Gustav Meyrink.:A zöld arc

Az író Guslav Mcyrink 1868-ban született, szakmai páljafutását Prágában kezdte bankárként. Már akkoriban intenzíven fog­ lalkozott okkultista és ezoteri­ kus kérdésekkel. A karriere a felszíni intrikán át hirtelen vé­ get ért. El kellett hagynia Prá­ gát, és eljutott Bécsen és Montrcux-n keresztül Münchenbe. Itt kezdte második karrierét a következőkben mint szatirikus író. Az 1915-ben megjelenő el­ ső regénye a Gólem tette Mcyrinket ezoterikus íróként is­ mertté.

Gustav Meyrink

A zöld arc regény

Első fejezet

Jodenbreestraat járdáján tétován

álldogált

egy

előkelően öltözött idegen. A túlsó oldalon, rézs.útirányban, egy boltbejárat vonta magára a fi­ gyelmét. A feltűnően cikornyás cégtáblát betűzgette:

Hollandi 'módon, medveszerű esetlenséggel nyüzsgött körülötte az utcai sokadalom. Meg-megbámulta redingotját, fényes cilinderét, a kesztyűjét is és hangos meg­ jegyzéseket tett mindenről, mivelhogy Amsterdam e ne­ gyedében ezek a fényűzési holmik a különlegességek k ö ­ zé tartoznak. Talán azért, mert a t ö m e g t o l a k o d ó kíván­ csiságát megunta, vagy azért, mert önmaga lett kíváncsi, a kutyafogatú zöldséges taligák között átvergődött a töl­ tésen és a fentebb említett" boltnak tartott. Egy pár apró csavargó követte. Öklüket a formátlanul bő kék vászon­ nadrág zsebébe süllyesztve, görbe háttal, behúzott hassal és lesüppedt hátsóval csoszogtak utána k o p o g ó facipőikben. Aruraktár, vagy ilyesféle lehetett Chidher Grün bolt­ helyisége. A ház hátsó része valószínűen egy úgynevezett gracht felé nézett. Ezeken a csatornákon bonyolítja le ke­ reskedelmi forgalmát a város.

5

A ház alacsony és kockaformájú. Felső emelete sötét, homályos tornyot formáz. Úgy fest, mintha az öregség egészen a nyakfodorig a puha turfás földbe nyomta volna. Ami az épület nyakfodrának tetszik, az egy övszerüen körbefutó keskeny üvegcsarnok, amely jobbról is, balról is két párhuzamosan haladó utcába torkollik. A kirakat közepén piros posztóval bevont talapzaton egy sötétsárga halálfej vigyorgott. Papírmachéból reme­ kelte a mestere és természetellenes formátlanságba kény­ szerítette. Felső álla előrenyúlt, a szemüregei feketék vol­ tak és sötét tusfoltok barnállottak a halántékán. Fogaival egy pique-ászt marcangolt. Felírása is volt a szörnyeteg alkotásnak: Het Delphische Orakel, of de stem het Geesteryk. N a g y rézkarikákon, amelyek egymásba gyűrűzve nyúl­ tak alá a boltozatról, képeslapok tarkállottak girlandszerű összefonódottságban.Szemölcsös anyósok lelakatolt száj­ jal, vagy seprűvel fenyegető gonoszképü némberek hir­ dették róluk a hollandus humort; aztán voltak ott transparens színekben más képek is: kerekidomú fiatal höl­ gyek, egy ingben szégyenkezők, akik szemérmesen gyű­ rik mellükhöz az ingfodrot. A képet ez az izgató felírás magyarázza: Tegen het licht bekijken. Vor G o u r m a n d ' s . (A világosság felé tartsad, úgy nézd meg. ínyenceknek való.) Voltak itt másféle nevezetességek is. Rabláncok „a híres hamburgi fegyházból" jelzéssel. Mellettük egyiptomi halottaskönyvek ígértek rejtelmes gyönyörűségeket. Odább műpoloskák és remekbe faragott svábbogarak hívo­ gattak. (Ezeket korcsmában a szomszéd söröspoharába szokás beorozni.) Vékony cérnaszálon gumiból készült 6

mozgatható orrok reszkettek. Retortaformájú üvegekben titokzatos folyadék piroslott, („a legkitűnőbb szerelmi hőmérő, vagy az ellenállhatatlan hódító hölgytársaság­ ban"). Valamivel arrább kockának való kupák kevély­ kedtek, pléhpénzzel telt tálak. Aztán a kupériasztó vonta magára a figyelmet, („csalhatatlan eszköz az igen tisztelt kereskedelmi utazók részére, amellyel vonaton tartós is­ meretségeket k ö t h e t n e k " ) . Ez a kupériasztó nem egyéb, mint egy farkasagyar, amelyet a bajusz alul kell kivigyorogtatni alkalmas időben. És mind eme p o m p a fölött t o m ­ pán fekete háttérből áldóan egy női viaszkéz nyúlt kifelé, papírfodorral a csuklója körül. N e m annyira kíváncsiságból, mint inkább azért, hogy ifjú kísérőinek hal-aromájától megszabaduljon, az idegen a boltba lépett. Sarokba állított karosszékben egy barnaképű gavallér újságot olvasott. Az álla ibolyakékre volt borotválva, ko­ ponyája zsírosan ragyogott. Az egész ember a balkáni faj­ ta feltűnő típusát mutatta. Ahogy ült, cifra lakkcipőbe bujtatott bal lábát nyeglén a j o b b combján pihentette. Mi­ kor az idegen belépett, borotvaéles, kutató pillantást vil­ logtatott feléje. Ugyanekkor lecsapódott a helyiséget két részre osztó rácsozat ablaka és a nyíláson egy dekoltált asszonymell világított ki a félhomályba. A mellhez t a r t o ­ zó nyak egy csábítóan kékszemű és apródfrizurás szőke fejet hordott önérzetesen. Az idegen megszólította. Vásárolna valamit, akármi­ csodát. A holland nyelvet törte és a kisasszony nyomban osztrák földijét ismerte meg benne. Németül válaszolt. Valami bűvészfogás iránt ingerelte fel a kíváncsiságát. Nagyszerű trükk és csak három dugó kell hozzá. Ez, ni. 7

És amíg magyarázgatott, a gyakorlott nőiesség minden árnyalású bubájával árasztotta el. Részegítette melle lihe­ gésével, bőrének telepatikusan diszkrét illatával, amelyet ügyes vállvonogatással sugároztatott ki magából. — íme, uram, három dugó, nemde? Az elsőt a jobb ke­ zembe teszem, aztán a másikat is és a kezemet ökölbe szorítom; így. A harmadikat (elpirult és mosolygott), a zsebembe csúsztatom. Hány d u g ó van a kezemben? — —

Kettő. N e m , három, így volt.

— Ezt a mesterfogást a repülő dugónak hívjuk és csupán két forintba kerül, uram. — Szép. Kérem, mutassa meg a fogását. — Előbb, uram, a pénzt kérem, ha megengedi. Ez miná­ lunk üzleti szokás. Az idegen megfizette a két

forintot,

a kisasszony

megismételte az experimentumot, amelyhez semmi egyéb nem kellett, csak kézügyesség, újból elárasztotta az aszszonybőr illatának hömpölygő hullámaival

és végül

a

Chidher Grün cég bámulatraméltó körültekintésének bi­ zonyságaképpen három dugó helyett négyet kapott az idegen és ezt azzal a meggyőződéssel tette zsebre, hogy soha életében nem fog sikerülni a nagyszerű büvészfogás. — Uram, - szólalt meg újból a fiatal hölgy - megmutatom önnek ezt a három vaskarikát. Az elsőt... H a n g o s zsivaj és éles füttyszó szakította meg az elő­ adást. U g y a n a k k o r nagy erővel berúgta valaki a boltajtót, amely csörrenve zuhant vissza a zárjába.

8

Az idegen megrezzenve hátrafordult. Tekintete egy alakra esett, amely csodálatos külsejével meglepte. Óriási termetű zulukaffer lihegett a küszöb előtt. D u z ­ zadt ajka körül szénfekete szakáll g ö n d ö r ö d ö t t . Széles vállairól kockás mintázatú esőköpenyeg borult le boká­ jáig. Nyakán piros karikagyűrű. A haja bürgezsírtól csö­ pögött és művésziesen fölfelé volt fésülve, hogy olyannak tetszett, mintha ébenfából faragott tálat hordana a k o ­ bakján. Ökle lándzsát markolt. Ahogy bebukott, karosszékéből nyomban felpattant a balkáni és mélyen meghajolt a vadember előtt. Szolgálat­ ra készen kivette kezéből a lándzsát, azt az esernyőtartó­ ba ette, magát a feketét pedig, félrehúzva a szomszédos szoba függönyét, lekötelező kézmozdulattal előre un­ szolta. — Als 't u belieft, Mijnheer; hol haat pet, Mijnheer? — Tessék beljebb fáradni és helyet foglalni, amíg az a csürhe észhez tér - fordult most a fiatal hölgy az idegen felé és vendégfogadó nyájassággal tárta ki a rácsozat aj­ taját. 0 maga aztán a boltajtó felé sietett, amely megint szélesen kitárult. Nagycsontú, szögletes fickó állt a kü­ szöbön és nagy ívben a boltba köpött. A hölgy megeresztette a haragját, úgy zúdította rá a viharos fogadjistent: — Stik, verreck, god verdomme, fali dood, moord.

stek de

De még ki is lökte és az ajtót elreteszelte. Az idegen közben belépett a boltba és körülnézett. Polcok és török szőnyegek két részre osztották a helyi­ ség belsejét. Székek és párnás zsámolyok gubbaszkodtak a sarkokban; középütt kerek asztal terpeszkedett. Két 9

termetes öreg úr könyökölt mellette. Hamburgiak lehet­ tek, vagy hollandi kereskedők és a tekintetük feszült ér­ deklődéssel az előttük álló szekrénykébe fúródott. Enyhe villanyfény permetezett rájuk a török ámpolnából, amely a fejük felett libegett, mint valami óriási, egzotikus fény­ bogár. És ők csak ültek és néztek szinte dermedten az apparátusba, amely halk zümmögésekkel kinematografikus rejtelmeket sejttetett. Folyosóvá szélesült polcok mögött k o m o r o d o t t az iro­ da, mellékutcára torkolló ablakkal. Az ablak üvege olyan volt, mint az emberszem, mikor már se könnye, se fénye és szürke hályog borítja a régi ragyogást. Az iroda pul­ pitusa előtt állt mozdulatlanul egy kaftános öreg zsidó. E z ü s t ö s hajtincsei mellreboruló fehér szakállába fonód­ tak. Koponyáját kerek selyemsapka fedte be. A lámpa ár­ nyéka éppen a fejére esett. Olyan volt, mint egy próféta, a rázuhanó évezrek árnyéka alatt. Előtte a főkönyv hevert. A próféta számokat irogatott a különféle rovatokba. A fiatal hölgy megint az idegen felé lépett; folytatni akarta a három karikáról való előadást. — Ugyan, kisasszony - kérdezte az idegen - nem ismeri azt a különös feketét? — Azt? Hogyne, uram. Az egy bizonyos nevezetű mister Usibepu. Az egy attrakció és ahhoz a zulucsoporthoz tar­ tozik, amely a Carré-cirkuszban mutogatja magát. Na­ gyon fess ember ez a néger, - tette hozzá ragyogó szem­ mel - hazájában medicináé doctor. — Aha. Orvosságos ember. Értem. — Igen, afféle bűbájos. És most itt minálunk a jobbfajta tudományt tanulja, hogy ha majd ismét hazakerül, jobban

10

imponáljon a fajtájának és alkalomadtán a trónra kapasz­ kodhassak. Láthatja, most is tanul. A pneumatizmus p r o ­ fesszora oktatja. Úgy ám, a pozsonyi Zitter Árpád úr. A függönyt gyöngén félrelibbentette. Whist-kártyával tapétázott fülke tárta ki titkait szemérmesen az idegen előtt. A balkáni most avatta be varázsfurfangjaiba a feketét. Két tőrrel szédítette. A két gyilkos szerszámmal átdöfte a torkát, az egyik jobbról, a másik balról meredt ki a hús­ ból; halántéka körül is mesterkedett. Borzalmas seb tá­ tongott abban, s mint valami öblös vödörből terebélyült ki belőle vérvirágosan egy fejszenyél. E bűbájosságokat aztán még azzal tetézte, hogy lenyelt egy tyúktojást és azt aztán fortélyosan a zulu füléből varázsolta elő. A fe­ kete közben kényelembe tette magát, csak egy leopárdbunda takarta hatalmas alakját. Szoborszerű mozdulat­ lanságban nézte a boszorkányosságokat; az ámulat meg­ némította. Az idegen még tovább is elnézegette volna a boszor­ kányiskolát, de a kisasszony, akik a balkáni szigorú te­ kintettel megfeddett, s akit különben is éles csilingeléssel elhívott a telefon, a függönyt hirtelen leeresztette. «Ugyancsak megszínesül az élet, ha közelről nézzük és az úgynevezett fontos dolgokat kutyába se vesszük» bölcselkedett magában az idegen és egy pulpitusról, ame­ lyen sokféle olcsó játékszer hevert, egy nyitott kis skatu­ lyát vett fel és szórakozottan szagolgatta. Apró, faragott tehénkék gémberedtek abban apró, fa­ ragott facsemeték zöldre maratott fagyapotlombja alatt. A festék és fenyőkátrány sajátságos illata meghatotta. A gyermekévek karácsonyait juttatta eszébe. Fuldokló 11

várakozásokat a kulcslyuk előtt; a piros ripsszel bevont karosszéket, amely rozoga volt és zsírfoltos a közepén. Spic is eszébe jutott. Spicnek hívták valóban. Spic kurrog a szófa alatt és a srófonjáró silbaknak belemar a lábába. Rajta vesztett, szegény, mert az óragépezet rugója kicsa­ p ó d o t t és pofán találta. Spic hunyorgó balszemmel lehan­ goltan vánszorog elő az ágy alól . . . A fenyőtűk bor­ zongva sisteregnek és a karácsonyfa égő, piros gyertyáin derékig ér már a lecsöppentett faggyúszakáll. . . Semmi se fiatalítja meg olyan könnyen a múltat, mint a nürnbergi játékholmik fénymáz illata. Az idegen lerázta magáról az igézetet. N e m visz jó végre az emlékezés. Édesdeden kezdődik az, egyszerre aztán megnyúlik és fa­ nyar lesz, mint valami tanári ábrázat, végül meg vér­ szomjas ördögpofává t o r z u l . . . Emlékeitől a forgatható könyvespolc felé fordult az idegen. Csupa aranymetszetű könyv káprázott feléje. Fej­ csóválva betűzgette a keretből kirikoltó könyvcímeket: Leidinger G. A bonni akadémia dalegyletének története. Aztán: Aken Fr. A g ö r ö g nyelv versméreteinek alapvo­ nalai. Vagy: N e u n a u g e K. W. A hamorrhoidák gyógyítá­ sa az ókorban. Örült, hogy politikai munka nem akadt e gyűjtemény­ ben. Aalke Pott-nak „A halmájolajról és fokozódó nép­ szerűségéről" írt három kötetes művén botlott most m e g a tekintete. U t á n a nyúlt és lapozgatni kezdte. A mizerábilis nyomás és az ócska papiros dermesztő ellentétben állt a p o m p á z ó kötéssel. «Talán tévedtem - gondolta az idegen. - Itt, úgy lá­ tom, hiába keresek himnuszt az avas olajra.»

12

Rálapozott az első oldalra, ahol megvidámultan ezt olvasta:

«Valóban - dünnyögött magában az idegen, aztán pe­ dig hangosan felkacagott - az ember 'a huszadik század fundamentumát' látja itt maga előtt: kívül nagyképű tudálékosság, belül pedig asszonyok és pénz után való üvöltés.» A termetes urak egyike idegesen pattant fel a néző­ szekrény mellől, (a másik, a hollandus, nem zavartatta magát) zavartan m o r m o g o t t valamit csodaszép városi tájképekről és gyorsan távozni akart. Az optikai élvezet valamelyest

disznófejformába

lágyította

az

ábrázatát.

Látnivaló erőlködéssel igyekezett most arcára visszatele­ píteni a régi karaktert, a nemes és az egyenes vonalú, szi­ gorú életfelfogáshoz ragaszkodó kereskedő vonásait. Az együgyűek és jámborok ördögi kísértője, a rosszakaratú véletlen azonban felcsúfolta, nyilván azzal a célzattal, hogy

derék férfiú lelkét kétséget kizáró bizonyossággal

arról győzze meg, hogy milyen m a g á h o z nem méltó frivol környezetbe jutott. Ahogy a disznófejformájú nemes kereskedő a köpe­ nyegét hebehurgya sietséggel magára rántotta, a kabát 13

ujja rugósan föllendült és egy nagy falióra ingájára csa­ pott. Az inga ettől megindult és azon nyomban az eresz alól egy intim családi idillel telemázolt lemez csapódott le, erkélyt formázva a számlap alatt. A hagyományos ka­ kukk helyett egy hiányosan öltözött, arcátlan nézésű nőcske viaszfeje és viaszmelle mutatkozott a nyílásban és a tizenkilencedik óra ünnepélyes harangszavához rekedt hangon a következő strófát kornyikálta: „Tischlah sejen, ganz verwejen, hobeln flott drauf los; fein und glatt wird das Blatt . . ." — Blatt, Blatt, Blatt - búgta szakadatlanul ritmikus is­ métlésekkel a basszusra lemélyült szirénmuzsika. Vagy az ö r d ö g tért meg hirtelen, vagy egy hajszál esett be a gramofongépezetbe. A tengerek főnöke, a disznófejű nemes kereskedő úr elkáromkodta magát. Aarch anstössig. Valóban megbot­ ránkoztató. N o h á t , ő nem tűri tovább incselkedő kobol­ dok neveletlenségeit. És elrohant. Az idegen ugyan jól ismerte az északi népek erkölcsi tisztaságát, az öreg úr túlzott zavarát mégsem tudta meg­ érteni. Egyszerre csak beléjederengett a gyanú, hogy va­ lahonnan ismeri azt az embert, valahol be is mutattatták neki. Gyorsan elsuhanó jelenet kapcsolódott be e felme­ rülő emlékezésbe: egy finom, szomorú vonású korosabb hölgy és egy fiatal csinos leány képe káprázott a lelke

14

előtt. Emlékezett reájuk, csak azt nem tudta, hol láthatta őket és a nevük is kikallódott az agyából. Most a hollandus is feltápászkodott. Vizesen kék sze­ me hideg, megvető tekintettel mustrálta, tetőtől talpig le­ kicsinylően végignézte, aztán lomhán kidöcögött. Brutá­ lis, önhitt külseje volt ennek a hollandusnak. Ezt nem is­ merte, nem emlékezett rá, nem is tudta megeleveníteni vele a másik úrra vonatkozó sejtelmeit. Az elárusítónő még mindig telefonozott. A válaszaiból arra lehetett következtetni, hogy valami nagyszabású cécó megrendelése körül folyik az alkudo­ zás. «Most már én is mehetnék - gondolta az idegen - hát ugyan mire várok még?» A kimerültség érzése zsibbadozott benne, ásított és egy karosszékbe ereszkedett. Egy gondolatot hajazott le az agyáról: «Csoda, hogy az ember feje fel nem robban.» N e m győzzük józan ésszel azt a töméntelen őrültséget, mellyel a sors minket körülnyalábol. A sok rútság pedig megémelyít. Mi köze ehhez, az isten szent szerelmére, az emésztésnek? N o , az émelygés nem függ össze a rútsá­ gokkal. Képkiállításokon, hosszabb t a r t ó z k o d á s után mindenkit elgyötör a hányinger. Kell, hogy valamilyen múzeumi nyavalya legyen, amiről az orvosok még semmit sem tudnak. Vagy talán a halál idézi ezt elő? A halál, amely kigőzölög az ember minden dolgából, akár szépek a cselekedetei, akár csúnyák. Úgy van; a haláltól van az az émelygés, nem a rút dolgok látásától. Sok sivár tájat láttam már, de rosszullétet még egy se okozott. Minden

15

emberi dolog konzervszagot áraszt, skorbutba esik tőle az ember. Önkéntelenül mosolyognia kellett. N e m a maga ötle­ tén mulatott, hanem a Pfeill báróén, az lepte meg egy ba­ rokk nyilatkozattal. Ez a Pfeill báró, aki a barátja volt, gyűlölt mindent, ami a perspektivikus festészettel össze­ függött. A délutáni kávéra az Aranyos török-be invitálta, ekkor mondta: «A bűnbeesés egyáltalán nem az almaevéssel kezdő­ dött. Ez buta babona. A képkultusszal kezdődött akkor, mikor divatba jött, hogy a falakra képeket aggassanak. Alighogy a kőműves szép simára vakolja a falakat, nyom­ ban megjelenik művészi álarcában az ö r d ö g és távlatos lyukakat pingál a fehér felületekre. Innen aztán a vonyításig és a fogvacogásig már csak egy lépés van és az ember egy szép napon frakkosan és ordókkal megtüskézve a szép Izidor mellett lóg, vagy egy körtekoponyájú és botokuddbajuszú k o r o n á s idióta társaságában nézi az ebéd­ lő faláról a vandál lakmározásokat.» «Ugy ám - fűzte tovább az idegen a gondolatsort mindenhez mosolyogni kell. Buddha szobrai nem ok nél­ kül mosolyognak és oka lehet annak is, hogy a keresztény szentek könnyfátyolba burkolóznak. Ha az emberek gyakrabban mosolyognának, háború is kevesebb lenne. Itt ő d ö n g ö k már három hete Amsterdamban; nem kérdezem, melyik utcának mi a neve; nem firtatom: ez, az miféle épület, sem azt, hová megy ez, vagy az a hajó, vagy hon­ nan jött Újságot nem olvasok, csak hogy meg ne tudjam újságképpen, ami már az elködlött évezredekben éppen így történt. Olyan házban lakom, ahol minden tárgy ide­ gen nekem, jóformán már csak magam vagyok az egyet16

len magánzó, akit ismerek. Ha valami a szemembe ötlik, már régen nem szálazom, hogy mire szolgál, egyáltalán semmire se szolgál, csak magát szolgáltatja ki. És ugyan miért cselekszem így? Azért bizony, mert ráuntam segíte­ ni azoknak, akik a régi, ócska kulturcopfot fonogatják és békét csinálnak, hogy előkészíthessék a háborút, aztán csinálnak háborút, hogy békét köthessenek . . . Azért csi­ nálom mindezt, mert Kasper Hauser módjára egy új, vadidegen világ felé sóvárgok, mert meg akarok ismerni egy új megámulást, amilyenre ébredne a csecsemő, ha férfivá érne egy éjszakán át; mert a pont szerepére vá­ gyom, nem a kommáéra. Őseim szellemi örökét átenge­ dem az államnak és inkább megtanulok régi formákat új szemmel nézni meg, mint hogy az új formákat öreg szemmel nézzem. így talán örök ifjúságba fiatalodnak. A kezdet jó volt, most még azt kell megtanulnom, hogy ne csak csodálkozni, de mosolyogni is tudjak mindeneken. Semmi se tudja olyan könnyen elaltatni az embert, mint a suttogó beszéd, amelynek tartalmát a fül meg nem érti. A függöny mögött a balkáni alig hallható suttogás­ sal, de hevesen beszélgetett a zuluval. Ez a suttogás hipnotikusan egyhangú és makacs folytonosságával elkábí­ totta az idegent, úgy, hogy rövid időre mély álomba szen­ derült.» Mikor aztán megint felrezzent, az az érzése volt, mint­ ha a megvilágosodás zuhataga omlott volna reá e pár má­ sodperc alatt, de mindennek a tűzmagvául csak egyetlen mondat világított még az öntudatában. A nemrégen át­ élt benyomások fantasztikus láncolatának és továbbszőtt gondolatoknak ez volt a sommázata: Nehezebb kiküzdeni az örök mosolygást, mint rátalálni a föld százezernyi 17

sírjában arra a koponyára, amelyet valamely előző életben a magadénak vallottál; előbb ki kell sírnod fejedből az öreg szemeket, csak azután szemlélheted új szemmel és mosolyogva a világot. «Es ha még olyan nehéz is, mégis keresni kell a halotti koponyát - fűzte konokul tovább az álomgondolatot, az­ zal a sziklaszilárd meggyőződéssel, hogy tökéletesen éb­ ren van, holott bizony újból szunyókált -; kényszeríteni fogom az életet, hogy velem magyarul beszéljen, s igazi értelmét tárja fel előttem; az új nyelvet követelem és nem t ű r ö m tovább, hogy régi babonáit a fülembe suttogja. N e m kellenek az elavult szamárságok, mint amilyenek ezek: lásd, orvosság vagyok és meggyógyítalak, ha meg­ zabáltad magadat, vagy: csemege vagyok, amellyel meg­ zabálhatod magad, hogy aztán orvossággal élhess! . . . Azon az elmésségen, hogy minden dolog, minden ese­ mény és minden jelenség, ahogy Pfeill mondja, a saját farkába harap, már túl vagyok és ha az élet nem adhat már fel okosabb leckéket nekem, a pusztába megyek, sáskával táplálkozom és vadmézzel ruházkodom.» Reszkető, mély hang válaszolt hirtelen e gondolatokra: — A sivatagba kívánkozik és a magasabb varázslást akar­ ja ott megtanulni? Hiszen maga még olyan ostoba, hogy drága pénzen fizeti az együgyű büvészfortélyokat, a való világot a kuruzsló bódéjától megkülönböztetni sem tudja és még csak nem is sejti, hogy egészen más dolgokat tar­ talmaz az élet könyve, mint amit a betűi elárulnak. Ma­ gát kellene Grünnek hívni, nem engem. Az öreg zsidó, a bolt tulajdonosa állt előtte és reá me­ redt. Az idegen megirtózott; olyan arcot, amilyen a zsi­ d ó é volt, még sosem látott. •

18

Fekete szalag csíkozta a homlokot. Az arc sírna volt, mégis mélyen barázdált, mint a tenger, amely mélyen hullámos, de nem ráncos. A szemek sötét örvényként fe­ küdtek a homlok párkányzata alatt és mégis embersze­ mek voltak, nem barlangok. Arcának színe olajzölden fénylett, mintha vasból öntötték volna. Az ő s k o r embe­ reinek lehetett ilyen arca, azokról mondják, hogy a bőrük feketezöldes aranyhoz hasonlított. A zsidó folytatta: — Amióta a hold, ez a világcsavargó, az egek nyomtalan ösvényeit járja, azóta vagyok én a világon. Láttam embe­ reket, majomhoz hasonlókat és köszekerce volt a fegyve­ rük. Jöttek és mentek. (Egy szempillantásig tétovázott). Fától fáig mentek: a bölcsőtől a koporsóig. Most is olya­ nok még, mint a majmok és szekercével fegyverkeznek. Lefelémeredők ezek és ki akarják kutatni a végtelenséget, amely a parányban rejtőzködik. H o g y milliónyi apró lény nyüzsög a férgek hasában és amazokban megint más mil­ liárdok, ezt már kiderítették, de azt még most sem tudják, hogy ezen az úton nem juthatnak el a dolgok végéig. Én magam lefelémeredő vagyok, de fölfelémeredő is; a sírást elfelejtettem már, mosolyogni azonban még nem tanultam meg. Lábam nedves volt az özönvíztől, de nem ismertem még embert, akinek oka lehetett arra, hogy mosolyogjon. Lehetséges, hogy ilyen is élt, de nem figyeltem meg és el­ haladtam mellette. Most vérözön hullámzik a lábam előtt. Most támadna föl az az ember, akinek mosolyognia sza­ b a d 9 N e m hiszem. Arra még várnom kell, míg majd a tüz is hullámokat vet. Az idegen szemére nyomta a kalapját, mert nem tudta nézni a borzalmas arcot, amely megigézte és mind mé19

lyebbre vágta bele magát az agyába. így aztán nem vette észre, hogy a zsidó visszasompolygott a pulpitushoz, s helyébe lábujjhegyen az elárusítónő lépett. Ez egy papírmachéból készült koponyát vett ki a szekrényből, olyat, amilyet a kirakatba látott, s zajtalanul egy tabutettre tette. Az idegennek e percben lecsúszott a kalapja és a föld­ re esett. Az elárusítónő még mielőtt a gazdája utána nyúl­ hatott volna, villámgyorsan lehajolt és fölvette. Aztán megint kornyikált: — íme, uram, ez az úgynevezett delfi-i orákulum; segít­ ségével bármikor is a jövőbe nézhetünk, sőt oly kérdé­ sekre is válaszol, (kikutathatatlan okokból a kiduzzadó mellét nézte), amelyek szívünkben szunnyadoznak. Ké­ rem, uram, kérdezzen valamit, de csak gondolatban. — Jól van; hát kérdezek - dünnyögte az idegen még min­ dig bódultan. — No lássa: m o z o g már a koponya. A halálfej lassanként kitátotta az agyarát, egypárszor vicsorított, aztán kiköpött egy papírtekercset és meg­ könnyebbülten vacogtatta összes fogait. A fiatal hölgy gyorsan a papírtekercs után nyúlt, kigöngyölítette. Vér­ rel, vagy piros tintával írott jóslat világított róla feléje: „Hogy megvalósul-e, amire lelked sóvárog? — Fogd meg kemény kézzel a munkát és kívánságaid helyébe tedd az akarást." «Kár, - gondolta az idegen, - hogy nem jegyeztem meg magamnak, mit kérdeztem a halálfejtől.» Most a hölgy felé fordult: — Az ára? — Csak húsz forint, uram. — Szép. Tessék.

20

Az idegen gondolkodott: elvigye-e a koponyát. «Nem - gondolta, - nem lehet, még Hamletnek nézné­ nek engem a járókelők.» Megint a hölgyhöz fordult: — Kérem küldje el a lakásomra; tessék itt a pénz. Akaratlanul az irodába tekintett. Gyanús mozdulatlan­ ságban állt pulpitusa előtt az öreg zsidó, mintha egész időn át a főkönyv rublikáiba rótta volna az üzlet jövedel­ mét és kiadásait. Aztán átvette a blokkot, amelyet az el­ árusítónő feléje nyújtott és ráírta a nevét és címét ekkép­ pen:

szó szerint : aki lerántja a fejfedőt. Az eredeti bölcsesség elől a köznapi ember tudata el van takarva. A történet főszereplője egy szerencsés ember, aki úton van a tudati megvilágosodás felé. 21

Második fejezet

degenek özönlötték el Hollandiát. Töméntelen soka­ ságban húztak ide minden irányból. A háború befeje­ zése után heves belső harcok rendítették meg a nem­ zeteket. Az emberek siettek elhagyni hazájukat és Hollandiába menekültek, vagy azért, hogy a nyugodt né­ metalföldi városokban állandóan megtelepedjenek, vagy csupán azért, hogy ott ideiglenesen megtanyázzanak. Ezek azt remélték, hogy itt könnyebben tekinthetik át az új világhelyzetet és megbízhatóbb ítélettel dönthetnek afölött, a világ mely városa alkalmas most arra, hogy ben­ ne sátort verjenek. Az a közkeletű jóslat, hogy a háború befejezése meg­ fogja indítani a súlyosabban szenvedett vidékek szegény néprétegeinek kivándorlását, alaposan tévedett. Igaz ugyan, hogy a rendelkezésre álló hajók, amelyek Brazíliába és más termékenynek ismert világrészekbe indultak alig győzték szállítani a középső fedélzeten meghúzódó sze­ gény utasokat, ezeknek a száma aránylag mégis elenyé­ szően kicsiny volt azokhoz képest, akik gazdagok voltak és kedvetlenek az otthon folyton keményebben dolgozó adósróf miatt, amelynek szorítását eltűrni nem akarták. Ezek az úgynevezett ideálnélküli rétegekből váltak ki. De voltak igen nagy számban értékesebb elszakadok is. Ki­ vándoroltak az intellektuális pályák munkás emberei is, akik a régi hazában oly keveset kerestek, hogy a csupasz életért való keserves küzdelemben megroskadtak.

Hiszen már az elmúlt békeidő irtózataiban is úgy volt, hogy a kéményseprő, vagy a disznóvágó keresete sokszo­ rosan fölülmúlta az egyetemi professzor fizetését, most azonban végképpen beteljesült a bibliai átok és E u r ó p a dolgozó emberisége valóban odáig jutott, hogy a mun­ kásöntudat legszédítőbb csúcsán, „orcája verejtékében ette kenyerét". A befelé izzadok nyomorogtak, éheztek és elpusztultak. Izmos munkáskezek irányították az új világrendet; az ész kurzusa hanyatlott; M a m m o n Isten ugyan még a t r ó ­ nusán ült, de önhitt ábrázata már eltorzult, heggyé tor­ lódtak előtte a piszkos papírrongyok és ez az esztétikai érzéket bántotta. És a föld sivár volt és üres és a mélységek sötétek vol­ tak; s a kereskedelmi utazók szelleme nem tudott lebegni a víz felett, mint hajdanán. így történt, hogy az európai intelligencia nagy része vándorútra kelt és megrekedvén a háborúból többé-ke­ vésbé megkímélt kikötővárosokban, nyugat felé kémlelődtek, mint Hüvelyk Matyi, aki a mese szerint fára má­ szik és onnan nézi: nem lát-e pásztortüzet valahol. Amszterdamban és Rotterdamban zsúfolásig teltek meg a szállodák és nap nap után új szállók keletkeztek; a na­ gyobb és élénkebb utcákban a nyelvek zűrzavara zagyvállott, óránként különvonatok robogtak H á g a felé, levi­ tézlett politikusokkal és leégett politikusnőkkel, akik a békekonferencia alkalmával állandóan lefetyeltek, nyitját keresvén a nagy titoknak: a végképpen eltűnt tehén előtt hogyan kellene legbiztosabban elreteszelni az istálló ajta­ ját.

23

Fejet fejhez szorítva ültek az emberek az előkelőbb vendéglőkben és kakaótermekben, tengerentúli újságokat tanulmányozva, a szárazföldi sajtó még mindig a reápa­ rancsolt lelkesedés görcseiben hempergett és dőzsölve élvezte a megutált állapotokat, - de azért ezekben sem volt semmi, aminek a végéből ki ne csattant volna a régi, kopott bölcsesség: tudom, hogy semmit se tudok, de bi­ zonyosan azt sem tudom. 5$ Sötét, zegzugos és füstös - ilyen az a kávéház, amely a forgalom háta mögött a Gruysgadén kucorgott fatalisztikus magamegelégedettségben, mint egy fáradt teherhor­ dó Szmírnában, vagy Konstantinápolyban. Az „aranyos török"-nek hívták ezt a nevezetes lokalitást és itt ült és mérgelődött egy korosabb hölgy, akit nyilvánvalóan tü­ relmetlenné tett a hiábavaló várakozás. Hegyes arcéle még hegyesebb volt e pillanatban, színtelen szeme csak­ nem kifejezéstelen és fonnyadt ajkai alig felismerhető görbe vonallá vékonyultak. Típusa volt azoknak a nőies­ ségükből kiszáradt asszonyoknak, akiknek a haja állan­ dóan nedves és negyvenötödik évükben hasonlítani kez­ denek a rattlerkutyájukhoz s mire az ötvenedikbe fordul­ nak már ők maguk is megcsaholják a meggyötört emberi­ séget. Szinte dühöngve kaffogott a pincér felé: — H é , hallja! M é g mindig nincs itt az a Pfeill báró? Egy órája már, hogy várok rá. Hát nincs itt? Felháborító! Va­ lóban nem élvezet hölgy létemre itt ülni ebben a lebujban és megbámultatni magamat magához hasonló maflák által.

24

— A Pfeill báró? N e m ösmerem. Hölgyem - szólt hűvö­ sen a pincér. — Hát hogy néz ki az úr? — Szakállatlan, tudhatná. Negyvenes. Negyvenötös. Negyvennyolcas. T u d o m is én. N e m láttam a keresztle­ velét. Magas. Karcsú. Éles orr. Szalmakalap. Barna. — Hiszen az, asszonyom, már régen kint ül, - szólt a pin­ cér és a nyitott ajtón keresztül higgadt mozdulattal kifelé mutatott a kis előtérre, amely az úttest és a kávéház kö­ zött kormos leánderbokrok ölelésében szorongott. — Csigát, rákot vegyenek - búgott mély basszussal egy utcai halkereskedő az ablakok alatt. — Banánt vegyenek, banánt - sipított vékony hangon egy repülő kofa. — És bajusza is van, rövidre nyírott. És cilindert hord. — A másik urat gondolom, asszonyom, aki mellette ül. Innen nem láthatja. Mint a keselyű, a hölgy oly hevesen csapott rá a gya­ nútalan két úrra és elárasztotta Pfeill bárót szemrehá­ nyásokkal. Mint a jégeső, úgy k o p o g o t t a sok beszéd. Hol volt? Miért várakoztatta? Legalább egy tucatszor csengetett a kapuján. Aztán a lakásán is kereste. Persze hogy hiába. Pfeill báró felállt és zavartan bemutatta a barátját, Hauberisser Fortunatust. A hölgy indulatosan tovább locsogott: — Hát persze, hogy a városban csavargott. Ilyen időben, mikor a magunkféle szinte roskadozik a sok munka alatt. Istenem, mennyi munka, mennyi munka! És mindent ma­ gam csináljak, ugye. M e g kell szilárdítani a békét. M a ­ gam csináljam, ugye. Taft elnöknek tanácsokat kell adni. Én adjam, ugye. Az emigránsokat rá kell beszélni, hogy 25

m u n k á h o z lássanak, a társadalmat, hogy korlátozza a prostitúciót és a lánykereskedelmet, az elvteleneket kény­ szeríteni kell, hogy erősítsék meg a morális gerincüket, a rokkantak részére gyűjteni kell szivarvéget és staniolt és mindezt magam végezzem, ugye. Persze az urak inkább pálinkát isznak, semhogy dologtevésre otthon maradja­ nak. D ü h ö s pillantást vetett a karcsú poharakra, amelyek csordultig töltve, a sokféle finom likőr szivárvány színei­ ben csillogtak a márványasztalon. — A konzulné őnagyságát, Rukstinat Germaine asszonyt — fordult Pfeill báró barátja felé, - igen melegen érdekli a j ó t é k o n y k o d á s . Ha tudni akarod, ő a szellem, amely, mint G o e t h e mondja, mindent megigenel és csak a jót akarja. Csöndesen és ártatlanul beszélt és gondolatának két­ értelműségét a látszólag ügyetlenül választott német sza­ vak spanyolfala mögé bújtatta meg. — Ú g y találom, asszonyom - fordult ismét a konzulné felé - az ön társasága túlbecsüli az én filantróp mivolto­ mat. Biztosíthatom, hogy a staniol készletem, amire oly nagy szüksége van az invalidusoknak, sokkal jelentékte­ lenebb, mint ahogy önök gondolják. És ha igaz is, hogy egyszer valamikor akaratom ellenére valamelyik jószívegyletbe be is léptem és ennek következtében valamenynyire a nyilvános szamaritánus karakterét mutatom is, sajnos mégis sokkal kevesebb bennem a morális vastar­ talom és az erkölcsi velő, semhogy szembeszállhassak a nemzetközi prostitúcióval, amelynek forrásai kimeríthe­ tetlenek. N e m is hiszem magamról, hogy én e forrásokat sikeresen betömhessem. Hony soií, qui malypense. Ami pedig a leánykereskedelem korlátozását illeti, hát nekem, 26

sajnos, semmi összeköttetésem nincs e világszervezet ve­ zető kapitányaihoz, mert sohasem volt alkalmam ahhoz, hogy a külföld erkölcsrendészetének magasabb tisztvise­ lőivel bizalmas barátságot kössek. — De csak vannak talán használhatatlan holmijai, amiket átengedhetne a hadiárváknak? — Hát úgy törik magukat a használhatatlan holmik után azok a szegény hadiárvák? Őnagysága úgy tett, mintha meg sem hallotta volna ez enyhe gúnyolódást. — Egy pár belépőjegyet az őszi nagy r e d o u t h o z azonban okvetlenül jegyeznie kell, báró. A várható tiszta jövedel­ met a j ö v ő tavasszal osszuk szét a hadikárosultak között. E célra szenzációs ünnepélyt rendezünk: a hölgyek álar­ cosán jelennek meg és az urak, akik ötnél több belépője­ gyet váltottak, Lusignan hercegnő irgalmas-rendjét kap­ ják kitüntetésképpen a frakkokra. — Persze az ilyen redout vonzó - szólt Pfeill báró gon­ dolkodva, - annál inkább, mert az ilyen jótékonysági tán­ cok alkalmával a felebaráti szeretet messze ható értelmé­ ben a bal kéz gyakran nem tudja, hogy mit cselekszik a jobb kéz. Azt is értem, hogy a gazdagoknak tartós élve­ zetet okoz, ha a nélkülözőknek az elszámolásra várniuk kell ősztől tavaszig; azonban nem vagyok eléggé nagyra­ vágyó, hogy a közérzületben való sokszoros részvét­ elemnek nyilvános nyugtázását a gomblyukamba tűzzem. Egyébként azonban, ha konzulné asszony parancsolja . . . — Ön tehát öt belépőjegyet jegyez, ugye, báró úr? — Csak négyet Hölgyem, ha megengedi. — Báró úr! Méltóságos báró úr! - reszketett a báró felé egy halk suttogás és egy csöpp, piszkos kezecske ránci27

gálta meg félénken a kabátja ujját. Körülnézve, egy beesett arcú, sápadt ajkú, szegényes külsejű kislányt vett észre, aki a leander-vödrök között surrant óvatosan a kö­ zelébe és megállván előtte, levelet nyújtott feléje. A báró keze kotorászva a zsebbe süppedt. Aprópénzt keresett. — N a g y a p ó kint azt üzeni . . . — Hát ki vagy te? - kérdezte halkan a báró. — N a g y a p ó , Klinkherbogk suszter azt üzeni, hogy ő a nagyapám - hebegte a gyermek összekuszálva választ és üzenetet - és a báró úr tévedett. Mert a tíz forint helyett, amit az utolsó pár cipőért tartozott, ezer forintot . . . Pfeill báró elvörösödött, hevesen megcsörömpöltette az asztalon heverő ezüst cigaretta-tárcát, hogy a gyermek hangját e mesterséges zajba belefojtsa. Aztán hangosan és gőgösen így szólt: — Itt van húsz cent a fáradtságért. Majd leenyhítve hangját, hozzátette: .— Jól van, kicsikém. Hazamehetsz és a levelet el ne ve­ szítsd! A babérbokrok közül e percben egy aggastyán emel­ kedett ki. Halálos sápadtság fehérlett gyűrött arcán. A báró beszédjét nyilvánvalóan meghallotta és ez annyira meghatotta, hogy szinte megnémult. A szája vacogott és csak valami hörgő dadogás szakadt ki belőle. — N a g y a p ó ! - suttogta a kislány megkönnyebbülten. Valóban: nagyapó volt, aki elkísérte, hogy el ne ve­ szítse az ezer forinttal kibélelt borítékot. A konzulné nem figyelt a jelenetre, hanem beírta jegy­ zőkönyvébe a báró előjegyzését a négy belépőjegyre, az­ tán egy pár hűvösen lekötelező búcsúszó után eltávozott. 28

Az urak néhány percig szótlanul ültek egymás mellett, messzire elkószáló tekintettel az üres semmibe néztek, halkan fütyörésztek vagy a szék támláján doboltak az uj­ jaikkal. Hauberisser sokkal jobban ismerte a barátját, semhogy ne tudta volna, hogy ha most csak egy szóval firtatná is a Klingherbogk suszter dolgát, Pfeill báró a csillagokat is lefantáziálná az égről, csupán azért, hogy csírájában fojt­ sa el a gyanút, mintha ő nyomorában megsegített volna egy öreg vargát. Épp ezért rajta volt, hogy valami meszszebb fekvő tárgyról beszélgessen. A témának persze nem lehetett semmi köze sem a jótékonysághoz, sem a suszterhez, viszont olyan se lehetett, hogy erőltetettnek tessék. Bármilyen nevetségesen könnyűnek is látszott ez a fel­ adat, percről percre mégis nehezebbnek bizonyult. «Átkozott dolog ez a gondolatkötés - b o s s z a n k o d o t t magában - az ember azt hiszi, hogy agyával termeli ki gondolatait, valójában azonban úgy áll a dolog, hogy a gondolat azt teszi az aggyal, amit akar és önállóbb életű, mint akármilyen élőlény.» Hirtelen eszébe jutott az a látomás, amelyet Chidher Grün szalonjában látott. — Hallod-e Pfeill, hallod-e? - szólt bizonytalanul -, te Annyit olvastál össze-vissza, talán megmondhatnád ne­ kem, hogyan keletkezett Hollandiában a bolygó zsidó le­ gendája? Pfeill gyanakodva nézett a szeme közé: — Azért jut eszedbe ugye, mert vargának mondja őt a legenda? — Vargának, hogyan? 29

— N o s , hát igen, úgy mesélik, hogy a bolygó zsidó varga volt Jeruzsálemben, Ahasverusnak hívták s káromkodva űzte el Jézust, mikor az a Golgotát járván, a háza előtt megpihenni akart. Azóta csavarog és mindaddig meg nem halhat, amíg Krisztus ismét meg nem jelenik. Hauberisser nagy szemeket meresztett. Pfeill úgy érez­ te, hogy a varga témája ingoványul terpeszkedik meg előtte és sietett gyorsan kilábolni belőle. — A tizenharmadik században - folytatta - azt állította egy angol püspök, hogy Améniában megismerkedett egy zsidóval, akit Kartaphilosnak hívtak és ez azt állította ma­ gáról, hogy a teste bizonyos holdperiódusokban megfia­ talodik és ő akkor egy ideig János apostol életét éli, aki­ ről Krisztus tudvalevőleg azt mondta, hogy nem fogja megízlelni a halált. Hollandiában Laquedem Izsáknak hív­ ják a bolygó zsidót, Ahasverust gyanították abban a férfi­ úban, aki e nevet viselte, még pedig azért, mert egy ízben megállt Jézus Krisztus kőszobra előtt és felkiáltott: ő az, valóban ő az, ilyen volt. Bázel és Bern múzeumaiban a bolygó zsidó cipőit mutogatják. Hosszúak, furcsák és mázsányi súlyúak. Az olasz-svájci határ hegyszorosaiban találták őket. A jobb lábra valót itt, a másikat más helyen, mindkettőt titokzatos körülmények között. A nép azért hiszi róluk, hogy a bolygó zsidóé . . . Különben . . . Pfeill cigarettára gyújtott. — Különben különös, hogy éppen most jutott eszedbe firtatni a bolygó zsidó meséjét, mikor alig néhány perccel ezelőtt emlékezetemből kifrissült egy festmény, amelyet sok évvel ezelőtt Leidenben láttam, egy privátgalériában. Az eredete ismeretlen és állítólag Ahasverust ábrázolja: az olajbronz fakósárgán döbbenkedik az ijesztő arcon; 30

fekete szalag pántolja a homlokot; a szemnek se pupillája, se fehérje, olyan, mint a nyitott sírgödör. Ez a rettentő arc még álmaimban is üldözött. Hauberisser felpattant, de Pfeill nem ügyelt rá és foly­ tatta: — Valahol olvastam, hogy a feketével körülpántolt hom­ lokot a napkeleti ember a bolygó zsidó ismertetőjeléül te­ kinti. A sötét szalag állítólag egy lángoló keresztet takar, amelynek fénye az agyat marja ki a koponyából, amikor az bizonyos emberfólöttiségig megtökéletesedett. A tu­ dósok azt állítják, ez a gondolatkör célzás csupán némely kozmikus jelenségre, amely a holdat jellemzi és a bolygó zsidót azért hívják Chidher-nek, vagy zöldarcúnak. N o d e hát ez csupa ostobaság. Mostanság megint általános az a mánia, hogy mindent, amit az ókor megérteni nem tudott, misztikus égijelek írásformájának tekintsenek. Egy ideig pangott ez az áltudomány, míg aztán egy elmés francia szatirikus tanulmányt írt, amelyben azt bizonyította, hogy Napóleon költött alak, soha nem is élt emberi életet, ha­ nem valamilyen asztrál-mítosz csillagképe inkább, valójá­ ban Apollónak hívják és a napistennel azonos; tizenkét tábornoka a tizenkét állatkört jelképezi. Azt hiszem, a ré­ gi misztériumok nem csupán a nap- és holdfogyatkozások titkait rejtették magukban, hanem sokkal veszedelmesebb dolgokat is, olyan dolgokat tudniillik, amelyeket el kellett rejteni; olyan dolgokat, amelyeket manapság már nem kell rejtegetni, mert a buta tömeg, hál'istennek, nem hisz bennük és nevet rajtuk. Hát ezek olyan dolgok, amelyek a csillagvilág harmonikus törvényeit követik és ezért ahhoz hasonlítanak is. Nos, akárhogy álljon is a dolog, a t u d ó -

31

sok egyelőre a menyemasszonyt szidják, anélkül, hogy napamasszonyra gondolnának. Hauberisser mélyen elgondolkodott. — Mi a véleményed a zsidókról általában? - kérdezte hosszú hallgatás után. — H m , hogy mi a véleményem róluk? Átlagban olyanok, mint a varjú tollazat nélkül. Ravasz és fekete és görbecsőrű a zsidó és nem tud repülni. Néha azonban sas is akad közöttük, ez egészen kétségtelen. Például: Spinoza. — Te tehát nem vagy antiszemita? — N e m hát; már azért sem, mert a keresztényt sem tar­ t o m nagyon értékesnek. Szemére vetik a zsidónak, hogy nincsenek ideáljai. N o , a kereszténynek vannak ideáljai, de mindenesetre hamisak. A zsidók mindenben túloznak: a törvénytisztelést és a törvényszegést, a jámborságot és az istentelenséget, a munkásságot és a lustálkodást, csu­ pán a hegymászást és az evezést nem, amelyet gojjims nachesz-nak csúfolnak. A páthosszal nem sokat törődnek a zsidók, míg a keresztények éppen ezt túlozzák. Vallás dolgában sok a zsidóban a talmud, a keresztényben a tal­ mi. — Mit gondolsz, van-e missziója a zsidóságnak? — Van hát. Az a küldetése, hogy győzze le önmagát. Mindenkinek és mindennek ez a küldetése. Akit mások győznek le, az elhibázta a hivatását; aki a hivatását elhi­ bázza, az mások által okvetlenül leigáztatik. Ha valaki le­ győzi önmagát, azt akkor nem veszik észre a többiek; de ha valaki legyőzi a többit, akkor ettől az ég is elpirul. A laikus azt a fénytüneményt - haladásnak nevezi. Hiszen a hülyék a robbanásban is a tűzijátékot bámulják meg, mert az ő szemükben az a lényeg. De bocsáss meg - fejezte be 32

a báró az óráját nézve - tovább nem folytathatom. Elő­ ször azért nem, mert mennem kell, még pedig nyomban, másodszor azért nem, mert hosszabb időre nem vállalha­ tom a felelősséget azért a sok bölcsességért. Tehát: szer­ vusz! ahogy az osztrákok mondják, amikor az ellenkező­ jét gondolják; és ha kedved lesz hozzá, látogass meg nemsokára Hilversumban. Borravalót vetett az asztalra a pincér részére, m o s o ­ lyogva elköszönt a barátjától, aztán távozott. Hauberisser rendbe akarta szedni a gondolatait. «Vajon még most is álmodom? - kérdezte magától elámultan. - Hát ugyan mi volt ez? Vajon a csodálatos vé­ letlennek ez a vörös fonala mindenki életét szövi át, vagy csak én volnék az egyetlen, akit e csudaélmények megro­ hannak 9 A történések gyűrűi vajon akkor kapcsolódnak csak egymásba és lánccá akkor forrnak össze, mikor öszszefuggésüket nem zavarjuk azzal, hogy terveket k o h o ­ lunk, amelyek után ostobán futkosva, darabokra szag­ gatjuk a sorsunkat, amely nélkül csodálatosan szőtt egy­ séges szalagként nyújtózott volna el a lábunk előtt?» Öröklött szokásból és helyesnek talált tapasztalatok alapján megkísérelte, hogy gondolatátvitellel magyarázza meg azt a meglepő jelenséget, hogy egyazon kép egyazon időben merült fel az ö agyában és a barátjáéban; a valóság azonban nem fedte most a teóriát, mint egyébként, mikor csak úgy félvállról vette az ehhez hasonló dolgokat és igyekezett minél gyorsabban elfelejteni őket. Pfeill báró­ nak visszaemlékezése a fekete homlokpántú olajzöld arc­ ra, kézzelfogható alapon mozgott: annak a festménynek a valóságán, amely állítólag a leideni múzeumban látható. De miből sarjadzott ki a maga víziója? Milyen érzésből, 33

vagy milyen emlékből virágzott ki az az olajzöld arcú lá­ tomás, homlokán a fekete kötéssel, amelyet az imént lá­ tott Chidher Grün bolthelyiségében? «Kétszer csapódott elém, még pedig egy rövid óra alatt, Chidher különös neve. Először a cégtábláról döb­ bentett meg, aztán a meseszerű bolygó zsidó legendás neve gyanánt. Hát, bizony a tüneményeknek ez a torlódá­ sa - szólt magában Hauberisser - valóban csodálatos. Azonban hasonló megfigyeléseket sokan tettek már. Ki tudja megmondani, honnan van, hogy sosem hallott ne­ vek váratlanul, sorozatosan szakadnak ki az ember agyá­ ból? Hát az, hogy az utcán tíz meg húsz ismeretlen ember minden ok nélkül egy és ugyanazon, régen látott bará­ tunkra emlékeztet; mindegyik reá hasonlít, míg aztán szinte elevenen lép elénk valamely utca fordulónál egy huszadik ismeretlenben, de olyan meglepő, s szinte foto­ grafikus hasonlóságban, hogy muszáj reá gondolnunk, akár akarjuk, akár nem. Ugyan mindez mitől van? Nem lehetséges-e, hogy azok, akik arcra s termetre egymásra hasonlítanak, sorsukban is egymásra hasonlítsanak? Én magam már tapasztaltam ilyesmit. A végzet, úgy látszik, kísérő tünete az arc és a test formájának, követvén a leg­ apróbb részletben is az egyezés múlhatatlan törvényeit. A golyó, ha megmozdul, hát gurul; a golyó csak gurulni tud, a kocka megperdül, mert megmozdulván csak per­ dülni tud; miért ne lenne lehetséges, hogy az élőlényt szervesen bonyolultabb valóságában éppen ilyen törvény­ szerű, de szervesen bonyolultabb életfeltételekkel egy rúd elé j á r m o z t a a végzet? M e g t u d o m érteni, hogy miért nem tud meghalni a jó, öreg asztrológia és miért van most még sokkal több híve, mint régente és miért igyek-

34

szik minden tizedik ember, hogy magának h o r o s z k ó p o t állítson? Kétségtelen azonban, hogy ez emberek zsákut­ cában tévedtek, mikor azt hiszik, hogy az ég csillagjai határozzák meg a sorsukat. M á s planétáktól fíigg ez, azoktól, amelyek a vérben a szívünk körül m o z o g n a k és más a pályafutásuk ideje, mint a Jupiternek és Szaturnusznak. De ha meg igaz, hogy az emberi sorsok alakulá­ sára döntően hat az egyazon születési hely és egyazon születési óra és a születésnek egyazon perce is, akkor h o ­ gyan lehetséges, hogy ikerül született embercsodák, mint amilyenek a két összenőtt Blaschek testvér, akik pedig egyazon órában születtek, mégis annyira különböző életre küldettek, hogy az egyik anyává lett, holott a másik haja­ don maradt?» M á r jó ideje, hogy egy nagy magyar újság mögül föltaréjlott, mint a közeledő hullámveszedelem egy úrféle, fehér flanellöltönyü, piros nyakkendőjü, panamakalapos. A kalap félre volt csapva és az ujjain temérdek gyűrű hi­ valkodott, feltűnésért küszködve, mint a monokli, amely villogó szemén uraskodott. Errébb-arrább ült, mintha za­ varná a léghuzat, míg végre szorosan Hauberisser mellé került, anélkül, hogy ez őt észrevette volna. Hauberisser csak akkor vett róla tudomást, mikor az feltűnően hangosan éjjeli mulatóhelyek és egyéb látnivaló után tudakozódott a pincérnél; a külvilág érzékelése nyomban elriasztotta elmélkedésre hajló hangulatát. Gyors pillantást vetett az idegenre, akiben Zitter Ár­ pád professzor úrra ismert rá, Chidher Grün varázssza­ lonjából. A professzor úr nyilván a tájékozatlant játszotta, a jövevényt, aki épp az imént bújt ki a kupéból.

35

Igaz ugyan, hogy most bajusztalan volt és a pomádé ismeretlen irányokban új medret ágyazott magának, de a félreismerhetetlen pozsonyi csirkefogó zsiványábrázata semmit se vesztett őseredetiségéből. Hauberisser annyira jó nevelésű volt, hogy még csak egy mukkanással sem árulta el a professzor úrra való emlékezését, azonkívül mulattatta, hogy a müveit ember finom ravaszságát szembe állíthatja a műveletlen durvább furfangjával. Az e fajtához tartozó emberek azt hiszik, hogy a maskarájuk roppantul sikerült, csupán azért, mert az, akit megtéveszteni akarnak, nem ráncolja ámulatában a homlokát és nem torzul bele esetlen komédiázásba. H o g y a „professzor" titkon utána surrant és valami balkáni gazságot kohol ellene, afölött Hauberisser egy percig sem kételkedett; de bizonyosságot akart szerezni arról is, hogy ez az álorcáskodás csupán neki magának szól-e, vagy talán másoknak is, s azért úgy tett, mintha fizetni akarna. Ahogy csöngetett, Zitter úr ábrázata azon­ nal bosszúsan megmogorvásodott. Hauberisser elégedetten mosolygott. « N o lám - gondolta - a Chidher Grün cég - föltéve, hogy a professzor úr valóban üzlettársa - sokféle eszköz­ zel és fortéllyal rendelkezik, ha arról van szó, hogy üz­ letfeleit szemmel tartsa: illatos hölgyek apródfrizurával, repülő dugók, kísérteties vén zsidók, profetikus halálfejek és fehérbe öltözött tehetségtelen spionok. Tisztelet, be­ csület! Ez aztán az üzlet!» — H é , hallja-e? - fordult hangosan, de közömbösen a pincér felé a professzor úr - néhány angol ezerfontost váltanék a bankban. Van itt ilyen a közelben? .

36

A pincér tagadó válasza szemmel láthatólag megboszszantotta: — N o , Amszterdamban csehül állunk aprópénzzel - szólt félig Hauberisser felé. - M á r a hotelben is volt kellemet­ lenségem emiatt. Hauberisser nem lágyult meg. — Szerencsére ismerte a szállodás a kastélyomat... Ciechonski gróf, ha megengedi, hogy bemutassam magam . . Gróf Wlodzimierz Ciechonski. Hauberisser alig észrevehetően meghajtotta magát és oly érthetetlenül dünnyögte el a nevét, amennyire csak le­ hetett. A grófnak azonban, úgy látszik, nagyon finom hal­ lása lehetett, mert örömre gyúlva, hirtelen felpattant, Ha­ uberisser asztalához sietett, Pfeill báró megüresedett he­ lyére ült és ujjongva kiáltotta: — Hauberisser? A híres t o r p e d ó m é r n ö k ? G r ó f Ciechon­ ski a nevem, gróf Ciechonski Wlodzimierz. Megengedi? Hauberisser mosolyogva a fejét rázta: — Téved. Nem vagyok torpedómérnök. (Magában meg ezt gondolta: no, nagy ökör ez a csirkefogó. Kár, hogy a lengyel grófot mímeli. Jobb szerettem volna, ha eredeti szerepében marad, mint a Pozsonyból való Zitter Árpád professzor úr, akkor legalább kivallathattam volna a társa felől; az a Chidher Grün nem közönséges figura és érde­ kel engem.) — Nem? Ön nem torpedómérnök? Kár. N o , de nem baj. Már maga a Hauberisser név is kellemes emlékeket idéz fel a lelkemben. Meghatódottságtól folytatta:

reszketett

a gróf hangja,

mikor

— Az ö és az Eugene Loues Jean József neve szétválhatatlanul fonódtak össze a mi családunk nevével. «Most az akarja, hogy kérdezzem, ki az az Eugene Louis Jean József. Azért se» - gondolta Hauberisser és szótlanul a cigarettáját szívta. — Eugene Louis Jean József tudniillik a keresztapám. Nyomban a keresztelésem után Afrikába ment - egyene­ sen a halálba. «A lelkiismerete elől futott - morogta Hauberisser ma­ gába. Aztán valamivel hangosabban: — Úgy? A halálba? Valóban sajnálatos. — Az, az. Sajnos, sajnos, sajnos. Eugene Louis Jean Jó­ zsef! Franciaország császárja lehetett volna. — Micsoda? - csodálkozott Hauberisser; azt hitte, roszszul hallott - Franciaország császára lehetett volna? — Bizonyára - vágta ki Zitter Árpád büszkén ezt a tromfot - császár lehetett volna az én Eugene Louis Jean József Napóleon hercegem. 1879-ben, június l-jén elesett a zuluk ellen való harcokban. Drága emlékül őrzöm ezt a hajfürtjét. (Biftöknagyságú és pokolian ízléstelen órát hú­ zott ki a zsebéből, fölpattantotta a födelét és megindultan mutatta a benne rejlő fekete szőrpamacsot.) Az órát is tőle kaptam. Keresztelési ajándék. Csodamü ez az óra. Nézze, kérem, ha itt megnyomom, elüti az órát, a percet és másodpercet és ugyanakkor megjelenik a hátulsó ol­ dalon egy szerelmes pár. Ez a gomb oldja, ez megköti a percmutatót; ha ezt benyomjuk, akkor a holdnegyedet mutatja, ha még lejjebb nyomom, előkerül a dátum. Ha ezt a forgattyút tolom, akkor felzendül a marseillaise. Valóban királyi ajándék. Az egész világon csak kettő van ilyen. 38

— M á r ez is vigasztaló - szólt Hauberisser udvariasan és kétértelműén. A feneketlen szemérmetlenségnek és az érintkezési formák teljes nemismerésének ez a vegyüléke a legnagyobb mértékben mulattatta. Ciechonski gróf megbátorodván a mérnök barátságos arckifejezésén, még bizalmasabb lett és mesélgetni kez­ dett Orosz-Lengyelországban levő óriási birtokairól, amelyek a háborúban, sajnos, elpusztultak. Szerencsére nem szorult a birtokok jövedelmére, mert amerikai bör­ zekörökkel való intimus összeköttetése révén úgyis ele­ get keres spekulációval a londoni piacon. Úgy egy pár ezer fontot havonta. Majd lóversenyekről locsogott, megvesztegetett zso­ kékról, milliárdos menyasszonyokról, akik közül egy tu­ catot jól ismert, aztán hihetetlenül olcsó birtokokról Bra­ zíliában és az Uraiban, tovább még ismeretlen petróleum­ forrásokról a Fekete-tenger mellett, szenzációs találmá­ nyokról, amelyeket megvásárolt és amelyek naponként legalább egy milliót fognak jövedelmezni; elásott kincsek­ ről, amelyeknek tulajdonosai elbujdostak, vagy meghaltak és a rulett csalhatatlan módszereiről. Beszélt aztán ren­ geteg összegű Judás-pénzekről, amiket Japán kémszol­ gálatokért szívesen fizetne megbízható egyéneknek, (természetesen csak biztosíték ellenében.) Fecsegett az­ tán a nagyvárosok földalatti örömtanyáiról, amelyekbe csak beavatottak léphetnek; de még Salamon király híres aranyországáról, Ophirről is hadarászott részletekre ki­ terjeszkedő bőbeszédűséggel. A zuluk földjén van ez a csodaország, hercegi keresztapjának írásaiból tudja. Sokszorosan többet t u d ó volt ő még az órájánál is. Ezerszámra vetette ki a horgot, durvánál durvábbat, hogy 39

halat fogjon. Ahogy a rövidlátó b e t ö r ő tolvajkulcsot tol­ vajkulcs után próbál ki, anélkül, hogy a kulcslyukba be­ letaláljon, úgy tapogatta végig Hauberisser lelkét, de nem sikerült neki rátalálni az ablakra, amelyen besurranhatott volna. E sikertelenség kimerítette, s bátortalanul kérdezte Hauberissert: nem volna-e olyan szíves bevezetni őt va­ lamely előkelő játékklubba? Reményeiben most is meg­ csalódott. A mérnök kimentette magát, mert hogy ő ma­ ga is idegen Amszterdamban. Zitter Árpád úr rosszkedvűen hörpintgette ki a sherryjét. G o n d o l k o d v a figyelte őt meg Hauberisser. Azon já­ ratta az eszét, hogy legokosabb lenne, ha szemébe vágná, hogy közönséges szemfényvesztő. «Sokat adnék érte, - gondolta - ha elbeszélné nekem az élete sorát. N o , ez ugyan jó tarka lehet. A szenny és piszok véghetetlen világát gázolta már meg ez az ember. Persze, hiába vallatnám, csak hazudna s svihák és végül m é g g o r o m b a is lenne.» Az ingerültség bántó érzése fortyogott meg benne. Az életet ilyen emberek és ilyen dolgok között elviselhetet­ lennek érezte. Szédítő magasságú hegyek kúposodnak fel az ember előtt, de üres csigahéjból valók ezek a szikla­ óriások és ha véletlenül mégis ráakadunk valamire, ami dióra hasonlít és érdemesnek tetszik arra, hogy feltörjük, hát íme: csak kavics az, semmi más. S z o m o r ú emberek csapata vonult el e percben a kávé­ ház előtt. Kusza szakállú férfiak lerongyolt fekete kaftánokban és nyomukban asszonyok, akik gyermekeiket há­ t u k o n cipelték. Hangtalanul lépegettek és tágra nyitott 40

szemük őrjöngő tekintettel félelmetes és idegen távolsá­ gokat kutatott. A szélhámos feléjük hunyorgott: — Z s i d ó k ! Chasideusok! - magyarázta dünnyögve H a u b e rissernek. - Kivándorlók. Koldusok. Egy cent sincs a zse­ bükben. Azt hiszik, a tenger ketté fog válni előttük, ha jönnek. A bolondok. A minap egy egész nagy t ö m e g majdnem a tengerbe fulladt; szerencse, hogy még kimen­ tették őket. — Tréfál ön, vagy komolyan mondja ezt? — Komolyan hát. Ön nem olvasott róla? Bárhová nézzen is, mindenütt a legiszonytatóbb vallási őrjöngés dühöng. Ez a járvány egyelőre még csak a szegényeket mételyezi; (Zitter Árpád bosszús arca felderült arra a gondolatra, hogy nemsokára eljön talán az ő ideje is, amikor a zava­ rosban halászhat), de rövidesen majd a g a z d a g o k r a is rá­ kerül a sor. Hát én ismerem ezt. Hauberisser feszült érdeklődéssel figyelte a beszédjét és ez valósággal boldoggá tette. Szinte kéjesen fűzte t o ­ vább a témát, amelyre oly sikeresen ráhibázott: — Bizony, nemcsak Oroszországban, ahol ősidőktől fog­ va csakúgy gomba módra nőnek ki a földből a Rasputinok, meg a Sergiev Jánosok és a többi szentek, az egész világon terjed most az a tébolyító hit, hogy j ö n a messiás. M á r Afrikában a zuluk is erjednek. Itt van például egy nigger, aki Fekete Illésnek nevezi magát és csodákat mű­ vel. Pontosan tudom, ezt Eugene Louis . . . (hirtelen kija­ vította magát) egy barátomtól t u d o m , aki leopárdvadászaton járt amarrafelé és e napokban tért onnan vissza. Egy híres zulufőnököt különben Moszkvában magam is megismertem. (Az arca hirtelen nyugtalanná lett.) Ha 41

nem láttam volna a saját szemeimmel, nem hinném el. A fickó nagy szamár egyébként és ügyetlen a szemfénvesztők fortélykodásaiban, de oly igaz, mint ahogy itt ülök: varázsolni, azt tud. Igen: varázsolni! Ne nevessen, kedves Hauberisser, magam láttam és engem nem csap be egy csepűrágó sem; (elfelejtette, hogy gróf Ciechovski szere­ pét játsza). Egy pár trükköt én is tudok. Az ördög tudja, hogy csinálja az a dolgát. 0 azt mondja: fétise van és tűz­ állóvá lesz, ha ahhoz imádkozik. Tény, hogy nagy köve­ ket izzó vörösre hevít . . . uram, magam vizsgáltam meg a köveket . . . és rajtuk lépeget és még csak egy pörsenést sem marnak rá a lábaira. N a g y izgatottságában Zitter Árpád úr a körmeit rágta s dühösen m o r o g t a maga elé: — N o , de várj csak fickó, majd csak kileslek. Hirtelen észbe kapott. Attól félt, hogy talán túl sokat fecsegett. Gyorsan ismét magára rántotta a grófi álarcot és megitta a sherryjét: — Az ön egészségére, kedves Hauberisser. Talán vala­ mikor maga is meglátja azt a zulut; hallom, hogy Hollan­ diában van és valamely cirkuszban lép fel . . . Igaz, villás­ reggelizni elmehetnénk az Amsteelroomba, itt van a kö­ zelben . . . Hauberisser hirtelen felállt. A „ g r ó f egyáltalán nem érdekelte. — Élénken sajnálom - hárította el a meghívást, - de mára már elígérkeztem. Talán máskor. Agyő. Volt szerencsém. A szélhámos utána nézett, tátott szájjal. A kurta búcsú megdöbbentette.

