A Világ Legnagyobb UFO Rejtélyei

ÚJ VÉNUSZ LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1992

A mű eredeti címe: THE WORLD’S GREATEST UFO MYSTERIES A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Roger Boar — Nigel Blundel: The Word’s Greatest UFO Mysteries Hamlyn Publishing Group Limited, 1991 Fordította: LAPOS ÁGNES © Octopus Books Limited 1983 Hungarian translation © Lapos Ágnes 1992

Új VÉNUSZ LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ KFT. 1126 BUDAPEST, Böszörményi út 16/b FELELŐS KIADÓ: SZŰCS RÓBERT ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ OLVASÓSZERKESZTŐ: UNGÁR PÉTER MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: DOBOS ISTVÁN BORÍTÓ: GÁL LÁSZLÓ UTÁNNYOMÁS: DUNAÚJVÁROSI NYOMDA KFT. FELELŐS VEZETŐ: FARKAS ISTVÁN MUNKASZÁM: 260016 RENDELÉSI SZÁM: 725 KÉSZÜLT 15,5 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963-7755 22 5

Tartalom Definíciók 6 Bevezetés 7 I. FEJEZET

Nemzetközi típusú találkozások 9 II. FEJEZET

A legközelebbi típusú találkozások 57 III. FEJEZET

Történelmi típusú találkozások 91 IV. FEJEZET

Katasztrófa típusú találkozások 121 V. FEJEZET

Rendőrségi típusú találkozások 137 VI. FEJEZET

Koncentrált típusú találkozások 155 VII. FEJEZET

Fájdalmas típusú találkozások 179 VIII. FEJEZET

Légi típusú találkozások 197 IX. FEJEZET

Mik ők? Kik ők? Miért vannak itt? 227

Definíciók AZONOSÍTATLAN REPÜLŐ TÁRGY (UNIDENTIFIED FLYING OBJECT - UFO) Bármely repülő tárgy, amely teljesítménye, aerodinamikai jellemzői vagy szokatlan külső jegyei alapján nem egyezik meg a jelenleg ismere­ tes repülőgépek vagy űrrakéták egyetlen típusával sem, vagy amit nem lehet semmilyen, az ember számára ismert tárgyként azonosítani. (Amerikai Légierő, 200-2)

A KÖZELI TALÁLKOZÁSOK TÍPUSAI: Első típusú találkozások: Ufó észlelése közvetlen közelről Második típusú találkozások: Az ufó nyomokat hagy, égéseket okoz vagy mozgásképtelenné teszi az embert, megrémíti az állatokat, interferál az autók motorjával vagy a televízióval, és rontja a rádióközvetítés vételét, továbbá leszálláskor nyomot hagy maga után. Harmadik típusú találkozások: Az emberek látják az ufonautákat vagy találkoznak velük. Dr. J. Allen Hynek, Centre for UFO Studies (Ufókutató Központ), Evanston, Illinois

Bevezetés z Amerikai Egyesült Államok egyik elnöke látott egy ufót, és elin­ dított egy 20 millió dolláros kutatási programot. A világbajnok bokszoló is látott egyet, amint éppen a Central Parkban kocogott. Egy karibi sziget vezetője is látott egyet, és az ügy napirendre tűzését sür­ gette az ENSZ-ben. U Thant ENSZ-főtitkár egy alkalommal az ufókat a világ egyik legnagyobb problémájaként jelölte meg a vietnami háború mellett. Nos ez utóbbinak már régen vége, de azonosítatlan repülő tárgya­ kat még mindig látnak. Felelősségteljes és megbízható emberek milliói jelentették már be, hogy ufót észleltek. Rendőrök, papok, politikusok és pilóták mindanynyian megdöbbentek a furcsa repülőgépek láttán, melyek megmagya­ rázhatatlan, szokatlan jelenségeket produkáltak az égen. Egyre több ember állítja, hogy valóban találkozott ezeknek a különös világító tes­ teknek a legénységével. Néhányan olyan sérüléseket szenvedtek a talál­ kozás során, melyeket a leggondosabb emberi kezelés sem tudott meg­ gyógyítani. Néhányan meg is haltak a túl közelinek bizonyult, hátbor­ zongató találkozás következtében. Annak ellenére, hogy a hitetlenkedő kormányok és tudósok szerint ilyen dolgok nem léteznek, ufókat az egész világon láttak már, s látnak napjainkban is.

I. FEJEZET

Nemzetközi típusú találkozások Azokat az embereket, akik azt állították, hogy azonosítatlan repülő tárgyakat láttak, már évtizedek óta kigúnyolták és naiv bohócnak nyilvánították. Ufókat ennek ellenére is folyamatosan észlelnek. A legmagasabb körökből származó szemtanúk szolgálnak újabb és újabb bizonyítékokkal minden évben. A világ minden tájáról érkeznek beszámolók...

Az ufók éve Állatok adták a figyelmeztető jeleket ary Flatter alig akart hinni a szemének, és azonnal teherautójá­ nak fékjébe taposott. Egy furcsa állatsereglet szelte át előtte az utat; két nyulat, egy mosómedvét, egy oposszumot és több macs­ kát látott. S ugyanabban a pillanatban egy szokatlanul magas hangot is hallott. Az állatok a mellette elterülő mezőről bukkantak elő, és amikor Flatter átnézett az út melletti sövény fölött, egyszeriben mindent megér­ tett. Két ezüst ruhás alak bámult rá. 1973. október 22-e volt, s ebben az időszakban az USA-ban rengeteg ufóészlelésről érkezett bejelentés. Flatter Ed Townsendet, a seriffhe­ lyettest kísérte el Hartford City (Indiana) mellé, a State Road 26. szám­ hoz, ahol egy taxisofőr bejelentette, hogy két furcsa teremtményt látott a főúton állni. Amikor odaértek, a főút üres volt, és a seriff úgy dön­ tött, hogy visszatér a városba. De Flatter inkább ott maradt körülnézni. Amikor reflektorát a lényekre irányította, kb. 4 láb magasnak látta őket, fejüket tojás alakúnak, melyet gázmaszkszerűség fedett. A fénytől egyáltalán nem jöttek zavarba, hanem sajátos produkcióba kezdtek, magasra ugrottak a levegőben, majd megint lehuppantak. Aztán hal­ vány piros sávot húzva maguk után felröpültek a sötétségbe. 5 nappal korábban, Danielsville (Georgia) mellett elhajtva, Paul Brown is látott két lényt, akik megfeleltek Flatter leírásának. A rendőr­ ségen elmesélte, hogy egy suhogó hanggal kísért éles fény siklott át az autója felett, és látta, amint kb. 300 lábnyira előtte egy kúp alakú tárgy landol az úton. Autója megcsúszott, és amikor a tárgyból kicsiny lénye­ ket látott előbukkanni, kivette a kesztyűtartóból a fegyverét, s a nyitott első ajtó mögött gubbasztva várakozott, készen arra, hogy szembeszáll­ jon velük. Ok azonban nem jöttek közelebb, hanem visszatértek űrhajó­ jukhoz, és gyorsan elrepültek. Brown azt is elmondta, hogy leadott né­ hány lövést a távolodó ufóra, de nem sikerült eltalálnia. Rex Snow ráparancsolt a kutyájára, hogy kapja el azt a két ezüst ru­ hás lényt, akik fényesen kivilágított goffstowni (New Hampshire) udva-

10

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK rán szökdécseltek 1973. november 4-én, nem sokkal éjfél után. Az en­ gedelmességre tanított németjuhász kutya a betolakodók felé ugrott. Amikor 30 lábnyira megközelítette őket, a lények abbahagyták szokat­ lan mutatványukat, és csak bámultak rá. A kutya megtorpant, morogni kezdett, majd meglepett gazdája mellett elhaladva visszasomfordált, és nyüszítve lefeküdt a házban. Snow később bevallotta, hogy hirtelen őt magát is elöntötte a félelem. Nála volt 38-as kaliberű pisztolya, de túl­ ságosan remegett ahhoz, hogy célozni tudjon vele. Gyorsan bement a házba a kutyája után, és az ablakon keresztül néz­ te a furcsa lényeket. Mintha foszforeszkáltak volna. Fülük nagyméretű és hegyes volt, szemük helyén tojásdad bemélyedés látszott, nagy, he­ gyes orruk volt. Fejüket a ruhájukkal megegyező színű, a Ku Klux Klá­ néhoz hasonló csuklya fedte. Az alakok lassú, megfontolt mozdulatokkal szedegettek valamit a földről, és egy ezüstös táskába tették. Kis idő elteltével elsétáltak a kö­ zeli erdő felé. Snow felhívta a rendőrséget, de még megérkezésük előtt látta, hogy a fákat titokzatos fény világítja meg, majd újra sötétség bo­ rul rájuk. A rendőrség meg volt győződve arról, hogy Snow valami egészen kü­ lönöset látott. Elmondták, hogy amikor Snow a történetet mesélte, még mindig sápadt volt, és remegett, mint a nyárfalevél. Három hónappal korábban, augusztus 30-án, megbízható szemtanúk Georgia 22 városában azt állították, hogy idegen űrhajót láttak az égen. Október 3-án egy seriffhelyettes és négy parkőr egy ház méretű, csésze­ alj formájú tárgyat látott, amint az Tupelo (Mississippi) - Elvis Presley szülővárosa - fölött manőverezett. Leírásuk szerint a tárgy vörös, zöld és sárga fényekkel világított. Dr. J. Allén Hynek, aki Evanstonban (Illinois) megalapította a Centre for UFO Studiest (Ufókutató Központ), már az első évben 1474 hiteles beszámolót gyűjtött össze az ufókról. John Samford vezérőrnagy a Pen­ tagon előző elhárítási igazgatója elismerte: „Szavahihető személyektől meglehetősen hihetetlen beszámolókat kaptunk.” Barry Goldwater szenátor - korábban vezérőrnagy a US Air Force Reserve-nél (Amerikai Légierő Tartalékos Állománya) - a következő­ ket mondta: „Én még sohasem láttam ufót, de amikor a légierő pilótái,

11

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI a tengerészet pilótái és civil pilóták pük szárnya mellett feltűnt valami, kell nekik.” 1973 végén a közvéleménykutatás rikai vélte úgy, hogy ufót látott, és azt, hogy az ufók léteznek.

egyöntetűen azt állítják, hogy gé­ ami nem repülőgép volt, hinnem eredményei szerint 15 millió ame­ a felnőtt lakosság 51%-a gondolta

Vízkutatók az űrből |at McGuire farmer azt állítja, hogy Laramie (Wyoming) melletti 5000 acre-es farmja száraz, ősfüves területből termékeny legelő­ vé változott ufón érkezett idegenek jó tanácsára. McGuire, felesége, nyolc gyermeke és egy másik házaspár, aki a far­ mon él, elmondták, hogy különböző formájú és méretű azonosítatlan repülő tárgyak már 7 éve majdnem minden éjszaka lebegnek a farm fö­ lött. „Legtöbbjük 300 láb széles és 60 láb magas, és úgy tűnik sebességük­ nek nincs határa” - mesélte McGuire az újságíróknak. „Eleinte féltünk tőlük, különösen amikor megcsonkított szarvasmarhát és annak szét­ szórt darabjait találtuk a legelőn. 1976-ban a sógorommal egy repülő­ gépet láttunk az egyik fiatal borjú fölött lebegni. Hallottuk az állat hosszú ideig tartó bőgését, s azt is, hogy később az ufó leszállt és magá­ val vitte." A látogatások folytatódtak, de a csordához többé nem nyúltak. McGuire és családja félelme fokozatosan alábbhagyott. Aztán egy éjjel az idegenek kapcsolatba léptek a farmerrel, és gépük fedélzetére vitték. McGuire hipnózisban emlékezett vissza a történtekre, melyet Dr. Leó Sprinkle, a Wyomingi Egyetem parapszichológusa, egy pszichiáter se­ gédletével vezetett le. McGuire a transzállapotban kb. 6 láb magasnak, nagy szeműnek, kes­ keny ajkúnak, kopasznak festette le az idegeneket. Azt tanácsolták ne­ ki, hogy fúrjon kutat a farmja mellett a fennsíkon.

12

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK McGuire pár nappal később kikérte néhány geológus és fúrási szak­ ember véleményét. Közölték vele, hogy a föld 7000 láb tengerszint fö­ lötti magasságban van, és nincs remény arra, hogy ott vizet találjon. McGuire ennek ellenére folytatta a fúrás előkészületeit, bár szomszédai is bolondnak tartották emiatt. Megvette a szomszédos területet, majd átfúrva a felső kérget, 350 láb mélységben egy bővizű föld alatti érre bukkant. Hamarosan percenként 8000 gallon tiszta, lágy víz tört föl a sivatag közepén. 1980-ban McGuire tudatos és hipnotikus állapotban tett kijelentései­ nek tanulmányozása után Dr. Sprinkle a következőket mondotta: „Én úgy gondolom, hogy a McGuire farmja fölött megjelenő űrhajóban egy idegen civilizáció jó szándékú követei lehettek. Úgy vélem, az olyan embereket, mint Pat McGuire azért választják ki, hogy megüzenjék: köztünk vannak. Szerintem a következő évtizedben, vagy nem sokkal később, szemtől szemben találkozhatunk majd velük.”

Az első repülő csészealj Bár azonosftatlan repülő tárgyakat már évszázadok óta észlel­ nek a Föld felett, először 1947. június 24-én írták le úgy őket, mint repülő csészealjakat. Ezen a napon Kenneth Ar­ nold tűzoltókészülék-kereskedő és gyakorló pilóta a Chehalis repülőtérről (Washington állam) emelkedett fel, hogy segít­ sen megkeresni egy lezuhant C-46-os tengerészeti szállítógé­ pet a Cascade hegységben. Amint a roncsot keresve a terület fölött körözött, egy fény­ villanásra lett figyelmes. „Észrevettem, hogy messze a bal ol­ dalamon, északra, egy kilenc, nagyon fényes tárgyból álló formáció közeledik szédítő sebességgel a közeli Baker-hegy irányából, szinte súrolva a hegy tetejét” - mondta. „A repülő­ gépeknek nem volt farkuk, s úgy mozogtak, hogy azt semmi­ lyen, általam eddig ismert repülő tárgyhoz sem tudnám ha­ sonlítani... mint ahogy egy csészealj mozog, ha a víz fölött kacsázunk vele.” Másnap reggel az újságok már a „repülő csészealj” kifejezést használták, és az idahói kereskedő beírta nevét az ufó-történelembe.

13

Látogatók az íjász-klubban ílliam Blackburnt egy életre szóló megrázkódtatás érte, ami­ kor két ufó száguldott be nyílegyenesen az augustai (Virginia) íjász-klubba. A közeli Waynesboróban lakó Blackburn egyedül dolgozott a klub­ ban, amikor két tárgyat vett észre az égen. Az ámulattól tátva maradt szájjal nézte, amint a kisebbik lassan körözve a földre ereszkedett, mindössze 18 yardnyira tőle. „Három rendkívül furcsa lény szállt ki a gépből, kb. három láb maga­ sak, és ugyanolyan fényes színű ruhát hordtak, mint amilyen az űrhajó­ juk volt. Az egyik lénynek roppant hosszú volt az egyik ujja, s mindket­ tő tekintete olyan volt, mintha átlátnának rajtam.” Az idegenek néhány lépést tettek Blackburn felé, aki a rémülettől szinte megdermedt, bár kezében éppen egy kétélű fejszét tartott. „Az idegenek érthetetlen hangokat bocsátottak ki, majd megfordultak, és visszamentek az űrhajóhoz, s beszálltak egy olyan ajtón keresztül, amely szinte beleolvadt a tárgy alakjába” - mesélte Blackburn. „Ezután az űrhajó felszállt és eltűnt.” Blackburn elmondta az ufókutatóknak azt is, hogy egy kormányhiva­ talnak jelentette az eseményt - azt nem árulta el, melyiknek -, ahol ki­ hallgatták, majd figyelmeztették, hogy senkinek se említse, amit látott.

A tananyagban nem szerepel Ufók lebegnek az iskolaudvar fölött renda Maria találkozása az ufókkal túl közeli volt ahhoz, hogy kellemesnek lehessen nevezni. Az eset a helyi középiskolában tör­ tént Beverlyben (Massachusetts).

14

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ .'ALÁLKOZÁSOK

Egy amerikai parti őr, a salemi (Massachusetts) repülőtér fotólabora­ tóriumából, több ragyogó fényre lett figyelmes. Felkapta a fényképező­ gépét, és ezt a felvételt készítette.

1966. április 22-én, pénteken reggel 9 órakor Brenda szomszédjának a lánya, all éves Nancy Modugno lélekszakadva rohant apjához a nappaliba, aki éppen tévét nézett. Nyugtalanul mesélte, hogy egy nagy autó méretű, ovális tárgy repült el a hálószobája előtt, kék, fehér és pi­ ros fényekkel villogva. Amikor Brenda egy másik szomszéddal, Barbara Smithszel megérki zett, Nancy már majdnem hisztérikus állapotban volt. A közeli iskola irányában még mindig lehetett látni a villogó fényeket. A két nő, most már a kislány anyjával, Claire-rel együtt elhatározta, hogy a gyerek megnyugtatása végett odasétálnak, és közelről is meggyőződnek arról, *iogy amit a kislány látott, repülőgép volt.

15

A VILÁG LEGNAGYOBB ÜFO-REJTÉLYEI Amikor a mezőre értek, három fényesen kivilágított, ovális, tányér formájú tárgyat láttak körözni az égen. Az egyik éppen az iskola épüle­ te fölött lebegett, a másik kettő távolabb. A legközelebbi hirtelen elin­ dult feléjük. Claire és Barbara megfordultak és futásnak eredtek. Nem vették észre, hogy Brenda nincs velük. Végül egy kisebb domb tetején visszafordultak, és ijesztő látvány tárult a szemük elé. Brenda kezeivel a fejét eltakarva kiáltozott, a tárgy pedig mintegy 20 lábnyira lebegett fölötte. „Csak egy homályos, elmosódott ködfoltot láttam, és a fejem körül lassan felvillanó éles fényeket” - emlékezett vissza később, „Nagyon izgatott voltam. Nem ijedt, inkább kíváncsi. De féltem attól, hogy esetleg a fejemre zuhan.” Amikor az ufó visszarepült az iskola felé, a három nő hazarohant, és riasztotta a szomszédokat, akik közül többen is látták a tárgyakat. Egyikőjük felhívta a rendőrséget. Két tiszt érkezett járőrautóval az is­ kola területére. Közben a rendőrkapitányságról a légierőt is értesítet­ ték. A két közeledő repülőgép és helikopter zajára a három ufó elszállt. A szomszédok, a légierő kiküldött gépeinek fényei és motorhangjai alap­ ján biztosak voltak abban, hogy az előbb látott tárgyak nem közönséges repülőgépek voltak, hiszen semmilyen hangot nem hallattak, még az sem, amelyik közvetlenül Brenda feje fölött lebegett.

Kommunikáció a számok segítségével Gary Storey zseblámpás beszélgetése ary Storey - lelkes ufó-hívő - azt állítja, hogy üzenetet váltott egy azonosítatlan repülő tárggyal, ami sógora newtoni (New Hampshire) háza előtt repült el 1967. július 27-én, csütörtökön, kora reggel.

16

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Storey épp a holdat akarta megfigyelni teleszkópjával, amikor egy iz­ zó fény ötlött a szemébe. Lencsét váltott, és ráfókuszált a jelenségre. Egymás után felvillanó fényeket látott egy hatalmas korongnak tűnő tárgy oldalán. Storey sógora ösztönösen háromszor felvillantotta az elemlámpáját. A tárgy hirtelen hátrafelé kezdett mozogni, anélkül hogy megfordult volna. Majd válaszul a lámpa fényeire, szintén háromszor egymás után, csökkentette a fényerőt. A két férfi - korábban, a katonai szolgálat ideje alatt mindketten lo­ kátorkezelők - nem akart hinni a szemének. Újra villantottak; négyszer, majd ötször. A korong, amely közben előre- és hátramozgott, mindkét alkalommal megismételte a számot. Hirtelen egy sugárhajtású repülőgép tűnt föl. .Amíg a gép el nem szállt, a tárgy minden lámpáját eloltotta” - mesélte Storey. ,Azt gon­ doltuk, hogy elment, de újra megjelent ez az ovális, fehér tárgy, s most tízszer világosabb volt, mint korábban.” A kölcsönös elemlámpa-villanófény párbeszéd újra kezdődött. A fur­ csa űrhajó 9-10 alkalommal válaszolt a hosszú és rövid jelekre, ponto­ san megismételve az üzenetet szám és időtartam szerint is. Aztán még egyszer felvillantotta az összes lámpáját, és eltűnt a fák mögött. Több tudós és ufó-szervezet is megvizsgálta a két férfi állításait, de senki sem tudott hagyományos választ adni a történtekre. A helyi lel­ kész felelősséget vállalt Storey sógoráért és nővéréért, mondván, hogy mindketten istenfélő emberek, akik semmiképpen nem hazudnának, és ok nélkül nem keresnék a nyilvánosságot. Ez az ufó-észlelés is, több más hasonlóval együtt, azt látszik alátámasztani, hogy az ufókon olyan intelligens lények utaznak, akik készek az emberrel történő kapcsolatfelvételre.

17

Bumeráng ereszkedett a gyár fölé Barátságos szemle felülről z arizonai Morenciben a vörösréz-olvasztó üzem javító részlegé­ nél dolgozó munkások 1981 januárjában bejelentették, hogy egy nagyméretű űrhajó jelent meg a gyár felett. Úgy tűnt, hogy az ufó a két, 650 láb magas gyárkémény egyikét vizsgálja, lézersugarat bocsátva le a belsejébe. A másik kéményt javító négy munkás elmondta, hogy az ufó bume­ ráng alakú volt, és akkora, mint négy futballpálya együttvéve. A felszí­ nén 12 kicsi piros, alul pedig egy nagy fehér lámpa égett. „Valahogy megállt a gyárkémény fölött a levegőben, és erős fényt bo­ csátott pontosan a közepébe” - mesélte el a húszéves Randel Rogers. Kollégája, Larry Mortensen hozzátette: „Még sohasem láttam repülő­ gépet így lebegni. Olyan érzésem támadt, hogy az űrhajó nem agresszív szándékkal közeledik. És nem is csinált semmi olyat, ami megrémített volna bennünket. Bárki utazott is benne, barátságos volt.”

Riadalom a farmon Egy fényes, ezüstös színű csészealj háromszor látogatott el egy Cherry Creek-I farmra (New York állam), 1965. augusz­ tus 19-én. A négy fiatal mezőgazdasági munkás azt látta, hogy a tárgy megjelenésekor a felhők zöldes színűvé váltak, s amikor leereszkedett, sárga és piros sávot hagyott maga után. ök nem ijedtek meg túlságosan, viszont a farm állatai na­ gyon megrémültek. Egy bika elhajlította azt a vasrudat, melyhez kipányvázták, a tehenek közül pedig többnek két és fél kannáról egy kannára esett vissza a tejhozama.

18

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A brigád harmadik tagja, Kent Davis szerint, a gyárkémény vizsgála­ ta során a „bumeráng” szélén elhelyezkedő piros fény egyike hirtelen fantasztikus sebességgel elsuhant, majd pár pillanat múlva visszatért. Ezután a tárgy minden jelzés vagy figyelmeztetés nélkül megfordult, és elsuhant, mint egy rakéta. Az ufót egy középiskola menet-csapatának 100 tagja is látta, akik a Morenci középiskola futballpályáján gyakoroltak, alig több mint egy mérföldnyire a gyártól. Bruce Smith igazgató igy emlékezett: „Felnéz­ tem, és megláttam azokaLa V alakban sorakozó fényeket. Zajt nem hal­ lottam. Néhány percen keresztül lebegett, majd eltűnt az égen.”

Dicsfény a misszió körül Ufót észleltek Pápuában illiam Melchior Gill atya, anglikán pap, miután befejezte va­ csoráját a Boianai misszión Pápua Új-Guineában, elhatározta, hogy körbesétál a táborban. Felnézett az égre, a fényesen ra­ gyogó Vénuszra. De mi lehetett az az új fényes jelenség a bolygó fölött? Ahogy felfelé nézett, több fényesen kivilágított tárgyat vett észre, melyek az egyre növekvő felhőtakaró fölé emelkedtek, majd alászálltak, glóriát vonva a felhők köré. Ezután valami még lenyűgözőbb követke­ zett. Emberekre hasonlító figurák bukkantak elő az egyik tárgyból, és járkálni kezdtek a felszínén. Először ketten voltak, majd hárman, s ké­ sőbb négyen. A tanárok, az orvosi személyzet és a gyerekek is kijöttek, hogy megnézzék a föld felett több száz lábnyira zajló furcsa tevékeny­ séget. Összesen 38 ember, több mint három órán keresztül nézte a figu­ rákat, amíg be nem sötétedett. Gill atya nyugodt, lelkiismeretes és módszeres ember volt. Gondos feljegyzést készített a történtekről, amit 25 felnőtt szemtanú aláírásá­ val hitelesített. Mindez 1959. június 26-án történt. A következő éjszakán a különös alakok visszatértek. Egy benszülött lány 18.02-kor, valamivel napnyugta előtt riasztotta Gill atyát. A négy

19

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI teremtményt még 15 percig lehetett látni az anyahajónak tűnő gép fe­ délzetén, miközben a két kisebb tárgy közül az egyik előtte, a másik tá­ volabb, a hegyek mögött lebegett. „Úgy látszott, hogy a lények közül ketten csinálnak valamit” - je­ gyezte fel Gill atya. „Időnként kihajoltak, felemelték a karjukat, mint­ ha beállítanának vagy felszerelnének valamit.” Amikor az egyik alak lenézett, a pap integetni kezdett. Megdöbbenve tapasztalta, hogy visszaintegetnek neki. Egy másik szemlélődő mindkét karját felemelve jelzett. A gép fedélzetén álló két alak ugyanígy tett. Hamarosan már mind a négy idegen lelkesen integetett. Mivel közben sötétedni kezdett, az egyik kisfiú zseblámpát hozott, és morzejeleket küldött a tárgy felé. A figurák most is jól láthatóan viszszaintegettek, és „az ingához hasonló oldalirányú mozdulatokat végez­ tek.” Később az ufó mintegy fél percen át közeledett a misszió 12 tagja felé, akik újra kiabálni és integetni kezdtek, és megpróbálták leszállásra bírni a látogatókat. De erre nem érkezett válasz. „2-3 perc elmúltával az alakok láthatóan elvesztették érdeklődésüket irántunk, visszahúzód­ tak a fedélzetről” - írta Gill atya később. Az ufó még legalább egy órán át körözött a misszió fölött, ám az éj­ szaka előrehaladtával, és az alacsony felhőképződés miatt, egyre keve­ sebbet lehetett látni. Aztán 22.40-kor hatalmas robbanás ébresztette fel a misszió már nyugovóra tért tagjait. Ezután már semmit sem lehetett látni az égen. Gill atya az ausztrál légügyi attasénak jelentette a látottakat, aki fel­ vette a kapcsolatot az amerikai légierővel. A pap beismerte, hogy volt egy olyan pillanat, amikor azt gondolta, hogy valami új amerikai repü­ lőgépről és személyzetéről van szó. De a légierőnek nem volt olyan gé­ pe, amelyik teljesen hangtalanul közlekedik, és olyan alacsonyan tudna lebegni, hogy az emberek láthatóak legyenek rajta. A légierő azonnal „megtalálta” a magyarázatot: a misszió tagjai „csillagokat és bolygó­ kat” észleltek. Dr. J. Allén Hynek csillagász viszont, aki 15 évvel később meglátogatta a misszió helyszínét, így vélekedett: „Én még eddig nem láttam olyan csillagokat vagy bolygókat, melyek a felhőkön keresztül 2000 láb magasságig ereszkednek, megvilágítva azokat, mint ahogy a szóban forgó tárgyak tették."

20

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Kacsa a Tisztelt Házban A brit alsóházban kitört a nevetés, amikor egy konzervatív képviselő kérdést intézett a légügyi miniszterhez, egy „repülő csészealj” tárgyában, ami 1957 márciusában nagy riadalmat keltett egy falu lakói között Lancashire-ben. Mr. J. A. Leavy, Heywood és Royton képviselője azt kívánta megtudni, hogy a miniszter tud-e a „dologról”. Charles Orr-Ewing politikai államtitkár felemelkedett a kormánypadsorban, és a felszólaló felé fordult. Biztosította a házat afelől, hogy az a tárgy nem az űrből származott, hanem „egy rochdale-i mosodából.” Amikor a nevetés alábbhagyott, hozzátette: „A tárgy két kisméretű, hidrogénnel töltött léggömbből állt, melyeket egy villanykörte világított meg. A készüléket egy mosodai műsze­ rész tervezte. A Rochdale melletti faluban, Wardle-ben tá­ madt ijedelemért a 35 éves Neil Robinson a felelős.” ő ké­ sőbb a következőket mondotta: „A léggömböket darabonként öt pennyért vettem, és a légáramlatok feltérképezése céljából engedtem fel őket. Álmomban sem gondoltam volna, hogy apró kísérletemet a parlamentben is szóvá teszik.”

Gül atya így írt egy barátjának: „Tegnap éjjel Boianaiban kb. ncgy órán keresztül ufótevékenységet észleltünk. Semmi kétségem nincs afe­ lől, hogy a látott szerkezeteket valamilyen lények kezelik. Időnként tel­ jesen lélegzetelállító volt...” Az év júniusában Pápuában, majdnem 60, egymástól független ufó­ észlelést jelentettek. A legszínesebb leírást valószínűleg Trader Ernie Evernett adta. Egy fehér lángcsóvát maga után húzó zöldes tárgyat lá­ tott. „Kb. 500 lábnyira lebegett fölöttem” - jelentette. ,Az űrhajó kö­ zépvonalán lévő gyűrű alatti 4 vagy 5 ablakból világosság szűrődött ki­ felé, ami később elhalványult. A tárgy sziluettje egy rögbilabdára emlé­ keztetett."

21

Pánik a dzsungelben „Minden generátor leállt...” harcedzett amerikai közkatonák a dzsungelháború hosszú évei alatt hozzászoktak a váratlan eseményekhez Vietnamban. De 1966. június 19-én a 40 000 fős Nha Trang tábor lakóinak egy életre szóló megrázkódtatást okozott az a valami, ami az égből jött. Több százan az épületen kívül tartózkodtak, és filmeket néztek a fris­ sen érkezett vetítőgép jóvoltából, amikor a semmiből hirtelen egy éles fény bukkant elő. Wayne Dalrymple őrmester, szüleihez írt levelében így írta le az ezután történteket: „Először azt hittük, hogy jelzőfény, amit állandóan lődöznek felfelé, de aztán rájöttünk, hogy nem az. Egészen kis sebességről hirtelen fan­ tasztikusan nagyra kapcsolt. A sugárhajtású harci gépek néhány pilótá­ ja szerint kb. 25 000 láb magasan lehetett.” .Aztán kitört a pánik. A tárgy egyenesen felénk zuhant, majd kb. 300-500 láb magasságban megállt. Ezt a kis völgyet, ahol vagyunk, és a környező hegyeket annyira megvilágította, mintha fényes nappal lett volna.” .Aztán felemelkedett, úgy értem, nyílegyenesen felfelé. Felszállt, és 2-3 másodperc alatt teljesen eltűnt. Ami mindenkit megdöbbentett, az az volt, hogy minden leállt. Lehet, hogy nem a tárgy hatására történt.

Kérem, Uram... Húsz, 6 és 7 éves gyerek rontott be Michael Yates igazgató dolgozószobájába a wawne-i (Humberside) általános iskolá­ ban, hogy elújságolják neki, milyen különös dolgot láttak az égen. A gyerekek még sohasem hallottak repülő csészealjak­ ról, mégis egy klasszikus ufó képét festették le, „olyan volt, mint egy lefelé fordított tál, nagy púppal a tetején”.

22

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK de a generátoraink leálltak, és minden elsötétült a támaszponton. Innen kb. fél mérföldnyire, szintén minden generátor leállt, és két, indulásra kész repülőgép motorja is leállt.” „Kb. 4 percen keresztül nem volt olyan kocsi, teherautó, repülőgép vagy bármi más, ami el tudott volna indulni. Van itt nyolc nagy buldó­ zer, amelyek a hegyen keresztül vágják az utat. Azok is mind megálltak, lámpáik kialudtak. Következő nap délután egy egész repülőgépnyi nagykutya érkezett Washingtonból, hogy megvizsgálják az ügyet.” Dalrymple megpróbálta megkeresni a hibát mind a hat egymástól függetlenül működő dízelüzemű generátornál, de semmit sem talált. Később kiderült, hogy a part mellett horgonyzó Shell olaj-tartályhajó kb. ugyanabban az időben, minden észrevehető meghibásodás nélkül, szintén energia nélkül maradt.

Lencsevégre kapták Japán fényképészek támadásba lendülnek fó-észlelést az egész Távol-Keletről jelentettek mar, sót néhány­ ról fénykép is készült. 1975. október 10-én Oszamu Cugani fény­ képet készített egy aranyszínű, lefelé fordított, mély pudingos tányérnak látszó tárgyról a Hya Kuri-i légi támaszpont fölött. 1973. már­ cius 7-én Akiteru Takao, thaiföldi nyaralása során, egy ezüstös gömböt vett észre Bangkok egyik külvárosa felett. Gyorsan lencsevégre kapta a tárgyat. Ugyanabban az évben, július 9-én Josijuki Macuda rendőr őr­ mester egy közlekedési baleset helyszínéről készített felvételeket Nagai városában. Később az egyik képen egy olyan hosszúkás, tojás alakú, vilá­ gító tárgyat lehetett felfedezni, amire a képet hosszasan vizsgáló szakér­ tők sem tudtak magyarázatot találni. Hidejcsi Amanónak nem volt lehetősége fényképet készíteni arról az ijesztő idegenről, akivel 1978. október 3-án találkozott Szajama város közelében. Amano, aki megrögzött amatőr rádiós volt, a város melletti dombra hajtott autójával, hogy ott tisztán, interferenciamentesen köz-

23

A Kína-szindróma Ufó-észlelések régen és ma inai pilóták és tudósok szintén észleltek furcsa űrhajókat az égen. Bár a kormány hírzárlatot rendelt el az ilyen incidensekkel kapcsolatban, az utóbbi néhány évben mégis kiszivárgott nyu­ gatra két ilyen eset.

„Buborék méhek" raja 1965 augusztusában, nyári táborozásuk alkalmával, három maldenl (Massachusetts) cserkészlány fényes nappal egész ufó-rajt látott. East Derryben (New Hampshire) történt az eset, amikor a lányok faházukból vízért siettek a közeli kúthoz. Viharfel­ hők gyülekeztek az égen. A 13 éves Dorothy Doone vette ész­ re először azt a furcsa jelenséget, amiről először azt gondolta, hogy alacsonyan szálló repülőgépcsoport közeledik. Megmu­ tatta őket barátnőjének, a 12 éves Patricia Waltonnak és hú­ gának is. Ámulatuk, mellyel a közeledő gépeket nézték, lassan ijedt­ ségre változott. 9 tárgyat láttak, és egyiknek sem volt szár­ nya, propellere vagy bármiféle jelzése. „Olyanok voltak, mintha óriási, fekete buborékok lennének, ezüstös farokkal” - emlékeztek a lányok. „Mellettünk haladtak el a mező fö­ lött, még mielőtt elszaladhattunk volna. Hangjuk egy méhra­ jéhoz hasonlított. Aztán egy nagy villanás látszott az utolsó három tárgy között.” Először Dorothy mamájának, a főcserkésznek mesélték el a látottakat, majd később az ufókutatók is kikérdezték őket. A lányok meggyőzően bizonyították, hogy nem repülőgépeket vagy helikoptereket láttak.

26

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK 1977 júliusában a Junnan obszervatóriumban Zsang Zsou-seng csil­ lagász és kollégái egy világító testet láttak maguk előtt északról nyugat felé haladni. „Középen sárga volt, és egy hatalmas, spirális alakú nyúlványt húzott maga után” - idézték Zsang szavait. „Zöldeskék színű volt, és még holdfényben is nagyon fényesen világított.” 10 hónappal később Északnyugat-Kínában Zsou King-ton, a légierő pilótája, több társával együtt filmet nézett a laktanyaépület mellett, amikor egy óriási világító tárgy repült át fölöttük az égen. „21 000 láb magasan szállt el fölöttünk, majd eltűnt a házak mögött” - emlékezett vissza Zson. „Első részén két óriási kutatólámpa égett, hátul pedig egy fényes farokvilágítás. A lámpák fényoszlopainak hossza állandóan változott, párás ködfátylat hozva létre a tárgy körül.” A kínai történelemkönyvek szintén feljegyeztek szokatlan égi jelensé­ geket. Sen Kua, híres filozófus és természettudós több mint 900 évvel ezelőtt élt Jangzsonban, a Jangce folyó mellett. Leírta, hogy a város mellett elterülő mocsárból egy „nagy gyöngy” emelkedett ki, és a közeli tó fölött lebegett. Kör alakú, egymásra záródó héja volt, mint egy kagy­ lónak, és több ember is látta azt kinyílni. Belül erős, öklömnyi méretű fény világított, ami mindenkit elkápráztatott. ,Az összes közelben lévő fa árnyékot vetett a földre” - írta a tudós. .Aztán a kagyló, a hullámok fölött repülve, hirtelen eltűnt. Olyan volt, mintha lángok vennék körül.”

Gyógymód a bénulásra gy francia orvos bénulását - amelyet a specialisták már nem tud­ tak kezelni állítása szerint, egy ufóból származó fénysugár gyó­ gyította meg. Az orvos 1958-ban Algériában megsebesült, s emi­ att részlegesen mozgásképtelenné vált. Ezenfelül kertészkedés közben megsérült lába is kezelésre szorult. 1968. november 2-án kisfiának sírására ébredt, és a konyhába sántikált, hogy egy pohár vizet hozzon neki. Odakinn villogó fényeket látott,

27

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI és kisétált a teraszra, hogy megnézze, mi az. Két tárgyat látott, melyek, mielőtt még a ház fölé ereszkedtek volna, eggyé váltak. Egy fénysugár vetült az orvosra, majd az ufó olyan hirtelen eltűnt, mint a televízión a kép, amikor kikapcsolják. Feleségéhez sietett elmondani, mit látott, s rádöbbent, hogy szalad. Sebesülése, amely hosszú hónapok alatt, a kórházi ápolás során semmit sem javult, most hirtelen meggyógyult.

A levendulák halála gy francia farmer elmondta, hogy két furcsa alak, akik levendula­ földjén egy ufó mellett álltak, mozgásképtelenné tették őt. Mind­ ez 1965. július 1-jén történt, amikor egy kb. autó nagyságú, tojás alakú űrhajót vett észre valensole-i farmján. Amikor a szőlőhegyen ke­ resztül közelebb lopakodott, két „fiút” látott, akik a levendulák fölé ha­ joltak. A gazda közelebb lépett, hogy megdorgálja őket. Ránézett a két teremtmény riadt, meghökkent arcára, s olyat látott, amit semmihez sem tudott hasonlítani. Mindkét kicsi „embernek” nagy feje volt, hosszú, ferde szeme, széles, puffadt arca, résszerű szája és hosszan előreugró álla. Az egyikőjük a farmerra mutatott egy pálcával, így téve őt mozgásképtelenné. Az idegenek nézték egy darabig, majd egy fénysugarat küldtek az űrhajó felé. A gép, hat lábával megfordult, és központi tengelye forogni kezdett. Felemelkedett, és utasaival együtt eltűnt. Az ufó a csontszáraz talajon egy sárfoltot hagyott maga után. Né­ hány nap múlva a helyszín közelében lévő összes levendula kiszáradt, és elpusztult. Azóta semmi nem hajt ki azon a területen.

28

Diplomáciai incidens joriugáuai valósaggal elöntötte az azonositatlan repülő tárgyak rejtélyes inváziója 1977 augusztusában és szeptemberében. A rengeteg bejelentés közül az egyiket egy rangidős brit diplomata tette. A riadalom akkor kezdődött* amikor Viano do Castelo város lakóinak tucatjai, állították, hogy furcsa űrhajót láttak az égen. Aztán Portims o kikötöjeoen a csillagok állását jól ismerő halászok észrevettek egy külo-

Ezt az ufót 4000 láb magasságban fényképezte le a japán Sinicsi Takeda.

29

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI nős, intenzív fényt, mégpedig olyan helyen, ahol csillag általában nem szokott világítani. Végül, Guarda városában 12 munkából hazatérő tűz­ oltó látott egy rejtélyes, fénylő tárgyat az égen lebegni. Szeptemberben Mr. D. M. Armstrongot, az Algarve régió brit tisztjét riasztották. Egy angol hölgy hívta fel Alvar városából, aki elmondta, hogy ő és férje egy búgó hangra lettek figyelmesek, majd egy tárgyat is láttak, ami a házuk fölött körözött. A konzul távcsőért ment, és vizsgálni kezdte az eget a négy mérföldre lévő Alvar fölött. Világosan ki tudott venni egy piros, fehér és zöld fé­ nyekkel villogó tárgyat, ami becslése szerint, 25-30 fokkal a horizont felett lebegett. Januárban Mr. Armstrong levelet írt Londonba a lelkes ufó-hívő Lord Clancartynak, aki az azonosítatlan repülő tárgyak hivatalos kuta­ tását próbálta előmozdítani. Beszámolt az ufóval történt első találkozásáról, majd így folytatta: "Ezt követően, november közepéig, minden este láttam legalább egyet, de néha négyet is. Ekkor az idő elromlott, és azóta majdnem folytonos felhőtakaró borítja az eget." „Egy alkalommal kettőt láttam a tenger fölött. Egyszerre voltak lát­ hatóak, majd az egyik, hirtelen, nagy sebességgel följebb repült. Követ­ tem a tekintetemmel, s láttam, hogy néhány perc múlva a másik is kö­ veti.” ,A látvány mindig ugyanaz: gyorsan villogó, piros, zöld, fehér színű fények egy körkörös formájú bázistest mentén. Nappal sohasem láttam semmit, csak este.” A diplomata hozzátette: „Képzelheti, hogy kigúnyoltak ismerőseim. Am amikor egy vacsora közben megemlítettem a dolgot, és távcsővel felszerelkezve kimentünk a kertbe, mindenkinek be kellett látnia, hogy volt ott »valami szokatlan«. A gúnyolódás azonnal megszűnt.” A londoni Portugál Nagykövetség semmilyen magyarázatot nem tu­ dott adni az ufó-észlelésekre. Később azonban beszámolt egy portugál utasszállító repülőgépet ért incidensről. A pilóta rádión keresztül jelen­ tette, hogy egy olyan zümmögő tárgy kering a gépe körül, ami semmi­ lyen általa ismert repülőgéphez nem hasonlít.

30

Szivar a Szajna fölött ülönböző méretű, de együtt mozgó azonosítatlan repülő tár­ gyakról érkezett jelentés a franciaországi Vernon kisvárosból, melyeket 1954. augusztus 23-án, a korai órákban észleltek. Éjje­ li 1 órakor Bernard Miserey üzletember éppen a garázsba állt be autójá­ val, amikor egy hatalmas, hosszúkás, világító, szivar alakú tárgyat vett észre, ami teljesen hangtalanul lebegett a Szajna fölött, 300 yardnyira tő­ le. Titokzatos fénnyel borította be a város sötét házait. Monsieur Miserey perceken keresztül nézte a tárgyat. így emlékezett a látottakra: „Hirtelen egy vízszintes koronghoz hasonló tárgy bukkant elő a szivar alsó részén. Egy ideig szabadeséssel zuhant, majd lelassí­ tott, kicsit lebegett, végül a folyón keresztül elindult felém, miközben egyre fényesebbé vált, s egy fénykoszorú alakult ki körülötte. Néhány perccel azután, hogy bámulatos sebességgel eltűnt mögöttem délnyugati irányban, egy másik tárgy bújt elő a szivarból, és ugyanezeket a manő­ vereket hajtotta végre.” Összesen öt korong hagyta így el az anyáűrhajót, s mindegyik külön­ böző irányba vette az útját. Az utolsó tárgy felbukkanása után a szivar eltűnt a sötétségben. Monsieur Miserey a következő reggel a rendőrség­ re ment, hogy beszámoljon a látottakról. Ott közölték vele, hogy két rendőr és egy hadmérnök is pontosan ugyanakkor és pontosan ugyanezt látta.

Bogyószedés közben történtét norvég lánytestvérl954 augusztusában elmondta, hogy be­ széltek egy repülő csészealjról érkezett férfival. A 24 és 32 éves nők bogyókat szedtek a Mosjöen melletti hegyekben (Norvégia

31

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI középső részén), amikor egy sötét és hosszú hajú, kekiszínű, gomb nélküli ruhát viselő férfi intett feléjük, hogy menjenek a völgybe. Ott egy kb. 16 láb széles, csészealj formájú űrhajót láttak. A férfi szavak, mozdulatok és rajzok segítségével próbált kommuni­ kálni, de a testvérek nem értették. Ő sem értett semmit, hiába próbál­ koztak a lányok franciául, németül és angolul is. Végül az idegen visszamászott a csészealjba, ami egy méhraj zümmö­ géséhez hasonló hang kíséretében gyorsan a levegőbe emelkedett.

Katonai manőverek §t brit katona elmondta, hogy ufót láttak, amikor a Royal Armo­ ured Corps (Királyi Páncélos Hadtest) gyakorlatán vettek részt, 1978-ban. Mike Perrin és Titch Carvell a yorkshire-i lápvidéken haladtak terepjárójukkal, amikor mintegy 50 yardnyira egy kupola ala­ kú, ezüstös tárgyat vettek észre, amely furcsa zümmögő hangot hallatott. „Kb. akkora volt, mint öt terepjáró autó, és kör alakú ablakai voltak” - adott leírást a 27 éves Perrin. „Belsejében piros és fehér fények vil­ logtak. Megpróbáltam elindítani a saját járművünket, de a motor meg sem nyikkant. Öt percig néztük az ufót, s akkor,az mint a villám elhú­ zott, a motor pedig újra beindult.” Perrin még hozzátette: ,A hadsereg általában nem foglalkozik az ufó­ bejelentésekkel, de ebben az esetben másnap reggel egy őrmesterrel eg>ütt visszatértünk a helyszínre, és azt tapasztaltuk, hogy a fű egy nagy kör alakú területen kiégett, ott, ahol a tárgy lebegett.”

32

Rajzoljátok le, amit láttatok... ronwen Williams tornatanár 1977 februárjában éppen egy meccset vezetett, amikor különös tárgyat vett észre az égen. Azonnal tudta, mit kell tennie. Kilenc tanulóját bekísér­ te az anglesey-i (Rhosy-Bol megye) általános iskola épületébe, ceruzát és papírt adott nekik, majd megkérte őket, hogy rajzolják le, amit láttak anélkül, hogy egymás között megbeszélnék. A képek rendkívüli módon hasonlítottak egymásra. Egy szivar formát ábrázoltak, fekete kupolával. Ugyanazon az estén egy rendőr felesége, Hilda Owen, a konyhaabla­ kon kitekintve egy furcsa tárgyat vett észre, amely hangtalanul siklott a felhők között. Rúzzsal az ablaküvegre rajzolta a formát, amit szolgálat­ ból hazatérő férje egy papírlapra másolt. A rajz akár az egyik iskolás lányé is lehetett volna. Mrs. Owen elmondása szerint az ufó egy „lángnyelvből” bukkant elő Aberffraw Common fölött. „Először azt hittem, hogy egy repülőgép gyulladt ki, de a lángok másodperceken belül kör alakúvá váltak, és megjelent egy kupola formájú tárgy” - mesélte. „Ezt a formát nem le­ hetett semmivel sem összetéveszteni. Tisztán láttam a kör alakú ablako­ kat is.” A tárgy még mindig látható volt az égen, amikor a férj nem sokkal éj­ fél után hazaérkezett. „Színe a lenyugvó napéhoz hasonlított, és ahogy mi láttuk, kb. kétszer akkora volt” - fűzte hozzá a férj. „Amikorra előkerítettem a távcsövemet, a tárgy már eltűnt.”

33

Nyílás a sövényen „A hideg rázott, és nagyon megrémültem...” gy júliusi napon 1976-ban, a 9 éves Gaynor Sunderland kifullad­ va ért haza, és annyira ijedt volt, hogy beszélni is alig tu­ dott. Édesanyja, Marion nyugtatgatta, és vigasztalta, majd meg­ hallgatta lánya beszámolóját, amiről később úgy beszéltek, mint „az eddi­ gi legjobban dokumentált angliai ufó-találkozásról”. Gaynor egy különös, ezüst színű, csészealj formájú tárgyat látott leszállni a mezőn, egy mérföldnyire oakenholti házuktól, Észak-Walesben. Rémülten, de mégis elbűvölve, szótlanul feküdt a sövény mögött, s egy nyíláson keresztül kukucskált ki. Két ezüstruhás ember jött ki az űrhajóból, és egy készülékkel megvizsgálták a talajt. Alacsonyak és szi­ kárak voltak, az egyikük férfi, a másik nő lehetett. Az űrhajó kb. 35 láb hosszú, és 9 láb magas volt. Oldalán, körben sár­ ga ablakok helyezkedtek el, a tetején pedig egy villogó doboz. Kb. fél óra elteltével hangos búgással elszállt. Gaynor így mesélte el mamájának: „A hideg rázott, és nagyon megré­ mültem, biztos voltam benne, hogy mind a ketten látnak.” A történet azonban másfél éven keresztül a családban maradt. Mrs. Sunderland szerint: „Gaynor nagyon félt attól, hogy kicsúfolják.” Ké­ sőbb összeszedte a bátorságát, és elmondta másoknak is. Kétszer kér­ dezték ki hipnotikus állapotban, és rajzokat is készített a látottakról. A Flying Saucer Review magazin munkatársa, Jenny Randles ufó­ szakértő szerint „Gaynor leírása az eddigi feljegyzések közül az egyik legrészletesebb”.

34

A kattogó „babák” szak-Angliában három nő azt állította, hogy fehér, babaszerű ide­ geneket láttak egy ufóból előbukkanni. Mindannyian kutatóknak mesélték el élményeiket, de ragaszkodtak ahhoz, hogy névtelenek maradjanak. Az első találkozás 1976 szeptemberében történt. Egy 63 és egy 18 éves nő, otthonuk mellett sétáltak Fencehousesban (Tyne and Wear), amikor egy kis, ovális tárgyat vettek észre, amely, úgy érezték, hipnoti­ kus hatást gyakorol rájuk. Ahogy közelebb értek, két „nagyobb baba méretű” lény bukkant elő. Hatalmas kerek szemük volt, és fehér hajuk. Úgy tűnt, hogy megijedtek, és gyorsan visszahúzódtak. Pontosan három évvel később Fellingenben (Tyne and Wear) történt, hogy egy 23 éves nő hálószobájában, hajnali négy órakor, egy csillogó, korong alakú tárgy jelent meg. „Mindenütt búgó hang hallatszott, és úgy éreztem, mozdulni sem tudok” - számolt be a nő a kutatóknak. ,Aztán 12 kicsi, babához hasonló teremtmény bújt elő. Kattogó hango­ kat hallattak, és engem néztek. Egyikőjük még meg is érintett. Később eltűntek.” Jenny Randles ufókutató és író véleménye: „Meg vagyok győződve arról, hogy a nők valódi élményeikről számoltak be. Bizonyos szem­ pontból a vonakodásuk, hogy belekeveredjenek a dologba, még inkább hitelesíti a történetüket. Azt bizton állíthatjuk, hogy nem akarnak min­ denáron a nyilvánosság elé kerülni.” Killingworth közelében egy 21 éves nő, aki csak ahhoz járult hozzá, hogy Lindaként nevezzük meg, 1978 februárjában bejelentette, hogy egy ufót látott két ház között elszállni. Anyjával együtt fülsiketítő han­ got hallottak, aki repülőgép-katasztrófától tartva a lepedő alá bújt. Lin­ da azonban kinézett az ablakon, és mindössze néhány lábnyira egy ezüstös tárgyat látott, amit színes fények öveztek. Úgy festette le, „mint egy fémbevonatú, elegáns szivart”.

35

Természetfölötti események Délnyugat-Angliában gy szerelmespár, egy építési vállalkozó felesége és egy parkőr va­ lami furcsát láttak az égen 1977. május 21-én, szombat éj­ jel. Mindhárom eset Poole (Dorset) mellett történi. Karen Iveson, csinos 18 éves adóhivatalnok és barátja, Cliff Rowe 19 éves műszerész éppen leparkoltak autójukkal egy kihalt utcán Parley Cross közelében, amikor fénynyaláb vetült az autó hátsó részére. „Nem láttuk, honnan jön a fény, s ez kissé megijesztett bennünket, így gyorsan továbbhajtottunk” - mesélte Cliff. Visszatekintve meglát­ ták, hogy mi zavarta meg őket. Karen így számolt be a látottakról: „Egy hatalmas, ezüstös, korong alakú tárgy lebegett a mező fölött, és egy zöldes sugárnyaláb világított lefelé a közepéből. Megálltunk, hogy megnézzük, s úgy tűnt, mintha na­ gyon sokáig állna ott. Aztán hirtelen megfordult, és a fák mögött olyan alacsonyra ereszkedett, amire egy repülőgép aligha lenne képes. Mind­ ketten pánikba estünk. Semmihez sem hasonlított, amit eddigi életem­ ben láttam.” Az építési vállalkozó felesége, a 31 éves Pauline Fall ugyanezt a dol­ got látta néhány mérföldnyire, egy kis utcában, amikor Longham falu mellett hajtott el. Négy vagy öt alkalommal egy fénysugár világította meg a motorház tetejét, „úgy, mintha valami követne”, de Pauline nem látta, honnan jön a fény ,Az egyik pillanatban még semmi sem látszott az égen, aztán egyszer csak ott volt. Úgy nézett ki, mint egy óriási mélytányér alsó része” emlékezett vissza. „Közepéből ezüstös fehér fény világított, ami felülről lefelé egy kúppá szélesedett. Olyan éles volt, mintha megrajzolták volna a körvonalait.” .Általában nem esem könnyen pánikba, de most remegni kezdett a gyomrom. Velem utazó barátom is elbizonytalanodott.”

36

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Pauline tovább hajtott hazafelé, bár így a tárgy felé közeledett, ami egyre lejjebb ereszkedett. .Aztán a tárgy egyszerűen eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.” Amikor hazaért Wimbome-ba, férje, John, felesége rémült arcát lát­ va azt hitte, hogy baleset érte az asszonyt. Kezei jéghidegek voltak, és legalább egy órába telt, míg ismét felmelegedtek. Ez után az éjszaka után, Pauline autójával különös dolgok történtek. Jelentősen megnőtt a fogyasztása, és a motor - ami egyébként tökélete­ sen működött, ha John ült a volánnál nála megmagyarázhatatlanul leállt. Pauline ezek után négy hónapon keresztül nem volt hajlandó éj­ szaka egyedül az autóba ülni. Pauline így beszélt a történtekről: „Hosszas önvizsgálatot tartottam, de semmilyen logikus magyarázatot nem találtam arra, amit láttam. Azt kívánom, hogy valaki mondja meg nekem, mi volt az, honnan jött, és mit akart tőlünk.” Az ufót észlelő harmadik személy, a 27 éves Richard Morse parkőr, egy vülogó fényre lett figyelmes a felhők között, amikor az autóbuszhoz sietett Poole-ban. „Azt hittem először, hogy a hold, de azt az ég egy másik pontján találtam meg.” „Már pusztán a látványa furcsa érzést keltett bennem. Repülő csésze­ alj formája volt, egy másik alakzattal a tetején, és közepéből fehér fénynyaláb vetült a földre. Amíg néztem, úgy éreztem, megáll az idő, aztán a tárgy nagy sebességgel elindult, kanyarodás közben bedőlt, majd eltűnt. Semmihez sem hasonlított, ami erről a bolygóról szárma­ zik... Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy azon az estén mások is hasonló tapasztalatokat szereztek, mivel barátaim már kezdték azt gondolni, hogy megőrültem.” 1978 márciusában a parkstone-i tengerparton (Dorset), Mrs. Ethel Fieldnek különös találkozásban volt része, amikor a kimosott ruhákért hátrament a kertbe, miközben férje és lánya tévét néztek. „Hirtelen megláttam azt a tengerből kiemelkedő tárgyat a távolban” - mesélte Mrs Field. „Fölemelkedett, és közelebb jött. Kör alakú volt, egy kupolával a te­ tején. Az alján lámpák sorakoztak, melyeket emberi szemhéjhoz hason­ ló bura védett. Amikor a burák kinyíltak, reflektorok világították meg a földet.”

38

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

A skót csészealj Elginben (Északkelet-Skócia) két 10 éves kislány arról szá­ molt be, hogy egy „ezüst színű csészealjat láttak egy dudorral a tetején” az erdőben lebegni. Az űrhajó piros fénnyel világí­ tott, és egy ezüst ruhás ember állt mellette. Mrs. Caroline McLennan, az egyik kislány édesanyja ezt mondta: „Amikor a lányom beszélt a dologról, eszembe jutott, hogy én is hallot­ tam egy furcsa zúgó hangot, és mondtam is a szomszédoknak, hogy olyan ez a hang, mintha repülő csészealj lenne. A lá­ nyok elvezettek minket az erdőnek arra a részére, ahol az ufót látták, s ott a fű egy nagy foltban le volt lapulva, a kö­ zeli fák levelei pedig megperzselődtek.” „Ijedt voltam és megdöbbent. Közvetlenül fölöttem lebegett. A lám­ pák olyan erősek voltak, hogy a kezemmel el kellett takarnom a szeme­ imet.” ,Aztán megláttam két alakot, akik egy hosszúkás ablak előtt álltak. Arcuk nyúlánk volt, ezüst színű ruhát viseltek, és kis kerek sapka volt a fejük tetején. Úgy tűnt, valamilyen vezérlő pultnál állanak.” „Mintha egy erő tartott volna ott, ahol álltam. Szemeimet eltakarva vártam. Az egyik alak elfordult tőlem, és a társára nézett. Ebben a pil­ lanatban megkönnyebbülést éreztem, és szaladtam, hogy hívjam a fér­ jemet és a lányomat. Ők kinevettek, és nem mozdultak el a tévé elől.” Mrs. Field, éjszakákon át morfondírozott azon, amit látott. Aztán a kezein, melyeket a fény ért, kis foltok jelentek meg. Hamarosan pikke­ lyekben vált le a bőr az egész kezéről. „Több orvoshoz is elmentem a problémámmal, de csak egyikőjük vet­ te komolyan, amit elmondtam” - mesélte Mrs. Field.

39

Vissza az időben lan Cave 45 éves bolti eladó Tauntonból (Somerset), pontosan em­ lékszik arra az pillanatra, amikor „idő utazóvá” vált. 1981 októ­ berének egy délelőttjén Bathból Stroudba tartva, autójával egy különös, narancssárga, felhőszerü, lebegő tárgy alatt haladt el. Alan így gondolt vissza a történtekre: „Tudom, hogy pontosan 11 óra volt, mivel a bemondó éppen a főbb híreket olvasta be a rádióban. Ám amikor az órámra pillantottam, az csak 8 órát mutatott. Digitális kijel­ zésű toliamon pedig 9 óra volt. Amikor elindultam, mindkettő jól járt.” .Aztán a kilométeróra elkezdett visszafelé forogni, és 300 mérfölddel kevesebbet mutatott, mint korábban. Egy autószerelő azt mondta ne­ kem, hogy ez lehetetlen.” Alán nem hisz a repülő csészealjakban, „de valami nagyon különös történt abban a néhány másodpercben, és nem szeretném, ha megis­ métlődne.” A British Flying Saucer Research Bureau (Brit Repülő Csészealj Ku­ tató Hivatal) később közölte, hogy arról a területről több bejelentés is érkezett egy ufóval kapcsolatban, melyeket ki is vizsgáltak. Hozzátették még, hogy a repülőgépek útvonalairól is felvilágosítást kértek, de ez sem magyarázta meg a látottakat.

Rémület újesztendő napján ülönös ufó-észleléseket jelentettek 1978-ban, újév napján egész Anglia területén. Andrew McDonald, 13 éves iskolás azt állítot­ ta, hogy egy ufó egészen alacsonyan repült el mellette, amikor Runcomon (Cheshire) keresztül hazafelé kerékpározott. „Egy búgó hangot hallottam, ami olyan volt, mint egy magas motor­ hang” - kezdte Andrew a történetet. „Felnéztem, és a fejem fölött egy nagy, fehér fényt láttam ragyogó csóvával. Kb. 10 másodpercen keresz-

40

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK tül maradt fölöttem, majd felröpült az égbe. Éreztem, hogy megpróbált felemelni a földről." Andrew annyira megijedt, hogy nem tudott tovább biciklizni. Patricia White - egy londoni éjszakai klub pincémője - taxival tar­ tott hazafelé Wembleyn keresztül, amikor egy ragyogó, fehér formát pillantott meg az égen. „Úgy világított, mint egy nagy, fényes csillag, és követte a taxit” - mesélte el a 34 éves harrow-i Mrs. White. „Kővé der­ medtem, és a taxisofőr is nagyon megijedt.” Rémült szemtanúk Newcastle upon Tyne-ban, Sheffieldben, Man­ chesterben, Norwichban és Skócia egyes részein is jelentették, hogy meghökkentő fényeket és formákat láttak a város fölött. De a Védelmi Minisztérium közlése szerint: „Az ország területére senki nem tört be. Véleményünk szerint űrlíuHadékok égnek el az égbolton.”

