1
2
2
A fordítás pusztán rajongói céllal készült, terjeszteni, pénzért árusítani szigorúan tilos!!!!
Figyelem! 18+ korosztály! A történetben nyers erotika, trágár szavak vannak! Az írónő ilyen stílusban ír, ezért nincsenek finomítva, szépítve a kifejezések. Minden a nevén van nevezve 18 év alatti, prűd, vagy értelmezési gondokkal küzdő olvasók számára nem ajánlott! Az, aki csak olvasni tud, nyugodtan nevezhető analfabétának, ha nem tudja, hogy mit olvas !!
18+ Erotikus!!! ( 18+ érted? ) Remélem, hogy ennyi figyelmeztetés már csak elég lesz az álszenteknek!
3
4
Carter B -
assza meg – ordítottam.
- Mi történt? - kérdi Saint ijedten. Tudja, hogy ha én kiborulok, akkor valami komoly baj van. - Valami történt, Layla elhagyja a há zat. Ellenőrizd a nyomkövetőjét a telefonján. - morgom és megkerülöm az autót, hogy visszahajtsak a raktárba. - Jeanette… - suttogja Saint és tudom, hogy ugyanarra gondol. Ő nem hagyná, hogy Layla egyedül menjen. - Taposs a gázba! Oda kell jutnom a csajomhoz. A szívem őrülten ver, és nem tudom, hogy mi mást tehetnék, mint olyan gyorsan vezetni az autóval, amennyire csak tudok, hogy minél előbb Laylához érjek. Öt percbe telik, amíg Saint megtalálja azt az információt, amire szükségem van, de úgy érzem, mintha már évek óta várnék rá. - A könyvtárban van? Mi a fasznak? Ennek nincs értelme. Megfordulok az autóval a másik irányba, és csikorgó gumikkal hajtok a kijárat felé. Ez az út túl hosszú. Érzem, hogy az idő túl gyorsan halad. - Nem fog sikerülni. - mondom. - Fogd be a kurva szádat és hajts Carter. - csattan fel Saint. Szinte röptében veszem be a kanyart és remélem, hogy nem borítom fel az autót. Kiugrom a kocsiból és előrántom a fegyveremet. Két autót is látok, amik a raktár garázsában parkoltak, de senki sem ült bennük. Térdre estem, és a fejemet feltartva egy hangosat ordítok, amitől még a halottak is felébrednek. - Layla!
Pár pillanattal később Saint is kiugrik, és megragad engem. 5
- Azt hiszem, hogy megtaláltam a nyomkövetőn, hogy hol van most. A jel hol elhalványul, hol felerősödik, de tudom, hogy hol van.
Megnéztem a nyomkövetőt, láttam, hogy a sivatag felé indultak el. - O 'Leary elkapta, tudom. És nem fogja megölni. Nem, amíg meg nem kapja azt, amit akar. Ha ki akarsz szállni, akkor most van itt az ideje annak, hogy ezt közöld. Én felkészültem arra, hogy nem jövök ki élve. - Te vezetsz, vagy azt akarod, hogy én vezessek?
6
Layla
B
ecsukom a szemem, ahogy a fény beárad a szűk helyre, amikor kinyílik a csomagtartó.
- Vidd odébb a segged - morogja egy hang. Próbálok hunyorogni a szememmel a vakító fényben, hogy lássam, hol vagyunk. Jeanette mászik ki először, és látom, ahogy a férfi szeme mohón néz végig rajta. Korábban nem vettem észre, hogy mi van rajta, de most egyértelműen látom, hogy nem volt ideje átöltözni pizsamájából, mielőtt utánam hajtott. Fehér topot viselt, és szűk piros rövidnadrágot, ami kiemelte a hosszú lábait. Valószínűleg korábban azért vette ezt fel, hogy Saintet feldühítse, de most már nyilvánvaló, hogy valaki más figyelmét fogja felkelteni. - Mi a faszt bámulsz seggfej? - Hallom őt abban a pillanatban, ahogy kimászom a csomagta rtóból, ügyelve arra, hogy a kapucnis felsőm ne húzódjon fel és felfedje a fegyvert, amit a derekamnál rejtettem el. Megdöbbentem, hogy nem motoztak meg. Az apám megmotozott bárkit, aki valaha is belépett a házba, de körülnézve azt mondanám, hogy ez elég messze áll az apám szokásos szálláshelyétől.
A férfi szeme Jeanette mellére esett, aztán a vékony felsőn át megcsípte a mellbimbóját, mire ő rácsapott és ellökte a férfi kezét. - Mi a fasz? - csattant fel újra. - Jeanette. - Figyelmeztettem összeszorított fogakkal. Nem akarom, hogy fájdalmai l egyenek a nagy szája végett, de ez fog történni. Nyugodtnak kell lennünk, és amennyire csak lehet kevésbé felhívni a figyelmet magunkra.
7
- A kis harcias, ez tetszik... - mondja a férfi az apámnak, aki az autó oldalá nak dőlve engem figyelt. Még mindig nem tudom megfejteni a nézését. Régen nagyon drága selyem öltönyben járt. Biztos vagyok benne, hogy amit most visel, annak az árára is ráment a gatyája, de ugyanakkor fáradtnak, és nyúzottnak tűnt. Kopottnak, megviseltnek. - Majd később játszhatsz vele Marco. - Mondja határozottan, majd elrugaszkodik az autótól, és elindul a széles fémajtó felé. - Hozd be őket! Körülnézek, és megpróbálok rájönni, hogy hol vagyunk. Miután elhagytuk a könyvtárat, az autó ment egy darabig, de sosem éreztem azt, hogy gyorsabban ment volna. Vagyis gondolom, hogy nem az autópályán vezettek. Egy telepen voltunk, és a hely úgy nézett ki, mint egy hatalmas nagy garázs, néhány jármű még parkolt is benne.
Marco megragadta mindkettőnk karját, és elkezdett húzni minket előre. - Hol van az anyám? – kérdezem, miközben Jeanette kiszabadítja magát a szorításából. Nem akar elszökni, egyszerűen, csak nem akarja, hogy a férfi megérintse őt. Marco elengedi a szorításából, majd megragadja őt két kézzel, és magához rántva nyitott szájjal megcsókolja, majd lassan végignyal rajta. Megpróbálok nekik rontani, hogy szétszedjem őket egymástól, de túl erősen tartotta fogva őt. Aztán amikor hirtelen ordítva eltaszította magától, látom, hogy vér csepeg a szájából. - Harapok - vicsorogja Jeanette, és kiköpi a vér ízét a szájából. Aztán önelégült arckifejezéssel a pasira mered. Érzem, hogy a gyomrom görcsbe rándul, mert tudom, hogy mi fog jönni. Én is küzdöttem Marco ellen. Szereti a harcot, és szeret fájdalmat okozni, erre túlságosan is emlékszem. És ő egy erős ütéssel gyomorszájon vágta Jeanette-t, amitől a lány térdre esik. Odafutok mellé, és megpróbálom a fejét simogatva megnyugtatni, miközben figyelmen kívül hagytam Marcot, mert bármit is fogok tenni, azt csak élvezni fogja. Ránézek az apámra, aki unott arccal figyel minket. - Mi a franc van veled? Miért bánsz velünk így? Én a lányod vagyok! - Kiáltom a szemébe nézve. Még sosem kiabáltam így vele, mint most.
Az apám sosem törődött velem, amíg felnőttem, ő egyszerűen csak hideg és parancsoló volt. Emlékszem néhány gyöngéd pillanatára, de ahogy felnőttem ezek úgy múltak el. De sosem gondoltam volna, hogy eljön ez. Még akkor sem, amikor azon az éjszakán megvertek, még mindig nehéz volt elhinnem, hogy ő adta ki erre a parancsot. - Én így kezellek téged kislányom. - köpte úgy ki a szót a szájából, mint egy keserű pirulát. - Mert úgy döntöttél, hogy a rossz oldalra állsz. Ez a te leckéd és a büntetésed. – felém lépked, közel az arcomhoz. Mindent megtettem, hogy ne vegyem le róla a szememet. Nem vagyok többé már az a kismadár, akit ketrecbe zárt, és azt akarom, hogy tudja, nem irányít többé engem. - És mi volt ebből a tanulság!? Megtanítjuk, hogy ha keresztbeteszel nekem, akkor elpusztítlak téged és a családodat, vagy nem? Tehetetlenül megrázom a fejemet. Mit mondhatnék erre?
De téved. Ő többé már nem a családom. Ott van nekem Carter, Jeanette és ez a baba, aki bennem növekszik. Erre kell gondolnom. Nem provokálhatom és semmit sem tehetek, amivel fájdalmat okozhat nekem. Ez most nem rólam és a büszkeségemről szól. Arról szól, hogy túléljük ezt, és kiszabaduljunk innen. 8
Elkapom a tekintetemet róla, és leszegem a vá llamat. Azt akarom, hogy azt higgye legyőzött. Lehet, hogy lesz egy kis harcunk velük, amikor leszedjük az őrt. Meg kell találnom Justint és az anyámat, hogy kiszabadíthassam őket. Megragadta az államat és arra kényszerített, hogy felnézzek rá. Az apám nem olyan magas, mint Carter, így nem kell erőlködnöm. - Semmit sem hasonlítasz az anyádra, és ez nagy szégyen. Jó kis summát kaphattam volna érted, ha hasonlítanál rá. Nem tudtam, hogy ez mit jelent. Vajon azt tervezi, hogy elad engem? - Később majd beszéltek, ő bent van, fogd a barátnődet és gyere. Segítettem Jeanette-nek lábra állni aztán magamhoz öleltem. - Nyugodj meg és gondolkodj. A heves vérmérsékleted nem fog segíteni most. Ezzel csak azt érjük el, hogy bántani fognak minket. - suttogom. - Rendben, de ha hozzád ér Lays, akkor fel kell hívnom magamra a figyelmét. Mindketten tudjuk, hogy te nem küzdhetsz ellenük most. - Súgja vissza, és nyomatékosan a hasamra néz. Megragadom a kezét és megszorítom, majd követem vele az apámat az ajtóhoz. Szerencsére Marco nem próbált meg megint megérinteni minket.
Amikor beléptünk a következő szobába, az teljesen eltért a hatalmas garázstól. Füst, pézsma, és szex szaga terjeng. A plafon legalább 9 méter magas volt, és az ablaküvegek túl magasan voltak ahhoz, hogy valaki elérhesse – semmi esély, hogy valahogy kijuthatnánk. Balra a sarokban van egy bár, ahol három férfi ül iszogatva és nyíltan bámulnak ránk. A terem közepén egy díszes kanapé van alulöltözött és meztelen nőkkel, akik részegnek tűntek. A hely olyan volt, mintha épp csak összedobták volna, és valószínűleg így is volt, ha eljött Renoba értem, és nem tervezte, hogy itt is marad. Az apám mindig szereti, hogy minden szépnek és nagynak nézzen ki, és ez a hely egy odúnak néz ki. Az egyik nő lemászik a kanapéról és botladozva felénk jön. Beletelik egy pár percbe, hogy rájöjjek ki is az, és ahogy egyre közeledik, felismerem, hogy az anyám az. - Jézus Dean még több lány kell? Nincs itt elég kurva, akit megbaszhass? - Szidta le az anyám az apámat, rám és Jeanette-re nézve. - Nem tudtam, hogy szereted a kövéreket. Az a sok éves fogyókúrám azt hiszem, hogy kárba veszett. Magamon hagytam volna pár kiló felesleget, ha tudom, hogy ez az, amitől kemény leszel. - paskolta meg az apám arcát.
Egyértelmű, hogy ő nem ismert fel. Hátra lépve megbotlik, de valahogy sikerül talpon maradnia, és nem esik a seggére. Egyáltalán nem hasonlít arra a nőre, akire emlékeztem. Talán ugyanolyan hideg, mint az apám, de mindig gyönyörű volt. Mindig a legjobb formáját hozta – a hajától a sminkjéig, a drága ruhákig és táskáig egyaránt. Még ha nem is ment sehová sem, akkor is mindig elegáns volt. De mindig ment valahová - eseményekre, partikra, koncertekre, mindig csinált valamit. Dolgok, amikre én soha sem mehettem el. Az apám mindig azt mondta, hogy azért, mert nem akarja, hogy az emberek tudjanak rólam, nehogy felhasználjanak ellene. Anyám viszont azt mondta, hogy azért, mert nem vagyok elég szép. Ezt gyakran mondta, miután már megivott egy-két pohárral.
9
De ma úgy nézett ki, mint aki már több pohár alkoholt legurított. A szeme élettelen, az arca beesett. A félmeztelen testéről elmondhatom, hogy nincs rajta egyetlen deka felesleg sem, sőt kilátszanak a bordái. - Rendben, dugd meg őt, nem érdekel. Szerintem Sam farka egyébként is jobb - vigyorog rá. Jobban megszorítom Jeanette kezét és nézem, ahogy botladozva a bár felé megy, és majdnem újra seggre esik. Nem tudom elhinni, hogy ilyen naiv, elvakult voltam. Vagy talán csak hazudtam magamnak. Elhitettem magammal, hogy a dolgok csodálatosak voltak, mielőtt azon az éjszakán elveszítettem mindent. Ezek a dolgok csak még rosszabbakká váltak ezután, azt hiszem, hogy amit csodálatosnak hittem az valójában össze sem hasonlítható a valósággal. - Nem vagyok olyan perverz, hogy megdugjam a saját lányomat. Tudom, hogy minden baromságban benne vagyok, de ez egy kicsit már sok, nem gondolod Clarie? - mondja az apám mintegy mellékesen. Hallom, ahogy Jeanette felzihál mellettem, amikor végre eljut a tudatáig, hogy ez az én anyám.
Az anyám megpördül maga körül, azt hittem, hogy boldog lesz, hogy lát engem, de épp az ellenkezője történt. Odajön, és hirtelen rám támad. Nem láttam őt már több mint nyolc éve. Eltűnt azon az éjjelen, amikor megvertek. Az apám sohasem mondaná el, hogy mi történt vele. Minden alkalommal, amikor megkérdeztem lerázott engem, míg végül rám förmedt, ezért végül abbahagytam a kérdezősködést. - Te büdös kurva! Hátrébb léptem és nekiütköztem Jeanette-nek, aki megtart, hogy nehogy elessek. Az apám visszatartja az anyámat, aki továbbra is megpróbál rám támadni. - Te elloptad tőlem a pasimat. Ő az enyém volt, te kis ribanc! - Sam gyere ide – parancsol az apám az egyik férfira a bárban. Fogalmam sincs, hogy miről beszél az anyám. Elloptam a pasiját? - Carter az enyém volt, te kibaszott kurva. Szerelmesek voltunk, és te elvetted tőlem.
Csak döbbenten bámultam rá. Ő és Carter szeretők voltak? Érzem, hogy az epe a torkomba tolul, de visszanyelem. Carter sosem tenne ilyet. - Vidd a hátsó szobába addig, amíg le nem nyugszik. Adj neki valamit. Nem hiányzik az, hogy itt lábatlankodjon őrült hangulatában. - mondja az apám, átadva őt a Samnek nevezett srácnak. - Még mindig nem értem, hogy miért hoztad ide. Ő egy kibaszott rémálom. - morogja Sam, és átvéve apámtól magával vitte az anyámat. - Nem tartozik rád, hogy miért hoztam ide. Az a dolgod, hogy azt tedd, amit mondanak. - igazította meg az apám a nyakkendőjét és a kabátját. - És egy jó tanács. Ha ismét megbaszod, győződj meg arról, hogy használsz-e egy istenverte óvszer. Nem akard megtudni, hogy hol volt, amikor rátaláltam. Nincs arra szükségem, hogy a nyavalyáját szétterjeszd a többi lányra.