42

Harmadik fejezet

ad, kíméletlen izgatottság nyugtalanította H a u berissert, maga sem tudta: hol keresse az erede­ tét. Céltalan bolyongása közben a cirkusz elé sodró­ dott. Itt mutogatta magát Usibepu zulucsapata. Zitter Árpád erről beszélt. Egy másodpercig afölött t a n a k o d o t t : megnézze-e az előadást; de nyomban le is mondott erről a szándékáról. Mit törődött azzal, tud-e kuruzsolni a né­ ger. Nem a szokatlan után való vágyakozás üldözte és nem is ez nyugtalanította. Valami megmérhetetlen, vala­ mi, ami testetlenül és formátlanul lebegett a levegőben, az korbácsolta az idegeit, - az a rejtelmes méregfelhő, amely Hollandiába való jövetele előtt is oly hevesen fojtogatta, hogy gyakran öngyilkosságra gondolt. Kereste: most megint miért csapta meg az a méreg­ hullám 7 Vajon a zsidó kivándorlók terjesztették járványszerüen a halálba sóvárgást és tőlük ragadt át ő reá is a métely? «Ugy kell lenni, - gondolta - hogy ugyanaz a megfog­ hatatlan benyomás, amely hazátlanságba kergeti ezeket a vallásos rajongókat, űzött ki engem is a hazámból. Földönfutásunknak csupán a motívumai különbözők. Már régen a háború előtt érezte ezt az iszonyú lelki nyomást, csakhogy akkor még munkával, vagy szórako­ zással néha elfojthatta. Utazási láznak vélte akkor, az el­ hibázott életmód kísérő tünetének, nervózus szeszélynek, később meg, mikor Európában kibontakozott a vérlobo-

43

gó az események megsejtésének gondolta. De most a há­ ború után miért fokozódnak kétségbeeséssé ezek az érzé­ sek? És nem csak ő maga tudott ezekről a gyötrelmekről, hanem majdnem mindenki, akivel erről beszélgetett. Akárcsak ő maga, valamennyien azzal vigasztalták magukat, hogy ha majd elmúlik a háború, a béke akkor a szívekbe is bevonul. És íme, éppen az ellenkezője törté­ nik. Üresfejűek banális bölcsességgel magyaráznak titok­ zatos jelenségeket és az emberiség most érzett kínzó hi­ deglelését a megzavart kényelemérzetből származtatják. De hát ezzel ugyan megfejthető-e a világrejtelem? Az ok nyilvánvalóan mélyebben fekszik. Kísértetek, óriási, formátlan kísértetek riasztanak. M e g sem ismerhetők és csak a nyomukban járó pusztu­ lásban sejthetők meg. Hidegszívű, nagyravágyó vén em­ berek tanácskozása közben, a békeasztal zöld térítője alól bújtak ki és milliószámra szedték az emberáldozatot; az­ tán jóllakottan elszunnyadtak. De most újból feltámadt az az iszonytató fantomszörny, leselkedő életre serkentette a r o t h a d ó álkultúra dögletes lehelete. Medúzafejét kime­ reszti az örvényből és gúnyos röhejt pofoz az emberiség szeme közé: ne reméljen megszabadulásokat! N e m áll meg az a gyötrelemkerék, amely körbe hajtotta. Őrület után rohant, mikor azt remélte, hogy az eljövendő nem­ zedékek szabadságáért küzd. A kerék nem áll meg és időtlen időkig tovább üzi. A tudás és megismerés nem használ semmit se.» Az utolsó hetekben Hauberissernek ez az élet­ fáradtsága valamennyire leenyhült. Azzal ámította magát, hogy ő ebben a városban, amely az idő átalakító ereje 44

alatt egy fegyelmezett szenvedélyű világpiacból, jóformán egy éjszaka alatt észbontó, vad ösztönök internacionális zsinatjává változott, remeteként él, olyan emberként, aki nem tart benső közösséget a többivel. Bizonyos mértékig sikerült is neki ez az elkülönülés, de most valami jelen­ téktelen körülmény újból belenyomta régi omlatag fáradt­ ságába és ez a fáradtság erősebb és szörnyítőbb volt, mint valaha, megsokszorozta azt az embereknek esztelen és általános ide-odatámolygása, amely a zavart és rémületet csak növelte. Olyan érzése volt, mintha vakságból ébredne, látni csak most tanulna. Az őt körülrajzó emberek sajátságos arckifejezése mélyen megrendítette. Ezeknek az embereknek az arcán nem az élvezetsóvárgás indulata reszketett és nem a várakozás, mint ré­ gen, mikor mulatságok után futkostak, hogy napi gond­ jaikat polgári méltóságuk romjai alá temessék. A gyökere szakadt emberöntudat gyógyíthatatlan, sápadozó tünetei riadoztak e szánalmas emberarcokon. Az életért való küzdelem más barázdákat és más vo­ nalakat szakít. Eszébe jutottak azok a régi metszetek, amelyek a középkor pestisorgiáit és bacchanáliáit ábrá­ zolták, majd meg azokra a madárrajokra gondolt, ame­ lyek megérezvén a közelgő földrengést, tompa irtózatban némán kerengnek a föld felett. Egymást hajszolva robogtak a hintók a cirkusz felé és az emberek ideges mohósággal omlottak beléje, mintha életért, halálért küzdenének. Briliánsok alatt r o s k a d o z ó , finom arcélű hölgyek, k o k o t t o k k á züllött francia báró­ nők, előkelő karcsú angol ladyk, akik nem régen még a legjobb társasághoz tartoztak és most ketten is kapasz45

kodtak egy hirtelen meggazdagodott, patkányszemű és hiénaképü börzesvihák karjaiba, aztán orosz hercegnők, akiknek minden idege az éjjelezéstől és izgatottságtól reszketett. Nyoma sem látszott ezek között a régi arisz­ tokratikus higgadtságnak, mindent elsodort az erkölcsi özönvíz hullámverése. A cirkusz belsejéből rövid időközökben, az elkövetke­ ző félelmetes idők előjeleként kiharsogott a vad bestiák hosszan elnyújtott, rekedt vonítása, hol hangosan, hol a lehulló vastag függönyök által letompítva és a szörnyű hanghullámokon kiömlött íróztató keverékben a vadállat­ ok bűze, az asszonyok parfümje a nyershús és a lóizzadtság émelyítő szaga. A gondolatok ellentéte új képet varázsolt Hauberisser szeme elé. Visszaemlékezett egy medvére, amelyet egy vándor menazséria vasrácsú ketrece mögött látott vala­ mikor régen. Az állat mellső bal lábán vaslánc csörgött. A határtalan kétségbeesés megtestesülésének látszott, ami­ kor hol jobb lábát, hol bal lábát emelgette, szüntelenül így t o p o g o t t , napok hosszat, hónapokon keresztül, sőt még évekkel ezután is, mikor egy vásáros bódéban újra ráta­ lált. Miért nem vette meg akkor? Mint a hirtelen támadt vihar, olyan erőszakosan üvöl­ tött bele Hauberisser agyába ez a szemrehányás. Már máskor is ráviharzott, százszor elűzte, az meg százszor támadta meg, mindig orvul és mindig a bűntudat tüzes szárnyait csapkodva. Mindig visszajött ez a gondolatrém, ha ütött az órája, mindig fiatalon és engesztelhetetlenül, mint az első napon, mikor lelkéből kisarjadt. Látszatra törpe és kicsiny és jelentéktelen azokhoz a bünóriásokhoz 46

képest, amelyek kisokasodnak az emberi élet sötét mély­ ségeiből és mégis valamennyi gondolat között ez volt az egyetlen, amelyet nem tudott legyőzni az idő. Valami új képzet gomolygott leheletnyi időre H a u b e ­ risser agyában: «A meggyilkolt és meggyötört állat-miriádok árnyéka megátkozott minket. Kiontott vérük bosszúért üvölt. Jaj nekünk, embereknek, ha az utolsó ítélet napján csak egy szegény ló lelke ül is a vádolók tanácsában . . . Miért is nem váltottam ki azt a szegény medvét.» Ezerszer kínozta már magát ezzel a szemrehányással és ezerszer azzal nyugtatta meg magát, hogy a medve ki­ szabadítása jelentéktelenebb annál is, mikor valaki egy porszemecskét forgat meg a sivatagban. De végigkutat­ ván életének változatait, azt kérdezte magától: tett-e hát valamit, ami annál jelentősebb volt? Tanult és elmulasz­ totta a napsütést, hogy gépeket építhessen, épített gépe­ ket, amelyeket régen elpusztított a rozsda és emiatt el­ mulasztotta, hogy segítsen másokon, akik még tudták volna élvezni a napsütést. Semmi jelentőset nem tett, csak dolgozott és munkálkodott a többivel a nagy, nagy céltalanság szolgálatában. Fáradságosan utat tört magának a megtorlódott t ö m e g között s a szabad térre érve kocsiba vetette magát és a város mögé az országútra hajtatott. A nyári napokra éhezett, melyeket elmulasztott. Csil­ lapíthatatlanul és kielégíthetetlenül csapott reá hirtelen támadt vad éhezés. Kínos lassúsággal döcögött a kocsi a kövezeten, pedig a nap már leáldozni készült. A napfény után való türel­ metlen vágyakozás még ingerültebbé tette. 47

Végre kint volt s hosszan nyújtózott el előtte kövér zöldje a dús mezőnek. Barnálló öntözőcsatornák ágaztak szét virágos testének harmatos felületén, mint az erek az ember bőre alatt. A virágos szigeteken ezrével tarkállott a szarvasmarha. Hátukra vetett takaró védte őket az est hűvössége ellen. A pázsit utjain takaros holland paraszt­ menyecskék mozogtak, fehér fejkötőjű asszonykák, akik­ nek karján csengve kalimpáltak a tejesvödrök, mint az esti harang. A színes kép nőtt s megduzzadt a szeme előtt, mint egy halványkék nagy szappanbuborék, amely­ ben az elkövetkező örök éjszaka első keresztjeleképpen terjesztette szét szárnyait a sok szélmalom. Ahogy a le­ gelők keskeny útjain végigrobogott és ahogy tiltóan terült el mellette a csatornáknak egy-egy hosszú sávja a leal­ k o n y o d ó nap hömpölygő vérözönében, úgy tetszett neki, mint álomlátomása olyan országban, amelybe belépnie nem szabad. A mezők és rétek illata, amely feléje lengett, a búskomorság és nyugtalanság érzésével töltötte meg lelkét. Aztán meg, mikor a fű meghomályosodott és ezüstös köd felhőzött fel a földből, annyira, hogy a csordák fűstbemerülteknek látszottak, oly érzése támadt, mintha a feje börtön lenne és ő maga bent ül a börtönben és a saját szemein keresztül, mint lassan megvakuló ablakokon ke­ resztül, kinéz a szabadság világába, amely íme örökre el­ távolodott.

Mély alkony borult a városra és számtalan, különösre formált torony zengő bugása, harangjátéka reszketett a

48

ködben, mikor Hauberissert ismét m a g u k h o z ölelték az első házsorok. Leszállt a kocsiról és nekivágott annak az iránynak, ahol a lakása feküdt, zegzugos utcák és csatornák men­ tén, ahol mozdulatlanul hevertek otromba fekete csóna­ kok, rothadó piszok és rothadt almák áradatában. Lassan lépegetett az előrehajló ereszek alatt, amelyekből emelő­ daruk nyújtották ki vaskarjaikat a víz fölé, ahol reszketve tükröződött vissza sötét vonaluk. Az ajtók előtt csoportokba sűrűsödve székeken bő kéknadrágos, piros szoknyás férfiak ültek, meg asszo­ nyok, akik fecsegve hálókat foldozgattak. Az úttesten gyermekrajok játszadoztak. Gyorsan surrant el a nyitott porták mellett, amelyek halszag, munkaverejték és a szegényes hétköznapiság le­ heletét gőzölték feléje. Piacokon haladt át, amelyeknek sarkain ostyasütők ütötték fel sátraikat és a zsírgőz avas szele hullámzott belőlük a keskeny utcák felé. A mellére nehezedett a holland kikötővárosok egész vigasztalansága, a tisztára súrolt járda és a kimondhatat­ lanul szennyes csatorna, a szófukar emberek, a keskeny homlokzatú házak tolóablakaikkal, amelyekből a hálók lógtak ki szürkés fehéren, a szűk sajt- és heringboltok pislákoló petróleumlámpáikkal és a hegybefutó vöröses fekete háztetők. Egy szempillantásra csaknem kisóvárgott ebből a vi­ dámságtól, komoran elfordult Amszterdamból azokba a városokba, amelyeket régen ismert és amelyekben meg­ elégedetten élte ifjúkorát. Megint kívánatosnak érezte az ottvaló életet, hiszen ami már a múltba merült el, mindig szebbnek és jobbnak tetszik, mint a jelen. Az utolsó, rút

'

49

emlékek azonban, amiket onnan elhozott, a belső és kül­ ső züllésnek benyomásai és a feltartóztathatatlan hervadás hangulatai a halkan ébredező honvágyat gyorsan el­ fojtották. H o g y útját megrövidítse, a hídon ment át, amely egy csatorna fölött az előkelőbb negyedekbe vezetett. Fénybe merült, csillogó kirakató utcába került, innen meg alig néhány lépés után, mintha a város villámgyorsan ábráza­ tot cserélt volna, áthatatlan sötét útra tért. A régi Amsz­ terdam jVe.v-je bordélyházaival és kerítőanyáival, amelyet évekkel ezelőtt leromboltak, ebben az utcában ismét fel­ támadt, mint egy utálatos kelevény, amely új helyen fakad ki, ha a régi fészkéből kiirtották. Ehhez a régi eltűnt ut­ cához hasonlított az" új, a külseje ugyan kevésbé vadnak tetszett, de annál félelmetesebb volt. Azok a kétes egzisztenciák, amelyeket Párizs, Lon­ don, Belgium és Oroszország városai magukból kiköp­ tek, akik a kitört forradalmak elől hazájukból fejükvesz­ tetten elmenekültek, ez utca „előkelő" mulatóiban talál­ koztak. H o s s z ú kékköpenyegű, napóleonkalapos, rézbuzogányos portások, mint az automaták, némán tárták ki a rá­ mázott ajtókat és ismét becsukták, valahányszor Hauberisser mellettük elhaladt. Minden ajtónyílás vakítóan vi­ lágos fénysávot vetett ki az utcára és mintha földalatti t o ­ rokból ömlene, úgy tört ki egy másodpercre a négermu­ zsika részeg ordítása, cimbalomviharzás és az őrülten üvöltő cigányhegedű fojtogató melódiája. Fent, az első és második emeleteken másfajta élet hú­ zódott meg a vörös függönyök m ö g ö t t : hangtalan, sutto­ gó, m a c s k a s z e m e n leselkedő. Hárfaütemű, gyors ujjdo50

bogas az ablaküvegen . . . itt-ott letompított kiáltások . . . töredezett, soknyelvű, de mégis félreérthetetlen hívogatások . . . Az egyik ablakban fehér hálókabátban asszonyi felsőtest rángatózik; válla a sötétbe merülve, olyan, mint­ ha fejetlen volna, csak a karok lendülnek hívogatásra . . . M á s ablakok meg nyitva, szurokfeketén, halálos csönd­ ben merednek le az utcára, mintha m ö g ö t t ü k a halál ta­ nyázna. A sarokház, amely a hosszú utcát lezárta, ártalmatla­ nabb jellemünek l á t s z o t t , A falra ragasztott hirdetések után ítélve keveréke lehetett ez a tingli-tanglinak és a vendéglőnek. Hauberisser belépett. A túlzsúfolt teremben sárga abroszú, kerek asztalok mellett jókedvű emberek mulatoztak. Pókhasú, halszemű, fehér barkójú, zöld trikójú vén ember (békát ábrázolt nyilvánvalóan) feszelegve ült a fé­ lig meztelen, francia kupiéénekesnő mellett és igen fontos dolgokat suttogott a fülébe. A közönség a kaftános, csiz­ más lengyel zsidót adó jellemművész német előadását fi­ gyelt értelmetlenül. Két üvegfecskendőt tartott a kezében (a füleket fecskendezik ki ilyennel) és minden strófa után eljárta a deigesztáncot, orrhangon dudorászva: Ha-áromtól négyig O-ordinálok A tudományom sok, Me-messzire híres Specialista

A doktor Feigelstock.

51

Hauberisser helyet keresett magának. Az emberek t ö r z s ö k ö s polgári középosztály tagjai - szinte egymásba préselődtek. Csak a terem közepén látott néhány üres széket egy nagyobb asztal mellett. H á r o m jól megtermett, érett asszonyság és egy szemüveges, szigorú nézésű, sas­ orrú öregebb ült az asztalnál, mint a házias béke boldog szigetén, amelynek fehér partjain habbá törik az élet szennyes hullámverése. Kávéskanna volt előttük, a gőze küszködve gomolygott ki a pamut takarón. És harisnyát kötöttek. Első látásra azt vélte: özvegy-leányaival ül itt az ősz matróna, de mikor jobban szemügyre vette őket, megál­ lapította, hogy még csak rokonság se köti össze ezt a négy asszonyt. A három fiatalabb - bárha nem is hasonlí­ tottak egymásra - szőke volt, kövér, tehénszerüen lomha; hollandusnőknek látszottak és vagy negyvenötévesek le­ hettek, a fehérhajú matróna szembeszökően déli szárma­ zású volt. A pincér vigyorogva tálalta elébe a bifszteket. A szomszédos asztaloknál vihogtak az emberek, Hauberis­ ser felé hunyorogtak, valamit suttogtak. Ugyan mit je­ lentsen mindez? Hauberisser nem tudta kitalálni. Titok­ ban a négy asszonyt mustrálgatta. N o , nem - nyugtatta meg magát - ezek akár a nyárspolgáriasság szobrai lehet­ nének. M á r megállapodott korosságuk is kezeskedett a tisztességükért. V ö r ö s szakállú, izmos fickó jelent meg a pódiumon. Cilinderkalapján Amerika csillagos zászlócskája lengett. Kék-fehér csíkos nadrág feszült combjain; sárga-zöld kockás mellényén vekker lógott, zsebéből egy döglött kacsa nyújtogatta a nyakát. 52

Ez a vörös szakállú a yankeedoodle harsogó zenéje mellett a békaember koponyáját hasította szét éppen és egy rotterdami rongyszedő pár a megholt „Zandstraat"ról szóló mélabús nótáját kornyikálta „met pianobegleidingen": — Zeg Rooie, wat zal jij verschrikken Als jij's thuis gevaren ben: Dan zal je zien en ondervinden Dat jij de Polder nie meer ken. De heele keet w o r d t afgebroken, De heeren krijgen nou d ' r zin. De meides motten uit d ' r zaakies De Burgermeester trekt erin. Mintha valamely protestáns korál zúgott volna a te­ remben, - a három kövér hollandusnő szeme könyvbe lá­ badt - oly megindultan énekelte velük a publikum: — Ze gaan de Zandstraat netjes maken t' Wordt 'n kermenadebuurt De huisies en de stille knippies De zijn al an de Ráad verhuurt. Bij Nielsen k e n j e nie meer dansen Bij Charey zijn geen meisies meer, En moeke Bet draag al'n hoedje Die wordt nu zuster in den Heer. Mint egy kaleidoszkóp arabeszkjei futottak egymásba és váltak szét a programszámok, szünet nélkül, zagyva összevisszaságban követték egymást ijesztő ártatlanságú, 53

fürtös angol babygirls-ök, vörös sálba bugyolált apacsok, szíriai hastáncosnök vadul hullámzó belekkel, harangu­ tánzók és melodikusán krákogó bajor snadahüpflerek. Valami narkotikus idegcsillapítás áradt ki ez esztelenségek zűrzavarából, hasonlatos ahhoz a varázserőhöz, amely a gyermek játékszeréből árad ki és gyakorta jobb orvosságnak bizonyul az összezúzott szív számára, mint akár legmagasztosabb műremek. Hauberisserrel szaladt az idő, észre se vette bizony. Záróapotézissel koronázták az előadást. Az artistacsapat kibontotta a világ minden népének lobogóját - nyilván a helyreállított világbéke szimbólumául - és hatásosan viszszavonult. Élén egy néger kékvókolt:

A néger dala elcsitult. A publikum szétoszlott. Hau­ berisser csak akkor tért magához, mikor a terem már tel­ jesen üres volt. Némán köszönt el a négy asztaltársa is. De nyom nélkül mégsem tűntek el. Boros pohara alatt egy rózsaszínű vizitkártya szemérmeteskedett. Két csókolózó galamb alatt a következő írás mosolygott:

• 54

Tehát mégis! . . . — Parancsol uraságod egy meghosszabbított belépője­ g y e t 9 - kérdezte a pincér és a sárga abroszt fürgén fehér damaszttal cserélte ki, tulipáncsokorral díszítette az asz­ talt és ezüst terítéket helyezett Hauberisser elé. Egy óriási ventillátor zúgni kezdett és nagylelkűen szívta magába a plebejusi levegőt. Keresett eleganciájú hölgyek hullámoztak be hangtalanul a terembe, estélyi toilettben voltak valamennyien, az urak is frakkban je­ lentek meg. Hauberisser rájuk ismert: a cirkusz nemzet­ közi, finom közönsége volt ez. A termek néhány perc alatt zsúfolásig megteltek. Lorgnonláncok halk zörrenése, alig hallható kacagás, se­ lyem ruhák suhogása, női kesztyűk és tubarózsák illata, pezsgősüvegek sziszegése, jéghasábok nyers recsegése ezüst hűtőkben, fehér, diszkréten rizsporozott asszonyvállak, csipkék habhullámai, kaukázusi cigaretták édeské­ sen erős illata . . . felismerhetetlenségig változott meg a terem. Megint ült Hauberisser asztalánál négy hölgy: egy öregebb arany lorgnettel és három fiatal. Egyik szebb volt, mint a másik. Orosz nők voltak, keskeny, ideges kezűek, szőke hajúak, sötét szeműek. A szemük pillája sose reszketett és a tekintetük nem kerülte el az urak tekinte­ tét, bárha úgy tetszett, mintha észre se vennék azokat. Egy fiatal angol lépett el az asztal mellett. Frakkja már messziről szabójának előkelőségét hirdette. Szem­ pillantásra megállt, hogy egy pár lekötelező szót váltson a hölgyekkel. Azok az arcát nézték. Ez az arc finom volt, előkelő és halálra fáradt. Aztán a vállát nézték. A válláról 55

üresen fityegett le a bal kabátujj, magas, szikár alakja még keskenyebbnek látszott tőle. Monoklija mereven a mély szemüreghez tapadt, mintha eleven idegek rögzí­ tették volna a csontkeretbe. Olyan emberek ültek körös-körül, akiket ösztönsze­ rűen gyűlöl a nyárspolgár, mint ahogy a falusi juhászku­ tya is gyűlöli a kényes fajkutyát. A közönséges t ö m e g rejtélynek nézi ezeket az embereket, irigyli és megveti őket. Bizonyos, hogy érzéketlenek. Gyöngék, és mégis kemények. A szemük meg sem rezzen, ha vérben gázol­ nak, de elájulnak, ha a tányéron a villa megzörren. Egy görbe tekintet miatt pisztolyt ragadnak, de nyugodtan mosolyognak, ha a hamis játéknál tetten kapatnak. Hig­ gadtan követnek el bűnöket, amiknek említésére is a „polgáremberek" iszonyodva keresztet vetnek, de inkább szomjaznak három napig, semhogy olyan pohárból igya­ nak, amelyből már mások ittak. Hiszik az Istent, mint valami magától értetődőt, de elkülönülnek tőle, mert nem elég érdekes. Sima és üreslényűeknek tetszenek azok szemében, akik esetlenségükben a felület mázának nézik azt, ami a valóságban sok emberöltőn át a lényeg magjául keményedett meg. Hát ezek az emberek bizony nem üre­ sek, igaz, hogy nem is tartalommal teljesek. Lelkük már régen nincsen, azért utálja őket a tömeg, amelynek lelke sose lesz. Arisztokraták ők, akik inkább meghalnak, sem­ hogy hason csússzanak és csalhatatlan szimattal érzik meg az emberben a proletárt, akit az állatnál is kevesebb­ re becsülnek, de összeroskadnak előtte, ha véletlenül a t r ó n o n ül. Hatalmasak ők, ám ha csak homlokát ráncolja is a végzet, olyan tehetetlenek, mint a gyermek. Az ördög eszköze ők és játékszere egyaránt. . . 56

Lohengirn nászindulóját játszotta a láthatatlan zenekar. Harangjelzés. A terem megcsöndesedett. A színpad fölött levő falon apró izzólámpák betűfor­ mába gyúlnak: LA FORCE D' IMAGINATION! Szmokingban és fehérkesztyűsen egy úrféle, a francia figarók ismert típusa lépett ki a függöny mögül. Sűrű haj borította homlokát, állát hegyes kecskeszakáll díszítette, gomblyukában piros rózsa hivalkodott és szeme körül mély árnyék sötétlett. Meghajtotta magát és némán helyet foglalt a széken a pódium közepén. Hauberisser azt gondolta, valami többé-kevésbé két­ értelmű előadással traktálják, mint a kabarékban k ö z ö n ­ ségesen és bosszúsan másfelé nézett. M i k o r a tekintete megint a színpadra tévedt, megdöbbenve látta, hogy a művész - zavarában, vagy azért csupán, hogy egy ordináré viccet csináljon - a toillettjét oldozgatja. A terem és a színpad hangtalan csendbe merült. Tompa hegedűszólam zendült meg a zenekarban, s mint­ ha messziről hangzanék, epedve harsant a vadászkürt: — Behüt dich Gott, es w a r zu schön gewesen, Behüt dich Gott es hat nicht sollen sein . . . Hauberisser csodálkozva tekintett

messzelátóján

a

színpadra. A gukker csaknem kiesett a kezéből, úgy m e g d ö b ­ bent. A halántékához kapott, azt hitte, hogy megőrül. H i 57

deg verejték verte ki homlokát. Oh, hiszen valóban meg­ őrült, mert amit a pódiumon látott, az nem lehetett való­ ság és az nem játszódhatott le a nyilvánosság előtt olyan urak és hölgyek jelenlétében, akik még néhány hónappal ezelőtt a legelőkelőbb körökhöz tartoztak. Vagy csak álmodott talán? Vagy csoda történt-e és az óra mutatója XV. Lajos korába lendült volna vissza? A színész szemére tapasztotta a kezeit, olyan ember­ hez hasonlóan, aki fantáziájának teljes erőfeszítésével az elgondolás legvégső képességéig akar elképzelni valamit. . . Akkor aztán néhány pillanatra felemelkedett. Gyorsan meghajolt. És eltűnt. Hauberisser gyors pillantást vetett az asztalánál ülő hölgyek felé és a társaságra, amely a közelében ült. Sen­ kit sem látott, akinek csak egy arcizma is rándult volna meg a mutatvány hatása alatt. Csupán egy orosz lenségével és tapsolt.

hercegnő

tűntetett

feszélyte-

Mintha semmi sem történt volna, a közönség halkan és derülten csevegni kezdett. Hauberissernek hirtelen olyan érzése támadt, mintha kísértetek között ülne, idegesen megtapogatta az abroszt s magába szívta a mosusszal telített virágillatot: a valószerűtlenség érzése kínzó iszonyattá fokozódott benne. Megint megcsörrent a csengő és a terem elsötétült. Hauberisser felhasználta ezt az alkalmat és távozott. Kint az utcán szinte röstellte az iménti irtózatát. Hi­ szen alapjában mi történt hát, amit iszonytatónak érez­ hetné? Semmi, ami hosszú időközökben az emberiség történetében már igen sokszor meg nem ismétlődött vol­ na. N e m történt itt semmi, csak az, hogy az emberek le58

vetették azt az álarcot, amely soha mást nem takart, csu­ pán tudatos, vagy tudatlan tettetést, magát erényként feltűntető halvérűséget, vagy barátagyakból kisarjadt asz­ kétikus borzalmakat. Egy beteges alkotás, de arányaiban olyan kolosszális, hogy végül égig m e r e d ő t e m p l o m h o z hasonlított, sok évszázadnak mutatott kultúrát hazug tük­ rözéssel; most összeomlott és kitárta a belső rothadást. Hát vajon a kelevény felfakadása nem kevésbé utálatos-e és nem kevésbé irtóztató-e, mint mikor folytonos növe­ kedésben van? Csak gyermekek és bolondok, akik nem tudják, hogy az ősz tarka színei a rothadás színei, csak gyermekek és bolondok sírnak, ha eljön a halálos novem­ ber, a tavasz helyett, amely elé epekedtek. Akárhogy iparkodott is Hauberisser helyreállítani lel­ kének megzavart egyensúlyát s bárha sikerült is neki, hogy az érzelmek elhamarkodó ítélkezését higgadt meg­ fontolással fojtsa el, az argumentumok mégsem győzték le irtózatát, amely konokul merevedett meg lelkében, mint a kőoszlop. Lelke és értelme, mely súlyosan lakta tudatának legmélyebb mélységeit, nem hagyta üres sza­ vakkal elámítania magát. Mintha egy emberfölötti hang szótagonként csöppentené fülébe a megvilágosodást, lassanként megértette, hogy az irtózat, amelyet most érez, nem egyéb, mint az a tompa, fojtogató félelem valami meghatározhatatlan előtt, amelyet már régen ismert: a hirtelen észrevevés, hogy az emberiség feltartóztathatatlanul romlásba zuhan. A szörnyítő színjátékban az volt a legfullasztóbb, hogy a közönség magától értetődőnek tekinthetett vala­ mit, amit még tegnap a lehetetlenség csúcsának tetszett. Iszonytatónak tetszett előtte ez az őrült galoppban való 59

lezüllés és az egyébként türelmesen lépkedő időnek meg­ b o k r o s o d o t t belerohanása a szellemi sötétség éjszakájába, mintha kísértetek tűntek volna fel előtte váratlanul az útfordulóban. Megint érezte Hauberisser, hogy újból lejjebb süp­ pedt abba a világtalan világba, ahol az élet jelenségei is annál gyorsabban olvadnak fel kísérteties valószerűtlenségekké és annál gyorsabban halványulnak meg lényeg nélkül való árnyakká, mennél élesebbek a valóságban. Befordult ama két mellékutca egyikébe, amelyek jobbról és balról a tinglitanglit megövezték és nyomban elhaladt egy szűk üvegcsarnok előtt, amelyet csodálatos­ képpen ismerni vélt. Amikor a sarkot megkerülte, Chidher Grünnek bá­ dogredőnnyel elzárt boltja előtt állott, az a helyiség, amelyből az imént távozott, csupán hátsó része volt an­ nak a különös, toronyszerű, lapos tetejű háznak, amely a Jodenbreedstraaton már délután feltűnt neki. Fölnézett a két homályos ablakra. Ismét megrohanta a valószerűtlenségnek elidegenítő benyomása: az egész épület a sötétségben csalódásig hasonlított egy óriási em­ beri koponyához, amely felsőállkapcsának fogaival a föld­ re támaszkodott. M i k o r hazafelé ballagott, önkéntelenül hasonlította össze e téglából összehabart koponya belsejének fantasz­ tikus zagyvaságát az emberagy sokféle tekervényes gon­ dolatával és sejtésével és mintha e sötét kőhomlok mö­ gött oly talányok szunnyadoznának, amelyekről Amsz­ terdam népe még csak nem álmodik; a mellében szoron­ g a t ó sejtelmek a végzet küszöbén leselkedő események fojtogató előérzéseivé sűrűsödtek össze. Gondolkodott: 60

«Vajon álom volt-e csak az a zöld arcú látomás, amelyet a bűvész-szalonba látott?» Az öreg zsidó mozdulatlan alakja a pulpitus előtt emlékezetében hirtelen az árnyékszerű k ö d k é p e k jellegét öltötte és még inkább álomból kisarjadzottnak látszott, mint maga a zöldarcú látomás. «Ez az ember vajon valóban a földön állott-e?» Mennél élesebben rögzítette képét maga elé, annál inkább kételkedett e jelenség valószerűségében. Hajszál­ pontossággal tudta e percben, hogy a pulpitus tolófiókját tisztán látta a kaftánon keresztül, mintha ez nem is anyag, hanem levegő lett volna csupán. Hirtelen bizalmatlanság tört ki a lelkéből villámló lobbanással. Kezdett kételkedni lelkének érzékelő képes­ sége felől, de bizalmatlansággal fordult a külvilág jól meglapozottnak látszó anyagszerűsége felé is. E magya­ rázhatatlan folyamatok nyitját keresvén, eszébe jutott, amit már gyermekkorában tanult, hogy némely megfog­ hatatlanul messze látszó tejúti csillag fénye csak hetven­ ezer esztendő alatt éri el a földet. Ha tehát volnának is olyan messzelátók, amelyek ama világtesteket a szemhez közel hozni képesek lennének, akkor is, amott csak olyan eseményeket lehetne megfigyelni, amelyek már hetven­ ezer esztendő előtt semmisültek bele a múltba, de meg­ látásuk mégis olyan valószerűen és olyan igazán hatna, mintha most történtek volna meg. A világűr véghetetlen kiterjedésében tehát (megrendítően félelmetes g o n d o l a t ! ) minden történés, amely egyszer ott megszületett, ö r ö k k é ­ való kép gyanánt marad meg a világosságban. Ennélfogva tehát - fejezte be gondolatmenetét - van rá lehetőség, ha-

61

bár csak az emberi hatalom körén kívül, hogy régen el­ múlt dolgokat visszaidézhessünk. Mintha k ö z e volna a kísérteties visszatérés e törvé­ nyéhez: ijesztően eleven valósággá testesült meg az öreg zsidó látomása. M a g a mellett érezte a fantomot, a szemnek ugyan láthatatlan maradt, de mégis jelenvalóbb, mint az a fényes csillag a messze tejúton, amelyet éjjelről éjjelre mindenki láthatott, jóllehet, hogy talán már hetven esztendővel ez­ előtt végképpen kialudt. Lakása elé ért, keskeny, kétablakos, ósdi házacska elé, amelyet egy kis kertecske választott el az úttesttől. Megállt, kinyitotta a nehéz tölgyfakaput. Oly élesre finomult az az érzése, hogy közelében van valaki, hogy önkéntelenül hátra tekintett, mielőtt belépett. Felkapaszkodott az alig mellszélességű lépcsőn, amely, mint a hollandi házakban általában, itt is, mint a tű­ zifalak létrája, törés nélkül nyújtózkodott föl a földszint­ től egészen a tetőzetig. A hálószobájába lépett. A hosszú, keskeny terem fala és mennyezete fakárpittal volt kideszkázva. Közepén asztal és székek állottak. Minden egyéb: szekrények, ko­ módok, m o s d ó , de még az ágy is be voltak építve a sárga selyemmel bevont falakba. Megfürdött, aztán lefeküdt. M i k o r eloltotta volna a lámpát, tekintete az asztalra esett, amelyen egy kockaformájú dobozt pillantott meg. «Ahá, a papírmaséból való delfi-i orákulum, amelyet a bűvész-szalonból küldtek» - mosolygott már-már el­ szunnyadó öntudattal.

62

Alig egy másodperc múlva félálmából felriadt; saját­ ságos zajt vélt hallani, mintha valaki vékony pálcikákkal ütögetné a padlózatot. Valaki a szobában van! De hiszen, jól emlékszik reá, a kaput bezárta maga után. Óvatosan tapogatott a falmentén a villanylámpa gombja után s ekkor megérintette valami halk és gyors ütéssel karját, mintha kis deszka ütődött volna hozzá. A falban ugyanekkor csattintott valami és egy könnyű tárgy gurult végig az arcán. A villany fellángolt. Megint felhangzott a kis pálcikák dobolása. Az asztalon álló zöld doboz belsejéből szűrődött ki ez a t o m p a zsivajgás. «Az ostoba halálfej gépezete indult meg; ennyi az egész» - dünnyögte Hauberisser bosszúsan, aztán ama tárgy felé nyúlt, amely legurult az arcán és most a karja mellett hevert. Ahogy álomittas tekintettel megállapít­ hatta: az valami sűrű, már-már megfakult írással borított papírtekercs volt. Fogta, a szoba közepébe hajította, le­ csavarta a villanyégőt és elaludt. «Valahonnan leesett, vagy a falban véletlenül kinyi­ tottam egy csapófiókot» - csomózta össze nagy erőfe­ szítéssel utolsó tiszta gondolatait. A gondolatai lassan-lassan konfuzus látomásokká sű­ rűsödtek, amíg végre álomkép gyanánt, a nap benyomá­ sainak önkéntelen kiformálódásaképpen állt előtte egy zulukaffer, vörös pamutból kötött hálósüveggel a fején, zöld békalábakkal és kezében gróf Ciechowski vizitkár­ tyáját tartotta. Mellette pedig állt a jodenbreestraati k o 63

ponya-épület és vigyorogva hol az egyik szemét hunyta le, hol a másikat. A kikötőben, jó messzire búsan üvöltött egy hajó szi­ rénája. Az ébrenlétből ez kísérte Hauberissert az álom mélyen örvénylő szakadékaiba.

64

Negyedik fejezet

P

feill báró a vasúthoz sietett, hogy elérhesse a késő délután induló vonatot. Hilversumba igyekezett, itt volt Buitenzofg nevű nyári lakja. A vityillók és árubódék labirintusában már-már kitúrta magát az estéli forgatagból, közel jutván a kikötőhídhoz, mikor a t e m p ­ lomtornyok hirtelen felhangzó harangjátéka a hat órát je­ lezte. A vontjáról lemaradt. Gyors elhatározással megfordult és az óváros felé haladt. Szinte megkönnyebbültnek érezte magát, hogy a vonatról lekésett. Amikor Hauberissert elhagyta, valami állandóan az agyában zakatolt. Most, hogy néhány órával rendelkezik, majd elintézi. A Heerengracht k o m o r alléjában megállapodott egy csodaszép, fehérkeretű vöröstéglákból épült régies ba­ rokképület előtt. Egy másodpercre felnézett az óriási t o ­ lóablakra, amely az első emeletnek csaknem az egész magasságát és szélességét borította, aztán m e g r á n t o t t a a súlyos bronzcsengőt és várakozott. Örökkévalóságig tartott, amíg egy öreg libériás szol­ ga fehér harisnyában és szederszínű térdnadrágban, ajtót nyitott. — Itthon van Sephardi d o k t o r úr? Hiszen, m a g a ismer engem, Jan, ugye? (Pfeill báró a névjegyét adta oda.) N o ­ hát, kérem, vigye fel ezt a kártyát és kérdezze m e g . .. — Nagyságos úr már várja önt, Uram. Parancsoljon. Az öreg fölvezette az indiai szőnyegekkel borított és kínai hímzésekkel dúsan díszített keskeny lépcsőn, amely

65

olyan meredek volt, hogy meg kellett fogódzkodnia a rézkorlátba, hogy egyensúlyából ki ne lendüljön. A szántál fa bódító illata töltötte be a házat. — V á r engem? Hogyan? - kérdezte a báró csodálkozva. Esztendők óta nem látta már Sephardi doktort és alig félórája éppen, hogy eszébe jutott meglátogatni őt. A bolygó zsidó zöldarcú látomása kísértett az agyában, sokféle változásban és valahogyan eltérően attól a for­ mától, amelyet Hauberisser elé állított. Vágyakozott a részletek megállapítására és ezért kereste fel Sephardi doktort. — A nagyságos úr telegrafált önnek ma délelőtt Hágába, u r a m és a látogatását kérte. — Hágába? De hiszen régóta már ismét Hilversumban lakom. Tisztára véletlen, hogy most idejöttem. — N y o m b a n jelenteni fogom a nagyságos úrnak, hogy U r a s á g o d itt van. Pfeill báró leült és várakozott. Körülnézett. Minden a régi helyén volt, mint legutol­ só látogatása alkalmával. Csillogó szamarkandselyem bo­ rította a súlyos faragott székeket; a mohazöld, aranyozott nephrit-cserépből épített oszlopos kandalló mellett két tet ő z e t e s karosszék állott; tarka színekben ragyogó ispaháni szőnyegek takarták a padozat fekete-fehér kőkocká­ it; a falboríték fülkéiben japán hercegnők halványrózsa­ színű porcelánszobrocskái világlottak; alattuk apró asz­ talkák fekete márványfedéllel; a falakon Rembrandt-féle festmények és Ismael Sephardi őseinek más mesterektől származó portréi: bevándorolt, előkelő portugál zsidók, akik a híres Hendrik de Keyser által építtették meg házu­ kat és abban laktak, abban meg is haltak. 66

Az elmúlt korok e férfiait Pfeill báró összehasonlí­ totta Ismael Sephardi arcvonásaival. Ugyanazok a keskeny koponyák, ugyanazok a nagy, sötét, mandulaformájú szemek, ugyanazok a vékony aj­ kak és enyhén hajlott élesvágású orrok; a tekintetük is egy volt: rokontalan, megvető, csaknem fennhéjázó, mint a spanyol zsidóké általában; a lábuk és a fehér kezük szinte természetellenesen keskeny. Ennek a típusnak alig volt más közössége a zsidók másik fajtájával, az úgyne­ vezett askenáz-zsidókkal, mint vallás, amelyhez mind a két fajta ragaszkodott. Ezek az arcformák, amelyek év­ századokon keresztül változatlanul egy nemzedékről a másikra öröklődtek át, nyomát sem árulták el annak a megalkuvásnak, amely megváltozott időkhöz alkalmaz­ kodni akar. Alig, hogy egy szempillantásig így elszemlélődött, belépett Sephardi doktor úr, üdvözölte és b e m u t a t t a a fi­ atal, szőke, feltűnően szép, körülbelül huszonhat eszten­ dősnek látszó hölgynek, aki nyomon követte. — Igazán táviratozott ön nekem, kedves doktor? - kér­ dezte Pfeill báró. - Jan azt mondja. Sephardi mosolyogva fordult a fiatal hölgy felé: — A báró idegei oly finomszövésűek, hogy elég csak el­ gondolni is valami kívánságot és ő már teljesíti is azt. Megérkezett, anélkül, hogy táviratomat megkapta volna. Most Pfeill felé fordult és a hölgyre mutatott: — V a n Druysen kisasszony, leánya atyám elhunyt legjobb barátjának és azért jött ide Antwerpenből, hogy tanácso­ mat kérje olyan ügyben, amelyről azonban csak ön adhat felvilágosítást. Egy festményre vonatkozik, vagy helye­ sebben: összefüggésben van egy festménnyel, amelyet ön 67

egyszer előttem megemlített. Úgy emlékszem Leidenben látta, az Oudheden-gyüjteményben és Ahasverust ábrá­ zolja. Pfeill báró elámulva nézett barátjára: — Ön ezért táviratozott nekem? — Ezért. T e g n a p Leidenben voltunk, hogy a képet meg­ nézzük, de azt mondták nekünk, hogy ahhoz hasonló festmény sohasem volt a gyűjteményben. Holwerda igaz­ gató, akit nagyon jól ismerek, arról biztosított, hogy ké­ pek egyáltalán nincsenek is ott, mert e múzeum csupán egyiptomi r é g i s é g e k e t . . . . A fiatal hölgy közbevágott: — Ha megengedi, elbeszélném a bárónak, miért érdekel engem ez a dolog. N e m szeretném önt, báró úr, családi viszonyaim epikus ecsetelésével untatni, s ezért röviden csak ezt m o n d o m : elhunyt édesapám életében, akit ki­ mondhatatlanul imádtam, fontos szerepe volt egy ember­ nek, vagy - talán különösnek hangzik - egy jelenségnek, amely gyakran hónapokon keresztül gondolatvilágának egész tartalma volt. Sokkal fiatalabb voltam még akkor, talán élnivágyásomban önzőbb is, semhogy atyám belső életét megér­ tettem volna. Anyám már régen meghalt. De most ki­ újultak bennem a régi emlékek és ö r ö k ö s nyugtalanság gyötör, hogy olyan dolgok után kutassak, amelyeket megérteni régen kellett volna megtanulni. Bizonyára azt fogja gondolni, hogy az agyam nincs egészen rendben, ha azt m o n d o m önnek, hogy inkább ma óhajtanék meghalni, mint holnap. Ú g y érzem, hogy a legblazírtabb világfi sem állhat közelebb az öngyilkossághoz, mint én.

Hirtelen megzavarodott és csak a k k o r vett magán ismét erőt, mikor észrevette, hogy Pfeill báró mély k o ­ molysággal hallgatja és megérteni látszik azt a hangula­ tot, amely őt annyira nyugtalanítja. — No igen - folytatta nyugodtabban, - a képről beszél­ tem, arról a jelenségről. H o g y hát mi van azzal? Jóformán semmit sem tudok róla. Csak annyit tudok, hogy sokszor mondta atyám, amikor - akkor még gyermek voltam vallásról és az isten felől kikérdeztem, hogy közeledik az idő, mikor az emberiség alól kisodródnak az utolsó támasztóoszlopok és egy rettentő szellemi szélvihar el fog söpörni mindent, amit emberkezek valaha fölépítettek. Csak azok fognak kimenekülni az általános pusztulásból szó szerint így mondta, - akik meglátják magukban érc­ zöld arcát az eljövendök hírnökének, az ősrégi ember­ nek, akit nem győzött le a halál. Megostromoltam: hogyan néz ki az eljövendök hír­ nöke? Élő ember-e ő, vagy csak kísértet, vagy talán ma­ ga a jó Isten és miről ismerhetek rá, ha iskolába menet véletlenül találkozom vele? Atyám mindannyiszor ezt mondta: nyugodj meg, gyermekem és ne képzelődjél. N e m kísértet az és ha meg is jelenik előtted egyszer kí­ sértet gyanánt, ne félj: az egész világon ő az egyetlen em­ ber, aki nem kísértet. Fekete szalag koszorúzza homlo­ kát, alatta az örök élet jele rejtőzik, mert aki nyíltan hordja magán az élet jelét, s nem mélyen magába zárva, az meg van bélyegezve, mint Káin. És ha ez úgy lépne is előtted, mint egy világító tűzoszlop, mégis csak kísértet lenne és kísérteteknek zsákmánya. H o g y vajon Isten-e ő, azt nem mondhatom meg neked, úgy se értenéd meg. Mindenütt találkozhatsz vele, legvalószínűbben akkor, 69

amikor legkevésbé várod. Csak érettnek kell lenned eh­ hez a találkozáshoz. Szent Hubert is a vadászat tumultu­ sában pillantotta meg a fehér szarvast, akkor éppen mikor íjjával megölni akarta. Van Druysen kisasszony megpihent, aztán folytatta:

néhány

szempillantásra

— Mikor aztán sok esztendővel később kitört a szörnyű háború és a kereszténység kimondhatatlanul lejáratta ma­ gát.. . — Bocsánat: a keresztény világ. Ez annak éppen az el­ lenkezője - zavarta meg mosolyogva Pfeill báró. — Természetes. Én is így értettem: a keresztény világ. N o s hát, a k k o r eszembe jutott, hogy atyám próféta mód­ jára előrelátta a jövőt és a nagy vérfürdőre célzott. — Bizonyos, hogy nem a háborúra célzott - szakított fél­ be nyugodt hangon Sephardi. - Külső események, ami­ lyen a háború is, akármilyen iszonytatóak is, mégis ártal­ matlan égzengésként enyésznek el azok előtt, akik a vil­ lámot nem látták és akiknek lába előtt nem csapott le. Ilyenek nem éreznek mást, csupán azt, hogy „hál'isten­ nek, engem nem talált". A háború két részre szakította az embereket és azok nem értik meg egymást. Az egyik rész belelátott a pokolba és életük végéig némán hordják ma­ gukban a rémképet, a másik rész alig látott belőle egye­ bet, mint fekete nyomdafestéket. M a g a m is ezek közé tartozom. Alaposan megvizsgáltam magam és irtózva ál­ lapítottam meg: (röstelkedés nélkül m o n d o m ) nyomtala­ nul siklott le a lelkemről a milliók nyomora. Miért ha­ zudjak? Ha mások az ellenkezőt állítják és nem hazud­ nak, készségesen és alázatosan emelem meg akkor előt­ tük a kalapomat. De én nem tudnék hinni nekik. Lehe70

tétlen elgondolnom, hogy én ő náluk ezerszeresen alja­ sabb vagyok. Bocsásson meg, kisasszony, hogy megza­ vartam. — Talpig férfi és nyíltlelkű, aki nem szégyelli a szíve gyöngéit - gondolta a báró és örömtől szikrázó pillantást vetett Sephardi sötétbőrű, büszke tudósarcárá. — Azt hittem - folytathatta a fiatal hölgy - atyám a hábo­ rúra célzott, de lassan érezni kezdtem, ahogy ma már mindenki érzi, ha szív d o b o g a mellében és nem kavics, hogy valami fojtogató lagymatagság gőzölög elő a föld­ ből, a halállal rokontalan és ezt az unottságot, ezt a sem élni-, sem halnitudást értette atyám, mikor azt mondta: az emberiség alól ki fognak sodortatni az utolsó támasztó oszlopok. M i k o r aztán Sephardi doktornak, - ahogy atyám említette - a zöldarcú ősről beszéltem és tudván róla, hogy nagy kutató e tudomány területein, arra kér­ tem, mondja meg, mit tartsak minderről és nem lehetsé­ ges-e, hogy több rejtőzik e dolgok mögött, mint atyám­ nak valami lázképzete, akkor eszébe jutott, hogy ön, báró úr, említett előtte egy festményt. . . — Amely, sajnos - egészítette ki Pfeill báró a m o n d a t o t nem is létezik. Való igaz: beszéltem Sephardi doktornak erről a képről, az is igaz: szentül hittem, hogy e festményt — emlékezetem szerint - Leidenben láttam évekkel ezelőtt. De egy óra óta körülbelül már nem hiszem. M o s t már csak egy dolog látszik előttem bizonyosnak: hogy én ezt a képet sohasem láttam, sem Leidenben, sem egyebütt. M é g ma délután is beszéltem egy barátommal arról a képről, emlékeimben úgy tűnt nekem, hogy keretben foglalva egy falon látom; mikor aztán a pályaudvarra mentem, hogy haza utazzam, hirtelen megvilágosodtam 71

afelől, hogy a keret csupán látszólagos és csak hozzáál­ m o d t a m az emlékezetemben élő zöldarcú látomáshoz. És nyomban ide siettem a Heerengrachtba Sephardi doktor­ hoz, hogy megbizonyosodjam felőle: valóban e festmény­ ről beszéltem neki évekkel ezelőtt, vagy talán ez is álom csupán. H o g y a kép hogyan került a fejembe, az olyan talány, amelyet nem tudok megfejteni. Ezelőtt sokszor még álmaimban is üldözött. Azt is talán álmodtam csu­ pán, hogy Leidenben van egy magángyűjteményben és az álomra való emlékezés valósággal megélt élménnyé szí­ nesedett meg a lelkemben. Bonyolultabb lesz a dolog az­ által, hogy amikor ön, nagyságos kisasszony, az imént atyjáról beszélt, a kép ismét megjelent előttem, kábító megfoghatósággal szinte, csak mégis másképpen: eleve­ nen, reszkető ajkakkal, mintha beszélni akarna, már nem látszott halottnak és nem is merevnek, aminő egy fest­ mény. . . Hirtelen elhallgatott és befelé önmagába figyelni lát­ szott, mintha a kép suttogva megszólalt volna benne és arra hallgat. Sephardi és a fiatal hölgy megdöbbenve szin­ tén hallgattak. A Heeringracht felől felhangzott egy nagy mozgóor­ g o n a hangja, aminőt sokat lehet látni Amszterdam utcáin. — Csak ezt az egy feltevést fogadhatom el - szólt Se­ phardi rövid szünet után, - hogy hipnotikus állapottal van dolgunk ebben az ön esetében. Ön megélt valamit mély álomállapotban, t u d a t o s szemlélődés nélkül, ami aztán később egy portré álarca alatt besurrant a nap eseményei közé és ezekkel látszólagos valóság gyanánt forrott öszsze.

72

Mikor észrevette, hogy Pfeill báró elhárító k é z m o z ­ dulatot tesz, hozzáfűzte: — Ne higgye, hogy ez valami betegséget, vagy rendelle­ nességet jelent; ilyen dolgok gyakran fordulnak elő és ha fel lehetne tárni igaz eredetüket, m o n d h a t o m , úgy érez­ nénk magunkat, mintha hályog esne le a szemünkről. E g y csapásra egy második, folytatólagos életbe virradna a lel­ künk. Ezt az életet most csupán álmunkban éljük, anél­ kül, hogy tudomásunk lenne róla, mert testi életünk túlsó partjain van és elfelejtjük akkor, amikor az álomhídon, amely nappalt és éjjelt összeköt, visszavándorolunk. Amit a keresztény miszticizmus rajongói írnak az újraszületésről, amely nélkül őszerintük lehetetlen meglátni Isten bi­ rodalmát, felfogásom szerint nem egyéb, mint az ez idáig halálba zsibbadt én-nek a felébredése olyan birodalomba, amely érzékeinktől függetlenül létezik valahol; szóval: holtra zsibbadt én-ünk a mennyországba való beleébredé­ se ez. A könyvespolcról leemelt egy könyvet, lapozgatott benne és végül rátalált egy képre, amelyet vendégeinek megmutatott: — A Csipkerózsikáról szóló mesének értelme kétségtele­ nül szintén erre vonatkozik és nem tudnám: mi egyebet jelentsem az újraszületésnek eme régi alkimisztikus il­ lusztrációja? Tessék: egy meztelen ember, aki koporsójá­ ból feltámad s mellette egy koponya égő gyertyával a homlokán. Különben, ha már keresztény rajongókról be­ szélünk, megemlítem, hogy van Druysen kisasszonnyal a Z e e Dykre megyünk ma este. Rajongók tartanak ott va­ lamilyen gyülekezetet s ami a legkülönösebb: itt is kísért a zöldarcú látomás. 73

— A Z e e Dykre? - ujjongott Pfeill - hiszen az a betörők negyede. — N o , az már távolról sem olyan veszedelmes, mint ré­ gente. Úgy hallom, a régi rablóvilágból már csak egy rosszhírű m a t r ó z k o r c s m a maradt meg, „az oranjei her­ c e g h e z " címzett lebuj. Egyebekben ártalmatlan, szegény kézművesek lakják azt a negyedet. — Lakik ott - szólt közbe megvidámultan van Druysen kisasszony - egy öreg különc is a nővérével. Swammerdamnak hívják ezt a bolond különcködőt, aki polgári •foglalkozásában lepkegyűjtő, szabad óráiban ellenben Salamon királynak képzeli magát. Az ő vendégei leszünk; a néném: de Bourignon kisasszony naponta érintkezik vele. N o s , mit szól hozzá? U g y e előkelő összekötteté­ seim vannak? H o g y minden félreértést megelőzzek, meg­ jegyzem, hogy ez a néném a Beginen-kolostor tisztelet­ reméltó alapítványhölgye és túlhabzó vallásosságáról hí­ res. — Mit? - kiáltott nevetve Pfeill báró - az öreg Jan Swammerdam? H á t él m é g az a vén legény? És ugyan megvane m é g a tenyérvastagságú gumitalpa? — Ön is ismeri? - érdeklődött vidám csodálkozással van Druysen kisasszony. - Ugyan miféle ember? A néném azt állítja róla, hogy próféta. Igazán az? Kérem, beszéljen róla nekem valamit. — Szívesen, kisasszony, ha ezzel szórakoztathatom. De sietnem kell és már most kell búcsúznom, különben megint lemaradok a vonatról. M i n d e n esetre: Agyő már előre is. Különben pedig ne várjon tőlem kísérteties dol­ gokat, vagy effélét. A dolog inkább komikus. — Annál jobb. 74

— Tehát: Swammerdamot már gyermekkorom óta isme­ rem, később aztán elvesztettem szemem elől. I r t ó z t a t ó naplopó voltam akkoriban, s mint akit az ö r d ö g szállt meg, oly heves szenvedéllyel űztem sok mindenfélét, ép­ pen csak, hogy tanulni nem szerette. A hüllő és rovar­ gyűjtésért majdhogy megbolondultam. Ha valamely állat­ kereskedő kirakatában felfedeztem egy koffernagyságú teknősbékát, nyomban megvásároltam, hazavittem és fűt­ hető nagy üvegszekrényben idomítottam. Másféle békám is volt töméntelen. Ezek éjszaka olyan kuruttyolást vittek véghez, hogy csakúgy csörömpöltek a szomszéd házak ablakai. Kimondhatatlan, hogy mennyi t ö m é r d e k férget za­ báltak meg. Zsákszámra kellett azokat a lakásunkra ci­ pelni. Hogy Hollandiát manapság már csak nagyon kevés légy zaklatja, az kizárólag akkor m ű k ö d é s e m alaposságá­ nak köszönhető. A svábbogarakat például én irtottam ki. A békák, sajnos, sohasem kerülhettek szemeim elé. N a p ­ pal megbújtak a köveik alatt, éjjel pedig szüleim makacs akaratából aludnom kellett. Végül azt tanácsolta az anyám, hogy engedjem sza­ badjára a bestiákat s csupán a köveket tartsam meg, ami egyre megy és sokkal egyszerűbb; én azonban ezeket az értelmetlen javaslatokat felháborodva utasítottam vissza. Szenvedélyes rovargyűjtésem ismertté tette a nevemet és az entomológiai egyesület is kitüntetett a figyelmével. Ez az egyesület fiatalságom dacára tagjává választott. M é g most is birtokomban van az a diploma, amely e szavakkal végződik: legszebb biológiai üdvözletünket küldjük.

75

N e m s o k á r a megtudtam, miért tartottak érdemesnek a feltűnő kitüntetésre. A biológiai aggastyánok ugyanis vagy félvakok voltak, vagy olyan törődöttek, hogy már alkalmatlanok voltak a rovarvadászatra, míg én kilomé­ ternyi távolságból is megláttam a levélen meglapuló rova­ rokat. A ravasz öregek vadászkutyának vettek maguk mellé. Csak egy ember volt közöttük, aki engem is felül­ múlt: a hatvanöt esztendős Jan Swammerdam. Azt tar­ tották felőle, hogy példás élete jutalmául mindent meg­ látó szemmel ajándékozta meg az Isten. Hiszen tudják: Hollandiában becsülete van még az erénynek. Mindig csak fekete redingotban láttam; lapockacsontjai táján a lepkeháló körformájának kiduzzadó vonala látszott, a ka­ bát alól pedig a zöldszínű nyél látszott ki mintegy arasz­ nyira. Inggallért sohasem viselt, hanem ahelyett egy ócs­ ka térképet csavart a nyaka köré. Ennek a furcsa viselet­ nek a titkát, amikor egyszer nála voltam, úgy tudtam meg, hogy rámutatott a fehérneműs szekrényére, azt mondván: lássa, még csak be sem nyúlhatok. Egy Hipocampa Milhauseri gubózta be magát a szekrény sarokvasa alatt és három teljes esztendő kell hozzá, amíg a gubóból kibújik. Kirándulásaink alkalmával valamennyien a vasutat használtuk, csupán Swammerdam járta meg gyalogszerrel óriási vadászterületeinket, mert szegény volt és nem tudta fedezni az utazási költséget. És hogy cipőtalpát kímélje, valamilyen gumioldattal kenegette, ami az idők során te­ nyérvastagságú lávaréteggé vastagodott. M é g most is magam előtt látom e csodálatos cipőtalpakat. Érdekes fajtájú pillangó-fattyúkat tenyésztett, ebből állt az egész

keresete s ez oly kevés volt, hogy nem tudta megakadá­ lyozni, hogy felesége, aki szeretetteljes elnézéssel viselte el a szeszélyeit és türelmesen osztotta m e g vele szegény­ ségét, végső elgyengülésben haljon meg váratlanul. Ez idő óta Swammerdam végképpen elhanyagolta egzisztenciájának financiális érdekeit és csupán ideáljának élt, annak a célnak ugyanis, hogy felkutasson valamilyen zöldszínű trágyabogarat, amelyről azt állítja a tudomány, hogy állati konokságból pontosan harminchét centiméter­ nyi mélységre túrja magát és csak olyan helyeken talál­ ható, melyeknek felületét juhtrágya borítja. Én és az egyik iskolatársam ugyan kétségbevontuk ezt a tudományos állítást, de eléggé elvetemültek voltunk ahhoz, hogy az öreget becsapjuk. Időről időre juhtrágyát, amelyet állandóan a zsebünkben hordtunk, a falu utcáin szétszórtunk, mindig a legfeláshatatlanabb helyeken és örömünkben üvöltöttünk, mint az indiánok, mikor észre­ vettük, hogy Swammerdam, mint egy megtébolyodott vakond, a juhtrágyás dombra veti magát és túrni kezd. Egy reggel azonban olyan csoda történt, amely szívünk gyökeréig megrendített. Egyszer megint bogarászni men­ tünk; elől az öregek totyogtak és mekegve dudorászták az egyesületi himnuszt: — Eu — prep — ia pudica (valami gyönyörű szitakötőféle latin neve) sajnos, elszálla,elszálla... De ha egy is erre szállna erre szállna Bedugnám a tarisznyámba, tarisznyámba.

77

A menet végén bandukolt famugosan, szikáran, fe­ ketén és ásóval felfegyverkezve Swammerdam. Kedves, öreg arca szinte biblikus átszellemültségtől ragyogott és amikor e szokatlan hangulat okát tudakolták, titokzato­ san csak annyit mondott, hogy jóslatos álomlátása volt ez éjszaka, annak örül. Nyomban azután egy adag juhtrágyát hullajtottunk széjjelszerte. Swammerdam észrevette a szemetet, megállt, fejéről levette a kalapját, mély lélekzetet vett és reménységtől meg hittől borzongva a nap felé nézett, amíg pupillái oly kicsinyekre váltak, mint a tű hegye, aztán lehajolt és ásni kezdett, hogy csak úgy rö­ pültek a kavicsok. Az iskolapajtásom és én mellette ál­ lottunk és lelkünkben az ördög ujjongott. Swammerdam hirtelen halotthalványra sápadt, az ásót elejtette és kezét görcsösen a szájához tapasztva belebámult a lyukba, amelyet felásott. N e m s o k á r a pedig egy trágyabogarat ka­ parászott ki a mélységből. Úgy meg volt hatva, hogy so­ káig szólni sem tudott, csak két kövér könnycsepp per­ gett le az arcán. Végre halkan megszólalt: ma éjszaka ál­ momban megjelent a feleségem szelleme, fehéren, mint egy szent és megvigasztalt és megjósolta, hogy ma meg fogom találni a bogarat. Mi, két csirkefogó, eloldalog­ tunk, mint a gonosztevők és a tekintetünk elkerülte egy­ mást, mert szégyelltük magunkat. Később azt mondta nekem a pajtásom, hogy azután még igen sokáig irtózott a kezétől, amely abban a pilla­ natban, amikor kegyetlen tréfára vetemedett az öreg em­ ber ellen, egy szent nőnek eszköze volt talán.