Egyedül a kietlen tájon mikor Lillian Middleton útnak indult, hogy baratnoje segitsegere siessen, akinek autója lerobbant az elhagyatott northumberlandi dombvidéken, még nem sejtette, milyen lidérces élmény vár rá. Egy ijesztő ufó üldözte mérföldeken át. A megpróbáltatás 1980. augusztus 21-én, hajnali fél háromkor kez­ dődött, amikor Mrs. Middleton Seaton Delaval-i otthonában (Whitleyöböl) megszólalt a telefon. A 33 éves nő megígérte barátnőjének - aki­ nek autójából kifogyott a benzin -, hogy érte megy. Amikor a közeibe ért, egy ragyogóan vüágító fényre lett figyelmes. .Azt gondoltam, hogy egy repülőgép gyulladt ki vagy robbant fel a le­ vegőben. Lelassítottam és kinéztem az ablakon. Megdöbbenve láttam, hogy egy fényesen világító, hatalmas rögbilabda alakú tárgy lebeg az égen. Hirtelen nagy sebességgel felém indult. Szörnyen megijedtem.” „Kb. akkora volt, mint két nagy autó. A gázpedálra tapostam, és ha­ marosan 70 mérföld per órával haladtam, hogy megpróbáljak elmene­ külni előle, de a tárgy továbbra is pontosan az autó teteje fölött repült.

41

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Időnként oldalra húzódott, mintha csak azt szeretné megnézni, ki ül az autóban. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg megtaláltam a barátnőmet, aki autója mellett állt. Ő is észrevette a különös alakzatot.” Az ufó végig követte őket, egészen a néhány mérföldnyire fekvő bezinkútig. Egy taxisofőr és egy másik autóban utazó házaspár is látta a közeledő tárgyat. Mrs. Middleton egy kanna benzinnel indult vissza az elakadt autóhoz. „Ez alkalommal az ufó egészen az autó magasságáig ereszkedett le” emlékezett vissza Mrs. Middleton. ,A barátnőm is éppannyira félt, mint én, így hát megfordultunk és visszamentünk a benzinkúthoz. Nem mertem még egyszer végigmenni azon az elhagyatott úton. Sírtam a megkönnyebbüléstől, hogy más is látta a történteket. A házaspár még mindig a benzinkútnál volt, és egy darabig mindannyian együtt néztük a tárgyat, amíg az hirtelen, nagy sebességgel felszállt, és eltűnt.” Mrs. Middleton felhívta a rendőrséget, és ott megértően fogadták a történetet, hiszen saját rendőrfelügyelőjük is jelentette, hogy látta az ufót. De a történtek nem múltak el nyom nélkül. Mrs. Middleton a kö­ vetkezőket mondta el: „Több héten keresztül sokkos állapotban voltam. Mostanában sötétedés után nem merek az autóba ülni, és hosszú ideje nem merek felnézni az égre.”

Idegenek Oroszország fölött Kreml hatóságai éveken keresztül az amerikai légügyi vezetők példáját követve tagadták az ufók létét. Az ufó-észleléseket felhő alakzatnak, bolygónak és ehhez hasonlónak állították be, vagy va­ lamilyen más logikus magyarázattal hárították el. Azokat az embereket, akik különös űrhajókat észleltek, bolondnak nyilvánították, akik a ma­ nókban és tündérekben is hisznek. De a hetvenes évek végén a Pravda közölni kezdte az ország egész te­ rületéről érkező, rejtélyes látogatókról szóló beszámolókat. Ezek épp­ olyan megdöbbentőek voltak, mint nyugati társaik.

42

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Dr. V. G. Palcev állatorvos szokásos napi ellenőrző körútját járta, Moszkvától 500 mérföldnyire, amikor egy földre szállt űrhajóval találta magát szemben. Három kicsi, emberformájú lény állt mellette, akiknek tojás alakú fejük volt és hosszú ujjaik. Amikor az orvos közelebb akart menni hozzájuk, egy különös erő a földre terítette. Amikor magához tért, észrevette, hogy órája megállt. Feje fölött ép­ pen eltűnőben volt a világító csészealj. Dr. Palcev hazament, és folytat­ ta munkáját, mintha mi sem történt volna. De éjszaka több ízben is azt álmodta, hogy amikor eszméletlen volt, az űrhajó fedélzetére vitték. A hipnotikus kezelés során orvosának az a véleménye alakult ki, hogy az állatorvost valószínűleg egy kis utazásra vitték a csészealjjal. Dr. A. J. Nyikolajev, a történelemtudományok elismert professzora három hónapot töltött a kórházban egy túl közelinek bizonyult találko­ zás után. O, és három akadémikus kollégája Dél-Oroszországban kempingezve, egy csészealj formájú űrhajóra bukkantak a magas fűben. Egyikőjük köveket dobott a tárgy felé, melyek eltűntek az űrhajó belse­ jében. Aztán mind a négyükre valamilyen különös erőt hatott, és Dr. Nyikolajev elterült a földön. A többiek, bár kissé álmosnak érezték ma­ gukat, elvonszolták onnan társukat. Ketten vele maradtak, a harmadik pedig segítségért ment. Hamarosan azonban az őrszemek is elaludtak. Amikor felébredtek, két 3 láb magas, űrruhát és sisakot viselő figura bámult rájuk. Amint az élet kezdett visszatérni beléjük, a kis embersze­ rű lények visszatértek az űrhajóra. A tárgy fényesen világítani kezdett, majd eltűnt. F. Zigel professzor, aki az eset hivatalos kivizsgálását vezette, el­ mondta: .Afelől semmi kétség, hogy itt egy űrhajó landolt a földön, va­ lószínűleg a legénység egyik tagjának megbetegedése miatt.” Mindössze néhány nappal később, három másik kempingező tudós is látott egy idegen űrhajót Moszkvától 67 mérföldnyire. Egyik éjszaka erős, mormoló hangra lettek figyelmesek a sátraikban. A nyelvet egyi­ kőjük sem ismerte, de mindannyian megmagyarázhatatlan félelmet éreztek.

43

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Fél óra elteltével mertek csak kinézni. Egy kb. 80 láb magas, fénylő, ibolyaszínű tárgy magasodott föléjük, ami úgy nézett ki, mint „valami óriási villanykörte”. Felemelkedett, himbálózott egy kicsit, majd eltűnt egy fluoreszkáló felhő mögött. A következő reggelen a kempingezők sátraiktól 500 lábnyira, egy köralakú területen lelapulva találták a füvet. Kihívták a nyomozókat. Az oroszok váratlan érdeklődést mutattak az egyik angol ufó-bejelen­ tés iránt. 1978-ban Hope és Ruby Alexander egy fényesen vüágító há­ romszöget láttak lebegni Bromleyban (Kent), a Hayes út fölött, amikor egyik este koncert után hazafelé tartottak. Az észlelésről a helyi újság számolt be, és azt is megjegyezték, hogy a jelenségre nem találtak ma­ gyarázatot. A két nő nem foglalkozott tovább a látottakkal. Két évvel később az újság képeslapot kapott Novoszibirszkből, a szov­ jet tudományos központból. V. I. Szanarov aláírással valaki a fenti cikk iránt érdeklődött, és további információkat kért. Hope elmondta: „Na­ gyon megdöbbentünk, hogy ennyi idő elteltével valaki érdeklődik még az ügy iránt.” Charles Bowen a brit Flying Saucer Review magazin szerkesztője szerint: „A szovjet tudósok nagy érdeklődést tanúsítanak az ufók iránt. A Szovjet Tudományos Akadémia több éven keresztül három példányt rendelt a Review minden egyes számából, és a tavalyi év folyamán fél tucat levelet kaptam a Szovjetunióban élő emberektől, akik további in­ formációkat kértek a témával kapcsolatban.”

A Bermuda-rejtély ajók tucatjai tűntek el a Bermuda-háromszögben azóta, hogy 1918-ban 309 emberrel a fedélzetén elsüllyedt az amerikai ten­ gerészet Cyclops nevű hajója. Repülőgépek is tűntek el nyomta­ lanul ezen a területen, köztük 1945-ben öt Avenger bombázó Fort Lauderdale-ből. Egy rutinrepülés alkalmával a pilóták jelentették, hogy nem

44

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

iVi8. március 4-én, 309 emberrel a fedélzete eltűnt az amerikai tengeré­ szet Cyclops nevű üzemanyagszállftó hajója. Az eltűnés gyorsaságát jelzi az a tény is, hogy a hajó tisztjeinek még arra sem volt idejük, hogy a rádión keresztül vészjelzést adjanak le. tudnak tájékozódni. Soha többé nem látták őket. 1978-ban pedig egy rej­ télyes ufó megjelenése ejtette zavarba a Florida, Puerto Rico és Bermuda közötti területet figyelő szakembereket. Floridában, Astor mellett, a Pinecastle Electronic Warfare Range (elektronikus hadászati lőtér) bázison a lokátorkezelők hirtelen egy cil ca íkos vonalban mozgó jelet vettek észre a képernyőn. Abban az idő­ pontban katonai vagy civil gép érkezését nem várták. Hamarosan nyíl­ va ivalóvá vált, hogy nem közönséges repülőgépről van szó. A tárgy nj gyón szabálytalanul haladt, hihetetlen sebességgel tudott irányt változ­ tatni, és amikor hirtelen megállt, másodperceken belül 500 mérföld per órára tudott felgyorsítani. A tisztek távcsővel is figyelték az eget, és egy kör alakú űrhajót vettek észre, ami különös piros, zöld és fehér fény* Sket bocsátott ki. Senki nem tudta, hogy mi lehet az. „Úgy manőverezett, és olyan sebességgel, amire egy repülőgép vág y helikopter néni képes” - mondta el az egyik technikus. „Soha nem lát- . tam semmi ehhez hasonlót, és nerf is szeretnék még egyszer látni.”

45

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI 1979. szeptember 27-én hajnali fél hatkor Bermudán két gyermek azt állította, hogy egy ufóból származó furcsa hang mozgásképtelenné tette őket. A 13 éves Laquita Dyer és 11 éves öccse, Melvin külön szobában aludtak, amikor mindketten egy érdes, zümmögő hangra ébredtek, ami a tető irányából jött. .Amikor megpróbáltam felkelni, egyáltalán nem tudtam megmozdul­ ni, bénának éreztem magam" - mondta el Melvin. Nővére így emléke­ zett: „Megpróbáltam az ablakhoz menni, de nem tudtam.” Kb. 10 perc múlva a zaj elhalkult, majd megszűnt. A gyerekek csak akkor tudták újra megmozdítani a végtagjaikat, amikor a hang teljesen elhalt. A gyerekek megpróbáltatásai előtti órákban sokan mások is észleltek egy ufót, ami a szigettől délre szelte át az eget. Jeffry Schütz, az ameri­ kai Energiaügyi Minisztérium tanácsadója is látta a jelenséget. Anyjá­ val és húgával éppen házuk udvarán tartózkodott. Elmesélte, hogy: „Háromnegyed tíz körül, 45 fokos szögben emelkedve egy tárgyat lát­ tunk az égen nyugatról kelet felé haladni.” Húga, a 23 éves Betsy a kö­ vetkezőket mondta el: „Egy sárgás-fehéres labda volt, ami gyorsabban mozgott egy műholdnál, de lassabban, mint egy hullócsillag. Fehér, pá­ rás csíkot húzva maga után, emelkedett fel a tiszta égbolton. 20 másod­ percig láttuk, majd egy zöldes fény kíséretében eltűnt.” Nigel Kermode angol tanár és felesége, Julié szintén látták az ufót az erkélyről. Kermode szerint: „Túlságosan fényes és nagy volt ahhoz, hogy repülőgép legyen.” Felesége így számolt be: „Úgy tűnt, hogy kissé veszít lendületéből, de ismét felgyorsított. Aztán egyszerűen eltűnt.” A helyi radarállomások nem tudtak magyarázattal szolgálni az ufó­ észlelésre.

A zöld ruhás Superman gy Puerto Ricó-i férfi szerint 1977. július 12-én egy furcsa, re­ pülni tudó,.emberszerű lény látogatta meg a családját Quebradülában. A férfi elmondta, hogy ő és leánya otthon tartózkodtak

46

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK azon a napon, amikor egy kis figura bújt át a kerítés alatt, és a ház felé kö­ zeledett. Úgy gondolta, hogy egy gyerek, és megkérte a lányát, hogy kap­ csolja fel a villanyt. Ez észrevehetően megijesztette a látogatót, aki azonnal visszafordult. Apa és lánya szerint a lény kb. három és fél láb magas volt, és lábrészé­ nél bélelt, zöld ruhát viselt, továbbá zöld sisakot, melynek rostélya át­ látszó anyagból készült. Ehhez egy antennát erősítettek, hátán pedig egy övéhez csatolt dobozt vitt. A lénynek farka is volt. A szemtanúk ámulatára az idegen megint átbújt a kerítés alatt, meg­ nyomta övének első részét, és Superman módjára függőlegesen felszállt néhány távoli, villogó fény felé.

Híres emberek ufó-észlelései filmcsillagok közül a német származású Elke Sommer is észlelt már ufót 1978-ban, Los Angeles-i otthonának kertjében. Egy kb. 20 láb átmérőjű, fényes, narancssárga színű gömböt látott feltűn­ ni a kék égen. „Úgy világított és lebegett, mint egy nagy hold” - mesélte el. „Felém tartott, és én bemenekültem a házba. Amikor kimerészkedtem, már nem volt ott.” Muhammad Ali bokszoló 1972-ben a New York-i Central Parkban edzett, amikor találkozott egy ufóval. A következőket mondta el: „A parkban kocogtam nem sokkal napfelkelte előtt, amikor az a ragyogó fény megjelent fölöttem. Úgy tűnt, mintha engem nézne. Olyan volt, mint egy hatalmas villanykörte az égen.” Az ufót észlelő államférfiak és politikusok között találjuk John Gilligant, Ohio kormányzóját is, aki 1973-ban Ann Arbor (Michigan) mel­ lett látott egy ufót, amit úgy festett le, mint „egy nagy, függőleges fény­ nyalábot, ami borostyánsárga színnel világít”. Sir Eric Gairey, a karib-tengeri sziget, Grenada miniszterelnöke 1978-ban sikertelenül próbálkozott az ENSZ-ben, hogy kezdjenek hiva­

47

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI talos kutatást az ufókkal kapcsolatban. Elmondta, hogy ő maga is látott egy ufót, „egy ragyogó arany színű fényt, ami hihetetlen sebességgel haladt”. De a leghíresebb ufó-észlelő mégis Jimmy Carter, aki 1973-ban még Georgia kormányzója volt. Thomastownban, egy hivatalos vacsora után húsz másik ember társaságában a teraszon üldögélt, amikor egy ufót vett észre, amely - Carter szavai szerint - „olyan nagynak látszott, mint a Hold, és többször pirosról zöldre változott a színe.” Miután el­ nökké választották, 20 millió dolláros kutatást indított az ufók tanul­ mányozására.

Ufók Ausztráliában alami különös dolog történt 1978 vege fele Ausztrállá es Uj-Zeland fölött az égen. Egy tíznapos periódus alatt hat pilóta egymás­ tól függetlenül azt jelentette, hogy gépük mellett furcsa tárgyak repültek el. A radarállomásokon megmagyarázhatatlan jelek tűntek fel a képernyőkön. A wellingtoni légiirányítók három órán keresztül figyeltek egy tárgyat, ami rendkívüli sebességgel, szabálytalanul körözött. A Cookszoros fölött tíz olyan tárgykép jelent meg a radaremyőn, melyek „visel­ kedése erősen eltért a normál repülőgépekétől". Aztán december 30-án éjfélkor egy tévé-stáb filmre rögzített egy, a repülőgépük felé közeledő, ragyogó fényt. A szakértők, akik megvizsgálták megdöbbentő felvételei­ ket, azt mondták: „lehet, hogy űrhajó”. A tévéstáb a melboume-i O csatornánál dolgozott. A különös ufó­ észlelések áradata kíváncsivá tette őket, így felszálltak arra az Argosy turbosugárhajtású repülőgépre, amely az új-zélandi Wellington, Christ­ church és Blenheim között kézbesítette az újságokat. Bül Startup kapi­ tány, 23 éves gyakorlattal rendelkező pilóta, néhány nappal ezelőtt vilá­ gító, ovális tárgyakat látott a Cook-szoros fölött, szokásos napi útja so­ rán. Most, amikor a tévéstábbal ugyanazon terület fölött repült, megint ott voltak. A 32 éves Quentin Fogarty riporter a következőket mondta el: „Egy fehéren ragyogó tűzgolyót láttunk kb. 50 mérföldnyire élőt-

48

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK tünk. Alja fényesen világított és olyan volt, mintha narancssárga színű gyűrűk vennék körül.” David Crockett operatőr filmezni kezdett, és fe­ lesége, Ngaire bekapcsolta a hangrögzítő berendezést. Amint gépük kö­ zelebb ért a tárgyhoz, Crockettben az a meggyőződés alakult ki, hogy az általa látott alakzat nem természeti jelenség. Aztán kisebb tárgyakat vett észre körülötte. Abszolút „intelligens” módon mozogtak. Úgy tűnt, hogy „nem evüági módon kontrollálják a helyzetet”. Startup kapitány szerint: ,A tárgy egy nagy fénygolyóra hasonlított. Egyetlen repülőgép sem tudna úgy gyorsulni, mint ahogy ez a dolog tet­ te. 18 mérföldnyi távolságon belül került, és elhatároztuk, hogy köze­ lebb megyünk. Gépünk felé szállt, majd alá, végül szédítő sebességgel eliramodott.” Bob Guard másodpilóta hozzátette: „Majdnem 20 percen keresztül néztük a tárgyat. Olyan volt, mintha villanólámpát látnánk.” Következő reggel a tévéstáb megvizsgálta a bizonyítékot. Leonard Lee, a 32 éves dokumentumfilm-producer és az O csatorna hírstábjá­ nak rangidős tagja a következőket mesélte: „A film hátborzongató ha­ tással volt rám. Akárhányszor csak megnéztem, az egész testem borzon-

Vaktában kilőtt marihuána A hadügyminisztérium vezetőit már hat éve megtévesztették az arizonai fennsíkra szabályos időközönként leszálló ufók. Egy coloradói radarállomáson észlelték őket, de amikor meg­ vizsgálták a földet érés valószínű helyszínét, semmit nem ta­ láltak. Aztán 1979 júliusában a szövetségi kábítószer-ügynökség egyik informátora jelentette, hogy a mexikói drogcsempé­ szek házilag készített rakéták segítségével röpítik át a mari­ huánát az amerikai határon. Amikor ellenőrizték az időpon­ tokat, legalább egy drogszállítmány időpontja egyezett az ufó-észleléssel. Jerry Hix őrnagy a lokátorállomáson elmondta: „Az eset nem tűnt elég veszélyesnek ahhoz, hogy nukleáris készültsé­ get rendeljünk el, de határozottan zavarba ejtett bennünket.” Egy kábítószer elhárító tiszt jegyezte meg: „Az biztos, hogy a régi kifejezés, vaktában lövöldözni, új jelentéssel gazdago­ dott.”

49

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI

Lord Dowding beismerése A királyi légierő néhai főmarsalija, Lord Dowding hűséges ufó-rajongó volt. Már 1954-ben így vélekedett: „Én még so­ hasem láttam ufót, de ennek ellenére hiszek létezésükben. Az a nagy mennyiségű bizonyíték, ami eddig összegyűlt, engem teljesen meggyőz.” „Nincs más lehetőség, mint hogy elfogadjuk azt a teóriát, hogy földön kívüli területről jönnek. Az írott történelem kezdetei óta először vált lehetségessé a Föld és más bolygók közti értelmes kommunikáció.” Bár Dowding beismerte, hogy ő maga sohasem látott repülő csészealjat, mégis rengeteg ufó-észlelésről szerzett tudomást a második világháborúban parancsnoksága alatt harcoló piló­ táktól. gott. Rájöttünk, hogy valami teljességgel fenomenális dolog jutott a birtokunkba, de elhatároztuk, hogy nem fűzünk semmit a stáb által lá­ tottakhoz.” A filmet a világ több országába eladták, és bemutatták a tévéhíradók­ ban. Megdöbbentő volt az érdeklődés. Először fordult elő, hogy hivatá­ sos operatőrök filmre rögzítettek egy olyan bizonyítékot, ami egy nem a Földről származó mechanikus űrhajónak látszik. De még Melboume-ben is rengeteg kételkedő akadt. Ronald Brown, a Monash Egyetem kémia tanszékének vezetője szerint „egész tudo­ mányos pályafutásom alapján azt kell mondanom, hogy az űrhajó-teó­ ria nagyon valószínűtlen. A filmet megnézve elképzelhetőnek tartom, hogy egy szokatlan meteoreső hasonlóképpen nézhet ki.” A professzor, aki a világ egyik vezető galakto-kémia specialistája, hozzátette: „Lehet­ séges, hogy az élet megnyilvánulási formái máshol is léteznek az uni­ verzumban, de nem hiszem, hogy más teremtmények képesek lennének arra, hogy egy olyan szilárd testet, mint az űrhajó, ilyen rendkívüli sebességre gyorsítsanak. Egy ilyen űrhajó mozgatásához hihetetlen mennyiségű energiára lenne szükség, és a tudomány mai állása szerint az univerzumban csak korlátozott mennyiségű energia áll a rendelkezé­ sünkre.”

50

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK De a dokumentumfilmes Lee félresöpörte az efféle szkeptikus meg­ közelítéseket: „Bizonyos emberek részéről ez a reakció természetesnek tűnik. Nem foglalkoznak valamivel, egyszerűen azért, mert nem tudják megmagyarázni." Lee elhatározta, hogy magával viszi a filmet Ameri­ kába, hogy kikérje az ufó-szakértők véleményét. Dr. Bruce Maccabee, aki fizikus a tengerészeméi, továbbá a National Investigations Committee on Aerial Phenomena (Légi Jelenségeket Vizsgáló Nemzeti Bizottság) magasrangú tisztje, vállalta, hogy kockáról kockára áttanulmányozza a filmet. Lee 1979 januárjában érkezett Amerikába, bőröndjében a bizonyítékkal, melyet jobb csuklójához bi­ lincselt, és titkos számkombinációs zárral látott el. „Ezt a filmet már puszta léte rendkívül fontossá teszi” - magyarázta Dr. Maccabee. „Szervezetek tömkelege ugrik rá, és akarja megnézni. Munkánk nagy része végződik azzal, hogy kiderül, ágyúval lövöldöztünk a verebekre. Ez a veréb azonban megérdemli, hogy a lehető legalaposabb vizsgálat­ nak vessük alá.” Heteken át tanulmányozta a filmet, néhány filmkockát digitális, szá­ mítógépes nagyítási eljárással is megvizsgált. Egy tökéletes formájú, vi­ lágító háromszöget látott, melynek méretét egy ház nagyságának be­ csülte. Egy másik filmkockán ovális formát látott, enyhén kidomborodó kupolával. A film harmadik része egy óriási sebességgel mozgó kör ala­ kú tárgyat rögzített. „A számítógépes vizsgálatok egyértelműen azt mu­ tatják, hogy a képeken látható tárgyak nem lehetnek csillagok vagy bolygók, és nem származhatnak sem a szárazföldről, sem a tenger fel­ színéről” - mondta el Dr. Maccabee. A fizikus titokban Új-Zélandra is elrepült, hogy meginterjúvolja a szemtanúkat. „Nem akartam, hogy bárki is tudjon a kutatásról” - ma­ gyarázta. „Az év elején az ügy nagyon nagy nyilvánosságot kapott, és kutatásaimat a lehető legkisebb felhajtással akartam végezni.” Magnó­ ra vette Startup kapitány, a segédpilóta, Crockett operatőr és felesége, továbbá Fogarty riporter állításait, akit érzelmileg annyira megviseltek az események, hogy kórházba került. Dr. Maccabee a Startup kapitány és a légi irányítók közti beszélgetés magnófelvételét is meghallgatta. A légi irányítók a kérdéses estén meg­

51

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI magyarázhatatlan tárgyakat láttak radaremyőiken. „Minden szemtanú beleegyezett abba, hogy hazugság-vizsgálatnak vessük alá őket, amenynyiben szavahihetőségük megkérdőjeleződne” - mondta Maccabee. Végül a tengerészet szakértője azt a következtetést vonta le, hogy az ufók és a fűm jelentős előrelépést jelentenek az ufó-kutatásban. Stan­ ton Friedman atomfizikus és az USA egy másik jeles légügyi szakértője hozzátette: ,Az biztos, hogy jelen esetben egy valódi azonosítatlan re­ pülő tárgyról van szó. Ami ezt az észlelést olyan jelentőssé teszi, az nem csak maga a film, hanem a további bizonyítékok gazdagsága. Eddig ke­ vés bejelentett ufó-észlelésre fordítottak ilyen nagy figyelmet, és ez a kutatás mind méretei, mind alapossága tekintetében lenyűgöző volt.” 1979 elejének ufó-észlelési hulláma során nem az előbb említett film volt az egyetlen képi bizonyíték. Egy új-zélandi operatőrcsoport is fel­ szállt és lefilmezett „egy kivilágított pingpong-labdát”, amint az a Déli­ sziget fölött „forgott, lüktetett, és nagy sebességgel körözött”. Az auszt­ ráliai Adelaide-ben házának kertjében, Jósé Duran magándetektív is le­ filmezett egy „űrbéli embert”. Az ufó szakértők, akik megvizsgálták Duran keskenyfilmjét, egyetér­ tettek abban, hogy a film egy „emberi embrióhoz hasonló” dolgot mu­ tat, amint éppen kiszáll egy repülő csészealjból, és a két „űrhajó” kö­ zött lebeg. Duran elmondta, hogy először egy vörös és borostyánsárga színű fényt látott, ami északnyugatról lassan délkelet felé tartott. „Távcsövön keresztül néztem egy darabig, aztán a fény közeledni lát­ szott” - tette hozzá. „A kertben voltam, ott készítettem a felvételt. Fur­ csán villogott, és bár nagyon lassan, hangtalanul haladt, először azt gon­ doltam, hogy repülőgép lehet.” .Amikor előhívtam a filmet, nagyon meglepődtem, mert valami olyat láttam, amit filmezés közben nem vettem észre. Egy fehér tárgy is moz­ gott a filmen. Néhány másodpercre megállt az általam repülőgépnek vélt tárgy fölött, megrázkódott, majd elment egy másik irányba. A fil­ men az egész mozgás-sor egy nagy V betűnek látszik. Az űrhajók között látható volt egy ember formájú lény is, akinek bőrszíne az emberére emlékeztetett, Ijár testének nagyobbik részét egy kék lepel borította. A film mikroszkópos vizsgálata további két emberformájú lényt mutatott a repülőgépen és a repülőgép mellett.” A brit Contact International (ufókutató testület) szakértői hónapokig

52

elemezték a filmet, s végül arra az elhatározásra jutottak, hogy a fény­ golyók valószínűleg idegen űrhajók Derek Mansell kutatótiszt szerint: „A fények nem lehetnek repülőgép lámpái, és az űrhivatalok megerősí­ tették, hogy abban az időben és helyen űrhulladék nem került a Föld légterébe.”

További észlelések 1979-ben emcsak Ausztráliában észleltek ufókat 1979 elején. Izraelből pi­ ros golyókról és villogó fényekről érkeztek jelentések. ÉszakOlaszországban a Gran Sasso hegyoldalain falvak tucatjai borul­ tak sötétségbe, miután egy ufót láttak lebegni a vízerőmű felett. A műsze­ részek szerint a berendezés egyik pillanatról a másikra állt le. Amerikában Jim Voutrot tévériporter ámulattal olvasott az új-zélan­ di felvételekről, mivel kb. ugyanabban az időben neki is fikerült fűmre rögzítenie néhány ufót. Felvételei rendkívüli módon hasonlítottak az uj-zélandiakhoz. Az eset akkor történt, amikor Voutrot, a New Hampshire közelében lévő Pease légitámaszpont - ami a Stratégiai Légi Parancsnokság egyik bombázó bázisa - mellett autózott Betty Hill-lel. Azzal a hölggyel, aki azt állította 1961-ben, hogy idegenek rabolták el. „Betty Hill előadókőrútja során a légitámaszpont fölött észlelt ufókról beszélt” - magya­ rázta Voutrot. „Bettyt több riporter meginterjúvolta már, de én megle­ hetősen szkeptikus vagyok, és olyan riportot akartam készíteni, amivel biztosra mehetek.” „Tehát egy napon felhívtam Bettyt, és nemsokára már a terepen né­ zelődtünk. Hamarosan egy nagy, kerek, fehér tárgyat láttunk meg az égen. Meglepődtem, és kihajoltam az autóból, hogy lefilmezzem. A tárgy azonban hirtelen eltűnt. Egész őszintén, halvány fogalmam sem volt róla, hogy mi volt az, soha nem láttam ehhez hasonlót korábban, és azóta sem. Abban biztos vagyok, hogy' nem a Hold volt vagy a Vénusz, nem egy repülőgép leszállásjelző lámpái és nem is egy léggömb." Mrs. Hill a következőket mondta el: „Egy dombon haladtunk felfelé, Pease-től mindössze egy ugrásnyira, amikor Jim felkiáltott: »Ott van

53

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI egy!« Még mielőtt megállíthattam volna, kiugrott az autóból és filmezni kezdett.” Amikor a 15 másodperces filmet kinagyították és megvizsgál­ ták, a kutatók felfedeztek egy addig észre nem vett másik tárgyat is az égbolton, melynek az üstököshöz hasonló fényes csóvája volt. A további nagyítások még több hasonló csóvád húzó fényt tettek láthatóvá, éppen olyanokat, mint amilyenek az új-zélandi filmen voltak. A nagyobb fény gyors, szabálytalan mozgását semmivel nem lehetett megmagyarázni. Voutrot a Pease bázison is érdeklődött, és azt a felvilágosítást kapta, hogy sem szabad szemmel, sem a radaron nem észleltek semmit. A to­ ronyban szolgálatot teljesítők azt mondták neki, hogy légtérnek ezen a részén gyakran megjelennek azonosítatlan „szemetek”. A légierő szóvi­ vője sem tudott felvilágosítást adni. De CIA-dokumentumok szerint a maine-i, montanai és michigani légi támaszpontok fölött korábban már észleltek megmagyarázhatatlan tárgyakat. Abban az időszakban a leghihetetlenebb ufó-észlelést Dél-Afrikából jelentették. 1979 januárjában Mrs. Meagan Quezet, aki korábban ápo­ lónőként dolgozott, elmondta, hogy egy rózsaszínű azonosítatlan tárgy landolt krugersdorpi otthona mellett, Johannesburgtól nyugatra, és sö­ tét bőrű, kicsi emberekből álló csapat bukkant elő belőle.

Tiszta terep a landolásra Arés városa, a franciaországi Bordeaux tartományban, biz­ tonságos leszállópályát ajánlott fel az ufóknak, annak remé­ nyében, hogy ezt a gesztust az ufók nem fogják visszautasíta­ ni, A bordeaux-i repülőtéren dolgozó Robert Cotton mérnök állt elő az űrrepülőtér ötletével, ügy vélte, hogy az ufók piló­ tái azért nem akarnak leszállni, mert a közönséges repülőte­ rek túlságosan zsúfoltak. Meggyőzte Arés elöljáróit, hogy a város határában bocsássanak rendelkezésére egy területet a leszállópálya céljára. „A landolás megkönnyítésére elhelyez­ tünk néhány lámpát és jelzést is, így reméljük, hogy az ufók pilótái számára könnyen észrevehető lesz a terület” - közölte Arés polgármestere, Christian Raymond. Eddig még egy sem érkezett, de a turisták ennek ellenére rendszeresen megjelen­ nek nézelődni, és reménykednek.

54

NEMZETKÖZI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Mrs. Quezet nem sokkal éjfél után látta őket, amikor 12 éves fiával, Andréval sétára indult, mivel a kisfiú nem tudott elaludni. .Amint az úton sétáltunk, egy felfelé emelkedő rózsaszínű fényt vettünk észre” mondta Mrs. Quezet. „Hamarosan találkoztunk is azzal a bizonyos do­ loggal. Az úton állt, kb. 20 yardnyi távolságra tőlünk, és öt vagy hat ki­ csi lény állt előtte. Amennyire ki tudtam venni, sötét bőrű emberkék voltak. Az egyiknek szakálla volt, ő tűnt a vezetőnek.” „Köszöntem, amire az egyik válaszolt, de nem értettem, mit mondott. Szóltam Andrénak, hogy szaladjon, és hívja az apját. Amikor elment, a teremtmények kb. 5 láb magasra ugrottak a levegőben, majd egy tolóaj­ tón keresztül eltűntek az űrhajóban. A gép kinyújtotta acélszerű lábait, majd búgó hang kíséretében eltűnt az égen.” Mrs. Quezet és fia szerint az űrhajó ajtajának mindkét oldalán ra­ gyogó, rózsaszínű lámpák égtek. Az emberszerű lények fehér vagy hal­ vány rózsaszínű öltözéket és fehér sisakot viseltek. Az egész világon voltak tudósok és csillagászok, akik megvetéssel fi­ gyelték a tömeges ufó-észlelést. Meteorok szokatlan koncentrációjának tartották vagy a Föld légkörébe jutó űrhulladék elégésének. Sir Bemard Lowell, a brit Jodrell Bank rádiócsillagászati állomásának vezetője sze­ rint a riportok „egyértelműen a science fiction műfajába tartoznak”.

55

II. fejezet

A legközelebbi típusú találkozások Emberek milliói állítják, hogy láttak repülő csészealjakat. Néhányan úgy gondolják, hogy találkoztak is velük. Ők azok az emberek, akik hirtelen rádöbbennek, hogy életük egy bizonyos szakaszával nem tudnak elszámolni. Az elveszett órákat vagy napokat sokan hipnózisban élik át ú j r a . . . amelynek során olyan szenzációs földöntúli történetek kerülnek napvilágra, melyek valóban hihetetlenek.

Idegen erők által elkövetett gyilkosság i vagy mi rakta Zygmunt Adamski holttestét egy szénrakás tete­ jére kb. 30 mérföldnyire otthonától? Hogyan égethette meg tes­ tének egyes részeit egy olyan maró anyag, melyet a törvényszéki szakértők sem tudtak azonosítani? S hol tartózkodott életének utolsó öt napjában, attól a naptól kezdve, amikor utoljára életben látták? Ez csak három kérdés azok közül, melyeket a nyugat-yorkshire-i rendőrség nem tud megválaszolni. James Turnbull halottkém nem zárta le jelentését, mondván, hogy ez „a legrejtélyesebb haláleset, amit vala­ ha is kivizsgáltam”. Adamski felesége pesszimistán nyüatkozott: „Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom tudni, mi történt a férjemmel”. Aztán 5 hónappal később egy nyugat-yorkshire-i rendőr elárulta, hogy ő látott egy azonosítatlan repülő tárgyat abban a városban, ahol a holttestet megtalálták. Hipnotikus állapotban egy megrázó történetet mesélt el, mely szerint az űrhajó fedélzetén egy szörnyű orvosi vizsgálat során besugarazták. így felmerült annak a gyanúja, hogy Adamski talán ugyanezen a megpróbáltatáson ment keresztül, ő azonban nem bizo­ nyult elég erősnek ahhoz, hogy túlélje. Adamski 56 éves volt. A második világháború folyamán menekült Angliába, amikor a nácik megszállták hazáját, Lengyelországot. O és tolószékhez kötött felesége, Lottie, Leeds külvárosában, Tingley-ben él­ tek egy csendes utcácskában. 1980. június 11-én Adamski innen indult el krumplit venni a közeli boltba. Sohasem tért vissza. Öt nappal később Todmordenben Trevor Parker aznapi utolsó fuvar szenét pakolta fel teherautójára, apja széntelepén. Iszonyatos dolgot ta­ lált, egy emberi testet. „Ott feküdt az orrom előtt” - mondta. „Nem tudtam, hogy él-e vagy sem, így a rendőrséget és a mentőket is hívtam. Nagyon meg voltam ijedve, és nem is akartam odamenni. A holttest szörnyű hatást tett rám.”

K

58

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK „El sem tudom képzelni, hogyan került a férfi az udvarra, de egy dol­ got biztosan tudok: azon a szénrakáson korábban, amikor a szenet pa­ koltam, még semmilyen holttest nem volt.” Dr. Alan Edwards orvos-patológos szaktanácsadó megállapította, hogy az áldozat infarktus következtében halt meg. A fejbőrét, a nyakát és feje hátsó részét egy rejtélyes maró anyag égette meg, de arca és ru­ házata érintetlen volt, ami azt mutatta, hogy a maró anyagot óvatosan alkalmazták, s eközben a test felső része meztelen volt. Amikor Adamskit megtalálták, zakó volt rajta, de ing nem. Zsebében öt fontot találtak, azonban karórája és pénztárcája hiányzott. A halottkém három ízben is elhalasztotta a vizsgálatot, hogy időt hagyjon a rendőrségi nyomozás számára, de semmi eredmény nem szü­ letett. Mrs. Adamski elmondta a rendőrségen, hogy férje soha nem járt Todmordenben, és semmi köze nem volt a városhoz. Nem űzött semmi­ lyen szerencsejátékot, ritkán ivott, és olyanfajta ember volt, aki nem szerzett magának ellenségeket. Az ismételt rendőrségi felhívások elle­ nére sem akadt szemtanú, aki június 11-e után látta volna az egykori bányászt. Aztán olyan hírek érkeztek, melyek egy másfajta, még baljóslatúbb színezetet kölcsönöztek az esetnek. A széntelepre először kihívott két rendőr közül az egyik elárulta, hogy mindössze néhány órával a holttest megtalálása előtt látott valamit, ami egy repülő csészealjhoz hasonlí­ tott. Ezt a rendőrt az ufókutatók hipnózisban is kikérdezték, melynek során megerősítette a korábban elmondottakat. A nyugat-yorkshire-i rendőrség azonban nem kívánta felfedni a rendőr kilétét, és azt sem en­ gedte, hogy nyilatkozzon a sajtónak. Amikor a halottkémi vizsgálatot végül is megtartották, Mr. Turnbull a következőket közölte: „Mint gyakorlott jogásznak a tényekre kell tá­ maszkodnom. Sajnos a halál okával kapcsolatban semmilyen konkrétu­ mot nem találtunk. Kezdem azt hinni, hogy valami egyszerű magyará­ zata lehet az esetnek.” „Azt azonban elismerem: az a tény, hogy a törvényszéki vizsgálatok során a Mr. Adamski égéseit okozó maró anyagot nem lehetett azonosí­ tani, némi súlyt ad az ufó-teóriának. Mint halottkém, én nem töpreng­ hetek ezen. De el kell ismernem, hogy ha holnap az Ilkley-mocsár felé

59

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI sétálnék és leereszkedne egy ufó, egyáltalán nem lennék meglepve. Le­ het, hogy megijednék, de nem lepődnék meg.” „Nem hihetem azt, hogy az efféle jelenségekről közzétett beszámolók ezrei, melyek már régóta érkeznek a világ minden országából, pusztán az emberek hibás észleléséből következnek.” Graham Birdsall, a brit Contact International területi koordinátora úgy vélte: „Világméretű az érdeklődés az eset iránt, évek óta ez a legna­ gyobb ufó-sztori. Az a tény, hogy a rendőrség egyáltalán fontolóra vette annak a lehetőségét, hogy ufó is szerepelhet az ügyben, egészen egye­ dülálló.” Adamski Özvegye szerint: „Bizonyára elrabolta valaki vagy valami, de nem hiszem, hogy valaha is megtudom, ki és miért.” A rendőrség nem zárta le az ügyet, hátha kiderül még valami ... és november 28-án meg­ döbbentő bizonyíték került napvilágra, mely szerint egy ufó valóban szerepet játszott a történtekben. Alan Godfrey közrendőr - egyike az elsőknek, akik Adamski holttes­ tének megtalálása után a széntelepre értek - hajnali negyed hatkor az egyik todmordeni lakótelep felé tartva meglátott valamit, amiről elő­ ször azt hitte, hogy egy busz. Aztán észrevette, hogy a tárgy ötlábnyira a föld fölött lebeg és látta, hogy az alakzat alsó része forog. A tárgyon egy sor ablakot látott, tetején egy kupolát, és egy ragyogó kék fényt is észrevett. Godfrey közrendőr, aki egy józan, kétgyermekes családapa, megpró­ bálta riasztani a kapitányságot, de sem az autórádió, sem a walkie-talkie nem működött. így hozzálátott, hogy lerajzolja az alakzatot. Mire befejezte, az ufó már elment. Nem tudta eldönteni, hogy jeletitse-e az esetet. Aztán négy halifaxi rendőr elmondta, hogy ők is látták a tárgyat, így hát Godfrey is jelentést tett. Az ufókutatók maguk is tanulmányozni kezdték Godfrey közrendőr találkozását, és rájöttek, hogy 15 perc hiányzik a beszámolóból. Arra biztatták, hogy menjen hipnózisba. A videófelvételre rögzített „sze­ ánsz” alatt egy éles fényről beszélt, ami elvakította. Egy szobában tért magához, ahol egy asztal állt. Egy hat láb magas, fekete-fehér ruhát vi­ selő alak állt mellette. Szakálla volt és kis sapka fedte a feje tetejét. A rendőr hirtelen összerándult a félelemtől. J©hn Sheard újságíró, aki látta a videót, így írta le a történteket a Sunday Mirror-ban, Godfrey

60

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK rendőr szavait idézve: „Szörnyűek ... kicsik, három-négy láb magasak, mint az ötéves kisfiúk. Nyolcán vannak. Hozzám ér. Érzem a ruhámon. Olyan e kezűk és a fejük, mint egy lámpa. Állandóan hozzám érnek... Hangokat adnak ki ... Joseph, Josephnek hívják. Azt mondta, hogy ne féljek.” „Robotok, nem emberek, robotok. Az övéi. Joseph robotjai. Ott van egy átkozott kutya ... szörnyű. Kb. farkaskutya méretű...” A rendőr olyan izgatott lett, hogy a további stresszhatás elkerülése végett befejezték a hipnotizálást. „Ez a legrejtélyesebb dolog, aminek valaha is szemtanúja voltam” - mondta a hipnotizáló orvos. Később egy másik pszichiáter által vezetett hipnózisban Godfrey elmesélte, hogy megvizsgálták egy géppel, de amikor azt kérdezték, milyen készü­ lék volt, megijedt: „Nem válaszolhatok, nem szabad elmondanom. Min­ dig fáj, ha erre gondolok.” Miután az idegenek levették a cipőjét és zokniját, hogy megnézzék a lábujjait, megint az autóban találta magát. Később Godfrey azt mondta Sheardnak: „A pokolba kívánom az egé­ szet, bárcsak sohase történt volna meg velem. Én csak egy egyszerű pa­ sas vagyok, egy kisvárosi rendőr, aki a mindennapi munkáját végzi. Gondolja, hogy a repülő csészealjakkal való találkozás könnyebbé teszi az életemet? Soha nem olvastam egyetlen tudományos fantasztikus re­ gényt sem.” A második hipnózist levezető Dr. Robert szerint: „Lehetséges, hogy emberek hipnotikus állapotban hazudnak, vagy olyasmire emlékeznek vissza, amit korábban olvastak. De nem látom be, hogy ennek az ember­ nek mi oka lehetne arra, hogy ne az igazat mondja - semmit nem nyer­ het az ügyön.” A rejtélyes h&lál és Godfrey megdöbbentő bizonyítéka után egy elké­ pesztő történet kerekedett ki. Az idegen űrhajókon tett állítólagos láto­ gatások egyáltalán nem ritkák. Sok ember állítja, hogy találkozott más bolygókról származó lényekkel, akik megvizsgálták őt. Néhányan még azt is elmondták, hogy szexuális kapcsolat alakult ki közöttük. És van­ nak, akik több ezer kilométeres utat is megtettek rejtélyes körülmények között.

61

Elrabolták az idegenek harles Hickson és Calvin Parker hajógyári munkások 1973. októ­ ber 11-én, csütörtökön este horgászni indultak, néhány csendes órát remélve a Pascagoula folyó partján (Mississippi). De végül ők kerültek egy ufó horgára. Fred Diamond seriff és emberei alig akartak hinni a fülüknek, amikor a két ember betámolygott a hivatalba és előadták fura meséjüket. Har­ minc lábnyira tőlük egy különös, kék fényt kibocsátó, kb.100 láb hoszszúságú ezüstös űrhajó ereszkedett le az égből. Nem sokkal a föld fölött lebegett. Aztán kinyílt egy tolóajtó és három szürkés színű idegen bukkant elő. Bőrük ráncos volt, kezük karomban végződött, és egyetlen szemnyílá­ suk volt. A 19 éves Parker elájult, amikor meglátta őket. Hickson pedig azt állította, hogy először mozgásképtelenné tették, majd az űrhajó fe­ délzetére vitték, a „levegőben úszva”, és ott hanyatt fektették egy asz­ talon. Aztán egy hatalmas elektronikus szem ereszkedett fölé, és tetőtől talpig alaposan megvizsgálta. 20 perccel később újra az űrhajó mellett találta magát. A nyomozók megpróbálták kizökkenteni őket valószínűtlen törté­ netükből, de nem jártak sikerrel. Diamond seriff később elmondta, hogy „a két férfi azonnal hazugság-vizsgálatra akart menni. Charlie-t nagyon megrázta az eset. Egy 45 éves ember nem sírja el magát csak úgy, hacsak nem valami szörnyű dolog történik vele. És Calvin ... Hal­ lottam imádkozni, amikor azt hitte, hogy senki nem hallja.” Az ufó-szakértők azonnal Pascagoulába indultak, amint meghallották a hírt, hogy két embernél sugárzás-ellenőrzést végeznek. J. Allén Hynek, korábban az amerikai légierő tanácsadója ufó-ügyekben és a Northwestern Egyetem csillagászati tanszékének vezetője New Yorkból repült a helyszínre. James Harder, aki a műszaki tudományok profeszszora a Kaliforniai Egyetemen és a Légi Jelenségeket Kutató Szervezet szaktanácsadója, Los Angelesből érkezett. Meghallgatták a Tom Huntley nyomozó által magnószalagra rögzített kihallgatást. A két férfi hangjában egyértelműen feszültséget lehetett

C

62

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

érezni. Aztán Huntley kiment a szobából, de a magnót bekapcsolva hagyta. A két férfi beszélgetni kezdett: Parker: „Haza kell mennem lefeküdni, vagy orvoshoz menni, vagy va­ lamit csinálni.” Hickson: „Soha nem láttam még ehhez hasonlót. Nem tudom elhinni, és az emberek sem fogják elhinni.”

A nagymosás veszélyei 1978 februárjában egy rémült devon! háziasszony azt állítot­ ta, hogy idegenek ragadták magukkal, és fénysugarak segít­ ségével egy űrhajó fedélzetére vitték, amikor házuk hátsó kertjében a mosott ruhát teregette. A hölgy, aki névtelen kívánt maradni, az ufó-kutatók kér­ déseire elmondta, hogy először egy kék, fénylő formát látott közeledni északról, Plymouth mellett fekvő ermingtoni ott­ hona felé. „A fény a kert fölött lebegett” - mesélte. „Kővé dermed­ tem. Kiejtettem a kezemből a kimosott ruhát. Hirtelen egy fényburok alakult ki körülöttem. Három, emberhez hasonló lényt láttam. Nem beszéltek. Mindannyian kb. öt láb magasak voltak, és kék színű fémes ruhát viseltek.” „Karomnál fogva megragadtak, és egy fénynyaláb felemelt bennünket egy szobához hasonló helyiségbe. Ott még többen voltak. Az a benyomáson alakult ki - azt nem tudom minek alapján -, hogy nem fog bántódás érni.” „Nem sokkal később ismét a füvön találtam magam. Nya­ kam hátsó részén egy éles ütés nyomát éreztem. El voltam ká­ bulva, de nem fájt. Amikor körülnéztem, a tárgy nagy sebes­ séggel elindult, majd eltűnt.” A hölgy, aki csak Mrs. G.-ként jelölte meg magát, a brit Con­ tact szervezetnek mesélte el a történetet, ami egyike a legna­ gyobb brit ufó-kutató szervezeteknek. Bernard Delair, a szer­ vezet egyik rangidős tagja így nyilatkozott: „Nagyon komo­ lyan vesszük ezt a bejelentést. Mrs. G. története nagyon szem­ léletes és sok másikkal megegyezik.”

63

X

VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYE!

A Stephen Michalak mellkasán és testén látható égési nyomok világo­ san kivehetőek. Ez a sakktábla-minta tipikusan a kémiai égésekre jel­ lemző.

barker: „Úgy éreztem, hogy megfagytak a karjaim, és nem tudtam megmozdulni. Pontosan olyan volt, mintha ráléptem volna egy átkozott csörgőkígyóra.” Hickson: „Tudom, fiam, tudom...” Amikor rövid idő múlva Hickson is elhagyta a szobát, Parker a követ­ kezőket mormolta maga elé: „Nehéz elhinni... Jaj Istenem, ez ször­ nyű ... Tudom, hogy isten ott fenn van .. Mindkét férfi részt vett a James Parker által vezetett regressziós hip­ nózisban, hogy ily módon igazolják állításaikat. A transzállapotban el­ mondottakkal megerősítették Diamond seriff véleményét: „Ők egyszerű v léki fiúk. Egyikőjüknek Sincs annyi képzelőereje, hogy egy ilyen me­ sét kiagyaljon vagy elég csalafintasága, hogy végigcsinálja.” A hazug­ ságmérő vizsgálatok szintén alátámasztották Hickson abbéli meggyőző­ di sét, hogy az űrhajó fedélzetére vitték őt. James Harder tudós a következőket mondta el megdöbbentő sajtó­ konferenciáján: „Az élmények, anMn keresztülmentek, tényleg valós?.-

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK gosak voltak. A félelem ilyen erős érzését hipnózisban nem lehet meg­ hamisítani. Arra a következtetésre jutottam, hogy földönkívüli jelen­ séggel ván dolgunk. Ezt minden kétséget kizáróan állíthatom.” Sugárzást egyikőjüknél sem találtak. A két férfi visszatért a helyi ha­ jógyárba, és újra dolgozni kezdett. De Hickson még megjegyezte: „Nem megy ki a fejemből, hogy mi történt volna, ha magukkal visznek? Azt hitték volna, hogy a folyóba fulladtunk, aztán elfelejtettek volna ben­ nünket...”

Túl közeli ahhoz, hogy kellemes legyen ohn Day csak nevetett az ufó-történeteken, mígnem egy éjszaka kü­ lönös zöld ködön haladt át az autójával, és három óra elveszett az életéből. 1978 decemberében történt az eset, amikor Day, 33 éves három gyer­ mekes családapa és felesége Sue, 29 éves óvónő. Sue szüleinél Harold Hillben tett látogatásuk után, hazafelé tartottak Essexbe. Ezt a távolságot rendszerint 30 perc alatt tették meg. Akkor este 9 óra 20 perckor indultak, ám amikor hazaérkeztek, a kandalló párká­ nyán álló óra 12.45-öt mutatott. Az ezt követő napokban mindkettőjük visszatérő álma volt, hogy műtőasztalon fekszenek, és furcsa lények vizsgálják őket. A rémálmok olyan ijesztővé váltak, hogy már lefeküdni is alig mertek. Végül Day felvette a kapcsolatot egy ufó-kutató csoporttal, akik be­ mutatták Leonard Wilder - eredetileg fogorvos - hipnotizőrnek. A hip­ nózis folyamán Day tudatalattijából egy elképesztő történet került nap­ világra. Az autót egy fehér fény követte, majd az út melletti mezőn leszállt. Egy sugárnyaláb őket és az autót is egy űrhajónak tűnő gépezet fedél­ zetére emelte. Day - elbeszélése szerint - egy hatalmas szobában találta magát, három, kb. 7 láb magas idegen mellett állva, akiken ezüstszürke

65

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI egybeszabott öltözék volt, ami úgy nézett ki, mint egy testreszabott ha­ risnya. Arcuk alsó részét balaklava-szerű csuklya* fedte, szemhéjuk nem volt és fényes, rózsaszínű szemekkel bámultak rá. „Úgy éreztem, tudom, hogy. mit akarnak tőlem” - mondta Day. „Azt hiszem, telepatikus úton kommunikáltak velem. Tudtam, hogy azt akar­ ják, sétáljak keresztül a szobán, tehát megtettem. Egy másik szobába vezető ajtó is volt ott. Mindannyian átmentünk.” „Ez nyilvánvalóan egy kivizsgáló szoba volt, és megkértek, hogy fe­ küdjek le egy műtőasztalnak tűnő alkalmatosságra. Egy fölöttem lengő fémkar letapogatta a testemet. Aztán három másik lény került elő, akik olyan tömzsik és csúnyák voltak, mint a törpék. Egyikőjük egy toll for­ májú tárggyal kezdett szurkálni.” „Egy kis idő múlva a vizsgálat befejeződött. Megkérdeztem, hogy körülnézhetek-e az űrhajón, és ők beleegyeztek. Minden bútor beépített volt, mintha a falból nőtt volna ki. Az egyik asztalon egy halom mágne­ ses kockát láttam. Úgy nézett ki, mintha valamiféle játék lenne.” „Az űrhajó megtekintése után a lények egyedül hagytak egy másik szobában. Hirtelen egy hihetetlenül gyönyörű nő lépett be. Arany haja volt, és valamilyen szürkés pára lengte körül. Felém indult, de amikor én is felé léptem, eltűnt. A következő dolog, amire emlékszem, hogy megint az autóban ültem és vezettem.” „Mielőtt ez megtörtént velem, sohasem hittem igazán az ufókban. Most már meg vagyok győződve arról, hogy az idegenek itt vannak kö­ zöttünk, és csak akkor mutatkoznak, ha kedvük tartja. A lények, akik­ kel én találkoztam, állandóan azt mondogatták, hogy barátságos szán­ dékkal közelednek. Rettentően élveztem a velük való találkozást.” Wilder hipnotizőr így nyilatkozott: „Nincs kétségem afelől, hogy Mr. Day az igazat mondja. Az első hipnotizálása alkalmával arra kondicio­ náltam, hogy csak azt mondja el, ami valóban megtörtént.” Mr. Day felesége, Sue visszautasította a hipnózist, mondván, hogy nem akarja még egyszer átélni a történteket. De később, férje emlékei­ ről, neki is felrémlett, hogy mi történt vele. A News Of The World újság riporterének, John Clare-nek elmondta, hogy „amikor a műtőasztalon feküdtem, befestettek egy mályvaszínű folyadékkal. Később aztán lemosták. Egész testemet megszurkálták egy *Egy krími faluról elnevezett, vállig érő kötött sapka, kivágott szemnyflással.

66

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK toliszerű tárggyal, és nem érdekelte őket, hogy mennyire zavarban vol­ tam. Akkor felsikítottam.” „Az egyik magas lény odajött hozzám és homlokomra tette a kezét. Ettől elvesztettem az eszméletemet. Később körbevezettek az űrhajón. Megmutattak egy képernyőt, és így szóltak: »Ez a Föld«. Angliát is megmutatták. Aztán közelebb hozták a képet, és megmutatták a helyet, ahol élek.” „Megmondtam a lényeknek, hogy nem akarok visszamenni. Megkér­ deztem, hogy az űrhajón maradhatok-e és ők beleegyeztek. Láttam, ahogy John beszállt az autóba és távolodni kezdett. Amikor eltűnt, szól­ tam nekik, hogy mégis vissza akarok menni. Hamarosan az autóban ta­ láltam magam.” Barry King brit ufó-kutató elmondta: „Kimerítő vizsgálataink alap­ ján meg vagyunk győződve arról, hogy ez a két ember valóban átment a harmadik típusú, közeli találkozáson. Leírásaik egyes részei megegyez­ nek a más emberrablási esetekben kapott információkkal. Nem talál­ tunk semmi okot, ami alapján kételkednünk kellene történetük hiteles­ ségében.”

Kísérleti nyúl: az ember etty és Barney Hill furcsa esete minden eddiginél jobban megosz­ totta az ufók rajongóit és tagadóit. Tényleg felvitték-e őket egy űrhajó fedélzetére különböző orvosi vizsgálatok céljából, vagy az egészet csak ők találták ki, hogy nyilvánosságot kapjanak és anyagi ha­ szonra tegyenek szert? A pár egy hátborzongató történetet adott elő ar­ ról, hogy mi történt velük 1961. szeptember 19-ének éjjelén, amikor ka­ nadai nyaralásuk után New Hampshire-en keresztül hazafelé tartottak. Tiszta éjszaka volt, Barney a volán mögül nézte az utat, Betty pedig a holdfényben úszó Connecticut folyó völgyét és az égen ragyogó csillago­ kat bámulta. Megdöbbenve vette észre, hogy az egyik csülag, ami na­ gyobb és fényesebb volt a többinél, mozog, és követi őket.

B

67

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A2 űrhajó fél órán keresztül követte az autót. Aztán, kb. 11 órakor, amikor Hillék elhagyták a Cannon-hegy árnyékában meghúzódó útsza­ kaszt, a ragyogó fényt már maguk előtt látták, kb. 200 lábnyi távolságra az „Indián Fej” nevű síkság fölött. Betty később úgy írta le a tárgyat, mint egy hatalmas „repülő palacsintát”, melynek közepén, két sorban kör alakú ablakok sorakoztak. A tárgy hangtalanul lebegett. Betty könyörögve kérte Bamey-t, hogy állítsa meg az autót. Mindket­ ten kiszálltak, hogy megnézzék az űrhajót. Betty a jármű mellett állt teljesen belefeledkezve a látványba. Aztán hirtelen rátört a félelem. „Menjünk” - mondta, arrafelé fordulva, ahol az előbb Barney állt. De a férfi már nem volt ott. A világító tárgy felé tartott. Szeme előtt távcsövet tartva haladt előre. Barney később azt állította, hogy egy ablak mögött világosan ki tudta venni a teremtményeket, akik éppolyan figyelmesen vizsgálták őt, mint ahogy ő a lényeket. Ember formájúak voltak, és fényes, fekete dzsekit viseltek. Szemük jeges-kék színű és ferde vágású volt, rosszindulatú tekintetük hatására végigsza­ ladt a hátán a hideg. Földbe gyökerezett a lába és nem hallotta, hogy Betty többször is utá­ nakiált: „Barney, Barney, gyere vissza”. Aztán az űrhajó ereszkedni kezdett. Valahogy kiszabadította magát a varázslat alól, és beugrott az autóba Betty mellé. Gyorsan elhajtottak onnan, és megpróbálták figyel­ men kívül hagyni azt a lágy, csipogó hangot, amit hallottak. Mindketten némán ültek, és kényelmetlenül érezték magukat. Tud­ ták, hogy valami történt velük, de fogalmuk sem volt róla, hogy mi. Bar­ ney az órájára pillantott, ami éjjeli egy órát mutatott. Akkor haladtak el az Ashland várost jelző tábla mellett. Két óra repült el azóta, hogy kiszálltak megnézni az űrhajót. És már 35 mérfölddel délebbre voltak, mint ahol kellett volna lenniük. Sehogyan sem tudtak számot adni a hi­ ányzó időről és távolságról. Először úgy határoztak, hogy senkinek sem beszélnek a történtekről, de a férfi sehogyan sem tudta elfelejteni az esetet, illetve a gyomrában és lágyékában jelentkező fájdalmat. Néhány nappal később megbeszélte a dolgot egy fizikus barátjával, mivel attól tartott, hogy a fájdalmat egy esetleges besugárzás okozza. Barátja azt javasolta, hogy egy iránytű se­ gítségével vizsgálják meg az autó sugárzását. Az autó egyik ajtaján rej-

68

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Szélnél sebesebb utazás. . . Daniel Fry rakéta-mérnök 1950-ben azt állította, hogy tey sima, ovális, kapszula formájú tárgy landolt a közelében UjMexikóban, és hangok hívták, hogy tegyen egy utazást az űr­ hajóval. Elmondta, hogy kevesebb mint négy óra alatt New Yorkba és vissza repítették, azaz összesen 8000 mérföldet tettek meg. A hang közölte vele, hogy az ufók bolygójáról in­ duló expedíciók már évszázadok óta látogatják a Földet és próbálják segíteni az emberi fejlődést, de még nem találkoz­ tak eléggé intelligens emberekkel. Fry később úgy nyilatko­ zott, hogy a CIA 12 éven keresztül elhallgatta a történetet. télyes, kerek foltok látszottak, Barney ezek mellé tartotta a készüléket. Az iránytű muatója erőteljesen kilengett. Tíz nappal titokzatos utazásuk után kezdődtek Betty Hill rémálmai. Bár korábban reggelre már sohasem emlékezett álmainak részleteire, most öt egymást követő éjszakán furcsa lényekről álmodott. A házaspár egyre jobban aggódott Betty fizikai és lelki egészsége miatt, és úgy dön­ töttek, hogy felfedik titkukat. Segítségre volt szükségük, ezért felkértek egy pszichiátert, hogy vizsgálja meg őket. Dr. Benjamin Simon, az ország egyik legnevesebb pszichiátere elkezd­ te a kezelést. Hipnotikus állapotban heteken át kérdezgette a házaspárt, és folyamatosan összevetette történeteik részleteit. Végül elégedetten konstatálta, hogy sikerült kiderítenie, mi is történt szeptember 19-én. Bamey azon az estén nem fordult meg, és nem ment vissza Bettyhez és az autóhoz. Éppen ellenkezőleg, Betty csatlakozott a férjéhez, és együtt indultak a repülőgép irányából feléjük közeledő két embercso­ port felé. Betty elmondta az orvosnak, hogy az idegenek telepatikus úton pró­ bálták csökkenteni a félelmét. Rákényszerítették akaratukat, és amikor rémületében nem akart engedelmeskedni, erős karok emelték az űrhajó fedélzetére. Egy folyosón keresztül egy bejárathoz vezették. Betty této­ vázott, megvárta a férjét. De amikor meglátta, alig ismerte meg, Bamey olyan mély transz állapotban volt.

