NNCL1547-532v1.0 Zalatnay Sarolta Vörös Ágyasok Kiadja: Zalatnay Sarolta, Királypáli István és a PRINT KER KFT Terjeszti: SAXUM KFT. 1134 Budapest, Szabolcs utca 4. Tel./fax: 329-0801 ISBN 9630440024986
ELÕSZÓ Ez a könyv a pornó, a politika, a romantika és az érzelmek keveredése - a kommunizmusban. Biztos furcsa, hogy egy olyan hangvételû könyv elõtt, mint ez, ennyire nem idevaló ajánlást olvasol. Bizonyos módon elítélem ezt a rendszert, amirõl írok, de ugyanakkor abban nõttem fel, és az elõnyeit is ismerem. Pl.: akkoriban, éjjelente nyugodtan sétálhatott egy csaj egyedül az utcán, és ha mögötte jött egy fiú, biztos, hogy mosolyogva lassított, mert tudta, tetszik a fiúnak, azért somfordál utána. Ma elõször is egy nõ nem megy éjjel egyedül, ha netán mégis, és jön utána valaki, elõször a táskáját szorítja magához, majd sietni kezd, eszébe nem jut semmi jó. Ma a szabadságot és a demokráciát összekeverik a gengszterizmussal. Az emberi érzések kihaltak, csak a pénz, az érdek, a "hogyan tudok mindenkit átverni, és gyorsan meggazdagodni" elv mozgatja a világot. Kérem, úgy olvassátok, hogy ez volt az akkori élet, amit közületek nyilván sokan ismernek, de vagytok elegen, akiknek csak távoli mese. Hogy melyik a jobb, a múlt vagy a jelen, azt a könyv elolvasása után döntsétek el! Biztosan nagyképûnek tûnik, hogy a köszönetlistámat egy Oscar-díj átadásához hasonlítom. A mai lelkiállapotomban mégis úgy érzem, az a legkevesebb, hogy köszönetet mondok mindazon barátaimnak, akik segítettek és mellettem voltak! Hát köszönöm Nektek: Lovas Évi, Öcsy, Dr. Kis Sanyi, Márton Csabi, Mayer Gabi, Szeleczky Ádi, Gém Zoli (FILA), Print-Ker Kft, Mercedes-Benz Binzdó, Stangli Kft, Nagy Károly András, Gerebenics Emese, Lufis Linda, Gerényi Kata, Nixiszív, Édesanyám - aki az örökös lelkierõt adja, még odaátról is, Erzsike - akitõl az energiát kapom. És köszönöm Istennek, aki mindehhez erõt és egészséget adott! EPILÓGUS Hirtelen kialudtak a kristálycsillárok,
elsötétült a vidám csevegéstõl, pezsgõsdugók pukkanásától zajos terem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára rendezett, koncerttel egybekötött fogadás vendégei nem zavartatták magukat. A minden finomságtól roskadozó asztalokon álló díszes gyertyatartók által nyújtott fényben folytatták a habzsolást. Egyszer csak minden szem az ajtóra szegezõdött: libériás inasok óriási zsúrkocsikat toltak be. A tömeg kettévált, helyet adva a hatalmas ezüst búrák alól elõbukkanó édességeknek és gyümölcsöknek. Az emberek szeme csillogott az izgalomtól, szinte csorgott a nyáluk, annyira várták az utolsó fogást. Észre sem vették, hogy a három kocsi közül csak a két kisebbrõl emelték le a fedõt. Pillanatok alatt elpusztították a feltálalt ínyencségeket és mintegy varázsszóra a szomszéd teremben villódzó fények gyulladtak fel és megszólalt a zene. A tömeget nyolc nagydarab testõr terelte át. Pontosan tudták, ki maradhat. Ekkor a harmadik, legnagyobb zsúrkocsit betolták a terem közepére. Leemelték a fedelét: a tálon egy gyönyörû nõ feküdt, anyaszült meztelenül, csokoládéval leöntve. Két mellén marcipánból vörös csillag, a punciján pedig sarlókalapácsot formázó cukormáz. A kiváltságosok: a vendéglátó politikus és pártvezetõk közelebb léptek. Már szemükkel fölfalták a "desszertet", és kapatos állapotuk nem hagyott kétséget afelõl, hogy ezt hamarosan a valóságban is megteszik. Az egyik a vörös csillagot szopogatta le a csaj mellérõl, a másik vöröslõ fejjel harapdálta a vállát, két igencsak pocakos elvtárs lihegve nyalogatta a csokoládé mázt a hasáról, még a legcsinosabbnak mondható magas grúz félreérthetetlen szándékkal hozzálátott a sarló-kalapács eltávolításához. Döbbenten figyeltem, nem értettem miért hagyták, hogy ott legyek, de hamarosan rájöttem, hogy ezeknek a kanoknak velem is szándékaik vannak... ITTHON, MAGYARORSZÁGON KIBÕL LEHET SZTÁR? Tizenhat éves voltam és naiv. Ez az idõszak pontosan egybeesett a könnyûzene magyarországi "belopakodásával". Titokban hallgattuk a Szabad Európát, a Luxemburgi rádiót, ugyanis az amerikai és az angol rock zene hallgatása akkoriban tiltott volt. Éppen ezért az adásokat szándékosan zavarták. Ez a mûfaj, és a vele járó változások - miniszoknya, trapéznadrág, feliratos pólók, a fiúknak hosszú haj, rágógumi, Coca-cola, angol nyelven való éneklés - erkölcstelennek voltak kikiáltva. Mi mégis (vagy talán éppen ezért) szerettük. A külföldi hagyományokra alapozva alakítottuk ki a magunk magyar rock zenéjét. Egészen apró koromtól a zene szerelmese voltam. Ha kisgyerek koromban valaki megkérdezte, mi akarok lenni, három dolgot soroltam: gyerekorvos - ez ugye, egyértelmû; úttörõ - azt hittem ez egy nagy tisztelet övezte megbecsült pálya, mert épp elég felnõttet láttam úttörõ nyakkendõvel a nyakában, és az úttörõségrõl mindig, mint jutalomról beszéltek; és mûvésznõ - bár akkor nem részleteztem, mely mûvészeti ágra gondolok,
elsötétült a vidám csevegéstõl, pezsgõsdugók pukkanásától zajos terem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára rendezett, koncerttel egybekötött fogadás vendégei nem zavartatták magukat. A minden finomságtól roskadozó asztalokon álló díszes gyertyatartók által nyújtott fényben folytatták a habzsolást. Egyszer csak minden szem az ajtóra szegezõdött: libériás inasok óriási zsúrkocsikat toltak be. A tömeg kettévált, helyet adva a hatalmas ezüst búrák alól elõbukkanó édességeknek és gyümölcsöknek. Az emberek szeme csillogott az izgalomtól, szinte csorgott a nyáluk, annyira várták az utolsó fogást. Észre sem vették, hogy a három kocsi közül csak a két kisebbrõl emelték le a fedõt. Pillanatok alatt elpusztították a feltálalt ínyencségeket és mintegy varázsszóra a szomszéd teremben villódzó fények gyulladtak fel és megszólalt a zene. A tömeget nyolc nagydarab testõr terelte át. Pontosan tudták, ki maradhat. Ekkor a harmadik, legnagyobb zsúrkocsit betolták a terem közepére. Leemelték a fedelét: a tálon egy gyönyörû nõ feküdt, anyaszült meztelenül, csokoládéval leöntve. Két mellén marcipánból vörös csillag, a punciján pedig sarlókalapácsot formázó cukormáz. A kiváltságosok: a vendéglátó politikus és pártvezetõk közelebb léptek. Már szemükkel fölfalták a "desszertet", és kapatos állapotuk nem hagyott kétséget afelõl, hogy ezt hamarosan a valóságban is megteszik. Az egyik a vörös csillagot szopogatta le a csaj mellérõl, a másik vöröslõ fejjel harapdálta a vállát, két igencsak pocakos elvtárs lihegve nyalogatta a csokoládé mázt a hasáról, még a legcsinosabbnak mondható magas grúz félreérthetetlen szándékkal hozzálátott a sarló-kalapács eltávolításához. Döbbenten figyeltem, nem értettem miért hagyták, hogy ott legyek, de hamarosan rájöttem, hogy ezeknek a kanoknak velem is szándékaik vannak... ITTHON, MAGYARORSZÁGON KIBÕL LEHET SZTÁR? Tizenhat éves voltam és naiv. Ez az idõszak pontosan egybeesett a könnyûzene magyarországi "belopakodásával". Titokban hallgattuk a Szabad Európát, a Luxemburgi rádiót, ugyanis az amerikai és az angol rock zene hallgatása akkoriban tiltott volt. Éppen ezért az adásokat szándékosan zavarták. Ez a mûfaj, és a vele járó változások - miniszoknya, trapéznadrág, feliratos pólók, a fiúknak hosszú haj, rágógumi, Coca-cola, angol nyelven való éneklés - erkölcstelennek voltak kikiáltva. Mi mégis (vagy talán éppen ezért) szerettük. A külföldi hagyományokra alapozva alakítottuk ki a magunk magyar rock zenéjét. Egészen apró koromtól a zene szerelmese voltam. Ha kisgyerek koromban valaki megkérdezte, mi akarok lenni, három dolgot soroltam: gyerekorvos - ez ugye, egyértelmû; úttörõ - azt hittem ez egy nagy tisztelet övezte megbecsült pálya, mert épp elég felnõttet láttam úttörõ nyakkendõvel a nyakában, és az úttörõségrõl mindig, mint jutalomról beszéltek; és mûvésznõ - bár akkor nem részleteztem, mely mûvészeti ágra gondolok,
számomra mégis egyértelmû volt, és hál' Istennek be is jött. Természetesen ez nem ment simán, hiszen magánkézben semmiféle vállalkozás, üzlet nem volt. Minden állami tulajdonban üzemelt. Egy-egy hanglemezért egyetlen egyszer kaptunk pénzt, olyan, hogy jogdíj, pedig egyáltalában nem létezett. De ez még nem is lett volna akkora baj, mint a mindenre rátelepedõ cenzúra. A zenét, a szövegeket, a lemezborítókat ellenõrizték, nehogy "rombolja" a fiatalság erkölcseit. A popzenében kiugrási lehetõséget az elsõ táncdalfesztiválok és a televíziós tehetségkutató versenyek, "Ki Mit Tud?"-ok jelentettek. A sztárcsinálás mindenképpen pénzbe kerül. A mai világban a manager, lemezkiadó saját tõkéjét fekteti a "sztárcsinálásba" vagy esetleg az önjelölt leendõ sztár hoz anyagi áldozatot boldogulásáért. A kiadó vagy menedzseltje tehetségében, vagy egyéb "szolgálataiban" hisz. Az egész üzleti befektetés, üzlet a javából. Akkoriban, az államilag felügyelt sztárolás idején tehetség mellett két dolog jelentett elõnyt valakinél: kedvezõ politikai háttér, és szerelmi kapcsolat a megfelelõ emberrel. Sokat nyomott a latban, ha valaki csak kicsit is tehetséges volt, ha az apja mondjuk a pártbizottság elnöke, fontos káder, vagy munkás-paraszt származású volt. Ha ezek egyike sem jött össze, maradt az ágy. Én is kaptam hasonló kedves ajánlatot, de az úr egy húsz éves lány szemével csúf volt és öreg. Elutasítottam. Attól fogva soha nem jelentek meg idõben a lemezeim. Hasonló esetem volt az akkoriban egyetlen adón sugárzó, az otthonokban egyedül nézhetõ magyar televíziónál is. Ezúttal még egyértelmûbb volt az ajánlat: "Vagy a szeretõm leszel, vagy többé nem kerülsz képernyõre" - mondta az illetékes. Ennyit a példás kommunista erkölcsökrõl. Itt viszont én gyõztem. A közönség annyira szeretett, hogy mégsem válthatta be fenyegetését, pedig nem lettem a kedvese. GYEREKKOR Gyerekként déligyümölcsöt, banánt, narancsot csak karácsonykor láttam, csokoládét még ritkábban. Helyette nyalánkságként tojássárgáját kevertünk ki magunknak cukorral és kakaóporral. Édesanyámnak egyetlen ruhája volt, melyet este kimosott, hogy másnap reggel tisztán vehesse föl. Édesapám nyolc éves koromban, nagyszüleim még korábban meghaltak. Gyakorlatilag ketten maradtunk anyuval. Az egykori gazdagságból már csak szoros összetartozásunk, hitünk, a sorsunk jobbra fordulásába vetett reménységünk maradt. Ezért dolgoztunk erõ felett mindketten. Elõször anyu, majd a gimnázium elvégzése után én is. KÖZJÁTÉK Bár akkoriban bûnnek számított, én gyakran betértem egy-egy templomba. Elhelyezkedtem a térdeplõn, és
imádkozni, gondolkodni kezdtem. Egy ilyen alkalommal valami furcsát éreztem, megfogták a seggemet. Igaz, forrónadrágban voltam, és így nem éppen illik templomba menni, de nyár volt és meleg. Óvatosan körülnéztem. Nem messze tõlem egy férfi állt, majd látva, hogy észrevettem, kisietett a templomból. Sok választásom nem maradt: vagy õ volt, vagy a Szentlélek. Az, hogy a kommunizmus ideje alatt mennyire bûnös dolognak számított a vallás, sok mindenben megmutatkozott. A hívõ emberek is csak titokban jártak templomba, a pártfunkcionáriusok meg - már amelyikük akart - egyenesen kockázatok árán. A gyerekeket titokban kereszteltették meg, sokan nem is merték hittanra járatni. A legnagyobb gondot az esküvõ jelentette, hiszen a templomi szertartáshoz sokan pompája miatt ragaszkodtak, ugyanakkor ez olyan nyilvános esemény, amit igen nehéz titokban tartani. A helyzet hû tükre egy korabeli vicc: Mi az abszolút lebukás? - Amikor két párttitkár összetalálkozik a templomban! ORGIÁK Az elsõ magyar szexorgiákat - természetesen szigorúan titokban - a belvárosban, az ország patinás, még a török idõkbõl ránk maradt gyógyfürdõjében, a Rudasban tartották. Két akkori világsztár zenekar, a Nashwille Teens és a Spencer Davies Group koncertje után egy hatalmas vacsora és sok-sok vendég meghívásával indult a bál. Meghívó nem létezett. Csak bizalmasan hívták meg az éppen hatalmon lévõ politikusokat, pártembereket, zenészeket, színészeket, és erre az alkalomra külön toboroztak hivatásos és alkalmi kurvákat. Valószínû, ilyenek lehettek Caligula partijai. Töménytelen meztelen ember a gõzfürdõ félhomályából rohangált a medencékbe, lobogó farkakkal kergették a kurvákat a fürdõ folyosóin. Elég veszélyes vállalkozás volt ez a legvadabb kommunizmusban, hiszen börtön járt érte, a külföldieket pedig kitiltották az országból. Érdekes, hogy se egy fotó, se egy újságcikk, semmi hír nem szivárgott ki. Persze, mégsem csoda, hisz az újságírók, a fotósok is ott voltak, és mindenki tudta, hogyha kiderül, mi folyt a Rudasban, akkor komoly veszély van. A kurvák sorban álltak, hogy az angol zenekarok tagjait elégíthessék ki, és elkerülhessék a puhány, pocakos pártpolitikusokat. Élõ zene szólt, az összes ott lévõ náció zenészei muzsikáltak. Minden olyan kaja és pia fellelhetõ volt, amit különben sehol nem lehetett megkapni. Mindenki ott volt, aki számított: a kommunista Magyarország krémje, pártfunkcionáriusok, rendõri vezetõk... körülbelül ötszázan. Volt farok méret verseny, mell méret verseny, ki tud messzebb hugyozni, köpni, ki tud több partnerrel dugni adott idõ alatt vetélkedés, de volt evõ és ivó verseny is. Milyen állat tud lenni az ember! Mindenki összevissza kúrt, közben az volt a kor szlogenje, hogy: "Asszonynak szülni
kötelesség, lánynak dicsõség!" és ez még az orosz katonák megerõszakolta magyar lányokra is vonatkozott. Az abortusz tiltott dolog volt. Rengeteg nõ meghalt, mert titokban elvetette a gyerekét. A fürdõben tartott orgiának megvolt a következménye, ugyanis a külföldieket kitiltották egy idõre és az itthoni fejesek közül is sokat leváltottak. Valószínû, hogy egymást jelentgették föl, akik elõzõleg együtt hülyére szórakozták és dugták magukat. A Rudas fürdõbeli orgia volt az elsõ hazai hivatalos "fejes-szexparti", de természetesen követte a többi. TILALMAK A televíziós show-mból ki kellett vágni azt a felvételt, ahol az egyik zenész srác, Frenreisz Károly "Peace" jeles pólóban volt. Szintén vele fordult elõ, hogy föl kellett tûznie a haját hátul, mert hosszú hajjal nem állhatott kamera elé. A farmer nadrág sem volt mindenütt megengedett viselet. Egy csomó helyre egyszerûen nem engedtek be farmerban. Bizonyos szövegeket nem lehetett énekelni. Ha benne volt valamelyik angol, vagy amerikai zenekar, a Coca-cola neve, vagy bármely más, a kapitalizmussal kapcsolatba hozható dolog, azt ki kellett hagyni. A nõi dolgokba, öltözködésbe nem nagyon szóltak bele, csak a ruha nem lehetett átlátszó vagy áttetszõ. Ami a lemezborítókat illeti, nem lehetett olyat csinálni, ami misztikus, vagy elvont, ködös... Volt egy ötletem: fehér háttér elõtt állok fehér öltönyben, mintegy beleolvadva a háttérbe, csak a ruhából kinn lévõ testrészek, a kéz, az arc, a haj, a bõr látszik... Nem lehetett megvalósítani: azt mondták rá, olyan, mint a kokainos repülés. (Csak tudnám, õk honnan tudták, milyen az?) A szóbeszéd szerint kitiltottak Angliából azért, mert oroszul írt könyvet és jegyzeteket találtak a csomagomban és vörös kémnek hittek. Ebbõl annyi igaz, hogy valóban találtak nálam ilyesmit, hiszen értettem oroszul - hála a kötelezõ iskolai orosz tanulásnak. Behívattak Londonban a bevándorlási hivatalba, ahol a munkaengedélyeket és a tartózkodási engedélyeket adják, és faggatni kezdtek. A cirill betûket nem ismerték, nem tudták, mirõl szól az írás, csak a neveket fejtették meg, hiszen ott szerepelt Brezsnyev, Gromiko és az én nevem. Tudtam, hogy elõbb-utóbb hivatalosan le fogják fordítani mindezt, ezért jobbnak láttam, hogy magam meséljem el az írások tartalmát. Ezek az írások tilalmi listán voltak a Szovjetunióban, hiszen a szexuális élettel foglalkoztak, és bizony híres emberek is szerepeltek benne. Ennek olvasása és terjesztése büntetendõ cselekmény volt, magyarán börtön járt érte. Hallgatnom kellett, de ugyanakkor mondanom is kellett valamit - nehéz helyzetbe kerültem, privát kapcsolatomat a két orosz politikussal nem igazán akartam kitálalni, így inkább próbáltam a nõi mivoltommal hatni
az angol hivatalnokokra. Egy baj volt, hogy abban a korban a kommunizmus volt a legnagyobb ellenség a nyugat szemében, és iszonyúan féltek tõle. Nem volt mit tenni, el kellett magyaráznom, hogy ez nem politika, hanem szex. Egyébként egy másik pletyka is közszájon forgott velem és a kokainnal kapcsolatban. Nevezetesen, hogy a melltartómba rejtve haza akartam csempészni, és ezért kitiltottak Angliából. Talán mondanom sem kell, hogy ebbõl semmi sem volt igaz. Már csak azért sem, mert a legutóbbi egy-két évet nem számítva, sohasem hordtam melltartót. Angol és amerikai útjaimnál elõfordult, hogy megkértek gyógyszerek, vagy receptek szállítására. Egyszer arra kértek meg, hogy egy nagy, receptekkel teli borítékot vigyek el. Talán lehetett valami megérzésem, vagy sugallat hatására cselekedtem, mindenesetre az utolsó pillanatban visszamondtam a dolgot. Kiderült, hogy jól tettem, mert a rendõrök lefülelték az embert, akinél a boríték volt, és kiderült, kokain volt benne... HATALOMMAL SZEXET A hatalom az pénz, a pénz minden, és ami az egészet mozgatja: a szex. A KOMMUNIZMUSBAN - INGYEN Másnaposan, zúgó fejjel, kiszáradt szájjal, ahogy tisztult az agyam, egyre több kép ugrott be az elõzõ éjszakáról. Minél inkább magamhoz tértem, annál szarabb volt a tudatom. Úristen! Ittam! De mit? Pezsgõt, vodkát... Nem bírom a piát! De döntötték belém, izzadtam, táncoltam, aztán három alakra emlékszem, akik egy nagy ágyhoz vittek... félhomály volt... lehúzgálták a ruháimat, oroszul karattyoltak, bûzlöttek az alkoholtól. Megtettem volna, ami ellen annyira tiltakoztam? Vagy õk voltak az erõsebbek? Úgy rémlik, hogy a magas grúz, Brezsnyev és egy dagadt, kopasz, talán Potgornij? Titkos álmaimban képzelõdtem arról, hogy három fiúval vagyok, de nem ilyenekre gondoltam! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de arra gondoltam, hogy vajon az alkohol okozta, vagy valami mást, gyógyszert, drogot is kevertek az italomba, ennyire elszakadt nálam a film? Arra még tisztán emlékeztem, hogy Brezsnyev ajánlatot tett. Míg a desszertként felszolgált gyönyörû nõ testérõl az egyre jobban begerjedt férfiak teljesen lenyalogatták a mázt, a pártvezér bundát, ékszert, és számolatlan mennyiségû pénzt ígért, ha kielégítem vágyait. Tiltakoztam. Meglepett és talán kíváncsivá tett a dolog, de egy harsány tizenévest, aki még tiszta, nyílt és õszinte, nem fognak meg ezek a dolgok. Engem csakis a zene érdekelt, amiért rajongtam. Hányingerem volt. Alkoholtól és dohánytól bûzlött. Ahogyan egyre közelebb jött puszilgatva a kezemet és arcomat, menekültem elõle. De nem volt hová, mert a három férfi mindig körülöttem volt. Egyre inkább egy bizonyos irányba tereltek, és egyre többet itattak. Éreztem, hogy
szédelgek, egyre tehetetlenebb vagyok, és aztán elsötétült minden. Csak halványan hatolt el a tudatomig, ami körülvett: izzadság és alkoholszag, lihegések, nyögések... Ez volna számukra a kielégülés? Vagy csak itt is a hatalmukat akarják gyakorolni? De ez már erõszak, fuck! Ugye mondanom sem kell, hogy az ígéretek csak ígéretek maradtak. Az õ szemükben, amit nem saját akaratomból tettem, azért nem járt jutalom, de kárpótlás sem. A KAPITALIZMUSBAN - ÜZLETKÉNT Nagy buli volt. Igazán jól sikerült. A kiállítás megnyitóján színes kavalkád volt: fehérek, feketék, sárgák, elegánsak, farmerosok. Történt mindez a New York-i Guggenheim Múzeumban, ahová egy haverom öccsével érkeztünk. Péter velünk utazott ki. Hosszabb idõre jött, hogy egy bostoni suliban tanuljon. A jóképû fekete srác szinte azonnal szóba elegyedett a csinos, szalma-szõke lánnyal. Vibrált körülöttük a levegõ. Messzirõl látszott: nagyon tetszenek egymásnak. Nem akartunk zavarni. Elvegyültünk a tömegben. Jó volt kettesben lenni, sok ember között. A nyüzsgésben fel sem tûnt, amikor Csaba (nem muszáj, hogy Márton legyen!) megsimogatta a mellemet, vagy a fenekemen felejtette a kezét. Másnap Péter ebédre hívott minket, az elegáns Planet Hollywoodba, amely Silvester Stallone és Arnold Schwarzenegger étterme. A tegnapi szõkeséggel, Michellel ettük a híres New York steak-et, és élveztük, hogy mindenki beszél angolul is, magyarul is. Mint kiderült, a lány image-tervezõ. Olyan mûvészek külsejét álmodta meg, mint Barbara Streisand, Sybille Sheppard, Melanie Griftith, Whitney Houston. Õ különben Amerikában él, de apja olasz, a mamája pedig - milyen a véletlen - magyar. Amikor már hülyére ettük magunkat, és az asztalon már csak a kaja és a kávézás romjai maradtak, Péter kérte a számlát. Michel elkérte tõle és kiszámolva az õ részét, a dollárokat az asztalra tette. Péter elcsodálkozott, és dadogva magyarázta, hogy õ hívta meg ebédre. Felvilágosítottam, mi a szokás az USA-ban. Egy pasi kinéz egy csajt, vagy fordítva. Meghívja kajálni. Elsõ randevú: mindenki fizeti a saját részét. Utána valószínû, az ágyban végzõdik a történet, és ettõl függ a jövõ. Ha még egyszer találkoznak, már a fiú fizet mindent. Ha meg járni kezdenek, jönnek a komoly számlák a srácnak. Pontosabban: ha a csaj már lakást bérel, innentõl kezdve a fiú fizeti a lakbért. Ha autót bérel, azt is. Jön a gáz, villany, telefon, kaja, ruhák, ékszerek - egyenes út a fiú levevése, illetve betörése a házasság irányába. Van egy amerikai mondás: "Amíg egy lány menyasszony, addig a szótára abból áll, hogy édes, drága, légyszíves, köszönöm. A házasság után pedig a szókincs leszûkül: ez kell, ezt akarom, ez a kötelességed". Talán ezért van, hogy különösen az európai férfiak tartanak az amerikai nõktõl (a "szerencsétlen" amerikai paliknak mindez természetes), hiszen ott mindig a nõnek van igaza, ez egy nõ centrikus társadalom. A válás életveszély, a férfiak sokszor teljesen legatyásodnak. Viszont az amerikai fiúk azért szeretik az
európai csajokat, mert kevesebb a követelés, több az érzelem, még mindig divat a fiúkat kiszolgálni, akkor is, ha a nõ is dolgozik. Persze, ha már a hatalom, pénz és a szex összefüggésérõl beszélünk, Amerikában nyilván több a gazdag ember, ezáltal hatalom van a kezükben és ha jó a meglátása egy kelet-európai nõnek, a szexualitás gyengébb, mint európában. Pótcselekvésnek ott van a zabálás, ami olcsó (rengeteg a kövér ember), az eszetlen sportolás, az örökös utazás - egész Amerika állandóan mozgásban van, valahogy az az érzet, hogy a szexre nem igazán fordítanak idõt. De az is lehet, hogy ez attól látszik így, hogy rengeteg a meleg, a leszbikus, a transzvesztita. A különbözõ rétegek zárt körökben élnek, barátkoznak, a kasztokat pedig a pénz motiválja, vagy a pénz és a kapcsolatrendszer. Miért van az, hogy a gazdag külföldi férfiak például ájuldoznak a magyar, orosz, lengyel csajok szépségétõl? Mert azok karnyújtásra vannak, elérhetõek, a saját országukban nagyon kevés a jómódú fiú, tehát örömmel veszik a jobb lét reményében a külföldiek közeledését. A megismerkedés is sokkal egyszerûbb, hiszen mindenki szabadon mászkál még akkor is, ha férjes asszony, vagy fiúja van. Pontosan a rosszabb anyagi helyzetek miatt nincs ez az elszigeteltség, de az is lehet, hogy a megismerkedések egyszerûbbek, a csajok "adakozóbbak" vagy csak egyszerûen szeretnek dugni, és ha még az utazás egy szép autó, a jólét reménye felcsillan, mindenre képesek. Sok történetet ismerek, ahol a kapcsolatokból házasságok lettek, és azok is jól mûködtek, mert végül is férfi, nõ egyaránt megtalálta a számítását. Kelet-Európában vannak szép, szexi, de férjes asszonyok, akik a fizetésükbõl nem tudnak megélni, gyerekeiket képtelenek eltartani. Férjük keveset keres. Pénzt kell szerezniük. Ha külsejük, esetleg intelligenciájuk is alkalmas arra, hogy kurvák legyenek. Nagyon sok idejáró gazdag üzletember választ ezek közül stabil szeretõt. Tehát például ha egy évben ötször-hatszor utazik Moszkvába vagy Budapestre üzleti útra, mindig ugyanazt a nõt keresi fel. Félig-meddig már el is tartja, férjestül, gyerekestül. Esetleg ismeri is a családi hátteret. Olyat is tudok, nem is egyet, ahol az ilyen kapcsolatokból házasság lett. Van egy magyar mondás, hogy a "Kurvákból lesznek a legjobb feleségek". OROSZOK Oroszországra és az ott élõ emberekre mindig is rossz idõk jártak. Éhezés, terror, elnyomás, betegségek, tudatlanság, elmaradottság. Nemzetközi szervezet jött létre 1921-ben a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának kezdeményezésére, hogy az éhezõket megsegítsék. A munkásszervezetek világszerte gyûjtéseket rendeztek. Az akciót támogatta például Anatole France, Bernard Shaw, Albert Einstein is. Az Egyesült Államokban társadalmi szervezetek és magánszemélyek adományokat gyûjtöttek, és 1921 végén az amerikai kormány hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország rendelkezésére bocsássanak 30 millió dollár értékû élelmiszert és vetõmagot. Az orosz és a magyar politikai élet
jócskán összefonódott akkoriban. Ennek az összefonódásnak azonban árnyoldalai mellett elõnyei is voltak. A hatalmas ország jó felvevõ piacnak bizonyult a rockzene tekintetében is. Ennek pedig egész Kelet-Európában a magyarok, vagyis mi voltunk legnépszerûbb mûvelõi, nyugodtan állíthatom: sztárjai. Az iskolában kötelezõ volt az orosz nyelv- tanulása, így még nyelvi nehézségeink sem adódtak a turnék során. Utazni azonban nem volt könnyû. Ha az országot valaki el akarta hagyni, útlevelet kellett igényelnie. Az ügyintézéshez azonban megint csak nem ártott, ha valaki jó kapcsolatokkal rendelkezik... Kapcsolat, kapcsolat és kapcsolat. Anyagilag, politikailag, családilag, vagy ha egyik sincs, hát "ágyilag". Ez az érvényesülés útja. Abban az idõben egy nõ vagy a politikai hátterével, vagy a pinájával tudott variálni, érvényesülni. Ha jól belegondolunk, a férfiak rosszabbul jártak. Akkoriban ugyanis még koránt sem volt annyi meleg, mint most, tehát nyugodtan kimondhatjuk: a nõk körül forgott a világ. ÚTON Izgatottan várjuk az utazást. Végre repülni fogunk! Ferihegyre leszálldogál az Aeroflot menetrend szerinti járata, egy IL-18-as, Négypropelleres, koránt sem luxusnak mondható repülõgép. Az utazás felett érzett örömünkben nem tûntek fel a szakadt ülések, a gép kopottas külseje és belseje, az enyhén szólva duci légiutas kísérõkkel. Vörös Moszkva kölni nyers halszaggal és izzadsággal párosulva... néhány meghatározó utas karakter: öreg paraszt bácsi, újságpapírba csomagolt nyershallal a hóna alatt, ízléstelenül agyonfestett középkorú nõ, hálóingszerû ruhában, lábán mamusszal, iskolás lány az elmaradhatatlan nagy masnis két copffal, egyenruhában, nyakában úttörõ nyakkendõvel. A gépben biztonsági felhívások sehol, helyette azonban Lenin és Sztálin képek bõven. A stewardesek, a pilóták egyenruháján vörös csillagok, no meg egy jókora a gépen. Hamarosan elhangzott, hogy fel fogunk szállni. Ácsorogtak még jó páran, de ez láthatólag senkit nem érdekelt. Az aeroflotnál állóhelyek is voltak... ha véletlenül idõsebb ember, netán hölgy maradt állva a három órás útra, a gyerekek átadták a helyüket. Dacára e szokatlan kellemetlenségeknek, azért amúgy oroszosan gondoskodtak az utasok ellátásáról: lehetett választani víz, tea és vodka között, élelemként pedig keménytojás, fekete kenyér és szardínia alkotta a kínálatot. A megérkezés. Az sem volt semmi! A híres-nevezetes Seremetyevói reptéren landoltunk. Pontosabban egy ahhoz tartozó területen. Egy füves részen. Mondhatnám legelõn. A kipakolásnál a csomagokat nemes egyszerûséggel lökték a földre. Lett is eredménye. Az akkoriban még újdonságnak számító kerekes bõröndöm a lendülettõl beindulva elszáguldott, keresztül két üvegajtón. A határõrök és a biztonsági emberek veszélyt, tán terrorista akciót szimatolhattak. Legalábbis erre engedett következtetni, hogy azonnal fegyvert szegeztek
a száguldó csomagra. Engem, aki üvöltve szaladtam a bõröndöm után, szinte észre sem vettek. Késõbb rendezõdött a helyzet. Természetesen ki kellett nyitnom a csomagomat, hogy bemutassam, semmi rendelleneset nem tartalmaz, de láthatólag még mindig gyanakodtak. Ekkor segítségemre sietett a turné vezetõje, aki elmagyarázta, hogy mûvész vagyok, a köztiszteletben álló "delegacia" tagja. A varázsszó megtette hatását, elengedtek. Azért távoztunkban is volt kellemes élményem: én, mint nõ (ráadásul most már mint énekesnõ és "delagacia" tag) természetesnek vettem, hogy a férfiak elõzékenyek lesznek velem. Amikor az elõttem álló úr megfogta az ajtót, arra gondoltam, át akar engedni. Tévedtem. Csak saját zavartalan haladását akarta biztosítani, természetesen megelõzve engem. Szerencsére nem léptem elõrébb, így a férfi után visszacsapódó ajtó megállt az orromtól körülbelül egy centire. Ennyit az udvarias fogadtatásról, melyben az oroszok részesítettek. HELYZETKÉP Mindig híres voltam arról, hogy szerettem vásárolni. Érvényes ez bármely országra. Ez esetben édesanyámmal vettük nyakunkba az orosz fõvárost. Elõször furcsállottam, hogy nagyon megnéztek, azt még inkább, hogy tapogattak, na azt meg fõleg, hogy nõk tapogattak. Mivel az iskolában kötelezõ volt az orosz nyelvtanulás, annyi azért ragadt rám, hogy a konyhanyelvet beszéltem, és hamarosan rájöttem, hogy a ruháimat akarják megvenni, vagy elcserélni. Az "árfolyamokról": Egy farmer körülbelül egy vörösróka bundával volt egyenértékû, de ha márkás volt, például Lewis, vagy Lee, Versace, akár egy briliáns gyûrût is adtak érte. Többnyire a szó szoros értelmében egy szál gatyában jöttünk haza, viszont felékszerezve, kistelevíziók és különbözõ elektronikus dolgok tömegével. Elképesztõ, a hétköznapi élet dolgai mind hiánycikkek odaát. A Lux szappan a sztárok sztárjaként szerepelt a cserekereskedelemben, de még az egyszerûbb, sõt használt szappanokra, fél tubus Colgate fogkrémekre is nagy volt a kereslet! Vásárló körútunk legkedvesebb esete mégis egy élelmiszer boltban történt. A szegényes áruválasztéknál csak a csomagolás volt silányabb. Az eladó egy tömbbõl levágott egy adag vajat, rácsapta a mérlegre, majd onnan a késsel levakarva édesanyám tenyerébe pottyantotta. Természetesen minden csomagolás nélkül. Sõt, az eladó azon csodálkozott, hogy nem vittünk magunkkal újságpapírt, mert mint megtudtuk, itt ez a szokás. Mindehhez a kiszolgáló mosolygott, udvariasan elköszönt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. Szerencse, hogy nagy volt a hideg, így anyu tenyere is jó jégszekrénynek számított és nem olvadt el a vaj, míg haza értünk a szállodába. Az elegánsabb boltokban szürke, durva csomagolópapír volt, míg a WC-kbe természetesen mindenkinek a saját papírját kellett vinnie, és még a legmenõbb helyen is pottyantós álló WC volt. (Magyarázat kell?)
