BABES-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM KOLOZSVÁR BÖLCSÉSZKAR MAGYAR-ANGOL SZAK
A szorongás fogalma és hatása a tanulásra
A szorongás fogalma és hatása a tanulásra
„Akkor még nem tudtam, mi is az a félénkség, mi az a lelki gyötrődés,
mely aggkorunkig mély rejtőzködésre kényszeríti szívünk legmélyebb érzéseit, jéggé dermeszti szavunkat, eltorzít szánkban mindent, amit mondani szeretnénk, mely úgy megbénít bennünket, hogy csak semmitmondó szavakkal fejezzük ki magunkat, vagy többé-kevésbé keserű iróniával, mintha bosszút akarnánk állni saját érzéseinken, azon való fájdalmunkban, hogy nem tudjuk másokkal közölni őket.” (Constant: Adolphe)1
Naponta halljuk, hogy egyre több ember szorong valamiért, mondhatni, hogy a szorongás egyre nagyobb mértéket ölt napjaink társadalmában, szinte már népbetegség. És legtöbbször csak úgy alattomosan lappang, befürkészi magát hétköznapjainkba, anélkül, hogy tudatosulna bennünk, hogy ez valójában egy betegség. De mi is ez a betegség? Mik a jellemző tünetek? Hogyan befolyásolja mindennapjainkat? Erre próbáltam választ keresni dolgozatomban, elsősorban azért, mert sokan figyelmen kívül hagyják, nem törődve azzal, hogy kóros következményei lehetnek annak a betegségnek, amely megnehezíti hétköznapjainkat. A Pszichológiai Lexikon meghatározása szerint: „a szorongás nagyfokú kedvetlenséget idéző emóció, amely vagy ténylegesen fenyegető, vagy tévesen annak gondolt veszély esetén, vagy mint felismerhető kiváltó ok nélkül tartósan
fennálló, alaptalan kínzó állapot jelentkezik”.2 Senki sem élvez védettséget a szorongással szemben. Mivel senki sem egyforma van, aki érzékenyebb, félénkebb, inkább hajlamos érzékelni a veszélyt vagy megijedni, van, aki kevésbé. Azonban mindenki átélt és valószínű, hogy ezután is sokszor átéli a szorongás érzéseit. A fejlődéspszichológusok szerint, a kifejezett félelmi reakciók csecsemő knél már öt hónapos korban megfigyelhetők , de öt és nyolc hónap között
1 2
Albert Ildikó: Az önpusztító lélek. Csíkszereda, 2006, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 125. o. Pszichológiai Lexikon. Budapest, 2002, Magyar Könyvklub.
feltétlenül megjelennek, a gyerek akkor már ott tart a fejlődésben, hogy észreveszi, megérzi a félelmet és szorongást keltő jelenségeket és reagál azokra.3 Nagyon fontos dolog tisztázni a szorongás fogalmát, mert vannak pszichológusok, akik a szorongást és a félelmet nem szinonimaként használják, illetve vannak, akik egyikről beszélnek, bár mindkettőre gondolnak (például S. Freud nem különíti el a két jelenséget).4 A két érzés hasonlít egymásra, de távolról sem azonos. Albert Ildikó Az önpusztító lélek című könyvében olvashatjuk Aaron T. Beck ‒ aki a szorongás megismerésének és pszichoterápiás kezelésének egyik
legfontosabb alakja ‒ meghatározását a félelemről és a szorongásról , aki szerint „a félelem fenyegető inger intellektuális értékelését jelenti” , a szorongás pedig „az értékelésre adott érzelmi reakció”. 5 Ebben a felfogásban a szorongásnak védő és
alkalmazkodást elősegítő funkciója van. Kierkegaard, aki sokat foglalkozott a félelem és a szorongás megfogalmazásával, a következőket mondta: ,,a szorongás voltaképpen a semmitől való szorongás, a félelem pedig valamitől való félelem,
de a szorongásnál nem tudjuk, hogy mitől szorongunk”. 6 A fenti megállapítások alapján a szorongás és a félelem közti különbség az, hogy a szorongásban a veszélyérzet, a veszélyeztetettség, a fenyegetettség valódi oka nem tudatos. Ez nem zárja ki, hogy nincs oka, természetesen van, csak nem tudatos. Tudatos csak a szorongás három tünettana, amit az ember három szinten él meg. E három szintről olvashatunk Popper Péter Lélekrágcsálok: a szorongás, a félelem és a pánik
című tanulmányában. Először érzelmi szinten érzékeli az ember, hogy
valami nincs rendben, majd az érzelmi reakciót vegetatív tünetek követik: szívdobogás, görcsös, gombócszerű érzés a torokban, esetleg hasmenés vagy székrekedés, émelygés, hányinger, vérnyomás. Ezután a tünetek a viselkedés szintjén is megjelennek. A szorongó ember nagyon gátlásosan viselkedik, tele van
3
Popper Péter: Lélekrágcsálók: a szorongás, a félelem és a pánik. In Fiáth Titanilla, Heller Ágnes, Popper Péter, Réz András: Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik . Budapest, 2008, Saxum Kiadó, 139. o . 4 Albert: i.m. 125. o. 5 Uo. 126. o. 6 Heller Ágnes: Félünk, szorongunk, de mitől? In Fiáth Titanilla, Heller Ágnes, Popper Péter, Réz András: Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik . Budapest, 2008, Saxum Kiadó, 113. o.
