Szomjas a vak ló 66 vajdasági erotikus népmese
gyűjtötte és írta Burány Béla Béla..
Újvidék : Forum, 1984. Tartalom:
KERT ÉS VAD KISKANÁSZ HÁROM KISMALACCA SZOMJAS A VAKLÓ A TANULATLAN JUHÁSZLEGÉNY AMI BIZTOS, BIZTOS! HETTENTETTŐ A PAP MEG A SZŰZLÁNY A REMETE NEVELTE KISLÁNY OTT, OTT, ÖREGANYÁM! A SZŰZLÁNY BEZZEG ÁM! A JÁTÉK KUKAC SIVALKODTATÁS CSAK MUTATOM MAJ MEGMONDJA A BÍRÓ! A BUNKÓSFASZÚ JÁNOS
EZ MICSODA, JÁNOS? A VÉTEKKISZEDÉS A GÓJAFÉSZEK A PAP MEG AZ APÁCA MEG A KÁNTOR SE MEGBASZNI, SE KIBASZNI VELE BEBIZONYÍTOTTA!. . . KANÁSZÖSSZESZIDÁS A SZÜRKE AZ ENYIM. . . RÍJJON AZ Ű ANYJA! A FINOM BESZÉDŰ KISASSZONY JÁNOS, AZOK OTT MI CSINÁNAK? A PAP HÁROM TILTÁSA KUTYA MÓDRA A TÜKÖR A PARADICSOMSZÓSZ A MAMLASZ JUHÁSZLEGÉNY A KOMA AZ KOMA! A VONATOK "NYIHEHEHE, MENYECSKE!" A KATONA MEG AZ ÚJHITŰ PAP AZ ÜGYVÉDBOJTÁR ÚGY MEGBASZNÁM, HOGY SZIKRÁZNA. . . A CSÚNYA NEVŰ KATONA HA KURVA LESZEK, TE TARTOD A GYERTYÁT! HOVÁ SZALADSZ, BIKUSKÁM? VÁLIK A SZÜRKE A FEKETÉTŰ A HARMAT LEPTE CSUMA "BASSZA MEG ŰKET!. . ." OLYAN ÁLLATOT, AMÍK ÉNNEKEM NINCS NO, KILESTED? AHÁNY FOGA VAN NEKI AZ OKOS KOCSIS AZ ÚJ PATIKUS A SZÉP SZOBRÁSZNÉ A FÖSVÉNY PAP A HÁROM KÉRDÉS
A HÁROM BARÁT MEG A JÁNOS SZÉP ASSZONY, CSÚNYA ASSZONY MÉGBOSSZÚTA. . . MÁ MEGIN A MARISNÁ VÓTÁ AZ ÓRIÁSTOJÁS A NYÚL MEG A RÓKA A FIÚCSINÁLÁS A KŐCCSÖN ADOTT EGGYIK A PAP MEG A FEJCSINÁLÁS A LEGVESZÉLYESSEBB SZERSZÁM ADJ' ISTEN, ÉDESAPÁM! A KÉT KOMA EGY BASZÉ. . .
KERT ÉS VAD eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy öreg gróf. Vót neki fiatal, húszéves felesége, kanásza, kocsissa, mind egy szobába aludtak! A kanászt úgy híták, hogy "nagyfaszú kanász". Ezt meghallotta a fiatal grófné. Éccaka, mikó aludtak, sorba nézte, hát csakugyan igaz vót, amit mondtak. Másnap aszongya az öreg grófnak: - Köllene má egy új fiatal kocsis, hát ez má nagyon öreg! - Hát jó van, válasszá, hogy kit. - Hát, jó lesz a kanász! Majd az öreg betaníjja. Be is tanította. Mondta az öreg kocsis, hogy má magára lehet bízni, tud hajtani. Ezt alig várta a fiatal grófnő. Befogatott vele. Mentek ki az erdőbe. Az öreg öreg kocsis kocsis aszongya aszongya az öreg grófnak, grófnak, hogy az a hejzet, hejzet, hogy a fiatal grófnőnek megtetszett a fiatal kocsis. Menjenek utánnuk lóháton, távolrú kisérjék. Úgy is vót. Mentek utánnuk. Az erdő közepire közepire értek, értek, ott ott vót egy tisztás. Aszongya a grófnő grófnő a kocsisnak: kocsisnak: - Ájj meg! Terítsd le a pokrócot! Nem tudta a kocsis, hogy mi lesz. Lefeküdt a grófnő. - Mos mán gyere ide! Odament. - Nohát, mit vársz? Fogjá hozzá osztán. . . Hozzá is fogott, de akkora vót a szerszám, hogy nem akart bemenni. Aszongya a fiatal grófnő: - Mit teketóriázó? Fogd meg a két szélit, oszt rántsd rá! Hát úgy úg y is történt. történt.
evégezték. Az öreg öreg gróf meg az öreg kocsis kocsis meg távórú távórú lesték lesték meg hallották. hallották. - Hát most micsinájjak? - Semmit! Ha hazagyünnek, mondja a grófasszonynak, hogy most ű főz ebédet. Adjon neki egy kis fazekat meg egy nagy sonkát, hogy azt főzze meg, de nem szabad édarabóni! Kínlódik ottan a grófnő a sonkává, de nem birja beletenni sehogy se. Aszongya az öreg öreg gróf neki: - Mit teketóriázó? Fogd meg a két fülit, oszt rántsd rá! Akkó má tudta a grófnő, grófnő, hogy hogy mit jelent. jelent. . . Asz mondja mondja az öreg gróf gróf az öreg kocsis kocsisnak, nak, hogy ű épusztíti a fiatal kocsist. kocsist. Aszongya az öreg öreg kocsis: kocsis: - Nem úgy! Ez olyan, mintha a gróf úrnak vóna egy kertje, oszt beszökne egy vad. Épusztíjja a vadat, beleszökik egy másik. Pusztíjja el a kertet! Ha nem akarja, hogy beleszökjön a vad. Úgy is történt. Épusztította a grófnét. Igy nem szokott bele a másik vad. . .
KISKANÁSZ HÁROM KISMALACCA eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy asszony meg egy ember. Annak vót vót egy fia meg három három kisma kismalacca. lacca. A legény mindig mindig kijárt kijárt az erdő szélir széliree legeltetni a malacokat. malacokat. A kirájki kirájkisass sasszony zony meg a társalko társalkodónőj dónőjévé évé ki ki szoktak szoktak menni sétáni. sétáni. A kanász furujázik, furujázik, a három három kismal kismalac ac meg táncol. Ezek Ezek meg meg nézik. nézik. Nagyon megtetszett a kirájkisasszonnak a táncoló malac. Aszon- gya a kanásznak kanásznak:: - Adjá má egy malacot nekem! - Lehet - aszongya -, ha főhúzod a szoknyád térgyig! Ránéz a társalkodónőjir t ársalkodónőjire: e: - Semmi! Húzza fő! Hát nincs ére senki, nem lássa senki. Főhúzta, évitték a malacot malacot haza, de d e hiába furujáztak, nem táncót a malac. Másnap kimennek, maj csalnak még egyet a kanásztú, hátha maj ketten táncónak. Úgy is vót, megen kér a kirájkisasszon a kanásztú egy malacot: - Lehet - aszongya -, ha főhúzod a szoknyádat kötözködésig! (t.i. köldökig) Megin ránéz a társalkodónőjire. - Semmi! Húzd fő! Nincs ére senki, nem lássa úgyse senki. Főhúzta a kötözködésig, de hazavitték a malacot. Megin nem táncótak. No, maj écsajják a harmadikat is! Aszongya a kirájk kirájkisass isasszon: zon: - Hát úgysincs má két malacod, add azt az egyet, megfizetek érte! érte! - Nem kő fizetni, levetkőző szűzanya meztelenre! Megen ránéz a társalkodónőre: - Semmi, vetkőzz le! Le is vetkőzött. A kanász jó körűnézte körűnézte minden iránybú. iránybú. - No, rendbe van, vigye a malacot! Kihirdette a kiráj, hogy annak adja a lányát, aki étanájja, hogy mijen anyajeggye van a lányának. Mentek is a grófok, bárók, hercegek, de nem tanáta ki egy se. De vót a kirájlánnak egy vőlegényfélije, de a kiráj nem adta annak se, hát
tanájja ki az ányajeggyit! A kanász meg elindút, maj ű! Ű tudta az anyajegyet. anyajegyet. Útközbe Útközbe leűt enni. Egy szardúró bogár kért tűlle egy morzsát, hogy neki ez is elég. Fővette, beletette a szűrujjba, hogy egyen, van ott elég. Mén tovább, megin leül enni. Odamén egy kisegér, kér egy kicsit, hogy nagyon éhes. Azt is beletette beletette a szűrujjba: szűrujjba: - Egyé, van itt elég! Beért a városba. A vőlegényféle vőlegényféle ott űt a kiráj kirájkisa kisasszo sszony ny mellett. mellett. Az meglátta, hogy hogy bejött bejött a kanász. kanász. Aszongya a kirájk kirájkisass isasszony zony:: - Most ez, amit mond, te is mondjad, hogy "én is azt akartam mondani" ! Hogy ne legyen mán a kanász felesége. Úgy is vót. Mikó kérdezik tűlle: - No, mi a kirájkisasszony kirájkisasszony anyajeggye? - A bal hóna alatt van egy ezüst féhold! féhold! Aszongya a vőlegényfél vőlegényféle: e: - Épp én is azt akartam mondani! Hát, most nem tudják, hogy mi csinájjonak. Kérdezik a tanácsosokat. - Semmit! egy szobába kő tenni három ágyat. Középül Középül fekszik a kirájkisasszony, kirájkisasszony, emezek meg az egyik eg yik érű, másik árú, oszt reggé amejik felé fordul a kirájkisasszony, azé lesz. Hátúgy Hátúg y is történt. történt. Lefekszenek este, persze hogy a kirájkisasszony a vőlegénye felé fordút. De mikó elaludtak, a szardúró bogár kibújt, mondja a kanásznak: - Ne búsújj, reggére tefeléd fog fordúni! Úgy is történt. Odament a vőlegény végbelihő, oszt a száján körösztű kidúrta mind a ganét. Büdös vót! A kirájki kirájkisass sasszony zony éfordút. éfordút. Hát mikó bemennek, hát a kirájkisasszon a kiskanász felé van fordúva! Egyre mondja amaz: - Nem jó van! Ű úgy érezte, valami vót űbenne, de asz hitte, álmodik.
No jó van, be kő fenekőni az illetőt, osz még eccé! Mikó elaludtak, elaludtak, a kisegér szépen odament, kirágta a lukát, a bogár b ogár bement, oszt oszt megin kidúrta. Reggé má a kirájkisasszon mondta: - Nem kő, nem kő! Ű a kiskanászt szereti! Igy a kiskanászé lett a királykisasszony.
SZOMJAS A VAKLÓ Eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy hercegnő. Hát kiadta, hogy ű csak c sak ahhon mén férhő, férhő, aki pikáncs szót nem tud mondani. Jelentkeztek ottan grófok, bárók, hercegek, kirájfiak, tele vót a város velük. Meghallotta egy paraszt legín, úgy úg y hítták, hogy János. Kérdezi: - Mi ez a sok csőcselék, aki itten sül-forr? - Hát, aszongyák, hogy a kirájkisasszony csak ahhon mén férhő, aki nem mond pikáncs szót! No, gondóta, maj ű émén. Jelentkezett a kirájkisasszonná: - No, jó van, fogjá be a fiákerbe, maj kimenyünk a mezőre, megnézzük a ószágjainkat! Kimentek. Tanákoztak ott egy ménessé. Csődör rajta vót a kancán. Kérdezi Kérdezi a kirájkisasszon: kirájkisasszon: - Ez mit csinál ottan, János? J ános? - Nézi - aszongya -, hogy messze van-e még a kút? Mennek tovább, tanákoznak tanákoznak a gujával. A bika rajta rajta van van a tehénen. - Hát az mit csinál, János? - Hát nézi, hogy a gujás húzza a vizet! - No, mos mán émegyünk haza. Hazaértek. - Fogd ki a lovakat, aztán gyere be! Kifogta a lovakat, lovakat, bement. - No, vetkőzz le meztelenre, meg én is, oszt megfürdünk! Fürdenek, mossa a fejit a kirájkisasszonnak. Kérdezi az: - Hát ez micsoda? Ez a fő! Léjjebb mossa.
- Hát ez micsoda? - Ez két aranyalma. Mossa léjjebb: - Hát ez micsoda? - Ez a szentek portája. Mikó leért: - Ez micsoda? - Ez egy sűrű erdő, a közepibe van egy kút. - Rendbe van, most én moslak téged! Mossa, mosi a fejit: - Ez micsoda? - Ez a fő! - Hát emez? - Ez a mejjem! - aszongya. Leért, megfogja a. . . Hát ez micsoda? micsoda? - Ez egy vak ló! Megfogja a zacskót! - Hát ez? - A vödör a nyakába. - Hun szokott ez a vak ló legéni? - Abba a sűrű erdőbe. - Hát akkó akkó legétesd meg! Kerűget ott körű-körű, legéteti a vak lovat, eccé megáll. - No mi az, János? - Szomjas a ló! - Hát ott a kút, itasd meg! Belükte a vak lovat a kútba. A kirájki kirájkisass sasszon zon nagyot nagyot fingott Aszongya: Aszongya: - Ez micsoda? - Haragszik az Antal csősz, hogy itt itatok!
A TANULATLAN JUHÁSZLEGÉNY A másik másik juhászlegény juhászlegény is megnőtt megnőtt má, legény legény lett belüle, de kint nevelődött nevelődött a pusztán. Az apja járt járt haza kos koszté, zté, tiszta tiszta ruháé, úgy hogy hogy ő nem is járt járt haza. Ott nevelődött a pusztán. No má most kinyőt a bajússza, húszéves lett. - Mög kéne nősíteni! - böszéli az apja mög az anyja egymás közt. Hanem hát emígy áll a dolog! Halvány fogalma sincs a dógokrú! Egyáltalán nővel nem érintkezett! - Így hát - mondja az apja - el köll hogy mönjön be a faluba, vigyön egy báránt, és adja el egy nőnek egy baszé. Hát úgy úg y is történt. történt. Mögmagyarázta oszt neki az apja, hogy hogy viselködjön, illedelmesen, és ne szégyőjje mögmondani, csak így mondja. Ezt mondja: - egy baszé. A többit majd tudja az az a nő, nő, amelliknek amelliknek eladja. Hát úgy úg y is történt. történt. Hát akadt is vevő, de ki összeszidta, ki lepírongatta, majd oszt gyütt egy óvágású, görögdinnyefarú mönyecske, özvegyasszony vót. Kérdi oszt tűlle: - Fiatalember, hogy adja ezt a báránt? - egy baszé. - Jó van, hozza utánnam! Hát vitte is oszt utánna. Elmöntek a lakássár lakássára, a, beengedte beenged te az ólba a báránt, b áránt, fölengedte, mer ugye meg vót kötve, hát az asszony gyorsáron, mit csinájjon? Bundás kenyeret sütött. Tojássá. Melléűtek, oszt oszt falatoztak. falatoztak. De a juhász kente ám! A bundás bund ás kenyeret! kenyeret! Hozzá vót szokva a méretlen husevéshez abba zidőbe. Nagyehetű vót. De hát azé egy darab maradt. - Hát akkó térjünk a tárgyra! Mondja a mönyecske. Amihöz ennek halvány halvány sejtelme sejtelme se vót! vót! Levetkőzött az asszony, főfeküdt az ágyra, széttette a lábát. . .
Ez mög néz onnan az asztaltú. - No gyerünk - aszongya -, hagy fizessek a bárányé! Zavarba gyütt a juhászlegény, hát zavarába zavarába kikapta a tányérbú azt a bundás bun dás kenyeret, kenyeret, odament, és belemártogatta belemártogatta a pinuskába (hogy becézzem b ecézzem egy kicsit), és jóízűen mög is ötte. Ezzel türűte szömit, száját: - Isten áldja mög! - mondja, és továbbát. No, ment osztán, persze gyalog, odaér, nem messze majd az ő szárnyékjukhoz, fütyürész, mén elébe az apja, lássa, hogy jó kedve van, úgy vélte, mindön a legnagyobb röndbe van. Hát oszt majd kérdőre fogja: - No oszt? Hogy sikerűt? Jó mönt mindön? - Mindön jó mönt, apám! - aszongya. - Aj, de jót basztam! - Jó, röndbe van! Akkó mos mán megnősítünk, fiam!
AMI BIZTOS, BIZTOS! Ez meg úgy történt, hogy szállásóva vótak az egyik faluba katonák. Szömet vetett a kapitány az egyik menyecskére. A menyecskének menyecskének az ura munkásember munkásember vót, kétkezi kétkezi munkás, reggel elment, elment, este gyütt haza - a kapitány odaszokott. Majd a munka közbe az emberek kezdték maguk közt beszégetni, meg kiderűt, hogy a menyecske a kapitánnyal összeszűrte a levet. Mondják oszt neki ott a munkába: - Hallod-e! Így és így áll a helyzet! Tudsz-e rúlla? - Nem hiszem! - asz mondja. - Az én feleségem, az mikó hazamék, a nyakamba ugrik, körűcsókol, vacsorával vár, meleg vacsorával. . . - Há-á! - aszongyák. - Éppen ez az! Ekkó csap be! - aszongya. - Az csak hízelgés! Hát, majd az ember hazaér, ekkor is persze, mint minden este, egyformán az asszony, nyájassan, kedvessen, majd megvacsorázik az ember. . . bántja a dolog. . . - Hallod, hé! Valami itt nincs rendjin! - Micsoda? - kérdi az asszony. - Azt beszélik, hogy te a kapitánnyá jóba vagy! Jár hozzád nap- közbe, mikor én odavagyok dógozni! - Ugyan, hé! Hát hogy h ogy gondóhatsz ijet?! ijet?! Látod, hogy mennyire mennyire szeretlek! szeretlek! Meleg vacsorával várlak, csókot adok, mikó hazaérsz. . . - Igen, ez mind szép, de asz mondják ez csak kétlakoskodás. Ha nem mondod mög - mondja -, mögverlek! De nagyon! Hát a végin sírva fakad az asszony: - Hát tudod, úgy történt, hé, hogy ez az ember fő van fegyver- kezve. Kardja van! Lőfegyvere van! Begyütt és asz mondta, hogy őneki aki nem engedelmeskedik, a fegyverit hasznájja! Hát mit vót tennem? - aszongya. - Nem vót, aki megvédjön, muszáj vót cselekedni úgy, ahogy ő mondta. És - mögtötte velem! - Mögtötte? - Mög. - Hanem - aszongya - ha te meg akarsz védeni, maradj itthon a
munkábú mámma! Védjé mög! mög! Hát így is történt. Az ember elhatározta, elhatározta, hogy (má csak azé is, is, hogy hogy möggyőző möggyőződjön) djön) itthon marad. Igen ám! De a ravasz asszony, mikó tudta, hogy az üdő eljön már, hogy szokott gyünni, kapta a kannákat, vizes kannákat, elszaladt a kútra, és sikerűt megseppenteni, a kapitány éppen má gyütt akkó. - Csak gyűjjön egész bátran! Itthon van az uram, csak légyen eréjös, majd oszt meglátják. Így is történt. Persze a kapitány lassan ballagott, az asszony mög sietött. Hamarább hazaért a vízzel. Asz mondja mondja az urának: - Készűjj el mindönre! Gyün a kapitány! Hát az ember aztán fölugrott, fölugrott, amit csak c sak keze keze ügyibe tudott t udott kapni, fejszét, fejszét, baltát, vasvellát, ásót, lapátot, odakészített minden szerszámot, amivel majd megvédi az asszonyt. Oda is ér a kapitány, ahogy odaér, berúgja a kaput, az udvaron má káromkodik: - Aki neköm nem engedelmesködik, agyonlövöm! Szétvágom a karddaa! Ne próbájjon ellenem senki. . .! Az ember erre megszöppent, megszöppent, szögény: - Jaj, asszony! Hova lögyek? Mi lögyön velem? Hova bújjak? - Há ne bújj é! Védjé mög! Hát ki véd engem mög!? Hát. . . bújj be az ágy alá. . . Ha mán nem akarsz mögvédeni, há. . . Most megin magamra hagysz? hagysz? Pedig P edig itt vagy! Semmit! Az ember be az ágy alá gyorsan, gyorsan, pontossan pontossan az az az ágy alá, amejjik amejjikön ön maj maj lesz lesz a támadás. Úgy is történt. A kapitány, ahogy ahogy odaért, odaért, durván nekiesett nekiesett az asszonynak asszonynak,, a látszat látszat kedviér. kedviér. Föllökte az ágyra: - Aki neköm nem engedelmesködik, agyonlövöm! Levágom a karddal! És hát. . . megtörtént. Méggyakta az asszonyt. Az ember meg az ágy alatt alatt vót. Az asszony asszony persze adta az előkel előkelőt, őt, siránko siránkozott. zott.