Ezután már csak egy darab kenyeret mertünk venni, mert a tej és a kefir szállítása - amit még venni szándékoztunk - puszta kézben érdekes feladat lett volna. FOGADÁS ÉS EGYEBEK A KGST PALOTÁBAN A Moszkva centrumában található KGST Palota mindig a nagy nemzetközi megmozdulások, elõadások, filmfesztiválok fogadásainak adott otthont. Akkoriban, és fõleg ott nem igen voltak Mercedesek, de a Limuzinokhoz nagyon hasonló, hatalmas hazai autók az impozáns Csajkák gyakran parkoltak az épület elõtt. Megfordult ott az akkori amerikai elnökön, Carteren kívül Marina Vlady, Gina Lollobrigida, és más hírességek. A társadalmi életben betöltött szerepéhez méltó volt belsõ kialakítása, berendezése. Egy olyan világban, amikor az átlagember a létminimumon vegetált, és sokszor még a legszükségesebbekre sem tellett neki, nemhogy luxus holmikra, akkor nem kis pénzkidobás volt az államtól az ilyen, és ehhez hasonló, süppedõs bõr fotelokkal, antik bútorokkal, a súlyos kristálycsillárokkal és minden egyéb luxussal kialakított épületek fenntartása. A fürdõszobák márvánnyal voltak burkolva, az evõeszköz ezüstbõl készült, a falakat pedig híres festõk mûvei díszítették. Míg az átlag ember örült, ha egyáltalában volt televíziója, mely többnyire fekete-fehérben sugárzott, a KGST Palotában még a WC-ben is színes tévé mûködött. Mint minden nagy nép, az oroszok is megalomániásak. Fontos számukra, hogy mindenbõl nekik legyen a legnagyobb, a legelsõ, a leg-leg... Mindezt a "show" kedvéért, hogy a külföldnek mutogathassák, náluk minden rendben van. Nekünk, vagyis a "delegacia" tagjainak tiszteletére, többnyire a turnézáró búcsú koncert után rendeztek fogadást. Természetesen a nívós rendezvények elengedhetetlen kelléke volt a szép szál férfiakból álló biztonsági gárda. Az oroszokra jellemzõ monumentalitás itt is megmutatkozott: nem apróztak el semmit, a biztonságiak létszámával sem takarékoskodtak. Elvegyülve a tömegben sokan voltak a fogadáson bulizók között is. Kiszúrtam magamnak a két legcsinosabb srácot, és velük elegyedtem szóba. Egyiküknek, egy széles vállú, sportos alkatú, fekete szemû és hajú srácnak beszélgetés közben valami olyasmit mondtam, hogy: "ti oroszok", mire õ hevesen kikérte magának a dolgot. Õ nem orosz, hanem grúz! - mondta. A másik, szintén nagyon helyes szõke, kék szemû észt fiúról kiderült, ott volt egyik fellépésünkön. Mint mondta, nagyon tetszett neki az elõadás. Csupán egyetlen egy dolgot kifogásolt. Azt, hogy oroszul konferáltunk. Szerinte sokkal jobb lett volna, ha ezt angolul tesszük. Szóval, mûködött az önérzet, és már akkor sem mindenki értett egyet a Szovjetunióban akkor uralkodótrendekkel. Máskor más beszélgetések alkalmával is elõfordult, hogy a grúzok, az észtek, vagy lettek hevesen tiltakoztak az ellen, hogy õket orosznak nevezzem. A boltokban lévõ szegényes kínálat és az átlagember még ennél is szegényesebb életmódja cseppet sem mutatkozott meg az ilyen fogadásokon. A nagyon
finom, és Magyarországon akkortájt kincs számba menõ orosz pezsgõn kívül francia pezsgõ, whisky, konyak, kaviár, megszámlálhatatlan húskészítmény, pástétomok, libamáj, különbözõ déligyümölcsök alatt roskadozott a büféasztal. A hely megtisztelõ, kvázi a meghívottak kiváltságos helyzetére utaló "szolgáltatása"-ként a KGST Palotából bárhová ingyen lehetett telefonálni. Persze a vonalakat lehallgatták, de ki törõdött ezzel? Az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Valószínûleg így gondolkodtak az orosz pártvezetõk is, mert ezekre a fogadásokra õk is be-benéztek. A hivatalos indok természetesen a protokolláris kötelezettség volt, de Brezsnyev a KB elnöke, pártfõtitkár, Gromikó Külügyminiszter, a sakk világbajnok Karpov és elvtársaik számára valószínûleg nem volt kellemetlen a feladat. Nem csak az eszem-iszom miatt, hiszen számukra nyilvánvalóan bármikor elérhetõek voltak ezek az ínyencségek. A fogadások azonban más nyalánksággal is szolgáltak nekik: A csoportunkhoz tartozókon, az ismert embereken kívül fel-felbukkantak ismeretlen arcok is. A fess fiúkról tudtuk, hogy a biztonságiakhoz tartoznak, de a csinos, jól öltözött nõk kilétét homály fedte. Persze, csak egy darabig. Elég volt szóba elegyedni velük, kiderült, itt is az folyik, amit az orosz pártvezérek nyilvánosan nagyhangon elítéltek, a kapitalizmus burzsoá erkölcsi fertõjének neveztek. Csak itt titokban, és közpénzen bonyolódott mindez. Többnyire olyan intelligens, két-három nyelven is beszélõ csinos fiatal nõket bíztak meg tolmácsolási munkával, akik - nem meglepõ módon - nem tudtak kijönni tanítói, óvónõi, fodrászi fizetésükbõl vagy az egyetemi évek alatt nem tudták biztosítani a megélhetésüket. A "tolmács" persze valójában valami egészen mást jelentett. Olyan munkát, amelyhez nem kell tolmács, merthogy az ágyban ugye, többnyire nincs szükség szavakra... A fogadásokra betérõ vezérek ettek-ittak az államkasszából finanszírozott bulin, végig gusztálták a kínálatot, majd diszkréten visszavonultak a kiválasztott lánnyal, akinek extra "tolmácsi" honoráriumát megint csak a nagy közös kalapból fizették. Történt mindez ott, és akkor, ahol és amikor a prostitúció hivatalból üldözendõ bûntettnek minõsült. Senki sem csodálkozott Brezsnyeven, Hruscsovon vagy Gromikón, aki az újságban, a tv-ben látta feleségeiket, a maguk mázsás termetével, hatalmas hátsójával, fogatlan szájával, elhanyagolt külsejével. A pártvezérek "mûködõképességük " érdekében biztosan otthon is a fogadásokon felszedett szép állami kurvákra gondoltak, miközben a feleségeikkel szeretkeztek. A rendezvények alkalmával viszont korántsem tûntek impotensnek: némelyikük nem is kettecskén, hanem hármasban kereste fel az épület külön erre a célra kialakított, meghitt szeparéit. A fess, magas, bögyös szõke mellé egy egzotikus, apróbb termetû, fekete hajú, ferdén metszett szemû szépséget választott magának. Miközben Amerikában a Marilyn Monroe kontra Kennedy fiúk ügy nagy nyilvánosságot kapott és a lapok szinte másról sem cikkeztek, addig a kommunista rendszerben élõ újságírók soha sem írtak hasonló bár jócskán elõforduló - esetekrõl. Nem valószínû,
hogy azért, mert nem tudtak róluk... Egyszerûen mindenkinek kötelessége, sõt jól felfogott érdeke volt hallgatni. Az oroszoknál elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nõ kinyitja a száját, és elmondja a nyilvánosság elõtt, hogy mekkora farka van Hruscsovnak, hol szoktak kúrni, mennyit piálnak, vagy éppen mik a perverziói. Nem így történik ez a mai napig Amerikában, ahol Marilyn Monroe elmeséli, hogy John és Robert Kennedynek is szeretõje volt, vagyis hogy a testvérpár osztozott a legendás szõkeségen. Feltehetõleg nem azért kellett meghalnia, mert dicsérte a Kennedy fivérek farkát, hanem azért, mert a politika, a Kennedyek mögött álló pénzcsoport kellemetlennek tartotta a nõ jelenlétét. Nem a szexualitás volt a gond, hanem az, hogy talán túl sokat tudott. Bár Amerika köztudottan prûd, családcentrikus ország, büszke a nõfaló politikusaira, és ha igaz, J.F.K.-nak kb. 4300 pár nõi láb tárult szét, mégis imádták és a politika ölte meg. De itt van Clinton, akit szintén nem tudott eltávolítani pozíciójából a szex, sõt meggyõzõdésem, hogy azóta a nõk szemében még kelendõbb lett. A kommunizmus eleve megfélemlítette a nõket. No, persze, nem csak õket, hanem mindenkit...Ha valaki elment volna, mondjuk Mónika Lewinskiéhoz hasonló sztorival egy laphoz, az újságíró azonnal visszamondta volna az érintettnek a sztorit, és a nõt elteszik láb alól. Sõt! Talán még magát az újságírót is, mert tudott a dologról. Ha életben is hagyták, akkor bolondnak nyilvánították és elmegyógyintézetbe zárták. De ez nem csak az oroszoknál van így! A hatalom és a politika mindig, minden országban, államrendben megtalálja a módját annak, hogy az ártalmas személyeket, a fecsegõket eltüntesse. A Szovjetunióban alapelvként mûködött: a nem kívánatos embereket likvidálni kell! A sajtó, a média fontossága napjainkban köztudott. Korábban talán csak a hatalom volt tisztában ezzel. Mindenesetre kihasználta tudását. Hiszen a lapok épp úgy lehetnek a tájékoztatás, mint a félretájékoztatás eszközei. Tömegeket befolyásolnak. LENIN ÉS A PEDOFILIA Lenin idejében egészen más volt a helyzet, mint napjainkban. Nem volt szerepe a médiának az emberek életében. A hírek csak szájról-szájra terjedtek, de még beszélni is alig mertek az emberek. A leleplezéstõl nem kellett tartani a hatalomnak, gyakorlatilag bármit megtehetett. Ott, ahol büntetlenül ki lehetett irtani egy egész uralkodói családot, ahol igazán embernek csak a férfi számított, nem nagyon foglalkoztak olyan "kis botlásokkal", mint például a nemi erõszak, vagy a pedofília. A nõt használták: szaporodásra és munkára - ez volt a feleség kategória; élvezkedésre - ezek voltak a kurvák, a szeretõk. Kisebb falukban családok versengtek azon, hogy ki tudja gyereklányát a nagy Leninnek vagy Sztálinnak "föláldozni", hiszen egy ilyen cselekedet
hõstettnek számított és a család a köz által megbecsült helyzetbe került általa. Képzeljük el, amint egy orosz mama a fehér térdzoknis, rakottszoknyás, kétcopfos, úttörõ nyakkendõs kislányát odaviszi Lenin elvtárshoz, hogy nõt csináljon belõle. Mit gondolhat az a kislány arról a kecskeszakállas öregemberrõl, amikor elkezd a szoknyája alá nyúlkálni, a fenekét simogatja és a farkával fájdalmat okoz neki? Létezik-e olyan hatalmi vágy, hogy egy férfi ezt hõstettnek könyveli el magában és hogy nézhet egy ilyen kislányra, aki feltehetõleg pityereg, és semmit nem tud, vagy azt gondolja, a kommunizmusért áldozta fel magát? És, ha terhes marad? Kötelessége szülni! Mert a nagy Lenin gyermekérõl van szó? Ezt ma minden szépítgetés nélkül pedofíliának hívják! Az uralom és a hatalmi szó vastörvényt teremtett. A fensõbbségesnek elfogadott férfi nemben meglévõ hatalmi, uralmi vágy különös módon keveredett a szexualitással. Megkapni, birtokolni, uralkodni felette... Különös, fordított világ, de hát minden társadalomban a KÖZízlés, a KÖZerkölcs a mértékadó (a KÖZakarat persze, már más lapra tartozik). Hogy Lenin számára mit jelentett a nõ? A választ csak õ maga tudná megadni, annyi biztos - hivatalos dokumentumok bizonyítják -, hogy nem volt monogám típus. A késõbb hivatalosan is szeretõjének tartott, lengyel származású Krupszkaja családját, testvéreit, sõt anyját is kipróbálta az ágyban. A hetvenes évek szocialista országainak iskoláiban az olvasókönyvek a jóságos Lenin bácsit a gyerekek barátjaként mutatták be. Nos, annyi bizonyos, hogy valóban szerette a gyerekeket... LENIN MAUZÓLEUM Aki Moszkvába érkezik, általában nem hagyja ki a Vörös téri Lenin mauzóleumban való látogatást. Természetes: turista szokás megtekinteni a helyi nevezetességeket. Ennél kicsit meglepõbb, hogy az állandó sorállás ellenére a helybéli lakosok szemében is óriási népszerûségnek örvend a mauzóleum. Különösen családi eseményeknél, leginkább esküvõ alkalmával divat felkeresni Lenin bebalzsamozott testét. Van is egy hallgatólagos rend, mi szerint a belépésnél a friss házasok elõnyt élveznek. Mégsem juthatott volna be egyetlen ifjú pár sem kevéssel zárás elõtt, amikor már alig van ember az épületben, a sokat emlegetett kapcsolatok nélkül. Hogy a fiú, vagy a lány volt-e valamelyik fontos pártvezér hozzátartozója, nem lehet tudni, de nem is lényeges. Tény viszont, hogy zárás elõtt bebocsátást nyertek. A mauzóleum lassan kiürült, õk pedig mind felajzottabbak lettek. Tán a hely szelleme hatott rájuk serkentõleg, vagy helyzetük kivételes volta? Esetleg csak örültek, hogy végre együtt, kettesben lehetnek? Otthon családi nyüzsgés várta õket egy nyugodt csendes szoba és szép nagy ágy helyett? Ki tudja... Tény viszont, hogy vagy nem tudtak, vagy nem akartak gátat vetni vágyaiknak. Így történhetett, hogy a termeket járó õrök találtak rá az aktív szexuális tevékenységet folytató ifjú
házasokra, pontosan Lenin teste mellett. A "szent helyen" szerelmeskedõ fiatalok esete természetesen iszonyatos botrányt kavart, a pártvezér papát pedig azonnal menesztették. A Lenin Mauzóleumot övezõ, szinte már magától értetõdõ nimbuszra jó példa a következõ moszkvai vicc: Az anya utolsó kívánsága, hogy egykor majd a Lenin Mauzóleumban helyezzék örök nyugalomra. Fia egy darabig szabódik, de végül sikerül meggyõzni: - Te olyan kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezel, olyan jó kommunista vagy! Menj el Brezsnyev elvtárshoz, õ biztosan segíteni fog! Ígérd meg, hogy elintézed! Néhány nappal késõbb a fiú jó hírrel érkezik haza: - Anyuka, csomagoljon, temetjük! ÚTON - KUPIBAN A "Vörös Nyíl"-nak nevezett, Moszkva és Leningrád között közlekedõ Luxus gyorsvonat non-stop járt: Minket is ezzel utaztattak. Az út tíz órát vett igénybe. Többnyire éjfélkor indultunk, és reggel tízkor érkeztünk meg úticélunkhoz. Általában a hálókocsira fizették a jegyünket, valamint a reggelinket és vacsoránkat állták. Ezen felül - és más, nem vendégnek, hivatalos meghívottnak minõsülõ utasoknak - minden szolgáltatásért dollárral kellett fizetni. Szolgáltatás pedig akadt bõven. A vonaton ugyanis volt néhány turista kocsi, de ezek mellett a többit hálókocsi, étterem, bár és kupleráj foglalta el. A berendezés a nagy magyar írót Krúdyt, vagy western filmek elegáns nyilvánosházait idézte piros, süppedõs plüss kárpitjaival, eleganciájával. A lányok is nagyon csinosak, bár alig öltözöttek voltak, mellettük pedig egy-két félreérthetetlen külsejû fiú állt õrt. A kurvák hivatalos munkahelye volt a vonat, lehettek vagy tizen. Természetesen ezen a járaton utaztak a hazai és külföldi delegációk. Ilyen esetekben az egész szerelvényt lezárták, és kezdetét vette az egész éjszakán át tartó orgia. A "Vörös Nyíl" nem csak mozgó kupleráj, hanem nívós éjszakai szórakozóhely is volt, mûsorral. Fellépett bûvész, illuzionista, akrobaták és táncosok is mûsorában. Hírnevét tekintve pedig körülbelül olyannak számított, mint a nevezetes Moulin Rouge, csak, mintegy mellékesen, ez a luxus kupi még a Leningrádba vagy Moszkvába való eljutást is lehetõvé tette. Mi háromszor utaztunk rajta. Elõfordult, hogy a zenekar tagjai, a fiúk, kipróbálták a lányok szolgáltatásait. Abszolút meg voltak elégedve az orosz kurvák által nyújtott teljesítménnyel. Ráadásul legtöbbjük még pénzt sem fogadott el, csak azt kérték, juttassák be õket a koncertünkre. Persze, az is igaz, hogy a mai világban legalább olyan dicsõségnek tartják a nõk, ha lefekhetnek egy híres zenésszel, színésszel vagy más mûvésszel, mint annak idején Sztálin gyerek szeretõi és szüleik. Egy alkalommal Yehudi Menuhinnal is találkoztunk, aki szintén a "nyílon" utazott. Más alkalommal az ABBA-val futottunk össze és az AC/DC együttessel, valamint az oroszok rock királynõjével, Alla Pugacsovával. Aki egyébként meglehetõsen szókimondó hölgy. Múltját sem titkolja: elegáns prostituáltból lett rock sztár. Szeretõi közé
tartozott szinte az egész orosz kormány, no meg az orosz Tom Jonesnak kikiáltott charmeos énekes, Josif Kobson. Volt személyes élményem is. Kijöttem a kupéból az éjszaka közepén, mert pisilnem kellett. A folyosón érdekes látvány fogadott: az ablaknak támaszkodva tûsarkú cipõben és harisnyatartóban állt egy kurva, miközben egy katonatiszt hátulról dugta. Bár nem vagyok prûd, kissé meglepõdtem. Hirtelen nem tudtam, álmodom, egy filmforgatás heves jelenetébe csöppentem, vagy a valóságot látom-e? De, amikor a WC mellett hasonló jelenet fogadott, egy matróz és egy vörös hajú bestia közremûködésével, végleg meggyõzõdtem arról, hogy milyen is a jó kommunista erkölcs. ALKOHOLIZMUS, PIA Az éjszakai élet természetes velejárója az alkoholizmus és a dohányzás, de egyiket sem tapasztaltam olyan mértékben sehol másutt, mint amilyen hevesen e két "sportot" az oroszok ûzik. Igaz volt ez a legfelsõbb és legalacsonyabb körökre, a legprimitívebb helytõl a legelegánsabbig mindegyikre. Mindenhol vodkával vagy konyakkal kezdték a vendéglátást. Ha valaki nem itta meg az üdvözlésül felkínált italt, szinte sértésnek számított. A pia hamar a fejekbe szállt, lazítva az amúgy sem feszes erkölcsökön. Sajnos én soha nem bírtam igazán az alkoholt, így avval kedveskedtem vendéglátóimnak, hogy egy pohár orosz pezsgõt kértem, iránta érzett rajongásomra hivatkozva. Ezzel még mindig könnyebb volt megbirkózni, mint a hatalmas adag töménnyel. A kávé ivásnál elõször meglepõdtem, mert espresso kávét vártam, és helyette rághattam a zaccot, ami a török kávéjukból a számba került. Még érdekesebb volt a teázásuk. Egyik kezembe nyomtak egy csészét, benne a tea, teafûvel együtt, a másik kezembe pedig néhány kockacukrot adtak. Mint kiderült, egy kockacukrot be kell kapni, rá inni egy korty teát, majd még egy kockacukrot bekapni, rá megint egy korty tea, és már következhetett is a teafû rágás. Talán mondanom sem kell, hogy igen kevés teát és kávét ittam oroszországi útjaimon. ERMITÁZS, LENINGRÁD (MA: SZENTPÉTERVÁR) Ha már Leningrádban voltunk, nem hagyhattuk ki az Ermitázst, a világ egyik legnagyobb múzeumát, ahol a legtöbb antik arany ékszer van, ami még a cári világból megmaradt. No meg, ahogyan a pletyka mondja, azok a kincsek, amiket a katonák a háborúk során összelopkodtak. A Patyomkin cirkáló, amellyel az orosz forradalom idején a cári palotát elkezdték lõni, az Ermitázs elõtt horgonyoz a vízen. A múzeum látogatás után természetes a hadihajót is felkerestük. Milyenek a
véletlenek, kivel mással találtam magam szemközt, mint azzal a jóképû matrózzal, aki elõtt az ominózus vörös hölgy térdelt a Vörös Nyíl WC-je mellett. Most kissé más volt a helyzet, mint idegenvezetõ, õ vitt minket körbe a hadihajón, és komolyan beszélt az orosz történelemrõl. OROSZ LOVAG LONDONBAN Andrej Gromiko akkoriban volt a Szovjetunió külügyminisztere, amikor én tinédzserként két és fél évet éltem Londonban. Gromikót gyakran szólította a munkája ugyanide. A magyar nagykövetség több alkalommal adott fogadást a tiszteletemre. Mint az elsõ "vasfüggöny mögül jött, vörös-rockénekesnõ" - ahogyan az angol újságok neveztek - nagyon különlegesnek számítottam. Az összes neves újság címlapján szerepeltem (Daily Mirror, Daily News, Sun, Times stb) és divat volt minden nemzetközi megmozdulásra meghívni engem. A híres deszka manöken, Twiggy tervezte a ruháimat, jobbkormányos autón tanított engem elõször vezetni és bekerültem az angol popzene középpontjába. Az egyik legnépszerûbb tévé mûsor a BBC-n a Top of the Pops, ami élõben megy és utána mindig megvendégelik a közönséget és néhány hírességet. Itt találkoztam az akkori orosz külügyminiszterrel, aki ellentétben Ceaucescuval és általam ismert magas rangú honfitársaival igazi úriember volt, tökéletes angolnyelv tudással és viselkedéssel. Mint kiderült, látta az egyik moszkvai koncertemet. Meghívott egy whiskyre és elmentünk csavarogni a Sohóba, ahol a legjobb zenés klubok vannak. Itt sem az imponált nekem, hogy õ egy miniszter, hogy sofõrrel és Rolls Royce-al közlekedtünk,
hanem - bár kicsit idõsnek tartottam akkor magamhoz képest - az, hogy borzasztóan szimpatikus volt, és bohém. Nagyon jól éreztük magunkat. Az elsõ találkozást követte második, de csak flört volt és nem kapcsolat. Családos ember volt, nekem pedig már udvarolt a Bee Gees-bõl Maurice Gibb. A mai eszemmel már sajnálom, hogy nem próbáltam ki egy ilyen korú és kaliberû embert az ágyban. A mendemonda szerint fantasztikusan jó szeretõ volt, komoly farok mérettel. Ezt azonban már nem tudtam leellenõrizni, pedig kevésen múlott. Egy szál bugyiban ültem az ágy szélén, míg õ zuhanyozott. Ekkor valami azt súgta, hogy azonnal el kell tûnnöm. Ma már nem tudom mi volt ez, csak azt, hogy fölkaptam a cuccaimat és elrohantam. Késõbb telefonon elnézést kértem tõle. Néhány év múlva összefutottunk Moszkvában a reptéren. Õ New Yorkba utazott, én pedig Kubába. KUBA - A szobám falán ott van a képed mondta a húsz év körüli fekete lány. Magyarul beszélt. Ez a Várklubban történt, egy koncert után. Odajött hozzám. - Az én képem? - kérdeztem. - Igen, és együtt mosolyogtok az anyámmal. - Hány éves vagy? - folytattam a kérdezõsködést. - Húsz. - Honnan jöttél? - Havannából, Kubából. Itt tanulok zenét Magyarországon, jazzt énekelek. - Hogyhogy beszélsz magyarul? - Mert anyám is tudott, és megtanított, ugyanis õ is itt járt egyetemre. - Azt akarod mondani, hogy én ismerem anyádat? Ki õ, és hol készült a közös kép rólunk? - Havannában. Anyukám a tolmácsod volt,
amikor Kubában énekeltél. - Hogy van anyukád? - Már régen meghalt. - Gyönyörû szép volt és nagyon fiatal, mikor velem dolgozott. Mi történt vele? - Nem tudom. - Beteg volt? - Nem. HELYZETKÉP Az Aeroflot IL-62-es típusú repülõgépével megérkeztünk Havannába a legvéresebb kommunizmus kellõs közepén. A híres Tropicana bárban énekeltünk, mely revûszínházként is üzemelt. Mielõtt Kuba kommunista lett, ezen a helyen megfordult a világ összes nagy sztárja. Olyanok, mint Frank Sinatra, Semmy Davis jr., Pat Boone, Shirley Bessy, Josephine Baker. Teljesen Amerikában érezhettük magunkat itt, hiszen az amerikaiak építették. A legelegánsabb bõrbútorok, legmodernebb fény és hangtechnikai berendezések - minden úgy volt, ahogy itt hagyták. A felsorolt sztárok és mások fényképei ki voltak rakva a falakra. Rajtuk kívül még mindennapi vendég volt az ott élõ Hemingway. A kubaiak vidám, zeneszeretõ és igénytelen népnek tûntek, hiszen halál boldogok voltak, énekeltek, táncoltak, ugyanakkor semmijük sem volt. Az egész országban látszottak az amerikai maradványok, hiszen valamikor a milliomosok nyaraló és szórakozóhelye volt. Miután kommunizmus lett, a Fidel testvérek vették át az uralmat: Fidel Castro és Raoul Castro. A nagy barátság és a kommunista álmosoly mögött gyûlölet húzódott meg, fõleg az oroszok részérõl, akiknek Kuba eltartása napi egy millió dollárnak megfelelõ rubelba került. Közben virágzott a feketepiac, a kábítószer kereskedelem,
az embercsempészet Miamiba, ami a Kubához legközelebb esõ amerikai part volt, körülbelül hatvan kilométernyire. Havannán kívül a tõle néhány órányira fekvõ tengerparti Varradero volt, az ország másik örömtanyája. Mindkettõ olyan, mint Las Vegas, azzal a plusszal, hogy itt csodálatos tenger és homokpart volt, tele éjszakai klubokkal, kaszinókkal, ital és kábítószer csempészekkel és kurvákkal. A lerobbant környezet ellenére még megérezte az ember, hogy milyen lehetett ez valamikor a maga pompájával és luxusával. Persze, Fidel Castro és az õt kiszolgáló emberek között nagyon sok milliomos volt, aztán egy nagy ûr, és a nincstelenek, akik mégis istenként tisztelték Fidelt, és vakon teljesítettek mindent, amit parancsolt. A SZÉP MAYDA ÉS A CASTRÓK Fidel imádta a nõket és a pénzt. Mindenben részt vett, természetesen hallgatólagosan. Azt hiszem, õ volt a legálszentebb politikus, akivel valaha is találkoztam. Hogy honnan tudtam meg róla a legtitkoltabb dolgokat? Mayda, a tolmácsom - hibátlan, gazella alakú lány, rengeteg hajjal és foggal - a Fidel testvérek kegyeltje volt. Nagyon megszeretett. Körülbelül két hónapig voltam Kubában, így a kapcsolatból barátság lett. Akkor körülbelül két éves lehetett a kislánya, akirõl szinte állandóan mesélt, de a papa személye mindvégig titok maradt. Konkrétan nem mondta meg, hogy melyik Castro, Fidel vagy Raoul a gyerek apja. Lehet, hogy õ sem tudta, hiszen közös játékszerük volt? Mayda magyar-orosz szakon végzett, így tolmácsként a politikába is bekerült. Gyakran utazott Havanna és Moszkva között, hiszen a két ország testvér országnak
számított. Elõször Havannában tolmácskodott, amikor Brezsnyev és delegációja ott járt. Az összes férfinek majd kiesett a szeme Mayda láttán, amint fesztelenül sétált közöttük miniszoknyásan, magasságát tovább növelõ tûsarkú cipõjében. Legalább egy fejjel magasabb volt az összes politikusnál, pedig Fidel sem egy kis darab pali. A tárgyalás utáni fogadáson a Castro testvérek már közrefogták a szép lányt. Látszott, hogy udvarolnak neki. Koktélokat ittak, a két férfi versengett az udvariasságban. Milyen érdekes, amikor az ember fiatal, csinos, és még okos is a tetejébe, nem foglalkozik igazán a jövõjével, a lehetõségei mégis korlátlanok! Ha az idõzítés és a szerencse is vele van, akkor akaratlanul is megalapozódik az élete. Azok a legszerencsésebbek az ilyen korú lányok között, akik nem szeretnek bele senkibe és csupán a szexért és az anyagi javakért képesek jól érezni magukat és közben kiszolgálni a férfiakat. Mayda is így indult, és hamarosan elõbb Fidel, majd Raoul ágyába került, talán a jó testvéri viszony miatt a fiúk nem féltékenykedtek egymásra, sõt meg is osztották közösen a tolmácslányt. Fidel és a kubai kormány személyes tolmácsa és kísérõje lett Mayda. Amikor éppen Kubában tartózkodott, akkor természetesen õ kapta a legjobban fizetõ munkákat, vagy az olyan érdekességeket, amihez igazán nagy kedve volt, így például a magyar mûvészeket. Megivott egy-két whiskyt és utána már annyira megeredt a nyelve, hogy néha még engem is zavarba hozott, sõt egy-egy történetnél megkérdeztem, nem fél-e, hogy eltüntetik, ha sokat mesél? Márpedig õ mesélgetett szépen. Jó, tõlem soha senki nem hallotta ezeket a
történeteket és nem éltem vissza velük. Biztos, hogy most sem írnám le, ha õ még élne. Mondhatni, hogy az elsõ Fidellel való találkozásától számítva állandó munkatársa és szeretõje volt a Castro fiúknak. Egy tipikus történet a kapcsolatukról. A testvéreknek volt egy csodálatos vendégháza. Kaliforniában, vagy Miamiban is beillett volna egy milliomos kéjlaknak. A kert: õspark, pálmák, óriás kaktuszok, szökõkutak; az egész hófehér, belül márvány, arany díszítésekkel, a vendégszobákban vízágyak. A hálószobákban mindenütt tükrök: körös körül, sõt, a plafonon is. A belsõ berendezés annyiban különbözött csak az amerikában megszokottól, hogy itt nem márkás festmények, hanem Fidel Castrót, Sztálint, Lenint, Engelst, Marxot ábrázoló portrék, vörös csillagok voltak a falakra aggatva. Többnyire oda vitték VIP vendégeiket a kurvákkal, és õk maguk is ott bonyolították a szexuális életüket. Legkedvesebb kúrási helyük volt a hatalmas medence, de voltak olyan perverzióik is, hogy kikötötték Maydát és kiélték rajta szado és mazo hajlamaikat. Elõfordult olyan is, hogy a lányt rávették arra, hogy az odahozott két kurvával adjon nekik mûsort. Mint elmondta, ezt még szívesen is csinálta, a két férfi meg - miközben magához nyúlt - nézte a lányokat, vagy õk is beszálltak a játékba, és volt olyan, hogy két-három napig egyfolytában ment az orgia, maximum néha kajáltak, piáltak, vagy aludtak egy kicsit. Nagyon jó férfiak voltak, napokig ki tudtak elégíteni két-három nõt egy idõben. Mindkettõjük szép méretû farokkal rendelkezett, mégis Fidelé volt a nagyobb. Elég hangosan szeretkeztek, úgyhogy mindig egy
rádiónak vagy lemezjátszónak kellett szólnia aláfestésül. Természetesen a ház körül nagy park volt és fegyveres õrök. Volt olyan, hogy valamelyik Castrónak a szeretkezés kellõs közepén el kellett mennie, olyankor magára kapta egyenruháját, a ház melletti leszállópályára megérkezett érte a helikopter és elvitte valamilyen hivatalos vagy üzleti ügyben. Borzalmas pénzeket kerestek, senki nem ellenõrizte õket, hiszen istenként tisztelték õket, fõleg Fidelt. Volt olyan is, hogy visszajöttek egy-két óra múlva, és újabb két-három csajt hoztak magukkal. Az egyik perverziójuk volt például az, hogy a nyolc vendégszoba mindegyikében elhelyeztek egy-egy lányt, sõt némelyikben kettõt is, és végig látogatták a szobákat. - De olyat is játszottunk, hogy beöltöztünk szobalánynak, ami egy köténybõl, egy tûsarkú cipõbõl és egy bóbitából állt. Alatta tök pucérok voltunk. Telefonon rendeltek valamit, azt bevittük. Ilyenkor úgy viselkedtünk, mintha idegenek lennénk, és teljesítettük a kéréseiket, például megvetettük az ágyat, kitakarítottuk a fürdõszobát, kitöltöttük az italokat. Természetesen közben elkezdtek fogdosni és perceken belül kúrás lett a dolog vége. Szerették a katonai játékokat is, amikor egyenruhát adtak ránk és mi parancsoltunk. Voltak ilyen vezényszavaink, hogy: "Nyaljatok ki!", "Térdre!", "Tisztelegj!", "Marokra kubai!" - természetesen meztelenül vagy elvertük a feneküket, mint a rossz gyerekekét, és apróságokként megpisiltettük õket. Hasonló játékokkal szórakoztak például, amikor harci repülõgépekre, helikopterekre, vagy éppen hadihajóra vittek bennünket. Természetesen
minden lánynak volt saját kéglije, amit a Fidel testvérek finanszíroztak, épp úgy, mint minden más kiadásunkat. Néha átruccantunk Miamiba, ahol felöltöztettek minket. Volt olyan, hogy megjelentünk valami elõkelõ helyen négyen lányok Fidelékkel, a katonai repülõgépen, bevásároltunk, megebédeltünk és visszamentünk Kubába. Castró egyébként a politizálásba is bevonta a szexet. A legszebb kubai csajok fotóját küldte el felajánlva õket béke ajándékként politikai ellenfeleinek, ha tudta, hogy nagy nõcsábászról van szó. Több alkalommal meg is hívta õket egy-egy orgiára, de, hogy ez megvalósult-e vagy sem, azt nem tudom, mert ilyenen nem vettem részt. - mesélte Mayda. Amikor már, mint egy gumibabát ajándékozgatni is kezdték különbözõ államfõknek és katonai nagyságoknak, akkor néha undora volt az egésztõl és a szíve mélyén azt érezte, hogy talán beleszeretett Fidelbe, vagy Raoulba, vagy mind a kettõbe, és ez nagyon megzavarta. Valahogyan úgy érezte, hogy egy család a két férfi és õ, másokhoz nem volt kedve. Szerintem nem volt rossz az ízlése, biztos, hogy teljes kielégítést kapott. Gyerekérõl a két férfi mindig is gondoskodott, soha nem kérdezték meg tõle, hogy mit gondol, hogy ki az apa, hiszen örökké együtt kúrtak, és gyakorlatilag családon belül maradt a dolog. Végül egyik pillanatról a másikra betelt a pohár, és gyerekestül átment Miamiba, akkor még csak látogatóba. Ott ismerte meg az amerikai tengerészet egyik tisztjét. Beleszeretett és arra készült, hogy férjhez megy hozzá. Akkor rendelték vissza munka ürügyén. A Fidel testvérek láthatólag támogatták egykori szeretõjük
kiházasítását, ugyanakkor többször is elõfordult, hogy hasonlóképpen magukhoz rendelték. Mayda megelégelte "munkáját" és azt fontolgatta, hogy végleg Miamiba költözik. Aztán egyszercsak hirtelen meghalt. Nem volt beteg, nem érte baleset. Az orvos értetlenül állt a holttest fölött - tudtam meg a történet szomorú befejezését évek múltán kubai barátnõm leányától. Ez a történet egy kicsit emlékeztetett engem a két Kennedy fivér és Monroe kapcsolatára, csak talán itt a nõ nem volt olyan ismert, ezért könnyebb volt eltenni láb alól. ELTÛNTEK Elkeseredetten tettem le a kagylót. "Nincs ilyen nevû lakó az intézetben" - közölte velem az imént harmadszor is egy férfihang. Hát megtörtént. Oxana is végleg eltûnt. Csak ne hasonlítana annyira az egész történet Dorotáéra! Nem elõször találkoztam az emberi aljassággal, mégis újra, és újra megdöbbent. Ezt nem lehet megszokni. Pláne, ha a fõszereplõje az ember barátnõje. Testközelbe kerül a borzalom. Ez egészen más, mint egy megrázó hír az újságban. Oxana, az igazi orosz szépség. Szõke, magas, telt, de mégis karcsú derekú... Oxana, az intelligens, arisztokratikus külsejû nõ, aki jobb körülményekre vágyott. A szovjet turnénkon csatlakozott hozzánk, imádta a zenészeket, a híres embereket. Különösen a LGT Amerikában meghalt szólógitárosa, Barta Tamás tetszett neki. Megszokott, hogy a zenekarokat mindenütt rajongó csajok veszik körül, akik alig várják, hogy valamelyik fiú elvigye õket, de szívesen teljesítik
