Graham Hanchok-A Mars Rejtély.pdf

Graham Hancock, Robert Bauval John Grigsby

A MARS-REJTÉLY

A SZERZŐK J E G Y Z E T E A Mars-rejtély legfőbb célja, hogy ráirányítsa a közvéle­ m é n y figyelmét azokra a felfedezésekre, melyeket a tudósok a Mars-anomáliákkal és a bolygónkat fenyegető súlyos veszé­ lyekkel kapcsolatban elértek. E független tudósok elkötelezett, úttörő munkája nélkül ez a könyv n e m születhetett volna meg. Igyekeztünk híven, lehetőség szerint a saját szavaikkal vissza­ adni munkásságuk és felfedezéseik lényegét, s bár az általános következtetéseket m á r mi m a g u n k vontuk le, kezdetben csupán azt a szerepet vállaltuk fel, hogy összekapcsoljuk egymással a számos kutatási terület eredményeit. Csak miután elkezdtük összeilleszteni e roppant kirakójáték darabjait, akkor ismertük fel a tágabb összefüggéseket és azokat a riasztó következteté­ seket, melyek nemcsak a bolygónk múltjáról alkotott képet be­ folyásolják, de a Föld jövőjét is. Köszönet illeti Chris O'Kane-t, a brit Mais-program mun­ katársát és Simon Coxot, aki a könyv megírásához elengedhe­ tetlen kutatómunkát végezte. Külön köszönetet szeretnénk m o n d a n i dr.

B e n n y Peisernek,

a liverpooli

John

Moore

University munkatársának, aki volt olyan kedves, hogy rendel­ kezésünkre bocsátotta magánkönyvtárát.

TARTALOM A SZERZŐK JEGYZETE

4

ELSŐ RÉSZ: A MEGGYILKOLT PLANÉTA 1. P Á R H U Z A M O S V I L Á G .

9

2. VAN-E É L E T A M A R S O N ?

22

3. AZ É L E T S Z Ü L E T É S E

38

4 . A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ. . ( . . . -

51

MÁSODIK RÉSZ: A CYDONIA REJTÉLYE 5. K Ö Z E L I T A L Á L K O Z Á S

74

6. M I L L I Ó AZ E G Y H E Z

82

7. A V I K I N G - R E J T É L Y

91

8. J É Z U S A T O R T I L L Á N

97

9. A F E L É N K T E K I N T Ő A R C

106

10. O Z Y M A N D I Á S

119

11. AZ A R C K Í S É R Ő I

126

12. A B Ö L C S E K K Ö V E

131

13. E G Y B E E S É S E K

147

HARMADIK RÉSZ: REJTETT TUDÁS 14. F É L R E I N F O R M Á L Á S

157

15. C A M E R A O B S C U R A

171

16. I S T E N E K V Á R O S A I

193

17. A T O L L A S K Í G Y Ó , A T Ű Z M A D Á R ÉS A K Ő .

5

.

. 203

NEGYEDIK RÉSZ: A SÖTÉTSÉG ÉS A FÉNY 18. A JÚNIUSI H O L D

225

19. ÉGI J E L E K

238

20. A P O K A L I P S Z I S M O S T

...

256

21. ÁTKELÉS A FÖLDÖN

269

22. M I N T H A L A T E N G E R B E N

282

23. A V É G T E L E N U T A S A

302

24. L Á T O G A T Ó A C S I L L A G O K R Ó L

316

25. AZ É G B O L T B I K Á J A

333

26. A S Ö T É T C S I L L A G

348

ELSŐ RÉSZ

A MEGGYILKOLT PLANÉTA

1. F E J E Z E T

PÁRHUZAMOS VILÁG

Bár a két bolygót több tízmillió kilométer választja el egy­ mástól, a Mars és a Föld között rendkívül szoros a kapcsolat. A két planéta gyakran érintkezésbe kerül egymással - ennek legutóbbi példái azok az űrjárművek, melyek az 1970-es évek óta rendszeresen landolnak a Mars felszínén. Arról is tudunk, hogy a Mars felszínéről elszabadult kőzettörmelék darabjai rendszeresen a Földbe csapódnak. 1997-re a vegyi elemzés tu­ catnyi meteoritról mutatta ki, hogy a Marsról származik. Eze­ ket a szakma „ S N C " meteoroknak nevezi (az első három azo­ nosított meteor, a „Shergotty", a „ N a k h l a " és a „Chassingy" nevének kezdőbetűi után 1 ), és világszerte kutat utánuk. 2 A szá­ mítások szerint, melyeket dr. Colin Pillinger, az Egyesült Királyság-beli űrkutatási intézet, a Planetary Sciences Research lnstitute munkatársa végzett, minden egyes évben 100 tonná­ nyi marsi kőzet érkezik a F ö l d r e / Az egyik marsi meteort, az ALH84001-et 1984-ben fedez­ ték fel a Déli-sarkon. A kőzet parányi, csőszerű szerves egysé­ geket tartalmazott, melyet a N A S A tudósai 1996-ban - nagy szenzációt keltve - „a Marson több mint 3,6 milliárd évvel ez­ előtt élt baktériumszerű organizmusok mikroszkopikus, fosszilizálódott m a r a d v á n y a k é n t " azonosított. 4 1996 októberében a brit Open University tudósai jelentették be, hogy egy másik marsi meteor, az E E T A 7901 vegyelemzése is az élet jeleit tár­ ta fel - ez esetben olyan organizmusokét, melyek „mindössze 600 000 évvel ezelőtt létezhettek a M a r s o n . " 5 9

A MARS-REJTÉLY

Az élet magvai 1996-ban a N A S A két szondát küldött a Marsra - egy leszálló­ egységet, a Mars Pathfíndert, és egy kutató műholdat, a Mars Surveyort -, és további feladatokat ütemezett be, egészen 2005-ig, amikor is kísérletet tesz egy marsi kőzet-, illetve talaj­ minta begyűjtésére, majd annak a Földre juttatására.'' Oroszor­ szág és Japán szintén küld szondákat a Marsra, melyek révén egy sor tudományos kísérletet elvégezhet. Hosszabb távon olyan tervek is léteznek, melyek a Mars lakhatóvá alakítását tűzik ki célul, melegházi hatást kiváltó gá­ zok és egyszerűbb földi baktériumok alkalmazásával. Néhány évszázad alatt a gázok és a baktériumok anyagcsere-folyamata átalakíthatná a Mars atmoszféráját, hogy az egyre összetettebb fajok számára teremtsen életfeltételeket - akár kívülről hozott, akár helyben kifejlődött fajokról legyen szó. 7 De mekkora esélye lehet rá az emberi fajnak, hogy elvesse az élet magvait a vörös bolygón? Úgy tűnik, a terv beteljesülése csupán pénzkérdés. A munka elvégzéséhez szükséges technológia már ma is a rendelkezé­ sünkre á\V Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy magára a földi élet rejtélyére a tudomány továbbra is adós a válasszal. Senki sem tudja, hogy az élet mikor, miért és hogyan vette kez­ detét. Valószínűnek tűnik, hogy a semmiből hirtelen robbant elő, bolygónk történetének egy nagyon korai szakaszában. Ha­ bár úgy tartjuk, hogy a Föld 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, a legősibb felfedezett kőzetek ennél fiatalabbak - nagyjából 4 milliárd

évesek.

A

mikroszkopikus

organizmusok nyomait

mintegy 3,9 milliárd évre visszamenően fedezték fel a tudósok.

9

Az élettelen anyag életté való átalakulása olyan csoda, amely azóta sem ismétlődött meg, és amelyet még a legfejlet­ tebb laboratóriumok sem képesek reprodukálni. Csakugyan azt hisszük, hogy a kozmikus alkímia e páratlan megnyilvánulása 10

PÁRHUZAMOS VILÁG

véletlenül következett be, a Föld hosszú létének első százmillió esztendejében?

Vélemények Fred Hoyle professzor, a Cambridge University munkatársa másként gondolja. Szerinte a Föld születése után annyira gyor­ san kialakult itt az élet, h o g y az csak a naprendszeren kívülről, a nagy csillagközi üstökösök közvetítésével kerülhetett ide. Hoyle úgy véli, a törmelék a Földnek ütközött, és szabadjára engedte a spórákat, melyeket az üstökös j e g e addig hibernált állapotban tartott. A spórák elszaporodtak, és mindenfelé meg­ telepedtek az újonnan született planétán, melyet hamarosan el­ borítottak a k ö n n y e n alkalmazkodó, szívós mikroorganizmu­ sok. Ezek lassan továbbfejlődtek, és önálló változatokat hoztak létre - míg létre n e m jött a különféle életfonnák komplex rend­ szere, melyet mi is ismerhetünk. 1 0 A tudósok közül többen egy másik, sokkal radikálisabb elméletet támogatnak, mely szerint a Földet 3,9 milliárd évvel ezelőtt tervszerűen „lakhatóvá tették" - pontosan úgy, ahogyan mi lakhatóvá szeretnénk tenni a Marsot. Ez a teória feltételezi egy fejlett, űrutazásra képes és világegyetem-szertejelen lévő c i v i l i z á c i ó - v a g y m é g inkább több ilyen c i v i l i z á c i ó - m e g l é t é t . A legtöbb tudós szerint azonban nincs szükség üstökösök vagy idegenek közreműködésére. Az uralkodó nézet szerint az élet a véletlenek összejátszása révén születhetett meg a Földön, minden külső behatás nélkül. E tudósok - a világegyetem méretének és összetételének általános elfogadott számításait alapul véve - azzal is érvelnek, hogy alighanem többszázmillió Földszerű planéta ke­ ring elszórva a több milliárd fényévnyi csillagközi térben, és rá­ mutatnak, hogy ennyi alkalmas bolygó lévén valószínűleg nem a Föld az egyetlen bolygó, ahol kifej lődhetett az élet.

11

A MARS-REJTÉLY

Miért nem a Mars? Naprendszerünk Naptól számított első bolygója - az apró és forró Merkúr - alighanem alkalmatlan az élet minden formája számára. Ugyanezt elmondhatjuk a második bolygóról, a Vé­ nuszról is, ahol a nap huszonnégy órájában koncentrált kénsav­ eső hull az égből. A Naptól számítva a Föld a harmadik bolygó. A negyedik, a Mars, minden vitán felül a leginkább „Föld-sze­ r ű " a naprendszer többi bolygója közül. A Mars forgástengelye 24,935 fokkal hajlik el a N a p körüli pálya síkjához képest (a Földnél a dőlésszög értéke 23,5 fok), így a teljes fordulat a for­ gástengely körül 24 óra 39 perc 36 másodpercet vesz igénybe (a Föld 23 óra 56 perc 5 másodperc alatt fordul m e g a saját ten­ gelye körül). A Földhöz hasonlóan a vörös bolygón is észlel­ hetjük a forgástengely ciklikus kimozdulását, melyet a csilla­ gászok precessziónak neveznek. A Mars, akárcsak a Föld, nem tökéletes gömb - a sarkoknál némiképp ellaposodik, míg az egyenlítő táján kidudorodik. Itt is négy évszakot különbözte­ tünk meg. Ahogy a Földön, itt is találunk sarki jégsapkákat, hegységeket, sivatagokat és homokviharokat. S bár a Mars ma m á r fagyos pokol, egykor óceánok és folyók hullámzottak a vörös bolygón, melynek éghajlata és légköre akkor sok szem­ pontból a Földet idézte. M e k k o r a a valószínűsége, hogy a csíra, melyből szárba szökkent a földi élet, ugyanilyen gyökeres változásokat idézett elő a szomszédos Marson is? Akár szántszándékkal tették lak­ hatóvá bolygónkat, akár egy becsapódott üstökös nyomán ter­ j e d t el az élet a Földön - vagy akár spontán módon, véletlen­ szerűen jött létre -, joggal reménykedhetünk, hogy ugyanen­ nek a folyamatnak a nyomaira bukkanhatunk a Marson is. Ha ilyen n y o m o k a t n e m találunk, akkor m e g n ő az esélye an­ nak, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben, ugyanakkor drámai m ó d o n lecsökken az esély, hogy bárhol másutt az élet

PÁRHUZAMOS VILÁG

nyomaira bukkanhatunk. Azt a következtetést kell levonnunk, hogy a földi életformák olyan célzatos, különleges és egyedül­ álló - és ugyanakkor annyira véletlenszerű - feltételek mellett jöttek létre, melyek m é g saját naprendszerünk hozzánk legkö­ zelebb eső bolygóján sem ismétlődhettek meg, n e m hogy távo­ li csillagok körül keringő, tőlünk m e r ő b e n idegen világokon. Éppen ezért a marsi élet létezésének kérdését korunk egyik legnagyobb filozófiai kérdéseként kell kezelnünk. És a bolygó egyre fokozódó ütemű felfedezésével hamarosan talán erre a kérdésre is választ kapunk.

Az élet nyomai A Marssal kapcsolatos információk négy fő forrásból állnak a rendelkezésünkre: 1. Földi megfigyelések, csillagászati távcsövek segítségé­ vel; 2. A bolygó körül keringő űrszondák megfigyelési és felvé­ telei; 3. A N A S A leszálló egységei által a marsi talajmintákon végrehajtott vegyi és radiológiai vizsgálatok (melyek eredményeit a szondák megküldték a Földre, további elemzés céljából); 4. Az ismert marsi meteorok mikroszkopikus vizsgálata. A tizenkilencedik század végén és a húszadik század elején a földi teleszkópos megfigyelések gerjesztették az első „élet a M a r s o n " szenzációt - és ekkor kerültek a köztudatba a bolygó felszínét behálózó gigantikus öntözőcsatornák, melyek állító­ lag vizet szállítanak a sarki jégtől a száraz egyenlítői részekre. Az állítás, mellyel a második részben részletesen is fog13

A MARS-REJTÉLY

lalkozunk, és amely a prominens amerikai csillagász, Percival Lowell nevéhez kötődik, máig tartó hatást gyakorolt az ameri­ kaiak Marsról kialakult képére, annak ellenére, hogy a maga korában a legtöbb tudós gúnyosan elutasította Lowell elméle­ tét, és az 1970-es években a N A S A Mariner 9, illetve Viking 1 és 2 űrszondái Mars körüli pályára álltak, és felvételeikkel ha­ tározottan bizonyították, hogy a Mars-csatornák nem léteznek. Ma m á r tudjuk, hogy Lowell (és mindenki más, aki állítása szerint látta a csatoniákat) a rossz minőségű távcsöveknek és egy optikai csalódásnak esett áldozatul, melyek révén az agy az egymástól

független domborzati jellegzetességeket egyenes

vonalakká kapcsolta össze. Miután azonban m é g napjainkban sem állnak rendelkezésre olyan nagy felbontású földi teleszkó­ pok, melyek lehetővé tennék a marsi élet rejtélyének tisztázá­ sát, le kell szűkítenünk a kört azokra az információkra, melyek a másik három forrásból - marsi meteorok, műholdas megfi­ gyelés és a leszállóegységek vizsgálatai - származnak. Láthattuk, hogy két marsi meteorit primitív mikroorganiz­ m u s o k nyomait tartalmazza - jóllehet a tudósok közül sokan n e m értenek egyet ezzel az értelmezéssel. Kevéssé ismert viszont az a tény, hogy az 1976-ban a Vi­ king leszálló egységek által végrehajtott vizsgálatok közül több szintén az élet nyomait mutatta ki. A N A S A illetékesei ak­ koriban úgy nyilatkoztak a közvélemény előtt, hogy a Mars m e d d ő , kietlen bolygó - csak mert a két leszállóhelynél a fel­ színen n e m bukkantak szerves molekulákra. M á r csak ezért is érdekes, hogy a marsi talajminták igenis tartalmazták az olyan anyagcsere-folyamatok jól kimutatható nyomait, mint a foto­ szintézis és a kemoszintézis, melyeket az élettel azonosítunk." A „gázcsereként" ismert kísérlet szintén pozitív eredményt ho­ z o t t - a talajminták tekintélyes mennyiségű oxigént szabadítot­ tak fel a szerves tápanyagokkal történt kezelést követően. 1 2 Egy másik kísérletben, melyben a talajmintát nagy hőmérsékletnek 14

PÁRHUZAMOS VILÁG

tették ki, viszont elmaradt a pozitív eredmény - pontosan úgy, ahogyan az várható a biológiai reagens jelenléte esetén elvár­ ható. 13 Marad tehát a m ű h o l d a s megfigyelés. És a Mariner 9, vala­ mint a Viking 1 által a Földre továbbított felvételeken olyan, sajátságosan ismerős objektumok is láthatóak, melyek láttán egyes tudósok nemcsak az élet, de egy valaha a M a r s o n létezett intelligens

életforma jelenlétére következtettek...

Elysium piramisai A legkorábbi ilyen felvételek 1972-ben készültek, és a Mars Elysium tájék néven ismert területét mutatják. A tudósok elein­ te n e m sok figyelmet tulajdonítottak ezeknek a képeknek. Azu­ tán 1974-ben rövid jegyzet jelent m e g a kérdésről az Icarus című folyóiratban. A Mack Gipson Jr. és Victor K. Ablordeppy által írt újságcikk az alábbiakról tudósított: Háromszögletű és piramisszerű építményeket figyeltek meg a Mars felszínén. Az Elysium-négyszög keleti középső felének ezen jellegzetességei jól láthatóak a Mariner MTVS 4205-3 DAS 07794853 és MTVS 4296-24 DAS 12985882 jelű felvé­ telein. Az építmények háromszögű és sokszögű árnyékot vet­ nek. Meredek falú vulkáni kúpok és becsapódások nyomán létrejött kráterek csak kilométerekre onnét találhatóak. A há­ romszögletű, piramisszerű képződmények átlagos alapi átmé­ rője három kilométer, míg a sokszögalapú képződményeké hat kilométer.1'1 Egy másik Mariner-felvételen, mely a 4205-78-as számot viseli, négy jellegzetes, háromoldalú piramis is látható. Ezek­ ről 1977-ben a Cornell University munkatársa, Carl Sagan így 15

A MARS-REJTÉLY

írt: „A legnagyobb piramis átmérője h á r o m kilométer, a ma­ gassága egy kilométer - így jócskán nagyobb, mint Sumer, Egyiptom vagy M e x i k ó földi piramisai. A marsi piramisok erősen erodáltak, és valószínűleg csak kisebb, a homokviharok által évezredek óta koptatott hegycsúcsok, ám ezzel együtt úgy gondolom, hogy kiemelt figyelmet érdemelnek." 1 3 Az a legérdekesebb a felvételeken megörökített négy pira­ misban, hogy láthatóan szabályos rendben állnak, és jól meg­ határozható mintát alkotnak, nagyon is hasonlóan földi társaik­ hoz. E tulajdonságuk révén rokoníthatóak egyéb marsi „pira­ misokkal", melyek a Cydonia nevű tájékon magasodnak, hoz­ závetőlegesen a negyvenedik északi szélesség mentén, az Elysiumhoz képest szinte a bolygó túlsó felén.

Cydonia piramisai és az „Arc" A cydoniai piramisokat 1976-ban, mintegy 1500 kilométeres magasságból vette filmre a Viking 1 űrszonda, és a 35A72-es képkockán elsőként dr. Tobias Owen azonosította őket (aki je­ lenleg a hawaii egyetem csillagászprofesszora). Ugyanezen a felvételen, mely egy megközelítőleg 50-55 kilométeres terüle­ tet, vagyis a Mars felszínének nagyjából Nagy-London nagysá­ gú darabját örökíti meg, olyan egyéb jellegzetességeket is meg­ figyelhetünk, melyek álcár mesterséges építmények is lehetnek. Első pillantásra csupán hegyeket, krátereket és meredek falú szakadékokat látunk, azonban fokozatosan - mintha egy fátyol hullna le a szemünkről - egy tervszerűnek, szervezett­ nek tűnő jelenet kezd kibontakozni előttünk, túlontúl intelli­ gens ahhoz, hogy véletlenszerű, természetes folyamatok ered­ m é n y e legyen. Ugyan m á s o k a léptékek, mégis mintha egy föl­ di régészeti feltárás 1500 kilométeres magasságból készített légi felvétele került volna a kezünkbe. Minél tüzetesebben ta16

PÁRHUZAMOS VILÁG

nulmányozzuk a képet, annál inkább úgy tűnik, mintha a Mars felszínén monumentális építményromok együttesét látnánk. Messze a legfelkavaróbb ezek közül a gigászi, szfinxszerű „Arc", melyet a N A S A hivatalosan a fények és árnyékok csaló­ kajátékának tart. 1 6 Ezt az álláspontot - mint azt a második rész­ ben látni fogjuk - csak 1980 után kezdték megkérdőjelezni, amikor Vincent DiPietro (aki p r o g r a m o z ó matematikusként maga is a N A S A Goddard űrrepülési központjában, Maryland­ ben dolgozik) az „ A r c " egy másik képmását is felfedezte a 70A13-as kockán. Ez a második kép, melyet az első után 35 marsi nappal később és m á s fényviszonyok vettek fel, lehetővé teszi az „ A r c " összehasonlító elemzését és részletes méretezé­ sét. A jellegzetes fejdísszel ellátott „ a r c " hossza a koronától az álláig mintegy 2,6 kilométer, a szélessége 1,9 kilométer, a ma­ gassága pedig alig marad el a 800 métertől. 1 7 A sajátságos k é p z ő d m é n y e k lehetnek persze kisebb, erodált hegyek, de hány olyan hegység létezhet, melynek ennyire ha­ sonló a bal és a j o b b oldala? A képelemzés megemlíti, hogy az „ A r c " szimmetriája, mely természetes, szinte emberi jelleget tükröz, valószínűleg n e m véletlenül jött létre. Ezt a b e n y o m á s t látszanak megerősíteni azok az egyéb jellegzetességek is, me­ lyeket a számítógépes elemzés révén azonosítottak, így a „fo­ gak" a szájban, a vonalak a szemek felett, és a szabályos csíkok a fejdíszen, melyek - legalábbis egyes kutatók szerint - az ősi egyiptomi fáraók fejdíszét, a nemeszt idézik.

1!>

Dr. Mark Carlotto, a képfeldolgozás szakértője szerint „mindezek a jellegzetességek, melyek feltűnnek mindkét Vi­ king-felvételen, összefüggő ábrák, az objektum integráns ré­ szei, így ezeket n e m okozhatták a kép feldolgozása során kelet­ kezett véletlenszerű zajok vagy a külső tényezők."

17

19

A MARS-REJTÉLY

„Egy sor váratlan anomália..." Ugyanez igaz a ,,D & M piramisra" is (melyet a felfedezőkről, DiPietróról és munkatársa, Gregory Molenaarról neveztek el). Ez az ötoldalú építmény mintegy 16 kilométernyire fekszik az „Arctól", és akárcsak az egyiptomi Nagy Piramis, szinte töké­ letesen igazodik az észak-déli irányhoz. A legrövidebb oldala 1,5 kilométer, a leghosszabb 3 kilométer, közel 800 méter ma­ gas, és a számítások szerint több köbmérföld (4,2 köbkilométer vagy 4,2 milliárd köbméter) anyagot tartalmaz. : u Az „ A r c " és a D & M piramis közelségével kapcsolatban az amerikai kutató, Richárd Hoagland felteszi a kérdést: „Mennyi az esélye annak, hogy két 'földi jellegű építmény' is feltűnjön egy idegen bolygó felszínén, méghozzá gyakorlatilag ugyan­ azon a helyen?" 2 1 Hoagland maga is részletesen tanulmányozta a 35A72 és 70A13 képkockákat, és egyéb, vélhetően mesterséges stiaiktúrákat is felfe­ dezett. Ezek között található az úgynevezett „Erőd" sajátságosan egyenes oldalaival, valamint a „Város", melyet Hoagland „masszív építmények több kisebb 'piramissal' és még kisebb, kúp alakú 'épülettel' megszakított, figyelemreméltóan egyenes vonalú elren­ dezésének nevezett (a piramisok némelyike tökéletes derékszöget zár be a nagyobb objektumokkal)". 2 2 Hoagland a Várossal kapcso­ latban még egy érdekes tényre rámutat: úgy tűnik, a Várost szándé­ kosan úgy építették meg, hogy annak feltételezett lakói zavartala­ nul, már-már rituális módon tekinthessenek az Arcra. 2 ' A korok homályából elősejlő vallási központ benyomását erősíti Cydonia néhány más jellegzetessége is, mint a NagyBritannia-i Silbury Hillre emlékeztető domb, a „Tholus", és a „Városközpont", a négy buckából álló csoport, melynek köze­ p é n egy ötödik, kisebb halom magasodik. Ez utóbbi, fonalke­ resztre emlékeztető elrendezés, mint kiderült, pontosan a Vá­ ros központjában taláható. 2 4 18

PÁRHUZAMOS VILÁG

Mindezeken túl glasgowi kutatók egy csoportja n e m r é g azonosított egy négyoldalú piramisnak tűnő objektumot, az úgynevezett „ N K piramist", az Arctól 40 kilométernyire nyu­ gatra és ugyanazon a szélességi fokon (40,8° északi szélesség), ahol a D & M piramis magasodik. „Cydonia egészét és a struk­ túrák elhelyezkedését tekintve" mondja Chris O ' K a n e , a Mars Project UK munkatársa, „erős a gyanúm, hogy mesterséges építményekkel van dolgunk. Nem hinném, hogy ilyen k o m p l e x elrendeződés a véletlen folytán létrejöhetett volna." 2 5 O ' K a n e gyanúját erősíti az a tény, hogy azok a magasan fej­ lett számítógépes programok, melyeket a légi felderítésben az álcázott tankok és tüzérütegek felismerésére használnak, leta­ pogatták az objektumok körvonalát, és azokat mesterséges (te­ hát n e m természetes) jellegűnek ismerték fel. „Belebotlottunk tehát" összegzi mindezt Chris O'Kane, „egy sor váratlan anomáliába. A struktúrák elrendezése tervszerűnek tűnik, különálló csoportokat különböztethetünk meg, és a leta­ pogatás eredménye mesterséges eredetre utal. Mindent egybe­ vetve elmondhatjuk, hogy a jelenség merőben szokatlan." 2 6 Nemcsak Cydoniában és Elysiumban készültek szokatlan, és

látszólag mesterséges objektumokat ábrázoló felvételek.

Egyéb marsi domborzati sajátságok is figyelemre érdemesek, így például a kisebb piramisokból álló, közel öt kilométer hosszú egyenes vonal; egy gigászi kráter p e r e m é n álló magá­ nyos piramis; a déli sarki régió rombusz alakú, fallal elkerített területei, és egy különös, várszerű építmény, mely egy több mint óOO méter magas toronyban csúcsosodik ki. 2 7

Rejtélyek tárháza 1996-ban, életének utolsó esztendejében Carl Sagan is tett egy furcsa kijelentést a marsi „Arcról". A képződményt, mondta,

19

A MARS-REJTÉLY

„vélhetően lassú geológiai folyamatok alakították ki, évmilliók leforgása alatt." Azt is hozzátette azonban: „Lehet, hogy téve­ dek. N e h é z biztosnak lenni egy olyan világgal kapcsolatban, melyet oly kevésszer láthattunk közvetlen közelről." : s Sagan arra bíztatott, hogy az eljövendő amerikai és orosz Mars-kutatási programoknak külön erőfeszítést kell tennie arra, hogy közelebbről is megvizsgálják a piramisokat, és azt, amit egye­ sek Arcnak, illetve Városnak neveznek... Ezek a jellegzetes­ ségek közelebbi figyelmet érdemelnek. A nagyobb felbontású felvételek bizonyára döntenek a szimmetria kérdésében, és se­ gítenek elsimítani a geológusok és a monumentális építmé­ nyek hívei közti vitát.29 Mi m a g u n k n e m osztozunk Sagan meggyőződésén, misze­ rint a nagyobb felbontású felvételek segítenek elsimítani a fennálló vitát. Míg az űrhajósok le n e m szállnak a Marsra és fel n e m fedezik a Cydoniát, addig a legjobb fényképfelvételek is hagynak helyet a kétkedésnek - mindkét irányban. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy a N A S A hivatalos álláspontja a piramisokat és az Arcot illetően sokszor különös és ellentmon­ dásos. Ezek a legalábbis titkolózó, de m é g inkább tudatosan félrevezető kijelentések óhatatlanul hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes megfigyelők kapcsolatot találjanak a Mars „építményei" és az U F O kérdés között (lásd Roswell, „ 5 l - e s körzet", az ide­ genek által elrabolt földlakók stb.) Csak olaj a tűzre, hogy a különösen az Egyesült Államokra j e l l e m z ő - paranoia tüneteit enyhítendő a kormányszervek is szőnyeg alá kívánják söpörni a kérdést. A második részben m é g visszatérünk a piramisok és a marsi Arc kérdésére, míg az összeesküvés elméletét a harmadik és negyedik részben taglaljuk. Az első részben az a legfontosabb 20

PÁRHUZAMOS VILÁG

célunk, hogy felfedezzük magát a bolygót, és belépjünk a rejtélyek tárházába. És minden rejtély között az a legnagyobb, hogy miért is kellett a Marsnak elpusztulnia.

2. FEJEZET

VAN-E ÉLET A MARSON?

Egy csillagász a következő táviratot kapta egy napilap szer­ kesztőjétől: „VAN-E É L E T A M A R S O N ? S Ü R G Ö N Y Ö Z Z E M E G S Z Á Z S Z Ó B A N " A csillagász így válaszolt: „ N E M T U D N I " , majd ezt ismételte m é g negyvenkilencszer. 1 M i n d e z m é g az űrkorszak előtt történt. Azután 1965 júliusá­ b a n a N A S A első sikeres űrszondája - a Mariner 4 - elrepült a Mars-felszín közelében, és 22 fekete-fehér televíziós képet küldött a Földre, melyek egy roppant kráterekkel szabdalt és a H o l d h o z hasonlóan élettelen bolygót tártak az emberek elé. Az elkövetkező években a Mariner 6 és 7 szintén elrepült a Mars mellett, míg a Mariner 9 bolygó körüli pályára is állt, hogy 1971-72-ben 7329 képet vegyen fel a Mars felszínéről. 1976ban a Viking 1 és 2 hosszabb ideig a Mars körül keringett, és ezalatt több mint 60 000 nagy felbontású képet sugárzott, vala­ mint leszálló modulokat juttatott a bolygó felszínére. Három szovjet szonda szintén vizsgálta a Marsot, ezek közül kettő a felszínt is elérte.

2

Mégis, 1998-ban, könyvünk megírása idején a „Van-e élet a M a r s o n ? " kérdésre m é g mindig csak azt felelhetjük, „Nem tud­ n i " - bár a rendelkezésre álló nagy mennyiségű adat birtokában a tudósok azért kialakítottak ilyen vagy olyan álláspontot ma­ gukban. A bolygófelszín kopár megjelenése ellenére a legtöb­ ben egyetértenek abban, hogy végtelenül egyszerű, baktériumvagy vírusszerű mikroorganizmusok megélhetnek a felszín 22

VAN-E ÉLET A MARSON?

alatt. Mások úgy vélik, ma m á r nincs semmiféle élet, ám ez sem zárja ki a lehetőséget, hogy egy távoli korban a Marsnak gazdag flórája és faunája volt. Az élesedő t u d o m á n y o s vita egyik kulcseleme, mint azt az első fejezetben láthattuk, az anyagcsere folyamatokra utaló bi­ zonyítékok és a mikrofosszíliák feltételezhető jelenléte azok­ ban a marsi kőzetekben, melyek meteorok formájában a Földre hullottak. E bizonyságok mellé sorakoznak fel azok a pozitív tesztek, melyeket az első fejezetben m á r említettünk, és ame­ lyeket a Viking űrszondák hajtottak végre.

Pozitív tesztek A marsi élet kutatásának történetében van néhány zavarba ejtő elem. Ezek közé sorolhatjuk a N A S A hivatalos összegzését, miszerint az 1976-os Viking-program „a bolygó felszínén n e m talált méggyőző bizonyítékot a marsi életre." 3 Dr. Gilbert Levin, a Viking-program egyik meghatározó munkatársa nem ért egyet ezzel. Ő végezte el azt az első fejezet­ ben leírt kísérletet, mely félreérthetetlenül pozitív eredményt ho­ zott. Dr. Levin szívesen nyilvánosságra hozta volna ezt, de kol­ légái a N ASA-nál felülbírálták elhatározását. „Rengeteg magya­ rázat született a kísérleti eredményeimre" nyilatkozta dr. Levin 1996-ban. „Ám ezek egyike sem meggyőző. Hiszem, hogy a Marson van élet.""1 Úgy tűnik, Levint azon az alapon utasították el, hogy követ­ keztetései ellentmondtak azoknak a negatív eredményeknek, melyekre nála idősebb kollégái jutottak - akik például külön hangsúlyt fektettek arra a tényre, hogy a Viking tömegspektrométere nem jelzett szerves molekulákat a Mars felszí­ nén, holott Levin több ízben is kimutatta, hogy az űrszondát sajnálatosan alultervezett tömegspektrométerrel látták el (mely 25

A MARS-REJTÉLY

adott mintában legkevesebb 10 millió biológiai sejt jelenlétét követelte m e g a pozitív eredményhez, szemben más eszközök akár 50 sejtes érzékenységi küszöbével.) 5 Levint csak azután bátorították nyilatkozattételre, hogy a NASA

1996 augusztusában bejelentette, vélhetően mikro-

fosszíliák n y o m á r a bukkant az ALH84001-es meteoritban. Ez a bizonyíték megerősíti Levin vélekedését, miszerint a szélső­ ségesen zord körülmények dacára mindig is volt élet a vörös bolygón: „Az élet ellenállóbb, mint azt valaha is képzeltük. Ta­ láltak m á r mikrobákat a reaktorok belsejében, a nukleáris fűtő­ elemekben, és az óceánok mélyén, ahová n e m ér el a fény." 6 Colin Pillinger, az Egyesült Királyság-beli Open University professzora egyetért ezzel: „Meggyőződéssel vallom, hogy a Mars környezeti viszonyai egykor lehetőséget teremtettek az életre." R á m u t a t arra is, hogy bizonyos életformák a legzor­ dabb viszonyok között is fennmaradnak: „Vannak, amelyek j ó c s k á n nulla fok alatt hibemálódnak, és joggal feltételezhet­ jük, hogy 150°C-on is van élet. Kell ennél t ö b b ? " 7

Élet a szélsőséges körülmények közt A Marson pokoli hideg uralkodik, az átlag -23°C, de a hőmérsék­ let egyes helyeken -137°C-ra is lesüllyedd Krónikus hiány van az olyan életfenntartó gázokból, mint a nitrogén és az oxigén. 9 Rá­ adásul alacsony a légköri nyomás. Ha valaki megállna a Mars alapszintjén - azon az egyezményes magasságon, melyet a tudó­ sok a földi tengerszint megfelelőjeként meghatároztak -, akkor olyan alacsony légköri nyomást tapasztalna, mint a Földön 30 000 méterrel a tengerszint felett.10 Ilyen alacsony nyomáson és hőmér­ sékleten folyékony állapotban nem létezhet víz a Maison. A tudósok meggyőződése szerint az élet sehol sem jöhet lét­ re a folyékony halmazállapotú víz hiányában. Ha ez igaz, akkor 24 /N-J

VAN-E ÉLET A MARSON?

a múltbéli vagy jelenleg is létező marsi élet bizonyítékaként ki kell tudnunk mutatni, hogy a Marson egykor nagy mennyiség­ ben megtalálható volt a folyékony víz - s mint látni fogjuk, ezt meg is tudjuk tenni. H o g y a Mars azóta elveszítette ezt a vizet, nem lehet kétséges, ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy vele az élet is elveszett volna. Épp ellenkezőleg, számos jelenkori tudományos felfedezés és kísérlet igazolja, hogy legalábbis a Földön - szinte bármilyen körülmények között vi­ rágozhat az élet. 1996-ban brit kutatók az Atlanti-óceán 4000 méter mélysé­ gében rábukkantak a „mikroszkopikus teremtmények virágzó tenger alatti világára... [Ezek a] baktériumok igazolták, hogy az élet fennmaradhat ott is, ahol a n y o m á s 400-szor nagyobb, mint a tengerszint magasságában, és a hőmérséklet elérheti a 170 Celsius-fokot i s . " " M á s kutatók, akik több mint 3 kilométeres mélységben ak­ tív tenger alatti vulkánokat vizsgáltak, a tapogatószakállasok fajához tartozó egyedeket találtak, melyek a tengerfenékről fel­ szálló tűzforró és ásványi anyagokban gazdag gőzcsóvában te­ nyésző baktériumkolóniákkal táplálkoztak. A rendes körülmé­ nyek között alig néhány milliméteres, hernyószerű teremtmé­ nyek ijesztő m ó d o n megnövekedtek, és mintha csak a mitikus szalamandrát próbálták volna utánozni, mely állítólag a tűzben is megél. A baktériumok, melyeket a tapogatószakállasok fogyasztot­ tak, hasonlóképpen érdekesek. Energiaforrásként n e m a napot hasznosították, hiszen a tenger ilyen mélységeibe egyetlen fénysugár sem szűrődik le, h a n e m „a földkéreg alól előbugyo­ gó, szinte forráspontig hevült víz hőenergiáját". N e m szorultak rá a szerves szövettörmelékre sem, „a forró tengervíz ásványi sóit" fogyasztották.

12

Az ilyen, szélsőséges körülmények között is életképes fajok közé soroljuk az autotróf organizmusokat is, melyek bazaltot ¿5

A MARS-REJTÉLY

esznek, hidrogéngázt használnak energiaforrásként, és szenet vonnak ki a szervetlen széndioxidból.' 3 Más autotróf szerveze­ tekre három kilométerre a vízfelszín alatt bukkantak rá, ahol az egyetlen hőforrás a sziklák kisugárzó hője... A hőmérséklet idelent 113°C... De megtalálták őket a savas áramlatokban; tuloulban, benzolban, ciklohexánban és kerozinban, valamint a Mariana-árok 11 000 méteres mélységében is.14 Az efféle teremtmények minden bizonnyal életben marad­ nának a Marson is - talán a 10 méteres állandóan fagyott talaj­ réteg (permafroszt) alatt, mely egyes tudósok szerint a bolygó egész felszínét beborítja, 1 5 mérhetetlenül hosszú ideig hibernált állapotban, megfosztva a mozgás minden lehetőségétől. A föl­ di szunnyadó mikrobákat, melyek a több tízmillió évvel ezelőtt a borostyánokban fogságba esett rovaroknak köszönhetően maradtak fenn, kaliforniai tudósok 1995-ben sikerrel keltették életre, és helyeztek el egy hermetikusan lezárt laboratórium­ b a n . M á s életképes mikroorganizmusokat több mint 200 mil­ lió éves sókristályokból különítettek el. 1 7 A laboratóriumi ta­ pasztalatok:

„A

spórákat

a

forráspontig hevítettük,

majd

-270°C-ra hűtöttük, miután a csillagközi űrben is ilyen ala­ csony hőmérséklet uralkodik. Miután a körülmények normali­ zálódtak, a spórák újra életre keltek.""' Szintén léteznek olyan vírusok, „melyek sejtjei aktiválhatok, még ha az ilyen mikroor­ ganizmusok kívül élettelenek is." N y u g v ó állapotukban ezek az ijesztő kis lények - melyek kisebbek még a látható fény hul­ lámhosszánál is - gyakorlatilag szinte halhatatlanok. Ha köze­ 4

lebbről megvizsgáljuk, „hihetetlenül összetett, 1,5 x 10 nukleotidból álló szerveződést" látunk.' 9 A h o g y a N A S A folytatja a Mars felfedezését, a tudósok sze­ rint egyre inkább fennáll a kontamináció veszélye - bár ami azt 26

VAN-E ÉLET A MARSON?

illeti, a mikroorganizmusok kereszteződése m á r jóval az űruta­ zás korszaka előtt megkezdődött. Ahogy a Mars felszínéről származó meteorok elérték a Földet, úgy a becsapódások kö­ vetkeztében

valószínűleg

a Föld-felszín kőzetei

is

„szét­

fröccsentek" az űrben, és ezek időről időre elérhették a Mars felszínét. Elképzelhető, hogy m a g á n a k az életnek a csíráit is ilyen meteorok hozták el a Marsról a Földre - vagy éppen for­ dítva, a földi élet jutott el ily m ó d o n a Marsra. Paul Davis, az adelaide-i

egyetem

természettudományi

tanszékének pro­

fesszora rámutat: A Mars nem különösebben barátságtalan planéta a földön­ kívüli életformák számára... Nem kétséges, hogy egyes földi baktcriumfajok ott is képesek lennének élni... Ha az élet a tá­ voli múltban megvetette a lábát a Marson, akkor fokozatosan alkalmazkodhatott a jelenkori zordabb környezethez is, amint az életkörülmenyek fokozatosan leromlottak. 20

Parázs viták Talán csak véletlen egybeesés, de a N A S A olyan időpontot vá­ lasztott ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza az ALH84001-es meteorit mikrofosszíliáinak felfedezését, amikor a szélsőséges körülmények között is életképes mikroorganizmusok alkal­ mazkodóképességének kérdése amúgy is széles körben vitára indította a tudósokat. Dr. Dávid M c K a y , a meteort vizsgáló tu­ dóscsapat vezetője szerint: Nem egyetlen felfedezés vezetett el bennünket a feltételezés­ hez, hogy egykor a Marson is volt élet. Sokkal inkább az álta­ lunk felfedezett dolgok összessége... Ide tartoznak a szerves molekulák nyilvánvalóan egyedi elrendeződései, a szénve2-!

A MARS-REJTÉLY

gyületek, melyek az élet alapjai. Felfedeztünk továbbá több szokatlan ásványi állapotot, melyek a primitív földi mikroor­ ganizmusok ismert produktumai. A mikroszkopikus fosszíliáknak tűnő struktúrák szintén ezt az elméletet látsza­ nak alátámasztani. A legmeggyőzőbb bizonyíték mégis az a tény, hogy néhány százezred hüvelykes tűréshatáron belül va­ lamennyit ugyanazon a helyen fedeztük fel."1 Sok tudós n e m találja M c K a y bizonyítékait annyira meg­ győzőnek. Közéjük tartoznak a hawaii egyetem kutatói, akik azzal ér­ velnek, hogy az állítólagos „életformák" természete nem bioló­ giai, hanem ásványi, és „valamely forró, nagy nyomású folya­ dékból

keletkeztek,

mely belövellt

a hasadékokba." 2 2

Dr.

William Schopf, a földi mikrofosszíliák világszerte elismert szakértője szintén úgy tartja, hogy nem biológiai folyamatok ját­ szódtak le. Rámutat, hogy a N A S A „Mars-mikrobái" 100-szor kisebbek a Földön található mikrobáknál, és nyomát sem látni rajtuk sejteknek vagy üregeknek, melyek az élet döntő fontossá­ gú bizonyítékai. A hawaii kutatókkal együtt ő is úgy gondolja, hogy ezek a szerveződések valószínűleg ásványi eredetűek. 2 ' Ralph Harvey, a clevelandi Case Western University munkatár­ sa állítja, hogy az állítólagos mikrobák részletekbe menő elek­ tronmikroszkopikus analízise „az életformákra nem jellemző m ó d o n kristályos elrendeződést mutat". 2 4 A Los Angeles-i University of California kutatói le is vonták a következtetést, miszerint „a körülmények, melyek között a kőzet kialakult, nem összeegyeztethetőek az életről alkotott elméletünkkel." 2 ' A másik táborból különösen Colin Pillinger professzor munkássága

érdemel

említést.

Kollégáival,

dr.

Monica

Gradyvel és dr. Ian Wrighttal, a londoni természetrajzi múze­ um munkatársaival ő vizsgált m e g egy másik marsi meteoritot - a z E E T A 79001-et-, és miután felfedezte a szerves anyag je28

VAN-E ÉLET A MARSON?

lenlétét, eredményeit a Naíure t u d o m á n y o s magazinban publi­ kálta is, mielőtt m é g a N A S A tudósított volna az A L H 8 4 0 0 1 állítólagos mikrofosszíliáiról. 2 6 A brit kutatók kezdetben vona­ kodtak kimondani, hogy az élet nyomaira bukkantak. 1996 ok­ tóberében azonban azt jelentették, hogy a m e t e o r szerves anya­ gában „a karbon 13-hoz viszonyítva négy százalékkal nagyobb a karbon 12 aránya, m i n t a szomszédos széntartalmú anyag­ mintákban. Ez arra utal, h o g y a szén a mikrobatevékenység nyomán felszabaduló metánból keletkezett." Miután a N A S A Pillinger és kollégái rendelkezésére bocsátotta a meteor egy tö­ redékét, az ALH84001-en elvégzett vizsgálatok is ugyanilyen szénizotóp arányokat tártak fel.' 7 Érdekes viszont megjegyezni, hogy az E E T A 7 9 0 0 1 karbo­ nátjai sokkal fiatalabbak, mint az A L H 8 4 0 0 1 - é - n e m évmilli­ ókkal ezelőtt keletkeztek, de valószínűleg csupán 600 000 éve. 2!i „Geológiai értelemben" mutatott rá az egyik tudós, „így kellőképpen frissek ahhoz, hogy feltételezzük, bolygószom­ szédunk védettebb részein m é g mindig létezhet az élet." 2 9 A N A S A Johnson űrkutatási központja továbbra is fenntart­ ja, hogy a marsi meteorok szolgáltatta bizonyíték „alighanem a legnagyobb felfedezés a t u d o m á n y történetében."

30

A londoni

The Times azt jósolja, hogy a felfedezés első lépése annak a fo­ lyamatnak, „mely gyökeresen átalakítja majd a világegyetem­ ről, és az ott betöltött szerepünkről alkotott képet." 3 1 Az Egye­ sült Államokban John Gibbons, a Fehér H á z t u d o m á n y o s ta­ nácsadója megjegyezte: „Felül kell vizsgálnunk eddigi elméle­ teinket. Az élet talán mindenütt jelen van az univerzumban."' 2 A N A S A főigazgatója, Dániel Goldin egyetért ezzel:

„A

mennyek kapujában állunk, és el kell döntenünk, az élet csak­ 3

ugyan a Földre korlátozódik-e?" "' Nyilvánvalóan ugyanez a gondolat fogalmazódott meg az amerikai elnökben, Bili Clin­ tonban is. Azon a napon, amikor a felfedezést bejelentették, az elnök a tévén keresztül beszédet intézett a nemzethez, és elér29

A MARS-REJTÉLY

zékenyülten jelentette ki, hogy ha és amikor a N A S A felfede­ zései bizonyítást nyernek, a tudomány kezünkbe adja a tudást, mely révén mélyebben te­ kinthetünk saját létünkbe. E felfedezés következményei min­ den eddiginél meghatározóbbak és távolabbra vezetnek... S miközben választ ígérnek legősibb kérdéseinkre, újabb, még sarkalatosabb kérdéseket vetnek fel.34 K ö n n y e d é n beláthatjuk, miért akarják a populista politiku­ sok azonosítani magukat a marsi élet kutatásával. Ahogy Colin Pillinger összegezte: „Az embereket érdekli mindez. Amikor beszélek velük, mást sem akarnak tudni, csak hogy valóban lé­ tezik-e élet a Marson." 3 5

Titkos célok? „A N A S A döbbenetes felfedezést tett, mely felveti a lehetősé­ get, hogy a mikroszkopikus élet egy primitív formája több mint hárommilliárd évvel ezelőtt a Marson is létezhetett." 3 '' Az 1996. augusztus 7-én, a houstoni Johnson Space Center­ ben tartott sajtótájékoztatón e gondosan megválogatott szavak­ kal - és persze j ó k o r a hírveréssel - jelentette be a N A S A , mire is bukkant az ALH84001-es meteoritban. A szónok Dániel Goldin, a N A S A nagy hatalmú főnöke volt - aki korábbi állá­ sában 25 évet töltött el nemzetvédelmi titkosügynökként/ 7 Akik az Egyesült Államokban nyitottabb és ellenőrizhetőbb kormányzatot követelnek,

legalábbis

baljóslatúnak

találják

Goldin jelenlétét a N A S A élén. A kinevezés George Búshoz kötődik, aki egykor m a g a is a központi hírszerző hivatal, a CIA vezetője volt. Dan Ecker kutató szerint:

30

VAN-E ÉLET A MARSON?

Mióta Goldin a helyére került, a NASA számos civil alkalma­ zottját cserélték le a védelmi minisztérium egykori munkatár­ saira, és a NASA tevékenysége egyre titkosabb lett... Számos esetben teljesíti a védelmi minisztérium megbízásait... és azt se feledjük, hogy Dan Goldin... tudomásom szerint az egyet­ len olyan, szövetségi ügynökség élén álló vezető, akit a Clin­ ton-adminisztráció alatt nem váltottak le. Ez önmagában min­ dent elmond. 38 Eckerhez hasonlóan sok amerikai meg van győződve arról, hogy a N A S A titkos céljait, politikáját, és az információkat, melyeket helyesnek lát a közvélemény elé tárni, a legtöbbször nem tisztán t u d o m á n y o s tényezők határozzák meg. Mint a ké­ sőbbi fejezetekben látni fogjuk, ez a gyanú különösen élénk a Mars úgynevezett „építményeivel" - nevezetesen a cydoniai régió „piramisaival" és az „ A r c c a l " - k a p c s o l a t b a n . Többen azt is felvetik, hogy az egész „ M a r s - m i k r o b a " őrületet csak azért találták ki, hogy eltereljék a figyelmet egy másik, titkos Mars­ sztoriról - mely talán éppen a Cydoniáról szól. 3 9 Az efféle spekulációk talán őrült képzelgésnek hatnak, pe­ dig egyéb aggodalmak is megfogalmazódtak, ezúttal magukkal a

„mikrobákkal"

kapcsolatban.

Ezek

a

feltételezések

a

NASA-n belül dolgozó tekintélyes tudósokhoz kötődnek, épp ezért nem lehet csak úgy félresöpörni őket.

Motivációk Az ALH84001-es meteorit olyan kőzetdarab, melynek korát megbízható módszerekkel több mint 4,5 milliárd évre becsül­ ték. 4 0 A kőzetben n y o m o k b a n fellelt életformákról úgy gondol­ juk, mintegy 3,6 milliárd évesek. Jó okunk van feltételezni, hogy a kőzet 15 millió évvel ezelőtt „szakadt k i " a Mars 31

A MARS-REJTÉLY

felszínéből, egy üstökös vagy aszteroida becsapódása követ­ keztében. 4 ' A kőzetdarab a kozmikus törmelék részeként év­ milliókon keringett az űrben, mielőtt alig 13 000 évvel ezelőtt a Föld útjába került és becsapódott a Déli-sark jégkérgébe. 4 2 Modernkori története 1984. december 27-én kezdődött, amikor megtalálták az Antarktisz Allén Hills-i régiójában. A sötétzöld színű, repedéseiben apró rozsdavörös foltokkal tarkí­ tott kőzetdarabot Roberta Score, az amerikai nemzeti tudomá­ nyos alap munkatársa fedezte fel, aki felismerte a kőzet meteo­ ritjellegét, és elszállította azt a Johnson űrközpontba. A hivata­ los változat szerint a meteoritot itt nyolc éven keresztül általá­ nos érdektelenség övezte, amíg a kutatók a kőzetdarabban fel n e m ismerték az „ S N C " osztályú meteoritok klasszikus vegyi jellemzőit, s ezáltal a meteorit marsi eredetét. 4 " 1993 és 1996 között - miközben szinte semmilyen informá­ ciót n e m osztottak m e g kollégáikkal 4 4 - a N A S A tudósainak egy csoportja kiterjedt vizsgálatokat végzett a meteoron. A csoportot Dávid M c K a y és Everett Gibson, a Johnson űrköz­ pont munkatársai vezették, akik később alkalmaztak két külső specialistát is - Kathie L. Thomas-Kopertát a Lockheed Mar­ tintól, és Richárd N. Zare professzort a kaliforniai Stanford egyetemről -, akik lézeres tömegspektrométerrel vizsgálták a 4

meteor szerves összetevőit. ' A George Washington egyetem űrkutatási intézetének mun­ katársa, D w a y n e D a y szerint: „Amint a csoport kezdett tudatá­ ra ébredni a kutatások jelentőségének, a tudósok nem beszéltek munkájukról más kollégáikkal. Elővigyázatosan kerülték a té­ mát, míg n e m lehettek tökéletesen biztosak a bizonyítékaik-

ban.

»46

Kevéssé

dicséretes

motivációra gyanakszik

Dávid

Des

Marais, a N A S A A m e s kutatóközpontjának tudósa. Szerinte a JSC-n (Johnson Space Center) dolgozó kollégái titkolózását és elutasító magatartását inkább motiválta az egyes kutatórészle32

VAN-E ÉLET A MARSON?

gek pénzalapokért folytatott rivalizálása, mint a j ó z a n megfon­ toltság vagy felelősségtudat: A NASA kutatóközpontjai között jelen pillanatban is élénk verseny folyik a kormányzati támogatásokért, és így nagyon is el tudom képzelni, miért kívánták maguknak megtartani a fel­ fedezést, és miért akarták, hogy idővel a kutatás és vele a köz­ pontjuk is a címlapra kerüljön.47 A N A S A feladatait számos központ között osztja fel. Az Ames, ahol Des Marais dolgozik, a biológiai kutatásokra speci­ alizálódott - nevezetesen az űrsiklón végrehajtott vegyi és bio­ lógiai kísérletekre. 1997 márciusára - több mint hét hónappal a marsi „mikrobákkal" kapcsolatos szenzációs bejelentés után az Ames tudósainak m é g mindig n e m sikerült meggyőzni a JSC-t, hogy a meteorit egy darabját adja át számukra. „Igazán szívesen végrehajtanánk egy vegyi elemzést a mintán, hogy rá­ bukkanj unk az élet n y o m a i r a " jegyezte m e g D e s Marais, „mert aki csak eddig kapcsolatba került a meteorittal, kőzettani szem­ pontok alapján vizsgálódott. Senki sem kutatta mélységében a szerves anyagok vegyi összetételét, és erre mi vagyunk a legal­ kalmasabbak." 4 S

Kié legyen az érdem? N e m Des Marais az egyetlen, akiről a JSC tudomást se akar venni - ide soroljuk m é g dr. Vincent DiPietrót a marylandi Goddard űrrepülési központból és dr. John Brandenburgot, aki a NASA-val szerződésben álló Physical Sciences Inc. munka­ társa. Mint az első fejezetben láthattuk, Gregory Molenaarral kö­ zösen DiPietro fedezte fel az úgynevezett „D & M piramist", a 53

A MARS-REJTÉLY

Mars Cydonia nevű tájékán. DiPietro támogatja azt a nézetet, mely szerint a Cydonia sajátságos domborzati elemei valójá­ ban mesterséges építmények - s n e m a fény-árnyék csalóka já­ tékai -, noha emiatt sokan sarlatánnak bélyegzik a N A S A ber­ keiben. Ugyanez igaz dr. John Brandenburgre is, aki DiPietróval

számos,

sokat

vitatott

értekezést

publikált

a

Cydoniával kapcsolatban. DiPietro arra is rámutat, hogy az élet jeleinek kutatása a Marsról származó meteorokon nem a Johnson űrkutatási köz­ pont viszonylag újkeletű erőfeszítéseivel vette kezdetét (noha a központ igyekszik magának tulajdonítani minden érdemet), ha­ n e m még 1966-ban, a holland tudós, dr. Bartholomew Nagy munkásságával. 1975-ben Nagy újságcikket jelentetett meg a „széntartalmú"- s mint később beigazolódott, a Marsról szárma­ zó - meteoritokban előforduló érdekes szerves vegyületekről. 4 " Tizennégy évvel később N a g y eredményeit igazolta Colin Pillinger és angol kutatócsoportja, mely „Szerves anyagok egy marsi meteoritban" címmel értekezést jelentetett meg a nagyne­ vű tudományos szaklap, aNature 1989 júliusi számában. 5 0 Szerves anyagok nemcsak biológiai, de tisztán vegyi folya­ matok eredményeként is létrejöhetnek. H o g y meghatározza, a Mars esetében melyikre került sor, John Brandenburg és Vincent DiPietro részletesen tanulmányozta Nagy és Pillinger eredményeit. A tudósok 1994-re m á r kezdték gyanítani, hogy az élet nyomaira bukkantak. A témában írt értekezésükben, m e l y 1996 májusában látott napvilágot - vagyis három hónap­ pal azelőtt, hogy a Johnson központ csapata nyilvánosság elé állt volna „felfedezésével" -, megjegyezték, hogy a Marsról származó meteorok figyelemre méltó m ó d o n sokkal nagyobb arányban tartalmaznak szerves anyagokat, mint bármely egyéb meteortípus. Ez, vonták le a következtetést, „bizonyíthatja egy kezdetleges szerves szintézis, esetleg valamely primitív bioló­ giajelenlétét a Marson." 5 1 34

VAN-E ÉLET A MARSON?

Különös dolog, és talán nemcsak a rossz modornak tudható be, hogy a N A S A éppúgy elfelejtett említést tenni Brandenburd és DiPietro munkásságáról, mint Nagy, Pillinger és Wright korai eredményeiről, amikor 1996 augusztusában szen­ zációs bejelentést tett az A H L 8 4 0 0 1 meteor mikrofosszíliáinak felfedezéséről.

Ráadásul

Brandenburd és DiPietro állítják,

hogy egy évvel a bejelentés előtt személyesen informálták a NASA főnök Dan Goldint saját, a marsi meteorok mikrofosszíliáival

kapcsolatos

felfedezésükről.

DiPietro

szerint,

amikor Goldin „néhány pillanat" erejéig odafigyelt rájuk a tu­ dományos akadémia washingtoni tanácskozásán, a kezébe adtak egy dossziét, benne az írásokkal a marsi meteorokról, melyek szerves szenet és fosszíliákat tartalmaztak... A borítón... az általunk talált fosszilis maradványok képét helyeztük el. Látható kétkedés­ sel, ugyanakkor érdeklődéssel nézte meg a képet. Mielőtt az írásokat a kezébe adtam volna, feltettem neki egy kérdést, ahogy az a találkozóról készített felvételen is szerepel. Meg­ kérdeztem a meteorokicai és benne talált fosszíliákkal kapcso­ latban, és azt tudakoltam, mi ezekkel kapcsolatban a NASA szándéka. ,.5" De akkor miért n e m ismerte el Goldin Brandenburg és DiPietro eredményeit, amikor hivatalosan is tájékoztatott a JSC csoportjának p á r h u z a m o s a n folyó kutatásáról? Brandenburg elismeri, hogy „mindenki tudja, a Cydoniában mi egy valaha létezett marsi civilizáció bizonyítékát látjuk"'' Minthogy az efféle nézetek régóta népszerűtlenek a N A S A berkeiben, Goldin aligha örült a kilátásnak, hogy a Brandenburg-DiPietro páros nyeri m e g a versenyfutást, és igazolja el­ sőként, hogy a vörös bolygón igenis létezett az élet - m é g ha csak igen kezdetleges formájában is. 35

A MARS-REJTÉLY

Aligha meglepő, hogy Goldin - és vélhetően a N A S A több magasrangú h i v a t a l n o k a - j ó v a l azelőtt értesült a marsi meteo­ rok fosszilis bizonyítékáról, hogy a felfedezéseket hivatalosan is a nyilvánosságra hozták volna. A legtöbb nagy szervezet már csak megszokásból is titkolózik. 1996 augusztusában egy érde­ kes és talán fontos elemmel gazdagodott a történet, a 37 éves prostituált, Sherry Rowlands jóvoltából, aki állítása szerint vi­ szonyt

folytatott

Clinton

elnök

tanácsadójával,

Dick

Morrisszal. Egy sajtónyilatkozatában Rowlands váltig állítot­ ta, hogy Morris m á r akkor beszélt neki „a marsi élet bizonyíté­ kának felfedezéséről, amikor az m é g katonai titok volt." 5 5

Kis zöld emberkék A marsi élet bizonyítékainak kutatását a titokzatosság és a poli­ tikai cselszövés levegője lengi körül. De mi lehet az, amit bárki is el akarna.titkolni a világ elől? 1997 augusztusában Dániel Goldin az egekig magasztalta a Johnson űrkutatási központ csapatának „áldozatkészségét, szakmai tudását és aprólékos kutatómunkáját", és a felfedezé­ seket, melyekkel „az amerikai tudományt, az amerikai népet, és voltaképpen az egész emberiséget szolgálták." 5 6 A dicshim­ nuszt követően Goldinnak arra is volt gondja, hogy hangsú­ lyozza, „itt most n e m kis zöld emberkékről beszélünk. [A fosszíliák] hihetetlenül parányi, egyetlen sejtből álló entitások, melyek n é m i k é p p a földi baktériumokra emlékeztetnek. Nincs rá bizonyítékunk, hogy magasabb szintű életformák valaha is léteztek volna a M a r s o n . " 5 7 Vajon miért sietett Goldin ennyire kijelenteni, hogy maga­ sabb rendű életformák n e m létezhettek a Marson? Nem sokkal a sajtókonferencia után a S o n o m a State University munkatár­ sa, Stan McDaniel professzor találó megállapítást tett Goldin .36

VAN-E ÉLET A MARSON?

beszédével kapcsolatban: „Rendkívül érdekes, hogy amíg pa­ rányi és az embernél bizonyosan alacsonyabb rendű mikrobák­ ról van szó, addig készséggel elismerik a létezését, de amint a kisebb vagy nagyobb zöld emberekre kerül a sor, akkor merev tagadás a válasz." 5 8 És ennek az elzárkózásnak is m e g v a n az oka.

3. FEJEZET

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

A tudomány máig n e m magyarázta meg, hogyan, miért és hol született m a g a az élet. A Földön vette kezdetét? Ez csak egy vélemény. Vajon az „ősleves" molekuláinak véletlenszerű rendeződése hozta létre? Ez is csak egy vélemény - akárcsak szöges ellentéte, miszerint mindez egy teremtő műve. Az igaz­ ság az - ahogyan azt Stanley Miller és Leslie Orgel biológusok is megvallottak -, hogy „ n e m tudjuk, hogyan született az élet."' Ennek ellenére megegyezhetünk néhány sarkalatos pont­ ban. Ezek közül a legfontosabb, hogy „a folyékony halmazálla­ potú víz jelenléte az élet elengedhetetlen feltétele." 2 Anders Hansson szerint a víz, mint semleges oldóanyag, „ideális a bio­ kémiai folyamatokhoz. Szent-Györgyi az 'élet mátrixának' ne­ vezte a vizet. E nélkül sem az élet n e m maradhatott volna fent, sem a darwini evolúció n e m vehette volna kezdetét." 3 A tudomány világában, ahol vajmi kevés dologban lehetünk biztosak, ez is csak egy újabb vélemény. Mindazonáltal hozzá­ értők véleménye, és nincs okunk rá, hogy kételkedjünk az igaz­ ságában. 1 Amíg új bizonyítékok fel n e m merülnek, hogy szembeszálljanak vele - és mert tudjuk, hogy saját bolygónkon, a Földön ez i g a z - , addig nyugodtan elfogadhatjuk, hogy a víz az univerzum bármely pontján alighanem elmaradhatatlan alap­ feltétele az élet felemelkedésének. A Mars ma zord, száraz és pokolian fagyos hely, ahol az á t l a g h ő m é r s é k l e t - 2 3 ° C . N e m találni folyékony halmazállapo38

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

tú vizet, csupán fagyottat, j é g formájában. A m i azt illeti, ilyen éghajlat mellett folyékony víz n e m is tudna m e g m a r a d n i a fel­ színen néhány másodpercnél tovább. É p p ezért zavarba ejtő tény, hogy - mióta az űrkutatás és a fényképészeti eljárások le­ hetővé teszik - a bolygófelszín jelentős részén m i n d e n kétséget kizáróan egykori óceánok, folyók és tavak, vízesések és a fel­ színen végigsöprő gigászi árvizek nyomait láthatjuk.

Jég, dűnék és viharok A Mars távcsöves megfigyelése m é g a legkedvezőbb körülmé­ nyek között is félrevezető eredményeket hozhat. Mint az első fejezetben láthattuk, hogy a „Mars-csatornáknak" nevezett op­ tikai csalódás a tizenkilencedik század végén arra indította Percival Lowellt és másokat, hogy levonják a következtetést: „A Marson laknak valamiféle élőlények.'" Ennek eredménye­ ként a közvélemény várakozása több mint fél évszázadon át nem csillapodott. M é g az 1960-as évek közepén is szép szám­ mal akadtak, akik arra számítottak, hogy a N A S A űrszondái végképp igazolják majd a csatornák létezését. A m i k o r kiderült, hogy a csatornák nem léteznek, általános volt a kiábrándultság, az emberek pedig minden érdeklődésüket elveszítették a Mars és rejtélyei iránt. Habár a csatornák nem léteznek, egyéb marsi jelenségeket melyeket a teleszkópos megfigyelések alapján gondosan doku­ mentáltak és fotometrikus módszerekkel igazoltak - már n e m ilyen könnyű optikai csalódásként félresöpörni. Ezek közül ta­ lán a legkülönösebb a csillagászok által csak „sötéthullám­ k é n t " hivatkozott jelenség:

6

A két sarki jégsapka pereme közelében, és kora tavasszal, amikor a jég elkezd visszahúzódni, a felszínen egy sötét csík 39

A MARS-REJTÉLY

tűnik fel. A sötétedés azután különválik a zsugorodó jégsapká­ tól, végigsöpör a felszínen, és kontrasztos, jól megfigyelhető sávként átszeli az egyenlítőt, míg végül a másik félgömbön szétfoszlik. A mindkét félgömbön megfigyelhető hullámok napi mintegy 35 kilométeres látszólagos sebességgel halad­ nak. 7 A déli jégsapka legnagyobb kiterjedése esetén a déli 50. szélességi fokig terjeszkedik az egyenlítő irányában. Az északi jégsapka az északi 65. szélességi fokot éri el, mely m é g távo­ labb esik az egyenlítőtől. Miután megvizsgálták a fényvisszaverődés színképét a sar­ koknál, a tudósok megállapították az anyagösszetételt. A kettő közül messze a leghidegebb déli sark szinte teljes egészében széndioxid-jégből áll. Az északi sark állandóan változó mennyi­ ségben szintén tartalmaz széndioxid-jeget, de ugyanakkor min­ dig megtart egy nagyjából

1000 kilométer átmérőjű, tiszta

vízjégből álló nyúlványt." A tudósok ma ezt tartják a marsi víz­ készlet legnagyobb tartalékának. 9 A sarki j é g körül és részben alatta is a geológusok szerint ki­ terjedt réteges képződmények fekszenek.'" A vélhetően szél ál­ tal ide hordott rétegeket keskeny, kígyózó völgyek szabdalják, és a naprendszer legnagyobb homokdűne-tengere (erg) veszi k ö r ü l : " „Az erg egy szél által összehordott homoksáv, mely teljesen körülöleli a sarki jégsapkát. A táj homokdűnéi lenyű­ göző látványt nyújtanak, amint több száz kilométeren át szabá­ lyos rendben sorakoznak" 1 2 Időről időre hatalmas viharok söpörnek végig a Mars felszí­ nén. Eddig nem teljesen tisztázott okokból az ilyen viharokat a déli félteke egyes kiemelt helyein hirtelen támadt helyi örvé­ nyek sorozata előzi meg, melyek során a bolygófelszínről ha­ talmas mennyiségű por emelkedik fel, a légkör akár 10 kilomé­ teres magaslataiba. Az erőteljes szelek a bolygó minden részé40

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

re elszállítják ezt a port, és ezzel h a m a r elfelhőzik a teljes fel­ színt. Ezután a viharok intenzitása kezd alább hagyni, és né­ hány hét alatt a légkör visszatért normális állapotába. 1 3

Bámulatos felszíni jellegzetességek Míg a Földet lágy hullámok és ívek jellemzik, addig a Mars a szélsőségek bolygója. Völgyei a legalacsonyabbak a naprend­ szerben, szurdokai a legmélyebbek, tűzhányói a legmagasab­ bak. Valós tengerszint hiányában a tudósok a Mars magasságait és mélységeit egy önkényesen megválasztott alapvonalhoz vi­ szonyítják. Az O l y m p u s M o n s óriás vulkán 27 kilométer ma­ gasan tornyosul az alapvonal fölé, és ezzel a bolygó legmaga­ sabb pontja, míg a kiterjedt kanyonrendszer, a Valles Marineris alapvonaltól 7 kilométernyi mélységben húzódó medre a leg­ alacsonyabban fekvő pont. 1 4 Az Olympus M o n s mintha egy sötét tündérmeséből emel­ kedne elő. A geológusok által „pajzsvulkánként" beazonosított tűzhányó megszilárdult, körkörös lávakúpja az alapjánál 700 kilométer, a csúcson, a kalderánál 80 kilométer átmérőjű. 1 5 A lávaköpeny külső p e r e m e közel 5000 kilométeres körben hú­ zódik a vulkán körül, és meredek sziklafalakként zuhan a 6 ki­ lométernyire alatta fekvő síkság felé."' Az Olympus Monstól délnyugatra található az Elysiumfennsík; egy hatalmas fennsík, melyet h á r o m tűzhányó határol. Ezek közül a legnagyobb, az Elysium M o n s 9 kilométernyire tornyosul a környező síkságok fölé.

17

1600 kilométerre délkeletre az Olympus Monstól egy m é g nagyobb fennsík kezdődik. A Tharsis-fennsík 10 kilométerrel emelkedik az alapvonal fölé, és észak-déli irányban 4000, ke­ let-nyugati irányban 3000 kilométer hosszan terpeszkedik 41

A MARS-REJTÉLY

nagyjából akkora, mint Afrika a K o n g ó folyótól délre."

1

A

fennsíkon h á r o m pajzsvulkán uralkodik - az Arsia Mons, a Pavonis M o n s és az Ascreus M o n s -, melyeket együttesen Tharsis Montesnek nevezünk. 1 9 A Tharsis-fennsík széles vállán ülő csúcsok az alapvonaltól számítva 20 kilométeres magas­ ságba törnek, és m é g a legnagyobb homokviharokban is látha­ tóak maradnak a műholdak számára. 2 0 A Tharsis-fennsík keleti peremén a Marsot mintha elemi erő szakította volna ketté. Az egymást keresztező éles szurdokok és mélyedések Noctis Labyrinthisnek nevezett szövevényes rendszerében hirtelen roppant törésvonal nyílik, és fut keletnek - nagyjából az egyenlítővel párhuzamosan, de attól öt-húsz foknyira délre -, mintegy 4500 kilométer hosszan. 2 1 Ez a Valles Marineris, melyet Mariner 9-ről, a törésvonalat el­ sőként lefényképező űrszondáról neveztek el. A Valles Marineris mélysége a 7 kilométert, szélessége a 200 kilométert is eléri." Összehasonlításképpen négyszer mélyebb, hatszor szélesebb, és több mint tízszer hosszabb az amerikai Grand Canyonnál. 2 j Keleti végén a Marineris északnak, az egyenlítő felé fordul, és beletorkollik egy síkságba, mely a szétszórt sziklatömbök­ kel, völgyekkel és hasadékokkal leginkább Dante poklának alsó köreit idézi. A kaotikus vidék északi peremén húzódnak Simud Vallis, Tiu Vallis és Ares Vallis mélyen barázdált csatornái (1997. júli­ us 4-én az Ares Vallisban landolt a N A S A Global Surveyor űrjárműve). A csatornák mindegyike rendkívül széles és hosszú. A Cliryse Platinia néven ismert hatalmas medencét szelik át; itt tor­ kolnak beléjük a Kaséi Vallis csatornái, melyek a Marineris ka­ nyonok középső részének északi feléből indulnak ki, és 3000 ki­ lométer hosszúak. 2 4 A csatornákban az a legbámulatosabb, hogy a tudósok egy­ b e h a n g z ó véleménye szerint csakis hatalmas mennyiségű víz árja moshatta ki őket. Ezek az árvizek a Mars déli féltekéről 42

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

árasztották el az északi féltekét, m é g h o z z á döbbenetes ütem­ ben, ugyanis a víz hegynek lefelé folyt.

A megosztott planéta A Mars egyik legnagyobb rejtélye, hogy domborzati szempont­ ból két különálló és jól elkülöníthető részre oszthatjuk a bolygó felszínét - a kráterekkel sűrűn szabdalt déli fennsíkokra, melyek javarészt 2 kilométerrel vagy m é g többel magasodnak az alap­ vonal fölé, és a viszonylag egyenletes, kráterek nélküli északi síkságokra, melyek zömükben legkevesebb 1 kilométerrrel az alapvonal alatt terülnek el. 25 A magaslatok és síkságok megköze­ lítőleg egy-egy féltekényi területet foglalnak el, de csak bizo­ nyos mértékig igazodnak a Mars jelenlegi északi és déli félteké­ jéhez. Ahogy azt Péter Cattermole geológus elmagyarázza: „az 'osztóvonal', mely a két domborzati szintet elválasztja egymás­ tól, megközelítőleg 35 fokkal elhajlik a marsi egyenlítőhöz vi­ szonyítva." 2 ' 1 Az „alacsonyan fekvő" északi félgömb jellemző, alapvonal alatti felszíni struktúráját egyedül a teljes egészében északon elterülő Elysium-magasság, és a Tharsis-magasság nagyobbik, elválasztó vonalon ülő része töri meg. 2 7 Az alapvonal feletti to­ pológia fő kivételei a Valles Marineris, valamint két gigászi kráter, az Argyre és a Hellas, melyek üstökösök vagy aszteroi­ dák becsapódása n y o m á n keletkeztek. A 3 kilométer mély Argyre átmérője 630 kilométer, míg a Hellas 5 kilométer mély, 2

és átmérője megközelíti a 2000 kilométert. " Ezek a kráterek, harmadik társukkal, az Isidisszel, a legna­ gyobbak a Marson, de a bolygón számtalan egyéb, 30 kilomé­ teres vagy m é g nagyobb átmérőjű krátert találni, melyek közül sok - köztük a déli félteke egy krátere - valóságos b e h e m ó t , több mint 200 kilométeres átmérővel. 2 9 43

A MARS-REJTÉLY

Ha mindent egybevetünk, a több tízezernyi, alig néhány ki­ lométer átmérőjű kráter mellett, 3305 harminc kilométernél szélesebb krátert számláltak m e g a Marson. Ezek közül - ne­ héz megmagyarázni, miért - 3068, vagyis a kráterek 93 száza­ léka az elválasztó vonaltól délre fekszik; mindössze 237 ilyen nagyobb kráter magasodik az elválasztó vonaltól északra/" Ha­ sonlóan érdekes az a tény, hogy a kráterekkel nem szabdalt fél­ teke társához viszonyítva jellemzően több kilométerrel alacso­ nyabban fekszik. Az éles elkülönülés, mint azt Ronald Greely geológus meg­ fogalmazza, „egyike a Mars legnagyobb megoldatlan problé­ máinak." 3 ' Csak annyi bizonyos, hogy története során valami­ kor egy szinte elképzelhetetlen léptékű kataklizma sújtotta a bolygót. A negyedik fejezetben részletesen foglalkozunk e ka­ taklizma okaival és következményeivel - sokak szerint ugyan­ is a M a r s épp emiatt veszítette el légkörét és egykor bőséges fo­ lyóvízkészletét. 3 2

Víz mindenütt A legnagyobb marsi kráterek többsége - 30 kilométeres vagy afeletti átmérőjével - annak csalhatatlan jeleit mutatja, hogy a m i k o r keletkezett, a bolygó k ö r n y e z e t e m é g meleg volt és nedves. A Hellas, az Isidis és az Argyre alacsony, elmosódott p e r e m e és lapos, szétterülő talapzata sok szakértő szerint arra utal, hogy azok kialakulásakor a M a r s o t sűrű atmoszféra, gyors talajerózió, és a jelenleginél lényegesen erősebb mág­ neses m e z ő jellemezte. 3 3 U g y a n í g y elmondhatjuk, hogy a na­ gyobb földi kráterek az erózió k ö v e t k e z t é b e n „alig néhány száz év alatt annyira b e l e m o s ó d n a k a környezetükbe, hogy gyakorlatilag n e m lehet őket megkülönbözteti a környező vi­ déktől." 3 4 44

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

Más - tipikusan 30-45 kilométeres átmérőjű - marsi kráte­ rek középpontjában j ó k o r a álló cseppkőhöz hasonló hegycsú­ csot találunk, a tetejükön bemélyedéssel. Ronald Greely sze­ rint az a legéletképesebb magyarázat, hogy „ezek jellegzetes formájáért a Mars vízkészlete vagy atmoszférája, esetleg mind­ kettő a felelős." 3 ' Jay Melosh és Ann Vickery úgy számítják, hogy egykor va­ lószínűleg a Mars is rendelkezett légkörrel, a földihez hasonló felszíni nyomással, és ennek megfelelően egy magasabb, a j é g olvadáspontja feletti felszíni hőmérséklettel." 3 6 Kutatási ered­ ményeik arra utalnak, hogy a légkört az aszteroidák gyakori becsapódása foszlatta szét: „Miután a Mars gravitációja ennyi­ re gyenge, egy nagyobb becsapódás n y o m á n a felszálló porfel­ hő könnyedén magával söpörhette az atmoszférát, ki egyene­ sen a világűrbe." 3 7 A melegebb, nedvesebb idők ékes bizonyítéka, hogy a N A S A által vizsgált Mars-meteoritok egyike valóban tartalma­ zott néhány milligramm folyékony halmazállapotú vizet - a vízcseppet ma lepecsételt üvegfiolában őrzik. 3 8 A számítások­ ból az is kitűnik, hogy „a Mars-felszín alatt mintegy 200 méter­ rel ma is létezhetnek fagyott föld alatti vízkészletek." 3 9 M é g az sem kizárt, hogy kellő mélységben, közel a bolygó olvadt láva­ magjához, föld alatti hévízi források buzognak. 4 0 Elméletileg az is előfordulhat, hogy a túlheVült gőz a felszínre tör - 1980 augusztusában dr. Leonard Martin, az arizonai Lowell obszer­ vatórium munkatársa arról tudósított, hogy a N A S A Viking űr­ szondája által a Valles Marineristől valamivel délre készített, két egymást követő felvételén csakugyan „feltörő forró víz vagy gőz nyomait látni." 4 1 Vincent DiPietro és Gregory Molenaar számítógépes módszerekkel megvizsgálta a két fel­ vételt. „Nemcsak hogy megerősítjük dr. Martin felfedezését, de találtunk egy kör alakú kompressziós gyűrűt is az oszlop kö­ rül... A két képen megfigyelhető méretkülönbség arra utal, 45

A MARS-REJTÉLY

hogy a felhő több mint 200 láb/másodperc [61 méter/másod­ perc] sebességgel emelkedett fel..."

42

Ez a „hévízkitörés" állandó vita tárgya. N e m vitatják vi­ szont a tudósok, hogy a távoli múltban a Mars hatalmas folyó­ vízkészlettel rendelkezett, és hogy ennek nyomait kétségkívül megfigyelhetjük a több tízezernyi N A S A felvételen is, melyet nemrégiben újra tüzetes vizsgálat alá vett a N A S A főhadiszál­ lás exobiológiai programirodájának egy tudóscsapata. A cso­ port tagjai közé tartozott dr. Dávid D e s Marais a N A S A Ames kutatóközpontjától, dr. Michael Carr az U S A geológia földtani intézetétől, dr. Michael A. M e y e r a N A S A főhadiszállásáról, és a néhai Carl Sagan is. 4 3 Összegzésüket, mely egybecseng a kér­ désről alkotott uralkodó tudományos nézettel, hosszabban idézzük: A marsi geológia egyik legérdekesebb aspektusa az a szerep, melyet a víz játszott a bolygó evolúciójában. Habár a felszíni folyóvíz instabil a jelenlegi körülmények között, rengeteg bi­ zonyítékát látjuk a víz eróziós tevékenységének. A legérdeke­ sebb felszíni jellegzetességek azok a kiterjedt, száraz völgyek, melyekről azt tartjuk, hatalmas árvizek alakították ki őket. Számos ilyen völgy olyan „kaotikus terepen" kezdődik, ahol a talaj láthatóan beomlott, hogy kifordult és megdőlt sziklatöm­ bökből álló felszínt hozzon létre, 1-2 kilométerrel a környező talajszint alatt... [A Chryse Planitia] völgyei is ilyen kaotikus terepen kezdődnek, és több száz kilométer hosszan terjeszked­ nek észak felé. Számos nagy árok [a Valles Marineristől] északra és a keletre a Chryse medence felé tart, majd tovább halad északnak, ahol beleolvad az alacsonyan fekvő északi síkságokba. A völgyek szélesek, és csak igen kevés mellékfolyójuk van, vagy éppenséggel egy sem. A falaik le­ hordottak, a medrük kimosott, egyenletes, és a szigetek min­ den esetben csepp alakúak. Mindezek a jellemzők arra utal-

46

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

nak, hogy hatalmas áradások következtében keletkeztek... Habár a legtöbb áradás a Chryse medencéjét érintette, ennek nyomait máshol is láthatjuk... az Elysium és a Hellas közelében. Ilyen események Memnoniában és az Amazonis nyugati részén is be­ következtek. .. Más domborzati jellegzetességek is a folyóvíz lassú eró­ ziós munkájának köszönhetik létüket. Szétágazó, barázdált ár­ kok egész hálózatát találni a kráterekkel erősen tagolt felszí­ nen.. . Ezek a földi folyóvölgyekre emlékeztetnek, melyeknek számos mellékfolyója van, és a folyásiránnyal haladva egyre szélesednek... A legelfogadhatóbb magyarázatnak az tűnik, hogy ezeket a völgyeket a folyóvíz eróziója alakította ki.44

Egy virágzó bioszféra halála Bár a tudomány száraz nyelvén közlik a tényeket, a N A S A je­ lentés készítői is tisztában lehettek állításaik horderejével. Nemcsak azt az elméletet erősítik meg, hogy a Mars természe­ tes környezete egykor nedves és viszonylag meleg volt - és mint ilyen, talán alkalmas életteret kínált magasabb rendű élet­ formák számára is -, de utalnak arra is, hogy ezt a virágzó kör­ nyezetet mintha egyetlen szempillantás alatt söpörték volna félre. Más tanulmányok is ugyanezt a képet erősítik meg. A Chryse Planitia fő árokrendszerének szélessége néhol a 25 kilométert is eléri, a hossza pedig több mint 2000 k i l o m ó 4

ter. ' Ezt egy hirtelen, katasztrofális áradás hozta létre, mely nemcsak a meredek esésű falakat vájta ki, de „több száz méter mély katlanszerű sziklaüregeket" és

100 kilométer hosszú

„csepp alakú" szigeteket is kimosott. 4 6 A vízár hihetetlenül gyorsan söpört végig a felszínen,

47

A MARS-REJTÉLY

...olyan sebesen, amennyire csak másodpercenként több mil­ lió köbméteres felszabaduló víztömeg képes. Még a Föld sűrű atmoszférája sem tud ilyen víztömeget felszabadítani ekkora fogadóterület vonatkozásában... Egyedül a gátszakadások ké­ pesek számottevő makroeróziós folyamatot elindítani. 47 Az árkok kimosásához szükséges víztömeg térfogatát is ki­ számították. Rendkívüli számot kaptak eredményül. Peter Cattermole úgy véli, a víztömeg egy több mint 50 méter mély globális óceánénak felel meg. 4 8 Az U S A földtani intézetének munkatársa, Michael Carr szerint inkább egy 500 méter mély óceánnal kell számolnunk. 4 9 E g y másik hatalmas árvízre az Ares Vallisban került sor. A N A S A Pathfinder űrszonda által 1997 júliusában küldött felvé­ telek tanúsága szerint ezt a hatalmas árkot egykor „több ezer lábnyi kavargó v í z t ö m e g " töltötte fel. 50 A Patfinder program munkatársa, dr. Michael Malin szerint: „Ez hatalmas víz­ mennyiség. Viszonyításképpen a Földön ennyi víz kellett a Földközi-tenger medencéjének feltöltéséhez."" A Marson számos különböző helyen azonosítottak olyan üledékes eredetű kőzetrétegeket, mint amilyeneket a nagyobb földi tavak esetében találni. Egyes helyeken az üledékréteg vastagsága az 5 kilométert is eléri - ami nemcsak azt bizonyít­ ja, a Mars egykor sűrű és meleg légköre lehetővé tette, hogy a víz megőrizze cseppfolyós halmazállapotát, de utal

arra

is,

hogy a bolygón cseppfolyós vízkészlete rendkívül hosszú ideig jelen volt, m e l y idő alatt - akárcsak a Földön - végbemehettek a leülepedési folyamatok.'"'2 Ezeket a feltételezéseket erősítik azok, a N A S A jelentésében is érintett bizonyítékok, melyek szerint a bolygó bizonyos tájékain több százmillió éven át fo­ lyamok hömpölyögtek. 3 3 Ráadásul „a lefolyóárkok jelenléte azt valószínűsíti, hogy a M a r s o n egykor m é g eső is esett."" 4

48

AZ ÉLET SZÜLETÉSE

Cydonia partjai Altalános vélekedés, hogy ezek az idillinek m o n d h a t ó körül­ mények

évmiliárdokká]

ezelőtt jellemezték a Marsot, bár

Harold Masursky, az amerikai földtani intézet munkatársa ki­ mutatta, hogy a folyóvíz „akár m é g néhány millió évvel ezelőtt is" jelen lehetett a Marson. 5 " 1 Az angol Colin Pillinger és kollé­ gái m é g messzebb merészkednek. Marsi meteorokon végzett tanulmányaik kimutatták, hogy a folyóvíz és a primitív életfor­ mák akár 600 000 éve is létezhettek a vörös bolygón. 5 6 M á s ku­ tatók, kiknek munkásságával a negyedik fejezetben részletesen is foglalkozunk, készek m é g előbbre hozni a Marsot sújtó rop­ pant kataklizma időpontját, mely szerintük alig 17 000 éve fosztotta m e g a bolygót légkörétől és vízkészletétől. A tudósok egyre inkább hajlanak rá, hogy elfogadják: akiter­ jedt tavakon túl „egykor delták és tengerek is léteztek a Mar­ son." 5 7 Dávid Scott az amerikai földtani intézettől Elysium, Amazonis, Utópia, Isidis és Chryse számos medencéjében „kí­ gyózó folyóárkokat, torkolatokat és túlfolyókat, zátonyokat, te­ raszokat, üledékes lerakódásokat és csipkézett partvonalakat" tanulmányozott, melyek szerinte hajdani tavak és tengerek je­ lenlétére utalnak. Az Elysium-medencét a tudós meggyőződése szerint valaha 1500 méter mélységű víztömeg töltötte fel. 5 Ha­ sonlóképpen Vic Baker és az arizonai egyetem munkatársai is úgy vélekednek, hogy az északi félteke nagy részét egykor kiter­ jedt óceán borította 5 9 , és elméletük bizonyítására az alacsonyan fekvő északi síkságok ma is látható ősi partvonalait hozzák fel. 60 Ezek a domborzati jellegzetességek a 41. északi szélesség és a 9. nyugati hosszúság metszéspontjánál 61 figyelhetőek meg, közel a Cydonia régióban található úgynevezett „piramisok­ hoz" és az „Archoz". James L. Erjavec geológus szerint ebben a régióban, mely Chryse Planitiától északkeletre fekszik, szá49

A MARS-REJTÉLY

mos, a partvonalakra jellemző vonás figyelhető meg. Vannak területek, ahol a partvonal pereme mentén földcsuszamlások történtek, és ahol a sziklafal kimosott alapját az üledékes kő­ zetek töltötték fel. Bizonyos eróziós minták kétséget kizáróan arra utalnak, hogy egykor tekintélyes mennyiségű víz volt itt jelen. Hogy ez a marsi történelem melyik szakaszára esett, az még megválaszolásra vár.. . 6 : A Mars-felszín vizsgálatakor egyik rejtély után a másikba ütközünk. És ezek a rejtélyek, mint azt a következő fejezetben látni fogjuk, egy világ hirtelen halálának történetét körvonalaz­ zák. Ez a történet a talán n e m is annyira távoli múltba vezet, és a Mars végzete talán nem teljesen k ö z ö m b ö s a Föld lakói számá­ ra sem.

4. FEJEZET

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

A Mars a rejtélyek bolygója, melynek történelmét és a nap­ rendszerben betöltött valódi helyét illetően be kell é m ü n k a ta­ lálgatásokkal. Csak annyi bizonyos, hogy egykor folyók, tavak és óceánok tarkították a felszínét, ma pedig kihalt és m e d d ő . A tudósok egyetértenek abban, hogy a Marsot az aszteroi­ dák vagy üstökösök kitartó zápora ölte meg - bár ez esetben ta­ lán a „kivégzés" szó sem túl erős. A bolygó felszínén éktelen­ kedő több ezer hatalmas kráter is erről a pusztításról árulkodik. Ugyanilyen valószínűnek tűnik, hogy az űrtörmelék bombázá­ sa okozta a harmadik fejezetben említett roppant özönvizet, majd megfosztotta a bolygót sűrű légkörétől, hogy többé a cseppfolyós víz se maradhasson m e g a felszínen. 1 Mégis, miféle kataklizma lehetett ez? Mennyit tudhatunk meg belőle annak az univerzumnak a természetéről, melyben mi is élünk? Talán ugyanaz a végveszély fenyegeti a Földet is, mely egykor a virágzó Marsot elpusztította?

Nyomok az áldozaton Egy gyilkosság áldozatát látjuk m a g u n k előtt. N e m támasz­ kodhatunk másra, csak a „ t e t e m " fényképeire és méreteire, va­ lamint a rajta elvégzett t u d o m á n y o s vizsgálatok eredményeire. Ezek alapján egy sor érdekes dolgot megállapíthatunk a Marssal kapcsolatban. 51

A MARS-REJTÉLY

1.

2

Keringési pályája excentrikus és elliptikus, mely minden évben a N a p közvetlen közelébe viszi, majd messze eltá­ volítja a Marsot.

2.

Forgási sebessége sokkal lassabb, mint amilyennek lennie kellene.

3.

Szinte nincs mágneses erőtere.

4.

Hosszabb időperiódus viszonylatában az észak-déli for­ gástengely vadul „himbálózik", és ezzel radikálisan meg­ változtatja a bolygó N a p felé irányultságának szögét.

5.

Bizonyítékok szólnak amellett, hogy a Mars kérge a múlt­ b a n több alkalommal is egy darabban elfordult a belső ol­ vadt m a g körül - ezáltal a sarki földtömegek az egyenlítő környékére csúsztak el, és viszont.

6.

A marsi kráterek z ö m e - sokkal nagyobb arányban, mint az statisztikailag indokolt - az „elválasztó vonaltól" (lásd harmadik fejezet) délre található.

7.

Az északi féltekén alig okoztak kárt a becsapódások, és az egyik kiterjedt m e d e n c e 3 kilométerrel a déli félteke szint­ je alatt terül el.

8.

Az északi és déli félteke között húzódó elválasztó vonalat meredek sziklafalak összefüggő rendszere jól láthatóan kirajzolja a M a r s felszínére is. Ez az egyedülálló dombor­ zatijelenség szaggatott vonalként öleli körül a bolygót, és mintegy 35 fokos szöget zár be annak egyenlítőjével.

9.

Szintén egyedülálló a Valles Marineris roppant szakadé­ ka, mely 7 kilométer mélyen és 4000 kilométer hosszan húzódik a M a r s felszínén.

10. Végül, de n e m utolsó sorban m e g kell említenünk a Hellast, az Isidist és az Argyre-t, a naprendszer legmé­ lyebb és legszélesebb krátereit, melyeket a Mars túlsó ol­ dalán különös m ó d o n az Elysium és Tharsis fennsíkok „egyenlítenek k i " - a Valles .Marineris ez utóbbi keleti pe­ remétől indul ki. 52

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

Becsapódások Kezdjük a kettős tagolódás kérdésével. A geológusok is elis­ merik, hogy „bár egyre inkább tudatában vagyunk fontosságá­ nak, s ezt hangsúlyozzuk a dichtómia természetét, kialakulásá­ nak módját és idejét firtató kutatásainkkal is, máig n e m sikerült helytálló hipotézist alkotnunk." 3 Néhányan a tudósok közül a pusztán belső, geológiai folya­ matok hívei 4 , de a többség William K. Hartmann-nal ért egyet, aki a Scientific American

1997 januári számában rámutatott:

Egy 1000 kilométer átmérőjű aszteroida egy bolygó felszíné­ be csapódva képes lehet előidézni a bolygó aszimmetriáját, vélhetően azáltal, hogy egyszerűen félrelöki a kérget... [ilyen] összeütközés idézhette elő a Mars aszimmetriá­ ját is, melynek esetében az egyik féltekét számtalan kráter ta­ golja, míg a másikat szinte teljes egészében a vulkáni tevé­ kenység alakította.' Miután a marsi féltekék közül az elválasztó vonaltól északra eső fekszik alacsonyabban, kézenfekvőnek tűnik, hogy az északi félteke viselte el a becsapódást, és veszítette el általa kérgének külső héját. K o m o l y a b b vita tárgyát már csak az ké­ 6

pezi, hogy a dichtómia több nagyobb meteor műve-e , avagy 7

egyetlen, roppant erejű becsapódás idézte elő. Abban azonban mindkét teória egyetért, hogy az összeütközés ereje elég volt egy teljes marsi féltekét elborító m e d e n c e kialakulásához. Mindkét nézet hívei úgy tartják, hogy az északi féltekén vala­ mikor nagyjából ugyanannyi kráter nyílt, mint a délin, ám ez­ után az aszteroidák kivételesen heves zápora (vagy egyetlen mega-aszteroida) valamilyen oknál fogva kizárólag az északi féltekére hullt, áttörte a kérget, megváltoztatta a terület alapvo­ nalhoz mért magasságát, és leradírozta a m á r meglévő krátere-

55

A MARS-REJTÉLY

ket. Ezután a forró láva feltört a bolygó magjából és elöntötte a bolygó letarolt északi féltekét, elborította sebhelyeit, és gya­ korlatilag újra felépítette a felszínét. Ezt követően, bár még hullottak az aszteroidák, a becsapódások ritkábbak lettek, és többé egyik félteke sem volt kitéve hasonló hevességű bombá­ zásnak. Egy fontos kérdést mindkét tábor hívei megkerülnek: mi történt a 3 kilométer vastag kéreg roppant kőzettömegével, me­ lyet látszólag „leradíroztak" az északi féltekéről? A tudósok ki­ számították, hogy a kéreg kőzete túlságosan tömör volt ahhoz, hogy egyszerűen szétmálljon, m é g ha erre milliárd évek is áll­ tak rendelkezésre. M i n t azt Michael Carr, az amerikai földtani intézet munkatársa megfogalmazta: Vajmi keveset tudunk arról a mechanizmusról, mely képes volt ilyen alapossággal elpusztítani az ősi földkérget a Mars északi féltekén... Az erózió önmagában nem lehet magyará­ zat az eltűnésére... hiszen nincs megfelelő méretű talajsüllye­ dés, mely a törmeléket magába foglalhatta volna." A becsapódás-elméletet tovább gyengíti, hogy északon egy másik, gyilkos erejű aszteroidazáporra is hivatkozik, de képtelen olyan mechanizmust találni, mely képes ilyet előidézni. Még a legésszerűbb felvetés az, hogy a keringési pályáján haladó Marsra zúduló kozmikus záport „az aszteroidaöv elemeinek felkavarodá­ sa és összeütközése" idézte elő, vélhetően a Jupiter atmoszférikus vonzásának következtében. 1 ' A kritikusok ezzel szemben meg­ jegyzik, hogy efféle perturbáció nem szabadíthatott fel annyi anyagot az aszteroidaövből, mely elegendő lett volna a Marson látható károsodások előidézéséhez. Az sem világos, miért korláto­ zódott volna a pusztítás az egyik - az északi - féltekére, méghozzá olyan hevességgel, hogy 3 kilométeres mélységben lecsupaszítsa a földkérget. Ahogy az elmélet ellenzői rámutatnak: 54

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

Bármely kísérlet a dichtómia becsapódások alapján történő megmagyarázására függ a statisztikai valószínűség kérdései­ től is... Hacsak a becsapódások nem érték jócskán nagyobb számban az alacsonyabban fekvő területeket, egyszerűen nincs okunk feltételezni, hogy az alacsonyabban fekvő terüle­ tek bármilyen módon is különböznének a bolygófelszín többi részétől.'" Előfordulhat-e egyáltalán, hogy a becsapódások „jócskán nagyobb s z á m b a n " érték az északi féltekét? Akadnak, akik szerint az egész éppen ellenkezőleg történt.