Az anyám továbbra is üvöltözik Carterről, miközben Sam magával rángatja a folyosón. Azt hiszem, hogy elveszítette maga körül a valóságot. - Lays, az anyád kurvára őrült. - morogja mellettem Jeanette nekem. 10
- Mi a baj vele? - Suttogom inkább magamnak, mint másnak. - Mondtam, hogy rosszul választottál. - mondja az apám. - Rosszul választottam? - Cartert. - Nem volt egy nehéz választás. Szeretem Cartert, és ő volt az egyetlen ember a házban, aki valaha is szeretett engem. Tehát ahogy én látom, az én választásom jobb volt. Erre hisztérikus nevetésbe kezdett, és nem tehetek róla, de eltöprengek azon, hogy ha az apám elvisel valamit, akkor úgy tűnik, hogy az anyám is benne van szintén. - Lays, az apád is egy kibaszott őrült. Csak bólintok a fejemmel egyetértésül. Ekkor az apám abbahagyja a nevetést, és bedobja a bombát. - Nem érted Layla? Te csak egy játékszer vagy. Carter betört az életünkbe, és szétdúlta a világunkat. Először azáltal, hogy megbaszta a feleségemet. Aztán miután látta, hogy ez hidegen hagy, akkor téged használt fel, mert nem érdekelt, hogy hol van, és mit csinál az anyád, amíg nem volt az utamban. - Ezt soha sem tenné! - vágtam vissza és hagytam, hogy meglássa bennem a hatalmas dühöt. Kizárt, hogy Carter lefeküdt az anyámmal. Ha így lett volna, akkor azt elmondta volna nekem. De az nem tetszik, hogy megint így beszél Carterről - azt hiszi, hogy tudja a dolgokat, hogy talán bántana, és majd elmenekülök tőle. - A bosszú egy hatalmas dolog Layla, és ez minden, ami hajt egy olyan embert, mint Cartert. Láttad az anyádat. Nyilvánvaló, hogy volt valami..., nem? - mondja vigyorral az arcán. - Gondolj bele Layla, gondolkozz! Kutakodtam a fejemben arról, amit most megpróbál elhitetni velem. Nem emlékszem arra, hogy az anyám és Carter ilyen közel kerültek volna egymáshoz. Anyám flörtölt az apám összes emberével, és megpróbált minden női cselt bevetni, de sosem működött. Emlékszem arra a néhány alkalomra, amikor Carterrel is flörtölt, de ő mindig lerázta őt. Úgy tűnt, hogy az apám nem foglalkozott azzal, hogy az anyám mit csinált a szabadidejében. De a legcsekélyebb kétségem sem volt afelől, hogy Carter szeret engem, és soha nem tenne semmi olyat, amivel megbántana engem. Mindig megpróbált megvédeni, sosem tenne semmi olyat, amivel fájdalmat okozna nekem. Ezért hagyta minden tervét a pokolba. Ezért ült egy cellában nyolc évig - mindent miattam tett, mindent, hogy biztonságban tartson, mert Carternek a család a mindene, és én vagyok az ő családja. - Nem. Nem hiszek neked. Nem emlékszem semmi ilyesmire. - mondom határozottan és megráztam a fejemet. - Carter csak kihasznált. Mint ahogy mondtam, újra és újra. Mondtam, hogy megpróbálnak majd felhasználni ellenem és igazam is lett. Az egyetlen probléma csak az volt, amikor úgy döntöttél, hogy elmész vele, azután már nem voltam többé lojális hozzád. Hátat fordítottál nekem, halott vagy a számomra. - üvöltötte az utolsó részt, és vetett az embereire egy pillantást, aztán vissza rám. - Még ha a lányom is vagy. - Te egy szörnyeteg vagy. Miért maradnék veled? Te hideg és szívtelen voltál hozzám. Nem olyan életem volt veled, mint amilyet akartam. Tudtam, hogy mi történik és szerettem volna elmenni. És nem úgy döntöttem, hogy megöllek, vagy üldözlek téged. Csak úgy, hogy elmegyek. Fogalmam sem 11
volt arról, hogy mi történt közted és Carter között. Carter azt mondta, hogy el fog szökni és menjek vele. Soha vissza nem nézve. Carter hagyott volna futni. Te tetted ezt! – kiáltom felemelve a kezemet a levegőbe. Ha békén hagyott volna, akkor ez a mai nap meg sem történt volna. Carter azt mondta, hogy szándékában áll lemondani a terveiről és csak velem maradni. De az apám utánam jött és mindent tönkre tett, mint ahogy azon az éjszakán. - Én vagyok a szörnyeteg? Carter épp olyan szörnyeteg, mint amilyen én vagyok. Én legalább nem rejtem el a rosszindulatomat. Ő csak játszott veled és úgy tűnik, hogy még most is játszik veled. Az anyádon keresztül próbált elkapni, és amikor látta, hogy ez nem működik, hozzád fordult. És te csak a kezére játszottál. Becsomagoltál, hogy elszökj vele. Ő csak megpróbált a házból kivinni, mert tudta, hogy lebukott. Felhasznált ellenem. Ne légy már ilyen buta Layla. Azt hiszed, hogy egy ilyen kislány majd meg fogja változtatni egy férfi összes tervét? Hogy feladná az összes tervét miattad? Nincs az a punci, ami ennyire jó. Tudom, hogy némileg védve tartottalak, de akkor sem lehetsz ennyire naiv. A szavai a fejemben cikáztak. Ez nem lehet igaz... Az egész lényem tudta, hogy nem igaz, amit mond. - És most? Amint kijött, értem jött. Börtönben ült értem. - Ez mind hazugság. Ő csak eszközként használ téged, hogy elkapjon engem. Megpróbált kicsalogatni a rejtekhelyemről. Nem érted? Te csak egy gyalogos vagy ebben a játékban. Egy kis hal. Még mindig a buta kislány, aki nem tudja, hogy mi folyik közvetlenül a szeme előtt. Ránézek Jeanette-re, aki engem bámul. Nem tudom, hogy mit kezdjek azzal, amit most az apám mondott nekem. De annak egy része igaz, amit mondott. Carter miért adna mindent fel miattam? Lehet, hogy ez mind csak egy játék része? Ha igen, akkor biztos vagyok abban, hogy Carter játékának ez az egyetlen módja, hogy biztonságban tartson, hogy ennek az egésznek vége legyen. De most ez tényleg nem számít. Az a fontos, hogy biztonságban kimeneküljünk innen. - Nem érdekel, ha egy gyalogos vagyok vagy sem ezen a ponton. Carter szét fog tépni téged. Ha nem akar engem, akkor miért harcolna értem? Ez az, ami igazán számít nekem, érted? Az apám erre csak mosolyog. Nem tudom, hogy miért veszekszem vele, csak felforr a vérem attól, hogy bárki kétségbe vonja Carter hűségét irányomba. Ez már szinte nevetséges. - Mindannyian tudjuk, hogy mi indította el Cartert erre az útra - a családja. Nos, úgy néz ki, mint hogy egy már növekszik benned, mint minden család , amit ő elveszített. Gondolom, hogy majd mindent megtesz, hogy visszaszerezzen, és nem miattad, hanem a baba miatt, ami benned növekszik. És most már ez az én igazi gyalogosom. - Te rohadék! - Sikoltom, és neki akarok támadni, de Jeanette megragadja a derekamat. - Egyelőre végeztem velük. Marco vidd be őket az egyik szobába. Ha szeretnél, szórakozz el velük. De maradjon sértetlen. - Mondja rám mutatva. - Még szükségünk lesz rá. - És a másik? - kérdi Marco Jeanette-re utalva. - Csinálj vele azt, amit akarsz. De ha kész vagy vele hozd el nekem. Nem szeretem az olyan bátor nőket, mint amilyen ez itt. Hagyom, hogy betörd nekem egy kicsit. Jeanette küzdeni kezd vele, de én egy gyors "Csak csináld" pillantást küldök felé. Távol kell maradnunk mindenkitől, hogy megtaláljuk a kiutat innen. Még mindig nem tudom, hogy hol van 12
Justin, de az idő egyértelműen fogy. Ki kell jutnunk innen valahogy. Marco azon a folyosón taszigál végig minket, amelyiken az anyám eltűnt, aztán belök minket egy szobába, amiben csak egy ágy van. Becsapja az ajtót maga mögött, és neki dől. - Vetkőzz! – mondja, miközben elkezdi kigombolni az ingjét. - Baszd meg! - ordít rá Jeanette. - Ó! Bízz bennem, meg foglak baszni.
Eltolja magát az ajtótól, megragadja Jeanette felsőjének az elejét és szétszakítja középen. A mellei kiszabadulnak. - Egy kicsit kicsik az én ízlésemnek, de megteszi. - bámul rá. Jeanette megpróbálja megütni, de a férfi felkapja és keresztülhajítja az egész szobán és Jeanette az ágyon landol, de lepattan a matracról és a padlóra esik. Oda akarok hozzá futni, de a hajamnál fogva elkap és kést szorít a torkomhoz. - Vedd le a kapucnis felsődet Layla, vagy véres lesz. - suttogja fenyegetően, és mielőtt elengedne, beleharap a nyakamba. - Te pedig - mutatott a késsel Jeanette felé - vedd le a nadrágodat, és menj fel az ágyra. Egy rossz mozdulat, és igazán szépen felszeletelem - parancsolja a késsel rám mutatva. Jeanette felmászik az ágyra. - A kapucnis felsődet, Layla! - csattan újra rám. Megmarkolva a kapucnis szegélyét úgy fordulok, hogy vele szemben legyek és Jeanette- nek háttal legyek, majd áthúzom a kapucnis felsőt a fejemen. Marco hozzáér a pólómhoz és úgy tépi le rólam, mint Jeanette- ről. - Most már vannak nagy mellek. Meg fogom dugni ezeket. A penge felcsúszik a hasamtól a két mellem között, aztán a melltartómba akasztva a kést, elvágja azt, így a mellem kiszabadul, viszont a működő mobiltelefon, amit Cartertől kaptam hangos puffanással a földre esik. - Te büdös kurva! - ordítja és arcul csap, amitől hátrazuhanok és seggre esek. Felveszi a telefont és a falhoz csapja, amitől az összetörik. Belenyúl a zsebébe, és elővéve a telefonját tárcsáz. - Volt egy telefon nála - szünet - Igen a fejemet teszem rá, hogy Carter már nyomon van. Ki kell jutnunk innen. - Újabb szünet. - Értem. Beviszem őket a garázsba. - Befejezi a hívást. - Ezért megfizetsz, te kis kurva!
Ahogy elindul felém, előrántom a fegyvert a farmerom hátsó részéből és kétszer lövök. Az első golyó elvétette, mert nem biztosítottam ki, de a másik már eltalálja a vállát. - Gyere közelebb és újra lövök. - Kiáltok rá, mire hátralép és rám bámul. - Jól vagy? - kérdem Jeanette-t, nem véve le a szememet Marcoról. - Igen. Öld meg! – köpi a barátnőm. De nem vagyok biztos abban, hogy meg tudom -e ezt tenni, ha nem támad rám. A kezem remeg, és abban sem vagyok biztos, hogy célba tudom-e venni, kivéve, ha közelebb van. Az ajtó kivágódik, és az apám áll ott. A szeme elkerekedik, amikor meglát.
13
- Hogy került egy kibaszott fegyver hozzá? - ordít Marcora, aki a vállát fogja, amiből a karjára ömlik a vér. - Nem tudom - morogja összeszorított fogakkal. - Erre a sz arságra most nincs időnk. Bármelyik percben itt lehet. Mindketten rám néznek. Az apám tett egy lépést felém, erre én válaszul lövök egyet. A golyó a lábát találja el. Megtántorodik, és a falnak esik. - Főnök, bassza meg! - Ugrik Marco az apámhoz és megtámasztja, hogy ne essen a földre. - Jobb, ha menekülsz - kiáltom - . Ha közelebb jössz, esküszöm, hogy lelőlek. Hallasz?! Kibaszottul le foglak lőni! - sikoltom a szavakat, remélve, hogy elhiszik. - Ne hidd, hogy ennek itt vége Layla. És nem hiszem, hogy Carter a te oldaladon áll. - Figyelmeztet, és Marcora támaszkodva elmegy. Jeanette leugrik az ágyról, és pillanatok alatt mellettem terem. - Ki kell jutnunk innen. Vagy megvárjuk Cartert? Nem tudok a kérdésére válaszolni. Jeanette-hez fordulok és egyetlen válaszom a zokogás volt.
14
Carter M -
i a fasz volt ez a hang? - kérdi Saint.
Egy autó mögött voltunk, az épületen kívül, amelyikben Layla bent van, vagy legalábbis ott, ahonnan a jel jött még néhány perccel ezelőtt. - Tudod pontosan, hogy mi volt az. Lövések. Gyerünk, mozgás! Ahogy elindulok, Saint megragadja a karomat. - Várj, most jönnek ki. – kinézek és látom, ahogy néhányan O'Leary emberei közül kifutnak az épületből. Úgy menekülnek, mint a patkányok a süllyedő hajóról. - Csak várj, amíg minden tiszta lesz. Csak így lehet esélyünk. Te vagány belevaló vagy, de még te sem tudsz tizenkét férfit egyszerre leverni. - mondja Saint. Remegnek az izmaim a várakozástól, de tudom, hogy igaza van. Van egy másik kijárat hátul, de nem tudunk fedezék nélkül odamenni. Még néhány pillanatig nézem, ahogy az utolsó férfi és néhány részeg tyúk elhagyja az épületet. Amikor végre látom, hogy a kijárat szabad, odafordulok Sainthez. - Bemegyek. Fedezd a hátsóm! - Mind a két kezemben fegyverrel az épület felé megyek. Érzem, hogy Saint pisztollyal jön utánam. Fényes nappal van, és mi céltáblák vagyunk azoknak, akiknek kedvük támad kiiktatni bennünket. Végül eljutunk a bejárathoz és lassan beosonunk. A hatalmas nappali teljesen üres. Mindketten csendben osonunk, nem akarunk senkit sem lepuffantani, csak a legvégső esetben. - Balra van az előszoba - súgja Saint, és elindulunk abba az irányba. Ő fedezi a hátsónkat, én minden szobába benézek, miközben óvatosan haladunk a folyosón. Kiáltani akarom Layla nevét, de tudom, hogy nem tehetem. A folyosó végén látom, hogy minden szoba üres.
15
- Bassza meg – sziszegem, nem tudva, hogy hol máshol keresem. - Nézzük meg a hátsó kijáratot és nézd meg, hogy hagytak-e valamilyen nyomot. - súgja Saint. A fegyvertokba teszem az egyik fegyveremet, és a szabad kezemmel lenyomom a kilincset, kinyitom az ajtót és azonnal szembetalálom magamat egy Colt 45-ös csövével. - Vissza köcsög. - Jeanette! - kiáltja Saint. Amint a lány meglátja őt, a szeme könnybe lábad, de továbbra is ráfogja a fegyvert. - Azt mondtam, hogy vissza! - sikoltja, és Saint azonnal visszavonul. Nem tudom, hogy mi a fasz van vele, de a csaj nem viccel. - Hol van Layla? - kérdem nyugodtan. Nem akarom megijeszteni őt, de szükségem van a nőmre. Most. Körülnézek, és nem látom őt. Csak néhány magányosan álló autót, de semmi mást.
Jeanette egy kicsit megremeg és nyilvánvaló, hogy sírt, de a lány kemény, mint a kő, és a fegyverét rám és Saintre szegezi. Ahogy a fegyvert ránk szegezi, az arról árulkodik, hogy nem először tart kezében fegyvert. Tetőtől talpig végigmérem és észreveszem, hogy mezítláb van és csak egy apró rövidnadrág és egy szakadt top van rajta, amit a melleinél megkötött. - Mama, figyelj rám. Én vagyok az bébi… Saint és Carter. Nem fogunk bántani. Azért vagyunk itt, hogy megmentsünk benneteket. Tedd le a fegyvert és gyere ide. A lány megrázza a fejét egy kicsit, mintha kitisztulna, amit a férfi mondott neki. - Tegyétek le a fegyvert! Most senkiben sem bízhatok meg. Saint azonnal a földre dobta a fegyvert és elrúgta magától. A földre térdelt és a kezeit a tarkójára tette. - Jeanette, gyere ide, Mama. Tudod, hogy mennyire imádok előtted térdelni. Jeanette felenged, és egy kicsit elmosolyodik. Azonnal mozdulok. Gyorsan megragadom a karját, és egy kicsit hátracsavarom. Nem annyira, hogy fájjon, de ahhoz elegendő nyomást alkalmazok, hogy az ujjai elengedjék, és ne húzza meg a ravaszt. Másodpercek múlva lefegyverzem, és Saint felé tolom. Ő elkapja és a karjába zárja. Jeanette küzd egy pillanatig, de aztán elernyed az ölelésében, majd keserves zokogásba kezd, miközben erősen kapaszkodik belé. - Hol. Van. Ő? - kérdem összeszorított fogakkal, kezd elegem lenni abból, hogy feltegyem ugyanazt a rohadt kérdést. Jeanette rámutat az egyik otthagyott autóra, mire én odafutok az autóhoz, és félelmemben, hogy mielőbb eljussak hozzá, feltépem az ajtót. Az ajtót a földre hajítom és látom, hogy Layla a padlón kuporog. - Cseresznye - szólongatom, a hangom eljut hozzá. Felnéz a szemembe, de nem mozdul felém. - Cseresznye, bébi? - kérdem újra, mire végre elér hozzá a hangom. Végignézek rajta újra, amikor meglátom az ugyanolyan szakadást a pólóján, mint amilyen Jeanette-n volt, és már tudom, hogy mi a franc történt. Kétkedve néz rám, de végül felül, és felém tartja a kezét. Megragadom és gyorsan kihúzom a kocsiból. A teste köré fonom a karjaimat, érzem, hogy remeg, de 16
nem sír, és nem is beszél, csak egész testében remeg. Odafutok vele Sainthez és Jeanett-hez, miközben egész idő alatt kémlelem a területet, ha esetleg valaki még mindig itt lenne. - Szálljatok be! Ki kell jutnunk innen. Nem tudom, hogy mennyi időnk van elhagyni a területet, mielőtt a zsaruk ideérnek. Saint felpattan Jeanette-tel a földről, és elindulunk az autóhoz. Az első ülésre teszem magam magam mellé Laylát, míg Saint és a nője hátul voltak. Az utat csendben tesszük meg a biztonságos ház felé, miközben érzem, hogy Cseresznyét továbbra is rázza a remegés az egész úton. Legalább az jó jel, hogy még mindig a derekam körül van a karja és a feje a mellkasomon. Megcsókolom a fejét, és azt mondom, hogy minden rendben lesz, újra és újra ismételgetem neki ezeket a szavakat az egész úton. Amint a biztonságos házunkhoz érünk, lezárok mindent. Senki se ki, se be.
Csúcs minőségű riasztóm van, valamint golyóálló ajtók és ablakok, így olyan biztonságos, mint Fort Knox - persze kivéve, ha valaki egy tankkal ront be az épületbe. Felviszem Cseresznyét az emeletre, és elindulunk az egyik irányba, míg Saint beviszi Jeanette-t a szobájába. Tudom, hogy bármin is ment keresztül, nála jó kezekben lesz, de most csak c sak a csajomra tudok fókuszálni.
Bemegyek a fürdőszobába és leteszem Laylát közvetlenül a zuhany alá, nem törődtem most azzal, hogy levetkőztessem magunkat. Hátat fordítok neki és megnyitva a csapot, a zuhanyrózsát magamra irányítom, hogy a hideg vizet v izet magamra permetezzem addig, amíg felmelegszik. Amint elég meleg felé fordulok, így a meleg víz eléri a remegő testét. Mögé nyúlok, és megnyitom a többi zuhanyrózsát is, a bezárt kis teret forró gőzzel töltve meg. Érzem, hogy a teste kezd elernyedni, ahogy átmelegszik. Nem tudom, hogy meddig állok ott vele átölelve őt, de mindkettőnk ruhája elázott. Ha az kell, hogy az örökkévalóságig így tartsam, hogy jobban legyen, megtenném. Egy Egy kis idő után felemeli felemeli a fejét és hátradönti a vízben. Leültetem a magas ülésre - én építettem így a zuhanyzót - a lába közé állok és lehúzom a pólómat, majd az átázott nedves farmeremet, és a bakancsomat is. Meztelen vagyok, mire visszatérek a lába közé. Le akarom venni róla a szakadt topját, de odateszi a kezét, mintha meg akarna állítani. Megmerevedek a mozdulatban. Kérdőn a szemembe néz. - Layla? - kérdezem, és akkor ez olyan, mintha ő döntene, és elveszi a kezét. Bólint, mintha azt mondaná, hogy vetkőztessem le. Leveszek mindent róla, majd visszaültetem. A kezével és a lábával körülölel engem, a meztelen teste tökéletesen simul az enyémhez. A kemény farkam a közöttünk lévő csapdában ágaskodik, ágaskodik, de a legjobb tudásom szerint figyelmen kívül hagyom. Elkezd őrölni a csípőjével, és bár szeretnék olyan gyengéd lenni vele, amennyire csak lehetséges, de én kétségbeesetten szerelmes vagyok belé, és túl erős vagyok hozzá. - Csak hagyd figyelmen kívül bébi. Tartani foglak egy kicsit.
Ő hátradől, és a szemembe néz. - Carter. Szeretlek. Azt akarom, hogy ho gy szeress most! - Igen, bébi. Én is annyira szeretlek. - Megcsókolom Megcsókolom a száját, és ő megpróbálja elmélyíteni a csókot. És én hagyom neki.
17
- Szükségem van rád, hogy szeress, mindeneddel. Most azonnal! – mondja, és erősebben hozzádörzsölődik hozzádörzsölődik a farkamhoz. - Kérlek… - suttogja az ajkamnak, és én ezt teszem. Megfordítom a testünket, így ő újra a zuhany ülésének a szélén ül. Ebben a magasságban a férfiasságom tökéletesen illeszkedik a puncijához. Megragadom az arcát mindkét kezemmel, és mélyen a szemébe nézek. - Annyira szeretlek Layla. Soha, de soha, ne tedd meg ezt velem újra. Könnyek peregnek le az arcán, összekeveredve ö sszekeveredve a zuhanyból lezúduló víz cseppjeivel. Lehajolok és megcsókolom a telt, puha ajkát, míg a farkammal megbököm a nyílását. Megragadja a vállamat és én beléhatolok. Egyszerűen csak benne vagyok, és így tartom magunkat. Nem mozdulok, csak élvezem azt az érzést, hogy benne vagyok, és hogy biztonságban van. - Halálra ijesztettél Cseresznye. Azt hittem, hogy elveszítettelek téged is, meg a babát is... Mi a faszt gondoltál? - Carter, kérlek. Szeress engem most. Majd később leszidsz. - Rendben, de válaszokat akarok.
A csípőmmel hátrahúzódtam, majd lassan tövig döftem belé. - Mennyország - suttogom, és átölelem. A karjait a nyakam köré fonja, és úgy kapaszkodik belém, mint aki nem bírja elviselni köztünk a távolságot. Pontosan én is ugyanígy érzek.