minden kérésüket akár az öltözõkben is. Én, mint énekesnõ fiúsítva voltam, tehát végigéltem a legmelegebb helyzeteket is. Nem egyszer nyitottam be rosszkor az öltözõkbe, de ezt is meg lehetett szokni. Oxana elsõ alkalommal még hivatalból volt velünk. Egyike volt a protokoll-kurváknak. Tamással már nem pénzért csinálta. Talán arról ábrándozott, hogy Magyarországra jöhet, feleségként? Errõl sosem beszéltünk, de összebarátkoztunk. Beavatott titkaiba, barátnõk lettünk. A magyar tini-énekesnõ és az orosz elit prostituált. Tágra nyílt szemmel hallgatta Magyarországról, pláne a mesés Londonról szóló beszámolóimat. Persze, neki Magyarország is már a nyugatot jelentette. Döbbenten hallgattam, hol, milyen körülmények között éltek szüleivel. Szibériában született, egy nagyon szegény család hatodik gyerekeként. (A Szovjetunióban teljesen mindegy, hogy milyen szegény voltál, a gyerekeket meg kellett szülni.) Az egyetlen kislány volt, a többi testvére mind fiú. Szibéria köztudottan az örök tél hazája, jellemzõi a zord szélviharok, a sötétség, a barátságtalan környezet. Faházban laktak, egy szobában nyolcan a szülõk és a gyerekek, na meg az állatok, hogy meg ne fagyjanak. Így velük lakott Lenin, a kecske, aki a tejet adta, néhány csirke, Zoé, a cica, és Misa, a kutya. Otthon sütötték a kenyeret, gyúrták a tésztát... Húst, gyümölcsöt nemigen láttak, néha a tyúkok tojta tojást ették, és ha volt egy kis pénzük, a papa a piacról halat hozott. A papa a helyi kolhozban dolgozott, a mama takarított a Sztálinról elnevezett szövõgyárban. Egyikük sem tudott írni és olvasni. Mindenáron taníttatni akarták gyerekeiket, de
pénz nem volt hozzá, így a szomszéd házban lakó idõs tanár bácsi tanítgatta õket, hogy ne maradjanak analfabéták. Bár kötelezõ volt az iskola, nagyon sokan otthon maradtak, mert nem volt ruhájuk, cipõjük, amiben elmehettek volna. Náluk is a hat gyerekre három pár cipõ jutott, egy-egy olvasókönyv, papír meg ceruza az akadt. Oxána tizenhárom éves volt, és már nagyon szép, amikor meglátogatta õket Moszkvából az egyik nagybácsi. Elhalmozta a családot meleg ruhákkal, konzervekkel, de egy kikötése volt: Oxánát magával viszi, hogy tanult ember legyen belõle. A család boldogan teljesítette kérését. A lány az orosz fõvárosba került, és természetesen Szergej nagybácsinál lakott. Az eleinte csak apáskodott felette, szép ruhákat vett neki, játékokat, könyveket, de késõbb már meglepte a Vörös Moszkva nevû parfümmel, ami az egyetlen volt abban az idõben. - Képzeld! - mesélte Oxána - A tizennégy éves kislány egyik ámulatból a másikba esik. Nyina nagynéni úgy tûnt, szeretett, mert neki nem volt gyereke. Kövér, nagydarab, mondhatnám csúnya asszony volt, úgyhogy kicsit féltékenykedett is rám. Azért elmagyarázta, mi is történik velem, amikor elõször vércsöppeket észleltem a bugyimban. Természetesen szûz voltam, fiú nem is volt a közelemben. Egyik este Nyina néni pártértekezletre ment, és én nagyon megijedtem. Egyedül maradtam Szergej bácsival. A jóságos rokon tapogatni kezdte a cicijeimet, majd benyúlt a bugyimba és közben nyálas puszikat adott a számra. Szúr a szakálla és a bajusza, vodka illata van, ahogy erõsen megszorít látom, ahogy feketéllik a piszok a körme alatt. Zihál, egyre durvább lesz, és az ujjait nyomkodja a puncimba. Közben egyfolytában azt hajtogatja, hogy nekem köszönhetsz mindent, tehát azt kell tenned, amit én parancsolok. Majd lerángatja a bugyimat, rámfekszik, nagyon nehéz... egyszercsak éles fájdalmat érzek a lábam között. Szomorú, ha az ember így veszti el a szüzességét, és
biztos, hogy meggyûlöli a férfiakat, sõt talán ezért válik prostituálttá. Attól fogva mindennaposak lettek az ilyen jelenetek, ha Nyina néni nem volt otthon, vagy már elaludt. Terhes lettem. Az abortusz tiltva volt, tehát titokban kellett elvenni a gyereket. Nagyon féltem. Nem tudtam mi fog történni velem. Késõ este indultunk el a bábához, hogy ne vegyenek észre minket. Sötét utcákon gyalogoltunk, majd befordultunk egy romos lépcsõházba, amit alig világított meg a pislákoló villanykörte. Nyina néni egy ócska ajtón hármat koppantott, és az szinte azonnal kitárult. Meleg, és orrfacsaró bûz csapott ki a lakásból. Egybõl elhánytam magam. A meghatározhatatlan korú, lompos asszony az elhanyagolt konyhába tessékelt minket. A nõ lepakolt néhány ételmaradékkal teli edényt az asztalról, és mondta, toljam le a szoknyám, a bugyim, és feküdjek fel rá. A lábamhoz odatolt egy ócska karosszéket háttámlájával az asztal felé. A székre bádoglavórt tett, nekem pedig szólt, hogy húzzam fel a lábam, és tegyem kétfelõl a szék karfájára. A hidegtõl és a félelemtõl reszkettem. Adtak egy nagy pohár vodkát, és rámszóltak, hogy igyam meg. Nyina néni lefogott, az asszony pedig odaállt a lábaimhoz. Elõször csak azt éreztem, hogy valamit matat rajtam, azután hirtelen iszonyú, tüzes fájdalom mart belém. Felordítottam. Nyina néni még egy nagy pohár vodkát itatott meg velem, a fejem zúgott, de a fájdalmat úgy is éreztem. Bûz, félelem, fájdalom, szédülés. Nem emlékszem, hogyan kerültem haza. Másnap émelygõ gyomorral, iszonyú fejfájással, és nyilalló fájdalommal az alhasamban ébredtem. Fel akartam kelni az ágy-
ból, de visszahanyatlottam. Éreztem, hogy egy vastag rongy van a lábam között és nagyon vérzek. Ekkor bejött Nyina néni, és elmondta, hogy elvették a kisbabámat, hogy Szergej és õ mennyire sajnálják a történteket, és azt szeretnék, ha gyorsan felgyógyulnék, és iskolába járnék. Megígérték, hogy külön helységben lakhatok, a konyha az enyém lesz, õk maradnak a szobában. Kivitték az ágyamat a konyhába, és kérésemre egy csomag gyertyát is kaptam, hiszen attól kezdve hosszú éjszakákon át olvastam. Ahogy felépültem, folytattam az iskolát, bizony naponta három-három kilométert gyalogoltam oda vissza. Kitûnõ tanuló lettem, és osztály elsõ angolból és németbõl. Oxána azt is elmesélte, hogyan lett kurva. Egy ismeretlen férfi járta sorra az egyetemen az osztályokat. Azt mondta, tolmácsokat keresnek, protokoll rendezvényekre. Csakis csinos, intelligens lányok jöhetnek szóba, a nyelvtudás önmagában kevés. Könnyû munka - sok pénz, ígérte egy olyan világban, amikor az átlag orosz bármilyen nehéz munkát elvállalt volna egy kis plusz pénzért. (Abban az idõben egy értelmiségi fizetése körülbelül száz dollárnak megfelelõ rubel volt havonta.) Nem mondták meg, mit kell csinálni. Megmutatták, hol lesz az elsõ fogadás, amin részt kellett vennie, kapott egy elegáns ruhát, hogy azt vegye fel, és azzal kész. Elõször semmit sem sejtett. Késõbb meglepõdött a férfiak vadságán, az addig úriemberként tisztelt vezetõk ordenáré disznóságain. De mit tehetett? Rohanjon ki? Vagy vágta volna pofon Hruscsovot vagy Brezsnyevet, mert megfogta a fenekét, és késõbb a lába közé nyúlkált? Itatták, amúgy nem volt egy szende szûzlány... a
beígért nagy pénzre gondolt, - most már értette, miért olyan magas az összeg - és arra, hogy meghátrálni lehetetlen. Kibírta. Az elsõt, és még könnyebben utána a többit. Kárpótolta ugrásszerûen javuló életszínvonala. Boldog volt. Minden csodásnak tûnt. Sikertörténet Szovjetunió módra: egyetemistából protokoll kurva. Nagyon jól bevált, most már az odalátogató vendég politikusokat is õ szolgálta ki. Azután beütött a baj. Oxana terhes lett. A gyerek apja minden kétséget kizáróan egy vezetõ politikus. A lány meg akarta tartani a kicsit. Persze, nem engedték. Ez pont abban az idõben zajlott, amikor megismerkedtünk. Nem hagytak neki választást. Kényszerítették, hogy vetesse el a gyereket. Úgy tûnt, mintha segítenének neki. Valójában inkább ellenõrizték. Megszervezték a kórházat, az orvost. Közölték az idõpontot. Kocsi ment érte, két markos férfi kísérte az abortuszra. Ami igaz, az igaz, gondos ápolásban részesült... De ez nem feledtetett vele semmit. A szakértelem ellenére, mégis minden arra a régi, szörnyû éjszakára emlékeztette a büdös, koszos konyhában. Harcolt a végsõkig. A gyerekét akarta. Az övét, és abszolút nem érdekelte, hogy ki az apa. Az összes szeretõjének könyörgött, majd fenyegetõzött, végül megzsarolta õket. Elkövette azt a hibát, hogy zokogva az arcába ordította leendõ gyermeke apjának: mindent kitálal kapcsolatukról és a párt-orgiákról, ha nem tarthatja meg a kicsit. Lehet, nem tette volna meg. De tudtak róla, hogy a gondolat megfordult a fejében. Még visszatért velünk Moszkvába. Még küldött két levelet, miután hazatértünk. Válaszoltam. Az én második levelem visszahozta a postás: "Címzett
ismeretlen". Üzentem, telefonáltam a kinti ismerõsöknek, próbáltam megkeresni. Senki nem tudott róla. Nagysokára jött egy levél tõle. Gyûrött fecni. Úgy csempésztette ki, hogy segítséget kérjen. Leírta, hol találom, kérte, látogassam meg. Az ideg- és elmegyógyintézetben a legsötétebb középkor fogadott. Elhanyagoltság, kosz mindenütt. Celláknak beillõ kórtermek, ágyakhoz kötözött emberek... Bevezettek egy sötét, dohszagú odúba. Az ágyak szélén meghatározhatatlan korú nõk, pecsétes, ócska hálóingekben, torzonborz hajjal. Egyikük folyamatosan hintáztatta magát az ágy szélén, közben monoton hangon dünnyögött. A másik üveges szemmel bámult a semmibe. A harmadik elindult felém, arcát furcsa grimaszba húzta. Csak sokára jöttem rá, hogy mosolyogni próbál. Megdöbbentem. Ez volna Oxána, a gyönyörû, fiatal lány? Elsõre úgy hatvan évesnek tûnt, pedig nem lehetett több huszonhatnál. Arca meggyötört, szeme táskás, tekintete zavart, és az egész nõ ápolatlan. Akadozva, suttogva mesélte el, mi történt vele. Kapott egy injekciót, azt mondták védõoltás. Itt tért magához. Állítólag idegrohama volt, kezelésre szorul, pihennie kell... állandóan gyógyszerezik, kábítják... Mindketten tudtuk, mirõl van szó. Könyörgött, hozzam ki onnan. Mindent megpróbáltam. Mindenütt falakba ütköztem. Közben haza kellett jönnöm. Rendszeresen hívtam az intézetet, érdeklõdtem hogyléte felõl, megjátszva a tudatlant. Mindig megnyugtattak, lassan javul, de még hosszadalmas kezelésre szorul... és most a telefon: "nincs ilyen lakó". Soha többet nem hallottam Oxanáról. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset. A dologban pontosan az volt a hátborzongató, hogy kísértetiesen emlékeztetett Dorota eltûnésének történetére. Dorota lengyel lány volt, de õ is a Szovjetunió elit kurváinak számát szaporította. Vele is egy koncert körútunk alkalmával ismerkedtem meg, Lengyelországban, de késõbb a nagy Szovjetunióban és Londonban is összefutottunk. Dorota arisztokrata család
sarja, anyai ágról lengyel hercegek, apai ágról pedig az orosz cári család leszármazottja volt. Õt már a politika útlevéllel is megajándékozta, tehát utazó kurva lett belõle. Mit is jelentett ez? Azt, hogy tolmácsként elkísérte a diplomatákat útjaikon. Mindent egy helyen! Tolmács, kurva, társalkodónõ, idegenvezetõ. Bejárta egész KeletEurópát, járt Londonban, Amerikában, sõt még az arab országokban is, és általában mindenhol egy-egy híres ember, vagy közismert diplomata volt a stabil szeretõje. Magyarországon, pontosabban Budapesten forgatták a Kék madár címû amerikai filmet, melynek fõszereplõje Richard Burton volt. A Duna parton lévõ Intercontinental szálló várra nézõ elnöki lakosztályát kapta Burton. Mivel itt akarta ünnepelni akkor már különváltan élõ felesége, Elisabeth Taylor születésnapját, a lakosztályt teljesen átalakíttatta, mindenhová fekete és arany bútorokat, függönyöket, gyertyákat, virágokat tetetett. Londonból hozatott egy fekete Rolls Royce-t és Londonból jöttek át a Cartier ékszerészei, hogy kiválassza az ajándéknak szánt briliáns gyûrût, mely körülbelül öt millió dollárba került. A helyzet pikantériája, hogy akkor már angol szeretõjével, késõbbi feleségével volt együtt, aki szintén itt volt vele a forgatáson, csak a szálloda másik részében lakott. Az elnöki lakosztályhoz tartozott egy hatalmas nyitott terasz, az volt gyertyákkal körberakva, oda volt megterítve. A tisztelt vendégsereg (olyan prominens személyek, mint Roman Polanski, Peter Ustinov, Elton John, Barbara Streisand, Puskás Öcsi, Claire Kenneth...) onnan integetett a szálloda alatt, a Duna parti sétányon nyüzs-
gõ tömegnek. Tûzijáték is volt, éjfélkor. Roman Polanski, mint tudjuk, híres arról, hogy mindig nagyon fiatal lányokkal mutatkozik. Ez alkalommal is egy magas, vörös hajú, zöld szemû lány mosolygott mellette, feltûnõen szolíd öltözékben, de szexisen. Fekete miniszoknyás kosztüm, fényes fekete harisnya, hátul csíkkal és fekete antilop tûsarkú cipõ. Ékszere mindössze a fülében lévõ briliáns. Tudta, hogy szépek a fogai, mert örökké mosolygott, no meg akkor látszottak az arcán lévõ szépséggödrök. A party természetesen a tûzijáték után botrányba fulladt, hiszen Burton totálkárosra itta magát, mint mindig. Ugyanitt néhány évvel késõbb Freddie Mercury tartotta születésnapi buliját. De arról majd késõbb. Néhány hónappal késõbb Moszkvába utaztam egy televíziós show-ra és a legnagyobb szállodában, a Rossiaban laktam. Ez arról híres, hogy kocka alakú, minden oldala egy kilométer hosszú, tehát négy utca felõl vannak a bejáratai. Tíz emeletes, belül szinte egy komplett város. Mégis, milyen kicsi a világ! A reggelinél ültem, mikor megpillantottam a Taylor szülinapján látott vörös lányt. Még biztosabb voltam benne, hogy õ az, amikor kisvártatva megérkezett Polanski is. Odaültek az asztalomhoz és kiderült, hogy szeretik a dalaimat, ismernek még Lengyelországból, és emlékeztek rám a partyról is, ahol igazából még nem beszélgettünk. Polanski a találkozás örömére rendelt egy pezsgõt, majd elrohant forgatásra, mi meg elkezdtünk csevegni. Aznap nem kellett dolgoznom, ráértem. Igazi barátnõk lettünk, nem véletlenül állítja a mondás, hogy a magyar és a lengyel mindig barátja egymásnak. Bizony megkönnyeztem az élete történetét. Krakkóban született. A város nagyrésze valamikor a család tulajdonában volt. Paloták, vidéki kastélyok lovakkal, személyzettel - ehhez képest
egy kétszobás lakásban éltek apja, anyja, a húga meg õ. A család szétszóródott, a mama, mint úriasszony nem értett semmihez, viszont több nyelven beszélt. A papa orosz-angol szakos tanár és sokat utazik a Szovjetunióba. Vele született elõnye, hogy a szülõk után oroszul és lengyelül is beszél, édesapjától megtanulta az angol, az iskolában pedig a német nyelvet. Álmai közé tartozott, hogy bejárja a világot. Mindenképpen olyan pályát akart választani, ami a nyelvekkel és az utazással kapcsolatos. Gondolt arra, hogy stewardes lesz az Aeroflotnál, de jobban imponált neki mondjuk a parlamenti szinkrontolmácsi, vagy csak simán a tolmácsi állás. Boldog volt, mikor elsõ munkáját megkapta Moszkvában, ahol Lech Valensa tolmácsa lett az orosz-lengyel tárgyalásokon. A lengyel államfõ jó kiállású, forradalmi elveiért népszerû ember volt, imponált neki. Akkor is a Rossiában laktak egymás melletti szobában és teljesen természetesnek tûnt, hogy az egy hetes munka az állandó közös programok szinte együttéléssé alakultak. A szeretõje lett. Tisztelte, felnézett rá, de nem volt szerelmes belé. Búcsúajándékként egy tíz napos Londoni utazást kapott. A szokásos városnézésen - a királynõ palotája, a Piccadilly, a Tower, a National Gallery - kívül természetesen éjszakákat barangolt a Sohóban. Valensa egyik kedvenc helye a londoni Playboy Klub volt, így oda is befizette Dorotát, mert természetesen minden költséget õ fedezett. Mindannyian ismerjük a magazint, a nyuszi ruhába öltözött gyönyörû lányokat. Ez a hely csak a nagyon gazdagoknak, a kiváltságosoknak mûködött, hiszen árai a csillagos égben
voltak. Igaz, hogy ennyi darázsderekú, nagy mellû szép lány egy helyen nemigen fordul elõ. Megint milyen a véletlen: azon az estén, amikor Dorota odajött, magyar est volt és a cigányzenén kívül popzenét is hallgathattak, ugyanis én énekeltem. Már az elsõ dalnál megláttam, hogy ott ül egy nagydarab, feltehetõleg testõr fiúval, és pezsgõt iszik. Alig vártam, hogy lejöjjek a színpadról. Odaültem hozzá, és ott folytattuk, ahol Moszkvában abbahagytuk. Majd legnagyobb megdöbbenésemre megjelent az egész Playboy birodalom tulajdonosa, egy ismert arc, Hugh Heffner. Mint általában, most is gyönyörû, világos öltönyben volt, illatfelhõ, ékszerek, "nyuszik" körülötte... céltudatosan jött, mint kiderült, jó kliense Valensa, és õ ajánlotta Dorotát a sajtómágnásnak. Egyértelmû volt, hogy tetszik neki a lány és feltehetõleg pillanatokon belül a szeretõje is lesz, de az ösztöneim többet éreztek. Igazam is lett. Három hónap múlva Dorota a Playboy címlapján volt, mint a vörös blokk lengyel-arisztokrata szépsége. Közel félmillió dollárt kapott érte. A fene egye meg, én pedig halálra énekeltem magam mindössze kétezer fontért, ami körülbelül ötezer dollárnak felelt meg. Legközelebb New Yorkban találkoztunk, de oda õ hívott meg és õ küldte a repülõjegyemet. Természetesen elsõ osztályút, és a világ egyik legjobb és legdrágább szállodájában, a Centrál park és a Fifth Avenue mellett lévõ Plaza-ban laktam, melynek a tulajdonosa nem más, mint Ivana Trump. Limuzin jött értem a reptérre, sofõrrel, és benne Dorota, a lábán Gucci cipõ, rajta Chanel kosztüm és csodás antik ékszerek, a családi örökség
maradványai. Nagyon szép és mutatós látvány volt, de belülrõl semmit nem változott, bár a pénz minden embert megváltoztat. A reptértõl a hotelig volt idõnk beszélgetni, hiszen a New Yorki forgalmat nem kell bemutatni, bizony beletelik másfél két órába az út. A jóképû, fekete bõrû sofõr Dorota kérésére leengedte a köztünk lévõ ablakot, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni, bár, ha párok ülnek a kocsiban, akkor a sofõr pontosan tudja, hogy ez mit jelent, igaz manapság ez már egynemûeknél is elõfordulhat. De az egynemûekre majd késõbb visszatérünk. Kaptam egy pohár pezsgõt is és megmosolyogtam nemzetközi farokgyûjteményét és azok történeteit. Kissé furcsának tûnt, hogy nagyon pozitív véleménnyel van a melegekrõl, meg a leszbikusokról. Én is tisztelem a másságot, soha, senkit nem ítéltem el ezért, de nem szeretem, ha büszkélkednek vele. Hamarosan megtudtam, hogy miért az egész mese. Beértünk a szállodába, kaptam egy gyönyörû szobát. Kicsomagoltam, beálltam a zuhany alá és amíg a meleg víz folyt a testemre, arra gondoltam, hogy talán pályát tévesztettem, amikor úgy döntöttem, hogy az éneklésbõl és a könyv írásból szeretnék meggazdagodni, pedig van sokkal könnyebb és gyorsabb módja. Egy óra múlva Dorota vacsorát adott a saját lakosztályában. Nem voltunk túl sokan, de amikor beléptem, egy dolog azonnal feltûnt: a társaság nagy része a "másságot" képviseli. Ott volt Andy Warholl, Nurejev, Freddie Mercury, Elton John, Navratilova, Grace Jones. A többi jelenlévõ számomra ismeretlen volt, de - mint késõbb megtudtam - meghatározó alakok, divattervezõk, kezdõ
színészfiúcskák, modellek. Édeskés cigarettafüst szaga terjengett a szobában, kellemes, halk zene szólt, míg kajáltunk. Késõbb viszont elszabadult a pokol, és a legkeményebb rock muzsika bömbölt, például Queen, AC/DC, Guns 'n Roses. Kialakultak a párok és bizony feltûnõ volt, hogy csak egy vagy két hagyományos páros volt. A csókolódzáson és az intim jeleneteken nem csodálkoztam, hiszen évekkel korábban már Londonban, de például Bostonban, Gloria Gaynor koncertjén is tapasztaltam hasonlót. Dorota Navratilovával volt elfoglalva, aki büszke arra, hogy a lányokat szereti. Egyértelmûen látszott, hogy per pillanat Dorotába szerelmes. Én csodálkoztam, mert meggyõzõdésem volt, hogy Dorota csak a fiúkra bukik, de lehet, hogy ezt csak kipróbálta, vagy egyszerûen a pénz motiválta? Hamar elmentem aludni, mert elegem volt, hisz aznap jöttem Európából, de valahogy a lelkemet meg a gyomromat is felborította az a látvány. Pornófilmekben nem egyszer láttam két fiú egy lány, egy fiú két lány orgia stb felállásokat, de valahogyan két lány együttléte, ha a fiú csak nézte is, másnak tûnt, mint egy ilyen helyzetben. Valahogyan azt izgatónak találtam, ezt meg nem, de a barátnõmet ugyanannyira szerettem a továbbiakban is. Érezhette, hogy túl hirtelen mentem aludni, mert reggel már korán reggelizni hívott, de ez esetben már a hotel éttermébe. Nem beszéltünk az elõzõ estérõl. Annyit mondott, hogy hamarosan Moszkvába szólítja a "munkája", de aztán jön vissza, mert nagyon tetszik neki Reagan és talált néhány titkosszolgálati fiút, akiknek viszont õ tetszik, de nagyon. Kicsit tartott attól, hogy
ezek a fiúk, akik az FBI illetve a CIA szolgálatában álltak, félreérthetõ helyzetbe hozzák õt politikailag, és akkor hogyan számol el a lengyeleknél, vagy az oroszoknál, ahol szintén politikusoknál érdekelt. De hát õt csak a szex és a pénz érdekli, nem a politika. Ez lett a végzete. Még két napot töltöttünk együtt, azután én Los Angelesbe utaztam, õ Moszkvába Brezsnyevhez, majd átugrott Lengyelországba meglátogatni a családját, és ahogyan késõbb a telefonban nekem félreérthetetlenül mesélte, eljutott Washingtonba, Reagan ágyába. Mi volt fontos neki, hogy elmondhassa? Annyi esze abban az idõben még nem volt, mint Mónika Lewinskynek, bár valamennyi pénzt nyilván keresett vele. Viszont az oroszok, akik embereket állítottak rá, hiszen aki ezekben a körökben forog, az igazán nagy pénzeket nem a kúrásokból, hanem a kémkedésbõl szerzi, pl. Mata Hari - úgy érezték, itt az ideje, hogy barátságosan két kredenc méretû emberükkel "elkísértessék" Moszkvába. Kémkedés vádjával került Szibériába, a nõi börtönbe. Próbáltam telefonon elérni, nem ment, aztán kaptam egy levelet, ami nagyon zavaros volt, arról írt, hogy naponta gyógyszerezik, kínozzák, a nõtársai megerõszakolják, hiszen tudták, hogy kurva. Mégis talált egy börtönõrt, aki a rendszeres szeretkezésükért cserébe kicsempészte a leveleit a családjának, illetve a barátainak. A bankszámlája elég vastag volt már akkor, így a család minden pénzt megadott az ígéretekért, hogy kiszabadítják. A pénz eltûnt, Dorota maradt. Utolsó információm róla: a börtönkórház idegosztályára szállították. A hivatalos verzió szerint ott lett öngyilkos. Harminc éves volt. Vajon rajtuk kívül hány nemkívánatos lány,
asszony, vagy férfi járt így? MEGELEVENEDETT KÖZÉPKOR Oxana furcsa történeteket mesélt, amikor meglátogattam. Máig nem tudom, mi volt ezekben az igazság és mennyi amit az õ és a többi végsõkig megrettent és elcsigázott "lakó" fantáziája teremtett, vagy csak tett hozzá a valóban megtörtént eseményekhez. Megdöbbentem. Ahogy ott ültem a fullasztóan dohos levegõjû cellában, gyomromat összeszorította a félelem. A rozsdás rácsok a repedezett betonpadló, a piszkos, helyenként vérfoltos falak, a szûk ablakok betört üvegén át süvítõ szél jól illett a történetek hangulatához. Képzeletemben sõt még sokkal késõbb, álmaimban is megelevenedtek a hallottak. Nézd a szerelmeseket - suttogta Oxána, miközben fejével egy meghatározhatatlan korú párra mutatott. Némán ültek egymás kezét fogva, úgy tûnt, megszûnt számukra a külvilág. Egyszerre volt megható és groteszk, ahogy betakargatták egymást piszkos hálóingük fölött viselt zsíros nyakú, kopott nagykabátjukkal. Minden mozdulatuk féltésrõl, törõdésrõl és teljes odaadásról tanúskodott. Csak nagy sokára jöttem rá, melyik a fiú és melyik a lány. Egyformán borzas, elhanyagolt hajuk, piszkos arcuk elrejtette a valamikori szépséget. Mert egykor szépek voltak nagyon is mesélte Oxána. A többiek azt suttogták a fiú katonaként szolgált, állítólag olyan vonzó és ellenállhatatlan volt, hogy beleszeretett egyik felettesének a menyaszszonya. A tiszt persze nem nézte tétlenül a bontakozó idillt. A fiú ide került egészségesen. Egy darabig még a zord körülmények közt is jól látszott, milyen csinos. A fiatal nõvérnek is feltûnt. Egyre többet beszélgettek, egyre több idõt töltöttek együtt. Egy nap a fiú megsimogatta a lány kezét, miután az beadta neki a szokásos kábítószert. A mozdulatban annyi õszinte szeretet volt, hogy a lány többé nem tudta a szert
tartalmazó tût kedvese húsába döfni. Felettesei figyelmeztették, de képtelen volt tönkretenni azt, akit teljes szívébõl szeretett. A csinos lányt egy reggel a betegek maguk közt, ágyhoz szíjazva találták. Csak késõ délután ébredt, mély kábulatából és olyasmit motyogott, hogy álmában törtek rá a szobájában... máris újabb injekciót kapott. Néhány nap múlva, amikor már csökkentették az adagját és meghatározhatatlan színû kötelékeit, mely a rozoga vaságyhoz béklyózta, eloldották, kibotorkált a folyosóra. Szó nélkül, céltudatosan indult az egyik lógó, félig kiszakadt ajtó felé. Megtalálta, akit keresett. Némán átölelték egymást. Azóta naphosszat együtt üldögélnek valamelyik ágy szélén, vagy a sarokba kuporodva. Nem beszélnek. Csak ülnek szótlanul, fogják egymás kezét, és néha valamelyik megsimogatja a másikat. Megborzongtam. A csípõs hideg átjárta a tagjaimat, de ez most valahonnan belülrõl jött. És Oxána tovább mesélt. Az itteniek közül szinte senki nem valós idegbeteg. Sokan a koncepciós perek áldozatai. Például, aki az elõbb elvánszorgott az ajtó elõtt. Fiatal lány volt, szinte még gyerek. Politikai adatokat szivárogtatott ki. Nem akart õ semmi rosszat, szerelmes lett. A fiú kérdezgette, a lány meg mesélt. Mindenrõl. Még arról is, ami a munkahelyén történt... Akik már akkor is itt voltak, jól tudták, mi történik vele. Nyílt titok volt, mi folyik a folyosó végén lévõ kis szobában. Jó néhányan maguk is megjárták. A "kezelõ" egyetlen komoly berendezési tárgya az X alakú fa állvány volt, a négy végén és a közepén elnyûtt, de így is erõs szíjakkal. Töredezett fogú, mindig mogorva ápoló már közvetlenül bekerülése után a kezelõbe támogatta a kábulatában még
járni is alig tudó lányt. Néha egy-két órát is bent töltött vele. Amikor kihozta, a lány, ha lehet, még gyengébb volt és jól látszott, eredeti ruhája helyett csak egy elöl nyitott köpeny fedi meztelen testét. A kezelések mindaddig folytatódtak, míg a lány külsejére rá nem nyomta bélyegét az itt tartózkodás. Elõfordult, hogy az egyik nõvér ment vele, aki elõszeretettel öltöztette, vetkõztette a fiatalabb nõ betegeket, és közben sokszor, mintegy véletlenül megfogta a mellüket és a feneküket. Egyszer, úgy egy hónapra rá, hogy a lány bekerült, a töredezett fogún kívül még három ápoló kísérte kezelésre. Nagyon sokára kerültek elõ, és szinte vitték a lányt az ágyáig. Azóta ilyen lassú és megfontolt. Még akkor is kábának tûnik, ha nincs benne narkó. De van, aki megszabadul. A régebben itt élõk világosabb pillanataikban szívesen emlékeznek egy nyári, napsugaras történetre. A lány nem volt különösebben szép, de csúnya sem. Épp úgy hozták be, mint a többieket. Még a hosszú dús sötétszõke haja sem volt kivétel, hiszen sokuknak ilyen volt valaha. A sánta ápoló, aki mindig kedves volt és egyikükkel sem bánt durván, valószínûleg mégis ebbe szeretett bele. Gyakran azon kapták, hogy elmélyülten bámulja Szveta hajkoronáját. Sõt, ha a többi gondozó nem látta, fésülgette is. Az ápolók maguk sem éltek sokkal jobb körülmények között, bár az õ szobájukban legalább viszonylagos tisztaság és meleg volt, na meg valamivel, de éppen csak valamivel több és jobb ennivaló. A csendes férfi inkább magától vonta meg a falatot, és ha azt hitte senki sem látja, mindig a lány markába nyomott valami harapni valót. Egy éjjel
valami furcsa zaj vegyült a szokásosak, a távoli vízcsepegés, a törött ablakokon átsüvítõ huzat és a kábultak nyöszörgése közé. A folyosó repedezett cement padlóján léptek közeledtek. Valaki óvatosan kinyitotta az ütött-kopott, nyikorgó ajtót és halkan a terembe lépett. A félhomályban is jól látszott, biceg. Az árny nem szólt semmit, csak odalépett Szveta ágyához, kézen fogta a lányt és maga után húzta. Másnap iszonyú ribillióra riadtak. Ápolók jöttek sosem látott mennyiségben és mindent átkutattak. Szveta után kérdezõsködtek, de a lányt senki sem látta, az éjszaka történtekrõl pedig hallgatott még az is, aki emlékezett rá. Valakinek sikerült elkapnia egy pillanatot, mikor a sánta, többnyire szomorkás arcú ápoló elmosolyodott. Nyilván azt hitte, senki sem látja, mert ahogyan a nagy kutatás kellõs közepén Szveta üresen maradt ágyára nézett, arcán eláradt a derû. A lányt azóta sem látta senki... MARINA VLADY A neves francia színésznõt származásán, vagyis édesapja személyén kívül a szó legszorosabb értelmében a szerelem kapcsolta össze a "vörösökkel". A szerelem, és annak tárgya, a híres költõ, Vlagyimir Viszockij. A költõ, egy katonatiszt gyermekeként kivételes helyzetben volt, mégis számos problémával kellett szembenézniük. Nekik is meg kellett küzdeniük azokkal az utazási nehézségekkel, melyeket a szocialista országokban támasztottak, különösen a Nyugatra készülõkkel szemben. (Hátha kint maradnak?!) Pedig Viszockij igazi lokálpatrióta volt, aki szenvedélyesen szerette hazáját, anyanyelvét. Visszás, sõt hihetetlen helyzet, a kor hû tükre. Adva van egy házaspár, melynek tagjai szeretnék együtt töl-
teni szabadságukat. Természetes igény, de nem a Szovjetunióban. Az asszony történetesen francia állampolgár, a férfi szovjet, a vakáció tervezett helyszíne pedig Párizs... Mindez önmagában elég ahhoz, hogy két világszerte ismert mûvész rettegjen, vajon sikerül-e tervük. Mert ahhoz a férfinak szüksége van kiutazó vízumra, melyet kérvényezni kell... Ott "fenn" azután elbírálják, eleget tesznek-e a kérésnek. De az utazási ügyek intézése amúgy is bonyolult: sok órás sorbanállás, hosszú várakozás az ára. A pár végül is örülhetett, Viszockij több hetes várakozás után megkapta a kiutazásra jogosító útlevelet, méghozzá külön futár útján. Igaz, érdekükben elõzõ nap Georges Marchais személyesen hívta fel Brezsnyevet. A Szovjetunióban gyakran forgató színésznõ az élet más területein is szembesülni kényszerült a vörös-diktatúra intézkedéseivel. Filmjének honoráriumát rubelben kapta, az összeget ráadásul helyben kellett elköltenie. Amikor úgy gondolta, hogy erre legalkalmasabb mód egy otthon megvásárlása, megint gondot jelentett francia állampolgársága. A külföldiek ugyanis csak arra kijelölt, Moszkva körül húzódó negyven kilométer terjedelmû - egyébként méregdrága - zónában vásárolhattak ingatlant, mozoghattak szabadon... ISABELLA ROSSELINI Ingrid Bergman lányával, aki édesanyjához szinte a megszólalásig hasonlít, és csaknem olyan fényesen ívelõ karriert futott be, mint mamája, Berlinben találkoztam, ahol egy televíziós mûsorhoz készítettem vele interjút. Az õ orosz-sztorija sem semmi! Mivel õ is hozzám hasonlóan nagy természet- és állatbarát, sok háziállata után egy mini-malacot tartott, akit mindig magával vitt, bárhová utazott is a világban.