78

Mikor esteledett, Sephardi d o k t o r van Druysen kis­ asszonyt a Zeedijkre kísérte. Amszterdam leggyanúsabb negyedében, két csatorna összetorkolása mellett, a k o m o r Nicolas Kerk közvetlen szomszédságában nyúlt el ez az utca görbén, vaksötéten és félelmetesen. A szomszéd utcákban búcsúra készült a nép. V ö r ö s e s fény verődött ki a sátrakból és bódékból, amely a házak fölé kanyarodva, az égig felhőzött. A rőt fényhasábok belefonódtak a sűrű levegőbe, a fehéren szálló gőzpásztákba, a hold csillámló tej hullámaiba, s fantasztikusan gomolygó ködkígyókként hemperegtek a háztetőkön. A ködben, mint feketén lengő fátyolkendők, a tornyok he­ gyes árnyékképe reszketett. Túlnanról az a u t ó m o t o r o k dörömbölése hallatszott, mint egy fájdalmas óriás-szív szenvedő dobogása. A kíntornák szüntelen csörömpölése, a d o b o k zaka­ tolása, a kikiáltók fültépő kiáltozása, a lövészbódék ki­ csattanó ostorpattogása reszketett a sötét utcákban. Sej­ teni lehetett azt a fáklyafénytől megvilágított képet, amelynek keretében a hullámzó sokadalom a borsos­ pereccel, színes mézeskaláccsal és kókuszdióból faragott szakállas emberevő-figurákkal megrakott polcok körül tolong. Körbesuhanó körhintalovak, le-fellendülő hinta­ csónakok, céltáblákul szolgáló négerfejek, amelyek gipsz­ pipát rágnak és állandóan bólongatnak, gyalulatlan asz­ talok lepengézett bicskákkal, amelyekre karikákat dobál­ nak, szennyes vizű fakádakban zsírosan fénylő fókák, lengő zászlókkal ékes sátrak, ezüst karikán rikácsoló ka­ kaduk, grimaszoló majmok és a háttérben szorosan egy­ máshoz simulva keskeny házak bámészkodnak, mint elrá­ csozott szemű fekete négeróriások. 79

Jan S w a m m e r d a m a lármás népünnepélytől messzebb eső házban lakott, a negyedik emeleten. E ferdén előre­ r o s k a d o z ó épület pincéjében volt a hírhedt matróz-korcs­ ma is: a Prins von Oranje. A ház belsejében a tetőzet magasságáig a drogériából kiáradó gyógyfüillat gomolygott, testvériesen ölelkezvén valami erős pálinkaszaggal, amely Lazarus Eidotter bu­ tikjából hömpölygött ki émelyítő gőzhullámokon. Sephardi d o k t o r és van Druysen kisasszony felka­ paszkodtak a csirkeketrec létrájához hasonló keskeny és meredek lépcsőn, amelynek csúcsán egy fehérfürtű, kerek gyermekszemmel mosolygó öreg hölgy: van Druysen kis­ asszony nagynénje üdvözölte őket nagy szívélyességgel: — Isten hozott, Éva! És téged is köszöntelek az új Jeru­ zsálemben, téged is Balthazár király! Aztán bevezette őket a szobába. Vagy hatan ültek ájtatosan az asztalnál. M i k o r a vendégek beléptek, azok zavartan felálltak. De Bourignon kisasszony bemutatta őket: — Ez itt Jan Swammerdam és ez itt (egy öreg ellomp o s o d o t t anyókára mutatott, aki hollandi főkötője alatt szüntelenül hajbókolt) a nővére, ez az úr Lazarus Eidot­ ter, aki ugyan nem tartozik a körünkbe, de tiszteletünket bírja, mert Simon ő, a keresztfahordozó, (és egy házban lakunk, engedelmükkel - egészítette ki a bemutatkozást a b e m u t a t o t t kaftános öreg orosz.) De Bourignon kisasszony folytatta: — B e m u t a t o m Mary Faatz kisasszonyt, az üdvhadsereg­ ének tagját, akit szellem-neve szerint Magdolnának hí­ vunk.

80

M o s t egy himlőhelyes, elmosódott arcú fiatal ember­ re mutatott. A szeme gyulladásos, a szemhéja pillátlan volt. Az arca olyan volt, mintha kenyértésztából gyúrták volna. — Ez itt a mi kedves Ezékiel testvérünk. Polgári foglal­ kozása szerint ugyan csak drogériás-segéd, de fenséges küldetésre rendelte őt ki az Úr, mert ha beteljesül az idő, ő leszen az, aki ítélkezni fog a nemzedékek fölött. Sephardi doktor tanácstalan pillantást vetett van Druysen kisasszonyra. Az öreg hölgy észrevette ezt és így szólt: — Itt mindnyájunknak szellemi nevünk van, Jan Swammerdam például Salamon király nevét viseli, a nővére Sulamith, én magam pedig Gabriella vagyok, ami nem egyéb Gábor arkangyal nőnemű formájánál. De közönségesen a „küszöb őré"-nek neveznek, mert az a hivatásom, hogy a világűrben szétszórt lelkeket visszavezessem a paradi­ csomba. Ám mindezt, doktor, később j o b b a n meg fogja érteni, mert ön hozzánk tartozik, noha m é g nem tudja. Az ön eszményi neve: Balthazár király. N e m érezte m é g a keresztrefeszítés kínjait? Sephardi súlyos zavarral küszködött. Jan Swammerdam szelíden mosolygott: — Attól tartok - szólt -, hogy Gabriella testvér túlságo­ san buzgalmas. Talán könnyebben megérti a helyzetün­ ket, ha m e g m o n d o m önnek, hogy igaz próféta támadt e házban sok évvel ezelőtt, egy Anselmus Klingherbogk nevű, aki közönséges cipőkészítő. A fölöttünk való eme­ leten lakik s még ma este megismerheti. Mi, U r a m , nem vagyunk spiritiszták, ahogy talán feltételezni tetszik, azt mondanám, hogy éppen ellenkezőleg, mert semmi k ö 81

zünk sincsen a halottak birodalmához. A mi célunk: az örök élet. M á r most tudnia kell, hogy titkos erők rejtőz­ ködnek a nevekben is, ha valamely nevet zárt ajkakkal a szívünkben szüntelenül belesuttogunk, olyannyira, hogy éjjelre-nappalra a lényünket állandóan betölti, akkor a benne rejlő erőt a vérünkbe szívjuk, úgy, hogy az idővel a testünket is megváltoztatja. Testünknek ez a fokozatos átváltozása (mert csak a testnek kell megváltoznia, a szellem őskezdete óta tökéletes) sokféle érzésekben nyi­ latkozik meg, ez az új állapot nem egyéb, mint a szellemi újjászületés. Sokszor például nyilalló, rágó fájdalmat ér­ zünk, amely j ö n és eltűnik anélkül, hogy észrevennénk, anélkül, hogy tudnánk: miért mart belénk. Eleinte csak a húsunkat marcangolja, aztán belekap a csontjainkba is, míg végre az „első keresztelés" jele képpen egész testün­ ket hatja át. Ez a „vízzel való keresztelés". E k k o r értük el a keresztrefeszítés legalsóbb fokozatát. Ebben az állapo­ tunkban a kezeinken megmagyarázhatatlan módon kelevények nyílnak, amelyekből víz szivárog. Valamennyien, Lazarus Eidottert kivéve, felemelték a kezüket, amelyek tele voltak hegekkel, mintha körmök szakítottak volna sebeket rajtuk. — De hiszen ez hisztéria! - kiáltott irtózva van Druysen kisasszony. — Egész nyugodtan akár hisztériának is nevezheti, Höl­ gyem, az a hisztéria, amely alatt mi állunk, nem betegség. Hisztéria és hisztéria között különbség van. Kórságnak csak az a hisztéria nevezhető és lefelé csak az viszi az embert, amely együtt jár a rajongással és elmezavarral. A hisztéria másik fajtája: elmetisztulás és kezdete a megvi­ lágosodásnak. Az út ettől folyvást felfelé visz és a meg•

82

ismeréseken túl, amely a gondolkodás eredménye, a tu­ dáshoz vezeti el az embert, még pedig kizárólag belső meglátásokon keresztül. A szentírás belső szózatnak ne­ vezi ezt az utolsó állomást. És ahogy a mai ember gon­ dolkodása nem egyéb, mint az, hogy öntudatlanul szava­ kat suttog el agyában, azonképpen a lelkében újjászüle­ tett ember is egy más rejtelmes nyelvet beszél, olyant, amelyben újak a szóképzések és nincs benne sem feltevés, sem tévedés. Ez már nem a régi gondolkodás, a beszéd nem szánalmasan szegény közvetítője a gondolatnak, ha­ nem merő mágia, kinyilatkoztatása az igazságnak, amely­ nek fényörvényeiben eltűnnek a tévedések, mert a gon­ dolat varázsgyürűi már nem egymás mellett hevernek, hanem széttéphetetlenül egymásba forrottak. — És ön Swammerdam úr, ön is itt tart már? — Ha már itt tartanék, akkor nem itt lennék, Hölgyem. — Ön azt mondta, az ember úgy gondolkodik, hogy az agyában szavakat formál. H o g y a n képződik a gondolat kérdezte látható érdeklődéssel Sephardi d o k t o r - olyan ember agyában, aki süketen és némán született és szóval kifejezhető fogalmakat nem ismer? — Az ilyen képekben gondolkodik, vagy az ősnyelven. Lazarus Eidotter vitatkozásra ingerlődött és közbe­ szólt: — E g y rövid szócskát hagyjon nekem is Schwammerdammom. Magának megvan a kabbalája, nekem is m e g van a kabbalám. M a g a úgy fordítja, hogy 'kezdetben volt a s z ó ' ez rosszul van fordítva. 'Berésit', magának legyen mond­ va, azt jelenti, hogy 'fej' és nem azt, hogy ' k e z d e t b e n ' . Mire föl 'kezdetben'?

83

— Fej - dünnyögte Swammerdam és néhány pillanatra mély tépelődésbe merült. - T u d o m . De az értelme ugyan­ az. A többi szótlanul hallgatta és jelentőségteljesen egy­ másra néztek. É v a van Druysen ösztönszerűen érezte, hogy a 'fej' megemlítésekor a zöldarcú látomásra gondolt s kérdőleg tekintett Sephardi doktorra aki észrevehetetlenül feléje bólintott. Aztán sokáig hallgatott; de mert észrevette, hogy egynek sincs kedve hozzá, hogy a csendet megzavarja, mégis megszólalt: — Mily m ó d o n részesült Klinkherbogk barátja a prófétá­ lás képességében és mily formában nyilatkozik az meg benne. Jan S w a m m e r d a m felrezzent, mintha álomból ébred­ ne. Aztán összeszedte magát: — Klinkherbogk? Igen. Hát Istent kereste egész életén keresztül, olyan szenvedélyesen és olyan odaadással, hogy felemésztette minden gondolatát s aludni sem tudott sok esztendőn keresztül a heves sóvárgástól. Egy éjsza­ ka, mint máskor is, a suszter korongja előtt ült. Hiszen tudja, a suszterek égő gyertyával megvilágított korongot állítanak maguk elé és hogy jobban lássanak, azzal vilá­ gítják m e g a munkájukat. E k k o r a k o r o n g fénymagjából kilépett egy fenségben ragyogó alak és megismétlődött, ami már az evangélista látomásaiban megolvasható. Az angyali jelenés könyvet nyújtott feléje, hogy lenyelje azt és így szólt: Vedd és nyeld le és nyilallások lesznek a ha­ sadban, de szájadban édesség lészen, mint a méz. Fátyol

84

borította a jelenség arcát, csupán a homloka volt taka­ ratlan és a kereszt jele izzott rajta zöldfényű ragyogással. Éva van Druysen visszaemlékezett atyja ama szavai­ ra, hogy vannak kísértetek, amelyeknek homlokán az élet jele lángol. Hideg félelem borzongatta. Jan Swammerdam folytatta: — Klinkherbogkban azóta él a „belső s z ó " és ez hirdette meg neki és nekem is, aki akkor egyetlen tanítványa vol­ tam, hogy éljünk és hogyan együnk az élet fájáról, amely a paradicsomban van. ígéretet nyertünk, hogy m é g csak rövid ideig tartsunk ki, akkor aztán vége lészen minden földi nyomorúságunknak és miként Jób, mi is ezerszere­ sen fogjuk visszakapni mindazt, amit az élet tőlünk elra­ bolt. Sephardi doktor azt akarta mondani, hogy megté­ vesztő és veszedelmes hinni ilyen jóslatoknak, amelyek az öntudat-alattiságból rejtőznek be a lelkekbe, de eszébe jutott Pfeill bárónak a zöld bogárról való elbeszélése és hallgatott. De meg be is látta, hogy az intéssel már jócs­ kán elkésett. Az öreg ember, mintha eltalálta volna e g o n d o l a t o ­ kat, folytatta: — Ötven éve éppen, hogy ez ígéretet nyertük, de tü­ relmesnek kell lennünk és nem szabad felhagynunk azzal a gyakorlattal, amely abból áll, hogy az eszményi nevet mindaddig suttogjuk be a szívünkbe, amíg újraszületésünk beteljesül. Nyugodtan és látszólag reményteljesen m o n d t a e szavakat, de hangjában halk reszketés zokogott, az elkö­ vetkező irtózatos kétségbeesés sejtelmeként, amely el-

85

árulta, hogy mennyire erőlködik, csakhogy meg ne ren­ dítse hitükben a többieket. — Ötven év óta folytatja ezt a gyakorlatot? - tört ki Sephardi doktorból az önkéntelen borzalom. — Oh, hiszen olyan istenien szép - suttogott de Bourignon kisasszony a rajongók eksztázisában - látni a meg­ telj esüléseket és látni a magas szellemeket, amikor kirajozván a világűrből ide tódulnak, hogy Ábrám köré gyü­ lekezzenek. Ábrám ugyanis Anzelmusz Klinkherborgk szellemi neve, mert ő az ős pátriárka. És a lelkek össze­ gyülekezvén, Amszterdam e szegény Zeedijkjében építik az új Jeruzsálem alapjait. Van Druysen kisasszony fölé hajolt és szájához emel­ ve kezét, ezt suttogta a fülébe: — Mary Faatz prostituált volt ezelőtt és most ő a mi j á m b o r M a g d o l n a nővérünk. És ide jött és Lázár feltá­ madt halottaiból. Igen, Éva, ez történt, ez a nagy csoda, nem is tudom, miért nem írtam róla abban a levelemben, amelyben ide hívtalak. Hát csak gondold meg: Ábrám halottaiból támasztotta fel Lázárt. Jan Swammerdam felállt, az ablakhoz lépett és né­ mán nézett ki a sötétségbe. — Igen, igen, valóban feltámadt. Mint a halott, úgy fe­ küdt boltjában és akkor jött Ábrám és feltámasztotta. Mindenki Eidotter felé fordult. Ez zavarban félrefor­ dult és gesztikulálva és vállát vonogatva biztosította Sephardi doktort, hogy a dologban van valami. — Eszméletlen voltam - suttogta - Talán halott is voltam. Miért ne lettem volna meghalva? Egy ilyen öreg ember, amilyen én vagyok, meg is halhatott, kérem alássan.

86

— Ezért - fordult most de Bourignon az u n o k a h ú g a felé lelkes rábeszéléssel - az istenre kérlek, lépj be a szövetsé­ günkbe, mert közeleg a mennyek birpdalma és elsők lesznek az utolsókból. A drogériássegéd szótlanul ült mindmostanáig M a g ­ dolna nővér mellett és a kezeit szorongatta. M o s t hirtelen felállt, öklével az asztalra csapott és kimeresztvén gyul­ ladt szemét, dadogva kiáltotta: — Va-valóban . . . el-el-ső-sők le-le-lesznek az utolsók­ ból és inkább megy át te-te-teve . . . — Megszállta a szentlélek - ujjongott a küszöb őrzője. A Logosz beszél belőle. Éva, minden szavát a szívedbe zárjad. — A t. . . t. . .tüfokán. . . — Az állati gonoszság kifejezése kígyózott az őrjöngő arcán. Jan Swammerdam hozzá sietett és néhány magne­ tikus vonással homloka és szája fölött megnyugtatta. Van Druysen kisasszony iszonyodva az ajtó felé sza­ ladt. Az öreg hollandusnő, akit itt Sulamithnak neveztek, utána ment, hogy megnyugtassa: — Ez Hölgyem, az ellentét csupán, ahogy min mondjuk szólt hozzá szelíden. - Ezékiel testvért néha megtámadja ez a szenvedés és akkor az alacsony természet legyőzi a magasabbat. De már szűnik is. A segéd négy lábra k u p o r o d o t t és ugatott és mor­ gott, mint egy kutya, míg az Üdv-hadseregéből való ama­ zon melléje térdelve, gyöngéden a haját simogatta. — Ne gondoljon rosszat felőle, - folytatta Sulamith n ő ­ vér. - Mi mindnyájan bűnösök vagyunk és Ezékiel testvér egész életét a sötét raktárban morzsolja le és akkor meg­ esik, hogy néha, mikor gazdagokat lát, - megbocsát, 87

Hölgyem, hogy ilyen nyíltan beszélek, - lelke a szörnyű elkeseredéstől meghomályosul. Higgye el nekem, Höl­ gyem, nagy teher a szegénység, honnan vegyen egy olyan fiatal szív, aminő az övé, annyi erőt és Istenhez való bi­ zodalmat, hogy e terhet panasz nélkül viselhesse el. Először életében pillantott Éva van Druysen az élet mélységeibe és iszonytató valóságként állt előtte, amit ezelőtt csupán könyvekben olvashatott. De a villanyfény, amely előtte felvillant, csak alig­ hogy egy szempillantásig tartott és csak néhány szaka­ dékban verhette szét a sötétséget. — Mennyivel több és mennyivel irtóztatóbb borzalom gondolta - szunnyadhat a mélységekben, amelyekbe rit­ kán hatolhat be a sors kegyeltjeinek tekintete. Valami szellemi kitörés leszakította az emberről a kí­ nosan beléjenevelt érintkezési formák rongyait és a lelke, vad állattá aljasodva, rút meztelenségében mutatkozott abban a percben, amikor annak a szavait dadogta, aki a szeretet kedvéért a keresztfán szenvedett. Rémülettel töltötte el Évát az óriásnagyságú bűnré­ szesség tudata. Ez a cinkosság gyötörte, noha nem ált egyébből, mint abból, hogy a társadalomnak ama osztá­ lyába tartozott, amely kiváltságokat élvez és még abból is, hogy nem érdeklődik felebarátainak szenvedései iránt. Az érdeklődésnek e szinte magától értetődő hiánya bűn­ nek alig vehető észre, eredetében kicsiny, mint egy por­ szem, de hatásaiban pusztító, mint a lavina. Éva iszonyodása hasonlított annak az embernek a rémületéhez, aki azt vélte, hogy kötéllel játszik és hirtelen arra ébred, hogy kígyót szorongat a kezei között.

88

Mikor Sulamith a segéd szegénységét fölemlítette, irgalmasságának első megmozdulásában az erszénye után nyúlt. Ez az a bizonyos reflexmozgás, amellyel a szív le szokta orozni az értelmet. De eszébe jutott, hogy alkal­ matlan időt választott a segítségre és a tett helyébe az a szilárd elhatározás lépett, hogy az elmulasztottat később jól és alaposan pótolni fogja. Az őshazugság sokszor bevált hadi fortélya, hogy időt nyerjen, amíg a részvét első érzése szétporzik, most is győzedelmeskedett. Ezékiel közben magához tért és csöndesen sírdogált. Sephardi, aki a Hollandiában lakó előkelő portugál zsi­ dók szokásához híven, rendületlenül ragaszkodott ősei­ nek ama erényéhez, hogy ajándék nélkül nem léptek át és nem hagyták el idegen lakások küszöbét, hogy a betegtől való figyelmet elterelje, egy ezüst füstölőt vett ki a zse­ béből és Swammerdamnak adta. - n - Arany, tömjén és mirha, a napkeleti három szent kirá­ lyok - suttogta fojtott hangon és égnek emelt j á m b o r te­ kintettel a küszöb meghatott őrzője. — Mikor tegnap híre jött, hogy ön, d o k t o r úr, Évát ide­ kíséri, Ábrám Balthazar nevére keresztelte el önt és íme, ön eljött és tömjént hozott. Menyhért király, az életben Pfeill bárónak hívják, a kis Kaatjetől t u d o m - ma már szintén megjelent közöttünk lelkileg (titokzatosan fordult a többiek felé, akik csodálkozva felfigyeltek) és pénzt küldött. Oh, már látom lelki szememmel: már közeledik Gáspár is, a Feketeország királya. Igen óriás léptekkel halad az idő beteljesülése felé. Mary Faatz felé hunyorgott szinte üdvözülten és az megértően adta vissza a boldogságos tekintetet. Halk k o 89

pogtatás után megnyílott az ajtó és Klinkherbogk varga unokája, a kis Kaatje, lépett be hevesen. Üzenetet hozott: — Gyertek fel, de gyorsan! Nagyapára rájött az újraszületés!

90

Ötödik fejezet

an Swammerdam s a többiek Klinkherbogk padlásla­ kásába mentek. Mielőtt beléptek volna, É v a van Druysen karonfogta az öreg lepkegyűjtőt. — Bocsásson meg, Swammerdam úr - szólt - csak egy kérdéssel terhelném, bárha igen sok kérdezni valóm lenne. Amit ön az imént a hisztériáról m o n d o t t és arról az erőről, amely a nevekben rejtőzködik, mélyen meghatott, másrészt azonban . . . Jan Swammerdam megállt és komolyan a szemébe né­ zett: — Tanácsot adnék önnek, Hölgyem, ha megengedné. Nagyon jól tudom, hogy mindaz, amit az előbb hallott, csak megzavarhatja önt. Mégis nagy hasznot vehet belő­ le, ha úgy tekinti, mint az első oktatást és a lelki tanítást nem másoknál keresi, hanem önnönmagában csupán. M á s emberekhez eljutott kinyilatkoztatásokkal szemben te­ gyen úgy, mintha se nem látna, se nem hallana. Az ö r ö k élethez elvezető út olyan keskeny, mint a kés pengéje; sem ön nem segíthet meg másokat, ha támolyogni látja őket, sem másoktól segítséget nem várhat. Aki másokat figyel, az kilendül az egyensúlyból és lezuhan. Itt nincs közös előhaladás, mint a világban és bármilyen nélkülöz­ hetetlen is a vezető, azt csak akkor kövesse, ha érzi, hogy az saját lelkének világából került elő. E m b e r csak földi dolgokban lehet vezető és csak földi dolgokban szolgál­ hatnak megítélésére alkalmas zsinórmértékül az ő csele-

91

kedetei. Minden, ami nem a szellemből születik ki, halott föld csupán és mi ne imádjunk mást Isten, csupán azt, aki a magunk lelkében nyilatkozik meg. — De ha énbennen nem nyilatkozik meg az Isten? - kér­ dezte kétségbeesetten van Druysen kisasszony. — A k k o r hívja őt. Kiáltson utána egy csöndes órában sóvárgásának egésze erejével. Olyan erősen, ahogy csak bírja. — És azt hiszi, hogy akkor elébem j ö n ? — Jönni fog. De előbb - meg ne ijedjen - korábbi tettei­ nek bosszulója gyanánt jelenik meg, úgy jön, mint az ószövetség félelmes Istene, aki meghirdette: szemet sze­ mért, fogat fogért. Külső életének hirtelen változásaiban fogja kinyilatkoztatni magát az Isten. Mindent el kell ön­ nek előbb vesztenie, még (Swammerdam lehalkította a hangját, mintha attól félne, hogy Éva meg találja érteni), még az Istent is, ha újból és újból megtalálni akarja. Majd csak akkor, ha a róla való képzetéből kitisztul a test és a forma fogalma, ha kitisztulnak belőle a külsőnek és bel­ sőnek elképzelései, a teremtő és a teremtett, a szellem és az anyag formaérzékelései, csak akkor fogja ön . . . — Akkor fogom l á t n i . . . — N e m . Az Istent nem fogja ön sohasem láthatni, de az ő szemeivel megláthatja önnönmagát. És akkor meg is szabadul a föld salakjától, mert az élete beleolvad az ő életébe és az öntudata nem függ már a testtől, amely lé­ lektelen árnyék gyanánt a sírja felé tántorog. — De mi célja van akkor a külső élet szenvedéseinek? Megpróbáltatás-e vajon a szenvedés, vagy büntetés? — Sem megpróbáltatás nincsen, sem büntetés. A külső élet, különböző sorsfordulásaival nem egyéb, mint gyó92

gyúlási folyamat. Az egyiknek fájdalmas, a másiknak ke­ vésbé az, mindig aszerint, hogy magaismerésében egész­ séges-e az illető, vagy tökéletlen. — És azt hiszi ön, hogy megváltozik a sorsom, ha Istent hívom, amint ön mondja. — Azonnal! N e m csak megváltozik, olyan lesz, mint a vágtató ló, amely eddig csak kocogott. — És az ön élete? Az is ilyen zivataros volt? Bocsássa meg a kérdésemet, de azok után, amiket ön felől hallot­ tam . . . — Az én életem, Hölgyem - mosolygott S w a m m e r d a m nagyon egyhangú volt. Az imént azt m o n d t a m önnek: so­ hase tekintsen másokra! Ne felejtse ezt el! Az egyik em­ ber átél és átszenved egy végeláthatatlan világot, a másik mégis csak dióhéjnak nézi azt. Ha ön igazán azt akarja, hogy az élete vágtasson, akkor - óva intem ettől és mégis csak ezt tanácsolhatom, mert ez az egyetlen, amit az em­ bernek meg kell tennie és az egyetlen áldozat, amelyet meghozhat - hát ha igazán azt akarja, hogy az élete vág­ tasson, akkor hívnia kell legbelső maglényét, a lélekmagot, amely nélkül csak hulla lenne, vagy még annyi sem és parancsolja meg neki, hogy a legrövidebb ú t o n vezesse önt a nagy.célhoz, az egyetlenhez, amely megérdemli, hogy utána vesse magát. M o s t még nem ismerheti e cél nagy fontosságát, de csak vágtasson feléje, irgalom nélkül és megállás nélkül, vágtasson feléje betegségen, kínszen­ vedésen, halálon és álmokon keresztül, vágtasson feléje, ha le is tiporja miatta a tisztességet, a gazdagságot és a boldogságot. Csak mindig előre és minden akadályon ke­ resztül, mint a megbokrosodott ló, amely elragadván a kocsit, maga után vonszolja réteken és k ő r a k á s o k o n át, 93

virágok és virágzó ligetek mellett. Ezt nevezem Istenhí­ vásnak. És amikor hívja, úgy hívja, mintha titoktartó fül­ be fogadalmat suttogna. — De ha eljön és elébem lépne a végzet és ha meggyávultan visszafordulni akarnék? . . Akkor, mester, akkor mit tegyek? — . A lelkek útján csak az fordulhat vissza, aki nem tett fogadalmat. De visszafordulni az sem bírhat. Legföljebb megállhat és körülnézhet és sóbálvánnyá fagyhat. Lelkek­ ben olyan a fogadalom, mint a parancs és ez esetben ma­ ga az Isten áll szolgául az ember mellé, hogy a parancsot végrehajtsa. Ne döbbenjen meg, hölgyem, nem Istenká­ romlás ez. Ellenkezőleg. Balgaság az, amit még mondani akarok, mert szánalomból m o n d o m és minden, ami szá­ nalomból történik, balgaság bizony. Intem önt, túl sokra ne tegyen fogadalmat. Úgy járhatna, mint a lator, akinek csontjait a keresztfán törték össze. S w a m m m e r d a m arca a belső izgalomtól megfehére­ dett. Éva a keze után nyúlt: — K ö s z ö n ö m , mester, most már tudom, mit kell tennem. Az öreg ember magához vonta és meghatottan hom­ lokon csókolta: — A sors Istene, gyermekem, legyen önhöz irgalmas.

Fölmentek.

94

Éva a lépcső legfelső fokán, a padláskamra előtt, hirtelen megállott, mintha valami gondolat gyötörné, amelytől szabadulni szeretne. — M é g egyet, mester. Az a sok millió ember, aki szen­ vedett és elvérzett, az nem tett fogadalmat az Istenhez való felmagasztosulásra? Mi célja volt hát a végtelen nyomorúságnak? — Honnan tudja, hogy azok nem tettek fogadalmat? Megtehették - szólt Swammerdam nyugodtan - valamely előbbi életben, vagy mély álomban, mikor virraszt az em­ ber lelke és legjobban tudja, mi válik javára és mi nem. Mintha sűrű kárpit szakadt volna ketté a szeme előtt. Éva egy szempillantásra belenézhetett egy új megismerés kápráztató világosságába. Swammerdam fukarul adott szómorzsái többet fedtek fel a lelkek küldetéséről, mint a világ minden vallásrendszere. Az előtt a gondolat előtt, hogy senki más úton, mint a maga választott ú t o n nem haladhat, el kellett némulnia a vádnak a végzet látszóla­ gos igazságtalanságai miatt. Swammerdam folytatta: — Ne zavartassa magát, hölgyem, ha nem is talál min­ denben értelmet, amit körünkben látni fog. Olykor lefelé visz az út és mégis ez a legrövidebb híd, amely a legkö­ zelebbi kaptatóhoz vezet. A lelki gyógyulás láza gyakorta ördögi rothadásra emlékeztet. Én nem vagyok Salamon király és Lazarus Eidotter, nem Simon, a kereszthordozó, ahogy de Bourignon kisasszony mondja. Az ön nénje kül­ sőségeiben fogja fel a dolgokat és mert Lazarus pénzzel segítette egyszer Klinkherbogkot nagy nyomorúságában, hát mindjárt a szent mártír glóriájával koszorúzta meg. Az ó- és újtestamentum eme összekeverése azért mégsem 95

merő esztelenség. Mi a bibliában nem csak az elmúlt idők eseményeinek följegyzéseit nézzük, hanem az utat is, amely elvezet Ádámtól Krisztusig. Ezt az utat be kell jár­ nunk magunknak is, még pedig a névtől névig való belső megnövés mágikus módszere szerint. Névtől névig me­ gyünk előre, az egyik erőbontástól a másikig, a paradi­ csomtól való kiűzetéstől a feltámadásig. Ijedelmekkel tel­ jes út ez sokunk számára és . . . Megint a latort emlegette mormolva, akinek a ke­ resztfán zúzták össze a csontjait. De Bourigleon kisasszony és a többi a padlás szoba előtt várakozott az utánuk jövőkre. (Csupán Eidotter hi­ ányzott; az a lejjebb fekvő lakásába ment.) Mielőtt beléptek volna, Évához fordult és felvilágo­ sítás okából a következő szózáport zúdította rá: — Képzeld csak, Éva, valami elmondhatatlan nagy dolog történt. És éppen ma a napfordulás ünnepén. Oh, de mily értelem van abban. Hát igen . . . mit is akartam csak mondani? T u d o m már. A régen, régen megsóvárgott nagy dolog megtörtént. Ábrám atyában ma megszületett a szellemember. Kis gyermekül született meg benne és hallotta magában kiáltozni, mikor éppen sarkot szögezett egy csizmára, ami tudvalevőleg a második születés, mert az első születés: a has-csikarás, ahogy írva van a bibliá­ ban, ha jól értelmezzük és akkor aztán nemsokára együtt lesznek a három szent királyok, mert Mary Faatz nem ré­ gen azt beszélte, hogy bár csak futólagosan, de ismer egy Amszterdamban élő vad feketét, akit egy órával ezelőtt az ablakon keresztül meglátott a korcsmában, ahol ül és eszik és én ebben mindjárt megismertem az isteni hatal­ mak végzését, mert az a fekete kétségtelenül nem lehet 96

más, mint Gáspár, a fekete országok királya. Jaj, de ki­ mondhatatlan nagy kegyelem az énnekem, hogy éppen engem érdemesített az Isten arra a misszióra, hogy a harmadik szent királyra rátaláljak és boldogságos ö r ö ­ mömben alig várhatom már azt a percet, mikor Maryt leküldhetem, hogy fölhozza. Eközben ajtót nyitott. Valamennyien beléptek. Mereven és mozdulatlanul ült Klinkherbogk az asztal mellett, amelyet talphulladékok és szerszámok borítottak. Lesoványodott arcának fél felén a holdvilágnak ráboruló ezüst fénye alatt matróz-szakállának gyér szőrzete úgy csillogott, mint a fehéren izzó ércfonál. Arcának másik fele sötétségben volt. Tar koponyáján papírból cikcakkosra vágott k o r o n a fényeskedett. A szoba közepén lobogott az üvegből vaió suszter­ korong, mint egy sötétben rejtőző szörnyeteg gyűlölettől izzó ciklopszeme. Messze szórt fénye az asztalon c s o m ó ­ ban heverő tízforintosokra esett. Éva, Sephardi és a szellemi k ö r hozzátartozói a fal mellett megálltak és várakoztak. Megmozdulni sem mer­ tek, valami varázslat bűvölete bénította meg őket. A se­ géd tekintete mereven a pénzhalomra szegeződött. Mintha órákká akartak volna elnyúlni, oly lassan kúsztak tova a néma csöndben az időből kihempergő kurta percek. A sötétségből kicikázott egy részeg szú­ nyog, fehér szikraként pattogott a gyertya fénye körül, végre a lángba zuhant és elégett. Mozdulatlanul, mintha kőből faragták volna, ült a próféta és merev tekintettel az üvegkorongba bámult.

97

Száját kitátotta és ujjai görcsösen markolászták a pénzt és a lelke messziről hangzó szózatokra hallgatott. A kikötő lebuj ából t o m p a zaj hatolt be hirtelen a szo­ bába, mint a kapudübörgés, mikor kaput nyitnak és hir­ telen becsapják. A denevérszárnyú zaj rövid csapkodás után elfulladt. Halálos csönd. Éva rá akart nézni Swammerdamra, de valami köze­ ledő szerencsétlenség bús sejtelme szorongatta és mert attól félt, hogy az ő arcán is e szörnyű előérzés árnyékát pillanthatná meg, a tekintetét gyorsan másfelé fordította. Egy villámgyorsan elszikrázó másodpercben, annyi idő alatt, amely egy érütésnél nem volt hosszabb, azt vélte, hogy nyöszörgést hall az asztal mellett. Valami halk, z ü m m ö g ő zokogást. M e g is értette. Uram, vedd el tőlem ezt a keserű poharat. Ez az imádság reszketett az asztal mellett, úgy vélte. De e benyomás hamarosan szét­ morzsolódott az utca búcsújának elmosódó hangjai alatt, amelyeket egy léghullám az ablakokhoz csapott. Föltekintett és észrevette, hogy Klinkherbogk arcán a feszültség megenyhült és megmerevedett vonásai zavar­ tan összekuszálódtak. — N a g y zaj zsivajog a városban - mormolta a próféta és igen nagyok az ő bűnei. Azért hát leereszkedek és megnézem: megtettek-e mindent vajon, ami hogy megle­ gyen, általam elvégeztetett, avagy nem úgy van-e, ahogy t u d n o m illetik. Sulamith nővér keresztet vetett magára. reszkettek, amikor suttogva így szólt:

Az ajkai

— így szól Jehova M ó z e s könyvében, mielőtt tüzet és kénesőt bocsátana a bűnös Sodomára. M e g ne haragudj, 98

Uram, hogy szót szólván beszélek: hátha nem találtanék tíz igazságos a városban. Klinkherbogk elkapta a bibliai motívumot, amely nyomban víziókat festett rá a lelkére az elkövetkező vi­ lágösszeomlásról. A falnak fordulva egyhangúan beszélni kezdett, mintha eszméletlenül egy könyvből olvasna: — Látom, szélvihar rohan zúgva a föld felett; repülő nyilak felhője dagadoz ki belőle és dühének erejétől min­ den a földhöz lapul, holott addig kevélyen az égnek me­ redezett. Felszakítja a sírokat és halotti k o p o n y á k m e g sírkövek röpködnek a levegőben, j é g z á p o r h o z hasonlato­ san. Folyókból és tócsákból vizeket fújó, kisercenti azo­ kat a szájából, mint a záport és az utak jegenyéit leteríti a földre, ahol úgy reszketnek, mint megtépázott ü s t ö k ö k elhanyatlott emberfejeken. Mindez pedig történik ama igazak miatt, akik megszenteltettek az eleven keresztség­ ben; (a beszéde ismét megtompult) az pediglen, akit só­ várogva vártok, királyul csak akkor jövend el, mikor az idő beteljesül; előbb azonban a lelketekben legyen a hír­ nök, új emberül, hogy előkészíthesse a birodalmat. M é g ­ is lesznek sokan, akik látni fognak új szemmel és hallani fognak új füllel, hogy újfent ne mondhassák az emberek­ ről: fülük van, ámde nem hallanak, szemük van, de nem látnak. De jaj, (mély borulatot eresztett arcára a szomo­ rúság), de jaj, nem látom közöttük Ábrámot. M e r t min­ denkinek mérnek az ő mértéke szerint és ő eldobta ma­ gától a szegénység pajzsát, holott lelke nem érett még meg az újjászületésre és aranyborjút öntött az ő lelkének, hogy táncünnepet rendezzen az indulatainak. Csak egy arasznyi időt várjatok még és ő nem lesz többé k ö z ö t t e ­ tek. A szerecsenföldről való király elhozza neki a túlvilág 99

mirháit és testét zavaros vizekbe veti éhes halak étkéül, mert Menyhért elhozta vala neki az ő aranyát, amikor még a jászol üres volt és nem feküdt benne a Gyermek. Atok van még az aranyon és balsorsra hivatott, mert még nem hajlik virradatba az éjszaka. És Menyhért későn hozta el a tömjénét. De te, Gábor ide hallgass: Ne nyújtsd ki a kezedet a kalász felé, amíg meg nem fehérült, hogy learathassad, mert a sarló meg fogja sebezni szolgádat és búzádat megfosztja az aratótól. Bourignon kisasszony igézetes önkívületben hallgatta a próféciát, csak sóhajtott és meg sem kísérelte, hogy homályos értelmét felfogja. Most, hogy a látó szellemne­ vén szólította, ujjongás tört ki belőle, amelyet elfojtott. Aztán Mary Faatz felé fordult és a fülébe súgott valamit. Az gyorsan távozott. Swammerdam észrevette a sutto­ gást, a leány szándékát is és vissza akarta tartóztatni, de megkésett, - a leány már a lépcsőn volt és lefelé szaladt. Fáradtan hanyatlott le a karja és a feje lemondóan bólongatott, mikor a „küszöb őrzője" csodálkozóan reá nézett. A varga egy pár szempillantásra magához tért és félősen az unokáját hívta, dé nyomban rá ismét eksztázisba zsibbadt.

A „Prins van Oranje" vendégszobájában öt ember mulatott ez idő alatt. Előbb kártyázott a züllött kompá­ nia, de később, mikor mindmélyebben sötétségbe merült az éjszaka és a Zeedijk csőcseléke özönlött a lebujba,

100

hogy könyökrángásra sem volt már elég hely, az urak ak­ kor a szomszéd szobába húzódtak. Ebben Antje lakott napközben. Formátlan, kifestett képű némber volt ez a pincérnő, kövérnyakú, lensárga varkocsú, petyhüdt mellei lelógtak és orrát kirágta a fekély. A tündért, aki térdig érő piros selyemrokolyát viselt, hajómalacnak hívták a törzsvendégek. A társaság lelke a korcsmáros volt, egy bikanyakú fickó, aki valamikor egy brazíliai hajón k o r m á n y o s volt. Rettentő öklei kékre voltak tetoválva és fülén apró arany­ karikákat viselt. Csak az egyiken, a másik fülét valame­ lyik csatában lemarták róla. Itt volt még Usibepu is, a zulu, kék vászonruhában, aminőt gőzhajókon a fűtők vi­ selnek. Aztán egy púpos varieté ágens, undorító hosszú pókujjakkal.Továbbá Zitter Árpád professzor úr, aki cso­ dálatosképpen megint bajuszt hordott és ruházatában is az új környezethez alkalmazkodott. Végül: egy napbar­ nított, úgynevezett „indus", a trópusok fehér szmokingjá­ ban. Ez egyike volt ama ifjú ültetvényeseknek, akik Bataviából, vagy más németalföldi gyarmatból olykor-oly­ kor Európába jönnek, hogy a holland hazát megismerjék és néhány rövid éjszaka alatt a pénzüket zsiványlebujok­ ban esztelenül elverjék. M á r egy hete lakott ez a fiatal úr a „Prins van Oranje"-ban és azóta sem látta még a napvilágot, hacsak reg­ gel felé nem, de akkor is a virradásnak egy vékonyka nyalábját csupán a zöldfúggönyös ablak mögött, mikor vetkezetlenül és mosdatlanul a díványra vetette magát, hogy késő estig aludjon. Estére kelve újból k e z d ő d ö t t a szörnyű iramlás a jókedv után kockajáték és kártya mel­ lett, sörrel, rossz borral, nagy Ívásokkal kikötői csirkefo101

gók társaságában, akik sohasem maguk fizettek, chiléniai matrózok és belga ringyók között, és ez addig tartott, amíg a bank a papír-téteket elfogadta. Akkor aztán ráke­ rült a sor az óraláncra, gyűrűre és inggombokra is. A korcsmáros kötelességének tartotta, hogy a nagy­ szerű búcsúünnepélyre barátját, Zitter Árpádot is meg­ hívja. A professzor úr pontosan megjelent és piknikdézsmául magával hozta a zulukaffert, aki, előkelő artista lé­ vén, rendszerint pénzzel rendelkezett. Az urak a makaónak hódoltak már órák óta, de egy­ nek sem sikerült, hogy a szerencse istenasszonyát magá­ hoz láncolja. A professzor úr ugyan megkísérelte néha, hogy ügyességével a szerencsét megjavítsa, de mindanynyiszor rávigyorgott a varieté-ágens és ez arra kénysze­ ritette, hogy az Istenasszony dolgába való beavatkozásról lemondjon. Inkább várt, de arra nem tudta rászánni ma­ gát, hogy fekete gyámoltján a púpossal osztozkodjék. Ugyanígy vigyázott a púpos is a maga indusára, s ennek a kölcsönös féltékenységnek köszönhették, hogy becsülete­ sen játszottak. Ilyesmi még nem fordult elő e derék úri­ emberek életében és a mélabú, amely arcaikra fájdalma­ san reszkető árnyékot vetett, mutatta, hogy e szokatlan foglalkozás régen elmúlt gyermekéveikre emlékeztette őket, olyan időkre, amikor még babra ment a játék. A korcsmáros ma kivételesen lemondott a hamis já­ ték örömeiről és előnyeiről és ezt önként tette, merőben az ünnepély iránt való tiszteletből. Aztán úgy érezte, hogy ezt az önzetlenséget a vendégei iránt való lovagias kötelesség is követeli. Viszont természetesnek tartotta és külön megállapodásra nem is szorult, hogy esetleges veszteségeit a vendégei visszafizessék. 102

Az indus sokkal együgyübb volt, semhogy csak fel­ foghatta volna is a szerencse-igazítás gondolatát. A zulu sem volt még annyira beavatva a fehér mágia titkaiba, hogy kockázat nélkül a maga javára értékesítse az ötödik „disznó" varázserejét. Az erőviszonyok átcsoportosítása csak éjfél után kezdődött, mikor az utcai helységben a csábító danolászás mind viharosabban követelte az ifjú mecénás jelen­ létét, s a pálinkára szomjas sokadalom türelmetlen rivalkodása között egy á la Pony-frizurás utcai hölgy bukott be a szobába és aggodalmasan a vőlegényét tudakolta. Szempillantás alatt történt meg ekkor a sorsfordulás és Zitter úr meg a varieté ágens közös erővel kopasztották meg az indust és a zulukaffert. Minthogy a professzor úrnak mindig is legjellemzőbb vonása a gavalléria volt, ezúttal sem tagadta meg magától azt a gyönyört, hogy Antje kisasszonyt a maga és Usibepu barátja nevében közös vacsorára hívja meg. Usibepu bolondmódra örült a lakomának, mert szerfelett szerette a válogatott ételeket, különösen pedig a „ m o g a d o r " nevű italt, amelyet denaturált spirituszból és salétromsavas eszenciákból kevernek a hozzáértők. Lakomázás közben a társaság kizáróan a néger-an­ gol, kap-zsargon és a basuto-dialektus keverék idiómáján társalgott. Az urak mesterek voltak e bábeli nyelvtudo­ mányban, míg a pincérnő parázsló szemforgatással, nyelvöltögetéssel és még internacionálisan megérthető gesztusokkal élénkítette a társalgást. A professzor úr, aki tetőtől talpig társaságbéli férfiú volt, kitűnően értett ahhoz, hogy a társalgás akárcsak egy percre is meg ne akadjon. De eközben nem tévesztette 103

szem elől főcélját sem, azt tudniillik, hogy kiszedje a zulukaffer ama titkát: mi módon lehet meztelen lábbal izzó kövön járni, anélkül, hogy az ember megnyomorítsa ma­ gát. E z e r furfangot eszelt ki, hogy ezt a célját elérhesse. A legélesebb szemű megfigyelő sem vehette volna észre rajta, hogy közben egy más gondolat is gyötri. Ez a gondolat szoros összefüggésben volt Antje ama bizalmas közlésével, hogy a padlást lakó Klinkherbogk varga egy ezres bankót váltatott fel délután a korcsmában. A tüzes mogador, a dús lakoma és a fiatal hölgy szi­ rén-művészete megtette a hatását. A zulukaffer az őrjön­ gő részegség állapotába vadult bele. A törékeny holmikat el kellett távolítani a keze ügyéből, főleg pedig a szúrásra alkalmas evőeszközöket. Aztán ügyelni kellett, hogy öszsze ne kerüljön az utcai helység matrózaival, akik félté­ kenykedtek Antje miatt és alig várták, hogy a niggert ké­ seikkel megdolgozhassák. A professzor ingerelni akarta a zulut és ravaszul azt jegyezte meg, hogy az izzó kövekkel való bűvészkedés otromba szélhámoskodás. Ez a kijelentés úgy feldühösítette a zulut, hogy azzal fenyegetőzött, mindjárt mindent pozdorjává zúz, ha nem hoznak neki égő parazsat. Zitter Árpád csak erre várt" Parazsat hozatott egy vö­ dörben és azt a cementpadlóra szóratta. Usibepu nyom­ ban lekuporodott, az orrnyílása kitágult és mohón magá­ ba szívta a parázsból ki-kígyózó, fojtogató gőzöket. A szeme lassan-lassan megüvegesedett. Valami látomás igézte és az ajkai reszkettek, mintha fantommal beszélgetne. Akkor aztán hirtelen felpattant. A melléből velőtrázó sikoly szakadt ki, olyan élesen és olyan rettentőn, hogy a söntés népségének részeg rikol104

tozása hirtelen elnémult és az emberek halotthalvány arc­ cal az ajtó felé tódultak és fejet fejhez szorítva a résen át a szobába leselkedtek: Usibepu perc alatt leszakította testéről a ruhát és anyaszüz meztelenül, izmaduzzadtan, mint egy fekete párduc, habos szájjal és fejét őrületes gyorsasággal előre­ hátravetve, vad táncot lejtett a parazsak körül. Borzongtatóan izgalmas volt ez a látvány. M é g a vad chiléniai matrózok is fuldokoltak páni ijedelmükben és a falba kapaszkodtak, hogy le ne zuhanjanak a lócákról, amelyeken a látványosság kedvéért elhelyezkedtek. A tánc hirtelen megállással fejeződött be, szinte va­ lami hallhatatlan parancs sugalma alatt. A zulu megjózanultnak látszott, csak az arca hamvazódott fakó-szürkére ez idő alatt. Aztán lassan és megfontoltan meztelen lá­ bakkal rálépett az izzó parázsra és több percig állt rajta mozdulatlanul. Nyoma sem érzett az égett hús szagának. M i k o r a máglyáról lelépett, a professzor megvizsgálta a talpát, amely sértetlen maradt és még csak forró sem volt. A mutatvány vége felé egy fiatal lány lépett be az ut­ cáról a szobába. Az üdv hadseregének fekete-kék forma­ ruháját viselte. Barátságos köszöntést intett a zulu felé, akit ismerni látszott. — Hogy kerülsz ide, Mary? - szólította meg a hajómalac csodálkozóan, aztán megölelte és mindkét arcán gyöngé­ den megcsókolta. — Az ablakon keresztül láttam meg mister Usibeput, akit a Café Florá-ból ismerek. Ott, tudod, a bibliából akartam neki felolvasni, hogy a lelkére hassak, de sajnos, nem na­ gyon érti a holland nyelvet és egy finom, öreg d á m a a 105

nemesasszonyok apátságából, most felküldött, hogy in­ vitáljam meg az ő nevében és vigyem föl magammal és még két másik előkelő uraság is ott van. — Hol ott? — N o h á t fönt, a Klingherbogk vargánál. Zitter Árpád megrezzent, mikor a varga nevét meg­ hallotta, aztán úgy tett, mintha nem törődnék vele és a zulu felé fordult, akit valami afrikai zsargonban ügyesen vallatni kezdett. A diadal közlékenyebbé tette a zulut és szívesen hallgatta az udvariaskodást. — K ö s z ö n t ö m - szólt a professzor - barátomat és jóaka­ rómat, a ngomelandi mister Usibeput és büszke vagyok rá, mert látom, hogy ő egy nagy varázsló és ismeri Obeah T ' c h a n g a bűvészetének titkait. — Obeah T ' c h a n g a ? - kiáltott a néger és ujjaival megve­ tően csettintett. - Obeah T'changa az semmi. Én Usibepu vagyok nagy medicina, én vagyok Vidu T'changa. Én va­ gyok zöld Mérges-Vidu-Kígyó. A professzor villámsebesen kapcsolt össze egy pár egymáshoz tarozó gondolatot. Úgy érezte, hogy nyomra akadt. Indus artistáktól hallotta, hogy van egy kígyófajta, amelynek marása igen különös és csodálatos állapotba vet olyan embereket, akik a méreghez hozzászoktak. Tá­ volbalátásra, a holdkórosok rettenthetetlenségére és sért­ hetetlenségre képesíti ez a méreg az embereket. Ha ez Ázsiában lehetséges, miért ne fordulhasson ez elő az afri­ kai vadak között? — E n g e m is megmart a nagy varázskígyó - szólt és a ke­ zére mutatott, amelyen egy apró hegedés fehérlett. A zulu megvetően kiköpött:

106

— Vidu nincs van igazi kígyó. Igazi kígyó van m e g egy piszkos pondró. Vidu Kígyó van meg zöld szellemkígyó emberábrázattal. Vidu Kígyó van meg egy Souquiant és az ő neve: Zombi. Zitter Árpádot megzavarta e beszéd összevisszasága. Miféle szavak ezek? Souquiant? Zombi? Francia eredetűeknek látszanak,

de eddig még

sosem

hallotta őket.

Ugyan mit jelenthetnek? Elég oktalan volt, hogy tudat­ lanságát nyíltan beismerje és ezzel a néger előtt való te­ kintélyét egyszer és mindenkorra feladta. Usibepu kevélyen felmagasodott és így szólt: — Egy ember, aki tudni változtatni az övé bőrt, az meg­ van egy Souquriante. El örökké. Az megvan egy szellem és láthatatlan. Az mindent tudja megvarázsolni. Zombi volt apja fekete embereknek. A zuluk vannak édes gyer­ mekei Zombié és övé baloldalából kiszülették magukat. Hatalmas mellkasát verte, hogy szinte döngött és így folytatta: — Minden zulu, aki van királyi származás, tudni Zombié titkos név. Ha hívni őt, akkor Zombi mindjárt megjelenni, mint nagy Mérges Vidu Kígyó és megvan nekie egy zöld emberkép és övé homlokon fehér fétisjel láthatolsz. Ha zulu először látni Zombit és Zombi övé arcát betakarja, akkor zulunak muszáj magát meghalni. De ha Zombi j ö n elő és jel övé homlokán letakarva van és övé zöld képe nincs van letakarva, akkor zulu nem halni meg magát és meg van egy Vidu T'changa, egy nagy medicina és válni úr a tüzek fölött. Én, Usibepu vagyok egy Vidu T ' c h a n ­ ga. Zitter Árpád bosszúsan az ajkait harapdálta. Belátta, hogy vallatásának módszere kudarcot vallott. Mary Faatz 107

felé fordult és tolmácsául szegődött, látván, hogy a leány az időközben felöltözködött zulut szóval és gesztussal ar­ ra akarja bírni, hogy kövesse őt. — Az uraságok - magyarázta a leánynak - nem tudnak beszélni vele az én segítségem nélkül. A leányt nem győzte meg. Usibepu végül megértette, mit akar tőle a leány és követte a lépcsőn Klingherbogk lakásába.

A varga még mindig az asztal mellett ült, fején a pa­ pírkoronával. A kis Kaatje hozzá sietett és ő kitárta a karjait, mint­ ha mellére akarná ölelni a gyermeket, de a két karja leha­ nyatlott és tekintete az üvegkorongra meredt. A lelke is­ mét önkívületbe zsibbadt. A kis lány lábujjhegyen a falhoz surrant. Éva is Sephardi mellé. A szoba csöndje még mélyebb és gyötrőbb lett. Éva érezte, hogy azt semmi nesz meg nem tör­ heti. Szinte megsűrűsödött a hangtalanság és csak akkor mozdult meg valami leselkedésre, ha egy ruha megsuho­ gott, vagy a padozatból kimerészkedett egy halk recse­ gés. A megalvadt jelen volt ez a nagy csend, amelyet a hangok hullámzása nem is érinthetett. Olyan volt, mint egy fekete bársonyszőnyeg, amelyen színfoltok úsznak, anélkül, hogy a mélységbe hatolhassanak. Bizonytalanul t a p o g a t ó z ó léptek kapaszkodtak fel a lépcsőn és közeledtek a padlásszoba felé. Éva úgy érezte, mintha a halálangyal túrná ki magát a föld alól. Iszonyodva összerázkódott, mikor mögötte az 108

ajtó váratlanul megnyikorgott és a félhomályból óriás ár­ nyékként a néger hatalmas alakja bontakozott ki. A többi is szörnyen megijedt, de megmozdulni egy se merészke­ dett, mintha a halál lépte volna át a küszöböt és kutakod­ va vizsgálná meg egyiket a másik után. A sajátságos környezet és a szoba hallatlan mély csöndje nem lepte meg Usibeput. Mozdulatlanul megál­ lott és izzó szemmel nézte Évát, anélkül, hogy a fejét megmozdítsa. Mary végül segítségére ment, s szótlanul melléje állott. Szemének fehérje és villogó fogai úgy csüngtek a sötétség fekete firmamentumán, mint kísérte­ ties fényfoltok. Éva leküzdötte irtózatát és arra kényszerítette magát, hogy megátalkodottan az ablak felé nézzen, amely előtt az esőcsatornából karvastagságú vaslánc nyújtózkodott le a mélységbe. Csöndes rogással siklott le rajta az ezüstkerekü holdvilág. Halk, alig hallható csobogás játszott a levegőben, mikor az éjszaka szellője megmozdult és a villásan öszszefolyó csatornák vizeit a ház falához verte. Az asztalnál egy üvöltés jajdul fel hirtelen. mennyien megrázkódtak.

Vala­

Klingherbogk fölemelkedett és merev ujjal a korong­ ban világító pont felé mutatott: —• Megint itt van. - hörögte. - Látom, itt van a rettegtető, ama zöldarcú, aki nekem az Abram nevet adta és a köny­ vet, hogy lenyeljem. Lehunyta a szemét, mintha égő tüznyalábok nyilall­ nának beléje és terhefáradtan a székére zuhant. Meredt mozdulatlanságba gémberedett valamennyi. A lélekzetüket is visszafojtották. Csak a zulu hajolt 109

előbbre és Klinkherbogk feje fölött nyugtalan tekintetét a homályba fúrta, egy pont felé, ahol semmi sem látszott: — A Souquiáns áll mögötte. Senki sem tudta, mire gondol. Halálos csönd terült el a lelkeken, végtelenül, mint az idő halotti lepedője és egy sem akadt, aki megszólalni merjen. Éva reszketett és megmagyarázhatatlan izgalmában térdei egymáshoz ütődtek. Gyötörte az érzés, hogy vala­ mi láthatatlan lény borzalmas jelenvalósága hatja át a szobát irtóztató lassúsággal. Kézen fogta a kis Kaatjét, aki mellette állt. Egy riasztó hang szárnycsapása szelte át hirtelen a sötétséget. Heves kiáltás rikácsolt. — Ábrahám! Ábrahám! Éva szíve irtózatában összeszorult, látta, hogy a töb­ bit is megborzongatja az ijedtség. — Itt vagyok! - felelt a varga, de meg sem mozdult, mintha csak álmodnék. Éva melléből egy jajdulás küszködte fel magát, de néma maradt, mert torkát összeszorította a halálos féle­ lem. A szörnyűséges csönd egy percre minden érlüktetést megzsibbasztott. E k k o r cikkcakkos repüléssel a szobába villámlott egy fekete madár, fehér foltok égtek sötét szárnyain és céljahagyottan úszott a sűrű levegőben, ingva-ringva, mint egy darab fekete felhő, amely az égről le­ szakadt. Aztán nekivágódott az ablaknak, szárnya leha­ nyatlott, mint a tört evező és a földre zuhant. — Csak a szarkánk, a Jákob az - suttogta Évának a kis Kaatje - fölébredt és beröpült.

110

Éva úgy hallotta ezt a halk beszédet, mint a vastag falon átszűrődő zümmögést. A szavak nem nyugtatták meg, hanem inkább még felfokozták azt a fojtogató sej­ telmét, hogy valami démonikus lény bűvkörébe jutott. Ahogy az imént sejtetlen hirtelenséggel a madárszó vágott bele a nagy csöndbe, épp úgy csapódott most ki a varga hangja, amely úgy hangzott, mint egy széttépett jajkiáltás: — Izsák! Izsák! Arcvonásai hirtelen eltorzultak, a lobogó őrület ve­ tett azokra éjfekete lángokat. — Izsák! Izsák! — Itt vagyok! - felelt a kis Kaatje, csaknem olyan han­ gon, ahogy nagyapja az imént a madár hívó szavára felelt, csaknem úgy, mintha aludnék. Éva érezte, hogy a gyermek keze meghidegült, mint a jégcsap. Az ablakdeszkán a szarka heherészett. Mintha valami manó nevetgélne, úgy hangzott. A csönd kitátotta kísérteties szörnyetegtorkát és el­ nyelte a szavakat, egy szótagot a másik után, egy hangot a másik után. E hangok feltámadtak és elcsendültek, mint a bibliai idők valamely történése, amely szegény mester­ emberek kriptaszívéből suhant elő kísértetiesen. A Miklós-templom harangdongása döngött be a szo­ bába és zengő reszketésével megszakította a bűvöletet. — Mennék - fordult Éva suttogva Sephardi felé és meg­ indult - túlságosan felizgat. Csodálkozott, hogy az egész idő alatt a toronyórát nem hallotta, holott bizonyosan már éjfél is elmúlt. Aztán Swammerdamhoz fordult, aki a többieket a si­ etségre nógatta. Ill

— Itt hagyhatjuk az öreg embert? Úgy látom, transzban van és a gyermek is alszik.

még

— Felébred, ha elmegyünk - nyugtatta meg a lepkegyűj­ tő, de a hangja halk nyugtalanságtól reszketett. - Később visszajövök és megnézem. Erőszakkal kellett a négert a szobából kituszkolni, tekintete sóváran az asztalon heverő aranyakra tapadt. É v a észre vette, hogy Swammerdam szemmel tartja és mikor valamennyien a lépcsőn leereszkedtek, gyorsan visszafordult, a varga szobáját lezárta és a kulcsot magá­ hoz vette. Mary Faatz előre szaladt, hogy a vendégek kabátját és kalapját a negyedik emelet szobájából kihozza, aztán kocsiért futott. — Csak a szerecsenkirály is visszajönne; búcsú nél­ kül távozott. Jaj, istenem, hogy az újraszületésnek ez az ünnepe ilyen szomorú véget ért - siránkozott de Bourignon kisasszony, mikor a kapu előtt a kocsira várakozott. Swammer-dam, aki lekísérte, dúlt arccal hallgatta és nem felelt. Éva és Sephardi, akik hozzá szegődtek, hogy a kolostorba visszakísérjék, szintén hallgattak. A népünnepély zsivaja elnémult, csak a Zeedijk mel­ lett k u p o r g ó korcsma befüggönyözött ablaka mögött ját­ szott még vad táncokat egy banjo. A háznak az a fala, amely a Miklós-templom felé for­ dult, mély árnyék alatt sötétlett; az az oldala, amelynek magasságáról, a csatorna felett lebegve, a varga padlás­ szobája a kikötő ködtengerébe bámult, nedvesen és fehé­ ren csillogott a holdfényben. Éva a korláthoz lépett, amely az utcát a csatorna felé elhatárolta és a fekete, szörnyítő vízbe tekintett. Alig néH2

hány méternyi távolságra a vaslánc, amely a varga ablaka mellett a ház ereszéről lenyújtózott, alsó végével egy keskeny, lábszélességű

falkiszögellést érintett.

Csónak ringott csöndesen a vízen és abban egy férfi állt, aki a falhosszat lelógó láncon babrált; amikor a holdfényben sugárzó nőalakot meglátta, gyorsan leku­ porgott és félrefordult. Kocsi közeledett zörögve. Éva fázva Sephardi mellé sietett. Szívdobbanásnyi időre, maga sem t u d t a miért és hogyan - emlékezetéből a néger fehér szemei virradtak ki kísértetiesen.

Klingherbogk varga álmodott. A sivatagot j á r t a sza­ márháton, oldalán a kis Kaatje kocogott, előtte pedig ve­ zetője gyanánt a zöldarcú ember lépkedett, aki Ábrámra keresztelte őt. Éjjel-nappal lovagolt és egyszer délibáb k á p r á z o t t a szeme előtt az ég alján és látott egy országot, olyan dúst és pompázót, aminőt még sosem látott. E k k o r lehajolt és a férfiú azt mondta neki, hogy azt Morija-nak hívják. És Klingherbogk fölhágott egy magas hegyre, a hegy tetején nagy máglyát rakott és reáfektette a kis Kaatjet. Akkor aztán kinyújtotta karját és kést fogott, hogy feláldozza a gyermeket. A szíve hideg volt és szánalom nélkül való, mert tudta a Szentírásból, hogy teljes áldo­ zatul egy kecskebakot fog leölni Kaatje helyett. És mikor a gyermeket feláldozta a férfiú levette arcáról a zöld fá­ tyolt, homlokán lángoló jel elhamvadott és így szólt: 113

— M e g m u t a t o m néked, Ábrám, az ábrázatomat, hogy örök életre érdemesülj ezután. Az élet jelét pedig leve­ szem homlokomról, hogy látásán halálra ne perzselődjön a te szegény agyad. Mert az én homlokom, a te homlo­ kod és az én arcom, a te arcod. Tudd meg, a „második­ születés" igazsága az: hogy te velem egyesültél és felis­ mered, hogy én, aki elvezettelek az élet fája felé, valójá­ ban nem voltam más, mint tenmagad. Sokan vannak, akik látták ábrázatomat, ámde nem tudják, hogy ebben volt az ő második születésük és ezért van, hogy az ö r ö k életet meg nem találják. M é g egyszer fog eljönni hozzád a halál, mielőtt ál­ tallépnéd a keskeny kaput, de megelőzi azt a tűzkereszt­ ség égető fürdője a fájdalomnak és a kétségbeesésnek. Te magad akartad. De akkor azután behatol a te lelked a birodalomba, amelyet számodra előkészítettem, madárhoz hasonlato­ san, amely börtönéből az örök hajnalpírba lendül. Klinkherbogk látta, hogy zöldarany fedi a férfiú arcát és szépségével betöltötte az egész mindenséget. És eszé­ be jutott az az idő, mikor még fiatal volt és útját egyen­ gette azoknak, akik majd utána következnek. Fogadalmat tett ekkor, hogy csak úgy megy m é g előre a lelki meg­ tisztulás útján, ha a sorsintéző Isten az egész világ terhét őreá rakja. A férfiú eltűnt. Mély sötétségben állott Klinkherbogk és hallott ro­ b o g ó mennydörgést, amely lassan elhalkult és csak annyi­ ra zörgött, mint a kocsi, amely nagy távolságban rázkó­ dik a hepehupás kövezeten. Lassan-lassan eszméletre tért. Agyában elfakult az álomkép és ráérzett a valóságra. 114

M á r nem a sivatagban látta magát, hanem a padlásszobá­ ban és kezében egy véres kést szorongatott. Küszködve repdesett a leégett gyertya lángja, mint egy haldokló pillangó és reszkető világossága a kis Kaatje fehér arcára havazott, aki mozdulatlanul a díványon feküdt. Vérszőnyegen, vértakaró alatt. A mérhetetlen kétségbeesés őrülete markolta m e g szörnyeteg karmaival Klinkherbogkot. A véres késsel szívébe döfött volna, de a keze nem engedelmeskedett. Ordítani szeretett volna, mint egy ál­ lat, de szája összegörcsölődött és ki se t u d t a nyitni; ko­ ponyájával a falnak rohant volna, hogy összezúzza, a lába megrogyadozott, mintha kimarjult volna csuklóiból. Az Isten, akihez egész életén át imádkozott, felébredt szívében és vigyorgó ördögpofává változott. Az ajtóhoz támolygott, hogy segítségért megrázta; az ajtó be volt zárva. Összerogyott.

kiáltson,

Nagy nehezen az ablakhoz vánszorgott, hevesen ki­ nyitotta, hogy Swammerdamot hívja - hát itt egy szörnyű látomás riasztotta. Ég és föld között egy fekete ábrázat lebegett és reámeredt. A néger, aki a láncon felkapaszkodott, a szobába lendült. Egy villanásnyi időre keskeny, piros sávot látott Klinkherbogk nyugati irányban a felhők mögött. Almának emlékezete az agyába hasított és sóvárogva tárta ki kar­ jait Usibepu felé, akiben a megváltóját látta. A néger irtózva meghátrált, mikor Klinkherbogk át­ szellemült arca feléje derült, majd meg elnyújtózkodott, mint a párduc, reá vetette magát, átkulcsolta a torkát és a nyakszirtjét egy fogással összetörte.

