A TÜNDÉRMESÉK HATÁSA A GYERMEKI LÉLEKRE
DEBRECEN, 2009.
KÉSZÍTETTE: KATHONA MÓNIKA
A TÜNDÉRMESÉK HATÁSA A GYERMEKI LÉLEKRE „ A gyermek figyelmét az olyan történet köti le legjobban, mely szórakoztatja és felkelti a kíváncsiságát. De életét csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza képzeletét, ha fejleszti intellektusát, ha eligazítja érzelmeiben, ha megbékíti félelmeivel és vágyaival, ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is javasol kínzó problémáira. Röviden: Ha egyszerre reagál személyiségének minden megnyilvánulására. És tegyük hozzá: soha nem lekicsinylően, hanem ellenkezőleg. Teljes mértékben elismerve a gyermek problémáinak komolyságát, ám egyben erősítve a gyermek bizalmát önmagában és a jövőjében.” (Bruno Bettelheim)1 A mese az, amely ezeket az elvárásokat leginkább teljesíti. Az élet legfontosabb problémáira ad választ a gyermeknek az ő nyelvén. Bruno Bettelheim arra is választ ad, hogyan elégítik ki a mesék a gyermek belső szükségleteit: „Ha a gyermek minden vágyálma alakot önthet egy jó tündérben, minden destruktív vágya egy gonosz boszorkányban;minden félelme egy falánk farkasban;lelkiismeretének minden parancsa egy kalandos úton megismert bölcs emberben;minden féltékeny haragja egy állatban, mely kikaparja riválisa szemét, akkor a gyerek végre megkezdheti a rendcsinálást belső ellentmondásainak világában. És ha egyszer megkezdte, kevésbé ragadja magával a káosz.” A gyermek kisiskolás korában nem képes az ambivalencia felfogására, mindent egyértelműen, szélsőségesen fog fel (egy szereplő vagy jó, vagy gonosz), ezért igen fontos számára, hogy komplex ambivalens érzéseit kivetítse egymással ellentétes figurákra. Egyes nézetek szerint a gyermekek finom lelkének, az örök békének két akadálya van: a gyermekek játékfegyvereket kapnak, és Grimm-meséket hallgatnak. Csakhogy a mesék nyíltan tárják a gyermek elé az élet dolgait, úgy, ahogy azt a gyermek megéli ösztönvilágában. A gyermek kicsinek, kiszolgáltatottnak érzi magát a felnőttek korlátozó világában. Ez agressziót, dacot vált ki belőle. A gyermek tisztában van vele, hogy ő sem mindig jó. A mesék hozzásegítik belső konfliktusainak a képzelet síkján való feldolgozásához.
2
A mesék keretet adnak az álmokhoz, a játékhoz. Fontos, hogy a gyermek eljátssza a mesét, így egyik percről a másikra megvalósíthatja vágyait: erős, bátor, kedves, szép felnőtt válhat belőle. A mesék segítségével jön rá arra, hogy a szenvedések hozzátartoznak az ember életéhez, ezeket nem lehet elkerülni, bátran szembe kell nézni velük; meg kell küzdenünk a boldogságért. A legkisebb, legszerencsétlenebb hős is képes arra, hogy csodás segítőtársakkal- (akik a világrend jóindulatának, szellemi segítőknek felelnek meg)- végül a házasság révébe jut, vagyis a vándorút = életút során eléri az élet értelmét, célját. A mese a jövőre orientál, rávezeti a gyermeket arra, hogy lemondjon a szüleivel való függőségről és önálló életet éljen. „A mese a föloldódás költészete. A gyerek lelki életének állandó, igazi formája a mese.” (Honti János)2 A kisgyermek az iskolába lépve rá van szorítva, hogy objektív feladatrendszerben álljon helyt. A szülők értékelése is velük szemben egyre inkább teljesítményre alapozott lesz. Szembe kell nézniük a kisiskolásoknak a megmérettetéssel. E miatt biztonságérzetük meginog, erősebb lesz a függőségi igényük, felnőtt-centrikus lesz a beállítódásuk. A mese a gyermeknek biztonságot ad.3 Beleéli magát a történetekbe, mégis tudja, hogy ez nem történhet meg a valóságban. Épp ezért tudja belső szükségleteit, vágyait, szorongásait kiélni benne képzelete segítségével. A mese mindig saját kalandja annak, aki átéli, mégis világosan el tudja különíteni a valóságtól. Az elbeszélés harmadik személybeli, a bevezetésben kihangsúlyozódik a régmúlt idő, távoli helyszín: „Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, még az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr…” Így a mese kalandjait zavartalanul kísérheti végig, nem kell attól félnie, hogy azok a valóságban is megtörténhetnek (pl.: súlyos szorongást idézne elő a gyerekben, ha valóban hinne a gondolat hatalmában, félne, hogy rossz gondolatai megvalósulhatnak).