Megtámasztom a lábamat, és elkezdem minden ízemmel szeretni őt. A hátát simogatom a kezemmel, és szorosan fogom, ahogy megosztozunk a szenvedélyben. Annyira összehangolódott a testünk, hogy egyszerre érünk fel a csúcsra. Ez egy létfontosságú pillanat mindkettőnk számára. számára. Olyan érzés volt, mintha ekkor nekünk újra kellett egyesíteni valamit, ami széthúzódott. Nem tudom, hogy mi történt vele abban az épületben, de csak pár pillanatra volt attól, hogy elveszítsem. Megcsókolom a száját, és amint lélegzethez jutunk, újra belenézek a szemébe. - Hát itt vagy. - suttogom, és látom, hogy újra itt van velem. Miután lemostam magunkat a zuhany alatt, bevittem az ágy ba Cseresznyét, és megetettem, mielőtt lepihent. Ott feküdtünk meztelenül egy pár órát, és amíg a mellkasomon aludt, a hajával játszottam. Egész idő alatt belém kapaszkodott, mintha valaha is szükségem lenne arra, hogy valahol másutt legyek. - Bébi ébres ztő - ébresztem fel, mire kinyitja a szemét. Annyira rohadtul aranyos, amikor ébredezik. - Hoztam neked és a babának több ennivalót. És készen állok arra, hogy néhány kérdésemre választ kapjak, hogy mi történt. Vonakodva néz rám, de lassan elkezdi magyarázni. magyar ázni. Elmesél nekem mindent, hogy mi történt attól a pillanattól kezdve, amikor telefonhívást kaptam, egészed addig, amíg rá nem találtam a hátsó ülésen az autóban. Ott ülök és hallgatom hallgatom az egészet. Külsőleg nyugodtnak és összeszedettnek látszom, de belül olyan vagyok, mint egy dühöngő bika, aki készen áll arra, hogy földig rombolja azt a rohadt helyet. - Carter, tudom a választ és nem fogom kérni..... - Nem, soha a kibaszott ki baszott életben nem érintettem meg az anyádat. - felelem, mielőtt befejezi a mondatot. Ki kell törölnöm minden kétséget az fejéből, a hazugságokat, amit a szülei mondtak neki. 18
- Még annyira sem akartam, hogy megrázzam az átkozott kezét, amikor először találkoztam vele, és biztos, hogy nem basztam meg. Nem tudom, hogy milyen téveszmés téveszmés baromságról beszél az apád, apád, és több mint valószínű, hogy teletömte az anyádat is ezzel, de ez mind hazugság. Minden. - Tudom Carter. Bízom benned. Hiszek neked. Minden, amit valaha is mondott, hazugság volt. Mindketten csak telebeszélték a fejemet és én nem tudtam, hogy mit higgyek. Sajnálom, ha valaha is felmerült bennem szemernyi kétség arról, hogy nem teszed azt, ami a legjobb nekem. Tudom, hogy sohasem tennél semmi olyat, amivel fájdalmat okoznál nekem, ha azt meg tudnád akadályozni. A szívem elöntötte a melegség attól, hogy ennyire bízik bennem. Végre megértette, tényleg megértette. Azóta, hogy megláttam őt, mindent érte tettem. - Az anyádnak problémái vannak Cseresznye. Nagyon nagy. Amikor először találkoztam vele, bepróbálkozott nálam egy párszor, de én leráztam. Először mérges voltam rá, de idővel, már csak sajnálatot éreztem iránta. Az apád nagyon jól tudja manipulálni az embereket Layla. Ez az, amit csinál, és ő tette ezt anyáddal is. Rájön az emberek leggyengébb pontjára, majd kihasználja őket. Ezért volt ez a szar is. Ismeri a legérzékenyebb részed és megtámadja azt, ezért volt az, amit veled tett ma este. Lefogadom, hogy már évek óta ó ta ezt csinálja az anyáddal is. Soha nem használtalak fel téged semmire, és soha nem hagylak el Cseresznye. Esküszöm. - Tudom Carter. Ha van valami az életben, amit biztosan tudok az akkor az, hogy te mindig rám fogsz találni. - Mindig. - erősítem meg. - Mit gondolsz az anyám miért viselkedett így ma este? Hol volt ő?
Látom a fájdalmat a szemében. Mindkét szülődet elveszíteni nem könnyű, de nem hiszem, hogy az anyja olyan rossz, mint amennyire látszik. - Azt hiszem, hogy az anyád az apád játékának hatása alatt van. Egyszer azt mondta nekem, hogy látta, hogy hogyan néztem rád, és azt akarta, hogy őrá is úgy nézzenek, ahogy én rád. Azt hiszem, hogy nagyon magányos volt, és miután mi után mindez megtörtént, azon az éjszakán elment és csavargott egy darabig. Hogy miért jött vissza, nem tudom. - Remélem, hogy megkapja azt a segítséget, amire szüksége van. - suttogja. Csak bólintok, mert én is ezt remélem. Fogalmam sincs, hogy milyen nő volt, mielőtt O'Leary -vel találkozott, de éveket töltött egy ilyen emberrel. Senki sem bírná ki ezt józan ésszel.
Nézem őt, és meggyőződök arról, hogy mindent megeszik, amit elé raktam. Meg kell őriznie az erejét önmaga és a baba miatt is. Annyira aggódom mindkettőjükért. mindkettőjükért. Miután befejezte, eltakarítom a lepedőről a maradékot, majd lecsúsztatom a nadrágomat, ami lazán van megkötve. Meztelenül állok előtte, és a farkam kemény…… megint. Layla rám mosolyog, és felvonja a szemöldökét. - Most mire gondolsz Carter? - Nos, nyilvánvalóan arra, hogy ennem kell. Tárd szét a combjaidat bébi, én egy kiéhezett ember vagyok. Cseresznye felkuncog egy kicsit, de lefekszik az ágyra és széttárja a lábait. Szereti, ha a puncija ki van nyalva, túlságosan is lelkesen fogad, hogy megkapja és élvezze azt. Ebben az a szép, hogy ugyanazon az oldalon vagyunk. Felmászok az ágyra, és megcsókolom a belső combját. Felkuncog egy kicsit, 19
amitől belemosolygok a bőrébe. Annyira csiklandós, de soha sem kéri, hogy hagyjam abba. Felváltva csókolom és nyalom, ahogy haladok az édes-mézes középpontja felé, majd puncijához teszem az orrom és belélegzem az illatát. Olyan édes az illata, hogy a számban rögtön összefut a nyál. Összefut a nyál a számban, mert olyan rohadtul meg akarom kóstolni a punciját. Az ágyhoz dörzsölöm a kemény farkamat, és végre megengedek magamnak egy nyalintást. Ettől mindketten felnyögünk, ezt most már nem tagadhatom meg magunktól többé. Mind két kezemmel durván széttolom a térdeit egymástól. - Tartsd a kibaszott térdeidet tárva Cseresznye. Ez a punci az enyém. Gyorsan és keményen nyalogatni kezdem fel és le, ánuszától a csiklójáig, majd vissza. A számba szopom szeméremajkait, majd a nyelvemmel beléhatolok. Mindenhol ott vagyok és izgatottan nyalom. Nem bírom már tovább, lenyúlok, hogy simogassam a farkam. Annyira kibaszottul beindulok attól, hogy a punciját nyalom, hogy el kell élveznem, miközben ezt csinálom. Keményen verem a farkamat, majd megszorítom a tövénél, megpróbálva vi sszatartani az élvezetemet. A számba szopom a csiklóját, és tudom, hogy elvesztettem a harcot. Érzem, hogy elkezdek élvezni, az arcomat a puncijába temetem, és ez átlök az orgazmus határán.
Ráélvezek mindenre, a kezemre, a lepedőre, a hasamra, mindenhova. Ő az arcomhoz dörzsöli magát és elélvez, miközben én összekenek mindent úgy, mint egy tizenöt éves kamasz. Amint kezdünk lehiggadni az orgazmusunk után, széles mosollyal rám néz. - Gyere és dugjál meg Carter! Szükségem van még egy orgazmusra, mielőtt aludni megyek.
Felülök, és meglátja a spermámat mindenhol. És életemben először egy kicsit elpirulok. Még mindig keményen áll a faszom, úgyhogy megvonom a vállamat és a puncijához helyezem magamat. - Le fog valaha is ez lankadni? - kérdi egy nyögéssel, amikor belécsúszok. - Ezt akarod? - kérdezem vissza fülig érő vigyorral.
Keményen beledöfök, miközben válaszol egy „soha”-t, és hátraveti a fejét a gyönyörtől. Felnyúlok és megragadom az ágy fejtámláját. Ez egy kemény, ágydöngetős menet lesz. Hirtelen hangosan kopognak az ajtón. - Hé Carter, társaságot kaptunk...
20
Layla A lábaimat Carter köré fonom, és megszorítom a hüvelyizmaimat, hogy megpróbáljam magamba zárni. - Ezzel nem segítesz Cseresznye. – morogja, ahogy kihúzódik, de aztán keményen tövig belém döf. Nem akarom, hogy most itt hagyjon. Azt akarom, hogy befejezze, amit elkezdett. Hangosan felnyögök, és Carter a kezét a számra szorítja, hogy elfojtsa vágyam hangját. - Saint a legjobb barátom Cseresznye, de ha meghallja a gyönyöröd hangját, el fogom verni a seggedet. Csak én hallhatom azt. – Figyelmeztet, és olyan erőteljesen belém döf, hogy az ágy a falhoz koppan. - Ez gyors lesz bébi. Kapaszkodj a fejtámlába. Felnyúlok és az ujjaimat a fejtámla rúdjai köré fonom szorosan. - Csendben leszel, amíg megdöngetlek, Cseresznye? – Kérdezi, még mindig a kezével a számon. Bólintok, mire elviszi a kezét és hátradől. Feltérdel a lábam között, és én a lábaimat köré zárom.
Keményen megragadja a csípőmet, és az ölébe húz úgy, hogy teljesen elnyúlok az ágyon. Szorosan, összezárt ujjakkal fogom a fejtámlát. - Nem fog sokáig tartani bébi, nem amikor így vagy kiterítve előttem, és én teljesen birtokollak. Bassza meg, imádom látni a vörös hajadat a párnámon szétterülve.
Megragadja a csípőmet, szorosan tartva, aztán Carter elkezd gyorsan mozogni. Érzem, hogy egy újabb orgazmus közeledik. A szám belsejébe harapok, hogy elfojtsam a nyögéseimet. Felnézek Carter
21
arcára, és látom az erőfeszítését. A szeme a puncimon van. Nézi, ahogy a farka ki-be mozog bennem, olyan mintha nem tudna betelni a látvánnyal. - Bassza meg bébi, olyan közzel vagyok. Velem együtt fogsz elélvezni, ugye? – Mondja, és a lökései felgyorsulnak. Felemelem a csípőmet, félúton találkozva, megmutatva neki, hogy milyen közel vagyok. Érzem, hogy a puncim mohón köré záródik. Kihúzza, majd visszadöfi még mélyebbre. - Igen – nyögöm, és visszadöntve a fejemet hagytam, hogy irányítsa a testem. Tudom, hogy megtesz mindent, hogy elélvezek. Carter mindig figyel arra, hogy megkapjam azt, amit akarok vagy azt, amire szükségem van.
Csattanás.
A szemem kipattan, amikor megérzem, hogy a puncimra, és a csiklómra csapott. - Azt mondtam, hogy maradj csendben Cseresznye. Nem tudom, hogy miért gondolja azt, h ogy a puncimra ütéstől csendben lennék. Azt akarom, hogy ismét csinálja, úgyhogy ezúttal hangosabban nyögöm a nevét, és biztos vagyok abban, hogy Saint is hallja az ajtó előtt. Ő pedig újra és újra lecsap, és az utolsó csapásnál elélvezek. Érzem, hogy a puncim összehúzódik, mintha arra törekedne, hogy Carter farka mélyebbre hatoljon bennem, mintha azt akarná, hogy örökre ott maradjon. A hátam ívbe hajlik az ágyon, és átadom magam a gyönyörnek. Érzem Carter beteljesülését mélyen bennem, megtöltve a meleg spermájával. A puncim még jobban összehúzódik, mintha vágyna rá. Az egész testemen keresztülszáguld a gyönyör. - Carter, kibaszottul nem jókedvemből zavarlak. De az a Justin gyerek kint van. – Zúgolódik Saint, mialatt dörömböl a hálószoba ajtaján. - Bassza meg. Adj egy percet. – Válaszolja Carter, és kihúzódik belőlem. - Justin itt van? - Kiáltom és sietve leszállok az ágyról. Érzem, hogy Carter spermája végigfolyik a combomon, bemegyek a fürdőszobába, hogy megtisztítsam magamat. Annyi minden történt, hogy teljesen megfeledkeztem Justinról. Egy rohadt szörnyű ember vagyok. Itt vagyok egy észbontó orgazmus után Carterrel, és hagytam, hogy kimenjen a fejemből. Hogy lehetek ilyen önző?
Amikor kijöttem a fürdőszobából, Carter már teljesen felöltözve állt a szoba közepén, Én még mindig meztelen vagyok, és a szemei a melleimre tapadnak. Megforgatom a szemeimet, és a szekrényhez megyek, hogy keressek valamit, amit felvehetek.
- Szó sem lehet róla Cseresznye. Vonszold vissza a popsid az ágyba. - Mi? Miért? – Kérdezem, és turkálok tovább a szekrényben. - Azért, mert nem vagyok biztos abban, hogy miért van ez a szarházi itt, vagy hogy honnan tud erről a helyről. Megfordulok, hogy ránézzek, és tudom, hogy igaza van. Honnan tud Justin a raktárról? De ez most ebben a pillanatban nem számít. - Menjünk, és majd megtudjuk. 22
- Nem! Én megyek kideríteni ezt. Te meg visszaviszed a segged az ágyba, és megvársz. - Rendben. – Morgom és elindulok az ágyhoz. Nincs értelme vitatkozni vele. Megvárom, amíg elhagyja a szobát, majd felöltözöm és lemegyek. Gyanakvóan rám néz. Talán túl gyorsan adtam fel, és most nem hiszi el. Bebújok a paplan alá, és úgy teszek, mintha valóban itt akarnék maradni. Az ágyhoz jön, lehajol, hogy lágyan megcsókoljon. - Mindjárt jövök bébi, addig tartsd melegen a helyem. - Carter, hogy tudnám a helyedet melegen tartani? Meg kellene háromszorozódnom ahhoz. - Nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet- e belőled három pokoli forró, szexi nő. – Mondja nevetve. Forgatom a szememet, és az ajtó felé tolom. - Carter menj, és tudd meg, hogy mi történt..... és ne bántsd. - Ezt nem ígérhetem meg. - Carter. – Figyelmeztetem. Mire legyőzötten felemeli a kezét. - Rendben bébi, de emlékezz arra, hogy csak egyszer engedem meg ezt. Kinyitja az ajtót, és kint Saintet látom a jobb oldalon állni. A haja borzas, és biztos vagyok benne, hogy ez Jeanette műve. Mielőtt Carter bezárná az ajtót, küld felém egy félmosolyt. Kiugrom az ágyból és a szekrényhez futok. Azt akarom, hogy amennyire csak lehetséges, Carter kevés időt töltsön el Justinnal. Egy rém álom volt, amikor a múltkor találkoztak.
Felkaptam egy rövidnadrágot és egy pólót, belebújok a papucsomba, mielőtt elindulok lefelé. Amint a lépcsőhöz érek, látom, hogy lent nem mennek a dolgok jól. Carter Justint a falnak szorítja, és azt is látom, hogy Justin már el van kékülve. A bal kezéből a padlóra szivárog a vér, úgy néz ki, mintha egyenesen a pokolból szökött volna – pokolba, ahova én rángattam be - Hogy a fenébe találtál rá erre a helyre? – Morogja Carter. Lefutok a lépcsőn, és igyekszem Carter kezeit lefeszíteni róla, de nem tudom. Meg sem tudom mozdítani. - Azt kérdeztem, hogy a faszba találtál rá erre a helyre? - Carter, nem tud válaszolni, amíg fojtogatod. A fenébe is, engedd el! - Cseresznye mondtam neked, hogy maradj a seggeden az ágyban. A picsába, szoktál te engedelmeskedni is? Figyelmen kívül hagyom a kérdését, és ránézek Saintre, aki úgy játszik a telefonjával, mintha semmi nem történt volna. - Saint segítenél egy kicsit?- Kérdem zavartan. Felnéz, és csak vállat von. - Saint – Mondom ezúttal hangosabban. – Segíts nekem lecsillapítani Cartert, még akkor is, ha ezt csak azért csinálja, hogy válaszokat kapjon. Saint visszateszi a zsebébe a telefonját, és megragadja Carter karját.
23
- C! Ember! A nődnek igaza van. Ez a kis szemét addig nem tud válaszolni, amíg fojtogatod, és kiszorítod a lelket belőle. Meg kell tudnunk, hogy mit tud. Plusz egyre jobban összevérzi ezt a helyet. Carter lassan elengedi. - Üljünk le, fiúk. - javaslom és a kanapé felé intek. - Rendben. - Morogja Carter - De csak azért, mert úgy gondolom, hogy Cseresznye már látott elég erőszakot ma. Odajön hozzám, felemelve a kanapéhoz visz, és leül velem az ölében. A hajamba fúrja az orrát, beszívja a hajam illatát, és tudom, hogy ő így csillapítja le magát. Megkönnyebbülök, hogy mindenki lecsillapodott, és felállok Carter öléből. - Fürdőszoba. – Mondom, mire ő vonakodva elenged. Elindulok a fürdőszobába a nappalin keresztül, és ott néhány fiókot végigturkálok, amíg meg nem találom azt, amit keresek. Amikor visszajövök Saint és Carter bámulják Justint, aki úgy néz ki, mint aki mindjárt összepisili magát. - Hagyjátok abba, fiúk. Teljesen nyilvánvaló, hogy ő is sok mindenen ment már ma keresztül. Leülök Justin mellé, mire meghallom Carter morgását. Fel akar kelni, hogy megragadjon, de küldök felé egy halálos pillantást. - Carter, nyugodj meg! Vérzik. Carter kelletlenül visszaül. - Beszélj. – Parancsolja, miközben én megnézem Justin kezén a kötést. A vér már majdnem átitatta az egészet. - Levágták az ujjamat. Nem tudom elnyomni a zihálásomat, ami feltör a torkomból. - Kórházba kell vinni. - Nem kell kórház – mondja Justin. – Csak tisztítsd le egy kicsit, jó? - Nagyon sajnálom Justin, ez az egész az én hibám. Én húztalak ebbe bele. Az apám volt az, aki fogva tartott. - Erre én is rájöttem. Én csak nagyon örülök, hogy jól vagy Layla. Annyira aggódtam érted. Nem akartam, hogy értem gyere. - mondja szelíden, majd felemeli a kezét, és megsimogatja az arcomat. Carter újra felmordul, már kezdem azt hinni, hogy egy része talán kutya. Justin leejti a kezét, és visszanéz Cartere. - Beszélj! – parancsolja újra Carter. - Carter fejezd be. Ne légy ilyen seggfej. Mi tettük ezt vele.