félelmekkel, retteg, mit szólnak ahhoz, amit tesz, amit mond, állandóan a hatásokat fürkészi, és éppen ez viszi bele abba, amitől szorong. 7
Ezek után nyilvánvaló, hogy egy szorongó diák hétköznapjai milyen kínosak lehetnek. Egy szorongó gyermek, aki például fél a nyilvános szerepléstől, fél attól, hogy a társai kinevetik, elkezd rettenetesen gátlásosan, visszahúzódóan viselkedni, és emiatt sokszor társai valóban kinevetik, illetve kicsúfolják. És éppen szorongása viszi bele abba, amit szeretne elkerülni.8 A szorongás nagyon kellemetlen érzés és negatív következményekkel is jár, mivel a diák gyakran képességei alatt teljesít. Ilyenkor a diák általános izgalmi szintje megnő, fenyegetve érzi magát, fél az ismeretlentől és a legegyszerűbb feladatok is
nehéznek tűnhetnek számára. Tóth László könyvében olvashatjuk, hogy a szorongásnak két típusát különböztetjük meg: az állapotszerű szorongást és a vonásszerű szorongást.9 Az állapotszerű szorongás egy adott szituációban jön létre, például feleléskor,
dolgozatíráskor és azután elmúlik. Az ilyen szorongás nem káros, sőt akár a tanulás egyik szükséges feltétele is lehet, ha ez nem extrém mértékű. Azonban a vonásszerű
szorongástípus nagyon káros. Akkor beszélünk vonásszerű
szorongásról, ha a tanuló olyan helyzetekben is szorong, amelyeket más tanuló könnyedén megold. A magas szintű vonásszerű szorongás erős motiváltsággal és nagy teljesítményigénnyel jár együtt. Gátló hatású is lehet, mivel ilyenkor a diák nem a siker érdekében szeretne jól teljesíteni, hanem a kudarc elkerülése végett, ami meggátolja a kreativitás kibontakozását.10 A diák a precíz feladatteljesítésére törekszik, így jóval több időt fordít egy feladat megoldására, és a görcsös igyekezet a sablonos megoldások fele viszi. A tanuló nagymértékben koncentrál a hatásokra és emiatt nem tudja figyelmét teljes egészében a feladatra összpontosítani, a kutatók ezzel magyarázzák azt a tényt, hogy a szorongó tanulók nem megfelelő kognitív stratégiákat használnak.
7
Popper: i.m. 140. o. Uo. 141. o. 9 Tóth László: Pszichológia a tanításban. Debrecen, 2008, Pedellus Tankönyvkiadó, 246. o. 10 Uo. 247. o. 8
Vannak olyan tanulók is, akik megpróbálják elrejteni szorongásukat, ilyenkor agresszív módon viselkednek, amivel magabiztosságukat próbálják mutatni, vagy más emberek szerepét öltik magukra. A szorongáselfojtás és a szituációkontroll is az elkerülés általános stratégiájának körébe tartozik. Mindkét technika hatékonyan enyhíti a szorongást, de a szorongást kiváltó okokat egyik sem szünteti meg. A szorongás elfojtása átmenetileg megnyugtatja a tanulót, míg a szituációkontroll abban segít, hogy kibújjon a kötelességteljesítés alól, például csalással vagy azzal, hogy beteget jelent. 11 Végezetül elmondhatjuk, hogy a pedagógusnak nagyon nehéz feladata van az ilyen diákokkal szemben, mivel ilyenkor meg kell tapasztaltatnia a diákkal, hogy a feladat nem csupán annak reményével jár együtt, hogy talán így a szülők, tanárok vagy a társak tetszését elnyerje, hanem az öröm forrása is lehet. Ha ez sikerül, akkor már nagy lépést tettünk a diák szorongásának leküzdésére.
11
Tóth László: Pszichológia a tanításban. Debrecen, 2008, Pedellus Tankönyvkiadó, 246. o.
Bibliográfia Albert Ildikó: Az önpusztító lélek. Csíkszereda, 2006, Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Fiáth Titanilla, Heller Ágnes, Popper Péter, Réz András: Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik . Budapest, 2008, Saxum Kiadó. Pszichológiai Lexikon. Budapest, 2002, Magyar Könyvklub.
Tóth László: Pszichológia a tanításban. Debrecen, 2008, Pedellus Tankönyvkiadó.