115

Aztán t e l e t ö m k ö d t e zsebeit az aranyakkal és a varga holttestét kivetette az ablakon. N a g y loccsanással zuhant a tetem a csatorna bűzös és zavaros vizébe és a gyilkos feje fölött a szarka röpködött a naptámadat nyiladozó rózsatengerében és ujjongva ri­ kácsolt: —^ Ábrahám! Ábrahám! "át

116

Hatodik fejezet

H

auberisser délig aludt, mikor felébredt, mégis ólmos fáradtságot érzett tagjaiban. Az elmúlt nap talányossága gyötrelmes kíváncsiságot cso­ mózott rá a lelkére, amely m é g álmában is ül­ dözte. Tudni akarta: mi áll abban az iratcsomóban, amely az este az arcára zuhant és honnan került az elő. A vára­ kozás érzése kínozta és kizaklatta nyugalmából, akárcsak az a fogadkozás, amellyel elalvás előtt azzal köti m e g akaratát az ember, hogy pont ebben az órában és minu­ tumban fel akar ébredni. Felkelt, megvizsgálta annak a fülkének a falait, amely­ ben az ágya állott és kevés fáradsággal megtalálta a fa­ burkolatban azt a fiókot, amelyből az iratcsomó kiesett. A fiók csaknem üres volt, nem volt abban egyéb, csak egy tört pápaszem és egy pár írótoll, no meg m é g egy pár tintafolt a lecsattintható födélen, amelyet a szoba lakói nyilvánvalóan íróasztalnak használtak. Hauberisser kisimította a lapokat, betűzgetni k e z d t e az írást. Az írás sokhelyütt megfakult, néhol egészen ol­ vashatatlan volt. A fal nedvessége több lapot úgy össze­ ragasztott penészenywel, hogy azok lemezzé vastagod­ tak s kevés reményt nyújtottak arra, hogy titkukat vala­ mikor is elárulják. A kézirat eleje és vége hiányzott és ami megvolt, az a sűrű javításokból ítélve, valamely irodalmi fogalmazásnak látszott. Valami napló-féle lehetett. N y o m r a , amely el117

árulná a szerzőt, nem akadt, keltezést sem talált sehol sem, így m é g a kézirat keletkezésének korát sem sejthet­ te. Kedvetlenül akarta a kéziratot félrelökni, hogy egy pár óráig még pihenjen, mikor lapozgatás közben a tekintete egy névre esett, amely módfelett megijesztette. Egy per­ cig szinte kételkedett a szemében, talán rosszul lát és nem helyesen olvasott. A lapok közben leszakadtak az ujjairól, mint a hulló levelek és türelmetlenül megkezdte a lapozgatást, hogy ráakadjon a névre, amely a szemébe vágott. Keserves munka volt és kevés sikerrel kecsegtető. Mégis meg mert volna esküdni rá, hogy az a név, amely kísértetként bontakozott ki a dokumentum penész­ sírjából és lidérclobogással a szemébe szökkent, a Chidher Grüné volt. Világosan maga előtt látta a név betűbordázatát, amikor a szemét lehunyva a kézirat illető helyét m a g a elé idézte. Sugárzóan és forrón sütött be a nap a le nem függönyözött, széles ablakon. Aranyló fénykáprázat táncolt a szoba sárga selyemtapétáján, de a déli verőfény varázs­ latos pompájában is irtózás alatt tipródott Hauberisser lelke. Ez csak egy percig tartott, de szinte dermesztően hatott rá. Eddig nem is ismert még ilyen irtózást. A szo­ rongásnak ez az érzése néha ok nélkül sikoltoz ki a lélek éjszakájából, mint az eltévedt bolyongó a szürkület ködös úttalanságában. Erezte, hogy nem a kézirat lehelte rá ezt az irtózást és nem is állott összefüggésben Chidher Grün nevének véletlen felmerülésével. N e m egyéb volt, csak a maga iránt való bizalmatlanság. Fényes nappal ettől ren­ dült meg a föld a lába alatt. Gyorsan felöltözködött és csengetett. 118

— Mondja csak, Ohmsné - kérdezte az öreg házvezető­ nőt, aki legénylakását rendben tartotta, - nem tudja vé­ letlenül, ki lakott itt azelőtt? Az asszony az asztalra tette a reggelit és g o n d o l k o ­ dott. — Amennyire vissza tudok azelőtt a házat egy öreg úr gazdag és különcködő volt. állott a lakás, majd aztán az

emlékezni, sok esztendővel bírta, aki ha nem csalódom, Később aztán sokáig üresen árvaszék birtokába jutott.

— De tudja-e, hogy hívták azt az öreg urat és hogy él-e még? — N e m tudom, Uram. — Jól van, köszönöm. Hauberisser újból elővette az írástekercset és olvasni kezdett belőle. Bevezetésül múltjába tekintett vissza a szerző és szaggatott, rövid mondatokban olyan ember sorsát írta meg, akit üldözött a balszerencse és aki mindent megkí­ sérelt, hogy eltűrhető egzisztenciát teremtsen magának. De minden törekvése célja előtt kudarcot vallott. Később, egészen hirtelen óriási vagyonhoz jutott, de hogyan és milyen körülmények között, ezt a kéziratból nem lehetett kideríteni, mert néhány ív hiányzott. Aztán voltak itt tel­ jesen megsárgult, olvashatatlan oldalak, ezeket ki kellett szedni. Az ezután következő részt néhány évvel későbben írhatta a szerző, mert a tinta frissebbnek látszott, az írás pedig ingadozóbbnak, aminővé az a n ö v e k e d ő öregség hatása alatt rendszerint válni szokott. Ráadásul akadt egy pár mondatra, amely bizonyos mértékig a saját hangula­ tával egyezett, ezeket leírta, hogy az összefüggést jobban áttekinthesse. Ilyen mondásokat talált: 119

„Aki pedig azt hiszi, hogy ivadékai miatt éli életét, az önmagának hazudik. Mert ez nem igaz. Az emberiség nem haladt előbbre, haladása merő látszat csupán. T ö m e ­ geiből csak kiváltságos egyéneket választott ki, akik va­ lóban előbbre haladtak. Körbefutni annyit jelent, hogy nem haladunk és nem jutunk előbbre. A kört át kell törni, különben semmit sem cselekedtünk. Azok persze, akik azt hiszik, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal végződik, a kört még nem látják, ezek ugyan hogyan üs­ senek rést rajta." Hauberisser tovább lapozott. Az első két szó, ame­ lyet a lap felső szélén olvasott, az arcába csapott. „Chidher G r ü n ! " Tehát mégsem tévedett. Visszafojtott lélekzettel olvasta a következő sorokat. Ezekben nem találta m e g a kívánt magyarázatot. Chidher Grün neve befejzésképpen állott a mondat végén, a kezdete hiányzott. Öszszefüggéstelenül imbolygott a sorok között. Semmi le­ hetőség nem mutatkozott arra, hogy nyomon maradhas­ son, holott bizonyosnak látszott, hogy a szerző valami szilárd fogalmat kötött össze ezzel a névvel, talán ismert is egy embert, akit Chidher Grünnek hívtak. Hauberisser a fejét tapogatta. Ami most az ő életébe betolakodott, olyan látszatot keltett, mintha egy láthatat­ lan hatalom űzne g o n o s z játékot vele. A kézirat érdekes­ nek ígérkezett, de nem volt türelme az elolvasáshoz. A betűk szinte táncoltak a szemei előtt. Unta, hogy ostoba véletlenek által ugrattassa magát. «Véget vetek ennek a dolognak - szólt s behívta a házvezetőnőt, hogy kocsit rendeljen. - Egész egyszerűen a bűvész-szalonba megyek és kihivatom Chidher Grün urat.» 120

De nyomban belátta, hogy ezzel nem sokra menne. «Mit tehet arról az öreg zsidó - gondolta magában, hogy a neve úgy üldöz engem, mint az ö r d ö g a babonás vénasszonyt.» Ohmsné kocsiért ment. Hauberisser nyugtalanul fölalá sétált. «Mintha megőrültem volna - pirongatta magát - hát mi k ö z ö m nekem ehhez? Boldogan és nyugodtan élhet­ nék, mint egy — nyárspolgár, (nem így akarta befejezni a gondolatot; valami alattomos hang üvöltötte ezt be a lelkébe és ezért rosszkedvűen folytatta): H á t nem adott még elég okulást az élet? N e m tudom-e, hogy égbekiáltó értelmetlenség az élet, ha úgy élik le, ahogy azt az embe­ riség teszi? A legnagyobb eszeveszettséget kezdeni még mindig bölcsebb, mint lustán cammogni a régi felfogás után, amelynek utolsó célja a céltalan halál.» Csöndes méregleheléssel gőzölgött ki lelkéből az életundor. Erezte, hogy csak úgy kerülheti ki az öngyil­ kosságot, ha egy darabig legalább ellenállás nélkül fut a zajlással, amely hajtja, amíg a sors a fordulón túl szilárd és tartós életfelfogáshoz cövekeli, vagy azt harsogja fe­ léje: nincs új a nap alatt és az élet célja: a halál. Fogta a kéziratot, könyves szobájába vitte és íróasz­ talának fiókjába zárta, annyira lehetségesnek tartotta már az érthetetlen történéseket és ez olyan gyanakvóvá tette, hogy a kéziratból kitépte azt a lapot, amelyen Chidher Grün neve állott és tárcájába rejtette. N e m éppen babonából tette ezt, nem is attól való fé­ lelmében, hogy eltűnhetne, hanem inkább azért, hogy a • papiros és a reá írt név valószínűségének tudata inkább a kézzelfoghatóságban éljen, mint a bizonytalan emléke121

zésben. Olyan ember volt, aki a lehetőség szerint kivonja magát az emlékezés zavaró befolyása alól és nem hajlan­ dó

lemondani

érzékeinek megfigyelő

erejéről,

amikor

meglepő események a hétköznapiasság szokott arcát el­ torzítják. — A kocsi a kapu előtt vár - jelentette a házvezetőnő - és ezt a táviratot hozták. „Kérlek - olvasta Hauberisser - látogass meg ma dél­ után. N a g y o b b társaság vár a teánál. Többek között Ciechouski barátod is. Kiátkozlak és kitagadlak, ha cserben hagysz. Pfeill." Hauberisser mérgesen dünnyögött valamit. N e m ké­ telkedett benne, hogy a „lengyel g r ó f bizonyára reá való hivatkozással ravaszkodta ki a Pfeillal való ismerkedést. — A Joodenbreestraat-ba - szólt a kocsisnak. Ez aggo­ dalmasan reá nézett: — A Jordánon keresztül? - kérdezte fejcsóválva. A gettót értette. Hauberisser mosolyogva intett, hogy a Jordánon ke­ resztül. Csak egyenesen, nem kell a kerülő. Nemsokára

Európa

legsajátságosabb

városnegyed­

ében voltak. A lakók egész élete látszólag az utcán ját­ szódott le. Az utcán főztek, mostak és vasaltak. Az utcán keresztül kötelet feszítettek, amelyen harisnyát szárítot­ tak. Oly alacsonyan lógott a kötél, hogy a kocsis lerán­ t o t t a volna, ha a fejét gyorsan le nem nyomja, mikor alatta elhajtott. Órások kuporogtak kis asztalkák előtt és 122

a szemükbe szorított nagyítóval a kocsi után bámultak, mint a felriasztott fókák. Anyák csecsszopókat itattak, vagy tartották őket a kanális rácsozata fölött, hogy a vi­ zet szaporítsák. Egy gutaütött aggastyánt ágyastul a kapu elé vittek, hogy „friss levegőn" legyen. Az ágy alatt az éjjeli fehér­ lett. Az utcasarkon egy szivacsosán dagadt zsidó lóbálta magát jobbra-balra. Tarka bábuk lógtak vékony zsinege­ ken rajta, mint Gulliveren a törpék. Játékáruit kínálta lélekzetvétel nélkül és olyan hangon, amely süvöltött, mint a vészsíp: poppipoppi-poppipoppipoppi. — Kleerkó, kleerkó, kle-e-eerkoop, - harsogott egy Jezsajás-féle ember kaftánban és hosszú tincsekkel a ha­ lántékán. Ez a kiváló ószeres egy félszárú nadrágot lo­ bogtatott a feje fölött, mint valami diadalmi zászlót és intett Hauberisser felé, hogy tisztelje meg látogatásával és ne csak zsenírozza magát, felpróbálhatja ezt a nadrágot. Sokhangú kórus zajdult ki sajátságos modulációkban a keresztutcából: — Nieuwe haring, niwe ha-a-a-ng; aardbein - aarebeije! De mooie, de mooie, de mooie waar; angurkjes, gezond en g o e d k o o p . A kocsis kénytelen volt áhítatosan hallgatni az ét­ vágygerjesztő dallamot, mielőtt lépésben megindulhatott, mert bestiálisán bűzlő rongyok szemétdombjai zárták el az utat s azokat előbb el kellett takarítani. Rajjal j ö t t e k a zsidó rongyszedők, kik a piszkos ócskaságokat nem zsákban gyömöszölték, hanem az egyszerűség kedvéért gombolatlan kattanjuk alatt, meztelen testükön h ó n u k alatt cipelték.

123

Sajátságos látványt nyújtottak, amikor a lim-lom alatt formátlan h o r d ó k k á dagadtak és egyszer aztán karcsún és cingáran bontakoztak ki batyuik tömegéből és patkányfürgeséggel tovább iramodtak. Az utca kiszélesült és Hauberisser észrevette a bű­ vész-szalonnak napfényben fürdő üveghomlokzatát. So­ káig tartott, amíg a tolóablak leereszkedett, ami ezúttal azonban kevesebb zajjal és a kínálkozás kisebb hevével történt, mint tegnap. Az ablak most is az elárusítónő dús mellét rámázta. — Mivel szolgálhatok, Uram? - kérdezte a fiatal hölgy feltűnően hűvösen és észrevehető közömbösséggel. — A főnök urat keresem. — A tanár úr tegnap bizonytalan időre elutazott. Az elárusítónő hetykén megfintorította az ajkait és macskaszerű nézéssel igézte Hauberissert. — N e m a tanár urat gondolom, kisasszony. Azzal az öreg úrral szeretnék beszélni, akit tegnap a pulpitus mö­ gött láttam. Az ifjú hölgy arca megderült: — Vagy úgy? Azt gondolja? Az Pedersen úr és H a m ­ burgból való. Aki a képeket nézte, ugye? — N e m . Az öreg izraelitát keresem, azt, aki az irodában volt. Azt gondoltam, hogy ennek az üzletnek ő a tulajdo­ nosa. — A mi üzletünknek? A mi üzletünk, uram, sosem volt zsidóé. Mi kimondottan keresztény cég vagyunk. — N e m bánom. De az öreg zsidóval, aki tegnap a pulpi­ tus m ö g ö t t állt, mégis beszélni akarok. Ugyan, kisaszszony, tegye meg nekem ezt a szívességet.

124

— József, Mária! - esküdözött az ifjú hölgy és őszintesé­ ge jeléül a nyíltszívű bécsi dialektust hadarta - lelkemre mondom, zsidót még be se eresztünk az irodába és nem is volt abban egy is sohasem. T e g n a p meg éppen nem. Hauberisser egy szavát sem hitte a leánynak. Boszszankodva arról töprenkedett, mit tegyen, hogy a leány bizalmatlanságát megenyhítse. — Jól van, kisasszony, hagyjuk ezt; de legalább mondja meg: ki az a Chidher Grün, aki a táblán megolvasható? — Miféle táblán? — De az Istenért, kisasszony! H á t kint, a maguk cégtáb­ láján. Az elárusítónő kimeresztette a szemeit s elképedten dadogta: — A mi táblánkon Zitter Árpád neve olvasható. Hauberisser fogta a kalapját és dühösen kirohant, hogy magának a dolgok állásáról meggyőződést szerez­ zen. Ahogy az ablak tükrébe nézett, látta, hogy az eláru­ sítónő csodálkozó gesztussal a homlokát bökdösi. M i k o r az utcára érve föltekintett a cégtáblára, a szíve szinte megáilt nagy megdöbbentségében. Valóban Zitter Árpád neve aranylott rajta sugárzóan. Chidher Grün nevéről egy betűt sem látott. Olyan zavartnak és m e g s z é g y e n ü l n e k érezte magát, hogy sétabotját a bódéban hagyta és nyílsebesen elrohant, hogy e megbabonázott környékből minél gyorsabban ki­ juthasson.

Egy jó óra hosszáig ténfergett eszméletlenül az ut­ cán, temetőcsöndességű közökbe tévedt, keskeny udva125

rokba, amelyekben hirtelen templomok merültek föl, az izzó napsütésben álmodozva. Majd meg sötét, pincehüvösségü kapualjak alatt lépkedett és hallotta döngeni lépteit, mintha kolostorok keresztfolyosóját járná. A házak halálos csöndbe merültek, mintha évszázad­ ok óta lakatlanok volnának. Csak itt-ott gurnyasztott egy angóramacska rőten virító virágtartók között, barokk ablakpárkányzatokon, álmosan hunyorogva a déli verőfény aranypompájába. Sehol egy nesz. Apró, zöld kertecskékből mozdulatlan lombú szilfák meredtek ki. Ősrégi csúcsíves házak csodálkoztak körü­ löttük. Fekete homlokzatukkal és világos ablakredőnye­ ikkel barátságos öreg anyókákra emlékeztettek. Alacsony kapuívek alatt, amelyeknek kőpilléreit fé­ nyesre csiszolta az idő, tekergő közökbe, zsákutcákba kanyarodott. Az utcát magas falak fojtogatták. Itt-ott egy-egy súlyos, sima, lelakatolt tölgyfakapu feketéllett feléje, azóta se nyitották talán meg, amióta megácsolták. A j á r d a hasadékaiban moha zöldellt és falfülkébe beépí­ tett vörös márványlapokon megfakult sírfeliratok resz­ kettek és temetőkről regéltek, amelyek valamikor itt ter­ jedtek el. Egy keskeny gyalogösvény dísztelen, porlepte házak előtt kanyargott, alattuk egy patak túródott ki a földből. D ö r g ö t t és zajgott kísértetiesen, mintha óriások kőszíve d o b o g n a benne. Nedvesség illata terjengett a levegőben. Derékszög­ ben összeeszkábált nyitott facsövek futottak le a falakba ékelt csuszamlós karfákon. Gyorslejtésű folyóka csobo­ gott benne és sietett rothadt palánkok labirintusa felé.

126

Keskenymellű, magas házak sorakoztak most görbe glédában. Az utca megsötétült tőlük, ahogy rogyadozva és megferdülve, mintha megindult volna alattuk a föld, egymást támogatták. Majd meg pék- és sajt-üzletek előtt haladt el és barnán, mint a lápos ingovány, terült el előtte egy széles, csöndes csatorna tükre a világoskék ég alatt. Két partját házak szegélyezték és idegenül bámultak egymásra. Kicsiny és szerény egynémelyike, mint az alá­ zatos kézműves, mások meg magasra m e r e d ő súlyos, szürke áruraktárak, kevélyek és visszautasítok. Híd nem kötötte őket össze, csak egy léckerítésből nőtt felfelé egy ferdetörzsű fa, amely ágaival kíváncsian a gazdagok abla­ kába kapaszkodott. Hauberisser visszafordult és nemsokára átölelte egy darab középkor, mintha a városnak ez a része belezsibbadott volna régen elmúlt századok álomidejében. A falakon cikornyás és p o m p á z ó címerek fölött nap­ órák, szikrázó ablakok, veres cseréptetők, árnyékba me­ rült, apró kápolnák és aranyos toronygombok, amelyek ragyogva mosolyogtak a fehér, duzzadtarcú felhők felé. Valamelyik klastrom udvarának rácsozott kapuja nyitva volt. Belépett. Egy szomorúfűz lankadt lombsátora alatt kényelmesen egy pázsitpad nyújtózkodott. K ö r ö s ­ körül magas fű burjánzott. Embert nem lehetett látni se­ hol sem, még csak egy kíváncsi arcot sem az ablakok mögött. Mintha a halál birodalmába lépett volna. Leült, hogy rendbe szedje a gondolatait. A nyugtalansága leenyhült és eltűnt első izgatottsága is, amely azért gyötörte, mert attól félt, hogy valami be­ teges elgyöngülés kápráztatta a nem is létező nevet a sze­ mei elé. A sajátságos külső eseményeknél is csodálato127

sabbnak érezte azt az idegenszerű gondolkodást, amely­ ben céljatévesztetten keringett a lelke az utolsó napok­ ban. « M é g meglehetősen fiatal vagyok - tépelődött - hon­ nan van hát, hogy mégis úgy állok az élettel szemben, mint egy öreg ember? Az én koromban nem szoktak így gondolkodni.» K u t a t o t t az időpont után, amikor ez a változás benne végbement, de eredménytelenül. Mint minden fiatalem­ ber, harmincéves korig, valamivel túl is rabszolgája volt a szenvedélyeinek és annyit élvezett, amennyit egészsége, idegeinek feszítő ereje és gazdagsága megengedett. Arról sem tudott, hogy gyermekkorában magába merülésre hajlott a természete. Mibe kapaszkodik hát az a gyökér, amelyből kisarjadt ez az idegen, virágtalan hajtás, amelyet én-jének érzett? - „Van egy belső, titokzatos sarjadzás." Ráemlékezett, hogy ezt a mondást csak pár órával ezelőtt olvasta. Tárcájából kivette a kéziratot és utánanézett. Ott ezt találta: „Van egy belső, titokzatos sarjadzás, olykor évekig m e g sem mozdul, akkor aztán váratlanul, néha jelenték­ telen körülmények hatása alatt fölérez, a burokból kirü­ gyezik és egyszer aztán érett gyümölccsel nyújtózik éle­ tünkbe az ága, holott észre sem vettük virágba borulását. E k k o r tudjuk meg, hogy kertészei voltunk egy titokzatos fának, anélkül, hogy tudtunk volna róla. Bár ne hittem volna sohasem, hogy van hatalom rajtam kívül is, amely ezt a fát formázni és növeszteni tudja. De sok nyomorú­ ságtól kímélhettem volna meg magamat. Egyedülálló ura voltam sorsomnak és nem tudtam. És mert tettekkel nem változtathattam meg, azt véltem, hogy védtelenül állok 128

sorsom előtt. Sokszor jutott eszembe: aki gondolatain uralkodik, az mindenható úr végzete fölött is. Á m d e ezt a gondolatot mindannyiszor elvetettem, mert e félkísérletek eredményei nem mindjárt mutatkoztak. Lekicsinyeltem a gondolat mágikus erejét és beleestem mindannyiszor az emberiség őshibájába: óriásnak tartván a cselekedetet, a gondolatot azonban agyrémnek csupán. Az árnyéknak csak az parancsolhat és az árnyékkal a sorsnak is, aki mozgásra bírja a világosságot; aki ezt tettekkel kísérli meg, az maga is árnyék csupán, aki árnyékkal küszködik hiába. Ámde úgy tetszik, hogy halálra g y ö t ö r minket az élet, amíg a nyitját megértjük. Sokszor magyaráztam ezt meg másoknak, mert meg akartam őket segíteni; meg­ hallgattak, bólogattak és hittek is, de mint a szűrőből, úgy szaladt ki emlékezetükből ez a beszéd. De úgy lát­ szik, az igazság sokkal egyszerűbb, semhogy mindjárt megérthessük. Avagy csak akkor j u t u n k már belátáshoz, amikor a „fa" égig nőtt? Attól tartok, sokkal nagyobb különbség van ember és ember között, mint ember és kő között. Életünk végcélja ez: finom ösztönökkel nyomozd ki, mi rügyezted ezt a fát és mi védi meg a megvénhedés ellen. Minden egyéb nem más, mint trágyát lapátolni, anélkül, hogy tudnád, miért lapátolod. De vajon hányan élhetnek ma, akik megértik, amit itt m o n d o k ? Ha halla­ nák, azt hinnék, hogy képekben beszélek. Minket, embe­ reket a beszéd kétértelműsége választ el egymástól. Ha a nyilvánosság számára írnék valamit az élet belső sarjadzásáról, akkor a megokosodást, vagy a megjobbulást érte­ nék alatta; éppúgy, ahogy filozófia alatt is a teóriát értik és nem az igazi követést. A törvény szigorú tisztelete még nem tudja elősegíteni belső sarjadzásunkat, mert a

129

törvény tisztelete külső forma csupán. A törvénytiprás erőteljesebb melegágya a belső kivirágzásnak. Ámde kö­ vetjük a törvényt, amikor megszegnünk kellene és meg­ szegjük, amikor követnünk kellene. Mert hogy a szentek csak jó tetteket cselekedtek, azt hiszik az emberek, hogy j ó t e t t e k révén ők is szentekké magasztosulhatnak. így té­ velyegnek a hamis Istenhit mezsgyéjén az örvény felé és azt hiszik magukról, hogy ők igazságosak és igazak. A rosszul értelmezett alázatosság vakítja őket, úgy, hogy ijedten visszatámolyognak, mint gyermekek a saját tü­ k ö r k é p ü k elől és attól félnek, hogy megtébolyodtak, ha elkövetkezik az idő, amelyből kibontakozik az ő arca és reájuk mered.'" Sokáig szunnyadott Hauberisserben az élet öröme, most fölébredt benne frissen és reményvirágosan. Az új érzés boldoggá tette, noha nem tudta, nem is kívánta tudni, miért örül és mit remél. Hirtelen úgy érezte, mintha a szerencse fia volna. Chidher Grün sajátságos történetére már nem is emléke­ zett s nem gondolt többet arra, hogy g o n o s z véletlenek b o l o n d d á tartották. «Örülnöm kell - ujjongott benne valami, - hogy egy új g o n d o l a t k ö r rengetegéből kitúródott a nemes vad, át­ t ö r t e a hétköznapiasság sövényét és most a kertemet le­ geli. Örülnöm kell bizony és nem bosszankodni, mert egy pár rohadt virágágyat legázolt.» H o g y a kézirat utolsó sorai Chidher Grün arcára cé­ loztak, most valószínűnek tetszett neki és égett a türel­ metlenségtől, hogy többet tudjon m e g belőle. Ingerelte a kíváncsiság, már azért is, mert az oldal utolsó sorai azt sejtették, hogy a következő oldal kime130

rítően fogja megmagyarázni, mit kell érteni a „gondolat fölött való mágikus uralkodás" alatt. Legszívesebben haza sietett volna, hogy k é s ő éjsza­ káig a rejtelmes kéziratot olvassa, de az idő négy felé járt és Pfeill várakozott rá. A levegőben z ü m m ö g ö t t valami és ez arra kénysze­ rítette, hogy megforduljon. Egy embert látott közel a padjához, szürkébe öltözöttet, arcán vívó-álarc és hosszú karóval a kezében. Meglepetten felpattant. Néhány méter magasságban valami zsákféle lebegett a levegőben. Az egyik csücskével megakadt egy gallyban és fól-alá szökdösött. Az ember hirtelen a botjával feléje kapott, a csodazsákot a bot hegyével, vagy a kis hálóval, amely a bot végén volt, elkapta, aztán boldogan a tűzlétrára kapaszkodott és karóstul, zsákostul eltűnt a t e t ő plattformáján. — A kolostor méhes-gazdája - magyarázta Hauberissernek egy vén asszony, aki a kerekes kút mellett állt - a méhraj elkódorgott és most elcsípte a királynét. Hauberisser távozott. Néhány girbe-gurba utcán ke­ resztül egy szabad térségre jutott ki, itt autóba ült és Hilversumba hajtatott, Pfeill barátjához.

Száz meg száz kerékpáros élénkítette a széles, nyíl­ egyenes úttestet. Emberfejek és villogó pedálok tengerén keresztül száguldott az autó, ő észre sem vette azt az egy óráig tartó úton. Suhanva repült el mellette a környék. Csak egy kép rögződött a lelkébe, az, amelyet az imént látott: az álarcos férfi és a méhek raja, amely királynéjá­

ul

hoz tolongott, mintha nélküle élni sem tudna. A néma természet, amely utolsó kirándulásán búcsút vett tőle, ma új arculattal tért vissza hozzá és ő érezte, hogy beszédes ajkairól érthető szavakat olvas le. Példázatnak tekintette a férfit, aki elfogta a királynét és vele egész raját. «Az én testem - szólt magában - szintén nem egyéb, mint az élő sejtek nyüzsgő sokasága, amely évmilliók öröklött szokásából a rejtett tűzmag körül bolyong.» Sejtette a titokzatos összefüggést ama jelenet között, amelyet látott és a belső és külső természet törvényei kö­ zött. És megértette, hogy tündéri ragyogással kell előtte feltámadnia a világnak, ha majd egyszer sikerülni fog ne­ ki, hogy új világításban lássa a dolgokat, amelyeket szo­ kás és hétköznapiasság kifejezésüktől megrabolt.

132

Hetedik fejezet

z autó bekanyargott Hilversum villanegyedébe és nesztelenül siklott a park hársfaalléján a nyárilak felé, amely fehéren csillogott a napsütésben. Pfeill báró vidáman ereszkedett le a lépcsőn, mi­ kor Hauberisser a kocsiból kilépett. — Csakhogy megjöttél, vén daru. M á r attól féltem, hogy táviratom nem ért el házi cseppkőbarlangodban. Mi tör­ tént veled? Csodálatosan megilletődöttnek látszol. Kü­ lönben: az Isten fizesse meg, hogy ideigazítottad azt a bámulatos Ciechonski Wlodzimierz grófot; tisztára üdü­ lés ez az ember ebben a vigasztalan időben Pfeill annyira jókedvében volt, hogy szóhoz sem en­ gedte barátját, aki hevesen tiltakozott és fel akarta vilá­ gosítani a szélhámos felől. — Ma reggel - nevetett Pfeill - tisztelgett nálam s én ter­ mészetesen itt tartottam ebédre. Ha nem tévedek, egy pár ezüst kanalam eltűnt azóta. így mutatkozott be . . . — Mint IV. Napóleon keresztfia? — Természetesen. Azonkívül reád is hivatkozott. — Ilyen szemtelenség! - kiáltott Hauberisser dühösen - le kell pofozni ezt a fickót a sárga földig. — Ugyan miért? Hiszen nem kíván egyebet, csak azt, hogy valamely előkelő játékklub tagja lehessen. Hagyd meg neki azt a bolond bogarát. Óhajtásaiban találja meg az ember a mennyországot. Aztán mit bánod, ha minden­ áron tönkre akarja tenni magát? 133

— Na, ez nem fog sikerülni; hivatásos hamiskártyás szakította félbe Hauberisser. Pfeill szánakozva a vállát vonogatta. — Hát te azt hiszed, hogy ezzel a tudományával boldo­ gulni fog a mi póker-klubjainkban? Hamisan kártyázni azok ott maguk is tudnak. Majd még a nadrágját is ott hagyja, meglátod. Apropó, láttad az óráját? Hauberisser nevetett. — Ha szeretsz engem - kiáltott Pfeill, - akkor megveszed tőle és karácsonyra nekem ajándékozod. Óvatosan egy nyitott verandaablak felé sompolygott és bólogatva befelé intett: — N é z d csak, nem p o m p á s ez a jelenet? Frakkosan, jácinttal a gomblyukban, tojás-sárga csiz­ mában és fekete kravátlival Zitter Árpád egy öregedő hölgynek udvarolt buzgalmasan. Hektikus foltok lángol­ tak a hölgy arcán és cukorédesen mosolygott a fölött va­ ló izgalmában, hogy annyi idő után megint férfit tudott lépre csalni. — Megismered? - suttogta Pfeill - Lukstinat konzulné, hogy a jó Isten akárhová tegye. Nini. Az óráját mutatja neki. Fogadni mernék, hogy az ó r a m u t a t ó mögött moz­ gatható szerelmes párral izgatja. Te, ez a fickó egy első­ rangú szívtördelő, szent igaz. — O, Floohzimjers! - lehelte a hölgy. — Teringettét! Jó messzire jutottak ezek. Hiszen már a keresztnevén szólítja! Pfeill halkan füttyentett és magával húzta a barátját. — Menjünk, de szaporán. Itt háborgatunk. Kár, hogy a nap süt éppen, különben eloltanám a világosságot, együttérzésből Ciechonski iránt.

134

Hauberisser megállt egy ajtó előtt, hogy belépjen. Pfeill visszarántotta: — Megállj. Itt bent politizálnak. Menjünk inkább a d o ­ hányzóba. N é p e s társaság imbolygott a szoba napfényes leve­ gőjében és a társaság közepén ujjai hegyével parancsoló­ an az asztallapjára támaszkodva, beszédesen egy t a r k o ponyájú, körszakállas ágaskodott. Csodálkozva bámulta meg Hauberisser a dohányzó berendezését, amikor egy őzszínű bőrfotelbe ereszkedett, amely olyan rugalmas volt, hogy szinte megsüppedt ben­ ne. A mennyezetet és falakat sima, pórustalan és művé­ sziesen egymásba illesztett parafalemezek b o n t o t t á k . Az ablakokban hajlított üveg. A bútor, a faszögletek, de még az ajtók favázai is enyhén kerekre faragottak. A szőnyeg puha, mint a bokát csókoló tengeri h o m o k és mindenütt egyforma, gyöngéd, bágyadt világosbarna színek höm­ pölyögtek. — Rájöttem ugyanis - magyarázta Pfeill, - hogy annak, akit Európában való tengődésre kárhozott el a sorsa, an­ nak igen nagy szüksége van az ilyen bolondok cellájára. Csak egy órát üldögéljen itt az ember, akármilyen őrjöngőn ideges is, itt megjámborul. Biztosíthatlak, mindig ide menekülök, ha érzem, hogy lelkemben nyüzsögnek a j ó ­ érzések, mert csak rá kell gondolnom erre az én puha szobámra és a tisztességes szándékok úgy leperegnek r ó ­ lam, mint a rókáról a bolha, ha tejbe fürdetik. E m e elmés berendezkedésnek köszönhetem, hogy bármikor a leg­ fontosabb és legsürgetőbb dolgaimat is büntudatlanul el­ mulaszthatom.

135

— Úgy beszélsz, - szólt Hauberisser vidáman -, mintha a világ legcinikusabb kéjembere volnál. — Tévedsz - védekezett Pfeill és hajlított födelű cigaret­ tadobozt tolt a barátja felé - tévedsz. Tetteimet és gon­ dolataimat nem a cinizmus irányítja, hanem az önmagam iránt való ravasz lelkiismeretesség. Tudom, te azt a né­ zetet vallod, hogy az életnek nincs értelme. Sokáig én is e bolond ábránd rabja voltam, de lassanként okosabb let­ tem. Csak mondj le a törtetésről és mindjárt megint ter­ mészetes ember leszel. Hauberisser a parafatáblázatra mutatott: — És ezt te természetesnek m o n d o d ? — Annak hát. Ha szegény ember volnék, poloskás szo­ bában kellene laknom. Ha most önkéntes elhatározásból férges házba vonulnék, akkor ez a természetellenesség Csimborasszója volna. A sorsnak okvetlenül valami célja lehetett, mikor gazdaggá tett. Azért, amit előbbi életem­ ben hívatlanul tettem, azóta elfelejtettem, azért nem ju­ talmazhatott meg. Ennek a jutalmazási elméletnek külön­ ben is teozófikus szaga van. A legvalószínűbbnek ve­ szem, hogy a sors az elé a magasztos feladat elé állított engem, hogy addig zabáljam az élet édességeit, míg megcsömörlök és a változatosság kedvéért egyszer megint száraz kenyérre éhezzem. Hát ez megtörténhetik, én raj­ tam ne múljon. A legrosszabb esetben tévedtem. Hogy a pénzemet másoknak adjam? Kérlek, erre is kész vagyok, de előbb t u d n o m kellene: miért adjam. Csak azért, mert könyvekben ilyesfélét olvashatsz, még nem adom oda a pénzemet. N e m bizony. És nem ugrattatom magam attól a szocialisztikus mottótól sem, amely azt mondja: Állj fél­ re és engedj engem oda. Akinek keserű orvosság kell, 136

annak nem adok életet. Sorsot kotyvasztani, no m é g csak az hiányzik. Hauberisser hunyorgott. — Tudom, zsivány, hogy most miért vigyorogsz, - foly­ tatta Pfeill bosszúsan - arra az átkozott pár garasra cé­ lozgatsz, amit a vargának küldtem, tévedésből persze. A lélek jóakaratú, de a hús esendő. Micsoda tapintatlanság, hogy szememre lobbantod gyengeségemet. E g é s z éjszaka bosszankodtam emiatt a jellemtelenségem miatt. Látod, ha az öreg ember a sok pénztől egyszerre csak dilinós lesz, az én lelkemen szárad a szerencsétlensége. — N o , ha már beszéltünk róla - szólt Hauberisser - hát megmondom. N e m kellett volna egyszerre annyit küldeni, inkább . . . — Inkább - vágott Pfeill gúnyosan a szavába - inkább pusztult volna el lassanként. Hát mindez ostobaság. M e g ­ engedem, hogy sokat bocsátanak meg annak, aki érzéseit követi, mert az ilyen sokat szeretett. De előbb méltóztas­ sék megkérdezni, igényt tartok-e arra, hogy nekem vala­ mit megbocsássanak. Az adósságaimat tudniillik, m é g a lelkieket is az utolsó fillérig ki akarom fizetni. N e k e m úgy rémlik, hogy az én igen tisztelt lelkem, még mielőtt a vi­ lágra született, igen okosan nagy gazdagságért imádko­ zott. Csupa előrelátásból, tudod. H o g y ne a tű fokán ke­ resztül jusson be a mennyországba. Az én lelkem nem szereti az untalan halleluját és az egyhangú muzsikától is undorodom. N o , igen, ha az ég csak amolyan üres fenye­ getés volna. De meg vagyok győződve róla, hogy van ilyenféle intézmény a halál után. M á r most ilyen körülmé­ nyek között az egyensúlyozásnak nagy művészete kell ahhoz, hogy az ember egyrészt tisztességes maradjon, 137

másrészt pedig megmeneküljön a mennyországtól. Olyan probléma ez, amin már a boldogult B u d d h a is törte a fe­ jét. — Te is, úgy látom. — Persze. Csak élni, az nem minden s nem is elégít ki. Vagy igen? Ú g y látom különben, nem is sejted, mennyi vesződségem van - nem a társasággal; azt elintézi az a hölgy odabent, - hanem azzal a szellemi feladattal, ame­ lyet m a g a m r a vállaltam. Tudod, egy új államot és új val­ lást akarok alapítani. — Szent Isten! M é g becsuknak! — Ne félj! L á z a d ó nem vagyok. — N a g y már a felekezeted? - kérdezte Hauberisser mo­ solyogva, aki valami tréfát sejtett. Pfeill éles pillantást vetett rá, aztán így szólt: — Ú g y látom, félreértesz, máskor is megtetted már. Hát nem érzed-e, hogy van valami a levegőben, olyan figyel­ m e z t e t ő erővel, aminővel még sosem vétette észre ma­ gát? Hálátlan dolog megjósolni a világ pusztulását. Az évszázadok során annyiszor jósoltak már kataklizmákról, hogy a jövőbelátás hitelét elvesztette. Mégis, hidd el ne­ kem, mindig annak van igaza, aki meghirdeti, hogy kö­ zeledik a végítélet. Hiszen nem kell mindjárt a világ meg­ semmisülésére gondolni; egy elöregedett világszemlélet alámerülése annyi, mintha maga az egész világ semmisül­ ne meg. Hauberisser kételkedve a fejét csóválta: — Bajos elképzelni, hogy világfelfogásukban máról hol­ napra megváltozzanak az emberek. Inkább hiszek világ­ pusztító elemi csapásokban, mint abban. Az emberek nem változnak m e g egy éjszaka alatt. 138

— De hiszen nem állítom, hogy külső katasztrófák is nem jöhetnek - kiáltott Pfeill. - Ellenkezőleg, minden idegem­ mel a katasztrófa közeledő viharát érzem. Ami az embe­ rek hirtelen beállható megmásulását illeti, abban, remé­ lem, csak látszólag van igazad. Hát ugyan milyen messzi­ re tekinthetsz vissza a történelembe, hogy kockáztatha­ tod ezt a feltevést? Egy pár rongyos évezerről, ha tudsz valamit. És ebben az arasznyi időben nem voltak-e szel­ lemi epidémiák, amelyek váratlan elmerülésükkel gondol­ kodóba ejtenek? Voltak gyermek-kereszteshadjáratok; hogy az emberiség valamikor eljut-e a kamaszok keresz­ tes hadjáratáig, nem tudom. Az emberek eddig szétmar­ cangolták egymást, bizonyos gyanús látatlanok kedvéért, amelyek óvatosságból nem szellemeknek, hanem „ideál"oknak nevezték magukat. M o s t végre, g o n d o l o m , a há­ ború ama láthatatlanokat fenyegeti, nem tagadom, örülök ennek a csatának és részt szeretnék venni benne. Eszten­ dők óta nevelnek katonának, szellemi értelemben persze; régen szidom ezt, de olyan világosan, ahogy most érzem, még sose éreztem, hogy nagy csata készül ezek ellen az átkozott kísértetek ellen. M o n d o m neked, ha az ember a hamis ideálok kiirtásába egyszer belemelegedett, nehezen hagyja abba a munkát, mert nehezen végez vele. Szinte hihetetlen, hogy a gondolatöröklés útján mennyi imperti­ nens szélhámosság gyülemlik össze az emberben. És lá­ tod, a dudvának ezt a lelkemből való kigyomlálását neve­ zem én új államalapításnak. A fennálló rendszerekre való tekintetből és tapintatosságból embertársaink iránt, akikre rá nem erőszakolnám a belső gazságról és az öntudatlan hazugságról való felfogásomat, már eleve korlátok k ö z é szorítottam az én államomat, amelyet csíramentesen ál-

139

Iámnak nevezek, mert a hamis idealizmus lelki baktériu­ maitól alaposan megtisztítottam. S ennélfogva csak egy alattvalója van ennek az államnak, még pedig: jómagam. Úgyszintén hitemnek is csak egymagam vagyok misszio­ náriusa. Áttérők nem kellenek nekem. — Államszervező eszerint, úgy látom, mégsem vagy, szólt Hauberisser megkönnyebbülten. — M a n a p s á g mindenki szervezőmunkára érzi magát hi­ vatottnak, amiből következik, hogy ez a munka hamis. Lényegében mindig a tömegek törekvésének az ellenke­ zője igaz. Pfeill felállt, föl-alá járkált és így folytatta: — M é g Jézus is irtózott a szervezkedéstől, ez a példa­ adás döntő. Rukstinátné és társai persze vakmerően még­ is szerveznek. Organizálni csak a természetnek vagy a világszellemnek szabad. Az én államon örökkévalóságot követel; nem szorult tehát reá a megszervezettségre. Ha szervezésből bontakoznék ki, célját tévesztené. — De a te államod is, ha nem céltalan, sokaknak t ö m ö ­ rüléséből kell, hogy alakuljon. H o n n a n veszed, kedves Pfeillom, a beléje való polgárokat. — Ide hallgass. Ha valakinek ötlete van, ez azt bizonyítja csupán, hogy ugyanakkor ugyanaz a gondolata másoknak is támadt. Aki ezt nem érti, nem is tudja, mi is az az ötlet. A gondolat járványosán ragadós, még akkor is, ha nem hirdetik meg az emberiségnek. Ebben az esetben talán legesleginkább. Szentül hiszem: már ebben a percben is csatlakoztak tömérdeken az én államomhoz és el fog jön­ ni az idő, mikor uralni fogja az egész világ. Óriási léptek­ kel halad előre a testi hygiénia, már az ajtókilincset is desinfíciálják, hogy betegséget ne szedjenek le róla az 140

emberek. M o n d o m neked: vannak jelszavak, amelyek sokkal gonoszabb kórságokat terjesztenek: faj- és nép­ gyűlöletet, pátoszt és más effélét. Ha ezekből akarod a fertőző csírákat kiirtani, ahhoz maróbb lúg kell, mint a kilincsek fertőtlenítéséhez. — Te tehát a nacionalizmust akarod kiirtani? — Idegen kertekből semmit sem akarok kiirtani. Ami ott dudvául terem, az magától pusztuljon el. De a m a g a m kertjében azt teszek, amit akarok. Elismerem, a legtöbb ember kényszerítő szükségességnek érzi a nacionaliz­ must; ámde itt az ideje, hogy legyen végre olyan állam is, amelyben nem országhatár és k ö z ö s nyelv tartja össze a polgárokat, hanem a gondolkozás közössége. Ezek aztán egymással és egymás között úgy élhetnek, ahogy akar­ nak. Sokan nevetnek, ha valaki azt mondja, hogy az em­ beriség átalakítására törekszik. Igazuk van, de nem egé­ szen. Mert elfelejtik, hogy tökéletesen elég, ha gyökeréig csak egy egyetlen ember átalakul. Az ő műve aztán so­ sem múlhat el, akár ismeri azt a világ, akár nem. Az ilyen ember aztán lyukat hasított a világrend érzékeny pony­ váján s az nem nő többet össze, akár mindjárt veszik ész­ re az emberek, akár csak egymillió esztendő után. Ami egyszer a való jelenségekbe beleszületett, az soha többet el nem tűnhet. Az én célom, látod, nem más, csak az, hogy lyukat hasítsak abban a hálóban, amelybe belegaba­ lyodott az emberiség. Rést akarok vágni rajta, de nem úgy, hogy kiállók az utcára és prédikálok, hanem úgy, hogy a láncot saját testemről leszakítom.

141

— Van-e hát okozati összefüggés az emberiség elkövet­ kező lelki megújulása között és ama külső katasztrófák között, amelyek szerinted elmaradhatatlanok? — A látszat szerint mindig úgy lesz, hogy valami külső szerencsétlenség, valami nagy földrengés, vagy ilyesféle idézte elő az emberiség magába szállását. Ámde ez látszat csupán. Az ok és okozat dolga, szerintem másként áll. Mi sosem látjuk az eredőt; mi mindig csak a hatást és az eredményt észlelhetjük. Amit okozónak látunk, az való­ jában csak tünet és előjel. Ha ezt a ceruzát eleresztem, a k k o r a földre esik. Csak egy gimnazista hiheti, hogy a lezuhanásnak az okozója az eleresztés volt. Én nem hi­ szem. Az eleresztés egyszerűen csalhatatlan előjele volt a lezuhanásnak. Minden történés, amelyet egy másik törté­ nés követ, ennek az előjele csupán. Az o k o z ó merőben másvalami. Mi, persze, azt képzeljük, hogy hatalmunkban áll előidézni valami hatást, ámde ez nem egyéb, mint egy szerencsétlen álkövetkeztetés, amely a valóságot hamis világításba helyezi. Az igazság ez: ugyanazon rejtelmes ok, amely a ceruzát a földre vetette, néhány pillanat előtt dolgozott én bennem is és arra késztetett, hogy az ujjaim közül eleresszem. Az emberek gondolkodásának hirtelen megváltoztatása és a föld megrendülése talán egy okból származhat, de teljességgel ki van zárva, hogy egyik oko­ zója volna a másiknak, ha bármilyen természetesnek lássa is azt a J ó z a n " ész. Az első épp olyan hatás, mint a má­ sik; egy hatás pedig nem idéz elő egy másikat; ennélfogva a történések láncolatában előjel lehet, de semmiképpen sem kiváltó ok. A világ, amelyben élünk, a hatások vilá­ ga. Az o k o k igazi birodalmát nem ismerjük; ha egyszer beléje hatolnunk sikerül, akkor már varázslók leszünk.

142

— De hát: ha gondolataink felett uralkodni tudunk, azaz, ha keletkezésük gyökeréig feltárhatjuk őket, ugyanazt je­ lenti-e, hogy varázsolni tudunk? Pfeill hirtelen megállásba merevedett: — Persze, hogy azt jelenti! Mi egyebet jelenthetne? De éppen azért állítom egy fokkal magasabbra a g o n d o l k o ­ dást, mint az életet. M a g a s csúcsra vezet minket a gon­ dolkodás, ahonnan nem csak mindent áttekinthetünk, de végre is hajthatunk mindent, amit csak akarunk. Egyelőre csak -gépekkel bűbájoskodunk, mi emberek; de, hiszem, már nincs messze az idő, mikor néhányan legalább m e r ő akaratukkal is a csodáknak ugyanazt az eredményét tud­ ják majd előidézni. Ami eddig történt: a bámulatos gépek feltalálása sem volt egyéb, mint szamócaszedés arról a bokorról, amely a csúcshoz vezető út mellett nőtt. N e m a „feltalálás" értékes, hanem a feltalálni tudás; a festmény sohasem értékes, az csak becses lehet és csak a festeni tudás értékes. A festmény elkorhadhat, de a festeni tudás még akkor sem veszhet el, ha a festő meghal. Ez megma­ rad az égből nyert erő gyanánt, amely sok időre elszunynyadhat, de mindig fölébred, ha megszületik az arra hi­ vatott lángelme, amely által megnyilatkozhat. N a g y o n vi­ gasztalónak találom, hogy az igen tisztelt kereskedelem a feltalálóból csak a tál lencsét tudja kiravaszkodni, de nem a lényegest is. — Úgy látom - szólt Hauberisser - ma nem engedsz szó­ hoz jutni, pedig már régen a nyelvem hegyén bizsereg, amit mondani akarok.

143

— Ki vele miért nem beszélsz? — Előbb hadd kérdezzek valamit: Van-e arra valami tá­ maszpontod, hogy valamely előjelből látod, hogy mi va­ lamennyien forduló előtt állunk? — H m , igen. Ez ugyan csak amolyan érzésféle. M é g ma­ gam is sötétségben tapogatózok. A fonál, amelyen előre­ t a p o g a t o m magamat, oly vékony, mint a pókháló. Azt gondolom, hogy belső fejlődésünknek némely határkövé­ re akadtam, amelyek jelzik, ha belépünk egy új területre. Egy van Druysen nevü kisasszonnyal való véletlen talál­ kozásom - még ma megismerkedhetsz vele - és valami, amit nekem az apjáról elbeszélt, hozott engem erre a gondolatra. Azt következtettem ebből, talán helytelenül, hogy ilyen határkőre való ráismerés egy és ugyanazon él­ mény mindazok számára, akik erre megértek. Ez a belső élmény - kérlek, ne nevess - egy zöld arcról való vízió. Hauberisser izgatottan belekapaszkodott barátja kar­ jába és fojtott kiáltást hallatott. — Az Istenért, mi van veled? - ijedezett Pfeill. Hauberisser szinte lelkendezve beszélt csodálatos ka­ landjáról. A társalgás, amely erre következtetett annyira lekötötte figyelmüket, hogy alig vették észre a szolgát, aki jelentette, hogy Druysen Éva kisasszony és dr. Ismael Sephardi megérkeztek, aztán átadott a bárónak két név­ jegyet és az Amsterdamer Zeitung esti lapját, amely a postán érkezett.

144

A zöld arcról beszélgettek. Hauberisser Pfeillnek engedte át a bűvész-szalonban való élményének elbeszélését. Van Druysen kisasszony csak itt-ott szólalt meg. Majd meg d o k t o r Sephardi adta elő Swammerdamnál történt látogatásukat. Sem van Druysen kisasszonynál, sem Hauberissernél szó sem lehetett valamilyen zavarodottságról, mindketten mégis a hangulat oly nyomása alatt állottak, amely meg­ nehezítette nekik a beszélgetést. Valósággal kényszerítet­ ték magukat, hogy a tekintetük ne kerülje el egymást feltűnően, mindegyik mégis érezte, hogy a másik hazu­ dott, mikor azért erőlködött, hogy valami k ö z ö m b ö s dol­ got mondjon. Éva nagy egyszerűsége és a hiúság teljes hiánya jel­ lemében, zavarba hozta Hauberissert. Észrevette, milyen kínosan ügyelt a leány arra, hogy elkerüljön mindent, ami a tetszeni vágyás látszatát kelthette volna fel, vagy az iránta való érdeklődést is. Ellenben neki magának nem si­ került elrejteni azt a megfigyelést, hogy Éva belső nyu­ galmát csak mesterkéltnek látja. Durva tapintatlansággal vádolta magát emitt és alaposan szégyellte magát. Kita­ lálta, hogy a maga gondolatait nem sikerült elleplezni a lány előtt; kitalálta ezt abból az erőszakolt unottságból, amellyel rózsacsokrával játszogatott, abból a módból, ahogy a cigarettáját szívta, kitalálta száz apróságból, á m d e nem talált m ó d o t rá, hogy e sajátságos lelkiállapotból ki­ vezesse. Egy frázissal,, akármilyennel visszaadhatta volna neki a biztosságot, amelyet csak tettetett, de ezzel meg is sért­ hette volna, önmagára pedig az ízléstelen nyegleség gya145

núját hárította volna azzal, amire bizony nem vágyako­ zott. M i k o r meglátta, lenyűgöző szépsége szótlanságba dermesztette és a lány úgy fogadta ezt a hódolást, mint amihez régen hozzászokott. M i k o r aztán észrevette, hogy ezt a zavarodottságot nem csak az ő feltűnő jelensége okozta, hanem talán az érdekes társalgás váratlan megtorlaszkodása is, akkor az a kínos és lerázhatatlan érzés súlyosodott rá, hogy az esetlen asszonyi diadal benyomá­ sát keltette. Hauberisser ösztönösen érezte, hogy Éva lányos ér­ zékenységében tehernek érzi most a szépségét, amelyre, mint nő, csak büszke lehet. M e g akarta neki mondani, hogy csodálja, de attól félt, hogy nem lesz képes elnyom­ ni elfogódottságát és inkább hallgatott. Sokkal több szép asszonyt szeretett már, semhogy É v a igéző szépségének hatása alatt mindjárt az eszét ve­ szítse, mégis már erősen a befolyása alatt állott, noha ő m a g a még nem tudott erről. Előbb azt gondolta, hogy É v a Sephardinak a menyasszonya, mikor tévedéséről meggyőződött, halk boldogság pirkadt fel a lelkében. Védekezett ellene. A határozatlan félelem, hogy me­ gint elvesztheti szabadságát és megint magával sodor­ hatja a szenvedély forgószele, óvatosságra intette. De nemsokára az Évával való együvé tartozás őszinte és benső érzése oly erővel hatalmasodott el a szívében, hogy el sem t u d t a viselni ennek az új érzésnek az ezelőtti sze­ relmeivel való összehasonlítását. Az a bizsergető valami, ami a néma gondolatátvitel nyomán a két fiatal lelket összefonta, sokkal beszédeseb­ ben nyilatkozott meg, semhogy az Pfeill éles tekintete 146

előtt sokáig titokban maradhatott volna. De fájdalmasan érintette az a visszafojtott, mély szomorúság, amely Sephardi szemében borongott, mikor az, szokott szófiikarsága ellenére, mohón beszélni kezdett. Erezte, hogy ez az ember néma, de annál forróbb re­ ményt sirat. Sephardi befejezte elbeszélését. Hauberisser feléje fordult: — Valóban nagyon sajátságos az az út, amelyre Swammerdam és Klinkherbogk varga szellem-köre rálépett. Ugyan hová vezethet? Attól tartok a víziók parttalan óceánjába. . . — És olyan reményekhez, amelyek sohasem teljesednek szólt Sephardi bánatosan és megvonogatta a vállát. - Régi história ez. A hősei azok a zarándokok, akik vezető nél­ kül a Szentföld felé törekednek, de az álnok délibáb út­ vesztő fátylat vont a szemük elé és a szomorúság kínos halálútján kocognak. Ez az út mindig ezzel a kiáltással végződött: Istenem, én istenem, miért hagytál el engem! — Igaza lehet, - szólt Éva van Druysen - mindazokra vo­ natkozóan, akik hisznek a vargában és az ő prófétaságában, de Swammerdamra v o n a t k o z ó a n bizonyosan téve­ dett. Határozottan tudom. Csak arra gondoljon, amit Pfeill báró beszélt nekünk róla. Ez az ember mégis csak megtalálta a zöld bogarat. Rendületlenül hiszem: az vég­ eltetett felöle, hogy annál nagyobb dolgot is megtaláljon. Sephardi búsan mosolygott: — Szívemből kívánom, hogy úgy legyen. De attól tartok, hogy ha nem pusztul bele a nagy keresésbe, az utolsó ál­ lomása mégis csak az a fohászkodás lesz, hogy: U r a m , a te kezedbe ajánlom a lelkemet. Higgye el, É v a kisaszszony, nagyon sokat gondolkoztam a túlvilágról és egy 147

életen keresztül az a kérdés kínozta el a szívemet és az agyamat, hogy hát igazán nincs menekülés ebből a földi börtönből? Nincs, nincs. Az élet egyetlen célja az, hogy a halált várjuk. — A k k o r - vélte Hauberisser - azok a legbölcsebbek, akik az élvezeteknek élnek. — Azok hát, ha megtehetik. De soknak nem sikerül. — H á t azok mit csináljanak? — Gyakorolják a szeretetet és a törvényt, ahogy a Bibli­ ában áll. — Ön mondja ezt, - döbbent meg Pfeill, - ön, aki L a o Ce-től Nietzsche-ig minden filozófiai rendszer áttanulmá­ nyozott. Hát ugyan ki találta ki ezeket a törvényeket? Valami mesebeli próféta volt? H á t h a csak epileptikus volt, vagy csak az ö r d ö g szállta meg? Ha el nem felejtik addig a nevét, Klinkherbogk varga épp olyan legendárius fényben ragyoghat ötezer esztendő után. — H o g y n e , ha a nevét addig el nem felejtik - szólt Sephardi egyszerűen. — Ön tehát hiszi, hogy van egy Isten, aki trónol az embe­ rek felett és intézi a sorsukat? Össze tudja ezt egyeztetni a logikus gondolkodással? — N e m t u d o m , nem is akarom, Zsidó vagyok, el ne fe­ lejtse. Úgy értem: zsidó nem csak hitem, de fajom szerint is és mint ilyen mindig visszatérek ősapáim Istenéhez. Ez a vérben van és a vér erősebb a logikánál. Az eszem per­ sze azt mondja, hogy a hitem tévútra vezet, de a hitem m e g arról győz meg, hogy az eszem tévelyeg. — És mit tenne ön - kérdezte Éva - ha megjelenne önnek egy lény a túlvilágról, mint Klingherbogknak és valami­ lyen cselekedetre ösztökélné. 148

— Kételkednék Istentől való küldetésében. Ha e kételke­ désemben megerősödnék, nem követném a parancsát. — És ha nem sikerülne önnek a kételkedés? — Akkor engedelmeskednék. — Én akkor se engedelmeskednék - dünnyögte Pfeill. — Ilyen gondolkodás mellett ön sohasem láthat meg túl­ világi jelenséget és ön előtt nem jelenhet meg Klinkherbogk angyala, de néma parancsának ön is engedelmes­ kedne. — Vagy megfordítva - vitatkozott Pfeill. - Ön egy zöld­ arcú fantomban Istent látná, holott csak önmaga lenne az és ami a fantom ajkán Isten szavaként zendülne, az a saját szava volna. — A különbség nem lényeges - viszonozta Sephardi. Hát mi is az a kinyilatkoztatás? Egy gondolat, amelyet hangos szóba öntünk. Hát a gondolat? Az a hangtalan szó. Lényege szerint tehát: kinyilatkoztatás. Vagy bizo­ nyos-e abban, hogy az ötlet, amely lelkesíti, valóban ön­ ben született és nem ihlet inkább, amelyet valami kinyilat­ koztatás sugároz bele a lelkébe? A magam részéről hihe­ tőnek vélem, hogy nem gondolataink nemzője az ember, hanem durvább, vagy finomabb felvevőkészüléke csupán. Az a tény, hogy egy és ugyanazon gondolat sok ember­ ben egyszerre ébred, az én teóriám mellett bizonyít. Ön persze azt mondaná, hogy az eredeti gondolatot ön ter­ melte ki és azok, akik ugyanezt gondolták, a g o n d o l a t o ­ kat öntől kapták, mint ahogy a járványos betegség is má­ soktól ragad át az emberre. Erre ezt viszonozhatnám: ön csak az első volt, aki a levegőben szállongó gondolatot elfogta szenzitívebb agyával, mint egy drótnélküli távira­ tot; a többiek is elfogták, de csak később. Mennél öntu149

datosabb és erőteljesebb valaki, annál hajlamosabb hinni, hogy valamely nagy gondolatnak ő a megteremtője. Men­ nél gyengébb és puhább valaki, annál könnyebben hiszi el, hogy azt az ideát mások sugallták. Alapjában véve mind a kettőnek igaza van. Kérem, engedje el nekem a magyará­ zatot; nem szeretnék beletévelyegni annak a központi­ énnek az elemzésébe, amely k ö z ö s minden emberben. Ami a Klingherbogk-féle zöldarcú jelenséget, mint vala­ mely isteni üzenetnek vagy gondolatnak közvetítőjét ille­ ti, erre v o n a t k o z ó a n arra a tudományosan ismert tényre utalok, hogy az emberek két kategóriába oszthatók: az egyik kategória szavakban, a másik képekben gondolko­ dik. Tegyük fel, hogy Klingherbogk egész életén át sza­ vakban gondolkodott, aztán váratlanul feltolakodik benne egy gondolat, amelyre még nincs is szó, amely kifejezze; ez a gondolat, hogyan nyilatkozzék hát meg, ha nem egy beszélő kép víziója által, amely összekötő hídnak ívelődik a lelkébe. A Klingherbogk, a Hauberisser úr és az ön esetében ez a vízió egy zöldarcú férfiú, vagy zöldarcú portré képében jelenik meg. — B o c s á n a t o t kérek - kérte Hauberisser. - Van Druysen kisasszony elbeszéléséből tudom, hogy az édesapja a zöldarcú férfiút kifejezetten az „ősrégi ember"-nek ne­ vezte. M a g a m pedig hallottam, hogy a bűvész-szalonbeli vízióm hasonló névvel jelölte meg magát. Pfeill azt hiszi, hogy látta a bolygó zsidó arcképét, olyan lény arcképét tehát, amelynek eredetét a messze múltban kell keresni. Mivel magyarázza meg Sephardi úr e fölöttébb sajátságos látomások egyező összetalálkozását? Vajon ezt is olyan gondolatnak tartja, amely új valamennyiünknek és ame­ lyet nem tudunk szavakkal kifejezni, hanem olyan képpel 150

csupán, amely belső szemünkben ábrázolódik? A m a g a m részéről, bárha gyerekesnek hangzik is, mégis azt hiszem: egy kísértet az a háromféle jelenség, mely hármunknak életébe betolakodott. — Én is ezt hiszem - szólt suttogva van Druysen kisaszszony. Sephardi egy másodpercig g o n d o l k o d o t t . — A látomások egyezése, amelyről magyarázatot várnak, nekem azt bizonyítja, hogy egy új gondolatról van szó ebben az esetben, amely mindhármukban felmerült és megértettségre törekedett, s még most is arra törekszik. H o g y a fantom az ősrégi ember képében jelent meg, az a következőt jelenti: valami tudás, valami megismerés, vagy valami rendkívüli lelki képesség, amely régen elmúlt időkben az emberek lelkében valóban élt, de a z ó t a fele­ désbe merült, most megújulásra sóvárog és eljövetelét ví­ zió képében hirdeti meg néhány kiválasztottnak. Félre ne értsenek, nem mondom, hogy ez a fantom nem lehet egy valóban létező lény, ellenkezőleg, azt állítom: minden gondolatban ilyen lényt látok. Éva kisasszony édesapja különben is azt mondta, hogy ö, az eljövendök hírnöke, az egyetlen ember, aki nem kísértet. — Talán azt értette atyám ez alatt, hogy az eljövendőknek ez a hírnöke olyan lény, aki halhatatlanságba t ö k é ­ letesül. N e m gondolja? Sephardi gondolkozva a fejét bólogatta: — Ha valaki halhatatlanná lesz, múlhatatlan gondolat gyanánt él tovább; hogy szó, vagy kép formájában férkő­ zik az agyunkhoz, az egészen k ö z ö m b ö s . Ha a földön élő emberek nem képesek őt megérteni, vagy elgondolkodni, akkor még mindig nem halt meg az ő számukra, csak el151

távolodott tőlük. H o g y visszatérjek Pfeill báróval való beszélgetésemre, megismétlem, zsidó lévén, nem tudok ősapáim istenétől elszakadni. A zsidók vallása gyökeré­ ben a maga választott és tudatos gyöngeség vallása, lé­ nyege az Istenben való bizakodás és remélése a messiás eljövetelének. T u d o m , van útja az erőnek is. Pfeill báró rámutatott. A cél ugyanaz. Mind a két esetben azonban a cél csak akkor ismerhető fel, ha eljutottunk a végállomá­ sig. Sem az egyik út, sem a másik önmagában véve nem hamis; veszedelmessé csak akkor válik, ha egy gyönge, vagy egy vágyak alatt roskadó ember, aminő én is va­ gyok, az erő útját választja, az erős pedig" a gyöngeség útját. Egykor, M ó z e s idejében, amikor még csak tíz tör­ vénye volt az emberiségnek,aránylag könnyű volt elérni azt, hogy 'Cadik T o m i m ' legyen valakiből 'tökéletesen igazságos'-sá váljon, manapság lehetetlenség elérni ezt a tökéletességet és tudja ezt minden vallásos zsidó, aki ve­ rejtékesen igyekszik, hogy a számtalan rituális törvényt megtartsa. Ma isten segítségére szorulunk, mert nélküle, mi zsidók nem járhatjuk be azt az utat. Balgák, akik emi­ att panaszkodnak. Csak tökéletesebb és könnyebb lett a gyöngeség útja, de világosabb lett az erő útja is, mert senki, aki az önmegismeréshez eljutott, nem tévedhet bele olyan területbe, amely nem az övé. Az erős emberek nem szorulnak már rá a vallásra; bot és mankó nélkül járnak. Akik csak evésben-ivásban hisznek, azoknak szintén nem kell vallás; még nem kell nekik. Bot sem kell az ilyen em­ bereknek, mert meredve megálltak és nem haladnak elő­ re. — N e m hallott ön, Sephardi úr semmit sem a gondolatok fölött való uralkodás lehetőségéről? - kérdezte Hauberis152

ser. - N e m a magunk legyőzésére gondolok. Ezt inkább érzéseink elnyomásának nevezhetjük. Amikor erről be­ szélek, akkor arra a naplóra gondolok, amelyet találtam és amelyet Pfeill báró az imént említett. Sephardi megijedt. Úgy látszott, mintha várta volna ezt a kérdést s félt volna tőle. Gyors tekintetet vetett Évára és arcára a b o ­ rongó fájdalom kifejezése ereszkedett. Hirtelen össze­ szedte magát, de kiérződött a hangjából, hogy a beszéd nehezére esik. — Az emberfelettiséghez mindig is a g o n d o l a t o k fölött való uralkodás vezetett. Ősrégi út ez, pogány-vágású. De ez emberfelettiség típusa nem az, amelyről Nietzsche né­ met filozófus beszélt. Én magam csak keveset t u d o k róla. Engem irtóztat ez a dolog. E veszedelmes út elmélete keletről hatolt Európába, az emberek sokfélét beszéltek róla az utolsó évtizedekben és mindig úgy, mint arról a „hídról, amely az élethez elvezet". Sokfélét beszéltek er­ ről, szerencsére nem sokat, úgy, hogy nyitjának ismerete nélkül senki sem tudott eligazodni az elmélet misztikus labirintusában. Ám az a kevés is, amit tudtak felőle, meg­ zavart sok ezer embert, különösen angolt és amerikait, akik mind meg akarták ismerni a mágiának - nem nevez­ hetem másnak - a mágiának ezt az útját. Terjedelmes literatúrát írtak, vagy ástak ki, minden emberfajtából tucatjá­ val lézengnek itt-ott szélhámosok, akik beavatottnak mondják magukat, de hál'istennek, még senki sem tudja, hol van az a harang, amely harangoz. Rajostul zarándo­ koltak az emberek Indiába és Tibetbe, mert nem tudták, hogy a titok ott már régen feledésbe merült. M é g ma sem akarják elhinni. Igaz ugyan, hogy találtak ott valamit, 153

aminek hasonló neve van, ámde az merőben más és az legvégül csak a gyöngeségnek előbb említett útjához ve­ zet, vagy Klingherbogk lelki elrévültségéhez. Akad erről pár régi, originális kézirat, előadásukban nyíltszívűek, a valóság azonban az, hogy nincs kulcs, amely értelmüket megnyissa és éppen ezért e misztériumot éppen e kézirat­ ok védik m e g legbiztosabban, csak úgy, mintha kerítésül állanának előtte. Az élethez vezető hidat valamikor a zsi­ d ó k is beleépítették misztikus okoskodásaikba. Ismerem ez irodalom töredékeit, amelyek még a tizenegyedik szá­ zadból valók. Az egyik ősöm, Salamon Gabiről Sephardi, akinek élettörténete családi krónikánkból hiányzik, M e g o r Ha-Chajim című művében kétértelmű széljegyzeteket írt az élet hídjának misztériumáról, s egy arab ezért meg­ gyilkolta. Beszélik, hogy él a keleten egy kis felekezet, amely a titkot ősi fényességében őrizte meg. E felekezet tagjai kék köpenyt viselnek és sajátságosképpen beván­ dorolt európaiaktól származtatják magukat, az egykori arany — és rózsa — keresztesektől. E felekezet hívője Paradának nevezi magát, s ez olyan embert jelent, aki „átúszott a másik partra". Sephardi egy másodpercre megakadt. Úgy látszott, hogy előadásának olyan pontjáig jutott el, amelyen átver­ gődni csak erejének minden megfeszítésével képes. Kör­ meit beleásta tenyerébe és egy szempillantásig némán a földre nézett. Végre fölrázta magát, szilárd tekintettel rá­ nézett Évára és Hauberisserre és érctelen hangon foly­ tatta: — De ha van ember, akinek sikerült az élet hídján átha­ ladni, akkor ez nagy szerencse a világra nézve. Csaknem több ez, mintha Megváltót kapott volna. De egymaga 154

nem érheti el célját; ehhez csak úgy juthat el, ha útján élettársul egy nő kíséri el. A cél elérése egyáltalán csak a férfiúi és asszonyi erő összekapcsolásával lehetséges. E b ­ ben rejlik a házasság titkos értelme, amely már évezredek előtt kallódott ki az emberiség értelméből. A hangja elfulladt, felállt, az ablakhoz lépett, hogy arcát elrejtse. Akkor aztán látszólag nyugodtabb hangon folytatta: — Rendelkezzenek velem, ha önök ketten azt hiszik, hogy e téren való csekély tudásommal segítségükre lehe­ tek.