69

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A szobában egy idegen hozzálátott az orvosi vizsgálathoz. Felhajtotta Betty ruhájának egyik ujját, és felvételeket készített a bőréről. A kar felszínéről finoman lekapart egy vékony réteget, majd hajából és kör­ méből is mintát vett. A férfi figyelmesen tanulmányozta Betty füleit, fogait és száját, majd megparancsolta, hogy vetkőzzön le és feküdjön hanyatt a kivizsgáló asztalon. Drótokhoz erősített tűkkel lassan tetőtől talpig végigpásztázta a tes­ tét. Aztán megkérte, hogy forduljon hasra, és megismételte a műveletet. Amikor megint a hátán feküdt, a férfi egy hosszabb tűt hozott, és kö­ zölte, hogy a köldökébe fogja szűrni. Betty sikítozott, hogy ne csinálja, de a férfi nem vett róla tudomást. Szörnyű fájdalmat érzett. Amikor azonban a vezetőnek látszó férfi összedörzsölte kezeit a nő szeme előtt és azt mondta, hogy a fájdalom meg fog szűnni, a kínzó érzés rejtélyes módon tényleg alábbhagyott. Amikor újra felöltözött, már egyáltalán nem félt olyan nagyon, és be­ szélgetni kezdett az orvossal. Angolul beszélgettek, de Betty nem tudott rájönni, hogy milyen akcentussal beszél a férfi. Az asszony szeretett volna valamilyen ajándékot kapni, amivel bizonyíthatná, hogy mi tör­ tént vele, de ezt a kérését az idegenek megtagadták. Barney még mély hipnózisban is sokkal kevesebbre emlékezett. De ar­ ra igen, hogy rémülten megy befelé a kivizsgáló szobába, és hogy lágyékát valamilyen csészével takarták le. Amikor a vizsgálat véget ért, külö­ nös boldogságot érzett és megnyugodott, hogy nem fogják bántani őket. Aztán megint az autóban találta magát, és égy perc múlva Betty is ott ült mellette. Mindketten vigyorogtak, és Barney azt gondolta: „Semmi okunk nem volt a félelemre”. Ott maradtak még megnézni, ahogy fel­ emelkedik az űrhajó, és elszáll. Aztán tovább utaztak, mit sem tudva arról, hogy életük két legrendkívülibb óráját kitörölték az emlékezetük­ ből. Amikor Dr. Simon hihetetlen leírását közrebocsátotta, az orvosi és katonai szakértők azonnal megpróbáltak valamilyen racionális magya­ rázatot keresni az estre. Ugyanígy tettek a hitetlenkedő ufó-kutatók is. 15 évvel később Robert Sheaffer az Official UFO magazinban ismer­ tette kutatásának eredményeit. Leírja, hogy Betty első vallomása során csak azt említette, hogy egy ufót látott a hold mellett és, hogy a házaspár kerülő utakon ment haza,

70

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK és így a vártnál két órával később érkeztek meg. Amikor rajzot kellett készítenie arról, amit látott, a hold mellett két fényes tárgyat jelölt meg, egy csillagot és az ufót. De Sheaffer szerint szeptember 19-ének éjjelén a hold mellett két fényes tárgy volt látható, a Szaturnusz és a Jupiter. Ha ufó is lett volna ott, akkor három tárgyat kellett volna Bettynek lerajzolnia. Sheaffer Betty rémálmaiban is kételkedett. Miért jelentkeztek olyan sokkal az állítólagos találkozás után? És az általa rajzolt térkép - me­ lyet állítólag az űrhajón látott csillagtérképekről készített -, csilla­ gászok alapos elemzése szerint sem mutat semilyen hasonlóságot az ál­ talunk ismert univerzummal. Egy másik ufó-kutatónak, Raymond Fowlemek, aki sok más észlelést is alaposan ellenőrzött már, szintén kétségei voltak a történettel kap­ csolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy később, amikor Hillék több tudós részvételével megszerveztek egy „ufó-találkozót”, semmit nem le­ hetett látni.

A kutyának nyoma veszett Alán Morris horgász azt állítja, hogy egy ufó legénysége elra­ bolta a kutyáját. Morris a bethesdai (Wales) rendőrségen el­ mondta, hogy otthona közelében horgászott a folyóban, ami­ kor egy villogó, fényes gömb közeledett felé. „Egy ideig lebegett fölöttem, aztán leszállt a közeli mezőn” - mesélte. „Közelebb mentem, hogy jobban lássam.” Morris látta, amint a csészealj formájú űrhajó oldalán ki- nyílik egy tolóajtó. Egy fémes színű létra ereszkedett a föld­ re, és három lény mászott le rajta. „Kb. hét láb magasak le­ hettek, fejükön antennát viseltek” - emlékezett vissza. „Úgy tűnt, hogy ásókat és konténereket visznek magukkal.” Amikor a figurák ásni kezdtek, Morris kutyája hirtelen feléjük iramodott. A horgász felállt, hogy visszahívja, de ab­ ban a pillanatban minden elsötétült előtte. Amikor ismét kinyitotta a szemét, a csészealj már eltűnt, csupán égési nyomokat hagyva maga után ... s a kutyának nyoma veszett.

71

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A tudósok azzal is érveltek, hogy szeptember 19-én éjjel senki nem jelentett furcsa fényeket az égen. Sőt Dr. Simon nagy hírneve ellenére, a cinikus szakértők azt állították, hogy a hipnózis csak addig relaxálja az agyat, amíg a páciensnek nincs kontrollja afölött, ami elhangzik. De a Dr. Simon bizonyítékát megkérdőjelezők vajon hogyan magya­ rázzák Barney Hill fájdalmait vagy autójának sugárzását? 1981-ben a 62 éves Mrs. Hill, aki Bamey 1969-ben bekövetkezett ha­ lála óta özvegyen él, elárulta, hogy azóta más ufókkal is találkozott. Hat héttel a hipnózis befejezése után, rejtélyes módon a konyhaasztalon, egy halom falevélen megtalálta arany fülbevalóit, melyeket a szep­ tember 19-i, űrhajón tett látogatás alkalmával veszített el. „Nyilvánva­ ló, hogy az ember formájú lények megtalálták az űrhajón, és valahogy visszajuttatták ide” - vélekedett Mrs. Hill. Az özvegy azt is elmondta, hogy férje sírja fölött idegen űrhajót lá­ tott lebegni. „Az egyik még le is szállt, és néhány percig ott maradt” fűzte hozzá. Azt is elmondta, hogy 1978-ban egy ufó mentette meg az életét. Erős havazás után, egy vasúti sínen hajtott keresztül, amikor egy kicsi fekete alakzat, rubinszínű fénnyel villogva felé szállt. Megijedt, és hátrame­ netbe kapcsolt. Néhány másodperccel később egy expresszvonat dübörgött el ott, ahol az imént autójával állt. Mrs. Hill utoljára 1980-ban ész­ lelt ufót. Azt állította, hogy egy ufót látott landolni az út mellett, mely­ ből három alak bukkant elő. „Megfordultam, hogy megnézzem őket, de véletlenül hozzáértem az autódudához” - mesélte. ,A duda megszólalt, és a lények eltűntek.”

Hiányzó napok ravis Walton 1975. november 5-én egy hat fős favágó brigád tag­ jaként az arizonai Sitgreave-Apache Nemzeti Parkban dolgozott. Munka után, teherautóval indultak hazafelé. Mike Rogers, a bri­ gádvezető hirtelen a fékre taposott. A közeli fák fölött 15 lábnyira egy re­ pülő csészealj lebegett.

T

72

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK fravis Walton leugrott a teherau­ tóról, és vakmerően a fák fölött le­ begő ufó felé szaladt Az idegenek elrabolták, és öt napon keresztii 1 senki nem hallott felőle semmit Két ízben hazugságvizsgálatnak vetették alá. Az első nem volt eredményes, de a másodikon siki;. ült átjutnia.

Waltbn, társainak figyelmeztetése ellenére, leugrott a teherautóról, és az űrhajó felé rohant. A csészealjból egy kék-fehér színű villanás lövellt ki Walton felé, és a férfi elterült a földön. A teherautón ülő emberek szörnyen megijedtek, és elhajtottak, de a munkatársuk miatti aggod ilomtól hajtva, néhány perc múlva visszatértek. Ám neki és az űrhajó­ nak nyoma veszett. A helyi rendőrség kétkedéssel fogadta a favágók történetét. Hazug­ ság-vizsgálatra küldték őket, melynek során azt kérdezték tőlük, hojjy megölték-e Waltont. A vizsgálat negatívnak bizonyult. Mike Rogers el­ mondta a nyomozónak, hogy: „Travis már azelőtt leugrott a teherautó­ ról, hogy megálltam. Csak ültem ott a többiekkel és nem akartam hin ni a szememnek. Hirtelen megláttam azt a kékes villanást és azt, hogy Walton hátraesik.” ,A gázra tapostam. Hátranéztünk és egy nagy feketeséget láttunk... Jéggé dermedtem és megborzongtam... Alig láttam.” A rendőrség nagy erőket vetett be az eltűnt favágó felkutatására, de nem bukkantak a nyomára. Aztán november 10-én, Walton húgának a lakásán megcsörrent a telefon. Bátyja hívta egy nyüvános telefonfülk éből, erősen megviselt állapotban. Arról nem tudott számot adni, hoi$y hol volt az elmúlt öt nap folyamán.

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Mint Betty és Barney Hillt, Waltont is hipnotikus állapotban kérdez­ ték ki. A következő elképesztő történetet adta elő: „Tudom, hogy az emberek nem fognak hinni nekem, csodabogárnak vagy őrültnek tartanak majd. De én jártam az űrhajójukban és talál­ koztam azokkal a teremtményekkel. Mi mindannyian láttuk a csészeal­ jat azon az éjszakán. Nagyon izgatott voltam, amikor a teherautó meg­ állt, leugrottam, és az izzó fény felé futottam. Félelmet nem éreztem.” .Aztán valami megütött. Olyan volt, mintha elektromos ütés érte vol­ na az állkapcsom, és minden elsötétült körülöttem. Amikor felébred­ tem, azt hittem, hogy kórházban vagyok. Hanyatt feküdtem egy aszta­ lon, és amint jobban körülnéztem, három figurát láttam. Hátborzongató volt. Nem emberek voltak. Nekem úgy tűnt, mintha magzatok lennének, de kb. 5 láb magasak. Szorosan a testükhöz simuló sárgásbarna öltözé­ ket viseltek. Bőrük fehér volt, mint a gomba, és nem voltak tisztán kive­ hető arcvonásaik.” „Azt hiszem, pánikba estem, megragadtam egy átlátszó csövet, és. megpróbáltam eltörni, hogy fegyverként használhassam, de nem tud­ tam eltörni. Meg akartam támadni őket, de ők elillantak. Egyedül vol­ tam; amikor hirtelen egy másik férfi jelent meg néhány lábnyira tőlem. Embernek látszott, de csak mosolygott rám gömbakváriumszerű sisakja mögül.” „Egy folyosón keresztül egy nagy, fényes szobába vezetett. A szoba közepén egy magas támlájú szék állt, melynek egyik karján gombok voltak, a másikon pedig egy kar." ,A férfi olyan gyorsan eltűnt, mint ahogy érkezett, én pedig babrálni kezdtem a gombokat. Lenyomtam a kart, és a kinti táj hirtelen megvál­ tozott. Éreztem, hogy a gép megmozdul alattam. Tudtam, hogy űrhajón vagyunk. Aztán megint elsötétült minden.” .Amikor felébredtem, bizonytalannak éreztem magam, s már újra a főútvonalon voltam. Sötét volt, de a fákat megvilágította a mindössze néhány lábnyira lebegő repülő csészealj. Senkit nem láttam. Munkásru­ hám volt rajtam.” „Szaladni kezdtem. Csak futottam és futottam. Egy faluba értem, ami néhány mérföldnyire van Hebertől, ahol élek. Amikor egy telefonfülké­ re akadtam, felhívtam a húgomat.”

74

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Walton mormon vallású, és semmi oka nem volt arra, hogy hazudjon. De amikor egy amerikai hetilap megszervezte, hogy hazugság-vizsgála­ ton vegyen részt, nem sikerült neki átjutnia. Egy későbbi vizsgán azon­ ban átment. Philip Kiáss, az Aviation Week magazin írója ezt gyanúsnak találta, amikor a történet részletei után nyomozott. Az első hazugság-vizsgála­ tot lefolytató emberrel is beszélt, aki elmondta, hogy az egész történet „egy nagy csalásnak” tűnt. Kiáss azt is közölte, hogy Waltonnak meg­ engedték a teszt kérdéseinek összeállítását is. De mi oka lett volna hazudni? Klassnak erre is megvolt a válasza. Rogerset vádolta ez emberrablás ötletének kitalálásával, hogy ily módon kibúvót találhasson a favágási szerződés teljesítése alól, melyet nem tu­ dott idejében befejezni, és ami miatt súlyos pénzbírságot kellett volna fizetnie. Ha az egész csak merő kitaláció volt, mivel magyarázhatjuk Travis Walton állítólagos találkozása utáni állapotát? Megtört, apatikus tekin­ tetű ember lett belőle, akit szellemek kísértettek. „Bárcsak sohasem történt volna ez velem” - mondta barátainak. „Nem élvezem, hogy ha­ zugnak tartanak.” Évekkel az arizonai eset után, egy francia fiatal is eltűnt hasonlóan rejtélyes körülmények között. Pontosan egy hét múlva ugyanolyan ti­ tokzatos módon került elő. A 19 éves Frank Fontaine-nek hat hónapos kisbabája volt, és boldog házasságban élt. 1979. november 26-án hétfőn, hajnali 4 órakor két ba­ rátjának segített ruhákat rakodni a furgonba, melyet a Gisors piacra vittek, amikor mindannyian egy lefelé ereszkedő „ragyogó, pörgő fényt” vettek észre. Míg társai, Jean-Pierre Prevot és Saloman N’diaye, fényképezőgépért szaladtak a házba, Fontaine a fény valószínű landolási helye felé hajtott kis teherautójával. .Amikor kijöttünk a házból, Frank furgonja 200 méterre volt tő­ lünk” - mondta később Prevot a rendőrségen. ,A járművet ragyogó fény vette körül, mintha glória övezné. Közelében három ugyanolyan ragyogó fényt láttunk. Hirtelen mind egy pontra, a teheíautóra irá­ nyult.”

75

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Amikor az ijesztő glória az ég felé emelkedett, a két férfi a furgonhoz futott. A motor még mindig járt, a reflektorok be voltak kapcsolva, az ajtó nyitva volt... Fontaine pedig eltűnt. A Clergy Pontoise-i (Val D’Oise) helyi rendőrség először tréfaként kezelte az ügyet. Hosszasan, egy egész napon keresztül faggatták Prevot-t és N’diaye-t, de tanúvallomásukat nem tudták összezavarni. Csa­ ládjuknál is érdeklődtek irántuk, ahol megtudták, hogy mindketten fe­ lelősségtudó emberek, akik nem találnának ki ilyen beugratást vagy tré­ fát. A vizsgálatok szerint egyikőjük sem volt részeg vagy kábítószeres állapotban. A nyomozók zavarban voltak, az összes francia hatósághoz eljuttat­ ták Fontaine képét. Ellenőrizték autójának sugárzását, de a vizsgálatok negatív eredményt hoztak. Megkérdezték a légitámaszpontokat, hogy érkezett-e jelentés valamilyen azonosítatlan repülő tárgyról, de ott sem kaptak pozitív választ. Egy héten át senki nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett az eltűnt Fontaine-nel. Aztán december 3-án, nem sok­ kal hajnali 4 óra után, Fontaine megjelent N’diaye lakásán. Elmondta, hogy az imént azon a helyen találta magát, ahol korábban a furgonja állt, és hogy a járművet valószínűleg ellopta valaki, miután ő a ragyogó fény hatására elvesztette az eszméletét. Fogalma sem volt róla, hogy az­ óta eltelt egy hét... azt hitte, hogy még november 26-a van. A két férfi felhívta Prevot-t, és mind együtt mentek a rendőrségre. Még ha a rendőrök örültek is annak, hogy épségben látják Fontaine-t, ezt nem mutatták. Ehelyett egész nap keményfejű nyomozók hallgatták ki, abban a meggyőződésben, hogy a három férfi valamiféle bolondság­ ba keveredett. Fontaine semmit sem tudott felidézni a múlt hétből. Csak arra emlé­ kezett, hogy a fény felé hajtott, ami jobb oldalról közeledett az út felé, majd a teherautó motorháztetején landolt. Akkora volt, mint egy te­ niszlabda. Szemeiben erős bizsergést érzett, aztán minden megszűnt kö­ rülötte. Arról semmit nem tudott, hogy egyszerre négy fény irányult rá. A kimerítő nyomozás után a rendőrségnek anélkül kellett felfüggesz­ tenie az ügyet, hogy bármiféle magyarázatot találtak volna a történtek­ re. Roger Courcous parancsnok, a pontoise-i kapitányság vezetője így fogalmazott: „A fantázia tengerén hajózunk”.

76

Látogatók az elpusztult bolygóról gy gloucestershire-i család azt állítja, a János bolygóról érkező idegenek rabolták el őket. Az idegenek felajánlották, hogy tech­ nológiai ismereteiket átadják a Földnek, amennyiben békésen le­ telepedhetnek nálunk. John Mann, továbbá felesége, Gloria és nővére, Frances, mindannyian azt állítják, hogy egy filmet is láttak a bolygóról, melyet nukleáris robbanások sorozata pusztított el. Bizarr történetük hipnózisban került napvilágra. Azt próbálták meg kideríteni, hogy mi is történt valójában a családdal, amikor 1978. júni­ us 19-én, hétfőn a John anyjánál Readingben (Bershire) tett látogatás után hazafelé tartottak. Éjszaka fél tízkor indultak el. A két gyermek, az ötéves Natasha és a három éves Tanya az öreg, fehér színű Vauxhall Victor hátsó ülésén szundikált. 10 óra 15 perckor értek Stanford in the Vale-be (Oxfordshire), és John, aki jól ismerte az utat, biztos volt ben­ ne, hogy egy óra alatt hazaérnek Brockworthbe. De amint a falut elhagyva egy kisebb emelkedőn haladtak felfelé, egy ragyogó fehér fényt vett észre az égen, kb. egy mérfölnyire maga előtt. A két nő is látta a fényt, és egyetértettek abban, hogy mérete alapján túl nagy ahhoz, hogy csillag legyen. Kb. egy mérföldet tettek meg, és fény még mindig egy mérföldre volt tőlük. John megállította az autót, hogy megfigyelje, lehet-e valamilyen zajt hallani. Az egyre növekvő fe­ hér fénytől jobbra, hirtelen egy piros fény kezdett villogni. Ebben a pil­ lanatban a telihold elsötétült, és John egy olyan hangot hallott, amit „egy suhogó hang és a sínen futó vonatkerék csikorgó hangjának keve­ rékéhez” tudott hasonlítani. John Mann így folytatta: „A hold megint előtűnt, és így ki tudtam venni egy nagyon lassan mozgó, hatalmas, kör alakú formát, több mint 100 lábnyira a föld fölött. Egyenesen felénk tartott, elszállt az autó, majd a tőlünk jobbra álló facsoport fölött a mező irányába. Amint el­ úszott, meg tudtuk figyelni a masszív, csészealj formájú tárg>at, mely-

E

77

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI nek aló részét körkörösen elhelyezkedő, ragyogó színű lámpák világítot­ ták meg." Feleségének kiabálása ébresztette föl álmodozásából. „Gyorsan, John, szállj be az autóba, le fog szállni." Elhajtottak onnan, de 100 yard után rájöttek, hogy már nem az ismerős A 417-esen járnak. „Ko­ rom sötét volt, és szorosan mellettünk sűrű sövény húzódott, ami fölött nem láttam át” - emlékezett vissza. John Mann. „Az út már nem volt egyenes, hanem kis dombocskák és emelkedők között szeszélyesen ka­ nyargóit le s fel. Az a furcsa érzésem támadt, hogy ha levenném a ke­ zem a kormányról, az autó magától menne tovább.” Egy újabb kanyar után Faringdonban találták magukat. A város szo­ katlanul csendesnek tűnt ahhoz képest, hogy 10 óra 30 perc volt, vagyis a szórakozóhelyek zárási időpontja. És John nem emlékezett rá, hogy elhajtott volna a Faringdont jelző tábla mellett, amikor beértek a város­ ba. Amint tovább hajtottak Cirencester irányába, Frances észrevette, hogy ugyanaz a fehér fénygolyó követi őket, tőlük 200 yardnyira jobb­ ra. Amikor az autó házak közelébe ért, nem lehetett látni, majd Cirencesterben végleg eltűnt. Mikor 20 perc múlva hazaértek, John felhívta a Royal Air Force-t (Királyi Légierő), hogy bejelentse az ufót. Amint órájára pillantott, ret­ tenetesen megdöbbent. Már éjfél után járt az idő, és egy órával ezelőtt haza kellett volna érniük. Frances mindenáron haza akart még menni a férjéhez, Ronaldhoz a közeli Stroudba. Mannék lefektették a gyereke­ ket, és maguk is ágyba bújtak, bár kissé zavarodottnak érezték magu­ kat, és enyhe hányingerük volt. A következő estén, amikor John hazatért munkahelyéről, ahol építési vállalkozóként dolgozott, elhatározta, hogy újra végigjárja a tegnapi út­ vonalat, és megkeresi a sövénnyel szegélyezett rejtélyes utat. Nem ta­ lálta meg. Hétvégén visszament arra a mezőre, ahol emlékezete szerint az ufó földet ért, hogy megvizsgálja a talajt. Semmi nyomot nem talált. Az egész csak álom lett volna? A következő néhány napban John mellkasának alsó részén égető ki­ ütések jelentkeztek, és felesége hasonló foltokat talált bal karján és lá­ bán. Francesnek is hasonló problémája volt, neki is viszketett és nagyon érzékeny volt a bőre. Még különösebb volt, hogy jobb térdük alatt mindannyiuknak rejtélyes zúzódásaik voltak.

78

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Egy hét múlva Natasha felébredt az éjszaka folyamán. Sírt, össze volt zavarodva, és azt kiabálta: „Hol van az anyukám? Anyut akarom!” A következő két hétben a kislánynak még háromszor voltak rémálmai. Édesanyja megkérdezte, hogy miről szóltak. „Azt mondta nekem, hogy sok furcsa embert látott. Különös szemek­ kel bámultak rá - mesélte Gloria. Valaki elvitte Anyut és Aput egy má­ sik szobába. Amikor tovább faggattam, nagyon mérges lett, és azt mondta: »Tudnod kéne, ott voltál.«” Ez az álom meggyőzte John Mannt arról, hogy útjukon hazafelé, a hi­ ányzó órában valami különös történt velük. O és nővére, Frances elha­ tározták, hogy hipnózisnak vetik alá magukat, hogy felidézzék tudat­ alatti emlékezetüket. Geoffrey M’Cartney hipnoterapeuta vállalta az ülések levezetését... s végül egy olyan történet került napvilágra, ami az egész világot megdöbbentette. John emlékezett rá, hogy az ufó az autó előtt lebegett, 100 lábnyira a föld fölött. De ahelyett, hogy elhajtott volna a sötét úton, megállította az autót, kiszállt, és besétált egy fehér ködbe. Legalább nyolc homályos, csendes figura haladt el mellette az autó felé, majd az asszonyokkal és a gyerekekkel tértek vissza. „Mind együtt sétáltunk egy ragyogó fényoszlop felé” - monda John. .Amikor beléptünk a fénynyalábba, úgy tűnt, hogy felfelé úszunk a le­ vegőben. Aztán egy kör alakú szobában voltam három ember társaságá­ ban, akik testükhöz tapadó ezüstös ruhát hordtak és balaklava típusú fejfedőt. Szemük halványkék, arcszínük sápadt volt.” „Egyikük angolul üdvözölt bennünket, és közölte, hogy meg szeretné­ nek vizsgálni. Elmondta, hogy fájdalom nem fog érni. Otthagytam a többieket, és átmentem egy másik szobába, ahol egy fogorvosi székhez hasonló alkalmatosság állt. Egy nő a szék karfáihoz szíjazta karjaimat, míg egy másik gombokat nyomkodott egy pulton.” „Egy erős fénysugár világított az arcomba, aztán az egyik nő lehúzott valami feketét a mennyezetről, és teljesen elkábultam. Amikor feléb­ redtem, egy férfi jött be a szobába, és olyan nyelven kezdett beszélni a nővel, amit nem értettem. Aztán bemutatkozott, Anouxiának hívták. Mondta, hogy kövessem az első szobába. Saját nyelvén beleszólt egy falba süllyesztett mikrofonba, majd kb. 50 ember lépett be a szobába.”

79

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI „Anouxia angolul közölte velem, hogy valamilyen tárgy közeledik az űrhajó felé, ezért kicsit távolabb kell menni. Azt mondta, szerencsénk van, hogy a gépteremben lehetünk, amikor az űrhajó mozog. A padló balra billent.” „Később megkérdeztem, milyen energiával működtetik a hajót, mire azt válaszolta, hogy ezt az eljárást szeretnék felajánlani cserébe azért a lehetőségért, hogy békében élhessenek a Földön. Aztán abba a szobába vitt, amit ő navigációs teremnek nevezett, bekapcsolt egy képernyőt, és mondta, hogy néhány képet akar mutatni nekem az otthonáról.” ,A film nézése közben olyan érzésem volt, mintha egy repülőgép ereszkedne lefelé, és úgy éreztem, hogy tényleg a fedélzetén vagyok. Egy kietlen, sivár táj fölött repültünk, melyet szürke sziklák borítottak, és láttam, amint néhány szikla szétnyílik, és egy kb. emeletes busz mé­ retű űrhajó emelkedik ki közülük, majd eltűnik egy alagútban. Aztán hat, szerzetesi ruhát viselő figurát láttam, akik egy rekeszt cipeltek. Anouxiától megtudtam, hogy a rekesz valójában koporsó, és az űrhajó azért jött, hogy a halottakat elszállítsa. Nagyon szomorúnak éreztem magam.” Francest is megvizsgálták. Aztán egy Uxiaulia nevű férfi, aki sima fe­ hér korongot viselt ezüstszínű egyenruháján, elmondta, hogy ő a János bolygó egyik felfedező pilótája, és meg akart mutatni egy filmet, ami megmagyarázná, hogy miért indultak el új otthont keresni. „A képernyőn három bolygót lehetett látni, melyek a Sarnia, Sarton és János nevet viselték” - emlékezett vissza Frances. „A Sarton, ami legközelebb állt napjukhoz, szemmel láthatóan bomlani kezdett, és me­ teoritokkal bombázta a Jánost. Amikor az egyik meteorit eltalált egy atomerőművet, beindult a láncreakció, ami elpusztította a bolygót.” A következő kép Frances szerint egy fiatal, szőke nőt és két gyerme­ ket ábrázolt. Uxiaulia elmondta, hogy a képen a felesége, a fia és a lá­ nya látható, akik mindannyian meghaltak a robbanások következtében. Hozzátette még, hogy a túlélők egy anyahajón menekültek el a János­ ról, és arról küldik a felfedező űrhajókat, hogy új otthont keressenek az emberek számára. „Valamennyire megismerték a Földet, és szeretné­ nek itt élni” - mondta Frances. O és John is emlékezett rá, hogy az űrhajó elhagyása előtt színtelen, szénsavas italt kaptak. „Ez segít majd elfelejteni” - mondták. „Felejte­

80

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK netek kell, mert különben kihasználnak benneteket. Ha eljön az idő, majd emlékezni fogtok. Újra találkozunk majd, és megismertek ben­ nünket.” Csak egy vad sci-fi sztori volt ez az egész? Tudósok és orvosok ele­ mezték a család tapasztalatait, és hipnoterapeutájuk meg volt győződve arról, hogy az igazat mondják. Egymástól függetlenül elmondott törté­ netük hasonlósága szintén őket hitelesítette, különösen amikor a kis Natasha - aki a hipnózisban nem is vett részt - mesélte el a történetet, ami minden részletében egyezett a többiek által elmondottakkal.

Idegenek a tengerből gy zongoraművésznő és barátja 1980 novemberében azt állította, hogy egy ufó fedélzetére röpítették és kimerítő vizsgálatnak ve­ tették alá őket. A teljes történet ebben az esetben is hipnotikus ál­ lapotban került napvilágra. Az 55 éves Luli Oswald elmondta, hogy ő és barátja, a 25 éves Fauze Mehlen a tengerpart mellett húzódó úton haladtak, nem messze Rio de Janeirótól (Brazília), amikor arra lettek figyelmesek, hogy egy különös űrhajóflotta emelkedik ki az óceánból. .Amikor kijöttek a vízből, olya­ nok voltak, mintha egy gomba tetejéről ömlene le a víz” - mesélte el Miss Oswald a rendőrségen. .Aztán észrevettük, hogy az egyik nagy, fekete űrhajó közvetlenül előttünk van. Kb. 300 láb szélesnek tűnt, te­ tején kis kupolával.” A volánnál ülő Mehlen elvesztette hatalmát az autó fölött. A jármű össze-vissza sodródott az úton, az ajtók maguktól ki-be csapódtak. Az­ tán a rémálom hirtelen véget ért. A történtek erősen megviselték őket, megálltak egy kávéra, és rájöttek, hogy már két órával későbbre jár az idő, mint gondolták. ,A férfi pánikba esett, és a nő próbálta nyugtatgatni” - mondta el valaki az étteremből. „Elmesélték, hogy mi történt velük, mire én kö­ zöltem, hogy abban az útkanyarulatban már mások is jártak rosszul. Egyik barátomat egy ufó üldözte azon az útszakaszon.”

E

81

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Miss Oswald Dr. Silvio Lagóhoz, a jónevű hipnotizőrhöz ment, hogy megkísérelje feleleveníteni az emlékezetéből kiesett két órát. „Két kis ufót látok felettünk” - mondta transz állapotban. „Rosszul érzem ma­ gam, hányingerem van. Autónkat tetejénél fogva megragadják. A kis tárgyakból kibocsátott fény tart bennünket az autóval együtt. Ennek a fénynek a foglyai vagyunk. Szörnyű...” A zongoraművésznő a történtek újraélése közben zokogni kezdett a rémülettől. „A fekete korongba alulról jutottunk be” - mondta. „Az autó az ufóban van, de mi már nem vagyunk az autóban. Egy csövet dugnak a fülembe. Mindenütt csövek vannak ... húzzák a hajam.” „Úgy néznek ki, mint a patkányok ... jaj, de szörnyű! Hatalmas, rémes patkányfüleik vannak, és a szájuk olyan mint egy rés. Minden részemet megérintik vékony karjaikkal. Öten vannak, bőrük szürke és ragadós...” Miss Oswald elmondta, hogy látta, amint Mehlen eszméletlenül fek­ szik egy asztalon, és az idegenek egy kénszagú furcsa fénysugárral vizs­ gálják. A figurák beszéd nélkül kommunikáltak, de Miss Oswald szerint az egyikőjük mondott neki is valamit. „Tudatta velem, hogy az Anktarktiszról jöttek” - emlékezett vissza a hallottakra., A Déli-sark alatt egy alagút húzódik, ezért jöttek a vízen keresztül. A többiek földönkí­ vüliek.” A vizsgálatok két óra múlva véget értek, és a két ember rejtélyes mó­ don megint az autóban találta magát, a földön.

„Mindent el fogsz felejtenie” gy 16 éves amerikai középiskolás fiú azt jelentette, hogy házuk hátsó udvarán egy űrbéli teremtményt látott. A lényt nagyon ma­ gasnak írta le, hatalmas zöld szemekkel és orr nélkül. A fiú kilé­ pett a ház hátsó ajtaján, és a látogató felé indult - a másnapi ébredéséig semmi másra nem emlékezett. A fiú beleegyezett abba, hogy Annacondában, a délnyugat-montanai Metálhigiénés Központban, vizsgálatokat végezzenek vele. Elfelejtette, hogy mi történt a teremtménnyel való találkozása után, de hipnotikus

E

82

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK állapotban újra emlékezett arra a három idegenre, akik egy űrhajóra ci­ pelték. Egy éles fény alatt megvizsgálták, majd közölték vele, hogy az egészet el fogja felejteni. Dr. Kent Newmannak, a hipnózis levezetőjének az álláspontja a kö­ vetkező: „Én úgy gondolom, hogy a fiú őszintén számolt be arról, amit átélt.” Hasonló véleményen van Dr. Leo Sprinkle is, a Wyomingi Egyetem­ ről. Vizsgálatainak eredménye szerint a legtöbb űrbéli találkozás az ala­ nyok akarata ellenére zajlik le, akik általában megrémülnek, és nagyon labilis érzelmi állapotba kerülnek. Gyakran fizikai hatásokat és emléke­ zetkiesést tapasztalnak. Dr. Sprinkle így vélekedett: „Nem tudom, hogy ezek az emberek fizi­ kai vagy testen kívüli találkozáson mentek-e keresztül, de személyes és szakmai elfogultságom miatt igaznak kell elfogadnom állításaikat.” Dr. Alfin Lawson a Kaliforniai Állami Egyetemről (Long Beach), Óvatosabban fogalmaz. Miután több, idegenek által elrabolt szemtanút hipnózisnak vetett alá, a következő véleménye alakult ki: „Történeteik, legalábbis részben, igazak, de ez nem jelenti azt, hogy élményeik »igazi« fizikai történések lennének. Úgy, mint ahogy a hallucinációk sem azok.”

A szenvedély ára ás bolygókról érkező idegenek szexuális célból is raboltak el férfiakat és nőket a Földön tett látogatásaik során. Ezt a hihe­ tetlen állítást tette Barry King, a British Ufó Research Associ­ ation (Brit Ufókutató Szövetség) egyik munkatársa. Egy hölgy esetét ismertette, aki Tauntonban (Somerset) él. A hölgy azt állította, hogy egyik éjszaka, otthonától nem messze, autójának mo­ torja leállt. Amikor kiszállt, hogy felnyissa a motorháztetőt, hátulról megragadták, s ő elájult. Amikor magához tért, egy asztalhoz kötözve találta magát, meztele­ nül. Testét kék pokróccal takarták be. Három férfi orvosi vizsgálatot

M

83

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI végzett rajta. A férfiak halványkék tunikát viseltek, 5-6 láb magasak le­ hettek, bőrük világos színű volt, szemük pedig semmilyen érzést nem árult el. Aztán ketten elhagyták a helyiséget. Mrs. X. azt állította, hogy a mellette maradó férfi egy kicsi tűszerű eszközt helyezett a combjára, aminek hatására némának és félig béná­ nak érezte magát. Aztán a férfi szótlanul, érzelmek nélkül megerősza­ kolta. Mrs. X. megint elájult, majd az autója mellett fekve tért magá­ hoz. A motor tökéletesen működött. „Hazament és elmesélte férjének az egész történetet” - ismertette Mr. King. „Mrs. X. higgadt nő, és örülök, hogy elmondja az igazat. Én úgy gondolom, hogy ilyen esetek gyakrabban történnek, mint amennyi­ ről tudomást szerzünk. Sok áldozat nagyon vonakodik, hogy beszéljen a történtekről.” Egy brazil farmer kétségkívül nem akart beszélni a közeli, intim típu­ sú találkozásáról, mígnem sugárzás okozta betegsége miatt kénytelen volt a hatóságokhoz fordulni. A férfi rendkívüli történetet adott elő. Azt állította, hogy 1957. októ­ ber 15-én, egy hideg, holdsütötte éjszakán, egy fényes, tojás alakú űr­ kabin landolt a földjén. A férfit szürke, testhezálló overallt és szürke si­ sakot viselő, emberformájú lények egy csoportja az űrhajó fedélzetére vitte, ahol levetkőztették, jéghideg folyadékkal lemosták a testét, és állából egy szívókorong segítségével vérmintát vettek. Majd kimentek, s ő ijedten; meztelenül feküdt egy kanapén. Aztán egy meztelen nő jelent meg, aki semmilyen általa eddig látott nőhöz nem hasonlított. Háromszög alakú arcát selymes, szőke haj keretezte, hatalmas, mandulavágású, kék szemei voltak és hegyes álla. Jó alakja volt, keskeny derék, széles csípő és hosszú lábak. A fogoly úgy vélte, hogy életében nem látott még ilyen szép teremtményt. A nő rámosolygott, karjait a férfi köré fonta, majd arcát és egész testét a férfihoz dörzsölte. „Egyedül ezzel a nővel, aki világosan értésemre adta, hogy mit akar. Nagyon izgatott lettem” - mondta később a férfi a hatóságoknak. „Mindent elfelejtettem, megragadtam a nőt, és viszonoztam a simogatásait.” „Normális aktus volt, és ő még többszöri ölelés után is ugyanúgy vi­ selkedett, mint minden más nő. De azt nem tudta, hogyan kell csóko-

84

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK lózni, hacsak állam játékos harapdálása nem ugyanazt jelentette a szá­ mára.” „Végül elfáradt, és zihálva lélegzett. Én még mindig izgatott voltam, de ő elhúzódott tőlem. Mielőtt kiment, visszafordult, s először a hasára mutatott, aztán egy furcsa mosollyal rám, végül az égre, déli irányban.” A fiatal farmer először csak az anyjának mesélte el különös élmé­ nyét. Azt gondolta, hogy senki más nem hinné el ezt a furcsa mesét. Ő maga is alig hitte el. De a következő napokban egészségi állapota hirtelen romlani kezdett. Hányingere és fejfájása miatt otthon kellett maradnia. Szemei égtek, és nem tudott aludni. Aztán egész testén kis piros foltok jelentek meg. A farmert kivizsgáló helyi orvosok Rio de Janeiróból hívtak specialis­ tát, aki megerősítette óvatos diagnózisukat: a férfi sugárzásnak volt ki­ téve. Az állán látható sötét hegek és a vékony, érzékeny bőr a vérvételt igazolták. Az orvos meg volt győződve arról, hogy ezt a-vad történetet nem pá­ ciense találta ki. „Elmebetegségnek sem közvetlen, sem közvetett jelét nem mutatja” - közölte a hitetlenkedő rendőrtisztekkel.

Messze, a tengereken túl... éhány, ufók által elrabolt ember több száz mérföldre találta ma­ gát onnan, ahol az idegenek az űrhajóra vitték. Carlos Diaz pin­ cér 1975. január 4-én hajnalban munkából tartott hazafelé Ba­ hia Blancában (Argentína), amikor hirtelen egy vibráló fény vakította el, és a levegő, sőt az egész utca hevesen vibrált. Ezután azt érezte, hogy a rá­ dió sípolásához hasonló, fülsértő hangot hallott. Később elmondta, hogy a földről a levegőbe emelkedik. Amikor 10 láb magasan volt, lenézett és elájult. Egy fényesen ragyogó gömbben ébredt fel. Mintha csak álmodott vol­ na, három, szótlan, zöldes bőrű teremtményt látott álldogálni maga mellett. Kihúztak néhány hajcsomót a fejéből, de fájdalmat nem érzett.

N

85

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Diazt egy út mellett kábultan fekve találták meg Buenos Airesben, négy órával azután, hogy villámgyorsan 500 mérföldnyire repítették Bahia Blanca utcáitól. Mellette hevert táskája, amiben munkásruhája és egy újság volt, amit még Bahia Blancában vett azon a reggelen. Azonnal a közeli kórházba szállították, és az orvosok úgy találták, hogy enyhén sokkos állapotán kívül nincs semmi baja. Azt sehogyan sem ér­ tették, hogy a férfi haját hogyan tudták kitépni a hajhagymák megsér­ tése nélkül. Hét évvel korábban Dr. Geraldo Vidal és felesége, Bahia Blanca mel­ lett autóztak el, amikor valami különös történt. Úgy tűnt, hogy másod­ percek alatt órák múltak el. Amikor a varázslat véget ért, még mindig autójukban utaztak, de az út és a táj megváltozott. Megálltak, hogy megtudakolják, hol is vannak, s kiderült, hogy Mexikóba kerültek. A házaspár nem tudott számot adni arról, hogyan lehetnek 3000 mérföldnyire otthonuktól. Nem emlékeztek éles fényekre, nem érezték, hogy a levegőbe emelkednek. Ez olyan rejtély volt előttük, mint az autó karosszériáján látható furcsa égési nyomok a mexikói autószerelők szá­ mára. Jósé Antonia da SUva többre emlékezett abból, ami 1969. május 9-i, Vitoriából (Brazília) történt eltűnése után megesett vele. Megdöbbentő történetet adott elő azoknak, akik négy nappal később, 500 mérföldnyi­ re, Bebedouróban akadtak rá az összezavarodott, transz állapotban kó­ borló férfira. Elmondta, hogy kb. 4 láb magas figurák felemelték a föld­ ről, és egy másik bolygóra vitték. A hitetlen braziloknak is be kellett is­ merniük, hogy valami különös biztosan történt vele. Szemmel láthatóan meg volt rémülve, folyamatosan az égre szegezte a tekintetét, és az éles fények nagyon megijesztették. A fenti három rejtélyes utazás az ufók korában, a második világhábo­ rú után történt, amikor már a legtöbb ember olvasott titokzatos esemé­ nyekről az újságokban. De mit gondolhattak 1593-ban arról a katoná­ ról, aki Mexikóváros főterén bukdácsolt zavarodottan, egy több mint 9000 mérföldnyire állomásozó ezred egyenruhájában és fegyverzetével. Az inkvizíció előtt elmondta, hogy fogalma sincs róla, hogyan került Mexikóba, az utazást nem érzékelte, és csak homályosan emlékezik ar­ ra, hogy néhány másodpercre elsötétült előtte a világ. Utolsó emlékei szerint a Fülöp-szigeteken, a manilai elnöki palota előtt állt őrt, és kö­

86

A LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK zölték vele, hogy a kormányzó éppen most halt meg. Három hónappal később egy hajó azzal a hírrel érkezett Mexikóba a Távol-Keletről, hogy a kormányzót október 25-én meggyilkolták. A katonát is ugyan­ azon a napon találták meg a téren. Az inkvizíciót akkor is bevonták, amikor 1655-ben, Portugáliában rejtélyes körülmények között felbukkant egy kereskedő, aki azt állítot­ ta, hogy néhány másodperccel ezelőtt még üzlete előtt állt Goában, In­ dia keleti partján. Utolsó emlékképe az volt, hogy hirtelen, nagy sebes­ séggel a levegőbe repült. A papok úgy döntöttek, hogy a férfi bizonyára okkult erők birtokában van, ezért máglyára küldték. A 17. század elején, majdnem 300 évvel a repülőgép felfedezése előtt, egy kis agredai kolostorban (Spanyolország), egy 18 éves apáca elmond­ ta elöljáróinak, hogy Közép-Amerikába repült. Mária nővér, ottléte alatt keresztény hitre térítette a Jumano indián törzset. Az egyik repü­ lés alkalmával mint egy forgó gömböt, látta maga alatt az egész Földet. Az efféle szavak akkoriban eretnekségnek tűntek. Társnői elégették naplóját, melybe az utazások részleteit jegyezte le, és a Szent Hivatal emberei finoman sürgették állításai visszavonására. De ő ezt megtagad­ ta. 1622-ben Vül. Orbán pápa és IV. Fülöp, Spanyolország királya mél­ tatlankodó leveleket kapott. A levelek Alonzo de Benavides atyától ér­ keztek, aki Új-Mexikóban folytatta misszionáriusi tevékenységét. Az atya azt kívánta megtudni, miért küldték olyan munkára, amit már el­ végeztek mások. Az indiánoknak rózsafüzéreik és keresztjeik voltak, tudták, hogyan kell misét celebrálni. Azt mondták, hogy egy kék ruhás hölgy tanította meg őket, amikor a kegytárgyakat hozta. Sem a pápa, sem a király nem tudta, hogy miről beszél a misszionárius. 1630-ban de Benavides atya visszatért Európába, és hallott Mária nő­ vér repüléseinek történetéről. Agredába utazott, és hosszasan elbeszél­ getett vele. Hihetetlen volt, de a nővér pontosan lefestette a misszioná­ rius által Új-Mexikóban talált falvakat, az embereket és szokásaikat. Beszélt neki a helybéli eseményekről és tanokról, melyet csak kevés kí­ vülálló ismerhetett. És amikor a misszionárius megmutatott egy kelyhet, melyet az indiánok használtak, Mária nővér elöljárói azonosnak ta­ lálták azzal a darabbal, ami a zárdából tűnt el.

87

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Nyilvánvaló, hogy nem az apáca történhetett? Ha nem akarjuk úgy mint a katolikus propaganda egyik magyarázat az, hogy az apáca egy hogy tudta volna.

találta ki a történetet, de akkor mi tekinteni ezt a dokumentált esetet, eszközét, akkor az egyetlen ésszerű ufóval repült, valószínűleg anélkül,

Idegenek támadtak rá ob Taylor erdész rémülten és véresen állított be a rendőrségre, ahol beszámolt furcsa találkozásáról, ami az egyik skót erdőben zajlott le. Elmondta, hogy két bizarr külsejű teremtmény megpró­ bálta egy űrhajóra vonszolni, de ő ellenállt. Arra azonban nem emléke­ zett, hogy ez sikerült-e neki. Az 50 éves Taylor, hét felnőtt gyerek apja, a livingstoni (West Lothi­ an) Fejlesztési Társaságnak dolgozott. 1979. december 9-én kora reggel szelíd, vörös vizslájával kettesben a Dechmont hegyen sétáltak, amikor a férfi különös, erős vegyszerszagra lett figyelmes. Amint egy tisztás felé közeledett, hogy kiderítse, mi az, a kutya dühösen ugatni kezdett. Amint Taylor kiért a fák közül, egy űrhajóhoz hasonló tárgyat pillan­ tott meg. Hirtelen két idegen bukkant elő belőle. Az erdész szerint olyanok vol­ tak, mintha karokkal ellátott szárazföldi aknák vagy kerekek lettek vol­ na. Lassan Taylor felé közeledtek, majd nadrágjánál fogva megragad­ ták, úgy, hogy az a varrások mentén szétrepedt, lába pedig megkarcoló­ dott. Az ijedt erdész megpróbált szembeszállni velük, de közben elájult. Amikor felébredt, az idegenek már az űrhajóval együtt eltűntek. Halvá­ nyan úgy emlékezett, hogy amíg eszméletlen állapotában volt, az űrhajó felé húzták. Végül Taylor valahogy elküzdötte magát a furgonjához, de amikor hátramenetbe kapcsolt, a kerekek a sárba ragadtak. Otthagyta a járművet, és hazatámolygott másfél mérföldnyire levő otthonába. A rendőrség körülzárta a hegyet, s alaposan átvizsgálták a területet. Megtalálták Taylor furgonját, aminek motorja még mindig járt. Páni félelmében az erdész elfelejtette levenni a gyújtást. A tisztáson a rend­

B

88

Á LEGKÖZELEBBI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK őrség több mély, háromszög alakú és két párhuzamos hemyótalpnyom ra bukkant a talajon. A közelben két kisebb nyomot is találtak, melye­ ket egy vonszolt ember sarkai is hagyhattak maguk után. Malcolm Drummond, Taylor főnöke szintén átvizsgálta az elhagya­ tott tisztást, és elgondolkodtatta, hogy a háromszög alakú horpadások­ hoz semmilyen nyom nem vezet. Véleménye szerint: „Bob Taylor nem olyan ember, aki csak úgy kitalál dolgokat. Ha ő azt mondja, hogy né­ hány teremtmény megtámadta, akkor abban kell lennie valaminek. Bo­ bot nagyon megrendítette és felkavarta az eset.” A West Lothian-i rendőrségnél így nyilatkoztak: „Komolyan vesszük ezt az ügyet. A tala­ jon látható nyomok olyanok, mintha egy gép lábaitól származnának.” Ugyanaznap egy 72 éves glasgow-i asszony bejelentette, hogy egy sá­ padt fényű, fehér gömböt látott az égen. Az easterhouse-i Mrs. Máry Hunter a következőket mondta: „Hívtam az egyik szomszédomat, és együtt néztük egy ideig. Biztos, vagyok benne, hogy közepén szétnyílt, majd megint összezáródott, aztán hirtelen eltűnt.” A hölgy hozzátette: „Nem szoktam inni, nem hiszem, hogy csak képzelődtem volna.”

89

III. fejezet

Történelmi típusú találkozások Hajlamosak vagyunk arra, hogy az ufókat modern jelenségnek tekintsük. Valójában a tudósok és a csillagászok már évszázadok óta beszámolnak az égen megjelenő, megmagyarázhatatlan tárgyakról. Amíg az ember nem tanult meg repülni, semmilyen módon nem deríthette ki, hogy mik lehetnek azok az égi tárgyak. Ma, amikor már saját tapasztalatunk van az űrutazásról, lehetőség nyílik a régi ufó-észlelések új interpretációjára, és arra is, hogy új válaszokat adjunk a történelem néhány titokzatos rejtélyére.

A múlt rejtélyei ár az ufóról szóló jelentések fantasztikus mértékben megszapo­ rodtak az elmúlt 40 év folyamán, semmi esetre sem csak a 20. szá­ zadra jellemzőek. 1900 előtt a kutatók több mint 300 ufó-észlelést dokumentáltak. A hertfordshire-i St. Albans szerzetesei 1254. január 1 -jének éjjelén „egy hatalmas, elegáns formájú, jól felszerelt és csodála­ tos színű hajószerűséget” láttak. És 1290-ben a Byland apátság (York­ shire) apátja és szerzetesei egy „hatalmas, kör alakú, ezüstszínű koron­ got” vettek észre maguk fölött repülni. A sunderlandi (Tyne and Wear) W. Raymond Drake író, aki több könyvet is írt már az ufókról, úgy gondolja, hogy: „Az a hit, hogy az ég­ ből származó lények a Földet vizsgálják, az egész középkoron keresztül folyamatosan bénne élt az emberek tudatában.” Abból az időből a leg­ látványosabb égi parádé valószínűleg a bázeli (Svájc) volt, melyet 1566. augusztus 7-én jegyeztek fel. Hatalmas, izzó korongok borították el az eget a helyi lakosok ámulatára és döbbenetére. 1716 márciusában Sir Edmund Hailey brit csillagász, akiről a világ leghíresebb üstökösét nevezték el, London fölött két órán keresztül egy ragyogóan kivilágított tárgyat látott. 1741. december 11-én Lord Beauchamp azt állította, hogy egy kicsi ovális tűzgömböt látott London fölött lefelé zuhanni. De kb. 750 yardnyira a földtől hirtelen megállt, és elrepült kelet felé. Gyors eltűnésekor hosszú, tüzes füstcsíkot húzott maga után. És 1748. március 19-én Sir Hans Sloane, a Királyi Társaság későbbi elnöke, megfigyelt egy szemkápráztató kék-fehér fényt vörösessárga csóvával, ami az esti égen zuhant lefelé. Azt mondta, hogy a fény „egyenes vonalban mozgott, és lassabban, mint egy hullócsillag”. Csészealj formájú tárgyak egész serege szállt el Embrun francia város fölött 1820. szeptember 7-én. A szemtanúk elmondták, hogy a tárgyak még irányt is változtattak, pontosan 90 fokos szögben befordultak anél­ kül, hogy szigorú formációjuk megbomlott volna. 1882-ben Willi­ am Maunday csillagász egy gyorsan mozgó, hatalmas korongot látott, amikor a londoni Greenwich Királyi Obszervatóriumból az északkeleti

B

92

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

1566. augusztus 7-én különös fekete gömböket észleltek a svájci Bázel fö­ lött

horizontot kémlelte. A tárgy elhaladt a Hold előtt, mondta a csillagász, majd szivar alakúvá változott. A 19. század folyamán Amerikában is szokatlan dolgok történtek az égen. 1878. január 22-én, John Martin farmer Denisontól délre vadá­ szott Texasban, amikor egy a nap felől közeledő tárgyra lett figyelmes, ami „olyan volt, mint egy hatalmas csészealj”. Kilenc évvel később, 1897 áprilisában több mint tízezren láttak egy repülőgépet Kansas City (Missouri) fölött. Charles Fort, aki 1833-ban egy másik „hatalmas, világító űrhajóról” is beszámolt a Niagara vízesés fölött, a kansasi ufó-észlelésről ezt írta: „A tárgy nagyon gyorsan buk­ kant elő, aztán úgy tűnt, hogy megállt, és tíz percen keresztül lebegett a város felett. Aztán zöldeskék és fehér fényekkel villogva sebesen felre­ pült az űrbe.” Ugyanezt az űrhajót Iowa, Michigan, Nebraska, Wiscon­ sin és Illinois fölött is látták. A Chicago Record beszámolt róla, hogy a Carlinville (Illinois) melletti mezőkön az űrhajó le is szállt, de amikor a kíváncsi városiak a közelébe merészkedtek, elrepült.

93

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Alexander Hamilton, a képviselőház tagja, még hihetetlenebb törté­ netet mesélt el. Eskü alatt állította, hogy 1897. április 21-én Le Roy-i otthonában (Kansas) közelről jövő, furcsa hang ébresztette fel, és végig­ nézte, hogy egy 300 láb hosszú, szivar formájú űrhajó landol a farmja mellett. Elmondta, hogy az űrhajó alján egy zárt helyiséget látott, amely „üvegből vagy valami más átlátszó anyagból készült, s amit he­ lyenként keskeny csíkok rögzítettek. Ragyogóan ki volt világítva, és tisztán lehetett látni, hogy mi történik odabent. A helyiségben hatan voltak. A lehető legfurcsább lények, akiket valaha is láttam. Egymással beszélgettek, de egyetlen szót sem értettem abból, amit mondtak.” Ha­ milton elbeszélése szerint ő és két embere megpróbáltak még közelebb menni az űrhajóhoz, de a lények bekapcsoltak valamit, és az ufó fel­ szállt az égbe. 1909-ben Angliát és Új-Zélandot is ostromolták az ufók. Az emberek Anglia több mint 40 városában jelentettek szokatlan formákat és fé­ nyeket az égen, legtöbbjüket május harmadik hetében. Caerphillyben (Wales) egy férfi elmondta, hogy két különös, szőrmekabátos figurával találkozott, amikor május 18-án éjjel 11 órakor lakása köze­ lében sétált. .Amikor megláttak, izgatott lett a hangjuk, aztán visszaro­ hantak egy óriási hengeres tárgyhoz, ami felemelkedett a földről és el­ tűnt.” Az új-zélandi ufó-észlelések során majdnem mindig szivar alakú tár­ gyakat láttak. Július végétől szeptember elejéig hat héten keresztül, éj­ jel és nappal, emberek százai jelentették őket az Északi- és a Déli-szigetek fölött is. 1913 februárjában Kanadán volt a sor. Ontario fölött ufók csapatai jelentek meg hat nem egymást követő napon. Azokban az időkben a repülés még gyerekcipőben járt, az űr és az űr­ utazás pusztán álmok és fantáziák voltak, melyeket csak H. G. Wells re­ gényei alapján lehetett elképzelni. Két világháborúnak kellett bekövet­ keznie ahhoz, hogy a technológiai kutatás olyan szintre érjen, ami lehe­ tővé teszi az univerzum felfedezését. A hatvanas és hetvenes évek fo­ lyamán a tudomány első kézből ismert meg új dolgokat az űrről. És az így megszerzett tudás új fényt vet a múlt néhány rejtélyére is.

94

A szibériai űrkatasztrófa szibériai volt minden idők legnagyobb űrkatasztrófája. Egy sérült csillagközi űrhajó megváltoztatta útvonalát, és a legközelebbi bolygó felé tartott. Atommeghajtású motorjai túlmelegedtek, és ellenőrizhetetlenné váltak. A legénység versenyt futott az idővel - és vesztett. Mindössze egy mérföldnyire a föld fölött egy vakító fény tűnt fel, majd az űrhajó legénységével együtt megsemmisült. És ez a kataszt­ rófa a Földön történt, 1908. június 30-án. Ez a tudósok legutolsó megdöbbentő elmélete, mellyel megpróbálják megmagyarázni a 20. század egyik legtitokzatosabb rejtélyét, a „Nagy Szibériai Tűzgolyót”. A kutatócsoportok évekig azzal a magyarázattal tértek vissza a robbanás kietlen, letarolt helyszínéről, a Tunguzka folyó mellől, hogy az elképesztő pusztítást egy, az égből lezuhant gigantikus meteorit okozta. Aztán a fegyverkezési és űrverseny során olyan ered­ mények születtek, melyek más megvilágításba helyezték az esetet. Éppen felkelt a nap, amikor a tűzgolyót először észrevették. A kínai Góbi sivatagon keresztül vándorló karavánok megálltak és nézték, ahogy átsüvített az égen. Hamarosan Dél-Oroszországban is észrevették az emberek a hengeres cső formát, ami kékesfehéren világított, és sok­ színű gőzcsóvát húzott maga után. Folyamatosan lejjebb ereszkedett. Aztán reggel 7.17-kor bekövetkezett a robbanás. A gyéren lakott erdős, mocsaras terület parasztjai számára úgy tűnt, hogy itt a vüág vége. Szergej Szemjonov gazda, aki házának tornácán üldögélt Vanarvában, 40 mérföldnyire délre a robbanás központjától, a következőt ta­ pasztalta: „Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, nem bírtam a helyemen maradni. Ingem majd­ nem leégett a hátamról. Egy óriási tűzgolyó takarta el az ég nagy részét. Aztán nagyon sötét lett.” Egy közeli piacon az emberek kezeikkel véd­ ték arcukat a szörnyű forróságtól. Másodpercekkel később a hatalmas erejű lökéshullámok elérték a falut, és a levegőbe dobták az embereket. A lökéshullámok Szemjonov gazdát is feldöntötték, aki elvesztette esz­ méletét.