3
A mesékben végigkövethető ismétlődés biztonságérzetet nyújt a gyermeknek, előre várja az eseményeket, és örül, ha ezek várakozásának megfelelően alakulnak. A feszültség, izgalom és a feloldódás egységét találja meg a gyermek a mesékben. A történet végén minden nehézség megoldódik, ez optimizmussal tölti el a kisiskolást, ilyenkor már nincs szükség a cselekmény eltávolítására; visszatérnek a boldog főhősök a valóságba, és „Még ma is élnek, ha meg nem haltak.”. A személyiség struktúrája a gyermekeknél még kiforratlan, erősen alakítható, fejleszthető. Tehát a konkrét pszichés jelenségek fejlődésétől függ a személyiség egész struktúrájának sokrétű fejlődése. Az első-második osztályos gyermekek érdeklődése még nagyon tárgyias, konkrét.4 Emiatt jól érthetőek számukra, hogy a mesékben a csodás tulajdonságok egy varázseszközben vannak megjelenítve, a szereplők tulajdonságai pedig cselekedetekben jelentkeznek. A gyermek érdeklődése kisiskolás korban sokoldalú, a környező világ egészét szeretné megismerni, és ahhoz kötődik, ami érzelmileg is pozitívan érinti. Ezért fontosak számára a mesék, amelyek kielégítik kalandvágyát és élményéhségét is. Fontos számára a sikerélmény és a vállalkozó kedv; a rendkívüli tettek csodálatát vállalkozó szellemű hősökön keresztül éli át. Az igazi „mesekor” a 6-8 éves kor. Ez felel meg a gyermek naív, hiedelmekkel átszőtt világképének. Számára a látszat és a valóság ugyanaz, ezért a jó hősnek egyben csodálatosan szépnek is kell lennie, „A napra lehetett nézni, de rá nem”, a gonosznak pedig csúnyának (vasorrú bába). Harmadik-negyedik osztályban már megkezdődik a mesék igazságába vetett hit megkérdőjelezése, a naivitás helyett a kritikai, reflektív realizmus uralkodik a gondolkozásban. A gyermek egyre inkább a realitások felé fordul, a tündérmesék veszítenek varázsukból. A kisiskoláskor fordulópontot jelent az érzékelés, észlelés fejlődésében. A látásélesség fejlődése hét éves korban a leggyorsabb, ez előfeltétele az olvasás kialakulásának. Látásuk differenciált, tagolt lesz, alkalmassá válik a valóság lényeges mozzanatainak megragadására. Az egocentrikus térszemlélet objektív lesz. Kialakulnak a térirányok, a rész-egész viszony helyes felfogása.
4
Az élet fája a mesében a tér három szintjét köti össze (alsó, középső, felső világ). A tér vízszintes határa az Óperenciás- tenger, Üveghegy. Az égtájakról is fogalmat nyernek a tanulók. ( a nyíl kilövése három égtáj felé, a két testvér ellentétes égtáj felé indul el szerencsét próbálni; égtájak szerint elnevezett tündérek, boszorkányok, királyok). Három nap egy esztendő a mesékben. Ez a kelő, delelő, nyugvó nap szimbóluma, mely időfogalom jól megragadható a kisgyermek számára. A férfi hősök általában időfogalmat jelölnek - Este, Éjfél, Hajnal, a királykisasszonyok pedig térbeli égitesteket jelenítenek meg - Vacsoracsillag, Hajnalcsillag, Szélike. Az idő gyorsaságának, fokozatainak szemléltetésére a mesék hasonlatokat alkalmaznak: gyors, mint a kilőtt nyíl, szempillantás, gondolat. A végtelen gyorsaságot is képesek megragadni a mesék, pl.: egyet gondolt és már ott volt, még ki sem gondolta, máris ott termett. Az idő múlása konkrét cselekvéshez kötött a mesékben: addig várt, míg meg nem evett egy véka mogyorót, addig ment, míg egy erdőhöz nem ért, járt-kelt míg meg nem lelte. A mesékben gyorsan peregnek az események, hosszú évek elteltét csak egy szóval jelzik (teltek-múltak az évek; ment-mendegélt). A kisgyermekek történelmi időről alkotott képzete nagyon fogyatékos. A tegnapot és a századokkal előbbi kort is alig tudják megkülönböztetni. A mesékben találkoznak először a történetiséggel, a körülmények, szokások megváltozásával. Felfigyelnek a mesék régies szóhasználatára is. A mese a kisiskolás figyelmét is fejleszti. Az első-másodikos tanulók kb. 8-10 percig képesek figyelni egyfolytában, negyedikes korukra ez elérheti a 20 percet is. A gyermek arra figyel, amihez érzelmileg kötődik. A mese a cselekményeket egyszerűen fogalmazza meg, ismétléseket használ, újabb és újabb figyelemfelkeltő mozzanatokat iktat a történetbe. Az ízes tájnyelv, az érdekes szavak, kifejezések hozzájárulnak a figyelem mozgósításához. Az egymást követő erős feszültség és az utána következő feloldás ébren tartják a gyermek figyelmét. Így egyre több ideig tud koncentrálni, és egyre hosszabb meséket keres olvasnivalójának. A kisiskolás emlékezete cselekvéshez kötött és érzelmileg befolyásolt. Ezért a mese, ami érzelmileg közel áll hozzá, igen jól fejleszti az emlékezetet is.