Mint a villám, úgy érték Évát e szavak. M e g é r t e t t e , hogy mi ment most végbe az ő lelkében. Könnyek bu­ gyogtak ki a szeméből. Nyilvánvalóan tetszett, hogy Sephardi, oly ember át­ ható tekintetével, aki egész életét a külvilágtól való elzárkózottságban töltötte el, előre látta azt a viszonyt, amely Éva és Hauberisser között a virágfakadás nesztelenségével kibontakozott. De ugyan mi bírhatta őt arra, hogy az elmaradhatatlan szerelem kirügyezésének folya­ matát ilyen megállíthatatlan m ó d o n megrövidítse és szinte kíméletlenül döntésre kényszerítse őket? Ha Sephardi egész lénye nem magasodik büszkén és megtámadhatatlanul minden gyanú fölé, a k k o r azt kellett volna hinnie, hogy ez egy féltékeny vetélytárs rafinált kí­ sérlete volt, hogy a gyöngéden szövődő viszonyt széjjel­ tépje.

155

Lehetséges azonban, hogy ez olyan ember heroikus elhatározása volt, aki nem érzett elegendő erőt magában ahhoz, hogy elviselhesse a titokban szeretett nő fokoza­ t o s elidegenedésének lassú mártíromságát és inkább véget vetett mindennek, semhogy hiábavaló küzdelem mor­ zsolja fel m e d d ő ábrándjait. Aztán azt is sejtette, hogy gyors cselekvésének más oka is lehet még, valami, ami összefügg az „élet hídjá"-ról való titokkal, amelyet is­ mert, s amelyről óvatos kimértséggel nyilatkozott. E s z é b e jutott, amit S w a m m e r d a m a végzet gyors előrerobajlásáról m o n d o t t ; a baljóslatú szavak még a fülében csengtek. M i k o r az elmúlt éjszaka a zeedijki csatorna korlátja mellől a sötét vizet nézte, megszállta a bátorság, hogy kövesse az öreg ember tanácsát és beszéljen az Istennel. Amit most élményül a lelkébe szívott, az már annak a következménye talán. Szívszorító ijedtség riasztotta, hogy mindez igaz lehet és gyors vágtatással a végzet ro­ bajlik elébe. Ijesztően, mint egy g o n o s z álomra való ráemlékezés, surrant bele a lelkébe a sötét Miklós-templom képe, a megroskadt ház a falán lekúszó vaslánccal és a csónakos ember, aki rejtőzködni igyekezett. Hauberisser az asztal mellett állt és szótlanul, izga­ tottan egy könyvet lapozgatott. É v a érezte, hogy véget kell vetni a gyötrelmes csönd­ nek és ő reá vár ez a feladat. Hauberisserhez lépett, ke­ ményen a szemébe nézett és nyugodtan így szólt: — S e p h a r d i d o k t o r szavai miatt nem kell elfogódottságba szorítani a lelkünket; amit m o n d o t t abban a jó barát nyi­ latkozott meg. Milyen sorsot szánt nekünk a végzet, azt ma még nem tudhatjuk. Ma még szabadok vagyunk; én 156

magam legalább is az vagyok. Ha elvégeztetett, hogy kettőnk élete egymás mellé kerüljön és egyesüljön, akkor sem erőnk, sem akaratunk nem lesz hozzá, hogy e dön­ tésnek ellene szegüljünk, vagy megváltoztassuk. Nem látom sem természetellenesnek, sem lealázónak, hogy e lehetőséggel szembenézzek. H o l n a p reggel viszszamegyek Antwerpenbe. Elhalaszthatnám az utazást, de jobb, ha most hosszabb ideig nem találkozunk. N e m sze­ retném magamra venni súlyos terhét annak a bizonytalan­ ságnak, hogy egy rövid óra hatása alatt olyan köteléket csomóztunk meg, amelyet később nem oldhatnánk m e g fájdalom nélkül. Pfeill bárótól tudom, hogy ön magára hagyatott, akárcsak én magam is. H a d d vigyen magam­ mal azt az érzést, hogy már nem leszek az ezentúl és ba­ rátomul tudhatok valakit, akihez hozzáforrasztott a k ö z ö s remény, hogy egy utat keresünk, egyet túl a hétköznapi­ ságon és talán meg is találjuk. K ö z ö t t ü n k pedig - fordult mosolyogva Sephardi felé - a hűséges, régi barátság ugye nem változik meg? Hauberisser ráhajolt Éva kezére és megcsókolta: — Nem, kérem, Éva - a keresztnevén szólítom, ne hara­ gudjon érte - hogy maradjon még Amszterdamba és ne utazzék el. Az első áldozatom ez. Azon a napon vesztet­ tem el, mikor ö n t . . . Éva gyorsan félbeszakította. — Ha be akarja bizonyítani a hozzám való barátságát, akkor most ne beszéljen énrólam. T u d o m , nem udvarias­ ság, vagy üres formalitás adta ajkára az iménti szavakat, de mégis kérem, ne fejezze be a mondatot. Szeretném az időre bízni, az győzzön meg minket arról, hogy barátok legyünk, vagy reméljünk annál többet is. 157

Pfeill báró felállt, mikor Hauberisser beszélni kezdett és észrevétlenül távozni akart, hogy ne háborgassa a két fiatalt. De mikor látta, hogy Sephardi csak úgy követhet­ né öt, ha éppen előttük menne el, a kerek asztalkához lé­ pett az ajtó mellett és az újságokat nézte. Ijedt kiáltás szakadt ki belőle, mikor az első sorokat elolvasta: — Kettős gyilkosság a Zeedijk partján! Átsiklott a cikk kevésbé fontos részein, a többit han­ gosan olvasta. Megdöbbenten hallgatták a többiek: „Déli kiadásunk tudósítását a következő részletekkel egészítjük ki: i A Zeedijk partján lakó Jan Swammerdam, aki Klinkherbogk padlásszobájának ajtaját eddig még ki nem derí­ tett okokból előzőleg lezárta, hajnalhasadáskor ki akarta nyitni, de azt félig nyitva találta. M i k o r a szobába belé­ pett, megpillantotta a meggyilkolt kis Kaatje vérrel borí­ tott tetemét. A vargának nyoma veszett és vele egy na­ gyobb összeg pénz is eltűnt, amelyet még az este Swam­ merdam nála látott. A rendőrség gyanúja nyomba egy a házban alkalma­ zott kereskedősegédre irányult, aki egy asszony vallomá­ sa szerint, a sötétségben az ajtóhoz surrant és az ajtót nyitogatni próbálta. Letartóztatták, de azóta szabadlábra helyezték, mert időközben az igazi gyilkos jelentkezett. Gyanítják, hogy előbb az agg vargát ölte meg a gyil­ kos, aztán az unokáját, akit a zaj álmából fölverhetett. A varga holttestét nyilvánvalóan az ablakon keresztül a csatornába dobták. A vizet e helyen elvezették, de ez eredményre nem vezetett, mert itt több méternyi mély posvány borítja a tenger fenekét. 158

Nincs kizárva, hogy a gyilkos részeg állapotban k ö ­ vette el a szörnyű gyilkosságot, erre következtet a rend­ őrbiztos előtt tett vallomása, amely feltűnően zavaros. Elismeri, hogy a pénzt elrabolta. Tehát rablógyilkosságról van szó. A pénzt, állítólag több ezer forintot, egy városzszerte hírhedt pazarlótól kapta Klinkherbogk. Szolgáljon ez intelmül mindnyájunknak, mert íme milyen bajt okoz­ hat a jótékonykodásnak rosszul alkalmazott szeszélye." Pfeill kiejtette kezéből az újságot és búsan bóloga­ tott. — Ki a gyilkos? - kérdezte van Druysen kisasszony gyor­ san. — A gyilkos? - felelt Pfeill és megint az újságba nézett. Itt van.

„A gyilkosságot,

saját vallomása

szerint,

egy

Eidotter nevű orosz zsidó követte el, akinek abban a ház­ ban pálinkamérése van. Ideje, hogy a Zeedijk során ren­ det teremtsünk, stb." — Simon, a kereszthordozó? - kiáltott fel Éva megren­ dülve. - N e m tudom elhinni, nem is fogom sohasem. Ez az ember nem követhette le szándékosan ezt a rettenetes gonosztettet. — De még részeg állapotban sem - dünnyögte Sephardi. — Ön tehát Hesekiel segédre gyanakszik? — Nem. Ez legrosszabb esetben csak azért lopózkodott a padlásszobáig, hogy a pénzt elemelje, amiben az utolsó pillanatban megakadályozták. A gyilkos senki más, mint a néger. Ez nyilvánvaló. — De az Isten szent szerelmére, mi bírhatta akkor rá az öreg Eidotter Lázárt, hogy vállalja a gyilkosságot? Sephardi doktor a vállát vonogatta. 159

— Lehetséges, hogy első ijedtségében, mikor a rendőrség megjelent, azt hitté, hogy a gyilkosságot Swammerdam követte el és feláldozta magát érte. A hisztériának vala­ milyen rohamában. H o g y nem normális, azt már akkor állapítottam meg, mikor megláttam. Emlékezzék csak vissza, Éva kisasszony, hogy mit mondott az öreg lepkegyüjtő arról az erőről, amely e névben rejtőzködik. Eidotter szerette a maga szellemnevét, amelyre elkeresztelték és bizonyára igen sokszor mormogta azt maga elé. Ez a lelkigyakorlat beléje gyökerezhette azt a gondolatot, hogy ő arra hivatott, hogy alkalomadtán másokért felál­ dozza magát. Sőt hiszem, hogy a kisleányt vallásos őrjöngésében Klinkherbogk varga ölte meg, mielőtt ő maga áldozatul esett a gyilkosnak. A varga sok esztendőn ke­ resztül az Ábrám nevet gyakorolta és ahhoz szoktatta magát, ez be van bizonyítva. Ha ahelyett Ábrahám nevét fogadta volna a lelkébe, akkor Izsák feláldozásának ka­ tasztrófája elmaradt volna. — Mindez túlságosan talányosnak tetszik nekem - szólt Hauberisser. - Lehetetlen, hogy egy névnek magunkban való elismétlése irányíthasson emberi sorsokat és dönt­ hessen is azok fölött. — Miért ne? Nagyon finomak azok a szálak, amelyek az ember tetteit vezetik. Ami M ó z e s első könyvében Ábrám nevének Ábrahámra és Sarai nevének Sárára való átvál­ toztatásáról olvasható, az szorosan összefügg a Kabba­ lával, de m é g ennél is mélyebb misztériumokkal. Van rá t á m a s z p o n t o m , hogy helytelen, ha az emberek egymást titkos nevükön szólítják, mint ahogy azt Klinkherbogk környezetében hallottuk. Önök talán tudják, hogy a hé­ berben a betűnek számértéke is van. Az S = 2 1 , az M = 160

13, az N = 14. A nevet tehát átváltoztathatjuk s z á m o k k á és e számokból képzeletünkben geometriai testeket konstruálhatunk: egy kockát, egy piramist, vagy másfélét. Ha e mértani formákat helyesen és a g o n d o l k o d á s meg­ felelő súlyával imagináljuk, akkor kialakulhat belőle lé­ nyünknek tengelyrendszere, amely addig formátlanul he­ vert a lelkünkben. A lelkünket ezzel kristályképletté ala­ kítjuk át és megalkotjuk a rávonatkozó örök törvényeket. Az egyiptomiak megtökéletesült lelküket g ö m b formájá­ ban képzelték el. — Ha valóban igaz, hogy kis unokáját a szánalomra méltó varga gyilkolta meg - szólt Pfeill tépelődő elmélye­ déssel - akkor azt az ön előadása szerint csak azért te­ hette meg, mert hibásan oltotta be a lelkébe a szellemne­ vét. Hát vajon oly végzetesen nagy különbség az Ábrám és az Ábrahám neve között? — Klinkherbogk maga nevezte el Ábrámnak magát. Tudatalattiságából nőtt ki ez a név, azért olyan végzetes. Hiányzik belőle a „Nesamah"-nak - ahogy mi zsidók az isteni szellem leheletét nevezzük - fölülről való leereszkedése. Ezt ebben az esetben a „ h " betű fejezi ki. A bibli­ ában Izsák feláldozását csak Ábrahámnak engedte el az Isten. Ábrámnak gyilkolnia kellett volna, úgy, ahogy azt Klinkherbogknak is meg kellett tennie. Klinkherbogk ma­ ga hívta a halált az örök élet keresésének szomjas epedésében. Az imént megmondtam: aki gyönge, az ne járjon az erő útján. Klinkherbogk útja a gyöngeség - a várako­ zás - útja volt. Erre küldetett, de letért róla. — Jaj, Istenem - kiáltott fel Éva - sajnálom ezt a szegény Eidottert. Tennünk kell valamit az érdekében. Csak nem nézhetjük tétlenül, hogy elítéljék?! 161

— Ami az elítélést illeti, hát az nem megy olyan gyorsan nyugtatta meg Sephardi. - Különben ismerem de Brouwert-t, a törvényszék pszichiáterét, holnap fölkeresem. — N e m d e - kérte Éva - a szegény, öreg lepkegyűjtőt is pártfogásába veszi és megírja nekem Antwerpenbe, mi van vele. Felállt, kezét nyújtotta, Pfeillnak és Sephardinak és elköszönt: — Remélem, nemsokára viszontlátjuk egymást. Hauberissertől hogy kíséretére

nem

számít

búcsúzott.

Ebből

megértette,

és vállára segítette a köpeny,

amelyet a szolga behozott.

A szürkület hűvössége nedvesen terült el az illatos hársfák lombboltozatában, ahogy a parkba léptek. G ö r ö g k ő s z o b r o k fehérlettek az ívelt lombfolyosók homályában és álmodoztak a csobogó szökőkutak mellett, a vár ívlámpáinak idetévedt szikrazáporában. — M e g l á t o g a t h a t o m néha Antwerpenben? - kérdezte Hauberisser szorongva és szinte félénken. - Ön azt kö­ veteli tőlem, Éva, hogy várjak, amíg majd az idő össze­ hoz minket. N e m többet várhatunk-e az időtől, ha látjuk egymást, mint úgy, ha egymásnak csak írogatunk. Hiszen mi ketten másként fogjuk fel az életet, mint a tömeg, mi­ nek emeljünk hát falat közénk, amely csak arra lehet jó, hogy elválasszon minket? Éva félrefordította a fejét és úgy válaszolt: — H á t biztosan tudja-e, hogy egymásnak szánt a sors minket? N a g y o n szép két embernek együttélése, de akkor 162

miért van, hogy ez az élet gyakran elhidegüléssel és kese­ rűséggel végződik? Sokszor gondoltam, hogy van abban valami természetellenesség, amikor a férfi hozzáková­ csolja magát az asszonyhoz. N e k e m úgy tetszik, mintha ezzel a szárnyát szegné. Kérem, engedjen végig beszél­ nem; sejtem, hogy ön mit akar mondani. — Nem, Éva - vágott Hauberisser m o h ó n a szavába - ön téved. T u d o m , attól fél, hogy olyat találok mondani, ami­ nek a meghallgatásától riadozik. N e m akarja meghallgatni az ön iránt való érzéseimet, hát inkább hallgatok. Sephardi őszintén beszélt, t u d o m és lelkem mélyéből remé­ lem, hogy értelmük még valóra válik. Mindazonáltal ér­ zem, hogy a szavai áthághatatlan korlátot emeltek ket­ tőnk között. Közöttünk marad ez az elválasztó korlát, ha nem leszünk rajta, hogy erőnk teljes megfeszítésével le­ romboljuk. Legbensőbben mégis örvendek, hogy mindez így történt. H o g y mi ketten csupa józanságból házasod­ junk, attól nem kell félnünk. Minket csak egy dolog fe­ nyegetett, Éva, az, hogy csak a szerelem és az ösztön h o ­ zott össze minket. Sephardi doktornak igaza van: a há­ zasság értelme az emberiség lelkéből kikallódott. — Éppen ez az, ami gyötör - kiáltott Éva. - Tanácstala­ nul és gyámoltalanul állok az élet előtt, mint egy borzal­ mas szörnyeteg előtt, amely mindig csak zabálni akar. Minden üres és elkopott. P o r rétegezi a szót, amellyel élünk. Olybá tűnök fel magam előtt, mint a gyermek, amely tündérvilágba sóvárog és szegényt színházba vi­ szik, ahol csak festékkel bemázolt komédiásokat lát. Rút intézménnyé aljasodott le a házasság, amely fényétől fosztja meg a szerelmet, s a férfit meg az asszonyt a merő célszerűség jármába szorítja. Lassú, vigasztalan elmerülés 163

ez a sivatag homokjába. Vajon, mi emberek, miért nem élhetünk úgy, mint a tiszavirágok? (Megállt és sóvárogva tekintett egy szökőkút felé, amely szinte lobogott a reáomló fénynek és a fölötte imbolygó pillerajnak aranyfel­ hője alatt, amely úgy terült reája, mint egy hullámzó tün­ dérfátyol.) Féregéletet élnek esztendőkig a föld alatt és felkészülnek a nászra, mint valami szentséges élményre, hogy megünnepeljék a szerelem egyetlen rövid napját és aztán meghaljanak. Hirtelen elhallgatott és összeborzadt. Szemei meg­ homályosodtak a mély meghatottságtól. Hauberisser aj­ k á h o z emelte a kezét és megcsókolta. Mozdulatlanul, mereven állt egy darabig, akkor az­ tán, mintha félálomban volna, két karját lassan a férfi nyaka k ö r é fonta és megcsókolta. — M i k o r akarsz a feleségem lenni? Az élet, Éva, nagyon rövid. É v a nem felelt. Szótlanul léptek a nyitott rácsoskapu elé, ahol Pfeill báró fogata várakozott, hogy Évát hazavi­ gye. Hauberisser meg akarta ismételni kérdését, de Éva megelőzte, megállt és szorosan hozzásimult. —

Sóvárgok utánad - suttogta alig hallhatóan - mint a

halál után. A szeretőd leszek, bizonyosan tudom, de amit az emberek házasságnak neveznek, attól minket meg fog kímélni a végzetünk. A férfi alig értette meg e szavak értelmét. M á m o r o s volt a boldogságtól, hogy a leányt magához ölelhette. Akkor aztán a lelkébe kúszott a leány borzadálya és érezte, hogy a haja égnek mered és fagyos lehelet reszket körülöttük, mintha szárnyára emelte volna őket a halál

164

angyala és szállna velük szédületes örök boldogság virágos berkei felé.

magasságokba

az

Mikor dermedtségéből magához tért, lassan oszlado­ zott az az idegenszerű boldogító igézete a halálnak, amelyet úgy érzett a húsában és a csontjában, mint ahogy a mámort érezzük, amely érzékeinket fölemészti. S mikor a kocsi Évával elrobogott már, nem érzett mást, csak a bizonytalan és gyötrő félelem marcangolását, hogy soha többé nem látja.

165

Nyolcadik fejezet

va másnap reggel meg akarta látogatni klastrombeli lakásán Bourignon kisasszonyt, hogy megvigasztal­ ja, azzal a számítással, hogy e látogatás után a dél­ előtti expresszvonaton Antwerpenbe utazik. Szállójában egy könnyfoltos levelet talált, amely arra bírta, hogy szándékától elálljon. A Zeedijk partján történt katasztrófának súlya alatt az öreg kisasszony látszólag összeroskadt és azt írta Évának, hogy eltökélt szándéka, el nem hagyni a kolos­ tort mindaddig, amíg égető fájdalma meg nem enyhül és ismét annyira megerősödik, hogy új érdeklődéssel követ­ hesse az emberiség zsivaját. Tűrhetetlen fejfájásban szen­ ved és ez lehetetlenné teszi számára, hogy látogatásokat fogadhasson. Ebből az utolsó mondatból azt látta Éva, hogy nem kell túlságosan aggódnia az öreg hölgy miatt. Gyors elhatározással poggyászát a vasúthoz szállít­ tatta. A portás az éjféli vonatot ajánlotta neki, amely ke­ vésbé zsúfolt, mint a többi. A levél kínosan érintette, a kínos érzéseket, amelye­ ket keltett, csak nagy erőfeszítéssel tudta legyőzni. Ilye­ nek hát a női szívek? 0 attól félt, hogy „Gabriella" össze­ roskad a súlyos csapás alatt, de csak fejfájást kapott. — A nagyság iránt való érzékünket elvesztettük, - szólt Éva keserűen. - Belehorgoltuk mindenféle hitvány kézi­ munkába nagyanyáink édeskés idejében.

166

Leányos rettegésben kezei közé szorította a fejét. — Hát ilyen legyek én is valamikor? Asszonynak lenni valóban gyalázat. Gyöngéd gondolatok ébredeztek benne, olyanok, aminők akkor töltötték el a lelkét, mikor Hilversumból a városba ment. Virágzó hársfa nehéz illata úszott a szoba levegőhullámain. Összeszedte magát és a balkonra ült, az éjszakai ég­ bolt csillagos baldachinja alá. Régen, gyermekkorában vi­ gaszt merített abból a gondolatból, hogy Isten trónol fö­ lötte elérhetetlen magasságokban, aki könyörülő jóságá­ nak szárnyaival borítja be a kicsinységét; mert szégyenül érezte a jelentéktelenségét. Szívből utálta az asszonyoknak azt a törekvését, hogy az élet külsőségeiben mindenben a férfiakat köves­ sék, kívánva a velük való egyenlőséget, de most szegé­ nyesnek és hitványnak érezte azt a gondolatot, hogy an­ nak, akit szeret, mást ne adhasson, mint asszonyi szépsé­ get és azt is úgy, mint valamit, ami magától értetődik és ami nem érdemli meg a vele való büszkélkedést. Eszébe jutottak Sephardi szavai, hogy van az életnek egy titkos útja, amelyen a nő a férfi számára többet jelent, mint csak földi boldogságot. Mint a távolról feléje szikrá­ zó reménysugár, úgy világított ez a gondolat. De hol van e rejtelmes út kapuja és merről érheti el? Habozva és félénken lendült meg a lelke, hogy gon­ dolkozván, ráérezzen az igazságra, amely az üdvözítő út­ ra vezesse; ámde csakhamar érezte, hogy töprengése hiá­ bavaló, erőtlen koldulás egy kis fényért a csillagokban la­ kozó hatalmasságoktól. Férfi ilyenkor nem könyörögne,

167

de küszködne a megvilágosodásért, erőteljesen és fárad­ hatatlanul. A leggyöngédebb és legmélyebb bánat akkor emészti a fiatal asszonyszívet, ha üres kézzel áll a kedvese előtt, mikor pedig epeszti a sóvárgás, hogy az üdvösség egész világával boldogítsa. Ez a gondolat szomorúvá tette és lesújtotta. N e m riadt volna vissza semmiféle áldozattól, ujjong­ va hozta volna meg érte a legsúlyosabbat is. A nő finom ösztönével megérezte, hogy a legnagyobb asszonyi csele­ kedet az önfeláldozás. A feláldozásnak ezer módját eszel­ te ki, de mikor szerelmének nagyságához mérte őket, semmisnek, elmúlónak és gyermekesnek tünt fel előtte valamennyi. Levenni róla a gondokat és alázatos magaalárende­ léssel kiolvasni szeméből minden kívánságot - ez az igazi és feladatnak is könnyű. De vajon ezzel aztán boldoggá is lenne? A boldogításnak ez a képessége nem magasodott fölébe az emberi lehetőségnek, holott ő olyan boldogsá­ got szánt a kedvesének, amely több legyen, mint ami em­ beri ésszel kigondolható. Csak homályosan sejtette azelőtt, hogy milyen keserű bánat alatt roskadozik az ember lelke, mikor érzi, hogy bőkezű király az adni akarásban, de az adni tudásban kol­ dusszegény. Óriási nagyságában állt most előtte ez az ér­ zés és meggyötörte azokkal a hatalmas borzadásokkal, amelyek valamikor a föld szentjét a t ö m e g vigyorgó kár­ ö r ö m e és sebző gúnyolása közt a mártírium útjára űzték. Gyötrelmeinek sokaságában homlokát a vaskerítés­ hez szorította és görcsösen egymáshoz tapasztott ajkai­ ból egy imádságot sikoltott lefelé a lelke örvénylő mély168

ségeibe: hagy jelenjen meg előtte akár csak a legkisebb is azoknak a táborából, akik a szerelem kedvéért átúsztak a halál fekete vízsodrait és tárja fel előtte a titkot, az élet mely útján érheti el a szerelem legragyogóbb koronáját. Ez után a korona után vágyott, hogy elvehesse és neki adhassa. Hirtelen úgy érezte, mintha szellemkéz érintette vol­ na homlokát. Feltekintett és észrevette, hogy a mennybolt képe megváltozott. Tompa fényű szakadék hasította meg harántvonalban és a csillagok beléje zuhantak, mint a tiszavirágok szik­ rafelhője, amelyet a szélvihar űz. Majd meg egy tágas csarnok tárult fel a szakadék mögött és abban hosszú asztal mellett ősöreg férfiak ültek, redőzetes ruhában, reá meresztvén tekintetüket, mintha készek volnának meg­ hallgatni a beszédjét. Aki a fejedelmüknek látszott, annak az arcvonásai idegen fajra emlékeztettek. Szemöldökei között izzóan valami jel tüzelt és halántékaiból két vakító fénykéve sugárzott ki, M ó z e s szarvaihoz hasonlatosak. Éva érezte, hogy fogadalmat kellene most tennie, de nem találta meg a hozzávaló szavakat. Könyörögni akart, hogy az ősöregek hallgassák meg fohászát, de az imádság nem tudta a torkán kitúrni magát. A szakadék lassan bezárult, a tejút terült el előtte és a csarnok meg a benne levő asztal megfakult, mintha heggedő seb volna az ég arculatán. Csak a férfiút láthatta még, homlokán az izzó égi jellel. N é m a kétségbeesésében Éva feléje tárta karjait, hogy maradjon még és hallgassa meg, de amaz már-már elfordította az arcát tőle.

169

E k k o r látta, hogy egy férfiú fehér lovon szédítő vágtatással a levegő lejtőin száguld és az égi magasságokra törtet. Megismerte. Swammerdam volt. Most lepattan a lóról, a férfi elé szökik, reá kiált és mellen fogva, nagy haraggal megrázza. Akkor urasán, parancsolóan lefelé mutatott Évára. Éva érezte, hogy az mit akar. A szíve megrendült a Biblia súlyos járású szava alatt, amely azt mondja, hogy erőszakkal kell meghódítani a mennyei birodalmat. Fohászos kedve eltűnt, mint az ár­ nyék és ahogy Swammerdam tanította, nem imádkozott, de követelt. Örökjogú önrendelkezésének diadalmas tu­ datában követelte, hogy a sors kormányzója űzze el őt előre ama legmagasabb cél felé, amelyet asszony elérhet. Csak űzze mind messzebbre könyörtelenül és süketen, nem hallgatván meg nyöszörgését, hogy ha útján elgyön­ gülne. Csak sodorja mind messzebbre, sebesebben, mint az idő, ö r ö m ö k és boldogság mellett és ne engedje meg­ pihenni, ne engedjen neki csak egy lélekzetvételt sem, bárha ezerszer az életébe kerülne is. Megértette, hogy neki meg kell halnia, mert a férfi homlokán takaratlanul tüzelt az égi jel és parancsának elmondása alatt olyan izzóvá tüzesedett, hogy fölper­ zselte a gondolatait. A szívéből ellenben kiujjongott a hit, hogy élni fog, mert látta az ősöreg arcát. Reszketett a rettentő erő súlya alatt, amely lelkében felszabadult és szétfeszítette szolgaságának börtönajtaját. Olyan érzése volt, mintha lába alatt megindulna a föld és meghomályo­ sodnék az öntudata, de ajkai szünet nélkül a parancsot mormolták maguk elé, unos-untalan még akkor is, mikor az égboltozatról már régen lefoszlott a látomás. 170

Aztán lassan megint átölelte kemény karjaival a való­ ság. Rá-ráeszmélt a szándékaira, arra, hogy ki kell mennie a pályaudvarra, hogy bőröndjeit már kiküldte, meglátta nagynénje levelét az asztalon, fölvette és darabokra tépte. Mindent, amit cselekedett, magától értetődőnek tetszett neki, csakúgy, mint minden ezelőtt való dolog tevése, mégis mindenben valami újat, szokatlant látott, mintha keze, szeme és egész teste már csak szerszámeszközök volnának és nem én-jének elválaszthatatlan részei. Olyan érzése volt, mintha a világnak valamilyen távoli vidékén tompa, öntudattalan életet élne, gyerek módjára, amely csak most született. Szinte meg sem látta már a szoba holmijaiban a lé­ nyegest, azt, amely az egyiket különbbé tette a másiknál; akaratának szerszáma volt valamennyi, semmi egyéb. A hilversumi park estéjére úgy gondolt vissza, mint a gyermekkor valamely kedves emlékére, amely messze eltávolodott idők ködébe merült. Boldogsággal és gyön­ gédséggel töltötte el az emlékezés, de olyan érzéssel is, mintha mindez elmúló és észrevétlenül jelentéktelen volna azzal a kimondhatatlan boldogsággal szemben, amely számára az eljövendő idők méhében érik. Úgy érezte ma­ gát, mint a vak, aki eddig csak az éjszakát ismerte és aki­ nek szívében minden átélt öröm megfakul amellett az el­ gondolás mellett, hogy ha későn is és hosszú, kínteljes szenvedés után, de elkövetkezik az óra, amely újból meg­ ajándékozza a szeme világával. Most átélt belső élménye között és a való élet jelen­ ségei között oly feltűnő volt a különbség, hogy mikor hangulatának mélységeibe ereszkedett, hogy azt mégis171

merje, a külső élet iránt való közömbösséget, amely min­ dent mellékesnek I ítélt, azzal okolta meg és úgy találta, hogy minden, amit érzékel, álomként suhan el mellette. És az álom, akár kellemes, akár lidércnyomásos, a feléb­ redt léleknek nem más, csak színjáték, mélyreható jelen­ tőség nélkül. M é g az arca is, mikor a t ü k ö r előtt úti köpenyegét vette fel, valami idegenszerűségbe halványodott és öntu­ data szinte csak vonakodva ismert abban önmagára. Minden cselekedete mögött majdcsak halálosan egyenletes nyugalom dermedezett. Áthatolhatatlan sötét­ ségben meredt előtte a jövő, mégis fagyos egykedvűség­ gel tekintett beléje, mint aki tudja, hogy életének hajója horgonyt vetett és nyugodtan várhatja meg a virradást, akárminő viharral fenyegessen is az éjszaka . . . Arra gondolt most, hogy ideje már kimenni a pálya­ udvarra, de az az érzés, hogy nem fogja többé látni Ant­ werpent, tétovázásba törte az akaratát. Papirost, tintát vett elő, hogy kedvesének írjon, de az első sor után megakadt; az a benső bizonyosság, hogy amit ez órában önszántából cselekszik, merőben hiába­ való és könnyebben tudná útjában megállítani a kilőtt golyót, mint visszarántani azt a titokzatos erőt, amelyre sorsát bízta, akaratlanságba zsibbasztotta.

Halk dünnyögés szűrődött át a szomszédos szobából. N e m t ö r ő d ö t t e fojtott nesszel és akkor sem ösztökélte érdeklődésre, mikor az hirtelen megállással elfulladt és olyan csöndet hagyott maga után, amely olyan érzést 172

keltett benne, mintha váratlanul megsüketült volna és a kívülről j ö v ő zaj visszhang nélkül merül el az idő és a tér örvénylő mélységeiben. De már egy perc múlva makacs suttogás z ü m m ö g ö t t a fülében, érthetetlenül, mintha viharok úsztatták volna idáig idegen, messze országokból. A suttogás aztán va­ lami, idegen vad nyelv torokhangjává duzzadt. N e m értette meg a szavakat; a túl hatalmas erőszak­ ból, amely arra kényszerítette, hogy felugorjon és az aj­ tóhoz menjen, csak annyit érzett ki, hogy parancs van ab­ ban a beszédben, amelynek ellenállás nélkül engedelmes­ kednie kell. Engedelmeskedett. A lépcsőn eszébe jutott, hogy kesztyűjét a szobában felejtette. Valami idegen gonosz indulatú erő, amely leg­ mélyebb gyökerében mégis a magáénak tetszett neki, le­ fojtotta a szándékot, mikor gondolatából egészen ki sem csírázott még. Gyorsan, de heves sietség nélkül rótta az utcákat, nem tudván, hogy a legközelebbi fordulónál megálljon-e, vagy tovább menjen. De tudta, hogy a kételkedések meg fognak szűnni az utolsó pillanatban és tudni fogja, merre menjen és hol álljon meg. Idegtépő borzongástól reszke­ tett és tudta, hogy ez a halálfélelemtől van, de a szíve nem osztotta ezt a gyöngeséget. Testének riadtságát nem tudta befogadni a lelkébe, a félelmeitől elkülönülten, ol­ dalvást állt, mintha idegei idegennek az idegei volnának. Mikor egy szabad térségre ért, amelynek hátteréből a tőzsdepalota t ö m ö r kockája emelkedett ki, egy szempil­ lantásra azt hitte, hogy a pályaudvarra megy és minden, amit érzett és gondolt, csak csalódás volt. Akkor aztán megint megragadta az a rejtelmes, nagy erő, jobbra so173

dorta és űzte előre a keskeny, zegzugos utcák útvesztője felé. Kevés emberrel találkozott, s ő érezte, hogy meg­ álltak m ö g ö t t e és utána néztek. A lelkéből valami új látótehetség virágzott ki, aminőt sosem érzett még magában és ez arra tette képessé, hogy kitalálja: mit érez most lelke legmélyén mindegyik. Erez­ te, hogy némelyiknél a szívéből kihullámzik az aggoda­ lom, a forró részvét nagy gondolatáradata és feléje höm­ pölygött, hogy átölelje magányos, nagy elszigeteltségét. De tudta, hogy ez embereknek halvány sejtelmük sincsen lelkük e belső megmozdulásáról, és nincs egy idegük sem, amely sejtené, hogy miért kellett megállniuk és őu­ tána nézni. Ha számon kérte volna tőlük valaki, bizonyára azt felelték volna, hogy kíváncsiságból tették, vagy ha­ sonló okból. Csodálkozva vette észre, hogy egy titokzatos, látha­ tatlan kötelék fűzi össze az embereket, a lelkeik egymásra ismernek, a hús t ö m ö r ágyazatában is tudnak beszélgetni egymással megmérhetetlen érzéslendülésekkel, amelyek oly finomak, hogy külső érzékeinkkel fel sem foghatók. Olyanok ugyan, mint a vadállatok, kárörvendő, irigyke­ dők és gyilkoskedvüek, az életükért gyűlölettel vetélke­ dők, mégis elég, hogy a szemüket borító fátyol keskeny résen meghasadjon és a legengesztelhetetlenebb ellensé­ gek is a leghűségesebb barátokká válhatnak. Az utcák, amelyekbe beletévedt, mind elhagyatottabbakká és félelmetesebbekké lettek. N e m kételkedett ben­ ne, hogy a legközelebbi órák valami borzalmast hoznak reá, talán az orgyilkoskéztől való halált, ha nem sikerül neki megtörni az igézetet, amely előre hajtja. De azért még csak kísérletet sem tett, hogy a varázslatot leküzd174

hesse. Tiltakozás nélkül tűrte el az idegen akaratot, amely rákényszerítette, hogy a sötétségnek ez útján haladjon, mert szent hittel remélte, hogy bármi érje is, az céljához, amelyért küldetett, közelebb viszi. Mikor egy csatorna vashídlásán lépegetett, a házte­ tők keskeny résén át a Miklós-templom sziluettjét látta egy szempillantásra. Két tornya úgy vált ki a horizonttól, mint egy sötét kéz, amely intőén a magasba emelkedik. Megkönnyebbülten sóhajtott, mert arra gondolt, hogy bi­ zonyára Swammerdam hívja őt lelkének parancsoló von­ zalmával abban a nagy pillanatban, amelyet Klinkherbogk tragédiája miatt érzett. De érezte, hogy valami ellenséges gyűlölködés lesel­ kedik körülötte. Hogy Swammerdam hívná, az csak té­ vedés lehet. Sötét gyűlölet szállt fel a földről, amely kí­ gyóharaggal feléje ágaskodott. Érezte, hogy reá veti ma­ gát az a hideg és szívtelen harag, amellyel a természet akkor fenyegeti meg az embert, ha rabszolgaságának lán­ cait megrázni merészeli. Mióta szobáját elhagyta, félelmet azóta csak most ér­ zett. Rettentő magárahagyottságának tudata alatt csak­ nem összeroskadt. M e g akart állapodni, de a lábai előrevitték, mintha nem volna már semmi hatalma önmaga felett. Kétség­ beesésében az égre nézett és megrendítő áradatban öm­ lött reá a vigasz, mikor látta a csillagok tömérdek miriádjait, amint éber szemmel fenyegetően a földre tekinte­ nek, mint valami mindenható megsegítő, aki nem fogja tűrni, hogy akár csak a haja szála is meggörbüljön. Eszé­ be jutottak az égi csarnok agg férfiai, akikre sorsát bízta és azok most olybá tűntek fel előtte, mint a halhatatlanok 175

gyülekezete, melynek csak a szeme pilláját kell megrebbentenie és mint egy marék por, úgy esik szét az egész földkerekség. A füleiben megint megcsengett az idegenszerű paran­ csoló torokhang, nyersen és kényszerítően, szinte úgy, mintha szorosan mellette zümmögne és sietésre ösztökél­ né. Most aztán a sötétségben hirtelen megismerte azt a ferdén elnyúló házat, amelyben Klinkherbogkot meggyil­ kolták. Az összefolyó csatornák kerítésén előrehajolva egy férfiú ült mozdulatlanul, mintha feszülten közeledő léptei­ re figyelne. M o s t megérezte, hogy az a démonikus erő, amely őt arra kényszerítette, hogy ide, a Zeedijk partjára jöjjön, ebből a férfiúból áradt ki. M é g nem ismerte fel az arcát, de abból a zsibbasztó halálfélelemből, amely a vérét megalvasztotta, tudta, hogy azon a kerítésen az az iszonytató néger kucorog, akit a varga szobájában látott. Irtózatában segítségért akart kiáltani, de az az ideg­ szál, amely az akarattól a cselekvésig vezet el, megsza­ kadt. A test idegen hatalom törvénye alatt állott. Mintha már nem is élne s mintha a lelke már elvált volna a testé­ től, megindult, testiségének megérzése nélkül imbolyogva a férfi felé ment és megállt előtte. Az felemelt a fejét és Évának úgy tetszett, mintha reátekintene. De a szemgolyója fölfelé fordult, mint az olyan emberé, aki nyitott szemmel alszik. Éva látta, hogy az ember olyan dermedt, mint a halott, csak meg kellene lökni és fáradtság nélkül a vízbe dönthetné. Mégis ez em­ ber igézete alatt állott és veszteg maradt.

176

Ha az felébred, felprédálja, mint a védtelen állatot. Szinte percekre tudta kiszámítani az időt, amikor végzete beteljesül. A néger arca meg-megrándult; ébredni kezdett. Sok­ szor hallotta Éva, de olvasott is róla, hogy vannak asszo­ nyok, főként szőkék, akik a leghevesebb utálkozás mel­ lett is valami érthetetlen kényszerűség alatt néger embe­ reknek adják magukat. A vad afrikai vérből árad ki az a mágikus erőszak, amely minden ellenállást meghiúsít. Mesének hitte ezt, vagy ha valóban lehetséges, úgy gon­ dolta, hogy csak alacsonyrendű, állati némbereket igézhet meg az afrikai vérnek ez a varázslata. Most azonban ön­ magán tapasztalta vérfagyasztó borzadállyal, hogy ez a sötét hatalom nem rémkép csupán, hanem valóság. Az a szakadék, amely az irtózat az érzéki mámortól áthidalhatatlanul elválasztja, a valóságban nem egyéb volt, csak egy vékony átlátszó választófal, amely könnyen omlik össze. És ha összeomlik, akkor bestiális ösztönök vonul­ nak be szilaj hódítók gyanánt az asszony lelkébe, amelyet vad orgiákkal megbecstelenítenek. Nézte ezt a férfit, aki félig vadember, félig ragadozó és reszketve kérdezte magától, hogy kitől nyerte azt a megfoghatatlan nagy hatalmat, amely arra kényszerítette őt, hogy engedelmeskedvén álmából kizendülő parancsá­ nak, ismeretlen utcákon hozzá jöjjön, akarattalanul, mint a holdkóros? Miért kellett engedelmeskednie, ha a végzet nem hangolta össze az ő idegeit ezzel az idegenével és ha azok meg nem zendültek akkor, mikor ez az ember utána kiáltott? Vajon minden asszonyt megbabonázhat ennek a né­ gernek ördögi hatalma, vagy csak ő maga süllyedt annyi177

ra, hogy engedelmeskednie kell a csábító hívásnak, ame­ lyet amazok meg sem hallanak? Borzadozva érezte, hogy számára nincs már mene­ külés. Amit kedvesének és önmagának megsóvárgott, a megálmodott boldogság hanyatló testével megsemmisül. Amit megmenthet és amit átlépvén a halál küszöbét, drá­ ga zsákmányul magával vihet, az olyannyira alaktalan, hogy nem kárpótolhatja azért, ami után epekedett. El akart perdülni a földtől és fölemelkedni alacsony hitványságain, de a föld szelleme vasmarokkal fogja, amit tulaj­ donául tud. Mint a szellem mindenhatóságának megteste­ sülése, úgy állt előtte a néger, aki reszkető képzeletében óriássá növekedett. Látta, hogy a néger felugrott és megrázza magát. A bódultságát rázta le magáról. Akkor aztán belemarkolt a karjaiba és magához rántotta. Éva felkiáltott; velőtrázó jajjal hömpölygő vissz­ hanggal verődtek a házak falához, de a néger szájához tapasztotta a kezét, hogy fulladozott tőle. Sötétvörös bőrkötél lógott a néger csupasz nyakán, mint a mészároskutyáén. Éva abba csimpaszkodott gör­ csösen, hogy a néger le ne teríthesse. . A feje a rettentő szorításból egy szempillantásra ki­ szabadult. Erejének végső megfeszítésével megint segít­ ségért kiáltott. Meghallották, mert üvegajtó zörrent meg valahol, hangok zsivaja verődött hozzá és egy széles fénysáv ha­ sította rőt villanással az utcai sötétséget. Akkor aztán érezte, hogy a néger vad szökkenésekkel a Miklós-temp­ lom felé robog vele. Két chiléni matróz, csípőjükön na­ rancssárga övvel, utánuk nyomult; látta kezükben a villo178

gó késeket és bronzszínű bátor arcukat, amely biztatóan és bátorítóan vált ki a homályból. Éva sejtette, hogy eszméletlen állapotban van, épp úgy, mint mikor a csatorna korlátján ülve találta. M é g mindig reszketett az iszonyattól, de annyira mégis felbá­ torodott már, hogy búvóhelyéből kiosonhatott. Közeledő hangokat hallott az utca felől, a kert falán túl, a házak ablakai mögött ide-oda kóválygó lámpafény imbolygott és táncoló kísértetekké változtatta át a falra verődő árnyakat. A szíve vad dobogását figyelte. Most, most kell ideérnie a tömegnek, amely a négert keresi. És ekkor rogyadozó térdekkel szorosan a zulu mellett a rá­ csos kapu felé futott és sikoltozva segítségért kiáltott. Elhaló eszméletben csak annyit látott még, hogy egy rövid, piros szoknyás némber térdel előtte és könyörüle­ tesen a homlokát nedvesíti hideg vízzel. Megmentették. Félmeztelen, tarka alakok vetették át magukat a kert falán. A kezükben fáklya lobogott, foguk között kések és tőrök villogtak. Egy fürge ördögsereg, amelyet a föld ve­ tett ki magából, hogy megmentésére siessen. L o b o g ó vi­ lágosság áradt el a kertben, megelevenítve a templomab­ lakok festett szentképeit. Vad, spanyol k á r o m k o d á s o k üvöltöttek a levegőben: — Ahun a! Itt van a fekete! Tépjétek ki a beleit! Látta, hogy a matrózok üvöltő dühvel a zulura ve­ tették magukat. Aztán mindjárt le is roskadtak ökleinek szörnyű csapásai alatt. Hallotta, hogy a néger velőtrázó diadalordítása meghasítja a levegőt. Aztán, mint a kisza­ badult tigris, utat tört magának az üldözők között, egy fára lendült állati rugalmassággal, onnan a falra és erkély-

179

röl erkélyre, egy ívcsúcsról a másikra a templomtetöig kapaszkodott.

Mikor ájultságából fölérzett, pillanatokig azt álmodta, hogy az öreg ember, kötéssel a homlokán, föléje hajlik és nevén szólongatja. Eidotter Lázárt vélte felismerni az aggastyánban; de aztán ennek a vonásai mögül, mint valami üvegálarc mögül, megint a néger arca bontakozott ki, fehér szemmel és duzzadt szájjal a vicsorgó fogak felett, vonásról vonásra úgy, ahogy kiirthatatlanul az emlékezetébe ásta magát, mikor karjai közé szorította . . . És lázának ördögkölykei újfent szétkorbácsolták az öntudatát.

180

Kilencedik fejezet

E

béd után egy jó óra hosszáig együtt maradtak: Pfeill báró, Sephardi doktor és Hauberisser. Ez az egész idő alatt alig vett részt a beszélgetésben. Szórakozott volt. Gondolatai szüntelenül Éva felé kóvályogtak és szin­ te megijedt, mikor néha-néha megszólították. A jövőre gondolt és Amszterdamban való magányos­ ságát, amelyet annyira szeretett, kezdte elviselhetetlennek érezni. M á s barátja és ismerőse nem volt, csak Pfeill és Sephar-di, aki iránt ismeretségük első órájától kezdve, őszinte vonzalmat érzett. A hazájához való vonatkozások régen megszakadtak. Most, hogy rátalált Évára, elvisel­ heti-e remete életét? Azt fontolgatta magában, hogy j o b b volna talán, ha átköltöznék Antwerpenbe; ott legalább egy levegőt szív­ hatnak, még akkor is, ha Éva nem engedné meg, hogy találkozhassanak. Aztán könnyen adódik alkalom, hogy itt-ott láthassa is. Szenvedett, mikor eszébe jutott, hogy Éva milyen hűvösen hárította az időre, vagy a véletlenre szerelmük állandósulásának lehetőségét; olykor pedig a csókjaira gondolt és a tudat, hogy hiszen ők már elválaszthatatlanul egymásba forrtak, oly boldoggá tette, hogy szinte megré­ szegedett tőle. Csak tőle magától függ - mondogatta magának mennyi ideig tartson a kínos elkülönültség. Mi akadá181

lyozhatja meg abban, hogy már a jövő héten meglátogas­ sa és arra kérje, hogy állandó érintkezésben maradjanak? Éva, tudomása szerint, teljesen független és nem kell má­ sok hozzájárulására várnia, ha választani akar. De bármennyire egyengetettnek látta is a hozzá ve­ zető utat, amikor a körülményeket mérlegelte, mégis va­ lami meghatározatlan félelem falazta el a reményeitől, ugyanaz, melyet már akkor érzett, mikor egymástól elbú­ csúztak. Rózsásra akarta kifesteni a jövőjüket, de már a kez­ detnél megakadt. Valahányszor gondolatban a sorsát tu­ dakolta, melléből vaskeményen egy „ n e m " zengett kifelé és képtelen volt kielégítő véggel elképzelnie az Évához való szerelmét. Hiába igyekezett görcsösen, ezt a benne riadozó balsejtelmet nem tudta kitagadni magából és ez kétségbe ejtette. Öreg tapasztalásból tudta, hogy az ember tehetetlen és nem képes túlharsogni a fenyegető balszerencsének sa­ játságos, alaptalan és mégis konok hangjait, ha a lelkéből egyszer kiüvöltenek; azért hát csak letompítani igyekezett ezt a belső jajveszékelést, azzal áltatván magát, hogy ag­ godalma nem más, csak szerelmének természetes követ­ kezménye. E magavigasztalása ellenére is mégis alig győz­ te türelemmel és szenvedélyesen sóvárgott arra a pillanat­ ra, mikor megtudhatja, hogy Éva jó egészségben érkezett meg Antwerpenbe. Muiderpoort állomásán, amely a város központjához közelebb esik, mint a központi pályaudvar, kiszállt a vo­ natból, Sephardit egy darabig a Heeringracht felé kísérte, akkor aztán visszasietett az Amstel-szállóba, hogy a •

182

portásnál Éva részére egy rózsacsokrot hagyjon. Ezt Pfeill adta neki, mintha csak kitalálta volna a gondolatait. Van Druysen kisasszony - mondta a portás - épp most utazott el; de kocsin még elérheti. Gyorsjáratú autó a pályaudvarra vitte. Várakozott. Perc múlik el perc után, de Éva nem jött meg. A szállodának telefonált. Ott azt mondták, hogy nem j ö t t oda vissza, kérdezősködjek talán a poggyászfeladó csar­ nokban. Éva bőröndjei még ott voltak. Hauberisser úgy érez­ te, mintha megrendült volna alatta a föld. Csak most tudta meg, mikor az Éváért való aggoda­ lom majdhogy fölemésztette, milyen nagyon szereti őt és nem is tudna már megélni nélküle. Aggodalmának nagy súlya alatt összeomlott k ö z t e és Éva között az idegenségének utolsó korlátja is. Tudta, ha most elébe kerülne, a karjaiba zárná, csókjaival halmozná el és soha magától el nem eresztené. M á r nem remélhette, hogy Éva még megérkezhet, mégis várt egészen addig, míg a vonat elindult. Évát nyil­ vánvalóan valami szerencsétlenség érte.Nyugalomra eről­ tette magát. Ugyan mely úton mehetett a pályaudvar felé? Minden perc drága most. Ha segíteni akar rajta, akkor már csak a hideg, világos áttekintéshez, a körülmények mérlegelésé­ hez folyamodhat; ez már régen, mérnöki pályáján is a se­ gítő ötletek kiapadhatatlan forrásául bizonyult. Képzelőerejét a legvégsőkig megfeszítve, igyekezett belepillantani a történések titkos szövevényébe, ahogy az lejátszódhatott, mielőtt Éva a szállót elhagyta volna. Be­

rn

leképzelte magát a várakozás hangulatába, amelyet távo­ zása előtt érezhetett. Az a körülmény, hogy poggyászát előre küldte ki a pályaudvarra, ahelyett, hogy a szálló kocsiján magával vitte volna, arra a gondolatra juttatta, hogy valakit talán meg akart látogatni. De kit kereshetett fel ilyen késői órában? Hirtelen eszébe jutott, hogy szívére kötötte Sephardinak, látogassa meg Swammerdamot. Az öreg lepke­ gyűjtő a Zeedijk mentén lakott, a gonosztevők negyedé­ ben, ahogy az a gyilkosságról való újságközleményből megállapítható. Hideg borzongás rázta meg Hauberissert, mikor eszé­ be vágódott az a sok iszonytató lehetőség, amely őt a hír­ hedt vidék kikötői csőcseléke között fenyegette. Halott lebujokról, ahol idegeneket kiraboltak, meggyilkoltak és csapóajtón keresztül a csatornába dobtak. A haja égnek állt, arra gondolva, hogy Évával is ilyesmi történhetett. A következő másodpercben az autó már az Openhaven-hídon száguldott keresztül. A híd túlsó oldalán a jár­ mű hirtelen megállt. A Zeedijk keskeny utcáiba nem me­ het az autóval, magyarázta a sofőr. Az úr fáradjon csak be a Prins van Oranje nevű korcsmába, a korcsmárostól mindent megtudhat, amit tudni akar.

A korcsma ajtaját nyitva találta, Hauberisser betör­ tetett. A helyiség üres volt, csak a söntésben állt egy em­ ber, aki alattomos sunyítással mustrálgatta.

184

A távolban garázda ordítozás zsivajgott, mintha ve­ rekednének. Swammerdam úr, árulta el nagy kegyesen a korcsmáros, a negyedik emeleten lakik. Borravaló fejében aztán kelletlenül a nyaktörő lépcsőn a negyedik emeletre vezette a látogatót. — Nem, van Druysen kisasszony nem volt azóta nálunk szólt az öreg lepkegyűjtő, mikor Hauberisser lelkendezve előadta neki aggodalmait. Egyetlen egy majdnem tövig leégett faggyúgyertya világította meg a szegényes szobát. Az öreg ember fáj­ dalmas kifejezésű arca elárulta, hogy órákon keresztül Klinkherbogk barátjának szörnyű vége felett töprenke­ dett. Hauberisser megfogta a kezét: — Bocsásson meg, Swammerdam úr, hogy éjnek idején megrohanom és tekintetbe sem veszem az ön fájdalmát. Pedig tudom, milyen nagy veszteség érte. Az öreg csodálkozó tekintete megakasztotta, aztán folytatta:

egy

szempillantásra

— A közelebbi körülményeket is ismerem. Sephardi doktor révén ismerem őket. Később, ha önnek is úgy tet­ szik, beszélhetünk kimerítőbben arról. Most az Éváért való aggodalom őrjít. Ha valóban ide jött, hogy megláto­ gassa önt és ha megtámadták volna - úristen, nem merem végiggondolni! Felugrott és magán kívül fel-alá szaladgált. Swammerdam mélyen elgondolkozott, akkor aztán így szólt: — Kérem, ne tekintse szavaimat üres vigasztalásnak csu­ pán, Uram, van Druysen kisasszony nem halt meg. Hauberisser hevesen feléje fordult: 185

— H o n n a n tudja? Anélkül, hogy tudta volna, miért - érezte, hogy meg­ könnyebbült. Swammerdam pillanatnyi tétovázás után így felelt: — M e r t akkor látnám őt. Hauberisser megragadta a karját: — Könyörgök, segítsen rajtam, ha képes rá. T u d o m : az ön egész élete a hité volt; az ön szeme bizonyára mé­ lyebbre hat, mint az enyém. És az érdektelen gyakorta többet l á t . . . S w a m m e r d a m félbeszakította: — N e m vagyok olyan érdektelen Uram, mint ahogy ön gondolja. Életemben csak egyszer láttam a kisasszonyt, de nem túlzok, ha azt mondom, úgy szeretem, mintha le­ ányom volna. (Elhárító kézmozdulatot tett és folytatta.) Ne hálálkodjék, nincs, amit nekem megköszönjön. Ma­ gától értetődik, hogy tőlem telhetően minden el fogok követni, hogy neki és önnek segítségére lehessek, akár öreg, értéktelen, életem feláldozásával is. Most pedig hal­ lgasson meg nyugodtan: Sejtelme nem csalta meg, mikor arra gondolt, hogy Éva kisasszonyt valami balszerencse érte. A nagynénjénél nem volt; a nővérem, aki most jött az apátságból, megmondta volna nekem, ha ott látja. H o g y vajon még ma segítségére siethetünk-e, azaz hogy még ma fólkereshetjük-e, azt nem tudom, de minden meg fogunk kísérelni, hogy nyomára akadjunk. Ön azonban, kérem erre, ne aggódjon, még ha nem találjuk is meg. Oly biztosan, mint ahogy önt magam előtt látom, oly biztosan t u d o m , hogy valaki, akihez képest mi jelentéktelen sem­ mik vagyunk, óvóan tartja felette erős kezét. N e m szeret­ nék olyan kifejezésekkel élni, amelyek ön előtt rejtélye186

seknek tűnhetnének föl, de eljön talán az idő, mikor megmondhatom önnek, mi erősít meg engem abban a föltevésemben, hogy Éva kisasszony az én tanácsomat követte és ami ma vele történt, azt már annak következ­ ményeiként tekinthetem. Klinkherbogk barátom egyszer hasonló utat válasz­ tott, minőt most Éva kisasszony. A lelkem régen előre látta a véget, habár mindig ahhoz a reményhez k ö t ö t t e m magam, hogy forró imákkal talán mégis elháríthatom a végzetét. Az elmúlt éjszaka bebizonyította, amit már tud­ tam, azonban gyönge voltam ahhoz, hogy aszerint csele­ kedjem. Ez az éjszaka bebizonyította, hogy az imádság eszköz csupán, arra való, hogy a lelkünkben szunnyadó erőket erőszakosan fölébressze. Csak a dőrék hihetik, hogy az imádsággal megváltoztathatják az istenség aka­ ratát. Azok az emberek, akik sorsukat a bennük lakozó lélekre bízták, szellemek védelme alatt állnak. A föld gyámsága alól felszabadultak és a földnek egykor még urai lesznek. Ami még külső életüket éri, előrelendítő értelmet nyer; minden, ami velük történik, úgy történik, hogy jobban már nem is lehetne. Higgye el, Uram, Éva kisasszonyra is áll ez az igaz­ ság. A legnehezebb az, mikor hívjuk a szellemet, amely sorsunk intézésére küldetett. Csak a megérettnek szavát követi és csak akkor, ha egy más ember iránt való szere­ tetből hívjuk. Ellenkező esetben a sötétségnek bennünk lakozó erőit támasztjuk fel. A kabbala zsidói ezt így fénytelen Ob birodalmából den imádságot, ha szárnya élő démonokat gondolják,

fejezik ki: vannak szellemek a valók, amelyek elfognak min­ nincsen. N e m a rajtunk kívül mert ezek ellen testünk fala187

zata véd meg minket. Mágikus mérgeket értenek a dé­ monok alatt, amelyek életre keltve, énünket széthasítják. Hauberisser izgatottan közbevágott: — De ha Éva is úgy elpusztult, mint az ön Klinkherbogk barátja! — Éva kisasszony nem pusztult el. Kérem, engedje, hogy befejezzem. Sose lett volna hozzá bátorságom, hogy oly veszedelmes tanácsot adjak neki, ha abban a pillanatban nem éreztem volna magam mellett azt a bizonyost, akiről már mondtam önnek, hogy hozzá képest mi ketten sem­ mik vagyunk. Egy hosszú, hosszú életen keresztül, ki­ mondhatatlan szenvedések között megtanultam a vele való beszélgetést és meg tudom különböztetni az ő hang­ ját az emberi vágyak sugallatától. A veszedelem csak annyiból állt,.hogy alkalmatlan pillanatban hívja talán Éva kisasszony. A veszedelemnek ez a pillanata - az egyetlen­ istennek hála, elmúlt már. Alig pár órával ezelőtt (Swammerdam boldogan mosolygott) meghallgatott. Talán- nem akarok dicsekedni vele, mert ilyen események a legmé­ lyebb elmerülésem pillanataiban játszódnak le - talán vol­ tam olyan szerencsés, hogy már segítettem is neki. Az ajtó felé lépett és kinyitotta vendége előtt. — M o s t azonban cselekedjünk józan eszünk parancsai szerint. A szellemek beavatkozásáról csak akkor szabad segítséget remélnünk, ha mindent elkövettünk, amire föl­ di hatalom képes. Menjünk el a korcsmába, adjon ön pénzt a matrózok­ nak, hogy a kisasszonyt felkutassák, ígérjen jutalmat an­ nak, aki rátalál és ép egészségben visszahozza, - meglás­ sa, még az életüket is kockára vetik, ha muszáj. Ezek az emberek a valóságban sokkal jobbak, mint aminőknek • 188

tartják őket. Jó emberek ők, csak eltévedtek lelkeik ősrengetegében és ragadozó vadállatokhoz hasonlatosak. Mindegyikben van egy jókora darab hősiesség, ami bi­ zony sok jó erkölcsű polgártársunkból hiányzik. Ez a h ő ­ siesség természetesen a vadságban nyilvánul meg, mert nem ismerik azt az erőt, amely hatja őket. A korcsmába léptek. Az ivószoba tele volt emberekkel és közepén a p a d - ' lón összezúzott koponyával egy chilei matróz holtteste feküdt. Térdével zúzta össze futtában a fekete. — Csak holmi verekedés volt, aminő napjában sok van a kikötőben - magyarázta a korcsmáros, amikor Swammerdam az eset közelebbi körülményeit tudakolta. — Az átkozott fekete, tegnap - vágott közbe Antje, de nem fejezhette be; a korcsmáros oly hevesen oldalba lök­ te, hogy a megkezdett mondatot lenyelte. Mikor jól oldalba bökte, még rá is ordított: — Fogd be a pofádat, disznó. Egy fekete fűtő, valame­ lyik brazíliai hajóról, bánt el ezzel, megértetted? Hauberisser félrehívott egy csirkefogót, pénzt nyo­ mott a markába és kifaggatta. Nemsokára körülvették többen a züllött alakok közül és szélesen gesztikulálva egymásra licitáltak, hogy hogy kibabrálták ők a feketét. Csak egy dologban egyeztek meg valamennyien: idegen fűtő volt, aki a matrózt le­ ütötte. A korcsmáros figyelmeztető arckifejezése sakkban tartotta őket és hangos krákogással adta tudtukra, hogy semmit sem szabad mondaniuk, ami a néger nyomára ve­ zethetne. Tudták, a korcsmáros az ujjával sem tiltakozott volna, ha kedvük támad leszúrni akármilyen becses ven­ déget is, de azt is tudták, hogy a korcsma törvénye szigo189

rúan követeli az ellenség mellé való állást, ha kívülről fe­ nyegeti azt meg a veszedelem. Türelmetlenül hallgatta Hauberisser a hencegéseket, amíg váratlanul olyan szó hangzott el, amely minden csöpp vérét a szívébe kergette. Antje említette, hogy az idegen néger egy előkelő, fiatal dámát támadott meg. Swammerdamba kellett megkapaszkodnia, hogy öszsze ne roskadjon. Aztán elővette az erszényét, az egész tartalmát a pincérnő kezébe ürítette és nem lévén ereje a hangos beszédre, a szemével szólította föl, hogy adja elő a történteket. — Egy nőszemély segélykiáltását hallottuk és erre kiro­ hantunk, - kiabálták össze-vissza a matrózok. — Az ölemben tartottam, mert ájult volt - sipítozott Antje. — De hol van? Hol van? - kiáltott Hauberisser. A matrózok elnémultak és megdöbbenve néztek egy­ másra, mintha csak most kapnának észbe. Egy se tudta, hogy Éva hol lehet. — Az ölemben feküdt - esküdözött Antje újólag. Meglát­ szott rajta, hogy halvány sejtelme sincs arról, hová tűn­ hetett el Éva. E k k o r aztán valamennyien kirohantak, Hauberisser és Swammerdam velük, átkutatták az utcákat, Éva nevének kiáltozásával felverték az utca csöndjét és belevilágítottak a templom-kert minden zugába, hogy Éva nyomára akad­ janak. A pincérnő a zölden csillogó háztetőre mutatott: — O d a fölkapaszkodott a néger és itt a járdán hevert a nő, mikor én a fekete után vetettem magam, aztán meg idehoztuk a halottat és a dámáról bizony megfeledkez­ tünk. 190