Astra A csillagászok egyetértenek abban, hogy az aszteroidák és a bolygók összeütközése sűrűn előforduló jelenség volt a nap­ rendszer történelmének korai szakaszában, ám azóta ezek gya­ korisága állandó és kiszámítható mértékben csökken. „Bár­ mely bolygó esetében", vonhatjuk le a következtetést, „a rela­ tív kor k ö n n y e n megállapítható, hiszen a kráterrel sűrűn tarkí­ tott részek öregebbek, mint azok, ahol csak alig néhány krátert találni."" Ez okból a M a r s kráterekkel szabdalt déli fennsíkjait „öregebbnek" tartjuk, mint a „nemrég újraformálódott" északi síkságokat. 1 2 Donald W. Pattén geográfus és Sámuel L. Windsor mérnök azonban más véleményen van. A két tudós azzal érvel, hogy nem a Mars északi félteke szenvedte el a „szörnyű erejű utóla­ gos becsapódásokat" (ahogyan a t é m a szakértői állítják), ha­ n e m a déli félteke. Azt mondják, ez az utólagos zápor az egyet­ len oka, hogy a déli félteke sokkal inkább kráterekkel szabdalt, mint a déli - vagyis a felszíne nem öregebb az északi síkságo­ kénál. S bár ők maguk n e m foglalkoznak ezzel, az elméletük 55

A MARS-REJTÉLY

felvet m é g egy érdekes lehetőséget: az északi földkéreg veszte­ ségeit talán n e m az északi, közvetlen becsapódások okozták, h a n e m a délen becsapódó űrtörmelék. 1 3 Jelenleg kilenc bolygó tartozik a naprendszerünkhöz: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz, és Plútó. Pattén és Windsor elmélete szerint létezett egy apró tizedik bolygó is, mely egykor a Mars és a Jupiter között keringett - a mai aszteroidaöv helyén -, és amely eközben összeütközött a Marssal. Ők Astrának nevezték el a kisbolygót, melyet meggyőződésük szerint a Mars úgy vonzott magához, mint fény a pillangót, hogy azután az Astra elpusztuljon, amint átlépte a nagyobb bolygó „Roche-limitjét". Ezt a szakkifejezést a csillagászok használják. A Roche-limitnek nevezett övezet körülvesz minden mérhető tömegű nagyobb objektumot, és gravitációs mezőt hoz létre tőle akkora távolságban, mint a vonatkozó objektum sugará­ nak 2-3-szorosa. Ez az övezet gyakorlatilag egy veszélyzóna, és ha egy kisebb tömegű vagy gyengébb gravitációs mezejű objektum belép ebbe, vagy visszaverődik az elektromágneses taszítástól, vagy (ez történik gyakrabban) az elviselhetetlen árapály-feszültség következtében darabjaira hullik." A Roche-limit tehát varázslatos dolog, egy láthatatlan erő­ tér. Ha a Roche-limitjét átlépik, egy planéta jogosan védekezik - szinte mint egy élőlény -, és elpusztítja a betolakodót. Ami­ kor ez történik, a védekező bolygót is komoly, valószínűleg visszafordíthatatlan károsodások érik, miután a szétrobbant be­ hatoló ezernyi, sokszor tekintélyes méretű töredéke záporozni kezd rá. De m é g ez a károsodás is kisebb mértékű, mintha az összeütközés két sértetlen, bolygó méretű objektum között tör­ ténne meg.

56

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

Pattén és Windsor véleménye szerint az „Astra" 5000 kilo­ méternyire közelítette m e g a Marsot, és ezzel j ó c s k á n a Roche-limiten belül került, ahol a gravitációs és elektromágne­ ses erőterek a darabjaira tépték szét - és a törmelék arra a félte­ kére záporozott, mely éppen akkor szembefordult az egy irány­ ból és egy időpontban, nagy mennyiségben és nagy sebesség­ gel érkező lövedékekkel. A két kutató elégséges bizonyítékot talált rá, hogy ez a robbanás a Mars déli félteke felett következett be, és rámutatott, hogy a kráterekkel teliszórt tájék éles, jól elhatárolható peremben végződik. Ez a perem [az elválasztó vonal] ott húzódik, ahol a „himlőhelyek" megszűnnek, és ahol a vörös bolygó derűsebb [északi] félgömbje kezdődik. Ez a választóvonal nyilvánvaló­ an feltűnik mindenki előtt, aki számításba veszi a Mars Roche-limitjét is. Azok a csillagászok, akik mindeddig nem gondoltak erre az interplanetáris katasztrófára, nem látták meg a nyilvánvalót. A perem legészakibb pontját a Mars északnyugati negyedében éri el, a 40. északi szélesség és 320. nyugati hosszúság metszéspontjánál... A legdélebbi pont a 42. déli szélesség, illetve a 110. nyugati hosszúság mentén ta­ lálható. A kráterek által kijelölt választóvonalat nem nehéz felfedezni, ha valaki éppen ezt keresi. Pontosan ott van, ahol lennie kell, ha a Mars egykor megtapasztalta a hirtelen és in­ tenzív, 15 percen át tartó kőzetesőt, mely csupán az egyik fél­ gömbjét érte...' 5 Akárcsak azok esetében, akik szerint váratlan aszteroidazá­ por érte az északi féltekét, a két tudós érvelésének is az a leg­ gyengébb pontja, hogy n e m tudnak felmutatni egy olyan me­ chanizmust, amely az A s t r á t - ezt az állítólagos tizedik bolygót - olyan pályára sodorta volna, hogy ott összeütközzön a Mars­ sal. E kérdésben egyedül azt tudják felhozni, hogy meggyőző-

A MARS-REJTÉLY

désük szerint a naprendszer jelenlegi formáját csak nemrégi­ ben vette fel, és korábban a bolygók egészen más pályákon ke­ ringtek. 1 6 Előfordulhat, hogy az A s t r a - vagy valamely hasonló objek­ tum - létezését illetően igazuk is van. Alapjában véve semmi kivetnivalót nem találunk az elméletben, hogy egy valaha léte­ zett tizedik bolygó lenne a több ezernyi kőzetbomba forrása, mely a Mars és Jupiter közti aszteroidaövezetben keringett. 1978-ban a csillagász T o m Van Flandern, a washingtoni hadi­ tengerészeti obszervatórium munkatársa is hasonló feltétele­ zéssel élt az lcarus t u d o m á n y o s szaklap hasábjain. 1 7 Jóllehet bevallotta, hogy m a g a sem tudja, miként robbanhat fel egy bolygó, m e g g y ő z ő bizonyítékokkal szolgált arra nézve, hogy egy, a Mars és a Jupiter között keringő bolygó - Flandern sze­ rint úgy ötmillió é v v e l e z e l ő t t - csakugyan elpusztult, és így forrása lehetett nemcsak az aszteroidaövnek, de a naprendszer belsejébe hatoló üstökösöknek is. 18 Pattén és Windsor elképzelésének másik központi eleme, h o g y a heves aszteroidazápor a Mars déli féltekére korlátozó­ dott. A legrosszabb esetben is kijelenthetjük, hogy ez sem rosszabb elmélet, mint az eddigiek, ráadásul egyre több rendel­ kezésünkre álló bizonyíték támasztja alá, hogy a hirtelen bom­ bázás célpontja valóban a Mars déli félteke volt.

Gyilkos lövedékek A Hellas, az Isidis és az Argyre - a h á r o m legnagyobb kráter a naprendszerben - mind az elválasztó vonaltól délre fekszik. A 295. nyugati hosszúsági kör és a 40. déli szélességi kör találkozásánál fekvő Hellas elliptikus m e d e n c e , mely 5 kilo­ méter mély, alapterületét tekintve pedig 1600 2000 kilométe­ res - olyan hatalmas, hogy m é g a p e r e m szélessége is 400 kilo58

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

méter.

19

Pattén és Windsor számításai szerint ez a roppant krá­

ter egy 1000 kilométer átmérőjű objektum becsapódása követ­ keztében jött létre 2 0 - vagyis a sziklatömb akkora volt, „mint Alaszka, Washingtonnal és fél Oregonnal együtt; kétszer akko­ ra mint Texas, vagy nagyobb, mint Nyugat-Európa egésze." 2 1 Pattén és Winsor elmélete szerint a Mars felszínét elérő há­ rom gyilkos lövedékből a Hellas volt az első, mely 40 000 kilo­ méter/órás sebességgel süvített át a légkörön a déli félteke kö­ zéppontja felé: A Hellas-töredék közvetlen csapást mérve, szinte függőlege­ sen érte el a Mars kérgét. Behatolt a belső magmarétegbe, rop­ pant lökéshullámokat és haránthullámokat keltve ezzel. A Hellas-töredék nem ért el a kéreg túlsó oldaláig... de a találat szöge és sebessége azonnali, hatalmas erejű belső feszültséget okozott, mely a szemközti félgömb kidudorodásait eredmé­ nyezte... A Hellas-töredék egész úton forgott saját tengelye körül, miközben utat tört magának a Mars magmájában. A Tharsis-fennsík alig 100 perccel azután keletkezett, hogy az Astra töredékeire szakadt szét... Ezzel egyidőben legalább még két töredék áthatol a Mars kérgén, az Isidis és az Argyre. Az Isidis kráterrel majdnem szemközt emelkedik a Mars egy másik fennsíkja - az Elysium. 23

Világok halála A több tízezernyi kisebb kráter, és a több mint 3000, 30 kilo­ méternél nagyobb átmérőjű kráter mellett (ez utóbbiak közé sorolunk tucatnyi, 250 kilométernél nagyobb átmérőjű krátert is 2 4 ), a Hellas, az Isidis és az Argyre a Mars-felszín sötét, ré­ misztő gigászai. Pattén és Windsor becslése a kráterekért fele­ lős három aszteroida méretéről (1000, 600, illetve 360 kilomé59

A MARS-REJTÉLY

ter) azonban nem helytálló. A földi hatásvizsgálatokból tudhat­ juk, hogy egy 10 kilométer átmérőjű objektum közel 200 kilo­ méteres kráter kialakítására képes. Ennek figyelembevételével úgy számolhatunk, hogy a Hellas átmérője 100, az Isidisé 50, az Argyre-é pedig 36 kilométer lehetett. 2 5 Fontos kiemelnünk, hogy az összeütközés bármely 1 kilo­ méternél nagyobb objektummal m é g egy Föld-méretű bolygó esetében is katasztrofális következményekkel járna (a Mars pe­ dig csak alig fele ekkora). A m i azt illeti, a Föld felszínén ennél jóval kisebb objektumok is hatalmas pusztítást képesek véghez vinni. A híres arizonai Barringer-krátert, mely 180 méter mély és valamivel több mint 1 kilométer széles, egy alig 50 méter át­ mérőjű vasmeteorit vájta ki. 2í ' 1908. június 30-án Oroszország felett, a levegőben robbant fel egy üstökös alig 70 méter átmé­ rőjű töredéke, mely 100 000 kilométer/óra sebességgel szelte át a légkört. 2 7 A szibériai tundra felett, mintegy 6 kilométeres magasságban bekövetkezett óriási robbanás több mint 2000 négyzetkilométernyi erdőséget söpört el, az epicentrum körül mintegy 1000 négyzetkilométeres területet teljesen felégetett, és m é g az onnét 500 kilométerre tartózkodók ruháját is lángra 2

lobbantotta. * A lökéshullámokat több mint 4000 kilométernyi­ re is mérték, a Föld légkörébe pedig annyi por került, hogy az több évre kimutathatóan csökkentette a földfelszín hőmérsék­ letét. 2 9 Ez a kőzettömb alig 70 méter átmérőjű volt, és szerencsére lakatlan terület felett robbant fel, mielőtt a Földbe csapódott volna. 65 millió évvel ezelőtt azonban egy másik, ezúttal 10 ki­ lométer átmérőjű objektum ütközött a Yucatán-fésziget északi végének, akkora erővel, mely a számítások szerint ezerszer erősebb volt a Földön található összes atombomba és nukleáris robbanótöltet erejénél. A becsapódás n y o m á n 180 kilométer átmérőjű kráter keletkezett, a felszálló porfelhő öt évre kioltot­ ta a napot, és olyan szeizmikus instabilitást okozott, melynek (»0

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

következtében évtizedeken keresztül utórezgések és vulkánki­ törések rázták m e g a bolygó egészét. 3 0 Az esemény következtében kipusztultak a dinoszauruszok, és velük együtt a földi életformák 75 százaléka/ 1 Találó tehát a jellemzés: .. .ez volt a bolygónkat sújtó egyik legnagyobb természeti ka­ tasztrófa.. . Egy Mount Everest méretű sziklatömb tízszer na­ gyobb sebességgel ütközött belénk, mint amekkora sebesség­ gel a leggyorsabb lövedék halad, akkora erővel, hogy több tu­ cat méterrel eltérítette a Földet keringési pályájáról. 32 Hogy egy alig tíz kilométer átmérőjű, „ M o u n t Everest mé­ retű sziklatömb" olyan kataklizmát okozott, mely kis híján minden életet kipusztított a Földön, csakugyan hátborzongató gondolat. A 10 kilométer átmérőjű vagy m é g nagyobb asztero­ idák ugyanis viszonylag gyakoriak a naprendszerben, és a ne­ gyedik részben azt is látni fogjuk, hogy ezek közül sok potenci­ álisan veszélyes, a Föld keringési pályáját keresztező útvona­ lon h a l a d . " A csillagászok ezekre hivatkoznak „Apolló-objek­ tumokként" 3 4 , és úgy vélik, közülük soknak az átmérője a 100 kilométert is eléri/"' Az efféle óriások meglehetősen ritkák, de ma már széles körben elfogadott tény, hogy a találkozás egyi­ kükkel „világvége e s e m é n y " lenne, melyet valószínűleg az élet semmilyen formája sem élne túl. Ennek fényében érdemes megismételni, hogy az objektum, mely a Hellas krátert létrehozta a Mars felszínén, 100 kilomé­ ter átmérőjű volt. Az Isidis objektum átmérője 50, az Argyre objektumé pedig 36 kilométer lehetett. Miután ezen interplanetáris lövedékek bármelyike ünmagciban elég lett volna a marsi élet kipusztításához, nem nehéz el­ képzelni, milyen globális pusztítást vitt végbe a h á r o m egy­ mást követő becsapódás. M é g csak m e g sem kell erőltetnünk a 61

A MARS-REJTÉLY

képzeletünket: elég m e g n é z n ü n k a N A S A Mars-felszínről ké­ szített műholdas felvételeit. Megkockáztatva, hogy ezzel túlfe­ szítjük a metafora határait, kijelenthetjük, hogy az „áldozat" az első lövést délről, közvetlen lőtávolságból kapta, méghozzá egy kozmikus méretű sörétes puskából - innét ered az elválasz­ tó vonaltól északra szétszóródott ezernyi kráter-sebhely -, majd a „gyilkos" nagy kaliberű puskája három lövésével vé­ gezte be a munkát.

Energiahullámok Hatvanöt millió évvel ezelőtt, amikor a dinoszauruszok ki­ pusztulásáért felelős eltalálta a Földet, hatalmas lökéshullámok söpörtek végig a bolygó felszínén, koncentrikus körökben ki­ indulva a becsapódás helyétől, a Mexikói-öböltől. A geológu­ sok szerint n e m véletlen, a bolygó átellenes oldalán, éppen ugyanekkor hihetetlen mértékű vulkanikus aktivitás volt meg­ figyelhető a mai India területén. A földfelszín hasadékain át­ szivárgó olvadt m a g m a rendkívül rövid idő alatt roppant mintegy 1000 méter magas és több ezer négyzetkilométer terü­ letű - bazaltláva „pajzsot" épített fel, a mai Dekkán-fennsíkot. „A becsapódási pontból kiinduló lökéshullámok" jegyzi meg John és Mary Gribbin, „a világ túlsó felén hajlamosak újra összefutni." 3 6 Pattén és Windsor elmélete szerint ugyanez történt a Mars esetében is, csak sokkal nagyobb mértékben - A Tharsisfennsík szerintük a Hellas becsapódásai következtében „dudo­ rodott ki", míg az Elysium-fennsík az Isidisnek köszönheti lé­ tét.

A becsapódás következtében

létrejövő

lökéshullámok

olyan erejűek voltak, hogy n e m egyszerűen végigsöpörtek a bolygó felszínén, de a kérget átütő aszteroidák előtt járva köz­ vetlenül áthatoltak magán a Mars magján is. A számítások sze62

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

rint az elválasztó vonaltól délre eső becsapódási pontjuktól a Hellas, Isidis és Argyre aszteroidák vélhetően mintegy 5000 kilométeres utat tehettek meg, mielőtt megállapodtak volna a szemközti,

elválasztó vonaltól északra eső félgömb kérge

7

alatt/ Az aszteroidák olyan gigászi lökéshullámokat keltettek, melyek óránként mintegy 5000 kilométeres sebességgel halad­ va feszítették felfelé a bolygó kérgét. 3 8 A Dekkán precedens láttán joggal feltételezhetjük, h o g y a becsapódások keltette vulkáni tevékenység elégséges lehetett ahhoz, hogy létrehozza a Tharsis és Elysium fennsíkokat - sőt talán az Olympus Monst is. Patten és Windsor ezek mellett fel­ veti, hogy a Marsnak olyan hirtelen kellett elnyelnie és „meg­ emésztenie" a h á r o m aszteroida tömegét és kinetikus energiá­ ját, hogy ezáltal a teljes m e g s e m m i s ü l é s küszöbére jutott. N e m volt elég, hogy az Elysiumhoz és Tharsishoz elegendő m a g m a a felszínre tört. A n y o m á s n a k és a tágulásnak más utat is kellett találnia, ezért a Tharsis keleti peremétől kiindulva a bolygó kérge kerületének negyedén felszakadt, kialakítva az általunk Valles Marinerisnak ismert roppant szakadékot. 3 9 Ez a hosszan kígyózó kanyonrendszer néhol 7 kilométer mély - ahhoz túlsá­ gosan

mély,

vélik

az

olyan

szaktekintélyek,

mint

Péter

Cattermole, hogy pusztán belső geológia folyamatokicai ma­ gyarázzuk létrejöttét.

40

Lehetséges, hogy m é g valami - egy mindennél pusztítóbb esemény - is történt a Marssal a h á r o m aszteroida becsapódá­ sának következményeként? Lehetséges, hogy a belső, délről érkező pörölycsapások ahhoz is elegendő energiát sugároztak ki észak felé, hogy meglazítsák a bolygó kérgét? Pontosan ezt a forgatókönyvet vázolja fel előttünk William K.

Hartmann

a

Scientific Americanbm,

amikor

megjegyzi,

hogy egyetlen, kellően nagy aszteroidával való összeütközés is felelős lehet a Mars „aszimmetriájáért". Mint láttuk, a tudósok mindig azt feltételezték, hogy a becsapódás - vagy becsapódá63

A MARS-REJTÉLY

sok - az északi féltekét érintették. A jelenkori kutatások ered­ ményei azonban azt mutatják, hogy a Hellas, Isidis és Argyre becsapódásai következtében felszabadult, délről északra hala­ dó energiahullámok éppen ilyen hatékonyan elvégezhették a unkát. Tudhatjuk azt is, hogy m é g egy viszonylag kis erejű becsapódás lökéshullámai is okozhatták, hogy a Mars hirtelen kidudorodó felszíne „akár 15 méteres magasságba is felpattint­ sa a sziklatömböket." 4 1 A Hellast, az Isidist és az Argyre-t pedig n e m nevezhetjük kis erejű becsapódásoknak, épp ezért n e m zárható ki a lehető­ ség, hogy egyesített tömegük és mozgásenergiájuk nyomán az egész északi félteke olyan váratlansággal és hevességgel „du­ dorodott ki", hogy álcár a kéreg 3 kilométer vastag külső rétegét is kilökje az űrbe.

Rendellenességek és zavarok A Hellas önmagában

100 kilométer átmérőjű volt, és

könnyen elképzelhető, hogy az Isidisszel és az Argyre-ral együtt „akkora energiát hordozott", hogy a Marssal összeüt­ közve „megváltoztatta a bolygó forgástengelyének dőlésszö­ gét, felgyorsította/lelassította a keringését, elpusztította egy holdját, és esetleg törmelékgyűrűt vont köré, miután a Mars gravitációs erői összeroppantották." 4 2 A N A S A vizsgálatai már a Mariner 4 idejében kimutatták, hogy „a Mars nagy mértékben eltért eredeti keringési pályájá­ ról [talán az Olvasó is emlékszik rá, hogy egyszer már megje­ gyeztük, milyen szokatlanul elliptikus a pályagörbe], és vala­ mikor a múltban a bolygó belső szerkezete is nagyban károso­ dott." 4 3 Ráadásul a marsi kéreg árulkodó törésvonalai is arra utalnak, hogy valamikor a bolygó története során számottevő változás állt be „a bolygó forgási állandójában" - azaz a forgási sebességben. 4 4 Az asztrálmechanika törvényei szerint a boly64

A Mars déli jégsapkáját teljes egészében fagyott széndioxid alkotja (NASA)

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

gónak minden 8 órában egyszer kellene megfordulnia a saját tengelye körül, ám ehelyett a teljes fordulat 25 óráig tart. 4 5 Ez a változás túlságosan nagy ahhoz, hogy a két marsi hold, a Phobos és a D e i m o s gravitációs behatásának tulajdonítsuk, és a tudósok úgy vélik, hogy „ezt valamely m á s külső behatásnak kellett kiváltania." 4<> Talán ennek a „külső b e h a t á s n a k " is lehet valami köze egy másik marsi sajátsághoz - nevezetesen a forgástengely elhajlá­ sához, mely állandó és heves ütemben váltakozik? A jelenleg 24°-os elhajlás változásának mértéke igen nagy, az utóbbi alig néhány évmillió alatt 14,9° és 35,4° között ingadozott. 4 7 Jihad T o u m a és Jack L. Wisdon, a Massachusetts Institute of Technology munkatársa 1993-ban felfedezték, hogy „az elhaj­ lás képes váratlan hirtelenséggel megváltozni. A forgástengely dőlésszöge nagyjából m i n d e n tízmillió évenként szórványosan akár 60 foknyira is eltérhet." 4 S A Mars egy másik érdekes jellegzetessége, hogy szinte nincs mágneses mezeje, bár vitathatatlan bizonyítékok utalnak rá, hogy egykor erős mágneses m e z ő jellemezte.

49

Végül, de n e m utolsó sorban, bizonyítékunk van rá, hogy a Mars teljes kérge képes nagy mértékben, s valószínűleg megle­ hetős gyorsasággal és hevességgel elcsúszni a bolygó belső ré­ tegei körül. Erre utal, hogy tipikusan kiterjedt és rétegződött sarki üledékkérget találtak az egyenlítőnél, vagyis a sarkoktól homlokegyenest eltérő tájékon - mintha a korábbi sarkok hirte­ len megváltoztatták volna a helyüket.

50

Bolygóközi látogatók Mi lehetett az, ami elmozdította a marsi kérget, eltérítette a forgástengelyt, felszippantotta a mágneses mezőt, és drasztiku­ san lecsökkentette a forgássebességet? Ugyanaz az esemény, mely kráterekkel szabdalta a bolygó déli féltekét, és 3 kilomé65

A MARS-REJTÉLY

ter mélyen letarolta az északi félgömböt? És mikor történhetett mindez? Pattén és Windsor úgy véli, hogy az állítólagos tizedik boly­ gó, az „Astra" szolgáltat választ ezekre a kérdésekre. Egy ek­ kora objektum minden bizonnyal megváltoztathatta a Mars ke­ ringési pályáját - és lelassíthatta forgássebességét -, ha mint azt feltételezik, a planéta Roche-limitjén belül darabjaira rob­ bant szét. És mindez egyáltalán n e m elrugaszkodott feltétele­ zés. A Scientific American hasábjain Hartmann szintén felveti a lehetőséget, hogy „egy hatalmas interplanetáris objektum lé­ pett a N a p r e n d s z e r b e " " , és leírja, miként léphette át az objek­ t u m valamelyik bolygó Roche-limitjét, ahol azután „az ár­ apálykeltő erők széttépték." 5 2 Pattén és Windsor annál inkább szembehelyezkedik az események időrendjéről kialakult álta­ lános képpel. Ok azt állítják, az Astra-kataklizma „nem évmil­ liókkal, csupán évezredekkel ezelőtt" zajlott l e " , sőt ennél is szűkebb időhatárt adnak meg, amikor kijelentik, hogy az ese­ m é n y „Kr. e. 15 000-nél n e m régebben és Kr. e. 3000-nél nem k é s ő b b " következett be. 5 4 •

Fontos, Amikor a Föld majdnem elpusztult című tanulmá­

nyában D. S. Allén és J. B. Delair szintén egy megtermett boly­ góközi látogatót idéz elénk, akinek a „ P h a e t o n " nevet adja. Pattenhez és Windsorhoz hasonlóan a két kutató is úgy véli, a látogató feltűnése, majd elhaladása a Mars és Föld bolygók kö­ zelében csak viszonylag n e m r é g következett be, megközelítő­ leg 11 500 esztendővel ezelőtt.

55

Az objektum természetét

illetően megjegyzik, hogy „a Phaeton egy csillagászati szem­ pontból közeli szupernóva-robbanás n y o m á n keletkezett, és valójában a szétrobbant szupernóva csillagközi törmeléke."

5ÍI

Több szaktekintély is akad, aki hasonlóan vélekedik - köz­ tük az oxfordi egyetem p r o m i n e n s csillagásza, dr. Victor Clubé és kollégája, W i l l i a m N a p i e r professzor, kinek figyelemre mél­ tó munkásságát a negyedik részben ismertetjük. Szerintük ke66

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

vesebb, mint 20 000 éve egy gigászi csillagközi üstökös tévedt naprendszerünkbe és szórta szét törmelékanyagát a planéták között."

Kettő meg kettő egyenlő öttel? Amíg a marsi kőzetmintákat n e m vethetjük radiometriai vizs­ gálatok alá, addig a M a r s bolygót illető minden felállított kro­ nológiát kétkedéssel kell fogadnunk. Jelenleg ugyanis n e m áll a kutatók rendelkezésére m á s eljárás, mint elmerengeni a mű­ holdfelvételek felett, és megszámlálni a kormeghatározás cél­ jára kijelölt terület krátereit. Az Olvasó bizonyára m a g a is látja, hogy a kissé elemi okoskodás mögött az az alapelv húzódik meg, miszerint az aszteroidák és meteoritok becsapódása ki­ számítható ütemben történt az utolsó négymilliárd év során, és hogy a legnagyobb számban a naprendszer történetének kezde­ tén került sor a becsapódásokra. 5 S E szerint a kráterekkel sűrűn tagolt felszínt mindig „ i d ő s e b b n e k " tartjuk, mint a kevéssé sebhelyes területeket, s miután a Mars elválasztó vonaltól délre eső félgömbje kráterekkel szabdalt, feltételezzük, hogy a kráte­ rek kialakulása évmilliárdokkal ezelőtt következett be. A kráterek számolgatása azonban félrevezető - sőt valószí­ nűleg fatálisán téves - eredményt hoz. Péter Cattermole rámu­ tat, hogy ily módon nem kaphatunk abszolút dátumértékeket 9

csupán relatív adatokat.' Ez már csak azért is igaz, mert egy fényképfelvételből lehetetlen megállapítani, hogy egy adott kráter mikor keletkezett. A legtöbb, amit a kráterek számolga­ tásából megtudhatunk, hogy „egyes domborzati elemek idő­ sebbek vagy fiatalabbak társaiknál, de azt m á r n e m mondhat­ juk meg, mennyivel, és azt sem, hogy az adott felszíni elem mi­ kor keletkezett.'"' 0 Súlyos korlátai miatt ez a metódus n e m en­ ged teret a Pattén és mások által felvetett lehetőségnek sem, 67

A MARS-REJTÉLY

miszerint a kozmikus lövedékek hirtelen támadt, kiszámítha­ tatlan „ z á p o r a " egy adott időpontban söpört végig a Mars egyik féltekén, és rendkívül rövid idő alatt, talán a közelmúltban hozta létre azt a nagyszámú krátert, melyek évmilliárdokkal ezelőtt keletkezett domborzati jellegzetességek benyomását keltik, holott valójában n e m olyan régiek. 6 1 T a l á n é p p e n ez az illúzió g y ő z t e m e g róla a legtöbb tu­ dóst, h o g y a M a r s „ l e b o m b á z á s á r a " évmilliárdokkal ezelőtt került sor? Talán v a l a m e n n y i e n u g y a n a z t a h a t a l m a s hibát k ö v e t t é k el?

Letűnt civilizációk A felvetés, hogy a marsi kataklizmára csak nemrégiben - talán kevesebb mint 20 000 évvel ezelőtt - került sor, a csillagászok szemében talán eretnekségnek számít, de a mi gyon is elfogadható.

számunkra na­

Korábbi munkáinkban már foglalkoztunk azzal, hogy pon­ tosan ugyanebben az időszakban egy hatalmas kataklizma itt, a Földön is bekövetkezett. 6 2 Ekkor történt ugyanis, hogy az utol­ só jégkorszak hirtelen és katasztrofális m ó d o n véget ért. Még egyetlen tudósnak sem sikerült magyarázatot adnia rá, hogy miért állt be ez a drámai változás. Egyedül az biztos, hogy a w ü r m i és wisconsini jegesedés, mely jégkéreggel borította el Észak-Európát és Észak-Amerikát, hirtelen heves olvadásba fordult, és hogy mindez mintegy 17 000 évvel ezelőtt történt. Az elkövetkező 8000 évet katasztrofális léptékű áradások, földrengések és vulkáni tevékenység jellemezte, a tengerek vízszintje pedig több mint 100 métert emelkedett." 3 Mire a roppant változások lezajlottak, a földfelszínre rá sem lehetett ismerni - korábbi partvonalak, szigetek és természetes hidak tűntek el a víztömeg alatt, és számos állatfaj kipusztult. A 68

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

sár- és hamutengerből azután kiemelkedtek a kataklizma túl­ élői, köztük az apró termetű emberfajok is. A túlélők legbecsesebb tulajdonai m i n d e n bizonnyal az em­ lékeik voltak, melyek mítoszok formájában maradtak fent a tá­ voli, „özönvíz előtti" korokról, amikor egy hatalmas civilizá­ ció virágzott a Földön, és a világot m é g isten-királyok igazgat­ ták, rejtélyes hatalom és különös eszközök birtokosai. Az Iste­ nek kéznyomai és az A szfinx üzenete című munkáinkban kimu­ tattuk, hogy ezek a mítoszok, melyek m e g l e p ő m ó d o n kultúrá­ ról kultúrára tovább öröklődtek, mélységes történelmi igazsá­ got tükröznek vissza. Az utolsó jégkorszak során valóban fel­ emelkedett egy fejlett civilizáció - csakhogy a jégkorszakot követő globális méretű özönvíz ezt is magával mossa. A legősibb mítoszok és fennmaradt írásos emlékek n é m e ­ lyike arra indít bennünket, hogy mérlegeljük a lehetőséget: az özönvíz előtti civilizáció bölcsessége és technikai tudása n e m veszett el teljesen a kataklizmában - talán komoly erőfeszíté­ sek történtek, hogy e rendkívüli örökség javarésze fellelhető legyen az utókor számára is. Korábbi könyveinkben részlete­ sen foglalkoztunk ezzel a lehetőséggel, és n y o m o n követtük a rejtett tudást a világszerte megtalálható ősi szent helyek labi­ rintusában. M Utazásaink meggyőztek bennünket arról, hogy e szent he­ lyek közül egy m i n d e n k é p p e n elsőbbséget érdemel - az egyip­ tomi Gizában található nekropolisz, ahol a h á r o m nagy piramis és a nagy szfinx található. Igyekeztünk bebizonyítani, hogy a nekropolisz egyes elemei jóval idősebbek annál a 4500 évnél, melyet a szakma képviselői hivatalosan elfogadnak; akadnak, amelyek 12 500 évvel ezelőtt keletkeztek. Kimutattuk azt is, hogy a piramisok és a szfinx földi modelljei az Orion és Orosz­ lán csillagképeknek, ahogyan azok 12 500 évvel ezelőtt feltűn­ hettek az égbolton Egyiptom felett. 6 5 Megvizsgáltuk a gízai „Feljegyzések C s a r n o k a " mítoszt is, mely szerint az ősi egyip69

A MARS-REJTÉLY

tomiak - akár a szfinx talapzata alatt, akár a Nagy Piramis egyik rejtett kamrájában - elraktározták az özönvíz előtti civi­ lizáció szent írásait. N e m zárhatjuk ki a lehetőséget, hogy egy ilyen megőrző hely - az özönvíz előtti civilizáció emlékeivel - még mindig létezik, és csak felfedezésre vár.'* N e m zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, melyet Clubé, Napier, Allén és Delair munkássága sugall, miszerint a kataklizma, mely a Földet az utolsó jégkorszak vé­ gén sújtotta, ugyanabban a korban zajlott le, mint a Marsot el­ pusztító katasztrófa - és talán ugyanabból az okból is. T e r m é s z e t e s e n é r d e k e s n e k találjuk - és a k é s ő b b i feje­ z e t e k b e n f o g l a l k o z u n k is ezzel -, h o g y az ősi e g y i p t o m i a k l é n y e g i k a p c s o l a t o t véltek felfedezni a M a r s és a Föld, de m é g i n k á b b a M a r s és a gízai N a g y Szfinx k ö z ö t t . A bolygót és a s z o b o r a l a k o t e g y a r á n t Izisz és O z i r i s z isteni g y e r m e k e , H ó r u s z m e g t e s t e s ü l é s é n e k t a r t o t t á k . A p l a n é t á t és a szob­ r o t u g y a n a z o n a n é v e n t i s z t e l t é k - „ H ó r a h t i k é n t " , a hori­ zont Hóruszaként.

A Marsra ugyanakkor néha „Vörös

H ó r u s z k é n t " h i v a t k o z t a k , és t ö r t é n e l m e j a v a r é s z é b e n a N a g y Szfinx is v ö r ö s r e volt festve.'' 7 Pontosan mi is pusztult ki a vörös bolygón az utolsó nagy kataklizma során? Annyit máris tudunk, hogy a naprendszer egy m e d d ő és ko­ p á r világnál sokkal értékesebb dolgot veszített el, amikor a kozmikus törmelék gyilkos erejű vihara végigsöpört a Marson. Tudjuk, hogy egészen addig a pillanatig a bolygó erős mágne­ ses erőtérrel és sűrű, földszerű légkörrel bírt, mely lehetővé tet­ te óceánok, folyók és tavak létrejöttét. Tudjuk, hogy gyakran hatalmas esőzésekre is sor került a Marson, és hogy ma is jelen­ tős vízkészlet raktározódik a sarki jégsapkákban és a bolygó felszíne alatt. Tudjuk, hogy a marsi szerves életfolyamatok számos, sokat sejtető n y o m á r a bukkantunk már eddig is.

70

A JANUS-ARCÚ BOLYGÓ

Tudjuk továbbá, hogy Cydonia síkságainak gigászi, a vala­ mikori óceánhoz közeli szfinx-„Arcát" egy sor, piramisszerű felszíni struktúrával hozhatjuk kapcsolatba. Talán csak a fények és árnyak űznek csalóka játékot érzéke­ inkkel? Vagy az évezred legnagyobb t u d o m á n y o s felfedezésének küszöbén állunk?

71

MÁSODIK RÉSZ

A CYDONIA REJTÉLYE

5. FEJEZET

KÖZELI TALÁLKOZÁS

Az emberiség közeli találkozása a Marssal és az élet nyoma­ inak jelenkori kutatása talán egyike a történelem legmeghatá­ rozóbb pillanatainak. Amennyire tudjuk, ilyen találkozás soha azelőtt n e m történt. És miután a N A S A űrprogramja csupán végterméke a több mint egy évszázados nemzetközi érdeklő­ désnek, bármit is találjanak a kutatók, az eredmények értéke­ lését óhatatlanul is befolyásolják majd a megkövesedett elkép­ zelések. A tudományos érdeklődés az állítólagos marsi élet iránt 1877-ben vette kezdetét, amikor az olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli szenzációs bejelentést tett. Egymást keresztező, egyes és kettős vonalak hálózatát figyelte m e g a Mars felszínén - hatalmas barázdákat, olaszul canalit1, melyet azután szaba­ dosan „csatornáknak" fordítottak le angolra. Schiaparelli felfe­ dezését akkoriban széles körben úgy ünnepelték, mint a szom­ szédos planétán élő értelmes földönkívüli civilizáció létezésé­ nek bizonyítékát. A felfedezés sokakat felvillanyozott, köztük az amerikai Percival Lowellt is, aki vagyonos harvardi végzős­ ként komolyan érdeklődött a csillagászat iránt. 2

Lowell a francia csillagász Flammarion La Planéte Mars című munkájában olvasott Schiaparelli csatornáiról, és az él­ mény hatására úgy határozott, obszervatóriumot építtet a ma­ gasan fekvő arizonai Flagstaff tiszta égboltja alatt/ Ő maga is „spekulatív, rendkívül szenzációhajhász és szabados projekt­ n e k " nevezte munkáját. 4 A cél, mint mondta, „más világok élet74

KÖZELI TALÁLKOZÁS

feltételeinek vizsgálata, és korántsem mellékesen azok emberi vagy embertől különböző lényekkel való belakottsága. Kutatá­ som nem csalóka illúzió, mint azt egyesek tartják. Épp ellenke­ zőleg, jó okunk van azt hinni, hogy k o m o l y előrelépés küszö­ bén állunk a kérdést illetően." 5

Csatornák és repülő szerkezetek Lowell 1916-ban halt m e g , s bár n e m jutott el a k o m o l y előrelé­ pésig, a marsi élet természetéről alkotott nézetei maradandót gyakoroltak, és évtizedeken át megmozgatták az emberek kép­ zeletét. Lowell egyik népszerű teóriája szerint a marsi csatornák vi­ zet szállítottak volna a fagyott sarki jégsapkáktól a bolygó tró­ pusi és egyenlítő táji kietlen sivatagjaiba, az ott élő, az emberi­ ségnél sokkal ősibb civilizáció számára. 6 Ő vetette fel azt is, hogy a Mars felszínén megfigyelhető sötét, váltakozó foltok a vegetáció nyomai. Lowell korának legfejlettebb eszközeit használta felfedezé­ seihez, és kijelentései nyitott fülekre találtak - a.fin de siécíe polgárai nyitottak voltak m i n d e n új ideára, így az okkultizmus­ ra és spiritualizmusra is, m e l y természetszerűleg elfogadta a földöntúli élet koncepcióját.

7

Ugyanez, az okkultizmus és a fóldönkívüli élet iránt meg­ mutatkozó széleskörű érdeklődés áll a francia szerző, Camille Flammarion bámulatos sikere mögött is. F l a m m a r i o n 1861ben, tizenkilenc évesen írta La Pluralité des mondes habités című könyvét, melyben a földöntúli élet valószínű létezése mellett érvel. A könyv azonnal sikert aratott, akárcsak későbbi munkája, a La Planéte Mars (1892) - mellyel közvetlen hatást gyakorolt Lowellre. F l a m m a r i o n ebben jelenti ki:

75

A MARS-REJTÉLY

A Mars jelenlegi viszonyait figyelembe véve hiba lenne fel­ tételeznünk, hogy nem lakhatja be egy olyan emberi faj, melynek értelme és módszerei messze túlszárnyalják a mién- . ket. Nem tagadhatjuk azt sem, hogy ez a faj kiegyenesítette a folyókat, s megépített egy csatornarendszert azzal az igénnyel, hogy az egész bolygóra kiterjedő öntözőrendszert hozzon létre. k A

tizenkilencedik

század

utolsó

éveiben

Schiaparelli,

Flammarion és Lowell elképzelései felszították a Mars-őrületet, melyet azután 1898-ban H. G. Wells váltott készpénzre a vikto­ riánus-kori Anglia marsi inváziójának rémmeséjével, A világok harcával. Őt 1902-ben követte a kiváló svájci pszichológus, Carl Gustav Jung, Eg}> úgynevezett okkult jelenség pszichológiá­ járól'című doktori értekezésével, melyben részletes pszichológi­ ai elemzést közölt unokatestvéréről, a médiumi képességekkel is felruházott Helene Preiswerkről. Transzállapotban Helene gyakran beszélt Marsra tett utazá­ sairól: Repülő szerkezetek régóta léteznek a Marson. A Mars egészét csatornák hálózzák be; a csatornák mesterséges tavak, és az öntözés céljait szolgálják. A csatornák mindegyike sekély árok, melyekben alacsonyan áll a víz. Nincsenek hidak a csa­ tornák felett, de ez nem gátolja a kapcsolattartást, mert min­ denki repülő szerkezeteken utazik.'' F l a m m a r i o n és Lowell Mars-képe láthatóan mélyen befo­ lyásolta az emberi lelkületet, hiszen m é g egy tizennégy éves, iskolázatlan svájci leány is igazodott a korszellemhez tudatta­ lan utazásai során. 1902-ben, ugyanabban az évben, amikor Jung tézise megje­ lent, díjat ajánlottak fel az első embernek, aki kapcsolatba kerül

76

KÖZELI TALÁLKOZÁS

egy idegen életformával. Egyetlen kikötést tettek csak: n e m volt értékelhető a marsi lényekkel való kapcsolatteremtés azon egyszerű okból, hogy ezt túlontúl könnyűnek tartották. 191 l-ben, kilenc évvel a verseny meghirdetése után egy cikk jelent m e g a New York Timesban, melyből megtudhatjuk, hogy „a marslakók csak az elmúlt két év alatt két hatalmas csatornát építettek." 1 0

Kísérletek A meggyőződés, h o g y a Mars, ha n e m is lakott, de lakható, egészen a húszadik század második feléig élénken élt, laiku­ sokban és tudósokban egyaránt. A hatvanas évek elején példá­ ul a népszerű brit csillagász, Patrick M o o r e és egy mikrobioló­ gus, dr. Francis Jackson egyszerű kísérletekkel igyekezett bi­ zonyítani a marsi élet lehetőségét: Marsi laboratóriumot építettünk, melyet véleményünk szerint a bolygónak megfelelő légkörrel - 85 millibar nyomású nitro­ génnel - töltöttünk fel, de követtük az éjszakai és nappali hő­ mérsékletváltozások rendjét is. Amikor különféle növényeket telepítettünk a laborba, érdekes eredményeket kaptunk. Egy kaktusz rosszul viselte a környezetet, és alig egy marsi éjszaka után határozottan elcsigázottnak tűnt, de az egyszerűbb orga­ nizmusok jobban boldogultak, és mi bíztatónak éreztük az eredményeket." A híres amerikai kozmológus, a néhai Carl Sagan is épített „Mars-búrákat", melyekben kísérleteket hajtott végre. 1 2 Ha­ sonló eredményekre jutott - bizonyos mikrobák azonnal növe­ kedésnek indultak, amint egy kis vízhez jutottak.

77

A MARS-REJTÉLY

Ám az efféle eredmények felett érzett lelkesedés hamar le­ lohadt, amikor a hatvanas évek közepén az űrszondák lefény­ képezték a Mars kietlen és élettelenül fagyos poklát.

Rakéta-technológia 1926-ban az amerikai Róbert Hutchings Goddard (kinek nevét a N A S A Goddard űrkutatási központja viseli) megépítette a ma ismert rakéták előfutárát - bár a kis prototípus csupán 60 métert tett meg, mielőtt a földbe csapódott volna, ezt is csak alig 100 km/óra sebességgel. 1 3 Goddard volt az első, aki gyakorlatban is igazolta, hogy a rakéták képesek elhagyni a Föld légkörét, és akár más bolygókra is eljuthatnál*: (a tizenkilencedik század vé­ gén elsőként az orosz tanár, Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij vetette fel ezt a lehetőséget, melyet 1923-ban a német H e r m a n n Oberth tovább finomított). A második világháború alatt a nácik keze alatt a rakétából csodafegyver lett. A német V-2

Goddard továbbfejlesztett

technológiáján alapult. H á r o m évvel a háború lezárása után a kétlépcsős V-2/WAC Corporal már 4 kilométeres magasságba is eljutott. 1 4

Az űrverseny Ha a második világháború volt a rakéta-technológia katalizáto­ ra, akkor a hidegháború ennél ezerszer nagyobb hatást gyako­ rolt, és a nukleáris megsemmisülés rémétől fenyegetett világ­ b a n az - eleinte Werner von Braun által vezetett - amerikai ra­ kétaprogram tudósai valóságos gerillaháborút vívtak Szergej Koroljov vezette orosz ellenlábasaikkal. A Vasfüggöny mind­ két felén hatalmas kormányzati támogatással folyt az atom­ os

KÖZELI TALÁLKOZÁS

fegyverek

meghajtórendszerének

továbbfejlesztése. 1 5

1957.

október 4-én e kutatások és fejlesztések eredményeként az oro­ szok föld körüli pályára tudták állítani az emberiség első mű­ holdját, a Szputnyik-1-et. Megkezdődött az „űrverseny". A Szovjetunió aratta le a következő babért is, amikor 1961-ben innét indult útjára az első űrhajós, és Jurij Gagarinnak a Vosztok fedélzetén tett űrutazása teljesen háttérbe szorította az 1958-ban, az első Szputnyik fellövése után kap­ kodva megindított amerikai űrprogram eredményeit. Ebben az évben alapították meg az amerikai légügyi és űr­ kutatási szervezetet, a NASA-t. 1 6 Az U S A szintén fellőtte a maga műholdját, az Explorer 1 -et, melyet az amerikai hadsereg pasadeni laboratóriumában kikísérletezett Jupiter C típusú ra­ kétával juttattak fel a világűrbe. Ekkor következett Gagarin vi­ lágsikerű űrutazása. N e m sokkal később John F. K e n n e d y beje­ lentette, hogy a N A S A m é g az évtized vége előtt feljuttatja az első embert a Holdra. Kennedy vágya 1969. július 20-án teljesült, amikor Neil Armstrong - miután kiszállt a harmincharmadik amerikai űr­ szonda, az Apolló 11 leszállóegységéből - tett egy „kis lépést" a Hold felszínén. Bár egyedül a nemzetközi versengés és a po­ litikai ellentétek tették lehetővé az emberiségnek ezt a „nagy lépést", egy új világnézettel is gazdagabbak lettünk - láttuk Földünket a világűrben, gyönyörűen és egységesen, úgy, hogy többé nem osztották m e g politikai és nemzeti határok.

A Mars-missziók Az első űrszondát az oroszok küldték fel a Marsra - a találóan elnevezett Mars-1 1962. n o v e m b e r l-jén indult útjára. A tudó­ sok úgy vélik, mintegy 195 000 kilométernyire sikerült is meg­ közelítenie a vörös bolygó felszínét, ám 1963. március 21-én 79

A MARS-REJTÉLY

elveszítették

vele

a kapcsolatot,

figyelést végezhetett volna.

17

mielőtt bármilyen meg­

Rejtélyes végzetében sajnos szá­

m o s Marsra küldött űrjármű osztozott. A N A S A első Mars szondáját, a Mariner 3-at 1964. novem­ ber 5-én lőtték fel. Orosz elődjéhez hasonlóan ez is kudarcot vallott, és már útja legelején kikerült a tudósok irányítása alól (valószínűleg az üvegszálas védőköpeny n e m volt hajlandó le­ válni a szondáról, miután az kilépett a Föld légköréből, és az űrjármű így túlságosan nehéz volt ahhoz, hogy megmaradjon a kijelölt pályán). 1 "

Amerikai siker H á r o m héttel és két nappal később, 1964. november 28-án út­ nak indult a Mariner-4. Az első sikert ezúttal az amerikaiak ér­ ték el, hiszen az űrszonda 10 000 kilométeres közelségbe ke­ rült a Marshoz, hogy 21 fényképet és sok, alapvető fontosságú információt juttasson el a Földre. 1 9 A szemcsés felvételeken jól látható a Mars kráterekkel szabdalt, élettelen felszíne. Az em­ ber először vethetett közeli pillantást bolygószomszédja felszí­ nére - és egy csapásra leszámolt a mítoszokkal. 2 0 Alig két nappal a Mariner-4 kilövését követően az orosz Zond-2 próbálkozott m e g a feladattal, de a Mars-l-hez hason­ lóan kudarcot vallott. 1965 tavaszának végére minden kapcso­ latot elveszítettek az űrszondával. 1969. február 24-én és március 27-én a N A S A két új Mars-szondát is fellőtt - a Mariner-6-ot és 7-et. A Mariner-6 3390 kilométernyire közelítette m e g a Mars felszínét, és 76 fel­ vételt készített. A Mariner-7 3500 kilométeres közelségbe ju­ tott, és 126 fényképet juttatott el a Földre.

80

21

KÖZELI TALÁLKOZÁS

Egy meddő világ Ezek a korai Mars-missziók sokak számára kiábrándulást hoz­ tak. A technikai tökéletlenségek miatt a - népszerű holdutazá­ sok által amúgy is háttérbe szorított - Mars-szondák felvételei nem tűntek túl izgalmasnak. N y o m a sem volt vegetációnak - a Mars-felszín sötét foltjairól kiderült: a talaj vörös felső rétegei ezeken a helyeken annyira elvékonyodtak, hogy láttatni enge­ dik az alattuk h ú z ó d ó , sötétebb sziklaréteget. N e m voltak csa­ tornák. A Mars felszíne mérhetetlenül idősnek tűnt, hiszen krá­ terek tarkították. Az első sikeres szonda, a Mariner-4 felfedte azt is, hogy a légkör nem nitrogénból áll (mint azt M o o r e és Jackson feltéte­ lezték), hanem javarészt széndioxidból, ahogyan minden való­ színűség szerint a sarki jégsapkák is. Cseppfolyós víz n e m léte­ zik a Marson, miután a felszíni nyomás alacsonyabb a várt 85 millibarnál - 10 millibarnál is kevesebb. 2 " R é m á l o m b a illően kietlen vidék tárult az emberek szeme elé - zord és élettelen vi­ lág, mely híján volt m i n d e n érdekességnek. Lowell és a hozzá hasonlók elméletei látomásként foszlottak szét a marsi nap ri­ deg, metszően k e m é n y fényénél. Ahogyan azt a N A S A egyik szóvivője megfogalmazta: Fantasztikus fényképeink vannak. Sokkal jobbak annál, mint amilyeneket még néhány éve is remélhettünk - és mit látunk rajtuk? Egy halott, kísérteties világot. Nem maradt más felfedeznivalónk. 2 ' A következő évtized talán éppen azt fogja igazolni, hogy ez a nézet éppoly helytelen, mint egykor Lowellé volt?

i

6. F E J E Z E T

MILLIÓ AZ EGYHEZ

A vihar hat évvel ezelőtt tört ki. Amint a Mars közeledett az oppozícióhoz, a jávai Lavelle azzal a hírrel szította fel a csillagászok érdeklődését, hogy izzá­ sig hevült gázok hatalmas kitörését észlelte a bolygó felszínén. Mindez 12-én, éjféltájt történt, és a spektroszkóp, amelyet a tu­ dós azonnal bevetett, egy nagy tömegű, jobbára hidrogénből álló gázfelhőt mutatott ki, mely hatalmas sebességgel haladt a Föld felé. A lángoszlop nagyjából negyed egyre láthatatlanná vált. A tudós a hirtelen hevességgel feltörő izzó kilövellést „egy pisztoly torkolattüzéhez" hasonlította. Találó kifejezést használt. A másnapi lapokban azonban kivéve a Daily Telegraph egy r ö v i d j e g y z e t é t - a hír nem jelent meg, így a világ semmit sem tudott az emberiséget fenyegető egyik legnagyobb veszélyről. Talán én m a g a m sem értesültem volna róla, ha Ottershawban nem találkozom Ogilvyvel, az is­ mert csillagásszal. Őt mérhetetlenül felizgatta a hír, és felindultságában arra is megkért, hogy aznap éjjel felváltva tanul­ mányozzuk a vörös bolygót... Ogilvy eltelt várakozással... ugyanakkor gúnyosan söpörte félre a közönséges felvetést, hogy a bolygó lakói így üzenné­ nek nekünk. Szerinte meteorok sűrű zápora hullhatott a bolygó felszínére, vagy éppen egy hatalmas vulkánkitörés zajlott. Rá­ mutatott, mennyire valószínűtlen, hogy a szerves evolúció két szomszédos bolygón ugyanabba az irányba haladt volna.

82

MILLIÓ AZ EGYHEZ

„Annak az esélye, hogy emberszabású lények éljenek a Mar­ son, millió az egyhez" mondta.' 1998 elején - pontosan egy évszázaddal azután, hogy H. G. Wells leírta a fenti szavakat a Világok harca első f e j e z e t é b e n a N A S A Mars Global Surveyor szondája nekilátott feltérké­ pezni a vörös bolygó felszínét. A feladat nem számított újnak - az amerikai és orosz űr­ szondák egyaránt alaposan feltérképezték a Marsot -, mégis a Global Surveyorra hárult a feladat, hogy elküldje a Földre a Marsról valaha készített legrészletesebb légi felvételeket. 2 N e m zárható ki a lehetőség, hogy amit talált, visszafordítha­ tatlanul megváltoztatja az emberiség jövőjét és múltjáról alko­ tott képét. Ugyanis minden várakozásunk ellenére úgy tűnik, igenis van valami „emberi jellegzetesség" a Marson. Egy évszázaddal azután, hogy Ogilvy hangot adott szkepticizmusának, olyan felfedezések küszöbén állunk, melyek meghaladják Wells leg­ vadabb álmait is - amelyeket talán illúziónak bélyegeznek egyes tudósok, akárcsak Lowell és Schiaparelli elméleteit, ám ha igaznak bizonyulnak, legalább ilyen mértékben befolyásol­ ják világképünket. Lowellel szólva: „Jó okunk van azt hinni, hogy komoly előrelépés küszöbén állunk a kérdést illetően."

3

Az „emberi jellegzetesség" a marsi „ A r c " - a roppant dombság, mely 800 méternyire magasodik Cydonia kietlen pusztasága fölé, egy rég eltűnt marsi tenger partján, és amely mintha egy hatalmas emberi arcot mintázna, amint felénk te­ kint. Mégis, akárcsak Wells történetének képzeletbeli „gázkitö­ rése", ez a rejtélyes objektum - és sok más a cydoniai és elysiumi síkságon, melyek korszakos jelentőségű kérdéseket vetnek fel - jobbára ismeretlen maradt, m é g a legtöbb tudós számára is, csupán azért, mert a tudósok, akárcsak Wells hőse, 83

A MARS-REJTÉLY

ragaszkodnak ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a marsi élet lehetősége m é g mindig „millió az egyhez". Talán egy évszázad elteltével a modern kori Ogylvyk is rá­ kényszerülnek, hogy az új bizonyítékok fényében felülvizsgál­ j á k álláspontjukat? Talán a Mars Global Surveyor a fikciónál is különösebb tényekkel lep m e g bennünket? Hiszen az kétségkí­ vül tény, hogy az 1970-es évek fontosabb Mars-szondái - a Mariner 9 és a Viking-1 - lefényképezték a bolygófelszín olyan objektumait, melyek utalhatnak akár a földönkívüli ér­ telmes élet létezésére is.

1 9 7 1 . május A hatvanas évek úttörő, mégis végtelenül kiábrándító időszak volt a Mars-kutatók életében, hiszen a Mariner korai felvételei a kopár, élettelen, kráterekkel szabdalt bolygóról egy csapásra lehűtötték a lelkesedésüket. Sokáig senki sem sejtette, hogy a korai űrszondák által készített fényképeken éppen azokat a sokszínű, csodálatos geológiai jellegzetességeket nem lehet látni, melyek oly érdekessé és rejtelmessé teszik a Marsot. Az 1960-as évek végén eldőlt a szuperhatalmak közti ver­ seny a Hold „meghódításáért", ezért új célpontként a Marsot jelölték m e g - 1971 májusában alig 22 nap alatt nem kevesebb, mint öt űrszondát küldtek a vörös bolygóra. Kettőt ezek közül - a Mariner 8 és 9 - az amerikaiak lőttek fel. A ferde síkú keringési pályára bocsátott Mariner-8 feladata volt feltérképezni a marsfelszín 70 százalékának domborzatát, úgy, hogy a N a p alacsonyan álljon a horizont felett és hosszú árnyékokat vessen, míg a Mariner-9-et az egyenlítőre merőle­ ges pályára kívánták állítani.

4

A Mariner-8-at 1971. május 8-ánbocsátották fel. Röviddel a felszállás után az irányítórendszer meghibásodása miatt a 84

MILLIÓ AZ EGYHEZ

szondát hordozó Atlas-Centaur rakéta második fokozata ugyan levált, de n e m gyulladt be, és a szonda Puerto Ricótól 360 kilo­ méternyire északra az Atlanti-óceánba zuhant. A Mariner-9-re maradt a hiány pótlása, ezért úgy kellett át­ alakítani, hogy kudarcot vallott társa munkáját is elvégezhesse. Az új terv szerint közbülső pályára kellett állítani a műholdat, az egyenlítővel 65 fokos szögben, 1350 kilométeres minimális keringési magasságon. A Mariner-9 22 nappal a Mariner-8 kudarca után startolt Cape Kennedyről (a későbbi Cape Canaveralről). Ám az útra mégsem egyedül indult... Alig két nappal a Mariner-8 elvesztése után egy szovjet mű­ holdat lőttek fel a kazahsztáni Bajkonurból. Akárcsak amerikai társa, egy ostoba számítógépes meghibásodás miatt ez sem tudta elhagyni a Föld légterét. Május vége előtt azonban továb­ bi két szovjet űrjármű, a Mars 2 és a M a r s 3 is sikeresen startolt. 1971 nyarára tehát három bolygóközi j á r m ű is biztonságban elhagyta a Föld atmoszféráját, és n é m a csendben haladt vörös bolygószomszédunk felé.

Homokvihar Néhány hónappal korábban,

1971

februárjában a flagstaffi

Lowell obszervatórium egy munkatársa, Charles F. Capen elő­ rejelzést adott ki a marsi időjárásra vonatkozóan. Úgy vélte, hogy a Mars akkori pozíciója - „periferikus szembenállása" miatt homokvihar várható a nyár vége felé. És szeptember 21-én, miközben a h á r o m űrjármű a Mars felé közeledett, egy kisebb felhő alakult ki a Hellespontus táj felett... Amikor november 10-én a Mariner-9 bekapcsolta tévéka­ meráját (miután orosz versenytársait megelőzve elsőként jutott a bolygó 800 000 kilométeres közelségébe), egy olyan bolygó 85

A MARS-REJTÉLY

képeit közvetítette, melynek felszínét heves globális homokvi­ har vonta áthatolhatatlan ködbe. És ekkor a Mariner-9 valami olyat tett, amivel örökre bebiztosította helyét az űrkutatás tör­ ténetének panteonjában. Lekapcsolta a kameráját, és várakozni kezdett. A két szovjet j á r m ű vet, a Mars-2-őt és 3-at a Venyera mű­ holdról mintázták, melyet az oroszok a Vénusz felszínének fel­ fedezésére készítettek

még

a hatvanas

évek közepén.

A

Venyera-missziók csak mérsékelt sikerrel jártak - a leszállás során az egységek továbbítottak ugyan információt, de miután elérték a felszínt, a tudósok elveszítették velük a kapcsolatot. Ha a Mars-szondák leszállóegységei csak ugyanennyire sike­ resek lettek, m á r az szenzáció számba mehetett, és bizonyosan háttérbe szorította a Mariner-9-et, melyet n e m láttak el leszál­ lóegységgel. A Mars-2 egység azonban n e m volt képes leszállni. 1971. n o v e m b e r 27-én a Hellastól északra (44,2° É, 313,2° NY) a Mars felszínébe csapódott. Öt nappal később a Mars-3 is m ű k ö d é s b e lépett, és útban a felszín felé 20 másodpercen át üres képkockákat továbbított, mielőtt minden kapcsolat elveszett volna vele. A tudósok sze­ rint a heves homokvihar közepén landolt, ahol a 140 méter/sec erősségű szél belekapott az ejtőernyőbe, és darabokra zúzta a műholdat.

A Mariner-9 Miközben a leszállóegységeket felemésztette az odalent pusz­ tító vihar, a Mariner-9 n é m á n keringett pályáján, és tartalékolta az energiáit. A Mars-2 és 3 űrszondák, melyekről a sikertelen leszálló­ egységek leváltak, előre betáplált programjuknak megfelelően, 86

MILLIÓ AZ EGYHEZ

minden külső behatásra k ö z ö m b ö s e n végezték a dolgukat - és hazaküldték a megsemmisült orosz tudóscsapatnak a homokvi­ har használhatatlan képét. 1971

decemberében, amikor a vihar alább hagyott, a

Mariner-9 rendszerei újra m ű k ö d é s b e léptek. Orosz társaival ellentétben számítógépe a fellövés után is programozható ma­ radt, és így a tudósok bármikor beavatkozhattak a szonda mun­ kájába. Ennek a rugalmasságnak köszönhető, hogy a szonda a májusban

fellőtt

űrjárművek

közül

egyedüliként

tudta

sikeresen végrehajtani küldetését. A Mariner-9 1370 kilométerre közelítette m e g a Mars fel­ színét, és a déli 25. szélességtől a 65. szélességig terjedően kezdte el feltérképezni a déli féltekét, majd tovább folytatta az északi féltekén, egészen a 25. északi szélességi fokig. Mire 1972. október 27-én kifogyott az üzemanyagból, 7239 bámula­ tos felvételt készített a Marsról - m é g h o z z á akkora felbontás­ sal, hogy a futballpálya nagyságú domborzati jellemzők is lát­ hatóvá váltak. A szomszédos világról felállított tudományos koncepciók újabb forradalmi változás előtt álltak.

Meglepő felfedezések Amikor a porfelhők leülepedtek, a geológusok álmélkodva te­ kintettek az elébük táruló képre. A hatalmas, megmagyarázhatatlan sötét foltok, melyek áttüremkedtek az örvénylő porfelhőn, roppant tűzhányóknak bi­ zonyultak - kirajzolódott az Everestnél háromszor magasabb Olympus M o n s és a Tharsis-fennsíkon tornyosuló három társa, az Ascreus M o n s , a Pavonis M o n s és az Arsia M o n s . A tudósokat megdöbbentette a Valles Marineris, a Mars kérgének 7 kilométer mély és a bolygó kerületének negyed87

A MARS-REJTÉLY

résznyi hosszúságú hasadéka, melynek leírására az első rész­ ben m á r kísérletet tettünk. Feltárultak m é g a Hellas, az Isidis és az Argyre roppant, asz­ teroidák becsapódása által létrejött medencéi, melyek megsejt­ tették az egykor lakható világ végzetét. Egykor lakható világ! Mint az első részben említettük, első ízben a Mariner kamerái rajzolták ki a kiszáradt folyómedre­ ket, völgyeket és egyéb árulkodó jeleket, melyek mind arra utaltak, hogy egykor nagy mennyiségben jelen lehetett itt a fel­ színi víz - az élet egyik alapfeltétele.

A Mars hívogató piramisai 1972.

február

8-án,

küldetésének második hónapjában

a

Mariner-9 áthaladt az Elysium-négyszögnek nevezett terüle­ ten, és fényképfelvételeket készített róla. A 15. északi széles­ ség és 198. nyugati hosszúság találkozásánál készült M T V S 4205 képkockán egy sor négyoldalú piramisszerü formát látha­ tunk. Az első részben említettük, hogy először az Icants 1974-es, „Piramisszerű struktúrák a M a r s o n " című cikke irányította rá a tudósok figyelmét e domborzati jellegzetességekre. A szerzők megjegyezték, hogy az objektumok szabályos árnyékot vetnek - tehát négyoldalú formájuk nem a felszíni fényvisszaverődés csalóka játéka. A tény, hogy többféle napállásnál számos felvé­ tel készült, szintén igazolja, hogy alakjuk n e m optikai csaló­ dás. Ezek a hatalmas, „hívogató piramisok", ahogyan Carl Sagan nevezte őket, egykilométemyire tornyosulnak az elysiumi sík­ ság fölé. A számítások szerint a legnagyobbik térfogata mintegy 1000-szer, magassága pedig 10-szer nagyobb, mint az egyipto­ mi N a g y Piramisé. 88

MILLIÓ AZ EGYHEZ

Vajon a piramisok csakugyan „kis, h o m o k koptatta hegy­ tömbök", ahogyan Sagan gondolta? Azt mindenesetre ő is megjegyezte, hogy közelebbi figyelmet érdemelnek.

Geológiai jellegzetesség? Az Elysiumon négy négyoldalú piramist találunk - egy na­ gyobb és egy kisebb piramispárt, közel egymáshoz, amint egy kietlen pusztaság széleiről tekintenek egymásra. Az első rész­ ben láthattuk, hogy a piramisok elrendezése láthatóan szabá­ lyos mintát követ - ahogyan a földi piramisok is -, és a két ki­ sebb piramis visszatükrözi a két nagyobbik elrendezését. A tudósok próbálták szél formálta vulkáni kúpoknak, illetve sajátságos eróziós folyamatok vagy a talaj felhalmozódás ered­ ményeként beállítani őket, de mint azt J. J. Hurtak és Brian Crowley Arc a Marson című könyvében kijelenti: Ez az egyszerű magyarázat nem állja ki a tüzetesebb vizsgálat próbáját. Az 1970-es évek közepén a NASA mérnökei Los Angelesben szélcsatorna-teszteket hajtottak végre, és meg­ próbálták létrehozni a Mariner-9 felvételein látható formáció­ kat. Minden kísérlet azt igazolta, hogy pusztán a talajfelhal­ mozódás vagy a szél formáló ereje nem elegendő egy szabá­ lyos, négyoldalú piramis megalkotásához. A szélcsatornában nem volt lehetséges az objektumok olyan szabályos elrende­ zésének a létrehozása sem, melyet az Elysium tájék négy na­ gyobb és kisebb piramisai esetében megfigyelhetünk. 5 M á s tudósok a j é g formáló erejének, illetve erodált lávatöm­ böknek tulajdonították a formációkat, de Hurtak és Crowley őket is leszerelte: „Nincs bizonyítékunk [marsi] gleccserek je­ lenlétére, különösen n e m a bolygó trópusi övezetében [ahol az

89

A MARS-REJTÉLY

Elysium fekszik]... és egyetlen lávakövületet sem hoztak soha közvetlen kapcsolatba e képződményekkel.'"' Akkor hát pontosan milyenek is ezek a rejtélyes formációk? Talán a tudósoknak azért nem sikerült reprodukálnia őket az is­ mert természetes folyamatok segítségével, mert a piramisokat eredendően n e m természetes folyamatok hozták létre? Talán ezek lennének az első jelei - ahogyan azt számos füg­ getlen kutató állítja-, hogy a Mars igenis magán viseli egy ősi, földönkívüli civilizáció „kézjegyeit"?

7. F E J E Z E T

A VIKING-REJTÉLY

A Mars felfedezése 1975-ben ért újabb szakaszába, amikor a N A S A útjára bocsátotta a Viking-1 és 2 űrszondákat, melyek - hasonlóan balvégzetű orosz elődeikhez, a Mars-l-hez és 2-höz - leszállóegységet is tartalmaztak. (Annyiban azonban már különböztek az orosz űrjármű vektől, hogy m i n d e n tekin­ tetben beigazolták a várakozásokat.) Elsőként a Viking-1-et lőtték fel, és 1976. július 20-án a le­ szállóegység p r o b l é m a m e n t e s e n landolt a Mars felszínén, Chryse Planitiánál 1 - a Valles Marineristől északra fekvő kiter­ jedt medencében. M i n d e k ö z b e n a 2000 kilométer magasság­ ban keringő műhold nagy felbontású fényképeket készített a bolygóról.

Kutatás az élet nyomai után A Mariner-9 felfedezései után a tudósokat is foglalkoztatni kezdte a marsi élet lehetősége, ezért a Viking-missziók során a N A S A kiemelt erőfeszítéseket tett az élet nyomainak felkutatá­ sára. Ezt a célt a bolygófelszín kiterjedt területeiről készített nagy felbontású fényképfelvételek, az atmoszféra felépítésé­ nek és összetételének elemzése, valamint a leszállóegységek által összegyűjtött talajminták vegyi analízise révén remélték elérni. 91

A MARS-REJTÉLY

Az első részben láthattuk, hogy a talajminták elemzése egy sor pozitív eredményt hozott, és a kísérleteket végrehajtó egyik tudós, dr. Gilbert Levin m i n d a mai napig m e g van győződve róla, hogy az élet jelen van a Marson - ha másként nem is, bak­ tériumok formájában mindenképpen. A N A S A hivatalos véle­ m é n y e , ahogyan azt megkeresésünkre dr. Arden Albee, a Mars Global Surveyor program tudósa megfogalmazta, ezzel ellen­ tétes: Azt kell mondanom, hogy egyetlen kísérlet sem bizonyította az élet meglétét. Néhány kísérletünk nem pontosan úgy sike­ rült, ahogyan azt korábban vártuk, miután az eszközök terve­ zésekor nem tudtuk, hogy a Mars felszínén oxidánsoknak is ki lesznek téve, ezért nem kaptunk tiszta, egyértelmű eredmé­ nyeket, ám ezek semmiképp sem igazolják az élet jelenlétét.2

A leszállóhely Eredetileg úgy tervezték, hogy a Viking-1 1976. július 4-én, a függetlenség napján éri el a felszínt, de miután a műhold élő te­ levíziós képét követve végigpásztázták a marsfelszint, a tudó­ sok elhalasztották az időpontot. A kiválasztott leszállóhely ve­ szélyesen egyenetlennek tűnt/ Azután, hogy több héten át ke­ resték a biztonságos leszállóhelyet, végül a Chryse Planitiát választották, és a leszállásra itt került sor. A figyelem ezután a Viking-2 leszállóhelyének megválasz­ tására irányult. Carl Sagan így mesélte el a történteket: A legnagyobb eséllyel a 44. északi szélességi tájék indult. A Cydonia nevű területet azért választomik, mert egyes elméleti fejtegetések szerint fennállt az esélye, hogy kisebb mennyisé­ gű cseppfolyós vizet találunk itt, legalábbis a marsi év bizo92

A VIKING-REJTÉLY

nyos szakában. Miután a Viking biológiai kísérletei jobbára arra irányultak, hogy a cseppfolyós vízben élő organizmusok jelenlétét igazolják, a tudósok a Cydoniát tartották a legalkal­ masabb leszállóhelynek a Viking számára. 4 Sagan és kollégái n e m s o k á r a a szó szoros értelmében szem­ bekerültek valamivel, amit nagyon is az élet jelének vehettek csak éppen nem olyan élet n e m olyan jelének, mint amire szá­ mítottak. A felfedezés annyira felfoghatatlannak bizonyult, hogy szinte azonnal illúziónak bélyegezték, és n e m engedték, hogy befolyásolja a Viking-2 leszállóhelyéről meghozott vég­ ső döntést.

Az illúzió A felfedezést 1976. július 25-én tette Tobias Owen, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) Viking-programjának munkatár­ sa, Éppen a Cydonia táj felvételeit nézegette és alkalmas le­ szállóhely után kutatott, amikor hirtelen felkiáltott. „Uramis­ ten, ezt n é z z é k ! " A 35 A72 hivatkozási számmal ellátott képkocka a marsi fel­ szín egy területét mutatta, mely két geológiai zónára oszlott egy kiterjedt, kissé kráteres síkságra, maréknyi kisebb kiemel­ kedéssel, és egy hatalmas, sziklatömbökből álló hegységre. A felvétel közepe táján pedig egy gigászi, emberi arcnak tűnő képződmény meredt a Föld felé, akár a kietlen táj örökké éber őre. Alig néhány órával később Gerry Soffen, a Viking Project szóvivője egy sajtókonferencián összefoglalta a N A S A által is bevallottan a „marsi élet felkutatására" szentelt program ered­ ményeit. Valahogyan a n e m r é g felfedezett „ A r c " fényképe is eljutott hozzá, melyet m e g is mutatott az újságíróknak. „Hát 93

A MARS-REJTÉLY

n e m csodálatos, milyen játékokra képes a fény és az árnyék?" k o m m e n t á l t a a felfedezést. „Amikor néhány órával később új felvételt készítettünk, mindez már eltűnt. Ez csak egy káprázat, csak a fény beesési szöge miatt van." N e m sokkal ezután a JPL is hivatalos közleményt adott ki, javarészt ugyanezekre a megállapításokra hagyatkozva: A fénykép alatt ez olvasható: Ezt a felvételt sok társával egyetemben a Viking-1 űrszonda az északi szélességi fokok mentén készítette a Mars felszínéről. A fényképen erodált, fennsíkszerű domborzati képződmé­ nyeket láthatunk. A nagyobb sziklaalakzat, mely emberi arcra emlékeztet, a fények és árnyékok csalóka játéka csupán. A kép­ z ő d m é n y átmérője 1,5 kilométer (1 mérföld), és a nap megkö­ zelítőleg 20 fokos szögben világítja meg. A felvétel szemcsés jellege bithibák következménye, melyeket csak kihangsúlyoz a nagyítás. A fénykép július 25-én készült, 1873 kilométeres (1160 mérföldes) magasságból. A Viking-2 jövő szombaton (augusztus 7-én) éri el keringési pályáját, a leszállásra előrelát­ hatólag szeptember elején fog sor kerülni."

Utópia A következő fejlemény az ügyben a N A S A végső döntése lett, mely szerint a Viking-2 végül is nem a Cydonián fog landolni. A helyszínt nyilvánvalóan n e m ítélték kellően „biztonsá­ gosnak". Carl Sagan szerint: A 44. északi szélesség teljesen elérhetetlen radarjaink számá­ ra; így ha elkötelezzük magunkat a magasabban húzódó észa­ ki szélességi körök mellett, akkor el kellett volna fogadnunk a kudarc meglehetősen magas kockázatát... Hogy a Viking esé94

A VIKING-REJTÉLY

lyein javítsunk, más, a Chrysétől és a Cydoniától geológiailag eltérő, viszont a radarjaink által leellenőrzött leszállóhelyet kerestünk, a 4. déli szélesség tájékán.7 Mindezek után csakugyan meglepő, hogy a Viking-2 végül még a Cydoniánál is magasabban h ú z ó d ó szélességi kör men­ tén landolt! Egy unalmasan jellegtelen, sziklákkal teliszórt, Utópiának nevezett síkságon ért földet - ahol a kövek kis híján fel is borították -, a 47,7 északi szélesség mentén, 1976. szep­ tember 3-án. Ezáltal, jegyzi meg James Hurtak, egy többmillió dolláros beruházás tűnt el a „süllyesztőben", és vált érdektelen eseménnyé... A választási mechanizmus gyengesége folytán egy geológiai és biológiai szempontból je­ lentéktelen terület vált a leszállóhellyé, hasonlóan ahhoz, mintha a saját Földünkön a Szahara sivatagát jelöltük volna ki alkalmas helyszínként.1.

Egy túlzottan heves elutasítás Miért választották az Utópiát a Cydonia ellenében, amikor a N A S A szempontjából mindkettő egyaránt „kockázatos" volt, s amíg előbbi kopár és érdektelen, addig utóbbi mellett szólt a víz állítólagos jelenléte és a rejtélyes Arc is? Fontos kérdéshez érkeztünk,

mert

ha

el

is

fogadjuk

Gerry

Soffen

sietős

elutasítását, miszerint az „ A r c " csupán csalóka árnyjáték, a Cydonia akkor is messze érdekesebb helyszínnek ígérkezik, mint az Utópia! Zavarba ejtőnek találjuk a N A S A döntését, de még inkább értetlenül állunk az előtt, miért kellett ilyen hirtelen ejteni a Cydoniát, miután a 35A72-es képkockán felismerték az „Ar­ cot". Lehet, hogy csupán véletlen egybeesésről van szó. Más95

A MARS-REJTÉLY

részről viszont különös, mennyire sietett kijelenteni a NASA, hogy az „ A r c " n e m más, mint illúzió. Bizonyos szempontból* Gerry Soffen joggal állította, hogy az „ A r c " néhány óra múlva eltűnt. Csakhogy ez nem a fények és árnyak csalóka játéka mi­ att történt, h a n e m mert besötétedett. Néhány óráival később már nem A

készült újabb felvétel az Arcról.

sokat emlegetett

felvétel,

mely bizonyítaná

az Arc

illuzórikus voltát, egyszerűen n e m létezik. De akkor miért kell a N A S A - n a k ezt a különös történetet terjesztenie?

8. FEJEZET

J É Z U S A TORTILLÁN

1997. július 4-én a Mars P a t h f i n d e r - a N A S A új generációs űrszondáinak

első

darabja

-

Ares

Vallisnál

(19,5°

É,

32,8°NY)' sértetlenül érte el a Mars rozsdavörös felszínét, hála gázzal

töltött

légzsákjainak.

Azután,

mint

egy

tudomá­

nyos-fantasztikus filmben, a légzsákok leengedtek, és akár egy futurisztikus ezüst virág szirmai, kinyílt a h á r o m háromszögle­ tű napelem, majd legördült egy rámpa, és útjára indulhatott a „Sojourner" marsjáró. A világ áhítattal figyelte, ahogy a cipősdoboz méretű, hatkerekű és alig 10,5 kilogramm tömegű robot lassan kiaraszol a fémburkolat mögül, hogy ott találja magát egy barátságtalan, sziklás világban, a lazacszínű égbolt alatt - többmillió kilométernyire az otthonától.

Mars Observer, kérlek, telefonálj A Pathfinder zajos sikert aratott, és a N A S A végre fellélegez­ hetett. Gondokkal teli időszak állt a tudósok háta mögött, kezd­ ve a Challenger űrsikló 1987-es katasztrófájával, egészen a Mars Obszerver szonda 1993-as elvesztéséig. Az 1992. szeptember 25-én fellőtt Observer feladata lett volna újra feltérképezni a M a r s felszínét - gyakorlatilag újra elvégezve a Viking űrszondák munkáját, csak ezúttal sokkal nagyobb felbontáson. Az Observer kamerája 1,4 méter/kép97

A MARS-REJTÉLY

pontos felbontáson működött, ami hatalmas előrelépésnek szá­ mított a Vikingek 50 méter/képpontos küszöbértékéhez képest. Csakhogy az Observer m é g a keringési pályára állás előtt meghibásodott, a N A S A sajtóközleménye szerint az alábbi módon: [1993.] augusztus 21-én, szombat este elveszítettük a kapcso­ latot a Mars Observer űrjárművel, amint az három napnyira megközelítette a Mars bolygót. A pasadenai Jet Propulsion Laboratory mérnökei és a projekt irányítói több mentési pa­ ranccsal próbálták bekapcsolni az űrszonda adóvevőjét és a Föld felé irányítani antennáit. A világszerte felállított nyom­ követő állomások augusztus 22-én, vasárnap délelőtt 11 óra óta nem fogták az űrszonda jeleit."

Összeesküvés-elméletek Pontosan mi is történt a M a i s Observerrel? B á r szinte semmilyen információ n e m állt rendelkezésre a döntés meghozatalához, a N A S A független bizottságot hozott létre a kérdés tisztázására. A bizottság hosszas mérlegelés után úgy vélte, a meghajtórendszer egy vezetékének szakadása a hajtóanyag-tartály n y o m á s alá helyezésekor valahogy megsza­ kította az űrszonda kommunikációját a bázissal/ Ennél azonban többről volt szó, és néhány nappal később nyilvánvalóvá váltak a vizsgálat súlyos hiányosságai. Valójá­ b a n az történt, hogy az Observer földi rádiókapcsolatát a prog­ r a m irányítói szándékosan megszakították a hajtóanyag-tartály n y o m á s alá helyezésének idejére. Ez önmagában különös és példa nélkül álló. A p r o g r a m irányítóinak is tudniuk kellett, h o g y az űrjármű és a bázis közötti kapcsolatot állandóan fenn kell t a r t a n i u k - h a egyszer is elveszítik, nagyon nehéz visszaál98

JÉZUS A TORTILLÁN

lítani. Pontosan ez történt az Observer esetében is: miután el­ vágták a kapcsolatot, többé n e m tudták újraéleszteni. Az űrszonda elveszítése a legjobb esetben is ostoba emberi hiba, ám, ahogy azt a tizenötödik fejezetben kifejtjük, egyes NASA-elemzők szerint ennél sokkal többről van szó, hiszen az Observer valószínűleg a keringési pálya felvételére is készen állt, amikor elvágták a kapcsolatot. Miért, kérdezhetnénk, vág­ tak bele egy ilyen kockázatos vállalkozásba, éppen ebben a döntő fontosságú pillanatban - hacsak n e m akarták elveszíteni az űrszondát? H o g y miért tettek volna ilyet? Az összeesküvés-elmélet hívei m e g vannak győződve arról, hogy az egész rejtély kapcsolatban áll az egyre növekvő közér­ deklődésnek, mely a M a r s Observert m e g e l ő z ő évtizedben az Arc kérdését övezte. Az 1992 szeptemberi kilövés előtt is fel­ erősödtek azok a hangok, melyek a Cydonia övezetének újbóli feltérképezését követelték. Az űrszonda talán m á r n é h á n y nappal korábban pályára állt, mint ahogy azt a közvéleménnyel tudatták. Talán csakugyan készített felvételeket a Cydoniáról. És talán a N A S A hatalmas­ ságainak n e m tetszett, amit láttak, Talán úgy döntöttek, ideje „kihúzni a dugót", nehogy a közvéleményt idejekorán kitegyék a fóldönkívüli élet potenciálisan felkavaró hírének.

DiPietro, Molenaar, Hoagland A N A S A hivatalos közleményeiben azóta próbálta lehűteni az indulatokat, mióta csak Tobias O w e n 1976. július 25-én ki­ szúrta az Arcot a Viking 35A72 jelű képkockáján. Gondosan megfogalmazott sajtóközlemények győzködték az embereket arról, hogy amit látnak, csupán illúzió. A tudósok azonnal el is veszítették érdeklődésülcet, és a felvételt az elkövetkező h á r o m 99

A MARS-REJTÉLY

évre eltemették a marylandi Greenbeltbe, a N A S A Goddard űr­ központban található űrarchívumába. Az arcot csak 1979-ben fedezte fel újra Vincent DiPietro, a Lockheed Goddardban dolgozó p r o g r a m o z ó matematikusa, aki kollégájával, Gregory Molenaarral kifejlesztett egy képfel­ dolgozási algoritmust, mely által részletesebb képet nyerhettek az Arcról. Mint azt a kilencedik fejezetben látni fogjuk, a két tudós magánszorgalomból átvizsgálta az archívumot, és még egy Viking-képkockát talált, melyen az Arc - bár más szögből fényképezték - tisztán felismerhető. Ezen a felvételen egy má­ sik rejtélyes k é p z ő d m é n y is látható - egy ötoldalú piramis (me­ lyet DiPietro és Molenaar után később D & M piramisnak ne­ veztek el), alig 15 kilométernyire az Arctól. DiPietro és Molenaar kezdetben naiv módon azt feltételez­ te, h o g y a N A S A érdeklődni fog felfedezésük iránt. Mint az várható, hamarosan csalódniuk kellett. Adott volt két, a NASA alkalmazásában álló tudós, aki teljes szakképzettsége birtoká­ ban azt állította, h o g y bizonyítékot talált a földönkívüli értelem feltételezhető jelenlétére a Marson, és n e m akadt senki, aki meghallgatta volna őket. 1981-ben feladták a próbálkozást, hogy a hivatalos csator­ n á k o n hozzák nyilvánosságra a kérdést, és megjelentették Szo­ katlan képződmények a Mars felszínén

című könyvüket. Az el­

sők között tett szert a könyv egy példányára Richárd Hoagland, a t u d o m á n y o s szakíró, aki a sajtó számos képviselőjével együtt véletlenül ott volt 1976 júliusában a JPL-en, amikor Gerry Soffen elutasítóan nyilatkozott az Arcról. A későbbi fejezetekben sűrűn találkozni fogunk Hoaglanddel, a t u d o m á n y o s világ és az űrkutatás e páratlanul képzett „ezermesterével", aki a korai Cydonia-kutatók szószólója és sokat vitatott központi alakja lett. Hoagland, akit szerkesztője találóan „a Star Trek szülőatyja, G e n e Rodenberry és Mr. Spock különös elegyének" 4 nevezett, DiPietro és Molenaar fel100

JÉZUS A TORTILLÁN

fedezéseit a közvéleménnyel is megismertette - és az ezredfor­ dulóhoz közeledve készséges befogadóközegre talált azokban, akik érdeklődtek a h a g y o m á n y o s t u d o m á n y o s gondolkodással nyíltan szembehelyezkedő elméletek iránt.

A független Mars-kutatók A közvélemény figyelmének felkeltésén kívül Hoagland egy sor önálló felfedezést is tett a Viking felvételein. Ezek közé soroljuk az általa „ V á r o s n a k " és „ E r ő d n e k " nevezett képződ­ ményeket, valamint több kisebb felszíni jellegzetességet, m i n d a D & M piramis, m i n d az Arc környékén. 1983-ban, az antropológus R a n d o l p h o Pozos társaságában Hoagland „független Mars-kutatásba" kezdett, és összehívott egy számítógépes konferenciát - melyet Ray Bradbury könyve után Marsbéli krónikákra kereszteltek -, ahol rajtuk, DiPietrón és Molenaaron kívül részt vett a plazmafizikus John Branden­ burg és a k é p z ő m ű v é s z Jim C h a n n o n (aki esztétikai szempon­ tok alapján értékelte az Arcot). A tanácskozáson jelen volt Lambert Dolphin és Bili Beatty is, mindketten a Stanford kuta­ tóintézet munkatársai. A fizikus Dolphin egy ideig részt vett az egyiptomi Gízai-fennsíkon a piramisok és N a g y Szfinx körül végzett távérzékeléses kutatásokban. A független Mars-kutatást elég k o m o l y a n vették ahhoz, hogy a Stanford „elnöki alapjából" 50 000 dollárral támogas­ sák, bár az is h a m a r nyilvánvalóvá vált, hogy a kaliforniai agy­ tröszt egyéb jellegű segítséget - Dolphin szabadidejét és némi technikai támogatást leszámítva - n e m kíván nyújtani. Ráadá­ sul úgy tűnt, hogy ezt a korlátozott támogatást is bármelyik pil­ lanatban visszavonhatják.

Kétségbeesésében Hoagland egy

másik csapatot alakított - a Mars-kutató Csoportot - a kalifor­ niai Berkeley-n dolgozó T h o m a s Rautenberggel. Mindeköz101

A MARS-REJTÉLY

ben, 1984 márciusában feloszlott a korábbi független csapat, és a „Marsbéli k r ó n i k á k " is hirtelen véget értek. A

független

Mars-kutatók

eredményeit

a

kaliforniai

Boulderben rendezett második Mars-konferencián ismertették, 1984 nyarán.

Carlotto 1985-ben a független kutatókhoz csatlakozott a képalkotási technikák szakértője, a számítógép-programozó Mark Car­ lotto. Mint azt látni fogjuk a tizedik fejezetben, Carlotto górcső alá vette az eredeti Viking-felvételeket, kiemelte azok részlete­ it, és arra a következtetésre jutott, hogy az Arc háromdimenzi­ ós objektum. Kiemelt kontrasztok mellett a képen azonosítha­ tóvá váltak a jellegzetes, koronára vagy „ d i a d é m r a " emlékezte­ tő dekoratív vonalak a szemek felett, a „fogak", de m é g a csí­ kozott „fejdísz" is, mely a fáraók által viselt nemeszí idézte. Carlotto m i n d e n tekintetben kiválóan képzett tudós, aki kel­ lő alapossággal végzi munkáját, mégis azt kellett látnia, hogy következtetéseit és megfigyeléseit a „hivatalos" Mars-szakér­ tők következetesen elutasítják.

A McDaniel-jelentés M á s tudományágak szakértői - akik áttekintették az olyan füg­ getlen tudósok eredményeit, mint Carlotto, DiPietro és Molenaar - szintén úgy vélik, hogy a „hivatalos" reakció és állás­ pont n e m kellőképpen átgondolt. Jó példa erre Stanley McDaniel, a Sonora State University professzora és filozófia tanszékének egykori vezetője, aki elő­ ször

1987-ben

értesült

az Arccal 102

kapcsolatos polémiáról.

JÉZUS A TORTILLÁN

1992-ben, a M a r s Observer közeli fellövése előtt, saját, önálló véleményt is megfogalmazott a Cydonia-kérdést illetően: Kezdetben egészséges kétkedéssel közelítettem a kérdés­ hez... de saját vizsgálódásaim során egyre inkább értékelni kezdtem a kutatók erőfeszítéseit, és munkájuk tudományos in­ tegritását. Azt találtam, hogy az alkalmanként elkövetett hibá­ kat bőséggel egyensúlyozza eredményeik megbízhatósága, és fogékonyságuk e kérdéskör iránt, mely a maga nemében bizo­ nyosan egyedülálló. Nemcsak a független kutatói munka kiváló minőségére figyeltem fel, de a szembeszökő hibákra is, melyeket a függet­ len eredmények elutasításakor a NASA elkövet. Minden álta­ lam megismert újabb NASA-dokumentummal egyre inkább megdöbbentett a hivatalos érvelés hiányos és megtévesztő volta. Egyre inkább nehezemre esett elhinni, hogy szakképzett tudósok ilyen téves következtetésekre juthassanak, hacsak nem valamely titkos cél érdekében szándékosan megváltoz­ tatják az adatok valós természetét. 5 A rendkívül energetikus Stan M c D a n i e l briliáns szónok és kivételes gondolkodó - személyes cáfolata annak az elmélet­ nek, miszerint a „mesterséges objektumok a C y d o n i á n " hipoté­ zist csakis „ t u d o m á n y t a l a n " emberek támogatják. M c D a n i e l 1993-ban publikált jelentésének alcímében is levonja központi következtetését: „A gyakorlati, intézményes és t u d o m á n y o s fe­ lelősségvállalás kudarca a Marsfelszín mesterséges építmé­ nyeire vonatkozó bizonyítékok vizsgálatával és N A S A Mars­ kutatási programjának prioritásaival kapcsolatban". 6 AMcDaniel-jelentés

nemcsak

a mesterséges jelleg bizonyí­

tásával foglalkozik, h a n e m a N A S A ellenérveivel is. A legfontosabb - s leginkább a k o z m o l ó g u s Carl Sagan által hangoztatott - ellenérv, hogy az Arc csupán a fény és árnyék

103

A MARS-REJTÉLY

játéka. Azután ott van az úgynevezett „technikai jelentés" (McDaniel szerint az elnevezés aligha helytálló), mely kritizál­ ja Hoagland munkáit, valamint azok a publikációk, melyeket dr. Michael Malin, a szondákra szerelt kamerák tervezője és működtetője jegyez. Malinnek, aki minden alkalmat megra­ gad, h o g y a k é p z ő d m é n y e k mesterséges volta ellen érveljen, kizárólagos j o g a eldönteni, hogy a Mars-missziók során a bolygófelszín mely részleteit fényképezzék kameráival, ráadá­ sul egy különleges kiváltságot is élvez - egy hathónapos „pró­ baidőszakot", mely alatt szabadon tanulmányozhatja a felvéte­ leket, mielőtt azokat nyilvánosságra hoznák. 7 M í g élt, Carl Sagan töltötte be - rendkívül hatékonyan - a N A S A védőjének szerepét. M é g a Paradé című vasárnapi pletykalapban is megjelentetett egy cikket az „Arc"-kérdésről. és azon az alapon védte a N A S A álláspontját, hogy a termé­ szetben is számtalan „ a r c " feltűnik, mint a „nagy indiánarc", az „ e m b e r a H o l d o n " , vagy „Jézus arcképe egy tortillán". Pontosan ilyen érvekkel védte a N A S A azt a döntését is, h o g y n e m biztosít a Cydoniának kiemelt bánásmódot. De megállják-e a helyüket ezek az érvek - vagy csak általuk akarják szőnyeg alá söpörni a kérdést? A McDaniel-jelentés ez utóbbi feltételezést támasztja alá. Az érvek ugyanis nemcsak hogy félresöprik a kérdést, de alapjában elhibázottak is.

Elveszett szondák A M a r s Observer lehetőséget kínált a vita tisztázására - a Cydonia síkságainak nagy felbontású fényképezését -, de csak ha a N A S A - t és Michael Maiint is m e g lehet győzni róla, hogy irányítsa az Observer kameráit a megfelelő irányba. Kezdetét vette a küzdelem. Azután, alig 24 órával azelőtt, hogy Richárd H o a g l a n d egy országos tévéadón élő vitába bocsátkozhatott 104

JÉZUS A TORTILLÁN

volna a Mars Observer p r o g r a m egyik irányítójával, dr. Bevan Frenchcsel, a szondának n y o m a veszett... Az űrkutatás történetében n e m ez az első szonda, mely rejté­ lyes körülmények között, hirtelen némult el. 1988-ben két orosz marsi űrszondának is n y o m a veszett. Az 1988. július 7-én felbocsátott Phobos-l-gyel alig 53 nap múltán szakadt meg a kapcsolat, míg a Phobos-2-nek, melyet a Phobos-1 után három nappal lőttek ki, alighanem sikerült feltérképeznie a marsfelszín egy részét, mielőtt a Mars egyik parányi holdja, a Phobos

fényképezése közben valahogyan „megsemmisült".