5
A mesék sokszor több szálon futnak, ilyenkor bizony használatba van véve a gyermek memóriája, ezáltal nagyobb összefüggéseket lát meg, s fejlődik szóemlékezete is. Nyolc éves kora körül már saját szavaival is meg tudja fogalmazni a történteket, fejlődik logikai emlékezete is. A mesék gazdag irreális világa felgyújtja a gyermek képzeletét, megtermékenyíti alkotószellemét. A mese keretet ad fantáziálásához a reproduktív képzelet fejlesztésével. Az alkotó képzeletet úgy alakítja a mese, hogy újra játssza, megrajzolja azt. A világ, a jövő elképzeléséhez alapot ad. Aktivitásra, az értelmi képességek maximális kifejtésére késztet. A gyermek kénytelen lesz gondolkodni, állást foglalni, értelmileg és nyelvileg is fejlődni. A gondolkodásban hét éves korban váltás figyelhető meg: a gondolkodási műveletek kezdenek összefüggő rendszert alkotni, a gyermek megtanul kategorizálni. Fogalomalkotása azonban még konkrét szemlélethez kötött, sokszor a lényeges és lényegtelen elemek keverednek benne. A mesékben a lényeges mozzanatoknak mindig nagyon fontos (életbe vágó) következményei vannak, ezért a gyermek a mesék segítségével ismeri fel, melyek az igazán lényeges dolgok az életben. (nem a gazdagság, hanem a jótett). A mesében mindennek előzményei, következményei vannak, ez az oksági összefüggésekre világít rá, melyeket a gyermek sokszor csak egy irányból közelít meg. Az absztrakciós készség is fejlődik, de még nem absztrakt fogalmakban gondolkodik a tanuló. A mese segít a konkrét fogalmak felől az absztrakt felé haladni pl.:a mesék konkrét időfogalmából kiindulva a prepubertás korában általánosítással kialakítja az absztrakt időfogalmat. A mesékből tanulja meg a gyerek, hogy „többet ésszel, mint erővel” . Megtanulja, hogy a tudás megszerzése nagyon lényeges az életben. A hősnek próbái során tanúbizonyságot kell adnia szellemességéről, találékonyságáról, csak így nyerheti el élete célját (pl.:Okos lány, A három testvér c. mesékben) A gondolkodás fejlődése elválaszthatatlana nyelv, beszéd fejlődésétől. A személyiségfejlődés nyelvi tényezője az interiorizáció, mikor a külső hatások belsővé válnak.
6
Először a külső cselekvés valósul meg utánzás révén, majd a kisgyermek beszéd nélkül végzi a feladatot (kialakul a belső beszéd) . A fejlődési folyamat eredménye a személyiség integrációja, harmonikus egységgé fejlődése. Ez azt jelenti, hogy az ember minden külső hatást személyiségének megfelelően interiorizál. Ezt a nyelvi szimbólumok teszik lehetővé. Tehát, ha valakinek a nyelvhasználata fejletlen, a személyiség integrációja is kezdetleges. A személyiség integráció jórészt attól függ, hogy nyelve mennyi mindent képes rendezetten átfogni. Az exteriorizáció a személyiség belső folyamatainak külsővé tétele, hatása a külvilágra. A cselekvés nyelvi tevékenységgel, belső beszéddel, gondolati tervezéssel indul, s cselekvés közben a nyelv biztosítja a visszacsatolást, önellenőrzést. A szocializáció feltétele is a nyelv, a kommunikácó. A nyelvi érintkezés módjainak, eszközeinek fejlesztése kedvezően alakítja a gyermek szociális személyiségvonásait, magatartását, elősegíti a társadalomba való beilleszkedését. A gyermek nyelvhasználata akkor fejlődik intenzíven, ha érdeklődéséhez, érzelmeihez közel álló témát fogalmaz meg. Erre kiválóan alkalmas a bábozás, mesealkotás. A mese elmondásába a tanuló beleszövi személyes élményeit. Ilyen tevékenységgel a mechanikus nyelvhasználattal szemben a produktív válik dominánssá, értelmi erői a konkrétság szintjéről az absztrakció szintjére emelkednek, s olyan érzelmi hatások érik, melyek fogékonnyá teszik a nyelv logikai, esztétikai, a beszéd erkölcsi értékei iránt. Az anyanyelvünk legősibb rétegeit konzerváló mese mintát ad a tanulónak a változatos kifejezések használatára. Így a szókincs gyarapszik, a stílus formálódik, kialakul a nyelvi leleményesség. A mondatszerkesztés is fejlődik, egyre inkább a gondos, helyes kifejezéseket választják meg a mesét olvasó gyermekek. Ezek a gyermekek hamarabb eljutnak az értelmes, folyékony olvasás szintjére, mely a tanulás alapfeltétele. A nyelvi fejlettség kihat a gondolkozásra is: mozgékonyabb, ötletekben gazdagabb lesz a gondolkozásuk. A sok mesét olvasó gyerekek az iskolai munkában is sikereket érnek el: a tanító magyarázatait könnyebben, pontosabban értik meg, biztosabban raktározzák el emlékezetükben. Kifejezőkészségük, helyesírásuk jobbá válik.