24
- Minden rendben, Layla. – mondja Justin. – Csak aggódik érted, és nem hibáztatom érte. Ha az enyém lennél megint, én is aggódnék szintén, miután találkoztam az apáddal. - Sosem volt a tiéd. – Mondja sötéten Carter, felállva a székéből. Figyelmen kívül hagyom őt, és visszatérek Justin kezéhez. - Akkor szöktem meg, amikor elszabadult a pokol. Sikerült elkötnöm az egyik autót. Amikor megláttalak benneteket kijönni, követtelek benneteket. Van valami, ami azt hiszem, hogy érdekel benneteket. - Benyúl a zsebébe és elővesz egy USB-t és a dohányzóasztalra dobja. - Mi ez?- kérdezi Saint felvéve azt, és megvizsgálja. - Nem vagyok benne biztos, de abból, amit összegyűjtöttem, szükségük van Laylára, hogy hozzáférjenek néhány bankszámlához nekik, és azt hiszem, a bankokhoz tartozó összes bankszámlaszám ezen van. Kikaptam a számítógépből, amikor mindenki menekülni kezdett. - Miért lenne szükségük rám? Justin vállat vont. - Azt hiszem, ez azért van, mert amikor az apád a föld alá menekült, akkor téged tett meg az összes bankszámlájának egyedüli tulajdonosának. És most vissza akarja kapni a pénzt. - Rendben. Tegyük fel, hogy hiszek neked. Miért nem mentél el a rendőrségre?- Kérdezi Carter. - Layla miatt. - Miattam? - Igen, miattad. Nem tudom, hogy mi folyik itt, de nem akartam, hogy veszélybe kerülj. Mondtam, hogy segítek, ha szükséged van valamire.
Érzem, hogy a bűntudat marja a gyomromat. Én kevertem Justint bele az egészbe. Minden, amit valaha tett, barátságból tette, még akkor is, ha szakítottam vele. - Ő marad. – Mondom. Teszek róla, hogy ne hangozzon úgy, mint egy kérdés. Ránézek Carterre, és a szemébe mélyedek. - Kérlek - mondom végül, azt az egy szót, amiről tudom, hogy működni fog nála. - Rendben – morogja. – Elmegyünk, gyorsan ellenőrizzük a meghajtót, addig maradjatok itt mindketten. Saint követi Cartert és kimennek a szobából, és pontosan érzem, hogy a feszültség velük együtt eltűnik. - Nagyon sajnálom, Justin. - Nincs semmi baj Layla, egyszerűen csak örülök, hogy jól vagy. Küldök felé egy szomorú mosolyt, és odamegyek, hogy megtisztítsam a kezét. Úgy néz ki, mintha a vérzés már elállt volna, de biztosra akartam menni, hogy nem kapott- e valami fertőzést. - Kaphatok egy kis vizet?- Kérdezi.
25
- Természetesen. Csak adj egy percet. - Bemegyek a konyhába, megragadok két üveg vizet, és visszamegyek a nappaliba. Odanyújtom az egyiket Justinnak, az enyémet pedig a dohányzóasztalra teszem, majd elkezdem a kötést levenni Justin kezéről. - Nagyon fáj? – Kérdezem. Lehet, hogy már nem vérzik, de még mindig olyan friss. - Hasznát tudnám venni valami gyógyszernek. - Azt hiszem, láttam néhány fájdalomcsillapítót a fürdőszobában. De nem tudom, hogy mennyit segítene. - Ezen a ponton bármit elviselek.
A fejemmel bólintok, visszamegyek a fürdőszobába, és a gyógyszeres szekrényben keresgélek. Találok két üveg gyógyszert, ami segíthet, úgyhogy megragadom mindkettőt. Majd eldönti, hogy melyiket akarja. Odaadom neki az üveget, és ő bevesz pár tablettát mindkettőből, és lenyeli őket. - Nagyon sajnálom, amit Carter tett. Lehet, hogy egy kicsit túloz, de tudom, hogy azért, mert aggódik miattam. - Biztos, hogy biztonságban vagy vele Layla? Úgy tűnik, hogy ugyanolyan ijesztő, mint az apád, ha engem kérdezel. - Tudom, hogy úgy tűnik, de Carter soha nem bántana. - mondom, és iszom egy kis vizet a poharamból. - Tényleg örülök, hogy jól vagy. Annyira megijedtem, amikor az apám azt mondta, hogy elkapott. Fogalmam sem volt arról, hogy tud rólad. - Ő tud rólam, mert… - Justin közelebb hajol, a hangja suttogássá halkul - ő fizetett, hogy maradjak a közeledben. Rettegés futott keresztül rajtam. Igyekszem elmenekülni tőle, de lassúnak érzem az egész testem. - Annyira könnyű préda vagy Layla, de most én diktálom a szabályokat. Egy ujj elvesztése nem volt nagy áldozat, hogy bejussak ide. Rosszul vagyok attól, hogy az apád levágta az ujjam. Megszerzed nekem a pénzt, és akkor esetleg életben hagylak. Kinyitom a számat, hogy sikítsak, de egy hang sem jön ki. Érzem, hogy mindjárt elalszom. - Itt az ideje, hogy eltűnjünk innen, mielőtt a rohadt testőreid rájönnek, hogy átvertem őket a pendrive-val.
Ahogy felemel a kanapéról, megpróbálok harcolni ellene, de a karom túl nehéz. Alig bírom nyitva tartani a szememet. - Ne aggódj, Layla, nem fognak követni minket. Amint kijutunk innen, az anyád át fogja adni ennek a raktárnak a címét az apádnak.
26
Carter -
T
edd be a meghajtót, amilyen gyorsan csak lehet. Nem bízom a kis szarháziban.
- Nyugi, Carter. Szerintem Layla képes megvédeni saját magát. Ő kemény csaj.
Nézem a kamerákat a vezérlőszobánkban, miközben Saint a számítógépen nézi az információkat. Látom, hogy Layla Justinnal beszélget, amitől libabőrös lettem. Valami nem stimmel vele kapcsolatban. Nem csak az a tény, hogy megpróbálta megérinteni azt, ami az enyém, de van benne valami, ami óvatosságra int. Látom, hogy Layla mond valamit, és feláll. Nézem, ahogy bemegy a fürdőszobába, és végignézi a gyógyszeres szekrényt. Elindulok, hogy megnézzem azt a kamerát, ami a nappalit mutatja, de Saint elvonja a figyelmemet. - Ez furcsa. - Mi az? – kérdezem és számítógépének képernyője felé fordulok. - Ez jelszóva l titkosított, de a fájl üres. Hadd kutakodjak még egy kicsit, de úgy tűnik, hogy csak időpocsékolás ez az üres pendrive.
Még időben fordulok meg, hogy lássam, Layla visszasétál a nappaliba, ahol Justin még mindig ül. Beszélgetnek még egy kicsit és Layla belekortyol a vízébe. Érzem, hogy hirtelen végigfut a hátamon a hideg, és nem tudok rájönni, hogy miért. Semmi furcsa nem történik, ők csak ülnek ott és beszélgetnek. - Ez üres. - mondja Saint. Miért titkosítanak egy üres pendrive-ot? Mi lenne az oka, hogy valaki áttanulmányozza ezt?
Megfordulok, hogy felmérjem Saint megérzéseit erről. - Talán O’Leary megpróbált egy hamis fájlt létrehozni, arra az esetre, ha valaki megtalálná. – Találgatok és megpróbálom kitalálni, hogy valaki miért tenne ilyet.
27
- Valaki azért használná ezt, hogy lelassítson egy keresést. – Ahogy ez a gondolat beugrik, még időben visszafordulok a kamerák felé, hogy lássam Layla elájul. Justin fölé hajol, hogy felemelje őt. - Bassza meg! – kiáltom és kirohanok a szobából Sainttel a nyomomban.
Fél másodperc sem telik el, előkapom a fegyverem és rohanok a folyóson át a nappaliba. Amint odaérek a nagy, nyitott területre, hallom, hogy a garázsajtó nyílik. - Elindult kifelé! - Kiáltom Saintnek és már futok is abba az irányba. - Kimegyek hátul, megkerülöm és elzárom a kijáratot. – Kiáltja Saint, miközben a másik irányba szalad. A garázsajtóhoz érek és megállok. Felemelem a pisztolyom, ahogy lassan kinyitom az ajtót. A nyíláson kikémlelek, és látom, ahogy Justin a vállára dobja Laylát, mint ahogy a tűzoltók csinálják. Figyelem őt, de nem látok fegyvert. Felé osonok, és a nyíló garázsajtó elnyomja a lépteim zaját. Úgy öt méterre megállok tőle, és célba veszem a fegyveremmel. Hogy a faszba tervezte azt, hogy kijut innen? Pattanásig feszültek az idegeim, de úgy érzem, hiányzik valami. Nem lehet ennyire hülye. Végignézek a garázson, de nem látok senki mást. A pisztollyal a fejére célzok, hátha egy elrejtett fegyver után kap. A garázskapu teljesen kinyílik és bekattan a helyére. Hamarosan csend tölti be a területet. - Tedd le őt, emeld fel a kezedet, és lassan fordulj meg! – Parancsolom neki túlságosan is higgadtan. Látom, hogy a válla megmerevedik, mint aki tudja, hogy elkapták. Látom, hogy levegőt vesz, de ez a kis beszari nem mozog elég gyorsan. Igyekszem nyugodt maradni, mert az egész életemet a kezében tartja. A nő, akit szeretek, és a meg nem született gyermekünk, akik semmit sem jelentenek neki, de nekem az egész világot. Az egyetlen, amire összpontosítok, hogy biztonságba helyezzem őket magam mellett. - Engedd el, és hagylak kisétálni innen – mondom, és ezt komolyan is gondolom. Bármit megadnék, hogy biztonságban legyenek, beleértve a saját életemet is. - A szavamat adom. Tedd le, ne próbálkozz semmivel és elengedlek. - Justin lassan megfordul, és egyenesen a szemembe néz. Úgy néz ki, mint egy félőrült, mintha valamit szívott volna. Eddig ezt nem vettem észre rajta, de talán a levágott ujja miatti adrenalin elfedte ezt. Úgy izzadt, mint egy őrült, a pupillája ki volt tágulva, amitől a szeme szinte fekete volt. - Elkéstél – mondja gúnyosan, és egy gonosz mosoly terül szét az arcán. Ekkor megjelent a garázsajtónál Saint, egy nőt tartva, az egyik karjával a nyaka körül, a másikkal egy pisztolyt tartott a fejéhez. A nő Saint karjába kapaszkodik, de úgy néz ki, mint aki nincs magánál, ugyanolyan állapotban volt, kitágult fekete pupillákkal, mint Justin. Meggyőződésem, hogy ez a két drogos úgy be van lőve, hogy azt sem tudják, hogy mi történik körülöttük. - Remélem, hogy nem ez volt a menekülési útvonalad Justin. Ő ugyanis túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy ellenőrizze az időt. Gondolom elmulasztott jelezni.
A fegyveremet még mindig Justinon tartom és látom, ahogy a vereség érzése átfut az arcán. Gondolom, egy drogosra támaszkodni, hogy az időben szóljon, nem volt épp a legokosabb terv. Újra ránézek a nőre és felismerem őt. Ez Layla anyja. Jézus! Layla mondta, hogy ott volt O'Leary raktárában, de fogalmam sem volt arról, hogy ilyen mélyre süllyedt. De most nem volt időm ezen a szarságon gondolkozni. A legfontosabb most az, hogy Laylát biztonságban tudjam.
28
- Kibaszott, haszontalan kurva – fröcsögi undorodva Justin. - Csak annyit kellett tennie, hogy vezesse az autót. Négy éve tervezem már ezt a szart, és ő túlságosan el volt foglalva azzal, hogy elszálljon, sem mint emlékezzen a rohadt munkájára. Elviseltem azt a seggfej O’Leary -t, és ezt a hülye, őrült kurvát, – biccentett Claire-re. – hogy megkapjam a fizetésemet, de ő nem tudott egy istenverte dolgot megcsinálni. De, hékás, talán szórakozhatok egy jót a te kis Cseresznyéddel. Lefogadom, hogy fizetnél azért, hogy visszaadjam neked. - Tedd le őt. Most! Nincs kiút innen. Vége a játszmának - kiáltom, és látom, ahogy összerezzen. Rám néz, tesz egy lépést. Durván ledobja Laylát a válláról, aki hangos puffanással ér le a betonra. Layla halkan felsír, és vörös köd lepi el az agyam.
Zaklatott voltam az esésétől, és egy pillanatra elterelte a figyelmem. A fegyveremet leengedve a csajom felé léptem, de a szemem sarkából látom, hogy Justin előhúz egy konyhakést a háta mögül. A testem azonnal mozdul, de ő közelebb van Laylahoz. Fölötte áll, és felemeli a karját. Látom a szándékát, hogy lesújtson rá a nagy késsel, amitől azonnal reagálok. Egy másodperc töredéke alatt a fegyverrel a fejére célzok, és habozás nélkül meghúzom a ravaszt. És lövök. Telitalálat. Hangos durranás visszhangzik a garázsban, és Justin lehanyatlik a földre, miközben Layláért nyúlok. Hallom, hogy Layla anyja sikoltozni kezd, és nem tudom, hogy azért ideges, mert meghalt, vagy csak bekattant és pánikba esett a hangos zajtól. De nem foglalkozom vele, a figyelmem csak a csajom felé fordul. - Layla, bébi, nézz rám. – mondom őrjöngve, végigsimítom a kezemmel az arcát és a fejét, hogy lássam jól van-e. Nem tudom, hogy hol ütötte meg magát, de hála Istennek, félig öntudatánál van, így biztosan csak beverte a fejét, amikor elesett. Vagy talán a drogtól ájult el. Hirtelen Jeanette jelenik meg az oldalamon, hogy segítsen felébreszteni. - Azt hiszem Justin bedrogozta, de nem hiszem, hogy sokat kapott. Még mindig lélegzik, és a szemei nyitva vannak. – mondja. Layla felnéz rám ködös szemmel, és lassan pislogni kezd. Nem szól semmit sem, így azt hiszem, valahol az eszmélete határán sodródik. - Nézz rám, Cseresznye. Itt vagyok. Megsérültél? Beszélj hozzám bébi. Annyira imádlak. Itt vagyok. – össze-vissza beszélek, de leszarom. Jeanette segít megvizsgálni őt, és meglát egy nagy horzsolást a csípőjén. - Alighanem beverte csípőjét, amikor a földre esett. A kurva életbe, örülök, hogy az a faszkalap meghalt. Újra és újra meg akarom ölni azt a kis szarzsákot. - - Van fogalmad róla, hogy milyen nehéz volt nézni, miközben nem tudsz tenni semmit? –néz fel rám, és küld felém egy kis mosolyt, és próbál viccelődni, hogy megnyugtasson egy kicsit. Úgy érzem, hogy az egész testem remeg. Valószínűleg így is van. Biztos vagyok benne, hogy később nevetni is fogok. - Be kellene vinni őt a kórházba, és meggyőződni arról, hogy ő, és a baba is jól vannak. Nem tudom, hogy ez a köcsög mit adott be neki – mondom, és felemelem Laylat. - Két lépéssel előtted járok nagyfiú, - mondja Jeanette, a kocsikulcsokat lóbálva a kezében. - Te ülj a hátsó ülésre vele, majd én vezetek. Saint odasétál hozzám Layla anyjával, és kérdőn felvonja a szemöldökét. Ismerem ezt a nézést. Azt akarja tudni, hogy nyiffantsuk- e ki a nőt hátul, és takarítsuk fel ezt a mocskot teljesen. Ránézek arra a nőre, aki egykor maga volt az elegancia, akinek a haja mindig rendezett volt, és mindig tökéletesen öltözött. Egy hideg ribanc és egy szar alak volt egyszerre. Ez a nő belehalna a szégyenbe, ha most látná önmagát. Szar anya, és elég szemét ember volt, de nem hiszem, hogy itt tartana, ha nem lett 29
volna Dean O'Leary. Ez az ember tönkretesz életeket, és ez alól a felesége élete sem kivétel. Visszanézek Saint-re, és megrázom a fejemet. Belenézek a szemébe, és látom, hogy kezd magához térni. Tisztában van vele, hogy mi történik. - Életben hagylak. Semmi nem történt ma, ami miatt a ggódnod kellene. Tűnj el innen, és soha ne gyere vissza. Sohasem veheted fel kapcsolatot Laylával vagy a babával. Soha. Eltűnsz a saját akaratodból, vagy amikor a következő alkalommal találkozunk, én tüntetlek el. Megértetted? Könnyek kezdenek legördülni a z arcán, de mély levegőt vesz, és bólint. - Köszönöm. - suttogja, és elfordul, hogy távozzon. Mielőtt kimenne a garázsból, visszanéz, és azt mondja: - Ha ez számít is valamit, mondd meg neki, hogy sajnálom. - És ezzel elment.
Ez a kurva nyilvánvalóan őrült, bemesélte magának, hogy volt valami köztünk, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megöljem. Ő Layla anyja. Ő soha nem tett semmi olyat, ami miatt érdemes lenne megölni. Lehet, hogy az O'Leary-vel töltött évek alatt elveszítette a józan eszét. De később bármikor elintézhetem, ha valamivel próbálkozik. Ránézek Saintre, aki rögtön tudja, hogy mire van szükségem. - Majd én elintézem ezt. Nem kell aggódnod. – mondja Justin teste felé intve. Nem ez az első alkalom, hogy el kell tüntetnie egy hullát. Tudja, hogy mit kell tennie.
Beülök a kocsi hátsó ülésére, és Cseresznyét az ölemben tartom. Felnézek, és látom Jeanettet az első ülésen, aki hevesen megcsókolja Saintet búcsúzóul. Olyan gyorsan történik, hogy mire észbe kapok, már be is indítja az autót. Cseres znye egyenletesen lélegzik, és kábultan körülnéz, ahogy időnként magához tér, de tudnom kell, hogy ő és a baba rendben vannak-e. - Induljunk már! – kiáltom, és Jeanette beletapos a gázba. - Mondtam már, hogy elintézem ezt nagyfiú. Csak tartsd a csajodat. Mellesleg, van számodra egy kis meglepetésem - kacsint, és hozzám vág egy másik USB meghajtót. - Mi ez? Honnan szerezted? - Figyeltem a rövid kis beszélgetéseteket, amikor Justin átadta az USB-t nektek. Azt hiszem, a kavarodásban, hogy kivigye Laylát, elejtett egy másikat. Fogadni mernék, hogy ezen vannak a valódi számlainformációk. Dean O’Leary-nek rengeteg pénze volt és Justin pénzügyi zseni volt. Ha valakinek hozzáférése volt ehhez, az Justin volt. Talán fel tudom törni a titkosítást neked. Úgy gondolom folyamatosan megcsapolta O’Leary számláit. Vagy a saját számláinak a hozzáférése van rajta, vagy O’Learyé. Akárhogy is van, az út előtted nyitva áll.
Felnézek, és a tekintetünk találkozik a visszapillantó tükörben. - Még valami – folytatja, a haját félresöpörve. - Ha odaérünk a kórházba, mondd azt, hogy Jimmy bárjában volt a 17-es út mellett. Azt a helyet úgy ismerik, ahol a nemi erőszakhoz használt parti drogokat előszeretettel használják. Van egy fedősztorim, hogy részmunkaidős vagyok ott, ő eljött értem. Laylanál volt egy pohár víz, amíg várakozott, de egy pillanatra bement a mosdóba. A
30
tulajdonos tartozik nekem egy szívességgel, így fedezni fog minket. Én találtam rá így, és te jöttél értünk, hogy elhozz minket. Világos?
- Ki vagy te? – Kérdezem, mert Jeanette hirtelen olyan, mint egy istenverte alvó orosz kém. - Mondjuk úgy, hogy a múltban csináltam egy csomó baromságot. - válaszolta rám kacsintva.