No, maj mikó megtörtént, elment a kapitány. Fölemeli a lepedőt az asszony: - Hé! Itt vagy? - Itt vagyok! - Há gyere ki! Mán elment! Kibújik az ember. - Há - aszongya - látod-e, hogy mijen goromba? Mijen erős? Valami dalia embör löhetött a kapitány. - Há - aszongya -, nem fété az ágy alatt? - Kérdezi az asszony. - Dehogynem! - Nem fété, hogy rád szakad az ágy velünk? - Dehogynem! - Hát oszt. . . mi csinátá? - Há-á-á! - aszongya az ember. - Vót itt ész, asszony! - Há mi csinátá? Mondjad má! - Négykézláb átam! - aszongya. - Hátamat nökifeszítöttem az ágy ajjának, és úgy tartottam! Ami biztos, biztos, biztos! biztos!
HETTENTETTŐ Hát, vót egy másik katona. Szabadságra mönt. Gyalog persze, abba zidőbe tele a tarisznya cibakká, mer az hát elálló táplálék vót, nem vót romlandó, vizet ivott rá az ember, és kitartott vele. Maj, folytatja az útját egyik falubú a másikig, Isten tudja, hány falut köllött mönni, mire hazaért, gyalog persze. Ha valaki fölvötte szekérre, hát az jobbik eset vót. Majd, ahogy mén az egyik falutú a másikig, közbe látja, hogy mén előtte a gyalogúton egy női személy. Hát kilép utánna katonássan, katonássan, hát ű beéri b eéri még a faluig! Úgy is történt. Hát, ahogy utóérte, tizennyóc éves lány vót. No, utolérte, hát köszöntötték egymást illedelmessen, és hát beszédbe eredtek. Hát mint fiatalok, rátértek a szerelem dolgára, és így tovább. - Van-e legényed? - Hát nincs ninc s még. Nem engedik apámék! apámék! - Hát mé? - Hát még fiatal vagyok. Azé. - Pedig te t e má szeretnéd, szeretnéd, ha vóna legényed? legényed? - Hát persze hogy szeretném! Tizennyóc éves vagyok má! Hát ilyen beszélgetés közbe aztán persze a katona kezdett osztán kézimunkázni, osztán hozzányút, vállára tötte a kezit, s a többi. Hát a lány egy kicsit csiklandós vót vót elejibe, elejibe, de d e aztán hát áta. Majd aztán mondja a katona, hogy hát (estefelére jár az idő): - Nem tudom, hogy megháhatnák-e nálatok? - asz mondja.- S aztán fojtatnám az utam tovább. Erre a lány mondja: - Gondolom, hogy édösapám beleegyezik. Majd nem is soká odaértek, épp a szélső házná laktak a lányék. És mire odaértek, annyira megbarátkoztak, hogy szót értettek. Csókolóztak is. De nem vették észre, hogy a lánynak a nagyanyja a kertbe pösztörködőtt, és
hát a kerítésön kilesött, hogy ezök milyen nagy barátságba gyünnek. Éppen azt beszéték, amikor a kerítés mellett ballagtak, hogy ki hun fog alunni majd az éjszaka. A lány mondja: mondja: - Maga biztos a padkán fog helyet kapni, én majd amott, az ágyon alszok. Ezt beszégették. De bizon, szöröncsétlenségükre a szüle még jól hallott, és azt möghallotta. No, be is értek. Közbe begyütt a szüle is a kertbül, és hát vacsoráztak vacsoráztak.. Rátértek a tárgyra, hogy itt alhat-e a katona? - Persze hogy itt alhat! Majd oszt hónap fojtatja az útját. Vacsora után hát mosogatott mosogatott a nagylány a konyhába. konyhába. A szüle persze kisettenködött kisettenködött hozzá, hozzá, és így mondta mondta neki: - Vödd tudomású, hogy mindönt láttam, mindönt hallottam. Hanem ha nem úgy lösz, ahogy most én mondom majd neköd, mögmondom édösapádéknak. Tudod, akkó mi vár rád? A szilaj szilaj csikó csikó farkáhó farkáhó lösző lösző kötve! kötve! Az abbú át, hogy szabadon szabadon engedtek egy csikót, csikót, ami még még nem vót vót fogva fogva hámba, és elengedték, ha ijen bűnt köv követött etött el egy lány. A farkáhó farkáhó kötték. kötték. Hát a lány persze erre meg is ijedt, és: - Hát jó van, szülém, lögyön úgy, ahogy maga mondja, csak ne szójjon édösapáméknak! Hát így is történt. Mikor elfújták a lámpát, mer még abba zidőbe az vót, vagy mécsös, vagy lámpa, petlórjomlámpa. Mikó mán a katona hallotta, hogy a ház apraja is, nagyja is álomba borút, lecsúszott lecsúszott a padkárú, és hát odasettenködött odasettenködött ahhoz az ágyhoz, ahogy meg lett beszéve. Hát föl is lépett az ágyra, el is végezték, de valami olyan gyanús vót neki, a katonának, katonának, az egész eg ész dologba, dologba, bárha sötétbe történt t örtént is, majd hát mikó má má megelégedett ő is a dolo d ologgal, ggal, hát megkérdezi: megkérdezi: - Hány éves vagy is, kishúgom? - aszongya. - Tennap mondtad, de ma nem ut eszömbe! Erre a nő feleli súgva: - Hettentettő. - Mennyi?! - kérdezi még még eccő ecc ő a katona.
- Hettentettő! Nem vót foga má a mamának. . . Erre a katona persze rögtön észrevette, hogy csalásrú van szó, leperdűt az ágyrú, összeszedte a batyuját, föl se őtözött, és továbbát a hajnali sötétség leple alatt.
A PAP MEG A SZŰZLÁNY Abba zidőbe, a régi régi világba világba a papoknak saját saját fődjük fődjük vót. vót. Vót nekik nekik béressük, béressük, vót nekik cselédjük is. Vagyis a papnak. Hát a pap mindenféleképp mindenféleképp szüzlányra szüzlányra vót vót éhes. Akkó a szegényházbú szegényházbú kivett kivett egy fiatal leányt, hogy hogy maj mikó betőti a tizenhat évet, akkó fogja fogja a pap megugrani, hogy ű szűzlánt tanát! De hát a kislány kijárt szántani, vetni a Jánossá, a béressé. Hát a béresnek megtetszett a kislány. kislány. Mé má ott vót a nagykorba. eccé ékezdett jajgatni a János: - Jajjaj! - aszongya. - Valami daganat van a lábom közt! De nagyon fáj! De meghalok! - Há hun h un lehetne meggyógyítani? Kérdözi a kislány. kislány. Aszongya: - Te lábod közt! Ott van az orvosság! - Hát jó! Gyere, János! Há meg is orvosóta a kislány. No, közbe betőtötte a tizenhat évet, akkó a plébános úr behíta a szobájába. - Kislányom, tizenhat évet betőtötted, mos má. . . Hát mikó hozzáfog a plébános úr, hát a kislány kész. Ki van fúrva. Ékáromkodta magát a plébános úr! Aszongya: - Mai kislányok má megbaszva is születnek!
A REMETE NEVELTE NEVELTE KISLÁNY Mingyá egy másik papossat! Vót egy család. család. Hát, egy kislányuk kislányuk vót, zapja nagyon fétette. Mi csinájjonak vele, hogy ne tanújjon semmi rosszaságot a legínyektű, kiadták az erdőbe egy remetéhöz, hogy az nevéjje. Hát má a kislány odaért, tizenöt-tizenhat éves vót, zöreg remetének megtetszett. Éccő asz mondja neki: - Kislányom! Nézz csak a lábod közé! Ott nyől a pokol! - Jaj, atyám! Most mit csinájjak vele? - De nézd n ézd a! - aszongya. aszongya. - Az én lábom közt közt meg itt van az ördög! Az ördögöt ördögöt be szokták szokták hajtani a pokolba! pokolba! Igaz, hogy a pokolajtó egy kicsit fájdalmas, de aztán jóra gyün! No, meg is tették. Rendbe van, de d e aztán a pokol pokol sűrűn kivánta az ördögöt! ördögöt! De hát az öreg öreg remete mán nem birta tovább, üzent a szüleinek, gyühetnek a kislányé, má fölnőtt. Mikó hazavitték, hát rágyütt a kislányra a bolondéria, eccé aszongya az édesapjának: - Ugye, édesapám! Neked nincs ördögöd? ördögöd? - Mé, kislányom? - Zöreg remetének - mutatta kezin - vót ijen ördöge, oszt a pokolba hajtotta! - Hová? - Hát itt, a lábom közé! Akkó gyütt rá az édösapja, édösapja, hogy nem hatta, hogy a fiatalokká fiatalokká érintkezzen, érintkezzen, hanem odaadta ki egy öregnek!. . .
OTT, OTT, ÖREGA ÖREGANYÁM! NYÁM! Hát, valamikó valamikó régen történt. Vót egy béres, béres, aki elát szógáni. szógáni. Ugye, a régi időbe ez így ment, szógálásnak mondták. egy nagygazdáhó. Annak a gazdának vót egy egy nagyon szép szép lánya. lánya. De hát ugye a lány nem át szóba a béressel, akárhogy nézett ki kinézetre, mivel- hogy szegény vót és lenézték. Abba az időbe az embereket embereket osztájo osztájozták, zták, ki ijen, ijen, ki ki ojan. ojan. A béresnek nagyon tetszett a gazdának a lánya, de mivelhogy béres vót, sehogy se tudott a közelibe férkőzni. Különben erős vót, el vót ösmerve, hogy a környékenn, a szállásokonn és a faluba, ahova jártak táncóni, talán ez vót a legerőssebb legény. Szép, magas, derék fiatalember vót. Mikó elmentek elmentek táncra, elment néha abba a társaságba társaságba is, ahova ahova ez a lány árt szórakozni, táncóni. Hát elkérte. Akkó vótak lekérések, elkérte táncóni. A lány nagyon nagyon haragudott, mer hát ugye azok azok a jobb jobb módú fiatalemberek fiatalemberek nem mertek a közelibe férkőzni, mer látták, hogy egy jó, vállas fiatalemberrel van dóguk, és több ízbe nem is adott táncost. tán cost. Hát ez nagyon bosszantotta a lányt, hát hogy hogy távolítsa el maga körül, gondókozott. No, maj egy cselhő cselh ő fojamodik. fojamodik. Elérkezett egy ijen vásár alkalom, mikó nem tom, mejik községbe vásár akart lenni, no elkűdik a Jánost - mer Jánosnak hívták -, elkűdik a Jánost, hogy majd eladja a szürke lovat. Hát, befogta b efogta a kocsiba, és útra kelt a vásár iránnyába. iránnyába. Hát több ijen kissebb erdőkön erdőkön is ment körösztű. körösztű. De a gazda azt mondta neki, hogy korán indújjon el, má éjfél után, mer messze vót az a község, hogy odaérjen, mire reggel lessz, idejibe. De eztet mind a lány tanáta ki, nem is az vót a szükséges, hogy a lovat eladja, hanem valahogy. . . valahogy valami trükkhöz folyamodik. No, oszt a János föl is kel, éfél elmút, megpucóta a szürkét. Hát a szürke kanca vót, ugye, befogta a kocsiba, oszt akkó ballagászott.
eccé csak lóháton megjelenik előtte egy valaki. Rászól, hogy: - Ájj! Az arcán maszk maszk vót. Megáll. - Ki vagy? Mondja, hogy hát kinek a béresse, hogy híjják, mijen János. Azt mondja: mondja: - Megparancsolom, hogy szájj le a kocsirú! Leszát a János, végignéz a lovason, hát a lovas ijen csendőri ruhába vót őtözve, de sötét vót, nem tudta kinézni, hogy hát kicsoda, micsoda. Csak azt látta, hogy külsőleg csendőrnek néz
A SZŰZLÁNY Hát a régi időbe nagyon nagyba ment az, hogy ha valaki megnősűt, megnősűt, hogy szűz legyen a lány! No, az egyik asszonnak is férhű ment a lánya. Jó é is mút a lakodalom, de lássa az asszon, hogy nagy gondba van a menyasszon. Megkérdezi a lányát: - Mi bajod? Aszongya a lány: lány: - Jaj, édesanyám, ojan bajba vagyok! Nemsoká le kő fekünni, oszt mi lesz, ha a Jóska megtudja, hogy nem vagyok szűz? Hát egy kicsit gondba esett az asszony asszony is, de aztán kigondóták, kigondóták, hogy majd az asszon odakészít egy üveg piros tintát, oszt megmagyarázta a lánnak, hogy mikó évégezték a dógot, csak vegye ki a gyugót, oszt löttyentse le az ágyat, hogy lássa a vőlegény, hogy még szűz vót. No, úgy is vót. Az asszony asszony be a kamrába, kamrába, le a pócrú az üveget, oszt oszt be, ahun majd majd alszanak alszanak a fiatalok. Úgy is vót, ahogy megbeszéték. Mikó évégezték a dógot, a lány odanyút az üvegé oszt jó befröcskőte az ágyat. Hát mikó reggé főkel, nézi a vőlegény, hát tiszta ződ az ágy! Hát szalad mingyá, híjja az örömanyát, hogy mi történt? - Hát édes fiam! - csapott patáliát az asszony. - Ijen-ojan nagy faszú vagy, oszt ráfakajtottad a lányomra az epét. Hát ki tehet arrú?
BEZZEG ÁM!. . . Hát, vót egy szegíny asszonnak két lánya. Nagyon szép vót az eggyik, a másik ojan közepes. Hát a nagyon szépnek vót vót a faluba egy nagyon gazdag legíny. Szép lovakon járt, az udvarót neki. Hát a másik lánnak egy ijen kis gubás paraszt, az udvarót. El is vették mind a kettőt, hát a lakodalmat meg is csináták. Az eggyiket évitték évitték az eggyik faluba, a másik másikat at a másikba. másikba. Évekig nem látta az anyját. Az is csak hírüket hírüket hallotta, hallotta, hogy a szép az szomor szomorúú vót vót mindig, amaz meg vidám. (Mer már a gazdag legíny jó észórta az anyagot még legín korába, a menyecske meg nem vót megelégedve.) No, két-három év után hazarándúnak a fiatalok. A gazdag gyün, oszt oszt szép, csörgős csörgős fiakeron fiakeron hozza a menyecskét! menyecskét! Be az udvarba a lovak!. . . A szegíny meg bebandukót. Rossz kocsi, össze-vissza össze-vissza kötözött lószerszám. lószerszám. . . Leugrik mind a két menyecske, szalannak az anyja nyakába! - Hát hogy vattok, lányaim? Mint vattok? Aszongya a gazdag lány: - Hát édesanyám, szép kocsi, szép szerszám, meg nyalka ember, de bezeg ám. . . Oszt leggyint szomorúan. - Hát édesanyám - aszongya aszong ya a szegín -, rossz kocsi, rossz ló, ló, rossz szerszám, de bezeg ám!. . . Oszt mutassa a karján. . . Az urává urává nagyon meg meg vót elégedve. elégedve.
A JÁTÉK Hát, vót egy báró meg a felesége. A báró öreg öreg vót, vót, a felesége felesége fiatal. fiatal. Nagyon nagy birtokuk vót. Hát minden nyáron kimentek kimentek oda megnézni, hogy van a cselédség, c selédség, hogy dógozik, hogy h ogy szórakozik. Hát a báróné egyszé kint van a cselédek között. Lányok, legínyek - épp így ünnep vót - játszanak. - Hát mit játszanak? - Hát a lányoknak begyugják a fejüket a szénakazalba, a legínyek meg hátúrú jó besóznak nekik. No, akkó ki köll tanáni nekik, hogy mejik legíny vót. A bárónénak is nagyon nagyon megtetszett ez a játék. játék. - Bevennének engem is? - Mé ne?! No oszt attú kezdve ki-kijárt a báróné a birtokra. eccé oszt a báró is kiment utánna a birtokra. Hajja, hogy hátú nagy a sivalkodás, nevetés, szórakozik a cselédség. Hát majd ű is belevegyeledik a cselédség szórakozásába. Hát őneki is mondta egy legény, hogy hogy szórakoznak. A bogja ügyet. A nagyságos úrnak is megtetszett: - Hát én játszhatnák-e? játszhatnák-e? - Hát mé ne? - Csak meg ne tudja a feleségem! - Oda se neki, báró úr, hát a felesége má hat hónapja kijár, ű a legjobb átékosunk!
KUKAC Hát, egy eg y szent életű családnak vót egy fiuk. Hát annyira szent életűek vótak, hogy nem szerették vóna, hogy valami rossz nőt vegyen el a fiuk. A gyereknek gyereknek a lelkir lelkiree kötötték, kötötték, hogy hogy csakis csakis tisztessíges tisztessíges lánt hozzon hozzon a családhó, mer nagyon rosszú gyünne ki, ha nem úgy lenne. Hát járt osztán egy lányhó. Első nap, második nap csak beszégetés, ére, ára, harmadik nap oszt kigombójja a nadrágot, kiveszi a nadrágbú a szerszámot, oszt megkérdezi a nőt, hogy: - Micsoda ez? Hát a nő aszongya: - Hát fasz! - Hát te má ismered, nem köllesz! Megpróbát egy másikat. másikat. Avval is úgy csinálta. Az is megmondta megmondta neki. No, pár nap múva mén egy harmadikhó, annak is úgy kiveti: - No mondd meg, ez micsoda? - Kukac! - No, ez nekem való, ez nem tudja, micsoda! El is vette. Megvót a menyegző, nagy lakodalmat csaptak. Hát osztán lefekszenek, az ember kérdezi, mikó kezdtek vóna egy kicsit átszani: - Tényleg! Te nem tudtad hogy micsoda micsoda az? Nem kukacnak híjják azt! Hát fasz! fasz! - Ez fasz?! A mi béres béres Jánosunknak Jánosunknak ami ami vót! vót! Az vót vót a fasz! fasz!
SIVALKODTATÁS Hát vót egy kocsma. Bejártak több ijen bácsik is, egy asztaltársaság. Nagyon szép kiszolgálónő vót ott. Az egyik öreg, ojan ojan huncu- tabb vót, aszo aszongya: ngya: - Ha űvele kimenne szobára, ű ezt úgy megsivalkodtatná!. . . No, a többinek szöget ütött a fejibe. - Á, fenét! Csak a szád jár! - De bizony! - kötte a karóhó a kutyát. - Én megsivalkodtatnám! Annyira ment ment a dolog, dolog, hogy fogadtak fogadtak 10 liter borba. Meg annyi a nőnek is, amié az öreggé kimegy, kifizetik a takszát. Ki is mentek szobára. Többi meg közé ment az ajtóhó, hogy hajják, tényleg sivalkodik-e a nő. Bementek,le is fekszenek, eccé csak hajják kint, hogy égbekiáltóan sivalkodik a nő! Hát ezek meg vannak ütközve kint az ajtóná, hogy tényleg mijen kani lehet ez az öreg! Így megy az egy darabig, aztán meg mondja az öreg a nőnek: - Te most mingyá nehogy kigyere! Te maradj bent! Te megkaptad a pízed, te hallgass h allgass!! Kiment az öreg. Megitták a bort. - No tudjátok, nekem mos má dógom van. . . Evvé ément. Egy kis idő után kigyün a nő. Mondják is neki: - Gyere má ide, mesédd má é, hát tényleg ilyen nagy pók ez a mi barátunk? Hogy hát annyira sivalkodtá. . . - Hun?! Hát maj megtunná maga is, ha úgy úg y csavarnák csavarnák a fülit meg húznák a haját, hogy sivalkonna-e?!. . .