A malacot különben New York-i penthouse lakásában a felhõkarcolók tetején tartotta, és pórázon sétáltatta. Magával vitte a forgatástól kezdve a kozmetikusig mindenhová, ahová állatot beengedtek, sõt még oda is, ahová nem. Így történt ez moszkvai útja alkalmával is, ahol a malac a repülõ utasterében utazott vele. Megérkezése után az õt fogadó bizottság át akarta venni a malackát, azt hitték ajándékba hozta és finom vacsorának szánta. Értetlenül vették tudomásul, hogy az állatka házi kedvenc és semmi köze az étkezéshez. Na persze azon felül, hogy az étteremben külön széken ülve együtt kajál Izabellával, sõt a tányérjából is elcseni kedvenceit, a zöldségeket és édességeket. Történt azonban, hogy Isabella az egyik forgatás alkalmával Piggi malacot otthon hagyta a Rossia Szállodában. Késõ éjjel, amikor hazaért, riadtan figyelt fel arra, hogy nyitva van lakosztálya ajtaja, Piggi pedig sivít. Amint sietve, izgatottan beljebb lépett, érdekes jelenet tárult elé: a "gyezsurnaja" vagyis az a szállodai alkalmazott, akinek munkaköre szerint a folyosó végén kellett volna ülnie, nyakörvénél fogva cibálta a malacot az ajtó felé. A gazdi hazatérte igencsak zavarba ejtette a folyosói felügyelõnõt, akinek az volt a feladata, hogy az emeleten megakadályozza a lopásokat. Isabella azonnal fordított akcióra gyanakodott. Nevezetesen, hogy a rendre felügyelõ asszonyság akart lopni. Csak azt nem értette, hogy az asszony miért ráncigálja kedvencét is, ahelyett, hogy egyszerûen lecsatolná a malacka nyakörvét? A nõ zavart magyarázkodásából lassan kibontakozott, mi is volt a szándéka: "Sajnálja, de nincs ennivaló, otthon éhezik a család... azt akarta mondani, nyitva maradt az ajtó, a malac megszökött... legalább egyszer jóllaktak volna..."
Észre sem vette, mit tart a kezében. A malackát briliánsokkal kirakott nyakörvénél fogva rángatta, melynek árából akár több évi élelemre is futotta volna... Isabella megsajnálta õt. Természetesen nem jelentette az esetet a szálloda-fõnöknek, sõt egy szép összeget adott a szerencsétlen asszonynak, hogy végre jóllakathassa családját. LONDON ELÕZMÉNYEK Magyarországon kommunizmus van, az '56-os, korábban ellenforradalomnak, most már forradalomnak nevezett esemény után... Minden külsõ segítség és támogatás nélkül értem el, amit elértem. Tizenhat évesen kezdtem énekelni. (Az akkori világban egy 17-18 éves korú lány érettség, és egyebek tekintetében körülbelül olyannak számított, mint ma egy 13-14 éves.) Az akkori helyzet, a világ állása számomra mégis kedvezõ volt. Ahogy mondani szokták: a szerencse mellett az idõzítés a legfontosabb egy karrier alakulásában. Másodikos gimnazistaként, egy iskolai bulin fölkéredzkedtem a színpadon játszó zenekarhoz énekelni. Megengedték, és késõbb behívtak próbaéneklésre. Ehhez fûzõdik elsõ füllentésem anyámnak. Féltem megmondani, próbaéneklésre megyek. Inkább azt mondtam, más dolgom van. Lebuktam. Valaki jó szándékúan gratulált anyámnak, hogy milyen klasszul énekelek... Hazajött, és adott egy hatalmas pofont. Nem azért, mert énekeltem, hanem azért, mert hazudtam neki. Körülbelül ebben az idõben rendezték az elsõ Táncdalfesztivált. Természetesen indultam. Az elsõn, 1966-ban második lettem a "Hol jár az eszem" címû dallal, de a következõ évben, a második fesztivált, amin az Omega együttessel a "Nem várok holnapig" címû dalt adtam elõ, megnyertem. A nagydíj mellé kaptam
egy három éves Londoni szerzõdést, amit a zsûri magyar származású, de angol állampolgárságú elnöke, J. E. Halmai ajánlott fel, annyira megtetszett neki, ahogyan énekeltem. Késõbb õ lett a menedzserem. A szerzõdés révén a vörös kommunizmusból egy csapásra átkerültem a nyugati világba. Ez minden szempontból kedvezõ változás volt. Itthon nagyot nõttem az emberek szemében, ugyanakkor belépve a kapitalizmusba, az ott élõk számára is érdekesebb voltam. Úgy tekintettek rám, mint egy más világból érkezett emberre. Londonba utazni, ott élni, - ami akkoriban a pop-rock szakma fellegvára volt - személy szerint is óriási élményt jelentett, ráadásul olyan lehetõség, amit az élet csak egyszer ad meg - vagy egyszer sem. KÖZJÁTÉK: AZ ELSÕ... Az aprócska, kopott padlójú szoba egyetlen, függönytelen ablakához lépett és gondosan bezárta a rozoga, szúette spalettát, majd megigazította az ágynemût. Ma végre az övé lesz! Fergetegeset fognak szeretkezni! a srác izgatottan várta a lányt. Húsz éves volt, szerelme pedig tizenhét és még szûz. A fiúnak már alapos gyakorlata volt a dologban, tizennégy évesen kezdte a dugást, egy anyja korabeli nõvel. Késõbb is idõsebb, férjes aszszonyokhoz járt. Volt kitõl tanulni... Most mindenesetre kedveskedni akart, felkészült. Nem volt valami tehetõs, és tudta, a lány nem kedveli az alkoholt, de a gátlásokat valahogyan oldani kell... Az egyik legolcsóbb, közkedvelt piát, Hubertust vett kis üvegben, és gondosan az asztalra készítette, két kis pohár kíséretében. Hamarosan megérkezett a lány is, és kopogtatott az ütött-kopott, szoba-konyhás lakás ajtaján. Ma nem ment iskolába, csak hogy együtt lehessenek. Elõzõleg az õ szüleinél próbálkoztak már kétszer is a
szexszel, de nem sikerült. A kor fiataljainak jellemzõ problémája õket sem kímélte. Egyszerûen nem volt hol, mikor szeretkezni. A családok legtöbbjében több generáció apró, egy-két szobás lakásokban élt együtt, mindig volt valaki otthon. Be kell vallani, azon az emlékezetes gimnáziumi bulin, amikor felkéredzkedtem a színpadra, a zenekar szólóénekese, akit késõbb csak a magyar Elvis Presleyként emlegettek, elsõsorban azért engedett a mikrofonhoz, mert tetszettem neki. Nem igazán az énekem érdekelte, de fõként a meghallgatás után rájött, hogy az is oké. Egy hónapon belül összejöttünk. Hiába szervezkedtünk, csak harmadszorra jutottunk el a dugásig. Elsõ két alkalommal nálunk próbálkoztunk, de iszonyú pechünk volt. Anyukámék elmentek az Operába, õ pedig feljött... Egymásnak estünk, csókolóztunk, levetkõztettük egymást, és már majdnem összejött a dolog, amikor hallottuk, hogy fordul a kulcs a bejárati ajtó zárjában. Elõször azt hittük, csak a tiltott helyzet miatti félelmünkben hallucinálunk, de ekkor már félreérthetetlen volt, hogy az elõszoba felõl léptek közeledtek. Anyámék hazajöttek, mert valami elektromos gond adódott az Operában. Még szerencse, hogy nem emeleten, hanem magasföldszinten laktunk. Párom úgy-ahogy magára kapkodta ruháit, és kiugrott az ablakon. Pont egy rendõr orra elé. Természetesen számot kellett adnia arról, hogy miért választotta a távozásnak e szokatlan módját. Szerencsére engem már ismert a rendõr korábbról, a srác pedig látható õszinteséggel magyarázkodott: neki mennie kellett, mert megérkeztek a szülõk... Megúsztuk, viszont szegény még ott körözött legalább egy órát, mert a kabátja az elõszobában lógott. Hideg, télies idõjárás volt, már majd' megfagyott... Ki kellett várnom a pillanatot, míg ki tudtam neki
csempészni a kabátot az ablakon. Alig adtam ki, amikor anyám belépett. Minek szellõztetsz ebben a hidegben? kérdezte. Valahogyan sikerült kivágnom magam. Dacára a kínos élménynek, nem adtuk fel. Kivártunk egy másik idõpontot, amikor édesanyámék nem voltak otthon. Ezúttal sem sikerült a dugás. Senki nem zavart meg, de addig ölelkeztünk és csókolóztunk, hogy mire a tényleges szexre került volna a sor, már kifutottunk az idõbõl - hamarosan haza kellett érkezniük anyuéknak. Harmadik alkalommal már nem bíztunk semmit a véletlenre. Én mentem Laciékhoz. Beléptem az igazi, lepusztult, munkások lakta ház kapuján ahol a lakók számára az udvaron állt a közös WC - és bekopogtattam. Nem érdekelt a lakás sivár egyszerûsége, csak az, hogy végre együtt lehetünk. A csepp lakásban álló, szénnel fûthetõ mini vaskályha nem adott elég meleget, ezért gyorsan bebújtunk az ágy vastag, tollal tömött paraszt dunyhája alá. Én ügyetlenkedtem, de õ vigyázott rám, óvatos volt, bár nem akarta elhinni, hogy tényleg még szûz vagyok. Nagyon szerettem õt, így nem volt rossz élmény a szüzességem elvesztése, de azért még egy-két hónapnak el kellett telnie, hogy igazán felszabadultan élvezzem a szexet, hogy összeszokjunk. Elsõ alkalommal még sok idõnk elment, mert izgultam. Az sem használt, hogy éppen, mikor végre elengedtem volna magam, zörgettek az ajtón. Szerelmem édesanyja fodrászként dolgozott, de õk voltak a házmesterek is. A kommunizmus idején ez bizonyos pozíciót jelentett, mindenkirõl szinte mindent tudtak, hiszen náluk volt a kapu kulcsa, õk intézték a ház ügyeit. Ezúttal is valami piszlicsáré üggyel jött az egyik lakó, pont a beteljesülés elõtt... Kínos emlék volt a mosdás, mert az idõ elhúzódott és sietni kellett. A lakás "fürdõszobája" a köves konyhából
függönnyel lekerekített zug volt, egy hokedlin álló lavórból, polcból és kis tükörbõl állt. A vizet a konyhai gáztûzhelyen kellett volna megmelegíteni a mosdáshoz, de már erre sem jutott idõ. A hideg konyhában, szinte jeges vízben mosdottam. A kellemetlenségek nem tudták tönkretenni szerelmünket. Folyamatosan együtt voltunk. Dugtunk, ahol csak tudtunk. Hakniba menet az autóban, buli elõtt az öltözõben, a klubban a függöny mögött... Elõadásokon felváltva és duetteket énekeltünk. Ha nagyon hatalmába kerített minket a vágy, szóltunk a fiúknak, hogy most egyfolytában játsszanak legalább két zenekari számot, azzal hátravonultunk, és már téptük is magunkról a ruhát. Eljegyeztük egymást. Amikor már az esküvõre készültünk, kikötést tett: csak akkor vesz el, ha attól fogva én kizárólag feleség leszek és a háztartásnak, a gyereknevelésnek szentelem az életem. õ pedig énekel. Erre azt mondtam: én énekesnõ leszek. Megvert. Természetesen szakítottam vele. Azután jött az elsõ táncdalfesztivál. A színházban, ahol a próbák voltak, kinéztem magamnak a Metró zenekarból az egyik srácot, Frenreiszt. Összejöttünk. Egyszercsak megjelent volt võlegényem, és felháborodottan a srácnak rontott, hogy hagyja békén az õ csaját. Én kikértem magamnak, mondtam, hogy mi már szakítottunk, a gyûrût visszaadtam, én nem vagyok az õ nõje. Frenreisz Karesz is hasonlókat erõsítgetett, de csak nem tudtak megegyezésre jutni és összeverekedtek a színfalak mögött. Az azóta is közkedvelt énekes, Zorán szedte szét õket. Azért továbbra is Karesszel jártam. Õ volt a fiúm még akkor is, amikor a táncdalfesztiválon a londoni utat nyertem. UTAZÁS, MEGÉRKEZÉS, CSODÁK Izgatott készülõdés, gépre szállás - ez volt az elsõ repülõutam - és megérkezés a Heathrow-ra. Fergeteges fogadtatás. Mint a legnagyobb sztárok esetében. Az érkezésemnél jelen volt az összes nagy lap tudósítója, és fotósok tömege. Hatalmas virágcsokorral és Rolls Royce-al fogadtak. Ez utóbbi a manageremé volt. A továbbiakban is csodák vártak. Életem elsõ bankbetéte, csekkfüzete - aminek Magyarországon híre sem
volt - ehhez a három évhez kötõdik. Azonnal belekerültem a zenei élet sûrûjébe. Mivel managerem közvetlen munkatársa Robert Steegwóod a Bee Gees managere, valamint a Polydoor lemezkiadó tulajdonosa volt, velük ismerkedtem meg legelõször. Bevittek a stúdiójukba, hogy elkezdjük az elsõ angol nyelvû lemezem felvételét, melyen a "Change of heart", és a "Love" írója - Jackie Edwards szerepelt. A vokált az akkor Elton Johnnal együtt dolgozó Kiki Dee és a fekete Madeline Bell énekelte. A felvételeket a Bee Gees egyik tagja, Maurice Gibb készítette. Megismerkedésünk után randevúra hívott azzal, hogy megmutatja Londont. Megmutatta! Megismerkedtem Mary Qanttal a híres divat és kozmetika tervezõvel, aki megalkotta az akkori divat trenddel, a hippizmussal harmonizáló imázsomat: miniszoknya, csizma, rövid Kleopátra frizura, alkalmanként iszonyú bõ trapéz nadrág. Maurice elvitt a leghíresebb zenész klubokba, hippi helyekre, megmutatta London nevezetességeit, de számomra ennél még fontosabb volt, hogy elvitt a híres zenészek közé. Megismerkedtem London akkori két legnépszerûbb klubjával, ahol késõbb énekeltem is: A Sohóban a Marky Clubban és a Speak Easy-ben, aminek a bejárata koporsót formázott. Esténként mindkét helyen olyan nevek játszottak, mint Paul McCartney, Elton John, Jimmy Hendrix, Janis Joplin, Eric Clapton, Stevie Winwood, Tom Jones, Diana Ross, Brian May, a Beach Boys és a WHO együttes... velük személyesen is megismerkedtem. Természetesen a legszorosabb kapcsolatom a Bee Gees-el alakult ki.
A BEE GEES STORY Maurice-szal elkezdtem járni, együtt ebédeltünk, együtt dolgoztunk, szórakoztunk. Rövidesen arra kért, hogy a hétvégét töltsem a kastélyukban, ami Londontól körülbelül 60- 80 kilométerre elterülõ, csodálatos birtokon állt. Nekem akkor már megvolt a jogsim, így Maurice kölcsönadta nekem gyönyörû, olajzöld, Aston Martin sportkocsiját. Manageremmel együtt ezen mentem. Maurice ikertestvére, Robin, és managerük a Rollsukkal érkeztek, Barry pedig a zenekar dobosával Vincel jött, egy csodálatos Lotus sportautóval. Az összes Bee Gees fiún és a managereken kívül még számos vendég lejött, csak az volt feltûnõ, hogy jóval több a fiú, mint a lány... Körülbelül egy órányi vezetés után egy igazi angol kastélyhoz érkeztünk: csodálatosan zöldellõ, gondosan nyírt fû (a hamisítatlan, híres angol pázsit), évszázados faóriások, mértani pontossággal kialakított, gondozott virágágyások, rózsalugasok. Az autóút a házig csodálatos õsparkon vezetett át. A ház mellett közvetlenül egy tizennyolcadik századi kápolna állt, mögötte pedig kis patak csordogált, melyen romantikus híd ívelt át. Jól láthattuk, amint valamivel hátrébb, a lovardában éppen jártatják a csodálatos telivéreket. Mint a filmekben, a kastély elõtt várt a személyzet, és vagy nyolc-tíz kutya rohant elénk. Azt hittem álmodom. Érdemes elgondolni: olyan környezetbõl érkeztem, ahol a mi három szobás, magasföldszinti, bérházban lévõ 100 négyzetméteres lakásunk már-már luxusnak számított az akkori Magyarország életkörülményei között!
A csodálatos, vagyont érõ kocsik lassan begördültek a kocsifelhajtóra. A személyzet magához vette a csomagjainkat, majd bevezetett minket a hatalmas terembe, ami feltehetõleg a nappali volt, de bálteremnyi méretben. Igazi, régi angol kastélyba kerültünk, recsegõ évszázados falépcsõkkel és burkolattal, a kandallóban óriási fahasábok lángoltak, az ebédlõ teremben súlyos, faragott asztal, támlás székek álltak, emlékeztetve a királyi lakomák kellékeire. Ugyanez vonatkozott az élelemre is: roskadozott az asztal az ínyencségektõl. Nem volt sok idõm álmélkodni: fölvezettek lakosztályainkba. Ott aztán leültem baldachinos ágyam szélére, és arra gondoltam, hogyha ebben a környezetben még bele is tudnék szeretni egy olyan fiúba, mint Maurice Gibb, tökéletesebb már nem is lehetne az életem. Átmentem a fürdõszobámba, ahol minden aranyberakásos zöld márványból készült. A tükör keret, a plafon díszítései, a csapok mind-mind színaranyból készültek. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem, hiszen félóra múlva kezdõdött a vacsora. A legszexisebb holmijaimat vettem magamra, mert sokat vártam az éjszakától. Annyit már tudtam, hogy managereink össze akarnak házasítani bennünket Maurice-al, de úgy gondoltam, hogy ebbe azért még mind a kettõnknek beleszólása lesz. Ott voltam én, a magyar tini énekeslány, és egy világhírû ausztrál popzenész. Bár szerelmes voltam egy otthoni fiúba,de az érzés a nagy távolsággal és az idõ múlásával halványult, a helyzet és Maurice pedig tetszett. Úgy éreztem, enyém a világ. Ahogyan kiléptem a szobám ajtaján, a folyosón összetalálkoztam a manageremmel, akivel együtt mentünk le a vacsorához. Nagyszerû volt a hangulat odalenn, a Bee Gees "To love some body" címû dala szólt, a fiúk töbsége whiskyzett, vagy koktélokat ivott, én a szokásos pezsgõt, és természetesen keveset. Maurice-al egymás mellett ültünk. Arról beszélgettünk, hogy énekeljek én is Bee Gees dalt, valamint hogy a managereink össze akarnak minket házasítani, ideje lenne egy próba-nászéjszakának. A szavakat tett követte: felugrottunk és kisétáltunk a parkba, majd bementünk a kis kápolnába, - mint kiderült ott szokták
tartani a családi esküvõket és ünnepeket. Átölelte a derekamat és megcsókolt. Úgy éreztem, hogy komolyan gondolja a házasságot, bár a bensõmben egy hang még mindig azt súgta: ez a házasság csak a két manager sugallta reklámfogás! Egyre gyakrabban piszkálták az újságírók Mauricet azzal, hogy meleg, én meg nem csak érdekes vagyok, de pont a legjobbkor érkeztem gondoltam. A képlet egyszerû: állandóan együtt mutatkoztunk, az összes újság lehozta kapcsolatunkat, a cikkek szerint már magyar gulyást fõztem neki, és olyan fotókat közöltek, ahol csókolóztunk, vagy az ölében ültem. Túl naiv voltam ahhoz, hogy végig gondoljam, ha így is van, ha nem szerelem, csak reklám, milyen üzlet lehet ez nekem is. Bár, egy jó ügyvéd már elmagyarázta, miféle elõnyökkel járna számomra is ez a házasság: kiszabadulhatok a kommunizmusból, angol állampolgár lehetek, a Bee Gees és managere segít a karrierem építésében mondhatni egyenes volt az út a világsztárság felé. Ehhez jött volna az óriási vagyon, a gazdag életmód. A házassági szerzõdés szerint, még válás esetén is járt volna nekem ház, kocsi, évente egy Bee Gees dal jogdíja, a karrierem további egyengetésérõl már nem is beszélve. Mindez akkor történt, amikor a ma is sztárnak számító Bee Gees pályája csúcsán állt: a világ három vezetõ rock bandája a Beatles, Rolling Stones és a Bee Gees volt. Ez akkor, a hetvenes évek elején életbiztosítást jelentett egy kezdõ, magyar teenager énekesnõnek. De kanyarodjunk vissza a csókhoz, mert engem akkor csakis az érdekelt, és az, hogy le akartam Maurice-al feküdni! Kívántam, mert jóképû volt. Kicsit
azért az is imponált, hogy sztár, és természetesen kíváncsi voltam, bizonyosságot akartam, mert már hallottam a pletykákat, hogy a fiúkat szereti. Semmit sem mondtam, csak kézen fogtam és elkezdtem vele rohanni vissza a kastélyba, ahol már nagyon jó hangulat volt, de mi most nem törõdtünk ezzel. Irány a lépcsõ! Az akkor - és most újra divatos, az emeletesek közt is felhõkarcolónak számító talpú cipõmben megbotlottam, elõre estem, õ pedig hátulról nekem ütközött, mert már nem tudott megállni. A miniszoknyám a nyakamban, a harisnyatartóm kinn, és én félreérthetetlenül éreztem, hogy áll a farka. Az esés zajára persze a többiek is felfigyeltek, a lent mulatozóktól nyílt színi tapsot kaptunk, majd tovább szaladtunk a hálószobám irányába, ahol nevetve dõltünk az ágyra. A nevetésbõl csókolózás lett, majd pillanatokon belül levetkõztettük egymást. Szinte hisztérikusan csókolt, erõszakkal nyomta a nyelvét a számba. Már-már fájt, ahogyan dugott, a farka nagy volt, és nem vigyázott rám. olyan volt, mint egy felhevült állat. Szakadt rólunk a víz, az aranyló selyemágynemû, amit széttúrtunk, pillanatokon belül sötét színûvé változott a verítékünktõl. A szeretkezés több módját is végig próbáltuk. A hagyományosabb helyzeteknél láthatólag jobban élvezte az orális és anális szexet. Órákig kefélhettünk, anélkül, hogy közben elélvezett volna, sõt, az ágyból még a fürdõszobába is átmentünk, ahol folytattuk a kádban, majd a zuhany alatt, végül visszamentünk az ágyba. Testápolóval kezdett el masszírozni, aminek a vége természetesen megint a fenekem megkefélése lett. De
ezt olyan vadul csinálta, hogy sokszor már sikítoztam a fájdalomtól, és mindvégig nem tudtam elélvezni, bármennyire is szerettem volna. Ez megrémített, hiszen korábban soha nem fordult velem elõ ilyesmi. Õ viszont a végén, mint egy kielégülõ állat, az arcomra, mellemre, hasamra élvezett, és utána berohant a fürdõszobába, mintha kergették volna. Teljesítménye a szememben elvette a pletykák minden hitelét. Aki így tud dugni, az nem létezik, hogy buzi! - gondoltam, a biszexualitás meg egyszerûen nem fordult meg a fejemben. Annak viszont már kevésbé örültem, hogy a szex után nem maradt velem, hanem a zuhanyozás végeztével felkapkodta a ruháit, és csak annyit közölt, hogy majd a reggelinél találkozunk. Ez fejbe vert, mert azt hittem, hogy velem alszik, sõt, átkúrjuk az éjszakát. Szégyen ide vagy oda, leskelõdni kezdtem utána. Elõször lement a többiekhez, majd, amikor mindenki elvonult a saját hálószobájába, õ is bement az egyikbe, a managerével. A managerrõl, Robert Steegwoodról - aki a "Grease" és "Saturday night fever" John Travolta filmek producere - köztudott volt hogy meleg. Még az is lehet, hogy Travolta is a szeretõi közé tartozott. Még órákig ücsörögtem a sötétben, reménykedtem, vártam, hogy Maurice visszajön hozzám, figyeltem, hogy legalább a másik férfit látom-e kilépni a szobájából, de nem mozdultak. Végül lefeküdtem, és tehetetlenségemben bõgni kezdtem. Így utólag visszagondolva, lehet, hogy szeretkezés közben a fenekemet egy fiú fenekének gondolta, és helyettem is egy fiút képzelt maga alá. A reggelinél újra találkoztunk. Kielégültnek, boldognak látszott és bûbájos volt, megpuszilgatott,
majd egy apró csomagot tett elém. Díszesen becsomagolva egy gyönyörû, türkiz köves aranygyûrût. Másnap a manager újra elõhozta a házassági történetet, de nekem akkor már felfordult a gyomrom a gondolattól. Valószínûleg életem nagy lehetõségét hagytam ki. JIMMY HENDRIX Ma az egyik sarokban Jimmy Hendrix, szájában az elmaradhatatlan cigarettával, a másik asztalnál Tina Turner ült, majd késõbb jött Keith Moon a Who együttes dobosa. Megint be volt rúgva. Maga után vonszolta, szinte mint egy õsasszonyt, a hajánál fogva, gyönyörûszép, szõke feleségét. Csalódás ide vagy oda, továbbra is Londonban maradtam, és mivel már bejáratos voltam az angol popvilágba, egyik szerda este - ez volt a jamsession napja - lementünk a Speak Easy klubba. Hitchhock "Madarak" címû filmjét vetítették. Megint isteni marha steak, chilis bab és fõtt kukorica volt a menü. A klubban így éjfél felé már jó hangulat volt, és megint tele volt ismert arcokkal. Manageremet és engem a jelenlévõk már mindannyian ismertek, mint "vörös" rockénekesnõt Magyarországról. Átültek az asztalunkhoz, vagy meginvitáltak a magukéhoz. Érdekes módon beszélgetés közben még ezek a világsztárok is többször rákérdeztek, hogy nem vagyok-e kém. Faggatózás közben kiderült, meglehetõsen gyûlölik a kommunizmust, a kommunistákat és mint egy ilyen világból jött tinire, csodálkozva néztek rám. Nem ezt várták. Többnyire marihuánát szívtak, a kábítószer ott már természetes volt. Én még nagyon keveset tudtam errõl, de a másságot és az ember személyes szabadságát
mindig is tiszteletben tartottam, no meg persze kíváncsi is voltam, ki akartam mindent próbálni. Hirtelen iszonyú erõvel megszólalt egy gitár. Kábszeres állapotban, de mégis csodálatosan elkezdett gitározni Jimmy Hendrix. Pár perc múlva a Who csatlakozott, majd Eric Clapton, aki közben megérkezett. Elkezdtek örömzenélni. Amikor ennyi év távlatából visszagondolok, egyszerûen csodálatos volt az egész hely! Olyan, mint egy bûnbarlang. A félhomályos teremben keveredett a marihuana, a dohány és az alkohol szaga. Az egyik boxban Hendrix és Clapton barátnõi - két svéd lány csókolóztak, egy másikban, közvetlen mellettem egy nagyon vékony fiú ült, ölében egy igencsak cicis angol lánnyal. Még a kevéske fényben is jól látszott, hogy miniszoknyája kicsit föl van hajtva, és átszellemült arccal lovagol hosszúhajú barátja farkán. A managerem megkérte a fiúkat, hogy hadd énekeljek velük, de én nem mertem kimenni a színpadra, halálosan meg voltam ijedve. Hajnal felé megjött Stevie Winwood is aki bepattant a billentyûk mögé... azt hiszem, nem kell megmagyarázni, hogy milyen zene szólt ott! Elõfordult, hogy péntek estétõl hétfõ hajnalig tartott a buli. Ahogyan az amerikaiak mondják: "long weekend". Egyik este megérkezett Károly herceg egy párral, mint késõbb kiderült a hölgy Camilla Parker Bowles volt, a hapsi meg a férje. Lehet, hogy a szerelem hármasban indult? Vagy netán Camilla férje, aki idõsebb úr, kidõlt a sorból, nem bírta szusszal? A herceg bálványként nézte Camillát, aki hol vele, hol cinkosan mosolygó férjével smárolt. A csaj akkor még csak csúnya volt, ma már mint tudjuk, csúnya és öreg, de biztos, hogy csodákat tehet az ágyban, hisz Charles még a gyönyörû Diana mellett is visszajárt az asszonyhoz. De ott, azon az estén úgy tûnt, a házaspár szexuális játékként harmadiknak használja a herceget. A klub
bejárata elõtt állt a hatalmas fekete Rolls Royce-uk, a testõreikkel, de akármekkora híresség lehettél, a helyiségbe a badyguardjaidat soha nem hozhattad be. Ha civilben, barátként jöttek, szabad volt a pálya. Akkoriban a managerem családjánál laktam, a földalatti barna vonalán, Maida Vale-en. Ez nem volt messze a Regent's parktól, ami már elegánsabb környék. Ott lakott egy ideig egy gyönyörû és hatalmas apartmanban Jimmy Hendrix és Eric Clapton. Mindkettõnek, mint már említettem svéd barátnõje volt, akik egymást is nagyon szerették és a fiúikat is váltogatták. Sokat jártam hozzájuk. Angie, aki különben pincérként dolgozott a Speak Easyben és Mary Loub, aki egy butikban dolgozott a Carnaby streeten, különösen vonzódtak hozzám, és állandóan a politikai dolgokról, meg a magyar férfiakról kérdezõsködtek, akik, mint köztudott, jól kefélnek. A svédek pedig köztudottan szex centrikusak és szabadelvûek. A lányok elmesélték, hogy a házasságok talán attól mûködnek jobban Svédországban, mert minden héten van egy szabadnapja a férfinek, egy a nõnek, amikor is elmehet, és ehet, ihat, kúrhat, tehet, amit csak akar. Ha úgy akarják, van egy másik nap, amikor az általuk kiválasztott barátokkal közös kúrást, mondhatnánk szexorgiát rendeznek. Elmagyarázták, de ezt késõbb én is átéltem, hogy a szexuális inger és izgalom fokozódik attól, hogy látod a szerelmedet vagy a társadat mással. Ilyenkor egyszerre vagy féltékeny és felajzott, fáj és mégis jó a helyzet. Valamikor azt hittem, hogy ha az orrom elõtt kúrna egy másik nõvel a szerelmem, megölném azt a csajt. Ha a fiú számomra
csak egy egészségügyi kúró partner lenne, akkor nem érdekelne. Ekkor nekem már nem volt Maurice Gibb, a magyarországi szerelmem meg nagyon távol, és miután annyit beszéltek róla, beadtam a derekam, és õszintén megvallom, élveztem is. A két svéd csaj gátlástalan, összeszokott szeretõ volt, állandó mûsorukkal izgalomban tartották a fiúikat. Tény és való, gyönyörûek voltak meztelenül. Hosszú láb, vékony derék, seggig érõ szõke haj, nagy cicik... Péntek este volt, együtt mentünk a Janis Joplin koncertre a Carnagi Hallba. Isteni buli volt. Utána együtt whiskyztünk az öltözõben. A limuzin hátul várt bennünket a mûvészbejárónál. Bemásztunk mindannyian, voltunk vagy tizen. Jannis túl fáradt volt, túl sok whiskyt ivott és feltehetõleg bevett kellemes mennyiségû kábítószert is, így a két zenészével kiszállt a Ritz Carlton szállónál, ahol laktak. Mi tovább indultunk, és ekkor már biztos voltam benne, hogy én is hozzájuk megyek. A limuzinban már elkezdõdtek a nyúlkálások. A két lány perceken belül kinyitotta Jimmy gatyáját és elõvillant hatalmas méretû fekete farka, amihez hasonlót csak egy pornófilmben láttam az azóta elhunyt John Holmes pornósztárnak. Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy izgató látvány volt, ahogy a két hófehér bõrû szõkeség rábukott a hatalmas fekete dologra. Eric ezalatt kábult állapotban lazán gitározott. Eric barátnõje, Mary Lou átengedte Jimmyt Angienek és befúrta fejét a gitár alá. Félreérthetetlenül kezdte szopni Eric farkát, ami szép volt, de közel sem akkora. Én csak ültem ott, mint a vidéki kislány Pesten, majd Angie felém fordult, otthagyva álló farokkal Jimmyt és elkezdte simogatni a cicimet, majd pillanatokon belül benyomta az ujját a puncimba. Ebben a pillanatban megszólalt a duda, ami azt jelentette, hogy a házuk elé értünk. Kikászálódtunk és fölmentünk. Egy
hatalmas, fekete tükrökkel teli hálószobában folytatódott minden. Sodortak néhány marihuana cigarettát, majd a lányok behoztak egy doboz vajat, aminek láttán rögtön a Marlon Brandó film jutott az eszembe, az "Utolsó tangó Párizsban". Angie egy pornófilmet tett a videóba. A két fiú az ágy szélén ülve húzogatta álló farkát, és nézte a videót. Eközben a két lány engem vetkõztetett le. Egy pillanat múlva mindenki csupasz volt... Életemben elõször történt velem ilyen és perceken belül többször is elélveztem. A lányok megfogtak és ráültettek Hendrix hatalmas farkára, ami bizony fájt, de egyben jól is esett. Jimmy volt az elsõ fekete fiú az életemben. Egyfolytában élveztem. Eric nem nagyon akart belekapcsolódni a játékba, úgyhogy Mary Lou odament hozzá, és attól kezdve õk külön keféltek, míg mi tovább játszottunk hármasban. Hamarosan azt is megéreztem, hogy miért hozták be a vajat, és felváltva élveztették el a fenekemet hol a Jimmy farka, hol Angie ujjai. Aztán kidõltem, és hajnalban arra ébredtem, hogy ezek megint kúrnak, méghozzá négyesben. Alvást színleltem, mert csak nézni akartam, de egy idõ után a látvány úgy felizgatott, hogy magamhoz nyúltam és elélveztem. Mélyen aludtak mindannyian, amikor kilopakodtam és hazamentem. Még nagyon sokszor jött elõ ez a történet. Akárhányszor felidéztem magamban, mindig annyira felizgatott, hogy elélveztem. Az érzelmek, az érzékek és a logika - távol vannak egymástól. Ettõl az ember megmagyarázhatatlan dolgokat cselekszik, amit néha megbán, vagy néha még maga elõtt is szégyell.