7
A mesében hallott archaikus szavak, kifejezések ráébresztik őket a nyelv történetiségére. A meséken felnövő gyermekek az iskolában kevésbé gátlásosak, mint társaik, kiegyensúlyozottabbak, felszabadultabbak, magabiztosabbak. Az ember elemi emocionális sémákkal születik, amelyekre ráépülnek a további érzelmek. Ezeket a személyiségfejlődés során tanulja, amelyben nagy szerepe van a szocializációs folyamatnak, ezen belül a meséknek. Hét éves korban indul meg az érzelmek differenciálódása. Megjelennek a kisgyerek szociális érzelmei (esztétikai, intellektuális, erkölcsi). A mese jelentős mértékben vesz részt az érzelem - kedélyvilág alakításában. Az izgalmas és humoros történetekben a feszültségkeltés és feloldás szomorú, illetve vidám érzéseket indukál a tanulókban, s ez alapvető feltétele annak, hogy maradandó hatást gyakoroljanak rájuk a mesék. A számukra megfoghatatlan, tudatalatti félelmeket olyan egyértelműen negatív szereplőkbe tudják önteni, mint a farkas, sárkány, vagy boszorkány. Az ilyen félelmeket könnyebb elviselni, mint a tárgytalan szorongást, mivel „reális” magyarázat van rá. Bár a gyermek tisztában van vele, hogy a mesealak nem létezik a valóságban, mégis magára hagyatottságában (pl. sötétben) ezekre vetíti félelmét. Egzisztenciális kétségeit pedig az elvarázslástól, megevéstől való félelmek foglalják magukba. A félelmek feldolgozásához tehát elengedhetetlenek a gyermek számára a mesék gonosz hősei. Az erkölcsi érzület formálásához is nagy segítséget nyújt a mese a gyermek számára. A gyerekek a mesehősök erkölcsi tulajdonságaira figyelnek fel elsősorban. A mese világa egyszerűen és egyértelműen mutatja be az emberi helyzeteket, alapérzéseket, amely a gyermeknek eligazodást ad egy bonyolult és veszélyes világban. A mesében, mint az életben jelen van a jóság, az erény, és a gonoszság is. A rossznak is van vonzereje (varázserő, nagy hatalom, erő), s a mese elején felül is kerekedik, hatalomra kerül (pl.:egy álhős foglalja el a hőst megillető helyet), de a történet végén a gonosz mindig elnyeri büntetését, a jóságot, erényt megtestesítő hős pedig jutalomban részesül.
8
De nem a büntetéstől való félelem, vagy a jóságért járó jutalom jelenti az erkölcsi élményt a gyermek számára, hanem a hőssel való azonosulás. A gyermek a képzeletében a hőssel együtt küzd és győzedelmeskedik. A hős cselekedetei (melyek megmutatják jellemét a gyermek számára) vésik bele a gyermekbe az erkölcsi törvényeket. A jó győzelme megnyugtatja a gyermek morális, esztétikai érzékét, fejleszti igazságérzetét. A gyermek mindig azzal tart, aki sikeres, aki győz, ezért is tart a mesékben a jó szereplővel. A gyermek gondolkodása szélsőséges, végletes. Bonyolult jellemű szereplőkkel nem tudná megérteni a jó és rossz közti különbséget. A mesék szélsőségesen jó, illetve rossz hősei adják számára ehhez a példát. Jó a hős és akik vele tartanak, rossz, aki akadályozza a hős tetteit. Minél egyszerűbb és érthetőbb a hős jelleme, annál könnyebb azonosulnia vele, és annál könnyebb elutasítania a rosszat. A gyermek a jó hősre akar hasonlítani, mert ő éri el a boldogságot, a sikert, élete célját. Később, mikor viszonylag stabilizálódik a személyisége, már megérti a jellem többrétűségét. Ilyenkor választania kell, hogy milyen akar lenni. A helyes választást alapozzák meg a mesehősök; az értékorientáció kialakulását segítik. A gyermek még nem követ példaképeket, ez csak serdülőkorban válik jellemzővé, de bizonyos helyzetekben, ösztönző hatások során felidéződnek benne a hős tettei, tulajdonságai. Tudatosulni kezdenek benne a pozitív és negatív jellemvonások, elkülöníti az értékest az értéktelentől. Ez egyik feltétele annak, hogy jelleme pozitív irányba fejlődjön. Kilenc éves kortól az értékek interiorizálódnak, az erkölcs autonómmá válik. A gyermek rájön arra, hogy egy tett megítélését a szándék határozza meg. Egyre inkább törekszenek a jó cselekedetek utánzására, a rosszak elkerülésére. A mesehősöktől származó jellemvonásokból, jó cselekedetekből állítja össze a tanuló barátja jellemvonásait is. Fontos szempont ebben a bajtársiasság, segítőkészség. A mese közvetíti a társadalmi kapcsolatokhoz szükséges magatartásmintákat. Példát ad a barátokhoz, szülőkhöz való viszonyra, az idősek tiszteletére. A gyermek eljut az egocentrizmustól a másokkal való együttműködésig, az önállóvá válásig, az önértékelésig. A kisiskolásoknak még fejletlenek az esztétikai fogalmaik, de felismerik a szép kifejezéseket.