A

95

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-P.EJTÉLYEI

Tájkép a japán Hirosimáról az atombomba ledobása után. A szibériai Tkmguzka folyó mellett ehhez hasonló volt a pusztulás. A TUnguzka-rejtéi / m egoldásához az atombomba adta meg a magyarázatot. A mennyezetek megrepedtek és leszakadtak, az ablakok megrázköc i:ak és összetörtek. A talaj kifordult, és szétszóródott levegőben. A Tunguzka közelében a pusztulás még nagyobb volt. Ilja Potapovics nunguz vezető rokonainak 1500 rénszarvasból álló csordája volt. ,A tűz odaért, és elpusztította az erdőt, a rénszarvasokat és a raktárakat” mondta el később a pusztulás kivizsgálóinak. „Később, amikor a tungu zok elindultak, hogy megkeressék csordájukat, csak elszenesedett réní zarvastetemeket találtak. A raktárakból semmi sem maradt. Ruhák, 1 áztartási felszerelések, lószerszámok, minden elégett vagy megolvadt.” A robbanást követő tűzoszlopot Kirenszk városában is látták, 250 mérföldnyire a, robbanástól. Látták a 12 mérfölddel a Tunguzka fölé

96

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK emelkedő vastag fekete felhőket is, melyek annak hatására alakultak ki, hogy a robbanás felszippantotta levegőbe a port és a törmeléket. A rob­ banást követő mennydörgést 50 mérföldnyire is lehetett hallani. Az irkutszki földrengésmérő központban, a Tunguzkától 550 mérföldnyire délre, földrengés erősségű remegéseket regisztráltak. A hurrikán erős­ ségű széllökések a robbanástól 375 mérföldnyire is megrázták az abla­ kokat. Öt órával később a brit meteorológiai állomások heves léghullá­ mokat észleltek az Északi-tenger fölött. Amikor a tudósok később az egész világon összevetették a mért értékeket, rájöttek, hogy a szibériai robbanás lökéshullámai kétszer is körbejárták a Földet. És amikor a felderítő csoportok a robbanás helyszínére értek, azt is megértették, hogy miért. Egy negyven mérföld széles területen gyakorlatilag minden fa kidőlt és elégett. A hatalmas vörösfenyők gyökerestül kifordultak, s a fák úgy kettétörtek, mintha gallyak lettek volna. A föld felszíne is valószerűtle­ nül nézett ki. Leonyid Kulik, aki a Szovjet Tudományos Akadémia első vizsgálatait vezette, a következőket jelentette:„A terület tőzeglápja de­ formálódott, és az egész terület mérhetetlen katasztrófáról tanúskodik. Mérföldnyi mocsarak robbantak fel... a szilárd talaj kiemelkedett a he­ lyéről, a vízhez hasonló, óriási hullámokat vetve.” Kulik emberei fel­ mérték, hogy a robbanást, Anglia méretét négyszer meghaladó terüle­ ten látták vagy hallották az emberek. Kulik felülvizsgálta kezdeti elkép­ zelését, miszerint a robbanást egyetlen meteorit okozta, és arra a követ­ keztetésre jutott, hogy egy egész meteoriteső a felelős a katasztrófáért. De még ennek a hipotézisnek is vannak gyenge pontjai. Akárhányszor meteorit zuhant a Földre a korábbiakban, mindig krátert hagyott maga után. Arizonában, az ezidáig ismert legnagyobb meteori 570 láb mély és majdnem háromnegyed mérföld széles krátert vájt ki. De más részle­ tek sem illettek bele az elméletbe. Bár a fák még több mérföldnyi távol­ ságban is kidőltek, a robbanás közepének tűnő helyen, néhány elhagya­ tott és komor, lombjavesztett fa még mindig állt. Ezenkívül néhány tunguz azt jelentette, hogy különös, számukra ismeretlen, fényes fémdara­ bokat találtak, melyek „fényesebben ragyogtak a kés pengéjénél, és az ezüst pénzérmék színéhez hasonlítottak”. Mások azt állították, hogy a robbanás óta rénszarvasaik egy furcsa, új betegséget szereztek, aminek hatására rühes lett a bőrük.

97

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A tudósok éveken keresztül vitatkoztak a tűzgolyóról. Gáz halmazál­ lapotú üstökös volt, ami becsapódáskor nem hagyott krátert? Vagy ta­ lán meteorit volt, ami még a levegőben felrobbant? Aztán 1945 augusz­ tusában az Egyesült Államok felrobbantott egy atombombát, 1800 láb­ nyira a földtől, a japán Hirosima fölött. Amikor Aleksz’andr Kazancev szovjet tudós meglátta a légitámadás által sújtott területet, rájött, hogy ugyanilyen pusztítás nyomait már Szibériában is látta. Hirosimában, a közvetlenül a robbanás alatt elhelyezkedő fák még mindig álltak, míg azok, amelyek bizonyos szögben helyezkedtek el a robbanáshoz képest, az épületekkel együtt, a földdel váltak egyenlővé. A gomba alakú felhőt, a vakító fényt, a lökéshullámokat és a fekete hamuesőt már mind leje­ gyezték 1908-ban, majdnem 40 évvel az atomkorszak előtt. Kazancev meg volt győződve arról, hogy megtalálta a Tunguzka-rejtély kulcsát. De bizonyítékai még távol sem voltak elegendőek ahhoz, hogy elméletét tudományosan bizonyítani tudja. így egy regény útján hívta fel kollégái figyelmét erre az új magyarázatra. Egy folyóiratban közölte a tudományos-fantasztikus történetet, melyben a valóság keveredett a képze­ lettel. Művében azt feltételezte, hogy egy Marsról származó, nukleáris energiával működő űrhajó robbant fel Szibéria fölött. Más tudósokat is foglakoztatni kezdett a nukleáris robbanás elmélete, de nem feledkeztek meg azokról a feltevésekről sem, hogy a katasztró­ fát valamilyen ismert, űrből származó tárgy okozhatta. A tunguzkai bi­ zonyítékokat összehasonlították az orosz és amerikai hidrogénbombakíserleteknél tapasztaltakkal. És 1966-ban V. K. Zsuravljov, D. V. Gyemin és L. N. Gyemina szovjet kutatók a rejtélyt megoldottnak tekintő tanulmányt tettek kö/ze, amely szerint a szibériai tűzgolyó minden két­ séget kizáróan nukleáris robbanás volt. A további orosz és amerikai ta­ nulmányok feltárták, hogy a robbanás során 30 megatonna energia sza­ badult fel, vagyis 1500-s/or több, mint Hirosimában. A szovjet tudósok megvizsgálták és elvetették azokat a feltevéseket, hogy a robbanást űrből származó antianyag vagy fekete lyuk okozta. Azzal érveltek, hogy ezekben az esetekben a becsapódáskor kráternek kellett volna keletkeznie. Felix Zigel professzor, a Moszkvai Repülés­ ügyi Aviatikai Intézet aerodinamika tanára és A. V. Zolotov geofizikus még egyszer megvizsgálták a helyszínen található bizonyítékokat, és észrevették, hogy az elpusztult terület nem ovális alakú, mint azt koráb-

98

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK ban gondolták, hanem nagyjából háromszög alakú. Zolotov ebből azt a következtetést vonta le, hogy a robbanóanyag a detonáció pillanatában egy „konténerben” volt, melynek burkolata robbanásálló anyagból ké­ szült. Zigel professzor még egyszer átnézte a szemtanúk állításait a henge­ res formával, a mögötte húzódó tűzcsóvával és a röppályával kapcsolat­ ban, majd arra a következtetésre jutott, hogy a tárgy „egy manővert hajtott végre” az égen, a robbanás előtt, egy 375 mérföldes köríven ka­ nyarodott. A robbanás helyszínéről vett talajmintákban apró szilikátés magnetit-gömböcskéket találták. Dr. Kazancev - akinek sci-fi története lendületet adott a szovjet ku­ tatások új irányának - megjegyezte: „Be kell látnunk, hogy az a dolog, amit már régóta »Tunguzka meteoritként« ismerünk, valójában egy ha­ talmas mesterséges szerkezet, melynek tömege meghaladja az 50 000 tonnát. Úgy véljük, hogy a tárgy éppen landolni készült, amikor felrob­ bant". Az oroszok szerint a katasztrófa után évtizedekig nem észleltek ufókat. Amikor ismét érkeztek bejelentések, az űrhajók már kisebbek és láthatóan könnyebben irányíthatóak voltak. Minden idők legnagyobb űrkatasztrófája? Mindenesetre ha volt le­ génység az ufón, akkor sem csak ők voltak a robbanás egyedüli áldoza­ tai. A szovjet orvosok szerint a robbanás következtében szibériai pa­ rasztok ezrei haltak meg. A Tunguzka folyó környékén szórványosan elhelyezkedő falvak lakói jó egészségükről és hosszú élettartamukról voltak híresek. Sokan jóval túlélték 100. születésnapjukat. De 1908 után a helyi orvosok a „furcsa betegségek” miatt bekövetkező, „idő előtti” elhalálozások jelentős növekedését észleltek. Mire a nukleáris robbanás elméletét kutató csoport exhumált néhány régen elhunyt holt­ testet, a tudomány már megtalálta az ilyen betegségek elnevezését: su­ gárbetegség.

99

A temetkezési vállalkozó titka z a titok, amelynek William Robert Loosely temetkezési vállalko­ zó egy angol erdőben a birtokába jutott, majdnem 100 éven ke­ resztül íróasztalának fiókjában feküdt elzárva. De amikor ükuno­ kája a padlásszobát takarítva rábukkant feljegyzéseire, a szakértőknek el kellett fogadniuk azt a megdöbbentő következtetést, hogy 1871 egyik őszi éjszakáján Buckinghamshire-t esetleg meglátogatta egy repülő csészealj. Loosely a High Wycombe-i faluközösség nagyrabecsült tagja volt. Az akkori kis falu ma már virágzó város. A koporsókészítő asztalos október 4-én hajnali 3 óra 15 perckor felébredt. Melege volt, és rosszul érezte magát, így elhatározta, hogy sétál egyet a kertben, a hűvös levegőn. Ami ezután történt, azt Loosely részletesen leírta a kéziratában, majd elzárta. Egy csillaghoz hasonló fény haladt keresztül az égen, ami „ragyogóbb volt a teliholdnál”. Aztán mennydörgés hallatszott, „különös, mert az ég tiszta volt”. A tárgy lejjebb szállt, megállt, majd tovább ereszkedett az ég egyik oldaláról a másikra húzódva. Úgy tűnt, hogy a közeli erdő­ ben fog földet érni. Következő reggel Loosely elsétált a landolás helyére, és keresgélni kezdett. Amikor sétapálcáját egy halom falevélbe szúrta, a bot hozzáért valami fémes tárgyhoz. Négykézkára ereszkedett, kezeivel félresöpörte a leveleket, és egy 18 inch magas, furcsa fém konténert talált, melyet különös gombok borítottak. ,vA tárgy majdnem azonnal megmozdult egy kicsit” - írta Loosely. „Egy jól olajozott zár hangjával kinyílt egy szemnek látszó valami, amit üveglencse borított, és kb 1 inch széles volt. Néhány másodperccel ké­ sőbb egy másik szem is kinyílt, és egy elkápráztató bíborszínű fényt bo­ csátott ki.” Aztán előtűnt egy harmadik szem is, és egy kidugott rudacskát, ami kicsit vastagabb volt egy ceruzánál. Loosely úgy döntött, hogy távozik a helyszínről, de amikor elindult, a gép követni kezdte, három kis kerék-

A

100

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK nyomot hagyva maga után. A temetkezési vállalkozó egy tisztásra ért, és észrevette, hogy az egész felszínt keresztül-kasul ilyen nyomok há­ lózzák be. A fémdoboz hirtelen megállt, és egy fémkar nyúlt ki belőle, az aljnö­ vényzet irányában. Bíborszínű fény vetült egy patkány tetemére. Aztán a rudacska Valamilyen folyadékot fecskendezett a döglött állatra, majd a gép oldalán kinyíló ajtócskán keresztül a patkányt bekebelezte. Loosely menekülni kezdett, és nagy sietségében sétapálcáját is elhají­ totta, amit a gép szintén felszedett. Aztán a gép egy másik tisztásra kö­ vette a férfit, és egy nagyobb fémdoboz felé kezdte terelni, „mint vala­ mi eltévedt birkát”. A temetkezési vállalkozó kezdett pánikba esni. Felnézett, és egy fur­ csa, holdszerű gömböt látott az égen, ami olyan volt, mintha fényjeleket bocsátana ki. De még mielőtt alaposabban megfigyelhette volna a jelzé­ sek sorozatát, a tárgy eltűnt. Loosely hazamenekült. Azon az éjszakán, álmatlanul fekve ágyában, az ablakon keresztül azt látta, hogy egy fény vetült arra a tisztásra, ahol aznap járt. Aztán me­ gint felemelkedett, és eltűnt a felhők között. Zavarban volt, nem tudta, mi lehet a megyarázata ennek az egésznek. Papírra vetette élményeit, és a kéziratot Íróasztalának fiókjába zárta. Miután majdnem egy évszázaddal később megtalálták, David Lang­ ford sci-fi szakértő tanulmányozta a dokumentumot, és később könyvet írt belőle. így nyilatkozott: „A kézirat hitelességéhez semmi kétség nem férhet. Nyilvánvaló, hogy nem kitaláció, mivel a férfi 1893-ban bekö­ vetkezett halála teljesen kizárja annak lehetőségéj, hogy ismert volna olyan tudományos fogalmakat, amelyek ebben a mesében szerepelnek.”

101

Rugó-lábú Jack - ember vagy űrbéli szörny? lképzelhető-e, hogy rugó-lábú Jack, a rejtélyes szörny, aki az egész viktoriánus Angliát rettegésben tartotta, valójában egy ufó­ val ideérkező, meg nem értett idegen volt? Ezt az elgondolást né­ hányan komolyan fontolóra veszik azok közül, akik még mindig keresik a választ a világ egyik legtalányosabb rejtélyére. Rugó-lábú Jack volt a gúnyneve annak a félelmetes óriásnak, aki Londontól Liverpoolig, 68 éven keresztül rémuralma alatt tartotta az embereket. Az első jelentéseket, melyek szerint egy ijesztő figurát lát­ tak ugrándozni London Barnes Common negyedében, hisztériának és abszurdumnak nyilvánították. Aztán 1837 februárjában, a 25 éves Jane Alsap, Bearhind utcai otthonában (Bow), erős kopogást hallott, és az aj­ tóhoz ment, hogy kinyissa. Odakinn egy homályos figura állt, aki olyan magas volt, hogy a nőnek fel kellett emelnie a gyertyát, hogy lássa az arcát. A látogató fülsiketítő üvöltéssel fejjel nekirohant, és amikor a lány sikítozására apja és lánytestvérei a segítségére siettek, az idegen nagyokat szökkenve eliramodott. Miss Alsop később azt mondta a rendőrségen: „Az arca visszataszító volt. Szemei tüzes gömbökre hasonlítottak, szájából kék és fehér lángot lövellt ki. Kezei olyanok voltak, mint az állatok karmai, és jéghidegek.” Elmesélte még, hogy fekete köpenye alatt viaszosvászon ruhát viselt, fején pedig egy gömb alakú akvárium volt. Ez a leírás megegyezett azoknak a hölgyeknek a bejelentéseivel, aki­ ket a szörny a londoni Blackheath és Barnes Common negyedekben, va­ lamint a claphami templom kertjében támadott meg. Aztán megint ér­ kezett egy ijesztő beszámoló. Lucy Scales és húga éppen elindultak bátyjuk házából, amikor egy furcsa teremtménnyel találták szembe ma­ gukat a Green Dragon fasorban, Limehouse-ban. Lucy később elmondta, hogy egy köpenyes alak ugrott elő a sötétből, és lángot lövellt feléjük, ami egy időre elvakította a lányt. Sikítozásukra odaszaladt a bátyjuk, és a két lányt a macskakövön elterülve, félig esz­ méletlenül találta. Aztán felnézett, és egy óriást látott maga fölé tor-

E

102

Rugó-lábú Jack félelmetes alakja felemelt karókkal, őrjöngve magasuüotí föléjük a sírkő tetején. Freezer és Links kővé dermedtek a félelemtől. Szörnyű terhük lassan a földre csúszott, ‘s ők csak bámultak az iszonyat­ tól reszketve. Elérkezett a bosszúállás pillanata.

103

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI nyosulni. Majd az alak, hihetetlen módon, egy 14 láb magas téglafalat átugorva eltűnt. 1838 januárjában London főpolgármestere. Sir John Cowan hivatalo­ san is elismerte a szörny létezését. A Mansion House-ban, a londoni vá­ rosházán rendezett összejövetel alkalmával felolvasta egy kétségbeesett peckhami lakos levelét, aki egy bravúros ugró mutatványokat produká­ ló, ijesztő teremtményről ír. Ezt követően hasonló történetek özöne árasztotta el a rendőrséget, melyek olyan emberektől érkeztek, akik ed­ dig a nevetségessé válástól való félelmükben hallgattak. Az újságok Jacket nevezték ki az „Első Számú Közellenségnek”. A szörnyet Lon­ dontól a környező hat megyén át mindenütt látták, polgárőrségek szer­ veződtek, és jutalmat ajánlottak fel annak, aki elkapja a vadállatot. Még az akkor közel 70 éves wellingtoni herceg is lóra pattant, hogy megpróbálja puskavégre kapni. 1855 februárjában az emberek Dél-Devon öt városában az éjszakai erős havazás után, reggel a hóban rejtélyes lábnyomokat találtak, me­ lyek mérföldeken át, mezőkön és falak tetején, háztetőkön és zárt ud­ varokon vezettek. Néhányan azt mondták, hogy ez maga az ördög. Má­ sok kísérteties, ismeretlen állatnak tulajdonították a nyomokat. És akadtak, akik rugó-lábú Jackre gyanakodtak. 1877 nyarán egy Jack személyleírásának megfelelő külsejű alak tűnt fel Aldershotban, egy katonai állomáshely mellett. Mivel az alak nem állt mejg a felszólításra, a két őr - egyébként mindketten kiváló mesterlövészek - közvetlen közelről tüzet nyitottak rá, de ő nagyokat ugorva továbbállt. Vémyomokat sem találtak azon a helyen, ahol a találatok érték. A londoni Morning Post szerint a betolakodó „nem közönséges halandó volt, ha halandó volt egyáltalán”. Négy hónappal később Newport lakóinak a háztetőkön sikerült sarok­ ba szorítaniuk Jacket, majd tüzet nyitottak rá. Ő ismét sértetlenül me­ nekült el. Lincolnban, amikor a polgárőrök üldözőbe vették, mindig lőtávolságon kívülre szökkent. Végül 1904. szeptember 10-én Liverpool Everton negyedében több száz nézőt ejtett bámulatba elképesztő atléta­ mutatványaival. Épületről épületre ugrott, néha 30 lábnyit is szökkent egyetlen ugrással. Aztán 15 perc múlva, minden megerőltetés nélkül át­ ugrott egy sorház fölött... és soha többé nem látták. A szakértők éveken keresztül vitatkoztak Jackről. Lehetséges-e, hogy

104

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK egy gazdag, különc ember volt, aki ördögi játékokat űzött, mint ahogy néhányan állítják? Vagy egy ismeretlen állat volt? Talán fantom? Aztán 1969 júliusában Neil Armstrong a tévénézők millióinak a szeme láttára megtette az ember első lépéseit a Holdon. Az asztronauta hatalmas, szökdécselő lépései néhány embernek eszébe juttatták Jacket, akinek ugrásai ugyanilyenek voltak. Jane Alsop szerint hasonló ruhát viselt, overallt és sisakot. Lehet, mondták, hogy nem közönséges halandó volt.' Lehet, hogy egy másik bolygóról szármázó idegen volt, akire nem hatott a Föld gravitációja, s aki talán sok mindenre megtaníthatta volna az embereket, ha nem fogadják olyan páni félelemmel?

Az eltűnt falu rendőrség még mindig keresi a választ arra, hogy egy 1200 fős fa­ lu - sőt még a halottai is a temetőből - hogyan tűnhetett el nyom­ talanul az északi tél sötétjében. A rejtélyes eset 1930-ban történt. Armand Laurent prémvadász és két fia egy különös fényt látott átvillanni az égen, Kanada északi részén. Laurent szerint a hatalmas fény pillanat­ ról pillanatra változtatta a formáját, egyszer hengeres alakú volt, másszor pedig olyan, mint egy óriási lövedék. Pár nappal később néhány lovasrendőr állt meg Laurent kunyhójánál, egy kis pihenőre. Az Anjikuni-tó felé tartottak, ahol, mint egyikőjük el­ mondta, „bizonyos probléma adódott”. A lovasrendőr kérdésére, hogy a fény a tó felé tartott-e, Laurent igenlő választ adott. A rendőr minden további megjegyzés nélkül bólintott, és a következő' években Laurent-t nem kérdezték az esetről. Ez a feledékenység érthe­ tő is volt. A Royal Canadian Mounted Police (Kanadai Királyi Lovas­ rendőrség) ugyanis akkoriban már túlságosan el volt foglalva fennállása alatti legkülönösebb ügyével. Egy másik prémvadász, Joe Labelle, szántalpon közelített az Anjiku­ ni-tó partján fekvő faluhoz, amikor különös félelemérzés lett úrrá rajta. A szánhúzó kutyák szokásos hangos csaholása helyett most síri csend fogadta az általában hangos, 1200 fős településen.

A

105

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A hófödte kunyhók hallgatásba burkolóztak, és egyetlen kéményből sem gomolygott felfelé a füst. Amikor útban a falu felé az Ajikuni-tó mellett haladt el, a csónakok és kajakok a parthoz kötve ringtak a vízen. És most, amikor egyik ajtó­ tól a másikhoz ment, semmi mást nem talált, csak túlvilági csendet. Az ajtóhoz támasztva még mindig ott álltak a férfiak nagy becsben tartott puskái... egyetlen eszkimó vadász sem felejtené otthon a puskáját. A kunyhók belsejében a karibu pörkölt már penészedni kezdett a ré­ gen kihunyt tűz fölött, a fazekakban. Az ágyon félig megjavított csuk­ lyás viharkabát, s mellette két csonttű hevert. De Labelle sem élőket, sem halottakat, sem erőszakra utaló jeleket nem talált. Egy szokásos héköznap egy adott pillanatában - úgy tűnt, közel az ebédidőhöz - valami hirtelen megszakította a napi munkát. Az élet és az idő teljesen megállt. Joe Labelle a távíróhivatalba ment, és jelentést tett a Kanadai Kirá­ lyi Lovasrendőség parancsnokságán. Ott minden elérhető tisztet az anjikuni területre vezényeltek. Néhány órás kutatás után a lovasrendőrök megtalálták az eltűnt szánhúzó kutyákat. A falu mellett álló fákhoz kö­ tötték őket, és tetemüket vastag hótakaró fedte be. A hidegtől és az éh­ ségtől pusztultak el. Az anjikuni temetőben szintén dermesztő látványt fogadta őket. Üre­ sen tátongó sírokat találtak, melyekből elvitték a holttesteket. A faluból kifelé semmilyen nyom nem vezetett, és nem volt olyan számításba ve­ hető közlekedési eszköz, amivel az emberek elmenekülhettek volna. Mi­ vel a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnél nem tudták elhinni, hogy 1200 ember eltűnhetett a föld színéről, kiszélesítették a kutatást. Végül már Kanada egész területére kiterjedt és évekig elhúzódott. De a rej­ télyt még több mint fél évszázad elteltével sem tudták megfejteni. Felelősek lehetnek-e az ufók más eltűnési esetekért is? 1924-ben az Angol Királyi Légierő két gyakorlott pilótája, Stewart és Day, egy ru­ tinszerű rövidtávú repülés alkalmával, kényszerleszállást hajtottak vég­ re az iraki sivatagban. Mivel hiába várták őket, mentőosztagot indítot­ tak keresésükre. A repülőgépet hamarosan meg is találták. A roncstól lábnyomok vezettek az úticél irányába, mutatva, hogy a két férfi gyalog indult el. De egy bizonyos távolság után a lábnyomoknak vége szakadt.

106

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Összetűzésre semmilyen jel nem utalt, és nem találtak több láb- vagy bármilyen egyéb nyomot sem. A férfiak lábnyomainak hirtelen vége szakadt. A két férfi egyenesen haladt előre amikor hirtelen történt ve­ lük valami. Soha többé nem látták őket. 1900-ban három halász indult útnak a Lewis-szigetről (Külső-Hebridák), hogy a Flannan-szigeteken dolozó három világítótoronyőr segítsé­ gére legyen. A világítótoronyban mindent rendben volt. Balasetre vagy pánikra utaló jeleket nem találtak, nem volt rendetlenség, nem hiányoz­ tak csónakok, nem volt hiány az üzemanyagban, nem volt semmilyen üzenetet... és nem voltak meg maguk az emberek sem. A három őr egy­ szerűen eltűnt a föld színéről. 1909-ben, a karácsonyesti ünnepségen egy kisfiú, all éves Oliver Thomas kisétált rhayaderi otthonának ajtaján ... és örökre eltűnt. A mulatozók egy kiáltásra rohantak ki a házból, ami az égből, a ház teteje felől jött, de már semmit sem láttak.

Élet más bolygókon ok tudós úgy véli, hogy a földi élet is az űrből származó vírusokból és baktériumokból fejlődött ki, melyeket óriási üstökösök hoztak a Földre. Sir Fred Hoyle-t, aki 20 éve a Cambridge-i Egyetem csil­ lagász professzora, kigúnyolták, amikor 1940-ben először hozta nyilvá­ nosságra elméletét. De az egész világon vannak tudósok, akik elismerik, hogy igaza volt. Hoyle az elsők között volt, akik azonosítani tudták az űrben hangtala­ nul lebegő porfelhőket, melyek tele vannak az élet alkotóelemeivel. Azt állította, hogy négymilliárd évvel ezelőtt egy üstökös zuhant keresztül az egyik ilyen felhőn, s ekkor tapadtak hozzá a vírusok és a baktéri­ umok, melyek megfagyott vízcseppekbe záródtak az üstökös csóvájá­ ban. Amikor ez az üstökös - az első ufó - a Föld légkörébe ért, a súrlódás megolvasztotta a fagyos cseppeket, és az élet kialakulásához szükséges

S

107

A VILÁG i EGNAGYOBB UFn-KEJTÉLYEI

scjiek szétszóródtak a lehűlőben lévő bolygó párájában, és később beíö1 iik alakultak ki a növények, .az állatok és az emberek. Dr. Chandra Wickramashinge (University College, Cardiff) vélemé­ nye szerint üstökösök milliói, fagyott gázokból és porból összeálló „ko­ szos hógolyók” bombázták a Földet, véletlenszerűen kialakult genetikai információt tartalmazó molekulákat hozva magukkal, melyek aztán gyökeret vertek a bolygón. Dr. Wickramashinge egy Márylandbén rendezett nemzetközi konfe­ rencián rámutatott arra, hogy Xnaxagorásznak, a görög filozófusnak i e. 500-ban hasonló elképzelései voltak, melyek szerint az univerzum­ ban növények és állatok csírái nyüzsögtek, készen arra, hogy kisarjad­ janak a számukra megfelelő környezetben. Az új tudományos módszerek segítségével bebizonyították, hogy az űr porfelhői olyan kémiai anyagokat tartalmaznak, mint pl. a metán, langyasav, formaldehid, és az egyszerű élő sejtek kialakulásához nélkü­ lözhetetlen egyéb anyagok. Az egyik felhőben cellulóz nyomait találták, ami a molekuláris láncok létfontosságú ragasztóanyaga. Elképzelhető-e, hogy az üstökösök más bolygókon is megteremtették az életet, vagy annak esetleg más formáit? Dr. Sherwood Chang szerint (Amu- Kutatóközpont, Mountain View, Kalifornia) a Mars és Vénusz krátereinek millióit nagyrészben üstökösök alakították ki. És Dr. Wolf­ ram Thiemann szavait idézve (Brémai Egyetem): „A kémiai evolúció nyilvánvaióan más bolygókon és a csillagközi anyagokban is végbemegy.

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Egyre több a bizonyíték arra nézve, hogy más, a Földhöz hasonló boly­ gók is vannak az űrben.” Sir Bemard Lovell, a világ egyik vezető rádiócsillagásza úgy gondolja, hogy galaxisunkban, a Tejúton, kb. 100 millió olyan csillag van, amely­ nek kémiai tulajdonságai és hőmérséklete megfelelnek az organikus fej­ lődésnek. És az univerzumban még billiónyi galaxis létezik. Annak a va­ lószínűsége, hogy élet nem csak a Földön létezik, rendkívül nagy, mondhatnánk: százszázalékos.

Űrbéli ütközések és robbanások ás bolygók nélkülözhetetlen szerepet játszottak az földi élet fejlődésében, sőt még bolygónk formájának kialakulásában is. Ezt a vitatható elméletet tette közzé 1950-ben a Világok összeütközése című könyvében az orosz származású, Amerikában letele­ pedett orvos és pszichoanalitikus, Immanuel Velikovsky. Velikovsky azt állította, hogy a Bibliában leírt, és az ősi maja, kínai, mexikói és egyiptomi írásokban is megjelenő kataklizmák az univerzum rengésének tulajdoníthatók, melynek hatására a Vénusz és a Mars a Földhöz túl közeli pályákra kerültek. A Vénusz, Velikovsky szerint, korábban a Jupiter része volt, majd több mint 4000 évvel ezelőtt egy robbanás következtében az űrbe lökődött. Fényesen világítva a Nap felé süvített, porból és gázból álló légör­ vényt húzva maga után. A Föld az i. e. 15. század közepén, ennek a lég­ örvénynek a külső szélére került. Hatására finom piros por színezte meg a földre hulló esőt. „A Nílus összes vize vérré változott” - írta Mózes második könyvében, az Exodusban. Később meteoriteső hullott, amit a Cuauhtitlan mexikói krónika így örökít meg: „nem eső, hanem tűz és forró, vörösen izzó kövek záporoztak az égből”. Amikor a gázok petróleummá elegyedtek, „az emberek belefulladtak az égből hulló ragadós anyagba” - a maják szent könyve, a Popol-Vuh

M

109

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI szavai szerint. Máshol a petróleum az oxigénnel érintkezve lángra lob­ bant a Föld légkörében, és Szibériától Dél-Amerikáig szörnyű tűzáradat pusztított. Végül Velikovsky szerint a Föld teljesen az új bolygó gravitációs von­ zásába került, ami kimozdította tengelyéből. A hurrikánok és árvizek szigeteket pusztítottak el, a városokat a földdel tették egyenlővé, és megváltoztatták a kontinensek arculatát. ,A menny és a föld helyet cseréltek” - írták a nyugat-brazíliai Cashinauában. A perzsák félelem­ mel vegyes ámulattal nézték, hogy a három napon keresztül tartó vüágosságot három sötétségbe borult nap követte. Ez Velikovsky szerint akkor történt, amikor Mózes átvezette a zsidó­ kat a Vörös-tengeren. A kiszámíthatatlan gravitációs és elektromágne­ ses erők, továbbá a földkéreg rengései a vizeket a tengerfenék két olda­ lára szorították. Amikor az egyiptomiak üldözőbe vették korábbi rab­ szolgáikat, egy erős elektromos kisülés jött létre a Föld és a Vénusz kö­ zött, aminek hatására a víz visszatódult eredeti medrébe, és az egyipto­ miak belefulladtak. A világméretű katasztrófák néhány túlélőjére éhezés várt. Azonban hirtelen élelem hullott az egekből; manna a zsidóknak, ambrózia a görö­ göknek, és mézédes madhu a hinduknak. Velikovsky véleménye szerint ezek az ételek úgy keletkeztek, hogy a Vénusz csóvájában található szénhidrogének a Föld légkörében bakteriális úton vagy elektromos ki­ sülés hatására átalakultak. A Föld éppen csak hogy hozzászokott, új évszakokra oszló időbeosz­ tásához, amikor a Vénusz i. e. 1400-ban ismét elmozdult, s ez megint végzetes hatásokkal járt. Aztán a Vénusz olyan pályára állt, melyen ha­ ladva egy ideig békén hagyta őseinket. De az i. e. 8. században túl közel haladt el a Mars' mellett, s ezzel a kisebb bolygót eltérítette útvonaláról, olyan pályára kényszerítve, amely ütközött a Földével. Ismét geofizikai rengések jelentkeztek, melyeket Izaiás, Hoseás, Joel és Ámosz próféták a Bibliában, Homérosz pedig az Iliász- ban örökített meg. A naptárakat megint át kellett írni, mert a tizenkét 30 napos hónap már nem felelt meg az idő periodicitásának. Velikovsky leírta, hogy a Mars i. e. 687-ig minden 15. évben vissza­ tért, s ekkor okozott utoljára nagy zavarokat. A kínai Bambusz Köny­ vek szerint ,A csillagok esőként záporoztak az égből, és a Föld megre-

110

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK megett”. Amikor a Föld tengelye megint elmozdult, a világ bizonyos ré­ szein a felkelő nap ismét a horizont alá bukott. Aztán a Vénusz és a Mars olyan pályára állt, ami többé nem volt hatással a Földre. A vitatott elmélet az ősi mítoszok, legendák és történetek több aspek­ tusát megmagyarázta, ezen belül azt is, hogy Vénusz helyett miért Mars lett a vezető isten a görögök és rómaiak hitvilágában. De ez az elmélet 1950-ben megbotránkoztatta a tudósokat. Az egyik planetárium igaz­ gatóját, aki támogatta Velikovskyt, elbocsátották állásából. Velikovsky nem csak az elfogadott tudományos elvekkel szállt szem­ be, hanem Darwin evolúciós elméletével is. És a következő 30 évben, az űrutazások során, a Vénuszról és a Marsról szerzett új ismeretek fényé­ ben Velikovsky elmélete időről időre beigazolódott. Kinevették, mert azt mondta, hogy a Vénusznak az üstököshöz hasonló csóvája van, hogy sokkal melegebb, mint a Föld, és hogy légköre sokkal sűrűbb,' mint a Földé. Az amerikai és orosz kísérletek bebizonyították állításainak he­ lyességét. Kigúnyolták, mert azt mondta, hogy a Mars felszínét kráte­ rek borítják, és hogy légkörében megtalálható a ritka argon és neon gáz. Az űrben folytatott vizsgálatok alapján ebben a kérdésben is igaza volt. Bár sem a Vénusz, sem a Mars nem voltak azonosítatlan repülő tár­ gyak, az általuk felszabadított erők mégis megrémítették és zavarba hozták őseinket. S még ma is igaz az, hogy vannak olyan repülő objek­ tumok, melyeket tudunk ugyan azonosítani, de amelyek legalább annyi­ ra rejtélyesek, mint az ufók.

A nap, amikor állatok potyogtak az égből természet ismert törvényei szerint a békák, halak, egerek és ten­ geri csigák nem repülnek. Előfordult azonban, hogy mégis az egekből hullottak alá, minden látható ok és magyarázat nélkül. 1954 júniusában, Birminghamban, a Sutton park egy zsúfolt utcájá­ ban, a vásárlókat apró, halványzöld békák özöne lepte el. Potyogtak az

A

111

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI esernyőkről és a kalapokról, beleestek a bevásárlókosarakba, és olyan áradatban ugráltak az utakon és a járdákon, hogy a nők sikoltozva me­ nekültek előlük a boltokba. Amikor a felhőszakadás elállt - olyan hirte­ len, ahogyan jött - a kis teremtmények százait taposták és pusztították el, s még többen ugráltak szerteszét a szennyvízcsatornákba, fasorokba és kertekbe. De ez a zápor semmi nem volt ahhoz képest, ami évszázadokkal ko­ rábban Szardínia szigetére zúdult. Az alexandriai könyvtár ősi egyipto­ mi könyvei szerint a béka-eső három napon keresztül tartott a s/igeten. Békákkal teltek meg az utak és a tavak, eltorlaszolták az ajtókat és beömlöttek a házakba. Az emberek semmit sem tudtak tenni az invázió ellen. Egy görög írnok a következőket jegyezte le: „Az összes edényt megtöltötték békákkal. A szardíniaiak megfőzték és megsütötték, min­ denféle módon megpróbálták elkészíteni. Az emberek semmire sem tudták használni a vizet, mert minden megtelt békákkal,' lábukat sem tudták letenni a földre, mert békahalmok borították a talajt. Az elpusz­ tult állatok bűzleni kezdtek, és a szag az embereket elüldözte otthonaik­ ból.” Az amerikai Kentucky államban, 1876 márciusában a tiszta, kék ég­ ből hártyavékony húspelyhek hullottak, melyek mérete a három inchet is elérte. Az egyik megdöbbent mezei munkás merészen megkóstolt egyet, és azon a véleményen volt, hogy íze a birkahúshoz hasonlít. 1890 májusában ragyogó piros zápor áztatta Messignadi városát a dél-olaszországi Catabriában. Az Olasz Meteorológiai Intézet madarak véreként azonosította a folyadékot. 1859 februárjában Dél-Walesben sűrű felhőszakadás formájában ha­ lak zuhogtak Aberdare-re, melyek hossza az öt inchet is elérte. Beborí­ tották a házak tetejét és a.gyerekek lapáttal szedték őket az utcákon. A British Múzeumba küldött mintapéldányokról megállapították, hogy egy ritka pontyfajtáról van szó, és a Regent parkban, a londoni állat­ kertben állították ki őket. 1881-ben szörnyű zivatar söpört végig Worcester városán Angliában. Whitehallban a villám agyoncsapott egy kocsi elé fogott számarat, a jégeső leszaggatta a leveleket a fákról, és ledöntötte a termést. A Cro­ mer utcában John Greenhall kertész a fészerbe szaladt menedéket ke­ resni, és megdöbbenve vette észre, hogy a jégeső hirtelen tengericsiga-

112

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK zuhataggá változott. Visszapattanva a földről apró darabokra szaggat­ ták a növények leveleit, és végül egyes helyeken már több inchnyi vas­ tagságban borították a talajt. Amikor a vihar elvonult, a városiak a te­ rületre tódultak, és órákon keresztül gyűjtögették a puhatestűeket. Az egyik férfi két vödröt is megrakott. Egy másik úr remeterákot talált egy hatalmas csigaházban. 1666-ban Easterre (Kent), sprottni, bűzöslazac- és tőkehal-eső zú­ dult. Arcátlan kereskedők felszedték, majd Maidstone-ban és Dartfordban eladták a halakat. 1587-ben a norvégiai Bergenben sárga egerek so­ kasága hullott az égből. Több ezer egér a tengerbe pottyant, és a partra úszott, mintha csak elérkezett volna a dagály ideje. Egy norvég legenda szerint az ilyen záporok azt a célt szolgálják, hogy a természet pótolja a lemmingeket, amelyek tömeges öngyilkosság során pusztulnak el, ami­ kor a sziklákról az óceánba vetik magukat. De mi lehet az igazi oka ezeknek a bámulatos állat záporoknak? A legelterjedtebb magyarázat az, hogy a forgószél felkapja, majd a Föld felszínének egy másik pontján felhőszakadás formájában lezúdítja őket. Közben a szél repíti az állatokat oda, ahol legkevésbé számítanak rájuk. Ha ez így van, akkor a békákkal együtt miért nem érkeznek meg környezetük bizonyítékai is, mint pl. a hínár, a sár vagy az ebihalak? Hogyan tudja kiválogatni a szél a sprottnikat és a tőkehalakat az óceán­ ból, ami tele van a legkülönbözőbb fajtájú halakkal? Egy 19. századi amerikai író, Charles Fort, úgy gondolta, hogy az ilyen élő záporok valamiféle hatalmas, a „légkörben található Sargassotengerből” származnak. Ezek a periodikus esők visszatelepítették az el-

Az első lencsevégre kapott ufó 1762. augusztus 9-én két svájci csillagász Bázelből, megfi­ gyelt egy fényes gyűrűvel körülvett orsó alakú tárgyat, ami éppen a Nap előtt haladt el. Alakja megegyezett annak a tárgynak az alakjával, melyet az 1880-as években több száz ember látott Mexikó fölött. Úgy tartják számon, hogy az a fénykép, amit B.onilla professzor 1883. augusztus 12-én arról a tárgyról távcsövén keresztül a zacatecasi obszervatóriumban rögzített, az első ufóról készített felvétel. _________________

113

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI pusztult állományt vagy új fajokat telepítettek be a föld más tájaira. Sajnos Charles Fort légi tengerének helyét még senki nem tudta megha­ tározni. Ha az üstökös volt az a jármű, ami az embert a Földre hozta, elkép­ zelhető-e, hogy eső formájában még most is hoz életet a bolygónkra?

Istenségek az űrből z emberek nem tudták megművelni a Peru déli, tengerparti síksá­ gán elterülő baljóslatú, kietlen területet. Semmi sem él meg azon a por-szárazságú lapályon, ami a Csendes-óceántól a hófödte An­ dokig terjed. De amikor 1939-ben, két, repülőgépen utazó ember lené­ zett, meglepő pontosságú összetett vonalakat és geometriai ábrákat lá­ tott, melyek mérföldeken át húzódtak a száraz sivatagban. Az emberek azóta is azt kérdezik: lehetséges-e, hogy a terület egykor idegenek leszál­ lópályája volt? Lehetséges, hogy űrből érkező, intergalaktikus űrhajóál­ lomás volt, hatalmas ufók számára, melyek talán az ember ősét hozták a Földre a történelem előtti időkben? Az archeológusok és más természettudósok sohasem tudták megma­ gyarázni azt a hirtelen bekövetkezett evolúciós és technológiai ugrást, melyet a Homo Sapiens tíz-tizenötezer évvel ezelőtt megtett. Nincs ge­ netikai magyarázat az emberi agy méretének hirtelen megduplázódásá­ ra. A szakértők eddigi vizsgálatai szerint több a hiányzó láncszem, mint a nyomra vezető jel. De néhányan azt állítják, hogy a megoldás a Föld sivatagaiban és a korai civilizációk legendáiban rejlik. A nyomra vezető jelek olyan űrből érkező, istenszerű látogatókra utalnak, akik szakismeretüket és techno­ lógiai tudásukat átadták a primitív embereknek, s talán még keveredtek is velük. A bámulatos ábrák a perui sivatagban, Nazca város mellett, 37 mér­ föld hosszan és 1 mérföld szélességben terülnek el. A síkságot sárga ta­ laj fedi, melyet vékony rétegben kövek borítanak. A vonalakat úgy ké­ szítették, hogy a felszíni kőréteget eltávolították. Ez a feladat meglehe­

A

114

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK tősen egyszerűnek tűnik, de a vonalak elképesztően pontosak, nyíl­ egyenesen haladnak mérföldeken át, túl a látóhatáron, keresztülszelve az árkokat, felkapaszkodva a domboldalakra. Pontosságuk párhuzamba állítható a modem technológia eredményeivel. És csak nagyon magas­ ból készült légi felvételeken láthatóak tisztán. Azok a tudósok, akik nagy nehézségek árán gyalogosan végighaladtak mellettük, nem találtak semmilyen magyarázatot rájuk. Nem vezettek sehová és nem hasonlítottak egyetlen csillagképre sem. De a világűrből nézve a sivatagok tűnnének a legalkalmasabb területnek a landolásra egy olyan bolygón, amelyiket olyan nagy területen borítanak óceánok, mint a Földet. Amikor az USA asztronautákat küldött a Holdra, akkor a Föld sivatagjainak holdi megfelelőjét választották a landolás helyszí­ néül. Van okunk tehát azt feltételezni, hogy az ufonauták is ugyanígy járhattak el. A Nazca-vonalak és ábrák mellett a sivatagban madarak, pókok és halak ábráit találták. A földről ezeket a mintákat sem lehet látni. A tu­ dósok ősi ima-tárgyaknak tartják őket, és lehet, hogy pontosan azok is voltak, könyörgések az égi istenekhez, hogy újra látogassanak el a Föld­ re. A korai peruiak számára majdnem biztosan a madár volt az egyetlen lény az isteneken kívül, ami a gravitációt leküzdve repülni tudott. A si­ vatagban található madarak farka éppen olyan legyezőszerűen terül szét, mint a rakéta felemelkedésekor látható fénycsóva. A pók úgy néz ki, mint napjaink vékony lábú amerikai holdkompja. És a hal...? Lehet, hogy magukat az isteneket jelképezik. A Szaharában, egy másik sivatag szélén él egy primitív törzs, melyre alig több mint egy évszázada bukkantak rá a nyugat felfedezői. Mali dogonjai még mindig azokat az intelligens, halszerű kétéltűeket imád­ ják, akik az égből érkeztek hozzájuk. Nommosoknak hívják őket. A nommosok egy pörgő-forgó bárkával érkeztek a földre, és a vízben él­ tek. Elmondták a dogonoknak, hogy egy kicsi, de súlyos Szíriusz nevű csillagról jöttek, ami az ég legragyogóbb csillaga körül, elliptikus pályán mozog. A törzs történetét hallgató korai felfedezők szórakozottan és le­ ereszkedően bólogattak. Aztán elképesztő dolog történt, az ötvenes években a csillagászok a legmodernebb rádióteleszkópok segítségével felfedeztek egy kicsi, sú-

115

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI

Kephren második.piramisa jól illusztrálja a fenséget és rejtélyt, ami eze­ ket a hatalm?*1 épületeket övezi. lyos, elliptikus pályájú csillagot, pontosan olyat, mint amilyet a dogonok lefestettek. A csillag olyan halvány volt, hogy a korábban haszné'.t optikai teleszkópokkal nem lehetett megfigyelni. De hát akkor ez az af­ rikai törzs honnan tudott a csillag létéről? ■ A történelem előtti korokban nemcsak a dogonokat látogatták'meg az égből jövő lények. A sumérok.Oannesnek hívták isteneiket, akik szintűi kétéltűek voltak. Ok hozták el az embereknek a matematika, az írás é; a csillagászat titkait Mezopotámiába, á Tigris és az Eufrátesz völgyéb:, amely területet már régen úgy ismerünk, mint az emberi civilizáció böl­ csőjét. Berosszusz, babilóniai pap úgy írta le az Oannes istent, mint félig em­ ber, félig hal formájú lényt. Alábukott a tenger vizébe, hogy „az egész éjszakát a mélyben töltse, lévén hogy kétéltű volt”. Egy filiszteus legen­ da szerint isten egy tojásból kelt ki; ami az egekből az Euf rá teszt e esett. Mint a dogonok isteneinek, Oannesnek is volt' kapcsolatit a Szí ússzál. Hívei, mint ahogy a dogonok is, tisztelték az 50-es számot, ani pontosan megegyezik a csillag keringési idejével. Azt az elméletet, hogy

Rejtélyes ábrák a Násca-fennsíkon őseinket űrhajósok látogatták meg, sok ősi nép művészete is alátá­ masztja. A régészek 1950-ben bukkantak rá egy ősi maja pap sírhelyére a mexikói Palenquében. A rajzokon világosan kivehető egy űrkabinban ülő ember alakja. A férfit karok és berendezések veszik körül, és az űr­ hajó hátsó részén tüzes csóva látszik. A Szaharában húzódó Tassili N’Ajjer hegyvonulat barlangjaiban, a jelenlegi Algéria és Líbia határán, maradandó képi emlékek őrzik egy lörzs mindennapi életét. A törzsnek tovább kellett vándorolnia, mert a futóhomok betemette zöld oázisukat. A rajzok arni bivalyt, madarakat és fegyveres vadász csapatokat ábrázolnak. Az emberek között világosan kivehető néhány olyan alak, akiket nap­ jainkban űrutazónak vélnénk. Nem magasabbak a vadászoknál, de szka­ fandert viselnek és sisakot, ami úgy néz ki, mint egy antennákkal fel­ szerelt gömb alakú fejfedő. A külső-mongóliai. Góbi sivatag terméketlen talaján látható rejtélyes jelek már évszázadok óta zavarba ejtik a felfedezőket es arcneológuso-

117

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI kát. Annyit tudnak, hogy nem tűz vagy a lőpor általunk ismeretes for­ mái alakították ki. A tudósok ugyanolyan jeleket találtak az amerikai Nevada sivatagban, miután az Egyesült Államok 1944-ben végrehajtot­ ta első atombomba-kísérletét. Lehet, hogy a Góbi sivatagot is egy atommeghajtású ufó látogatta meg a régmúlt időkben? A Himalájában az indiai papok még mindig kántálják a Rámájanát, azon istenek dicséretére, akik „vimanákon” érkeztek a Földre. Ezeket a furcsa repülő szerkezeteket higany és erős szelek hajtották. Az ima szö­ vege szerint „az istenek meghagyák, hogy a pompás diadalszekér egy hatalmas, naphoz hasonló fényességű sugáron felemelkedik a felhők vo­ nulatáig, s olyan nagy zaj támad majd, mint vihar idején...” Az ilyen felfedezések azt sugallták a tudósoknak, hogy a ősi kultúrák embereinek csodálatos teljesítményei a földönkívüli látogatók tudásá­ val és ismereteivel lehetnek kapcsolatban. Hogyan építették az ősi egyiptomiak a piramisokat, és hogyan jöttek rá a piramis forma mági­ kus sajátosságaira? Ki építette a Húsvét-szigetek hatalmas kőfiguráit és miért? Mi volt az ősi görög jósdák titkos bölcsességének titka? Már néhány hívő keresztény is elgondolkodott azon, hogy vallása esetleg összefüggésbe hozható egy űrből ideérkezett néppel. Az ószövet­ ségben Ezékiel próféta lejegyzi, hogy az i. e. 6. században egy furcsa felhőt látott leereszkedni a sivatagban a Chebar folyó mellett Babilon­ ban. Borostyán színű volt, az izzó fém színe és egy „magába záródó láng” vette körül. Négy tárgy jött elő belőle, mindegyik egy kerék a ke­ rékben egy sor szemmel; és azokból emberszerű lények jöttek elő, akik fényes sárgaréz öltözéket viseltek, fejükön pedig „kristálygömböket”. Lehetséges, hogy egy 20. századi asztronautát festett le. Raymond E. Fowler, amerikai ufókutató nem az egyetlen, aki az ilyen leíró részeket használja fel a bibliai legendák valóságalapjának meghatározásához. Mózest egy tűzoszlop vezette keresztül a pusztasá­ gon, Illés prófétát pedig egy tüzes szekér vitte a mennyországba. Ké­ sőbb a színeváltozás hegyén mindketten világosan látszottak a „fel­ hőn”, amelyen Jézus mellett megvilágítva álltak. Az újszövetségben egy tűzoszlop és az „ég minden seregeinek” hang­ jai tudatták a pásztorokkal, hogy Krisztus megszületett Betlehemben; és egy fényes „keleti csillag” vezette a napkeleti bölcseket a jászolhoz, ahol Szűz Mária gyermeke feküdt. Jézus mágikus, misztikus erők birto­

118

TÖRTÉNELMI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK kosa volt, és egy felhőn emelkedett a mennyekbe. „Ha beszéltem nektek földi dolgokról nem hittétek” - mondta tanítványainak, „hogyan hiszi­ tek majd, ha mennyei dolgokról beszélek?” Az úr „angyalai” isten egekből érkező hírvivői voltak - Dániel „né­ zőknek” nevezte őket -, és ők házasságot köthettek az emberrel, és em­ beri ételeket ehettek. Lehet, hogy ufóval érkezett idegenek voltak, akik azért jöttek, hogy a primitív embert tanítsák vagy „megmentsék”? Le­ het, hogy a Pált a damaszkuszi úton elvakító és megtérítő fény egy ufó volt. Jézussal a fedélzetén, aki azért jött vissza, hogy megismételje üze­ netét? És lehet, hogy a második eljövetel, a félelmetes égi jelekkel és látványokkal, a felhők és angyalok seregével, valójában ufóval érkező űrhajósok flottájának inváziója lesz?

Űr-szentély Phyllis Henderson brit háziasszony úgy hiszi, hogy Jézus Krisztus egy repülő csészealj pilótája volt, s a Szaturnuszról érkezett. Miután csatlakozott az Aetherius gyülekezethez, warringtoni (Cheshire) házának garázsát kis templommá ala­ kította. A vallási mozgalmat George King indította, aki azt állította, hogy amikor az ötvenes évek elején egy ufó eresz­ kedett a földre Holdstone Downban (Devon), találkozott Jé­ zussal. Az 59 éves Phyllis és férje, a 62 éves Steuart, ideiglenes engedélyt kapott arra, hogy azbesztből és téglából épült gará­ zsukat szentélyként használhassák. Később a szomszédok pa­ naszkodtak amiatt, hogy istentiszteletük túlságosan hangos. „Ez a panasz abszurd” - mondta Phyliis. „Egyházunk mind­ össze hét tagot számlál, és ennyien nem is tudnánk Igazán nagy zajt csapni.”

119

IV. fejezet

Katasztrófa típusú találkozások Ha a világ vezetői és fegyveres erői kitérő válaszokat adnak az ufókkal történő kapcsolatfelvételi kísérletek emberi áldozataival kapcsolatban, akkor még nagyobb hallgatásba burkolóznak a lehetséges ufó-kényszerleszállások ügyében. Mégis tovább élnek a történetek az elmúlt 30 év folyamán a Földre zuhant repülő csészealjakkal és a bennük talált idegen testekkel kapcsolatban...

Rejtélyes roncsok az űrben gy másik bolygóról származó űrhajó roncsa kering Föld körüli pá­ lyán, mely idegen lényeket rejthet. Ezt a megdöbbentő, címolda­ lakra kerülő állítást tették közzé orosz tudósok 1979-ben. Szergej Bosics professzor, vezető szovjet asztrofizikus nyilvánosságra hozta, hogy a tudósok először a 60-as években figyeltek fel arra a roncsra, amely 1240 mérföldnyire lebegett a Föld felett. 10 db törmelé­ ket azonosítottak, melyek közül kettő 100 láb széles volt, és egymáshoz közeli pályán mozgott. Az adatokat nagy teljesítményű számítógépbe táplálták a roncs életkorának meghatározása céljából. „Azt az eredményt kaptuk, hogy a törmelékek ugyanarról a helyről és ugyanarról a napról származnak, 1955. december 18-ról. Abban az idő­ pontban nyilvánvalóan erőteljes robbanás zajlott le.” Az első űrhajót 1957-ben lőtték fel a Földről. Egy másik vezető orosz asztrofizikus kutató, Alekszandr Kazancev elmondta, hogy a két hatalmas törmelékdarab alapján képet alkotha­ tunk az űrhajó alakjáról és méretéről. „Úgy gondoljuk, legalább 200 láb hosszú és 100 láb széles volt. Kis kupoláiban helyezték el a teleszkópo­ kat, antennái voltak és kör alakú ablakai.” Mérete alapján több szintes volt, valószínűleg öt. „Úgy hisszük, hogy idegen lények még mindig tartózkodhatnak a fedélzetén.” Dr. Vlagyi­ mir Azsazsa moszkvai fizikus minden lehetőségét kizárta annak, hogy a törmelékek egy meteor részei lennének. „A meteoroknak nincs pályá­ juk” - mondta. „Céltalanul és szabálytalanul zuhannak az űrön át, és maguktól nem robbannak fel.” „Az elmúlt évtizedben gyűjtött minden bizon>íték egy dolgot látszik igazolni, nevezetesen egy mozgásképtelenné vált idegen űrhajót, mely­ nek olyan titkai lehetnek, amelyekről eddig még csak nem is álmod­ tunk.” Alekszej Zolotov orosz geológus, a robbanások specialistája hozzátet­ te, hogy „a roncs Földről indított űrhajó nem lehet, ugyanis a robbanás két évvel azelőtt zajlott le, hogy útjára bocsátottuk a vüág első műhold­ ját, a Szputnyik-l-et.”

122

KATASZTRÓFA TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK „El kellene indítanunk egy mentőexpedíciót. A hajót, vagy ami meg­ maradt belőle, újra össze kellene állítani itt a Földön. - Az emberiség­ nek óriási hasznára válhatna.” Vezető amerikai tudósok először megdöbbentek, majd izgatottá vál­ tak a hír hallatán. Dr. Henry Monteith fizikus, aki szigorúan titkos nuk­ leáris kutatást folytatott az új-mexikói Albuquerque Sancia laboratóri­ umában, kijelentette, hogy az eddigi bizonyítékok indokolttá teszik a kutatás további folytatását. „Határozottan úgy tűnik, hogy ez az orosz tanulmány megbízható” jegyezte meg. „Nagyon izgalmas; talán még egy űrrepülőgépet is felküldhetnénk. Ha idegen űrhajó, akkor ez lenne az évszázad felfedezése. Minden kétséget kizáróan igazolná, hogy intelligens élet valahol máshol is létezik az univerzumban.” Dr. Myran Maikin, a NASA (National Aeronautics Space Administ­ ration - Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal), űrtechnológiával foglalkozó Űrrepülőgép Hivatalának vezetője kijelentette: „Fontolóra vennénk egy közös mentőakciót az oroszokkal, ha megkeresnének ben­ nünket.” Stanton Friedman atomfizikus úgy vélte: „Ha megtalálnánk a töredé­ keket, akkor lenne esélyünk arra, hogy a darabokat újra összeállítsuk.” A brit reakció óvatosabb volt. Dr. Desmond King-Hele a Royal Air­ craft Establishment, (Királyi Repülőgép Intézet) kutatója Famborough-ban (Hants) azt mondta: „Több mint 4000 roncsdarab kering a Föld körül. Az azonosítás végett mindegyiket katalogizálták. Szeret­ nénk megtudni ennek a roncsnak az azonosítószámát. Ez meghatároz­ ható jelentős számú megfigyelés után.” „Az amerikaiakhoz hasonlóan mi is érdeklődünk az eredmények iránt, amennyiben az információkat a rendelkezésünkre bocsátanák.” William Cortiss amerikai fizikusnak eszébe jutott egy cikk, melyet John Bagby asztronómus publikált az amerikai Icarus magazinban még 1969-ben, vagyis egy olyan időszakban, amikor a kormányhivatalok ha­ tározottan tagadták az ufók létezését. Bagby azt írta, hogy tíz kisebb hold kering a Föld körül, melyek egy nagyobb anyatestről váltak le. Utánanézett a szétválás időpontjának, s az eredmény: 1955. december 18.

123

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI

Az Andok rejtélye Soha nem indokolták meg azt a szigorú biztonsági gyűrűt, melyet a nyugat-argentínai Mendoza mellett fekvő terület köré vontak 1964 januárjában. De még épekig olyan hírek keringtek, hogy egy ufó, sebességét vesztve a földre zuhant az Andok lábánál, kistermetű, fényes öltözéket viselő idege­ nekkel a fedélzetén. A Flying Saucer Review szerkesztőségé­ be egy fényképet csempésztek be, ami egy rejtélyes, 13 láb hosszú, szivar alakú tárgyat mutatott, amely egy műveletlen, bozótos területen feküdt. „Bagby a robbanás okát nem tudta megmagyarázni” - mondta Cortiss „csak az érdekelte, hogy bebizonyítsa, a tárgyak ott kinn kerin­ genek az űrben, és mint természeti jelenségekkel nem foglalkozott ve1 lük. Ez tűnt a legbiztonságosabbnak abban az időben.” Számos amerikai kutató szerint más ufók sikeresen bejutottak a Föld légterébe, majd a bolygó felszínére zuhantak. Állításaik igazolása azon­ ban gyakorlatilag lehetetlen, mondják a kutatók, mivel a kormányok az összes incidenst titokban tartják.

A halott idegenek titka S

j-Mexikóban évek óta nem volt ilyen erős vihar, a szél és az eső egész éjszaka dühöngött. Bili Brazer farmer a vihar kellős köze­ pén furcsa robbanást hallott. Amint kivilágosodott, felnyergelte a lovát, és elindult, hogy megnézze, nem esett-e baja a birkáinak. Amit azon a reggelen, 1947. július 3-án talált, világhírűvé tette a farmját, és el­ indította a mai napig tartó ufó-vitát. Földjét kis fagerendák és vékony fémlapok borították. A fa, külseje és súlya alapján balsafának tűnt, de nagyon kemény volt, nem égett és nem tört el. Néhány darabon furcsa hieroglifákat lehetett felfedezni. A

U

124

KATASZTRÓFA TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK fém alufóliának tűnt, de nem lehetett behorpasztani vagy meghajlítani. Aztán Brazel egy hatalmas, ütött-kopott korong alakú lemezre lett fi­ gyelmes. Amint közelebb lovagolt, valami még furcsábbat látott. A tárgy mellett nem emberi lények feküdtek. Néhányan életben voltak, de nem tudtak beszélni. Brazel visszavágtatott a házhoz, és hívta a seriffet. O riasztotta a közeli Roswell katonai repülőteret. lesse Marcel felderítő őrnagy vezette a kutatócsoportot. A mentők elszállították a megégett testeket és katonai teherautók érkeztek, hogy elszállítsák a roncsot. Azonnal biztonsági kordont vontak a terület köré, és megtiltották Brazelnek, hogy bárkinek is beszéljen arról, amit látott. Akkoriban Új-Mexikó volt az USA atom-, rakéta-, űrhajó- és radarkutatásának a központja. A Roswell támaszpont volt a bázisa az ameri­ kai légierő 509. bombázó egységének, amely az egyedüli harci atom­ bombázásra kiképzett csoport volt a világon. Marcelnek halvány fogal­ ma sem volt arról, hogy honnan származik a szerencsétlenül járt űrha­ jó, de azt tudta, hogy nem lett volna szabad ilyen kényes hadászati te­ rületre tévednie. Az ügy titokban tartására tett kísérletei július 8-án meghiúsultak, amikor Walter Haut, a bázis szóvivője sajtótájékoztatót tartott pa­ rancsnokának, William Blanchard ezredesnek a hozzájárulása nélkül. A tájékoztató szűkszavú volt: ,A repülő csészealjakról szóló híresztelések tegnap valósággá váltak, amikor az 509. bombázó egység hírszerző hi­ vatala néhány helyi farmer segítségével egy csészealj birtokába jutott.” ,A tárgy egy farmon ért földet Roswell közelében, valamikor a múlt hét folyamán.” ,A tárgyat a farmer birtokáról hozták el, a Roswell katonai repülőté­ ren vizsgálták meg, majd Marcel őrnagy eljuttatta a parancsnokság­ hoz.” A távirati irodák gyorsan továbbították a hírt a világ különböző saj­ tóorgánumai felé, így a hadsereg további részletek közzétételének nyo­ mása alá került. Ám az újságíróknak azt kellett tapasztalniuk, hogy a történet közben megváltozott. Elhamarkodott cáfolatok özöne zúdult Roswellből és Washingtonból. A légierő egyik magasrangú tisztje, egy texasi rádióállomáson keresztül már úgy tájékoztatta a közvéleményt, hogy a roncsok egy Rawin lég­

125

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI gömb maradványai. Az újságok megjelentettek egy képet, ami őt és egy másik tisztet ábrázol, amint éppen a léggömböt vizsgálják. A hivatalos verzió nyomán hamarosan alábbhagyott a kíváncsiság a roswelli eseményekkel kapcsolatban. Néhány ufó-szakértőt azonban nem elégítettek ki a válaszok. Charles Berlitz - aki több könyvet írt a Bermuda-háromszög rejtélyéről - nyomozni kezdett. A nyomozás eredményéről 1980-ban William Moore-ral közösen ki­ adtak egy könyvet*, melyben azzal vádolják a kormányt, hogy elleplez­ te a valós tényeket, és közölték, hogy a roswelli repülőgép egy űrhajó volt, amely hat idegent szállított. Grady „Bamey” Bamett hadmérnököt idézik, aki elmesélte barátai­ nak, hogy ő az elsők között volt, akik a helyszínre értek július harmadikának reggelén. „Kint voltam szolgálatban - mondta Bamett -, amikor arra lettem figyelmes, hogy valamilyen hatalmas fémes tárgyon fény tükröződik vissza. Ez egy kb. 25-30 láb széles, korong alakú tárgy volt. Amint nézegettem, néhány ember közeledett a másik irányból. Azt mondták nekem, hogy egy régészeti csoport tagjai. Ők is megnézték a földre zuhant élettelen testeket. Azt hiszem, hogy a robbanás vagy a be­ csapódás hatására szétnyílt gépben többen is lehettek. Megpróbáltam közelebb menni, hogy megnézzem, milyenek. Hasonlítottak az embe­ rekhez, de nem azok voltak. Fejük kerek volt, szemeik aprók és nem volt hajuk. A mi mértékeink szerint meglehetősen kicsik voltak, fejük pedig testükhöz viszonyítva aránytalanul nagy. Ruhájuk szürke színű volt, s úgy tűnt, hogy egy darabból készült. Cip­ zárt, övét vagy gombot nem lehetett látni. Mind férfiaknak látszottak és voltak egy páran. Elég közel álltam ahhoz, hogy megérinthessem őket. Amíg néztük őket, teherautóval odahajtott egy katonatiszt, és paran­ csokat kezdett osztogatni. Mindenkinek megmondta, hogy a hadsereg veszi át az irányítást, és hogy mindenkinek azonnal el kell tűnnie. Egyre több katona érkezett, és lezárták a területet. Utasítottak, hogy menjünk el onnan és senkinek ne beszéljünk arról, amit láttunk és hogy hazafiúi kötelességünk a hallgatás.”

