett. Pár perccel később már egy másik csoportban volt. El kellett ismernem: nem voltak gátlásai a megközelítéssel kapcsolatban. Elhatároztam, itt az ideje, hogy megalázzam újonnan felfedezett képességem megdöbbentő, fantasztikus erejével. Heidi a földön térdelt két, arcukon diszkréten csillogó aranypúdert viselő nő előtt, akik a helyi éttermekről beszélgettek éppen. Besétáltam. Új, véleménykérő megnyitást alkalmaztam. Egy barátomról kérdeztem őket, akinek új barátnője nem engedi, hogy szóba álljon az egyetemi években volt exbarátnőjével. - Szerintetek igaza van? - kérdeztem. - Vagy túlságosan is birtokolni akarja a pasiját? Az lett volna a lényeg, hogy a csillogó arcú lányok egymással kezdjenek beszélni, de Heidi belekotyogott: - Szerintem a pasinak mind a két lányt rendesen dugnia kéne. Úgy értem, ezt én az első éjszakán tisztázni szoktam. Ez rutinszöveg lehetett nála; már másodszor hallottam tőle. Azt is észrevettem, hogy megközelítés után mindig letérdelt a földre, azért, hogy ne féljenek tőle a lányok. Örültem, hogy Grimble felhívott. Heidi Fleiss tényleg közülünk való. Az utóbbi hetekben kialakítottam a saját sémámat. Egyszerű struktúrájú stratégia volt, mely lehetővé tette, hogy eldöntsem, milyen irányba kell vinnem a célszemélyt: először a megnyitás. Aztán magasabb értéket demonstrálni. Majd kapcsolatépítés és érzelmi kapcsolat kialakítás. És végül testi kapcsolat létrehozás. Tehát most, hogy kinyitottam a csoportot, ideje volt értéket demonstrálni és kiütni onnan Heidit. Olyan módszert alkalmaztam, amit azután dolgoztam ki, hogy Miamiban megismertem az álnővéreket: a legjobb barát(nő) tesztet. - Hadd kérdezzem meg: mióta ismeritek egymást? - kezdtem. - Úgy hat éve - felelte az egyik lány. - Esküdni mertem volna. - Honnan tudhattad? - Magyarázat helyett inkább megmutatom nektek a legjobb barátnőtesztet. A lányok odahajoltak hozzám. Nagyon izgatottak lettek az ártatlan teszt gondolatára. A közösségben külön kifejezés van erre a jelenségre: csajos dolgot alkalmaztam náluk. Azt mondják, a nők többsége úgy reagál a tesztekre, pszichológiai játékokra, jóslásra, blattoló, süket jövendőmondásra, mint drogfüggő az ingyen anyagra. -Kezdjük -mondtam, olyan komolyan, mintha komoly kérdéseket akarnék feltenni nekik. A lányok közelebb húzódtak. - Ugyanazt a sampont használjátok? Egymásra néztek, hogy határozzanak a válasz dolgában, aztán felém fordultak, és szóra nyitották a szájukat. - A válasz nem számít -szóltam, mielőtt megszólalhattak volna. - Átmentetek a teszten. - De nem ugyanazt a sampont használjuk - közölte az egyik lány. - De egymásra néztetek, mielőtt válaszoltatok volna. Ha nem ismernétek egymást jól, akkor az én szemembe néztetek volna. De amikor két ember kapcsolatban van, először egymásra néznek és szinte telepatikusan kommunikálnak, mielőtt válaszolnának. Nem is kell egymáshoz szólniuk. A lányok megint egymásra néztek. - Látjátok - kiáltottam fel. - Megint egymásra néztek. Felnevettek. Sok-sok nagyon jó pont Style-nak.
Miközben a lányok azt mesélték, hogyan ismerkedtek meg a repülőgépen, amikor Los Angelesbe költöztek, és azóta is elválaszthatatlanok, a hasztalan térdelő Heidi Fleissre néztem. A lányok mintha teljesen megfeledkeztek volna róla. De Heidi nem olyan volt, aki könnyen feladja. - Szóval... - szólt jó hangosan - ...valamelyikőtök meg akarja dugatni magát vele? Aúúú. Egyetlen mondattal megalázott. Természetesen egyik lány sem akarta megdugatni magát velem. Még nem. Még a felénél sem tartottam a sorozatnak, és ha el is jutottam volna a feléig, ez a megjegyzés teljesen kiütött volna. - Hé, én nem adom magam olyan könnyen - feleltem, kissé túl későn mentve, ami még menthető. Először bizalomra, kellemes hangulatra és kapcsolatra van szükségem. Heidi és én együtt sétáltunk el tőlük. Megveregette a vállamat, és mosolyogva mondta: - Ha most kisétálnék, libasorban követnének. Pár másodperccel később már egy másik, kettes csoportban volt. Benyomultam utána, és folytatódott a verseny. Kopaszodó férfi mellett ült, aki azt mondta, kabarészínész, mellette nagyon pávásított, hosszú jajkék hajú nő. A nőnek hamiskás hangja és briliáns, nagyon pikáns humora volt. Hillarynek hívták, és azt mondta, valami burleszk show-t ad elő másnap este az Echo nevű klubban. Annyira érdekes volt, hogy alig kellett játszanom vele. Csak beszéltünk és beszéltünk, és ott, a barátja előtt megszereztem a telefonszámát. Aztán Heidi meghívta őket egy partira, és megadta Hillarynek a telefonszámát. Nem hagyta, hogy győztesen kerüljek ki a dologból. - Egy napon belül munkába tudtam volna állítani - mondta. Mindig neki kellett kimondania az utolsó szót. Vannak, akik rocksztárnak születtek. Mások tanárnak. - Született madám vagyok - mondta Heidi. - És mindig is az maradok. Valahányszor távozott egy csoporttól, meg volt győződve arról, hogy seperc alatt prostituáltat csinálhatott volna a lányokból vagy elvihette volna őket a házába, bár azok az idők már régen elmúltak. Mire hajnaltájt elhagytuk a bárt, már mindegyik lánynál megküzdöttünk, Heidi meg én. És megtanultam, hogy van egy halvány, de lényegi különbség a kurvapecér és a játékos között. Aztán Grimble és a partnernője jött oda hozzám nevetve. - Ez volt a legperverzebb dolog, amit valaha láttam. El sem hiszem, hogy ennyit változtál. Mintha teljesen újjászülettél volna- mondta, azzal nyálas csókot nyomott a homlokomra. - Elég jól megálltad a helyedet, különösen, ha azt vesszük, hogy Heidinek volt egy nagy előnye. Mindenki felismerte ugyanis. - Hát... - feleltem -, ...majd meglátjuk, te hogyan szerepelsz holnap az Elimidate show-ban. Piros betűs ünnepnap volt ez a közösségnek. Ma este az Elimidate show-ban Grimble és még három alkalmas, kívánatos és rátermett fiatal srác verseng egy Alison nevű fehérnemű-modell kegyeiért. Egész életstílusunk forgott kockán. Ha Grimble nyer, az annak bizonyítéka, hogy a közösségnek tényleg előnye van a balekokkal és a tanulókkal szemben, akiket mindannyian alacsonyabb rendűek tekintettünk a csábítás tudományában. Ha veszít, az azt jelenti, hogy csak önámító tasztatúra-basztató szájhősök vagyunk. A világ összes NVM-ének sorsa volt a kezében. Grimble kanapéján ültem, Twotimer társaságában néztük az adást. Amikor a másik három pasi nagyon be akart vágódni Alisomnál, Grimble csak hátradőlt, és úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnyeremény. Amikor a többiek dicsekedtek, milyen sikeresek, Grimble megfogadta új guruja tanácsát, és azt mondta, hogy ő eldobható öngyújtók javításával foglalkozik. Az első selejtező után versenyben maradt. A második körben Grimble a pincérnővel pezsgőt küldött Alison asztalához. A lány nagyon meglepődött, különösen, mert Grimble nem hajtott rá olyan erősen, mint a többiek. Bennmaradt a második selejtező után is. Az utolsó kör a táncparketten zajlott. Ekkor már tudtam, hogy nyert ügye van, mert Grimble meg én együtt jártunk salsa táncórákra. Amikor majdnem a padlóig döntötte a lányt, aztán emelésnél végighúzta a kezét a hátán, a hölgynek elállt a lélegzete. Láttam a szemében. Grimble nyert. - Gratulálok - mondtam. - Méltó voltál a világ NVM-jeinek jó híréhez. - Na ja - mondta pajzán mosollyal. - Nem minden modell lány hülye. Aznap éjjel elmentünk megnézni Hillary műsorát. Amióta hatodikban őrülten beleszerettem Jessica Nixonba, az egy-itisz életem gyakori része volt. De az elmúlt nyolc hónapban ennek a kórságnak a
leghalványabb jeleit sem tapasztaltam magamon. Sőt minden nő, akivel találkoztam, egyszer használatosnak, behelyettesíthetőnek tűnt. A nővadász paradoxon jeleit tapasztaltam magamon. Minél jobb nővadász lettem, annál kevésbé szerettem a nőket. A siker már nem azt jelentette, hogy sikerül-e megfektetni a nőt vagy találok-e barátnőt, hanem azt, hogy milyen jó teljesítményt nyújtok. A bárok és klubok, ahogy arra Mystery tanított az első kurzuson, egy videojáték különböző szintjeivé váltak számomra, ahol túl kell jutnom az akadályokon. Tudtam, hogyHillarykülönösen nagykihívást jelent. Nemcsak éles eszű és cinikus, de látta, hogy Heidi Fleiss társaságában egész éjjel nőkre vadásztam. Grimble meg én az Echo bár hátsó sorában ültünk, és figyeltük Hillary vetkőzését. Gengszternek volt öltözve, testhez álló hajszálcsíkos öltöny volt rajta, alatta harisnyatartó és hozzá illő bugyi. Kezében géppuska-forma vízi pisztoly. Klasszikus, ívelt teste volt, remekül beillett ebbe a művészeti ágba. Amikor meglátott a terem végében, odaosont hozzám, az ölembe ült, és műfegyverével vizet spriccelt az arcomba. A műsor után Hillaryvel, a húgával és két barátjával elmentünk inni az El Carmen nevű mexikói bárba. Beszélgetés közben kezembe fogtam Hillary kezét. Viszonzásul megszorította. ÉJ. Grimble-nek igaza volt: új ember lett belőlem. Egy lépéssel közelebb jött hozzám. Szívem hevesen kalapált, ahogy azt már megszokhattam a nővadászat két, nekem legnagyobb aggodalmat okozó fázisában, a becserkészés és a csók során. Már éppen az állatokról, az evolúcióról és az egymás sörényét húzó oroszlánokról akartam beszélni vele, amikor beütött a tragédia. Andy Dick sétált be a bárba egy csapatnyi barátjával. Egyikük ismerte Hillaryt, ezért odaültek a mi asztalunkhoz, és a játéknak hirtelen vége lett. Kapcsolatunk elhomályosult. Hillary látóterébe élénkebb, fényesebb tárgy került. Ahogy átrendeztük az asztalt, Andy Dick valahogyan közénk került, és elválasztott Hillarytől. Egy pillanat alatt rávetette magát. Megtörténik az ilyesmi Los Angelesben: hírességek lecsapják az ember kezéről a csaját. KGP napjaimban egyszer egyik éjjel csak álltam és gyámoltalanul figyeltem a Whiskey bárban, hogy Robert Blake becsúsztatta a telefonszámát az én csajom zsebébe. De most már nem vagyok KGP, hanem NVM vagyok, és egy NVM nem nézi tétlenül, hogy egy híresség molesztálja a nőjét. Miért kell folyton bulvárlap-sztárokkal csatáznom ezért a lányért? Felálltam, kimentem. Gondolkodnom kellett. Előző éjjel alaposan megdolgoztattam Heidi Fleisst a pénzéért, szóval képesnek kell lennem arra is, hogy kiüssem a nyeregből Andy Dick félvilági hőst. Bár nem lesz könnyű, 188 mert elég harsány és ellenszenves alak. Ahogy belépett a bárba, egyértelmű volt, miért lett belőle sztár: imádja, ha a figyelem középpontjában van. Egyetlen esélyem az, ha érdekesebb vagyok, mint ő. Grimble odakint volt. Kócos, göndör barna hajú nővel beszélt. Nadrágzsebébe nyúlt, tollat és papírt vett elő. Éppen le akarta írni a lány telefonszámát. A lány azonban hirtelen rám nézett és elszakadt Grimble-től. - Style?! Hitetlenkedve nézett rám. Ránéztem. Ismerősnek tűnt. - Én vagyok az. Jackie. Leesett az állam. A büdös lábú komika, akinek szállodai szobájából elmenekültem. Az első félsikerem. Vagy csodálatos véletlen, vagy fogytán a friss vadászzsákmány. Kis ideig a színészi tanulmányairól beszéltünk, aztán kimentettem magamat. Nem volt több vesztegetni való időm; minden perc ujjnyi elcsúszást jelentett, pontosabban felcsúszást, Hillary derekán, Andy Dick keze indult meg. Volt egy tervem, hogyan állíthatnám meg. Visszamentem az asztalhoz, leültem, és elvégeztem a legjobb barátnőtesztet Hillaryn és húgán, ami rám irányította a figyelmet. Aztán, miután a testbeszédről beszéltünk, javasoltam, hogy játszunk hazudósat. A játék arról szól, hogy egy nő öt állítást alkot a házával vagy a kocsijával kapcsolatban, de ezek közül csak négy igaz. Az állításokat nem mondja ki hangosan, csak gondolja. A szemmozgása változását figyelve általában meg lehet mondani, melyik a hamis állítás, mert az ember másfelé néz, ha hazudik, mint ha igazat mond. A játék alatt végig kegyetlenül cikiztem Hillaryt, míg testbeszédéből nem láttam, hogy Andy Dick iránti érdeklődése kihunyt, és felém lett nyitott.
Andy megkérdezte, mi a foglalkozásom. (Ott helyben nem érzékeltem, de ez határozott ÉJ volt.) Közöltem, hogy író vagyok. Erre ő azt mondta, hogy éppen arra gondolt, könyvet ír. Hamarosan teljesen elfeledkezett Hillaryről, és kérdésekkel bombázott, segítenék-e neki. Rajongóm volt. És ahogy Mystery mondja: ha megnyered a férfit, megnyerted a nőt. - Attól félek a legjobban, hogy unalmasnak találnak - mondta. Szóval ez a gyenge pontja. Azzal vertem rá, hogy a társaságban érdekesebbnek és értékesebbnek tűntem nála. A taktika működött, még jobban, mint előző éjszaka Heidi Fleiss esetében. Csak nem vettem észre, milyen nagyon hatásos. Andy közelebb húzódott hozzám, és a fülembe suttogott: - Mi vagy? Hetero, bi vagy meleg? - Hm. Hetero. - Én bi vagyok - lihegte a fülembe. - Kár. Jót szórakozhattunk volna. Andy és barátai távozása után kényelmesen elhelyezkedtem Hillary mellett. Rögtön úgy nézett rám, mint kutya az etetőtálra. Az asztal alatt megfogtam a kezét. Éreztem teste melegét. Tenyeréből, combjából, lélegzetéből áradt. Az enyém lesz ma éjjel. Megnyertem magamnak. 5. FEJEZET Amikor reggel hazamentem Hillarytől, a lakásomban Dustin várt. A természetes tehetségek királya visszatért. De mit keres a lakásomban? - Szia - szólt lágy, nőies hangon. Nagygombos tweed sportzakót viselt, hozzá egyenes szárú, lötyögős bő pantallót, és lapos fekete fejfedőt. Több mint egy éve nem találkoztam Dustinnal. Utoljára még azelőtt beszéltünk, hogy beléptem a közösségbe. Az utolsó hírem felőle az, hogy valami nightclubot vezet Oroszországban. Küldött fotókat a barátnőiről: a hét minden napjára jutott egy. Úgy is hívta őket: Hétfő, Kedd, Szerda stb. - Hogy jutottál be ide? - A főbérlőnőd, Louise engedett be. Nagyon kedves nő. Tudod, az ő fia is író. Megvolt a módszere, hogy megkedveltesse magát. - Jut eszembe, örülök, hogy viszontlátlak - mondta, és átölelt. Amikor kibontakoztunk az ölelésből, láttam, hogy tekintete fátyolos. Mintha tényleg nagyon örülne, hogy viszontláthat. Az érzés kölcsönös volt. Amióta megtanultam a nővadászat mesterségét, nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna Dustinra. Ha Ross Jeffriesnek verbális hipnotikus sémákra volt szüksége ahhoz, hogy meggyőzzön egy nőt, ossza meg vele fantáziáit, Dustin ugyanezt szó nélkül is képes volt elérni. Ez a pasi tiszta vászon a nőknek, akire kivetíthetik elfojtott vágyaikat, akkor is, ha addig nem is tudták pontosan, mik ezek az elfojtott vágyak. Korábban fogalmam sem volt, hogyan csinálja, de most, hogy jóval nagyobb a tudásom, figyelhetem munka közben, kérdezhetek tőle és végső soron modellezni is tudtam a sémáit. Teljesen új iskolát nyithatok a nővadász közösségben. - Nem tudom, mondtam-e már, hogy mit csináltam az elmúlt egy évben. A világ legnagyobb nővadász mestereivel töltöttem az időt. Teljesen megváltozott az életem. Most már tudom, mi a dörgés. - Tudom. Marko mondta. Nagy, nedves barna szemmel nézett rám, ahogy már számtalan gyönyörű nőre. - Én nem... én már nem csinálom azt - közölte. Először hitetlenkedve néztem rá. Aztán észrevettem, hogy a kis fekete sapka sábeszdekli. - Most Jeruzsálemben élek - folytatta. -Jesivában. A jesiva vallási közösséget jelent. - Viccelsz. - Nem. Nyolc hónapja nem szeretkeztem. Semmi szex. Nem szabad. Képtelen voltam elhinni, amit pedig a saját fülemmel hallottam. A természetes nőző tehetségek királya cölibátust fogadott. Ez nem lehet igaz. Hát nem erre találták ki a börtönt? Ott a férfiak kapnak ételt, ruhát, szállást, nézhetnek tévét, szívhatnak friss levegőt, de meg vannak fosztva attól a két dologtól, ami a világon a legfontosabb: a szabadságtól és a nőktől. - Maszturbálni legalább szabad? - Nem. - Tényleg? Nem válaszolt rögtön. - Hát, néha, amikor alszom, spontán magömlésem van.
- Látod, látod. Isten közölni akar veled valamit. Kikívánkozik. Felnevetett, megveregette a hátamat. Mozdulata lassú, nevetése leereszkedő volt, mintha ő már túljutott volna a disznó viccek korszakán. - Most a héber nevemet használom - közölte. - A jesiva egyik legmagasabb rangú rabbija volt a névadóm. Az új nevem Avisha. Elképedtem. Hogyan változhatott Dustin hirtelen nightclub playboyból rabbinikus tanok tanulójává... éppen most, amikor a legnagyobb szükségem van rá? - Mi késztetett rá, hogy lemondj a nőkről? - kérdeztem. - Ha megkaphatsz minden nőt, akit csak akarsz, minden pasi, akár gazdag, akár híres, akár gazdag és híres, teljesen másként néz rád, mert olyan tulajdonságod van, ami belőle teljesen hiányzik - mondta. Egy idő után hazavittem ugyan a lányokat, de nem akartam szexelni velük. Csak beszélgetni. Szóval egész éjszaka beszélgettem velük, és nagyon mély kapcsolat alakult ki köztünk, és reggel elkísértem őket a metróállomásig. Ekkor kezdtem magam mögött hagyni a szexet. Rájöttem, hogy személyiségem megerősítése teljes mértékben nőktől származik. A nők olyanok lettek nekem, mint az istenek. De hamis istenek. Illetve istennők. Így kezdtem el keresni az Egy Igaz Istent. Elmondta, hogy moszkvai lakásában ücsörögve az interneten keresett útmutatást, rátalált a Tórára, és elkezdte olvasni. Miután ellátogatott Jeruzsálembe és ott revelációban volt része, visszautazott Oroszországba, és elment egy kaszinóbeli partira, ahol hirtelen megcsömörlött a maffia tagjaitól, a korrupt üzletemberektől, az extrém anyagias parazita emberektől. Olyan mások voltak, mint azok, akiket Izraelben megismert. Ezért aztán összecsomagolt, otthagyta minden napra egy barátnő csapatát, és pészah előestéjén megérkezett Jeruzsálembe. - Azért jöttem el hozzád, hogy bocsánatodat kérjem azért, amit a múltban tettem. Fogalmam sem volt, miről beszél. Mindig nagyon jó barátom volt. - Olyan életstílust és magatartást idealizáltam, ami korrupt - magyarázta. - Megvetettem a jóindulatot, kedvességet, könyörületet, emberi méltóságot és a bizalmas barátságot. Kihasználtam, lealáztam a nőket. Csak a saját gyönyörömre gondoltam. Megvetettem magamban és másokban is a jó ösztönöket, a jóra való vágyat, és arra törekedtem, hogy mindenkit megrontsak, akivel kapcsolatba kerültem. Miközben ezt mondta, arra gondoltam, éppen olyasmiért szabadkozik, ami miatt összebarátkoztam vele. - Én rángattalak bele ebbe az egész nővadász dologba, és úgy állítottam be, mintha olyan ideál lenne, amit az ember életcélnak tekinthet - folytatta. - Így akármennyire vagyok bűnös abban, hogy befolyásoltam lelked természetes jóra való törekvését, mélyen sajnálom. Intellektuális értelemben volt értelme a dolognak. De sosem bíztam a szélsőségekben; sem a drogfüggőségben, sem a vallási fanatizmusban, sem a teljesen szénhidrátmentes diétákban. Volt valami furcsa Dustinban, illetve Avishában. Valami űr, amit először a nőkkel próbált betömni, most meg a vallással. Meghallgattam, de nem értettem vele egyet. - Elfogadom a bocsánatkérésedet - mondtam -, de megjegyzem, nincs miért bocsánatot kérned. Lágyan nézett rám, de nem szólt egy szót sem. Rájöttem, miért volt olyan csábereje: a szeme úgy csillogott, mint a tengerszem vize, olyan intenzíven nézett az emberre, hogy aki a szemébe pillantott, elhitte, hogy a világon semmi más nem létezik neki, csak az, amit abban a pillanatban beszélgetőpartnere mondani fog. - Gondolj bele - folytattam -, ha egy pasi növelni akarja az esélyeit a nőknél, változásokat kell eszközölnie magán. És a nők kizárólag jó tulajdonságokat keresnek a pasikban. Úgy értem, én például magabiztosabb lettem. Edzek és egészségesebben étkezem. Kontrollálom az érzelmeimet, és egy re többet tudok a spiritualitásról. Barátságosabb, pozitívabb ember lettem. Még mindig nézett, még mindig türelmesen hallgatott. - És nemcsak a nőknél vagyok sikeresebb, hanem az emberi kapcsolatok minden területén, a főbérlőmmel való viszonyomban és abban is, hogyan kezeljem a helyzetet, ha kimerítettem a hitelkártyám hitelkeretét. Még mindig nézett. - Szóval, azt akarom mondani, hogy persze, megtanultam azt is, hogyan kell nőket felszedni, de a folyamat részeként kezdek jobb emberré válni. Ajka mozdult. Szólni akar. - Nos... - mondta. - Igen? Mi az?
- Mindig igaz barátod leszek, és szeretném jóvátenni, amit tettem. Nem győztem meg. A fenébe! Aludnom kell. - Nincs ellenedre, ha nálad maradok néhány napig? - kérdezte. - Nincs, persze. De szerdán elutazom Ausztráliába. - Van egy ébresztőórád? Hajnalban imádkoznom kell. Találtam neki egy kis utazóórát. Aztán benyúlt a hátizsákjába, és előhúzott egy könyvet. - Tessék. Ezt neked hoztam. Tizennyolcadik századi könyv, Az igazak útja hasonmás kiadása volt. A címoldalon nekem szánt, kézírásos bejegyzés. Talmud-idézet: Aki elpusztít egy életet, olyan bűnös, mintha az egész világot pusztította volna el; és aki egy embert megment, az egész világot menti meg. Szóval azért jött, hogy megmentsen. Miért? Remekül érzem magam. 6. FEJEZET Mystery és én megint turnéztunk. Süt a nap, a térkép pontos, és a vadonatúj bérelt kocsi tetejére szörfdeszka volt rögzítve. Öt kurzusunk volt telt házzal, három ausztrál városban. Az élet szép, legalábbis nekem az. Mystery azonban meglehetősen nyomott kedélyállapotban volt. Megjegyeztem magamban, hogy soha többé nem utazom vele sehova. Mielőtt elhagyta Toronto városát, barátnője, Patricia ultimátumot adott neki: házasság és gyerekek, vagy szakítás. - Öt napja nem szeretkeztünk e miatt a hülyeség miatt - mondta Mystery, miközben Queensland part menti útjain autóztunk. - De kegyetlenül lenyomtam a dolgot leszbikus pornóval. Azt hiszem, egy kicsit depressziós voltam. Négy év együttjárás után életcéljuk kezdett elkülönülni. Mystery illuzionistaként akart a világban turnézni, két szerető biszexuális barátnővel; Patricia le akart telepedni Torontóban, egyetlen pasival, semmi extra nő. Fenébe a hírnévvel és az alternatív életstílussal. - Nem értem a nőket - panaszkodott. - Úgy értem, pontosan tudom, mit kell tenni, hogy felkeltsem a figyelmüket. De attól még nem értem őket. Azért utaztunk Ausztráliába, mert Sweater, a középkorú ausztrál tanítvány, aki részt vett Mystery első kurzusán, meghívott minket magához egy hétre Brisbane-be. Négy hónapnyi nővadászat után végül megismert egy nőt, akit el akar venni feleségül. - Olyan vagyok, mint egy bezsongott kamasz - kiáltott fel Sweater, amikor beálltunk a kocsifelhajtójára. Egyáltalán nem nézett ki annak a bizonytalan középkorú pasinak, amilyennek a Roosevelt Hotel előcsarnokában megismertük. Napbarnított, egészséges pasi volt, és ami a legrendkívülibb az egészben, ellenállhatatlan isten hozott mosoly jelent meg az arcán, és később is végig mosolygott. Helena Rubinstein egyszer azt mondta: „Csúnya nő nincs, csak lusta." Mivel a társadalom a szépség tekintetében kisebb elvárásokkal van a férfiak, mint a nők iránt, ez kétszeresen igaz a férfiakra. Adjunk egy olyan férfinak, mint Sweater - vagy bármely pasinak - napbarnítottságot, jobb testtartást, fehérebb fogakat, fitneszprogramot, hozzá illő ruhát, és máris elindult a jóképűvé válás útján. - Nemrégiben egy hetet töltöttem a barátnőmmel Sydneyben - mondta Sweater, miközben a házába tessékelt minket. - Naponta kábé hétszer beszélünk telefonon. Mielőtt eljöttem tőle, feleségül kértem. Ez kóros, ugye? Ráadásul ezen a héten félmillió dollárt kerestem egy ingatlan szakmai szemináriumon. Szóval, az élet egyszerűen csodálatos. Hála a közösségnek, egészséges vagyok, vidám, van pénzem, megtaláltam a szerelmet, és nagyszerű emberek vesznek körül. Sweater lakása napos, levegős legénytanya volt. Az ablakból a Brisbane folyóra és a városi botanikus kertre nyílt kilátás. Nagy medencéje és jacuzzija is volt; az emeleten három hálószoba; a földszinten négy alkalmazott - dinamikus, értelmes kinézetű, húszas éveik elején járó ausztrál fiúk - ült nagy, patkó alakú asztalnál, mindegyik a saját számítógépén dolgozott. Sweater nemcsak arra tanította meg őket, hogyan adják el a termékét - ingatlanbefektetésekkel kapcsolatos könyveket és tanfolyamokat -, hanem nővadász közösséggé is fejlesztette őket. Nappal pénzt csináltak Sweater vállalkozásának; éjszakánként nővadászatra jártak vele.
- Még mindig nagyon élvezem, hogy segíthetek ezeknek a fiúknak a barátnőszerzésben, de én már kiszálltam a piacról - mondta Sweater, amikor rákérdeztünk, milyen érzés elhatározni magát egy nő mellett. - Ami engem illet, én a csúcson szálltam ki. Rájöttem, hogy elkötelezettség nélkül az ember nem mélyedhet el semmiben, legyen az kapcsolat, üzlet vagy hobbi. Több vonatkozásban is irigyeltem. Én egyetlen nővel sem találkoztam még, akiről ezt elmondhattam volna. Mystery kurzusa mindannyiunk életét megváltoztatta. Sweater mocskosul gazdag és szerelmes; Extramask nemrégiben költözött el a szüleitől, és végül sikerült közösülés közben elsülnie; én meg a világot jártam és olyan képességre tanítottam férfiakat, amelynek egy éve még magam sem voltam birtokában. Mystery még jobban kiakadt Sweatertől, mint én; nem annyira az eljegyzésétől, mint az otthoni irodájáról. Amikor éppen nem faggatta Sweatert és alkalmazottait arról, hogyan működik a cég, mitől sikeresek satöbbi, csak némán figyelte, ahogy dolgoznak. - Ezt akarom én is - mondta folyton Sweaternek. - Jó társasági környezetet építettél ki, és ez remek munkakörnyezetet teremtett. Megrohadok Torontóban. Mystery és én a repülőtérre menet, napbarnítottan, az izgalomtól mámorosan kigondoltuk következő kalandunkat. - Egyéni kurzusom van Torontóban a jövő hónapban - mondta Mystery. - A pasi tizenötezer dollárt fizet nekem. - Honnan van annyi pénze? Mystery tanítványainak többsége egyetemi hallgató volt, akik a szokványos kurzusdíjat is alig tudták összekaparni, amit a mester hatszáz dollárra emelt, és a terepgyakorlatot négy éjszakáról háromra csökkentette. - Az apja gazdag - közölte Mystery. - Exoticoption mesélt neki rólam, aki a belgrádi kurzuson vett részt. A Wisconsini Egyetem hallgatója. Nemrégiben jelent meg az online közösségben, Papa álnéven. Mysteryvel leggyakrabban tervekről beszélgettünk: kurzusok szervezése, kilencven perces bűvészshow, pornó honlap létrehozása, ahol bohócnak öltözve dugnánk a lányokat. Legutóbbi terve az NVMtetoválás volt. - A társalgóból mindenki feltetetheti a tetoválást - mondta, mielőtt a repülőtéren elváltak útjaink. Szívminta a jobb csuklón, közvetlenül az ütőér felett. Erről megismerjük egymást a terepen. És illúziónak sem utolsó. Megtanítalak, hogyan állítsd meg a pulzusodat tíz másodpercre. Néhány NVM igyekezett megelőzni a többieket, és felrakatta magának a tetoválást, köztük Vision, ami némiképp meglepő volt, tekintve, hogy Los Angelesbe költözött. Színészként akarta megcsinálni a szerencséjét. E-mailen átküldte nekünk a fotót. De volt egy kis probléma: rossz helyre nyomták a tetoválást, ráadásul fejjel lefelé. A szívet a véna fölé kellett volna tetoválni, oda, ahol a pulzust szokták tapintani. De Vision a csukló közepére tetette, egyujjnyival magasabbra a kelleténél, és csúcsával a könyökhajlat felé. Mégis megerősítés volt. Szavazat. Paktum, hogy az NVM közösség é1 és élni fog. 7. FEJEZET Elérkezett a nap. Ez lehet nővadász mesteri karrierem legnagyobb állomása. Először Torontóba megyek, hogy Mysteryvel együtt okítsuk Papát az egyéni kurzuson. Aztán feltetetjük magunknak a nővadász tetoválást és buszra szállunk, New Yorkba megyünk Mystery első tantermi szemináriumára, végül Bukarestbe repülünk, hogy Mystery teljesíthesse amit Mennyei boldogság projektnek nevezett. Vissza akart térni Kelet-Európába, hogy találjon két biszexuális nőt, akik jobb élet reményében a tengerentúlra akarnak költözni, és elcsábítsa őket. Azt tervezte, hogy diákvízumot szerez nekik, elviszi őket Kanadába, hazavonatozza őket, hogy sztriptíztáncosnők, barátnők és végső soron bűvészinasok legyenek mellette. Tetoválás és leánykereskedelem: ide juttatott az önfejlesztés. A házból kifele menet megnéztem a postaládámat. A szokásos, rég lejárt, pótlólagosan kiküldött számlák és a megemelt gépjármű felelősségbiztosítási csekk mellett volt egy képeslap is. A Siratófalat ábrázolta; Jeruzsálemből jött. „Héber neved Tuvia." A kézírás Dustiné. „A név a tov szóból származik, ami annyit jelent: jó. A ra, vagyis rossz szó ellentéte. Héberül a tov hosszú életűt is jelent, a ra pedig
azt is, hogy valami rövid életű. Vagyis lényed olyan vágyhoz kapcsolódik, hogy keresd azt, ami megmarad, és kövesd: a jót. De útközben néha leragadsz a rossznál." A repülőn újraolvastam a képeslapot. Dustin istentől való üzenetet próbált átadni nekem. És lehet, hogy igaza van. Másrészt azonban kamaszkorom óta volt egy vágyam, az, hogy képes legyek elcsábítani bármilyen nőt, akit csak akarok. Most kezdem megvalósítani az álmomat. Ez jó. Ez tov. Mystery nem sokkal korábban elköltözött a szüleitől. Torontóban maradt, a No. 9. NVM-mel költözött össze, egy kínai szoftvermérnök sráccal, aki, hála Mystery sűrű tanácsainak, viszonylag kúl kinézetűvé alakította magát. Szűkös, két hálószobás lakásban laktak a torontói egyetem közelében, egy internetkávézó fölött. Mivel No. 9 éppen nem volt a városban, az ő szobájába pakoltam be a poggyászomat, és kimentem Mysteryhez a konyhába. Patricia szakított vele, ezúttal végleg. A mester pedig sokat időzött a szobájában; egy Morrowind nevű videojátékkal játszott, és leszbikus pornófilmeket nézett. Kijutni a házból és végigcsinálni az előttünk álló kurzusokat, jó terápia lesz neki. Háromféle ember iratkozott be a kurzusokra. Voltak olyanok, mint Exoticoption Belgrádból, akik normálisak és jó társasági kapcsolatokkal rendelkeznek, de nagyobb rugalmasságot és nagyobb választékot akarnak elérni a lányok viszonylatában. Voltak olyanok, akik nagyon mereven ragaszkodtak a szokásaikhoz, mint Cliff, aki azt sem tűrte, hogy beceneve legyen, mint mindenki másnak. Ők a lehető legtöbb tudást akarták magukba szívni, de problémájuk volt, ha a legkisebb magatartásbeli változást kellett véghezvinniük. És végül voltak olyanok, mint Papa; megkörnyékező gépek, akik a társasági képességeik hiányát a társasági szabályok áthágásával akarták kompenzálni. A megkörnyékező gépek mutatták a leggyorsabb fejlődést, kiválóan elsajátították a tananyagot. De amint kifogytak az anyagból, esetlenül viselkedtek, rövid úton ellehetetlenültek. És éppen ebben áll Papa kihívása. Halk szavú, előkészítős joghallgató volt. Sakktábla mintás inget viselt, hozzá egy számmal nagyobb farmernadrágot. Szinte minden tanítvány egy számmal nagyobb farmergatyában és tarka ingben érkezik. És mindig rikító fényes ingben, testhez simuló szintetikus anyagú nadrágban, ezüstgyűrűkkel, fejükre nyomott napszemüveggel fejezik be a kurzust. Ez volta játékosok egyenruhája; úgy volt megtervezve, hogy szexualitást sugározzon, ami nyilvánvalóan a giccsesség szinonimája. Mystery és én kávéházban találkoztunk Papával, és a szokásos kérdéseket tettük fel neki: „Mi a legjobb eredményed? Mit szeretnél? Hol szoktál elakadni, mik a nehézségeid?" - Hát, többnyire én voltam a diákszövetség elnöke - kezdte. - És rengeteg pénzünk van. Az apám egy jelentős egyetem rektora. - Hadd szakítsalak itt félbe - mondtam. - Most minősíted magad nekünk. Ahelyett, hogy csodálatot ébresztenél, éppen alacsonyabb státusodat árultad el. A gazdagoknak nem kell közölni magukról, hogy gazdagok. Papa hülyén bólintott. Mintha valami láthatatlan köd venné körül a fejét, amitől a reakcióideje egy kicsit lassabb volt, mint másoké. Olyan benyomást keltett, mintha lélekben valahol máshol járna. - Nincs ellenetekre, ha felveszek mindent, amit mondotok? - kérdezte Papa, és küszködött, hogy zsebéből előhúzzon egy kis digitális magnót. Van néhány rossz szokás, amit egész életünkben dédelgetünk magunkban, ilyenek például a jellemhibák és a divattal kapcsolatos ízléshiány. Néhány kisebb zavartól eltekintve családunk és barátaink szerepe az, hogy megerősítsék bennünk a hitet, úgy vagyunk jók, amilyenek vagyunk. De nem elég csak önmagunknak lenni. A legjobb énünket kell megmutatni. Ez pedig komoly kihívás, ha az ember még nem találta meg a legjobb énjét. Ezért voltak olyan átformáló jellegűek a kurzusok: minden tanítványnak elmondtuk, mi volt az első benyomásunk róla. Nem tartottunk attól, hogy megsértjük az érzéseit. Korrigáltuk minden gesztusát, szóhasználatát, ruházkodását, mert tudtuk, hogy nem éli meg a lehetőségeit. Egyikünk sem. Beragadtunk a régi gondolkodási és viselkedési sémákba, amik hatékonyak lehettek tizenkét hónapos vagy tizenkét éves korunkban, de ma már csak hátráltatnak. És bár általában nincs bajunk azzal, ha a környezetünkben élők korrigálni igyekeznek apróbb hibáinkat, a nagyobbakat úgy hagyják, ahogy vannak, mert azzal személyiségünket támadnák. De kik is vagyunk valójában? Egy rakás jó gén meg rossz gén, jó szokásokkal és rossz szokásokkal elegyítve. És mivel a kúlság és az önbizalom nem genetikailag kódolt, a nem kúlság és az önbizalomhiány csak rossz szokás, amit útmutatással és akaraterővel meg lehet változtatni.
És ez volt Papa nagy erőssége: az akaraterő. Egyedüli gyerek volt, és hozzá volt szokva, hogy minden szükséges lépést megtegyen, ha meg akart kapni, el akart érni valamit. Legjobb sémáimat mutattam be neki, a féltékeny barátnő-megnyitást, a legjobb barátnő-tesztet, a kockát és egy új elemet, amiben C ívű és U ívű mosolyokat és az ezekkel járó személyiségjellemzőket alkalmaztam. Papa minden szót felvett a digitális magnójával. Később leírja, megtanulja és szó szerint az én szavaimmal szedi fel magának Paris Hiltont. Már akkor észre kellett volna vennem a jeleket. Már akkor észre kellett volna vennem, mi történik. Nem tanítás folyt, hanem klónozás. Mystery és én körbeutaztuk a világot, és mindenütt gyengébb másolatokat hagytunk magunkról. És ennek hamarosan meglesz a böjtje. Első megállónk egy Queen Street-i szállodai bár volt. Miután végignéztük, hogy Papa néhány csoportban leégeti magát, kezdtem közbelépni. Valami oknál fogva teljesen fel voltam villanyozva. Ez is olyan éjszaka volt, mint a többi. Minden nő engem nézett. Egy vörös hajú, aki a vőlegényével volt, odáig ment, hogy a zsebembe csúsztatta a telefonszámát. Biztosan ezt hívják nőcsábász aurának: a különlegesség sugárzott belőlem. És milyen tökéletes este, ha mindezt egy tanítvány előtt tehetem. Észrevettem, hogy Papa egy rövid hajú, az ő arcához tökéletesen illő kerek arcú aranyos lánnyal beszélget. A lány azonban nem figyelt rá; folyton felém csillant a szeme. A jelenséget a NVM közösség legfurcsább rövidítésével jelöljük: MeKFP; a ki nem mondott „kérlek szépen csábíts elhozzáállás (szó szerint: megkörnyékezés előtti kihívóság, férfiközeledésprovokálás). Amikor Papa elsétált a lány mellől, mondtam neki valamit. Később nem jutott eszembe, mit mondtam neki, és ez jó jel, mert azt jelenti, hogy már teljesen elsajátítottam, szakszóval internalizáltam a játékot, és elszakadok a konzervszövegektől, és képes vagyok a tréning anyagától függetlenül hódítani. Két perc után észrevettem, hogy úgy néz rám, mint kutya az etetőtálra. Ezért hát bedobtam a kérdést: Szeretnél megcsókolni? - Hát, erre eddig nem gondoltam - felelte, a szemkontaktust fenntartva. Ezt igennek vettem, és elindítottam a csókakciót. Lelkesen reagált, a számba dugta a nyelvét, és karjával átfogta a térdemet. Vakuvillanást láttam a háttérben; Papa fényképezett. Amikor végre sikerült levegőt vennem, mosolyogva azt mondta: - Nekem nincs meg egyik albumod sem, de a barátaim nagyon szeretik a zenédet. Válaszom: - Hm, rendben. Vajon kivel téveszthetett össze? Aztán mosolygott, és úgy nyalta-falta az arcomat, mint valami kutya. Lehet, hogy David DeAngelónak igaza volt a kutyaidomítási tanáccsal. Várakozóan nézett rám, mintha azt remélné, hogy a zenéről fogok beszélni. Nem akartam felvilágosítani tévedéséről, nem akartam megfosztani a történettől, hogy kiérdemelte tőlem a csókot, így hát udvariasan kimentettem magamat. Megadta a telefonszámát, és azt mondta, hívjam fel, ha visszaérek a hotelszobámba. Kifelé menet a terem hosztesze félrevont és azt mondta: - Köszönjük, hogy megtisztelt minket jelenlétével. Itt a névjegyem. Csak szóljon, ha bármit tehetek önért. - Kinek néz mindenki engem? - kérdeztem. - Maga nem Moby? Szóval nem miattam volt a felhajtás. Nyilván a borotvált fejemről hitte a hosztesz, hogy én vagyok Moby, és a közönség felének továbbadta a szenzációs hírt. Valahányszor becserkésztem egy nőt, a hírnév miatt engedhetett nekem. Ahhoz, hogy tényleg feljussak a következő szintre, az kell, hogy ugyanolyan vonzalmi csatornákat nyissak meg, mint egy híresség - ami főként hitelesítési és hencegési jogokban nyilvánul meg - anélkül, hogy híres lennék. Azt hiszem, egy kevésbé jellemes ember kihasználta volna a helyzetet, és folytatta volna a félresikerült kezdetű viszonyt. De én nem hívtam fel a lányt. Nem azért léptem be a játékba, hogy becsapjam a nőket, hanem hogy megszerettessem velük magamat, legalábbis az új énemet. A klubokban, ahova ezután mentünk, figyeltük, ahogy Papa dolgozik. Minden információt felhasznált, amit csak mondtunk neki. Valahány hibájára rámutattunk, azonnal korrigálta. Minden csoportban elért sikerével mintha egy ujjnyival nőtt volna. Elmondta, hogy nyári egyetem helyett három hónapot töltött a Rapid nőszerzés módszerének elsajátításával. Beiratkozott a szakterület egyik legelismertebb tanárához, Cal Banyanhoz, hogy hipnotizőri képesítést szerezzen. De eddig a kurzusig nem látott egyetlen NVM-et sem akcióban. Annyira le volt nyűgözve, hogy ott a helyszínen beiratkozott egy újabb kurzusra.
A Papával töltött utolsó esténken a Guvernment nevű klubba mentünk. Benyomtam csoportokba, és figyeltem, hogy robotként ismétli a megnyitásokat, sémákat, negeket, amiket Mystery és én tanítottunk neki. És a nők már reagáltak rá. Elképesztő, milyen hatásos tud lenni néhány egyszerű szöveg, de ez egyben egy kicsit nyomasztó is volt. Az első dolog, amit a leendő komikus színészeknek meg kell tanulniuk az, hogy kidolgoznak egy ötperces műsorrészt, amivel bármilyen közönséget meg tudnak nyerni maguknak. De miután több száz közönség előtt játszott, és az emberek mindig ugyanazon a ponton nevetnek, meglátszik rajtuk a rutin, és kezdik elveszíteni megbecsülésüket a közönség iránt, éppen azért, mert érzik, hogy túl könnyen sikerült őket manipulálni. Sikeres nővadász mesternek lenni azt jelenti, hogy fel kell vállalni ezt a kockázatot. Amikor Papa elment, hogy aludjon egy kicsit, mielőtt hazarepül, Mystery és én még a klubban maradtunk és folytattuk a nővadászatot. Grimble nemrégiben ötletet adott, hogy gyűjtsem össze az összes telefonszámot, amit papírfecnikre írva lányoktól kaptam, és dekorációként tegyem dohányzóasztalra, üveg alá. De amikor megosztottam a gondolatot Mysteryvel, leállított. - Közelségi riasztórendszer! - jelentette ki. Ha nők állnak egy férfi mellett, de nem felé néznek, különösen, ha nincs különösebb oka, hogy egy adott helyen legyenek, becsúszhat az a jelenség, amit Mystery közelségi riasztórendszernek nevez. Ez azt jelenti, hogy érdeklődnek; azt akarják, hogy nyissuk meg őket. Mystery körbejárt, majd beszélgetésbe elegyedett egy vállpánt nélküli ruhás, finom szőke és egy sapkás, izmos barna nővel. Elbűvölő illuzionistaként mutatott be nekik engem. Már hónapok óta együtt vadásztuk a nőket, tudtam, mi a teendőm: kápráztassam el őket néhány olyan mókával és álmágikus trükkel, amit még az elemi iskolában tanultam. A terepen az ember könnyen megtanulja, hogy amit tízévesen mulatságosnak talált, az ebben a korban megint az. Mystery hozott videokamerát, így aztán elkezdte filmezni az eseményt. A lányoknak ez láthatóan nem volt ellenére. Míg Mystery a barnát izolálta, én a szőkével beszéltem. Caroline-nak hívták; a barátnője Carly. Caroline a kertvárosban élt a családjával. Életcélja az volt, hogy ápolónő legyen, de pillanatnyilag az egyik Hooters étteremben dolgozott, annak ellenére, hogy a melle csak akkora volt, mint egy savanyú cukor, és szégyenlős, visszahúzódó személyiség. Két lépés távolságból Caroline arca alabástromfehérségűnek tűnt. Egy lépés távolságból láthatóvá vált, hogy bőrét tűfoknyi szeplők borítják. Egyik foga görbe. Kulcscsontja felett vöröslő folt, mintha vakarta volna. Pamutszaga volt. Nem telt el huszonnégy óra azóta, hogy manikűröztetett. Nem volt több negyvenöt kilónál. Kedvenc színe biztosan a rózsaszín. Mindezt úgy figyeltem meg, hogy közben mozgott a szám, mondtam, csak mondtam a sémákat, amiket már több száz lánynak előadtam. Caroline-ban az volt a különleges, hogy nála ezek a sémák nem működtek. Képtelen voltam elérni azt, amit horogpontnak nevezek, vagyis amikor egy nő, akit megkörnyékezünk, átfordul a javunkra, megkedvel minket, és nem akarja, hogy elmenjünk mellőle. Bár csak egy lépésre álltam Caroline-tól, mérföldnyi széles szakadék választott el minket. Miután megnézte a kegyetlen, blöffölő tőzsdei alkuszokról szóló Brókerarcok című filmet, Mystery úgy döntött, hogy a telefonszám fabatkát sem ér, az csak egy darab feleslegesen leszakajtott, összefirkált papír. Új stratégiánk már nem a telefonszám megszerzésére irányult, hanem arra, hogy azonnal elvigyük randira - instant randi - egy közeli étterembe. A más illetékességi körbe vonás hamarosan a nővadász játék fontos eleme lett. Torzult időérzéket eredményezett: ha három különböző helyre megy az ember egy olyan csoporttal, akiket csak aznap este ismert meg, az est végére olyan érzése lesz, mintha ősidők óta ismernék egymást. - Miért nem megyünk el enni valamit? - javasolta Mystery. A lányokkal kart karba öltve átvonultunk egy közeli vacsorázóhelyre. Vacsora közben míntha minden helyrezökkent volna. Carly eléggé biztonságban érezte magát, hogy megmutassa metsző szellemességét, Caroline pedig empátiát és melegséget kezdett sugározni. Nem volt szükség sémákra és taktikákra. Tréfálkoztunk egymással, és gúnyt űztünk magu.ikból. Jugglernek igaza volt: a nevetés a leghatásosabb csábító módszer. Aztán Carly javasolta, hogy a lakásából hívjunk taxit. Nem messze lakik, itt a sarkon. Nemrégiben költözött be, még nem vett bútorokat, ezért Mystery és én is a padlón ültünk. Nem hívtunk taxit, és a lányok sem emlékeztettek rá, amit ÉJ-nek vettünk. Carly nemsokára kiment a szobából Mysteryvel, ezzel hallgatólagos engedélyt adott Caroline-nak, hogy velem bolondozzon. Ahogy összeölelkeztünk, a szakadék, ami a bárban tátongott közöttünk, valahogy eltűnt. Caroline érintése puha és finom, teste törékeny és megbocsátó volt. Már tudtam, miért
volt olyan nehéz kapcsolatot kialakítani vele ott a bárban, amikor megismerkedtünk. Nem szavakkal, érzésekkel kommunikált. Remek ápolónő lesz belőle. Miután Caroline hozott néhány takarót, hogy a keményfa padló egy kicsit kényelmesebb legyen, ráfeküdtem. Orgazmus-sorozatot csináltam neki, ahogy azt Steve P. tanította, míg úgy nem éreztem, hogy a teste beolvad a padlóba. De amikor ezt követően óvszert kerestem, azt a négy szót hallottam tőle, ami a Jegyünk csak barátok" leszerelés helyébe lépett: „de hiszen alig ismerlek". Semmi okom nem volt, hogy erőltessem a szexdolgot Caroline-nal. Tudtam, hogy találkozunk még. A vállamon feküdt, éreztük a szenvedély utórengéseit. Azt mondta, tizenkilenc éves, és már vagy két éve nem szeretkezett. Az ok: van egy egyéves gyereke a kertvárosban. A neve Carter, és elhatározta, hogy ő nem lesz gyermekét elhanyagoló tizenéves anya. Ez az első hétvége, amit távol tölt a kisfiától. Amikor másnap délután felébredtünk, kissé kábán az előző éjszakai szenvedélytől, Caroline javasolta, hogy reggelizzünk a szomszédos étteremben. A következő napokban legalább százszor láttam a videót, amit Mystery készített arról a reggeliről. Az előző este vacsoránál Caroline kék szeme fakó, távolba néző volt. De a reggelinél csillogott, valósággal mosolygott a tekintete, ahogy rám nézett; valahányszor viccet meséltem, akkor is, ha nem volt túl vicces, széles mosoly jelent meg az arcán. Valami megnyílt a szívében. Rájöttem, hogy nővadászatom kezdete óta ez volt az első alkalom, hogy érzelmi reakciót váltottam ki valakiből. Nincs különösebb zsánerem, abban az értelemben, ahogy egyes pasik ázsiai fetisiszták, vagy a kövér nőkre buknak. De a legkevésbé tartottam volna valószínűnek, hogy a világ összes nője közül éppen egy tizenkilenc éves lányanyába szeretek bele, aki a Hootersnél pincérnősködik. Ám a szívügyekben éppen az a nagyszerű, hogy a szívnek senki és semmi nem parancsol, bármit diktálna is az ész. Miután a lányok hazavittek minket, Mystery és én kielemeztük az előző éjszaka történteket; próbáltuk kitalálni, mit csináltunk jól, és mit nem. Annak ellenére, amit Caroline és én is gondoltam, Mystery egyetlen csókot sem kapott Carlytól, bár nem azért, mert nem is próbálkozott. A lánynak barátja volt. Mindazonáltal láthatóan nagyon tetszett neki Mystery, ám közeledési kísérleteinek ellenállt. Ezért kitaláltunk egy tervet: bojkottálás. A terv az én Moby-élményemen alapult. Ha a nők önigazolásul szexelnek, gondolkodott Mystery, miért ne fosszuk meg őket az önigazolástól? Az volt a terve, hogy rideg lesz vele, és nem is vesz róla tudomást, míg ez lánynak olyan kellemetlen nem lesz, hogy kényszert érez, barátkozzon össze vele megint, és minden legyen újra úgy, ahogy volt. A Carly- és Caroline-féle felvételeket átmásoltuk Mystery számítógépébe, és nekiláttunk, hogy a következő hat órát azzal töltsük, hogy hatperces videót szerkesszünk a forgatott nyersanyagból. Amikor befejeztük, telefonáltam Caroline-nak, és értünk jött. Juggler a városban volt, saját kurzust vezetett éppen. Megismerkedett egy Ingrid nevű fantasztikusan jó dzsesszhegedűs lánnyal, és kizárólag vele randizott. Ezért együtt mentünk vacsorázni. - Kiszállok a nővadász iparágból - közölte Juggler. - Minden időmet a kapcsolatomnak akarom szentelni. Ingrid elégedetten szorította meg a kezét. -Lehetnek, akik azt mondják, hogy berántott a puncimágnes. Erre én azt mondom, az én választásom. Ezek a kurzusok túl sok stresszt okoznak Ingridnek. Jó volt viszontlátni Jugglert. Azon kevés nővadász mesterek egyike volt, aki nem szenvedett nemi nyomorban, aki nem riasztotta el a való életbeli barátaimat, aki megnevettetett, aki normális volt. És éppen ezért nem is igazán hittem, hogy valódi nővadász mester. Egyszerűen nagyon humoros, mesteri társalgó volt. Különösen a Mysteryvel való társalgásban tűnt ki. Mystery mindannyiunknak elvette a kedvét, és kissé zavarban voltunk miatta. Ha a terve beválik, akkor érdemes volt foglalkozni vele; ha nem, akkor a mester seggfej. Vacsora után Mystery ellentmondást nem tűrően kijelentette: - Hozzám megyünk, és megmutatom nektek a videót, amit tegnap este forgattunk. Azé a győzelem, akinek a valósága erősebb, és aki a leghatározottabban képes fellépni. Miközben a videót néztük Mystery lakásán, Caroline végig mosolygott. Aztán bevittem No. 9 szobájába. Az ágyon feküdtünk, lassan vetkőztettük egymást. Teste olyan érzelemmel remegett, mintha eloszlana alattam. Olyan volt, mintha felhővel szeretkeztem volna. Hang nélkül élte át orgazmusát. Utána egymás mellett feküdtünk; Caroline elhúzódott mellőlem. A falat nézte, tartózkodó lett. Tudtam, mire gondol.
Amikor rákérdeztem, mi a baj, sírva fakadt. - Túl gyorsan beadtam a derekamat - zokogta. - Most majd nem akarsz többet találkozni velem. Olyan kedves szavak, olyan szívből jövők voltak, hogy feje alá csúsztattam a kezemet és a vállamra vontam. Először is azt mondtam neki, hogy eddig minden szenvedélyes kapcsolatom szenvedélyesen kezdődött. Ezt a szöveget Mysterytől tanultam, de magam is így gondoltam. Azután azt mondtam, lehet, hogy úgy gondolja, nem kellett volna olyan könnyen beadnia a derekát, de akarta és szüksége volt rá. Ezt a szöveget Ross Jeffriestől tanultam, de magam is így gondoltam. Harmadikként azt mondtam neki, hogy én érettebb vagyok, mint a legtöbben, akikkel eddig ilyen viszonylatban dolga volt, szóval ne a korábbi tapasztalatai alapján ítéljen meg. Ezt a szöveget David X-től tanultam, de magam is így gondoltam. Végül azt mondtam neki, hogy szomorú lennék, ha nem találkoznánk újra. Ez nem sablonszöveg volt. Amikor aztán visszamentünk a másik szobába, azt láttuk, hogy Carly és Mystery összefonódnak a takaró alatt. Abból ítélve, hogy a padlón levetett ruhák voltak szétdobálva, Mystery bojkottálási technikája hatásos volt. Caroline és én odakuporodtunk melléjük a kanapéra, és együtt néztük az Osborne család egyik epizódját Mystery számítógépén. Mind a négyen a közösülés utáni mámort élveztük. Gyönyörű pillanat volt. De nem tartott sokáig. 8. FEJEZET Semmi sem kovácsolja össze jobban az embereket, mint a közös nővadászat. Ez a nagy férfibarátságok alapja. Mert utána, amikor a lányok már elmennek, végül összeüthetitek a tenyereteket, amit alig vártatok azóta, hogy megismertétek őket. Ez a világ legjólesőbb tenyérösszecsapása. Nemcsak a bőr bőrhöz csattanása; a barátság hangja ez. - Tudod, mi a van? - kérdezte Mystery. - Olyan rosszul érzem magam; ez a lány lefekszik velem és kedvel, én meg holnap megint a nekivágok a nagyvilágnak. Csattanás. - Tehát? - kérdezte Mystery. - Tehát. - Te hajlandó vagy elkötelezni magadat ennek az életstílusnak? - Azt hittem, eléggé el vagyok kötelezve. - Nem úgy. Egy életre. Most már a véredben van. Te és én... nekünk meg kell küzdenünk egymással. Minden pasi közül, akiket megismertem, te vagy az egyetlen konkurenciám. Senkinek nincs esélye feljutni a trónra, csak neked. Kamaszkoromban ébren feküdtem az ágyban, és istenhez imádkoztam: „Kérlek, istenem, ne hagyd, hogy meghaljak, mielőtt megtapasztaltam volna, milyen a szex... hogy milyen érzés." De most másért imádkozom. Éjszakánként az ágyban fekszem, és ezért imádkozom: „Istenem, kérlek, ne hagyd, hogy úgy haljak meg, hogy megtapasztalhattam volna, milyen... apának lenni. Mindig is az élményekért éltem, azért, hogy új dolgokat tapasztaljunk, hogy új embereket ismerjek meg. De ha az embernek gyereke van, az a lehető legjobb tapasztalás: ezért vagyok ezen a világon. És élvhajhászó modorom ellenére, ezt a célt sosem tévesztettem szem elől." Ugyanakkor az élményekért élés egyben azt is jelenti, hogy kívánjuk a különböző nőkkel való randevúzás újdonságát és kalandját. El sem tudom képzelni, hogy egy életre válasszak magamnak valakit. Nem mintha félnék az elkötelezettségtől; attól félek, hogy veszekedek vagy veszekedni kell valakivel, akit szeretek, azon, hogy ki mosogat, és attól, hogy már nem kívánok szeretkezni a nővel, aki minden este mellém fekszik, vagy háttérbe szorulok a szívében, mert megelőznek a gyermekeink, és hogy megsértődök valakire, aki korlátozza abbéli szabadságomat, hogy önző legyek. A nővadászat sosem arra szolgált, hogy vadul elszórjam magomat, és gyerekeket hagyjak magam után. A magom úgyis mindig vad lesz. És ezt nem feltétlenül élvezem. Eljátszom az esélyemet, hogy igazi jó apa legyek. Ha feleségül vettem volna az első barátnőmet, és gyerekeink lettek volna, ők most nyolc-tíz évesek lennének. És kitűnő apa lennék, szinte minden vonatkozásban. De nekem már túl késő. Mire tizenévesek lesznek a srácaim, én a negyvenes éveimet taposom. Illetve azok engem. Annyira eltávolodom tőlük korosztályilag, hogy gúnyt űznek a zenei ízlésemből és legyőznek szkanderben.
És most tényleg azon az úton vagyok, hogy végleg elrontom a házassági esélyeimet: egy életre elkötelezem magam játéknak. Egy órával később Mystery és én már a Kingston Roadon, a Fineline Tattoo szalon előtt voltunk. Arra gondoltam: nekem ennél több eszem van. De könnyű a pillanat varázsa alá esni, tenyérbe csapni és beállni a testvériségbe. Lenyomtam a kilincset, befelé toltam az ajtót. Nem nyílt. Bár hétfő délután három óra volt, az üzlet zárva volt. - A rohadt életbe - mondta Mystery. - Menjünk máshova. Nem vagyok babonás, de amikor vacillálok valamin, amit legjobban ahhoz lehetne hasonlítani, amikor az ember léckerítés tetején egyensúlyoz, egy szellő is elég ahhoz, hogy az eredetileg szándékolttól ellenkező irányba fújjon, és átessek a kerítés másik oldalára. - Én ezt nem tudom végigcsinálni - közöltem. - Mi a baj? - Problémáim vannak azilkötelezettséggel. Azt hiszem, arra is képtelen vagyok, hogy felrakassak egy tetoválást, ami az elkötelezettség nélküliséget fejezi ki. Ezúttal a neurotikus természetem mentett meg. Másnap éjjel Caroline átjött Mysteryhez, és hármasban elmentünk szusit enni. - Hol van Carly? - kérdezte Mystery. Caroline elpirult, és a teájába nézett. - Öööö... nem tudott eljönni. De üdvözöl. Észrevettem Mystery testbeszédének változását. Hirtelen besüllyedt a székébe, magába roskadt. - Mondta, hogy miért? Valami baj van? - Hát... - szólt Caroline kényszeredetten. - A.... szóval a barátjával van. Mystery elsápadt. - És ezért nem tudott eljönni? - Carly azt mondta, hogy amúgy is nagyon mások vagytok. Mystery elhallgatott, tíz percig nem is szólalt meg. Valahányszor kérdést intéztünk hozzá, hogy kihúzzuk ebből a hangulatból, egyszótagos válaszokat adott. Nem azért, mert szerette Carlyt; hanem mert utálta a visszautasítást. Most megtapasztalta, milyen hátrányai vannak, ha az ember olyan lányt csábít el, akinek barátja van: a csábítás után általában visszamennek a bevált baráthoz. És az, hogy látta Caroline-t velem, és ahogy élvezzük egymás társaságát, csak olaj volt rossz hangulata parazsára. - Én vagyok a világ legnagyobb nővadász mestere - mordult felém. - Hogy lehet, hogy nincs barátnőm? - Hát, talán éppen azért, mert te vagy világ legnagyobb nővadász mestere. Hosszú csend következett, majd Mystery megkérte Caroline-t, vigye el abba a sztriptízbárba, ahol az exbarátnője, Patricia dolgozott. Caroline eleget tett a kérésnek. Kitette a világ legnagyobb nővadász mesterét a parkolóban, aztán továbbhajtott, és elvitt a kertvárosba, hogy együtt töltsük az éjszakát abban a házban, ahol anyjával, húgával és testvérével lakik. Először találkozom a családjával. Anyja üdvözölt minket az ajtónál. Karjában síró kisgyerek - tizenéves barátnőm kisfia. - Akarod a kezedbe venni? - kérdezte Caroline. Gondolom, a sztereotip reakció az lett volna, hogy félek, hogy a valóság beszivárog, és mielőbb menekülni akarok a helyről. De én nem így reagáltam. Kézbe akartam venni a kissrácot. Nagyon kúl volt a helyzet. Hiszen végső soron ezért léptem be a játékba, azért választottam az ilyen kalandokat, hogy egyszer végre gyereket tartsak a kezemben, és elgondolkozzak: „mit akar tőlem az anyja?" 9. FEJEZET Miközben én apukást játszottam Caroline mellett, Mystery nagyon bepörgött. Nem volt jó ötlet, hogy kiraktuk a klubnál. Az, hogy viszontlátta Patriciát, nagyon betett neki. Exbarátnője nemcsak hogy nem ment vissza hozzá, hanem közölte, már régen mással jár. - Naponta három órát edz - mondta Mystery a telefonban. - Hét kilót fogyott, és a segge, öregem, igazi 10-es! Ilyet csinál egy csaj, ha mérges. A büdös francba! - Ne gondolj arra, milyen jól néz ki - tanácsoltam. - Gondolj a hibáira, és arra, mivel szokott a végletekig felidegesíteni. Attól könnyebb lesz.
- Értelmileg ezt nagyon jól tudom, de érzelmileg nagyon ki van tolva velem. Úgy érzem magam, mintha parázson sütögetnének. Egy csapásra zúdult rám ez az egész, abban a pillanatban, amikor megláttam. Az a fantasztikus test, az a napbarnított bőr! Ő a legjobb sztriptíztáncosnő az egész bárban. És nem lehet az enyém. Carly visszament a barátjához. Én meg töröm magam, hogy élhetővé tegyem az új lakásomat. Minek? - Haver, te nővadász mester vagy. Sok száz olyan lány van, mint Patricia. És egyetlen éjszaka alatt becserkészheted őket. - Nem vagyok nővadász mester. Szerető vagyok. Szeretem a nőket. Megesküszöm, hogy már a hármas formációra sem gondolok. Most már boldog lennék, ha Patriciával élhetnék. A nap minden percében hiányzik. Mystery alig gondolt Patriciára és alig beszélt róla, míg a lány ott nem hagyta. Teljesen a megszállottja lett. A csábításról szóló saját elméletei vágták pofán. Patricia otthagyta. De ez nála nem valami csábítási technika része volt, hanem igazi elhatározás. Mivel a mágus mások hiszékenységét használja ki, Mysterynek nem volt türelme semmivel, ami spirituális vagy természetfeletti. Az ő vallása Darwin volt. Számára a szerelem egyszerűen evolúciós impulzus, ami lehetővé tette, hogy az emberi lények kielégítsék a túlélésre és a szaporodásra irányuló alapvető ösztönüket. Ezt az impulzust párkötődésnek nevezte. - Furcsa, milyen erős a párkötődés - mondta. - Most olyan magányosnak érzem magam. - Tudod mit? Elmegyünk érted holnap, és itt játszhatsz velünk a kertvárosban. Az majd felvidít. Caroline meg én babakocsiba tettük Cartert, megkerültük a háztömböt, és elmentünk a közeli parkba. Leültem az egyik padra, és arra gondoltam, milyen szánalmas nővadász páros voltunk, Mystery meg én. A srácok világszerte azt gondolják, hogy mi, a nagy nővadász mesterek egyfolytában fürdőkádban ülünk, körülöttünk bikinis lányok. Ezzel szemben Mystery egyedül ücsörög a lakásán, lehet, hogy sír vagy leszbikus videót néz, én meg a kertvárosban gyereket sétáltatok. Reggel Caroline meg én felvettük Mysteryt a városban. Nem borotválkozott, mióta utoljára láttam, vékony borosta jelent meg csecsemőfenék fehérségű bőrén. Lógós szürke póló volt rajta, és kifakult farmer. - Remélem, a családod nem kéri, hogy bármilyen bűvésztrükköt mutassak be neki - mondta Carolinenak. Ám este, amikor Caroline anyja megkérdezte, mivel foglalkozik, látványos előadást rögtönzött nekik. Minden illúzióját bemutatta - gondolatolvasás, üveglebegtetés, lebegés, kézügyességi trükkök -, tízpercnyi halandzsával és olyan magabiztossággal, hogy elbújhatott mellette minden illuzionista, akit valaha láttam. Mindenkit elbűvölt: Caroline anyja elképedt, a húga csodálattal csüngött rajta, az öccse pedig meg akarta tanulni, hogyan lehet krétát lebegtetni, hogy tanárait megijessze. Ebben a pillanatban rájöttem, hogy Mysterynek tényleg megvan a képessége, hogy megvalósítsa az álmát és bravúros illuzionista szupersztár legyen. Miután a család lefeküdt, Mystery altatót kért Caroline-tól. - Csak Tylenol #3 van itthon, amiben kodein van - mondta Caroline. - Az jó lesz - közölte Mystery. - Add ide az egészet, nagyon jól bírom. Caroline máris ápolónőként gondolkodott, ezért csak négy tablettát adott neki. De ez nem volt elég, hogy kiüsse. Ezért, míg Caroline meg én aludtunk, Mystery kodeines mámorban egész éjjel fennmaradt, és bejegyzést írt Mystery társalgójába. 10. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Életcélok SZERZŐ: Mystery Ma éjjel Caroline lakásán alszom, mert nagyon felhúztam magam Patricia miatt. Caroline Styletorontói barátnője, és nehéz lehet neki. Nagyon szép lány, de van egy gyereke. Style és Caroline remekül néznek ki együtt, de pontosan tudom, hol a határ. Afenébe! Megoldás: légy fair vele. Szeresd, haver. Éld meg az érzéseidet, és ne sértsd meg a lányt, detudd, hogy te alapvetően nem vagy monogám éstöbbetakarsz. Az alapelv, hogy az embernek sok kikötőben sok barátnője van, hatékonyan és üdvösen ápolandó.
Caroline-nak nagyszerű családja van. Bűvésztrükkökkel szórakoztattam a nagyon helyes tizennyolc éves húgát, az öccsét meg az anyját. Háromnegyed órás műsort adtam nekik. Nagyon jól éreztem magamat, és tetszett nekik. Az anyjának jósoltam is. Caroline olyan, mint a nővérem. Ilyen érzésem volt, amikor vele meg a gyermekével voltam. És nagyszerű, hogy Style is itt van! Aztán kodein tartalmú tablettát vettem be, hogy aludjak, mert az egész család időben lefeküdt, velem meg kitolt a bioritmusom. De nem tudtam aludni. És nagy szeretetet éreztem. Ne értsetek félre. Pontosan tudom, hogy ez a Tylenol hatása, amit bevettem, de hát akkor is nagyon jó érzés. Szeretem ezt a társalgót. Remek pasik vagytok. Remélem, egyszer csinálhatunk egy nagy partit együtt. És ez az érzés simán elszáll, ha kipisálom a kodeint, hahaha. Ajövőre vonatkozó határozottterveim: szeretném, ha közelebbi barátságba kerülnénk. Szerintetek ez sikerülhet? Grimble és Twotimer, a ti játékstílusotokannyira különbözikazenyémtől! Egyszerszeretnékelmenniveletekcsajozni, hogy rendesen megismerhesselek benneteket. Papa, ahogy te idefent játszottál, az nagyon eredeti volt. Nagyszerű kurzus volt, és bármikorjössz, szívesen látlak. Azt sem bánom, ember, ha mindennap felhívsz. Az az elképzelésem, hogy ez a társalgó nem a nővadászatról szól, hanem valami nagyobb életcélokról. A nőknek ebben jelentős szerepükvan, és együttműködünk velük, segítjük egymást e célok elérésében. Szóval, szeretném kiterjeszteni a témákat a pénzre, a társadalmi státusra és más ambíciókra is. Azt hiszem, az élet egyik legnagyobb problémája, hogy az ember nem képes őszintén megbeszélni a problémáit másokkal. Szóval dobjátok csak fel ide a problémáitokat; száznál is több intelligens, tisztességes pasi van itt, aki segíthet nektek. Mondjátok el szándékaitokat, céljaitokat. Ha nincs célotok, éppen ideje, hogy kitaláljatok magatoknak valamit. Látni akarom, hogy mindannyian rohadtul rendben vagyunkés megvalósítjuk önmagunkat. Utazás, nők, pénztársadalmi státus, bármi. Segítsük egymást ebben a folyamatban, dolgozzunk mindannyian ugyanazon a projekten, és úgy egyesítsük erőinket, mint egy nagyvállalat. Látni akarom, hogy Virginarrnak4 saját lakása, kibaszottjó kocsija van, pénze a bankban és a gyerekére dögös dajka vigyáz (akit dughat is), ésjó néhány lány halálosan szerelmes belé. Legyen részesedése NewYork-i nightclubokban, vagy ilyesmi. A saját limójával fuvarozzák. Csinálja meg a maga hoszteszszolgálatát. Papa, szakadj elvégre apádtól. És legyél maximalista. Azt akarom látni, hogy legalább annyira koncentrálsz a vagyongyarapításra, minta kapcsolatépítésre. Meg kell dolgozni azért, hogy az ember multimilliomos legyen. Ki kell lépned apuci pénzügyi árnyékából és le kell pipálnod. Zabolázd meg a szexuális energiáidat, és azzal az erővel csinálj sikeres üzletet. Azén célom: össze kell hoznom egy promóciós anyagot, amit elküldhetek nagy tévétársaságoknak; egyórás speciális illuzionista show-t ajánlok nekik. Ehhez jelentős anyagi forrásokra van szükségem. Nem süketelek, nem fantáziálok a sikerről, ha azt mondom, megtudom csinálni. Akik személyesen ismernek, tudjáJc, hogy végig tudom játszani a szerepet. Amint adásba megy a műsorom, meg tudok csinálni egy vegasi show-t. Már részletesen kidolgoztam. Akar valaki segíteni? Gondoljatok az after-partikra! Hozzunk össze valamit. Használjuk ki a tényt, hogy nekem figyelemre van szükségem (műsorokat kell csinálnom) nap mint nap, különben nem érzem magam normálisnak. Nem kívánom ingyen. Nem hiszek abban, hogy ami ingyen van, azjó lehet. Dolgozzatok velem, és pénzt kaptok érte. Csak mondjátok el, mik a céljaitok, hogy együtt kitalálhassunk és megvalósíthassunk valami rohadt jó dolgot. Uraim, fogjunk munkához! - Mystery U.i.: Olvastam Napoleon Hill Gondolkozzésgazdagodjcímű könyvét, és ehhez kapcsolódóan akarok mondani valamit. Ha gyakran maszturbáltok, könnyen függővé válhattok. A hozzászokás napi rendszerességgel vágyat kelt, hogyjárjatok el szórakozni minden este. Ez nem engedi, hogy átalakítsátok a szexuális vágyatokat, amit pedig arra is használhattok, hogy vagyongyarapítási projekteken dolgozzatok. Ha nem fekszetek le nővel rendszeresen (ami időről időre mindannyiunkkal megtörténik), akkor se zsákmányoljátok ki magatokat a végletekig. Szabjatok magatoknak határt. Csak hetente egyszer verjétek ki. Ha ma kivertétek, akkor legközelebb egy hét múlva tegyétek. Ha addig nem tudtok nőhözjutni, legalább lesz mire várni. De az nagyon jó kiverés legyen! A legjobb pornót nézzétek, és használjatok hozzá síkosítót. Előre készüljetek rá, várjátok, így nem vesztegetitek el az életeteket napi
farokkiveréssel, és nem foglalkoztok egyfolytában azzal a fájdalommal, hogy még mindig nincs barátnőtök. Addig is zabolázzátok meg a libidótokat, és alkossatok. Egy korábbi kurzus hallgatója, brooklyni srác. Egyedül neveli a gyerekét. Sofőrként dolgozik egy úgynevezett hosztesszolgálatnál. 11. FEJEZET A kodeines hangulatú fórumbejegyzést követő reggelen Mystery megrogyva ült Caroline kocsijának hátsó ülésén, takaróba csavarva, kalapja mélyen a szemébe húzva. Azonkívül, hogy tegyük ki a családja öröklakásánál, egy szót sem szólt hozzánk, ami ritkaság volt nála. Erről eszembe jutott a keleteurópai autós kalandunk. Csakhogy Mystery ezúttal nem volt beteg. Legalábbis testileg nem. Leparkoltunk, lifttel mentünk fel a nővére huszadik emeleti lakásába. Zsúfolt, két hálószobás nyomortanya volt, tele emberekkel. Mystery anyja, kövérkés német nő, elnyűtt, virágmintás fotelben ült. Nővére, Martina, két gyereke és férje, Gary mellette ültek, a kanapén, összezsúfolódva. Mystery apja négy emelettel feljebb a lakásba zárva. Beteg volt. Az egész életen át tartó alkoholizálástól tönkrement a mája. - Hé, hogyhogy most nincs veled lány? - tette fel a kérdést Mystery tizenhárom éves unokahúga, Shalyn korholón. Mindent tudott Mystery nőiről. A nővadász mester gyakran használta unokahúgait sémaként arra, hogy barátnőinek gyengéd, atyai oldalát bemutassa. Nagyon szerette unokahúgait, és amikor velük volt, mintha visszatért volna a való életbe egy kicsit. Sógora, Gary popballadákat játszott nekünk, saját szerzeményeit. A legjobb a Casanova gyereke című dal volt, amit Mystery vele énekelt, szinte fülsüketítő hangerővel. Mintha azonosította volna magát a címben szereplő karakterrel. Caroline és én aztán elmentünk. Az unokahúgok egészen a liftig kísértek minket, nevetve, sikongatva, nyomukban Mystery. Hirtelen kivágódott egy ajtó, papi galléros férfi jelent meg, és rideg, megvető pillantást vetett a lányokra. - Nem szabad ilyen zajt csapni a folyosón - mondta. Mystery céklavörös lett. - Mi köze hozzá? - tette fel a provokatív kérdést. - Mert szerintem joguk van hozza. Kislányok. Élvezik az életet. - Hát - szólalt meg a lelkipásztor. - Élvezzék az életet olyan helyen, ahol nem zavarnak másokat. Nem itt a folyosón kéne így élvezniük az életet. - Tudja mit, atyám?! - csattant fel Mystery. - Én most bemegyek késért, és ha visszajövök, majd meglátjuk, kinek mit kell csinálni a folyosón. Mystery visszament a lakásba. Aggódó pillantást vetettünk egymásra. Megint ráismertem az autós kaland során tanúsított magatartására: arra emlékeztetett, amikor a Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaság határállomásán kikelt magából, amiért szerinte megmondtam, mit csináljon, és erről az apja jutott eszébe. A tiszteletes hangos csattanással becsapta az ajtót. Caroline meg én a zűrzavarban elosontunk. 12. FEJEZET Nem igazán akartam visszamenni Caroline-ékhoz. Egész életemben a belvárosban éltem. Utálom a kertvárosokat. Andy Dickhez hasonlóan én is az unalomtól félek a legjobban, meg attól, hogy unalmas vagyok. Hétvégi estéimet nem azzal szoktam tölteni, hogy sikerfilmeket nézek videón. De Caroline nem tudott beköltözni Torontóba. A fiával akart lenni; nem akart tipikus fiatal leányanya lenni. Így aztán másnap, míg Caroline Carterrel játszott, megnéztem az e-mailjeimet. Mystery meg én néhány nappal korábban helyszíni jelentést tettünk fel a levelezőlistára a Carly és Caroline estéről. Rengeteg levelet kaptam: Észak-Karolinából, Lengyelországból, Horvátországból, Új-Zélandról és sok más helyről is. Úgy fordultak hozzám segítségért, ahogy én egykor Mysteryhez. Mystery két e-mailt küldött. Az elsőben azt írta, hogy összeveszett és szó szerint összekapott a nővérével a folyosói incidens miatt. „Többször megütött. Kénytelen voltam úgy visszafogni, hogy megragadtam a torkánál fogva, és a földre tepertem. Aztán hazamentem. Nem voltam mérges. Csak meg akartam akadályozni, hogy továbbra is ütlegeljen. Nagyon gáz, mi?"