9
A negatív szereplők általában csúnyák (vasorrú öregasszony), a jó szereplők gyönyörűek (aranyhajú, világszép). Tehát az esztétikai és erkölcsi érzelmek együtt jelentkeznek, a gyermek így jobban tud azonosulni a pozitív hőssel, és még határozottabban utasítja el a rosszat. Egyes mesékben a szereplők, segítők először elátkozott állapotban vannak (békakirálylány, gebe ló); ilyenkor a hős közbeavatkozására válnak széppé. A mesékben a belső szépség mindig kisugárzik, ha időlegesen gonosz erők el is tűntetik azt. A meseolvasás a szellemi erők tartós aktivizálását követeli meg, ez segíti a hajlamok és képességek fejlődését. A mesékben minden helyzet megoldódik, a hős minden helyzetben képes feltalálni magát, segítőket hívni. Ez, azon kívül, hogy reményt ad a gyermeknek minden nehézség megoldására, fejleszti találékonyságát, leleményességét. A fentebb leírtakból kitűnik, hogy a meséknek kiemelkedő hatásuk van a belső szükségletek kielégítésében és az erkölcsi érzelmek formálásában, de ennél is fontosabb az, hogy eligazítja a gyermeket az életben, segít világképe kialakításában. Kisiskolás korban a gyermeknek még nagyon homályos a világról alkotott képe. Óvodás korban még hisz a csodákban, és egocentrikus a beállítódása. Nyolckilenc éves korában egyre tárgyiasabb lesz a szemlélete. A mesék irreális világa nem gátolja meg a gyermeket abban, hogy objektivizálódjon a látásmódja, hisz egyre világosabban el tudja különíteni a mese és a valóság dolgait. A mese a gyermek színvonalán megmutatja az élet alapvető törvényeit, amelyeket, ha követ, ő is győzedelmeskedni fog, meg fogja találni léte célját, értelmét. A gyermek gondolkodása a prepubertásig animisztikus, artificialisztikus. Élőnek tartja az égitesteket, mert mozognak, fényt adnak. Mágikus gondolkodásra utal az, hogy a kisgyermek hisz a csodákban, a varázslatokban, az átváltoztatásban, a tárgyak varázserejében. A mesék világszemlélete pantheisztikus, egocentrikus. A tárgyak, növények, állatok, emberek, tündérek, égitestek szerves élő egységet alkotnak e rendszerben. Ez a világkép a természet minden elemének tiszteletét sugallja. A mesékben régi szokásjogokkal találkozunk, melyek alapvető erkölcsi törvényekre épülnek.