31
Layla A
meleg szája a puncimat habzsolja, majd újra megmozdul Carter, és a lábaimat széles vállával
széjjelebb tárja. Álmosan nyílnak ki a szemeim és lepillantok rá, mert így ébreszt minden nap az elmúlt két hétben. Minden reggel Carter sikeresen felébreszt a szájával, mintha a saját orgazmusom lenne az ébresztőóra. Habár szeretem ezt, de már tényleg kezd hiányozni a farka, és a határozott fellépése. Amióta haza jöttem a kórházból a vágyakozása irántam megváltozott. Szelíd és gyengéd lett. Élvezem ezt az oldalát, de szükségem van a másik oldalára is. - Esküszöm, édesebb az ízed, amióta beléd hintettem a magomat bébi. - mondja mélyen belélegezve. Színtiszta vágy ül ki az arcára, ahogy nyelvét a puncimba mártja. A hátam ívbe hajol és hangosan felnyögök. Carter megragadja az alkalmat, és kezét a fenekem alá csúsztatva megragadja azt, hogy közelebb húzza a puncimat a szájához. Ez csodálatos, de én többet akarok. Többre van szükségem. Azt akarom, hogy bennem legyen. - Még. - Könyörgöm, a csípőmet mozgatva utánozom a szeretkezést, próbálom kimutatni a testem néma követelését.
Belemorogva a puncimba Carter hirtelen a hasamra fordít. Megragadja a csípőmet, és a fenekemet a levegőbe tolja. Amikor négykézlábra akarok állni, a kemény tenyerét a hátamra helyezi, megállítva a mozgásban. - Maradj így bébi. – Parancsolja, és a térdével széttolja a térdeimet egymástól, szélesebben kitárva engem. Végre látom, hogy meg fogja adni azt, amit akarok. Farkát mélyen bennem, felnyársalva és kitöltve teljesen. A vállam fölött hátranézek és csalódottan látom, hogy még mindig pizsamanadrágban van, amiben az elmúlt néhány hete aludni szokott. Már arra gondoltam, hogy elégetem őket, de aztán eszembe jutott, hogy Jeanette és Saint még mindig itt van, és Carter reggelente ebben megy ki. Senki sem láthatja a pasimat meztelenül, még Saint sem. Beleharapok az ajkamba és egy kicsit megrázom a fenekem, hogy bátorítsam. 32
- Istenem, olyan kurvára szép vagy, Cseresznye. - nyög fel, miközben hozzám dörzsöli a ruhával fedett kemény farkát. Látom, hogy az önuralma határán van, úgyhogy hátranyúlok és megpróbálom lehúzni a rövidnadrágját, de gyorsan rácsap a fenekemre, és leállít a mozgásban. - Tedd széjjelebb a lábadat. Látni akarom, hogy mennyire nedves vagy nekem. Mutasd meg, hogy mennyire akar engem a puncid. Szélesebbre tárom a lábaimat. Megragadja a csípőmet és keményen előretaszít, mintha valóban bennem lenne. - Kérlek. – könyörgöm. – Én.... Istenem! – A mellbimbóim fájnak, és a gyönyör a csiklómban lüktet az ő parancsára. Érzem, hogy a puncim összehúzódik, lüktet, könyörögve, hogy ki legyen töltve. Fölém hajol és megcsókolja a csupasz hátamat, majd csókolgatva halad a fenekemig, majd elkezd harapdálni. - Istenem, imádom a popsid. – nyögi, mielőtt hosszan végignyal, ízlelgetve végig a hasadékon, körözve a nyílásom körül, majd áttérve a csiklómra. Érzem, hogy egyre nedvesebb leszek, a nedvem a combomon kezd lefolyni, de Carter azonnal ott van és felnyalja őket. Úgy érzem, mintha mindenhol ott lenne. Hátralököm a csípőmet és az arcába nyomom magam. Nyal és szív mindenhol, ahol csak elér. A nyelve belém hatol, majd visszavonul. Minden alkalommal, amikor úgy érzem, hogy közel vagyok az orgazmushoz, visszahúzza, csak hogy egy pillanat múlva elmerüljön újra. Szétfeszítve a fenekem a csiklómtól a fenekemig nyal. Azt hiszem, lehet, hogy felrobbanok ennek az egésznek a tiszta élvezetétől. - Meg akarlak baszni. – Morogja a puncimba. - Igen, kérlek. - könyörgöm, az ajkai a csiklóm köré zárul és szopni kezdi. Elélvezek, és a gyönyör hullámai keresztülszáguld a testemen. Carter nevét sikoltom. Utórezgések áramlanak át a testemen miután a megsemmisítő hullámok lecsendesültek, és amitől a lábaim remegnek. Nem bírtam magam tovább tartani, és testem ernyedten rogyott az ágyra. Mikor felnézek, látom, hogy Carter felveszi a használt bugyimat a padlóról, az orrához emelve beleszagol, miközben besétál a fürdőszobába, és becsapja maga mögött az ajtót.
Felugrom és az ajtó felé futok, de mielőtt megragadnám a kilincset hallom, hogy a zár a helyére kattan. Ez már rögeszme. Minden reggel az ébresztő orgazmusom után, bezárkózik a fürdőszobába, hogy gondoskodjon magáról. Tudnia kell, hogy én tudom, mi folyik ott, habár nem tudom, hogy mit csinál a fehérneműmmel. Ez nem olyan dolog, amiről pontosan megnyugtat. Miért mondogatná a nevemet újra és újra? Csinált rólam mindenféle meztelen fotókat a régi Polaroid fényképezőgépével, amikről tudom, hogy a fürdőszobaszekrény fiókjában vannak. Amikor először kérdeztem erről, csak annyit mondott : „ Akarok rólad néhány képet, és nem csak telefonnal készítettet. Tudom, hogy kell a képeket előhívni. Senki sem lát meztelenül, csak én. „ Úgy tűnt, hogy felizgatta magát azon, hogy az interneten meztelen képek lesznek rólam, így lemondott róla. Aztán tegnap, amikor kerestem a hajkefémet, megláttam őket a fiókban. Visszacsücsülök az ágyra és várom, hogy kijöjjön. Nem dörömbölök az ajtón, mert akkor kijönne leszidva, hogy felzaklatom a babát. Lenézek és játszani kezdek a jegygyűrűmmel. Úgy ébredtem fel a kórházban, hogy az ujjamon volt, semmit nem tehettem, csak mosolyogva nézem. Tipikusan Carter, csak felhúzta a megkérdezésem 33
nélkül. Ez szép volt, de egyszerű: egy platina gyűrű, egy szolid ovális alakú gyémánttal. Klasszikus és tökéletes. Amikor erről kérdeztem, azt mondta, hogy a gyűrű egy ígéret hogy mindig azt teszi, ami a legjobb nekem, még ha harcolok is ellene. Egy ígéret, hogy együtt leszünk mindig és szabadok. Hogy volt egy terve a számunkra. És amikor ezt a tervet végrehajtja, meg fog kérni arra, hogy vigyem ki a fényre a sötétségből és adjak neki egy kis ízelítőt a boldogságból, mert tudja, hogy senki nem tudja ezt megadni neki, csak én. Akarta a gyűrűt az ujjamon, minden nap láttam ezt, és tudtam, hogy harcol értünk, a családunkért. Nem volt szükségem egy gyűrűre ahhoz, hogy erre emlékeztessen, de tudtam, hogy szereti látni rajtam. Már párszor rajtakaptam, amint végigfuttatja az ujjait rajta. Még semmit nem mondtam arról, hogy megváltozott, amióta hazajöttünk a kórházból, de megpróbáltam máshogy. Próbáltam rávenni, hogy zuhanyozzon velem, majd arra panaszkodtam, hogy fel vagyok izgulva. Az ágyhoz kötözött és addig nyalt, amíg el nem ájultam. Nem tudtam, hogy az emberi szervezet képes ilyen sok orgazmusra harminc perc alatt.
Amikor a fürdőszoba ajtaja kinyílik, felülök és ránézek. Ott áll és csak bámul rám, miközben motyog valamit magában. - Mi az?- Kérdezem. - Csak felvehetnél valami ruhát. Lepillantok magamra. Még csak nem is gondoltam arra, hogy felöltözzek. Mindig meztelenül alszom, és fájt egy kicsit, hogy azt sugallja, hogy takarjam el magamat. A fájdalom látszódhatott az arcomon, mert gyorsan magyarázkodni kezdett. - Csak azt akarom mondani, hogy nem akarom, hogy megfázz.
A szememet forgatva felállok, és a fürdős zobába menet elsétálok mellette, de gondoskodom arról, hogy ne érjek hozzá. - Menj a picsába, Carter. Nem várok többet, azt hiszem, te már meg is tetted, ugye? – Csattantam fel, mielőtt becsaptam a fürdőszoba ajtaját és kulcsra zártam. Várok egy kicsit, mert arra számítok, hogy kiabálni fog, de semmi. Még egy „Vigyázz a szádra Cseresznye!„ sem hagyta el a száját. Lenyelem a gombócot, amit a torkomban érzek, és leülök a WC tetejére. Egy pillanattal később meghallom őt az ajtón keresztül. - Lemegyek a földszintre reggelit készteni bébi. Siess, nehogy megfáz. Csend van, és már kezdem azt hinni, hogy elment. - Ne akard, hogy letépjem az ajtót a zsanérokról. Tudtam, hogy nem úszom meg ilyen könnyen. Felsóhajtok, és rohadtul nem érdekel, de gyerekesen utánozni kezdem.”Kérlek, tépd le az ajtót a zsanérokról - gondolom magamban - akkor nem tudsz ide elbújni, hogy kiverd magadnak minden reggel.
Tudom, hogy amikor néhány héttel ezelőtt felébredtem a kórházban az orvos azt mondta, hogy pihennem kell néhány napig. Az a pár nap tíz nappal ezelőtt volt... Nem mintha számolnám vagy valami. A babával és velem minden rendben volt, de soha nem fogom elfelejteni Carter arckifejezését, amikor eljöttünk. Csak rágondolok, és a szívem belefájdul. Tudom, hogy m ennyire megrémült. A fenébe is, még én is mindig rémült vagyok. De nem vagyok biztos abban, hogy Carter 34
tapasztalt-e már azelőtt igazi félelmet, és látom, ahogy ez az egész, az arcára van írva. Tudom, hogy előtte már látott sérülten, de most újra kézzel fogható családja van, és úgy érzi, kicsúszhat az ujjai közül? Biztos vagyok benne, hogy ennek lehetősége összezavarja a fejét. Carter szereti az irányítás, amit elvesztett kerek nyolc évig. Annyira félek attól, hogy ez elszakíthat tőle újra. Becsukom a szemem, hátradöntöm és megpihen a fejem a hűvös csempén, hogy összeszedjem magam. Ha úgy viselkedek, mint egy elkényeztetett kölyök, az nem fog segíteni semmin most. Ami Carternek fáj, az nekem is fáj, és nem hiszem, hogy ő ezt akarja. Azt hiszi, hogy ha folyamatosan kielégíti a vágyaimat, és ebben a védett kis buborékban tart, akkor megvédhet engem, és a babát is. Kezdek félni attól, hogy próbál megvédeni minket saját magától is. Carter talán nem bízik magában teljesen, de én igen. Soha nem érzem biztonságosabban magamat, mint amikor vele vagyok. Talán itt az ideje, hogy igazán teszteljem az önuralmát. Ez a pasi nem engedi, hogy én gondoskodjam a szükségleteiről. Tegnap letérdeltem előtte az irodájában, és a nadrágjával küszködtem mielőtt kirohant a szobából. Úgy viselkedett, mintha tűz égette volna meg, és motyogott valamit arról, hogy beszélnie kell Sainttel. Elég vicces volt erre gondolni, hogy a hatalmas Carter elfut egy olyan kis nőtől, mint amilyen én vagyok. Lehet, hogy ez volt az egyetlen dolog, amitől valaha elfutott az életében. Felálltam és belenéztem a tükörbe, hogy még mindig olyan „meggyalázott” a kinézetem. Felteszek egy kis festéket és szájfényt, beletúrok a hajamba egy kicsit, mielőtt a szekrényhez megyek. Tudom, hogy Carter becsomagolt néhány szexi cuccot, amit még tavaly Jeanette a születésnapomra vett. Kikeresem a sötétzöld fehérneműt, és felveszem a tangát. Miután bekapcsolom az elöl kapcsos melltartót, elkezdem keresni a tökéletes magas sarkúmat. Carter szeretett panaszkodni rájuk, de tudom, hogy titokban imádja rajtam őket.
Megtalálva a krémszínű bőrszandált felveszem, majd a tükörben végignézek magamon. Carter miatt éreztem magamat szexisnek, de az utóbbi napokban sérült az önbizalmam. Nem tehetek róla, de gondolom, ez azért van, mert egy kicsit teltebb lettem. Tudom, hogy ez nevetséges, mert mindig azt mondja, milyen nagyon felizgatja, hogy terhes vagyok, de ezek a hormonok nem nagyon segítenek egyáltalán. Megigazítom a melleimet és megpróbálom beletuszkolni a melltartóba, de nem igazán segít ez sem. Még mindig úgy gondolom, hogy kiesnek. Megmozdítom a fehérneműm elejét, és nézem lent a pocakomat. Nem olyan nagy, de eléggé észrevehető már, és most még jobban, hogy nincs rajtam ruha. Megragadom a köntöst és az ajtó felé indulok, hogy megkeressem Cartert. Bassza meg, azt hiszem, jobb lenne ledobnom a földre a köntöst. Tudom, hogy milyen pipa lesz, ha így sétálok le hozzá. Talán arra van szüksége, hogy mérges legyen. Ez rendszerint egy jó dugáshoz szokott vezetni, és pontosan ez, amire most szükségem van. Lábujjhegyen osonok a folyosón, és a fülemet a Saint ajtajára helyezem, hogy megbizonyosodjam arról, hogy Saint és Jeanette bent vannak-e. - Gyerünk mama, szabadíts ki, hogy a puncid kicsavarhassa a farkamat. Hátraugrottam az ajtótól. Azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom azt, hogy Carter és én egyedül leszünk egy darabig. Lefelé a földszintre már hallom Cartert a konyhában. Besiklok és látom, hogy háttal nekem a tűzhelynél süt. A szalonna illatától a gyomrom korogni kezd, de most valami másra vagyok kiéhezve. Hátulról átölelem és egy csókot nyomok a háta közepére. Utálom, hogy felvett egy pólót. Ahogy megcsókolom, érzem, hogy megfeszül. - Ülj le bébi , mindjárt kész vagyok. – mondja, és felém fordul, hogy rám nézzen. - Remélem éhes vagy, mert a kedvencedet csinálom. Hátralépek, amíg a konyhaszigetnek ütközöm, majd karomat használva felmászok rá. 35
- Carter, arra gondoltam ...- megállok, és arra várok, hogy kérdezzen. - Tudom Cseresznye. Sajnálom, hogy rád morogtam. Szeretlek. Csak az önuralmam szélén állok, és csak most gondolkozom. A kezemet lecsúsztatom a bugyim elejére és elkezdek játszani a csiklómmal, és a szavába vágok. - Nos, mindig ellopod a bugyimat, és az Isten tudja, hogy mit csinálsz velük, ezért arra gondoltam, hogy talán el kellene élveznem ezekben neked ... Dorombolom, majd kiengedtem egy hangos nyögést.
36
Carter M
egfordulok, és majdnem orra esek. A mellkasomhoz kapok, mielőtt a szívem felrobban. Hátradől
a konyhaszigeten és a bugyijába nyúl, dörzsölve a punciját. A fejét hátraveti és a vörös haja szétterül mögötte. A nagy, telt mellei kibuggyannak a melltartója tetején, bimbó udvara átsejlik a kosarak csipkéjén. Kemény mellbimbói szinte átszúrják a finom szövet anyagát és a szám nyáladzik a szükségtől, hogy sürgősen beléjük harapjak. Keményen. A puha, kerek hasán elkezdtek látszódni terhességének jelei. Az, ahogy centiről centire növekszik a hasa, és tudom, az én gyermekem növekszik benne csak, még jobban beindít. A bugyija annyira le van húzva, hogy láthatom puncijának rövid, fazonra nyírt szőrét, és láthatom, ahogyan a keze keményen dolgozik a tangája alatt. Nyög egyet, és én mozdulni sem bírok. Egyetlen gondolat sem jut az eszembe, mert a testem az összes vért a farkamba pumpálja. A szívverésemet a farkamban érzem, és érzem, ahogy az előváladék szivárog ki a hegyén, megnedvesítve a rövidnadrágom. Végül pislantok egyet, ami kizökkent a varázslatból. - Szállj le a pultról, Layla. Ha Saint vagy Jeanette így meglát, el fogom veszíteni a kibaszott eszem. parancsolom, de egy lépést sem teszek, hogy megállítsam. Ismétlem, nem sok vér maradt az agyamban. Lenézek és látom, hogy egy hatalmas nedves folt van a nadrágom elején. Visszanézek rá, és rádöbbenek, hogy akár így is el tudnék élvezni, hogy magamhoz sem nyúltam. Bassza meg. Annyira szükségem van rá, de nem kockáztathatom az ő vagy a baba biztonságát. Ők a legértékesebbek az életemben, nem akarom elveszíteni őket. Erősnek kell lennem, és a kezemben kell tartanom az irányítást. - Ellenőriztem őket. Jeanette az ágyhoz kötözte Saintet. Még órákig nem jönnek le. Ez azt jelenti, hogy teljesen szabadon nézheted, ahogyan a bugyimba élvezek neked.
Nem hiszem el, hogy ezt csinálja. Kezdem érezni, ahogyan elhagy az erőm. - Layla. Hagyd abba. – vicsorgok rá összeszorított fogakkal.
37
- Rendben van, Carter, csak állj ott és nézz. – turbékolja, és ad egy fülledt pillantást. Hogy is feltételeztem, hogy meg tudom védeni, amikor ő így csábítgat engem? - Cseresznye. - suttogom. - Kérlek. Biztonságban kell tartanom téged. Biztosnak kell lennem benne, hogy te és a baba is jól vagytok. Nem kockáztathatok.
Ő lassan megnyalja az ajkait a nedves nyelvével, telt ajkait ezzel még hívogatóbbá téve. A testem összes része érezni akarja őt, remegek a vágytól. - Carter, – nyögdécseli újra lustán, de a keze nem lassítja a tempót a punciján. - Az orvos azt mondta, hogy jól vagyok és a baba is jól van. Tudom, hogy félsz, de minden rendben van. Mindketten rendben vagyunk. Mindig biztonságban leszünk melletted. Most akár ott is állhatsz, és nézhetsz engem, ahogy kértem, vagy akár ide is jöhetsz és megdughatsz, amiért látom, hogy majd meghalsz. A választás a tiéd. - Az Isten verje meg. Megragadom az ingem elejét és leszakítom magamról, ledobva a cafatokat padlóra. A légzésem nehéz. Úgy tűnik az ősember bennem megtalálta a kiutat. Layla szemei tágra nyílnak a szétszaggatott ingemtől, de hirtelen ugyanolyan éhség tűnik fel az ő arcán is. Tudom, hogy szüksége van erre. Mindketten tudjuk. Lenyúlok és letolom a nadrágom a derekamról, kiszabadítva a farkam. Iszonyatosan kemény vagyok, farkam egyenesen mered előre. Érzem, ahogy az előváladék végigcsorog a hegyétől egészen a golyóim aljáig. Amint odalépek Cseresznyéhez, keze mozgása abbamarad. Feszültnek és kicsit agresszívnak tűnik. Tökéletes. Így van szükségem a nőmre. Kinyúlok, megragadom a bugyija elejét és egy rántással leszakítom róla. A keze továbbra is ugyanott van, ujjai a csiklóján, puncijából a nedvek a pultra csöpögnek. Lehajolok hozzá és a szemébe nézek. - A tűzzel játszol, kicsi Cseresznye. Ideje, hogy megégj. Gonoszul rám mosolyog, majd még jobban szétterpeszti a lábát. Ujjaival széthúzza szeméremajkait, ezzel hívogatva engem. - Adj nekem mindent, bébi. A puncimnak szüksége van rád.