A második levél egyszerű volt: „Szétesek. Éhes vagyok, fáj a fejem, fáj a bőröm, egész nap pornófilmeket néztem file-cserélő programokon, de csomót kötöttem a farkamra. Altatót veszek be, mert ha egész éjjel fennmaradok, megbolondulok. Alig várom, hogy eltűnjek végre. Nagyon közel vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, véget akarok vetni ennek az egésznek. Ez az élet nevű dolog már nem buli." Kezd elmenni az esze. Én meg itt vagyok, itt ragadtam ezen a kicseszett ontariói vidéken, Britney Spearst nézem az Álmok útjánban három kamaszlánnyal, akik közül az egyik feltehetően a barátnőm. Másnap reggel megkértem Caroline-t, hogy vigyen el Mysteryhez. - Velem tudsz maradni? - kérdeztem. - Vissza kéne mennem Carterhez - mondta. - Nem fordítottam rá elég figyelmet, és nem akarom, hogy anyám azt gondolja, elhanyagolom a gyerekemet. - Anyád azt akarja, hogy élvezd az életet és legyél a barátaiddal. Túl sokat vársz magadtól. Végül azt mondta, bejön, de legfeljebb egy órát marad. Felmentük Mystery lakásához, és kinyitottam az ajtót. Az ágyon ült, Steven Spielberg Mesterséges értelem című filmjét nézte videón. Ugyanabban a szürke pólóban és farmerben volt, amiben utoljára láttam. Karján karmolásnyomok a nővérével való verekedéstől. Odafordult hozzám és beszélni kezdett. Hangja hideg, szenvtelen. - Gondolkodtam - mondta. - A robotok ebben a filmben önérdek-motiváltak. Célokat tűznek ki maguknak, és nekiállnak, hogy megvalósítsák. A gyerekrobot az anyjánál keres védelmet. A szexrobot nőkre vadászik. Amikor kiengedik a ládából, igazi nőkkel kezd szexelni, mert ez a célja, így van programozva. - Oké - az ágyhoz nyomott számítógépasztalnak dőltem. A szoba akkora volt, mint egy nagyobbacska beépített szekrény. A falak kopárak. - Mit akarsz ezzel mondani? - Azt akarom ezzel mondani - mondta ugyanazon az elhaló hangon -, hogy akkor mi az én célom? És mi a te célod? Gyerekrobot, szexrobot vagy szórakoztató robot akarunk lenni? A padlón, az ágy előtt fél tányér nyers spagetti. Szerte a szobában spagettitörmelék. A közelben vezeték nélküli fekete telefon romjai. A készülék falnak csapás következtében vált működésképtelenné. Az akkumulátor gyámoltalanul lógott ki a hátoldalán. - Mi történt? - Veszekedtem a nővéremmel meg az anyámmal. Egyszerűen képtelenek voltak befogni a pofájukat. Ha Mystery - vagy bármely más NVM - dührohamot kap, nincs rá más gyógyír: el kell menni nővadászatra, új prédát becserkészni. - Öltözzünk ki, tudod, pávamódszer, és menjünk el valami sztriptízbárba az éjjel - javasoltam. A sztriptízbár volt Mystery gyenge pontja. Egész szabálylistája volt, amelyet betartva többnyire legalább egy telefonszámot sikerült beszereznie. A szabályok többek között: összebarátkozni a DJ-vel; soha nem fizetni táncért, sem italért; nem bámulni, nem dicsérni, nem megérinteni a táncosnőket; ragaszkodni az eredeti elképzeléshez; azonnal témát váltani, amikor egy lány minden pasinak elmondott sablonsztoriba kezd. - Nem akarok szórakozni menni - közölte. - Nincs semmi értelme. Megállította a filmet a számítógépén, és nekiállt, hogy befejezzen egy félig megírt e-mailt. - Mit csinálsz? - kérdeztem. - E-mailt írok a New York-i tanítványoknak, hogy lemondom a szemináriumot. Úgy beszélt, mintha robotpilóta üzemmódra lenne kapcsolva. - Ezt miért csinálod? Teljesen ki voltam akadva: egy hónapot áldoztam az életemből arra, hogy vele menjek New Yorkba és Bukarestbe. Már megvettem a repülőjegyeket is. És most, Steven Spielberg és némi kodein hatására lemondaná az egészet. - Nincs elég ember. Hát, ez van. - Ugyan már. Így is ezernyolcszáz dollárt keresel rajta. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó pillanatban még többen jelentkeznek. Az isten szerelmére, hiszen ez New York! Soha senki nem ígér semmit előre. - Az élet - sóhajtott fel - túl sokba kerül. Ez az egész nagyon érzelgősnek tűnt nekem. Ez a pasi a figyelem fekete lyukja. Azt akarja, hogy mindig mindenki csak rá figyeljen. A francba vele! - Rohadtul önző vagy- háborogtam. - És mi legyen a bukaresti repülőjegyekkel?
- Te mehetsz, ha akarsz. Én lemondok minden show-t, ügynököt, szemináriumot, kurzust, utazást. Mindent abbahagyok. Nem akarom, hogy olyannak tartsanak, mint Ross Jeffriest. Hátulról belerúgtam az éjjeliszekrényébe. Magas az ingerküszöböm, de amikor átég rajta a gyújtózsinór, én is robbanok. Az apám ugyan nem sok mindent tanított nekem a nőkről, de ezt tőle örököltem. Receptre felírt, narancsszínű orvosságosüveg esett a padlóra, pirulák szóródtak szét belőle. Felkaptam az üveget. Címkéjének felirata: Rivotril. - Ezek micsodák? - A nővérem antidepresszáns tablettái, nem igazán a depresszióra hatnak, inkább álmos leszek tőlük. Hideg. Cinikus. Sejtettem, hogy nem válhatnak egészségére. Ezért hármat az üvegben hagytam, a többit a zsebembe rejtettem. Nem akartam, hogy túladagolja magát. Mystery bejelentkezett a Party Poker nevű online szerencsejáték oldalra, és gépiesen játszani kezdett. Az a Mystery, akit én ismertem, túl logiku san gondolkodott ahhoz, hogy szerencsejátékokat játsszon. - Mit csinálsz? - kérdeztem, de nem vártam választ. - Semmit. Becsaptam magam mögött az ajtót, Caroline-t ott találtam az első szobában. - Menjünk vissza hozzátok - mondtam. Halványan, együttértőn mosolygott. Nem tudta, mit mondjon. Abban a pillanatban gyűlöltem. Olyan hasznavehetetlennek tűnt. 13. FEJEZET Így hát visszamentünk Caroline-ék házába, a kertvárosba, az anyjához, az öccséhez, a húgához, a kisfiához és a Britney Spears-filmekhez. Éreztem, hogy a terhére vagyok, és elvonom a figyelmét a fiáról. És érezhette, hogy kezdek ráunni. Nem arra figyeltem fel, hogy folyamatosan korholja a fiát, hanem arra, hogy nincs benne semmi kezdeményezőkészség. Az a pár nap és éjszaka, amit a házában töltöttem, az agyamra ment; börtönben éreztem magamat. Soha többé nem ígérem biztosra, hogy itt vagy ott, ezzel vagy azzal, eddig vagy addig maradok. A nővadászat egyik alapvető szabálya az, hogy a nők ugyanolyan gyorsan kiszerethetnek a pasikból, amilyen gyorsan szerelembe esnek. Minden éjjelez történik. Az a nő, aki a melledhez dörgölőzik, és két perc múlva már dugtok, ugyanilyen hamar otthagy egy nagyobb, jobb darabért. Ilyen a játék. Ilyen az élet a terepen. És ezt megértettem. A San Franciscó-i kurzus idején az egyik éjszakát egy Anne nevű jogásznál töltöttem. Az éjjeliszekrényén volt egy Joel Kramer nevű pasi könyve. Nem tudtam aludni, belelapoztam. Ő írta le a legjobban azt, amit Caroline és én éppen éreztünk: eszményképünk az, hogy a szerelem örökké tart. De a szerelem nem ilyen. A szerelem szabadon áramló energia, ami akkor jön és megy, amikor kedve tartja. Néha egy életre velünk marad; van úgy, hogy csak egy másodpercre, egy napra, egy hónapra, egy évre. Ne féljünk tehát, ha szerelmesek leszünk, egyszerűen azért ne féljünk, mert a félelem sebezhetővé tesz minket. De ne lepődjünk meg, amikor a szerelem elillan. Csak örüljünk, hogy lehetőségünk volt megtapasztalni az érzést. Csak parafrazálom, nem tudom pontosan, szó szerint idézni, de ezek a gondolatok rezonáltak bennem a következő éjszakán, amit szintén Carolinenal töltöttem az ágyban. Akkor szó szerint megtanultam a bekezdést, hogy majd sémaként használom. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az én életemre is érvényes lesz. A szerelem olyasmi, amiért a nők vannak nagyon oda, nem a férfiak. A következő napot azzal töltöttem, hogy repülőjegyekkel és utazási tervekkel zsonglőrködtem. Megtartottam a kelet-európai repülőjegyemet, de úgy döntöttem, ahelyett hogy Mystery biszexuális szexrabszolganőkre való vadászásához asszisztálnék, inkább találkozom egy csoport NVM-mel, akik Horvátországban működnek. Egyikükkel, Badboyjal a közösséghez való csatlakozásom óta levelezésben álltam. Íróvá válásom egyik oka, hogy a zenekaralapítással, a filmrendezéssel és színházi produkciókkal ellentétben, a művészetnek ezt az ágát egyedül is lehet művelni. A siker vagy a bukás teljes mértékben rajtad múlik. Sosem bíztam az együttműködésben, mert ezen a világon az emberek többsége nem
csapatjátékos. Nem fejezik be, amibe belekezdtek; nem valósítják meg az álmaikat; szabotálják saját boldogulásukat, mert azt hiszik, hogy nem találják meg, amit keresnek. Bálványoztam Mysteryt. Olyan akartam lenni, mint ő. De a többséghez hasonlóan - sőt lehet, hogy a többségnél is jobban -, legnagyobb ellensége saját maga. Benéztem a nővadászoldalra. Mystery új üzenetet tett fel. Címe: Mystery utolsó üzenete. Nem írok idetöbbet. Csak meg akartam köszönni minden emléket. Mindenkinek további sikeres életet kívánok. Barátotok, Mystery Rákattintottam Mystery honlapjára, de már levette a netről. Fantasztikus, milyen gyorsan lesz semmivé hosszú évek munkája és erőfeszítése. Egy óra múlva csörgött a telefonom. Papa volt az. - Rettenetesen aggódom - mondta. - Én is. Nem tudom, hogy csak ezzel a kétségbeesett lépéssel akarja felhívni magára a figyelmet, vagy tényleg komolyan gondolja. - Én is úgy érzek, mint Mystery - mondta. Hangja távolinak, gyengének tűnt. - Az éle em leszállóágba került. Nem vagyok más, csak színlelés, csak játék. A tané zdete óta nem nyitottam ki egyetlen könyvet sem. Pedig muszáj, hogy felvegyenek a jogi karra. Nem Papa volt az egyetlen, aki ezzel a problémával szembesült. Volt valami a közösségben, ami megszállta az életünket. Különösen most. Mielőtt Mystery kurzusokat kezdett szervezni, az egész csak online-függőség volt. Most mindenki keresztül-kasul repked az országban, találkoznak, együtt járnak nőzni. Ez nem egyszerűen életstílus; ez már betegség. Minél több időt szentelünk neki, annál jobban érezzük magunkat. És minél jobban érezzük magunkat tőle, annál nagyobb a függőség. Olyan pasik, akik addig sosem jártak klubokba, most egyszerűen besétálnak, szupersztárok lesznek, és úgy távoznak, hogy dagad a zsebük a sok telefonszámtól, mindkét karjukon egyegy lány. Aztán, hab a tortán, helyszíni jelentést írhatnak az egészről és henceghetnek vele mindenkinek a közösségben. Voltak, akik kiléptek a munkahelyükről, kimaradtak az iskolából, hogy elsajátíthassák a játékot. Ilyen hatással volt ránk a kéj és a nőknél való sikeresség iránti vágynak. - A nőket többek között az életstílus és a siker vonzza - mondtam Papának. - Képzeld, milyen egyszerű lenne a játék, ha nagyhatalmú szórakoztatóipari ügyvéd lennél, híresség-ügyfelekkel. Ha bekerülsz egy jó nevű egyetemre, a játékbeli esélyeidet növeled. - Hát, ez igaz - mondta. - Prioritásokat kell felállítanom. Szeretem a játékot, de túlságosan függővé lett. Mystery depressziója nemcsak a saját életére volt kihatással, hanem azoknak a srácoknak az életére is, akik felnéztek rájuk, példaképüknek tekintették és utánozták őket. Egyeseknek, mint Papa, még mindig ő volt a modell, még a lefelé tartó spirálba is vele csúsztak. - Aki túl mélyen belemerül a játékba, depressziós lesz - mondta Papa. - Ross Jeffries, Mystery és én is. Mystery játékát akarom, de nem az életem árán. Csak az volt a baj, hogy ez a reveláció túl későn jött Papának. Részt vett már David X és David DeAngelo szemináriumain is. Mindez persze azt jelentette, hogy napokat pazarolt el rájuk, órákat mulasztott. - Apám hívott tegnap - folytatta Papa. - Nagyon aggódik miattam. Az utóbbi fél évben csak a játékkal foglalkoztam, elhanyagoltam a tanulmányaimat, a pénzügyeimet, a családomat. - Meg kell tanulnod egyensúlyban tartani a dolgokat, ember. A csajozás ne legyen több nemes hobbinál. Jó tanács volt. Olyan tanács, amit nekem magamnak is követnem kellett volna. Miután letettem a telefont, felhívtam Mysteryt. Nekem akarta adni a motorját. Patriciának a számítógépét. A kilencvenperces show-műsorára az évek során kifejlesztett illuzionista trükkjeinek leírását és szerzői jogát egy helyi bűvésznek szánta. - Nem adhatod csak úgy tovább a trükköket, amiken olyan keményen dolgoztál - tiltakoztam. - Még szükséged lehet rá. - Azok csak illúziók. Nem vagyok jó másra, csak hogy becsapjam az embereket. Sosem akartam csaló lenni, ezért most abbahagyom.
Nem kellett iskolai pszichológusnak lennem ahhoz, hogy felismerjem a figyelmeztető jeleket. Ha nem veszem komolyan, később lelkiismeret-furdalásom lehet miatta. Nem fordíthatom el a fejemet, amikor mentorom lelép a szikláról, még akkor sem, ha a sziklát ő maga hozta létre. Volt egy barátnőm, akinek exbarátja folyton azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz. Egyszer a lány nem reagált a segélykiáltásra. A pasi egy órával később az előkert pázsitján főbe lőtte magát. Mint azt Mystery megjegyezte a kodeintől feldobott állapotában írt fórumbejegyzésében, igen értékes közösségünk volt sebészek, egyetemi hallgatók, testőrök, filmrendezők, fitneszedzők, szoftverfejlesztők, szállodai programszervezők, brókerek, pszichiáterek. Így hát felhívtam Docot. Doc akkor fedezte fel magának a közösséget, amikor Mystery tréfából beiratkozott egy randiszemináriumra, amit Doc a Learnin Annexben tartott. Figyelmesen végighallgatta Doc tanácsait, tippjeit, technikáit, ami KGP minőség volt a közösségen használt technológiákhoz képest. A végén beszélt Dockal, aki beismerte, hogy nem igazán nőcsábász. Így aztán Mystery elvitte az éjszakába, megtanította neki a Mystery-módszert, és jelszót adott neki a társalgóba. Doc mostanra nőzőgép lett, saját háreme volt. Becenevét onnan kapta, hogy pszichológiából doktorált, ezért felhívtam, és a tanácsát kértem. Azt javasolta, hogy tegyem fel Mysterynek az alábbi kérdéseket, pontosan ebben a sorrendben: - Annyira magad alatt vagy, hogy kedved lenne mindent feladni? - Sokat gondolsz a halálra? - Megfordult a fejedben, hogy sérülést okozz magadnak, vagy valami más destruktív tevékenységet végezz? - Vannak öngyilkossági gondolataid? - Milyen módszerrel követnéd el? - Mi tart vissza? - Szerinted a következő huszonnégy órában megteszed? Egy darab papírra leírtam a kérdéseket, négyrét hajtottam, és a hátsó zsebembe tettem. Ez lesz a puskám. A sémám. 14. FEJEZET Amikor odaértem Mysteryhez, gépies mozdulatokkal éppen az ágyát szedte szét. Válaszai a következők voltak: STYLE: Mit csinálsz? MYSTERY: Odaadom az ágyamat a nővéremnek. Szeretem, és megérdemel egyjobb ágyat. STYLE: Annyira magad alatt vagy, hogy kedved lenne mindent feladni? MYSTERY: Igen. Semminek nincs semmi értelme. Ha érted a memetika lénye gét, tudod, hogy semmi értelme. Minden értelmetlen. STYLE: De hiszen kiváló intellektusod van. Kötelességed, hogy szaporodj és sokasodj. MYSTERY: Egyáltalán nem számít. Kigyomlálom a génjeimet az emberiség génkészletéből. STYLE: Sokat gondolsz a halálra? MYSTERY: Egyfolytában a halálra gondolok. STYLE: Megfordult a fejedben, hogy sérülést okozz magadnak, vagy valami más destruktív tevékenységet végezz? MYSTERY: Igen. Ez az élet nevű izé nagyon el van baszarintva. STYLE: Vannak öngyilkossági gondolataid? MYSTERY: Igen. STYLE: Milyen módszerrel követnéd el? MYSTERY: Vízbe fulladással. Mert ettől félek a legjobban. STYLE: Mi tart vissza? MYSTERY: El kell ajándékoznom az összes holmimat. Leejtettem és összetörtem Patricia számítógépét. Most oda akarom neki adni a sajátomat. Szüksége van számítógépre. STYLE: Érdekelte? MYSTERY: Nem, nem igazán. STYLE: Őrjöngött, hogy összetörted a gépét? MYSTERY: Nem.
STYLE: Szerinted a következő huszonnégy órában megteszed? MYSTERY: Miért teszed fel nekem ezt a rengeteg kérdést? STYLE: Azért, mert a barátod vagyok és aggódom miattad. [Ajtócsengő cseng.] STYLE: Ki az? HANG A KAPUTELEFONBAN: Hi, Tyler Durden vagyok. Mysteryhez jöttem. Nagy rajongója vagyok a netes bejegyzéseinek, és szeretnék vele találkoz ni, ha lehet. STYLE: Attól tartok ez nem éppen a megfelelő alkalom. HANG A KAPUTELEFONBAN: De messziről jöttem. Kingstonból. STYLE: Sajnálom, öregem. Senkit nem tud fogadni. Öööö. Beteg. 15. FEJEZET Szobájában hagytam Mysteryt, a konyhájába mentem, és felhívtam a tudakozót, hogy megtudjam a szülei számát. Való világbeli neve Erik von Markovik volt, de ez is csak illúzió. Névváltoztatást kért, eredeti neve Erik Horvat-Markovic volt. A telefon kicsengett. Egyszer, kétszer, harmadszor. Nyers, udvariatlan férfihang szólt bele. Mystery apja volt. - Üdv, a fia, Erik barátja vagyok. - Ki maga? - Neil vagyok. Erik barátja. Arról van szó, hogy... - Ne hívjon többet! - ugatott. - De szüksége van... Katt. A seggfej lecsapta a telefont. Csak egy ember maradt, akit felhívhattam. Visszamentem Mystery szobájába. Tablettát vett be, vizet kortyolt rá. Arca vörös, eltorzult, mintha láthatatlan könnyel sírna. - Mit vettél be? - Altatót. - Mennyit? A francba! Már majdnem hívtam a mentőt. - Kettőt. - Miért szedsz altatót? - Ha ébren vagyok, az élet csak szopás. Semminek semmi értelme. Amikor alszom, álmodok. Kezdett úgy hangzani, mint Marlon Brando az Apokalipszis mostban. - Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy repülő DeLorean kocsiban vagyok. Tudod, Vissza a jövőbe. Körülöttünk csupa drót. A nővéremmel voltam. Ő vezetett. Átrepült a drótok felett. És a drótok alatt láttam az életemet. - Figyelj. Szükségem van Patricia telefonszámára. Eleredtek a könnyei. Úgy nézett ki, mint egy túlméretes csecsemő. Olyan túlméretes csecsemő, aki éppen arra készül, hogy kinyírja magát. - Meg tudod mondani Patricia telefonszámát? - kérdeztem megint, lassan, óvatosan, mintha gyerekkel beszélnék. Megadta. Lassan, óvatosan, mintha gyerek lenne. Reméltem, hogy Patricia nem csapja le a telefont, hogy még nem iktatta ki az életéből teljesen Mysteryt, hogy kitalál valami magoldást. Első csengetésre felvette. Mystery fix barátnőként tartotta számon. A valóságban azonban egy láthatatlan támogatórendszer része volt. Stabilizáló szerepe csak akkor tűnt fel, amikor elment. Patricia hangja kicsit férfias volt, enyhe román akcentussal. Nem tűnt túl intelligensnek, de törődött Mysteryvel. Szánalom és aggodalom volt a hangjában. - Már korábban is volt öngyilkossági kísérlete - mondta. - A legjobb, amit tehetsz, hogy felhívod az anyját vagy a nővérét. Ők lehet, hogy zárt intézetbe vitetik. - Örökre? - Nem. Csak addig, amíg túljut ezen. Mystery szobájának ajtaja hirtelen kinyílt. Mystery kijött. Elment mellettem, egyenesen az ajtó felé indult.
- Hé! - kiáltottam rá. - Hova mész? Egy pillanatra visszafordult. Üres, érzelem nélküli tekintettel bámult rám. - Jó volt veled, ember mondta, aztán elfordult. - Hova mész? - ismételtem meg a kérdést. - Megyek, lelövöm az apámat, aztán megölöm magam. Ezek voltak az utolsó szavai, aztán kinyitotta a bejárati ajtót, kilépett, és finoman becsukta maga mögött. 16. FEJEZET Uldözőbe vettem Mysteryt. Lassan ment lefelé a lépcsőn, mintha alvajáró lenne. Elébe vágtam, elálltam a bejárati ajtót. - Hé! - rángattam pólója ujját. - Menjünk vissza a lakásba. Beszéltem a nővéreddel. Érted jön. Csak várj pár percet. Pár pillanatig tétovázott, mintha nem lenne biztos benne, hogy bízzon-e bennem vagy sem. Engedelmes volt. Nem olyannak tűnt, aki akár a légynek is ártani tudna. Szelíd, suttogó biztatásokkal tereltem felfelé. Amikor bent voltunk, és elkezdett járkálni a lakásban, megint felhívtam a családját. „Rendben lesz" gondoltam-ha nem az apja veszi fel a telefont." Az anyja vette fel. Azt mondta, félórán belül jönnek. Mystery a konyhában ült le és várt. Az altató hatása mutatkozhatott. A falat bámulta, és az evolúciós biológia, a memetika és a játékelmélet tételeit idézte. Az adott mormogás szakasz végén mindig ugyanarra a következtetésre jutott: hiábavaló minden el van cseszve. Megjött az anyja, mögötte a nővére nyomult a lakásba. Amint meglátták, hamuszínre sápadtak. - Fogalmam sem volt, hogy ennyire súlyos - mondta Martina. Bőröndbe csomagolt neki holmit, miközben az anyja lekísérte Mysteryt. A nővadász mesterek mestere követte, passzívan, meghalt számára a világ. Kimentek az épületből, és elindultak az autó felé, amivel hamar eljutottak volna a Humber River Regional Hospital ügyeletére. Amint Mystery anyja kinyitotta az ajtót, négy lány szállt ki egy eléjük parkolt sportkocsiból. Mystery szemében egy pillanatra az élet szikrája csillant. Figyeltem, remélve, hogy kimondja a hat bűvös szót: „Tied vagy enyém legyen a csoport?" Akkor tudtam volna, hogy minden rendben lesz. De tekintete megint elhomályosult. Anyja segített neki beülni a kocsiba. Óvatosan betette a lábát, aztán rácsukta az ajtót. Láttam az üvegen keresztül. A mosolygós szőke lányok arca tükröződött Mystery üveg mögötti arcán. Sápadt volt, vértelen. Mereven előrebámult, szája csukva, éles ajakpiercingje haragosan villant a hideg délutáni fényben. A lányok egy szusi-étterem étlapját nézegették. Kuncogtak. Gyönyörű hang volt. Reméltem, hogy Mystery is hallotta még. 17. FEJEZET Mystery idegösszeomlása hitbeli megingást okozott a közösségben és önvizsgálatot indított el. Mind olyan mélyen alámerültünk a játékba, hogy az már az életünket veszélyeztette. Papa kibukott az egyetemről. Egy Adonis nevű San Franciscó-i NVM-et kirúgtak reklámipari állásából, amikor munkaadói felfedezték, mennyit lóg Mystery társalgójában online a cég gépén, munkaidőben. Én meg szinte teljesen abbahagytam az írást. És Vision is annyira függő lett, annyira lefoglalta a nővadászati levelezőlista, hogy DSL kábelét egy szobatársára bízta, és a lelkére kötötte: „Ezt két hétig ne add vissza nekem." A közösség közben exponenciálisan növekedett. Egyre több újonc nyomult a honlapokra, levlistákra. Fiatal srácok voltak, egyesek alig tizenévesek, és tőlünk, NVM-ektől kértek tanácsot, nemcsak a csajozás és a társaságba való beilleszkedés kérdéseiben, hanem szinte mindenben. Tudni akarták, melyik egyetemre érdemes beiratkozni; hogy abbahagyják-e a pszichiátriai betegségükre felírt gyógyszer szedését; hogy maszturbáljanak-e; használjanak-e gumióvszert; elszökjenek-e otthonról, mit olvassanak, mit gondoljanak. Olyanok akartak lenni, mint mi. Az egyik ilyen elveszett lélek egy alacsony, izmos libanoni diák volt. Húszas éveinek elején járt, közösségi neve Prizer. El Pasóban lakott, és még soha nem csókolt meg lányt. Tanácsot kért, hogyan
lehetne lazább a nőkkel, én pedig azt tanácsoltam neki, hogy szerezzen női barátokat. Aztán szerezzen tapasztalatot a szexben, de ne legyenek túl nagy igényei a partnerrel szemben. Egy kicsit túllőtt a célon. Túlságosan szó szerint fogadta meg a tanácsainkat. Íme néhány válogatott gyöngyszem helyszíni jelentéseiből: MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - szüzességem elvesztése Juarezben SZERZŐ: Prizer Elhatároztam, kipróbálom, milyen érzés a szex a maga valójában, ezértátmentem a határon Juarezbe. Mivel a nő hivatásos volt, azt hiszem, ez nővadászati szempontból nem számít hódításnak. Mégis azt hiszem, segít, mert csökkenti elkeseredettségemet. Nehézségeim voltak a keménység fenntartásával, de izgalombajöttem, amikor ráfeküdtem, és amikor a hatvankilences figurát csináltuk. Ez volt az első alkalom. Soha még nem volt ilyenben részem. Most, hogy már nem vagyok szűz, szerintetek a lányok vonzóbbnak találnak? MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - újabb éjszaka Juarezben SZERZŐ: Prizer Megint szexben volt részem Juarezben. Ezzel együtt összesen négy kurva-beakasztós akcióm volt már. Lenyelte a kéjlevemet, de még mindig nem sikerült dugás közben elmennem. Ez normális? Ezúttal úgy próbáltam segíteni a játékot, hogy úgy csináltam, mintha a barátnőm lenne. De amikor a segge lyukát akartam nyalogatni, azt mondta, ez extra szolgáltatás és újabb öt dollárba kerül. Ez elég béna dolog volt. Mindegy. Azért írom ezt a jelentést, mert szerintemjobban fejleszti a nővadász képességeimet, ha hat hónapig kurvákra költöm a pénzemetJuarezben, mintha csajozási kurzusokra, szemináriumokra, ekönyvekre és egyéb elméleti szarságokra költenék. Ez sokkal közvetlenebb. Szerintetek a több szex javíthatja a játékot és az önbizalmi szintet? Miután a közösség szinte minden tagja kiakadt Prizerre, hogy prostituáltakkal való szexről küldött helyszíni jelentést, sőt kemény beszólásokat is kapott, ő volt az első, aki hozzám fordult segítségért. Aztán jött egy üzenet a Rhode Island-i Cityprctől. Aztán többtucatnyi más sráctól, akiket nem is ismertem. Pénzt ajánlottak, hogy tanítsam őket a csábítás művészetére. Be akartak futni; ki akartak futtatni engem; hajlandók lettek volna bármennyit fizetni, csakhogy láthassanak egy NVM-et akcióban. Most, hogy Mystery a Humber Hospital pszichiátriai osztályán volt, és Juggler annyira mélyen belemerült az HTK-jába, hogy a weboldalát is levette a netről, a tanítványok ki voltak éhezve. És valahogy én lettem az új gurujuk. A bejegyzéseim, amelyekben leírtam technikáimat és megosztottam velük kalandozó élményeimet, nemcsak tanulás és tapasztalatcsere célját szolgálták; úgy tűnik, egyben reklámok is voltak. De a csábítás sötét művészet. Titkai megismerésének ára van, ezt az árat pedig mindannyian fizetjük, vagy elménk épségével, vagy iskolai, munkahelyi eredményeinkkel, vagy időnkkel, vagy pénzzel, egészségünkkel, erkölcsiségünkkel, vagy azzal, hogy elveszítjük énünket. Lehet, hogy szupermenek vagyunk a klubokban, de belülről rohadunk. - Te és Mystery voltatok a példaképeink - mondta Papa, amikor felhívtam, hogy megtudjam, mi van vele. - Önmagamnak kell lennem. Oly nagy lehetőségek rejlenek bennem a sikerre, és én mindent elcsesztem. Régebben mindenből kitűnő voltam. Azt tervezte, hogy teljesen felhagy a csábítással, és ennek első lépéseként lemondta részvételét az összes kurzuson, amire beiratkozott. - Nem hívok többé JN-ket sem, amíg rendbe nem tettem az életemet. Ha ők hívnak, megmondom nekik, hogy előbb rendbe kell tennem az életemet, csak utána hetyeghetek velük. Az életet választom. Nem leszek áldozat. - Úgy kell hozzáállnod az iskolához meg a tanuláshoz, ahogy az elején a csábításhoz. - Igen - mondta, mintha revelácíó érte volna. - Tanulmányi előmenetelből szervezek portyázásokat. Jó jegyekre vadászok. A vizsgáim lesznek a szexzárások. - Azt hiszem, egy kicsit túllősz a célon. De örülj neki. - Szabadnak érzem magam - mondta. - Hűűűűűűűűűű.
És szeretném azt mondani, hogy mindannyian így éreztünk, hogy mindannyian rájöttünk, túlságosan belemerültünk a játékba, de észhez tértünk, helyre tettük az életünket, a prioritásainkat, és a csábítást csak nemes hobbinak tekintjük. De van a hipnózisban egy fogalom, a frakcionálás. Ez azt jelenti, hogyha egy hipnózis alatt levő személyt kihoznak a hipnózisból, majd újra hipnotizálnak, a transz még mélyebb és erősebb lesz. Ugyanez a helyzet a csábítással. Mindannyian kijöttünk belőle egy pillanatra. Kinyitottuk a szemünket, és megláttuk a való világ fényét. De aztán újra alámerültünk, mélyebbre, mint valaha voltunk... és olyan mértékig, hogy azt egyikünk sem képzelte volna. AZ EMBER KINÉZ A JÁTSZÓTÉRRE, ÉS MEGÁLLAPÍTJA, HOGY A FIÚK FOCIZNAK, A LÁNYOK NEM CSINÁLNAK SEMMIT. CSAKHOGY NEM IGAZ, HOGY A LÁNYOK NEM CSINÁLNAK SEMMIT. A LÁNYOK BESZÉLGETNEK. A VILÁGRÓL BESZÉLNEK EGYMASSAL. ÉS NAGY SZAKÉRTELEMRE TESZNEK SZERT A VILÁG DOLGAIBAN. A FIÚKRÓL EZ ÍGY NEM MONDHATÓ EL. CAROL GILLIGAN Más hangon: Pszichológiai elmélet és a lányok fejlődése 1. FEJEZET Petra tizenkilenc éves cseh lány volt. Haja hosszú, gesztenyebarna, teste karcsú, modell alkat, bőre is gesztenyebarna. Alig egy tucat szót tudott angolul. Vele és unokahúgával Horvátországban, Hvar szigetén találkoztam. Egy Seattle-i NVM-mel, Nightlight9-nal voltam ott. Bemutattuk nekik bűvésztrükkjeinket. Egy darab papírra órát rajzoltunk, rá az időt, hogy akkor találkozzunk éjszaka. Eljöttek, kézen fogtak, és egy kis, elhagyatott partszakaszra vezettek minket. Levetettek magukról minden ruhát, kivéve a bugyit és a teniszcipót, és befutottak a vízbe. Követtük őket, és szeretkeztünk velük, miközben ók csehül beszéltek egymással. Ánya okos, huszonkét éves horvát nó volt, aki a húgával vakációzott. Áradt belőle a magabiztosság, az érzékiség és a jó származás; húga éppen az ellentéte volt. Nightlight9 meg én a horvátországi Vodice városában találkoztunk velük. Aznap éjjel elszöktek a szüleiktől. A parton sétáltunk, aztán találtunk egy elhagyatott, lehorgonyzott vitorlás hajót. Fellopóztunk a fedélzetre, és a hajókonyhában szexeltünk. Húsz eurót hagytam ott az üveg borért, amit megittunk. Carrie tizenkilenc éves pincérlány volt a Dublin nevű vendéglátó-ipari egységben, Los Angelesben. Odajött hozzám, és a fürtjeimet dicsérte. Nem akartam megmondani neki, hogy viccből volt rajtam raszta paróka. Másnap teljesen kopaszon találkoztam vele, de attól függetlenül az ágyban kötöttünk ki. Amikor másnap küldtem neki egy e-mailt, hogy megmondjam, nálam hagyta a gyűrűjét, azt válaszolta, hogy nem az övé, ő nem is hord gyűrűt. Martine szabad szellemű szőke nő volt, akivel New Yorkban találkoztam. Bőre tejfehér, ajakrúzsa elkenődött, matricás póló volt rajta. Annyi megnyitást alkalmaztam, hogy nem is emlékszem már, neki mit mondtam. Másnap este elmentünk egy bárba. Egy másodpercig bűntudatom volt miatta. De csak egy másodpercig. A bárban megkérdeztem tőle, megítélése szerint, egytől tízig terjedő skálán mennyire jó az ágyban. A szállodai szobámban megtudtam. Hetes volt. Laranya maga volt a csoda, indiai nő testében. Még egyetemista koromban ismertem meg, mind a kettőnket ugyanaz a hetilap érdekelt. Ugyanott töltöttük a gyakorlati időnket. Ő volt a szenvedélyes gyakornok. Én voltam a félénk gyakornok. De amikor évekkel később Los Angelesben összefutottunk, Style elvitte a városba. Közös ébredésünk utáni első mondata: „Alig tudom elhinni, mennyire megváltoztál." Én is éppen így vagyok ezzel.
Stacy huszonnyolc éves anorexiás nő, akivel Chicagóban ismerkedtem meg. Hosszas e-mailezés után intelligenciájával, szókimondásával és költészetével csábított el. Amikor végül meglátogatott, csalódottan jöttem rá, hogy a nő furcsa, és beszédkészsége sincs. Ő valószínűleg ugyanezt gondolta rólam. Mindazonáltal egyenesen a hálószobámba vittem, és matatni kezdtünk egymáson; nekifogtam, hogy megujjazzam, és hüvelye bemeneténél húsos, rugalmas akadályba ütköztem, olyan volt, mint a teniszháló. A szűzhártyája. Közöltem, nem akarok első lenni, nem akarom elvenni a szüzességét. Ekkor jöttem rá, nővadász mesternek lenni azt jelenti, hogy néha tudni kell nemet mondani. Jana cizellált vonású, idősebb orosz nő volt. Remek műmellet csináltak neki. Egy malibui bárban ismertem meg. Azt mondta, születésnapja van, de nem mondta meg, hányadik. Negyvenöt évesnek saccoltam, de nem túl hangosan. Azt mondtam neki, hogy születésnapi ajándékul megkap engem selyemfiúnak. Megmarkolta a seggemet; mondtam, hogy azért extra díjat számítok fel. Két éjszakával később koktélt ittunk, és a házamba vonultunk vissza. Azt mondta, már nem pasizik, valami mélyebbre vágyik. Aznap éjjel szexeltünk. Szerepjátékot játszottunk. Én voltam a tanár, ő az engedetlen iskolás lány. Az ő ötlete volt. Volt egy nagy mellű, részeg ázsiai nő, és vele három józan, kis mellű ázsiai nő. A nevére nem emlékszem. Azt hitte, homokos vagyok. Tizenöt percig beszélgettünk, aztán kézen fogtam és a fürdőszobába vittem. Orálisan elégítettük ki egymást, aztán nem szóltunk egymáshoz többet. Túl volt értékelve. Jill ausztrál üzletasszony, akivel egy nővadász társam ismertetett meg. Tüskésre zselézett szőke haja volt, leopárdmintás nadrágja és telhetetlen szexuális energiája. Amikor táncolt, ha azt az erotikus vonaglást táncnak lehet nevetni, minden férfiszem rá irányult. Lehúzott tetejű sport BMWjében keféltünk, lábunk kilógott az ajtón. Amikor megkérdeztem tőle, mikor gondolt rá először, hogy megcsókol, azt felelte: - Amint megláttalak. Eddig ezt egyetlen nő sem mondta nekem. Sarah negyvenes színészügynök, akivel az egyik Santa Monica-i szálloda, a Casa Del Mar előcsarnokában ismerkedtem meg. Nagyon tisztának és ragyogónak tűnt, mintha most lépett volna ki egy samponreklámból. Ilyennek tűnt a lakásomba menet, a lift lámpájának éles fényében is, ahol megismerkedésünk után egy órával szeretkeztünk. Egyfolytában azt kérdezte, vannak-e a fülkében kamerák. Nem tudtam volna megmondani, hogy tartott-e ettől, vagy izgatóan hatott rá a lehetőség. Lehet, hogy mindkét érzésem helyes volt ezzel kapcsolatban. A Hea és Randee nevű lányokkal a Highlansd Klubban találkoztam. Hea tizenéves független-rock fanatikus. Volt barátja. Randee csinos színésznő, a legcsintalanabb mosolyú, akit valaha láttam. Egy hónapig tartott, míg rávettem Heát, csalja meg velem a barátját; Randee esetében a rábeszélési idő egy nap volt. Mika japán lány, a Jamba Juice bárban szedtem fel. Az a lány olyan volt, mint egy igazi narancslégép: csupa energia. Én is olyan vagyok, mint egy igazi narancslégép: csak belőlem protein csöpög. Belezúgtam. Amikor szexre került a sor, felfedeztem, hogy Mika nem híve a fanszőrzet eltávolításának. Másnap reggel azt mondta: „Azért növesztem, mert rákos gyerekeknek adományozom." Teljesen ledöbbentem. „A fejükre teszik a szőrödet?" Kiderült, hogy a hajáról beszélt. Ani napi két órát dolgozó, plasztikai műtét függő sztriptíz-táncosnő volt. Haja metálvörös, hozzá illő ajakszíne tetovált smink. Szex után azt mondta: „Mestere vagyok a vizualizálás művészetének." Amikor kértem, fejtse ki bővebben, azt mondta, mivel a férfiak nagyon vizuális típusok, vigyáz arra, hogy minden, amit az ágyban csinál, látványnak is jó legyen. De amikor kezdtek érzelmei kialakulni irántam, kijelentette, rájött, hogy már nem tud szexelni velem, mert az érzelmek gyerekkori bántalmazásának sebeit tépték fel. A vizualizációnak vége volt. Maya fekete hajú, horror stílusú hastáncosnő, akivel egyik előadásán flörtöltem. Amikor hónapokkal később útjaink ismét keresztezték egymást, megismert. Másnap éjjel meghívtam magamhoz. A kocsija éppen szerelőnél volt, ezért felajánlottam, hogy kifizetem a taxit. Fél óra múlva nálam volt. Alexis ruhaüzletet vezetett. Úgy nézett ki, mintha egy nyolcvanas évekbeli new-wave banda tagja lenne. Susanna frissen elvált designer, aki újra fel akarta fedezni a szexualitását. Doris férjes asszony, akinek szexuális élete teljesen bedöglött. Nadia könyvtáros, pornósztári képességekkel; gondolom, könyvekből sok mindent meg lehet tanulni. Mind a négyen egy kísérlet eredményei voltak: megpróbáltam kidolgozni a tökéletes apróhirdetést. Számos bukás után sikerült. Mint rájöttem, a titok abban rejlik, hogy teljesen önző fasznak kell mutatkozni a hirdetésben, és elbűvölő, laza pasinak a személyes találkozón.
Maggie és Linda nővérek voltak, de már nem állnak szóba egymással. A francia Anne egy szót sem tudott angolul. Jessica könyvmoly, akit egy kötelező esküdtszéki szolgálatom során ismertem meg. Faryal segített autómentőt hívni, amikor lerobbant a kocsim. Stef egy sztriptízbár szórólapjait osztogatta a Sunset Boulevard-on. Susan egy barátom húga volt. Tanya a szomszédban lakott. Valóra vált az álmom. A nők nem jelentettek többé kihívást nekem. Örömforrássá lettek. A Mystery idegösszeomlása óta eltelt hónapokban játékomban fordulat következett be. Ha megszereztem egy nő telefonszámát, már nem okozott nehézséget találkozni és szexelni vele. Régebben túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy felmérjem a helyzetet, és ha úgy ítéltem meg, hogy nem megfelelő, egy lépést visszaléptem; nagyon törekedtem arra, hogy a helyzetnek megfelelően viselkedjek. Most, egyévnyi tudás- és tapasztalatszerzés után végre sikerült kilépni a saját árnyékomból. Megértettem a vonzalom kialakulásának folyamatát, és értelmezni tudtam a nők leadta jeleket. Megláttam a fától az erdőt, megértettem a nagy összefüggéseket. Ha nővel beszélgettem, felismertem azt a specifikus pillanatot, amikor kialakult benne az irántam való vonzalom. Akkor is felismertem ezt, ha a nő az érdektelent játszotta vagy feszengett. Tudtam, mikor kell beszélni és mikor kell elhallgatni; mikor kell nyomulni és mikor kell visszahúzódni; mikor kell cukkolni a nőt és mikor kell csont őszintének lenni vele; mikor kell megcsókolni, és mikor kell azt mondani, hogy lassabban a testtel. Akármilyen próba, kihívás vagy akadály elé állított egy nő, képes voltam megfelelni neki. Amikor a hastáncos Maya azt írta: „Köszönöm a multiorgazmus élményt. Hívj fel, megbeszéljük, mikor viszel el vacsorázni. Tartozol nekem a taxizásért, és nagyon vágyom már egy igazi randira", egyáltalán nem voltam felháborodva, nem tartottam se kurvának, se nyomulósnak. Egyszerűen csak igazolást akart keresni arra, hogy olyan hamar hagyta magát megfektetni, és azt tesztelte, milyen mértékben irányíthat. Ne is kellett gondolkodnom a válaszon: „Tudod mit? Ahogy megígértem, kifizetem neked a taxiköltséget, aztán az orgazmusokért elvihetsz vacsorázni." Meghívott vacsorázni. Megismertem a mátrixot. Mystery lettem. 2. FEJEZET KI A LEGJOBB NŐVADÁSZ? SZERZŐ: THUNDERCAT HELYSZÍN: THUNDERCAT KÉJLAKJA Oké, szóval márjó ideje folyik a vita, ki a legjobb nővadász a terepen. Nyilvánvalóan rendkívül sok egót érint ez az értékelés, és mindenkinek megvan a saját véleménye arról, ki a legjobb valójában. Ennek megítélése annyira szubjektív, hogy én személy szerint nem hiszem, hogy egyértelmű és objektív választ kaphatunk erre a kérdésre. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, ki a legjobb katona vagy harcos egy háborúban. De ez egyeseket nem gátol meg abban, hogy legjobbként kategorizálják közösségünk bizonyos tagjait. Így hát elhatároztam, hogy rangsorolom a terepen működő NVM-eket. Style határozottan a legjobb, aki manapság a játékban van. Ez a pasi valószínűleg a legelvetemültebb, legravaszabb, legmanipulatívabb kurafi, akitvalaha nővadászati akció közben láttam. Az a helyzet, hogy ez a krapek a radarszint alatt lopakodik a csajok mellé, ezért olyan veszélyes. Kifinomultsága, meggyőző trükkössége annyira lenyűgöző, hogy az ember könnyen azon kapja magát, őttekinti etalonnak, és úgy vezet meg, ahogy akar. És az a helyzet, hogy ezt a megvezetés dolgot pasikkal és csajokkal is képes megcsinálni. Senki nincs biztonságban tőle. Csak hogy képben legyetek, milyen hihetetlen ez a Style: ő találta ki a legtöbb technikát, amit a legjobb nővadász mesterek használnak és tanítanak. Gyakorlatilag machiavellista természetűnek mondható, egyszerre csodálom és félem. Vegyük még ehhez hozzá, hogy kinézetre elég átlagos pasi, és ebből már tudni lehet, hogy ő a legerősebb Jedi. 3. FEJEZET Akkor vettem észre, hogy minden megváltozott, amikor Mystery idegösszeomlása után Horvátországba mentem. Már nem azért voltam a játékban, hogy nőkkel ismerkedjek, hanem azért,
hogy férfiakat vezessek benne. Két horvát nővadász mester leborotváltatta a haját, hogy hasonlítsanak a rólam látott online képekhez. Bár idegenkedtem attól, hogy guru legyek, egyértelműen az lettem. Ha nővel beszéltem, csend lett a teremben. A pasik közelebb hajoltak, hogy hallják, mit mondok, jegyzetfüzetet kaptak elő, hogy lejegyezzék, és emlékezetükbe véshessék, mit mondok. Amikor hazamentem, láthattam, hogy Ross Jeffries az én féltékeny barátnő-megnyitásom egy változatát alkalmazza (bedobta annak a nőnek a történetét, aki nem engedi, hogy a barátja az exbarátnőjével szóba álljon), aztán ál-időkorlátot szabott. Később írt nekem egy e-mailt, amiben kérte az evolúciós fázisváltás sémám leírását. Utánzott engem. És azt tervezte, hogy ezeket a technikákat a kurzusain is oktatja. Aztán jött Thundercat NVM rangsorolása, és e szerint én voltam az első számú mester. Már nem mondhattam magamat tanítványnak. Neil Strauss hivatalosan meghalt. Ezeknek a srácoknak Style voltam, a tanult nővadászok királya. Világszerte idézték vicceimet, riposztjaimat, szövegeimet, szavaimat, ha lányokkal ismerkedtek, csókolóztak, keféltek. Túllőttem a célon. A régi szép időkben csak Mystery szárnysegédje, Ross tanítványa, vagy Steve P. hipnotikus alanya voltam. Most bizonyítanom kellett, valahányszor nyilvános helyre mentem. A közösségben a hátam mögött kérdezhették egymástól: „Milyen Style? Jó mester?" Ha nem megyek oda egy csapatnyi lányhoz, és tizenöt percen belül nem viszem el a legjobb példányt, még az hiszik, nem is vagyok igazi NVM. Mielőtt csatlakoztam a közösséghez, féltem, hogy leégek a nők előtt. Most meg attól féltem, hogy leégek a férfiak előtt. Aztán megkettőződött a nyomás: én is indokolatlanul nagy elvárásokat támasztottam magammal szemben. Ha olasz étteremben ültem, és öt asztallal távolabb ült egy vonzó nő, kudarcnak tekintettem, ha nem környékeztem meg. Ha a tisztítóba vittem a ruháimat, és egy szépreményű leendő színésznőmodell-pincérnő haladt el mellettem az utcán, képmutatónak éreztem magam, ha nem szólítottam le. És míg KGP-ként elég volt az örömhöz, ha meg mertem szólítani egy ismeretlen nőt, most csak az okozott hasonló megelégedettséget, ha egy héten belül az ágyamba dönthettem. Bár tudtam, hogy új gondolkodásmódom súlyos elvetemültséget jelent, NVM-ként sok szempontból etikusabban gondolkodtam, mint KGP-ként. A játékba beletanulásnak nemcsak az volt része, hogy megnyitásokat memorizálunk, megszerezzük a telefonszámot és helyszíni jelentéseket írunk, hanem az is, hogy megtanulunk becsületesen játszani, nyíltan a nő elé tárni, mit várunk tőle és mit várhat tőlünk. Már nem volt szükség arra, hogy azt hazudjam a nőnek, komoly kapcsolatot akarok, amikor csak egyéjszakás kalandra vágytam; vagy hogy a barátja akarok lenni, amikor csak a bugyiján belülre akartam jutni; abban a hitben hagyni, hogy monogám kapcsolatban vagyunk, miközben más nőkkel is randizok. Végül interanalizáltam a gondolatot, hogy a nők nem mindig akarnak viszonyt. Ami azt illeti, ha szabadjára vannak engedve, vagyis ha a gátlásaik és a körülmények nem gátolják őket, a nők testi szükségleteik kielégítésében mohóbbak, mint a férfiak. Csak arról van szó, hogy vannak bizonyos korlátok és programozási falak, amiken túl kell jutni, hogy a nő elég kényelemben érezze magát ahhoz, hogy behódoljon ezeknek a vágyainak. Azért lettem olyan jó a játékban, mert megértettem, hogy a NVM célja egyszerűen az, hogy a nőben ne ébredjen fel a védekezési és menekülési ösztön. [Amikor ezt írtam, felnéztem, és az istenre esküszöm, hogy egy nőt láttam fölém magasodni. Szőke nő. Ujjatlan trikó van rajta, alatta fekete melltartó. Rám mosolyog. Benne vagyok. Alsó ajkába harap, csiklóját medencecsontomhoz dörzsöli. Hallom, hogy liheg. Egyik kezével a combomon támaszkodik, a másikat lazán a számítógépen pihenteti. - Tudod, mennyire beindulok, ha a számítógépet pötyögteted - mondta az imént. - A számba vehetlek egy percre? Szóval, a francba az íróról alkotott sztereotípiákkal. Itt az új valóság. Egyszerre tudok dolgozni és játszadozni. Erről eszembe jut valami, amit Steve P. mondott arról, hogy az ember mindig a saját valóságában éljen. Hát, ha ez a munkám, te meg szexet akarsz tőlem, légy üdvözölve a való ságomban. Azt hiszem, mindjárt elélvez. Aham mm tenyeleg ééééélvez; dejóneki.j Szóval a nővadászat minden része egyszerűen arra van tervezve, hogy előre jelezze és leszerelje a kifogásokat - legalábbis ha igazi játékról, nem susztermattól van szó.
A megnyitás, például az alkalomhoz improvizált. A nőknek nem szabad érezniük, hogy fel akarjuk szedni őket; az a jó, ha barátságos idegennek tekintenek, amikor odalépsz hozzá és barátaihoz. - A szomszédasszonyom vett két kutyát, és a nyolcvanas-kilencvenes évek valamelyik popduójáról akarja elnevezni őket. Megkért, hogy találjak ki valamit. Van valami ötletetek? Amikor egy csoporttal kezdtek beszélgetésbe, első aggodalmuk: „Vajon egész éjjel a nyakunkon lesz ez a pasi? Hogyan szabaduljunk meg tőle?" Ezért szabjunk magunknak ál-időkorlátot: - Csak pár percig maradhatok - mondjuk, amikor odalépünk hozzájuk. - Vissza kell mennem a barátaimhoz. Amíg együtt vagytok, figyelj azokra, akik a leginkább hajlamosak arra, hogy kizárjanak a csoportból: a féltékeny férfiakra, a túlságosan féltő barátokra. Érd el, hogy érezzék jól magukat, miközben te teszteled, cukkolod és negeled a célszemélyt. Ha a célszemély félbeszakít, mondj valami ilyesmit: Húúú. Mindig ilyen? Hogy bírjátok ki? - Ha a célszemély erre megdöbben, egy finom bókkal térítsd vissza a megfelelő kerékvágásba. Ezt nevezem húzd meg, ereszd meg technikának: eltávolítással kételyben hagyni, aztán közelebb vonni magunkhoz. Miután nem jut több kutyanév az eszükbe (Milli és Vanilli, Hall és Oates, Dre és Snoop - ezek mind felmerültek a praxisomban), értéket kell demonstrálni. A legjobb barátnő tesztet kell véghezvinni rajtuk, esetleg testbeszédüket vagy kézírásukat elemezni. Aztán azt kell színlelni, hogy most már tényleg vissza kell menned a barátaidhoz. Most már nem akarnak elengedni. Bent vagy. Megmutattad nekik, hogy te vagy a legérdekesebb, legvidámabb ember a teremben. Ez a horogpont. Megpihenhetsz, élvezheted a társaságot. Hallgathatod őket, kérdezhetsz az életükről is, igazi kapcsolatot alakíthatsz ki. Legjobb esetben a csoportot vagy a célszemélyt rögtön randira viheted egy másik bárba, klubba, kávéházba vagy partira. Már része vagy a csoportnak. Lazíthatod, cukkolhatod, élvezheted célszemélyed társaságát, vele lehetsz; miután annyit neggelted és a csoport bizalmába férkőztél, már vonzódik hozzád. Amikor eljön a távozás ideje, mondd azt a csoportnak, hogy szem elől tévesztetted a barátaidat, és mondd, hogy valakinek haza kéne vinnie. Ez lehetőséget ad a nőnek, hogy kettesben maradjon veled, anélkül hogy barátai megtudnák, azt tervezi, hogy lefekszik veled. (Ha a logisztika túl bonyolult lenne, kérd el a számát, és tervezzétek meg, hogy a héten valamikor összejöttök.) Amikor megáll a lakásod előtt, invitáld be, mondd, hogy megmutatod, amiről korábban beszéltél neki (weboldal, dal, könyv, videoklip, ing, tekelabda, akármi.) De előbb adj neki újabb hamis időkorlátot. Mondd neki, hogy korán le kell feküdnöd, mert másnap sok dolgod van. Mondd azt, hogy: „Csak tizenöt percre jöhetsz fel, aztán ki kell tessékeljelek." Ekkor már mindketten tudhatjátok, hogy szex lesz, de még mindig korrekt játékot kell játszanotok, hogy utána azzal igazolhassa magát, hogy csak úgy megtörtént, elragadta a szenvedély. Mutasd meg neki a lakást. Kínáld itallal. Mondd azt, hogy lejátszol neki egy nagyon vicces videót. A nappaliban levő videolejátszó sajnálatos módon éppen rossz, de szerencsére van egy a hálószobádban is. A hálószobában persze nincs szék, csak az ágy. Amikor leül az ágyra, ülj tőle olyan messze, amennyire csak lehet. Hagyd, hogy biztonságban érezze magát, talán kissé zavarban is, hogy nem támadod le. Ha megérinted, rögtön húzódj vissza. Folytasd az idő-korlát és a húzd-meg-ereszd-meg taktikát, ezzel erősíted vonzalmát. Többször is említsd, hogy nem sokáig maradhat. Aztán, alkalomadtán mondd, hogy jó illata van. Szagolgasd meg a legfelső gerinci csigolyájától a füle tövéig. Ekkor kell alkalmazni az értékelés fázisváltás rutint: szimatold, harapdáld meg a karját, hagyd, hogy megharapdálja a nyakadat, megint harapdáld meg a nyakát, aztán csókold meg. Hacsak nem támad le kéjvággyal, amikor kiterjeszted a fizikai érintkezést, beszélj folyamatosan hozzá, hogy lefoglald gondolatait, és húzódj vissza, mielőtt kényelmetlenül érezné magát. Mindig te legyél az első, aki ellenvetéssel él. Ezt úgy hívják, hogy ellopni a nő szerepét. A cél, hogy úgy izgasd fel, hogy ne érezze magát kényszerítve, kihasználva és kényelmetlenül. Aztán pettingeltek, leveszed a blúzát, ó leveszi az ingedet, kezded kihámozni a melltartójából. Nem hagyja, hogy tovább menj? A NVM-eknek külön nevük van erre a jelenségre: utolsó pillanati ellenállás. Lépj vissza egy-két lépést, aztán folytasd. Lassú víz partot mos. Az ellenkezés nem valós. Csak AKV, anti-kurva védekezés. Nem akarja, hogy azt gondold, könnyűvérű nó. Ölelgesd, beszélj hozzá. Hülye kérdéseket tesz fel, például, hogy hány test
véred van; válaszolj neki rendesen, és tegyél meg mindent, hogy jól érezze magát. Aztán kezdd fentről: petting, melltartó levesz. Most már engedi. Szopogasd a mellét. Ívbe feszíti a hátát. Ekkor már eléggé fel van izgulva. Rád mászik és dörgölőzni kezd. Farkad, mint a cövek. Nagyon be vagy indulva. Akarod. Leemeled magadról, kezded kigombolni a nadrágját. Elhúzza a kezedet. „Igazad van, ez nem helyes", mondod te, erósen a fülébe lihegve, és hozzáteszed: „Nem lenne szabad ezt tennünk." Tovább pettingeltek. Megint a nadrágjánál matatsz. Lassú víz partot mos. De még mindig nem engedi. Elfújod a gyertyát, felkapcsolod a lámpát, lekapcsolod a zenét; vagyis tönkreteszed az atmoszférát. Aztán fogod a laptopodat, megnézed, jött-e e-mail, ő meg ott fekszik zavartan. Ezt hívják lefagyásnak. Egy perce még jól érezte magát, élvezte a figyelmedet, az érintésedet, a szoba meghitt hangulatát; most az egészet elvetted tőle. Átgördül, a melledet kezdi csókolgatni, próbál visszahangolni. Leteszed a számítógépet, lekapcsolod a lámpát, viszonzod szenvedélyét. A nadrágján matatsz. Nem engedi. Azt mondja, alig ismeritek egymást. Azt mondod, megérted. Megint felkapcsolod a villanyt. Megkérdezi, mit csinálsz. Mondd neki, tiszteletben tartod, ha egy nő nemet mond, de bekapcsol valami reflexet, ami mindent kikapcsol. Nem haragszol. Mindezt tényszerű, semleges hangon. Rád gördül, és játékosan nyöszörög: „Neeeeeem." Szexet akar. Csak annyit akar biztosan tudni, hogy később felhívod, hogy ne legyen kellemetlen érzése a történtekkel, történendőkkel kapcsolatban, akkor is, ha tulajdonképpen nem akar veled többet találkozni. Mondd, hogy úgyis felhívod még. Aztán mondd neki: - Vedd le a nadrágodat! Megteszi. Élvezzétek egymást. Sok-sok orgazmust adtok egymásnak az éjszaka folyamán, és másnap reggel és talán az elkövetkező évek során. Egy reggel azt kérdezi majd tőled, hány nővel feküdtél le. Ez az egyetlen alkalom, amikor megengedett, hogy hazudj. 4. FEJEZET Közösségként az arrogancia új magasságaiba jutottunk. - Kezdem úgy érezni magamat, mintha ágyúval lőnék nyúlra - mondta nekem Mad-Lidi, egykori tanítvány. Nemrégiben tért vissza a közösség történetének legvalószínűtlenebb nővadászatáról. Egy chicagói irodai alkalmazott, Jackie Kim véletlenül feltette az internetre nagyon kritikus naplóját arról, hogy végigrandevúzta az összes ismerősét. Ugyanolyan sekélyes beszámoló volt, mint egyes NVM-ek helyszíni jelentései. „Szóval, hányadán álltok... a pasival - írta. - Kocsi, pénz, munka, klassz lakás, hajó (ami csak hatszemélyes, szóval nem valami nagy szám), a modora, az, hogy jól csókol, talán megéri, hogy még egyszer találkozzak vele. De azt már most megmondhatom, hogy ha nem vágatja le a haját és nem küld ajándékokat, akkor csak annyi lesz, hogy ő az első harmincas barátom." A napló igazi szenzáció lett, az olvasók körbeküldözgették a világban, és lehozták a Chicago Tribuneban is. Az e-mail egyik címzettje Maddash volt, aki rögtön rokonszenvező levelet írt neki. Jackie válaszolt; azt írta, hogy az e-mail bearanyozta a napját, és azóta is elolvassa, valahányszor gyűlölködő üzenetet kap. Még néhány üzenetváltás, fényképcsere, egy randevú, és Jackie máris Maddash ágyában volt. Nem kellett hozzá ajándék, se hajó, se frizuraváltoztatás. Csak puszta csábítás. Maddash sikerén felbuzdulva utánzási hullám indult meg a közösségben. Hirtelen mindennapinak és könnyűnek tűnt egy lányt a bárból hazavinni. Vision hoszteszlányt hívott, és óránként 350 dollárt fizetett neki. Célja: olyan érdekesnek és csábítónak lenni, hogy a lány fizessen neki, töltsék együtt a következő órát. Húszdolláros órabérben nyolcvan dollárt sikerült kiszednie belőle. Aztán járni kezdtek, de már ingyen. Grimble elcsábított egy tizenkilenc éves lányt, aki magazinokkal házalt. Annak ellenére, hogy otthon éppen boxeralsóban és mocskos pólóban kolbászolt, egy órán belül megkefélte a lányt. És még magazint sem vett tőle. Miután tudomást szerezhettünk Maddash, Vision és Grimble legutóbbi akcióiról, minden KGP, aki Mystery idegösszeomlása után kiábrándult a közösségből, hamarosan teljes erőbedobással visszaállt a játékba. Legnagyobb erőbedobással éppen Papa. Papa erős fogadalma, hogy tanul a jogi egyetemre, egy hónapig tartott. Aztán turnéra indult az országban, és meglátogatott minden NVM-t, akit csak tudott, Minden héten elküldte nekem a
programját. Szerdán Chicagóba megy, Orionhoz és Maddash-hoz; aztán Michiganbe, hogy találkozzon Jugglerrel; végül a hétvégét Torontóban tölti BL kapitánnyal (hallássérült NVM) és No.9-nal. A következő héten Montrealban lóg Clifffel és David X-szel. Az azt követő héten lemegy Kaliforniába, a partvidékre, San Franciscótól Los Angelesen át, egészen San Diegóig. A külföldi NVM-ekkel London, Tokió, Amszterdam - telefonon vagy online tartotta a kapcsolatot. Egy idő után azon tűnődtem, hogy vajon még tanul vagy csak igyekszik kiépíteni a társasági körét. Azt hiszem, ő sem igazán tudta. Egyszerűen imitálta, amit tőlem látott: körbeutazni a világot, különböző nővadász mesterekkel találkozni, és a legjobbnak lenni. Különösen egy szárnyait bontogató NVM-mel alakított ki jó kapcsolatot, egy huszonkét éves kanadaival, aki akkor fedezte fel magának a nővadászati közösséget, amikor az anyja véletlenül ráakadt egy ilyen honlapra. A Tyler Durden nevet választotta, a Harcosok klubja című film csábítókaraktere után. És mint valami vírus vagy demagógia (mindenki válassza ki a neki tetsző hasonlatot), végül megváltoztatta a közösség pályáját, és benne mindenkiét. A Queens University filozófiaszakos hallgatója volt, értelemszerűen Kingstonban, Ontario államban lakott. Ezenkívül nem sokat lehetett tudni róla. Azt állította, ő az egyik legnagyobb drogdíler Kingstonban. Azt mondta, gazdag családból származik. Azt mondta, komoly filozófiai szakcikkeket írt tudományos folyóiratoknak. Azt mondta, testépítő. De azt senki nem tudta, mindez igaz-e. Tyler úgy érte el a csábítási közösséget, mint partot a hurrikán. Még senki sem találkozott vele, de egy dolog már biztos volt: olyan mértékig függő volt, amilyent még egyikünk sem látott. Elolvasta az addigi bejegyzéseket, több ezer oldalt, a játékban levő minden NVM összes művét. Végigszaladt az ajánlott olvasmányokon, hihetetlen sebsséggel - ABevezetés a neurolingvisztikai programozásba című alapműtől, a Rejtett énünk felfedezése című műig bezáróan. A pasi tudásnarkós volt. Néhány hónap alatt magába szívott minden releváns információt a csábításról és saját(os) stílusú tekintélyként alkotta újra magát; tudatfolyamesszéket és helyszíni jelentéseket tett fel a listára, teletömve azt lenyűgöző kalandjaival és hencegéseivel. A csábítási közösség tagjait úgy vonzotta, mint mágnes a rajzszeget. Mániákus új hang volt, instant öncsinálta guru. És hamarosan Papa bizalmas szárnysegédje lett. Csatlakozott Papához az utazásban, hogy személyesen találkozhasson az összes fura nevű csábítóművésszel. Ezek egyike természetesen én voltam. Tyler Durden folyton e-maileket küldözgetett nekem. Olyan lerázhatatlan volt, mint egy értetlen kölyök, amilyen, gondolom, én is lehettem. Mintha büszke lett volna arra, hogy provokatőr. A közösségben újonc, ideges KGP-nek évekig azt tanácsolták, hogy csinálja végig az újoncbeavatási szertartást. Ez általában egyszerűen abból állt, hogy zuhanyozzon, vegyen fel szép ruhát, menjen el a legközelebbi bevásárlóközpontba és köszönjön rá minden elhaladó nőre. Sok KGP számolt be róla, hogy ez nemcsak abban segített nekik, hogy legyőzzék félénkségüket; sok nő megállt beszélgetni velük. TylerDurden új missziót javasolt. Mayhem projektnek nevezte, a Harcosok klubja tiszteletére. A feladat az volt, hogy oda kell menni egy vonzó nőhöz, és - mielőtt egy szót is szólhatna - finoman meg kell tapogatni az arcát valami puhával, meg kell paskolni vagy játékosan le kell szólítani. A csábítási fórumokon az emberek többsége nem gondolkodott. Engedelmeskedtek. Ha én azt tettem volna fel a fórumba, hogy a játékban engem az vitt idáig, hogy fogamzásgátló tablettát szoktam porrá zúzni és felszippantani, sorban állnának a családtervezési tanácsadók előtt a szerért. Így aztán, miután olvastam a Mayhem projektről, világszerte nővadászok ütköztek neki bevásárlókocsit toló nőknek, és tornazsákkal legyintették meg őket. Ez nem csábítás volt, hanem hülye, elemi iskolai csíny. És éppen ebben állt a vonzereje: Tyler Durden játékossá és rebellissé tette a csábítást, ellentétben a Rapid nőszerzés módszerével, ami házi feladatokat, gyakorlást, memorizálást és meditációs gyakorlatokat követelt. Egy idő után mégis kiderült, hogy valami nem kóser Tyler Durdennel kapcsolatban. Vision kirúgta a házából, miután nagyképű és hálátlan vendégnek bizonyult, és folyton azt követelte, hogy új sémákat mutasson neki. És bár Tyler helyszíni jelentései nagyon érdekesek és humorosak voltak, valahányszor lehetősége volt a megfektetésre, mintha mindig visszakozott volna. 5. FEJEZET
MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - gyors letámadás SZERZŐ: Tyler Durden Nincs tizenöt perce, hogy ez történt velem, és rajtatok kívül senkinek sem mondhatom el. Ma nagyon unatkoztam, ezért elmentem az ottawai Rideau bevásárlóközpontba. Reméltem, hogytalálkozom néhány JN-nel és velük lóghatok az éjjel, mert a KGP barátaim mind a barátnőjükkel voltak elfoglalva. Végigjárőröztem a helyet, de egyetlen 7, 5-nél jobb J N-t sem találtam, szóval elég nyomorultul éreztem magamat. Már menni készültem, amikor megláttam az új BoosterJuice helyet, ahol egy nagyon aranyos vörös hajú pincérlány szolgáltfel, úgy 7,5-ös, mint az összes nő a Rideau bevásárlóközpontban. Rendeltem egy dzsúzst, és a következő történt: TD: Melyik mangó jobb? A mangó hurrikán vagy a mangó szellő? JN: A mangó hurrikán. TD: Klassz. Akkor egy szellő nevűt kérek. JN: Ha-ha. Jó. Milyen kiegészítőt kér? TD: Mi az a kiegészítő? JN: Ott vannak kiírva a falon. TD: Aha. Szóval kérhetek bele vitamint, energiaizét és egyéb szarságokat. Klassz. Ha megiszom, egészen fickós leszek tőle. Na, ez má' döfi! JN: Ha-ha. TD: Csapj a tenyerembe! JN: Oké! (Atenyerembecsap.) Nahát! Ez a legklasszabb dolog, ami eddig ma történt velem. TD: Akkor eléggé unatkozhatsz. JN: Na ja. Nagy szopás itt dolgozni. TD: Tudod mit? JN: Mit? TD: Szeretlek. JN: Ha-ha, hmmm. Oké. Én is szeretlek. TD: Klassz! Akkor összeházasodunk. Nahát, hogy az ember tényleg a legfurcsább helyeken találhat szerelmet, mint például itt a Booster Juice-ban! JN: Ha-ha. TD: Egy pillanat. Tudom már. Csukd be a szemedet. JN: Miért? TD: Ne kérdezd, csak csináld. JN: El akarod lopni a tárcámat vagy ilyesmi? TD: Nem, semmi ilyesmi. Esküszöm. Ne feledd, hogy szeretlek. JN: Oké. (Becsukja a szemét.) A pult egészen széles volt. Áthajoltam, olyan Superman-stílusban, vízszintesen hasaltam a pulton, és megcsókoltam. Amint megcsókoltam, őrültül visítani kezdett. JN: Aaaaaaaahhhh! Aaaaaaaahhhh! Mindenki rám nézett. Anőtombolt, majd kisikítozta a fejét, visongott, mintegy kísértet, és vadul hadonászott. Azt gondoltam: „A francba, a büdös francba, tudtam, hogy ez egyszer még visszaüt. A francba. Több Éj-t kellett volna kivárnom vagy valami ilyesmi. Afrancba! Azt hittem, megvannak már a szükséges az ÉJ-ek. Soha többé nem csiná lok ilyet." TD: Hm, de hiszen mondtam előtte, hogy szeretlek. JN: Aaaaaaaahhhh! Aaaaaaaahhhh! TD: Jól vagy? JN: Aaaaaaaahhhh! TD: Hmmm-ó. JN: Hmmm. Jól. Öt dollár harminc cent lesz. Aaaaaaaahhhh! Beszéddel próbálta visszanyerni önuralmát, de időközben még fel-felsikított. TD: Kérlek, nyugodj meg. JN: Hmmm. Aham. Jól vagyok. Hogy hívnak? TD: Kérlek, ne hívd a rendőrséget. JN: Nem, nem. Csak a számítógépbe kell. Mindenkit megkérdezek. TD: Oké. Tyler vagyok. JN: Ó, ez nagyon klassz név. TD: Kösz. És téged hogy hívnak? JN: Lauren.
TD:Tetszik a neved. JN: Ó, istenem! Ez volt a legfantasztikusabb dolog, ami életemben történtve lem! TD: Nagyon kúl! JN: Ó, istenem, hiszen te remegsz. Ó, istenem, szeretlek! Ez fantasztikus volt! TD:Örülök, hogy szolgálatodra lehettem. Megígérem, hogy visszajövök. Ak kor megint becsukatom veled a szemedet. JN: És akkortovább csinálod? (Kacsintás, ami szexre utal, gondolom.) TD: Nem okozok csalódást. Tudod, hogy szeretlek. JN: Máris nagyon várom. TD:Ó, de örülök, hogy újra látlak. Vigyél be a színfalak mögé. JN: Oké. Majd gyere vissza. Azt gondoltam: „A büdös francba, ezt nem hiszem el!" Benyúltam a dzsekim zsebébe, és még mindig bennevolta kétszmokingfekete LifeStyles óvszer, amit Orion adott a hétvégén, szóval, ha akarom, nekivághatok. Aztán teljesen visszariadtam. „Ezt a dugást nem akarom. Alig két perce ismerem ezt a lányt!" Úgy ötven ember bámult rám; nézték, ahogy kinyitja nekem a pult ajtaját, hogy menjek vele hátra. Mind úgy néztek rám, mintha azon tűnődnének: „Mi folyik itt?" És ettől nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Visszatekintve, meg kellett volna csinálnom. De akkor nagyon meglepődtem. Így aztán azt mondtam: TD: Hmm. Tulajdonképpen nagyon sietek. JN: Találkozunk még? TD: Hát, holnap elhagyom a várost. JN: Oké. Akkor munka után? TD: Hmm. A barátaimmal van találkozóm. Holnap visszajövök, és elmegyünk valahová. JN: Ó, istenkém, ez nagyon felrázott! Húúúúúú! 6. FEJEZET Mystery visszajött. No.9, a lakótársa hívott fel, és tudatta, hogy Mysteryt kiengedték a kórházból, és most a családjánál lakik. A következő hétre várta vissza a lakásba, amikor Tyler Durden lesz a vendége, hogy magánkurzust vegyen tőle. Talán túl korán volt újrakezdeni a tanítást, de Mysterynek fizetnie kellett a lakásbérletet, és Tyler nagyon akart találkozni vele. - Ebből a furcsa érzelmi utazásból hihetetlen kognitív modellekkel jöttem ki - mondta nekem Mystery néhány nappal később. Hangja ismét Anthony Robbins tisztaságú volt, elméje ragyogó. Visszatért belé az élet. De valami mintha megváltozott volna. Mániákus hangulatban volt, jobban, mint valaha. Nem pontos az a kifejezés, hogy visszatért; teljesen átalakult. - Tudom már, mi az életcélom - folytatta. - A motiváció répái szépen himbálóznak előttem. Még az idén lerakom az alapokat, amikkel lepipálhatom ezt a Copperfieldet. Elhatároztam, hogy legyőzöm. Szupersztár vagyok. Az agyam bebábozódott és pillangóvá változott. Megkérdeztem, hogy szed-e valamilyen gyógyszert. Nem szedett. - Sokat gondolkoztam rajta - folytatta. - Csak akkor esem depresszióba, ha izolálom magamat. Gondold végig, mi juttatott ide: az, hogy vége lett Patriciával a párkapcsolatomnak, az új bombanők banálisak és unalmasak5 lettek, megtorpant a karrierem lendülete, és egyedül voltam a lakásban, nem volt kivel beszélnem. Szóval, olyan társasági környezetet kell teremteni, hogy a körülöttem lévők motiváljanak, valami olyasmit, mint Sweater lakó-munkahelye Ausztráliában. Egymást motiválhatjuk. Míg kórházban voltam, rengeteg feljegyzést készítettem ezzel kapcsolatban. Megmutattam a pszichiáteremnek. Neki is nagyon tetszett. Hollywood-projektnek neveztem el. Ez volt az a pillanat, amikor először hallottam a Hollywood-projekt kifejezést. Akkor nem sokat törődtem vele. Azt hittem, a Bliss projekt sorsára 5 A ,,banális és unalmas" jelenség akkor fordul elő, ha egy nő már nem hívja vissza a pasit. Lásd a szójegyzékben. jut: ez is egy halva született mesterkedés, a mentális maszturbáció szemetesében végzi.
- Valósággal ragyogok - folytatta. - Most már biztosan tudom, hogy szupersztár vagyok. Ez olyan biztos, mint hogy magas vagyok. Olyan szupersztár vagyok, aki eddig visszafogta magát. És szeretném, ha velem lennél sztár. Jó volt, hogy Mystery visszajött. Az igaz, hogy csapágyas, de volt benne valami báj. Egyesek ezt narcizmusnak, önbálványozásnak neveznék, és ebben nem is tévednének, de Mystery nemcsak a tükörben látott nagyságot, hanem a körülötte lévőkben is. Ettől lett olyan befolyásos tanár. - Haver, te máris sztár vagyok, a közösségben biztosan - mondtam. - Míg távol voltál, engem választottak első számú nővadász mesternek: még nálad is jobbnak tartanak. Ez őrültség. Egy angol pasi, akivel sosem találkoztam, a múltkor felhívott, és elmondta, hogy engem utánoz, amikor csajokat dug. Ettől erősebbnek, magabiztosabbnak érzi magát. Neked mi a véleményed erről? Egyre nehezebb volt úgy élni, hogy méltó legyek a nevemre. Egyik korábbi tanítványom, Supastar, tagbaszakadt, jóképű tanár Dél-Karolinából, nemrégiben azt írta a fórumra: „Ha meghalok, és a nővadász mennyországba kerülök, ott Style vár rám, mert ő a nővadászat istene." Mystery erre felnevetett. - Ezzel neked kell megbirkóznod - mondta. - Alteregót teremtettél magadnak, és tessék, te vagy az. 7. FEJEZET Mystery három hónapra előre be akarta osztani az időmet. Kurzusokat tervezett Londonban, Amszterdamban, Torontóban, Montrealban, Vancouverben, Austinban, Los Angelesben, Bostonban, San Diegóban és Rióban. De nem tudtam ennyi időre elkötelezni magamat. Fel kellett támasztanom a karrieremet. Volt foglalkozásom, mielőtt főállású nővadász mester, vagy ahogy a fiúk neveznek, mester nővadász mester, mNVM lettem. Foglalkozásom neve: írás. Valahol egy másik életemben reggel keltem, még nem is ettem, még nem is zuhanyoztam, odaültem a számítógép elé, saját bűzömet szagolva gépeltem, csak gépeltem, és nem volt lány, akit ágyba tudtam volna vinni. Most, hogy mestere vagyok ennek az egész csajozási izének, újra egyensúlyba kell hoznom életem elemeit. A nővadászat kezdett az agyamra menni. Túlságosan függővé kezdtem válni a nők vonzalmától; odáig jutottam, hogy az élelemszerzés után ez lett a második legfontosabb ok, amiért kiléptem a házból. A folyamat közben, melynek során arra törekedtem, hogy a másik nemet kivetkőztessem emberi mivoltából, magamat is kivetkőztettem emberi mivoltomból. Így hát azt mondtam Mysterynek, hogy az egész nővadászati dolgot visszafogom. Éppen nyolc lánnyal járok egyszerre L.A.-ben Tele van a táncrendem. Ott van nekem Nadia és Maya és Mika és Hea és Carrie és Hillary és Susanna és Jill. Igényeik vannak, és nem vagyunk összekötve. Tudják, hogy más nőkkel is van viszonyom. És valószínűleg nekik is van viszonyuk más pasikkal. Nem tudtam, nem érdekelt, nem kérdeztem. Csak az számít, hogy amikor hívom őket, jönnek. És amikor hívnak, megyek. Mindenki megy. Mindenki elmegy. Azt nem mondtam Mysterynek, hogy már nem bízom benne. Nem áldozom rá az időmet, nem veszek repülőjegyeket, hogy megint idegösszeomlást kapjon nekem. Nem vagyok bébiszitter. A nőknek is mindig azt mondtam, hogy a bizalmat ki kell érdemelni. És Mysterynek megint ki kell érdemelnie a bizalmamat. Nem tartott sokáig neki, hogy hajlandó és lelkes szárnysegédeket találjon helyettem: Tyler Durden és Papa vállalta a feladatot. Nem voltam meglepődve. Amióta Mystery kijött a kórházból, ez a páros egyfolytában Torontóban volt, nála laktak, és minden nővadászati információmorzsát kiszívtak a fejéből. Mystery mindennap felhívott, hogy tájékoztasson előmenetelüi;ről. Azt mondta: - Megaláztam Tyler Durdent a játékommal. Először nagy seggfej volt, de ezen sikerült túljutnunk, és hajlandó a szárnyaim alá jönni igazi tanítványként. És azt mondta: -Végre rájöttem, hogyan lehet összhangba jutni a nőkkel. Megvan a formula. Kész vagy meghallgatni? - Nagy szünet. - Az összhangot a bizalom és a kényelemérzet alkotja! És azt mondta: - Amikor először találkozol Tyler Durdennel, nem kell, hogy kedveld. Csak viseld el. Mindent folyton racionalizál. - Akkor miért vagy vele? - Hát, mert felhív és közli, hogy átjön a hétvégére, én meg hagyom. Olyan, mint tüske a talpamban, legszívesebben kifutnék tőle a házból. - Szóval arra célzol, hogy engedjem meg, szálljon meg nálam, ha Papával a városba jön?