CICCIOLINA Hivatalos nevén Staller Ilona, a magyar származású, Olaszországban élõ szexszimbólum a vörös ágyasok között a legaktívabb. Az "ipart" a legnyíltabban ûzõ, a legvöröságyasabb. Cicciolina maga a szex. Egy nõ, aki a vörös uralom idején nõtt fel Magyarországon. Egy nõ, aki elhatározta, hogy kilép a szegénységbõl, a kommunizmusból és ez sikerült is neki. FELLINI CICCIOLINÁRÓL: "Cicciolina az olasz társadalom ábrándja. Amikor azt mondom: ábránd, nem a reális "kívánságra" gondolok, hanem valami mélyebbre, ami magától, akaratlanul bukkan fel bennünk, és aminek meg kell fejtenünk a természetét. Cicciolina megjelenésének megvan az a szentségtörõ jellege, ami egy ilyenfajta ábrándhoz hozzátartozik. Az a nõ, aki elmeséli párosodását egy piton kígyóval, vagy egy lóval, megszabadítja a férfiakat félelmeiktõl saját férfiasságukat illetõen. Cicciolina kislányos vihogásai, mézeskedõ és rebegõ hanglejtése, mintha mindig egészen kis bambínókhoz beszélne, örökös mosolya, mely legalább olyan beszédes, mint egy hieroglifa, fehér esküvõi, vagy még inkább elsõ-áldozói ruhái - ezek adják az õ szimbolikus és egyszerre rémálomszerû megfoghatatlanságát." MÁR GYEREKKÉNT IS... 1951. november 26.-án, egy viharos éjszakán születtem. Gyerekkoromban azt mondtam magamban, egy napon én is felszállok a vonatra, hogy nagyon messze menjek. Messzebb, mint a "babaház", a fenyõerdõ szélén, a szögesdrótokon és a lovas határõrökön is túl. Ha visszagondolok, azt hiszem, sose mentem át a gyerekkorból az ifjúságba átvezetõ buta, esetlen kamaszkoron, egyszerûen korán érõ nõ lettem. Egy példa erre, hogy amikor az óvodában ebéd után csendes
pihenõ volt, a pici ágyakban kettesével, fejtõl-lábtól altattak bennünket helyhiány miatt. Borzasztó ágytársam volt Jenõ, a pék fia, aki inkább egy rózsaszínû malackára hasonlított, pattanásos, kövér, kerek fejjel. Foltozott fenekû nadrágban járt, alvás helyett forgolódott, káromkodott, sose tudtam aludni tõle. Aztán egyik délután lehúztam a bugyimat, megragadtam a fejét és két kézzel a puncimhoz szorítva kiabáltam neki: fújjál. (Ez alatt azt értettem, nyaljál, de akkor, gyerekfejjel a dolgot fújásnak neveztem. Anyám mondta ezt, mikor észrevette, hogy rosszkor nyitottam a szobába.) Óriási botrány volt az óvodában, Jenõt lecserélték Ildikóra, aki a fûszeres copfos, kövér, mindig káposzta és vajszagú lánya volt. Már az elsõ délutáni alvásnál rávettem, hogy fújjon. Szép csöndben tette minden nap, nem is volt semmi gond többé az óvodában. Amikor megjöttek az elsõ vérzések, megjelentek az elsõ szõrszálak a vágások körül, amikor a cicijeink keményedni kezdtek, egyre inkább élveztem barátnõimmel, ha a férfiakat felizgathattuk. Lógtunk a suliból, uszodába, moziba jártunk. Egy alkalommal a sötét rozoga moziban egy õsz, szakállas öreg úr ült mellénk. Szó nélkül belenyúlt a blúzomba, majd az ujját a puncimba tolta és a kezembe nyomott valami nyirkos, puha dolgot, amitõl felordítottam, így õ arra kényszerült, hogy megfutamodjon. Máskor odáig fajult a fiú izgatásunk, hogy rendõrök vittek el az erkölcsrendészetre és fiatalkorú kurvának akartak minket minõsíteni, de apám kiszabadított bennünket. Majd egyre többen hívtak modellkedés és manökenség címén próbafotózá-
sokra és én egyre biztosabb voltam benne, hogy hamarosan az új magyar szexbombának fognak hívni. Néztem magam a tükörben és közben a képzeletbeli újságcímlapok jelentek meg a szemem elõtt: "Budapest legszebb lánya, Staller Ilona". Ekkor tizenhárom éves voltam. Mindig élveztem az éhes fiúszemeket és többnyire bugyi nélkül jártam - ez a szokásom megmaradt máig. A szomszédban egy vallásos család lakott, egy fiatal, szõke, imádnivaló fiuk volt. Mindig akkor másztam a fára, amikor tudtam, hogy ott van a fiú a közelben, és vártam, hogy alám álljon, de ahogy meglátta a pucér puncimat, úgy elvörösödött, hogy azt hittem, szörnyet hal, engem meg majd börtönbe visznek. Már vagy három napja senki nem jött a fa alá, így becsöngettem hozzájuk. Tamás mamája - mert így hívták a fiút mondta, hogy beteg, megfázott. Menjek be, látogassam meg. Bementem a szobájába. Már egyáltalán nem vörösödött el. Kulcsra zárta az ajtót, hanyatt lökött az ágyon, és a szétnyíló combjaim közé erõszakolta a fejét. Nem akartam, belerúgtam, õ hanyatt esett, és elájult, mert beverte a fejét. Még mindig szûz maradtam. Most már vészesen gyorsan nõttem. A szexuális fantáziálásaim ekkor még nem zavarták a lelki nyugalmamat, késõbb már igen. Beirattak a gimnáziumba, orvosi egyetemre akartak küldeni. Engem inkább a zene, a növények, a történelem érdekelt. Szerettem hegedülni. Hegedû tanárom, aki egy csúnya, kis köpcös, vörös hajú volt, állandóan azt magyarázgatta, hogy össze kell párosítani a hegedût a szexualitással, majd szájon csókolt. Fokhagyma és bor szaga volt. Tökön rúgtam. Össze-
görnyedt a fájdalomtól. Utána még négy éven keresztül nála tanultam hegedülni, de soha többet nem közeledett. Azt hiszem, 1966-ban történt. Mindenesetre még gimnazista voltam. A sulink ablakai az orvosi egyetem ablakaira néztek. Kis kert húzódott a két épület között. Nagyon sok külföldi tanult az orvosi egyetemen. Odajáró csodálóim között volt egy szép mulatt, olyan tejcsoki színû fiú. Minden nap az ablakhoz állt, egy vörös rózsával a kezében, és mosolygott rám. Engem nagyon vonzott, annak ellenére, hogy mint a televízió bemondóit, csak derékig láthattam. Az egyik napon nem bírtam tovább. Tanítás után átmentem a kerten és megálltam az egyetem ablakai alatt, majd fütyülni kezdtem, hogy csodálóm jöjjön ki. Ez egy Rómeó-Júlia jelenet volt, csak fordítva: õ az "erkélyen" - vagyis az ablakban, én lent. Kinézett, és amint észrevett, átugrott a párkányon, le a kertbe. Magához húzott, megcsókoltuk egymást és végre egészben láthattam. Egy baj volt, amikor végre odaadta a rózsát, kiderült, hogy mûanyag, de a szorításából már éreztem, hogy nem fogom megbánni a találkozót. Gyorsan fölvitt az elsõ emeletre a kollégium félhomályos folyosójára, majd megmutatta egyszemélyes, szûk, de nagyon tiszta szobáját, a közös WC-t, ami a földtõl a falig erotikus mondatokkal volt agyonfirkálva. Az egyik falra hatalmas faszt pingáltak, melybõl óriás cseppek hullottak. Fehér és szõröspunciba hullott a nagy, fekete fasz gecije. Körbe pedig az volt odaírva: "halandó, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel..." A fekete fiú elmesélte, hogy az õ szerszáma szolgált modellül
ehhez a képhez. Felizgatott a látvány, ahogy a csöppek behatoltak a gyönyör barlangjába. Ott, helyben hevesen nekiestem, kigomboltam a nadrágját, megmarkoltam nagy, fekete farkát - nem blöffölt a méretet illetõen a farkánál fogva kivonszoltam a folyosóra és könyörögtem, hogy vigyen a szobájába. Õ szegény egyre kérlelt: - Engedj el, fáj! Nem törõdtem vele. Kínlódva követett, meg akart tõlem szabadulni. Mondta, nyugodjak le, oké, a szobájába megyünk, de az isten szerelmére, engedjem már el. De én csak húzkodtam. Végül is odaértünk. Úgy vetettem rá magam, mint egy tüzelõ szuka. Levetkõztettem, közben magamról is tépkedtem a ruhát. Az ágyra hengeredtünk. Tizenhat éves voltam, és ez a szép mulatt fiú tette be elõször. Nagyon fájt, a fasza olyan iszonyú nagy volt, hogy a puncim még egy hónap múlva is égett! Milyen hülye voltam, hogy hagytam magam. Sajnos, ezek a dolgok gyakran megtörténnek a túl türelmetlen kislányokkal. Találkozgattunk. Minden alkalommal elõször a retyire zarándokoltunk... Egyik nap azzal állt elõ, hogy el akar venni. Hogy szép vagyok, és biztos sokra viszem az õ hazájában. Hogy velem az oldalán biztosan megkapja a megbízást a zambézi folyó gátjának a megépítéséhez. Õ híres építész lesz, én meg a kedves kicsi felesége... Egész láda banánokat ígért nekem, maniókát és kókuszdiót, cselédeket és rabszolgákat, akik úgy fognak szolgálni, mint egy királynõt. - Repülõn megyünk. Amint odaérünk, nagy ünnepet tartunk, aztán bemutatlak a köztársasági elnöknek. Nagyon fogsz neki tetszeni, én meg leakasztom a megrendelést.
- Miért, tudsz gátat építeni? - Én, hát persze, hogy nem. Hát aztán, ez mellékes! Mindenesetre házasodjunk össze! Micsoda hülye! Hát nem volt képes megérteni, hogy nem banán-kúrára, hanem valami egészen másra vágytam. Fütyültem a maniókájára, a kókuszdiójára, meg a Zambézi gátjára, a köztársasági elnökével együtt. Azt mondta, hogy fajgyûlölõ vagyok, és megfenyegetett, hogy följelent a diákbizottságnál, mert kijelentettem, hogy szívesen beverném a köztársasági elnöke fejét, egy kókuszdióval. Én meg erre azt vágtam az õ fejéhez, hogy tartsa meg a banánjait, sõt felõlem akár a seggébe is dughatja õket. Aztán rácsaptam az ajtót. A szûztelenítésem története egy hónappal azelõtt, romantikus mártásban kezdõdött, de hurka-lében végzõdött. Egy héttel a banán, manióka és kókuszdió ügy után hivattak a diákbizottsági elvtársak. Idézést kaptam a dolgok tisztázására. El kellett nekik mesélnem, hogy mi is történt valójában. Azt mondtam nekik, hogy Alinak - ez volt a neve nem lenne szabad szabadon mászkálnia ekkora szerszámmal. Hogy ez a pasas kárt okozott a lángszórójával. Sok magyar picsát felgyújtott. Ami engem illet, valóban javasoltam neki, hogy a kókuszdióit akár a köztársasági elnöke fejéhez is vághatja, de ez nem egy államfõ sértegetése volt, csak egy tréfás javaslat. Rajta múlt, hogy elfogadja, vagy sem. Mindnyájan tiszta szívbõl nevettek, és Ali, aki szintén ott volt a gyûlésen, dühösen rohant ki a terembõl. Nem sokkal késõbb két diákbizottsági fiú meghívott egy erdei sétára. Azt mondták, ismernek egy szamócást. A sûrûbe érve egyszer csak rám vetették magukat. Az erõsebbik megfogott, a másik pedig letépkedte
a ruhámat. Tíz perc után föladtam a küzdelmet, nehogy megsérüljek. Három órán keresztül gyúrtak. Egymás után erõszakoltak meg, aztán ketten egyszerre. A félelem, a düh, a fájdalom dacára hamar eljutottam az orgazmusig. Sõt, több orgazmust is átéltem a véget nem érõ orgia során. Úgy élveztem ezektõl a szemetektõl, ahogy Alival képtelen lettem volna. Azt szeretném én látni, hogy egy így megdolgozott csaj ne élvezzen el. Engem csak az dühített, hogy a gyeplõ nem nálam volt. Ez a három óra életem legjobb és legrosszabb élménye volt egyben. A KOMMUNIZMUSBÓL KIVEZET A SZEX - Tudatosan arra készültem, hogy elhagyjam Magyarországot. Errõl mindig fantáziáltam. Éppen egy ilyen ábrándozás után dõlt el a sorsom. Egy padon ültem, és már gyomorrontásom volt a sok fantáziálástól. Azon gondolkodtam, hogy minden addigi tragikomikus kalandomat ki kell törölnöm az emlékezetembõl. Ekkor egy férfi jött oda hozzám, leült mellém. Idegen akcentussal ejtve a szavakat megkérdezte, magyar vagyok-e? Mondtam, hogy igen. Megkérdeztem, hogy õ külföldi-e. Igen, mondta, olasz. Mit kéne csinálni? - folytatta a kérdezõsködést. Azt válaszoltam, hogy szerelmeskedni. Mire azt mondta, hogy õ egy kicsit régimódi, ahhoz neki ágy is kéne! Ha csak ágyban megy, mondtam, akkor menjünk a szállodájába, bár nekem az istálló szalma is megfelel. A fiú erre azt mondta, hogy õ olasz, szereti a kényelmet, és a felvilágosodott magyar lányokat. Ez a találkozás megváltoztatta az életemet. Másnap reggel a fiú tudomására hoztam, hogy analfabéta szexben. Az igazán romantikus környezet és
hangulat sem tudta elfelejtetni velem, hogy ügyetlen a szexben: igazi kezdõ. De én már akkor tudtam, hogy feleségül megyek hozzá. Egy kis ideig hûséges szeretõje is voltam. Jól behálóztam és összeházasodtunk. Pár nappal késõbb összetalálkoztam egy régi szeretõmmel, aki jót nevetett azon, hogy hozzámentem a "makaróni"-hoz. Felvitt magához, és egy irgalmatlan nagyot szeretkeztünk. Miután az olasz fiúval túlestünk a hivatalos dolgokon és megkaptam az útlevelemet - ami ugye óriási dolog volt, mert mindez a legsötétebb kommunizmus idõszakában történt - azonnal kiutaztunk Olaszországba, és szétköltöztünk. Elsõ férjem valószínûleg a mai napig sem érti, hogy igazán mi történt, én pedig neki köszönhetem az igazi életemet. ÍGY KÉSZÜL A PORNÓ Cicciolina, sok kolléganõjével ellentétben, irtózott a meleg csajoktól még a pornófilm készítésnél is. Hiába, õ a faszt, és csakis a faszt szereti. Még az élõ szex show-iban is így tett, ahol pedig megkövetelték tõle, hogy lánnyal is csinálja. Saját fülemmel hallottam, amikor könyörgött a másik - különben szintén magyar - lánynak, hogy csak csináljon úgy, mintha nyalná, mert kirázza tõle õt a hideg. De Puncika - ahogy a lányt hívták - élesben nyalta-falta, mert szerelmes volt Ilonába. Amikor az elsõ életrajzi regényt írtam róla, meghívott Rómába, egy hétvégére, hogy dolgozzunk a könyvön. Mivel olaszul keveset beszélek, ezért elvittem egy barátnõmet, aki Firenzébe ment férjhez, tökéletesen beszélt olaszul, és éppen hét hónapos terhes volt. Egy gyönyörû szép szexi csaj, hatalmas
pocakkal, és jómagam, becsöngettünk Cicciolinához. Olasz kiabálást hallottunk, hogy: "Si, si, prontó, az ajtó nyitva van!" beléptünk. Kishíján elájultunk, különösen állapotos barátnõm, ugyanis egy pornófilm forgatásának kellõs közepébe csöppentünk. Nem is tudtunk nem odanézni, vagy nem arra menni, mert egy hatalmas fotó stúdióban találtuk magunkat, ami dzsungelnak volt berendezve. Szólt a zene és két pár vadul kúrt a mûfüvön. Természetesen ott volt a teljes stáb. Egy kicsit kiábrándító volt, ahogy a rendezõi vezényszavakat hallottuk: a szõke lány emelje meg a seggét, a nagyfarkú néger nyomja mélyebbre, a fehér fiú oldalról dugja be a lány fenekébe, mert különben nem látszik, és a másik lány ne annyira üljön a barátnõje szájára, mert nem látszik annyira, hogy nyal. Nekünk nem tetszett, de Moana, Cicciolina, Rocco és a pornóvilág legnagyobb farkú sztárja, John Holmes élvezték. Az is nagyon furcsa volt, amikor a már élvezni akaró fiút háromszor, vagy négyszer megállították, hogy valami nem tökéletesen van bevilágítva, és várjon. Cicciolina akkori férje, Riccardo Schicchi volt a rendezõ. Elõkerültek a különbözõ mûfarkak is, fekete, piros és arany színekben, és úgy tûnt, mindenki arra törekszik, hogy egy luk se maradjon szabadon. Megjelent még egy fiú. Fekete volt és hatalmas farkú. Cicciolinán tényleg egyetlen luk sem maradt szabadon. Lovagolt az egyik fiún, miközben fölötte, a popsijában volt a másik, a szájában a harmadik farka. A másik lány segítette az akciót. Ilona arcán látszott, hogy Holmes hatalmas farkától majd megfullad. A fekete fiú farka is látszólag iszonyúan feszült a
fenekében és Roccó sem volt egy kisméret, tehát a punci ajkai is ugyancsak megfeszültek. Körülbelül még olyan tíz percig tartott az orgia, mikor is a rendezõ elkiáltotta magát, hogy: "élvezhettek!". Hogy a lányok hogyan élveztek, azt csak az arcukon lehetett látni, viszont a három fiú agyonlocsolta a két lány arcát, száját, cicijét. Mi inkább döbbenten, mint izgalommal teli álltunk ott. A meztelen csajok és fiúk megtörölköztek, majd indultak a zuhanyozó felé, mintha egy jó ebédet ettek volna. Ilona üdvözölt, puszit - szokásával ellentétben - most nem adott. Mondta, hogy tíz perc múlva jön, csak lezuhanyozik. Az egyik titkára aztán odajött hozzánk. A lifthez vitt és elmondta, hogy ez itt lent a stúdió, amihez csak néhány zuhanyozó és egy WC tartozik, az elsõ emeleten vannak az irodák és a fotólaborok, a tetõn pedig Ilona lakosztálya, egy hatalmas terasszal. Felmentünk. Cicciolina lakásának berendezése ugyanolyan volt, mint õ. Kicsit giccses, világos, élénk színekkel: rózsaszín, türkiz, zöld, fehér, világoskék. A nappali sarkában fehér zongora állt. Mellette rózsaszín bõrgarnitúra és minden tele szobrocskákkal, csecsebecsékkel, mûvirágokkal és plüss babákkal. A teraszon fehér galambok. A púderrózsaszín hálószobában két fehér kiscica, a türkiz fürdõszobából üvegfallal elkerített részen hatalmas óriáskígyó tekergett. Természetesen a falfelületek nagy részén Cicciolina fotók és festmények lógtak. A vendégszoba türkiz volt. Érdekes, hogy ez az egészség színem, és pont ezt a szobát kaptuk a barátnõmmel. Ezen az estén együtt vacsoráztunk és egész éjjel a készülõ könyvrõl beszélgettünk. A filmforgatásról pedig csak annyi szó esett, mint amikor
én azt mondom, hogy volt egy koncertem. Bár, ültében egyszer megjegyezte:"a fene egye meg, ma egy kicsit fáj a fenekem." CICCIOLINA KELETEN - Japánban nagyon kellemes két hetet töltöttem. Alig érkeztem haza, máris hívtak vissza. Az egyik legnagyobb sikeremet ott arattam. - Azt mondják, a japánoknak sajátos szexuális kulturája van. Hogyan reagáltak a te szabad szexualitásodra? - Az emberek minden országban egyformák. Vagy bigottak, vagy nem. A bigottak sápítoznak, tiltakoznak, felháborodnak, aztán titokban megnézik a pornó filmeket és mûsorokat, elolvassák a pornó irodalmat, mert mégis kíváncsiak rá. Hamisság, megjátszás az egész. Volt egy estélyem, ahol teljesen fel voltam öltözve. Normálisan. Az estélyi ruhámból csak a fele cicim látszott ki. Mégis hatalmas összeget inkasszáltak a rendezõk. Azt mondták, Julio Iglesias után a második legnagyobb bevételt nekem köszönhetik. Az estélyemen való részvétel fejenként nyolcszázezer lírába, vagyis ötszáz dollárba került. Hongkongban 1974-ben jártam. A Sárga Emmanuele címû filmet forgattuk ott. Ez az Emmanuele sorozat egyik része volt, erotikus film, nem pornó. A kínai Emmanuele mellett én voltam a másik nõi fõszereplõ. Két és fél hétig forgattunk. Csak hétköznap dolgoztunk, a szombatok és vasárnapok szabadok voltak. Ilyenkor halálra untam magam, sétáltam, kirakatokat nézegettem a városban. Egyszer csak angolul szólaltak meg a hátam mögött. Ha egyedül vagyok, miért nem megyek velük ebédelni? Amerikai fiúk és lányok voltak, úgy gondoltam, barátokra találtam bennük.
A társaságból két fiatal férfi ugyanannak a cégnek volt az elnöke meg az alelnöke. Az egyik halálosan belém szeretett, el akart venni feleségül, a másikba meg én szerettem bele. Két hétig még õk is ott voltak, mindig, mindenhová együtt jártunk. Máskor egy kínai úr szólított meg kirakatnézegetés közben. Mosolygott. Elmondtam neki, hogy hétközben filmet forgatunk, a hétvégeken pedig unatkozom. - Vacsorázzunk ma együtt - mondta a férfi. - Rendben - válaszoltam. - Vacsora után megmutatom, milyen a híres kínai masszázs: hatásos, izgató, és erotikus. Minden úgy történt, ahogyan megbeszéltük. Este találkoztunk, és igazi ínyencségeket ettünk. Utána gyalog indultunk neki. Szûk, sikátorszerû utcákon vezetett egy különös házig. Beléptünk. Már vártak ránk. Fiatal kínai férfiak külön-külön kis szobába vezettek minket. A szobácskában két csinos kínai lány mutogatva értésemre adta, hogy vetkõzzek le, és feküdjek föl a középen álló keskeny masszírozó padra. A helységet különös illat töltötte be. Fejem alá párnaként fakockát tettek. Széles vászon szalagokkal odakötöztek az asztalhoz, a nyakamat fekete selyemsállal rögzítették. Kezeimet és lábaimat szorosan összekötözték. Nagyon megijedtem. Azt kívántam, bárcsak ne jöttem volna ide, és egyáltalában Hongkongba sem! Elkezdtek masszírozni. A csinosabbik lány lassú mozdulatokkal a hasamat, a mellemet simogatta, a másik a combomat és a vádlimat vette kezelésbe, mind vadabbul. Az egész nagyon kellemes és nagyon erotikus volt. Egyszer csak bedörzsölték illatos habbal a puncimat, majd csupaszra borotválták. Arra gondoltam, milyen csinos és izgató lehetek így, mint egy kislány Cicciolina! Ettõl a látványtól aztán biztosan állna a farka a világ minden férfijának! Az ábrándozás közben szinte észre sem vettem, amint egész testemet nehéz illatú, fekete habbal kenték be,
mely gyorsan párolgott. Most frissen kaszált széna illat töltötte be a szobácskát. Közben lágy zene szólt. Elkábultam. Lassan forogni kezdett velem a világ, és hányingerem támadt. Éreztem, keményen masszírozzák a hasamat. Görcsök kezdtek kínozni. Ordítottam, sikoltoztam, peregtek a könnyeim, de hiába dobáltam magam. A kötelékeim mind jobban a húsomba vágtak. Úgy éreztem, szétszakadok a fájdalomtól. Ilyen lehet egy nehéz szülés - villant az agyamba. Egyszer csak mindennek vége szakadt. Elmúlt a fájdalom, a hányinger. Lassan oszladozott kábultságom és az illatos köd szétfoszlott. A szívem már nem akart kiugrani a helyébõl. Hirtelen nagy-nagy nyugalom és békesség töltött el. Úgy éreztem, a lelkemen kívül szétárad minden tagomban. A két kínai lány kioldotta a kötelékeimet és fölsegített. A szoba végében valaki kinyitott egy ajtót. Felöltöztem és lassan a kijárat felé indultam. Amikor visszanéztem észrevettem, hogy ott, ahol az elõbb a fenekem volt, egy kis vértócsa maradt a masszázs padon. Hogy mit szültem, sose tudtam meg. POLITIKA ÉS EROTIKA Cicciolina a Parlamentben Az elõadásaim egy részébõl hatalmas cirkusz kerekedett. Elõfordult, hogy betiltották a mûsort, vagy letartóztattak minket. Ez is arra ösztönzött, hogy lépjek az érdekeimért. Elhatároztam, hogy minden eszközt felhasználok. Olyan zászlót készítettem, aminek az egyik oldalán a szovjet, a másikon az amerikai embléma volt, és mindkét oldalra ráhímeztem a Vörös Brigádok jelét. Huszonnégyezer nézõ elõtt tartóztattak le, amikor a zászlót meglobogtattam. Elítéltek, de fellebbeztem, és felmentettek. Az ítélet váratlan volt, és arra bátorított, hogy még inkább összekapcsoljam a
politikát és az erotikát. Megvetettem a lábam a politika porondján. Szövetségeseket kerestem, akikkel politikai vitafórumokat és tüntetéseket szerveztem. 1980 májusában Róma zsidó negyedének a közepén egy vidám, színesre festett tankon jelentem meg, csupasz mellekkel. Egy jótékonysági összejövetelre meztelenül érkeztem, hogy minél jobban vonzzam a figyelmet és az embereket. Elvittek a rendõrök, de késõbb elengedtek. A televízió és a rádió is foglalkozott velünk. Igazán akkor kezdõdött a politikai pályám, amikor a radikális párt meghívott toborzó kampányára. Az újságok azt írták, én voltam a mézesmadzagon a méz. De abbahagytam a kampányt, mert olyanokat hangoztattak, hogy "Ilona igen, Cicciolina nem", "Befanának öltözve igen, csupasz mellel nem". Aztán megbukott a kormány. Ez alkalomból összehívott rendkívüli ülésükre a radikálisok nem hívtak meg. Keserû levelet írtam a párt elnökének, hiszen a toborzó kampányom nagyon sikeres volt, most mégis mellõztek. Giovanni Megri, a párt titkára azt válaszolta: "...szívesen látunk a kongresszuson és a gyûlésen, és ha netán a radikálisok színeiben akarod jelölni magad, kérlek, minél elõbb tudasd velünk". Elfogadtam az ajánlatot. Még a parlamentbe is jelöltettem magam. Panella, az elnök kedves volt hozzám, de a párt mégis ellenségesen viszonyult hozzám. A pozíciók egy részét agresszív feministák foglalták el, nem örültek a pornósztár jelenlétének. Sokan meglepõdtek akkori viselkedésemen, mert alul értékeltek. Csodálkoztak, amikor komoly politikai elõadást tartottam. A kampány során egyre hevesebbé váltak az összecsapások. Plakátragasztóimat letartóztatták. Választási menetem hatalmas karnevállá fajult, melyen a tömeg olyanokat skandált, hogy "leszerelés, érzelmek és béke, Cicciolina a parlamentbe!" A milánói rádió riporterétõl tudtam meg, hogy megválasztottak. "Jobb egy kurva a parlamentben, mint a maffia
befolyása alá került képviselõk, akiknek vér tapad a kezeihez, akik tiszteletreméltó külsõvel jelennek meg, a háttérben viszont mindenféle piszkos üzelmeket folytatnak" - írták akkoriban a lapok. A képviselõk, ezek a támadhatatlan erkölcsû jó családapák, majd megõrültek dühükben, hogy közéjük kerültem. A szex számukra bûn, amelyet csöndben kell végezni és titkolni. A perverzió kizárólag magánhasználatra van. Diszkrét legénylakásokra való, amelyeket "nagylelkûen" kitartott kurtizánjaik nevére bérelnek. Mindig a közelükben voltam, és tudták, hogy van egy listám, ami veszélyes lehet számukra. Az adatokat kitartottjaik szolgáltatták nekem, és nyilvánosságra kerülésük lesújthatta volna õket. Elképzelhetõ, mi történt volna, ha az országgyûlés elõtt felfedem a nevét és a történetét annak a képviselõnek, aki példás családapa, minden vasárnap misére jár, de megrontja a fiatalkorúakat. Közben még a zokniját sem veti le, és arra készteti õket, hogy ujjukat a fenekébe dugják. Vagy ha egy másikról mesélnék, aki barátnõmmel hempereg, és nõi fehérnemûket hord... Azért a mûsoraim kapcsán kellemetlenség késõbb is ért minket. 1986 augusztus 15-én egy diszkóban olyan elõadást rendeztem, amelybe elõzõleg több tízmilliót fektettem be. Egy asztalnál néhány helyi hatalmasság, a rendõrfõnök, a polgármester és hasonlók ültek, de addigra már tudtam, hogy ez nem jelent számomra semmiféle biztonságot. Figyelmeztettem a szervezõket arra, hogy õk a felelõsek az én és a partnereim biztonságáért. Az elõadás végén rendõrök csapata szállta meg a termet. Egy különlegesen kiképzett alakulat
tagjai. Az olasz állam õket a legveszélyesebb bevetéseknél alkalmazza, például a maffia, vagy a Vörös Brigádok ellen. Arra akartak kényszeríteni, hogy az egész színpadi felszerelést bizonyítékként beszolgáltassam nekik. Erre azt mondtam, hogy jelen volt a rendõrfõnök is, nyilván szólt volna, ha bármi probléma van. "Itt nincs se rendõrfõnök, se polgármester! Lefoglaljuk a berendezést" - válaszolták. Valóban: a helyi tekintélyek mind eltûntek, ahogyan õk megjelentek. Olyan erõszakosan lökdöstek, hogy a földre zuhantam. Dühöngtem, mert láttam, amint elviszik a berendezéseimet, és fölálltam, hogy tiltakozzak. Még ki sem nyitottam a számat, visszakézbõl olyan pofont kaptam az egyik rendõrtõl, hogy azonnal visszazuhantam a földre, és vérezni kezdett az orrom. A rendõr a hajamnál fogva végigvonszolt az egész termen, a több ezer nézõ szeme láttára. A diszkó elõtti téren több rendõrautó, és nagy csapat állig fölfegyverkezett zsaru várakozott. Elõállítottak. Orvosi vizsgálatot kértem. Olyan volt, mint egy rémálom. Zárkába kerültünk. Az ügyészt - ünnep lévén - csak másnapra sikerült elõkeríteni. Egy bíró jóváhagyta a letartóztatásunkat, ami azt jelentette, hogy ideiglenesen is csak az államügyész helyezhet minket szabadlábra. Az ünnep miatt persze megint várnunk kellett. A bíró, aki az ügyünkkel foglalkozott, nagyon megértõ és segítõkész volt. Elmondta, hogy súlyos dolgokkal vádolnak minket: obszcén elõadás, hatóság elleni erõszak, súlyos testi sértés, stb. Másnap feltételesen szabadlábra helyeztek minket. Bár az ügyünket tárgyalni kellett volna, soha többé nem esett róla szó.