CSAK MUTATOM. . . Vót egy ember ember meg egy asszony, asszony, meg azoknak azoknak vót egy egy fiuk. fiuk. Öregek vótak mán, az ember meg az asszony. Aszongya egyszer egyszer a gyereknek gyereknek az anyja: anyja: - Nősűjj meg, fiam! Legyen, aki mos, főz, fótoz rád! Hát jó van. Gyün ára egy szabadságos katona. Éppen náluk kért szállást. szállást. Adtak is neki neki szíves szívessen, sen, össze összemelegedtek melegedtek ott. ott. . . Mondja oszt az ember: - Hajja, vitéz úr! Nősíjjük Nősíjjük a fiunkat! fiun kat! Nekünk nincs más rokonunk úgyse! Maradjon itt egypár napig, oszt ha akar, maga lesz a násznagy. Hát jó. Úgy is lett. Hoztak is menyasszont. Mán el is múlik a lakodalom szépen. A János igazította igazította a dógokat, dógokat, hogy rendjin rendjin menjen menjen minden. minden. Hát úgy úg y is ment. ment. No, elgyün az idő, hogy le köll fekünni a fiataloknak. Mondják mán ottan. ottan. . . eccé csak a vőlegény férehíjja a Jánost (mer úgy hítták a katonát): - Ugye, János! Mit kő ott csináni? - Hú! - vakarja a fejit a János! - Hogy magyarázzam én azt most meg teneked? Idő Id ő sincs mán rá. . . - Hát gyere g yere be, oszt oszt mutasd meg! Te vagy a násznagy!. . . - Hát jó van, maj valahogy belógok. Úgy is csinát. Mikó nem vették észre, mer ittak ott nagyon, belógott a János hozzájuk. Amazok Amazok má várták. várták. A János oszt oszt elkezdte elkezdte szépen szépen vetkőztetni vetkőztetni a menyass menyasszont. zont. Oszt közbe magyarázza: - Hát idenézz! Látod? Így Í gy szépen levetkőzteted!. levetkőzteted!. . . Én nem vet- kőztetem, én csak most mutatom neked!. . .
Akkó lefektette lefektette az ágyra. ágyra. - Lefekteted. Látod? Én most nem fektetem, csak mutatom! Akkó megfogja megfogja a csecsit csecsit a menyassz menyasszonnak: onnak: - Így megfogod a csöcsit! Látod? Én most nem fogom, csak mutatom! De akkó mán át a Jánosnak a csilibunkója nagyon! Ahogy ott csecserészte csecserészte a menyasszo menyasszont nt ugye. . . Akkó csak előve elővette, tte, oszt oszt beigazította a menyasszo menyasszonnak: nnak: - Látod? Így kő baszni! Én most nem baszom, csak mutatom!. . . Mutassa ott egy jó darabig, hogy: - Most így fordítod. . . Most úgy fordítod. . . Egyszer csak megszólal a menyasszony: - Jajajaj-jaj de jó, hékám, amit a vitéz úr mutat! Fogjuk itt továbbra is, lakodalom után is! Hagy mutogassa még! Hátha te éfelejtenéd!
MAJ MEGMONDJA A BÍRÓ! A János elát elát szógáni szógáni egy nagyon nagyon faszarági faszarági (t.i. fukar) fukar) gazdasszonhó gazdasszonhó.. Vót neki egy lánya lánya is. Meg nagyon rúgós lova vót, oszt a Jánosnak csak az vót a dóga, hogy a lovakat pucójja. Hát egy reggé ékezdte vakarni a lovat, nagyon rúgott a ló, oszt János szidta, hogy: - Baszom a gazdasszonyodat vagy hétszé! A gazdasszony gazdasszony meghallotta. meghallotta. Aszongya: Aszongya: - Mit mondtá, János?! - Szidtam a lovat. - Ha tizennégyszé meg nem teszed, évesztetted az összes havi keresetedet! A János nekivesel nekiveselkedett, kedett, megtette tizenháromszó tizenháromszó,, a tizennegyedik tizennegyedik má má nem nagyon sikerűt. - No, évesztetted, János, a keresetet! - Maj megmondja a bíró!. . . Émentek a bíróságra, hát osztan mingyá a bíró kérdezi a nagyságos asszont, hogy: - No, nagyságos asszony, mi a hejzet? - Hát - aszongya -, maj megmondja a János! - Na, János, mondjad! - Tudja, bíró uram, az úgy vót, aszondta a gazdaasszonyom, hogy ha tizennégy diót nem ütök le egy csapásra a fárú, évesztettem a havi keresetemet! - No oszt, János? - Hát - aszongya aszongya - sikerűt. Léütöttem tizennégyet, de a tizennegyedik t izennegyediknek nek nem vót béle. No jó van, megnyerte a János. Hazamennek, az öregasszony megin fundálódik, hogy hogy kőne a Jánossá kibaszni, hogy fizetés ne legyen. - No János - aszongya -, ha ezt nem teszed meg, akkó évesztettéd a havi keresetedet! - Há micsodát? - Kiszámolunk tizennégy lépést, oszt én kidülleszkedek, oszt ha hátúrú nem hajítasz be nekiszaladásbú, évesztetted a havi keresetedet!
A János ékészí ékészítette tette a furit, főnyer főnyergéte, géte, nekiiramodo nekiiramodott, tt, mikó oda- ért, ért, a gazdasszon összecsapta a lábát, oszt a furi a seggibe szaladt. - No, évesztetted, János, a keresetedet! - Maj megmondja a bíró! Mikó émennek a bíróhó: - No János, mi a helyzet? - Tudja, bíró uram, az úgy vót, hogy a gazdaasszonyom aszondta, hogy nem tudok beugratni beug ratni a konyhaajtón konyhaajtón tizennégy t izennégy méterrű! méterrű! Én meg megsarkantyúztam megsarkantyúztam a furit, mikó odaértem, becsapta az ajtót, oszt a kímínyen ugrattam be! Megin megnyerte a János. Az asszont asszont megin megin nem hatta nyugton. Kipróbájja Kipróbájja a Jánost, de maj maj most most máshogy. (Nagyon szép lánya vót!) Lefekteti a Jánost egy éccakára közéjük, oszt ha kibírja, hogy nem bassza meg az egyiket se, akkó jó van, ha nem, oda kő anni a keresetet. A János, mikó mikó ezt megtud megtudta, ta, kipányvázta kipányvázta a furit, lefeküdt lefeküdt hanyatt közéj közéjük. ük. eccé a lány addig add ig fészkelődött, fészkelődött, hogy főszabadította a csinos c sinost. t. Nekiugrasztotta! Mind a kettőt megbaszta. megb aszta. - No János, oda a havi kereset! -Maj megmondja a bíró! Mennek a bíróhó. bíróhó. - No János, mi a helyzet? - Há, bíró uram, aszondta a gazdaasszony, hogy ha megőrzöm a lovamat, ha bevezetem egy tábla zab meg egy eg y tábla here közé, hogy ne harapjon az egyikbe se, akkó megnyertem a havi keresetet, nem is kő tovább dógoznom! - No János, oszt mi lett? - Hát én ki is pányváztam, hanem a gazdaasszony lánya eleresztette, oszt beleharapott a herébe is meg a zabba is. - Tied a kereset!
A BUNKÓSFASZÚ JÁNOS Vót egy illető. illető. Hát nem nagyon nag yon birt baszni. Észánta magát, hogy levágja a faszát baltává. Életlen vót a balta. eggyet csapott c sapott rá, ahogy rátette a tőkére, tőkére, nem vágta é, hanem egy bunkó bun kó nyőtt nyőtt rajta. Három- szó rávágott, három bunkó nyőtt rajta. A faszán. No, mi csinájjon? De elég szegény ember vót, se píze, se senkije. Kiment a vásárba, lássa, árujják ott a kocsikerekeket. Aszongya: - Hogy adja a kocsikerekeket, Angyal mester? Olyan vékony tésni van benne, hogy a faszom se férne bele! - No - aszongya -, ha nem fér bele, odadom ingyen! Úgy is vót. Emez kirántotta, az első bütykő se ment bele. - Jó van, vidd a kereket. Vége van a vásárnak vásárnak,, ű guríjja guríjja a kereket. kereket. Utóérik, Utóérik, akik akik kocsivá kocsivá mennek. mennek. Nagyon szép két tehén van az egyik kocsi után. Egy asszon hajtsa a lovakat. Ez az asszon meg meglátta, mikó kerékbe gyugta, hogy van neki csáressza, rendes! No oszt éhíjja hozzájuk. Aszon- gya: - Az uramnak maj aszongyuk, hogy nekem te unokatestvérem vagy. Majd itt alszó. Hazaérnek, oszt az urának leadja: - Hallod, hékám! Ez az unokatestvérem. Tudod, miúta nem láttam? Összetanákoztunk. Mindenkije meghalt neki. Anyja, apja, meg vót még egy testvérje, testvérje, oszt oszt az is meghalt! Itt It t is alunna, de nincs n incs hejünk. . . - Maj kimék én az istállóba - aszongya az ember -, tik aludjatok bent! Bent aludtak. Mikó ékeszték, az első bütykőt mikó benyomta - nem messze vót az istálló a lakáshó - ésivalkodta az asszony magát. - Jaj!. . . Szegíny S zegíny anyád! - Jaj, má megin arrú beszének! - ébred föl az ember. Beugrott a másik bütykő is. - Jaj!... Szegíny apád is meghalt! - Ezek nem bírnak elalunni, biztos.
Beugrott a harmadik bütykő. bütykő. - Jaaj !. . . Még a testvér t estvéred ed is! egyedű maradtá! Jó van, évégezték. Reggé főkel az ember. - Mi vót? Mé jajgattá? jajgattá? - Há meséte a haláleseteket! - aszongya. Megreggeliztek. Készitettek a tarisznyába is, meg - úgyis eladó vót - az egyik tehenet is odaadták. Vezeti az úton, mén, gyün gyün ára egy olyan olyan grófkisa grófkisasszo sszonn a kocsisáv kocsisává. á. Meglássa Meglássa a tehenet, nagyon megtetszett a grófkisasszonnak. - Bácsi, nem eladó ez a tehén? - De eladó! - Hogy adja? - Baszé vettem, baszé adom! - Jó - aszongya -, beleegyezek, de hun? - Majd itt lent, megfogja a fiákerker fiákerkereket. eket. De csak c sak úgy adom oda, ha fingás nékű kibirja. - Jó van, János! - Úgy híták a kocsist. - Van itt aszalt szilva, azt a seggembe gyugod, oszt az ustor nyelivé tartod! Úgy is vót. Elkezdte. Még az első csomót csak bevette, a szilva áta a sarat, hanem amikó beugrott a második bütykő, valahogy gellert kapott, maj kiütte a János szemit! Akkó má abba is hatták. Éfingotta magát. magát. Nem lett a tehén a grófkisasszonyé. Aztán égyüttem onnan. . .
EZ MICSODA, JÁNOS? Régebben vótak ojan ojan cselédpiacok c selédpiacok.. Vótak ojan ojan nagygazdák, nagygazdák, meg kimentek kimentek a legínyek hejet keresni. keresni. Vót egy báró, báró, annak vót vót egy lánya. Hát az olyan kocsist akart foganni, akinek se ne legyen csúnya neve, se ne tudjon paráznas p aráznaságot. ágot. Hogy H ogy majd az űket hurcolássza. hurcolássza. No, kimén a piacra, odamén a Jánoshon: - Hogy hínak, fiam? - Hát - aszongya - János. - Akarsz beszegőnni? - Hát hogyne akarnák! Odavezette a gróf egy bikáhó. Megfogta a bika tökit, oszt megkérdezi: - Ez micsoda? - Hát a bikának a töke. - Nem köllesz, mer parázna vagy! Kapcsót a János, mingyá átőtözött másik gúnyába. Odasomfordát a báróhó. Megin megszólíjja: - Te el akarsz szegőnni? Hogy hínak? - Há Jánosnak J ánosnak!! - Az előbb is egy János vót! - Mi tudom tud om én, engem Jánosnak hínak! hínak! Megint odavezeti odavezeti a bikáhó b ikáhó.. - Há ez micsoda? - Öregapámnak is ilyenbű van a dohányacskója. Mit tudom én, micsoda lehetne más! - Jó van, te jó lesző, maj égyüssz. El is ment a János. A grófkisas grófkisasszo szonnak nnak meg menni menni köllött köllött nyaráni. nyaráni. Valahogy Valahogy nagyon nagyon megtetszett a grófkisasszonnak a János. Aszondta az apjának, hogy ű nem mén semij semijen en járművé, járművé, csak űtet a János vigye hintóvá. Úgy is vót. A János évitte évitte a grófkis grófkisassz asszont. ont.
Odaértek. No maj a János kifogja a lovakat. - Nem, van itt, aki a lovakat rendezi, te meg hozzad a kufférokat utánnam. Mén a János, de úgy úg y csinát, mintha nagyon nag yon szégyenlős szégyenlős vóna. vóna. - No - aszongya - János, ez lesz a szobánk. A János megijedt, megijedt, hát űneki az istállóba istállóba van van a heje. heje. . . - Nem baj, csak te gyere utánnam! Lepakónak, mutogassa neki a fürdőszobát, mindent. - János, legelsőbb megfürdünk! A János asz asz hitte, maj maj eggyenkint. eggyenkint. - Nem, csak be a fürdőszobába! Vetköződj! Emez egykettőre egykettőre lehányta a gúnyát. - No János, gyerünk! A János is lehúzta a gatyát, oszt oszt fogta a cselevenduszt, cselevenduszt, beleólákodott beleólákodott a kádba. - No - aszongya -, mosd meg a hátamat, János. Fürdess meg! De a János J ános csak a hátát simogatta. simogatta. - Emére is! Mikó ékezdte, ékezdte, hopp, odaért a csecshön. - Hopp-hopp, János, micsoda micsoda ez? - Aranyalmák. Ékezdte ére lefelé is. Dörgőgette. Eccé Ec cé odaért a sörénnyihön. sörénnyihön. - Hopp-hopp, János, micsoda micsoda ez? - Aranyerdő. No oszt, odaért a közepihön. - Hopp-hopp, János, micsoda micsoda ez? - Ez meg az aranyfórás. Megfürdette. No, aszongya: - Majd én tégedet! Ékezdte oszt a Jánost, de ű oszt mingyá odaért a cselevendusz - hopp. - Hát ez, János, micsoda? micsoda? - Hát ez az aranycsikó. Simogassa itt elő a sörénnyit: - Hát ez micsoda? - Ez a sörénnye! Odaért a tökeihön: - Hát ez, János, micsoda? micsoda?
- Ez az abrakostarisznya. Mikó kész vót a fürdés, aszongya: - János! Hát H át maga nem szokta a fórásbú fórásbú itatni itatn i a csikót? - Meglehetne!. . . Megitatták. Mikó beleeresztette a fórásba a csikót, a grófkisaszszony éfingotta magát. - Hopp-hopp, János, ez micsoda? micsoda? - Hát - aszongya -, dudát a bakterház. - Ugyan verje oda az abrakostarisznyát, ne dudájjon!
A VÉTEKKISZEDÉS Régebben, még abba ab ba a bőgatyás világba törtínt. Még a papok úgy jártak, hittérítés meg minden. . . Nem nagyon vót, hogy egy faluba maj megállapszik a pap. Vót egy asszo asszonnak nnak egy lánya. lánya. Hát meg meg kék gyónni. Aszonta az anyja: - Maj ha tanákozó olyan emberré, akinek van olyan görbe bot a kezibe, meg úgy le van terítve, olyan szűrféle van rajta, azt állítsd le, anná meg birsz gyónni. Meg föloldoz. Jó van, mén a lány, tanákozik eggyé. Ez biztos pap! Leszólíjja. Az meg juhász juhász vót, vót, mingyá mingyá kapcsót. kapcsót. - Jó van, lányom, kiszedem én belüled a vétket! Ékezdett oszt vezényőni a lánnak: - Te csak csinádd, amit én mondok! Ojan búzatáblák vótak. vótak. Nagy. Má kezdett zsendűni. Ékezdte a pap mondani: - Búzába menendusz! Bugyi letolandusz! letolandusz! Lefékendusz! (Dallammal.) A lány oszt oszt csináta. Akkó ű saját saját magának is: - Gatya letolandusz! Letérdetyándusz! Bunkó benyomandusz! benyomandusz! (Dallammal.) (Dallammal.) Benyomta neki. Évégezte. No oszt hazamén a lány. - No, kislányom? - Jaj, édesanyám, jó hogy ékűdött gyónni! Képzejje é, ijen vétkeket húzott ki belülem a plébános úr e! (Mutatja.) (Mut atja.) - Az anyádba az istent, akkó az téged megbaszott! - Nem, nem - aszongya -, csak fölódozott. Csak a vétkeket húzgáta ki belülem.
A GÓJAFÉSZEK Az ecceri kislánnak kislánnak kezdött kezdött a lába köze köze szőrö szőrösönni. sönni. Mondja az édösanyjának, az mög asz mondta, hogy az gójafészök. Émönt a szomszédba, dicseködött vele a Jóskának. Aszongya a Jóska: Jóska: - Énneköm vannak kisgójáim, nézzük mög, hogy néz ki a fészökbe. Hát mögnézték. mögnézték. Évégezték a mókát, hát a lány örömmé hazaszalad: - Jaj, édösanyám! A Jóskának a kisgójáit mögnéztük, hogy néz ki a gójafészkömbe! Az anyja anyja ékezdött ékezdött rimánkonni: rimánkonni: - Jaj, ha valami baj lösz!. . . - Hunnan vóna baj, ha mög vót dögőve, mikó kihúztuk! Var. : (csattanó) - Jaj, édes lányom, lányom, hát mé hattad, hogy kibasszon kibasszon veled veled a Jani? - Én basztam ki vele, mer meg is döglött a kisgójája, úgy megnyaggattam ! 1978 197 8 Zenta Szél Antal (1932)
A PAP MEG AZ APÁCA MEG A KÁNTOR A pap meg az apáca meg meg a kántor kántor émentek émentek nyaráni. nyaráni. Úgy vót, hogy a kántornak külön szoba lesz. De hát közbe mikó odaértek, csak egy szobát kaptak. Pedig a pap azé is híta az apácát, hogy nagyon szerette szerette vóna megbütykőni. megbütykőni. De hát most hárman alszanak egy szobába, hát a kántor észreveszi, hogy űk disznókonnak, nem lesz jó!. . . Hát micsinájjon! Asz mondja mondja a pap az apácának: - Várjuk meg, még elalszik a kántor. - De mirű tudjuk meg, hogy elalszik? - Majd émén nővérke, oszt szakít egy szálat a töke szőribű. Ha nem ébred fő, akkó biztos alszik. Odament az apáca, oszt szakított. Nem ébredt fő a kántor. No oszt csináták. Gyaktak. Közbe a kántor is szerette vóna a nővérkét meggyakni. Jóképű vót! De D e nem birt sehogy hozzáfér hozzáférni, ni, mer a pap mindig ott vót. No, vége a nyaralásnak, hazaköltöztek. eggyik reggé mise van, éneköl a kántor meg az apáca: - Bár csak ez az éccaka écc aka negyven napig tartott t artott vóna-a-a! vóna-a-a! (Dallammal.) A kántor asz mondja: mondja: - Az én tökömön egy szál szőr se maradt vóna-a-a! A pap meg rámondta, rámondta, hogy: - Amme-en !
SE MEGBASZNI, SE KIBASZNI VELE.. Két katona gyütt haza szabadságra. Bementek egy tanyára t anyára.. Ott vót a nagylány nag ylány maga. Zanyjáék émentek disznóvágásra. Hát beengedte űket. Konyha vót a közepin, érű is vót egy szoba, emérű is. Vacsoráztak. Vacsoráztak. Bort vitt nekik n ekik,, minden. Aszongya az egyik egyik katona: katona: - Ugye, így is alszunk, ahogy eszünk? Mer a lány köztük evett. Aszongya a lány: lány: - Mé ne? Így. Bevacsoráztatta. Ki vótak fáradva, bort adott nekik, nekik, oszt az eggyik egg yik hamarább hamarább berúgott. Bevezette az eggyik szobába. Rázárta az ajtót. Emennek önti a bort, önti - ez is berúgott. b erúgott. Ezt bevezette emebbe szobába. Erre is rázárta az ajtót. A nő meg a közepin, a konyhába lefeküdt lefeküdt alunni, ott aludt. aludt . No, reggé a lány má főkel korán, végez, minden. Kinyitogassa az ajtókat: - Fő lehet kéni! - aszongya. - Reggé van, megyek fejni. Az egyik katona kérdezi kérdezi a másikat: másikat: - Tenálad aludt? - Nem. - Hű - aszongya -, de kibaszott velünk. Basszunk ki mink is vele! - Hát hogy? - Tudod mit? Én beszarok a kuckóba! - Én meg kifizetem a hállást - aszongya. Mennek az istálló felé. Az eggyik fölállította a pecsit, pecsire tette a krajcárt. Mikó odaérnek a lány feji a tehenet. Aszongya: - Jó reggét!