- Ő is az NVM család tagja. Gondolj rá úgy, mintha sokat fingó, idegesítő unokatestvér lenne. Egy héttel később Papa és Tyler Durden megjelent a küszöbömön. Ami azt illeti, Papa egészen tűrhetően nézett ki. Bőrdzseki volt rajta, homlokába nyomott napszemüveg, hosszú ujjú, drága pamuting, lazán, kívül hordósan, meg farmer. Mögötte a legvilágosabb nem albínó emberi lény, akit valaha láttam. Tojásdad fejéről hirtelenszőke haj meredt. Olyan volt, mint egy játék kobold. Fejét magasan tartotta; mosolya, mintha matrica lenne az arcára ragasztva; arcvonásai olyan laposak, mintha szűk, láthatatlan harisnya lenne a fején. Bár a neten azt állította magáról, hogy lelkes súlyemelő, teste és arca is tésztás volt a vékony hájrétegtől. Szaknyelven szólva, kis kaliberű ember volt. Genetikailag puha. Szóval, ő Tyler Durden. Heat Miser alakjára emlékeztetett az Egy év Mikulás nélkül című filmből. Bólintott és besétált. Semmi üdvözlés, én vagyok én, hogy vagy udvariaskodás, szemkontaktus. Nem bízom az olyanokban, akik nem néznek rám, amikor először találkoznak velem. De megadom nekik az esélyt, hogy hátha csak idegesek, hogy rossz benyomást tesznek rám. Írásaiban rendszeresen hivatkozott azén bejegyzéseimre és technikáimra. Felnézett rám. Ahogy mindenki. De a legtöbben szerények. Tyler Durden, ha zavarban volt, azzal reagált, hogy zárkózott lett és arrogáns. Hát jó. A U2 tagja, Bono is ilyen. Az ő dolguk. Amikor elmentünk vacsorázni, Tyler megnyílt. Ami azt illeti, egyfolytában beszélt, mintha a fülén vett volna levegőt, a mondatok közt sem tartott szünetet. Nehéz volt megszólalni mellette. Szerette körülírni, messziről megközelíteni a témát, semmint hogy egyenesen rátért volna. A „túl sok gondolkodás" betegség áldozata volt. Belesajdult a fejem, valósággal szédültem, ahogy hallgattam. - Szóval befűztem ezt a lányt, Michelle-t - mondta. - Keményen befűztem. Rohadt kemény befűzés volt, haver. Azzal hátravetette a fejét, ajkát csücsörítette, felvonta szemöldökét, és bólogatott. A gesztusnak az lett volna a szerepe, hogy meggyőzzön, milyen kemény volt az a befűzés, de furcsának és mesterkéltnek hatott. - Aztán odajön egy fickó, és olyan az egész ember, hogy lerí róla, mintha azt mondaná: „Michelle, nagyon jó nő vagy. Igazi szexbomba." Mire a csaj rám néz és elmegy. - Itt elfintorodott, és vinnyogó falsetto hangon utánozta: - „Utálom, ha a pasik ezt csinálják. Most már sosem fogom szeretni. Nekem csak olyan pasi kell, akinek én nem kellek. Utálom az olyan pasikat, akik akarnak. Utálom." Egyórányi ostoba fecsegés után kezdtem megérteni Tyler Durdent. Az emberi interakció számára program volt. A viselkedést keretek és megfelelés és állapot és megerősítés és mindenféle hangzatos pszichológiai alapelvek határozzák meg. És ő akart lenni óz, a nagy varázsló: a kis ember a függöny mögött, aki a zsinórokat húzogatja, amitől mindenki úgy hiszi, hogy a birodalmat hatalmas, erős ember kormányozza. Megértettem. Szerettem megérteni a dolgokat. Íme az ok-okozati viszonyrendszer: gyerekként testi és szellemi fejlődésében is elmaradt kortársaitól. Futballedző apja olyan nagy elvárásokat támasztott vele szemben, hogy azoknak sosem tudott megfelelni. Csak ennyi életrajzi adatot sikerült megtudnom tőle. Úgy tűnt, hogy hozzá képest ez is sok információnak számított. De azt még nem tudtam, vajon megbízható információ-e. Valahányszor a pincérnő odajött az asztalunkhoz, Tyler Durden azt akarta, hogy mutassam be a tudományomat rajta. Azt mondta: - Csináld vele a féltékeny barátnő megnyitást! Majd azt mondta: - Mutass be nekem egy IÉD-t6. Aztán azt mondta: - Akkor a Style-féle ÉF-t7! Arra gondoltam, hogy Tyler Durden folyton sémákért és ismeretanyagért nyaggatta Visiont. Most már értettem, miért rúgta ki Vision a házából. Nem vett minket emberszámba. Nem érdekelte a munkánk; nem érdekelte, hová valósiak vagyunk; nem érdekelte, mit gondolunk a kultúráról, a politikáról, a világról. Volt egy különbség, amit nem volt képes felfogni: nemcsak NVM-ek vagyunk. Hanem emberek is. 6 Interaktív értékdemonstráció. 7 Érték felderítés. 8. FEJEZET
Vacsora utánra különleges estét terveztem Tyler Durdennek és Papának. Hillary, a kék hajú burleszktáncos, aki miatt Heidi Fleiss-szel és Andy Dickkel csatáztam, Hollywoodban, a Spider Clubban lép fel. Ezért felhívtam még néhány lányt, hogy csatlakozzanak hozzánk ott, köztük Laurie-t, az ír csajt, aki az evolúciós fázisváltás-módszer kidolgozására ihletett. Kiderült, hogy Tyler szeretne találkozni Grimble-lel, így hát őt is meghívtam. Amikor odaértünk, Laurie és a barátnői a bárpultnál ültek. Szinte minden férfiszem feléjük fordult. A hímek próbálták összeszedni a bátorságukat, hogy megkörnyékezzék őket. Bemutattam a lányoknak Tylert. Köszönt nekik, aztán leült, és egy szót sem szólt. Vagy tíz percig ült ott kínos csendben. Először fogta be a száját. Addig végig beszélt. Amikor Papával ismertettem össze őket, a nővadász kolléga azonnal felélénkült. Levette napszemüvegét, Laurie orrára tette. (Ezt a fogást Mystery tanította Torontóban, amikor rákérdezett, hogyan érje el, hogy a célszemély ne kódorogjon el, amíg szándékosan nem vesz róla tudomást.) Aztán az én értékdemonstrációs sémámat játszotta le, a C alakú és U alakú mosolyok közti különbségeset. . Élvezettel néztem Papa haladását. A kúlság ítészei szeretik azt mondani, hogy arra születni kell, egyesekben megvan, másokban meg nincs. És egy pillanat alatt, ránézésre megállapítható. Egész életemben úgy gondoltam, hogy ez olyasmi, amire tényleg születni kell. Ám az egész közösség arra épült, hogy a dolog tanulható. Bár még mindig volt valami gépies Papa viselkedésében, kezdte jól csinálni. Olyan volt, mint egy intelligens robot. Miközben Papa a lányokat szórakoztatta, Tyler Durden és én átmentünk a másik terembe, hogy megnézzük Hillary táncát. Nagy madárkalitkában volt, teste előtt két nagy madártoll legyezőt lengetett. Váll villan ki. Láb villan ki. Gyönyörű a teste. Kár, hogy többé nem fekszem le vele. - Miért nem szóltál egy szót sem Laurie-hoz és a barátnőihez? - kérdeztem Tylert. - Nem tudtam, milyen sémákat használtál náluk - felelte. - Nem akartam ismétlésbe esni. - Ember, hát neked nincs saját személyiséged, amit használhatnál ilyen esetben? Hillary már csak egy tollas pántot és hozzá illő bugyit viselt. Nagyon puha bőre volt. Bár orra mint csőr. Amikor utoljára találkoztunk, azt mondta, hogy kitört rajta a herpesz. Nem tudtam rávenni magam, hogy szexeljek vele. - Menjünk el valahova máshová - nyaggatott Tyler. - Miért? Itt rengeteg lány van. Jól tette, hogy megmondta, herpesze van. Jobb, mintha titokban tartja, és elkapom tőle. Nem büntethettem az őszinteségéért. De most már paranoiás voltam, ha arra gondoltam, hogy lefeküdjek vele. - Olyan helyen akarlak látni, ahol nem ismersz senkit - nyögte ki Tyler. Hillary toll-legyezővel takarta el a testét, a lába közé nyúlt, aztán kidobta a bugyiját a közönség közé. Repülő herpeszvírus-tenyészet. Pofaszakállas hipster kapta el. Összemarkolta, és izgatottan a levegőbe emelte. Az ő kis nemibetegségtrófeája. Valaki megveregette a vállamat. Grimble volt az, a kabala csajozó ingében. - Mi újság, ember? - kérdezte. - Nincs sok újság. Mit szólnál hozzá, ha elkísérnéd Tyler Durdent a Saddle Ranch-ra? - Te nem jössz? - kérdezte Tyler Durden. - Nagyon látni akartam, hogy játszol. - Fáradt vagyok, ember. - Ha eljössz, bevetem a Mystery-arról-beszél-mennyire-hiányzik-neki lelki-társa-Sty1e utánzásomat. Az nagy sikert szokott aratni. - Kösz, de nem. Kösz. Odasétáltam az egyik bokszhoz és sikerült leülnöm Hillaryvel szemben. - Kik azok a lúzerek veled? kérdezte. - Nővadász mesterek. - Nem gondoltam volna. - Hát, még újoncok. És még tanulnak. Adj nekik időt. Megfogta a bal műszempilláját és lassan lefejtette az eredetiről. - Nem akarsz eljönni az El Carmenbe? - kérdezte. Aztán a jobb szempilla következett. Ha elfogadom a meghívást, le kell feküdnöm vele. Ez része a szerződésnek. - Nem. Tényleg haza kell mennem. Minden elkapható betegségre ki kell vizsgáltatnom magam. Túl neurotikus voltam, hogy ilyen promiszkuis életet folytattam.
9. FEJEZET Minden kellemetlen húzása ellenére kedvelni akartam Tyler Durdent. Úgy tűnt, mindenki más kedveli. Ő és Papa végigutazták az országot Mystery szárnysegédeként, különböző kurzusokon segédkeztek, és a tanítványok a képességeiről szóló jelentésekben az egekig dicsérték. Lehet, hogy csak azén jelenlétemben ideges. Vagy éppen attól fejlődött, amitől én, hogy kénytelen volt olyan sok tanítvány előtt előadni magát. Elhatároztam, hogy esélyt adok neki, nem viseltetek előítélettel iránta. Voltak trendek a közösségben. Amikor több mint egy évvel korábban beléptem a közösségbe, Ross Jeffries és a Rapid nőszerzés módszer volt a domináns a netes csábítási fórumokon és levelezőlistákon. Aztán ennek a helyébe lépett a Mystery-módszer, majd David DeAngelo és a pimaszul tréfás módszer. Most Tyler Durden és Papa vannak felszálló ágban. A legmulatságosabb az egészben az volt, hogy miközben a módszerek változtak, a nők nem. Ez a közösség még mindig annyira underground volt, hogy ha nők egyáltalán tudomást szereztek róla, igen kevesen tudták, miről is szól ez az egész. Olyan trendek voltak ezek, amiknek semmi közük nem volt a nőkhöz, az egész a férfi egóról szólt. És az egyik legnagyobb egó Ross Jeffries, kezdett lemaradni. Bár a Rapid nőszerzésnek még mindig sok értéke volt, a közösség új generációjának tagjai olyan archaikusnak találták, mint virágot venni a lánynak és egy pohárból sört inni. És Ross nem örült ennek. Nem sok mindennek örült. Erre egyik éjjel jöttem rá, amikor hazamentem, és ezt az üzenetet találtam az üzenetrögzítőmön: Üdv, Style. Itt Ross. Rossz passzban vagyok. Éjfél múlt tíz perccel. Amikor rossz passzban vagyok, általában felhívok olyanokat, akiket nem szeretek, és kötekedek velük. De már nem teszem ezt. Csak azt akarom mondani, hogy még tartozol nekem. Nem halsz bele, ha elviszel még egy partira, öregem, bár szerintem ennél sokkal többel tartozol nekem. Ha nem váltod be az ígéretedet, nem őrülök bele. Csak kiiktatlak a Rapid nőszerzés közösségből meg minden ilyesmi. Tényleg. Gondolj csak bele, mennyire megváltoztatta a munkám az életedet, ésgondold végig, mit adtál cserébe, és mit ígértél. Ez egyszerűen nem fair. Remélem, hogy különb vagy ennél. Ha ez olyan kihívásnak tűnik, amit nők elé szoktak tárni, hát legyen. Megértettem Ross álláspontját. Teljesen elfeledkeztem róla, mióta utoljára együtt voltunk partin. Ki kéne valahogy hipnotizálnia belőlem a képet, hogy láttam, ahogy Carmen Electra fenekét szimatolta, ahhoz, hogy megint együtt menjek vele partira. Mindazonáltal pár nappal később felhívtam Rosst, és a régi szép idők emlékére meghívtam vacsorázni. Nem volt mérges, ahogy gondoltam, de főként azért, mert gondolatait más foglalta le: Tyler Durden. - Az a pasi a frászt hozza rám - mondta Ross. - Van valami hátborzongató abban, hogy hiányzik belőle minden emberi melegség. Nem lennék meglepődve, ha előbb vagy utóbb leszakadna Mysteryről és önállóan kezdene tanítani. Feszélyezve érzi magát olyanok társaságában, akik nála erősebbek. Ráadásul máris azt terjeszti magáról, hogy erősebb, mint Mystery. Bár a megjegyzést akkor Ross konkurencia-paranoiájának tudtam be, Tyler Durden hamarosan bebizonyította, hogy Ross megérzése helyes volt. És Mystery szerint mindez az én hibám. - A kurzusom már nem jelent élvezetet - panaszkodott Mystery. New Jerseyből hívott, ahol Tyler Durden és Papa állandó jelenlétében volt egy Garvelous nevű, játéktervező NVM házában. - Már csak munka. Csak azokat a kurzusokat élvezem, amiken te is ott vagy, mert mi remekül kiegé szítjük egymást. Ez hízelgett nekem, bár a kurzusok célja eleve nem az volt, hogy élvezetet jelentsenek. Munka volt.
- Ráadásul, a céljaim is változnak - folytatta. - Azzal kezdődött, hogy azt akartam, figyeljenek rám. Most azt hiszem, szerelmet akarok. Olyan kapcsolatot akarok, hogy érezzem, a pillangók rajzanak a gyomromban. Olyan nőt akarok, akit a művészetéért tisztelhetek, például énekesnőt vagy szuperjó sztriptíztáncosnőt. Az elkerülhetetlen szakítás nem sokkal később bekövetkezett. Mystery elrepült Amszterdamba Tylerrel és Papával újabb kurzusokat tartani. Amikor kitűnő kritikákkal és számos új kurzusigénnyel távozott, Tyler Durden és Papa még a városban maradt, hogy a kereslet kielégítésére saját kurzusokat tartsanak. Az egyetemeken tanítási szünet volt éppen, és nyári munkának az, hogy pasikat tanítottak csajozni, sokkal vonzóbbnak tűnt, mint jégkrémet árulni vagy gyerekruhaüzletben dolgozni. Mystery felhívott, amint visszaért Torontóba. - Apámnak tüdőrákja van, nem sok van már neki hátra - mondta. - Furcsa, de az első ember, akit fel akartam hívni, te voltál. - Hogy éled meg? - Nem vagyok túl bánatos, de az anyám sírt; életemben először láttam sírni. Apám mindig azt akarta, hogy whiskeyt locsoljanak a sírjára, mire a testvérem megjegyezte: „remélem, nem bánja, ha a szeszt előbb átszűröm a vesémen". Mystery nevetett. A kedvéért én is megpróbáltam kajánul nevetni, de nem sikerült. Senki sem találta ezt mulatságosnak, aki ismerte azt a fazont. Ez idő alatt Tyler Durden és Papa vadul turnéztak Európában. Először nagyrészt Mystery anyagát tanították. De az egész megváltozott egy éjszaka Londonban. Önállósították magukat. Gyönyörű környezetben, a Leicester Square-en történt, a hátizsákosok, a klubberek, a turisták, a játékosok és a részegek ground zero terepén. Itt született a CSAH-olás. A CSAH a csoport alfahímj e, állandó tüske a falka nővadászainak szemében. Nincs annál megalázóbb, mintha egy esetlen, alkoholtól bűzlő gimnazista középhátvéd hátulról megkörnyékez és gúnyolja a pávás szerelésedet a lány előtt, akit éppen fűzöl. A CSAH állandó emlékeztető, hogy nem vagy a népszerű srácok közül való, hogy csak egy közönséges tökfej vagy, és őt utánzod. Azt hiszem, Tyler Durden volt a legközönségesebb tökfej közöttünk. De ami hiányzott belőle kúlság és jófejség terén, azt analízissel pótolta. Társadalmi dekonstukcionalista és magatartási mikromenedzser volt. Képes volt megfigyelni az emberek közti kommunikációt és lebontani azt annak testi, verbális, társadalom és lélektani elemeire. És a CSAH-olás - vagyis a konkurens alfahím kiemelése a csoportból - nagyon imponált felforgató szellemének; ellopni a nőt olyan pasiktól, akik a középiskolában egyfolytában szívatták, sokkal édesebb érzés volt, mint elcsábítani egy nőt, aki egyedül ücsörög egy kávéházban. Így aztán a CSAH-ok testbeszédét figyelte, ahogy csökkentették státusát a csoportokban, figyelte a szemkontaktusukat, amivel azt jelezték a lányoknak, hogy ő egy hülye; elemezte, hogyan veregetik vállon olyan erősen, hogy elveszti az egyensúlyát. Több időt töltött már a CSAH-ok megfigyelésével, mint nővadászattal, és lassan, fájdalmasan lefektette egy új társasági rend alapjait, ahol, a zenész Boyd Rice szavait parafrazálva, az erősek legyőzik a gyengéket, és az okosak legyőzik az erőseket. Most már semmi nem állíthatta meg az NVM-eket. Hitetlenkedő tekintetű, hűtőszekrény méretű pasik barátnőit is el tudták csábítani. Veszélyes terepre léptek. 10. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: CSAH-taktika SZERZŐ: Tyler Durden Az utóbbi időben valami olyasmivel foglalkoztam, ami nagyon muris. Ezzel kapcsolatban a legtöbbet európai természetes nővadász tehetségektől tanultam, miközben megpróbáltam csoportokat lopni tőlük, és megakadályozni, hogy ellopják az én csoportjaimat. Az itteni pasik nem olyan könnyű ellenfelek, mint az észak-amerikaiak. Sokaknak van saját taktikájuk. Megpróbáltam kidolgozni, hogyan járhatnék túl az eszükön. Mindezt vagy százszor kipróbáltam terepen. CSAH: Hé, lányok, mi újság?
NVM: Hé, haver (felteszi a kezét, mintha megadná magát), száz dollárt fizetek, készpénzben, azonnal, ha elviszed tőlem ezeket a lányokat. (Alányok: „nem, nem, szeretünk, NVM". És viháncolnak és rád másznak, amitől a CSAH lelkesedése azonnal lelohad.) CSAH: (A harcvágy jeleit mutatja.) NVM: Ha-ha, haver. Csak nem akarsz harcolni? Ha. Ha. Oké. Egy pillanat. Job bat találtam ki. Először szkander. Aztán egykaros függeszkedés. Aztán pózolás! (Kezd bemelegíteni. - Hölgyeim? - A hölgyek kezdik ecsetelni, milyen erős vagy. A CSAH hülyén érzi magát, mert olyan érzést keltünk benne, hogy túlságosan igyekszik elkápráztatni a lányokat testi erőfölényével.) CSAH: Hé, ember, beszélj csak. Halljuk csak, mit tudsz. Csípd fel ezeket a lányokat, ember. Nagggyon jól csinálod. NVM: Hé, tudod, hogy igyekeznem kell elkápráztatni benneteket, kúl londoni pasikat (vagy piros ingeseket, vagy fényes cipőjűeket, mindegy). Ti rohadt kemények vagytok. (Ennek az a lényege, hogy szembesítsük azzal, amit róla tudunk, még ha oly kevés is, ha egyáltalán nem is releváns. Ettől kényelmetlenül érzi magát, és ez a testbeszédén is meglátszik.) CSAH: Az a minta az ingeden, csak nem záróizom? Ember, kéne neked valaki, aki megvéd. Az összes pasi rád fog bukni. NVM: Haver, ezért fordultam hozzád. Szükségem van rád, ember. Segíts. Kér lek, kérlek! Rád nézek, és tudom, arra születtél, hogy megvédd a záróizmomat. (Ezt a szöveget úgy hallottam valakitől. És őszintén szólva nagyon jó anyázás. Ha viszont olyan CSAH-hal állunk szemben, aki ismeri a játékot, ennél tovább kell menni. Olyan helyzetbe kell hozni, hogy nagyon igyekezzen összebarátkozni veled, vagyviccelődj azzal, hogyan alkalmaznád béta munkákra. Mondd azt például: „olyan vagy, mint egy komikus, de nem kell viccesnek lenned, hogy kedveljelek". Vagy: „ember, ez klassz, megtervezhetnéd a weblapomat vagy valami ilyesmi".) CSAH: (Tapogatni kezd, hogy dominanciáját mutassa.) NVM: Ha-ha, haver. Én nem szeretem a fiúkat. A buzibár az utca másik oldalán van. El a kezekkel az árutól, haver. (A lányok nevetnek. A pasi kezdi bizonygatni neked, hogy nem homokos.) CSAH: (Képen nyom.) NVM: (Csend.) (Nem reagál. Csak áll ott szótlanul. Ha továbbra is igyeksziktéged alfátlanítani, ne reagálj, hiszen tulajdonképpen attól béta, hogytúlságosan igyekszikfelkelteni a figyelmedet. Másik trükk az, hogy tekintettel adjunk menjünk-el-innen jelzést a lányoknak -olyan pillantást, amit egymás között váltanak, ha rosszul mennek a dolgok -, és a lányok követnek.) Ha CSAH van a lányokkal, akiket be akarok cserkészni, a cél az, hogy semlegesítsük. Ha csak ott ismerkedett meg a lányokkal, a cél, hogy kifüstöljük a csoportból. A CSAH-olás megfelelő testbeszéddel a leghatásosabb. Ezeket a szövegeket nagy mosollyal mondd. Ha lehetőséged van rá, könyökölj keményen az oldalába, vagy csapd hátba, elég erősen ahhoz, hogy kiköpje az italát. Mindezt a barátságosság leple alatt kell csinálni. Aztán (és ez velem tényleg megtörtént) mondd azt neki: „fair play, haver", és nyújts neki kezet. Amikor a kezét nyújtja, húzd el az utolsó pillanatban. Folyamatosan kell megdolgozni. A CSAH művét saját hasznodra is felhasználhatod. Ha nekifog valaminek, szereld le. Ezt én gyakran csinálom. Hagyom, hogy a CSAH felszedje a lányt, növelem a becsajozási lázát, aztán bemegyek közéjük, és kialfázom. Azt mondom a lányoknak, hogy hülye alak, és elviszem őket tőle. A lányok már be vannak izgulva, még hat a CSAH gerjesztette hatás. A csoportok kilencven százalékában, ahol természetes CSAH fűzi a lányt, sikerre tudom vinni ezt a stratégiát Jó mulatást!
11. FEJEZET Amikor Tyler Durden és Papa londoni kurzusáról szóló beszámolók eljutottak Cliff listájára, Mystery valósággal tombolt. Nem a CSAH-olás idegesítette. El kellett ismernie, hogy azt a páros jól kitalálta. Azért volt dühös, mert Tyler Durden és Papa létrehozták saját weboldalukat és egy konkurens céget. Mystery a tantermi szemináriumait társasági dinamika tanfolyamnak nevezte el. Ők a terepgyakorlatnak adták a valódi társasági dinamika nevet. Papa ugyanolyan robotosan építette fel csábítási üzletágát, amilyen a nővadászatban volt. Mindenben, az utolsó részletig Mystery modelljét utánozták. Mystery hatszáz dollárt kért egy kurzusért. Tyler és Papa is. Mystery hároméjszakásra tervezte a kurzust. Tyler és Papa is. Mystery este 8:30-kor kezdte, és hajnali 2:30-kor fejezte be az oktatást. Tyler és Papa is. Bár Tyler Durden és Papa azt állították, hogy Mystery engedélyt adott nekik arra, hogy saját kurzust indítsanak, Mystery szerint felhasználták az ő ügyféllistáját, de soha nem kértek tőle engedélyt. Amikor Mystery listáját kimerítették, rászálltak a Rapid nőszerzés híveire, és Ross Jeffries odújában toboroztak maguknak tanítványokat. És amikor Ross kezdett rosszat sejteni, Dél-Kalifornia minden régiójában létrehozták a maguk tanyáját, aminek neve minden esetben a P-L-A-Y (Player's Los Angeles Yahoo) rövidítéssel kezdődött. Míg Mystery hat főre korlátozta a kurzusokon résztvevők számát, Papa és Tyler Durden több tucat tanítványt fogadott. Nővadászat szempontjából anarchia volt, de úsztak a pénzben. Papa majdnem minden kurzuson kiválasztott egy tanítványt, és - akkor is ha az illető még zöldfülű szűz volt - a következő kurzus vendégoktatójának nevezte ki. Így Papa hamarosan kialakította a saját szárnysegédi csapatát: Jlaix, San Franciscó-i karaokebajnok; Sickboy, kockaképű New York-i a divatiparból; Dreamweaver, a University of California végzőse, Mystery korábbi tanítványa; és még Extramask is. Velük repkedett kurzusról kurzusra. Mindezek ellenére Mystery továbbra is megengedte, hogy Tyler és Papa nála lakjen, és kiaknázzák a tudását, valahányszor csak Torontóba jönnek. Amikor megkérdeztem, miért teszi ezt, azt felelte: - Tartsd magadhoz kö Xel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. Gyönyörű klisé, ebből gondoltam, hogy tudja, mit csinált. Miután Tyler és Papa sikereit látták, két dolog világosodott meg a közös ség többi részének. Az első: bárki indíthat kurzust. Nem kell hozzá különges tehetség, hogy rámutassunk két lányra, és egy tanítványnak azt mondjuk: „Menj, és környékezd meg őket!" A második az, hogy a csábítás-oktatás iránti kereslet igen rugalmas. A pasik minden pénzt rááldoznak, hogy megoldják a problémát. Mystery kritikus hibát követett el: nem íratott alá tanítványaival titoktartási megállapodást. És a dzsinn most kiszabadult a palackból. Egymás után jöttek rá, hogy az idő, amit a csábítás tanulásával és gyakorlásával - több mint amit családdal, iskolában, munkával és igazi barátokkal - töltöttek, másként is felhasználható, minthogy egészséges pezsgésben tartsák az óvszeripart. Olyan tudástestületet hoztunk létre és voltunk haszonélvezői, ami fényévekkel járt a társkereső ipar előtt. A szexuális viszonyok teljesen új paradigmáját alakítottuk ki, ami a férfiak kezébe adta az irányítást, vagy legalábbis az irányítás illúzióját. Ennek volt piaca. A béna Orion Magical Connections címmel videofilmeket gyártott, bevásárlóközpontokban és egyetemi közösségi tereken indított kurzusokat. Majd két NVM, név szerint Harmless és Schematic kezdte hirdetni kurzusait, ami meglehetős meglepetést okozott a közösségben, mivel Schematic csak egy hónappal korábban vesztette el a szüzességét. Az általam megismert horvátok egyike, Badboy, karizmatikus NVM, aki bicegett, és bal karját csak korlátozottan tudta használni, mert a háború idején orvvadász találta el, megalapította a Playboy Lifestyle nevű vállalatot. A tanítványok özönlöttek hozzá Zágrábba, hogy kiképezze őket alfahímnek. A gyakorlatok között szerepelt az is, hogy ököllel kellett gyomron vágni a mestert, közben torkuk szakadtából kell azt kiáltozni: „Baszd meg, Badboy!" A horvátországi átlagfizetés havi négyszáz dollár; kurzusaiért tanítványonként nyolcszázötven dollárt kért. Wilder és Sensei, mindketten a Mystery-módszer tanfolyamának egykori hallgatói, a Pickup 101 nevű kurzust indították, melynek során kivitték diákjaikat San Franciscóból. Megjelent egy titokzatos
honlap, amely a Legjobb hegek magyarázata című könyvet propagálta. Vision felmondott a munkahelyén, hogy személyes konzultációkat tarthasson. Sweater egyik alkalmazottja összehozott egy nővadászati honlapot és egy termékcsaládot. Három egyetemista London-Angel, Ryobi és Lockstock tanítani kezdett, hatékony kommunikáció címen indítottak kurzusokat. És még Prizer is piacra dobott egy zavaros oktató DVD-t, aminek a Csábítás könnyen, gyorsan címet adta, ám ami akaratlanul is inkább komédiának hatott. Végül Grimble és Twotimer is beszállt a piaci küzdelembe: mindketten saját csábítási módszert fejlesztettek ki, és e-könyvet írtak róla. Grimble az első héten tizenötezer dollárt keresett vele; Twotimer hatot. A közösség lubickolt a vállalkozókedvben. Rájöttem, ideje lépnem. Ez az egész kezd túl nagyra dagadni. Mindjárt felveti a fedőt. Egy éve voltam a közösségben, fél éve vettem részt Mystery első kurzusán. Ideje volt már megkövetelni a csábítási szubkultúrából nekem járó jogos részemet, különben még megelőz egy másik író. Ideje volt felfednem magamat. Ideje volt emlékeztetni magamat, hogy én nem egyszerű NVM mester vagyok; író vagyok. Karrierem volt. Így aztán felhívtam a New York Times stílus rovatának ismerős szerkesztőjét. Nomen est omen alapon ez tűnt a legmegfelelőbb helynek, ahova írhatnék. Soha senki nem közölte az igazi nevét online; csak becenéven ismertük egymást. Még a Ross Jeffries és a David DeAngelo is álnevek voltak. Való világbeli munkánk és identitásunk nem volt fontos. Így aztán a közösségen mindenki csak Style-ként ismert. Kevesen tudták az igazi nevemet, ha egyáltalán tudta valaki, ahogy azt is, hogy a Timesnak dolgozok. Nem volt könnyű beszerkesztetni a sztorit az újságba. Két hónapig tartott az egyeztetés szerkesztőkkel, átdolgozást átdolgozás után adtam le nekik. Több szkepticizmust akartak. Bizonyítékot akartak az egyes guruk hatékonyságára. Azt akarták, hogy a technikák hátborzongatóan veszedelmes jellege legyen kidomborítva. Mintha nem igazán hinnék, hogy ezek az emberek és ez a világ valóban létezik. 12. FEJEZET Azon az éjszakán, mielőtt megjelent a nővadász mesteri kettős életemről szóló cikk, rosszul aludtam. Én hoztam létre a Style nevű karaktert, és most, kétezer szóban, két hasábban megölöm. Biztos voltam benne, hogy a közösségben mindenkit nagyon megvisel, hogy áruló volt közöttük. Rémálmom volt: nővadászok fáklyákkal gyűlnek a házam elé, hogy elevenen megégessenek. De semmilyen fenyegetés és aggodalom nem készíthetett volna fel a reakcióra: semmiféle reakció nem volt. Persze volt némi nyafogás, hogy a közösséget valaki kiadta és potenciálisan tönkre van téve. Egyeseknek nem tetszett a cikk hangvétele, és Mystery nehezményezte, hogy nővadásznak, nem pedig legújabb nyelvi újítása szerint „vénuszi vadásznak" neveztem. De Style hitelessége biztonságban volt. Annyira be volt ágyazódva a közösségbe, hogy a nővadászok elsősorban nővadásznak, csak másodsorban újságírónak tekintették. Ahelyett, hogy nehezteltek volna Neil Straussra, amiért beférkőzött a közösségbe, büszkék voltak Style-ra, hogy elhelyezett róluk egy cikket a New York Timesba. Teljesen le voltam döbbenve. Egyáltalán nem sikerült megölnöm Style-t. Sőt. Még erősebbé tettem. A nővadászok begépelték a nevemet a Google-ba, megrendelték a könyveimet az Amazonon, és hosszú bejegyzéseket írtak, amiben részletesen taglalták karrieremet. Amikor nyomatékosan kértem őket, hogy válasszák ketté való világbeli és online identitásomat, különösen azért, mert nem akarom, hogy a nők, akikkel randiztam, felkutassák a ró luk írt helyszíni jelentéseimet, eleget tettek a kérésemnek. Még mindig já tékban voltam. Ennél is meglepőbb, hogy nem akartam kilépni a szubkultúrából. Most már mentora voltam ezeknek a srácoknak, és be kellett töltenem a szerepemet. Ápolnom kellett barátságaimat. Bár nővadász mesterként elértem célomat, közben, mintegy mellékhatásként, véletlenül rátaláltam a bajtársiasság és a valahova tartozás érzésére, ami egész addigi életemből hiányzott. Akár tetszik, akár nem, a közösség szerves részévé váltam. A srácoknak igazuk volt, hogy nem döbbentek meg és nem érezték magukat elárulva. Közéjük tartoztam.
Ami az életemben szereplő nőket illeti, a cikknek rájuk is hatása volt. Már beszéltem nekik a közösségről és arról, hogy része vagyok. És ennek során igen furcsa jelenségre figyeltem fel: ha megmondtam egy nőnek, hogy nővadász mester vagyok, még mielőtt lefeküdtem volna vele, attól még lefeküdt velem, de váratott egy-két hetet, hogy tudomásomra hozza, ő nem olyan, mint a többi nő. Ha viszont azután mondtam meg egy nőnek, hogy nővadász mester vagyok, hogy lefeküdtem vele, általában nagyon csodálkozott és az egész nagyon kíváncsivá tette, és meg volt győződve róla, hogy vele nem folytattam nővadászati játékot. Mindazonáltal a közösség iránti toleranciája csak addig tartott, amíg nem szakítottunk; akkor ezt a tényt ellenem fordították. A nővadász mesterséggel az a probléma, hogy vannak ilyen elvek, hogy őszinteség, eredetiség, bizalom, amik fontosak a nőknek. És azok a technikák, amik a kapcsolatépítés elején olyan hatásosak, megsértenek minden alapelvet, amik a kapcsolat fenntartásához szükségesek. Nem sokkal a cikk megjelenése után felhívott Will Dana, a Rolling Stone zenei magazin rovatvezetője. - Egy Tom Cruise-sztorit szánunk a címlapra - közölte. - Remek - feleltem. - Na ja. Azt akarja, hogy te csináld. - Kaphatnék némi pontosítást? Ki akarja? - Tom Cruise kifejezetten azt kérte, te csináld vele az interjút. - Miért? Még sosem interjúvoltam színészt. - Olvasta a cikket, amit a Timesban írtál a nővadász mesterekről. Megkérdezheted, ha találkozol vele. Most Európában van, a Mission: Impossible következő részéhez keresnek helyszíneket. De azt mondja, az egykerekező iskolában találkozna veled, amikor visszajön. - Mi az az egykerekező iskola? - Ahol motorral tanítanak egykerekűzni. -Jól hangzik. Benne vagyok. Szándékosan elhallgattam Will előtt, hogy életemben nem ültem még motoron. Mindazonáltal a motorozás előkelő helyen szerepelt a csábítással kapcsolatos elsajátítandó tevékenységek listáján -a rögtönzésórák felett, az önvédelmi sport alatt.
A HOZZÁNK RENDSZERTANILAG LEGKÖZELEBB ÁLLÓ ÉLŐLÉNYEK A FŐEMLŐSÖK - HÍMJEI NEM ETETIK A NŐSTÉNYEKET. A NŐSTÉNY AKKOR IS FÁRADSÁGOS MUNKÁVAL TARTJA FENN MAGÁT, HA TERHES, HA KICSINYÉT CIPELI. A HÍM ESETENKÉNT HARCBA SZÁLL, HOGY MEGVÉDJE VAGY BIRTOKOLJA, DE NEM TÁPLÁLJA. MARGARET MEAD Férfi és nő - a két nem viszonya a változó világban 1. FEJEZET Amióta csatlakoztam a csábítási közösséghez, ő volt az első ember, aki nem okozott csalódást nekem. Úgy hívják: Tom Cruise. - Ez nagyon csúcs lesz, ember - üdvözölt, amikor találkoztam vele az egykerekező iskolában. Mosolygott, dicsérte kalandorszellememet, és barátságosan a mellembe könyökölt. Az a CSAH-olb gesztus volt, amiről Tyler Durden írt a londoni kalandjával kapcsolatban. Fekete bőr motorosruha volt rajta, bal hóna alatt fekete bukósisak, arcán kétnapos borosta. - Megpróbálok átugratni egy kamionon - mondta. Az út mentén levő lakókonténerre mutatott. Nagyobb, mint az ott. De nem olyan nehéz.
Egy pillanatig a járműre nézett, elképzelte a mutatványt. - Nem az ugrás a nehéz. Hanem a földet érés. Jobb kézzel hirtelen vállon veregetett. Tom Cruise a tökéletes példa. Olyan CSAH, akit Tyler Durden és Mystery és mindenki a közösségben igyekszik kiiktatni. Természetes képessége volt, hogy bármely szituációban domináns maradjon, fizikailag és mentálisan is, anélkül hogy láthatóan megerőltetné magát. Mystery alfahím definíciója öt pontjának megtestesülése volt. A közösségben szinte mindenki tanulmányozta a filmjeit, azokból tanultak testbeszédet, és rendszeresen használták a Top Gun terminológiáját a terepen. Olyan sok mindent akartam kérdezni tőle. De először tisztázni kellett valamit. - Mi késztetett arra, hogy engem válassz riporternek? Port fújt felénk a szél az útról, kavargott körülöttünk. Ott álltunk, hónunk alatt a bukósisak. - A New York Times cikkedet szúrtam ki - felelte. - A randizó pasikról írtál. Szóval igaz. Elhallgatott, szeme résnyire szűkült, jelezvén, hogy komoly témáról beszél. Bal szeme kicsit jobban bezárult, mint a jobb, amitől megjelenése mély intenzitást kapott. - Az a pasi, akiről írtál, tényleg azt hiszi, hogy a Magnólia-beli karaktert róla mintázták? Azt állítja? Ross Jeffriesre utalt. Ross egyik állítása, amivel kikövezte a sikerhez vezető saját útját, az volt, hogy aMagnólia címe Paul Thomas Anderson-filmben ő ihlette Frank T. J. Mackey karakterét. Mackey szerepét pedig Cruise játszotta: arrogáns csábítástanár, megoldatlan apaproblémákkal, aki fejhallgatós mikrofont visel a szemináriumain, és arra utasítja minden tanítványát, hogy „tiszteld a szakácsot!" - Nem kéne ezt állítania - folytatta Cruise. Vitamintablettát nyelt, nagy kortynyi ásványvízzel öblítette le. - Az nem oké. És nem is igaz. Tényleg. Ezt a figurát PTA találta ki. - Vagyis Paul Thomas Anderson. - Az a fickó egyáltalán nem Mackey. Nem ő Mackey. - Fontosnak tGnt, hogy ezt leszögezze. - Négy hónapig dolgoztam együtt Paul Thomas Andersonnal a karakteren. És egyáltalán nem használtam ihletőnek azt a pasast.8 Cruise felültetett az ezer köbcentis Triumph motorjára, és megmutatta, hogyan indítsam be és hogyan kell sebességet váltani. Aztán körbeszáguldozott a pályán, időnként felrántotta a gépet egy kerékre, miközben én körülbelül tíz km/h sebességgel haladtam csúcsmodell motorján. Aztán bevitt a lakókocsijába. A falakat azoknak a gyerekeknek a képei borították, akiket ő és exfelesége, Nicole Kidman örökbe fogadtak. - Ez a Jeffries neve pasi még mackey-sebbre vette a figurát a film óta? - kérdezte Cruise. - Olyan arrogáns és megalomán, mint Mackey. De nem olyan alfahím. - Mondok én neked valamit - kezdte Cruise, azzal leült egy háromszögletCt szendvicsekkel és hideg felvágottakkal megrakott asztal mellé. - Amikor Mackey szerepében azt a monológot mondtam, nem mondtuk el a közönségnek, hogy mit csinálunk. És a fiúkban kezdett felmenni a pumpa, ahogy beszéltem. Így aztán a nap végén PTA és én odaálltunk eléjük, és azt mondtuk: - Figyeljetek, emberek. Csak azt akarjuk mondani, hogy amerre ez a karakter tart, és amit mond, az nem jó. És ez nincs így jól. És itt jött a szentbeszéd. Először Dustin; most meg Tom Cruise. Nem értettem. Mi a baj azzal, ha valaki meg akarja tanulni, hogyan kell ismerkedni a nőkkel? Azért vagyunk a világon. Ez jelenti a faj túlélését. Semmi másra nem vágytam, csak egy evolúciós lehetőségre. Hát miért ne dolgoznék raj 8 Amikor 2000-ben a Creative Screenwriting egy interjújában megkérdezték, honnan vette T. J. Mackey karakterét, Paul Thomas Anderson megemlítette Ross Jeffries nevét. ta, miért ne tanulnám meg jól csinálni, ahogy bármi mást az életben? Ki mondja meg, hogy szabad motorozást tanulni, de csajozást nem? Kellett valaki, aki megmutatja, hogyan kell beindítani a motort és sebességet váltani. És nem sértettem senkit. Senki nem panaszkodott, miután lefeküdtem vele, hogy hazudtam neki vagy megsértettem volna. Akarták, hogy elcsábítsam őket. Mindenki azt akarja, hogy elcsábítsák. - Azért csináltuk az egész beszédet, mert a fiúk magukba szívták, amit mondtunk, és az életben is alkalmazták. Ezért PTA meg én azt mondtuk: „Hé, haver. Lazíts." Tudjátok, én meg akartam mondani neki. A csábítás csábító. De nem tudtam, mert ahogy felidézte a pillanatot, Cruise felnevetett. És Cruise nem úgy nevet, mint az átlagember. A nevetése egészen betölti a teret. Téged is megnevettet. Aztán, amikor elmúlik a humor hatása, az ember elhallgat. Ezen a ponton azonban Cruise nevetése crescendóba csap át, egyre harsányabb lesz. És szemkontaktust vesz
fel az emberrel. Ha ha HA HA heh heh. És az ember megpróbál megint nevetni, csatlakozni hozzá a hahotázásban, mert tudja, hogy ezt várja el tőle. De nem jól veszi ki magát, mert nem természetes. Cruise kiprésel magából néhány szót a nevetések között, jelen esetben azt, hogy: „ez nem valós". Aztán ugyanolyan hirtelen, ahogy elkezdte, abbahagyja a nevetést, az ember meg fellélegzik. - Hát - mondtam, az utolsó ütemnyi fura nevetést kipréselve magamból -, te könnyen beszélsz. A következő hetet együtt töltöttük. A szcientológiai egyház különböző épületeit kerestük fel. Nem titok, hogy Cruise ennek az egyháznak a tagja - vallás, önsegítő csoport, jótékonyság, kultusz és filozófia, amit az 1950-es években alapított L. Ron Hubbard sci-fi író. Minél többet megtudtam L. Ron Hubbardról, annál jobban tudatosult bennem, hogy személyisége ugyanolyan, mint Mysteryé, Ross Jeffriesé és Tyler Durdené. Félelmetesen okos megalomániások, akik pontosan tudják, hogyan kell személyiségközpontú márkákba egyesíteni hatalmas tudást és tapasztalatot, és ezt hogyan kell eladni olyanoknak, akik úgy érzik, nem kapják meg az élettál, amire szükségük van. Mániás tanítványok voltak, az emberi életet igazgató alapelveket akarták megtanulni. De az alapelvek etikája és alkalmazásuk motivációja ellentmondásos figurává tette őket. Utolsó együtt töltött napunkon Cruise elvitt a szcientológiai egyház hollywoodi hírességek csarnokába, ahol láttam egy osztályteremnyi tanítványt, akiket éppen az e-meter, a bőrellenállás mérő használatára tanítottak. Amikor kíváncsi civilek jönnek az egyházba, ilyen e-metereket kapcsolnak rájuk, és különböző kérdéseket tesznek fel nekik. Utána az interjú levezetője kielemzi velük a válaszokat, és közli, miért kell csatlakozniuk a szcientológiai egyházhoz problémáik megoldása értekében. A tanítványokat párba állították az osztályteremben, és szerepjátékon gyakorolták velük az interjún lehetséges kérdéseket. Nagy könyvek voltak kiterítve előttük. Minden, amit az interjúztató (szcientológiai kifejezéssel auditor) kimond - minden válasz, minden részletbe menően -, benne van a könyvekben. Semmit sem bíznak a véletlenre. Egyetlen lehetséges áttérő sem csúszhat ki a kezük közül. Rájöttem, hogy amit gyakorolnak, az nagyon hasonló ahhoz, amit mi a nővadászatban csinálunk. Merev struktúra, kipróbált sémák, betanult szövegek és problémamegoldó taktikák nélkül nem lenne tagtoborzás. A nővadászattal kapcsolatos egyik nagy problémám az volt, hogy ugyanazokat a szövegeket kellett újra és újra ismételni. Kezdtem belefáradni, hogy folyton azt kérdezem a lányoktól, hisznek-e a varázsigékben, átkokban, áldásokban és mágikus izékben, vagy akarják-e, hogy lefolytassam velük a legjobb barátnő tesztet, vagy megfigyelték-e már, hogy az orruk rángatózik, ha nevetnek. Egyszerűen be akartam menni a csoportba és azt mondani: „Sty1e vagyok. Szeressetek!" De miután az auditorokat figyeltem, arra gondoltam, hogy lehet, nem a sémák forgatják a kereket. A séma csak a bicikli. A demagógia minden formája a sémáktól függ. A vallás is olyan, mint a nővadászat; meg kell szerettetni magunkat. A politika is. Az élet is. Megvannak a magunk jól bejáratott napi sémái, amivel ráveszünk másokat, hogy szeressenek minket, vagy elérjük, amit akarunk, megnevettessünk valakit, vagy kibírjunk egy újabb napot anélkül, hogy bárkinek is tudomására hoznánk, micsoda csúnyaságokat gondolunk felőlük. A körbevezetés után Cruise és én a Celebrity Center éttermében ebédeltünk. Frissen borotvált volt, arca pirospozsgás, sötétzöld pólót viselt. Úgy simult testére az anyag, mint a kesztyű. Egy nagy szelet egészséges steak felett mesélt az értékeiről. Hisz abban, hogy új dolgokat tanul, teljesíti a feladatokat, amiket elvárnak tőle, és senki mással nem versenyez, csak önmagával. Erős akaratú, összpontosító és elszánt ember. Bármely végiggondolandó gondolatsor, bármely leküzdendő nehézség, bármely kezelendő téma mindenekelőtt Tom Cruise önmagával folytatott dialógusában kerül megoldásra. - Nem igazán szoktam másokkal tanácskozni - mondta. - Olyan ember vagyok, aki ha kigondol valamit, és tudja, hogy az jó, nem kérdez meg senkit. Én nem megyek oda senkihez azzal, hogy: „hé, ember, te mit gondolsz erről?" Minden döntést magam hoztam a karrieremről, az életemről. Cruise előrehajolt a székében, könyökét az ölében pihentette. Alacsonyan ült, feje az asztal lapjával párhuzamosan. Miközben beszélt, olyan nehezen megfogható gesztusokkal magyarázott, mint pupillaméretének változása. Ez a pasi arra született, hogy másoknak adjon el: filmet, önmagát, szcientológiát, téged. Valahányszor kritikai megjegyzéssel illettem magamat, vagy szabadkoztam, szinte a torkomnak ugrott.
- Sajnálom- mondtam egy ponton, amikor a cikkemről beszéltünk. - Nem akartam olyannak tűnni, mint azok az író pasik. - Mért szabadkozol? Miért ne lehetnél te író? Kik azok a fickók? Tehetséges emberek, akik olyasmiről írnak, ami másokat érdekel - mondta, majd tréfálkozva folytatta: - Nem, nem, te biztosan nem akarsz olyan lenni, mint ők: kreatív, kiváló kifejezőkészségű. Igaza volt. Már gondoltam rá, hogy szakítok a gurukkal, de szükségem volt még egy gurura. Tom Cruise többet tanított meg nekem a belső játékról, mint Mystery, Ross Jeffries, Steve P. vagy az apám. Felállt, ököllel az asztalra csapott, keményen, CSAH stílusban. - Miért nem akarsz közéjük tartozni? Állj be közéjük, ember. Komolyan mondom. Ez kúl. Oké. Cruise szerint kúl. Ügy lezárva. Miközben beszélgettünk, rájöttem, hogy azok közül, akikkel életemben találkoztam, senki sem volt jobban teletömve gondolati programokkal, mint Tom Cruise. Ez pedig elég aggasztó gondolat volt, mert szinte minden gon dolat, ami Tom Cruise elméjéből kikerült, megtalálható valahol L. Ron Hubbard hatalmas terjedelmű életművében. Erre akkor jöttem rá, amikor Cruise megkérte saját szcientológiai össze kötőjét, hogy hozzon egy súlyos piros könyvet az asztalhoz. A szcientológiai becsületkódexnél nyitotta fel, és pontról pontra elemeztük: mutass jó példát, teljesítsd kötelességedet, sose várj dicséretet, jóváhagyást, rokonszenvet, ne kompromittáld saját valóságodat. Amikor Cruise megígérte, hogy meghívót küld a központ éves szcientológiai gálájára, kezdtem aggódni, hogy ez az egész nem is a Rolling Stone magazin cikkéről szólt. Hanem arról, hogy újabb hívet szervezzenek be a szcientológiai egyházba. Ha ez így van, nem megfelelő embert választott. Legjobb esetben csak olyan tudásanyagot mutatott be, amelyből meríthetek: Joseph Campbell írásai, Buddha tanításai, Jay-Z dalszövegei. Ebéd és kisszeminárium után Cruise meghívott az elnöki szobába, hogy bemutassa az anyját, aki éppen tanfolyamon vett részt az épületben. - Hadd kérdezzek még valamit azzal a cikkel kapcsolatban - szólt az elnöki szobába menet. - A szöveg sok része szól arról, hogyan kell irányítani az embereket és szituációkat. El tudod képzelni, milyen erőfeszítést jelent nekik ez? Ha ennyi erőt valami konstruktívabb dologra fordítanának, ki tudja, mit érhetnének el. Az interjúnak vége volt. A cikk megjelent. Tom Cruise és én még találkozunk. Én akkor már más ember leszek, ő pedig ugyanaz. Ő sosem változik. Ő CSAH, és CSAH-olt engem. Mindazonáltal nem sikerült áttérítenie. Neki megvolt a maga egyháza, és nekem is az enyém.
2. FEJEZET Az én egyházamat azonban még fel kellett építeni. Tom Cruise-nak igaza volt: minden erőfeszítésünket valami konstruktív, valami rajtunk túlmutató cél felé kell terelni. A Times-beli cikk után úgy éreztem, hogy még nem végeztem el a munkámat a közösségben, hogy ez az egész valahová máshová vezet. Most már tudtam, hova. A cél: Hollywoodprojekt, a széttett lábak temploma. A reveláció a születésnapomon ért. Néhány NVM összehozott nekem egy partit a Highlands nevű hollywoodi klubban. Meghívtak szinte mindenkit, akit az utóbbi egy évben megismertem. Körülbelül háromszáz vendég jött el, és volt még vagy kétszáz ember, akik azért jöttek, mert szombat este lévén a klub nyitva volt. Még a közösség nagy alakjai is megjelentek: Rick H., Ross Jeffries, Steve P., Grimble, Bart Baggett (aki kézíráselemzésre specializálódott), Vision és Arte (saját szexuális technika videóinak főszereplője) . Annak ellenére, hogy ilyen nagyágyúk működtek a teremben, zéró konkurenciám volt, mivel azon az éjszakán én voltam az ünnepelt. Az utolsó divat szerint öltöztem (divatnak elég utolsó): fölül egyetlen
gombbal záródó hosszú fekete zakó, hozzá krémszínű ing, ujja csuklónál kilátszik. Nők vettek körbe: dugócimborák, barátok, idegenek. Egyetlen beszélgetésem sem tartatott két percnél tovább, mert folyton elrángattak. Nem volt időm csajozni. A nők dicsérték megjelenésemet, a testemet, sőt még a seggemet is. Az éjszaka folyamán négy különböző lány adta meg a telefonszámát. Egyikük azt mondta, hogy a barátjával kell találkoznia, de aztán szívesen meglógna, és partiba dobná magát nekem; a másik nemcsak a telefonszámát adta meg, hanem a címét is. Őket nem ismertem a parti előtt, és nem is a születésnapomra jöttek. Nem volt szükségem sémákra, pasiűzőkre, ravasz fogásokra, se szárnysegédekre. Csak egy nagy zseb kellett, hogy elférjen benne a rengeteg papírfecni. Bemutatkozott nekem két pornósztár is, akik egy barátommal jöttek a partira. Egyikük Devon vagy Deven; a másiknak nagy fogai voltak. Fél óráig beszélgettünk, egész idő alatt könyörögtek. Olyan érzésem volt, mint azon a torontói partin, amikor mindenki azt hitte, hogy Moby vagyok, kivéve, hogy itt mindenki tudta, hogy Sty1e. Mystery nemrégiben kidolgozott egy új társasági dinamika elméletet. Ez alapvetően kijelentette, hogy a nők folyamatosan értékelik a férfiakat abból a szempontból, hogy meghatározzák, segíthet-e nekik elérni túlélési és önreprodukciós céljaikat. Abban a mikrokozmoszban, amit aznap éjjel a Highlands Klubban teremtettünk magunknak, nekem volt a legmagasabb társasági értékem. És ugyanúgy, ahogy a férfiak pavlovi reflexszel vonzódnak mindenhez, ami karcsú, szőke és nagy mellei vannak, a nők a státushoz és a társadalmi igazoltsághoz vonzódnak. A végén egy szép, pajkos, nagy szemű, Johanna nevű sztriptíztáncosnőt vittem fel magamhoz. Ahogy ott feküdt az ágyamon, és még ruhán keresztül dörzsölgetett, megkérdezte: - Mi a foglalkozásod? - Tessék? Nem tudtam elhinni, hogy ezt kérdezi, de úgy tűnt, szüksége van erre az információra, hogy megmagyarázza magának a partin tapasztalt státusomat, és azt is, hogy miért vonzódik hozzám. - Mi a foglalkozásod? - tette fel ismét a kérdést. És ekkor támadt a revelációm: a nővadászat a lúzereknek való. Valahol a folyamatban a nővadászatot a csajozás legfőbb céljának tekintettük. De a játék lényege nem az, hogy jó nővadászok legyünk. Ha az ember nőre vadászik, minden éjszaka új, minden éjszaka más. Pár gyakorlati képességet kivéve nem hozunk létre semmit. Ami nőfektetéshez vezetett a születésnapomon, az nem a nővadászat, hanem az életstílusom volt. Az életstílus-építés pedig kumulatív valami. Minden számít, amit teszel, és minden közelebb visz a célodhoz. A megfelelő életstílust az ember megéli, nem beszél róla. Pénz, hírnév, megjelenés, bár segít, nem feltétlenül szükséges. Az életstílus ordít az emberről: hölgyeim, hagyják el unalmas, világias, kielégítetlen életüket és lépjenek be az én érdekes világomba, ahol rengeteg érdekes ember, új tapasztalatok, szórakozás, könnyű élet és beteljesített álmok várják önöket. A nővadászat a játék tanulóinak, nem játékosainak való. Ideje eljuttatni ezt a testvériséget a következő szintre, ideje összedobni forrásainkat és olyan életstílust létrehozni, hogy a nők jöjjenek hozzánk. Ideje beindítani a Hollywood-projektet. 3. FEJEZET Mystery repülőre ült, és eljött hozzám. Egy szavamba került. ó volt az egyetlen ember, akivel beszélhettem erről, aki nem fél kockáztatni és változtatni, hogy elérje az álmait. Minden más ismerősöm mindig azt mondta: „később"; de Mystery azt mondta: „most," és ez a szó mámoritó volt számomra, mert később, valahányszor hallottam, valódi jelentése mindig az volt, hogy soha. - Most van itt az ideje, Style - mondta, amikor belépett Santa Monica-i lakásomba. - Csináljuk meg ezt az izét. A nővadászat tényleg lúzereknek való. Úgy értem, persze jobb olyan lúzernek lenni, akit lefektetnek, mint akit nem, de most már a játék bajnoki szintjéről beszélünk. Tudtam, hogy megérti, miről van nagyban szó. A könyvek szerint, amit a blattoló süket jóslásról olvastam, az emberi problémák többsége három területre koncentrálódik: egészség, anyagi helyzet és kapcsolatok, és mindegyiknek megvannak a belső és külső komponensei. Ideje, hogy életünk minden hengerének rendesen gyújtást adjunk. Ideje komolyan megfontolni Mystery kodeinmámoros agymenéseit, és egyesült erővel dolgozni a JN10eknél magasabb célokért. Együtt többek va
gyunk, mint farkaink összege. Az első lépés a Hollywood-projekt valóra váltásához az volt, hogy találni kell egy nagy házat Hollywood Hills környékén, lehetőleg olyant, aminek vendéghálószobái is vannak, és közel van a Sunset bárjaihoz. Aztán ki kell választanunk a közösség legjobbjait, hogy velünk lakjanak. Talán nem kellett volna megint megbízni Mysteryben. De ezúttal nem hagyom, hogy függő helyzetbe kerüljek vele szemben. Az ő neve nem szerepel majd a bérleti szerződésen. Ami azt illeti, az enyém sem. Találunk egy harmadik személyt, aki felvállalja a kockázatot és a felelősséget. Ezt a harmadik személyt a Furama Hotelben találtuk meg. Neve: Papa. A tanulmányi eredménye olyan siralmas volt, hogy nem vették fel a jogi egyetemre, ezért Los Angelesben a Loyola Marymount tanintézetbe iratkozott be üzleti tudományokat tanulni. Aznap, amikor Wisconsinból Los Angelesbe költözött, egy, a repülőtérhez közeli szállodában, a szobájában csak ledobta a poggyászát, majd rögtön taxiba ült, és a lakásomra jött, ahol a 195 centi magas Mystery aludt a 170 centi hosszú kanapémon. - Ti és az apám - mondta Papa, azzal leült a kanapéra Mystery lábánál - vagytok az a három ember, akik a legnagyobb befolyással voltak az életemre. Papa új frizurája zselézett, haja tüskékbe állítva, és az egész ember úgy nézett ki, mint aki a szabadban edzett. Otthagytam, hogy beszélgessen Mysteryvel a nappalimban, én közben lementem egy karibi gyorsétterembe, hogy vacsorát hozzak mindenkinek. Amikor visszaértem, Papa már Mystery menedzsere volt. - Biztos vagy benne, hogy tudod, mit csinálsz? - kérdeztem Mysteryt. Képtelen voltam elhinni, hogy hagyja, egy protezsáltjából lett konkurense legyen a menedzsere. Mystery igazi innovátor. Ha Ross Jeffries a csábítás Elvise, Mystery a Beatles. Tyler és Papa csak a New York Dolls: rámenősek, harsányak, és mindenki úgy hitte, homokosok. - Papa szereti az üzletet, és minden hétvégén meg tudja tölteni a kurzusokat - felelte Mystery. - Szóval, nekem már csak meg kell jelennem ott. Papa az ő hálózatépítő mániájával szinte folytonos kapcsolatban volt a nővadászok majdnem mindegyikével. Ismerte az összes régiós elnököt, és rajta volt az összes nővadászati levelezőlistán. Néhány e-maillel és telefonhívással szinte mindenhol a világon tucatnyi tanítványt tudott összekürtölni. - Ez tipikus win-win helyzet - erősködött Papa. Amióta belépett a nőzési üzletbe, ez lett a kedvenc szava. Okosabb volt, mint gondoltam. Ő lesz a közösség legnagyobb nővadászának közvetítője. És hagytuk, mert a többségnek van egy fatális hibája: mind túl lusták ahhoz, hogy bármiféle gyakorlati dologgal foglalkozzanak. Ami azt illeti, nem hívtuk meg, hogy csatlakozzon hozzánk a Hollywoodprojektben. Csak így alakult, mert hajlandó volt elvégezni a munkát. Az utca másik oldalán volt egy Coldwell Banker-iroda; Papa besétált, és talált nekünk egy Joe nevű ingatlanügynököt. Az ingatlanügynökök nem keresnek eleget a bérleti díjakon, de Papa sikeresen rábeszélte Joe-t, hogy dolgozzon nekünk, és megígérte, cserébe megtanítja a játékra. - Holnap elvisz minket házakat nézni - közölte Papa, amikor egyik délután találkoztunk vele a Furama Hotel előcsarnokában. - Három hely van, ami komolyan tetszik. Egy ház a Mulholland Drive-on; az egykori Rat Packház a Sunset környékén; és a szuperkéró, amiben tíz hálószoba, beépített nightclub van, és teniszpálya is tartozik hozzá. - Hát, én a szuperkéróra szavazok - mondtam. - Mennyi? - Havi ötvenezer. - Felejtsük el. Papa arca elkomorult. Nem szerette a „nem" szót. Még gyerek. Visszavonult hotelszobájába, és fél órával később teleírt papírral a kezében jelent meg. Papíron felvázolta, hogy havi ötvenezer dollár bevételt lehet elérni. Minden héten rendezünk partit a klubban; a belépőkből havi nyolcezer, az italeladásokból havi ötezer dollár bevételt generálhatunk; a nőzési és életmód szemináriumok a háznak húszezer dollárt hoznának; a teniszoktatás kétezret, és a lakók személyenként ezerötszáz dollárt fizetnének. Ez abszolút nem volt praktikus. Nem érdemes minden bevételünket rezsiköltségre költeni. Mindazonáltal lenyűgöző terv volt. Papa megvalósítja a Hollywood-projektet, kerül, amibe kerül. Közülünk való. Rámenős. Kezdeményezőkészsége van. És, Mysteryvel ellentétben, végig is viszi, amibe belekezd.
Papa nővadász mesterként is méltó volt a Hollywood-projektben való részvételre. Amióta Torontóban megismerkedtünk, sokszor bizonyította rettenthetetlenségét a terepen. És másnap ismét tanúbizonyságot tett erről, amikor egy taco büfénél felszedte magának Paris Hiltont. 4. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - Paris Hilton elcsábítása SZERZŐ: Papa Ma elmentem Style-lal, Mysteryvel és az ingatlanügynökünkkel, hogy megnézzünk egy házat, ami bérlet szempontjából érdekelt minket, nevezetesen Dean Martin egykori kunyhóját Hollywood Hillsben. Beleszerettünk a helybe, és alig várom, hogy aláírjuk a szerződést. Szó szerint és átvitt értelemben is a világ tetején leszünk. Abban a vityillóban minden tökéletesnek tűnik. Nem messze onnan van egy népszerű mexikói gyorsétterem, így aztán oda mentünk ebédelni. Megrendeltük az ételt, és találtunk egy asztalt odakint. Ingatlanügynökünk hirtelen odahajolt hozzám, és azt súgta: INGATLANÜGYNÖK: Éppen most láttam Paris Hiltont besétálni. Szerintem burritót rendel. Miért nem mész oda hozzá? Felcsíphetnéd. PAPA: Tényleg? STYLE: Hát, ha odamész, ne nézz rá. PAPA: Rendben. Ha játék, legyen játék. Felálltam, bementem az étterembe, és megláttam egy nagyonjó szőkét. Éppen salsát rendelt. Arra gondoltam, hogy a salsa nekem is jó lesz. Ilyen pillanatra vártam egészjátékos pályafutásom alatt, és éppen ideje, hogy megkapjam, amit megérdemlek. Odamentem mellé, és úgy tettem, mintha csak véletlenül lennék a salsabárban. Rendeltem, aztán jobb vállam fölött felé nézve, Style félté keny barátnő megnyitásával indítottam a beszélgetést. PAPA: Női szakvéleményre lenne szükségem valamiben. Segítenél? PARIS: (Mosolyog, felnéz.) Oké. PAPA: Járnál olyan sráccal, aki még jóban van az exbarátnőjével? PARIS: Aham. Asszem. Miért ne? Elindultam, de visszafordultam, és folytattam a beszélgetést. PAPA: Ami azt illeti, a kérdésnek van még egy része. PARIS: (Mosolyog, nevetgél.) PAPA: Képzeld el, hogy egy olyan pasival jársz, aki még mindig jóban van a volt barátnőjével. És összeköltözöl vele, de van egy egész fióknyi fényképe az exbarátnőjéről. Nem meztelen képek, csak olyan normál képek. És néhány levél. PARIS: Ó, megszabadulnék tőlük. Beraknám őket egy dobozba... Szavába vágtam, és folytattam a megnyitást: PAPA: Gondolod, hogy ez a barátnő nem teszi helyesen, ha elvárja az új barát jától, hogy szabaduljon meg a fényképektől? PARIS: Ó, a világért sem. Egyszer jártam egy pasival, aki ilyen volt, és egysze rűen kidobtam az ex képeit. PAPA: Húú! Csak azért kérdezem, mertvan egy barátom, akivel ugyanez a hely zet, és ő elégette az ex képeit, amiket nem akart nézegetni. PARIS: Igen. Nekem is ezt kellett volna tennem. (Mosolyog.) PAPA: Hmm. Kúl. Paris megkapta a salsát, amit rendelt, fogta a dobozokat, és elindult kifelé. PAPA: Hé, tudod, pont úgy nézel ki, mint Britney Spears a rajzfilmen. Vagy lehet, hogy csak a fogad olyan, mint az övé. Paris visszatette a salsásdobozokat az asztalra, rám nézett és elmosolyodott. Akkor előálltam neki a Style C mosoly kontra U mosoly sémával.
PAPA: Igen! Britney-fogad van. Hát, éppen ezt mondta az exbarátnőm is. Úgy értem, hogy van egy elmélete, miszerint azokat a lányokat, akiknek a fogsora széles C alakú, mint Britney Spearsé, jó lányoknak tartják, függetlenül attól, hogy hány pasival kufircolnak, akár egyszerre. Neked is ilyen Ctípusú mosolyod van. PARIS: (izgatott, mosolyog.) Tényleg? PAPA: Hát, úgy értem, nézd csak meg a címlaplányok mosolyát. Nekik is ilyen foguk van. Legalábbis a barátnőm azt mondta. Még szájsebészeti műtétet is hajtatott végre magán, mert U alakú fogai voltak, mint Christina Aguilerának. Azt mondta, hogy az U alakú fogazatot az emberek tudat alatt a barátságtalanság, rosszaság jeleként értékelik, ezért van az, hogy Christina Aguilera rosszhírű, de Britney Spears nem az. PARIS: (Mosolyog.) H ű ű. A pulthoz mentünk, felvette az ételt, amit az imént lerakott. Úgy tettem, mintha menni készülnék, de nem akartam elhagyni Parist rendes játék nélkül. Kezében az étel, éppen ki akart menni az étteremből, szóval igyekeznem kellett, hogy ott tartsam. Vállam fölött ránézve folytattam a beszélgetést. PAPA: Van egy megérzésem veled kapcsolatban. PARIS: Mi? Letette az ételt, rám nézett. PAPA: Tudod, nagyon mély következtetéseket lehet levonni az emberről három egyszerű kérdéssel. PARIS: Tényleg? PAPA: Igen. Gyere ide az asztalhoz. PARIS: Hátjó. Leültem egy közeli asztalhoz, Paris Hilton letette a kajacsomagot, és leült velem szemben. Mosolygott. Tudtam, hogy zöld utat kaptam, és ideje komolyan rákapcsolnia játékra. A következő tizenöt percben sztorikat meséltünk egymásnak Hollywoodról, és közös témákról beszélgettünk. Elvégeztem egy-két minősítő tesztet, bekínáltam néhány Rapid nőszerzés-sémával, és elmondtam neki pár társaságban bevált sztorit. PAPA: Hát, a barátom tanította nekem ezt a kocka nevű fantasztikus vizualizá ciós technikát. Ott üf. Most végeztünk a háznézővel (mondtam, a Hollywood Hifis irányába mutatva). Tíz hete laktam szállodában. Brrr. PARIS: Na igen! Melyikben? PAPA: A Furama Hotelben. PARIS: (Bólint.) Én ott lakom a fent a Kings Roadon. PAPA: Kúl. Akkor szomszédok leszünk. Én a Londonderry utcába költözöm. Remek hely, és nagyon tetszik. A barátom, Style meg én arra gondoltunk, hogy afterpartykra alakítjuk ki azt a helyet. PARIS: Kúúúúúúúl. PAPA: Oké. Elkészültél a kockatesztre? PARIS: Igen. Persze. (Mosolyog.) PAPA: (Az igen-létraelőkészítéséül.) Mielőtt elkezdjük, fel kell ten nem néhány kérdést. Mehet? PARIS: Igen. PAPA: Intelligens vagy? PARIS: Igen. PAPA: Gazdag a fantáziád? PARIS: Igen. PAPA: Oké. Remek. Akkor folytatjuk. Képzeld el, hogy a sivatagban mész ko csival, és egyszer csak meglátsz egy kockát. Milyen nagy a kocka? PARIS: Akkora, mint egy szálloda. Egy gesztussal sem árultam el, tudom, kicsoda. PAPA: Hmmm. Érdekes. Oké. Milyen színű? PARIS: Rózsaszín. PAPA: Kúl. Átlátsz rajta, vagy szilárd a fala? PARIS: Át lehet látni rajta. PAPA: Na, menjünk tovább. Tegyünk hozzá egy létrát. Hol van a létra a kockához viszonyítva? PARIS: A kockának van döntve, a közepébe hatol. PAPA: Ó! Pontosan ezt a választ vártam tőled. PARIS: Aha m. (Mosolyog, kuncog.) PAPA: Tegyünk be még valamit a képbe. Egy lovat. Hol van a ló, a kockához és a létrához viszonyítva? PARIS: Alszik. PAPA: Hol alszik? PARIS: A kocka előtt.
PAPA: Hű. Érdekes. (Csend.) Oké. Képes vagy kitalálni, hogy ez mint jelent? (Csend.) A világon semmit nem jelent! Nem, nem. Vicceltem. A kocka azt jelenti, amit magadról gondolsz. Ez az egód. Hát, a te kockád elég nagy. Nem úgy értem, hogy hatalmas az... egód, hanem hogy határozottan nagy önbizalommal vagy. Ráadásul a kocka rózsaszín. PARIS: Igen. Ez a kedvenc színem. PAPA: A rózsaszín játékos és élénk szín, és azértválasztottad, mert ugyanilyen energiád van. Olyan személyiség vagy, aki szeret szórakozni, élvezi a partikat, de neked az is örömet jelent, ha mások társaságában lehetsz. PARIS: Igen. PAPA: És a kockád fala átlátszó. Ez aztjelenti, hogyan viszonyulnak hozzád az emberek. Olyan embervagy, akivel ha valaki előszörtalálkozik, teljesen kiismer. Mert nyílt vagy. Könnyen tudsz kapcsolatot létesíteni. PARIS: Hogy hívnak? PAPA: Papa. Éstéged? PARIS: Paris. PAPA: Remek. Úgy érzem, még sok mindenről tudnánk beszélni. PARIS: Igen. PAPA: Határozottan össze kéne jönnünk egyszer egy kis partit csapni. PARIS: Igen. Határozottan. PAPA: Tessék. Papírt, tollat tettem elé. Leírta vezeték- és keresztnevét. Arra számított, hogy lenyűgöz ezzel, és csodálkozásomban felkiáltok. De nem reagáltam rá. Mintha fogalmam sem lett volna, hogy kicsoda. Aztán visszaadtam neki a papírt. PAPA: Tessék. PARIS: Oké. Írjam ide? PAPA: Igen. PARIS: Ez a mobilszámom. PAPA: Kú I. PARIS: Aham. Határozottan össze kéne még jönnünk. PAPA: Aham. Még látjuk egymást, kislány. Visszamentem az asztalunkhoz, a fiúkhoz. STYLE: Szép munka volt, ember. (Egyikük sem veregette meg a vállamat, sehol egy örömködés, nehogy a csaj meglássa.) Ezt jól csináltad. Ez nagyon rendben volt. Tudom, hogy így kell történniük a dolgoknak. Naná, hogy henteregnem kell egyet Paris Hiltonnal, ha megnyitjuk a Hollywood-pro jektet. Mystery, ez azén csoportom. Szóval el a kezekkel, miegymással, ha Paris eljön a kéjlakunkba Papához. Fel a.. fejjel! - Papa 5. FEJEZET Minden szó, amit Papa mondott Paris Hiltonnak, tőlem ered: a féltékeny barátnő megnyitás, a C alakú és U alakú mosolyséma. Még a kockateszt is szóról szóra ugyanolyan volt, ahogy azt felvette a Mysteryvel tartott első közös kurzusomon. Még a közbevetett kifejezések - érdekes, kúl - is azonosak. Remek robot volt. Ezúttal felülmúlta programozóját. Visszamentünk a házhoz, találkoztunk a tulajdonosokkal, és elintéztük a papírmunkát. Dean Martin (és később Eddie Griffin komikus színész) otthona, a Rat Pack-lak éppen Mel kajáldája fölött volt a Sunset Boulevard-on. Havi harminchatezer dollárral volt olcsóbb, mint a szuperkéró, gyalog is hamar el lehetett érni a Sunset Boulevard klubjaiból. A nappali olyan volt, mint egy síház. Volt kandalló, süllyesztett táncparkett, kilencméteres belmagasság, faberakásos fal, a sarokban bár. Néhány száz ember könnyen elfért itt szemináriumokra és partikra. A földszinten a nappali mellett két hálószoba volt. A szobák mellett két külön lépcső vezetet fel két másik hálószobába, és a konyha mellett volt egy kis cselédszoba.
A ház koronaékszere a teraszos hátsó kert. Egyik szinten két kis belső udvar, pálma- és citromfákkal. A második szinten nagy téglaterasz, mogyoró alakú medencével, jacuzzi, vacsorázóhely, kerti grill és hűtőszekrény. Mögötte domb, rajta ösvény, egészen a telek végén található elkülönített deszkaemelvény. Onnan láthattuk a város csillogó fényeit és a tíz emelet magas Hollywood feliratot. A hely valóságos nőmágnes. Itt semmiképpen sem érhet minket kudarc. Papa aláírta a bérleti szerződést. Ez, amellett hogy nagyobb részt kellett beadnia a közösben, megadta neki a jogot, hogy elfoglalja a legjobb, panorámaablakos hálószobát, ahol dobogószerűség szolgált ágyul, és kandalló is volt a szobában. A fürdőszobában üvegfalú, kör alakú zuhanyfülke. Volt két nagy gardróbszoba és egy háromszemélyes hidromasszázskád. A lehetőségek korlátlanok. Papa arról vizionált, hogy a házat kiadja Grammy afterpartykra, filmpremierekre, céges eseményekre. Már nem vadászott nőkre, ha szórakozni ment; illetve nem nőkre vadászott, hanem rendezvényszervezőkre és hírességekre. Kapcsolatokat szervezett a Hollywoodprojektnek. Még a Rapid nőszerzés és az NLP-taktika elemeit is bevetette, hogy hipnotizálja tárgyalópartnereit a házba való invesztálásra. Szabadidejében ajánlatokat tett napozóágyakra, kivetítőkre, medenceparti asztalokra és sztriptíztánc rudakra az e-Bayen. Olyan helyet akart alakítani a Hollywood-projektből, hogy Paris Hilton minden hétvégén ott akarjon bulizni. Volt még két megtöltendő hálószoba. Ezért felhívást tettünk közzé Mystery társalgójában, hogy lakótársakat keresünk. A hatás óriási volt. Mindenki hozzánk akart költözni.
A LÁNYOK IDE SORAKOZZANAK FEL, A FIÚK A MÁSIK OLDALRA. LÁTOM, EMELKEDIK A RANGOTOK. AZ ENYÉM VALAHOGY LEMARADT. 1. FEJEZET Az első éjszaka éjféltől mind ott ültünk a jacuzziban, míg a bőrünk fel nem ázott. Új helyünk pálmafáit néztük, a hollywoodi klubok fényeit, ahova nemsokára leereszkedünk. Mystery a csillagos égnek elénekelte a Jesus Christ Superstar összes dalait. Papa elmondta tervét, miszerint a házat Alistás hollywoodi partikra akarja használni. Herbal görögdinnye koktélt shake-elt nekünk. Nem voltak lányok, de nem is volt szükség rájuk magabiztosságunkhoz. Akkor éjjel csak mi, fiúk voltunk a házban. Megcsináltuk. A Hollywood-projekt már nem csak fantáziakép. - Híressé tesszük a házat a nyilvános eredményeinkkel - jósolta Mystery. Ott ültünk, a boldogságtól alig tudtuk csukva tartani a szánkat, arcunkról nem hervadt le a mosoly. - Akik erre autóznak, azt mondják majd: „Itt olyan hollywoodi hírességek laktak, mint Style, Mystery, Papa és Herbal. Itt építették fel a karrierjüket, itt rendeztek partikat, és az egész világ őket irigyelte." Herbai volt a negyedik lakótársunk. Magas, világos bőrű, nyugodt természetű, huszonkét éves NVM Austinból, akinek az volt a pávás eleme, hogy mindig csak fehér ruhában járt, és a körmét ezüstszínűre festette. Hozzánk hasonlóan ő is menő áttért volt. De volt egy háza Texasban, egy Mercedes Benz 5600-asa, Rolex órája, irodája a Sunset Boulevard-on, ahova soha nem ment be, és egy robotporszívója. Lenyűgöző vagyonleltár az életkorához képest. Valami homályos kaszinóügyletben szerezte az egészet, melynek során másokat kért meg, hogy tegyenek téteket helyette. Szabadidejében - vagyis gyakorlatilag szinte mindig - barlangászkodott, nagyon fülbemászó rapnótákat vett fel különböző hangrögzítő eszközökkel, és az internetet böngészte szokatlan, különleges tárgyakért, amiket aztán soha nem használt. Mystery ragaszkodott hozzá, hogy a házban mindenkinek legyen szakmai identitása. Volt tehát bűvész, író, szerencsejátékos és üzletember. A legszenzációhajhászabb valóságshow kombinációinál látványosabb helyzetek keletkezhetnek ebből a felállásból. Néhány nappal később Papa beköltöztetett egy ötödik szobatársat, Playboyt. Ő a cselédszobát kapta. Playboy New York-i partiszervező volt. Akkor nyerte el nagyrabecsülésemet, amikor közölte, hogy a Merce Cunningham Dance Companynál dolgozott. Genetikailag volt jóképű: magas, karcsú, dús
fekete hajú, de megvolt az a rossz szokása, hogy hosszú, művészies sálakat és köldökig felhúzott nadrágot viselt. Felmondott a munkahelyén, hogy összeköltözhessen velünk, így Papa felkérte, hogy a bérleti díj fejében dolgozzon a valódi társasági dinamika projektjeiben. És jött Xaneus. Ő a hátsó udvarban, sátorban élt. Xaneus pocakos, élénk arcú egyetemi focista, Colorado államból. Könyörgött, hogy a házban lakhasson. Azt mondta, bárhol alszik és bármit megtesz. Így hát Papa felállított neki egy sátrat, közölte, hogy a közüzemi szolgáltatásokért és a takarításért fizetnie kell, és felvette a valódi társasági dinamika céghez gyakornoknak. Az első két hétben nem csináltunk mást, csak csodáltuk a házat. Megcsináltuk. Legyőztük a rendszert. Hollywood legszebb, legdivatosabb részén lakunk. És szerencsések vagyunk a lakótársainkkal. Herbal már kitűzte az NVM-csúcstalálkozó időpontját, az első éves találkozót egy hónapon belül tartjuk a házunkban. Az első lakógyűlésünkön megállapodtunk a Hollywood-projekt működésének kereteiben: Papa felelős a társasági eseményekért, Herbal viszi a pénzügyeket. Aztán megalkottuk az együttélés szabályait: senki sem fogadhat mindenki által el nem fogadott vendéget egy hónapnál hosszabb időre; aki a nappaliban tart szemináriumot, köteles tíz százalék jutalékot adni a házba, és nem vadásszuk le a nőket, akiket egy másik NVM hozott. Mindezek a szabályok hamarosan egytől egyig áthágásra kerültek. Az elején nagyon szerettem lakótársaimmal lakni. Élveztem, hogy elhagyhattam introvertált írói világomat, és része lehetek egy olyan egésznek, amely összességében nagyobb, mint a részek összege. Reggelente, ha felébredtem, azt láttam, hogy Herbal és Mystery a nappali közepén negyeddollárosokat dobálnak pezsgősvödörbe, vagy létráról ugrálnak párnakupacra. Mint játszóteret hiányoló két gyerek. - Olyan érzésem van, hogy mi ketten jó barátok leszünk - mondta Mystery egyik reggel Herbalnak. Amikor Playboy megszervezte az első house-partyt, ötszáz ember jött el. Nagy példaképek voltunk, ha a szomszédainknak nem is, a közösségnek igen. Egy hónap múlva már franchise rendszerben dolgoztunk. Néhány NVM beköltözött Herbal régi házába, és Austin-projektnek nevezték el. Néhány egykori tanítványunk San Francisco kínai negyedében kibérelt egy ötszobás házat; a nappaliban nővadászati szemináriumokat tartottak; így született a San Francisco-projekt. Az ausztráliai Perth városban egyetemisták egy csoportja alapított házat, Perth-projekt néven, és az első három egyetemi napjukon száz egyetemista lányt környékeztek meg. Négy NVM, akik Sidneyben voltak tanítványaink a Mysteryvel tartott kurzuson, kibérelt egy tengerparti lakást, amiből külön liften lehetett lejutni a ház földszintjén működő klubba. Ez volt a Sydney-projekt. Senki sem értette, milyen lehetőségek vannak a nővadász közösségben, a nőkről beszélgető pasik közti barátságban, szövetségben. Manikűröztettünk, gyönyörű házakban laktunk, részei voltunk a játéknak. Készek voltunk, hogy járványszerűen elterjesszük életstílusunkat a világban.