Az utolsó, Földre küldött felvételén egy több kilométeres, szi­ var alakú, elliptikus árnyék látható a M a r s felszínén."

Global Surveyor Könyvünk írása idején a Mars Global Surveyor - a kudarcot vallott Mars Observer utódja - sikeresen végzi a küldetést, me­ lyet elődje megkezdeni sem tudott. A Surveyor voltaképpen egy kevéssé költséges Observer (a fedélzeten az eredeti hét kísérleti eszköz közül csak öt található meg), ám éppúgy a Malin Space Science Systems kameráját hordozza, dr. Malin pedig m é g mindig teljhatalmú ura a m o ­ d e m technológia e vívmányának. De mi a helyzet a N A S A hivatalos álláspontjával? M é g most is ugyanaz, mint korábban? Talán a független tudósok munkái mégis meggyőzték a hivatalt arról, hogy behatóan ta­ nulmányozza a Cydonia régióját?

9. F E J E Z E T

A FELÉNK TEKINTŐ ARC

„ Ó ! Hát kitörtem a Föld zord határai közül, s könnyű ezüstszárnyakon táncolok az égen; fel, fel a dicsőségben lángoló kékségbe, könnyed kecsességgel a szélfútta mélységeken, Hol pacsirta n e m jár, sem magasztos sas S míg néma, szárnyaló lelkemmel elérem az űr tilalomtól érintetlen szentélyét, a kezem nyújtom, hogy az Úr arcát érintsem. John Gillespie Magee, 1943 „A fénykép nem pusztán kép (ahogyan egy festmény), a való­ ság egy interpretációja; a fénykép másolat, a valóság lenyo­ mata, akár egy lábnyom vagy egy halotti maszk." Susan Sontag, New

York Review of'Books 1977. június 23.

A m i k o r Tobias O w e n felfedezte a marsi „ A r c o t " a Viking 35A72-es képkockáján, teljesen természetes m ó d o n reagált: „Istenem, olyan, mint egy a r c . " Az Arc tipikusan ezt a hatást váltja ki az emberekből - az azonnali, ösztönös felismerést. De vajon csakugyan az, aminek tűnik? Vagy csupán a fények játéka? Az elmúlt húz esztendő106

A FELÉNK. TEKINTŐ ARC

ben kivételesen intelligens és m a g a s a n képzett tudósok idejük komoly hányadát szentelték a feladatnak, hogy megfeleljenek erre a kérdésre.

A pixelek titkai Vincent DiPietro, az első tudós, aki k o m o l y a n vette az Arcot (és aki 1979-ben újra felfedezte azt a Goddard archívumában), foglalkozását tekintve elektromérnök, aki a digitális elektroni­ kára és képfeldolgozásra szakosodott. A felfedezésen a Lock­ heed egy programozó-matematikusával, Gregory Molenaarral osztozott, aki a C o m p u t e r Sciences Corporation révén kapcso­ latban állt a NASA-val, és szintén jártas a számítógépes kép­ elemzésben. A páros, m e l y eleinte az egész kutatást „kaland­ k é n t " élte m e g ' , titkos projektbe fogott, h o g y kiemelje az Arc­ ról készült kép részleteit, és újra tanulmányozza a Viking adat­ hordozóit, más esetleges marsi anomáliák után kutatva. Az Arc az eredeti felvételen alig 64 x 64 képpontos területet fed le, miközben az egyes képpontok 45,7 x 47,2 méteres terüle­ 2

tet ábrázolnak. Ami ennél kisebb,

az nem kerül megörökítésre.

Mindazonáltal a pixelek támpontot nyújtanak, melyek lehetővé teszik a számítógépnek az eredeti domborzat rekonstruálását. Minthogy a műholdas kamera felbontása meglehetősen ala­ csony volt, átlagolnia kellett minden 45,7 x 47,2 méteres terület tó­ nusát, hogy megadhassa a vonatkozó pixel értékét. A legvilágosabb területek alacsony számértéket kapnak (fehér = 0), míg a legsöté­ tebbek magasat (fekete = 256). A műhold ezután már képes volt számsorozatok formájában elküldeni a képeket a Földre, ahol a „szürkeskála" pixelekből állt össze a fekete-fehér fényképfelvétel. DiPietro és Molenaar a képfeldolgozás során igyekezett a képpontok és az átlagolt 256 tónus „ m ö g é " tekinteni. Ennek

107

A MARS-REJTÉLY

egy módszere a pixel szomszédaival történő összehasonlítása. Ha például egy képpont világosszürke, míg balra eső szom­ szédja világosabb, j o b b r a eső szomszédja pedig sötétebb, ak­ kor valószínű, hogy ez a három színtónus egy fokozatos átme­ netet jelképez a világos árnyalattól a sötét felé, nem pedig hir­ telen, lépcsős tónusugrásokat, melyek a képen feltűnnek. 3 E megközelítés révén elméletileg részletesebbé tehetőek a Vi­ king szemcsés felvételei is: Hogy felnagyítsuk a digitális képet, új pixeleket kell hozzáad­ nunk, és azok értékeit is meg kell határoznunk. Ennek egyik módja, hogy kiszámítunk egy közbülső képpontértéket... a kör­ nyező értékek figyelembevételével. A bilineáris interpoláció például a képpont négy legközelebbi szomszédját veszi alapul, és a pixelmásolásnál egyenletesebb képhatást kelt, viszont így a kép kevésbé kontrasztos. 4

Képfeldolgozás Az első lépésben eltávolították a 35A72-es képkocka átviteli hibáit (e főként az interferenciából adódó hibák tiszta fekete vagy fehér pixelek formájában jelentkeztek). Ezt követően, mi­ után felmérték, hogy a képpontok z ö m e a 60-as és a 108-as ér­ tékek között található a szürkeskálán, DiPietro és Molenaar az­ zal javított a kontraszton, hogy 0 helyett a 60-at jelölte ki a fe­ hér értéknek, a 108 pedig a fekete lett. Ezáltal a képet alkotó közbülső szürke árnyalatok helyét kontrasztosabb világosok és sötétek vették át. A kép minősége javult, de a kutatók n e m elégedtek meg az eredménnyel - a „hatalmas pixelek lépcsős elrendezésével" -, és megpróbálták eltávolítani a szaggatott éleket azáltal, hogy minden képpontot kilenc kisebb egységre osztottak. Minden új 108

A FELÉNK TEKINTŐ ARC

pixel értékét az eredeti képpont szomszédjának értéke határoz­ ta meg, a távolság függvényében. 5 Az eljárást a Starburst pixel-átlapolásos technikájának rövi­ dítése után SPIT-nek nevezték. Ellenőrzésként a Pentagon és a virginiai Dulles nemzetközi repülőtér alacsony felbontású mű­ holdas felvételeit dolgozták fel, és tisztább képeket kaptak eredményül - melyeket azután összevetettek az adott környék­ ről készült légi felvételekkel. Az eredményekkel elégedett DiPietro és Molenaar kezelés­ be vette a 35A72 kockát - és „figyelemreméltó javulást" ész­ lelt. „Az Arc kezdett részletesebben előtűnni, mint a korábbi megfigyelések során." 6

Hiányzó kockák 1976-ban a N A S A szóvivője, Gerry Soffen kategorikusan kije­ lentette, hogy a 35A72 után „alig néhány órával" újabb felvétel készült a Cydoniáról, m e l y e n - a megváltozott napállás miatt az Arc már n e m látható. DiPietro és Molenaar természetesen tanulmányozni kívánta ezt a kockát is, de kimerítő kutatás után arra jutottak, hogy az n e m található m e g az archívumban. Mint láthattuk, Soffen m á s vonatkozásban is nagyvonalúan kezelte az igazságot - hiszen „alig néhány órával" később a Cydonia már sötétségbe burkolózott, és a Viking űrszonda a bolygó egy egészen másik részét fényképezte. A két Lockheed kutató azonban n e m adta fel, és végül ráta­ lált egy másik - 70A13 jelű -, Cydoniáról és az Arcról készített felvételre, melyet 35 nappal a 35A72 után vettek fel, hogy azu­ tán m e g is feledkezzenek róla. A m i k o r a kép készült, a nap sok­ kal magasabban állt, mint a 35A72 esetében (10 fok helyett 27 foknyira). Az Arc pedig, ahelyett, hogy eltűnt volna az eltérő megvilágítási viszonyok között, nagyon is tisztán látható: 109

A MARS-REJTÉLY

A második kocka nemcsak alátámasztotta az elsőt, de újabb jellegzetességeket is megmutatott. A szemüreg kontúrja válto­ zatlan maradt. A másik szemüreg hangsúlyosabbá vált. A haj vonala folytatódott a túlsó oldalon is. Az áll vonala kezdett alakot ölteni. 7 Ezután DiPietro és Molenaar kicserélte a szürkeskála tónus­ értékeit egy színalapú skáláéra. Azért tették ezt, mert a színkü­ lönbségeket könnyebb megfigyelni, mint a szürke szín árnya­ latának változásait. Ennek eredményeként a szemüreg tartalma is tisztábban látszott. A kutatók legnagyobb döbbenetére mint­ ha egy szemgolyó tűnt volna elő, jól elkülöníthető pupillával. Mindezek alapján DiPietro és Molenaar levonta a következ­ tetést, hogy sokkal többről van szó, mint fények és árnyékok já­ tékáról. De vajon igazuk van? Mielőtt saját következtetésre jutnánk a kérdésben, egy má­ sik tudós véleményét is ki kell kérnünk az általuk használt kép­ feldolgozási technikákat illetően.

Az izgatott dr. Williams Ú g y gondoltuk, kezdetnek legjobb lesz felkeresni magát a NASA-t, ahol a tudósok jelenleg is dolgoznak a Pathfinder és a Global Surveyor Mars-programokon. 1997 júliusában, három héttel azelőtt, hogy a Pathfinder az Ares Vallisban landolt, a ma­ rylandi Greenbeltben található Goddard űrközpontban, az űrku­ tatási adatközpontban (ahol DiPietro is felfedezte a 35A72 kép­ kockát) megbeszéltünk egy találkozót dr. David Williamsszel, a Pathfinder-program archívumának vezetőjével. A Goddard hatalmas iroda- és laborkomplexum, melyet Washington DC központjából autón fél óra alatt el lehet érni.

no

A FELÉNK TEKINTŐ ARC

Miután átestünk a katonásan szigorú biztonsági procedúrákon, megkaptuk a belépőinket, és bekísértek bennünket. Tíz perc séta a kellemes, fasorral szegélyezett úton, és máris elértük az archívum épülettömbjét. M a g á b a zárkózott, barát­ ságtalan tudósra számítottunk, épp ezért kellemes meglepetést okozott dr. Williams fiatalsága és lelkesedése, mely szöges el­ lentétben állt a NASA-ról kialakult képpel. M é g örvendetesebb, hogy dr. Williams n e m is próbálta leplezni a marsi Arccal kapcsolatos véleményét: Nos, tudják, sok tudós, sok komoly tudós közelíti meg arról az oldalról a kérdést, hogy ez egy mesterséges építmény - így az értelem jele -, és én magam is alig várom, mit hoz a Mars Global Surveyor program, amikor majd elkészülnek a képek, remélhetőleg nagy felbontású képek, különböző szögekből, hogy jobban felmérhessük a környéket, megnézhessük ma­ gunknak ezt az „Arcot". Meglepődnék, ha nem temiészetes képződménynek bi­ zonyulna, másrészről viszont, milyen izgalmas lenne, ha nem az lenne! Milyen érdekes lenne, képzeljék csak el - visszajön­ nének a képek, és kétségbevonhatatlanul bizonyítanák, hogy mesterséges építmény. Úgy értem, ez megváltoztatná egész eddigi világképünket. Ezért is tartom nagyon izgalmasnak a kérdést.

Új képet a régiből Mint a Pathfinder misszió irattárosának, dr. Williamsnek kell értékelnie és értelmeznie a beérkező adatokat, éppen ezért fele­ lősséggel nyilatkozhat a N A S A nevében a Viking felvételein alkalmazott képfeldolgozási technikák természetéről és hasz­ nálhatóságáról.

111

A MARS-REJTÉLY

Szigorúan véve, mutatott rá, kizárólag az eredeti, nyers Vi­ king-képek tekinthetőek 100 százalékig pontosnak. Azt is elis­ merte ugyanakkor, hogy a NASA-nál is bevett szokás manipu­ lálni az ilyen képeket, hogy tisztábbá és kontrasztosabba te­ gyék őket: Ha megnyitunk egy nyers Viking képet, az jobbára úgy néz ki, mintha semmit sem ábrázolna, ezért ki kell emelnünk a kont­ rasztokat, meg kell nyújtanunk és egy sor beavatkozásnak kell kitennünk a képet, hogy egyáltalán láthassuk, mi van rajta. Az igazat megvallva tehát a kapott nyers adatok számitógé­ pes manipulációja nemcsak hogy általános gyakorlat, de feltétle­ nül szükséges is, hogy értelmes információt nyerjünk a műhol­ das kamerák által továbbított adathalmazból. Azt is megtudtuk, hogy az olyan technikák, mint a DiPietro és Molenaar által kifej­ lesztett SPIT, ma már részei számos, kereskedelmi forgalomban is kapható alkalmazásnak. Williams rámutatott, hogy DiPietro és Molenaar nemrégiben nyerte el a virginiai Computer Sciences Corporation díját a SPIT eljárás kifejlesztéséért - ami szintén azt bizonyítja, hogy használható metódust hoztak létre a számítógé­ pes képfájlok információtartalmának visszanyerésére.

Esztétikus arányok? Kutatása korai szakaszában Richard Hoagland felvetette, hogy művészeknek kellene kiértékelniük az Arc arányait és felépíté­ sét. Hoagland azzal érvelt, hogy amennyiben az Arc megfelel a művészi követelményeknek, az is csak mesterséges jellegének újabb bizonyítéka. A képzőművész, grafikai tervező és illuszt­ rátor Jim C h a n n o n vállalta a kihívást.

112

A FELÉNK TEKINTŐ ARC

Channon elsősorban az arányokra („antropometria"), a bel­ ső stmktúrára („építészeti szimmetria"), és a kifejezésmódra („kulturális fókusz") összpontosított. Az alábbi következte­ téseket vonta le: Az arcon n e m találok olyan jellemvonásokat, melyek meg­ sértenék a klasszikus hagyományokat. Az arc emelvénye m a g a is klasszikus arányokkal bír... Ha az arc n e m lennejelen, akkor is négy párhuzamost látnánk, melyek négy, egyenlő nagyságú, lejtős területet kerítenek körbe. Minthogy ez a négy, arányos oldal derékszöget zár be egymással, szimmetrikus téglalapot kapunk. Az arc alapzata tehát ö n m a g á b a n tudatos építő tevé­ kenységre utal. A marsi arc állandóságot és erőt sugall, ezzel mintegy tiszte­ letet követelve. Ki m e r e m jelenteni, hogy a struktúra, melynek fényképfelvételeit Dick Hoagland megmutatta nekem, tudato­ san megalkotott szobor, hasonló a földi régészeti lelőhelyeken feltárt, őseink által készített szoboralakokhoz. Az eddigieknél sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékokra lenne szükség, hogy ennek ellenkezőjét igazolhassam.

8

Új fejlemények Channon m é g azelőtt elvégezte az elemzést, hogy M a r k Carlotto újraalkotta volna a Viking képkockáit, DiPietro és Molenaar módszerének továbbfejlesztésével. Carlotto munká­ jával a tizedik fejezetben részletesen is foglalkozunk, most csak annyit jegyzünk meg, hogy egy sor, erősen vitatott részle­ tet fedezett fel az Arcon - olyan részleteket, melyeket csak­ ugyan „az őseink által készített szoboralakokon" látni. Ide so­ roljuk a „fogakat", a „ d i a d é m o t " , egy „könnycseppet", és a jel­ legzetes fejdíszt, melyet éppúgy csíkok díszítenek, mint az 113

A MARS-REJTÉLY

egyiptomi fáraók fejdíszét, a nemeszX (ahogyan azt a Gízai N a g y Szfinx esetében is megfigyelhetjük). Carlotto eredményei - melyeket a második, 70A13 jelű koc­ ka tanulmányozásakor ért el - megmutatták, hogy az Arc közel sem olyan szimmetrikus, mint azt korábban gondolták. A tu­ dósnak egy különleges interpolációs eljárással nagyban sike­ rült megnövelnie a kontrasztot, és így olyan részleteket is ész­ revett, melyek korábban túl halványak voltak. Az Arc bal oldala, mely a 35A72-es kockán árnyékba borul, a 70A13-as kockán j o b b a n m e g van világítva, miután ez a kép magasabb napállásnál készült. Látható a bal szemgödör, és h o g y a száj vonala n e m egészen egyenes - a szegletekben kissé felfelé hajlik, mintha gúnyos vigyorra húzódna. Carlotto a bal orca alatt egy „tekervényt" is felfedezni vélt. Vannak, akik ebben egyfajta rámpát látnak, de mindez csak spekuláció, hiszen az adott részt vagy egy kráter csúfítja el, vagy a k a m e r a egy terepjelzése, melyet n e m lehet eltávolítani a kép károsodása nélkül.

A fények csalóka j á t é k a 1997. július 31-én, 21 évvel azután, hogy a N A S A először tett kísérletet a cydoniai Arc illúzióként való beállítására, elutaztunk a kaliforniai Pasadenába, hogy felkeressük a Caltechet. Ez a ma­ gánegyetem és kutatóközpont működteti a N A S A közeli sugárhajtómű-laboratóriumát (Jet Propulsion Laboratory), és a század több olyan legendás tudósának is otthont adott, mint a Nobel-dí­ jas fizikus Albert Einstein vagy Richárd Feynmannek. A Caltech makulátlan épülettömbjei a San Gábriel-hegység alatt bújnak m e g , buján zöldellő kertek és hűsítő források kö­ zött. A JPL jellegtelen, szigorúan őrzött blokkjai után az ember szinte otthonosan érzi magát a Caltech m e g k a p ó világában. A 114

A FELÉNK. TEKINTŐ ARC

perzselő hőség elől dr. Arden Albee légkondicionált irodájá­ ban találtunk menedéket. Szerencsések voltunk, hogy találkozhattunk vele. M i u t á n órákon át lógtunk a telefonon, és m i n d e n létező helyre elirányí­ tottak bennünket, végül, egyéb lehetőség híján bekapcsoltak hozzá. Dr. Albee m á s n a p indult Japánba, mint a soron követke­ ző Mars-műhold, a M a r s Global Surveyor vezető tudósa. A műhold a tervek szerint feltérképezte a Mars teljes felszínét beleértve a cydoniai régiót is. Az eddigi elméletek gyakorlati próbájának előestéjén a Mars Global Surveyor p r o g r a m egyik irányítója és egykor a JPL vezető tudósa vajon mit gondol a Cydonia-kérdésről? Dr. Albee elfoglalt ember, és különösen az volt az új Mars­ program akkori szakaszában, ezért hálásak lehetünk, hogy egy­ általán időt szakított ránk. Lassan, kiszámított hangsúllyal fe­ lelt a kérdéseinkre, mintha csak egy sajtókonferencián lenne, ami láthatóan gyakran előfordult vele az elmúlt hetekben. A Cydonia említésére azonban kizökkent a szerepéből. Azt kér­ deztük, mi a véleménye a marsi Arcról és a független kutatók véleményéről, miszerint az Arc mesterséges építmény: Amit látunk, voltaképpen egy árnyék, mely némiképp arcra emlékeztet. A felszín színtelítettsége csakugyan eltér, így a pi­ xelekre bontott képen a képződmény arcként tűnik fel, a füg­ getlen kutatók pedig feltételezik, hogy a fény-árnyék viszo­ nyok vagy a színbeli különbözőségek valójában domborzati szinteltérést jeleznek - csak mert a szemünk így látja a dolgo­ kat, és mi azt mondjuk, hé, az ott egy kiemelkedés! Ez nem szükségszerűen van így, éppúgy lehet a lerakódott homok, éppúgy lehet részben kiemelkedés, részben homok, részben más anyag, és így tovább. A fények és az árnyékok csalnak meg bennünket.

115

A MARS-REJTÉLY

Megkérdeztük dr.

Albee-t,

ismeri-e

a McDaniel-jelentést,

vagy DiPietro, Molenaar, Hoagland vagy Carlotto munkáját. A tudós

válaszként

McDaniel--jelentés

széles egy

mosollyal

vette

le

polcáról

a

példányát.

Tudják, az emberek mindenféle őrültségeket képesek elkép­ zelni. Akárhová is mennek, mindenütt találnak egy ilyen turis­ taattrakciót, lehetnek az Alpokban, Wisconsinban vagy a Grand Canyonnál, tudják, a nagy „indiánarc" vagy a nagy „Maci L a c i " - t u d j á k - , az emberek mindenféle dolgokat bele­ látnak a természetes képződményekbe. Ez természetes jelen­ ség, már ősidők óta.

Az ott egy teve? Az

1917-es arab felkelés után T.

E. Lawrence („Arábiai

L a w r e n c e " ) a felkelés vezetőinek róluk készült portrékat aján­ dékozott, de legnagyobb meglepetésére az araboknak láthatóan sejtelme sem volt róla, mit ábrázolnak a képek. Egyikük bi­ zonytalan mozdulattal mutatott tulajdon orra felé, és megkér­ dezte: „Az ott egy t e v e ? " Pedig az arabok n e m voltak se tudatlanok, se ostobák. Egy­ szerűen híján voltak azoknak az európai kulturális referenciák­ nak, melyek révén tudták volna, mit keressenek. N e m láttak egyebet, csapán lapos, négyszögletes vásznakat, melyeket szí­ nes festékekkel vontak be. Eleinte képtelenek voltak a színes foltokat h á r o m d i m e n z i ó s tárgyak kivetüléseként azonosítani. Szigorúan véve ők látták a valóságot, és mi ringatjuk magunkat illúziókba. Az arabok csak azt látták, ami csakugyan ott volt, és n e m ismerték fel a kép vizuális jelzéseit. Velük ellentétben mi meglátjuk az arcot - ott is, ahol nincs más, csak a színek.

116

A FELÉNK TEKINTŐ ARC

Ugyanígy - m i k ö z b e n e szöveget olvassuk -, a lapon megje­ lenő nyomtatott betűk vagy a kiejtett szavak ö n m a g u k b a n n e m hordoznak jelentéstartalmat. Egy földönkívüli idegen, ha meg­ nézné ezt a lapot, csak értelmetlen jelek halmazát látná - és akárcsak az arab törzsfők, ő is helyesen értékelné a látottakat. Csak mi, akik rendelkezünk a kellő kulturális előképzettséggel, tudjuk a formákat vagy hangokat olyan jelentéshez kötni, me­ lyet azok egyébként n e m hordoznak. Az arcok felismerése az emberi fajra j e l l e m z ő genetikus hajlam, amit öröklünk, és amit n e m kell megtanulnunk - olyas­ valami, amit „ b e p r o g r a m o z t a k " az agyunkba. 9 Ez nyilvánvaló­ an fontos képesség, mely révén az újszülött azonnal felismeri az emberi arcokat (lehetőség szerint a szülőkét) anélkül, h o g y m e g kellene tanulnia, hogyan is néz ki egy ember. 1 0 Ennek foly­ tán a tárgyak bármely elrendeződése, mely arcvonásokra emlé­ keztet - akár valóságos arc, akár n e m (például két alma, egy répa, és egy banán) - agyi ingereket hoz létre, melyek révén az adott tárgyat vagy tárgyak összességét arcnak látjuk. Ugyan­ ezen okból néha arcokat látunk a felhőkben, vagy megijedünk egy fától, ha az göcsörtös, gonoszul vicsorgó arcot viselt a kér­ gén. Az arc felismerése azonban n e m egyenlő az arc képének fel­ ismerésével. Mint azt L a w r e n c e példája is igazolja, azt a képes­ séget, hogy egy kétdimenziós ábrázoláson - például egy port­ rén vagy fényképen - felismerjük az arcot, m e g kell tanulnunk. Ha az arabok elé mellszobrokat állítanak, kétségkívül felismer­ ték volna, hogy azok emberi arcot mintáznak. A vita kedvéért tételezzük fel, h o g y a Cydoniát lefényképe­ ző Viking-1 űrszonda fedélzetén űrhajósok is utaztak - mond­ juk T. E. Lawrence és egyik arab fegyvertársa. Két főhősünk - felszerelkezve egy-egy jó távcsővel - 1800 kilométernyire a vörös bolygó felszínétől elsuhanna az Arc fe­ lett, azután kicserélné tapasztalatait. Lawrence odafordulna 117

A MARS-REJTÉLY

kollégájához. „A mindenit! N é z z e azt az a r c o t ! " Mit mondana erre az arab? Ez a kérdés a Cydonia mesterséges eredetét igazo­ ló érvrendszer legmélyébe hatol. Ha az Arc csupán illúzió, a Rorschach-teszt egy ábrája, melyre Lawrence olyan tulajdon­ ságokat vetít ki, melyek egyébként n e m tartoznak hozzá - ak­ kor amit az arab n e m láthat, az „ c s u p á n " különböző színtónu­ sok kétdimenziós mintája? Vagy az objektum valóban létrejött (mesterséges vagy természetes m ó d o n ) , mely esetben ő is lát­ j a ? Azt felelné az arab, hogy „Miféle arc?", vagy álmélkodva m e r e d n e a poros arcra, mely visszatekint rá?

10. FEJEZET

OZYMANDIÁS

Mark Carlotto, az amerikai Analytic Sciences Corporation munkatársa kulcsalakja a C y d o n i a mesterséges eredete körül zajló vitának. M i ó t a 1985-ben hallott a marsi Arcról, szünte­ lenül részt vesz a kutatásokban, és a képfeldolgozás eszközeit felhasználva igyekszik minél több információt nyerni az ere­ deti Viking-adatszalagok alapján. 1996-ban interjút készítet­ tünk vele. Kezdettől fogva nyitott voltam a kérdésre, érdekelt a dolog. Ak­ kor hallottam róla először. A főiskola óta folyamatosan figye­ lemmel kísérem az űrprogramot, és 1976-ban még a főiskolára jártam. Emlékszem a Vikingre - de akkor még nem hallottam a marsi Arcról. Épp ezért érdeklődni kezdtem... Elkezdtem felhasználni azokat a módszereket, melyeket a mindennapi munkában, az Analytic Science Corporationnél al­ kalmazok. Nem tettem mást, mint felhasználtam azokat a mód­ szereket, melyeket akkoriban rutinszerűen alkalmaztunk a rönt­ genfelvételek, távérzékelés útján készített képek, műholdas fel­ vételek és effélék minőségének javítására. Ezáltal képes voltam 1 kitisztítani és helyreállítani az eredeti Viking-felvételeket is.

Háromdimenziós elemzés Az előző fejezetekben m á r említettük Carlotto képeit, és meg­ jegyeztük, hogy sajátságos, addig kivehetetlen részleteket is

119

A MARS-REJTÉLY

felfedezett az Arcon - így a h o m l o k o n végigfutó vonalat, mely egy „ d i a d é m o t " juttat az eszünkbe, a „fogakat" a „szájban", és a „csíkokat" a „fejdíszen". Carlotto a korábban ismert vonások mellett újakat is felismert, így a bal szemgödröt (az Arc ár­ nyékba borult oldalán), és egy állítólagos „könnycseppet" a j o b b szem alatt. „Kezdettől fogva izgatott - m o n d t a el nekünk - a N A S A 'fény-árnyék' hipotézise. És úgy gondoltam, kell lennie vala­ milyen módszernek a kérdés tisztázására. Akkor kezdtem bele az Arc háromdimenziós elemzésébe, hogy rekonstruáljam a formáját, és tisztábban láthassam a részleteket." Az analízis során először össze kell gyűjteni az objektum háromdimenziós jellemzőit egy kétdimenziós leképezés, pél­ dául egy fénykép alapján. Ez sokféle m ó d o n megtehető, a ren­ delkezésre álló képanyagtól függően: az árnyékok által jelzett magasságok elemzésével, sztereoszkópiával (két, ugyanazon tárgyról, de különböző szögből készített felvétel összehasonlí­ tásával), és különösen a „forma az árnyalatból" m ó d s z e n e i (melyet fotoklinometriának is neveznek). 2 Ahogy Carlotto megfogalmazta: A „forma az árnyalatból" technikák az objektum formáját úgy rekonstruálják, hogy a színárnyalatot összevetik a felület tájo­ lásával. Az olyan esetekben [mint a Cydoniáé is], amikor nem ismerjük a domborzati jellemzőket és textúrát, elsődlegesen a színárnyalatokból szerezhetünk információt az adott felszín-

A „forma az árnyalatból" módszer ellen szólhat, hogy a szá­ mítógép végül is pontosan ugyanazt a munkát végzi, mint az emberi agy - vagyis kiemelkedésnek „lát" egy színárnyalatot, és magasságként értelmez valamit, ami talán csakugyan a sík felszín fényviszonyokból adódó elszíneződése. Nagy előnye 120

OZYMANDIÁS

viszont a számítógépnek, hogy képes háromdimenziós képek felépítésére, majd ezek különböző szögekből és perspektívából történő szemlélésére, elemzésére. A két rendelkezésre álló Viking-képkocka feldolgozásakor Carlotto arra utasította számítógépét, hogy mindkét kép alap­ ján készítsen h á r o m d i m e n z i ó s modellt. Miután a két felvétel különböző szögből és m á s napszakban készült, látni akarta, mennyiben különbözik egymástól a két számítógépes modell. Mindkét rekonstrukció arcvonásokat tárt fel a felvételek alap­ ján - ami azt jelzi, hogy az objektum csakugyan háromdimen­ ziós, és „arcszerű". Carlotto ezután egy eredeti megoldással ellenőrizte eredmé­ nyeit. Fogta a 35A72 képkocka alapján készített térmodellt, és utasította a számítógépet, hogy világítsa azt m e g a 70A13-as képkocka napállásának megfelelően. Az így készült kép p o n t o ­ san visszaadta a valódi 70A 13-as kocka fényviszonyait. Ez­ után megismételte az eljárást, most a 35A72-es képkocka nap­ állását felhasználva a 70A13 kocka alapján fotoklimetrikus módszerekkel rekonstruált arc megvilágítására. Az elkészült kép pontosan megfelelt az eredeti képkockának.

Fraktálok a Marson Az emberiség nagy eredményei az űrkutatásban mindig a hadi­ technika fejlődését követték, így aztán n e m meglepő, hogy azo­ kat a számítógépes algoritmusokat, melyek a Cydoniáról készült képek feldolgozásakor a legrugalmasabban alkalmazhatóak a mesterséges építmények nyomainak feltárására, eredetileg kato­ nai célokra fejlesztették ki. „Az Analytic Science Corporationnél" meséli Carlotto „akkoriban olyan programokon dolgoz­ tunk, melyeket az ember által készített objektumok azonosításá­ ra használtak. A nyitottság jegyében egyszerűen vettem a földi 121

A MARS-REJTÉLY

képek esetében használatos eljárásokat, és ugyanolyan beállítá­ sokkal alkalmaztam őket a marsi képekre is." A Carlotto által fejlesztett programok a „fraktálelemzésként" ismert eljárást hasznosítják, melynek alapja az a tény, hogy a ter­ mészet eltérő léptékekben, de hajlamos ismételni önmagát. En­ nek jellemző példája páfránylevél, mely kicsinyített mása a na­ gyobb, teljes növénynek, vagy a sziklák repedései, melyek a nagy hegyi hasadékokra, szurdokokra emlékeztetnek. A termé­ szetes stnuktúrákat alkotó alapmintákat nevezzük „fraktáloknak", melyek azután számos különböző méretben megismétlőd­ nek. A természetes objektumok e tulajdonsága lehetővé teszi, hogy számítógép segítségével felismerjük a morfológiai alap­ elemek ismétlődését, és elkülönítsünk minden olyan objektu­ mot, mely nem illeszkedik a traktálok mintázatába. A haditechnikában ez az eljárás lehetővé teszi az álcázott, ember alkotta objektumok és létesítmények felismerését, szin­ te bármilyen terepviszonyok között. A számítógép először megalkotja a helyszín „ n o r m á l i s " fraktálmodelljét, azután ki­ elemzi a teljes régiót, és megjelöli a domborzat minden egyes elemét, mely szerinte n e m illeszkedik a fraktálmodellhez. Ha egy objektum nagymértékben eltér a környezetétől, akkor az az adott terület szempontjából idegennek számít - vagyis minden valószínűség szerint ember alkotta tárgy. A számítások szerint a fraktálelemzés durván 80 százalékos pontossággal képes azo­ nosítani a mesterséges objektumokat.

4

Kollégájával, Michael C. Steinnel együtt Carlotto részletes fraktálelemzést végzett a Viking képkockáin: Arra jutottunk, hogy az Arc a legkevésbé temiészetes objek­ tum a 35A72-es képkockán, és a módszert alkalmaztuk a szomszédos képkockákon is. Négy-öt képkocka viszonylatá­ ban is elmondható, hogy ez a legkevésbé természetes terep­ tárgy. Nagyon különös. 5 122

0ZYMAND1ÁS

Carlotto fraktálelemzése kimutatta, hogy egy 15 000 kilo­ méter sugarú körön belül az Arc a legkevésbé természetes kép­ ződmény - az objektum illeszkedési hibagörbéje pedig hang­ súlyosabb, mint akár egy azonosított katonai j á r m ű é !

Megvilágítás Akárminek is bizonyuljon - mesterséges szoboralaknak vagy sajátságosan erodált kiemelkedésnek -, a marsi Arc egészen biztosan nem árnyék, mely „némiképp arcra emlékeztet". Arc­ nak tűnik, mert a formája arcszerű. Biztosak vagyunk b e n n e , hogy Carlotto munkája - ha mást n e m is - ezt bizonyítja. N i n c s ugyanakkor bizonyság az objektum mesterséges voltára - rész­ ben mert az arc megvilágítatlan oldala sokkal kevésbé meg­ győző, mint a megvilágított oldal -, ahogyan azt Carlotto is készségesen elismeri: Úgy tűnik, hogy az Arc árnyékos fele vagy befejezetlen, vagy szétmállott, de semmiképp sem tükörképe a napfényes oldal­ nak. Akik a földönkívüli élet nyomait vélik felfedezni, azzal élveinek, hogy a torzulás lehet egy meteorit becsapódási krá­ tere, természetes erózió, a munkálatok befejezetlenségének vagy szándékos feladásának jele - ez utóbbi esetben azért, hogy az arcot kellőképpen felismerhetetlenné tegyék. Az el­ mélet ellenzőit nem lepi meg a szimmetria elnagyoltsága, hi­ szen szerintük egy természetesen erodált, meredek oldalfalú kiemelkedéssel van dolgunk. Minden érintettnek be kell látnia, hogy az Arc árnyékos olda­ lára vonatkozó eredeti Viking-adatok kevés értékelhető infor­ mációt tartalmaznak, ezért ez a leggyengébb láncszem a kép rekonstrukciós folyamatában. A vonalak szimmetriájával és az árnyékos oldal bármely apró részletével kapcsolatos végső

123

A MARS-REJTÉLY

döntés meghozatalához tehát meg kell várnunk, amíg az Arcot jobb fényviszonyok között is lefényképezik. 6 1998. április 5-én a Mars Global Surveyor sikeresen lefény­ képezte az Arcot, j o b b fényviszonyok mellett és magasabb fel­ bontáson. Mint azt látni fogjuk a tizenötödik fejezetben, a kép így is kétértelmű, félreérthető. Az Arc azonban nem egymagá­ ban áll, és - ahogyan azt az 1996 decemberében készített interjú­ ban Carlotto elmondta nekünk - az Arc mesterséges voltára ép­ pen az a környezet szolgáltatja a legmeggyőzőbb bizonyítékot, melybe illeszkedik. Úgy egy évvel ezelőtt egy másik irányban indultam el. Az el­ múlt néhány évben a véletlen folytán egyre inkább belemerül­ tem az analízis „Bayes-féle módszerébe" - az eljárás során rengeteg apró bizonyítékot gyűjtünk, majd osztályozzuk őket aszerint, mennyire támogatják vagy cáfolják az adott hipoté­ zist. Nagyjából egy éve aztán felötlött bennem, hogy ezt a módszert alkalmazhatnánk a [Cydonia mesterséges építmé­ nyeire vonatkozó] bizonyítékokra, de nemcsak a saját eredmé­ nyeimre, hanem Hoagland és a többiek korai munkásságára is. Az elmúlt év, úgy gondolom, bizonyos mértékben meg­ változtatta a gondolkodásmódomat. Sokáig csupán a nyitott­ ság jegyében foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de azért nem csatlakoztam volna azokhoz, akik a saját igazukat hangoztat­ ják. Én mindig is óvatos természet voltam... Aztán egy évvel ezelőtt valaki megkérdezte tőlem, „Szerinted mennyi az esé­ lye [hogy a Cydonia képződményei mesterségesek]?" „Azt mondanám, 51 és 49 százalék között" becsültem meg józan, tudóshoz illő mértékletességgel. De nem hagyott nyugodni ez a gondolat... Tudat alatt, azt hiszem, ösztönösen megéreztem, ez egy fontos kérdés. Úgy vélem, a Bayes-módszer vezetett rá arra, hogy nincs egyetlen, mindent eldöntő bizonyíték, nincs

124

0ZYMAND1ÁS

„gyilkos fegyver". Csak sok apró bizonyíték van, mely lassan összeadódik... Jelenleg teljesen magabiztos vagyok a tekin­ tetben, hogy ezek mesterséges objektumok.

Jöjj és reszketve nézz... Percy Bysshe Shelley ( 1 7 9 2 - 1 8 2 2 ) a N í l u s nyugati partján, Luxorban, II. R a m s z e s z óriási, r o m o s szoboralakjai láttán írta „ O z y m a n d i á s " című emlékezetes költeményét az öntelt gőgről és a pusztulásról. Elmeséli, h o g y amint egy utazó elér Ozyman­ diás romokban heverő roppant szobrához, annak talapzatán ezt olvassa:

„Király légy bár, jöjj

és reszketve nézz: n e v e m

Ozymandiás, urak u r a . " (Tóth Árpád fordítása) A király azt akarja, hogy az olvasó letekintsen a tündöklő városra, melyet egykor ő uralt, és reszketve szemlélje hatalma bizonyságát, ám az eltelt idő minden m ű v é t elporlasztotta. Ezek a sorok óvjanak minden büszke halandót, aki Ozymandiással együtt hatalma­ sabbnak gondolja magát a halálnál. Ha megállnánk Cydonia pusztaságában, mi is ilyen „ős ro­ m o k r a " lelhetnénk, a h o m o k b a „temetve rég". Ebből a közel­ ségből megtudhatnánk, hogy amit látunk, csupán természetes sziklahalom, vagy valamely idegen Ozymandiás omladozó ha­ lotti maszkja. Talán m é g a „nagy király" műveit is megtekinthetnénk? Hiszen ha átkelhetnénk az egykor özönvíz elárasztotta pusz­ taságon, az ősi partvonal szikláinak lábainál, talán eljutnánk a helyre, ahol a „város", ha romjaiban is, de m é g mindig áll...

1 1 . FEJEZET

AZ ARC KÍSÉRŐI

Az Arc n e m egymagában áll Cydonia síkságain; számos m á s érdekes objektum veszi körül, melyek sokak szerint leg­ alább ekkora jelentősséggel bírnak. Richárd Hoagland m é g azt is felveti, hogy „ha valaki szándékosan fel akarná kelteni a fi­ gyelmünket, az arc logikus választásnak tűnhet. Mivel is hív­ hatná fel hatékonyabban a figyelmet a Marsnak erre a tájékára, melyet további felfedezésre ajánl?'" Hoagland is jelen volt a JPL-ben azon a napon, 1976-ban, amikor az Arcot felfedezték. A sajtó képviselőivel együtt meg­ hallgatta és ösztönösen el is hitte Soffen magyarázatát. Csak egy évvel később, amikor alkalma nyílt alaposabban is tanul­ m á n y o z n i a képet, akkor fertőzte m e g őt is a „Mars-vírus". Azután visszaemlékezett „arra a délutánra a JPL-ben" és kollé­ gái szellemesnek szánt megjegyzéseire, miszerint „az Arc tu­ datja velünk, hol kell leszállni." Hoagland ügyet sem vetett a gúnyos kommentárokra, és elhatározta, k o m o l y a n fogja venni a lehetőséget, hogy az Arc valami fontos dolgot jelöl, és kutatni kezdett a cydoniai síkságon más „ é p í t m é n y e k " után.

A Város és az Erőd Hoagland azzal érvelt, hogy bárki is hozta létie az Arcot, rá akart látni, ezért az objektum függőleges tengelyével 90 fokos szöget bezáró, horizontális vonalat húzott. Ezt követve eljutott négy kisebb, szabályos kiemelkedésig; ezek kereszt alakzatba 126

AZ ARC KÍSÉRŐI

rendeződve vettek körül egy ötödik, kevésbé hangsúlyos ki­ emelkedést, mely egy tíz szabályos piramisból álló csoport kö­ zéppontjának tűnt. A jellegzetes mintázatot „ V á r o s " névre keresztelte, és így írta le: Tömör építmények figyelemreméltó, egyenes vonalakkal ha­ tárolt elrendezése, kisebb „piramisokkal" (melyek némelyike pontos derékszöget zár be a nagyobb struktúrákkal), és még kisebb, kúp alakú „épületekkel". A teljes elrendezés úgy 4 8 kilométer területű. A bámulatos, négyszögletű mintázatot az egymással derékszöget bezáró képződmények alkotják, köz­ tük egymáshoz igazodó sarkok, sőt nagyjából észak-déli irányban haladó „utcák". 2 A csoport keleti oldalán álló építményt Hoagland „Erőd­ n e k " nevezte el. Ez a szögletes k é p z ő d m é n y szemlátomást két, nagyjából 1,5 kilométer hosszú falból áll, melyek a délnyugati sarokban futnak össze, és szabályos alapterületű, óriási várud­ varra emlékeztető belső teret különítenek el. És újabb felfedezések következtek...

Irányvonalak Hoagland ezután fedezte fel az úgynevezett „Szirtet", 23 kilo­ méternyire keletre az Arctól - vagyis a Város túlsó oldalán. Felfigyelt rá, hogy a különös formáció derékszöget zár be egy tűzhányó kráteréből feltört magmafolyással, ám a tűzforró láva érdekes m ó d o n n e m tett b e n n e kárt - ebből Hoagland arra kö­ vetkeztetett, hogy az építmény a kitörés után jött létre. A „Szirt", melynek tengelye p á r h u z a m o s az Arcéval, épp­ úgy lehet keskeny, ék alakú láncolat, mint gigászi fal. Olyan, mintha háttérként szolgált volna a Város felől szemlélt Arc 127

A MARS-REJTÉLY

profiljához, és ha a „Városközpontból" vonalat húzunk az Arc szája felé, az pontosan a Szirt közepén halad keresztül. Hoagland számítógépe segítségével rekonstruálta a Mars égboltját, hogy lássa, van-e a horizontális vonalnak csillagá­ szatijelentősége, és kiszámította, hogy a Városközpontban álló szemlélő az Arc szájából láthatta felkelni a N a p o t a nyári nap­ forduló idején, megközelítőleg 330 000 évvel ezelőtt.

Belépés a Városba A Város főbb jellegzetességei a Városközpont körül sorakoz­ nak - Hoagland legalábbis ezt a nevet adta a kereszt alakban el­ helyezkedő kis kiemelkedéseknek. A környező nagyobb for­ mációk (mindegyikük nagyjából akkora, mint az Arc) oldala egyenes, alakja pedig piramisra emlékeztet. Az egyetlen kivé­ tel egy kiemelkedés a Város Arccal szemközti túloldalán, mely ovális, akárcsak m a g a az Arc, és az Erőd, mely hatalmas há­ romszögletű vonalzóra emlékeztet - két oldalfala hatalmas bel­ ső teret kerít körül, míg harmadik oldala szabálytalan. A város körvonalait meghatározó hatalmas piramisok lábá­ nál 16 ovális kiemelkedést találunk. Ezek első ránézésre n e m egyértelmű mintázatot követnek, kivéve a Városközpontot, a kereszt alakban elrendezett négy kiemelkedéssel. Ezek a hal­ m o k olyan aprók, hogy elhelyezkedésük és méretük kivételé­ vel semmilyen részletet n e m tudhatunk róluk. És mégis, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, nagyon is fontosak az eredet kérdésének szempontjából. Első pillantásra a Város n e m különösebben megkapó. A be­ hatóbb vizsgálat során azonban meglepően sok érdekes részlet tűnik fel, mely sokszor a rendszerezettség érzetét kelti. Az Erőd különösen említésre méltó. Két gigászi fala tökéle­ tesen egyenes, az általuk elkerített m e d e n c e pedig párhuzamos 128

AZ ARC KÍSÉRŐI

a külső falakkal és szabályos alakú. A szél talán képes ily m ó ­ don kialakítani egy sziklaképződmény külső éleit, de m e l y geológiai erő képes kivájni a k é p z ő d m é n y belsejét, h o g y az ennyire illeszkedjen a külsőhöz?

A Méhkaptár Az Erőd leginkább „mesterségesnek" tűnő része a nyugati oldal. Miután

1983-ban behatóan tanulmányozta a DiPietro és

Molenaar által feldolgozott Viking-képkockákat, Hoagland itt fedezte fel az általa „Méhkaptárnak" nevezett képződményt. Ez a sajátságos formáció olyannak tűnik, mint egy sor kocka alakú „sejt", melyet mintha úgy helyeztek volna el, hogy sajátos építé­ szeti egységet alkosson az Erőddel - bár ezt a független kutatók közül is többen vitatják, és azzal érvelnek, hogy a Méhkaptár csupán a SPIT képfeldolgozó algoritmus egy anomáliája. A McDaniel jelentés önálló véleményt fogalmaz m e g : Carlotto fotoklinometrikus és számítógépes kontrasztkieme­ léssel nyert eredményei nem tanúskodnak a sejtszerű struktú­ ráról, mely a SPIT-képeken megfigyelhető, viszont egy sor szabályos, teraszszerű sávot itt is megfigyelhetünk, az Erőd délnyugati sarkában, a „méhkaptár" helyén. Talán ez is része azoknak a finomabb részleteknek, melyek a méhkaptár effek­ tust létrehozzák, esetleg önállóan létező, de hasonlóan érdekes 3 jellegzetességek. McDaniel és kollégája, dr. Horace Crater végzett némi önálló kutatást a Várossal kapcsolatban, és egy sor egyéb jellegzetessé­ get felfedezett, melyek a mesterséges jellegre utalnak - így pél­ dául jellemző arányok érvényesülnek a kisebb ovális halmok és a Város központi struktúrái között. Ezekkel az eredményekkel egy későbbi fejezetben részletesen is foglalkozunk. 129

A MARS-REJTÉLY

Nincs magyarázat M e k k o r a az esélye annak, hogy ilyen mesterségesnek tűnő ob­ j e k t u m o k természetes úton létrejöjjenek - különösen ilyen kö­ zelségben egymáshoz? Miután a N A S A hivatalos álláspontja szerint valamennyi k é p z ő d m é n y

100

százalékig természetes

eredetű, a tudósoknak természetes megoldást kell találniuk erre a problémára. Dr. Arden Albee ezt így összegzi: A „építményeket" és a jellegzetes mintákat látva a Cydoniát már a Viking-program korai szakaszában olyan területnek te­ kintettük, ahol rendkívül sajátságos erózió zajlott le, melynek természetét ma sem értjük teljesen. Geológiai szempontból te­ hát a terület komoly tudományos érdeklődésre tarthat számot, és fel is fogjuk térképezni, akár létezik az Arc, akár nem. Csak­ ugyan különös képződményeket találunk itt, valamely sajátsá­ gos eróziós folyamat végtermékeit - hogy a szél, vagy pontosan mi is formálta őket, még nem egyértelmű. Mi, akik a Cydonia „struktúráit" vizsgáljuk, eróziós jellegzetességeknek tekintjük ezeket, és ebből a megközelítésből próbáljuk megérteni őket.4 Hivatalosan tehát m é g nincs geológiai magyarázat a Cydo­ nia képződményeire. A N A S A mást n e m tud szembeállítani a független tudósok - így Carlotto és DiPietro - alaposan átgon­ dolt

és

megvitatott

érveivel,

csak feltételezést,

miszerint

előbb-utóbb megszületik a természetes magyarázat. Talán így lesz. De épp így az is előfordulhat, hogy újabb információ szi­ várog ki az Arccal kapcsolatban, mely szükségtelenné teszi a természetes magyarázat keresését.

12. FEJEZET

A BÖLCSEK KÖVE

„Minden dolog s z á m . " Pitagorasz „Akkor felszólalnak majd a kövek... feltárulnak a mélység tit­ kai." Merlin (Geoffrey of M o n m o u t h Britannia ,J-iic kapis

királyainak története

exilis

Spernitur a stultis,

extatprecio

quoque

című

művében)

vilis

amatur plus ab edoctis. "

(„ímé, a mennyei kő, Mily olcsó az ára! Vessék csak el az ostobák, A bölcsnek válik hasznára.") Arnaldus de Villanova (alkimista, meghalt 1313 k.) Carl Sagan elszánt ellenfele volt mindazoknak, akik úgy vélik, Cydonia „ é p í t m é n y e i " talán a fóldönkívüli értelmes élet létezé­ sének bizonyítékai, pedig irodalmi és tudományos munkáiban Sagan egyaránt amellett érvelt, hogy az intelligens élet nagy valószínűséggel másutt is megtalálható a világegyetemben. A Kapcsolat című filmben, melyet a halála után, 1997-ben mutat­ tak be, az emberiség és egy idegen civilizáció közötti első - rá­ dióteleszkópon fogott bináris jelek formájában történő - talál131

A MARS-REJTÉLY

kozását írja le. Napjainkban a legtöbb tudós úgy képzeli, hogy a „kapcsolatfelvétel" az idegen intelligenciával valahogy így fog megtörténni. Legismertebb munkájában, a Kozmoszban Sagan kijelenti: Már abban is van valami ellenállhatatlan, ha csak egy jelet ta­ lálunk, nem is beszélve egy komplex feliratról; a legjobb még­ is egy kulcs, mely révén megérthetünk egy idegen és egzoti­ kus civilizációt. Ezt a páratlan érzést mi emberek is megta­ pasztalhattuk. 1 Sagan azután utal a rosette-i kő 1799-es felfedezésére. A Nílus deltájánál, egy ott dolgozó francia katona jóvoltából előkerült sztélén ugyanaz a felirat olvasható három nyelven - ősi egyiptomi hieroglifák formájában, népies (démotikus) egyiptomi és görög nyelven. Ez a kőtábla tette lehetővé Jean Francois Champollionnak, hogy megfejtse a hieroglifák kódját, és elsőként lefordít­ son egy hieroglif szöveget. Sagan a továbbiakban így ír: Mekkora élvezet lehet egyirányú kommunikációs csatornát nyitni más civilizációk felé, és lehetővé tenni, hogy egy évez­ redek óta néma kultúra beszélhessen történelméről, mágiájá­ ról, orvoslásáról, vallásáról, és filozófiájáról. Napjainkban újra egy ősi és egzotikus civilizáció üzene­ teit kutatjuk, melyet ezúttal nem az idő, hanem az űr rejt el elő­ lünk. Ha foghatnánk egy földönkívüli civilizáció rádióüzenet­ ét, vajon hogyan értelmeznénk? A földönkívüli értelem bizo­ nyára elegáns lesz, összetett, ellentmondásoktól mentes, és végtelenül idegen. A földönkívüliek természetesen a lehető legérthetőbb módon próbálnak üzenni nekünk. De hogyan tehetnék ezt meg? Lenne értelme egy csillagközi rosette-i kőnek?

132

A BÖLCSEK KÖVE

Úgy véljük, igen. Úgy véljük, létezik egy közös nyelv, melyet minden technikán alapuló civilizáció használ, bár­ mennyire is különbözzék a többitől. Ez a közös nyelv a tudo­ mány és a matematika. A természet sémái mindenütt ugyan­ azok.2 Sagan arról ír, hogy az idegen üzenet a matematika egyete­ mes kódját használja majd, és rádiójelek formájában érkezik. De mi van akkor, ha az üzenetet n e m rádiójelekként próbálják eljuttatni, hanem beleépítik a szomszédos bolygó felszínébe?

Kulturális vakság Lehetséges, hogy amíg műveltségünk arra készít fel bennün­ ket, hogy rádióteleszkópon keresztül várjuk a beérkező jeleket, addig a figyelmünk elsiklik más jelek felett? Egy emberi arc a M a r s o n annyira nyilvánvaló, hogy gondol­ kodás nélkül áthaladhatunk felette? H o g y amíg a tudósok az elektromos háttérzaj roppant óceánjából várják felszínre buk­ kanni a szabályosan ismétlődő, gépies jelet, addig a Cydonia tájéka túlságosan is egyértelmű üzenet - annyira egyértelmű, hogy az már nevetséges? Lila című k ö n y v é b e n a filozófus szerző, Róbert Pirsig elme­ séli, hogy egy alkalommal behajózott a clevelandi kikötőbe, de miután tévesen értelmezte a térképet, azt hitte, hogy 20 mér­ földdel feljebb, egy másik kikötőben van. A táj persze n e m il­ leszkedett a térképhez - ezért az utazó meggyőzte magát arról, hogy a térkép elkészülte óta megváltoztatták a partvonalat. Hogyan követhetett el ekkora hibát fényes nappal? Csak ki kellett volna nyitnia a szemét. Egyes szám harmadik személy­ ben Pirsig így ír magáról:

133

A MARS-REJTÉLY

Felfogható mindez a tudományos objektivitás parabolájaként is. Valahányszor a térkép eltért a megfigyeléstől, ő a megfi­ gyelést utasította el, és a térképet követte, csak mert azt hitte valamiről, hogy biztosan tudja. Agya létrehozott egy statikus szűrőt, egy immunrendszert, mely kizárt minden információt, mely nem illeszkedett a tudáshoz. Nem hiszem, ha látom. Lá­ tom, ha hiszem. Ha mindez csupán egyedi jelenség lenne, nem kellene komolyan venni. Csakhogy széleskörű kulturális jelenség is egyben, és nagyon komoly dolog. Kulturális-intellektuális mintákat követünk, melyek rendkívül szelektív múltbéli „té­ nyeken" alapulnak. Amikor egy új ténnyel szembesülünk, és az nem illik a mintába, nem a mintát dobjuk el. A tényt dobjuk el. Egy ellentmondásos ténynek ostromolnia kell a tudatunkat, néha évszázadokon át, míg egy-két ember meglátja. Azután ez az egy-két ember kezdi ostromolni a többit, míg meg nem lát­ ják ők is a nyilvánvalót. 3 Vajon tudósaink is olyan erősen kötődnek meggyőződésük­ höz, hogy immúnisak a Cydonia tényeire? Csak mert rádiójele­ ket vártak, és mert korunk uralkodó elmélete, hogy az élet so­ sem létezett a Marson, a Saganhez hasonlóak egyszerűn tudo­ mást sem vettek arról, amit láttak, amikor először azonosítottak vélhetően mesterséges struktúrákat a vörös bolygó felszínén? A McDaniel-jelentés

arra kér,

hogy mérlegeljük,

mi

történt

volna akkor, ha ugyanez az információ távolabbról, egy „szok­ v á n y o s a b b " formában érkezik el hozzánk: Képzeljük csak el, hogy a világűrből érkező rádiójelek digitá­ lis mintáját fognánk a SETI egyik rádióteleszkópján. Ha a szá­ mítógép lefordítaná az üzenetet, az első képen egy emberi arc tűnne fel jellegzetes fejdíszben, a másodikon egy ötszögű ábra [mint a D & M piramis], jellemző arányokkal és nyilvánvaló

134

A BÖLCSEK KÖVE

matematikai konstansokkal... Vajon a NASA ezeket a képe­ ket is félresöpörné, azt állítva, hogy csupán „a kulturális tradí­ ció és a háttérzaj csalóka játékai"? És ha az üzenet egy részét eltorzítaná a csillagközi statikus zaj, a NASA vajon nem hall­ gatná többet az adott frekvenciát, mondván, hogy az üzenet nem eléggé teljes?

A kövek nyelve Mi volt az ősi egyiptomiak jeladója? Az ősi Egyiptommal kap­ csolatos tudásunkat nyilvánvalóan nem rádiójelekből szerez­ tük, h a n e m olyan fennmaradt tárgyi emlékekből, melyek fel­ iratokat és más fontos adatokat hordoztak. De ha a hieroglifák n e m is maradtak volna fent, a kolosszális építmények alapján sok mindent tudnánk az egyiptomiakról. Egy építőkövekből emelt piramis ugyan n e m tudja átszelni a csillagközi teret, vi­ szont az értelem „jeleként" tovább tart, mint egy rádióüzenet lévén az egyik legmaradandóbb építészeti forma. Ha bármely faj, legyen emberi vagy idegen, kőbe vésett üzenetet akar hát­ rahagyni, keresve sem talál a piramisnál alkalmasabb formát. Fennáll persze a lehetősége, hogy m i n d e n mesterséges struktúra tartalmaz kulturális referenciákat és „üzeneteket", m é g ha n e m is szándékosan. Ha például bárki „ d e k ó d o l n i " pró­ bál egy olyan építményt, mint az athéni Parthenon, magából a konstrukcióból levonhatja a következtetést, hogy azt egy intel­ ligens kultúra építette, matematikai és geometriai tudás birto­ kában. M a g a Sagan is készséggel elismeri: „A földi értelem el­ sősorban az általa alkotott konstrukciók geometriai szabály­ szerűségében mutatkozik m e g . " 4

135

A MARS-REJTÉLY

A zárókő 1988-ban Erol Torun, az amerikai Defense Mapping Agency térképésze és rendszerelemzője elolvasta Richárd Hoagland Emlékművek a Marson című könyvét. Később, egy Hoaglandnek írt levelében így vélekedett: Bár nagy hatást tettek rám a könyvben közölt képek és azok le­ írásai, elsősorban a D & M piramis ragadta meg a figyelmem. Kellőképpen jártas vagyok a geomorfológiában, és tudom, hogy egyetlen természetes mechanizmus sem alakít ki ilyen formákat.5 A 70A13-as képkockán feltűnő, 2,6 kilométer hosszú D & M piramis csakugyan érdekes jelenség. Kiszámították, hogy több mint 4 köbkilométer anyagot foglal magába, és hogy a csúcs mintegy 800 méternyire magasodik a környező síkság fölé. Az alapot öt sarkában támpillérek támasztják alá, kihang­ súlyozva a konstrukció építészeti nagyszerűségét. A délnyugati homlokzaton találjuk a legérdekesebb külső jellegzetességet, mely az ötszögletű struktúra „alapját" alkotja - ennek csúcsa pedig egyenesen az Arc felé mutat. Ez szabá­ lyos háromszögletű alaprajzot mutat, nagyon is hasonlót a földi piramisok oldalaihoz, és ebből a látószögből kétségkívül mes­ terséges benyomást kelt. Mindazonáltal, akárcsak az Arc eseté­ ben, a struktúra többi része m á r nem ennyire egyértelmű. A ke­ leti, árnyékos oldal „ k á r o s o d á s a " megtöri a szabályosságot erről árulkodik az a tény is, hogy DiPietro és Molenaar eleinte négyoldalúnak hitték a piramist. Egy mély lyukat is felfedeztek a területen, melyet korábban kráternek gondoltak, míg Carlotto fotoklinometrikus elemzése fel nem vetette azt az izgalmas le­ hetőséget, hogy a lyuk valójában talán egy „alagút". Később olyan találgatások is napvilágot láttak, melyek szerint a pira136

A BÖLCSEK KÖVE

mis eredetileg talán üreges konstrukció, mely története egy adott szakaszában beomlott - ez okozza a szemmel látható tor­ zulásokat, és a j o b b „ l á b " nyilvánvaló megrövidültségét (a hi­ ányzó részt alighanem m a g a alá temette a por és a törmelék). Az efféle elképzelések azonban n e m lehetnek többek talál­ gatásnál, míg el n e m készülnek a megfelelő felbontású fény­ képfelvételek. Annyit mindenesetre biztosan tudhatunk, hogy a piramis ötszög alapú. És mindennél inkább ez a tény keltette fel Torun figyelmét.

Sajátságos geológiai folyamatok? Torun azzal kezdte analízisét, hogy módszeresen számbavette az ismert geológiai folyamatokat, hogy lássa, létrehozhatott-e bármelyikük is egy ötszög alapú, ötoldalú piramist. Ezután elemezte öt különböző eróziós tényező - a szél, a víz, a kőzet­ erózió (értsd az anyagok természetes elcsúszása például a törés­ vonalak következtében), a vulkáni tevékenység, és a kristályo­ sodás - hatásait. Eredményei alapján levonta a következtetést: A folyami eróziót kizárhatjuk azon az alapon, hogy semmi­ lyenjel nem utal arra, miszerint a víz valaha is utat tört volna magának a Cydonia Mensae egykilométeres mélységébe (egy kilométernek vesszük a D & M piramis hozzávetőleges ma­ gasságát). Igaz továbbá, hogy az éles peremű, többoldalú, szimmetrikus formák nem jellemzőek a fluviális eredetű szá­ razföldi formákra. A D & M piramis egy „ d o m b v i d é k e n " áll, mely az egykor vízzel borított Cydoniai-síkság felé magasodik. Habár ezen a területen is megtalálni a víz eróziós munkájának nyomait (hála a part menti árapálynak), mindez elhanyagolható jelentőségű. 137

A MARS-REJTÉLY

A szélerózióval, sok tudós tipikus magyarázatával kapcso­ latban Torun megjegyzi: Egyetlen dűne sem fonnál olyan szimmetrikus poliédert, mint a vizsgált képződmény. A lapos oldalak és egyenes élek nem fordulnak elő sem a földi, sem a marsi homokdűnék esetében. Az uralkodó szélirányról nem feltételezhetjük, hogy tö­ kéletes szimmetriával és időzítéssel, periodikusan változott volna. De ha még ez a nyilvánvalóan lehetetlen feltétel telje­ sülne is, egy másik tényező kizárja ilyen objektum létrejöt­ tét... A helyi ellenirányú légáram létrehozhat lapos felületet, a szélirányra merőlegesen, a szél által formált domb szélárnyé­ kos oldalán. Ez a helyi ellenirányú iégáram és a kapcsolódó felszíni turbulencia azonban meggátolja ilyen ötoldalú erodált kőzettömb létrejöttét, ugyanis valahányszor a szélirány meg­ fordul, az ellenirányú légáram elkezdi leradírozni az előző szélirány által létrehozott éleket. A folyamat eredménye nem egy piramis, sokkal inkább egy kerekded kupola lesz." Torus következtetései egybecsengenek a N A S A erőfeszíté­ seinek kudarcával - szélcsatornában mind a mai napig nem si­ került piramis formájú k é p z ő d m é n y t létrehozni. Hasonlóképpen a „kőzeterózió" sem lehet felelős egy ötol­ dalú struktúra kialakulásáért - annak a valószínűsége, hogy öt törésvonal mindegyike kőzetcsuszamlást idézzen elő és ily m ó d o n létrehozzon egy szimmetrikus poligont, szinte a nullá­ val egyenlő. A m i pedig a „vulkáni tevékenységet" és a „kristályosodási folyamatot" illeti, a Cydonián egyszerűen n e m találni bizonyí­ tékot vulkáni tevékenységre, ahogy nincsenek természetes ötszögű kristályok sem (és m é g ha lennének is, a kristályok sza­ bályosak, míg a D & M piramison, bár szimmetrikus, különbö­ ző oldalhosszakat és szögeket mérünk).

138

A BÖLCSEK KÖVE

Mi a helyzet az ismeretlen eróziós folyamatokkal? Végtére is, a Föld és a Mars két külön bolygó. Torun válasza: Minden, a Mars geofizikájára, gravitációjára, meteorológiájá­ ra, geomorfológiájára stb. vonatkozó jelenkori megfigyelé­ sünk azt mutatja, hogy a fizika általunk ismert törvényei és a geomorfológia alapelvei éppúgy érvényesek a Marson, mint a Földön, még ha figyelemre is vesszük a gravitációt, valamint a légkör sűrűsége és összetétele által okozott kisebb eltéréseket. Épp ezért logikátlan lenne feltételezni, hogy létezik a Mars-felszín mégoly apró darabkája is, ahol ezek a törvények nem érvényesek. 7

Idegen építészek Torun, aki n e m elégedett m e g ennyivel, további kérdéseket is feltett a D & M piramis esetleges „mesterséges voltával" kap­ csolatban: 1.

Összeegyeztethető-e az objektum geometriája az ismert szárazföldi formakinccsel és geomorfológiai folyamatok­ kal?

2.

Illeszkedik-e az objektum a fő égtájakhoz, és/vagy köthe­

3.

Köthető-e az objektum más objektumokhoz, melyek

tő-e főbb csillagászati eseményekhez? szintén n e m illeszkednek környezetükbe? És ha igen, ezek geometriai szempontból igazodnak-e egymáshoz? 4.

Kifejez-e az objektum geometriája matematikailag szigni­ fikáns számértéket, és/vagy mesterséges jelleghez köthető szimmetriát?

139

A MARS-REJTÉLY

Az első kérdés k ö n n y e n megválaszolható. Mint láthattuk, egyetlen ismert geomorfológiai folyamat sem felelős a D & M piramis ötszög alapú formájáért. A második kérdésre válasz­ ként kijelenthetjük, hogy a piramis valóban illeszkedik a fő marsi égtájaklioz. A m i pedig a harmadik kérdést illeti, Torun kijelenti: A D & M piramis elülső oldala három, egymással 60 fokos szöget bezáró élből áll. A központi tengely az Arc felé mutat. A középponttól balra eső él a Cydonia független kutatói által „Városként" ismert képződmény felé irányul. A középponttól jobbra húzódó él egy „Tholus" néven ismert, kupolaszerű alakzat csúcspontja felé mutat." Torun véleménye szerint ez az elrendezés az építmény mester­ séges jellegét igazolja. Végtére is, hány véletlenszerűen kialakult geológiai képződményről mondható el, hogy ennyire „illeszke­ dik" társai körébe? Bizonyára nem lenne könnyű találni még egy olyan képződményt, mely geológiai szempontból teljesen egyedi, illeszkedik a fő égtájakhoz és a közelben található más, „egyedi" struktúráklioz, és ugyanakkor 100 százalékig természetes eredetű. N e m könnyű, mondhatnák egyesek, de n e m is reménytelen. De vajon egy ilyen k é p z ő d m é n y megfelelne a negyedik kér­ désben megfogalmazott feltételnek is?

Rekonstrukciók H o g y megválaszolja az utolsó kérdést, Torunnak modelleznie kellett a károsodott és erodált piramis eredeti alakját. Torun jo­ gosan érvelt azzal, hogy a rekonstruktív archeológiában ez be­ vett gyakorlatnak számít, különösen az olyan helyszínek eseté­ ben, melyek köthetőek bizonyos csillagászati elrendeződések­ h e z vagy adott geológiai folyamathoz. Miután a modell elké140

A BÖLCSEK KÖVE

szült, Torun méréseket eszközölt, hogy igazolja az esetleges jellemző matematikai arányok meglétét. Elővigyázatosan ke­ rülte a szövevényes „ n u m e r o l ó g i a i " fejtegetéseket, és vizsgála­ tait az alábbi alapszámításokra korlátozta: 1.

A mérhető szögek értéke ívmértekben kifejezve

2.

A mérhető szögek közötti arány, és azok esetleges egybe­ esése matematikailag szignifikáns számokkal.

3.

A mérhető szögek szinusza, koszinusza és tangense, és azok

esetleges

egybeesése matematikailag szignifikáns

számokkal. „Ezt a megközelítést" magyarázza Torun „azért választot­ tam, mert egyszerű, mert a képletek n e m a tizedeseken alapul­ nak, és mert így megszabadultam attól a konvenciótól, hogy a szögeket a 360 fokos körhöz viszonyítva kelljen kifejeznem." A piramis merőleges vetületét használva 9 Torun lemérte a látható szögeket (0,2 fokos hibahatárt engedélyezve). A külön­ féle szögek különböző mértékben aranylottak egymáshoz. Ab­ ból kiindulva, hogy egy mesterséges objektum esetében ezek az arányok tudatos jelentéstartalmat hordoznak, Torun alapo­ san megvizsgálta a kapott adatokat. Ám ahhoz, hogy az eredményeit megérthessük, előbb el kell végeznünk egy gyors geometriai kurzust...

Szent számok Az i.e. 5. században a matematika és geometria avatott szakér­ tői, a pythagoreánusok egy titkos jellel fejezték ki együvé tar­ tozásukat. Ha egy pythagoreánus idegennel találkozott, egy almát nyújtott felé. Ha az idegen szintén pythagoreánus volt, vízszin141

A MARS-REJTÉLY

tesen kettévágta az almát, úgy, hogy a csillag alakban elhelyez­ kedő magok jól látszottak. 1 0 Az ötágú csillag a pythagoreánusok titkos jele volt, mivel b e n n e fogaltatott az aranymetszés fi arányszáma: „Kétség nem férhet hozzá, hogy a görög építészek és szobrászok alkotásaik elkészítésekor tudatosan alkalmazták ezt az arányosságot. Feidiász, a híres szobrász is alkalmazta. A Parthenon arányai is az aranymetszést tartalmazzák." Sőt, a fi betűjelzés is Feidiász nevéből származik. Az aranymetszés egy ideális arányt jelöl két szakasz hosszú­ sága között, amely építészeti alkotásokon alkalmazva kellemes vizuális hatást kelt. Az olyan téglalap, amelynek oldalai az aranymetszés arányszáma szerint aránylanak egymáshoz, kel­ lemesebbek a szemnek, mint a többi téglalap. Vessünk egy pillantást az A B C pontokon át fektetett egye­ nesre: Az AB szakasz úgy aránylik a BC-hez, mint a BC szakasz az AC-hez. Ez az arányszám a fi (ò), melynek értéke pontosan 1 : 1,61803398. Rejtély, hogy az aranymetszés miért olyan esztétikus hatású, ám a pythagoreánusok szerint azért, mert a természet harmóniáját tükrözik - ugyanez az arány megtalálható számos élőlény felépítésében. A csigaház görbéjében is benne van a fi, de ugyanez az arány mutatkozik a fák ágán elhelyezkedő leve­ lek távolságánál. Az emberi test arányaiban is megtalálható az aranymetszés, a fej-köldök illetve a köldök-lábfej távolságnál. A pythagoreánusok azt állították, hogy „minden dolog s z á m " és geometriai metaforákat alkalmaztak a magasabb ren­ dű gondolatok és metafizikai kijelentések kifejezésére is. Szá­ m u k r a a fi a szépség kifejezője volt. Nekik a szépség nem szub­ jektív megítélésen alapult, h a n e m a megítélést tárgyát képező objektum szerves részének tekintették.

142

A BÖLCSEK KÖVE

Vesica piscis Az aranymetszés arányát az egyik legelterjedtebb és legszen­ tebb geometriai alakzat a vesica piscis - szószerinti fordításba „halhólyag" - is m a g á b a n rejti. A vesica piscist két egyenlő su­ garú, egymást metsző kör alkotja, melyek érintik egymás kö­ zéppontját. Az ókoriak számára ez az alakzat az anyag és a szellem, a föld és az ég egységét jelképezte. 1 3 Ebben a formában nemcsak a fiit találjuk m e g , h a n e m a 2, a 3 és az öt négyzetgyökének szent sorozatát, valamint az öt szabályos szolidot*. 1 4 Ezt a szent alakzatot számos ókori szent építmény alakzatának kialakítá­ sakor használták. Ilyen alaprajzú pl. a Glastonbury apátság Szent Mária kápolnája valamint, John Mitchell szakértő sze­ rint, a gízai N a g y Piramis is. 1 5 A pythagoreánusok titkos jele, az „alma metszés" a közös tu­ dás átvitelét jelentette - az olyan természetes számharmóniák is­ meretét, melyeket a csillagban és a vesica piscisben is megtalál­ hatunk az aranymetszésnek köszönhetően. Csak az univerzális nyelv, a matematika ismeretére volt szükség mindehhez. De mi köze m i n d é h e z a Torun féle piramismodellhez? Torun állítása szerint n a g y o n is sok.

A rosette-i kő Amikor DiPietro és M o l e n a a r felfedezték a csillag alapú pira­ mist, méreteit 1 x 1,6 mérföldben (kb. 1,5 x 2,4 k m ) állapították meg."' E számok egymáshoz viszonyított aránya rendkívül megközelíti az aranymetszés arányát. 1 7 Richárd Hoaglan véle­ ménye szerint lehet, hogy a számok ennél nagyobb jelentőség-

143

A MARS-REJTÉLY

gel bírnak. A D & M piramis „az ötszögekre jellemző kettős szimmetriájával" kapcsolatban a következőkről számol be: egyszerre megvilágosodott számomra e „mágikus" arány má­ sik érdekessége: Leonardo da Vinci alkalmazta ezeket az ősi „szent" arányokat... az ember ábrázolásakor. S ekkor hirtelen felsejlett bennem egy rendkívüli lehetőség: ha rávetítem Leo­ nardo híres körben álló emberalakját a D&M kellő arányban lekicsinyített alaprajzára, a két ábra fedésbe kerül egymással. A D&M tehát határozottan emberre jellemző arányokkal bír egy idegen bolygó felszínén, ráadásul a központi humanoid alakzat (az Arc) szinte közvetlen szomszédságában. lh Ez volt Hoagland első olyan felvetése, amely felkeltette Torun figyelmét. Vajon mit keres az univerzális esztétikai arány a Mars kihalt, élettelen hegyének felszínén? Torun saját felfedezései ezután m é g meglepőbb eredményre vezettek, mint az a McDaniel féle szakértői jelentésből is kiderül: Torun egy matematikai értelemben gazdag alakzatot fedezett fel, melynek mértani arányai magukban foglalják ^z öt és hatszögű csillag valamint az aranymetszés arányait. A makett húsz belső szögének arányai és trigonometriai értékei kifejezik a három je­ lentős gyökszámot: a 2, a 3, és az 5 négyzetgyökét, valamint két fontos matematikai arányszámot, a pi-t (a kör kerületének és át­ mérőjének arányát), valamint az e-t (a temiészetes alapú logarit­ mus alapszámát)... A gyök2 és a gyök3 kivételével az összes ál­ landó nem önmagában, hanem hét különböző matematikai kom­ binációban van jelen. A leggyakrabban előforduló értékek az e/pi, az e/gyök5 és a gyök3 voltak. Ezek az értékek négyszer is­ 1 métlődtek legalább két különböző mérési mód esetén. "' M á s szavakkal, a D & M piramis a pythagoreánusok által univerzális harmonikus tulajdonságai miatt szentként tisztelt 144

A BÖLCSEK KÖVE

számok, illetve arányok valóságos tárháza, vagy ha úgy tetszik, szövegkönyve.

Igazolás El kell ismernünk, hogy nagy hatást gyakorolt ránk Torun m o ­ dellje, amely csak úgy h e m z s e g a mértani állandóktól. De va­ jon nem jutunk-e ugyanilyen eredményre, ha egy közönséges ötágú csillagot vizsgálunk m e g tüzetesebben? Keith Morgan a washingtoni H o w a r d egyetem F O R T R A N számítógépes p r o g r a m elektromérnöke megválaszolta szá­ munkra ezt a kérdést. Miután megtartott a két frontális 60 fokos szöget, a túloldali homlokzat törésvonalát 680 féle szögkombinációban próbálta ki. Eredményei megerősítették, hogy a piramis alaprajza az egyetlen két elülső 60 fokos szöggel rendelkező ötágú csillag, amelynek értékeiből megkapjuk a vesica piscist, valamit ezzel egyidejűleg a/?, api, az e, ag)>ök2, a g y ö k 3 és a g y ó M értékeit. Ráadásul ez az egy csillag tudta (a fi kivételével) valamennyi értéket háromféleképpen: szög arányban, radiánban és trigono­ 20 metriai értékekben is kifejezni! Torun tehát nyilvánvalóan n e m pusztán egy érdekes óriássziklát fedezett fel, h a n e m a pythagorasi állandók gazdag tár­ házát - egy igazi „filozófuskövet".

Alkímia Az ókori alkímikusok egyik feladata az volt, hogy felkutassák a lapis exillist; a „filozófuskövet" - amely a különféle fémeket arannyá változtatta. Ez a kő állítólag az égből hullt alá, mint az egyiptomi szájhagyományokban fennmaradt héliopliszi mete­ orit eredetű Benben-kő - az a piramis alakú kő, amelyet az újjá­ születéssel azonosítottak ... 145

A MARS-REJTÉLY

A filozófüskő misztikus tudással rendelkezett a világegyetem természetéről - „A kövön az élet titkainak rejtjeles, kódolt leírá­ sa található" 21 - és állítólag megfosztja a lelket az anyagtól (a spirituális átalakulás folyamatának különös metaforája ez.)" N o s , ez a gúla alakú varázskő, az élet titkainak rejtjeles hor­ dozója, n e m közönséges kő, h a n e m anyagában hordozza világ­ mindenséget alkotó anyagokat, mindent, ami az állatvilágot, a növényvilágot és az ásványokat alkotja. 2 3 Állítólag hús-vér te­ remtmény, melynek teste és lelke is van. 2 4 A kő tehát tulajdon­ képpen közvetlen kapcsolatban van az újjászületéssel, az új élettel és a növekedéssel.

Üzenet A püthagoraszi filozófusok a vesica piscisben (melynek or­ ganikus állandói és geometriai számértékei a D & M piramis­ b a n is visszatükröződnek) a m e n n y és a föld, a szellem és az anyag egyesülésének markáns szimbólumát látták. A piramis alakú „bölcsek k ö v e " pontosan ezt a funkciót töltötte be, és mintegy igazolva a tizennegyedik századi alkimista, Arnaldus de Villanova szavait - az „ o s t o b á k " mégis „elvetették". Akárcsak a bölcsek köve, Torun állítása szerint a D & M pi­ ramis is egyfajta rejtjel - egy jelenkori rosette-i kő -, melyből egy értelmes civilizáció üzenete olvasható k i . . . Mint látni fog­ juk, ugyanez a j e l l e m z ő minta ismétlődik Cydonia valamennyi építményén. A struktúrák láthatóan összedolgoznak, álcár egy zenekar hangszerei, hogy végtelen matematikai pontosságú szimfóniában forrjanak össze.

13. FEJEZET

EGYBEESÉSEK

Hadd emlékeztessünk a D & M piramis matematikajellem­ zőire. Szögei és méretei összehasonlításakor 10 pi aránypárt, 10 e értéket, és 4 e/pi értéket kaptunk, n e m is beszélve a 2, 3 és 5 rendszeresen felbukkanó gyökeiről. A geometriai jelentéstartalmat hordozó adatok ilyen fokú is­ métlődése korántsem j e l l e m z ő a természetes képződményekre. A Viking-fényképek alapján elvégzett mérések ráadásul a kö­ vetkezetesen kialakított mintázat m é g egy érdekes bizonyíté­ kát szolgáltatták: a D & M piramis csúcsa a 40,86. északi szé­ lességi körön magasodik. A 40,86 tangense 0,865 - pontosan az e/pi arány értéke, mely négyszer is megismétlődik a piramis belső struktúrájában! 1 Ahogy arra a független kutatók is rámutatnak, már-már olyan, mintha a monumentális építmény tudatni akarná velünk, „pontosan tudja", hol található a Mars felszínén.

2

A t értéke A D & M piramis csúcsát m e t s z ő 40,86. északi szélességi fok­ kal kapcsolatban azt is érdemes megjegyeznünk, hogy az az építmény legközelebbi sarokpontjából kiinduló vonallal pon­ tosan 19,5 fokos szöget zár be. Ez a szögérték a struktúrán be­ lül máshol is számos alkalommal felbukkan, és szintén kiemelt jelentőségű

szög

a

matematika 147

egy

adott

területén,

az

A MARS-REJTÉLY

„energia-szinergetikus geometriában", melynek

úttörője az

amerikai mérnök-zseni, R. Buckminster Fuller (1895-1983) volt. A rendszer alapeleme a szabályos tetraéder (egy, az alapot is beszámítva négyoldalú piramis, melynek minden

lapja

egyenlő oldalú háromszög), melyből egy sor meglepő épít­ m é n y hozható létre, köztük a híres geodéziai kupola. A geometria egy érdekes „ s z a b á l y á r a " Richárd Hoagland, Stan M c D a n i e l , Erol Torun és több m á s független kutató is felhívta a figyelmet - e szerint a m i k o r egy tetraédert egy sza­ bályos, k ö r é írt g ö m b b e helyezünk úgy, hogy a négy csúcs-, p o n t egyike érintse vagy az északi, vagy a déli pólust, akkor a másik három, a hosszúság mentén egymástól 120 foknyira eső csúcspont a 19,5 déli, illetve északi szélességi körre kerül (annak függvényében, hogy a negyedik csúcspont az északi vagy a déli p ó l u s h o z illeszkedik-e). 3 A 19,5 szám a t, a tetraé­ der állandó. 4

Kiemelkedések Torun és Hoagland mindig is állították, hogy a D & M piramis tetraéderes számértékei fontos üzenetet hordoznak. Ezt az állí­ tást látszanak alátámasztani Horace W. Crater, a Tennessee Space Institute fizika professzorának legújabb felfedezései is. A Stanley McDaniellel együtt dolgozó Crater a Cydonia más struktúrái esetében is j e l l e m z ő arányokra talált - különösen a 16 ovális kiemelkedésből álló „ V á r o s " esetében (a piramisok közül négy ráadásul közvetlenül igazodik a D & M piramis­ hoz). Mindeddig csak érintőlegesen foglalkoztunk

ezekkel az

egyenletes formájú, 90-210 méter átmérőjű és 30 méter magas halmokicai, melyek déli irányban szóródnak szét a „ V á r o s " kö­ rül. Közülük négy alkotja a „Városközpont szálkeresztjét", és 148

EGYBEESÉSEK

nemcsak a D & M piramishoz, de figyelemreméltó m ó d o n m é g az Arc szájához is igazodik.

Céltévesztés Amikor

1998

áprilisában

a NASA

újra

lefényképezte

a

Cydonia egyes szelvényeit (lásd tizenötödik fejezet), a struktú­ rák mesterséges volta mellett érvelő tudósok tanácsára a „Vá­ rosközpont szálkeresztjét" alkotó négy halmot is kiválasztot­ ták, mint bizonyításra alkalmas célpontot. Sajnos a Mars Global Surveyor eltévesztette a „központot", és az egykilométemyire balra eső területet vette fel, ahol csak egyetlen kiemelkedést, és a „ V á r o s " néhány kevéssé hatásos nyúlványát találta. Habár számos érdekes részlet feltűnik ezen a képen, melyet a korábbi Viking űrszondák n e m érzékeltek (így egy kis piramisszerű kiemelkedésekből álló különös gyű­ rű, és egy nagyobb piramis a közeli sziklanyúlvány p e r e m é n , melynek elemzése m é g várat magára), magukról a rejtélyes halmokról csak kevés olyan információt szereztünk, mely segí­ tené ezek besorolását. Az egyetlen, Mars Global'Surveyor által lefényképezett - P jelű - halom szabályos, ovális kiemelkedésnek tűnik - de saj­ nos nincs m é g egy nagy felbontású felvétel, amivel összeha­ sonlíthatnánk, ezért lehetetlen m e g m o n d a n i , hogy természetes forma-e, vagy hasonlóan strukturált, mint a Viking által lefény­ képezett többi halom, és így vélhetően mesterséges eredetű. Egy dolgot azonban bizonyosan megállapíthatunk a hal­ mokkal kapcsolatban - pontos elhelyezkedésüket a Mars fel­ színén. Az eredeti Viking-felvételek alapján ezt az elhelyezke­ dést tanulmányozta H o r a c e Crater is, és eredményei a Crater és McDaniel által közösen megjelentetett „Kiemelkedések a mar-

A MARS-REJTÉLY

si Cydonia-síkságon: Egy geometriai és valószínűségi analí­ z i s " című értekezésben láttak napvilágot.

„Az elrendezés nem a véletlen műve..." Valószínűleg nincs alaposabban képzett ember a halmok alkot­ ta minták elemzésére, mint Horace Crater. Az elméleti részecs­ kefizika művelőjeként Crater világszerte elismert szakértője a kísérleti adatminták matematikai formulákká történő átalakítá­ sának. „Sokakkal együtt" mondja Crater professzor, „engem is ér­ dekelt a cydoniai Arc körül kibontakozott vita, de csak távolról kísértem figyelemmel, és csak 1993 végén kapcsolódtam be a Mars-anomáliák vizsgálatába." Dr. Crater eleinte szkeptikus volt, és a D & M piramis Torun-féle elemzésével kapcsolatban így nyilatkozott: Az volt a gyanúm, hogy jó megközelítéssel ugyanilyen mér­ tékben találnánk aránypárokat bármely félszimmetrikus, ötol­ dalú alakzat esetében. A különféle, általam megvizsgált ido­ mok közül sok ugyanolyan arányokat mutatott, mint Torun mérési eredményei. Amikor azonban növeltem a számítások pontosságát, meglepő eredményre jutottam. A precizitás egy magasabb szintjén már csak a Torun-modell esetén kaptam ugyanilyen eredményeket. Ez a váratlan fordulat felkeltette érdeklődésemet a Cydonia táj iránt, és elkezdtem megvizsgálni az ott felfedezett számos apró, halomszerű képződményt. Ezek a „halmok" elég aprók ahhoz, hogy lehetővé tegyék geometriai kapcsolatrendszerük viszonylag pontosan, adott hibahatárok között történő méré­ sét. Az eredmények engem is megdöbbentettek. Az elrende­ zés nem a véletlen műve. 5

150

EGYBEESÉSEK

Analízis Crater azzal kezdte a munkát, hogy A-tól P-ig betűkkel jelölte a 16 kiemelkedést - de n e m úgy, ahogyan elhelyezkednek a fel­ színen, inkább abban a sorrendben, ahogyan tanulmányozta őket. Elsőként a D & M piramishoz legközelebbi E-A-D cso­ portot vette górcső alá, mely néhány kilométernyire délre fek­ szik a Várostól. Mint azt Hoagland m á r 1992-ben kimutatta, ez a három kiemelkedés tökéletes, egyenlő szárú háromszöget al­ kot." Crater az E-A-D csoport méréseit ortografikus n y o m a t o k r a alapozta, melyek a k a m e r a dőlésszögét korrigálva egy j o b b a n használható Mercator-vetületet hoztak létre, és azt találta, hogy a háromszög szögei a következők: 70,9 (2,9) fok, 54,3 (2,2) fok, és 53,5 (2,2) fok. Az eredmények feltűnően hasonlóak vol­ tak azokhoz a szögekhez, melyeket akkor kapunk, amikor az egyik tengely mentén metszetet készítünk egy tetraéderről, mely kettészeli a szemközti oldalt. Ezek a szögek: 70,5 fok, 54,75 fok és 54,75 fok. Ráadásul ha a szabályos tetraéder-ke­ resztmetszet szögeit radiánban fejezzük ki, „azt látjuk, hogy valamennyi egyszerű elsőfokú függvénye a tetraéder állandó­ nak, a r-nek, melynek értéke 19,5 fok." 7 Miután egy ilyen eredmény ö n m a g á b a n m é g n e m bizonyít semmit, Crater egy sor tesztet lefolytatott, hogy meglássa, mi­ lyen gyakorisággal j ö n n e k létre véletlenszerűen „tetraéderes" háromszögek. (A tetraéderes háromszöget így definiálta: Bár­ mely háromszög, melynek radiánban kifejezett szögei egysze­ rűen fogalmazva a p i és a t negyed, fél vagy egész számú több­ szörösei.") Crater beható és szakmailag megalapozott vizsgálatokat végzett (ahogyan azt el is várhatjuk egy olyan tudóstól, aki ma­ tematikai mintákkal foglalkozik). 9 A számítógépen véletlen­ szerűen generált 100 000 háromszög alapú elrendeződést, és 151

A MARS-REJTÉLY

azt találta, hogy mindössze 121 E-A-D háromszög jött létre vé­ letlenszerűen. Ezután elemzett 4460 valóságos háromszöget, melyet természetes marsi k é p z ő d m é n y e k alkottak, és ezek kö­ zött csupán két „tetraéderes" E-A-D háromszög akadt. Az eredmények alapján Crater azt a következtetést vonta le, hogy egy E-A-D háromszög természetes körülmények között törté­ nő létrejöttének matematikai esélye „alig több mint 1000 az 1

» 10

egyhez . Ez az eredmény n e m különösebben meggyőző, és nem is zárja ki a véletlen egybeesés lehetőségét. Crater vizsgálatai azonban n e m értek véget...

Tetrádok, pentádok, hexádok Crater a következő lépésben bevezette a G halmot - mely a leg­ délebbi piramis lábánál fekszik -, és ezáltal létrehozta a G-A-D-E tetrádot, mely két egyforma derékszögű háromszö­ get tartalmazott - A-E-G-t és G-A-D-t -, geometriáját pedig teljes egészében a t és a p i értékei határozták meg, akárcsak a tetraéder geometriai szelvényeit. Crater ezután vette a következő legközelebbi halmot - a B halmot, az E-A-D háromszögtől j o b b r a -, hogy megalkossa a G-A-B-D-E ötszöget. Akárcsak két óriási fogaskerék fogai, az A-D-B és E-A-B jelű háromszögek pontosan visszatükrözték az A-E-g és G-A-D háromszögeket. Ráadásul, mint kiderült, a pentádon belül valamennyi szög a t függvénye volt." Crater gyanította, hogy egy ilyen elrendezés n e m lehet véletlenszerű, mert: „a geometria, mely leginkább alkalmas leírni a halmok elrendezését, ugyanaz a geometria, melyet Torun D & M piramis-modellje is következetesen m e g f o g a l m a z . "

i:

Crater ezután figyelmével a G halomról nyugatra eső P ha­ lom felé fordult. Az eredmények itt is őt igazolták: a P-G-E há152

EGYBEESÉSEK

romszög a G-E-A és E-A-B háromszögeket tükrözte vissza. Annak az esélye, hogy egy ilyen „ h e x á d " formáció természetes úton kialakuljon, Crater becslése szerint nagyjából 200 milli­ árd az egyhez.

13

Ezekben a háromszögekben is tovább ismétlő­

dött a 19,5 fokos szignifikáns szögérték. 1 4 A végkifejletre

1995

februárjában került sor. M i k ö z b e n

Crater eredményeit tanulmányozta, Stan McDaniel rájött, hogy öt cydoniai halom (G-A-B-D-E) mintája mintha magába fog­ lalna egy téglalapot, noha a téglalap két sarka m é g „hiányzik". Crater geometriai elemzését folytatva McDaniel a rácsozat ará­ nyaiban a földi vallási építészet jellegzetes számára ismert - ez 1:1,414, vagyis egy a négyzetgyök kettőhöz. 1 5 Ahogy arra bi­ zonyára az Olvasó is emlékszik, a négyzetgyök 2 egyike azok­ nak a számértékeknek, melyet ismételten megmutatkoznak a D & M piramisban is.

Az üzenet és az összeesküvés Torun és Crater úttörő munkája n y o m á n Richárd Hoagland ne­ kilátott átfésülni a cydoniai síkságot olyan további elrendezé­ sek után, melyek a földi tetraéder-geometria szabályai szerint értelmezhetőek. Először azt fedezte fel, hogy az Arctól keletre található „Szirt" és a szomszédos kráter túlsó oldalán m a g a s o d ó „tetraé­ der p i r a m i s " által bezárt szög 19,5 fok - ami egyenlő a r-vel, a tetraéder állandóval. Hoagland azt is állítja, hogy a „ k ö n n y c s e p p " az Arc j o b b fe­ lén a „Városközponttól" és a D & M piramistól egyenlő távol­ ságra esik - ez a távolság pedig a M a r s kerületének 19,5 fok­ perce! Egy másik mérés során az is kiderült, hogy a könny­ csepp és a D & M piramis támpillérének távolsága megfelel a Mars sarki átmérőjének 1/360-ad részének. 153

16

A MARS-REJTÉLY

Csakhogy a körök és gömbök 360 fokra történő felosztása tipikusan földi gyakorlat... n e m igaz? így, ha el is fogadjuk azt az „elrugaszkodott" nézetet, hogy a Cydonia képződményei mesterséges eredetűek, hogyan magyarázzuk, hogy az építők hozzánk hasonlóan 360 fokos osztásrendszert alkalmaztak, és ugyanazokhoz a geometriai h a g y o m á n y o k h o z igazodtak, ame­ lyekhez mi is igazodunk már az ókortól fogva? Torun és Hoagland arra a következtetésre jutott, hogy az üzenetet szántszándékkal küldték el és nagy valószínűséggel nekünk „címezték", és hogy a planéta kerülete és a tetraéder ál­ landó kapcsolatának folytonos utalása nem a véletlen műve. „ M i n t h a arra utasítanának" vélte Hoagland 1987-ben, „hogy a tetraédert egy bolygó méretű gömbben helyezzük el, amilyen a Mars m a g a i s . . . " 1 7 1997. július 4-én, a függetlenség napján a N A S A Pathfinder leszállóegysége földet ért az Ares Vallisként ismert, egykor el­ árasztott marsi csatornában. Richárd Hoagland elsőként muta­ tott rá, hogy a Pathfinder sajátságosan tetraéderes formával bír, míg jellegzetes napelemei egyenlő oldalú háromszögeket for­ máznak. Ráadásul az Ares Vallis az északi szélesség 19,5 foka m e n t é n húzódik. 1 8 A N A S A talán n e m tervszerűen intézte így a dolgokat. Még­ s e m zárhatjuk ki a lehetőséget, hogy amikor a 19,5 szélesség­ nél egy tetraéder objektumot helyezett el a Mars felszínén, a N A S A a szükséges számértékek és szimbólumok felmutatásá­ val mintegy „nyugtázta" a Cydonia geometriája által küldött üzenetet. A N A S A vélhetően pontosan ilyen matematikai uta­ lásokat és jelképrendszert alkalmazna, ha cselekvő részese len­ ne annak az okkult összeesküvésnek, melynek a létezését Hoagland igazolni igyekszik...