- Jó reggét! - Hát köszönjük a hálást! - aszongya. - Hát nem is tudjuk mivé megháláni. Hát kifizessük! Oszt úgy élépett elüle a másik. A lány meglássa, meglássa, hogy mi a helyzet, helyzet, főkapja főkapja a tehén farkát, farkát, aszongya: aszongya: - Tessék, tegye a pörsöjbe! Hát szégyenbe maradtak a katonák, de evvé oszt émentek. No, a lány megfej, bemén. Érzi, jaj de büdös van! Megtanájja: - Aj, de kibasztatok velem, no megájjatok! Gyorsan Gyorsan egy kis papírt, becsoma b ecsomagóta, góta, szalad utánnuk. utánnu k. Kajabál, hogy: - Katona bácsik, ájjonak meg! Ájjonak meg! Hazaért édesapám, édesanyám, hoztak egy kis kóstolót maguknak is a disznótorbú! Azok csak évették évették tűlle, oszt oszt beletették a táskába. táskába. A lán vissza visszament, ment, ők meg mentek. mentek. Mentek sokáig, kifáradtak. No, most ebbe a kocsmába maj bementek. Kérnek tányért, villát, hogy maj megeszik a kóstolót. Hát mikó meglássák, aszongyák: - Ilyen lánt még nem láttak. Ezt se megbaszni, se kibaszni vele nem lehet!. . .
BEBIZONYÍTOTTA!. . . Hát az úgy úg y vót, vót, tudja, tud ja, hogy vót vót egy fiatal pár. Mindég az asszonra ácsánkodtak a szomszédok meg a népek, hogy: - A felesíged kurva!. . . A felesíged kurva!. . . A szomszéddá szomszéddá jóba van !. . . - Hát hogy? - Hát kijár a kert végibe, oszt ott. . . Hát az ember aszongya: - Te asszony! Letöröm a derekadat! Ha kibizonyosodik, hogy te kurva vagy! A szomszéddá jóba vagy, én akkó letöröm a derekadat! - Édes hékám! Ebbű egy szó se se igaz! Megbeszéte a szomszéd emberré: - Hallod, gyanút vettek, megtudták, de kijátszunk kijátszunk velük! velük! Nem tudják tud ják meg, hogy jóba vagyunk! Aszongya az ember: ember: - Baj lesz ebbű, Örzsi! - aszongya. - Hogy lesz ez?. . . - Bízd rám! - aszongya. - Bízd rám! Bízd rám, majd én érendezem! Aszongya a szoms szomszédembernek zédembernek:: - Gyere ide! Itt van a kerítés. Fúrjá rajta egy ekkora lukat ki e! - aszongya. Mind ahogy az ujjad így összeteszed. Kifúrta az ember. - No most mi lesz itten? - aszongya. - Majd este!. . . Meg M eg úgyis úg yis este kő bebizonyítani, bebizonyítani, mer mindég aszondták, aszondták, hogy este járok itt a kerítesen hozzád. Te gyere oda, oszt kíszídd el!. . . A fegyvert!. . . Én meg odamék - aszongya -, oszt az uram ott néz a gangbú, lássa majd. Osz maj meglátod, hogy jóra gyün ki ! Úgy is lett. Az ember kiűt a gangra este, este, aszongya aszongya felesí felesíge: ge: - No idenézz, hékám, mit mutatok én a szomszédnak! Kiment a kertbe, odament a kerítéshő, kerítéshő, zura meg nézte. Akkó csak főcsapta főcsapta hátú a szokny szoknyáját, áját, odahejezk odahejezkedett, edett, oszt ékezékez- dett táncóni a farává, hogy: - Göncöl-szekér, rudastú! A csirkéstyúk fiastú! Felém van a rúdja!. . . Aszondta az ember nevetve: nevetve:
- Nem vagy kurva, hékám! - Lássa ken, hékám, hogy nem vagyok kurva?. . . Bebizonyította.
KANÁSZÖSSZESZIDÁS Járt a kanász házrú házra, hogy kihajtsa a jószágot. Hazamén az ember nagy méreggé, oszt aszongya: - Te asszony! Tudod, mit beszének az emberek ére a soron? Hogy mindég reggé, mikó a kanász begyün a disznóé, hogy kihajtsa, téged megbasz! Aszongya az asszo asszony: ny: - No, ez nem igaz! Aszongya az ember: ember: - Majd én megmondom reggé a kanásznak, ha gyün a disznóé, amit én akarok! - Tudod, apjuk, legjobb lesz, ha te nem szósz semmit. Majd én megmondom neki! Reggé gyün a kanász. kanász. Kiáll az asszony az ajtóba csípőre tett kézzé, az ember meg bent hallgassa. Aszongya (kiabálva): - Szép kanászom! Jó kanászom! Hogy mennyié enné meg az uram a szarodat?! A pinám hogy kapná be a faszodat! faszodat! Elgyühecc te ide másszó is, is, kapsz pinát tűllem százszó is! Erre aszongya bentrű az ember: - Jaj, asszony, hagyjad má! Ne átkozd szegíny gyereket! Nem való az annak
A SZÜRKE AZ ENYIM. . . Vót egy ember. ember. Szeretőtartó vót a felesége. Aszongya eccé az ember: ember: - Hallod, hé! Kimék a határba, megnézem má, lehet-e vágni a gabonát? gab onát? - Az nagyon jó lesz! - örül az asszony. Kinyissák a kaput. . . De vót egy olyan hetyke 9-10 éves fiuk, az mindég nagyon szeretett menni az apjává. Nyösztette most is, hogy maj ű is mén, de nem akarja az apja vinni sehogy se. No, ahogy a gyerek kinyissa a kaput, kimén a kocsi, becsukja, széna vót egy kevés a sarogjába, a gyerek észrevétlen fölugrik hátú a kocsiba, oszt megbújik a szénába. Émén az apjává. No, mikó a kukoricásba érnek, megállítsa az ember a szürkét, osz nekiáll, osz megbassza. Lássa ezt a gyerek, meg van ijedve nagyon, hogy mi lesz, ha az apja megtudja, hogy ű ezt látta?! egy pillanatba, mikó az apja nem vette észre, lesurrant a kocsirú, be a kukoricásba, oszt hajts haza! Otthon micsinájjon, micsinájjon, meg kéne tán t án mondani az anyjának, anyjának, de hát hogy? h ogy? No maj gondókozik, bebújt az ágy alá. eccé csak gyün a koma. Gyün be az anyja meg a koma, oszt elég az hozzá, hogy a koma meg elintézte az anyját ott az ágyon. A gyerek ezt mind mind lássa, hajja. hajja. Mikó vége, aszongya az asszony: - Édes komám, gyűjjik ke é hónap is! - Nem birok - aszongya -, hónap aratunk. - Jaj - aszongya az asszony -,mink is aratunk! Hanem maj viszek én ki magának, édes komám, egy jó ebédet! De a gyerek az ágy alatt hallgatódzik. - De hunnan h unnan tudja t udja meg, hogy mejik az ű fődjük? fődjük? - No - aszongya - majd én csinálok egy körösztöt ott a főd véginé mingyá, osz majd te arrú megtudod, hogy én ottan kaszágatok.
No jó van. Evvé a koma émén. A kerten körösztű. Mikó kimén az anyja, a gyerek is kibújik az ágy alú. Gyün oszt az ura haza: - Hát hogy áll a gabona? gab ona? - Hónap, asszony - aszongya -, mink megkezdjük az aratást! Hát maj ki mén ki? Ki mén ki? Hát az asszony egyre hányja a lábát támasznak, hogy ű nem bir kimenni. - No majd én kimék, apám, kenddé! - aszongya a gyerek. Ki is mennek. Hanem a gyerek egy körösztöt mingyá kitett a fődjük végibe. Úgy tizenegy óra felé lássák ám, hogy az asszon befordul. Kemény kötő, tarka kendő, hegyessen hozza ám a kaját. Mikó odaér, akkó lepődik meg, hogy ott az ura meg a fia kaszának. Hát nekiának az ebédnek, hát jó az ebéd, sok az ebéd! - Itt van nem messze körösztapád is - aszongya az ember -, fiam, át köllene azt is híni ebédre! Émén a gyerek. Aszongya, mikó odaér á fődre: fődre: - Körösztapám! Szaladjík ke, itt van - aszongya - édesapám, oszt tudja, hogy tennap megbaszta keed édesanyám. Oszt nagyon haragszik. Szaladjík ke! No, az észaladt. Mikó visszagyün a gyerek, az anyja mán ément, aszongya: - Aszondta, maj mingyá gyün. De tudja, édesapám, úgy haragszik a körösztapám! Mondta, hogy nem is tudja égyűjjön-e enni, mer maga egy ízetlen ember, megbaszta tennap a szürkét a kukoricásba. Bújjík ked é, mer ha gyün körösztapám, aszondta, agyonüti kedet ! Hát hova bújjon, hova bújjon? Vót olyan olyan füves-bokr füves-bokros, os, ébújt. eccé ehun ehu n gyünnek a vadászok. vadászok. Kérdezik a gyereket: - Ugye, édes fiam! - aszongya. - Nem láttá ére valami rókát vagy farkast? A gyerek meg van hökkenve: hökkenve: - Hát tudják, láttam is, nem is, mondom is, nem is. Aszongya az eggyik vadász: vadász: - Mi az, ami ott mozog a bokorba? - Hát - aszongya a gyerek -, az nem róka, nem farkas! Az- aszongya -
hasonlít a lóhó, de mégse nem az. - Hát milyen? - Hát tudják, nagyobb feje van, mind a szamárnak! szamárnak! - Hogyhogy? - A szamárnak, ha a feje fölött összefogják a fülit, beéri, de ezé az állaté, ami itt é van bújva, ennek nem lehet a feje fölött összefogni a két fülit. Az valami valami furcsa furcsa állat állat lehet! No maj mingyá lelöv lelövik. ik. Erre aztán aztán kiugrik az ember a bokorbú. Aszongya: - Mit bánom én! A szürke az enyim. Utóvégre akkó baszom meg, amikó akarom, oszt mit tehetnek?!
RÍJJON AZ Ű ANYJA! Vót egy katona. katona. Ment haza szabadságra. Bemén egy helyre szállást kérni. Aszongya neki a kislány kislány - olyan olyan 18 éves körüli körüli vót -, hogy: - Nincs itthon se édesapám, se édesanyám, oszt oszt azt hatták hátra, hogy senkit be ne eresszek! - De édes szép kislányom - aszongya -, én katona vagyok, megyek haza szabadságra. Éhes is vagyok, szomjas is vagyok. . . - No, gyűjjön be! Mindég édesapám aszondta, hogy az éhező, szomjazó fáradtat meg kő segíteni. Hát leűnek egymás mellé a kemence mellett. A lán gondókozik, hogy hát baj-e, hogy beengedte. De ha mán itt van: - Hát mit enne a vitéz úr? - Hát - aszongya -, ami van. No, mingyá odavisz egy kis kenyeret, meg a kemence búbjárú levett egy darab szalonnát is. Odaviszi. Odaviszi. Megetette. Meg etette. A katonává katonává aztán lefeküdtek lefeküdtek eggyet egg yet pihenni. - No - aszongya -, mos maj megnézi a katona bácsi, mi csinál a kisnyúl. A lán csak nevetett. Keresi a katona, eccé csak megtanájja a lán lába közt. - Mos maj mingyá, tudod, megszoptassuk a kisnyulat. Mer ugye evett a katona bácsi, te is vacsoráztá, a kisnyúlnak is kő. . . Na, aztán beletette a katona bácsi a szoptatókáját. szoptatókáját. Szoptassa, szoptassa, mikó ki akarja venni, aszongya a lány: - Nyuszi, baszom az anyád, de hama jólaktá! Ne vegye ki a csöcsöt! Ne vegye ki a csöcsöt! eccé oszt csak ki köllött venni. ement a katona. Mikó oszt meggyünnek az öregek, kérdezik: - Hát hogy vót, kislányom? Nem vót semmi baj? Hát hogy mondja meg a lány, hogy baj ne legyen? Aszongya: - Édesanyám - aszongya -, tudja, vót itt egy katona.
De én úgy kibasztam vele! vele! Fővágtam a kenyeret meg azt a szalonnadarabot, amivé a Jancsikának a seggit szokta kenyegetni meg öreganyám farán a kilíst, azt is megetettem vele! Meg még utójjára - osz főkapta a szoknyáját -, nézze kend, ezt a szőrös nyuszimat is megszoptatta. . . - Ugyam má, kislányom! Hát megmondtam má neked, hogy ijet nem szabad csináni! Azt is megmondtam, megmondtam, hogy én ríni fogok, fogok, ha valakit te ráengedsz a hasadra! - Á, édesanyám, kibasztam én a katonává! Nem engedtem ám, hogy a hasamra feküdjön! Én feküdtem az ű hasára, hagy ríjjon az ű anyja!
A FINOM BESZÉDŰ KISASSZONY Vót egy kisas kisasszo szony. ny. Kint nyőt fő a szállásokon. Hát ott nem hallott sok finom beszédet, ugye. . . De gazdagok vótak, fődjük vót, zannyáék szerették vóna, hogy úrhó menjen férhő. No oszt megnőt a lány, mán bálba köllene neki menni ugye, társaságba. De ű nem mén, aszongya, be a városba, urak közé, ahun csak finoman tunnak, meg urassan beszéni, ű meg úgy nem tud! tud ! De D e az apja, anyja anyja muszájítsa, hogy hát: - Köll az! Hát, vót egy béressük, béressük, úgy hítták, h ítták, hogy János. Az meg nem nagyon szerette, szerette, hogy a lány menjen a városba, városba, táncra, mer ű is szerette vóna. De lebeszéni nem lehetett, ugye. .. Aszongya neki: - Semmit se féjj! - aszongya. - Majd én megtanítalak finoman beszéni! Urassan! egyszerű az nagyon! - Hát hun hu n kezdjük? - Hát mindegy. Beleesett egy muslinca a lány szemibe. Aszongya: - Hogy mondják a szemet finoman, János? - Pina! A lány a kezivé kezivé türűte ki ki a muslincát muslincát a szemibű. szemibű. A János segített ott neki. - Hát a kezet hogy mondják finoman? - Azt úgy mondják, hogy fasz! Akkó ez megvót. megvót. Maj mén a János itatni. Szomjas a jószág. Aszongya a kisass kisasszony zony:: - Hogy mondják az ivást finoman? - Azt meg úgy mondják: baszni! baszni! No jó van. Híjják a kisasszont be, a János meg mén az ű dógára. Hanem oszt este meg mán előveszik a lánt, őtöztetik, fogassák a lovakat a
kocsiba, viszik a lánt a városba, társaságba. Hát a lány úgy gondóta, hogy maj nem sokat beszél. Egy keveset meg mán tud is finoman, hát maj csak lesz valahogy. Hát úgy úg y is vót. vót. Finom társaság társaság gyütt ott össze, össze, tánc is vót, a lány egy katonatisztté katonatisztté táncót. t áncót. Kimelegedtek. . . Megátak ott csoportba, ahogy szoktak. Megszomjazott a lány. A teli poharak poharak ott ott vótak a katonáhon katonáhon nem messze messze az asztalon, asztalon, mindenféle itallal, ugye. . . egyszer csak aszongya a lány: - Ugyan, vitéz úr! Olyan baszhatnék lettem lettem ez után a finom tánc után! u tán! Magának meg olyan hosszú fasza van! Ugyan toljon mán ide vele az asztalon egy pohár italt! Hát erre mindenki éktelenű éktelenű elkezdett nevetni! De D e nevetnek nagyon! Hogy a lány mit mondott! Nevet a lány is, ahogy a többi is nevet, hogy a könnye is kicsordul. Türűgeti a szemit, aszongya: - Olyan jót jót nevettem, hogy könnybe lábbadt a pinám!
JÁNOS, JÁNOS , AZOK AZOK OTT MI CSINÁNA CSINÁNAK? K? Hát beát b eát eccé a János egy urasághó kocsisnak. kocsisnak. No, az uraságnak vót egy lánya. eccé oszt nagyon mehetett vóna ki a pusztára, megnézni a jószágokat. Befogott a János, oszt mennek. Mennek a fiákeron. Mikó kiérnek, hát aszongya a kisasszony: - János! Hajtson legelsőbb is a kanászhó, megnézzük a disznókat! Jó van. Hajt a János ára a járáson. Mikó odaérnek a kanászhó, a kan búgja a disznót. Aszongya a kisass kisasszon: zon: - János! Mi csinának azok ott? - Á, kisasszony kérem - aszongya a János -, az föláll a disznónak a hátára, nézi, hogy messze van-e a kanász, hogy észökjön a kukoricába! Mennek tovább. Mennek Menn ek a csordáhó. Ott meg a bika b ika ugorja ugorja a tehenet. Aszongya a kisass kisasszon: zon: - János! Mit csinál c sinál az ottan? ottan? - Az, kisasszon kérem szépen, fölát a másiknak a hátára, nézi, hogy messze van-e a kút. Szomjas. Jó van. - Hajtson, János, émenyünk, megnézzük a juhászt! Mikó odaérnek a juhászhó, hát a csődörszamár ugorja a kancát. - János! Azok ott mi csinának? - Kisasszon kérem, azok cikáztak, játszottak ott az árokparton, oszt kiment a dereka hérű, oszt most tapossa a derekát. Igen ám, de a kisasszon észrevette, hogy a szamárcsődör előbb kieresztette a csilibunkóját, csilibunkóját, oszt benyomta a kancába. kancáb a. - Mit nyom n yomott ott az ott be b e neki, János? - Hát kisasszon kérem, az az alsó ott sokat szellentett, a csődör meg most bünteti. - Ó, ó! - aszongya a kisasszon. - Mégiscsak! Hajtson, János, tovább, ára az erdő felé! - Kisasszon kérem, ott rázós az út! - Nem baj az, János!
Kihajtott a János, ára az erdő felé. Mikó beértek egy kicsit az erdőbe, aszongya a kisasszon: - Jaj, János, szellentettem! Hát nem maradt más a Jánosnak, minthogy elővette ű is a csilimankóját, oszt oszt megbüntette a kisasszont. kisasszont. Jó van, mennek tovább. eccé aszongya a kisasszon: - Jaj, János! Én É n mán megin szellentettem! Hát a János megbüntette még eccé. Megen mennek tovább. Má látszik a kastél az erdő szélibű. Aszongya a kisasszon: - Jaj, János! Még eggyet szellentettem! Aszongya a János: - No, éntüllem má össze is szarhassa magát a kisasszon! Nekem éfogyott a büntetőkém.
A PAP HÁROM TILTÁSA Vót egy legín. legín. Jánosnak híták. Hazagyütt a katonaságtú. Szegíny ember vót, munkát nem kapott. Csak őgyelgett a parókia előtt. Kimén a plébános úr, asz mondja neki: - Hát János, J ános, maga maga de dologtalan! - Hát plébános úr, mos gyüttem haza a katonaságtú, munkát nem kapok, osz szomorkodok. . . . - Jó van, János, fölveszem én magát kocsisnak! Meg is egyeztek eg yeztek.. De a plébános úr három föltételt föltételt adott, hogy h ogy azt be kő tartani: - Nem szabad cigerettázni, nem szabad bort inni vagy pálinkát p álinkát inni, meg nem szabad a lányokhó járni! A János fogadta, fogadta, hogy be is tartsa. Fogadta Fogadta szegíny, mer mer hát nem vót neki neki hova lenni. Maj csak kibirja. Eccé oszt a plébános úrná nagy ünnepség lett. Búcsú. Összehíta a papokat, apácákat, mindent. Hát vót egy kis fiatal fiatal apáca. Kimén, nézi a papnak a gazdaságát. Az istállóban istállóban a János János ott szom szomork orkodik. odik. - János, maga mé olyan szomorú? - Hogyne vónák szomorú, mikó olyan nehéz föladatot adott a plébános úr, hogy hát má nem lehet kibirni! - Mit? - Hagyja - aszongya -, nem lehet azt émeséni se! Meg nem is érdemes ! - Meséjje mégis é, hátha tudok rajta segíteni! Hát osz mondja: - Nem szabad bort meg pálinkát inni, nem szabad cigerettázni, meg nem szabad a lányokhó menni. - Ó, János! - aszongya a kis apáca. - Ne szíjjon maga cigerettát, szíjjon szivart! Ne igyon maga bort meg pálinkát, igyon pezsgőt!