2. FEJEZET A Hollywood-projektben eltöltött első hónapomban szexuális valóságom szinte teljesen véletlenül kitárult. Ahogy Mystery első kurzusa felnyitotta a szememet arra, mi minden lehetséges egy bárban, az események legutóbbi fordulata felnyitotta (egyéb érzékeim között) a szememet arra, mi minden lehetséges az ágyban. És mindez azért, mert egy álló hétig nem hagyott aludni. - Hallottál már az alvásdiétáról? - kérdezte Herbal, amikor egy reggel Mel kajáldájában ültünk. - Az interneten fedeztem fel. Szabadidejében Herbal sok mindent felfedezett az interneten: egy limuzint az eBay kínálatában, amit meg akart venni a háznak; extra sűrű szövésű lepedőket ágyainkra; az ingek összehajtogatásának új, jobb módszerét; és egy céget, ami pingvineket árult háziállatnak (bár amikor rendeltünk egy pingvint a háznak, kiderült, hogy az oldalt hülyeségből hozták létre). - Alapvetően arról szól a dolog- folytatta -, hogy trenírozd a testedet, hogy napi két óra alvással kibírja.
- Hogyan? - Tudományos kutatásokat folytattak, és arra jutottak: ahelyett, hogy napi nyolc órát aludnál minden éjjel, négyóránként kell húsz percet szunyókálni. Erős kísértést éreztem, hogy kipróbáljam. Ha napi hat órát nyerek, akkor több időm lesz írni, játszani, olvasni, tornászni, szórakozni és megtanulni azokat az NVM képességeket, amikre eddig nem volt időm. - Van mellékhatása? - Hát... - tűnődött Herbal. - Körülbelül tíz napig tart, míg az ember alkalmazkodik az időbeosztáshoz. És nem könnyű. De ha egyszer túljutsz a holtponton, a szunyókálások teljesen természetessé válnak. Aki kipróbálta, állítja, több energiája van, bár valami okból azt mondják, sok gyümölcslevet kívánnak. Akkor sem tétováztam, amikor Marko felvetette, autókázzunk el Moldovába; most is azonnal igent mondtam. Ha nem működik, nem vesztek mást, csak tíz nap alvást. Körülvettük magunkat egy halom videojátékkal és DVD-vel, és megkértük lakótársainkat, segítsenek, hogy fegyelmezetten betartsuk az előírásokat. Ha túlalusszuk az engedélyezett húsz percet, vagy akár egy szunyókálást is kihagyunk, az egészet elölről kell kezdenünk. Az ébren maradás extra motivációjaként mindennap lányokat hívtam a házhoz. Ekkor már tíz lánnyal jártam egyszerre. Ezt hívják a NVM közösségben TNFHK-nak: több nővel folytatott, hosszú távú kapcsolat. A KGP-kkel ellentétben én sosem hazudtam a lányoknak. Mind tudták, hogy másokkal is viszonyom van. És meglepetésemre, még ha ennek nem is örültek túlságosan, egyikük sem hagyott el. Az egyik legfontosabb felfedezés, amit a játékban tettem, az egyik Huna önfejlesztő könyvből jött, amit Ross Jeffries ajánlott nekem; címe: Rejtett énünk felfedezése. Ebből tanultam azt a gondolatot, hogy: „a világ az, aminek gondolod". Más szóval, ha úgy gondolod, hogy háremre van szükséged, és szerinted a hárem normális dolog, akkor a nők is beleegyeznek. Egyszerűen arról van szó, hogy ez a te valóságod. Mindazonáltal, ha háremet akarsz, de titokban úgy érzed, ez csalás és etikátlan, akkor sosem lesz háremed. Az egyetlen nő, aki nem érezte magát teljesen jól ebben az elrendezésben, egy alacsony, bögyös-faros, forróvérű spanyol lány volt, Isabel, aki időnként úgy mozgatta az orrát, mint a sajtot szimatoló patkány. - Én egyszerre csak egy pasival járok - mondogatta. - És azt szeretném, ha te is csak egy lánnyal járnál: velem. Az alvás átállítási kísérlet negyedik napján a Hea nevű indiai rocker lányt hívtam meg, akivel a skót felvidéken találkoztam. Reméltem, hogy ő majd ébren tart. Kicsi volt, mint egy csivava, és hatalmas fekete szemüveget viselt. Mégis volt benne valami végtelenül szexi, mintha egy üvegcipő-próbányira lenne a hercegnővé válástól. A szépség lehetősége legalább annyira vonzza a férfiakat, mint maga a szépség. Ha egy nő szép frizurával, sminkkel, manikűrözött körömmel és elegáns ruhában megy el valahova, mindezek az előkészületek a többi nő miatt történtek. A férfiak, bár kétségkívül élvezik az eredményt, nem kívánják meg egy idegentől, hogy úgy nézzen ki, mintha most lépett volna ki a divatlapból: kreatív fantáziánk van. Folyton levetkőztetjük, aztán felöltöztetjük a nőket, minden nőt, hogy lássuk, megfelelnek-e nőideálunknak. Hea olyan nő volt, akiről más nők nem vettek tudomást, de minden férfi kívánta. Megláttuk benne a lehetőséget. Amikor Hea megérkezett, Herbal és én vérbe borult szemmel, borotválatlanul, támolyogva fogadtuk az ajtónál. Az alvásdiéta megkövetelte a maga áldozatát. Először a modorunk és a felnőttségünk lett oda. Herbal szobájába vittük, a padlón kínáltuk hellyel, és egy óráig Xbox videojátékokat játszottunk, hogy ébren tudjunk maradni. Amikor megint csengettek, nagy nehezen az ajtóhoz vánszorogtam, és azt láttam, hogy Isabel áll a küszöbön. - Táncolni voltam néhány barátommal a Barflyban - mondta fintorogva. - Mivel úgyis a környéken voltam, úgy gondoltam, benézek. - Tudod, hogy utálom a váratlan látogatásokat. Mindig nyomatékosan kértem TNFHK barátnőimet, hogy hívjanak fel, mielőtt átjönnének, éppen azért, hogy elkerüljük az ehhez hasonló eseteket. Felsóhajtottam, beengedtem. Nagy udvariatlanság lett volna, ha elküldöm. - De azért, gondolom, örülök, hogy látlak - mondtam. Bevittem Herbal szobájába, és bemutattam mindenkinek. Isabel ott ült Hea mellett a padlón. Alaposan megnézte Heát, aztán rákérdezett: - Honnan ismered Style-t?
Olyan érzésem volt, hogy ez nemcsak amolyan véletlen látogatás volt, hanem alattomos rajtamütés. Így aztán magukra hagytam őket a szobában, és elindultam megkeresni Mysteryt. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy jeleneteket elviseljek. -Figyelj, pajtás - szólítottam meg egykori mesteremet. - Nagyon kiakadtam. Isabel és Hea csinálja a hepajt. Hogyan szabadulhatnék meg valamelyiküktől? - Jobb ötletem van. Vond be őket hármasba. - Te viccelsz. - Nem. Egy tanítványom mesélt egy technikáról, amivel sikerült hármast kezdeményeznie. Ki kéne próbálnod. Ártatlan páros masszázst javasolj. Aztán várd, mi történik. - Elég hazárd izének tűnik. Nem akartam a porcelán ikrekkel való fürdőszobai kudarchoz hasonló újabb katasztrófát. - Nem hazardírozol. Csak kockázatot vállalsz. A hazardírozás teljesen véletlenszerű esély; a kockázat kiszámított. Ha két lány van nálad, akik figyelnek rád és ÉJ-eket adnak neked, nagyobb esélyed van arra, hogy valami történik, mint arra, hogy nem. Mystery nagyon meggyőző tudott lenni. Az egész nővadászati folyamatban olyan ruhákat és pózokat vettem fel, amikről sosem gondoltam volna, hogy illenek rám. Volt, amelyik működött, azt megtartottam; mások nem, azoktól megszabadultam. Elhatároztam, hogy felvállalom a dolgot. Készséggel kockáztattam, hogy mindkét nőt elvesztem. Visszavánszorogtam Herbal szobájába. - Hé, pasik - szólítottam meg a lányokat nagy ásítások közepette. - Feltétlenül meg kell mutatnom nektek a házivideókat, amiket Mystery és én csináltunk. Egyszerűen fantasztikusak. A montreali Carly és Caroline videótól ihletve Mystery filmezni kezdte utazásainkat, kalandjainkat, és tízperces humoros összeállításokat vágott a felvételekből. Felvittem a lányokat a szobámba. Nem voltak székek, csak az ágyam. Mind a hárman a paplanon feküdtünk, úgy néztük ausztráliai utazásunk felvételeit. A végén összeszedtem magam és felvállaltam a kockázatot: - Nemrégiben életem legnagyobb élményében volt részem - mondtam a lányoknak. - Elmentem San Diegóba, és barátomnál, a guru és sámán Steve P.-né1 laktam. Két tanítványa a duális indukciónak nevezett masszázstechnikát alkalmazta rajtam. A kezük tökéletes szinkronban mozgott, a hátamon. És mivel az ember tudata nem képes feldolgozni az összes mozgást, az érintések megkülönböztethetetlenek, és az egész olyan volt, mintha ezernyi kéz masszírozott volna. Elképesztően jó volt. Ha valamit lelkesedéssel és hitelesen adsz elő, az emberek igyekeznek kipróbálni; különösen akkor, ha nem adod meg nekik a lehetőséget, hogy nemet mondjanak. - Feküdj hasra - mondtam Isabelnek. Mivel ő volt a leghajlamosabb a féltékenységre, tudtam, hogy először őt kell megmasszíroznunk. Jobb oldalára térdeltem, Heát a bal oldalra parancsoltam, és utasítottam, hogy pontosan kövesse mozdulataimat. Amikor befejeztük, levettem az ingemet és hasra feküdtem. A lányok két oldalról mellém térdeltek, és masszírozni kezdtek... először kissé tétován, aztán határozottabban. Ahogy a két lány fölém hajolt, kezük köröket írt le lapockámon, éreztem, hogy kezd növekedni a feszültség a szobában, furcsa energiakoncentráció jön létre. A dolog szexuális természete kezdett megvilágosodni számukra. Lehet, hogy mégis sikerül. Amikor Hea került sorra, levette a blúzát, és hasra feküdt. Ezúttal erotikusabbra vettem a masszázst, combja belső részét, melle oldalát simítgattam. Masszázs után Hea hason fekve maradt, Isabel és én felette térdeltünk. Döntő pillanat volt. Innen eszkalálódhat a dolog. Olyan ideges voltam, hogy remegett a kezem, éppen úgy, mint azon a megalázó ebéden, Elisával, középiskolás koromban. Magamhoz húztam Isabel arcát, és dédelgetni kezdtem. Csók közben egyre lejjebb vittem testünket, mígnem gyakorlatilag ott feküdtünk Heán, aki alattunk csapdában volt. Aztán Hea arcát fordítottam magunk felé, és csókolni kezdtem. Reagált. A dolog működött. Finoman bevontam Isabelt is a csókba. Amint Hea és Isabel ajka találkozott, a szobában a masszázs alatt felgyűlt szexuális feszültség kirobbant. Egymáson voltak, mintha egész idő alatt erre vártak volna. De nem. Még ádázabb riválisok voltak, mint egy órával korábban. Nem értettem, miért... de nem is kellett értenem.
Hea levette Isabel blúzát, és ketten kezdtük szopogatni a mellét. Lehúztuk a nadrágját, és a combját kezdtük nyalogatni, míg ívbe nem feszült a háta. Lehúztam Isabel bugyiját, Hea mögém mászott, nadrágommal küszködött. Miközben segítettem neki a gombbal, sliccel, az órára néztem és ledöbbentem. Hajnali két óra volt. Pontosan négy órája szundítottam utoljára. Nem tehetem, hogy aludni megyek életem első hármasa közben. De ha nem alszom, négynapi alvásmegvonás hiábavaló volt. - Hé - mondtam nekik. - Nagyon sajnálom, de muszáj megtartanom a húszperces alvásomat. Alhattok velem, ha akartok. Egyik oldalon Isabel, a másikon Hea; azonnal elaludtam. Azt álmodtam, hogy az utcák vízben állnak, és én úszok, csak úszok. Amikor az ébresztőóra csörgött, magamra húztam a lányokat, és újra ügyködni kezdtünk. De Isabel ezúttal elhúzódott. - Ez perverz - mondta. - Persze, hogy perverz - feleltem. - Én is éppen erre gondoltam. De új élmény, és ki akarom próbálni. Bólintott, mosolygott, és lehúzta rólam a boxeralsót. A két nő kezelésbe vett, én hátradőltem és figyeltem. El akartam raktározni a képet későbbi felhasználásra. Ám amikor Hea elkezdte a farkamat szopogatni, Isabel teste megfeszült. Eszembe jutott, mit mondott Rick H. a hármas felállásról David DeAngelo kurzusán: az élménynek a barátnőd gyönyöréről kell szólnia, nem a tiedről. Ő legyen az első a szánhúzó kutyák sorában (ezt a hasonlatot használta), és azon kell lenned, hogy mindig kényelmesen és jól érezze magát. - Kellemetlennek találod a helyzetet? - kérdeztem az első szánhúzó kutyát. - Egy kicsit - felelte Isabel. Utasítottam Heát, hogy húzódjon vissza, és csak feküdtünk és beszélgettünk a következő alvási időmig. Akkor éjjel nem szexeltem Heával; tudtam, Isabel nem lenne képes elviselni a látványt, hogy behatolok egy másik nőbe. Már ez is nagy lépés volt neki. Másnap éjjel még kimerültebb voltam. Herbal és én a nappaliban ültünk, a Veszedelmes viszonyokat néztük, hogy ébren maradjunk, de folyton a másodperc tört részéig tartó ábrándozásokba estünk. Ezeket mikroalvásnak nevezik: testünk olyan nagyon igényelte az alvást, hogy ha nem figyeltünk, rögtön álomba zuhantunk. - Ez az alvásdiéta szörnyű rossz ötlet volt - mondtam Herbalnak. - Csak csináld - mondta. - Hosszú távon kifizetődik. Több fiolányi vitamint vettem, hogy felturbózzam az immunrendszeremet, de elfelejtettem, melyiket vettem be és mikor. Szerencsére nemsokára megjött Nadia. Ő is a TNFHK nőim körébe tartozott. Szexi könyvtáros, akivel személyes kísérleteim során ismerkedtem meg. A Knitting Factory egyik Suicide Girls burleszkműsora után találkoztam vele. Egy Barbara nevű lánnyal jött, akinek fekete csikófrizurája volt, Bettie Page-re emlékeztetett. Italt töltöttem nekik, és együtt ültünk a kanapén. Bár Barbarának volt barátja, észrevettem, hogy Nadia kebelbarátja. Előszeretettel érintette meg. Így hát úgy gondoltam, megadom neki a lehetőséget, hogy ezt a hajlamát kiélje. Elnézést kértem, szabadkoztam, hogy húsz percet aludnom kell - azt álmodtam, hogy meztelenül kitettek egy végtelennek tűnő hómezőre -, aztán felhívtam őket a szobámba házivideókat nézni. Utána a duális indukciós masszázst javasoltam. És meglepetésemre a dolog megint működött. Amint elkezdtek csókolózni, a lányok úgy imádták egymást, ahogy Isabel és Hea. Szóval az előző éjszaka nem csak egy szerencsés véletlen volt. Isabéllel ellentétben Nadia olyan első szánhúzó volt, akinek nem voltak féltékenységi impulzusai. Amikor Nadiát keféltem, Barbara mögém térdelt, és a heregolyóimat nyalogatta. Várni akartam egy kicsit, aztán megdugni Barbarát is, de nem jött össze. Ami történt, oly messze meghaladta a közösséghez való csatlakozáskor megfogalmazott várakozásaimat, hogy egyszerűen belevesztem. Képtelen voltam tovább visszatartani. És nem volt alkalmam szexelni Barbarával. A NVM-ek ezt hívják minőségi problémának. Az elmúlt másfél évben sok időt töltöttem azzal, hogy megjelenésemen dolgoztam, energiámat, hozzáállásomat, általános állapotomat javítottam. És most, amikor ezek a tulajdonságaim a legalacsonyabb szinten voltak - amikor úgy néztem ki, mint a mosott szar, és ennek megfelelően is
éreztem magam -, éppen most éltem át eddigi életem szexuálisan legizgalmasabb két napját. Tanulság: minél kevésbé töröd magad, annál jobban sikerül. Másnap Herbal és én a nappaliban ücsörögtünk, előttünk egy nagy tál jégkocka, melyből néhány percenként merítve dörzsöltük magunkat, hogy szervezetünket ébrenlétre sokkoljuk. Az új alvásritmus beállítása nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Kezdtem aggódni, hogy csak az időnket vesztegetjük. Hiszen ez az egész alvásdiéta egyáltalán nem volt tudományosan bizonyítva. - Eső után szivárvány alagút már látszik - zagyváltam Herbalnak. - Úgy értem, az elásott aranyfanszőrt keressük a szivárvány végén. Azt sem tudjuk, hogy ott van-e, vagy van-e a szivárványnak vége. Herbal megrezzent; mikroalvásból riasztottam fel. - Gumiférgekről álmodtam - motyogta. - Valaki felszabdalta a gumimacikáimat, hogy gumikukacokat csináljon belőlük. Újabb két szundikálási ciklus után megfájdult a fejem, szemhéjam csak félárbocra volt hajlandó emelkedni. Hideg vizes fürdőt vettünk, pofon csapkodtuk, söprűvel kergettük egymást a nappaliban. De semmi hatás. Amikor azt éreztem, hogy a nadrágtartómat harapdálom, tudtam, hogy túlmentem az értelem határán. Utoljára alsó tagozatos koromban volt rajtam nadrágtartó. - Megyek aludni - mondta Herbal végül. - Ne tedd - mondtam. - Ha aludni mész, egyedül nem tudom végigcsinálni. - Vigyázz a fogpiszkálókra! - szólt. Mind a ketten kezdtünk becsavarodni. Éppen mikroalvásban volt. Az álmok és valóság keveredni kezdett. - Csak még egy alvásciklust próbálj végigcsinálni - kértem. De a következő húszperces szunyókálás után képtelen voltam Herbalt kiszedni az ágyból. A szemét sem volt hajlandó kinyitni. Én sem bírtam tovább, felvánszorogtam, és életem legédesebb álmába merültem. És bár elbuktam az alváskísérletet, a játék új szintjére léptem. Tudom, hogy szerényebbnek kéne lennem a duális indukciós masszázszsal kapcsolatban, és úgy kéne tennem, mintha újabb lépés lenne ez a hanyatlás útján. De a hármasban való szex titkának felfedezése olyan volt, mintha felfedeztem volna a nővadászat rosette-i kövét. Amint kidolgoztam és megosztottam a közösséggel a duális indukciós masszázs módszert, NVM-ek világszerte hármas szexet kezdeményeztek. Olyan volt ez, mintha megdöntöttük volna a hatszáz méteres síkfutás rekordját. A duális indukciós masszázs módszer közzétételének hatására már második éve voltam első számú NVM Thundercat listáján. A Hollywood-projekt máris sikeres volt. 3. FEJEZET Aztán jött Tyler Durden. Úgy nézett ki, mintha önbarnító krémmel kente volna magát. -Tudom, hogy nem voltam rátok jó benyomással Los Angelesben - mondta. Kezet nyújtott. Egy mikromásodpercre a szemembe nézett. Divatos fekete-fehér ing volt rajta, a lengőborda magasságából zsinórok lógtak, mintha fűző lett volna. - A társasági intelligenciát nem volt könnyű megtanulnom - mondta. Azt hittem, mentegetőzik. - Még mindig dolgozom rajta. Néha elég egocentrikus tudok lenni. Nem kúl. Azt hiszem, van még mit tanulnom; Mystery mindig azt mondja, tudni kell, hogyan kell becserkészni a csajokat. Ez szerénykedés volt tőle. Több tucat kurzuson vett részt, mióta legutóbb találkoztunk, online figyeltem előmenetelét. Tanítványai azt nyilatkozták, hogy már felér Mysteryvel nővadász teljesítményében. Hajlandó voltam adni neki egy második esélyt: lehet, hogy tényleg komolyan dolgozott személyisége fejlesztésén. Végső soron éppen erre a gondolatra épült az egész közösség. Mivel mind a ketten Las Vegasba készültünk a hét végén, hogy segítsünk Mystery következő kurzusán, kíváncsi voltam, igazak-e a tereptudásáról szóló hírek. Tyler átlendítette a vállán a táskát, és besétált Papa szobájába. Papa újonnan kialakult üzleti szenvedélye és Tyler Durden vágya, hogy a közösség legjobb nővadásza legyen, tökéletes párossá tette őket.
Ezzel házunkban laktak a játék legcsodáltabb NVM-jei. Persze legjobb tudásom szerint Tyler Durdennek soha senki nem engedélyezte, hogy állandó lakó legyen. Nem volt hely senki másnak. Papa azonban saját felelősségére meghívta, egyik fürdőszobai gardróbszobáját alakította át neki hálószobává úgy, hogy letett egy matracot a földre. Bútoraink még nem voltak. Csak ötven párna, amit a süllyesztett táncparkett lefedésére használtunk. Aznap éjjel Playboy áthozta kivetítőjét és filmeket vetített a mennyezetre. Mind ott feküdtünk a párnákon, és a Testi kapcsolatok című filmet néztük. Utána Tyler Durden odafordult hozzám: - Az archívumod igazán nagy hatással volt rám a játékban - mondta. A nővadászati levelezőlistára felrakott bejegyzéseimből hatalmas szövegfile-t csináltak, és Mystery és Ross Jeffries szövegeivel együtt feltették a netre. - A legjobb izéimet onnan szedtem - közölte. Nehéz volt kikeveredni a párbeszédből Tyler Durdennel. Ha nem játszotta a játékot éppen, akkor beszélt róla. - Azzal kísérleteztem, hogy a terepen azt mondtam, te vagyok - mondta Tyler. - Ezt hogy érted? - Azt mondom nekik, hogy én vagyok Neil Strauss, és a Rolling Stone magazinba írok. - És ez hatásos? A gondolatra, hogy ez a nyálas korcs a világban mászkál, és azt híreszteli magáról, hogy én vagyok, felfordult a gyomrom, de igyekeztem közönyösnek tettetni magamat. - Attól függ. Van, hogy látszik rajtuk, azt gondolják, hogy hazudok. Van, hogy azonnal azt mondják: „Ó, istenem, de jó lenne találkozgatni veled!" Megint mások, ha ezzel a cuccal jövök nekik, máris dobnak, mert tudják, hogy csak hencegek. - Hadd mondjak valamit. Több mint tíz éve írok, és az írás mint szakma egyetlenegyszer sem hozott lányt az ágyamba. Az írók nem kúlok, nem is szexik. Nincs annak társadalmi értéke, ha valaki íróval jár. Legalábbis azén tapasztalatom szerint. Szerinted miért léptem be a közösségbe? De hízeleg, hogy megpróbáltad. Azon a hétvégén Tyler Durden, Mystery és én Las Vegasba mentünk. Papa tíz tanítványt jegyzett Mysterynek, ami nagyon jó volt egy hat személyre tervezett kurzushoz képest. Elvittük őket a Hard Rock Casinóba. Az első éjszakán a tanítványok általában csak figyelik a mesterek munkáját. Tyler Durden NVM-ként rengeteget fejlődött, mióta legutóbb láttam Los Angelesben, ahol egyáltalán nem beszélt nőkkel. Amikor megláttam, hogy egy lánybúcsúztató parti résztvevőit fűzi, közelebb húzódtam, hogy ha11jam, mit mond. Mysteryről beszélt. - Látjátok azt a pasit? - kérdezte. - Sok figyelmet igényel, ezért sértő dolgokat mond az embereknek, csak hogy megkedveltesse magát. Járjatok a kedvében, mert segítségre van szüksége. Elárulta Mystery játékát - semlegesítette a negjeit. - Szeret bűvészkedni, hogy az emberek elfogadják - folytatta. - Legyetek vele kedvesek, és tegyetek úgy, mintha izgatottak lennétek a trükkjei láttán. Sokszor lép fel gyerekek születésnapi partijain. Ezzel semlegesítette Mystery értékdemonstráló sémáit. Miután Tyler Durden kilépett a lányok csoportjából, megkérdeztem, mit is csinált éppen. - Papa és én rengeteg új technikát fejlesztettünk ki, hogy téged és Mysteryt kinyomjunk a játékból közölte. - És rólam mit mondotok? - kérdeztem. Nagyon igyekeztem úgy tenni, mintha nem bántana a dolog. Tyler Durden felnevetett. -Azt, hogy „Style már negyvenöt éves, de nem is tűnik annyinak. Nagyon jó fej. Olyan, mint egy kis Elmer Fudd". Hitetlenkedve bámultam rá. NVM társait CSAH-olta. Ez egyenesen botrányos, felháborító, sátáni. - Visszaadhatod - mondta Tyler. - Mondhatod rólam, hogy úgy nézek ki, mint Pillsbury Doughboy. Lenyeltem undoromat, és arra gondoltam: mit csinálna ilyen helyzetben Tom Cruise? - De nem akarom visszaadni, ember - feleltem, önuralmamat megőrizve; szélesen elmosolyodtam, mintha az egészet nagyon mulatságosnak tartanám. - Ez a különbség közted és köztem: én olyan emberekkel szeretem körülvenni magamat, akik jobbak nálam, mert élvezem a versenyt és a kihívást,
mert ösztönzően hatnak rám. Te azonban mindig a legjobb akarsz lenni, mégpedig úgy, hogy lejáratod azokat, akik jobbak nálad. - Aham. Lehet, hogy igazad van. Később rájöttem, hogy csak félig volt igazam. Tyler Durden nem lejáratni, hanem kicsinálni szerette a konkurenciát. De csak miután minden hasznos információt kicsavart belőlük. A hétvége további részében, valahányszor beszéltem valakivel, mindegy, hogy férfival vagy nővel, Tyler Durden ott sertepertélt mögöttem, minden szót kihallgatott. Láttam, hogy próbálja kitalálni a szabályokat és mintákat minden mondatom mögött, nagyon rá akar jönni, mitől vagyok mindig domináns a csoportban. Tanulmányozta az archívumomat. Tanulmányozta a személyiségemet. Meglehet, hamarosan többet tud rólam, mint én magam. Aztán, ahogy a Leicester Square-i CSAHolással, saját szavaimat és modoromat fordítja ellenem. Az éjszaka vége felé megláttam két lányt. A Peacock Lounge-ban ücsörögtek: egy magas, félelmetes, szemüveges, kirívóan nagy műmellű barna nő és egy alacsony, szőke, fiús lány, fején barettsapka, teste formás. - A szőke nő pornósztár - közölte Mystery. Ő a szakértő. - Úgy hívják, hogy Faith. Ez a te csoportod. Annak ellenére, hogy már másfél éve vagyok a közösségben, és annak ellenére, hogy feltehetőleg a legjobb vagyok, még mindig félénk voltam, ha megláttam egy szép nőt. Régi KGP énem még mindig fenyegetően húzódott meg a felszín alatt, és azt suttogta, hogy minden, amit tanultam, téves, hogy hamis istenek előtt hajbókoltam, és hogy ez az egész játék nem más, mint mentális maszturbáció. De erőt vettem magamon, és bementem a csoportba, csak hogy bebizonyítsam, a tudatom perifériájáról beszóló kis KGP hang téved. Amint szóra nyitottam a számat, automata üzemmódba kapcsoltam. A féltékeny barátnő megnyitással kezdtem. Időkeretet adtam magamnak. Negeltem a célszemélyt rekedtes hangjával kapcsolatban. Végigvittem a legjobb barátnő tesztet. A C alakú és U alakú mosolyokról is szóltam. Megvolt az ESP-kísérlet is. - Olyan sok mindent tanulhatunk tőled - mondta Faith. - Szeretünk - ömlengett hátborzongató barátnője. A tenyeremből ettek. Ostoba Elmer Fudd vagyok, és a magam kifejlesztette ostoba teszteket köpöm. Ezek a nők meg, akiknek a melle együtt többet nyom az én súlyomnál, elbűvölve néznek rám. Semmitől nem kell tartanom. Egyetlen pasinak sincsenek olyan eszközei, mint nekünk. Ki kell nyírnom azt a belső KGP-t. Mikor döglik már meg? Jeleztem Mysterynek, hogy blokkolja az akadályszemélyt. Abban a pillanatban, hogy odaült a borzalmas lányhoz, visszakapcsoltam automatára. Evolúciós fázisváltás. Szaglászás. Hajhúzás. Karharapás. Nyakharapás. - Megítélésed szerint egytől tízig terjedő skálán mennyire jól csókolsz? Faith hirtelen felugrott. - Túlságosan felizgulok - mondta. - Mennem kell. Nem tudtam, hogy csak kifogást keres, mert a megkörnyékezés során valami hibát követtem el, vagy tényleg annyira jó voltam. Bepróbálkoztam egy közeli kettes csoportba. Hippi lányok. Azonnal sikerült a... bizalmukba férkőznöm. Alig tíz perce beszéltünk azonban, amikor Faith visszajött, karon ragadott, és azt mondta: Menjünk a mosdóba! Most! Bementünk a Peacock Lounge mosdójába. Magunkra zártuk a fülkét. Lecsukta a vécéülőkét, és leültetett. Miközben a nadrágomat gombolta, azt mondta: - Nagyon beindítottál. Intellektuálisan és szexuálisan is. - Tudom. - Honnan? - Egész éjjel éreztem a kapcsolatunkat. Akkor is, amikor azzal a két másik lánnyal beszéltem. Éreztem, hogy néztél. A padlóra térdelt, kezét körbejáratta petyhüdt családfámon, száját leeresztette hozzá. De képtelen voltam megmerevedni. Le voltam sújtva. Felálltam, durván a fülke falához nyomtam, kezemmel nyaka körül köröztem, ahogy azt Sintől láttam a lakásán, amikor még KGP voltam. Aztán lehúztam a nadrágját, leültettem a vécéülőkére,
megujjaztam és matattam rajta, benne. Hátát ívbe feszítette, szempillája remegett, nyögött, mint aki mindjárt elélvez; de hirtelen pozíciót váltott, és megint rám szállt. - Azt akarom, hogy a számba élvezz - mondta. Még mindig képtelen voltam megmerevedni. Ilyen még sosem történt velem. Szóval most, hogy leírom és felidézem, most is feláll. De akkor nem. - Beléd akarok hatolni, döfködni akarlak a farkammal - mondtam, mintegy utolsó kísérletet téve, hogy a vért a megfelelő helyre áramoltassam testemben. Felállt, megfordult. Elővettem egy óvszert a zsebemből, és minden szép nőt magam elé idéztem, akivel aznap éjjel csak találkoztam. Egy kicsit keményebb lettem tőle. Az ölembe ült, háttal felém, ami a legrosszabb pozíció egy félig álló hímtagnak. Amint félig sikerült bejutnom, megint lelankadtam. Fogalmam sem volt, vajon a két Jack and Cokes miatt van, amit aznap este ittam, vagy az előjáték hiánya, vagy a félsz-faktor miatt, hogy a lány pornósztár, vagy azért, mert aznap maszturbáltam. Amikor kimentünk a mosdóból, a kurzus hallgatóinak fele ott állt, és megfektetés-jelentést várt tőlünk. Az egyik hippi lány, akivel korábban beszéltem, bement a mosdóba, majd papírkendőben hozta ki az óvszeremet. Nyilván a padlón hagytam, pedig erős késztetést érzett, hogy körbemutogassa. Mindenki olyan hódítást ünnepelt, ami nem is történt meg. Képtelen voltam Faith szemébe nézni. Olyan titokzatos, elbűvölő, szexuálisan nagyon fickós fickónak állítottam be magam, de képtelen voltam felállítani! Eljött az igazság pillanata, kiderült, hogy csak egy sovány, kopasz, lankadt farkú pasi vagyok. 4. FEJEZET A Las Vegas-i kurzus utolsó napján Tyler Durden felszedett egy Stacy nevű hoszteszt a Hard Rock Caféban. Vámpíros szőke nő volt, metálzenét hallgatott. A műszak végén Stacy a kaszinóban találkozott velünk, és elhozta szobatársát, Tammyt is. Tammy csendes lány volt, kicsit kövérkés, illata szőlőízű rágógumi. Rajtam nevetséges kígyóbőr öltöny volt, Mystery fején cilinder, repülős szemüveg, tizenöt centis teletalpú cipő, fekete latexnadrág és fekete póló, aminek elején vörös színű digitális „Mystery" feliratvillogott. Még Vegasban is bizarrnak hatott. Tyler Durden perceken belül CSAH-olta Stacy előtt. - Ilyen bizarr izéket visel, mindenki kiröhögi - mondta neki. - Mindig mondom neki, hogy nem kell ezt csinálnia, hogy az emberek elfogadják. A tanítványok szétszóródtak a teremben, hogy nőkkel beszélgessenek, én a bárpulttól figyeltem őket. Egy idő után Stacy ült mellém. Figyelte, hogy vezetem a kurzust, és puszta társasági szempontból (nyerd meg a férfit, és tied a nő) érdeklődni kezdett. Társalgás közben szemkontaktust tartott velem. A hajával játszott. Okot keresett, hogy megérinthesse a karomat. Amikor hátrahajoltam, ő előre. Minden ÉJ megvolt. Éreztem, hogy vibrál körülöttünk a levegő, ahogy mindig, amikor egy potenciális csók energiát gerjeszt. Tudtam, hogy nem helyes. Tyler Durden csaja. Van egy NVM etikai szabály: az választ célszemélyt, aki először lép be a csoportba, és a játék addig folytatódik, míg a nőbe nem adja a derekát, vagy a pasi fel nem adja. Persze az is szabály, hogy az NVM nem CSAH-olja a nővadász társát. Ha Tyler Durden azt mondja a lányoknak, hogy én Elmer Fudd, vagyok, akkor Elmer Fudd levadássza a nyuszikáját. Megsimogattam a haját. Mosolygott. Vajon szeretne megcsókolni? A válasz: igen. Azt tettük. Aztán egy kobaknyi narancsszínű haj jelent meg perifériás látóteremben. Mr. Balfék Pofa. És elég nyomorultul érezte magát. - Gyere velem - mondta Tyler Durden, és megragadta a karomat. Szabadkozni kezdtem. Amit tettem, nem helyes, és logikusan ezt tudtam is. De amikor egy lány és közted a kapcsolat és szenvedély buborékja kiépül, a logika a hátsó bejáraton távozik, és az ösztön
veszi át az uralmat. Kicsesztem vele. Persze, ő meg CSAH-olt engem. De két rossz tett nem oldja ki egymást, nem lesz belőle jó. Meglehetősen szarul éreztem magam. A megbékélés azonban csak néhány lépésnyire volt. Tyler felvitte Stacyt a hotelszobájába, Tammyt hátrahagyták. Perceken belül összemelegedtünk. Alig hittem el, milyen könnyű. Ő volt a hatodik lány, akivel azon a hétvégén összejöttem. Mystery időközben felcsípett egy alulöltözött (csak alul, felül alig) lányt, Angelát, az NVM értékelése szerint 10,5-öst. Elhatároztuk, hogy otthagyjuk a kurzust. Hajnali kettő volt, a tanítványok már megkapták, ami a pénzükért járt nekik. A velünk levő nőket a Dre nevű afterparty klubba vittük. A taxiállomás felé menet Mystery megállt, és megnézte magát a kaszinó tükrében. - Jó érzés nyerni - mondta tükörképére vigyorogva, ami visszavigyorgott rá. A taxiban Angela beült Mystery ölébe, vele szemben, szoknyája Mystery térdét takarta. Még ki sem értünk a parkolóból, már egymásnak estek. Angela az ajkába harapott, mielőtt csókolózni kezdtek. Halkan nyöszörgött, valahányszor ajkuk elvált. Előadta magát neki, nekünk, a kinti, kevésbé aktív tömegnek, az istennek odafent. Aki mellett csak elhajtottunk, fütyült és ujjongó kiáltásokat hallatott az ajkuknál összeforrt pár láttán. Erre reagálván a lány ívbe feszítette a hátát, félrehúzta fehér bugyiját, mely mozdulat révén kivillant tökéletes könnycsepp formájúra borotvált fanszőrzete. Mystery egy ujját feldugta. Jóváhagyást nyert. A lány is jóváhagyást nyert. Jóváhagyták egymást. Tökéletes pár voltak. Egyik sem tudott semmit a másikról. Hajnali ötkor, amikor Angela távozott, hogy visszamenjen Los Angelesbe, Mystery, Tammy és én taxival mentünk hotelszobánkba, amin Tyler Durdennel osztoztunk a Luxorban. Ledőltem az ágyra Tammyval, és nekiestünk egymásnak. Mystery a másik ágyon volt. Tyler a széken ült, ölében Stacy. Tammy levetette a topját és a melltartóját, és kicsit lehúzta a nadrágomat. Megmarkolt, keze fel-1e járt. Aztán szája csatlakozott a kezéhez. Ezúttal berendezésem rendesen működött. Azt hiszem, a whiskey, a pornósztárok és a nyilvános mosdók kombinációjában lehetett valami olyan klisé, ami még nekem is túl sok volt. Tammy levetette a nadrágját, én farmergatyám zsebébe nyúltam, és felhúztam egy óvszert. Alig egy perce dugtunk, amikor abbahagytam. Ott voltak a fiúk. Figyeltek, illetve lehet, hogy próbáltak nem odanézni. Fogalmam sem volt. Túlságosan megrémültem ahhoz, hogy rájuk nézzek. Még sosem szexeltem úgy, hogy más pasik is voltak a szobában, hát még NVM-ek! De úgy tűnt, Tammynek egyáltalán nincsenek fenntartásai ezzel kapcsolatban. Mindazonáltal felkaptam, a zuhanyzóba vittem, és megnyitottam a vizet. A zuhanyfülke ajtajának nyomtam, melle az üvegre lapult, és hátulról csináltam. Ötpercnyi döfködés, gyömöszkölés után kivágódott a fürdőszoba ajtaja, és vaku villanást láttam. Mystery, Tyler Durden és Stacy álltak ott. Fényképeztek. Arra gondoltam, hogy be akarnak feketíteni. Csak később jöttem rá, hogy ez nekik egyszerűen szuvenír Las Vegasból. Ahogy az a New York Timescikkel kapcsolatban történt, most is én voltam, aki aggódott, hogy felfedik identitásomat. Mindenki más egyszerűen csak barátai rovására szórakozott. Tudatosítani kellett magamban, hogy ezeket a srácokat cseppet sem érdekli az író Neil Strauss. Annyira beleásták magukat a közösségbe, hogy azonkívül semmi sem számított, semmi sem tűnt valóságosnak. Az újságok csak akkor érték el ingerküszöbüket, ha állatok párzási szokásairól közöltek ismeretterjesztő cikket. Ha valahol a világon katasztrófa tört ki, azt csak arra használták, hogy csajozáskor említve azt mondják, ki kell használni a pillanat adta lehetőségeket, mert nem lehet tudni, mi történik holnap. Utána a lányok meghívtak magukhoz reggelire. Összecsomagoltunk, kocsival elvittek a lakásukra, és ott életünk legjobb szalonnás tojását ettük. Tyler Durden és Mystery a kanapén ülve nyíltan beszéltek nővadász üzletükről: láttam, hogy kezdenek egymásnak feszülni. Mystery következetesen egykori tanítványának nevezte; Tyler Durden azonban úgy érezte, meghaladta a mesterét, és teljesen új, eredeti nőcsábászati módszert dolgozott ki. A nap már fenn volt, és nekem nem igazán volt kedvem a nővadászatról beszélni, amikor egy igazi nő ült tőlem karnyújtásnyira, akivel lefekhetek. Így aztán Tammy a szobájába vitt, és megajándékozott egy orális kielégüléssel, aztán aludtam két órát, mielőtt kimentem a repülőtérre. Volt valami mámorító az ágyában; ahogy betöltötte a szobát, a makulátlan fehérség, a lepedők puhasága, a paplan vastagsága, a matrac rugalmas keménysége. Mindig is szerettem a nők hálószobáját. Puha és jó illatú, amilyen a mennyország lehet.
5. FEJEZET Mystery és Tyler Durden csak este távoztak Vegasból, így hát a lányokkal maradtak, én pedig egyedül szálltam a reptérre induló taxiba. Hazafelé a repülőn álmodtam: felszedek egy nőt, elmegyünk a lakására. Bevisz a szobájába, órákig próbálom leküzdeni a last minute ellenállást. Egész éjjel megy a húzd-meg-ereszd-meg, behódolok-visszakozok játék. Végül feladom és elalszom. Reggel a kanapén ülök a nappalijában. Lakótársnője, spanyol-amerikai nő, ajkán fényes piros rúzs, odajön hozzám, és azt mondja: - Sajnálom, hogy a lakótársnőm nem adta be a... derekát, de helyette velem lehetsz, ha akarsz. Leül a kanapéra, lábát magasra nyújtja és szétteszi. Derékon alul semmit nem visel. Megismétli az ajánlatát. Elfogadom. Rúzsa elkenődik az arcomon. De amikor eljön a szex ideje, farkam, bár keménynek látszik, nem szilárd állapotú. Olyan érzésem van, mintha piskótatekercset próbálnék meg belegyömöszkölni. Aztán belép eredeti célszemélyem. Így hívtam álmomban: célszemélyem. Beszélgetünk, igyekszem elrejteni rúzskenetes számat. Hallom, hogy valahol mögöttem a lakótársnő vihog. És tudom, hogy éppen elbuktam a kitervelt tesztet, megcsaltam a lányt, aki felvitt magához. Sosem fog szeretni, mert már tudja, milyen vagyok. Aznap éjjel a lányok partit csapnak. Mystery ráhajt azén célszemélyemre. Garázskapunyitó távirányítót ad a lánynak ajándékba. Amikor senki nem néz oda, megkaparintom a kapunyitót, és kimegyek. Egyfolytában nyomogatom, hátha kinyílik az ajtó, mögötte feltárul valami, a lánynak szánt látványos ajándék. Miközben ezzel próbálkozom, Mystery jön ki, a lányt keresi. Kiderül, hogy az ajándék a séma része volt, csak módszer, hogy kijöjjön, egyedül. Azzal, hogy megnyomtam a gombot, az ő személyhívójára küldtem üzenetet. Teljes iramból futok az utcán, de Mystery másodpercek alatt utolér. Olyan hosszú lába van, hogy ez a kis futás nem is kihívás neki. - Rohadtul sértve érzem magam, amiért ráhajtottál a célszemélyemre. - Kaptál nála esélyt, de nem használtad ki - felelte. - Kész, az ablak bezárult, és most én jövök. Amikor felébredtem, azonnal megértettem az álomteszt részét. Elbuktam, mert lenyúltam Tyler Durden célszemélyét. A pornósztárral való becsődölésem után az impotencia magától értetődő. De nem értettem az álomnak azt a részét, hogy Mystery azén célszemélyemet nyúlja le. Ez csak akkor világosodott meg előttem, amikor hazaértem és Mystery felhívott. - Remélem, nincs ellenedre, de Tammy éppen most részesített orális kielégítésben. Le is nyelte. Valahol a gyomra belsejében az én spermám Mystery spermájával keveredett. - Nincs ellenemre - feleltem. És nem volt ellenemre. Belefért a barátságba; játék, csupa játékos versengés a NVM-ek között. - Csak ne felejtsd el, hogy én voltam ott előbb. Tyler Durden azonban ezt nem így gondolta. Számára ez nem játékos versengés volt. Ez volt az élete. Sosem bocsátja meg nekem, hogy levadásztam a célszemélyét. 6. FEJEZET Az egész értelme: a nők; az eredmény: férfiak. Ahelyett, hogy a Hollywood-projekt medencéjében és körülötte egész nap bikinis modell-lányok lebzseltek volna, pattanásos kamaszok, szemüveges üzletemberek, köpcös diákok, magányos milliomosok, küszködő színészek, frusztrált taxisofőrök és számítógép-programozók (rengeteg számítógépprogramozó) mászkált a házban. KGP-ként jöttek be, és játékosként sétáltak ki. Péntekenként, amikor megérkeztek, Mystery vagy Tyler Durden állt a párnákkal teli gödörben, és ugyanazokat a megnyitásokat, testbeszédtippeket és értékdemonstráló rutinokat mondták el nekik. Szombat délután mindannyian elmentek vásárolni a Melrose-ba. Ugyanolyan tizenöt centis teletalpú New Rock cipőt vettek, fekete-fehér csíkos inget, aminek oldalán lengőborda magasságban zsinórok lógtak le. Ugyanolyan gyűrűt, nyakláncot, kalapot, napszemüveget vettek. Ugyanabba a szoláriumszalonba mentek. Hadsereget képeztünk ki. Éjszaka leereszkedtek a Sunset környékére, mint a méhek. A szemináriumnak már vége volt, de utána is még hónapokig járkáltak a tanítványok a Sunset klubjaiba, játékukat tökéletesíteni. Hátulról is meg
lehetett ismerni őket, a magas talpú cipőről és az ingükről lógó zsinórokról. Csoportosan jártak, nyitott csoportokra vadásztak, és olyan előőrs szövegekkel jöttek, mint: „szia, szükségem van egy nő véleményére valamiről". Még olyan éjszakákon is, amikor nem voltak szemináriumok, rosszul pávásított pasik gyülekeztek a nappalinkban a város kétszáz kilométeres körzetéből, tőlünk indultak portyázni. Hajnali fél háromkor újra összegyűltek nálunk; vagy Orange megye részeg, vihogó lányaival, akiket a jacuzziba, a teraszra, a gardróbszobákba és a párnás gödörbe vittek, vagy lányok nélkül, mely esetben hajnalig részletesen kitárgyalták éjszakai kalandozásaikat. Képtelenek voltak másról beszélni. - Tudod, hogy miért jobb az én képességkészletem mindenki másénál? - kérdezte Tyler Durden egy délután, amikor Mel kajáldájában lehuppant mellém. - Ennek egyetlen oka van. - Az, hogy érzékenyebb vagy? - kérdeztem. - Nem. Azért, mert én rendesen megművelem a lányokat - jelentette ki győzedelmesen harsogva. Megművelés alatt azt értette, hogy szöveget szöveg után, sémát séma után áraszt rájuk, még csak reakcióra sem vár. - Egyik éjjel a lány el akart menekülni, és én utánaordítottam a sémát. Úgy jött vissza, mintha vonósugárral húznám. Tojok a társasági konvenciókra: ököllel csapok a seggükbe. Meg kell művelni őket. Nincs olyan helyzet, amit nem lehet megművelni. - Én nem folytatok nőmező gazdálkodást. Voltak srácok, akik úgy nyertek meg maguknak nőt, hogy addig üldözték őket, míg bele nem egyeztek, hogy később randizzanak. De én nem voltam ilyen hajtóvadász típus. És megművelő típus sem voltam. Csak annyit tettem, hogy megadtam a nőknek a lehetőséget, hogy kedveljenek, és vagy megtették, vagy nem. Általában igen. - Az ember csak nyomul, nyomul és nyomul, és olyan nincs, hogy a dolog nem működik - folytatta Tyler Durden. - Ha a lányok őrülten belém zúgnak, akkor változtatok a hangnemen, szabadkozok, és azt mondom, hogy nem vagyok társaságra kalibrálva. Figyeltem Tyler Durdent, ahogy beszélt. Bármennyit beszélt is a nőkről, igen ritkán láttam nővel. - Talán azért nem létesítek sok kapcsolatot - mondta az étteremből kifele menet -, mert nem szeretem az orális szexet. - Adni, vagy kapni? - Egyiket sem. Ekkor jöttem rá, hogy Tyler Durden nem azért van a közösségben, hogy lányokkal közösüljön. Őt a hatalom motiválja. Papa motivációit nehezebb volt meghatározni. Eredetileg a lányok miatt lépett be a játékba. Amikor beköltöztünk a Hollywood-projektbe, az volt az elképzelése, hogy a szobájából high-tech szultáni kéjlakot csinál úgy, hogy háreme egy telefonhívásnyira legyen. Arról beszélt, hogy szerez egy trónszerű ágyat, nagyon modern video- és hifiberendezést, a kandalló mellé bárpultot tetet, a mennyezetről drapéria lóg le. De nem ilyen lett a szobája. Amikor Tylerrel visszaértem Mel kajáldájából, Mystery éppen Papa szobájában volt, és veszekedtek. - Több tanítványt irányítasz Tyler Durdenhez, mint hozzám - mondta Mystery. - Igyekszem úgy intézni, hogy mindenki jól járjon - tiltakozott Papa. A kifejezés mind sekélyesebbre sikeredett, valahányszor használta. Körülnéztem a szobájában, és menten ledöbbentem. Alig volt bent bú tor, csak hálózsákok és párnák szétszórva a földön. A nőknek külön szavuk van az ilyen hálószobára: itténvelednemfekszemle. - Ki lakik itt? - kérdeztem. - Néhány VTD9 srác. - Hányan? - Hát, jelenleg Tyler Durden és Sickboy a fürdőszobámban, a gardróbszobában vannak. És három újoncképzős tanítványom alszik a hálószobámban. - Ha valaki egy hónapnál tovább marad, ahhoz engedélyt kell tőlünk kérnie, ahogy abban a lakógyűlésen megállapodtunk. Már most is elegen vagyunk a házban. - Remek - mondta Papa. - Ha a ház forrásait használják, fizetniük kell érte - közölte Mystery. Papa bambán nézett rá. - Nem lehet ezzel a pasival beszélni - panaszolta nekem Mystery. - Csak ül itt, és mást sem tud mondani, minthogy remek. Rohadtul passzív egy alak.
- Ez nem igaz - szólt Papa. - Azt hiszed, amiért egykor a tanítványod voltam, folyton cseszegethetsz! Sosem láttam még ilyen zaklatottnak Papát. Nem emelte fel a hangját, ahogy a többség tette volna; sőt hangja nagyon fojtott lett. Valahol legbelül volt egy élő, lélegző, érzelmekkel bíró személy, várva a szabadulást. Ettől kezdve Papa nem a főbejáraton jött be a házba. Hogy ne kelljen találkoznia Mysteryvel, megkerülte a házat, és az udvar felől, a fürdőszobájába vezető lépcsőn át jutott lakosztályába. Ugyanezt tették a vendégei is. A valódi társasági dinamika rövidítése. Lásd a Szójegyzéket. 7. FEJEZET Apám meghalt, én negyvenéves voltam, És sírni nem tudtam sehogy. Nem azért mert nem szerettem, Nem azért mert elhanyagolt: Sírtam minden apróságért, Whiskey, kín, szépség miatt, De nagyobb gyászt érdemelt volna, Nem ilyen elcseszett fiat. A dalszöveg végigdübörgött a nappalin. Mystery a párnagödörben ült, mellén a számítógép. Ezt a dalt játszotta a médialejátszón újra és újra. Címe: The Randall Kni fe. Előadó: egy Guy Clark nevű pasi. Úgy tűnt, figyelemre van szüksége. Így hát odamentem hozzá, és némi figyelmet fordítottam rá. - Meghalt az apám - mondta. Hangja színtelen, lapos. Nehéz lett volna megállapítani, hogy szomorú-e, vagy sem. - Ideje volt. Az egész nagyon gyorsan történt. Megint agyvérzése volt. Ma délelőtt tízkor halt meg. Leültem mellé, és hallgattam. Passzív megfigyelő volt, analitikusan dekonstruálta érzelmeit, ahogy érzékelte őket. - Fel voltam készülve rá, hogy ez bekövetkezik, mégis furcsa. Olyan, mint amikor Johnny Cash meghalt. Tudtuk, hogy meg fog halni, mégis sokkoló volt a hír. Mystery egész életében utálta az apját, és számtalanszor kívánta a halálát. De most, hogy megtörtént, nem tudta, hogyan viszonyuljon hozzá érzelmileg. Zavart volt kissé, hogy mindezek ellenére érzett valamiféle szomorúságot. - Csak olyankor voltunk jóban, amikor valami jó nő jelent meg a tévében - mondta. - Akkor egymásra néztünk, aztán szó nélkül, csodálattal bámultuk a nőt. Pár nappal később a házunkban megtartottuk az első nővadász csúcstalálkozót. A világ minden részéről érkeztek NVM felszólalók, és több száz gyfKGP (gyógyulófélben levő közönséges gátlásos pasi) gyűlt össze a nappalinkban, hogy meghallgassák őket. Lakótársaink, Playboy és Xaneus, akiket Papa és Tyler Durden kiképzőnek okított ki, megnyitották az eseményt. Miközben Playboy a testbeszédről tartott előadást, én visszagondoltam Belgrádra és az első kurzusra, amit Mysteryvel tartottam. Eszembe jutott a túl kúl Exoticoption; Sasha, aki az utcán ugrált örömében, amikor összejött az első e-mailes becserkészése; és Jerry humora. Szerettem azokat a srácokat. Törődtem velük. Érdekelt a sorsuk. Azt akartam, hogy összejöjjön nekik a nőfektetés. Utána hónapokig leveleztünk, kíváncsi voltam, hogy haladnak. Most körülnéztem a nappaliban, és nemi nyomort, kiéhezettséget és elkeseredettséget láttam. Kecskeszakállas kopasz pasik (miniatűr és extra méretű változataim) kértek, hogy fotózkodjak velük. Jóképű pasik, olyan jóképűek, hogy modellek is lehettek volna, könyörögtek tanácsért, milyen frizurát viseljenek, milyen ruhákat vegyenek, aztán megkértek, hogy fotózkodjak velük. Egy nyakigláb testvérpár - mindketten szűzek - elhozták a húgukat is. Csendes, tizenkilenc éves, pajkos, nagy szemű lány volt, melle akkora, mint egy fagylaltgombóc, a hiphop divatért rajongott. Fivéreinek hála, mindent tudott a játékról. Amikor a fiúk pimaszul tréfás megnyitásokkal közelítettek hozzá, a lány azt felelte: - Ne próbálkozz nálam ezzel a David DeAngeloszöveggel. Mindent olvastam tőle. Min néven mutatkozott be, aztán megkért, hogy fotózkodjak vele. - Nagy rajongója vagyok a bejegyzéseidnek - mondta. - Te olvastad? - kérdeztem döbbenten. - Aham - felelte ajkába harapva. Prezentációmra berendeltem ötöt a többször használatos, bejáratott nőim közül. Sémákat futtattam levelük, majd szakértői bizottságot hoztam létre belőlük, hogy kritikai megjegyzésekkel illessék számos leendő játékos öltözködését és testbeszédét. Állva tapsoltak meg.
Aztán ott ültem az újonnan vett vérpiros kanapékon Papa, Tyler Durden és néhány tanítványuk körében. Arról a videóról beszéltek, amiben Mystery és én szerepeltünk, amit Caroline és Carly sikeres megkörnyékezésekor és utána vettünk fel. Gunwitch valahogy megszerezte és feltette az internetre, ezzel szétcincálva névtelenségem maradványait. - Egyszerűen zseniális -mondta Papa. -Tyler Durden mindent, amit Style mond vagy csinál, tudományos alapossággal elemez. Úgy hívja, hogy Stylecsaholás. - Az mi? - kérdezte az egyik tanítvány. - Egyfajta keretvezérlés - felelte Tyler Durden. A keret NLP szakkifejezés: az a perspektíva, amelyen keresztül az ember a világot szemléli. Akinek a kerete, más szóval szubjektív realitása erősebb, jellemzően dominál az interakciókban. - Sty1e nagyon kifinomult módszerekkel vezérli a keretet, és ezzel eléri, hogy az emberek hozzá mérjék magukat. Gondoskodik róla, hogy a fókusz mindig rajta legyen. Írok róla a listára. - Ez óriási! - mondtam. Hirtelen Papa, Tyler Durden és a tanítványok felnevettek. - Pontosan ilyesmiket csinálsz - szólt Papa. - Tyler éppen erről ír. - Miről? Csak azt mondtam, hogy ez óriási. Csak mert viccesnek tartom. Komolyan alig várom, hogy olvashassam. Megint felnevettek. Nyilvánvalóan Stylelestem őket. - Figyelj - mondta Tyler Durden. - A kíváncsiságot használod keretként, hogy visszajelzést kapj, és a másik ember társasági értéke csökkenjen. Attól, hogy ilyen megerősítéseket teszel, te leszel a tekintély, és arra késztetsz másokat, hogy megerősítést kívánjanak tőled. Ezt tanítjuk. - Nagy szart - feleltem. - Ezentúl valahányszor mondok valamit, azt gondolják, hogy valódi társasági dinamika sémát csinálok. Megint felnevettek. Ekkor jöttem rá, hogy alaposan kicsesztek velem: amiről Tyler Durden ír, annak semmi köze nincs ahhoz, amit a közösségben tanultam. Mind az én személyiségem része, arról szól, ki vagyok valójában. És bár teljesen félreértette a szándékaimat, éppen ez az ő kerete, ahogy ő szemléli a világot; leképezte a modoromat. Elemezte személyiségem építőköveit, nevet adott nekik, és sémákká alakította őket. Arra készül, hogy elveszi a lelkemet és elterjeszti a Sunset környékén. 8. FEJEZET A csúcstalálkozó utolsó napján Mysterynek agymenése támadt: hatszáz dollárról ezerötre emeli kurzusa díját. Azt akarta, hogy Papa átvezesse a változást a weboldalra. - Ennek semmi értelme - tiltakozott Papa. - A piac ezt nem fogja támogatni. Papa már alig járt ki a házból. Éjszakánként inkább a valódi társasági dinamika weboldalt és internetes társoldalait fejlesztgette. Amióta beköltözött a házba, összesen egyszer láttam nővel. - Ez az én módszerem. Megfizetik. Én dolgoztam ki. - Nem célszerű. Papa Mystery mellkasát bámulta. Nem nézett a szemébe. Nem kedvelte a konfrontációt. - Ez tűrhetetlen! Mystery átviharzott a nappalin, ahol éppen Extramask tartott prezentációt. Extramask a szeminárium előtt egy héttel érkezett a városba, és valahol a házban aludt. Nem tudom pontosan, hogy hol, mert Papa kifogyott a gardróbszobákból, ahova még bekvártélyozhatta volna. Vagy Papa szobájában volt, és a valódi társasági dinamika szekciónak dolgozott, vagy kurzusban Tyler Durden szárnysegédje volt, vagy terepen dolgozott. Néhány percig figyeltem. Már lelkes rajongó volt, szakadt pólót viselt, hozzá lazán megkötött nyakkendőt. Elmondta a tanítványoknak, hogy huszonhat és fél éves koráig nem vesztette el a szüzességét, sőt lány kezét se fogta. Ez csak fogás volt tőle, a pasikkal való bánásmód része. Ő is guru lett. És közben elvesztette az ártatlanságát, ami megismerkedésünkkor megvolt még neki. - Sok mindent csinálok ezzel a mobiltelefonnal, és még csak nem is működik - mondta, magasba tartva a készüléket. - Szeretek csak úgy belebeszélni és úgy tenni, mintha fontos ember lennék, különösen, ha kényelmetlenül érzem magamat egy klubban. A mobiltelefonotok a legjobb szárnysegéd. Extramask remekül adta elő magát közönség előtt, furcsa humora volt. Arra gondoltam, jobb lett volna, ha a komikus színészi karrierjére koncentrál, ahelyett, hogy nőcsábászatot tanítana. Mysteryvel és Tyler Durdennel ellentétben, nem erre született. Követtem Mysteryt a konyhába. A pultnak dőlt, engem várt.
- Papa a hátam mögött szervezett kurzusokat - dühöngött. - Valaki mondta, hogy múlt hétvégén a Highlandsben látták hat sráccal. Lendületes mozdulattal felültem a pultra, hogy szemünk egy magasságban legyen. - Hadd adjak egy kis áttekintést arról, mi más történt még - mondta. Azt hittem, Papa ügyeiről akar panaszkodni, de nem. Patriciáról akart beszélni. Egy afroamerikai lemezlovassal járt, akit munkahelyén, a sztriptízbárban ismert meg. És most terhes. Bár nincs szándékában feleségül menni a pasihoz, a gyereket meg akarja tartani. A biológiai ébresztőórája még mindig csörög. - Próbálom objektíven szemlélni ezt a dolgot - mondta Mystery, lovaglóülésben a senki által nem használt reggelizőasztal melletti egyik széken. - Nem vagyok dühös. De bánt a dolog. Kedvem volna megölni a pasiját, meg a gyerekét is. Minden NVM számára kötelező olvasmány volt néhány, az evolúciós elméletről szóló könyv: A sötét bábok királynője Matt Ridleytől, Az önző gén Richard Dawkinstól, A spermaháború Robin Bakertől. Ha az ember ezeket elolvassa, megérti, miért szeretik a nők a bunkó férfiakat, miért akarnak a férfiak annyi szexuális partnert, és miért csalják annyian a hites társukat. Azt is megtudjuk ezekből a könyvekből, hogy az erőszakos késztetés, amit a legtöbben sikeresen nyomunk el, tulajdonképpen normális és természetes érzések. A született darwinista Mystery számára ezek a könyvek intellektuális igazolást adtak antiszociális érzelmeire és azon vágyára, hogy kárt okozzon annak az emberi szervezetnek, ami nőkével közösült. Ez nem egészséges gondolkodásra vall. Tyler Durden sétált be a konyhába, és látta, hogy Mystery az asztalnál kókad. - Tudod, mi erre a gyógyír? - szólította meg Mysteryt. - Menj csajozni. Tyler Durden mindenre a csajozást tartotta megoldásnak: komolyan hitt benne. A nővadászat, pontosabban a sikeres nővadászat minden problémát megold: depressziót, tompultságot, ellenségeskedést, vastagbélgyulladást, és irtja a tetűt is. Én azért költöztem be a házba, hogy életstílust alakítsak ki magamnak, Tyler Durden azonban csak így tudott élni. Sosem ment randevúra. Inkább a Sunset klubjaiba vitte a nőket, és általában otthagyta őket, hogy újabb nők után kajtasson. - Ki kell mozdulnod a házból -folytatta Tyler. - Menj el szórakozni Stylelal ma este. Ti, fiúk szupererős játékosok vagytok. Bármikor találhatsz magadnak kétszer olyan jó nőt, mint Patricia. Aztán a szűz fivérek jöttek a konyhába, mögöttük egy borotvált fejű NVM. Úgy tűnt, akárhova mentem a csúcstalálkozó idején, kisebb csoportosulás támadt körülöttem, mintha udvartartásom lenne. - Te tartottad a legjobb előadást - mondta a kopasz NVM. - Olyan finoman, elegánsan viselkedtél a lányokkal. Olyan volt, mint egy szépen koreografált tánc. - Kösz, haver. Hogy hívnak? - Stylegyerek. Hónapok óta először nem jutottam szóhoz. - Rólad neveztem el magamat. Miközben szerencsétlen életéről mesélt, és arról, hogyan fedezte fel a közösséget és a bejegyzéseimet, láttam, hogy Min pajkos tekintettel figyel. Én pedig tudatos döntést hoztam, hogy nem kezdek ki vele, éppen azért, mert a kurzus összes pasija ezt tette. Azon a hétvégén a prezentációmnál használt lányokon kívül ő volt az egyetlen nő a házban. Aznap éjjel a Saddle Ranch bárban Min tekintete még mindig olyan intenzíven rám tapadt, hogy ha lézer lett volna, lyukat égetett volna a fejembe. Szólnom kellett hozzá, de olyasmit kellett mondani, amit nem olvashatott online és nem hallhatott a fivéreitől sem. - Figyelj - mondtam neki végül. - Azt tervezem, hogy feliratkozom a gépi bikarodeóra. Te is felülnél rá? Ez nem séma volt: még voltak terveim a gépbikával. Nem is egy tekintetben emlékeztetett a játékra. Tizenegy beállítása volt, a nevetségesen könnyűtől a pokolian nehézig. Amióta először láttam gépbikát, az volt a célom, hogy elérjem a csúcsot, a misztikus tizenegyes szintet. Eddig csak tízig jutottam. Teljesen értelmetlen ambíció, semmi gyakorlati alkalmazása nincs. De ha egy átlagférfit odaültetünk valami (bármi) elé, és azt mondjuk neki, hogy ez egy értékelési rendszer, amiben idővel egyre magasabb rangot érhet el, teljesen a megszállottja lesz. Ezért népszerűek a videojátékok, a harcművészet, a Várbörtönök és sárkányok-játék és a nővadászati társaság. Megkértem a gépbika kezelőjét, hogy tizenegyes fokozatra állítsa a szerkezetet, öt dollár borravalót adtam, hogy szimpatikus legyek neki és kesztyűs kézzel bánjon velem, aztán átmásztam a kapun, és
felültem a bikára. Bőrnadrág volt rajtam. Nem páváskodás okán, hanem azért, hogy jobban hozzátapadjak a géphez. Amikor először ültem a szerkezeten, másnap a combom belseje kék-zöld volt, és alig tudtam menni. Akkor jöttem rá, mit érezhet egy nő, ha százötven kilós pasinak teszi szét a lábát. Ágyékomat határozottan a nyereg elejéhez nyomtam, combomat a gépállat oldalához szorítottam, és felemeltem a kezemet, hogy jelezzem: kész vagyok. A gép egy pillanat alatt életre rándult; olyan erősen rángatott, hogy a szemem minden fókuszpontot elvesztett. Emlékszem, úgy éreztem, mintha az agyam menten kiugrana a fejemből, csípőm gyorsabban mozgott, mint valaha mozgatni tudtam, lábam elvesztette a szorítást, lábam közét úgy verte a nyereg fogantyúja, mint a légkalapács; a bikával összhangban mozogtam. De éppen, amikor már majdnem lecsúsztam az oldalán, a bika megállt. Kibírtam hét másodpercet. Ez elején nagyon lelkes voltam. Úgy éreztem, sikerült elérnem valamit, akkor is, ha ez valójában semmit nem jelentett. Ez nem változtatja meg az életemet, az ismeretségemben levők életére pedig semmiféle kihatással nincs. Kezdtem azon töprengeni, vajon miért jelentett nekem olyan sokat. Perceken belül kialakult a mohó fogyasztói bűntudat. Később Min azt mondta, fáradt, és megkért, kísérjem vissza a Hollywoodprojektbe. Értettem a mellékjelentést. Egymásba karolva sétáltunk vissza a házhoz. Útközben arról beszélt, hogy fivéreinek milyen nehézséget okoz a játékba való beletanulás. - Védeni akarnak engem, és megőrülnek, amikor randira megyek. De azt hiszem, féltékenyek, mert ők nem járnak randira. Amikor visszaértünk a Hollywood-projektbe, a jacuzziba vittem. - A legutóbbi barátom nagyon édes pasi volt, és mindent megtett értem. De nem szerettem. Az idegeimre ment. Miután elkezdtem olvasni a bátyáim nővadászati szakirodalmát, rájöttem, miért nem vonzódok hozzá, és senki máshoz a sulibeli srácok közül. Olyan unalmasak! Nem értik a pimaszul tréfás stílust. Kibújtam a boxeralsómból, és beleugrottam a vízbe, hogy csillapítsam a műbikán szerzett sérüléseimet. A lány bugyiban, melltartóban csusszant be mellém. Karcsú volt, és törékeny, mint egy marionettbáb. Kézen fogtam, magam felé húztam. Lovaglóülésben ült a lábamra, és matatni kezdtünk egymáson. Levettem a melltartóját, fagylaltgombócnyi mellét számba vettem. Aztán meztelenül, víztől csöpögőn a szobámba vittem, óvszert húztam, és lassan beléhatoltam. Nem volt semmi UPE. Fivérei hajtották fel nekem, azért került a karomba, mert annyira ajnároztak. Ő volt az első grupie, akivel lefeküdtem. És az utolsó. Ez az egész NVMdolog kezd túllőni a célon. Annyi egymással versengő csábítás-oktatási vállalkozás volt, és olyan agresszíven marketingelték szolgáltatásaikat online, hogy a közösség exponenciálisan növekedett, különösen Dél-Kaliforniában, ahol a Sunset környéke a szemünk előtt kezdett átalakulni. Egyetlen nő sem volt biztonságban. A nővadászati kurzusok hallgatói tizenötös csoportokban, bandaként járták az utcákat. Egykori tanítványokból álló bandák járőröztek minden klubban; a Standard, a Dublin's, a Saddle Ranch, a Miyagi tele volt velük. Hajnali kettőkor, amikor a bárok bezártak, a klubok közönsége elözönlötte Mel kajáldáját, fel-1e járkáltak a bokszok, asztalok közti folyosón, és leültek bármelyik asztalhoz, ahol nő is ült. Kamionszámra hozták a nőket a házba. És mind az én anyagomat használták. Döglegyekként zsongták körül a nőket, Stylelestek, alkalmazták a legjobb barátnő tesztet meg minden. Minden klubban láttam borotvált fejüket. Ördögi kecskeszakállukat. Olyan cipő volt rajtuk, amilyent én vettem egy hete a Beverly Centre-ben. Mindenütt engem utánzók tömkelege. És semmit sem tehettem ellene. 9. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Nőszerzési ütemtervem SZERZŐ: Adonis Miután kirúgtak a munkahelyemről (túl sok időttöltöttem a társalgóban), múlt héten L.A.-beköltöztem, hogy minden időmetajátéknak szentelhessem. Mindig egy kicsit kakukktojásnak éreztem magam itt, mert még szűz vagyok, és afféle tasztatúra-basztató, magamnak való alak, így aztán múlt szombaton elhatároztam, hogy elzárom a zsilipeket, és egyetlen nap alatt száz nyomulást hajtok végre. Délután kezdek a Melrose-on, a La Brea és a Fairfax között. Úgy gondolom, öt órán keresztül óránként tíz
megkörnyékezésre vagyok képes. Tudja valaki, melyik üzletben lehet New Rock cipőt venni? Utána lezuhanyozok, és folytatom a Sunseten; végigjárok négy bárt: a Dublin'st, a Miyagit, a Saddle Ranchot és a Standardot, mindegyikben tíz-tizenkét megkörnyékezést kivitelezek. Száz darab nem lehet probléma. Még ha mindannyiszor kudarcotvallok is, legyőzöm az elutasítástól való félelmemet. - Adonis MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Százhuszonöt megkörnyékezés! SZERZŐ: Adonis Srácok, a múlt szombat az csúcs volt! Százhuszonöt megközelítést hajtottam végre. Fenomenális volt. Mielőtt elindultam, Ross Jeffries Feltartóztathatatlan önbizalom-kazettáit hallgattam. Tényleg segítenek. Elképzeltem, hogy tizenkét méter magas vagyok, és gyémántból van a testem, így senki sem bánthat. A véleménykérő megnyitás, amit használtam, VTD klasszikus: „Ki hazudik többet, a nők, vagy a férfiak?" A J N-k először furcsán néztek rám, mintha közvélemény-kutatástvégeznék. Tulajdonképpen a Saddle Ranchban kezdett bejönni a dolog. Azt hiszem, ott megnyitottam minden nőt. Egy JN8 felajánlotta, hogy megadja az e-mail címét, de én ragaszkodtam a telefonszámhoz, és elvesztettem. A fenébe! Utána elmentem a Standardba, két kurzus hallgatói is voltak ott. Gyakorlatilag minden csoportba benyomult már valaki a „ki hazudik többet?" megnyitással, ezért inkább odakint, az utcán próbáltam megnyitni nőket. Ezt a módszert ajánlhatom mindenkinek, aki csak kimegy a terepre. (De semmiképpen ne induljatok el vadi új New Rock cipőben, csak ha már betörtétek!) Elhatároztam, hogy még a hónap vége előtt ezer megkörnyékezést hajtok végre. A megnyitási játékom kezd egészen tökéletes lenni, és hamarosan nem neheztelek már a nőkre, és nem félektöbbé attól, hogy érzelmi hatalmuk miatt alkalmatlan pasinak érzem magam. - Adonis MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Ezredik megkörnyékezésem SZERZŐ: Adonis Minden végrehajtott megkörnyékezést jegyeztem, és ahogy megígértem, megvolt az ezredik megkörnyékezésem, és még nincs is vége a hónapnak! Ezer megkörnyékezés után mondhatom, hogy az elutasításnak és a semmibevételnek rengeteg módja van. Már egyáltalán nem fáj, hiszen egy vadidegen hogyan befolyásolhatná az ember önértékelését? A másik dolog, amit megtanultam, az, hogy a JN-eket azonnal meg kell környékezni, ahelyett hogy logikai vagyténybeli okokat keresnénk a megszólításhoz. Most már tíz-tizenkét percig vagyok képes csoportokban maradni. Stylelesést is csináltam, ami ez elején elég nehéz feladatnak bizonyult. De most már könnyebbnek találom a csoport irányításának átvételét, annak ellenére, hogy csak 163,5 centi magas vagyok. Néha sikerül izolálnom a célszemélyt és a kockatesztet is lefolytatnom, és időnkénttelefonszámot is kapok. Úgy érzem, mintha új, magabiztosabb ember lennék, nincsenek társasági félelmeim. Korábban annyira bizonytalan és zavartvoltam, hogyazemberekelkerültek; most, ha megyek az utcán, sugárzik rólam a magabiztosság. A JN-ek ezt megérzik. Melegen ajánlom, hogy mindenki próbálja ezt ki. Megéri. A jövő hónapban elsajátítom a telefonos játékot. Ezer telefonhívás. Ha így haladok, az év végére nővel fetrenghetek. - Adonis
10. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Társasági robotok vagytok? SZERZŐ: Style
Észrevettétek, hogy van valami furcsa sok közösségbeli srácban? Ránézésre látszik, hogy valami hiányzik belőlük. Nem tűnnek teljesen emberinek. Egyesek jól teljesítenek a terepen. Remek reakciókat kapnak, néha telefonszámotés egyéb numerákat is, mégis úgy látszik, sosincs barátnőjük. Közéjük tartozol? Ha ki akarod deríteni, válaszolj az alábbi kérdésekre: • Pánikba esel, ha egy nővel beszélgetés közben kifogysz az „anyagból"? • Szerinted minden, amitegy nő mond neked, és nem 100% pozitív, az „szarházi-teszt"? • Minden más pasiban, aki nővel van, CSAH-ot látsz, akit ki kell iktatni? • Képtelen vagy nőről beszélni úgy, hogy előbb ne kérdezd meg: „Mennyi a besorolása?" • Azt a nőt, aki nem fekszik le veled, nem „csak" barátnak tekinted, hanem lekurvázod? • Ha nem társasági környezetben vagy egy nő mellett, hanem például üzleti tárgyaláson vagy nyugdíjas otthonban, hirtelen nagyon felmegy az adrena linszinted és kötelességednek érzed, hogy megkörnyékezd? • Már nem látsz értéketsemmiben, aminek nincs köze a nővadászathoz, például könyvekben, filmekben, barátokban, családodban, munkádban, iskoládban, ételben, italban? • Önértékelésed kizárólag a nők reakciójától függ? Ha igen, lehet, hogy társasági robot vagy. Az általam ismert nővadászok többsége társasági robot lett. Ez különösen igaz azokra, akik kamaszkéntvagy húszas éveik elején csatlakoztak a közösséghez. Mivel nem sok való világbeli tapasztalatuk van, szinte teljes mértékben olyan szabályokon és elméleteken szocializálódtak, amiket online és a kurzusokon tanultak. Ők már soha nem lesznek normálisak. Ha egy nő húsz percet eltölt ezekkel a társasági robotokkal, kezd rájönni, hogy ilyen emberrel képtelenség normális kapcsolatot kialakítani. Az ilyen nővadászok aztán elárasztják online panaszaikkal a közösséget, hogy a nőkfolyton meggondolják magukat. Az internetes levelezőlisták és a nővadász életstílus sok mindent adhat - tudom, nekem is sokat adott -, de sokat el is vehet az embertől. Könnyen egydimenzióssá válhatsz. Könnyen kialakul az emberben az a kényszerképzet, hogy körülötte mindenki társasági robot és túl sokat látunk bele mindabba, amit mond vagy tesz. A megoldás: nefeledjétek, hogy a nőszerzés legjobb módja, ha jobb dolgunk is van a nőszerzésnél! Vannak, akik mindent feladnak - iskolát, munkát, sőt barátnőiket is -, hogy megtanulják a játékot. De éppen ezek a feladott dolgok azok, amik növelik vonzerőnket a másik nemnél. Szóval, állítsátok vissza életetek egyensúlyát. Ha tudtok kezdeni magatokkal valamit, a nők özönlenek utánatok, és amit itttanultatok, elég felkészítést, elég alapot ad, hogytudjatok mit kezdeni velük. - Style 11. FEJEZET - Nem mondhatom a tanítványoknak, hogy ne jöjjenek a kurzusaidra. Mystery és Papa megint veszekedtek. - Túl sok tanítványt jegyeztél elő - mondta Mystery, kezét megadón a levegőbe emelve. - Ez így nekem nem szórakozás. Velük szemben meg nem tisztességes. - Te meg rossz fényben tünteted fel az üzletemet - mondta Papa; hangja a felgyülemlett csalódottságtól és feszültségtől fojtott. - Remek! - üvöltött Mystery. - Akkor vedd le a nevemet a honlapodról! Az üzleti kapcsolatunknak vége! Nem akarom, hogy a továbbiakban bármi közöm is legyen a valódi társasági dinamikához. Már az elején bukásra ítélt kapcsolat volt, persze. Másnap Herbal felajánlotta, hogy lenne Mystery üzleti partnere. Úgy tűnt, mintha egész idő alatt erre várt volna: arra, hogy bekapcsolódhasson a nővadászati üzletbe. Amióta beköltözött a házba, egyetlen lánnyal sem volt, kivéve Simát, Mystery egyik ex-TNFHK-ját, aki Torontóból leköltözött Los Angelesbe. Amikor Mystery és Sima nem sokkal a lány érkezése után már kezdtek egymás idegeire menni, Sima kezdett ÉJ-eket mutatni Herbal iránt. Mystery ezen nem dühödött fel, hanem leültette Herbalt, és elmondott neki a lány elcsábításához szükséges minden információt. Sima még aznap
éjszaka betöltötte Herbal vágyát és viszont. Ettől Mystery és Herbal barátsága még erősebb lett. De mintha nem lettek volna tudatában annak, amit körülöttük mindenki más felismert: rossz példa keletkezett. Attól kezdve, hogy Herbal elkezdett dolgozni Mysterynek, a ház igazi megosztottságban élt: Papa szobájában működött a valódi társasági dinamika, a ház többi részében pedig a Mystery-módszer. Én voltam az egyetlen ember a házban, aki egyiküknek sem dolgozott, egyiküktől sem húztam jövedelmet. De ez nem akadályozta Papát abban, hogy éppen olyan kurtán-furcsán bánjon velem is, ahogy Mysteryvel és Herballal. Az ő szemében eleve bűnös voltam, mert a társaságukban mutatkoztam. Ha Papa és én véletlenül találkoztunk, ahogy a ház hátsó bejárata felé osont, rideg „helló"-val ment el mellettem, üres tekintettel átnézett rajtam. Nem volt dühös. Csak olyan programmal működött, aminek én nem voltam része. Ami a legfurcsább: a robotok többsége nem programozza magát. Időközben az első lakógyűlésen lefektetett minden egyes szabályt - a vendégek ott-tartózkodásához engedély kell, a kurzuspénzek egy részét jutalékként átadjuk a háznak, nem csapjuk le NVM társaink kezéről a nőket - áthágtunk és elsumákoltunk. Fogalmunk sem volt, hány tanítványt, nővadászt és instruktort zsúfolt be Papa a szobájába. Úgy rajzottak a házban, mint a pávásított patkányok. Már nem is törtük magunkat, hogy bezárjuk az ajtót. Legutóbbi toborzottja két bizalmasa, akik úgy néztek ki, mint ő, csak fiatalabb kiadásban. Nem tudtuk, hogy hívják őket. Egyszerűen mini-Papának neveztük őket. A mini-Papák olyan ridegen viselkedtek velem, mint Papa, de folyton körülöttem lebzseltek. Minden mozdulatomat figyelték, mintha ez lenne a feladatuk. Néha Mel kajáldájában láttam őket Tyler Durdennel. Rólam beszéltek. - Úgy fog mozdulni, hogy az ő irányába fordítsa a társalgást. - Időnként kimegy, hogy hiányolják. - Ha mondasz egy viccet, rátromfol, hogy ellopja tőled a dicsőséget. - Ha valaki megkéri, mutasson egy rutint, azt feleli: „csak terepen", mintha az időnek és a helynek lenne szerepe, és így az illető még jobban becsüli. Nem kritizáltak. Modellezni akartak. Mégsem barátkoztak velem, nem jártak velem szórakozni. Csak hallgatni akartak és jegyzetelni, amit mondok. Ez igen elembertelenítő eljárás volt. De ami azt illeti, abban a házban senki sem tűnt teljesen emberinek. Ki kellett jutnom onnan. Szerencsére a Rolling Stone magazin új megbízással keresett meg. Neve: Courtney Love. Az interjú idejét egy órában határozták meg, helye a Virgin Records főirodája New Yorkban. Courtney akkoriban hírhedtségének csúcsán volt. Azon a héten megmutatta csupasz mellét David Lettermannak élő adásban; megjelent a New York Post címlapján, a fotón egyik melle éppen egy idegen szájában volt, a helyszín a Wendy's áruház előtti járdaszakasz; és letartóztatták, mert egy koncertjén állítólag mikrofonállvánnyal fejbe verte egyik rajongóját. Ráadásul droggal való visszaéléssel is vádolták, és nemrégiben vesztette el kislánya felügyeleti jogát. A Rolling Stone-sztori volt az első interjú, amit a botrányok kitörése óta adott. Amikor Virgin irodájában találkoztam vele, Courtney fekete ruhát viselt, teste körül művészien elrendezett széles övvel. Telt ajka vörösre festve. Ahhoz képest, hogy milyen csúnya szalagcímek jelentek meg róla bulvárlapokban, Courtney jól nézett ki - világos bőrű, karcsú, szoborszépségű. Kisvártatva azonban a széles öv farokként lógott mögötte, rúzsa elmosódott. Úgy tűnt, míntha ez élete metaforája lenne: folytonos kibontakozás. - Ha arra vártok, hogy meghaljak, sokáig kell várnotok - kezdte. A sajtót értette ez alatt; ellenség voltam. - A nagyanyám százkét évesen halt meg. A NVM-ek ezt szajhapajzsnak nevezik. Semmi személyesség, csak védekező mechanizmus. Nem hagyhattam, hogy ez felbosszantson. Interjút kell csinálnom, és meg kell mutatnom, hogy ember vagyok, nem a többiekhez hasonló vérszívó újságíró. - Nekem még mindig rémálmaim vannak a nagyanyámmal kapcsolatban - mondtam. - Amikor utoljára találkoztunk, azt terveztük, hogy elviszem a chicagói Művészeti Intézetbe. De amikor eljött a megbeszélt idő, lemondtam a programot, mert sokáig akartam aludni. Egy ideig a családunkról beszéltünk. Nem igazán szerette a családját. Most már lesz valami az interjúból.