Visszanézek a lépcsőre, mert biztos akarok lenni abban, hogy sem Saint, sem Jeanette nem fog megszakítani bennünket. - Jobb, ha reménykedsz benne, hogy senki nem fog besétálni közben, különben el foglak fenekelni, miután alaposan megbasztalak. - Ó Istenem, remélem Saint kezei nincsenek jól odacsomózva. – tekergeti ide-oda a csípőjét. Abba kell hagynom azt, hogy fenekelés után mindig engedem elélvezni. Így nem valami hatékony a büntetés, ha ennyire élvezi. - Hallgass, és maradj is csendben, Cseresznye. Koncentrálnom kell. Megragadom farkam, végighúzom puncija bejáratánál, hogy nedvei rácsorogjanak. A nnyira rohadtul ideges vagyok, de tudok óvatos lenni. Szeretem őt annyira, hogy tudom lassan csinálni. - Carter, siess. Add meg nekem. Azt akarom, hogy megdugj, keményen. - Nem lehet bébi, ennek lassúnak kell lennie. – Finoman a puncijába nyomom a farkam. Annyira forró és szűk, hogy máris érzem a bizsergést, készen állok elélvezni. Nedveink összekeverednek, ahogy 38
óvatosan ki-be csúszkálok benne, hallom a ragadós, cuppogós hangokat. Layla hirtelen felnyúl, és pofon vág. Annyira megdöbbentett, hogy abbahagyok minden mozgást, csak bámulok rá csodálkozva. - Azt mondtam kefélj meg keményen. Vagy csinálod, vagy húzd ki belőlem. De ha még egy másodperc múlva is bennem leszel, jobban jársz, ha megmutatod mit is tud az a farok. - Layla... - Én egy két lábon járó hormon-zacskó vagyok most, Carter. Ne szórakozz velem. Csináld. Fejbe vág a gondolat, hogy amennyire szeretem a kezemben tartani az irányítást, igazából az Layla kezében van, és én soha nem tudnék semmit megtagadni tőle. A kijelentése után beleadok mindent. - Akarod? Megkapod.
Kezeim a pultra teszem a csípője mellé, hirtelen előredöfök és tövig nyomom magam . Fejét hátradobva a nevemet kiabálja. - Megkapod Cseresznye, de csendben kell maradnod közben – Morogva hajolok előre.
A fogammal kikapcsolom az első kapcsot a melltartóján, majd egy rántással letépem róla. Nagy mellei kibuggyannak, kemény mellbimbói felém merednek. Azonnal újra lehajolok, majd kí méletlenül a számba veszem az egyiket. Keményen szívom a mellbimbóját és dugom a punciját egyszerre. Elérem azt a pontot benne, és ő még többért könyörög. Egyre keményebben és keményebben pumpálom. Lábfejét a pultra teszi és én érzem, ahogy mindjárt elélvez. - Baszd meg, Carter. Ez az bébi. El fogok élvezni. - Élvezz a farkamra, Cseresznye bébi. Éreznem kell.
Felváltva szívom az ajkait és a mellbimbóit. Ő a körmeit a vállamba nyomja. Ez kibaszottul izgató. Csak használja a testem és én imádom ezt. Nem sokkal később érzem, ahogy puncija összerándul. Megszakítja a csókot, én meg újra elkapom fogammal a mellbimbóját, meghosszabbítva ezzel orgazmusát, miközben ő a nevemet sikoltja. Orgazmusom kirobban vastag farkamból a szűk puncijába, miközben ő kezd újra észhez térni. Piszkos dolgokat suttog nekem és nyalogatja a fülem, amíg én az utolsó cseppig beleürítem magam. Teljesen kimerültem és hetek óta először teljesen kielégültem. Most már nem fogok megelégedni azzal, hogy csak kiverjem. Szükségem van rá. Szükségem van erre a kapcsolatra.
Hátradőlök, de még mindig a karjaimban tartva belenézek Layla szemeibe. - Szeretlek bébi. – suttogom és megpuszilom az orra hegyét. - Sajnálom. Én csak félek. – mondom, majd a nyakába temetem az arcom. - Tudom, bébi. Én is. De nem zárhatsz ki többé. Bólintok, ahogy átölel és dörzsöli a hátam. Úgy érzem, hogy most minden a legnagyobb rendben van. - Most már ehetünk? – Kérdezi, és hallom a hangján, hogy mosolyog. Nem tudok mit tenni, ahogy ránézek, én is elmosolyodom és bólintok.
- Nem értem miért kell elmenned. - Azért, mert ez fenyegetés rád és a fiunkra nézve. Nem hagyhatom ezt a fejünk fölött lógni. 39
- Ne mondd azt mindig, hogy fiú – kiált fel Layla, majd visszatrappol az ágyhoz és leül. Karját összefonja a mellkasán, ajkát lebiggyeszti, amitől még aranyosabb lesz, és így még nehezebb elhagynom. Letérdelek elé, arcát a tenyerembe fogom, majd a szemébe nézek. - Layla. Ezt el kell intézni. Te is tudod, én is tudom. - Bólint, de látom a félelmet a szemében. - Vigyázni fogok rád és a babára. Mindig. Vissza fogok jönni. – mondom neki, erre ő félrenéz. - Nézz rám. – Várok, míg újra meg nem látom gyöny örű tekintetét. - Vissza. Fogok. Jönni. Egy könnycsepp csordul le arcán, de bólint beleegyezésként. Lecsókolom a könnyet az arcáról, majd megcsókolom puha, telt ajkait. - Próbálj meg aludni egy kicsit. Itt leszek, mire felébredsz. Még egyszer utoljára meg simogatom az állát, mielőtt elindulok. Lejutok a garázsba, Saint már ott vár rám. - Biztos, hogy velem akarsz jönni? - Hogyan máshogy bosszantanám fel a nőmet? Imádja, amikor megőrjítem. – mondja, és nadrágon keresztül megmarkolja a farkát. Ismerem Sainte t és tudom, ez több mint a nője felbosszantása. Ő még mindig dühös Jeanette elrablása miatt és bosszút akar. De mint a legtöbb dolgot, viccelődéssel fed el. - Beszéljünk inkább útközben. – mondom, és a beugrok a Mustang GTO kormánya mögé. Vezetünk egy ideig, amíg el nem érjük a helyet, amit Layla anyjától tudunk. Behajtottuk rajta az utolsó szívességet, mielőtt eltűnt a városból. Készített egy jegyzetet Dean O’Leary tartózkodási helyéről. Szörnyű anya volt, de legalább segített, hogy Layla békére leljen.
Saint és én félrehúzódunk és kiszállunk. A hely előtt állunk, amit Saint számítógépes képességei jóvoltából találtunk. Ő feltört néhány műholdat és tényleg nem tudom, hogy mi a szart csinált, de kibaszott profi benne. Pontosan tudjuk hány ember van bent és hol helyezkednek el, szóval könnyű menetnek kell lennie. Csendben végigsétálunk a tornácon és megállunk a bejárati ajtó előtt. Egymásra bólintunk és mindketten felemeljük a fegyverünket. Megfordulok és berúgom az ajtót. Egy pillanat múlva O’Leary-re szegezem a fegyverem. A faszfej egy régi kopott asztalnál ül. Saint megragadja Marco torkát és a fejét a falhoz csapja. Vér fröcsköl szét a fickó orrából, mielőtt a földre rogy. O’Leary riadtan néz, de nem lepődött meg. Kiderült, hogy minden embere a jó öreg Dean ellen fordult. Régóta figyeljük a rejtekhelyüket. Csak ő és a testőre voltak itt ebben a pillanatban. Ez egy jó kis rejtekhely lett volna, ha a felesége nem dobja fel. Saint lehajol és felrántja magához Marcot. Én is szeretnék játszani egy kicsit vele a dolgok miatt, amit a nőmmel és Jeanette-tel csinált, de most ezt ráhagyom Saint-re. O’Leary az enyém. Tudom, hogy Saint még mindig maga előtt látja Jeanette-et, ahogyan rátaláltunk, a félig letépett ruhájával. Ő talán mindig vicces fazon, de ha felbosszantod, egyesével húzza ki a fogaid, csak hogy hallja, ahogyan ordítasz. Ez egy olyan dolog, amit egy csomó ember nem lát rajta.
40
- Nos, gondoltam, hogy újra találkozni fogunk. Csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar. – mondja O’Leary. Egy nagy reccsenést hallok magam mögül. Hátrafordulva látom, hogy Marco nyaka furcsa szögben áll.
Saint felénk fordulva áll és fegyverét O’Leary-re szegezi, miközben én leülök a faszfej mellé az asztalhoz.
- Az egész azzal kezdődött, hogy megölted a szüleim. Viszont az egész velem fog végződni, amint golyót repítek a fejedbe. Mielőtt ezt megteszem, válaszokat akarok.
O’Leary elneveti magát és hátradől a székében. Nem tudom elhinni, hogy még ezek után is egy kis beképzelt köcsög. - Mi lenne, ha feltennéd a kérdéseid és én majd eldöntöm, hogy érdemes- e megválaszolnom őket mielőtt meghalok… – mondja gúnyosan - Mindenféleképpen meghalsz, úgy gondolom ideje meggyónni a bűneidet. Leszek pap egy pár percig. Nem mond semmit, szóval folytatom. - Miért ölted meg a szüleim? - kérdezem.
Újra rám mosolyog és én elvesztem a türelmem. Célzok a pisztolyommal és meghúzom a ravaszt. Sikoltozni kezd és fogja a térdét. A lábát kezdi elönteni a vér. - Gondolom, golyót kapni a térdkalácsodba ilyen közelről nem lehet valami nagyszerű érzés. Még mindig mosolyogsz? – Kérdem és hátradőlök a széken. Nemsokára abbahagyja az ordítást. - Tehát kezdjük újra. Miért ölted meg a szüleim? - Az apádnak információi voltak egy fegyverüzlettel kapcsolatban, amire szükségem volt. Az anyád csali volt. Lassan bólintok. Feltételeztem, hogy valami ilyenhez volt köze a dolognak. Bár nem tudom az összes választ, úgy érzem, ez valamiféle lezárás lehet számukra. - Hol vannak a könyveléseid? Akarom az összes számlát és minden fekete könyvelést.
Minden főnöknek van belőle egy másolata. Jó hasznát fogom venni. El fogom küldeni az FBI-nak, hogy intézzék ők ezt a szart. Én végeztem ezzel a baromsággal, nem akarom többé beszennyezni a kezeim. - Erről szól az egész? A kibaszott pénzről? Odaadom az egészet, ha akarod, csak engedj el. - Nincs szükségem a rohadt pénzedre. Van nekem is elég, amihez nem tapad mások vére. A tiéd egyéb jó dolgokra kell. Megmenteni néhány életet, és nem elpusztítani, mint ahogy te tetted. Rám néz egy percre, tudom, próbálja kitalálni, vajon meddig megyek el. Mostanra már tudnia kellene, hogy az egyetlen dolog, ami megállít az a halál.
41
- Az ágy alatt. – bök fejével az egyik ajtó irányába. Saint bemegy a szobába és egy pillanat múlva egy halom papírral és jegyzettel a kezében jön ki. Az asztalra dob mindent. - Miért jöttél vissza ennyi idő után, hogy elkapd Layla-t? - Szükségem volt az aláírására, hogy kivegyem a pénzem. Le voltam égve és kellett a pénz. Soha nem akartam bántani. - Baromság! – kiabálom és belelövök a másik térdébe.
- Baszd meg! – ordítja, miközben még több vér ömlik a padlóra. - Te szórakoztál az autója fékjével is? – Kérdezem, de már tudom a választ. Megerősítést akarok, hogy utána tudjam az egész történetet. - Tudtam, hogy nem fogja megölni. C sak elő kellett csalogatnom téged. Esküszöm, hogy őt sosem akartam igazán bántani. – könyörög újra. - Ne mondd azt nekem, hogy sosem akartad bántani. A második, amivel bántottad, hogy elvetted őt tőlem. Hagytad, hogy megüssék, elhanyagoltad őt és csalinak használtad. Mégis milyen apa csinál ilyet? - Várj Carter. Te is apa leszel. Mindig jönni fog valaki, aki megpróbálja ezt elvenni tőled. Ne hagyd, hogy a családod gyengévé tegyen. Ne kövesd el azt a hibát. Ő is félelemben élte az egész életét, nem tudja, hogyan kell élni nélküle. Felkelek, ráemelem a fegyverem. - Ebben tévedsz Dean. Ő az enyém most már, és életem hátralevő részében védelmezni fogom. A félelme megszűnik ma este, de én mindig a vállam fölött hátra fogok tekingetni. Addig, amíg én lélegzem, ő és a babánk biztonságban lesz. Most meghalsz a tudattal, hogy ő erősebb nálad. És egy nap, mikor a babánk megkérdezi, hogy ki vagy, küzdenie kell, hogy visszaemlékezzen rá, hogy ki is vagy, mert olyan régóta nem gondol rád. Egyetlen pisztolylövés rázza meg a szobát. Megfordulok, megragadom a dossziékat az asztalról, majd kisétálok. Hallom Saint lépteit mögöttem. Egy pillanatig mindketten csendben vagyunk. - Gyorsabban megölted, mint ahogy én tettem volna. – mondtam neki, Marcora gondolva. - Végeztem ezzel a szeméttel, haver. Itt maradhatnék egész este, és egymás után szaggathatnám le a körmeit, de eltörtem a nyakát így most az este további részét az én Mamámban tölthetem.
Megértésem jeléül bólintok és beülünk a kocsiba. Ő azért harcolt hónapok óta, hogy visszajusson Jeanette ágyába, én azért évek óta, hogy Cseresznye ágyába. Nem vesztegetjük tovább az időnket ezzel a szarsággal. Felhajtunk az autópályára, közben a gondolataim a csajom körül forognak.
42
Layla É -
bredj fel, bébi. – morogja Carter a fülembe, majd belecsókol a nyakamba, megfordulok, és a válla
köré fonom a karjaimat. Tudtam, hogy vissza fog jönni hozzám. Mindig vissza szokott jönni hozzám, de akkor is aggódók érte. Beállította az ébresztő órámat mielőtt végre elaludtam. - Lezuhanyoztál – mondom az orromat a nyakához dörzsölve, és belélegezve az illatát. Esküszöm, soha nem lesz elegem ebből a férfiből. - Miért nem ébresztettél fel? Csatlakoztam volna hozzád. - Le kellett mosnom magamról a mocskot. - Dörmögi és felemel az ágyról. - Hová megyünk? - kérdezem, ahogy gyorsan kivisz a szobából, le a lépcsőn. Miközben visz, én továbbra is harapdálom a nyakát. - Szabadok vagyunk, Cseresznye. Száz százalékig szabadok. – Leültet a zongora székére, megáll mögöttem, és akkor jut el a tudatomig, hogy mit mondott. Az apám elment. Halott.
Érzem, hogy gombóc nő a torkomban, és nem vagyok biztos abban, hogy azért, mert az apám meghalt, vagy az a tény, hogy most Carterrel tényleg lehet egy közös életünk. Nem kell többé hátranéznem a vállam fölött azt fürkészve, hogy valaki követet-e. És nem csak ez, de Carter is valóban szabad. Nem vagyok abban biztos, hogy szabad volt-e, amikor kisfiúként elvették tőle a szüleit. Most már szabad. Érzem, hogy a nyomás, amit nem is vettem észre, hogy ott van, elhagyja a mellkasomat. Nem fogom megsiratni az apámat. Már annyi órát vesztegettem rá, amit nem érdemelt meg. Ha az apám halála az, amire szüksége van Carternek arra, hogy megkapja a szabadságát, akkor én magam húzom meg a ravaszt, és veszem el az apám életét. Most, hogy már kaptam egy kis ízelítőt ebből az életből, tudom, hogy Carternek semmi sem állhat az útjába, hogy soha többé, még a saját kis buta önálló akaratom sem. 43
- Játssz nekem. - suttogja, és egy csókot nyom a vállamra, majd a kanapéra helyezkedik és lehunyja a szemét. Végigfuttatom az ujjaim a billentyűkön, és elkezdek játszani. Amikor felnézek, látom, hogy Saint és Jeanette néznek le rám a lépcső tetejéről. Egy pillanatra mind a ketten elmosolyodnak, mielőtt visszamennek a szobájukba. Beleélem magam a zenébe, kinézek az ablakon, és meglátom, hogy napkelte van. Ránézek Carterre, és látom, hogy szemei még mindig csukva, a mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, ahogy lélegzik. Teljesen nyugodtnak látszik. Megragadom a takarót a kanapé hátáról, és ráfekszem a mellkasára. Aztán olyan boldog álomba szenderülök, amire nem is emlékszem, hogy valaha is volt. - Mi a fene ez? –Felpillantok és meglátom Jeanette- t, aki az edzőterem ajtajában áll összevont szemöldökkel. Ő és én körülbelül egy héttel ezelőtt találtunk rá az edzőteremre, amikor nem találtunk rá a fiúkra egy napig. Betoppantunk, hogy megtaláljuk a pasijainkat, ahogy edzenek minden dicsőségükben: félmeztelenül, verejtékesen, és morgósan. Nem vagyok benne biztos, hogy sokáig tartott volna rátalálni erre a helyre. Ez a hely rohadt nagy, de hogy méltányosak legyünk, ez az egész raktár hatalmas. Először, miután rájuk találtunk, felmásztam az én izzadt testű pasimra, és lett rá lehetőségem, hogy egy személyre szabott edzést tartsunk. Két nappal később egy lányos kis sarkot varázsolt, kiegészítve egy kényelmes rózsaszín kanapéval, egy asztallal és egy rózsaszín mini hűtőszekrénnyel. Hol talált Carter egy rózsaszínű hűtőszekrényt, fel nem foghatom. Amikor rákérdeztem, csak annyit mondott: „ Ha az én nőm nézni akarja, ahogyan edzek, és utána halálra keféljen, miután végeztem, akkor biztosítani fogom, hogy meg tudja tenni ezt. „ Ez vihogásra késztetett. Azt gondolhatnánk, hogy egy férfi nem akarná a nőjének az összes „lányos szarjait„ a cuccai között, de Carter azt mondta, hogy az egész kibaszott házat rózsaszínűre festhetném, ha ez boldoggá tenne engem. Azt mondta, ez azért van, mert amikor boldog vagyok, akkor ő is boldog, és nyilvánvalóan ez minden, ami számít. - Tetszik? – Kérdezem felemelve a lábamat, hogy legyen helye, ahová leülhet. - Megkaphatsz bármit ettől az embertől, és bármit megtenne érted, Lays – jegyzi meg csípősen Layla, egy fél mosollyal az arcán. Leül, és az ölébe húzza a lábamat. - Mi vagyunk az egyetlenek. - válaszolom, mert biztos vagyok benne, hogy Saint építene egy rohadt rózsaszín házat, ha Jeanette erre kérné. Addig, amíg a rózsaszín házban vele van az ágyban minden este, addig Saint azt csinálja, amit ő kér. Nem mintha valaha is akarna Jeanette olyan sok rózsaszínű dolgot. - Ha rá tudtam volna venni ezt az embert, hogy azt csinálja, amit mondtam, akkor tuti, hogy nem tartanánk ott, ahol most. - Miért hol tartasz? - Kérdezem. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Ő és Saint úgy tűnik, nagyszerűen megvannak együtt. Szeretem, hogy itt vannak, és nem szeretném, hogy egyhamar elmenjenek innen, de biztos vagyok benne, hogy az az idő is el fog jönni. Apám már néhány hete kilépett a képből, és most mindenki élvezi, hogy itt lehet. Minden egyes alkalommal, amikor arról beszélünk, hogy hazamennénk, vissza a munkánkhoz, a férfiak ezt gyorsan el is utasítják. Tudom, hogy nem fogok visszamenni a könyvtárba, de nem tudom, hogy Jeanette mit fog csinálni. Ő vezette azt a helyet, és nem vagyok benne biztos, hogy a hely meglenne nélküle. Mondott valamit arról, hogy egy csomó szabadságot halmozott fel, de annak is vége lesz hamarosan. Elkezdte simogatni a hasamat, ahol a baba dudorodik, és figyelmen kívül hagyja a kérdésemet. Amikor a szemünk találkozik, megértek mindent. 44
- Ó, Istenem! – visítok fel, majd felugorva átölelem. - Nyugi Lays. Még nem vagyok biztos benne. Csak késik, meg minden. Nem tudom megállítani a bugyuta mosolyt, ami szétterül az arcomon. Fülig ér a szám. A legjobb barátnőmmel egyszerre vagyunk felcsinálva. Ez rohadtul „király” (klassz). - Azt hittem, hogy fogamzásgátló tablettát szedsz. - Elég nehéz beszedni a gyógyszert, amikor a barátod eldugja előled az átkozott dolgokat. És amikor rákérdezel, akkor azt mondja, hogy „Gyere ide Mama” és elkezd szexuálisan felizgatni tégedet. panaszkodik Jeanette átkozottul tökéletesen után ozva Saintet. A hangja izgatottnak tűnik, de az arca nem tűnik annak. - Hagyd abba, hogy úgy mosolyogsz, mint egy hülye! – Csattan fel rám, de én csak megrázom a fejem, és folyamatosan mosolygok, amíg végül csettint egyet. - Ne mondd még el Saintnek. Tudom, hogy már nagyon akarja ezt, de én biztosra akarok menni. Ennek az óriásnak összetörik a szíve, ha beleéli magát, és kiderül, mégsem vagyok terhes. - Rendben. – mondom, majd rávillantok még egy utolsó óriási mosolyt Annyira tökéletesen illenek egymáshoz. Saint mosolya és viccei nagyon jól kiegészítik a keménységét és határozottságát, amivel magának követeli őt. Nem hiszem, hogy van valaki, aki úgy tudná kezelni őt, ahogy Saint. Csak remélni tudom, hogy tényleg az, és valóban közel engedi magához Saintet. Még mindig titkolózik, és egy babával esetleg minden rendbe jön, így ő is ugyanolyan szabad lehet, mint most Carter és én. Lehet, hogy nem menekül senki elöl sem, de valami titkot őriz.