10
A gyerekek számára napjainkban különösen fontos egy biztos erkölcsi alap interiorizálása, mivel ezt az alapot egyre kevésbé adja meg a társadalom és a család. Az embernek szüksége van hitre, reménységre, életét szabályozó törvényekre, amelyek szabadságát nem korlátozzák, de biztonságot nyújtanak számára. Olyan törvényekre, melyek az ember alapvető természetéből fakadnak, és életét segítik; egy magasabb erkölcsi rendben való hitre. A mesékben az élet minden súlyos konfliktusával szembesülünk: halál, háború, gyógyíthatatlan betegség, rosszakarók cselvetései,stb…A mese arra vezeti rá a gyermeket, hogy az élet problémáit nem lehet megkerülni, meg kell küzdenünk vele, és így minden gond legyőzhető. A jó és rossz állandó harca az élet, de sok-sok megpróbáltatás után mégis a jó győz. Megéri jónak lenni, mert a végén a jó nyeri el a boldogságot, az élet igazi célját. Nem szabad mindig a könnyebb utat választanunk (díszes paripa, láda, ételek, szép nők csábítása), mert ez a mesékben súlyos következményekkel jár (pl.: sóbálvánnyá változás). Sokszor a legkisebb, leggyámoltalanabb hős győz, ez reményt ad arra, hogy a boldog élethez a legszerencsétlenebb embernek is joga van. A tündérmese vándorútja jelképezheti a gyermek önállóvá válásának útját is. A hős elszakad szüleitől, egyedül vág neki az útnak. A helyes utat követve mindig találkozik segítőkkel, akik megoldják nehéz életfeladatait. Ez reményt nyújt, hogy életutunkon mindig lesznek olyan szerencsés fordulatok, amelyek átsegítenek a leküzdhetetlennek tűnő akadályokon. A gyermek a „világlélek” gondolata miatt nem érzi magát magányosnak és kiszolgáltatottnak a környező világban. Jelentéktelennek tűnő, apró jócselekedeteknek fantasztikusan nagy hatása lehet (pl.:kenyér megosztása), enélkül lehetetlen volna a hős boldogulása. A főszereplőnek útja során egyre nehezedő próbákat kell kiállnia, és csak ha ezekkel sikeresen megbirkózott, (tehát megmutatta rátermettségét, érettségét), akkor juthat el a független, önálló élethez, akkor nyerheti el a királykisasszony kezét, a király fele országát. A mesék végén a mesehősöknek már nincs szükségük csodás eszközökre, saját erejükből képesek boldogulni. Ilyenkor már nem szükséges a tér és idő eltávolítása, a Földön valósul meg a boldog élet.
11
Erre utalnak a mese befejező formulái: „Holnap legyenek a ti vendégeitek” ”Éltek nagy vígasságban, míg meg nem haltak. „ „ Aki nem hiszi, járjon utána”. A befejezés megtanítja, hogy a halált nem lehet leküzdeni, az természetes jelensége az életünknek. Az élet ciklikus, miként a Nap járása. A földi élet boldogságát az igaz szerelem megtalálása jelenti. A gyermek számára nagyon fontos, hogy a mesék valóságos alaphelyzettel kezdődjenek és végződjenek, és a hősök is tipikusak legyenek (pl.: János, amely egy gyakori név, vagy egyszerűen csak kiskondás, királylány, a vezetéknevek pedig tulajdonságokat fejeznek ki- Fanyűvő, Erős, Tündérszép), így a gyermek magára vonatkoztatja az alaphelyzetet, szereplőket, és a feszültségeket levezető, vágyakat kielégítő, megnyugtató befejezést. A mesék csodákkal teli, képzeletbeli világa tulajdonképpen saját lelkivilágába repíti a gyermeket, és szimbólumok (mesehősök) segítségével segít neki tudattalan feszültségei feloldásában. A mesék segítségével tehát a gyermekek felismerik az élet magasabb értékét (boldogság, szeretet). Ezeket csak úgy érhetjük el, ha törekszünk a jóságra (a természet minden jószándékú lényével szemben), a bátorságra (legyen merszünk szembeszállni a rosszal), az okosság, tudás megszerzésére (meg tudjunk felelni a nehéz kérdésekre, leleményesek legyünk), és ha nem csüggedünk el lehetetlennek tűnő feladatok megoldásánál, hanem saját értékeinkre alapozott önbizalommal látunk neki. Azért lényeges, hogy a gyermek milyen úton jut hozzá a mesékhez, mert a különböző élmények más-más pszichés folyamatot indítanak be. Az olvasással a tanuló aktívan járul hozzá az élmény kialakulásához, fantáziáját megmozgatja, gondolkodásra készteti. A mesét fantáziájában megélve képes a mesehősökön keresztül saját problémájával szembesülni, azt feldolgozni, megoldási módokat találni. A televízióban a képeket készen kapja, a mesét „kívülről” látja. A televíziónak hátrányai mellett előnyei is lehetnek. A szép rajzfilm esztétikai értéket jelent a gyermeknek, főként humorával hat az ifjú nézőkre. Nagy hátránya, hogy a gyermek csak passzív befogadó. A másik lényeges dolog a mese tartalma, minősége.