Ahogy kezdtünk belemerülni a beszélgetésbe, horogpontot dobtam neki. Felnézett, és mintha a falak akarnának összeomolni. Elpirult, minden arcizma összerándult és sírva fakadt. - Megmentőre várok - zokogta. - Meg kell mentened. Volt már kapcsolatunk. A kapcsolat bizalmat és vigaszt jelent. Amikor lejárt az egy óra, Courtney javasolta, hogy cseréljünk telefonszámot. Azt mondta, még aznap éjjel felhív, hogy folytassuk az interjút. Megkönnyebbültem, mert egyórás beszélgetés egy lemezcég irodájában nem elég ahhoz, hogy érdekes anyagot adjak le róla. Tom Cruise legalább elvitt motorozni, és megmutatta a szcientológiai egyház látnivalóit. Aznap éjjel régi egyetemi barátaimmal találkoztam a Soho House nevű privát klubban, a zsúfolt Manhattanben. Nem találkoztam velük azóta, hogy beléptem a közösségbe, és alig ismertek meg. Fél óráig csak arról beszéltek, milyen introvertált fura fazon voltam. Aztán a beszélgetésük a munkára és a filmekre terelődött. Próbáltam bekapcsolódni, de problémám volt a szavakra való koncentrálással. A szavak belebegtek a fülembe, és felgyülemlettek, mint a zsír. Úgy éreztem, már nem illek közéjük. Szerencsére hamarosan elhaladt az asztalunk mellett egy amazon termetű nő; combja mint fatörzs, műmelle halálos. Vagy negyed méterrel magasabb volt nálam, és kissé kapatos. - Nem láttatok egy cowboykalapos lányt? - kérdezte staccato germán akcentussal. - Ülj le közénk - mondtam. - Mi érdekesebbek vagyunk, mint a barátaid. Ezt a szöveget David DeAngelótól tanultam. És működött. Barátaim döbbenten nézték, ahogy leült, és cigarettát kért. Az est hátralévő részében az amazon és én beszélgettünk. Időnként berángatott a mosdóba, ahol néztem, hogy kokaint szív fel mint emberi porszívó. - Szoktad nézni a Szex és New Yorkot? - kérdezte, amikor harmadszor mentünk ki a mosdóból. -Néha. - Most kaptam gyöngyöt. - Remek. Fogalmam sem volt, hogy ebben az összefüggésben mi a gyöngy. - Nagyon kúl. Kis gyöngyszemekkel. - Ó, gyöngyszemecskék. Az tényleg nagyon jó. Teljesen összezavarodtam. De jó volt hallgatni; élveztem a harsányakcentusa és a tudatmódosulástól szivacsosként viselkedő ajka közti kontrasztot. Lehet, hogy anális izgató gyöngyökről beszél. Jó neki. Megálltam, nekidőltem a folyosó falának. - Szerinted egytől tízig terjedő skálán mennyire jól csókolsz? - Tízes vagyok - közölte. - Szeretem a puha, lassú, izgató csókokat. Utálom, amikor valaki csak úgy ledöfködi a nyelvét a torkomon. - Na ja. Volt egy barátnőm, aki ezt csinálta. Olyan volt, mintha tehénnel csináltam volna. - Elképesztően jól szopok - közölte. - Elismerésem. Ezt az egyszavas választ hónapokig tartott kidolgozni. Vannak nők, akik szeretnek extrém szexuális kijelentéseket tenni a pasiknak, közvetlenül a megismerkedés után. Ez szaralak-teszt. Ha a pasi feszengeni kezd, elbukott; ha azonban beveszi a csalit és felizgul, vagy valami hasonlóan szexuális tartalmú választ ad, akkor is elbukik. Miután megláttam egy angol csatornán az Ali G. nevű karaktert, rájöttem a megoldásra: a nő szemébe nézni, helyeslően bólintani és arcodon átfutó enyhe mosollyal, okostojás hangszínnel azt mondani: elismerésem. Már szinte minden kihívásra volt válaszom, amivel csak egy nő pasit próbára tehet. De ezt aligha lehet kihívásnak tekinteni; ez susztermatt. Csak annyi volt a dolgom, hogy ne rontsak el semmit. Elhallgattam, és azt tettem, amit a NVM-ek háromszögeléses bámulásnak neveznek: tekintetemet lassan bal szeméről jobb szemére, majd ajkára vittem, szuggesztív szexuális feszültség megteremtése céljából. Rám vetette magát. A következő mozdulata az volt, hogy tehénmódra lenyomta a torkomon a nyelvét. Aztán elhúzódott. - Már attól beindultam, hogy beszéltünk a csókról. - Menjünk el innen - javasoltam, és lehámoztam magamat a falról. Lifttel mentünk le, taxiba szálltunk. East Village-i címet mondott be a sofőrnek. Gondoltam, hogy hozzá megyünk.
A hátsó ülésen lovaglópozícióban rám ült, és topjából előhalászta egyik súlyos mellét. Gondolom, azt várta, hogy szopogassam. Megérkeztünk a házához, felmásztunk a lépcsőn a lakásába. Felkapcsolt egy lámpát, ami unalmas barna fénnyel árasztotta el a szobát, aztán benyomta a Rolling Stones Goats Head Soup albumát a hifibe. - Megmutatom a gyöngyömet - mondta. - Alig várom. És tényleg alig tudtam várni. Fektemben eszembe jutott, hogy el sem búcsúztam a barátaimtól. Egész éjjel hanyagoltam őket. A nővadászat mintha műanyag függönyt húzott volna közém és múltam közé. De amikor új ismerősöm előjött a gyöngyével, a pillanat hevében úgy ítéltem meg, hogy érdemes volt. Kiderült, hogy nem, egyáltalán nem análgyöngyről van szó. Pántbugyi volt, a lába közén semmi más, csak egy apró fémgolyókból álló, elől-hátul rögzített lánc. A lánc szemérmetlenül libegett szemérme előtt. Lehet, hogy éppen azért ment el otthonról aznap éjjel, hogy találjon valakit, akinek megmutathatja. Engedelmesen dörzsölgetni kezdtem a golyócskákat a szeméremajkához és csiklójához. Rájöttem, hogy a szerkezet erre való, bár nem voltam benne biztos, mert egy perc múlva a golyólánc kiszakadt az alsóneműből. Úgy lógott a lába között, mit a tamponzsinór. Ennyit az új gyöngyéről. - Átöltözöm - mondta. Nem tűnt mérgesnek. Na persze, ilyen az, ha valaki annyi kokaint szív fel. Amikor visszajött, térdig érő fekete bőrcsizma volt rajta. Ledőlt az ágyra, és embereset szippantott a burgundivörös kokós fiolából. Aztán a melle fölé emelte a fiolát és egy kis kupac port szórt melle közé. Én nem vagyok a drogok híve. A NVM-lét része, hogy megtanuljuk kontrollálni tudatállapotunkat, hogyne legyen szükségünk drogokra és alkoholra, hogy jól érezzük magunkat. De ha valaha kipróbálom a kokaint, akkor most jött el az ideje. Minden nő más az ágyban. Mindegyiknek megvan a maga ízlése, trükkjei és fantáziái. És az ember megjelenése sosem utal pontosan a mögötte rejlő tomboló viharra vagy dögnyugalomra. E szenvedélyes igazság - behódolás, őszinteség, reveláció - pillanatának elérése volt a kedvenc részem a játékban. Imádtam nézni, milyen új személyiség bontakozik ki az ágyban, és szerettem ezzel az új személyiséggel beszélgetni kölcsönös orgazmusunk után. Azt hiszem, én egyszerűen szeretem az embereket. A melle fölé hajoltam, befogtam a bal orrlyukamat. Nagyon féltem ettől. Nem akartam egész éjjel fenn maradni, és olyan érzésem volt, hogy a kokain nem használ az úriemberek állóképességének. Nem mintha úriember lennék. Aztán csengett a telefon. Az én telefonom. - Ezt fel kell vennem - közöltem. Felugrottam, a fehér port szétszórva a lepedőkön, és megragadtam a telefont. Megéreztem, ki hív. - Hahó! Át tudsz jönni hozzám? - Persze hogy Courtney Love volt az. - Légyszi' nézd meg, lehet-e akupunktúrás tűket kapni a kínai negyedben, olyan nagyokat, amik a legjobban fájnak. És szerezz alkoholt és egy csomag vattapamacsot is. 12. FEJEZET - Ez az epehólyagot stimulálja - mondta Courtney Love -, azzal beledöfött egy akupunktúrás tűt a lábamba. - Hm, ezt nem egy regisztrált szakembernek kéne csinálnia? - Gyerekkorom óta csinálom - felelte -, de már régóta te vagy az első, akin gyakorlom. - Ide-oda mozgatta a tűt. - Szólj, ha érzed. Igen. Mintha áramütés érte volna a lábamat. Oké. Elég. Az egyórásra tervezett interjúm Courtney Love-val szürreális szundipartiba torkollott. Azonkívül, hogy néhányszor lementem kajáért, hetvenkét óráig nem hagytam el a kínai negyedben levő loftlakását. Ötszáz négyzetméter, benne semmi más, csak egy ágy, egy tévé meg egy kanapé. Elegáns ruháiból kivetkőzve, pólóban, tréningnadrágban bujkált: a paparazzók elől, a menedzsere elől, a kormány, a bank, egy férfi és önmaga elől. Boxeralsóban feküdtem a kanapén, tucatnyi tű lógott ki
belőlem. Idővel az ágya körül a padló tele lett morzsával, csikkekkel, ruhákkal, ételek csomagolásával, tűkkel, üdítősüvegekkel, kéz- és lábujjai színe testrózsaszínről hamuszürkévé változott. Túlságosan félt, hogy felvegye a telefont. Rettegett, hogy valaki felhívja valami kicseszett dologról szóló kicseszett hírrel. Kettesben voltunk: újságíró és rocksztár, vadász és áldozat. Betette a Boogie Nights lemezt a DVD-lejátszóba, aztán bemászott az ágyba, és koszfoltos takarót húzott magára. - Mindig megkérdezem a pasikat, akikkel járok: „mitől félsz a legjobban?" A legutóbbi barátom azt mondta, hogy a vad autós vezetés, és hogy éppen azt csinálja. A filmrendező, akibe most vagyok nagyon beleesve, azt mondta, a bukástól fél. Én pedig most élem át a legnagyobb félelmemet: elvesztem a hatalmam. Courtney életének minden problémája közül a legnagyobb gyötrődést okozó volt a legromantikusabb. A filmrendező nem vette fel a telefonját és nem is hívta vissza. Ezt a gondot minden nő ugyanolyan fájdalmasan élte meg, függetlenül attól hogy néznek ki és milyen híresek. - Van egy elméletem - mondta. - Háromszor kell lefeküdni egy pasival, mire belénk szeret. És én még csak kétszer feküdtem le vele. Még egy éjszaka kell, hogy meglegyen. Ez a filmrendező azzal nyerte meg a szívét, hogy húzd-meg-ereszd-meg játékot játszott vele. Hazakísérte, ciróka, csók, miegymás, de azt mondta, sajnos nem tud felmenni. Akár véletlenül, akár készakarva, David DeAngelo két lépés előre, egy lépés hátra technikáját követte. - Ha meg akarod szerezni magadnak, olvasd el a Robert Greene A csábítás művészete című könyvét. Jó stratégiákat találhatsz benne. A padlón nyomta el a cigarettáját. - Minden segítségre szükségem van. A csábítás művészete klasszikus, NVM kötelező olvasmány volt, csakúgy, mint Greene másik könyve, Az erő 48 szabálya. Előbbi könyve megírásához Greene a történelem és az irodalom legnagyobb csábításait tanulmányozta, hogy felfedezze a közös motívumokat, az alapsémát. Könyvében különböző típusú csábítókat (többek között: kéjencek, ideális szeretők, természetes tehetségek), célszemélyeket (drámai királynők, megmentők, bukott sztárok) és technikákat nevezett meg, és az egészet leöntötte közösségi filozófiával (indirekt közelíts, ne egyértelmű, hanem vegyes jeleket küldj, tűnj a vágy tárgyának, izoláld az áldozatot). - Honnan tudsz erről a könyvről? - kérdezte. - Az utóbbi másfél évet a világ legnagyobb nővadász mestereivel töltöttem. Hirtelen felült az ágyban. - Mesélj, mesélj, mesélj róluk! - visongott, mint egy kisiskolás. A nővadászatról beszélni jobb témának tűnt az alternatívánál: valahányszor a beszélgetés a jog, a média, a gyerekelhelyezési problémák felé fordult, könnybe lábadt a szeme. Elbűvölten figyelt, amikor a közösségről és a Hollywood-projektről meséltem neki. Nem volt könnyű feladat komoly beszélgetést folytatni úgy, hogy közben tucatnyi akupunktúrás tű állt ki a testemből. - Találkozni akarok velük - mondta izgatottan. - Szerinted vannak olyan jók, mint Warren Beatty? - Nem tudom. Vele sosem találkoztam. Courtney kimászott az ágyból, odajött hozzám, pacsuli olajat dörzsölt szét lábfejemen, lábszáramon, mellemen. - Én tudom. Nagyon laza pasi. - Szeretném tudni, milyen, amikor nőkkel kommunikál. - Nagyszerű. Egyszer felhívott, és azt mondta: „szia, én vagyok", mintha tudnom kellett volna, kicsoda. Aztán megpróbált meggyőzni, hogy menjek át hozzá aznap éjjel. Amikor végül igent mondtam, azt mondta, Párizsból telefonál. Totális agybaszás volt. Kifújja az orrát, és a mocskos zsebkendőt odaadja az aktuális nőjének. Warren Beatty negeli a nőket. Minden NVM - akár tudatosan, akár nem - ugyanezt az elvet használja. A közösségbeliek és a magányos farkasok, mint (ha éppen nem nős) Warren Beatty, Brett Ratner és David Blaine között az a különbség, hogy mi megnevezzük a technikáinkat és megosztjuk egymással az információt. - Nem tudom, mi baja van ennek a filmrendezőnek - mondta Courtney. - Varázslatos puncikám van. Ha megdugsz, király leszel. Királycsináló vagyok. (Értsd: ha megdugod, híres leszel.)
Kezdte kihúzni a tűket a testemből. Megkönnyebbülés. - Egyet kéne majd szúrni a fejedbe is. Az a legjobb érzés. A padlón kotorászott, felkapott egy használt tűt. Éppen a szemem fölé célzott vele. - Nem, kösz. Mára elegem volt. - Ki kell próbálnod. Nagyon jó hatása van a májra. - A májam köszöni, jól van. Visszaejtette a tűt a padlóra. - Hát jó. Akkor megyek, hozok fel egy kis ropogós rizst. Kiküszködte magát rózsaszín topjából, és ott állt előttem félmeztelenül. - Természetes a mellem, csak egy kicsit megemeltettem szilikonnal - mondta, azzal fölém magasodott, és megemelte a mellét. Láthatóvá vált egy kis vágás alatta. - Tudod, mennyit ér ez a mell? Kilencezer dollárt. - Akkor a problémád meg van oldva - vetettem fel. - Ennyivel az ajtóig sem engednek be az ügyvédi irodában - csattant fel, közben fekete-fehér babydollruhába bújt. Amikor visszajött a vásárlásból, teljesen fel volt dobva. Péksüteményt húzott elő a táskájából, kettétörte, morzsacsíkot hagyott maga után, ahogy ágya menedékébe vonult. - Fogadjunk - ajánlotta. Mire? - Fogadjunk, hogy vissza tudom szerezni ezt a filmrendezőt. - Kétlem. Ha nem hív vissza, az azt jelenti, hogy nem mutat érdeklődést irántad. - A Postnak adott interjújában azt is letagadta, hogy lefeküdt velem - mondta, és megfeketedett ujjaival átadta a péksütemény másik felét. - De éppen ebben áll a kihívás. - Hát, ha vissza tudod szerezni, nagyobb tehetség vagy a megkörnyékezésben, mint én. - Akkor fogadjunk. - Mi a tét? - Ha nem tudom visszaszerezni, egy hétig velem lehetsz. Te választod meg az időpontot. Üres tekintettel néztem rá. Annyira megdöbbentem, hogy nem találtam szavakat. - Vagy választhatsz: rólad nevezem el a következő gyerekemet, vagyis a középső neve a tiéd lesz. -Oké. - De van egy feltételem: egyórás konzultációt kérek minden nővadász mester lakótársadtól. Amikor elérkezett az idő, hogy távozzak, mert el kellett érnem a repülőmet, Courtney kimászott az ágyból, és búcsúcsókot adott. - Csak egy jó dugásra van szükségem - mondta, miközben a liftre vártunk, ami levisz a loftból. - Csak egy kemény kötésű pasira van szükségem, aki idejön és jól megdug. Tudtam, hogy akár én is lehetnék az a pasi. Az ÉJ megvolt bőven. De egyrészt van az NVM etikai kódex, másrészt a szerencsejátékos etikai kódex, meg az újságírói etikai kódex. És ha vele szexelek, mindhármat áthágtam volna. Amit aznap reggel Dustinnak mondtam a lakásomban, tényleg igaz: a nővadász mesterség megtanulása nem csak a szexuális életemet gazdagította. A készségek és képességek, amiket a közösségben elsajátítottam, sokkal jobb riporterré tettek, mint amilyen valaha voltam. Akkor jöttem rá, milyen jó vagyok, amikor újabb munkára kértek fel, és közölték, hogy következő interjúalanyom Britney Spears lesz.
13. FEJEZET Nagyon nagy volt a feszültség, amikor ezt az albumot készítettétek? Mikor? Most? Nagy volt a kényszer, amit magadnak szabtál, vagy amit a lemezcég szabott, hogy most nagy slágernek kell lennie az albumon? Fogalmam sincs. Fogalmad sincs? Fogalmam sincs. Hallottam, hogy összehoztatok egy számot DFA-val, ami végül nem jelent meg az új cédén. Miért? Mi az a DFA?
Két New York-i producer, James Murphy és Tim Goldsworthy, akik DFAnak nevezik magukat. Így már ismerős? Aham. Lehet, hogy csináltak valamit. A Britney Spears-interjú nagyon nyögvenyelősen haladt. Ránéztem. Ott ült, lába keresztben, izgettmozgott mellettem a szállodai kanapén. Tojt rám. Képletesen, persze. Nem voltam más, mint kitöltendő idő a határidőnaplójában, és ezt elég gyengén, de még elviselte. Haja fehér Kangol sapka alá gyömöszölve, combja feszül kifakult kék farmerje alatt. A világ egyik legkívánatosabb nője, férfiak millióinak vágyálma. De így szemtől szemben úgy nézett ki, mint kukoricán felnőtt déli lány a főiskolai lányszövetségből. Szép az arca, finoman, tökéletesen sminkelt, de volt benne valami férfias. Szexuális ikonként egyáltalán nem volt egetverő, férfiriasztó jelenség, és úgy láttam, magányos. Gondolkodásom fogaskereke csikordult. Egyetlen lehetőségem van, hogy megmentsem ezt az interjút: be kell vetnem a csajozási képességeimet. Mindegy, milyen országban, milyen korban, milyen társadalmi osztályú, fajú nővel beszélek, a játék mindig hatékony. Ráadásul semmi vesztenivalóm nincs, ha megpróbálom megkörnyékezni Britney Spearst. Az interjú ennél unalmasabb már úgysem lehetne. Lehet, hogy így hozzájutok valami rendes mondásához, amit aztán idézhetek. Összehajtottam, és zsebre tettem kérdéseim papírlapját. Úgy kellett kezelnem, mintha figyelemdeficit rendellenességben szenvedő közönséges partilány lenne. Az első lépés az, hogy fel kell keltenem az érdeklődését. - Mondok neked valamit a személyiségedről, amit mások valószínűleg nem tudnak - kezdtem. - Az emberek néha félénknek vagy vamposnak látnak a színpadon kívül, pedig ez egyáltalán nem így van. - Totálisan - felelte. - Akarod tudni, miért? - Aham. Éppen azon fáradoztam, hogy felépítsem az igen-létrát, vagyis azzal keltsem fel a figyelmét, hogy olyan kérdéseket teszek fel, amikre nyilvánvaló igen a válasz. - Figyeltem a szemed, miközben beszéltél. Valahányszor elgondolkodtál, balra lefelé néztél. Ez azt jelenti, hogy kinesztetikus személyiség vagy. Olyan, aki az érzelmeiben é1. - Ó, istenem! Ez teljesen igaz. Persze hogy igaz. Ez az egyik értékdemonstráló séma, amit én fejlesztettem ki. A szem hét különböző pozícióba mozdul, amikor az ember gondolkodik: minden pozíció azt jelenti, hogy az illető agya egy más részét használja. Minden szavamat magába szívta, ahogy elmagyaráztam neki, mit jelentenek a különböző szemmozgások. Letette a lábát, már nem keresztbe rakva felém hajolt. A játék megkezdődött. - Ezt nem tudtam - mondta. - Kitől tanultad ezt? Azt akartam mondani neki: „a nemzetközi nővadász mesterek titkos társaságától". De nem tettem. - Számtalan interjút készítettem, a munkám során figyeltem meg - feleltem. - Vagyis pusztán azzal, ha megfigyeljük az emberek szemmozgását, megállapíthatjuk, hogy hazudnak-e, vagy nem. - Ezek szerint tudni fogod, ha hazudok. Teljesen más szemmel nézett rám. Már nem újságírónak nézett, hanem olyasvalakinek, akitől tanulhat, aki értéket mutatott fel. Megmutattam, hogy hatalmam van az ő világában. - Igen, meg tudom állapítani a szemmozgásodból, a szemkontaktusodból, abból, ahogyan beszélsz és a testbeszédedből. Sokféle jelből lehet tudni. - Pszichológiát kell tanulnom - mondta kedves komolysággal. - Azt nagyon érdekesnek találnám. Mármint az emberek tanulmányozását. A dolog működött. Kezdett megnyílni. Csak beszélt és beszélt. - És ha találkozol valakivel vagy randizol egy lánnyal, pontosan tudod, hogy mikor hazudnak neked. Jesszus! Ideje volt előrukkolni a nehéztüzérséggel. - Mutatok valami igazán kúl dolgot, aztán folytassuk az interjút - mondtam, ezzel egyben időkorlátot is szabva. - Kísérlet lesz. Megpróbálok kitalálni valamit, amire gondolsz.
Aztán egyszerű pszichológiai trükkel kitaláltam egy régi barátja nevének kezdőbetűit, akivel érzelmi viszonyban volt, akit nem ismertem, akiről sosem hallottam. A monogram G. C. volt, és az egyik betűt helyesen találtam el. Új séma volt, még nem dolgoztam ki rendesen, de neki elég jó volt. - Képtelen vagyok elhinni, hogy megtetted! Lehet, hogy túl sok falat emeltem magam előtt, ezért nem tudtad kitalálni mind a kettőt - mondta. - Próbáljuk ki még egyszer. - Most miért nem próbálod ki te? - Félek. - Szájába vette az ujját, és harapdálta. Gyönyörű foga volt. Tökéletes C alakú. - Erre én képtelen vagyok. Már nem Britney Spears volt. Egyes csoport, magányos célszemély. Vagy, ahogy Robert Greene a csábítók áldozatai közt besorolná, magányos vezető. - Megkönnyítjük - mondtam. - Leírok egy számot egy és tíz között. Ne gondolkodj egyáltalán. Sízz a megérzéseidben. Nem kell különleges képesség ahhoz, hogy olvassunk mások gondolataiban. Csak szüntesd meg a belső hangzavart, és tényleg az érzelmeidre hallgass. Leírtam a számot egy darab papírra, és lefelé fordítva eléje tettem az asztalra. - Most mondd ki az első számot, amire gondoltál. - Mi van akkor, ha tévedek? Lehet, hogy nem találom el. Ezt hívjuk mi a terepen AÖB lánynak. Alacsony az önbizalma. - Szerinted mi az a szám? - Hét. - Akkor most fordítsd meg a papírt. Lassan megfordította, alig mert ránézni, aztán szemmagasságba emelte, és nagy hetest látott maga előtt. Felsikított, felugrott a kanapéról, és odafutott a szállodai szoba tükréhez. Szája csodálkozón nyitva. Szemét nézte a tükörben. - Istenem! - mondta tükörképének. - Megcsináltam! Olyan volt, mintha a tükörbe kellett volna néznie ahhoz, hogy megálla pítsa, ami történt, az valóságos. - Hűűűűű - kapkodott levegő után. - Megcsináltam! Olyan volt, mint egy kislány, aki először találkozik Britney Spearsszel. Saját rajongója. - Tudtam, tudtam, hogy a hetes az! - jelentette ki, vissza, a kanapé felé galoppozva. Persze hogy tudta. Ezt a bűvös trükköt Mysterytől tanultam: ha valakitől azt kérjük, hogy válasszon egy számot egytől tízig, az esetek hetven százalékában, különösen, ha siettetjük a választ, a hetest választják. Vagyis, hát igen. Betrükköztem egy kicsit. De nagy szüksége volt arra, hogy felszökjön az önbizalma. - Látod, ott legbelül máris tudod a válaszokat. Csakhogy a társadalom arra nevel minket, hogy túl sokat gondolkozzunk. Ebben komolyan hittem. - Kúl interjú! - kiáltott fel. - Nekem tetszik ez az interjú! Ez volt életem legjobb interjúja! A következő tizenöt percben az életünkről beszélgettünk, a spiritualitásról meg az írásról. Csak egy zavart kislány, aki éppen most megy át a megkésett érzelmi kamaszkoron. Valami valóságost keresett, amihez ragaszkodhat, valamit, ami mélyebb, mint a pop hírnév és a körülötte lebzselők talpnyaló viselkedése. Értéket demonstráltam, és most a csábításösszhang fázisába léptünk. Lehet, hogy Mysterynek igaza van: minden emberi kapcsolat ugyanazt a formulát követi. Az összhangot a bizalom és a kényelemérzet alkotja. Mindazonáltal el kellett végeznem a munkámat. Bekapcsoltam a magnót, és feltettem neki ugyanazokat a kérdéseket, amiket az interjú legelején, plusz az összes többi kérdést. Ezúttal rendes válaszokat adott, olyanokat, amik nyomtatásban is megjelenhettek. Amikor az óra letelt, megállítottam a magnót. - Tudod - szólt Britney-, a világon mindennek megvan a maga oka. Semmi sem történik véletlenül. - Én is igazán ezt hiszem. -Én is. - Megérintette a vállamat, ajkán széles mosoly jelent meg. - Szeretném, ha megadnád a telefonszámodat. Én is megadom az enyémet. 14. FEJEZET
Miután letelt az óra, Britney kiment a szobából, hogy átöltözzön egy MTV interjúra. Tíz perccel később a sajtósával jött vissza. Amikor leült a kamerákkal szemben, a sajtósa furcsán nézett rám. - Tudja, még sosem csinálta ezt íróval - mondta. - Valóban? - Azt mondta, olyan volt, mintha a sors könyvében lett volna megírva, hogy találkozzanak. A sajtós meg én némán álltunk egymás mellett, amikor megkezdődött az MTV-interjú. - Szóval, nemrégiben vad éjszakát töltött klubokban - kezdte a riporter. - Aha, valóban. - Milyen volt az energiaszint a klubban, amikor mindenki meglepetésére belépett? - Ó, nagyon vad volt. - És milyen jól szórakozott? Britney hirtelen felállt. - Ez így nem megy - mondta a stábnak. - Ezt nem érzem, ebben nem vagyok benne. Azzal sarkon fordult, és az ajtó felé indult, otthagyva a stábot és zavart asszisztensét. Ahogy elhaladt mellettem, szája sarka felfelé ívelt, cinkos mosollyal nézett rám. Beleláttam. Volt benne valami, a popgépezetnél mélyebb érzés. Rájöttem, hogy a játék jobban hat hírességekre, mint hétköznapi emberekre. Mivel a sztárok védett környezetben élnek, és kapcsolataik korlátozottak, az értékdemonstrálás és a megfelelő negek tízszer hatékonyabbak. A következő napokban gyakran gondoltam arra, mi történt. Nem voltak illúzióim: Britney Spears nem vonzódik hozzám. Nem tekint rám úgy, mint potenciális ágyastársra. De felkeltettem az érdeklődését. És ez máris egy lépés a helyes irányba. A nővadászat lineáris folyamat: előbb a képzeletet ragadd meg, aztán a szívet. Érdeklődés plusz vonzalom plusz csábítás egyenlő szex. Persze lehet, hogy az egész csak önhipnózis volt. Mert amennyire tudtam, minden újságíróval telefonszámot cserélt, hogy az illető különlegesnek érezze magát és jó sztorit írjon. Lehet, hogy beállított egy külön üzenetrögzítőt az adott telefonszámra, amit kizárólag könnyen átejthető újságíróknak tartott fenn, akik nővadász mestereknek hitték magukat. Lehet hogy nem ó, hanem én voltam a levadászott. Az igazságot sosem tudom meg. Mindennap megnéztem azt a számot, de képtelen voltam rávenni magamat, hogy feltárcsázzam. Azt gondoltam, hogy ezzel átlépném az újságírás határát: ha nem tetszik neki, amit írok róla (ami nagyon is lehetséges), nem akartam, hogy azt mondja, azért írtam rossz cikket, mert nem hívott vissza. - Hívd csak fel - unszolt Mystery egyfolytában. - Mi vesztenivalód van? Mondd neki azt: „Nem tudnál nem úgy kinézni, mint Britney Spears? Valami nagy állatságra készülünk, és nem jó, ha rajtakapnak. Parókát veszünk fel, felmegyünk a Hollywood felirathoz, és megérintjük, hogy szerencsénk legyen." - Ha társaságban találkoztam volna vele, az más. De ez munka volt. - Most már új szinten játszol. Ha a cikkel végeztél, akkor már nem munka. Szóval, hívd csak fel! De képtelen voltam megtenni. Ha Dalene Kurtis, az év playmate-je lett volna, egy másodpercig sem gondolkozom, azonnal felhívom. Már nem féltem az olyan nőktől. Érdemesnek éreztem magamat. Többször is bebizonyítottam, mióta futólag megismerkedtem Dalene-nel. De Britney Spears? Az ember önbizalma nem nőhet ennyit másfél év alatt.
ÉS AZT HISZED, HOGY A SZERELEM,HA ILYEN RONDA HÁZBAN ÉL,SOKÁIG MEGMARAD? EDNA ST. VINCENT MILLAY És azt hiszed, hogy a szerelem 1. FEJEZET Egyetlen nő elég volt, hogy tönkretegye a Hollywood-projektet.
Kátya minden jel szerint szokványos, tizenkettő egy tucat partilány volt. Szeretett inni, táncolni, dugni, elszállni; nem feltétlenül ebben a sorrendben. De Kátya - talán ártatlanságában, talán bosszúból vagy igaz szerelemből - túltett minden nővadász mesteren a házban. Annyi év tanulás, annyi memorizált séma és rutin, betanult viselkedésformák, New Rock magas talpú cipő labdába sem rúghatott egy lebecsült nő mellett. Amikor visszatértem New Yorkból, Mysterynek Los Angelesben volt kurzusa. Már ezerötszáz dollárt kért, és volt fizetőképes kereslet. Öt diákja volt, ami egészséges hasznot garantált egy beszélgetéssel és nővadászattal töltött hétvégéért. Kátya egyike volt annak a rengeteg lánynak, aki megadta neki a telefonszámát a kurzus során. A Star Shoes nevű hollywoodi bárban találkoztak. A lány nagyon részeg volt, és valószínűleg be is volt tépve némiképp. A hétfő telefonálós nap volt a Hollywood-projektben. Mindenki felhívta a hétvégén gyűjtött számokat, hogy kiderítse, melyik nyom hűlt ki, és melyik forró még. Amikor Mystery próbálkozott a hívásokkal, csak Kátya vette fel a telefont. Ha Kátya nem lett volna otthon, vagy egy másik lány fogadta volna a hívást, egész életünk másképp alakulna. Feltételezett képességeink ellenére, a nőszerzés nagyrészt a szerencsén múlik. A nők életük különböző szakaszaiban vannak, amikor megismerkedünk velük. Lehet, hogy barátot keresnek, vagy egyéjszakás kalandot, vagy bosszúdugást. Vagy egyáltalán nem keresnek semmit, mert boldog kapcsolatban élnek, vagy éppen egy érzelmileg romboló hatású kapcsolatból próbálnak kikecmeregni. Kátya talán éppen lakóhelyet keresett. Amikor Mystery felhívta, Kátya nem emlékezett, hogy találkozott volna vele. Mindazonáltal fél óra beszélgetés (Mystery szóhasználata szerint bizalomépítés) után, hajlandó volt átjönni. - Öltözz lazán - mondta Mystery. - Csak egy-két órát tudok lébecolni. A „laza," a „lébecolni" és hasonló szavak, valamint az időkeret megadása mind része volt a stratégiának, hogy a lány a találkozót stresszmentes eseménynek tekintse. Ez sokkal jobb módszer, hogy rávegyünk valakit arra, egy idegennel töltsön időt, mint a KGP-stílusú vacsorázós randi, ami kínos esemény lehet két olyan ember között, akikben esetleg semmi közös nincsen, és egész éjszaka kényszeredetten társalognak. Kátya aznap este rózsaszín melegítőben érkezett, és egy Lily nevű idétlen kis terriert vonszolt magával. Kátya és Lily azonnal otthon érezték magukat nálunk. Előbbi hanyatt dobta magát a párnagödörben, utóbbi belei tartalmát a szőnyegre ürítette. Mystery farmernadrágban, hosszú ujjú fekete pólóban jött ki a szobájából, haja lófarokba fogva. - Bedugom a számítógépembe a kivetítő izéjét, és mutatok neked pár filmet, amit én csináltam mondta vendégének. - Semmi majré, semmi hepaj - felelte Kátya vidám orosz akcentussal. Egyik oldalról a másikra rángatózó pisze orra, pirosló telt arca volt, és vonzerejét még jobban növelendő, dús szőke haja. Mystery lekapcsolta a lámpák nagy részét, és levetítette házividebinkat. Ez a tevékenység népszerű gyakorlattá lett a házban, mert lehetővé tette, hogy pozitív minőséget közvetítsen rólunk és a barátainkról úgy, hogy-közben nem is beszélgetünk. A film után Mystery és Kátya egymást masszírozták, és némi manuális ingerléssel előkészítették a terepet. Kátya következő látogatása alkalmával, három nappal később, számottevő UPE után megpecsételték az ügyletet. - Kiköltözöm a lakásomból. Nem lenne ellenetekre, ha Lily itt maradna nálatok, míg én a hétvégén átmegyek Las Vegasba? Lilyt a házban hagyni ravasz taktika volt, mert míg Kátya távol volt, mindannyian megszerettük az eleven, vidám kutyát, és az eb jelenlétének kiterjesztéseként gazdáját is. Személyiségük hasonló volt: mindketten élénkek, energikusak és előszeretettel nyalogatták Mystery arcát. Amikor Kátya visszajött Las Vegasból, Mystery segített neki kiköltözni a régi lakásából. - Azt hiszem, nevetséges ötlet új lakást bérelned, amikor időd nagy részét úgyis velem töltöd - mondta. - Miért nem költözöl be az én szobámba? Kátya minden vagyona két nagy katonai vászonzsák, egy sminkkészlet, Lily és egy Mazda volt, ami tele volt ruhákkal és cipőkkel. Senki nem tudott róla, hogy lett volna állása vagy bármi jövedelemforrása, bár modellkedett néhány alacsony költségvetésű fürdőruhás naptárhoz. Esténként tanfolyamra járt, ahol speciális effekt sminkelést tanult. Éjszakánként, iskola után hamis kötélnyomokkal a nyakán, homlokán véres peremű sebből
kitüremkedő műagyvelővel, vagy kilencven éves nőre jellemző ráncosan, májfoltosan mászkált a ház körül. Kátya hamar beilleszkedett a ház életébe. Önként jelentkezett, hogy szárnysegédnőként, illetve ne kerteljünk, kerítőként vesz részt Papa kurzusain. Szemkontúrt festett Herbainak, mielőtt NVM társunk belevetette magát az éjszakába; kitakarította a konyhát, amire mi mind lusták voltunk; bevásárolni ment Xaneusszal; és hoszteszként működött a Playboy-partikon. Megvolt az a bámulatra méltó tulajdonsága, hogy bárkivel összebarátkozzon, bármotivációi nem voltak egyértelműek: lehet, hogy eredendően emberszerető, lehet, hogy élvezte az ingyen lakhatást. Akárhogy is, ő hozta az otthon melegének első sugarait a házba, és akárhogy is nézzük, a bajtársiasság első gesztusait is, azóta, hogy az első éjszaka a jacuzziban a jövőről ábrándoztunk. Kedveltem. Mindannyian kedveltük. Azt is megengedtük, hogy mindig kócos hajú, Tourette-szindrómás öccse néhány hétig a párnagödörben aludjon. Mystery különösen elégedett volt magával. Patricia óta nem volt komoly kapcsolata. - Nagyon belezúgtam a barátnőmbe - mondta büszkén egyik esete, Kátya fürdőruhás képeit mutogatva egy csoportnyi, véletlenül ott levő nővadászhallgatónak. - Folyton csak rá gondolok, mint amikor az embernek gyereke van. Nagyon erős a gondozási ösztönöm. Gondoskodnom kell erről a lányról, és biztosítanom kell, hogy biztonságban legyen. Aznap éjjel, miközben Herbal húst grillezett, Kátya és én a jacuzziban ültünk, egy üveg bort iszogattunk ketten. - Nagyon félek - mondta Kátya. - Miért? - kérdeztem, bár tudtam az okát. - Kezdek beleszeretni Mysterybe. - Hát, tehetséges, nagyszerű ember. - Aham. Sosem hagyom, hogy így beleszeressek valakibe. Még nem tudok róla eleget. Félek. Aztán csak csendben ült. Azt akarta, hogy mondjak valamit, hogy figyelmeztessem, hibát követ el. Nem szóltam semmit. Néhány nappal később Mystery, Kátya és én átrepültünk Las Vegasba. Az éjszakai portya előtt, átöltözés közben Mystery megint rácuppant kedvenc témájára: - Nagyon odavagyok ezért a lányért. Fekete szemceruzával dekorálta a szemét, szeme alá fehér korrektort tett fel. - Ráadásul bi. Ismer egy New Orleans-i házaspárt, akikkel szexelni szokott. - Megigazította Ausztráliában vett fekete cowboykalapját, és megcsodálta magát.a tükörben. - Úgy érzem, hogy kezdek párkapcsolatba esni. A Hard Rock Casino egyik éttermében, a Mr. Luckyban vacsoráztunk, ahol Kátya két pohár pezsgőt döntött le, aztán az utca másik oldalán a Club Paradise-ban még kettőt. Amikor a pincérnő odajött az asztalunkhoz, Kátya a következő megjegyzést tette Mysterynek: Nagyon jó nő. Mystery alaposan megnézte magának a pincérnőt. Eleven latino nő volt, fényes fekete haján csillogtak a színpadi fények, teste duzzadó, mintha bármelyik pillanatban szétfeszíthetné a ruhát. - Látta a Kopogó szellem című filmet? - kérdezte Mystery. A pincérnő kezében megremegett a szalmaszál. Mystery közölte vele, hogy úgysem jönnének ki egymással, és megkérdezte, miről híres. - Mindenki híres valamiről. A pincérnő hamarosan minden fordulójánál megállt egy kicsit nálunk, hogy Mysteryvel flörtöljön. - Szeretném látni, hogy ez a nő kinyal téged - mondta Mystery Kátyának. - Csak meg akarod dugni jegyezte meg Kátya. Gondolom, nehéz lehetett elviselni egy nőnek - bármilyen részeg legyen is -, hogy a pasija azokkal a nyelvi fogásokkal hódítson meg egy másik nőt, amivel korábban őt. Ráadásul hatásosan. Kátya talpra ugrott és a bárba rohant. Mystery követte, hogy kibékítse. De amikor nője nem volt hajlandó tudomást venni róla, kirohant a bárból, mint egy dühös gyerek. Bár Kátya biszexuális volt, Mysterynek még nem sikerült hármasba vonni. Mindig ugyanazt a hibát követte el: túl erősen nyomult. Rick H. tanácsát kellett volna követnie, úgy ügyeskedni, hogy a hármasozás a nő fantáziája legyen, ne az övé. Aludtam egyet, aztán reggel repülőre ültem és hazamentem. Kettejüket otthagytam a hotelszobában. Az ő járatuk este indult vissza. Néhány órával később telefonhívást kaptam. - Szia. Kátya vagyok. - Szia. Valami baj van?
- Nem. Mystery feleségül akar venni. A Hard Rock medencéjénél letérdelt elém és megkérte a kezemet. Mindenki tapsolt. Olyan édes volt. Mit csináljak? Az egyetlen házassági ok, amit Mysteryről feltételezni voltam képes az volt, hogy amerikai állampolgárságot kapjon. De Kátya nem volt amerikai állampolgár. Még mindig orosz útlevele volt. - Ne siess el semmit - tanácsoltam. - Elég, ha eljegyez. Vagy ha akarod, vannak Vegasban olyan kápolnák, ahol egyszerűen szerelmet lehet vallani, élettársi fogadalmat lehet tenni egymásnak. Tedd azt. Aztán töltsetek még némi időt egymással, hogy kiderüljön, tényleg van-e közös célotok. Mystery kikapta a kezéből a telefont. - Hé, ember! Kezdesz nagyon idegesíteni. Összeházasodunk. Kész. Szeretem ezt a lányt. Meg van őrülve érte: Ivröst indulunk a kápolnába. Oké. Viszlát. Komplett idióta. Aznap este Mystery a nászindulót dudorászva ölben hozta be Kátyát a Hollywood-projekt küszöbén. Három hete ismerték egymást. - Nézzétek a gyűrűmet - turbékolt Kátya. - Hát nem gyönyörű? ! - Nyolcezer dollárt fizettem a gyűrűinkért - büszkélkedett Mystery. Nagyjából összesen ennyi pénze volt. Bár a kurzusokon keresett, rajongott a számítógépekért, digitális kamerákért, menedzserkalkulátorokért, gyakorlatilag mindenért, ami mikrochippel működik. - Ez az egész házasság dolog - mondta Mystery, míg Kátya a fürdőszobában volt - a legjobb séma, amit valaha kidolgoztam. Szeret. A férjének nevez. Olyan, mint valami időutazás. - Öregem, ez a legrosszabb séma, amit valaha kidolgoztál - feleltem. - Mert ezt csak egyszer csinálhatod meg. Mystery egy lépést tett felém, és levette a gyűrűjét. - Mondok egy titkot - suttogta, a gyűrűt az ujjamra húzva. -Igazából nem is házasodtunk össze. Ha egy másik NVM mondja, hogy Las Vegasban feleségül vett egy lányt, akit alig ismer, azt mondtam volna, hogy viccel. De Mystery olyan makacs és kiszámíthatatlan volt, hogy megadtam neki a kételkedés előnyét, illetve hátrányát. - Igen. Miután elmentél, bementünk egy ékszerboltba a Hard Rockban, és elhatároztuk, hogy eljátsszuk az összeházasodást. Vettem két gyűrűt összesen egy százasért. Ez a nő olyan jól tud hazudni! Teljesen átejtett téged. - Mindketten nagy illuzionisták vagytok. - Ne mondd el Kátyának, hogy elmondtam neked. Úgy látom, ő nagyon élvezi a szerepjátékot. Érzelmi szinten ez ugyanolyan, mintha tényleg feleségül vettem volna. Mysterynek igaza volt. Az érzékelés a valóság. A következő napokban kapcsolatuk teljesen megváltozott. Kezdtek úgy viselkedni, mint egy idős házaspár. Most, hogy nővel élt, Mystery már nem érezte szükségét, hogy eljárjon otthonról. Számára a klubok világa a nővadászat terepe volt. Kátya azonban táncterepnek tekintette őket. Így hát Mystery nélkül járt el klubokba. Egy idő után Mystery már alig jött ki a szobájából, illetve az ágyából. Nehéz lett volna megmondani, hogy egyszerűen csak lusta, vagy depresszió kezd erőt venni rajta. Van egy séma, amit a nővadász mesterek a kő kontra arany kifejezéssel jelölnek. Azt a beszédet jelenti, amit egy férfi folytat a nővel, akivel jár, és aki már nem hajlandó szeretkezni vele. Azt mondja a nőnek, hogy a nők egy kapcsolatban követ (vagy gyémántot), a férfiak aranyat keresnek. A kő a nőnek csodálatos együtt töltött estéket (vacsora, tánc, szórakozóhelyek), romantikus figyelmet és érzelmi kapcsolatot jelent. Az arany a férfiaknál szex. Ha a nő csak aranyat, a férfi csak követ kap, egyikük sem lesz elégedett. Csereberélni kell. És Kátya megadta Mysterynek az aranyat, de Mystery nem adta meg Kátyának a követ. Egyáltalán nem vitte már szórakozni. Nem kellett sokat várni, hogy nehezteljenek egymásra. Mystery: - Minden este leissza magát. Megőrülök tőle. Kátya: - Amikor megismerkedtünk, tele volt tervekkel és ambíciókkal. Most már ki sem mászik az ágyból. Mi értelme az egésznek? Mystery: - Egy percre sem fogja be a száját. Folyton zagyvál, értelmetlen ségekről hablatyol, az egész falra hányt borsó. Még jó, hogy nem mindig szó szerint. Kátya: - Azért iszom le magamat minden este, mert nem akarok ilyen szomorú valóságban lenni.
Mysterynek passzívabb lányra volt szüksége. Kátyának aktívabb pasira. És ez ránk, többiekre is szomorító hatással volt; miután hónapokig laktunk nő nélkül, csak mi pasik, hamar hozzászoktunk pozitív energiájához és jókedvéhez. Mystery megtanult mindent, amit a nővadászatról tudni kell, de a kapcsolat fenntartásáról semmit. Itt volt neki ez a csupa élet, csupa energia szép teremtés, és egyszerűen veszni hagyja. Hamarosan egy másik, nagyon másféle energiával telített nő költözik a Hollywood-projektbe. 23:39-kor SMS-t kaptam: Lakhatok nálatok egy kicsit? Elkobozták a kocsit, meg még rosszabb. Ne is kérdezd. Nem maradhatok egyedül. Courtney Love írta. 2. FEJEZET Kopogtam Courtney nyugat Los Angeles-i céges lakásának ajtaján. - Gyere be. Nyitva van. Courtney a padlón ült, tengernyi American Express számla és bankszám lakivonat közepén, kezében sárga szövegkiemelő filctoll. Oldalt gombos fekete Marc Jacobs ruhában volt. Egy gombja hiányzott. - Nem is bírok ránézni ezekre - nyöszörgött. - Annyi itt az olyan hitel kártya használat, amiről nem tudtam, és amit nem is hagytam jóvá! Felállt, egy American Express számlát az asztalra csapott. A tételek fele meg volt jelölve, a margón fekete tintával jegyzetek. - Ha itt maradok, megint rákapok a drogra - sírt. Nem volt menedzsere, és saját ügyeinek kézben tartása nehezebbnek bizonyult, mint gondolta, nyilvánvalóan nem tudott megbirkózni vele. - Nem akarok egyedül lenni - könyörgött. - Szükségem van arra, hogy néhány napig máshol legyek. Aztán leszállok a nyakadból. Megígérem. - Rendben. - Gondolom, nem volt problémája a cikkel, amit a Rolling Stone magazinba írtam róla. Herbal azt mondta, hogy alhatsz a szobájában. Csak figyelmeztetni akarlak, hogy ez nem egy közönséges ház. - Tudom. Találkozni akarok a nővadász mesterekkel. Lehet, hogy ők tudnak segíteni nekem. Lekísértem, harminckilós bőröndjét begyömöszöltem Corvette-em csomagtartójába. - Azt is tudnod kell, hogy velünk lakik Kátya öccse. És ha egy kicsit furcsának tűnik, azért van, mert Tourette-szindrómás. - Az, amikor akaratlanul is olyanokat mond, hogy „faszszopógép" meg „gecimaca"? - Igen. Ilyesmi. Beparkoltam a garázsba, és felcipeltem a bőröndjét a házba. Az első ember, akivel találkoztunk odabent, Herbal volt. Éppen a konyhából jött ki. - Szia szarfasz - üdvözölte Courtney. - Nem, ő nem Kátya öccse - közöltem. Az öcs egy pillanat múlva megjelent a konyhaajtóban. - Szia szarfasz - üdvözölte Courtney, majd egy lépést visszalépett, egyenesen Lilyre, aki természetesen hangosan felvonyított. Courtney megfordult. Azt hittem, szabadkozni fog. - Menj a picsába - tanácsolta a kutyának. Érdekes pár nap lesz, az biztos. Körbevezettem a házban, aztán jó éjszakát kívántam neki. Két perc múlva bemasírozott a szobámba. - Kell egy fogkefe - mondta, miközben átviharzott a szobán, egyenesen a fürdőszobába. - Van egy bontatlan csomagolású a gyógyszeres szekrényben - kiáltottam utána. - Ez is jó lesz - kiáltotta vissza, azzal a mosdó mellől felkapta elnyűtt fogkefémet. Volt venne valami megnyerő, egy olyan tulajdonság, amire minden nővadász mester vágyott, de ami senkiben sem volt meg: ő tényleg szart mindenre. Másnap reggel, amikor lementem, a nappaliban volt. Cigarettázott. Nem volt rajta semmi, csak egy drága japán selyembugyi. Testén fekete foltok, mintha rajzszénben hempergőzött volna. Ebben a könnyű háziruhában ismerkedett meg a többi lakóval. - Apáddal szoktam lovagolni - közölte Papa, amikor bemutattam őket egymásnak. Courtney elkomorult. - Ha még egyszer az apámnak hívod azt az embert, pofán váglak! Nem akart goromba lenni, csak beleélte magát és közvetlenül reagált a pillanatra. Papa az első naptól fogva, hogy aláírta a bérleti szerződést, arra vágyott, hogy hírességekkel lehessen. De most, hogy egy híresség - tulajdonképpen az ország leghírhedtebb nője - költözött a házba, teljesen megmerevedett,
mármint viselkedésében. Attól a naptól fogva kerülte, ahogy mindenki mást is, aki nem az ő nővadászati üzletéhez tartozott. Courtney ezután Kátyával ismerkedett össze. - Most csináltam meg egy terhességi tesztet - közölte új ismerősével Kátya, ajkát gyerekes önsajnálón csücsörítve. - Pozitív lett. - Meg kell tartanod a gyereket - tanácsolta Courtney. - Ez a legcsodálatosabb dolog a világon. Kész rémálom-valóságshow. 3. FEJEZET Mystery letérdelt Kátya elé, és a hasát csókolgatta. - Ha meg akarod tartani a gyereket, akár örökre együtt maradunk, akár nem, támogatom a döntésedet. Szép gyerek lesz. A Nap a belső udvar felől világította meg a konyhát, plasztikusan láthatóvá vált egy, a kinti téglafal felől a túlcsorduló szemetesig húzódó vékony fekete csík, vonuló hangyák hada. Mielőtt felállt, Mystery benyálazta az ujját, és vékony nyálcsíkot kent a vonulás vonalába. A hangyák az útvonal töréspontján minden irányban szétszaladtak. - Nem tudom elhinni, hogy megfordult a fejedben, hogy megtartsuk a gyereket - felelte Kátya vidám, de megvető hangon. - Neked elment az eszed. Úgy csinálsz, mintha házasok lennénk. A hangyák kezdtek újra sorba rendeződni. A rend hamar helyreállt. Mintha soha nem is történt volna katasztrófa. - Szeretlek - mondta Mystery minden érzelem nélkül. - És tudod, mi az életcélom: túlélés, szaporodás. Szóval én nem látok semmi rosszat abban, hogy megtartsuk a gyereket. A magam részéről készséggel teszek eleget a gyerekcsinálásban és eltartásában rám háruló kötelességnek. Ami házunk azonban nem volt olyan önszerveződő, mint a hangyák társadalma. Nem volt hierarchia, rend és magától értetődő struktúra. A láthatatlan vegyi ösvény, amit mindannyian követtünk, férfihormon szagú volt. A férfiségnek pedig természetes állapota a rendetlenség. Mystery és Kátya egész délután veszekedtek azon, hogy abortuszra menjen-e, és ha igen, ki fizesse a költségeket. Ezek az ügyek azonban valahogy nem közösségi döntés jellegűek. Kátya és Mystery három nappal később elment egy abortuszklinikára. - Tudod, mi történt? - kérdezte Kátya sikongva, amikor visszajöttek. - Nem is vagyok terhes. Ugrándozott, tapsolt, úgy örült a szerencsének. Mystery ott állt mögötte, jobb keze ujjai behajtva, kivéve a középső. Tiszta gyűlölet látszott az arcán. Sosem láttam még ilyen rosszakarat kifejeződését rajta nő iránt. Pár órával később Kátyát a bárpultnál találtam. Egy pohár chardonnay-t töltött magának. Aztán még egyet. - Mystery nem jön ki a szobájából, és nem kefél velem - panaszkodott. Szóval nincs más választásom, nélküle szórakozom. - Megérdemled. - Gyere, igyál velem - rimánkodott. - Hát, jó. - Semmi majré, semmi hepaj. - Lassan kortyolt a borból, és leült mellém a kanapéra. - Hó, te aztán rendesen edzettél. Jól néz ki a karod. -Kösz. Az elmúlt másfél évben megtanultam, hogy elismerésre, bókra csak annyit kell válaszolni, kösz. Ez az egyetlen válasz, amit egy magabiztos ember adhat. Odacsusszant mellém, és megtapogatta a bicepszemet. - Te vagy az egyetlen ember a házban, akivel beszélni tudok. Arca alig egytenyérnyire volt az enyémtől. Ugyanazt az energiavibrálást éreztem, amit akkor, mielőtt megcsókoltam a hoszteszlányt, akit Tyler Durden szedett fel magának a Hard Rock bárjában. - Ide nézz - mondta, és felhúzta a topját. - Heg. - Szép heg. - Tapogasd meg. Megfogta a kezemet, és a melle felé húzta. Tényleg mennem kellett. - Hát, jó volt veled beszélgetni, de most muszáj a szobámba mennem. Ki kell kefélni a macskám szőrét. - De hiszen nincs is macskád - nyöszörgött.
Megkerültem a házat, az udvar felől mentem be Mystery szobájába. Az ágyán feküdt, farmerben, laptopja meztelen hasán. A Vissza a jövőbe II-t nézte. - Tizedikes koromban öngyilkos akartam lenni, mert már nem volt mi ért élnem - mondta. - Aztán megtudtam, hogy huszonhárom nap múlva bemutatják a Vissza a jövőbe II-t. Volt egy naptáram, azon jelöltem, minden nap húztam egy strigulát, hogy mikor láthatom végre a filmet. Ez az egyet len dolog, ami visszatartott attól, hogy öngyilkos legyek. Leállította a filmet, felemelte a laptopot a hasáról. - Amikor beültem megnézni a filmet és meghallottam a főcímdalt, elsírtam magamat, haver. Ez volt az életcélom. Kívülről tudok minden szöveget. - Felemelte és megmutatta a DVD-tokot. Megérinthettem ezt a kocsit. Leültem az ágy lábához. Senki nem akar rossz hír hozója lenni. Felvettem a DVD-tokot, ránéztem. Mystery az olyan filmeket szereti, mint a Valóságos zseni, Az ifjú Einstein meg a Karatekölyök. Én Werner Herzogot, Lars von Triert és a Pixar stílusú animációs filmeket szeretem. Ez nem jelenti azt, hogy jobb vagyok nála, csak azt, hogy eltérő balfasz pasik vagyunk. - Haver, a feleséged rám hajtott. - Nem csodálkozom. Ma este Playboy-t is megkörnyékezte. - És tétlenül tűröd? - Igen. Azt csinál, amit akar. - Hát, legalább nem terhes. - Ez a nő idióta. Nem is terhességi, hanem ovulációs teszt volt. Rossz dobozt vett le a polcról. Háromszor megcsinálta, és mindig pozitív lett. Szóval csak annyit tudott meg, hogy huszonhárom évesen még mindig van peteérése. - Ide figyelj, ember! - Észrevettem, hogy karmolásnyomok vannak a karján. - Elriasztod magadtól. Ha mindenkit igyekszik megkörnyékezni a házban, az annak a jele, hogy bosszút akar állni rajtad. Kő kontra arany, ember. Nem adtál neki követ. -Aham. Ez a nő agyatlan alkoholista. - Elhallgatott, egy pillanatra lecsukta a szemét, vágyódón bólintott. - De a teste: a segge 10-es. Amikor kimentem Mystery szobájából, Kátya már nem volt a nappaliban. Papa ajtaja nyitva volt, Kátya mellette feküdt az ágyon, topleszben. Visszavonultam szobámba, és vártam. Egy órával később kitört a vihar. Ordibálás, ajtócsapkodás, törött üveg csörömpölése. Kopogtak. Courtney volt az. - Mindig ilyen hangosak a lakótársaid? Még ő beszélt. Követtem Herbal szobájába. Herbal a párnagödörben aludt, Courtney elkonfiskálta a szobáját. Ruhák, könyvek, cigarettacsikkek a padlón szerteszét. Az ágy lábánál égő gyertya, lángja alig pár ujjnyira a paplan sarkától. Hangulatvilágítás céljára ruhát tekert az egyik forró villanykörte köré. A ház mind a négy telefonkönyve kiterítve az ágyán, mindegyikből lapok kitépve. Megnéztem a kitépett lapokat. Ügyvédek telefonszámai. Mystery szobájából egyre nagyobb lárma hallatszott. - Nézzük meg, mi történik - javasolta. Nem akartam belekeveredni. Nem akartam senki után összetakarítani a szennyet. Ez nem az én felelősségem. Bementünk Mystery fürdőszobájába. Kátya a földön térdelt, keze a nyaka körül, mintha meg akarná fojtani magát. Öccse fölé hajolt, nővére szájában tartotta az asztmatubust. Mystery pár lépéssel odébb állt, gyilkos pillantásokat lövellve Kátya felé. - Hívjak mentőt? - kérdeztem. - Akkor letartóztatják, mert drog van a szervezetében - mondta Mystery megvetőn. Kátya felnézett, csak bámult rá. Ha van annyira eszénél, hogy Mysteryre bámul, akkor nem haldoklik. Amikor Kátya végül vöröslő arccal, kisírt szemmel kijött Mystery szobájából, Courtney kézen fogta és a nappaliban álló kanapéhoz vezette. Mellé ült. Nem engedte el a kezét. A saját abortuszairól beszélt neki, és a gyerekszülés gyönyörűségéről. Courtney a Hollywood-projekt gyermeke és anyja is volt egyben. Talán a legépelméjűbb az egész házban. És ez félelmetes.
4. FEJEZET Másnap reggel Courtney rá nem jellemző korai órán viharzott ki a szobájából, hálóingben. - Mi az? Mi folyik itt? - kérdezte, az álmot dörzsölve ki a szeméből. - Rosszat álmodtam. Nem tudtam, hol vagyok. Körülnézett: engem látott, a kanapén alvó Kátyát, Kátya öccsét és Herbalt, akik egymástól pár könyöknyire aludtak a párnagödörben. - Mindenki jól van. Senki nem őrült meg. Oké. Visszament a szobájába, becsapta maga után az ajtót. Néhány perccel később sofőr érkezett a házhoz. - Hol van Courtney? - kérdezte. - Alszik - feleltem. - Egy óra múlva meg kell jelennie a bíróságon. Kopogott az ajtaján és belépett. Nem sokkal ezt követően ruhák repültek Courtney szobájából, majd nemsokára megjelent a ruhák tulajdonosa is. - Muszáj találnom valamit, amiben elmehetek a bíróságra - mondta ruhadarabokon taposva, ki-be rohangálva a fürdőszobába, hogy megnézze a tükörben, melyik hogy áll. Végül Kátya pánt nélküli fekete koktélruhájában, Herbal nyolcdolláros napszemüvegében és Robert Greene Az erő 48 szabálya című könyvével a jobb hóna alatt viharzott ki a házból. - Hülye egy ruha, mert hülye egy ügyről van szó - mondta aznap a bírósági tudósítóknak. Míg odavolt, felmértük a kárt. Cigaretta okozta égésnyomok Herbal takaróján, az ajtó mögött a fal berepedt a folytonos ajtócsapkodástól. A padlón ismeretlen eredetű folyadéktól származó sikamlós foltok meg égő gyertyák, minden villanykörte ruhadarabokba csavarva. A konyhában a hűtő és a konyhaszekrény ajtói nyitva. Két mogyoróvajas és egy dzsemes üveg a pulton, zárókupakjuk a földön. A pultról, a konyhaszekrényből, a hűtő polcairól mogyoróvaj csöpögött. A kenyereszacskókat nem a végükön, a visszazárható fémkapocsnál nyitotta fel, hanem állati módon feltépte a fóliát. Szart rá. Éhes volt, evett. Ez is olyan tulajdonság volt, amit a nővadász mesterek csodáltak: képes volt átmenni ős- és ösztönemberbe. Amikor Courtney visszajött a bíróságról, leült a ház nővadász mestereinek titkos társaságával, és megtervezték, hogyan jelenjen meg aznap éjjel Jay Leno show-jában. Mystery és Herbal olyan elvekre tanították, mint a társasági kipróbáltság, és NLP-dolgokra, mint a keretelv. Szüksége volt keretre. A jelenlegi keret, amit mindenki látott és tapasztalt az, hogy bolond egy nő. De miután már két hete velünk élt, tudtuk, hogy egyszerűen csak rossz időszakot é1 meg. Különc, de nem őrült. Ami azt illeti, hihetetlenül okos volt. Megértett és internalizált mindent, amit tanítottunk neki. - Szóval az új keretem az, hogy j ó házból való bajba jutott kislány vagyok. Aznap éjjel valósággal ragyogott a Tonigbt Show-ban. A bulvárlapok címoldalára juttató Lettermanshow szereplésével ellentétben nyugodt volt, összeszedett, teljesen normálisan viselkedett a kamerák előtt, és előadása Chelsea nevű lánybandájával jó emlékeztető volt, hogy nemcsak híresség, hanem rocksztár. Kátya kocsijával mentünk a show-ra. Én vezettem. A kocsiban ült Herbal, Mystery, Kátya és Kara, a lány, akivel néhány éjszakával korábban egy bárban találkoztam. A műsor után felmentünk Courtney öltözőjébe. Zsámolyon ült, körülötte a Chelsea. A gitárosuktól elállt a lélegzetem: magas, gyönyörű, festett szőke rock-and-roller. Sugárzó egyéniség. Miért nem lehet ilyen lányokkal klubokban találkozni? - Maradhatok a szobádban még két hétig? - tette fel Courtney a kérdést Herbainak. - Persze - felelte Herbal. Herbalnak soha senkivel és semmivel nem volt problémája. Miközben Mystery a szobáját mosta fel, Herbal segített Kátyának szórakoztatni az öccsét. - Illetve lehet, hogy egy hónapig - kiáltott utánunk Courtney, amikor mi már kifele mentünk. A parkolóban aztán Mystery ült Kátya kocsijának volánjához. Egész nap egy szót sem szólt hozzá. A lány az anyósülésen ült, és egy Carl Cox-cédét nyomott be a lejátszóba. Zenei ízlése, mint kiderült, house és techno; Mystery szinte kizárólag Tool, Pearl Jam és Live zenéket hallgatott. Ez figyelmeztető jel kellett volna legyen. Ahogy kifele haladtunk a parkolóból, megcsörrent Mystery telefonja. Lekapcsolta a zenét, hogy beszélhessen. Kátya a készülékhez nyúlt, és szó nélkül visszakapcsolta. Mystery dühödten megint kikapcsolta.
És így tovább: be, ki, be, ki, minden alkalommal nagyobb fokú dühvel, míg Mystery végül megunta, a fékre taposott és „baszódj meg!" kiáltással kiugrott a kocsiból. A Ventura Boulevard közepén állt meg, forgalmi akadályt képezve, jobb karját tenyérrel felfelé előre lendítve, középső ujjával az ég felé mutatott közvetlenül Kátya arca előtt. Kátya átmászott a sofőrülésbe, és elhajtott a kereszteződésig, aztán visszafordult, hogy felvegye Mysteryt, aki gyalog haladt a járdán. Amikor odaértünk mellé, megállt, gyűlölködő pillantást vetett a lányra, ismételten, ezúttal két kézzel mutatta a ,,baszódj meg!" egyezményes jelet, aztán tovasétált. Kátya elhajtott. Nem volt mérges. Csak csalódott Mystery gyerekessége miatt. Aznap éjjel Mystery nem jött haza. Többször hívtam, de nem vette fel a telefont. Amikor másnap reggel felébredtem, még mindig nem volt otthon. Valahányszor hívtam, a központ mindig rögtön hangpostára kapcsolt. Kezdtem aggódni. Néhány órával később kopogtak az ajtón. Kinyitottam. Azt hittem, Mystery az, de Courtney sofőrje állt ott. Courtney képességei közé tartozott az is, hogy százméretes körzetben mindenkit személyi asszisztensévé tudott tenni. A házba először látogató csábítástan hallgatók azon vették észre magukat, hogy rohannak a Tokyopop könyvesboltba, hogy megvegyék a japán képregényt, amiben Courtney szerepelt, szemetet szedegetnek a céges lakása padlójáról vagy e-maileket küldenek Suze Orman pénzügyi szakértőnek. - Szarfaszú! - szólította meg Kátya öccsét. - Elmennél a lakásomra a sofőrrel, és elhoznád a DVDimet? Miután a néven nevezett elment, Courtney azt mondta Kátyának: - Jó gyerek. Kedves és aranyos. - Tudod, hogy még szűz - szólt Kátya. - Persze - felelte Courtney. Elhallgatott, néhány pillanatig emésztette ezt az új információt, aztán bólintott és azt mondta: - Hajlandó vagyok szánalomdugást végrehajtani vele. Aznap éjjel Mystery visszatért. Két sztriptíztáncosnőt hozott magával, egyik az egyik oldalon, a másik a másikon. Úgy néztek ki, mintha már húsz éve dolgoznának ugyanabban a sötét klubban; a mi százas égőink nem túl jó fényben tüntették fel őket. - Hé, ember - szólt, mintha csak a sarki fűszerestől jött volna vissza. - Hol voltál? - Elmentem egy sztriptízbárba, és Ginával töltöttem az éjszakát. - Szia - mondta a bal felől belekaroló lóarcú szőke nő. Remegő karjával tétován integetett. - Hát, öregem, telefonálhattál volna vagy valami. Az még rendben van, hogy összekaptok Kátyával, de Herbal meg én nagyon aggódtunk. Ez nem volt nagyon kúl dolog tőled, ember. Végigvezette a lányokat a házon, bemutatta őket Kátyának is, aztán leült velük az udvarban. Kátya zavartalanul folytatta a dolgát. Zuhanyzott, feltakarította a napi mogyoróvaj-robbanás nyomait a konyhában, és megcsinálta a különleges sminkeffekt tanfolyamán kapott házi feladatot Herbal arcán: homloklebenyműtét sebet sminkelt rá. Mystery sztriptíztáncosnő-csele nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem keltette fel Kátya féltékenységét. Azt érte el vele, hogy a ház lakói körében jelentősen csökkent az iránta való tisztelet. 5. FEJEZET Benne volt a pakliban, hogy ez megtörténik. Kátya végül sikeresen megszerzett magának valakit a házban. A terhességi ügy óta mindannyiunkat megkörnyékezett. Végül Herbal tört meg. Laza pasi volt. Soha nem vesztette el az önuralmát. Szeretett hallgatni. Szerény volt, és mindig mindent bagatellizált. Más szóval, Mystery tökéletes ellentéte. Míg Mystery duzzogott, lustán hevert az ágyban, vagy bosszúból a sztriptíztáncosnőkkel kefélt, Herbal az időt Kátyával töltötte, és ez az időtöltés nem múlt el hatás nélkül. Miután végignézte, mennyit szenved Mystery manipulációitól és attól, hogy a mester teljesen elhanyagolja, Herbal azt az elképzelést alakította ki magában, hogy a lány jobbat érdemel, nevezetesen őt. - Egyre nehezebben tudok nemet mondani neki - vallotta meg nekem. - Kérdezd meg Mysteryt. Lehet, hogy szívesen túladna rajta. - Ja. Végül is a Sima-dolgot is nagyon jól viselte. (Sima Mystery torontói ex-TNFHK-ja volt, akivel Herbal kevert. ) Így hát Herbal megkérdezte Mysteryt. A válasz az volt, hogy nem. De aznap este, amikor megint veszekedett Kátyával, Mystery megkereste a nappaliban Herbalt.
- Szakítottunk. A tiéd lehet. E szavakat hamar megbánta. Alig néhány óra telt el, Herbal máris megmártotta Kátyában a farkát. Mivel az ő szobájában éppen Courtney aludt, kénytelen volt a konyha mellett, Playboy szobájában megdugni. Amikor Mystery aznap éjjel hazajött a Standardból, a konyhába ment, hogy igyon egy Sprite-ot. Ekkor hallotta meg őket. A nyögdécselés, ami az ő kizárólagos szerenádja volt, most más pasinak szóló ének. Döbbenten állt Playboy ajtaja előtt, hallgatta, hogyan szeretkeznek. Úgy tűnt, Kátya élvezi. Nagyon is. Mystery a nappaliba vonult, a padlóra roskadt. A vér kiszaladt arcából. Mint apja halálakor; jobban megviselte, mind gondolta volna. Sose becsüld le a gondoskodó ösztönödet. - Szeretem - mondta, amikor az első könnycsepp legördült az arcán. - Szeretem azt a lányt - Nem, nem szereted - javítottam ki. - Egyik nap kijelentetted, hogy gyűlölöd. - A gondolatok, amiket már hetek óta ki akartam mondani, egyszerre csak feltörtek belőlem. - Csak a testét szereted. Csak azért vagy annyira oda, mert visszautasított. - Nem. Nyomorultul érzem magam, mert nem velem é1. - Jobban szeretett, mint bármely más lány, akivel láttalak. Egyik éjjel együtt ültünk a forró vízben, és arról beszélt, mennyire retteg, hogy szabadjára engedi az érzéseit és beléd szeret. És amint ez megtörtént, te elhidegültél tőle, zárkózott, nyomorult alak lettél. - De szeretem. - Ezt mondod minden nőről, akit megdugsz. Ez nem igazi szerelem. Hamis szerelem. Illúzió. - Nem, nem az - sikított, ahogy a torkán kifért. - Tévedsz. Felállt, a szobájába vonult, becsapta az ajtót. Festék porlott a padlóra. Annyira elhanyagolt gyerek volt, hogy a szerelem elvesztése minden érzelmét felkavarta, kirobbant a nárcizmus burka, amibe még gyerekkorában menekült a valóság elől. Útban a szobám felé az óz, a csodák csodája egy jelenete jutott eszembe, amikor a varázsló azt mondja a Bádogembernek: „a szívet nem abból ítélik meg, mennyire szeret, hanem hogy mennyire szeretik". Nagyon vártam már, hogy az álom elvigye minden gondolatomat, aggodalmamat és bosszúságomat, hogy friss erővel vághassak neki az új napnak. De Courtney az utamba állt. Pontosabban az ajtómban állt, kezében kötegnyi papír. - Fel kell hívnod nekem Frank Abagnale-t - követelte. - Ő rendbe tudja hozni ezt az egészet. És hívd fel Lisát, és mondd meg neki, hogy találkozni akarok vele. - Aham. Fogalmam sem volt, miről beszél. Halvány gőzöm sem volt, hogyan lehet kapcsolatba kerülni Frank Abagnale-lal (az utánzóművészt, akinek memoárja alapján a Kapj el, ha tudsz című filmet forgatták), illetve Lisát, a banda gitárosát, de ekkor már rájöttem, hogyan viszonyuljak Courtney állandó követeléseihez: igent mondani és nem csinálni semmit. Pár órán belül úgyis elfelejti, mit akart. Reggel megnéztem, mi van Mysteryvel. Az ágyon ült, fürdőköpenyben, remegett, görcsösen vonaglott. Arca vörös, szeme könnyben úszott. Még sosem láttam ilyennek. Torontóban, amikor depressziós volt, egyszerűen kiiktatta magát, katatón állapotba került. Ezúttal úgy tűnt, komoly baja van. Nyilvánvalóan azt történt, hogy reggel Kátya bejött a ftirdőszobájába a fogkeféjéért. Ekkora következő párbeszéd zajlott le kettőjükközött: - Akarsz beszélni arról, ami tegnap este történt? - kérdezte Mystery. - Miért akarnék? Te gyakorlatilag ajándékba adtál engem Herbalnak. - Keféltél vele? - Nézd, mondjuk úgy, hogy életem legnagyszerűbb kamatyolásában volt részem. Ez teljesen kicsinálta Mysteryt. - Meg akarom ölni! - Megmozdult, hanyatt feküdt és úgy nyöszörgött, mint egy döglődő kutya. - A logika szintjén tudom, hogy az érzelmeim vezérelnek. De a logikám most csak kétszázalékos szinten működik. Érzelmileg nyersnek érzem magam. - Ökölbe gyűrte az ágyneműt. - Furcsán üresnek érzem magam, mint szarás után. Hasra fordult és megint zokogott. - Szar érzés. Olyan ürességet érzek. Ha viccelt volna, hangosan felröhögtem volna.