Bezörgettek a körülfekvő házakba, hátha Éva vala­ melyikbe bemenekült. Ablakredőnyök futottak zörögve a magasba és kíváncsi emberarcok bukkantak elő, tudakol­ va, hogy mi történt. Az eltűntről senki sem tudott felvilá­ gosítást adni. Testben lélekben megtörve, Hauberisser gazdag jutalmat ígért mindenkinek, aki csak melléje fér­ kőzött, ha hírt hozna neki Éva felől. Swammerdam nyugtatgatta, de hiába. Az a gondolat, hogy Éva a történtek felett való kétségbeesésében eszét veszthette és vízbe ölhette magát, megfosztotta józan ér­ telmének utolsó maradékától is. A matrózok széjjel szó­ ródtak. A Prins Henrik Kadé-n kezdve a N i e u w e Vadrtig átkutatták az egész útvonalat, de sikertelenül. Nemsokára az egész kikötő-fertály talpon volt. Fél­ meztelen halászok ide-oda cikáztak hajólámpáikkal, vé­ gignézték a töltést s megígérték, hogy virradatkor hálói­ kat a csatornába eresztik és végigkeresik velük a t o r k o ­ latokat. A pincérnő ezer variációban beszélte el, mi hogyan történt. Hauberisser állandóan attól rettegett, hogy ez a fecsegő még borzalmas titkokat árulhat el véletlenül, ta­ lán azt is, hogy Éva a néger erőszakos gerjedelmének ál­ dozata lett. Ez a gondolat az agyát tépte, de mégsem tudta elszánni magát arra, hogy formába öntse. Végre erőt vett magán és habozva rácélozgatott. A körülötte álló csavargók, akik rettentő eskütevésekkel fo­ gadkoztak, hogy széttépik a feketét, ha kézre kerítik, mindenképpen igyekeztek megvigasztalni Hauberissert. Amikor azonban a borzalmas lehetőségre rácélzott, hirtelen elhallgattak, tekintetét résztvevőén kikerülték, csak szó nélkül kiköptek. 191

Antje halkan zokogott. Bár egész életét iszonytató förtelmekben töltötte el, mégis elég asszony volt még ahhoz hogy megértse, mi szaggatja most ennek az embernek a szívét. Csak Swammerdam nem vesztette el higgadt nyugalmát. Megrendíthetetlen bizakodás világlott fehér homlo­ kán. Szelíden mosolyogva barátságos türelemmel hall­ gatta meg az Éva esetleges öngyilkosságáról szóló felte­ véseket. És mert hogy mindenre a fejét rázogatta taga­ dón, Hauberisser lassan, lassan új reményre kapott. Végül tanácsát követve, kíséretében lassan és vonakodva haza­ felé ment. — Most pedig feküdjön le - bátorította Swammerdam, amikor a lakása elé érkezett - és ne vigye magával álmába is a gondjait. Ha a testünk bánatával nem zavarjuk a lel­ künket, akkor az sokszorosan többre képes, mint amenynyire általában felbecsülik. Amit még tenni kell, azt bízza csak énreám. Értesíteni fogom a rendőrséget, hogy kutas­ son a menyasszonya után. Nem sok eredményt várok t ő ­ le, mégis mindent el fogok követni, amit ilyen körülmé­ nyek között a józan ész megkövetel. M á r útközben is igyekezett Hauberisser figyelmét más gondolatok felé terelni és többek között szóba került a naplótekercs is, amelynek tanulmányozását a fiatalem­ ber félbeszakította. M i k o r Hauberisser arcán ismét megzordonult a két­ ségbeesés, Swammerdam megfogta a kezét és így szólt: — Bár beléje csöpögtethetnék valamennyit abból a biza­ kodásból, amelyet én érzek Éva kisasszony sorsa felől. Ha e bizakodásnak csak egy kis része élne is önben, ak­ kor önmagától is tudná, hogy mit követel öntől a sors és 192

mit kell tennie a mostani körülmények között. De így csak tanácsot adhatok önnek. Vajon követni fogja-e a ta­ nácsomat? — Követni fogom - ígérte meg megrendülten H a u b e risser, mert eszébe jutottak Évának Hilversumban mon­ dott szavai, hogy Swammerdam eleven hitében még cso­ dát is művelhet. - Követni fogom a tanácsát. Olyan erő árad ki önből, hogy néha úgy érzem, mintha ezereszten­ dős fa védene meg a vihar ellen. Minden szó, amit hoz­ zám intéz, olyan, mint az igazi szentség. — Elbeszélek önnek egy kis eseményt, - kezdte újból Swammerdam - amely egykor jelentéktelensége mellett is életemnek útmutatóul szolgált. Akkor még fiatal voltam és oly keserű s kegyetlen csalódást szenvedtem el, hogy a földi életet hosszú ideig sötét pokolnak tekintettem. Az a gondolat, hogy a sors lelketlen hóhér gyanánt bánik el velem és cél s értelem nélkül kínozza meg a lel­ kemet, kimondhatatlanul elkeserített. Ilyen hangulatban voltam, mikor egy napon tanúja lettem annak, hogyan idomítanak egy lovat. Hosszú szíjra fűzték és pihenő nélkül körbe-körbe hajszolták. Valahányszor akadály elé ért, amelyen át kel­ lett ugornia, kirúgott, vagy megtorpant. Z á p o r k é n t és hosszan zuhant rá az ostorcsapás, ámde az állat megma­ kacsolta magát s nem akart ugrani. A férfi, aki kínozta, szemlátomást maga is szenvedett az irtóztató hóhérmun­ ka alatt. Barátságos, jó arca volt és mikor a ló számára kíméletet kértem, ezt mondta: — Az egész napibéremet sem sajnálnám ettől a lótól és cukrot vennék neki érte, csak megértené aztán, hogy mit akarok tőle. Sokszor megpróbáltam már, de hasztalanul. 193

Olyan ám az ilyen állat, tessék elhinni, mintha az ördög bújt volna beléje. Az veszi el az eszét. Pedig hát csekély munka az, amit kívánunk tőle. Láttam a ló tébolyult szemében fellobogni a halálfé­ lelmet, valahányszor az akadály elé ért. Szinte ordított zavart tekintetéből a rettegés: most, most fog az ostor reácsapni. - Gyötrődve módot kerestem arra, hogy a sze­ gény állat értelméhez férhessek. De mikor minden kísérlet hiábavalónak bizonyult és mikor előbb csak gondolatban, aztán szóval is hiába buzdítottam, hogy ugorjon csak, ak­ k o r aztán túl lesz minden nehézségen és nagy bánatom­ ban be kellett látnom, hogy tanítójául csak a rettentő szenvedés vezetheti el céljához, akkor hirtelen fólvillámlott bennem a megismerés, hogy én magam is úgy cselek­ szem, mint ez a ló: a sors szüntelenül megostoroz, de én csak azt tudom, hogy szenvedek. Gyűlöltem a láthatatlan hatalmat, amely meggyötört, de hogy mindez csak azért történik, hogy valamit elvégezzek, hogy talán egy előttem tornyosuló lelki akadályt átugorjak, ezt addig nem értet­ tem meg. Ez a kis élményem életem útján mérföldmutatóként magasodik azóta. Megtanultam szeretni azokat a látha­ tatlanokat, akik engem előre korbácsolnak, mert éreztem, szívesen adnának nekem „ c u k r o t " is, ha ezzel a halandó földi élet alacsony szintjéről egy jobb élet magasabbren­ d ű s é g é t emelhetnének. A példa - folytatta Swammerdam tréfásan - termé­ szetesen sántít, mert hiszen kérdéses, hogy a ló valóban előbbre halad-e akkor, amikor ugrani tanul és így nem volna-e jobb, ha meghagynák őt szilajságában. De hát er­ ről nem kell nekem beszélnem. Reám nézve ennek volt 194

fontossága: abban a tévhitben éltem addig, hogy bünte­ tésnek kell vennem minden bánatot, amelyet elszenved­ tem és tépelődésekkel kínoztam el magamat, hogy vajon mivel szolgáltam rá a szenvedésre. E k k o r aztán hirtelen értelmet láttam a sors keménységében és ha ezután is igen sokszor hiába kíséreltem meg felfedezni az akadá­ lyokat, amelyeken át kelleni vetni magamat, legalább ta­ nulékony és jó szándékú ló voltam azóta. Feltárult előttem abban a harcban a bibliai megbo­ csátás titkos értelme is. A büntetés fogalmának szertefoszlásával a bún fogalma is önmagától elesett és a boszszuló Isten torzképe a formájától eloldott nemes értelem­ ben vett jótékony erővé változott át, amely csak oktatni akar, mint ahogy az a férfi is a lovat csak oktatni akarta. Soknak elbeszéltem okulásul ezt a kis históriát, de ritkán hullott termékeny talajba. Az emberek azt hitték, amikor tanácsomat követni igyekeztek, hogy most már könnyen kitalálják, mit követel tőlük a láthatatlan „idomí­ t ó " . És ha a sors csapásai nem szűntek meg ezután sem, visszazökkentek a régi tempóba és tovább vonszolták ke­ resztjüket zúgolódva, vagy alázatosan, ha az úgynevezett alázatosság önámításába kerestek menedéket. M o n d o m : aki már annyira jutott, hogy kitalálja néha, mit követel tőle a nagy bennünk rejtőzködő, az a munka nagyobb fe­ lét már ledolgozta. A nagy cél kitalálni akarása az élet­ felfogás teljes megváltozását jelenti; a kitalálás tudása már gyümölcse ennek a vetésnek. Nehéz dolog megtanulni ezt a kitalálást. Eleinte, mikor az első kísérleteket megkockáztatjuk, összefüggéstelen, értelmetlen tapogatózásnak látszik, az egész olyan, mint az őrülté. Csak lassan-lassan b o n t a k o 195

zik ki a káoszból az az ábrázat, amelynek vonásaiban ol­ vasni tanuljuk a sors akaratát; kezdetben grimaszokkal ijeszt ez az ábrázat. De hiszen mindennel így vagyunk. Minden új felfede­ zés, minden új gondolat, amely belezuhan a világba, ke­ letkezése percében torzképnek hat. A repülőgép első mo­ dellje hosszú időn keresztül valami szörnyeteg sárkány­ grimaszra emlékeztetett és sokáig tartott, amíg rendes formába igazodott. — Ön tanácsot akart nekem adni - kérte Hauberisser fé­ lénken. Érezte, hogy az öreg ember csak azért olyan ter­ jengős, mert attól fél, hogy a tanácsát talán nem fogja eléggé méltányolni, ha gyorsan és előkészület nélkül adja elő. — Természetes, Uram. Tanácsot akarok adni önnek. De előbb m e g kellett fundamentírozni a gondolatomat, mert idegenül hatna, ha olyasvalamit tanácsolok, ami eltávolo­ dásnak látszik, nem pedig nyomon való követésnek a felé a cél felé, amelyet ön e pillanatban megáhít. Tudom, em­ berinek és érthetőnek ítélem, hogy önt most csak egy vágy ösztökéli. Ön meg akarja találni Éva kisasszonyt. Mégis, amit tennie kell, a következő: keresnie kell azt a mágikus erőt, amely lehetetlenné tenné a jövőben, hogy a menyasszonyát valaha is baj érhesse. Ha nem teszi, meg­ eshetik, hogy megtalálja ugyan, de csak azért, hogy örök időre elveszítse. Ez a találkozás olyan lenne, amely azzal végződik, hogy a halál elszakítja egymástól őket. M e g kell, hogy találja, de nem úgy, ahogy egy el­ vesztett dolgot talál meg az ember, hanem egészen újsze­ rűen és kétszer kell őt megtalálnia. Ön azt mondta nekem idejövetelünk alkalmával, hogy az ön élete fokozatosan 196

olyanná vált, mint a homokban elvesző folyóvíz. Minden­ ki ide jut egyszer, ha talán nem is egy életben. Ismerem ezt. Halál ez, amely csak bensőnket éri, de testünket megkíméli. De éppen ez a pillanat a legdrágább és a halál fölött való diadalhoz vezethet. A föld szelleme nagyon jól érzi azt a veszedelmet, amely e pillanatban fenyegeti. Az ember le találja győzni és épp ezért a legravaszabb háló­ kat teríti ki elébe. Kérdezze csak meg magától: mit csele­ kedne ön, ha e percben Évára rátalálna? Ha elég erős ah­ hoz, hogy szembe nézzen az igazsággal, akkor tudnia kell, az ön és menyasszonyának élete egy darabig tovább folydogálna, azután pedig menthetetlenül a hétköznapiság homokjába" veszne. Nem ön mondta, hogy Éva fél a há­ zasságtól? De mert a sors meg akarja ettől óvni, hirtelen összehozta magukat és nyomban el is szakította egymás­ tól magukat. Minden más időben lehetséges lenne, hogy mindaz, ami önnel történt, az életnek egy grimasza csu­ pán, de ma, mikor csaknem az egész emberiség iszony­ tató üressége előtt áll, több jelentősége van az ön sorsá­ nak. N e m tudhatom, mi áll abban az írásmüben, amely olyan sajátságos módon a birtokába jutott, - mégis forrón és sürgősen tanácsolom, ne törődjék a külsőségekkel, hadd sodródjanak azok véletlen utakon; ön pedig azok­ ban a tanításokban keresse meg azt, amire szüksége van, amiket amaz ismeretlen írásában megörökített. És ha vá­ rakozása ellenére az igazságnak csak a t o r z k é p e vigyo­ rogna ki abból és ha hamisak volnának is a tanításai, ön mégis abban találja meg az igazságot.

197

Aki helyes úton keres, az nem csalatkozhat. Nincs olyan hazugság, amely nem rejtené magában az igazságot is, csak az igazi és helyes ponton álljon a kereső. S w a m m e r d a m búcsúzásul gyorsan megszorította Hauberisser kezét és így folytatta: — Ön ma a helyes ponton áll. Veszedelem nélkül nyújt­ hatja ki kezét ama félelmetes erők felé, amelyek egyéb­ ként az embert menthetetlenül a tébolyba kergetik, mert a szerelem irányítja ma a cselekedeteit.

198

Tizedik fejezet

M

ásnap reggel Sephardi első útja dr. de Brouwen törvényszéki pszichiáterhez vezetett, hogy Eidotter Lázár esetének részletei iránt érdek­

lődjék.

Annyira hitte, hogy nem ez az öreg zsidó a gyilkos, hogy kötelességének érezte segítségére sietni a hitsorso­ sának és egy jó szót szólni az érdekében, annál inkább mert dr. de Brouwer még az elmeorvosok között is szo­ katlan tehetségtelenségével tűnt fel és elhamarkodó meg­ figyelő hírében állt. Jóllehet, hogy Sephardi Eidottert életében csak egy­ szer látta, mégis élénk részvétet érzett iránta. M á r maga az a körülmény is, hogy orosz zsidó létére egy kimondottan keresztény misztikusok köréhez t a r t o ­ zott, arra engedett következtetni, hogy több ő egy k ö ­ zönséges kabbalisztikus chaszidnál, - már pedig e különös zsidó szekta dolgai módfelett érdekelték. Abban a feltevésében, hogy a törvényszéki orvos szakértő hamisan ítéli meg az esetet, nem csalatkozott Sephardi. Amint annak a meggyőződésének adott kifeje­ zést, hogy Eidotter ártatlan és vallomása hisztérikus álla­ potára vezethető vissza, dr. de Brouwer, aki már szőke körszakállával is J ó s á g o s , de átható tekintetével" a tu­ dományos pozőrre és üres agyú tudósra vallott, hangosan tiltakozott: 199

— Abnormális tünetek egyáltalán nem észlelhetők. Az esetet ugyan csak tegnap óta figyelem, de már most is megállapíthatom, hogy a kóros szimptómák hiányoznak. — Ön tehát t u d a t o s rablógyilkosnak tartja az öreg em­ bert és gyanútlannak a vallomását? - kérdezte Sephardi szárazon. Az orvos tekintete emberfölötti ravaszságba mélyült; ügyesen a világossággal szembe helyezkedett el, hogy ki­ csi, ovális szemüvegének szikrázása filozófusarcának im­ ponáló hatását lehetőleg fokozza még és kétségtelenül ar­ ra való ráeszmélésében, hogy a falnak is füle van, hangját hirtelen titokzatosra tompította és így szólt: — N e m a gyilkosság gyanújával terhelem ezt az Eidottert. De itt egy koplottról van szó, amelynek tudója lé­ vén, ő is a részese. — Ugyan! És miből következteti ezt? De B r o u w e r dr. előrehajolt és suttogva adta meg a választ erre: — Vallomása bizonyos p o n t o k o n fedi a tényállást. Azért vállalta magára a bűncselekményt, hogy a cinkosság gya­ núját magától lehetőleg elhárítsa és ezzel egyidejűleg cin­ kostársai részére időt nyerjen a meneküléshez. — Hát önök ismerik már a gyilkosság közelebbi körül­ ményeit? — Hogyne. Legjobb kriminalisták egyike megállapította azokat a helyszíni szemle eredményeiből. Klinkherbogk varga a dementia praecox rohamában (Sephardi fölfigyelt és mosolygott) egy hegyes ár segítségével leszúrta uno­ káját és ezután menekülni akart. De ebben megakadá­ lyozta a gyilkos, aki éppen ekkor tört be a szobába. Meg-

200

ölte és a csatornába dobta. A víz-fölületen egy papírból való koronát találtak, amely az övé volt. — És mindezt Eidotter mondta el ilyen pontosan? — Hiszen ez az éppen, hogy nem mondta - nevetett j ó ­ ízűen a tudós. - Tanuk vannak, akik elmondják, hogy mi­ kor a házban a gyilkosság híre szétfutott, többen Eidotter lakására mentek, hogy felkeltsék, de teljesen eszméletlen állapotban találták. Szimulált persze. Ha nem lett volna része a bűncselekményben, akkor nem tudhatná, hogy varga-árral ölték meg a kislányt. Vallomásában mégis ki­ fejezetten ezt a szerszámot jelölte meg a gyilkosság esz­ közéül. Hogy a gyermek gyilkosául önmagát nevezte meg, nos, ennek az oka világos. Ezzel tévútra akarta ve­ zetni a hatóságokat. — És állítása szerint, hogy támadta meg a vargát? — Azt állítja, hogy egy láncon, amely az ereszről a vízbe csüng, felkúszott és belépett az ablakon. Az öreg Klinkherbogk szétterjesztett karokkal örvendezve elébe ment, de ő átnyalábolta és kitörte a nyakát. Mindez persze sült szamárság. — Ön az ár felől azt mondja, hogy csak azért tudhat fe­ lőle, mert része volt a bűntettben. Kizártnak tartja ön, hogy erről mástól szerzett tudomást? — Kizártnak tartom. Sephardi elgondolkodott. Eleinte az volt a föltevése, hogy azért vallott Eidotter önmagára, hogy a kereszthor­ dó Simon elképzelt missziójának eleget tehessen. A fölte­ vés nem bizonyult helyesnek. Ha az elmeorvos nem ha­ zudik, akkor honnan ismerhette Eidotter az arra vonatko­ zó körülményeket? Az a sejtelem ragadta meg Sephardit,

201

hogy az öntudattalan világos látásnak esete forog fenn és ebben kell keresni az öreg vallomásának eredetét. Már-már kinyitotta a száját, hogy azt a gyanúját fe­ jezze ki, hogy a zulu követte el a gyilkosságot, de egy hirtelen érzett belső megrázkódtatás elnémította. Úgy érezte ezt a belső lökést, mintha valaki valóban megrázta volna. De nem tulajdonított neki nagyobb jelen­ tőséget és csak azt kérdezte: megengedheti-e neki, hogy beszéljen Eidotterrel. — Tulajdonképpen nem engedhetném meg - válaszolt dr. de B r o u w e r - annál kevésbé, mert köztudomású, hogy a történtek előtt ön vele volt Swammerdamnál. De ha ön súlyt helyez rá és mivelhogy az ön híre Amszterdamban megtámadhatatlan (rosszul leplezett irigységgel mondta ezt) szívesen engedek a kérésnek, noha jogtalanul is . . .

Csöngetett. Intett az ápolónak, aki Sephardit Eidotter cellájába vezette. Az öreg zsidó, ahogy a kémnyíláson megfigyelni le­ hetett, a rácsozott ablak előtt ült és a sugárzó égbolto­ zatot nézte. M i k o r az ajtó nyikorogva feltárult, közömbösen fel­ állott. Sephardi gyorsan feléje ment és megszorította a kezét. — Azért jöttem, Eidotter úr, mert hitsorsosa lévén, úgy éreztem, hogy a kötelességem ez. — Hitsorsosom - dünnyögte Eidotter tiszteletteljesen és meghajtotta magát. — Aztán azért is jöttem, mert meg vagyok győződve ró­ la, hogy ön ártatlan. 202

— Ártatlan - visszhangozta az öreg. — Attól tartok - folytatta Sephardi rövid szünet után hogy ön bizalmatlan irántam. Ne féljen, a barátja vagyok. — A barátom - ismételte Eidotter gépiesen. — Sajnálnám, ha kételkednék bennem. Az öreg zsidó lassan végigsimított a homlokán, mint­ ha csak most ébredne álmából. Aztán a szívére szorította a kezét és szemlátomást azon erőlködött, hogy dialektus nélkül fejezze ki magát. — Nekem nincsen ellenségem. Mire fel lenne is? De meg azon fölül, ha ön azt mondja, hogy barátképpen jött, igen nagy chucpe volna tőlem, ha a szavaiban kételkednék. — Szép. Ennek örülök. Ezért aztán nyíltan beszélhetek önnel, Eidotter úr. Sephardi úgy helyezkedett el a felkínált széken, hogy az öreg arcjátékát pontosan szemügyre vehette. — Többféle kérdésem lenne, Eidotter úr. De nem kíván­ csiságból faggatom, hanem azért, hogy végzetes helyze­ téből kisegítsem. — Hogy kisegítsem - dünnyögte utána Eidotter. Sephardi szándékosan egy darabig hallgatott és fi­ gyelmesen nézte az aggastyán arcát, amely szilárdan és mozdulatlanul, az izgalom minden nyoma nélkül állotta meg a vizsgálatot. A szenvedés mély barázdákat vésett az arcba. Se­ phardi első pillantásra észrevette, hogy ezt az embert ki­ mondhatatlan borzalmak vénítették meg; a tágra nyílt sö­ tét fekete szemekben különös kontrasztképpen mégis a gyermekiesség fénye ragyogott. Orosz zsidó szemében ilyet még nem látott.

203

Swammerdam gyéren világított szobájában mindezt nem vehette észre. Valamilyen szektáriust gyanított az öregben, akit túlzott vallásos rajongás a fanatizmus és önkínzás között ide-odavetett. Ez az ember, akit most látott maga előtt, egészen másnak tetszett. Vonásai nem voltak olyan szélesek, mint az orosz zsidóé általában, az arca nem is volt olyan ravasz és viszszataszító. Minden vonás szokatlan elmeerőt árult el, az ijesztő esztelenség fátyola alatt, amely fölötte elterült. Sephardi nem tudta megérteni, hogy ez az ember, akiben sajátságos módon olvadt össze a gyermeki ártat­ lansággal az öreges megroskadtság, pálinkaméréssel fog­ lalkozhatott a zsiványnegyedben. — Mondja csak - kezdte meg barátságosan a vallatást hogyan is jutott eszébe Klinkherbogk és unokája gyilko­ sának adni ki magát? Segíteni akar ezzel valakin? Eidotter a fejét rázta. — Hát kit kellett volna megsegítenem? Azt a kettőt én öltem meg. Sephardi úgy tett, mintha elhinné. — És miért ölte meg őket? — N u . Az ezer forint miatt. — Hol van az a pénz? Eidotter hüvelykujjával az ajtó felé mutatott: — Ezt már azok a gaónok is firtatták. N e m tudom. — Hát nem bánja a tettét? — Bánjam - felelt az öreg elgondolkodva. - Miért bán­ jam? Hiszen én nem tehetek róla. Sephardi megdöbbent. Ez a felelet nem egy őrült fe­ lelete volt. Könnyedén rámondta:

204

— Persze, hogy nem tehet róla. Ön egyáltalában el sem követte azt a tettet. Ön az ágyban feküdt és aludt és az egész dolgot megálmodta. Nem ön kúszott fel a láncon, más tette azt. A maga korában nem képes ilyesmire az ember. Eidotter tétovázott: — Azt hiszi hát doktor úr, hogy nem én vagyok a gyilkos? — Természetes, hogy nem ön a gyilkos. Ez olyan világos, mint a nap. Az öreg megint elgondolkodott vagy egy szempillantásig, aztán nyugalmasan mormogta: — N o , ezt okosan mondja. Az örömnek, vagy megkönnyebbülésnek nyoma se látszott az arcán. Még csak el csodálkozó ttnak sem tetszett. Sephardi ezek után még talányosabbnak látta az esetet. Ha az öntudatnak valamilyen eltolódása ment volna végbe Eidotterben, akkor elárulná ezt a szem kifejezése, amely épp olyan gyermekdeden ártatlan volt, mint eddig, de elárulná arcizmainak játéka is. Tudatos tettetésre gondolni sem lehetett. Annak a ténynek a fölismerését, hogy ártatlan, úgy fogadta az öreg ember, mint olyasvalamit, ami említést se érdemel. — És tudja-e - kérdezte Sephardi szívrehatóan - mi történt volna önnel, ha valóban ön követi el a gyilkosságot? Kivégezték volna. — Hm. Kivégeztek volna. — Úgy ám. Nem ijeszti meg ez a gondolat? A kérdés szemmel láthatólag nem hatott az öreg kedélyére. Csak az arca vált némileg elgondolkodottá, mintha valami emlékezés derengene rajta. Aztán vállat vont: 205

— En velem már borzasztóbb dolgok is történtek ebben az életben, doktor úr. Sephardi várt bővebb megnyilatkozásra, de Eidotter ismét halálos nyugalmába süppedt vissza és hallgatott. — Ön mindig pálinkaméréssel foglalkozott? Eidotter a fejét rázta. — Jól megy az üzlet? — Nem tudom. — Hallja-e, ha ilyen keveset törődik az üzletével, meges­ hetik ám, hogy egy szép napon majd tönkre megy. — Persze. Ha az ember nem vigyáz - hangzott a naiv fe­ lelet. — De hát ki vigyáz? Ön? Vagy van talán felesége, aki vi­ gyáz? Vagy a gyermekei ügyelnek a söntésben? — A feleségem már régen meghalt és a kicsinyeim is meghaltak. Sephardinak úgy rémlett, hogy rátalált az útra, amely az öreg szívéhez vezethet: — N e m gondol-e néha szeretettel a családjára? Hiszen nem tudom, nagy ideje-e már, hogy elvesztette, de tu­ dom, hogy boldognak nem érezheti magát elhagyatottsá­ gában. Nézze, nekem sincs senkim, aki mellettem legyen, azért is t u d o m beleképzelni magam az ön helyzetébe. Higgye el, nem kíváncsiságból faggatom; nem azért, mert ön talánynak tűnik fel előttem és én meg szeretném fejte­ ni (szinte elfelejtette, hogy mi végből jött ide), tisztára emberiességből kérdezem és . . . És mert lelki kényszer alatt áll, nebbich és mert nem cselekedhetik másképpen - egészítette ki Eidotter a mon­ datot kimondhatatlan csodálatára. Az öreg ember egy percre egészen megváltozott. Élettelen arcvonásain a 206

részvét és mély értelem szikrázott. De a következő má­ sodpercben már megint olyan volt, mint az íratlan papi­ ros, aminő ezelőtt volt. Aztán, mintha az esze a valósá­ gokon túl fekvő térségeken kalandozna, halkan dünynyögte: — így szólt rabbi Jochanan: Egy összeillő házaspár na­ gyobb csoda, mint M ó z e s csodatevése a vörös tenger mellett. Sephardi megértette, hogy az öreg átérezte, habár, csak pillanatra is, azt a fájdalmat, melyet Éva elvesztése miatt elszenvedett, noha ez őbenne magában is csak ho­ mályosan villódzott rövid ideig. Eszébe jutott, hogy a chasszideusok között az a le­ gendás hír járja, hogy élnek közöttük emberek, akik őrülteknek látszanak, de mégsem azok. Ezek az emberek kivetkőznek olykor a maguk valóságából és ebben az ál­ lapotban az emberiség örömei és fájdalmai oly élesen sa­ jognak a szívükben, mintha azok nem is idegen ö r ö m ö k és idegen fájdalmak volnának. Mesének hitte azt. M o s t íme előtte áll ez a tébolyult öreg, élő tanúja a költői le­ gendának. Ha a legenda hihető, akkor az öreg viselkedé­ se, az a rögeszméje, hogy Klinkherbogknak ö a gyilkosa, szóval, minden, ami itt történt új színezetet nyer és új összefüggésben jelentkezik. — Ugye Eidotter úr - faggatta feszült érdeklődéssel megesett-e az magával már máskor is, hogy magára vál­ lalt valamit, ami később más ember cselekedetének leple­ ződött le? — Nem törődtem vele. — De azt csak tudja talán, hogy gondolkodásában és ér­ zéseiben másmilyen, mint a többi ember, másminő, mint 207

például én magam, vagy Swammerdam barátja? Minap, mikor nála megismerkedtünk, bőbeszédűbb volt ön és élénkebb. Érzem, Klinkherbogk halála hatott úgy magára, hogy ennyire megváltozott. Mély részvéttel fogta meg az aggastyán kezét és foly­ tatta: — Ha g o n d o k gyötrik, vagy úgy érzi, hogy üdülnie kelle­ ne valahol, legyen bizalommal hozzám és én szívesen megsegítem mindenben. Különben úgy gondolom, hogy a Zeedijk mellett való üzlet nem magának való. Talán talál­ hatnánk más és méltóbb foglalkozást a maga számára. Ne utasítsa vissza a barátságomat. A meleg szavak szemmel láthatóan jól estek az öreg­ nek. Boldogan mosolygott, mint a gyerek, mikor megdi­ csérik, de úgy látszott, hogy a kilátásokat, amelyek elébe tárultak, nem értette meg. Néhányszor kinyitotta a száját, mintha köszönetet akarna mondani, de nyilván nem találta meg a hozzávaló szavakat. — Hát akkor . . . akkor másminő voltam? - kérdezte vé­ gül akadozva. — De más ám. Élénken és körülményesen beszélgetett velem és a társaság többi tagjaival. Úgyszólván: emberibb volt. S w a m m e r d a m úrral még a kabbaláról is vitatkozott. A k k o r tudtam meg, hogy maga behatóan foglalkozott a vallással és azokkal a kérdésekkel, amelyek az isten lé­ nyegének megismeréséhez kapcsolódnak. Sephardi hirtelen elhallgatott, mert észrevette, hogy az öreg arca elváltozik.

208

— Kabbala . . .kabbala - dünnyögte amaz. - Hát persze, kabbalát azt tanultam. Sokáig tanultam. És Talmudot is. Mind a kettőt: bablit és jerusalmit. Gondolatai visszakóvályogtak a messze múltba és hol gyors hömpölygéssel, hol lassú ömléssel szakadtak le a szavak ajkairól, mint mikor valaki gyorsan elsuhanó ké­ peket magyaráz. — Kabbalát - ismételte - azt tanultam. De ami abban Is­ tenről áll, hamis az. A valóságban másminő az isten. R ó ­ mában, a Vatikánban, fordítanom kellett a Talmudból. — Maga volt a Vatikánban - kiáltott Sephardi csodál­ kozva. Az öreg nem hallgatott rá. — és akkor aztán elszáradt a karom. Felemelte a jobb karját. Keze fején az ujjak el voltak görbülve a köszvénytől és gyökerekhez hasonlítottak. — Odesszában - folytatta - azzal gyanúsítottak a görög­ ortodoxok, hogy én vagyok egy spion és összeköttetés­ ben állok a római gójokkal. És akkor aztán egyszer csak kigyulladt a fejünk felett a tető, de Éliás próféta, áldassék az emlékezete - elhárította rólunk a veszedelmet és vala­ mennyien megmenekültünk: Beruria, a feleségem és a ki­ csikék. Később megint eljött hozzánk a próféta, sátoros ünnepkor volt az és velünk ebédelt. Megismertem. Tud­ tam, hogy ő a próféta, bár Beruria azt mondta, hogy Chidher Grünnek hívják. Sephardi megrezzent. Chidher Grün nevét említették tegnap is, mikor Hilversumban Pfeill báró Hauberisser élményeiről beszélt.

209

— A községben kinevettek - folytatta az öreg - és ha ró­ lam beszéltek, mindig csak azt mondták: Eidotter? Eidotter az egy nebbich; ész nélkül szaladgál a földön. Szegé­ nyek, nem sejtették, hogy engem Illés próféta vezetett be a kettős törvénybe, amelyet M ó z e s hozott és fülbe su­ galmazott Jósuának (az aggastyán arca átszellemült) és azt se gyanították, hogy a Makifím két lángját, amelyek a rejtelmeket tüzkárpittal födik el, fölcserélte és másként helyezte el a lelkemben . . . Akkor aztán zsidóüldözés volt Odesszában. Én odatartottam a fejemet, de a csapás Beruriára zuhant, úgy, hogy a vére elömlött a földön, mi­ k o r védelmezni akarta a kicsikéit, akiket sorjában lemé­ szároltak. Sephardi felugrott, ujjaival b e t ö m t e a füleit és ré­ mülten rámeredt a boldogtalanra, akinek mosolygó arcán nyoma sem látszott az izgalomnak. — Ribka, a legöregebb lányom segítségért kiáltott és en­ gem hívott, mikor megrohanták, de lefogtak. Akkor az­ tán petróleummal öntötték le a gyermekemet s - meg­ gyújtották. Eidotter hallgatott, gondolkodva és szemlélődve a kaftánját nézte és apró cérnaszálakat tépegetett ki a nyűtt varratokból. Olyannak látszott, mintha teljesen észnél volna, fájdalmat mindazonáltal nem érezhetett, mert rövid szünet után tiszta csengő hangon folytatta: — M i k o r később megint tanulni akartam a kabbalát, nem bírtam, mert a Makifím lángjai már rossz helyen állottak a lelkemben és nem világítottak rá a rejtelmekre, amelyek szunnyadnak a tűzkárpit alatt. — H o g y érti ezt? - kérdezte Sephardi reszketve.

210

— A bánat talán a lelkére borult és attól az elhomályo­ sult? — N e m a bánat borult a lelkemre és az nem is homályo­ sult el. Valahogyan az történt velem, ami valamikor az Egyiptombeliekkel történt, akiknek volt valami italuk, amitől mindent elfelejtenek. Felejtettem. Máshogyan nem is tudtam volna átélni mindezeket. Sokáig nem t u d t a m akkoriban, hogy ki vagyok és mikor erre megint ráesz­ méltem, kikallódott belőlem az a valami, amik kell, hogy sírhasson az ember, de az is, ami ahhoz kell, hogy gon­ dolkozzék. . . A Makifim rossz helyre kerültek. . . Azóta, mondhatom, szívemet a fejemben h o r d o m és mellemben az agyamat. Olykor, olykor leginkább. — Kérem - kérlelte halkan Sephardi - beszéljen részlete­ sebben erről, de csak úgy, ha szívesen teszi. N e m szeret­ ném, ha azt gondolná, hogy kíváncsiságból zaklatom. Eidotter megfogta a kabátja ujját és így szólt: — Nézze, doktor úr, ha most belecsípek a posztóba, ugye nem fáj magának? De hogy fáj-e a kabátujjnak, azt nem tudhatjuk. Velem is így áll a dolog. Látom, hogy valamikor történt velem valami, amitől szenvednem kel­ lene; biztosan tudom ezt, de a fájdalmat mégsem érzem. Azért, tudja, mert a fejemmel érzek. És ha valaki dolgok­ ról beszél, amik Odesszában történtek fiatal koromban, hát én nem kételkedhetek; a szívemmel g o n d o l k o z o m , hát nekem azt el kell hinnem. Vagy eszembe jut valami, vagy nem jut eszembe semmi sem. Ha eszembe jut vala­ mi, akkor az nekem valóság és én átélem azt oly világo­ san, hogy képtelen vagyok megállapítani: ott voltam-e én annál az eseménynél, vagy sem. Azért aztán meg sem próbálom, hogy gondolkozzak róla. 211

Félig-meddig megértette most már Sephardi hogyan keletkezett Eidotternek a vizsgálóbíró előtt tett vallomá­ sa. — És a napi foglalatossága? Ezt hogy bírja? Eidotter megint a kabátujjra mutatott: — A ruha megvédi a nedvesség ellen, ha esik és a hőség ellen, amikor a nap süt. Akár törődik ön vele, akár nem, a ruha magától elvégzi. A testem dologba áll, el is végzi, csakhogy én magam már nem tudok róla, mint hajdanán. Hiszem már rabbi Simon ben Eleázár mondta: Láttál-e már vajon madarat, aki mesterséget űz, de azért mégis fá­ radtság nélkül tartja el magát - hát én miért ne tarthassam el magamat fáradtság nélkül? Persze, ha át nem cserélő­ dött volna bennem a Makifim két lángja, nem hagyhat­ nám magára a testemet és hozzá volnék szögezve. Sephardit figyelmessé tette ez a világos beszéd. Ku­ tató pillantást vetett az öregre és megállapította, hogy az most már semmiben sem különbözik egy normális orosz zsidótól. Beszéd közben gesztikulált és a hangja áthatóan csengett. Az egymástól annyira eltérő lelkiállapotok egy­ másba olvadtak. — Persze - folytatta elmerengve Eidotter - magától ilyesmit véghez nem visz az ember. Itt nem használ a ta­ nulás, sem az imádkozás, de még a mikwaot, a rituális fürdőzés is hiábavaló. Ha valaki odaátról más helyre nem állítja lelkünkben a lángokat, mi magunk meg nem tehet­ jük. — És ön azt hiszi, hogy valaki „odaátról" cserélte fel magában a lángokat? — No igen. Illés próféta cserélte fel őket, ahogy hiszen már m e g m o n d t a m önnek. Ahogy egy nap a szobánkba 212

lépett, már a lépteiről tudtam: ő az. Azelőtt, ha olykor­ olykor eszembe jutott, hogy egyszer még meglátogathat minket, - hiszen tudja, doktor úr, mi chaszidieusok min­ dig azt reméljük, - akkor mindig azt hittem, hogy resz­ ketnem kell majd minden tagomban, ha O egyszer előt­ tem áll. De nem úgy történt, hanem egyszerűen és termé­ szetesen, egészen úgy, mint mikor egy egészen közönsé­ ges zsidó lép be a szobába. M é g csak a szívem sem d o ­ bogott hevesebben. Csak kételkedni nem bírtam abban, hogy O az valóban, bárha magamra erőltettem is a kétel­ kedést. Mikor aztán nem tévesztettem el többé a szemem elől, mindjobban úgy tetszett, mintha régtől fogva ismer­ ném az arcát és hirtelen belém derengett a tudat, hogy nem volt életemnek egyetlen olyan éjszakája sem, mikor ne láttam volna Őt álmaimban. És ahogy emlékezetemben mindjobban visszafelé haladtam (mert tudni akartam, mi­ kor láttam legelőször Őt), akkor elvonult előttem az egész ifjúságom: láttam magamat, mikor még kis gyer­ mek voltam, majd meg egy még korábbi életemet és ab­ ban felnőtt férfiúnak magamat, holott azelőtt még csak nem is sejtettem, hogy én voltam az a férfi és akkor aztán megint gyermeknek láttam magamat, majd meg újból fér­ fiúnak és így tovább, de mindegyik életemben Ő velem volt és Ő mindig egyformán öreg volt és egészen úgy festett, mint az az idegen vendég, aki akkor este az asz­ talomnál ült. Minden mozdulatát és mindent, amit tett élesen megfigyeltem és ha nem tudom, hogy Ő a próféta, hát a mozdulatai és a cselekedetei nem is tűntek volna fel nekem. De mert tudtam, hogy Ő a próféta, úgy éreztem, hogy minden cselekedete mély jelentőséget nyer. M i k o r aztán beszéd közben az asztalon álló két gyertyatartót 213

fölemelte és egyiket a másik helyére tette, akkor világo­ san megéreztem, hogy a lángokat az én lelkemben cse­ rélte fel és attól fogvást más ember lettem; mesuge, ahogy a hitközségben mondták. Hogy miért tolta a lel­ kembe egymás helyére a lángokat, azt csak később tud­ tam meg, akkor, amikor a családomat lemészárolták. Azt is akarja tudni, doktor úr, ugye, miért gondolta az én Beruriám, hogy Chidher Grünnek hívták a vendégemet. Beruria azt állította, hogy ő maga mondta meg neki. — S ez idő után többé nem találkozott vele? - kérdezte Sephardi. - Ön, ha jól emlékszem, megemlítette, hogy M ó z e s második törvényének titkaiba, a Merkába rejtel­ meibe a próféta vezette önt be. Eidotter a homlokát simogatta, mintha nehezére es­ nék ráeszmélni arra, hogy mi a kérdés tartalma és mit akarnak tőle. — H o g y találkoztunk-e? Ha már egyszer nálam volt, ho­ gyan távozhatott volna el tőlem megint? Hiszen mindig velem van. — S maga állandóan látja őt? — Én egyáltalában nem látom. — De hiszen azt mondja, hogy ő mindig magával van. H o g y értsem ezt? Eidotter a vállát vonogatta. — Ésszel nem is lehet ezt megérteni, doktor úr. — De valami példával talán mégis megmagyarázhatná. Szól magához a próféta, amikor oktatja, vagy hát hogy is van az? Eidotter mosolygott.

214

— Ha ön örül, ugyan önnel van-e akkor az ö r ö m ? Persze, hogy önnél van. De azért ön az örömét mégsem bírja sem meglátni, sem meghallani. Hát így van ez. Sephardi hallgatott. Belátta, hogy az öreg lelkivilága és a magáé között széles örvény tátong, amelyet áthidalni lehetetlenség. Bárha az emberi faj továbbfejlődéséről val­ lott teóriái sok részben fedik is azokat a dolgokat, amiket Eidotter mondott - hiszen mindig afelé a felfogás felé hajlott, Hilversumban tegnap ki is fejtette, hogy e fejlődés útja a vallásokon és a bennük való hiten vezet keresztül most, mikor eleven bizonyítékul állt előtte ez az aggas­ tyán, a valóság mégis meglepte és kijózanította. Kényte­ len volt elismerni, hogy Eidotter, akit már nem nyűgözött le a szenvedés, hasonlíthatatlanul gazdagabb, mint akár­ melyik más embertársa; irigyelte azért a képességéért, hogy a szenvedéstől elszakadhatott, de azért mégsem cserélt volna vele. Kételkedni kezdett: végső eredményekben igaz-e a felfogás, amelyet Hilversumban tegnap a gyöngeség útjá­ ra vonatkozóan és a megváltásra való várakozásról ki­ fejtett. Fényűző életét, amelyet alig élvezett, magányosan, elzárkózottan és sokféle tudományba való elmerüléssel töltötte el; az az érzése támadt most, mintha sok mindent nem vett volna észre és a legfontosabbat el is mulasztotta volna talán. Vajon igazán ö is Éliás próféta után és eljöveteléért sóvárgott volna, mint ez a szegény öreg zsidó? N e m . 0 csak elképzelte a sóvárgást és olvasmányai révén deren­ gett bele lelkébe az a gondolat, hogy valamely belső élet felébresztéséhez múlhatatlanul szükséges a vágyakozás. 215

M o s t aztán testi valóságában állt előtte valaki, aki sóvárgásának megteljesülését valóban megérte és ő, Sephardi, a könyvben nevelkedett nagy bölcs, kénytelen azt mon­ dani magának: ezzel nem cserélnék. Mélyen megszégyenülve megfogadta, hogy Hauberisserre, Évának és Pfeill bárónak meg fogja mondani a leg­ első alkalommal, hogy ő bizony csaknem semmit sem tud és végső igazságképpen kénytelen aláírni, amit egy tébo­ lyodott zsidó pálinkamérő lelki élményeinek sommázásaképpen m o n d o t t : ésszel fel nem foghatjuk ezeket a dol­ gokat. — Olyas valami ez - folytatta - Eidotter rövid szünet után, miközben boldogan maga elé mosolygott - mint a teljesség birodalmába való belezuhanás. Mint a beléje való zuhanás és nem, mint a belőle való kiválás, ahogy régen hittem. De hiszen az ember minden elgondolása, mindaddig, amíg a lángok a lelkében fel nem cserélődnek, hamis bizony, olyan gyökeresen hamis, hogy fel sem fog­ hatjuk. Az ember reméli Éliás próféta eljövetelét és mikor az valóban megjelenik és előtte áll, akkor látja csak, hogy nem a próféta jött el őhozzá, hanem ő ment el a prófétá­ hoz. Az ember azt hiszi, hogy kap valamit, pedig nem ka­ pott, hanem adott. Az ember hiszi, hogy áll és várakozik, holott inkább halad és keres. Az ember vándorol és az isten megállapodik. A próféta eljött a házunkba, vajon megismerte-e Beruria? Az asszony nem ment el a prófé­ tához, ennélfogva a próféta sem jött el ő hozzá és így azt hitte, hogy az egy öreg zsidó, akit Chidher Grünnek hív­ nak. Sephardi meghatottan nézett bele az aggastyán su­ gárzó gyermekszemébe: 216

— Értem már, hogy gondolja ön ezt, noha arra képtelen vagyok, hogy érzéseimmel is átéljem gondolatait. K ö s z ö ­ nöm, hogy megnyilatkozott. Boldog volnék, ha tehetnék magáért valamit. Hogy kiszabadítom, biztosan megígérni nem merem. De bizonyára könnyen t u d o m meggyőzni de Brouwer doktort, hogy maga ártatlan a gyilkosságban, bármit vallott is erre vonatkozóan. Viszont bizonyos, hogy e pillanatban magam sem tudom még, hogyan ma­ gyarázzam meg neki az esetet. '— Szabad egy szívességre kérnem, d o k t o r úr - szakította félbe Eidotter. — Hogyne, természetesen. — Hát arra kérem, ne szóljon annak semmit sem. Higygyen az, amit akar. Higgye az el, hogy én voltam a gyil­ kos, ahogy énmagam is elhittem. N e m szeretném, ha a gyilkost én miattam fedeznék fel. N e m akarom, hogy eb­ ben részem legyen. Én tudom, ki a gyilkos és önnek meg is mondom. Egy fekete. — Egy fekete? - kérdezte Sephardi megdöbbenve és gyanakodva nézte néhány szempillantásig az öreget. Honnan tudja ezt olyan hirtelen? — Hát ez így van - magyarázta Eidotter szelíden. - Vala­ hányszor álomtalan álmaiban a prófétával teljes tökélete­ sen összeforrtam és akkor azután a pálinkamérésembe mentem, ha időközben történt valami, mindig az az érzé­ sem volt, hogy jelen voltam az eseménynél és végigcsi­ náltam azt. Ha például valaki megver egy gyereket, azt gondolom, én vertem meg és nekem muszáj elmennem hozzá és muszáj, hogy megvigasztaljam szegényt. Ha valaki nem ad enni a kutyájának, megint csak az az érzé­ sem, hogy én felejtkeztem meg a kutyáról és nekem el 217

kell mennem hozzá, hogy megetessem. Később aztán, ha véletlenül megtudom, hogy tévedésben voltam, akkor nem kell egyebet tennem, csak azt, hogy egy percre el­ megyek Éliáshoz, de egészen el ő hozzá és azután mind­ járt visszajövök, s nyomban tudom, ez vagy az hogy volt a valóságban. Ritkán teszek ilyesmit, mert céltalan és azért is, mert már a prófétától való fél-eltávolodás is olyan, mintha megvakulna az ember; de az imént, mikor ön olyan hosszasan elgondolkodott, mégis megtettem, d o k t o r úr és ekkor láttam, hogy egy fekete volt az, aki agyonütötte az én Klinkherbogk barátomat. — De hogyan látta ön, hogy egy néger gyilkolta meg? — N o s úgy, hogy megint felkúsztam a vasláncon, de ez­ úttal magamat néztem és ekkor megláttam, hogy én egy fekete vagyok, vörös bőrövvel a nyakamon, meztelen lá­ bú és kék vászonzubbonyú. És mikor belülről is megnéz­ tem magamat, mindjárt tudtam, hogy én egy vad ember vagyok. — De ezt már igazán meg kellene jelenteni Brouwer doktornak - kiáltott Sephardi és felugrott. Eidotter a kabátja ujjába kapaszkodott: — Ön hallgatást ígért nekem, doktor úr. A próféta miatt ne folyjon embervér. Enyém a bosszú. Aztán meg . . . A barátságos aggastyán-ábrázat hirtelen fenyegetően fanatikussá változott, mintha próféta arca volna: — Aztán meg: a mi embereink közül való a gyilkos. N e m zsidó, ahogy ön most gondolja - magyarázta az öreg, amikor Sephardi arcán észrevette a döbbenkedést - de mégis a mi embereinek közül való. Ráismertem, amikor az imént bévül is megnéztem. H o g y gyilkos? Hát ki ítél­ jen? Mi ítéljünk? Ön és én? Enyém a bosszú. Vad ember 218

ő, és a maga hite szerint él. Isten óvjon, hogy soknak olyan hite legyen, aminő az övé, de a hite igaz és eleven. A mi embereink azok, akiknek olyan hitük van, hogy is­ ten tüzében meg nem olvad - és a S w a m m e r d a m is ilyen, a Klinkherbogk és a néger is. Mi az, hogy zsidó vagy ke­ resztény, vagy pogány? Csupasz név bizony azok számá­ ra, akiknek hitük helyett csak vallásuk van. És ezért . . . megtiltom önnek, hogy abból, amit a néger felől hallott, akárkinek is mondjon valamit. Ha úgy kell lenni, hogy a halált ő helyette szenvedjem el - megfoszthat ön engem ettől az isteni ajándéktól?

Sephardi megrendülve haza felé tartott. Arról gon­ dolkodott, milyen sajátságos, hogy dr. de B r o u w e r a ma­ ga szempontjából helyesen ítélt, mikor azt állította együgyüen, hogy Eidotter benne van a cinkosságban és val­ lomásával csak időt akart nyerni, hogy az igazi gyilkos egérúthoz jusson. Minden egyes állítás fedte a valóságot, a merő tényállást és de B r o u w e r mégis helytelenül ítélt és tévedett. Csak most értette meg egész világosságában Eidotternek azt a kijelentését, hogy minden, amit az ember gondol, bármennyire helyes is, hamis mindaddig, amíg lel­ kében a lángok át nem cserélődtek, olyan gyökeresen ha­ mis, hogy fel sem fogható. Az ember azt hiszi, hogy áll és várakozik, holott előbbre halad és keres.

219

Tizenegyedik fejezet

H

etek múltak el Éva eltűnése óta és még csak a nyomára sem akadtak idáig. Pfeill báró és dr. Sephardi megdöbbenve értesültek a rémhírről és Hauberisserrel egyetemben elkövettek minden lehetőt, hogy ráakadjanak a nyomaveszettre. Minden utcaszegle­ ten hirdetéseket és körözőleveleket ragasztottak, úgy, hogy idegen és bennszülött egyébről sem beszélt hosszú ideig. Hauberisser házában szakadatlan volt a járáskelés. Embertömegek tolakodtak a ház előtt, százan koptatták a kilincset, mindenki hozott valamit, vagy talált valamit, amiről gyanítani lehetett, hogy az eltűnté volt, mert az Évára v o n a t k o z ó legapróbb hírért is jelentékeny jutalmat ígért a körözőlevél. Hírek merültek fel és futótűzként terjedtek tovább, hogy itt vagy amott látták; névtelen levelek érkeztek, tele homályos és titokzatos célzásokkal; őrültek vagy go­ nosztevők ártatlanokat gyanúsítottak meg, tucat számra kínálták fel magukat a kártyavető nők; „mindent látók", akikről azelőtt a kutya se tudott, túródtak elő mindenfelől és olyan képességekkel dicsekedtek, aminőkkel nem bír­ tak. A tömeglélek, amely eddig olyan ártatlannak látszott, fölizgult és kapzsiságának, fontoskodásának, pletykázásának és rágalmazó alattomosságának ösztöneivel jelent­ kezett.

220

A jelentések néha annyira az igazsághoz hasonlítot­ tak, hogy Hauberisser gyakran órákig kutatott r e n d ő r ö k kíséretében idegen lakásokban Éva után. A remény és a csalódás ide-oda dobálta, mint a gu­ milabdát. Alig volt már olyan utca és olyan tér, ahol egy, vagy több házat a pincétől a padlásáig át ne kutatott vol­ na, Évát keresvén a megtévesztő jelentések útmutatása szerint. Úgy volt, mintha a város, régi közömbösségéért, most bosszút állna rajta. Éjjelente száz és száz emberábrázat ordított feléje, emberek, akikkel napközben beszél­ getett, álmába tolakodtak és mindegyik új híreket hozott, míg valamennyi egyetlen egy grimaszba torzult, mintha egy csomó átlátszó portré halmozódott volna egymás fö­ lé. A vigasztalanság ez időszakában minden istenáldotta reggelen meglátogatta őt Swammerdam és ez a látogatás úgy hatott rá, mint a lázbetegre az orvosságos ital. N o h a mindig csak üres kézzel jött és fejcsóválással válaszolha­ tott arra a kérdésre, hogy megtudott-e valamit Éva felől, megrendíthetetlenül bizakodó arckifejezése mégis új erőt öntött Hauberisserbe, úgy, hogy fölfrissült bátorsággal nézhetett a nap újabb zűrzavarai elé. A naplót nem említették többé és Hauberisser mégis érezte, hogy az öreg lepkegyűjtő leginkább e miatt láto­ gatja meg. Egy reggel aztán nem türtőztethette magát Swammerdam. — M é g mindig nem látja - kérdezte félrefordult arccal hogy idegen gondolatok tömege támadja meg önt ellen­ ségesen és eszére tör, hogy megfosszák tőle? Ha megszilajult darazsak volnának, akik fészküket akarják meg221

védeni ön ellen, akkor ön mindjárt tudná, hogy miről van szó. Hát a sors szúnyogtömegeivel szemben miért nem • védekezik? A beszédet ekkor hirtelen félbeszakította és távozott. Hauberisser megszégyenülten összeszedte magát. Rá­ írta egy cédulára, hogy elutazott és kéri az érdeklődőket, hogy az Éva van Druysen esetére vonatkozó jelentéseik­ kel a rendőrséghez forduljanak. A cédulát gazdasszonyával a kapura ragasztatta. De nyugalma azért még ezután sem tért vissza. Tíz­ szer is rajta kapta magát egy óra alatt, hogy lemenne a kapu alá letépni róla a cédulát. Elővette a napló-tekercset és olvasásra kényszerítette magát, de minden sor végén gondolatai elkalandoztak és Évát keresték és ha figyelmét odanyűgözte a betűkhöz, akkor azok a fülébe sugdostak: szamárság belemerülni ez írásba és hajszolni merőben teoretikus kérdéseket, mikor minden perc tettek után kiált. Már-már vissza akarta tenni az írást a fiókba, mikor hirtelen az az érzés ereszkedett a lelkére, hogy egy lát­ hatatlan hatalom furfangosan legyőzte öt. Egy szempil­ lantásig gondolkodott. Befelé való leselkedés volt ez in­ kább, mint eszmélődés. «Miféle kísértetiesen különös erő az - kérdezgette magát - amely az ártatlant játsza és hogy különvalóságát előttem elrejtse, a legsajátosabb énem gyanánt lép fel és akaratommal visszaélve, mindig annak az ellenkezőjére kényszerít, amit jónak tartottam és amire csak egy perc előtt is elhatároztam magam? Olvasni akarok, de hát mi­ ért nem szabad akkor?»

222

Lapozgatni kezdett a füzetben és minden akadálynál, amely elébe állott, mikor megkísérelte, hogy tartalmát rendezze, újból elébe túródott a gondolat: «Ugyan ne ve­ sződj vele, úgyse akadsz rá a kezdetre; hiábavaló munka ez.» De őrt állt akaratának kapuja előtt és nem engedte be a tolakodó gondolatot. Az önmegfigyelés régi szokása újból jogaiba lépett. «Ha csak már a kezdetére találnék» - nyögdécselt lelkében hazug m ó d o n az önámítás, miközben gépiesen lapozgatott, de ez alkalommal maga a tekercs válaszolt a kérdésére: „A kezdet - olvasta az egyik helyen és megdöbbent a sajátságos véletlen előtt, amely éppen ezt a szót vetette elébe - a kezdet az, amely mindig hiányzik. N e m mintha nehéz lenne a kezdetre ráakadni, mert nincs más akadály, csak az a képzelődés, hogy a kezdetet keresnünk kell. Az élet nagyon kegyelmes; minden pillanatban egy új kezdettel ajándékoz meg. Minden perc reánk zúdítja a kérdést: ki vagyok én? N e m mi magunk formázzuk ki ilyenre ezt a kérdést. Ez az oka annak, hogy a kezdetet nem találjuk meg. De ha egyszer komolyan vetjük fel a kérdést, a k k o r föl is virrad az a nap, amelynek estalkonyán meghalnak azok a gondolatok, amelyek betörtek a trónterembe és dőzsölve legelték le lelkünk terített asztalát. A korallszirt, amelyet azok ázalagszorgalommal év­ ezredek során felépítettek és amelyet mi a 'mi t e s t ü n k ' nek nevezünk, az ő alkotásuk; ez az ő otthonuk és költő­ helyük. Rést kell előbb törnünk az enyves-meszes sziklán és újból feloldanunk azzá a szellemmé, amely kezdettől 223

fogvást volt, ha ki akarunk jutni a szabad tengerre. Ké­ sőbb meg foglak tanítani rá, hogyan építhetsz ' t e ' e szirt­ ből új hazát magadnak." Hauberisser egy szempillantásra letette a* könyvet és gondolkodásba merült. Hogy ez az oldal vajon másolata, vagy fogalmazványa volt-e egy levélnek, amelyet a szerző írt valakihez, nem nagyon érdekelte. Őt a tegező meg­ szólítás ragadta meg, mintha ez kizárólag neki szólna és ebben az értelemben akarta felfogni a továbbiakat. Különösen feltűnt neki a következő: amit itt írva lá­ tott, úgy hangzott olykor, mintha Pfeill báró beszéde vol­ na, olykor meg, mint Sephardié, néha pedig mint Swammerdamé. Az a gondolat hatotta át, hogy ezek valamenynyien annak a szellemnek az ereje alatt állnak, amely e fü­ zetben lélekzik, - s hogy az idő, amely ő körüle, az oly tehetetlen, halálra fáradt, jelentéktelen Hauberisser úr kö­ rül tajtékzik, hogy igaz emberré formálja át, ő belőlük egymást másoló ikerfigurát csinált. „Most azonban figyelj, hogy mit mondok én te ne­ ked: Készülj és fegyverezd fel magad az eljövendő idők számára. A világ órája nem sokára ütni fogja a tizenket­ tedik órát; pirosan izzik a mutatólapon a tizenkettes és vérbe ázottan. Erről ismerhetsz rá, nem másról. Vihar előzi meg az első új órát. Virrasztván, ébren maradj, nehogy aludtodban talál­ jon; mert akik hunyt szemmel mennek által a felvirradó új napba, ugyanazok az állatok maradnak, akik azelőtt vol­ tak és soha többé fel nem ébreszthetők. A szellemnek is van nap- és éjegyenje. Az első új óra, amelyről beszélek, a fordulópont. Benne találja meg egyensúlyát a világosság a sötétséggel szemben. 224

Egy évezreden, vagy még hosszabb időn által megta­ nulták az emberek, hogy keresztüllássanak a természeten és az uralmuk alá vessék. Boldogok, akik e m u n k a értel­ mét felfogták és tudják, hogy a belsők törvénye a z o n o s a külsők törvényével, csak egy oktávval magasabb. Ok az elhivatottak és aratni fognak, a többiek a földre g ö r n y e d ő szántóvető béresek maradnak. A kulcs, amely úrrá tehet a belső természeted felett, az özönvíz óta megrozsdásodott. A kulcs: ébren légy! Virrasztani - ez minden. Semmiről sincs oly erősen meggyőzve az ember, mint arról, hogy ébren van; a valóságban mégis hálóban ver­ gődik, amelyet álomból és képzelődésből ő maga k ö t ö t t magának. Mennél sűrűbb a háló, annál hatalmasabban uralkodik benne az álom és akik beléje kuszálódtak, azok az alvók azok, akik úgy mennek át az életen, mint a nyáj, mikor a vágóhíd felé kocog, tompán, k ö z ö m b ö s e n és gondolattalanul. Az alvók a hálón keresztül csak egy elrácsozott vilá­ got pillantanak meg, csak megtévesztő részeket látnak, aszerint cselekszenek és nem tudják, hogy azok a képek a hatalmas egésznek foltjai csupán. Ne hidd ám, hogy a fantaszták és költők az ' á l m o d ó k ' - ezek az álmodók a tevékenyek, a serények, a föld nyugtalanjai, akiket széj­ jelrág és felmorzsol a cselekvés őrülete. Hasonlatosak ők ama szorgalmas, rút rovarhoz, amely felkúszik a sima nád hegyéig, hogy ott aztán a belsejébe zuhanjon. Azt hiszik, hogy ébren vannak, de amit átélni vélnek, a valóságban álomnál nem egyéb olyan álom, amely a legkisebb részletéig előre kiszabatott és a saját akara­ tuktól a befolyásolhatatlanságig független. 225

Voltak és vannak most is néhányan az emberek kö­ zött, akik nagyon jól tudták, hogy ők csak álmodnak, pionírek, akik előretörtek a bástyafokig, amely mögött az ö r ö k k é virrasztó ' é n ' rejtőzködik - igazlátók, mint G o e ­ the, Schoppenhauer és Kant, ámde nem volt fegyverük, hogy a várat megostromolhassák és harci szózatuk nem ébresztette fel az alvókat. Virrasztani - ez minden. A hozzávezető első lépés olyan egyszerű, hogy akár minden gyerek is megteheti; csak az agyonművelt ember felejtette el a járást és megbénulnak a lábai, mert nem akarja nélkülözni a mankókat, amelyeket elődeitől ö r ö ­ költ. Virrasztani - ez minden. Ébren légy minden cselekedetedben. Ne hidd, hogy az vagy már. N e m ám, mert alszol és álmodsz. Állj meg erősen, szedd össze magadat és csak egy pillanatra kény­ szerítsd magad arra a testet átjáró gondolatra: most ébren vagyok. Ha sikerül és átérzed ezt, akkor fel is ismered nyom­ ban, hogy az iménti állapot a mostanihoz képest eszméletlenség és álomkórság volt. íme, ez az első tétovázó lé­ pés azon az úton, amely a szolgaságtól a teljes hatalomig vezet. így haladj előre egyik felébredéstől a másik felé. Nincs az az elgyötrő gondolat, amelyet ezzel le nem igázhatsz; hátra marad az és nem képes többé fölérni hoz­ zád; te fölébe nősz, mint ahogy a fa lombkoronája az aszú ágak fölé nyújtózik. Lehullanak rólad a fájdalmak, mint a hervadt levél, ha már egyszer odáig jutottál, hogy ébersé­ gedet a tested is megérti. 226

A zsidók és brahminok jeges fürdője, a buddhisták és a keresztény aszkéták éjjeli virrasztása, az indus fakírok önkínzása, hogy el ne aludjanak - mindez nem egyéb, mint megmerevedett külső rítusok, amelyek oszlopro­ mokhoz hasonlóan elárulják a keresőnek: k ö d ö s ősidők­ ben itt állt titokzatos temploma az ébredni akarásnak. Olvasd el a föld népének szent írásait: v ö r ö s fonál­ ként húzódik át valamennyien az ébren-levésről szóló ta­ nítás; mert Jákob égi létrája ez, aki küzdött az úr angya­ lával egész 'éjszaka', míg nem felvirradt és győzedelmes­ kedett. Fel kell hágnod a világos éberség egyik fokáról a még világosabb fokra, ha le akarod győzni a halált, amelynek fegyverzete: alvás, álom és bódultság. M á r ez égi lajtorja legalsóbb fokának is lángelme a neve; minek nevezzük hát még el a magasabban álló fo­ kokat! A t ö m e g nem ismeri őket és a róluk való hitet le­ gendának tartja. Trója történelmét is mesének hitték év­ századokon át, míg aztán akadt egy, aki elég bátor volt hozzá, hogy ásson utána. Azon az úton, amely az ébredés felé visz, legelsőnek a saját tested áll majd elébed. Az első kakasszóig vias­ kodni fog veled; de ha meglátod első napját az ébrenlét­ nek, amely messzire elsodor az alvajáróktól, akik embe­ reknek hiszik magukat, nem tudván, hogy alvó istenek ők, akkor a test alvása megszűnik a te számodra és ha­ talmad lészen a mindenség felett. Akkor aztán, ha kedved tartja, csodákat művelhetsz és nem kell nyöszörgő rabszolgaként alázatosan várnod, amíg valamely kegyetlen bálvány kegyelemből megjutal­ maz, vagy fejedet veszi. 227

A hűséges, farkcsóváló kutya szerencséje, hogy urat ismerhet maga felett, akit szolgálhat, - ez a boldogság persze szétoszlik, de kérdezd csak meg magadat: amilyen ember most vagy, cserélnél-e egy kutyával? Vissza ne riasszon a félelem, hogy célodat talán el sem éred ebben az életben. Aki egészen a mi utunkra lé­ pett, az megint a világra születik, egy belső érés révén, amely lehetővé teszi neki, hogy munkáját folytathassa, lángelmének születik. A mezsgye, amelyet mutatok neked, csodálatos él­ ményekkel van bevetve: halottak, akiket ismertél, fel fog­ nak támadni és beszélni fognak veled. Csak képek ők. Tűzjelenségek, fénytől sugárzók és üdvözítők, megjelen­ nek előtted és megáldanak. Ködalakok ők, testedből születettek, amely megváltozott akaratod befolyása alatt mágikus halállal hal meg és anyagból szellemmé lészen, mint a jég, mikor a tűz hevétől duzzadó levegővé válto­ zik. Ha a tested levetett magáról minden hullaszerűséget, akkor, de csakis akkor m o n d h a t o d magadról: most már ö r ö k r e távozott az álom éntőlem. A k k o r aztán megteljesült a csoda, amelyet az embe­ rek nem hisznek, mert megcsalattatván érzékeiktől, meg nem érthetik, hogy anyag és erő ugyanaz, - akkor aztán megteljesül a csoda, hogy bár el is temetnek téged, hulla azért mégse lesz a koporsóban. E k k o r csupán, nem előbb, el tudod majd választani a látszattól a lényegest; akivel akkor találkozol, az csak olyan lehet, aki már te előtted járta meg ezt az utat. A többi árnyék csupán.