Egyébként az esetbõl filmet készítettem: a helyi hatalmasságok az elsõ sorban ültek a nézõk között; közbelépett a rendõrség, letartóztattak; a rendõrök - mint a valóságban is - letépik a keresztet a férjem nyakából. Az utolsó jelenet megvert, egymást kamatyoló meztelen zsarukat mutatott. Tán mondanom sem kell, hogy a filmet betiltották, de újra és újra próbálkoztam vele, más címek alatt. Ez volt az egyetlen jó a történtekben. A MÛSOR - Milyenek a fellépéseid? - Az estélyeim lehetnek nagyon kemény pornók, vagy egészen enyhén erotikusak is: csak egy kis meztelenség... Ez attól függ, hogy hol lépek fel, milyen a szervezõ, a közönség és a rendõrség hozzáállása. Milánóban például nagyon kemények a mûsoraim. - Mi történik ilyenkor? - Például fogdosnak az emberek. De mondom elölrõl: fenn vagyok a színpadon, alig-öltözötten, meztelen cicikkel, csupasz puncival, díszes háttér elõtt, közben száll a füstköd, a buborékok és háromnegyed órán át meztelenkedem, énekelek és táncolok. Közben többször lemegyek az emberek közé, kezemben mikrofonnal, és különbözõ kérdéseket teszek fel a közönségnek. Ilyeneket, hogy: mikor szeretkezett utoljára, megcsalja-e a feleségét, mikor vesztette el a szüzességét, csinálja-e fiúval és lánnyal is? - Ennek mi a célja? - Hogy a közönséget zavarba hozzam, felizgassam, nyilvános vitákat szítsak, amik a mûsor részévé válnak. Elõfordult, hogy egy pár, vagy két különbözõ asztalnál ülõ vendég összeverekedett, mert így derült ki, hogy megcsalták egymást, vagy hogy a helybéli postás az unatkozó kismamákat dugogatja, miközben kiviszi nekik a leveleket. - Erre mondta neked Frederico Fellini - aki külön-
ben nagyon szeret téged -, hogy ez egy szex happening, ami teljesen ad hoc jelleggel egy normál éjszakai showtól a kemény pornóig elmehet... - Igen. Minden olyan segédeszközt felhasználok, amit a pornó filmekben, vagy újságokban. Van egy saját stábom, ami két lányból, és két fiúból áll, de néha az óriáskígyómat is viszem magammal. - Van úgy, hogy a közönség soraiból is kiválasztasz valakit? - Persze! Elsõsorban fiút. Ilyenkor levetkõztetem a színpadon. Van, aki megállít az alsónadrágnál, de olyan is, aki azt is hagyja, hogy felállítsam a farkát. Nem könynyû dolog megérezni a különbözõ embereknél, hogy mi a határ. Erõszakoskodni soha nem szoktam, de már kerültem kellemetlen helyzetekbe. Egy nagyon jóképû amerikai katona került a kezeim közé. Tõle tudtam meg, hogy katona, mert nem egyenruhában volt. Nagyon tetszett, már a függöny mögül kiszúrtam magamnak. Volt vagy két méter magas, kisportolt, mint egy rögbi játékos. Odavonaglottam hozzá, az ölébe ültem. Néhány kedves szó és mosoly után fölcsaltam a színpadra. Vetkõztetni kezdtem, ahogy mindig a mûsoraimban, de valami furcsát éreztem benne. Már az alsó gatyánál tartottunk, még mindig nem ellenkezett, de hirtelen megéreztem, hogy nem áll a farka. A férfiak ilyen helyzetben megállítanak, hiszen mindkettõnk számára szégyen a lógó fütyi, de õ hagyta, hogy az utolsó ruhadarabot is levegyem róla. Mentettem, amit lehet, csókolgattam, simogattam és egy jó öt perc után sikerült. Hurrá! Állt a fütyije! Gondoltam, most jön az élõ szeretkezés, és már nagyon fentem rá a fogamat. De nem ez történt. A fiú össze-viszsza puszilt, a kezeimet csókolgatta, majd összekapta a ruháit és lerohant a színpadról. A show után egy nagy fogadás volt. Hajnali három körül mentem föl a szobámba, kicsit bepezsgõzve. A katona fiú járt az eszemben, arról fantáziáltam, milyen lett volna szeretkezni vele. De már nem kellett a fantázia. Az ajtóm elõtt ott ült, egy szál rózsával a kezében. Végig dugtuk az éjszakát, elmesélte az életét és mint kiderült, én voltam az elsõ nõ az életében, ugyanis õ gay. Hát ettõl volt olyan boldog, hogy életében elõször egy nõre is fölállt a farka. Még egy elõadáson elõfordult hasonló eset, amikor Michael Jackson egyik szólótáncosa,
természetesen szintén gay, talán kíváncsiságból jött el, hogy megnézzen. Õ is ott végezte, ahol az amerikai katona. SZEX PAPPAL Egyik nap, Nápolyból hazafelé jövet két stoppos papot vettem fel. Elvittem õket a papneveldébe. Rengeteg papnövendék közé csöppentem. Olyan posztereket toltak elém, hogy dedikáljam nekik, amiken teljesen meztelen voltam. Az egyik pap hosszasan beszélt nekem az egyházi férfiak házasodási tilalmának problémájáról. Sokkal többet beszéltünk a testi gyönyörökrõl, mint a lelki üdvösségrõl. Elmondtam neki, hogy az összes vallásban szublimálják a szexet, és nem megtiltják, megszüntetik. Ez igaz a zsidó vallásra is. A legszebb szerelmi himnusz az Énekek éneke. A Koránban Mohamed hûséges híveinek szép szemû, szép testû hurikat ígér a paradicsomban, Indiában pedig a Kámaszutrát gyakorolják a szerelem dicsõségére. Ott nem csak a gyerekcsinálás, hanem az örömszerzés is célja a szeretkezésnek. Felhívtam a figyelmét, hogy a katolikus vallásban csak középkor óta tartják bûnnek, és nyomják el a szexualitást. Szegény plébános... Elbizonytalanodott, igazat adott nekem. Szabadszájú, nyílt beszélgetésünk felajzotta. Még reverendája alatt is észrevettem ágaskodó férfiasságát. Szemüvege bepárásodott, látszott, többé nem ura az ösztöneinek. Bementünk a cellájába... Fantasztikusan izgató, amikor egy sivár, egyszerû szobában az ember egy tömjénszagú, papi reverenda alá nyúl. Az ágy fölött feszület, és te térdelsz a férfiasság nagysága, a szexualitás istensége elõtt. A vastag kõfalak hûvösen tartják a szûk kamrát, és szerencsére a hangokat is elnyelik. Mert bizony mindketten sikoltoztunk a gyönyörtõl. Õ állította, hogy soha nem volt a farka nõ szájában, én pedig bizony nagyon odaadóan tettem a dolgom, és pillanatokon belül elérte a gyönyör. Bizony üvöltött és olyan mennyiséget lövellt
az arcomba, mint amennyit még egyetlen pornófilmben sem éreztem. Látszott, hogy rogyadoznak a lábai, és a priccsre hanyatlott, de én többet akartam. Felhúztam a ruhámat, és mivel köztudottan bugyit soha nem hordok, egy pillanaton belül már lovagoltam rajta, ugyanis újból állt a farka. Életemben elõször és utoljára gyóntam kefélés közben. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó szeretõ, azt meg fõleg nem, hogy hosszabb viszony alakul ki közöttünk. Igaz, ha a Tövismadarak címû könyvre, vagy filmre gondolok, lehet, hogy egy életen át is felvállaltam volna, ha olyan fiatal lett volna, mint Richard Chamberlain a filmsorozatban. Meggyõzõdésem, hogy elõször csak érdekes, de egyben visszataszító is voltam számára. Ez a helyzet izgatta. Még a filmjeimbõl is megnézett néhányat, addig erõszakoskodtam vele. Engem meg az izgatott, hogy egy papot elcsábítottam én, a "megtestesült bûn". Egy ilyen helyzetben minden mozdulat, szó más értelmet kap, hiszen ez olyan, mintha a jó Isten és az ördög szeretkezne. Valószínû, én tovább vállaltam volna, hogy odajárok hozzá a kolostorba, de valaki besúgta a Vatikánba. Valamilyen fajta fenyítést kapott, de sosem mondta meg, hogy miért. Utolsó találkozásunkkor potyogtak a könnyei és búcsúzóul megáldott. ESKÜVÕ Ez volt a harmadik. Az elsõ az útlevélért, a kommunizmusból való menekülésért, a második a haverság és üzlet - így került be a pornó világba - volt. A harmadik viszont szerelemnek indult. Rómában ismerkedtek meg. Átjöttek együtt Magyarországra, Ilona megmutatta szülõhazáját. Innen elrepültek Hollandiába, mert a võlegény családja onnan származott, de
Amerikában telepedtek le. Tehát Amszterdamból New Yorkba repültek át ahol Cicciolinát bemutatta Jack a Koons famíliának. Jack giccsszobrász, és a Rómában illetve Velencében tartott kiállítására hívta meg Cicciolinát, akirõl egy gigantikus méretû szobrot készített. Miután megismerte, megcsinálta ennek a szobornak a másik változatát, ahol már ketten vannak meztelenül, s ezzel lepte meg Ilonát. A Koonsok komoly múlttal rendelkezõ, gazdag arisztokratákként ismertek Amerikában, Jack pedig befutott szobrász és látványtervezõ New Yorkban. A család nem örült a tervezett házasságnak. Egészen más elképzelésük volt, hisz ismert, hogy az amerikaiak vallásosak, bigottak és a pornó mûfajt a mai napig jobban elítélik, mint a buziságot. Jack és Ilona úgy döntött, hogy önállóan is van elég vagyonuk, felnõtt emberek, Magyarországon, azaz Budapesten egy református templomban összeházasodnak. Az esküvõt, a templomot, a papot, a vacsorát, a Hilton szállót a családnak én szerveztem. Megpróbáltuk a tömegeket kizárni a dologból, nem csak a család kérésére, hanem azért is, mert az esküvõ el volt adva egy olasz és egy német magazinnak. Egy igazi álompár volt látszatra: jóképû barna fiú, fehér-szõke lány, hagyományos, hófehér, földig érõ uszájos ruha, sûrû fátyol, Dél-Amerikából hozatott, különleges, bódító illatú virágokból készült menyasszonyi csokor. Mercedesek, Rolls Royce-ok, limuzinok sora, a családon kívül neves vendégek: Eros Ramazotti, Vittorió Gassman, Claudia Cardinale, Ornela Muti, JeanClaude van Damme, Virna Lisi, Adriano Celentano. Az ifjú pár mindenütt fekete leplekben járt ott, ahol a közönség láthatta, hat nyolc nagydarab testõr vigyázott rájuk. A szó szoros értelmében átrohantunk a templomból a Robinson étterembe, ami Budapest egyik legelegánsabb helye, egy gyönyörû vízimadaraktól népes tóra van építve a város közepén egy õsparkban, közelében kastély, állatkert, antik fürdõ. Az ifjú házasok az étterem tulajdonosától egy hattyúpárt kaptak ajándékba. Minden szépen indult, és a házasságukat követõ
második évben megszületett a fiuk, Ludvig. VÁLÁS GYEREKRABLÁSSAL Cicciolina és Jack úgy határoztak, hogy New Yorkban fognak letelepedni, de természetesen, ha a munkájuk úgy kívánja, utaznak Európába. Jack igazából azt szerette volna, ha esküvõjük után Ilona minden pornó tevékenységgel felhagy. Ezt õ meg is ígérte, de továbbra is részt vett parlamenti munkákban, meztelen fotókat készített, és fellépéseket vállalt. Nagyon nehéz terhessége volt, sokat kínlódott, sõt veszélyeztetett is volt, így a hatodik hónaptól mindent abbahagyott. Úgy döntöttek, New Yorkban fog szülni, hogy a baba az apja után amerikai állampolgár legyen. Fiuk született, Ludvig névre keresztelték. A keresztelõt két helyen, Rómában és New Yorkban tartották. Gyönyörû házban laktak Manhattanben. Ilona tényleg csak anya volt, igaz, mindent megkapott. Sofõrös limuzinnal járt, testõrök õrizték. Még nem volt hároméves a gyerek, amikor Ilona panaszkodni kezdett nekem, hogy hiába szereti a férjét, hiába hûséges, - ami nem jellemzõ rá - nagy baj van. Pont akkor repültem New Yorkba, így hamarosan találkoztunk, a Greenich Village egy zenés kávézójában. Számomra minden természetesnek tûnt, ugyanis kiszállt egy Mercedesbõl, karján a babával, kisegítette a sofõr, majd bekísérte két testõr. Ilona zaklatott volt, pityergett és tõle szokatlan módon, bizonytalanul viselkedett. A gyerek gyönyörû, anyján egy deka felesleg sem jólét, boldogság... nem értettem a helyzetet. Elmesélte. Meg volt gyõzõdve róla, hogy szeretõje van a férjének, mert egyre kevesebbet feküdt le
vele. Külön hálószobában kezdett aludni, egyre többet kimaradt éjszakánként, de a szexen kívül minden a régi volt, kedves, odaadó, jó barát, jó apa. Egy olyan lépésre kényszerült, amit önmaga elõtt is szégyellt: magándetektívet bérelt. Hamarosan megtudta az igazat. Tényleg szeretõje volt, csak éppen nem egy másik nõ, hanem egy fiú. Érthetõvé vált számomra az összeomlása, hiszen õ a nagy pornókirálynõ, az ellenállhatatlan nõstény ilyen vereséget szenved, ráadásul egy fiúval szemben. Itt még versenyezni sem lehet. Ez egy helyzet, amivel megbirkózni biztos nagyon nehéz, viszont tovább élni vele, még akkor is, ha közös gyerek van, lehetetlen. De ezt Jack nem akarta tudomásul venni. Nem egyezett bele a válásba, amit Ilona kért. Sõt, ez esetben a testõrök már nem Ilonára vigyáztak, hanem a gyerekre, hogy Ilona nehogy ellopja. A férj az amerikai bírósághoz fordult a saját védelmében, amit meg is kapott, mert mint korábban említettem, a buzikat jobban támogatják, mint a pornóvilág színésznõit. Igaz, azt is figyelembe kell venni, hogy Jack amerikai, a gyerek amerikai, tehát a jog mindenképpen az õ igazukat védi, míg Cicciolina hiába a gyerek anyja, csak egy olasz-magyar bevándorló, aki ottani szemmel megbocsáthatatlan szakmát ûz. A szomorú csak az volt, hogy Jack a tárgyalásokon úgy viselkedett, mint aki nem tudja, hogy kit vett el feleségül. Mintha Ilona félrevezette volna foglalkozását illetõen, és csak annyit tudott volna róla, hogy parlamenti képviselõ Olaszországban. A helyzet teljesen elmérgesedett. A házaspár nem akart békülni. Elindult
a gyûlölködés. Az amerikai bíróság az apának ítélte a gyereket, mert a gazdag családban biztosítottabbnak látta a jövõjét. Nem is lehet õket hibáztatni, hiszen a papa amerikai, a gyerek amerikai, jómódú és nagy a család, a szexet meg amúgy sem a gyerek elõtt szokás végezni. A másik oldalról meg adva van egy szál magában egy rosszhírû anya, aki kétes életet él. A döntés után Ilona kockázatos lépésre szánta el magát. Kanadán keresztül elraboltatta saját gyerekét, és visszatelepült Rómába. Vállalnia kellett annak a kockázatát, hogyha elfogják, börtönbe kerül, ha nem, kitiltják Amerikából. Abból az országból, ahová mindig vágyott, ahol élni szeretett volna. Iszonyú lelki trauma kell ahhoz, hogy egy ember így döntsön. Ha a dolgokat tudomásul veszi, elfogadja az adott helyzetet, megpróbálhatta volna nyugodt körülmények között Amerikában felnevelni a gyerekét. Kérdés, hogy egy gyerek felnevelésének szempontjából mi a meghatározóbb: egy anya múltja, amin már túllépett, vagy az apa jelene, mely nem zárja ki egészséges neveltetését, de veszélyeztetheti. Cicciolina ma feketelistán van az USA-ban. Kitiltották. Végül is hivatalosan elváltak, de az anyagi és erkölcsi javakon még mindig folyik a háború. NEW YORK FENDI BOLT Eszter barátnõmmel, a híres filmrendezõ, Robert Halmi feleségével betértünk vásárolni a New Yorki Fendi boltba. A jóképû olasz tulajdonos úgy nézett ki, mint John Travolta, sötét, zselézett haj, annyi hófehér fog, hogy szinte alig fért a szájába, mosolygós gesztenyebarna szemek, igazi Casanova külsõ. Válogatás közben szóba
elegyedtünk. Elmondta, hogy olasz, mi, hogy magyarok vagyunk. Elmondta, hogy szereti a magyar nõket, mi, hogy az olasz férfiakat. Élete nagy vágya, hogy egyszer találkozzon a magyar származású olasz képviselõnõvel, Cicciolinával. Ismerem személyesen válaszoltam - sõt én írtam az életrajzi könyvét. Láttam a tulaj arcán, hogy egy szavamat sem hiszi. Rosszul esett, de megértettem. Szerencsém volt. Épp aznap este csörgött a telefon a szobámban: - Cicciolina vagyok, holnap reggel jövök hozzátok a szállodába. - Oké, várunk! válaszoltam. Cicciolina meg is érkezett, áttetszõ pulcsiban és szûk farmerban, a haja két copfba fonva. A hasán viselt kenguruban ült Ludvig, a kisfia. Vásárolni indultunk, no meg csak úgy csavarogni New York utcáin. Nézzünk be a Fendi boltba, itt van öt utcányira, éppen nagy kiárusítás van náluk - mondtam. Az üzlet elõtt megálltunk és én belestem, hogy ott van-e Gino, a jóképû olasz tulajdonos. "Vesztére" ott volt. Falfehérre sápadt, amikor meglátott minket. Nem hitt a szemének. Pezsgõt hozatott a találkozás örömére, majd limuzint. Körbekocsizott velünk a városon, még babysittert is rendelt a baba mellé, hogy Cicciolinát mentesítse. Mindenféle finomságot, süteményeket hozatott, hogy vendégül lásson minket. Végül szinte a fél üzletet nekünk ajándékozta. Nagyon jól sikerült találkozó volt, én pedig duplán örültem. Egyrészt, hogy bebizonyíthattam, nem hazudtam, másrészt pedig azért, mert ekkora örömet szerezhettem. Különben, mivel Ilona éppen válófélben volt, a találkozásból kapcsolat lett. AMERIKAI KÖLCSÖNAUTÓ
Elsõ Los Angeles-i utam alkalmával, mint kommunista tinilány, tátott szájjal barangoltam Hollywoodban. Sok jómódú magyar él ott, és tudták, hogy nagyon szeretem a szép autókat. Már eleve attól elájultam, amilyen gyönyörû házban lakhattam Beverly Hillsben. Arról nem is beszélve, hogy megtudtam, kik a "szomszédaink" - Barbara Streisand, Michael Jackson, Rod Stewart, Zsazsa Gábor. A ház tulajdonosa aki eléggé elfoglalt ember volt, átutazott New Yorkba és rábízott engem a spanyol szobalányra, meg a fekete sofõrre, és az asztalon hagyott egy "szerelmes" levelet. "Itt van pénz, tele a fridzsider (ami akkora volt, mint itt, Magyarországon egy hálószoba - már, ha egyáltalában volt) a sofõr visz, ha akarod, de mivel tudom, hogy szeretsz vezetni, elviheted az egyik kocsit." Boldogan kaptam fel az odakészített kulcsot az asztalról. Gondoltam, valami kis tragacsot kapok, de legalább egyedül vezethetek! Térképpel biztosan mindenhova eltalálok. Kifutottam a ház elé, s elkezdtem keresni az "autómat". De semmi mást nem láttam, csak egy nyitott Rolls Royce-t. Aranyszínû volt, fehér bõrülésekkel. Visszamentem a házba, hogy megkérdezzem a sofõrt, talán a háziúr megfeledkezett a dologról, és a nekem szánt autó a garázsban áll? Az egyenruhás fekete fiú mosolygott, visszakísért a kapu elé, s egyértelmûen a Rollsra mutatott. Ez volt az elsõ kölcsön-kocsim Amerikában. Mindez történt akkor, amikor Magyarországon autó szinte alig volt, az is Zsiguli, Moszkvics, Skoda, Trabant, vagy Wartburg. Nyugati gyártmányú autót csak külföldinél láthattunk. Még sztár korunkban is villamossal, és autóbusszal utaztunk. Na, ilyen körülmények között
beleülni egy Rolls Royce-ba... azt hiszem érthetõ, hogy milyen érzés lehetett. Körülbelül, mint lavór után a jacusi kádban fürödni. MARIA CALLAS A multimilliárdos, amerikai Trump felesége, Ivana kezében koktélos pohárral nevetgélve társalgott. A közelben Pavarotti, Pelé és Puskás Öcsi vitte a szót egyegy társaságban. Hirtelen döbbent kifejezés jelent meg egy fiatal skandináv szépség arcán. Fényes zöld estélyibe bújtatott teste megfeszült, látszott, fel akar kiáltani. Azután elernyedt, elmosolyodott. Grace Jones, a fekete énekesnõ, aki a társaság összes fehér lányának udvarolt, épp az imént simogatta meg a fenekét. Pallaviciny õrgróf, Nat King Cool, a bársonyos hangú fekete énekes lányának, Natalie Coolnak magyarázott valamit nagy hévvel... Sergio Failoni, a Milánói Scala karmestere, akinek magyar származású felesége volt, New Yorkban, a Plasa Hotelban adott vacsorát. Kibérelték a szálloda tetején lévõ penthouse -t, és jó néhány világhírességet hívtak meg, elsõsorban a klasszikus zene világából. A fogadáson egy molett, olasz házvezetõnõ szolgálta fel az italokat. A csodálatos olasz és magyar ételspecialitások kóstolgatása közben Richard Cleidermann zongorajátékát élvezhették a jelenlévõk. Mint a hasonló partykon gyakran, most is minden vendég elénekelt egy dalt, természetesen hangos ováció közepette, majd missis Failoni a vendégek nagy meglepetésére felkérte ugyanerre a házvezetõnõt. Õ persze nem csodálkozott! Odaperdült a zongora mellé, és énekelni kezdett... mintha csoda történt volna, de talán valóban az is volt.
Úgy énekelt, hogy minden kézben megálltak az evõeszközök, és szótlanul, tátott szájjal meredtek a káprázatos hangú nõre. Az éneklõ házvezetõnõt úgy hívták, hogy Maria Callas. Mindez közel harminc éve történt. Nézzük, kibõl mi lett mára? A Failoni házaspár sajnos meghalt, Pavarotti, aki akkor még feleségével volt jelen, elvált, és fiatal titkárnõjével él együtt. Richard Cleidermann tipikusan az a fajta fiú volt, akit az összes háziasszony imádott. A csajok üldözték, mindenki az úriembert, a jó partit, az angyal arcú naiv szeretõt látta benne. Mégis, már akkor New Yorkban félrevonult egy nagyon kedves arcú, olasz származású divattervezõ fiúval, akit ott ismertem meg, és akkor még nem tudtam, hogy õ a világhírû Gianni Versace. Félreérthetetlen intim helyzetben sustorogtak. Ivana Trump, a volt cseh síbajnoknõ akkor egy nagy társaság közepén mesélte, hogyan síelt át Ausztriába, pontosabban, hogyan disszidált síléccel egy edzés alkalmával, és hogyan szeretett bele a multi milliárdos Trump. Mára már elváltak és egy olasz milliárdos bankárral él együtt, Trumppal való házasságából származó lánya pedig New York egyik legjobban fizetett modellje. Pelé mindig is imádta a magyarokat, Puskás Öcsit testvéreként tisztelte. Pontosabban Európából a magyarokat és az olaszokat szerette legjobban. Le is fotóztak bennünket közösen. Borzasztóan szimpatikus volt, de érdekes módon semmilyen kisugárzását nem éreztem, pedig azt mondták, hogy a fekete férfiaknak fantasztikus szexuális vonzása van. Õróla azonban soha semmi ilyesmi nem jutott eszembe, csak a focilabda.
Mindketten a focinak szentelték életüket, és azt hiszem kevés ember van, aki ne azzal kezdte volna Magyarország hallatán, hogy Puskás, vagy, ha Brazíliáról esett szó, hogy Pelé. Mind a ketten olyan aranyos, labda formájú emberkék. Natalie Cool azóta világhírû lett. Még kétszer összehozott vele a sors. Egyszer együtt énekeltünk Athénban az Olimpiai Stadionban, majd a Puerto Rico-i nemzetközi dalfesztiválon, ahol mindketten különdíjat kaptunk. Görögországban különben verekedéssé fajult Natalival a szóváltásunk, ugyanis magyar származású fiúmat, aki egyben a karmesterem is volt, lenyúlta. Az ilyen nemzetközi zenei megmozdulásokon még lazább mindenki, örökös partyk, evés-ivás és természetesen sex. Az egyik ilyen medence partynál tûnt fel, hogy hosszú hajú partnerem, aki különben jóképû fiú volt, már vagy egy órája nem található. Túl nagy volt a ház, sok az ember, nagy a park, a medence viszont kicsit meg volt világítva, és ahogyan közelebb mentem, észrevettem, hogy fiúm a medencében gyömöszöli Natalie-t. A fene egye meg, nagyon szép volt az a lány, és gyönyörûen énekelt. Bár én már kifelé menet voltam a kapcsolatunkból, mégis majd megpukkadtam a féltékenységtõl. Beugrottam hozzájuk a medencébe, de nem igazán törõdtek velem. Fröcskölni kezdtem õket, majd fiúm hosszú haját kezdtem huzigálni. Közben Natalie az arcomba fröcskölte a vizet. Ezen végképp bepörögtem, és lekaptam a fürdõruhája fölsõrészét. Elszabadult a pokol, perceken belül ütöttük, vertük egymást, ahol értük, közben fuldokoltunk, mert nyomkodtuk egymást a víz alá... csak úgy forrt körülöt-
tünk a víz. A végén a szintén a medencében lévõ zenészek szedtek szét minket, de még akkor is sikítoztunk, kapálóztunk. Azt hiszem egy mondata mentette meg Nataliet a végsõ "leszámolástól", mikor érthetetlen arccal, zihálva, levegõ után kapkodva azt kérdezte tõlem: "az a baj, hogy nem akarod, hogy a bátyád fekete csajjal legyen?" Akkor a "bátyám" felé fordultam, és rajta töltöttem ki a haragomat. Lebukott, hogy azt hazudta a csajnak, õ a testvérem, és nem a fiúm. A végén persze kibékültünk, és egy jót röhögtünk magunkon. Maria Callas alapsúlya tuti, hogy jócskán túl volt a száz kilón, legalább is azon az emlékezetes estélyen. Késõbb, amikor már befutott, lefogyasztották, majd hozzáment a manageréhez. A házvezetõnõbõl lett világsztár karrierje nem mindennapi módon indult. Maria, mint minden reggel, takarítani kezdett a Failoni házban. A kislány, Donatella már felébredt. Megreggeliztette. Gyönyörû ezüst tálcán, porcelánokkal és egy szál rózsával készült bevinni a reggelit missis Failoninak. Közben meghallotta, hogy a dolgozószobában Failoni úr valakivel kiabál telefonon. Szégyen ide, szégyen oda, kihallgatta, amint arról vitatkozik, hogy a megbetegedett sztárénekesnõ helyett ki fog este énekelni az operában, mekkora anyagi és erkölcsi veszteség, ha nem tudják megoldani. Bekopogott és félénken bement a szobába, Failoni mester õrjöngött, így inkább meggondolta magát és kiment. Majd elkezdett mosogatni a konyhában és közben, mint mindig, kedvenc áriáját énekelte. Elõször csak kis mocorgást hallott a háta mögött - azt hitte hallucinál -, majd hirtelen megfordult, és látta, hogy a
mester ott áll a háta mögött. Arcán már nyugodt mosoly volt. Arra buzdította a házvezetõnõt, hogy énekelje el az egész áriát, mire Maria azt felelte, hogy tudja a teljes operát szóról szóra. Kiderült, hogy ezt énekelgeti mindig a kis Donatellának altatóként. A névtelen kis házvezetõnõ este már az opera színpadán állt. Hiba nélkül végigénekelte az operát, hatalmas sikere volt és perceken belül világsztár lett. SZERELMI HÁROMSZÖG... Karrierje töretlen volt mindvégig, viszont a magánélete tragédiába torkollott. Az egész akkor kezdõdött, amikor megismerkedett a billiomos Aristotales Onassis-el, aki természetesen családos ember volt. Callas elõször a szeretõje lett, majd hamarosan elvált miatta manager férjétõl. Onassis pénzére természetesen nem volt szüksége, hiszen õ maga is multimilliomos volt. Halálosan szerelmes volt a csúnya görögbe. Annyira, hogy még azt is eltûrte, hogy az idõközben agyonlõtt JFK özvegyét elvegye feleségül. Igaz, hogy bár Jackie Kennedy a felesége volt, Onassis a Callassal való kapcsolatát folytatta. Mindenki számára érthetetlen volt, hogy õk ketten miért nem házasodtak össze soha. Azt mondják, Onassis és Jackie Kennedy házassága csak egy politikai és üzleti vállalkozás volt. Jackie mindvégig tudott férje Callassal folytatott viszonyáról, szerinte "ez a házasság maga volt a pokol". Az is hazugság volt, hogy a nászéjszaka alatt ötször szerelmeskedtek. Onassis vajóbában valahol Európában egy 400 millió dolláros üzleti tárgyaláson vett részt, mialatt friss aráját az esküvõ helyszínén, Skorpios szigetén hagyta.
Yiannis Georgakis az Olympic Airways vezetõje, mint Onassis legjobb barátja, elítélte, hogy Arisnak egyszerre két kapcsolata van. Callas pszichológusa szerint Onassis Jackiet sosem szerette, Mariát viszont imádta. Onassis havi 30.000 dollárt adott Jackienek ami rengeteg pénz, hiszen ne feledjük, még csak 1968-at írunk! 1970-ben Onassis válni akart és Callassal akart házasságot kötni Párizsban. Callas ugyanebben az idõszakban havi 50.000 dollárt kapott võlegényétõl. Sem a válás, sem a házasság nem jött létre, mert Maria Callas öngyilkos lett, Onassis 1975-ben, 75 évesen meghalt, majd Jackie Kennedy Onassis 1994-ben rákban. EZ AMERIKA Amerikába érkeztünk barátnõmmel. A bátyjánál szálltunk meg. A háziak elmentek Las Vegasba szórakozni, Judit, a két pici gyereke és én magunkra maradtunk a hatalmas villában. Az épület az egyik legelegánsabb negyedben állt, ablakaiból egyenesen a Hollywood feliratra láttunk. A kapunál, vastag üvegfallal elzárt területen apró krokodilok voltak hivatva elriasztani az illetéktelen behatolókat, és egyúttal tanúskodtak a háziak állatszeretetérõl. Hasonló, kettõs elgondolásból épült a ház köré az öblös alakú, piranháktól hemzsegõ medence. Elektronikus érzékelésû riasztókkal is felszerelték az épületet. Tamás, mielõtt elindult volna Vegasba, megmutatta, hogy a ház mely pontjain vannak az érzékelõk, mire kell vigyáznunk, hol nem szabad a falnak dõlni... Arra is figyelmeztetett, hogy a függönyt nem szabad kézzel elhúzni, csak a zsinórjánál, mert
különben megszólal a riasztó. Igyekeztünk mindent megjegyezni, és miután elment, leültünk beszélgetni. A két kicsi - mindketten három év körüliek közben játszott. Kergetõzni kezdtek, az egyikük megbotlott, és estében megkapaszkodott a függönyben. Azonnal megszólalt a sziréna. Ezzel egy idõben hallottuk az automata zárak csattanását. Hermetikusan be voltunk zárva. Pillanatok alatt helikopter zúgás támadt, és kék fény töltötte be a házat. Megérkeztek a rendõrök. Bekiabáltak, hogy dobjuk el minden fegyverünket, tegyük fel a kezünket... mint az akciófilmekben szokás. Judit egy szót sem tudott angolul, én magyarázkodtam, és próbáltam fordítani, amit õ mondott. Közben folyamatosan szólt a sziréna... Végül a rendõrök - látva, hogy két nõvel és két gyerekkel állnak szemben - központilag leállíttatták a szörnyû hangot, és megszüntették a zárást, majd alaposabb faggatásunkba fogtak. Pechünkre, még azt sem tudtuk, Vegasban hol érhetik el Tamást. Csak a törzshelyeit soroltuk fel, és csendben imádkoztunk, hogy ezek valamelyikén elérjék. Azért addigra már csillapodtak a kedélyek, amikor Juditot arról kezdték kérdezni, hogy honnan jött, és mi a foglalkozása. Amikor közölte, hogy az akkor még kommunista Magyarországon rendõr, ismét puskaporossá vált a hangulat. Csak az idõközben elõkerített Tamásnak sikerült õket meggyõzni, hogy nem vagyunk kémek. GÁBOR ZSAZSA Itthon, Magyarországon édesapjuk ékszerészként dolgozott, édesanyjuk pedig minden idejét arra áldozta, hogy csemetéibõl luxus kurvákat faragjon. Szó szerint árulta Zsazsát, Évát és Magdát.