Ahogy ott gyászolt, folyton Courtney együttesének egyik dalára gondoltam. Én vetettem meg az ágyamat / Én fekszem bele. Hát, Mystery megvetette az ágyát. És most Herbal fekszik bele. A plafon felé emelte a kezét, és Anthony Robbins hangján nyöszörgött. Egyszer csak Courtney dugta be a fejét az ajtón. - Rólam beszéltek? Alhatok az első szobában, ha akarjátok. Olyan édes tudott lenni. A nappaliba vonultam, és elmondtam Courtneynek, hogy mi folyik. Kátya odakint, az udvaron ült, cigarettázott. - Olyan rosszul érzem magamat emiatt - mondta Kátya. - Szegény Mystery. - Együttérző hangokat hallatott, aaaah-okat és hmmm-eket, mintha a kutyájáról beszélne. Herbal jött oda az asztalhoz lehajtott fejjel. Nem szólt, gondolkodott, mit mondjon. Egyikük sem tűnt úgy, hogy megbánta volna a kefélést. Csak nem vették észre, hogy Mystery ezt a szívére veszi. Senki sem gondolta volna. Courtney cigarettára gyújtott és mesélt, csak mesélt Herbalnak arról, hogy egyszer milyen remek hármasban volt része, és hogy az, ami a tiéd, az enyém is szex milyen élvezetes tud lenni, és arról, hogy miért menekült el San Franciscóból, hogy csatlakozzon a Faith No More nevű együtteshez, és hogy a Suicide Girls az ő ötlete volt, és arról, hogyan próbált egy gruppiból művészt csinálni Európában. Kacskaringós elbeszélésének kuszaságában valahol Herbal jelenlegi dilemmájának metaforája volt elrejtve, miszerint két tűz közé került, legjobb barátja és a lány közé, akibe beleszeret, de ezt a metaforát nem tudtuk fellelni. Ekkor megcsörrent Herbal telefonja. Felvette, döbbenet ült ki az arcára, aztán átadta a készüléket Courtneynek. - Frank Abagnale. Téged keres - mondta. - Ezek szerint megkapta az üzenetemet. Otthagytam hármukat az udvarban, és felhívtam Mystery nővérét, Martinát. - Megint kezd összeomlani - közöltem. - Mennyire súlyos? - Szokványos szerelmi bánatnak indult, de ma reggel túllőtt a célon. A helyzet mintha valami biokémiai reakciót váltott volna ki. Pillanatnyilag csillapíthatatlanul zokog. - Hát, ha rosszabbodik, szerzek neki jegyet Torontóba. Ha fel tudod tenni a gépre, itt majd gondoskodunk róla. - Ugye tudod, hogyha visszamegy Torontóba, minden elveszik. Tovább maradt az Egyesült Államokban, mint amennyi időre a vízuma engedte, szóval soha többé nem engedik vissza. Semmi esélye nem lesz, hogy híres illuzionista lehessen, és a nővadászati üzletének is annyi. - Tudom. De van más választásunk? - Megpróbálom megoldani a problémát. - Csak küldd haza. Kanadában ingyenes az egészségügyi ellátás. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az Államokban kezeljék, különösen, ha kórházba kerül. - Hadd próbáljam meg. Ha rosszabbodik az állapota, hazaküldöm. Mystery és Kátya kapcsolatának kibontakozását végiggondolni reveláció volt. Meghívta, hogy lakjon nála. Feleségül vette. Nem teherbe ejtette. Elhanyagolta és megbántotta. Herbainak engedélyt adott, hogy lefeküdjön a lánnyal. Mystery a maga áldozata, senki másé. A New York Times cikk óta eltelt időben fél tucat valóságshow producer kereste Mysteryt, köztük az American Idol készítői is. A VH1 még szerződést is küldött egy show-ról, melyben lúzerekből csinált volna amorózókat. A sztárság, amire Mystery oly annyira vágyott, a lába előtt hevert. De senkit nem hívott vissza. - Volt már ilyen - sóhajtott fel Martina, amikor említettem neki a producerek tülekedését. Valahányszor közel kerül hozzá, mindig összeomlik, és mindent eldob magától. - Ezzel azt akarod mondani, hogy... - Igen. Azt, hogy tulajdonképpen nagyon fél a sikertől, amit olyannyira akar. 6. FEJEZET Másnap éjjel Kátya hajnali kettőkor jött haza. Herballal és az alkalmankénti szexpartner New Orleansi házaspárral töltötte az időt. Együtt jöttek vissza a házba. Mystery kinyitotta az ajtóját, a padlóra, párnára ült, és nézte őket, ahogy a nappaliban isznak. Nagyon igyekezett, hogy összeszedett maradjon.
A csoportbeli nő száznyolcvan centi magas, edzőteremben laposított hasú, jól szabott, fenékig érő barna hajú, frissen mellplasztikázott. Valószínúsíthetően nagy orrát illeti legközelebb a plasztikai sebész szikéje. Amikor Kátya odahajolt hozzá és egymáson matattak, Mystery arca eltorzult és elvörösödött. Ha maga mellett tartja Kátyát még egy kis ideig, neki jutott volna ez a röpke hármas. Ám most kénytelen volt a párnáján ücsörögni, nézni, hogyan hetyeg Kátya a párral, és Herbal milyen önelégült vigyorral szemléli, ahogy a lányok átöltöznek bikinibe és viháncolva indulnak a forró vizes medencébe, aztán ő is csatlakozik hozzájuk. Kátya a szerelmével ajándékozta meg Mysteryt, és Mystery most megfizet azért, hogy ezt a szerelmet elhajította magától. Szándékosan vagy nem készakarva, biszexualitását, fiatalságát, boldogságát Mystery arcába vágta ezzel. Reggelre Mystery elméjének épsége további sérüléseket szenvedett. Amikor éppen nem a kanapén fetrengve sírt, a házban őrjáratozott. Igyekezett meggyőződni róla, hogy Kátya és Herbal ott van-e. Ha nem találta a lányt, felhívta. Akár felvette, akár nem, az eredmény ugyanaz volt: Mystery agya elborult és összetört mindent, ami kar- és lábtávolságban volt tőle. Több könyvespolcot rántott le a földre; megtizedelte a párnáit, az egész szobát tollal teleszórva; és falhoz csapta a mobiltelefonját, melynek hatására a készülék szétesett és mély fekete lyukat hagyott a vakolatban. - Hol van Kátya? - kérdezte Playboy-t. - Ruhákat vesz a Melrose-on. - Hol van Herbal? - Hát... hmm, azt hiszem, vele van. Erre Mystery szíve elszorult, arca elkomorult, szeméből folyt a fiziológiai sós lé, lába megadta magát, és az egészre bizarr evolúciós magyarázatot adott. - Ez az önző gén - mondta. - A meg nem született, potenciális gyermek büntet meg azért, mert elhagytam. Amikor Herbal visszatért Kátyával a melrose-i vásárolgatásból, figyelmeztettem. - Eszköznek használ arra, hogy Mystery visszafogadja. - Nem, ez nem igaz - felelte Herbal. - Valódi érzéseink vannak egymás iránt. - Mindenesetre megtennél nekem egy szívességet? Ne járjatok, amíg Mystery jobban nem lesz. Megkérem Kátyát, hogy egy időre költözzön ki a házból. - Hát jó. De nem lesz könnyű. Aznap este elvittem Kátyát és az öccsét moziba. Az A-terv az volt, hogy ne legyen otthon, és ne legyen Herballal sem, hogy Mystery állapota ne rosszabbodjon. A B-terv az volt, hogy megdugom, hogy bebizonyítsam Herbalnak, Kátyával való kapcsolata nem'is olyan különleges. Szerencsére az A-terv működött. - Tönkreteszed Mysteryt - mondtam neki hazafelé menet. - El kell hagynod a házat. És ne gyere vissza, amíg nem mondom, hogy visszajöhetsz. Ez már nem rólad szól. Mysterynek komoly lelki problémája van, és ennek te vagy az okozója. - Oké - mondta. Úgy nézett rám, mint egy megfegyelmezett gyerek. - És ígérd meg, hogy nem fekszel le többé Herballal. Lelki kínszenvedést okozol az egyik lakótársamnak, a másiknak meg összetöröd a szívét. Nem állhatok tétlenül ez előtt. - Megígérem. - A mulatságnak vége. Bizonyítottad, amit akartál. - Oké - mondta. - Befejezem. - Becsszóra? Elvégeztük a becsszóra való ígéret szertartását. Tenyér összecsapás, puszi jobbról-balról. Valami komolyabb dologgal kapcsolatban kellett volna felesketnem. Ehhez képest a nőszerzés könnyű. Még akkor is, ha az emberek csak az evolúció által programozott gépek, ahogy azt Mystery gondolta, nyilvánvalóan túl bonyolult gépezetek vagyunk ahhoz, hogy tökéletesen megismer hessük működésünket. Csak néhány egyszerű ok-okozat összefüggést ismerünk. Ha csökkentjük a nő önbecsülését, megerősítést vár tőlünk. Ha féltékennyé teszünk egy nőt, még jobban vonzódik hozzánk. De a vonzalom és a kéjvágy mögött mélyebb érzések is meghúzódtak, amit közülünk kevesen éreztek, és egyikünkek sem sikerült szakértővé lennie e téren. És ezek az érzések - melyeknek a szív és a szerelem szavak csak metaforái - tovább szaggatták az amúgy és megosztott Hollywood-projektet. Így történt, hogy Mystery mindenkit elijesztett a házból, és kezdett arról beszélni, hogy megöli magát, és Kátyától szereztem Xanaxot, bevetettem Mysteryvel, aztán beültettem a kocsimba, és elvittem a
Hollywood Mental Health Center nevű műintézménybe elmegyógyítás céljából, ahonnan kétszer kiszökött és el akarta csábítani a terapeutát, de nem járt sikerrel. Hat órával később egy fiola Seroquel tablettával a kezében és egy újabb Xanaxszal a szervezetében hagyta el a klinikát. A Seroquel nevű szerről még soha nem hallottam, így amikor visszaértünk a házba, elolvastam a betegtájékoztatót. Az állt benne: skizofrénia kezelésére. Mystery kivette a kezemből a papírt, és ő is elolvasta. - Altató. Ez segít, hogy aludni tudjak. - Helyes - mondtam. - Altató.
SZEXUÁLIS AZ, AMI EREKCIÓT OKOZA FÉRFINÁL...HA NINCS EGYENLŐTLENSÉG,NINCS ERŐSZAK, NINCS DOMINANCIA,NINCS KÉNYSZERÍTÉS, NINCS SZEXUÁLIS IZGATÁS. CATHETINE MACKINNON A feminista államelmélet felé 1. FEJEZET Limonádénap volt a Hollywood-projektben. Legalábbis Love így határozott. Mystery kezdett helyrejönni. Kátya hat hétre New Orleansba utazott, a hangulat kezdett javulni, és a jó hangulat tovaterjedt. Courtney szájából cigaretta lógott, a hamu Betsey Johnson pólójára hullott, így ragadott ki egy hatalmas keverőtálat a konyhaszekrényből. Kinyitotta a hűtőt, folyadékokat keresett, elmarkolt két háromliteres kanna limonádét és egy liter narancslevet. Az egészet a keverőtálba öntötte, majd amikor az megtelt, lábosokba. Aztán maroknyi jégkockát vett ki a hűtőből, és a keverékbe dobálta. Végül mindegyik edénybe belemártotta megfeketedett ujjait, és megkeverte az italt. Lé locsogott a pultra, cigarettájának hamuja a keverőtálba hullott. A sárga csempepulton nyomta el a csikket, aztán eszeveszettem nézett körül, míg meg nem látott egy felső szekrényelemet. Feltépte az ajtót, ujjait egyszerre négy pohárba akasztotta és egyszerre vette ki. Aztán egyenként belemerítette a poharakat a tálba, megtöltötte. Aztán kivette a többi poharat, minden tiszta kávéscsészét, amit csak talált, és a műanyag mérőcsészét is, és mindegyikbe limonádét töltött. A nappaliban Mystery keresztbe tett lábbal ült az egyik kanapén, és első nővadászati szemináriumát tartotta azóta, hogy három héttel korábban visszatértünk a pszichiátriai intézményből. Póló és kék farmer kezeslábas volt rajta, mezítláb volt. Állán borostafoltok. Szemhéja lustán lógott semmibe révedő tekintete elé. Rendszeresen szedte a Seroquel tablettákat, és depresszióját alvással kúrálta. Kezdett áttörni a másik oldalra. - A kapcsolatoknak három fázisa van - mondta tanítványainak félkábulatban. - Kezdeti, középső és végső fázis. Én most éppen egy végső fázist élek meg. Nem akarok hazudni nektek. Múlt héten háromszor sírtam. Hat tanítványa zavartan pillantott egymásra. Azért jöttek, hogy megtanulják, hogyan fektethetnek meg csajokat. De Mystery számára ez nem egyszerű szeminárium volt, hanem terápia. Már két órája mesélt nekik Kátyáról. - Ez vár rátok is, és elég bonyolult tud lenni - folytatta. - A következő lánynál is azt tervezem, hogy eljátszom az álházasságosdit. Legutóbb azt a hibát követtem el, hogy megmondtam Kátyának és az anyjának, hogy a dolog csak vicc volt, hogy a házasság nem érvényes. Legközelebb itt, a hátsó udvaron lesz az esküvő. Színészt szerződtetek a pap szerepére, és a lányon meg a szülein kívül mindenki pontosan tudni fogja, hogy tul4jdonképpen nem is házasodunk össze. Az egyik diák, egy jóképű harmincas kefehajú, betontömb-szerű állkapcsú pasi felemelte a kezét, szólásra jelentkezett. - De nem sokkal ezelőtt még azt mondtad, hogy az álházasság katasztrófa volt. - Csak terepteszt volt - felelte Mystery. - Valójában nagyszerű séma. Valahányszor Mystery kikecmergett a depresszióból, gondolkodása kis sé megváltozott. Ezúttal harag vibrált a felszín alatt, és a nők iránti új kese
rűség. Hirtelen Courtney jött ki a konyhából, veszélyesen dülöngélve. - Kik kér limonádét? A diákok döbbenten néztek rá. - Nahát! - mondta, poharat erőltetve Mystery és a Betonállkapcsú kezébe, utóbbit szólítva meg. - Mit keresel te itt? Hiszen te jóképű vagy. - Önvédelmi sportot oktatok - felelte a férfi. - Mystery megengedi, hogy részt vegyek a kurzusán, cserébe Krav Maga órákat tartok neki. Courtney visszaviharzott a konyhába, és két újabb pohárral a kezében tért vissza, és még kettővel és még kettővel, míg több pohár volt a teremben, mint ember. - Azt hiszem, már mindenki kapott limonádét - mondta Mystery, amikor két kávéscsészével a kezében visszatért. - Hol van Herbal? - kérdezte. - Talán zuhanyozik. Courtney a fürdőszoba felé vette az irányt, megrugdalta az ajtót. - Herbal? Ott vagy? Megint megrugdalta az ajtót, ezúttal hangosabban. - Zuhanyozom - kiáltott vissza. - Fontos. Bejövök. Kinyitotta az ajtót, benyomult, feltépte a zuhanyfüggönyt. - Mi folyik itt? - kérdezte Herbal pánikban. Ott állt meztelenül, haja fehér samponhabos. - Ég a ház? - Ezt neked csináltam - mondta Courtney, azzal egy-egy bögre limonádét nyomott Herbal kezébe. Herbal némán állt ott. Amióta megígérte, hogy nem érintkezik többé Kátyával, reménytelen némaságban járkált a házban. Bár túl büszke volt arra, hogy beismerje, nagyon fájt a szíve. Szerelmes volt a lányba. Amikor Mystery tanítványai szétszéledtek ebédelni, Courtney keresztülnyomakodott a csoporton, felment a lépcsőn Papa szobájába, limonádécsöppeket hagyva maga után a szőnyegen. Benyomult az ajtón. Odabent Papa, Sickboy, Tyler Durden, Playhow, Xaneus és a mini-Papák dolgoztak, mindenki a külön számítógépen. Extramask Papa bevetetlen ágyán feküdt, a Bhagavad Gitát olvasta. A házban Extramask unatkozott, és elkezdte olvasni Playboy keleti vallásokról szóló könyveit, ami váratlanul a spirituális önfelfedezés ösvényére vezette. - Courtney, fel tudnál minket vetetni Joseph vendéglistájára hétfőn? - kérdezte Tyler Durden, miközben Courtney az italokat osztotta szét. Courtney felkapta a telefont, bevonulta fürdőszobába Tylerrel, és tárcsázta Brent Bolthouse számát. Brent volt a programszervező, aki a hétfő esti Joseph-partikra szervezte a résztvevőket. Ezek a partik arról voltak híresek, hogy igen exkluzívak voltak, és csupa nagyon jó bőr sztárjelölt volt jelen. - Brent - mondta Courtney. - Egy barátom, Tyler Durden profi nővadász mester... - Tyler hiábavaló kísérletet tett, igen erősen integetett, hogy jelezzen, ne említse ezt. - Abból él, hogy nőket szed fel. Nagyon kúl. - Tyler kezébe temette a fejét. - Fel tudnád venni a hétfői listára, hogy néhány barátjával elmehessen hozzátok csajokra vadászni? Courtney felkapott egy hatos gyűjtőcsomagolású óvszercsomagot a mosdó széléről, és karkötőként a csuklója köré tekerte, aztán felfedezőútra indult a fürdőszobában. Bedugta a fejét a vécé két oldalán nyíló két gardróbszobába, Papa hírhedt vendégszobáiba. - Hadd kérdezzek valamit - mondta, amikor kijött Tyler Durden alkalmi hálószobájából, melyben egy bőrönd, egy kupac piszkos ruha, és a padlón matrac volt. - Szereted te a nőket? A fürdőszoba tejüvegén túl Betonállkapcsú homokzsákot cipelt a téglával kirakott udvaron át. - Amikor ezt az egészet elkezdtem, nem voltam nőgyűlölő - felelte Tyler. - De aztán az ember elég jól beletanul ebbe, és elkezd lefeküdni egy halom nővel, akinek mind van barátja, és innentől kezdve nem igazán lehet bízni a nőkben. A nővadászat mellékhatása, hogy eléggé leronthatja az ember véleményét a másik nemről. Az ember túl sok csalást, ámítást, árulást lát. Azokkal a nőkkel, akik már legalább három éve házasságban élnek, könnyebb lefeküdni, mint az egyedülállókkal. Ha a nőnek komoly barátja van, nagyobb az esély, hogy még aznap este megdughatod, minthogy később visszahívjon. A végén rájössz, hogy a nők ugyanolyan rosszak, mint a férfiak, csak jobban titkolják. - Amikor elkezdtem a nővadászatot, sok sértés ért - folytatta Tyler. - Megismertem egy elképesztően gyönyörű nőt, aki nagyon tetszett, és egész éjjel beszélgettünk. Azt mondta, kedvel, és örül, hogy megismerkedett velem. De aztán elbuktam az egyik szaralak-tesztjén és egyszerűen elsétált mellőlem,
többé nem is állt szóba velem. Minden, amit az előző nyolc órában felépítettünk, semmivé lett. Szóval, ez eléggé megkeményített. Vannak pasik, akik gyűlölik a nőket, akik nem tisztelik őket, akik kurvának, szajhának és egyéb neveken nevezik őket. Ők nem NVM-ek. Az NVM-ek nem utálják a nőket; félnek tőlük. Egyszerűen azzal, hogy az ember NVM-nek nevezi magát - mely címet kizárólag a nők reakciójával lehet kiérdemelni -, arra ítéljük magunkat, hogy önbecsülésünket és identitásunkat teljes egészében a másik nem figyelmének függvényében határozzuk meg; hasonló ez ahhoz, ahogy a komikus színész viszonyul közönségéhez. Ha nem nevetnek, a színész nem vicces. Ezért van az, hogy néhány NVM önbecsülésének védekező mechanizmusa a tanulási folyamatban nőgyűlölő érzeteket fejlesztett ki. A nővadászat veszélyes lehet az ember lelkére. Az ablak alatt a Betonállkapcsú tartotta a homokzsákot, amit elnyújtott, erőtlen mozdulatokkal püfölt. - Keményebben - kiáltott Mysteryre. - Több agressziót akarok látni! 2. fejezet A Hollywood-project falain túl az egész közösség mintha veszélyes, instabil állapotba került volna, mintha túlfeszítették volna a húrt. A helyszíni jelentések már nemcsak lányokkal való találkozásokról szóltak, hanem verekedésekről és arról is, hogy egyeseket kirúgtak klubokból. A közösség tagjai másodkézből kezdték megélni a Hollywood-project falai közt dúló drámát, például Jlaix írásain keresztül. Jlaix új NVM, Tyler Durden és Papa felfedezettje, San Franciscó-i, fegyverrel járó, karaokeénekes, Elvis kinézetű pasi. MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: FR - Jlaix első sztriptíztáncosnője (drogok árusítása külön) SZERZŐ: Jlaix Most értem vissza Vegasból, és rohadt fáradt vagyok. Kidobtak egy karaokebárból, mert a földön fetrengtem, és sírtam a Journey Külön utak(két szóban) összekötő zenéje alatt. De ez a bejegyzés nem a karaokéról szól, hanem egy sztriptíz táncosnőről. Szóval, csapjunk a közepébe. Szerdán érkeztem a városba, és elkezdtem inni. Néhány kollégámmal a Hard Rockban laktunk, ahogy az Orange County eheti epizódjának szereplői. Kirúgtak minket a Hard Rock Caféból, mert húskoktélt csináltunk, vagyis az ételünket az italunkba aprítottuk, és arra biztattuk egymást, hogy igyuk meg; nincs ebben semmi rossz, a gyomorban úgyis ugyanígy keveredne. A húskoktélban volt marhahús, szalonna, tört krumpli, sör, porcogó, jég, hagyma, mustár, pecsenyeszósz, só, bors, Nutrasweet édesítőszer és egy kis vodka. Miután egyik kollégám ettől a koktéltól az asztalra hányt, együtt elmentünk az Olympic Gardens nevű sztriptízbárba. Ettől elég szarul éreztem magamat, mert én csajozni akartam, nem holmi vonagló seggrázást bámulni. Mindig tudatosítom kollégáimban, milyen nagy nővadász vagyok, és be kellett bizonyítanom nekik, hogy nem csináltam segget a számból. Erre az alkalomra keményen edzettem, és őszintén szólva elég ideges lettem, hogy hülyének néznek, ha nem szedek fel egy nőt ezen a kiránduláson. Ráadásul nem is szeretem a sztripklubokat, mert elveimmel ellenkezik, hogy a szex bármilyen vállfajáért pénzt adjak. Mégis velük tartottam, és ott ültem a sör mellett; ők nagyon élvezték a műsort. Ez a lány a velem szemközti bokszban ült. Kiderült, hogy, ott dolgozik, de úgy döntött, szabadnapot vesz ki, mert túl kevés vendég volt, és túl sok lány, olyan kevés munkára. Elkezdtem sémákat futtatni vele, és a mellét bámultam. A barátaim úgy néztek rám, mintha hülye lennék, mertfolyton dinkának neveztem. Ó meg egyfolytában azt mondta, hogy szemtelen vagyok, és kezdett nagyon rám hajtani. A barátaim csak bámultak, leesett az álluk. Mondtam neki, hogy visszamegyünk a szállodánkba, és ha akarjöhetvelünk, hozhat néhánydögös macát is magával. Ki volt akadva, hogy macának neveztem, így aztán gyorsan témát váltottam. „Afenébe, a barátnőm elég félelmetes. Egészben eszi a citromot, mint más a narancsot, blablabla." És ettől teljesen elfeledkezett a bunkóságomról. Még több séma, egyik a másik után. Ez így ment egy ideig. Együtt indultunk kifelé. Odakint az igazgató megpróbálta visszatartani, mondta neki, hogy menjen vissza dolgozni. De én magammal húztam, és taxiba
szálltunk. Ott azt mondta: - Lehetek sztriptíztáncosnő, de attól még van eszem! - Lefuttattam Mystery „túl hasonlóak vagyunk" sémáját, aztán Style C kontra U módszerét alkalmaztam. Amikor visszaértünk a szállodába, mondtam neki, hogy meg kéne döngetnünk a matracot a szobámban. Odafent megcsináltattam vele a kockatesztet. Aztán közöltem vele, hogy amikor ezt Paris Hiltonnak csináltam a tacobárban, azt mondta, hogy a kockája akkora, mint egy szálloda. Micsoda egómániás! Innen tudhatta, hogy egyfolytában hírességekkel meg modellekkel lógok, akkor is, ha ez valójában nem velem, hanem Papával történt. KipróbáltamTyler Durden új módszerét, és azt mondtam neki: -Annyira utálok már talizni az olyan csajokkal, akik egyfolytában drogoznak és plasztikáztatják magukat. Izé, ne érts félre, én is ugyanúgy szeretemjól megdöngetni a szaros vendéglátós vécéket, mint bárki más, de csak nagy ritkán. Izé, szóval te nem vagy olyan, ugye? - Kvalifikálta magát. Aztán azt kérdeztem tőle, hogyjól csókol-e. Aztán egy kicsit csókolóztunk. De abbahagytam, ésjavasoltam, hogy menjünk le egy italra. A kaszinóban bizalomépítő sémákat csináltam, betöltve ezzel életem vásznának üres helyeit. Elmondtam a szuper vágást, a felmetszett hasak nyarát, a léggömbök a parkbant, a sztriptíztáncosnő bébiszittert és a macskámat megdugtákat. Ezek történetek az életemből, és nekem elhihetitek, a címek érdekesebbek, mint maguk a történetek. Egy ideig körbejártunk a kaszinóban, kerestük a barátaimat. Aztán azt mondtam neki, hogy fáradt vagyok és aludnom kell egy kicsit, és jöjjön fel, mondjon nekem esti mesét és dugjon ágyba. Mire ő megkérdezte: - Mit csinálunk? Rosszaságokat? Hiszen csak fél órája ismerlek! Mire én: - Csitt! Remélem, nem! Holnap reggel korán fel kell kelnem, jobb, ha nem tartasz fenn sokáig. Ráadásul annyit ittam, hogy nem is áll fel a farkam. - Srácok, ez nagyon bejön, igazi klasszikus szöveg, nektek is be kell vetnetek. Felmentünk a szobába. Ott volt a három idétlen kollégám. Mondtam nekik, hogy menjenek inkább játszani. A csaj rám nézett, és azt mondta: - Valaki kokózott idebent. Tudom. Sztriptíztáncosnő vagyok. Szerenádot adtam a sztriptíztáncosnőnek. Jeffrey Osborne Szállja szerelem szárnyán című daláténekeltem neki. Azt mondtam, hogyölelkezni akarokvele, és meg is tettük, aztán egy ideig csak beszélgettünk. Aztán azt mondtam, hogy mutatni akarok neki egy trükköt. Rámásztam és nyalást kezdeményeztem. Mondtam neki, hogy kiakarom nyalni, és lehúztam a nadrágját. Bugyi nem volt rajta. Alaposan megnéztem, nincsenek-e fekélyei, aztán nyalni kezdtem. Csiklópiercingje volt. Még sosem láttam ilyent. Szörnyen kocogott a fogamon. Öt perc múlva benyomtam az ujjamat, és további nyalással nyöszörgő megadásra kényszerítettem. Aztán azt mondtam: - Kár, hogy annyit ittam, hogy nem is áll fel a farkam. - Mire ő: - Szerintem nagyon is rendben áll a dolog. - Aztán jól megdugtam. Még sosem láttam ilyen nagy csöcsöket ilyen vékony csajon. Ó, istenem, ez volt a legjobb csaj, akit valaha megdugtam: az első sztriplány és az első 9-es. Utána ölelkeztünk és simiztük egymást. Meglepődve látta rajtam a rengeteg sérülést és heget. Finoman megcsókoltam a seggét, a kis imádnivaló seggét, és azt mondtam: - Nem vagyok őrült mániákus. Csak tettetem, hogy őrült mániákus vagyok. Csak úgy próbálok megbirkózni a lét abszurditásával, hogy lenyomom az abszurditást a lét torkán. Megadta a telefonszámát és azt mondta, hívjam fel. Másnap este azén kicsi pónim-megnyitást alkalmaztam. (Hé, csajok, emlékeztek az Én kicsi pónimra? Hiába erőltetem az emlékezetemet, nem jut eszembe, volt-e valami különleges erejük. Blablabla.) Az est végére, miután kidobtak a karaokeklubból, úgy mentem oda a csajokhoz, hogy részegen azt énekeltem: ééééééngicsi bóóóóóóódim. Aztán egy másik sztriptízklubból is kidobtak. Aztán már csak arra emlékszem, hogy az ágyamban ülök és tévét nézek, zavarodottan és a semmibe üvöltözök: - Mi a faszt nézek én? Ez az Orange County? Vagy mi a büdös franc? Aztán rájöttem, hogy az OC-t gúnyolják valami humorműsorban. Aztán elájultam. - Jlaix 3. fejezet Amikor először láttam, éppen kakált. Kinyitottam a fürdőszobám ajtaját, és ott ült a vécén. - Te ki vagy? - kérdeztem - Gabby vagyok.
Gabby az egyik ifjú NVM, Maverick barátja volt. Maverick egyike volt azoknak az ifjaknak, akik a ház körül lebzseltek és minden hétvégén hívatlanul megjelentek a nappalinkban. Úgy viselkedett, mint egy szépségkirálynő, de a teste olyan volt, mint egy krumpliszsák. Egy lépést hátráltam, és kezdtem becsukni magam mögött az ajtót. - Hé - szólt utánam, és lehúzta a vécét. - Szép ez a ház. Mivel foglalkozol? Ez a szöveg azonnali kapcsolatmegszakító. Aki Los Angelesben hajkurássza a nőket, hamar kifejleszti azt az értékét, hogy képes kiszűrni a kihasználó nőket. A kevésbé taktikusak a beszélgetés első néhány percében megkérdezik, milyen kocsid van vagy mi a foglalkozásod, vagy a jelenlévők közül melyik hírességgel vagy jó kapcsolatban, hogy megállapítsák a társadalomban és a társaságban elfoglalt helyedet és azt, hogy mennyire lehetsz hasznos számukra. A taktikusabbaknak nem kell feltenniük ilyen kérdéseket: megnézik a pasik óráját; figyelik, hogyan reagálnak mások, ha velük beszélünk, figyelik a bizonytalanság árnyalatait a szövegünkben. Ezeket a jeleket hívják a NVM-ek szubkommunikációnak. Gabby a kevésbé taktikus fajtához tartozott. Kézmosás után kinyitotta az orvosságos szekrényt, és megvizsgálta annak tartalmát. Aztán belépett a szobámba, és folytatta a vizsgálódást. - Író vagy? - kérdezte. - Rólam kéne írnod. Nagyon érdekes sztorim van. Színésznő akarok lenni. És tudod, egyesek éppen arra születtek, hogy híresek legyenek. - Felkapott egy Ray-Ban napszemüveget az asztalomról, és orrára illesztette. - Például én. Nem mintha különleges lennék vagy ilyesmi. De ez valami olyasmi, amit az ember nagyon kis korától fogva tud, mert az emberek másként viselkednek velünk. Csacsogott tovább. Közben az íróasztalomon levő tányérról felkapott egy muffint. Aznap muffin-nap volt. Courtney körberohangálta a házat, és olyan sok muffint osztogatott szét, hogy senki nem tudott annyit megenni. Gabby beleharapott, aztán visszaejtette a sütit a tányérra. Nem sikerült kiderítenem, ki hívta meg a házba. Maverick nem volt ott, és senki mással nem volt barátságban. - Most dolgoznom kell - mondtam neki. - De örülök, hogy megismerkedtünk. Gondoltam, kitalál a házból. De tévedtem. Később Mystery talált rá. Akkor az ő vécéjén trónolt. Két önimádó. Azt hittem, úgy taszítják egymást, mint a mágnes azonos pólusai. De tévedtem. Dugás lett a vége. Gabby a következő hetet a házban töltötte. Mysteryvel aludt és elmérgesedett vitát folytatott Courtneyvel, mert engedély nélkül kölcsönvette a ruháit. Mysteryhez hasonlóan, Gabby legnagyobb problémája az életben az volt, hogy senki nincs a közelében, aki meghallgatná, ezért egyfolytában körbejárt a házban, pletykált, panaszkodott, és Courtney idegeire ment. Egyik délután Courtney éppen a konyhában állt és két kanállal ásta bele magát egy üveg mogyoróvajba, feltette a direkt kérdést Gabbynak: - Te nem akarsz hazamenni? - Haza? - kérdezett vissza Gabby és elég furcsán nézett rá. - Itt lakom. Ez újdonság volt Courtneynek, nekem és Mysterynek is. Így vonzotta a ház az embereket. Aztán mindenkit kidobott. Twyla lett a Hollywood-projekt következő áldozata. Először akkor jelent meg a házban, amikor egy sztriptíztáncosnő, akivel Mysterynek korábban viszonya volt, súlyos depresszióba esett. Mivel volt némi tapasztalata a témában, Mystery felajánlotta, hogy tanácsokat ad neki egy éjszaka, amikor Gabby éppen a klubokat járta. A sztripper azonban részegen állított be, és vele jött Twyla. Twyla egyáltalán nem volt jó nő. Tetovált harmincnégy éves hollywoodi rocker, bőre elnyűtt. Teste olyan kemény, mint az arca. Fekete rasztahaja a feje tetején madárfészekszerű csomóba fogva. Pontiac Fieróra emlékeztetett. Pontiac Fiero idős, sportos modell, aki bármelyik nap összeomolhat. Amikor Mystery és Twyla flörtölni kezdtek, a részeg, depressziós barátnő sírva fakadt. Fél óráig sírt a párnagödörben, míg Twyla és Mystery végül elbújtak a szobájában. Aznap éjjel Gabby hazajött, és zokszó nélkül bebújt melléjük az ágyba, aztán azonnal elaludt. Gabby és Mystery nem voltak szerelmesek egymásba, csak egymás menedékében akartak lenni. Aznap reggel és másnap reggel Twyla palacsintát sütött mindenkinek. Mivel nem tűnt úgy, hogy hamarosan távozni akarna, Mystery heti négyszáz dolláros fizetéssel személyi asszisztensnek alkalmazta.
Minél inkább hanyagolta, Twyla annál inkább azt hitte, hogy Mystery szereti. Többször is megsértette, más nőket is hozott haza, de Twyla újra és újra visszatért hozzá. Úgy tűnt, Mystery szerette a könnyeket; úgy érezte, számít valakinek. Ha nem éppen Twyla sírt a házban, akkor Gabby. Ha nem Gabby, akkor valaki más. Mystery legutóbbi depressziójnak bábjából szörny készült kikelni. A Hollywood-projektet eredetileg azért hoztuk létre, hogy egészséges, segítő hatásokkal vegyük magunkat körül, hogy javítson rajtunk, karrierünkön és szexuális életünkön. Ehelyett a ház nemi nyomorúságban élő férfiak és neurotikus nők gyűjtőhelye lett. Vonzott mindenkit, akinek mentális problémái voltak, és minden érdemes embert taszított. Az állandó vendégeken, mint Courtney, Mystery női és Papa új trénereket, alkalmazottakat és tanítványokat beengedő forgóajtója mellett lehetetlen volt megmondani, tulajdonképpen hányan élnek a házban. Mindazonáltal, legalábbis amennyire meg tudtam ítélni, az én tanulási és fejlődési folyamatom folytatódott. Addigi életem nagy részében egyedül éltem és dolgoztam. Sosem voltak erős társadalmi kapcsolataim vagy szűk baráti köröm. Sosem léptem be társaságokba, klubokba, nem játszottam csapatsportokat, a közösség előtt semmilyen csoportnak nem voltam tagja. A Hollywood-projekt kijuttatott szolipszista csigaházamból. Megadta azokat az eszközöket, amik vezetővé válásomhoz kellettek, megtanított, hogyan kell áttáncolni a csoportdinamika magasban kifeszített kötelén; megtanított, hogy megszabaduljak az olyan jelentéktelen dolgoktól, mint a magántulajdon, a magány, a tisztaság, az épelméjűség és az alvás. Életemben először felelős felnőtt emberré tett. Kénytelen voltam felelős felnőtt emberré lenni: csupa gyerek vett körül. Mindennap felrohant hozzám valaki valami új, megoldandó krízissel: GABBY: Mystery egy fasz. Azt mondja, ez nem azén házam, és nemkívánatos személy vagyok itt. MYSTERY: Courtney elvitt nyolcszáz dollárt a szobámból. Azzal környékezett meg, hogy kifizeti a lakbéremet, de a csekkje fedezetlen volt. COURTNEY: Az a pasi, aki túl magasra húzza a gatyáját, az idegeimre megy. Nem mondanád meg neki, hogy hagyjon már békén? PLAYBOY: Courtney a hűtőszekrényünkben tartja a vizeletét. És Twyla a fürdőszobámban sír, és nem akar kijönni onnan. TWYLA: Mystery valami nőt igyekszik megdugni a szobájában, és azt mondta, hogy tűnjek el. És Papa nem engedi, hogy a szobájában aludjak. PAPA: Cliff van nálam Montrealból, és Courtney egyszerűen csak bejött, elvit te a vendégem négy könyvét és három alsónadrágját. Minden problémára volt megoldás; minden vitában kompromisszumot lehetett elérni, minden egót meg lehetett békíteni valahogy. Már alig volt időm csajozni járni. Csak olyan új lányokkal találkoztam, akik a házba jöttek. A Hollywood-projekt összeroppanásának megakadályozása teljes munkaidő ben való tevékenykedést igényelt. 4. FEJEZET Egy órára hagytam el a házat, hogy valami élelmet vásároljak. Csak egy órára. És amikor visszaértem, piros Porsche köpködött füstöt a kocsibehajtón, egy tizenhárom éves lány volt a nappaliban, két ideges festett szőke cigizett az udvaron. - Mi a büdös franc folyik itt? - tettem fel a kérdést, amikor berúgtam magam mögött a bejárati ajtót. - Ő Mari - közölte Mystery. - A takarítónő lánya? Sosem tudtunk sokáig megtartani egyetlen takarítónőt sem. A tucatnyi pasi és számtalan partinő után rendbe teendő egyheti mosatlan, a túlcsorduló szemetesek, a gyorsétel maradványok nagyobb terhelést jelentettek annál, amit a többség bírt. Ennek következtében a Hollywood-projekt egy hónapig vagy még tovább is állt saját szemetében, míg új takarítónőt nem találtunk. A legutóbbi állította be a rekordot: két egymást követő héten dolgozott nálunk. - A takarítónő kiment takarítószerekért, ezért most én vigyázok rá - közölte Mystery, és pár lépéssel közelebb jött hozzám. - Az unokahúgaimra emlékeztet.
Jó volt látni, hogy Mystery megint a normálishoz közeli módon viselkedik. A házban megjelent kamasz nyugtató hatással volt rá. A Porschét Courtney hozatta a házhoz, hogy Mystery el tudja vinni a próbára. De Mystery elvitte a kocsit egy próbaútra, és a saját kárán tudta meg, hogy mágikus képességei nem tanítják meg, hogyan kell hagyományos, sebességváltós-kuplungos kocsit vezetni. - És ők kicsodák? - kérdeztem, a zabos szőke nőkre mutatva. - Ők Courtney együttese. Kimentem az udvarra, és bemutatkoztam. - Sam vagyok - szólt egy kissé fiús női hang, queensi akcentussal. - A dobos Courtney bandájában. - Már találkoztunk. - Velem is találkoztál már - jegyezte meg a csúfondárosan rám néző másik lány. Long Island-i akcentusa olyan éles volt, hogy visszahőköltem. Haját szoros lófarokba kötötte, nagy barna szemét fekete szemceruzával kontúrozta, amiről az jutott eszembe, hogy kamaszként Susanna Hoff (Bangles) Walk Like an Egyptian című zenéjére maszturbáltam. Ez a lány maga a megtestesült rock and roll. - Aham - dadogtam. - Futólag találkoztunk a Tonight Show után. - Még előtte. Az Argyle Hotelben egy partin, ahol egész este egy ikerpárral beszélgettél. - Ó, a porcelán ikrekkel. El nem tudom képzeli, hogyan felejthettem el. Hiszen ez a lány olyan karizmatikus volt már akkor is. A jó testtartást tartom a legvonzóbbnak a nőkben, és ez a lány úgy tartotta magát, hogy valósággal ordított róla az önbizalom. És az is ordított róla, hogy „engem ne akarj megdugni". Visszamentem a házba és Mysteryt kérdeztem róla. - Ő Lisa, Courtney gitárosa. Totálisan kurva. A lányok azért látogattak el hozzánk, mert Courtney azt tervezte, hogy a házunkban vesznek fel egy akusztikus előadást egy brit televíziós program számára. De Courtney sehol nem volt, legalábbis mi nem találtunk, Sam és Lisa pedig dühükben képletesen és konkrét értelemben is füstölögtek. Leültem, hogy megbékítsem a bandatagokat. Olyan kicsinek éreztem magamat mellettük. Kézbe vettem egy cédé-táskát, ami Lisáé volt, és végignéztem a lemezeket. Le voltam nyűgözve. Volt albuma Cesaria Evorától. Cesaria Evora a Zöldfoki-szigetekről származó díva. Lendületes latin ritmusokkal kísért szomorú dalai a világ legjobb baszózenéi közé tartoznak. Amint megláttam ezt a cédét, rögtön tudtam, olyan lánnyal ismerkedtem meg, akit mélyebben meg akarok ismerni. Valahol tudatom mélyén halványan elraktározódott még, onnan kellett előbányászni, mi tett képessé, hogy nőkkel kommunikáljak, még mielőtt felfedeztem volna a nővadászati ipart: a közös vonások. Egyszerűen annak kiderítése, hogy amiért te rajongsz, az a másiknak is szenvedélye, elég ahhoz, hogy létrehozza azt a furcsa érzést, amit kémiának nevezünk. A feromonokat tanulmányozó tudósok állítják, hogy amikor két ember rájön, közös tulajdonságaik vannak, szervezetük feromonokat bocsát ki, és a vonzalom kialakul. Néhány pillanat múlva Mystery csatlakozott hozzánk. Lehuppant az egyik székre, egy szemvillanásnyi ideig nyugton ült, nemi nyomorának örvénye beszippantotta az összes feromont, amit Lisa teste és az én testem együttesen kibocsátott. - Fel kell hívnom Kátyát még ma - mondta egy idő után. - Még mindig szeretem azt a lányt. Satura majd Lisára nézett, mintha megpróbálná kiválasztani a célpontot - Tudtok arról, milyen dráma zajlik Kátyával? - kérdezte. A lányok tétován néztek jobbra-balra. Megvolt a maguk drámája. - Hát - szóltam mentegetőzve -, megyek hozok egy burritót a Poquito Masból. Örülök, hogy még egyszer megismerhettelek benneteket. Ki kellett jutni onnan. Nem akartam magamat az őrültséggel azonosítani, akkor sem, ha én is része voltam. Lementem a dombról a Poquito Masba. Ott találtam Extramaskot. A teraszon ült, olyan vastag könyvet olvasott, mint a feje. Rövidnadrágot viselt, fejpántot, edzőtermi friss izzadtságfoltos kopott fehér pólót. Hónapok óta először láttam egyedül a házon kívül. Amióta Mystery első kurzusán megismertem, a testvéremnek éreztem ebben az egész vállalkozásban, bár amióta csatlakozott a valódi társasági dinamika csapatához, inkább elhidegült mostohatestvérnek tűnt. Úgy döntöttem, veszem a fáradságot, hogy újra felvegyem vele a kapcsolatot. - Mit olvasol? - kérdeztem.
- Az Én vagyok azt Sri Nisargadatta Maharajtól - felelte. - Jobban kedvelem, mint Sri Ramana Maharshi írásait. A tanításai modernebbek, és olvasni is könnyebb. - Húúú, ez nagyon érdekes. Nem tudtam, mi mást mondhatnék. Nem voltam túlságosan járatos az indiai védikus iratokban. - Aham, kezdek rájönni, hogy van más is a világon a nőkön kívül. Ez az egész itt - intett a Hollywoodprojekt felé - semmit nem jelent. Semmi sem jelent semmit. Félig azt vártam, hogy bármelyik pillanatban nevetésben tör ki és a farkáról kezd beszélni, mint a régi szép időkben. - Ezek szerint már túl vagy a nővadászaton? - Aham. Volt idő, amikor teljesen bele voltam bolondulva, de miután elolvastam a társasági robotokról szóló írásodat, rájöttem, hogy én is kezdek ilyenné válni. Kiköltözöm. - Visszamész a szüleidhez, vagy saját lakást szerzel? - Egyiket sem - felelte. - Indiába megyek. - Ez fantasztikus. Miért? Amikor Extramask a közösségbe jött, ő volt a világtól legelzártabb em ber, akivel valaha találkoztam. Még sosem utazott repülővel. - Rá akarok jönni, ki is vagyok. Van egy asrám valahol Chennai közelé ben. Úgy hívják Sri Ramanasramam. Ott akarok lakni. - Mennyi időre? - Hat hónapra vagy egy évre, de lehet, hogy örökre. Tényleg nem tudom. Én csak úgy hagyom magam sodródni a világáramlattól. Meglepődtem, de nem hatott rám döbbenetként ez a hír. Extramask hirtelen átalakulása nővadász mesterből spirituális útkeresővé Dustint juttatta eszembe. Vannak, akik egész életükben a lelkükön tátongó lyukat igyekeznek betölteni. Ha a nők nem töltik be ezt az ürességet, valami nagyobbat keresnek: Istent. Kíváncsi voltam, hova fordul Dustin és Extramask az után, hogy rájönnek, még Isten sem elég nagy ahhoz, hogy betöltse azt a belső lyukat. - Hát, ember, sok szerencsét és j ó utat. Bárcsak azt tudnám mondani, hogy hiányozni fogsz, de most már vagy fél éve alig beszéltük. Egy kicsit furcsa volt. - Aham. Az én hibám - mondta, aztán elhallgatott, összeszorított ajkát furcsa mosolyra húzta. Egy pillanatra a régi Extramaskot láttam. - Régebben gyenge, megbízhatatlan egy kurafi voltam. - Én is. Mire visszaértem a házhoz, a brit tévéstáb már megérkezett, velük Courtney leendő menedzsere és egy stylist is. - Képtelen vagyok vele dolgozni - mondta a stylist, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Courtney nem lesz ott időben a felvételre. - Amióta drogozik, rémálom vele dolgozni. A drogozásnak semmilyen bizonyítékát nem találtuk a házban, de Courtney különös viselkedését figyelembe véve lehet, hogy a Hollywood-projekt mégsem tartotta vissza a szertől, ahogy azt remélte. Sajnáltam. Hagyta, hogy a ház problémái elvonják a figyelmét a való életbeli problémáktól, amikkel foglalkoznia kellett volna. Talán mind így voltunk ezzel. Aznap éjjel arra ébredtem, hogy Courtney áll az ágyam lábánál, kezében Prada cipő. - Dekoráljuk ki a házat - mondta izgatottan. - Ez lesz a kalapácsunk. Az órára néztem. Hajnali negyed három múlt öt perccel. - Van szöged? - kérdezte, de nem várt a válaszra, hanem lerohant és amikor visszajött, volt nála egy doboz szög, egy keretezett fénykép, amit a falamra szánt, egy díszpárna az ágyamra, meg egy összelapított rózsaszín doboz, ami úgy nézett ki, mint valami régi Valentin-napi ajándék. - Ez a szív alakú doboz - közölte -, azt akarom, hogy legyen a tiéd. Felkapta a gitáromat, az ágyam szélére ült, és eljátszotta kedvenc countryzenémet, a Long Black Ueilt. - Holnap a Tiltott városba megyek egy barátom születésnapi partijára - mondta, és a padlóra ejtette a gitárt. - Azt akarom, hogy gyere velem. Jót tesz nekünk, ha együtt szakadunk ki egy kicsit ebből a házból. - Tudod mit? Inkább ott találkozzunk. Tudtam, mennyi ideig tartana neki a készülődés. - Oké. Lisával megyek. -Lisáról jut eszembe. Elég sokan vártak rád itt ma, és sehol sem találtunk. Azt hiszem, eléggé dühösek. Arca elkomorult, ajka összerándult, könnyek potyogtak a szeméből. - Elmegyek elvonóra. Megígérem.
5. FEJEZET Fehér zakót vettem fel fekete pólóhoz, amire programozható folyadékkristályos kijelzővel lehetett üzeneteket írni. Az „Ölj meg!" feliratot írtam be. Az utóbbi jó egy hónapban egyszer sem voltam csajozni, és így akartam felhívni magamra a figyelmet. Nemigen bíztam abban, hogy Courtney egyáltalán megjelenik a Tiltott városban, ezért Herbalt vittem magammal szárnysegédül. Nem sokkal korábban együtt repültünk Houstonba, hogy elhozzuk a Hollywood-projekt limuzinját, egy 1998-as, tíz utasüléses járművet, amit Herbal az eBayen talált. Ezen ügylet sikerén felbuzdulva Herbal, tanácsunk ellenére az egyik egzotikus kisállat honlapon lefoglalózott egy ausztrál törpekengurut. A partira menet azon vitatkoztunk, mennyire praktikus és humánus egy kölyök erszényest tartani a háznál. - Ezek a legjobb háziállatok - bizonygatta. - Olyanok, mint a háziasított kenguruk. Veled alszanak, veled fürdenek, és a farkuknál fogva lehet sétálni vinni őket. Legkevésbé egy ausztrál törpekengurura volt szükségünk a Hollywoodprojektben. A fiaskó egyetlen jó oldala azt volt, hogy az állat létét remek megnyitásnak lehetett használni. Körbejártunk a partin és mindenkitől azt kérdeztük, mit gondol arról, hogy ausztrál törpekengurut tartunk. Fél órán belül nők vették körül. Jó érzés volt, hogy megint gyakorolhatjuk a képességeinket. Annyira lefoglalt minket a házban zajló dráma, hogy el is felejtettük, elsődlegesen miért költöztünk be. Amikor egy magas, hajlott hátú, magát modellnek mondó lány közel hajolt hozzám, hogy az ingemben rejtező állatot közelebbről is szemügyre vegye, a tömegben szőkített sörényt vettem észre. Figyelmesebben megnéztem. Bár a szoba másik végében volt, mintha ragyogott volna. Álla határozott, vonásai szépek, a vastagon felkent kék szemhéjfesték alatt is csillámlott a tekintete. Courtney gitárosa, Lisa volt. Mellette az összes modell és színésznő jelentéktelennek tűnt. Stílusával és tartásával túlragyogta őket. Kimentettem magamat, és odarohantam hozzá. - Hol van Courtney? - kérdeztem. - Túl sokáig tartott neki elkészülni, ezért egyedül jöttem. - Tisztelem azokat, akik nem félnek egyedül megjelenni egy partin. - A parti én vagyok - mondta kacsintás- és elmosolyodás-mentesen. Azt hiszem, komolyan beszélt. Lisa meg én egész éjjel egymás mellett ültünk egy széken. A terem legpávásabb párja. A parti résztvevői jöttek hozzánk, mintha együtt valamiféle gravitációs erőtér lettünk volna. Körülöttünk a kanapék hamar megteltek modellekkel, komikus színészekkel, valóságshow-szereplőkkel, és megjelent köztük Dennis Rodman is. Amikor odajöttek flörtölni a lányok, akikkel az este folyamán beszélgettem, Lisa meg én tollal rajzoltunk a karjukra, Hypnotiq likőrrel itattuk őket, és intelligenciateszteket csináltunk velük, amiken általában megbuktak. Az NVM-ek ezt úgy hívják, hogy mi világunk-összeesküvést szőttünk. A magunk buborékában voltunk, ő a királynő, én a király, és mindenki más a játékszerünk aznap éjszakára. Amikor egy paparazzo elkezdett lesifotókat csinálni a közelünkben álló Dennis Rodmanról, Lisa vakuktól megvilágított arcára néztem. És szívem váratlanul felébredt zsibbadtságából, és alaposan megdolgozta belülről a mellkasomat. Amikor a partinak vége volt, Lisa vállam köré fonta karját, és megkérdezett: - Hazaviszel? Túl részeg vagyok, hogy vezessek. Szívem megint vad iramba kapcsolt, majd gyors, aritmikus dobogásnál állapodott meg. Lehet, hogy Lisa túl részeg, hogy vezessen, én meg túl ideges vagyok, hogy vezessek. Nem is várt a válaszra, Mercedesének kulcsait a kezembe ejtette. Megkértem Herbalt, hogy vigye haza a kocsimat. - Öregem, ezt nem hiszem el. Beindult a dolog - mondtam. Pedig nem indult be. Hazavittem Lisát. Felismertem az épületet: éppen szemben volt a Hollywood Mental Health Centerrel, ahová Mysteryt vittem. Amikor beléptünk a lakásba, rögtön a fürdőszobába ment. Én az ágyra dőltem, és próbáltam nyugodtnak tűnni. Lisa kilépett a fürdőszobából, aztán hervasztó nézéssel azt mondta: - Ne gondolt, hogy bármi is történik kettőnk között.
A fenébe! Style vagyok. Szeretned kell. NVM vagyok. Átöltözött, és elmentünk a házba, hogy megkeressük Courtneyt. De nem találtuk. Tyler Durden viszont a nappaliban vezetett valami gyakorlatot: tíz férfi rohangált a kanapék körül, ordítozva, egymás tenyerébe csapkodva. Tyler az utóbbi időben olyan technikával kísérletezett, hogy fizikailag felpumpálja tanítványai kedvét a csajozós éjszakára. Hitt benne, hogy akár jobban teljesítenek, akár nem, az adrenalinszint emelkedése és a bajtársiasság megélése hatására úgy érzik, hogy jól érezték magukat, és így jó kritikákat írnak a valódi társasági dinamikáról a nővadász levelezőlistákra. Kezdett konkurencia jellegűvé lenni az ipar. Úgy tűnt, Courtney megint eltűnt. Lehet, hogy komolyan beszélt a múltkor, és tényleg elvonókúrára vonult vagy éppen ellenkezőleg, újabb bajba keveredik éppen. Felvittem Lisát a szobámba, gyertyát gyújtottam, Cesaria Evora lemezét tettem be a cédébe, és a gardróbszobába mentem. - Szórakozzunk egy kicsit! Kihúztam egy régi Halloween kosztümökkel, álarcokkal, parókákkal teli szemeteszsákot. Mindet felpróbáltuk és fényképezkedtünk bennük a digitális kamerámmal. Megpróbáltam bevetni a digitális kamera-sémát. Csináltunk egy vidám fényképet, aztán egy komolyat. A harmadik, romantikus képen egymásra bámultunk. Olyan boldognak tűnt a tekintete. A kemény külső mögött sebezhetőség és gyöngédség lapult. Tartottam a szemkontaktust, aztán felé mozdultam, hogy megcsókoljam, a kamerát előttünk tartva. - Nem csókollak meg - mordult rám. E szavak olyan fájdalmasan loccsantak arcomba, mintha forró kávéval öntött volna le. Nem volt még lány, akit ne tudtam volna megcsókolni fél órával a megismerkedésünk után. Mi lehet a probléma? Lemerevedtem. Megint megpróbáltam. Semmi. Ezek azok a pillanatok, amikor NVM-ként az ember kezd elgondolkodni azon, hogy milyen munkát végzett magával. Kezdünk aggódni, hogy a lány talán igazi lényünket látja, aki a fura álnév előtt létezett, aki az ilyen helyzetektől középiskolás korában verset írt. Megható, lelkes előadást tartottam az evolúciós fázisváltás-séma témában. A távolból hallottam, hogy ezer NVM tapsolja teljesítményemet. - Nem haraplak meg - közölte. Nem sikerült megnyernem, de nem adtam fel. Elmondtam neki a világon valaha írt legszebb szerelmi történetet, Haruki Murakami: Amikor egy szép áprilisi reggelen megláttam a száz százalékig tökéletes Lányt című novelláját. Egy férfiról és egy nőről szól, akik lelki társak. De amikor egy pillanatra megkérdőjelezik ezt a kapcsolatukat és úgy döntenek, hogy nem használják ki, örökre elvesztik egymást. Lisa jéghideg maradt. Igazi hard-core jégtelenítővel próbálkoztam: elfújtam a gyertyákat, kikapcsoltam a zenét, felkapcsoltam a lámpát, és megnéztem, jött-e e-mailem. Lisa bemászott az ágyamba, begubózott a takaró alá, és elaludt. Aztán én is bebújtam mellé, az ágy két oldalán aludtunk. Még egy trükköm maradt: átmenni ős- és ösztönemberbe. Reggel szó nélkül masszírozni kezdtem a lábát, lassan haladtam a combja felé. Ha testileg be tudom gerjeszteni, logikája felenged és kétségkívül megadja magát nekem. Nem az volt a célom, hogy Lisát szexre használjam. Tudtam, hogy találkozni akarok még vele, bármi történjék is. Csak túl akartam lenni az egész szex-dolgon, hogy megint normálisak tudjunk lenni egymással. Ő nem próbál meg visszatartani valamitől; én nem igyekszem kapni valamit tőle. Mindig is utáltam a gondolatot, miszerint a szex olyasvalami, amit a nő ad, a férfi pedig kap. Szerintem ez adokkapok kölcsönös élmény. De Lisa nem volt önzetlen típus. Ahogy elértem azt a meleg határvonalat, ahol combja a medencéjével találkozik, hangja ébresztőóraként csat tant fel. - Mit csinálsz?! Ellökte a kezemet. Együtt reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk. Beszélgettünk Courtneyről, az NVM-ekről, az írásaimról, a zenéjéről, az életünkről és egy csomó más dologról, amire nem emlékszem, de biztosan érdekes volt, mert egy szempillantás alatt órák múltak el. Velem egykorú volt; ugyanazokat a zenéket
szerette; ha szóra nyitotta a száját, mindig valami intelligens dolgot mondott; nevetett a jó vicceimet és viccelődött azokon, amik nem voltak jók. Velem töltött egy másik éjszakát is. Semmi. Megtaláltam életem párját. Reggeli után a bejárat előtt, a tornácon álltam és néztem, ahogy Lisa távozik. Felment a dombocskán, beült a Mercedesébe, leeresztette a tetőt és elindult. Megfordultam, hogy felmegyek a lépcsőn, be a házba. Nem akartam visszanézni. Hűvösnek, tartózkodónak akartam látszani, nem akartam még több ÉJ-t adni neki. - Gyere ide! - kiáltott oda nekem a kocsiból. Fejemet ingattam, nemet intettem. Elrontotta a lelépésemet. - Komolyan, kérlek gyere ide. Fontos. Felsóhajtottam, aztán lementem a kocsijához. - Igazán nagyon sajnálom, kérlek ne legyél rám mérges - mondta. - De azt hiszem, meghúztam a limótokat kifele jövet. Meghűlt bennem a vér. Ez volt a legújabb és legdrágább vagyontárgyunk. - Csak vicceltem - közölte, azzal a gázba taposott, és otthagyott a porfelhőben. Láttam, hogy dús, hosszú szőke haja a kocsi oldalánál lobog, ahogy lefordult a Sunsetre. Már megint kijátszott. 6. FEJEZET Egy éjjel a forró fürdőben ülve elmondtam Mysterynek, milyen kudarc ért Lisával. Régen gyakran fordultam hozzá nőkkel kapcsolatos tanácsért, és ritkán bizonyult hibásnak, amit javasolt. Bár a kapcsolat fenntartás nyilvánvalóan nem tartozott az erősségei közé, az utolsó pillanati ellenállás legyőzésében legyőzhetetlennek bizonyult. - Kezdd simogatni magadat - mondta. - Most? Itt? - Nem. Ha legközelebb ágyban lesztek, fogd a farkad és játssz vele, simogasd, meg ilyesmi, ahogy szoktad. - Aztán? - Aztán fogd meg a kezét és tedd a töködre. A nő rögtön elkezd kézimunkázni rajtad. - Komolyan mondod? - Igen. Aztán tedd a kezedet a farkadra, és egy kis előizét kenj az ujjadra, majd ezt az ujjadat tedd a szájába. - Semmiképp. Ez olyan, mint a hülye filmekben, ahol a barát megfogadja a tanácsot, a lány meg ijedtében elmenekül, mire a tanácsadó azt mondja: „azt hittem, tudod, hogy csak viccelek". - Én teljesen komolyan mondom. Ezután egészen biztosan szexelni fogtok. Három nappal később, miután a bárok hajnali kettőkor bezártak, Lisa állított be hozzám Sammel, Courtney dobosával. Teljesen totálkáros volt. Bemásztunk az ágyba, és órákig beszélgettünk. - Nem tudom, mi a bajom - mondta elég elmosódott hangon - De mindig olyan érzésem van, hogy nem akarok elmenni tőled. Örök időkig el tudnálak hallgatni. Felém gördült. - Felejtsd el, amit most mondtam - csattant fel. - Nem úgy gondoltam. Az alkohol olyan, mint az igazságszérum. Eljött esélyem pillanata. Mystery szavai jutottak eszembe, mérlegeltem, milyen előnyökkel és hátrányokkal ját, ha a farkammal játszom és magamra vonom a kezét. Képtelen voltam megtenni. Nem azért, mert féltem, hanem mert sehogy sem működött volna. Lisa az arcomba nevetett volna, és valami olyan aranyos kiszólással intézett volna el, hogy „ennyi erővel tovább játszhatsz magaddal, mert én biztosan nem teszem". Aztán biztosan mesélt volna minden barátnőjének a lökött srácról, aki előtte játszott a farkával. Mysterynek sincs mindig igaza. Így aztán újabb plátói éjszakát töltöttünk együtt. Teljesen begolyóztam tőle. Tudtam, hogy kedvel a lány. Mégsem volt hajlandó bizalmaskodásra. Közel voltam ahhoz, hogy totálisan LIB-eljen.
Lehet, hogy egyszerűen nem vagyok a zsánere. Elképzeltem, milyen lenne egy tetovált, izmos, bőrdzsekis pasival, nem olyan cingár metroszexuálisokkal, akik nővadászati tanfolyamra szorulnak. Ez a nő teljesen taccsra tett. Amióta tudomást szereztem az egy-itisz szó jelentéséről, először tapasztaltam magamon a tüneteket. És tudtam, hogy ebben az ügyben kudarcra vagyok ítélve. Az egy-itiszből az ember nem jön ki jól. Túl ragaszkodó lesz, és sokat akar, és elkúrja a dolgot. És persze elkúrtam. Másnap éjjel Lisa elhagyta a várost, hogy egy atlantai fesztiválon játsszon Courtneyvel. Háromszor telefonált, mire Courtney elindult. - Ráérsz eljönni velem vacsorázni, amikor visszajövök? - kérdezte. - Nem tudom - feleltem. -Attól függ, hogy tudsz-e viselkedni, vagy nem. - Hát jó. Ha így állsz hozzá, nem ragaszkodom a vacsorához. Csak incselkedni próbáltam vele, cukkolni, ahogy David DeAngelo tanított. És ezzel el is kúrtam a dolgot, a pillanat odalett. Igazi seggfejnek éreztem magamat. - Ne csináld, ha egy mód van rá - mondtam. Ideje határozottnak lenni. - Találkozni akarok veled, ha visszajössz. Aztán két hétre elmegyek a városból, szóval ez lesz az utolsó alkalom, hogy elmenjünk egy kicsit szórakozni. Hallottam, hogy a háttérben Sam szólal meg: - Úgy beszélsz vele, mintha a pasid lenne - mondta Lisának. - Lehet, hogy azt akarom, hogy a barátom legyen - felelte neki Lisa. Szóval nem LIB-elésről volt szó. Alig vártam, hogy visszajöjjön. Én is azt akartam, hogy a barátnőm legyen. Lisa visszaérkezésének napját azzal töltöttem, hogy kidolgoztam a tökéletes csábítás módszerét. A reptérre limóval megyek érte. Herbal vezet, én a hátsó ülésen várom. Aztán elviszem a Sunset Marquis Hotel whiskey bárjába, ami csak pár lépés a Hollywood-projekttől. Mivel a nők nem tisztelik az olyan pasikat, akik kifizetik az italukat, ugyanakkor viszolyognak az olcsójancsiktól is, előzetesen elmentem a Whiskeybe, száz dollárt adtam az üzletvezetőnek, és megbeszéltem vele, hogy amit fogyasztunk, azt a ház költségére számolják el, mintha ők hívtak volna meg minket. Utána azt terveztem, hogy hazaviszem. Számítógépembe beírtam az összes sémát és rutint, amit UPE-jének legyőzésére bevetni terveztem. Most, hogy tudom, hogy kedvel, megvolt bennem a magabiztosság, hogy a végsőkig elvigyem a dolgot. Ha még ellenáll, akkor biztosan az intimitással vannak gondjai, és nekem kell LIB-elni őt. A gépe a menetrend szerint délután fél hétkor érkezett volna. Miközben Herbal a limóval a Delta terminálhoz hajtott és tekintetével Lisát kereste, én a kocsi bárszekrényén Cosmopolitan példányokat válogattam. Amikor azonban megérkezett a járat, Lisa nem volt rajta. Zavart voltam kissé, de nem csalódott... még. Az NVM-nek képesnek kell lennie arra, hogy elvesse vagy megváltoztassa addigi terveit, ha a valóság káoszával vagy kihívásaival találja magát szembe. Így hát Herbal hazavitt és üzenetet hagytam Lisának. Nem hívott fel. Újabb üzenetet hagytam, aztán egész éjszaka fennmaradtam, vártam a hívását, hiába. Hajnali ötkor csörgött a mobilom. - Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de beszélnem kell valakivel - szólt a vonal túlsó végéről egy ausztrál akcentusú férfihang. Sweater volt az. Amióta utoljára találkoztunk, elhagyta a közösséget és megnősült. Gyakran gondoltam rá. Valahányszor valaki azt kérdezte, hogy a fiúk csak azért tanulják ezeket a képességeket a közösségben, hogy a lehető legtöbb nővel szexeljenek, Sweater példáját hoztam fel, aki helyes cél érdekében lépett a játékba. - Ma öngyilkosságot kíséreltem meg - közölte. - Mi történt? - A feleségem tíz nap múlva megszüli első gyermekünket, és én szörnyen érzem magamat. Mindent megteszek érte, de neki semmi sem elég. Elüldözte a barátaimat. Az üzlettársam ki akar lépni mellőlem. A feleségem elkölti az összes pénzemet és egyfolytában panaszkodik - mondta, aztán elhallgatott, hogy legyűrje könnyeit. - És most, hogy gyereke lesz, csapdába estem. - De hiszen szerelmes voltál bele. Hogyan változhatott meg így? - Sehogy. A probléma az, hogy én változtam meg. Túl nehéz volt olyan embernek lenni, amilyennek Mystery és David DeAngelo tanított minket. Az a személy nem volt jó ember. Én szeretek jól bánni az
emberekkel. Ezért a feleségem megkapott tőlem mindent, amit csak akart. Hetente háromszor küldtem neki virágot, megpróbáltam úgy viselkedni, ahogy neki jó, de a dolog nem működött. Két éve nem hallottam felnőtt embert így sírni. - Ma beültem a garázsba. Magamra zártam az ajtót, becsuktam az ablakot és beindítottam a kocsi motorját - folytatta. - Utoljára 1986-ban gondoltam öngyilkosságra. Eljutottam egy olyan pontra, ahol mindent elcseszettnek láttam, és semmi értelmet nem találtam az életben. Sweater nem szorult megmentésre. Csak arra volt szüksége, hogy beszéljen egy baráttal. Eljátszotta, hogy ő már nem csak azért van a játékban, hogy elcsábítson magának egy nőt, és most szenvedte meg a következményeket. - Amikor beléptem a közösségbe, leírtam mindent, hogy mit akarok - mondta. - Most azt az életet élem, amit elképzeltem magamnak. Van pénzem, nagy házam, szép nőm. De nem fogalmaztam meg elég pontosan az elvárásaimat a szép nővel kapcsolatban. Azt sosem írtam le, hogy tisztelettel és kedvesen bánjon velem. Reggel Courtney visszatért a házba. Hallottam, hogy Gabbyval ordítozott a nappaliban. Lementem, és azt láttam, hogy Courtney tömött málhazsákokat cipel kifelé a házból, Gabby holmiját, és azon kaptam magamat, hogy az a három szó hagyja el ajkamat, amit mostanában mindig mondani vagyok kénytelen, valahányszor belépek a nappaliba: - Mi folyik itt? - Gabby összekapott Mysteryvel, és most kiköltözik - közölte Courtney. - Ezért segítek neki. Courtney alig tudta elrejteni kaján mosolyát. - A banda többi tagja hazajött már Atlantából? - kérdeztem, igyekezvén leplezni izgatottságomat. - Aham. Egy korábbi járattal. Gyorsan elfordultam. Tudtam, ha bármit válaszolok, hangom elárulná csalódottságomat. Miután Gabby elment, Courtney egy nyaláb zsályát dobott az asztalra. - Tisztítsuk meg a levegőt - mondta. Aztán kiviharzott a konyhába. - Kell egy kis rizs, hogy szerencsénk legyen. Mivel rizst nem talált, egy csomag jambalaya keverékkel és egy tál vízzel tért vissza. A vízbe öntötte a jambalaya keveréket, a közepébe állította a zsályát, aztán a szobájába rohant. Onnan kék-fehér kockás flanellinggel jött elő. - Ez hatásos - mondta. - Ez Kurt egyik inge. Már csak három maradt. Óvatosan az asztal alá helyezte az inget, hogy ne lehessen az asztal mellett elhaladva lábbal érinteni, hogy jó energiákat hozzon a házba. Miután meggyújtotta a zsályát, Mysteryt, Herbalt és engem a rögtönzött oltár köré ültetett, és megfogtuk egymás kezét. Csontropogtató szorítása volt. - Köszönet, Isten a mai napért és minden napért, amit megadtál nekünk - imádkozott. - Kérünk, adj nekünk tiszta energiát ebbe a minden gonoszságtól hemzsegő házba. Kérünk, hozz békét, harmóniát és barátságot e tető alá. Ne legyen több könny! És add, hogy megnyerjem a bírósági ügyemet New Yorkban, és segíts helyretenni a többi problémámat is. Együttműködök veled, Isten. Tényleg. Adj nekem erőt. Ámen." - Ámen - ismételtük. Másnap sofőr jött, a reptérre vitte Courtneyt, hogy New Yorkba menjen. Ott az önmagáért mondott imák meghallgattattak, de távollétében a házbeli légkör még jobban elmérgesedett. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem Courtney és nem Gabby volt a probléma oka: ők csak a tünetei voltak valami nagyobb problémának, amely felőrölte az életünket. 7. FEJEZET Aznap délután Lisa üzenetet hagyott a hangpostámon: Szia, Lisa Vagyok. Visszajöttem. Korábbi járatra szálltunk. Nem volt ebben semmi szabadkozás, semmi kedvesség, említés sem esett a tervekről, amiket felrúgott. Visszahívtam, de nem vette fel a telefont. Hangpostájára beszéltem: Pár órán belül elhagyom a várost. Miamiba megyek Visionnel. Nagyon szeretnék beszélni veled, mielőtt elmegyek. KGP-üzenet volt, és nem is válaszolt rá. Míg távol voltam, naponta meghallgattam a hangpostámat. Semmi. Nem voltam nyomulós, mint Tyler Durden. Ha Lisa érdeklődik irántam, felhívott volna. Teljesen le voltam törve. Hosszú idő után az első nő, aki iránt érzek valamit. Arra gondoltam, hogy biztosan valaki mással jár, olyasvalakivel, akinek sikerült áttörnie az UPE-jét.
Először dühös voltam rá, aztán magamra, aztán már csak szomorú voltam. Az NVM-ek mindig azt tanácsolták, hogy az egy-itisz elleni legjobb orvosság, ha megdugunk vagy egy tucat lányt. Így hát nemi tombolásba kezdtem. Nem akartam úgy járni, mint Sweater. Majdnem hagytam behálózni magam. Miamiban minden éjjel nővadászni mentem, több lelkesedéssel, motivációval és sikerrel, mint valaha. Sosem rajongtam az egyéjszakás kalandokért. Amikor az ember már elég közel jut valakihez, miért taszítsa el magától? Én inkább a tízéjszakás kalandok híve vagyok: tíz éjszaka nagyszerű szex, egyik hevesebb, vadabb és kísérletezőbb mint a másik, ahogy két ember egyre jobban összemelegszik és megismerik, mitől indul be a másik. Így aztán, miután mindegyik nővel lefeküdtem, együtt fogyasztottam őket, mint a cukordrazsét. Ez volt az én valóságom. Leginkább olyan lányokat akartam összehozni, mint Jessica, a teljesen tetovált testű huszonegy éves, akit Los Angelesben kefélgettem párszor, és egy másik Jessica, akit a Crobarban ismertem meg. Ő is huszonegy éves volt, de az első Jessica teljes ellentéte. Ártatlannak tűnő, egy kicsit pufók. Tudtam, hogy mindketten szeretik a pornót, így arra gondoltam, hogy a dolog akár érdekessé is válhat. Miután megittunk egy italt a bárban, felvittem őket a szobámba némi blattolós sorselemzésre, aztán néhány percre egyedül hagytam őket, hogy megismerjék egymást. Amikor visszamentem a szobába, házi videókat mutattam nekik a laptopomon, aztán a bizalomépítő duális indukciós masszázs-játék kezdődött. Rutinná vált, mint a féltékeny barátnő-megnyitás, vagy a legjobb barátnő-teszt. És ugyanolyan következetesen működött. Amint a lányok ajka összeért, idegenekből szeretőkké lettek. Mindig nagy meglepetésként hatott rám, hogy a lányok ilyen gyorsan képesek idegenből szeretőkké válni, meglehetősen szokatlan helyzetben. Az éjszaka olyan erkölcstelen volt, amilyennek reméltem. Kipróbáltunk minden pozíciót, amibe tagjainkat be tudtuk hajlítani, egyeseket nagyobb sikerrel, mint másokat. Amikor Jessica I. kifejezte azon óhaját, hogy magomat szájába ürítsem, eleget tettem kérésének. Az örökítőanyagot aztán orálisan Jessica II. szájába juttatta, és szenvedélyesen foglalkozni kezdtek egymással. Életem legszexisebb pillanata volt. De utána üresnek és magányosnak éreztem magam. Nem törődtem velük. Csak emlékeim voltak és egy sztorim. Életem minden nője eltűnhet, és aztán soha nem hívhat. Ugyan kit érdekel? Engem nem. A világ összes tízéjszakás kalandja és gruppenszexe sem csillapíthatta egy-itiszemet. Az NVM-ek tévednek. 8. FEJEZET Felszínesen nézve úgy tűnhet, hogy a férfi szexualitás buján tenyészik a társadalomban: vannak sztriptízklubok, pornóoldalak, Maxim-szerű magazinok és kellemesen izgató reklámok, ahová csak nézünk. De mindezek ellenére az igazi férfivágyat gyakran elnyomjuk, nem kerül felszínre. A férfiak gyakrabban gondolnak a szexre, mint azt a nőkkel vagy egymással érzékeltetik. Tanárok gondolnak arra, hogy megdugják diákjaikat, apák gondolnak arra, hogy megdugják lányuk barátnőit, orvosok gondolnak arra, hogy megdugják pácienseiket. És most, ebben a pillanatban sincs talán olyan, egy jottányi szexisséggel rendelkező nő sem a világon, akire ne gondolna férfi, és ne nyúlna magához azzal a vággyal, hogy megdugja. Lehet, hogy a nő nem is ismeri a férfit: lehet üzletember, aki elhaladt mellette az utcán, vagy egyetemista aki vele szemben ült a metrón. Ha egy férfi ennek ellenkezőjét állítja egy nőnek, azt bizonyára azért teszi, mert igyekszik bugyin belülre kerülni nála. A modern randizás nagy hazugsága az, hogy ha le akarunk feküdni egy nővel, úgy kell tennünk, mintha nem akarnánk. A nők a legjobban azt utálják, ha a férfi rajong a sztriptíztáncosnőkért, a pornósztárokért és a kamaszlányokért. Azért találják ezt visszataszítónak, mert sérti a nők valóságát. Ha minden férfi tényleg ilyen nőkre vágyik, akkor hogyan marad hely a nő házassági és boldogan-élnek-míg-megnemhalnak vágyai valóra váltásának. Arra lesz kárhoztatva, hogy olyan férfival éljen, aki valójában a Victoria's Secret modelljére, vagy a szomszéd lányára, vagy a gardróbszekrényében elrejtett videofilm dominájára vágyik. Miközben a feleség öregszik, a tizennyolc éves lányok mindig is tizennyolc éves
lányok maradnak. A szerelem hajótörést szenved a zord valóság szikláin, miszerint a férfi nem személyt, hanem testet akar. Szerencsére a történet nem ér itt véget. A férfiak vizuálisan gondolkodnak; ezért nagyon gyakran becsap minket a szemünk. De az igazság az, hogy a fantázia gyakran jobb, mint a valóság. Nemrégiben tanultam meg ezt a leckét. A férfiak többsége végső soron rájön erre. Mystery gondolhatta azt, hogy két lánnyal akar élni, akik legalább annyira szeretik egymást, mint őt, de valószínGleg az idegeire mentek volna, összefogtak volna ellene, és végül ugyanúgy kiborították volna, mint Kátya. A férfiak nem disznók. Csak azt hisszük, hogy azok vagyunk, és időnként Úgy is viselkedünk. De a nők nemesebb karakterünkben hisznek, és megvan az a csodálatos tulajdonságuk, hogy arra ösztönöznek minket, éljük meg jobbik énünket. Ez az egyik ok, amiért a férfiak hajlamosak rettegni az elkötelezettségtől és időnként, mint Mystery esetében, fel is lázadnak ellene azzal, hogy megpróbálják a legrosszabbat kihozni a nőből. 9. FEJEZET Míg én Miamiban voltam, Kátya visszatért. Rettegtem a napot és a terrort, amit visszatérése elszabadít a házban. De Mystery úgy várta, mint a születésnapját. Mindent eltervezett. Mivel én távol voltam, a katasztrófát az érintettek beszámolóiból rekonstruáltam. A Hollywood-projekt újabb mélypontra érkezett. MYSTERY: Itt a házban, az egyik afterpartyn megismerkedtem egy Jen nevű tizenkilenc éves bombázóval. Nagyon rácuppantam, és fantasztikus volt, mint a Kilenc és fél hét zuhanyzási jelenete. Az összes eddigi nők közül, akiket a farkamra tűztem, neki volt a legpuhább, legtisztább bőre és a legjobb segge. És csak álltam ott, és néztem azt a segget, azt a bőrt, és arra gondoltam: ezt megérdemlem. KÁTYA: Mystery minden másnap felhívott, míg New Orleansban voltam, próbált megpuhítani. Azt mondta: van itt egy gyönyörű, tizenkilenc éves lány, aki tetszeni fog neked. Megkérdeztem, hogy nekem adja-e. Erre azt mondta, hogy nem, megosztozunk rajta. MYSTERY: Nem azt akartam, hogy Kátya megint a barátnőm legyen, hanem hogy játszótárs legyen Jennek és nekem. Az volt a tervem, hogy a limóval elé megyek a reptérre, veszek valami kaját a piacon, aztán vissza a házba, és a duális indukciós masszázst csináljuk. HERBAL: Nem foglalkoztam Kátyával másfél hónapig, amíg távol volt, bár rendszeresen küldött nekem szöveges üzeneteket. Mystery egyfolytában azzal kérkedett, hogy hármasba vonja, ami olyan volt, mintha kést forgattak volna a szívemben. Többször is mondtam Mysterynek, hogy ne törődjön vele, és a problémák elkerülése érdekében ne engedje vissza a házba. De erre nem volt hajlandó. KÁTYA: Egy nappal korábban repültem Los Angelesbe, amit Mystery nem tud. Stúdiólakást akartam bérelni, és néhány New Orleans-i barátommal tölteni az időt. Szállodában szálltam meg és felhívtam Herbalt, hogy beszéljünk, mert azon a ponton nagyon járni akartam vele. Másnap reggel egyszerűen megjelentem a házban, és azt mondtam Mysterynek, hogy a repülőm előbb érkezett, és taxival jöttem. HERBAL: Amikor dolgaim végeztével hazajöttem, és megláttam Kátya bőröndjét, a szobámba mentem. A saját dolgommal akartam foglalkozni, nem beavatkozni, nem szólni, de Mystery és Kátya bejöttek és beszélni kezdtek velem. Aztán Mystery fürdőszobájába mentünk, és Kátya megfestette a körmünket. Bement Mystery gardróbszobájába pulóverért, és Mystery utánament. Öt perc elteltével még mindig a gardróbszobában voltak. MYSTERY: Behívott a gardróbszobába, és azt mondta: Herballal akarok járni. Nem hiszem, hogy azért mondta, mert tényleg vele akart lenni. Szerintem csak engem akart cukkolni. Nagyon pusziviszonyban voltam Jennel, és azt hiszem, ez turbózta fel benne a féltékenységet. Ezért behívtam Herbalt a gardróbszobába és azt mondtam Kátyának: miért nem mondod meg egyenesen neki? KÁTYA: Tényleg nagyon kedveltem Herbalt. Amíg New Orleansban voltam, többször is beszéltünk telefonon, és tetszett a személyisége. Olyan laza volt, sosem volt elégedetlen semmivel.