HARMADIK RÉSZ

REJTETT TUDÁS

14. FEJEZET

FÉLREINFORMÁLÁS

„A széles néptömegek... könnyebben áldozatul esnek egy nagy hazugságnak, mint egy kicsinek." Adolf Hitler, Mein Kampf,

1925

Lehetséges, hogy a N A S A többet tud a Cydoniáról, mint amennyit hajlandó elismerni? Lehetséges, hogy felfedezett va­ lamit, amit egyszerűen n e m akar nyilvánosságra hozni? 1938-ban, miközben Európa a háborúra készülődött, az Ú j ­ világ lakóit nem egy mániákus Führer fenyegette az új világ­ rendről alkotott elképzeléseivel, h a n e m a marslakók inváziója. Ekkor történt, hogy Welles Világok harca című regénye nyo­ mán Orsón Welles hangjátékot közölt az országos rádióban, melynek realista hangvétele sokakat meggyőzött arról, hogy igazi híreket hall. Hatalmas pánik tört ki, és egy csapásra kide­ rült, mennyire kétélű fegyver a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó - nem­ csak közelebb hozza egymáshoz az embereket, de rendkívül hatékony eszköz a tömegek befolyásolására. Németországban Göbbels számolatlanul gyártatta a propa­ gandafilmeket és tömte velük a tömegeket, mesterségesen szít­ va az indulatokat és az ekkoriban Európa-szertejelen lévő ide­ gengyűlöletet, míg az eltorzult nemzeti érzelmek a holocausba torkolltak. Amit Hitler már 1925-ben leírt, valósággá vált - az emberek elhitték a „nagy hazugságot". Csakhogy a p r o p a g a n d a n e m a második világháború termé­ ke, és n e m is ért véget azzal. Égető a kérdés, hogy n e m élnek-e 157

A MARS-REJTÉLY

vissza a N A S A tudósai is hatalmukkal - előfordulhat-e, hogy megtévesztik a közvéleményt, sőt céltudatosan hazudnak az embereknek a Cydoniával kapcsolatban. Ha Wellesnek sike­ rült meggyőznie a harmincas évek Amerikáját a marslakók in­ váziójáról, amikor szó sem volt invázióról, akkor kézenfekvő­ nek tűnik a következtetés, hogy a kormányzat képes eszközö­ ket találni, hogy elrejtsen vagy hitelétől megfosszon minden információt, m e l y szerint más bolygók lakói kapcsolatot pró­ bálnak teremteni velünk, vagy értelmes élet nyomaira bukkan­ tunk a Marson, vagy a Mars felfedezése során olyan új tények birtokába jutottunk, melyek döntő fontosságúak lehetnek az emberiség egésze számára. N a g y általánosságban elmondhatjuk, hogy a kormányszer­ vek szívesebben támogatnak egy kiforrott tudományos meg­ győződést, mint hogy bevezessenek egy újat, épp ezért nem esik nehezünkre elképzelni egy olyan szituációt, amelyben a N A S A úgy dönt, inkább nem osztja m e g minden tudását a köz­ véleménnyel - például olyan esetben, amikor úgy véli, hogy az adott információ társadalmi, politikai vagy gazdasági értelem­ b e n destabilizáló hatású lehet. Elképzelhetünk ugyanakkor ke­ véssé védhető motivációt is, ami arra indítja a vezető tisztség­ viselőket, hogy hallgassanak bizonyos felfedezésekről. Miután ilyen dolgok előfordulhatnak, s mert korábban is el­ hallgattak és félresöpörtek egyes felfedezéseket, véleményünk szerint naiv dolog lenne feltételek nélkül elhinni a N A S A una­ lomig ismételt kijelentését, miszerint a Cydonia építményei egytől egyik természetes k é p z ő d m é n y e k .

Akiknek kötelessége a hallgatás A N A S A n e m afféle Enterprise űrhajó, melynek az a küldeté­ se, hogy „új világokat és civilizációkat fedezzen fel, és eljusson 158

FÉLREINFORMÁLÁS

oda, ahol m é g n e m járt e m b e r . . . " Épp ellenkezőleg, a N A S A két alkalmatlan szülő - a paranoia és a háború - zaklatott lelkű gyermeke. A N A S A 1958-ban, a hidegháború idején alakult, amikor az űrkutatás minden eredménye csupán vadhajtása volt a fegyver­ kezési versenynek, és amikor m a g a az űr felfedezése is közvet­ lenül kapcsolódott a védelmi politikához. Ez a hidegháború bizonyos mértékig - legalábbis mentális értelemben - ma is meghatározó. így fordulhat elő, hogy bár az adók teremtik m e g a m ű k ö d é s é h e z szükséges pénzalapot, a N A S A végső soron n e m tartozik felelősséggel a népnek, csu­ pán az Egyesült Államok kormányának. Egyetlen törvény sem kötelezi rá, hogy tudását megossza a nyilvánossággal. É p p el­ lenkezőleg, az 1958. július 29-én meghozott úgynevezett „űrtörvény", mely többek között elrendeli a N A S A megalapítását is, 102 (c) (a) szakaszában így rendelkezik: A NASA kötelessége minden katonai értékkel vagy jelentő­ séggel bíró felfedezést a nemzetvédelemmel közvetlen kap­ csolatban álló kormányszervek számára hozzáférhetővé ten­ ni.. . A NASA vezetője a hivatal gyakorlása közben szerzett infor­ mációt e törvény hatálya alatt köteles hozzáférhetővé tenni a nyilvánosság számára, kivéve: a) ha az információ visszatartását szövetségi rendelet tilt­ ja, és b) ha az információt nemzetvédelmi szempontok alapján tit­ kosnak nyilvánítják. Úgy tűnik tehát, hogy a N A S A - n a k „kötelessége" visszatar­ tani bizonyos információkat...

159

A MARS-REJTÉLY

A Brookings-jelentés A N A S A tudósai a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján n e m tudhatják biztosan, hogy Cydonia struktúrái ter­ mészetesek, avagy mesterségesek, épp ezért a józanul gondol­ kodók közül sokan joggal gyanítják: a N A S A - n a k jó oka lehet arra, hogy n e m hajlandó gyakorlati próbára tenni a független kutatók elméleti eredményeit. Felvetődött, hogy a Brookings Institute egy 1960-as jelenté­ se talán némi magyarázatot szolgáltat erre. A Tanulmány a bé­ kés

űrkutatás

külpolitikára

gyakorolt

hatásairól

című jelentés

egyebek mellett arra bíztat, hogy ha valaha is a N A S A birtoká­ b a j u t a földönkívüli élet létezésének bizonyítéka, a közbizton­ ság érdekében kiemelt gonddal kezelje az információt - tekint­ ve, hogy „azok a jelenkori társadalmak, melyek magabiztosak az ember világegyetemben betöltött szerepét illetően, könnyen széthullhatnak,, ha együtt kell élniük korábban ismeretlen tár­ sadalmak merőben m á s gondolkodás- és életmódjával.'" A politika és a stratégia szintjén a Brookings-jelentés azt ja­ vasolja, hogy a N A S A mindig kérje ki az illetékesek vélemé­ nyét, és mérlegelje nagyon gondosan: ... hogy az adott információ milyen körülmények között szol­ gáltatható ki a nyilvánosságnak, illetve mikor tartandó vissza, valamint mekkora szerepe lehet a felfedező tudósoknak és más döntéshozóknak a felfedezés tényének nyilvánosságra hozatalában. 2 A jelentést 1958-ban, alapítása évében rendelte m e g a N A S A a washingtoni Brookings intézettől, és a hosszú távú kutatások bizottságának elnöke 1960-ban vehette kézbe. 3 A ta­ nulmány m a g á b a foglal egy, a 216. oldalon kezdődő alfejezetet

160

FÉLREINFORMÁLÁS

is,

melynek

címe:

A földönkívüli

élet felfedezésének következ­

ményei:* Az űrkutatók és csillagászok nagyon valószínűnek tartják, hogy sok más naprendszerben is megtalálható az értelmes élet... Valószínűsíthető, hogy a Hold, Mars vagy a Vénusz jö­ vőbeli felfedezése során olyan tárgyi leletek is előkerülnek, melyeket ezek az életformák történelmük egy adott szakaszá­ ban hátrahagytak...* A Brookings-jelentés előre figyelmeztet, hogy az intelli­ gens fóldönkívüli élet megdönthetetlen bizonyítékai hatást gyakorolhatnak a politikai vezetésre is, amikor alapjaiban ráz­ zák m e g a társadalmat és kérdőjelezik m e g az uralkodó elit sze­ repét; A társadalmi és politikai utóhatások mértéke vélhetően attól függ, hogy a vezetők miként ítélik meg (1) saját szerepüket, (2) a szerepüket fenyegető tényezőket, valamint (3) a nemzet és az egyén várható reakcióját, amennyiben hasznosnak tartja a széthullást, vagy épp ellenkezőleg, a mások iránti elkötele­ zettségét erősíti. 6 >

UFO-kérdés A titkolózás a vélhetően idegen eredetű objektumokkal kap­ csolatban már a N A S A alapítása előtt bevett gyakorlatnak szá­ mított, ahogyan a Brookings-jelentés javaslatai is csak az ame­ rikai kormányzat korábbi állásfoglalását visszhangozzák. A Jelentés a mányos

tudományos tanácsadó

hírszerzése

kapcsolatban

által

összehívott

az és

testületnek a

azonosítatlan 1953. január 161

repülő 14-18-án

CIA

tudo­

tárgyakkal megtartott

A MARS-REJTÉLY

értekezletéről úgy vélte:

„E jelenség

[az UFO-k

észlelése]

szűnni n e m akaró társadalmi visszhangja ezekben a vészterhes időkben k o m o l y fenyegetést jelent az állam védelmi szervei­ nek működőképességére." 7 Az összeesküvés-elmélet hívei az Egyesült Államokban szenvedélyes meggyőződéssel vallják, hogy ezt a következte­ tést hat évvel korábban, egészen pontosan 1947-ben vonták le.

Az 1947-es szerencsétlenség A modernkori UFO-őrület kezdetének is nevezhetjük, amikor 1947. június 24-én Kenneth Arnold pilóta a washingtoni Mo­ unt Rainier felett kilenc „csészealj alakú" objektumot figyelt meg. 8 Két héttel később m á r széles körben elterjedt a szóbe­ széd, miszerint egy idegen űrhajó zuhant le a N e w Mexicó-i Roswell közelében. A „Roswell-incidens" napjainkban is komoly sajtóvissz­ hangot kap, főként azért, mert 1997-ben ünnepelték a „szeren­ csétlenség" 50. évfordulóját. Keveset m o n d u n k , ha kijelentjük, hogy Roswell megmozgatta a jelen generáció képzeletét is - és egyre többen vannak azok, akik azzal vádolják az amerikai kormányt, hogy elrejti a bizonyítékokat. A vádak cáfolására és a különféle elméletek megdöntésére a Pentagon négyéves ku­ tatóprogramot indított útjára. A Roswell: Az ügy lezárva című jelentés 1997. június 24-én jelent m e g - tehát napra pontosan 50 évvel azután, hogy Ar­ nold „megfigyelte" a „repülő csészealjakat" -, és a Pentagon ebben kijelenti, hogy Roswellnél egy nagy magasságba felbo­ csátott meteorológiai léggömb zuhant le, az állítólagos UFO mellett talált „idegen testek" pedig „életnagyságú bábuk, me­ lyeket szigorúan titkos, szimulált ejtőernyős ugrások során használtak." 9 162

FÉLREINFORMÁLÁS

A „szerencsétlenséget" egy farmer, M a c Brazel fedezte fel, aki a vihar okozta károkat ellenőrizte a roswelli katonai legibázis közelében. Az általa talált roncsok egy különleges, fénylő anyagból voltak, mely azonnal visszanyerte eredeti alakját, ha összegyűrték. Miután képtelen volt azonosítani, Brazel elvitte az anyagot a légitámaszpontra. 1947. július 8-án a bázis hivatalos sajtóközleményt adott ki, melyben kijelentet­ te, hogy egy „repülő k o r o n g r a " bukkantak, és a helybéli lap öles fejlécben tudatta: A R A A F (Roswell A r m y Air Force) re­ pülő csészealjat talált az egyik roswelli farmon." 1 0 A Pentagon néhány órán belül felvette a kapcsolatot a helyi rádióadó veze­ tőjével, és utasította, hogy függessze fel a hír közlését, majd egy új sajtójelentés látott napvilágot, mely szerint csupán egy meteorológiai léggömb zuhant le. A hivatalos álláspontot nyíltan cáfolták a helybeliek, akik azt állították, nemcsak a roncsot, de a szerencsétlenül járt űrjár­ mű utasait is látták. Frank Kaufman, aki akkoriban a R A A F ci­ vil alkalmazottjaként dolgozott, úgy emlékszik, a katonák öt idegen tetemét helyezték el a hullazsákokban. A szemtanúk közé tartozik Philip Corso - ma m á r nyugállományú - ezredes is, aki a koreai háború idején McArthur tábornok hírszerző tisztjeként szolgált, majd négy éven át volt Eisenhower elnök nemzetbiztonsági stábjának tagja. Ő állítása szerint legalább egy alacsony, szürke, szőrtelen idegen tetemét látta, miután azt elhozták Roswellből és a kansasi Fort Rileyben raktározták el: Először azt gondoltam, egy halott gyermeket szállítanak vala­ hová, de nem gyermek volt... 4 láb [120 cm] magas, emberi alakot láttam, karokkal, bizarr megjelenésű négyujjú kezekkel - hüvelykje nem volt -, vékony lábakkal és lábfejekkel, és aránytalanul nagy... villanykörte alakú fejjel."

163

A MARS-REJTÉLY

A bábuk A Pentagon azt állítja, a tetemek valójában ejtőernyős kísérle­ tek céljára szolgáló „életnagyságú bábuk" voltak - és ezzel tu­ lajdonképpen elismeri, hogy volt valami Roswellben, amit legalábbis össze lehetett téveszteni az idegenekkel. De vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy ezek a kísérleti bábuk éppen egy szerencsétlenül járt meteorológiai léggömb mellett érjenek földet? Mi lehetett a hadsereg célja azzal, hogy egy vi­ haros éjszakán próbálgatta az ejtőernyőit? 12 És ha adhatunk a szemtanúk nyilatkozataira, miért tették a bábukat hullazsá­ kokba? Amellett, hogyan történhetett meg, hogy az „idege­ nek" egyike - ha hihetünk a számos szemtanúnak - túlélte a katasztrófát és még mozgott? A hadsereg sajtótitkára, aki kiadta a július 8-i sajtóközle­ ményt, később így foglalta össze a Pentagon álláspontjának képtelenségét. „Elkendőzték az egészet. M é g egy bolond is tudja, hogy néz ki egy bábu, és ezek n e m bábuk voltak." 1 ,

UFO = ideológiai válság? De vajon miért akarta a N A S A elkendőzni az értelmes idege­ n e k létét igazoló bizonyítékokat? A Brookings-jelentés persze erre is szolgáltat lehetséges in­ dokot, csakhogy 2000-es év közvéleménye már nem küzd a hatvanas évek félelmeivel - és ezt a N A S A - n a k is tudnia kell. Egy, már a kilencvenes években végzett közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az amerikaiak 65 százaléka úgy véli, egy U F O zuhant le Roswellnél. 1 4 Ráadásul meglepően sokan - talán több millióan - hiszik azt, h o g y láttak idegen lényeket, akik sok esetben el is rabolták őket. 164

FÉLREINFORMÁLÁS

Miután szemmel láthatóan eddig sem tört ki az általános UFO-pánik, m e k k o r a a valószínűsége, h o g y pánikhangulatot okozna a marsi tárgyi leletek - egyelőre csak elméleti - felfe­ dezése? A felmérések arra utalnak, h o g y n e m lenne pánik. É p p el­ lenkezőleg, egy ilyen hírt valószínűleg pozitívan értékelnénk, még az úgynevezett „fundamentalista" csoportok is. Az egyik különösen

tanulságos jelentés

az Alexander ideológiai válság-

felmérés - Az UFO-k és utasaik várható hatása a vallásra cí­ met viseli. A Victoria Alexander által a Las Vegas-i Bigelow Foundation megrendelésére készített jelentés mérlegeli 230 amerikai vallási vezető (134 protestáns, 86 római katolikus és 10 izraelita) a kérdéssel kapcsolatos véleményét. Bár a felmé­ rés nyilvánvalóan reprezentatív jellege miatt n e m lehet perdön­ tő, az eredményei így is m e g l e p ő e n egyértelműek. Ahogy Ale­ xander levonja a következtetést: A számadatok statisztikai szempontból nem mérvadóak, de félreismerhetetlenül demonstrálják az uralkodó irányzatokat. Bár csak reprezentatív közvélemény-kutatást végeztünk, első ízben kerültek birtokunkba adatok a vallás és az értelmes földönkívüli élet létezésének kapcsolatáról. Az adatok ellent­ mondani látszanak a széles körben elterjedt nézetnek, melyet az UFO-hívő közösségekben sokan osztanak, s amely szerint a 15 kapcsolatfelvétel kárhozatot és pusztulást idéz elő. Egy tipikus Alexander-kérdés kijelentéssel kezdődik, majd felkéri a válaszadót, hogy kategorizálja a reakcióját. Például: Egy fejlett, technológiailag felsőbbrendű földönkívüli civilizá­ ció létezésének hivatalos elismerése súlyos negatív hatásokat gyakorolna a nemzet erkölcsi, társadalmi és vallási alapjaira.

165

A MARS-REJTÉLY

a) határozottan egyetértek b) egyetértek c) nincs véleményem d) n e m értek egyet e) határozottan n e m értek egyet Figyelemreméltó, hogy a válaszadók 77 százaléka vagy n e m értett egyet, vagy határozottan n e m értett egyet a fenti ki­ jelentéssel, és a tíz további kérdésre is hasonló válaszokat adott. Az eredmények meggyőzően demonstrálták, hogy a megkér­ dezett vallási vezetők szerint híveik vallási elkötelezettsége kellően erős és rugalmas egy ilyen információ befogadásához. Az UFO-hívő közösségek széles körben hangoztatott vélemé­ nyével szemben aligha valószínű, hogy az efféle hírek ideoló­ giai krízishelyzetet idéznének elő."' Az összeesküvés-elmélet egyes hívei szerint a nyilvánosság folyamatosan változó véleménye m a g a is a „hatóságok" tudat­ formáló munkájának eredménye. Szerintük valamennyien egy briliáns propaganda-hadjárat áldozatai vagyunk, mely egyedül azt célozza, hogy fokozatosan felkészítsenek bennünket az ér­ telmes

földönkívüli

élet létezésének elfogadására. A felvetés

talán bizarrnak tűnik, mindazonáltal n e m tagadhatjuk, hogy az olyan filmek, mint a Függetlenség napja, Harmadik típusú találkozások;

az X-akták és

a Csillagkapu és a a hasonszőrű té­

vésorozatok - valamint a N A S A döntése, miszerint informáci­ ókat szivárogtat ki a primitív marsi életformák esetleges létezé­ séről - mind hozzájárultak a nyilvánosság jelenkori, viszony­ lag nyitott gondolkodásmódjához.

166

FÉLREINFORMÁLÁS

Propaganda-háború Az a meggyőződésünk, hogy a N A S A megkísérelte manipulál­ ni a közvéleményt a Cydonia mesterséges eredetével kapcsola­ tos kérdésekben, és ez m i n d e n k é p p e n arra utal, hogy rejtegetni próbál valamit. N e m tudhatjuk, mit próbálnak eltitkolni - talán saját melléfogásaikat -, de m i n d e z azóta folyik, mióta 1976. jú­ lius 25-én nyilvánosságra hozták el első - 35A72 jelű - Vi­ king-képkockát az Arcról. Az Olvasó bizonyára emlékszik, hogy a N A S A ugyanezen a sajtóértekezleten kijelentette, léte­ zik egy másik fényképfelvétel is, mely más napállásnál készült, és amely igazolja, h o g y az arc csupán a fények és árnyékok csalóka játéka. Több mint 17 évnek kellett eltelnie, míg a hivatalnokok vé­ gül bevallották, hogy ez a mindent eldöntő felvétel n e m létezik. Tudnunk kell azt is, hogy a N A S A állítását megcáfoló felvé­ telt - a 70A13-as képkockát - megpróbálták elrejteni, de leg­ alábbis n e m a helyén tárolták. Ez több évvel visszavetette a független kutatókat, akiknek egyfajta cenzúrával is m e g kellett birkózniuk, ahogyan arra Stan McDaniel visszaemlékszik: Az első értekezést a kérdésben [mármint a Cydonia mestersé­ ges eredetével kapcsolatban] egy Független Marskutató Cso­ portnak nevezett szervezet jegyezte, jobbára Vincent DiPietro és Gregory Molenaar munkájára támaszkodva, ám ezt érthe­ tetlen módon egyszerűen kihagyták az 1984-es Mars-konfe­ renciapublikált dokumentumai közül. A további kísérleteket a kérdéskörrel kapcsolatos értekezések megjelentetésére az űr­ kutatással foglalkozó prominens amerikai szaklapok rendre visszaverték, dacára a tudósok vitathatatlan szakmai érdemei­ nek és az általuk publikált tudományos értekezések számának. A tudósokat ez a cenzúra rákényszerítette, hogy a könyvki­ adókhoz forduljanak műveikkel, miáltal aNASA azzal vádol-

167

A MARS-REJTÉLY

hattá őket, hogy személyes boldogulásuk érdekében, „áltudo­ mányos" kutatásokat végeznek. Az idők során, miközben magánemberként elolvastam ezeket a publikációkat, kérdezősködni kezdtem a NASA-nál, ahol olyan érvekkel próbálták igazolni a marsi Arc természe­ tes jellegét, melyek nem állták meg a helyüket. A született propagandista, Carl Sagan szolgálatait vették igénybe a fel­ adathoz. Sagan nekiállt arról írni és beszélni, milyen pszicho­ lógiai aberrációk folytán látnak az emberek mindenfelé arco­ kat, majd előcitált egy eltorzult, állítólag Richárd Nixonra ha­ sonlító padlizsánt, és ezzel próbálta bizonyítani, hogy a marsi Arc csakis természetes képződmény lehet. Fantasztikus érv. Azután, 1985-ben Sagan cikket jelentetett meg a Parade magazinban, ledorongolt és afféle vakbuzgó fanatikusnak állí­ tott be mindenkit, aki komolyan vette az Arcot, és elővette az egyik Viking-képkocka erősen átszerkesztett változatát, me­ lyen hamis színárnyalatokat használt, csak hogy kimutassa, az Arc valójában nem is létezik.17 Ha a N A S A csakugyan biztos benne, hogy az Arc csupán il­ lúzió vagy természetes aberráció, akkor miért szorul rá, hogy ilyen otromba csalásokkal próbálja megtéveszteni a közvéle­ ményt? A 70A13-as képkocka átszerkesztése oly módon, hogy egy színszűrővel elmosták a 35A72-es képkockán is látható részleteket, rendkívül tudománytalan módszer, azonfelül bar­ bár megoldás is. Sagan védelmére m é g azt sem hozhatjuk fel, hogy készen kapta az átszerkesztett felvételt a NASA-tól, hi­ szen Richárd Hoagland személyesen mutatta m e g Sagannek az eredeti képkockát, m é g a Parade cikk megjelenése előtt.'* Sagan nagyon is tisztában volt vele, hogy a 70A13-as kép meg­ erősíti a 35A72-est, és korábban azt is elmondta Hoagmannek, h o g y ezt rendkívül érdekesnek találja. De akkor miért kellett hazudnia?

168

19

FÉLREINFORMÁLÁS

Akármi is motiválta, élete későbbi szakaszában, úgy tűnik, megbánta tettét. Utolsó, Korok és démonok című munkájában (1996) valósággal dicsőíti a Cydonia független kutatóit, és úgy véli, az Arc közelebbi tanulmányozást érdemel. 2 0 Talán azért adott hangot egyéni véleményének, mert m á r n e m korlátozták a N A S A törvényei?

Egy fontos ember Sagan halála után a független hipotézis legfőbb kritikusának szerepét dr. Michael Malin, a Malin Space Systems vezetője vette át. Malin külső beszállítóként a kudarcot vallott Mars Observer misszió (1992-93) kamerarendszereit biztosította és üzemeltette, ahogyan ő szállítja és működteti a M a r s Global Surveyor kameráit is. Dr. Malin megjelentetett egy fényképet internetes honlapján, hogy megmutassa, „hogyan növesztett az arc fogakat". Alighanem a Mark Carlotto által azonosított jel­ legzetességeket akarta ily m ó d o n kigúnyolni 2 1 , ugyanakkor fel­ használta azokat a manipulatív eljárásokat, melyek McDaniel szerint „szándékos pixelhibákat" eredményeznek. Ezzel

a

módszerrel azt próbálta igazolni, hogy az Arc és a hozzá kap­ csolódó fogak „az amatőrök által használatos rendkívül silány képfeldolgozási m ó d s z e r e k " megtévesztő termékei, „melyek aztán bekerülhettek az amerikai szennylapokba."

23

Mint azt a következő fejezetben látni fogjuk, dr. Malin a legfontosabb ember a világon, ha a Mars-kutatásra kerül a szó. Egy személyben dönti el, merre irányuljanak a Mars Global Surveyor kamerái, és m é g egy kiváltságot élvez: kizárólagos joga van hat hónapig visszatartani a Surveyor képeit, mielőtt nyilvánosságra hozná őket. Ha szó sincs összeesküvésről, mire jó az, hogy egyetlen em­ ber kezében ekkora hatalom összpontosul? Miért kell valaki169

A MARS-REJTÉLY

nek monopoljogot adni, h o g y ő legyen a Mars történetének egyetlen és kizárólagos tolmácsa? Ilyen döntő fontosságú kérdésben n e m kellene meghallgat­ nunk mások véleményét is?

15. FEJEZET

CAMERA OBSCURA

SWINDON: Mit szól majd a Történelem? BURGOYNE: A Történelem - hazudik majd, mint rendesen. Sir George B e m a r d Shaw Az örög cimborája (1901), 3. felvonás (Mészöly

Dezső fordítása)

Az 1900-as évek elején az angliai Bradfordhoz közel eső kis faluban, Cottingleyben, Elsie Wright és Frances Griffith tündé­ reket fényképezett le kertje végében. M é g a kor nagy koponyái, így Sir Arthur Conan Coyle, Sherlock H o l m e s megalkotója is bedőlt a szédelgésnek - mert hogy az volt, azt hatvanegyné­ hány évvel később m a g a a k o r o s o d ó Elsie és Frances is elis­ merte. 1 Azért tudtak rászedni mindenkit, mert a fotográfia a hú­ szadik század elején m é g gyerekcipőben járt, és az emberek hí­ jával voltak a tudásnak, hogy felfedezzék a manipuláció nyil­ vánvaló jeleit. A dolgok megváltoztak, és az emberek ma már nagyon is tu­ datában vannak, hogy a kamerák - különösen, ha egy számító­ gép is kapcsolódik hozzájuk - képesek hazudni, és hazudnak is. A hollywoodi különleges effektusokat készítő cégek, mint az Industrial Light and Magic, újra és újra bebizonyítják ne­ künk, hogy a celluloidon a lehetetlen is könnyen valóra válik. Steven Spielberg Jurassic Parkjában a digitálisan megalkotott dinoszauruszok olyan bámulatos m ó d o n illeszkednek a valósá171

A MARS-REJTÉLY

gos környezetbe, hogy a különbség már n e m is érzékelhető. Ez persze a stúdiók m a l m á r a hajtja a vizet, csak épp megvannak a m a g a hátulütői is. A képfeldolgozás olyan hosszú utat tett meg a cottingley-i tündérek óta, hogy ma már lehetetlen megkülön­ böztetni egymástól az eredeti és a manipulált fényképfelvételt. É p p ezért sok esetben mi m a g u n k is beugrunk, anélkül, hogy ezt észrevennénk...

Wolpe felfedezése 1992-ben, röviddel a kudarcra ítélt N A S A szonda, a Mars Observer fellövése előtt, H o w a r d W o l p e amerikai kongresszu­ si képviselő azt állította, hogy felfedezett egy hivatalos, kétol­ dalas törvény

dokumentumot, alapján

A

támasztott

szabad

információáramlást garantáló

követelések

megtagadása

címmel.

A d o k u m e n t u m azt taglalta, hogyan kerülje m e g a N A S A a tör­ vényt, és tartsa vissza azokat az információkat, melyeket egyébként a nyilvánosság elé kellene hoznia. W o l p e levelet írt Richárd Truly admirálisnak, a N A S A ak­ kori főnökének, mondván: Ez a NASA-dokumentum arra utasítja a kormányzati alkalma­ zottakat, hogy (1) szerkesszenek át vagy akár semmisítsenek meg minden dokumentumot, ha csak ezúton „minimalizálhat­ ják a kellemetlen behatásokat"; (2) keverjék össze a dokumen­ tumokat és minden eszközzel igyekezzenek „kevésbé jelentőségteljessé" tenni őket; és (3) tegyenek lépéseket, hogy „kiterjesszék" azon kivételek körét, melyek nem tartoznak a szabad információáramlást biztosítani hivatott törvény hatá­ 2 lya alá.

172

CAMERA OBSCURA

N e m sokkal azután, hogy Truly admirális saját hatáskör­ ében nyomozni kezdett, George Bush, az Egyesült Államok akkori elnöke (és a CIA korábbi főköke) felmentette, és a he­ lyére Dániel Goldint nevezte ki, aki, mint az első részben lát­ hattuk, m a g a is rendelkezett n é m i titkosügynöki tapasztalattal. Azóta sem indult olyan n y o m o z á s , mely vizsgálta volna a N A S A állítólagos törekvéseit az információáramlást szabályzó törvény kereteinek áthágására, és ez, jegyezte m e g McDaniel, „nyilvánvalóan n e m az ellenséges k é m e k összezavarását szol­ gálja, h a n e m azt, hogy az állampolgárok, m á s kormányszer­ vek, a kongresszus és a sajtó számára megnehezítse az olyan információk megszerzését, melyeket egyébként j o g u n k b a n áll­ na megkapni." 3 McDaniel az elkövetkező Mars Observer missziókicai kap­ csolatban is kétkedésének adott hangot; szerinte a N A S A aligha fogja megosztani az új fényképfelvételeket a nyilvános­ sággal - különösen n e m a Cydoniáról készült légi felvételeket. 4 Úgy tümk, a N A S A teljes egészében dr. Malinre ruházta át a fényképek feletti rendelkezés jogát, akiről viszont köztudott, hogy kíméletlenül ellenséges a Cydonia mesterséges eredetét hangoztató hipotézisekkel szemben.

Malin és az Observer Michael Malin 1976-ban, a Caltechen szerzett diplomát, boly­ gótanból és geológiából. 1975-től tagja a JPL technikai stábjá­ nak, a geológia professzora címet 1987-ben szerezte m e g az Arizona állami egyetemen. 1990 óta foglalkozik kutatással, és ideje nagy részét a Malin Space Science Systemsnek ( M S S S ) szenteli, melynek elnöke és vezető tudósa is egyben. Az

1992-93-as Mars Observer misszió során a N A S A

története során első ízben átadta a feltérképezés felelősségét 173

A MARS-REJTÉLY

egy magánembernek - Michael Malinnek. Korábban a N A S A m a g a tervezte és működtette a műholdak kameráit, jelölte ki azok célpontjait; a M a r s Observer esetében azonban szerződést kötött az MSSS-szel, nemcsak a kamerák megépítésére, de azok működtetésére is, így egy külső cég vált felelőssé a vörös bolygó felszínének fényképezéséért - beleértve a teljes kont­ rollt a Cydoniáról készült összes felvétel felett. Mint maga dr. Malin állítja: A NASA-nál soha senki nem próbált meg lebeszélni arról, hogy felvételeket készítsek a Cydoniáról. Igaz, rábeszélni sem próbált senki, már csak azért sem, mert a célterületek kiválasz­ tása kezdettől fogva az én feladatom. 5 Döbbenten értesültünk róla, hogy m é g a program vezetői­ nek sincs j o g u k m e g m o n d a n i Malinnek, mit tegyen. Ennél is döbbenetesebb viszont, hogy a Mars Observer szerződés nem­ csak teljhatalmat ad Malinnek a célterületek kiválasztásában, de hathónapos időtartamra cégét, az MSSS-t illeti a kizáróla­ g o s j o g a műhold által készített felvételek felett, anélkül, hogy azokkal bárkinek is el kellene számolnia.'' Ez a kitétel érthető m ó d o n sok kutatót nyugtalanít. Mind a Mars Observer indulása előtt, mind utána egyre többen köve­ telték, hogy nyirbálják meg Malin jogkörét; a független kuta­ tók pedig garanciákat akartak kapni, hogy az Observer vizsgál­ ni fogja a Cydonia állítólagos „tárgyi emlékeit", és az eredeti, nyers felvételeket mielőbb nyilvánosságra hozzák. A N A S A végül n e m adott ilyen garanciákat, és kitartott a politika mellett, melyet M c D a n i e l így jellemez: „Vonakod­ nak m é l t á n y o s prioritást adni a függetlenek által vizsgált ob­ j e k t u m o k újrafényképezésének,

ráadásul

kétszínű,

csalárd

politikát folytatnak az információk nyilvánosságra hozatalát illetően." 7 174

CAMERA OBSCURA

A N A S A pozíciója azonban n e m volt se népszerű, se tartha­ tó, és úgy tűnt, a hivatal végre elveszíti a M a r s Observer priori­ tásai felett folytatott vitát. A k ö z v é l e m é n y igenis tudni akarta, hogy a N A S A hajlandó-e újra feltérképezni a Cydonia régióját, és ha igen, bízhat-e abban, hogy megkapja az eredeti, nyers fel­ vételeket? Vagy éppen a cottingley-i eset fordítottja fog bekövetkezni, és eltávolítják a fényképekről a földönkívüli élet bizonyítékait? Fellángoltak az indulatok. Mint arról a második részben be­ számoltunk, már-már lehetségesnek tűnt, hogy a N A S A enged a közvélemény nyomásának. Azután 1993. augusztus 21-én, csendes-óceáni idő szerint délután 6 órakor az űrszondával megszakadt a kapcsolat, és azt később sem sikerült helyreállí­ tani. És így, épp a döntő fontosságú pillanatban, a Mars Observert hivatalosan „ e l t ű n t n e k " nyilvánították.* 1

Veszteség A Goddard munkatársa, dr. Williams érzékletes képet festett róla, mekkora kiábrándultságot éreztek a N A S A tudósai a Mars Observer elveszítése felett: Hát, igazat megvallva, ez alig valamivel azután történt, hogy ott kezdtem dolgozni. Hatalmas csalódás volt elveszíteni, amikor már ott járt a Marsnál, és mindenki felkészítette magát, rengeteg időt ölt a feladatba, készen állt a beérkező adatok fo­ gadására és értelmezésére. Ugyanezt a kiábrándultságot érezte az a több száz ember is, aki évek óta ezen a projekten dolgo­ zott. Ismertem azokat, akik a műszereket és efféléket fejlesz­ tették, és ha ők mindezt személyes tragédiaként élték meg, ak­ kor a NASA még rosszabbul járt. Hatalmas pofon volt ez 175

A MARS-REJTÉLY

mindannyiunknak, egy nagyon szerencsétlen tévedés, mely rossz fényben tűntette fel a dolgokat. Az biztos, hogy sok NASA-val kapcsolatos dolgot alapjaiban változtatott meg. Az Olvasó bizonyára emlékszik a zavaró tényre, hogy mindez fájdalmas veszteség egy nagyon kockázatos manőver eredménye - a tudósok szándékosan megszakították a kapcso­ latot az Observer és a Föld között, hogy az űrhajó kommuniká­ ciós eszközei ne szenvedjenek kárt a hajtóanyag-tartályok nyo­ más alá helyezésekor. Amikor a szelepek [melyek lehetővé teszik, hogy a sűrített hé­ lium átáramoljon a hajtóanyag-tartályokba] működésbe lép­ nek, kisebb mechanikus lökéshullám rázza meg az űrhajó szerkezetét, és ez kihat az elektromos eszközök működésé­ re... Ilyen elektromos egységek az űrhajó rádióadójának erő­ sítő csövei is. A behatás ahhoz hasonló, mint amikor egy be­ kapcsolt és forró villanykörtét addig ütögetünk, míg ki nem ég. Épp ezért lekapcsoltuk az adóegységet, hogy az hideg ma­ radjon, és ne sérüljön meg. Erre egyébként a Mars Observer útja során korábban is többször sor került... Rutinszerűen le­ kapcsoltuk az adóegységet... és soha többé nem hallottuk az űrszonda jeleit. 9 A m i k o r pedig a N A S A megpróbálta helyreállítani a kapcso­ latot, semmi sem történt. Ráadásul amiatt, hogy a végzetes pil­ lanatban az űrhajó adója kikapcsolt állapotban volt, semmit sem tudunk a szerencsétlenség körülményeiről (ha működik az adóvevő, viszonylag pontos képet kaphatnánk az okokról). Többen megjegyezték, h o g y . a k o m m u n i k á c i ó hiánya ideális hátteret teremtett egy szabotázshoz - bár számtalan más ma­ gyarázat is létezhet.

176

CAMERA OBSCURA

A Mars Observer m a g á r a maradt - 450 millió mérföldnyire otthonától. Vajon csakugyan balesetet szenvedett, ahogyan a N A S A állítja? V a g y talált valamit a Marson, és ezt valakik n e m akartak a nyilvánosság elé tárni, inkább „kihúzták a dugót"? Esetleg az űrszonda m é g most is működik, kering a M a r s körül, és hazaküldi az információt - valakiknek?

Hivatalos magyarázat Az Observer elvesztésének körülményeit hivatalos bizottság is vizsgálta, melyet vezetője, dr. Timothy Coffey (a washingtoni haditengerészeti kutatólaboratórium kutatási igazgatója) után Coffey-bizottságra kereszteltek. Az M S S S honlapján Michael Malin megjegyzi: A Coffey-bizottság jelentése alapján a kommunikáció meg­ szakadásának legvalószínűbb kiváltó oka... az űrhajó meg­ hajtó rendszerének egy repedése, mely azt eredményezte, hogy a nagy nyomás alatt lévő meghajtóanyag szivárogni kez­ dett az űrhajó hővédő burkolata alól. A gáz és a folyadék való­ színűleg aszimmetrikusan szabadult ki a burkolat alól, miáltal megpörgette a hajót a tengelye körül. A gyors forgás következtében az űrhajó előre nem látható módon megszakította a tárolt parancssor végrehajtását, és nem kapcsolta vissza az adóegységet. 10 Egy ilyen forgás azt is okozhatta, hogy „a külső antenna le­ szakadt. Miután a napelemek m á r n e m a N a p r a irányultak, vé­ gül az űrjármű akkumulátorai is lemerülhettek, és többé n e m biztosítottak energiát az adó m ű k ö d é s é h e z . " "

177

A MARS-REJTÉLY

Kísérletek a kapcsolat helyreállítására Vajon mindent megtett a N A S A a kapcsolat helyreállítására? Kétségbeesetten küzdenie kellett volna a hajó megmentéséért, a feljegyzések mégis azt mutatják, hogy számos alapvető mü­ veletet csak késve hajtottak végre - így például n e m kerestették az Observert a Hubble űrteleszkóppal, és nem küldtek aktiváló' parancsot az űrszonda tartalék számítógépének. A Mars Observer két központi számítógépet vitt magával, melyekre pontosan ugyanazt a szoftvercsomagot telepítették fel. Ha a meghibásodást a számítógép idézte elő, akkor a máso­ dik számítógép „újraindítása" megoldotta volna a problémát. Ennek ellenére szeptember 3-án, több mint egy héttel a kapcso­ lat elvesztése után m é g mindig csak vitatkoztak ezen a kézen­ fekvő mentőötleten. Az Olvasó emlékezhet rá, hogy 1971-ben a Mariner-9-et is lekapcsolták egy időre, míg a Mars felszínén homokvihar dúlt. „Hibernált" állapotban keringett egészen addig, míg a vihar le n e m csitult, aztán pedig újra beprogramozták a felmérés elvég­ zésére. A N A S A - n a k egyszerűen n e m lehetett rá oka, hogy ne pró­ bálkozzon m e g ezzel a Mars Observer tartalék számítógépe esetében is. Épp ezért megmagyarázhatatlan, hogy még a leg­ közelebbi (1993. szeptember 10-én tartott) sajtóértekezleten sem került szóba az „újraindítás" kérdése - ahogy azóta sem. Megpróbálta a N A S A egyáltalán életre kelteni a számítógépet? És ha n e m , miért n e m ? Hiszen a tartalék számítógépet éppen ezért helyezték el a fedélzeten! Mikor úgy tűnt, elveszítenek egy több milliárd dollárt felemésztő szerkezetet, miért nem próbálkoztak m e g ezzel az egyedül életképes módszerrel? A N A S A akkoriban adott válasza nyilvánvalóan nem kielégítő: „A tudóscsapat által végzett elemzés eredménye arra utalt,

178

CAMERA OBSCURA

hogy ezáltal nagyobb kockázatot kellene vállalnunk, mint amekkora eredményt potenciálisan elérhetnénk." 1 2 Tehát az űrjármű elveszett és m i n d e n kapcsolat megszakadt vele, a N A S A m é g s e m akarta újraindítani a számítógépet, ne­ hogy kár érje a telekommunikációs eszközöket! Érdekes kije­ lentés, főként annak fényében, hogy n e m volt semmiféle kap­ csolat az űrszondával. Egyetlen remény maradt csak az Observer megmentésére használni a jelzőrendszert, mely külön egységet képez az űr­ szondákban. Érdekes m ó d o n egy teljes h ó n a p o n át senki sem tett kísérletet a jelzőrendszer bekapcsolására, aztán pedig a Mars és a N a p közelsége akkora interferenciát okozott, mely kivehetetlenné tette az 1 wattos jelzést.

Surveyor Alig egy héttel az Observer elvesztése után a N A S A bejelentet­ te, hogy újabb űrszondát küld a Marsra - egy amolyan lekicsi­ nyített Observert. Ez volt a M a r s Global Surveyor, melyet 1996-ban bocsátottak fel és 1997 szeptemberében állítottak ke­ ringési pályára. 1997 nyarán a Caltechen jártunkban meg­ kérdeztük dr. Arden Albeet a Surveyor-misszióról, és hogy mi a véleménye a vádakról, miszerint a N A S A valamiért n e m akarja újra lefényképezni a Cydoniát és az Arcot. Dr. Albee méltatlankodva felelt: Mindig is mondtuk, hogy meg fogjuk tenni! Meg tudom mu­ tatni a Mars Observer program első leírását - én magam írtam! Abban is az áll, hogy lefényképezzük a Mars teljes felszínét. A Surveyor folyamatosan felvételeket fog készíteni a Cydoniáról, de alacsony felbontáson, mert csak egy alacsony felbontá­ sú kamera tudja lefényképezni a bolygó teljes felszínét, így te179

A MARS-REJTÉLY

hát kapunk új képeket a Cydoniáról, csak nem magas felbon­ tású képeket. Felolvasom önöknek a nyilatkozatot, melyet az ebédidőmben tettem, amit egyébként kimondottan az ilyen rendkívüli alkalmakra tartogatok... „Kérdés: A Mars Global Surveyor fényképezni fogja az Arcot a Marson? Válasz (az én válaszom, mely véletlenül egy­ beesik Malinével is): A Mars Global Surveyor alacsony fel­ bontású felvételeket fog szolgáltatni a Mars bolygó teljes fel­ színéről. A napi gyakorisággal ismétlődő feladatok közé tarto­ zik a Cydonia táj alacsony felbontáson (mintegy 300 mé­ ter/képpont) történő fényképezése is, melyre minden alkalom­ mal sor kerül, ahogy a mérőműszerek áthaladnak az érintett régió felett. A program végrehajtása során alkalmazott kamera nem teszi lehetővé a tudósok érdeklődésére számot tartó, egyedi domborzati jellegzetességek feltérképezését. A műhol­ dat úgy terveztük, hogy a küldetés során csupán néhány alka­ lommal készíthessen nagy felbontású felvételeket a felszín egy adott részéről, ezt is csak széles hibahatárok mellett. A Cydonia tájat a tudományos vizsgálatok részeként térképez­ zük fel. Amennyiben különleges lehetőség kínálkozik a Cydonia nagy felbontáson történő feltérképezésére, az interneten keresztül igyekszünk előre tájékoztatni mindenkit, és miután a felvételek elkészültek, az interneten hozzáférhető­ vé tesszük azokat." Ez a program hivatalos álláspontja, a NASA hivatalos álláspontja, Malin hivatalos álláspontja minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elkészülhessenek ezek a felvételek, bár bizonyára ezzel sem fogjuk kielégíteni 13 az összeesküvés-elmélet híveit. A N A S A igazgatójaként Dan Goldih is ígéretet tett az Arc lefényképezésére:

180

CAMERA OBSCURA

A legközelebbi [Mars Global Surveyor] misszió során, amikor az űrszonda áthalad a terület felett, ha sikerül pontosan beirá­ nyoznunk a kamerákat, megpróbálunk egy felvételt készíteni, és tudományosan értelmezni fogjuk, amit találunk. 14 Ennek oka, ezt Goldin is elismeri, n e m más, mint a közvéle­ mény nyomása: „Azt hiszem, rugalmasnak kell lennünk, fő­ ként mert közpénzeket használunk fel, és ezért bizonyos mérté­ kig teljesítenünk kell a közvélemény elvárásait." 1 5

Váratlan hírek 1998. március 26-án Stanley McDaniel professzor internetes oldalán megjelentetett egy nagyon remélt, de kevéssé várt hírt: Ma este örömmel vettem a pasadenai Jet Propulsion Labora­ tory munkatársa, Glenn Cunningham hívását... Mr. Cunning­ ham, aki a Mars Global Surveyor programot irányítja, közölte, hogy április folyamán három alkalom kínálkozik a kérdéses Cydonia táj fényképezésére, és mindhárom alkalommal kísér­ letet tesznek felvételek készítésére. Szerencsére a M a r s Global Surveyor pozicionálására és keringési pályájára v o n a t k o z ó számításai h a m a r a b b elkészül­ tek a vártnál, így lehetőség nyílt rá, h o g y a C y d o n i a anomáliá­ inak kérdését, mely hivatalosan n e m volt része a t u d o m á n y o s vizsgálódásnak, az eredeti m e n e t r e n d változtatása nélkül tisz­ tázzák. 1998. április 5-én, a kora hajnali órákban a Mars Global Surveyor 444 kilométeres magasságban n é m á n elhaladt a Mars felszínének rejtélyes és ellentmondásos területe felett, melynek sajátságai olyannyira megosztották a tudományos társadalmat, 181

A MARS-REJTÉLY

és elkezdte annak lefényképezését. Tíz órával később a képek eljutottak a Földre. Azután, szinte örökkévalóságnak tűnő ideig mindannyian arra vártunk, hogy megjelenjenek az első képek. A csend 1998. április 6-án tört m e g , amikor a nyers képet feltöltötték a világhálóra. A régóta várt kép értelmezhetetlen adattömeg volt csupán - és a várakozás tovább folytatódott a kép egy „tisztább" verziójára. A kontraszfkiemelési és képma­ nipulációs munkákkal „néhány ó r a " alatt el kellett készülniük. Miután a Malin Space Science Systems San Diegó-i főhadi­ szállásán hosszú órákon át tartott a feldolgozás, megjelent az új kép, majd sokak megütközésére a „ N e m a r c " szavak tűntek fel Malin internetes honlapján.

„Nem arc" Bámulatra méltó m ó d o n a Mars Global Surveyor kamerája el­ sőre betalált, és lélegzetelállító pontossággal irányult közvetle­ nül az Arcra. Az új felvétel alapvetően különbözött az eredeti Viking-képkockától, m i n d készítésének körülményeit, mind tartalmát illetően. Malin szavaival: A „reggeli" nap 25 foknyira állt a horizont felett. A kép fel­ bontása 14,1 láb (3,4 méterj/képpont, vagyis tízszer nagyobb, mint a korábbi, az 1970-es évek Viking-programja során ké­ szített felvételeké. A fénykép által behatárolt terület 2,7 mér­ föld (4,4 kilométer) széles, és 25,7 mérföld (41,5 kilométer) hosszú. Az Arc a kép alsó felén látható, és fdmre vették a D & M pi­ ramis j o b b felső (sérült) sarkát is.

182

CAMERA OBSCURA

Az Arc hívei egy ideig döbbenten meredtek a felvételre. Ez csakugyan egy arc lenne? Az első felvétel szemcsés volt és ho­ mályos - mintha dűnék és sziklagerincek kereteztek volna egy rombusz alakú kiemelkedést. A gyors feldolgozásnak „ h á l a " ezen a képen az Arc n e m e s vonásai sebhelyekké torzultak, és h a m a r o s a n az is nyilvánva­ lóvá vált, hogy a részletek zömét egyszerűen „kimosták", hogy finomítsanak a nyers, felismerhetetlen felvételen. Délután 5 órára a képen további finomításokat végeztek a Malin Space Science Systems emberei: az Arc domborzata térbelivé vált, és elfordult, hogy j o b b a n illeszkedjen az eredeti Viking-képkocka tájolásához. Ennek ellenére nyilvánvalónak tűnt, hogy ez n e m az az arc, amire a független kutatók számítottak a nagy felbontású felvé­ tel alapján. McDaniel lemondóan így nyilatkozott: A két „szemgödör" kellően hangsúlyos, akárcsak a „fejdísz" vagy „sisak" az objektum körül. A bal orcán valószínűleg egy kisebb sziklanyúlvány felelős a Viking-képeken megfigyelhe­ tő „könnycseppért". Az arcszerű megjelenés ellenére azonban a teljes egész leszámítva a „fejdísz" szabályosságát - termé­ szetes képződmény benyomását kelti... Most úgy vélem, a Vi­ king-képkockák alacsony felbontása és a sajátságos fényviszonyok együttesen idézték elő az általunk ismert, jel­ lemzően arcszerű megjelenést. Másrészről viszont a képződ­ mény így is épp elég jellegzetes ahhoz, hogy helyet hagyjon a kételynek. Vajon kísérteties természeti képződménnyel van dolgunk, vagy erősen erodált szoboralakkal? Egy sajtóközleményben M c D a n i e l m é g hozzátette:

183

A MARS-REJTÉLY

1976-ban, alig három órával azután, hogy a képek megérkez­ tek a Marsról, a hivatalnokok máris siettek kijelenteni, hogy a marsi „Arc" természetes képződmény. Sok idejekorán tett ál­ lításukról kiderült, hogy téves. A Global Surveyor frissen ké­ szült képei láttán megint nagy a kísértés, hogy elhamarkodot­ tan ítéljünk. Az Arcról készült egyetlen felvétel sem vethet vé­ get a vitának, már csak a kéttucatnyi vagy még több ezen a tá­ jékon tapasztalt anomália miatt sem.

„Remélem, egyszer és mindenkorra tisztáztuk a kérdést" Az elkövetkező néhány napban a média világgá kürtölte, hogy a NASA „leradíroz" minden arcot a Marsról. Szakértők nyilat­ koztak, köztük Michael Carr, az amerikai földtani intézet munkatársa: „Természetes képződmény. Remélem, egyszer és mindenkorra tisztáztuk a kérdést." Azonban ez a kijelentés, akárcsak Malin diadalittas „Nem arc" felkiáltása, elhamarko­ dottnak bizonyult. Az eredmény nem hogy véget vetett volna a vitának, de megnyitotta egy új fejezetét, és tovább szította azt.

„Igenis arc" Richárd Hoagland, ügyet sem vetve a N A S A és Malin közle­ ményeire, kijelentette: „Igenis a r c ! " Tagadhatatlanul van némi logika abban is, hogy egy viharvert szobor annál kevésbé arc­ szerű, minél közelebb kerülünk hozzá. Lassan kezdtek megfo­ galmazódni a kételyek... Egyesek rámutattak, hogy az Arcot 5-én kora hajnalban fényképezték le, mégis 6-án este kilencig vártak a felvétel elemzésével - látszólag egész éjjel érintetlenül feküdt a prog184

CAMERA OBSCURA

ram adatbázisában, egészen a következő m u n k a n a p kezdetéig. Ennyi idő, mondhatják egyesek, épp elég ahhoz, hogy m ó d o ­ sítsanak a fényképen. Különös módon éppen ezt az első, kapkodva készült képet bocsátotta a N A S A a sajtó rendelkezésére, mely legkevésbé mu­ tatja be a domborzat valódi jellegét, és amely a legkevésbé tá­ masztja alá a Viking-képkockán végzett kutatások eredményeit. A sajtó alig említette a független kutatások eredményeit, és sok esetben arról is hallgatott, hogy az Arc csupán egy a Cydonia számos rendhagyó építménye közül - és m é g csak nem is a legerősebb bizonyítéka azok mesterséges természeté­ nek. A média inkább arra összpontosított, hogy az U F O fanatikusokon és az összeesküvés elmélet hívein köszörülje a nyelvét, akik előre látható m ó d o n n e m hátráltak m e g az új eredmények láttán. Az Arc továbbra is rejtély számunkra. Ahogy Stan M c Daniel megfogalmazta, talán nem arc, „de akkor m i c s o d a ? " Az eredeti Viking-képkocka számítógépes elemzése során nyert adatok z ö m e helyesnek bizonyult - látható volt a DiPietro és Molenaar által felfedezett „szemgolyó", és a p á r h u z a m o s csí­ kok is, melyek jelenlétére Carlotto mutatott rá. M é g ha ezek természetes k é p z ő d m é n y e k is, mindez csak azt bizonyítja, hogy a Cydonia digitális képfeldolgozás jóvoltából észlelt töb­ bi sajátossága éppúgy létezik - így az erőd részletei, a halmok elrendeződése, és a D & M piramis szögei is. Miután azonban az Arc vonzotta elsőként a Cydoniára a fi­ gyelmet, az Arc „leleplezése" látszólag eldöntötte a vitát, hi­ szen sokak számára az Arc jelentette a természetes eredetet vi­ tató elmélet próbakövét. N e k ü n k azonban mindenképp m e g kell várnunk a többi rejtélyes objektumról készült felvételt is, mielőtt egyáltalán elkezdhetnénk leírni az elméletünket. Miközben próbáljuk örök nyugalomra kárhoztatni az Arc szellemét, az is kiderül, hogy a N A S A - n a k legjobb esetben is 185

A MARS-REJTÉLY

sikerült mártírt faragnia belőle. Számos jelét látni annak, hogy egyre többen utasítják az ügynökség által következetesen ter­ jesztett „természetes" magyarázatot. 1998. április 14-én példá­ ul dr. T o m Van F l a n d e m , az amerikai haditengerészeti obszer­ vatórium munkatársa így nyilatkozott Hoagland internetes ol­ dalán: „Megfontolt véleményem, hogy többé nincs helye ké­ telynek az Arc mesterséges eredetével kapcsolatban, pedig 35 éves tudományos pályám során eddig m é g egyszer sem mond­ t a m olyat, hogy valamivel kapcsolatban 'nincs helye kétely­ nek.'"

Kiértékelési időszak Az Arc eredetével kapcsolatban is állandóan felmerülő kérdés, hogy - főként W o l p e vádjai és a Brookings-jelentés fényében n e m lehetünk biztosak benne, amit látunk - és amit ezután látni fogunk, a Global Surveyor képein - a hamisítatlan igazság-e. Ez a kétely fogalmazódott m e g a Global Surveyor „arcképé­ v e l " kapcsolatban is, részben a korábbi képektől való eltérősé­ ge, részben nyilvánosságra bocsátásának körülményei miatt. A N A S A késlekedése ez esetben alig néhány óra, amit hiva­ talosan azzal magyaráztak, hogy az adatok az „éjszakai mű­ szakban" érkeztek be, amikor a k a m e r a operátorai otthon fe­ küdtek az ágyukban. Figyelembe véve, mekkora hűhót csapott a N A S A alig néhány elvesztegetett óra miatt, nem csoda, hogy sokan értetlenkedve tekintettek a hathónapos „kiértékelési ha­ táridőre", melyet McDaniel szerint dr. Malin szerződésébe foglaltak: Jó ideje már, hogy értesültünk róla, miszerint a fedélzeti ka­ merák szállítója, a kaliforniai San Diegóban székelő Malin Space Science Systems hat hónapot kap a beérkezett adatok 186

CAMERA OBSCURA

elemzésére, és ez idő alatt nem kötelessége nyilvánosságra hozni azokat. Kitartó érdeklődésemre a NASA néhány héttel ezelőtt azt állította, a képek tulajdonosi viszonyait nem szabá­ lyozták a szerződésben - bár az adatok kiértékelésére csakugyan hat hónapot szabtak meg. Tehát, függetlenül attól, hogyan nevezzük ezt a kitételt, előfordulhat, hogy legkeve­ sebb hat hónapig kell várnunk, míg megkapjuk a legfrissebb képeket a Cydoniáról. A NASA e közben talán nyilvánosságra hozza a Cydoniáról készült felvételeket, de csak a feltérképe­ zést végző kamerák alacsony felbontású képeit, melyek teljes­ séggel alkalmatlanok a Mars-anomáliák tanulmányozására. 16 Ezek után könnyű belátni, h o g y sokan, akik érdekeltek az „anomáliák" körül kibontakozó drámában, hajlamosak dr. Maiint finoman szólva is afféle intrikusnak beállítani - egy hát­ térben bujkáló sötét alaknak, akinek kamerája egyetlen mozdu­ latával hatalmában állt egész világnézetünket megváltoztatni (már-már függetlenül az űrjárműtől, melyre az apparátust fel­ szerelték). Dr. Malin láthatatlan, kifürkészhetetlen szereplő egy fabula rasa, melyre kivetíthetjük legsötétebb orwelli félel­ meinket: ő a N A S A „ N a g y Testvérének" arctalan arca. 1997. december 12-én felvettük a kapcsolatot dr. Malinnel, és ezzel esély adtunk neki, hogy elmondja a történetet úgy, ahogy ő látja. N e m számítottunk válaszra. M á s n a p , december 13-án mégis egy négyoldalas e-mailt kaptunk tőle, melyben részletesen felelt kérdéseinkre.

A varázsló Az

Óz,

a

csodák

csodájában

van

egy jelenet,

amelyben

Dorothy és társai elérik Smaragdvárost, h o g y ott találkozzanak a félelmetes, testetlen, m e n n y d ö r g ő hangként mutatkozó va187

A MARS-REJTÉLY

rázslóval, Toto kutya azonban félrerántja a függönyt, és felfedi az ott bujkáló, nagyon is emberi „varázslót". Amikor kapcsolatba kerültünk dr. Michael Malinnel, a Ma­ lin Space Science Systems varázslójával, egy kicsit mi is így éreztük magunkat. Minden várakozásunk ellenére egy nagyon is emberi lényre bukkantunk, aki nincs híján az értelemnek, őszinteségnek, és humornak. Miután elolvastuk a válaszait, őszintén szólva nehezünkre esett sötét árnyalakként látnunk őt, és gyanítani kezdtük, hogy áldozatul estünk saját következetességünknek. Mintha a csaló­ dottság, melyet az emberek a tudományos konzervativizmus és a Cydonia anomáliáinak tudatos félresöprése felett éreztek, mind az „arctalan" Malinre vetültek volna ki - csupán azért, mert a Marsról készült felvételek és ezáltal a cydoniai anomáli­ ák sorsa az ő kezében van. Malin megtiltotta, hogy a kérdésekre adott válaszait szó sze­ rint idézzük, és láthatóan aggasztotta, hogy bármit is nyilatkoz­ zon, azt valamiképp elferdítjük és ellene fordítjuk ebben a vitá­ ban, amely szerinte éppoly képtelen, mint amilyen hiábavaló. Ezzel magyarázta visszavonultságát is - úgy vélte, a válaszait rendre elutasítják vagy valótlannak kiáltják ki, így már nem lát­ ja értelmét, hogy a válaszadással foglalkozzon.

A 22-es csapdája Megkérdeztük az Arcról készült új felvételekkel kapcsolatban. Várható m ó d o n azt felelte, hogy a kamera nem irányítható sza­ badon, és hogy rendkívül nehéz becélozni egy kisebb, mondjuk néhány kilométer átmérőjű területet. Maiint akár álszerénységgel is vádolhatnánk, hiszen amikor arra került a sor, m á r az első kísérletre bámulatra méltó pontos­ sággal sikerült becéloznia az Arcot. Hozzátette még, hogy ha 188

CAMERA OBSCURA

sikerülne is elfogadható minőségű képet készíteni az Arcról, a független kutatók valószínűleg akkor is elégedetlenek lenné­ nek. Ami egy ilyen felfedezés korszakalkotó jelentőségét illeti n e m gondolja, hogy ez esetben megéri többlet erőfeszítést kifejteni? A válasz határozott „ n e m " volt. Malin kijelentette: az esélyt, miszerint a Cydonia anomáliái mesterséges építménynek bizo­ nyulnak, túlságosan csekélynek tartja ahhoz, hogy rászánja a részletes vizsgálathoz szükséges időt és pénzt. N e m felejtettük el, hogy a Goddard munkatársa, Dávid Williams úgy nyilatkozott: m i n d e n egyes NASA-misszió szi­ gorúan ellenőrzött és szoros pénzügyi keretek között támoga­ tott részfeladatok összessége - a kijelölt feladatokat m e g kell nevezni, vitára kell bocsátani, és számos szakbizottság előtt kell megvédeni, mielőtt zöld utat kaphatna. Egy ötperces kísér­ let az ilyen műhold fedélzetén összegzése és csúcsa lehet egy ember egész életen át folytatott t u d o m á n y o s munkájának. Mindezt szem előtt tartva k ö n n y e n megérthetjük, miért nincs Mai innék szabad energiája az olyan „légből k a p o t t " elméletek­ re, mint a marsbéli „ A r c " . Azt se higgyük, hogy csak mert lehe­ tővé tette az Arc újbóli lefényképezését, jottányit is változott volna az álláspontja. A Cydonia csak azért kapott m é g egy esélyt, mert a műhold váratlanul lélegzetvételnyi szünethez ju­ tott a térképészeti m u n k a közepette, és a felvétel elkészítését inkább indokolta a k ö z v é l e m é n y nyomása, mint tudományos igény. Ha ez a váratlan lehetőség n e m adódik, az Arc aligha je­ lenhetett volna m e g egy nagy felbontású felvételen is. A független kutatók számára éppen ez az aprólékos és hosszas kiválasztásai folyamat a bosszantó. A N A S A berkein belül, így a szakbizottságokban sincs egyetlen tudós sem, aki támogatná kutatásaikat - a Challenger űrsikló és a Mars Observer elveszítése óta pedig feszesebbek a pénzügyi keretek, 189

A MARS-REJTÉLY

mint korábban bármikor. Ú g y tűnik, a N A S A csakis akkor en­ gedheti m e g a cydoniai anomáliák teljes körű, módszeres vizs­ gálatát,

ha

kétségbevonhatatlan

bizonyíték

igazolja

azok

mesterséges eredetét. Ez a 22-es csapdája, mondják a függetle­ nek, hiszen vitathatatlan bizonyítékot csak éppen egy ilyen Mars-misszió hozhatna. És, tekintve a Global Surveyor képe n y o m á n kibontakozott újkeletű vitát, egy ilyen misszió esélye kisebb, mint valaha.

Kényes kérdések Amikor megkerestük dr. Maiint, kitértünk a Mars Observer el­ veszítésének kényes kérdésére is. Mit tart arról a széles körben elterjedt nézetről, hogy ő m a g a „húzta ki a dugót" - vagy hogy titokban m é g most is érkeznek képek a Földre? Malin keserű hangnemben, kéretlen közvetlenséggel felelt. Az Observer elvesztése számára személyes tragédia, mely rá­ kényszerítette, hogy elbocsássa emberei felét, és a megmarad­ takat is ideiglenes épületekbe költöztesse. Ha ő szabotálta vol­ na a saját munkáját, érvel, akkor mi volt ebből a haszna? Míg a független kutatók könyveik és előadásaik révén teletömték a zsebüket, addig ő mind morálisan, mind anyagilag veszteséget szenvedett. Azután megfordította a kérdést: mi hogyan reagál­ nánk ilyen durva vádaskodásra? A hathónapos kiértékelési periódust dr. Malin egyáltalán nem tartja nyomasztónak, csupán praktikus szükségszerűségnek, hi­ szen ilyen alacsony költségvetés mellett időre van szükség vala­ mennyi kép feldolgozható formátummá alakításához. A folya­ matosan beérkező adatok feldolgozásához sosincs elegendő em­ ber. A sajtóközlemények gyorsan bemutatják a fontos eredmé­ nyeket, ám az ezután következő lassú, nehézkes munka fel-

CAMERA OBSCURA

emészti a hat hónap jelentős részét, és ami kevés idő megmarad, azt az adatok értékelésére és értelmezésére fordítják.

Összeesküvés, vagy csak pénzhiány? Más szóval az egész kérdés n e m annyira a titoktartáson, mint inkább a pénzen m ú l i k . . . Végső összegzésében Malin kijelenti, hogy épp ezért nyo­ masztja annyira az „ A r c " p o l é m i a és nagy általánosságban a marsi életformák kutatása. A Viking űrszondák esetében, mu­ tat rá, a marsi élet kutatása a roppant költségek ellenére n e m vezetett sehová. A pénzt, melyet hasznos kutatásokra költhet­ tek volna - például hogy felmérjék a vörös bolygó későbbi lak­ hatóvá tételének feltételeit -, véleménye szerint teljesen feles­ leges biológiai kísérletekre szórták el. Ő úgy látja, az élet kuta­ tása alig több, mint tülekedés a tudósok között, akik mind első­ ként akarják megtenni ezt a szenzációs felfedezést. Malin, úgy tűnik, elégedett a tudósi szerepkörrel, és n e m akar ünnepelt híresség lenni - mindenképp ezt igazolja, hogy vona­ kodik nyilatkozni a kérdésben, és apozícójából fakadó hatalmat sem túl sikeresen váltja át készpénzre. Mint mondta, egy va­ gyont kereshetne azon, ha ő lenne az, aki életet talál a Marson. Lelkiismeretes tudósnak festi le önmagát, aki ismeri a N A S A pénzügyi kereteinek korlátait. Egyszerűen csak prag­ matikus akar maradni, és a szélmalomharc helyett a legtöbbet kihozni abból, ami van. Óvatos megközelítés ez, melynek hi­ bájaként talán felróható, hogy nélkülözi az úttörő szellemet csakhogy a N A S A valóban n e m rendelkezik korlátlan pénz­ alapok felett. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy Malin, aki személyes tapasztalatból jól tudja, hogy az űrprogram pénz­ ügyi szempontból korántsem mindig jövedelmező, m á r a kez­ detektől fogva mindenütt falakba ütközött. 191

A MARS-REJTÉLY

Szövevényes összeesküvés? Mindent összevetve, az a véleményünk, hogy a N A S A csak­ ugyan n e m az a titkos szövetkezés, mint a CIA és az FBI, sok­ kal inkább egy lelkes tudósokból álló testület, melynek elköte­ lezettsége legalább olyan tiszteletreméltó, mint amennyire ra­ gályos. Kétségkívül van egy olyan érzésünk, hogy a szervezet rejteget „valamit", de ha létezik is egy összeesküvés a marsi „ é p í t m é n y e k " és egyéb „földönkívüli n y o m o k " elrejtésére, an­ nak gyökereit m e g g y ő z ő d é s ü n k szerint akkor sem itt kell ke­ resnünk - ahol nagy izgalommal és érdeklődéssel fogadnák a földönkívüli élet bármilyen bizonyítékát. A problémakör racionális megítélése során nem szabad el­ feledkeznünk arról, hogy a N A S A működésének feltételeit a k o r m á n y szabja m e g , ráadásul, mint azt korábban megmutat­ tuk, az ügynökség története során mindvégig erős szálakkal kötődött a nemzetvédelemhez és -biztonsághoz. Idézzük csak fel, hogy az olyan d o k u m e n t u m o k , mint a Brookings-jelentés, kivétel nélkül azt tanácsolják, hogy ha valaha is beigazolódna az értelmes földönkívüli élet létezése, akkor még magukat a tu­ dósokat

is

bizonytalanságban

kell

tartani.

Továbbra sem zárhatjuk ki persze, h o g y egy szövevényes összeesküvés zajlik a hétköznapi tudósok feje fölött - melyet éppen e tudósok szűklátókörűsége és dogmatikus gondolkodá­ sa, valamint a szűkös pénzalapokért folyó kíméletlen verseny éltet -, ám m é g ez sem gátolhatja meg, hogy távoli őseink üze­ netei eljussanak hozzánk a Marsról. Bármennyire is elrugaszkodottnak tűnjék a fenti felvetés, a következő két fejezetben bebizonyítjuk, hogy nem szabad gon­ dolkodás nélkül félresöpörnünk.

16. FEJEZET

Istenek városai

Emlékszünk m é g a 19,5 fok északi szélességre - arra a helyszinre, ahol 1997 júliusában földet ért a háromlábú Pathfínder (nyomkereső) szonda a Marson - és a cydóniai piramisokban és fóldhalmokban felfedezett matematikai értékekre: a fi-re a pi-re az e-re és a T-re, valamint a négyzetgyök kettőre, a négy­ zetgyök háromra és négyzetgyök ötre? Sok olyan kutató van, aki n e m hisz abban, hogy véletlen le­ het, hogy azonos geometriai összefüggésekre (és két szögperc eltéréssel azonos szélességi fokra) bukkantak a Föld számos régészeti helyszínén. A mexikói-völgyben fekszik Teotihuacan ősi város, „a hely, ahol az emberek istenekké váltak" a 19,5 északi szélesség kö­ zelében, egészen közel a mai Mexikóvároshoz. Az ókor egyik valódi csodája - melynek eredetét és korát máig homály fedi a város 4 km hosszú „halottak útjának" nevezett látványossága, melyre három hatalmas piramis tekint: a Nappiramis, a Holdpi­ ramis és Quetzalcoatl piramisa. 1974-ben H u g h Harleston építészmérnök, akit az 1940-es évek óta foglalkoztat Mező-Amerika, nagy port kavart, forra­ dalmian új eszméket tartalmazó tanulmányt jelentetett m e g Teotihuacan városáról

a 4 1 . N e m z e t k ö z i Amerikanisztika

Konferencia alkalmával.

1

Több mint 30 évi matematikai számítgatás és több mint 9000 helyszíni felmérés alapján felfedezett egy korábban isme­ retlen, csak Teotihuacanban használt mértékegységrendszert 193

A MARS-REJTÉLY

melyet STU-nak (standard teotihuacani egységnek) nevezett el 2

Ez

a mértékegység

1,059 méternek

felel

meg.

John

Mitscel* ókori mértékegység-szakértő az alábbit fűzte hozzá Harleston STU felfedezéséhez: Harleston rájött az általa felfedezett mértékegység geodéziai jelentőségére is; 1,0594063 méter 3,4757485 lábnak felel meg, ugyanannak a mértékegységnek, amely jelen van a stonehenge-i áthidaló kövekben, és amely a Föld sarkköri su­ garának hatmilliomod része, illetve a Föld átlagkerületének 37 millió nyolcszázezred része.'

v

A kód Harleston rájött, hogy a teotihuacani épületekben STU-ban mérve igen érdekes számsorrend adódik, ha megmérjük a kü­ lönféle struktúrák közötti távolságokat - nevezetesen a 9, 18, 24, 36, 54, 72, 108, 144, 162, 216, 378, 540 és 720 számsoro­ zat. Itt állt például a Nappiramis. Egyik alapjának hossza 216 STU, a Holdpiramis alapjának hossza 144 STU, a Nappiramis alaplapjának középpontja 720 STU távolságra fekszik déli irányban a Holdpiramis alaplapi középpontjától. A számsorozat érdekessége, amire korábban már Giorgio de Santillana és Hertha von Dethen rámutatott Hamlet malma című mesterművükben, hogy ezek a számok újra meg újra fel­ b u k k a n n a k a különféle ősi mítoszokban, illetve a Föld legkü­ lönbözőbb tájain található vallási célú építményeiben. 4 A szak­ értők azt is kimutatták, hogy ez a számsorrend matematikai ér­ telemben egy csillagászati jelenségből származik, melyet a napéjegyenlőségek precessziójának nevezünk. A dolog lényege az, hogy mint köztudott, a Föld forgási ten­ gelye imbolygó mozgást végez, és ennek a mozgásnak a ciklu194

ISTENEK VÁROSAI

sa 25 920 év. Mivel a csillagászati megfigyelések a földről tör­ ténnek, ezért a forgástengely imbolygásának következtében a csillagok megfigyelési helyei a földről nézve n e m állandóak. Ez leglátványosabban az északi féltekéről követhető nyo­ mon, mégpedig március 21-én, tehát a tavaszi napéjegyenlőségkor, és úgy nyilvánul meg, hogy a 12 állatövi csillagkép év­ ről évre vándorol ezen az adott napon. Ez az elmozdulás 72 évenként egy fokot tesz ki. (és értelemszerűen 30 fokot 2160 év alatt). Mivel a 12 állatövi csillagkép 3 0 - 3 0 fokot foglal el az ekliptikán (a N a p egy év alatt bejárt „útján") ebből következik, hogy mindegyik állatövi j e g y b e n a N a p 2160 évig tartózkodik a tavaszi napéjegyenlőség idején ( 1 2 x 2 1 6 0 = 25 920 évet tesz ki egy teljes precessziós ciklus). Ezek a számok és számítások képezik az ősi kód alapjait. Nevezzük ezt ezentúl „precessziós k ó d n a k " . M á s ezoterikus numerológiai rendszerekhez hasonlóan a k ó d o n belül lehető­ ség van a tizedes jegy balra, vagy j o b b r a mozgatására tetszőle­ gesen, aminek következtében bizonyos alapvető számok gya­ korlatilag végtelen számok kombinációja, permutációja, több­ szöröse és törtrésze képezhető (melyek mindegyike nagyon pontosan aránylik a tavaszpont precessziójához). A kód uralkodó száma a 72. Ehhez gyakran hozzáadnak 36-ot, hogy 108 legyen az eredmény, és megengedhető a 108-at kettővel osztani, hogy 54-et kapjunk - melyet aztán lehet 10-el szorozni, hogy az eredmény 540 legyen (vagy 54 000, 540 000, 5 400 000 stb.). Rendkívüli fontossággal bír még a 2160 (tehát azoknak az éveknek a száma, amennyi ideig a precessziós ciklus egy állatövi csillagképen átiialad). Ezt oszthatjuk tízzel, hogy az eredmény 216 legyen, vagy szorozhatjuk tízzel és annak hatványaival, hogy azu­ tán 216 000-et, 2 160 000-et stb. kapjunk. A 2160-at ezen kívül sokszor megszorozzák kettővel, hogy 4320-at kapjanak, illetve azután ebből 43 200-at, 432 000-et vagy 4 320 000-et és így tovább. 195

A MARS-REJTÉLY

M á s m ű v e i m b e n m á r rámutattam, hogy a kód jelen van a kambodzsai Angkor építészetében, illetve az egyiptomi gízai piramisokban. 5 Gíza esetében rámutattam arra, hogy ez az a kulcs, amely alapján kideríthető, hogy a nagy piramis a Föld északi féltekéj ének pontos matematikailag arányos „makettje", így tehát ha megszorozzuk a nagy piramis magasságát 43 200-zal, akkor pontosan megkapjuk a Föld sarkköri sugarát, és ha ugyanezzel a számmal megszorozzuk a piramis alapkerüle­ tét, akkor a Föld egyenlítői kerületét k a p j u k . 6 Hasonló

jelenség

figyelhető

meg

Teotihuacanban.

Harleston mérései rávezetnek arra, hogy STU-ban mérve a Holdpiramis határépületeinek távolsága 378 és Quetzalcoatl piramisának alapja 60, és ha ezt a két számot megszorozzuk 100 000-rel, akkor nagyon érdekes számok alakulnak ki. Az előbbi a Föld kerületét, utóbbi pedig a bolygó sarki körfogatát adja. 7 Harleston 1974-ben vetette papírra adatait, két esztendővel azelőtt, hogy a Viking lefotózta volna Szidóniát. Épp ezért kí­ váncsiak voltunk arra, hogy felméréseiből kiderül-e egy újabb matematikai titok, nevezetesen, hogy a Teotihuacan építői az épületek elhelyezésekor az arányoknál felhasználták-e a pi-t, a fi-t és az e-t* Harleston arra a konklúzióra jutott, hogy az épí­ tők olyan tudással rendelkeztek, mely a mai földrajztudósok és csillagászok tudásához mérhető: Olyan tervet készítettek, melyekben pontos matematikai és űr­ kutatási állandókat engedtek kifejezésre jutni... Tervükbe be­ leépítették a pi, a fi és az e értékeit. Elképzelhető, hogy a pira­ miskomplexummal az volt a céljuk, hogy a későbbi generáci­ ók tudtára adják, mennyire jól ismerik a kozmoszt, illetve az ember a teljességhez való viszonyát.' ;

196

ISTENEK VÁROSAI

Tudja, hogy hol van... Az olvasó emlékezhet még, hogy a cydóniai piramis Erol Torun mérései szerint a 40,868 fok északi szélességen fekszik, melynek tangense pontosan az e/pi aránnyal egyezik meg. Eb­ ből arra a következtetésre jutott, hogy szándékosan erre a szé­ lességi fokra tervezték az építményt. Harleston valami nagyon hasonló következtetésre jutott, amikor a teotihuacani Hold- és Nappiramisokon végzett méréseket. Eredményeit összefoglal­ va az derült ki, hogy a N a p p i r a m i s negyedik szintjének dőlés­ szöge 19,69 fok, m a g a az épület pedig pontosan a 19,69 fok északi szélességen ál 1.10 A piramis tehát önmagára visszautaló építmény, mintha azt akarná kifejezni nekünk, hogy „tudja, hogy hol v a n " - tehát ismeri saját szélességi körét - éppúgy mint a cydóniai piramis. Ráadásul a Holdpiramis ugyancsak negyedik szintje p o n t o s a n T állandó szerint, tehát 19,5 fokban d ő l " . Emlékezhetünk még, hogy a Tállandót milyen szívesen alkalmazták Szidóniában. A kutatók

mindenből

arra következtettek,

hogy

maga

Teotihuacan elképzelhető, hogy valamiféle „üzenetet" tartal­ maz - lehet, hogy pont ugyanazt, mint cydónia -, üzenetet, mely a háromszög geometrián, illetve a pi, fi,e és t állandókon alapul. N e m mintha Teotihuacan lenne az egyetlen objektum, amely esetében felmerül ez a gyanú.

Megalitománia A jelenlegi elképzelések szerint az angliai Wiltshire megyében található Sailsbury síkságot uraló megalit kör, közismertebb nevén a Stonehenge valamikor i.e. 2600 és 2000 között é p ü l t bár a k o m p l e x u m egyes részei sokkal korábban készültek, míg mások valamivel később. Jelenleg n e m célunk az, hogy fejte197

A MARS-REJTÉLY

getésekbe bocsátkozzunk e rendkívül izgalmas csillagászati és geodéziai helyszínt illetően, hiszen pusztán ez a téma megérde­ melne egy teljes könyvet, mindössze néhány összehasonlítást tennénk a Marskutatók Szidóniával kapcsolatos eredményei, illetve a Stonehenge-en készült mérések között. Carl M u n c t szerint például: Maga a szög, melyet Stonehenge híres északkeleti sugárútja a valódi földrajzi Északkal bezár, döbbenetes módon egyezik egy cydóniai kulcsszámmal - 49,6 fok. Nemcsak szögazonos­ sági kapcsolatról van szó (mindössze 0,2 ívmásodperc eltérés­ sel), hanem egy másik adott szögben is teljesen megegyeznek, mely szög kétszer is szerepel a cydóniai piramis belső geomet­ riájában)'". Ez a szög n e m más, mint az e/pi arány, radiánban kifejezve. A szintén Wiltshire m e g y é b e n található Avebury - mely nagyjából ugyanabból a korból származik mint Stonehenge, sőt talán valamivel korábbról - a világ legnagyobb kövek által alkotott köre, melyen belül egy falu, valamint két kisebb kör is található. Vajon milyen fokú véletlen szükséges ahhoz, hogy m e g m a g y a r á z z u k azt a tényt, miszerint a két belső kör közép­ pontján áthaladó egyenes pontosan 19,5 fokot zár be az északi iránnyal? 1 3 Mivel a 19,5 foknak nincs m á s fontos jelentése, mint a í a körbe írt tetraéder-állandó, csak arra a feltételezésre juthatunk, hogy e szám sorozatos megjelenése az ősi és ókori szent épít­ ményekben csakis szántszándékkal történhetett, és a tetraéder geometria pontos ismeretéből eredhet. Hogyan magyarázhat­ j u k azonban azt a tényt, hogy a szám többször is felbukkan a cydóniai „ é p í t m é n y e k b e n " több millió kilométerre a földtől, a szinte porig rombolt M a r s bolygó felszínén? 198

ISTENEK VÁROSAI

Számok a Níluson Láthattuk tehát, hogy a tetraéder geometria adott matematika kódjai, valamint a tavaszpont precessziójának kulcsszámai megtalálhatóak a világ számos ősi régészeti helyszínén. Ezek közül azonban toronymagasan kitűnik a csodálatos gízai nekropolisz, benne a nagy szfinx, valamint Hufu, Hafré és Menkauré piramisai. Erol Torun kimutatta, hogy ha a h á r o m piramis csúcsát fíbonacci-görbére helyezi (ez a görbe m a g á b a n rejti a fi-t, tehát az aranymetszés arányszámát), akkor a szfinx akkor pontosan a görbét magában foglaló téglalapok nagyobbikának középpont­ jában található - ami arra utal, hogy a piramisépítők nagyon is jól ismerhették a fi állandót 1 4 Az alábbiakban egy másik érdekes „számjátékra" hívjuk fel a figyelmet: A nagy piramis dőlésszöge 51 fok 51 perc 40 másodperc. En­ nek a szögnek a cosinusa 0,6179, mely három tizedes jegyre kerekítve 0,618. Az olvasó még bizonyára emlékszik, hogy az aranymetszés arányszáma tehát a Fi a következő 1:1,618. Ha tehát a fenti 0,618-hoz hozzáadunk egyet, máris megkapjuk a fi értékét. Ezúttal két tizedes jegyre történő kerekítéssel a fi szin­ tén előadódik, ha megnézzük a piramis dőlésszögét, és hozzáarányítjuk a delelőn lévő Nap dőlésszögét a gízai szélességi fokon, amely a becslések szerint i. e. 2500-ban 84,01 fok lehe­ tett (az 51 fok 51 perc 40 másodpercet, vagyis 51,84 fokot el­ osztjuk 84,01 fokkal, akkor az eredmény 0,617).15 A Nappiramis belsejében található a rejtélyes királyi kamra. Vajon véletlen-e az, hogy a terem falmagassága plusz

199

A MARS-REJTÉLY

a terem szélességének fele 16,18 királyi könyököt ad, ezek a számjegyek pedig megtalálhatóak a szi állandóban? Térjünk vissza a nagypiramis dőlésszögéhez, illetve an­ nak cosinusához, és emlékezzünk rá, hogy milyen kapcsolat­ ban állt a fí-vel. Láttuk azt is, hogy fennáll bizonyos kapcsolat a teotihuacani piramis dőlésszöge, illetve az ottani szélességi kör aránya között, illetve a cydóniai piramis esetében is, ahol ez az arányszám az e/pi volt. Nos, a Nappiramis a 29 fok 58 perc 51 másodperc földrajzi szélességen található. Ha ezt az értéket felkerekítjük 30 fokra, akkor azt látjuk, hogy ennek cosinusa 0,865, tehát megint csak megkapjuk a tetraéder geo­ metriából ismert e/pi arányt. A jelek szerint az e/pi arányt a nagy piramis dőlésszögé­ be is beleépítették (51,84 fok) amennyiben ezt a dőlésszöget arányítjuk a királyi kamra déli szellőzőjáratának szögéhez (41 fok). Ez az arányszám egy tizedes jegy eltéréssel megadja az e/pi arányt. A nagy piramis alapkerületének és magasságának ará­ nya tartalmazza a pi értéket (1760/280 könyök = 2 pi).

Egyetlen uralkodó motívum... 1988-ban a Discussions in Eg)>ptolog)> egyik cikkében John L e g o n brit matematikus roppant izgalmas adatokat közölt a gízai építményekkel kapcsolatban, melyekből kimutatta, hogy „a h á r o m piramis egymáshoz viszonyított helyzetét egyetlen uralkodó m o t í v u m határozza meg.""' Az építmények - folytatta Legon - pontosan egybeesnek a négy kardinális ponttal, alapjaik pedig olyan távolságra helyezkednek el egymástól, hogy egy koherens dimenzionális kapcsolat követel­ ményeinek megfeleljenek. Az a tény, hogy ilyen nagy műgonddal

200

ISTENEK VÁROSAI

választották meg az egyes piramisok építési helyszínét, arra utal, hogy nyilván valamilyen kényszerítő szándék vezette őket (az épí­ tőket), nem csak az, hogy építészeti szempontból alkalmas kör­ nyezetet válasszanak17. Legon rájött, hogy ha a három piramis alapját pontosan magá­ ban foglaló téglalapot rajzol, akkor ennek a téglalapnak a méretei kelet-nyugati irányban 1417,5 könyök, észak-déli irányban pedig 1732 könyök. 1 8 Ezek a számok minimális eltéréssel megfelelnek az 1000-szer gyök kettő, illetve az 1000-szer gyök három szorza­ toknak. A téglalap átlójának hossza 1000-szer gyök ötnek felel meg. Az olvasó m é g bizonyára emlékszik rá, hogy a gyök 2, gyök 3 és gyök 5 értékek számos alkalommal felbukkantak a cydóniai piramis tanulmányozása közben. Legon tanulmányából az is kitűnik (a matematikusnak fo­ galma sem volt a cydóniai mérések eredményeiről), hogy a Menkauré-piramis elhelyezése pontosan a „ c y d ó n i a i " tetraéderi állandó, tehát a T felhasználásával történt. A Menkeuri piramis észak-nyugati sarkát a szomszédos Hafré piramis délnyugati sarkával összekötő egyenes pontosan 19,48 fokos szöget zár be a földrajzi déli iránnyal. A Men­ kauré-piramis csúcsán és a Hafré piramis délnyugati csücskén áthaladó egyenes pedig 19,52 fokos szöget zár be a földrajzi 19

délnyugati iránnyal .

Átjárók Ha valóban vannak a Marson mesterséges piramisok, melyek­ ben rendre előfordulnak a pi,fi, e és T értékek, és a földi pirami­ sok méréseikor is folyton belebotlunk a pi, fi, e és T értékekbe, akkor e p á r h u z a m magyarázására négyféle logikus hipotézis létezik: 201

A MARS-REJTÉLY

1.

N i n c s összefüggés a földi és marsi piramisok között. A ha­ sonlóságok pusztán a véletlen művei.

2.

Az az ősi civilizáció, amely a marsi piramisokat építette, elutazott a Földre, és megtanította a piramisépítés tudo­ mányát az embereknek.

3.

Az az ősi földi civilizáció, amely a piramisokat építette Mars utazást tett, hogy megtanítsa a marsi civilizációnak a piramisépítés tudományát.

4.

Valamilyen ősi n e m földi, és n e m marsi civilizáció a nap­ rendszer más pontjából ellátogatott mindkét bolygóra, és megtanította a piramisépítés tudományát. A fenti hipotézisek közül véleményünk szerint az első - te­

hát a puszta véletlen m ű v e - a legkevésbé valószínű. A józan ész azt diktálja, hogy ha a marsi piramisok mesterséges alkotá­ sok, akkor kell hogy legyen valamiféle kapcsolat a földi és a marsi piramisok között. Az ókori egyiptomiak 4000 évvel ezelőtt úgy tekintettek a gízai piramisokra, mint valamiféle átjáróra, vagy csillagkapu­ ra. A teotihuacani piramisok pontosan ugyanezt a célt szolgál­ ták az ókori mexikóiak számára. Hiedelemviláguk szerint mindkét helyen úgy tartották, hogy itt az ember istenné lénye­ gül át. Mindkét helyszínen rendkívül szuggesztív és összetett csillagászati mítoszrendszer társul a fenti hitvilághoz. Mindkét helyen az épületek állítólag valamilyen égi jelek, földi makett­ j e k é n t szolgáltak. És mindkét helyen, mint az hamarosan kide­ rül, az ókori szövegek és hagyományokból az derül ki, hogy ha azt mutatják, hogy a két civilizáció rendkívül nagy érdeklődést mutatott a Mars bolygó iránt...

17. FEJEZET

A t o l l a s k í g y ó , a t ű z m a d á r és a kő

Mint arról korábban szó volt, H u g h Harleston k o m o l y méré­ seket és számításokat végzett a mexikói Teotihuacan városá­ ban. Mérései arra az eredményre, illetve következtetésre vezet­ tek, hogy a város n e m más, mintegy hatalmas csillagászati „tér­ k é p " , melynek távolságai és építményei szoros összefüggésbe hozhatók a naprendszerrel, illetve annak bolygóival. 1 Harleston ráadásul „megfejtette" az egyik ősi mexikói mítosz csillagászati vonatkozásait is. A mítosz Xipe Xolotllal, a legfőbb isten, Quetzalcoatl ikertestvérével kapcsolatosak. Quetzalcoatlt, a

mexikói

civilizáció

mitológiai

megteremtőjét

gyakran

tollaskígyóként ábrázolják - nevezetesen Teotihuacanban is (maga a Quetzalcoatl név is tollaskígyót jelent). A mexikói mí­ toszokban rejtélyes utalások találhatók arra vonatkozóan, hogy Xipe Xolotlt és Quetzalcoatlt is a szó szoros értelmében élve megnyúzták (egyébként az elevenen megnyúzás bevett gyakor­ lat volt a mexikói áldozati szertartásokon, különösen az aztékok­ nál. Az azték volt az utolsó nemzet, amely megőrizte ezeket az ősi mítoszokat a spanyol hódítás előtt). Harleston olvasata szerint a Quetzalcoatl szimbolizmus a következőre utal: ... a megnyúzott bolygóra - a Mars ikertestvérére - melynek külső felszínét lehámozták, mint egy narancsról a héját... Ezen olvasat szerint a megtorzított ikertestvér - Xipe Xolotl, a megnyúzott Vörös Keletisten vagy M a r s - ú j pozícióba vonult 203

A MARS-REJTÉLY

vissza.

2

Ez az izgalmas „fordítás" gondolkodóba ejtett ben­

nünket. Mint azt korábban láttuk, a Mars gyakorlatilag „megnyúzott bolygó", hiszen az északi féltekéje átlagosan három kilométer­ rel alacsonyabban fekszik, mint a déli, melyen viszont valami­ féle kataklizma nyomai és forradásai láthatók. Elképzelhető, hogy Xipe Xolotl mítosza ilyesféle katasztrófára utal - mely­ nek során

a Vörös

Keletisten, Mars bőrét lenyúzza egy

„tüzeskígyó"? Ha igen, akkor kötelességünk megkérdezni, hogy milyen valós - n e m pedig mitológiai - jelenségre illik rá a „tüzes", „tollas", „szárnyas" (így tehát valami módon „madár­ szerű") kígyó leírás, amely keresztülrepül az égen, élénkszínű „farktollait" m a g a után húzva. A történelem.során minden kultúrában ehhez hasonló, vagy pontosan ugyanilyen ábrázolásmódot használtak az üstökösök leírására. Az 1858-as Donáti üstököst, mely „a XIX. század legragyogóbb üstököse volt", egy szemtanú spontán módon az alábbi szavakkal írta le: „olyan feje volt, mint egy kígyónak, a csóvája pedig a m a g közelében úgy örvénylett és »kígyózott«, mint egy valódi kígyó, farka pedig olyan volt, mint egy 60 mil­ lió kilométer hosszan hózódó arany legyező. ,." 3 . A IV. részben látni fogjuk majd, hogy az üstökösök magja rendkívül nagy lehet - több száz kilométer átmérőjű -, és több mint 250 km/h sebességgel képes haladni. Ha egy ilyen objek­ t u m összeütközne egy Marshoz hasonló bolygóval vagy a Földdel, akkor a becsapódás elképzelhetetlen pusztítást vinne végbe - m é g az is lehet, hogy áldozatának külső kőzetburkát vagy „bőrét" egész egyszerűen lenyúzná.

204

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

Csillagászati ciklusok Az indiai mitológiában Visnu isten a kozmikus óceánban al­ szik a N a g a kígyó, A n a n d a gyűrűibe burkolózva. Visnu köldö­ kéből kinő egy lótuszvirág, melynek tetején a négyfejű teremtő B r a h m a ül. B r a h m a száz Brahma-esztendeig él (ezek az esz­ tendők összehasonlíthatatlanul hosszabbak az emberi évek­ nél), életének m i n d e n napján ezerszer becsukja és kinyitja a szemét. Amikor kinyitja a szemét, akkor a világ életre kel; ami­ kor becsukja a szemét, akkor a világ véget ér - naponta ezer vi­ lág születik, élete során pedig több millió univerzum kel életre és pusztul el... Amikor B r a h m a meghal, a lótuszvirág össze­ csukódik és elhervad. Aztán Visnu köldökéből egy újabb ló­ tusz nő ki, új B r a h m a születik, és a folyamat kezdődik elölről. 4 M i n d e n egyes m e g s z ü l e t ő ciklus n é g y szakaszból vagy korból áll, melyeket y u g á k n a k neveznek: a krinta yugából (ez 1 728 000 emberi évnek felel m e g ) , a tréta yugából (1 296 000 emberi év), a dvapara yugából (864 000 emberi esztendő) és végül a kor, a m e l y b e n j e l e n l e g élünk, a kháli yuga (432 000 emberi esztendő).* Hermáim Jakobi professzor rámutatott itt egy lényeges pontra: A yuga csillagászati vonatkozása nem más, mint az, hogy kez­ detekor a Nap, a Hold és a bolygók együtt állnak az ekliptika kezdeti pontján, majd ugyanerre a pontra térnek vissza az egyes korok végén. Az a közhiedelem, melyen a fenti elgon­ dolás alapul régebbi, mint a hindu csillagászat.