A három Gábor lány mindegyike ünnepelt, híres szépség volt. Mindannyian szépségversenyeken indultak, többször nyertek. Édesanyjuk, "Joli mama" sem sokban maradt el csemetéitõl. Maga járt elöl "jó" példával, és sulykolta lányaiba elveit, melyek szerint: A szépség és a szerelem múlandó. A dollár nem öregszik és nincs szaga, ezért igyekezni kell minél többet megszerezni belõle - a férfiaktól. Utóbbiak egyébként is azért vannak, hogy ezeket az értékeket számodra elõteremtsék. Csak a legostobább nõ dõl be annak a hülye magyar közmondásnak, hogy a pénz nem boldogít. Állította: "Nagy tapasztalattal magam mögött elmondhatom, hogy semmi sem tett olyan boldoggá, mint a pénz. Mivel ebbõl mindig sok volt és van is nekem, ez a fiatalságom titka". Ez vagy más, de titka mindenképpen volt, hiszen egész életében friss, csinos és agilis volt, egészen 104 éves korában bekövetkezett haláláig. Magda és Éva is meghalt már, de míg éltek, gyakran rendeztek édesanyjukkal közösen nagy evészeteket valamelyik étteremben. Sokszor viselkedtek merõ szórakozásból botrányosan. Többnyire csak "Scandal Sistersként" emlegették õket. Többen állítják, - tán még saját maga is -, hogy Zsazsa férjeit kizárólag bankszámláik alapján választja, és negyven karát alatt rá sem néz gyémántra. A négy Gábor - anya és leányai - férjekbõl összesen 25-öt gyûjtött össze. Zsazsa eddig kilenc férjet "fogyasztott": 1. Buhran Asaf Belgee, diplomata 2. Konrad Hilton, a Szállodalánc tulajdonos család sarja 3. George Sanders, színész 4. Herbert Hunter, bankár
5. Joshua Cosden, olajmágnás 6. Jack Rian, feltaláló (Barbie Baba ami a nõket illeti, az életben jobb volt az ízlése) 7. Felipe de Alpa gróf 8. Michael O' Hara, ügyvéd 9. Frederic von Anhalt herceg Az utolsó férj révén Zsazsa hercegnõ lett, de megadta az árát. Miután összeházasodtak, a hercegi címet az eredeti "tulajdonos"-tól, egy elszegényedett család sarjától vásárolták meg. A szex mindig is fontos volt életében, és hozzátartozóiéban is. Számos férje mellett néhány híres szeretõje: Porfirió Rubirosa, miniszter és playboy Raffael Truillo diktátor Sean Conery, színész John F. Kennedy, az egyesült államok pajkos elnöke Férjei közé tartozott Conrad Hilton, a híres szállo daláncot üzemeltetõ család tagja. Házasságukból gyerek is született: Francesca. Sajnos, a lány - aki ma ötven év körüli - sem anyja szépségét, sem szexuális beállítottságát nem örökölte: leszbikus. Ami a Hiltont, mint szállodát illeti, Zsazsa elõszeretettel veszi igénybe a láncolat szolgáltatásait. Ha pedig egy-egy ilyen alkalommal valami megtetszik neki, - törölközõk, ezüstnemû, fürdõköpenyek stb. -, hát fogja, összecsomagolja, és már viszi is. Mint mondja: Úgysem kapott semmit volt férjétõl - ez a legkevesebb, ami jár neki. George Sanders, híres angol színész, kivétel Zsazsa férjei között. Õ az, akit igaz szerelemmel szeretett. George volt az egyetlen férfi, aki nem hozott pénzt Zsazsának, inkább csak vitt tõle. Zsazsa és testvérei anyjuk tanítása nyomán egyébként mindig azt vallották, hogy az utolsó cseppig ki kell szedni egy férfiból, ami benne van, és itt elsõsorban nem információkra gondoltak... Amit lehetett, meg
is szereztek a férfiakra támaszkodva, az ágyaikon keresztül. Így született a mai Gábor vagyon, a karrier, a közismertség. A tizenéves kis Zsazsa hozzáment a nála jóval idõsebb török nagykövethez, így lépett feljebb a vagyoni és ranglétrán, így került ki külföldre. Abban a körben, amibe bekerült, már csak választania kellett, hogy kihez érdemes legközelebb hozzámennie. John Huston - aki 1953-ban a Moulin Rouge-t rendezte -, fedezte fel a filmnek. Színpadra tizenöt évesen lépett elõször. Tulajdonképpen egy barátnõjét kísérte el próbaszereplésre. Ha már õ is ott volt, megpróbálta. Bejött. Orson Weles azt mondta róla: "Gábor Zsazsa Hollywood legnagyobb sztárja, akitõl senki még egyetlen filmet sem látott". Sokszor szerepelt hírnévre nem számot tartó, feledhetõ mozi és tévéfilmekben. Írt két könyvet. Elsõként a "My life: Hogyan kaparintsunk meg egy férfit, hogyan tartsuk meg, és hogyan szabaduljunk meg tõle" címû jelent meg, majd késõbb az erõsen önéletrajz jellegû "Nekem nem elég egy élet". Ki nem állhatta Frank Sinatrát, Ingrid Bergmannt, és Liz Taylort. Irántuk való ellenszenvének könyveiben hangot is adott. A rossz nyelvek szerint Liz Taylort azért gyûlölte, mert féltékeny volt Richard Burtonre, akit viszont, ha csak tehette, dicsért. Ha vonzerõrõl van szó, nem sajnál bevetni egy kis csalást sem. Partnereinek, sõt, gyereke születéséig férjeinek is azt állította az elsõ közös dugásuk elõtt, hogy szûz. Hivatkozott névházasságra, impotens férjre, és a világon minden más elképzelhetõ indokra, ami miatt egy feleség szûzen maradhatott. Bár nem az egyetlen,
akinek számos plasztikai mûtét áll a szépsége és ránctalan frissessége mögött, ezeket is tagadja. Úgy sokkal érdekesebb egy nõ, kívánatosabb az "áru", ha vonzereje valódi - vallja. Az örökifjú férfifaló valójában megállapíthatatlan korú. Ha megkérdezik, maga is mindig mást állít. Valójában az ezredforduló évében tölti be 83. évét. Talán idõszerû, hogy az utóbbi idõben ilyeneket mondogat: "Azt hiszem, lassan gondolkodnom kell azon, hogy egyszer eljön az az idõ, amikor közelít már az öregség." QUEEN LOVE STORY BRIAN MAY-JEL Amikor elõször, mint a kommunizmusból jött "vörös" tini lány, Londonba szerzõdtem, becsöppentem az akkori világsztárok közé, egy egészen más világba, mint az otthoni. De megismerkedtem olyan "névtelen" zenészekkel, akik nagyon kedves fiúk voltak, de semmi több. Ezek közé tartozott Brian May, aki késõbb a Queen gitárosa lett, és Freddie Bulsara, a késõbbi Queen énekes, Freddie Mercury. Kezdõ tehetségeknek számítottak, de akkor még inkább megmosolyogták õket. A nagy sztárok között forogtam én is, és ugyan, ki figyelt volna Brianra, vagy Freddie-re, amikor ott volt a Bee Gees, Jimmy Hendrix, vagy Eric Clapton... Az élet fintora, hogy a kedves kis zenészekbõl megasztárok lettek. Közel tizenöt év telt el, és 1986-ban ismét találkoztunk Magyarországon, ahol egy nagy sikerû koncertet adtak nyár végén, az ország legnagyobb szabadtéri football stadionjában. Körülbelül százezer ember tombolt és
énekelte, hogy "mi vagyunk a gyõztesek". A magam módján én is híres lettem, elsõsorban kelet-Európában. Így, amikor az Angol nagykövetség Budapesten fogadást adott a Queen tiszteletére, engem is meghívtak. Érdekesen alakult az este, ugyanis az elegáns tömegben odajött hozzám a koncert magyar szervezõje, aki különben régi barátom, a Kelet-Európai rock-koncertek fõ szervezõje. Õ már tudta, hogy Freddiet és Bryant is ismerem Londonból, kiscsaj koromból, és annyit mondott, hogy "üdvözölni akarnak a fiúk". Odavitt a bandához. Udvariasan üdvözöltük egymást. Freddie úgy tûnt, nem emlékszik, hogy valaha is látott, viszont Brian szorító kézfogása, az, hogy magához ölelt és nagyon barátságosan mosolygott, elhitette velem, hogy emlékszik rám. Nem így volt, csak egyszerûen tetszettem neki, és amikor felhoztam a londoni történeteket, próbáltam neki beazonosítani a helyszíneket, akkor jöttem rá, hogy ez felesleges, mert számára én most csak egy új nõ vagyok. Késõbb a menedzser barátom azt is elmesélte, hogy amint beléptem a helységbe, Brian azt mondta, hogy neki ez a nõ kell! Mire a barátom azt felelte: "Ez nehéz lesz, mert ez egy kemény kiscsaj, maga választja a szeretõit. Bejárta már a világot, és se a pénz, se a hírnév nem igazán befolyásolja. Ha tetszel neki, mázlid van, ha nem, akkor tök mindegy, hogy ki vagy, nem fogsz kelleni neki." Az udvarias pofavizitek után úgy döntöttünk, hogy egy akkor éppen divatos és V.I.P. emberek számára mûködõ klubba megyünk, ahol senki nem bámul minket. A híres magyar rockzenészek, filmesek, a Queen, és néhányan az angol követségrõl "eltûntünk". Itt már
közelebb kerültünk egymáshoz Briannal. Õ is azok közé a fiúk közé tartozott nálam, akik valamilyen reinkarnációs, múltbéli kapcsolatból már a kezdet kezdetén közel álltak hozzám. Erre nincs magyarázat. Ez egy nézés, egy érintés, libabõr, vagy hidegrázás kíséretében jön elõ, és mindenképpen érzékelhetõ, hogy egy múltból, egy túlvilágról jött kapcsolat folytatása. Az ember nem kéri ki magának, hogy ez az elsõ este, hogy milyen alapon csókol meg, vagy simogat... ilyenkor minden olyan természetesnek tûnik. Úgy éjjel két óra lehetett, amikor úgy döntöttünk, hogy mindannyian átmegyünk az egyik hotel bárjába. Beültünk az autókba, s a konvoj elindult. Brian a világ legtermészetesebb módján az én fehér Mercedesembe szállt be. A testõrök elõször ezt nem akarták engedni, de õ elhajtotta a nehéz fiúkat, így kettesben autóztunk a városon át. Voltunk vagy húszan, ezért a bárban egy külön részt foglaltak le nekünk. Mivel mindannyian ismert arcok voltunk, az emberek kapkodták a fejüket, mutogattak ránk, de ez akkor már senkit nem érdekelt, jó volt a hangulat. Az összes kurva egybõl lecsapott a velünk ülõ fiúkra. Nagyon szerettem volna táncolni, de Brian kijelentette, hogy csak akkor jön velem, ha Robert Palmer zenéjét elintézem a discósnál. Nem volt egyszerû, mert elõször nem találta a CD-t, de végül táncoltunk! Nagyszerûen éreztük magunkat! Azt hiszem, Brian egy kicsit túl sokat ivott, vagy talán még egy kis füvet is szívhatott korábban, mert egyszer csak eltûnt. A testõrök kirohantak elõször a WC-be, és mivel ott nem találták, az elõcsarnokba, majd a hotel elé, de sehol nem látták. Sok olyan
helyzetben voltam életemben, amikor megtanultam, hogy semmin sem szabad csodálkozni, és elsõre az a gondolatom támadt, hogy az egyik kurva "ellopta". Azután belegondoltam, hogy akkor miért kellettem annyira én? minden megnyilvánulása ezt fejezte ki. Aztán egyszer csak az egyik testõr odajött hozzám és cinkosan a fülembe súgta, hogy Brian az autómban ül, és engem vár. Mint kiderült, a portásnál hagytuk a kulcsot, õ odament, elkérte. Mondta, hogy tudja, az az én autóm, beült, és aztán üzent, hogy jöjjek. Nagyon örültem és búcsú nélkül távoztam. Bepattantam az autóba és elindultunk hozzám. Még megkért, hogy tegyünk egy kört, merthogy Budapest gyönyörû város. Közben sört vettünk és végig beszélte az utat. Elmondta, hogy a felesége meghalt, van két gyereke. Lett egy új barátnõje. Atomfizikus. Õ csinálta magának kézzel az elsõ gitárját, és hogy hûséges típus. Nem mondanám szép férfinek, de nagyon jó a kisugárzása. Lehet, hogy ebben akaratlanul is befolyásolja az embert az a gitárjáték, ami a világon szerintem egyedülálló, meg az a zene imádat, ami minden szavából kihallatszik. Egyszerûen egy komoly pali, minden "rockos mánia" nélkül. Érzékeny és sebezhetõ. A szemébõl valami nagyon barátságos melegség árad, kedves a mosolya, és mindig olyan halk, simulékony... de hát bassza meg, én szerettem, tehát elfogult vagyok. Fölértünk a kéglibe. Budán laktam, egy nagyon kedves, de kicsi lakásban. Hanyatt dobta magát a nagy nád ágyamon és ismét föltette azt a zenét, amire a bárban táncoltunk. Olyan volt, mint egy szégyenlõs kisgyerek, de azért elõbb utóbb lecibáltuk a ruháinkat. Azt mondják, hogy a vékony fiúknak nagy a farka, és minél vékonyabbak, annál nagyobb, de hát nem állíthatom, hogy ez mindig igaz. Brian nagyon vékony fiú... a méreteit a pornósztár srácok is megirigyelhetik. Olyat szeretkeztünk, mint egy lassított felvétel. Nagyon figyelmes, abszolút nem egy egyéjszakás, dühödt
szeretkezésre emlékeztetõ történet volt, mint ahogyan több is lett. Olyan jólesett, hogy hagyott idõt mindenre! Valószínûleg õ is érezhette rajtam a feszültséget és szorongást. Éreztette velem, hogy sokra tart, és mindent szépen csinált. Ahogyan megsimogatta a cicimet, a fenekemet, ahogyan megpuszilta a fülemet, vagy a nyakamat... A maga nyugodt, kimért stílusával, mindent ugyanúgy csinált, mint a zenéjében és a viselkedésében: elegánsan és oldottan, szívbõl. Hajnalban taxit hívtam neki, mert reggel filmforgatásra mentek. FREDDIE Este az Intercontinental Penthouse lakosztályában Freddie negyvenedik születésnapja alkalmából rendezett partit a zenekar. Csodálatos kilátás nyílt a Dunára. Szemben a vár, a kivilágított hidak- egyszerûen meseszerû volt. Még tûzijátékot is kapott ajándékba, miközben világító betûkkel kiírták a levegõben, hogy "Happy Birthday". Szinte ugyanaz a társaság volt, mint az angol nagykövetség estéjén. Freddie rengeteg fiút is vonzott a bulira és mivel mindenki tudta, hogy vonzódik saját neme felé, - hiszen nem egyszer hangoztatta, hogy több száz férfival volt viszonya - elsõsorban meleg fiúk jöttek a partira. De azért jócskán voltak csinos csajok is, hiszen a zenekar többi része abszolút hetero volt. Hosszabb turnékon a zenekar többi tagja diszkóba és csajozni ment, míg Freddie a homokosnegyedeket járta. New Yorkot nagyon szerette, nem csak a világ középpontjának, hanem a bûn városának tartotta. Szinte mágikus erõvel hatott rá, megsokszorozta a szexualitását, itt egyszerûen felkínálta magát. Másik kedvenc helye Spanyolország leghippibb tengeri nyaralóhelye, Ibiza volt, ahol virágzik a
homoszexualitás, meztelen klubok, reggel nyitó discók, nudista telepek, milliomos yachtok és tényleg minden van, ami szemszájnak ingere. Az átlagéletkor húsz év. Különben Freddie azt is elmesélte, hogy már gyerekkorában voltak meleg hajlamai. Indiában, tizennégy évesen a bentlakásos iskolában szerezte elsõ ilyen irányú élményét. Szexualitása teljesen skizofrén volt. Vágyott a biztonságra, a stabilitásra, félt a magánytól, ugyanakkor legvadabb napjaiban állandóan cserélgette a partnereit. Emiatt önmagával is, de a környezetével is iszonyú veszekedésekbe, verekedésekbe keveredett. Halálosan tetszett neki Burt Reynolds, az amerikai színész, aki viszont - legnagyobb pechjére - abszolút heteroszexuális. Õszinteségi rohamaiban abszolút homoszexuálisnak vallotta magát, máskor viszont ködösített. Tette ezt feltehetõleg bigottan vallásos szülei miatt, valamint a Queen nõi közönségére való tekintettel, akiket nem akart elveszíteni. Mivel Brian a szerelmem volt, többször találkoztunk. Így volt alkalmam közelebbrõl is látni, hogy Freddienek hatalmas a farka és a színpadon nem véletlenül viselt feszes gatyát, sõt, még úgy is helyezte a farkát, hogy még nagyobbnak látszódjon. Ez végül is mindkét nem felé szexualitást sugárzott. Ez a kettõsség okozta az együttes amerikai kudarcát. Az "I want to break free" videóklipje, ahol a zenekar nõi ruhákba öltözve takarít, Brian szerint a britek és az európaiak szemében humoros volt, Amerikában viszont a melegek személyes sértésként fogták fel. Az is rontotta Freddie népszerûségét, hogy Paul Brenter, aki közel tíz évig a személyi titkára volt, elárulta és nyilvánosságra
hozta vad homoszexuális életét, a kokain iránti vonzalmát. Három hónappal Freddie halála elõtt õ is meghalt AIDS-ben. Ezzel együtt állította, hogy soha nem volt viszonyuk, de az alatt a tíz év alatt, amit mellette töltött, Freddie soha nem volt nõvel sem. Az édesanyján kívül azért volt még két meghatározó nõ az életében: Mary Austin, butikos volt, a világhírû Biba kozmetikai cég képviselõje. Freddievel a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején élt együtt Londonban, és mikor külön költöztek, két utcával arrébb vett neki Freddie egy gyönyörû lakást, csakhogy a lány a közelében lehessen. Még akkor is ott lakott Mary, amikor már férje és gyereke volt. Minden nap találkoztak, vagy telefonon beszéltek, és az sem véletlen, hogy Freddie szüleivel Mary közölte a halálhírt. Freddie huszonnyolc millió forintos örökségének nagyja rá, és kisfiára szállt, akinek Freddie a keresztapja volt. Budapesten a német Barbarával jelent meg, aki Münchenben élt, és közös házuk volt Freddie-vel. Münchenben, egy homokos klubban ismerkedtek meg, körülbelül egyidõsek voltak. Barbara Valentint a német Brigitte Bardotként emlegetik, háromszorosan elvált, nagycsöcsû színésznõ. Jó barátai közé tartozott az idõközben elhunyt Rainer Werner Fassbinder is, akinek különben az volt a véleménye, hogy az életet tömören kell élni: nõ, férfi, drog, alkohol, ami belefér... - meg is halt harmincnyolc éves korában. Barbarával való megismerkedését röhögve mesélte Freddie. Elmondta, hogy ilyen helyen még nem udvarolt nõnek: a homokos bár WC-jében ült Barbara, õ meg elõtte térdelt, és hajnalig
beszélgettek. Amikor Barbarára rákérdeztem, hogy egy ilyen szexis külsejû nõ mit keres egy köztudottan meleg fiú társaságában, azt válaszolta, hogy fantasztikus vonzereje van, jó arc, nagyon izgató. Õk is ködösítettek, mert egyértelmûen nem derült ki, hogy kúrtak-e, vagy sem. Barbara nagyon haragudott Freddie pár órás, kamionos keféléseiért, az úgynevezett buta bikákért, csak erre általában azt mondta Mercury, hogy ezeknek gyönyörû a teste, jól kefélnek, és egy szép testû Einsteint úgysem fog találni. Mindig hálás volt Barbara nyíltságáért, azért, hogy mellette áll, mert biztonságot adott neki. A fél világot bejárták együtt. A kapcsolat érdekessége, hogy Freddie egy-két férfit leütött, mert úgy érezte, hogy túlságosan messzire mentek Barbaránál. Az is elõfordult, hogy Barbarát pofonvágta, amikor úgy látta, hogy túlságosan flörtöl egy férfival. Borzasztó kettõsség volt Freddie-ben, mint Jekyll és Hyde. A férfias bõr öltözékektõl a nõi ruhákig terjedtek szerelései, az egyik percben õrjöngött, dühöngött, törtzúzott, a másikban pedig - minden átmenet nélkül finom kezeivel virágot ültetett. Barbara a haláláig imádta. Amikor Freddie már nem mozdult ki Angliából, közös müncheni házuk kulcsát megcsináltatta aranyból, és elvitte neki Londonba, mint utolsó ajándékot. Egyik nõ sem volt féltékeny Freddie fiúira, sokkal mélyebb volt a köztük lévõ - nevezzük szerelmi barátságnak - kapcsolat. Miután személyi titkára, valamint két volt szeretõje AIDS-ben meghalt, Mercury felhagyott a csapongásokkal, nem ment többé a Müncheni házába, ahol különben három évig élt. New Yorki lakását
vagy a svájci rezidenciáját egy-egy kedvelt szeretõjének ajándékozta. Visszavonult Angliába, és haláláig a Kensingtoni palotájában élt egy híres angol fodrász fiúval, aki haláláig a partnere volt. Önmaga árnyékává vált, és a bulizások helyett már csak virágaival, halaival, cicáival törõdött. Jól eltértünk Briannal folytatott love storimtól, de Freddiet nagyon szerettem, és minden szempontból figyelemre méltó embernek tartom. El kell ismerni: halálával a Queen is meghalt. THE SHOW MUST GO ON A születésnapi buli másnapján kora reggel visszautaztak Londonba. Brian jó ideig hiányzott, de sokszor beszélgettünk néhány szót telefonon és még ugyanabban az évben karácsony elõtt visszajöttek a film bemutatójára. Ott találkoztunk. Üzent nekem, hogy jöjjek. Olyan érzésem volt, hogy õ is büszke rám, és elismerte a sikeremet. A premier utáni partyn rengeteget dumáltunk, de valahogy szomorúnak láttam. Megbeszéltük, hogy meglátogatom a hotelban, és együtt alszunk, de annyira leitatták, hogy inkább úgy döntöttem, haza megyek. Túl szép volt az elsõ szeretkezés emléke ahhoz, hogy esetleg egy ilyen részeg, tudathasadásos keféléssel folytatódjon. Másnap felhívott, és mint egy gyerek, aki valamilyen csínyt követett el, bocsánatot kért. Aznap este volt a születésnapi bulim, amin hazai viszonylatban sikk volt minden évben részt venni. Erre hívtam meg õt is, és természetesen a bandát. Körülbelül százhúszan voltunk. A Queen-en kívül még volt természetesen sok-sok magyar sztár, és barát. Boldoggá tett, hogy Brian eljött, de na-
gyon nehéz helyzetet is teremtett, hiszen, mint ünnepeltnek, mindenkivel foglalkoznom kellett, pedig a legszívesebben mellette ültem volna egész este. Lehet, hogy csak másnapos volt, de sápadtnak tûnt, és valami szomorúságot láttam a szemében. Freddye-tõl kérdeztem meg, hogy valami gondja van-e Briannak, vagy csak egyszerûen fáradt? Az volt a válasz, hogy nem egy egészséges alkat, korábban már volt fertõzõ májgyulladása, amiben majdnem meghalt. Õ is átesett azon a "zenész-betegségen", amit kábítószernek hívnak. Családi gondokkal is küzd. Magányosnak tûnt a körülötte nyüzsgõ tömeg ellenére, majd hirtelen felpattant, odarohant hozzám, egy félreesõ helyre húzott, összevissza puszilt, boldog szülinapot kívánt és azt mondta, szarul van, hazamegy a szállodába lefeküdni. Valószínûleg õt viselte meg legjobban Freddie betegsége. Sajnálta, hiszen a barátja volt, a külvilág felé egyre nehezebb volt a hazudozás, Freddie híres munkabíró képessége pedig megszûnt. Hülye voltam, mert akkor kellett volna kimutatnom igazán a szeretetemet, talán hozzá költözni Londonba, együtt élni... De mind a ketten büszkék voltunk, õ nem kérte, én meg nem ajánlottam fel. Ráadásul megvolt a magam baja is, hiszen édesanyám betegeskedni kezdett. Sokat beszélgettünk telefonon, és természetesen utána találkoztunk még a nagyvilágban. 1988-ban Los Angelesben, ahol Phil Collins, Brian May, Eric Clapton és Elton John játszott együtt a Hollywood Ball-ban, 1992-ben Londonban, 1994-ben ismét Budapesten. Üzent Hegedûs Lacival, Kelet-Európai menedzserével, hogy érkezik. A Kisstadionban
adott koncertet saját zenekarával. Elõzõ nap jöttem ki a kórházból, mert epekõ mûtétem volt. Nem tudtam kocsit vezetni, hiszen még a járás, az ülés is nehezemre esett. Ezért autót küldetett értem, és a színpad szélére egy külön fotelt állítottak be nekem, nehogy a nézõtéren valaki meglökjön, vagy bármi bajom essen, és hogy kényelmesebben ülhessek. A fotelból néztem végig a koncertet. Elõadás után a Kempinski szállodába mentünk, ahol Brian sajtótájékoztatót adott. Direkt a háttérben maradtam, mert nem akartam zavarni, és nem is éreztem jól magam. Az egész hatalmas sajtó stáb, a fotósok elõtt Brian egyszer csak fölállt, rám mutatott, és azt mondta, hogy ez az a nõ, akit itt, Magyarországon szeret, és hogy nekem írta a "Love of my Life" címû dalt. Rettenetesen zavarba jöttem. Elõre hívott, hogy ne ücsörögjek hátul magamban. A sajtótájékoztató után vacsorára voltunk hivatalosak. Elõállt a limuzin, én pedig szépen lemaradtam, hogy ne kelljen mennem. Az én kis barátnõm, és egyben badyguardom, értem jött a Mercedes Roadsteremmel, és mindenképpen meg akartam lógni, de Brian visszaküldte értem a testõreit. Nem volt menekvés! Még fontolgatta, hogy az én autómmal menjünk-e, mert az "olyan jól áll nekünk" - mondta, de mert nem éreztem jól magam, a limuzin mellett döntött. A vacsorán rajtam kívül magyar csak a Kelet-Európai manager volt. Azt hiszem, itt öntöttem ki elõször a lelkem Briannak: édesanyám halálosan beteg, engem megoperáltak, éppen hullámvölgyben voltam a zenével, nem ment a könyvírás sem annyira... érdekes, magam sem tudom miért, de az egyetlen pozitív dologról, a kislányomról akkor egy szót sem szóltam. Telefonon sem említettem a gyereket soha. Igaz, az ilyesmi nem telefontéma. Talán azért sem szóltam róla, mert a kapcsolatot fõként telefonon tartottuk, és vártam az alkalmat, amikor személyesen beszélhetünk mindenrõl. Különben meg önálló nõ voltam, megszoktam, hogy magam küzdök meg az élet kihívásaival, és a gyerek örömöt jelentett számomra, nem gondot. Tudtam, semmin nem változtat, ha szólok róla. Briant lekötötte a munkája, sokat utazott, és nekem is
megvolt a magam élete, karrierje. Bíztam kettõnkben, szerettem õt, és tudtam, hogy Brian is hasonlóan érez, de egyikünk sem változtathatta meg az életét. Nem akartam felesleges fájdalmat okozni neki, meg ki tudja, a gyerek hogyan reagált volna rá? Panaszaimat hallva Brian vigasztalt, és azt mondta, hogy aludjak vele a szállodában, de fájt a hasam, úgy éreztem, hogy nem vagyok teljes nõ pillanatnyilag, és hiába mondta, hogy õ csak velem akar aludni, és meg akar simogatni, én inkább haza akartam menni. Lehet, hogy akkor azt hitte, talán már nem szeretem, vagy nem kell nekem, pedig ez egyáltalában nem így volt. Visszamentünk a szállodához, ott várt engem az autóm. Nagyon megölelgettük egymást, és legközelebb négy év múlva találkoztunk. Igaz, közben egyszer jártam Londonban, és felhívtam, de akkor õ pont Ausztráliában volt. Csak egy szép üzenetet hagytam neki. Utoljára 1998-ban találkoztunk, amikor egy turné során ismét Magyarországon koncertezett új, saját zenekarával. Naponta telefonált, hogy éppen hol járnak a repülõvel, pontosan mikor érnek ide. Végül Frankfurtból jött a telefon, hogy délután érkeznek. Estére meghívott vacsorázni a Fórum hotel elegáns éttermébe. Végül is ott beszélgettünk elõször négy év után. Mindaddig telefonon, faxon tartottuk a kapcsolatot. Ha nagyon elfoglalt volt, a titkárnõje hívott fel, de mindig adott hírt magáról. Akkor már nem volt túl jól, elkapta az influenza és aggódott a hangjáért. A vacsora után én vittem haza a Kempinskibe, ahol lakott. A hallban már várta a titkárnõje és a zenészei indulniuk kellett a koncertre.
Természetesen én is ott voltam, és elvittem a kislányomat is. Az elõadás után bemutattam Briannek. Nagyon meglepõdött, hiszen korábban nem beszéltem a gyerekrõl. Láthatólag örült. Niki éppen kilenc éves volt akkor. Azonnal egymásra találtak, fantasztikus volt közöttük az összhang. Brian nem kérdezett semmit a kicsivel kapcsolatban, és igaza is volt. Nekem kellett volna beszélni róla. De tulajdonképpen fölösleges volt minden szó. Egyszerûen tudtuk, amit tudnunk kellett. Egy kicsit a büszkeségünk, egy kicsit a kapcsolatunk mélysége mindkettõnket visszatartott attól, hogy beszéljünk a gyerekrõl. Ott, és akkor a körülmények sem voltak alkalmasak. Mindenesetre öröm volt õket együtt látni. Bár elõször találkoztak, az összetartozás sugárzott róluk. Soha nem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor hárman együtt lehettünk. Hiába voltak körülöttünk sokan, a környezõ világ arra az idõre megszûnt számunkra. De már késõre járt. Nehéz volt, de lassan búcsúznunk kellett. A sors kegyetlen játéka, hogy a kettejükrõl készült közös fotók tönkrementek a fényképezõgépben. Másnap már Ausztriában, Bécsben kellett Brianéknek fellépnie, és onnan is mentek tovább, a körútjuk többi állomására. A titkárnõje hívott telefonon, hogy Brian rosszul van, komollyá vált a torokgyulladása, aggódnak, hogy fel tud-e egyáltalában lépni, de a lelkére kötötte, hogy engem mindenképpen hívjon fel. Késõbb Brian többször keresett, de elõfordult, hogy én nem hívtam vissza, mert lekötöttek a gondjaim. Sok problémáim voltak akkoriban. Megtanultam, hogy mindig magam intézzem az ügyeimet, és semmiféle segítséget - fõként anyagit - nem kértem
senkitõl. Brian mindig felajánlotta, hogy forduljak hozzá, bármi problémám van. Szégyelltem tõle segítséget kérni, de egyszer olyan komoly gondom akadt, amit én egymagamban már nem tudtam megoldani. Itthon a kommunizmusból átmentünk a fene nagy demokráciába. Egyszerre minden szabad lett, így a bûnözés, a csalás is. Üzleti vállalkozásba kezdtem, és belebuktam. Partnereim becsaptak, elsikkasztották a pénzem. Ekkor kiöntöttem neki a szívemet. Elmondtam a gondjaimat. Itt vagyunk ketten a gyerekkel. Két nõ egyedül, támasz nélkül... Szükségem volt a megértésére, hogy érezzem, mellettem áll. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy közös CD-t adhatnánk ki, ami anyagilag is kihúzna a bajból, és mégsem kellene kölcsönt, vagy ajándékot kérnem senkitõl, mert az ilyesmitõl mindig irtóztam. Egy jó, közös üzleti vállalkozás azonban fair ügy lett volna. Errõl a tervérõl még ma sem tettem le. Amikor meghallotta, hogy milyen gondjaim vannak, Brian felajánlotta, hogy anyagilag támogat minket, Niki nevére nagyobb összeget küld. Most azt hiszem, hogy eljött az ideje, hogy leüljünk õszintén beszélni egymással, hogy többé ne legyenek titkaink, pontosan azért, hogy megõrizzük a kapcsolatunk tisztaságát. Ez mindhármunk érdeke. QUEENNEL A LONDON-NEW YORK-I ÚTON - SZEX A REPÜLÕN Világ életemben tiszteltem a másságot, támogattam a kisebbségeket, legyenek azok cigányok, zsidók, leszbikusok vagy melegek, de nagyon sok hivatásos kurva barátnõm is volt. Talán morbidnak hangzik, ha azt mondom, hogy csodálom az olyan melegek kapcsolatát, akik
hûségesen élnek egymás mellett, hosszú éveken keresztül. Sokkal monogámabbak, mint a heterók. Úgy tûnik, hogy minden sokkal romantikusabb, érzelemtelibb kapcsolatukban, olyan, amilyet az ember magának szeretne egy hetero szerelemben. Ajándékok, virágcsokrok, féltékenység, felfokozott szex és érzelem, ragaszkodás, és jóban-rosszban kitartás a sírig. Sok híres barátom halt meg AIDS-ben és a partnerük bizony végigcsinálta velük a betegség minden fázisát, szemrehányás nélkül. Az emberek többsége azért a mai napig is undorodik az egynemûek szerelmétõl. Tény és való, ha el kell képzelni, akkor lelki szemeim elõtt még mindig szebb, vagy esztétikusabb két nõ szeretkezése, mint két fiúé. A heteroszexuális fiúk izgatónak tartják azt, ha két, vagy még több csajjal vannak, ez nyilvánvaló, de valószínûbb, hogy ilyen helyzetekben azt szeretik, ha a lányok kiszolgálják a férfit, és nem csak, vagy fõleg egymással foglalkoznak. Californiában, és fõleg Hollywoodban például, ahol lakom - amikor Amerikában vagyok - van az orosz, a zsidó és a meleg negyed találkozása, és ezen a részen feltûnõen sok a meleg, vagy legalábbis inkább szembetûnõbbek, mint a leszbikus lányok. Elsõ amerikai utam alkalmával büszkén vettem tudomásul, hogy szebbnél szebb, kisportolt, lebarnult fiúk mosolyognak rám jobbnál jobb nyitott sportkocsikból. Megnõtt az önbizalmam. Boldogan vettem tudomásul, hogy kis kelet-európai énekesnõ létemre mennyire imádnak a californiai szépfiúk. De hamarosan kiderült, hogy csak kedvesek, mint általában a messzirõl jött idegennel. Barátságosak, hiszen süt a nap, ott a tenger, jól élnek. De a mosolynál vagy egy-egy kedves szónál többet nem is kaphattam, hiszen ott élõ barátaim felvilágosítottak, hogy ezek a fiúk egymást szeretik, egyszerûen csak haverkodtak. Eleinte irigykedve néztem, amint kézen fogva ment két ilyen jóképû srác. Nyugodtan csókolóztak az utcán, simogatták egymás fenekét... Lelki szemeim elõtt láttam, hogy ezek hogyan szeretkezhetnek.