MYSTERY: Herbal és Kátya összeölelkeztek és fura dolgokat csináltak, mire én azt mondtam: miért nem kezdtek csókolózni? Legalább hamar túlesnétek rajta. Megtették. És ettől nekem rögtön égnek állt a hajam, nagyon bepörögtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után ez történik. De mint David DeAngelo mondja, a vonzalom nem választás. HERBAL: Aznap éjjel dupla randira mentünk. Mystery megkérte Twylát, hogy a limóval vigyen el minket a Santa Monica-mólóhoz. Azt hiszem naiv voltam, de tényleg azt hittem, hogy minden rendben lesz. TWYLA: Nem hittem, hogy Mystery olyan pofátlan lesz, hogy engem kér meg sofőrnek, hogy mindezt az én szemem láttára csinálja. Azt hiszi, ő a nagy manipulátor. Attól is megundorodtam, hogy valaha kedveltem ezt az embert. MYSTERY: Jen és Kátya aznap éjjel végül szeretkeztek a limóban. Képeket csináltam arról, ahogy egymás mellbimbóit szopogatják a mólón egy telefonfülkében. De egyre bonyolultabb lett a dolog. Abban a pillanatban, hogy Kátya Herbal barátnője lett, a hármasnak vége volt, és nem akartam, hogy Jen megérintse Kátyát. Kátya azonban vonzódott Jenhez, és elkezdett hülyeségeket mesélni neki rólam. KÁTYA: Mystery egyfolytában azt hangoztatta, hogy nagyon kedveli Jent, és ne csináljak belőle hülyét előtte. Mire én azt mondtam neki: ti nagyon jó pasik vagytok. Ha valaki el tudja viselni a hülyeségeidet, az ő. Örültem, hogy van valakije, mert én Herbalt akartam. MYSTERY: Jen ez után egy hétre hazament San Diegóba, és Kátya minden nap felhívta. Egy éjszaka, míg Jen távol volt, éppen egy száznyolcvan centi magas modellel voltam az ágyban, és az utolsó pillanati ellenállás legyűrésén fáradoztam. Ujjaztam és játszott a farkammal, de ennél tovább nem jutottam. Szóval, egy ilyen bojkott alatt kimentem a konyhába Sprite-ért. És hallottam, hogy Kátya megint Herballal szexel. A nyögés, nyöszörgés megint felkeltette bennem a féltékenységet, és sírva fakadtam. Nem tudtam abbahagyni, bár éppen az én ágyamban is nő volt. Visszamentem a szobámba, és elmondtam a modell lánynak, mennyire szar életem van. ó meg erre azt mondta, hogy haza akar menni. Haza akartam vinni kocsival, erre Twyla kiröhögött. TWYLA: A párnagödörben aludtam, és arra jött Mystery, eléggé feldúltan. Tényleg vihogtam egy kicsit, mert szórakoztatott a dolog. Azon a ponton humorral kellett felfognom a dolgot, mert ha nem így teszek, megint lelki sérüléseket szenvedek. Erre elborult az agya, és kirúgott. A lány, akivel volt, taxival ment haza. KÁTYA: A következő héten Mystery az én kocsimmal akart elmenni, hogy elhozza Jent San Dieóból. Visszaúton, már a ház felé Jen meg én csevegtünk és jól szórakoztunk. Mystery úgy érezte, kihagytuk valamiből és elkezdett negelni engem. MYSTERY: Úgy éreztem, hogy Kátya megpróbálja elcsábítani tőlem Jent, és megosztani Herballal. Ezért igen dühös voltam Kátyára ott a kocsiban és szóváltásba keveredtünk. MYSTERY: [Bejegyzés Mysterytársalgójában]: Figyeljétek Herbalt, Kátyát, és Jent. Ha bárki meglátja Herbalt (könnyű felismerni, mert gyakran alkalmazza a páva-stratégiát) vagy barátnőjét, Kátyát (biszexuális orosz nő, 9.5, könnyű felismerni) Jennel (tizenkilenc éves mexikói, 9.5, szintén könnyű felismerni), kérlek híjátok Mysteryt, hogy figyelmeztetés nélkül büntetést alkalmazhassak Herballal szemben. KÁTYA: Azt hitte, hogy ellene akarom fordítani Jent. De a közös utazás után Jen velem sem akart csinálni semmit. Azt hitte, hazudok, amikor annyi jót mondok Mysteryről. Nagyon hülyén éreztem magam. MYSTERY: Herbal és én még mindig üzleti kapcsolatban voltunk. Ezért együtt mentünk Chicagóba egy kurzusra. Mivel én az okos megbeszélések híve vagyok, megmagyaráztam neki, milyen féltékenységet érzek, és különböző korlátokat állítottam fel neki az ex-barátnőmmel való viszonyában. HERBAL: A chicagói kurzus utolsó napján Mystery és én elmentünk enni. Mystery megnyitotta a mellettünk ülő négyes lánycsoportot. A nővadászat kellős közepén egyszer csak ezt mondta nekik: el tudjátok hinni? Ez a pasi lecsapta a... kezemről a volt barátnőmet. Elmondta nekik az egész történetet. Időnként beleszóltam, hogy kifejtsem a saját álláspontomat, mire ő egyre dühösebb lett. Egyszer csak minden előzmény nélkül azt mondta: Kátya soha többé nem teheti be a lábát a házamba. Mire én: de azaz én házam is. Erre ő: ha még egyszer meglátom a házban, végzek veled. Én pedig azt mondtam neki: tedd, amit jónak látsz. MYSTERY: Amikor visszaértünk, Twyla már kiköltözött a Hollywoodprojektből, már nem volt a személyi asszisztensem, és összeköltözött Kátyával.
TWYLA: Kátya és én összebarátkoztunk. Az hozott minket össze, hogy arról beszélgettünk, milyen ember Mystery. Megkérdezte, hogy akaroke a szobatársa lenni. Mire én azt feleltem: akár most is. HERBAL: Végül kompromisszumot kötöttünk. Azt mondtam, hogy Kátya a hétnek legalább a felét nem tölti a házban. Kezet fogtunk. Amikor visszajöttem Chicagóból, volt egy hetem Los Angelesben, mielőtt Bostonba utaztam volna egy családi összejövetelre. Egész héten Kátya lakásában laktam, csak hogy lenyugodjak. KÁTYA: Míg Herbal távol volt, Papának segítettem a kurzusaiban. Péntek éjjel későn végeztünk, elmentünk Mel kajáldájába, és amikor hazamentünk, beültünk a forró fürdőbe. Másnap délután szépnek kellett lennem. Ezért azt mondta, hogy aludjak Herbal szobájában. Amikor felébredtem, megláttam Mysteryt. Azt kérdezte, mit keresek a házban, mire én azt feleltem: Papával voltam az este a városban. Jól éreztük magunkat. Aztán azt mondtam: tegnapelőtt éjszaka az egyik volt barátnőddel találkoztam. Mire ő: konkrétan kivel? Mire én: Simával. Erre elborult az agya. MYSTERY: Amikor Kátya elég nagyképűen közölte, egyik torontói ex-barátnőmmel találkozott, rettentően dühös lettem. Miatta vesztettem el Jent, miatta vesztettem el Twylát; és most arra készül, hogy elcsalja Simát, akivel még nyitott kapcsolatom volt. KÁTYA: Elrohant mellettem, és úgy belerúgott Herbal ajtajába, hogy leesett a sarokvasairól, és azt mondta: hol van Herbal? Aztán visszarohant a szobájába, felkapta Sima egy bekeretezett fényképét, aztán megint bejött és a képet Herbal ágya fölött a falhoz vágta, majd azt üvöltötte: nem akarlak a házban látni, amikor nincs itt a barátod! MYSTERY: Tudtam, hogy Kátyával nem lehet értelmesen beszélni és hozzá sem nyúlhatok, ezért elhatároztam, hogy megijesztem. Ő azt mondta: ez nem a te házad. Mire én: én lakbért fizetek, hogy itt lakhassak. Te itt vendég vagy, és a vendéglátód nincs itt. Ez elfogadhatatlan. KÁTYA: Mystery azzal kezdett fenyegetni, hogy ha még egyszer meglát a házban, abból Herbainak baja lesz. Gyertyákat dobált szanaszét; ledobta Herbal matracát az ágyról; virágcserepet csapott a falnak. Aztán kinyitotta az erkélyajtót, és sorra dobálta ki a holmimat a kocsibejáróra. Kiloccsantotta a fiolányi Káma Szutra olajamat. Elég szar helyzet volt. MYSTERY: Azt mondtam: ne gyere ide vissza, különben... Mire ő: különben mi lesz? Megölsz? Mire én: nem, téged békén hagylak. Ha visszajössz, a barátodat büntetem meg. Megmondom neki, hogy tartson kordában. KÁTYA: Felmentem, Papát kerestem, de nem volt ott. Így aztán beszálltam a kocsimba, és a visszamentem a lakásomhoz. Öt perccel később Papa felhívott. Azt mondta: ez nem Mystery háza. A bérleti szerződésen az én nevem van, és te az én vendégem vagy. Mindjárt felveszlek. Így aztán visszacsempészett a házba. MYSTERY: Papa megszegett egy alapszabályt. Alkalmazta az exbarátnőmet, akit én tanítottam be, hogy kurzusokon dolgozzon, ez tőlem lopott ötletet volt. HERBAL: (Mysterynek, e-mailben) : Azt az információt kaptam, hogy a hálószobám és személyes tárgyaim „tönkretétel" áldozataivá lettek, mert Kátya a házban tartózkodott. Nem tudom biztosan, mit jelent a tönkretétel, de nem érzem magam biztonságban a saját házamban. Mintha azt hinnéd, hogy a világ körülötted forog és mindenkinek meg kell hajolnia az óhajaid előtt. MYSTERY: (Herbalnak, e-mailben) : Nem akarom, hogy Kátya itt legyen, és ez a döntésem annyira végleges, hogy egyáltalán ne is válaszolj erre az e-mailre. Ne is hozd elő még egyszer a témát, mert úgy felszítod a haragomat hogy egyszer az üvegen át doblak ki. Nem lesz több figyelmez tetés. Ha visszajön, amikor visszajössz, neked esek; a verés gyors, kemény, váratlan, kegyetlen és ismétlődő lesz. Ha csak te jössz, és ő nem lesz ott, akkor továbbra is békében élünk egymás mellett, egy fedél alatt. Akárhogy is, üzleti kapcsolatunknak nyilvánvalóan vége. TYLER DURDEN (e-mailben Mysterynek): Több oka is van annak, hogy elvesztetted Kátyát, de úgy látom, hogy érzelmi pióca voltál rajta. Nyomorult vagy. Figyelmet beszopó fekete lyuk. Egy percre sem bírod, ha nem te vagy a figyelem középpontjában. Ez a te tragikus hibád. Ne ajánld fel a barátnőidet a barátaidnak. Ne akarj particsajból barátnőt csinálni. És ne becsüld le annak a következményeit, hogy nem régen még KGP-pasikat hoztál az életünkbe. 10. FEJEZET A telefonom mindennap csöngött, míg Miamiban voltam. Ha felvettem, vagy Mystery, vagy Herbal, vagy Kátya, vagy Twyla, vagy Tyler Durden hívott. Kaptam hívásokat az Austin-projektről is, ami
kezdett szétesni. Kikötötték a gázt és az áramot, mert a számlákat nem fizették, a hálószobákban rendetlenség: gyertyák, piszkos ruhák és pornográfia. De az egyetlen ember, aki felől nagyon akartam hallani, Lisa volt. Amikor visszatértem a Hollywood-projektbe, Herbal szobája romokban hevert. Lyukak a falban; ajtaja bizonytalanul nekitámasztva a sarokvasaknak; matraca a tévén; a keményfa padlón üvegcserepek és mocsok. Nővadász mesteri szempontból Mystery csak megerősítette Kátya és Herbal kapcsolatát azzal, hogy drámát és közös ellenséget teremtett. De Mystery nem úgy gondolkodott, mint egy nővadász mester. Képtelen volt uralkodni magán. Aznap éjjel csengettek. Amikor Mystery kinyitotta az ajtót, húszas éveiben járó, izmos, elég dühös pasi állt az ajtónál. Kátya kocsija parkolt a ház előtt. - Kátya testvére vagyok - közölte Mysteryvel. - Nem hiszem. Ismerem a testvérét. - Hát - mondta, Mystery mellett belépve a házba -, hallom, megfenyegetted, hogy megölöd. De ez nem fog megtörténni. - Sosem fenyegettem meg Kátyát. - Mystery felmérte Kátya barátját. Alacsonyabb volt, de határozottan erősebb. - Én Herbalt fenyegettem meg. - Hát, ha Kátyának akár a haja szála görbül, saját kezűleg verem szét a fejedet. Mystery sosem reagált jól a provokációra. Ahogy a Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaság határán történt veszekedésünkkor, most is teljesen elborult az agya. A vénák előugrottak a halántékán, arcszíne érett vörösre változott; magassága egyujjnyit emelkedett. - Verekedni akarsz? - üvöltött Mystery. - Akkor csak tessék, mert én kész vagyok. - Remek - mondta Kátya barátja. - De lépj ki a házból. Nem akarom összevérezni veled a szőnyeget. - Nem. Csináljuk itt. Én vért akarok látni a padlón, hogy legyen miről emlékeznem rád. Látása perifériáján Mystery észrevett egy halom követ, amit a partról hozott és rúnakövekké festett. Felkapott ezekből egyet, készen arra, hogy ellenfele fejét beverje, aztán hirtelen meggondolta magát. Három hatalmas lépéssel Herbal már amúgy is szétvert szobájában termett. - Akkor gyere - üvöltötte Mystery. - Csak semmi pótcselekvés, azt teszem, amit akarok. Azzal megragadott egy könyvespolcot, és felborította. Kátya barátja látta az őrület csillanását Mystery tekintetében. - Nem kell ajtókat berugdalnod meg ilyesmi - mondta hátrálva. - Csak a kutyáért jöttem. Kátya elküldött a kutyájáért. A pasi felkapta Lilyt, mire Mystery megállt és ránézett. A fenyegetettségnek vége volt. A szteroid, az adrenalin, a tesztoszteron, mindezek a hormonok, amik a vérében megemelt koncentrációban áramoltak, csillapodni kezdtek. Agya visszaállt a logikus üzemmódba. - Miért nem ezzel kezdted, ahelyett, hogy saját otthonomban megfenyegettél volna? A pasi kissé zavarodottan állt az ajtó mellett, Lilyt ölelve magához. - Viszel kutyakaját Lilynek? - kérdezte Mystery. - Hmmm. Igen. Azt hiszem, szüksége lesz rá. Mystery a konyhába ment, felkapta a szárazeledeles zacskót meg több doboz kutyakaja-konzervet és átadta majdnem támadójának. Kifele menet a pasi elejtett néhány konzervet a lépcsőn. Mystery lehajolt, felkapta az árut, átadta a pasinak, és megveregette a vállát. - Minden tiszteletem - mondta Kátya barátjának, azt a kifejezést használva, amit Ali G-től vettünk át terepen való használatra. Felmentem, leroskadtam az ágyra, és a plafont bámultam. Miért vagyok itt? Már nem azért, mert Dustint irigylem. Időközben belekeveredtem a közösség társasági hálózatába, és szövetségi rituáléiba, abba a hitbe, hogy mi vagyunk a jövő szuperpasijai, a legokosabbak, akik a legerősebbektől örököljük a Földet, a női észjárás tolvajkulcsának egyetlen birtokosai. Azért költöztem össze ezekkel a srácokkal, mert azt hittem, mindenre van válaszunk. Úgy képzeltem, hogy együtt dolgozunk és életünket új szintre emeljük, ami már nem csak a nőkről szól. Reméltem, hogy együtt többek lehetünk, mint részeink összessége. De ahelyett, hogy kölcsönös segítői rendszert hoztunk volna létre, a ház A legyek ura állapotaihoz vált hasonlatossá. Valamit tenni kellett, hogy ezt megoldjuk. Hitemet ezekben a srácokban - és ebben a közösségben csak egy vékony fonál tartotta már.
NEM MINTHA NEM LETT VOLNA SZÉP.A VÉGÉN VOLT VALAMI RENDFÉLESÉG BENNE.VALAMI, AMIT ÉRDEMES VOLTMEGTANULNOM, ELMÉM VÉKONY NAPLÓJÁBAFELJEGYEZNEM. ANNE SEXTON 1. fejezet Johnnak, aki könyörög, hogy ne kérdezzem tovább Mystery és Herbal egymással szemben ültek, egyik az egyik kanapán, a másik a másikon, kezük mellük előtt karba fonva. Nem csak védekező, de makacs pozíció is volt. Köztük állt Mystery Krav Maga-edzője és Roadking, egy testőrként dolgozó NVM. Herbal nem volt hajlandó betenni a lábát a házba úgy, hogy ne legyen vele valaki, aki megvédi Mysterytől. A ház többi állandó lakója - Papa, Xaneus, Playboy és én - egy harmadik, a két ellenfél ülőalkalmatosságára merőleges kanapén ültünk. Tyler Durden nem jelent meg, mert azt mondta, ő itt csak vendég, bár már hónapok óta Papa gardróbszobájában lakott. Lakógyűlést hívtunk össze, hogy egyszer s mindenkorra megoldjuk a Mystery és Herbal közt fennálló vitát. Megengedtük, hogy mindketten közbeszólás nélkül elmondják álláspontjukat. Mystery kijelentette, nem engedi, hogy exbarátnője még egyszer betegye a lábát a házba. Herbal pedig azt mondta, kiköltözik, ha a barátnője nem jöhet át. Fél óráig tartott nekik, mire ezen egyszerű álláspontokat közölték. - Na már most, rendes körülmények között azt mondanám, hogy Herbal költözzön ki, ha annyira Mystery exbarátnőjével akar lenni - mondtam, igyekezve a rám aggatott békéltető szerepet eljátszani. Mindazonáltal, Mystery, te anyagi kárt tettél a házban levő vagyonban és egy lakó testi épségét fenyegetted. Nem kértél bocsánatot, és a károkat sem állítottad helyre. - Herbal ajtaja még mindig a padlón feküdt, a horpadások még mindig ott voltak a falban, és a szoba úgy nézett ki, mintha tornádó pusztított volna odabent. - És ezért nagyon is vonakodunk attól, hogy hagyjuk, ezt megúszd. - Szándékosan hagytam így Herbal szobáját, hogy demonstráljam, mit fogok tenni, ha még egyszer meglátom Kátyát ebben a házban - közölte Mystery mogorván. - Ez tökéletesen elfogadható eszköz arra, hogy megmutassam, eltökélt vagyok szabályaim kikényszerítésében. Az NVM közösség egyik problémája, hogy rugalmatlan viselkedési szabályokat állít fel azzal kapcsolatban, mit kell egy férfinak tennie, hogy elnyerjen egy férfit. Ezek közül is kimagaslott az, hogy alfahímnek kell lenni. Az eredmény: egy csapatnyi pasi, akiket életük nagy részében basztattak, most úgy próbál meg viselkedni, ahogy egykori basztatóik, olyan infantilisan, mint Mystery. - Mondhatok valamit? - szólt közbe Roadking. - Herbal megsértett egy fontos szabályt. - Na és mit? - kérdezte Herbal. Hangjában nem volt se harag, se sértődés; csak a szeme körüli vörös karikák árulták el érzelmét. - A haverok előbbre valók, mint a csajok szabály - felelte Roadking. - Nem - mondta Mystery. - Szeretnék egyetérteni, de néha a csajok előbbre valók, mint a haverok. Herbal aznap délután először mosolyodott el, bár csak kényszeredetten. Ő és Mystery végre egyformán láttak valamit. Ha lehámozzuk magunkról a közösségi kötelékeket és a nőcsábítási iparban való érdekeltségünket, ami egyesít minket, mi marad? Hat pasi, aki elérhető nők korlátozott készlete után koslat. Háborúkat vívtak, világvezetőket lőttek le, tragédiák következnek be amiatt, hogy az emberi hím területi jogait akarta érvényesíteni a másik nem felett. Lehet, hogy túl elvakultak voltunk, hogy meglássuk: a Hollywood-projektet a kezdetektől éppen az a cél ítélte bukásra, amiért létrejött. Háromórányi sehova sem vezető vita után, melynek során Papa furcsamód egyetlenegyszer sem szólalt meg, megkértük Mysteryt és Herbalt, hagyjanak magunkra, hogy meghozhassuk döntésünket. Mind a ketten beleegyeztek, hogy elfogadják, és alávetik magukat annak, amit határozunk.
Bementünk Papa szobájába. Odabent élénk tevékenység folyt. Beléptünkre számos alak rugaszkodott neki a fürdőszoba felé vezető pár lépésnek, aztán becsukták maguk mögött az ajtót. A szőnyeget alig lehetett látni az ággyá széthajtott hat fekete szivacs fotelágytól. Mindegyiken párna és ágynemű. Hol vannak, akik itt alszanak? És kicsodák? Visszahajtogattuk az alkalmi ágyakat fotelnek, leültünk, és elszántuk magunkat, hogy megoldást találunk. Ekkor szólalt meg Papa először: - Nem vagyok hajlandó egy fedél alatt lakni ezzel az alakkal. - Kivel? - kérdeztem. - Mysteryvel! Papa keze a gyűlölettől vagy az idegességtál remegett. Nehéz volt kiolvasni gondolatait. Hónapok óta nem csajozott, és a fejlődés, amiért olyan keményen dolgozott, hogy jobb nővadász legyen, nagyrészt elenyészett. Ugyanolyan magának való, utálatos, introvertált alak volt, mint akivel Torontóban megismerkedtem. Szenvedélye már nem a nővadászat, hanem a valódi társasági dinamika. Nem járt már nővadászati szemináriumokra, kurzusokra, hogy nőkkel ismerkedjen, hanem marketing és üzleti tanfolyamokra utazott szerte az országban. - Mystery szétzülleszti a kurzusaimat - folytatta Papa. Hangja kimért, rideg, monoton, valahonnan feje belsejéből visszhangzott. - Tönkre teszi a házat, és attól félek, engem is bántani fog. - Miről beszélsz? Semmit sem tenne veled. - Rémálmaim vannak, hogy Mystery késsel jön be a szobámba. Biztonsági zárakat tetetek az ajtóimra, mert félek, hogy betöri. - Ez nevetséges - mondtam. - Nem bánt téged. Ezt csak képzeled. Meg kell tanulnod, hogyan kezeld az agressziódat, hogyan oldd meg a konfrontációs helyzeteket, ahelyett, hogy mindenkit semmibe vennél, mindenkit elkerülnél, és aki neked nem tetszik, azt ki akarnád golyózni a házból. Bármit mondhattam, Papa nem tántorodott el szándékától, és ugyanazt a mondatot ismételgette: - Nem vagyok hajlandó egy fedél alatt lakni ezzel az alakkal - mondogatta robotszerű hangon, mintha erre programozták volna. - Elgondolkoztál valaha azon - tette fel a kérdést végül Playboy nekem -,hogy az egyetlen ok, amiért Mysteryt véded az, hogy a barátod? Lehet, hogy Playboynak igaza volt. Azért viseltetek különös gonddal s figyelemmel Mystery iránt, mert ő hozott a közösségbe és mert a ház az ő ötlete volt. Ha ő nincs, most egyikünk sem lenne itt. De elhisztisedett. Ki mint vet... amilyen az adjonisten... satöbbi. A ház érdekét kellett néznem. - Akkor is szeretnék olyan kompromisszumos megoldást találni, hogy senkinek ne kelljen elhagynia a házat. - Megbízunk benned, bármit is határozol - mondta Papa. - Te vagy a ház vezetője. Mindenki felnéz rád. Furcsának találtam, hogy Papa, aki hajthatatlan volt abban, hogy Mystery távozzon, az én kezembe teszi a döntést. A következő két és fél órában a lehetséges kompromisszumokról beszéltünk. Minél többet beszéltünk róla, annál összetettebbnek látszott a dilemma. Nincs olyan megoldás, amivel mindenki elégedett lenne. Papa nem hajlandó egy fedél alatt élni Mysteryvel. Mystery nem hajlandó egy fedél alatt élni Kátyával. És Herbal nem hajlandó Kátya nélkül élni a házban. Valakinek mennie kell. - A ház minden problémája egy forrásra vezethető vissza - közölte Playboy határozottan. - Ez a forrás pedig Mystery. Xaneusra néztem. - Egyetértesz Playboy-jal és Papával? - kérdeztem. - Igen - felelte. Az ő hangja is olyan volt, mintha a koponyája mélyéről beszélne, mintha nem lenne igazán jelen. Olyan robotossá vált, mint a többiek. - Én is úgy gondolom, hogy Mysterynek kell mennie.
2. FEJEZET
Behívtuk a szobába Mysteryt és Herbalt, hogy közöljük velük döntésünket. Papa ágyának szélére ültek. Mivel nekem jutott eszembe a nagyon komplikált dilemma megoldására irányuló egyetlen lehetséges kompromisszumos javaslat, nagyon büszke voltam magamra - tévesen, mint kiderült -, hogy salamoni módon gyakoroltam vezetői képességeimet. - Herbal - szólaltam meg. - Kátya két hónapig nem jöhet a házba. Utána, ha még mindig együtt lesztek, visszatérhet a házba. Herbal bólintott. - Mystery, két hónapod van, hogy túljuss a Kátya-ügyön, és új barátnőt találj magadnak. Ezenkívül zéró tolerancia lesz az agresszió iránt ebben a házban. Ha bárkit halálosan megfenyegetsz, ha bárkire rátámadsz, ha bármilyen anyagi kárt okozol, azonnal távoznod kell a házból. Mystery nem bólintott. - Szóval ezzel gyakorlatilag azt akarod mondani, hogy azt akarod, tűnjek el a házból, és az a kurva jöjjön a helyembe - vicsorgott. - Hát - szólalt meg Playboy -, lehet, hogy Herbal és Kátya ennyi idő alatt szakítanak. - Ennek semmi jelét nem látom - közölte Herbal. Mystery hirtelen felemelte a kezét. - Szóval, ti, srácok egyszerűen kirúgtok engem. - Nem - mondtam. - Két hónapot adunk, hogy megbirkózz az érzelmeiddel. Segíteni akartam neki. De nem hagyta, hogy segítsenek rajta. - Ha két héttel azelőtt szólsz, hogy kiköltözöl, visszafizetem a teljes kauciódat és találok valakit, aki beköltözik helyetted. Papa boldog volt. Kezdett érvényesülni az akarata. Mystery homloka ráncba húzódott; feje önkéntelenül összerándult. - Felfogjátok, hogy Papa azért akar engem kiebrudalni a házból, mert üzleti versenytársak vagyunk? Ez nem a Mystery kontra Herbal ügy. Ez a Mystery-módszer kontra úgynevezett valódi társasági dinamika. Papa tőlem lopta az egész üzleti modelljét. Én mondtam neki, hogy zabolázza meg a szexuális késztetését és ezt az energiát fordítsa az üzletre. Most már ő is ezerötszáz dollárt kér újonc kurzusaira, ahol az én anyagomat tanítja. - Mystery metsző tekintettel nézte Papát; Papa átnézett Mysteryn. - És most, hogy már nincs szüksége rám, ki akar dobni, és a szobámból tizenkét személyes hálószobát csinálni. Akkor úgy gondoltam, hogy Mystery tagadásban van, hogy még mindig nem hajlandó felelősséget vállalni cselekedeteiért. - Nem kellett volna így történnie - mondtam. - Minden lépésnél rossz döntéseket hoztál, és most viselned kell ennek következményeit. Nem is mi dobunk ki. Te akarsz elmenni. Mystery karba font kézzel, lenézőn tekintett ránk. - Nem látod, hogy éppen az akadályozott meg téged a kívánt eredmény elérésében, amit te alfahím módszerű problémamegoldásnak gondolsz? - folytattam. - Taktika volt, melynek célja Kátyát távol tartani a háztól, és a dolog működött - folytatta, véleményét határozottan fenntartva. - Azóta sem tette be ide a lábát. Elvesztettem hidegvéremet. Ideje felébrednie és alaposan magába néznie. - Hát ide figyelj, Mystery, a saját érdekedben, mert kedvellek, azt mondom: vedd már észre magad! Te vagy a legjobb illuzionista, akit valaha láttam, de egyetlen lépést sem tettél a kilencvenperces show, sőt semmilyen show megvalósítása felé, amióta csak ismerlek. A nővadászati üzleted romokban hever, egykori tanítványaid söprik be a pénzeket, amik téged illetnének. Ami a szerelmi életedet illeti, Kátya óta elüldöztél magadtól minden lányt, akivel lefeküdtél. Én sem ajánlanám egyetlen lánynak sem, hogy elmenjen veled randizni. Az életed anyagi, mentális és érzelmi katyvasz - mondtam, és úgy éreztem, minden mondattal kő esik le a szívemről. - Semmid sincs: se egészséged, se vagyonod, se kapcsolataid. És ezért senkit sem hibáztathatsz, csak magadat. Mystery a kezébe temette az arcát. Válla rázkódni kezdett. A nagy Mystery szeméből könnyek potyogtak. - Tönkrement ember vagyok! - kiáltotta. - Tönkrementem! És a színlelés és önámítás fala, amely addig személyiségét tartotta, dübörögve leomlott. - Mit csináljak? - kérdezte, rám nézve. - Mondd meg, hogy mit csináljak. Az én szemem is könnyezni kezdett. Nem tudtam semmit tenni ellene. Úgy fordultam, hogy Herbal és Papa ne lássa. Aztán a könnyek folyása felgyorsult. Minden hibája ellenére még mindig nagyon
kedveltem ezt a srácot, és nem volt közömbös számomra a sorsa. Két éve voltam a közösségben, barátnőm még mindig nem volt, de valahogy összebarátkoztam ezzel a nagy, bőgő zsenivel. Lehet, hogy tényleg a közös érzelmek és élmények teremtenek kapcsolatot két ember között, nem hétórányi séma- és rutingyakorlás, és két óra szex. - Terápiára van szükséged - mondtam. - Terápia, tanácsadás vagy ilyesmi. Ezt nem csinálhatod így tovább magaddal. - Tudom. - Szeme higanysűrűségű könnyel telt meg. Ökölbe szorította a kezét, és önbüntető módon saját fejét verte. - Tudom. Elbasztam.
3. FEJEZET Kimentem Papa szobájából, és a házból is. Fájt a fejem. Hosszú, nehéz nap volt. Ahogy elindultam lefele a dombról, hogy a Poquito Masban vegyek egy burritót, lenyitható tetejű fekete Mercedes fordult be a sarkon és haladt felfelé. Benne két szőke nő. A kocsi csikorogva fékezett előttem, a sofőrülésről ismerős hang kiáltott rám. Lisa volt az. Szívem vad kalapálásba lendült. Szivárványszín gallérú piros Diesel dzseki volt rajta, amitől úgy nézett ki, mintha valahol a szupermodell és az autóversenyző között lenne. Borotválatlan voltam, melegítőben, és teljesen kimerült a lakótársaimmal való egész napos vitától. Oly sok érzelem lepett el egyszerre: zavar, izgalom, sértődés, félelem, öröm. Nem hittem, hogy találkozom még vele. - Inni megyünk - kiáltott Lisa. - Nem akarsz velünk tartani? - Mit csinálsz errefelé? Próbáltam nyugodtnak tűnni, mintha nem ért volna meglepetésként hirtelen megjelenése. - A Whiskey bárba megyünk. - Nem éppen most hagytátok el? - De. Be akartam nézni, hogy megkérdezzem, nincs-e kedved velünk tartani. Van valami gondod ezzel? Egy leheletnyi önteltség. Még mindig szeretem. Kihívás ez a nő. Egyetlen szarkasztikus kijelentést, neget, pimaszul vicces kifejezést sem hagyott riposzt nélkül. - Hadd öltözzek át - mondtam. - Ott találkozunk. Levi's Red farmert vettem fel, aminek a szára elöl meg volt szaggatva, hozzá katonai galléros, konzervatív szabású inget, amit még Ausztráliában vettem, és lefutottam a dombon, hogy csatlakozzak hozzájuk. Izgatott voltam. Alig vártam, hogy beszélhessek Lisával és megtudjam, miért tűnt el Atlanta után. De amikor megérkeztem, Lisa és Sam asztalánál két zömök, erősen tetovált rocker ült. Éppen olyan pasik, akikkel Lisát ran devúzni képzeltem. Odaültem hozzájuk, egész halványnak tűntem a festett hajuk mellett. Helyi rockbandákról beszélgettek, akiket nem ismertem és nem is érdekeltek, engem pedig ez alatt teljes testemben remegő aggodalom fogott el. Nem akartam fecsegni, és nem akartam színlelni, hogy élvezem a beszélgetést. Egyedül akartam maradni Lisával. Vele akartam kapcsolatot. Amikor az első izzadtságcsepp legördült a homlokomon, felugrottam. Nem bírtam. - Mindjárt visszajövök - mondtam. Nővadász ösztönöm hajtott. Nem azért, mert fel akartam szedni egy nőt, hanem mert pozitív lelki állapotba és beszédes hangulatba akartam kerülni. Különben csak idétlenül ücsörögnék ott. Éppen italt rendeltem a bárnál, amikor orgonaillatot éreztem a hátam mögül. Megfordultam: két fekete estélyi ruhás nő állt ott. - Sziasztok! Női szakvéleményre lenne szükségem valamiben. Segítenétek? - kezdtem a szokásosnál kevésbé lelkesen. - Hadd találjam ki - mondta az egyik nő. - Van egy barátod, akinek az új barátnője nem engedi, hogy szóba álljon az egyetemi évekből való exbarátnőjével. - Úgy látszik, mostanában minden pasi ezt kérdezi tőlünk. Nem is értem.
Fogtam a Jack and Coke-orvat és kicsoszogtam a dohányzóudvarba, ahol egykor Heidi Fleiss-szel vívtam csajfelszedési csatát. Némi felindultsággal alkalmaztam a babonák és varázsigék-megnyitást az egyik padon ülő kettes csoportnak. Szerencsére új volt nekik. - Van egy kérdésem - mondtam. Nem voltam nagyon elememben, de forszíroztam a dolgot, hogy valahogy megoldódjon a nyelvem. - Mióta ismeritek egymást? - Úgy tíz éve - felelte a lányok egyike. - Fogadni mertem volna rá. Hadd csináljam meg veletek a legjobb barátnő tesztet! - Azt már ismerjük - közölte udvariasan. Végül megtörtént: a Sunset Strip, mint nővadász terület kimerült. A közösség túl nagy és túl vakmerő lett, túl sok konkurens üzlet tanította ugyanazt az anyagot. És nem csak Los Angelest merítettük ki e szempontból. Az utóbbi időben NVM-ek San Diegóból, Montrealból, New Yorkból, San Franciscóból és Torontóból is ugyanezt a problémát jelezték: kifogytak a levadászható friss lányok. Visszamentem Lisához és a barátaihoz. - Azt hiszem, kiütöttem magam. Kész vagyok - közöltem Lisával. - Most hazamegyek. De holnap Malibuba megyek szörfözni. Eljöhetnétek velem, Sam és te. Tetszene. Rám nézett, és egész este először léptünk igazi kapcsolatba egymással. Három rendkívüli másodpercre a klub többi része eltűnt, rajtunk kívül nem létezett semmi más. - JóI hangzik. - Remek. Akkor délben találkozunk a háznál. Kapcsolat vége. Amikor visszaértem a Whiskey bárból, Isabel várt a házban. Sosem jutok alváshoz. - Nem megmondtam, hogy hívj fel, mielőtt beállítasz? - Üzenetet hagytam. Isabellel semmi baj nem volt. Öt évvel ezelőtt egy évre abbahagytam volna az írást, hogy csak egyszer egy ilyen lánnyal alhassak. De semmit nem kínált. Csupa fül volt, minden testnyílásával rám hangolódott, szája hozzám beszélt, vaginájával kész volt orgazmust kipréselni belőlem. Nem voltunk egy csapat; csak szórakozás voltunk egymásnak arra, hogy kevésbé érezzük magányosnak magunkat a nagy, önző világban. Legalábbis ezt gondoltuk. De néha, egyszerűen attól, hogy egy nő lefekszik egy férfival, különösen, ha a férfi érzelmileg távolabb áll tőle, mint a nő szeretné, előfordul, hogy a nőben érzelmek alakulnak ki a férfi iránt. Kezd többet akarni. - Még mindig lefekszel más lányokkal is? - kérdezte Isabel reggel, rám gördülve és agresszívan a szemembe nézve. Terhes kérdés volt, amire csak egyetlen jó választ lehetett adni. Én rossz választ adtam: őszintét. - Hát, megismerkedtem egy Lisa nevű lánnyal, és kezdek bizonyos érzéseket táplálni iránta. - Akkor választanod kell közte és köztem. Régebben beleestem az ultimátumok csapdájába. De azóta megtanultam, hogy az ultimátumok az erőtlenség jelei, üres fenyegetések, az ultimátumot adó így próbál meg befolyásolni egy olyan szituációt, amit nem tud irányítani. - Azzal, hogy választásra kérsz, vesztes pozícióba állítod magadat. Vállamra ejtette a fejét, és sírva fakadt. Sajnáltam. De csak ennyit éreztem iránta. Egy órával azután, hogy elment, megérkezett Sam és Lisa. Mystery a számítógépnél ült, ádázul gépelt. Felpillantott Lisára, aki nagyon jó Couture lenvászon felsőt viselt, csuklyája a fejére húzva. Negelni próbálta. - Ez milyen szerelés? - kérdezte. Nem ismert más módot a szép nőkhöz való viszonyulásra. Lisa lassan végigmérte Mysteryt. Fürdőköpeny volt rajta és bokszeralsó, lábkörmeit feketére festette, lábán papucs. Hervasztó pillantást vetett rá, közönyösen, de elé megvetően azt mondta: - Leszerelés. Lisa neg-álló volt. Mellette más lányok tökéletlen emberi lényeknek tűntek. Gyermekkoruk nagy részében a nők arra vannak szoktatva, hogy alárendeljék magukat a tekintélyes férfialakoknak. Amikor felnőnek, a nők bizonyos hányada - jelentős részük éppen Los Angelesben köt ki - lelkileg elsatnyultan mozog a világban, és a másik nem jelenlétében következetesen ostobának mutatkoznak. Az hiszik, hogy azok a technikák, amikkel apjukat képesek voltak manipulálni, ugyanúgy működnek a világ többi férfijának esetében is, és ebben gyakran nem is tévednek. De Lisa nem lábtörlő, nem az életében szerepet kapott férfiak elvárásai és vágyai szerint alakult. Megfogadta és megélte azt a tanácsot, amit a nők többsége képmutatóan a férfiaknak ad: nem félt önmaga lenni.
Mystery egy ideig csendben maradt. Torkát köszörülte, aztán egy kissé túl hangosan bejelentette: Sok dolgom van. Azzal elfordult, és folytatta a gépelést. Biztos voltam benne, hogy Mystery társalgójába ír bejegyzést, kiengedi a gőzt az előző napi gyűlés után. Mielőtt elindultunk a partra, megmutattam Samnek és Lisának a fotókat, amiket azon az éjszakán készítettem, amikor Lisa először aludt nálam, amikor jelmezbe öltöztünk, parókát húztunk. - Nahát - mondta Sam, felmutatva azt a képet, amin egymás szemébe néztünk, közvetlenül azelőtt, hogy nem csókoltuk meg egymást. - Sosem láttam Lisát ilyen boldognak. - Aha - mondta Lisa, és szája fogvillantós mosolyra húzódott. - Azt hiszem, igazad van. Sam felrohant, hogy használja a fürdőszobámat, miközben Lisa és én bepakoltuk a szörfdeszkákat az alkalmi szörfkocsimként szolgáló limuzin csomagtartójába. Malibuba menet észrevettem, hogy Sam áthajol az ülés elválasztón és súg valamit Lisának, ami egy pillanat alatt lehervasztotta mosolyát. - Mi az? - kérdeztem. Tétován néztek egymásra. - Szóval, mi az? - erősködtem. Nagyon tudni akartam. Biztos voltam benne, hogy rólam beszélnek, és abban is, hogy nem jó értelemben. - Nem fontos - mondta Sam. Csak csajok egymás közt. - Hát, jó. Amikor régebben szörföztem, általában partközelben maradtam, a kisebb hullámokat lovagoltam meg. A tapasztaltabb szörfösök beljebb mentek a nagy hullámokra. Azt hittem, jobb vagyok náluk, mert nekem több hullám jutott. De miután segítettem Samnek és Lisának, hogy kényelmesen elhelyezkedjenek a deszkájukon, kieveztem a tapasztaltabb deszkásokkal, hogy elkapjunk egy nagy hullámot. Várakozás közben irigyen néztem a partközeli vizeken levőket, akiknek egyik hullám a másik után jött. Húsz perc után a nagy hullám végre feldagadt mögöttem és siklani kezdtem. Szemem sarkából hatalmas, emelkedő, kék vízfalat láttam, testem az izgalomtól megfeszült. Deszkám megreccsent, ahogy a hullám magára emelte. A víz mennydörgésként morajlott. Talpra ugrottam. A kékség messze a fejem fölött magasodott. A hullám tetejére lavíroztam magamat és kimanővereztem a partra. Nagyon elevennek, vidámnak, elragadtatottnak éreztem magamat. Nem tudtam, hogy meg tudom csinálni: fogalmam sem volt, hogy megvan a tudásom és képességem ekkora hullámon megállni. Elsős gimnazista korom óta először éreztem magam úgy, mintha verset írnék. Ahogy a deszkámat diadalmasan a partra vittem, rájöttem, a lányok esetében is éppen ideje a nagy hullámokra vállalkoznom, nem szöszmötölni a laza kis parti hömpögőkkel, a legjobbra, nem a legtöbbre hajtani. Megérdemeltem. Amikor hazaértünk, félrevontam Lisát: - Szombaton szeretnélek elvinni egy szusi étterembe. Ez olyan KGP volt nekem. Randira hívtam. Egy pillanatig gondolkodott, mintha azt próbálná kiötölni, hogyan rázhatna le a legjobban. Ajkát csücsörítve kacsintott. Aztán végre megszólalt: - Azt hiszem, rendben van. - Hiszed? Nem emlékszem, mikor hívtam utoljára lányt randira, és hogy tétovázott azonnal elfogadni. - Nem, csak... Semmi. Szóval szívesen elmegyek. Már vártam, mikor hívsz végre meg. - Így már sokkal jobb. Nyolckor érted megyek. A lányok távoztak, én a konyhába mentem, hogy vacsorára csirkemellet süssek magamnak. A tűzhely lapját számtalan vendég által főzött számtalan étel már megfeketedett, passzív rétegbe állt maradványa borította. Míg vártam, hogy a csirke megsüljön, Tyler Durden jött be az udvar felől, futócipőben, walkmannal. Felemelte a pólóját, megcsippentette a háját, hátha kisebb lett, aztán levette a walkman fejhallgatóit. - Hé, ember, hallottam, mi történt Mysteryvel. Nagyon sajnálom, hogy ilyen fordulatot vettek a dolgok. Csak szólj, ha valamiben segíthetek, hogy meggyőzzük, mégis maradjon a házban. - Nagyon makacs. Nem hiszem, hogy bármit is lehet tenni. - Ha elmegy, nem hiszem, hogy tovább működik a Hollywood-projekt - folytatta. - Talán valami VTD-ház lesz belőle. - Szerintem is. Kitettem a csirkét tányérra, kést, villát markoltam fel. - Jut eszembe, tegnap vettem egy Style inget a Melrose-on. Pont olyan, amilyent te is hordanál. Meg kell mutatnom neked.
- Ez nagyszerű, de elég bizarr. - Volt valami, amit már egy ideje meg akartam beszélni Tyler Durdennel. - Beszélni szeretnék veled arról, hogy hozzá kéne járulnod a házbérleti díjhoz és a közüzemi költségekhez. Már hónapok óta itt laksz, pedig az első lakógyűlésen úgy határoztunk, hogy aki hosszabb távon itt vendégeskedik, annak részt kell vállalnia a ház költségeiből. - Persze, haver. Csak szólj Papának. Szavai egyetértést sugalltak, de testbeszéde nem. Miközben e szavakat kimondta, fejét kényelmetlenül oldalra fordította, mintha nem tudná, merre nézzen, aztán sarkon fordult és elment. Mintha természetellenes módon kerülte volna, hogy bármikor a ház ügyeibe, drámáiba, megbeszéléseibe keveredjen. Mosolya mögött megéreztem valamit; valamit, ami hasonló volt ahhoz, amit akkor éreztem, amikor Las Vegasban megcsókoltam a nőjét. Azzal, hogy lakbér- és rezsifizetésre kértem, fenyegetővé váltam számára. Tányérostól a ház hivatali részébe vonultam, bekapcsoltam számítógépemet és megnéztem, mi van Mystery társalgóján. El akartam olvasni a mesterművet, amin Mystery olyan ádázul dolgozott délután. 4. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Mystery kiköltözik SZERZŐ: Mystery Jövő hónapban valószínűleg kiköltözöm a Hollywood-projektből, mert már nem alkalmas hely számomra. Az inváziós társasági környezet kényelmetlenné tette az itt lakást. Életstílus szempontjából a Hollywood-projektnek annyi. Úgy látom, az itteni életsenkinek sem pozitívélmény. Ha, és amikora túl magasra értékelt bérleti díjú hálószobám megüresedik, és valaki beköltözik a helyemre (Style kivételével), kellemetlen lakótársaim egy idő (rövid idő) után úgyis aláaknázzák a boldogságát, megkeserítik az életét. Ezt nem egy alkalommal demonstrálták a házban. Az én esetemben nem elég, hogy ugyanabban a házban, ahol élek, az enyémmel konkurens üzlet ütöttefel a fejét (ez csak az egyik a bizalommal való visszaélés esetek közül, amiket Papa elkövetett), a ház lakói úgy gondolják, hogy helyes dolog beavatkozniuk szexuális magánéletembe. Ez számomra tűrhetetlen helyzet. Közölték velem, hogy két hónap moratórium után megengedik, hogy exbarátnőm, aki számtalanszor bizonyította megbízhatatlanságát, az idő letelte után visszatérhet a házba. Ha visszajön (ahogy azt Papa reméli), akkor kénytelen vagyok elhagyni a házat, mert nem akarom, hogy egy ilyen mérgező személyiség a barátaim közelében vagy azén közelemben legyen. Ha a fennálló rend, amire Kátya fenyegetéstjelent, megváltozik, akkor nem tudoktovább a házban maradni, mert a személyes ügyeimbevaló ilyen mértékű beavatkozás jóvátehetetlen neheztelést és keserűséget okoz. Azok, akik szerint pszichológusi segítségre van szükségem, a depresszióra való legjobb megoldásnak azt tartják, hogy gyógyszert szedjenek, vagy egy idegennek fizetnek, hogy meghallgassák panaszaikat, ami amúgy is csak rövid távú megoldás, amikor az ember teljesen padlón van. A hosszú távú megoldás a pozitívtársasági környezet, ahol barátok vannak, akik meghallgatják egymást és megbeszélik egymással problémáikat. Ilyennek indulta Hollywoodprojekt. Ha valaki nyíltan akar beszélni velem a helyzetről és arról, hogy miért nem akarok többé itt maradni, hívjon. Nem akarom, hogy bárkit is ugyanolyan szellemi tolvajlás és sérelmek érjenek, amik engem. Ismerjétek meg az itteni kultúrát, mielőtt úgy döntötök, hogy beköltöztök ide. - Mystery U.i.: Ha kiköltözök, eladom az ágyamat. Csak tíz lánnyal aludtam rajta, szóval nagyon tiszta. Dupla ágy. Ára kilencszáz dollár készpénzben, ágynemű nélkül. Íme a lista, ki feküdt az ágyacskámban: 1. Joanne, sztriptíztáncosnő 2. Mary, a szőke modell 3. A Spider Club bombázó pultoslánya 4. Sima, exbarátnőm Torontóból 5. Kátya, a *&%! 6. A nagy dumás Gabby
7. Jen, tizenkilenc éves szupercsaj 8. Vision unokahúga (tudom, de akkor is élveztem) 9. Twyla, a személyi asszisztens 10. A száznyolcvan centi magas modell, akit elüldöztem (csak ujjazás volt) Azt hiszem, ebben mindenki benne van. Remek ágy. Szilárd. Tizenegy boldog ember. MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - Mystery megismeri jövendőbeli feleségét SZERZŐ: Mystery Megismertem jövendőbeli feleségemet. És úgy határoztam, hogy nem beszélek róla nektek. Annyira fontos és finom lány. Ő álmaim asszonya (legalábbis egyelőre ezt gondolom). A legutóbbi lánnyal ellentétben, nem mondok róla semmit nyilvánosan. Ezúttal nem ásom alá a kapcsolatomat azzal, hogy beszélek róla nektek. Hozzá leszek lojálisabb, nem hozzátok, mert a haverok előbbre valók, mint a csajok etikai szabály csak akkor érvényes, ha az illetőt tényleg csak egy csajnak tekintjük. Mindössze ennyit kell tudnotok róla: futólag találkoztam vele Chicagóban, ahol legutóbb Herballaltartottam kurzust. Hétperce ismertem, amikor bepróbálkoztam, elkértem a telefonszámát. Azóta több órát beszéltünk telefonon. Szeretem a személyiségét. És igen, testileg és arcilag is 10-es. Beszéltem az anyjával is telefonon, és ő is kedvel engem. Ez a lány egy hétre eljön Los Angelesbe hozzám. Vettem neki repülőjegyet. A családom ugyanezen a héten érkezik, és találkoznak majd. Bárcsak hét perce voltunk egymás fizikai jelenlétében, és az a jóslatom, hogy feleségül veszem, vele fogok élni, és talán gyermekeink is lesznek. Na, milyen jóslat ez? A világ legjobb nővadászától. Nem látjátok majd a kurzusaimon asszisztálni, mert nem akarom kihasználni, hacsak nem akar magától segíteni. Ő érinthetetlen ezen antiszociális silány társaság számára. Nem particsaj, mint a legutóbbi öt nő. Lehet, hogy úgy néz ki (mmm), de maga a tökély, legalábbis nekem. A barátaim hamarosan találkozhatnak vele. Ami a többi NVM-et illeti, azt tanácsolom, tartsák magukat távol tőle, mert harapok. Üdvözlettel: Mystery 5. FEJEZET Mystery mogorván, fürdőköpenyben járkált a szemetes házban, és mindenkinek, aki csak kíváncsi volt, mesélt egykori tanítványáról, aki ellopta az üzletét és a kurváról, aki tönkretette az életét. Minden kísérletet, hogy rávegyük, vegyen igénybe terápiás segítséget, hosszú lére eresztett magyarázattal vert vissza, miszerint érzelmeit és cselekedeteit az evolúció szentesíti. A sebezhetőség és az őszinteség kapuja, ami a lakógyűléskor kitárult, most becsukódott. Kerete újrarendeződött; elméje újra felépítette a kígyózó falat, ami az ésszerűséget a valóságtól elválasztotta. Bár nem haragudott rám, bűntudatom volt. A kompromisszum, ami gyakorlatilag kiűzi a házból, az én döntésem volt. Ennyit a salamoni bölcsességemről. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Kátya az előírt hatvannapos felmondási jogával élve bejelentette főbérlőjének, hogy kiköltözik a lakásból, és azt tervezte, hogy az idő leteltével beköltözik Herbal szobájába. Bosszúja ezzel beteljesedik. Azon a pénteken Mystery meg én kocsival mentünk a repülőtérre, nővére, anyja és unokahúgai elé. Bezsúfolódtak a limo hátsó részébe és körülvették azzal a szeretettel, amire oly régóta vágyott. Aztán a United Airlines termináljához mentünk. Mystery még egy vendéget várt arra a hétre: Aniát. Ő volt az a lány, akit Chicagóban ismert meg, akiről online azt állította, hogy ő lesz a jövendőbeli Mrs. Mystery, a tökéletes társ. Mystery egyik nővadászati specialitása az volt, hogy általa bérelt bájaknak nevezett teljes csapatot szedett össze: pultosokat, sztriptíztáncosokat, fotómodelleket és pincérnőket. Ania motozó biztonsági őr a chicagói Crobarban. Odaálltunk a terminál elé, és vártunk. - Készüljetek fel, hogy megismeritek leendő feleségemet - jelentette be Mystery a családjának. - Ne ijeszd el, mint a legutóbbit - mondta anyja nevetgélve.
Mintha megtanulta volna, hogy ha túl akarja élni a stresszt, amit férje és gyerekei okoznak neki, senkit sem szabad túl komolyan venni. Az élet bennfentes vicc közte és Isten között. Aniát azonnal felismertük, amint kinyílt az automata ajtó. Alacsony, festett szőke hajú, testéhez képest aránytalanul nagy mellű nő volt. Arca apadt almához hasonlatos, ami első ránézésre, mint Patricia és Kátya esetében is, elárulta kelet-európai eredetét. Mystery üdvözölte, felkapta a táskáit, és odakísérte a lányt a limóhoz. Egy szerény „helló" hagyta csak el Ania ajkait, azokívül egész úton hazafelé egy szót sem szólt. Csak ült passzívan, és Mysteryt hallgatta. Mystery megtalálta az ideális nőt. Lehet, hogy nem volt partilány, mint Kátya, de Aniának is megvolt a maga külön poggyásza, ami másnap váratlanul érkezett a repülőtérre. Úgy hívták, hogy Shaun. Szombaton észrevettük, hogy Shaun áll a ház előtt, és ötpercenként hívja Ania mobilszámát. A lány nem világosította fel Mysteryt, hogy gyűrűs menyasszony. És a helyzetből ítélve, vőlegényével sem közölte, hogy Los Angelesbe utazik. Shaun nyilvánvalóan meghallgatta Ania üzenetrögzítőjét, megtalálta rajta Mystery üzeneteit, és elhatározta, hogy L.A.-be repül és konfrontálódik riválisával. Az irónia nem volt hatástalan Mysteryre. - Megértem, min egy keresztül Shaun - mondta. - Olyan vagyok neki, mint nekem Herbal. Meg akar ölni és visszaszerezni a nőjét. - Egy pillanatra megállt, és olyan testtartást vett fel, ami alfahímes lett volna, ha Mystery rendelkezik némi mellizomzattal. - Kimegyek, beszélek vele. Miközben Mystery odakint vagánykodott, én a nappaliban várakoztam anyjával és nővérével. Ültünk a kanapékon (a kárpit már olyan mocskos volt, hogy a foltok is foltosak), könnyek, lányfenekek és lakógyűlések tanúin. A bútor és a hozzá fűződő események hónapok óta emésztették az életemet. Úgy éreztem, ki kell menekülnöm ebből a csapdából; a csapdából, amit Mystery még mindig felállít magának; a csapdából, amit mi mindannyian állandóan felállítunk magunknak, újra és újra, és mintha soha semmiből nem tanulnánk. - Tudják, hogy Mystery újabb idegösszeomlást készít elő magának ezzel a lánnyal? - tettem fel a kérdést. - Igen - felelte az anyja. - Azt hiszi, az egész a lányokról szól, pedig nem. Az alacsony önbecsülése áll az egész mögött. Csak az anyák képesek arra, hogy egy ember minden ambícióját, életcélját, magatartását egyetlen bizonytalansági tényezőre redukálja. - Engem az erőszak aggaszt - mondtam. - Kezdi azt hinni, hogy az erőszak megoldást jelent mindezekre a problémákra, ez pedig veszélyes gondolkodásmód. - Azzal sosem lehet elérni semmit, ha nekitámadunk a másiknak - mondta az anyja. - Mindig azt mondom, hogy nem kell ajtóstól rontani a házba. Körbe kell járni, hátha nyitva van a hátsó ajtó. - Most már tudom, honnan vette a Mystery-módszert. Anyja három mondatban önkéntelenül összegezte Mystery teljes csajozási filozófiáját: az indirekt módszert. Martina összehúzta a szemöldökét és súlypontját áthelyezve mocorgott a kanapén. - Minden alkalommal mélyebb depresszióba esik - sóhajtott fel. - Korábban ennyire nem volt agresszív. - Hát, én emlékszem, hogy egyszer, amikor nagyon feldühödött, becsapta az ajtót és megölte a házipatkányát - mondta az anyja. - De nem tapasztaltam, hogy más esetben is így felkapta volna a vizet. Még akkor sem, amikor a macska kimúlt. Akkor csak annyit mondott: „ilyen az élet." - Szerintem az van - mondta Martina -, hogy most, hogy apa nincs többé, kezd rájönni, hogy egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amilyennek ő látta. Most már megengedi magának, hogy apára hasonlítson. Eszembe jutott az a beszélgetés, amit apa-ügyben a Pridnyesztrovszkaja Szocialista Köztársaság határán folytattunk. Szörnyetegnek állította be az apját. - Apátok nem is volt olyan borzalmas, amilyennek Mystery mondta? - Az volt a baj, hogy túlságosan hasonló volt a jellemük - magyarázta Martina. - Apa is rögtön megnyert magának mindenkit, amint belépett valahová. Ő is karizmatikus egyéniség volt, ugyanakkor nagyon makacs is. Sosem jöttek ki egymással. Mystery mindig olyasmit tett, amivel ellenszegült apának. Apa pedig ahelyett, hogy felnőttként viselkedett volna, mindig veszekedett vele.
- Mindig az asztal két végére kellett ültetnünk őket - szólt közbe az anya. - És ha az egyik csak rosszul nézett a másikra, máris kitört a veszekedés. - És most, hogy apa meghalt, Mysterynek szüksége van valakire, akin kitöltheti a haragját. Vagyis Kátya lépett az apja helyébe. Ő lett az a „gazember", akit felelőssé tesz zavaros érzéseiért. Itt jött el a megfelelő pillanat arra, hogy megkérdezzem, amit már Mystery torontói idegösszeomlása óta meg akartam kérdezni, hogy feltegyem a kérdést, amely felszabadít a megmagyarázhatatlan kötelességérzet alól, hogy megmentsem önmagától: - Mit csináljunk? Fél óráig tárgyaltuk a kérdést. Martina végül úgy döntött, a helyes megoldás az, ha hagyjuk, tegyen, amit akar, ha szabadon cselekedhet; ha esélyt adunk neki, hogy kezdjen valamit tehetségével és zsenijével; ha időt adunk neki, hogy szerezzen magának két 10-es nőt, akik úgy szeretik egymást, ahogy őt. És reméljük, hogy tesz pár lépést életcéljai elérése felé a következő idegösszeomlás előtt, vagy a következő utáni idegösszeomlás előtt, vagy az előtt az idegösszeomlás előtt, amely olyan súlyos lesz, hogy végleg haza kell térnie. Futóhomokon járt, héliumballonnal a kezében. Ebben a vonatkozásban olyan, mint bárki más, kivéve, hogy az ő ballonjaiból gyorsabban szökik a levegő. Rögtön abbahagytuk a beszélgetést, amikor Mystery bejött és a konyhába vonult. - Kész. Hosszú beszélgetésem volt Ania vőlegényével Mel kajáldájában. Közöltem vele, már túl késő, hogy helyreállítsa a viszonyát vele. Ania már az én barátnőm, és szeretjük egymást. Úgy tűnik, ez a legjobb nőszerzés a Mystery-módszer egész történetében. Martina sokatmondó pillantást vetett rám. Mystery anyja karba tette a kezét és magában kuncogott. Mystery a konyhapultra csapta diktafonját. - Az egész beszélgetést felvettem. Akarjátok hallani? - Nem - feleltem. - Elég drámában volt már részem. Randevúm van Lisával. 6. FEJEZET Pontban este nyolckor felvettem Lisát, és elvittem a Katana nevű japán étterembe. Ez volt életem legnehezebb vacsorája. Annyi időt töltöttünk már együtt korábban, hogy szó szerint nem volt verbális anyagom, minden előre gyártott szóbeli eszközből kifogytam, kénytelen voltam önmagamat adni. - Van valami, amit már régen meg akartam kérdezni - mondtam, miközben az étterem belső udvarán a melegítőlámpák a fejünket égették és a szaké felmelegítette a gyomrunkat. Ez a kérdés már hetek óta nem hagyott aludni. - Mi történt veled Atlanta után? Terveink voltak és simán felrúgtad, mintha nem is beszéltünk volna. - Hát, elég durva voltál a telefonban - mondta. - És amúgy sem voltak konkrét terveink. Szóval sajátos macska-madzag stratégiát játszik velem, megbüntet azért, hogy rosszul viselkedtem. - Csak pimaszul vicces akartam lenni. Találkozni akartam veled. - Mindegy, miért. Durva voltál. Olyan fölényes, én-mindenben-jobb-vagyok, nekem-már-nincs-mittanulni stílusú voltál, olyan laza és nyegle, hogy az már egyenesen visszatetszést keltő. Azt gondoltam: bárkit megszerezhetek magamnak, akit csak akarok, és ez a pasi hirtelen úgy viselkedik, mint Mr. Menő Főnyeremény. Beszélgetés közben azon tűnődtem, miért kedvelem annyira ezt a lányt, miért van az, hogy miután annyi emberrel találkoztam, a megszállottja lettem. Lényem egy cinikus része azt sugallta, egyszerűen rajongok a nőért, aki taktikában felér velünk, nővadász mesterekkel. A titok, hogyan lehet valakivel elhitetni, hogy szerelmes belénk, abban rejlik, hogy elfoglaljuk gondolatait, és Lisa éppen ezt tette velem. Engem is felülmúlt és egyenesen testi kellemetlenséget is okozott nekem azzal, hogy csak annyi biztatással látott el, ami éppen elég volt ahhoz, hogy továbbra is koslassak utána. Másrészt azonban nem voltam nemi nyomorban. Ha egy olyan nő csinálta volna ezt velem, aki nem érdekel, már régen feladtam volna. Természetesen az is lehetséges, hogy megszállottságom nőgyűlölő, alfahím beütésből ered, ami a nővadászat mellékhatásaként fejlődhetett ki bennem. Lisa nagyon önálló nő, olyasvalaki, akire felnézek, akit nem lenézek. Szóval lehet, hogy a bennem rejlő ős- és ösztönember csak le akart feküdni vele, és ennek érdekében akartam meghódítani. De megvolt az a lehetőség is, hogy sikerült személyiségem olyan részére rátapintania, ami eddig mindenki, még magam elől is rejtve maradt. Ez az a részem, ami abba akarta hagyni a gondolkodást, abba akarta hagyni a keresést, abba akarta hagyni az aggodalmaskodást arról, hogy mások mit gondolnak rólam és szabad leszek, laza, megélem a pillanatot, ahogy akkor éreztem magamat, amikor
Malibuban a nagy hullámot meglovagoltam. Így éreztem magam időnként, amikor leengedtük személyiségi védőpajzsainkat, Lisa meg én. Visszamentünk a házba. Lisa átöltözött, fehér pólót és boxeralsót vett fel, és az ágyon feküdtünk, ahogy korábban már többször is. Takaró alatt, külön párnán, egymással szembe nézve, de testünk nem érintkezett. A vacsoránál elkezdett beszélgetést akartam folytatni. Még nem próbáltam elcsábítani. Csak a válaszaira voltam kíváncsi. - És mi késztetett arra, hogy a múltkor felgyertek értem a hegyre? - Amíg távol voltál, rájöttem, mennyire hiányzol. - Szerettem nézni, ahogy mozog az ajka és kilátszik a foga, ahogy beszél. - A barátaim viccelődtek velem, mert számoltam a napokat, mikor jössz vissza. Elmentem bevásárolni, hogy főzzek neked, amikor visszajössz. Nem tudom, miért. - Egy kicsit tétovázott, és úgy mosolygott, mintha olyan információt osztana meg velem, amit soha nem tervezett elmondani nekem. - Vettem friss kardhalat, de aztán ki kellett dobni, mert megromlott. Az önbizalom langy hulláma futott át mellkasomon. Még mindig van esélyem ennél a lánynál. - De már késő - mondta. - Megvolt rám a lehetőséged, de elrontottad. David DeAngelo azt tanácsolta volna, hogy itt kell átmenni pimaszul tréfásba. Ross Jeffries azt mondaná, hogyne hódoljak be az ő keretébe. Mystery azt mondaná, büntessem meg. De nekem meg kellett kérdeznem: - Hogyan rontottam el? - Először azzal, hogy nem hívtál fel, amikor visszajöttél Miamiból. Nekem kellett felmennem hozzád. - Egy pillanat. Azt hittem, te ejtettél engem. Egyszer sem hívtál fel, míg távol voltam. - Hát, a hangpostád azt mondta, hogy nem vagy a városban, és amíg távol vagy, nem hívsz vissza senkit, ezért nem is hagytam üzenetet. - Igen, de téged visszahívtalak volna. Nagyon akartam hallani felőled. - Aztán eljöttél a Whiskey bárba, és alig beszélgettél velem. És az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor eljöttünk hozzád, hogy együtt menjünk szörfözni. Azt mondtam Samnek, hogy kezdelek megint megkedvelni, mire ő azt súgta nekem: „Tedd magad túl rajta. Amikor felmentem a szobájába, a mosdóban a padlón használt óvszert találtam." Hirtelen visszagondoltam arra a napra és az előző éjszakára. Valóban óvatlan voltam: elfelejtettem kidobni az óvszert, amit Isabellel használtam. Szóval ezt súgta a fülébe Malibu felé a kocsiban. - Akkor miért fogadtad el a meghívásomat ma estére? - Azért, mert rendes randevúra hívtál. És egy kicsit ideges voltál, innen gondoltam, hogy tényleg nem vagy közömbös irántam. Feltámaszkodtam a párnán. Életem legKGP-sebb mondatát készültem kimondani. - Hadd mondjak valamit. A nőcsábászoknak van egy szakszavuk: egyitisz. Ez olyan betegség, aminek tünete, hogy egy lány válik a szenvedélyükké. És soha nem kötnek ki e mellett a lány mellett, mert túl idegesek, sok hűhót csapnak körülötte, és éppen ezzel riasztják el maguktól. - Mit is akarsz ezzel mondani? - Ezzel azt akarom mondani, hogy te vagy az én egy-itiszem. Egymás szemébe néztünk. Felvillanó szikrát láttam tekintetében. Tudtam, hogy az én szemem is csillog. Eljött az idő, hogy megcsókoljam. Semmi betanult szöveg, semmi rutin, semmi séma, semmi evolúciós fázisváltás; már mindegyiket kipróbáltam, mind sikertelenül. Feléje hajoltam. Felém hajolt. Szeme becsukódott. Szemem becsukódott. Ajkunk összeért. Olyan volt, amilyennek a jó csók kezdetét mindig is hittem. Órákig feküdtünk egymás mellett, becézgettük egymás testét, és kibeszéltük az elmúlt néhány hétnyi kapcsolatunk félreértéseit. Reggel, míg Lisa aludt, leosontam a nappaliba a noteszemmel. Felhívtam Nadiát és Hie-t és Susannát és Isabelt, a két Jessicát és minden BP-t, TNFHK-t és más rövidítéssel jelölt lányokat, és közöltem velük, hogy megismertem valakit, akihez mostantól hűséges akarok lenni. - Szóval őt választod, nem engem - szólt Isabel dühösen. - Ez nem észérveken alapuló választás. - Jobb az ágyban, vagy valami ilyesmi? - Nem tudom. Csak csókolóztunk. - Szóval azt akarod mondani, hogy összejöttél egy csajjal - mondta, és halvány keserű-gúgyos-nevetési kísérletet tett -, és most meg akarsz tőlem szabadulni.
- Nem arról van szó, hogy meg akarok szabadulni tőled. Szeretnék találkozni veled, de már csak mint baráttal. Szinte hallottam, hogy ezek a szaval tőrként döfik át a szívét, ahogy saját szívem esetén is annyiszor megtapasztaltam ugyanezt, mielőtt csatlakoztam a közösséghez. - De szeretlek! Ugyan már, hogyan szerethet? A legjobb, ha lefekszik még vagy egy tucatnyi pasival és rögtön túljut az egy-itiszén. - Sajnálom - feleltem. És tényleg sajnáltam. Az alkalmi szexnek van hátulütője: néha nem akar alkalmi maradni. Az ember hajlamos többre vágyni. És amikor az egyik ember elvárásai nem felelnek meg a másiknak, akkor az, akinek nagyobbak az elvárásai, szenved. Olcsó szex nincsen. Mindig ára van. Megszegtem Ross Jeffries egyetlen csábításetikai szabályát: a viszony végén a nő jobb állapotban legyen, mint amikor megismerted. 7. FEJEZET Gőz szállt fel a vízből a csillagtalan Los Angeles-i égre, Mystery és én egymással szemben ültünk a jacuzziban. Egyik fehér karját átvetette a medence langy peremén, a másik kezével aprókat kortyolt egy narancssárga folyadékot és jégkockákat tartalmazó pohárból. Koktélnak tűnt, ami furcsa volt, mert Mystery sosem ivott alkoholt. - Szóltam Papának - mondta. - Bejelentettem, hogy jövő hónapban hivatalosan is kiköltözök. Magamra hagyott, ahogy torontói idegösszeomlása idején. Most itt maradok a boldog párral, akik az ő szobájába költöznek be, akik miatt kénytelen kiköltözni, és a Papa szobájában lakó klónhadsereggel. - Hagyod, hogy ellenségeid győzzenek - mondtam, azzal cigarettacsikket emeltem ki a jacuzziból és egy üres pohárba pottyantottam. - Maradj csak itt, és állj ki a jogaidért. Kátya nem merné betenni a lábát ide, amíg itt vagy. Állj a sarkadra. Ne hagyj egyedül ezekkel a srácokkal. - Nem. Túl nagy a harag és a neheztelés bennem, olyan nagy, hogy elég ahhoz, hogy kiköltözzek, hogy soha többé ne kelljen találkoznom velük. Újabb kis kortyot nyelt a narancsszínű folyadékból. - Mit iszol? - Vodkanarancs, asszem. Egy kicsit becsíptem tőle. Tudod, még sosem ittam. Mindig kerültem az italt, mert nem szerettem az apámat. De most, hogy ő már nincs, azt hiszem, nincs abban semmi rossz, ha kipróbálom. - Hát, öregem, elég rossz időzítés éppen most elkezdeni. Anélkül is elég instabil vagy. Nem kéne belekeverni még az alkoholt is. Ízlik. Ahogy annyiszor, csak az időmet vesztegettem, hogy szóvá tettem. Megint kortyolt, ezúttal látható élvezettel, mintha valami kitűnő és kúl dolgot csinálna. - Szóval Isabel tegnap éjjel benézett és téged keresett - mondta. - Elég idegesítő helyzet volt. Próbáltam világosan megmagyarázni neki, mi a helyzet Lisával. Előrehajolt, a víz habját pohara talpával keverte. - Nem is volt még szex köztetek Lisával. Miért nem használod addig Isabelt erre a célra? Szégyen ilyen testet parlagon hagyni. - Nem, haver. Ezt nem akarom elkúrni. Nem akarok úgy feküdni Lisa mellett az ágyban, hogy bűntudatot érzek valami miatt, amiről nem beszélhetek neki. Az lerombolná a köztünk létrejött bizalmat. Kihajoltam a jacuzziból, a medencébe lógattam a kezemet. Olyan meleg volt, mint a forró kádfürdő. Valaki megint rajtahagyta a fűtést. Csillagászati gázszámlát kapunk. - Ismered a béka és a skorpió történetét? - kérdezte Mystery. - Nem, de szeretem az analógiákat. Beugrottam a medencébe, és jó tempóban szeltem a vizet, miközben Mystery a medence peremére hajolva mesélte a történetet. - Egy nap a skorpió megállt a patak partján, és arra kérte a békát, hogy vigye át a túlsó partra. Honnan tudhatom, hogy nem szúrsz meg? - kérdezte a béka. Onnan, hogyha megszúrlak, megfulladok, felelte a
skorpió. A béka ezen elgondolkodott, és rájött, hogy a skorpiónak igaza van. Így hát a vállára vette a skorpiót, és elindult vele a túlpart felé. Éppen a patak közepén voltak, amikor a skorpió beledöfte méregtövisét a béka hátába. Mindketten fuldokoltak. Miért? - kérdezte a béka levegő után kapkodva. Azért, mert ilyen a természetem - felelte a skorpió. Mystery diadalmasan kortyolta a vodka-narancsot, aztán engem nézett. Alatta lebegtem a medence vizében. Lassan és határozottan beszélt, mint az a Mystery, aki azt tanácsolta nekem, hogy vessem le magamról Neil Strauss unalmas bőrét. - Ez a természeted - folytatta. - Most már nővadász mester vagy. Te vagy Style. Beleharaptál a tudás fájának gyümölcsébe. Már nem léphetsz vissza előző állapotodba. - Hát, öregem - szólaltam meg néhány csapással távolabbról -, ez nagyon cinikus beszéd olyasvalakitől, aki egy lányról, akivel alig ismerik egymást, kijelenti, hogy összeházasodnak és gyerekeik lesznek. - Természetünknél fogva poligámok vagyunk - mondta. - Ezért mindig is megcsaljuk barátnőinket. És ha ez a kapcsolatainkat veszélyezteti, hát legyen. - Azzal kiitta poharát és halántékát tapogatta, mintha szédüléssel küszködne. - Sose becsüld alá az elfojtás erejét. - Nem. - Képtelen voltam ránézni. Nem hagyom, hogy ezt is elrontsa. - Nincs szükségem több tanácsra. Kimásztam a medencéből, törülközőt terítettem a vállamra, és a nappaliba mentem. Xaneus, Playboy és Tyler Durden ült ott. Amint beléptem, Papa szobájához mentek, mintha észre sem vettek volna. Furcsa viselkedés volt, de miután már elég hosszú ideje laktam a Hollywood-projektben, nem találtam benne semmi különöset. A szobámba mentem, lezuhanyoztam, és átolvastam egy középkori legendát, a Parsifalt, amit nemrégiben vettem. Az emberek gyakran vesznek könyvet azért, hogy magukra ismerjenek a történetben és találjanak valakit, legyen az akár fikciós karakter, aki olyan, mint ők. A magammal való hasonlóságot pillanatnyilag Parsi fal alakjában találtam meg. Sokkal nagyobb fokú hasonlóság volt ez, mint a skorpió természetével való egyezés. Úgy értelmeztem a legendát, hogy egy, a naptól is óvott mama kedvence kisfiú lovagokkal találkozik és úgy határoz, hogy olyan lesz, mint ők. Ezért hát elindul világot látni, különböző kalandokban van része és legendás bolondból legendás lovaggá lesz. Az ország ekkorra már romokban hever, mert a grál lovag király (a szent grál őrzője) megsebesült. Ekkor történik, hogy Parsifal elvetődik a grál kastélyhoz, ahol szörnyű kínok között találja'a királyt. Együttérző emberi lényként szeretné megkérdezni: mi a baj? A legenda szerint pedig, ha egy tiszta szívű ember kimondja ezt a kérdést a királynak, a király meggyógyul, és az országról elmúlik az átok. Parsifal azonban nem tudja ezt. Lovagként szigorú szabályoknak kell engedelmeskednie, többek között annak, hogy soha ne kérdezzen és ne szólaljon meg, felszólítás és engedély nélkül. Így aztán elmegy lefeküdni úgy, hogy nem beszélt a királlyal. Reggel, amikor felébred, azt látja, hogy a grál kastély eltűnt. Elszalasztotta az esélyét, hogy megváltsa a királyt és az országot. A lovagi illemkódexnek engedelmeskedett, a szíve helyett. A skorpióval ellentétben Parsifalnak volt választása. Csak rosszul választott. Amikor átmentem a nappalin, hogy a konyhából hozzak magamnak egy italt, láttam, hogy Mystery a tévé előtt újabb koktélt melenget a kezében. A Karetekölyök című filmet nézte, sírva. - Nekem sosem volt Mr. Miyagim - zokogta, vöröslő arcáról könnyeit törölgetve. Részeg volt. - Apám sosem tanított engem semmire. Én semmi mást nem akartam, csak egy ilyen Mr. Miyagit. Gondolom, mindannyian vágytunk valakire, aki megtanít minket az életben fontos és hasznos fogásokra: a lovagi élet szabályaira, az alfahímes viselkedésre. Ezért találtunk egymásra. De néhány trükk és egy viselkedésrendszer nem javítja ki, ami eltörött. Semmi sem képes helyretenni, ami a lelkünkben eltörött. Csak annyit tehetünk, hogy elfogadjuk magunkat ez zel a lelki sérüléssel. 8. FEJEZET Lisa és én együtt töltöttük a következő napot, és az azt követő, meg az azután következő napot is. Végig aggódtam, hogy elrontom az egészet, hogy ha túl sok időt töltünk együtt, Lisa rám un. Rick H.
mindig azt mondta: add meg neki azt az ajándékot, hogy hiányozhass neki. De mintha képtelenek lettünk volna elválni egymástól. - Olyan tökéletes vagy nekem - mondta, amikor már negyedik napja feküdtünk egymás mellett az ágyban. - Még sosem feküdtem le olyan sráccal, akit ennyire kedveltem, mint téged. Attól tartok, teljesen rád szokok. A kemény külső mögött riadt volt. Az egész húzd-meg-ereszd-meg előre eltervezett pszichológiai taktika volt; szíve az eszével viaskodott. Talán azért vonakodott annyira attól, hogy megnyíljon előttem, mert valami belső, valami törékeny érzelmet védett. Hozzám hasonlóan attól tartott, hogy mély érzelemmel viseltet valaki iránt... hogy szeret, hogy sebezhető, hogy másnak adja át az irányítást boldogsága, jóléte felett. A többi lánnyal éjszaka szeretkeztem egyet, és ha elég jónak találtam őket, akkor egyszer reggel is. De valami elképesztően csodálatos dolog történt, amikor először szeretkeztem Lisával. Orgazmusom volt, de nem lankadtam. Ahogy Extramask mondaná, kőkemény és kéjvágyó maradt. Másodszor is szeretkeztünk. - Fogd meg - mondtam utána. Még mindig üzemképes volt. Harmadszor és negyedszer is csináltuk aznap éjjel, és soha nem petyhüdt le. Nem is értettem. A farkam, amiről mindig azt hittem, hogy agyatlan állat, ami leginkább arra vágyik, hogy lyukba furakodjon, reagált az érzelemre. Voltak érzései. És ez nem csak önbeteljesítő várakozás jelenség. Háromnégy orgazmust éltünk át, valahányszor szeretkeztünk, Lisa meg én. Szeretkeztünk kocsiban, sikátorokban, éttermek mosdóiban, egyszer egy szálloda elárusító automatáinál is, ahol a szerelő rajtakapott minket és megpróbált húsz dollárt kizsarolni tőlem. Amikor egyszer ideiglenesen impotens lettem a mosdóban azzal a pornósztárral, lehet, hogy az egésznek semmi köze nem volt a whiskeyhez. A testem így reagált az érzelmi előjáték hiányára. Az a nő nem érdekelt, és nem is igazán vágytam rá. Biztos vagyok benne, hogy ő is ugyanígy érzett. Csak időtöltés volt. Lisával a szex nem időtöltés volt. Nem az önértékelés megerősítéséről és egópolírozásról szólt, mint a többi nővadászati trófeám, amelyekre olyan büszke voltam. Lisával a szex arról szólt, hogy olyan kizárólagos teret teremtünk, ahol nincs más, csak mi ketten és az egymás iránt érzett szenvedélyünk. Mintha a lét többi része csak elvonná a figyelmünket, mintha rajtunk kívül minden más csak zavaró tényező lenne. Aztán egy délután, amikor már el is feledkeztem róla, Courtney visszatért. Limuzinnal jött a házhoz, sugárzón, ugrott ki a kocsiból, kék ruhában, fehér sállal. - Megint van vér a pucámban! - kiáltott fel üdvözlés helyett, vélhetőleg ez volt legfontosabb közlendője. - Sikerült összejönnöd azzal a rendezővel, akivel annyira akartál? - kérdeztem. - Nem. Felszedtem egy pasit New Yorkban. És az ő hibája, ha céda nőszemély leszek, mert most egyfolytában kívánom. Úgy táncolt felém, mint egy balerina. - Hát, volt egy fogadásunk arra az esetre, ha a rendezővel nem jön össze a dolog. - Igen. Azt hiszem, ezt a fogadást tényleg elvesztettem. - Szóval ez azt jelenti, hogy nekem kell középső nevet választanom a következő gyerekednek. Mosolygott, várakozón tekintett rám, mintha azt várná, hogy azonnal válasszak. Végigfuttattam az összes szóba jöhető nevet, ami eszembe jutott. - Mit szólnál ahhoz, hogy Style? - mondtam végül. - Amúgy is levetem ezt a nevet, szóval akár át is adhatom neki. Egy ideig gondolkodtam ezen, de aztán mégis azt gondoltam, hogy elég idétlen becenév lenne. Nem is tudom. Hiszen a lánya középső neve Bean. Habos-babos egy név, az biztos. Felsikoltott, és csonttörő erősségű ölelésben részesített. -Tudod, az utóbbi pár hónapban szexuális kíváncsiságot éreztem irántad... Kényelmetlenül toporogtam, és arra készültem, hogy elmondjam neki, min van kettőnk között Lisával. De mielőtt szóra nyithattam volna a szá mat, folytatta: - ...de aztán hallottam, hogy te meg Lisa... Szerintem ez nagyszerű! Ezek szerint van valami jó következménye annak, hogy itt laktam veletek. - Remélem, neked sincsenek rossz emlékeid. - Rágondolni sem akarok, mi folyt abban a házban. - Remekül nézel ki. Látom, a jóféle testi karbantartás csodát tett veled.