Ne foglalkozzon maga egyszerű lányokká, foglalkozzon maga apá- cákkal! aszongya. Hát akkor akkor osztan osztan a János J ános vérszem vérszemet et kapott. Megcsípta M egcsípta egy kicsit az apácát. Összenéztek, aztán oszt elővette ott az istállóba. Éhúzta í a nótáját az apácának vagy kétszé. Az oszt oszt hordta hordta ki neki neki aztán a sütemént meg a pezsgőt meg meg mindent. Megvót a Jánosnak a nagy öröm. eccer osztán gyün a húsvét. Aszongya a plébános úr: - János, meg kő gyónni! Hát a János szomorkodott. Hogy is gyónja meg? Lesz, ami lesz, hát maj meggyónja! Kérdezi oszt a pap a gyóntatószékbe: gyóntatószékbe: - Nohát ittá-e bort, pálinkát? p álinkát? Cigerettáztá-e? -Hát, plébános úr, néha szítam - szivart. - Jánosom, ezé megbocsát a jó Isten. Hanem ittá-e bort, pálinká p álinkát? t? - Azt nem ittam, itt am, hanem ittam egy kis pezsgőt. - Ó, János, ez se nagy bűn, ezé is megbocsájt a jó Isten. Hát foglalkoztá-e nőkké? - egyszerű nőkké nem foglalkoztam, csak apácákkal. - Hát hogy? Mint? Ez meg oszt meséli, hogy ekkó meg ekkó megbántotta az apácát. Mérges lett a plébános úr nagyon. Kihajút a gyóntatószékbű, osz pofon vágta a Jánost: - Hát hogy merted te az Isten lányát megbántani?! De megharagudott megharagud ott a János J ános is. Az is kihajút kihajút a gyóntatószékbű, gyóntatószékbű, oszt ű is ottan lehúzott egyet a plébános p lébános úrnak: - Hát te hogy merted az Istennek a vejit pofon vágni?! - aszongya.
KUTYA MÓDRA eccé, a magyarok ideje alatt, főmentek a kubikusok Pestre dógozni. eccé egy eg y öreg kubikos kubikos meg egy fiatal, no, bemennek Pesten szétnézni. Tanákoznak egy nagyon gyönyörű szép nővé. Aszongya a fiatal: fiatal: - Ejnye, de meghágnám én eztet, úgy kutya módra! A kisasszo kisasszonn meghallotta. meghallotta. - Mit mondott maga? - aszongya. - Semmit. - Ne beszéjjen, hallottam! Gyüjjön vissza rögtön! - aszongya. - Mondja meg, hogy mit mondott, mer ha nem, rögtön szólok a rendőrnek! A koma koma megijedt. megijedt. - Hát én azt mondtam, nézze-e, hogy én magát meghágnám kutya módra. - Idehallgass Ideh allgasson! on! Megadom Meg adom a címemet, de énnálam mámma mámma este hét órakkó órakkó elentkezzen! A kubikos kubikos oszt oszt pekulát, pekulát, hogy émenjen-e émenjen-e.. Hát,próba szerencse! Émén. Mikó oszt émén, várja a nő. Fogadja. Feketekávé. . . Isznak. . . - No - aszongya -, hajja, mos má maj megkezdjük kutya módra. Vetkőzzön le tiszta szűzanya meztelenre! - aszongya. A nő. A kubikos kubikos levetkődzö levetkődzött. tt. Levetkődzött a kisasszony is. Tiszta szűzanya meztelenre. A kisasszo kisasszonn négykézláb négykézláb át, a koma koma maga maga is négykézláb, négykézláb, akar rámenni. - Hó! - aszongya. - Nem lehet! A kankutya nem így szokta. Szagújja meg! Akkó a kubikossá kubikossá megszagútatta. - Mos kerűjjön körű háromszó h áromszó!! Mikó háromszó megkerűte, akkó megen akar rámenni. A nagysága vissz visszafor afordút. dút. Aszongya: -Nem lehet! Mos nyajja meg! A kubikos kubikos megnyalta. megnyalta. - Most kerűjjön megen körű!
Akkó körűkerűte. körűkerűte. - No - aszongya -, mos mán lehet! Mikó ráment, mikó el akarta tanáni, akkó kiugrott alula a kisaszszony. Nem engett! - Kérem, a nőstény kutya így szokta. Hát, émén haza a kubikos, émeséli az öreg kubikosnak. Az aszongya: aszongya: - Majd én émék! Ément az öreg kubikos is. - No tatám? - aszongya. - Én is szeretném kutya módra, kisasszon kérem! - Lehet, tata! Levetkőztek meztelenre. Az öreg öreg is ugyanazon ugyanazon az alapon megszagúta, megszagúta, megnyalta. megnyalta. - Jó van, tatám, mos má lehet! Akkó az öreg öreg föleméte föleméte egyik egyik lábát, lábát, ódalba hugyozta. hugyozta. Aszongya: Aszongya: - Kisasszon kérem, a kankutya így szokta!
A TÜKÖR Akkó még nem ismerték ismerték a tükröt. tükröt. Nem Nem tudta a nép, hogy az a tükör. Vót egy öregassz öregasszony, ony, az ura odaveszet odaveszet a háborúba. háborúba. A gyerek úgy valamennyit valamennyit vélt vélt az apjára. Eccé tanát tanát valahun egy tükördarabot, tükördarabot, azt mindég nézegette. Ű magát látta a tükörbe, de az apja olyan olyan vót, mind ű éppen. épp en. eccé oszt a menyecske észrevette, hogy az ura mindég valamit nézeget. - Mit néző, te?! - Hát nem tudom - aszongya -, hékám, mikó ebbe a kis darab üvegbe nézek, mindig édesapámat éd esapámat látom. - Á! Látod te az édesapád faszát! - aszongya. aszongya. - De nézd meg csak! Odatette a felesíge felesíge elébe, hát lássa lássa a menyecske magát. - Hát! Az anyádba az istent! Ezt E zt a kurvát nézed?! - aszongya. Veszekszenek Veszekszenek.. Hát oszt akkó az öregasszony: - Mi az? Min veszekszetek? - Hogyne veszekennénk! veszekennénk! Van nálla n álla egy üveg. Aszo A szongya, ngya, az apját lássa benne, oszt egy kurva van benne! - Ugyan, fiaim, ne beszéjjetek beszéjjetek má ijet! Apád látod meg kurvát! Mutasd, Mut asd, fiam, azt az üveget! Odatartja az öregasszony elébe. Meglássa az öregasszony magát: - Ó! Basszon tele édesapád benneteket! Ezen a vín kurván veszekszetek mind a ketten?!
A PARADICSOMSZÓSZ Vót egy paraszt. paraszt. Hát kiment kiment a pusztára szántani. - Majd hé! - aszongya. aszongya. - Majd kikűdöd kikűdöd az ebédet eb édet a gyerektű! gyerektű! Hát az asszony asszony meg is főzött. főzött. Kűdi Kűd i az ebédet a gyerektű. Ballag, néz, mit kűd az anyja. Hát levest, sűt húst, paradicsomszószt. Hát a gyerek nagyon szerette a paradicsomszószt, mártogatta az úját meg szopogatta, szopogatta, megeszegette az úton. Mikó közé ér, má majdnem odaér az apjáhó, eszibe jutott, hogy má most mit mondjon az apjának? Nagyon fét, hogy az apja megveri, hogy a szószt megette. Mikó közé ér az apjáhó, hát árú gyün egy szürke lovas kocsi. Aszongya az embernek, embernek, aki aki hajtsa: hajtsa: - Bácsi! Lássa, Lássa, az ottan az apám! De nagyon n agyon hajtson hajtson ám, mer az én apám ap ám minden szürke lovat meg szokott baszni! Hát az ember hajtott. Meg csudákoz c sudákozott ott is kicsikét. kicsikét. A gyerek meg ment az apjáhó, de rít nagyon. nagyon. - Mé rísz, fiam? - Édesapám! Édesanyám kűdött levest, sűt húst h úst meg paradicsomszós paradicsomszószt. zt. Az az ember ember a kocsin kocsin évette tűllem, tűllem, kiöntötte kiöntötte az ű bögréjibe, bögréjibe, oszt oszt viszi viszi!! Hű, az ember oszt megát mingyá, oszt hajts amaz után! Az meglátta a kocsin, kocsin, hogy szalad szalad utánna, belevágott belevágott a szürkébe, szürkébe, oszt oszt hajt hajt ám! Az ember nagyon szerette a szószt. - Héj! Megájjo M egájjon! n! Legalább csak egyet mártok! A kocsirú kocsirú meg vissz visszaszó aszót: t: - Márts az anyád picsájába, ne az én szürke lovamba!
A MAMLASZ JUHÁSZLEGÉNY Vót egy juhászlegény. juhászlegény. Mindég kint vót a gyöpön, nem forgott társaságba, lányokká se vót sose dóga. Az idő lassan lassan mégiscsak mégiscsak múlt. Az apjáék apjáék má úgy vótak, vótak, meg kő nősíteni. Mondja az anyja: - Meg kőne nősűnöd, fiam! - Minek? Kérdezi a gyerek. - Hát má mink is öregszünk, a fiatalasszony meg majd mosna rád, meg vinne finom ebédeket, amiket szeretsz. . . - De mi csinálok én vele? Nem tudok én ahhó!. . . Az asszony asszony meg éppen csomagót csomagót föl a szamárr szamárraa a tanyaudvaron. tanyaudvaron. - Nem kő ahhon tudomány! egy kicsit megsímogatod a nyakát, megveregeted a farát, a többi maj gyün magátú! Oszt mutatta a szamáron. szamáron. Megsímogatta Megsímogatta a nyakát, megveregette a farát a szamárnak. Aszongya a gyerek: gyerek: - Jó van, ha kentek annyira akarják, én nem bánom. Úgy is vót. Megnősítették a legínt. El is mút a lakodalom. De a gyerek utánna megint csak ki a gyöpre, messzire, mer a birkákat ugye nem lehet magukra hagyni. A menyecske menyecske meg vitte vitte ki az ebédeket, ebédeket, jobbná jobbná jobbakat, de a legíny legíny csak nem indított! Mondja is a menyecske otthon: - Hajják-e! Én nem is tudom, megmondjam-e maguknak, meg hogy mit is csinájjak csinájjak mán, de mán több mint egy eg y hete hogy hordom ki ki az ebédet, a Jani J ani meg még mindég semmit. . . - Hát nem csinál semmit? Nem mond semmit? - Hát néha megsímogatja a nyakamat, megveregeti a faromat, de emígy semmi. - Hát tudod mit, lányom? Csinájj neki valami ojant, amit nagyon szeret.
Túrós gombócot! Oszt mikó eszik, úgy űjjé le vele szembe, oszt - mutass neki valamit. . . Hát úgy is lett. A menyecske menyecske csinát jó jó túrós túrós gombócot, gombócot, főkötte főkötte a piros kendőt, oszt oszt vitte vitte ki a pusztára. Mikó odaért, le is ül a fiatalember, maga elé veszi a tálat, oszt elkezd enni. Szerette a túrós t úrós gombócot gombócot nagyon! nag yon! A menyecske menyecske meg leűt leűt szembe szembe vele, széttette jó a lábát, főhúzta főhúzta a szoknyáját, hogy jó kilegyen, oszt várt. A legény két két gombóc közt közt főnéz, főnéz, odanéz, ékezd ékezd a szája szája lassabban lassabban mozogni, mozogni, eccé csak kivesz a kanalává egy gombócot, oszt odaveti a menyecske lába közé: - Ne pina! Egyé Eg yé túrós gombócot! gombócot! Ne tátsd itt a szádat, még én eszek.
A KOMA AZ KOMA! Vót egy szegény szegény ember. ember. Szegények vótak, csak egy ágyuk vót, abba aludt az ember meg a felesége. Egyszer égyütt hozzájuk a komájuk látogatóba. Ébeszégettek, émút az idő, hát úgy gyütt, gyütt , hogy a koma is ott kő hogy maradjon éccakára. Hát majd majd úgy úg y alszanak, alszanak, hogy a vendég, ugye, a fal mellett belű, közepin az asszony, a szélrű az ember. Úgy is létt. Az ember oszt oszt fáradt vót, vót, elaludt. Az asszony asszony,, ugye, az ura felé felé vót vót fordúva. fordúva. De oszt mikó az ura elaludt, megvetette egy kicsit a farát, a koma oszt hátúrú beakas b eakasztott ztott neki. Hanem oszt mikó a sűrejihön értek, az ember főneszét. Gondóta, hogy mirű lehet szó, odakapott, éppen ékapta a koma faszát, mikó az má vette ki. De csúszós vót ugye, kicsúszott a kezibű. Aludtak oszt oszt tovább. Hanem reggé, főkét az ember korássan, ément valahová. A koma koma meg szégyéte szégyéte ugye, hogy a komája komája rajtak rajtakapta, apta, hogy meggyakta meggyakta a felesígit, még az odavót, éköszönt gyorsan az asszonytú, oszt ément. Gyün haza az ember. Aszongya: - Hun a koma? - Ément sietőssen, még te odavótá! Gondókozik, töpreng az ember. . . Aszongya: - Hallod, hé! Én nem tudom, mi lett a komává. Te pinát adtá adt á neki, én megtürűtem a faszát, faszát, mos meg émentem, pálinkát hoztam neki - mégis ément. . .
A VONATOK Vót egy katona. katona. Gyütt haza szabadságra. Akkó ugye gyalog gyalog gyüttek. Hát ráesteledett. ráesteledett. Be akart kéredzke kéredzkenni nni egy szállásra. De az ember is odavót valahun, akkó gyütt haza, egy ágy vót, mint szegíny helen, aszondták neki: - Szó se lehet rúlla! Nincs hel! Menjen máshová! Még ki is kisérték. De messze vót ám a legközelebbi szállás! Tán öt-hat kilóméter- re is! Nyáridő vót. Nyitva vót az ablak. Mikó azok kikisérték, a katona fordút egyet a szállás körű, oszt sutty be, az ablakon körösztű, oszt be az ágy alá! Sötét vót má, nem látták. Hát oszt amazok is lefeküdtek. Aszongya az ember: - Hallod, hé! Gyere vonatozzunk egyet! - Én nem bánom. . . Mondja az asszony. Hát oszt bele is átak a vonatozásba. Nyikorgott az ágy!. . . De oszt hama vége lett. Aszongya az ember: ember: - Hát ez elég gyorsvonat vót!. . . egy kis idő múva aszongya az asszony: - Hallod, hé! Birsz-e? Gyere, vonatozzunk még egyet! Hát ez má egy kicsit hosszabb hosszabb ideig tartott. Ez vót a személyvonat. Aludtak oszt oszt egyet. Hajnalba megen ékapta az ember az asszont, betette neki. Hát ez má soká tartott. tartott. Mind a tehervonat. . . Mondták is: - Ez má ojan vót, mint a tehervonat! Reggé oszt kének fő, gyün ki a katona is az ágy alú. - Hát maga?! Hogy H ogy kerűt kerűt ide? Mondja oszt, hogy: - Messze vót minden, kísű este, hát csak beléptem az ablakon.
- Hát hun aludt? - Hát az ágy alatt. - Oszt birt aludni? - Hát birtam vóna én! - aszongya a katona. - Csak az a sok vonat ne zakatót vóna!. . . - Hát micsinát? - Hát micsináhattam vóna? vóna? Alunni úgyse lehetett lehetett tűllük, kézi kézi hajtánnyá hajtánnyá mentem én is utánnuk!
"NYIHEHEHE, MENYECSKE!" Hát, vót egy kupec ember. Hát, nagyon szép felesége vót neki. Minden reggel regg el a plébános előtt előtt ment el a kútra. A plébános úr ki vót vót hajúva hajúva az ablakon, ablakon, oszt oszt mindig rányerített rányerített a menyecskére, hogy : - Nyihehehe, menyecske! Hát ugye, ug ye, a menyecske menyecske nem tudta étanáni, hogy azé-e, hogy hogy az ura kupec, csúfójja-é, vagy mit tudom én, mié nem! Mikó hazament, megmondta a férjinek, hogy mán hanyadik napja mén a kútra, a plébános úr meg mindég rányerít. rányerít. Aszongya neki az az ura: - Mondjad neki, aranyoskám, hogy szombaton este nyóc órára gyűjjön é! No jó van. Meg is várja a szombatot szombatot a pap, p ap, oszt mén a plébános, p lébános, elindút elindút mán hat órakkó. Sétál az utcába ott le-fő, oszt szidja a harangozót, hogy nem húzza a nyócat, hát mié nem húzza? hú zza? No, végtire rákondított a nyócra, odamén az ablakhó, megveri, kiszól az asszony, hogy: - Ki az? - Én vagyok, aranyoskám! - aszongya. Mingyá beengedte beenged te az asszony asszony a papot. Hát ugye, beszégettek kicsikét. kicsikét. Hát H át mingyá a plébános p lébános akarja akarja csináni a mesterséget. Aszongya az asszo asszony: ny: - Nem, plébános úr! Mink előbb vacsorázni szoktunk! Hát meg is vacsoráztak, no mos mán tán csinájják. . . - Nem - aszongya -, még vacsora után egy liter vörös bort is meg szoktunk mink inni! No jó van. Megitták azt is. - No, akkó mos mán csinájjuk! Aszongya: - Á, nem, plébános úr! Mink tiszta szűzanya meztelen szoktuk aztat csináni! Jó van akkó, levetkőztek szűzanya meztelenre.
Ahogy a plébános úr levetkődzö levetkődzött, tt, megverik megverik az ablakot ablakot kint. Kiszól az asszony, hogy: - Ki az? - Én vagyok, aranyoskám, itthattam a pénztárcám, nem birok a vásáron vásáróni semmit se! Eressz mán be! Aszongya a plébános, hogy hova hova bújjon bújjon ő mos mos mán? Az asszony asszonynak nak eszibe eszibe jutott, jutott, hogy van van egy hasas hasas kanca kanca az istállóba. istállóba. - Szaladjon oda ki! Hát ű kiszaladt, oszt négykézláb áll a kanca mellett. Az ember bemegy az udvarba. - Hallod, asszony! - aszongya. - Megnézem mán azt a kancát, hogy van-e neki kiscsikója. Ne te vergődj vele, ha én émék a vásárba! Oszt evvel benyissa az istállóajtót. - Hallod, asszony! - aszongya. - Van ám! De micsoda nagy csődör csikója! Maj mingyá meg is próbájjuk. Szépen ráatta a hámot, kivezette az udvarra, oszt vót az a régi darálló, két zsák kukoricát beleöntött, oszt át a közepin, a plébános úrnak néha a hasa alá csapott az ustorrá. Beleönti a másik zsákot is, azt is ledaráták. Aszongya: - Hallod, elég lesz ez neked, még én visszagyüvök a vásárbú. Maj darálunk többet aztán! Bevezette a plébánost az istállóba, ők meg bementek a szobába. Haza kőne menni mostan. mostan. De De nincsen ruha! Meztelen van! - Hát, egye csuda! c suda! - aszongya, - úgyis este este van! Észaladt haza. Másnap reggé mén a menyecske a kútra. Szépen a plébános úr ki van hajúva az ablakon, nem szól semmit. Aszongya a menyecske: menyecske: - Nyihehehe, plébános úr! - Zapád fasza! Tán má éfogyott a darátok, osz meginn daráni kéne?!
A KATONA MEG AZ ÚJHITŰ PAP Régen, mikó még a katonák gyalog jártak, hát mán elég hosszan gyütt egy katona. Ugy magába égondóta, ég ondóta, hogy a legközelebbi legközelebbi falu- ba ha h a beér, valahol ott kér szállást. Maj talán a legnagyobb házná. Hát, mikó oda is ért, nem nézte, hogy kicsodák, micsodák. Bekopogtatott. Beengedték. Hát az újhitű papé p apé vót a ház! Beköszön, Beköszön, hogy: - Dícsértessék a Jézus! Mondja a pap, hogy: - Mindörökké, ammen. Hát, aszongya: aszongya: - Idehallgasson, plébános úr! egy garaso g arasom m sincs. De má úgy ú gy é vagyok fáradva, éhes is vagyok, vagyok, hát legalább. .. hogy ebédre itt maradnák. . . - Hát nagyon szívesen, fiam, csak még nem kész az ebéd. Addig kigyüssz egy kicsit a kertbe kapáni! - Hát jó - aszongya -, kimehetek! No oszt kimentek. De nem vót kint csak c sak egy kapa. Aszongya a plébános: - Menjen be, vitéz úr, kérje el! Hát, vót a papnak három lánya meg a felesíge. Oszt a legfiatalabb kimén, aszongya: - Mit parancsol a vitéz úr? - Aszondta a plébános úr, hogy adjon! Kiszól, kikiát a lány, hogy: - Tata! Adjak Ad jak neki? neki? Aszongya: - Adjá, adjá! - Hát hun? - Majd itt a fáskamrába! No, meg is vót, avval a lány bemén, emez elindul a kerbe, de azé megin visszafordul.
is.