228

Addig azonban lépésről lépésre bizonytalan: a világ legboldogabb,vagy legboldogtalanabb teremtménye vagye? Ámde azért ne félj: a vezetők még nem hagytak el egyet sem azok közül, akik ráléptek az ébrenlétnek útjá­ ra, még ha el is tévedett, a vezetők nem hagyták el. M e g m o n d o m neked, miről ismerhetsz rá: lényegsze­ rű, vagy csak káprázat-e valamely látomásod. Ha megje­ lenik előtted és öntudatod zavaros és a külső világ dolgai homályosak előtted, akkor ne higgyél! Résen légy! Belő­ led való az és a te lényednek egy darabja csupán. Ha el nem találod a példázatot, amelyet rejt magában, a k k o r a látomás kísértet csupán minden valóság nélkül, egy ár­ nyék, egy tolvaj, aki életedet emészti. A tolvajok, akik a lélek erejét ellopják, gonoszabbak, mint a föld tolvajai. Lidérctüzeikkel a hazug remények mocsaraiba csalnak, hogy a sötétségben magadra hagyja­ nak s aztán örökre eltűnnek. El ne kápráztasd magadat semmiféle csoda által, amelyet teérted mívelnek, sem semmiféle szent név által, melyet magukra vesznek, sem semmiféle prófécia által, amellyel jövendölnek, még ak­ kor sem, hogyha megteljesülnek. Halálos ellenségeid ők, kiket tested pokla kiköpött. Az a pokol, amellyel vias­ kodsz az uralom végett. Tudd meg, hogy azok a csodálatos erők, amelyeket bírnak, a magad erői, tőled vették el őket, hogy rabszol­ gaságba döntsenek; csak a te életedben élhetnek ők és ha legyőzöd őket, néma és engedelmes szerszámokká vál­ nak, amelyekkel akaratod szerint élhetsz. Számtalanok az áldozatok, amelyeket az emberek között szedtek. Olvasd el a vízionáriusok és szektáriusok

229

történetét s meg fogod látni, hogy halottak koponyája bo­ rítja az utat, amelyen haladsz. Az emberiség öntudatlan, hogy ellenük védekezhes­ sék, fallal kerítette körül magát. Ez a materializmus. B i z ­ t o s védelmet nyújt ez a fal, amely szimbóluma a testnek, de egyúttal börtönnek fala is, amely a szemhatárt összébb szorítja. Ma, mikor e fal lassan szétporlad és életének hamu­ jából, melyben sokáig holtként hevert, új lendüléssel tá­ mad fel a belső élet főnix-madara, egy másik világ dögke­ selyűi is megmozdulnak, szárnyukat bontogatván. Ezért hát résen légy! Csak a mérleg, amelybe öntudatodat ve­ ted, mutathatja meg neked, mikor higgyél egy látomás­ nak. Minél éberebb az öntudatod, a mérleg annál mé­ lyebbre süllyed a te javadra. Ha meg akar jelenni előtted a szellemvilágnak vala­ mely vezetője, vagy egy segítőd, vagy egy testvéred ab­ ból a világból, úgy kell akkor annak megjelennie, hogy ne prédálja fel az öntudatodat; mint a hitetlen Tamás, övén tarthassad kezedet. Könnyű kitérni a látomások és veszedelmeik elől; olyan légy, mint a közönséges ember és kitérhetsz előlük. De mit nyertél vele? Rab maradsz tested börtönében, míg a halál-hóhér a vesztőhelyre hurcol. A halandók kiáltása, mikor a természetfölötti világ alakjai után sóvárognak, az alvilág fantomjait rázza fel, mert ez a sóvárgás tisztátalan. Mert nem is sóvárgás az, hanem kapzsiság és nem azért kiált, hogy megtanulja az osztogatást, hanem azért, hogy kapjon.

230

Mindenki, aki börtönnek érzi a földet, minden jám­ bor, aki megváltásért könyörög, öntudatlanul idézi fel a világ kísértetek. Tedd meg te is, de tudatosan! Találnak-e azok segítőkezet, akik a világ kísérleteit öntudatlanul idézik fel, nem tudom. És hogy e kezek va­ jon szigetté varázsolják-e a mocsarakat, amikbe a kiáltók beletévednek? N e m tudom. N e m vitatkozom, - de nem hiszem. Ha a felébredés útján a kísértetek birodalmát keresz­ tezed, fokozatosan arra eszmélsz majd rá, hogy azok gondolatok csupán, amelyeket hirtelen szemmel láthatsz. Ez az oka annak, hogy idegenekül hatnak rád és olyano­ kul látod őket, mintha lények volnának; mert a sorsnak nyelve másminő, mint az agy beszéde. Ekkor érkezett el az az időpont, mikor a legkülönö­ sebb változáson mégy keresztül; sajátságosabb nem érhet. Az emberek, akik körülvesznek,kísértetekké válnak. Min­ denki, akit szerettél, lárvává torzul. M é g a tested is. A legszörnyűbb magányosság ez, amely csak elgon­ dolható; zarándokolás ez a pusztában és aki nem találja meg az élet forrását, eltűnik, mint az illó olaj. Mindez írva vagyon minden népek jámborainak köny­ veiben, az új birodalom eljövetele, a virrasztás, a test és a magányosság legyőzése, minden amiről beszéltem, ama könyvekben megolvasható. E jámboraktól mégis áthidalhatatlan örvény választ el, mert hiszik, hogy a jók a menyországba jutnak, a go­ noszok pedig a pokolba vettetnek.

231

Mi pedig tudjuk, hogy eljövend az idő, mikor sokan fel fognak ébredni és elválasztatnak az alvóktól, miként az urak a szolgáktól, mert az ébrenlevőket nem érthetik meg az alvók. Mi tudjuk, hogy nincs se j ó , se rossz, csak ' h a m i s ' és 'helyes' van. Ok hiszik, hogy virrasztani annyi, mint nyitva tartani a szemeket és az érzékeket éjnek év­ adján, hogy az ember imádkozhassék; mi tudjuk, a vir­ rasztás a halhatatlan ' é n ' felébredését jelenti és ennek a természetes következménye a test álomtalansága. Ők hi­ szik, hogy a testet, mivel hogy bűnös el kell hanyagolni és megvetni; mi tudjuk, hogy bűn nincs is, maga a test a kezdet, amellyel kezdenünk kell és azért szálltunk le a földre, hogy azt szellemmé változtassuk át. Ők hiszik: magányosságba kell mennünk a testünkkel, hogy lelkünk megtisztulhasson; mi tudjuk, hogy előbb a lelkünknek kell a magányosságba menekülni, ha azt akarjuk, hogy a tes­ tünk megtisztuljon. Rajtad áll, hogy válassz. Mely úton akarsz haladni, a miénken-e, vagy a másikon? Szabad akaratod szerint vá­ laszthatsz. M é g tanácsot sem adhatok, üdvösebb, ha szabad el­ határozásból akár keserű gyümölcsöt is szakítasz, sem­ hogy idegen tanácsra édeset - érintetlenül az ágakon lás­ sál. Csak úgy ne cselekedj, mint sokan, akik tudják, hogy írva vagyon: mindent megvizsgáljatok és amit legjobbnak láttok, azt tartsátok meg - mindazonáltal semmit meg nem vizsgálnak és mindent megtartanak, ami kezük ügyébe kerül."

232

Ennyit olvasott. Az oldalt véges végéig. Itt aztán a szöveg kettészakadt. Hauberisser kereste a h o z z á t a r t o z ó folytatást. Némi keresés után úgy vélte, hogy ráakadt. Úgy látszik, hogy az ismeretlen, akinek kioktatása végett ez írásmű megíródott, a „gondolat-legyőzés pogány útjá"-ra határozta el magát, mert a szerző új lapon A

főnix

cím alatt így folytatta: „A mai napon felvétettél közösségünkbe és beleil­ lesztettél új gyűrű gyanánt ama láncba, amely örökkéva­ lóságtól örökkévalóságig ér. Tisztem ezzel véget ért, más kezekbe kerülsz, olya­ nokéba, akit nem láthatsz, amíg a földé a te két szemed. Véghetetlenül távol van ő tőled, mégis szorosan mel­ letted; térség nem választja el tőle, mégis távolabb vagy tőle, mint a mindenség legtávolibb határa; átkarol téged, mint a víz azt az embert, aki az óceánban úszik, de észre nem veheted, ahogy az úszó sem érzi a tenger savát, ha nyelvének idegei megdermedtek. A mi jelképünk a főnix, a megifjúhodás szimbóluma. Az egyiptomiak meseszerű, égi sasmadara, a v ö r ö s és arany tollazatú, mely mirhából való fészkében fölégeti magát és újból meg újból támad föl hamvaiból. M o n d t a m neked: az út kezdete a te tested. Aki tudja ezt, bármely pillanatban megkezdheti a vándorlást. Most pedig megtanítalak az első lépésekre: Szakítsd el magad a testedtől, de nem úgy, mintha ki akarnál tá­ vozni belőle; úgy oldódjál le róla, mint az, aki fényt vá­ laszt el a melegtől. M á r itt leselkedik az első ellenség.

233

Aki eltépi magát én-testétől, hogy repüljön a térség­ ben, az a boszorkányok útján halad, akik durva és földi testükből csak egy kísérteties testet választottak ki, hogy azon, mint valami seprűn elröpüljenek a boszorkány-ün­ nepre, Walpurg éjszakáján. Helyes ösztönből bástyát épített e veszedelem ellené­ ben az emberiség, azzal, hogy az efféle mesterkedések le­ hetőségét megmosolyogja. Hogy megvédelmezhesd ma­ gadat, e célra nincs szükséged a kételkedésre, jobb fegy­ ver az, amit én adtam tenéked. Azt hiszik a boszorká­ nyok, hogy az ö r d ö g szombatján mulatoznak, holott az a valóság, hogy a testük eszméletlenül és mereven kamrá­ jukban hever. Csupán a lelki szemlélődést cserélték föl a testi szemlélődéssel, elvetvén maguktól a jobbat, hogy el­ nyerhessék a rosszabbat. N e m gazdagodás ez, hanem megszegényedés. M á r ebből is láthatod, hogy nem ez az ébredés útja. H o g y megérthessed, hogy nem tested teszi lényedet, ahogy azt a legtöbb ember hiszi, tudnod kell, milyen fegy­ verekkel harcol a test, hogy fölötted való uralmát meg­ tarthassa. M o s t persze még annyira a hatalmában vagy, hogy életed elalszik, ha megszűnik dobogni a szíved és sötét éjszakába zuhansz, mihelyt a szemeit lehunyja. Azt hiszed, hogy te indítod meg, holott ez csalódás, mert ma­ gától m o z o g és csupán akaratodat veszi ehhez segítségül. Azt hiszed, hogy gondolatokat teremtesz, holott ő küldi neked azokat, hogy elhiggyed, mintha azok belőled sar­ jadnának és így aztán mindent teszel, amit ő akar. Ülj meg egyenest és határozd el magadban, hogy semmi tagoddal meg nem moccansz, szempilládat meg nem rebbented és mozdulatlanságba merevülsz, mint egy 234

oszlop és látni fogod, hogy gyűlöletszomjasan nyomban reád támad és arra akar kényszeríteni, hogy ismét a ha­ talma alá vessed magadat. Ezer fegyverrel fog megrohan­ ni téged, amíg megint megengeded neki, hogy m e g m o ­ zogjon. Ádáz dühén és heves harcmodorán, ahogy nyilat nyíl után lődöz reád, megismerheted, ha furfangos vagy, mennyire félti a maga hatalmát és milyen nagy lehet a te hatalmad, hogy ennyire fél tőled. De rejtőzik e mögött egy másik ravaszság is: el akar­ ja veled hitetni, hogy a külső akarat vívja itt m e g a d ö n t ő csatáját a jogaiért. Pedig csak csetepaté ez, melyet meg­ nyerned enged, hogy aztán annál mélyebben alázhasson a járma alá. Akik ilyen csatározást megnyernek a legszegényebb rabszolgákká aljasulnak, győzőknek hiszik magukat és homlokukon a 'karakter' szégyenbélyegét hordják. Ne azt nézd végső célodnak, hogy testedet megfé­ kezd. Ha a mozgástól eltiltod, csak azért tedd, hogy megismerhesd az erőket, amely fölött rendelkezik. Hadsereg­ nyi ez az erő, legyőzhetetlen a töméntelensége miatt. Harcba küldi őket ellened, egyiket a másik után, ha meg­ maradnál csöndes mozdulatlanságodban. Mind, mind rád támad. Előbb izmaidnak nyers ereje, amelyek reszketnek és dideregnek; aztán véred forralása, amely megverejtékezteti arcodat, majd szíved kalapálása, bőröd borzadása, amíg a hajad égnek mered, végül tested tántorgása, amely megingat, mintha egyensúlyod tengelyt cserélne. Minden­ nek olyan látszata van, mintha akaratodnak engedelmes­ kednél, de nem csupán az akarat az, amely most érvénye­ sül. A feltörekvő ébrenlét az, amely m ö g ö t t e áll láthatat­ lanul. 235

Ám ez a győzelem is értéktelen; még ha úrrá lennél is a lélekzés és a szívverés felett, akkor is fakír volnál, ami magyarul szegényt jelent. ' E g y szegény'. Ez eleget mond. Legközelebbi harcosokul gondolataidnak megfogha­ tatlan légyrajait küldi ellened a tested. Ezek ellenében semmire se mégy akaratod pallosával. Minél vadabbul fe­ léjük csapsz, annál dühösebben rajzanak körülötted és ha sikerül mégis, hogy egy percre elűzheted őket, akkor nyomban elszundítasz és más formában mégis te vagy a legyőzött. Hiába parancsolnád meg nekik, hogy csöndben ma­ radjanak, csak egy módon menekülhetsz előlük, úgy, hogy egy magasabb rendű ébrenlétbe menekülsz. Magadtól kell megtanulnod, hogyan láss ehhez. Az érzékeknek óvatos és állandó tapogatózása ez és egyszersmind vaserejü elhatározás. Ez minden, amit erről mondhatok. M e r ő méreg min­ den tanács, amelyet e kínteljes viaskodásról kapnál bár­ kitől. Olyan szikla meredezik itt, amelyen idegen nem se­ gíthet át, ha csak te magad nem. N e m okvetlenül szükséges, hogy örökre száműzzed a gondolataidat: a velük való harcnak nincs egyéb célja, csak az, hogy a magasabb rendű ébrenlét állapotának csúcsáig juthass. Ha eljutottál idáig, akkor közeledik a kísértetek biro­ dalma, amelyet már említettem. Irtóztató rémalakok és fénytől övezettek fognak megjelenni előtted és el akarják hitetni veled, hogy egy más világból való lények ők. H o ­ lott csak gondolatok ők látható formában, amely felett nincs még hatalmad tenéked. 236

Minél fenségesebbnek mutatkoznak, annál ártalma­ sabbak; ezt megjegyezd magadnak. Nem egy tévhit építette fel templomát e jelenségek fundamentumán és sötétségbe sodorta vissza az emberi­ séget. E fantomok mögött mégis mély értelem rejtőzik. Nem merő képek ők; a te számodra - akár megérted szimbolikus nyelvüket, akár nem - ismertetőjelei a szel­ lemi fejlődésnek, amelyet elértél. Követni fogja ezt az állapotot embertársaidnak kí­ sértetté válása és ez, ahogy a szellemi élet minden terén tapasztalható, nem csak mérget, de iratos orvosságot is rejt magában. Ha megmakacsodván, az embereket csak kísértetek­ nek nézed, akkor csupán a mérget iszod és olyanná le­ szel, mint az, akiről írva vagyon: 'ha nincs benne szeretet, olyan ő, mint a zengő érc'. De ha megtalálod a 'mélyebb értelmet', amely ez emberárnyékok mindegyikében rej­ tőzködik, akkor a lélek szemével nem csak az ő eleven magjukat látod, hanem a magadét is. Akkor aztán ezer­ szeresen visszaadatik néked, amit elvesztettél, miként Jóbnak; akkor aztán megint ott vagy, ahol voltál, amiért a balgák oly szívesen kigúnyolnak. Mert a balgák nem tud­ ják: más az hazatérni hosszú bolyongás után, mint az, mi­ kor az ember mindig otthon kuksolt. Részese leszel-e vajon, ha idáig előretörtél ama cso­ daerőknek, amelyekkel bírtak az őskor prófétái, vagy pe­ dig ehelyett bele üdvözülhetsz-e az örök békességbe - ezt senki sem tudhatja. Azoknak az ajándéka ez az erőtömeg, akik e titkok nyitját ismerik. Ha megkapod őket, hogy élj velük, ez

237

csak az emberiség érdekében történik, amely e jelekre rá­ szorul. A mi utunk csupán az érés fokáig vezet el, ha egyszer idáig eljutottál, akkor már méltó vagy arra, hogy ama ajándékot megkapjad. Megadják-e néked? N e m tudom. De így, vagy úgy, te magad főnix-szé váltál; rajtad áll, hogy ezt magadnak kikényszerítsd. Mielőtt elbúcsúzom tőled, m e g m o n d o m még, mely jelről tudhatod meg, hogy a 'nagy nap- és éjegyenlőség' idejében el leszel-e hivatva arra, hogy a csodaerők jutal­ mában részesülhess. Figyelj: Egy azok közül, akik őrzik a mágia titkainak kulcsát, a földön maradt és összegyűjti a hivatottakat. És ahogy ő maga nem halhat meg, úgy nem halhat meg a legenda sem, amely róla szól. Némelyek suttogják, hogy a 'bolygó zsidó' ő; mások Éliásnak nevezik; gnosztikuson az evangélista Jánosnak vélik, de akárhányan hiszik is, hogy látták, valamennyien másnak-másnak festik le a külsejét. M e g ne tévesztesd magadat, ha a j ö v ő kisarjadó napjaiban emberekkel talál­ koznál, akik ilyen m ó d o n mesélnek majd ő róla. Csak természetes, hogy mindenki másnak látja; olyan lény, aminő az övé is, amely a testét szellemmé változ­ tatta át, nem lehet semmiféle merev formához hozzáköt­ ve. Példával magyarázom, hogy még az ő alakja és az ő ábrázata is talán képforma csupán, úgyszólván kísérteties visszfénye annak, ami lényegbeli valósága.. Vedd, hogy zöld színű lényül jelennék meg előtted. A zöld szín önmagában nem igazi szín, jóllehet, hogy meg238

láthatod; a zöld szín a kéknek és sárgának keveréke csu­ pán. Ha a kéket és sárgát jól összekevered, zöldet kapsz. Minden festő tudja ezt, - de hogy a látható világ ha­ sonlóképpen a 'zöld' jegyében áll és a valóságban másmi­ nő, mint aminek látszik, hogy kék és sárga a látható világ, azt csak kevesen tudják. E példából tudd meg, ha meg is jelennék ő zöld ábrá­ zatú férfi gyanánt előtted, igaz mivoltában, azért még nem jelent meg neked. Ha úgy látod meg, mint amilyen ő igaz valóságában, ha geometrikus jegy képében látod meg, jelkép formájá­ ban az égboltozaton, amelyet más meg nem láthat, csak te magad, akkor tudd meg, hogy csodatevőnek küldettél. Emberi mivoltában találkoztam vele és övén pihen­ tethettem a kezemet. Úgy hívták, hogy

"

Hauberisser kitalálta, hogy hogyan hívták. Le volt ír­ va a naplóban is, amelyet mindig magával hordott. Az a név volt az, amely állandóan a szemébe szökött: Grün.

239

Chidher

Tizenkettedik fejezet

A

levegőben a rothadás lehelete kavarog. Vérmeleg halódó napok és k ö d ö s éjszakák. A pókhálók pe­ nészesen fehér foltjai borítják reggelenként a me­ zők r o t h a d ó füvét. A barnás lila rögök között hideg, vak pocsolyák terpeszkednek bizalmatlanul a nap iránt, amely rájuk mosolyog; szalmasárga virágok, oly erőtlenek, hogy már föl sem emelhetik arcukat a kristálytiszta ég felé; tántorgó pillangók szétrongyolt, hamvuk vesztett szár­ nyakkal - és a város sétányain hervadt szárakon zizegő falevelek. Mint egy hervadó asszony, aki nem képes betelni a rikító színekkel, hogy korát elrejtse, úgy cifrázta ki magát a természet is az ősz tarka színeivel.

Éva van Druysen nevét régen elfelejtették Amszter­ damban. M a g a Pfeill báró is halottnak vélte és Sephardi meggyászolta; csak Hauberisser lelkéből nem tudott a képe kihalni. De azért, mikor Swammerdam, vagy barátai olykor­ olykor meglátogatták, nem beszélt róla. Szófukarrá és zárkózottá lett és csupán k ö z ö m b ö s dolgokról beszélgetett. Sohasem árulta el, de egy árva betűvel sem, hogy reménytakarót szőtt a lelkére, amely alatt azt a hitét me­ lengette, hogy Évát egyszer még megtalálja. Titokban 240

\ nőtt-nőtt a reménytakaró, de nem szólt róla, mert attól félt, hogy szétszakad a gyenge szövés, ha szóvá teszi. Csupán Swammerdammal sejtette, noha nem élő szó­ val, hányadán van. Ama óra óta, hogy a naplót végigolvasta, olyan vál­ tozáson ment keresztül, amelynek jelentőségét ő m a g a sem foghatta fel. Olykor, mikor eszébe jutott, a m o z d u ­ latlan ülés gyakorlatait végezte, egy óra hosszáig, vagy rövidebb, vagy hosszabb ideig. Az alapjában hitetlen em­ ber kíváncsiságával és kételkedésével kezdte a gyakorla­ tot és lelke mélyén a sikertelenség jelmondatába kapasz­ kodott józanul: «hiszen úgyse vezet semmiféle eredmény­ re.» A következő héten egy negyedórányi időre szorította le reggelenként a gyakorlatot, de erejének teljes megfe­ szítésével végezte és magáért a gyakorlatért végezte és nem már ama fárasztó és mindig megcsalatkozó várako­ zásban, hogy valami csodaszerünek kell történnie ezután. Nemsokára nélkülözhetetlenné vált ez a gyakorlat, mint az üdítő fürdő, és este, mikor lefeküdt, már előre örült neki, hogy másnap felfrissülhet benne. Napközben ugyan még most is megrázták a kétség­ beesés rohamai, csakúgy, mint azelőtt, főleg, mikor hir­ telen eszébe jutott, hogy Évát elvesztette. Azt a feltevést, hogy a fájdalom eme gondolatai ellen mágikus m ó d o n küzdjön: az önzés, szeretetlenség és önámítás fegyverei­ vel, így menekülvén az Évára való égető emlékezéstől, felháborodva utasította el magától. Egy napon mégis erre szánta rá magát, mikor annyira elhatalmasodott benne a bánat, hogy úgy érezte, mintha rajta már csak az öngyil­ kosság segíthetne. 241

Előírás szerint leült merev egyenesen s ki akarta kény­ szeríteni a magasabb rendű ébrenlétet, hogy ha csak né­ hány percre is a gyötrő gondolatok kínjaitól megszaba­ dulhasson. És íme, várakozás ellenére csodálatos módon sikerült. Mielőtt ez állapotba belezsibbadt, azt hitte, hogy bűnbánóan fog belőle visszatérni és önként veti majd ma­ gát a kettőzött fájdalom karjai közé. Ámde nem így tör­ tént. Ellenkezőleg: a megfoghatatlan biztosságnak ama érzése hatotta át, amelyről a mesterségesen felcsigázott kételkedés lepattan és ő tudta, hogy Éva él és nem is fe­ nyegeti semmiféle veszedelem. Parázsló korbácsütésként érezte eddig a róla való gondolkodást, amikor ez napjában százszor is megro­ hanta; most, mikor jöttek a gondolatok, úgy fogadta őket, mint az üdvözítő híradást, mint az élő és reá gondoló Éva távolról j ö v ő üzenetét. Ami azelőtt fájdalmas volt, az nagy hirtelen boldogság forrásává változott. Ezzel a gyakorlattal mentsvárat épített a lelkében, amelybe bármikor visszavonulhatott, hogy mindannyiszor új reményt találjon benne és megtalálhassa benne azt a rejtelmes növekedést is, amely azok számára, akik még nem tapasztalták, egész életükön át, ahányszor említeni hallják, csak holt és üres szó marad. Mielőtt ezt az állapotot ismerte, azt hitte, ha az Éva után való bánatától elmenekül, ezzel csupán sebeinek gyorsabb gyógyulását sietteti; (másoknak ezt az enyh­ ületet az idő hozza meg.) Minden idegszálával tiltakozott a lelke ilyen gyógyulása ellen, mint ahogy ez ellen min­ denki tiltakozik, aki világosan tudja, hogy a kicsendülő bánattal a szeretett lény képe is elhomályosul a lelkünk-

242

ben, amelyet magába zárt és amelytől elszakadni nem akar. De a két szikla között szinte önmagától nyílott meg előtte a virággal borított ösvény, amelyről sejtelme sem volt azelőtt: Éva képe nem fakult bele a múlt porába, csupán maga a fájdalom szűnt meg. A megkönnyezett kép helyett Éva maga támadt fel és belső elnyugvásának perceiben oly szorosan maga mellett érezte, mintha testi­ leg is mellette állna. Minél inkább húzódott vissza a külső világtól, annál sűrűbben lepték meg a mélységes boldogság órái, olyan mélységesen boldog órák, amilyenekről sejtelme sem volt azelőtt. Megvilágosodások gyúltak ki ez órák fényösvé­ nyén, úgy, hogy végre felfogta, hogy vannak csodák, amelyeket a bensőnkben élünk át és ezek az élmények úgy viszonylanak a külső élet eseményeihez, mint a fény az árnyékhoz. A főnixről, a megifjodás sasmadaráról való példázat nap nap után jobban mélyült bele a lelkébe és mindegyre újabb jelentőséget nyervén, elképzelhetetlen bőségben sejttette meg vele az eleven és holt szimbólumok között való különbséget. Úgy tetszett neki, hogy minden, amit keres, a kimeríthetetlen szimbólumban van. Rejtelmeket magyarázott meg neki, mintha mindentudó lenne és csak kérdeznie kellett, mikor igazságok után epekedett. Egy napon, mikor azon fáradozott, hogy gondolatai­ nak jövése-menése felett úrrá legyen, azt vette észre, hogy olykor-olykor jól sikerül, de mikor már azt hitte, hogy alaposan ismeri e szellemi lenyűgözés módját, az er­ re való visszaemlékezés úgy kiszivárgott az agyából, hogy másnap már a nyomára sem akadt. Mintha kitöröl243

ték volna a lelkéből és látszólag a kezdethez kellett viszszatérnie, hogy új metódust eszelhessen ki. «A test szendergése - szólt ilyenkor magához - elrabolta fáradozásom gyümölcsét.» M e g akarta előzni ezt a kifosztatást és ezért elhatá­ rozta, hogy amíg csak bírja, virrasztani fog. Egy reggel aztán az a meglepő ötlete támadt, hogy a tudatnak ez a sajátságos kiszivárgása az eleven emlékezetből nem egyéb, mint a „hamu égése", amelyből megifjodva kell kitámadnia a főnixnek, és hiábavaló, hiú törekvés mód­ szereket szerezni és észben tartani azokat, mert - ahogy Pfeill mondta Hilversumban - nem a kész festmény érté­ kes a művészetben, hanem a festeni tudás. Azóta, hogy erre ráeszmélt, fogyhatatlan gyönyörré nemesült az a munka, amellyel gondolatait leigázta, ho­ lott az azelőtt kínos viaskodás volt, amely kimerítette. Fokról fokra magasabbra emelkedett, észrevétlenül szin­ te, míg aztán egyszer csodálkozva tapasztalta, hogy olyan hatalom birtokába jutott, amelyről sejtelme sem volt az­ előtt. — Úgy érzem - szólt Swammerdamnak, akivel olykor­ olykor belső élményeiről beszélgetett - hogy idáig nem sokat értek a gondolataim. Körülröpködtek, mint a mé­ hek, hogy élelmet szedjenek belőlem. Most az én akara­ t o m szerint rajzanak és mindig az ötletek mézterhével térnek vissza énhozzám. Azelőtt kifosztottak, most meg­ gazdagítanak. Alig néhány nappal ezután csaknem ugyanezeket a szavakat olvasta a naplóban valamilyen lelki fejlődésről, amely a magáéhoz hasonlított. Boldognak érezte magát,

244

hogy a fejlődés helyes útjára talált, anélkül, hogy erre ki­ oktatta volna valaki. Azok a lapok, amelyek erről elmélkedtek, penésztől és nedvességtől összeragadtak; az ablakon beszűrődő nap­ sugarak melegétől eloldódtak egymástól. Érezte, hogy ilyesvalami történt a gondolkodásában is. Az utolsó esztendőkben, a háború előtt és a háború alatt is sokfélét hallott és sokfélét olvasott az úgynevezett miszticizmusról és mindent, ami összefüggött azzal, ön­ kéntelenül a „homályos" dolgokról alkotott fogalomba préselt, mert minden, amit erről megtudhatott, zavaros­ nak tetszett és az ópiummámor eksztázisához hasonlított. Abban ugyan nem tévedett, hogy az, amit közönségesen miszticizmusnak mondanak, valóban nem egyéb, mint ködben való tapogatózás, ámde most belátta, hogy van igazi misztikus állapot is. Ezt nehezen találja meg az em­ ber és még nehezebben küzdheti ki magának és lényege szerint nem csak hogy mögötte nem marad az élet min­ dennapi tapasztalatainak, de elevenségével m é g fölül is múlja azokat. Nem volt ebben semmi se, ami a miszticizmus rajon­ góinak gyanús örömére emlékeztetett. Ebben nem dider­ gett alázatosan az a gyáva nyöszörgés az ö n z ő „meg­ váltás" után, amely csak azért, hogy a maga lényét észre­ vehetőbben kiemeltesse, véres háttérül az örök pokolra kárhoztatott bűnösök látomását festi elébed. És mint a gonosz álom, úgy foszlott szét az állatias t ö m e g meg­ csömörlött és csámcsogó megelégültsége is, azé a t ö m e ­ gé, amely röfögve emésztvén, azt hiszi, hogy a valóság talaján áll.

245

Hauberisser eloltotta a lámpát, az asztal előtt ült és várakozott. Belevárakozott a sötétségbe. Az ablak előtt súlyos, sötét függöny gyanánt omlott le az éjszaka. Erezte, hogy Éva mellette áll, de nem láthatta. Ha a szemét lehunyta, színek felhőztek és h ö m p ö ­ lyögte szempillái mögött, széjjelváltak és ismét egymásba duzzadtak, tapasztalatból tudta, hogy csak akarnia kell és a színekből képeket alkothat magának, olyan képeket, amelyek eleinte mereveknek és életteleneknek látszanak, aztán azonban valamely titokzatos erőtől lelket kapva, önálló életre serdülnek, mintha élő lények volnának, egé­ szen hozzá hasonlók. Néhány nappal ezelőtt sikerült neki első ízben, hogy Éva arcát ilyen módon kiformálja. Mikor azt megeleve­ nítette, azt hitte, hogy a helyes útra jutott és csak ezen az úton találkozhat vele a szellemi érintkezés új módja sze­ rint. Akkor azonban eszébe jutott a naplónak az a része, amely a boszorkányok hallucinációiról tárgyalt és meg­ értette, hogy itt kezdődik a kísértetek parttalan birodal­ ma, amelyből nincs visszatérés, ha egyszer beléje téve­ dett. Minél jobban nőtt az ereje, amellyel lelkének titkos és ismeretlen vágyait képekké formálhatta át, annál na­ gyobbra növekedett az a veszedelem is - és ezt tisztán érezte - hogy olyan ösvényre léphet, ahonnan nincs viszszatérés. Irtózva és égő vágyakozással gondolt vissza azokra a percekre, amikor Éva fantomját idézte maga elé akaratá­ nak igézetes erejével. Kezdetben szürke és árnyékszerű volt a fantom, majd lassan-lassan megszínesedett és életre kapott, míg végre előtte állt, olyan élesen és tisztán, mint­ ha húsból és vérből volna. 246

Még most is borzongatja az a jeges hidegség, amely testében dermeszkedett, mikor mágikus ösztönének un­ szolására megkísérelte, hogy egyéb érzékeivel, halló- és tapintó érzékeivel is a vízióhoz közeledjék. Sokszor kísértette meg azóta a kívánság, hogy ismét varázsolja maga elé a drága képet és csak erejének teljes megfeszítésével sikerült ellenállni a csábításnak. Késő éjszaka lett és a Hauberisser még mindig nem tudta magát rászánni a lefekvésre; folyton körülötte set­ tenkedett az a tompa sejtelme, hogy kell lenni olyan má­ gikus módszernek is, amelynek segítségével Évát magá­ hoz hívhatja, de nem vámpírszerü árnyék formájában, mint akkor, mikor csak az ő lelkének leheletétől elevene­ dett meg, hanem testi valóságában, igazán élő gyanánt. Fantasztikus, furcsa ötletek kavarogtak az agyában; érzelmeinek mérlegén megmérte őket, de könnyűknek találtattak. És most is megint csak az „ébrenlét" kulcsával tudta a titkos zárat felpattantani.Ezúttal azonban - ösztönösen kitalálta - nem csupán öntudatát kell egy magasabb rendű elevenségre felizgatni, hanem a testét is. A testben szunynyadoznak a mágikus erők, ezeket kell felébresztenie, ha az anyagi világra hatni akar. Okuló példa gyanánt eszébe jutott, hogy az arab der­ visek örvénylő tánca lényegében szintén csak a test ma­ gasabb rendű ébrenlétét célozza. Kezeit mintegy megsugalmazásra térdeire fektette és merev egyenesre ült, mint az egyiptomi istenszobrok, amelyeket e percben ábrázatuk mozdulatlan kifejezésével a mágikus hatalom jelképeinek tekintett; testét halálos

247

nyugalomra kényszerítette és egyúttal testének minden rostjába az akaraterő izgató tűzfolyamát ömlesztette. M á r alig néhány perc múlva a leghevesebb düh vihara tombolt ereiben. Agyában emberéhez és állatéhoz ha­ sonló hangok zagyválása őrjöngött, kutyák dühös ugatá­ sa és idegtépő kakaskukorékolás. A szobában oly tu­ multus dübörgött, mintha földrengés rázta volna meg a házat. Gongütések érces döreje reszketett a csontjaiban, mintha az utolsó ítéletre harangoznának; azt hitte, mind­ járt porrá omlik össze. A bőre égett, valósággal úgy, mint­ ha Nesszus inge borítaná. De összeszorította a fogait és állhatatos mozdulatlanságba merevítette magát. Megállás nélkül, minden szívdobogásával Éva után esengett. Alig elsuttogott halk szózat, amely hegyes tűként ütött át a lármán, óva intette: ne játsszék olyan erőkkel, amelyek hatalmát nem ismeri. M é g nem érett meg arra, hogy uralkodhassak felettük és azok minden pillanatban gyógyíthatatlan tébolyba dönthetik. N e m hallgatott rá. Mind hangosabb lett az intő szó, oly hangos, hogy a lármát túlharsogta. Rákiáltott, hogy forduljon vissza. Hi­ szen igaz, Évának meg kell jelennie, ha meg nem szűnik utána kiáltani az alvilágból elszabadult sötét erőível, de az élete, ha el is jönne, még ugyanabban az órában, szel­ lemi kifejlődésének befejezése előtt, úgy elalszik majd, mint a gyertyaláng és ő maga ezzel annyi fájdalommal terheli meg magát, hogy el nem bírhatja. Összeszorította a fogait és nem hallgatott rá. A szózat ész okokkal akarta most meggyőzni. Hiszen Éva régen eljött volna hozzá, vagy üzenetet küldött volna neki, ha megtehette volna. Jöhetett volna, üzenhetett vol­ na, hiszen bizonyítéka van róla, hogy életben van és hogy 248

óránként hö szerelmének gondolataival üdvözli. Közelsé­ gének csalhatatlan megérzéséből tudja ezt. De ha még­ semjön és mégsem üzen, hát akkor bizonyára tilos jönnie és tilos üzennie. N e m hallgatott az intő szóra és egyre csak Éva után kiáltott. Eszét vette az az emésztő vágy, hogy Évát, ha­ bár csak egy rövid pillanatra is, a karjaiba ölelhesse. A tumultus hirtelen elcsöndesedett és nappali fény ömlött el a szobában. A szoba közepén, mintha a padlóból nőtt volna ki, csaknem a boltozatig egy korhadt faoszlop meredezett, csónak kereszthez hasonlatosan.Keresztgerendájáról kar­ vastagságú, világoszölden csillogó kígyó tekergőzött fej­ jel lefelé az oszlopon és pillátlan szemekkel Hauberisserre nézett. Homloka le volt kötve valami fekete ronggyal; arca emberi múmiához hasonlított. Ajkának b ő r e hervadtán, pergamen szárazon a sárga, odvas fogakra feszült. Vonásainak hullaszerü eltorzulása dacára, arcán még­ is valami távoli hasonlóságot fedezett fel Hauberisser, valami távoli hasonlóságot Chidher Grünnel, ahogy azt egykor a Jodenbreestraatban, a boltban látta. Irtózatában a haja égnek tüskéllett és a k a d o z ó szív­ veréssel figyelt a szavakra, amelyek lassan, szótagonként, halkan, sípolva szakadoztak le a rothadt ajkakról: — Mi-t aka-rsz tőlem? Félelmes borzalom bénította m e g egy pillanatra. Ú g y érezte, a halál leselkedik m ö g ö t t e és mintha egy fekete, undorító pók suhanna el az asztalra omló fénybúra alatt. A szíve Éva után kiáltott.

249

A szoba nagy hirtelen ismét sötétségbe borult. Ve­ rejtékezve az ajtóig tapogatózott és felcsavarta a villany­ gombot. A csonka fakereszt az oszlopán tekergő kígyó­ val eltűnt. Olyan érzése volt, mintha a levegő meg volna mér­ gezve, alig bírt lélegzetet szedni és úgy szédült, hogy for­ gott vele a világ. «Lázas vízió volt» - igyekezett megnyugtatni magát, de azért tovább is fojtogatta a félelem, hogy amit az imént látott, az megfoghatóan, életteljesen játszódott le a szeme előtt. Jeges borzongás futotta meg a hátát, amikor az intő szózatra visszaemlékezett. M á r magában annak a lehető­ ségnek a gondolata is, hogy e szózat újból felzendülhet, szemére lobbantva, hogy őrült, mágikus kísérleteivel va­ lóban Évát hívta és ezzel életveszedelembe döntötte, az agyát égette. Fulladozott, a kezébe harapott, betömte a füleit, rág­ ta a székeket, hogy ismét m a g á h o z térjen; kinyitotta az ablakot és magába szívta a hideg éjszakai levegőt. Semmi se használt. A belső bizonyosság, hogy az okok szellem­ világában elkövetett valamit, ami jóvátehetetlen, nem változott meg. Úgy rárohantak a gondolatok, mint a megbokroso­ dott bestiák, holott azt hitte azelőtt gőgösen, hogy úrrá lett felettük. Most bizony már nem használt a csöndben ülni-akarás. . A „felébredés" metódusa is csődöt mondott. Összeszorította a fogait, őrjöngve fel-alá szaladgált a szobában és csak ezt ismételte görcsösen:

250

— Őrület! Őrület! Őrület! Semmi se történt! Vízió volt, semmi egyéb! Megtébolyodtam. Ez csak képzelődés volt. A szózat megcsalt és a jelenés élettelen. Vagy hát honnan került volna elő a kereszt, meg a kígyó, meg a pók? Eltorzult ajkát nevetésre kényszerítette: — A pók! Hát most miért nincs itt? így kigúnyolva magát, gyufát gyújtott és az asztal alá világított, de odanézni nem merészelt, attól való félelmé­ ben, hogy kísérteties élményének maradékául valóban még a pókra akadhat. Nagyot lélegzett, mint valami nagy felszabadulás után. Az óra hármat ütött: — Hál'istennek, az éjszaka elmúlt már. Az ablakhoz lépett, előrehajolt és hosszasan belekém­ lelt a ködös sötétségbe. Azt gondolta, a virradó reggel el­ ső jeleit várja. De nemsokára rajtakapta magát, hogy nem a reggelt lesi megfeszült idegekkel, hanem Évát, jön-e már valahára. «Utána való sóvárgásom úgy elhatalmasodott ben­ nem, hogy fantáziám egy lidérces álom csalóka képeit csempészte be éber öntudatomba.» így nyugtatta meg magát, mikor megint fel-alá járt szobájában és ismét feléje nyúlt csontos kezével a gyöt­ relem. Ekkor a tekintete egy foltra rögződött, amely a padlón sötétlett. Ez a folt, emlékezete szerint, nem volt ott azelőtt. Lehajolt és látta, hogy azon a helyen, ahol a kígyós csonkakereszt állott, a padló deszkázata kirohadt. A lélegzete elfulladt. Lehetetlen, hogy ez a folt azelőtt is itt lett volna. Együtemű, hangos ütés rázta fel kábultságából. Éva? Itt! Megint! N e m ! Lehetetlen, hogy ez Éva legyen. Sú­ lyos ököl kalapálta vadul a házkaput. 251

Az ablakhoz szaladt és kikiáltott a sötétségbe, hogy ki van ott. Semmi felelet. Aztán, rövid szünet után újból kezdődött az iménti heves és türelmetlen döngetés. Megfogta annak a vörös zsinórnak a bojtját, amely a szoba falán keresztül a lejtős lépcsőn lefelé a kapu zárjáig vezetett és meghúzta. A kapu zárja kipattant. Aztán halálos csönd. Hallga­ tózott. Senki. A lépcsőház teljesen zajtalan. Végül: valami zizegő, alig hallható surrogás, mintha egy kéz a kilincset tapogatná. Nyomban rá kitárult az ajtó és halkan belépett Usipebu, a néger, mezítláb és a ködtől tányérformára felcsapzott hajjal. Hauberisser ösztönszerűleg fegyvert keresett, ámde a zulu egyáltalán tudomást sem vett róla, még csak észre sem vette talán; vonakodó lépéssel előrehaladt, földre szegezett merev tekintettel, kitágult, reszkető orrcimpákkal, megkerülte az asztalt, mint egy kutya, mikor valamit szimatol. — Mit keres itt? - kiáltott rá Hauberisser. N e m felelt. M é g a fejét sem fordította feléje. Mély, hörgő lélegzetvétele mutatta, hogy teljesen eszméleten kí­ vül van, mint a holdkóros. Hirtelen, úgy látszott, rátalált arra, amit keresett, mert irányt változtatott és lefelé szegzett arccal a padló­ zat rohadt foltja felé ment és megállt előtte. Itt aztán a tekintete, láthatatlan vonalat követve, föl­ felé siklott és magasan a levegőben megállapodott. A gesztus annyira eleven és meggyőző volt, hogy egy pilla­ natig Hauberisser is látni vélte a csonka keresztet, ahogy a padlóból kinőve felfelé nyúlt.

252

Most már kétségtelennek tetszett, hogy a kígyót vette észre a néger, mert a tekintete egy p o n t h o z r ö g z ő ­ dött és duzzadt ajkai dünnyögve megmozogtak, mintha beszélne hozzá. Arcának kifejezése állandóan változott; az égő vágyakozás parázslása hullaszerű kimerültségbe fulladt és a vad öröm lobogó féltékenységgé és fékezhe­ tetlen haraggá változott rajta. A hallhatatlan beszédnek vége szakadt; fejét az ajtó felé fordítva a földre kuporodott. Hauberisser látta, hogy a száját, mint valami görcsös roham alatt, kitátja, a nyelvét hosszan előrenyújtja, aztán hirtelen lökéssel visszarántja és bugyborékoló hanggal le­ nyeli. Szemgolyói a nyitott szempillák alatt reszketve las­ san-lassan fölfelé forogtak és szürke halálszín hamvazódott rá az ébenfekete ábrázatra. Hauberisser hozzá menne, hogy felrázza, de ólmos, érthetetlen fáradtság megbénítja és székéhez szögezi, még a karja is megmerevedett. A néger merev görcse őreá is átragadt. Úgy feküdt előtte a szoba a néger moz­ dulatlan, sötét alakjával, mint valami gyötrelmes álom­ kép, amely kiesvén az időből, eltávolíthatatlanul a lel­ künkbe gyökerezik. Semmit sem érzett már az életből, csupán szívének egyhangú lengése emlékeztette rá gyön­ gén. Még az Éva miatt való félelem is elmúlt. Sokszor hallotta a toronyórák megkondulását, de nem volt képes rá, hogy az ütéseket megszámlálja; a ká­ bító félálom mindannyiszor az örökkévalóságot tolta egy óraütés és a másik közé. Hauberisser, mint valami fátyolon keresztül látta, hogy a néger fölemelkedett és még mindig mély transz253

ban távozott. Erejének teljes megfeszítésével szétfeszí­ tette letargikus állapotának vaspántjait és lerohanva a lépcsőn, utána vetette magát. A néger azonban már el­ tűnt. A kapu tárva-nyitva volt. A vastag, átláthatatlan köd még a nyomát is elnyelte a feketének. Már-már vissza akart fordulni, de hirtelen könnyű léptek neszeltek mellette és nyomban reá Éva bontako­ zott ki a fehér ködből. Ujjongó, üdvösséges kiáltással a mellére ölelte, de Éva teljesen kimerültnek látszott és csak akkor tért megint eszméletre, mikor már bent volt a házban és Hauberisser óvatosan egy karosszékbe ágyazta. Akkor aztán hosszú-hosszú ölelésben forrtak össze és képtelenek voltak arra, hogy kicsorduló boldogságukat felfoghassák. Térdein feküdt a drága nő előtt, némán, szótlanul, Éva pedig gyöngéden két keze közé fogta a férfi fejét és égő csókokkal halmozta el. Elfelejtett álom volt a múlt; annak a kérdésnek a feszegetése: hol töltötte el elválásuk óta az időt és mindaz, ami vele történt, hogyan történt, a jelen ellen elkövetett rablásnak tetszett neki. Harmóniák áradata hömpölygött be a szobába: a templomok harangjátéka fölébredt, ám ők nem hallották; az őszi reggel fakó szürkülete lopózkodott be az ablakon, de ők nem vették észre; semmit sem láttak, csak önma­ gukat. Hauberisser az édes jelenés arcát cirógatta, a kezét csókolta, a száját, a szemét, beszívta hajának illatát, de még most sem merte elhinni, hogy mindez valóság és hogy szívük verése elevenen összecsendül. — Éva! Éva! Ne távozz el tőlem többé sohasem! 254

Szavai csókjainak áradatába fulladtak. — Mondd, hogy soha többé nem mégy el tőlem! Éva a férfi nyaka köré fonta karjait, arcát a férfi ar­ cához szorította: — Nem. Mindig veled maradok. M é g a halálban is. Oly boldog vagyok, oly kimondhatatlanul boldog, hogy hoz­ zád jöhettem. — Éva! Éva! Ne beszélj a halálról! - rimánkodott H a u b e risser. Éva kezei hirtelen meghidegültek. Hauberisser felsikoltott. — Éva! — Ne félj, édes, én már úgysem válhatok meg tőled. A szerelem a halálnál is erősebb. Ő m o n d t a ezt. 0 sohasem hazudik. Halálba dermedtem és ő feltámasztott. És ha meg is halnék, ő mindig fel fog támasztani engem. Úgy beszélt, mint a lázas beteg. Hauberisser az ágyá­ ra fektette. Éva folytatta: — Ő ápolt, amikor nagy beteg voltam; hetekig tébolyo­ dott voltam és belekapaszkodva a vörös övbe, amelyet a nyakán hord a halál, a levegőben lebegtem, ég és föld kö­ zött. Ő aztán eltépte nyakövét. Azóta szabad vagyok. Nem érezted-e, hogy minden órában meglátogattalak? Oh, miért rohan el oly sebes iramban az idő? A hangja meghalkult. Fulladozva könyörgött: — Engedd meg, engedd meg, hogy a hitvesed lehessek. Anya akarok lenni, mikor ismét hozzád jövök. Szilaj határtalan szerelemben összeölelkeztek, az ön­ tudatuk szétfoszlott, mint a fehér hab és lelkük a boldog­ ság tengerében merült el.

255

— Éva! Semmi felelet. — Éva! N e m hallod? Éva! Hauberisser félrerántotta az ágy függönyeit, meg­ fogta Éva kezeit. Éva élettelenül hátrahanyatlott. Hauberisser a szíve fölé hajolt: az már elcsöndesült. A szemei megtörtek. Hauberisser irtóztató kiáltással felugrott és az asztal­ hoz támolygott: — Éva! Éva! Éva! .... Vizet! Vizet! H o z z a t o k ! Összeroskadt, mintha ököllel homlokon ütötték volna. — Éva! Kezében összeroppant a pohár, az üvegszilánk szét­ marcangolta ujjait, de megint felugrott és haját tépve az ágyhoz rohant. — Éva! - rivalkodott és kitárta a karjait, hogy magához ölelje, de megdermedt arcán a halál mosolyát látta és nyöszörögve a mozdulatlan nő vállára hanyatlott. «Lent, a járdán bádog vödrök zörögnek. A tejes aszszony az. Persze, persze, természetes. Zörögnek. A tejes asszony zörög.» Megérezte, hogy gondolkodása hirtelen elaludt, mint a gyertyaláng. Hallotta, hogy egy szív dobog mellette és számolgatta a nyugodt, szabályos dobogásokat. De nem tudta, hogy a maga szívének verését hallgatja. Gépiesen cirógatta a hosszú, szőke, selyem hajfonatokat, amelyek puhán kígyóztak a fehér párnákon. «Mily szépek ezek a hajfonatok . . . Ugyan miért nem ketyeg az óra . .» 256

Az órára nézett. «Az idő megállt. Persze. Hiszen még nem virrad. És amott az íróasztalon az ollót látom és mellette az égő gyertyát. Miért is gyújtottam meg a két gyertyát? És mi­ kor a néger elment, elfelejtettem eloltani őket. Persze. S aztán már nem értem rá, mert Éva jött. Éva?? Hiszen É v a meghalt! Meghalt!» így nyöszörgött mellében a kétségbeesés. A legrettentőbb, legelbírhatatlanabb fájdalom lángjai borultak össze szétdúlt lelke felett. «Véget kell vetnem ennek az életnek! Véget vetek neki! Éva! Utánad megyek. Éva! Éva! Várj reám! Éva, utánad megyek!» H ö r ö g v e az asztalhoz rohant, felkapta az ollót és mellének szegezte, hogy szívébe döfje. Egy szörnyű gon­ dolat visszarántotta a kezét: «A halál nem elég. Vakon akarok menekülni ebből az átkozott világból.» Széjjelfeszítette az olló ujjait, hogy őrült kétségbee­ sésében kitépje a szemét, de ekkor egy kéz oly erővel sújtott le a karjára, hogy az olló csörömpölve a földre esett. Chidher Grün állt előtte, éppen úgy, mint egykoron a jodenbuurti bazárban: hosszan leomló fekete talárban és halántékához simuló fehér hajjal. És így szólt: — Azért mennél-e a halottak birodalmába, hogy megke­ resd az élőket? Azt hiszed-e, hogy „ o d a á t " van a való­ ság? Vak kísértetek birodalma az és múló boldogságot kergetnek benne, éppen úgy, ahogy ez a világ vak álmo­ dók birodalma, akik múló fájdalmak elől futnak. Aki a

257

„látást" a földön meg nem tanulta, bizony mondom ne­ ked, odaát meg nem tanulja. Évára mutatott és folytatta: — Azt gondolod talán, azért, hogy a teste halálba der­ medt, nem is támadhat már fel sohasem? 0 él. Csupán te heversz még holtan. Aki egyszer eleven lett, mint ő, az t ö b b é nem halhat meg. Am lehetséges, hogy valaki, aki olyan halott, mint aminő te vagy, soha föl nem elevened­ het. Chidher Grün megfogta a gyertyatartókat és fölcse­ rélte őket. A baloldalit jobbra állította és a jobboldalit balra. Hauberisser úgy érezte, hogy elállt a szíve dobogá­ sa, mintha a melle hirtelen megüresedett volna. Chidher Grün folytatta: — Amilyen bizonyos, hogy kezedet övemre illesztheted most, oly bizonyos az Évával való egyesülésed, ha már egyszer ráébredtél az új szelleméletre. Ha az emberek gondolják is, hogy Éva meghalt, te mit törődnél azzal. Az alvóktól senki sem kívánhatja, hogy lássák azokat, akik felébredtek. Arra a helyre mutatott, ahol a csonka kereszt állt, beletaposott a rohadt foltba, amely nyomban eltűnt. — A halandó szerelem után kiáltottál és én elhoztam ne­ ked a halandó szerelmet, mert én nem azért maradtam a földön, hogy az emberektől valamit elvegyek, hanem azért maradtam, hogy adjak nekik, mindenkinek azt, ami után sóvárog. Csakhogy nem tudják ők, miért sóvárog a lelkük; látók volnának, ha erről tudomásuk lenne. A világ boszorkánybódéjában új szemeket kívántál magadnak, hogy új világításban láthassad a világ dolgait. Emlékezzél reá: N e m azt mondtam-e neked akkor, hogy 258

csak úgy kaphatsz új szemeket, ha előbb a régieket már kisírtad a fejedből? Tudás után vágyakoztál. Embereim egyikének nap­ lóját adtam neked. Akkor írta, mikor még e házban élt és teste esendő volt, mint minden élőé. Éva a múlhatatlan szerelem után vágyakozott: meg­ adtam neki is, az ö kedvéért neked is megadom. A múló szerelem, kísérteties szerelem. Ahol olyan szerelmet látok, amely túlnő a kísértetek szerelmén, ott kitárom a karjaimat, védő ágakhoz hason­ latosan, hogy megvédelmezzem a gyümölcs-arató halál ellenében, mert én nem csupán a zöldarcú vagyok, én Chidher is vagyok, a fa, amely örökké zöld marad.

Mikor Ohmsné másnap reggel a szobába lépett, meg­ rettenve látta, hogy az ágyban egy szép, fiatal leány hul­ lája hever és előtte Hauberisser térdepel, arcához szorítva a halott márvány kezét. Küldöncöt szalajtott a barátaiért. Pfeill és Sephardi nemsokára megérkeztek. Azt hitték, hogy Hauberisser eszméletlen. Lehajoltak hozzá, hogy fölemeljék, de arcá­ nak mosolygó kifejezésétől és szemének csillogásától szinte visszatántorodtak.

259

Tizenharmadik fejezet

r. Sephardi magához kérette Pfeill bárót és Swammerdamot.Már egy órája, hogy a könyv­ társzobában ülnek. Az idő éjfélre jár. Miszticizmusról beszéltek, filozófi­ áról és kabbaláról, aztán a különös Eidotter Lázárról, akit már jó ideje az orvosi megfigyelő intézetből elbocsájtottak és azóta ismét folytatja a pálinkakereskedést. De akármiről beszéltek, a társalgás megint csak Hauberisserhez kanyarodott vissza. M á s n a p r a tűzték ki Éva temetését. — I r t ó z t a t ó ! A szegény, szegény ember! - kiáltott Pffeil, felugrott, s nyugtalanul föl-alá szaladgált. - Hideget is, meleget is érzek egyszerre, ha az ő helyzetébe képzelem bele magamat. Megállt és Sephardira tekintett. — H o z z á kellene mennünk. Önnek mi a véleménye, S w a m m e r d a m m ? Ön is teljesen kizártnak tartja, hogy ab­ ból az érinthetetlen nyugalomból, amelybe belemerült, egyszer még föleszmélhet? Ha magához térne és fájdal­ mában és elhagyatottságában... S w a m m e r d a m m a fejét rázta: — Ne nyugtalankodjék báró úr. A kétségbeesés őhozzá már nem férkőzhetik. Eidotter ezt így mondaná: lelkében felcserélődtek a gyertyalángok. — Irtóztató az Ön hite, - dünnyögte Sephardi. Félelem szorongat, amikor így beszélni hallom.

260

És mintha attól félne, hogy sebet érint, elhallgatott s aztán vonakodva és bizonytalanul folytatta: — Mikor barátját, Klingerbogkot meggyilkolták, nagy gondokban voltunk ön miatt. Attól féltünk, hogy e csapás alatt összeroskad. Éva nagyon a lelkemre kötötte, hogy látogassam önt meg és nyugtassam meg, ahogy lehetsé­ ges. Miből is merít annyi erőt, hogy ennyi bátorsággal vi­ seli ezt a szörnyű katasztrófát, amely bizonyára alapjaiban rendítette meg a hitét. Swammerdamm közbevágott: — Emlékszik még Klingherbogk utolsó szavaira, azokra, amelyeket halála előtt mondott? — Igen. Betüről-betűre az eszemben maradtak. Később a jelentésüket is megértettem. Teljesen kétségtelen, hogy világosan előre látta a halálát, még mielőtt a néger a szo­ bájába lépett volna. Emlékszem erre a mondására: A m ó ­ rok királya myrrhát hoz nekem egy másik Világból. Ez a mondás is mutatja, hogy előre sejtette a halálát. — És hogy a prófécia beteljesült, látja, d o k t o r úr, éppen ez gyógyította meg bánatomat. Kezdetben persze olyan voltam, mint akit összezúztak, de később, mikor az ese­ mény nagyságát fölfogtam, ezt kérdeztem magamtól: hát ugyan mi értékesebb? Az-e, hogy meglényeguljön egy magánkívületben kiejtett szó, vagy az-e, hogy egy aszkóros beteg gyermek és egy öreg, roskatag varga egy kis ideig még életben maradjon? Ugyan j o b b lett volna talán, ha a szellem nyelve hazudik? Azóta az ez éjszakára való emlékezés a legzavartalanabb öröm forrásává lett. H o g y mindkettőnek meg kellett halnia? Hát aztán? Higgye el nekem, most boldogok.

261

— Ön tehát - kérdi Pffeil, - meggyőződéssel hiszi, hogy van élet a halál után? Én magam - tette hozzá halkan most már hiszek ebben. — M e g vagyok győződve erről. A mennyország termé­ szetesen nem hely, hanem állapot. Hiszen a földi élet is állapot csupán. —

És vágyakozik ezen állapot után? Swammerdam vonakodva felelt, mintha nem szívesen

beszélt volna erről a témáról: — Nem. A szederszínű livrébe öltözött öreg jelentette, hogy telefonhoz hívják a nagyságos urat. Sephardi fölállt és távozott. Swammerdam nyomban megint beszélni kezdett, olyan mohón, hogy Pffeil megérezte, hogy nem Sephardinak szánta Swammerdam ezt a nyilatkozatát: — A túlvilági életről való beszéd olyan, mint a kétélű kard. Gyógyíthatatlanul megsebezhetünk vele sok em­ bert, ha azt mondjuk nekik, hogy odaát csak képek van­ nak. — Képek, hogy érti ön ezt? — Egy példával megmagyarázhatom. A feleségem, aki mint tudja, sok évvel ezelőtt meghalt, végtelenül szeretett engem; én is nagyon szerettem. Most ő „ o d a á t " van és azt álmodja, hogy én mellette vagyok. Hogy a valóságban én nem vagyok vele, hanem a képem csupán, azt ő nem tudja. Ha tudná, pokollá változnék akkor az ő számára a mennyország: minden halandó, aki átlendül a mennyor­ szágba, ott azoknak a képét találja, akik után vágyako­ zott és valóságnak véli őket. Megtalálja a képét ama dol­ goknak is, amelyekhez szívből ragaszkodott. - Magyará262

zatképpen a könyvespolc könyveire mutatott. - Felesé­ gem hitt az istenanyában, most odaát az ő karjai között álmodik. A fölvilágosítók, akik el akarják szakítani vallásától a tömeget, nem tudják, hogy mit művelnek. Az igazság csak kevés kiválasztottnak való és a nagy tömegek előtt úgy jó, ha titokban marad. Aki halódásában csak félig is­ meri meg a az igazságot, az egy színtelen paradicsomba jut. Amíg itt e földön élt, Klingherbogknak egy nagy vá­ gyakozása volt: meglátni az istent. Most odaát van és „istent" látja. Tudatlan és műveletlen volt, az ajkáról mégis az igaz­ ság szavai ömlöttek. Ez az igazság az isten után való elepedtség illatából virágzott ki, irgalmas gondviselése azonban nem fedte fel előtte belső értelmét. Sokáig nem értettem, hogy ez miért volt így. M o s t már tudom. Csak félig értette volna meg az igazságot és az a vágya, hogy meglássa az istent, nem valósulhatott volna meg, sem a túlvilág álmaiban, sem a valóságban. Sephardi közeledő lépteire hirtelen elhallgatott. Pffeil ösztönszerűen kitalálta e megtartóztatás okát. Nyilván tudott Sephardinak a halott Éva iránt való sze­ relméről; azt is tudta, hogy Sephardi tudománya ellenére mélységesen vallásos és hívő és nem akarta szétrombolni paradicsomát és túlvilági rögeszméjét, azt a hitét, hogy ott Évával egyesülni fog. Swammerdam folytatta: — Azt mondtam az imént, hogy Klinkherbogk próféciá­ jának megvalósulása iszonyatos halálát árnyékba vetette és ennek a felismerése ö r ö m m é változtatta bánatomat. A 263

gyertyalángok ilyen módon való áthegyezése is lehetsé­ ges. Ez az átcserélés édessé változtatja a keserűt, amire kizárólag az igazság ereje képes. — N e k e m mégis megfejthetetlen talány az ön lelkiereje, szólt Sephardi. - Miből meríti az erőt, hogy merő megvi­ lágosodásból úrrá lehet bánata felett. Hiszen filozofikus gondolkodással magam is megkísérelhetek küszködni az Éva halála fölött érzett bánatom ellen; mégis úgy érzem, mintha soha többé vidám nem lehetnék. S w a m m e r d a m elgondolkodva bólogatott: — Persze, persze. Ez azért van, mert az ön megvilágoso­ dásai a gondolkozásból sarjadnak ki és nem a „belső szó"-ból. Titokban bizalmatlanok vagyunk a magunk megvilágosodásai iránt, azért szürkék azok és élettelenek. A belső szó sugallatai ellenben eleven ajándékai az igaz­ ságnak, amelyek kimondhatatlanul boldogítanak, vala­ hányszor csak eszünkbejutnak. Mióta az „ösvényt" járom, csak kevés alkalommal szólt hozzám a belső szózat; de így is az egész életemet világította meg. — És mindig beteljesült az, amit önnek a belső szó meg­ jósolt - kérdezte elfojtott kétkedéssel Sephardi - vagy az egyáltalán prófécia se volt? — Igen. Volt abban három prófécia, amely a j ö v ő r e vo­ natkozott. Az első így szólt: az én segítségemmel fel fog tárulni egy fiatal emberpár részére az a lelki ösvény, ame­ lyek évezredek betemettek, az eljövendő új időben azon­ ban sok ember előtt megnyilvánul. Ez az ösvény ád igazi értéket az életnek és az emberi létnek értelmet. Ez a prófécia lett életem tartalma.

264

A másodikról inkább nem is beszélnék. Őrültnek tar­ tana, ha azt mondanám önnek Pffeil felfigyelt: — Évára vonatkozik? Swammerdam nem felelt és mosolygott: — A harmadik pedig jelentéktelennek látszik, noha, ez nem lehetséges, de talán nem is érdekelné. — És van-e valami jel arra, hogy e három prófécia közül akár csak egy is teljesedni fog. — Van. Az elháríthatatlan bizonyosság érzése az. Reám nézve teljesen közömbös, én magam megérem-e valaha a beteljesülést. Nekem elég a tudat is, hogy nem bírok ké­ telkedni benne. Ön persze nem foghatja fel, mit jelent: megérezni közelségét az igazságnak, amely sohasem té­ vedhet. Ezek olyan dolgok, amiket csak önmagában élhet át az ember. Úgynevezett „földöntúli" látomásom sosem volt, csak egyszer álmomban. A feleségem jelent meg ak­ kor nekem, mikor egy zöld rovar után bogarásztam. So­ sem kívántam „meglátni az istent", angyal, mint Klinkherbogkot, engem sosem látogatott meg és sosem találkoz­ tam Illés prófétával, mint Eidotter Lázár. De ezerszeresen kárpótolt mindezért a szentírás igéje: Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. Hittem, ahol nem is volt mit hinni, és megtanultam lehetőnek tartani olyan dolgokat, amik lehetetlenek. Néha úgy éreztem, hogy áll mellettem valaki, óriás nagyságú és mindenható. Vagy tudom, hogy a kezét védőén kitárja efölött, vagy afölött. N e m hallom, nem látom, de tudom: O itt van. Sosem reméltem, hogy valaha látni fogom, de a reménységem mégis őbenne van. Tudom, hogy iszonytató, földrengető idők j ö n n e k és előttük olyan vihar, aminőt a világ nem látott; nekem kö265

zömbös, megérem-e ezt az időt, vagy sem, de boldog va­ gyok, hogy közeledik. Pffeil és Sephardi megborzadoztak e szavaktól, ame­ lyek hidegen és nyugodtak foszlottak le Swammerdam ajkairól. — Ön azt kérdezte tőlem ma reggel - folytatta Swam­ merdam, — hogy Éva hol rejtőzködhetett ennyi ideig? H o n n a n tudhatnám ezt? Én csak azt tudtam, hogy viszszajön és visszajött. Amilyen biztosan tudom, hogy itt állok, oly biztosan tudtam, hogy nem halt meg. O tartja felette védő karjait. — De hiszen fel van ravatalozva a templomban! - kiáltott fel Pffeil és Sephardi riadtan. - De hiszen holnap el fogják temetni! — És ha ezerszer el is temetik és ha kezemben fognám a halott koponyáját, akkor is tudom, hogy nem halt meg. — Ez megőrült - szólt Pffeil Sephardinak, mikor Swam­ merdam eltávozott.