5

A kor végét jelző mérföldkő csillagászati jellegű esemény, mely a napéjegyenlőségek precessziójában nyer megnevezést. Ez egy ciklikus folyamat, melyet az ezt megelőző fejezetben leírtam, s melynek során az állatöv csillagjegyei fokozatosan 205

A MARS-REJTÉLY

elhaladnak a napéjegyenlőségkor történő napfelkelte előtt (az olvasó bizonyára emlékszik még, hogy a N a p és a csillagok visszatérnek az ekliptikának egy önkényesen megválasztott ki­ induló pontjára - a ciklus pedig újra m e g újra kezdődik minden 25 920 évben). N e m c s a k az ókori Indiában, de a világ számos más részében is úgy fogták fel az emberek jelen korunkat, hogy az csak egy a földi élet számos egymást követő ciklusai közül, melyek mind­ egyikétjellegzetes kezdő és végpont határozza meg. És ugyan­ csak nemcsak az ókori Indiában, h a n e m a világ számos vidé­ kén tartja magát az a hit, miszerint minden kozmikus korszak végét egy kataklizma idézi elő, mely egyúttal egy új kor szüle­ tését is jelzi.

Periodikusan visszatérő pusztítások Az arizonai hopi indiánok szerint: Az első világ elpusztult, hogy így büntessék az embereket go­ noszságukért, a pusztulást egy mindent elemésztő tűz okozta, amely lentről és fentről támadott. A második világ akkor vég­ ződött, amikor a földgolyó kibillent a tengelyéből, és mindent jég borított el. A harmadik világot egy özönvíz pusztította el. Ma a negyedik kort éljük. Jelen világunk sorsa attól függ, hogy lakói a teremtő elképzelése szerint viselkednek-e, vagy sem... 6 Az azték és maja mítoszokban, mint köztudott, a teremtés ötödik korát éljük, melyet „ötödik n a p n a k " neveznek. A negye­ dik kornak állítólag egy hatalmas vízözön vetett véget, melybe majdnem m i n d e n ember belepusztult („52 éven át tartott a víz, 206

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

majd az ég leszakadt"). És megjövendölték azt, hogy az ötödik kor - tehát jelen korunk - úgy fog véget érni, hogy „a föld moz­ gása" elpusztítja a civilizációt, sőt az is lehet, hogy az emberi élet minden n y o m á t eltörli a föld színéről. 7 A rendkívül kifino­ mult matematikai és naptári rendszerben, mellyel egy más mű­ vünkben részletesen foglalkoztunk, előre meghatározták az el­ j ö v e n d ő világvége időpontját. Ez a d á t u m 4 ahau 8 kankin. Ha ezt átfordítjuk a Gergely-naptárra, melyet ma használunk, az időpont 2012. december 2 3 . . . Az egyiptomiak összetett hiedelemvilága ugyancsak tartal­ mazza a ciklikus teremtés és a világunk elpusztításának, illetve elpusztulásának motívumát. A csak kevesek által ismert edfui épületszövegek" például egy távoli aranykorról emlékeznek meg, mely évezredekkel előtt uralkodott a Földön, melyek so­ rán maguk az istenek egy szigeten éltek - az „ősök hazájában". A szöveg szerint ezt a szigetet teljesen elpusztította egy ször­ nyű vihar és egy vízözön melyet „egy óriási k í g y ó " idézett elő. 9

A szigeten lakó istenek nagy része vízbe fúlt, 1 0 ám a katasztró­

fa túlélői Egyiptomban telepedtek le, ahol „építő istenek néven váltak ismertté, ők, akik egykoron a szél urai v o l t a k . . . " " . Az edfui szövegek szerint ezek a túlélők tették le a piramisok és az egyiptomi t e m p l o m o k alapjait, és ők alapozták m e g az egyip­ tomi vallást, melyet később a félisten fáraók uralkodása alatt gyakoroltak.

A héliopoliszi benben A gízai egyiptomok tövében gyakorolt vallást a közeli szent városból, Héliopoliszból irányították. A város legfőbb ereklyé­ je egy piramis alakú „ k ő " volt, melyet benbennek neveztek, és amely állítólag bja fémből (szó szerint égi fémből) készült. Mint ahogy azt másutt részletesen kifejtettük, aligha férhet két207

A MARS-REJTÉLY

ség ahhoz, hogy ez az objektum, melyet Héliopoliszban egy külön erre a célra kialakított templomban, az úgynevezett Hetbenbennetben tartottak - szó szerinti fordításban Főnix háza -, egy vas meteorit darabja volt.

12

Alapjában véve kétfajta meteorit létezik: kő és vas. A vas nyilvánvaló okoknál fogva általában fekete és rendszerint na­ gyobb, mint a kő, mivel a vas kisebb károsodást szenved a föld­ becsapódáskor. Ráadásul a Föld légkörébe érve egyes vas me­ teoritok általában megtartják eredeti irányukat, és nem temek el pályájukról. Ezeket „irányított" meteoritoknak nevezik, mi­ vel eredeti irányukat megtartják, és úgy csapódnak be, mint egy jól irányzott nyíl vagy ágyúlövés. Mivel ezek az irányzott meteoritok felhevülnek a repülés közben, elöl lévő részük álta­ lában megolvad és elvékonyodik. Épp ezért, amikor rátalálnak, a meteorit jellegzetesen kúp alakú. Ennek két jó példája a kú­ pos, sőt csaknem piramis alakú „Willamette meteorit" (mely N e w York-i Természettudományi M ú z e u m b a n látható) és a „ M o r i t o " (jelenleg a dán fémipari intézetben van kiállítva) 1 '. Sok olyan vallási kultuszt ismerünk, melyet az ókorban fé­ tisként tisztelték a meteoritokat. A delfii „ o m p h a l o s " kultusz egészen bizonyosan meteorit eredetű.

14

Plinius (i. sz. 23-79)

arról számolt be, hogy „egy kő hullt alá az égből, melyet potidáeden szent ereklyeként tisztelnek". 1 5 A meteorit-kultusz különösen elterjedt volt Föníciában és Szíriában."' A mekkai Kába kövéről is úgy vélekednek, hogy meteorit. 1 7 Az ókori Frígiában (Közép-Törökország) az istenek anyját, Kübélét az égből aláhulló fekete kőként ábrázolják a peszténuszi temp­ lomban 1 8 . Sir E. A. Wallis B u d g e volt az első tudós, aki felve­ tette azt, hogy az ókori egyiptomiak nagybecsű benben köve meteorit eredetű lehetett. 1 9 Ezt követően egy másik egyiptoló­ gus, bizonyos J. P. Lauer tőle függetlenül arra a végkövetkezte­ tésrejutott, hogy a b e n b e n csakis meteorit lehetett. 2 " Saját kuta­ tásaink szintén arról győztek meg bennünket, hogy nagyon va208

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

lószínű, hogy egy nagy, irányított vas meteorit csapódhatott be Gíza közelébe valamikor az i. e. harmadik évezred második fe­ lében. A benben kőről adott leírásokból kiderül, hogy ez a me­ teorit 6—15 tonnás lehetett, és igencsak mély benyomást keltett az emberekben, amikor ez a hatalmas, félelmetes tüzes tárgy becsapódott a földbe. A becsapódást hangos detonáció, vala­ mint lökéshullámok kísérhették, és m é g nappali fény mellett is a szemlélők óriási távolságból is egy hosszú tüzes farkú tűz­ gömböt láthattak. A helyszínre siető emberek azt tapasztalták, hogy a tűzmadár eltűnt, n y o m á b a n csak egy fekete piramis ala­ kú pja tárgy, vagyis k o z m i k u s tojás maradt, amely n e m más volt, mint egy irányított vas meteorit.

A főnix röpte Mint szimbolizmusát, mint pedig vallásjelentőségét tekintve a benbenhez közvetlenül kapcsolódik a nevében azonos eredetű benno madár, ami az ókori Egyiptomban a főnixmadarat jelölte - a főnixmadár kultusz központja szintén Héliopoliszban volt. Ez a teremtmény állítólag több ezer év hosszúságú ciklusok so­ rán illatos ágakból és fűszernövényekből épített fészkét föl­ gyújtotta, és a fészket elemésztették a lángok. A hamvakból csodálatos m ó d o n egy új főnixmadár született, amely egy idő után atyjának hamvait egy mirhatojásba gyúrta, a hamvakkal elrepült Héliopoliszba, ahol elhelyezte azokat a napisten, Ré oltárában. A történet egy másik változata szerint a haldokló fő­ nixmadár Héliopoliszba repült, hogy elégesse magát az oltár tüzében, hamvaiból pedig egy új főnixmadár született... Az egyiptomiak a főnixszel társították a halhatatlanságot.

209

21

A MARS-REJTÉLY

A Quetzalcoatlhoz sok szempontból hasonlítható tüzes szárnyú (tehát madárszerű) k í g y ó " , a Bennuper főnix legmeg­ határozóbb tulajdonságai a következők: 1.

repülő lény

2.

igen hosszú, időközönként visszatérő dolog

3.

lángok emésztik el

4.

minden egyes visszatérés alkalmával újjászületik, vagy megújul

5.

közeli kapcsolatban áll a benben meteorittal - a vas „tojás­ sal", mely az égből hullt alá, és amelyet az ó k o n egyipto­ miak köztudottan a Hetbenbennetben, vagyis „főnix házá­ b a n " tartották Héliopoliszban.

Az üstökös kódja? Gyakori hiba az, hogy az ókori vallások szimbólumait szó sze­ rint próbálják értelmezni. Mi viszont elfogadjuk, hogy a benno és a benben rendkívül összetett, kifinomult szimbólumrend­ szerbe épülnek, mely sok helyütt megtalálható az ókori világ­ ban. E szimbolizmus spirituális vonatkozásaira másutt is rá­ bukkantunk. 2 3 Csakhogy az olyan erős jelképek, mint a főnix és a kő köztudottan számos különböző jelentési szintben alkal­ mazhatók. Ha szó szerint nézzük ezeket a képeket, és olyasvalamit ke­ resünk a környező világunkban, ami repül, ami ciklikusan visszatér, és melyet „lángok emésztenek el", majd rejtélyes m ó d o n „megújul" minden egyes alkalommal, és amely kap210

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

csolatban áll a meteoritokkal, akkor csak egyfajta objektum lé­ tezik ma a tudomány állása szerint, melyre a fenti leírás ráillik. Ezek az objektumok pedig megint csak az üstökösök ugyanazok az objektumok, melyeket a mexikói mitológiában tüzes „tollas" vagy „ s z á r n y a s " kígyók szimbolizálnak - ennek egyébként m é g részletesen utánajárunk könyvünk IV. részé­ ben. Az üstökösök tehetők felelőssé számos meteorzáporért, melyekkel a föld minden évben találkozik - ezek a záporok vi­ szonylag kicsi töredékekből állnak, melyek az eredeti üstökös­ ből morzsolódtak le, és ez az üstökös ugyanazon a körpályán kering, mint a meteorzápor. • Az üstökösök ennélfogva valóban kapcsolatban állnak a me­ teoritokkal, egyfajta „szülő-gyermek" kapcsolatban, éppúgy, mint a benno főnixmadár „ivadékával", a benben kővel, amely a földre hullott. • Az üstökösök természetesen „repülnek". • Mivel az üstökösök körpályán keringenek, bizonyos időköz­ önként újra meg újra visszatérnek az égboltunkra - vannak olyanok, amelyek 3,3 évenként, mint például az Encke üstö­ kös, vannak, amelyek jóval hosszabb időközönként, mint pél­ dául a Hale-Bop amely 4000 évenként köszön vissza hozzánk, sőt olyanok is léteznek, amelyek több tízezer évenként buk­ kannak fel újra meg újra. • Az üstökösök a szó szoros értelmében átmennek egy „meg­ újulási", újjászületési folyamaton valahányszor megjelennek az égboltunkon. Ennek az az oka, hogy az üstökösök magja ál­ talában közömbös, gyakorlatilag sötét színű, amikor az űrben utazik, és nincs semmiféle ragyogása és szikrázó farka. Ami­ kor azonban a Nap (és a Föld) közelébe ér, a napsugarak gáz-

211

A MARS-REJTÉLY

kilövellésekre és forrásra késztetik az üstökös belsejében lévő illóanyagokat - a tudósok ezt gázkibocsátásnak nevezik -, és több milliárd tonna rendkívül finom port és törmeléket bocsát ki magából - ez alkotja majd az üstökét és a farkát. • És végül, de nem utolsó sorban az üstökösök gázkibocsátása azt a képzetet kelti, mintha magát az üstököst lángok emészte­ nék el - és ha az üstökös bármely darabkája a földdel összeüt­ közne, akkor annak gigászi, sőt világméretű tűzvész lenne a következménye, melyet világméretű vízözön követne - erre még részletesebben kitérünk a IV. részben.

Nyomok a csillagok között A

piramisok

korában

Héliopoliszban

gyakorolt

főnix

és

benben vallás - m e g kell jegyeznünk, hogy ebben a kultuszban központi szerepet töltöttek be a gízai nagy szfinx és a pirami­ sok, melyek kétségkívül spirituális szerepet is betöltöttek rendkívül érdekes és jellegzetes tanítási rendszert hordoz ma­ gában, melyre részletesen kitértem számos korábbi könyvem­ ben. 2 4 E vallási rendszer szerint a lélek halált követő utazása az ég egy bizonyos régiójában történik, melyet duatnak neveznek, és melynek specifikus koordinátái vannak, melyeket az Oroszlán, az Orion és a Bika csillagkép határol. Ezen az égi tájon egy szé­ les, sötét völgyben folyik a szent folyó, a Nílus égi megfelelője - az a p o m p á s égi jelenség, melyet mi Tejútnak nevezünk, és 2

melyet az ókori egyiptomiak kanyargó vízi útnak neveztek el. ' Korábbi m ű v e i m magvát az alkotta, hogy bebizonyítsam, nemcsak a Tejútnak van földi „ikertestvére" Egyiptomban. Az Orion csillagkép, melyet az Orionöv három csillaga jelképez, megjelenik a gízai h á r o m piramisban. : < ' A Bika csillagkép, me212

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

lyet két fényes csillag j e l k é p e z - ezek határozzák m e g a V ala­ kú szarvakat - a két dahsúri piramis képében jelennek m e g a földön. 2 1 Az Oroszlán csillagképnek is m e g v a n a földi képmá­ sa, mégpedig az oroszlántestű gízai szfinx.211 A XVI. fejezetben kitértünk m á r arra, hogy a precesszió hosszú, 25 920 esztendeig tartó ciklus során megváltoztatja a csillagok égi állását - ez a ciklus 72 évenként egyfokos sebességgel halad, és a leg­ könnyebben (bár az emberi élet ehhez meglehetősen rövid) a napéjegyenlőségek precessziójaként figyelhető meg. Az

Orion rejtélyben,

az Istenek kézjegyeiben és A szfinx üze­

netében számos bizonyítékkal támasztottuk alá azt, hogy a csil­ lagok állásának földi k é p m á s a gízában található m e g a h á r o m piramis és a szfinx formájában. Az „oroszlán k o r á b a n " (vagyis abban a korban, amikor a nap az oroszlán házában tartózkodott tavaszi napéjegyenlőségkor) a piramisok és a szfinx egyaránt a napfelkelte irányába néztek. Éppúgy, mint m i n d e n precessziós korszak, ez is egy 2160 évig tartó periódus volt. A számítások szerint ez az időszak a Gergely-naptár beosztását követve i. e. 10 970 és 8810 közé esik. 29 Ebben a korban (és semmilyen más korban) a számító­ gép szimulációja szerint tavaszi napéjegyenlőségkor az Orion-öv három csillaga pontosan Délen helyezkedett el, a meridi­ ánon, mégpedig éppolyan felállásban, mint a Földön a h á r o m piramis, a Nap pedig pontosan keleten kelt föl a szfinx tekinte­ tének vonalában, közvetlenül az oroszlán - tehát a szfinx égi testvérének - csillagképe alatt.

30

Geológiai bizonyítékok támasztják alá, melyeket most n e m kívánok megismételni, hogy a szfinx akár i.e. 11 000 éve is ké­ szülhetett.

31

Azt azonban nem vitatjuk, hogy a piramisok (leg­

alábbis nagy részben) az i. e. harmadik évezredben épültek abban az időpontban, mellyel az egyiptológusok is egyetérte­ nek. Ráadásul, annak ellenére, hogy m e g g y ő z ő d é s ü n k szerint a 213

A MARS-REJTÉLY

gízai metropolisz alaprajza egy jóval korábbi égi térkép, vagyis a z i . e. 10 9 7 0 - 8 8 1 0 (vagyis az Oroszlán kora) földi lenyomata, azt is észrevettük, hogy a nagy piramisnak kézzel fogható csil­ lagászati kapcsolatai vannak egy jóval későbbi korral, i. e. 2500-zal (azzal az időponttal, melyben az egyiptológusok sze­ rint a piramisok épültek). Ez a kapcsolat pedig meghatározott szögben épült „szellőzőkamrák" formájában van jelen. Ezek a szellőzőkamrák, vagy a szellőzőjáratok az úgynevezett király kamrájából és a királyné kamrájából indulnak.' :

Mindegyik

k a m r á b a n két akna van, melyek közül az egyik a földrajzi Északra mutat, a másik pedig Délre. A precessziós számítások alapján kimutatható, hogy I. e. 2500-ban - és csakis ebben a korban - az aknák a meridiánon elhelyezkedő négy csillagra mutatnak, melyeknek rendkívül nagy jelentősége volt az ókori egyiptomiak számára: A királyné kamrájából kivezető északi akna dőlésszöge 39 fok, és akkoriban a Kochag csillagra irányult, amely a Kismedve csillagképben található. Ezt a csillagot az ókoriak a „kozmikus regenerációval" és a lélek halhatatlanságával azo­ nosították. A déli aknát, melynek dőlésszöge 39 fok 30 perc a Nagykutya csillagképben található Szinusz csillagra irányí­ tották. Ezt a csillagot az ókoriak lzisz istennővel, az egyiptomi királyok kozmikus anyjával azonosították. " A király kamrájából kivezető északi akna dőlésszöge 32 fok 28 perc, és a Sárkány csillagképben található ókori sarkcsil­ lagra, a Thubanra irányult, melyet a fáraók a „kozmikus áldott állapottal" társítottak. A 45 fok 14 perc dőlésszögű déli akna az Orionöv legfényesebb csillagára, az Al Nitakra (Zeta Orionisz) irányult, melyet az ókori egyiptomiak Ozirisszel, a feltámadás és újjászületés istenével, a Nílusvölgyi civilizáció legendás megalapítójával társították egy távoli múltban, melyet Szeptepinek vagyis „az első időnek" neveztek. M

214

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

A hatalmas és rendkívüli kijelentés Mivel a mai m o d e m s z á m í t ó g é p e k segítségével k é p e s e k va­ gyunk rekonstruálni azt, h o g y m i l y e n volt a csillagok állása Gíza fölött az ókorban, azt is k é p e s e k vagyunk d e m o n s t r á l n i , hogy a négy akna m e l y n é g y csillagra tekintett kb. i. e. 2500ban. Ezek a számítógépek azonban azt is t u d t u n k r a adják, hogy az említett csillagállások ritkák és m ú l a n d ó a k voltak, m i n d ö s s z e egy évszázadig tartottak, azután a folyamatos vál­ tozás k ö v e t k e z t é b e n kiúsztak az aknák látómezejéből, hiszen a csillagok helyzete m e g v á l t o z o t t a m e r i d i á n o n . É p p ezért ké­ zenfekvőnek tűnik, h o g y - b á r m e l y i k kapcsolatot is volt az i. e. 10 500-as i d ő p o n t h o z - h o g y a p i r a m i s o k rendkívül szoros kapcsolatot mutatnak az í. e. 2500-as időponttal. Sőt készen állunk arra, hogy továbblépjünk. Hipotézisünk szerint a gízai metropolisz építményeinek számos összetett funkciója közül az egyik az lehetett, hogy valamiféle állítást vagy kijelentést tegyen két egymástól időben távol eső asztro­ lógiai korról - az Oroszlán koráról, amely i. e. 10 970 és 8810 közé esik (a korábbi időpont megfelel az alaprajzban kódolt üzenetnek), valamint a Bika koráról, vagyis arról a korról, ami­ kor a Nap a Bika házában tartózkodott a tavaszi napéjegyenlő­ ség idején. A Bika kora időszámításunk előtt 4490 és 2330 közé esik, tehát ebbe a korba belefér az i. e. 2500-as időpont. Csak valamilyen hatalmas és rendkívüli jelentőségű üzenet vagy kijelentés indokolhatott ilyen hatalmas és rendkívüli vál­ lalkozást, hiszen ha racionálisan próbáljuk elemezni a pirami­ sokat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy óriási, szinte elképzel­ hetetlen erőket mozgattak m e g a kor legnagyobb koponyáinak bevonásával megépítésükhöz, m é g p e d i g hosszú, hosszú időn keresztül. Sőt ezek az építmények olyan precizitással és olyan hatalmas megalitokból készültek, hogy m é g abban sem lehe­ tünk biztosak, hogy a mai m o d e r n technológiával képesek len215

A MARS-REJTÉLY

nénk az egyiptomiak után csinálni ezt a dolgot. Akkor is és most is a lehetetlenség határvonalát jelentette az embereknek. Vajon az ókoriak mit próbáltak megüzenni; mi lehetett az, amiért n e m sajnáltak ilyen emberfeletti erőfeszítést tenni?

Istenek és csillagmegfelelőik A gízai piramisok és a nagy szfinx köré számos elméletet és el­ képzelést szőttek, és a mai napig n e m bizonyosodott be, hogy a piramisok valóban csak sírok gyanánt szolgáltak, ahogy azt az egyiptológusok állítják. Ráadásul ezek az építmények sok min­ dent elárulnak magukról: nagyon beszédes a tájolásuk, szellő­ ző aknájuk tájolása, és az is igen sokatmondó tény, hogy üres szarkofágokat találtak bennük. Építőik azt próbálták közölni velünk, hogy a piramisoknak és a szfinxnek a csillagokhoz van köze, valamint a precesszióval mért idő múlásához, illetve a halál gondolatához. A piramisok építésének idején gyakorolt héliopoliszi vallásnak köszönhetően rengeteg értékes szöveg maradt ránk, melyek egy része a későbbi piramisok falára írva maradt fenn (ezek az úgynevezett „piramisszövegek"), és ezek a szövegek segítenek a hiányzó darabkák kirakásában. M á r volt szerencsénk találkozni a hélipoliszi benben kő és b e n n u főnix szimbolizmusával. N e m árt azonban emlékeztetni magunkat arra sem, hogy kik voltak a legfőbb héliopoliszi iste­ nek és mely csillagok feleltek m e g nekik: Atum-Ré, a teremtő az istenek atyja, akit a Nappal azonosíta­ 33 nak. Ozirisz, Egyiptom első istenfáraója, aki később a halál és újjá­ születés istenévé lényegült át. Oziriszt az Orion csillagképpel azonosították/'' 216

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

ízisz a varázslás istennője, Ozirisz szeretője és húga, a Szíriusz csillagnak felel meg. 37 Széth, a viharok, a káosz, az erőszak, a sötétség, a tűz és a kén­ kő istene, Ozirisz gyilkosa, és királyságának megkaparintója, a Bika csillagképpel társul/* Horusz, Ozirisz és ízisz bosszúálló fia, aki legyőzi Széthet és visszaállítja atyja királyságát. Hóruszt az Oroszlán csillagkép­ pel társítják, illetve a Nappal, amikor az az Oroszlán csillagké­ pen tartózkodik, valamint egy bolygóval, amely időnként át­ halad az Oroszlán csillagkép mancsai között - a Mars bolygó­ val, mint az később látni fogjuk.3'

A kataklizma üzenete Az egyiptomi aranykor, amelyben Ozirisz uralkodott, a pira­ misszövegek tanúsága szerint a Szép tepi nevet viselte, amely szó szerinti fordításban az első időt jelenti. A tepi szó, mint ahogy az A szfinx üzenete című k ö n y v e m b e n olvasható, egy új időciklusra vonatkozik, melyet szimbolikusan az a jelenség ve­ zet be, melynek során a főnixmadár keleti irányból repülve megjelenik, leszáll Héliopoliszban, és kiáltásával kezdetét ve­ szi az idő. Azon kezdtünk tűnődni azonban, hogy vajon tényleg csak szimbolikus kezdetről van-e szó. Vagy elképzelhető-e az, hogy a „főnix" a tüzes m a d á r valójában egy üstökösre utal egy üstökösre, amely szabályos időközönként jelent m e g az egyiptomi égbolton, és minden alkalommal valamilyen új rend bevezetésének előszele volt? Az gyanítjuk - és ezzel másutt részletesen foglalkoztunk 4 0 -, hogy „Ozirisz a r a n y k o r á n a k " valós történelmi alapja lehet, ta­ lán egy letűnt ősi civilizációra utal ez a kifejezés. Ez a civilizá217

A MARS-REJTÉLY

ció rendkívül fejlett volt mind tudományos, mind pedig spiritu­ ális értelemben, csakhogy több mint 12 000 évvel ezelőtt el­ pusztította egy hatalmas globális kataklizma, amely az egész világot megrázta az utolsó jégkorszak végén. Egyetlen tudós sem kételkedik ma m á r abban, hogy ez a ka­ taklizma valóban megtörtént - a katasztrófa következtében az állatvilág több mint 70 %-a elpusztult - de ami m é g érdekesebb és talányosabb az, hogy vajon mi váltotta ki? Ahogy arra a IV. részben részletesen is kitérünk, az elmúlt évtizedben egyre szaporodott azoknak a bizonyítékoknak a száma, amelyek az egész rejtélyt egy hatalmas földközeli pá­ lyán haladó üstökössel kapcsolatosak. Ez az üstökös tehető fe­ lelőssé az i. e. 11. és 9. évezredben, tehát pontosan az Oroszlán korának kezdetén és végén történt óriási pusztításért, illetve az i. e. 3. évezredben, tehát a Bika kora vége felé bekövetkezett rombolásért (körülbelül ekkor építették a gízai piramisokat). Vajon egyszerűen csak valamilyen bizarr véletlenről van-e szó, amikor azt látjuk, hogy az ókori egyiptomiak rendkívül bo­ nyolult, többszintű üzenetének egyik szintje imígyen olvasható: Bennu / főnix

=

hatalmas, a földhöz közelítő üstökös

Benben / kő

=

meteoritok, melyek ugyanebből az üstökösből származnak

A gízai szfinx és =

a precesszionális csillagászat univer­

a piramisok

zális nyelvén írott üzenet, mely azt

tervrajza

állítja, hogy az üstökös (Főnix) meglátogatta a Földet az Oroszlán korában - az egyiptomi történelem aranykorában az úgynevezett Szép tepiben, vagyis i. e. 10 970-8810-ben. 218

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

A Nagy piramis

=

csillagvizsgáló aknái

megint csak a precessziós csillagászat univerzális nyelvén írott üzenet, mely arra utal, hogy az üstökös visszatér a Föld közvetlen közelébe, a Bika korában, vagyis i. e. 4490-2330-ban.

Veszély a Bikáról? A Főnix történetét feldolgozó építészetet és alapvető szimbo­ lizmust különös mitológiai mátrix veszi körül. Ahogy azt már láthattuk: Ozirisz

= Orion

ízisz

= Szíriusz

Széth

= Bika

Hórusz

= Oroszlán

Azt is tudjuk, hogy a héliopoliszi mítoszban Széth meggyil­ kolta Oziriszt és elfoglalta a trónját (meglehetősen érdekes m ó ­ don épp 72 lázadó segítette ebben

41

- a 72 kulcsszám a „pre­

cessziós k ó d b a n " , mint arra korábban a 16. fejezetben rámutat­ tam). A mítoszok szerint továbbá Ízisz/Szíriusz varázsereje se­ gítségével egy rövid időre feltámasztotta Oziriszt, hogy elnyer­ je „magját" és utódot szülhessen neki. Ozirisz ezután megtért az égbe, ahol a halál bírája és az újjászületés istene lett. Eköz­ ben, mint azt korábban már említettem, megszületett nászúk gyümölcse Hórusz, aki amikor férfikorba lépett, megfosztotta trónjától Széthet, és visszaállította atyja egykori királyságát.

219

A MARS-REJTÉLY

A mítosz tanulsága szerint az új élet a régi halála után követ­ kezik - a szó szoros értelmében a régi isten holttestéből. Bizo­ nyos értelemben Ozirisz és Hórusz k é p e megegyezik a Fő­ nix-motívummal. A Főnix feláldozásával véget ér a korábbi vi­ lág, épp úgy, mint ahogy Ozirisz halála véget vet a Szép tepinek és megkezdődik a fáraók uralkodásának

korszaka.

Mi azonban tudjuk, hogy a dráma minden főbb szereplőinek megvan a csillag megfelelője, épp ezért érdemes átgondolni a mítoszt csillagászati értelemben is: 1

A darab negatív szereplője Széth, aki meggyilkolta Oziriszt, és véget vetett az aranykornak;

2 3

Széthet a Bika csillagképpel azonosítják; Vajon nem arra lehet ebből következtetni, hogy a Bika csillagképre az egyiptomiak a veszély, a káosz és a

pusztulás forrását jelentette?

Vörös bolygó - Vörös szfinx A szfinx egyiptomi neve Horakti volt, ami annyit jelent „a hori­ zont Hórusza", és a Napisten manifesztációi át ábrázolja a nap­ felkelte pillanatában. Mint ahogy azt m á r kifejtettük A szfinx üzenete című művünkben, ugyanezt a nevet, a Horaktit alkal­ mazták az Oroszlán csillagképre 4 2 . Ráadásul, ahogy arra a kitű­ nő egyiptológus, sir E. A. Wallis B u d g e rámutatott a „ H ó r u s z " név - eredetileg „ H é r u " az „ A r c " jelentést hordozza magában, épp ezért a szfinx név a „horizont arcát" is jelentette - ami a napkorong arcára utal. 4 3 Egyes kutatók mindezt a Mars arcával hozták összefüggés­ be - amit semmi sem igazolna, hacsak n e m állna rendelkezésre néhány különös, idevonatkozó bizonyíték:

220

A TOLLASKÍGYÓ, A TŰZMADÁR ÉS A KŐ

1. Richárd Hoglend döbbent rá először arra a tényre, hogy Kairó városát, melynek déli csücskében helyezkedik el a gízai metropolisz, nevét a X. században adták a hódító arabok, akik megmagyarázhatatlan módon úgy döntöttek, hogy El-Kahirának nevezik a várost, ami annyit jelent: „Mars". 4 4 2. Az ókori egyiptomiak a Marsot Dshr-nek nevezték, ami szó szerint annyit jelent, vörös hórusz. 3. Egyes Felső-Egyiptomban talált sírfeliratokban a Mars­ ra úgy utalnak, hogy „a neve Horakti" és „Keleti-csillag"-ként is emlegetik. 46 A szfinx tekintete valóban pontosan Kelet felé néz. és mivel a szfinxet is hasonlóképpen Horaktinak nevez­ ték, azt is mondhatjuk, hogy a szfinx neve „Mars". 4. A többi bolygóval és magával a Nappal együtt a Mars is látszólag végtelen ciklus mentén rója köreit, és közben áthalad mind a 12 állatövi jegyen. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időn­ ként áthalad az Oroszlán csillagképen, ez asztrológiai értelem­ ben ilyenkor az Oroszlán házában tartózkodik. 5. A szfinxet hosszú időn keresztül vörösre festették.47 6. A szfinx egyfajta hibrid, emberfejű, oroszlán testű te­ remtmény, épp ezért érdemes megjegyezni, hogy az ókori hin­ 4 du mítoszok hím oroszlánként ábrázolják a Mars bolygót. '' Mindezekből m i n i m u m arra köveü<.eztethetünk, hogy az óko­ riak egészen nyilvánvalóan a vörös bolygóval társították a szfin­ xet. Ráadásul mivel a szfinxet olyan pontosan az Oroszlán csil­ lagkép felé tájolták be a tavaszi napéjegyenlőségkor (legalábbis az i. e. 10 970-8810 közé eső időszakban), hogy azt kell gyaníta­ nunk, üzenetük olyan eseményekre utalhat, melyben nagy sze­ rephez jutott mind a Mars bolygó, mind pedig a Föld ebben a korszakban - értsd: az Oroszlán korában. Nagyon erős gyanúm merül fel arra vonatkozóan is, hogy az ide vonatkozó mitológiai történet a Földet és a Marsot valami m ó d o n a Bika csillagkép­ éhez, vagyis Széth, a pusztító csillagképéhez kapcsolják.

221

A MARS-REJTÉLY

Az ókori görögök, akik az egyiptomiak tudásából táplálkoz­ tak, átkeresztelték Széthet Tifonra, és rémisztő, emberfeletti szörnyként ábrázolták, melynek „feje megérintette a csillagokat, hatalmas szárnyai elsötétítették a Napot, tűz lövellt a szeméből, és lángoló szikrákat okádott a szája. Amikor az Olümposz felé rohant, az istenek rémülten menekültek el Egyiptom felé." 49 Hasonlóképpen a római történetíró, Plinius (i. sz. 23-79) ró­ mai történész egy régmúlt korról ír, melyben az egyiptomiak egy Tifon névre keresztelt, „szörnyű üstököst" láttak: „csupa tűz volt és úgy tekergett, mint egy kígyó, egyszerűen ijesztő volt ránézni. N e m igazán csillag volt, talán inkább tűzgolyónak nevezném."' 1 1 Elgondolkodtunk azon, hogy vajon lehetséges-e az, hogy az ókoriak építészetükön és mítoszaikon keresztül életmentő is­ mereteket próbáltak átadni nekünk: Az üzenet tartalmazza rémisztő emlékeiket egy lángoló látvá­ nyos, periodikusan visszatérő üstökösről; Részletes információt adnak arról, hogy korábban az üs­ tökös veszélyesen megközelítette a Földet; Részletes információt adnak legalább egy közelgő ka­ taklizmáról, amely elevenen „megnyúzta" a Mars bolygót; Részletes információt adnak arra vonatkozóan, hogy ha megint katasztrófa fenyegetné az emberiséget, az mikor követ­ kezne be, és milyen irányból (talán a Bika csillagkép felől?). Ma már n e m félünk az üstökösöktől. Sőt alig szakítunk arra időt, hogy megálljunk, és felnézzünk az égboltra. Az ókori em­ ber számára azonban az üstökös a pusztulás és a végzet

szörnyű

eszközét jelentette, amely „korok letűnését és újabb korszakok

megszületését" harangozta be M és dögvészt és viszálykodást hozott az emberekre. 5 " A IV. részben látni fogjuk, hogy az ókori babonaság akár igazságot is takarhat, és hogy az üstökösök valóban világokat pusztítanak el, illetve világok újjászületésénél bábáskodnak...

IV. RÉSZ

A SÖTÉTSÉG ÉS A FÉNY

18. FEJEZET

A j ú n i u s i Hold

1178. június 25-én öt barát üldögélt odakinn a sötétben az apátságáról híres angol Canterbury városka peremén. Az ég derűs volt, és a keskeny újhold fényesen világított. A H o l d szarvai Kelet felé dőltek, aztán egyszer csak hirtelen: „A Hold felső szarva kettévált. A szakadás közepéből egy lán­ goló fáklya bontakozott ki, és tüzet, forró szenet és szikrákat okádott magából, jókora távolságra. Eközben a Hold „vonag­ lani" kezdett, és a szemtanúk állítása szerint lüktetett és ránga­ tózott, mint egy sebesült kígyó. Később visszatért eredeti álla­ potába. Ez a jelenség tucatszor, vagy talán többször is ismétlő­ dött, A lángoló-vonagló alakzat azonban rövid idő után visszatért a normális állapotába. Ezután a Hold egyik szarvá­ nak csücskétől a másikig, tehát teljes hosszában besötétedett, egészen fekete lett. Az alábbiakban közölt beszámoló egy olyan tanútól származik, aki saját szemével látta az eseménye­ ket, és esküvel hajlandó megerősíteni azt, hogy a történetben semmit sem ferdített el és semmi valótlant nem tett hozzá. 2 Az író a XII. században élt szerzetes Canterbury Gervasius, melynek Krónika című m ű v é t történelmi hűségű visszaemlé­ kezésként tartják számon. A tudós közismerten pontos és pre­ cíz írásai alapján a többi tudós egyet ért azzal, hogy Gervasius, a Canterbury eseményeket leíró beszámolóját k o m o l y a n kell venni/

225

A MARS-REJTÉLY

Ha azonban beszámolónk mégis helytálló, akkor vajon mi­ lyen különös jelenséget ír le? 1976-ban Jack Hartung amerikai csillagász olyan megol­ dással állt elő, melyet ma m á r a legtöbb tudós elfogad. Arra a következtetésre jutott, hogy Gervase és társai egy Holdról le­ játszódó kataklizmát láttak. A Holdba becsapódott egy nagy repülő objektum, pl. egy üstökös, vagy egy aszteroida. Hartung itt n e m állt meg, h a n e m tovább gondolkodva arra a következte­ tésre jutott, hogy kell hogy legyen egy megfelelő formájú és méretű becsapódási kráter az adott holdi szélességi fokon. Gervase beszámolója alapján Hartung úgy számította, hogy egy geológiai értelemben viszonylag n e m régen keletkezett kráter legalább 10 km átmérőjű, sugarai jól láthatóak legalább 100 km hosszúságban, és a 30. és 60. északi szélesség, vala­ mint a 75. és 105. keleti hosszúság között kell elhelyezked me. Az olasz természettudósról Jordano Brúnóról elnevezett kráter (Brúnót 1600-ban máglyán megégették eretnek csillagá­ szati nézeteiért) tökéletesen ráillik Hartung leírására. A kráter átmérője 20 k m , és sugarai egy nemrégiben bekövetkezett ka­ tasztrofális becsapódásról árulkodnak. 5 Ráadásul bár maga a kráter csaknem 15 fokkal benyúlik a Hold sötét oldalára, Odile Calamen és Berrai Mulholand csillagászok bebizonyították, hogy a becsapódás nyomán keletkező törmelékek és sziklada­ rabok nemcsak hogy láthatóak voltak a Földről, hanem átérezhető volt a katasztrófa nagysága is, így a Canterbury króniká­ ban leírt esemény teljes mértékben megfelelhetett ennek a be­ csapódásnak."6 Calamen és Mulholand munkája továbbá bizonyítékul szol­ gál arra vonatkozóan is, hogy az elmúlt évezredben valóban hatalmas becsapódás történt a Holdon. Az 1973 és 76 között végzett kutatás, melyhez a nyugat-texasi McDonald Obszerva­ tórium 272 cm-es reflektorteleszkópját használták és több mint 226

A JÚNIUSI HOLD

2UÜÜ lézernyalábot irányítottak azokra a tükrökre, melyeket az Apolló asztronautái hagytak ott m a g u k után a Holdon. A tük­ rök rendkívül precíz méréseket tettek lehetővé, és segítségük­ kel sikerült kimutatni, hogy a sarki tengely környékén a Hold hétéves periódus idő mellett 15 méteres amplitúdójú rezgést végez."

7

Ahogy Dávid Lewys amerikai üstökös-szakértő fo­

galmazott, a Hold úgy viselkedik, mint „egy hatalmas harang a megkongatása után". k Két világtekintélynek számító brit csilla­ gász, Viktor Cloge (oxfordi egyetem) és kollégája Bili N a p i e r (Royal Armagh Obszervatórium) arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen rezgés kb. húszezer év alatt teljesen elmúlik, és megerősítették, hogy „a jelenlegi rezgés állapotot egy nemrégi­ ben

történt

nagy

erejű

becsapódás

okozhatta,

melynek

magnitolója kb. megfelel a Brúnó kráterből számított érték­ nek".' A tudósok becslése szerint a krátert egy körülbelül 2 km át­ mérőjű becsapódó objektum okozhatta, melynek energiája százezer megatonna, vagyis százezer millió tonna T N T robba­ nóanyag erejének felel meg, ami nagyjából tízszerese a Földön jelenleg felhalmozott nukleáris robbanóanyagok erejének (ter­ mészetesen ezúttal a radioaktív utóhatással n e m kell számol­ ni). 1 0 Csak összehasonlításképpen, az 1945-ben Hirosimában felrobbantott a t o m b o m b a robbanóereje 13 kilótonna volt (ez gyakorlatilag 13 000 tonna TNT-nek felel m e g ) és a jelenlegi legnagyobb töltetű atomfegyver kb. 50 megatonnás robbanást képes előidézni." Amikor tehát százezer megatonnáról beszélünk, érthető, miért helyezkednek egyes történészek arra a véleményre, hogy amennyiben a „Canterbury e s e m é n y " 1178 június 25-én n e m a Holdon, h a n e m a Földön történik, akkor az valószínűleg az em­ beriség kihalásához vezetett volna. 1 2

227

A MARS-REJTÉLY

Tunguska 730 esztendővel később, 1908. június 3-án egy jóval kisebb ob­ j e k t u m ütközött a Földdel, és meglehetősen nagy pusztítást végzett. Az objektum több mint 2000 négyzetkilométeres terü­ leten letarolta a Tunguska körzetbe eső szibériai erdőségeket. Az objektum n e m csapódott a Földbe, h a n e m a levegőben rob­ bant, kb. 6000 méteres magasságban, és eredeti átmérője a becslések szerint 70 méter lehetett. 1 3 A tunguskai eseményt részletesebben tárgyaljuk a IV. feje­ zetben. Annyit azért elöljáróban, hogy a hatása döbbenetes volt. A hatalmas tűzgolyóként aláereszkedő meteorit állítólag fényesebb volt mint m a g a a N a p , és a robbanás helyétől több mint 1000 km-es távolságból is látható volt. 1 4 A becslések sze­ rint másodpercenként 30 km-es sebességgel haladt, és a szem­ es fültanú beszámolója szerint óriási dörgéssel és égzengéssel járt. Amikor végül felrobbant, a robbanás hangja fülsiketítő volt, és több mint 1000 km távolságra elhallatszott." Afféle t ű z v i h a r c s a p ó d o t t a F ö l d b e , és amint érintkezésbe lépett a talajjal, h a t a l m a s l á n g o s z l o p csapott egészen az égig. A s z e m t a n ú k b e s z á m o l ó j a szerint a lángoszlop magas­ sága 15 0 0 0 - 2 0 000 m é t e r m a g a s volt, és t ö b b mint 400 km t á v o l s á g b ó l látszott. 1 6 Mintha az egész északi égboltot tűz borította volna be (mesél­ te egy vanavarai parasztember, aki mindössze 60 km-re tartóz­ kodott a becsapódástól)... Óriási hőhullámot éreztem, és az ingem kigyulladt. Ezután minden elsötétült, a következő pilla­ natban éreztem, hogy a robbanás ereje leröpít a verandáról... aztán elveszítettem az eszméletemet. 17 Egy másik parasztember, aki 200 km-re tartózkodott a rob­ banástól, így emlékszik vissza: 228

A JÚNIUSI HOLD

Amikor leültem az ekém mellé, hogy elköltsem a reggelimet, hirtelen dörrenést hallottam, mintha ágyúból tüzeltek volna. A lovam térdre rogyott. Észak felé az erdő fölött lángoszlop csa­ pott fel. Aztán azt láttam, hogy az erdő fái meghajlanak a szél­ től, és arra gondoltam, talán hurrikán tört ki .. ;•*' A Föld rázkódása m é g a robbanástól 400 km távolságban is olyan erős volt, hogy le kellett állítani a Transzszibériai Exp­ resszt, mert attól féltek, hogy a vonat kisiklik. 1 9 Ráadásul pusz­ tító erejű lökéshullámok indultak m e g a robbanás epicentrumá­ ból, és a lökéshullámok az egyméteres törzsátmérőjű fákat is úgy dobálták, mint a fogpiszkálókat" 0 s a közeli falvakban lakó emberek közül sokan úgy vélték, bekövetkezett a világvége. 2 1 A felszabaduló energia 10-30 m e g a t o n n a T N T robbanóanya­ génak felelhetett meg 2 2 , tehát 700-szor nagyobb erejű volt, mint a hirosimai bomba. N e m csoda hát, hogy a nyugat-európai em­ berek is „fehér éjszakákról" számoltak be, melyek több napon át tartottak a június 30-án bekövetkezett tunguskai robbanást követően. Az ég olyan világos volt, h o g y „éjszaka is nyugodtan lehetett újságot olvasni".

23

N e m szabad megfeledkeznünk arról, h o g y az egész ese­ ményt egy 70 méteres átmérőjű kozmikus objektum okozta, amely kb. akkora lehetett, mint egy bérház - kozmikus mérték­ kel mérve ez egészen aprónak számít. Mivel azonban a robba­ nás a világ egy távoli csücskében történt, a közvélemény n e m sokat foglalkozott vele, sőt az első tudományos expedíció csak 1927-ben érkezett a helyszínre. 2 4 Az expedíciót Leonard Kurik szovjet csillagász vezette, aki a pusztítás erejét felmérve kije­ lentette, hogy amennyiben az objektum mondjuk Belgium kö­ zepébe csapódott volna „akkor az ország egyetlen lakója sem éli túl a pusztítást".

25

Az ember beleborzad, ha arra gondol,

hogy amennyiben a tunguskai objektum mindössze három órá­ val korábban csapódott volna be a földbe, mint ahogy azt való229

A MARS-REJTÉLY

j á b a n tette - mondjuk délelőtt 10-kor, n e m pedig reggel 7 - k o r ­ ákkor n e m Szibériában landolt volna, h a n e m Moszkva városa fölött robban fel. 26 Ha végig gondoljuk, n e m túlzó állítás azt mondani, hogy egy ilyen baleset végzetesen megváltoztatta volna a világtörté­ nelmet....

Meteoritok Az Apolló űrhajósai nemcsak a Calame és Mulholand által felhasznált lézerre fi ektorokat hagyták a Holdon annak idején. Holdunk felszínén számos szeizmométert is elhelyeztek, hogy a későbbiek során a különböző kozmikus becsapódásokat re­ gisztrálni tudják. 1969 és 74 között semmi rendkívüli nem történt. Aztán 1975. június 22. és 26. között öt egymást követő napon a szeizmométerek életre keltek, és az egymást követő esemé­ nyek valóságos zuhatagát regisztrálták. A Hold összeütközött egy j ó k o r a meteoritesővel, melynek minden egyes „cseppje" kb. 1 tonnát nyomhatott. 2 7 Gyors, könyörtelen bombázás érte a bolygó testét - más bolygót öt év alatt n e m éri annyi „atroci­ t á s " , mint amennyi a Holdat érte ez alatt az öt nap alatt. : s

Katasztrofális hatás A bolygók és holdjaik mellett óriási mennyiségű kő, jég és vas kering a naprendszerben lélegzetelállító sebességgel, kao­ tikus, állandóan változó pályán. Ez a kozmikus törmelék időn­ ként keresztezi a belső bolygók pályáját, nevezetesen a Marsét és F ö l d - H o l d rendszerét, és ezek az összeütközések olyan pusztító hatásúak lehetnek, hogy amennyiben lakott bolygóról 230

A JÚNIUSI HOLD

van szó, az élet valamennyi formája megszűnhet rajta. A M a r s igaz történetét illetően m é g n e m mondták ki az utolsó szót, de azt egészen bizonyosan tudjuk, hogy számos olyan kozmikus hatás érte, amely minden bizonnyal nemcsak egy marsi „civili­ zációt", h a n e m a teljes növény- és állatvilágot is kipusztíthatta volna.

Becsapódások és földkéreg-elmozdulások A tudósok feltételezése szerint a Föld 4 és félmilliárd éves, és az élet legkezdetlegesebb formája kb. 3,9 milliárd évvel ez­ előttjelent m e g rajta. A legrégebbi pokariota fuxféliák 3,7 mil­ liárd évesek lehetnek, a legrégebbi eukarota kövületek csak­ nem 2 milliárd, és a legrégebbi állati eredetű poszribiák 800 millió évesek. 2 9 Valamikor úgy 550-530 millió évvel ezelőtt bolygónkon ismeretlen eredetű, hatalmas erejű kataklizma pusztított. A Science Magazin 1997. július 25-i számában a ka­ liforniai Institut of Technology kutatócsoportjának jelentését olvashatjuk. A jelentés értelmében a fenti kataklizma egyik kö­ vetkezménye az volt, hogy a Föld külső kérge elmozdult a bel­ 0

ső rétegek fölött/ Ennek eredménye az lett, hogy a kontinen­ sekhez képest a Föld forgási tengelye 90 fokkal elmozdult" mondta dr. Joseph Kishring a Cartech Geobiológiai Intézet professzora: A korábban az Északi és Déli Sarkkörön belül található terüle­ tek hirtelen átkerültek az Egyenlítő vidékére, és két korábbi egyenlítői terület alkotta az új északi és déli pólust... A kőzet­ minták alapján biztosra vehető, hogy nagyjából ugyanabban az időben az összes nagy kontinens jókora mozgást hajtott végre.

31

231

A MARS-REJTÉLY

A Cartech kutatói állítják, hogy a fent leírt esemény merő­ b e n m á s mint az ismert „lemeztechtonika", amely lassan foko­ zatosan zajló geológiai folyamat a földön, melynek következ­ tében a kontinensek eltávolodnak egymástól, illetve közelebb sodródnak egymástól, évente mindössze pár centiméteres se­ bességgel. A kutatók bizonyítékai értelmében „az egész föld­ kéreg egyben elmozdult a helyéről, mégpedig katasztrofális következményekkel j á r ó gyors sebességgel. Ráadásul minden terület ugyanabba az irányba mozdult el." A IV. fejezetben m á r utaltunk arra, hogy bizonyítékokat ta­ láltak arra vonatkozóan, hogy a Mars bolygón is egy darabban elmozdult a bolygó külső kérge. Arra azonban m é g nem sike­ rült m e g g y ő z ő magyarázatot találni, vajon miért következett be ez a földkéreg-elmozdulás. Mindenesetre Péter Schultz csil­ lagász kimutatta, hogy „tipikus sarkvidékre jellemző üledéket találtak az Egyenlítő két, egymástól 180 fok távolságban elhe­ lyezkedő pontján, tehát a Föld két ellentétes oldalán, mintha korábban ez a két pont északi és déli pólus lett volna". 3 2 Két évvel azelőtt, hogy a Science magazinban megjelent a Carthec

kutatócsoportjának

cikke

az

Istenek

kézjegyei

( G r a h a m Hancock, Alexandra Kiadó, 1997.) című könyvem­ ben beszámoltam m á r a kanadai Rand és Rose Slan-ach kutatá­ si eredményeiről, illetve az amerikai Charles Hadgoud pro­ fesszor és Albert Einstein korábbi munkáiról, melyek arra utal­ nak, hogy katasztrofális földkéreg-elmozdulás történt a Földön - lehet, hogy n e m is olyan régen, mindössze a legutóbbi jég­ korszak végén. 3 'Einstein értékes támogatása ellenére az elmé­ letet gúnyos ellenvetéssel fogadták, amikor Hadgoud pro­ fesszor először állt vele a nyilvánosság elé az 1950-es években, és később, amikor 1995-ben a F l a n d - A t h s páros újra felkarolta a témát 1995-ben az Amikor az ég leszakadt című művükben a m u n k a hasonló fogadtatásra talált.

232

34

A JÚNIUSI HOLD

A geológusok ellenérvei elsősorban arra alapoznak, h o g y n e m ismernek olyan mechanizmust, amely elég erős lett volna ahhoz, hogy a földkéreg egészben való elmozdulását kiváltsa, épp ezért ilyen jelenséget „geofizikailag kizártnak" tartanak. Ily módon rendkívül izgalmas bizonyítékokat söpörtek be a szőnyeg alá. Pedig annak ellenére, hogy esetleg n e m sikerült azonosítani a megfelelő mechanizmust, a legújabb felfedezé­ sek tükrében a h a g y o m á n y o s álláspont m i n d e n k é p p e n megdől­ ni látszik. Ugyanis amiről a Cartech kutatói beszélnek - ezúttal nem kisebb tekintélyi! t u d o m á n y o s magazin, mint a Science égisze alatt nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a földké­ reg teljes egészében nyilvánvalóan

és

egy darabban

katasztrofális

elmozdult,

ami viszont

következményekkel jár.

Épp ezért talán nem meglepő, amikor az ember arról értesül, hogy a fenti események megtörténtekor az élet 80%-a kihalt a Földön. 3 5 Csakhogy ezután szinte csodába illő sebességgel a föl­ di élet talpra állt és a kihalásokat az alábbi események követték: Az élet elképesztő sokféleséget produkálva kezdett burjánzani, és a kövületek tanúsága szerint gyakorlatilag minden ma élő állatfaj kialakult. A folyamatok a szokványos evolúciós sebesség mintegy húszszorosával történtek, amire azóta sem volt példa a Föld történetében. 36 Ez volt az úgynevezett „kambriumi robbanás", és azóta sem virágzott az élet ilyen sokrétűen a földön. A tudósok vélekedé­ se szerint azóta legalább öt nagy kihalási időszakról - és kb. egy tucat kisebbről - beszélhetünk. 3 7 Egyre növekszik azoknak a bizonyítékoknak a száma, melyek arra engednek következtet­ ni, hogy a „kambriumi r o b b a n á s t " és a többi kisebb állatkihalá­ si jelenséget is nagy sebességgel becsapódó kozmikus objektu­ mok váltották ki. 3 s Ha egy ilyen becsapódás elegendő energiát tud felszabadítani, akkor elképzelhető, hogy ez tehető felelőssé 233

A MARS-REJTÉLY

azért a kiváltó mechanizmusért, melyet a tudósok hiányolnak a földkéreg elmozdulásának tárgyalásakor. Az ember el tudja képzelni, hogy mi játszódhat le, amikor egy ilyen hatalmas ere­ jű kozmikus objektum becsapódik a Földbe, de nyilván át kell lépni valamilyen energiaküszöböt, illetve m e g kell felelni vala­ milyen feltételeknek ahhoz, hogy meginduljon a földkéreg-el­ mozdulás.

Becsapódások és kihalások A Föld öt nagy kihalási korszakának egyike a temiium és triász korszak határán valamikor úgy 245 millió évvel ezelőtt követ­ kezett be. Rejtélyes körülmények között egy csapásra kihalt az óceáni fajok 96%-a, és a szárazföldi fajok 90%-a. w Gerrit Verschuur rádiócsillagász, aki jelenleg a memphiszi egyetem fizika tanszékének professzora, az alábbiakat fűzi mindehhez: Nem sikerült lokalizálni semmiféle olyan természeti jelensé­ get, amely felelőssé tehető ilyen rengeteg faj egyidejű kipusz­ tulásáért. Valamilyen elképesztő méretű globális jelenség jö­ het csak szóba... A földi élet csaknem teljesen megszűnt. Aligha lehetne szavakat találni, ha le akarnánk írni egy ilyen 40 iszonyú méretű katasztrófát. Az állatkihalásokkal k a p c s o l a t b a n többféle k o z m i k u s be­ c s a p ó d á s t igazoló b i z o n y í t é k o t b e n y ú j t o t t a k már, bár a geo­ l ó g u s o k n é z e t e i e r ő s e n m e g o s z l a n a k ebben a kérdésben. 4 1 Ezzel s z e m b e n szinte b i z o n y o s s á g r ó l b e s z é l h e t ü n k egy ké­ sőbbi óriási kihalási h u l l á m k a p c s á n , a m e l y 65 millió évvel ezelőtt k ö v e t k e z e t t be a K r é t a és T e r c i a (K/T) földtörténeti k o r o k h a t á r á n . Az 1970-es és 80-as évek látványos kutatási e r e d m é n y e i t k ö v e t ő e n 4 2 ma m á r m i n d e n t u d ó s elfogadja azt a 234

A JÚNIUSI HOLD

v é l e m é n y t , h o g y ezt az e s e m é n y t csak v a l a m i l y e n gigászi méretű ű r o b j e k t u m v á l t h a t t a ki - egy legalább 10 km átmé­ rőjű objektum -

a m e l y a Jucatan-félsziget északi c s ü c s k é ­

nél c s a p ó d o t t be k b . 30 km/sec sebességgel. 4 3 A b e c s a p ó d á s n y o m á n k e l e t k e z e t t kráter, m e l y e t m a m á r v a s t a g o n befed a z évmilliók során fölgyülemlett ü l e d é k - c s a k n e m 200 km át­ mérőjű. A k r á t e r r e egy olajkutató t á r s a s á g földmérői b u k ­ kantak, a m i k o r g r a v i t á c i ó s t é r k é p e t készítettek, és k é s ő b b radioaktív k o r m e g h a t á r o z á s s a l 65 m i l l i ó é v b e n állapították m e g a kráter k e l e t k e z é s é n e k idejét. 4 4 Mint arra a IV. fejezetben kitértünk, ez a K/T esemény okozta a dinoszauruszok kihalását. A becslések szerint a ka­ tasztrófa ráadásul kipusztította minden más nemzetség 50%-át, a fajok 75%-át, illetve - elképesztő m é g csak leírni is - a Föl­ dön élő állategyedek 99,99%-át. 4 5 .

Globális kataklizma A tudósok rekonstruálták, hogy 65 millió évvel ezelőtt mi ját­ szódhatott le bolygónkon. (Általában elfogadott az a véle­ mény, hogy a kataklizmát kiváltó objektum üstökös lehetett.) Walter Alvarez geológus szerint: A Föld atmoszférájának 95%-a 30 km-es magasság alá esik, így a becsapódás szögétől függően a Földdel ütköző objektum egy-két másodperc alatt áthatolt a Föld légkörén. Az üstökös útjába kerülő levegő nem tudott elmozdulni, így iszonyatos erővel összenyomódott, aminek következtében minden idők leghangosabb hangrobbanása következett be. Az összesűrített levegő hőmérséklete pillanatok alatt a Nap hőmérsékletének 4-5-szörösét érte el, ami egyúttal elképesztő fényhatással is járt együtt. 235

A MARS-REJTÉLY

Abban a pillanatban, araikor az objektum a Föld felszí­ nével ütközött, a Jucatan-félsziget mai helyén, két lökéshul­ lám keletkezett. Az egyik lökéshullám befelé hatolt a kőzetbe, és keresztül száguldott a 3 km vastag mészkő burkon, majd az alatta lévő gránit kéregben folytatta az útját... Ez alatt a máso­ dik hullám visszacsapódott az üstökösbe.. /" A történetet a memphiszi egyetem szakértője, Gertit Verschuur folytatja: A becsapódást követő 1 órában iszonyú hangok hallatszottak az egész Földön, és földrengés repített mindent a magasba. A Rich­ ter-skálán 12-13-as erősségnek megfelelő földrengés úgy mor­ zsolta szét a kemény sziklát, mint a földgöröngyöket. A Föld minden pontját szeizmikus lökéshullámok rázták meg. A bolygó egész felszíne mindenütt 20 métereket emelkedett és süllyedt... A becsapódástól 8 km-re egy több mint 1 km magas szökőár sö­ pört végig az észak-amerikai kontinensen, mely úgy meggyűlte a legfelsőbb kőzetréteget, hogy az 65 millió év elteltével is helyen­ kéntjói látható... Több száz méter vastag üledék szakadt ki a ten­ ger fenekéről és beborította a környező szigeteket, valamint a kontinens part menti részeit, s a becsapódástól 500 km-re is autó nagyságú vándorkövek borítottak mindent."17 A szökőárhullámok ellenére bizonyítható az a tény, hogy a becsapódást követően napokon keresztül tűzvész pusztított szerte a bolygó felszínén. A tudósok olyan mennyiségű korom­ ra és állati eredetű szénrétegre bukkantak, ami azt bizonyítja, hogy a katasztrófát követő tűzvészben a biomassza 90%-a oda­ veszett. 4 " N e m sokkal ezután egyfajta „nukleáris t é l " köszöntött a vi­ lágra, ugyanis az objektum becsapódása, majd az azt követő tűzvészt követően hónapokon át füst és korom tette a fény által

236

A JÚNIUSI HOLD

áthatolhatatlanná a Föld légkörét.

Halvalecz szerint „olyan

sötét volt a Földön, hogy az ember a szó szoros értelmében az orráig sem látott". 5 0 Ezután hosszú időn át tartó dermesztően hideg, sötét félhomály következett, melynek során a kezdeti katasztrófákat túlélő állatfajok belepusztultak a hidegbe, az éh­ ségbe és a kimerültségbe. A fotoszintézis csaknem lehetetlenné vált, és a Föld m i n d e n pontján megszakadt a tápláléklánc.

Észrevétlen veszély A K/T katasztrófát kiváltó objektum r o b b a n ó energiája a becslések szerint 100 millió m e g a t o n n a T N T - n e k felel meg, 5 1 ami azt jelenti, h o g y ezerszer akkora volt, mint azé az objek­ tumé, amely 1178-ban létrehozta a H o l d o n a 13 km átmérőjű Giordano Bruno-krátert. Ettől függetlenül b á r m e l y b e c s a p ó ­ dás a kettő közül egész civilizációkat söpörhetett volna el a Föld színéről, sőt akár az egész emberiséget is kipusztíthatta volna, amennyiben ma történik. 5 2 Sőt, ahogy arra az I. részben is rámutattam, egy megfelelő n a g y s á g ú b e c s a p ó d á s , m i n t pl. az, amely a M a r s o n történt, v a l a m i k o r a b o l y g ó történelme so­ rán, bizonyos k ö r ü l m é n y e k között az egész b o l y g ó n m e g ­ szüntetheti az életet. Az emberi faj találékony, és fennmaradását annak köszön­ heti, hogy képes volt alkalmazkodni a fenyegető veszélyekhez. A Mars sorsát látva, illetve figyelembe véve a Földön és a Hol­ don történt korábbi katasztrófákat, vajon n e m kellene-e j o b b a n odafigyelni a világűrben leselkedő veszélyekre, amely az egész emberiség létét veszélyeztetik?

19. FEJEZET

Égi j e l e k

Dávid Morrison a N A S A csillagásza 1990-ben elkeseredet­ tenjegyezte meg, hogy „egy gyorsétteremben több alkalmazott van, mint ahányan az esetlegesen becsapódó aszteroidákat fi­ gyelik a világűrben. 1 Ma ez azért már n e m teljesen így van. A fenti célra közadakozásból rendelkezésre álló összeg még min­ dig nevetségesen kicsi; 1990 és 1997 között a világ kormányai­ nak erre a célra elkülönített pénze alig-alig haladta meg az évi egymillió dollárt. 2 Ettől függetlenül számos országban kezde­ ményeztek „űrfigyelő" programokat, melyek a Föld irányába tartó aszteroidákat figyelik. Ezekben a szolgálatokban azonban általában önkéntes csillagászok teljesítenek szolgálatot. 3 Az arizóniai Kitpeaksteward Obszervatórium, amely hozzá­ j u t némi összeghez a N A S A ugyancsak korlátozott űrfigyelő alapítványából, egy csillagászcsoport 90 cm-es teleszkópja és egy C C D k a m e r a segítségével folyamatosan pásztázza az eget, esetleges Földközeli aszteroidákat keresve. A Potom jelentése szerint havonta átlagosan k e t t ő - h á r o m a Föld közelében elha­ ladó objektumot figyelnek meg, melyek közül a legkisebb át­ mérője 6 méter. 4 Hozzájuk hasonló űrfigyelő intézmények még az amerikai lé­ gierő hawaii obszervatóriumának Föld-közeli aszteroidakövető programja; a kaliforniai Kalamár hegy bolygóirányú aszteroida­ felmérő csoportja; a dél-franciaországi Cote d'Azur Obszerva­ tórium aszteroidkereső programja; és az angol-ausztrál Föld238

ÉGI JELEK

közeli aszteroidfelmérő programja (mely azonban pénz hiányá­ ban 1996-ban felfüggesztette tevékenységét). 5 Vajon a j ö v ő b e n több p é n z áll-e majd az ilyen p r o g r a m o k rendelkezésére? Ez tipikusan olyan terület, ahol a politikusok szeretnek ígér­ getni, ugyanakkor a tettek mezején igencsak szerényre veszik a teljesítést. Mi azonban fontos irányváltásnak tekintjük - annak ellenére, hogy pénzvonzata m é g n e m igen volt - azt, hogy az amerikai képviselőház a következő kiegészítést tette a N A S A 1994. július 20-án kelt feladat-meghatározási törvényéhez: Az Országos Repülési és Űrkutatási Tanács (NASA) a védelmi minisztériummal és más országok űrkutatási intézeteivel kar­ öltve az elkövetkező tíz évben azonosítson be és katalogizáljon minden egy kilométernél nagyobb átmérőjű, a Nap körül kerin­ gő és a Föld pályáját keresztező üstököst és aszteroidát.6 De vajon miért csak az egy kilométernél nagyobbakat? En­ nek oka az a közhiedelem, hogy az emberi civilizáció túlélne egy fél kilométeres objektummal való ütközést, viszont bele­ pusztulna egy egykilométer széles aszteroiddal való találko­ zásba. Na jó, de mi van akkor, ha félkilométeres átmérőjű ob­ jektumok

záporoznak

ránk?

Vagy

mondjuk

a

szibériai

Tunguskában lezajlott katasztrófát kiváltó aszteroidák zúdul­ nak ránk, mondjuk egy-két héten át? Vajon életben m a r a d n a valaki? És egyáltalán megtörténhet a dolog?

Kráterek Az elmúlt két évszázadban a csillagászok sokat tanultak a nap­ rendszerünkről és a Föld környéki világűrről - és amit felfe­ deztek, abban bizony semmi megnyugtató nincs. Épp ellenke239

A MARS-REJTÉLY

zőleg, mivel bolygónk csaknem 110 ezer kilométer/órás sebes­ séggel kering a N a p körül, tudjuk, hogy újra m e g újra kozmi­ kus törmelékek keresztezik az útját. Ezek általában apró mete­ orok, melyek teljesen ártalmatlanok, hiszen a légkörben elég­ nek, mielőtt a Földbe csapódnának. Vannak azonban nagyobb objektumok, amelyek az égen robbannak, vagy m é g nagyob­ bak, amelyek be is csapódnak a Földbe. Mint azt láthattuk, a Földbe hosszú története során számos alkalommal csapódtak ilyen űrobjektumok.

Ráadásul

az

is nyilvánvaló, hogy a

tunguskai, illetve a K/T események, melyekről részletesebben beszámoltunk az ezt megelőző fejezetben, egyáltalán nem te­ kinthetők elszigetelt, kirívó eseményeknek. Sir Fred Holye csillagász szerint a Föld az elmúlt egymilliárd év során több mint

130 ezer nagyobb

összeütközést szenvedett

el. 7

Rendkívül aggasztó az a tény, hogy az összeütközések során általában nemcsak egyetlen aszteroida szokott becsapódni, ha­ n e m egy egész csoport. Az imént felvetettük azt a lehetőséget, mi lenne, ha tunguskai méretű aszteroidák egész zápora hulla­ na ránk - ami, mint azt látni fogjuk, m á r önmagában is borzal­ m a s következményekkel j á r n a -, ám a kőzettani kutatásokból világosan kiderül, hogy a 10 kilométer átmérőjű K/T eseményt kiváltó aszteroida szintén egy aszteroidazápor része volt. Leg­ alább egy tucat, a Jucatan félszigeten található kráterrel azonos korú kráterre bukkantak még. Közöttük az egyik az Iowa ál­ lamban található 35 km-es „manson struktúra", mely teljesen belesüllyedt a földbe/ A Föld felszíne dinamikus, és szüntelenül működnek rajta a különböző eróziós, illetve üledéklerakódási folyamatok, ennek következtében az évmilliók során m é g a legnagyobb kráterek is eltűnhetnek, sőt el is tűnnek. Ráadásul, mivel bolygónk felszíné­ nek 70%-át víz borítja, nyilván logikus az a feltételezés, hogy a földbe csapódó objektumok nagy része az óceánt érik - ahol ne­ hezebb felfedezni a nyomokat, mint a szárazföldön. Fontos té240

ÉGI JELEK

nyező továbbá, hogy csak az 1920-as évek végétől tekintik a be­ csapódási krátereket valóban annak, ami (korábban vulkanikus tevékenységet gyanítottak a háttérben) -, épp ezért ez a tudo­ mányág viszonylag fiatal. Ettől függetlenül mára több mint 140 nagyobb krátert sikerült beazonosítani a Föld különböző pontja­ in, és évente legalább öt újra bukkannak. 1 0 Bár a kráterek között vannak 200 millió évesek is", meglepően nagy számban vannak közöttük egészen fiatal becsapódási kráterek is. Igen érdekes felfedezés például a dél-amerikai kráterlánco­ lat, melyet apró vasmeteoritokból álló zápor okozott. A jelek szerint a meteoritok lapos szögben érték a Földet, és csak vas­ tartalmuknak köszönhetően n e m égtek el a légkörben (úgy mint a kőmeteoritok), és becsapódásuk az argentínai C a m p o del Cielo térség 18 km-es szakaszán történt: A különböző méretű meteoritokat a légellenállás „sorrendbe rakta". Maga az anyameteorit több kilométer magasságban robbant szét. A kráterekből vett szénminták szénizotópos kor­ meghatározása alapján az esemény már jóval az emberek 12 megjelenése után történt, körülbelül Kr. e. 2900-ban. Egy másik, a feltételezések szerint „mindössze pár ezer éves" 1 3 kráterláncolat az argentin p a m p á k szívében található, és 1989-ben pillantotta m e g először egy katonai pilóta. A láncolat összesen 30 km hosszú. Kráterei n e m kör alakúak, mint a füg­ gőleges becsapódások során, h a n e m kissé nyújtottak - a h á r o m legnagyobb közülük egyenként 4 km hosszú és 1 km széles. Számos kisebb kráter is található a közelben, melyek „nyilván­ valóan a zuhanás közben levált apróbb darabkák művei".

14

A Föld több mint fél kilométer átmérőjűnél nagyobb kráte­ reinek több mint 10%-át általában „társas kráterként" tartják számon, tehát a közelükben kisebb kráterek is találhatók, és a három legnagyobb földi kráter mindegyikének kivétel nélkül 241

A MARS-REJTÉLY

kisebb párja is van: ilyen például a németországi steinheimi és reisi kráterek (átmérőjük 46, illetve 24 k m ) , melyek mindegyi­ ke 15 millió éves; az oroszországi kamenszki és guszevi kráte­ rek, melyek egyaránt 65 millió évesek, valamint a kanadai Clearwater ikertavak a Hudson-öböltől keletre és Qebectől északra, melyek egyaránt 290 millió évesek."' A kanadai Manicougan-tó medrét egy 60 km átmérőjű krá­ ter alkotja. 1 7 Az ontarió-i Sudbury struktúra, melyben a világ legnagyobb nikkelkészlete és más értékes fémek is találhatók, a tudomány mai állása szerint „egy lemeztektonika következté­ ben eltorzult becsapódási kráter, mely eredetileg 140 km átmé­ rőjű lehetett". 1 1 1 A 100 km-es átmérőjű dél-afrikai Vredford D ö m e ugyancsak becsapódási kráter. 1 9 Az ausztrál űrfigyelő társaság vezetője és egyszemélyben az Angol-Ausztrál Földközeli Aszteroida Felmérő Társaság ala­ pítója D u n c a n Steel az alábbi becslésekbe bocsátkozott: A becsapódási kráterek több mint 1%-át minden bizonnyal fel fogjuk fedezni a közeljövőben... Az Amazóniai-medence er­ dősátra alatt nyilván több száz kráter húzódik, s hasonlókép­ pen a sarki tundravidéken is temérdek kráter rejtőzhet... Na és akkor nem említettük még az észak-afrikai és arábiai futóho­ mok borította krátereket.... és arról se feledkezzünk meg, hogy a Föld 70%-át víz borítja... Ez idáig mindössze egyetlen tenger alatti kráterre bukkantak a 60 km széles 50 millió éves Montagnais kráterre Nova-Scotia partjainak közelében. 20 Az eddig bejegyzett földi becsapódási kráterek száma azon­ ban így is egyre nő. Ha pillantásunkat a szörnyen letarolt Marsra, illetve a sebhelyes Holdra fordítjuk, akkor eszünkbe kell hogy jusson, hogy a Naprendszer igencsak veszélyes hely - veszélyes minden bolygó számára, és minden bolygóközi élet számára is, s ez nemcsak múlt időben igaz, hanem jelenleg is. 242

ÉGI JELEK

Asclepius és Hermész 1 9 89-ben egy, a becslések szerint fél kilométer átmérőjű aszte­ roida keresztezte a Föld pályáját. „ H a a Föld mindössze 6 órá­ val előrébb jár pályáján, mint valójában", olvashattuk az ame­ rikai képviselőház jelentésében, „akkor az ütközés az emberi történelemben példátlan méretű katasztrófát váltott volna ki. A felszabadult energia több mint ezer 1 m e g a t o n n á s b o m b a erejé­ nek felelt volna meg." 2 1 A „60 ezer kilométer/órás sebességgel haladó óriás b o m ­ b á z á s t " " egyetlen csillagász sem vette észre és mindössze há­ rom héttel azután sikerült detektálnunk, miután elhaladt mel­ lettünk, 2 3 A katalógus szerint 4581 Asclepius nevű aszteroida 650 ezer kilométeres távolságra közelítette m e g a Földet. 2 4 Ez akkor rekordközelségnek számított, ám a rekord n e m so­ káig tartotta magát. A korábban regisztrált legközelebbi aszte­ roida az 1937-es H e r m é s z volt, amely valamivel nagyobb volt, mint az imént említett Asclepius (úgy egy-két kilométeres át­ mérőjű lehetett) 2 5 . A rémisztő sebességű űrobjektum Minden­ szentekkor húzott el a Föld mellett „óránként 5 fokos sebesség­ gel, így összesen 9 nap alatt szelte át az égboltot". 2 6 Az akkori csillagászok szerinti érezhető volt a hatása a Földön is, körül­ belül olyan volt, mintha az ember a szokásosnál egy kissé kö­ zelebb áll egy tovarobogó expresszvonathoz". 2 7 Ijesztő fellépése után Hermész eltűnt az űr sötétjében, és az­ óta sem látta soha többé senki

28

- ez azonban meglehetősen

nyugtalanító, hiszen ha legközelebb visszatér, elképzelhető, hogy m é g közelebb halad el a Föld mellett, épp ezért a Hermészt figyelni kell. Biztosak lehetünk benne, hogy most is ott ólálkodik valahol a Naprendszerben és jó esély van rá, hogy 1937 óta már többször is keresztezte bolygónk pályáját, csak­ hogy egyszerűen n e m vették észre. 2 9 Az ilyen méretű aszteroi­ dákat nagyon nehéz teleszkóppal észrevenni, és mint azt látni 243

A MARS-REJTÉLY

fogjuk, a csillagászok szerint több ezer kering belőlük a köz­ vetlen közelünkben.

Közelgő aszteroidák 1996. május 19-én és utána ismét kevesebb mint egy héten be­ lül, 1996. május 25-én a Földet két világvégével fenyegető asz­ teroida közelítette meg. Az első - melyet 1996. ÍJA néven kata­ logizáltak - körülbelül félmillió kilométer távolságban húzott el a Föld mellett, a becslések szerint 60 ezer kilométer/órás se­ bességgel. A csillagászok mindössze 4 nappal az érkezése előtt figyelmeztették az emberiséget a közelgő veszélyről. A máso­ dik, a JG aszteroida több mint egy kilométer átmérőjű volt, és két és félmillió kilométer távolságra közelített meg bennün­ ket. 3 0 A tudósok számításai szerint egy ilyen összeütközés so­ rán „legalább egymilliárd ember halt volna meg, és a modern civilizáció minden bizonnyal elpusztult volna". 3 1 1997 decemberében egy csaknem két kilométer átmérőjű, a Föld pályáját keresztező aszteroidára lettek figyelmesek ameri­ kai csillagászok. Az 1997 XF„ néven katalogizált űrobjektumot a felfedezést követő három hónapon át állandóan figyelték. Az­ tán 1998 márciusában Drayen Marsden, a Harward Egyetem csillagásza bejelentette számításai eredményét: komoly esély van arra, hogy 2028-ban összeütközünk az objektummal. A március 12-i és 13-i lapok főcímén természetesen Marsden beje­ lentése dominált, a világ csillagászai pedig minden erejükkel azon voltak, hogy pontosítsák Marsden számításait. Egyesek arra az eredményre jutottak, hogy az aszteroida még a Holdnál is közelebb merészkedik a Földhöz, mindössze 40 ezer kilométer­ re közelíti meg. Mások szerint a távolság több mint egymillió km-re lesz. Marsden végszámításainak eredménye az volt, hogy „az összeütközés esélye nagyon kicsi, de nem kizárt". Jack Hils 244

ÉGI JELEK

a Los-Alamos-i National Laboratory aszteroida specialistája az alábbiakat fűzte hozzá: „Mit mondjak, rendesen be vagyok re­ zeivé. Ha egy ilyen objektum összeütközne a Földdel, akkor bi­ zony nagyon, nagyon sok ember elpusztulna." 3 2 1968-ban a 2 km átmérőjű Ikarosz aszteroida 6 millió kilo­ méterre közelítette m e g a Földet - „a Naprendszer távolságai­ hoz mérve ez igencsak nyugtalanítóan kicsi távolság" - fűzte hozzá a jelenséghez a Massachusetts-i Műszaki Intézet. 3 3 1991-ben a B. A. aszteroida mindössze 170 000 kilométerre haladt el a Földtől - ez kevesebb, mint a F ö l d - H o l d távolság fele. A 9 méter átmérőjű (kb. emeletes busz nagyságú) objek­ tum „becsapódás esetén eltüntetett volna egy kisvárost a Föld színéről". 3 4 1994. március 16-án D a n k e n Steell az alábbi közleményt juttatta el az ausztrál m é d i á h o z : Körülbelül 6 órával ezelőtt a Föld közelében rekord távolságra suhant el egy aszteroida. A távolság mindössze 180 000 kilo­ méter volt, ami kevesebb, mint a Hold-Föld távolság fele. Az objektum mindössze 10-20 méter átmérőjű lehetett. Neve je­ lenleg 1994. E. S. 1. Az aszteroidát az arizoniai Tucson köze­ lében található Kitt Peak Obszervatórium űrfigyelő teamje fe­ dezte fel. Esetleges földbecsapódásakor a sebessége 19 km/s (68 400 km/h) lett volna. Amennyiben összetétele nem kizáró­ lag nikkel és vas lett volna (mint ahogy az nagyon sok meteorit esetében megfigyelhető), 5-10 km magasságban robbant vol­ na szét a légkörben. Az így felszabaduló összenergia kb. 200 kilótonnás nukleáris robbanás energiájának felelt volna meg (ez kb. hússzorosa a hirosimai bombának). 35 Aszteroidák okozta légi robbanásokról igazság szerint az U S A katonai műholdjainak infravörös pásztázói rendszeresen jelentenek - 1975 és 1992 között 136 1 kilótonnás, vagy annál 245

A MARS-REJTÉLY

1

nagyobb erejű légköri robbanásról érkezett jelentés.' Az egyik leglátványosabb robbanást 1978-ban figyelték meg Indonézia fölött. A robbanás ereje a becslések szerint 5 kilótonnás lehe­ tett. 3 7

Ennél is látványosabb volt egy 500 kilótonnás légköri

robbanás Dél-Afrika és az Antarktisz között 1963. augusztus 3-án. 38 1984. április 9-én egy j a p á n teherszállító repülőgép pi­ lótája látványos légköri robbanásról számolt be Tokiótól 650 kilométerre Keletre. „A robbanás nyomán gomba alakú felhő keletkezett, amely mindössze 2 perc alatt 4260 méterről 18 288 méterre emelkedett."" 9

Tűzgolyók és üstökösök 1913. február 19-én egy kisebb aszteroida hatolt a Föld légkö­ rébe, lángoló jelenés formájában a kanadai Saskatchewan fö­ lött, a becslések szerint 10 km/s sebességgel haladva. 50 km magasságban figyelték m e g Winnipeg, Torontó, illetve számos m á s északkelet-amerikai város fölött. N e w York fölött is elha­ ladt, majd az Atlanti-óceán felé vette az útját. 2 perccel később B e r m u d a fölött is felbukkant.

40

Ezután n y o m a veszett. Valószí­

nűleg az óceánba hullott. 1972-ben egy újabb tűzgolyóra figyeltek fel az USA-ban. Ez ezúttal m e r e d e k e n emelkedve elszakadt a Föld légkörétől, mellyel csak átmenetileg érintkezett. L. G. Jacchia és John Lewis csillagászok számítása szerint: 10,1 knvh-s relatív sebességgel közelített, majd a Föld gravitációs ereje 15 km/s-ra gyorsította. Dél-Montana fölött közelítette meg leginkább a Földet, itt a magassága 58 km volt... Az objektum 15-80 méter volt és tömege több ezer tonnás, sőt akár egymillió tonnás is lehetett. A Föld középpontjától 6430 kilométerre haladt el. Ha 6410 kilométerre megközelítette volna a Föld középpontját. 246

ÉGI JELEK

akkor fölrobbant vagy becsapódott volna, mégpedig lakott terüle­ ten, valahol Provo, Juta, Salt Laké Sity, Ogden, Pocatello vagy az Idahói vízesés közelében. A robbanó ereje valószínűleg kb. 20 kilótonna TNT-jének felelt volna meg. 4 1 1994. február l-jén egy objektum hatolt a Föld légkörébe a csendes-óceáni Mikronéziái-szigetek fölött. Délkeleti irány­ ban haladva átszelte az Egyenlítőt, s végül a Fidzsi-szigetek északnyugati részén, Tokelau-szigete fölött 120 km magasság­ ban robbant szét. A számítások szerint az objektum 72 000 km/h-s sebességgel haladt. 4 2 A robbanás n y o m á n vakító fé­ nyesség keletkezett, és a robbanás ereje 11 kilótonna TNT-nek felelt meg. 4 3 A Földet ezen kívül nagyon megközelítették ennél jóval na­ gyobb és sokkalta gyorsabb tárgyak is. 1890. október 27-én a dél-afrikai Capetown megfigyelői egy hatalmas üstökösnek le­ hettek szemtanúi, melynek farka olyan széles volt, mint a teli­ hold és a fél égboltot beborította. A jelenség 47 percig volt lát­ ható (este 7.45-8.32-ig) és ez idő alatt kb. 100 fokot tett meg. „Ha feltételezzük, hogy ez is egy tipikus kis üstökös volt - la­ tolgatta John Lewis -, akkor a Földhöz viszonyítva kb. 40 km/s sebességgel haladt, s ez alapján a percenkénti 2 fokos haladás arra utal, hogy az üstökös kb. 80 000 kilométerre haladt el a Földtől, ami a H o l d - F ö l d távolság mindössze 1/5-e."44 1992. márciusában megint csak rendkívül gyors, percenként 7 fokot haladó üstököst detektáltak az európai Déli Obszerva­ tórium csillagászai. 4 5 Az üstökös magja mintegy 350 méter át­ 4

mérőjű lehetett: '' Ha megint csak a legvalószínűbbnek tűnő 40 km/s sebességgel számolunk, mivel ez a jellemző a hosszú periódusidejű üstökö­ sökre, akkor ez az üstökös kb. 20 000 kilométerre haladhatott el a Földtől. Gondoljunk csak bele, hogy a Föld átmérője kb. 13 000 kilométer, tehát valóban nagyon csekély távolságról van szó. 47 247

A MARS-REJTÉLY

A Merkúr Minél többet tudunk meg az űrben száguldozó objektumokról, annál könnyebb megérteni, hogy a szomszédos Mars bolygó mely valamikor kedvező életfeltételeket kínálhatott - miként válhatott sivár, lakhatatlan átokföldjévé.

Igazság szerint a

Marssal történt dolog normálisnak tekinthető a belső bolygók esetében. Az m á r kevésbé érthető, hogy a Föld hogyan marad­ hatott mindezidáig normálisan

funkcionáló ökoszisztémájú

bolygó. A Merkúr a legbelsőbb bolygó felszínét brutálisan tönkre­ tették a kráterek, és a Marshoz hasonlóan a jelek szerint kérgé­ nek nagy része egyszerűen eltűnt: „Valami olyan erővel neki­ ütközött a Merkúrnak, hogy az letépte külső kőzetrétegét, amely aztán a világűrbe távozott, majd végül a Napba hul­ lott." 4 8 A M e r k ú r abban is hasonlít a Marsra - és a Földre is -, hogy az egyik féltekéjén éktelenkedő kráterek szakadásokat és töréseket idéztek elő a kráter helyével ellentétes oldalon és fél­ tekén. Mint ahogy ezt a Mars esetében már láttuk, a Hellasz kráter, melynek átmérője csaknem 2000 kilométer, összekap­ csolható egy bizarr domborzati jelenséggel, az ún. Tarzis Kenneth Harsis dombsággal, amely gyakorlatilag a bolygó el­ lenoldalán található. A Földön a 200 kilométeres átmérőjű me­ xikói Chixcolub, mely egyébként a nagykráter menti esemé­ nyek epicentruma volt, az indiai Dakkan-félsziget vulkanikus hegeivel hozzák összefüggésbe. A M e r k ú r esetében a N A S A felvételeken egy hatalmas, 1300 km-es átmérőjű kráter látható, melyet Caloris-medencének neveztek el. A kráterrel pontosan ellentétes oldalon egy ún. „kautikus t e r e p " található, ahol nin­ csenek becsapódási kráterek, ugyanakkor úgy tűnik, mintha gi­ gantikus cölöpverő géppel mentek volna végig rajta, és teljesen megváltoztatták volna az eredeti

domborzati viszonyokat.

D a n k e n Stil az alábbi magyarázatot fűzi mindehhez: 248

ÉGI JELEK

A kaloris kialakulásakor hatalmas szeizmikus hullámok hatol­ tak a Merkúr belsejébe és pont a bolygó antipodáris (ellenol­ dali) részén találkoztak, ahol az egykor sima terepet teljesen feltörték.'1'''

A Vénusz Ha valahonnét „felülről", vagyis északi irányból tekintenénk a Naprendszerre, akkor azt látnánk, hogy valamennyi bolygó az óramutató járásával ellentétes irányban kering a N a p körül. Nagy részük ráadásul óramutató járásával ellentétes irányú for­ gómozgást végez saját tengelye körül. Ezek közül figyelemre méltó kivételt képez a Vénusz, mely a második bolygó a N a p ­ tól számítva, és amely keringési pályájának irányával ellenté­ tes irányban forog a tengelye körül. 5 0 A csillagászok ezt a „retrográd forgást" a Vénusz esetében „igen érdekesnek" titulálják. 5 1 Az általánosan elfogadott ma­ gyarázat ezzel kapcsolatosan az, hogy valamikor a bolygók történelme során „olyan k e m é n y ütés é r t e " - feltehetően egy óriási aszteroidának vagy üstökösnek köszönhetően -, hogy a tengely körüli forgása átmenetileg megállt, majd „az ellenkező irányba kezdett el forogni". 5 " Ez a kataklizma feltehetően több milliárd évvel ezelőtt következett be, Naprendszerünk kialaku­ lásának korai szakaszában, ám a rendelkezésre álló bizonyíté­ kok azt mutatják, hogy ennél későbbi hatalmas erejű becsapó­ dás is történt, melynek során a Vénusz egész felszínét mintha leborotválták volna... A geo­ lógusok ezt az eseményt úgy jellemzik, hogy a bolygó „új fel­ színt kapott" a mélyből feltörő lávának köszönhetően, ugyanis a külső réteg nagy darabjai kitörtek, és lesüllyedtek. 53

249

A MARS-REJTÉLY

A Föld A Föld a harmadik bolygó a Naptól számítva - fénytől és érte­ lemtől ragyogó g ö m b a sötét világűrben, egyfajta varázslat, kész csoda. Egyesek élőlénynek tekintik. Platón „áldott isten­ k é n t " jellemezte: 5 4 Egyetlen körkörös pályán haladó gömb univerzum, egyedül, magányosan halad, ám saját kiválósága révén nincs szüksége más társra, csak önmagára, és elégedett azzal, hogy önmaga az egyetlen barátja.55 Bár a világűrrel kapcsolatos ismereteink rendkívül kezdet­ legesek, legjobb tudomásunk szerint a Föld az egyetlen bolygó, amelyről bizonyossággal állíthatjuk, hogy élet van rajta. Nem zárható ki azonban, hogy másutt is van élet, talán a mi létfor­ mánknál sokkal intelligensebb, mégpedig más napok körül ke­ ringő más bolygókon.

Csakhogy ebben nem lehetünk biztosak.

Csak annyit tudunk biztosan, hogy az olyan kozmikus karam­ bolok, melyek lerombolták a Merkúrt, megfordították a Vé­ nusz forgási irányát és „ m e g n y ú z t á k " a Mars bolygót, gyakori­ ak lehetnek nemcsak a m i Naprendszerünkben, hanem az egész világegyetemben. Képzeljük el tehát, hogy ha csak a mi bolygónkon van élet, m e k k o r a felelősség nyugszik a vállunkon. Képzeljük el a fele­ lősségünket, ha a tudatos gondolkodásunk szikrája mint olyan, az egyetlen az egész világmindenségben. Képzeljük el a fele­ lősségünk nagyságát abban az esetben, ha valamilyen elkerül­ hető fenyegetés leselkedik ránk, mi viszont mit sem tudunk az egészről.

250

ÉGI JELEK

A Jupiter Már bizonyossá vált, hogy a mi Naprendszerünkben a Föld az egyetlen bolygó, melyet intelligens lények laknak. Lehet, hogy ez a kijelentés n e m lett volna igaz mondjuk 10 ezer, 20 ezer vagy 50 ezer évvel ezelőtt - ki tudja? -, mára azonban m i n d e n szomszédunk halott, u g y a n a k k o r óriási kozmikus becsapódá­ sokjelei fedezhetők fel rajtuk. A Merkúr halott. A Vénusz halott. A H o l d halott. A Mars halott. És bár a Föld m é g élő bolygó, velünk együtt, s e m m i sem bizonyítja azt, hogy a becsapódások megszűntek, csak azért, mert mi itt vagyunk. É p p ellenkezőleg. N e m is olyan régen, 1994-ben az emberiség ékes bizonyságot kapott arra, h o g y vi­ lágméretű katasztrófát kiváltó méretű objektumok m é g mindig ütköznek bolygókkal. Ebben az évben történt ugyanis, hogy a szétesőfélben lévő Shuemaker-Levy 9 üstökös egy jókora da­ rabja becsapódott a Jupiterbe. A becsapódás jó figyelmeztetés volt sok csillagász számára, hogy a Föld is juthat hasonló sors­ ra - elméletileg bármikor. Ahogy az Dávid Levy, az üstökös egyik felfedezője megjegyezte: Olyan volt, mintha az anyatermészet ideszólt volna telefonon és azt mondta volna: „Le fogok dobni a Jupiterre 21 üstökös darabot 200 ezer km/h-s sebességgel... Csak azt akarom, hogy nézd végig a dolgot." 56 Nos a becsapódásokat végignéztük - figyelmesen és ko­ moly érdeklődéssel kísérve. Több tucat megfigyelő állomás és a Hubble űrteleszkóp, valamint a N A S A Galilei szondája vala­ mennyien a kameráikat szinte kizárólag a Jupiter felé fordítot­ ták 1994. júliusában, amikor a becsapódásokra sor került, az ominózus fotók bejárták az egész világot és a lapok címlapjaira kerültek, hogy több milliárd ember hozzáférhessen a hírekhez. 251

A MARS-REJTÉLY

M e r k ú r . . . V é n u s z . . . a F ö l d - H o l d rendszer... A M a r s . . . A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól számítva; keringési pályája kb. 500 millió kilométerre található a Marsétól. A Jupiter 144 ezer kilométeres átmérőjével Naprendszerünk óriásának szá­ mít - mérete 1/10-e a Napénak, ugyanakkor 10-szerese a Föl­ dének és hússzorosa a Marsénak. Felszíne a feltételezések sze­ rint n e m szilárd, h a n e m folyékony és légnemű, „főleg hidro­ génből és héliumból áll, hasonló arányban, mint a N a p " . 5 7 Ettől függetlenül tömege 318-szorosa a Földének, és ez a tömeg­ mennyiség nagyobb, mint a Naprendszer összes többi bolygó­ j á n a k össztömege.^ Gyakorlatilag korlátlan képességekkel rendelkezik arra vo­ natkozóan, hogy óriás méreténél fogva m e g se kottyanjon a számára néhány becsapódó űrobjektum. Ennek ellenére a Jupi­ ter alaposan megsínylette a Shuemaker-Levy 9 21 nagysebes­ ségű törmelékével való találkozást...

Kozmikus nyomkereső Karolin Shuemaker, a néhai Eugene Shoeamaker és Dávid Levy 1993. március 24-én fedezték fel az üstököst. Kezdetben gyorsan m o z g ó foltként tűnt fel a szemcsés fotólemezeken. A nagy obszervatóriumok ezután az objektum felé fordították te­ leszkópjaikat, és az Arizonai Egyetem Hold- és Bolygókutató Laboratóriumának munkatársa, Jim Scotti a 90 cm-es űrfigyelő teleszkóppal elsőként igazolta, hogy az S-L9 nem egyetlen ob­ j e k t u m , h a n e m „egy 21 törmelékből álló füzér".'" A korai fel­ vételek gyönyörűek, ugyanakkor ijesztőek voltak - olyan volt, mintha nyomjelző lövedékek húztak volna el az éjszakai égbol­ ton - a csillagászok pedig számításokat végeztek arra vonatko­ zóan, hogy milyen nagyok lehetnek az egyes töredékek, honnét származnak és vajon hova tartanak. 252

ÉGI JELEK

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az S-L9 21 magja eredetileg egyetlen, jóval nagyobb üstököshöz tartozott, melynek eredeti átmérője valószínűleg 10 és 20 km között lehetett. í , u A legna­ gyobb törmelék a becslések szerint 4,2 km átmérőjű volt, a töb­ biek pedig 3 illetve 2 km átmérőjűek. 6 1 Az üstökös pályáját megfigyelve a csillagászok számításokat végeztek, és világos­ sá vált, hogy „az üstökös rendkívül közel fog elhaladni a Jupi­ terhez 1992. júliusában". 6 2 A további kutatások igazolták azt, hogy mi történhetett: az eredeti üstökös nyilván túl közel haladt el a Jupiterhez, 20 ezer kilométernél is közelebb 1992. július 7-én, és átlépte a bolygó R o c h e limitjét. Dávid Levy az alábbi szavakkal írja le a hatást: Mintha egy óriási kéz nyúlt volna fel, és tépte volna szét az üs­ tököst, a Jupiter gravitációja nagyobb erővel vonzotta az üstö­ kös közelebbi részét, mint a legtávolabbit. Ekkor az üstökös nyúlni kezdett, mint a rétestészta, aztán egy rázkódás után egyszerűen a darabjaira hullott.. . 63 Akkor hajszálon múlott, hogy a két objektum elkerülte az összeütközést, ám az S.-L.9 letért saját hosszú pályájáról a Nap­ rendszerben, a fent leírt eseményeknek köszönhetően, és egy Jupiter-közeli keringési pályára állt át.