12
A kedvelt TV mesék általában nem adnak olyan erkölcsi eligazítást a gyerekeknek, mint a tündérmesék. Nem egyértelműen gonoszak, illetve jók a szereplők. Sok mesében csínytevő gyermek a főszereplő, akivel szívesen azonosulnak a kis nézők, de nem ad nekik útmutatást arra, hogy milyenek legyenek, mi a célja életüknek. Nagyon sok televízió által sugárzott mesében előfordul az erős és buta, valamint a gyenge, de okos szembeállítása. A gyerekek nem tudják egyértelműen eldönteni, hogy melyikkel azonosuljanak. Az erős és okossal szeretnének azonosulni. Így általában a lányok a gyenge, de okossal, a fiúk pedig az erős, de buta hőssel azonosulnak, mivel a lányoknál az ész, a fiúknál az erő a fontosabb tulajdonság. A televízió meséi elsősorban az érzelmekre hatnak, a humorérzéket, a gyermeki vágyakat elégítik ki; a jövőre, felnőtt életre vonatkozó útmutatásokat pedig inkább a tündérmesékből merítik a gyermekek. Felméréseket végeztem általános iskolai tanulók körében a gyermekek kedvenc mesehőseiről, és hogy mely tettükkel azonosulnának. Határozott különbségeket fedeztem fel a fiúk és lányok válaszai között. A fiúk a nagy, erős, ügyes, bátor, játékos, vicces, jószívű fiú, vagy férfi hőssel azonosulnának. A fiúknál megjelenik a vágyteljesítés igénye, amely előre viszi a személyiséget egy magasabb fejlettségi szint felé. Ezek a gyerekek szívesen választanak jó értelmi képességű hősöket, és igénylik a világ megismerését. A fiúk a varázslás csodálatos, rejtelmes tudományában szeretnének jártasak lenni, a lányok ezt nem igénylik. A lányok a kedves, aranyos, segítőkész, jószívű, bátor, okos, bölcs, bájos, szép, vidám, kíváncsi szereplőket választották. A lányok elvarázslástól való félelme, nagyobb, mint a fiúké, viszont a fiúk legellenszenvesebb szereplői között találjuk a gonosz varázslót, aki egyben vetélytársuk is, szeretnék megszerezni képességeit, hogy uralmat gyakorolhassanak felette. A lányok felfigyelnek a mesék jövőbeli célokat megfogalmazó aspektusára, ezeket szeretnék megvalósítani: hivatás, férjhez menés. A fiúk kedvességet, segítőkészséget, szépséget nem említettek, a lányok viszont a nagy, erős, ügyes tulajdonságokat nem érzik sajátjuknak. A lányok cselekedetválasztásában fontos helyre kerül a gondozó, segítő szándék, tevékenység.
13
Igen fontos számukra az állatok szeretete, szeretnének a nyelvükön megtanulni. Sokkal nagyobb az empátiás, beleélő, érzelmi azonosuló képességük, mint a fiúknak. Mindkét nemnél előfordul a jótett végrehajtására törekvő szándék, illetve reális vágyak kalandra, jövőbeli foglalkozásra. A fiúknak óriási a kalandvágyuk, sokan szeretnének a Holdra eljutni, messzi tájakra utazni, száguldani, hősi tettet végrehajtani. A lányoknak sokkal mérsékeltebbek az ilyen irányú törekvéseik, ők inkább a jövőbeli óhajtott (nőies) foglalkozást szeretnék elérni (óvónő, tanítónő, filmszínésznő). A fiúknak tehát nagyon erős az a vágyuk, hogy megismerjék a körülöttük lévő világot, behatoljanak a tudás ismeretlen tartományaiba, megszerezzék az erőt, hatalmat, gyorsaságot, és ezzel hősies jótettet hajtsanak végre. A lányok célja, hogy kapcsolatot teremtsenek a világ teremtményeivel, segítsenek rajtuk, hogy elérjék a felnőtti személyiséget, férjhez menjenek, a felnövekvő nemzedéket neveljék, és pozitív érzelmeket váltsanak ki az emberekből. A tündérmesehősök éppen megfelelnek a fiúk, illetve lányok vágyainak, beállítódásainak. Feltettem azt a kérdést is számukra, hogy miért lenne igazságtalan az, ha a gonosz győzne, és mi történne akkor? A válaszok alapján érdekes megállapításra jutottam. Mégpedig arra, hogy a fiúk nem fogadják el a gonosz győzelmét. Bíznak a jó erejében, abban, hogy agyafúrt, több esze van. Előfordult olyan válasz, hogy „én odamennék, és leütném” , tehát magukat azonosítják a jó szereplővel, és tettekkel is fellépnének a gonosz ellen. Többen írták azt a fiúk, hogy igazságtalan, rossz lenne akkor a mese, és a gonosz szereplő sok-sok negatív tulajdonságának felsorolásával (csúf, gonosz, buta, nem olyan erős, nem igazságos, nagyképű), szinte meggyőzik magukat, hogy a gonosz nem képes a győzelemre. Nem nyugszanak bele a rossz győzelmébe, készek harcolni ellene: „ A jó megtett mindent azért, hogy győzzön.” Csak egy fiú gondolt bele a rossz győzelmébe, ő ezt írta: „ Minden rosszra fordulna, mert ő lenne a világ ura. Az embereket megölné, elpusztítaná, vagy hatalmába kerítené, kényszerítené, hogy dolgozzanak neki, mindenkit rosszra tanítana és akkor mindenki gonosz lenne, a jó szenvedne, elszomorodna.”