- Hát, az is, meg az elvonókúra is. Kacsintott és elmosolyodott. Imái meghallgatásra találtak. Megint normális volt. - Kiköltözöm. Békén hagylak titeket. Az Argyle Hotelben fogok lakni, amíg vissza nem kapom a lányomat, ami már nagyon közel van - mondta. - Azért jöttem, hogy visszaadjam neked a pénzt, amit Mysterytől kértem kölcsön. Azzal átadott egy csekket, és visszaszállt a limuzinba. Néztem, ahogy elindul a kocsi. Lehúzta az ablakot, és visszakiáltott: - És ez nem is fedezetlen! Tényleg hiányozni fog. Néhány nappal később Lisa és én elmentünk a Scientology Celebrity Centerbe. Nem léptünk be a szcientológiai egyházba, ahhoz túlságosan ragaszkodtunk teljes adózott jövedelmünkhöz. Tom Cruise betartotta a szavát, és meghívót küldött nekem az éves gálájukra. Ez volt a legsztártelítettebb esemény, amin részt vettem Los Angelesben. Vacsora után a frissen borotvált, tökéletes fekete frakkban megjelenő Cruise az asztalunk felé indult. Járása hipnotikus hatású: nem volt benne semmi kétely, mosolyában semmi erőltetettség, szándékában semmi intrika. Felálltam, hogy kezet fogjak vele, ő pedig jó erősen megveregette a vállamat. Sikerült megőriznem egyensúlyomat. Nagy nehezen. - Ő a barátnőd? - kérdezte, és kíváncsian, de minden kéjes gondolattól mentesen tetőtől talpig végigmérte Lisát. El sem tudtam képzelni, hogy lehetnek kéjes gondolatai. - Nem is mondtad, milyen káprázatos. - Kösz. Nem is emlékszem, hogy bárkivel ilyen jól éreztem volna maga mat, mint vele. - Szóval felhagytál a nővadászattal? - Igen. Egy idő után kezdtem úgy érezni, mintha lyukas vödörbe hordanék vizet. - Pontosan! - kiáltott fel. - Cameron Crowe és én, amikor a Vanília égboltot forgattuk, beszélgettünk az egyéjszakás kaland és a baszópajtás definíciájáról. És ha jobban belegondolunk, ezek hamis intimitást jelentenek. És nem is kielégítőek. Az igazi kapcsolatokban a szex többet jelent. Az ember az igazi kapcsolatokat fenn akarja tartani, és mindig együtt akar lenni a másikkal, és az életről beszélgetnek. Nagyon kúl. - Igen, de az a probléma, hogy nem akarom, hogy nekem ez legyen az út vége ebben a szubkultúrában. Ez csak megerősíti a társadalom üzenetét a monogámiáról, és arról, hogy az igaz szerelem mindent legyőz. Olyan giccsesnek tűnik. - Ki mondja, hogy giccses? - kérdezte Cruise. Szeme összeszűkült, keze mozdult, hogy baráti gesztussal tréfásan nekem támadjon. - Tudod mit? Én túltettem magamat az ilyesmin. Mióta giccses szerelmesnek lenni? Már megint CSAH-olt engem.
9. FEJEZET Kísértetek. Olyanok voltunk, mint fantomok, láthatatlanul siklottunk a rothadó házban, ahova takarítónő és szerelő hónapok óta nem tette be a lábát. Mystery nem beszélt Herballal. Herbal nem beszélt Mysteryvel. Papa alig szólt valakihez. Ugyanezen okból Sickboy, Playboy, Xaneus és a valódi csoportdinamika munkatársai nem kommunikáltak sem Mysteryvel, sem velem. Még a házban lébecoló fiatalabb NVM-ek - Dreamweaver, Maverick és a többi korábbi tanítvány - sem köszöntek, amikor elhaladtam mellettük. Ha beszélgetni próbáltam velük, kurtán-furcsán reagáltak. Soha nem néztek a szemembe.
Az egyetlen személy, aki mindenkivel beszélgetett, Tyler Durden volt. De a vele való beszélgetés sosem volt párbeszéd; afféle vallatásnak tűnt, mint amikor egy színész kérdezi a nagy embert, akit a filmben játszik majd. - Már régóta meg akartam kérdezni tőled valamit - szólított meg egyik délután, Sickboy társaságában a konyhából jövet. Mindig is kedveltem Sickboyt. Neve ellenére jó nevelést kapott, finom modorú New York-i srác volt. - Mit tudsz, hogy meg tudtad szerezni magadnak Lisát? - kérdezte Tyler Durden. - Mert én minden éjjel elmegyek csajozni, nagyon keményen dolgozom magamon, és mégsem sikerült barátnőt szereznem. Lisában az volt a csodálatos, hogy makacssága ellenére ő az egyik legnagylelkűbb nő, akit valaha ismertem. Minden reggel beveti az ágyamat; ha dolgozom, főz nekem, és felhozza az ételt a szobámba; és ritkán jön úgy, hogyne hozna valami apró ajándékot: egy tubus arctisztítót, egy fiola John Varvatos kölnivizet, a IV. Henrik I. részét, amit már régóta kerestem. Lehet, hogy megtaláltam az én Caresse-emet. - Azt hiszem, hogy élettapasztalatom van. Ezt tudom - feleltem. - Te minden éjjel csajozol, minden éjjel új lányokat hajtasz fel magadnak. Személyiségednek csak egyetlen aspektusán dolgozol. Ez olyan, mintha mindennap lemennél az edzőterembe, és csak bicepszre gyúrnál. Szemöldöke ráncba szaladt, forgott az agya. Egy pillanatra úgy tűnt, megszívleli a tanácsot. Aztán mégis elvetette, tekintete elhomályosult. Ha nem is gyűlöletet fejezett ki, legalábbis neheztelést. Azért neheztelt rám, mert még mindig nem tekintettem egyenlő partnernek, mert még mindig nem volt elég kúl azén szememben, mert nem tudott elszakadni a kúlság gondolatától, nem tudott olyan viselkedésmodellt kialakítani magának, amit követhet. Lisa azért jár velem, mert kúlnak talál. Tyler Durden sosem lesz kúl. Tíz percig rágta a fülemet, hogy pedig ő milyen jó a terepen, és már sémákra sincs szüksége, hogy a lányok ÉJ-eket mutassanak neki, és hogy a hírességek folyton partikra hívják. Aztán megfordult, és elindult Papa szobája felé. Sickboy nem tartott vele, ott maradt velem. - Nem jössz? - kérdezte Tyler Sickboy-t, és fejével felfele biccentett, mintha valami fontos történne odafent. - Csak el akarok búcsúzni Style-tói - felelte Sickboy. - Elmész? - kérdeztem. Csodálkoztam, hogy Sickboy egyáltalán tudomást vett a jelenlétemről. Fölöttünk Papa szobájának ajtaja becsapódott. Sickboy idegesen nézett fel. - Kiszállok ebből az egész dologból - közölte. - Milyen dologból? - Ez a ház valósággal mérgez - mondta. A szavak úgy fakadtak ki belőle, mint túlfeszülő mérges fekély. - Annyi kúl dolgot lehet csinálni Los Angelesben, és mindenki csak csajozni akar. Még nem is láttam a Csendes-óceánt. Ezek a srácok lúzerek. Egyiküket sem mutatnám be a New York-i ismerőseimnek. - Tudom, mire gondolsz. Lisa ki nem állhatja őket. - Az egész egy vicc - folytatta. Sóhajtott. Ezzel a sóhajjal mintha nagy kő esett volna a szívéről. Mintha végre talált volna valakit, aki megérti, aki nem teljesen agymosott. -Ide hozzák a lányokat, de a lányok rosszul vannak ettől a helytől és elmennek. Tyler Durden hiába telefonál annyit, alig hívják vissza. Tavaly Papa talán egy lánnyal, ha szexelt. Mystery nem kapaszkodhat abba, hogy a barátnője megmenti az életét. És amikor Xaneus idejött, kúl pasinak tűnt. Most nagyon leépült. Tiszta giccs azaz ember. Nincs más témája, csak a csajozás. Te vagy az egyetlen, akiről példát akarok venni. Remek az életstílusod, jó munkád van, kúl barátnőd. A hízelgés sokat használ, szinte bármit el lehet érni vele. - Tudod mit? Holnap szörfözni tanítom Lisát. Van kedved velünk jönni? Jót fog tenni neked, ha kimozdulsz a házból, és megláthatod az óceánt is.
10. FEJEZET MSN CSOPORT: Mystery társalgója TÁRGY: Helyszíni jelentés - élet a Hollywood-projektben SZERZŐ: Sickboy Azoknak, akik nem ismernek és nem tudják: a Hollywood-projektben Papa gardróbszobájában aludtam. Az idétlen drámák sorozata mellett a mai napvolt a legjobb, amit itt töltöttem. A szokásosnál korábban keltem, és elmentem szörfözni Malibuba Style-lal és a barátnőjével, aki igazán csodálatos egyéniség. Nagyon inspiráló látni, milyenjól megvannak egymással. Style ajátékban megismert azon kevesek egyike, akik erőfeszítéseik nyomán valami nagyszerűt értek el. A szörfözés fantasztikus volt. Nagyon örültem, hogy elmentem, mert idén nyáron még nem voltam. Csak javasolni tudom, hogy aki még nem szörfözött, feltétlenül próbálja ki ezt a sportot. Amint az ember eléri a vizet, az agya kitisztul, és szinte lehetetlen bármi másra gondolni. Igazán pihentető élmény. Utána a Csendes-óceán partján, halétteremben ettünk, és nagyot beszélgettünk zenéről, barátoktól, az életről és a karrierről. Amikor visszamentem a házba, egy kicsit dolgoztam. Aztán Az utolsó sárkányt néztem meg Playboyjal, akit nagyon megkedveltem. A film alatt Herbal és Mystery odakint beszélgettek, és rendezték az egymás köztivitát. Bár Mystery még mindig haragszik Kátyára, azt mondta, nem rója fel Herbainak, hogy beleszeretett a lányba. Herbal pedig azt mondta, hogyha Mystery kifizeti a szobájában tett kárt, megbocsátja neki lehetetlen viselkedését. Hál' istennek. Jó látni, hogy ez a dolog épeszű módon ért véget. Mystery holnap mindenképpen kiköltözik a házból, ami szerintem szégyen. Hajnali két óra tájban Playboy, Mystery és én a nappaliban ültünk, vízipipáztunk, zenét hallgattunk, és életcélunkról beszélgettünk. Ma egyetlenegyszer sem került szóba a csajozás, a nővadászat és a közösség. A napom igazi beszélgetésekkel, igazi közösségben telt. Nem kellett megdugnom egyetlen Los Angeles-i ostoba nőt sem a Saddle Ranch nevű kricsmiből, hogy becsületem legyen a többiek előtt. Sőt egész nap egyetlen ismeretlen társaságba sem pofátlankodtam be. Az ilyen napokért érdemes élni. Az ilyen napokfognak hiányozni, amikor már nem lakom majd a Hollywood-projektben. - Sickboy 11. FEJEZET Haszontalanul ültem a nappaliban, és néztem, ahogy Mystery a holmiját csomagolja: a magas talpú cipót, a pávastratégia kellékeiként használt nevetséges kalapokat, a hajszálcsíkos öltönyöket, amiket már nem hordott, a képével díszített uzsonnás dobozt, a leszbikus pornóval és a That '70s Show epizódjaival megtöltött DVD-ket. Nem tehettem róla, az volt az érzésem, hogy rossz döntést hozott. - És most hova mész? - kérdeztem. - Las Vegasba. Beindítom a Vegas-projektet. Tanultam a hibáimból, a Vegas-projekt nagyobb és jobb lesz. Vegasban jobb nők vannak, és kiváló lehetőségek, hogy bűvész-show-kat mutassak be a kaszinókban. Ide röptetem a sógoromat, hogy stúdióban lemezre játssza a dalait, én meg énekelek rá. Képzeld csak el - mondta, és képzeletbeli felületen húzta végig az ujját, mintha lemezborítót olvasna -, a világ legnagyobb nővadász mestere albumot ad ki szerelmes dalokkal. Ki tudna ellenállni a késztetésnek, hogy azonnal megvegye? - Mystery mániákus lehetőségérzéke visszatért. - Ania velem fog lakni. És mivel te vagy a legjobb barátom, amint létrejön a projekt, szeretném, ha te is csatlakoznál hozzám. Most jól fogjuk csinálni. Nem engedjük ki a kezünkből az irányítást, és gondosan megválogatjuk a lakókat. - Sajnálom. Úgy éreztem, egyszerűen képtelen vagyok tovább pátyolgatni, valahányszor kicseszik magával,
- Megint a nagy Mystery és Style dolgozik együtt, mint a régi szép időkben - agitált. Azzal kinyitotta a bejárati ajtót, és kivitt egy bőröndöt a lépcsőfordulóra, majd azt a szokásos aforizmáját idézte, amit jellemzően valamely veresége győzelemmé szublimálásakor használt: - Ahol probléma van, lehetőség is van. - Ezt én nem tudom még egyszer végigcsinálni. A védekezés szavai vádlón hatottak tőlem. - Megértem - mondta. - Van úgy az életben, hogy a dolgok megkeserednek, és rossz irányba indulunk. Szeretném ha tudnád, hogy bár az utóbbi nem sokat voltunk együtt, a barátom leszel, míg a világ világ, s két nap. Nem kell rágódnod a velem való kapcsolatodon. Élvezd a barátnődet, és időnként majd összejövünk. Te vagy a legfontosabb ember az életemben. Elvörösödtem, szememben megjelentek az első könnycseppek. - Azért ne vedd nagyon a szívedre, haver, oké? - mondta halványan elmosolyodva; maga is küszködött érzelmeivel. Taxi fordult be a kocsibeállóra, dudált, és Mystery jó hangosan becsukta maga után a Hollywoodprojekt ajtaját. Az ajtó fehérsége vibrált szemem előtt. Úgy éreztem, hogy saját lényem egy részét vesztem el. Egy pillanatig fogalmam sem volt, melyikünk a nagyobb bolond. Kátya még azon a héten beköltözött Herbal szobájába, és Papa két NVMet költöztetett Mystery régi szobájába. Egyikük Dreamweaver, azén egykori tanítványom; a másikat nem ismertem. Papa azt tervezte, hogy egy harmadik NVM-et is beköltöztet, akinek Mystery gardróbszobájában ad helyet. Az új, fiatalabb lakók beáramlásával a Hollywood-projekt napról napra jobban hasonlított egy diákegyesület székházára, azzal a különbséggel, hogy a diákegyesület székházai többnyire sokkal tisztábbak. Most, hogy Mystery nem ült a nappaliban és nem mesélte készségesen legújabb életdrámájának részleteit bárki elhaladónak, aki hajlandó volt meghallgatni, a kommunikáció hiánya még kínosabb lett a házban. Valahányszor átmentem a nappalin, új lakótársakat láttam. Hason feküdtek a szőnyegen, videojátékokat játszottak. Sosem néztek fel, soha nem szóltak hozzám egy szót sem, ha rájuk köszöntem, nem köszöntek vissza. Ezek nem NVM-ek, hanem zöldségek. Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ilyen lesz itt az életstílus, sosem csatlakozom a közösséghez. Rájöhettem volna, hogy joystick által vész el, ki joystickkel él. Papa huszonnegyedik születésnapján egyetlen nő sem jelent meg, nemhogy Paris Hilton, aki, mondanom sem kell, Papa reményei ellenére egyszer sem látogatott el a Hollywood-projektbe. Csak a nővadászok voltak a barátai. És ők valami okból mind átnéztek rajtam. Nem értettem. A következő héten Tyler Durden, aki sosem volt nyíltan ellenséges velem, online írásaiban támadott. Úgy határoztam, ideje beszélnem vele arról, milyen furcsán viselkedik mindenki a házban. Átvergődtem a konyhában felhalmozott teli szemeteszsákok kupacán, átkeltem az udvaron, ahol a meleg vizes medence alján csak egy kis iszapfolt feketéllett, és bekopogtam Papa ajtaján. Tyler Durden ücsörgött odabent, a számítógép előtt, éppen a csábítási szakhonlapokra irkált. - Beszélni akarok veled arról, ami az utóbbi időben folyik itt - mondtam. - A házban mindenki nagyon furcsán viselkedik, még a szokásosnál is furcsábban. Te is sértődékeny vagy és kihívóan viselkedsz velem. Azért neheztelsz, mert túl sokat voltam Lisával és nem jártam csajozni? - Ezért is. De nagyrészt azért, mert ebben a házban senki sem kedvel téged. Mindenki úgy gondolja, hogy sznob vagy, és te vagy a felelős a házban egy sor bonyodalomért, mert az emberek háta mögött beszélsz róluk. Bár e szavak éppen Tyler Durden száját hagyták el, aki szemtől szembe soha nem szólt nekem, hangja igen epés volt. Szinte alázatosan beszélt, mintha egyik-másik NVM tanácsát tolmácsolná nekem. - Csak azért mondom ezt, mert nem akarom, hogy veled is az történjen, ami Mysteryvel. Annyira megdöbbentem, hogy nem is tudtam, mit válaszoljak erre. Fogalmam sem volt, hogy a többieknek ilyen véleményük lenne. - Igen - folyatatta. - Észrevetted, hogy Extramask valaha a barátod volt, de aztán kezdett elfordulni tőled és került? Hát, ez azért van, mert elvesztette a bizalmát irántad. Dreamweaver azt mondta nekem, hogy utálja a rámenősségedet. Maverick is utál. Elgondolkodtam azon, amit mondott. Lehet, hogy igaza van. A lelkesedés, amit a nővadász társakkal való első találkozásokkor éreztem, lelohadt, amikor láttam, hogy a technikákat nem megosztják egymással, hanem kiárusítják, és hogy telj esen normális férfiak borzasztó társasági parazitákká válnak. Ezért, bár mindenkivel barátságos voltam, lehet, rájöttek, hogy csalódtam a közösségben.
Másrészt, ahogy azt Juggler soha nem rejtette véka alá, az emberek kezdték kényelmetlenül érezni magukat velem. Mindig barátságos voltam és velem könnyen ki lehetett jönni, még azelőtt is, hogy csatlakoztam volna a közösséghez. Nem voltak ellenségeim. Legalábbis úgy gondoltam, hogy nincsenek. Amikor újabb egyórányi beszélgetés után kimentem Papa szobájából, fejfájás kínzott. Nem értettem, miért van az, hogy azok a srácok, akikkel az utóbbi két év jó részét töltöttem, utálnak. Mit csináltam? Mint elég hamar rájöttem, a válasz a fenti kérdésre: semmit. 12. FEJEZET Amikor láttam, hogy Playboy a nappaliban dobozokba csomagolja a könyveit, feltettem a szokásos kérdést: - Mi történik itt? - Kiköltözöm. Először Extramask, aztán Mystery, aztán Sickboy és most Playboy. Süllyedő hajón vagyok. - Van öt perced? - kérdezte. - Valamit ki akarok beszélni magamból, mielőtt elmegyek. Playboy bevitt a szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. - Ki akarnak téged golyózni innen közölte. - Ki akar innen kigolyózni innen? - Papa és Tyler Durden. Taktikákat használnak ellened. - Miről beszélsz? Mit értesz taktika alatt? - Nahát! Neked tényleg fogalmad sincs, mi volt Papa szobájában. Tyler Durden mindenkinek azt mondja, hogy ne vegyenek tudomást rólad, nézzenek keresztül rajtad. Azt akarja, hogy azt hidd, mindenki utál. Megpróbál kellemetlen, sőt elviselhetetlen légkört teremteni számodra a házban. - Miért akarná ezt tenni? - Ő akarja átvenni a dolgot. És az ő szempontjából te nem maradhatsz itt, mert fenyegetést jelentesz rá. Ez megmagyarázta, milyen játékot játszott velem a minap Tyler Durden, miért akarja, hogy azt higgyem, mindenki ellenem van. El akar üldözni a házból. Elég ócska játszmát játszott velem. - Fenyegetést lát benned a hatalmára nézve, mert téged nem tud bevonni a dolgaiba. Te nem vagy gyenge, mint Xaneus - folytatta Playboy. - Fenyegetést lát benned az anyagi ügyeire nézve is, mert azt akarod, hogy lakbért fizessen. És fenyegetést lát benned a csajozására nézve is, mert egyszer Vegasban elcsábítottad az aznap este felszedett nőjét. Azt hiszi, hogy ha közel engedi hozzád a csajait, azok menten elvesztik az érdeklődésüket iránta. - Még mindig neheztel emiatt? - Igen. De azt hiszem, a legfőbb probléma az, hogy Tyler és Papa téged Mysteryvel azonosít, ő pedig a konkurenciájuk. Bandamentalitásuk van. Szövetséges-ellenséges, fekete-fehér viszonylatokban képesek csak gondolkodni. Ezért üldözték el Mysteryt és most ezért akarnak téged is kigolyózni innen. Az egész házat a valódi társasági dinamika irodáivá és kollégiumává akarják alakítani. - Ezt nem értem. Hogyan üldözhették el Mysteryt? Saját magának kereste a bajt. - Hát nem látod, hogyan segítették ezt minden eszközzel elő? Papa meghívta Kátyát, hogy lakjon a szobájában, és elment érte, hogy visszahozza, miután Mystery kirúgta. Szándékosan cukkolták Mysteryt. - Playboy minden mondata olyan volt, mintha lepelrétegek hulltak volna le szemem előtt. Minden, amit Papa a lakógyűlésen mondott, Tyler Durden betanítása volt. Papa egyszerű híve Durdennek. Én pedig hibát követtem el, amikor belementem ebbe. Ha ezt a játszmát újrakezdhetnénk, arra szavaznék, hogy Mystery maradjon. Ez a ház az ő projektje volt. Még akkor is, ha a viselkedése meglehetősen eltért a normától, joga volt arra, hogy ne akarja itt látni az exbarátnőjét. Én meg mindenben egyenesen a kezükre játszottam. Olyan mesterei a manipulációnak, hogy úgy intézték azt a lakógyűlést, hogy azt higgyem, felelősségem van. Papa házfőnöknek nevezett. Ezért úgy intézték, hogy az én döntésem legyen Mystery kipaterolása. Na, ennyit a win-win pozícióról. - Úgy játszottak velem, mint egy bábbal - mondtam, fejemet hitetlenkedve ingatva. - Velem is játszottak, engem is kijátszottak. Részben ez az oka, hogy elmegyek. Tyler Durden bármire rá tudja venni ezeket a srácokat. Őt nem a lányok motiválják. Őt a vagyongyűjtés és a hatalom motiválja. Hogy lehettem ilyen vak? Las Vegasban konkrétan meg is mondtam Tyler Durdennek, hogy olyan személy, aki úgy szeret a helyzet magaslatára kerülni, hogy felszámolja az ellenfeleit. És ezzel egyet is értett.
- Papa szobájában másból sem áll az élet, mintsem hogy a fürdőszobában gyülekeznek és intrikákat szőnek - közölte Playboy. - Minden szó, ami Tyler Durden száját elhagyja, előre eltervezett. Minden bejegyzés, amit a fórumra ír, egy terv részét képezi. Annak a pasinak az agya csak és kizárólag a manipuláció körül forog. Az életben mindent megoldandó csoportnak lát. Odafent Papa szobájában „pasicsoportokról" és vadászandó „pasi célszemélyekről" is beszélnek. Különböző sémákat dolgoztak ki, hogy a tanítványaik jobb kritikákat írjanak az ő kurzusaikról, és hogy ellenérzésük alatt tartsák a házbelieket. Valahányszor új ember megy a szobájukba, ellened uszítják. Veszélyes precedenst teremtettünk a klubokbeli társasági helyzetek manipulálása lehetőségeinek és módszereinek tanulmányozásával. Ez olyan gondolkodási sémát alakított ki, hogy az életben minden játszma, amit a megfelelő módszerekkel a játékos javára manipulálni lehet. De volt valami, amit még mindig nem értettem. - Ha igaz, amit mondasz, miért került engem Papa már azelőtt is, hogy tervet dolgoztak ki Mystery elűzésére és az én kigolyózásomra? - Ez is Tyler Durden ötlete volt - közölte Playboy. - Nem akarta, hogy Papa ugyanúgy képviselje Mystery üzletét, ahogy az övét, ezért viszályt szított, Papát Mystery ellen fordította, amint beköltöztetek ide. Aztán amint Mystery és Papa civódni kezdtek, azt mondta Papának, hogy egyáltalán ne vegyen rólatok tudomást, kerüljön benneteket és a hátsó ajtón járjon be a házba. Rengeteg összefüggés villant fel, miközben Playboy beszélt. Minden fura dolog, minden különös esemény, ami a házban történt, a gardróbszoba-lakó kisember, a Hollywood-projekt gonosz szelleme machinációinak következménye. Nagyon hülyén éreztem magamat. - Te és Mystery követtétek el a legnagyobb hibát - vonta le a következtetést Playboy -, mégpedig azzal, hogy beköltöztettétek Papát ebbe a házba. Volt ebben tanulság, talán az utolsó, amit ebben a közösségben kapok. Ez a tanulság pedig az, hogy az ember mindig kövesse a megérzéseit, és hallgasson a kialakult első benyomására. Sem Papa sem Tyler Durden nem volt szimpatikus első ránézésre, és nem bíztam bennük. Papát elkényeztetettnek és robotszerűnek, Tyler Durdent lélektelen manipulátornak találtam. És bár nagy lépést tettek előre, amikor a divat kialakításáról és a játékról volt szó, Mysterynek igaza volt: a skorpió nem tagadhatja meg természetét. Ugyanakkor Mystery és én is hibásak voltunk. Papát használtuk, hogy aláírja a bérleti szerződést és a legdrágább szobáért fizessen bérleti díjat. Sosem próbáltunk összebarátkozni vele, vagy egyenlőként bánni vele. Amikor aznap kicsit később megnéztem az e-mailjeimet a ház irodai részében, észrevettem, hogy a gépre egy Family Key Logger nevű program van telepítve. Nem is vettem volna tudomást róla, ha a Playboyjal való beszélgetés következtében nem alakult volna ki bennem valamiféle paranoia. Így hát beírtam a program nevét a Google-ba, és amikor az eredményeket meg láttam, úgy nyomult bennem a harag, mint házbontásnál a lengőgolyó. Valaki installált egy olyan szoftvert, ami a billentyűzet minden érintését rögzíti, mindent szövegfile-ban tárol. A számítógép azért volt ott, hogy a vendégek és a lakók internetezni tudjanak. Ez azt jelenti, hogy akárki installálta a programot, most birtokában van mindenki minden begépelt jelszavának, hitelkártyaszámának és privát e-mailjei szövegének. Számomra eddig ismeretlen hadviselés folyt a házban, beköltözésünk pillanatától kezdve. Utána felhívtam Sickboyt New Yorkban. Kíváncsi voltam egy, már kívülálló véleményére. - Egybevág ez azzal, amit te tapasztaltál? - kérdeztem, miután elmondtam neki mindent, amit Playboy mondott. - Teljes mértékben. Amikor Mystery még ott lakott, vele csinálták azt, amit most veled. Tyler Durden és Papa sokszor mondta: „Ne beszéljetek Mysteryvel. Közösítsétek ki." Minden, amit csinálnak, minden, amit mondanak előre eltervezett séma szerint való. A Mystery ügyében összeült lakógyűlést napokig tervezgették. Folyton arról beszéltek, hogyan üldözhetnék ki Mysteryt úgy, hogy átvehessék az irányítást a Hollywood-projekt felett. A ház az üzleti tervük részét képezi. Ki kellett költöznöm onnan. Nem bírtam tovább abban a pokolban. A következő napokban beszéltem Maverickkel és Dreamweaverrel. Mindketten ugyanazt a történetet mondták el: Mysteryt és engem, a közösség talán legjobb játékosait, kijátszottak. Íme, a hívők lerombolják bálványaikat.
13. FEJEZET Volt még egy nővadász guru, akivel találkoznom kellett. Nem olyan tanácsra volt szükségem tőle, hogyan szedjek fel csajokat, hanem éppen ellenkezőleg: hogyan hagyjam abba. A közösségben mindenki említette a nevét. Afféle spirituális vezető személyiség volt, mitologikus figura, mint Odüsszeusz, Kirk kapitány vagy egy HB11. Neve Eric Weber, az első modern nővadász, az 1970-ben kiadott Hogyan szedjünk fel lányokat című alapmű szerzője, a Nővadász című film tárgya. Egy utómunkálatokat végző kis stúdióban találkoztam vele, ahol éppen az általa rendezett filmet vágta. Határozottan nem öltözött pávásan; úgy nézett ki, mint egy középkorú reklámszakember: haja ősz, keményített inge egészen felgombolva, jellegtelen fekete nadrágot viselt. Csak a szeme, energiától szikrázó szeme árulta el, hogy ifjúkori merészsége még nem hunyt ki. Tud a nővadászati közösségről? Igen. De úgy tekintem, hogy engem utánoznak. Annak, ami a könyvem után következett, egy része egyenesen visszataszító volt számomra. Nem hiszek olyasmiben, ami teljesen megváltoztat egy embert. Sosem érdekelt, hogy zsarnoki módszerekkel hódítsak meg egy nőt. Mindig az érdekelt, hogy találjak valakit, akit szerethetek. Nem maradt meg a szenvedélyes érdeklődésem a nővadászat iránt. Úgy éreztem, túl sok más dolog van, amit tenni akarok. Hogyan sikerült túltennie magát rajta? Miután megnősültem, elvesztettem az érdeklődésemet, megnőtt az önbizalmam, és rájöttem, hogy ha több tucat lyukat gyűjtök a nadrágszíjamra, attól még nem múlik el az egzisztenciális kétségbeesésem. Az is használt, hogy van két lányom, akik időnként azzal vádoltak, hogy szexista vagyok, ami kis részben igaz is, azt hiszem. Mi volt az egzisztenciális kétségbeesése? Azt hiszem, az egzisztenciális dilemma a következő: az ember társas lény, és mindannyian szenvedünk az alkalmatlanság, a nem megfelelőség érzésétől. De amikor rájövünk, hogy nem vagyunk olyan alkalmatlanok, amilyennek gondoltuk magunkat, és amikor rájövünk, hogy mindenki más alkalmatlannak hiszi magát, akkor elmúlik ez a fájdalom és az érzés, hogy nem vagyunk értékes emberek, bizonyos mértékig eltűnik. És mi van azokkal, akik nem szabadulnak meg az alkalmatlanság érzésétől? Rögzül a mániájuk, egyre több és több nővel akarnak lefeküdni. És ez probléma. Vannak olyan pasik is, akiknek rendes terápiára van szükségük. Meg sem tudom mondani, hány rosszul öltözött pasi jött hozzám, panaszkodtak orrhangon nekem: Eric, úgy tűnik, én nem tudok csajozni; mire én általában azt mondom nekik: változtatnod kell az öltözködési stílusodon, javítanod a tartásodon és beszédterápiára kell járnod. Ezek a dolgok mélyebb lelki sebek bizonyítékai. Csörög a telefon. Felveszi, pár percig beszél, aztán leteszi. Az a lány volt, akit harmincnyolc és fél éve szedtem fel, a feleségem. Akkoriban éppen a könyvemhez gyűjtöttem anyagot, és úgy ismertem meg, hogy egy sablonszöveget próbáltam ki rajta. Elment mellettem egy bárban, én pedig utánaszóltam: te túl szép vagy ahhoz, hogy hagyjalak csak így elsétálni. Azt hittem, erre ez a New York-i csaj ráharap. De azt mondta: ugyan már! Azután egyszerűen nem tudtam megszabadulni tőle. Hogyan született meg a könyv ötlete? Volt egy barátom, akivel együtt dolgoztam gyakornokként a Benton and Bowles ügyvédi irodánál. Egyszer benéztünk a szomszédos El Al-iroda ablakán, és észrevettük az ott dolgozó lányt. Mediterrán szépség volt, mint egy Botticelli-festmény. Másnap a barátom azt mondta, hogy ebédidőben követte a lányt, aki egy közeli büfében vett egy szendvicset, aztán kiült a parkba enni. Leült mellé, beszélgettek, és péntek estére meghívta a lányt vacsorázni. Hétfőn elmondta, hogy a lány szűz volt. Sőt, mivel a szűkség esete állt fenn, a siker érdekében az akciót felfüggesztve le kellett szaladnia egy tubus vazelinért. Ez adta az ötletet, hogy könyvet írjak a nőcsábászatról. Érdekelt a kollégám rámenőssége és az a képessége, hogy idegeneket meg tud nyerni
magának. Nagyon visszahúzódó gyerek voltam, és önbizalmam sem volt. Azért írtam a nőcsábászatról, mert én nem tudtam csajozni, pedig nagyon jól akartam csinálni. Akkoriban volt erre precedens? A hatvanas évek közepén Amerikában az élet radikális változásokon ment keresztül. A nők akkor kezdték szedni a fogamzásgátlót; a Stones és a Beatles volt a sláger; Bob Dylan kezdett népszerű lenni. Az ellenkultúra akkor volt alakulóban. Az élet nagyon hirtelen vadul erotikus jelleget öltött. A negyvenes-ötvenes években, ha az ember a szülővárosában nőtt fel, a templomban ismerkedhetett meg más emberekkel, vagy a nagynénik mutatták be addig ismeretleneknek. De a hatvanas években a fiatalok kezdtek elköltözni a szülői házból, saját lakást szereztek a városban. Önállóan éltek, a bemutatás, megismerkedés konvencionális eszközei nélkül. Így lettek népszerűek az egyedülállóknak szóló bárok. És az embereknek új eszközökre volt szükségük, hogy idegenekkel ismerkedhessenek. Ön szerint mi a különbség a természetes tehetségek és köztünk, akiknek az ismerkedést analitikusan kell tanulnunk? Azt hiszem, hogy a természetes tehetségeknek megvan az a pszichológiai képességük, hogy minden tanulás nélkül létesítsenek kapcsolatokat. Agglegénységem vége felé megismerkedtem egy elképesztő szőke szépséggel. Sikerült annyira felbátorodnom, hogy egy pohár bor elfogyasztása után végre összeszedtem a bátorságomat, odamentem a nőhöz, és azt mondtam: meg akarlak dugni. Vannak nők, akik azt várják a pasitól, hogy merész, határozott, vezető jellemű legyen. Sokáig tartott, míg ezt megtanultam. Valami furcsa dolog történt Eric Weberrel, amikor a beszélgetés a természetes tehetségek és a terepsztorik felé terelődött. Felélénkült. Fényesebben csillogott a szeme. Fél órán keresztül osztottuk meg egymással a játékról szóló történeteinket és elméleteinket. A házasságról és a boldogan élnek, míg meg nem halnak létről való beszéd felszíne mögött fel-felvillant az a fura pasi, aki irigyli barátai nőzési sikereit. A beszélgetés után megmutatott egy jelenetet a filmből. A történet egy megtört, kopasz, munkanélküli férfiról szól, aki szörnyűséges forgatókönyvével házal a filmiparban, és exfeleségén élősködik, aki már egy sikeres, jóképű férfi felesége. - Ez a filmbeli forgatókönyvíró annak kivetítése, amilyennek látja magát? - kérdeztem kifele menet. - Ő a belső énem - ismerte be. - Valahol legbelül szánalmasnak, furcsának, szeretetlennek érzem magamat. - Mindazok után, hogy nővadász mesterként, férjként és apaként sikerült elég szilárd önbizalmat építenie? - Hát - mondta kocsija ajtaját nyitva -, az ember legfeljebb annyit tehet, hogy időnként magára ölti az önbizalom látszatát. Az emberek egy idő utánkezdik elhinni, hogy magabiztos. - Megfogta a kilincset, hogy behúzza maga után az ajtót. - Aztán meghalunk. Bang. 14. FEJEZET Hajnali két órakor Lisa rontott be a házba, éjszakai részeg belépőjét produkálva. Feltrappolt a lépcsőmön, útközben leejtette retiküljét, ruhái potyogtak, és amikor ágyamba ért, testével egy sörösüvegen kívül semmi nem érintkezett. - Minden vonatkozásban vonzódom hozzád - szólalt meg váratlanul. - Valóban? - És tudod, mit jelent az, hogy minden vonatkozásban? - Hm, azt hiszem. - Akarod, hogy megnevezzem? - Persze. - Érzelmileg, testileg, szellemileg. - Ez valóban sok vonatkozás. - Ezt még tudom bővíteni. - Oké. Kezdjük a testi vonatkozással. - Valószínűleg ez az a terület, ahol a legtöbb megerősítésre van szükségem.
- Szeretem a fogadat és különösen a szádat. Különösen figyeltem, nincs-e hangjában tétovázás vagy kétség. Nem volt. - Szeretem, hogy olyan széles a vállad és keskeny a csípőd. Szeretem a szőrt a testeden. Szeretem a szemed színét, mert olyan, mint az enyém. Szeretem az orrod alakját. Szeretem a halántékod horpadását. - Ó, istenem! -szóltam, azzal rágördültem, és megfogtam a vállát. - Még senki sem dicsérte a halántékom horpadását. Nekem is tetszik. Hangosan, kissé túl hangosan felnevettem, olyan nevetségesnek találtam, amit éppen mondtam. Aztán mindent bevallottam neki. Azt, hogy két éve találkozom játékosokkal és tanulom a játékot. Elmondtam, mi a KGP, az NVM, a BP, a TNFHK, az ÉJ, a CSAH. - Szeretném, ha egyszer nagyon kiöltöznél - mondtam, a részvételemmel kifejlesztett játék izgalmának hatása alatt -, és eljönnél velem egy bárba. Aztán CSAH-olnám az összes pasit, aki megpróbál kikezdeni veled. Legördített magáról, oldalt fekve néztünk szembe egymással. - Nem kell megfogadnod a tanácsaikat - mondta. Lehelete részeg és részegítő. - Mindent szeretek benned, és minden, amitől szerintem nagyon jó pasi vagy, megvolt benned még az előtt, hogy ezekkel a nővadászokkal összejöttél. Nem akarom, hogy snassz ékszereket és Pévé Herman cipőt vegyél fel. Az önfejlesztési szarság előtt is szerettelek volna. Lépteket hallottunk odakintről. Házlakó pasik jöttek felfele a dombon, az újabb, majdnem megvolt a nő-éjszaka izgalmával. - Minden, amit ezektől a nővadász pasiktól tanultál, majdnem oda hatott, hogy ne jöjjünk össze folytatta Lisa. - Azt akarom, hogy csak Neil legyél: a kopaszodó, kétbalkezes, szemüveges Neil, amilyen vagy. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy igazi énemet szeretné. De soha nem lett volna lehetősége megismerkedni velem, ha az utóbbi két évet nem töltöttem volna azzal, hogy megtanuljam, hogyan mutatkozhatok jobbnak, mint amilyen valójában vagyok. És a képzés, a kurzusok nélkül soha nem lett volna annyi önbizalmam, hogy megszólítsak egy olyan lányt, mint Lisa, aki állandó kihívást jelent. Szükségem volt Mystery, Ross Jeffries, David DeAngelo, David X, Juggler, Steve P., Rasputin és az összes más álnevű ember segítségére. Először is azért volt szükségem rájuk, hogy kiderítsem, ki is vagyok valójában. És most, hogy megtaláltam ezt a személyiségemet, kihoztam a barlangjából és megtanultam elfogadni, talán meg is haladtam nővadász mestereimet. Lisa felült, és belekortyolt a sörbe, amit lentről magával hozott. - Mindenki rám hajtott ma este - kuncogott. A szerénység sosem tartozott az erősségei közé. Remélem, tudatában vagy, hogy L.A. legjobb nőjével jársz. Válaszul szó nélkül kihúztam a komód legalsó fiókját, és két nagy barna borítékot vettem elő. Kinyitottam az elsőt, tartalmát a paplanra öntöttem. Több száz papírfecni, névjegykártya, koktélszalvéta és tépett blokk hullott ki belőle. Mindegyiken más női kézírás látszott. Aztán a második borítékot is kinyitottam. Tartalma hasonló. Egész kis hely papírfecnihegy keletkezett. Ezek voltak a telefonszámok, amiket Mystery első, sorsszerű kurzusa óta összegyűjtöttem. - Tudom, hogy te vagy L.A. legjobb nője - feleltem neki végül. - Két évem be telt, mire minden szóba jöhető személyt megismertem, és téged választottalak. Régóta ez volt a legszebb mondatom. Miután kimondtam, rájöttem, hogy nem egészen pontos. Ha volt valami, amit megtanultam, az, hogy soha nem a férfi választja a nőt. Csak annyit tehet, hogy lehetőséget ad a nőnek a választásra. 15. FEJEZET Herbal volt a következő, aki elköltözött. Hálószobaablakomból láttam, ahogy robotporszívóját az utánfutóba gyömöszöli. - Visszaköltözöm Austinba - mondta, miután kirohantam, hogy beszéljek vele. Ha valakiről, hát róla nem gondoltam, hogy elhagyja a házat. - Miért? Mindazok után, amin Mysteryvel átmentél, most elmész?
- Egyszerűen úgy érzem, hogy ez a ház tévedés volt - felelte. - Már senki sem jár el csajozni. A VTDsrácok nem szóltak hozzám attól kezdve, hogy Mysterynek kezdtem dolgozni, és Papa továbbra is rendszeresen költöztet be olyanokat, akiket nem igazán szeretek. - És Kátya? - Velem költözik Austinba. Ha csak a bosszúra kellett volna neki, már biztosan elhagyta volna. - Hm. Jut eszembe, mit csináljak, ha meghozzák a törpekengurudat? - Már intézkedtem, hogy Austinba küldjék. Néztem, ahogy Herbal pakolja a holmiját, és még mélyebb szomorúságot éreztem, mint amikor Mystery távozott. Mysteryvel barátot és egykori mentort vesztettem. De azt gondoltam, hogy ha nem lesz több ok a drámázásra, a ház lakói közt helyreáll a béke. Ám Tyler Durden állandó cselszövéseivel és Herbal küszöbön álló távozásával a Hollywood-projekt végérvényesen kimúlt. Papán és Tyler Durdenen kívül mintha mindenki felébredt volna a varázslat alól, amit a közösség olvasott rájuk. Prizer is - a pancser NVM, aki Juarezben vesztette el a szüzességét - abbahagyta nővadászati DVD-je árusítását, és újjászületett keresztény lett. Utolsó netes bejegyzésében figyelmeztetett: „Lépj ki ebből a bűvkörből és ne add a fizetésedet olyan lúzer társaságnak, akik csak a könnyen becsaphatókat tudják átejteni. Az élet más, több, mint a nővadászat." Ha a leghülyébb nővadász is kiábrándult a közösségből, akkor én mit keresek itt? Herballal álltam a járdán. Mögöttünk csattanás, törött sörösüveg szétszóródó zöld szilánkjai. Felnéztem. Tizenéves srác ült a lépcsőnkön, festett szőke, eminemes pólóban, fehér topban. - Ki ez? - Fogalmam sincs. Papa szobájában lakik. Egyedül maradtam. Én meg a szobám a többiek ellen, akik ki akartak ebrudalni onnan. Belefáradtam a hadakozásba. Belefáradtam hogy csalódjak az emberekben. Már semmi szükség arra, hogy itt legyek. Ráadásul barántőm van. Mégis önkéntelenül elgondolkodtam. - Ha olyan okos vagyok, hogyan történhetett, hogy Papa szerezte meg a házat? Lisa válaszolta meg a kérdést, amikor aznap éjjel egymás mellett feküdtünk. - Azért, mert te nem akartad a házat. Ez nem egy élet. Ez egy szubkultúra, amibe belecsöppentél. Hogyan lehetne jó valami, ami hamis valóságon és tanult magatartáson alapul? Lépj ki. Ezek a pasik már nem segítenek neked, hanem visszahúznak. Gyerekként, amikor az óz a csodák csodáját néztem, mindig csalódtam, hogy Glinda, a jó boszorkány azt mondta Dorothynak, hogy amióta óz földjére tette a lábát, megvolt az a képessége, hogy hazajuttassa magát. Most, húsz évvel később megértettem az üzenetet. Egész idő alatt megvolt a képességem, hogy kilépjek a közösségből, de csak most értem az út végére. Még mindig úgy gondoltam, van bennük valami, ami bennem nincs meg. Ám az ok, amiért minden guru érdekesnek tartott - az ok, amiért Tyler Durden olyan akart lenni, mint én, akkor is, ha közben éppen engem utált az volt, hogy azt hitték, van bennem valami, ami belőlük hiányzik. Mindannyian magunkon kívül kerestük a magunk hiányzó darabjait, és mind rossz irányba néztünk. Ahelyett, hogy magunkra találtunk volna, elvesztettük én-érzékünket. Mystery sem tudta a választ. A két 10-es szőke a Standardben sem tudta a választ. A válaszokat magunkban kell megtalálnunk. Ahhoz, hogy megnyerjük a játékot, ki kell szállnunk belőle. Erre még Extramask is rájött. Miután Ausztráliában, a Vipassana meditációs központban és egy indiai asrámban is időzött, hazajött, és e-mailben megírta nekem: „minden olyan, amilyen volt." Reggel zajra ébredtem. Lentről jött. A valódi csoportdinamika három új hallgatója - akik Playboy, Sickboy és Extramask helyére költöztek be - ikeás dobozokat vonszoltak Herbal szobájába. Mint a többiek, akik előttük jöttek, ők is korábbi kurzushallgatók voltak, akiket előbb gyakornokokká majd alkalmazottakká tettek, akik ingyen dolgoztak cserébe nővadászati oktatásért és gardróbszállásért. Kiléptek munkahelyükről; kimaradtak az iskolából; elköltöztek szülővárosukból mindezért. A nappaliban ültem, boxeralsóban, és néztem, hogy dolgoznak. Szorgalmasak, hatékonyak. Automaták. Szó nélkül szereltek össze három egyforma emeletes ágyat, egyforma matracot, lepedőt, ágyneműt tettek rájuk. Herbal szobája az egyre növekvő létszámú hadsereg barakkja lett. A csapatokat minden éjjel leküldik a Sunset bárjaiba. Fegyverzetük a tőlem másolt öltözködés, az én szövegeim, az én modorom. Közben a generálisok a fürdőszobában kiötölték a közösség végső meghódításának
tervét. Még Mystery társalgóját is megszerzik, egy „tisztogatási hadművelet" keretében magát Mysteryt is kiűzik onnan. Nem volt már miért ott maradnom. Visszamentem a szobámba, a gardrób polcáról levettem néhány málhazsákot, és pakolni kezdtem. Felettem csupa pávás cucc: rojtos lila mellény, szűk, fekete, fényes műszálas nadrág, rózsaszín cowboykalap. A padlón szanaszét több tucatnyi szakkönyv: flörtölés, NLP, tantra masszázs, női szexuális fantáziák, kézíráselemzés és „hogyan bolondítsuk magunkba a nőket" témában. Ahova megyek, ott ezekre nincs szükségem. Ideje volt elhagyni a házat és a közösséget. Csábított a való élet.
SZÓJEGYZÉK Az alábbiakban a könyvben hivatkozott nővadászati szakkifejezések és rövidítések magyarázatát közöljük. Egyes szavakat a közösség talált ki, de vannak köztük a hipnózis és a marketing területén használt szakkifejezések is; megint más szavakat köznyelvi jelentésük mellett a nővadász mesterek más] elentésben használnak. Az alábbi szavak definíciói kizárólag a nővadászat kontextusában értendők. Ahol lehetséges volt, megneveztük a forrást. AFC • KGP - [középszerű, gátlásos pasi]; tipikus kedves pasi, akinek nincsenek nővadászati képességei, és nem tudja, mi vonzza a nőket; olyan férfi, aki hajlamos könyörgési sémákhoz folyamodni olyan nőknél, akikkel még nem feküdt le. AMOG • CSAH - 1. [a csoport alfahímje]; vagy szintén alfahím: társaságilag otthonosan mozgó pasi, aki nővadásszal verseng egy nőért, vagy beavatkozik a nővadász játszmájába. Forrás: Old Dog. - 2. eltávolítani egy potenciális versenytársat (fizikai, verbális vagy pszichológiai taktikákkal) nők csoportja közeléből. Forrás: Tyler Durden. ANCHOR • HORGONY - 1. külső inger (látvány, hang vagy érintés), ami specifikus érzelmi választ vált ki. Ilyen lehet például egy dal, amitől azért boldog valaki, mert korábbi pozitív élményére emlékezteti. A nővadászok arra használják a horgonyokat, hogy olyan érzésekkel azonosítsák magukat, amik a nőkből vonzalmat váltanak ki irántuk. - 2. a külső inger és az érzelmi vagy magatartásbeli válasz közti képzettársítások kialakítása. Forrás: Richard Bandier és John Grinder. ASD • AKV [anti-kurva védekezés]; olyan manőverek, amiket egyes nők alkalmaznak, hogy elhárítsák magukról a szex kezdeményezését, illetve az aktusba való beleegyezés felelősségét; vagy azt, hogy kurvásnak tűnjenek a férfinak, akivel vannak, illetve a férfi barátainak vagy maguknak. Forrás: Yaritai. B • P - [pasi]; (nő barátja). BF DESTROYER • PB - (pasi-befeketítő]: olyan séma, rutin vagy szöveg, amit a nővadász mesterek azért alkalmaznak, hogy elcsábítsanak egy olyan nőt, akinek van már/még pasija. BITCH SHIELD • KURVAPAJZS - nők védekező eszköze, mellyel elrettentik az őket megkörnyékező idegen férfiakat. Lehet, hogy a megnyitásra a nő durván reagál, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a nő is durva, és egyáltalán nem lehet beszélgetésbe bevonni.
BLUR • ELHOMÁLYOSODÁS - jelenség, amely akkor fordul elő, amikor a nó (már) nem hívja vissza a pasit, bár eredetileg érdeklődést mutatott iránta. BUYING TEMPERATURE • BEVÁLLALÁSI MUTATÓ - az a mérték, mely szintig a nó hajlandó intim viszonyba bonyolódni egy pasival. A vonzalommal ellentétben, a magas bevállalási hajlandóság általában gyorsan a tetófokára hág, és gyorsan elenyészik. A nó fizikai érdeklődésének felkeltése érdekében a nővadász mester igyekszik gyors sémákkal és rutinokkal növelni a bevállalási mutatót. Forrás: Tyler Durden. CALIBRATE • KALIBRÁL - egy személy vagy csoport verbális és nem verbális reakcióinak értelmezése és abból pontos következtetés levonása arról, mit gondolnak vagy éreznek az adott pillanatban. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. CAVEMAN • ÖSZTÖNEMBER(EZIK) / VADEMBER (EZIK) - direkt és agresszív módon eszkalálja a testi kontaktust és kezdeményez szexuális aktust nem vonakodó nővel; az elnevezés arról kapta a nevét, hogy az ősemberek nem szavakkal és intelligenciával, hanem ösztönből és erővel szereztek maguknak partnert a párosodáshoz. CHICK CRACK • CSAJOS DOLOG -bármely spirituális vagy pszichológiai téma, ami a nők többségének tetszik, de a férfiak többségét nem érdekli, ilyen például az asztrológia, a tarot kártya és a személyiségtesztek. Forrás: Tyler Durden. CHOCKBLOCK • BASZÁS-ELBASZÓ - olyan személy, aki véletlenül vagy készakarva beavatkozik a nővadász tevékenységébe, vagy egyenesen akadályozza azt. A baszás-elbaszó legez a nő egy barátja, a nővadász barátja vagy teljesen idegen személy. CRACH AND BURN • POFAÉGETÉS - nyíltan, sokszor durván való elutasítás nő részéről vagy az éppen megkörnyékezett csoport részéről. DAY TWO • MÁSNAP - az első randevú. DHV • NÉD - [nagyobb érték demonstrálása]; olyan rutin, melyben a nővadász mester valamely képességét vagy készségét mutatja meg, mely növeli értékét vagy vonzerejét a csoport egyik női tagjának szemében; az acél, hogy kitűnjön a klubban levő többi, kevésbé érdekes pasi közül. Ellentéte: AÉD (alacsonyabb érték demonstrálása). DOGGY DINNER BOWL LOOK • KUTYA AZ ETETŐTÁLRA-NÉZÉS - elbűvölt női tekintet, ami akkor fordul elő, ha a nő olyan férfivel beszé], akihez vonzódik. Rövidítése: DDB • KEN. Forrás: Ross Jeffries. ELICIT VALUES • ÉRTÉKKIDERÍTÉS-beszélgetés során kideríteni, mi érdekes egy adott személyben, általában azzal a szándékkal, hogy elérjük a motivációt kiváltó mélyebb vágyat. A csábítás során az értékkiderítés segíthet a férfinak abban, hogy kiderítse, a nó gazdag férjet akar, vagy a biztonság érzésére vágyik. Rövidítés: EV • ÉK. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. FB • BP - [baszópajtás]: olyan nó, akivel a férfi alkalmi, közös megegyezésen alapuló szexuális aktusokat bonyolít, érzelmi és kapcsolati elvárások nélkül. FIELD • TEREP - bármely nyilvános hely, ahol a nővadászok nőkkel találkozhatnak. FIELD REPORT • HELYSZÍNI JELENTÉS / BESZÁMOLÓ- nővadászatról készült írásos jelentés, jellemzően a témáról szóló levelezőlistán. Rövidítése: FR* H1. Más jelentési fajták: BJ (buli beszámoló); MB (megfektetési beszámoló); BSZ (baszámoló - sikeres közösülés esetén) és HJ (hármas jelentés - három résztvevős esemény esetén).
FIELD TEST • TEREPTESZT - egy taktika, rutin vagy séma tesztelése és tökéletesítése több nóvel különböző társasági helyzetekben, mielőtt a módszer más nővadászokkal megosztásra kerül. FLAKE • ÁTBASZÁS - a nó lemondja, vagy nem jelenik meg az előre megbeszélt találkozón. FLUFF • FECSEGÉS - semmitmondó, felszínes társalgás, tipikusan egymást éppen megismert két ember között; tipikus témák: lakhely, foglalkozás, általános érdeklődés és hobbi. FMAC • KTFB - [keresni, találni, figyelmét felkelteni, becserkészni]: a nővadászat vázlatos, egymás utáni lépései. Forrás: Mystery. FRAME • KERET - az a kontextus, melyben egy embert, dolgot, eseményt vagy környezetet érzékelünk/értelmezünk. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. FREEZE-OUT • LEFAGYÁS - nem venni tudomást egy nőről azért, hogy megerősítésre vágyjon; ez általában az utolsó pillanati ellenállás legyőzésére használt technika. FULL-CLOSE • TELJES RÁKÖZELÍTÉS - 1. nemi aktusban részt vesz. - 2. nemi aktus. Forrás: Mystery. GROUP THEORY • CSOPORTELMÉLET - az elgondolás, hogy a nők általában barátokkal jelennek meg társaságban, és ha meg akarjuk nyerni magunknak a nőt, általában egyidejűleg meg kell nyernünk csoportja szimpátiáját is, miközben aktívan demonstráljuk, hogy a kiszemelt nó nem is érdekel. Forrás: Mystery. HB • JN - [jó nó]: a kifejezést a nővadász közösség tagjai arra használják, hogy vonzó nőket jelöljenek meg vele. Amikor egy specifikus nőről van szó, a kifejezést gyakran követi egy szám, ami szépségének számszaki jelölése - pl. JN10 - vagy becenév, például JNvöröshajú. Forrás: Aardvark. HIRED GUNS • BÉRELT BÁJAK - női alkalmazottak a szolgáltatóiparban, akiket általában csinosságukért, szépségükért alkalmaznak. Ilyenek a pultosnők, a pincérek, a fotómodellek, a sztriptíztáncosnők. Forrás: Mystery. HOOK POINT • CSAPDAPONT / HOROGPONT - a nővadászat során bekövetkező pillanat, amikor egy nó (vagy egy csoport) eldönti, hogy kedveli a velük beszélgetésbe elegyedett nővadászt, és nem akarja, hogy az illető távozzon. Forrás: Mystery. INSTANT DATE • AZONNALI RANDI- az egyik helyen megismert nő azonnal másik helyre való vitele, tipikusan nyüzsgó, zajos helyről csendesebbre, hogy jobban megismerhessék egymást, például bárból vacsorázni, vagy az utcáról kávéházba. Forrás: Mystery. IOI • ÉJ - [érdeklődésjelző]:jel, amit egy nő akkorad férfinak, ha indirekt módon kívánja közölni, hogy vonzónak találja és érdeklődik iránta. Ezek a jelek általában nem szándékosak és nem feltűnőek. Ilyen például az asztalon való áthajolás, lényegtelen kérdések kérdezése a társalgás fenntartása érdekében, kézfogáskora szorítás viszonzása. Ellentéte: IOD"ÉTJ [érdektelenség jelzése]. Forrás: Mystery. IVD • IÉD - [interaktív érték-demonstráció]: rövid rutin, melynek az a célja, hogy felkeltse egy frissen megismert nő érdeklődését azzal, hogy személyiségéről mondunk neki valamit. Forrás: Style. KINO • KINO - [a kinesthesia főnévből]: megérinteni vagy megérintetni, általában szuggesztív szándékkal vagy vágykeltés céljából. Ilyen lehet például a hajsimítás, a kézfogás vagy a csípő megfogása; megelózi az aktuális szexuális kapcsolatot. Forrás: Ross Jeffries. KISS-CLOSE • CSÓK-MEGKÖZELÍTÉS 1. - szenvedélyesen csókolózni vagy pettingelni. 2. szenvedélyes csók vagy pettingelés. Forrás: Mystery.
LIBF • LIB - [legyünk inkább barátok]: kijelentés, amit egy nő akkor tesz, amikor jelezni akarja a férfinak, hogy szexuális és szerelmi szinten nem érdeklődik iránta. Van LIB-beszéd, és mondják azt is, hogy LIB-elvi valakit. LMR • LIB - [legyünk inkább barátok]: leggyakrabban csókolózás után elhangzó kijelentés, amelynek során egy nó, aki kíván egy férfit, szóval és tettel megakadályozza a férfit, hogy intimebb szexuális kontaktust kivitelezzen, például melltartó-eltávolítást, bugyiba felnyúlást vagy behatolást. LSE • AÖB - [alacsony önbizalom]: olyan nó jelölésére használatos, aki bizonytalan, labilis és önlekicsinylő vagy önromboló magatartásokra hajlamos. Forrás: MrSex4uNYC. LTR • HTK - [hosszú távú kapcsolat]: barátnő. MANAGE EXPECTATIONS • ELVÁRÁS-KEZELÉS - még az aktus előtt a nó tudomására hozni, milyen mélységű kapcsolatot kívánunk vele létesíteni, hogyne legyenek túlzott vagy túl alacsony elvárásai. MLTR • TNFHK- [több nővel folytatott, hosszú távú kapcsolat]: olyan nó, aki része a háremnek, vagy a nővadász mester sok párhuzamosan látogatott nőjének egyike. A nővadász mester ideális esetben őszinte az FNFHK-kkal, és tájékoztatja őket, hogy másokkal is jár. Forrás: Scengali. MM • MM - [Mystery-módszer]: nőcsábítási iskola, amit Mystery fejlesztett ki. Lényege az indirekt csoport megközelítése. MODEL • MODELL- más ember intim helyzetbeli magatartásának megfigyelése, tipikusan olyan személyé, aki olyan jellemvonással vagy képességgel bír, amit el akarunk sajátítani. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. MBP • PTV - [pasi típusú vakság]: egyes férfiak képtelensége arra, hogy észrevegyék, egy nó vonzódik irántuk. Következménye általában az, hogy a nó távozik, és a helyzet jóvátehetetlenül kimarad. Forrás: Vincent. MPUA • MNVM - [mester, nővadász mester]: a játékban kitűnő játékos, aki képességei révén a nővadász közösség legjobbjainak 1%-os szűk körébe sorolható. MYSTERY'SLOUNGE • MYSTERYTÁRSALGÓJA-privát, csak tagoknak fenntartott online fórum, ahol a közösség legjobb nővadászai technikákat, fényképeket és helyszíni jelentéseket osztanak meg egymással. Forrás: Mystery. NEC • NEC - 1. kétértelmű kijelentés vagy látszólag véletlen inzultus, amit a nővadász egy frissen megismert szép nó esetén alkalmaz abból a célból, hogy demonstrálja neki (vagy barátainak), hogy tulajdonképpen nem is érdeklődik iránta. Például: „Szép körmöd van. Igazi?" - 2. aktívan érdeklődéshiányt demonstrálni egy szép nó iránt azzal, hogy kétértelmű kijelentéseket teszünk, inzultáljuk úgy, hogy az véletlen elszólásnak tűnjön, vagy konstruktív kritikát fogalmazunk meg vele szemben. Forrás: Mystery. NEWBIE MISSION • ÚJONC KÜLDETÉS - olyan gyakorlat, ami azt acélt szolgálja, hogy segítsen a félénk pasiknak legyőzni a nők megkörnyékezésével kapcsolatos félelmükön. Az újonc küldetésbe beletartozik például, hogy az újonc töltsön el egy napot nyilvános helyen, például bevásárlóközpontban, és minden elhaladó nőnek köszönjön.
NLP • NLP- [neuro-lingvisztikai programozás]: az alkalmazott hipnózis egyik iskolája. Az 1970es években fejlesztették ki. Nagyrészt Milton Ericsson technikáira épül. A hagyományos hipnózissal ellentétben, melyben a páciensek alváshoz hasonló állapotba kerülnek, ez az éber hipnózis egyik fajtája, melynek során alig észrevehető, sejtető párbeszédelemek és gesztusok által tudatalatti szinten befolyásolják az alanyokat. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. NONVERSATION • NEM ÉRDEKLÉS - olyan beszélgetés, melyben az egyik fél nem figyel arra, amit a másik mond, általában azért, mert nem érdekli, vagy mert elvonták a figyelmét. Forrás: Style. NUMBER-CLOSE • SZÁMMEGKÖZELÍTÉS - 1. egy nó pontos telefonszámának megszerzése. Fontos, hogy ha a pasi adja meg a telefonszámát a nőnek, az nem számít számmegközelítésnek. - 2. nó telefonszáma, amit nővadászat közben szerzünk meg. Forrás: Mystery. OBSTACLE • AKADÁLY - a csoport azon tagja vagy tagjai, akit/akiket a nővadász mester nem kíván, de akik(et) meg kell nyernie, hogy a csoport tagja, a vágyott nő közelébe férkőzhessen és próbálkozhasson nála. Forrás: Mystery. ONE-ITIS • EGY-ITISZ - 1. szenvedély egy olyan nó iránt, akivel nem járunk; a nővadász mesterek szerint az ilyen, egy nőre való extrém fixáció jelentősen csökkenti az ember esélyeit arra, hogy járjon vagy lefeküdjön az illető nővel. - 2. olyan nó, aki iránt az ember szenvedélyt érez. Forrás: John C. Ryan. OPENER • MEGNYITÁS - kijelentés, kérdés vagy történet, amit azért mondunk, hogy beszélgetést kezdeményezzünk egy idegennel, vagy idegenek egy csoportjával. A megnyitások lehetnek környezetiek (spontának) vagy „konzervek" (elóregyártottak), közvetlenek (romantikus vagy szexuális érdeklódés kimutatása egy nő iránt) vagy közvetettek (kimutatott érdeklődés hiánya). OUTALPHA • KIALFÁZNI - lásd CSAH-olni. pAImAI • MeKFP - [„kérlek szépen csábíts el"] hozzáállás (szó szerint: megkörnyékezés előtti kihívóság, férfiközeledés-provokálás)]: nem verbális cselekvés vagy cselekvéssorozat, melynek célja, hogy rávegyünk egy nőt vagy egy csoportot, hogy észrevegyenek egy férfit, és passzívan fejezzenek ki érdeklődést iránta, még mielőtt a férfi megkörnyékezi a kiszemelt nőt. Forrás: Formhandle. PATTERN • SÉMA - szóbeli közlés, általában betanult szöveg, amelyet a neurolingvisztikai programozáson alapulva arra terveztek, hogy nőket csábítsunk általuk. PATTERN INTERRUPR • SÉMA-MEGSZAKÍTÓ - váratlan szó, kifejezés vagy cselekvés, amit hirtelen jelenítünk meg, azért hogy kizökkentsünk valakit az automata üzemmódból, mielőtt cselekményét befejezhetné. Ilyen az, amikor félbeszakítjuk egy nó beszámolóját a volt barátjáról, és gyorsan témát váltunk. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. PAWN • GYALOGCSERE- 1. megközelíteni egy csoportot és beszélni velük azért, hogy a mellettük levő csoportban levő növel megismerkedhessünk. - 2. a személy, akit megkörnyékezünk azért, hogy a szomszédos csoportban levő nó figyelmét felkeltsük. A cseregyalog lehet ismerős vagy idegen. Forrás: Mystery. PEACOCK • PÁVÁZ / PÁVÁSÍT- feltűnő ruhába öltözni vagy feltűnő kiegészítőket felvenni a nők figyelmének felkeltése céljából. Pávázó ruhadarab az élénk színű, fényes ing, a bizsu, a tollboa, a színes cowboykalap, vagy bármi más, ami kitűnik a tömegben. Forrás: Mystery. PHASE-SHIFT • FÁZISVÁLTÁS - egy nővel való négyszemközti beszélgetés során hétköznapi témákról átváltani a lassabb, szexuálisan telített beszéd felé, megérinteni a nőt, vagy testbeszéddel kommunikálni ilyen irányban; célja szerint a csók a kísérlet megelőző fázisa. Forrás: Mystery.
PIVOT • TÁMPONT - nó, általában barát, akit arra használunk társasági helyzetben, hogy segítsen nekünk más nőkkel kapcsolatot létesíteni. A támpontnak több funkciója van: társasági megerósftést nyújt, féltékenységet ébreszthet a célszemélyben, megkönnyítheti bonyolult csoportok megnyitását, és dicsérheti a nővadász mestert a célszemélynek. PROIMITY ALERT SYSTEM • KÖZELSÉGI RIASZTÓRENDSZER - állapot, amikor tudatában vagyunk, hogy egy nő, vagy nők egy csoportja furcsamód közel áll hozzánk, abban a reményben, hogy megszólítjuk őket. A nő általában háttal áll a nővadász mesternek, hogy úgy tűnjön, csak véletlenül van ott. Forrás: Mystery. PUSH-PULL • HÚZD-MEG-ERESZD-MEG - vonzalomfelkeltő és -növelő technika, melynek során a férfi olyan jelzéseket küld a nó felé, hogy nem is érdeklődik iránta, majd olyanokat, hogy igen. Ezek pár másodperces idóközönként követhetik egymást, például megfoghatjuk a nókezét, de rögtön el is engedhetjük, mintha még nem bíznánk benne. Történhet azonban időben elnyújtva is, például ha egyik telefonhíváskor nagyon kedvesek, a következőkor pedig nagyon hűvösek és kimértek vagyunk vele. Forrás: Style. REFRAME • KERETÁTFORMÁLÁS - megváltoztatni a kontextust, melyben valaki egy gondolatot vagy helyzetet értelmez. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. ROUTINE • SÉMA - történet, előre betanult szöveg, képességdemonstráció vagy más előkészített kommunikáció, melynek célja, hogy felkeltse, fenntartsa vagy előre vigye a növel, vagy csoportjával való kommunikációt. Példa: a legjobb barátnő teszt, az evolúciós fázisváltás teszt, és az ESP értékdemonstráció. RSD • VTD - [valódi társasági dinamika]: nővadászati szemináriumokra, kurzusokra és termékekre specializálódott vállalat. Alapítói: Papa és Tyler Durden. Forrás: Papa. SARGE • NŐVADÁSZNI / NŐJÁRATOZNI - nővel ismerkedni, vagy erre nyilvános helyen kísérletet tenni. Forrás: Aardvark. SARGER • NŐVADÁSZ - személy, aki nőkkel akar ismerkedni; a nővadász közösség tagja. SECOND MEETING • MÁSODIK TALÁLKOZÁS - az első randevú egy adott növel. SET • CSOPORT - emberek csoportja társaságban. Van kettes, hármas, négyes csoport stb. A csoportokban lehetnek nők, férfiak vagy vegyesen (utóbbi esetben vegyes csoportról beszélünk). Forrás: Mystery. SHB • SJN - [szuper jó nó]: rendkívül vonzó nő. SHIT-TEST • SZARALAK TESZT- kérdés, utasítás vagy látszólag ellenséges megjegyzés, amit egy nő azért tesz, hogy megítélje, vajon a férfi elég erős-e, érdemes-e arra, hogy barátja vagy szexuális partnere legyen. Ha a férfi szó szerint veszi a kérdést, utasítást vagy látszólag ellenséges megjegyzést, az azt jelenti, hogy elbukja a tesztet, és általában elveszti a lehetőséget, hogy a nőnél bármit is elérjen. Ilyen példa, ha a nő azt mondja, hogy a férfi túl öreg / túl fiatal hozzá, vagy arra kéri, hogy szükségtelen szívességet tegyen neki. SHOTGUN NEC • PUSKA NEC - olyan neg, amit csoportban alkalmazunk, és célja, hogy a csoport a kiszemelt nőn nevessen. Forrás: Mystery. SNIPER NEG • ORVLÖVÉSZ NEC - olyan neg, amit a növel való négyszemközti beszélgetésben használunk, és célja, hogy a nőt zavarba hozzuk. Forrás: Mystery. SOI • SZKM / ÉKM - [szándék-kimutatás / érdeklődés-kimutatás]: közvetlen megjegyzés, melynek célja a nó tudomására hozni, hogy a férfi vonzódik hozzá vagy csodálatosnak találja. Forrás: Rio.
SS • RN - [rapid nőszerzés]; NLP alapú nővadászati iskola. Ross Jeffries alapította az 1980-as években. Forrás: Ross Jeffries. STALE • ELÉVÜLÉS - jelenség, ami abban nyilvánul meg, hogy egy nó telefonszáma már nem hatásos eszköz a kapcsolat létrehozásához, általában azért, mert túl sok idó telt el a megszerzése óta, és a nó elvesztette az érdeklődését; jelenthet olyan nőt is, aki elvesztette az érdeklődését a nővadász mester iránt. STYLEMOG • STYLE-CSAH-ol - olyan kifinomult taktika, modor, fondorlatos dicséret- és reakciósorozat, amelynek az a célja, hogy a nővadász mester domináns maradjon a csoportban. Forrás: Tyler Durden. SUPPLICATE • HUNYÁSZKODIK- az ember önmagát függelmi vagy alacsonyabb rendű pozícióba hozza, hogy megelégedést váltson ki egy nőból; például meghívja egy italra, vagy megváltoztatja a véleményét, csak hogy vitatkozhassanak. SYNESTHESIA • SZINESZTÉZIA - szó szerint érzékelések átfedése, például a szaglás és a színlátás összeolvadása; a csábításban ezzel a szóval egyfajta éber hipnózist jelölnek, melynek során a hipnotizált nó megnövekedett éberségi állapotot ér el, és olyan utasítást kap, hogy egyre növekvő intenzitású kellemes képeket és érzéseket érzékeljen. A cél az, hogy szuggesztív, metaforikus beszélgetéssel, érzésekkel és képekkel izgalmi állapotot váltsunk ki nála. TAKEAWAY • TÁVOZÁS - nővadászati technika, melynek során a férfi, aki előzőleg megkörnyékezett egy nőt, és jól halad nála - néhány percre vagy órákra - távozik, ezáltal hiányérzetet és vonzalmat kelt maga iránt a nőben. TARGET • CÉLSZEMÉLY - a nő a csoportban, akit a nővadász mester kiszemelt magának, akiért a játékot folytatja. Forrás: Mystery. THREE-SECOND RULE • HÁROM MÁSODPERCES SZABÁLY - irányelv, miszerint a nőt megpillantásától számított három másodpercen belül meg kell környékezni. Célja megakadályozni, hogy a férfi túl sokat gondolkozzon a megközelítésen és ideges legyen, valamint, hogyne ijessze el magától a nőt azzal, hogy túl hosszú ideig bámulja. Forrás: Mystery. TIME CONSTRAINT • IDŐKORLÁT - azt mondani egy nőnek vagy egy csoportnak, hogy hamarosan el kell mennünk. Az időkorlát meghatározásának célja, hogy csökkentse a nó zavarát, hogy a nemrégiben megismert pasival lóg egész éjszaka, vagy az iránti zavarát, hogy úgy érzi, elvárás, hogy amint a pasi lakására érnek, szexelni kell vele. Forrás: Style. TIME DISTORTION • IDŐTORZULÁS - eredetileg a hipnózisban használt kifejezés. Az alany idó iránti éberség vesztésére utal. Egyben azt a nővadászati technikát is jelenti, amikor a nővadász mester azt az érzetet kelti a nőben, hogy hosszabb ideje ismerik egymást. Időtorzulás például úgy érhető el, ha a nőt egy este több helyre visszük, vagy arra kérjük, képzeljen el jövőbeli közös együttlétet vagy kalandokat. TRANCE WORDS • TRANSZ-SZAVAK-olyan szavak, amiket beszéd közben hangsúlyozunk vagy ismétlünk, melyekkel azt akarjuk jelezni, hogy különleges jelentésük van számunkra. Ha egy nővadász mester megismeri egy nó transz-szavait, ezeket a beszélgetésben alkalmazva azt érheti el, hogy a nó úgy érzi, megértik egymást, és kapcsolatuk van. Forrás: Richard Bandler és John Grinder. TRIANGULAR GAZING • HÁROMSZÖGELÉSES BÁMULÁS - technika, amit közvetlenül csók előtt alkalmazunk nőknél, melyben szemkontaktus során a férfi számos rövid, szuggesztív lepillantást eszközöl a nó ajkára.
WBAFC • ESPP - [extrém sikertelen pancser pasi]: olyan férfi, aki furcsasága, idegessége vagy tapasztalathiánya miatt rendkívül sikertelen a nőknél. WING • SZÁRNYSEGÉD - férfi barát, aki általában rendelkezik némi nővadász ismerettel, és segít nők megismerésében, a vonzalom kialakításában és lakásra való felcsábításukban. A szárnysegéd azzal segíthet, hogy lefoglalja a célszemély barátait, miközben a nővadász a növel beszél, vagy közvetlenül beszél a növel az ót kiszemelt nővadász mester pozitív tulajdonságairól. WOOD • FA - haszontalan darab papír; általában olyan telefonszámra értjük, amit a nő megad ugyan, de nem valószínű, hogy viszonozza a hívást, ha a férfi felhívja. YES-LADDER • IGEN LÉTRA - meggyőzési technika, melyben a célszemélynek pozitív válaszokat igénylő egyszerű kérdéseket tesznek fel, ezzel növelve a valószínűségét, hogy igenlően válaszol a végsó, kiegészítendő kérdésre is. Például: Spontán vagy? Bevállalós vagy? Szeretnéd kipróbálni a kocka tesztet?