64

1993. május közepére

a csillagászok kiszámolták, h o g y az új pályának köszönhetően a 21 üstököstöredék m é g közelebb fog jutni a Jupiterhez, még­ pedig 1994. júliusában. 6 ' A további számítások azt igazolták, hogy ez a következő találkozó annyira közeli lesz, hogy az összeütközés elkerülhetetlenné válik: Annak ellenére, hogy 1992-ben az üstökös darabjaira hullott, darabjai kitértek a Jupiter elől, ám csak átmeneti időre. Az ősi üstökösnek már csak egyetlen pályája maradt, ez jelentette az

253

A MARS-REJTÉLY

utolsó esélyt arra, hogy elkerülje a Jupitert, visszanézzen rá, aztán ismét visszatérjen, hogy összeütközzön a bolygóval..

Bolygóval ütköző üstökösök A 60 km/s sebességgel haladó „ A " töredék - amely az egyik legkisebb volt - 1994. július 16-án csapódott a Jupiterbe, s a becsapódás n y o m á n hatalmas pusztító tűz keletkezett. Pár órá­ val később a „ B " töredék, melyet „por és törmelék laza cso­ portjaként" írtak le vészt okozott.

(,!<

egy 17 percig tartó, kevésbé fényes tűz­

Két későbbi, egyórás különbséggel történt be­

csapódást a „ C " illetve „ D " darabokkal társítottak.' 1 ' A „ D " út­ ját egy „rövid életű t ű z g o l y ó " jelezte. Az első nagy töredék az „ E " volt. Keleti nappali idő szerint 11 óra 17-kor csapódott be, melynek hatására olyan fényes anyagtömeg csapódott vissza, mely „30-szor fényesebb volt, mint az E u r ó p a " (a Jupiter egyik holdja). 7 0 Amikor a kezdeti légköri turbulencia lecsillapodott, nyilvánvalóvá vált, hogy a töredék három hatalmas léket vá­ gott a Jupiter örvénylő felszínébe - egyikük egy 15 ezer kilo­ méter átmérőjű, hatalmas, fényes holdként volt látható.

71

Az „ F " töredék egy m é g nagyobb, 26 ezer kilométer átmérőjű becsapódási sebet ejtett a bolygón. Ez után, ahogy Dávid Levy fogalmazott, „elszabadult a pokol, amikor a ' G ' tö­ redék központi tömege felrobbant, és nyomában hatalmas tűz­ golyó keletkezett, amely mintegy 3000 kilométerre, a felhők fölött repült". 7 2 A tűzgolyó 17 km/s sebességgel emelkedett, és túlhevült gázok hajtották - hőmérsékletük kétszerese volt a N a p felszíni hőmérsékletének. 7 " A Jupiter felszínén keletkezett becsapódási gyűrű, melyet a „ G " töredék okozott, ugyancsak rendkívüli volt. 4 km/s sebes­ séggel terjedt kifelé, és átmérője hamarosan elérte a 33 ezer ki­ lométert

74

- mindössze 7 ezer kilométerrel kevesebbet, mint a 254

ÉGI JELEK

Föld egyenlítői kerülete. Egy órán belül olyan nagy folttá vál­ tozott, amelybe k ö n n y e d é n belefért volna a Föld, és olyan fé­ nyes volt, hogy átmenetileg túlragyogta a Jupiter saját kisugár­ zását, és átmenetileg „elvakította" a t e l e s z k ó p o k a t . 7 5 „Elgondolkoztam azon, hogy vajon mit jelenthet m i n d e z " emlékszik vissza Gerrit Verschuur: Tudvalevő, hogy a „ G " töredék átmérője 4,2 kilométer volt, és 60 km/s sebességgel száguldott, becsapódási energiája úgy 100 millió megatonna TNT-jének felelhetett meg, tehát kb. akkora volt, mint a K/T becsapódási energia, mely a dinoszau­ ruszok kihalásáért felelős. Ez viszont itt történt a szemünk láttára a Jupiteren, 1994-ben! Vajon mekkora az esélye annak, hogy velünk is megtörténjen ugyanez? A becsapódás akkora erejű lenne, mintha egyidejűleg 5 millió hirosimai méretű atombombát robbantanának fel. Hihetetlen! Nem is olyan ré­ gen, 1991-ben a kaliforniai San Jüan Capristranóban megren­ dezett első nemzetközi „földközeli aszteroida" szimpóziumon valaki azt mondta, hogy a mi életünk túl rövid ahhoz, hogy szemtanúi lehessünk, amint egy ilyen méretű objektum becsa­ pódik valamelyik bolygóba.. , 76 Az USA-ban G e n e Shuemakert megkérdezték, hogy mit gondol, vajon mi volt az S-L9 legfontosabb tanulsága. „Az, hogy az üstökösök tényleg összeütközhetnek bolygókkal", vá­ laszolta.

77

Egy BBC-interjúban Karolin Shuemakertől azt kérdezték, hogy mi történne, ha egy „ G " méretű töredék a Földdel ütköz­ ne. Az asszony válasza rövid és lényegre törő volt: „Meghal­ nánk".s

20. FEJEZET

Apokalipszis m o s t

Mire az S-L9 üstökös mind a 21 darabja eltemetkezett a Jupi­ ter testében, sok ember, akit korábban amúgy sem érdekelt külö­ nösebben a csillagászat, bizony gyakran pillantott fel az éjszakai égboltra, enyhe idegességgel a gyomrában. Nem kell ahhoz aka­ démikusnak lenni, hogy az ember kitalálja, bizony a Jupiteren történtek éppúgy megeshetnének a Földdel is - sőt valószínűleg egy nap ez be is fog következni. Ismét elővették azt a régi elkép­ zelést, miszerint nukleáris rakétákkal lehetne eltéríteni útjukról a felénk tartó üstökösöket vagy aszteroidákat, s egyfajta „csilla­ gok háborúja" teclinikát alkalmazva megvédeni a Földet. Ter­ mészetesen n e m volt véletlen, hogy mindössze két nappal a „ G " töredék becsapódása után a képviselőház megírta a korábban emlegetett kiegészítést a N A S A feladat-meghatározási törvé­ nyéhez - ebből idéztünk is az előző fejezetben -, amely arra kö­ telezi a szervezetet, hogy „az 1 kilométernél nagyobb átmérőjű, a N a p körül keringő és a Föld pályáját keresztező minden üstö­ köst és aszteroidát katalogizáljanak..."

Sebesség - energia Különböző tanulmányok készültek azzal kapcsolatosan, hogy milyen lehetséges következményei lennének a Földre, il­ letve az emberi civilizációra nézve, ha bolygónk különböző 256

APOKALIPSZIS MOST

méretű és típusú aszteroidákkal illetve üstösökkel ütközne össze. Ha azt akarjuk, hogy megértsük ezeknek a tanulmá­ nyoknak az eredményeit, akkor m i n d e n k é p p e n szem előtt kell tartanunk azt a tényt, h o g y az alig p á r tíz méter átmérőjű becsa­ pódó

objektumok

is

elkerülhetetlenül katasztrofális

hatással

járnak - gondoljunk csak például az 1908-as tunguszkai objek­ tum pusztítására. 1 Ennek az az oka, hogy ezek a lövedékek hatalmas kinetikus energiatartalékkal rendelkeznek (értsd: egy test vagy rendszer mozgási energiája = a t ö m e g fele szorozva a sebesség négyze­ tével), amitől azután robbanásszerűen szabadul m e g a tárgy, és szörnyű lökéshullámokat hoz létre, ahogy átvágja magát az at­ moszférán.

2

Ezután következik a bolygók felszínével való üt­

közés, melynek során a m e g m a r a d t energiája hővé alakul, és megolvasztja vagy elpárologtatja m i n d a becsapódó objektu­ mot, mind pedig a „célanyagot", melynek t ö m e g 1-10-szerese a becsapódó objektum tömegének, mivel a becsapódó objek­ tum tömege 15-ről 50 km/s-ra növekszik". 3 Az olyan aszteroida, amely ennek a sebességtartománynak a közepes értékével, tehát 20-30 km/s sebességgel halad (bár mértek már 72 km/s-os sebességet is 4 ): Körülbelül saját átmérőjének megfelelő távolságban megáll és a szó szoros értelmében teljesen kifordul közben. Abban a pillanatban több millió atmoszféra nyomás és több tízezer fok 5 hőmérsékletű hőhullám keletkezik.

Nagy szárazföldi becsapódások A tudósok számításokat végeztek azzal kapcsolatban, hogy mi­ lyen hatása lenne a szárazföldi, illetve óceáni becsapódásoknak. A nottinghami Trent Egyetem professzora, Trevor Palmer azt a 257

A MARS-REJTÉLY

hatást próbálja leírni, ami egy 10 km-es átmérőjű, 30 km/s se­ bességgel becsapódó objektum nyomán keletkeznek: A kőzet és a föld azonnal elpárologna, és kb. 180 km átmérőjű kráter keletkezne másodperceken belül. Ha tehát például az objektum Mylton Keinesnél csapódna be, akkor a kráter észak-déli irányban Nottinghamtől Londonig nyúlna le, úgy, hogy beleesne a kráterbe Birmingham és Oxford is. Ezt a ha­ talmas krátert megolvadt kőzet szegélyezné, és egy pillanat alatt óriási tűzgömb emelkedne a légkörbe, amely azután vad szélvihart váltana ki.. . 6 A Bergamói Egyetem matematika és statisztika tanszéké­ nek munkatársa, dr. Emilio Spedicato arról számol be, hogy milyen légköri zavarok keletkeznének egy 10 km-es objektum­ mal való összeütközéskor. Iszonyatos légköri zavar keletkezne, az egész félteke fölött. Ha például a becsült becsapódási energia mindössze 10%-a lökés­ hullámmá alakulna, akkor a becsapódástól még 2 ezer kilomé­ terre is a szél sebessége 2400 km/h lenne, úgy 24 percen keresz­ tül, a levegő hőmérséklete pedig 480 fokra hevülne... 10 ezer km-es távolságban ezek a számadatok 100 km/h-s szélsebes­ ségre, 14 óra időtartamra és 30°C hőmérsékletre változnának.7 Victor Clubé az oxfordi alkalmazott matematika és asztrofi­ zika tanszék munkatársa, valamint Bili Natper a Royal Armag Obszervatórium munkatársa kiszámították, hogy amennyiben Indiába csapódna be egy ilyen objektum, akkor a robbanás ere­ je „letarolná és felégetné Európa erdőségeit":" A kráterből kirepülő törmelék hegy nagyságú rögökből állna, melyek önmagukban is pusztító erejű bombák lennének, nem

258

APOKALIPSZIS MOST

beszélve a velük együtt levegőbe zúduló forró hamuról, amely a világ minden részére jutna. Az egész világon hihetetlen mér­ tékű földrengés lenne tapasztalható, több méteres fóldhullámzással. Ezek a hullámok csak órák múltán csitulnának le. A becsapódás közvetlen következményeként „több száz he­ lyen lángtenger pusztítana, körülbelül Franciaország nagyságú területen". 1 0 Ez hamarosan egyetlen óriási lángtengerré olvad­ na össze, és legalább 50 millió tonna füst kerülne a légkörbe, amely 10 km magasságig e m e l k e d n e . " Mindössze pár nap le­ forgása alatt, a szélviharok hatása következtében a lángtenger az egész Földet beborítaná 1 2 - épp úgy, ahogy az 65 millió év­ vel ezelőtt történt, a Kréta és Tercia kor találkozásakor. 1 3 A füsttakaró minden további nélkül összekeveredne a becsüsök szerint 100 ezer köbméternyi, a levegőben úszó hamuval és porral, melyet a robbanás repített a légkör felső rétegébe. 1 4 Mi­ vel a napsugarak képtelenek lennének ezen a pajzson áthatolni, a hőmérséklet drasztikusan lezuhanna, kb. a szibériai telek szintjére. A tavakon és folyókon vastag jégtakaró keletícezne, az állatok elpusztulnának a hidegtől és a kultúrnövények úgy­ szintén áldozatul e s n é n e k . . , " Az ilyen gigászi méretű kozmikus katasztrófa nyomán a légkör kímélő tulajdonságai is megváltoznának. Palmer sze­ rint: „a tűzgolyó hatására a légkörben található nitrogén és oxi­ gén nitrogén-oxiddá egyesülne, amely később a vízzel reakció­ ba lépve salétromsavvá alakulna. Az elégő növényi anyagok­ ból pedig hasonlóképpen kénsav keletkezne." 1 6 Spedicato szá­ mításai szerint az ilyen kémiai reakciók „teljesen tönkretennék a sztratoszférában található ózonréteget, mely jótékonyan védi a Földet." 1 7 Épp ezért a füst és por eloszlása után az életben ma­ radt földi élőlényeket pusztító hatású ultraibolya sugárzás eme.

259

A MARS-REJTÉLY

A fenti számítások azt veszik alapul, hogy a becsapódó asz­ teroida viszonylag meredek szögben lépne be a légkörbe. Ha azonban a becsapódási szög lapos lenne, akkor további komp­ likációk lépnének föl. Péter Schultz, az amerikai Braun Egye­ tem kutatója és D o n Gaul, a Murpheys Bolygókutató Központ munkatársa azt a lehetőséget vizsgálták, amennyiben egy 10 km-es átmérőjű objektum 72 ezer km/h-s sebességgel csapód­ na be a Föld-felszínre, 10 fokosnál kisebb szögben. Először is arra világítanak rá, hogy egy ilyen becsapódás nem valószínű, hogy csak egyetlen krátert hozna létre. Sőt: Az objektum minden valószínűség szerint 100-tól 1000 km-ig terjedő darabokra szakadna. A törmelékek gellert kapnának a földön, majd visszapattannának az űrbe, és végül a Föld körül is a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrű alakulna ki. A becsapódást követő 2-3 ezer év során hatalmas törmelék­ darabok - becslések szerint ezer vagy annál is több köbkilomé­ ter térfogatú törmelékekről van szó - visszakerülnének a Föld atmoszférájába, és a Földbe csapódva óriási katasztrófa-hely­ zeteket idéznének elő. 1 9 Ha ilyen objektumok záporoznának a Földre, akkor elképesztő hővihar alakulna ki, sőt újabb globális méretű tűzvészek pusztítanának a Földön. Danken Steel számí­ tásai szerint: Egy-egy ezer köbkilométeres szikla néhány másodperc/s-os becsapódása kb. annyi energiát szabadítana fel, mint amennyi a bolygónkat érő egyheti napenergia. Szemléletesen talán úgy tudnánk elképzelni a helyzetet, mintha a Földet egy hatalmas grillsütőbe helyeznénk, melynek fűtőszálai 50-100 km-re vannak a felszíntől, és a felszíni hőmérsékletet ezer Celsiusra tudják hevíteni. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy ilyen

260

APOKALIPSZIS MOST

körülmények között a földi növényzet igen gyorsan elszárad­ na, majd elégne."0 Összefoglalva tehát, amennyiben egy 10 km átmérőjű ob­ jektum bármilyen szögben becsapódna a Földbe, a becsapódás következményei irtózatosak lennének az emberiségre nézve. A feltételezések szerint 5 milliárd ember halna meg, ugyanakkor talán 1 milliárd életben maradna, ők is azonban idegsokkos ál­ lapotban, szétszóródva, egymástól elszakadva és reményveszt­ ve tengődnének bolygónkon. 2 1

Kicsi, de halálos Nyilvánvaló, hogy a 10 km-nél kisebb átmérőjű aszteroidák és üstökösök kisebb kárt tennének a Földben. Ettől függetlenül az 1994 júliusában a Jupiteren történt S-L9 üstökösdarabok becsa­ pódásai tanulságosan szemléltették számunkra, hogy a nagy mozgási energiával rendelkező objektumok alapos pusztítást képesek végezni egy-egy bolygó szerkezetében. A Föld esetében egy 2 km átmérőjű objektum is gyilkos ere­ jű lenne. „A legszerényebb becslések szerint is" figyelmeztet Duncan Steel „az emberi faj 25%-a elpusztulna... Ám jóval va­ lószínűbb, hogy az emberiség fele kihalna.. .

22

Gerrit Verschuur m e g v a n győződve róla, hogy „nem is kel­ lene 2 km-es objektum ahhoz, hogy az emberiség visszazuhan­ jon a sötétség k o r á b a . . . Számításaim szerint szinte biztos, hogy egy fél kilométer átmérőjű objektum is szépen elvégezné ezt a munkát."

23

Trevor Palmer osztja a fenti nézetet. Azt han­

goztatja, hogy egy fél kilométeres átmérőjű objektum kb. 10 ezer megatonna T N T robbanóerejének felelne meg, ami fél milliószor nagyobb, mint az 1945-ben Hirosimában ledobott atombomba energiája. Egy 1 kilométeres átmérőjű, tetszőleges 261

A MARS-REJTÉLY

összetételű aszteroida esetében a becsapódási energia (amely n e m arányosan nő a mérettel) több, mint 1 millió megatonna T N T robbanóerejének felelne meg 2 4 - ez körülbelül annyi, mintha a világon található összes nukleáris fegyvert egyszerre robbantanák fel. 25 Az ember beleborzong, ha átgondolja, milyen beláthatatlan következményekkel járna, ha több tízezer megatonnás robba­ nóenergiájú becsapódások érnék a Földet. A beépített és iparo­ sított területeken óriási tűzvészek dúlnának, melyet tovább sú­ lyosbítana a tárolókban lévő gáz és üzemanyag-tartalékok ha­ talmas bombaként történő felrobbanása. A lángra kapott vegyi üzemek mérgező füstöt okádnának az égre, és az atomerőmű­ vekben nukleáris katasztrófák keletkeznének, a lőszerraktárak pedig az égbe r e p ü l n é n e k . . . A robbanások és a tűzvész a távol eső területeken is iszonyú pusztítást végezne az emberek sorai­ ban, több tízezren halnának m e g a levegőben úszó mérges gá­ zok következtében (csak emlékeztetésképpen: a II. világhábo­ rúban L o n d o n bombázásakor az áldozatok 90%-a gázmérge­ zésben halt meg). Azokon a térületeken, ahol viszonylag sokan életben ma­ radnának, könnyen elképzelhetjük, milyen sokan sérülnének, vagy betegednének meg, hányukat érné mérgezés, égés, és h o g y milyen méreteket öltene az éhezés, a kihűlés, milyen so­ k a n megtébolyodnának, hányan esnének áldozatul a bandába verődött éhes csürhéknek. Azt sem nehéz elképzelni, hogy a különböző életmentő és elsősegélynyújtó, valamint gyógyító szervezetek mennyire túlterheltek lennének m é g akkor is, ha tegyük fel valamennyien sértetlenül túlélnék a katasztrófát. Valószínűleg n e m túlzás azt állítani, hogy a fejlett ipari orszá­ gok tűzoltósága, rendőrsége és mentőszolgálata máris túlter­ helt és m é g „ b é k e i d ő b e n " is egy nagyobb, több napig tartó bal­ esetsorozat az egész rendszer összeomlását idézné elő. A tíz­ ezer megatonnás robbanások sorozata pedig soha nem látott 262

APOKALIPSZIS MOST

katasztrófa-helyzetet idézne elő, és az egész világot a nukleáris tél állapotába taszítaná. Ha viszont a gazdag, fejlett ipari országok is ilyen sötét kö­ vetkezmények elé néznek, akkor képzelhetjük, mennyivel rosszabb lenne a helyzet az elszegényedett, alacsony fejlettsé­ gű, déli országokban. D u n c a n Steel szerint sok harmadik világ­ beli ország egyszerűen eltűnne a Föld színéről: „egyszerűen n e m rendelkeznek elég fejlett mezőgazdasági technológiával, illetve elegendő élelmiszertartalékkal ahhoz, hogy hosszabb ideig életben maradjanak egy katasztrófa után; elég csak árra gondolnunk, hogy micsoda éhínség dúl Afrikában egy-egy na­ gyobb szárazság i d e j é n . . . "

Tehetetlenség Igazság szerint a XX. század második felében az afrikai éhezé­ sek annak köszönhetőek, hogy a nemzetközösségek képtelenek voltak sikeresen megoldani olyan, viszonylag csekély mértékű helyi katasztrófákat, melyeket gyorsan és könnyen orvosolni lehetett volna. N e m árt emlékezni arra sem, hogy a britek milyen sokáig döntésképtelenek voltak, és mennyi ideig halogatták az apró Karib-tengeri sziget, Monserat mindössze 12 ezer lakosának kiköltöztetését, amikor a sziget vulkánjának lávafolyama kö­ nyörtelenül nyomult előre, hogy elpusztítsa az ott lakókat. Ha 10 ezer megatonnás robbanóenergiájú űrobjektumok csapód­ nának be a Földbe, akkor ezerszám kellene végrehajtani ilyen, vagy ennél nagyobb szabású mentési műveleteket. 1997-ben Délkelet-Ázsia fölött fojtogató füst terjengett, amely olyan sűrű volt, hogy több repülőgép is összeütközött, iskolákat és gyárakat kellett bezárni, és a kórházakat elárasz263

A MARS-REJTÉLY

torták a légzőrendszeri panaszokkal beszállított betegek. A „ködöt", ahogy akkoriban nevezték, az indonéziai esőerdők­ b e n dúló több ezer négyzetmétert érintő tűzvész füstje okozta. Az indonéziai k o r m á n y és a szomszédos Szingapúr és Malajzia képtelen volt megfékezni a tüzet, sőt az egész világ tétlenül nézte a katasztrofális eseményeket. Az ilyen tehetetlenség láttán az ember elgondolkozik azon, hogy vajon képes lenne-e egyáltalán valamit tenni az emberi­ ség, amennyiben globális méretű katasztrófa következne be.

Óceáni becsapódások 1993 márciusában a Los Alamos-i National Laboratori munka­ társai, Jack Hills és Patrick G o d a az Astronomical Journal ha­ sábjain megjelentettek egy tanulmányt, mely szerint „az óceán­ ba csapódó aszteroidák okozzák feltehetőleg a legkomolyabb problémát, és valószínűleg az ilyen események tehetők felelős­ sé az állatvilág tömeges méretű kipusztulásában, például a Kréta/Tercium kori katasztrófa idejént". 2 7 A dolgozatban meg­ lehetősen nyugtalanító képet festenek a hasonló eseményekről: Ha egy 200 méter sugarú aszteroida csapódna be valahol az Atlanti-óceán közepén, legalább 5 méteres árhullám érné el az európai és az észak-amerikai partokat. A szárazfölddel talál­ kozva ez a hullám 200 méter magas szökőárrá növekedne, amely legalább 2 percen keresztül haladna a szárazföld belseje felé... Az emberi települések aránytalanul nagy része a partok közelében található. 28 A Hills és G o d a által említett hullám számítógépes szimulá­ ció alapján azt a képet festette, hogy minden alacsonyan fekvő vidék, például Hollandia, Dánia, L o n g Island és Manhattan víz 264

APOKALIPSZIS MOST

alá kerülne. Percek alatt több százmillió ember tűnne el a Föld ,

,

(M

színéről.

"29

Minél nagyobb lenne a becsapódó objektum, annál borzasz­ tóbbak lennének a következmények: Egy 500 méteres aszteroida 50-100 méteres amplitúdójú mélytengeri hullámot keltene. Az ebből kialakult szökőár ese­ tén 20-as szorzóval kell számolni, tehát ez esetben több kilo­ méter magasságú szökőárról beszélhetünk. Ha a becsapódás Új-Zéland és Tahiti között történne, a Japán partjait elérő szö­ kőár akkor is 2-300 méter magas lenne, Új-Zélandnak és Ta­ hitinak pedig az Isten irgalmazzon. 31 Hills és Goda továbbá azt is kiszámította, hogy egy 1 kilo­ méteres kő objektum 8 km m a g a s szökőárt indukálna. Ha pedig a becsapódó aszteroida nagyrészt vasból állna, elméletileg az is elképzelhető, hogy a szökőár 28 km magasba csapna! 3 1 „Ezek a számok - teszi m é g hozzá a két tudós - rendkívül felkavaróak... Talán a legendás atlantiszi civilizáció is egy ilyen elké­ pesztő árhullámban tűnt el.. ."

32

A hosszú hullámokból magas hullámok lesznek Vajon mi annak az oka, hogy kozmikus értelemben vi­ szonylag kicsiny tárgyak becsapódása is ilyen hatalmas hullá­ mokat képes gerjeszteni? A szökőár jelenségét az óceán mélyében lezajló földrengé­ sek váltják ki, és viszonylag gyakran fordulnak elő Japánban és a Csendes-óceán térségében. Az 1960-ban történt nagy chilei földrengés például akkora szökőárt gerjesztett, amely m é g a

265

A MARS-REJTÉLY

Hawai-szigeteken lévő Hilót is elérte, sőt a 16 ezer kilométerre lévő j a p á n partvidéket is megostromolta. 3 3 Mi történik akkor, amikor a földrengés rendkívül hosszú, ugyanakkor kicsi amplitúdójú hullámokat gerjeszt? A tengeren haladó hajó alig vesz észre valamit a dologból... Ám amikor a hullámok a parthoz közelítenek, lelassulnak, és a sekély vízben rendkívül megnő az amplitúdójuk. A hullámok gyakorlatilag felgyűrődnek, amikor a kezdeti rész lelassul.34 A

szakértők

szerint

ez

a

hatás

többszörösére fokozódik,

amennyiben egy aszteroida vagy üstökös csapódik be, és a mély óceáni vizeken keletkező alacsony amplitúdójú hullámok a szárazföldhöz közelítve olyan hatalmas szökőárrá alakulnak át, amely képes egész kontinenseket elnyelni, és elpusztítani mindent, ami az útjába kerül. A nagy óceáni becsapódásoknak különösen szörnyű követ­ kezményei lennének. Grault, a nagy kráterszakértő szerint egy 10 km-es objektum becsapódása esetén félgömb alakú „kráter" keletkezne, melynek maximális mélysége 13 km, maximális átmérője 30 km lenne. 3 5 Emilios Pedicato tovább gondolkodik az események láncolatán: Az így felszabaduló energia nagy része (92%) a víz felcsapódására, hőhullámokra és vízhullámok kialakulására fordítód­ na, a maradék energia pedig a kiszorított víz helyzeti energiá­ jává alakulna át. A kialakult kráter hamarosan összeomlana, és a becsapódás helyén 10 km magas vízoszlop keletkezne. A visszacsapódó vízoszlop csökkenő amplitúdójú hullámrend­ szereket hozna létre a nyílt óceánon. A hullámok magassága kb. 10 km lenne a becsapódás helyén, és 100 méter ezer kilo­ méterrel távolabb. A parthoz közelítve a hullámok nagysága

266

APOKALIPSZIS MOST

rendkívül felerősödne, s az erősödés mértéke a partvidék alakjától függene. Bárhogy is alakulna, a kialakuló szökőár globá­ lis katasztrófát okozna, hiszen a kontinensek nagy része víz alá kerülne.. . 36 Mivel a világ óceánjainak átlagos mélysége mindössze 3,7 km, 3 7 egy 10 km-es átmérőjű objektum gyakorlatilag energia­ veszteség nélkül csapódna be az óceán fenekébe/ 8 Ennek kö­ vetkeztében, amennyiben egy ilyen objektum egy 5 km mély óceánba zuhanna, ott, ahol az óceáni kőzetréteg szintén 5 km vastag, akkor a keletkező átmeneti üreg 35%-a a vízben lenne, 25%-a az óceáni középlemezben és 40%-a az óceáni kőzetré­ teg alatt lévő köpenyben. 3 9 Emliani, Kraus és Schuemaker egyetértenek abban, Gaurttal és Spedicatóval, hogy „hatalmas, több száz méter magas gravitációs hullámok keletkeznének", melynek hatása több ezer kilométer távolságban érezhető lenne a világ óceánjaiban. A b b a n is egyetértenek, hogy az így létrejö­ vő „szuper szökőárak" mélyen behatolnának a környező konti­ nensek belsejébe. 4 0 Victor Clubé és Bili N a p i e r szintén erre az álláspontra helyezkednek, és bizonyítékokkal támasztották alá, hogy amennyiben egy 10 km átmérőjű tárgy csapódna az óce­ ánba, akkor „olyan hatalmas méretű hidraulikus szökőár kelet­ kezne, melyek rendkívül mélyen és katasztrofális mértékben elárasztanák a szárazföldet". 4 1

Sebek Merkúr... Vénusz... H o l d . . . F ö l d . . . M a r s . . . A Föld kivételével, melynek számos k o m o l y becsapódásso­ rozat ellenére is sikerült fennmaradnia, t u d o m á s o m szerint a belső Naprendszer valamennyi nagy égitestének kivétel nélkül pusztító erejű, végzetes űrkatasztrófákat kellett elszenvednie, 267

A MARS-REJTÉLY

az űrben keringő különböző objektumokkal való összeütközés miatt. Közülük a Mars volt az, amely leginkább hasonlított a Földre - nagy óceánok és folyók húzódtak rajta, bőségesen volt rajta csapadék és egykoron sűrű, valószínűleg belégzésre alkal­ m a s légkörrel rendelkezett. Csakhogy mindettől egyetlen pilla­ nat alatt megfosztotta valamilyen hihetetlen nagyságú erő. Mint azt az I. részben láttuk, szomszédunk m é g mindig magán viseli a gyilkos erejű becsapódások és a több kilométer magas szökőárhullámok nyomait, melyek halála pillanatában végig­ szántották arcát. A tudósok hosszú időn keresztül azt hitték, hogy a Marson látható kráterek, „sebesülések" több milliárd évvel ezelőtt ke­ letkeztek, és a Naprendszer mára sokkal csendesebb és bizton­ ságosabb hely, mint az ősidőkben, és annak esélye, hogy a Föld összeütközik egy aszteroidával vagy üstökössel, annyira kicsi, hogy gyakorlatilag elhanyagolható. Ma m á r tudjuk, hogy tévedtek a Földdel kapcsolatban - és mint azt a következő fejezetben látni fogjuk, új bizonyítékok kerültek elő, melyek alapján kénytelenek vagyunk félretenni a korábbiakban említett nézetet. Vajon tévedtek-e a tudósok a Marssal kapcsolatban is? És elképzelhető-e, hogy létezett vala­ milyen rejtélyes kapcsolat a két bolygó között, ahogy arra oly sok ókori forrás utal is?

2 1 . FEJEZET

Á t k e l é s a Földön

Minden mozog. S e m m i sem állandó. A Föld saját tengelye körül forog és kering a N a p körül. A N a p saját tengelye körül forog és kering a Galaxis központja körül. És a Galaxis is m o z o g a táguló világegyetemünkben. A Föld az otthonunk, épp ezért ez a bolygó áll érdeklődé­ sünk középpontjában. Későbbi fejezeteinkben azonban látni fogjuk, hogy rejtélyes és vad áramlatoknak van kitéve, amely az egész Naprendszert megzavarja, és melyet a Galaxis irányít. Ha tisztán szeretnénk látni, hogy mit is jelent ezen a bolygón élni, akkor kénytelenek vagyunk számításba venni a Galaxist és a Naprendszert, illetve n e m árt megismerkedni szomszédos bolygóink tanulságos történetével sem. Végül is kozmikus ér­ telemben szomszédok vagyunk, mégpedig olyan közeli szom­ szédok, hogy b á n n i történik a másikkal, akkor nagyon is elkép­ zelhető, hogy velünk is ugyanez történik. A Merkúr, a Vénusz, a Hold, a Mars és a Jupiter, mind, mind ugyanazt az üzenetet sugározzák felénk, mégpedig tisztán és érthetően. Gene Shuemaker: „az üstökösök igenis összeütköz­ nek a bolygókkal".' És nemcsak az üstökösök - mint azt látni fogjuk (bár kétség­ kívül az üstökösök jelentik a legnagyobb veszélyt) -, h a n e m hatalmas meteorit- és aszteroidazáporok is, melyek iszonyú se­ bességgel száguldanak a világűrben. Az ilyen különféle méretű objektumok gyakran csapódnak be a bolygók felszínére. A Föld m é g n e m találkozott igazán 269

A MARS-REJTÉLY

naggyal - mondjuk, olyan 200 km átmérőjűvel - több milliárd év óta. Azt viszont tudjuk, hogy több 10 km nagyságú meteo­ rittal is összeütközött az elmúlt 500 millió év során és mind­ egyik ilyen összeütközés az élet csaknem teljes kipusztulásával járt együtt. Ha azt szeretnénk tudni, hogy nézne ki a Föld, ha valóban összeütközne egy jóval nagyobb objektummal, akkor elég csak rápillantanunk a viharvert Marsra. Amikor a Marsra pillan­ tunk, érdekes m ó d o n egy „ a r c " néz vissza ránk, a Cydoniai sík­ ságról...

Sávváltás Ha a bolygók keringési pályáit úgy tekintjük, mint a Nap körül futó koncentrikus sávokat, akkor a kis Merkúr halad a legbel­ sőbb sávban. A tőle eggyel kijjebb eső sávban halad a Vénusz, majd a Föld, aztán a Mars, végül a Jupiter. A Jupiteren túl messze a melegtől és a fénytől négy további bolygó található, sorrendben a Szahrrnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. Közöttük pedig a sávok között cikázva különböző méretű és összetételű, össze-vissza kavargó sziklák és törmelékek egyve­ lege száguld, melyeket méretüknél fogva vagy meteoritoknak, vagy aszteroidáknak nevezünk. A tudósoknak m é g n e m sikerült konszenzusra jutniuk abban a kérdésben, hogy ezek az objektumok vajon honnét származ­ nak, és miért van az, hogy egyesek kőzetből, míg mások fé­ mekből (illetve hatalmas „ k o h ó k b a n " készült ötvözetekből) állnak. Az egyik irányzat szerint egy felrobbant bolygó vas magvának és kőzet kérgének darabjai keringenek az űrben.

2

N e m sikerült azonban megfelelő magyarázatot találni arra, ho­ gyan képes egy bolygó méretű égitest így felrobbanni. Egy má­ sik elgondolás szerint a törmelék a Naprendszer kialakulásá270

ÁTKELÉS A FÖLDÖN

nak maradványa, tehát a bolygókhoz fel n e m használt anyag­ ból adódik. Egy harmadik elmélet szerint, és ez az, amely a mi elképzelésünkhöz a legközelebb áll, az űrtörmelék üstökösök­ ből, különösen nagy csillagközi üstökösökből származik, m e ­ lyek periodikusan visszatérnek a Naprendszerünkbe. Az elkép­ zelés szerint sok aszteroida és a kisebb meteoritok is a kihunyt üstökösök maradványaiból származnak.

Nagy, instabil objektumok Az általunk ismert aszteroidák 95%-a a Mars és a Jupiter ke­ ringési pályája közötti „főövezetben" található. Számos más aszteroidacsoport kering azonban a Mars és a Vénusz pályája között, pontosan ott, ahol a Föld is elhelyezkedik. A tudósok elképzelése szerint ezek az aszteroidák tehetők felelőssé a „Földön, a Holdon, a Vénuszon és a Marson található 5 km-nél nagyobb átmérőjű kráterek kialakulásáért.. ." 3 De vannak ezenkívül nagy aszteroidák, melyek permanen­ sen a Jupiter és a többiek keringési pályáján kívül esnek. Ezek az aszteroidák ellipszis alakú pályán keringenek, és átszelik a Jupiter pályáját, amikor a Naptól távolabb eső részeken halad­ nak, ugyanakkor a belsőbb bolygók útját keresztezik, amikor a N a p h o z közelítenek. Ez utóbbi objektumok közé tartozik a 944 Hidalgó, mely 14 év alatt kerüli m e g a Napot. A Hidalgó átmérője 200 km. Min­ den egyes forduló alatt a Jupiternél is messzebb hatol, ugyan­ akkor a N a p h o z közelítvén egészen a M a r s közelébe ér. 4 Egy másik m é g távolabbi, és valószínűleg valamivel na­ gyobb objektum (becslések szerint 2 0 0 - 3 5 0 km átmérőjű 5 ) a 2060 Chiron, amely jelenleg a Szaturnusz és az Uránusz között halad, ám viselkedése meglehetősen instabil volt az elmúlt években.'' A pályáját figyelő csillagászok kiszámították, nagy a 271

A MARS-REJTÉLY

valószínűsége annak, hogy idővel a belsőbb Naprendszerbe ke­ rül, és elképzelhető, hogy keresztezni fogja a Föld pályáját is. 7 Ha erre sor kerülne, akkor D u n c a n Steel szavaival: Az emberiséget katasztrofális helyzetbe taszítaná a jelenség még akkor is, ha nem ütköznénk össze magával a Chironnal, vagy valamely nagyobb objektummal, ugyanis a légkörünkbe kerülő por erős lehűlést idézne elő a Föld éghajlati Viszonyai­ ig

*

ban. Egy harmadik 200 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroida az 5145 Pholus. 9 Nyújtott elliptikus pályája keresztezi a Szatur­ nusz, az Uránusz és a N e p t u n u s z keringési pályáját. 1 " A Chironhoz hasonlóan a csillagászok ezt az objektumot is insta­ bilnak írják le, és valószínűsíthető, hogy egyszer ebből is a Föld pályáját keresztező aszteroida lesz - bár ez nem túl hamar következik b e . " Létezik egy 5335 D a m o k l é s z nevű ijesztő objektum, mely­ nek átmérője a becslések szerint 30 km. A Damoklész keresz­ tezi a Mars pályáját, majd egészen az Uránuszig elhalad, mie­ lőtt visszatérne a belső Naprendszerbe, s kezdetét venné újabb 42 esztendeig tartó N a p körüli utazása. Az ausztrál Duncan Steel szerint: Ennek az aszteroidának nyújtott, magas inklinációs keringési pályája van, mely egy közép periódusú üstökösre lenne inkább jellemző azzal a kivétellel, hogy az objektum nem bocsát ki gázokat magából, és teljesen passzívnak tűnik. Nevét Damok­ lész kardjáról kapta, hogy emlékeztessen bennünket arra, jó esély van rá, hogy egyszer a jövőben majd keresztezi a Föld pályáját.12

272

ÁTKELÉS A FÖLDÖN

A főövezet A Hidalgó, a Chiron, a Pholus és a D a m o k l é s z felfedezése óta más, nagy, instabil aszteroidákra is bukkantak, melyek hason­ lóképpen képesek arra, hogy a külső Naprendszerből néhány sávváltás után áttérjenek a belső Naprendszerbe, és így fenye­ getést jelentsenek akár a Földre is. 13 Rengeteg aszteroida léte­ zik azonban, melyek stabil pályán keringenek a N a p körül, és amelyek egyáltalán n e m jelentenek ránk nézve fenyegetést. Ezek közé tartozik a Trójai csoport, amely a Jupiterrel azonos pályán kering, egyesek közülük a bolygó mögött haladnak, míg mások a bolygó előtt. A fényképes elemzések eddig 900, 15 km-nél nagyobb átmérőjű objektumot azonosítottak be. 1 4 A „főövezet" aszteroidái a Jupiter és a Mars között keringe­ nek, pillanatnyilag a jelek szerint biztos pályán. Össz számuk meghaladja a félmilliót, 1 5 közöttük igazi óriások is vannak, mint például a Cérész. Ez inkább mini bolygó, melynek átmé­ rője 940 km, 9 óra 5 perces periódusidővel forog saját tengelye körül és 4.61 évenként kerüli m e g a Napot."' A Cérész rendkívül sötét, és a ráeső napsugárzás mindössze 10%-át veri vissza. 1 7 Jelenleg ez a legnagyobb ismert aszteroi­ da. A következő a sorban a Paliasz (535 k m ) , majd azt követi a Veszta (500 k m ) , aztán a Hygeria (430 k m ) . A Davida és az Interamina átmérői egyaránt 400 km-esek. A Junó átmérője 250 km. Mindent egybevetve tehát több, mint 30 olyan asztero­ ida található a főövezetben, melynek átmérője meghaladja a 200 km-t, és évről évre újabbakat sikerül beazonosítani és kata­ logizálni. 1 "

Ámorok A

főövezetből

beljebb

haladva

összetalálkozunk

az

első

„Föld-közeli" aszteroidákkal - ebbe a széles kategóriába min273

A MARS-REJTÉLY

den olyan aszteroida beletartozik, amely képes a Mars keringé­ si pályáján belül elhaladni.

19

Ezek közül a legtávolabbi sem ér

el a Föld keringési pályájáig. Egy kicsit közelebb azonban egy újabb család, a Mars pályáját keresztező aszteroidák találha­ tók, melyek gyűjtőneve „ Á m o r o k " . Az Ámorok (több mint 130-at katalogizáltak 1995 márciusáig 2 ") jellemzője az, hogy gyakran beleesnek a Jupiter vagy saját bolygójuk gravitációs csapdájába, aminek eredményeként számosan közülük meg­ változtatták korábbi keringési pályájukat, és „időlegesen a Föld pályáját k e r e s z t e z ő " aszteroidákká váltak. 2 1 Ebből a csa­ ládból sokan m é g n e m közelítik m e g a Földet, ám elméletileg bármikor „kiszámíthatatlanul megváltoztathatják a pályáju­ kat". 2 2 A franciaországi Cote d'Azur-i Obszervatórium csillagá­ szai és a pisai egyetem matematikusai már évek óta kitüntetett figyelmet szentelnek egy 22 km hosszú és 7 km széles 233 Erósz névre hallgató Á m o r r a - méretei alapján nagyobb és ve­ szélyesebb, mint a dinoszauruszok kihalásáért felelős K/T ob­ j e k t u m . Bár az Erósz egyelőre n e m keresztezi a Föld pályáját, „viszonylag gyakran megközelíti a Marsot, és pályáját gyakran megzavarják a külső bolygók is". 2 4 Ezek a külső bolygók annyira megzavarták a pályáját, hogy 1931-ben „17 millió mérföldnyire megközelítette a Földet - tehát jóval közelebb került, mint bármely bolygó". 2 5 A számítógépes szimulációk arra engednek következtetni, hogy az Erósz nagy valószínű­ séggel keresztezni fogja a Föld pályáját az elkövetkező néhány millió éven belül, hosszú távon pedig „egészen valószínű, hogy összeütköznek". 2 6 Eddig 15, az Eroszéhoz hasonló pályájú, Ámorra bukkan­ tak, és közülük bármelyik összeütközhet a Földdel egy napon." 7 Közülük egyik sem olyan nagy, mint az Erósz, de az 1627 Ivar és az 1580 Betúlia átmérője közel 9 km. 2 s

274

ÁTKELÉS A FOLDON

Az Apollók Az Ámorok zónájától odébb vándorolva elérkezünk az Apolló aszteroidákhoz (nevüket az 1862 Apolló aszteroidáról kapták, az elsőként ebbe az osztályba sorolt 1 km átmérőjű objektum­ ról, melyet 1932-ben fedezett fel Kari Willhelm Reinmuth né­ met csillagász)." Az Apollók

legfőbb jellemvonása,

hogy

„szinte állandó jelleggel m é l y e n keresztezik a Föld keringési pályáját". 3 0 Az 1990-es évek elejétől fogva számos obszervatórium in­ dított agresszív kutatóhadjáratot az „Apolló-probléma" valós nagyságának megállapítására. Általánosságban arra az ered­ ményre jutottak, hogy ezekből a Föld pályáját keresztező ob­ jektumokból rendkívül sok van, s valószínűleg több, mint ezer­ nek közülük 1 km-nél is nagyobb az átmérője 3 1 , sőt vannak kö­ zöttük olyanok is, amelyek átmérője meghaladja az 50 km-t/ 2 Az ismert nagy Apollók között (melyekből 1995 márciusáig több mint 170-et katalogizáltak) említést érdemel a világpusz­ tító 2112Hephaistos, melynek átmérője 10 km. 3 3 A hasonló pá­ lyán mozgó Toutatis, bár valamivel kisebb méretű, semmivel sem tűnik kellemetlenebbnek. Ez egy ún. „kettős kontaktus", vagyis két töredéket a gravitációs erő, vagy összeolvadás tart egybe/ 4 A nagyobb elem átmérője 4,5 k m , ugyanakkor a kiseb­ bé 2,5 km. 3 5 Ez az összetett objektum meglehetősen kiegyensú­ lyozatlanul és kiszámíthatatlanul viselkedik, és pörögve buk­ dácsol az űrben.

3
Az bizonyos, hogy m á r keresztezte a Föld ke­

ringési pályáját, alig több mint 300 km távolságban a Földtől 3 7 - tehát bolygónk utazási sebességét tekintve, mintegy 30 órá­ nyi különbséggel - és egy ilyen gyorsan pörgő tárggyal való üt­ közés pusztító hatása kiszámíthatatlan lenne: „a Toutatis léte­ zése azt bizonyítja, hogy m é g mindig keringenek óriás sziklák az űrben, ráadásul eléggé közel suhannak el mellettünk." 3 8

275

A MARS-REJTÉLY

Az 1990-es években számos, az 5 km-es átmérőjű tarto­ m á n y b a sorolható Apollót fedeztek fel, 39 és a XIX. fejezetben m á r szó esett arról, hogy számos kisebb Apolló - például az Asclepius (0,5 k m ) a H e r m é s z (kb. 2 k m ) és az Ikarusz (2 km), rendkívül közel repültek el a Földhöz. Léteznek még ezenkívül nagy és rejtélyes Apolló objektumok, mint pl. az Oljato és a Phaethon, melyek inkább üstökösök, mintsem aszteroidák módjára viselkednek 4 0 , s melyek érdemesnek mutatkoznak arra, hogy a későbbi fejezetekben m é g részletesebben foglal­ kozzunk velük. A Phaethon egy apró darabkája 1997. decem­ ber 13-án becsapódott a Földbe. A politikai zavargásoktól han­ gos Észak-Írországban ért földet, az ír Köztársaság határának közelében, és a becsapódása n y o m á n keletkezett robbanások­ ról kezdetben azt hitték, hogy terrorista bomba. A belfasti Q u e n ' s Universiti és a Royal Aramagh Obszervatórium tudó­ sainak vizsgálata kimutatta, hogy egy meteoritról van szó, mely a Phaethonról szakadt le. 41 Feltétlenül m e g kell ismételnünk azt a tényt, hogy az Apol­ lók állandó, a Föld pályáját keresztező pályán mozognak, és is­ meretlen számuk - valószínűleg ezrekre rúg ez a szám - egy­ előre m é g felfedezetlen, és elképzelhető, hogy rendkívül nagy társ kíséri őket. Nincsenek közlekedési lámpák, melyek megál­ lítanák őket, amikor a Föld hatalmas keringési pályáját keresz­ tezik, és a valószínűségi törvények alapján elkerülhetetlennek látszik, hogy egyszer valamelyikkel összeütközzön.

42

Lehet, hogy a közeljövőben bármikor összeütközhetünk egy Apolló-objektummal? Erre a kérdésre az egyetlen tisztességes válasz az, hogy ezt senki sem tudja - m é g p e d i g azért, mert senkinek még csak fo­ galma sincs arról, hány ilyen objektum kering az űrben valójá­ b a n ! Az Apollók gyakorlatilag láthatatlanok a teleszkópok szá­ mára, és olyan k ö n n y e n el tudnak bújni, hogy a korábban kata­ lógusba vett Apollók is rendszeresen „eltűnnek". Az 1862-es 276

ÁTKELÉS A FÖLDÖN

Apolló például, melyről az egész osztályt elnevezték, 1932-es felfedezését követően h a m a r o s a n eltűnt a teleszkópok lencséi elől, és csak 1973-ban pillantották m e g újra. 4 3 A H e r m é s z , amely oly közel haladt el a Földhöz 1937-ben 4 4 eltűnt, és azóta sem láttuk. É p p ezért, magyarázza Brayen Marsden, a harvardi asztrofizikai központ kutatója, „ez az Apolló az egyik legve­ szélyesebb Föld-közeli objektum." 4 5 A Hephaistos, az eddigi legnagyobb eddig ismert Apolló 10 km-es nagysága ellenére sikeresen rejtve maradt a csillagászok szeme elől egészen 1978-ig. 4 "

Arjunák, Athénok és társaik Az arizóniai egyetem bolygótudományi tanszékének pro­ fesszora T o m Gehrels, aki egyúttal az arizonai Kitt Peak-i űrfigyelő program fő irányítója, az Apollók speciális alcsoportját fedezte fel, melyeket Arjunáknak nevezett el. Ezek a m a x i m u m 100 méter átmérőjű objektumok rendkívül közelről követik a Föld keringési pályáját. Ez azt jelenti, hogy a szokásosnál is se­ bezhetőbbek bolygónk gravitációs vonzásával szemben, és „a várakozások szerint már nagyon rövid idejük van vissza, mie­ lőtt a Földdel ütköznének". 4 7 Az Arjunákról továbblépve a következő igen fontos asztero­ idaövezet az Athénok. A csillagászok becslése szerint - bár hangsúlyoznom kell, hogy valóban csak becslésről van szó legalább 100 közülük meghaladja az 1 km-es átmérő nagysá­ got. Nyújtott elliptikus pályán keringenek, s közülük számosan állandóan keresztezik a Föld keringési pályáját. 4 8 A Nap felé közelítve további, m é g nyújtottabb elliptikus pá­ lyán keringő objektumokat találunk. Ennek tipikus példája az 1995CR, melyet Róbert Jedicke, az űrfígyelő p r o g r a m m u n k a ­ társa fedezett fel 1995-ben. Ez a 200 méteres vándor: 277

A MARS-REJTÉLY

Rendkívül excentrikus pályát követ, mely keresztezi a Mer­ kúr, a Vénusz, a Föld és a Mars keringési pályáját is. Az ilyen pálya rendkívül instabil (kaotikus) és hamarosan, bár az kiszá­ míthatatlan, hogy mikor, az 1995CR a fent felsorolt 4 bolygó valamelyikbe beleütközik majd, de az is lehet, hogy belezuhan a Napba, vagy kiszakad a Naprendszerünkből. 49 É p p ú g y , ahogy a csillagászok képtelenek arra, hogy pon­ tos becsléseket adjanak arra v o n a t k o z ó a n , h o g y bizonyos asz­ teroidák m i k o r ü t k ö z n e k a Földdel, vagy hogy az egyes alcsaládokban hány aszteroida található, n e m tudnak arra sem kéz­ zel fogható becslést adni, hogy összesen hány potenciális ve­ szélyt j e l e n t ő objektum kóborol az űrben. Ettől függetlenül a tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy valószínűleg legalább 2 ezer egykilométeres, vagy annál n a g y o b b átmérőjű aszteroida tartozik a főbb, a Föld pályáját keresztező aszteroi­ da családokba 5 ", rajtuk kívül mintegy 5 ezer - 10 ezer fél kilo­ m é t e r nagyságú, és m i n t e g y 200 ezer negyed kilométer nagy­ ságú objektum kering h a s o n l ó pályán. 5 1 Az 1990-es években d r á m a i a n m e g n ő t t a felfedezett aszteroidák száma, ami a vi­ lágűr

egyre

részletesebb

megfigyelésének

tudható

be.

1989-ben csak 49 ilyen objektumot fedeztek fel (4 Athént, 30 Apollót és 15 Á m o r t ) , ám 1992-re ez a szám 159-re emelke­ dett, ami két év alatt 110 új felfedezést jelent. H á r o m évvel k é s ő b b , 1995-ben a felfedezések össz s z á m a 350-re emelke­ dett, ami újabb 200 felfedezést j e l e n t - t e h á t 1989 és 1995 kö­ zött átlagosan több m i n t 50 új objektumot fedeztek fel évente. „Bár ezek közül számos meglehetősen kicsi objektum" fűzi m i n d e h h e z D u n c a n Steel 1995-ben: Az is igaz, hogy sokkal több egy kilométernél nagyobb aszte­ roidát fedeztünk fel, melyek globális katasztrófával fenyeget­ nek, mint amennyi öt évvel ezelőtt ismert volt. Csakhogy még 278

ÁTKELÉS A FÖLDÖN

mindig egészen apró töredékét ismerjük az ilyen objektumok­ nak: az ezen a területen dolgozó tudósok általában azon a véle­ ményen vannak, hogy maximum 5%-ukat ismerjük még csak. Bár a közeljövőben az ismert aszteroidák közül egyik sem fog ütközni a Földdel (most az elkövetkező egy-két évszázadról beszélek), korántsincs okunk nyugodtan hátradőlni, ugyanis, ha lenne egy olyan aszteroida, amely hamarosan ütközne a Földdel, több mint 95% esélyünk van rá, hogy még nem sike­ rült beazonosítani..."

Ideje megmenteni a világot? Csekély a valószínűsége annak, hogy számottevő változás áll­ na be az emberek fejében: a Föld lakosságának általában véve fogalmuk sincs arról, milyen k o m o l y fenyegetést jelentenek a Föld pályáját keresztező űrobjektumok, ám sok tudós k o m o ­ lyan hisz abban, hogy irányított atomrobbantással és más tech­ nikákkal el lehetne téríteni útjukról a fenyegető aszteroidákat, amennyiben időben föl lehetne fedezni őket. N e m célunk az, hogy jelen könyvben részletezzük, milyen stratégiákat dolgoz­ tak ki e cél elérésének érdekében. Ráadásul n e m vagyunk ab­ ban a helyzetben, hogy m e g tudjuk ítélni e tervek használható­ ságát. Az azonban határozott benyomásunk, hogy a mai csúcs­ technológia határát súroló megoldások ezek. Ettől függetlenül nincs kétségünk afelől, hogy amennyiben köztudomásra jutna, hogy hamarosan egy 10 km-es Apollóval ütközünk össze, ak­ kor a politikusok összefognának, és egyesítenék a világ ipari és tudományos erejét a cél érdekében. De vajon lenne-e elég idő, hogy megmentsük a világot? Lenne-e elég idő ahhoz, hogy felrobbantsunk vagy eltérítsünk egy közeledő objektumot, ha túl későn fedeznénk fel?

279

ÁTKELÉS A FÖLDÖN

10 év alatt be lehetne fejezni kevesebb mint 50 millió dollár összköltséggel. 5 6 Az olvasó bizonyára emlékszik még, hogy 1994-ben az ame­ rikai képviselőház utasította a NASA-t, hogy azonosítson és ka­ talogizáljon minden, a fóldpályát keresztező 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidát 10 éven belül. 5 7 Elképedve vették tudomá­ sul, hogy egészen 1998 elejéig semmi ilyesféle program n e m in­ dult, és hogy a N A S A aszteroida- és üstököskereső programjá­ nak költségvetése évi 1 millió dollárra korlátozódik. 5 8 Az „aszteroida-fenyegetés" tehát továbbra is alulfinanszíro­ zott és n e m eléggé k o m o l y a n vett terület. Az ide vonatkozó becslések meglehetősen önelégültnek hatnak, ugyanakkor a becslések az aszteroidákról alkotott rendkívül csekély hidasun­ kon alapulnak. Vajon honnét tudják a tudósok és a kormányok, hogy az a csekély tudásanyag, ami rendelkezésünkre áll, vajon n e m telje­ sen ferde, hiteltelen képet vetít elénk? Vajon milyen valós esélyeink vannak arra, hogy a Föld n e m jut ugyanarra a szörnyű sorsra mint a Mars? A következő fejezetben az üstökösöket vesszük sorra, me­ lyeket a kínaiak „gyarló csillagoknak" neveznek. 5 9 „Valahány­ szor megjelennek" írta Lee C h u n F e n g a VII. században, „vala­ mi eltörli a régit, és újat hoz helyette.'"'"

2 2 . FEJEZET

Mint hal a t e n g e r b e n

A híres XVII. századi csillagász és matematikus, Johannes Kepler egyszer így kiáltott fel: „több üstökös van az égen, mint hal a tengerben." 1 N e m tudjuk, hány hal van a tengerben, de annak köszönhe­ tően,

hogy

az

50-es

évektől

fogva

egyre

kifinomultabb

csillagmegfigyelési módszerek állnak rendelkezésre, a csilla­ gászok arra a következtetésre jutottak, hogy legalább százezer millió (százmilliárd) üstökös van a Naprendszerünkben, egy­ szerre két hatalmas tározóban, melyeket - felfedezői után Oort-felhőnek és Kniper-övnek neveznek. 2 Az Oort-felhő, amely távolabbi a kettő közül, a Nap gravitá­ ciós birodalmának határán fekszik teljes egy fényévnyire - öt­ venezer N a p - F ö l d távolságnyira. 3 Ami a formáját illeti, gömb­ szerű „kagyló", amely teljesen beburkolja és körbeveszi a Nap­ rendszer fennmaradó részét. A csillagászok egy része arra a vé­ leményre helyezkedik, hogy önmagában is százmilliárd üstököst tartalmaz, „melyek átmérője általában 1 és 10 km között válta­ kozik, bár egyesek közülük sokkal nagyobbak is lehetnek." 4 Azt egyelőre n e m tudjuk m e g m o n d a n i , mennyivel nagyob­ bak lehetnek és, hogy valójában hány ilyen objektum van: túl messzire vannak tőlünk ahhoz, hogy akár a legerősebb telesz­ k ó p o k segítségével is megoldjuk ezt a problémát. Az azonban egészen könnyen elképzelhető, hogy rengeteg olyan égitest van az Oort-felhőben, amelynek átmérője meghaladja a 300 ki­ lométert. 282

MINT HAL A TENGERBEN

A Kniper-öv esetében ugyanis ez m á r bizonyítást nyert. A Qiper-öv lapos, k o r o n g formájú alakzat, a N e p t u n keringési pá­ lyáján túl. A Kniper-öv n a g y o n messze van: külső széle csak­ n e m ötvenszer olyan távol van innét, mint a N a p a Földtől, mégis ezerszer közelebb van, mint az Oort-felhő. Az 1970-es években Viktor Clubé és Bili Napier csillagá­ szok kidolgoztak egy elméletet a belső naprendszeren belül történő időnkénti behatolásokkal és a r o m b o l ó szilánkokkal kapcsolatban. A jelenséget „óriásüstökösökkel" magyarázzák, melyek átmérője több száz, sőt n é h á n y ezer kilométer, mint azoké, amelyeket időnként látni vélünk. 5 Bár az elmélet a tiszta logikán és számításokon alapul, nem talált kedvező fogadtatás­ ra a többi csillagász körében. Ma már azonban ez az általáno­ san elfogadott álláspont. Ez annak köszönhető, hogy Clubé és Napié teleszkóppal Figyelték a Kniper-övet, melyről bebizo­ nyosodott, hogy pontosan olyan objektumokat tartalmaznak, melyeket ők megjósoltak. A

Kniper-övben

felfedezett

első

ilyen

objektum -

az

6

1992QB, átmérője 250 km. Azután rábukkantak az 1993FV-re 7

(megint csak körülbelül 250 km-es) , majd az 1994VK v l l l -ra és az 1995DC n -re, melyek átmérője egyaránt 360 km. 8 A közel­ múlt kutatásai megerősítették azt az elképzelést, miszerint rendkívül nagy számban léteznek ilyen objektumok. 1996 már­ 9

ciusára több mint 30-at találtak b e l ő l ü k , és 1998 januárjában Viktor Clubé kijelentette, hogy a Kniper-öv a szó szoros értel­ mében „tele van óriásüstökösökkel! Igazság szerint annyira messze vannak, hogy csak azokat lehet meglátni. Az átmérőjük jó párszáz kilométeres lehet." 1 0 Ezekből a felfedezésekből táp­ lálkozik az a ma m á r széles körben elfogadott becslés, misze­ rint „feltehetően legalább 35 ezer 100 km-nél nagyobb átmérő­ jű objektum kering a naprendszer ezen térségében, n e m sokkal a Neptun keringési pályáján t ú l " . " Sőt, Clubé és Napier mun­ kásságánakjelentőségét bizonyítja az a tény, hogy számos csil283

A MARS-REJTÉLY

lagász ma m á r rendkívül nagyméretű Kniper-öv objektumnak tekinti a Plútót - olyan bolygónak, mely egykor üstökös volt. Clyde T o m b a u g h aki 1930-ban felfedezte a Plútó bolygót, tel­ jes szívéből támogatja ezt a nézetet, és bolygóját ma már a „Kniper-öv királyának" nevezik. 1 2

Üstökös-aszteroida kereszteződés Viktor Clubé és mások felvetették azt az érdekes lehetőséget is, hogy egyes nagyméretű „aszteroidák" szintén Kniper-övbeli üstökösök lehetnek - csak éppen átmenetileg „szunnyadó" fá­ zisban vannak, és fokozatosan közelítenek a belső naprendszer felé. 1 " „Körülbelül 10 millió év múlva", magyarázza Dávid Brez-Carlisle, „minden a Kniper-övben keringő objektum pá­ lyája kaotikussá válik, és egy kvázi elliptikus keringési pálya m e n t é n a kőbolygók térségébe kerülnek át." 1 4 Vajon lehetnek-e az üstökösök aszteroidák? És lehetnek-e az aszteroidák üstökösök? Éppúgy, mint sok m á s tudományos kategóriánál itt is össze­ m o s ó d n a k a két kategória határai. A különböző szakértői meg­ határozások alapján a közvélemény úgy tekinti, hogy az aszte­ roidák félelmetes sziklaóriások, ugyanakkor az üstökösök „ko­ szos hógolyók". Az elismert brit csillagász, sir Fred Hoyle egy­ általán n e m ért egyet a fenti elírás második részével: Az üstökösök nem pusztán koszos hógolyók. Egyetlen olyan koszos hógolyóról sem hallottam még, amely mínusz 200 Cel­ sius-fokon felrobbant volna, úgy, mint a Halley üstökös 1991 márciusában. A koszos hógolyók nem koromfeketék. 1986. március 30-31-én a Halley üstökös több millió tonnányi finom részecskét lövellt ki magából, melyeket felmelegítettek a nap-

284

MINT HAL A TENGERBEN

sugarak. Kiderült, hogy ezek szervesjellegű anyagok, nem pe­ dig koszdarabkák a szó hétköznapi értelmében. 15 Legyenek koszos hógolyók - vagy mások -, a csillagászok az alábbi jellemvonásokkal bíró objektumokat aposztrofálják üstökösként: 1. Pályájuk rendkívül excentrikus (tehát korántsem hason­ lít körhöz), aminek köszönhetően időnként megközelítik a Napot, majd egészen eltávolodnak tőle. 2. Vegyi összetételeinél fogva időnként gázokat lövell ki magából, tehát nagy világító felhő veszi körül a megfagyott központi magot, és rendszerint egy „farok" követi, amely ra­ gyogó részecskéből áll, és amelyet a Napszél elfúj az üstökös­ től (aminek az a következménye, hogy a farok mindig a Nap­ tól ellenirányba mutat, függetlenül attól, hogy az üstökös ép­ pen milyen irányban halad)."' Ami az első jellemvonást illeti - tehát a p á l y a excentrikus­ s á g á t - , az újabb fölfedezések azt tükrözik, hogy ez a „szabály" alól számos kivétel létezik. Ezekbe a kivételekbe rengeteg olyan összetévedhetetlenül üstökös tartozik, melyek általános megjelenésüket és kémiai összetételüket tekintve mindenkép­ pen üstökösnek számítanak, és ettől függetlenül csaknem kör alakú pályán keringenek, éppúgy mint az aszteroidák (például a Hilda csoport 6 üstököse). 1 7 Ezzel szemben, mint arról a X X . fejezetben szó esett, számos aszteroida pályája rendkívül ex­ centrikus, mint például a Damoklészé, az Oljatóé és a Phaetoné, és épp ezért ezeket „álruhás ü s t ö k ö s ö k n e k " tekintik. A Damoklész „megnyúlt, nagy intinációjú pályán kering, ami közepes periódusidejű üstökösökre jellemző, csakhogy semmiféle gázkilövellés n e m tapasztalható rajta, tehát látszó285

A MARS-REJTÉLY

1

lag teljesen passzív". " A Phaeton keringési pályája szintén fura m ó d üstökösszerű képet mutat, ugyanakkor az 1990-es évek­ b e n a korábban szunnyadó Orjato a megfigyelések szerint „enyhe gázkilövelléseket" mutat, és m é g egy halvány farokkal is rendelkezik. 1 9 Ugyancsak egyre több csillagász helyezkedik arra az állás­ pontra, hogy a Hephaistos, a 10 km-es átmérőjű Apolló aszte­ roida a korábbi téves elképzelésekkel ellentétben egy óriásüs­ tökös „kialudt" darabja. 2 0 Sőt Viktor Club és Bili Napier állít­ ják, hogy sok Apolló aszteroida - talán a többségük - nem más, mint kialudt üstökös és kialudt üstökösök darabjai. Ennek tipi­ kus példája az 1979. V.A., mely „tipikus rövid periódus idejű üstököspályán kering időnként egészen megközelítve a Jupi. » 21

tert . Ha a Naprendszer távolabbi pontjaira tekintünk, a közel­ múlt kutatásai azt látszanak megerősíteni, hogy a Jóriánon túli Hidalgó „aszteroida" szintén üstökösszerű keringési pályával rendelkezik. 2 2 Az előző fejezetben szó esett már arról, hogy az Uránuszon túli Chiron objektum pályáját rendkívül nehéz kate­ gorizálni. Az azóta eltelt években, a '90-es évek közepére ki­ mutatták, hogy „enyhe gázkilövellő tevékenységet" folytat, 2 ' és vegyi összetétele egyáltalán n e m j e l l e m z ő az aszteroidákra: „350 km-es jeges magja arra enged köveüceztetni, hogy ez in­ kább egy óriásüstökös, amely átmenetileg kvázi kör alakú, ugyanakkor instabil pályára állt rá.. ,"

24

Ezen okoknál fogva, m o n d t a Trevor Palmer professzor, egyre szélesebb körökben terjed az a nézet, miszerint az aszte­ roidák korábbi üstökösök maradványai: „Ez annak az eredmé­ nye lehet, hogy a jeges magot teljesen magába zárja a körülötte kialakult szigetelő kéreg, illetve minden illékony anyag elpá­ rolgott belőle és m á r csak a köves m a g maradt meg." 2 '

286

MINT HAL A TENGERBEN

A Halley-üstökös Azt az elképzelést, miszerint a Chironhoz hasonló, 200 km-nél nagyobb átmérőjű objektumok korábban a Kuiper-öv üstökö­ sei voltak, majd fokozatosan, spirális mozgással bekerültek a belső Naprendszerbe. Azóta megfigyelések is alátámasztják, hogy a kisebb üstökösök mélyebbre hatolnak be. A csillagá­ szok például ma már egyetértenek abban, hogy a Halley és a Swift-Tuttle üstökösök periodikusan visszatérő üstökösök, je­ lenlegi pályája valószínűleg úgy alakult ki, hogy azok után, hogy „évmilliókon át a Kuiper-övben parkoltak", spirális moz­ gással begyűrűztek a belső Naprendszerbe. 2 6 Rendkívül nyúj­ tott elliptikus pályájuk szélső pontjain mindkét objektum úgy igyekszik jelezni eredetét, hogy visszatér az övhöz. 2 7 A „periodikus" üstökösök (aperiodikus kifejezés azt jelenti, hogy pályájuknál fogva, előbb vagy utóbb ismételten megje­ lennek az égbolton) a csillagászok szerint 3 főbb csoportba so­ rolhatók: a rövid periódusidejű, a közepes periódusidejű és a hosszú periódusidejű üstökösök csoportjába. A rövid és köze­ pes periódusidejű üstökösök keringési ideje 6—200 évig tart; a hosszú periódus idejű üstökösök periódusideje 200 évnél több, sőt több ezer vagy akár több százezer évre is rúghat. 2 8 A 76 évnyi keringési idejével közepes periódusú üstökös­ nek számító Halley üstökös legutóbb 1986-ban haladt el a Föld mellett, amikor is számos ország űrszondája tanulmányozta behatóan. A Halley félelmetes égitest, melynek t ö m e g e kb. 80 milliárd tonna és kiterjedése 16x10x9 k m 2 9 Nagyjából „burgo­ nya alakú" magja rendkívül sötét; a napfény mindössze 4%-át veri vissza, és lassan, 7,1 napos periódusidővel forog a saját tengelye körül. 3 0 A Halley-üstökös megfigyelése több mint 2200 évre nyúlik vissza." Valahányszor megközelíti a Napot, rendkívül intenzív gázkibocsátási tevékenységet végez, nagy mennyiségű törme287

A MARS-REJTÉLY

léket hagy m a g a után jól kitaposott útján. A Föld évente kétszer halad át ezen az útvonalon - májusban és október 3. hetében - s ilyenkor az égboltot megvilágítják az üstökösből hátramaradt Éta Akvarid és Orionid meteorzáporok. 3 2

A Swift-Tuttle üstökös veszélye A régi történelmi feljegyzések és a m o d e m megfigyelések 450. a Föld pályáját keresztező üstökösről számolnak be. Sokan kö­ zülük olyan hosszú periódusidővel rendelkeznek, hogy még n e m tértek vissza, h o g y fenyegetőleg megcélozzanak, vagy el­ kerüljenek bennünket. Abból az ismert rövid vagy közepes pe­ riódusidejű üstökösökből, melyek rendszeresen ellátogatnak hozzánk, kb. 30 kényszerül a Földet keresztező pályára, épp ezért elméletileg bármikor összeütközhet velünk. 3 , A Halley is ezek közé tartozik. Egy másik ilyen üstökös a Swift-Tuttle, a Perszeid meteorzápor anya meteorja (a Perszeid júliusban és augusztusban halad át a Föld p á l y á j á n ) . j 4 A Swift-Tuttle pályá­ j á t tanulmányozó csillagászok szerint ez az üstökös komoly kü­ szöbön

álló fenyegetést

hordoz

magában.

A

Aphélionhoz

(a

N a p h o z legközelebb eső pontjához) közelítve a számítógépes szimuláció azt mutatja, hogy a Föld pályáját keresztezve bizo­ nyos körülmények között veszélyesen közel kerülhet hozzánk. Azt mindenki jól tudja, hogy ha ez a „veszélyesen közeli álla­ p o t " éppen késő júliusban történne", az k o m o l y fenyegetést je­ lentene. 3 5 É p p ezért a Swift-Tuttle üstököst a szakértők „az emberi­ ségre legnagyobb fenyegetést jelentő objektumként" írják le/ 1 A számítások szerint ez a fenyegetés 10-20 ezer évig is fenn­ állhat „ezután viszont pályája elhajlik és vagy belezuhan a Napba, vagy távozik a Naprendszerből, feltéve, hogy korábban n e m ütközik össze a Földdel". 3 7 <

288

MINT HAL A TENGERBEN

A Cape-effektus A Swift-Tuttle története 1862 júliusában kezdődik, amikor is először pillantották m e g az üstököst. Az ezt követő h ó n a p o k során, miközben 50 millió mérföldnyire közelítette m e g a Föl­ det, látványos égi objektummá nőtte ki magát, m e l y fényesebb volt a legfényesebb csillagoknál is, és farka 30 fok hosszúságot fogott k ö z r e . " H e t e k e n keresztül higgadt, kiszámítható pályát követett az égbolton - pályáját mérnöki pontossággal követték nyomon, és jegyezték le a világ csillagászai. A Földről látható utazásának utolsó néhány napjában azonban olyasvalamit mű­ velt, amire korábban nem volt példa: irányt változtatott. Mi­ közben lassan kiúszott a látómezőből, a dél-afrikai Cape Ob­ szervatórium elképedve vette észre, hogy körülbelül 10 szög­ másodpercet eltért a pályájától. 3 9 Ez az ún. „Cape-effektus" a tudósok véleménye szerint ma­ gából az üstökösből kiáramló gázok hatására következett be - a gázkilövellés olyan erős volt, hogy a Swift-Tuttle a szó szoros értelmében kisiklott a pályájáról. 4 0 De vajon ez rendkívüli dolog volt, vagy olyasvalami, ami rendszeresen előfordul? A m i k o r 1862-ben megpróbálták ki­ számítani a Swift-Tuttle visszatértének idejét, a fenti kérdés bi­ zonytalansági tényezőt csempészett a képletbe - bár általáno­ san elfogadott volt az az elképzelés, miszerint körülbelül 120 év múlva tér vissza." B n a n Marsden, a N e m z e t k ö z i Csillagá­ szati Egyesület főszakértője szintén b e n n e hagyott egy kis bi­ zonytalansági tényezőt a számításaiban. Az 1862-es adatok gondos tanulmányozása és újraszámítása után arra a következ­ tetésre jutott, hogy az üstökös valamikor 1979 és 1983 között látogat m e g ismét bennünket.

42

Amikor az üstökös valóban időben visszatért, Marsden ki­ terjesztette számításait a múltra, és megpróbálta beazonosítani a korabeli leírásokat, hogy mely vonatkozhatott a Swift289

A MARS-REJTÉLY

Tuttle-re. Kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy Kr. e. 69-ben, Kr. u. 188-ban, Kr. u. 1737-ben is látták az üstököst, és ebből arra következtetett, hogy az üstökös valószínűleg vissza­ tér 1992-ben, és eléri aphélionját (a Naphoz legközelebbi pont­ ját) ezen év n o v e m b e r 25-én. 4 3 Az új jóslat meglehetősen pontosnak bizonyult,

és a

Swift-Tuttle újbóli megjelenését - melynek során 1992. de­ cember 11-én érte el periéiionját - Tsusuhiko Kiuchi japán csillagász fedezte fel 1992. szeptember 26-án. 4 4

A figyelmeztetés Marsden tehát újabb adatokkal gazdagodva tért vissza szá­ mítógépéhez, hogy kiszámítsa, mikor közelíti m e g aphélionját legközelebb a Swift-Tuttle üstökös. Számításai szerint 134 év után 2126. július 11-én következik be mindez. 4 ' Akaratlanul is azon kezdett tűnődni, vajon a „Cape-effektus" vagy más bi­ zonytalansági tényező miatt n e m csúszik-e ismét hiba a számí­ tásaiba. Emlékeztetném az olvasót, hogy a Föld akkor kerülhet ve­ szélyes közelségbe a Swift-Tuttle-höz, ha július végén éri el a aphéliont - sőt m a g a Marsden volt az, aki eredetileg megjósol­ ta ezt, 1973-ban. 4f ' A m i k o r 1992-ben ismét szembesült ezzel a problémával, nekilátott, hogy kiszámítsa, mikor lenne az a pontos időpont, amikor a aphélion elérése után a Swift-Tuttle összeütközne a Földdel. A számítógépek 2126. július 26-át dobták ki eredménynek, és azt is kiírták, hogy amennyiben az üstökös ezen a n a p o n érné el a aphélionját, akkor kevesebb, mint 3 héten belül, 2126. augusztus 14-én összeütközne boly­ gónkkal. 4 7

290

MINT HAL A TENGERBEN

így tehát az emberiség jövője a jelek szerint egy kozmikus értelemben rendkívül csekély időintervallumon és távolságon függ. Azon a távolságon, melyet a Föld 15 nap alatt befut, ugyanis ennyi a különbség a Swift-Tuttle számított aphélion időpontja, illetve július 26-a, a fekete n a p között. A csillagász elismerte, elképzelhető, hogy számításainál kihagyott valami­ lyen lényeges dolgot. É p p ezért kiadott egy belső hírlevelet (1992. október), melyben arra az eshetőségre figyelmeztetett: „a Swift-Tuttel periodikus üstökös lehet, hogy összeütközik a Földdel legközelebbi visszatértekor." 4 8

Biztonságban vagyunk a következő évezredben? A közvélemény felzúdult, és Marsdent szenzációhajhászás­ sal vádolták. A tudós kötelességének érezte, hogy megvédje ál­ láspontját, és elmagyarázta, körlevelének célja n e m az volt, hogy bárkit is megrémítsen, h a n e m az, hogy arra, ösztönözze a hivatásos csillagászokat, hogy „az elkövetkező n é h á n y é v b e n " különös figyelmet fordítsanak erre az üstökösre: Az 1862-es megfigyelések azt mutatták, hogy a Swift-Tuttle különös módon képes viselkedni - olyan dolgot művelt, ami­ lyet én még nem láttam az elmúlt 40 évben, mióta keringési pályák kiszámításával foglalkozom... Tény az, hogy ha a Swift-Tuttle nem is ér el minket legközelebb, akkor is jó esély van arra, hogy később, a távolabbi jövőben összeütközünk 1

vele...

»4S>

Marsden az ezt követő 3 h ó n a p b a n ismét számításaiba te­ metkezett. Aztán 1992 végén ismét megnyilatkozott, és kije­ lentette, korábbi számítása, a július 11-i időpont helyesnek bi­ zonyult - egy-két napos eltéréssel -, épp ezért 2126-ban n e m 291

A MARS-REJTÉLY

fenyeget az összeütközés veszélye.'"" „Az üstököst tekintve nincs félnivalónk a következő évezredben," - jelentette ki, majd hozzátette, hogy az üstökös legközelebb 3044-ben köze­ lít h o z z á n k . "

Bizonytalanságok A Swift-Tuttle-t megfigyelő csillagászok 1993-ban ismét szemtanúi lehettek a Cape-effektusnak: „Az üstökös gázokat bocsátott ki magából, és ismét megváltoztatta pályáját, bár csak rendkívül csekély mértékben". 5 2 Ezután ismét folytatta az útját, mégpedig olyan irdatlan sebességgel, hogy 1998-ra még a legerősebb földi teleszkópok sem voltak képesek tovább kö­ vetni. Legközelebb 2126-ban láthatják majd, amikor visszatér a aphélion felé, reményeink szerint inkább a július 11-éhez, mint a július 26-ához közeli időpontban. A 24 km átmérőjű Swift-Tuttle akkor 60 km/s - o s sebesség­ gel száguld majd. Ha valamilyen balszerencse folytán Marsden számításaiba hiba csúszott, és valóban összeütközne a Földdel, akkor a sebesség/tömeg számítások azt mutatják, hogy az összeütközés energiája valahol „3 és 6 milliárd megatonna" között lenne. 5 3 Ez körülbelül 30-60-szor akkora robbanás len­ ne, mint a dinoszauruszok kihalását előidéző esemény, a K/T időszakban, 65 millió évvel ezelőtt. Vajon van-e esély az összeütközésre, vagy Brian Marsden 15 napos „türelmi ideje" elegendőnek bizonyul, hogy boly­ gónk megmeneküljön? N o s , ez ügyben csak találgathatunk. Ahogy azt Dr. Clark C h a p m a n , az Amerikai Bolygótudományi Intézet kutatója megjegyezte:

„Pillanatnyilag

a

csillagászoknak

fogalmuk

sincs arról, hogy az üstökös pályája milyen mértékben fog

292

MINT HAL A TENGERBEN

megváltozni, amikor a N a p közelébe kerülve m ű k ö d é s b e lép­ nek a bomlasztó erők az üstökös felszínén" 5 4 Az ilyen bizonytalanságok jellemzők az üstököskutatás te­ rületére - ahol nagy meglepetések és nagy objektumok buk­ kannak fel állandóan az űr sötétjéből. Bár a valószínűsége ki­ számíthatatlan, mégis egy elemi iskolás számára is nyilvánva­ ló, lehet hogy a Swift-Tuttle soha n e m ütközik össze a Földdel, ugyanakkor egy másik üstökös, talán olyan, amely évezredek óta nem tűnt fel az égboltunkon, bármelyik nap előbukkanhat, és végítélettel fenyegethet minket, mint a Jelenések könyvének sárkánya „melynek 7 feje és 10 szarva volt... Farka a csillagok egyharmadát lehúzta az égről, és a Földre dobta őket.. ." 5 5 N e m csoda hát, hogy amikor a rendkívül fényes, hosszú far­ kú, hosszú periódusidejű Hale-Bopp 1997-ben fenyegetően megjelent - a legközelebb a tavaszi napéjegyenlőség idején ért a Földhöz, azok után, hogy kb. 4210 évig n e m látták errefelé -, a világon nem kis izgalom lett úrrá. Ráadásul, ha a Hale-Bopp valóban elért volna bennünket, n e m pedig 200 millió kilomé­ terre haladt volna el tőlünk, akkor számunkra valóban eljött volna az ítélet napja. A becslések szerint ez az üstökös ugyanis legalább kétszer akkora, mint a Swift-Tuttle. 5 6

Alattomban... Más, hosszú periódusidejű üstökösök, melyek keringési ideje 15 ezer, 20 ezer vagy akár 90 ezer év, elméletileg bármikor és figyelmeztetés nélkül megjelenhetnek az éjszakai égbolton. Mi­ vel a korábbi látogatásukat nem őrzik semmilyen történelmi dokumentumok vagy hagyományok, egyszerűen nincs mo­ dulile arra, hogy megjósoljuk, mikor térnek vissza. És ugyanez igaz azokra a hosszú periódusidejű üstökösökre,

amelyek

nagyjából az írott történelem határain belül látogattak hozzánk 293

A MARS-REJTÉLY

legutóbb, mint például a Hale-Bopp Kr. e. 2210-ben, melyek­ ről ugyancsak n e m maradt fenn semmilyen feljegyzés. Philip D a u b e r és Richárd Muller szerint „az ilyen üstökösök éppoly eséllyel keringhetnek a Földdel szemközti irányban a N a p körül, mint azonos irányban". Ha valóban szemben halad­ nak velünk, akkor: Becsapódás esetén a sebességük még nagyobb, mint a rövid periódusidejű objektumoké. Általában nagy méretűek 4 km vagy afölötti átmérővel rendelkeznek -, ami még veszélyeseb­ bé teszi őket. Ezek a Hold pályáját keresztező üstökösök csak akkor válhatnak láthatóvá, amikor a Nap melegének hatására párologni kezd a beléjük fagyott jégpáncél... Körülbelül egy évük marad a gyorsulásra, mielőtt megkerülik a Napot, vagy ami ritkábban következik be, összeütköznek egy bolygóval. A hosszú periódusidejű üstökösök körülbelül fele igazság sze­ rint keresztezi a Föld pályáját... Ha nagyon szerencsétlenül alakul a dolog, akkor a Földdel összeütközni készülő üstököst csak mindössze két hónappal a fatális összeütközés előtt vesszük észre." Dávid Morrison,

a NASA AMES

Kutatóközpontjának

munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi techni­ kai fejlettség mellett „képtelenek vagyunk egy viszonylag hal­ vány objektumot (legyen az üstökös vagy aszteroida) megkü­ lönböztetni a Tejút csillagoktól tarkított környezetében"/" Épp ezért, folytatja, fennáll a veszélye annak, hogy egy üstökös „ a l a t t o m b a n " a Föld közelébe settenkedik, észrevétlenül, úgy, hogy csak a becsapódás előtti néhány hétben észleljük. A hosszú periódusidejű üstökösök detektálásához igen precíz, részletekbe m e n ő felmérésekre lenne szükség, és még akkor sem lehetünk biztosak a sikerükben. 5 9

294

MINT HAL A TENGERBEN

És mire képes a tudomány...? A jelek szerint az üstökösök életében is valamilyen evolúciós folyamat munkál, melynek során a hosszú periódusidejű üstö­ kösök fokozatosan megváltoztatják keringési pályájukat, mi­ vel „gravitációs interakcióba lépnek a nagyobb bolygókkal" 6 0 , s idővel közepes periódusidejű üstökösökké, majd végül rövid periódusidejű üstökösökké válnak, egyre rövidebb és rövidebb keringési pályával, s végül vagy a N a p b a zuhannak, vagy be­ fogja őket valamely bolygó gravitációs vonzása. Erre jó példa az Encke üstökös, amely keresztezi a Föld pályáját, és amely az eddig ismert legrövidebb periódusidejű üstökös - mindössze 3 és % év alatt járja be pályáját. Valahányszor megfigyelik a csil­ lagászok, egyre szeszélyesebben és szeszélyesebben viselke­ dik". 6 1 Periódusideje gyorsan csökken, és mint az kiderül majd, elképzelhető, hogy nagyobb kozmikus törmelék-konglomeráció része, mely halálos fenyegetést jelenthet ránk nézve. 6 2 Az elmúlt két évszázad során két j e l e n t ő s veszélyhelyzetet regisztráltak a F ö l d és az üstökösök v o n a t k o z á s á b a n . 1770b e n a Lexell ü s t ö k ö s alig egy nappal hibázta el a földet 1770 júniusában,

63

ugyanakkor

az

IRAS-Araki-Alcock

üstökös

mintegy 5 millió kilométerre repült el tőlünk 1983-ban.

64

Mikor számíthatunk arra legközelebb, hogy ilyen közel ha­ lad el hozzánk egy üstökös? Ha a tudósok ilyen kérdésekben dűlőre akarnak jutni, akkor automatikusan Brian Marsden klasszikus művéhez, Az üstökös-katalógushoz fordulnak. Ez az 1997-ben kiadott mű 1548 üstököst sorolt fel, melyekről ele­ gendő adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy kiszámolják pályáju­ kat - ezek közül 91 rendkívül h o m á l y o s történelmi adatokon alapul, melyek a XVII. századnál korábbról maradtak ránk, a többi esetében „az elmúlt h á r o m évszázad csillagászainak üstökösmegfigyelésein" alapulnak. 6 '

295

A MARS-REJTÉLY

M á s szavakkal a t u d o m á n y az üstökösökkel kapcsolatos je­ lenlegi ismeretei az U n i v e r z u m egy rendkívül apró sarkából történő megfigyeléseken alapul, melyeket a világegyetem lép­ tékével mérve nevetségesen rövid idő alatt, mindössze 300 év alatt figyeltek m e g . . .

Óriásüstökösök széthullása Szó esett már arról, hogy ki tudja, hány milliárd üstökös talál­ ható az Oorth-felhőben és a Quiper-övben, és hogy ezen üstö­ kösök közül egyesek a Nap felé közelítenek „spirális pályán" ez egyúttal azt jelenti, hogy a belső bolygók felé haladnak - és sok olyan objektum, amelyről korábban azt hitték, hogy aszte­ roida, korábbi üstökösök maradványai. Bizonyos értelemben tehát n e m érdemes az aszteroidákat és az üstökösöket különbö­ ző objektumokként emlegetni. Ehelyett inkább egy hierarchi­ kus szétesési folyamat különböző fázisainak kell tekintenünk őket, melyen az óriásüstökösök keresztülmennek. Ha a külső Naprendszer üstökösei tehát lassan a belső Naprendszerbe ván­ dorolnak, közben számos kisebb, rövidebb periódusidejű üstö­ kössé esnek szét, melyek viszont összeütköznek a bolygókicai - vegyi elemzések kimutatták, hogy a K/T időszakban becsa­ pódott objektum valójában aktív üstökös volt"' -, vagy jó eset­ ben kikerülik azokat. A fennmaradó üstökösök egyre kevésbé látványos tűzijátékot produkálnak, s néhány évezreden keresz­ tül por, meteoritok és nagyobb törmelékek szakadnak ki belőle, m í g végül teljesen kihunynak és passzívvá válnak, és végül va­ lóban aszteroida formáját öltik. Ettől függetlenül képesek to­ vább töredezni, és a továbbiakban sem veszélyesek a bolygók­ ra, véletlenszerűen keresztezgetik a Föld pályáját, mintha mi, földiek orosz rulettet játszanánk.

296

MINT HAL A TENGERBEN

Mint arról korábban m á r szóltunk, csak a '90-es évek köze­ pétől vált elfogadottá a csillagászok körében az a nézet, misze­ rint az „óriásüstökösök" széttöredeznek. Ezt az elméletet Victor Clubé és Bili Napier m á r több mint 20 éve hangoztatják. Az olyan hatalmas üstökösök felfedezése, mint a Chiron és a Hidalgó, illetve a Quiper-öv objektumai azonban pontot tettek az ügy végére. Sőt, a történelmi adatok ma m á r azt bizonyítják, hogy az óriásüstökösök n e m mindig töredeznek szét a külső naprendszerben, és néha többé-kevésbé érintetlenül fennma­ radnak, és eredeti méretükben közelítik m e g a belső bolygókat. Ennek szembeötlő példája a Sarabath üstökös volt, amely 1729-ben majdnem elérte a Jupitert.'' 7 A korabeli csillagászati beszámolók szerint az üstökös rendkívül fényes volt - „egyér­ telműen a legfényesebb, melyet az elmúlt évszázadok során megfigyeltek -, jelentette ki D u n c a n Steel' s - ami azt jelenti, hogy „csak egy nagyon nagy objektum tűnhetett ilyen nagy tá­ volságból ennyire fényesnek",'' 9 és: A legszerényebb becslések szerint is körülbelül 100 km-es át­ mérőjű; de igazság szerint akár 300 km átmérőjű lehetett... Elkerülhetetlen tehát az a tény, hogy sok hasonló üstökös ke­ resztezte a Föld pályáját bolygónk születése óta. 70 Bili Napier ehhez m é g hozzáfűzi, hogy egy 200 km-es át­ mérőjű, kaotikus pályájú objektum rendkívül instabil: „egy egészen apró ütközés is a Föld felé irányíthatja az üstököst, és akkor ki tudja, mit művelne?" 7 1 Az üstökösök kiszámíthatat­ lanságát tovább fokozza az a lehetőség, hogy sok üstökösnél jelentkezik a „ C a p e effektus" a kiáramló gázok miatt. A Halley üstökös esetében a Jotto űrszonda pontos becslést tudott végez­ ni arra vonatkozóan, hogy milyen erővel szabadulnak el az üs­ tökösből ezek a gázok. A becslések szerint:

297

A MARS-REJTÉLY

Tolóerejük körülbelül 5 millió pond, ami csaknem annyi, mint az űrsikló összes hajtóművének tolóereje, amikor az űrrepülő­ gép elindul a kilövőállásról. Ráadásul ezek a kilövellések hosszú órákon, sőt hosszú napokon át tartanak. 72

Egymástól függetlenül programozott „robbanófejek" Mióta 1992-ben optikai úton sikerült megerősíteni, hogy a Quiper-övben léteznek óriásüstökösök, egyetlen ilyen üstököst sem láttak a darabjaira esni. A „ k ö z ö n s é g e s " üstökösök azon­ ban, melyek m i n d e n tekintetben intim viszonyban vannak az óriásokkal, a megfigyelések szerint rendszeresen szétesnek, és „robbanófejek" egész záporát zúdítják a világűrre - pontosan úgy, mint a „többszörös robbanófejjel ellátott programozott" interkontinentális ballisztikus rakéták. Erre jó példa a Biela üstökös, amelynek pályája számítások szerint „20 ezer mérföldre halad el a F ö l d é t ő l " (bár ez koránt­ semjelenti azt természetesen, hogy a Föld és az üstökös valaha is 20 ezer mérföldre megközelítenék egymást; távolságuk min­ dig attól függ, hogy saját pályájukon éppen hol tartanak). A XIX. századi történész, Ignacius Donelli az alábbi módon me­ séli el a történetet: 1826. február havának 27. napján M. Biela osztrák katona­ tiszt. .. felfedezett egy üstököst a Nyilas csillagképben, amely akkor egészen kicsi, kerek felhőcskének látszott. A rákövetke­ ző hónap során az üstökös haladását Marseilles-ben M. Gambard, Altonában pedig M. Clausen követte figyelemmel, és a két megfigyelés alapján kiszámították periódusidejét, 3 amely 6 A évre tehető.

298

MINT HAL A TENGERBEN

M. Damoiseau ezek után kiszámította a pályáját, és beje­ lentette, hogy a következő forduló során az üstökös keresztezi a Föld keringési pályáját, mindössze 24 ezer kilométerre meg­ közelítve azt, és körülbelül egy hónappal korábban a Föld ugyanerre a helyre érkezik! Ez bizony irdatlanul kicsiny távolságot jelent! Becslések szerint csaknem 10 napot fog veszíteni az üs­ tökös visszatérésekor a Jupiter és a Szaturnusz vonzása miatt; de mi lesz akkor, ha 10 nap helyett 40 napot veszít majd? Az üstökös azonban 1832-ben időben érkezett, és a Föld egy hónappal elkerülte. Hasonlóképpen tért vissza 1839-ben és 1846-ban. Ám ek­ kor meglepő dolog történt. A Föld szomszédságában kettévált; mindkét felének külön feje és farka volt, és mindkét rész egy­ mástól függetlenül mozgott; egymás mellett örvénylettek az űr­ ben, mint két versenyló, kb. 16 ezer mérföld távolságban egy­ mástól, vagyis kb. kétszer olyan távol, mint a Föld átmérője. 1852-ben, 1859-ben és 1866-ban az üstökösnek vissza kelleti volna térnie, ám nem tette. Eltűnt. Felszívódott. Anya­ gának töredékei valahol itt keringtek a Föld körül... 7 4 Egy másik b e s z á m o l ó szerint legutóbb 1866. „ n o v e m b e r havában a Biela visszatérésének várható időpontjában a Földet látványos meteorzápor érte, és 1872-ben, 1885-ben és 1892ben

a korábbi

üstökös pályájának megfelelően impozáns

meteorbemutatóban gyönyörködhettek a szemlélődök novem­ 7

berben". ' A Föld egy bizonyos részén egy óra alatt 160 ezer hullócsillagot láttak, és a Biela üstökös törmeléke évente visszatér hozzánk az A n d r o m é d a meteorzápor formájában.

76

A belső N a p r e n d s z e r felé tartó 1744-es nagy üstökös a Mars keringési pályájához közelítve 6 fényes részre szakadt, melyek mindegyike saját 3 0 - 4 4 fokos hosszúságú farokkal rendelke­ zett.

77

1994. október 4-én az űrfigyelő program munkatársa,

299

A MARS-REJTÉLY

Jim Scotti jelentette, hogy a Harrington üstökös - amely egyébként n e m keresztezi a Föld pályáját - legalább három részre szakadt. 7 " 1976 márciusában a West üstökös magja négy részre tört. 7 9 És mint arról korábban írtunk már, a ShuemakerL e w y kilenc üstökös huszonegy darabra tört szét."" M á s példákat is tudunk hozni a széttöredezésre, mint példá­ ul a Macholz 2 üstökös - melyet Donald Macholz csillagász fe­ dezett fel 1994-ben az égbolt egy olyan térségében, mely ko­ rábban n e m szerepelt az űrfígyelő program hálózatában." 1 Az üstökös pályája keresztezi a Földét, periódusideje mindössze 7 esztendő, és 6, egymástól független maggal rendelkezik, me­ lyek viszonylag közel vannak egymáshoz, ám egyre távolod­ nak - mindez azt jelzi, hogy valószínűleg egyetlen nagyobb m a g töredezett szét valamikor az 1980-as években."~ A figyelemre méltó „a N a p o t súrló" Kreutz üstökösök - me­ lyek olyan fényesek, hogy néha m é g nappal is látni őket - egy­ máshoz hasonló magjai egy közös ős üstökösből származnak. A jelenleg kb. 12 egymástól független objektum gyakorlatilag azonos pályán kering különböző periódusidővel - 500-1000 évig terjednek ezek a periódusidők - és nagyon közel haladnak el a N a p felszínéhez, egyesek közülük mindössze fél millió ki­ lométerre haladnak el a Naptól."' Sőt, 1979-ben az egyik ilyen üstökös egyenesen beleütközött a Napba, az ütközés előtt köz­ vetlenül lefotózta az amerikai haditengerészet Sollwind nevű űrszondája. Az ütközés n y o m á n " a fél napkorong valamivel fé­ nyesebb volt egy teljes napig". M A napsúrló Kreutz üstökösök pályáiról Victor Clubé és Bili Napier a következő véleményt alakította ki: Az üstökösök valamikor egyetlen óriási objektumot alkottak úgy 10-20 ezer évvel ezelőtt, ám az óriásüstökös többször is kisebb darabokra esett szét. Aligha férhet hozzá kétség, hogy a széthullást a Nap közelsége váltotta ki.. 300

MINT HAL A TENGERBEN

Láthattuk azt korábban, hogy az üstökösdarabok milyen pusztítást képesek végezni, hiszen szóltunk arról az esemény­ ről, amikor a S-L9 üstökös becsapódott a Jupiterbe. 8 6 Mivel egy kisebb bolygót teljesen letarolt volna ez a 21 száguldó aszteroi­ da, felvetődik bennünk a kérdés, vajon n e m pont egy ilyen, vagy ennél nagyobb szabású incidens „végezte k i " a Marsot? Lehet, hogy egy ilyen gigantikus üstökös avatkozott be a Mars múltjába, és elképzelhető, hogy a Föld jövőjét is egy ilyen ob­ jektum veszélyezteti?