* Magyarul:/! roswelli UFO-katasztrófa. Új Vénusz Kiadó, Időgép sorozat, 1992.

126

KATASZTRÓFA TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Berlitz és Moore a történetet nem magától Barnett-tól hallották. Ő 1969-ben meghalt. Barnett verzióját az eseményekről barátai mesélték el, akikkel erről még 1950-ben beszélt. Brazel gazda már szintén régen meghalt, de fia, Billy elmondta, hogyan találta meg apja a törmeléket. .Apa nagyon vonakodva beszélt erről a dologról” - mondta Billy. „A katonaság megeskette a titoktartásra, és ő ezt nagyon komolyan vette. Én nem tudom, honnan származott az űrhajó, de apa egyszer azt mond­ ta, hogy a hadsereg minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a gépet nem emberek készítették. Elmesélte nekem, hogy a hajó utasai még életben voltak de a torkuk súlyosan megégett a gázok belehelése következtében, s emiatt nem tud­ tak beszélni. Kaliforniába vitték és légzőkészülék segítségével tartották őket életben, de meghaltak, még mielőtt bárki ki tudta volna dolgozni a velük való kommunikáció módját.” Berlitz és Moore a Kaliforniai Egyetem professzorára, Dr. Weisbergre is hivatkoztak, aki elmondta, hogy ő vizsgálta meg a korongot. .Alakja egy teknős hátához hasonlított, s egy kb. 15 láb széles kabin helyezkedett el benne. A belső rész súlyosan megsérült. Hat utasa volt és az egyiken elvégzett boncolás eredménye szerint, méretük kivételével hasonlítottak az emberre. Az egyik test ülő helyzetben volt egy irányítópultnak tűnő asztal előtt, melyen különböző hieroglifák voltak láthatóak. Furcsa jelek voltak ezek. Az nyilvánvaló volt, hogy a nyelv ismeret­ len. Légcsavarnak vagy motornak semmi nyomát nem találtuk. Senki nem értette, hogy mi mozgatta a szerkezetet.” Egy Los Angeles i fotográfus, Nicolas von Poppen báró azt állította, hogy ő készített képeket a lezuhant űrhajóról, miután a katonai elhárí­ tás két embere felkérte erre. Elmondta, hogy szigorúan bizalmas fel­ adatot és rendkívül magas díjat ajánlottak fel neki, de figyelmeztették, hogy amennyiben bármit is kifecseg abból, amit látott vagy fényképe­ zett, deportálni fogják. Von Poppen - aki kidolgozta a fémek fotóanalíziséi a kohászatban elmondta, hogy a Roswell légitámaszpontra kísérték, ahol képek százait készítette el,.melyeket minden nap végén át kellett adnia. O kb. 30 láb szélesnek festette le az űrhajót, a kabint pedig 20 láb szélesnek. Padló­ ját műanyag borítás fedte, melyre jeleket írtak. A kapcsológombokkal

127

A VILÁG LEGNAGYOBB UFQ-REJTÉLYEI és karokkal felszerelt irányító pult előtt négy szék állott, „és mindegyik székben, még mindig becsatolva, egy-egy vékony test ült, melyek ma­ gassága 2-4 láb között változott”. A báró még azt is elmondta, hogy: „mind a négynek nagyon fehér volt az arca. Fényes, fekete, zseb nélküli öltözéket viseltek, ami szoro­ san lábfejükre és nyakukra tapadt. Cipőjük ugyanabból az anyagból ké­ szült, és nagyon könnyűnek tűnt. Kezük hasonlított az emberéhez, bár a gyerekekéhez hasonlóan puha volt. Öt ujjuk volt, szabályosnak látszó ízületeik és szépen vágott körmük.” Berlitz és Moore elmondták, hogy Von Poppen kicsempészett egy ne­ gatívot az űrhajóról, és egy biztonságos helyen elzárta, melyet csak ha­ lála után nyithattak fel. Amikor 1974-ben, 90 éves korában meghalt, a negatívnak nyomát sem találták. A szerzők Marcel őrnagyot a roswelli eseménnyel kapcsolatban 1978-ban ismét meginterjúvolták, aki azóta visszavonult, és Houmában telepedett le (Louisiana). Arra a kérdésre, hogy a farmon talált roncs valóban egy időjárásjelző léggömb volt-e, azt válaszolta: „Nem az volt”. Majd így folytatta: .Abban az időben meglehetősen jól ismertem minden tárgyat a levegőben, akár a miénk volt, akár külföldi. A katonai és civil időjárásjelző- és rádiólokátoros célkövetési készülékeknek gya­ korlatilag minden típusát ismertem. Am ez egy olyan dolog volt, amit korábban sohasem láttam és nyilvánvalóan nem mi készítettük. Az tel­ jesen egyértelmű, hogy nem időjárásjelző léggömb volt.” Ebben az esetben miért állította mégis, hogy az volt? Marcel felfedte, hogy Ramey dandártábornok utasította a teljes titoktartásra azért, hogy „a hadsereg megszabaduljon a sajtótól”. Berlitz azt állította, hogy a testeket és a roncsot teherautóval és vonattal titokban az ország több tudományos központjába is elszállították elemzés céljából. „Sikerült felkutatnunk olyan embereket, akik világosan emlékeznek a katasztrófára; szakembereket, akik megvizsgálták az idegen gépezetet; és tisztviselőket, akik a testeket elhelyezték különböző intézmények­ ben” - írta Berlitz. „Az általuk elmondottak túlságosan egybevágnak ahhoz, hogy az egész csak egy legenda legyen.” Berlitz véleménye szerint a tényeket azért nem hozták nyilvánosság­ ra, hogy elkerüljék a pánikot, illetve katonai okokból. Ugyanis bármely

128

KATASZTRÓFA TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK nemzet, amely rájön arra, hogyan működtették a korongot, jelen­ tős előnyhöz jutna riválisaival szemben a rakéta- és az űrversenyben. A katonai titkot csak az egymást követő elnökök tudhatták meg. „Ei­ senhower, Kennedy és Johnson magával vitte a sírba. Nixonnak, Fordnak, Cartemek és Reagennek együtt kell élnie vele.” Berlitz emlékeztet Jimmy Carter ígéretére, hogy a kormány ufókkal kapcsolatos adatait hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, amennyiben megválaszt­ ják. Amikor a szerző ez ügyben felhívta a Fehér Házat, csalódnia kel­ lett. Az ufókkal kapcsolatos kutatások titkosak maradtak, újraindítását nem garantálták. Berlitz ezt a következőképpen kommentálta: „Carter hallgatását két­ ségtelenül az á tény válthatta ki, hogy megtudott valamit, ami meggyőz­ te arról, hogy jobb, ha az egész témával kapcsolatban hallgat.”

Szerencsétlenül járt ufók e vajon más ufó-katasztrófák nyilvánosságra kerültek-e? A ha­ tóságok titkolózó magatartása lehetetlenné teszi azoknak a beje­ lentéseknek a megerősítését, amelyek szerint lezuhant űrhajók kerültek a földi kutatók kezébe. A negyvenes évek végén széles körben elterjedt a hír, hogy Mexikóvá­ ros mellett földet ért egy repülő csészealj, és hogy a roncsot, továbbá három élettelen ezüst ruhás, mindössze három láb magas utasát teher­ autókra rakták és tanulmányozás céljából az Egyesült Államokba szál­ lították. Raymond E. Fowler - aki szaktekintélynek számít az ufókkal kapcso­ latos kérdésekben, különösen New Englandben -, egy Bostonban tett látogatása alkalmával, ahol az ufókról tartott előadást, olyan informá­ ció birtokába jutott, ami megerősítette a híreszteléseket. 1979-ben megjelent „Ufók: bolygóközi látogatók" c. könyvében írja, hogy egy miniszterhelyettes egy bostoni templomban elmondta neki, hogy abban az időben a Pentagon tengerészeti elhárításánál dolgozott.

D

129

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Egyik kollégáját Mexikóban beosztották, hogy segítsen egy lezuhant repülőgép kivizsgálásában. .Amikor megérkezett, a területet már lezár­ ták és éppen teherautókra pakolták fel egy ovális tárgy maradványait és utasait... Egy felettese azonnal elküldte a területről, és azt mondta, sen­ kinek ne említse, amit látott.” Fowler nyomozni kezdett a miniszter korábbi kollégája után, s végül Belfastban (Maine) találta meg, ahol visszavonultan élt. Tagadta, hogy bármit is tudna az ügyről, és arra hivatkozott, barátja biztosan téved. De a miniszter kitartott története mellett. Fowler arra a következtetés­ re jutott, hogy a férfi valószínűleg fél felfedni a titkot, hiszen a tengeré­ szeitől kapott nyugdíjból él. 1957-ben Brazíliában az Ubatuba Beach-i halászok azt állították, hogy egy repülő tárgyat láttak felrobbanni és a tengerbe zuhanni. A ha­ lászok a törmelékből származó nagy tisztaságú magnéziumdarabokat is bemutattak. A hatóságok szkeptikusak voltak, bár azt nem tudták meg­ magyarázni, hogy egyszerű halászok honnan szerezhették a magnéziu­ mot, melyet a későbbi vizsgálatok bizonysága szerint egy olyan irányí­ tott öntési eljárással állítottak elő, amit 1957-ben még fel sem találtak. Tíz évvel később Raymond Fowler olyan esetre bukkant, ami egy má­ sik ufó-szerencsétlenséget sejtetett. Találkozott Mr. és Mrs. Marsdennel, akik elmesélték neki, mi történt 1953-54 telén, amikor Mattydale, Syracuse egy külvárosa (New York állam) felé autóztak. Vasárnap haj­ nali három óra volt, amikor négy vagy öt rendőrautó villogó fényeire lettek figyelmesek. Lassítottak, mivel azt gondolták, baleset történt. Az út üres volt, de Mr. Marsden észrevett valamit a mellettük elterülő me­ zőn. A következőket mondta Fowlemek: „Egy olyan tárgyat láttam, melynek átmérője kb. 20 lábnak tűnt, és a középső részén 15 láb magas lehetett. A felszínén különböző színű foszforeszkáló lámpák voltak el­ helyezve. Ezek a fények elég erősek voltak ahhoz, hogy világosan lás­ sam azt a jó néhány embert, akik a tárgy körül sétáltak és vizsgálgatták azt. Közülük néhányan egyenruhában voltak. Egyikőjüknél egy nagy, vállra akasztható fényképezőgép volt, és felvételeket készített.” Hétfőn reggel Mr. Marsden fölhívta a helyi újságot, és megkérdezte, hogy miért nem közölték az eseményt, majd felhívta a seriff hivatalát is. Mr. Marsden az alábbi választ kapta: „Igen, tudunk róla, de ez kato­ nai titok és nem beszélhetünk róla.”

130

KATASZTRÓFA TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Később, amikor az újságírók tudakozódtak a seriff hivatalánál és a légierőnél, azt mondták nekik, hogy ilyen jellegű esemény nem történt. A seriff is tagadta, hogy bárki is beszélt volna Mr. Marsdennek „kato­ nai titokról”. Mr. Marsden nem foglalkozott tovább a kérdéssel, de azért a következő reggelen még kiment a mezőre, ahol keréknyomokat és horpadásokat talált. Jól tudta, hogy az ufó-hívőket kigúnyolják. Amikor Fowler 1967-ben a seriff hivatalában érdeklődött, közölték vele, hogy 1953-54 telén csak a következő tárgyak zuhantak a földre: egy időjárásjelző léggömb, egy repülőgép számytartálya, egy repülőgép és egy homokkal töltött gyakorló bomba, melyet véletlenül, dobtak le egy gépről. Ezek közül egyik sem egyezett meg azzal, amit Mr. Marsden látott, ő azonban kitartott története mellett.

Bizarr boncolások

eonard Stringfield kutató szerint Amerikában több mint 30, sze­ rencsétlenül járt idegen űrhajóról származó testet találtak. Sokat közülük boncolásnak vetettek alá, és mindegyiket konzerválták az ohiói Wright-Patterson légierő bázison vagy a Colorado Springs melletti föld alatti légierő bázison. Stringfield - aki szerint az idegenek 3,5-5 láb magasak, karcsúak és aránytalanul nagy fejük van haj nélkül - megdöb­ bentő állításait azután közölte, hogy beszélt két orvossal és a légierő hat tagjával, akik az elmúlt 30 év folyamán részt vettek a testek kimentésé­ ben és vizsgálatában. Hozzátette, hogy egy speciálisan képzett csoport - a kék barettsapkások - állandóan készenlétben áll egy esetleges ufó-szerencsétlenség azonnali felderítésére. Stringfield minden információforrása névtelen kívánt maradni, és ő még akkor is visszautasította megnevezésüket, amikor könyvének kap­ csán kérdezték. Stringfield a következő adatokat ismerteti: Egy orvos, aki az ötvenes évek elején vett részt egy boncoláson, az idegen testét valamivel több mint négy láb magasnak írta le. Nagy, körte alakú feje volt, és mongoloid szemei az arcába mélyedve. Nem volt szemhéja, fül­ cimpája, fogai és haja.

L

131

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A légierő egy azóta nyugalmazott pilóta őrnagya 1952 folyamán lá­ tott néhány furcsa testet a Wright-Patterson bázis egy föld alatti kon­ zerváló kamrájában, nem sokkal azután, hogy egy légierőtől érkező tit­ kos parancs ufó elleni bevetésre vezényelte a pilótákat, melynek során le kellett lőniük egy idegen űrhajót. Egy másik, a légierőnél szolgáló amerikai pilóta is látott három re­ keszt, melyeket 1953-ban szállítottak Wright-Pattersonba. Azt mond­ ták neki, hogy, a rekeszek egy Arizonában lezuhant repülő csészealjról származó testeket tartalmaznak. Egy tiszt azt is elmesélte, hogy az em­ ber formájú lények még életben voltak, amikor a mentőosztag tagjai megérkeztek, de meghaltak annak ellenére is, hogy oxigént kaptak. A hadsereg egyik elhárító tisztje kilenc idegen testet látott, melyeket 1966-ban fagyasztottak le Wright-Pattersonban, és azt mondták neki, hogy különböző kormánylétesítményekben összesen 30 ilyen testet tá­ rolnak. Ugyanez az ember később megtudta, hogy 1966 és 1968 között az Ohio, Indiana, Kentucky államok területén öt ufó zuhant le. A légierő egy őrmestere - aki csak Cáriként nevezte meg magát - el­ mondta, hogy szemét bekötve autóval egy titkos helyre szállították, ahol egy szoba előtt kellett őrt állnia! Amikor bekukucskált, három kis­ méretű testet látott, kb. 3 láb magasakat, akiknek a feje abnormálisán nagy volt. Az egyik, boncoláson részt vevő orvos elmondta, hogy a testeknek nem voltak emésztőcsatornáik és nemi szerveik, vérük színtelen volt. Stringfield - akinek állításait a Mutual UFO Network (Kölcsönös Ufó Hálózat) publikálta Seguinban (Texas) - azt is elmondja, hogy néhány idegennek sikerült elmenekülnie. Egy ezredes elmondta neki, hogy 1968-ban furcsa lényekkel találkozott, akik egy csészealjból bukkantak elő a Nellis légierő támaszponton, Nevadában. Egy fénynyaláb megbé­ nította, így csak végignézni tudta, amint a lények visszatértek a hajó­ jukhoz és elrepültek. Néhány idegen nem tudja ilyen szakértelemmel irányítani a vele ta­ lálkozó embereket. Még ha gépük sikeresen landol is, új veszélyekkel kell szembenézniük a Földön.

132

Lepattanó lövedékek

hopkinsville-i (Kentucky) rendőrkapitányságra farmerek és fe­ leségeik egy csoportja rontott be az éjszaka kellős közepén, erő­ sen megdöbbentve ezzel a rendőröket. Elmondták, hogy lövéseket adtak le koboldszerű lényekre, akik ufóval érkeztek, de lövedékeik lepa tantak az idegen teremtményekről. A vasárnap este, 1965. augusztus 21-én, rémálommá vált egy család számára Kellyben, ami egy néhány, egymástól távol eső házból álló kis település, hét mérföldre Hopkinsville-től. A Sutton farmon Langfordék - nyolc felnőtt és három gyermek - éppen a templomból tértek haza, amikor az egyik fiatál egy fényesen világító tárgyat vett észre, amint az a pajta mögé ereszkedett. A közeli farmokon élő emberek is látták, de a család nem tulajdoní­ tott neki különösebb figyelmet, gondolván, hogy csak egy hullócsillag. Aztán, kb. este 8 órakor az udvaron ugatni kezdtek a kutyák. Két fér­ fi az ajtóhoz ment, hogy megnézzék, mi történt, és azt látták, hogy kb. 50 yard távolságra egy fényes ezüst ruhát viselő, kb. 3-5 láb magas te­ remtmény közeledik feléjük. Hatalmas feje volt, hosszú karjai majd­ nem a földig értek, és karmokban végződő úszóhártyás kezei voltak. Felragadtak egy 12-es kaliberű vadászpuskát és egy 22-es pisztolyt, majd közelről tüzet nyitottak. A lény elterült, de azután az emberek nagy ámulatára, felugrott, és eltűnt. A megdöbbent család bezárkózott, odabent minden lámpát eloltottak, és felkapcsolták a tornác lámpáit. Aztán az egyik nő felsikított. Kinézve az ebédlő ablakán egy arcot pillantott meg, amely tágra nyílt szemekkel bámult rá sisakjának résén keresztül. A férfiak berohantak a szobába, és tüzeltek, de a teremtmény - annak ellenére, hogy ismét eltalálták elszaladt.* A következő 20 percben összesen 50 lövést adtak le az öt idegenre, de a töltények nem tudták megállítani őket. Bud Led with rádióriporter, aki a családot a következő reggelen meginterjúvolta, elmondta, hogy „amikor valamelyik teremtményt eltalálták, akkor az lebegni kezdett,

A

133

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI elesett, vagy fedezékbe vonult. Minden lövés, ami eltalálta őket, úgy hangzott, mintha egy vödörhöz csapódott volna.” ,A lények nem hallattak semmilyen hangot. Az aljnövényzetnek su­ sognia kellett volna a lépések alatt, de semmilyen zajt nem lehetett hal­ lani. A lények szemlátomást súlytalanok voltak, vagyis olyanok, mint amikor valami egy fáról nem leesik, hanem leszállingózik.” Amikor a kezeiket a levegőben tartva közeledő idegeneket lövedékek találták el, vagy villanófény vetült rájuk, leengedték karjaikat, és elro­ hantak. De állandóan visszatértek, és semmilyen kísérletet nem tettek arra, hogy belépjenek a házba, csak kint álltak és bámultak befelé. 20 perc múlva a teremtmények eltűntek az éjszakában. De a rémült család még két órán keresztül készenlétben állt, mielőtt kimerészkedtek és el­ hajtottak a rendőrségre. A tisztek, akik megvizsgálták a farmot, semmi nyomát nem találták a látogatóknak. Bár a történet elképesztő volt, csak Búd Ledwithet érdekelte annyira, hogy komolyan folytassa a vizsgálódást. Egy tiszt, aki éppen azon a környéken tartózkodott, és meghallotta az eseménnyel kapcsolatos hí­ reket a rádión, szintén utánanézett az ügynek az Egyesült Államok légi­ erejének ufókkal foglalkozó Bluebook kutatási programja számára. Je­ lentését később számos pontban hibásnak találták. Miután az egyik érintett hölgyet, Mrs. Lenny Langfordot meginterjú­ volta, kijelentette, hogy a hölgy és fiai, továbbá azok feleségei és még néhány barátjuk azon az estén a Holly Roller templomban vettek részt istentiszteleten, és az ott megélt extázis után „érzelmileg kiegyensúlyo­ zatlan” állapotba kerültek. Valójában Mrs. Langford a Trinity Pente­ costal felekezethez tartozott, melynek istentiszteletei teljes mértékben tradicionálisak. Mások megpróbálták kideríteni, hogy járt-e a környéken vándorcir­ kusz, mivel valószínűleg úgy gondolták, hogy a farmerek elkóborolt majmokat láttak. No de lebegő majmok? Golyóálló mellényt viselő majmok? Búd Lewith szilárdan hitte, hogy a szemtanúk igazat mondanak, és hogy ezeknek az egyszerű embereknek semmiféle indítéka nincs arra, hogy bárkit is megpróbáljanak beugratni. És ahogy Dr. J. Allén Hynek - akinek az ufókkal foglalkozó kutatóközpontja megvizsgálta az ügyet rámutatott, hogy ezek az emberek semmit nem nyertek a nyilvánosság-

134

KATASZTRÓFA TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Démonok és démon-hajók Az ufók elleni emberi agresszió egyáltalán nem új keletű. Az Amerikai Légierő Akadémiájának tankönyve szerint az állí­ tólagos léghajókat Írországban démon-hajóknak minősítették kb. 1000-ben. Azokat az embereket pedig, akik „saját beval­ lásuk szerint” űrutazók voltak, 840 körül kivégezték a fran­ ciaországi Lyonban. gal, és később „szörnyen szenvedtek a kuriózumok keresőitől, újság­ íróktól és szenzációhajhászoktól”. Az esetet később példaként hozták fel a légierő ufókkal foglalkozó ki­ képző kézikönyvében, hogy megmutassák, milyen veszélyes lehet az ember az idegenekre nézve. A tankönyv hozzáteszi: „A történet folya­ mán a feltételezett idegenek egyszer sem lőttek vissza, sőt az a benyo­ másunk alakulhat ki, hogy a leírt teremtmények élvezettel nézték az embereket.” A család úgy döntött, hogy tovább nem tud azon a farmon élni, és el­ adta.

Éber emberek készültségben z ufó-láz 1965 januárjában Virginia egyes településein polgár­ őrségek megalakulásához vezetett. A Richmond Times Despatch az Augusta megyei John Kentet idézte, aki szerint az ufó-bejelen­ tések „teljesen ellenőrizhetetlenné és veszélyessé váltak a vidék lakóira nézve”. A Shenandoah-völgy Brands Fiat régiójának önkéntes rendcsinálói felfegyverkezve indultak megkeresni az ufóval érkezett teremtménye­ ket. De a seriff szerint a lakosságnak még kicsi zöld emberek érkezése esetén „sincs joga az idegenek lemészárlására”.

A

135

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Robert Button igazságügyminiszter nem osztotta ezt a véleményt. Amikor egy fredericsburgi békebíró megkérdezte a véleményéi kissé gúnyosan azt válaszolta, hogy „nyilvánvalóan nincs olyan állami tör­ vény, ami törvénytelennek minősíti az űrből ide érkező kicsi zöld lé­ nyek lelövését”. 1966 márciusában egy ember Bangor (Maine) mellett elhajtva rálőtt egy ufóra. A mező felett fémes, ovális alakú lebegő tárgyat vett észre, kiszállt az autójából, hogy megnézze, és kesztyűtartójából magával vitte 22-es pisztolyát. Amikor a rejtélyes repülő tárgy a bokrok tetejét érint­ ve hirtelen felé vette az irányt, a férfi tüzelni kezdett, és hallotta, hogy a lövedékek gellert kapnak a fémen, amint az űrhajó elszállt fölötte, és hatalmas sebességgel eltűnt. Nem mindenki részesítette az ufókat ilyen barátságtalan fogadtatás­ ban. Brewer polgármestere (Maine) a temérdek helyi ufó-észlelés hatá­ sára felállítatott egy hatalmas hirdetőtáblát, melyen meghívja az ufók utasait, hogy telepedjenek le a városban.

Golyóálló Dél-Afrikában, Fort Beaufortban a rendőrök mindössze nyolc yard távolságról tüzet nyitottak egy világító, fémes tárgyra, amely 1972. június 26-án ért földet. De a golyók teljesen ha­ tástalanok voltak. A gép' tompa morajjal egyszerűen felszállt.

136

V. fejezet

Rendőrségi típusú találkozások Az ufó-rajongók örömmel fogadják köreikben azokat a rendőröket, akik furcsa tárgyakat észlelnek az égen. Azt kérdezik, hogyan lehet az ufó-híveket hóbortosnak tartani, ha ilyen magasan képzett, megbízható szemtanúk is készek elismerni a megmagyarázhatatlan égi jelenségek létezését. Az utóbbi években az egész világon akadtak olyan rendőrök, akik saját szemükkel győződtek meg annak lehetőségéről, hogy más bolygókról idegenek érkezhetnek hozzánk.

Rendőrök kihallgatáson ene Bertrand járőr azt tette, amit bármely lelkiismeretes zsaru tenne szükség esetén, ha ellenséges betolakodóval kerülne szem­ be; előkapta revolverét, féltérdre ereszkedett és célzott. Ebben az esetben azonban nem közönséges betolakodóval állt szemben. A felé száguldó tárgy valóban nem evilági volt. Bertrand-t behívták az exeteri (New Hampshire) rendőr-parancsnokságra, hogy. vizsgálja ki egy fiú történetét, aki „teljesen összezavarod­ va” állított be a rendőrségre azzal, hogy „valami tárgy üldözőbe vette”. 1965. szeptember 3-án kora reggel, Norman Muscarello autóstoppal utazott hazafelé Amesburyből a 150-es úton, amikor egy vörösen vilá­ gító tárgy tűnt fel az út melletti mező fölött, és felé közeledett. Bertrand ismerte a fiút. Szerinte Muscarello „kemény fiú, de valami bizonyára nagyon megijeszthette”. Remegett a kezében a cigaretta, és olyan fehér volt, mint egy papírlap. Rendőrségi autóba ültek, és kihaj­ tottak a mezőre. Leállították az autót, és benn ülve a járműben vára­ koztak néhány percig. Semmi sem történt. „Felhívtam a kapitányságot, és elmondtam nekik, hogy semmit nem találtunk” - emlékezett vissza Bertrand. „Kérték, hogy mielőtt vissza­ indulnánk, tegyek egy gyors sétát a terepen. Őszintén szólva egy kicsit hülyén éreztem magam, hogy éjfél után egy magánterületen bóklászok, és repülő csészealjat keresek.” „Elindultunk, s én zseblámpámmal vUágítva próbáltam tájékozódni. Aztán Norman hirtelen kiáltozni kezdett; »Vigyázz! Itt jön!«. Megfor­ dultam, és alig akartam hinni a szememnek. Ott volt az a hatalmas sötét tárgy, akkora, mint egy pajta, és piros fényekkel vilogott. Alig valamivel a fák fölött repült, és egyik oldaláról a másikra billent.” .Aztán kicsit előredőlt, és egyenesen felénk tartott. Én automatiku­ san fél térdre ereszkedtem, és előrántottam a szolgálati pisztolyomat, céloztam, de nem húztam meg a ravaszt. Emlékszem, hirtelen arra gon­ doltam, hogy ez most nem lenne okos dolog, inkább odakiabáltam Nor­ mannak, hogy szaladjon az autóért. De neki mintha földbe gyökerezett volna a lába. Visszafelé szinte vonszolnom kellett.”

G

138

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK ,A dolog kb. 100 láb magasan, ragyogó vörös színben pompázott, és egyfajta glória vette körül. Azt gondoltam, hogy elevenen fogunk meg­ égni, de hőt nem bocsátott ki. Abszolút csendes volt, hangokat csak a közeli istálló felől lehetett hallani, ahol lovak nyerítettek, és karámjuk oldalát rugdosták. Aztán a környékbeli kutyák is vonítani kezdtek. Az eszem folyamatosan azt súgta, hogy ez az egész nem is létezik, de pon­ tosan a szemem előtt zajlott le minden.” Amikor Bertrand járőrtársa, Dave Hunt odaérkezett, az ufót még lát­ ni lehetett. A három férfi tíz percig bámulta elképedve. „Ide-oda bille­ gett, és olyan dolgokat csinált, amire egy repülőgép nem lenne képes” mondta Bertrand. ,Aztán egyszerűen elsuhant a fák fölött Hampton irányába.” Amikor a rendőrök visszatértek hivatalukba, hogy megírják jelen­ téseiket, Bertrand-nak emlékezetébe ötlött az a nő, akivel egy órával ezelőtt a 101-es úton találkozott. A nő „erősen felkavart állapotban” ült az autójában, mert - elmondása szerint - egy vörös, világító tárgy üldözte. A rendőr hazaküldte, és nem is foglalkozott tovább a dologgal. Most már ő is tudta, hogy mit látott a nő. A tárgyat mások is észlelték. A rendőrök épp csak visszatértek a ka­ pitányságra, amikor egy telefonműszerész hívta őket Hamptonból. A nyilvános fülkéből telefonáló férfi azt állította, hogy egy repülő csésze­ alj üldözi, ami még mindig ott van a közelben. A vonal szétkapcsolt, mi­ előtt többet mondhatott volna, és bár a rendőrök megpróbálták kiderí­ teni, hogy honnan telefonált, nem jártak sikerrel. A Bertrand-t és Huntot kihallgató nyomozók a légierőtől utasították a két rendőrt, hogy ne beszéljenek a dologról, az eset ne kerüljön az új­ ságokba. De egy helyi lap újságírója már megneszelte sztorit. MiVel ezek után a hatóságok már nem tudták elhallgatni a dolgot, fu­ ra cáfolatokat kezdtek kibocsátani. Az ufó-észlelést a Pentagon először a hőmérséklet-változással magyarázta, melyek hatására „a csillagok és a bolygók mozogni és pislogni látszottak”. Bertrand és Hunt tiltakoztak az efféle értelmezés ellen, mondván, hogy egy ilyen nyilatkozat rossz fényt vet a rájuk, mert eddig felelősségteljes rendőröknek ismerték őket. Később a Pentagon a Big Blast Coco fedőnevű hadgyakorlattal ma­ gyarázta a látottakat. Exeter városa a gyakorlat forgalmi útvonalába

139

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI esett, mondták el a hadgyakorlat vezetői, hozzátéve, hogy: „A közeledő gépeknek használniuk kellett általános helyzetjelző, összeütközés elleni, és valószínűleg a szárny fölötti leszállás jelző lámpáikat is.” De Bertrand-t ez az indoklás sem elégítette ki. Ismét tiltakozó levelet írt, melyben közölte: „Mivel négy éven keresztül a légierőnél szolgál­ tam, ahol mindenfajta hadászati repülőgép üzemanyag-utántöltése volt a feladatom, lehetetlennek tartom, hogy összetévesztettem volna az ál­ talunk látottakat bármiféle katonai hadmozdulattal ... Közvetlenül a tárgy eltűnése után egy repülőgépet is láttunk, ami valószínűleg egy magasan repülő B-47-es volt, de ennek semmi köze nem volt ahhoz a tárgyhoz, amit korábban láttunk,” A két rendőrtiszt arra is rámutatott, hogy az ufót hajnali 3 órakor látták, majdnem egy órával azután, hogy a hadgyakorlat befejeződött. . A légierő vonakodva ugyan, de visszalépett korábbi merev álláspont­ jától: ,Az első észlelések ... a Big Blast Coco hadművelet gépeinek tulajdoníthatóak” - szögezték le utolsó nyilatkozatukban. „Bertrand és Hunt rendőrtisztek hajnal 2 óra utáni' megfigyeléseit pedig azonosítat­ lan tárgynak tekintjük.” Még egy ilyen kicsi beismerés is óriási előrelépésnek számított az ufó-hívők körében, akiket erősen frusztrált a hivatalok évek óta tartó makacs elutasító magatartása. A következő évben az ufók ismét ellátogattak Exeterbe. Egyik vasár­ nap, éjszaka 10 órakor egy rendőr őrmester a bejárati kapukat ellen­ őrizte a városban, amikor egy gyorsan mozgó fehér fényt látott nyugat felé hullani. A pontosabb megfigyelés érdekében felkapaszkodott a közeli dombra, és ott egy lassan előre-hátra mozgó, kivilágított tojáshoz hasonló tár­ gyat vett észre, amely alatt piros, fehér, kék és zöld színű fények forog­ tak. Aztán a tárgy gyorsan lejjebb ereszkedett, és az elekromos vezeté­ kek fölött lebegett. Az őrmester rádión keresztül felhívta a kapitányságot, ahonnan táv­ csővel felszerelkezve megérkezett egy főhadnagy, aki saját embereinek tavaly szeptemberi ufó-észlelése ellenére is szkeptikus volt. Most, ahogy a tojás alakú tárgyat nézte - tetején a fehér kupolával -, megváltozott az álláspontja. Bernard rendőrtiszt és egy újságíró szintén látták az ufót. De ez alka­

140

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK lommal senki nem csinált belőle felhajtást. A város egyáltalán nem akart olyan hírnévre szert tenni, mint a korábbi ufó-észlelések alkalmá­ val.

Kérjük, ne fotózzanak! eff Greenhaw rendőrfőnök feleségét és állását is elvesztette az 1963. október 17-én észlelt jelenség miatt, de továbbra is kitartott története mellett.

J

Éppen elmúlt este 10 óra, amikor falkville-i lakásán (Alabama) meg­ csörrent a telefon. Egy hölgy azt állította, hogy a várostól nyugatra egy ufót látott villogó fényekkel leszállni a mezőre. A 26 éves Greenhaw akkor nem volt ugyan szolgálatban, de elhatározta, hogy megvizsgálja a dolgot. Magával vitte fényképezőgépét is. Amint a távoli leszállóhely felé hajtott, egy figurát vett észre az út közepén. Kb. akkora volt mint egy jól megtermett ember, alufóliához hasonló ezüstös ruhát viselt, és egy antenna állt ki a fejéből. Amikor az alak elindult felé, vakuval készített négy képet, majd bekapcsolta a villogót az. autó tetején. A figura megfordult, és „olyan sebesen futott el, ahogy én még embert futni nem láttam”. Greenhaw beleegyezett képeinek publikálásába, melyek egy asztrona­ utaszerű figura elmosódott alakját mutatják. De ezt a tettét négy héten belül megbánta. Felesége elhagyta, mert nem tudta elviselni a nyilvá­ nosságot és a „mellékhatásokat”. Greenhaw autójának motorja felrob­ bant, lakókocsija lángok martaléka lett. Végül november 15-én megkér­ ték, hogy hagyja ott az állását. Azt sosem állapították meg, hogy Greenhaw valóban egy idegent lá­ tott-e, vagy valaki bosszúból találta ki a beugratást. Azon az éjszakán sokan mások is jelentettek különös fényeket, de Greenhaw felettesei mindezek ellenére is úgy érezték, hogy a férfi szavahihetősége megkér­ dőjeleződött.

141

Az ismeretlen nyomában gy fekete Chevrolet a megengedett sebességet messze túllépve száguldott el a bíróság épülete előtt Socorróban (Új-Mexikó). Lonnie Zamora járőr beletaposott a gázpedálba, és az Old Rodeo utcán át az autó nyomába eredt. A jelentés miatt feljegyezte az időt, 1964. április 24-e, du. 5.45 volt. Zamora nem tudta utolérni a gyorshajtót, de arra a napra életegégéig emlékezni fog. Ahogy elhagyta a várost, egy lángot vett észre az égen kb. egy mér­ földnyire délnyugatra. Egy morajló hangot is hallott. A zaj egy dinamitraktár irányából jött. Talán felrobbant? Elhatározta, hogy felhagy az üldözéssel, és megnézi, mi történt. Lefarolt az útról, és rátért egy murvás útra. A csúcsban végződő kék és narancssárga színű láng a lenyugvó nappal szemben ereszkedett lefe­ lé. Amikor az autót egy kis emelkedőn próbálta felfelé felvinni, szem el­ ől tévesztette. Háromszor kellett visszatolatnia, és újra próbálkoznia, mert a kerekek mindig kipörögtek a kavicsokon és a köveken. A domb tetején Zamora a raktárat keresve körülnézett. 150 yardnyira egy fényes tárgy ötlött a szemébe. „Először úgy tűnt, mintha egy fel­ borult autó lenne” - emlékezett vissza. „Azt gondoltam, hogy biztosan gyerekek fordították fel. A tárgy közvetlen közelében két, fehér overallos embert láttam. Az egyikőjük megfordult, s egyenesen az én autóm felé nézett. Meglepetésében hátrahőkölt.” A rendőrtiszt közelebb hajtott autójával, hogy segítségükre legyen. Amikor legközelebb a tárgyra nézett, a két figura - kistermetű felnőt­ tek vagy gyerekek - már eltűnt. Az ovális tárgy fehéres színű volt, mint az alumínium. Megállította az autót, és rádión keresztül beszólt a pa­ rancsnokságra, hogy éppen most száll ki egy balesetet megvizsgálni. Amint letette a mikrofont, Zamora két vagy három hangos puffanást hallott, „mint amikor valaki erősen üt vagy becsap egy ajtót”. Aztán egyre erősödő és növekvő frekvenciájú zúgás kezdődött. „Egyáltalán nem olyan volt, mint egy sugárhajtású repülőgép” - mondta a nyomo­ zóknak. „Tudom, hogy milyen a sugárhajtású gépek hangja.”

E

143

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Most ismét látta a kék és narancssárga színű lángot,,és a tárgy egye­ nesen fölfelé a levegőbe emelkedett. Megfigyelte, hogy ovális alakú és sima volt, ajtókat és ablakokat nem látott, csak egy kb. 30 inch széles, vörös, jelvényszerű jelzést. Ahogy a zúgás erősödni kezdett, Zamora megfordult, és futni kezdett. „Azt hittem, hogy a dolog fel fog robban­ ni.” Saját autója mellett is elrohant, a hátsó lökhárítóban megbotlott, de csak ment tovább. Néhányszor hátranézett a válla fölött, hogy lássa, mi történik. Az űrhajó még mindig lassan emelkedett fölfelé az elhagyatott víznyelő árokból, ahol korábban landolt. A tiszt átvetette magát a hegy­ gerincen, elterült a földön, és karjaival védte a fejét. Amikor a zúgás megszűnt, megkönnyebbülve kukucskált át a hegyte­ tő fölött. A tárgy kb. 10-15 lábnyira a föld fölött, nagy sebességgel dél­ nyugat felé tartott. Aztán hirtelen magasabbra emelkedett, és gyorsan, a legkisebb zaj vagy füst kísérete nélkül felszállt, eltűnt a közeli hegyek mögött. Zamora rádión keresztül elmondta az ügyeletes őrmesternek, hogy mi történt vele, aki egy másik rendőrautót is a helyszínre kül­ dött. A rendőrség megtalálta a 2-3 inch mélységű „landolási nyomo­ kat" a kőkeménységűvé összeállt homokos talajon. A bokrok és a körü­ löttük levő fű megégett, és még parázslott. A légierő néhány nappal később érkező nyomozói valamilyen termé­ szetes magyarázatot akartak találni a Zamora járőr által látottakra. Azt próbálták megállapítani, hogy valamilyen ember által készített űrhajót láttak a területen, de nem jártak sikerrel. Kollégái úgy festették le Zamorát, mint megbízható, köztiszteletnek örvendő állampolgárt, józan gondolkodású és megbízható embert. A cinikusok viszont azzal érvel­ tek, hogy a helyszín közelében lakók nem láttak és nem hallottak sem­ mit; hogy az égési nyomokat egy öngyújtó is okozhatta; hogy a „lando­ lás nyomait” egy kis lapáttal vagy szikladarabok elmozdításával is ké­ szíthették; hogy a terület a város polgármesterének a tulajdona, aki örülne a nyilvánosságnak és az ufó-bejelentésre érkező turistáknak. . Más nyomozóknak azonban el kellett ismerniük, hogy Zamora való­ színűleg valami igazi, meghatározatlan eredetű jelenséget látott. Egyi­ kőjük Dr. J. Allén Hynek volt, aki később a következőket mondta az egyes kritikusok ufó-bejelentésekkel kapcsolatos gúnyos megjegyzései­ re: „Paradoxon, hogy a rend őreinek tanúvallomását - ami néhány más

144

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Az akrobatikus korong 1976 áprilisában Norman Collinson nyomozó őrmester egy olyan korong alakú tárgyat látott, ami hihetetlen sebességgel derékszögű kanyarokat produkált Bury város fölött, Lancashire-ben. A tiszt, akiből később felügyelő lett, elmondta, hogy „Egy idő után még nagyobb sebességre kapcsolva elsüví­ tett, és kb. két másodperc alatt elérte a horizontot.” esetben elegendő ahhoz, hogy viliamosszckbe juttasson egy embert - az olyan esetekben, mint ez is, teljes mértékben figyelmen kívül hagyják.” Azon a tavaszon a fenti ufó-és/leléshez hasonló bejelentések érkeztek egy fehér, alumíniumszerű, ovális tárgyról, ami az Egyesült Államok szinte egész területén megfordult. Látták La Maderában (Új-Mexikó­ ban), Helenában (Montanában) és Newarkban (New Jersey). Az utolsó szemtanú azt is jelentette, hogy a földet ért űrhajó mellett furcsa, gye­ rek méretű teremtményeket látott.

Fényoszlop Desmond Condon felügyelő azok közé tartozott, akik bejelen­ tést tettek egy fényoszlopról, ami kb. 3000 láb hosszan nyúj­ tózott Earlsfield fölött, Londontól délnyugatra 1977 novem­ berében. „Tökéletes oszlop volt” - mondta a felügyelő. „Ké­ kes párával világított, és kb. 30 percen át mozdulatlan ma­ radt. Soha nem láttam még semmi ehhez hasonlót.”

Hekusok zavarban

gy női rendőrtiszt és férfi kollégája 1979. november 29-én hajnali 3 óra 25 perckor egy hosszú, szivar alakú tárgyra lettek figyelme­ sek, ami 500 lábnyira Rickmanworth (Herfordshire) elit lakóne­ gyede fölött lebegett. Egész hosszában ragyogóan ki volt világítva, aljá

E

145

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI és tetején piros fények égtek, s hangtalan volt. Anne Louise Brown ren­ dőrnő később beismerte: .Amikor az autónk fölött járt, megmerevedtem a rémülettől. Nem tudom, hogy mi volt, de ahhoz túlságosan nagy és fé­ nyes volt, hogy repülőgép vagy csillag legyen. Azt mondtam a kollégám­ nak, hogy hülye, ha bejelenti kapitányságon. Biztos voltam benne, hogy az emberek azt gondolnák, hogy megőrültünk.” Néhány perccel később két másik tiszt, mindketten férfiak, ugyanazt a formát látták a közeli Chorley erdő fölött, riasztották a parancsnok­ ságot, majd autójukkal üldözőbe vették. A tárgy hangtalanul eltűnt a látóterükből, de két óra múlva ismét észrevették. A hertfordshire-i rendőrség információt kért a West Drayton-i légi irányítástól, ahol közölték, hogy a terület fölött nincsenek repülőgépek. George Freakes felügyelő azt mondta: „Komolyan vesszük az ügyet. Meg vagyunk győződve arról, hogy tisztjeink láttak valamit, s ők igazán szavahihető személyek, de eddig még senki sem tudta pontosan megma­ gyarázni, hogy mi is volt az a tárgy.” 1980. november 25-én a kora hajnali sötétségben Will County fölött (Illinois, Chicagótól délre) ufót észleltek, melyet több kapitányság járő­ re is üldözőbe vett. A rejtélyes alakzat azonban alaposan megtréfálta őket. A seriffhelyettesek, Kari Sicinski hadnagy és Jay Mau őrmester lát­ ták meg először az ufót, kb. két mérföldnyire, 1500 lábnyi magasság­ ban. Keletről délre tartott, majd észak felé fordult, és végül a délkeleti irányt választotta. „Gyorsabb volt, mint bármilyen repülőgép, amit eddig láttam” mondta Sicinski. aki vadászrepülő volt, amikor az Amerikai Tengeré­ szeinél szolgált. „Soha nem láttam olyan repülőgépet, ami olyan ponto­ san tudott volna manőverezni, mint ez a tárgy. Hatalmas volt és nagyon fényes, rózsaszínes-fehéres színárnyalatú, alakja pedig egy oldalán fek­ vő könnycseppre emlékeztetett.” A rendőrök a szomszédos városokban, Frankfortban, New Lenoxban és Mokenában meghallották Sicinski parancsnokságra küldött rádióje­ lentését, és látták is az említett alakzatot. Sam Cucci frankforti járőr nyugat felé hajtott az ufó irányában. Észrevette, hogy a tárgy emelked­ ni kezd, egyre ragyogóbbá válik, majd letompítja fényeit.

146

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK ,,-Hirtelen eltűnt a szemem elől” - emlékezett vissza. „A két másik rendőrautó járőreitől,, tudtam meg, hogy mögöttem van. Megfordultam, és a többiekkel együtt üldözőbe vettük, kb. 60 mérföld per óra sebesség­ gel. Bekapcsoltam a reflektort, de az ufó elkanyarodott, és egyszerűen szertefoszlott, mint amikor valaki kikapcsol egy lámpát.” New Lenoxban Carl Bachman és Charles Proper 20 percen át nézték az égen cikázó ufót. „Soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát” mondta Bachman. „Ott van valami az égen, amiről nem tudjuk, hogy micsoda.” Proper a következőket tapasztalta: „Egy ragyogó fényt lát­ tunk, ami hirtelen egyenesen felfelé szállt és eltűnt. Mindössze egy vagy két másodperc leforgása alatt szem elől veszítettük.” Tóm Donegan mokenai járőr, aki szintén látta az ufót, megjegyezte: „Elgondolkoztatott, hogy vajon ki figyel bennünket a világűrből.” 1981 márciusában hírek érkeztek egy bizarr találkozásról, melynek egy rendőrfőnök is szemtanúja volt. Miguel Costa a melói (Uruguay) erők parancsnoka, feleségével, Carmennel és barátaival, Armando és Maria Penával egy kavicsos úton Tacuarembo mellett haladtak el autó­ jukkal, amikor egy hatalmas, narancssárga és sárga színű fényekkel vil­ logó tárgy bukkant fel előttük a kora reggeli sötétségből. Costa megállította az autót, és ösztönösen bekapcsolta a reflektort. „Az ufó hirtelen megállt, habozni látszott, majd fel s alá cikázott, mint­ ha csak a mi jelzésünkre akarna válaszolni” - jelentette a rendőrfőnök. .Amikor ismét elindultunk, a tárgy követett bennünket. Újra leállí­ tottam az autót, és villogtattam a lámpáimat. Az ufó válaszképpen is­ mét billegni kezdett. Megint tovább hajtottunk a kanyargós úton, és az ufó kb. fél mérföldnyi távolságban követett bennünket. Ez így ment majdnem 30 mérföldön keresztül. Ekkor történt a legkülönösebb do­ log.” „Mindannyian az üveghez tapadva néztük, ahogy a korong hirtelen nagy sebességgel alábukott, mintha lezuhanna. A földtől kb. 50-100 yardnyira megállt, és világosan láttuk kerek, kupolaszerű formáját, mely alatt egy hatalmas lapos tányér helyezkedett el. A kupolát halvány felhőgyűrű vette körül. A teteje pirosas volt, de az alja ragyogó fehéren világított.” Mivel Costa az űrhajó új, alacsonyabb repülési útvonalát valahogy fenyegetőnek érezte, megfordult az autóval, és visszaindult Tacuarem-

147

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI bóba, a legközelebbi városba. Az ufó világító fényét továbbra is látták a hátsó ablakon keresztül. Costa félrehúzódott, és megállt egy facsoport alatt. „Elsétáltunk egy kis tisztásra, és felnéztünk az égre” - mondta a rendőr., Az első korongot bizonyos távolságban egy második követte. Soha nem érintkeztek, de úgy tűnt, hogy összetartoznak. Felszálltak, majd leereszkedtek, aztán felhők kezdtek gyülekezni az égen.” ,A tárgyak a felhők fölé emelkedtek, és olyan fényt vetettek rájuk, mintha glória ragyogna az égen. Aztán elhalványultak, egyre kisebbek lettek és végül eltűntek. Hajnalodon. Összesen 90 percen át láttuk őket fölöttünk lebegni. Szótlanul néztünk egymásra. Még mindig nem tudtuk elhinni, amit láttunk.” Costa rendőrfőnök kis szünetet tartott, majd hozzátette: „Korábban nem hittem az ufókban, de azt tudom, hogy most valami különlegeset és valószerűtlenl láttam.”

Kövesse azt az ufót! gy többszínű, repülő tárgyat látott lebegni öt rendőr 1979 vége felé Dumfries város fölött Skóciában. Ketten közülük később egy sajtókonferencián ismertették az ufó-észlelés részleteit. A rendőröket azért hívták be szolgálatra, mert a szórakozóhelyek zá­ rása után rengeteg telefonhívás érkezett a rendőrségre. Az emberek kb. 20 percen keresztül egy hatalmas tárgyat láttak az égen, ami aztán el­ tűnt a közeli hegyek mögött. A 39 éves Bili McDavid őrmester elmondta, hogy autójával egy mér­ földön belül megközelítette a tárgyat. Nagyobb volt bármilyen repülő­ gépnél, és kb. 500 láb magasan lebegett. Alakja olyan volt, mint egy lég­ hajóé, és elkülönülő rekeszeiből öt vagy hat fehér lámpa világított. James Smith közrendőr, aki eddig nem hitt az ufókban, a következő­ ket mesélte el: „Esett az eső, és a felhők nagyon alacsonyan úsztak. A tárgy 20 percen keresztül mozdúlatlan maradt, majd nyugati irányban eltűnt a hegyek mögött.”

148

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A 22 éves Mary Blyth és testvére, a 19 éves Vicky is azok közül valók voltak, akik az ufó észlelése után felhívták a rendőrséget. ,A fények a semmiből tűntek elő” - mondta Mary. „Csak álltunk ott, ég megdöb­ benve bámultuk.” A glasgow-i időjárásjelző központ szerint nem ismeretlen jelenség, hogy az alacsony felhők visszatükrözik az éles fényeket a földről, de egy szóvivő azt is hozzátette: „Ha földi fények verődnek vissza, akkor azok általában sárgás színűek. Még sohasem hallottam olyan fényviszszaverődésről, ami többszínű lett volna, ahogyan azt a szemtanúk lefes­ tették. Nem tudok magyarázattal szolgálni arra, amit ezek az emberek ténylegesen láttak.” 1979 szeptemberében Minnesotában két járőr egy világító, fehér gömböt látott, miután Karen Anondson farmingtoni háziasszony és programozó telefonon kihívta őket. „Kétségtelen, hogy ufó volt” mondta Dán Siebenaler a farmingtoni rendőri erőktől. ,Jól tudom, hogy mi látható az éjszakai égen, s ez a dolog nem tartozott az általam ismert jelenségek közé.” Steve Kurtz rendőrtiszt, a szomszédos Apple Valley-ből így fogalmazott: ,A tárgy valami megmagyarázhatatlan do­ log volt, eddig még sohasem láttam ilyet.” A 32 éves Mrs. Anondson el­ mesélte, hogy munkából hazafelé jövet már legalább kilencszer látta a gömböt autójából. „Rendszeressé vált a dolog” - mondta. .Amikor ki­ jövök az irodából, már keresem az égen.” Néhány hónappal korábban egy minnesotai seriff helyettes tett beje­ lentést egy ufóval történt rémítő találkozásáról. Val Johnson járőrko­ csiját vezette egy Warren melletti elhagyatott úton, amikor kb. két és fél mérföldnyire egy eles fényre lett figyelmes. „Elindultam felé, hogy megnézzem, mi az” - emlékezeti vissza. ,;Miután kb. egy mérföldet megtettem, a fény sebesen felém indult. Úgy ragyogott, hogy szinte bántotta a szememet.” „Emlékszem, hogy amikor a fékre léptem, az leblokkolt, és az üveg hangjára is, amikor betört. Aztán kb. 30 percre elvesztettem az eszmé­ letem. Amikor magamhoz tértem, rádión keresztül segítséget hívtam." Az autót megvizsgáló tisztek a szélvédőt és a reflektort betörve talál­ ták, a motorháztető pedig behorpadt. Még furcsább volt, hogy a rugós ostorantenna az autó tetején 90 fokos szögben elhajlott. ,A motorház­ tető, a szélvédő és a reflektor sérüléseit okozhatták kisebb-nagyobb kö­

149

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI vek” - vélte Allen Hendry ufókutató. „De nincs magyarázat arra, ho­ gyan görbülhetett meg ez a hihetetlenül rugalmas antenna.” A helyettes seriffet megvizsgáló orvosok az eset után égési sebeket találtak a szemei körül. Olyan jellegű sérülések voltak, mint amilyene­ ket a hegesztőkön lehet látni, ha nem veszik fel védőpajzsukat. 1980 februárjában egy tucat rendőr két órán keresztül nézett egy ufót Tennessee-ben. A tárgy három város lakóit ejtette ámulatba légi mutatványaival; lebegett, aztán elképzelhetetlen sebességgel, hihetetlen éles szögben kanyarodva elszállt. Franklin Morris winchesteri seriffhelyettes először rádióján keresztül hallott a furcsa látványról, és azonnal egy hegyre sietett, hogy onnan jobb kilátása legyen a tárgyra. „Először azt gondoltam, hogy repülőgép lehet, de egyáltalán nem volt hangja, se olyan, mint a motoré, se olyan, mint a rakétáé. Három-négy percig lebegett, aztán felszállt. Olyan gyor­ san repült, hogy alig tudtam követni a szememmel. Láttam már néhány meglehetősen gyors sugárhajtású gépet, de ehhez hasonlót még nem.” Milton Yates és Gerald Glasner winchesteri járőrök élénk piros és fe­ hér fényeket láttak maguk felé közeledni, amikor a város keleti részén jártak. „Felénk tartott, majd megállt. Két-három percig így maradt, az­ tán 500-600 mérföld per óra sebességgel elhúzott” - mondta Yates őr­ mester. „Repülőgép nem tud így felszállni. Nem voltak helyzetjelző lámpái, nem volt hangja, csak azokból a villogó fényekből lehetett látni, hogy köröket ír le. Biztos vagyok benne, hogy ufó volt.” Glasner tiszt hozzátette: „Semmilyen Földön található dologhoz nem hasonlított. A sebesség, a manőverezhetőség, azok a villogó fények, a hangtalan mozgás.” Néhány rendőrtiszt a közeli Monteagle-ben és Cowanben is ámulva nézte az ufót. Amikor a Nemzeti Időjárásjelző Szol-

Erdei fantom 1977-ben egy májusi nap kora reggeli óráiban két rendőr egy egy segélyhívás nyomán kiment a Hainault erdőbe (Es­ sex), ahol a fák mögött egy sátor alakú, vörösen világító tár­ gyat vettek észre. Látták, ahogy három percen keresztül „vil­ logott”, majd szertefoszlott a sötétségben.

150

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Tartóztassa le azt a csészealjat! 1977 novemberében Chris Bazire rendőr és Vivienne White rendőrnő egy repUlő csészealjat vettek észre 500-700 láb magasan a Salisbury-síkság fölött (Wiltshire). „Hosszúkás alakja volt, tetején kupolával, alul pedig lapos” - jelentet­ ték. „Először nagyon lassan haladt, majd hirtelen rendkívüli sebességgel elsuhant, párás csóvát hagyva maga után.” gálatnál érdeklődtek Nashvüle-ben, a szakemberek semmilyen termé­ szeti jelenséggel nem tudták megmagyarázni a látottakat. 1980 márciusában két michigani rendőr Gladstone fölött az égec megpillantott egy sokszínű, furcsa formájú űrhajót, amit aztán 26 mér­ földön át üldöztek. „Narancssárga fénnyel világított, hátulján zöld, te­ tején és áz alján piros volt, elöl pedig fehéren pislogott” - emlékezett vissza a 26 éves David Mariin járőr. A férfiak rádión keresztül segítséget kértek, miközben majdnem egy órán keresztül kanyargós utakon és sűrű erdőkön át követték a fénye­ ket. Két másik rendőrautó is bekapcsolódott az üldözésbe. Az autóban ülő négy tiszt azt látta, hogy a tárgy egyik oldalról a másikra suhan mintha csak játszana velük -, majd megdöbbentő sebességgel eltűnik. „Korábban meglehetősen szkeptikus voltam az ufókkal kapcsolatban” - jegyezte meg Mariin társa, a 22 éves Mark Hager. „De ez az eset ufó- hívőt faragott belőlem.” A rendőrök a közeli K. I. Sawyer Lé­ gierő Támaszponttal is felvették a kapcsolatot, de azt a felvilágosítást kapták, hogy a radarok semmi szokatlant nem észleltek. „Úgy tűnt, hogy ott senki nem érdeklődik a dolog iránt” - mondta Mariin. „Mint­ ha nem akarnák, hogy nyilvánosság elé kerüljön a dolog.” 1980. november 18-án Kansas és Missouri északi része fölött több százan látták az éjszakai égen cirkáló, gigantikus lövedék alakú tárgyat, köztük három rendőr is. Adair megye seriffhelyettese, Charles Cooper és Bob Lober, a missouri főútvonalon szolgálatot teljesítő járőr, ámulva nézték, hogy a tárgy megfordulás nélkül visszafelé repül. Egy másik jár­ őr, Mike Leavene döbbenten jegyezte meg: „Ezelőtt soha nem láttam még ehhez hasonlót.”

151

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Az emberek a két állam legalább 22 városából jelentették, hogy látták az égen cikázó tárgyat. Don Leslie, egy 42 éves hegesztő Milánból (Mis­ souri) azt mesélte: „Legalább akkora volt, mini egy futballpálya”. A 40 éves Roger Benett Huntville-ből (Missouri) így nyilatkozott: „Olyan nagy volt, hogy egy B 52-es bombázó vitorlázógépnek nézne ki mellet­ te.” Hozzátette még: „Olyan volt, mint egy óriási, vastag szivar, ami na­ gyon magasan, keletről nyugat felé tart. Amikor fölöttünk járt, halk búgást hallottunk. Mielőtt eltűnt volna a felhők mögött, kibocsátott magá­ ból hat kisebb tárgyat, melyek legyező alakban szétszóródtak.” A 26 éves Randy Hayes teherautó sofőr is látta, ahogy az ufó kibo­ csátotta „műholdjait”. Elmondta, hogy: „Kör alakúak voltak, és kékes fényt sugároztak. Az anyahajó olyan nagy volt, hogy sok csillagot nem is lehetett látni tőle.” Trentonban (Missouri) egy 19 éves fényképésztanuló, Rick Hull fel­ vételt készített egy olyan tárgyról, amely háromszög alakban elhelyez­ kedő fényekből állt, s szerinte úgy nézett ki, mint egy bumeráng. El­ mondta, hogy amikor a tárgy a kanyarban bedőlt, láthatóvá váltak „a pilótafülke ablakainak” fényei. Buddy Hannaford zenetanár és felesége, Karla is látták a fényeket, melyek mintha egy „repülőgép kabinjából”

Az égő kereszt 1967-ben két devon! rendőr azzal került aziíjságok címolda­ lára, hogy egy kereszt alakban elrendezett, ragyogó fények­ kel villogó ufót vettek üldözőbe. Október 24-én hajnali 4 órakor Roger Willey és Clifford Waycott autójukkal rutin járőrözésen voltak, amikor Hatherleigh fölött megpillantot­ tak egy világító tárgyat. Egy darabig szűk utcákon keresztül követték, majd az ufó elsüvített a mezők fölött. A kritikusok véleménye szerint az alakzat lehetett egy repülőgép, ami ép­ pen tankolt egy üzemanyag-szállító gépből a levegőben. Ez magyarázatot adna a kereszt elrendeződésre. A Brit Hadügy­ minisztérium is megerősítette, hogy ilyen gyakorlatok foly­ tak azon a területen. Igaz, már az előző este befejeződtek.