Beszélni akarok neki valamiről, amikor az edzőterem fürdőszoba ajta ja kinyílik és kisétál rajta Carter frissen zuhanyozva edzés után. Beszélnem kell vele erről később. - Cseresznye éhes vagyok. – mondja, ahogy felém sétál a tornatermen keresztül úgy, mintha egy rohadt szendvics lenne a zsebembe vagy valami. - Akkor menj enni valamit te ősember. – mondom neki türelmetlenül. - Bébi, ha akarok valamit, akkor én magam megyek érte, de most a puncidat akarom. - Carter! Kiabálok rá és érzem, hogy elpirulok. Tudom, hogy Jeanette és én beszélgetünk a szexuális életéről. Nos, ő beszél, én meg bólogatok, de én még egy kicsit szégyenlős vagyok nyíltan beszélni az enyémről. És nekem tényleg nem volt sokáig egy sem, amiről beszélhettem volna azelőtt. Ahogy odaér, megfogja a kezemet és felsegít a kanapéról, megpillantok valamit a gyűrűsujján. Carter már sürget minket, hogy házasodjunk össze, de még nem tettük meg, így egy kicsit meg vagyok lepve, hogy az ujján van egy gyűrű. - Miért viseled azt? – Kérdezem odabiccentve. Mielőtt reagálni tudna, Jeanette felugrik és elkapja a kezét, hogy megnézze magának. - Megtartottad nélkülem, te kis kurva! Egy leánybúcsút akartam tartani neked sztriptíz táncosokkal, meg minden hülyeséggel! - Csak a kibaszott holttestemen keresztül lesz leánybúcsú és sztriptíz. Elviszem a seggeteket egy kerámiakészítő tanfolyamra egy napra, vagy valami, és megvárlak kint, de ennyi.
45
- Ugye most csak viccelsz. Nem te vagy a főnökünk. - Pofázik vissza Jeanette Carternak, ami nem volt újdonság. Jeanette és Carter nem jöttek ki egymással. Ezt valójában elégé vicces nézni. Saint és én általában csak hátradőlünk és nézzük a műsort. - Jó, akkor talán egy kötős tanfolyam, vagy valami szar. Szeretem a kék színt. Cseresznye köthetsz nekem valamit. - Te most kibaszottul komolyan beszélsz?
Megjelent az arcukon a hisztéria első jelei, és én mindent megtettem, hogy fel ne röhögjek. - Rendben. Tudom, hogy Cseresznye szereti rózsaszínt, így köthet nekem valami rózsaszínt. Nem kell, hogy kék legyen. Lefogadom, hogy jól néznék ki rózsaszínben, nem igaz bébi? – kérdezi és rám néz. - Jól nézel ki azzal a gyűrűvel a kezeden, de tudni akarom, hogy miért van rajtad. Én nem emlékszem, hogy lett volna esküvőnk, de te egy ravasz ember vagy, úgyhogy nem feltételezem azt rólad, hogy mi valahogy már összeházasodtunk. - Carter elpirul a szavaimra. Valóban elpirult. Nem vagyok biztos abban, hogy valaha is láttam volna, hogy ez megtörtént. Rátekint Jeanette- re, aki a kezét a csípőjén tartva még mindig harcra kész, hogy megtartja a leánybúcsút, ami sosem fog megtörténni. - Csak nem gondolom, hogy ez így igazságos. - mondja nekem végül félig duzzogva. Igen, Carter valójában duzzog. - Mi nem igazságos? - Kérdezem. - Nos, ha te nem akarsz velem elmenni az anyakönyvvezetőhöz, ahogy már mondtam a minap, hogy véglegesítsük gyorsan, akkor szükségem van egy gyűrűre. Most. Nem várok többet erre a szarra. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy. Hogy végre az enyém a nőm, és én az övé vagyok. Érzem, hogy a szemeim megtelnek könnyel. - Jézus, ezek a srácok kibaszott jók abban, hogy megkapják azt, amit akarnak. - hallom Jeanette morgolódását, de hallottam a hangján, hogy a mosolyog. Odamegyek a pasimhoz, ő pedig a karjába kap. A lábaimat köré fonom, az ő keze pedig megfogja a seggemet. - Rendben, akkor holnap összeházasodunk, ha akarod. – Azért halogattam, mert igazi esküvőt akartam. Nem nagyot, vagy valami, de virágokkal, mennyasszonyi ruhával, és képekkel, amik megörökítenék ezt. Azt hittem, hogy olyan sokáig vártuk ezt, és ami baj volt, hogy egy kicsit tovább, de egyértelműen Carter szerint túl sokáig vártunk. Megértem. Carter megszorítja a fenekem, és ad egy még jobb ötletet. - Mi lenne, hogy ha az anyakönyvvezetőnél törvényesítenénk a házasságot, és utána megtervezed az esküvőt, amilyet akarsz, és aztán újra összeházasodunk? - Tökéletes. - mondom boldogan, mert feleségül mennék ehhez a férfihoz m inden nap az egész életemben, ha arra kérne.
46
Carter
-
T
e kibaszottul viccelsz velem, Cseresznye.
Kuncog Cseresznye, amitől még bosszúsabb lettem. - Három másodperc alatt szétszakítom a hátadon ezt a ruhát. Miért van ezen a ruhán legalább harminc millió gomb? Valami elnyűtt, rugalmasabbat, vagy valami mást kellett volna felvenned, amit sokkal gyorsabban le tudok venni rólad. – morgok, miközben megpróbálom a gombokat kigombolni. Körbesétál ebben a kibaszott cuccban minden átkozott éjjel, így természetesen a farkam minden átkozott éjjel kőkeményen áll. Szerencséje van, hogy eddig kitartottam. Az ember azt gondolná, hogy a vágyam iránta fakult az elmúlt hónapokban, de esküszöm, hogy egyre erősebb lett. - Carter, ha széttéped az esküvői ruhámat, azt sosem bocsátom meg neked. És nyugodj le te óriás. Pontosan öt gomb van rajta. – Dorgál meg, és én igyekszem nem panaszkodni. Olyan gyönyörűnek nézett ma ki.
A polgári esküvőnket már megtartottuk, ez most már hivatalos, és most néhány hónappal később, végre eljött a nagy nap, amiről Layla mindig is álmodott. Kicsi volt, és csak néhány ember volt jelen, de ez volt minden, amit akart, és amit én is akartam. Most itt vagyunk a szállodai lakosztályban a nászéjszakánkon. És csak annyit akarok, hogy szeretkezhessek a feleségemmel, de nem tudom ezeket a rohadt gombokat kigombolni. - A kezem túl nagy. – morogom, mire végre sikerül kigombolni az egyik apró gyöngyöt. - Látod? Már csak négy van hátra, és a tied vagyok. - Te már az enyém vagy. - emlékeztetem. Amióta megláttam, azóta az enyém, és az enyém is lesz az utolsó lélegzetemig. Újra kuncog, és én visszafordulok ahhoz, amit csináltam. Ezután úgy érzem, mintha legalább tíz óra telne el, mire végre az utolsó gombot is kigombolom, és a ruha levehető róla. Mindent elkövetek, 47
hogy ne ugorjak fel győzedelmesen, és ne vessem rá magam azonnal. Szembefordul velem és meglátom a szemében a vágyakozó tekintetet, ami tudatja velem, hogy mesterkedik valamiben. Lassan lehúzza a r uháját felfedve a szexi, fehér csipkés fehérneműt, ami rásimul a testére, a fehér harisnyatartót és a harisnyát. A mellkasomhoz kapok, mert a szívem úgy ver, hogy majd kiugrik a helyéről. - A fenébe is bébi, gyönyörű vagy. - Biztos vagy benne? Kövérnek érzem magam. - és megérinti a kidudorodó hasát, de minden, amit én látok az én istennőm, aki a babánkkal várandós. - Még soha sem voltál ilyen tökéletes, Cseresznye. Annyira tökéletes vagy így. - Kinyújtom a kezem és végigsimítok a nyakán, végighúzva ujjaimat a torkán, lefelé a dekoltázsán a mellei között lévő völgyig. - Te vagy a legszebb menyasszony, aki valaha élt, és én pedig egy szerencsés rohadék vagyok. Hirtelen felkapom és átviszem a szobán egészen ágyig. - Ez olyasmi, hogy átviszel a küszöbön? Mert azt már megtetted Carter. - Most csitt bébi, hadd vigyem a menyasszonyomat. Óvatosan az ágyra fektetem, majd a lábujjaitól indulva az egész testét végigcsókolom. Amikor a csipkével borított puncijához érek megcsókolom, és bugyiján keresztül addig nyalom, amíg teljesen át nem ázik és könyörögni nem kezd, hogy tépjem le róla. Végül megadok a szerelmemnek mindent, amit akar, mert mindig azt csinálom, hogy neki jó legyen. Egy apró kis szó, és pocsolyává olvadok. Meghallva az ő „kérlek” szavát, ami megsemmisít minden alkalommal, és én egy kicsit sem szégyellem magam azért, hogy ennyire szorosan az ujja köré csavart.
Olyan sokáig minden, amit tudtam, az a harc és a gyűlölet volt. Sohasem ismertem, hogy milyen is a szerelem. Sosem tudtam, hogy a szívem ennyire tele lehet békével és boldogsággal. Mindez egy kis ártatlan, szűz bomba miatt, aki fejetetejére állította a világomat. - Ébredj fel, bébi. suttogom Cseresznye fülébe és megcsókolom a meztelen hátát. A kandalló előtt feküdt a takarókon. Nászutunk utolsó estéje van, és ezt már nem tudom többé magamban tartani. Oldaláról a hátára fordul, teljesen felfedve előttem a meztelen testét, majd álmosan rám néz. - Mennyi az idő, Carter? – kérdezi, majd kinéz az ablakon. Úgy döntöttünk, hogy közel maradunk az otthonunkhoz, mert már a terhessége utolsó szakaszában volt, és még az esélyét sem adtam meg annak, hogy esetleg valahol a távolban induljon el a szülés. Tahoe-ba jöttünk egy hétre egy elszigetelt faházba. Csak mi voltunk itt, és ez tökéletes volt. - Ez még korai, de én ... Van számodra valamim. - Idegesen körülnézek, és ő érzékeli a félelmemet, nyugtalanságomat. - Mi az? Minden rendben? - Igen, bébi, minden rendben. Én csak ... Ostobának érzem magam miatta. Van számodra valamim. – Mély levegőt veszek és odasétálok a táskámhoz, és kiveszek belőle egy dobozt. Cseresznye felül, én pedig visszamegyek hozzá és leülök mellé. - Ez az én esküvői ajándékom neked. Mindig azt akartam, hogy tiéd legyen. Csak azt gondolom, hogy van egy részem, ami mindig sebezhető lesz, amikor ez a szerelmedből fakad. - Carter miről beszélsz? 48
- Nyisd ki Layla. Kibogozza a piros szalagot és kinyitja a fedelet. Becsukom a szememet és hallom, ahogy felzihál. - Mind ott van bébi. Egytől egyig mind.
Nézem, ahogy kiveszi az első levelet, amit régen írt nekem, amikor a börtönben voltam. Megsárgult és gyűrött volt, úgy, mint a többi. Olyan sokszor elolvastam őket, hogy a papír épp szét nem mállik. Aztán egy pontnál már nem kellett néznem őket többé. Emlékeztem minden szóra. Ez voltak az egyetlen dolgok, amik miatt nem őrültem meg, nem vesztettem el az épelméjűségemet: egy emlékeztető, hogy amikor kijövök a börtönből, meg kell őt szerezni. Hogy az enyém lesz. Látom, ahogy a könnyek kezdenek lefolyni az arcán, ahogy átnézi a dobozt, és megtalálja mindet. - Oh, Carter. Megtartottad őket? - Több mint megtartottam őket, bébi. Megjegyeztem őket.
Egy kérdő pillantást vet rám és én elmosolyodom.
- „Április 25. Kedves Carter, nem tudom, mi történt, de te nem vagy itt ..." - Ez nem lehet! – Kiált fel, és kikap egy másik levelet közepéből. - "Október 13. Kedves Carter, megpróbálom kitalálni, hogy mi szeretnék lenni a Halloween ..." Mondom, mire szélesen elmosolyodik. - Istenem! Te kívülről tudod. – kivesz egy másik levelet hátul. - Június 11. Drága Carter, soha nem gondoltam volna, hogy hiányozhat valaki ennyire, mint amennyire te hiányzol.... – nevetek - Ez volt az egyik kedvencem. - Annyira szeretlek. Ez messze a legromantikusabb dolog a világon. - Nem, csak egy ember vágyakozása élete szerelmére. - mondom hanyagul és megpróbálok nem elpirulni. Istenem, úgy érzem magam, mint egy punci, de nem nagyon érdekel. A szerelmem erősebb iránta, mint a pillanatnyi zavarom. Cseresznye leteszi a dobozt, majd az ölembe bújik. Ad egy puszit az arcomra. és úgy érzem, mintha egy hatalmas súly esett volna le a vállamról. - Nagyon szeretlek Carter, köszönöm. - Én is szeretlek, Cseresznye. Egy nap, amikor már nem az fogja lefoglalni, hogy szerese a testem, akkor megmondom majd neki, hogy azok a levelek is ott vannak, amiket én írtam neki.
49
Epilogus Bepillantás a jöv őbe. Körülbelül 18 hónappal kés őbb.
-
T
egyél le, te vadállat! - Csattanok fel, míg a világ fejjel lefelé fordult, mert a vállára dobott, mint
egy zsák krumplit. Ez volt az első nap, hogy tényleg használom Carter új edzőtermét. Négy hónappal ezelőtt nyitotta meg. Abban az időben, amikor én keményen fel lettem csinálva, és amíg vártuk az hogy megpróbáljak leadni pár kilót. Ezt otthon is megtehetném, de jönni akartam és látni a pasimat, ahogy edz, és ez ugyanolyan jó ürügy volt, mint bármi más. Carter azt mondja, szereti a testem, és hogy ez értelmetlen, mert hamarosan megint teherbe fog ejteni. Ez valósz ínűleg igaz, mióta az orvos azt mondta, hogy minden rendben van. Nem volt még olyan éjszaka, hogy ne bennem aludt volna el, és sokszor reggelente ugyanígy ébredtem. Nem tudom, hogy honnan van ennyi energiája, mert éjszakánként ugyanúgy felkel a babához, mint én.
A vállára vetve mocorogtam, hogy kiszabadítsam magam. Hallom néhány most érkező srácot felnevetni, akiket most képeznek ki a harcra. Félresöpröm a hajamat az arcomból és látom, ahogy nyíltan bámulnak minket, mialatt Carter izmos lábai átszelik a t ávolságot az edzőtermen, ahogy a fejek az irodája irányába fordulnak. Érzem, hogy az arcom felforrósodik, és biztos vagyok benne, hogy most vörösebb, mint a hajam.
50
- Mi a faszt néztek fiúk? – Hallom Cartert morogni, amitől mindenki kapcsol, és mintha egy varázsütésre nem látnak minket többé. Nem hibáztatom őket. A legtöbb férfi hatalmas itt, mindegyik a saját kiképzésétől és edzésétől, de Carter bajnok a sajátjában. - Maradj veszteg. – mondja összeszorított fogakkal, és rácsap a seggemre, hogy ne mozogjak ide – oda. Ettől libabőrös lett az egész testem. Az ember azt hinné, hogy megszoktam Carter minden morgását már, de tudom, hogy mi fog jönni. Csak egy kicsit megdöbbent, hogy ezt ilyen nyíltan csinálja. Mindig szereti tudatni az emberekkel, hogy az övé vagyok, de általában normális módon, nem ilyen szexuálisan kihívóan. Ő nem szereti, ha bárki is szexuálisan rám gondol. Az iroda ajtaja becsapódik, amikor a lábával berúgja. Leültet az irodája asztalára az ajtó mellett, aztán hallom, hogy a helyére kattan a zár. Az irodája nem nagy csak egy kis asztal, ahol Carter dolgozik, egy kis mini hűtőszekrény tele undorító protein itallal, és egy kanapé az embereknek, hogy leheveredjenek, amikor itt vannak vele. Főleg én. Sokat szunyókáltam ezen, miután terhes lettem, és Carter elvonszolt, hogy dolgozzam vele. Hála Istenek az E-book olvasómnak, különben halálra untam volna magam. Azt mondta, hogy vele kellett jönnöm, mert ha nem, akkor ő sietett volna haza. Szüksége volt arra, hogy itt legyen, amikor eleinte, amikor kinyitott, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a dolgok jól mennek, úgy, ahogy ő akarta. Ha megpróbáltam beszélgetni néhány sráccal, akkor ő mindig felbukkant a semmiből teljesen kiakadva, és visszavitt az irodájába. Rámordul mindegyikre, ha megnevettettek, mondva, hogy az nem biztonságos a babával a hasamban, ahogy ugrál, rázkódik. - Jeanette vigyáz Kicsi C-re? - kérdezi, miközben becsúszik a lábaim közé. Felnézek rá és válaszul bólintok. Jeanette az egyetlen, aki mindig vigyázott a babára, amióta megszületett. Edzésnek hívom, mert bármelyik pillanatban szülhet. - Ne érts félre, Cseresznye, szeretlek itt látni, de mi a fasz van rajtad most?