23. FEJEZET

A végtelen utasa

Az ókori egyiptomiak p o m p á s civilizációjuk kialakulásá­ nak pillanatától fogva m e g voltak győződve arról, hogy az em­ beriség küldetése és helyzete elválaszthatatlanul összekapcso­ lódik a kozmosszal, és a k o z m o s z irányítása alá tartozik. Bizo­ nyosak voltak benne, hogy igazi spirituális otthonunk az égben van, ahonnét átmenetileg leereszkedtünk az anyagi világba, és „az ég lakói" nagy befolyással bírnak az életünkre, és aki erről n e m vesz tudomást, az nagy gyarlóságot követ el. Tanításaik­ b a n a csillagok és a bolygók istenek voltak, nem pedig csak tá­ voli fénypontok az égen a bja vasból lévő meteoritok (bja = is­ teni fém) a spirituális és anyagi világ közötti párbeszédet jelké­ pezték. Ezek a gondolatok m á r a legelső időkben megfogalmazód­ tak, és írás formájában a piramisszövegekben is fennmaradtak, melyek az emberiség legrégebbi írott emlékei. Ezekben a szö­ vegekben és a későbbi egyiptomi halotti szövegekben azt tanít­ ják, hogy létezik egy titkos ösvény a tudáshoz - „egy út, me­ lyen felemelkedhetünk az égbe "' -, amely visszavezethet ben­ nünket égi otthonunkba, ha megkeressük ezt az utat, és meg­ vetjük rajta a lábunkat. Az ókori egyiptomiak legfőbb célja két­ ségkívül az lehetett, hogy elérjék a halhatatlanságot - több mil­ lió évig tartó é l e t e t - , amit úgy lehetett elérni, hogy csillagként újjászületnek:

302

A VÉGTELEN UTASA

Ó király, te vagy ezen pompás csillag, Orion útitársa, aki együtt utazol az égen Orionnal, aki Ozirisszel együtt kormá­ nyozza a Duatot. A keleti égboltról ereszkedsz alá, idővel megújulsz, és megfiatalodsz. Az ég Orionnal együtt visz a há­ tán/ Az olvasó bizonyára emlékszik m é g , h o g y az ég D u a t n a k nevezett része - az egyiptomiak túlvilági országa, ahol a csilla­ gok lakoztak - ura az Orion csillag és az Oroszlán csillagképek voltak. A Duatot egy „kanyargós vízi ú t " választotta ketté, m e ­ lyet mi Tejútnak nevezünk: A horizont égi kapuja nyitva áll előtted, és az istenek örömmel üdvözölnek körükben. Lelkedet elviszik az égre... Végiguta­ zod a kanyargós vízi utat csillagként, majd átkelsz a tengeren. A Duat kézen fog téged ott, ahol az Orion lakik, és az ég Biká­ ja (a Taurus) feléd nyújtja kezét.. .3 A Tejút a mi Galaxisunk, a nagy folyó, amelyet látunk, n e m más, mint a galaktikus korong síkja m e n t é n elhelyezkedő több 4

milliárd csillag fénye. A galaxison belül, amely „spirális gala­ 5

xis", valójában m i n d e n csillag mozog, s keresztülvitorlázik a galaxis spirális karjain, amelyek a galaktikus m a g körül ör­ vénylenek. A számunkra legfontosabb csillag a N a p , nemrég 6

haladt át az Orion spirális karján - nevét onnét kapta, hogy benne található a látványos Orion csillagköd, amely az Orion csillagkép h á r o m övcsillaga alatt helyezkedik el. A csillagá­ szok érdekes bizonyítékokkal álltak elő, miszerint az út megle­ hetősen „göröngyös", ami eléggé felrázta a Naprendszert, melynek köszönhetően az elmúlt 20 ezer évben számos látvá­ nyos égi esemény következett be - a jelek szerint ezek mind­ egyike a Bika csillagképből indult el.

303

7

A MARS-REJTÉLY

Égi/földi üzenet Talán n e m véletlen, hogy az ókori egyiptomiak rendkívüli ér­ deklődést mutattak az Orion és a Bika csillagképek irányába. N e m c s a k a vallási szövegekben j u t kifejezésre az a nézetük, miszerint ez a térség kozmikus otthonunk, ahová vissza kell térnünk, h a n e m a h á r o m gízai piramisban, illetve a dahsúri ún. „törtvonalú" és „ v ö r ö s " piramisokban is." A 30. északi széles­ ségi fokon állva, amely geodéziai értelemben igen fontos hely­ szín (az Északi-sark és az Egyenlítő távolságának harmada) és számos matematikai állandót, irracionális számot és geometri­ ai arányt (fi, pi és E/pi) magában foglaló gízai csoport az Orion-öv csillagainak földi képét adják, ugyanakkor a dahsúri pi­ ramisok a Bika csillagkép két tagjának - az Aldevarantnak és az Epsiylon Taurinak - egymáshoz viszonyított helyzetét ad­ ják. 9 Valószínű, hogy az Aldevarant képviselő „ v ö r ö s " piramis azért épült vörös kőből, mert csillagmegfelelője szintén vörös színű - az égi Bika csillogó vörös szemét alkotja. 1 " A XVI. fejezetben m á r szó esett arról, hogy ugyanez a logi­ k a j u t kifejezésre a szfinx rejtélyes alakjában - azért festették vörösre, mert a vörös Mars bolygóval hozták összefüggésbe, oroszlán teste pedig az Oroszlán csillagképre utal, hiszen építé­ sének idején a tavaszi napéjegyenlőségkor a Nap az Oroszlán csillagképben kelt fel. Azok a civilizációk, akik értik a processzió jelenségét, minden különösebb megerőltetés nélkül ki­ számíthatták, hogy az Oroszlán csillagkép 10-13 ezer évvel ezelőtt „uralkodott". Biztosak vagyunk benne, hogy a szfinx építői ezt a kapcsolatot próbálták kifejezésre juttatni. Ez az oka annak, hogy felötlött b e n n ü n k az a lehetőség, „a szfinx üzene­ t é n e k " egy része az akar lenni, hogy: „gondoljatok csak a Marsra, amikor a tavaszi napéjegyenlőség az Oroszlán csillag­ k é p é b e n volt".

304

A VÉGTELEN UTASA

Igazság szerint, ha a Marsra gondolunk ebben az időszak­ ban, akkor az alábbi képet láthatjuk: • Bőséges csapadék áztatta a bolygót, és folyói voltak, tehát élet is lehetett rajta. Nem tudjuk, mikor volt ez. Egyes jelek arra utalnak, hogy egyáltalán nem régen lehetett mindez. • Felszínén található egy objektum, amely rendkívüli módon emlékeztet a szfinx arcára, ez az objektum, egy épületegyüttes (objektumegyüttes) között található, és ezen objektumok egy része piramisokra emlékeztet. Már leírtuk, hogy ezek a marsi „építmények" földrajzi értelemben igen fontos szélességi fo­ kon helyezkednek el, és számos, a gízai nekropolisz épületei­ ben is megtalálható matematikai jellemvonással bírnak. • A Mars felszínét teljesen tönkretette egy nagy erejű kozmi­ kus zápor - többek között három hatalmas „világpusztító" aszteroida, melyek nyomán keletkezett a Hellas, az Argyre és az Isidis kráter. A 1. részben szó esett arról, hogy ez a katakliz­ ma nem feltétlenül valamilyen távoli földtörténeti korban tör­ tént, ahogy azt a legtöbb tudós állítja, hanem nem is olyan ré­ gen, az is lehet, hogy mindössze 20 ezer évvel ezelőtt - lehet, hogy pont ugyanakkor, amikor a Föld utolsó jégkorszaka hir­ telen rejtélyes körülmények között véget ért, rniközben boly­ gónk számos állatfaja rövid időn belül kihalt." Más szavakkal lehetséges, hogy „a Mars halálos katakliz­ mája" és a kisebb mértékű, ám ugyancsak k o m o l y kataklizma, amely kiemelte a Földet az utolsó jégkorszakból nagjjából ugyanabban

az időben

történt-és

elképzelhető, hogy ugyanaz

a kiváltó ok állt a két esemény mögött? Ha úgy gondolkozunk, ahogy az ősi egyiptomiak, és úgy te­ kintünk a Kozmoszra, a Földre és a bolygókra, valamint az összes csillagra, mint egy folyamatos, egymással mindenütt összekapcsolódó mátrix

alkotórészeire,

305

akkor könnyebben

A MARS-REJTÉLY

megértjük, amit a tudomány csak nemrégiben bizonyitott be nevezetesen, hogy a Naprendszerre és bolygóira óriási befo­ lyással bír a Galaxis, és ezek a befolyások hullámokként köze­ lítenének felénk a távoli űrből...

Ré utazásai Az ókori egyiptomiak a Napot - Ré isten - a végtelen vizén utazó hajósként ábrázolták: Az emberek „Ré" néven dicsérnek téged... Évmilliók szálltak el a világ fölött; nem tudom megmondani, hány esztendő múlt el feletted... Végtelen űrben utaztál végig, millió és százezer éven keresztül... A végtelen vizén hajózol szeretett földed­ re... Aztán lesüllyedsz, és véget vetsz az óráknak.. Annak ellenére, hogy ez a szöveg a Halottak koncéból való, a b e n n e megfogalmazott gondolatok a modern asztrofizi­ ka területére tartoznak, amely kimondja, hogy az Univerzum­ b a n m i n d e n m o z g á s b a n van, és mivel a N a p a Galaxis magja körül kering, valóban „végtelen ű r b e n " utazik, amelyet „évmil­ liókig tart átszelni". Igazság szerint számos különféle mozgásról beszélhetünk. Ezek közül a legalapvetőbbek a következők: 1. Az egész Naprendszert és természetesen az Oort-felhő és a Qupier-öv üstököseit is magával vive a N a p hatalmas pályán kering a Galaxis magja körül, és egy kör megtétele kb. 250 mil­ lió évig tart. 1 3 225 km/s sebességgel haladva nemrégiben szelte át az Orion spirális karját a belső részénél. 1 4

306

A VÉGTELEN UTASA

2. A Nap egyes csillagoknál gyorsabban, ugyanakkor más csilla­ goknál lassabban kering a Galaxis középpontja körül - általában véve a magtól távolabb eső csillagok lassabban haladnak, mint a közelebbiek, a N a p pedig viszonylag távol helyezkedik el a Nukleusztól. 1 5 „Teljes zűrzavar uralkodik", fogalmaz Victor Clubé: Minden keresztül megy minden máson. Úgy értem, természe­ tesen egy csillag nem megy keresztül egy másik csillagon. De az űr általában véve olyan üres, hogy azok a dolgok, amelyek­ ről beszélünk, tulajdonképpen minden irányban áthatolhatóak... A Nap tehát egy adott pályán mozog. Viszont különböző sebességgel halad keresztül egy régi spirális karon, vagy egy régi molekulárisfelhőn. Ebből arra következtetünk, hogy ke­ resztülhatol ezeken a dolgokon. 16 3. A Nap nem mindig a lapos (ám több fényév vastagságú galak­ tikus korong) síkjában halad. Mozgását talán hullámmozgásként tudnánk leírni (a csillagászok a körhinták föl-le m o z g ó paripájá­ hoz 1 7 vagy egy delfin mozgásához hasonlítják 1 *). Ez a gyakorlat­ ban úgy történik, hogy a N a p időnként „felúszik" a sűrű galakti­ kus sík fölé, majd ismét alámerül, hogy aztán alatta bukkanjon ki, majd ismét felúszik - és így tovább a végtelenségig, és köz­ ben előre haladva rója köreit. E mozgás szabályos ciklus szerint változik, melynek periódusideje az alsó és a holtpont között 60 millió évig tart, majd a legalacsonyabb pontra ismét 60 millió év múlva jut vissza, tehát a teljes periódusidő 120 millió év. Ez azt is jelenti, hogy egy hullám alatt csak négyszer, tehát 30 millió évenként metszi a sűrű centrális síkot. 1 9 4. A Nap hullámzó és körkörös mozgásával egyidejűleg léte­ zik egy, a csillagászok által „ k ü l ö n ö s n e k " nevezett napsebes­ ség. 2 " M a r k Bailei, Victor Clubé és Bili N a p i e r számításai sze­ rint: 307

A MARS-REJTÉLY

Ezt a sebességet egy olyan vektorral lehetne ábrázolni, amely a Galaxis középpontja felé mutat, párhuzamos a körsebesség­ gel, ugyanakkor merőleges a Galaxis síkjára. Galaktikus koor­ dinátában számolva megfelel egy olyan mozgásnak, amely körülbelül 30 fokban kifelé mutat a síkból az északi galaktikus pólus felé. Ezt az irányt történetesen az északi féltekéről bár­ mely nyárestén megfigyelhetjük: durván a Vega és a Ras Alhague fényes csillagok között félúton halad el, szinte ponto­ san szemben az Orion molekulárisfelhővel"1 Emlékeztetjük az olvasót, hogy a gízai piramisok, melyek az Orion-övet modellezik, a Föld 30. északi szélességén talál­ ható - vagy m á s k é p p e n fogalmazva „egy olyan ponton, amely durván 30 fokos szögben helyezkedik el az Egyenlítő síkjától a földrajzi északi sark f e l é . . . " Ráadásul a Galaxis ezen helye, ahová a N a p sebességvektora mutat („szeretett Földed felé kor­ mányzói a végtelen vizén... Aztán lesüllyedsz, és véget vetsz az óráknak"). Az Orion csillagköddel szemben helyezkedik el. Az 1990-es években a H u b b l e űrteleszkóp segítségével sikerült bizonyítani, hogy a csillagködök olyan területek, ahol a szó szoros értelmében új csillagok születnek." Az Orion csillagköd az űrnek abban a régiójában található, melyen a N a p és a Föld 5-10 millió évvel ezelőtt haladt át, 23 és itt található az Orion csillagkép, alatta pedig az öv csillagai, melyeket a görögök kardként, az ókori egyiptomiak pedig Ozirisz, az újjászületés istenének falloszaként ábrázoltak.

Ahogy fenn, úgy lenn Az ókori egyiptomiak hiedelme szerint a földi eseményeket közvetlenül befolyásolták az égi események, és „a lenti világ".

308

A VÉGTELEN UTASA

Tartalma és működése odafenn dől el; a lenti dolgok viszont nem rendelkeznek olyan erővel, amely a fönti rendet befolyá­ solhatná. A gyengébbnek tehát alá kell rendelnie magát az erősebbnek... A fenti dolgok rendszere erősebb, mint a lentie­ ké... és semmi sem létezik lent, ami ne fentről jött volna.24 Ez a szó szoros értelmében igaz az üstökösökre. N e m c s a k „fentről jöttek l e " - olyan értelemben, hogy bár az éghez tar­ toznak, mégis időnként összeütköznek a bolygókkal; hanem, mint azt a csillagászok is tudják, távoli, galaktikus erők hatásá­ ra periodikusan visszatérnek a belső Naprendszerbe. Ezek az erők tágabb értelemben is érvényesülnek a Galaxisban, hiszen ezek irányítják a Napot is, amint hatalmas pályáján a Galaxis központja körül kering, és az erőhatás legnagyobb mértékben akkor érezhető, amikor a N a p a sűrű galaktikus síkban halad. 2 5 Ebben két kulcsfontosságú tényező jut szóhoz, melyek va­ lójában áthatolnak egymáson. Ezek a galaktikus spirális karok és a hatalmas nebulák (csillagködök), melyek általában, ám nem kizárólag, a spirális karokon belül találhatók, melyeket „gigantikus molekulárisfelhőknek" neveznek.

Üstökösgyárak A csillagászok körében n e m igazán alakult ki konszenzus azt illetően, hogy a spirális karok valójában miből állnak, de a legtöbben Victor Clube-bal értenek egyet, aki szerint m ú l a n d ó dolgok ezek, melyeket a Galaxis magja lövell ki magából, és a Galaxis állandóan újabbakat és újabbakat generál: Mintha minden tavasszal új leveleket növesztene, ha szabad igy fogalmaznom... Azt láttam, hogy a spirális karokban talál-

309

A MARS-REJTÉLY

ható forró gázokból sok üstökös sűrűsödik össze. És ezek az 26 üstökösök összetömörülnek, hogy csillagokat alkossanak.. , 1988-ban Lagrange-Henri csillagász elektrospektroszkópos vizsgálati eredményei azt bizonyítják, hogy apró, üstökösszerű égitestek záporoznak nagy sebességgel a Beta Pictoris viszony­ lag fiatal csillag felé, amely körül a bolygó kialakulása vagy ép­ pen most történik, vagy a közelmúltban fejeződött b e ' ? 7 A spirális karok forró gázában összesűrűsödve az ilyen üs­ tökösök gigantikus méretet ölthetnek. Clubé és Napiere beszá­ molója szerint valóban hatalmas példányokat sikerült azonosí­ tani „két, sokat tanulmányozott és rendkívül aktív csillagtársu­ lás szomszédságában, nevezetesen az ún. G u m csillagköd és az Orion csillagköd szomszédságában". : s Ezek az üstökösök hatalmasok a Naprendszerünkben található társaikhoz képest, farkuk akár milliószor hosszabb is lehet. A farok nem kizáró­ lag a csillagtársulással ellentétes irányba mutat, ugyanakkor az üstökösök feje rendkívül excentrikus pályán mozog az ere­ deti forrástól távolodva... A feltételezések szerint a fejben csillagközi üstökösök hatalmas gyűjteménye található... Arra kell gyanakodnunk tehát, hogy az üstökösök hatalmas, laza összefonódásával van dolgunk, melyek hamarosan új csillag­ gá alakulnak át majd.. * A spirális karok nemcsak óriási csillagközi üstökösök szü­ lőhelyei, h a n e m a feltételezések szerint más anyagtömegeket is tartalmaznak, melyek mérete a legapróbb gáz- és porrészecs­ 30

kéktől egészen hold nagyságú objektumokig terjed : A galaktikus bizonyítékok alapján a spirális karok bolygó­ összetevőket, illetve üstökösöket tartalmaznak a legkülönbö­ zőbb formákban. A Naprendszer elkerülhetetlenül is interak-

310

A VÉGTELEN UTASA

cióba lép az ilyen anyagokkal, amikor keresztülhalad a spirális karokon. 31 A Nap 50-100 millió év alatt halad át teljesen egy spirális karon. 3 2 Mivel a spirális karok általában a galaktikus síkban, vagy annak közvetlen közelében találhatók, 3 3 a N a p delfinszerű fel-le mozgása azt jelenti, hogy m a g á b a a karba csak 30 millió éves időközönként hatol be. 3 4

Gigantikus felhők A galaktikus sík másik, rendszeresen felbukkanó veszélyzóná­ ját az olyan helyek jelentik, ahol a „leglazább" kozmikus anya­ gok sűrűsödnek össze a gravitációs erőnek köszönhetően, az un. gigantikus molekulárisfelhők ( G M C ) . Mint azt m á r a fenti­ ekben megjegyeztük, ezek az egyébként is rendkívül „ c s o m ó s " spirálkarokon belül találhatók, illetve elszigetelten is léteznek, a spirálkarok közötti csillagközi anyagban. A G M C - k tipikusan 100 fényév hosszúságúak, és átmérő­ jüktől függően tömeggel rendelkeznek, melynek nagysága a becslések szerint kb. félmilliószorosa a N a p é n a k / 5 E hatalmas hideg anyagsűrűsödések

elsősorban hidrogén gáz és m é g

összetettebb molekulákból és vegyületekből állnak, melyek porral keverednek. 3 '' Ráadásul gyakran tartalmazzák fiatal csil­ lagok sűrű koncentrációját, és Clubé és Napiere szerint „óriási számú, újonnan kialakult üstököst is... melyek szabadon cir­ kulálnak a csillagködben". 3 7 „A Tejút síkjában a becslések sze­ 3í>

rint jó pár ezer G M C kering. " Ebből adódik, hogy elkerülhe­ tetlenül bekövetkezik egy olyan időszak, amikor 30 millió éves ciklusú galaktikus hullámzása során a N a p áthalad egy-egy GMC-n: 311

A MARS-REJTÉLY

Naprendszerünk életében több mint 50-szer kerülhetett sor arra, hogy a Nap néhány fényévnyi távolságra megközelítsen ilyen nebulákat. Valószínűleg több mint tucatszor került sor konkrét áthatolásra, amikor is a Nap mintegy egy fényévnyire megközelítette a felhő középpontját. 39

Galaktikus irányítás Most már minden darab a helyére került ahhoz, hogy megért­ sük, az üstökösök hogyan jutnak be a belső Naprendszerbe, és hogyan fenyegethetnek pusztulással világokat, nem valami „ h e l y i " eseményként, h a n e m galaxisunk távoli, szinte elkép­ zelhetetlen befolyása következtében. M á s szavakkal, ami „ide­ l e n n " történik - a Földön - vagy a Marson -, amikor egy üstö­ kös közelít hozzánk, az közvetve az egész kozmosz ciklikus te­ vékenységének következményeként értékelhető. A csillagászok kimutatták, hogy amikor a Naprendszer át­ halad egy G M C - n , akkor a Naprendszer szélén található több száz millió üstököst tartalmazó Oort-felhő stabilitása felborul, és a G M C - k e n belül található különösen sűrű „alstruktúrák" m é g nagyobb romboló hatással bírnak.

40

Miközben a GMC-k

az üstökösök burkának külső rétegét „lefejtik", és azokat ma­ gukkal viszik a hatalmas gravitációs hullámok, más üstökösö­ ket befelé, a N a p felé irányítanak. 4 1 E t ö b b millió év hosszúságú utazás során ezek a „bukott angyalok" spirális mozgást végez­ ve a távoli űrbe távoznak. Egyesen a Quiper-öv börtönébe ke­ rülnek, ahol akár 3 millió évet is tartózkodhatnak, mielőtt ismét a központ felé indulnának. Mások egyenesebb utat választa­ nak, és végül óriásbolygók gravitációs vonzásába kerülnek, melyek alaposan megpörgetik, majd új pályára állítják őket a belső Naprendszer irányába. 4 2 312

A VÉGTELEN UTASA

A spirálkaron való áthaladásnak hasonlóan drámai hatása van. Itt az Oort-felhőhöz új csillagközi üstökösök és más „nagy, szilárd égitestek" csatlakoznak, melyek a spirálkarban növe­ kedtek. 4 ' Sőt, a becslések szerint a gravitációs mágnesként mű­ ködő naprendszer több milliárd ilyen égitestet fog be, amikor áthalad egy spirálkaron.. , 44 A m i k o r ezek a testek bekerülnek az Oort-felhőbe, kilöknek m á s üstökösöket, melyek a N a p felé re­ pülnek, és általában véve felfokozzák a belső naprendszer üstököstevékenységét. 4 5 Végül „átmeneti bolygóbombázások alakulnak ki" 4 '', melyek hosszú ideig tartanak, és „számottevő biológiai és egyéb következményeket vonnak m a g u k után". 4 7 Minden ilyen epizód során hatalmas mennyiségű anyag szaba­ dul el naprendszeren belül, ami több ezer éven keresztül felfo­ kozott ütközésveszéllyel jár együtt. Mind a G M C - k e n , mind pedig a spirálkarokon való áthala­ dás esetében a keletkező átmeneti zavarok időszakát elsősor­ ban a Nap delfinszerű föl-le mozgása határozza meg, melynek során 30 millió évenként lép be N a p u n k a galaxis sűrű centrális síkjába. A csillagászok egy hosszabb, másodlagos ritmust is felfedeztek - ennek ciklusa kb. 250 millió év és a N a p a galakti­ kus m a g körüli keringéséhez társítható. 4 8 Más szavakkal a belső naprendszerbe áradó üstökösök ga­ laktikus irányítás alatt állnak, és maguk az üstökösök olyan tö­ redékeket jelentenek, melyeket a galaxis zúdított a bolygókra. Miközben a naprendszer G M C - k e n , illetve spirálkarokon ha­ lad át, potenciális veszélyt jelentő űrobjektumok lavinája indul meg, melyek némelyike 200 km-nél nagyobb átmérővel bír és a M a r s - F ö l d - H o l d birodalom irányába haladnak. Ezeket a lavinákat minden egyes újbóli galaktikus sík átlépésekor újabb és újabb lavinák követik, tehát a belső naprendszer bolygói pe­ riodikus bombázásnak vannak kitéve, ezek a b o m b á z á s o k igen veszélyesek és hosszan tartóak. A m í g a N a p ki n e m huny, és 313

A MARS-REJTÉLY

tovább folytatja hullámzását a spirálkarokon és egyéb struktú­ rákon keresztül, a folyamat a végtelenségig tart.

Pulzus A folyamat 30 millió éves ciklusokban történő szívverését egy 250 millió éves ciklus modulálja, melynek során a Nap a galak­ tikus síkban kering. Egy több, különféle tudományággal fog­ lalkozó tudósokból álló csoport (asztrofizikusok, csillagászok, matematikusok, geológusok és őslénykutatók) hosszú, kimerí­ tő detektívmunkával megállapították, hogy szoros statisztikai korreláció mutatható ki a galaktikus zavarok ciklikus üstökös lavinái, illetve a földi kráterek keletkezésének időpontjai, vala­ mint a tömeges állatkipusztulások időpontjai között:'" A nagyobb állatkihalásokra 250 millió évenként kerül sor annak köszönhetően, hogy a naprendszer a galaxis egy spirálkarján ha­ lad át, a kisebb kihalások pedig kb. 30 millió évenként következ­ nek be, amikor a naprendszer átszeli a galaktikus síkot... Az a tény, hogy az interstelláris felhők nem kizárólag a galaxis síkjá­ ban találhatók, megmagyarázza, hogy az állatkihalások miért nem pontosan a vártnak megfelelő időpontban következtek be az általános eltérés epizódonként 9 millió év." A Cardiffi Egyetem munkatársai sir Ered Hoyle és Chandra Wickramasinghe professzor egyaránt szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalását előidéző nagy K7T objektum: az bizonyítja, hogy a belső naprendszerben egy óriásüstökös száguldott keresztül, és olyan közel haladt el a Jupiterhez, hogy kb. 65,05 millió évvel ezelőtt több darabra törte szét. Mi314

A VÉGTELEN UTASA

vei 100 ezer évenként újra meg újra elhaladt a Jupiter mellett, egyre több darabra tört szét, az egyik ilyen darab (mely egy normál üstökös méretének felelt meg) olyan közel haladt el a Földhöz, hogy becsapódott bolygónk felszínére.52 Hoyle és Wickramasinghe azt is hangsúlyozzák, hogy a 65 millió évvel ezelőtti tömeges állatkipusztulás n e m elszigetelt esemény, h a n e m egy ciklus része, amely az elmúlt 100 millió év során zajlott, amelyben 94,5 millió éve, 65 millió éve, és 36,9 millió éve került sor tömeges állatkipusztulásra. 5 3 E korból származó üledékek „fokozott irídium jelenlétet mutattak, ami üstökösök jelenlétét igazolta". 5 4 Ráadásul a H o l d felszínéről hozott kráterminták azt mutatják, hogy hosszantartó és heves üstökösbombázás zajlott a Holdon, a Földével nagyjából azo­ nos periódusokban.'" Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy a Hold-Föld-rendszer bármikor újabb bombázásnak le­ het kitéve. Sőt, ahogy ezt a következő fejezetből látni fogjuk, kiváló tudósok egyre nagyobb számban hisznek abban, hogy már csaknem 20 ezer éve beléptünk egy ilyen periódusba, melynek kezdetét a jégkorszak vége jelentette - ami tömeges állatkihalással és világméretű özönvízzel társult -, és hogy a „java" m é g sajnos hátra van. Amire azonban senki sem gondolt, talán azért, mert olyan távolinak tűnik a Földről nézve, az az ijesztő lehetőség, h o g y a Mars, melyet az egyiptomiak Vörös Hórusznak, az aztékok Xipe-Xoíotl-nek, a „megnyúzott bolygónak" 5 ' 1 neveztek, talán ugyanennek a hosszantartó bombázásnak esett áldozatul...

24. FEJEZET

Látogató a csillagokról

A Marssal történt rejtély kirakójáték, melynek darabkái szétszóródtak a galaxisban - sőt talán a galaxis határain túl is és

az

évmilliárdok

ködébe

vesznek.

Ráadásul,

mivel

a

M a r s - F ö l d távolság a galaktikus skálán mérve jelentéktelen, talán n e m túlzó az a feltevés, hogy b á n n i , amely befolyást gya­ korolt a Marsra, érezhető lesz a Földön is - és vica verza. A las­ san kialakuló kép a naprendszert galaktikus környezetébe he­ lyezi, és azt mutatja, hogy az üstökösök jelenleg is komoly fe­ nyegetést

jelentenek.

A veszélyt mégis rendkívül nehéz számszerűsíteni, épp ezért a kockázat nagyságát nem lehet pontosan meghatározni. A m i t biztosan tudunk, az n e m más, mint hogy a Nap a galaxis magja

körül

kering,

magával

húzva

az

Oort-felhőt,

a

Quiper-övet, a Marsot, a Földet és az összes többi bolygót, és valamennyiüket meteorok lavinájának teszi ki, amikor áthalad egy spirálkaron vagy gigantikus molekulafelhőn. Az ilyen ta­ lálkozások során meginduló üstökösáradatban teljesen vélet­ lenszerű rendszerességgel több száz kilométer átmérőjű óriás­ üstökösök is találhatók. Az is lehet, hogy évmilliókba telik, míg egy-egy ilyen „ra­ k é t a " elég messzire sodródik ahhoz, hogy a bolygók pályáját keresztezve bejusson azok hatáskörébe. Ebben a hosszú begyűrűzési folyamatban, melynek során a saját pályájukon keringő üstökösöket állandóan „lökődik" és húzgálják az olyan gázóri316

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

ások, mint a N e p t u n u s z , a Szaturnusz és a Jupiter, sokukat szét­ tépi a gravitációs erő, és több darabra esnek szét - épp ezért az űrben repülő objektumok száma megsokszorozódik. Mi azt állítjuk, hogy a M a r s o n történt rombolásért és a boly­ gó különös kéregszerkezetéért egyetlen frontális ütközés tehe­ tő felelőssé. A Marssal ütköző égitest egy valódi óriásüstökös darabkája volt, amely a külső naprendszerből gyűrűzött be a már ismertetett hullámzás során. Ráadásul, amikor a Mars krá­ terektől éktelenkedő tetemét vizsgáljuk, a kép annyira k o m o r és tragikus (itt most az üres folyómedrekre és száraz óceánokra gondolok), hogy az ember nyelvére akaratlanul is a gyilkosság szó tolul. És az ember akaratlanul is beleborzong a gondolatba, hogy ugyanez velünk is megtörténhetett volna, illetve bármi­ kor megtörténhet.

Az ég ciklusai Az emberiségnek m é g n e m sikerült mintaanyagokat szerez­ nie a Mars krátereiből, és a tudósok n e m tudtak m é g részletes geológiai vizsgálatot végezni a bolygón. A Marsról alkotott feltételezéseink épp ezért a M a r s körül keringő objektumokról készült fényképeken alapulnak - ezekből viszont n e m lehet megállapítani, hogy mikor került sor a Marson dúló gyilkos ka­ taklizmára. Mint arra korábban rámutattunk könyvünkben, a dichotómiás vonaltól délre található több ezer kráter n e m fel­ tétlenül lassan, évmilliárdok során alakult ki, ahogy a legtöbb tudós gondolja, h a n e m egészen gyorsan, talán egyetlen ka­ tasztrofális esemény során is bekövetkezett, álcár a közelmúlt­ ban is. Ez olyan hipotézis, melyet csak akkor lehet próbának kiten­ ni, amikor az ember megveti a lábát a Marson. Addig csak fel­ tételezésekre hagyatkozhatunk, 317

és

semmilyen szilárd tény

A MARS-REJTÉLY

nincs a kezünkben, amely azt bizonyítaná, hogy a marsi kráte­ rek n e m több milliárd évesek. Közelebb juthatunk azonban az igazsághoz, ha megvizsgáljuk, mit tudunk arról, hogy mi tör­ tént a Mars szomszédjával, a Földdel. Itt nem szemcsés fotókra kell hagyatkoznunk, melyeket több ezer kilométer távolságról készítettek, h a n e m kézzelfogható, empirikus anyagi bizonyíté­ kaink vannak, mint például az állatok kihalásával kapcsolatos adatok, a világ különböző pontjain lévő kráterekből gyűjtött adatok, talajminták vegyi elemzései és így tovább. Ezek a bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy bolygónkat ciklikus üstökösbombázások érték, és ennek követ­ keztében viszonylagos rendszerességgel haltak ki a földi élőlé­ nyek az elmúlt 100 millió é v b e n - n e v e z e t e s e n 9,4 millió évvel ezelőtt, 65 millió évvel ezelőtt (a K7T esemény) és 36,9 millió évvel ezelőtt. 1 Azt is kimutattuk, hogy ennek a ciklusnak van egy alap „pulzusszáma", ami 30 millió évenként ismétlődik, és az egyes epizódok átlagos időeltérése 9 millió év lehet. 2 Egy­ szerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy ha elegendő hosszú időn keresztül - mondjuk több száz millió éven át - figyeljük a ciklust, akkor úgy találjuk, hogy az ide vonatkozó üstökös­ záporok és a vele kapcsolatos állat- és növénykihalások durván 30 millió évenként következnek be, de a két esemény közötti minimális szünet akár mindössze 21 millió év is lehet bizonyos esetekben, más esetekben viszont akár 39 millió év is. Visszatérve az elmúlt 100 millió évhez, arra az eredményre jutunk, hogy az állatkihalások között eltelt idő következetesen ebbe az időintervallumba esik. A 94,5 millió és a 65 millió év közötti időkülönbség 29,5 millió év. A 65 millió év és a 36,9 millió év közötti időkülönbség 28,1 millió év. Mivel tudjuk azt, hogy az ilyen bombázások az egész naprendszert érik - nemcsak a Föld környékét - úgy gondoljuk, a Marsot és a Holdat ért be­ csapódások nagyjából ugyanakkor következtek be, mint a Föl­ dön, tehát valamikor 94,5, 65 és 36,9 millió évvel ezelőtt. Mint 318

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

ezt az előző fejezetben láttuk, ez már bebizonyosodott a Hold esetében. A Mars esetében m é g tesztelni kell ezt a hipotézist, eh­ hez tehát m e g kell vámunk, hogy az ember a Marsra tegye a lá­ bát, de ugyanez a helyzet minden más, a Marsról alkotott hipoté­ zissel kapcsolatban is. Épp ezért jelenleg a legnagyobb őrültek legvadabb elképzelései és az ünnepelt tudósok józan gondolatai is egyelőre csak találgatásnak számítanak, amíg n e m kapunk kézzelfogható bizonyítékot a bolygó felszínéről. Csak ismétlésképpen, a mi hipotézisünk arról szól, hogy a Mars és a Föld egyaránt 94,5, 65 és 36,9 millió évvel ezelőtt volt kitéve jelentős üstökösbombázásnak. A 36,9 millió évvel ezelőtti időpont óta eltelt időszak jelentősen hosszabb, mint az előző kettő. Sőt veszélyesen közel van a ciklus felső határához - tehát a 39 millió évhez. Elképzelhető, hogy egy szokatlanul hosszú nyugalmi perió­ dus végéhez közelítünk? Lehet, hogy h a m a r o s a n újabb bomba­ zápor éri a naprendszer belső bolygóit?

Hol vagyunk most? Az első lépések afelé, hogy intelligensen értékeljük jelenlegi kényelmetlen helyzetünket, már megtörténtek, egy csoport ki­ váló csillagásznál-: köszönhetően, nevezetesen Victor Clubé és Bili Napier, Dávid Asher, D u n c a n Steel, M a r k Dailei, sir Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe professzor munkájának jó­ voltából. Helyszűke miatt n e m tudjuk teljes terjedelmében is­ mertetni összes felfedezésüket, épp ezért jelen fejezetünk to­ vábbi részében a központi „bizonyítékláncolatra" összpontosí­ tunk majd, melyet e kiváló tudósok felépítettek. Amennyire le­ hetséges, saját szavaikat idézve összegezzük munkásságuk lé­ nyegét, hogy az olvasók m é g j o b b a n átérezzék, mennyire ag­ gódnak ezek a tudósok, és mennyire sürgetőnek találják a p r o b 319

A MARS-REJTÉLY

lémát. Mi osztjuk aggodalmaikat. És úgy gondoljuk, a politiku­ sok és m á s közéleti személyiségek számára rendkívül tanulsá­ gos ismereteket rejtenek, nevezetesen azt, hogy jelenlegi ga­ laktikus környezetünk, melyben naprendszerünk tartózkodik, rendkívül veszélyes és kiszámíthatatlan. Egyre növekvő számú tudóskollégájukkal egyetemben a fenti csillagászok az alábbi tényekre hívják fel a figyelmünket: 1. Bizonyított tény, hogy a közelmúltban a Nap mozgásával kapcsolatos zavar keletkezett az Oort-felhőben.. , J 2. A n a p nemrégiben haladt át a galaxis sűrű, zsúfolt közép­ síkján, és jelenleg mindössze 8 fokkal tartózkodik fölötte."1 3. Az elmúlt 100 millió évben a N a p az Orion spirálkarban tartózkodott 5 és a tengelyhez viszonyítva viszonylag kis szög­ b e n keresztezte delfinszerű mozgásciklusa közben.'' 4. Nemrégiben haladt át ezen a spirálkaron, és jelenleg épp­ hogy csak a kar belső széle fölött tartózkodik. 7 5. Itt egy régi, szétesőben lévő óriás molekulafelhő marad­ ványain halad át. Ez egy olyan anyaggyűrű, amely a legtöbb molekulafelhőben és csillagformáló területen megtalálható. Az égbolton látható Gourd-övnek nevezett ív fiatal két csillagát m á r a Ptolemaioszok ideje óta jegyzik... A naprendszer 5-10 millió évvel ezelőtt haladt át a Gourd-övön.. .

s

6. Mindebből az az ijesztő következtetés vonható le, hogy a Nap jelenlegi helyzete nemcsak azt jelzi, hogy a bombázás a küszöbön állt, h a n e m azt, hogy nyilvánvalóan már meg is kez­ dődött,

és jelen pillanatban rendkívül nagy az esélye a becsa­

pódások megkezdődésének: Mivel a Nap jelenleg az Orion spirálkarjának belső részén he­ lyezkedik el, egészen biztos, hogy jelenleg aktív fázisban va­ gyunk. Sőt, a naprendszer épp most haladt át a galaxis síkján, ahol az üstökösfelhőre nehezedő nyomás maximális; az 320

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

üstökösáradat tehát hamarosan eléri galaktikus ciklusának csúcspontját. Ráadásul nemrégiben haladt át a Gourd-övön, épp ezért egy szétesőben lévő molekulafelhő rendkívül erős hatásának volt kitéve... Ez a találkozás nyilván jócskán felfo­ kozott üstököstevékenységet váltott ki, melybe nemsokára be­ leszaladunk. .. Ez azt jelenti, hogy a Földre csak úgy záporoz­ nak majd az üstökösök - jelenleg tehát már a becsapódások időszakát éljük.

Egy óriásüstökös nyoma A csillagászok aprólékos kutatómunkájának eredményeként arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy a fent említett epi­ zód legvalószínűbb forrása a Nap a Gourd-övön való áthaladá­ sa. Az áthaladás vége felé, kb. 5 millió évvel ezelőtt a tudósok szerint üstököshullám lökődött ki az Oort-felhőből, és meg­ kezdte lassú, fényévnyi hosszúságú útját a belső naprendszer felé. Az üstökösök között volt legalább egy akár több száz kilo­ méter nagyságú óriás is 10 , amely évmilliók alatt gyűrűzött be a belső bolygók felé. Itt először a Neptunusz, a Szaturnusz és a Jupiter birodalmába lépett, ahol körülbelül újabb évmilliárdig időzött, miközben keringési pályája fokozatosan csökkent, ugyanakkor egyre elliptikusabb formát vett fel. Mindössze 50 ezer évvel ezelőtt," a Jupiter gravitációs „rúgása" következté­ ben végül a belső naprendszerbe érkezett, ahol nyújtott ellipti­ kus pályára állt, melynek aphélionja rendkívül közel van a Naphoz, aphélionja pedig valamivel a Jupiteren túl található. Egy ilyen keringési pálya m i n d e n k é p p e n metszi a Föld és a Mars pályáját. Victor Clubé szavaival élve: Egészen pontos képet tudunk alkotni arról, hogy ez az óriásüs­ tökös elhajlott, és szinte hozzáért a Naphoz. Pályája rendkívül 321

A MARS-REJTÉLY

excentrikus, ami azt jelenti, hogy nagyon közel halad el a Jupi­ terhez is. Nos ez a rendkívül vékony, ellipszis alakú pálya kulcsfontosságú információkat rejt az óriásüstökös evolúció­ jával kapcsolatban. Mivel számos alkalommal rendkívül kö­ zel halad el a Naphoz, több darabra esik majd szét. Csakhogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy rendkívül el­ nyújtott folyamat.12 A folyamat csak mintegy 20 ezer évvel ezelőtt indult be iga­ zán - bár egyesek csillagászok azt gyanítják, hogy mindössze 15-16 ezer évvel ezelőtt lehetett 1 ' - amikor nagyobb változá­ sok következtek be az óriásüstökös állapotában. 1 " 1 A Földről és a bolygókról vett bolygóközi minták, valamint a dinamikai elemzés alapján sikerült az esemény becsült időpontját megál­ lapítani," és a becslés pár ezer évvel plusz-mínusz pontosnak mondható. 1 6 A csillagászok azonban m á r jóval kevésbé bizto­ sak abban, hogy pontosan mi történt ebben a fontos időszak­ ban. Az egyik feltételezés szerint az eredeti objektum annyira közel haladt el a N a p h o z , hogy a szó szoros értelmében dara­ bokra robbant. Egy másik, talán hihetőbb verzió szerint átlépte egy bolygó roche határát - éppúgy mint a Shoemaker-Lewy„ üstökös 1992-94-ben - és a vonzási erő kibírhatatlan nagysága miatt esett darabjaira. 1 7 Ez egy olyan talány, amelyre m é g vissza kell térnünk.

Több millió darabka, több ezer év Bármi is váltotta ki az óriásüstökös darabokra hullását, a csilla­ gászok demonstrálták, hogy a robbanást egy hosszú ideig elhú­ zódó folyamatos szétesési időszak követte, és a darabkák vé322

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

gigzúzódtak az üstökös pályája mentén, és időnként becsapód­ tak a belső bolygókra sűrű meteorzáporok, tűzgolyók és rövid életű tunguskai méretű meteoritzáporok formájában, ugyanak­ kor sok különálló, akár egykilométeres vagy még nagyobb aszte­ roida, melyek maguk is széthullottak, és legalább egy szembe­ tűnően nagy magmaradvány is megmaradt, amely törmelékbe és porba burkolózott... l k Sir Fred Hoyle azt hangsúlyozza, hogy amikor az eredeti óriásüstökös m é g egy darabban volt, csekély esély volt arra, hogy a Földdel összeütközzön - m i n d e n egyes keringési perió­ dus során az üüközés valószínűsége egy a milliárdhoz volt: 1 9 Csakhogy mivel az üstökös egyre több és több darabra szakad, egyre növekszik annak a valószínűsége, hogy valamelyikük tényleg találkozik velünk, és könyörtelenül eltalálja bolygónkat... 2 0 Hoyle becslése szerint 10 ezer évvel a robbanás után az ere­ deti üstökös m á r „körülbelül 1 millió darabra esett szét", me­ lyek átlagos súlya 10 ezer millió tonna (ami azt jelenti, hogy az anyaobjektum t ö m e g e 10 ezer millió tonna volt). 2 1 Később ez az 1 millió darab további kisebb és egyre kisebb darabokra esik szét, és ezek az apró darabkák idővel aztán mindenütt szétszó­ ródnak, és különböző objektumokkal összeütköznek. 2 2 Nyilván fontos volna tudni, hogy egy ilyen folyamat várha­ tóan milyen hosszú ideig tart. Victor Clubé számítása szerint egy óriásüstökös teljes szét­ esése - tehát az az időszak, amíg olyan kicsi darabokra n e m esik szét, amelyek m á r n e m okoznak számottevő kárt - akár 100 ezer évig is eltarthat. 2 3 Mivel a szóban forgó üstökös szét323

A MARS-REJTÉLY

bomlása mindössze 20 ezer évvel kezdődött, nagy a valószínű­ sége annak, hogy továbbra is halálos ütközést magukban hor­ dozó nagyságú törmelékdarabok követik az eredeti anyaüstö­ kös, a Föld pályáját keresztező keringési pályáját." 4 Ráadásul felmerül az a rémisztő lehetőség is, hogy a m a g nagyobb, egy­ b e n maradt darabját rendkívül nehezen tudják észrevenni a csillagászok, ugyanis porfelhő veszi körül, amely „jótéko­ n y a n " eltakarja és gyakorlatilag észrevehetetlenné teszi. 2 ' A valószínűség törvényei szerint, ha egy ilyen csaknem lát­ hatatlan fenyegetés ólálkodik a Föld pályáját metsző keringési pályán, akkor töredékeinek az elmúlt 20 ezer év során számos alkalommal ütközniük kellett volna a Föld-Hold-rendszerrel...

Titkos kéz Clubé, Napier, Hoyle, W i c k r a m a s h i n g h e és kollégáik igazol­ ták, hogy pontosan ilyen összeütközések magyarázhatják azt a titkos kezet, amely a Föld legutolsó jégkorszakának eddig megmagyarázhatatlan hirtelen katasztrófa szerű végét kiváltot­ ták 2 6 - egy olyan olvadási folyamatot, amely 17 ezer évvel ez­ előtt kezdődött, és két csúcspontját 13 ezer évvel ezelőtt, illetve 10 ezer évvel ezelőtt, majd 9 ezer évvel ezelőtt érték el, s végül megszabadították a Földet attól a jégtakarótól, amely az azt m e g e l ő z ő 100 ezer év során szilárdan tartotta magát. 2 7 Ez a hatalmas - és geológiai értelemben - rendkívül gyors változás állt az Istenek kézjegyei (Graham Hancockh, 1995.) című könyv kutatásainak középpontjában. A könyv továbblép ennél a problémánál, és azt állítja, az utolsó jégkorszaknak vé­ get vető kataklizma egy rendkívül fejlett prehisztorikus civili­ záció szinte minden nyomát eltüntette a Földről. Ezt a hipotézi­ sünket számos m ű v ü n k b e n feltártuk, kiegészítve azzal, hogy 324

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

ennek az eltűnt „vízözön előtti" civilizációnak voltak túlélői (vízözön alatt azt a több száz méter magas, az egész Földön vé­ gigsöprő

vízhullámot értjük,

amely

a jégkorszak végének

egyik legsúlyosabb k ö v e t k e z m é n y e volt), szétszóródtak a vilá­ gon, és a kegyetlen véget ért aranykor történetét mítoszok és hagyományok tonnájában adták át a többi népnek, például N o é történetének formájában. Ezenkívül az is szilárd meggyőződé­ sünk, hogy a mítoszoknál több is fennmaradt a „vízözön előttről" - egészen napjainkig - beavatási tanítások formájá­ ban, melyeket titkos csoportok és elképesztő, homályos erede­ tű építészeti alkotások, mint például az angliai Stonehange, a mexikói Teotihuacan és a gízai piramisok, valamint a nagy szfinx formájában."* Az olvasó ezek után bizonyára megérti, miért n e m tudunk szó nélkül elmenni az olyan rejtélyek mellett, mint a „pirami­ sok" és a "szfinxszerű a r c " mellett, amikor azok a Mars felszí­ nén bukkannak fel, ahol kétségkívül hatalmas kataklizma dúlt, amely többek között több kilométer m a g a s szökőárral járt. Hogy vajon mi lesz az, amire rábukkanunk? Párhuzamos világok? Párhuzamos kataklizma? Párhuzamos letűnt civilizáció? Ki tudja? Vannak olyan titkok, melyeknek puszta létük jo­ gán érdemes utánajárni, m é g akkor is, ha a válasszal semmivel sem jutunk előrébb. Ami időközben egészen bizonyos, az az, hogy a belső nap­ rendszer bolygóinak az elmúlt 20 ezer év során jelentősen fel­ fokozott üstököstevékenységgel kellett szembesülnie, és hogy a Föld rejtélyes kataklizmát szenvedett el ebben a periódusban, és a Mars is rejtélyes kataklizma áldozata lett (bár bekövetke­ zésének időpontját illetően nincsenek bizonyítékaink). Ezek a traumák elég súlyosak voltak ahhoz, hogy a Mars esetében tel­ jesen lakhatatlanná tegyenek egy bolygót, illetve a Föld eseté325

A MARS-REJTÉLY

ben becslések szerint az állatvilág 70%-ának kihalását eredmé­ nyezzék, ugyanakkor a tengerek szintjét több mint 100 méter­ rel megemeljék. 2 9

Nehéz egyetértés Szükségtelen ismételnünk jelen könyvben azokat az érveket és bizonyítékokat, melyeket teljesen kifejtettünk az Istenek kézje­ gyeiben és másutt arról, hogy milyen látványos katasztrófának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a Föld túljusson az utolsó jégkorszakon. A nagy kihívást azonban az jelenti a kutatók szá­ mára, hogy kiderítsék, vajon milyen esemény okozhatott ilyen hatalmas

világméretű

katasztrófát.

Az

Istenek

kézjegyeiben

hosszasan tárgyaltuk és fontolgattuk Charles Hapgood pro­ fesszor a földkéreg elmozdulására vonatkozó elméletét - me­ lyet a kanadai Flem-Aths is teljes szívből támogat' 0 -, ám igen csekély figyelmet szenteltünk a kozmikus behatásoknak, illet­ ve becsapódásoknak a földkéreg elmozdulásának kiváltását il­ letően (részletesebben lásd könyvünk XVIII. fejezetét), illetve mint a katasztrófa közvetlen kiváltóját n e m vizsgáltuk meg ezt a lehetőséget. N e m mi voltunk egyedül azok, akik számításon kívül hagy­ ták ezt a lehetőséget. A X X . század nyugati tudósai egyöntetű­ en eltekintettek a Föld történelmének tanulmányozásakor az esetleges kozmikus becsapódásoktól, csak fokozatosan és las­ san ismerik fel jelentőségét annak köszönhetően, hogy megcá­ folhatatlan bizonyítékok támasztják alá, hogy a K7T határán kozmikus objektum csapódott a Földbe (ezt csak 1990-ben fo­ gadták el véglegesen), illetve az olyan drámai események hatá­ sára, mint a S-M 1X üstökös 21 darabra hullása, illetve a Jupiter­ be való becsapódása 1994-ben. A m i k o r az üstökösdarabok be­ csapódtak a Jupiterbe, az emberiség bepillantást nyerhetett a 326

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

pokol tornácára. Azóta - csaknem 20 évnyi mellőzés után Clubé, Napier, Hoyle és W i c k r a m a s h i n g e katasztrófaelméletei elnyerték méltó helyüket a tudóstársadalom köreiben. 3 1 Az

Istenek

kézjegyei

1995

elején

került

nyomdába.

A

Mars-rejtély megjelenését követő kutatásaink során fokozato­ san ébredtünk rá arra, hogy a csillagászok körében egyre na­ gyobb egyetértés alakul ki a katasztrófaelméleteket illetően. Ez egy igen súlyos, komoly konszenzus, melyhez több kiváló tu­ dós neve csatlakozik, és olyan következményekkel jár, melye­ ket m é g n e m közöltek a széles nyilvánossággal. Jelenleg mi is többé-kevésbé egyetértünk ezzel az új konszenzussal, amely­ nek lényege Clubé és Napier megfogalmazásában a következő: Az élet evolúciójában igen fontos tényezőt jelentettek azok a nagyobb becsapódások, amelyek a naprendszer spirálkarokon történő áthaladását követő bombázások következtében alakul­ tak ki. Minden bizonnyal ezek a becsapódások felelősek a kü­ lönböző állatfajok tömeges kipusztulásáért. Az olyan alapvető geológiai jelenségeket, mint például a rendszeres tengerszint­ változások, jégkorszakok beköszöntése, a lemeztektonikai történések, például a hegyek kialakulása, szintén a kozmikus becsapódások válthatták ki.3" Konkrétabban közelítve a kérdéshez, b á r n e m zárjuk ki, hogy földkéreg-elmozdulás, mint olyan jelentős tényező volt a jégkori kataklizmákban, melyek körülbelül 17 és 9 ezer évvel ezelőtt történtek, m e g vagyunk győződve arról, hogy az a csil­ lagászati elmélet, mi szerint egy széttöredező óriás meteor da­ rabjainak becsapódása váltotta ki ezeket az eseményeket, véle­ ményem szerint a leghihetőbb és legegyszerűbb magyarázat létfontosságú 8 ezer év rejtélyeinek megfejtésére/ 3 Mivel pont ez volt az az időszak, amikor az emberiség kilépett a j é g k o r sö­ tétjéből a m o d e r n történelem időszakába és mivel mint látni 327

A MARS-REJTÉLY

fogjuk, 8 ezer évnél jóval fiatalabb becsapódások is voltak, haj­ lamosak vagyunk egyetérteni Hoyle-lal és Wickramasinghegel, miszerint: „az emberi civilizáció története a közelmúltban is szemtanúja lehetett olyan kozmikus események sorozatának, melyek döntő m ó d o n befolyásolták bolygónk sorsát." 3 4

Bogarak tanúvallomása Hoyle-nak és Wickramashinghe-nek sikerült pontos kronoló­ giai sorrendbe szednie a jégkorszak legfontosabb eseményeit a geológiai mérési eredmények, illetve olyan misztikus dolgok segítségével, mint a hőmérséklet-érzékeny bogártetemek (ha bizonyos fajok jelen vannak, illetve nincsenek jelen egy adott rétegben, azzal pontosan m e g tudjuk határozni az adott réteg­ hez tartozó kor hőmérsékleti adatait. 3 5 ) A két tudós kimutatta, hogy n o h a a jégpáncél megolvadása valóban 17 ezer évvel ezelőtt kezdődött, sporadikusan folyta­ tódott, tehát a jégpáncél számos alkalommal visszahúzódott, majd előrenyúlt - talán több p á r h u z a m o s kisebb becsapódás következtében -, a két leglátványosabb hőmérséklet növeke­ dés két elszigetelt incidens során történt, melyek egyike vala­ mikor 12-13 ezer évvel ezelőtt, a másik pedig 10-11 ezer évvel ezelőtt történt/'' Fred Hoyle az alábbiakban számol be a folyamatról: 13 ezer évvel ezelőtt New Yorkot több száz méter vastag jég­ takaró borította, éppúgy mint az azt megelőző 100 ezer év nagy részében. Aztán megdöbbentő gyorsasággal eltűntek Skandinávia és Észak-Amerika gleccserei. Nagy-Britanniá­ ban a nyári hőmérséklet 8°C-ról 18°C-ra növekedett, mind­ össze néhány évtized alatt - amely földtörténeti szemmel néz­ ve csak egy villanásnyi időnek számít/ 7 328

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

Ám a hőmérséklet gyorsan zuhanni kezdett, mindössze 2 ezer év múlva. A gleccserek már visszahúzódtak, ám nem teljes mértékben. Észak-Britanniában még befedték a hegycsúcsokat, de nem nyúltak le a völgyekbe... Aztán, körülbelül 10 ezer évvel ez­ előtt egy második meleghullám köszöntött be. Az emberiség megjelenése óta már második alkalommal a hőmérséklet kö­ rülbelül 10°C-sal megemelkedett, és mindez szinte szemvilla­ násnyi idő alatt történt. Ez a második hőhullám aztán megtette a magáét. Hatására a Föld kiemelkedett a 100 ezer éves jég­ korszakból, s meleg jégmentes időszak következett be, mely­ nek köszönhetően virágozni kezdtek az emberi civilizációk. 38 Az első hőhullámot követően „a klimatikus változás mind­ össze néhány évtized alatt lezajlott.. ," 3 9 A második hőhullám pedig még drámaibban zajlott - sőt hatása is sokkal jelentősebb volt -, a felmelegedés egyetlen emberöltő alatt megtörtént. Természetes tehát, hogy Hoyle megpróbál utánajárni annak, mi okozhatott ilyen beható globális éghajlati változást: Engem nem annyira a jégkorszak kialakulása foglalkoztat, sokkal inkább a befejeződése. Vajon mi lehetett az, ami egy pillanat leforgása alatt képes volt megszüntetni egy több tíz­ ezer év óta fennálló állapotot? Kétségkívül csak valamilyen katasztrofális esemény okozhatta mindezt, valami, ami elmos­ ta a magas ködöket, és eléggé felfokozta ahhoz a vízpárolgást, hogy a hőmérséklet szinte azonnal 10 Celsius-fokkal meg­ emelkedett. .. Ráadásul, ha a hideg óceán nem változott volna meleg óceánná, akkor a helyzet hamarosan visszaállt volna eredeti állapotába. A hideg óceán fölmelegítéséhez körülbelül 10 évnyi napsütés szükséges. így tehát az a meleg állapot, me­ lyet a melegvíz-párolgás üvegházhatása váltott ki, legalább

329

A MARS-REJTÉLY

egy évtizedig tartott, aminek következtében megfelelően át­ alakult az óceán, és körülbelül ennyi ideig tart, amíg a sztra­ toszférában hirtelen felkerült víz ott is tud maradni. Az ehhez szükséges vízmennyiség olyan hatalmas (100 millió tonna), hogy csak egyetlen esemény válthatta ki, mégpedig az, ha egy üstökös méretű objektum zuhan egy nagyobb óceánba.4" Hoyle érvelését alátámasztani látszik egy tőle teljesen függet­ lenül dolgozó tudóscsoport kutatási eredménye. A team nemré­ giben arról számolt be, hogy két, körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt becsapódott objektum nyomaira bukkantak az óceánban - az el­ sőre a délkelet-ausztráliai Tasmán-tengerben, a másodikra pedig a Vietnamhoz közeli Kínai-tengerben. 4 1 A jelek szerint ez a két becsapódás önmagában elég nagy lehetett ahhoz, hogy drámai globális felmelegedést váltson ki. Hoyle egykori tanítványa Chandra Wickramasinlige, aki jelenleg a Cardif-i Egyetem csil­ lagászati és alkalmazott matematikai tanszékének professzora, teljes mértékben támogatja az óceáni becsapódás elméletét. 1998-ban a következőt nyilatkozta nekünk: A jegesedés kétségkívül természetes állapot a földön... Hatal­ mas mennyiségű víznek kellett jelen lennie valamilyen ka­ tasztrófa kapcsán ahhoz, hogy vége szakadjon a még 20 ezer évvel ezelőtt is fennálló jégkorszaknak... Szerintem kétség sem férhet ahhoz, hogy sor került ilyen összeütközésre - már­ mint, hogy a Föld már legalább 65 millió év óta folyamatosan kisebb-nagyobb űrobjektumok becsapódásának helyszíne.. .4"

Az oroszlán kora Hoyle számára nyilvánvaló, hogy a jégkorszaknak véget vető becsapódás „meglehetősen nagy, mondjuk úgy 10 ezer millió 330

LÁTOGATÓ A CSILLAGOKRÓL

tonnás űrobjektumtól származhatott"

elismeri, hogy először ő

is meglepődött, amikor rájött, hogy ilyen nagyméretű objek­ tumnak kell becsapódnia ahhoz, hogy ekkora katasztrófát ki­ váltson - meglepetését elsősorban az okozta, hogy a tudósok általában úgy képzelik, hogy ilyen nagy objektum legfeljebb évmilliókkal ezelőtt ütközhetett a Földbe, n e m pedig mind­ össze 13 ezer éve. Ráadásul az elmúlt 4 és fél milliárd évben legjobb tudomásunk szerint ennyi idős a Föld - vajon n e m fur­ csa az, hogy óriás üstökös darabjai pont akkor döntenek úgy, hogy becsapódnak a Földbe, amikor az anatómiailag m o d e r n emberi lények, tehát az alig pár ezer éve jelen lévő homo sapi­ ensek (akik akkorra a homo n e m egyetlen fennmaradt faja), te­ hát a hozzánk teljes mértékben hasonló emberek szemtanúi le­ hettek? „aztán" folytatja Hoyle, kérdésemre a válasz a ma már antropikus alapelvnek nevezett dologban rejlik, miszerint az a tény, hogy létezünk, csökkenti annak jelentőségét, hogy vélet­ lenszerűségek milyen sorozata kellett ahhoz, hogy egyáltalán létezhessünk. Ha a történelmet és a civilizációt egy óriásüstö­ kös érkezésének köszönhetjük, akkor egy ilyen üstököst egy­ szerűen képtelenek vagyunk a továbbiakban szerencsétlen­ ségnek tekinteni. Az üstökös érkezése véletlenszerű volt, ám a 44 hatásához társuló képzeteink nem azok. Amikor Hoyle arról beszél, hogy az üstökösnek „köszön­ hetjük" a történelmet és a civilizációt, akkor arra gondol, hogy a jégkor befejeződése megteremtette az emberi kultúrához és annak minden vívmányához szükséges feltételeket. Mi is lát­ juk az antropikus alapelv erejét, csakhogy mégis teljesen más konklúzióra jutunk. V é l e m é n y ü n k szerint a civilizáció valóban sok szempontból összefügg az óriásüstökös darabjának becsa­ pódásával, ám korántsem ennek „ k ö s z ö n h e t i " létét, épp ellen-

331

A MARS-REJTÉLY

kezőleg, véleményünk szerint csaknem elpusztitotta a civilizá­ ciót a becsapódó üstökös. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz az elképzelésünkhöz, hogy fejlett vízözön előtti kultúra virágzott a jégkorszak idején is - a Fölnek azon a területein, melyek lakhatóak voltak és melyeket ma már száz méter víz borít. Feltéte­ lezésünk szerint ez a p o m p á s prehisztorikus birodalom először rendkívül meggyengült, majd teljesen elpusztult - csak marok­ nyi túlélő maradt - annak a kettős becsapódásnak köszönhető­ en, amely a Földet végül kibillentette az eljegesedés korszaká­ ból. Ahogy azt Hoyle és Wickramasinhge helyesen értelmezte a két becsapódás a Kr. e.-i XI. évezredben ( 1 2 - 1 3 ezer évvel ez­ előtt) és a Kr. e.-i IX. évezredben (10-11 ezer évvel ezelőtt) kö­ vetkeztek be. Ami számunkra azonnal szembeötlő, az nem más, mint hogy ezek a dátumok milyen közel esnek a csillagá­ szati

„Oroszlán k o r á h o z " , amikor a tavaszi napéjegyenlőség

idején a N a p az Oroszlán házában tartózkodott - ez a 2160 évig tartó periódus Kr. e. 10 970 (12 970 éve volt) és 8810 (ez 10 810 évvel ezelőtt volt) közé esik. 4 5 Mint ahogy arról koráb­ ban m á r szó esett, ezt a „ k o r t " jelöli az oroszlántestü, emberfejű gízai szfinx - amely ugyanakkor a Marsra is irányítja figyel­ münket, hiszen „Vörös H ó r u s s z a l " társították. A szfinx komoly eróziós károsodást szenvedett a hosszú időn át tartó nagy esőzésnek köszönhetően, és az is elképzelhe­ tő, hogy a Kr. e.-i XI. évezredben épült - ezzel az állítással egy­ 4

re több geológus ért egyet. " Elképzelhető, hogy megépítését a bolygónkba csapódó első vagy második üstökös hatására kezd­ ték el az emberek, az Oroszlán korában? De vajon milyen kapcsolatban van a Marssal?

2 5 . FEJEZET

Az é g b o l t bikája

Fred Hoyle a jégkorszakban lezajlott történésekkel kapcso­ latos bizonyítékai olyan pontosan ráillenek Clubé és Napier óriásmeteor elméletére, mint az üvegcipőcske H a m u p i p ő k e lá­ bára. Kronológiai sorrendben haladva az elképzelések szerint az üstökös - és ezúttal nincs felső mérethatára ezeknek a ször­ nyű objektumoknak 1 - 50 ezer évvel ezelőtt a Föld pályáját érintő pályára állt. A következő 30 év során gyakorlatilag érin­ tetlen maradt. Aztán, úgy 20 ezer évvel ezelőtt valamilyen ese­ mény kapcsán „darabjaira hullott", miközben pályáján haladt. Mintegy 17 ezer évvel ezelőttől fogva az egyre apróbb darab­ kák összeütközhettek a Földdel - aminek hatására fokozatosan csökkent a jegesedés -, ám sor került két különösen nagy ka­ tasztrofális hatású óceáni becsapódásra, az egyikre a Kr. e.-i XI. évezredben, a másikra pedig a IX. évezredben. Ezek a be­ csapódások annyira megemelték a hőmérsékletet, hogy végül befejeződött a jégkorszak. Mindkét becsapódás az „Oroszlán korában" történt - abban a korban, melyet a gízai nagy szfinx szándékosan jelképez. Csakhogy „Vörös H ó r u s z " alteregójában a szfinx a Marsról is szól, és a jelek szerint a Marsnak is voltak saját piramisai és „szfinxe" - ez utóbbi úgy néz fölfelé a vörös bolygó felszántott és kráterekkel sebzett felszínére, mint egy elfátyolozott emberi koponya...

333

A MARS-REJTÉLY

Jel? Az előző fejezet végén azt kérdeztük, „vajon milyen kapcsolat­ b a n áll a M a r s s a l ? " A cydóniai „ é p í t m é n y e k " és a gízai építmények közötti számszerű hasonlóságok és más különös mitológiai és kozmo­ lógiai kapcsolatok összekapcsolják a két helyszínt és a két vilá­ got, melyek könyvünk középpontjában állnak, ám ezek a ha­ sonlóságok semmilyen körülmények között nem bizonyítják ezt a kapcsolatot. A N A S A viselkedése azzal a hipotézissel kapcsolatban, mi­ szerint a Cydónia mesterséges eredetű, n e m bizonyítja, hogy több van a háttérben, mint ami valójában látszik. Az AOC-kutatók munkája n e m bizonyított, hogy a cydóniai építmények mesterségesek. Ráadásul mi m a g u n k is messze n e m vagyunk biztosak - sőt mindvégig kétkedtünk - a marsi „ é p í t m é n y e k " eredetét illető­ en. Lehet, hogy csak „különös geológiai képződményekkel" van dolgunk. Tényleg lehet. De az is lehet, hogy intelligens ter­ vezés eredményét látjuk. Csak akkor kaphatunk meggyőző vá­ laszt, ha t u d o m á n y o s vizsgálat indul, ami számunkra azt jelen­ ti, h o g y űrhajó érkezik a Szidóniára emberekkel a fedélzetén. Az egyre j o b b műholdas fotók nem valószínű, hogy eloszlatják a kétkedést - s így vagy úgy pontot tesznek a dolog végére -, sőt valószínűleg mind az ellenzők, mind a támogatók számára további kapaszkodókat biztosítanának. A dolog megoldása - melyen az múlhat, hogy az ember vég­ re megérti helyét a k o z m o s z b a n - nyilván túlságosan fontos ah­ hoz, h o g y ilyen ostoba kifogásokkal a végtelenségig késleltes­ sük a választ. Nyilvánvaló, ha a cydóniai építményeken kifeje­ zett matematikai adatok rádiójelként érkeznének a világűrből, akkor a tudósok ünnepelnének (és mindenki egyetértene velük) és kijelentenék, hogy kiderült, végre igazuk volt. Egy ilyen 334

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

tiszta, koherens földön kívüli jel hatalmas kutatótevékenységet vonna m a g a után, ahová ömlene a pénz, és a világ legnagyobb koponyái valamennyien arra koncentrálnának, hogy rájöjje­ nek, vajon hol vannak az „ i d e g e n e k " és mit próbálnak üzenni n e k ü n k . . . A n y o m o z á s pedig tovább folyna m é g akkor is, ha a kétkedők és ellendrukkerek felvetnék azt a lehetőséget, h o g y elképzelhető, a jeleket valamilyen „természetes forrás" bocsá­ totta ki magából. Úgy gondoljuk, hogy a Cydónia esetében az ott talált kód­ rendszer országos és nemzetközi szinten hasonló elismerést ér­ demelne, m é g akkor is, ha az empirikus n y o m o z á s során végül kiderülne, hogy természetes struktúrákról van szó. Rádióte­ leszkópjai és űrszondái segítségével és a rendelkezésére álló csúcstechnológiájával fajunk jelenleg azon a ponton áll, m e ­ lyet az egyiptomi piramisszövegek „a végtelenség kapujának" neveznek 2 - a szó szoros értelmében a k o z m o s z küszöbén. Ha fennmaradunk, ami s e m m i k é p p e n s e m vehető bizonyosság­ nak, akkor valószínű, hogy az eljövendő évszázadok és évezre­ dek elhozzák azt a t u d o m á n y o s fejlődést, melynek segítségével lehetővé válik a galaxison belüli utazgatás. H o g y a n remélhet­ jük, hogy kihasználhatunk egy ilyen mesés lehetőséget, ha n e m járunk nyitott szemmel, és n e m szárnyal a képzeletünk? H o ­ gyan tanulhatjuk m e g azt, amit a galaxis kínál nekünk, ha n e m vagyunk hajlandók kockáztatni, hogy csalódunk, álmokat ker­ getünk és esetleg egy kissé leégetjük m a g u n k a t ? Épp ezért elismételjük, h o g y tudományos kutatást kell foly­ tatni Szidónián. N e m lesz olcsó játék, de egész biztosan össze lehet szedni rá a pénzt. És érdemes belevágni, függetlenül a végeredménytől, egyszerűen csak azért, hogy megerősítsük, igen is áhítatos tiszteletet érzünk a k o z m o s z iránt - épp ugyanis bebizonyítsuk, hogy kíváncsian, intelligensen és reménykedve megpróbáljuk felkutatni a galaxis legsötétebb rejtélyeit is...

335

A MARS-REJTÉLY

De mégis miért lenne kapcsolat Gíza és Cydónia, a Föld és a Mars, a jégkornak véget vető és az özönvizet előidéző földi üs­ tökös becsapódása és a Mars külső kérgének felét leszakító kozmikus becsapódások között? N e m tudjuk, van-e bármiféle kapcsolat a két bolygó katasztró­ fáinak története között, és egészében véve ez egy teljesen más do­ log, amelyet csak empirikus vizsgálatokkal lehet megoldani. Hisszük azonban, hogy az ilyen vizsgálatok nem várathatnak ma­ gukra, szükségszerűségből és az emberiség érdekében függetlenül attól, hogy Szidónián valamilyen letűnt civilizáció nyomára buk­ kanunk-e vagy sem. Sőt a vizsgálatoknak nem is kell foglalkoznia egy elméletileg létező és feltehetően idegen civilizációval ugyanakkor kiderülhet belőlük az is, van-e ennek realitása. Egy­ előre csak arra van szükség, hogy az ember leszálljon a Marson, és elegendő mennyiségű különféle szikla- és pormintát vegyen a Mars krátereiből, majd visszatérjen a Földre, ahol kielemezhetik ezeket a mintákat. A radiométeres kormeghatározás és más meg­ bízható vizsgálatok elvégzése után majd eldönthetjük, hogy pon­ tosan mikor került sor a Mars végzetes katasztrófájára.

Hipotézis M i n t már számos alkalommal jeleztük, elképzelhetőnek tart­ juk, h o g y ez a nagy katasztrófa, amely megnyúzta a bolygót, lehet, hogy sokkal rövidebb idővel ezelőtt történt, mint ahogy azt a tudósok képzelik. Rövidre fogva, hipotézisünk lényege, h o g y egy óriásüstökös szóródott szét a belső naprendszerben, és halálos repeszdarabok száguldottak a bolygók felé, még pe­ dig úgy 20 ezer évvel ezelőtt. A repeszek olyan közel kerültek a M a r s h o z - közelebb, mint a Sholmaker-Levy,, üstökös 1994b e n a Jupiterhez -, hogy átlépték a bolygó roche határát, és a szó szoros értelmében millió darabkára robbantak. 336

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

Ez közvetlenül a Mars fölött történt, „a M a r s arcában rob­ bant", lehet, h o g y alig p á r száz kilométer távolságban. A rob­ banás pedig egy szempillantás alatt gyilkos erővel rombolta szét a bolygó sűrű atmoszféráját, óceánjait és folyóit, hegyeit, völgyeit és síkságait. A becsapódó űrobjektumok közül sokan, talán nagyrészük 10 km-nél is n a g y o b b átmérőjű volt - tehát mindegyikben

akkora

energia

rejlett,

mint

abban

az

üstökösdarabkában, amely a F ö l d ö n 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kihalását előidézte, és egy 200 kilométer szé­ les krátert ütött a Mexikói-öböl szélén. Ráadásul, mivel egyes marsi kráterek több mint 1000 kilométer átmérőjűek, sőt a Hel­ lasz átmérője 2000 kilométer, elképzelhető, h o g y a repeszek egy része sokkal n a g y o b b volt 10 kilométeresnél. Elméletünk tehát n e m is olyan sokban különbözik a IV. fe­ jezetben körvonalazott „asztra" elmélettől. Pattén és Windsor m ű v e azonban ellentmond a fizika törvényeinek, amikor azt próbálja megmagyarázni, h o g y a naprendszer egykori „ 1 0 . " bolygója hogyan tért le a stabil M a r s és a Jupiter pályája között elhaladó pályájáról, és h o g y a n vált belőle instabil elliptikus, a Mars pályáját keresztező objektum. Elméletünkben azonban valóban szerepel egy idegen objektum - egy periodikus óriás­ üstökös -, amelynek pályája természetes m ó d o n keresztezheti a Marsét, amelynek nincs felső mérethatára, és amely a boly­ gók közelében szétrobbant és a bolygók felszínébe csapódó re­ peszek komoly katasztrófákat okoztak. A mi forgatókönyvünk szerint az óriásüstökös kezdeti rob­ banása végezte ki a Marsot egyetlen fenomenális becsapódás­ sorozattal. A repeszek nagy része azonban - véleményünk sze­ rint a többsége - elkerülte a vörös bolygót, és továbbra is nagy sebességgel száguldott az üstökös eredeti pályáján. Mivel ez a pálya keresztezte a Föld keringési pályáját (aphélionja a N a p közelében volt, aphólionja pedig a Jupiteren túl), n e m lepőd­ nénk m e g rajta, ha ezek a darabkák a Földre kezdenének zápo337

A MARS-REJTÉLY

rozni a következő n é h á n y évezredben - n e m ölnék meg, mint a Marsot, de alapos változásokat idéznének elő rajta.

Spekuláció Időnként megengedhető, hogy az ember kicsit spekulálgasson, és amit most fogunk elővezetni, azt n e m másnak szánjuk, mint ártatlan képzelgésnek. Ez csupán képzeletünk terméke, amely mindig olyankor születik, ha újból rátekintünk a Mars képére és a cydóniai síkságon látszólagos céltudatossággal elrendezett geometriai struktúrákra. A matematikai összefüggések mintha üzenetet rejtenének. A Gízával és a Teotihuacannal kapcsolatos összefüggések n e m tűnnek véletlennek. És a szélességi fokokkal való játszadozás arra enged követ­ keztetni, hogy m i n d h á r o m helyszínen ugyanaz a „tervező" dol­ gozott. S végül, de n e m utolsó sorban a cydóniai építmények egy része közvetlenül a becsapódások nyomai mellett, sőt helyen­ ként a belsejükben helyezkednek el, mint például az az érintet­ len piramis, amelyet n e m takart be a kráterből kilövellő ejektum, és semmilyen kár n e m keletkezett benne, közvetlenül egy kráter szélén helyezkedik el. 3 Az ilyen szélsőségek arra en­ gednek következtetni, h o g y ezek az építmények nem a marsi kataklizma után épültek, h a n e m előtte. Az a gyanúnk tehát, h o g y a C y d ó n i a valójában egyfajta J e l ­ z é s " - n e m rádióüzenet, amely az egész univerzum számára szól, h a n e m specifikus irányított jelzőtűz, amely kizárólag az emberiség számára kíván jelezni. Ahhoz, h o g y megkapjuk ezt az üzenetet, először eleget kell tennünk bizonyos előfeltételeknek.

338

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

Közelről m e g kell vizsgálnunk a Marsot, ami azt jelenti, hogy be kell vetni a legfejlettebb technikákat is. Rendelkez­ nünk kell azonban bizonyos intelligenciával és nyitottsággal, azzal a képzelőerővel és lelki alázattal, hogy képesek legyünk elfogadni, hogy m é g egy halott bolygó is beszélhet hozzánk. Rövidre fogva, az emberiségnek képesnek kell lennie arra, hogy meglássa a Szidóniát, felfogja, hogy mi is az, és az üzene­ tének megfelelően cselekedjen. De ki akarhatott ilyen üzenetet eljuttatni hozzánk? És h o ­ gyan tudták az üzenetet építészeti/geometriai kódba rejteni, és mi a magyarázata annak, hogy jóval később ugyanezek az üze­ netek megjelentek a F ö l d ö n is a piramisok, a nagy szfinx és más földi építmények, mint például a Stonehenge és Teotihuacan formájában? Vajon elképzelhető, hogy Cydónia építészei azon fáradoz­ tak, hogy a korai földi civilizációra is befolyást gyakoroljanak? Lehet, hogy valami m ó d o n k ö z ü k volt az itteni élethez, akár mondjuk a legsötétebb prehisztorikus korszakban, mondjuk az „özönvíz" előtti időkben? Lehet, hogy ez a magyarázata annak, hogy Cydónia emlékének lenyomata található a gízai komple­ x u m tervében, és hogy nemcsak a szfinx, h a n e m Kairó arab vá­ rosa is, mely köréje épült, a nevében viseli a „ M a r s " nevet? Végül pedig mi á helyzet a „cydóniai ü z e n e t " tartalmávall Folytatjuk hát, csak az ösztöneink beszélnek belőlünk, sem­ mi más, de elképzelésünk szerint ez n e m más, mint egy figyel­ meztetés, hogy a Földre is olyan katasztrófa vár, mint a Marsra, hacsak n e m teszünk lépéseket arra, hogy megelőzzük - és ez a katasztrófa nemcsak egyes fajok, n e m c s a k az emberi civilizá­ ció, h a n e m az összes emberi lény életének végét jelentheti ezen a bolygón. Épp ezért az üzenetet kizárólag nekünk címezték -, mivel csak mi húzhatunk hasznot belőle. Ezért fejezték ki az építészet, a geometria és a szimbolizmus „nyelvén", hiszen ezt a nyelvet az emberiség is érti. És ez az oka annak, hogy mély, 339

A MARS-REJTÉLY

ősi kapcsolat létezik a Föld és a Mars között bizonyos ősi csil­ lagászati építményeken keresztül, melyeket már kezdettől fog­ va azért építettek, hogy figyelmeztessenek bennünket: már a 24. órában j á r u n k . . .

Rend a káoszban Most pedig térjünk vissza az óriásüstököshöz, és idézzük fel élet­ ciklusát azután, hogy a galaxisból a belső Naprendszerbe került: • 20 ezer évvel ezelőtt: darabjaira robban a Mars közelében • 13-12 ezer évvel ezelőtt: becsapódások a Föld felszínén; a jégtakaró visszahúzódik • 10-11 ezer évvel ezelőtt: második nagyobb becsapódássoro­ zat a Földön; a jégkorszak véget ér. Azok a csillagászok, akik az elmúlt 20 évben ezen a terüle­ ten kutattak, n e m ringatják magukat abban az illúzióban, hogy a jégkorszaki kataklizmákkal megszűnt volna a Földre irányu­ ló fenyegetés. Épp ellenkezőleg bizonyosak benne, hogy az óriásüstökös darabkái továbbra is k o m o l y veszéllyel fenyeget­ nek. Fred Hoyle és Chandra Vickranasinghe alaposan beleásták magukat a témába, és különböző információkhoz jutottak a hő­ mérsékleti adatokból és más forrásokból. Ezek az információk azt sugallják, hogy nagy becsapódások - bár korántsem olyan súlyosak, mint az Oroszlán korában történtek - továbbra is ér­ ték a Földet az emberiség történelme során - igaz, csak szórvá­ nyosan. A két tudós szerint a bizonyítékok arra engednek kö­ vetkeztetni, hogy káosz, fejetlenség és hőmérsékleti változá­ sok következtek be Kr. e. 7000-ben, 5000-ben, 4000-ben, 2500-ban, 1000-ben, majd Kr. u. 500-ban. Minden egyes eset340

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

ben a kaotikus állapotok több évtizeden át tartottak, sőt akár egy évszázadig is, és ez idő alatt többször is tunguskai méretű repeszek csapódtak a Földbe, évente akár 100 is.4 D u n c a n Steel szerint a becsapódások aránya időnként ennél sokkal nagyobb méreteket ölthetett, és számításai szerint ilyenkor: kataklizmák sújtották bolygónk kiterjedt területeit, annak kö­ szönhetően, hogy napokon keresztül összefüggő kozmikus repeszzápor hullott a Földre.

Teljes mértékben elképzelhető,

hogy ilyenkor pár nap alatt a Föld több száz olyan ütést szen­ vedett el, mint a tunguskai becsapódás idején.5

A Kr. e. 3. évezred A Föld jégkorszakot követő történelmét sok m á s kutató is kö­ zelről vizsgálta. Ezek a kutatók egyetértenek azzal, h o g y sok szélsőséges jelenséget az időnként a Földre záporozó kozmi­ kus objektumok becsapódásával magyarázhatjuk, melyek újra meg újra fejlett kultúrákat züllesztettek szét. A Kr. e. 3. évezred második fele például a jelek szerint kao­ tikus, veszélyes időszak volt, ekkor a meglepő számú, koráb­ ban jól

működő

civilizáció megmagyarázhatatlan m ó d o n

összeomlott, és káosz és szétesés jellemezte. T ö b b mint 500 ásatási jegyzőkönyv és éghajlati tanulmány átnézése után dr. Benny Peiser, a liverpooli John M o o r e E g y e t e m kutatója kimu­ tatta, hogy az érintett civilizációk „egyúttal pontosan ugyaneb­ ben az időszakban óriási éghajlati változást szenvedtek el". 6 Ezek a katasztrófák „Égeában, Anatóliában, a Közel-Keleten, Egyiptomban, Észak-Afrikában és Ázsia számos részén for­ dultak elő". 7 Olyan távoli vidékeket is érintettek a katasztrófák, mint Kelet-Kína." 341

A MARS-REJTÉLY

Az indiai szubkontinens nyugati részén virágzó indus-völ­ gyi civilizáció jó példa arra, miként tűnt el a korábban virágzó kultúra, szinte nyomtalanul. Az egyiptomi civilizáció túlélte a klímaváltozásokat, de meg­ őrizték a nagy hőségek, áradások, majd elsivatagosodás emlé­ két, melyek korábban jól termő, megművelt földeket érintettek. 9 És ugyanebben a korszakban a mezopotámiai és szíriai Akkát birodalom az áradások és egy nagy kataklizma követ­ keztében összeomlott - korábban ezt egy nagy földrengésnek tudták be. A kutatók 1997-ben megerősítették, hogy ezt a ka­ tasztrófát egy becsapódó űrobjektum okozta. 1 0 A Francia Köz­ ponti Kutató Intézet kollégája, Marie-Agnes Courti a Földön n e m ismert, ugyanakkor a meteoritokban bőven előforduló, kalcit anyagot tartalmazó m i k r o g ö m b ö k r e bukkant, egy több ezer négyzetkilométeres területen vett különböző talajminták­ b a n Szíriában, olyan helyszíneken, ahol a régészek Kr. e. 2350-ből származó maradványokat tártak fel." A kutatónő ezenkívül hatalmas helyi tüzek n y o m á r a bukkant vastag, feke­ teszén-réteg formájában. 1 2 Az ezzel p á r h u z a m o s kutatások legalább 7 további becsapó­ dási krátert azonosítottak a világ különböző pontjain, „melyek a Kr. e. 2350-es időponttal azonos században keletkeztek". 1 3 A belfasti egyetem paleo-ökológus professzora, Mike Baillie pe­ dig arról számol be, hogy a fák évgyűrűit tanulmányozva iga­ zolást nyert, hogy ebben az időszakban világszerte ökológiai katasztrófák következtek be. 1 4

A Bika-rejtély A Kr. e. 3. évezred második felében, tehát abban az időszak­ ban, amikor a fenti események kibontakoztak, a Föld pályája a rendkívül nagy és diffúz „ T a u r i d " meteorzápor útját keresztez342

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

te. 1 5 A Tariud nevet onnan kapta ez a zápor, h o g y a Földről néz­ ve úgy tűnt, mintha ez a hullócsillag-eső a Taurus, tehát a Bika csillagképből eredne. A meteorzápor a Föld egész keringési pályáján szétterpeszkedett - több mint 300 millió kilométer hosszan - s kettéosztotta azt, így a bolygó évente kétszer is át­ haladt rajta: j ú n i u s 24-étől július 6-áig, majd n o v e m b e r 3-ától november 15-éig. 16 Mivel a Föld naponta több, mint 2 és fél­ millió kilométert tesz m e g pályáján, s mivel az áthaladás mind­ két esetben kb. Taurid-zápor

12 napig tartott, így kézenfekvő, h o g y a

legalább30

millió

kilométer

„széles "

vagy „vas­

tag" volt. Sőt, ebben a két időszakban szemléletesen úgy tud­ nánk elképzelni a dolgot, mintha a Föld a törmelékek alkotta csőszerű struktúrán haladt volna keresztül. Annak ellenére, hogy a szokásos évi meteorzáporok közül 1 7 a június 24-étől július 6-áig tartó időszak (mely j ú n i u s 30-án te­ tőzik) a legintenzívebb, szabad szemmel n e m lehet követni, csak radarral és infravörös berendezéssel - mivel a nappali órákban kerül rá sor. A n o v e m b e r 3-ától n o v e m b e r 15-éig tartó találkozás azonban látható éjszaka. A Collins-féle Csillag és bolygó katalógusból az amatőr csillagászok kikereshetik, mer­ refelé található a Bika csillagkép: „a meteorok az Epszilon Tauri csillag közeléből indulnak ki, és november 3-án óránként kb. 12 hullócsillag figyelhető m e g " .

18

Az olvasó bizonyára m é g emlékszik, h o g y a XXIII. fejezet­ ben szó esett arról, hogy az ókori Egyiptomban a két (állítólag Kr. e. 2500-ban épült!) Dahsúri piramis egymáshoz viszonyí­ tott helyzete pontosan megfelel a Bika két csillaga helyzetének - a „ v ö r ö s " piramis az Aldeborannak, a „törtvonalú" piramis az Epszilon Taurinak. Megjegyezzük, hogy a Kr. e. 2500-as idő­ pont a „Bika k o r á n a k " végére tehető (tehát arról a korról beszé­ lünk, mikor a N a p a tavaszi napéjegyenlőség idején a Bika csil­ lagképében kel fel: ez durván Kr. e. 4490-től 2330-ig tartott). Szó esett már arról, hogy a szfinx az „Oroszlán k o r á n a k " (Kr. e. 343

A MARS-REJTÉLY

10 970-től 8810-ig) csillagászati jelzője - ebben a korban érte a Földet a jégkorszak végét kiváltó két óriási becsapódás. Szó esett arról is, hogy becsapódások újabb sorozata rázta meg a Földet Kr. e. 2500 és 2000 között - az egyiptomi piramisok építésének idején. És a XVI. fejezetben beszéltünk a Benben kőről, a héliopoliszi papok szent kultikus objektumáról, amely szinte bizonyosra vehető, hogy „irányzott" vasmeteorit volt... Elképzelhető, hogy fennáll valamilyen kapcsolat 1. a földi becsapódások és a Taurid meteorzápor és 2. a Taurid Kr. e. 2500-ban történt megfigyelése (amely m i n d e n bizonnyal látványos lehetett, hiszen a Föld ekkor a zá­ p o r magjához közel haladt el) és az egyiptomi piramisok építé­ se között?

Stonehenge Kétség n e m férhet ahhoz, hogy a piramisok - és a világ minden táján megtalálható óriás kőtömbből készült épületek - vallási és spirituális építmények voltak; ettől függetlenül nem idegen­ kedünk attól a gondolattól, hogy esetleg egyéb praktikus vagy „ t u d o m á n y o s " célt is szolgáltak. Az ókoriak n e m húztak éles határvonalat a t u d o m á n y o s és a spirituális dolgok között, mint ahogy ma tesszük, és arra gyanakszunk, hogy a héliopoliszi be­ avatottak, illetve a kultusz gyakorlói „ t u d o m á n y o s " csillagá­ szati tudással rendelkeztek. É p p ezért számunkra nem tűnik el­ lentmondásosnak az, hogy egy spirituális és transzformációs céllal készült építmény egyúttal gyakorlati: csillagászati és ma­ tematikai funkciókkal is bírjon. N e m mi vagyunk az egyetlenek, akik azt is észrevették, hogy a rejtélyes ókori építmények tervezői különleges érdeklő­ dést mutattak a meteorzáporok iránt.

344

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

Dr. Duncan Steel, az ausztráliai Spaceguard (kb. Űrfigyelő Szolgálat) igazgatója. 19 Könyvünk lapjain számos alkalommal utaltunk munkáira és felfedezéseire. Az ő elméletében szerepel az, hogy az angliai Stonehenge fő tengelye, amely a Gízától nyu­ gatra található hosszúsági fokhoz képest 33 fokos szögben he­ lyezkedik el, eredetileg nem a nyári napfogyatkozás napfelkelté­ jének irányába mutat (mint azt a legtöbben feltételezik), hanem a Taurid meteorzáport célozza meg. 2 0 Az építmény abban a korban épült, melyet a régészek „Stonehenge I-nek" neveznek - durván Kr. e. 3600 és 3100 között, és a ma látható nagy megalitokat ké­ sőbb helyezték el ugyanezen tengely mentén. A megalitkör építé­ sének időpontja Kr. e. 2600 és 2300 közé tehető, amikor a „kék­ köveket" és a híres „kapufákat" is felállították 21 - különös módon ez az időszak megegyezik az egyiptomi piramisok építésének ko­ rával, amikor az egész Földet becsapódások egész sorozata érte, a Kr. e. 3. évezred második felében. Csakhogy ezek a becsapódás­ sorozatok n e m folyamatosak voltak, hanem - teljesen kiszámítha­ tatlan módon - nyugalmi időszakok követték egymást, melyek akár több évszázadig is eltarthattak. Steel bebizonyította, hogy az egyik korábbi becsapódási sorozat a Stonehenge I. idején történt, a Kr. e. 4. évezred második felében. 22 Steel bizonyítékai elsősorban dinamikai számításokon, il­ letve a Taurid meteorzápor keringési pályájának visszaszámításából adódnak. A meteorzápor eredetileg egy darabjaira hul­ ló óriásüstökös volt, amely az elmúlt 20 ezer évben baljós árny­ ként kísérte a Földet, s egyik legnagyobb szabású szétdarabolódására a Kr. e. 4. évezredben került sor. Ekkor terült szét a Taurid meteorzápor és került a Földet keresztező pályára - s ez a zápor, mint majd később látni fogjuk, nemcsak meteoritokból és porból állt, h a n e m passzív, csaknem láthatatlan aszteroidák­ ból, illetve számos alkalommal aktív üstökösökből is. Ezek egyike az Encke periodikus üstökös, melyet ma is jól ismernek a modern csillagászok, amely rendkívül aktív és látványos volt, 345

A MARS-REJTÉLY

teljesen kifejlett „csóvával" és farokkal a Kr. e. kb. 3600-ban. Eközben a Földet „intenzív meteorviharok" érték, melyek so­ rán

szinte biztosra vehető,

hogy

számos

alkalommal

a

tunguskai esemény hatását többszörösen felülmúló bombázá­ sok érték bolygónkat. 2 3 Összefoglalva tehát, Steel azt állítja, hogy a stonehenge-i tengely, amely döntően észak-keleti irányú (véleménye szerint csak a véletlen műve, hogy a nyári napfogyatkozás napfelkel­ téjének irányával egybeesik) azzal a céllal készült, hogy „fi­ gyelmeztessen a kozmikus becsapódásokra": 2 4 A Stonehenge I. idején... ahogy az üstökös a földhöz közelí­ tett, valószínűleg esténként egy hatalmas fényes csík jelent meg az égen (a Taurid meteorcsapás) szinte az egész égbolton, mégpedig észak-keleti irányból indulva. A csapásból időnként látványos égi tűzijátékok (és ennél fenyegetőbb dolgok is) in­ dultak ki; ezután az üstökös és a csapás a Nap irányán haladt át, aminek következtében néhány napon keresztül nem látszott napfény a Földön... Véleményem szerint Stonehenge-et azért építették... hogy a későbbiekben meg tudják jósolni az ehhez hasonló eseményeket. 25

Az Encke üstökös A hullócsillagok ártalmatlanok - gyakorlatilag nem mások, mint apró meteorok, melyek elégnek a légkörben -, miért félne tehát bárki is egy meteorzáportól? A csillagászok ma m á r kb. 50 különböző meteoráramlatot ismernek - a Leonidot, a Perseidot, az Andromedidot stb -, ezeknek az esetében válaszunk az, h o g y tényleg nincs mitől félnünk.