Bágyadtan ragyogtak a Miklós-templom magas csúcsíves ablakai, mintha a templom belsejéből égő gyertyák fénye szüremlenék ki az éjszaka ködéből. Az árnyékban rejtőzködve, Usibepu lapult mozdu­ latlanul a kert falához. Várta, hogy a rendőr, aki a Zeedijken történt szerencsétlenség óta a kikötőnegyed utcáira ügyel, nehézkes, fáradt lépéssel mellette elhalad­ jon. Akkor aztán felkapaszkodott a rácson és egy fáról átlendítette magát a kápolnaszerű sekrestyére, óvatosan

266

kinyitotta a kerek, üveges tetőablakot és nesztelenül, mint a macska, a földre ereszkedett. A templomhajó közepén ezüstös katafalkon feküdt Éva fehér rózsák között, mellén összekulcsolt kezekkel, hunyt szemmel és dermedt, mosolygó arccal. Fejtől és oldalvást karvastagságú, embermagas piros és aranyozott gyertyák virrasztottak mozdulatlan lángo­ lással. Egy fülkében a gyermekét tartó fekete istenanya képe függött és előtte csillogó sodronyon az örökmécses ru­ bintos szíve világított, vérző szikra gyanánt. Cifra, hasas rácsozat mögött sápadt viaszkezek és vi­ aszlábak fehérlettek. Mellettük mankók ilyen felírással: Mária segített. Köröskörül fehér tiarás pápák fából fara­ gott színes szobrai nyújtózkodtak ki esküre emelt kezek­ kel a márvány talapzatból. Mellettük és m ö g ö t t ü k mere­ dező márványoszlopok. Nesztelenül suhant a néger egy oszlopárnyéktól a másikig, megcsudálván a csudaszerü idegen dolgokat és dühösen bólogatott, mikor meglátta a viaszból formált kezeket és lábakat, mert azt hitte azok diadaljelvényként maradtak itt a leölt ellenség után. Aztán beleselkedett a gyóntatószékek résein és gyanakodva ta­ pogatta meg a szentek nagy figuráit, vajon nem élők-e. Mikor meggyőződött róla, hogy egyedül van, a k k o r lábujjhegyen a halott elé surrant és sokáig állt előtte szo­ morúan. A halott szépsége elkábította. Felénken megérintette szőke haját, majd megint visszadöbbenkedett, mintha at­ tól félne, hogy álmából felriasztja. Miért irtózott tőle annyira azon a nyári éjszakán a Zeedijk során? 267

Ezt nem tudta megérteni. Hiszen addig minden nő, akit megkívánt, kafferleány és fehér egyformán büszke volt, ha a karjai közé omolhatott. M é g Antje, a kikötőkocsma pincérnője is; pedig ez fehér volt, és a haja sárga volt. Egyiknél sem kellett al­ kalmaznia a Vidu-varázslatot. Magától jött valamennyi és a nyakába borult. Csak ez nem. Csak ez nem engedte, hogy birtokába vegye. Pedig ő érette szívesen odaadta volna azt a sok pénzt, amely miatt a papírkoronájú öregembert meggyil­ kolta. Amióta a matrózoktól elmenekült, hiába kereste az­ óta minden éjszaka az utcákon. Egy sem akadt a sok aszszony között, akik férfit keresni mennek a sötétségben, akiktől megtudhatta volna, hogy ez hol rejtőzködik. A szemeit dörgölte. Zavaros álomként suhant el mellette a sok emlékezés: hazájának izzó pusztái, angol kereskedők, akik fokváros­ ban csábították azzal az ígérettel, hogy Zuluország kirá­ lyává teszik, az úszó palota, amely Amsterdamba hozta; megvetett nubiai rabszolgák cirkuszcsapata, amellyel es­ ténként harci-táncokat lejtett pénzért, amelyet aztán ismét elvettek tőle; a főváros, amelyben a szíve honvágytól el­ fonnyadt és ahol senki sincs, aki hazája nyelvén értene. Gyöngéden simogatta a halott karját és határtalan el­ hagyatottság kifejezése borongott arcán: ő nem tudta, hogy miatta vesztette istenét. Azért, hogy magához csá­ bítsa, hívta az iszonytató Souquian istent, az emberábrázatú bálványkígyót, kockára tette ezzel azt a képességét, hogy izzó köveken járhasson és el is vesztette.

268

A cirkuszból elkergették és pénz nélkül kellett volna visszamennie Afrikába, nem király, de koldus gyanánt. A hajóról a vízbe vetette magát és a partra úszott. N a p k ö z ­ ben gyümölcsös csónakokban rejtőzködött, éjjel pedig a Zeedijken kószált, hogy megkeresse azt, akit sóvárgóbban szeretett az izzó pusztánál, fekete asszonyainál, a napnál és minden másnál is jobban. M é g egyetlen egyszer sem jelent meg neki azóta a haragos bálványkígyó. Álmában látta és azt a parancsot vette tőle, hogy hívja Évát valamelyik vetélytársának a házába. Jaj, de már csak holtan találta meg, itt, ebben a templomban. Komor, bánatos tekintettel nézte a bús csarnokot: keresztrefeszítést látott, töviskoronával, vasszöggel át­ ütött kézzel-lábbal; galambot, csőrében zöld ággal; egy aggastyánt, aki egy nagy arany gömböt tart tenyerén; nyilaktól átfúrt ifjút ... csupa fehér istent, a nevüket sem tudta, hogy hozzájuk kiálthasson. Mégis kell, hogy ezek varázsolni és holtakat feltámasztani tudjanak. Mert kitől mástól nyerte Zitter Árpád azt a hatalmat, hogy tőrt döf­ hetett a torkába, tojást nyelhetett le, amelyet ismét előad­ hatott. M é g egyszer megrázkódott a reménytől, mikor egy fülkében meglátta a Madonnát; bizonyára istennő az, mert arany diadém ékeskedett homlokán. Fekete volt, talán érti az ő nyelvét. Lekuporodott a kép előtt, visszafojtotta lélegzetét, amíg legyilkolt és a túlvilág kapuja előtt rabszolgákul reá várakozó ellenségeinek jajkiáltása üvöltött fel a fülkében, aztán hörögve lenyelte a nyelvét, hogy átmehessen abba a

269

birodalomba, ber... Hiába.

ahol

a

láthatatlanokkal beszélhet

az em­

A t o m p a zöld fény helyett, amelyet ilyen állapotban látni szokott, mélységesen mély sötétség feketéllett a szeme előtt: nem tudott rátalálni az ösvényre, amely az idegen istennőkhöz vezetett. Lassan és szomorúan visszatért a ravatalhoz, lekupo­ rodott előtte és a zuluk harci énekét intonálta, egy vad, iszonytató liturgiát, néha csak nyögdelő barbár torok­ hangjai hallatszottak, néha csak valami lélegzet nélküli mormolás, mint a menekülő antilopok topogása. Aztán élesen rikoltott, mint az ölyv, vagy rekedten, kétség­ beesetten elbődült, míg végre lágy, b ú s k o m o r jajkiáltás­ okba kezdett, amelyek, mintha messzi erdőkben elfullad­ nának, majd zokogva megint fölharsantak, és beleolvad­ tak a kutya tompa, hosszúra nyújtott vonításába, mint mikor az urát keresi. Felállt, a kabátja alá nyúlt, kivett belőle egy kis fehér láncot. Megfojtott királylányok nyakcsigolyáiból készült. Ilyet hordanak mellükön a zulukirályok; ez az ö királyi jelvényük. Szent fétis ez, amely halhatatlanságot ad an­ nak, aki sírjába magával viszi. És ezt az irtózatos rózsa­ füzért az imára kulcsolt halott kezeire fonta. Ennél drágább kincse nem volt.

.

Neki adta. Neki magának már nem kellett a halhatat­ lanság; hontalan volt itt is; túlnan is. Éva nem juthat be a feketék mennyországába, ő pedig nem juthat be a fehére­ kébe. Halk, neszelő zaj riasztotta fel. Úgy leselkedett, mint a vadállat ugrás előtt. Semmi. 270

Csak a fonnyadó koszorúkban zörrent meg valami. Ekkor a ravatal fejénél álló gyertya lángjára esett a tekintete. Látta, hogy a láng reszketve megmozdul és ol­ dalt hajlik valami légáramlásnak a nyomása alatt. Valakinek be kellett jönnie a templomba. Egy ugrással az oszlop mögött termett és a sekrestye felé meresztette tekintetét, megnyílik-e ott az ajtó? Senki. Mikor tekintetét ismét a halott felé fordította, magas körtrónus merevedett azon a helyen, ahol még az imént a gyertya lángolt. A trónuson, keskenyvállú, emberfölötti magasságú istenség ült mozdulatlanul. Fején a halálbíró koronája, vöröskék kendő a lágyékán, a kezében pász­ torbotot és ostort tartott. Lánc csüngött le az egyiptomi istenség nyakáról és a láncról arany tábla. Vele szemben a ravatal lábánál íbiszfejű barna férfiú állott, kezében a zöld ankh, az egyipto­ miak füles keresztje, az örök élet szimbóluma. A ravatal két oldalán két karvalyfejü és sakálfejü isten állott., A zulu kitalálta, hogy ezek ítéletet tenni jöttek. A középhajón jött az igazság istenasszonya, feszes ruhában és keselyű sisakkal. A halotthoz lépett. Ez mere­ ven felült. Az istennő kivette a melléből a szívét és mér­ legre tette. A sakálfejü odalépett és egy kicsiny bronz szobrocs­ kát vetett a serpenyőbe. A karvalyfejű megvizsgálta a mértéket. A serpenyő Éva szívével mélyen lesüllyedt. Az íbiszfejű isten elővette a nádtollat és a súlyt hall­ gatagon belevéste a viasztáblába. Akkor aztán megszólalt a halálbíró: 271

"Jámbornak találtatott és alázatosnak az istenek ura előtt, azért eljutott az igazság és megigazulás bi­ rodalmába. Fel fog ébredni sugárzó isten gyanánt és ragyogni fog az istenek kórusában, amelyek az égben lakoznak, mert ő a mi törzsünkből való. így vagyon megírva az elrejtett ház könyvében." Az istenség a földbe süllyedt. Éva hunyt szemmel lelépett a ravatalról. A két isten közrefogta. A karvalyfejü vezetésével né­ mán a templom falain keresztül távoztak és eltűntek. A gyertyák pedig átlényegültek lángkoronás magas alakokká, amelyek fölemelték a födelet és ráeresztették a koporsóra. Aztán csikorgás hallatszott a templomban, mint mi­ kor csavart fúrnak bele a fába.

272

Tizennegyedik fejezet

eges, világtalan tél borult Hollandiára, fehér halottas lepedőt terített az alföld síkjaira, aztán lassan-lassan elvonult, de a tavasz elmaradt. Mintha a föld soha többé felébredni nem tudna. Jöttek fakósárga májusi napok és eltűntek: a mező még ezután sem sarjadzott. Szárazon meredeztek a kopár fák, virágtalanul és el­ fagyott gyökérrel. Fekete, halott szántók nyújtózkodtak mindenütt; a fű barna és fonnyadt volt; irtóztató szél­ csönd: a tenger mozdulatlan, mint az üveg; eső már h ó ­ napok óta nem esett; a nap poros fáklyák mögött komorkodott, az éjszakák fülledtek voltak és harmattalanok. A természet szinte megállott körforgásában. Őrjöngő prédikátorok zarándokoltak zsoltárokat üvöltve a város utcáin; fenyegető veszedelmek fojtogató rettenete marcangolta a népet, akárcsak az újrakeresztelők idejében. Elháríthatatlan éhségről beszéltek az emberek és a világ végéről... Hauberisser hooigrachti lakásából Amsterdam dél­ keleti lapályos részébe költözött és magányosan élt itt egy ősrégi, magában álló házban, amelyről az a legenda járta, hogy druidák sziklájából épült valamikor. Hátával szorosan egy alacsony dombhoz támaszkodott, a csator­ na dús Slotermeer-Polders közepén.

273

beléje költözött és a tél folyamán lakályossá tette. Egy­ magában akart élni, távol az emberektől, akik élettelen árnyaknak tetszettek. Ablakából elnézhetett a város felett, amely komor épületeivel és árbocainak erdejével a háttérben úgy feküdt előtte, mint egy tüskés, füstöt gőzölgő szörnyeteg. Mikor ilyen pillanatokban távcsövén a szeme elé rög­ zítette a Miklós-templom két tornyát és a város többi tornyát és tetőrengetegét, leírhatatlanul különös érzés fogta el, mintha nem is való dolgokat látna, hanem for­ mába zsibbadt, kínzó emlékezéseket csupán, amelyek ke­ gyetlen karjukkal feléje nyúlnak... Nemsokára aztán ismét széjjelfolytak és a házak és tetők képeivel ködös messze­ ségbe merültek el. Kezdetben itt-ott ellátogatott a közeli temetőbe, ahol Éva sírja feküdt; de ez csak olyan gépies, gondolattalan sétaút volt. Mikor el akarta képzelni, hogy Éva itt fekszik a föld alatt és neki fájdalmat kellene éreznie emiatt, oly eszte­ lennek találta ezt a gondolatot, hogy gyakran a sírra ho­ zott virágokról is megfeledkezett és visszavitte őket a la­ kására. Üres szóvá lett előtte a „lelki szenvedés" fogalma és nem volt többé hatalma érzésvilága felett. M i k o r néha-néha belsejének e különös változásán el­ g o n d o l k o d o t t szinte irtózat fogta el akkori önmaga iránt. Ilyen hangulatban ült egy este az ablak előtt és a leal­ k o n y o d ó napot nézte. A ház előtt egy magas nyárfa ágaskodott ki a barna, aszott gyep sivatagából. Csak messze odaát, egy kicsi mezőcsíkon nőtt virágba borultan egy almafa, mint vala274

mi oázison. Itt az életnek széltében-hosszában más is­ mertetőjele nem volt, csak az a nyárfa, amelyhez olykor zarándokolva mentek a parasztok, akárcsak a csodatevő Máriához. — Az emberiség az örök főnix - szólt magához, mikor tekintete a vigasztalan tájékon el-elkalandozott - hamuvá égette magát az évszázadok sorá. Vajon fel fog-e támad­ ni valaha. Chidher Grün megjelenésére gondolt és ama nyilat­ kozatára, hogy azért maradt a földön, hogy „adhasson". — Hát én mit teszek? - faggatta magát. - Járókelő hulla lettem, korhadt fa, mint az a nyárfa odakünn. H o g y van egy másik, titokteljes élet is; ki tudja ezt kívülem? Swammerdam elvezetett az ösvényre és egy ismeretlen naplójá­ ban tárta fel előttem, csak én magam fukarkodok a gyü­ mölccsel, amelyet a sors az ölembe vetett. M é g legjobb barátaim, még Pfeill és Sephardi sem sejtik, hogy mi tör­ ténik én bennem; azt hiszik, hogy belemenekültem a ma­ gányba, és Évát gyászolom. Mert, hogy kísérteteknek né­ zem az embereket, vajon vakon tévelygőknek, hernyók­ nak, akik a földön kúszva nem tudják, hogy ők bimbózó pillangók, van-e hát ezért j o g o m ahhoz, hogy tőlük távol tartsam magam? Forró vágyakozás ösztönözte, hogy még ez órában a városba menjen. Az utcák sarkára kívánkozott, hogy a sok vándorprófétához hasonlatosan, akik meghirdetik az utolsó ítéletet, ő is odakiálthassa a tömegnek, hogy van híd, amely a két életet, az itteni és a túlnani életet össze­ köti. Elhatározásba szökkent ez a forró vágyakozás és cselekedetre sarkalta. Aztán mégis meggondolta magát: 275

— Disznók elé vetném a drágagyöngyöt. A nagy tömeg nem értene meg. Ez olyan isten után nyöszörög, aki le­ száll az égből, hogy eladhassa, aztán keresztre feszíthes­ se. És az a kevés értékesebb ember, aki keresi az ösvényt, hogy önnönmagát megválthassa, vajon ez a kevés reám hallgatna-e? Nem. Az igazságosztók a hitelüket vesztet­ ték. Pfeillre gondolt, aki azt mondta Hilversumban, hogy meg kell őt kérdezni, ha ajándékot szántak neki: elfo­ gadja-e? — így nem megy - elmélkedett tovább. - Különös, men­ nél gazdagabb valaki belső élményekben, annál keveseb­ bet adhat belőlük másoknak. Mind messzebb távolodom el az emberektől, míg egyszer hirtelen eljön az óra, ami­ kor hangomat már meg sem hallhatják. Érezte, hogy már-már ez óra küszöbén áll. Megint eszébe jutott a napló és azokra a sajátságos körülményekre is gondolt, amelyek között az a birtokába jutott. — Folytatni fogom - határozta el - a magam életének le­ írásával és a sorsra bízom, mi legyen belőle. 0, aki azt mondta nekem: maradtam, hogy adjak mindenkinek azt, ami után kívánkozik, vegye oltalmába, mintha testamen­ t u m o m volna és juttassa olyan emberek kezébe, akiknek javára lehet, mert a belső felébredést szomjúhozzák. Ha csak egy is akad, akit halhatatlanságra ébresztek vele, ér­ telmet nyer akkor az életem. Azzal a szándékkal, hogy a napló tanításait a saját tapasztalataival kibővíti, azt azután egykori lakásába viszi és beleteszi abba a fülkébe, amelyből azon a bizonyos éj­ szakán arcára esett, asztalhoz ült és ezt írta: 276

Az

Ismeretlennek,

aki

utánam

következik]

„Mikor e lapokat olvasod, a kéz, amely írta őket, ta­ lán rég elrothadt már. Határozottan érzem, hogy e lapok oly időben kerül­ nek a szemeid elé, amikor hasznodra lesznek, miként a tépett vitorlájú hajónak a horgony, mikor sziklák felé so­ dorja a vihar. Abban a naplóban, amelyet a magamé mellett találsz, olyan oktatást olvashatsz, amelyet nem nélkülözhet az ember, ha át akar jutni egy új világba, amely csodákkal teljes. Nincs mit hozzátennem, csupán a magam életének leírását és annak a lelkiállapotnak ismertetését, amelynek csúcsára e tanítás segítségével felkúszhattam. Soraim már akkor is teljes tökéletesen beteljesítik céljukat, ha mást nem is eredményeznek, csupán azt, hogy megerősítsenek téged abban a hitben, amely a halandó emberiségből kive­ zet. Ez az éjszaka, mikor számodra e sorokat leírom, az eljövendő irtózatok gőzétől vemhes. N e m reám várakoz­ nak ez irtózatok, hanem ama számtalanokra, akik az élet fáján megérni nem tudtak. N e m t u d o m , megérem-e és földi szemmel megláthatom-e 'első óráját' annak az új időnek, amelyről elődöm naplójában említést tesz. Lehet, hogy ez az éjszaka az én utolsó éjszakám. Azonban akár holnap távozom a földről, akár csak évek múlva: kezemet tapogatózva nyújtom bele a jövőbe, keresvén a tiédet. Kapaszkodj bele, épp úgy, amint én elődöm kezébe kapaszkodta, hogy az 'ébrenlétről szóló t a n ' láncolata széj-

277

jel ne szakadjon és add át ezt az örökséget az utánad kö­ vetkezőknek." Az óra éjfélt mutatott, mikor önéletrajzában ahhoz a ponthoz jutott el, amikor Childer Grün megmentette az öngyilkosságtól. Gondolataiban elmerülve fel-alá sétált. Érezte, hogy itt kezdődött az a széles örvény, amely a normális ember megértőképességét, ha még olyan nagy is a képzelőereje és a hinni akarása, a szellemileg fölébredt ember megértő­ képességétől elválasztja. Hiszen szavakkal sem rendelkezett, amelyekkel csak megközelítőleg kifejezhetné mindazt, amit csaknem sza­ kadatlanul élt át amaz idő óta. Tanakodott, vajon ne Éva temetésének leírásával fe­ jezze be az elbeszélést. Majd a szomszéd szobába ment, hogy bőröndjéből kivegye azt az ezüst tokot, amelyet a napló részére készíttetett: Keresés közben ráakadt arra a papírból készült koponyára, amelyet egy évvel azelőtt a bűvész szalonban vásárolt. Elmerengve vizsgálgatta a lámpa fényénél a koponyát és újból eszébe vágtak a régi gondolatok. „Nehezebb kiküzdeni az örök mosolygást, mint meg­ találni azt a holt koponyát, amelyet az előbbi életben vál­ lán hordott az ember." Jósígéretnek csendült fel lelkében a remény, hogy egy boldog jövendőben megtanulja még ezt a mosolygást. Elmúlt élete, gyötrelmes kívánságai és akarásaival oly megfoghatatlanul idegennek és eltávolodottnak tetszett előtte, mintha az valóban ebben az együgyű és mégis profetikus maché-koponyában játszódott volna és nem a saját magáéban. Arra a gondolatra, hogy itt áll és kezében 278

tartja a saját koponyáját, önkéntelenül mosolyognia kel­ lett. Messze mögötte feküdt a világ, mint egy bűvészbolt, tele értéktelen lim-lommal. Megint a toll után nyúlt és ezt írta: „ Mikor Childer Grün tőlem távozott és vele együtt az Éva után való fájdalmam is, az ágyhoz akartam lépni, hogy a drága halott kezét megcsókoljam. E k k o r láttam, hogy egy férfiú térdepel előtte, fejét a halott karjaira nyugtatva. Kimondhatatlan ámulással ismertem meg saját testemet; de, hogy önmagamat lássam, arra már nem vol­ tam képes. Merőben üres levegőt láttam, mikor végig néztem magamon. De ugyanakkor az ágy mellett felállt amaz ember és a lábát nézte, ahogy magamról gondol­ tam, hogy azt teszem. Úgy volt, mintha az árnyékom vol­ na, amelynek meg kell tenni minden mozdulatot, amelyet reá parancsolok. Reá hajoltam a halottra, az árnyékember ugyanezt tette. Gondolom, hogy szenvedett is, bizonyosan nem tu­ dom. Rám nézve az, aki itt mozdulatlanul, megdermedt mosollyal az arcán, előttem feküdt, egy idegen, angyali szépségű leányzó holtteste volt csupán, viaszból való kép, amelyhez nem volt semmi köze sem a szívemnek, egy szobor, amely csalódásig Évára hasonlított és mégis annak csak a lárvája volt. Végtelenül boldognak éreztem magam, hogy nem Éva halt meg, hanem valami idegen. N a g y boldogságom­ ban azonban szólni sem tudtam. E k k o r belépett a szóbába három férfiú. Megismertem bennük a barátaimat, és lát­ tam, hogy a testem elé lépnek és vigasztalják. De én tud-

279

tam, hogy csak az árnyékomnak beszélnek, mosolyogtam és nem feleltem. De hiszen nem is felehetett az árnyék, a száját sem nyithatta ki, mert csak azt tehette, amit én rá parancsol­ tam. De a barátaim is és a sok ember is, kiket a templom­ ban és a temetésen láttam, az én számomra árnyékká vál­ tak, akárcsak a saját testem. A halottas kocsi, a lovak, a fáklyavivők, a koszorúk, a házak, amelyek mellett elha­ ladtunk, a temető, az ég, a föld és a nap: mindez kép volt csupán, belső élet nélkül való, színes álomország, amely­ be belenéztem. Boldog és vidám voltam, hogy mindehhez semmi k ö z ö m sincsen. Mind nagyobb lett azóta a szabadságom és tudom, hogy én fölébe nőttem a halál küszöbének. Olykor éjsza­ ka látom aludni a testemet, hallom szabályos lélegzetvé­ telét és emellett mégis ébren vagyok; hunyt szemekkel fekszik a testem, én magam mégis körültekinthetek és ott lehetek, ahol csak akarok. Ha a testem el-elkószál, én magam pihenhetek és ha ő pihen, én akkor kószálhatok. De én az ő szemével is láthatok és az ő fülével is hallha­ tok, ha akarom: csakhogy ilyenkor minden zavaros és örömtelen körülöttem és magam is olyan vagyok, mint más ember: kísértet a kísértetek birodalmában. M i k o r a testemtől eloldódom és azt parancsaimnak automatikusan engedelmeskedő árnyéknak érzem, amely részt vesz a világ látszatéletében, az állapotom akkor olyan leírhatatlanul különös, hogy nem is tudom, hogyan ecseteljem. Képzeld el, hogy mozgóképszínházban ülsz, boldo­ gan, mert nemrég valami nagy öröm ért - és megfigyelnéd 280

saját testedet, ahogy bánatból bánatba zuhanva egy sze­ retett nő, halottas ágyánál összeroskad, de tudnád róla, hogy nem halt meg, hanem otthon reád várakozik; és ha hallanád a vásznon gépből kiszármazó hangodat, a magad kétségbeesését és a magad jajkiáltásait - vajon megrendí­ tene-e téged ez a színjáték? Ezzel bizony csak gyönge hasonlatot adtam neked, kívánom, hogy átélhessed. Tudnád akkor, mint ahogy most én tudom, hogy van lehetőség a haláltól való menekülésre. A csúcs, amelyre feljutnom sikerült: a nagy magá­ nyosság, amelyet elődöm naplója megemlít, az még ir­ tóztatóbb lenne számomra, mint maga a földi élet, ha a fölfelé vezető létra ott véget érne. De az az ujjongó bizo­ nyosság, hogy Éva nem halt meg, fölébe emel. Bárha Évát most még nem láthatom, mégis t u d o m , még csak egy kis lépéssel kell előremennem az ébredés útján és nála vagyok, sokkal valóságosabban, mint ahogy ez lehetséges volt azelőtt. M á r nem választ el minket más, csak egy vékonyka fal, amelyen át közelségünket már megérezzük. Hasonlíthatatlanul mélyebb és nyugalmasabb most az én reménységem, hogy megtalálom, mint minő akkor volt, mikor untalan utána kiáltottam. Akkor emésztő várakozás volt ez, most örömteljes reménykedés. Van egy láthatatlan világ, amely áthatja a láthatót: hi­ szem, hogy Éva abban él, mint valami rejtett lakásban és várakozik rám.

281

Ha sorsod az enyémhez hasonlítana, elvesztvén vala­ kit, akit nagyon szerettél, tudd meg, más módon rá nem találhatsz, csak úgy, hogy járod az ébredés útjait. Emlékezz reá, mit mondott Chidher énnekem: „aki a földön a látást meg nem tanulja, az odaát bizonyosan nem tanulja m e g . " A spiritiszták tanaitól úgy óvakodj, mint a méregtől; annál rettentőbb pestis nem sújtotta még az emberiséget. A spiritiszták szintén állítják, hogy ők a holtakkal érint­ kezhetnek. Azt hiszik, hogy a halottak járnak hozzájuk látogatóba. Csalódnak. De jó, hogy nem tudják, kik azok, akik hozzájuk jönnek: megirtóznának, ha tudomásuk vol­ na róla. T u d n o d kell előbb, mi módon válhatsz láthatatlanná; ha ezt megtanultad, csak akkor találhatod meg ösvényt, amely a láthatatlanokhoz vezet és csak akkor élhetsz itt is, túlnan is, láthatatlanul, mint én, aki már testi szemeim számára is láthatatlan vagyok. M é g nem j u t o t t a m olyan messzire, hogy tekintetem előtt feltárulna a túlvilág, de t u d o m : azok vakon távoztak a földről, nincsenek odaát. Olyanok ők, mint a levegőben elcsendesült melódiák, amelyek addig vándorolnak a vi­ lágűrben, amíg olyan húrokra akadnak, amelyeken ismét megszólalhatnak. Vélik, hogy vannak valahol, ámde nem igazi hely az, hanem árnyak tér nélkül való álomszigete csupán, magánál a földnél is sokkal valószínűtlenebb. Csak a felébredt ember igazán halhatatlan. N a p o k és istenek elmúlnak, de ő, a felébredt, megmaradt és min­ dent mívelhet, amit csak akar. Nincs isten öfelette. N e m hiába hívják pogány útnak a mi utunkat. Amit a vallásos ember istennek vél, az egy állapot csupán, 282

amelybe bejuthatnak, ha hinni tudna önmagában. De nem tudván hinni, gyógyíthatatlan vakságában kerítést emel, amelyet átugrani nem merészel; - képet alkot magának, hogy imádhassa, ahelyett, hogy ilyen képpé önmagát változtatná át. Ha imádkozni akarsz, láthatatlan énedhez imádkoz­ zál, mert ő az egyetlen isten, aki az imákat meghallgatja. A többi isten kenyér helyett követ ad teneked. Boldogtalanok, akik bálványhoz imádkozván, imád­ ságuk meghallgattatik: saját énjüket vesztették el azzal, mert soha többé nem hihetik, hogy ők maguk voltak, akik önmagukat meghallgatták. Ha láthatatlan éned lény gyanánt jelenik meg benned, arról ismerhetsz rá, hogy árnyékot vet. Én magam is csak akkor tudtam meg, hogy ki vagyok, mikor árnyéknak láttam meg a testemet. Derengeni fog olyan idő, mikor az emberek világító árnyékot fognak vetni a földre, nem fekete szégyenfolto­ kat, mint eddig. Új csillagok támadnak. Tégy te is hozzá valamit, hogy világosság legyen." Hauberisser hevesen felállt, összegöngyölítette a la­ pokat, és ezüst tokba tette őket. Az az érzése volt, mintha valaki a legnagyobb siet­ ségre sarkalná. A derengő reggel első fényfátyolát teregette ki az ég­ boltozaton. A levegő ólomszínü volt és rengeteg szörny­ nek látszott a fonnyadt puszta és világos csíkoknak a pusztán elhúzódó szürke csatornák. Kilépett a házból és arra az útra fordult, amely Ams­ terdamba vezet. De már az első lépések után megállt. Azt a tervet hogy az iratot a Hoiggrachton levő régi lakásába 283

viszi, elejtette. Megfordult, és ásót hozott, mert úgy érezte, hogy itt kell elásnia valahol. De hol? Talán a temetőben? A t e m e t ő felé ment. Nem, ott sem. Tekintete a virágzó almafára esett; oda lépett, tövé­ nél lyukat ásott és beletette tokostól az irattekercset. Akkor aztán a félhomályban elsietett, olyan gyorsan, amint csak lehetett, a mezőkön és hídlásokon át a város felé. Nyugtalan nagy gondság háborította a barátai miatt, mintha óvni kellene őket valamilyen veszedelemtől, amely fenyegeti őket. A korai órák dacára a levegő forró volt és száraz, mint zivatar előtt. Lélegzetveszejtő szélcsönd lomháskodott a mezősé­ geken, amitől az valami szörnyítő hullaszerűséget nyert. A nap úgy csüngött, mint sárga vak fémből való korong sűrű gőzfátylak mögött és messze nyugaton a Zuider tó fölött felhőfalak lángoltak, mintha este volna, nem reggel. Bizonytalan félelem gyötörte, hogy megkéshetik, az útját ezért, ahol csak tehette, megrövidítette. Majd a föl­ deken haladt, majd a néptelen országúton, de úgy tet­ szett, mintha nem tudna közelebb jutni a városhoz. Ahogy a reggel mindjobban kiderengett, az égbolto­ zat képe megváltozott. Horogformájú fehér felhők, gi­ gantikus férgekhez hasonlatosan, tekergőztek ide-oda a fakó háttéren, mintha láthatatlan forgószelek korbácsol­ nák őket. Valójában azonban egy helyen maradtak: vias­ k o d ó légi szörnyetegek, amelyeket a világűr szült ki ma284

gából. Örvénylő tölcsérek lógtak magasan a levegőben, fölfelé irányuló heggyel, óriási kupákhoz hasonlóan, amelyek felborultak. Tátott torkú fenevadak rohantak egymásra és hólyagzó gombolyaggá duzzadtak. Csak a földön kuporgott a halálos, leskelődő szélcsönd, mint az imént. Egy fekete, hosszúranyúlt háromszög jött viharsebe­ sen dél felől; elvonult a nap alatt, úgy elsötétítve annak világosságát, hogy az egész vidék percekig sötét éjszaká­ ba borult, aztán rézsútos szárnyalással messze távolság­ ban , a földre ereszkedett. Sáskaraj ez, amelyet világzi­ vatar sodort ide Afrika partjairól. Az egész úton egyetlen élőlénnyel sem találkozott Hauberisser; az út valamelyik fordulóján azonban bütykös fűzfák mögött egy sajátságosan sötét alak lépett ki vá­ ratlanul, hajlott nyakáról földig érő talár omlott le az em­ berfeletti nagyságú emberalakon. Arcvonásait nem tudta megkülönböztetni ilyen meszsziről, de a testtartásról, a ruháról és a halántékról le­ csüngő tincses fej vonalairól nyomban a zsidóra ismert. Minél közelebb jött a férfi, annál valószínűtlenebbnek tetszett: hét láb magas volt legalább: járás közben nem mozgatta a lábait, és valami laza fátyolosságot mutattak a kontúrjai. Hauberisser néha azt is vélte, hogy testének némely része - a kar, vagy a váll - a törzstől eloldódik, de aztán megint beléje forrt. A zsidó néhány perc múlva csaknem átláthatatlanná vált, mintha nem is t ö m ö r masszából, hanem számtalan fekete pont ritka szövetéből állna. Nemsokára ezután, amikor az alak szorosan mellette hangtalanul ellebegett, látta, hogy az repülő hangyák t ö 285

mege csupán, amely csodálatos módon emberi alakzatba formálódott, a méhrajhoz hasonlatosan, amelyet egykor az amsterdami kolostorkertben látott. Sokáig nézett fejcsóválva a fenomén után, amely nö­ vekvő gyorsasággal délkeleti irányban a tenger felé re­ pült, míg aztán a horizont szélén füst gyanánt eloszlott. N e m tudta mire magyarázza a jelenést. Érthetetlen események titokzatos előjele volt-e vajon, vagy a termé­ szetnek egy jelentéktelen fintora csupán? H o g y Chidler Grün választott volna ilyen fantasztikus formát, csak azért, hogy láthatatlan maradjon, valószí­ nűtlennek látszott. M é g mindig töprenkedve lépett be a keleti parkba és gyorsan abba az irányba fordult, amely a Sephardi háza felé vezetett. Vad tumultus hallatszott messziről. Valami nagy izgalomtól forrhat a város. Őrületesen izgatott tömegek hömpölyögtek a széles utcákon. Olyan volt a nagy embersürűség, hogy lehetet­ len volt keresztültörtetni rajta. Elhatározta hát, hogy ne­ kivág a Jodenbreestraatnak, összekötő utcának használva azt. Az üdv seregének hívői nagy csapatokban vonultak át a városon, imádkozva és zsoltárt üvöltve: „Mégis hadd maradjon jó vidám isten városa kutacskáival." Férfiak és nők vallásos tébolyukban a ruhát tépték le egymás testé­ ről, tajtékos szájjal térdre rogytak, halleiuját kiáltván az ég felé; fanatikus szektáriánus szerzetesek hisztérikus ne­ vetőgörcsök között meztelen vállukat ostorozták véresre; itt-ott eskórosok estek össze élesen jajongva és ránga­ tózva hemperegtek a járdán; mások megint - valamilyen szervezett konfesszió hívői - „megalázkodtak az Úr 286

előtt", összekuporodván a fedetlen fejű néző közönség közepén és ide-oda ugrándoztak és kuruttyoltak, mint a békák: „0, te édes jó Jézuskám, könyörülj mi rajtunk." Irtózattól és utálattól borzadozva révedezett Hauberisser ide-oda a zegzugos utcákban, elsodortatván mind­ annyiszor megkezdett útirányától, amíg végre egy lépést nem tehetett előre, úgy beékelődött az embersokadalom­ ba a koponyaszerű ház előtt a Jodenbreestraaten. A bűvész-szalon rolói le voltak eresztve és homlok­ zatáról eltűnt a cégtábla. Szorosan előtte aranyozott áll­ vány meredezett, a tetején pedig, mintha trónuson ülne, hermelin-palástban és brilliáns-diadémmal koszorúzottan Zitter Árpád professzor terpeszkedett. Mint szentek gló­ riája, úgy ragyogott homlokán a diadém. A maga képét láttató rézérméket vetett az egzotikus t ö m e g közé és ho­ zsánna üvöltéstől sokszor elfojtott szónoklatot tartott, amelyből csak a vérszomjas uszítás csendült ki érthetően: „Tűzbe vessétek a ringyókat és hozzátok el nekem bűnös aranyaikat." Csak nehezen tudott Hauberisser átfurakodni a t ö ­ megen és eljutni a legközelebbi utca torkolatáig. Tájékozódni akart éppen, amikor valaki karon fogta, és egy átjáró ház kapujába tuszkolta. A báró volt. Szaggatott szavakat dobtak egymásnak a t ö m e g feje fölött. Ebből megértették, hogy hasonló szándékkal jöt­ tek a városba mindketten. A tömeg megint elsodorta őket egymás mellől. — Gyere Swammerdamhoz - kiáltotta Pfeill. Megállásra nem is gondolhattak. M é g a legkisebb udvarokat és zugutcákat is elöntötte az emberáradat. Ha a nyüzsgésbe itt-ott egy vékonyka rés támadt, amelyben 287

egymás mellé kerülhettek, gyorsan felhasználták az al­ kalmat, hogy futvást előbbre juthassanak. így aztán csak darabosan válhatott le ajkukról a beszéd, mint a vakolat­ omlás. — Iszonytató szörnyeteg ez a Zitter - mesélte Pfeill szaggatottan, hol Hauberisser előtt futva, hol mögötte, majd mellette, aztán megint úgy, hogy emberfal magaso­ dott k ö z ö t t e és barátja között. - A rendőrség nem műkö­ dik és nem vethet véget mesterségének. A polgárőrség meg éppenséggel semmit sem csinál. Illés prófétának adja ki magát, az emberek hisznek benne és megimádják. A minap irtóztató vérfürdőt rögtönzött a Carré-cirkuszban. A csőcselék megostromolta a cirkuszt, és idegen, előkelő hölgyeket - félvilágiakat persze - behurcoltak, és rájuk eresztették a tigriseket. Cezaromániában szenved, mint N é r ó . . . Rukstinatot feleségül vette és akkor azt, hogy pénzét megkaparinthassa . . . meg M e g m é r g e z t e . . . hallotta Hauberisser bizonytalanul. T o m p á n kiabáló processzió közeledett. Csupa álcás alak, akik hegyes, fehér csuklyákkal borították le a fejü­ ket és fáklyát hordtak, mint a vérbírók. Dünnyögve mor­ molták egyhangú zsoltárukat: — O sanktissima, o pi-inima, dulcis virgo Maaariii-aah. Pfeill ismét előtűnt. Arca megfeketült a fáklyafústtől. — És akkor aztán a pókerklubokban vesztette el a pénzét — folytatta. Később hónapokon keresztül spiritiszta médi­ um volt. . . . Rengeteg közönsége volt. . . . Egész Ams­ terdam hozzá tódult. — Mit csinál Sephardi? - kiáltott át hozzá Hauberisser. — H á r o m hete már, hogy Brazíliában van. Tiszteltetett. Roppantul megváltozott, mielőtt elutazott. Sokat nem 288

tudok felőle. Annyit tudok csupán, hogy a zöldarcú em­ ber megjelent előtte és meghagyta neki: Alapítson Brazí­ liában egy zsidó államot és hogy a zsidók, mint a leginternacionálisabb nép, egyedül hivatottak arra, hogy olyan nyelvet teremtsenek, amely a világ minden népének k ö z ö s nyelvül szolgálhat és szorosabbra fűzze őket egymáshoz . . . valami modern héber nyelvet talán . . . bizonyosan nem tudom . . . Sephardi azóta olyan lett, mintha kicserélték volna. . . . Most már missziója van, mondogatta. . . . Különben úgy látszik, ezzel a cionisztikus állammal odaát fején találta a szöget. . . . Hollandiának csaknem egész zsidósága utána ment és most még számtalanok j ö n n e k a világ minden országából, hogy kivándoroljanak nyugat felé. A legtisztább hangyanyüzsgés ez. . . . Énekeskönyvet skandáló asszonyok csoportja ékelő­ dött közéjük. Mikor Pfeill a hangyanyüzsgést említette, Hauberis-ser önkéntelenül a város előtt látott különös fenoménre emlékezett. Az utolsó időben . . .- folytatta Pfeill - Sephardi so­ kat érintkezett egy bizonyos nevezetű Eidotter Lázárral, akivel közben én is megismerkedtem. Öreg zsidó ez, próféta-forma csaknem állandóan magánkívül van minden próféciája egyébként beteljesedik. A minap megjósolta, hogy borzalmas katasztrófa fogja sújtani Európát, hogy új idők eljövetelére készítse elő az embereket. Azt mondta, boldognak érzi magát, hogy e katasztrófában el­ pusztulhat, mert így megadatik neki, hogy a sok halottat a bőség birodalmába vezesse be. A katasztrófa dolgában úgy látszik igaza lett. Hiszen látod, itt is mi történik. Amsterdam várja a vízözönt. Az egész emberiség meg­ bolondult. A vonatok megálltak, különben már kimen289

tem volna hozzád, Noé-féle bárkádba. Ma, úgy látom, csúcspontjáig ér a zendülés. Oh, tömérdek sok mondani­ valóm volna. Úristen, csak ez az ö r ö k ö s zsibongás ne volna körülöttünk, az ember nem fejezheti be a mondatát. Velem is sokmindenféle történt időközben. — É s Swammerdam? - harsogta túl Hauberisser egy falka térdenkúszó vezeklő üvöltését. - Hogy él? Mit csinál? — Küldöncöt szalajtott hozzám - válaszolt Pfeill kiáltva hogy nyomban keressem fel és hozzalak el téged is. Jó, hogy az úton találkoztunk. Reszket miattunk, üzente, és azt hiszi, hogy csak mellette vagyunk biztonságban. Azt állítja, hogy három dolgot jósolt meg a belső szózata. Az egyik jóslat az volt, hogy túl fogja élni a Miklós­ templomot. Ebből, úgy látszik, azt a következteti, hogy őt nem verheti le a katasztrófa és azért akarja, hogy vele legyünk, hogy az eljövendő idő számára megmenthessen minket. Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Hauberisser még megérthetett. Hirtelen kitörő fülsiketítő zaj megren­ dítette a levegőt és mind nagyobbra dagadt. Ilyen kiáltá­ sok rikoltoztak a levegőben: — Az új Jeruzsálem megjelent a levegőben. — Csoda! Csoda! — Isten könyörüljön rajtunk! Tetőablaktól, tetőablakig kapaszkodott a rikoltozás, amíg eljutott a külvárosok legelrejtettebb zugaiba. Annyit látott még, hogy Pfeill sebesen mozgatta aj­ kait, mintha tüdejének teljes megfeszítésével ordítana ne­ ki valamit, akkor úgy érezte, hogy a tébolyodottságig iz­ gatott emberáradat felemeli és ellenállhatatlanul magával ragadja s valami térségre lódítja. 290

Itt olyan sűrűn szorongott a tömeg, hogy még a ke­ zét sem tudta megmozdítani. Minden szem meredten föl­ felé tekintett Fönt az égboltozaton még mindig tusakod­ va keringtek a legsajátságosabb délibábok, óriási szárnyas alakokhoz hasonlatosan. Alattuk pedig hóval koronázott felhőhegyek tornyozódtak és középütt, egy völgy hoszszában a ferde napsugaraktól világítottan feküdt egy ide­ gen, délies város levegőképe fehér falakkal és mór-íves kapukkal. Lebegő humuszokban lépdegéltek büszke arcú férfiak az agyagszínű utakon. Oly közel látszóan és oly borzalmas felismerhetőség­ gel, hogy szemük forgatását is meg lehetett látni, amikor megfordították a fejüket, hogy látszólag Amsterdam ret­ tentő tumultusára letekintsenek, kint a város bástyái előtt elterpeszkedett egy vörhenyes sivatag, amelynek szélei elvesztek a felhőkben, és egy tevekaraván haladt bele árnyékszerüen a szikrázó levegőbe. Csaknem egy óra hosszáig állott a Fata-morgána va­ rázslatos színpompájában az égboltozaton, akkor aztán lassan meghalványodott, amíg nem maradt egyéb, csak egy magas, karcsú minaret, ragyogóan fehér, mintha fénylő cukorból faragták volna. Nemsokára aztán ez is hirtelen a felhők körébe veszett el. Az embertenger lépésről lépésre vitte Hauberissert a házfalak hosszában. M á r késő délután volt, amikor sike­ rült neki, hogy egy csatornahídon keresztül a sokadalom­ ból kimeneküljön. Teljességgel hihetetlennek látszott, hogy Swammerdam lakásáig eljuthasson, mert ismét sok utcát és teret kellett volna kereszteznie, amelyeket a t ö -

291

megek megszálltak. Ezért hát elhatározta, hogy Swammerdam látogatását kedvezőbb napra halasztja. Visszatérvén remete lakásába, nemsokára a Polder halálcsendes mezőin találta magát. Az égboltozat alatt elterülő térség áthatolhatatlan poros masszává változott. Hauberisser hallotta lába alatt zizegni a hervadt fü­ vet, mint a fűben a vér hömpölygését. Oly mélységes volt itt a csönd és a magányosság. M ö g ö t t e úgy feküdt pirosan lealkonyodott napban a fekete Amsterdam, mint egy óriási égő szuroktömeg. Sehol még egy lélegzetvételt sem hallani. Izzó fénysávok szántották fel a pocsolyákat. Csak itt-ott hallható egy c s ö p ö g ő loccsanás, mikor egy hal felveti magát. Mi­ kor az estszürkület elterjeszkedett, nagy, piszkosszürke síkságok merültek fel a föld alól és kiterített m o z g ó lepe­ dők gyanánt kúsztak át a pusztaságon. Hauberisser a m o z g ó foltokban számtalan egércsapatot ismert fel, amelyek lyukaikból elősuhanva, fütyülve, izgatottan sur­ rantak ide-oda. Mennél inkább nőtt a sötétség, annál nyugtalanabb lett a természet, jóllehet, hogy egy kalász sem mozdult meg a levegőben. A barnára sötétült vizekben olykor-olykor körfor­ májú kráterek emelkedtek anélkül, hogy csak egy leve­ gőlegyintés érte volna őket; néha meg mintha kövekkel dobálnák, elkülönült hegyes hullámhengerek ágaskodtak föl benne, amelyek nyomban megint eltűntek M á r jó messziről felösmerhette a kopasz nyárfát a ház előtt, mikor hirtelen égig meredező, fehér oszlopsze­ rű alakzatok emelkedtek ki a földből és a fa sziluettje és tekintete közé ékelte magát.

292

Kísértetiesen és hangtalanul közeledtek feléje, fekete, széles nyomokat hagyván a kitépett fűben. Széltölcsérek vándoroltak a város felé. Zajtalanul, nesz nélkül rohantak el mellette: a levegő, néma, alattomos halálhozó kísértetei. Verejtékesen lépte át háza küszöbét. A közeli temető kertésznője, aki kiszolgálta, az asz­ talra tette az ebédjét. Oly izgatott volt, hogy egy falatot sem ehetett. Nyugtalanságában le sem vetkezett, úgy vetette ma­ gát az ágyra és várta álomtalanul a másnapi virradást.

293

Befejezés

T

űrhetetlen lassúsággal múltak az órák, az éjszaka végeérhetetlennek látszott. A nap végül mégis felkelt, az ég azonban akkor is mélységesen fekete maradt, csak köröskörül a horizont szélein izzott egy rikító kénsárga fénysáv, mintha egy pa­ rázsló peremű, sötét félgömb ereszkedett volna le a föld­ re. Fénytelen derengés bódorgott a levegőben. A nyárfa az ablak előtt, távolabb pedig a bokrok és Amsterdam tornyai olyanok voltak, mintha tompa fényszóróktól vol­ nának megvilágítva. Alatta pedig kétségeivel úgy terült el a síkság, mint egy megvakult nagy tükör. Hauberisser távcsövén a várost nézte, amely ijedté­ ben megzsibbadva, fakószűrkén emelkedett az árnyéksze­ rű háttérből és olyannak látszott, mintha minden percben várná a csapást, a mely halálra sújtja. Szorongó, fuldokló harangzúgás reszketett hömpöly­ gő hullámokon a levegőben; hirtelen elhallgatott: tompa morajlás zúgott át a térségen és a nyárfa nyögve a földig hajolt. Szélrohamok seperték fel ostorsuhintásos irammal a földet, megfésülve a fonnyadt füvet és tövestül tépve ki az alacsony, gyér bokrokat. Néhány szempillantás alatt az egész vidék irtóztató porfelhőbe merült el, majd megint előtűnt, de alig lehetett ráismerni, fehér hab tajtékzott a tócsákon; szélmalmok

294

guk a malmok pedig szárnyatlan, suta cölöpökként a föl­ dön gunnyasztottak. Mind hevesebben süvöltött a vihar a pusztán, a ször­ nyű zenebona egy üvöltéssé keveredett össze. A dühe percről-percre megduplázódott; a szívós nyárfa alig egy­ két lábnyira szinte derékszögbe görbült és a fölötte elvi­ harzó légtömegek súlya úgy ránehezedett, hogy föl se emelte többé kopasz, ágatlan derekát. Csak az almafa állt mozdulatlanul, még egy virága sem mozdult; valami láthatatlan kéz védte ezt a virágszi­ getet. Gerendák és kövek, falak és házomladékok repültek el szakadatlan záporban az ablak előtt. Ekkor aztán az ég hirtelen világosszürkére változott és a sötétség hideg ezüstös szikrázásban oldódott fel. Már-már azt gondolta Hauberisser, hogy a vihar dü­ he lecsillapodott, mikor irtózva látta, hogy a nyárfa kérge lehámlik, rostokká rongyolódik és nyomtalanul eltűnik. Mindjárt ezután, még mielőtt jól megérthette volna, hogy mi történt, a kikötő délkeleti részében magasra meredő gyárkémények tövüknél letörtek és átváltoztak vékony, repülő porlánd zsákká, amelyeket villámsebességgel vitt el a zivatar. Aztán sorra következtek a templomtornyok. Néhány másodpercig a taifun ragadta szédítő magasságba a fe­ kete tömböket, majd csak repülő sávoknak látszottak a horizonton, végül csak pontok látszottak és semmi egyéb. Nemsokára már csak függőleges vonalakkal kirajzolt képnek tetszett az ablak mögül az egész tájék, oly őrült

295

sebességgel és a szem számára el nem választhatóan re­ pültek össze-vissza a vihartól kitépett fűcsomók. Az istenítélet már a temetőt is aláásta. Sírkövek, ko­ porsódeszkák, keresztek és vaslámpások repültek el a ház előtt, mindig egyirányban, anélkül, hogy emelkedné­ nek, vagy süllyednének, mindig függőlegesen, mintha súlytalanok volnának. A tetőzetben nyögtek a gerendák; Hauberisser már attól félt, hogy alázuhannak. Le akart szaladni az udvarra, bezárni a kaput, nehogy a sarokvasból kivetessék, a kü­ szöbről visszafordult; egy belső szózattól megintetvén, érezte, ha most a kilincset lenyomná, a keletkező légnyo­ más az ablakokat bezúzná, a falak hosszában őrjöngő vihar a szobába nyomulna és az egész házat egy perc alatt összemorzsolná. Csak addig dacolhat ez a ház a megsemmisüléssel, amíg az orkán rohama ellen a domb megvédi és a míg a szobák a lezárt ajtók révén el vannak egymástól választ­ va, mint a méhsejtek. A szoba levegője meggyérült és meghüvösödött, mintha vákuum működne benne; az íróasztalról elrepült egy darab papíros, a kulcslyukhoz nyomta magát és mint­ ha ez magától szívta volna, úgy odaragadt. Hauberisser megint az ablakhoz lépett és az utcára nézett. A zivatar vadul hömpölygő folyót dagasztott a tócsákban és úgy kifújta belőle a vizet, hogy szétporlott a levegőben, mint a zápor. A mezők simára hengerelt, szür­ kén fénylő bársonyhoz hasonlítottak és a nyárfa helyén már csak a csonkja állott, rostosán lebegő üstökkel.

2%

Olyan egyhangú és kábító volt a morajlás, hogy Hauberissernek szinte az az érzése támadt, mintha körös­ körül minden a halálba merevedni készülne. Kalapáccsal leszögezte az ablakdeszkázatot, hogy a szél össze ne lapítsa. A kalapácsütések hangtalan kongásáról vette észre, hogy kint mily borzalmasan nagyhangú a viharzengés. Sokáig nem merészelt a város felé nézni, attól faló féltében, hogy a Miklós-templomot és a mellette levő házat, amelyben Swammerdam és Pfeill tartózkodtak, a szélvihar elsöpörte. Mikor aztán hosszú tétovázás után mégis oda tekintett, látta, hogy a templom, csak úgy, mint azelőtt, megviseletlenül az ég felé magasodott, kö­ rülötte szigetté nőtt az omladék és a tetőtenger, ameddig csak ellátott, egyetlen romhalmazzá laposodott. Ugyan hány város maradhatott meg Európában? kérdezte magától és összeborzadt. Egész Amsterdam le van köszörülve, mint egy porhanyós kő. A rothadt kultú­ ra szétporló szemétté változott. A történtek félelmetessége teljes nagyságában a szíve gyökeréig megrázta. Az elmúlt nap benyomásai, a reá következő kimerült­ ség és a hirtelenül rászakadt katasztrófa szüntelen kábult­ ságba vetette. Csak most kezdett megint eszméletre éb­ redni. A homlokát nyomkodta: — Hát aludtam-e? Tekintete az almafára esett. Érthetetlen csodaként teljes virágdíszében pompázott. Eszébe jutott, hogy a fa töve mellé ásta el tegnap a naplót, és olyan érzése volt, mintha az egész örökkévaló297

ság múlt volna el fölötte e rövid idő alatt. Hát nem írta-e m e g magáról, hogy saját testétől eloldhatja magát? Miért nem tette meg? Miért nem tette meg tegnap, az éjszaka, vagy ma reggel, mikor kitört az istenítélet? Mért nem teszi meg most? Egy szempillantásra valóban sikerült: árnyékszerű, idegen teremtésnek látta az ablak mellett a saját testét; ámde a külső világ, ha romokban hevert is, nem tetszett már kísérteties, halott képnek, mint hasonló lelkiállapo­ taiban azelőtt. Új föld terült el előtte és eleven élet lük­ tetett abban; felette dicső tavasz lebegett, mint a látható­ vá lett j ö v ő . Névtelen gyönyörűség sejtelme reszketett a mellében: minden, ami körülötte volt; állandó világosságú vízióvá látszott átváltozni... A virágzó alma vajon nem Chidler-e, az ö r ö k k é zöldellő fa? A másik percben már megint összeegyesült a testé­ vel. Az üvöltő viharba meresztette a tekintetét, de tudta, hogy a pusztulás képe mögött az ígéret új földje rejtőzik, ugyanaz, amelyet az imént látott a lelki szemeivel. A szíve szilaj, boldog várakozástól dobogott. Érezte, hogy eljutott az utolsó, a legmagasabb ébredés küszöbére és legbelsőbb belsejében szárnyát bontogatja a főnix, hogy éterikus világokba lendülhessen. Olyan határozottan érezte közeli eljövetelét a földi tapasztalatokon fölül emelkedő eseménynek, hogy belső meghatottságában lélegzeni is alig merészelt. Éppen úgy, mint akkor, mikor a hilversumi parkban Évát megcsókolta, most is a halál­ angyal hideg szárnycsapásától borzongott, csakhogy ez­ úttal egy eljövendő, szétrombolhatatlan élet sejtelmének virágillata érződött benne. Chidher szavai: „Éva kedvéért

298

megadom neked a végeérhetetlen szerelmet" úgy a fülébe zendültek, mintha az almafa énekelné őket a fülébe. A halottakra gondolt, akik a város romjai alá temet­ keztek; nem tudta meggyászolni őket. „Majd megint fel­ támadnak, habár más formában is, amíg beleigazulnak a legmagasabb formába a felébredt ember formájába, amely többé meg nem halhat. A természet is megfiatalodik ál­ landóan, mint a főnix." Egy hirtelen izgalom fojtogatta: nem Éva áll mellette? Az arcát valami virágillatos lehelet csókolta. Kinek a szíve dobog mellette, ha nem az övé? Úgy érezte, mintha új érzékek bontakoznának ki a lelkében és megnyitnák előtte a láthatatlan világot, amely a látható világon áthatol. A fátyol, amely még eltakarja, minden percben lehullhat. — Valami jellel - könyörgött halkan - tégy Éva bizonysá­ got róla, hogy mellettem vagy. 0, ne engedd megszégye­ nülni azt a hitemet, hogy te én hozzám eljöttél. — De szegény volna az a szerelem, amely teret és időt legyőzni nem tudna - hallotta Éva suttogó feleletét és a haja mérhetetlen lelki megrendültségében égnek merede­ zett. - Ebben a szobában gyógyultam ki a föld borzalmai­ ból és itt várok te melletted, míg felébredésed órája elkö­ vetkezik. Csöndes, béketeljes nyugalom ereszkedett a lelkére. Körülnézett: a szobában is ugyanaz a boldog, türelmes várakozás reszketett, mint a visszafojtott tavaszi ujjon­ gás. Mintha minden, minden egy érthetetlen átlényegülés csodája előtt állna. A szíve hangosan dobogott.

299

A tér, a falak és a dolgok, amelyek körülvették, már csak külső, megtévesztő formák voltak földi szemei szá­ mára; úgy belemeredtek a testek világába, mint árnyékok valamely láthatatlan birodalomból. A kapu, amely mögött a halhatatlanok birodalma terül el, minden percben feltá­ rulhat. Elképzelni igyekezett, hogyan lesz, mint lesz, ha majd fölébrednek az ő belső érzékei. Vajon - kérdezte magában - Éva nálam lesz-e, vagy elmegyek-e én hozzá és látni fogom-e és úgy beszélek-e vele, mint ahogy en­ nek a világnak teremtményei beszélnek egymással? Avagy színekké, forma nélküli hangokká változunk-e át, olyanokká, amelyek összekeverednek? Körülvesznek-e ott is úgy a dolgok, mint itt, fénysugarakként lebegünk-e a végtelen világűrben, vagy velünk együtt az anyag e világa is átváltozik, mi pedig ő benne változunk át? Érezte, hogy ehhez hasonló, egészen természetes és mégis teljesen új, most még neki is megfoghatatlan jelen­ ség lesz az, aminő volt tegnap a széltölcsérek keletkezé­ se, amelyek a semmiből, a levegőből kitámadtak a test minden érzékével megfogható formákban, de mégis úgy hogy nem tudott magának a jelenségről tiszta fogalmat alkotni. Kimondhatatlan elragadtatástól reszketett. Érezte, hogy az elkövetkező csodálatos élmény valósága mindent fölülmúl, még képzetének képeit is. Múlt az idő. Talán már dél is lehetett. Fönt az égben ködbe merülten egy sugárzó fénykör lebegett. A vihar vajon még mindig dühöng? Hauberisser kikémlelt. 300

Semmit sem látott, ami vihart sejtetne. A tócsák fel­ szikkadtak, mintha kifújták volna vizüket. Víznek, moz­ gásnak nyoma sem látható a száraz medrekben. Ameddig a szem elláthat, sehol egy bokor. A fű meglapultan a föld­ höz ragad. Sehol egy vándor felhő. A levegőtér mozdu­ latlan. Fogta a kalapácsot és leejtette, nagy csattanással kon­ gott meg a padlón. — Kint minden lecsöndesült - szólt Hauberisser magá­ ban. Csak a városban őrjöngtek még ciklonok; k ő t ö m b ö k hajigálódtak fel a levegőbe, a kikötőből vízoszlopok ágaskodtak a magasba, széjjeltöredeztek, egymás felé tornyosultak és úgy imbolyogtak a tenger felé. Mi ez? Káprázat? Nem meginogtak-e a Miklós temp­ lom tornyai? Az egyik hirtelen összeomlott, a másik kavarogva a levegőbe repült, szálakra hasadván, mint egy rakéta. Az óriási harang egy szempillantásig ég és föld között lebe­ gett. Aztán hangtalanul lefelé zuhant. Hauberisser ereiben megfagyott a vér. Swammerdam! Pfeill! Nem, nem, nem! — Semmi bajuk sem történhetett. „Childer, az emberiség örökfája védi meg őket ágaival!" Nem jósolta-e meg Swammerdam, hogy ő a templomot túl fogja élni? És nincsenek-e szigetek, aminő a virágzó almafa amott a zöld pázsitfoltban, ahol az élet meg van védve a pusztulás ellenében és ahol kár nélkül várhatja meg az eljövendő időket. 301

A szétzúgott harang robaja csak most ért el a házhoz. A levegőhullámok szörnyű torlódásától megrendül­ tek a falak, oly irtózatos megrázó robajlással, hogy Hauberisser úgy érezte, mintha csontjai szétpattantak volna, mint az üvegszilánkok és egy szempillantásra eszméletlenségbe zsibbadt. A levegőtérben reszketve csendült fel Chidher Grün hangja: — Jericho falai leomlottak Elfojtott csönd.

és

ö feltámadt

halottaiból.

M o s t egy gyermek jajgat valahol. Hauberisser zavartan maga köré nézett. Megismerte szobájának kopár, dísztelen falait, ame­ lyek mégis olyanok voltak, mint egy egyiptomi istenala­ kok freskóival megfestett templomfal. A templom köze­ pében állott. Valóságnak látszott mind a kettő. Látta a padlózat fadeszkáit, de ezek mégis templomi kőburkolat­ nak látszottak. Két világ olvadt össze egymással, egy­ másba hatoltak és mégis elválasztódtak egymástól, mint­ ha ugyanegy percben ébren volna, de álmodna is. Ujjaival megérintette a fal vakolatát, érezte a nyers felületet és mégis érezte a csalhatatlan bizonyosságot, hogy ujjai egy magas aranyszobrot érintenek, amelyben a trónján ülő Izisz istennőt ismerte föl. Megszokott, emberi öntudatához egy új tudat csatla­ kozott, meggazdagítván őt egy új világ észrevevésével, amely elnyelte a régit, érintkezett azzal, átváltoztatta azt és csodálatos m ó d o n régi formáiban is meghagyta. Minden érzéke kétszeres életre ébredt fel benne, mint a bimbóikból kipattanó virágok.

302

Hályog esett le a szeméről; úgy járt, mint az, aki egész életében csak síkokban érzékelt s egyszerre térbeli alakzatokat lát kialakulni belőlük. Sokáig nem tudta fel­ fogni, hogy mi is történt körülötte. Végre megértette, hogy elérte annak az útnak utolsó állomását, amelyet minden embernek el kell érnie, mert emberéletének ez a célja. Elérte azt, hogy két világ polgá­ ra lett. Most megint egy gyermek jajgatott valahol. Nem azt mondta-e Éva, hogy anya lesz, mire ismét hozzájön? Megijedt. Nem egy meztelen, eleven gyermeket tart-e Izisz is­ tennő a karjaiban? Reá nézett és mosolyogni látta. Az istennő megmozdult. A freskók mind élesebbé, színesebbé és világosabbá váltak, templomi szent edények hevertek köröskörül. E képnek oly határozottak voltak a körvonalai, hogy H a u berisser miatta meg is feledkezett a szobáról és már csak a templomot és a körülfutó vörös és arany festést látta. Eszméletlenül meredt az istennő arcára és lassan-las­ san megszállta a homályos emlékezés: Éva! - Hiszen ez Éva és nem az egyiptomi istennőnek, a világ anyjának szobra. Kezeivel a halántékát szorította, nem tudta megérteni ezt a jelenést. — Éva, Éva! - kiáltott fel hangosan. A szoba kopár falai megint kiszívódtak a templom­ falakon keresztül, az istennő még mindig mosolyogva trónolt a templomban, de szorosan előtte testi valóság303

ként a tekintete számára, állt földi hasonmásul egy fiatal, viruló nő alakja. A véghetetlen elragadtatás ujjongó kiáltásával magá­ hoz szorította a nőt és csókokkal borította el az arcát: — Éva! Éva! Éva!.... Akkor aztán szorosan egymásba fonódva, sokáig áll­ tak az ablak előtt és a kihalt város felé néztek. Egy gondolatot érzett Hauberisser ébredni a lelké­ ben, mintha Chidler hangja volna: — Mint én, a jövendő nemzedékeknek, ti is segítsetek felépíteni egy új birodalmat a régi világ romjaiból, hogy elkövetkezhessek az az idő, mikor mosolyogni nekem is szabad. A szoba és a templom együttesen láthatóvá lettek. Mintha Jánus-feje volna, Hauberisser úgy tudott egy­ szerre belenézni a túlsó világba és az innensőbe is, még a dolgokat és a részleteket is meg tudta különböztetni: odaát is, emitt is eleven ember volt.

304

Az író második regénye A zöld arc a férfi és női elv egyesülésével fejeződik be egy „megszentelt menyegzőben". Tehát a testnek a szellem által kell legyőzetnie. E törekvés végcélja az ember szellemi felébredése, azaz „még ebben a világban élni, de már nem ebből a világból valónak lenni". Ezt a lehetőséget szimbolizálja a látomás­ ban a „Chidler", az iszlám szufi egy misztikus alakja. Mint keresztelő János engedi át a helyét a legmagasabb misztériumban. Chidler „örökzöldet" jelent vagy „örök ifjút" is; ami a halhatatlan „Új Embert" szimbolizálja. Egy látomásban „János fej"-ként jelenik meg Chidler, mint félig ember, félig kígyó. A regény főszereplője elnyeri ezt a „János fej"-et és képes vele a múltba és j ö v ő b e pillantani, azaz már jelenlévő az állapota: „még ebben a világban él, de már nem ebből a világból való". Ez is egy összeköttetése a férfi és női princípiumnak: a szív és a fő egyesítése.