Lenézek a ruhámra és fogalmam sincs, hogy miről beszél. Fekete jóganadrág, egy sportmelltartó és egy babarózsaszín póló van rajtam tornacipővel. A baba megszületése óta még mindig van rajtam néhány kiló felesleg, amit szeretnék leadni, ezért nem szűk edzőruhában vagy valami hasonlóban futkározom. Úgy érzem, hogy sokkal többet takarnak ezek, mint amit látok más nőkön, amiben edzenek. Nem mintha más nők edzenének itt. Ez főleg egy férfiakból álló edzőterem, mert Carter szerint a nők elvonják a férfiak figyelmét, ami nyilvánvalóan igaz rá is velem kapcsolatban. - Jóganadrág? - felelem inkább kérdésként, mint válaszként, nem értem, hogy mi lehet a baja a ruhámmal. - Minek nevezed ezt a dolgot? Ez olyan, mint egy második bőr. Visszanyom, és újra az asztalon találom magam. A fenekem alá nyúl és lehúzza rólam a bugyimmal és a cipőmmel együtt. - Igen, meztelenül egyértelműen jobb. – mondom, és el akarom viccelni, de csak zihálok. A lábaim még jobban szét vannak tárva, így adva Carternek még jobb kilátást a puncimra. - Nem mutogathatod más embernek az én tulajdonomat Cseresznye. Most emlékeztetnem kell arra, hogy kihez is tartozol ...., vagy pont ez az, amit akartál? Idejössz az edzőterembe és csapást mérsz rám, hogy jól megdugjalak? Nem adok neked eleget, Cseresznye? Több faszra van szükséged bébi? Carteren csak egy kosaras rövidnadrágot visel, és tisztán látom farka dudorodását az anyagon keresztül. Belenyúl, és egy rántással kiszabadítja a farkát. Aztán már rajtam is van ketrecbe zárva engem, a mellkasa az enyém en. Mielőtt még válaszolni tudnék, a kezét a számra tapasztja, a szája a
51
fülem mellett, és a farkát végighúzza a csiklómon. Érzem, hogy a puncim követelőzik, a csiklóm figyelmétől féltékeny, amit kap a farkától. Belenyögök a kezébe. - Jó kislány leszel és beveszed a farkam. Olyan keményen foglak megbaszni, hogy az asztal a falnak fog ütődni. Mindenki kint az edzőteremben tudni fogja, hogy dugom a nőmet itt bent, de meg sem nyikkanhatsz, miközben csinálom. Megértetted Cseresznye? Nem hallhatják a szenvedélyedet. Meg sem várja Carter a választ. Érzem, hogy a másik keze lenyúl közénk, beigazítja farkát, és egy hosszú kemény mozdulattal tövig döfi belém. Istenem, imádom, amikor birtokol engem. Mi késztethetne egy nőt arra, hogy szebbnek érezze magát, mint amikor egy férfi, aki az övé, azt gondolja, hogy annyira tökéletes vagy, hogy mindenki téged akar, mint ő. Szorosan összezárom a szemem és próbálom megállni, hogy ne nyögjek fel, és az eszembe vésem, hogy még több jóganadrágot vegyek.
Körülbelül 5 évvel kés őbb.....
N -
em tudom elhinni, hogy ezt tetted velem újra. - Suttogom felnézve a fehér mennyezetre.
- Cseresznye, bébi, nem tehetek róla. Neked vannak a legszebb babáid, de ígérem, hogy ez az utolsó alkalom. Nem tudom már ezt tovább csinálni. – Mondja az asztal mellett térdelve. Odafordítom a fejemet, így egyforma szemmagasságban vagyunk, és egy gyilkos pillantást küldök felé, mire egy félmosollyal válaszol. Mindig ilyen ideges, amikor itt az ideje a szülésnek, de ez lesz az utolsó alkalom. Minden egyes k isbabám a C szakaszhoz tartozik. Úgy tűnik, hogy az én kis testem, egyszerűen képtelen a Carter-méretű fiúkat kinyomni magából. Már volt két fiúnk, és úgy tűnik, hogy még kettő lesz. Azt mondtam neki, hogy egy baba, csak egy! Erre Carter mit csinál? Megmutatja, hogy ikrekkel is fel tud csinálni – fiúkkal. Azért egyeztem bele a harmadik terhességbe, mert akartam egy kislányt is, de most itt vagyok, és még két kisfiút szülök erre a világra. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, ezzel a sok tesztoszteronnal, akik rohangálni fognak a házunkban. - Mi már megegyeztünk, hogy ez lesz az utolsó, Carter. – lehajol és megcsókolja az arcomat. - Tudom bébi. - Ez annyira igazságtalan! Úgy értem, Jeanette-nek két lánya van. Kettő! És fogadok, hogy most is lánya lesz. Én már csak tudom. Az ajkamat lebiggyesztem és ellenségesen méregetem Cartert, mintha tényleg tudná irányítani és ellenőrizni a babák nemét. Az orvos minden terhességemnél azt mondta, hogy fiú, így örökre lemondtam az esélyéről, hogy lányom legyen. Amikor hall ottam ilyen statisztikát, tudtam, hogy befejeztem a próbálkozást. Egész életemben egy férfiakkal teli házban ragadok. A kis C még csak 4 éves, de már úgy morog, mint az apja.
52
- Rendben Layla, most szépen elkezdjük. Csak néhány pillanat, és megérkeznek a csecsemők. – Hallom az orvos szavait, de Cartert nézem. Annak ellenére, hogy ezen már kétszer átmentünk, tudom, hogy ideges. Mindig ilyen, amikor a gyerekekről és rólam van szó. - Még mindig Michael és Samuel lesz a fiúk neve? – Kérdezem, megpróbálva elterelni a figyelmét, miközben az orvos dolgozik. - Ez tökéletes bébi, tökéletes. Te adtad nekem ezeket a babákat. Úgy nevezed el őket, ahogy akarod, én imádni fogom. Egy sírás hangzik fel a szobában, és egy könnycsepp gördül le az arcomról. - Az egyik kisfiú itt is van. – jelenti be az orvos. Carter egy hatalmas mosollyal lecsókolja a könnycseppet az arcomról. - Ez a legjobb, bébi. El tudnád képzelni, hogy egy kislány szaladgáljon a ház körül, akinek én vagyok az apja és két nagyobb bátyja van? Akár el is küldhetnénk egy kolostorba. - Nem tehetek róla, de erre felhorkantok. Nem, nem vagyok benne biztos, hogy egy kislány edzett volna velük, de azt hiszem, hogy mindenkit az ujja köré csavart volna. - Nem fogok hazudni bébi, aranyos lett volna egy kislány, aki úgy nézett volna ki, mint te ... feltéve, ha nincs vörös haja. Talán sosem engedtem volna ki a házból. - 2 kg 40 dkg- Hallom a nővért. Aztán egy második sírás is felhangzik a szobában és tudom, hogy a második baba is megszületet. - Nos, ez nem gyakori, de úgy néz ki, hogy a másik baba kislány és nem fiú. Carter felugrik, és az arcára kiül a döbbenet. - Carter. - Ez minden, amit ki tudok nyögni. A szeme visszatér az enyémre, aztán felemeli a kezét és megdörzsöli a szemét. - Kibaszottul vörös haja van, Cseresznye. Az egész arcomat elönti egy hatalmas mosoly.
–Mary-nek fogom hívni. - mondom. Carter leejti a kezét, rám néz, és látom, hogy a szeme csillog. Nem sír, de látom az arcán az összes érzelmét. - Az édesanyám után. – suttogja. – Ez tökéletes.
53
Körülbelül 18 évvel kés őbb.....
N -
em érdekel, hogy Jeanette és Saint egyetlen fia, Istenre esküszöm, hogy kitekerem a kis pöcs
nyakát. – vicsorog Carter ingerülten az ágy lábánál. Mary az idén érettségizik, és végül felvették a kollégiumba, ahol ősztől nagyrészt élni fog. Nem telt el egy hét sem, mikor Jeanette és a Saint fia bejelentette, hogy ő is ugyanabba az iskolába fog járni. Ez a hír nem döbbentett meg. Láttam hogyan néz Maryre. Ez több mint egy fiatal férfi vágya, ez rajongás. Az ágy mellett lévő asztal végére helyezem a könyvemet és csak nézem őt. Ilyenkor a legjobb hagyni egy kicsit toporzékolni és fel s alá járkálni előtte, ami segíti lehiggadni. Majdnem huszonöt éve voltam ezzel a férfival együtt, és tudom, hogy két dolog, ami a legjobban felizgatja őt, az én vagyok és a lánya. Annyira félt attól, hogy lányos apuka legyen, de tökéletes benne. Carter miatt tudom, hogy Mary megérti, milyen jó ember. Neki egy ragyogó apa modellje van. Carter lehet, hogy egy kicsit durva, de bármit megtenne értem, és ez az, amit tudom, hogy Mary lát minden nap. Carter akár üvegdarabokon is végigkúszna, ha arra kérném. Ezek a nagy mogorva férfiak rosszfiúknak látszanak, de amikor az asszonyukról van szó, megváltoznak a játékszabályok. - Carter, gyere ide. – mondom félredobva a takarót az ölemből, így a fejét le tudja hajtani oda, és a bőre az enyémhez ér. Úgy tűnik, hogy mindig ez működik a legjobban. Rámászik az ágyra és a fejét az ölembe hajtja, érzem, ahogy a feszültség elhagyja a testét. - Mary rendben lesz. Ígérem. Itt az idő - Becsukja a szemét és nem válaszol, miközben dúdolva - Azt hiszem, tizenhat éves voltam, amikor valami összekapcsolt veled. - Az más volt. - morogja, és megpróbál felülni, de megállítom egy finom érintéssel, hogy visszategye a fejét az ölembe. - Carter, én emlékszem arra a pillantásra, és annak a fiúnak ugyanolyan, mint amilyen a tiednek volt. – emlékeztetem, és megpróbálom rávenni, hogy ő is lássa ezt. Lehet, hogy fiatalo k, de én még fiatalabb voltam, amikor beléd szerettem. - Ő jó fiú. – folytatom. – Szerencsések lehetünk, ha egymásba szeretnek, és végül együtt maradnak. Senki sem bánna jobban a lányunkkal, mint ő.
Ez igaz, és ezt ő is tudja. Csak nehezen tudja elengedni. A gyermekeink már mind elhagyták a fészket. Ez a fiú már akkor követte Maryt, amikor még csak kúszni tudtak. Olyan volt, mintha arra születtek volna, hogy együtt legyenek. Azt akarom, hogy a szerelmes történetük más legyen, mint a miénk. Szeretem Carterét és az enyémet, de fájdalommal és vérrel járt, hogy itt lehessünk, és úgy építettük fel a mi családunkat, hogy más legyen. A szerelmük története egyszerűbb lenne, mint a miénk, mert nekünk sikerült ez számukra. Nem kell megküzdeniük érte, mint nekünk. Mert mi már megtettük értük.
54
- Hadd legyenek együtt. Gondolkodj pozitívan. Csak te és én leszünk ebben a nagy régi raktárban újra. Meztelenül járkálhatunk megint. - Ugratom. Mindig arra panaszkodik, hogy nem vagyok eleget meztelenül. Ezt elég gyakran és hangosan hangoztatta. Hallottam, hogy az emberek azt mondják, hogy a vágy és a vonzalom egy idő után csökken, de Carternél soha sem csökkent egy pillanatra sem. Még soha nem volt olyan időszak az elmúlt huszonöt évben, hogy azt gondoltam volna, hogy Carter nem akar engem. A morgás jellegzetes Carter szokás, pillanatok alatt a hátamra lök és fölém tornyosul. - Csókolj meg. – suttogom az ajkának - Ez az én szövegem, Cseresznye. – mondja és birtokba veszi a számat.
55
Carter levelei. Két hete bent.
Cseresznye,
Ma megkaptam a leveledet. Azt hiszem, hogy már vagy egy tucatszor olvastam el. Ez az első levél, amit itt a börtönben kaptam, és soha nem gondoltam volna, hogy ez tőled kapom. Nem tudom, hogy mit mondjak arról az éjszakáról, azon kívül, hogy az már múlt. Próbálj meg nem gondolni rá többé, és éld az életedet. Vannak dolgok, melyeket jobb, ha elfelejtjük.
Carter.
Három hete bent.
Cseresznye,
Tudtam, hogy soha nem küldeném el a levelet, amit írtam neked. Olvastam minden egyes levelet, amit küldtél, újra és újra, amíg nem tudtam a szemem nyitva tartani tovább. Kapcsolatba lépni a külvilággal olyan érzéssel tölt el, hogy nem csak egy ketrecbe zárt állat vagyok. Nem tervezem ezt a levelet sem elküldeni... Azt hiszem, csak le kellett írnom ezt. A szememet rajtad tartom, amióta behoztak börtönbe. Saint hetente egyszer beszámol a veled történtekről. Ő egy jó srác, és az életemnél is jobban bízom benne. Ennél is fontosabb, hogy bízom benne, veled kapcsolatban. Nem tudom, mi mást mondhatnék. Nehezen viselem, hogy el vagyok választva tőled. Ki gondolta volna, hogy hiányozni fog valami, ami soha nem is volt igazán a tied?
Carter
56
Két év
Cseresznye.
Boldog tizennyolcadik születésnapot, bébi. Megkaptam ma a leveledet, amiben elmondod, mennyire izgatott voltál. Bárcsak ott lehettem volna, hogy lássam, ahogy elfújod a gyertyákat. El tudom képzelni, hogy két év alatt egyre szebb lettél. A mosolyod jobban hiányzik, mint bármi más kintről. Soha nem tudtam, hogy ez mit tett velem, amíg el nem vették tőlem. Azt hiszem, hogy mindent elfelejtettem, de a mosolyod nem. Ha ott lettem volna segíthettem volna ünnepelni, és mindent megadtam volna neked, amit csak akarsz, csak hogy lássam, ahogy az arcod felragyog. Még egyszer. Ez minden, amit kérnék.
Carter
Három év
Cseresznye,
Nem tudom, hogy miért zaklatott fel az utolsó leveled annyira, de ezt tette. Az az érzésem, hogy több dolog van a háttérben, mint amit te elmondasz. Saint azt mondja, hogy semmi sem változott, miközben állandóan információkért nyaggatom. Talán már túl hosszú ideje vagyok bent, és túl sokat olvasok bele a leveleidbe, de úgy hangzott az utolsóban, mintha elmentél volna. Isten a megmondhatója, hogy már rég el kellett volna küldenem a leveleimet, de helyette csak írok egy levelet válaszolva a tiédre, és aztán megtartom a tiéddel együtt. Az összes érzéseimet és érzelmeimet meg akarom osztani, de nem vagyok a szavak embere. Különben is a szádból akarom hallani azokat a dolgokat, és nem egy darab papíron olvasni egy börtöncellában. Jobbat érdemelsz, mint én, de nem tudlak elengedni. Folyamatosan írj bébi. El sem tudod képzelni, hogy milyen rossz, szükségem van ezekre a levelekre.
Carter
57
Négy év
Cseresznye.
Az istenit. Az a csók. Ez volt minden, amiről csak álmodtam, amióta először megláttalak. Nem tudom, hogy fékeztem meg magam - elég soká - , hogy abbahagyjam, de azt tudtam, hogy nem akartam, hogy az összes őr lássa, ami az enyém volt. Magamnak tartottalak ezekben az években, és nem tetszik az gondolat, hogy valaki lássa azt, amit csak én láthatok. Sajnálom, hogy eltaszítottalak ma este, de az alapján, amit Saint mondott, távolságot kell tartanod tőlem. Az emberek tudják, hogy valami történik, bent arról beszélnek, hogy valami nagy dolog készül az apáddal. Sosem taszítottalak volna el Cseresznye. Te vagy az egész világom, és sosem mondanám, hogy nem akarlak, vagy nincs szükségem rád.
Carter
Négy év
Cseresznye,
Már egy hete hogy itt voltál, és még mindig nincs levél. Tudom, hogy rendben vagy, és hova mentél, de jobban hiányoznak a leveleid, mint amit valaha is meg tudnék magyarázni neked. Tudtam, hogy el kellett, hogy taszítsalak magamtól, de soha nem gondoltam, hogy ennyire hiányozni fognak a szavaid minden héten. De az első a biztonságod, ami sokkal fontosabb, mint az hogy levelet kapjak. Próbálom emlékeztetni erre magam. Még mindig Saint vigyáz rád, és ő továbbra is vigyázni fog rád, amíg ki nem szabadulok innen. A második, hogy amikor kiszabadulok a rácsok mögül, rendbe teszem a dolgokat. Te az enyém vagy, és megy visszaszámlálás, amíg meg tudod ezt.
Carter
58
Hat év
Cseresznye
Továbbra is írok neked egyszer egy héten, bár én nem kapok levelet, amióta meglátogattál a börtönben. Szeretem azt gondolni ezekről, hogy ez a naplóm neked. Egy nap, amikor kiszabadulok innen, neked adom ezeket a leveleket, így láthatod, hogy soha nem felejtettelek el. Hogy soha, egyetlen egyszer sem felejtettelek el, vagy, hogy menyire szeretlek. Egy másodpercig sem felejtettem el, hogy mit jelentesz nekem. Hallom, végül mindent elintéztél és elrendeztél az új helyeden. Még nincs zongorád? Annyira hiányzik, hogy halljam, ahogy zongorázol. Egy nap szeretnék egy olyan házat, ahol zongorázhatsz nekem, miközben alszom. Ez a mennyországnak tűnik számomra. Istenem. Hiányzol.
Carter
Hét év
Cseresznye
Ma van a születésnapom, és minden, amit akarok, az te vagy. Visszajátszom azt a csókot újra és újra minden este, mielőtt lefekszem. Kőkemény leszek attól, hogy a puha ajkadra és a meleg testedre gondolok, ami nekem nyomódik. Fekszem a priccsen a cellámban, és magamhoz nyúlok, emlékezve a nap minden percére - amit viseltél akkor, hogy milyen volt az illatod, és a pír az arcodon. Kiverem gyorsan és keményen, arra gondolva, hogy milyen édesek voltak azok az ajkak, hogy mennyire megduzzadtak a csókomtól. Elképzelem a szeméremajkaidat, ugyanolyan duzzadtan. Érett, nedves a vágyakozástól, rózsaszín és puha. Az ajkak csak azért könyörögnek, hogy szopogassam őket egyesével. Arról álmodom, hogy a puncidat nyalom, és hogy az édes nektárod lefolyik az államon. Minden este a hasamra élvezek, arra gondolva, amikor végre megkaphatlak. Ez a punci jobb, ha érintetlen marad a számomra. Jobban jársz, ha megtartod nekem Cseresznye.
Carter
59