No, akkó meg mán a középső lány gyütt ki. Ennek is mondja, hogy: - Aszondta a plébános úr, hogy adjon. Ez is oszt kikiábál, hogy: - Tata! Adjak Ad jak?? - Adjá, adjá! - aszongya. No oszt azt is elintézte, aztán gyütt a harmadik lány is meg az öregasszony
Mind elintézte. Akkó mondja az öregassz öregasszonynak onynak,, hogy adjon neki neki egy kapát, kapát, maj kimén kimén kapáni a kerbe. Hát ki is ment, oszt kapál. Hát ugye, meleg vót, nagyon szép fekete haja vót a katonának. A sapkát odaakasztotta egy szöllőkaróra. A plébános úr meg tiszta kopasz vót. Nézi, nézi, égondókozik, hogy ha őneki ilyen szép fekete haja vóna, minden menyecske menyecske űtet ű tet szeretné! szeretné! Aszongya eccé: - Ugye, vitéz úr! Nem tunna nekem maga ilyen szép fekete hajat csináni? - Lehet, plébános úr, csak tudja, tud ja, ahhó három napig nem szabad levenni a kalapot! - Nem baj - aszongya -, csak csinájjon! Odadta a kalapot, emez meg ément egy szöllőtőkéhő, oszt beletojt a kalapba. Letakarta szöllőlevéllel, oszt az öregnek a fejire tette. - De - aszongya - három napig nem szabad levenni! No, eccé kajabának, hogy: - Kész az ebéd! Hogy H ogy mennyenek ebédőni. ebédőni. No oszt be is mennek, esznek, hát a középső lány aszongya: - Tata! Te mindig le szoktad a kalapot tenni, mikó eszünk! - Nem szabad most három napig! eccé: - Tata, olyan olyan büdös büd ös van! van! Én É n nem tudom. tud om. . . - Kint beleléptünk valamibe a vitéz urrá. Nem tudom. . . No, megebédőtek. Aszongya a katona, katona, émén ű mán most, most, nem várja várja az éjjelt. éjjelt. Az asszony asszonyok ok meg mind mind ékészítettek ékészítettek egy-egy csomagot: csomagot: - Vitéz úr, ez "azé" vót! - mondja a legfiatalabb. - Vitéz úr, ez "azé" vót! - mondja a középső.
- Vitéz úr, ez "azé" vót! - mondja a legöregebb. Még az öreg maga is fogja a csomagot: - Vitéz úr, ez "azé" vót. No, az öreg is kiveszi a pénztárcát, egy ezerdínárost, aszongya: - Vitéz úr, ez "azé" vót. Aszongya az asszo asszony: ny: - Tata, tán téged is megbaszott? megbaszott? - Nem - aszongya -, tán titeket meg? - Meg ám! - aszongya. - Mind a négyünket nég yünket meg! Lekapja a kalapját: - Bár a kalapomba szart vóna inkább! Odavágja a fődhő, hát onnan is kipottyan a szar. Ez is betelje bet eljesedett. sedett.
AZ ÜGYVÉDBOJTÁR Vót egy öreg öreg ügyvéd. Hát az ujságon ujságon körösztű körösztű hirdette, hogy fővenne fővenne egy segédügyvédet. segédüg yvédet. egy bojtárt. A hirdetést olvasták olvasták ezek a fiatal fiatal ügyvédek, egy oszt oszt ráakadt, ráakadt, oszt oszt mén, maj maj fölkeresi a hejet. Oda is ért abba abb a az utcába, utc ába, megvót pontossan a házszám, házszám, minden. Előtte mén egy menyecske. Ugy magába fősóhajt a bojtár, hogy ű ezt a menyecskét megbaszná tizenkétszer egymás után. Avval ű ment tovább, tovább, meg a menyecske menyecske is is mén mén elő. A menyecske menyecske odaér, odaér, kinyissa kinyissa a kaput, bemén. Ű is odaér, főnéz, hát ugyanaz a házszám, ami van hirdetve! Ű is bemén. Mondja hát, hogy mit akar. - Nincs itthon az ügyvéd úr, ément útra. Majd ha hazaj h azajön. ön. . . De azé maradjon itten. No, ott is maradt. Beszégetnek. Mikó odaér az este, aszongya a menyecske: - Mondja csak! Mit mondott maga az előbb kint az utcán? utc án? Mondja, hogy mit mondott. - Hát fogadjunk, hogy nem bir tizenkétszé tizenkétszé egymás után! - Fogadjunk! Fogadtak egy bizonyos összegbe. Hát oszt oszt lefeküdtek. No osztán a fiatal ügyvéd ékezdi: egy, kettő, három, négy. . . ű sorba. Tizenegyig csak úgy rendes vót, de a tizenkettedik az nem vót olyan rendes. Fölugrik az asszony, oszt tapsol, hogy: -Megnyertem! Aszongya az ügyvéd, ügyvéd, az a fiatal, hogy: - Nem nyerte meg! - No, maj hazagyün a férjem, akkó megkérdezzük, mejikünknek van igaza, mejikünk nyert! Spekulál az asszony, hogy is mondja az urának. Addig-addig, Addig -addig, hogy kitanáta. kitanáta.
Hazajött a férje, aszongya: - Idehallgass! Vót itt tegnap egy ember. Aszongya, hogy fogadtak fogadtak a szoms szomszéddal, zéddal, hogy tizenkét alma alma vót vót a fán, fán, de tizenegy egíszsíges, egíszsíges, egy meg rohadt vót. - Az nyert, amelyik aszondta hogy tizenkettő, mer csak tizenkettő vót, ha egyik már rohadt is vót. No, megnyerte az ügyvédbojtár. Másnap megin elutazott az öreg ügyvéd. üg yvéd. Aszongya a menyecske menyecske a fiatalnak másnap: - Fogadjunk, ha lefekszünk, nem bírja ki, hogy meg ne basszon. Aszongya a fiatalember, fiatalember, hogy ű kibirj kibirja. a. Közbe az asszony a szógállót is behíta, levetkőztek meztelenre, oszt a fiatal ügyvéd mellé feküdtek. Persze, ű a palavesszőt lekötte hátra. Ezek oszt babrájják érű, árú, ű csak fekszik. Eccé oszt a menyecske megpislantotta, hogy le van kötve. Szépen elengedte. No, akkó az ügyvédbojtár érendezte megin a menyecskét. Tapsol a menyecske, hogy megnyerte! - Nem nyert - aszongya a fiatalember -, én nyertem! - No, maj hazagyün a férjem, akkó megkérdezzük! Hazagyün a férje, oszt mondja neki: - Hallod-e, aranyoskám! Vót itten egy fiatalember, oszt mondja, hogy a szomszéd csacsija lelegéte a búzáját. De ő engedte el a szamarat. . . - Akkó csak ő a bűnös, mer ha nem engedi el a szamarat, akkó nem legeli le a búzáját!
ÚGY MEGBASZNÁM, HOGY SZIKRÁZNA. . . A legínyek, legínyek, mikó mikó berukkótak berukkótak,, a legelső legelső szabadságot kapták kapták kimenni kimenni a városba. Sétának, egy nagyon nag yon szép menyecske menyecske mén előttük. Aszongya az égyik égyik katona: katona: - Ezt én úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája! Közbe nem vették észre, hogy a tiszt úr mén utánnuk. utánnu k. Meghallotta. Aszo A szongya: ngya: - Ugyee, barátom! barátom! Mit Mit mondtá te az előbb? Mondja: - Ezt a menyecskét úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája! - Tudod te, hogy kicsoda ez? Aszongya: - Nem. - Ez az én feleségem. De most, ha nem baszod meg úgy, ú gy, kivégeztetlek! kivégeztetlek! No, a katonát katonát bántotta, bánt otta, hát úgyse úg yse birja. birja. . . Gyün, mén a városba, tanákozik egy cigányasszonnyá. Lássa, hogy nagyon levert a katona. - Ugye, fiam, neked valami bajod van? Mondd meg, hogy mi bajod! - Hát a tisztnek a felesíginek felesíginek mondtam, hogy úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája. Oszt most muszájítanak, oszt úgyse birom úgy ! - Á! - aszongya. - Ne búsújj, te azé! Estére szépen menjé ki a temetőbe, mennek azok a szentjánosbogarak, oszt csak szedjé egy marékká! Ez oszt összeszedett egy marékká, osz no, mén a tiszt úrhó. Az meg egy cigányt állított állított oda őrnek, őrnek, hogy hogy figyelje, figyelje, hogy hogy tényleg szikr szikrádzikádzike vagy nem? Amikor Amikor ékezdte ékezdte keféni keféni a menyecské menyecskét, t, elengedett egy szentjánosbo szentjánosbogarat. garat. Aszongya a cigány: - Százados úr, alázatossan jelentem, egy szikra! Elengedi a másikat: másikat: - Százados úr, alázatossan jelentem, két szikra!
Harmadikat: - Százados úr,alázatossan jelentem, három szikra! Mikó odaértek a sűrejihő, elengedte az egísszet. - Százados úr, alázatosan jelentem, kigyúlladt az egész picsa!
A CSÚNYA NEVŰ KATONA Ballag a katona gyalog, gyalog, haza h aza szabadságra. Éfáradt. Beteg is vót. Aszongya, Aszongya, ha beér b eér a faluba, bemén az első házba, ott meghál. Hát be is ment. Mingyá: - Jó estét! - Jó estét! Mondja, hogy mit akar. - Hát lehet, vitéz úr! Hát vót a gazdának egy lánya. A lányt nagyon nagyon bosszantotta, bosszantotta, hogy a katona nem mondta mondta a nevit, meg meg akarta tudni a nevit, hogy hogy híjják. - Ugye, vitéz úr! Hogy híjják magát? - Jaj, hagyja! - aszongya. - Nagyon csúnya az én nevem! - Hát mi az, hogy csúnya? Hát hogy híjják? - Hát nem is mondom meg! - Hát de d e mondja meg, mit. mit. . . Aszongya: - Mákostészta. - Az nem is csúnya -aszongya -, hát mink is mákostésztát főztünk mámma! Az öregasszo öregasszonynak nynak is is furkáta furkáta az ódalát: ódalát: - Ugye, vitéz úr! Hát H át hogy híjják magát? magát? - Nem mondom meg, nénike - aszongya -, hát tudja, milyen csúnya nevem van énnekem!? - Hát de akkó is mondd meg! - Hát. . . pina. - Ó, hát az nem is csúnya, az van nekünk is! - aszongya. aszongya. No, az öreg is addig settenkedik körülötte, hogy mondja meg, hogy hogy híjják. - Nem mondom én, bácsikám - aszongya -, olyan csúnya nevem van énnekem! - Hát de d e mégis, no mondja mondja meg! - Hát. . . Jobbanbaszdmeg. Oszt persze lefeküdtek, hát a katona a lánynak a lábához feküdt. Addig bezser b ezserézte, ézte, addig bezserézte, bezserézte, hogy hogy ékezdte ékezdte billentyűzni a lánt.
Aszongya a lány: lány: - Anyám, bánt a Mákostészta! Mákostészta! - Ördögbe a hasadba, minek etté annyit?! De megint csak asz mondja, hogy: - Anyám, bánt a Mákostészta! Mákostészta! - Ördögbe a hasadba hasadb a - aszongya megin -, minek etté annyit? Aszongya az ember: ember: - Kejj mán föl, oszt nézd meg azt a lánt, mi lelte. Főkel, oszt nézi. Aszongya: - Szent isten! Hát H át a Pina a lánnak a lába közt közt van! - Hát ott annak a heje! - aszongya. - Gyere, ember, nézd meg, a Pina a lánnak a lába közt van! - Mondom, hogy ott annak a heje! Nem győzte az ember cérnává. Főkel, odamén. Aszongya: - Jobbanbaszdmeg, Jobb anbaszdmeg, micsinász? Aszongya: - Jobban, uram, nem birom!
HA KURVA LESZEK, TE TARTOD A GYERTYÁT! Vót egy asszo asszony, ny, de nem vót kurva, kurva, mind ahogy a férje férje tartotta. tartotta. Mer mindig aszondta aszondta neki: - Te büdös kurva! Aszongya zasszony zasszony:: - Hallod! Ha én kurva leszek, te fogod énnekem a gyertyát tartani! - Én?! Az anyád éreáráját! éreáráját! - Osz szidja szidja a feleségit! - Hát H át még mit gondósz g ondósz!? !? Akkó az asszo asszony ny a szom szomszéd széd emberré emberré megbeszéte megbeszéte a randevút. randevút. Fönt a palláson. Aszongya az asszo asszony: ny: - Hallod, főmék má a pallásra, maj hozok le vöröshagymát! Föl is ment az asszony, de este vót. eccé csak leszól. Aszongya: - Hallod! Nem látok. Hozd má föl a gyertyát! Az ember gyútsa a gyertyát, gyertyát, oszt oszt viszi viszi.. Mén föl, föl, megáll a pallásajtóba. pallásajtóba. - Gyere közelebb - aszongya -, hát nem látom! Ez oszt battyag még közelebb. De mondja az asszony: - Közelebb! Még közelebb! közelebb! Mikó odaér, egész közel, meglássa, hogy a szomszéd keféli az asszonyt. - Ej, az anyád büdös kurva istenit! - Ugye mondtam, hogyha én kurva leszek, te fogod a gyertyát nekem itten tartani...
HOVÁ SZALADSZ, BIKUSKÁM? Hát, vót egy nagy gazda. Vót szöllej szöllejee is, üres fődje fődje is, minden, minden, de csak egy egy bérest tartott. tartott. Az a béres béres mindég a szöllőbe dógozott. A gazda lánya meg hordta hordta az ebédet ki a béresnek. béresnek. eccé az öregnek nagyon gyanús vót, hogy a lány mindég sok sokáá ér haza. Há majd ű kilesi! Aszongya a felesíginek: felesíginek: - Én most korán reggé kimék a szöllőbe, te meg aztán kétsd föl a bérest, hogy énutánnam gyűjjön ű is ki! Az öreg öreg főkét, főkét, oszt oszt kiment, kiment, főmászo főmászott tt a nagy körtefára körtefára a szöllőbe. szöllőbe. Lássa, hogy a béres is battyog ki. Ugye az lepakót a körtefa alá, oszt ékezd ott kapáni, csinál ére-ára. Az öregnek mán furcsa vót a fán, most délig ott áni! Má éfáradt... Az is: Hogy így nem húzzák a delet! Hogy úgy úg y nem. . .! Alig hogy ékezdik ékezdik a delet húzni, hát a lány gyün gyün is, hozza hozza az ebédet. Igenyest a körtefa körtefa alá mennek. Megebédőtek. Megeb édőtek. Aszongya a legény, hogy: - Idehallgass, aranyoskám! Má most mindenféleképp csinátuk, csak még bikájú nem. Most mámma bikájú csinájjuk! Aszongya a lány: lány: - Hát hogy? - Ne törődjé vele - aszongya -, te csak ájj négykézláb, a szoknyád dobd föl, majd én osztán. . . Oszt ű is kivette a palavesszőt, a legény, oszt mászik utánna, a lány után. Beleszagul, mind a bika, főcsapta a fejit - meglátta az öreget a körtefán. körtefán. Ékezd szalanni! Aszongya a lány: lány: - Hova szaladsz, bikuskám? Itt van a pinuskám! Aszongya amaz: amaz: - Bassza meg édesapád, fönt van a körtefán!. körtefán!. . .
VÁLIK A SZÜRKE A FEKETÉTŰ Valamikó Valamikó régen régen a katonák katonák gyalog gyalog jártak jártak hazafelé. hazafelé. Messze vót a falu falutú! falutú! No, ez a katona is aszongya, hogy ha a legközelebbi faluba beér, ott meghál egy házná! De közbe bement egy kocsmába, hogy megiszik még ottan valamit. Űnek ott a falusi emberek, osz beszégetnek. Hogy a Mári, az nagyon szűz lány, nem birja senki se meg. . ., mer apácának készül. Aszongya a baka,hogy baka,hogy fogadjonak, fogadjonak, hogy ű megizéli megizéli a Márit! Aszongya az ember: ember: - Fogadjunk! Vót két lova, lova, a Szürke Szürke meg a Fekete. Odadja Odadja a Szürkét, Szürkét, hogyha meg birja birja baszni! No oszt, a katona, mikó megitták a részüket, émén, bekopogtat a Márihó. Kiszól az, hogy: - Ki az? - Szeretnék szállást kérni, jó lesz nekem az istállóba is! Akárhun megalszok. - Á, mán vitéz úr! Nem az istállóba alszik!. . . Jó van, begyün oda. - Jó van, begyüvök, ha mingyá a kuckóba is alszok. . . - Há! Nem a kuckóba, van ottan egy másik ágy az én szobámba, maj ott alszik! No, be is ment a katona, megvacsoráztak, a katona elővette a palavesszőt, oszt ékezdte pofozni. A Mári meg nézi. - Ugye, vitéz úr! - aszongya. - Hát micsoda az magáná? - Á, ez a mennyország kúccsa. Akit evvé megnyitnak, az mind a mennyországba jut! - Há, de hogy kő avvá megnyitni? - Ne törődjön vele, csak feküdjön ide le, majd én magát megnyitom ! Lefeküdt a lány, oszt ékezdi baszni. Az emberek emberek meg meg lesik az ablakon. ablakon. eccé oszt, oszt, mikó mikó odaértek a sűrejihön, sűrejihön, aszongya a Mári: - Jaj, most válik el a test a lélektű! Beszól az ember az utcárú: - Most ám, az apád fasza! A Szürke a Feketétű!. .
A HARMAT LEPTE CSUMA Régen eccé ecc é fosztották a kukoricát. kukoricát. Hát, ahogy mén a kukorica- fosztás, a legín nagyon szeretett vóna a lánhó hozzájutni. De sehogy se lehetett, mer az anyja ott vót, nagyon vigyázott rá. No, még azok bent vacsoráztak, addig a legín éköszönt, kint aztán letakarta magát kukoricahajjá. Kigyüttek. A lán megtapogatta, sötét sötét vót, ugye. A legín oszt oszt ékészűt, ékészűt, akkó akkó oszt oszt a lán ráűt. Beleűt. B eleűt. Fosztogatott Fosztogatott a lán szaporán, szaporán, hajúgatott. . . Mikó oszt oszt a kocogóssákocogóssáhó értek, a lány néz főfelé, oszt ékezd ugráni rajta: -Göncölszekér, Fiastyúk, A Kaszást is látom! Göncölszekér, Fiastyúk, A Kaszást is látom!. . - Nem hallgatsz mingyá! Te szemtelen! - aszongya az anyja.- Ekkora lány, oszt még mindég hejtelenkedik! Szemtelen disznó! Nem szabad avvá játszani! A lán fölugrott, fölugrott, az anyj an yjaa meg, hogy maj valamit valamit utánnavág, lenyút, ékapta: - Ej - aszongya -, ezt a csumát de lelepte a harmat! Szerencséd - aszongya , mer másképp a hátadhó vágtam vóna, de kicsúszott a kezembű!
"BASSZA MEG ŰKET!. . ." Mentek egy búzán körösztű. Az ember émén panaszra, panaszra, hogy hogy hát: - Bíró uram, micsinájjak, mind letapossa valaki a búzámat. A bíró mérges mérges vót, vót, nagyon nagyon sok dóga vót vót neki. Aszongya: Aszongya: - Bassza meg űket! Nem érek rá most ijenekké törőnni! Hát, ahogy a bíró elutasította, csak émén az ügyvédhő. Aszongya az ügyvéd neki: - Tudja, mit? Azt cselekedje, amit a bíró mondott. Majd akkó ráfizet a bíró, oszt majd állít ű ki utánna csőszt! Hát, úgy úg y is vót. vót. Hazament, kiment hajnalba, hogy maj ráles, hát egy öregasszony ballag ottan. Akkó osztan osztan ékapta az öregasszo öregasszont, nt, lenyomta. lenyomta. - Majd többet - aszongya aszongya -, nem gyün ére! Nem tapossa a búzámat! Akkor Akkor osztan osztan aszongya aszongya az öregassz öregasszony: ony: - Dehogy nem, fiam! Reggé is érre gyüvök, ha te ilyent osztogatsz!
OLYAN OLYAN ÁLLA ÁLLATOT, TOT, AMÍK AMÍK ÉNNE ÉNNEKEM KEM NINCS Az eggyik kártyás kártyás ébaszta ébaszta a pízit. Akkó kimén kimén hugyozni. Ott van egy koma, koma, aszongya aszongya neki: neki: - Adok én neked annyi pízt, amennyit akarsz! akarsz! De egy hét múva hozzá hozzá egy olyan állatot, ami nincs a fődön. Amík énnekem nincsen. - Hozok én neked ötöt is, baszd meg - aszongya -, csak ide a pízt! - Tudod-e, én ki vagyok? - Nem érdeköl, nekem a píz kő! Az ördög ördög vót. - Jó van, itt meg itt,a folyó szélire hozzá le egy olyan állatot! Adott neki egy jó marék pízt, oszt. oszt. . . nyert nyert is aztán a faszi! faszi! Hanem mikó letellik a hét, mit vigyen? Sok píze van, de milyen állatot vigyen neki, ami nincsen? Töri a fejit, de töri. Az asszony asszony aszongya: aszongya: - Mi van veled? Hát oszt oszt émeséte, hogy mi történt. Hogy kapott egy komátú komátú pízt, p ízt, hát kiderűt, hogy az az ördög vót emberi bőrbe. Hát most ki tudja, hogy mije van, mije nincs? - Há, rá se basszá! Mikó kő? Aszongya: - Délután, mikó a nap lemén. - Csak egyé jó,majd akkorára valamit nézünk. Hát mikó akar a nap lemenni, aszongya az asszonnak: - Hát hun hu n az az állat? - Csak gyerünk - aszongya -, majd érendezem! Mikó odaérnek le a folyó szélire, levetkőzik az asszony asszony meztelenre: - Kössé egy kötelet a nyakamba! - Mit akarsz? - Te csak kössé egy kötelet a nyakamba, oszt ha kérdezi az ördög, hogy micsoda, mondjad, hogy kecske. Köss ide a kisfáhó, oszt eredj előre, mondd neki, hogy hoztad a kecskét. Néz az ördög, aszongya: - No, mit hoztá? Aszongya: - Kecskét.