14
A lányoknál egész más a helyzet. Ugyan ők is írják, hogy a gonosz mely tulajdonságai miatt nem győzhet, de jobban belegondolnak abba is, hogy mi lenne akkor, ha valóban hatalomra kerülne. Észre kell vennünk, hogy a mesékben a lányokat rabolja el a sárkány, és sokáig raboskodnak az Alvilágban (míg ki nem szabadítja őket a királyfi) „A jót a falubeliek nem fogadnák be, szegény, boldogtalan lenne, megölné őt a gonosz.” A lányok is azonosítják magukat a jó szereplőkkel, de nem tanúsítanak ellenállást a rosszal szemben. : „ ők sokan vannak, mi meg kevesen; mindenkit megölne;annak senki sem örülne;a jónak peche van; a jobbak fáradozása kárba megy” Egy lány azt írta, hogy”megbánná rossz-szívűségét”. A lányok tehát bíznak abban, hogy a rosszat jó útra lehet téríteni, de nem erőszakos eszközökkel. A lányok csak abban bíznak, hogy negatív tulajdonságai miatt a gonosz nem győzhet, de saját erejükben – a fiúkkal ellentétben – nem bíznak. Mind a fiúk, mind a lányok a jóval azonosulnak, és az emberiséget is a jóval azonosítják. Az elméleti anyagok áttekintése, és a tanulókon végzett felmérés eredményeként megállapíthatjuk, hogy a személyiséget legmélyebben a népmesék, ezen belül is különösen a tündérmesék fejlesztik. Legfőbb szerepük az erkölcsi érzelmek és a jövőbeli célok formálásában van, de nagyon fontos a belső szükségleteket, vágyakat kielégítő hatásuk is. A mesék mind a fiúk, mind a lányok számára kijelölik az utat az igaz élet felé, megmutatják, hogyan kell élnünk, hogy elnyerjük az örök élet gyümölcsét. Dolgozatomban arra is rámutattam, hogy a televízió készen kapott meséi passzivitásra nevelik a gyermeket, nem mozgósítja a fantáziájukat, nem ad olyan katarzist, mint az olvasmány. Ezen mesék tartalma vegyes, kevés közöttük az igazán szép tündérmese, népmese. A tündér, vagy varázsmese ezzel szemben olyan egységes világrendet nyújt befogadójának, amely állandó törvényszerűségek elvén működik, biztonságot ad. A népmese, ezen belül is a tündérmese tartalma évszázadokon át kikristályosodott, a nép ajkán virágzott, és a közösség csak azt fogadta el, és adta tovább, amit megőrzésre méltónak ítélt. Éppen ezért ennek a mesetípusnak a legnagyobb a tanító, beavató, személyiségfejlesztő és gyógyító hatása.
15
„Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányban indultak, de nem tudtak, vagy nem mertek kitartani mellette, amíg csak lehet.”(Martin du Gard)
JEGYZETEK
1. Bruno Bettelheim: A mese bűvölte és a bontakozó gyermeki lélek Gondolat Bp., 1988. 11. p. 2. Honti János: A mese világa Magvető Bp., 1975. 3. Bruno Bettelheim: A mese bűvölte és a bontakozó gyermeki lélek Gondolat Bp., 1988. 199. p. 4. Tóth Béla: Irodalmi érdeklődés a gyermekkorban. A gyermek és a könyv kapcsolatainak neveléslélektani elemzése Tankönyvkiadó, Bp., 1961. 176p.
IRODALOMJEGYZÉK 1. „Aki nem hiszi, járjon utána” (népmesetanulmányok) Debrecen, Főnix Kiadó, 2005 2. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok 1-2. kötet Bp., 1957 3. Bíró Lajos: „Kerek Isten Fája” szerzői Kiadás, Magyarország, 2001. 4. Boldizsár Ildikó: Sárkányok és nőrokonok A mesehősökkel való azonosulás nemcsak gyerekkorban fontos [12.9.2005] Transindex
16
5. Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a kibontakozó gyermeki lélek Corvina Kiadó Kft., 1985 6.Gyárfás Ágnes: Az aranyhajú lány (magyar népmese elemzése) Miskolc, 1999. 7. Honti János: A mese világa Bp., Magvető, 1975. 8. Horváth István: Egy gyöngyszem, két gyöngyszem Kriterion, Bukarest 1970 9. Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár Pontifex, 1996. 10. Kiszely István: A magyar nép őstörténete Kard és Jogar Kiadó Kft, Bp.2001 11. Közelítések a meséhez (A mese értelmezhetősége) Szerk.: Bálint Péter, Didakt kiadó, Debrecen, 2003 12. A meseszövés változatai (Mesemondók, mesegyűjtők és meseírók) Szerk.: Bálint Péter, Didakt Kiadó, Debrecen, 2003 13. Pap Gábor: Csodakút, Pontifex, 1994. 14. V. J. Propp: A mese morfológiája 2. javított kiadás Osiris Kiadó, 2004 15. Tóth Béla: Irodalmi érdeklődés a gyermekkorban. A gyermek és a könyv kapcsolatainak neveléslélektani elemzése Tankönyvkiadó, Bp., 1961. 16. Vámos Ferenc: Kozmosz a magyar mesében Bp., 1943
17