152

RENDŐRSÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK szűrődnének ki. Karla, aki távcsövön keresztül nézte a jelenséget, azt mondta: ,A dolog háromszög Alakú volt, két fehér lámpa világított raj­ ta, alul pedig egy piros jelzőfény. Pontosan a házunk fölött haladt el.” A tárgyat Kirksville-től északra (Missouri), a Federal Aviation Admi­ nistration (Szövetségi Repülésügyi Hivatal) egyik radaráUomásán ész­ lelték. Franklin West technikus szerint: „Ötször vagy hatszor pásztáz­ tam végig a tferületet. A tárgy sebességét kb. 45 mérföld per órára be­ csültem. Nem mondom, hogy repülő csészealj volt. Csak azt állítom, hogy egy azonosítatlan repülő tárgy volt, mivel én nem tudtam beazo­ nosítani.”

153

VI. fejezet

Koncentrált típusú találkozások Ufókat a világ csaknem minden országában észlelnek. De a földgolyó bizonyos pontjait, úgy tűnik, az arányosan rájuk eső részt messze meghaladó sűrűséggel látogatják az ufók. Angliában, Brazíliában, Amerikában és Európában is akadnak olyan vidékek, ahol a lakosok különös dolgokról tudnak mesélni. Elképzelhető hogy az ufók bizonyos helyeket szívesebben választanak landolásuk célpontjául? És ha igen, miért?

A warminsteri látogatók A „Tárgy", amely a Salisbury-síkságot

rettegésben

tartotta

arminster évszázadokon át egy csendes, jelentéktelen vidéki kisváros volt a Salisbury-síkság peremén. Nem sok minden tör­ tént, ami megzavarta volna 14 000 lakosának mindennapjait. Aztán 1964-ben, karácsony első napjának hajnalán furcsa zúgás rázta fel álmából Roger Rump postamestert Hillwood utcai otthonában. Erős csö­ römpölést hallott, olyat, mintha a cserepek hullanának a tetőről. A „Tárgy” megérkezett. Két héttel később a postamester szomszédait, Mr. és Mrs. Bill Mar­ sont, egy éjszaka folyamán háromszor is felébresztette egy'hang, ami olyan volt, mintha „széndarabokat öntöttek volna le házuk külső fa­ lán”. Aztán Mrs. Rachel Attwellt, egy a királyi légierőnél szolgáló piló­ ta feleségét ébresztette fel egy furcsa hang hajnali 4 órakor. Kinézett Béacon View-i lakásának hálószobaablakán, és egy szivar alakú, világító tárgyat látott az égen lebegni, ami minden csillagnál nagyobb és ragyo­ góbb volt. Egy másik háziasszony, Mrs. Kathleen Penton, aki szintén látta az űrhajót, úgy festette le, mint „valami fejjel lefelé repülő vasúti kocsit, melynek minden ablaka ki van világítva”. Hamarosan egyre több ember kémlelte az eget Wiltshire megye fö­ lött. Június 2-án összesen 17 ember - köztük Mrs. Patricia Phillips, Heytesbury lelkészének felesége, és három gyereke - a késő esti órák­ ban 20 percen keresztül nézte a szivar alakú „Tárgyat”.-1965 végére már három ember is fényképet készített róla. És furcsa dolgok vették kezdetüket. Rejtélyes módon egy galambraj hullott le az égből. David Holton ter­ mészettudós megvizsgálta a tetemeket, és megállapította, hogy a mada­ rakat olyan hanghullámok pusztították el, melyek a Földön nem fordul­ nak elő. Aztán egy farmer, több acre területű parlagon hagyott földjén töméntelen gyomot, mégpedig ezüstös bogáncsot talált, ami 1918 óta gyakorlatilag kihalt fajnak számít Angliában. Warminster városban pe-

W

156

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK dig, Harold és Dora Horlock East utcai kertje vált kertészeti kuriózum­ má. A közönséges bogáncs, ami normális esetben csak 5-6 láb magassá­ gúra nő, náluk majdnem 12 lábnyira nyúlt. A természet furcsa játékainak hallatára újságírók és tévés csoportok csődültek a városba. Ahogy az ufó-észlelésekről szóló hírek terjedni kezdtek, egész Angliából Warminsterbe özönlöttek az ufó-hívők, és szinte saját Mekkájukká változtatták a várost. S a legkitartóbbak nem is csalódtak. Néhány hónapig ugyan nem észleltek semmit, aztán a hó­ napokból évek lettek, de végül az ufó-tevékenység pontosan a Warmins­ ter, Winchester (Hampshire megye), és a Glastonbury (Somerset me­ gye) városok által bezárt, megközelítőleg háromszög alakú területen is­ mét jelentkezett. A helyi emberek hozzászoktak furcsa látogatóikhoz. A rejtélyes fények az égen, az izgatott állatok, a leálló autók, a tönkremenő elektromos készülékek majdnem mindennapossá váltak. Aztán 1976 novemberében a „Tárgy” kapcsolatot létesített az emberekkel. A 42 éves Mrs. Joyce Bowles, a család egy régi barátjával, az 58 éves, nyugdíjas farmintézővel, Ted Pratt-tel, winchesteri otthonának közelé­ ben, még a városon kívül autózott. Hirtelen úgy érezte, hogy a kocsi kis­ sé „a levegőbe emelkedik”, majd teljesen megáll. Mindketten kibámul­ tak az elhagyatott út tintakék sötétjébe. S akkor Mrs. Bowles rémülten felsikoltott. Egy óriási, rózsaszín szemű teremtmény kukucskált be a szélvédőn keresztül. .Azok a szemek szörnyűek voltak; olyan fényesek, mint á nap” - em­ lékezett vissza Mrs. Bowles. ,Az alak úgy nézett ki, mint egy jó felépí­ tésű ember ezüstös overallban. Mielőtt megláttuk, a teafőző sípolásához hasonló hangot hallottunk. Miután megvizsgált bennünket, visszatért a vüágító, szivar alakú űrhajóhoz, ami mindössze néhány yardnyira lebe­ gett tőlünk a mező fölött. Három embert láttunk benne. Amikor az alak visszaért, az űrhajó sebesen eltűnt.” Mr. Pratt, aki Nether Wallopban, Stocbridge-ben élt (Hants megye), a következőket mondta: „Megijedtem, amikor az autó rázkódni kezdett, de amint a teremtmény rám nézett, hirtelen nyugalom áradt szét ben­ nem. Azt hiszem, a lény erőt öntött belém, hogy vigyázni tudjak Mrs. Bowlesra, aki szörnyű állapotban volt. Nagyon megrendített ez a talál­ kozás.”

157

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Mrs. Bowlesnak ez csak az első találkozója volt az idegenekkel. Ezt még három harmadik típusú, közeli találkozás követte. Hetekkel később ismét a környéken autózott Mr. Pratt-tel, amikor megint meghallották ugyanazt az éles, sípoló hangot, és az autó ismét ringani kezdett. „Hirtelen mindketten a gépben találtuk magunkat” - emlékezett vissza Mrs. Bowles. „Az egyik tőlem néhány lábnyira álló űrhajós ugyanaz az ember volt, akit első alkalommal láttam. Mindenütt fények vibráltak és villogtak. A férfi azt mondta, hogy ez az ő földje, bár azt nem tudom, hogy mit értett ezen. Egyik kollégája előhúzott egy papírt, amire különféle vonalakat rajzoltak. Közepén egy kört láttam, körülöt­ te kisebb gyűrűkkel.” „Az összes férfi térden felül érő, hegyes orrú csizmát viselt. A csiz­ mák ezüstös ruhájukhoz hasonlóan fényesek voltak. Óvük közepén egy ragyogó kőhöz hasonló valami fénylett, és a mellettem álló férfi állan­ dóan ezt a követ nyomogatni vagy érintette meg. Ted szerint ez a vala­ mi üzenetek továbbításásra s/olgált.” „Az egész meglehetősen hirtelen ért véget. Amikor magunkhoz tér­ tünk, ismét az autóban találtuk magunkat. Egy folyó mellett voltunk, de azt egyáltalán nem tudtuk, hogy hol. Egy erős sugár fénye töltötte be az autót, ami aztán fokozatosan összezsugorodott, és eltűnt az égen.” Egy hónappal később, március 7-én, Mrs. Bowles már sejthette, hogy mi fog történni, amikor autója újra megremegett egy sötét vidéki úton. De ez alkalommal egy régi barátnőjével, Ann Stricklanddel volt, aki nagy kétkedéssel fogadta Mrs. Bowles korábbi történeteit az űrhajósok­ kal való találkozásról. „Mindketten kiszálltunk az autóból, és megláttuk azt az ovális, fénye­ sen világító, zümmögő tárgyat” - mesélte Mrs. Bowles. „Egy férfi szállt ki az űrhajóból, és kezeit kinyújtva felém indult. Egészen odajött hoz­ zám, és megfogta a kezem. Annt tetőtől talpig végigmérte. O nagyon meg volt rémülve. Természetesen én is, de nem mutattam.” ,A férfi idegen nyelven szólt hozzánk, majd tört angolra váltott. Igennel válaszoltam, de egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy mit akar mondani. Aztán mondott nekem még valamit, amit értettem, de azt senkinek nem mondhatom el, hogy mi volt az. Nem merem.”

158

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK „A férfi úgy nézett ki, mint azok az űrhajósok, akiket korábban ezen a területen láttam, de haja sokkal hosszabb volt. Vállai előtt omlott le­ felé, mint a nőknek. Lábain csatokat és valami lábszárvédőszerűséget láttam. Érintése meleg volt, mint az emberi lényeké.” „Miután elmondta, amit közölni akart, megfordult, és visszatért az űrhajóhoz. Néztük, amint a gép magas hangú búgással felszállt. Ann és én barátainkhoz tartottunk látogatóba, de ezután inkább visszatértünk winchesteri lakásomba.” A 65 éves Mrs. Strickland a következőket mondta el: „Nem hallot­ tam, hogy a férfi mit mondott Joyce-nak, és ő nem hajlandó elárulni nekem. Azt mondja, ígéretet tett a hallgatásra. Amikor azt a férfit ma­ gam előtt láttam, nagyon meglepődtem és megijedtem. Ezelőtt soha nem volt ilyen jellegű élményem. Kicsit öreg vagyok én már az ilyen megrázkódtatásokhoz.” Ezután a találkozás után Mrs. Bowles egészsége megromlott. Mellkasi fertőzést kapott, kezei megdagadtak, és jegygyűrűjét is le kellett ven­ nie, mert a gyűrűvel érintkező bőrfelület nagyon kisebesedett. De még mindig várt egy találkozás Mrs. Bowlesra, ez alkalommal fé­ nyes nappal. 1977 júniusában ismét Ted Pratt volt az utasa, amikor az autót mintha rejtélyes erő emelte volna fel a Petersfieldbe vezető útról, majd Winchesteren kívül, egy másik úton rakta le. A tőlük 70 lábnyira lebegő ezüst színű gépből két ember szállt ki, és indult el feléjük. A két alak különbözött azoktól, akikkel Mrs. Pratt a korábbiakban találko­ zott. „Ezeknek vörösesszőke volt a hajuk, és tompa fényű fémes ruhát vi­ seltek” - emlékezett vissza a férfi. „Valami olyasmit mondtak, hogy az emberiségnek próbálnak segíteni, és valami háborút is emlegettek. Ki­ nyújtották a kezüket, és megfogták a miénket. Nagyon meg voltam ré­ mülve. Olyan jeleket mutattak a kezeikkel, amit nem értettem. Elmond­ ták, hogy nagyon tartanak attól, hogy az ember elpusztítja önmagát, és beszennyezi az atmoszférát.” „Aztán elköszöntek, és visszatértek az űrhajójukhoz. A gép felszállt az égbe, és eltűnt a szemünk elől. Teljesen megrendülve álltunk ott. Kb. 10 percet töltöttünk azokkal az emberekkel.” Mrs. Bowles a következőket tapasztalta: „Valami ezüst korongszerű tárgyat nyomtak a jobb kezembe. Később egy különös, fehér folt jelent

159

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI meg a tenyeremen. Azt mondták, hogy még visszajönnek, de én már nem §karom. Úgy érzem, mintha megbélyegzett személy lennék. Senki­ vel sem szeretek a dologról beszélni. Az emberek nem hisznek nekem.” De sok ember igenis hitt Mrs. Bowlesnak, olyanok, akik szintén talál­ koztak űrből érkezett lényekkel. A keménykötésű Willy Gehlen, német ejtőernyős, évekig a francia idegenlégiónál szolgált, és azóta is állandó edzésben tartotta magát. 1976. szeptember közepén Bishops Castle-i otthonából (Shropshire me­ gye) a Salisbury mellett fekvő, netheravoni Katonai Ejtőernyős Köz­ pont felé tartott, amikor elhatározta, hogy az éjszakát kombi autójában tölti. Miután hiába keresett alkalmas helyet a táborozásra, egy farm ka­ puja mellé állt Upton Scudamore közelében, ami egy Warminstertől két mérföldnyire fekvő falu a Westburybe vezető úton. Bezárta az ajtókat, és elaludt. A korai órákban arra ébredt, hogy borzong a hidegtől, s a jármű hátsó ajtaját szélesre tárva találta. Becsapta az ajtót, bezárta, és újra takaróiba burkolózott. Nem sokkal később megismétlődtek az iménti események. .Általában nagyon éberen alszom, és a legkisebb neszt is meghallom” - mondta a férfi. „De most nem hallottam, hogy bárki is kinyitotta vol­ na az ajtót. Mivel kellemetlenül éreztem magam, és egy kicsit nyugta­ lan lettem, úgy döntöttem, hogy nem alszom tovább. Hozzáláttam, hogy kemping tűzhelyemen egy csésze kávét készítsek. Hajnali három óra volt.” Később Gehlen a távoli vonat hangja mellett egy furcsa búgó hangra lett figyelmes, ami „egy repülő méhraj” duruzsolására emlékeztette, majd észrevette, hogy a farm bejárata mögött, tőle 10 yardnyira egy alak áll. „Már a személy puszta méretén elcsodálkoztam. Majdnem 7 láb magas volt, de nem ijedtem meg tőle. Azt gondoltam, hogy a farmer az, aki állatait őrzi a tolvajoktól, és magyarázni kezdtem, hogy csak éjJ szakára álltam meg itt. Válasz nem érkezett. Helyette mellkasa magas­ ságából egy négyzet alakú elemlámpát irányított felém. A lámpának sö­ tét narancssárga színe volt, és azt gondoltam, hogy a férfinak néhány új elemre van szüksége.” „Folytattam a kávékészítést, és amikor kb. egy perc múlva felpillan­ tottam, már nem volt ott. Aztán megint hallottam a búgó hangot, és lát­ tam, hogy odébb egy hatalmas alakzat emelkedik fel a földről. Rózsa­

160

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK színű, villogó fényt láttam alatta, és végignéztem, amint eltűnik a me­ zőn keresztül. Kb. 45 fokos szögben emelkedett fel a földről, és azt gon­ doltam, hogy a farmer vontat valamit felefelé egy dombon. Reggel jöt­ tem rá, amikor kivilágosodott, hogy ott nincs is domb.” Amikor hazatért, a megzavarodott ex-ejtőemyős a kocsmában meg­ beszélte az esetet cimboráival. Tanácsukra beszélt egy ufológussal, és akkor döbbent rá, hogy talán egy idegennel találkozott. A londoni Steve Evans és Roy Fisher 1971-től gyakran látogattak el a warminsteri területre, hogy ufót láthassanak. Azt állítják, hogy leg­ alább harmincat észleltek, és hogy még közeli találkozásban is részük volt. Az első akkor történt, amikor a Cradle-hegy tetejéről - a város körüli egyik alkalmas kilátóhelyről - kémlelték az eget. „Úgy tűnt, egy erőtér mozog a fűben, egy kígyóéhoz hasonló mozgással, és olyan erősen sercegett, mint a statikus elektromosság” - mondta Evans. „Egészen oda­ jött Roy lábához, aztán hirtelen jobbra kanyarodott. A birkák is meg­ érezték a mezőn. Amikor kivilágosodott, észrevettük, hogy a fű le van lapulva, mintha valami landolt volna azon a helyen.” Ugyanazon a hétvégén a két barátnak megrendítő élményben volt ré­ sze a közeli Starr-hegy tetején. Evans a következőket mesélte el: „Az a határozott érzésünk támadt, hogy néznek bennünket. Hátrafordultam, és egy figurát láttam fehér overallban és fehér kalapban, amint egy sűrű bozótos felé szaladt. Nyomába eredtem. Én magam elég nagy zajt csap­ tam, ahogy átvergődtem a saspáfrányokon, de megesküdnék rá, hogy az idegen teljesen hangtalanul mozgott. Egy idő után lelassított, visszané­ zett egy pillanatra, majd eltűnt a bokrok között.” Fisher hozzátette: .Amikor Steve futni kezdett, ösztönösen utána­ mentem, bár nem tudtam, hogy mi után rohan. Én Steve után értem a bokrokhoz, és akkor valaki hozzám ért, majd elszaladt. Nem láttam és nem hallottam semmit, de biztosan nem képzelődtem'. Úgy éreztem, hogy termete egy átlagos férfi magasságának és súlyának felel meg.” Sally Pike és férje, Neü is láttak^valami furcsát a Starr-hegyen. Egy nyolc tagból álló ufó-figyelő csoporttal voltak, és két, magasan repülő azonosítatlan tárgyat vettek észre, amikor mindannyian azt érezték, hogy a levegő hirtelen felmelegedett.

161

Glastonbury domb. Somerset, Délnvugat-Anglia.

Sally így folytatta: „Előbukkant az a két figura. Kb. 7 íaö magasaK voltak és olyanok, mii; tha füstből lennének. Körvonalukat a derekuk > láttuk, s onnantól lefelé fokozatosan elmosódtak.” .Amikor Neil a közelükbe ért, már nem látta őket, de mi végignéztük, ahogy egyenesen keresztülsétált a figurákon, és a másik oldalukon ki­ jött. Az alakok kb. fél óráig ott maradtak, aztán eltűntek." Kari Rogerst nagyon kíváncsivá tetté a „Warminsteri Tárgy” rejté­ lye, ezért Londonból odaköltözött, hogy első kézből tanulmányozhassa a bizonyítékokat. Egyik éjszaka a Cradle-hegyről lefelé jövet, az út kö­ zepén egy hatalmas, fehér tárggyal találta magát szembe. „Klasszikus csészealj formája volt, tökéletes kontúrokkal” - emléke­ zett vissza. ,Amint közelebb értem, nagyon melegem lett, és tenyerem erősen izzadni kezdett. Tovább sétáltam, egyenesen keresztül a tárgyon. Bármi volt is, úgy tűnt, mintha ködből lenne, azzal a különbséggel, hogy minden részletét élesen lehetett látni.”

162

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Rogers, a British Ufó Society (Brit Ufó Társaság) igazgatója hozzá­ tette: „Úgy vélem, hogy az ufók földönkívüli erők. Ez a legvalószínűbb magyarázat rájuk. Emlékezzünk vissza, hogy 50 évvel ezelőtt az embe­ rek hitetlenkedve nevettek még annak puszta gondolatára is, hogy az ember a Holdra megy. Meggyőződésem, hogy még 50 év, és számunkra is elérhetővé válnak az ilyen utazások. Nem hiszem, hogy az ufók bár­ milyen bajt hozhatnának ránk, tehát egyáltalán nem tartok tőlük. Az a véleményem, hogy a fejlődésünket tanulmányozzák.”

Lecsapolt energia e miért éppen Warminstert választotta a „Tárgy”? Ez a kérdés foglalkoztatja az ufó-szakértőket. A város egy nagy katonai bá­ zis közelében fekszik, és a fegyveres erők a környező Salisburysíkság hatalmas területeit használják hadgyakorlataik során. Sok úgyne­ vezett ufó-észlelésről derült ki az évek folyamán, hogy a katonaság jelző­ fénye vagy berendezése volt. Ám sok közülük magyarázat nélkül maradt. A területi hadseregparancsnok azok között volt, akik jelentést tettek egy rejtélyes, szivar alakú repülő csészealjról. E tárgy miatt robbant le ugyan­ is az autója 1979 januárjában. Az ufókat az egész világon gyakran észlelik katonai támaszpontok kö­ zelében. Az amerikai Védelmi Minisztérium titkos iratokban elismerte, hogy 1975 folyamán a rakétabázisok és nukleáris silók fölött tapasztalt megmagyarázhatatlan légi tevékenységek aggodalomra adtak okot. De a Warminsterben sok éven át észlelt, különböző ufók nagy száma egye­ dülálló. És hogyha az ufókat intelligens lények irányítják, mint ahogy ezt sokan gondolják, akkor az idegeneknek azt is tudniuk kell, hogy a Földön a Salisbury-síkságnál sokkal fontosabb katonai célpontok is lé­ teznek. Az ufó-észleléseknek két másik interpretációja is előtérbe ke­ rült, bár 1964 óta hetente átlagosan két új magyarázat is születik. Stonehenge éppen a warminsteri háromszög mellett fekszik, mely hely­ ről sokan úgy vélik, hogy a csillagászok ősi „számológépe”. És maga Warminster városa is 13 különös vonal kereszteződésében fekszik. Ezek

D

163

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI a rejtélyes egyenesek különböző emlékművek, sírok, temetkezési he­ lyek, kőkeresztek és más ősi szent helyek összekötésével rajzolódnak ki. Több természettudós és történész furcsa erőket tulajdonít a különös vo­ nalhálózatnak, amit évszázadokkal ezelőtt á Föld energiájának lecsapolására használtak, és szerintük ennek az energiának Stonehenge volt az erőműve. Az ember már elvesztette azt a képességét, hogy használni tudja ezt az energiát, bár néhányan állítják, hogy egyes ősi kövek elekt­ romos ütést mértek rájuk. -Lehetséges-e, hogy az idegenek le tudják csapolni az energiát, és éppen ezért jönnek ide a Földre? Elképzelhe­ tő-e, hogy korábbi, a Földön tett látogatásaik során ők segítették az első briteket a vonalak megalkotásában? Más ufológusok az Anglia délnyugati részén található Glastonbury város legendájával magyarázzák a Dél-Anglia feletti fokozott ufó-tevékenységet. Ez a történelmi város a warminsteri háromszög egyik hatá­ rán fekszik. A legenda szerint a Szent Grált - a kelyhet, melyből Jézus Krisztus az utolsó vacsorán ivott - Arimatiai József hozta Britanniába, és kb. i. sz. 60-ban Glastonbury sziklás hegycsúcsán temette el. A War­ minster fölött látott ragyogó fényekről sok ember őszintén hiszi, hogy a második eljövetelt hirdeti.

Brazil tűzgolyók ddig ismeretlen okokból Brazíliában több ufót észlelnek, mint amennyi arányosan megilletné az országot. Gyakran látják őket előtűnni a tengerből és az égből is. 1970. június 27-én Mrs. Maria . Machado ebédkészítés közben kinézett Rio de Janeiró-i otthonának abla­ kán, és egy átlátszó kupolájú, fémes, szürke korongot látott az óceán fel­ színén lebegni. A fedélzeten két fényes ruhát viselő alak tevékenykedett. Mrs. Maria Machado férje, négy lánya és egy rendőr is látta a furcsa ha­ jót. 40 perc elteltével a tárgy tovasiklott a víz felszínén, majd felszállt. Egy fehér abroncsszerű tárgyat hagyott maga után, ami aztán kiúszott a nyílt tengerre.

E

164

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Í971. szeptember 12-én Paulo Silveira írógépszerelő azt állította, hogy két alak, egyrészes kék ruhában egy világító korong belsejébe ci­ pelte. Elmondta a hatóságoknak, hogy hazafelé tartott Itaperunába, Ri­ ótól északra, amikor a korong elzárta az útját. A tárgyból egy fényes sugár lövellt ki, aminek következtében autójának motorja leállt, majd ő maga is nagyon elgyengült. Miközben a két, kb. tízéves gyerek méreté­ nek megfelelő idegen a fedélzetre vitte, hallotta, hogy a motor újra in­ dul. Aztán kómába esett, Amikor magához tért, a két idegen ismét őt cipelte, ezúttal kifelé az űrhajóból. Autója mellé fektették, visszatértek az űrhajóhoz, és elrepültek. Egy másik autós talált rá kábult állapotban, szemeit fájlalva, zavarodottan, és kórházba szállította. Életének három órája kiesett az emlékezetéből. 1981 januárjában Domingos Monteiro Brito azt állította, hogy két furcsa lénnyel találkozott, amikor hajnalban egy szürke színű, fényes repülő csészealj landolt Camaracu-szigeten elterülő földjén. Az embe­ rekre hasonlító idegenek egy sor kérdést intéztek hozzá saját nyelvén pl. hány ember él a falujában, vannak-e nagy lakatlan területek a közel­ ben -, de őt túlságosan megbénította a félelem, így nem emlékezett rá, hogy egyáltalán válaszolt-e. Amikor elmentek, mondták neki, hogy még visszatérnek. 1980 elején, a Riótól délre eső Trés Coroas 30 000 lakója észlelte a valaha is feljegyzett legaktívabb ufó-tevékenységet. Több mint 20 na­ pon keresztül tűzgolyók üldözték az autókat, lángok lobbantak, anélkül hogy bármit is elégettek volna, és rengeteg furcsa alakzat száguldott ke­ resztül a városon vagy a város fölött. Joao Jose de Nascimento, egy kerékpárüzlet tulajdonosa késő este hazafelé tartott, amikor egy tüzes tárgy tűnt fel autója mellett', ami szemmel láthatólag őt követte. Később ezt mondta el: „Különös volt, és én féltem. Úgy éreztem, hogy el akar fogni." Amikor hazaért, fia, Vin­ cente elmesélte neki, hogy ő egy hagyma alakú ufót látott az égen fo­ rogni, melynek fényei zöldről narancssárgára majd, kék színűre váltot­ tak. Roberto Francisco Santana ingatlanközvetítő ügynök egy nagy se­ bességgel haladó csészealj árnyékát látta, amikor feleségével és gyer­ mekeivel a városon keresztülhajtott autójával. Aztán a város épületei

165

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI fölött még két repülő csészealjat vett észre. „Amíg fölfelé néztem, bele­ szaladtam az előttem haladó autóba” - mondta el. „Az általunk látott tárgyak nagyon ijesztőck voltak.”

Antonio das Gacas Santos, a katonai rendőrség parancsnoka szom­ szédjához sietett, és amikor odaért, észrevette, hogy a hátsó kert furcsa fényben úszik. „Teljesen tisztán láttam egy kb. ember magasságú lényt, akit kinyújtotta a karjait. Nem láttam mást, de hallottam egy nyüszítő hangot, ami egy kiskutya hangjához hasonlított. Féltem, de ez szokatlan félelemérzet, volt. Még mindig libabőrös leszek, ha rágondolok.” Dr. Gloria Machado riói pszichiátemő megdöbbent azon, amit férjé­ vel, Marióvál, a Brazil Parapszichológiai Társaság elnökével látott, ami­ kor a városba érkezett. „Egy tüzet láttunk, ami semmit nem égetett meg, és fényeket, melyek a fák teteje fölött villogtak” - nyilatkozta a hölgy. ,A lakásban egy levegőben lebegő gyufásdobozt láttam, minden ok nélkül megrepedő üvegeket és körbe-körbe repülő székeket...” Amikor az emberek egy ragyogóan kivilágított ufót bámullak, a pszi­ chiátemő férje megpróbálta rávenni őket, hogy próbáljanak meg kap­ csolatba lépni a tárggyal. Ezt mesélte a történtekről: „Elkezdtük mon­ dani az ábécé betűit, és a fények mögül hangokat hallottunk. A D betű hangosan és hosszan visszhangzott. A fények minden irányban villogni kezdtek, és valami olyasmit hallottunk, ami egy doboló ritmusra hason­ lított. Aztán hirtelen minden elsötétült.” Josefino de Carvalho ügyvéd is nézte az eseményeket, és így emlékezett vissza: „Biztos vagyok ben­ ne, hogy intelligens lényekkel van dolgunk.” Santos rendőrfőnök pedig így nyilatkozott: „Most már elhiszem, hogy más naprendszerek más bolygóin léteznek olyan erők, melyek itt is meg tudnak jelenni.”

A Föld „ablakain” át légi jelenségeket kutató szakértők Amerikában úgy vélik, hogy si­ került meghatározniuk két „ufó-ablakot” a Földön. Az egyik Winsted, az álmos New England-i városka (Connecticut), a másik az amerikai középnyugaton fekvő „michigani téglalap”.

A

166

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A Winstedben élő emberek az elmúlt 20 év folyamán már hozzászok­ tak az égen látható furcsa alakzatokhoz. 1967 februárjában egy üzlet­ ember és két másik szemtanú egy tárgyról tett bejelentést, amely 15 percen keresztül lebegett a város fölött, majd piros és zöld fényekkel villogva eltűnt. Néhány nappal később, az éjszaka folyamán, két lány egy fűnyírógéphez hasonló hangot hallott a pajta irányából, és látták, hogy három ember formájú teremtmény közeledik a há/uk felé. Egy ar­ ra haladó autó elriasztotta őket, majd néhány perccel később a lányok és szomszédjuk egy ufót láttak felemelkedni a közeli hegy mögül. Még abban az évben két egymást követő éjszakán egy piros fényekkel világító kúp alakú tárgyat észleltek, majd egy hónap múlva egy piros és zöld fényű alakzatot figyeltek meg, amint hangtalanul lebegett a fák fö­ lött, aztán nagy sebességgel elsuhant. 1968-ban egy fényesen ragyogó gömböt észleltek, továbbá egy lég­ gömböt a Hold közelében. Ezen kívül egy narancssárga s/ínű holdszerű alakzatot is megfigyeltek egy olyan éjszakán, amikor magát a Holdat nem lehetett látni. 1976-ban 13 táborozó lány és vezetőjük, egy magas, nyüszítő hangot hallottak, amikor a város melletti Blueberry-hegyen kapaszkodtak fel­ felé. Felnéztek, és egy ezüst színű, lapos, kb. 25 láb széles csészaljat lát­ tak. Bíbor színű köd gomolygott körülötte, tetején piros kupola dombo­ rodott. 30 másodpercig lebegett ott, majd eltűnt. 1977-ben egy rendőr és három másik ember egy piros tetejű tárgyat látott, ami hangtalanul lebegett a város szennyvíztisztító üzeme fölött, és két sárgásfehér fény­ sugárral vizsgálta talajt. Ugyanabban az évben az emberek azt látták, hogy ufók belemerültek a helyi víztárolóba, majd megint előbukkantak. Ted Thoben connecticuti ufókutató egyike azoknak, akik úgy vélik, hogy Winsted egy olyan „ablak” az ufók számára, amelyen keresztül a Földre érkeznek. Véleménye szerint: ,Az »ablakok« a tér mágneses el­ hajlásai, melyeken ezek a tárgyak képesek keresztül jönni. De nem hi­ szem, hogy másik bolygóról jönnének. Úgy gondolom, hogy egy másik dimenzióban léteznek, így mi az idő nagyobbik részében nem láthatjuk őket. Ugyanabban a térben élnek, ahol mi, és az olyan helyek, mint Winsted, a különböző dimenziók közti átváltozási pontok.” „Ez az elmélet sokkal logikusabb, mint az, hogy az ufók az űrből szár­ maznak. Először is a Föld a Tejút csillagrendszer dzsungelében helyez­

167

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI kedik el. Nem látom be, hogy 2000 év után, valamilyen távoli bolygó la­ kói miért találnának olyan izgalmasnak bennünket, hogy nagy erőfeszí­ tések árán idejöjjenek, amikor olyan sok más bolygó is van az univer­ zumban.” A „michigani téglalap” kifejezést David Fideler, a helyi Anomaly Research Organization (Anomáliakutató Szervezet) vezetője vezette be a köztudatba. A Kalamazootól északra eső területtől egészen Indiana állam déli határvonaláig tanulmányozva a különös történésekről szóló jelentéseket, arra a megállapításra jutott, hogy: „a téglalap az »ablak jelenség« közepe lehet, más szóval egy kapu a hétköznapi világból a ter­ mészetfölötti világba, ahol az irreális dolgok beszivárognak a minden­ napok realitásába.” Fideler egészen 1897-ig visszamenőleg áttekintette az égen látott kü­ lönös alakzatokat és fényeket. Ezen a területen sok jelentés érkezett párducszerű lényekről, továbbá Bigfootról (Nagylábú), aki egy szőrrel borított, ember formájú teremtmény volt, ragyogó, világító piros sze­ mekkel. Fideler szerint, mielőtt a fehér ember megérkezett a Michigantóhoz, az indiánok Varázsló-tónak hívták. Fideler úgy gondolja, hogy geofizikai és elektromágneses zavaroknak tudhatóak be a régió bizarr eseményei. 1897-ben többek között egy ragyogó fehér fényt, egy hatalmas tűzgo­ lyót és egy rejtélyes léghajót észleltek. Egy hölgy állítólag hangokat hal­ lott az égből. Ugyanazon év áprilisában tucatnyian látták, amint egy rejtélyes fény repült el Kalamazoo központja fölött. 1950-ben 58 emberrel a fedélzetén lezuhant egy DC-4-es repülőgép. Fideler szerint abban az időben egy különös fénygolyót láttak az égen. 1966-ban egy rendőr is azok között volt, akik látták az ufót, ami „olyan fényesen ragyogott, hogy nem lehetett ránézni”. Aztán egy majdnem 40 láb hosszú ufót láttak cirkálni a főút fölött, ami a sofőrök felé vülogtatta fényeit. 1970-ben titokzatos robbanás történt, mely mérföldekre elhallatszott, és egy 40 láb széles lyukat vágott a Felső-Scott-tó jegébe. A hatalmas jégdarabok több mint 100 lábnyira repültek a tótól. 1974-ben egy rendőrségi autó 45 percen keresztül üldözött egy ufót. A tárgy fehér és színes fényekkel világított, 35-40 mérföld per óra se­ bességgel haladt, kb. 600 láb magasan, majd eltűnt. Két évvel később

168

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK egy elmosódott, világító figuráról érkezett jelentés, aki néhány lábbal a föld fölött lebegett, majd 19")8-ban egy szokatlan alakzat fénysugarak­ kal pásztázta az atomerőművet Cook városában. Fidelernek a következő álláspontja alakult ki: „Az évek folyamán er­ ről a kis területről túlságosan sok megdöbbentő jelentés érkezett ahhoz, hogy egyszerűen úgy tekintsük őket, mint egymással kapcsolatba nem hozható eseményeket vagy úgy, mintha őrültek összefüggéstelen kitalációi lennének.”

Ufók egy egyenes mentén urópa fölött példa nélkül álló ufó-hullámot észleltek 1954-ben. Aimé Michel, francia parapszichológus és író, vizsgálatai során lenyűgöző kapcsolatot talált a legmegbízhatóbb bejelentések kö­ zött. Amikor Franciaország térképén bejelölte az ufó-észlelések helyét, pontok a Bayonne-t és Vichyt összekötő egyenes mentén húzódtak.

E

Csak szeretetre vágynak

gy kisváros lakói az Arizona sivatagban azt állítják, hogy az ufók már több mint 30 éve látogatják őket. Azt mondják, mindössze egy üzenetet hoznak az emberi faj számára: „Szeretünk bennete­ ket.” A város neve Childs; egy elszigetelt település az East Verde folyó partján Flagstaff és Phoenix között. A 64 éves Clarence Hale azt mondta: „Ufók százait láttuk már, én magam 1947-ben láttam az elsőt. Már olyan sokat láttunk, hogy nem is figyelünk oda rájuk.”

E

169

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Felesége, a 62 éves Mamie Ruth hozzátette: „Már megérezzük, ha a csillaghajók a közelben vannak. Még csak ki sem kell mennünk a ház­ ból. Meleg és szeretetteljes érzés támad bennünk ilyenkor. Egyfajta mélyről jövő szeresd felebarátodat érzés, az emberiesség érzése.” „Őszintén hisszük, hogy az űrből érkező idegenek megpróbálnak be­ szélgetni a Földön élő emberekkel. Az együttérzés és a szeretet erős ér­ zését továbbítják a velünk való érintkezés során. Megpróbálják az élet szempontjából kedvezőbb hellyé alakítani a Földet és az univerzumot, egyáltalán nincs okunk félni tőlük.” Az ufók „felebarátai” azt állítják, hogy az uf<^ földre szállásának bi­ zonyítékait - ezüstös „angyalhaj” porát és szálait - átadták a hatósá­ goknak. Egyik reggel Cliff Johnson, az erőmű igazgatója 5 db, egyen­ ként 12 láb átmérőjű, ebből a porból kirajzolódó kört talált frissen nyí­ rott pázsitján. ,A por, amíg nem értem hozzá, szürkésfehér volt” - mondta Mr. Johnson. .Aztán olyan fekete lett, mint a korom. A földre szállásra más bizonyítékokat nem találtam, csak azokat a nagy, porból kirajzolódott köröket. Néhánynak hamufoltok voltak a közepén.” Clarence Hale is talált porból rajzolt köröket, miután végignézte, ahogy egy „csillaghajó” ereszkedett a földre a háza mellett. „Reggel 8 óra körül járt az idő, és láttam, hogy a hegygerinc fölött, egy megköze­ lítőleg 200 yard hosszúságú, nagy, csészealj formájú űrhajó közeledik, kb. 30 mérföld per óra sebességgel. Négyszög és kör alakú ablakokat láttam, melyeken fény szűrődött ki. Az űrhajónak ezüstös színe volt, mint a fémeknek. Leszállt a földre, majd ismét felemelkedett. Ekkor bukkantam a porszerű hamura.” .Angyalhajat is találtam, ami olyannak látszik, mint a pókháló, érin­ tése a szintetikus anyagokéhoz hasonló, s felszállás után, a fákon és bokrokon található. Egyik éjszaka majdnem 30 lábnyit gyűjtöttem öszsze belőle, de amikor a markomba szorítottam, egyszerűen eltűnt.” A port elemző egyetemi és hivatalos laboratóriumok nem tudták pontosan megállapítani az anyag kémiai összetételét és eredetét. Az amerikai Geological Survey-nél (Földrajzi Kutatóintézet) dolgozó vezető kutató beismerte: ,A por zavarba hozott bennünket. Semmilyen, a Földön eddig ismert anyaggal nem egyezett meg.” A Childsban élő emberek úgy gondolják, hogy az „angyalhaj” olyan

170

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK anyag lehet, ami felszálláskor megvédi az embereket a sérüléstől. Kathy Soulages így fogalmazott: .Azt hiszem, hogy ez az anyag megvéd a lán­ goktól. Bármilyen esetben, amikor a csillaghajó olyan közel jön, hogy megsérthet valakit, a hajó ezt az anyagot bocsátja ki, hogy megvédjen bennünket a keletkező hőtől.”

Rettegés egy elhagyatott vidéken usztrália egy kisvárosában kísérteties égi jelenségek zaklatták az embereket több mint 12 éven keresztül. Üldöztek és fenyegették a teherautókat és a személygépkocsikat. Egy ember a puskájával még rá is lőtt az egyik ufóra. A város neve St. George, és 300 mérföldre fekszik Brisbane-től. A he­ lyi újság a város 2500 lakójának és a környező farmokon élőknek szol­ gál friss hírekkel. Max Pringle, a lap szerkesztője a következőket mond­ ta el: „1967 óta több száz ufót észleltek errefelé, és a bejelentések nagy része derék, becsületes emberektől érkezett, akik nem a nyilvánosságot hajhásszák. Senki sem tudja, hogy ezek a dolgok miért rémisztgetik annyira az itt élő embereket. Csak az isten tudja, hogy mi van emögött.” Pringle elmondja, hogy ő először 1977-ben látott ufót. „Narancssárga színű volt, futball-labda alakú és kb. 500 lábnyira, hangtalanul repült a föld fölött” - emlékezett vissza. „Tetején zöld, alján piros villogó fé­ nyek égtek. Meg voltam döbbenve, sohasem láttam még ilyet. 1980-ra azonban legalább két tucattal találkoztam." Jack Dyball teherautó-diszpécser azt állítja, hogy 1975-ben egy ezüstszürke űrhajó egészen közelről követte, amikor teherautójával a város mellett járt. „Egyenesen felém tartott, aztán hirtelen felfelé ka­ nyarodott, és eltűnt a szemem elől” - kezdte. „Őszintén megmondom.

A

171

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI nagyon megijesztett. Nem repülőgép volt, nerti voltak szárnyai. Azt gondoltam, hogy nekem fog ütközni. Amikor felemelkedett, az alján öt égőfejet láttam, melyekből nagy, kék lángok törtek elő.” Murray Beardmore, egy farmer fia, vaktában lőtt egy narancsszínű ufóra 1978 szeptemberében. A tárgy zöld és piros fényekkel villogva re­ pült el a teherautó előtt, amiben ő és két barátja utazott. Beardmore megállította a teherautót, megragadta a puskáját, és leadott egy lövést. Aztán rémülten, nyomukban az ufóval, amilyen gyorsan csak tudtak, hazahajtottak. Otthonuk közelében a motor egyszer csak megmagya­ rázhatatlanul leállt. A fiú apja, John Beardmore így nyilatkozott: ,A srác nagyon rossz állapotban ért haza. Mind a háromnak eléggé hamuszínű volt az arca. Nővérem, feleségem és én is láttuk az ufót. Autóba szálltam, hogy üldözőbe vegyem, de akkorra már eltűnt.”

A Broadhaven-háromszög Egy év alatt ötven ufó-észlelés i vagy mi kísérti a Broadhaven-háromszöget? Ez a rejtély foglal­ koztatja a természettudósokat, katonai szakértőket és urológu­ sokat. A háromszög Swansea, Közép-Wales és Broadhaven között terül el. És ezt a háromszöget több ufó látogatta már meg, mint a világ bármely más részét. Egyetlen év leforgása alatt több mint 50 ufó-észlelésről ér­ kezett jelentés. Először azt gondolták, hogy a bejelentések nagy száma a háromszög­ ben zajló intenzív légvédelmi tevékenységgel kapcsolatos. Egy kis suga­ rú körön belül található a Királyi Repülőgép Intézet rakétatámaszpont­ ja; a Királyi Légierő Brawdy hadműveleti állomása; a hadsereg lőterei; egy kísérleti rakétabázis; alacsony légifolyosók szuperszonikus gépek

K

172

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Általános iskola Broadhavenben.'Az iskola mögött látszó területen egy ufót láttak landolni.

számára és egy amerikai tengeraiattjáró-radaráiiomás. A/ inté/.inényck szóvivőit elképeszti az ufó-észlelések áradata. És csak nagyon kevés magyarázható a védelmi hadműveletekkel. Kétségtelen, hogy az a látvány, ami Billy és Pauline Coombst farmju kon megrémítette, zavarba ejtette a szakértőkét is. Éjjeli 1 óra volt, há zuk bejárat melletti szobájában üldögéltek, amikor Pauline hirtelen az ablak felé nézett. Az ablak mögött egy toronymagasságú, hátborzonga tó, ezüstruhás figura állt. Pauline annyira megijedt, hogy még sikítani sem tudott, mozdulni sem bírt, csak bámult a 7 láb magas figurára. Billy megérezte felesége félelmét, megfordította saját székét, és ő is meglátta az irtózatos körvonalat. „Te jó isten! Mi az ördög ez7” - üvöl­ tött fel. „Fényes rostélyú sisakot viselt” - emlékezett vissza Pauline. „Szájá t> 1 egy cső vezetett a feje hátsó részéhez. Kővé dermedtem. A félelem tői földbe gyökerezett a. lábunk.” „Valamiféle foszforeszkáló fényt sugárzott, és amikor megérintette a"z ablakot, az üveg úgy elkezdett zörögni, mintha elszabadult volna a pokol, pedig szélcsend volt.”

■ 173

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI .Amikor össze tudtam szedni magam, felrohantam a lépcsőn, hogy megnézzem, jól vannak-e a gyerekek. Billy kiengedte labradorunkat, Blackie-t, de az beleőrült a félelembe. Hat hónappal később el kellett pusztítanunk.” Coombsék segítségért telefonáltak, de mire a rendőrség megérkezett hozzájuk a Ripperton farmra, nem messze Dale-től (Dyfed), a hátbor­ zongató látogató már eltűnt. A házaspár a szomszédokat is felhívta, és értesítette őket a történtekről. Billy főnöke, Richard Hewison gazda hí­ vásuk után azonnal áthajtott hozzájuk. „Láttam, hogy tényleg nagyon megrémültek” - mondta el később. „Szinte eszüket vesztették a fé­ lelemtől.” A családnak két emléke maradt az incidensről, egy kiégett tévékészü­ lék és az ablak mellett egy erősen megperzselődött rózsabokor. Az 1977. február 24-én lezajlott megpróbáltatás Mrs. Coombsnak nem az első találkozása volt az „ismeretlennel”. Két hónappal koráb­ ban, február 24-én, kevéssel 8 óra után, öt gyermeke közül hárommal hazafelé tartott a közeli St. Ishmaelből, amikor az egyik fia egy fényre lett figyelmes, ami hatalmas sebességgel közeledett feléjük. Mivel a gyerekek félelmükben sírni kezdtek, a 33 éves Mrs. Coombs akiről ismerősei azt mondják, hogy gyakorlatias típusú nő - beletapo­ sott a gázba. ,Azt hittem, hogy a dolog keres/tüljön a szélvédőn” - em­ lékezett vissza. „Végül csak elsuhant fölöttünk, és éles kanyart írva le megfordult.” Aztán a tárgy egy ideig mellettük repült közvetlenül a bokrok fölött, 80 mérföld per órás sebességgel, ahogyan az autó is haladt. A groteszk üldözési jelenet 10 pecig tartott az elhagyatott vidéki utakon. A tárgy nem volt nagyobb egy futball-labdánál, és sárga fénnyel izzott, az aljá­ ból pedig egy fénysugár világított. Már látni lehetett a farm épületeit, amikor a motor hirtelen leállt. Mrs. Coombs már hisztérikus állapotban volt, felkapta a gyerekeket a hátsó ülésről, és berohant a hazba. Miközben odabent elhadarta az el­ képesztő történetet, legidősebb fia látta, ahogy a tárgy eltűnik. Az ezt követő évben megmagyarázhatatlan történések nyomorították meg a család életét. A gyerekek gyakran látták, hogy ragyogó fények eresz­ kednek le a földekre, majd másnap perzselések nyomaira bukkantak. A St. Bride-öböl közelében tett tengerparti kirándulásuk során két ezüst

174

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK ruhás figurát láttak, és egy repülő korongot eltűnőben a sziklák között. A gyerekek közül ketten furcsa égési sérüléseket szenvedtek. Öt tévéké­ szülék kiégett, és nyolc autó rejtélyes körülmények között lerobbant. Aztán olyan hirtelen, ahogy elkezdődtek, véget is értek az incidensek. Coombsék szomszédai szintén furcsa történésekről tettek bejelenté­ seket. Mr. Hewison felesége, Josephine, egyik reggel kinézett hálószo­ bájának ablakán, és látta, hogy egy 50 láb hosszú, ezüst színű űrhajó áll az üvegház méllett. így festette le a tárgyat: „Olyan magas volt, mint egy emeletes busz, de ablakot vagy más nyílást nem láttam. Kb. 10 pecig állt ott, majd fel­ szállt. Semmilyen nyomot nem hagyott. Még egy letörött gallyat sem.” Talán Stephen Taylor, tizenéves haverfordwesti bolti eladónak volt része a legközelebbi találkozásban, amikor egy, a Coombsékat meg­ ijesztő figurához hasonló lény bukkant fel hirtelen mellette. Késő éjsza­ ka volt és hazafelé tartott, amikor egy fekete alakzatot látott meg maga előtt. A következőket mesélte el: ,A tárgy kb. 40-50 láb szélesnek tűnt. Egy halvány fényt vettem észre körülötte, ami az űrhajó alsó részének tűnt. Hirtelen felbukkant az a figura, közvetlenül mellettem. Nagyon megré­ mültem. Ezüst színű ruha volt rajta. Arccsontja erősen kiállt.” ,A szemei olyanok voltak, mint a halakéi, teljesen kör alakúak. Felé lendítettem a kezem, majd elfutottam. Nem tudom, hogy megütöt­ tem-e. A három mérföldet hazáig futva tettem meg. Amikor hazaértem, a kutyám vicsorogni kezdett rám. Nem engedte, hogy a közelébe men­ jek.” Louise Bassett, egy étterem tulajdonosának a felesége Ferryside-ból, (Carmarthen közelében) elmondta: .Amikor egyik éjszaka hazafelé tar­ tottam, az autórádióm elromlott. Ugyanabban a pillanatban villogó fé­ nyeket vettem észre az égen. Megpróbáltam kitérni előlük, de három mérföld után ismét előbukkantak.” Amikor Mrs. Bassett rádiója elrom­ lott, ugyanabban az időben, azon a területen emberek tucatjainak hibá­ sodon meg a rádiója és a televíziója. Áz eset idején Mrs. Bassett kutyá­ ja is az autóban volt. ,Az óta az éjszaka óta mintha kicserélték volna a kutyámat” - mondta.

175

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A 62 éves John Petts festőművész Carmarthen közelében fekvő mű­ termében dolgozott, amikor egy ragyogó fényre lett figyelmes az égen. „Egy szivar alakú tárgyat láttam. Az egyik pillanatban még ott volt, a következőben pedig eltűnt” - mesélte. Mindenki közül talán a broadhaveni általános iskola tanulói voltak a legmegbízhatóbb szemtanúk. Tizenöten - 14 fiú és egy lány - az udva­ ron fociztak, amikor egy űrhajót pillantottak meg az égen. Berohantak az igazgatói irodába, hogy elújságolják a dolgot. Az igazgató, Mr. Ralph Llewellyn, csoportokra osztotta őket, és kérte, hogy rajzolják le, amit láttak. Amikor összevetette az elkészült képeket, megdöbbenve tapasz­ talta, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Nem csínytevésről volt te­ hát szó. Mr. Llewellyn elmondta: „Nem hiszem, hogy ilyen korú gyere­ kek ki tudnanak találni eg}' ilyen jellegű tréfát.” Azt az ufó-észlelést, amely izgalomba hozta a British Ufó Research Association (Brit Ufókutató Társaság) szakembereit, és amit az eddigi leghitelesebb észlelésnek tekintenek, két vállalati igazgató jelentette be. Az ufót fényes nappal észlelték, amikor Carmarthenből Newcastle Emlyn felé tartottak, pontosan a Broadhaven-háromszög közepén ha­ ladva keresztül. Az egyik férfi, Elvet Dyer így írta le a történteket: „Egy hatalmas, legalább 20 láb hosszú, szivar alakú gép keresztezte az utat 100 yardnyira előttünk. Olyan alacsonyan szállt, hogy levitte volna egy emeletes busz tetejét. Hangtalanul mozgott, és azt gondoltuk, hogy le fog zuhan­ ni.” „A robbanást várva összehúztuk magunkat, amikor a gép egy mező irányában eltűnt a szemünk elől. A mezőhöz érve azonban semmit sem láttunk.” A két férfit, akik nem hittek az ufókban, erősen megrázta és meg­ ijesztette az eset. Mr. Randall Pugh, az Ufó Társaság helyi nyomozója szerint: „A beje­ lentések közül sokat intelligens, tanult emberek tettek, akik nem na­ gyítják fel vagy kicsinyítik le azt, amit láttak.” A társasághoz ufókról szóló bejelentések tucatjai áramlanak. Randall Pugh felfigyelt az észlelések egy közös pontjára: „Azok az emberek, akik ezekkel a jelenségekkel találkoznak, súlyos fejfájástól, remegéstől és álmatlanságtól szenvednek” - mondta.

176

KONCENTRÁLT TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Nem csoda hát, hogy a Broadhaven-háromszögben élő emberek kez­ denek idegesek lenni. Úgy érzik, hogy a bolygóközi lények kiválasztot­ ták és megfigyelés alatt tartják őket. A helyi rendőrfelügyelő így nyilatkozott: „Azok után, amit az elmúlt néhány év folyamán ezen a környéken láttam, engem már semmi nem lepne meg.”

177

VII.

fejezet

Fájdalmas típusú találkozások Az ufót észlelők túlnyomó többsége szívesen meséli el élményeit, és általában semmilyen sérülést nem szenved a találkozás során.Mások nem ilyen szerencsések. Többen olyan sérüléseket és betegségeket szereztek a túl közeli találkozások során, melyeket az orvostudomány, mai állása szerint, nem tud gyógyítani. Más bizonyítékok is vannak arra nézve, hogy az ufókkal kapcsolatban ott lappang az ijesztő lehetőség, hogy félelmetes eszközökkel beavatkozhatnak az emberek életébe.

Égető sugarak z ufó-észlelések túlnyomó többsége nem jár fájdalommal az em­ berek számára. És csakugyan, a legtöbb ember - aki azt állítja, hogy látott ufót, és találkozott utasaival - hangsúlyozza, hogy nem akarnak ártani az embernek, segítő szándékkal közelednek. De néha az emberek igenis sérüléseket szenvednek. Egy Amerikában 1968-ban történt eset példa lehet arra, hogy mik történhetnének, ha az ufók valaha is úgy döntenének, hogy ellenségesen lépnek fel velünk szemben. Gregory Wells március 19-én, kb. este fél kilenckor, nagyanyjától sé­ tált közeli otthona felé Beallsville-ben (Ohio), amikor egy hatalmas ová­ lis alakú tárgyat vett észre, amely a közeli fák fölött lebegett. Piros volt, és ragyogóan világított. Az aljából hirtelen leereszkedett egy cső, ami a fiú felé indult. Egy fénysugár lövellt ki belőle, aminek hatására Gregory elterült a földön. A fiú üvöltözött a félelemtől, mert dzsekije a felső karjánál tüzet fogott. Másodfokú égési sérülésekkel azonnal a kórházba szállították, és az égés nyomait még három hónap múlva is látni lehetett. Monroe megye seriffje, F. L. Suisberger több emberrel is beszélt, akik látták az ufót, köztük Gregory anyjával, nagyanyjával, és semmilyen más magyaráza­ tot nem találtak a sérülésre. A dzsekit és az utat átvizsgálták radioakti­ vitás szempontjából, de semmit nem találtak. Az ilyen ok nélküli támadások szerencsére ritkák. Mások, akik szin­ tén érezték már az ufók energiáját, ép bőrrel megúszták a dolgot. Néhá­ nyan azonban szörnyű szenvedéseken mentek keresztül, ami valószínű­ leg nem volt szándékos az ufók részéről. Egy lángokat kibocsátó, gyémánt alakú ufóval történt túl közeli talál­ kozás kínzó fájdalmat okozott két amerikai nőnek és egy gyereknek, amit az orvosok sem tudtak gyógyítani. Az áldozatokat hipnotikus álla­ potban kikérdező szakemberek meg voltak győződve arról, hogy a két nő és a gyerek egy intelligens lények által irányított űrhajóval kerültek kapcsolatba, és az égések sugárzástól keletkeztek. 1980. december 29-én az 57 éves Vicky Landrum, 7 éves unokája, Colby, valamint barátnője, az 52 éves Betty Cash, hazafelé tartottak

A

180

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Daytonba (Texas), miután bingó játékon vettek részt a 40 mérföldre fekvő kisvárosban, Clevelandben. Daytontól kb. 20 mérföldnyire észak­ nyugatra, egy elhagyatott, fasorral szegélyezett útszakaszon mindanynyian arra lettek figyelmesek, hogy egy fényes tárgy világítja meg az eget. „A tárgy hirtelen leereszkedett a fák fölé, majd az útra, pontosan elénk” - mondta el Mrs. Landrum. „Olyan volt, mintha az egész ég kettéhasadt volna. Egy masszív kék színű gyémántot láttunk lebegni a fák tetejének vonalában, ami hatal­ mas vörös lángokat lövellt az útra. Colby kiabálni kezdett, mire én azt mondtam neki: »Kedvesem, ha Jézust látod közeledni az égből, akkor azért jön, hogy jobb helyre vigyen bennünket.« Tényleg azt gondoltam, hogy itt a világ vége.” „Betty lefékezett. Kiszállt az autóból, és elindult a tárgy felé. Akkora volt, mint egy víztartály. Leengedtem az ablakot, mert a kocsiban kez­ dett nagyon meleg lenni a lángok miatt. Kihajoltam az ablakon, hogy jobban lássam a tárgyat, mely éles, sípoló hangokat adott ki.” „A forróságtól már égni kezdtek a szemeim, kiabáltam Bettynek, hogy jöjjön vissza, de ő csak álldogált ott transzba esve. Colbyra rájött egy dühroham, megpróbált kiszállni és az erdőbe szaladni. Le kellett fognom, és magamhoz szorítani. Azt mondtam neki: »Ne sírj, kisfiam, imádkozzunk.«” A gyémánt 15 percen át tartotta őket fogságban. Időnként, amikor lángok egészen a földig értek, a légfék hangjához, hasonló, furcsa, süvítő zajt lehetett hallani. Az ufó minden ilyen alkalommal megemelkedett kissé, majd visszatért az eredeti magasságra. Végül lassan felemelke­ dett, és nagy sebességgel eltűnt nyugat felé, Houston irányába. Amikor a három döbbent ember továbbhajtott hazafelé, Mrs. Land­ rum azt mondta Colbynak: „Ne beszélj erről senkinek, mert bolondnak fognak nézni.” Hamarosan mégis el kellett mondani valakinek. Alig egy órával Daytonba érkezésük után mind a hárman megbete­ gedtek. Mrs. Cash és Mrs. Landrum bőre céklavörössé vált. Szemük égett, könnyeztek, és úgy érezték, hogy egy vékony filmréteg vagy köd homályosítja el a látásukat. Reggelre Mrs. Cash testét hatalmas dudo­ rok borították. Kínzó fejfájástól szenvedett, és csomókban hullott a ha­

181

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI ja. Olyan gyenge volt, hogy még ahhoz sem volt ereje, hogy kimásszon az ágyból és segítséget hívjon. Mivel fájdalmai nem enyhültek, a hous­ toni Parkway kórházba került. A négyhetes kimerítő vizsgálatok során az orvosszakértők megpróbál­ ták kideríteni, hogy mi baja lehet. „Az orvosok és az ápolók állandóan azt kérdezték, hogy égési sérülésekkel fekszem-e náluk” - emlékezett vissza Mrs. Cash. „Karjaimról, lábaimról és arcomról hámlott a bőr. Mindenütt hólyagok borítottak. Füleim és szemeim annyira bedagad­ tak, hogy a saját családom sem ismert rám.” Mrs. Landrumnak is csomókban hullt a haja és, a szemorvosok gyul­ ladást és rendkívüli érzékenységet állapítottak meg. Közölték vele, hogy szürkehályog van kialakulóban a szemén, ami vaksághoz vezethet. Uno­ kája emésztési problémákkal küzdött, és heteken át szörnyű rémálmok gyötörték. Négy hónappal a megpróbáltatás után a két nőt még mindig kínozta a fájdalom és a félelem. „Nem tudom, mit tegyek” - mondta Mrs. Cash egy újságírónak. „Teljesen kimerültem, az őrület határán vagyok. Segít­ ségre van szükségem, és Vickynek is. Szörnyen nézek ki, túlságosan be­ teg vagyok ahhoz, hogy dolgozzam. Kell lennie valakinek, aki segíteni tud rajtunk. Nem tudjuk, hová forduljunk." Az ügyet kivizsgáló ufó-szakértők megtudták, hogy ugyanazt az alak­ zatot 30 perccel korábban három másik autóval utazó ember is látta, akik ettől a helyszíntől 20 mérfölddel keletre jártak. De egyikőjük sem szállt ki az autóból, és nem voltak betegségi tüneteik sem. Mrs. Landrum beleegyezett abba, hogy az eset kivizsgálói hipnózis­ nak vessék alá, ily módon ellenőrizve történetének hitelességét. A keze­ lés folyamán blúzának anyagát morzsolgatta. Erősen izzadt, és ezt habogta: „Nem tudunk elmenni, elzárja az utat... minden megég ... jaj is­ tenem, közelebb jön, mi is elégünk...” A kezelések után Dr. Leo Sprinkle, a Wyomingi Egyetem pszicholó­ gia tanszékének professzora a következőket mondta: .Afelől semmi kétség, hogy Mrs. Landrum valóságos élményen ment keresztül. Véle­ ményem szerint az űrhajót intelligens lények irányították.” John Schussler, a NASA egyik világűrt kutató mérnöke, egy független ufó­ szervezet, a VISIT megbízásából vizsgálta ki az ügyet. Ő is végignézte a hipnózist, és a következőket mondta el: „Ez egy nagyon fontos eset.