- Ez kecske? - Kecske bizony! - Hát - aszongya az ördög - én má annyiféle kecskét láttam, fehéret, feketét, tirke-tarkát, de hogy elő a tőgye, hátú a szakálla, még ilyet nem láttam!
NO, KI KILESTED? Egy tisztnek a felesígire asz mondták, hogy így meg úgy, hogy férelép. Asz mondja mondja az egyik nap a cigánnak: - Kapsz - aszongya - tíznapi szabadságot, ha émész és kilesed a felesígemet, hogy tényleg van-e valami a dologba, hogy férelép. De pontossan ám! Hát tényleg, úgy is vót. Émén a cigány, oszt mén, amőre a kapitány felesége mén, ű is mén utána. ut ána. Hát lássa, lássa, hogy egy hére bement, b ement, egy házhon. Lássa, főment az első emeletre. Arrú gondóta, mer kigyút a villany. Mi csinájjon? Hát főment a kerítésre, onnan a fára. A fán leselkelődött befelé. Na, mikó másnap visszamén, aszongya neki: - No, kilested? Aszongya: - Ki. - Mesédd é! - Hát én nagyon szégyellem. szégyellem. . . - Nincs itt szégyéni! De D e tudod, tud od, pontossan, egy szavat szavat se haggyjá hagg yjá ki! ki! - Hát, de én nem mesélem é! - De mesédd, de pontossan! pontossan! - Hát, ment a nagysága az utcán, én is mentem utánna. - Na és? - Addég kisértem, kisértem, még egy házhon be nem ment. - Hát te? - Én mán nem mehettem utánna, osz láttam, az emeleten kigyúllad a villany. - Na és? - Én meg főmentem a fára. . . - Na és? - Akkó láttam, hogy aki van, főhadnagy úr, az van bent a szobába. Ékezdte vetkőztetni vetkőztetni a nagyságát. . . - Na és? - A nagyságos asszony is levetkőzött, meg a hadnagy úr is. - Na és? - Mikó levetkőztek mind a ketten meztelenre. . . - Hát akkó?
Aszongya: - Kapitány úrnak alássan jelentem, tovább má nem tudom, mé ésűt a faszom, osz leestem a fárú.
AHÁNY FOGA VAN NEKI Vót egy katona. katona. Szabadságot Szabadságot kért. Kapott is, is, de aszondták, aszondták, hogy úgy mehet haza, hogy amijen nőt tanál az úton elősző, azt meg köll neki kúrelni. Annyiszó, Annyiszó, ahány foga foga van van neki. Hát, megy az utcán, u tcán, hát h át egy öreg mamává tanákozik. tanákozik. Aszongya: - Hát mamám, dícsértessék! Tudja-e, hogy hogy áll a hejzet? Úgy áll aszongya - a hejzet, hogy úgy engedett el a kapitány úr, hogy amellik nővé elsőnek tanákozok, azt meg kő hogy kúrejjam! - De édes édes fiam! Engemet? Én É n má hetvenéves vagyok! vagyok! - Ahány foga van! Csak annyiszó. - Hát én nem bánom fiam, fiam, de hát. . . - Hát mindegy - aszongya -, egy foga úgyis van biztossan! - Hát jó van - aszongya -, kezdjük é! No oszt ékezdte. Eccé oszt megabáta, oszt má abba is hatta a katona. Aszongya: - Elég ez, mamám, ugye? - Várj á má fiam - aszongya -, maj megnézem, hátha van még egy fogam itt hátú!
AZ OKOS KOCSIS Hát, a nagyságos úr mindég meséte, hogy űneki milyen okos kocsissa van. No, eccée elment a fiatal nagyságos úr, a pap, meg az orvos, elmentek kocsikázni. kocsikázni. Beszégetnek ottan, hogy majd egy kicsit megfaggatják a Jánost. Mer Jánosnak híták a kocsist. Aszongya a pap: - Te János! Bűn-e a baszás b aszás?? Aszongya a János: - Nem hiszem, hogy bűn vóna, mer a tisztelendő úr is csinájja. Nevettek egyet rajta. Kérdezi az orvos: - Te János! Káros-e az egészségre a baszás? Aszongya a János: - Nem hiszem, hogy ojan káros lenne! A doktor úr is csinájja. . . No, majd ékapja a fiatal úr! Aszongya: - Te János! Élvezet a baszás vagy kuluk? Aszongya a János: - Az attú függ! Mikó a fiatal nagyságos asszo asszont nt kő baszni, a nagyságo nag yságoss úr felesígit, az élvezet. Mikó az édesannyát, az öreg nagyságos asszont, az kuluk. Há. Akkó nem faggatták tovább a Jánost.
AZ ÚJ PATIKUS Új patikus gyütt a faluba. Fiatal, tapasztalatlan. Aszongya az öreg öreg patikus: - No, maj megtréfálom egy kicsit! Fogott egy rákot, évitte a fiatal patikushó a patikába, oszt egy stanicliba beletette, amire az vót ráírva, hogy "Bolhapor". No, gyütt egy öreg paraszt a fiatal patikushó, hogy sok a bóha, nemebirnak má tűllük az anyjukká alunni. . Fogta a fiatal patikus a staniclit, akire az vót ráírva, hogy "Bolha- por", odadta zöregnek, hogy: - ezt meg szórja bele az ágyba, mielőtt lefekünnének! Úgy is vót. Vitte haza az öreg, otthon otthon odadja a mamának: mamának: - Ezt meg szórd bele az ágyba estére, mielőtt le akarnánk fekünni! No, a mama meg is csináta. Csak belefordította belefordította a rákot rákot a dunna alá. Mikó osz lefekszik, belecsimpaszkodik a rák az öregasszon meztelen segge partjába. - Jajj,hé, gyere mán! - kiabál. - Valami nagyon csípja a farom! Szalad az öreg, nézi a vaksi szemeivé, ilyet még nem látott a tanyán. Nézi közélebbrül, közelebbrül, ahogy ott egész közé hajul, a rák a másik ollójával elkapta a bajúszát. Kacimbáná az öreg, de az öregasszony anná jobban sivalkodik. eccé az öregasszony úgy kidülleszkedve éfingja magát kínjába. - Hallod, hé! - aszongya zöreg. - Ne pujgasd, baz meg, így is mind kirángassa fele bajúszomat!
A SZÉP SZOBRÁSZNÉ Vót egy szép szép szobrászné. szobrászné. Hát beleszeretett beleszeretett a pap is meg a kántor kántor is is meg meg a haran- gozó is. Mind a három kinálkozott neki, alkalom után, hogy émén hozzá. Hát az asszon szerette az urát, nem akart senkivé barátságot kötni, épanaszóta az urának, urának, hogy űtet a pap is mindig nyaggatja, meg a kántor is, is, a harangozó is. Hogy bánjonak é velük? Aszongya a szobrász szobrász a felesíginek: felesíginek: - No jó van, szombat este röndődd ide az eggyiket hat órára, a másikat hétre, a harmadikat nyócra. A többit bízd rám. Mikó valamejik égyün, és a másik zörget, akkó mindig mondjad hogy én gyüvök. Mondd, hogy vetkőddzön meztelenre, és álljon be a szo- borterömbe. Mindig mondjad, hogy mejik mejik sarokba, hogy ne tanákozzonak. Az asszony asszony mögbeszéte mögbeszéte velük. velük. Hat órára gyütt a pap. Mire odaért vóna a kedves órákra az idő, akkorára zörgettek az ablakon. A pap ijedten: - Jaj, ki az? Asz mondja mondja az asszony: asszony: - Gyün az uram! - Jaj, hova bújjak? - Mönjön be a szoborterömbe, vetkőddzön le meztelenre, ájjon be a jobb sarokba, sarokba, de csöndbe c söndbe lögyön!. . . Megtörtínt. Gyütt a kántor. A paprú nem is tudott. Avval is is ugyanúgy történt történt mindön. Mikó má odaért odaért vóna a boldog órák ideje, zörgetött a harangozó. Kérdözi a kántor ijedten: - Jaj, asszonyka, ki az? - Gyün az uram! - Hova bújjak? - Vetkőddzön le, ájjon be a szoborterömbe a bal sarokba, de csöndbe lögyön!. .. Hát az is odaát.
Ugyanúgy járt a harangozó is. Akkó mán tényleg tényleg a szobrász szobrász gyütt haza, mintha tényleg tényleg oda lött lött vóna a vásáron. A harmadik hejre beát a harangozó is, oszt csöndbe vannak. Az ember ékezd ékezd zúgni mikor mikor bekerül. Káromkodik, Káromkodik, szentségöl, szentségöl, istenöl: istenöl: - Nagyon rossz vásárom van. Ott a sok vevő, de nem köll a sok portékám, mer nagyon nagyok a kődökei. Asszony, hozd a lámpást meg a legerőssebb csákányt, rögtön leveröm a kődökeit mindnek, ekkora szégyent énneköm! Azé nem kétek el a szobrok, mer nagy a kődökeik! Persze hallotta a pap is, a kántor is, a harangozó is. Mindhöz vót közel ablak, ára menekűtek, amére tudtak! Másnap vasárnap vót. Áll a mise. A pap a mise végin szétterjeszti a kezit: - Odavan a reverendám! (Énekelve.) A kántor rálép az orgonára, orgonára, nagyot kiált: kiált: - Neköm mög a százforintos kabátom! (Énekelve.) A harangozó belép a szentölő szentölővel, vel, és kétfelé kétfelé csap: - De ha h a é nem szaladunk, Faszunk nékű maradunk!
A FÖSVÉNY PAP A fösvény fösvény pap új községbe községbe kerűt. A tanácstagok össze összejöttek jöttek foganni. Beszélgettek erről is, arról is. Mikó má el akartak menni, akkó a pap előhozakodott a szándékává, hogy egy nagyon jó, spóro- lós szakácsnőre van szüksége. Majd a tanácstagok keresnek neki. Az egyik ember émén émén haza, oszt oszt átmén átmén a szoms szomszédassz zédasszonyhó onyhó,, ismerte ismerte a természetit neki: - Kati néni! n éni! Émenne-e a paphó p aphó szakácsnénak? szakácsnénak? - Hát émöhetök! - De aszondta ám, hogy 60 6 0 fillérbű fillérbű kő háromfogáso háromfogásoss ebédöt csináni!. c sináni!. . . - Azt is mögpróbálom! El is mönt a Kati néni, mögegyeztek a pappal. Másnap a 60 fillért odaadta a szakácsnénak, és várja, hogy délbe maj kapja a 60 fillérbű fillérbű az ebédet. A Kati néni émönt a bótba, b ótba, vött húsz filléré filléré ecetöt, húsz filléré mákot, húsz filléré lekvárt. Odakészítötte az asztalra. A pap mikó odaűt, nem nagyon nagyon látszott látszott a portéka, portéka, mer nagyon kevés kevés vót mindön. Eccő mán nem győzi várni a szakácsnét, kiszól: - Kati néni, n éni, hozza mán az ebédöt! - Ott van, plébános úr, az asztalon! - Hát hun van? Én nem látom? látom? Bemén a Kati néni, mögmutatja: - Nézze, plébános úr! Itt van húsz filléré ecet. Öntse a tojássára, és ögyön tojásos levest. Itt van húsz filléré mák. Szórja a núdlijára, és ögyön mákosnúdlit! Itt van húsz fillér értékű lekvár. Ezt mög vágja oda bele, ahunnan kigyütt, oszt öszik lekváros palacsintát!. . . Itt a vége!
A HÁROM KÉRDÉS Két nagylán gyalogót a határ felé. Má régúta mentek, az egyiknek egyiknek nagyon főtörte főtörte a cipő c ipő a lábát. Aszo A szongya: ngya: - Hallod, gyühetne valaki kocsivá, akárhogy lenne is! Alighogy kimondta, kimondta, megáll megáll mellettük mellettük egy autó. autó. Két legíny ül benne. - No lányok, begyünnek? Az egyik húzódozna, súgja emennek: emennek: - Hallod, estefelé van - aszongya -, ezek még megbasznak! A másik, másik, akinek akinek fáj fáj a lába, menne, visszasúgja: visszasúgja: - Oda se neki! Maj én elintézem. Bemennek. Aszongya az eggyik legín: - De a testükké kő ám itt fizetni! - Jó van - aszongya a lány -, maj ha átleszünk a határon, meg ha megfelének három kérdésre. - Jó van, megegyeztünk! Át is jutnak jutnak a határon, határon, aszongya aszongya a legíny: legíny: - Hát mos má maj megállunk valahun, elintézzük a fizetsíget! - Majd elsőbb megfelének a három kérdésre! - Hát mi vóna az a három kérdés? Elővesz a lány egy kesztyűt: - Ez mi? - Hát kesztyű. Fejire mutat a lány. - Ez mi? - Hát fej. Lemutat a lány a lába közé: - Hát ez mi? - Pina. Osz má neki Is akar esni az eggyik lánnak. - Hohó! Nem lehet! - aszongya a lány. - Hát mé? - Mer nem jó vót a feleletek! Mer nézzék! Előveszi a kesztyűt: - Ez kéztok! A fejire mutat: - Ez észtok! Lemutat a lába közé: - Ez meg itt fasztok, Tik meg mámma nem basztok!
A HÁROM BARÁT MEG A JÁNOS Vót három három pap. Má ugyan barátok barátok vótak, vótak, nem papok. egy kolos kolos-- torba torba laktak. Nem vótak gazdagok, csak olyan szegínyebbek. Egyszer oszt elhatározták, hogy vesznek föl egy szolgát. Csak egyet, aki maj takarít rájuk, rájuk, meg minden. Föl is vettek egyet a faluból, a Jánost. De meghagyták neki: - A kolostorban van három szoba. Abba neki belépni tilos. Hát, szolgát a János egy darabig, takarított, tüzelt, mikor mi köllött, ott járt el a három szoba előtt, de nem mehetett be egyikbe se. Néha mán fúrta az ódalát: - Mi lehet odabe? D Dee nappal mindég be vót zárva, zárva, este meg csak néha világított ki belülük a lámpa, akkó megint nem mert semmit. Egyszer mégiscsak mégiscsak megunta. Elhatároz E lhatározta, ta, ha addig él is, beku- kucskál, legalább az első szobába. Mikó nem vótak elő a barátok, suttyomba egy lukat fúrt a vastag ajtón. De odabe sötét vót, nem látott semmit. No, maj ha bent ég a pilács! Mikó oszt egy este világított bent valami, odasurrant az ajtó elébe, kipiszkáta a lukat, mert előbb ű becsináta, b ecsináta, hogy ne vegyék észre, észre, oszt oszt bekukucsk b ekukucskát. át. Hát egy jóvágású menyecske fekszik meztelen a priccsen, oszt vár! Mintha várna valakit. Valami neszt hallott hallott a János a háta mögött, mögött, gyorsan gyorsan elillant, elillant, hogy megne megne fogják a barátok. Hanem most kezdte ám igazán fúrni az ódalát, hogy hát akkó mi lehet a másik szobába, ha az elsőbe ilyent látott. Lukat fúrt a másik ajtón is. Azt is szépen becsináta, hogy maj ha világít odabent, akkó megint megint bekukucskál. bekukucskál. No, úgy is vót. egy este, mikó világított bent a lámpa, szépen odasurrant a másik ajtóhon a lukhoz, oszt bekukucskát. Hát mit lát?! Két barát ül egy asztal mellett, mellett, mind a kettőnek a fasza fasza belegyugva egy-egy facsívbe, egy kisegér meg szaladozik, hun az egyik facsívhő, hun a másikhó. Mer a fakarikák, facsívek másik vége rajta vót az asztalon. Most kerűt bajba a János. J ános. Sehogy se tudta megérteni, hogy mi csinál a két barát a faszával meg az egérrel, amék ide-oda szaladgál, a meztelen menyecske meg ott vár az első szobába?
Hátha a harmadik szobába szobába van a megoldás?! Ott is világított a lámpás, gondóta a János, J ános, ott csak a harmadik barát lehet, mer az első kettő amott baszkódik a kisegérrel. Odalopódzkodott, épiszkáta a kúcslukrul a vasklappantyút, hogy belessen, hát ott meg a harmadik barát a faszánál fogva lóg lóg a lámpadróton! lámpadróton! No, alig birt elalunni a János. Sehogy se értette, mi csinának a barátok a három tilos szobába. A végin elhatározta, elhatározta, hónap megkérdezi, megkérdezi, ha kidobják kidobják a kolos kolostorbul, torbul, akkor akkor is. Várta mán a reggelt, leste az egyik egyik barátot, barátot, akivel akivel jobban jobban jóba jóba vót, hátha az maj nem haragszik meg nagyon. Elkapta: - Szent atyám! Tudom, hogy vétkeztem, hogy nem lett vóna szabad, de nem hagyott az ördög nyugton, belestem b elestem a három három tiltott szobába az este. . . - No oszt mit láttál, édes fiam? - Hát az első szobába egy szép meztelen nőt a priccsen. A másikba kettőtöket, úgy hogy egy facsívbe vót a faszotok, egy kisegér meg szaladozott a két facsív másik vége közt, a harmadikba meg a faszánál fölakasztva vót a harmadik barát. Oszt sehogy se értem, amit láttam. - Hát idefigyelj, édes fiam! - aszongya a barát. - Te tudod, hogy szegények vagyunk, hogy hároman hároman is csak c sak egy szolgát szolgát tartunk, tégedet. téged et. Időnkint, Id őnkint, mikor mikor összejön egy kis pénz, fölrendölünk egy menyecskét a faluból. Az nem lenne rendes dolog, hogy annyié mind a hároman megbasszuk, hanem sorsot húzunk. Úgy, hogy mindenki belehúzza a faszát egy facsívbe, a csövet kitesszük az asztalra, odajár ki egy kisegér, oszt amejik lukba bemén, amejik fasznak jobb szagát érzi, azé lesz aznap a menyecske. Érted má, János? - Értem, hogyne érteném! De mé vót a harmadik szobába a faszáná fogva a lámpavasra akasztva a harmadik barát az este? - Mer gazemberkedett! Bekente a faszát írós vajjal, oszt úgy háromszó egymás után az ű faszánál faszánál állapodott meg az egér! De megbüntettük! megbün tettük! Még mink baszunk, addig ű három este este lóg a faszáná fogvást a lámpavason!
SZÉP ASSZONY, CSÚNYA ASSZONY Eccé vót, hun nem vót, vót a világon két legíny. Nagyon jó barátok vótak. együtt vótak katonák katonák is, együtt gyüttek is haza. eccé ec cé oszt aszongya az egyik koma a másiknak: - Hallod, hé, én megnősülök! - Hallod, én is épp nősűni akarnék. Hát kit vesző te é? - Hát én úgy gondótam, hogy éveszem éveszem a legszebb lánt a faluba, a Julist. J ulist. - Ha mán te azt veszed é, hogy ne legyen veszedelem köztünk, én meg éveszem éveszem a legcsunyábbat, legc sunyábbat, a Marist. Hát úgy úg y is vót. vót. Évette az egyik a legszebbet, a másik a legcsu- nyábbat, még a lakodalmat lakodalmat is együtt tartották. t artották. Múlik osztán osztán az idő. Az a ház, ahun a legszebb lány lett a menyecske, ékezdett pendűni. pendűn i. Vették a fődet, fordították ki ki a házat az utcára, mindenük vót, szóval ékezdtek gazdúni. Aszongya a csunya menyecske menyecske az urának: urának: - Hallod-e, hé! Valami nem jó van. Látod, együtt indútunk, egyikünknek se vót semmije, osz most azok hogy pendűnek, pendűn ek, nekünk meg semmink sincs. - Nem baj az, hékám - aszongya az ember -, én tudom, hogy hunnan van azoknak pízük! - Hát hunnan? - Tudod - aszongya -, ahhó az asszonyhó ez is bejár, az is, oszt ki egy malacot ad neki érte, ki egy báránt, ki meg. . . Csípőre csapja a kezit a csunya asszon: - Mi az isten?! Nekem meg a mútkó a kanásznak egy szakajtó korpát köllött annom, hogy megbasszon?! Mer az úgy van, hogy a szép asszony is, a csunya is egyformán kurva. Csak a szép az hoz a házhó, a csunya meg visz!