26

Olyan apró darabkákból állnak ugyanis, amelyek

n e m jelentenek fenyegetést a Földre nézve. 346

AZ ÉGBOLT BIKÁJA

A Taurid esetében azonban teljesen m á s a helyzet. A h o g y Steel, Asher, Clubé, Napier és kollégáik tökéletesen igazolták a Taurid számos j ó v a l nagyobb, időnként láthatatlan, időnként porfelhőbe burkolózó objektumot is tartalmaz, melyek kivétel nélkül hihetetlen sebességgel száguldanak az űrben, és óramű pontossággal szelik át a Föld keringési pályáját június 24. és jú­ lius 6-a között, majd n o v e m b e r 3-a és n o v e m b e r 15-e között is­ mét - évről évre m á r több, m i n t 5 ezer esztendő óta, amióta az Encke üstökös és a m e t e o r á r a m többi tagjai kiváltak a jóval na­ gyobb, szétesőfélben lévő üstökösből. A Taurid-áramlattal kapcsolatos ijesztő és sötét tények több, mint 50 évnyi csillagászati kutatásból adódnak. Erről a kutatási munkáról a széles nyilvánosság n e m szerzett tudo­ mást, annak ellenére, hogy bolygónk jövője múlhat rajta. Az egyik alapvető felfedezést 1940-ben Fred Whipple amerikai csillagász tette, amikor rájött arra, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a Taurid-áramlat és az Encke üstökös között, és ez képezi Steel Stonehenge-elméletének magvát is. A 3,3 éves periódus­ idejű, nyújtott elliptikus pályán keringő üstökös az eddig is­ mert legrövidebb periódusidejű üstökös: 2 7 Az Encke átmérője kb. 5 km... épp ezért helyesnek tűnik az a feltételezés, hogy az üstökös a meteorzápor kiindulópontja. Másrészt viszont az áramlatban lehet egy vagy több rejtett üs­ tökös, melyeket még nem sikerült beazonosítani, és méretüket tekintve akár az Énekéét is meghaladhatják.. , 28 1998-ra - mint az a következő fejezetből kiderül - egyre fej­ lettebb és kifinomultabb csillagászati módszerekkel vizsgálták a meteoráramlatot (pl.: radarral, rádióteleszkóppal és infravö­ rös csillagászati műholddal), hogy a p r o b l é m a mélyére hatolja­ nak.

26. F E J E Z E T

A sötét csillag

„ H a bolygónk éghajlata általában véve ismét melegebbre fordulna", figyelmeztet Victor Clubé és Bili Napier, úgy, ahogy jelen századunkban és az elmúlt évszázadok során a jégkorszak vége óta, az sajnos azt jelenti, hogy vészjóslóan közeledünk egy mélypont felé. Lehet, hogy nem vagyunk tisz­ tában vele, a kozmosz egyszerűen késlelteti a következő pusz­ tító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja ezt az idilli képzelgést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk meglehe­ tősen törékeny: elég csak felpillantani az égre.1 M i u t á n jelen könyvünk megírásához alaposan bele kellett ásnunk magunkat a háttérirodalomba, azt kell mondanunk, hogy őszintén elképeszt bennünket az a tény, hogy az olyan szervezetek, mint a N A S A , amelyek állami forrásból kapnak arra keretet, hogy „az eget figyeljék", olyan keveset fordítanak ebből a pénzből a Föld pályáját keresztező objektumok figyelé­ sére. 13,8 milliárd dolláros évi büdzséjéből a N A S A kevesebb, mint egymillió dollárt költött 1997-ben a Föld-közeli aszteroi­ dák és üstökösök megfigyelésére. 2 A britek ugyanebben az esz­ tendőben mindössze 6 ezer fontot - kb. 10 ezer dollár - költöt-

348

A SÖTÉT CSILLAG

tek ugyanerre a célra, s k ö z b e n világosan kinyilvánították, hogy ez csak egyszeri alkalom, n e m valószínű, hogy a j ö v ő b e n még egyszer ekkora összeg áll majd a rendelkezésükre. 3 Ez a rövidlátás, sőt struccpolitika - kommentálja a fentieket Clubé és Napier - az, ami h a m a r o s a n a dinoszauruszok sorsára juttatja az emberi fajt.4 Vagy ahogy sir Fred H o y l e látja a dolgot: Több mint különös az, hogy az emberiség kíváncsian fürkészi a világűrt, és annak távoli galaxisait, ugyanakkor látszólag tu­ domást sem vesz arról a lehetőségről, hogy esetleg a Földet komoly kozmikus katasztrófák fenyegetik... 5 Hoyle szerint a m i n i m u m , amit tenni kéne, s ez m é g csak az első lépés lenne: katalógusba kellene foglalni minden olyan jelentősebb méretű objektumot, amely keresztezi a Föld pályáját. E célból egy űr­ teleszkópra lenne szükség. Természetesen nem olyan nagyra és drágára, mint a Hubble űrteleszkóp. Egy 1 méteres nyílás­ 6 szögű is megtenné kezdetben.. . A világ legjobb csillagászának e szerény kérését, melyet 1993-ban indítványozott, m é g 1998-ra sem teljesítették - tehát m é g ma sincs olyan űrteleszkóp, amely k i m o n d o t t a n a Föld kö­ zeli objektumokat figyelné. Pedig m á r 1983. j a n u á r 27-e óta, amikor fellőtték az infravörös csillagászati műholdat, nyilván­ valóvá vált, hogy mennyire hasznosak a m ű h o l d a k az olyan, a földet veszélyeztető objektumok felderítésére, melyeket a földi csillagászati eszközökkel n e m lehet észrevenni. Az 1983-as műhold fellövését amerikai, holland és brit közadományokból fedezték, és elsődleges célja az volt, h o g y az űrt pásztázza, és 349

A MARS-REJTÉLY

katalogizáljon mintegy 40 millió infravörös forrást „köztük csillagokat, galaxisokat, sűrű, intersztelláris porfelhőket és azonosítatlan repülő tárgyakat". 7 Tízhónapos keringése során (a küldetés 1983. n o v e m b e r 23-án ért véget, amikor a műhold hűtőfolyadéka kifogyott) kevés időt töltött azzal, hogy a Föld-közeli világűrt tanulmányozza. Sikerült felfedeznie azon­ ban 5 új üstököst, melyeket n e m láttak a földi csillagászok (na­ gyon nehéz az üstökösöket észrevenni, amikor a N a p irányából közelítenek a Föld felé). Ezek egyikét, az IRAS-ARAKIA L C O C K - o t 1983 májusában figyelte m e g a műhold. Az olva­ só m é g bizonyára emlékszik rá, hogy ez az üstökös 5 millió ki­ lométernél is közelebb haladt el a Földhöz - a XVIII. század óta ez a legrövidebb távolság, amennyire üstökös megközelí­ tette Földünket. 8 Vajon m é g mi egyebet láthatott volna ez a kiváló műhold, ha teljes idejét annak szenteli, hogy a Föld körüli világűrt ta­ nulmányozza? Vagy ha úgy tervezték volna meg, és úgy készí­ tették volna el, hogy ne csak 10 hónapot töltsön a világűrben? Racionálisan gondolkodó nyitott emberekként egyszerűen n e m értjük, hogy a N A S A , a világ legjobb és legjobban pénzelt szervezete miért ilyen nevetségesen csekély energiát fordít a Földet fenyegető űrobjektumok tanulmányozására. Ez a hozzá­ állás arra emlékeztet bennünket, ahogy a N A S A a marsi rend­ kívüli „ é p í t m é n y e k h e z " hozzáállt. Mindkét esetben hidegen hagyta a NASA-t az egyre növekvő számú és egyre meggyő­ zőbb bizonyítékáradat. Egyszerűen n e m hajlandóak tudomást venni a tényekről. Elképzelhető, hogy valamilyen összeesküvés zajlik a háttér­ ben, melynek célja az, hogy eltussolják a marsi kataklizmával kapcsolatos tényeket, és annak földi vonatkozásait? Szeretnénk azt gondolni, hogy szó sincs ilyesmiről. Inkább

földhözragadtsággal

összeesküvéssel. 350

van

itt

dolgunk,

mintsem

A SÖTÉT CSILLAG

Ha azonban teljesen őszinték akarunk lenni, mindig is ú g y éreztük, hogy valamilyen gyanús, sötét ügylet folyik a színfa­ lak mögött, valami sokkal nagyobb és sokkal szörnyűbb dolog, mint pusztán összeesküvés. Az U n i v e r z u m igen rejtélyes do­ log. Maga a valóság is rejtélyes. Soha, egyetlen embernek sem sikerült kiderítenie, hogy az életnek van-e valamilyen transz­ cendens célja, vagy sem, hogy van-e élet a halál után, és hogy léteznek-e olyan kategóriák, mint abszolút jó és abszolút go­ nosz. Épp ezért n e m értjük, miért kell alaphelyzetből visszautasí­ tani őseink ezen kérdésekkel kapcsolatos tanításait - melynek lényege az, hogy az emberre egy óriási kozmikus katasztrófa vár. Az olyan szembenálló erők, mint a sötétség és a fény, a nihilizmus és a dicsőülés, a gyűlölet és a szeretet küzdenek azért, hogy megkaparintsák a lelkét, ugyanis a győztes fogja el­ dönteni, hogy mi legyen e teremtett világegyetem sorsa, és meghatározni m é g formálódó univerzumunk karakterét. A fény veszi át az irányítást, amikor az emberek j ó z a n gondolko­ dása kerekedik felül, és rájönnek arra, hogy n e m pusztán az anyaggal, h a n e m a szellemmel is foglalkozniuk kell. A sötét­ ség azzal válaszol, hogy megpróbálja elpusztítani a józan, logi­ kus gondolkodást, és m a g a alá gyűri az emberiség spirituális ígéretét, s megszünteti a megváltás lehetőségét. Az ókoriak ta­ nítása szerint az emberiség újra m e g újra elképzelhetetlen ma­ gasságokba emelkedik, ahol azután súlyosan bűnhődnie kell, majd visszatér egy alacsonyabb állapotba. Az egyiptomi gnosztikus szövegek, amelyek a Kr. u. I. év­ ezred első századaiban íródtak, azt mondják, hogy az olyan globális kataklizmák, mint pl. a vízözön, n e m Isten büntetése volt a gonoszság ellen - mint ahogy a Biblia á l l í t j a - h a n e m a sötét erők beavatkozása jutott érvényre. így akarták megbün­ tetni az özönvíz előtti embereket, amiért a tudomány és a spiri­ tuális tanok olyan magaslatára jutottak, hogy úgy érezték, 351

A MARS-REJTÉLY

9

„megszerezték a fényt". A sötét erők szinte tökéletes munkát végeztek. Bár maradtak túlélők, nagy részük összezavarodott, és nehéz, küzdelmes élet szakadt rá, az egész emberiségnek praktikus, világias problémákkal kellett küszködnie, nem volt ideje arra, hogy a Szentléleknek szentelje magát". 1 0 Platón atlantiszi történetének tanulsága is az, hogy vala­ hányszor a civilizáció spirituális magasságokba emelkedik, „az újra m e g újra visszatérő vízözön n e m kímél senkit, csak a mű­ veletlen, írástudatlanokat". így tehát az emberiség lassan elfe­ ledi a múltat, és mindent újból kell tanulnia, „gyerekként kell újra k e z d e n i e " . . . 1 1 Érdekes m ó d o n Platón szövegében a vízözönhöz „meteor­ b e c s a p ó d á s " is társul: „az égitestek megváltoztatják útjukat, és a Földön ennek következtében vad tűzvész pusztít". 1 2 Az

említett vízözön,

melyet

tűzvész

követ,

illetve

a

„ m e n n y k ö v e k " emlegetése nagyon úgy tűnik, mint egy olyan katasztrófa, melyet az égből alázuhanó izzó objektumok soro­ zatos becsapódása vált ki, melynek következtében az óceánok­ ból szökőárak indulnak el, a szárazföld közepébe hatolva ezek, Platón szavait idézve, „csak a hegyi pásztorokat és juhászokat kímélik". 1 3 Ha az ember a szörnyen viharvert Mars bolygót tanulmá­ nyozza, az a m e g g y ő z ő d é s keríti hatalmába, hogy csakis vala­ milyen kozmikus katasztrófa végezhetett vele. Bármi is volt előtte a bolygón; bármilyen élet, civilizáció vagy egyéb cso­ dák, egy csapásra m i n d e n n e k örökre vége szakadt. Az U n i v e r z u m végtelenül rejtélyes és végtelenül változatos. Épp ezért n e m tartjuk elképzelhetetlennek, hogy létezik vala­ milyen szörnyű, kozmikus intelligencia, amelyet a negativitás és a sötétség táplál, s az ilyen kimondhatatlan szörnyű tragédi­ ákból lakmározik. A gnosztikus szövegek tulajdonképpen pon­ tosan ilyen természetfeletti erőre utalnak, amikor azt jósolják,

352

A SÖTÉT CSILLAG

hogy ezek az erők vízözönt küldenek az emberiségre, hogy megfosszanak b e n n ü n k e t a „fénytől". Mennyivel sötétebb lenne az U n i v e r z u m b a n , ha ezt a pislá­ koló kis fényt is örökre kioltanák. A gnosztikusoknak azonban igaza van abban, hogy a sötét­ ség önmagában n e m diadalmaskodhat. Szüksége van a segítsé­ günkre, a hajlandóságunkra - vagy bűnrészességünkre - ah­ hoz, hogy elpusztíthassák a fényt.

A Tóruszban keringve A Taurid meteoráramlatot a világ számos obszervatóriumában, saját szabadidejük terhére és helyenként kölcsön teleszkópo­ kon, melyek egyébként m á s célokat szolgálnak, tanulmányoz­ zák behatóan, hogy képet alkothassanak arról a fenyegetésről, ami valóban visszataszíthat b e n n ü n k e t a sötétségbe. Elképzel­ hető, hogy egy csaknem láthatatlan üstökös alkotja az áramlat magját 1 4 - az 5 ezer évvel ezelőtti robbanás egy nagyobb darab­ ja -, melyet azonban több milliárd tonnányi örvénylő por és több tucatnyi kilométeres átmérőjű aszteroida vesz körül. Az előző fejezetben a Taurid-áramlatot a Föld pályáját átsze­ lő csőhöz hasonlítottam. Mivel azonban az áramlat az Encke üs­ tökös egész elliptikus pályáját körbefogja (teljes tartalmával együtt folyamatosan és gyorsan mozog a pálya mentén), igazság szerint inkább egy ellipszis alakúra hajlított csőre hasonlít. Alak­ ja tehát más szavakkal egy háromdimenziós, nyújtott, fánkszerű gyűrűre hasonlít, melynek keresztmetszete 30 millió kilométer. Az ilyen alakzat helyes elnevezése „Tórusz". 1 5 Mi kering m é g a Tórusban a „hullócsillagokkal" és az 5 ki­ lométeres nukleuszú, periodikus E n c k e üstökössel együtt? Ez idáig 13, egy kilométeresnél nagyobb átmérőjű, a Föld pályáját keresztező Apolló aszteroidát sikerült azonosítani. 353

16

A MARS-REJTÉLY

A csillagászok körében általánosan elfogadott, azonos pá­ lyán keringő felfedezett és felfedezetlen üstökösök arányszá­ mítása szerint Clubé és Napier az alábbi adatokat tették közzé: A Taurid meteoráramlatban 100-200 egy kilométernél na­ gyobb átmérőjű aszteroida kering. Nyilvánvaló, hogy egy rendkívül nagy objektum törmelékeivel van dolgunk. A szét­ esés, illetve a szétesések sorozata az elmúlt 20-30 ezer évben következhetett be, máskülönben az aszteroidák már szétosz­ lottak volna a belső bolygórendszerben, és nem alkotnának ma is összefüggő áramlatot." Az Encke üstökösön túl legalább két további üstökös van az áramlatban - a Rudnicki, melynek átmérője 5 km körül lehet, és a rejtélyes Oljeato nevű Apolló objektum, melyről szó esett m á r a XXII. fejezetben, melynek átmérője kb. másfél kilomé­ ter. 1 8 Ez a rendkívül sötét, korábban aszteroidának tekintett, a Föld pályáját érintő objektum az utóbbi időben üstökösökre jellemző m ó d o n gázokat és illóanyagokat bocsát ki magából, épp ezért a csillagászok most ébredező, korábban szunnyadó üstökösnek tekintik. 1 9 Közismert, hogy az Encke üstökös is hosszú időn keresztül passzív volt, amíg egyszer csak hirtelen fel n e m támadt, s a csillagászok először 1786-ban lettek figyel­ m e s e k ki.

20

Jelenleg aktív és passzív szakaszok váltogatják

egymást az üstökös életében. Clubé és Napier visszakövették az Encke és az Oljeato pá­ lyáit, és arra az eredményre jutottak, hogy a két pálya csaknem teljesen megegyezett 10 ezer évvel ezelőttig 2 1 - kb. ekkor kö­ vetkezett be a második nagy, a jégkorszak végét kiváltó becsa­ pódás. Mivel tudjuk azt, hogy az Encke m a g a is egy nagyobb objektum széteséséből keletkezett több mint 5 ezer évvel ez­ előtt 2 2 - ekkor vált le ugyanis egy idáig m é g beazonosítatlan 354

A SÖTÉT CSILLAG

anyaobjektumról -, m i n d e b b ő l az tűnik valószínűnek, h o g y az Oljeato eredetileg szintén ebből az anyaobjekftimból szárma­ zik, amely egy korábbi szétesés eredményeként jött létre: Valószínű, hogy ekkor következett be az eredeti test nagyobb széthullása, melynek során sok törmelék keletkezett, melyek közül az Encke és az Oljeato objektumok a legnagyobb ismert égitestek, de az áramlatban számos más hozzájuk hasonló üs­ tökös és aszteroida található. 23 A Taurid-áramlat egészében a csillagászok által „finom struktúrának" nevezett szerkezet található. Ez a struktúra kü­ lönböző objektumcsoportokat takar, amelyek a 30 millió kilo­ méter széles Tórus-„csőben" keringenek. A keringési pályákat visszakövetve Clubé és N a p i e r kiszámította, hogy az északi Taurid néven ismert meteorcsoport feltehetőleg az E n c k e üstö­ kösből, vagy egy másik Taurid aszteroidából szakadt le kb. ezer évvel ezelőtt. V é l e m é n y ü k szerint az egész k o m p l e x u m tehát a Tórusz tartalma. „A törmelék összeütközése és felgyülemlése következtében egy önpusztító folyamaton megy keresztül... Kétségkívül ez a törmelékkomplexum jelenti a legnagyobb kockázatot a Föld számára. Az áramlatban feltehetőleg több százezer darab, a Földre nézve potenciálisan több megatonnás robbanóerejű 24 objektum kering... "

Többszörös áramlatok A csillagászok nagyon jól tudják, hogy bármely áramlat legna­ gyobb és legsűrűbb objektumai az áramlat közepén találha­ tók, 2 ' és azt is sikerült m á r kideríteni, h o g y a Taurid-áramlatnak 355

A MARS-REJTÉLY

sűrű magja van egyvonalban az Encke üstökössel. 2 6 Ez a mag egy vastag, különálló törmelékek alkotta „farkat" húz maga után, melyet 1983-ban fedezett fel először a felbecsülhetetlen értékű IRAS műhold. 2 7 Az is kézenfekvő, hogy az áramlat mag­ jától távolodva egyre kisebb és ártalmatlanabb részecskékkel találkozunk. A Taurid esetében a helyzetet bonyolítja az a tény, hogy a központi Tórusszal párhuzamos pályán haladva két további gi­ gantikus

ellipszis

alakú

cső

található,

melyek

egyike

a

aphélionja idején a N a p h o z közelebb, míg a másik távolabb ta­ lálható. Ezeket közösen Stohl-áramlatnak nevezik (csehszlovák felfedezőjük után), és a feltételezések szerint az anyaüstökös egy nagy darabjának látványos szétdarabolódása során alakultak ki úgy Kr. e. 2700 körül. 2 " Clubé és Napier számításai szerint a Stohl-áramlatban található meteoritokban található meteoritok tömege 10 vagy 20 milliószor 1 millió g r a m m " és becslésük sze­ rint „a velük együtt keringő aszteroidák tömege nagyjából ugyanennyi". Az útközben elveszített gáz- és porrészecskéket is hozzászámolva a két csillagász becslése szerint a tömeg alapján eredetileg egy 100 km átmérőjű objektumról beszélhetünk. 2 9 M é g tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy teljesen külön­ álló keskenyebb tórusz is jelen van, melynek dinamikai tulaj­ donságai ugyanolyanok, mint a Taurid és a Stohl áramlatoknak, és amely elképzelhető, hogy ugyanabból a hatalmas anyaobjek­ tumból származik, mint az Encke. Valamilyen több ezer évvel ezelőtt bekövetkezett esemény hatására azonban keringési pá­ lyájának síkja megközelítőleg 90 fokkal elfordult a Taurid- és Stohl-áramlatoklioz képest. 3 0 Ebbe az ún. Hephaistos-csoportba beletartozik a Hephaistos aszteroida, melyről a csoport a nevét kapta - az olvasók még bizonyára emlékeznek, hogy a Hepha­ J

istos átmérője mintegy 10 km, ' tehát nagyjából ugyanakkora, mint azé az aszteroidáé, amely a dinoszauruszok kihalását elő­ idézte 65 millió évvel ezelőtt. A Hephaistos mellett további 5 356

A SÖTÉT CSILLAG

egy kilométernél nagyobb aszteroidát is megfigyeltek, de jelen van még a szokásos álcázó por- és törmelékhalom is. A jövőben feltehetőleg legalább további 50 egy kilométer­ nél nagyobb átmérőjű aszteroidát fedeznek fel a Hephaistos ke­ ringési pályáján. 3 3

Az észrevétlen útitárs Ha tehát az összképet nézzük, négy különálló, ugyanakkor egymással közvetlen kapcsolatban lévő anyagáramlat - a két Stohl-áramlat, a Hephatistos csoport és a fő Taurid csoport (az Encke üstökössel és más, jól látható tárgyakkal együtt) jelent fenyegetést Földünkre. Valamennyi áramlat ugyanannak a ha­ talmas üstökösnek a széteséséből j ö t t létre, és valamennyien keresztezik a Föld keringési pályáját, így egy éven belül boly­ gónk mintegy 4 hónapot tölt el az említett négy áramlat vala­ melyikében. 3 4 Ha bármelyikükkel összeütköznénk, a következmények végzetesek lehetnének, hiszen rendkívül nagy, eddig m é g fel­ fedezetlen objektumok bujkálnak ezekben a gyűrűkben. Clubé és Napier viszont azt hangsúlyozza, hogy a Föld számára m a g a a Taurid-áramlat rejtegeti a legnagyobb veszélyt. Mindez annak köszönhető, hogy véleményük szerint - és ezt a véleményt egyre több csillagász és matematikus támogatja - az Encke üstökös egy észrevétlen útitárssal rendelkezik,

35

amely az

áramlat kellős közepén kering. Az észrevétlen útitárssal kapcsola­ tos gyanú már az 1940-es években felmerült, amikor Fred Wippl kimutatta, hogy számos meteor keringési pályája csak úgy ma­ gyarázható meg, hogy azok egy, az Encke üstökös közelében ke­ ringő kivételesen nagy objektumból származnak.

36

Az azóta összegyűjtött bizonyítékok alapján arra kell követ­ keztetnünk, hogy ez az objektum valóban létezik. A csillagá357

A MARS-REJTÉLY

szok véleménye szerint az Encke és az Oljeatóhoz hasonlóan ez a rejtélyes útitárs is időnként - meglehetősen hosszú perió­ dusokra - kikapcsolja magát és inaktívvá válik. Ez olyankor történik, amikor a folyamatosan forrongó és bugyborékoló kátrányszerű anyag kilövell, és vastag, kemény héjjal burkolja be az egész nukleuszt, akár egy évezreden keresz­ tül. 3 7 A csóva, a farok eltűnik, az objektum elhalványul, és látszó­ lag teljesen „passzívan" hasítja a világűrt, másodpercenként több 10 kilométeres sebességgel. A mag belsejében azonban továbbra is aktív folyamatok játszódnak le, és a belső nyomás fokozatosan nő. Az üstökös végül a túlfokozott nyomás következtében felrob­ ban, mint egy szelep nélküli kukta, és darabjaira esik szét, ám ezek a darabok külön-külön kisebb üstökösökként működnek to­ vább, melyek azután különböző bolygókba ütközhetnek. A XXII. fejezetben szó esett m á r arról, hogy a Halley-üstökös magja olyan sötét, hogy a ráeső napfény mindössze 4%-át veri vissza. 3 8 A csillagászok gyanítják, hogy az Encke-üstökös észrevétlen útitársa m é g ennél is feketébb lehet - talán a Nap­ rendszer egyik legfeketébb objektuma. Mivel ráadásul sűrű meteoritfelhő veszi körül, n e m túlzás azt állítani, hogy afféle kozmikus lopakodó rakéta gyanánt működik. Nehéz lenne megbecsülni ennek az ijesztő, a Föld pályáját érintő „útitárs­ n a k " a pontos méretét, illetve keringési paramétereit. Azt sem tudhatjuk, hogy rajta kívül m é g hány nagy töredék örvénylik körülötte, úgyszintén meteoritporba burkolva. A bizonytalan­ sági tényezők ellenére a bergamói egyetem matematikusa, Emilio Spedicato megkísérelt becslésekbe bocsátkozni, és igen súlyos következményekre jutott. Számításai szerint ugyanis az objektum átmérője 30 km lehet.

39

Ráadásul: A kísérleti keringési paraméterekből sikerült megbecsülni az objektum pályáját. Ebből az következik, hogy feltehetően a 358

A SÖTÉT CSILLAG

közeljövőben (úgy 2030-ban) a Föld ismét áthalad a Tórusz azon részén, mely e töredékeket tartalmazza. 4 0

Pályamódosítás Nagyon reméljük, hogy Spedicato becslései és számításai téve­ sek, hiszen ha összeütköznénk egy 30 km-es objektummal, az minden bizonnyal az emberi élet végét jelentené. Sőt, az is el­ képzelhető, hogy bolygónkon az élet csírája is kipusztulna. Vannak olyan csillagászok, akik az üstökösök eddigi adatainak összegzése alapján m e g n y u g o d v a jelentik ki, hogy m é g leg­ alább ezer évig biztonságban vagyunk. 4 1 Victor Clubé is közé­ jük tartozik. Mások viszont, nevezetesen Fred Hoyle és Chandra Wickramashinghe jelezték, hogy az ő számításaik szerint már készülőben van egy becsapódási sorozat, és erre feltehető­ leg a j ö v ő évszázadban kerül sor. 4 2 A baj az, hogy senki sem lehet biztos a dolgában. A Föld ke­ ringési pályája állandóan - igaz, hogy rendkívül csekély mér­ tékben - módosul, egyre kevésbé excentrikus (elliptikus), s je­ lenleg többé-kevésbé kör alakú.

Aphélionja és

ahfélionja

ugyanakkor fokozatosan vándorol a k ö r p á l y á n - v a g y i s a fő ke­ ringési pályához képest „visszafelé" halad. Ezzel egyidejűleg a Tóruszban is hasonló égi mechanika érvényesül. Ennek az a következménye, hogy a két körpálya metszési helye időről idő­ re változik, és nemcsak a metszési pont helye, h a n e m az is, hogy a Föld a Tórusz melyik részén halad át.

43

Ha az áramlat

szélén haladunk keresztül, akkor nincs mitől félnünk, hiszen itt csak hulló csillagokkal találkozhatunk. Ha viszont a m a g köze­ lében haladunk keresztül, akkor elképzelhetetlen katasztrófák 4 4 elé nézünk, különösen, ha Földünk az Encke-üstökös sötét úti­ társával találkozna. De hol vagyunk most? 359

A MARS-REJTÉLY

Júniusi tippek A kérdés megint csak megosztja a csillagászokat. Ettől függet­ lenül valamennyien felhívják a figyelmet egy különös dologra - egy jellegzetesen júniusban ismétlődő eseményre. Szó volt m á r arról, hogy a Taurid-zápor november 3-a és 15-e között produkál a Földről is látható meteorokat. Ezek a meteortevékenységek sokkal hevesebben és nagyobb mérték­ b e n ismétlődnek június 24-e és július 6-a között (június 31 -i tetőzéssel), csakhogy ezek a meteorzáporok szabad szemmel n e m láthatóak. A Föld és a N a p egymáshoz viszonyított hely­ zetéből következik, hogy ez egy olyan időszak, amikor a Nap­ pal a háta mögött ilyenkor a közelünkbe lopózhat egy objek­ tum, és mielőtt észbe kapnánk, a Földre zuhanhat. 1178. június 25-én pontosan egy ilyen objektum, egy Apol­ ló aszteroida, vagy egy 2 km-es átmérőjű üstököstöredék csa­ pódott be a Holdra, és a becsapódás nyomán keletkezett a gi­ gantikus méretű Giordano Bruno kráter (lásd: VIII. fejezet). Rendkívül nagy szerencse volt, sőt valóságos csoda, hogy az aszteroida n e m a Földre zuhant - hiszen ebben a parányi űrszegletben a Föld jóval nagyobb célpontot nyújtott. A VIII. fejezetben két további lényeges érdekességről szá­ moltunk be: • 1908. június 30-án egy jóval kisebb üstökösdarab robbant szét Tunguska fölött, s kb. 2000 négyzetkilométeres körzet­ ben letarolta az erdőt, és a Föld remegését még több száz kilo­ méterrel arrébb is érezni lehetett. • 1975. június 22. és 26-a között a Holdra folyamatos, kb. 1 ton­ nás darabkákból álló aszteroidazápor zúdult. A csillagászok egyetértenek azzal, hogy a becsapódások az Encke üstökössel állnak összefüggésben. Az üstökös június/jú360

A SÖTÉT CSILLAG

liusban rendkívül közel halad a Tauridokhoz, és vagy leeső da­ rabkái vagy más, a közelében elhaladó objektumok okozták a Hold-Föld-rendszerbe történő becsapódásokat. 4 5 Mivel tudjuk, hogy az Encke a m a g közelében kering, és így „láthatatlanul útitársa" közelében is, nyilvánvaló, hogy e régi becsapódások rosszabbul is elsülhettek volna. Na és mi a helyzet a jövőbeni becsapódásokkal? Leginkább attól a sötét, fekete magvú, porfátyolba burkoló­ zó, lopakodó üstököstől kell tartanunk. Clubé és Napier már 1990-ben figyelmeztettek (nem mintha ennek a figyelmeztetésnek hivatalos helyen bármiféle foganat­ ja is lett volna): A Tauris-pályáról érkező 100 ezer megatonnás becsapódási energiájú aszteroidát mindössze 6 órával a becsapódás előtt ész­ lelhetjük majd az éjszakai égbolton. Szabad szemmel csak kb. a becsapódás előtt fél órával vehetjük észre. Az utolsó 30 másod­ percben briliánsként izzó tárgyat láthatunk. Az embernek ennél több időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a télre.46 Ha egy ilyen aszteroida fényes nappal közelítene a Földhöz június vége felé - ilyenkor a legvalószínűbb, hogy összeütkö­ zünk az Énekével vagy láthatatlan társával -, akkor egyáltalán n e m is látnánk, hacsak n e m lenne fent az égen egy infravörös kamerával felszerelt műhold.

Saját magunk csapdájába... Az emberiségnek jelenleg két különös és nagy erejű „ e l s ő " ese­ ménnyel kell szembenéznie: • Az emberiség történelme folyamán először nézünk szembe olyan fenyegetéssel, amely nemcsak az emberiség egy részét, 361

A MARS-REJTÉLY

hanem az egészét elpusztíthatja; örökre eltünteti a bolygó fel­ színéről az emberiség írmagját is. • Az emberiség történelme folyamán maga az ember most ju­ tott el először arra a technikai fejlettségi szintre, hogy ha az objektum is úgy akarja, el tudunk kerülni egy kozmikus ka­ tasztrófát. Egyértelmű figyelmeztető jeleket kaptunk. Ismerjük a Mars sorsát. Egyre jobban képbe kerülünk azzal kapcsolatosan, hogy milyen becsapódások érték Földünket korábban, tudjuk azt, hogy a Kr. u. 2. évezredben milyen nagy Taurid-aszteroidák csapódtak be a Föld-Hold rendszerbe, és tanúi lehettünk annak, hogy 1994-ben a Shumaker-Levy 9 üstökös milyen pusztítást végzett. A logikus gondolkodás és az intuíció ugyanazt sugallja. Va­ lós veszély leselkedik ránk. Mégis, szinte semmit sem teszünk a veszély elkerülése érdeké­ ben, és mindaz pusztába kiáltott szó, amit Clubé, Sir Fred Hoyle és egyéb kiváló tudósok mondanak a veszéllyel kapcsolatban. Gyanítjuk, hogy a 3. évezred első fele meghatározó lesz az emberiség történelmében. N e m a politikai, stratégiai vagy pénzügyi

politika

megváltoztatása

következtében,

hanem

azért, mert m a g a a Föld m e g y át jelentős változáson. Az ókoriak szerint a körülöttünk lévő valóságot döntéseink által határozzuk meg. N o s , a XX. század végén ezzel úgy ál­ lunk, hogy jó úton tartunk a pokol felé. Mi történt az emberi lélekkel akkor, a m i k o r Isten nevében gyűlöletes dolgokat cselekszik. A m i k o r képes arra, hogy egy c s e c s e m ő t fejjel a falhoz vágjon, u t á n a p e d i g átvágja az anyja torkát? Ilyen e s e m é n y e k nap mint nap zajlanak Algériában a 2. évezred végén. Vajon mi történt az emberi lélekkel, amikor felnőttek - férfiak és nők - annyira lealjasodnak, hogy szexuális örömfon-ásnak bi­ zonyul számukra a gyerekek elrablása, megkínzása, megerősza362

A SÖTÉT CSILLAG

kolása és meggyilkolása? Ilyen rémtettek nap mint nap előfordul­ nak Európában és az Egyesült Államokban a 2. évezred végén. S mi történt az emberi lélekkel, amikor egy férfi annyira sze­ relmes saját egójába, hogy kénsavat önt egy tinédzser lány arcá­ ba - amely aztán szétmarja a bőrét, megvakítja, és csontig le­ marja a húsát -, csak azért, mert a lány n e m hajlandó hozzámen­ ni? A 2. évezred végén ilyen gonosz, rosszindulatú tettek rutin­ szerűen történnek Bangladesben, s évente több száz lány nyo­ morodik m e g ebben az országban hasonló borzalmak között. Nem folytatjuk a szörnyű emberi atrocitások sorolását, hiszen azzal több száz kötetet megtölthetnénk - ezzel mindenki tisztában van. Egyszerűen csak arra szeretnénk rámutatni, hogy egy olyan faj, amely ennyire vonzódik a sötétséghez, nem valószínű, hogy képes lesz szembeszállni a Galaxis kihívásával. Sőt, a jelek szerint be is bizonyítottuk, hogy képtelenek vagyunk erre a Mars felfede­ zésének első évtizedeiben, és úgy látszik, egyáltalán nem áll érde­ künkben, hogy megvédjük saját, felbecsülhetetlen értékű, pótol­ hatatlan bolygónkat, amely - amennyire egyelőre tudjuk - az élet utolsó szigetecskéje az Univerzumban.

A nyíl és a választás Alihoz, hogy szembeszálljunk a világűr fenyegetésével, nagy sza­ bású nemzetközi összefogásra lenne szükség, korlátlan anyagi forrásokra és korlátlan jóakarattal, ami a világ legnagyobb kopo­ nyáit egyesítené zászlója alatt azzal a feladattal, hogy ne gondol­ janak másra, csak bolygónk biztonságára, és embertársaik meg­ mentésére. A 30 km alatti aszteroidák és üstökösök eltérítése rendkívüli pontosságot igénylő feladat lenne, hiszen nyilvánvaló, hogy a legkisebb hiba is tragédiához, illetve katasztrófához vezet­ ne. Valószínűleg ez a feladat az emberiség jelenlegi technikai tu­ dásának határát súrolja, vagy akár meghaladja azt. Lehetetlen vál­ lalkozásnak tűnik. Mégis, ha az ember jól belegondol, valami na363

A MARS-REJTÉLY

gyon hasonló történik, csak éppen jóval alantasabb ügy érdeké­ ben. A világ fegyveres erői például egyfajta „nagy nemzetközi projekten" dolgoznak korlátlan anyagi forrásokkal, s a legna­ gyobb koponyákkal a hátuk mögött, igaz, ezúttal a cél nem em­ bertársaik megmentése, hanem épp az ellenkezője: hogy halált és pusztítást hozzanak embertársaikra. Jelenleg tehát n e m a forrásokról van szó, hanem arról, hogy az egyes országok hogyan döntenek forrásaik felhasználásáról. Ennek ellenére ma aligha tudunk elképzelni olyan országot, hogy a nagyhatalmakról ne is beszéljünk, amely úgy döntene, hogy a katonai kiadások helyett inkább bolygónk védelmére fordítaná anyagi erőforrásait. Épp ezért vagyunk biztosak benne, hogy ha kozmikus kataszt­ rófa fenyegetne, az embereknek meg kellene tagadniuk önmagu­ kat, és meg kellene újulniuk teljes mértékben. Azon is elgondol­ kodtunk, hogy egy nagy szabású nemzetközi projekt és összefo­ gás már önmagában el tudna indítani egy ilyen pozitív megújulási folyamatot. Sőt, bizonyos értelemben tanúja lehettünk, hogy a do­ log már el is kezdődött - igaz, hivatalos anyagi támogatás nélkül. Számos ország tudósai és csillagászai laza egységbe tömörülve önkéntes alapon az emberiség megmentésén fáradoznak. Létezik egy régi m o n d á s , melyet Hermésznek tulajdoníta­ nak: „A halál olyan, mint egy kilőtt nyíl. M á r úton van feléd, és amikor célba talál, az életed véget ér." 4 7 A csillagászok bebizonyították számunkra, hogy ez a nyíl a föld esetében már ötmillió éve úton van felénk. A nyílnak azonban n e m kell szükségszerűen célba találnia. N e m muszáj minden szépnek és jónak, és a tudás keresésének egy csapásra megszakadnia. N e m kell a sötétséget további szen­ vedéssel és igénytelenséggel. A csoda még mindig megtörtén­ het. Az átok és pusztulás földje m é g termővé varázsolható. A döntéseink határozzák m e g a jövőnket. És a döntés mindig a mi kezünkben van 364

HIVATKOZÁSOK

Hivatkozások Első fejezet 1 Astronomy Now, London, 1996. 39. 2 Anders Hansson, Mars and the Development of Life, John Viley and Sons, Chichester and New York, 1997. 53. 3 Ugyanott 4 Ugyanott 5 Ugyanott, Preface, xiü. 6 Sunday Times, London, 1996. december 1. 7 Lásd discussion in Hansson, Mars and the Development of Life, 137-53. Lásd még Arthur C. Clarke, The Snows ofOlympus, Victor Gollancz, London, 1994. 8 Ugyanott 9 Ugyanott, 19. 128. 10 Fred Hoylc and Chandra Vickramasinghc, Lifecloud: The Origin of Life in the Universe, J. M. Dent and Sons, London and Toronto, 1978. 11 Encyclopaedia Britannica, Mars. 12 Ugyanott 13 Ugyanott 14 Icarus, vol. 22,1974., 197-204. 15 Carl Sagan, Cosmos, Abacus, London, 1996., 130. 16 Viking project scientist Gerry Soffcn, cited in Richard Hoagland, The Monuments of Mars, North Atlantic Books, Berkeley, California, 1996., 5. 17 V. DiPictro and G. Molcnaar, Unusual Martian Surface Features, privately published, 1982, 38; M: Carlotto, The Martian Enigmas-A Closer Look, North Atlantic Books, Berkeley, California, 1997., 181. 18 Carlotto, The Martian Enigmas, 28. 19 Ugyanott 20 Lásd Professor Stanley McDanicl, The McDaniel Report, North Atlantic Books, Berkeley, California, 1993, 82^4. 21 Richard Hoagland, The Monuments of Mars, 25. 22 Ugyanott, 26. 23 Ibid, 27. 24 The McDanicl Report, 65-6. 25 Beszélgetés a szerzőkkel 26 Beszélgetés a szerzőkkel 27 DiPictro and Molcnaar, Unusual Martian Surface Features; 106-12; Carlotto, TheMartian Enigmas, 88-95; Hoagland, The Monuments of Mars, 317-21 28 Carl Sagan, The Demon Haunted World, Headline, London, 1996, 56. 29 Ugyanott, 56.

Második fejezet

1 R. S. Richardson and C. Boncstall, Mars, George Allen and Unwin, London, 1965., 3. 2 Encyclopaedia Britannica, vol. 27, 550. 3 Ugyanott, 560-61. 4 The Times, London, 1996. november 11. 5 Ugyanott 6 Ugyanott 7 The Times, London, 1997. június 8. 8 Guinness Book of Astronomy, 62. 9 Newsweek, 1996. szeptember 23., 57. 10 Peter Cattermole, Mars: The Storv of the Red Planet, Chapman and Hall, London and New York, 3

365

A MARS-REJTÉLY

11 Tlie Times, London, 1996. október 13. 12 Tim Radford, London Review of Books, 1997. július 3., 16. 13 Ugyanott 14 Ugyanott 15 ne Times, London, 1996. augusztus 8. 16 Guardian, London, 1995. június 1. 17 Newsweek, 1996. szeptember 23., 57. 18 London Review of Books, 1997. július 3., 16. 19 Hansson, Mars and the Development of Life, 45. 20 Guardian, London, 1995. június 1. 21 Quest for Knowledge, Chester, 1996. október, 6. 22 Daily Telegraph, London, 1997. május 24. 23 Sunday Times, London, 1996. november 3. 24 Sydney Morning Herald, 1996. december 16. 25 Sunday Times, London, 1997. március 26 The Times, London, 1997. június 9. 27 Ugyanott 28 Hansson, Mars, and the Development of Life, xiii. 29 Daily Mail, London, 1996. november 1. 30 Daily Mail, 1996. augusztus 8. 31 The Times, 1996. augusztus 8. 32 National Academy of Sciences, eligazítás Ai Gorc-nak, 1996 december 11. 33 Daily Mail, London, 1996. augusztus 8. 34 The Times, London, 1996. augusztus 8. 35 The Times, London, 1997. június 9. 36 Spaceflight, vol. 38, 1996. október, 328. 37 Hieronymous and Co. Newsletter, vol. 1, 8-10, 2. 38 Ugyanott 39 Ugyanott 40 New Scientist, London, 1996. augusztus 8. 1996. The Times, London, 1996. augusztus 1. 41 Ugyanott 42 Ugyanott 43 Astronomy Now, 1996. október, 39-42. 44 Focus, Mars Dossier, 1996. 90. 45 Spaceflight, vol. 38, 1996. október, 327; The Times, London, 1996. augusztus 9. 46 Spaceflight, vol: 38, 1996. október, 328. 47 Sunday Times, London, 1997. március 48 Ugyanott 49 Hieronymous and Co. Newsletter, vol. 1, 8-10, 1. 50 Nature, vol. 340, 1989. július 20. 51 Mars as the Parent Body of the CI Carbonaceous Chondrites', Geophysical Research Letters, 1996. május I. Hieronymous and Co. Newsletter, 6. 52 Hieronymous and Co. Newsletter, vol. 1, 8-10, 4. 53 Ugyanott, 1. 54 Ugyanott 55 Daily Mail, London, 1996. Augusztus 30. 56 Spaceflight, vol. 38, 1996. október, 328. 57 Ugyanott 58 Hieronymous and Co. Newsletter, vol. 1, 8-10, 5.

Harmadik fejezet 1 2 3 4

Hansson, Mars and the Development of Life, 38. Ugyanott, 77-8. Ugyanott, 37. Ugyanott.

366

HIVATKOZÁSOK

5 Cited in Patrick Moore's New Guide to the Planets, Sidgwick and Jackson, London, 1993, 99-100. 6 Lowell volt az első, aki részletesen tanulmányozta a sötétedést hullámot 1894-ben. 7 Encyclopaedia Britannica, Solar System. 8 Caucrraolo, Mars, 192; Encyclopaedia Britannica, vol. 27, 556-7. 9 Encyclopaedia Britannica, vol. 27, 556-7. 10 Cattermole, Mars, 161. 11 Ugyanott, 161. 12 Encyclopaedia Britannica, vol. 27, 557. 13 Ugyanott, 559 14 Cattermole, Mars, 23-4. 15 Ugyanott, 91-4. 16 Kim Stanley Robinson, Green Mars, Clarke, Snows of Olympus, 55. 17 Cattermole, Mars, 2 3 ^ . 18 Ugyanott, 23, 72. 19 Ugyanott, 72. 20 Ugyanott, 23-4; Murray, Malin, Grecly, Earthlike Planets, W: H. Freeman and Company, San Francisco, 1981,297. 21 Cattermole, Mars, 30; Encyclopaedia Britannica, vol.27, 555 22 Cattermole, Mars, 30. 23 Ugyanott, 134. 24 Ugyanott, 32. 25 Ugyanott, 22. 26 Ugyanott. 27 Ugyanott, 22. és 72. 28 Ugyanott, 22., 27. 29 Donald W. Patten and Sámuel L. Windsor, The Scars of Mars, Pacific Mcridien Publishing Co., Seattle, 1996. 12; Cattermole, Mars, 27. 30 Patten and Windsor, The Scars of Mars, 12. 31 Ronald Greely, Planetaty Landscapes, Chapman and Hall, New York; 1994., 155. 32 Giuseppe Filotto, Tlie Face on Mars, Exact Print, Gardenvicw, South Africa, 150. Lásd még Cattcrmol, Mars, 25. 33 Filotto, The Face on Mars, 150. 34 Cattermole, Mars, 60. 35 Grecly, Planetary Landscapes, 175. 30 John and Mary Gnbbin, Fire on Earth: In Search oj the Doomsday Asteroid, Simon and Schuster, London and New York, 77. 37 Ugvanott, 76. 38 Ugyanott, 79. 39 Hansson, Mars and the Developm ent of Life, 68. 40 Scientific American, 1996. november 41 DiPictro and Molcnaar, Unusual Martian Surface Features, 60. 42 Ugyanott 43 Cair és társai, An Embiological Strategy for Mars Exploration, NASA HQ, 1995. január 44 Ugyanott, 8-9. 45 Cattermole, Mars, 32.. 46 Scientific American, 1996. november, 332-333 47 Victor Baker and Daniel Milton, 'Erosion by Catastrophic Floods on Mars and Earth', Icarus, vol. 23, 1974., 27^41. 48 Cattermole, Mars, 198. 49 Scientific American, 1996. november 50 Charleston Gazette, 1997. Julius 8. 51 Charleston Gazette, 1997. július 8. 52 Cattermole, Mars, 198. Murray, Malin, Grecly, Earthlike Planets, 277, 286. 53 Hansson, Mars and the Development of Life, 41. 54 Ugyanott

367

A MARS-REJTÉLY

55 Ugyanott, 41. 56 Lásd a második fejezetet fent 57 Cattermole, Mars, 103. SS Astronomy Now, 1996. október, 45-6. 59 Greely, Planetary Landscapes, 185. 60 Cattermole, Mars, 198; Greely•, Planetary Landscapes, 185. 61 Cydonia co-ordinates from Richard C. Hoagland, The Monuments of Mars: A City on the Edge of Forever, fourth edition, North Atlantic Books, Berkeley, California, 1996, 16. 62 Hieronymous and Co. Newsletter, vol. I, 8-10, 14 és 16.

Negyedik fejezet 1 Lásd John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 74-5. 2 Encyclopaedia Britannica, vol. 27, 551 3 Cattermole, Mars, 191. 4 CaiT és társai, Exobiological Strategy, 233-4. 5 William K. Hartmann, 'Cratering in the Solar Systcm_', Scientic American, 1977. január, 97. 6 George E. McGill and Steven W. Squires, 'Origin of the Martian . Crustal Dichotomy: Evaluating Hypotheses', Icarus, 93, 1991, 386. 7 Ugyanott; Cattermole, Mars, 191. 8 Can' és társai, Exobiological Strategy, 233-4. 9 Hartmann, 'Cratering in the Solar System', 89; Arvidson, Goettcl, and tsi.., 'A Post-Viking View of Martian Geologic Evolution', Reviews of Geophysics and Space Physics, vol. 18, 3, 1980. augusztus, 575. 10 McGill, Squires, 'Origin of the Martian Crustal Dichotomy', 391. 11 Hartmann, 'Cratering in the Solar System', 97. 12 L. A. Sodcrblom, C. D. Condit, and tsi..; 'Martian Planctwidc Crater Distributions: Implications for Geologic History and Surface Processes', Icarus, 22, 1974. 240. 13 Lásd The Scars of Mars. 14 D. S. Allen and J. B. Dclair, When the Earth Nearly Died: Compelling Evidence of a Catastrophic World Change 9500 BC, Gateway Books, B'ath, 1995. 230. 15 Patten and Windsor, The Scars of Mars, 19-21. 16 Ugyanott. And sec Patten and Windsor, The Recent Organization of the Solar System, Pacific Méridien Publishing Co., Seattle, 1997. 17 Icarus, 36, 1978,51-74. 18 Ugyanott, 51. 19 Greely, Planetary Landscapes, 155. 20 Patten and Windsor, The Scars of Mars, 19-21. 21 Ugyanott 22 Ugyanott 23 Ugyanott, 30-31. 24 Cattermole, Mars, 56-8. 25 Lásd a negyedik részt lent 26 Mail on Sunday Review, London, 1994. június 12., 43. 27 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 44., Encyclopaedia Britannica, vol. 12,41. 28 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 45; Mail on Sunday Review, London, 1994. június 12., 43. 29 John and Mary Gribbin, Fire on Earth; 47-8, 334-335 The Mars Mystery 30 Ugyanott, 30. 31 Ugyanott, 11-12. 32 Ugyanott, I, ÍZ. 33 Enyclopaedia Britannica, vol. 27, 578. 34 Sec Part IV, below. 35 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 3~,; Hartmann, 'Cratering in the Solar System', 77, 86. 36 John and Mary Gribbin, Fire on Earth; 32.

368

HIVATKOZÁSOK

37 Patten and Windsor, The Scars o f Mars, 31. 38 Ugyanott 39 Ugyanott; 37; Cattcrmolc, Mars, 30. 40 Cattcrmolc, Mars; I4z. 41 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 78. 42 Hartmann, Cratcring in the Solar System', 97. 43 Allen and Dclair, When the Earth Nearly Died, 205. 44 Ugyanott 44 Hartmann and Larson, 'Angular Momenta of Planetary Bodies', Icarus, 7,1967. 258; Lásd még Fish, Angular Momenta of the Planets', Icarus, 7, 1967, 251. 46 Allen and Dclair, When the Earth Nearly Died, 205. 47 'Large-scale Variations in the Obliquity of Mars', Science, 181, 4096, 260. 48 Scientific American, 1996. november 49 Large-scale Variations', 205-6. Lásd még Cattermolc, Mars, 9. 50 Peter H. Schultz, Polar Wandering on Mars', Icarus, 73, 1988. 91-141. 51 Hartmann, 'Cratcring in the Solar System', 89. 52 Ugyanott 53 Patten and Windsor, The Scars of Mars, 22. 54 Ugyanott, 69. 55 Alien and Dclair, When the Earth Nearly Died, 210. 56 Ugyanott 57 Victor Clubc and William Napier, The Cosmic Serpent, Universe Books, New York, 1982; and Tlie Cosmic Winter, Basil Blackwcll, Oxford, 1990. 58 Hartmann, Cratcring in the Solar System", 89. 59 Cattcrmolc, Mori, 175. 60 Filotto, The Face on Mars, 151. 61 Icarus, 22, 1974,234. 63 Ugyanott 64 77ie Orion Mysteiy. Fingerprints o f the Gods. The Message, of the Sphinx. Heaven's Mirror. 65 Ugyanott 66 The Message of the Sphinx 67 Lásd a harmadik részt lent

Ötödik fejezet 1 W. Shcchan, The Planet Mars; University of Arizona Press, Tucson, Arizona, 1996, 75. 2. Ugyanott, 104. 3 Sagan, Cosmos, Abacus, London, 1996. 127. 4 Shcchan, The Planet Mars, 104. 5 The Planet Mars, 104. 6 Shcchan, The Planet Mars, 128. 7 Richard Noll, The Jung Cult, Fontana, London, 1996. 4. fejezet 8 Flammarion, La Planete Mars, vol. 1, 586. 9 Jung, Collected Works, vol. I,Píyc/j/aíric S/u<#es, Routlcdgc & Kcgan Paul, London, 1957., 34. lü F. Sailer, 'A Sunday Afternoon on Mars', Sunday' Times Magazine, 'London, August 1997. I I P . Moore, Mission to the Planets, Casscll, London, 1995. 54. 12, Sagan, Cosmos, 134-5. 13 Ugyanott, 132; és Hurtak and Crowley, The Face on Mars, Sun Books, Adelaide, Australia, 1986, 2. 14 Sagan, Cosmos, 132. 15 Hurtak and Crowley, The Face on Mars, I; Shcchan, The Planet Mars, 161. 16 Hurtak and Crowley, The Face on Mais, I. 17 Ugyanott, 125. 18 Shcchan, The Planet Mars, 164. 19 Moore; Mission to the Planets, 125. 20 Shcchan, The Planet Mars, 164.

369

A MARS-REJTÉLY

21 Moore, Mission to the Planets, 125. 22 Sheehan, The Planet Mars, 165-8. 23 Moore, Mission to the Planets, 57.

Hatodik fejezet

1 3 4 5 6

H. G. Wells, Tlie War of the Worlds; Pan, 1983, 13-14. Sheehan, The Planet Mars, 104. Ugyanott, 171. Hurtak and Crowley, 77ie Face on Mars, 35. Ugyanott, 36.

Hetedik fejezet

2 Beszélgetés a szerzőkkel 1997 július, Caltcch, Pasadena, California. 3 Sagan, Cosmos, 140. 4 Ugyanott 6 NASA (internet). 7 Sagan, Cosmos, 140. 8 Hurtak and Crowley, The Face on Mars, 68.

Nyolcadik fejezet

2 http://nssdc.gsfc.nasa.gov/planctary/text/lmarsob.txt 3 B. Rux, Architects of the Underworld, Frog Ltd, Berkeley, California, 1996., 245. 4 Richard Grossinger, Publisher's Forcwoxd to Hoagland, The Monuments of Mars, negyedik kiadás, xxxiii. 5 The McDaniel Report, xvi. 6 Ugyanott 7 Ugyanott, 23. 8 Rux, Architects o f the Underworld, 241-4. Website of the Academy for Future Science (AFFS): [email protected].

Kilencedik fejezet 1 DiPietro and Molenaar, Unusual Martian Surface Features 2 Carlotto, Tlie Martian Enigmas, 20. 3 DiPietro and Molenaar, Unusual Martian Surface Features, 23. 4 Carlotto, Tlte Martian Enigmas, 20. 5 Ugyanott, 18. 6 DiPietro and Molenaar, Unusual Martian Surface Features, 27. 7 Ugyanott, 38. 8 Hoagland, The Monuments of Mars, 167-8. 9 Lásd A. Stevens, Archetype: A Natural Histoiy of the Self, Routlcdgc, London, 1992. 57. 10 R. Spitz, "The Smiling Response', in Genetic Psychology' Monographs, 34-37, 57-125.

Tizedik fejezet

1 Beszélgetés a szerzőkkel, Manchester, England, 1997. December 2. Carlotto, Tlie Martian Enigmas, 40. and 'Digital Imagery Analysis of Unusual Martian Surface Features', Applied Optics, 27, 10, 15 1988. május 3 Ugyanott, 5. 4 Tlie McDaniel Report, 48. 5 Beszélgetés a szerzőkkel, Manchester, England, 1997. december 6 Carlotto, The Martian Enigmas, 287.

Tizenegyedik fejezet 1 Hagland, The Monuments of Mars, 16.

370

HIVATKOZÁSOK

2 Ugyanott, 267. 3 The McDaniel Report, 70. 4 Beszélgetés a szerzőkkel, Caltcch, Pasadena, California, 1997. július

Tizenkettedik fejezet 1 Sagan, Cosmos, 321. 2 Ugyanott, 324-5. 3 R. Pirsig, Lila - An Inquiry into Morals, Black Swan, London, 1992. 392-3. 4 Sagan, Cosmos, z 34. 5 Hoagland, The Monuments of Mars, 325. 6 E. Torun, The Gcomorphology and Geometry of the D&M Pyramid', 7 Ugyanott 8 Ugyanott 10 Wood and Campbell, Geneset, Bcllcvuc Books, 1995. 61. 11 H. E. Huntley, The Divine Proportion, Dover Publications, 1970 12 Wood and Campbell, Geneset, 61. 13 J. Michcll, The New View Over Atlantis, Thames and Hudson, London, 1983, 157-9. 14 The McDaniel Report, 86. 15 Michcll, The New View Over Atlantis, 157-9. 16 DiPictro and Molcnaar, Unusual Martian Surface Features, 38. 17 Lásd P. Tompkins, Mvsteries o /'the Mexican Pyramids, Thames and Hudson, London, 1976, 262. 18 Hoagland, The Monuments of Mais, 151-2. 19 The McDaniel Report, 85. 20 Ugyanott, 86. 21 J. and C. Matthews, The Western Way-the Hermetic Tradition, Penguin Arkana, London, 1988, 199. 22 Lásd the Collected Works of Jung, Psychology and Alchemy 'Alchemical Studies and Mystcrium Conjunctionis'. 23 Rosarium, Art. aurif., II, 237, Jung, Psychology and Alchemy. 24 Jung; Psychology and Alchemy, 178. 25 Torun, 'The Gcomorphology and Geometry of the D&M Pyramid'. 26 Ugyanott.

Tizenharmadik fejezet

1 The McDaniel Report, 88. 2 Hoagland, The Monuments of Mars, 326, ref. 4, appendix 2; Carlotto, Tlie Martian Enigmas, 178. 3 Hoagland, The Monuments of Mars, 351-2. 4 H. Crater and S. McDaniel, Mound Configurations on the Martian Cydonia Plain: A Geometric and ' Probabilistic Analysis, magánkiadás, 1995. 5 H. Crater, 'The Martian Mysteries', Quest Magazine, vol, 1, 3, 1997, 35. 6 Hoagland, The Monuments of Mars, 10, és The McDaniel Report; 115-16. 7 Crater and McDaniel, Mound Configurations, 2. 8 Ugyanott, 2. 9 Ugyanott 10 Ugyanott, 4. 11 Ugyanott, 7. 12 Crater, The Martian Mysteries', 35. 13 Crater and McDaniel, Mound Configurations, 9. 14 Ugyanott, 15 Ugyanott, 9. 16 Hoagland, The Monuments of Mars, fig. 30 and 352. 17 Ugyanott, 352. 18 Ugyanott, 469. Lásd még J. McDowell, 'Mars Pathfinder Update', Sky and Telescope, vol. 88, 6, 1994. december

371

A MARS-REJTÉLY

Tizennegyedik fejezet 1 Rux, Architects of the Underworld, 246. 2 NASA, 1961. április 18. 3 Rux, Architects of the Underworld, 246. 4 Hoagland, The Monuments of Mars, 409. 5 Ugyanott, 410. 7 V. Alexander, Tlie Alexander UFO Religious Crisis Survey. 1994. 8 Filotto, The Face on Mars, 360. 9 Sunday Times, London, 1997. Június 8. 10 Ugyanott 11 Ugyanott 12 The Times, London, 1997. június 25. 13 Ugyanott 14 Ugyanott 15 The Alexander UFO Religious Crisis Survey, 1. 16 Ugyanott, 28. 17 Professor McDanicl előadása, Harpcndcn, Anglia, 1997. szeptember 27. 18 Hoagland, 77ie Monuments of Mars, 2066-8, és Carlotto. The Martian Enigmas, 196. 19 Hoagland, Tlte Monuments of Mars, 206-8. 20 The Demon Haunted World: Science as a Candle in the Dark,, Random House, New York, 1994 21www.msss.com. 22 Professor McDaniel előadása, Harpenden, Anglia, 1997 szeptember 27 23 www.msss.com.

Tízenötödik fejezet 1 Lásd J. Bord, Fairies: Real Encounters with Little People, Michael O'Mara Books, London. 1997. I Rux, Architects of the Underworld, 246. 3 Tlie McDaniel Report, 166-7. 4 Professor McDanicl előadása, Harpcndcn, Anglia, 1997 szeptember 27. 5 Tlie McDaniel Report, 15. 6 Ugyanott, 23^1. 7 Ugyanott, 168. 8 http:/inssdc.gsfc.nasa.gov/planctaryitcxt/marsob.txt 9 Tlie Martian Chronicle, 1995. január 1. 10 www.msss.com. II Cunningham, Tlie Martian Chronicle, 4. 12 Hoagland, Tlie Monuments of Mars, 431. 13 Beszélgetés a szerzőkkel, Caltcch, Pasadena, California, 1997. július 19. 14 CNI News. 15 Ugyanott. 16 Professor McDanicl előadása, Haipcndcn, Anglia, 1997. szeptember 27.

Tizenhatodik fejezet 1 Lásd Tompkins, Mysteries of the Mexican Pyramids, 244-5. 2 Michell, Tlie New View Over Atlantis, Harper and Row, San Francisco, 1983, 131. 3 Ugyanott, 131. 4 Lásd Fingerprints of the Gods (Istenek kézjegyei - Alexandra Kiadói 5 Lásd Graham Hancock and Santha Faiia, Heaven'sMirror, Michael Joseph, London, 1998. 6 Istenek kézjegyei 7 Mysteries of the Mexican Pyramids, 263. 8 Ugyanott, 279. 9 Ugyanott, 263. 10 Ugyanott, 251. 11 Vie McDaniel Report, 142.

372

HIVATKOZÁSOK

12 Hoagland, Tlte Monuments of Mars, 358, 13 Lásd The Face on Mars: The Avebury Connetlion, VHS Video presented by David Percy, Aulis Publishing, London. 14 Hoagland, 77ie Monuments of Mars, 40. ábra 16 J. Lcgon, A Ground Plan at Giza', Discussions in Egyptology, 10, 1988, 35. 17 Ugyanott; 33. 18 Ugyanott, 34-5

Tizenhetedik fejezet 1 Tompkins, Mysteries of the Mexican Pyramids, 266-9. 2 Ugyanott, 271. 3 Appián Way, The Riddle of the Earth, Chapman and Hall, London, 1925., 165. 4 J. Campbell, The Mythic Image, Princcton-Bollingen Series, New York, 1974, 141. 5 Ugyanott, 149. H. Jacobi, Indian Ages of the World', in Encyclopedia of Religion and Ethics, cd. James Hastings, New York, 1928. 1, 201. 6 Fingerprints ofthe Gods (Istenek kézjegyei - Alexandra Kiadó), Mandarin, London, 213-14. 7 Ugyanott, 106-8. 8 E. A. E. Rcymond, The Mythical Origin o f the Egyptian Temple, Manchester University Press, Barnes and Noble Inc., New York, 1969. 9 Ugyanott 10 Ugyanott 11 Ugyanott 12 The Orion Mysteiy. 13 Ugyanott 14 Ugyanott / 15 Ugyanott 16 Ugyanott ' 17 Ugyanott 18 Ugyanott 19 Ugyanott 20 Ugyanott ' 21 Encyclopaedia Briiannica 23 77it Orion Mystery, Keeper of Genesis (Tlie Message ofthe Sphinx, US), Heaven's Mirror. 24 Ugyanott 25 Lásd Keeper of Genesis/Message ofthe Sphinx 26 The Orion Mystery 11 Ugyanott 28 Keeper of Genesis/Message ofthe Sphinx 29 Lásd Fingerprints ofthe Gods. 30 Keeper ofGenesis/Message ofthe Sphinx. 31 Ugyanott 32 The Orion Mysteiy. 33 The Orion Mysteiy. Keeper of Genesis/Message ofthe Sphinx 34 Ugyanott 35 R. O. Faulkcncr, cd., The Ancient Egyptian Pyramid Texts, Oxford University Press, 1969. 36 Ugyanott 37 Ugyanott. 38 Ugyanott. Lásd még Jane Sellers, The Death o f Gods in Ancient Egypt, Penguin, London, 1992. 39 Keeper of Genesis 40 Fingerprints ofthe Gods, Heaven's Mirror 41 Fingerprints ofthe Gods, Keeper of Genesis. 43 Hoagland, The Monuments of Mars, 287. 44 Ugyanott, 289. 45 Otto Ncugcbaucr and Richard A. Parker, Egyptian Astronomical Texts, Lund Humphries, London, I960., vol. Ill, 179.

373

A MARS-REJTÉLY

46 Ugyanott 47 Keeper of Genesis 48 Alain Danielou, Vie Myths and Gods of India, Inner Traditions International, Rochester, Vermont, 1991., 1966 49 R. Graves, The Greek Mytlis, Penguin, Harmondsworth, 1955. 50 Wood and Campbell, Geneset 51 Shakespeare, Henry VI, 1,1. 52 Milton, Paradise Lost

Tizennyolcadik fejezet 2 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Winter, 159. 3 David H. Levy, The Quest for Comets: An Explosive Trail o fBeautv and Danger, Qxford University Press, 1995., 132.' 4 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Winter, 159-60. 5 Ugyanott 6 Ugyanott, 161. 7 Ugyanott, 161-2. 8 Levy, Tlie Quest for Comets 9 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Winter, 161-2. 10 Ugyanott, 162; Levy, Tlie Quest for Comets, 130. 11 Gcrrit L. Vcrschuur, Impact: The Threat of Comets and Asteroids, Oxford University Press, 1996, 10. 12 E.g. Levy, Tlie Quest for Comets, 130. 13 Lásd a 4. fejezetet 14 Sir Fred Hoylc and Chandra Wickramasinghc, Life on Mars? Tlie Case for a Cosmic Heritage, Clinical Press, Bristol, 1997, 179. 15 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Serpent, 140 16 Ugyanott 17 Clube and Napier, Tlie Cosmic Winter, 156. 18 Ugyanott, 156. 19 Ugyanott, 155. 20 H. J. Melosh, Impact Cratering.A Geologic Process, Oxford University Press, 1989,207. 21 Clube and Napier, Tlie Cosmic Winter, 156. 22 Trevor Palmer, Catastrophism. NeoCatastrophism and Evolution, Society for Interdisciplinary Studies, Nottingham, 1994., 6. 23 Duncan Steel, Rogue Asteroids and Doomsday Comets: The Search for the Million Megaton Menace that Threatens Life on Earth, John Wiley and Sons Inc., New York, 1995, 58-9. 24 Clube and Napier, Tlie Cosmic Serpent, 140. 25 Palmer, Catastrophism, 6. 25 Donald W. Cox and James H. ChcsXck,Doomsday Asteroid: Can We Survive'.', Prometheus Books, Amherst, New York, 1996, 17. 27 Vcrschuur, Impact, 133; M. E: Bailey, S. V. M. Clubc, W. M. Napier, The Origin of Comets, Pergamon Press, Oxford and New York, 1990. 397-9. 28 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Winter, 150. 29 Richard Leaky and Rvgcr Lcwin, The Sixth Extinction: Biodiversity and its Survival, Wcidcnfeld and Nicolson; London, 1996, 47. 30 Science, 1997. július 25. 31 Caltech press release, 1997. július 24. 32 Schultz, Polar Wandering on Mars', 91-141. 33 Fingerprints of the God. 34 Rand and Rose Flcm-Ath, When the Sky Fell, Stoddart, Toronto, Canada, 1995. 35 William Glen, cd., Tlie Mass Extinction Debates: How Science Works in a Crisis, Stanford University Press, 1994. 25. 36 Caltech press release, 1997. július 24. 37 Walter Alvarez, T Rex and the Crater of Doom, Princeton University Press, 1997., 15

374

HIVATKOZÁSOK

38 Ugyanott, 141 David M. Raup, The Nemesis Affair: A Stoty of the Death of Dinosaurs and the Ways of Science, W . W. Norton & Company, New York, London, 1986. 158 39 Vcrschuur, Impact, 7; Raup, The Nemesis Affair, 49. 40 Vcrschuur, Impact, 1. 41 Raup, The Nemesis Affair, 158. 42 Luis W. Alvarez, Science, 1980. Junius 43 Fred Hoylc, Ice, Hutchinson and Co., London, 1981, 167; Walter Alvarez, TRex and the Crater of Doom, 1. 44 Vcrschuur, Impact, 28. 45 Walter Alvarez, T Rex and the Crater of Doom, 15; David Brez-Carlisle, Dinosaurs, Diamonds and Things from Outer Space: The Great Extinction, New York, 1995, 102. 46 Walter Alvarez; T Rex and the Crater of Doom, 9. 47 Vcrschuur, Impact, 123. 48 Paul J. Thomas, Christopher F. Chyba, Christopher P: McKay, Comets and the Origin and Evolution o /Life, Springer Vcrlag, New York, 1997. 225. 49 Walter Alvarez, TRex and the Crater of Doom, 14., Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution oj Life, 225. 50 Walter Alvarez, TRex and the Crater of Doom, 14. 51 Vcrschuur, Impact, io; Claude C. Albritton Jr, Catastrophic Episodes in Earth History, Chapman and Hall, London, New York, 1989., 109. 52 Brcz-Carlisle, Dinosaurs, 169-70.

Tizenkilencedik fejezet 1 Patricia Bamcs-Svarncy, Asteroid: Earth-Destroyer or New Frontier, Plenum Press, New York and London, 246. 2 NASA, 1997. David Morrison, NASA, februar3. 1998.. 3 Barncs-Svamcy, .Asferoirf, 246. 4 Ugyanott, 247. 5 Ugyanott, 248; es lasd Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations; Vcrschuur, Impact, 199. 6 Duncan Steel, Rogue Asteroids and Doomsday Comets, 254. 7 Hoylc, Ice, 144. 8 Brcz-Carlislc, Dinosaurs, 169-70. 9 George Foster, The Meteor Crater Sloty: Full Dramatic Stoiy of the World's First Proven Meteorite Crater, Meteor Crater Enterprises, Inc., 1993, 10-15; Kathleen Mark, Meteorite Craters, University of Arizona Press, 1987., 25-39. 10 Barncs-Svamcy, Asteroid, 157; Vcrschuur, Impact, 148. 11 John 5. Lewis, Rain of Iron and Ice: Tlie Very Real Threat of Comet and Asteroid Bombardment, Addison-Wesley Publishing Company, 1996, 88. 12 Ugyanott 13 Ugyanott 14 Ugyanott 15 Barncs-Svamcy, Asteroid, 71. 16 Vcrschuur, Impact, 150. 17 Melosh, Impact Cratering, 215. 18 Ugyanott 19 Ugyanott, 7. 20 Steel; Rogue Asteroids, 91. 21 Cited in Cox and Chcstcck, Doomsday Asteroid; 30. 22 Steel, Rogue Asteroids, 59. 23 Ugyanott 24 Ugyanott, 203. 25 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 62; Fred Hoyle, Ice, 141; Levy, The Quest for Comets, 149. 26 Clubc and Napier, 77ie Cosmic Serpent, 72. 27 Ugyanott

375

A MARS-REJTÉLY

28 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 72; Hoylc, Ice, 141. 29 Levy, Tlie Quest for Comets, 148. 30 Cox and Chcstck, Doomsday Asteroid, 298. 31 Ugyanott 32 Evening Standard; London, 1998. március 12.; Daily Telegraph, London, 1998. március 13.; Guardian, London, 1998. március 13.; Independent, London, 1998. március 13. 33 Lewis, Rain of Iron and Ice, 75. 34 Barncs-Svarncy, Asteroid, 2; lásd még Palmer, Catastroplaism, 6-7. 35 Verschuur, Impact, 112. 36 Barncs-Svarncy, Asteroid, 168. 37 Ugyanott, 169. 38 Ugyanott 39 Ugyanott 40 Lewis, Rain of Iron and Ice, 86. 41 Ugyanott, 87. 42 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 58; Verschuur, Impact, 33. 43 Verschuur, Impact, 33. 44 Lewis, Rain of Iron and Ice, 85. 45 Ugyanott 46 Ugyanott, 86. 47 Ugyanott, 85. 48 Verschuur, Impact, 69. 49 Steel, Rogue Asteroids, 105. 50 Encyclopaedia Britannica, Solar System; 525. 51 Ugyanott, 524. 52 Verschuur, Impact, 69. 53 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 73. 54 Plato, Timaeus and Critias, Penguin Classics, London, 1977., 46. 55 Ugyanott. 56 David H. Levy, Impact Jupiter: The Crash of Comet Shoemaker-Lew 9, Plenum Press, New York and London, 1995., 159. 57 Encyclopaedia Britannica, Jupiter, 658. 58 Moore, Mission to the Planets, 128. 59 Verschuur, Impact, 170. 60 Levy, Impact Jupiter, 259; John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 131 61 Verschuur, Impact, 178; Levy, Impact Jupiter, 258-9. 62 Steel, Rogue Asteroids, 248. 63 Levy, Impact Jupiter, 2. 64 Ugyanott, 45. 65 Ugyanott, 48-9. 66 Ugyanott, 49 67 Ugyanott, 158. 68 Ugyanott 69 Ugyanott, 167. 70 Ugyanott, 170. 71 Ugyanott 72 Ugyanott, 173. 73 Verschuur, ImpactMl. 74 Levy, Impact Jupiter, 176. 75 Verschuur, Impact, 177., 184. 76 Ugyanott, 178. 77 Levy, Impact Jupiter, 210. 78 Ugyanott, 113.

376

HIVATKOZÁSOK

Huszadik fejezet 1 Lasd a 18. fcjczetct 2 Owen B. Toon ct al., Environmental Perturbations Caused by the Impacts of Asteroids and Comets', Reviews of Geophysics, 35, 1, 1997. Fcbruar, 46, 48-9. 3 Ugyanott, 47. 4 Hoylc and Wickramasinghe, Lifecloud, 107. 5 Clubc and Napier, 77ie Cosmic Serpent, 81. 6 Palmer, The Fall and Rise of Catastrophism', 1996. 7 Emilio Spcdicato, Apollo Objects, Istituto Univcrsitario di Bergamo, 1990., 17. 8 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Winter, 222. 9 Ugyanott 10 Ugyanott, 8. 11 Ugyanott 12 Ugyanott 13 Lasd a 28. fcjczetct 14 Clubc and Napier, 77/e Cosmic Serpent, 99. 15 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 8-9. 16 Palmer, The Fall and Rise of Catastrophism', 19. 17 Spcdicato, Apollo Objects, 17. 18 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 101. 19 William Glen, ed., Tlie Mass-Extinction Debates, 20 Steel, Rogue Asteroids, 57-8. 21 Lewis, Rain of Iron and Ice, 205. 22 Steel, Rogue Asteroids, 49. 23 Vcrschuur, Impact, 159. 24 Palmer, Catastrophism. 6. 25 Levy, Tlie Quest lor Comets, 150. 26 Steel, Rogue Asteroids, 49. 27 Lewis, Rain of Iron and Ice, 150. 28 Ugyanott 29 Vcrschuur, Impact, 153. 30 Steel, Rogue Asteroids, 40. 31 Vcrschuur, Impact, 153. 32 Vcrschuur, Impact, 154. 33 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Serpent, 102. 34 Ugyanott, 102. 35 Spcdicato, Apollo Objects, 21. 36 Ugyanott, 21-2. 37 Ugyanott, 22. 38 Ugyanott 39 Emiliani, Kraus, Shoemaker cited in Albritton, Catastrophic Episodes, 114-15. 40 Ugyanott 41 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 103.

Huszonegyedik fejezet 1 Lasd a 19. fcjczetct 2 Tom Van Flandcrn, Dark Matter, Missing Planets and New Comets: Paradoxes Resolved, Origins Illuminated, North Atlantic Books, Berkeley, California, 1993, 215-36. 3 Hoylc, Ice, 143. 4 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578; Moore, Mission to the Planets, 119, 123. 5 Steel, Rogue Asteroids, 126-7., Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution of Life, 216; Clubc and Napier, Tlie Cosmic Winter, 256-60; Encyclopaedia Britannica, Solar System, 585. 6 Vcrschuur, Impact, 44. 7 Palmer, Catastrophism

377

A MARS-REJTÉLY

8 Steel, Rogue Asteroids, 127. 8 Steel, Rogue Asteroids, 127. 9 Moore, Mission to the Planets, 124. 10 Ugyanott 11 Steel, Rogue Asteroids, 127. 12 Ugyanott 27-8. 13 Bailey, Clube, Napier, Tlie Origin of Comets 14 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578. 15 Verschuur, Impact, 43. 16 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 579; Barncs-Svarncy, Asteroid, 64. 17 Barnes-Svarney, Asteroid, 64. 18 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578; Moore, Mission to the Planets, 115. 19 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578. 20 Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 325-8. 21 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578. 22 Verschuur, Impact, 44. 23 Nature, 1996. április 25., 689; Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 56. 24 Nature, 1996. április 25., 689. 25 Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 57. 26 Nature, 1996 április 25., 689. 27 Verschuur, Impact, 44-5. 28 Ugyanott; Steel, Rogue Asteroids, 29; Levy, Tlie Quest for Comets, 193. 29 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578. 30 Ugyanon, 578. 31 Palmer, Calastrophism, 5. 32 Milton Zysman and Clark Whelton, cds., Catastrophism 2000, Heretic Press, Toronto, Canada, 1990, 7. 33 Steel, Rogue Asteroids, 29; Clube and Napier, Tlie Cosmic Serpent, 73. 34 Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 119. 35 Ugyanott; és Barnes-Svarney, Asteroid, 66-7. 36 Barnes-Svamey, Asteroid, 66-7. 37 Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 119. 38 Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 119. 39 Lewis, Rain of Iron and Ice, 83. 40 Clube and Napier, TlieCosmic Winter, 152-3; Bailey, Clube, Napier, The Origin of Comets, 397; Verschuur, Impact, 45; Palmer, Calastrophism, 6: 41 Agcncc France Presse, 1998. február 9. 42 Spedicato, Apollo Objects, 14. 43 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578. 44 Lásd a 19. fejezetet 45 Brian Marsden, 100 Potentially Hazardous Asteroids, HarvardSmithsonian Center for Astrophysics, 1997. szeptember 25. 46 Clube and Napier, Tlie Cosmic Serpent, 73. 47 Lewis, Rain of Iron and Ice, 81. 48 Palmer, Calastrophism, 5; Encyclopaedia Britannica, Solar System, 578. 49 Verschuur, Impact, 116. 50 Lewis, Rain of Iron and Ice, 83; Cox and Chestek, Doomsday Asteroid, 314. 51 Col. John M. Úrias és társai, 'Planetary Defence: Catastrophic Health Planet Earth' 52 Steel, Rogue Asteroids, 204. 53 Ugyanott, 204. 54 Asteroid and Comet Impacts, NASA, 1997., 25. 55 Steel, Rogue Asteroids, 13. 56 NASA, 1997, 1. 57 Lásd a 19. fejezetet 58 NASA 59 Timothy Ferris, New Yorker, 1997. január 27., 46. 60 Ugyanott

378

HIVATKOZÁSOK

Huszonkettedik fejezet 1 Clubc and Napier, Tlie Cosmic Serpent, 48. 2 Hoylc and Wickramasinghc, Lifecloud, 104-5; Palmer, Catastrophism, 5. 3 Hoylc and Wickramasinghc, Lifecloud, 104-5; Penguin Dictionary of Astronomy, 279. 4 Palmer, Catastrophism, 5. 5 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent és Tbe Cosmic Winter 6 Vcrschuur, Impact, 7. 7 Moore, Mission to the Planets. 124. 8 Vcrschuur, Impact, 57. 9 Tom Gchrcls, Scientific American, 1996. március, 34. 10 Victor Clubc és Graham Hancock interjúja, 1998. január 13.. 11 John and Mary Gribbin, Fire on Earth, 125. 12 Scientific American; 1996. március 13 New Yorker, 1997. január 27., 47.

14 Brcz-Carlisle,Dinosaurs, 88-9. 15 Fred Hoylc, The Origin o /'the Universe and the Origin of Religion, Moycr.Bell, Wakefield, Rhode Island and London, 1993., 32. 16 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 581. 17 Clubc and Napier, Tbe Cosmic Serpent; 65. 18 Steel, Rogue Asteroids, 27-8. 19 Bailey, Clubc, Napier; The Origin of Comets, 397; Palmer, Catastrophism, 6. 20 Ugyanott 21 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 75. 22 Bailey, Clubc, Napier, 27ie Origin of Comets, 395; Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 66. 23 Victor Clubc és Graham Hancock interjúja, 1998. január 13. 24 Encyclopedia Britannica, Solar System, 585., Vcrschuur, Impact, 44; Steel, Rogue Asteroids, 126-7; Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 66; Bailey, Clube, Napier, The Origin of Comets, 395. 25 Palmer, Catastrophism, 6; Brcz-Carlisle, Dinosaurs, 89. 26 Brcz-Carlisle, Dinosaurs, 88-9. 27 Vcrschuur, Impact, 57. 28 Encyclopaedia Britannica, Solar System, 5%4; Penguin Dictionary of Astronomy, 81. 29 Cox and Chcstck, Doomsday Asteroid, 73; Clubc and Napier, Cosmic Winter, 111. 30 Penguin Dictionaiy of Astronomy, 178; Clubc and Napier, The Cosmic Winter, III. 31 Penguin Dictionaiy of Astronomy, 178. 32 Steel, Rogue Asteroids, 112; Walter Alvarez és társai., Catastrophes and Evolution: Astronomical Foundations, Cambridge University Press, 1990, 172-3. 33 Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution of Life, 211. 34 Steel, Rogue Asteroids, 112; Walter Alvarez és társai.. Catastrophes and Evolution, 172-3; Cox and Chcstck, Doomsday Asteroid, 122. 35 Levy, The Quest for Comets, 10. 36 Vcrschuur, Impact, 116. 37 Ugyanott, 116-17. 38 Ugyanott, 117. 39 Ugyanott 40 Ugyanott 41 Ugyanott 42 Levy, The Quest for Cornets, 1. 43 Ugyanott, 8. II; Vcrschuur, Impact, 117. 44 Levy, The Quest for Comets, 9. 45 Ugyanott, 10. 46 Ugyanott 47 Ugyanott 48 Ugyanott, II. 49 Ugyanott

379

A MARS-REJTÉLY

50 Ugyanott, II; Cox and Chcstck, Doomsday Asteroid, 147. 51 Levy, Tlte Quest for Comets, 11; Cox and Chcstek, Doomsday Asteroid; 147. 52 Verschuur, Impact, 118. 53 Ugyanott 54 Cited in Cox and Chestck, Doomsday Asteroid, 123. 55 Revelation 12:3-4. 56 Cox and Chesteck, Doomsday Asteroid, 74; Quest for Knowledge Magazine, 1997. május, 12. 57 Philip Dauber, Richard Mullcr, The Three Big Bangs, Helix Books, New York, 1996. 71. 58 Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution of Life, 254. 59 Ugyanott 60 Hoylc and Wickramasinghc, Lifecloud, 100. 61 Appian Way, The Riddle of the Earth, 166. 62 Clube and Napier, The Cosmic Serpent, 63. 63 Levy, The Quest for Comets, 194. 64 Penguin Dictionary of Astronomy, 201. 65 Encyclopaedia. Britannica, Solar System, 584; Catalogue ofCometary Orbits, 12. kiadás, Central Bureau for Astronomical Telegrams. 66 Hoyle and Wickramasinghc, Life on Mars; 173-4; Brcz-Carlislc, Dinosaurs, 4 és 107; Verschuur, Impact, 7-10. 67 Ignatius Donnelly, Ragnarok: The Age of Fire and Gravel, Sampson Low, London, 1888. 85; Dauber and Mullcr, The Three Big Bangs, 51. 68 Steel, Rogue Asteroids, 126: 69 Dauber and Mullcr, The Three Big Bangs, 51. 70 Steel, Rogue Asteroids, 126. 71 Sunday Times, London, 1996. október 27. 72 Cox and Chestck, Doomsday Asteroid, 73. 73 Clube and Napier, The Cosmic Winter, 138; Donnelly, Ragnarok, 409. 74 Donnelly, Ragnarok, 409-10. 75 Appian Way, The Riddle of the Earth, 163^1., 76 Verschuur, Impact, 133, Penguin Dictionary of Astronomy, 15-16. 77 Verschuur, Impact, 61. 78 Steel, Rogue Asteroids, 258. 79 Clube and Napier, Tlte Cosmic Serpent; 134. 80 Lásd a 19. és 20. fejezeteket. Levy, Tlte Quest for Comets, 108. 81 Steel, Rogue Asteroids, 257. 82 Ugyanott 83 Clube and Napier, 77ie Cosmic Serpent, 133. 84 Verschuur, Impact, 59. 85 Clube and Napier, 77ie Cosmic Serpent, 33. 86 Lásd a 19. és 20. fejezeteket v

Huszonharmadik fejezet 1 R. 0. Faulkner, Tlte Ancient Egyptian Pyramid Texts, Oxford University Press, 1969., 70. 2 Ugyanott, 155. 3 Ugyanott, 144. 4 Penguin Dictionary of Astronomy, 253; Encyclopaedia Britannica, Galaxies, Milky Way. 5 Ugyanott, 59. 6 Penguin Dictionaiy of Astronomy, 284; Walter Alvarez és társai., Catastro phes and Evolution, 155-9. 7 Clube and Napier, The Cosmic Serpent and The Cosmic Winter. 8 77ie Orion Mysteiy (Orion-rejlély -Alexandra Kiadó) 9 Ugyanott 10 Collins Guide to Stars and Planets, 232. 11 Lásd Fingerprints of the Gods 12 Ancient Egyptian Book of the Dead, Budge translation, 14-15. 13 Encyclopaedia Britannica, Milky Way

380

HIVATKOZÁSOK

14 Walter Alvarez és társai, Catastrophes and Evolution, 154-5 15 Ugyanott 16 Interjú Victor Clubc-al, 1998. január 13. 17 Brez-Carlisle, Dinosaurs, 114. 18 Clubc and Napier; The Cosmic Serpent, 143. 19 Steel, Rogue Asteroids; 98; Walter Alvarez és társai., Catastrophes and Evolution, 10., 135. 20 Bailey, Clubc, Napier, The Origin of Comets, 264. 21 Ugyanott 22 Philip's Atlas of the Universe, Reed Consumer Books, London, 1996., 175. 23 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 33; Walter Alvarez és társai, Catastrophes and Evolution, 157. 24 Walter Scott, Hermetica, Shambhala, Boston, 1993., 457. 25 Palmer, Catastrophism, 58. 26 Interjú Victor Clubc-al, 1998. január 13. 27 Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution of Life, 9. 28 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 36. 29 Ugyanott 36 és 39. 30 Albritton, Catastrophic Episodes, 99. 31 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 40. 32 Ugyanott, 215-16. 33 Ugyanott 34 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 143 35 Ugyanon, 134. 36 Palmer, Catastrophism, 5. 37 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 134. 38 Ugyanott, 134. 39 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 49. 40 Bailey, Clubc, Napier, The Origin of Comets, 250-51. 41 Paltrier, Catastrophism, Clubc and Napier, The Cosmie Winter, 134. 42 Hoylc, 77ie Origin of the Universe, 30. 43 Palmer, Catastrophism, 5. 44 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 33-5 45 Palmer, Catastrophism, 57; Albritton, Catastrophic Episodes, 102-3. 46 Clubc and Napier; The Cosmic Serpent, 34. 47 Ugyanott 48 Palmer, Catastrophism, 58; Albritton, Catastrophic Episodes, 370. 49 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 40. 50 Palmer, Catastrophism, 58; Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Evolution of Life; 229. 51 Palmer, Catastrophism, 58. 52 Hoylc and Wickramasinghc, Life on Mars?. ¡14. 53 Ugyanott 54 Ugyanott 55 Spcdicato, Apollo Objects, 10., Lásd még Duncan Steel, Rogue Asteroids, 99-100. 56 Tompkins, Mysteries of the Mexican Pyramids, 271.

Huszonnegyedik fejezet 1 Lásd Hoylc and Wickramasinghc, Life on Mars?, 174. 2 Palmer, Catastrophism, 58. 3 Walter Alvarez és társai, Catastrophes and Evolution, 159. 4 Palmer, Catastrophism 58. 5 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 215-16. 6 Walter Alvarez és társai. Catastrophes and Evolution, 156. 7 Clubc and Napier, 77ie Cosmic Winter, 256. 8 Walter Alvarez és társai, Catastrophes and Evolution, 157. 9 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 256, 144.

381

A MARS-REJTÉLY

10 Vistas in Astronomy; Elsevier Science Ltd, UK., vol. 39, 1996., 684. 11 Interjú Victor Clube-al, 1998. január 13. 12 Ugyanott 13 Hoyle and Wickramasinghc, Life on Mars?, 176. 14 Vcrschuur, Impact, 134, 136, 138, 163; Steel, Rogue Asteroids, 135-6, 152; Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution of Life, 232; Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 133; The Cosmic Winter, 149. 15 Steel, Rogue Asteroids, 136. 16 Ugyanott, 135-6. 17 Duncan Steel, Rogue. Asteroids, 135-6 18 Clubc in Walter Alvarez és társai., Catastrophes and Evolution, 88. 19 Hoyle, The Origin of the Universe, 34. 20 Ugyanott 21 Ugyanott 22 Ugyanott, 35. 23 Clube, Catastrophes and Evolution 24 Clube and Napier, Tlte Cosmic Winter, 145-6. 25 Walter Alvarez és társai, Catastrophes and Evolution, 105. 26 Clube and Napier, Tlie Cosmic Winter, 244; Tlte Cosmic Serpent, 92. 27 Hoyle, Tlte Origin of the Universe, 26-7, 29. 28 Fingerprints of the Gods. The Orion Mystery. Keeper of Genesis/The Message of the Sphinx (az összes kötet megjelent magyarul az Alexandra Kiadónál!) 29 Raup, The Nemesis Affair, 59. 30 Lásd Rand and RoscFlcm-Ath, Wlien the Sky Fell 31 Interjú Clube-al, 1998. január 13. 32 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 92. 33 Thomas, Chyba, McKay, Comets and the Origin and Evolution of Life. 232. 34 Hoyle and Wickramasinghe, Life on Mars?, 176. 35 Hoyle, Origin of the Universe, 25-6. 36 Ugyanott, 25-7; Hoyle and Wickramasinghe, Life on Mars?, 176-7. 37 Hoyle, Origin of the Universe, 25. 38 Ugyanott, 26-7. 39 Hoyle, Ice, 28. 40 Hoyle, Origin of the Universe, 28-9. 41 Verschuur, Impact, 104. 42 GH interjúja Professor Chandra Wickramasinghc-vcl, 1998. január 16. 43 Hoyle, Origin of the Universe, 34. 44 Ugyanott, 31. 45 Fingerprints of the Gods, 254. 46 Ugyanott, 444-8.

Huszonötödik fejezet 1 Steel, Rogue Asteroids, 36. 2 Faulkener, The Ancient Egyptian Pyramid Texts, 79. 3 Carlotto, Martian Enigmas, 92. 4 Hoyle, Origin of the Universe, 39,37,47; Hoyle and Wickramasinghc, Life on Mars?, 180. 5 Verschuur, Impact, 136. 6 Sunday Times; London, 1997. december 14. 7 Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, Second SIS Cambridge Conference, 1997. július, 9; QuestNews, 1997. május 8 Sunday Times, London, 1997. ccccmber 14. 9 Ugyanott. 10 Ugyanott; Tlte Times, London, 1997. március 8.; Lásd még Marie-Agnes Courty, Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, 7-8. 11 Tlte Times, London, 1997. március 8.; Courty, Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, 7-8.

382

HIVATKOZÁSOK

12 Ugyanott 13 Sunday Times, London, 1997. dcccmbcr 14. 14 Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, 8. 15 Clubc, Independent on Sunday, 1997. marcius 30. 16 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 147. 17 Steel, Rogue Asteroids, 134. 18 Collins Guide to Stars and Planets, 232. 19 Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, 5. 20 Steel, Ugyanott, 5. 21 English Heritage. 22 Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, 5-6. 23 Ugyanott 24 Sunday Telegraph, 1997. november 16. 25 Natural Catastrophes During Bronze Age Civilizations, 5. 26 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 146-7. 27 Steel, Rogue Asteroids, 133; Penguin Dictionary of Astronomy, 84-5. 28 Steel, Rogue Asteroids, 133.

Huszonhatodik fejezet 1 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 12-13. 2 NASA, 1997. 3 'Massive asteroid will hit tomorrow', Spaceguard UK, 1998. januar 4 Clubc and Napier, The Cosmic Winter; 13. 5 Hoylc, Origin of the Universe, 62. 6 Ugyanott 7 Penguin Dictionary of Astronomy, 201-2. 8 Ugyanott, 202. 9 James M. Robinson, Tlye NagHammadi Library, Brill, New York, 1988., 352. 10 Ugyanott, 165. 11 Plato, Timaeus, 36. 12 Ugyanott, 35. 13 Ugyanott, 35. 14 Emilio Spcdicato, Atlantis and Other Tales, University of Bergamo, 1997., 10. 15 Penguin Dictionary of Astronomy, 385. 16 Vcrschuur, Impact, 134-5; Steel, Rogue Asteroids, 133. 17 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 150-51. 18 Ugyanott, 15., 149. 19 Ugyanott, 149. 20 Penguin Dictionary of Astronomy, 84-5; Steel, Rogue Asteroids, 133. 21 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 152-3. 22 Lasd a 25. fejezetct. 23 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 152-3. 24 Ugyanott, 153. 25 Steel, Rogue Asteroids, 134; 124. 26 Ugyanott 27 Ugyanott 28 Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 151. 29 Ugyanott, 152. 30 Ugyanott, 219. 31 Ugyanott 32 Vcrschuur, Impact, 134-5. 34 Clubc and Napier; The Cosmic Winter, 151. 35 Clubc and Napier, The Cosmic Serpent, 151; Bailey, Clube, Napier, The Origin of Comets, 398; Clubc and Napier, The Cosmic Winter, 150. 36 Ugyanott; Walter Alvarez es tarsai., Catastrophes and Evolution, 100. 37 Hoylc, Origin of the Universe, 32-3.

383

A MARS-REJTÉLY

38 Penguin Dictionary of Astronomy, 178. 39 Spedicato, Atlantis and Other Tales, 10. 40 Ugyanott 41 Walter Alvarez és társai. Catastrophes and Evolution, 11. 42 Hoyle, Origin of the Universe, 37; Hoylc and Wickramasinghc, Life on Mars?, 180. 43 Verschuur, Impact, 133; Steel, Rogue Asteroids; 133-5. 44 Steel, Rogue Asteroids, 134-5. 45 Verschuur, Impact, 134; Steel; Rogue Asteroids, 182; Dauber and Mullcr, Tlte Three i Bangs, 49-5; Hoylc and Wickramasinghc, Life on Mars?, 178-9. Palmer, Catastrophism, Levy, Tlte Quest for Comets, 130-32. 46 Clube and Napier, The Cosmic Winter, 275. 47 Cited in Hermética, III.