182

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK mert az ufók létezésének fizikai bizonyítékául szolgál. Az eredménye­ ket megvizsgáló radiológus szerint a két nőnek nyilvánvalóan sugárzási tünetei vannak.” Bili English, az arizonai Aerial Phenomena Research Organisation (Légügyi Jelenségeket Kutató Szervezet) szakembere hoz­ zátette: „Évek óta ez a leghihetetlenebb bejelentett ufó-észlelés.” Mark Henshall mezei munkás azt állítja, hogy motorozás közben megperzselte egy ufó. Az akkor 16 éves Mark elmondta, hogy az 1976 júniusában lezajlott incidens után néhány nappal szúrós, égető kiütések jelentkeztek az arcán és a karjain. Barnard Castle-i otthonától nem messze (Durham, Anglia), egy elha­ gyatott vidéki úton motorozott, amikor megérezte, hogy valaki nézi. Felnézett, és egy ragyogó fényt látott maga mögött kissé balra az égen. „Kb. 30 mérföld per órával haladtam, és a motor egyszer csak leállt" - mondta el az Ufó Investigations Network (Ufókutatók Hálózata) em­ bereinek. „Nagyon megijedtem. Hőséget éreztem az arcomon, sőt a dzsekimen keresztül is. A benzintartály párolgott. Olyan volt mintha valami láthatatlan erő húzná előre a motoromat.” Amíg Mark megpróbált cigarettára gyújtani, egy Jaguárnak is meg kellett állnia a közelében, mert kihagyott a motorja. „Reszkettem” emlékezett visszá a fiú. „Az autónak akartam támaszkodni, de nagyon forró volt.” „A következő reggelen kezemen és karomon kiütések jelentkeztek, melyek pár nap után elmúltak. A társaim kinevettek, de én biztos va­ gyok benne, hogy egy repülő csészealjat láttam.” 1973. október 3-án Missouriban, egy amerikai teherautó sofőr ideig­ lenesen megvakult, amikor kidugta fejét a jármű ablakán, hogy jobban szemügyre vehessen egy ufót. Felesége is vele volt, aki elmondta, hogy egy „nagy tűzgolyó” ütődött férje arcához, és leverte szemüvegét. A nő átvette a vezetést, és kórházba szállította a férjét. Odabenn égési sérü­ lésekkel kezelték, és néhány óra múlva visszanyerte látását. Az incidens után a férfi szemüvegét megvizsgáló fizikus arra a megál­ lapításra jutott, hogy a keret erős hőhatásnak volt kitéve, aminek kö­ vetkeztében az egyik lencse kiesett. Az a két ember, aki azt állította, hogy 1958. október 26-án egy hatal­ mas, több mint 35 yard hosszú világító tojást látott Baltimore mellett (Maryland), szintén kórházi ápolásra szorult. Elmondták, hogy amikor

183

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI befordultak az egyik sarkon, autójuk leállt. Ekkor látták meg azt a bizo­ nyos tárgyat a híd fölött lebegni. Kiszálltak az autóból, és lekuporodtak a jármű mellé, és csak bámulták a furcsa jelenséget. Az ufóból ragyogó fény és forró hőhullám áradt feléjük. Aztán hatalmas robajjal felszállt, és 10 másodpercen belül eltűnt a szemünk elől. Az orvosok mindkét szemtanún sugárzástól származó égési sebeket találtak.

Űr-kábítás massachusettsi hófödte tájon tett rövid autós kirándulás egy el­ hagyatott temető mellett szörnyű megrázkódtatással végződött William Wallace és felesége számára. 1967. március 8-án másfél órás utazás után, éjszaka egy órakor tértek haza Leominsterbe, ahol a St. Leo-templom sírkertje mellett egy sűrű ködbe hajtottak bele. Mr. Wal­ lace lassan vezetett, majd visszafordult, hogy megnézze a templom irá­ nyából szűrődő furcsa fényt. Attól tartott, hogy az épület esetleg kigyul­ ladt. Amikor a temető vonalába ért, leállította az autót. A házaspár döb­ benten bámult. A fény egy hatalmas, lapított tojás formájú alakzatból származott, ami több száz lábnyira lebegett a föld fölött. Mr. Wallace, felesége figyelmeztetése ellenére kiszállt az autóból, és izgatottan fel­ mutatott a tárgyra, ami fáklyához hasonló fénnyel lángolt. Amint felemelte a karját, az üresen járó motor leállt, az autó lámpái kialudtak, a rádió elhallgatott. Mr. Wallace megdermedt, nem tudott megmozdulni. Felfelé mutató karját valamüyen erő visszahúzta, és az autó tetejére szorította. ,A fejem teljesen tiszta maradt” - mondta el később. „Hallottam a feleségem kiabálását, hogy üljek vissza az autóba, de egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Kb. 30 vagy 40 másodpercre megbénultam. Az­ tán az elöre-hátra billegő tárgy lassan elindult, majd eltűnt a köd fölött. Az autó lámpái és a rádió hirtelen működni kezdtek, és én ismét moz­ gatni tudtam a tagjaimat, bár kissé lassan és lomhán.”

A

184

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A házaspár óvatosan hazahajtott, felhívták a szülőket és a rendőrsé­ get. A helyi rendőrök megbízható embereknek ismerték őket, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól. De most, amikor erről a hátborzonga­ tó találkozásról beszéltek, tényleg rossz állapotban voltak. A szemtanúk ideiglenes megbénulását több más ufó-észlelés esetén is feljegyezték. 1964. június 14-én, a 18 éves Charles Englebrecht egyedül nézte a te­ levíziót dale-i otthonában (Indiana), amikor egy ragyogóan villogó fény haladt el az ablak előtt, majd áramszünet lett. Kitapogatózott a bejárati ajtóhoz, és 50 lábnyira onnan egy kivilágí­ tott tárgyat látott lebegni. Ám amikor elindult felé, bizsergő érzés fu­ tott át a testén, és mozdulni sem tudott. A furcsa érzés akkor múlt el, amikor a tárgy erős kén- és gumiszagot hagyva maga után, eltűnt. Az ügyben nyomozó helyi rendőrök is érezték a kén szagát, a földön pedig egy nagytányér méretű megperzselődött területet találtak, továb­ bá három lapos horpadást, melyet esetleg egy háromlábú tárgy hagyott maga után. Egy nappal később Lynnben (Massachusetts) William Angelos is a té­ vét nézte a késő esti órákban, amikor egy hangos zúgás zavarta meg. Kiszaladt apartmanjából* és egy kupolás tetejű tárgyat látott, aminek aljából piros színű, lefelé szélesedő kúp formájú fénypászma világított. A tárgy lassan emelkedett felefelé a parkolóból. Amikor W. Angelos el­ indult a tárgy felé, őt is bizsergő érzés öntötte el, majd mozgásképtelen­ né vált. Izmait csak akkor tudta újra mozgatni, amikor a tárgy már el­ tűnt a szeme elől. Egyik férfi sem fogadta el azt a magyarázatot, hogy a félelemtől der­ medtek meg a végtagjaik, és Mr. Wallace megesküdött arra, hogy ami­ kor karjait az autó tetejéhez szegezte az ismeretlen erő, úgy érezte, mintha valamilyen erő a föld felé nyomná. Elképzelhető-e, hogy az ufóknak hasonló, az erőhatást irányító eszközeik vannak, mint a science fiction történetekből ismert kábító fegyvereknek?. A hatás mindig ideiglenes volt, mutatva, hogy az ufók jól ismerik az emberi szervezet tűrőképességének határait. Thomas Mantell légiszerencsétlenség során bekövetkezett halála melyet a későbbiekben ismertetünk - megmutatja, hogy az ufók el tud­

185

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI ják pusztítani az embert, ha védekezésre kényszerülnek. De akadtak olyan ufóval kapcsolatos halálesetek is, melyeknél semmi nem utalt a közvetlen motivációra.

Halál megállapodás szerint

ósé Bittencourt, a Rio de Janeiró-i gyilkossági csoport rendőrfelü­ gyelője 1966 augusztusában életének legfurcsább esetével találko­ zott, amikor két kisfiú rábukkant Manuel Cruz és Miguel Viana holttestére a Vintem-hegyen. A testek egy ezer láb magasan fekvő ponton feküdtek, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt Niteroi kisvárosra. Mellettük hevert egy kezdetlegesen elkészített ólommaszk, néhány inchre az arcuk­ tól zöld és kék papírdarabok, melyek közül az egyiken egy képlet volt lát­ ható, amit senki nem tudott megfejteni; és két feljegyzés, melyeknek nem volt túl sok értelmük. Az első feljegyzés így szólt: „Vasárnap, egy tabletta ebéd után. Hétfő, egy tabletta reggeli után. Kedd, egy tabletta ebéd után. Szerda, egy tab­ letta, lefekvés előtt.” A másikon ez állt: „du. 4.30-kor találkozó a megbeszélt helyen. 6.30kor lenyelni egy tablettát. Aztán fémmel védeni az arcot, és várni a jel­ zésre.”

J

Derült égből villámcsapás Ufóból kilőtt lézersugár pusztított-e el két házat 1980-ban, Kuala Lumpurban (Malaysia)? A tűzesetet kivizsgáló rendő­ röknek három szemtanú elmondta*, hogy a tűz fellobbanása előtt egy fényes, piros golyó lebegett a Port Klang negyedben az épületek felett. Hirtelen kb. 100 láb magasból egy kék színű villám csapott a földre, és lángba borította a házakat.

186

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Ruhája fölött mindkét férfi esőkabátot viselt. A boncolás eredményei azt mutatták, hogy a két férfi mindössze másodpercekkel egymás után halt meg. A két orvos jelentése szerint: „Minden szervük normálisan funkcionált. Részletes vizsgálatok után is lehetetlen megállapítani a ha­ lál okát.” Bittencourt először azt gondolta, hogy a két férfit a náluk levő pénz miatt gyilkolták meg. Lakóhelyükön, Camposban kiderítette, hogy 1000 font értékű cruzeiróval a zsebükben indultak el Rióba busszal, az­ zal az indokkal, hogy autót vegyenek. Amikor a holttestüket megtalál­ ták, már csak 30 fontnyi pénz volt náluk, és a férfiak semmilyen autó­ szalon közelében nem jártak. Ehelyett Niteroiban kiszálltak a buszból, Jaime Alves kereskedőnél vettek két esőkabátot - bár forrón tűzütt a nap -, és elindultak felfelé a Vitnem-hegyre. Bittencourt összevetette a tanúvallomásokat, majd egy megdöbbentő elgondolással állt elő. Azon az éjszakán, amikor a két brazil híradástechnikai mérnök felmászott a hegyre, egy tőzsdeügynök felesége, Gracinda Souza bejelentette, hogy egy zöld és sárga színű, vöröses sze­ gélyű, korong alakú tárgyat látott villogni az égen, ami a hegycsúcs felé tartott. Camposban pedig Miguel apja és egy barátja elmondta, hogy a két férfi az űrrel való kapcsolatfelvétel megszállottja volt, kísérleteket foly­ tattak, melyek közül az egyik egy robbanással és furcsa fényvillanások­ kal végződött. „Azt hiszem, valahogy kapcsolatba kerülhettek egy repü­ lő csészealjjal” - mondta Miguel apja. „Azért ölték meg őket, mert túl sokat tudtak.” A redőrség bárhol máshol a világon ostobaságnak tekintett volna egy ilyen magyarázatot, de Bittencourt tájékozott volt ufó-ügyekben. Brazí­ liának azon a 100 000 négyzetmérfödes területén dolgozott, amit a gya­ kori ufó-bejelentések miatt „Repülőcsészealj-folyosónak” hívnak. Sohasem találtak más lehetséges magyarázatot a halálesetekre. Az aktát lezárták. A rendőrség meg volt győződve arról, hogy a férfiakat nem ott ölték meg, ahol a holttesteket megtalálták. Lehetséges-e, hogy egy űrhajó fedélzetére vitték őket, és testüket a Mrs. Souza által látott korongon hozták vissza? Valóban megölték őket, mert felfedeztek egy tikot?

187

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A rejtélynek volt még egy váratlan, zavarbaejtő fejleménye. A holt­ testek mellett talált különös képletet a rendőrség páncéltermébe zárták. De amikor a széfet legközelebb kinyitották, a papír már nem volt ott. Dél-Olaszországban, a világ egy másik sarkában, a Pescara melletti Martinsicuro város gyászba borult 1978. október 12-én. Egy testvér­ párt, Gianfranco és Vittorio De Fulgentiist holtan találták a Földközi­ tengerben. A rendőrség megpróbálta kideríteni haláluk okát, de a nyo­ mozás eredménytelen maradt. Halászhajójuk sértetlenül feküdt a ten­ ger fenekén, és senki nem tudott magyarázatot adni a férfiak arcán ta­ lált szúrás okozta sebekre sem. Aztán más halászok bejelentették, hogy hajóikat piros fénygolyók követték az égen. Piero Gallerano, a pescarai rendőrség alezredese újra átgondolta azokat az eseteket, amelyeknél hasonlóan rejtélyes körülmé­ nyek is szerepet játszhattak, mint ebben az esetben is. „Tengerészektől több bejelentést kaptam korábban furcsa égi fények­ ről, de egy szót sem hittem el belőlük” - mondta. „Most már tudom, hogy ezek a fények gyakran követik a hajókat.” „Egy tengerészeti őrhajóról vörös fényt láttak a tengeren felszínén. Ez a fény hirtelen kb. 300 méterre felemelkedett, majd eltűnt. A hajó radarját és rádióját zavarta valami. A piros korongot kb. 4 másodperc múlva már senki nem látta. Abban biztosak vagyunk, hogy nem jelzőra­ kéta volt. Egy nagyon gyorsan mozgó, azonosítatlan repülő tárgyra gya­ nakodunk.” Ezentúl már nem nevettek az ufó-történeteken Martinsicuróban.

Állatok veszélyben sészealj pusztított-e el 15 pónilovat a Dartmoore-hegységben; j\ devoni Unidentified Flying Objects Centre (Azonosítatlan Re­ pülő Tárgy Központ) szerint igen. A döglött pónikat egymás kö­ zelében találták meg egy kis völgyben, mérföldekre a terméketlen vidéket átszelő legközelebbi úttól. Csontjaik egymás hegyén-hátán hevertek, bor­

C

188

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK dáik meg voltak repedve, és húsuk mindössze 48 óra alatt - tehát a nor­ málisnál sokkal gyorsabban - elrohadt, és csak fehér csontok maradtak a helyszínen. 1975 júliusában négy ufó-szakértő vette át az ügyet, miután az állat­ szakértők nem jutottak semmilyen eredményre. Az ufókutatók Geiger Müller számlálóval és fémkereső detektorokkal vizsgálták át a terepet, és bár semmit nem találtak, a csoport vezetője, John Wyse - aki zenész a hadseregben -, a következőket mondta el: , Azt gondolom, hogy a pónikat egy felszálló repülő csészealj nyomán keletkező antigravitációs mező préselte össze.” A newquayi állatkertben (Cornwall) is ufó volt az első számú gyanú­ sított, amikor néhány állat rejtélyes körülmények között elpusztult. Há­ rom kacsa, egy liba, egy hattyú és két bébi törpe-kenguru pusztult el az egyik reggelen. Előző este furcsa fényeket láttak város fölött. Az egyik madárnak hiányzott a feje. A nyomozók megállapították, hogy a tete­ mek pozitív radioaktív sugárzásnak voltak kitéve. Minnesotában is ufókutatóhoz fordultak - mégpedig a neves Dr. J. Allén Hynekhez -, amikor néhány állatot megcsonkítva találtak egy farmon. A tetemek mellett emberi lábnyomokat.nem találtak, és raga­ dozók támadására sem utalt semmilyen jel. Úgy tűnt, hogy a belső szer­ veket orvosi műszerekkel távolították el, és sok tehénnek lecsapolták a vérét. Dr. Hynek elmondta, hogy a hatvanas évek végén 22 szarvasmarhát pusztítottak el rejtélyes körülmények között, s a halálesetek 1973-ban Canby, Viking, Warroad és Kimball városokban is megismétlődtek. A kutató azzal a kéréssel fordult a farmerekhez, hogy ha a későbbiekben még találnak ilyen tetemeket, akkor keressék meg őt Evanstonban az Ufó Központban (Illinois). Mindamellett, hogy az ufók fájdalmassá tehetik az életet az ember számára - és esetleg hatalommal bírnak az emberek és állatok élete és halála fölött -, lehetséges, hogy az ufók arra is képesek, hogy ellenőr­ zésük alatt tartsák a Föld legújabb tudományos eredményeit...

189

Tisztázatlan áramszünetek Előidézhetnek-e az ufók egész városokra kiterjedő áramszünetet? z Edison Áramszolgáltató Vállalat igazgatója elégedett volt, mert az üzemben minden a legnagyobb rendben haladt, amikor 1965. november 9-én New York sötétségbe borult. A rendszerben ren­ geteg tartalék energia volt, ki tudják elégíteni a sötétedéskor jelentkező fogyasztási csúcsot. De percekkel azután, hogy a város fényei kigyullad­ tak, látszólag minden ok nélkül el is halványultak. A berendezések gyors műszaki ellenőrzése során mindent rendben találtak, csupán a város észa­ ki részén jeleztek a fogyasztásmérők szokatlan mennyiségű áramfelvé­ telt. Telefonon felhívták a Syracuse melletti energiaelosztó állomást, és kiderült, hogy még északabbra történt valami különös rendellenesség. Aztán du. 5.27-kor New York egész területén kialudtak a fények. Az energiaellátásban bekövetkező rendellenesség következtében ha­ marosan Észak-Amerika és Dél-Kanada egész keleti partvidéke sötét­ ségbe borult. A következő reggelen Johnson elnök azonnali, szövetségi szintű nyomozást rendelt el. Az Edison Áramszolgáltató a Niagara-vízeséstől északra fekvő villamos távvezetékben vélte megtalálni a hibát. A kanadai kormány Elektromos Energia Bizottsága viszont a vízeséstől délre fekvő, magas feszültségű vezetékre gyanakodott. Elmondták, hogy az ontariói Queenstown továbbítóállomást olyan „túlfeszültséghullám” érte, ami ellentétes irányú energiaáramlást idézett elő. Toronto nagy részén és a környező területen 5.15-től szüneteltetni kellett az áram­ szolgáltatást, hogy megelőzzék a drága berendezés tönkremenetelét. Később egy amerikai-kanadai közös nyilatkozatban elismerték, hogy az ügyben nyomozó szakemberek „még mindig nem ismerik annak az energiaforrásnak az eredetét, ami megzavarta az állomás működését”. 1966 áprilisában Oscar Bakke, az Amerikai Szövetségi Energiaügyi Bi­ zottság keleti régiójának igazgatója arról számolt be a kongresszusnak.

A

190

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK hogy az elektromos műveknél dolgozó emberek kitartanak azon állás­ pontjuk mellett, hogy az áramszünet nem emberi hibából következett be. Miért maradt 36 millió ember áram nélkül egy 8000 négyzetmérföldes területen? Ha a generátoroknak nem volt semmi bajuk, akkor vala­ milyen külső erőnek kellett a zavart okoznia. A tucsoni (Arizona) Légi Jelenségeket Kutató Szervezet saját nyomozóit küldte az ügy kivizsgá­ lására. Eredményeik megdöbbentőek voltak. Du. 5.14-kor, mindössze 60 másodperccel a kanadai áramszünet előtt, Weldon Ross pilóta egy utasával Hancock repülőtere felé tartott. Amint elhaladtak a két, 345 kilovoltos távvezeték fölött - ami a Niagarától vitte az áramot a Mo­ hawk Áramszolgáltató Részvénytársaság Syracuse (New York állam) melletti, clayi alállomására -, Ross megdöbbenve vett észre egy „100 láb átmérőjű, ragyogó piros tűzgolyót" a távvezetékek fölött lebegni. Tíz perccel később, az elsötétült hancocki repülőtér kifutópályáján, Robert Walsh repülőtiszt éppen a landoló gép számára elengedhetetlen vészvilágítás üzembe helyezéséről intézkedett, amikor néhány mérföld­ nyire délre hasonló tűzgolyót vett észre a távvezetékek fölött. Két perc­ cel később sötétség borult New Yorkra. Lehetséges-e, hogy ufók okozták a történelem leghíresebb áramszü­ netét? Dr. James E. McDonald, az Arizonai Egyetem Légköri Fizikai Intézetének rangidős munkatársa azon a véleményen volt, hogy igen. 1968. július 29-én az amerikai képviselőház felkérésére rendezett ufó­ szimpóziumon bizonyítékokkal is szolgált. Elmondta, hogy az emberek fogtöméseiben jelentke/d fájdalmat az ufók okozzák, és hogy 1957-ben tíz levellandi (Texas) autó villamos rendszerének zavaráért is az ufók voltak felelősek. Azzal a kijelentéssel képesztette el a politikusokat, hogy: „az ufókat gyakran látták elektro­ mos távvezetékek közelében lebegni, és néhány esetben a rendszer meg­ hibásodása - ami annál jóval többször fordult elő, mint hogy pus/ta vé­ letlen legyen - egybeesett az ufó-észlelés időpontjával”., „A New York-i áramszünet után meginterjúvoltam egy nőt Seacliffben (New York állam). O éppen az áramszünet beállta után látott egy le s föl mozgó korongot New York fölött, ami kis idő elteltével távozott a városból. Elmentem a Szövetségi Energiaügyi Bizottsághoz információ­ kat kérni. Ott nem vették komolyan ezeket a bejelentéseket, bár azon a

191

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI nevezetes estén több tucat ufót észleltek. Az áramszünet folyamán egész New Englandból érkeztek bejelentések, és Syracuse mellett öt szemtanú látott egy felfelé emelkedő világító tárgyat, az elsötétedés utáni egy percen belül.” „Meglehetősen furcsa, hogy az ontariói relét kioldó áramimpulzust sohasem azonosították ... egy sor rejtélyes és kissé zavaró egybeesést le­ het itt találni, amelyek véleményem szerint tö„bb figyelmet érdemelnek, mint amennyit eddig kaptak.” A hatóságok nem vizsgálták meg ezeket a tényeket, megtették viszont az ufó-hívők. A National Investigations Commitee of Aerial Phenome­ na (Légi Jelenségeket Vizsgáló Országos Bizottság) aktái szerint az 1957-es áramszünet idején ufókat észleltek Mogi Mirim fölött Brazíliá­ ban és Tamaroa fölött Illinois államban. 1958 augusztusában Rómára borult sötétség, s ezzel egy időben egy világító tárgyat láttak az olasz főváros fölött. 11 hónappal később hasonló egybeesésről érkezett jelen­ tés az argentínai Saltából. 1959. augusztus 17-én, Umberlandiából (Minas Gerais, Brazília) ér­ kező hírügynökségi jelentések szerint egy erőmű automatikus vezérlése beindult, amikor egy korong alakú ufó repült el a távvezetékek mentén, majd amikor a tárgy eltűnt, ismét visszaállt a normál üzemmód. A megfigyelők 1965 végén és 1966-ban is feljegyeztek egy sor furcsa áramszünetet, abban az időszakban, amikor az ufó-tevékenység nem­ zetközi szinten is tetőfokán állt. November 9-én San Salvador maradt ismeretlen okból áram nélkül, egy órán keresztül. Két nappal később Toledo (Ohio) sötétült el rejtélyes körülmények között. Limában (Peru) november 19-én, Texasban és Új-Mexikóban december 2-án, és Buenos Airesben (Argentína) december 26-án oldottak ki a relék. A nagyará­ nyú fogyasztással indokolták azt, hogy november 15-én London bizo­ nyos negyedei sötétségbe borultak. December 4-én Kelet-Texasban hunytak ki megmagyarázhatatlanul a fények - számolt be Joseph C. Swidler, a Szövetségi Energiaügyi Bizottság vezetője New Englandben végzett vizsgálatairól Johnson elnöknek. Cuemavacában (Mexikó) a kormányzó, a polgármester és egy katonai terület főnöke is látott egy alacsonyan lebegő világító korongot, amikor az áramszolgáltatás rejtélyes körülmények között megszakadt. És no­ vember 26-án St. Paulban (Minnesota) energiaügyi tisztviselők, rendő­

192

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK rök és civilek, mindannyian láttak ufókat, amikor hirtelen rejtélyes áramcsökkenés jelentkezett a városban. Az autók lámpái és rádiói sem működtek, amint az ufó elhaladt a terület fölött. Az ufót úgy írták le, mint egy hatalmas, kéken ragyogó tárgyat, ami úgy világított, „mintha valaki hegesztene az égen”. 1966. január 8-án egész Dél-Olaszországban két órán keresztül szü­ netelt az áramszolgáltatás, aminek okáról sohasem adtak hírt. Öt nap­ pal később, amikor Franklin megye (Maine) 75 négyzetmérföldes terü­ lete sötétült el, a helyi áramszolgáltató vállalat „a berendezés meghibá­ sodásával” indokolta az áramkimaradást, ami „valahogy magától meg­ javult”. A koncentrált ufó-tevékenység idején előforduló nagyszámú meghi­ básodás az ufó-hívőket meggyőzte arról, hogy az idegenek növekvő ér­ deklődést tanúsítanak a Föld energiatermelése iránt. De még ők sem tudják megválaszolni azt a kérdést, hogy megjelenésük nyomán szándé­ kos vagy véletlen zavarok lépnek-e fel. És ha a beavatkozás szándékos, milyen más energiaforrással rendelkeznek az ufók? Az amerikai honvédelem vezetői attól tartanak, hogy az ufók elektro­ mágneses energiája nagy pusztítást vihet végbe a nukleáris robbanófe­ jek kifinomult elektromos irányító rendszerében. A Pentagon szakértői aggódnak, mert 1966-ban és 1967-ben számos azonosítatlan űrhajót észleltek a Minuteman interkontinentális ballisztikus rakétakilövő állo­ más fölött, valamint 1975-ben a hadászati szempontból kényes nukleá­ ris silók és bombázó bázisok fölött is Maine, Michigan és Montana álla­ mokban. Az egyik ilyen incidens különösen nagy aggodalmat keltett. 1966. au­ gusztus 25-én a rádióösszeköttetés megszakadt egy észak-dakotai raké­ tabázis alatt 60 láb mélyen fekvő betonbunkerben, ugyanabban az idő­ pontban, amikor 100 000 lábnyira a támaszpont fölött egy ufót észlel­ tek. Azokat, akiket kikérdeztek az ügyben, megeskették a titoktartásra. És 1975-ben a nemzetvédelmi minisztertől érkező parancs arra utasí­ totta a katonai szóvivőt, hogy kerüljék a nukleáris bázisok és az ufó­ észlelések közötti kapcsolat nyilvánosságra hozatalát.

193

Rablás az égen Az eltűnt műholdak rejtélye fók kaparintották-e meg a Földről felküldött műholdakat, hogy segítségükkel tanulmányozhassák jártasságunkat az űrtechnoló­ giában? Robert Barry igenlő választ ad erre a kérdésre. Barry, a Yob-ben (Pennsylvania) műdödő Huszadik Század elnevezé­ sű Ufó Hivatal vezetője azután ismertette elméletét, hogy a szakértők zavartan bejelentették a 20 millió dolláros Satcom 3. távközlési műhold eltűnését. Az egytonnás, Föld körüli pályára állított egység, amit a telefonbe­ szélgetések és televízióműsorok továbbítására terveztek, hibátlanul mű­ ködött, majd egyszerűen eltűnt. Jim Kukowski, a NASA egyik dolgozó­ ja, aki részt vett a műholdfelbocsátásban, beismerte: „Egyszerűen nem tudjuk, hogy mi történt vele.” A műhold tulajdonosa az RCA volt (Radio Corporation of America), melynek szóvivője, John Williamson elismerte: „Elveszítettük, és el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan.” Hozzátette: .Amennyiben a műhold felrobbant, akkor legalább da­ rabjainak meg kellett volna jelennie a radar képernyőjén. A North American Air Defense Command (NORAD) (Észak-Amerikai Légvé­ delmi Parancsnokság) egy kosárlabda méretű tárgyat is észre tud venni 23 000 mérföld magasságban, tehát ők biztosan lokalizáltak volna vala­ mit.” „Ha a műhold a motor elégtelen működése miatt más pályára került volna, akkor a NORAD-nak azt is észlelnie kellett volna, amikor a mű­ hold a Földhöz legközelebbi pontra ért. Ez az eset sem áll fenn.” Robert Barry úgy véli, hoy az idegenek azért szerezték meg a műhol­ dat, hogy megvizsgálják, és információkat szerezzenek. így nyilatko­ zott: „Feltételezem, hogy ugyanazt akarják a műholdtól, amit mi akar­ nánk az űrhajójuktól.”

U

194

FÁJDALMAS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK „Valakik ott fent nagy érdeklődést mutatnak a mi tevékenységeink iránt, amit itt a Földön folytatunk.” Az ufókkal kapcsolatban általában sok bejelentés érkezik, amikor a Canaveral-foknál műholdat indítanak. „Nem ez az első alkalom, hogy egy műhold rejtélyes körülmények kö­ zött tűnt el. És tudjuk, hogy a mi Gemini expedíciónkat és a szovjetek Szál jut űrlaboratóriumát is megközelítették az ufók.” Barry hozzátette: „Képzelje el, mi lenne, ha elrabolnának a Föld kö­ rüli pályáról egy űrhajót, amelynek emberek vannak a fedélzetén. En­ nek félelmetes következményei lennének.”

A skót csészealjak A Brit Ufókutató Társaság 1981 májusában széles körű kuta­ tást indított a skót határterületen, miután két nő több alka­ lommal furcsa dolgokat észlelt. Mrs. Mary Watson és Mrs. Joyce Byers, moffati lakosok (Dumfries) elmondták, hogy több mint 100 különböző ufó­ észlelést jegyeztek fel egy naplóba, amit az Eskdalemuir Ob­ szervatórium bocsátott a rendelkezésükre. „Mindent felje­ gyeztünk a forgó csészealj alakú tárgyaktól a narancssárga és piros színű háromszögekig” - mondta el Mrs. Byers. Az asszonyok szerint a moffati hegyek bázisként szolgál­ hatnak az ufók számára, és lehet, hogy van valami kapcsolata a határvidéken történt rejtélyes repülőgép-szerencsétlenségekkel, melyek során 12 ember vesztette életét. Arra is fel­ hívták a figyelmet, hogy a chapelcrossi és a windscale-i atom­ erőművek a légi utak közelében fekszenek, így könnyen elér­ hetők. Stuart Campbell, az Ufókutató Társaság, munkatársa el­ mondta: „Folyik a kutatás. A két asszony nem az a típus, aki csak úgy kitalál történeteket.”

195

VIII. fejezet

Légi típusú találkozások Az emberiség, mindig gyanakodva figyelte azokat a dolgokat, melyeket nem értett, és nem tudott ellenőrzése alatt tartani. Ez alól az ufók sem kivételek. Századokon át csak nézni tudtuk az eget és csodálni. Most már mi is tudunk repülni. Repülőgépekről és űrhajókról, közvetlen közelről tudjuk megfigyelni a többi repülő tárgyat. Még meg is támadhatjuk őket - saját kockázatunkra.

Rejtélyek a levegőben Halott pilóták és eltűnt repülőgépek Föld legjobb repülőgépei és pilótái emelkedtek a levegőbe, hogy megmérkőzzenek az ufókkal, de ők bizonyultak a gyengébbnek. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején, amikor az ameri­ kai légierő mesterpilótáinak azt a parancsot adták, hogy lőjék le a légi úton betolakodókat, egyetlen áldozatról sem érkezett jelentés. Pedig a légvédelmi vadászrepülőgépeknek voltak veszteségeik. 1948. január 7-én az USA légierejénél szolgáló Thomas Mantell kapi­ tány, három F-51-es Mustang vadászgépet vezetett harcba, miután a kentuckyi rendőrséget elárasztották a bejelentések egy „hatalmas légi gépezetről”, ami egy 300 láb átmérőjű világító korong volt. A Godman Field légierő bázis irányítótornyának személyzete is látta a tárgyat. Mantell gyakorlott pilóta volt, részt vett a második világháború légi csatáiban is. Fort Knox fölött rárepült az ezüstös alakzatra. Ezt jelen­ tette rádióján keresztül a Godman légi bázisnak: „Ez egy korong. Úgy tűnik, hogy fémes anyagból készült, és óriási méretű ... körgyűrűje van és kupolája, továbbá ablaksorokat is látok ... hihetetlenül gyorsan repül. Felfelé száll... felemelkedek 20 000 láb magasra...” Aztán a hang megszakadt, és a rádió-összeköttetés megszűnt. Két órával később a repülőgép roncsait egy mérföldnyi széles területen szét­ szóródva találták meg. Mantell holtteste a közelben feküdt. Á hatósá­ gok senkinek sem engedték, hogy megnézze. Legfelsőbb szintű nyomozást rendeltek el, de a 18 hónappal később nyilvánosságra hozott vizsgálati eredmények nem voltak hihetőek. A lé­ gierő bejelentette, hogy Mantell kapitány valószínűleg elájult az oxi­ génhiánytól, amikor 20 000 láb magasságra emelkedett, és amit látott, az valószínűleg a Vénusz bolygó volt. Bolygó ablakokkal? Bolygót üldö­ zött egy gyakorlott pilóta? A későbbi nyilatkozatok során megváltozott a történet. A tárgyat egyszerűen a tengerészet tudományos célú kutató léggömbjének nyilvánították.

A

198

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK 1953 júniusában egy F-94C vadászrepülőgép szállt fel az Otis légierő bázisról. Cape Codról, miután bejelentés érkezett egy ufóról. 1500 láb magasságban a motor leállt, és az egész elektromos rendszer meghibá­ sodott. Amikor a repülőgép orra a föld felé fordult, Suggs kapitány, a püóta odakiáltott Robert Barkoff hadnagynak, a radarkészüléket kezelő tisztnek, hogy katapultáljon. A szabályos eljárás szerint a radarkezelő tiszt meghúz egy kart, ami kioldja a robbanó zárat, ezzel kinyitva a pilótafülke tetejét. Aztán meg­ húz egy másik kart, s az, az üléssel együtt kirepíti a gépből. Amikor a pUóta meghallja a második robbanást, akkor húzza meg az őt kirepítő kart. Suggs kapitány még a második robbanás előtt katapultált, mert a jet már 600 lábnyira járt a földtől, és csak néhány másodperc válasz­ totta el az ütközéstől. Suggs röviddel ejtőernyőjének kinyílása után ért földet egy ház hátsó udvarán. A tulajdonos, aki éppen a nyitott ablak mellett ült, nagyon megdöbbent. Suggs hasonlóképpen. Miért nem hallotta a gép becsapó­ dását? És hol van a radarkészüléket kezelő tiszt? Teljes körű vizsgálatot indítottak. Cape Codot földön és égen átfésül­ ték, búvárok kutatták át a közeli Buzzard-öblöt. Amikor három hónap­ pal később felhagytak a kereséssel, a jetnek és Barkoff hadnagynak még mindig semmi nyomát sem találták. Látszólag eltűntek.

Dupla csészealj a Temze fölött 1955-ben a Brit LégUgyi Minisztériumnak is figyelmet kel­ lett fordítania az ufókra, amikor James Salandin repülőszáza­ dos írásbeli jelentést tett egy furcsa találkozásról, a Temze torkolatánál. Az ég felhőtlen volt, 16 000 láb magasságban repült sugárhajtású vadászbombázó gépével, amikor észrevet­ te, hogy egy fémes, ezüst színű tárgy közeledik felé. A tár­ gyat úgy írta le, mint két egymáshoz kapcsolódó csészealjat, aminek kupola vagy buborékszerűség van a tetején. Kerek ablakokat vagy jetre utaló egyéb jellegzetességeket nem lá­ tott, és úgy becsülte, hogy az űrhajó kb. 40 láb széles, és két­ szer olyan gyorsan haladt, mint az ő 600 mérföld per órás se­ bessége,

199

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI

Túl sokat tudtak a tudósok? Öngyilkosságot állapítottak meg annál a két vezető amerikai tudósnál, akik ufókkal kapcsolatos vizsgálataik során arra a következtetésre Jutottak, hogy az ufók a földi életet tanul­ mányozó földönkívüli űrhajók. James McDonaldot, az Arizo­ nai Egyetem légkörfizika professzorát golyóval a fejében ta­ lálták meg 1971-ben, Robert Jessup csillagász professzorra pedig még 1959-ben bukkantak rá gázzal telt autójában. Jes­ sup egyik barátja azt állította, hogy: „Túl sokat tudott, el akarták tenni láb alól.” Kollégáik szerint mindkét ember sú­ lyos depresszióban szenvedett, miután sok éven keresztül hiá­ ba harcoltak a kormány ufókkal kapcsolatos cáfolatai és ki­ térő válaszai, valamint a szkeptikus kollégák gúnyos meg­ jegyzései ellen. 1953. november 23-án Felix Monda hadnagy és R. R. Wilson radar­ tiszt felszállt a Kinross légierő bázisról, hogy üldözőbe vegyen egy ufót, amit a Felső-tó fölött észleltek a légvédelmi parancsnokság földi loká­ torkezelői. Az F-89C jetet a földről irányították a tárgy felé, és a légi­ irányítók látták a radaron, hogy a repülőgép közelít az ufó tárgyképe felé. Aztán 160 mérföldnyire a bázistól, 8000 lábnyi magasságban és 73 mérföld távolságban a Keeweenaw ponttól (Michigan) a két radarkép egymásba olvadt, majd elhalványult a képernyőn. A jetet és utasait so­ ha többé nem látták. Az amerikai légierő először azt állította, hogy az F-89C az ufót az RCAF (Royal Canadian Air Force - Kanadai Királyi Légierő) egy C47-es gépeként azonosította. De az RCAF tagadta, hogy bármely gépe a területen tartózkodott volna. A hivatalos verzió úgy szólt, hogy „a pi­ lóta valószínűleg elszédült és a tóba zuhant”. A pilóta és segédpilóta is túlélte azt a végzetes kísérletet, ami egy ufó elfogására irányult, de négy polgári személy sajnos nem volt ilyen sze­ rencsés. 1954. július 2-án a Rome légierő bázis átirányított gyakorló útvonaláról egy F-94C-t, miután a New York állambeli Wallesville falu

202

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK fölött egy léggömbszerű tárgyat észleltek. A radar két azonosítatlan tárgyat tapogatott le. Az elsőről kiderült, hogy egy kanadai C47-es, de a másodikat nem tudták azonosítani. Ami ezután történt, azt a légierő nyomozóinak az incidensről szóló jelentéséből tudhatjuk meg: .Amikor a pilóta ereszkedni kezdett, észre­ vette, hogy a pilótafülke hőmérséklete hirtelen felszökött. A hőmérsék­ let megemelkedése után a pilóta még alaposabban kezdte figyelni a mű­ szereket. A tűzjelző lámpa kigyulladt ..., a motor leállt. A legénység mindkét tagja sikeresen katapultált.” A repülőgép Wallesville-ben két épületre és egy autóra zuhant. Négy ember meghalt, köztük két gyermek. A légierő figyelmen kívül hagyta a radarkezelők által észlelt második tárgyat, és úgy tekintette, hogy az „valószínűleg egy időjárásjelző léggömb”. Miért tussolta el a légierő, hogy mi is történt valójában a fent ismer­ tetett négy incidens során? Az 1954-ben nyilvánosságra hozott doku­ mentumokból kitűnik, hogy az akkori nyilatkozatokkal ellentétben az igazi álláspont szerint a jetek által üldözőbe vett tárgyak valójában in­ telligens lények által irányított űrhajók voltak. N. F. Twining, a légügy technikai főparancsnoka már 1947. szeptem­ ber 23-án olyan jegyzéket küldött George Schulgen dandártábornok­ nak, amiben ez állt: „Ennek a parancsnokságnak az a véleménye, hogy az úgynevezett repülő korongok jelensége létező dolog és nem kitaláció ... A jelentésekben szereplő működési jellemzők, mint amilyen pl. a szé­ dítő emelkedési szög, a manőverezhetőség és kitérő hadmozdulatok, amiket az ellenséges szándék nélkül közeledő repülőgépek és a radarok észleltek, felvetik annak a lehetőségét, hogy a tárgyakat valaki irányítja vagy manuálisan, vagy automatikusan, esetleg távirányítással.” Az amerikaiak először azzal a gyanúval éltek, hogy a korongok talán annak a fejlett technológiának az eredményei, melyet az oroszok a má­ sodik világháború folyamán szerezhettek a náciktól. Mantell kapitány szerencsétlensége után sürgősen nyomozást rendeltek el a nemzetbiz­ tonság esetleges fenyegetettsége miatt. 1948 augusztusában az ATIC (Air Technical Intelligence Centre - Légügyi Technikai Hírszerző Köz­ pont) egy szigorúan titkos jelentést fogalmazott meg, amely azzal a kö­ vetkeztetéssel zárult, hogy az ufók nem orosz gyártmányok, hanem bolygóközi űrhajók. Hoyt S. Vandenburg, a légierő vezérkari főnöke a

203

A VILÁG LEGNAGYOBB. UFO-REJTÉLYEI jelentéssel kapcsolatban a a következőt rendelte el: „Elégetni.” És 1948. december 27-én a Project Sign fedőnevű, ufókról írt ATIC-tanulmányt lezárták. A közvéleményt úgy tájékoztatták, hogy: „A repülő csészealjakról szóló bejelentések különböző, mindennapi tárgyak félre­ magyarázásának a következményei, a tömeghisztéria enyhe megnyilvá­ nulási formái, vagy egyszerűen kacsák. A kutatási program folytatása indokolatlan.” De a kutatást nem zárták le. 1949 februárjában más fedőnév alatt Project Grudge (Harag program) - újrakezdték a vizsgálatot. Az ufó­ észlelések folytatódtak, és a bejelentések nagy száma 1952-ben arra késztette a kormányt, hogy megint intézkedéseket hozzon az ügyben. 1949. július 26-án három F-94-es jet vadászgép is felszállt, hogy megvizsgálja azokat a furcsa fényeket, melyek a washingtoni Fehér Ház fölött tűntek fel. A fényeket már egy héttel korábban is észlelték, de ez alkalommal többet, majdnem egy tucatot lehetett látni, amint hatalmas sebességgel, szabálytalanul cikáztak az égen. A vadászgépekkel felszállt pilóták közül ketten nem bukkantak a nyo­ mukra. De a harmadik elmondta, hogy egyenesen a kékesfehér fények közepébe repült, melyek 15 másodpercen keresztül mellette haladtak majd szétoszlottak. Mind a három gép sértetlenül ért vissza, és a fénye­ ket, melyeknek a sajtó a „washingtoni invázió” nevet adta, soha többé nem látták. Abban a hónapban az ufókutató csoport - már a diplomatikusabb Project Bluebook (Kékkönyv program) fedőnév alatt dolgozva - napon­ ta 20-30 ufó-észlelésről kapott bejelentést, melyeknek 20 százaléka azonosítatlan tárgy volt. A légierő vezetését érzékenyen érintette, hogy az egyik szemtanú Dan Kimball, az amerikai tengerészet államtitkára volt. Elmondta, hogy két korong alakú ufó közelítette meg a repülőgé­ pjét, mellyel Hawaiira repült. A tárgy kétszer körberepülte gépüket, majd több mint 1500 mérföld per óra sebességgel elsuhant. Ugyanezt a gyakorlatot egy tengerészeti repülőgép körül is megismételte, 50 mér­ földnyire tőlük. Amikor Kimball később az iránt érdeklődött, hogy a Bluebook hol tart jelentése kivizsgálásában, közölték vele, hogy semmilyen intézke­

204

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK dést nem tettek, és hogy tilos bárkivel is megbeszélni az esetek elemzé­ sét. Továbbá azt is tudatták vele, hogy bejelentésének másoltát sem adhatják vissza. 1953-ra a közvélemény nyomása az ufókkal kapcsolatos bővebb in­ formációszolgáltatásért, arra késztette a CIA-t, hogy valamilyen enged­ ményt tegyen. Összehívta a H. P. Robertson jó nevű kaliforniai tudós vezetése alatt dolgozó munkacsoportot,, és felkérte őket, hogy adjanak ki értékelést az ufókkal kapcsolatban. Három lehetséges verzió közül kellett választaniuk: az ufók ismert tárgyak vagy természetes jelensé­ gek; a jelentések nem tartalmaznak elégséges adatot a végkövetkezte­ tésre; az ufók bolygóközi űrhajók. Edward Ruppelt, a légierő korábbi ufókutatási programjának a veze­ tője szerint a munkacsoport a második lehetőséget választotta, és sür­ gette, hogy a Bluebook programban dologozók számát négyszerezzék meg. Vonjanak be tapasztalt tudósokat és megfigyelőket, hogy megvála­ szolhassák azt a kérdést, mik is valójában az ufók. Azt is javasolták, hogy a közvéleményt tájékoztassák az ufókutatás „minden részletéről a munka minden fázisában”. Ruppelt elmondta, hogy magánemberként a munkacsoport majdnem minden tagja meg volt győződve arról, hogy az ufók földönkívüli eredetűek. A CLA nem hozta nyilvánosságra ezt a jelentést, s végül 1966-ban is csak egy cenzúrázott változatot közöltek. Nem vették figyelembe a je­ lentés ajánlásait, helyette inkább egy „az ufók létezését megkérdőjele­ ző” programot kezdeményeztek. Egy évekkel később nyilvánosságra ho­ zott titkos dokumentum a következőket tartalmazta: ,A lelkesedés le­ hűtésére irányuló program a közvélemény ufókkal kapcsolatos érdeklő­ désének - napjainkban túlságosan erős érzelmi reakciókat vált ki csökkenésével járna. Ezt olyan tömegtájékoztatási eszközök segítségé­ vel lehetne megvalósítani, mint pl. a televízió, a mozi és a népszerűsítő cikkek. A nevelés alapjául olyan esetleírások szolgálnának, melyek kez­ detben rejtélyesnek tűnnek, de később mágyarázatot nyernek. Mint a bűvészmutatványok esetében: ha ismert a trükk, sokkal kisebb az izga­ lom.” Míg a közvéleményt úgy tájékoztatták, hogy ufók nem léteznek, ad­ dig a katonáknak azt parancsolták, hogy lőjék le őket. Azokat az embe­ reket, akik repülő csészealjakat láttak, kinevették, s közben a katonaság

205

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI személyi állományát börtönnel és pénzbírsággal fenyegették, ha továb­ badják, amit láttak. „Csak hamis nyilatkozatokat és kitalált jelen­ téseket lehet közzétenni” - szólt a légierő egyik parancsa. „Minden be­ jelentést titokként kell kezelni, és a megfelelő hatósághoz kell továbbí­ tani.” Amint az amerikaiak rájöttek arra, hogy az ufók nem a szovjetek tit­ kos fegyverei, megindult a verseny, hogy hamarabb fogjanak el egyet, mint az oroszok. Az ilyen fejlett technológiába történő bepillantás fel­ becsülhetetlen előnyt jelentene bármely hatalom számára. Emellett le­ hetséges, hogy az ufók nyilvános tagadásának hatására az oroszok ke­ vesebb figyelmet fordítanak majd arra, hogy lehozzanak egyet. A trükk nem vált be. Moszkva ugyanarra a következtetésre jutott, mint Washington. 1957-ben a szovjet főváros körüli légvédelmi ütegek tüzet nyitott.ik egy égen lebegő tárgyra, de fegyvereik eletronikai rend­ szere rejtélyes módon meghibásodott. 1967-ben az amerikai légierő hírszerzői lehallgattak egy rádióüzene­ tet, amit egy különös ufó elfogására felküldött két kubai vadászgép egyike továbbított a földre. A pilóta elmondta, hogy amikor társának repülőgépe füst és lángok nélkül szétesett, megpróbálta lelőni a tárgyat. A történetet Stanton Friedman hozta nyilvánosságra azután, hogy ott­ hagyta szakértői állását, az amerikai kormány részére folytatott, űrrel kapcsolatos nukleáris kutatásoknál. Azt állította, hogy a beszélgetés magnószalagjait a Nemzetbiztonsági Hivatalnak továbbították, s ott el­ rendelték, hogy a veszteséget a berendezés hibás működéseként köny­ veljék el. Nem minden ufó bizonyult ennyire veszélyesnek. Az egyik azonosítatlan tárgy, melyet a angliai Norfolk, Suffolk és Cambridge­ shire megyék fölött észleltek 1956-ban, majdhogynem játékosnak tűnt, amikor egy repülőgép megközelítette. Az izgalom augusztus 13-án reg­ gel 9.30-kor kezdődött, amikor az amerikai légierő angliai Bentwaters bázisának lokátorkezelői észrevettek egy tárgyat, ami 5000 mérföld per óra sebességgel repült. Aztán egy csoport lassan mozgó alakzatot követ­ tek nyomon, ami a tenger felé tartott. Úgy tűnt, hogy egy tárggyá kap­ csolódnak össze, majd elindulva, megállva s újra elindulva eltűntek. Es­ te 10 órakor újabb ufó-észlelésekről érkeztek jelentések. Aztán 10.55-

206

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK kor a radarállomás fölött egy elmosódott fehér fényt láttak elhaladni. Egy C-47-es repülőgép rádión keresztül jelentette, hogy a tárgy éppen alatta suhant el, rendkívüli sebességgel. A Bentwaters bázis riasztotta az északabbra fekvő Lakenheath radarállomás személyzetét. Ok is látták a tárgyat a képernyőn és s/abad szemmel is. Zavarbaejtő légi attrakciókat mutatott be, állandóan irányt változtatott, megállás nélkül, derékszögben bekanyarodott, és álló hely­ zetből óriási sebességre kapcsolva száguldozott. Az elfogására indult két- vadászgép nem akadt a tárgy nyomára. Az­ tán egy együléses, Venom vadászgép szállt fel a Waterbeach támasz­ pontról, melynek radart szereltek az orrára. A repülőgépet a földről irá­ nyítottak az ufó felé, amikor az éppen mozdulatlanul állt, és tisztán lát­ szott Lakenheath fölött 15 000-29 000 láb magasságban.

A második világháború „Foo” vadászgépei 1944. december 13-án egy új, titkos, német fegyverről érte­ sült a világ. Az AP amerikai hírügynökség Párizsból küldött jelentése közölte, hogy „az égen lebegő rejtélyes, ezüstös szí­ nű golyókat” láttak a nyugati fronton, majd hozzátette: „Le­ hetséges, hogy egy új légvédelmi szerkezettel állunk szem­ ben?” Csak a háború után derült ki, hogy a „golyókat” nem a né­ metek küldték fel. Az ő haderejük is látta, és azt gondolták, hogy brit vagy amerikai eszközök. A szemben álló felek piló­ tái, az európai és a csendes-óceáni hadszíntéren is láttak ha­ sonló alakzatokat maguk mellett repülni a bombatámadások során, néha formációban is. A szövetséges hatalmak „foo va­ dászgépeknek” keresztelték el őket. A kifejezés az egyik új­ ság népszerű tréfás rajzsorozatának szlogenjéből származik: „Ahol foo van, ott tűz is van”. (Az „Ahol füst van, ott tűz is van” angol közmondás kifordított változata - a ford.) A hi­ vatalos álláspont szerint a golyók a Szent Elmo tüzének neve­ zett villamos jelenségek voltak, de sok pilóta, aki látta a fé­ nyeket, eltérő véleményen volt.

207

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI A pilóta rádión közölte, hogy radaremyőjén látja a tárgyat, és a „fegyvert ráirányította”. Aztán szem elől tévesztette a zsákmányát. „Hová lett?” - kérdezte a földi irányítókat. „Roger, úgy tűnik, hogy mögéd került, és még mindig ott van" - jött a válasz. Az ufó hihetetlen módon, derékszögben kanyarodva, olyan gyorsan elsuhant, hogy a radarernyőt figyelők legtöbbje nem is tudta követni a szemével. Miután a Venom mögé került, a tárgy két különálló egységre bomlott, egyik a másik mögé állt, és megközelítették a vadászgépet. Bizarr bújócska kezdődött. A Venom pilótája tíz percen keresztül próbálta lerázni követőit, lebukott, felemelkedett és körözött. De az ufó szinte a repülőgép farkára tapadt, 100-200 lábnyi távolságban. Végül a Venom, mivel üzemanyaga fogytán volt, visszaindult a bázisra. Az ufó követte lefelé is, aztán megállt, győztesen lebegett egy darabig, majd el­ tűnt. A cinikus szakértők rámutattak arra, hogy a kelet-angliai.térség min­ dig is hírhedt volt a hibás radarjelek észleléséről, melyeket „angyalok­ nak” hívtak. És ez az incidens a Perseus csillagkép irányából jövő mete­ oreső tetőpontján történt, ami minden évben elhalad a Föld mellett, és olyannak látszik, mint egy csomó világító fehér folt. De az esetről szóló hivatalos jelentés, melyet Edward Holt, a Bentwatersben állomásozó 81. vadászbombázó egység kapitánya augusztus 31-én írt, így szól: „A tárgy... a vadászgép minden manőverét követte.” Majdnem egy évvel később, az amerikai légierő egy RB-47 gépének hat fős legénysége is jelentést tett egy játékos ufóról. 1957. június 17én a kora reggeli órákban az azonosítatlan tárgy több mint másfél órán át üldözte őket, egy 1000 mérföldes szakaszon, Mississippin, Louisianán, Texason és Oklahomán keresztül. Azt is hozzátették, hogy a tárgy időnként, furcsa módon, eltűnt a sze­ mük elől egy-egy pillanatra. Amikor ez történt, akkor a radaremyőről is eltűnt, majd másodperceken belül ugyanazon a helyen tűnt fel újra. Az ufók létét megkérdőjelező politika egy ideig egészen jól működött. A Bluebook program sikeresen „kivizsgálta” a bejelentéseket, és gyár­ totta az elégtelen magyarázatokat. Aztán 1964-ben, majd 1967-ben is­ mét felerősödött az ufó-tevékenység. Válaszul a közvélemény ismét megélénkült érdeklődésére a légierő nyilvánosságra hozta, hogy a Blue-

208

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK book programmal párhuzamosan Edward Condon, jónevű fizikus is vizsgálatot fog vezetni az ufókkal kapcsolatban, a Coloradói Egyete­ men. 1969 januárjában a Condon jelentés a következőket állapította meg: ,>A rendelkezésünkre álló bejelentések alapos vizsgálata után arra a kö­ vetkeztetésre jutottunk, hogy az ufók további kiterjedt kutatásától nem lehet a tudomány jelentősebb előrehaladását remélni.” Azt azonban el­ ismerte a tanulmány, hogy a vizsgált esetek 30 százalékára nem lehetett ésszerű magyarázatot találni. Az 1000 oldalas jelentésről az az általános vélemény alakult ki, hogy elkeni a tényeket - sőt még ennél is rosszabb. Az egyik ufókutató cso­ port Condon tagadása és szubjektív megjegyzései miatt otthagyta a vizsgálatot. Egy másik csoport két tagját, Dr. Norman LeVine-t és Dr. David Saunderst pedig kirúgták, mert kiszivárogtattak egy memorandu­ mot, melyben ez áll: „Véleményem szerint a trükk az, hogy a kutatási programot úgy festik majd le a közvélemény előtt, hogy az egy teljesen objektív vizsgálatnak tűnjön. A tudományos élet szereplői számára pe­ dig az ufóban nem hívő ember álláspontját tükrözné a tanulmány, aki mindent megpróbál, hogy objektív legyen, miközben semmi esélyt nem lát arra, hogy egyetlen csészealjat is találjon.” A jegyzéket Dr. Robert Low, a kutatási program helyettes igazgatója írta, akinek a kutatás ko­ ordinálása volt a feladata. A kirúgott két kutatón kívül más is akadt, akinek fenntartásai voltak Condonnal szemben. Irodavezetője is ott­ hagyta állását, mondván: „Bob hozzáállását kezdettől fogva a tagadás jellemezte.” A Condon-jelentés bírálata hangos volt, és sokáig elhúzó­ dott. J. Edward Roush képviselő azt mondta a kongresszusban, hogy „súlyos kétségei vannak a kutatási program tudományos megalapozott­ ságával és objektivitásával kapcsolatban”. Majd hozzátette, hogy: „500 000 dollárral szegényebbek vagyunk, és semmivel sem tudunk többet áz ufókról... Nem vagyok elégedett, és az amerikai közvélemény sem lesz az.” A repülés úttörője, John Northop-, a Northop Repülőgép­ vállalat és a Lockheed cég 80 éves alapítója szerint: „A 21. század ne­ vetni fog a Condon-jelentésen.” A Condon-vizsgálat mégis tett egy szolgálatot az ufó-témának. Az a tény ugyanis, hogy egy kiemelkedő tudós kész volt arra, hogy részt ve­ gyen az ufók tanulmányozásában, más vezető tudományos szaktekinté­

209

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI lyek számára is lehetővé tette az ufók vizsgálatát. Annak ellenére, hogy Condon megkérdőjelezte az ufók létezését, mások szabadon folytathat­ ták kutatásaikat anélkül, hogy gúnyolódástól kellett volna tartaniuk. És bár a légierő 1969. december 17-én bejelentette, hogy mivel az ufók „nem léteznek”, lezárja a Bluebook programot, a Légvédelmi Parancs­ nokságon keresztül tovább figyelte és elemezte a bejelentéseket. A hetvenes években, az információáramlás szabadságát érintő tör­ vények, és más kormányok - nevezetesen, a francia, az olasz, sőt a szovjet - felvUágosultabb hozzáállása lehetővé tette, hogy az ufó-beje­ lentések nagyobb számban kerüljenek nyilvánosságra, és több beszámo­ lót közöltek a nem azonosított tárgyak és a földi repülőgépek konfron­ tációiról is. 1975-ben egy F-106-os repülőszázad mind a 12 gépe a levegőbe emelkedett, amikor Montana fölött egy rejtélyes tárgyakból álló flotta jelent meg. Amint a vadászgépek a fények felé közeledtek, a tárgyak egyszerűen eltűntek. Néhány évvel később még furcsább találkozás zajlott le. 1973. októ­ ber 18-án este fél tizenegykor Lawrence Coyne kapitány és a három fős legénység az amerikai légierő egyik helikopterével szálltak föl Columbusból (Ohio), és Cleveland felé tartottak. 40 perc múlva 2500 láb magasan jártak Mansfield fölött, amikor a legénység egyik tagja egy pi­ ros fényt vett észre, ami nagy sebességgel közeledett feléjük kelet felől. Coyne hirtelen 1700 lábnyira ereszkedett, de az ütközés elkerülhetet­ lennek látszott. Felkészült rá, de a katasztrófa mégsem következett be. Kb. 500 lábnyira a helikoptertől az ufó hirtelen megállt. Coyne egy hatalmas, szürke, fémes hajótestet látott, ami kb. 60 láb hosszú volt, és alakja egy áramvonalas, vastag szivarhoz hasonlított. Az első része pi­ rosán világított, hátul zöld fények villogtak, közepén pedig egy kupola helyezkedett el. A zöld fény hirtelen forogni kezdett, és fényével el­ árasztotta a helikopter pilótafülkéjét. Coyne megpróbált SOS-jelzést küldeni rádión keresztül, de a készülék nem működött. Aztán a műszer­ falra nézett, és elállt a lélegzete. A helikoptert valami felfelé emelte az égbe. .Alig tudtam elhinni” - mondta el később a kapitány. „A magasság­ mérő 3500 lábat mutatott, és tovább emelkedtünk 3800-ra. Pedig én nem kormányoztam felfelé a gépet. Az irányító szerkezet még mindig

210

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK 20 fokos ereszkedésre volt beállítva, mégis emelkedtünk. Néhány má­ sodperc alatt értünk 1700 lábról 3500 lábnyi magasságra, mindenféle energiafelhasználás nélkül, leküzdve a gravitációt. Nem hallottunk sem­ miféle zajt, és nem érzékeltünk semmilyen légörvényt.” Végül a legénység hirtelen egy enyhe lökést érzett, és az ufó elsuhant északnyugat felé. Hét perccel később a helikopter rádiója újra működni kezdett, s Coyne azonnal jelentést tett a hitetlenkedő földi irányítók­ nak.