MÉGBOSSZÚTA. . . Vót eccer egy katona. katona. Útra kűdték valahova. valahova. De lovon lovon mentek mentek akkó akkó még, még, nem vót vonat meg ilyesmi, más. No, egy falun köllött köllött átmenni neki. De lassan odaért, hogy este lett, úgy ú gy gondóta, hogy majd ott szállást kér valahun, hogy majd ott éccakázik. Úgy is vót. Bement ott egy házba, hogy maj szállást kér, helyet, ahun meg birna húzónni egy éccakára écc akára.. Ott meg csak az asszony vót otthon. A fiatalasszony. Nem akart szállást anni, hogy hát: - Nincs itthon az uram, nem lehet! - Hát hun van? - Hát az egy jámbor kereskedő ember, van egy rossz lova meg egy kocsija, oszt úton van portékáé. - Hát mikó gyün haza? - Hát azt nem lehet tunni, tu nni, maj ha végez, hazagyün. Má köllene köllene is neki gyünni... Hanem oszt a János, mer Jánosnak híták a katonát, egyre győzö- gette, főzögette, főzögette, puhította p uhította ugye ug ye a menyecskét, menyecskét, má most ugye azé is, hogy tudta, tud ta, maga van itthon, meg oszt jó formájú vót a menyecske. De fasza gyerek vót a János is, az asszonnak se vót mindegy. Zura sincs itthon. . . Meg öreg is, mikó itthon van, akkó is ritkán jut jó falathó. . . Hát valahogy szót értettek. Hanem oszt a János úgy gondóta, jobb lesz a dógot nem nagyon nag yon halaszgatni, mer hátha ténleg haza h aza tanál gyünni az ember! Az asszony asszony szabadkozott, szabadkozott, kötődött kötődött előbb előbb ott egy darabig, darabig, hogy hát : - Nem lehet, jaj, haza tanál gyünni az uram, oszt akkó mi lesz? Meg: Erregyün valaki, meglátnak! De a János csak nyugtatta: - Csak semmitű se féjj, itt a pisztojom! Széthajított Széthajított ott mingyán a konyhába konyhába egy eg y pár üres zsákot, mer éppen vacsorát főzött az asszony, amikó a János beállított, ráfektette szépen a menyecskét a zsákok tetejire, osz nekiátak. Hát oszt oszt bele b ele vótak ott ott merűve a dologba, nem hallották, hogy nyít a kapu, hazagyütt az ember. Beköszön oszt. . .
A János ránéz: ránéz: - Hát te t e ki vagy? Hogy kerűté kerűté ide? Aszongya az öreg: öreg: - Hát az ott az én felesígem. A János csak fogja a pisztojt: pisztojt: - No, akkó éppen jó, hogy gyütté! Ne ájj itt tátott szájjá, hanem szépen a tenyereddé nyújj a tököm alá, osz tartsad, hogy le ne érjen a porba, lisztbe! Mer lisztes zsákok is vótak a zsákok közt. Hát a szegíny öreg, jámbor kereskedő mi csináhatott ugye? A János nem akarja akarja letenni a pisztojt, pisztojt, de a dógát se akarja akarja abbahagyni. abbahag yni. Hát odament szépen, oszt oszt tartotta. Mikó oszt ezek évégezték, összegombókozott a János, köszönt szépen, oszt ément. Az ember meg mingyá: mingyá: - Hát hogy?. . . Mint?. . . -Hát itt vótá! Láttad! Te se merté a pisztojnak ellenkezni! Gondókozik, még oszt az asszony kászálódik, aszongya neki az a z ura: - Oda se neki, hékám! Kibasztam én azé a katonává! katonává! Még az itt tíged baszott, baszott, én kétszé is is elengedtem neki a tökit! Most aztán megnézheti! Csupa Csup a liszt a töke!
MÁ MEGIN A MARISNÁ VÓTÁ Valahun a világon világon egy faluba élt egy legény meg meg annak az apja. No, a legíny szerette a lányokat. Minden este, mikó gyütt haza, az apja csak úgy kiszót az ágybú: - Pista, gyere csak ide! Odament. - Add csak ide a kezedet! Odatette. Az A z öreg csak megszagúta, megszagúta, aszongya: - Má megin a Marisná vótá? Másnap este megin, mikó hazagyün a legíny, aszongya: - Pista, gyere csak ide! Odamén: - Ajide csak a kezed! Megszagúta: - Má megin a Julisná vótá? Így ment ez egy jó darabig. A legínt idegesítette. Az istenit istenit az apjának, apjának, hogy az mindég megtudja, hogy kiné vót! eccé ecc é aszongya: - Maj kibaszok én az öreggé! Másnap, mikó hazament, hazament, mielőtt bement vóna a házba, belépett az istállóba, istállóba, oszt begyugta begyugt a a kezit a tehén seggibe. Mén be, aszongya az apja: - Pista, gyere csak ide! Odamén. - Add csak ide a kezed! Odanyomja, Odanyomja, az öreg ékezdi szagúni, szagúgatja, szagúgatja, eccé ecc é csak aszongya: - Asszony, a botom meg a kalapom! Új kurva van a faluba!
AZ ÓRIÁSTOJÁS Vót egy lány. lány. Benne vót vót má az időbe, sehogy sehogy se birt birt magává, sehun nem tanáta a hejit. Lássa az anyja: - Jaj, beteg a lány! egy darabig nézte, n ézte, győzte madzaggá, aztán aszongya: - Van itt a falu végin egy tudós öregasszon, majd az megmondja, mi a bajod. Úgy is vót. El is mentek szépen. Ott oszt émondták a sok panaszt. Lássa az öregasszony, hogy mi a baj, aszongya: - Hallod, lányom! Van énneköm egy fiam, a városra jár dógozni, de szombaton hazagyün. Gyere ére szombaton. Az mindenfélibű ki van tanúva, majd én avvá megnézetlek. Úgy is vót. Ément a lány. A János mán mán tudott a dologrú. Az anyja anyja nem is is vót vót otthon. No oszt oszt megkezéte megkezéte a lánt. Mén haza a nagylán vidáman. Az anyja mán messzirű várja, aszongya: - No, lányom, megtanáta a János a bajod? - Jaj, édesanyám - aszongya -, meg ám! - No oszt mit mondott? Mi vót a bajod? - Hát tudja, édesanyám, asz mondta mondta a János, hogy két tojás van bennem! - Te jó Isten? No oszt? - Oszt aszondta, hogy azokat össze kíí törni. - Oszt összetörtétek? - Össze ám! Elsőbb az egyiket, aztán a másikat! Még most is fojik a fehérje a combomon!
A NYÚL MEG A RÓKA Egyszer a nyúl megijedt valamitül, szaladt, oszt ahogy szaladt, véletlenül bevágódott a rókalukba. Ott a sarokba három kisróka. Néz rájuk a nyúl ijedten, szétnéz: - Anyátok nincs itthon? - Nincs. Erre kihúzza magát a nyúl, aszongya: - Szerencséje, mer irtó megbasztam vóna! Oszt észaladt. De nagyon nag yon megtetszett neki a játék. Másnap, ugyanabba ug yanabba az időbe, nehogy az öreg róka otthon legyen, megint beszalad a rókalukba: - Anyátok nincs itthon? - Nincs. - Szerencséje, mer irtó megbasztam vóna! Megin ément peckess p eckessen. en. Mikó oszt hazagyün a róka, mondják a kisrókák az öreg rókának, hogy vót itt a nyúl, mán kétszer, oszt hogy mit mondott. Hogy hogy megijesztette űket. A kisrókákat. - No várjá! - aszongya a róka. Másnap otthon maradt. Lehúzódott az ajtó mögé, oszt várta a nyulat. Az gyütt is. Bevágódik: Bevágódik: - Anyátok nincs itthon? - De itthon van - lép elő a róka. - Mit akarsz vele? Hanem erre beszart ám a kisnyúl. kisnyúl. Megugrott, Megug rott, oszt oszt ahogy a lába vitte! Húzta H úzta a csíkot. A róka meg utánna. Útközbe vót egy kerítés. A nyúl azon szokott átbújni. Most is átbújt gyorsan. A róka meg vágódik utánna! Beszorút. Nem fért át, csak a feje. Hátranéz a nyúl, látja, hogy mi van, visszafordul, megkerüli a kerítést, odamén a rókáhó, ékezdi úgy fintorogva szaggatni a szőrit, aszongya: - Igaz, hogy öreg is, vörös is, büdös is, a szőre is mén, de ha mán a gyerekeknek megígértem !. . .
A FIÚCSINÁLÁS FIÚCSINÁLÁS Hát, eccé ecc é vót, hun nem vót, az ópinarácos ópinarácos tengeren is túl vót, vót egy uraság, meg annak vót egy kocsissa. Ez az uraság sehogy se tudott fiúgyereket fiúgyereket csináni. Mind csupa lány vótak. A Jánosnak meg hat-hét gyere g yereke, ke, mind fiú. Aszongya eccé az uraság uraság a Jánosnak: Jánosnak: - Idehallgass, János! Maj megbeszéjjük, hogy mikó, egy este beeresztelek én téged a nagyságos asszonhó, oszt csinájj nekem egy fiú örököst. Ha sikerül, kapsz tűllem tíz lánc fődet. - Az jó lesz! - aszongya a János. Úgy is vót, ahogy megbeszéték. No, émút a kilenc hónap, a nagyságos asszonná má fönt a bába- asszony, a kastélnak meg vót egy nagy előszobája, ott sétál le-fő a nagyságos úr meg a János. eccé csak nyíllik fönt a szobaajtó, oszt kikaját a bábasszon: - Nagyságos úr, fiú! Örül a nagyságos úr, örül a János, megvan a tíz lánc főd! Isznak ottan mingyá, eccé csak megint nyílik az ajtó: - Nagyságos úr, még egy fiú! Hú, még nagyobb az öröm. Ez má húsz lánc főd! Hanem eccé csak: - Nagyságos úr! A harmadik is fiú! Megretten a nagyságos n agyságos úr: - Te János! Ami sok, az sok! Aszongya a János: - Semmi ez, nagyságos úr! Ébasztam vóna én az egísz birtokot, csak megcsúszott a lábam a parketon.
A KŐCCSÖN KŐCCSÖN ADOTT EGGYI EGGYIK K Hát vót egy lány. Az fogadta, hogy ű nem mén férhő, csak olyan legínyhő, akinek két fasza van. Hát szép lány vót. A faluba meg vót vót egy legíny, legíny, az meg aszondta, aszondta, hogy: - Má pedig én éveszem éveszem a Marcsát, ha addig add ig élek is! Éhíresztőte, hogy neki éppen két fasza van. Úgy is csúfóták, hogy "Kétfaszú János". Meghallotta a lány is. Vót neki egy kis testvéröccse, főbiztatta, hogy: - Hallod-e! Te gyerek vagy. Eridj mán, oszt mikó a János mén hugyozni a kocsmába, te lesd meg, hogy csakugyan két fasza van-e. Ugy is vót. A gyerek ott somfordát, oszt mikó a János ment pisáni, ment ű is utánna. Csakhogy a János is észrevette a gyereket, kapcsót is, hogy mirű lehet szó, osz mikó hugyozott, a két ujját odatette V-betű furmába a végihön, oszt épp úgy ú gy nézett ki, mintha két csiven gyütt vóna. No, meg is lett a lakadalom. Rákerűt a sor a nászéccakára. Annak rendjemódja szerint é is hasznáták az eggyiket. Hanem oszt a menyecske kezdi követéni, hogy hát: - Hun a másik? Aszongya a János: - Mán ne haragudj, hékám, mos mán meg kő mondanom, hát kőccsön adtam az eggyik egg yiket! et! - Hát kinek? - Hát a papnak. Hát a menyecske rettent rettent nagy nag y patáliát csapott, hogy hát: - Éppen nászéccakára nászéccakára kőccsönanni! Mán mégiscsak!. . . Mit lehetett tenni, zsörtölődött, zsörtölődött, pörőt egy darabig, a legíny meg, készülődés, készülődés, lakadalom, nászéccaka - fáradt vót, elaludt. Reggé fölébred, tapogassa az asszony hejit, üres. Hanem akkó mán nyílik a kapu, vágódik haza a menyecske, de mán a kapuba pöröl: - Ijen ember vagy te! Nem elég, hogy nászéccaka előtt kőccsön- adod az eggyiket, hanem méghozzá a JOBBAT adod kőccsön! Ha nem járok utánna, hát isten tudja, mikó jutottam vóna hozzá!
A PAP MEG A FEJCSINÁLÁS Vót egy fiatal fiatal paraszt paraszt pár. Csak Csak szerelm szerelmessek essek vótak. vótak. No, megkapta a legín a behivót, hogy vonújjon be katonának. Hát hogy nehogy férhő menjen, hogy összekerűjjönek a lánnyá, megesküdtek. De mikó esküdtek, a pap mondta a nőnek, hogy járjon gyónni. No, hát ű é is járt gyónni. Gyóntatás közbe aszongya a pap a nőnek: - A te urad ément katonának, de téged becsapott! - Hogy? - aszongya. - Főcsinát, csinát kisgyereket, csak nem csinát neki fejet. - Jaj főtisztelendő úr - megijedt a nő, mi lesz, ha megszületik a gyerek oszt nem lesz neki feje? - Gyere é hozzám, maj én csinálok neki fejet. É is ment a nő. Na, mikó megvót, amit akartak: - No, van neki feje? - Van! - aszongya. - De gyere é sűrűbben, mer köll neki fülit meg szemit csináni. Mindent külön-külön kő! Na, úgy is vót. vót. Megcsinát a pap mindent. Hazagyün az ura szabadságra. Rátámadt a felesége, hogy űtet becsapta. Kérdezi az ura: - Mé? - Csinátad a kisbabát - aszongya aszongya -, de nem csinátá neki fejit. De má akkó megszületett megszületett a család. - Hát hogy lett neki feje? Magyarázza a nő, hogy a pap. Járt oda, oszt csinát neki fejit, szemit. . . Nem szót a katona semmit, csak egy éccaka főkét, elment a pap házáhó. Ott vót kecske, akkó birka, pujka, mindenféle. Azoknak mind levagdosta a nyakát. Reggé, mikó főkét a pap: - Istenem! Jaj! Mi vót itt? Ez meg é vót húzódzkodva, odaszól: - Mit fél, plébános úr! Hát maga tud csináni fejet fejet is, szemet szemet is, mindent, hát ezeknek is csinájjon!
A LEGVESZÉLYESSEBB SZERSZÁM Vót egy híd. Azon Azon a hídon nem mert senki senki átmenni. átmenni. Ott át az ördög strázsát. strázsát. Asz mondja mondja egy ember ember a másiknak: másiknak: - Hé! Gyerünk mink a hídra! Az anyja szentsígit az ördögnek, maj mink kibaszunk vele! No, hároman összeátak, mentek a hídra. eccé gyün g yün az ördög. De egy eg y ember vitt budákot, a másik meg baltát, a harmadik meg meg nem vitt semmit. Kérdezi az ördög: - Mit hoztá te? - Budákot! - Nem félek tűlle! Hát te mit hoztá? - Én hoztam baltát! - Attú se félek. félek. Hát te mit hoztá? - kérdezi a harmadikat. - Én hoztam a faszomat! Megijedt az ördög oszt ékezdett szalanni. Szalad az ördög, szalad, oszt szembegyün vele egy nyócvanéves öregasszony. Kérdi az ördög: - Ugye, öreganyó! Tudja-e maga, hogy mi az a fasz? Milyen szerszám az? - Tudom, fiam, tudom! Az - aszongya aszongya - egy nagyon veszél veszélyes yes szerszám szerszám!! Énrajtam má hatvan hatvan évvé ezelőtt csinát szúrást, és az a szúrás soha nem nyől be! Mindig megmarad. . . Akkó még jobban jobban ékezdett az ördög ördög szalanni. szalanni. . .
ADJ' ISTEN, ÉDESAPÁM! A legény megnősűt megnősűt a katonaság katonaság előtt. előtt. Az apjáékhó apjáékhó hazavitte hazavitte az asszo asszont, nt, ű meg berukkót. Majd kapott prekomandót. A faluján mentek körösztű. Ottan két óra hosszát köllött a másik vonatra várni. Aszongya: - Engedjen haza, émék megnézni apámékat meg az asszont! - Nem lehet a katonaságot szétengenni! ... - Itt van közel, félóra múlva itt leszek! Jó katona vót, hát aszongya: - Jó van, no! De félóra múlva itt legyé! Persze ez ékezdett ékezdett hazasz h azaszalanni, alanni, a nagy bakancs b akancs csak úgy zuhogott. Az asszony asszony vette ki a gabanyicát a kemencébű, kemencébű, az ura szalad. szalad. - Szent Isten! A Pista! - Hallgass! Nekem kő visszamennem, addig kő valamit csináni! Hogy csinájjuk? egy konyha vót meg egy szoba csak. - Hát hun hu n vannak apámék? - Bent eszik a laskalevest! Hogy csinájják. . . hogy csinájják? Etanáták, hogy az asszony leteszi az egyik kezit a küszöbre, a másikkal fogja a kilincset. Hátúrú ékezdte csináni. Bent az öregek zúgolódtak, hogy hol van a menyecske ennyi ideig. - Maj gyün! - mondja az asszony. Ahogy ékezdte ékezdte az ember ember csináni, vót egy báránnyuk, az az ékezdett ékezdett drukkóni. drukkóni. No, az embernek járt a fara. Akkó hátrahúzódik, akkó előre. A bárány asz hitte, incselkennek incselkennek vele. Nekiszal Nekiszaladt adt a bárány, az embert seggbe ütötte, az asszony asszony megrántotta a kilincset, kilincset, oszt beesett. Az ember meg utánna, úgy, ahogy vót. Aszongya: - Adjon Adjon Isten, édesapám! Megérkeztem Megérkeztem a katonaságtú. katonaságtú. Aszongya az ember, ember, az öreg: - Látom, fiam, látom! Kint van a fegyver!. . . (Mer a bicska nyíva vót.)
A KÉT KOMA Vót két koma. koma. Nagyon Nagyon jóba jóba vótak. vótak. Az égyik ékerűt a téglagyárba, oszt oszt megnősűt. megnősűt. A másik másik meg meg észegődött észegődött a vasgyárba, vasgyárba, ott ott dógozott. Jött az évi szabadság, szabadság, maj hazamennek! A komájáv komájáváá jóba jóba vótak, vótak, kiment kiment a téglagyárba. Olyan hat kilómé- tert vót a falutú. Hát az ember dógozott, egész nap talicskázta a téglát, sarat. El vót fáradva. Aszongya a legény: - Komám, én mék haza. - Hova sietsz, sietsz, hát még nem is beszégettünk rendessen! - Hát hun hu n alszunk? - Mink majd a szélin alszunk, az asszony meg a közepin. Úgy is vót. Beszégetnek, B eszégetnek, aztán persze az ember elaludt. Az asszony asszony az ember ember felé vót fordúva. fordúva. Mozgatta a farát. A legínnek fölát fölát a bicskája. bicskája. Úgy kétsző meghúzta rajta a ráfot rendessen! Az asszonnak asszonnak jóesett. jóesett. Nagyot Nagyot sóhajtott, sóhajtott, erre az ember ember fölébredt. fölébredt. Aszongya: - Mi van, hékám? - Jaj - aszongya -, olyan rosszat álmodtam! - Hát mit álmodtá? álmodtá? - Le akarták a pinámrú borotváni a szőrt! Odanyúl az ember: - Te - aszongya -, jókó kété fő! Má be is van pamacsóva, csak borotváni köllött vóna!
EGY BASZÉ. . . Vót egy legíny. legíny. Elkötött Elkötött egy tehenet. Ment ára egy nagylány meg az anyja meg az apja. Aszongya az ember: ember: - Mit kérsz ezé ezé a tehéné? Hogy H ogy adod? - Egy baszé. De fingás nékű! Hát szép tehén vót. . . A nagylány majd lefeküdt. lefeküdt. Hát nem sikerűt. sikerűt. No, majd az öregasszony majd kitartsa! Az öregember öregember a seggibe nyomott nyomott egy krumplit, krumplit, maj maj mos mos mán nem fingik biztossan! Hát a legíny ékezdte csináni, a krumpli megmozdút, megmozdút, dum! d um! az öregnek kiütötte az egyik szemit. Csak fingott az öregasszony!. . . Így a tehén visszamaradt visszamaradt a legínnek.