Fantom típusú vadászgépek az ufók ellen

gy F-4-es Fantom vadászgép emelkedett föl 1976 szeptemberé­ nek egyik korai reggelén a Shahrokhi légitámaszpontról. Azt a pa­ rancsot kapta, állapítsa meg annak az elkápráztató, ragyogó fény­ nek az eredetét, amit Teherántól délre emberek százai észleltek. Amiko a vadászgép 30 mérföldnyire megközelítette a tárgyat, a rádió-összeköt­ tetés megszakadt. Amikor a pilóta visszaindult a Shahrokhi támaszpontra, a rádió ismét működni kezdett. A második Fantom már a levegőben volt, és a hangsebességet is jóval meghaladva az ufó nyomába eredt, de azt így sem sikerült utolérnie. Fafari hadnagy, a pilóta, rádión jelentette, hogy a tárgy mérete egy 707-es személyszállító repülőgép méretének felel meg. Az ufó hirtelen egy kisebb, korong alakú tárgyat bocsátott ki, ami szintén fényesen ra­ gyogott. A korong egyenesen a jet felé száguldott. Fafari a fegyverirányító kapcsolótáblához nyúlt, és egy gomb lenyo­ másával kilőtt egy AIM-9 levegő-levegő rakétát. A rakéta azonban nem indult el. Az elektronikai rendszer meghibásodott. Védtelenné vált gé­ pével zuhanórepülésbe kezdett, hogy kikerülje a közeledő korongot, de az is irányt változtatott, és négy mérföldön keresztül követte, majd nagy sebességgel visszatért az őt kibocsátó ufóhoz.

E

211

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Amikor Fafari műszerei ismét működni kezdtek, megint elindult a gyorsan távozó „anyahajó” után. Az kibocsátott egy másik korongot, ami nagy sebességgel a föld felé zuhant. Fafaíi nézte, amint a tárgy le­ felé esik, és várta a robbanást, de a korong megállt a hegyek fölött, kü­ lönös fénnyel világítva be az alatta fekvő, mintegy két mérföldes terüle­ tet. Amikor Fafari megint felnézett, rájött, hogy a nagyobb ufó csak ar­ ra használta a korongot, hogy elterelje a figyelmét, amíg eltűnik. Sértet­ lenül tért vissza a bázisra. Az iráni kormány később elküldte az inci­ densről szóló beszámolókat a Pentagonnak Washingtonba. Egy évvel később az olasz kormány nyilvánosságra hozta, hogy olasz sugárhajtású repülőgépek szintén találkoztak ufókkal. Hat különböző, 1977-ben és 1978-ban lezajlott találkozásról tettek említést, melyben kétszer a légi­ erő katonáinak, egy alkalommal pedig egy utasszállító gép utasainak volt részük. 1977. február 23-án az egyik vadászgép pilótája egy erősen világító fénygolyót vett észre Milánó fölött. .Amikor a rádión keresztül parancsot kaptam a tárgy elfogására, az alakzat 12 000 láb magasságra emelkedett, és tartotta a gépem és a közte lévő távolságot” - mondta el a pilóta. „23 percen keresztül volt látható.” Ugyanabban az évben, október 27-én, egy NATO hadgyakorlat folya­ mán, egy futball-labda. alakú ufó közelítette meg az egyik helikoptert, Cagliari mellett (Szardínia), az Elmás légi támaszpont fölött. A Védelmi Minisztérium egy légi irányítót idézett, aki a következőket mondta el: „Egy jet sebességével repülő ufót láttam, ami kb. 565 mérföld per órá­ val haladt. Az egyik, gyakorlaton részt vevő helikopter mögött haladt.” Három másik helikopter pilótája és egy vadászgép legénysége is látták az ufót gépeik mellett elhaladni. Később egy másik, szivar alakú tárgy elfogására küldtek fel egy vadászgépet, de az túl gyorsnak bizonyult. Az olasz jelentésben három olyan ufó-észlelés is szerepelt, melyet lé­ giközlekedési irányítók jelentettek be, akik látcsövön figyelték az azo­ nosítatlan tárgyakat: 1977. augusztus 4-én Nápolyban a légi irányítók 90 percen keresztül figyeltek egy vibráló, csillag alakú tárgyat. Novem­ ber 5-én Elmasban nyolc percen keresztül volt látható egy ufó, amely ^közben 30 másodperc alatt 5000 lábról 30 000 lábra emelkedett. No­ vember 23-án Pisában a légi irányítók egy furcsa, világító alakzatot lát­ tak, ami 15 000 láb magasságban, két órán,keresztül pirosról ibolyaszí­ nűre, majd zöldre váltott.

212

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A „valódi ufókról” beszámoló olasz jelentés utolsóként említett azo­ nosítatlan tárgyát 1978. március 9-én látták. Az IH-662 nemzetközi já­ rat pilótája rádión keresztül jelentette a milánói irányítótoronynak, hogy „kb. egy mérföldnyire tőlünk, repülési magasságát változtatva, egy zöld színű rakéta halad”. Megkérdezte, hogy egy másik repülőgépről van-e szó, de közölték vele, hogy azon a területen jelenleg más gép nem tartózkodik. .Azt hittem, káprázik a szemem” - mondta el később a püóta az őt kikérdező tisztviselőknek. „Én csak azért tettem jelentést, hogy infor­ mációt kérjek. Amikor elmondták, hogy más pilóták is látták a tárgyat, tudtam, hogy nem csak képzelődöm.” 1980. május 7-én az osztrák légierő három vadászgépe emelkedett a levegőbe, miután a KLM egyik utasszállító gépének pUótája Dachstein hegységnél jelentette a bécsi légi irányítóknak, hogy egy szürke, göm­ bölyű tárgy repül fölötte. Két vadászgépet arra utasítottak, hogy fogják el a tárgyat, a harmadikról pedig filmre akarták venni a konfrontációt. A feladatok megoldhatatlannak bizonyult. Mindhárom gép látta a tár­ gyat, de nem tudott a közelébe kerülni, mert teljesen kiszámíthatatla­ nul és szabálytalanul mozgott. Hamarosan teljesen eltűnt.

Bevetés az Északi-sarkvidék fölött z orosz pilóták szintén jelentették, hogy láttak ufókat, sőt az egyik még közelharcba is keveredett egy azonosítatlan tárggyal. Felix Zigel professzor, a Moszkvai Repülésügyi Intézettől, a következő­ ket mondta el:, A pilótát Arkagyij Aprakszinnak hívták. Egy vadászgép­ pel repült, amikor a szivar alakú ufóval találkozott, amit a radaron is látni lehetett. Azt a parancsot kapta, hogy kényszerítse leszállásra vagy nyis­ son tüzet rá.”

A

213

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI „Aprakszin közeledett a tárgy felé, de a rejtélyes űrhajó egy legyező alakban szétterülő fénysugarat lőtt ki, ami ideiglenesen megvakította a pilótát, és leállította a vezérlő berendezést. Siklórepüléssel kellett lan­ dolnia." 1980. június 14-én egy másik szovjet pilóta jelentést tett egy Moszk­ va fölötti ufóról. Az azonosítatlan tárgy macska-egér játékot űzött vele. „Az ufó által végrehajtott manőverek túlságosan bonyolultak voltak ah­ hoz, hogy a jet utánozni tudja” - mondta el Zigel professzor. .Aztán a tárgy hirtelen, hihetetlen sebességgel elszállt.” A pilóta szerint az űrha­ jó majdnem 900 láb szélesnek tűnt, és korong alakú volt. Négy hónappal később, október 22-én, Vlagyimir Dubsztov kapitány egy hasonló méretű csészealjat vett észre maga előtt, amikor bombázó járőrgépével az Északi-Jeges-tenger fölött repült. A pilóta irányt vál­ toztatott, hogy kikerülje az ufót. „Dubsztov elmondta nekem, hogy a tárgy óriási méretű volt” - közöl­ te Zigel professzor. „Egy kúp alakú fénycsóvát bocsátott ki, amitől még furcsábban nézett ki, de teljesen mozdulatlan volt. Aztán Dubsztov mű­ szerei elromlottak, és a gép zuhanni kezdett. Az ufó, mellette elhaladva, függőlegesen felszállt, zöldeskék felhőt hagyva maga után. Dubsztov va­ lahogy hazavitte sérült gépét, és jelentést tett az incidensről.”

Fantom-harc a titkolózás éllen z amerikai utasszállító gépek pilótái nagyon dühösek lettek, ami­ kor 1954-ben a CIA és az Amerikai Légierő, katonai típusú kor­ látozásokat írt elő a számukra az ufók bejelentésével kapcsolat­ ban. A szigorítást egy februári konferenciát követően vezették be, ahol a MATS (Military Aii; Transport Service - Katonai Légi Közlekedési Szol­ gálat) tisztjei és a nagyobb légitársaságok vezetői azért találkoztak, hogy megpróbálják felgyorsítani a polgári repülések során észlelt ufók bejelen­ tésének folyamatát.

A

214

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Addig a polgári pilóták csak a landolás után jelentették a furcsa tár­ gyakat. Most a légierő arra utasította őket, hogy a híreket még repülés közben, rádión keresztül közöljék a MATS washingtoni parancsnoksá­ gával vagy a legközelebbi légi támaszponttal. Továbbá felkérték őket, hogy senkivel ne beszéljenek a látottakról, és a sajtónak se adjanak in­ formációkat. Egy hónappal később azokat az előírásokat, melyek tízévi börtönbün­ tetéssel és 10 000 dolláros pénzbírsággal fenyegették a légierő pilótáit, ha „nem tartják be a teljes titoktartást”, a polgári járatok legénységére is kiterjesztették. Az utasszállító gépek nagy gyakorlattal rendelkező pilótái érhető módon dühösen fogadták ezt a korlátozást. 450 pilóta írt alá egy petíciót - közülük ötvenen legalább 15 éves gyakorlattal -, amelyben kifejtették, hogy ez a fajta cenzúra már „a nevetségesség ha­ tárát súrolja”. Azt mondták, ez egy „példa a hazugságra, az intrikára és a végsőkig fokozott orwelli »Nagy Testvér« attitűdre”. A pilóták tudták, hogy a megszorítások az elleplezési politika részét képezik, mivel ufót mindannyian láttak már a saját szemükkel. Sokan többet is láttak. Nyilvánosságra hozták, hogy a kereskedelmi pilóták csupán Amerikában, minden éjszaka 5-10 ufó észlelésről tettek jelen­ tést, és már rutinszerűen figyelmeztetik az utasokat, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket, amikor ufó van a közelben. A polgári pilóták által jelentett ufó-észlelések az elmúlt 40 év folya­ mán ugyanolyan látványosak voltak, mint a légierő által megfigyeltek. 1948. július 23-án Clarence Chiles kapitány és John Whitted másod­ pilóta egy űrhajót láttak, amikor az Eastern Airlines DC-3 típusú gépé­ vel Montgomery (Alabama) fölött repültek. Egy szivar alakú tárgy tar­ tott északkeletről a Dakota gép felé. Chiles hirtelen balra fordította a gépet, és az ufó 200 yardnyira ha­ ladt el mellettük. A fémes, szárny nélküli szerkezet oldalán, két sorban, kör alakú ablakok helyezkedtek el, melyekből rejtélyes fény szűrődött ki. „Az űrhajó alján egy sötétkék fény égett, alatta pedig egy 15 yard hosszúságú narancssárga-vörös lángcsóva húzódott” - jelentette a piló­ ta. Amikor a tárgy egy vonalba ért a repülőgéppel, megállt, aztán hatal­ mas sebességgel függőlegesen felemelkedett. A Dakota megingott, mint­ ha robbanás rázta volna meg a levegőt. Chiles később beszélt egy utas­ sal, aki nem aludt, és látta a „hatalmas fénycsíkot”.

215

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Hat évvel később a Centaurius nevű, nagy magasságban közlekedő személyszállító BOAC repülőgép (British Overseas Airways Corporati­ on - brit légiforgalmi társaság), utasai egy még érdekesebb repülőbe­ mutatónak lehettek a szemtanúi. Amikor 1954. június 29-én a gép - út­ ban New Yorkból Shannon és London felé - a Goose-öböl (Labrador) felé közeledett, James Howard kapitány egy nagy, sötét tárgyat látott előbujckanni a felhők mögül, négy mérföldnyire a bal oldalon, ami szemmel láthatóan vele párhuzamosan haladt. A tárgyat hat kisebb folt vette körül. Howard rádión keresztül érintkezésbe lépett a Goose-öböllel, ahon­ nan két amerikai F80-as Sabre jet emelkedett a levegőbe. Ami ezután történt, azt a repülőgép 11 főnyi legénysége és 19 utasa látta, és az ese­ tet kivizsgáló John Camell írta le. így vázolta a történteket: .Amikor az egyik vadászgép 15 mérföld­ nyire ért a Centauriushoz, pilótája rádión keresztül jelentette, hogy radaremyőjén feltűntek az ismeretlen tárgyak és az utasszállító repülő­ gép. Abban a pillanatban, a hat kisebb tárgy, melyek korongoknak tűn­ tek, libasorba álltak, és visszahúzódtak a a nagyobb űrhajóba, ami ez­ után halványodni kezdett, és amint a vadászgép felbukkant előtte, el­ tűnt.” Camell „egy hatalmas, alakját változtató tárgyként” festette le az anyahajót, ami „olyan volt, mint egy méhraj, de szilárd halmazállapo­ tú”. Elmondta, hogy ugyanezt a formációt abban az évben többször is látták Amerika és Európa fölött.

A szemmel tartott Concorde londoni Heathrow repülőtér közelében élő emberek azt állítják, hogy ufókat láttak, melyek szemmel tartották az angol-francia szuperszonikus gépet, a Concorde-ot. A 65 éves Mrs. Dee Godden chiswicki lakos (Nyugat-London) elmondta, hogy 1979 augusztusában látta az első ufót.

A

216

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

„Egy hatalmas pirosas fénygolyó tűnt fel az égen, pontosan a Con corde légi folyosóján” - mesélte. „Azt hittem, hogy katasztrófa lesz, de amikor a Concorde odaért, egyszerűen keresztülrepült a fényen. Úgy tűnt, mintha az alakzat szemmel tartaná a repülőgépet.” , Férje, a 64 éves Ernest szintén látta a fényt. „Hitetlenkedve fogad tam, amikor a feleségem elmondta, hogy mit észlelt” - emlékezett visz sza. „Kinéztem lakásunk ablakán, és egy csillogó tárgyat láttam.. Kb. 17 percen keresztül maradt ott az égen.” A Heathrow irányító személyzete így nyüatkozott: ,A radar semmit nen' mutatott, így nem tudunk magyarázatot adni erre a bejelentésre”.

217

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Barry Gooding ufókutató szerint: „Elég valószínű, hogy más bolygók­ ról származó ufók szemmel tartják a csúcstechnológia olyan eredmé­ nyeit, mint amilyen a Concorde is.”

Engedély nélküli tevékenységek napfényes szigetre tett álomutazás lidérces repülőúttal kezdő­ dött 1979 novemberében 109 német és osztrák turista számára, mivel az ufók túl közeli érdeklődést mutattak charter gépük iránt. A 15 éves repülési gyakorlattal rendelkező, 34 éves Javier Lerdo-Tejeda kapitány ült a Caravelle vezérlő berendezésénél, amikor a gép 9.30-kor felszállt a földközi-tengeri Mallorcáról, és a Kanári-szigetek felé tartott. A repülési magasság elérése után nem sokkal két nagyon éles, piros fényt vett észre az égen. „Kíváncsi lettem, mert a fények, úgy látszott, formációban repülnék” - mondta el Lerdo-Tejeda kapitány. „Az alakzatot tartva, enyhe szög­ ben felém tartottak, és egyre közelebb kerültek hozzám. Kb. 15 mér­ földnyire voltak tőlem, amikor 23 000 láb magasságban jártunk, és már csak fél mérföldnyire, amikor elértük a 28 000 lábat. Rádöbbentem, hogy olyan pályán haladunk, ami összeütközéshez vezethet. Közvetle­ nül fölöttem voltak.” A pilóta felszólította az utasokat és a hat fős legénységet, hogy csa­ tolják be biztonsági öveiket, és rádiókapcsolatba lépett az előtte levő barcelonai irányítótoronnyal. Közölték vele, hogy azon a légifolyosón semmilyen repülőgép nincs, és a radaremyőn sem látnak semmit. „Elhatároztam, hogy a spanyol légierőtől és a madridi lokátorállo­ mástól kérek segítséget” - mondta Lerdo-Tejeda kapitány. „Az ő be­ rendezéseik érzékenyebbek, mint a polgári közlekedésben használt ra­ darok, és ők meg is találták a két tárgyat, melyek nagyon közel voltak hozzám.”

A

218

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK ,A repülőgépet hirtelen, éles kanyarral elfordítottam a piros fények­ től, és percenként 5000 lábat süllyedve 15 000 lábra ereszkedtem, ami nagyon meredeknek számít az utasszállító gépeknél. Madridban még mindig figyelték az ufókat, és közölték velem, hogy a tárgyak, engem követve, hirtelen 12 000 lábat süllyedtek, mindössze 30 másodperc alatt. Nem ismerek olyan repülőgépet, amely képes lenne erre.” A pilóta tovább folytatta az elterelő manővereket, de hiába próbálta lerázni a két árnyékot. Aztán 30 mérföldnyire Valenciától - Spanyolor­ szág délnyugati partjaitól -, a tenger fölött feltűnt a légierő egy Mirage vadászgépe. A vadászgép pilótája azonnal észrevette a két pirosán vilá­ gító tárgyat, melyek láthatóan az utasszállító repülőgépet követték. De másodpercekkel azután, hogy megérkezett a jet, a fények hirtelen el­ tűntek. A megviselt Lerdo-Tejeda kapitány visszarepült Valenciába egy be nem tervezett pihenőre, és részletes jelentést tett a drámai találkozás­ ról. „Soha nem voltam még ilyen veszélyes helyzetben, pedig már majd­ nem a fél életemet átrepültem” r mondta az elképedt tisztviselőknek. A legénységgel külön folytatott beszélgetések megerősítették a kapitány beszámolóját. Spanyolország közlekedési és hírközlési minisztere, Sanchez Teran abban az időben éppen Valenciában tartózkodott, és beszélt Lerdo-Te­ jeda kapitánnyal. Később így nyilatkozott. „Most már hajlandó vagyok elhinni, hogy az azonosítatlan repülő tárgyak léteznek.”

Chichester és az ufó Valószínűleg Francis Chichester - aki később arról vált híres­ sé, hogy köríllvltorlázta a földet - volt az első, aki levegőben találkozott egy ufóval. 1931-ben egy kicsiny repülőgéppel Ausztráliából Új-Zélandra tartott, amikor egy furcsa, fakó, szílrkésfehér színű tárgy tűnt fel előtte, ami ragyogó fények­ kel villogott. A korong néhány mérföldön keresztül követte gépét a Tasman-tenger fölött, időnként eltűnve a felhők kö­ zött, majd felgyorsított, és eltűnt a szeme elől.

219

Sohasem tértek vissza ehet, hogy ufók a felelősek néhány polgári repülőgép lezuhanásá­ ért? 1953-ban egy DC-6 utasszállító repülőgép pilótája a csendes­ óceáni Wake-szigetről Los Angeles felé tartva jelentette, hogy egy ufó közeledik felé, majd a rádiókapcsolat megszűnt. A mentőosztag később megtalálta a roncsot és 20 holttestet. Michigan fölött, mint már korábban említettük, a szemtanúk egy különös fénygolyót láttak az égen azon az éjszakán, amikor 58 emberrel a fedélzetén lezuhant egy DC-4-es utasszállító gép. 1978 októberének végén, egy szombati napon, Frederick Valentichnek nyoma veszett, amikor egymotoros Cessna 182-es gépével az auszt­ ráliai Melboume-ből a King-sziget felé tartott. Az Otway-fok közelé­ ben járt a Bass-szoros fölött, Melboume-től 35 mérföldnyire délre, amikor azt jelentette a légi irányítóknak, hogy egy, négy erős lámpával kivilágított repülőgép követi. Amikor a földi személyzet azt kérdezte tőle, hogy tudná-e azonosíta­ ni a gépet, azt válaszolta: „Ez nem repülőgép, ez egy...” A rádióössze­ köttetés megszakadt. Két perccel később a kapcsolat helyreállt, és Valentich a következőket mondta: „Körözök, leszálláshoz készülődöm, és a tárgy is köröz fölöttem ... zöld lámpa világít rajta, és a külső oldalán fémesen fénylik.” Hozzátette, hogy motorja időnként kihagy, de aztán újra megszakadt minden összeköttetés. A mentésére indult repülőgépek és hajók átvizsgálták a területet, de egy olajfolton kívül semmit nem találtak a tengeren - az viszont túl nagy volt ahhoz, hogy egy könnyű repülőgép okozhatta volna. Valentich barátnője, a 16 éves Rhonda Rush ton azt mondta: „Tudom, hogy élet­ ben van, és hamarosan látni fogjuk.” Hozzátette még, hogy „szigorúan titkos” 'információkat hozott a kormánytisztviselők tudomására. Egy szóvivő elmondta: „Megígértük, hogy a beszélgetés részleteit bizalma­ san kezeljük.” Kevin Killey és Gary Lester írók ezt az eltűnést elméletük bizo­ nyítékaként használták 1981-ben. Elgondolásaik szerint a Bass-szoros egy másik Bermuda-háromjszög. Elmondták, hogy 1932-ben egy négy-

L

220

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK motoros repülőgép tűnt el a, szorosban, fedélzetén két fős legénységgel és tíz utassal, 1979-ben pedig egy verseny-szlúpnak (egyárbocos hosszés orrvitorlás hajó - a ford.) veszett nyoma öt fős legénységével együtt. A Melbourne és Tasmania közti vizeknek új nevet adtak; az Ördög Dél­ köre.

„Hadihajó méretű repülő csészealjak...” A British Airways Trident gépének legénysége és 100 utasa az Ibé/% riai-félsziget fölött észlelt három ufót. Denis Wood kapitány a X .^portugáliai Faro felé repülve vette őket észre, majd ugyanazon a napon még egyszer, amikor hazafelé tartottak Londonba. Az eset 1976. július 30-án történt Portugália nyugati partjainál. A haslemere-i (Surray) születésű 42 éves Wood kapitánnyal közölték a lé­ gi irányítók, hogy azon a területen, ahol a gép jár, egy azonosítatlan re­ pülő tárgyat észleltek. A kapitány figyelte az eget, és egy ragyogó tárgy­ ra lett figyelmes, ami semmi olyanhoz nem hasonlított, amit 20 éves re­ pülési gyakorlata során a levegőben látott. „Nem műhold volt, nem idő­ járásjelző léggömb és nem is csillag” - mondta el később. Amikor behívta a pilótafülkébe az utasokat, hogy ők is nézzék meg az ufót, két másik tárgy is feltűnt az éjszakai égen. „Szivar alakúak voltak, és mintha a semmiből tűntek volna elő” - idézte fel a látottakat Colin Thomas, a 38 éves camberleyi (Surray) származású elsőtiszt. „A két újonnan érkezett tárgy az elsőtől jobbra, illetve alatta helyezkedett el. Alig múlt el este 8 óra, így nyolc percen át tisztán láttam őket. Mozdu­ latlanok voltak.” Thomas 12 éven keresztül vadászpilótaként szolgált a Királyi Légierőnél, és hét éve dolgozott a British Airways légitársaság­ nál, de eddig ő sem látott semmi olyat, ami ezekhez az ufókhoz hasonlí­ tott volna. Miután Faróban letették a 100 nyaralni induló turistát, Wood kapi­ tány, Thomas repülőtiszt és a legénység harmadik tagja, Stephen So-

221

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI werby, azonnal indultak vissza Londonba. Amikor azon a területen re­ pültek, ahol korábban az ufókat látták, Wood kapitány arrafelé irányí­ totta a radart, ahol az alakzatokat észlelték. Még mindig ott voltak. ,A két szivar alakú tárgy pontosan ott volt, ahol korábban” - mondta el Wood kapitány. „Hét mérföldre megközelítettük őket, de akkor el­ tűntek a képernyő szélén.” A legénység később úgy festette le az ufókat, mint „hadihajó méretű repülő csészealjakat”. De tíz hónapnak kellett eltelnie addig, amíg a vi­ lág tudomására hozták a látottakat. .Attól féltünk, hogy az emberek ki­ nevetnek majd bennünket” - ismerte be a legénység egyik tagja. És néhány ember így is tett, amikor nyilvánosságra hozták az ufó ész­ lelését. A Science Research Council (Tudományos Kutató Tanács) Lon­ donban azon a véleményen volt, hogy a fő „ufó” valószínűleg egy hatal­ mas kísérleti léggömb volt, amely Szicíliából Amerika felé tartott. A le­ nyugvó nap sugarai csillanhattak meg a műszálas anyagon, amitől úgy tűnt, mintha ragyogóan világítana. A másodlagos ufók pedig valószínű­ leg a léggömb nehezékei voltak - melyeket a léggömböt feltöltő gáz le­ hűlése miatt dobtak ki -, vagy finom acélszemcsefelhők, amit a szélerősség mérésére használtak.

Megfigyelők a Holdon? gy vezető amerikai űrszakértő azt állítja, hogy ufók figyelték NeU Armstrongot, amikor 1969. július 20-án, a Hold felszínén megtet­ te az első lépéseket - ami „egy kis lépés az ember számára, de ha­ talmas ugrás az emberiség történetében”. Maurice Chatelain már nem dolgozott a NASA-nál, amikor 1979. szeptemberében nyilvánosságra hozta, hogy az asztronauta egy közeli kráter szélén vette észre az ufókat, amikor kilépett az Apollo-11 űrha­ jóból. Buzz Aldrin a Holdon.

E

Sisakrostélyán Neil Armstrong és az Eagle holdkomp tükröződik.

222

223

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Chatelain szerint, amíg Armstrong jelentést tett az ufókról a housto­ ni irányítóknak, Buzz Aldrin másodpilóta az Apollo belsejéből filmezte az idegen űrhajót. De - állította Chatelain - a NASA hírzárlatot rendelt el az esettel kapcsolatban. Az expedíció földi irányítói „biztonsági okokból” kivág­ ták Armstrong rádiójelentését a történelmi jelentőségű esemény- nem­ zetközi közvetítéséből. A NASA a sztorit „teljes képtelenségnek” minősítette. John McLeaish első szóvivő elmondta, hogy „az Apollo-1 l -iől történt köz­ vetítés csak akkor szakadt meg, amikor az űrhajó a Hold másik oldalán járt. Az egyedüli beszélgetés, amit sohasem hoztunk nyilvánosságra, magánjellegű párbeszéd volt az asztronauták és az orvosok között.” A Chatelain által elmondottak nem várt támogatást kaptak Moszkvá­ ból. Dr. Vlagyimir Azsazsa fizikus így nyilatkozott: „Két évvel ezelőtt mi is hallottunk erről az epizódról. Én biztos vagyok benne, hogy meg­ történt, de a NASA cenzúrája miatt nem került nyilvánosságra.” Szergej Bosics professzor, szovjet űrszakértő hozzátette: „Az én véle­ ményem az, hogy egy másik civilizációban élő lények fogták a Földről érkező rádiójeleket, és kikémlelték az Apollo holdraszállását, hogy megtudják, meddig terjed az emberiség tudása. Aztán kapcsolatterem­ tés nélkül távoztak.” Más amerikai asztronautáknak is voltak közeli találkozásaik különös űrhajókkal. Gordon Cooper - aki később részt vett a NASA-programban - 1953-ban látott egy ufót, amikor Németország fölött repült. így nyilatkozott: „Most már szilárdan hiszek a földönkívüli űrhajókban.” 1965-ben James McDivitt és Ed White 100 mérföld magasságban, a Gemini-4 fedélzetén Föld körüli pályán mozogtak, amikor egy ezüstös színű hengert vettek észre, melyből antennák álltak ki. McDivitt fény­ képeket próbált készíteni róla, amikor az ufó hirtelen feléjük vette az irányt. A két férfi ügyesen manőverezett, az ütközés mégis elkerülhe­ tetlennek látszott, amikor a különös űrhajó egyszer csak eltűnt. Az expedíció földi irányítói Houstonban a Gemini egyik gyorsító ra­ kétájának vélték a tárgyat, ami az űrhajó mellett szintén Föld körüli pályán mozog, és nem foglalkoztak vele. De McDivitt elmondta, hogy „gyorsító rakéta nem lehetett, mert ahhoz nem volt a megfelelő helyen és időben.”

224

LÉGI TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK Nyolc éwel később Jack Lousma, Owen Garriot és Alan Bean asztro­ nauták egy piros, forgó tárgyat láttak a Skylab-2-ből. Tíz percen ke­ resztül fényképezték, 270 mérföldnyire a Föld fölött. A NASA ismét cáfolta, hogy a fénylő kapszula egy másik űrhajó lett volna. Gordon Cooper szerint: ,,A NASA és a kormány nagyon jól tudja, hogy más bolygókról származó intelligens lények rendszeresen látogat­ ják a Földet, hogy óvatosan felvegyék velünk a kapcsolatot, és megfi­ gyeljenek bennünket.” „Rendkívül nagy mennyiségű bizonyítékuk van, de nem beszélnek ró­ la, nehogy megijesszék az embereket.”

225

IX. fejezet

Mik ők? Kik ők? Miért vannak itt? Az évek folyamán összegyűlt hatalmas mennyiségű ufó-adat fényében nem lehet többé a problémát egy vállrándítással semmibe venni. Amint egyszer elfogadjuk, hogy valamilyen, nem emberi intelligenciájú lények által irányított űrhajók betörhetnek a Föld légterébe, akkor kikerülhetetlen lesz a következő kérdések megválaszolása: Honnan jönnek? Ki irányítja őket? És mrért vannak itt?

éteznek-e az ufók, vagy csak az emberi képzelet szüleményei? És ha léteznek, akkor honnan jönnek? Miért lebegnek fölöttünk, és miért szállnak le a Földre? Túl sok komoly, értelmes embertől érkezett már ufókról szóló beje­ lentés ahhoz, hogy a hitetlenkedők egyszerűen hallucinációnak, tömeghisztériának, az emberi psziché misztika utáni vágyódásának vagy a személytelen tudomány elleni lázadásnak tekinthessék. Emberek milliói az egész világon jelentették már, hogy láttak ufókat; egyetlen év lefor­ gása alatt, 1973-ban, 15 millióan észleltek azonosítatlan repülő tárgyat, csak az Egyesült Államokban. Dr. J. Allén Hynek illinois-i Ufókutató Központjában több mint 50 000 ufó-bejelentést őriznek egy komputerizált adatbankban, melyek közül egyet sem tudnak megmagyarázni. A ufókutatók elismerik, hogy a bejelentett ufók 80-90 százalékáról kiderül később, hogy azok valójában természeti jelenségek, vagy vala­ milyen előre nem látott, véletlen események egybeesése folytán észlel­ ték őket. A Vénusz bolygót, a reklámcélokat szolgáló repülőgépeket, az üstökösöket, meteorokat, hullócsillagokat, hatalmas léggömböket, csé­ szealj alakú, lencse formájú felhőformációkat, gömbvillámokat, sőt a hadsereg jelzőtüzeit és -fényeit, valamint vándorló vadlibacsapatokat is nézték már űrhajónak. De az észleléseknek 10-20 százalékára senki nem találja a racionális magyarázatot. A kormányok titkolózása valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az ufológusók túlzó megállapításokat tettek az egyes esetekkel kapcsolat­ ban. Mivel nagyon szerették volna bizonyítani az ufók létezését, gyak­ ran kiszínezték a látottakat, vagy egyszerűen nem vették figyelembe azokat a tényeket, melyeket nem tudtak összeegyeztetni saját elgondo­ lásukkal. De ma már egyre több kormány ismeri el a nem azonosított légi tár­ gyak létét, melyek olyan területekről származnak, amiket az ember még nem képes ellenőrzése alatt tartani. Bár az Egyesült Államok hivatalos álláspontja szerint ufók nem léteznek, fegyveres erői mégis kidolgoztak egy ufókat vizsgáló programot. 1957-ben egy CIA-jelentés elismerte: „Az biztos, hogy a világűrből figyelnek bennünket.” A Szovjetunió, Olaszország, Brazília és Argentína egyértelműen elfogadják az ufók lé­ tezését, és hivatalos jelentéseket is közzétettek már az ufó-észlelések­ ről. 1974-ben a francia védelmi miniszter, Robert Galley a következő-

L

228

MIK ÓK? KIK ŐK? MIÉRT VANNAK ITT? két mondta: .Állandóan nő a világító jelenségekről szóló bejelentések száma, melyek néha gömb, néha tojás alakúak, s melyeket rendkívül gyors mozgás jellemez.” ,A francia csendőröktől, pilótáktól és a légügyi intézmények magas rangú vezetőitől érkező beszámolók, és számos más anyag, mély benyo­ mást tesznek az emberre ... és nyugtalanítóak. Az biztos, hogy vannak dolgok, melyeket nem értünk, és jelenleg csak részben tudunk megma­ gyarázni.” Még Anglia sem tagadja a nem emberek által irányított űrhajók lehe­ tőségét, bár véleménye mindig közel állt az amerikaiak cinikus állás-

A görög professzor vallomása Paul Santorini kiváló görög tudós, 1967 februárjában azt a meghökkentő kijelentést tette hazájának űrhajózási egyesületete előtt, hogy az ufó-tevékenységgel kapocsoiatban „világ­ méretű titkolózás” folyik, ugyanis a hatóságok nem akarják elismerni olyan erők létét, melyekkel szemben a Földnek nincs meg a megfelelő „védelmi ereje”. Az akkor 70-es éveiben járó Santorini professzor, Görögor­ szág legnagyrabecsüitebb tudósa, nyilvánosságra hozta, hogy 1947-ben a görög hadsereg megbízta egy mérnökökből álló kutatócsoport vezetésével. Az volt a feladatuk, hogy azono­ sítsák azokat az ország területe fölött elrepülő tárgyakat, amikről az a feltételezés terjedt el, hogy szovjet rakéták. „Hamarosan megállapítottuk, hogy a tárgyak nem rakéták” - mondta el a professzor. „De mielőtt tovább folytathattuk volna a vizsgálatot, a hadsereg - más országok hivatalos kép­ viselőivel folytatott tárgyalások után - utasítást adott a kuta­ tás leállítására. Külföldi tudósok érkeztek Görögországba, hogy titkos megbeszéléseket folytassanak velem.” Santorini professzor hozzátette még, hogy neki nincsenek kétségei afelől, hogy: „idegenek látogatják a Földet, akik nö­ vény- és állatpéldányokat gyűjtenek, és visznek magukkal”. A professzor azzal kapcsolatban nem kívánt találgatásba bo­ csátkozni, hogy az idegenek miért folytatják ezt a tevékeny­ séget.

229

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI pontjához. A Királyi Légierő szóvivője így nyilatkozott: ,A Védelmi Minisztérium nem zárja ki a galaxis más részein létező intelligens élet lehetőségét. Azonban az ilyen élet létezésének még nincsenek cáfolha­ tatlan bizonyítékai.” 1977-ben, amikor a walesi Broadhaven-háromszögből érkező ufó-je­ lentések áradata a tetőpontjára ért, a Védelmi Minisztérium szóvivője így fogalmazojt: „Elismerjük, hogy a bejelentések józan gondolkodású, értelmes emberektől érkeznek, és hogy száz ember nem képzeli csak úgy, hogy látott valamit. De fizikai bizonyítékot nem találtunk arra nézve, hogy bármi történt volna is.” „Mi csak azért vizsgáljuk ki az ufó-bejelentéseket, hogy megtudjuk, veszélyt jelentenek-e védelmi rendszerünkre. Amennyiben nincs ilyen fenyegetés, akkor az ügy számunkra ezzel véget is ér. Mi azt nem kutat­ juk, hogy az ufók léteznek-e, vagy hogy mi okozza a különös égi jelen­ ségeket.” Arra a kérdésre, hogy ki dönti el, hogy mi számít veszélyes­ nek a nemzet védelme szempontjából, a szóvivő a következő választ ad­ ta: „Azt nem áll módomban ismertetni, hogyan zajlanak a vizsgálata­ ink." A magán ufókutatók készségesebben beszélnek működésükről. Dr. Hynek, Stanton Friedman és Raymond E. Fowler az USA-ban, Norman Oliver, Jenny Randles és Stewart Campbell Angliában, mindannyian részletes beszámolókat kérnek a szemtanúktól, ezenkívül barátainál, ro­ konainál, munkaadóiknál érdeklődnek a bejelentést tevők felől, hogy megbizonyosodjanak arról, megbízható emberek-e, akik nem hallucinálnak, és nem eszelnek ki efféle tréfákat. Aztán alaposan megvizsgál­ ják a lehetséges alternatív magyarázatokat, amit gyakran meg is talál­ nak. Az évek folyamán bizonyos tipikus jellemzőket lehetett megfogal­ mazni azoknak az ufó-észleléseknek az alapján, amelyek a legmélyreha­ tóbb vizsgálat próbáját is kiállták. Az ufók általában csészealj, szivar vagy tojás alakúak, gyakran kivilá­ gított kupolával a tetejükön, és majdnem mindig olyan navigációs vagy figyelmeztető fények égnek rajtuk, melyek eltérnek a Földön használt repülőgépek jelzéseitől. Hullámokban érkeznek a Földre. 1947-ben, 1952-ben, 1954-ben 1966-67-ben, 1973-ban és 1975-ben Amerikában volt az ufó-észlelések

230

MIK ŐK? KIK ŐK? MIÉRT VANNAK ITT?

Áttörés jogi téren 1977 szeptemberében az arizonai Phoenixben egy ufókutató csoport, az információáramlás szabadságának törvénye alap­ ján pert indított a CLA ellen. William Spaulding, a Földi Csé­ szealj Figyelő Rt. igazgatója azt állította, hogy a CIA-nek do­ kumentumok ezrei állnak rendelkezésére az ufókkal történt találkozásokról, és a dokumentumok ietagadásával az ügy­ nökség aktívan részt vesz abban, hogy az információk titok­ ban maradjanak a közvélemény előtt. Az Ügyet a „Polgárok az ufókkal kapcsolatos titkolózás el­ len” elnevezésű országos szervezet is támogatta, és a CIA el­ vesztette a pert. Egy washingtoni bírói ítéletet kötelezte a CIA-t, hogy az összes ufóval kapcsolatos anyagot keressék elő aktáik közül. Összesen 10 000 oldalt találtak, melyek közül csak 900-at hoztak nyilvánosságra, a többit pedig a nemzetbiztonság szempontjaira hivatkozva tartották vissza. Ennek ellenére a „Polgárok az ufókkal kapcsolatos titkolózás ellen” szervezet győzelemnek tekintette az eredményt. Annak beis­ merése, hogy az akták egyáltalán léteznek, áttörést jelentett a kormányzat ködösítésével szemben. csúcspontja; 1962-ben és 1977-78-ban a Szovjetunióban; 1954-ben, 1968-ban, 1973-ban és 1977-79-ben Angliában; 1952-54-ben, 1968ban és 1973-ban Nyugat-Európában; 1957-ben, 1962-ben és 1965-ben Dél-Amerikában, különösen Brazíliában; 1959-ben, 1965-ben és 1978— 79-ben Ausztráliában és a Távol-Keleten; és 1946-ban Skandináviában, amikor rejtélyes rakéták ezreit látták Norvégia és Svédország fölött. Úgy tűnik, hogy az ufók ellenállnak a természet általunk ismert tör­ vényeinek, legalábbis annak, ahogyan mi ismerjük ezeket a törvé­ nyeket. Valószínűleg ez az oka annak, hogy sok tudós tagadja az ufók létét, és inkább azzal a világgal szeretnek foglalkozni, ahol minden raci­ onális és megmagyarázható. Az ufók olyan óriási sebességgel mozog­ nak, ami az emberi tényeket szétszakítaná, és ez a hangsebesség fölötti mozgás magyarázhatja a hangtalan repülést is. A gravitációs erőt sem­ mibe véve változtatnak irányt és repülési magasságot, és olyan magas­

231

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI feszültségű elektromos töltéseket állítanak elő, ami nem csupán őket te­ szi ragyogóvá, hanem a Föld áramforrásait is megzavarja. Az ufókat irányító idegen lényeket nagyjából három csoportra lehet osztani: a 4 lábnál alacsonyabb, aránytalanul nagy fejű, apró teremtmé­ nyekre, akik egybeszabott ezüst vagy zöld ruhát viselnek; ember_ nagy­ ságú idegenekre, akiknek széles szemeik és keskeny ajkuk van; és végül a kb. 7 láb magas óriásokra. Létezik egy ritka csoport is, melyet telje-

„Már itt is vannak” Spanyolországban sok ember úgy gondolja, hogy az űrből jött idegenek már itt élnek a Földön. Egy magát Ummónak neve­ ző csoport már több mint 30 éve küldözget a postán keresztül leveleket, és tagjai hosszú, késő esti telefonbeszélgetéseket folytatnak az ország különböző területein élő emberekkel. Azt állítják, hogy 1950-ben értek földet űrhajójukkal Fran­ ciaországban, és azért jöttek, hogy segítsenek az emberiség­ nek a fejlődésben. Az Ummo bolygóról érkeztek, amely sze­ rintük a Föld, univerzumot ábrázoló térképein a Wolf 424ként elnevezett csillag körül kering. Az Ummo csoport minden írásbeli megnyilvánulására egy ujjlenyomat-szerű pecsétet nyomtak, melyen különös szimbó­ lum látható,'három vízszintes vonalat egy függőleges szel át. 1967 májusában egy spanyol, űrrepüléssel foglalkozó cso­ port, a fenti szimbólummal ellátott meghívót kapott, mely­ ben az állt, hogy ha június elsején megjelennek Madrid mel­ lett, Santa Monicában egy bizonyos kávéházban, akkor meg­ bizonyosodhatnak az Ummo létezéséről. A csoport tagjai meg is jelentek a meghatározott időben, és tényleg megérkezett egy repülő csészealjhoz hasonló tárgy, alsó részén az'Ummo szimbólummal. A tárgy légi mutatvá­ nyokat mutatott be Madrid San Jósé de Valderas negyede fö­ lött, majd rövid időre leszállt a kávéház közelében. Több szemtanú fényképeket is készített a furcsa űrhajóról, aztán a tárgy elszállt. Azóta senkinek sem sikerült az Ummo nyomára bukkannia, és kideríteni, hogy valóban idegeneket láttak-e, vagy csak nagyon ügyes szemfényvesztőket.

232

MIK ŐK? KIK ŐK? MIÉRT VANNAK ITT? sen szőrrel borított vagy erős szőrzetű lények alkotnak, akik kb. 4 láb magasak. De honnan jöhetnek? A legnépszerűbb teória az, hogy a látogatók más bolygókról érkeznek ide. Az ufológusok leírták, hogy az észlelések­ ben bővelkedő 1967-es és 1973-as évek egybeestek azzal, az időszakkal, amikor a Mars pályája a legközelebb esett a Földéhez. Elgondolkodtak rajta, hogy talán a Mars-lakók is az utazáshoz legkedvezőbb körülmé­ nyeket várták, mint ahogyan a Szovjetuniónak és az Egyesült Államok­ nak is pontosan ki kellett választania a Vénusz bolygóra küldött űrszon­ dák elindításának megfelelő pillanatát. Mali dogonjai hihetetlen módon már évszázadokkal azelőtt tudtak a Szíriusz csillagról, mielőtt a csillagászok felfedezték az égen. Más szem­ tanúk is beszéltek arról, hogy olyan lényekkel találkoztak, akik azt állí­ tották, hogy az ember által eddig még fel nem fedezett bolygóról jön­ nek, még csak nem is a Tejútról, hanem másik galaxisból. A tudomány eddigi eredményei szerint ez lehetetlen. Semmiről nem tudunk, ami gyorsabban terjed a fénynél, és a tudósok azzal érvelnek, hogy túl sok időbe telne a földönkívülieknek, hogy elérjenek bennünket, még akkor is, ha úgy gondolnák, hogy az utazás megéri a fáradalmakat. Mindezek ellenére a telepátiával kapcsolatos legújabb felfedezések utat nyitnak a teleportáció lehetőségének újraértékelésére. Ha az embe­ rinél magasabb intelligenciájú lények a mi rendelkezésünkre álló repü­ lőgépeknél sokkal jobban manőverezhető repülő csészealjakat fejlesz­ tettek ki, akkor nem elképzelhetetlen, hogy kitalálták a tetszhalál álla­ potában történő utazást is. Három másik magyarázat szerint az ufonauták magáról a Földről származnak. Először Einstein dolgozta ki azt az elméletet, hogy két vi­ lág különböző dimenziókban egyidejűleg létezhet, hogy ezek a világok egymásba fonódhatnak, és az idő legnagyobb részében láthatatlanok egymás számára. Sok ufológus szerint az ufók akkor jönnek át a mi vi­ lágunkba, hogy így tudomást szerezhessünk róluk, amikor csak akarják. Mások azt állítják, hogy a bolygóközi utazók sok évvel ezelőtt tele­ pedtek le a Földön, és alkalmazkodtak annak az vidéknek a nyelvéhez és szokásaihoz, ahol földet értek. Ralph Blum, az Amerikai Tudo­ mányos Alapítvány díjának háromszori nyertese, azt állítja, hogy a szakemberek sohasem tudták kielégítően megmagyarázni, hogy egyes

233

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI

„Ezek ördögi dolgok” Az egyház rosszallóan nézi az azonosítatlan repülő tárgyak iránti növekvő érdeklődést. Norwich püspöke, aki egy másik egyházi személyiséggel együtt részt vett a Lordok Házában tartott, ufókkal kapcsolatos vitán 1979-ben, a következőket mondta: „Nagyon aggódom. Az ufókat manapság körülvevő rejtély elősegíti a hiszékenység légkörének kialakulását, és bizonyos esetekben még a babonák feléledésének az alapjául is szolgálnak. Ez nagyon veszélyes, mert a lelkiség pótszere­ ként használják.” Egy pap, aki 30 éven keresztül tanulmányozta az ufókat, és könyvet is írt róluk, úgy véli, hogy az ufók az ördög művei és ördögi hatást gyakorolnak az emberekre. Eric Inglesby tiszteletes így fogalmazott „az emberek úgy gondolják, hogy az ufókon jóakaratú lények vannak. Erre egyáltalán nincs bi­ zonyíték Sőt, éppen ellenkezőleg.” „Sok esetet ismerek, amikor az emberek nagyon zavartak let­ tek a találkozás után, lelki megszállottság lett úrrá rajtuk, ami sok esetben kétségtelenül az ördög műve. Néhány ufó ijesztően veszélyes. Még olyan esetekről is tudok, amikor az emberek annyira lehangolttá váltak az ufó észlelése után, hogy papnak kellett az ördögöt kiűznie belőlük.” emberek IQ-ja miért magasabb másokénál, vagy hogyan lehetnek néhá­ nyan született vezetők. Blum úgy véli, hogy a szuperlények valószínűleg kísérleteket folytathatnak az emberi élettel kapcsolatban. „Komolyan elképzelhető, hogy a házastársad Földön kívülről érkezett lények leszár­ mazottja” - mondja Blum. Kenneth Huer, korábban a New York-i Hayden planetárium csillag­ ász előadója szerint: „Lehetséges, hogy évezredekkel ezelőtt őseink, mint fejlett lények, űrhajóval érkeztek a világűrből. De az is lehet, hogy most is nagy számban vannak jelen, csak mi nem tudunk az ittlétükről. Lehet, hogy valamilyen rendkívüli, általunk nem felismerhető formá­ ban vannak jelen közöttünk.” Ez a teória megmagyarázná azt a rejtélyes „fekete ruhás embert”, akiről néhány szemtanú jelentést tett. Arról a nőről, aki azt állította.

234

MIK ŐK? KIK ŐK? MIÉRT VANNAK ITT?

„Segíteni akarnak nekünk” Greta Wood re w connecticuti médium azt állítja, hogy kapcso­ latba lépett az idegenekkel. Ossiningban (New York állam), a Dr. Andrija Puharich parapszichoiógus laboratóriumában lefolytatott kísérlet folya­ mán elmondta, hogy az Ogatta nevű bolygóról származó lé­ nyekkel találkozott, akik sok fényévnyi távolságban élnek. Az első kapcsolatfelvétel 1976 decemberében Jött létre. Mrs. Woodred mélyen hipnotikus állapotba került. Elmondta, hogy egy hosszú, homályos folyosón találta magát, ahol egy Hshames nevű emberszerű teremtmény és két madárszerű lény kísérte. Hshames öt lábnál kissé magasabb volt, és bőrét apró tollak fedték. Nagy, aranypöttyös, világító, szempilla nélküli szemei voltak, felső ajka csőrhöz hasonlított. Telepá­ tia útján érintkeztek, és a lény Ogattáról beszélt neki. A második kísérlet folyamán Mrs. Woodrew azt állította, hogy lelkét, elhagyva a testét, Ogattára vitték. Minden vilá­ gított, és a felszínt félbevágott, csillámló üveggolyók borítot­ ták, melyek különleges vízszerű anyagot tartalmaztak. A következő hipnózis alkalmával Mrs. Woodrew szerint egy Ogatta nevű teremtmény beszélt hozzá. „Elmondta, hogy a lények a naprendszerünkben található Vesta nevű kisboly­ gón már létrehoztak egy állomáshelyet, amit arra használnak majd, hogy onnan segítsék a Földet. Az űrhajók csapata, amit gattae-nek hívnak, a drasztikus változások lezajlása után ér­ kezik majd a Földre. Előkészületetik már javában folynak.” Mrs. Woodrew azt állította, hogy megmutatták neki az el­ következő néhány évtizedekben a Földön lezajló pusztulás je­ leneteit. Árvizek, hurrikánok, szupermágneses viharok, aszá­ lyok, földrengések, vulkáni kitörések, hatalmas árhullámok, melyek egész városokat elborítanak, és az emberek meghal­ nak az éhségtől és a szomjúságtól. „A földönkívüliek azt mondták nekem, hogy ők már túlél­ ték azt, ami a Földön bekövetkezhet” - mesélte el Mrs. Wo­ odrew. „Aztán azt mondták, hogy annak ellenére, amit az ember, ember és természet ellen elkövet, vannak a kozmosz­ ban olyan civilizációk, melyek úgy vélik, hogy a Föld megér­ demli a segítséget.”

235

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI hogy egy idegen erőszakot követett el rajta az angliai Somersetben, már szóltunk ebben a könyvben. Ez a hölgy később azt is elmondta Barry King kutatónak, hogy levélen és telefonon keresztül figyelmeztették, hogy ne beszéljen a dologról, és két rejtélyes férfi több alkalommal meglátogatta őt és férjét a további titoktartásra figyelmeztetve. A harmadik magyarázat szerint az ufók a Föld belsejéből származ­ nak. Néhány tudós már a régi korokban is azon a véleményen volt, hogy a Föld nem tömör, hanem üreges. Platon „a föld belsejébe vezető széles és keskeny alagutakról” beszélt; a buddhista tanok egy Agharta nevű föld alatti világról szólnak, ahol egy szubtrópusi paradicsomban milliók élnek a „világ királyának” uralkodása alatt, aki szerzeteseken keresztül továbbít üzeneteket a föld felszínére, az embereknek. A szerzetesek tit­ kos átjárókon keresztül közlekednek, melyek bejáratai valószínűleg a Himalájában vannak. Más szakértők komolyan felvetették azt az ötle­ tet, hogy az Atlantisz katasztrófájának túlélői, de még a néphagyomá­ nyokban tovább élő tündérek és koboldok is, a Föld felszíne alatt élnek, és technológiai szempontból sokkal fejlettebbek, mint mi. A 19. század végén Olaf Jansen norvég tengerész azt állította, hogy ő és apja egy csodálatos föld alatti világba kerültek hajójukkal, majd két éven keresztül voltak lenn az óriásokkal. Elmondta, hogy az ott élők életkora 500 év, és a levegőből nyert energia hajtotta gépeiket. Pontos ismereteik voltak arról is, hogy mi történik az emberekkel a föld felszí­ nén. Jansent kigúnyolták a történet miatt, így inkább többé nem beszélt róla, de halálos ágyán még egyszer elmesélte az utazás részleteit egy amerikai újságírónak. A 20. században Adolf Hitler mélyreható kutatást indított a föld bel­ seje felé vezető alagutak feltárása céljából. De a föld alatti csodavilág­ ban való hit igazán akkor alakult ki, amikor 1947-ben Richard Byrd el­ lentengernagy 1700 mérfölddel túlrepült az Északi-sark fölött, majd 1956-ban 2300 mérfölddel a Déli-sark fölött. Mindkét alkalommal azt állította, hogy olyan, a térképen nem feltüntetett hegyekre bukkant, melyeket nem borított jégpáncél, továbbá tavakat és zöld növényzetet látott. Aztán 1968. november 23-án az amerikai ESSA-7 műholdról továb­ bított felvételek az Északi-sarkot szokásos felhőtakarója nélkül mutat­ ták, és egy szabályos, sötét színű kör alakzatot lehetett rajtuk kivenni.

236

MIK ŐK? KIK ŐK? MIÉRT VANNAK ITT? Az üreges Föld elméletének hívői azonnal azt állították, hogy ez a föld alatti vüág bejárata. Azzal érveltek, hogy a Föld nem gömb alakú, ha­ nem alján és tetején be van horpadva, tehát az igazi pólusok a levegő­ ben vannak. Ez az oka annak, hogy az iránytűk az Északi- és Déli-sark­ tól 150 mérföldnyire rosszul kezdenek működni. Az ilyen, az Arktiszon és az Antarktiszon is megtalálható „lyukak” azok a helyek, ahol az ufók előbukkannak. Akárhonnan jönnek is, vajon mit akarhatnak az ufók? Miért érdek­ lődnek a Föld iránt? Tényleg arról van szó egyszerűen szó, amit Doug­ las Adams, az Útikönyv a galaxis stopposainak című könyv szerzője állít, hogy az idegenek gazdag, fiatal playboyok valamelyik galaxisból, akik csillagközi sportkocsikon száguldoznak, és abban lelik örömüket, hogy elérhetetlen dolgokkal fájdítják a Földön élő emberek szívét? Vagy komolyabb céljaik vannak? Sok ember úgy véli, hogy olyan lények lehetnek, akik lakhatatlanná vált bolygókról jönnek ide, hogy új helyet keresnek a letelepedésre. Má­ soknak az a véleményük, hogy az idegenek az ember miatt aggódnak. Attól tartanak, hogy az ember elpusztítja magát az olyan „játékszerek­ kel”, mint az atomenergia, melyet még nem ismer pontosan, és nem tud felelősséggel kontrollálni. Megint mások úgy látják, hogy az emberiség valamiféle állatkert az idegenek számára, amit rendszeresen orvosi vizsgálatnak vetnek alá, hogy megnézzék, hogyan fejlődik. Sőt időnként, a fajok keresztezése céljából, még el is rabolják az embert, hogy biztosítva lássák az emberi faj tökéletesedését. Problémákat vet fel azonban, hogy az ufók viselkedését csak saját normáink alapján tudjuk megítélni. Feltételezhetjük, hogy az ufonauták le akarnak szállni a Földön, és csak arra várnak, hogy mi is felké­ szültebbek legyünk vagy kevésbé agresszívak irányukban; talán azért nem jelentkeznek még, hogy ne okozzanak pánikot vagy társadalmi mé­ retű összeomlást, ami akkor alakulhatna ki, ha az emberek rájönnének, hogy a Földnek nincs megfelelő védelmi rendszere azok ellen a hatal­ mas erők ellen, melyek tetszésük szerint bármikor betörhetnek a Föld­ re. Lord Clancartynek - aki rábeszélte a brit Lordok Házát arra, hogy rendezzenek vitát az ufókról - a következő a véleménye: „Úgy gondo-

237

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI

„Csak ha elhisszük...” Az idegenek addig nem fogják elárulni Földre jövetelük cél­ ját, amíg nem akad elég ember, aki elfogadja az ufók létezé­ sének tényét, és amíg az ember tudományos és technikai is­ mereteinek szintje nem emelkedik olyan magasra, hogy ké­ pes legyen megérteni őket. Ez a meggyőződése alakult ki Dr. Harley Rutledge-nek, a téma hét évig tartó vizsgálata után. Azt állítja, hogy az ufók állandóan a Föld körül keringe­ nek, olvasnak a gondolatainkban és lehallgatják beszélgetése­ inket. De általában olyan gyorsan mozognak, hogy nem lát­ hatjuk Őket. Csak akkor tűnnek fel, ha magukra akarják vonni a figyelmünket. Dr. Rutledge, a délnyugat-missouri Állami Egyetem fizika tanszékének vezetője, elmondta, hogy ő nem hitt a dologban, amikor a kutatás 1973-ban elkezdődött. Ő és közel 500 munkatársa összesen 2000 órát töltöttek az ég tanul­ mányozásával három Missouri államban fekvő város, Cape Giradeau, Piedmont és Farmington fölött. 157 alkalommal észleltek ufókat, összesen 178-at. A megfigyelők 16 esetben vették észre, hogy az ufók reagáltak a kutatócsoport mozdu­ lataira, hangjaira, rádió jeleire és gondolataira. „Éreztük, hogy intelligens lényekkel van dolgunk” mondta el Dr. Rutledge. „Úgy éreztem, mintha valami játsza­ na velünk. Egyik alkalommal szándékosan megváltoztattuk vizsgálatunk helyszínét, és 10 mérfölddel nyugatabbra men­ tünk, hogy pontosan az általunk megfigyelt ufók útvonalába kerüljünk Az ufók irányt változtattak, és kikerültek bennün­ ket, pontosan úgy, ahogy azt a korábbiakban tették.” Dr. Rutledge hozzátette: „Az a gyanúm, hogy játékuk arra irányul, hogy ismételt megjelenésükkel az emberek fokozato­ san és általánosan elfogadják létezésük tényét. Ahogy egyre többen észlelnek ufókat a világ különböző pontjain, úgy hisz­ nek majd egyre többen bennük.” „Ha majd a Föld lakosságának többsége elfogadja az ufók létezésének tényét, akkor szemtől szemben találkozunk majd velük, és megtudjuk, hogy miért is jöttek ide.”

238

MIK ŐK? KIK ŐK? MIÉRT VANNAK ITT? lom, hogy a Föld nukleáris és szennyezettségi problémáit látva aggód­ nak miattunk a világűrben. Az hiszem, már nagyon közel állunk ahhoz, hogy az idegenek hivatalosan is Földre érkezzenek.” Mások úgy vélik, hogy a jelenlegi ufó-észlelések az 1999-es második eljövetelt hirdetik. De talán Dr. Stanton Friedman véleménye áll legközelebb a valóság­ hoz - aki korábban fizikusként dolgozott az amerikai kormány számá­ ra, jelenleg pedig fő állású ufológus -, szerinte: „Az idegenek nem szán­ dékoznak itt letelepedni, egyszerűen amiatt aggódnak, hogy mit csinál majd az ember, ha egyszer kilép a világűrbe.” Dr. Friedman azt mondja, hogy több mint 90, korábban magas rangú katonatiszttel beszélt azokról az ufókról származó üzenetekről, melye­ ket a földi űrállomásokon rögzítettek. Dr. Friedman hozzáteszi: „Az idegenek tudják, hogy csak idő kérdése - mondjuk 100 év, ami a vilá­ gűr viszonylatában semmi -, hogy fellőve »csillaghajóinkat« megpróbá­ lunk a Gálaktikai Föderáció tagjává válni. Mielőtt ez bekövetkezne, szeretnének információkat beszerezni rólunk.” „Egy primitív társadalmat látnak, amely leginkább primitív törzsi há­ borúkkal van elfoglalva, tehát nyilvánvalóan az ő érdekük is, hogy sok­ kal többet tudjanak meg rólunk.” Jim Lorenzennek, a Légi Jelenségeket Kutató Szervezet igazgatójá­ nak véleménye a következő: „A Földön való sűrű leszállás az idegenek számára éppen olyan lenne, mintha mi betolakodnánk a dzsungel mé­ lyén élők közé, és saját civilizációnkat kényszerítenénk rájuk. Az ered­ mény erkölcsileg meglehetősen romboló hatású lenne.” „Végül is tőlünk függ a jövőnk. Most már kezünkben az univerzum felé vezető út kulcsa, melyről korábban nem is gondoltuk, hogy létezik. Rajtunk áll, hogy használjuk-e ezt a kulcsot vagy elveszünk a háború őrületében.”

239

A VILÁG LEGNAGYOBB UFO-REJTÉLYEI Mit kell tennUnk, ha ufót látunk? A kutatók a következőket tanácsolják: 1. Próbáljon meg szemtanúkat keríteni a látottak megerősíté­ sére. 2. Ha van fényképezőgépe, használja. 3. Hasonlítsa az ufót más közeli tárgyakhoz. Ez segíthet a tárgy méretének és sebességének megállapításában. 4. Amikor hazaér, azonnal rajzolja le az ufót, és írja le, hogy mit látott. 5. Értesítse a rendőrséget, a légierőt vagy egy helyi ufókutató csoportot.

240