Gusztusos, szép, ápolt testek, de akármit képzelõdtem, nem voltak izgatóak számomra. Bár, amikor elõször közelrõl, és élõben láttam egy ilyet, akkor meglepõdtem, hogy mennyire természetesen viselkednek a meleg fiúk a szexualitásban egymás között. Néztem, és tulajdonképpen nem találtam sem gusztustalannak, sem visszataszítónak, csupán érdekesnek. Ez a történet az angol légitársaság London-New York-i járatán esett meg, a gép elsõ osztályú kabinjában, ahol csak a Queen együttes tagjai egy angol lány és jómagam voltunk, valamint Freddie újdonsült szerelme, a járat egyik légiutaskísérõje. Köztudott, hogy az elsõ osztályon hatalmas fotelok vannak, bárpult. Nem szoronganak az emberek egymás mellett, és ez esetben idegen nem is volt közöttünk. Az angol lány Rogerral, a dobossal volt, én Brian May mellett ültem. Freddie ott ismerkedett meg az amerikai fiúval. Ebbõl a viszonyból egy hosszabb kapcsolat is lett, csak a fiú, jóval korábban, mint Freddie, AIDS-ben meghalt. A srác magas, vékony, kisportolt, zselézett, világosbarna hajú volt, nagy kék szemei, és az egyik fülében egy kis briliáns kõ csillogott. Vakító fehér inget viselt, nagyon szép kezei és ápolt körmei már elsõre feltûntek. A komoly, sötét nadrág alatt is látszott, nem kis szerszámmal rendelkezik. Már a beszállásunkkor látszott, hogy a fiú tudta, és várta Freddie érkezését, bár személyesen korábban nem ismerte. Olyan igézõ pillantásokat vetett rá, amit bizony bármelyik nõ megirigyelhetne, nem hallgatóztam, mégis megütötte a fülemet Freddie udvarlása, ahogy egy perc alatt meghódította ezt a srácot. Azt még hallottam, amikor mondta, hogy "gyönyörû a szád, ezzel csodálatosan lehet szopni". Tényleg szép szája volt, de én másra gondoltam volna. Kíváncsi
lennék arra, hogy honnan ismerik fel egymást a melegek? Honnan tudja, hogy az a másik nem fogja pofán vágni, és elhajtani melegebb éghajlatra, ha ilyeneket mond neki? Elfoglaltuk a helyeinket, a repülõ elindult Londonból. A fenekünk is ki volt nyalva. Ez a fiú volt azzal megbízva, hogy velünk foglalkozzon a körülbelül hét órás út alatt. Elõételnek kaviárt és pezsgõt hozott, friss hagymával, majd választani lehetett a marhasteak, a currys csirke és a lazac közül. Utána csodálatos sajt- és gyümölcsválaszték következett, francia és kaliforniai borok széles kínálata, a végén pedig puding és sherry, amit az angolok az étkezés végén fogyasztani szoktak. Freddie a sherry mellé egy szál rózsát is kapott. Az evésivás után - bár az, mint tudjuk az elsõ osztályon folyamatos - egy filmet kezdtünk nézni. Ehhez besötétítettük a kabint. Kellemes félhomály volt. Az Emmanuelle film jutott az eszembe, és az, hogy még sosem szeretkeztem repülõgépen. Itt meg szinte családi társulat volt, tehát félreérthetetlenül Brian tudtára adtam, hogy mit akarok. De az én kis atomfizikusom szégyenlõs volt és inkább a toalettet ajánlotta, ahhoz meg nekem nem volt kedvem. Úgy tûnt, hogy az egész társulat elszundikál. Csak a leghátsó ülésen beszélget Freddie és az amerikai srác. Mivel Brian is elaludt, leselkedni kezdtem. Ciki, de kukkoltam! A két fiú csókolózott, majd gátlástalanul elkezdték simogatni egymás farkát. Kicsit tátva maradt a szám, de hiába. Majd a stewart fiú szépen letérdelt Freddie lábai közé, kinyitotta a sliccét, és csókolgatni kezdte. Hiába ment a film, szólt a zene, meg a repülõgép zaja, azért lehetett
hallani a zihálást és a nyögdécselést, amikor Freddie elélvezett. Majd egy nagy pokrócot terítettek magukra és a fiút Freddie féloldalra fordította, majd mögé ült, ezután minden a pokróc alatt történt. A takaró egyértelmûen mozgott, jöttek a különbözõ izgató hangok. A srác csókolgatta Freddie fülét, arcát, nyakát. Sose hittem volna, hogy ez a jelenet fel tud izgatni. Tudtam, hogy Briant nem tudom rávenni arra, hogy helyben és most itt azonnal szeretkezzünk, szerencsémre a toalette a másik irányban volt, mint ahol a fiúk ültek, így kisurrantam. Bizony, ilyen látványra még sosem élveztem el... Próbáltam elképzelni, hogy mi is történhetett a pokróc alatt. Majd kielégülten kezet mostam az illatos szappannal, visszalopakodtam a helyemre, bebújtam Brian mellé a pokróc alá és elaludtam. ROMÁNIA Több alkalommal jártam Romániában turnén. Énekeltem románoknak, de elsõsorban az ott élõ magyarságnak, Erdélyben és környékén. Erdély Romániának az a része, amit a II. világháború után vettek el Magyarországtól és Romániához csatoltak. HELYZETKÉP Elnyomás, rettegés, sötét nyomor, ellenségeskedés, gyûlölködés, spiclik... Az ország rettegett szervezete a Sekuritate állam biztonsági, a rendõrségnél hatalmasabb szolgálat, rengeteg besúgóval, akiket vagy pénzzel, vagy zsarolással vettek rá az együttmûködésre. A hajdani magyar ÁVHhoz hasonló erõszakszervezetnek óriási az apparátusa. Korábban, ha Romániába vitt az utam, gyakran kértek meg kinti ismerõsök, barátok, hogy vigyek nekik valami nagyon fontos apróságot. Érdekes módon, szinte mindannyian ugyanazt kérték. Fogamzásgátlót. Ceausescu uralma idején egészen egyszerûen megtiltotta a fogamzásgátlást. Ezért akik megtehették, a fogamzásgátló szereket külföldrõl csempészték be maguknak. Akinek volt utazó ismerõse, rokona, még
megoldotta valahogyan a problémát, a többiek azonban rászorultak az erre szakosodott csempész szolgáltatókra. Nem volt rossz üzlet a csempészeknek. Gyógyszer hiányában a régi házi módszerek dívtak: a naptáros, vagy a megszakított közösüléssel. Ha valaki mégis terhes maradt, esélye sem volt arra, hogy hivatalosan szabaduljon meg esetleg nem kívánt, netán nemi erõszakból származó terhességétõl. Nem hivatalosan persze léteztek olyan nõvérek, szak- és kevésbé szakemberek, akik különbözõ módszerekkel vállalták e munkát. Számtalan nõ halt bele. Ha a delikvens küret utáni rosszullét miatt orvoshoz került, annak kötelessége volt azonnal értesíteni a securitatét. Míg a szervezet tagjai oda nem értek, nem kezelhette a beteget. Gyakran megesett, hogy csak azután látta el a vérzõ nõt az orvos, miután a securitate embereinek elárulta annak a nevét, aki a terhesség megszakítást végezte nála. Ha nem beszélt, belehalt. Ha beszélt, az alkalmi bábának egyetlen lehetõsége maradt - már, ha elég csinos volt -, hogy ne tüntessék el: teljesítette a szekusok szexuális igényeit, akár többet is egyszerre, és amikor csak akarták. Az országot járva, a könyvesboltokban nézelõdve gyakran találkoztam tudományos könyvekkel, melyeknek szerzõje mind-mind a Románia szerte rettegett, zsarnoki uralkodó felesége, Elena volt. Meglepõdtem, de nem sokáig. Az akadémikus Elena Ceausescuról akkoriban sokan tudták, hogy csupán néhány elemivel lett professzorasszony. Kutatásait, tudományos munkáit névtelen tudósok készítették helyette. Az akadémikus asszony büszke volt, és állandóan emlegette címeit, kitüntetéseit, melyekbõl volt bõven, hiszen
azokat pénzért, vagy zsarolással szerezte romániai és külföldi akadémiákról és intézetektõl. ÚTON Többnyire hatalmas busszal utaztunk, a zenekar, én és a felszereléseink. Persze senki ne gondoljon a napjainkban megszokott luxus buszokra, légkondival és egyebekkel. Bár fárasztó volt az út, kellemesen telt a határig. A hazai vámosok pillanatok alatt ki- vagy beengedtek minket az országba, a románoknál viszont minimum két óra volt a limit. Alaposan átvizsgáltak mindent, szétszedték a csomagjainkat, még attól sem riadtak vissza, hogy a bepakolt nõi fehérnemûk között turkáljanak. Ha végre ezen túljutottunk, akkor jöttek a katasztrófális útviszonyok, amiktõl nem egy esetben össze-vissza dõltek a bepakolt erõsítõk, drága hangszerek, és csak remélni tudtuk, hogy este a bulin megszólalnak. Aztán jöttek az alkalmi útdíj-beszedõk, akik általában 100 dollárt kértek. Volt olyan is, hogy egy úton kétszer. Jobb volt ezt a pénzt azonnal odaadni, mint, hogy késõbb kirabolják a buszt, vagy bármilyen koholt indokkal megzsaroljanak. Egyik alkalommal, mikor a szekusok megállítottak minket, hogy elkérjék az útpénzt, helybéli tolmácsunknak adtuk át az összeget. A csinos, fiatal kislány leszállt. Eltelt öt perc, majd tíz, tizenöt is, és még mindig nem jött vissza. Utána indultam. Leszállva megpillantottam egy lepusztult csehót az út mentén. Máshová nem tûnhettek, ezért odamentem. Csupa rossz külsejû alak, félig az ócska asztalok alá csúszva, alkoholisták... Gyûrött papírfecnire ügyetlen kézzel rajzolt nyíl mutatott a hátsó kijárat és az udvar felé: WC. Még ki sem léptem, meghallottam a hangokat. Elfojtott zokogás keveredett nyögésekkel, sóhajokkal. Hamarosan megpillantottam a szekust, amint a WC korhadozó deszkafalánál állva hátulról dugta a tolmács kislányt. Amikor észrevett, elengedte a lányt, aki elfutott a busz felé. Utánaindultam. A leghátsó ülésen szipogott. Megpróbáltam vigasztalni. Közben elmagyarázta, hogy nem volt más választása. Ez itt így szokás. Egy szekusnak ellentmondani ugyanis egyenlõ az öngyilkossággal. Betértünk egy kis étterembe, hogy felfrissítsük magunkat, bekapjunk néhány falat kaját, no és persze WC-re. Hulla fáradt voltam. A félhomályos
mellékhelyiségben mégis feltûnt a WC-papír furcsa mintázata. Láttam, nyomtatott szöveg van rajta. Megpróbáltam elolvasni. Nocsak?! Már az is csoda volt, hogy egyáltalán papír volt a WC-ben, de hogy szöveges, ezen még amerikában is csodálkoznának, holott nem is rossz ötlet a Mc Donald's-ben vagy a Burger Kingben saját reklámszövegû WC papír (ötlet levédve!). Óriási megdöbbenésemre egy bibliai idézet töredékét tartottam a kezemben. Nem is használtam fel, inkább elõvettem a saját papíromat. Fogtam az egészet és kivittem, majd a pincértõl, aki beszélt magyarul, megkérdeztem, hogy ez mi? A helybéliek titokzatosan összenéztek, és mivel ismertek, elmondták a történetet. A pápa és más segítõszándékú adományozók körülbelül egymillió bibliát küldtek Romániába. Természetesen ingyenesen, és a vallás ápolásának céljából. Az államfõ ahelyett, hogy szétosztatásáról gondoskodott volna, bezúzatta õket. Ám nem hagyta, hogy veszendõbe menjen az ingyenesen érkezett nagy mennyiségû papír. Rajtam kívül még sok ember megdöbbenéssel látta a vásárolt toalettpapíron a bibliai szövegfoszlányokat. KIKOSARAZTAM AZ ÁLLAMFÕT A fõvárosban, Bukarestben egy nagy protokoll koncert volt, ahová az összes Kelet-Európai országból meghívtak egy-egy sztárénekest. Akkor még a médiák mind állami kézben voltak, de megjelent a televízió és a rádió. Felesége és fia kíséretében részt vett a miniszterelnök Nicolae Ceausescu is. Ilyen ronda házaspárt én még az életben nem láttam! Orosz mintára dínom-dánom, fogadás követte a koncertet. Mindannyian az "Úr színe elé járultunk", mert bemutattak minket az ország elsõ emberének, aki úgy is viselkedett, mintha a világ ura lenne. Ennek ellenére bûbájosan mosolygott rám.
Egyetlen szót nem beszélt semmilyen európai nyelven, gyûlölte a magyarokat, de mégis udvarolni próbált - a tolmács segítségével. Alkoholos és büdös lehellete miatt még az udvarias kétoldali arcpuszit sem szívesen adtam neki. Keze hideg volt és izzadt. Gusztustalanul hatalmas pecsétgyûrûk az ujjain, már az érintésétõl libabõrös lettem az undortól. Szókimondó, miniruhás teenager voltam, akit sem az érdekek, sem a pénz nem befolyásolt, de a tolmács addig erõsködött, míg elvonultunk egy oldalterembe, ahol megtette ajánlatát: feküdjek le vele, és azt kérek, amit csak akarok: ékszert, valutát, bármit... Ceausescu felesége hetente külön repülõvel járt bevásárolni Párizsba. A miniszterelnök ezt, mint lehetõséget felajánlotta nekem is, hátha így meggyõzõbb lesz ajánlata. Mindez történt a legvéresebb kommunizmus idején, amikor még útlevélhez is nehéz volt hozzájutni. Szinte azonnali meglepetésrõl is gondoskodott: kaptam tõle egy gyönyörû bernáthegyi kölyköt. Ezt az egy ajándékot elfogadtam tõle, mert imádom az állatokat. Ám akkor éppen a neves Gundel család egyik leszármazottjába, egy zenész srácba voltam szerelmes, ezért kiröhögtem a román államfõ ajánlatát. Megjelent lelki szemeim elõtt a helyzet: kefélek a lottyadt seggû, áttetszõ bõrû, gusztustalan, büdös szájú, vézna vénemberrel, és közben arra gondolok, milyen szép ruhákat veszek a pénzén másnap Párizsban?! Kell a francnak! Még két alkalommal próbálkozott a turné során, majd utolért bosszúja. Oradeán, az egyik magyar lakta területen lévõ megakoncertemen, miközben testvéreimnek szólítottam a magyarokat, magyarul beszéltem és közösen elkezdtük énekelni a magyar Himnuszt, rendõrök lepték el a színpadot, vadállat módjára viselkedve. Kilökdöstek az öltözõig. Abba kellett hagynom a koncertet, és zenészeimmel együtt azonnal, rendõri kísérettel kitoloncoltak az országból. Három évig nem mehettem Romániába, de akkor sem bántam meg, hogy nem lettem a szeretõje ennek a külle-
mében és emberi mivoltában egyaránt gusztustalan diktátornak. NICU APJA NYOMDOKAIN A teljhatalmú uralkodónak három gyermeke volt, egy lány és két fiú. A nagyobbik fiú szerény volt, ellentétben öccsével, aki nem csak keresztnevét örökölte apjától, hanem hatalomra törõ, mindent legázoló, erõszakos jellemét is. Nicu vadászta a jó nõket, vedelte a piát és szórta a pénzt. Három év múltán, amikor már ismét szabad beutazá som volt az országba, sok nagyszabású nemzetközi bulin vettem részt, olyanok társaságában, mint Roy Orbison, Mama Cass, ABBA. Az egyik ilyenen ott volt Nadia Komaneci, a románok többszörös olimpiai bajnok tornásznõje is. Az egyik magyar származású szekussal összehaverkodtam, aki közremûködött korábbi kiutasításomban. Bár nagyon sajnálta, mégsem tehetett az érdekemben semmit. Saját pozíciója is labilis volt: zsarolással vették rá munkájára, de családját el kellett tartania. O mesélte el, hogy a csinos Nadjára szemet vetett Nicu. Attól sem riadt vissza, hogy a híres tornászlányt megszerezze magának. Hiszen akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy nõ nemet mondjon akár egy szekusnak, hát még egy akkora embernek, mint az egyeduralkodó Nicolai Ceausescu fiának, aki nem válogatott az eszközökben. (Õ volt az, aki késõbb, a forradalom idején belelövetett a fegyvertelen szebeni felkelõk tömegébe, megöletve jó néhány embert.) Nicu tehát magához hívatta Nadiát, aki az ország sztárja volt. Egy vad, alkoholmámoros buliba. Közölte, hogy le akar vele feküdni. A lány visszautasította. Nicu nem tûrt ellentmondást. Feldühödött, Nadiának esett, hogy megerõszakolja. Nadja Comaneci az után az eset után nagyon sokáig nem szerepelt a nyilvánosság elõtt, mert össze-vissza volt verve. Nadia az esetet követõen az elsõ adandó alkalommal örökre külföldre távozott. KUWAIT HELYZETKÉP
Ha csak elvétve, kegyetlen homokviharok, veszélyes nappali hõség, balesetveszély... Hatvan-hetven baleset történik egyetlen nap alatt Kuwait Cityben! Érthetõ: a teve irányításához képest kicsit más a milliós értékû autókat vezetni. Elképesztõ, miket tudnak mûvelni a volán mellett! Elfelejtenek indekszelni, és az utolsó pillanatban, mint egy biciklis, - a Rollsok, Limuzinok ablakán kinyújtva karjukat jelzik a kívánt útirányt. A benzin a hetvenes évekig ingyenes volt, ma már pénzt kérnek érte, de az üzemanyag még mindig olcsóbb, mint a víz. Itt a víz az úr, a kincs! A gazdagság jelképei: a kert, és a szökõkút. Kuwait gazdag ország. Az állam minden polgárának ellenszolgáltatás nélküli fix juttatás, ingyen lakás jár. A belföldi telefonálás ingyenes. A villanyszámla egy évre körülbelül kétszázhúsz dollárt tesz ki... A meleg miatt az emberek fordított életmódot folytatnak: éjjel, és hajnalban intézik ügyeiket, nappal pedig, aki csak teheti, pihen. Kuwaitban rengeteg arab fiút láttam egymással kézenfogva sétálni. Nagyon sok itt a meleg, de csak a férfiak között, és még mindig elenyészõ a számuk ahhoz képest, amennyien mondjuk Hollywoodban vannak. Meleg csajokat azonban egyáltalán nem láttam. Ha vannak, akkor mindenesetre jól titkolják, feltehetõleg a feleségek egymás közt intézik a dolgot. Más, számunkra szokatlan érdekességgel is szolgál a város. A többségükben tipikus, súlyos, díszes, keleties ékszerek kilószámra vannak kirakva az utcai standokra, fedetlenül, ráadásul szûk sikátorokban. Egy európai, vagy amerikai számára egyértelmû, hogy bizsukról van szó. Pedig nem! Csak a biztonsági "rendszer" mûködik jól: aki valamit ellopott, annak csuklóból lecsapják a kezét.
Ráadásul a halmokban kínált portéka minimum 18 karátos, mert Kuwaitban nem használnak, csak ilyen, vagy ennél magasabb karátszámú ötvözetet. Az alkohol, - mohamedán országról lévén szó tiltott, így mi sem volt természetesebb, mint, hogy a helyi rendõrkapitány csempészte be a hotelba, például zenésztársaimnak, hiszen õket - ellentétben másokkal -, senki, soha nem motozta meg. Ugyanakkor hivatalosan már egy üveg whiskyért lecsukták birtoklóját. Az utcákon kevés a nõ, fõként az európai. Míg a helybéliek többsége csadorban jár, a fiatal lányok egy része már európai módit visel. Természetesen õk is szolidan öltöznek. A messzi földrõl érkezett nõket - ha egyáltalában beengedik az országba - felkérik a feszes nadrág, a miniszoknya, a melltartó nélküli póló viselet mellõzésére. A Kuwaitiak szeretik a magyarokat, örömmel fogadják az ide érkezõ honfitársaimat: hálásak azért, mert az égõ olajfáklyákat pillanatok alatt eloltották szakembereink. A BEIRUTI NAGYKÖVET FIA ÉS ÉN A légkondicionált Rolls a felkelõ nap sugaraiban csodás látványt nyújtó tengerparton állt. A hátsó, puha bõrülésen csinos, európai nõ és egy fiatal arab férfi ült. Fehér burnusza csak még jobban kiemelte egzotikusan férfias vonásait, kreol bõrét, vágytól csillogó sötétbarna szemeit. Az imént a minibárból jégbehûtött pezsgõt vett elõ, azt kortyolgatták metszett kristálypoharaikból. A lányt valami addig sohasem érzett vágy kerítette hatalmába. Nem annyira a luxus, sokkal inkább az ellentétek különös keveredése vonzotta. A férfi hagyományos, tán évezredek óta változatlan ruhája, és a kezein meg-meg csillanó, modern, gyémántberakásos arany óra; az európai szemmel cseppet sem férfias öltözék egy minden porcikájában buja erotikát sugárzó, igazi hímen, a veszélyes helyzet
ellenére, felajzottan is nyugalmat sugárzó egyéniség... az "ezeregy éjszaka" sejtelmes, misztikus és kiismerhetetlen, vonzó világa. Mindketten tudtak angolul, de csak keveset beszéltek. Inkább csak nézték egymást. A gyöngyözõ, hûsen simogató pezsgõ minden egyes kortya után hosszabban kapcsolódott egymásba tekintetük. Még nem történt semmi, szinte meg sem mozdultak, de szemeikkel már vetkõztették egymást. A luxusautó izgató parfümtõl illatos levegõje mind jobban megtelt buja erotikával. A férfi keze lassan megmozdult, és megállapodott a nõ hosszú szoknya alá rejtett, formás combján. Tenyere szinte égetett. Az izgató játék már kézzelfoghatóvá vált, de ennek jeleit elrejtette a férfi bõ ruhája. Nem sokáig. A nõ közelebb hajolt, a férfi pedig derekáig felhúzta bõ burnuszát, hogy elõbukkanjon meredezõ férfiassága... Pillanatok alatt lekerült rólam a ruha. Egy darabig fehérnemûben öleltem a felül még mindig felöltözött fiút. A hófehér harisnyatartó és a melltartó finom csipkéje még jobban felizgatta. Mikor már a legutolsó ruhadarab is lekerült rólam, lassan az ölébe vonta a fejem. Pillanatokon belül üvöltött a gyönyörtõl, pedig csak ezután indult igazából a szeretkezés. Az elsõ élvezés után is állva maradt. Órákon keresztül - bár igazán nem az idõt figyeltük - szeretkeztünk a legkülönfélébb pózokban. Felhasználtuk a kocsi berendezései, a kézifék, a tükör, a pezsgõsüveg, a csokoládé likõr kínálta összes lehetõséget. Halálos fáradtságot és hihetetlen, boldog kielégülést éreztünk, majd a Rolls visszagördült a Sheraton szálloda elé. Nagyon rossz volt egyedül aludni az ágyban. Az ilyesmit, a kocsiban, vagy egyéb nyilvános helyen bonyolított szexet a törvény vasszigorral
bünteti, de talán éppen ezért olyan izgató, olyan kívánatos, hogy megtegyék. Az arab férfiakat egyébként is rendkívüli potenciával áldotta meg az ég, és fejlesztése érdekében mindenféle valódi és ál "csodaszerrel" még tenni is igyekeznek. Ha adódik, egyetlen a szexre kínálkozó alkalmat sem hagynak ki. Az orális szexet pedig - mint késõbb szerelmemtõl megtudtam - azért imádják ennyire, mert ezt az egyet arab nõtõl hiába is kérnék. Júniusban érkeztünk Kuwaitba. Az amúgy is forró országban nyáron iszonyú hõség volt. Szerencsére a Sheraton szállodában, ahol dolgoztunk, és melynek legfelsõ emeletén laktunk, volt légkondi. Persze, ha valaki hosszú ideig nem találkozhat a párjával, annak nem csak a levegõ lesz egyre forróbb, hanem a vágyai is. Amikor hét fiúval van az ember összezárva, mint egy szál énekesnõ, bármilyen irigylésre méltónak is tûnik a helyzete, a legjobb, ha senkit sem választ kollégái közül. Mármint úgynevezett "kisegítõ" partnernek, aki megóvja a magánytól és szexuálisan is kielégíti. Mert, ha egyet választ, a többi hat féltékeny lesz, ha pedig a hét minden napjára másik fiút "osztana be", azt kicsit nehéz lenne bírni. Így "külsõs" partnert kell választani, ha már nagyon partnert akar az ember. Így történt velem is. Körülbelül egy hónapja voltunk már kint, amikor a szálloda felkért egy délutáni mûsorhoz egy esküvõ alkalmából, amelyet egy arab milliomos család rendezett. Erre az egy koncertre több pénzt kaptunk, mint egy hónapi munkánkért. Ez abban az idõben, tizenöt évvel ezelõtt, nagyon nagy pénz volt, pontosan tizenegyezer dollár. Ott láttam meg elõször azt a huszonegy éves srácot, aki rokona volt a võlegénynek és úgy nézett ki, mint a fiatal Alain Delon.
Természetesen fehér burnuszban. Õ volt az egyik olajsejk legfiatalabb fia. Lerítt róla a gazdagság és valamifajta földöntúli nyugalom. Családja a leggazdagabbak közé tartozott, olyan rokonsággal, mint Soraya hercegnõ és Adnan Kashoggi. Én akkor harminchat éves voltam, és híres arról, hogy ki tudja miért, mindig a fiatal fiúknak tetszettem. Csak bámult, és mivel hiszek a reinkarnációban, úgy éreztem, hogy én ezt a srácot ismerem valahonnan, de mivel józan ésszel gondolkodva ez lehetetlenség volt, így ténylegesen arra gondoltam, hogy talán az elõzõ életemben találkoztam vele. Az egész esküvõ alatt bámult, szinte levetkõztetett a szemével, de nem jött oda hozzám és nem is szólt hozzám. Az esküvõ után ismét a szállodában játszottunk, mint mindennap. Késõ este megjelent két másik fiúval. Leültek egy távoli asztalhoz és a Women in love címû Barbara Streisand dalt kérték tõlem. Aznap este kétszer kellett ezt elénekelnem, és mindkét alkalommal ékszert küldött fel nekem a színpadra. Ez így ment körülbelül egy hétig, és még mindig nem szólt hozzám. Az akkori élettársam pont elmenõ félben volt, így tulajdonképpen egy hétéves kapcsolat végén álltam. Tehát nyitott voltam valami újra, és ez a fiú rettenetesen izgatott, valami erotikus és végtelenül vonzó volt benne. Az egyik buli után odajött, és meghívott egy italra. Én kérdeztem, mire gondol, hiszen a bárban minden alkoholmentes volt. Erre elõhúzott egy üveg whiskyt. Hirtelen elfelejtettem minden tiltást, még azt is, hogy a szobánkba senki idegent nem vihettünk föl. Ha valakit ilyesmin rajtakaptak, azonnal felbontották a szerzõdését. Ráadásul, mint fenyegetõ veszély, ott volt a srác kezében a tiltott alkohol. De akkor semmi
másra nem gondoltam, csak arra, hogy nekem ez a pali kell így fölvittem a szobámba. Szinte minden elõzmény nélkül úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem tudtunk egymásról, fergetegeset szeretkeztünk. Csodálatos szeretõ volt! A találkozások késõbb ismétlõdtek. Elmondta, hogy a gazdag családok nem szerelembõl, hanem a vagyonok összetartásának céljából kötnek házasságot. Már neki is ki van nézve a jövendõbelije, egy tizennyolc éves hercegnõ, aki gyerekkori pajtása volt. Természetesen szexuális kapcsolat csak a házasság után lehetett közöttük. Általában a nála idõsebb csajok izgatták. Talán azért, mert szüzességét a nevelõanyja vette el, és ez szép emlékeket hagyott benne. Az ügybõl óriási, állandóan izzó õrült szerelem lett. Még körülbelül két évig tartott. Amikor én már hazajöttem, õ még sokszor jött Magyarországra, hogy meglátogasson. El akart venni feleségül, fel akarta bontani az eljegyzését, de természetesen Kuwaitba nem mehettünk volna. Családja nem egyezett volna bele, hogy európai, ráadásul nála idõsebb nõt vigyen haza. Én sem igazán tudtam volna elképzelni magamat, amint csadorban csörömpölök az arab utcákon. De meg lehetett volna a dolgot oldani, mert volt vagyonuk, így élhettünk volna mondjuk Amerikában is. A kapcsolatunk mégis kihûlt. Bár csodálatos szeretõ volt - aki, mint az arabok többsége, nagyon kedvelte az anális szexet, és erre mint újdonságra rászoktatott engem is, rájöttem, hogy kizárólag a szex nem tarthat össze minket. A SEJK ÉS SZERELME, AZ ANYÁM Kuwait sejkje, aki egyben hercegi rangban is volt - egyébként a közkedvelt színészre, Kabír Bedire emlékeztetõ, vonzó férfi - kilépett az ékszerboltból. Egy szép, értékes karkötõt vett a híres helybéli ékszerészek
egyikétõl. Könnyen megtehette: éves fizetése, mint az ország elsõ emberének, 28 millió dollár. Ehhez pedig hozzátevõdött egyéb saját jövedelme, mely az olajból és más befektetésekbõl befolyt. Az ékszert a férfi szerelmének vette, egy magyar nõnek. Történetesen pontosan az én édesanyámnak. A sejk akkoriban olyan negyvennyolc éves lehetett, édesanyám pedig hetvenegy. Igaz, gyönyörû, szõke hajával, sudár termetével, Grace Kelly-re emlékeztetõ arcával lazán letagadhatott egy huszast. Nõket nehezen engednek be az arab országokba turistaként, vagy látogatóba. Az engedélyhez ennél komolyabb indokra van szükség. Ez anyám esetében általam adva volt, hiszen engem, mint énekesnõt, fél évig szerzõdés kötött a városhoz. A legelegánsabb szállodában, a Sheratonban énekeltem. Rengeteg kérõm volt, minden nap legalább ezer dollár értékben kaptam ékszereket. Elõször megsértõdtem, félreértettem, amikor az elsõ ékszert tartalmazó elegáns borítékot megkaptam, de késõbb rájöttem, itt ez a szokás, így fejezik ki, hogy tetszett a mûsor. Visszatérve édesanyámra: a sejk, aki különben Kuwait belügyminisztere is volt, elintézte anyám útját, így három hetet nálam töltött. Nem volt önzetlen a segítség. Azért történt az egész, hogy a sejk személyesen is láthassa anyut, mert, amint meglátta a vízumhoz benyújtott fotóját, azonnal megtetszett neki. Anyám három napon belül Kuwaitban volt, de mit sem sejtett. Én már tudtam a dologról, mert a sejk megkeresett. A reptéren a sejkkel egyszerre, de külön-külön vártuk anyut. Az uralkodó természetesen hatalmas limuzinnal, és egy gyönyörû dobozzal, amiben a fogadására vásárolt ékszer volt. Édesanyám sehogyan sem akarta elhinni, neki szól a hódolat. Váltig azt hajtogatta, biztosan én tetszem a sejknek, és csak ezért, kedveskedésbõl teszi a szépet neki. Ez volt azon ritka esetek egyike, amikor anyu tévedett. Valóban õ - aki korábban, utalva
arra a sztorira, amikor csak a farkánál fogva tudta visszarántani az emeletrõl majdnem kiesõ kutyánkat, félig tréfásan azt hajtogatta, hogy "neki csak a kutya farka maradt" - tetszett a gáláns sejknek. Anyu érkezésétõl fogva a sejk és teljes udvartartása minden nap a Sheraton szállodában volt. Mindent összevásárolt, amire édesanyám csak rámutatott. Egész nap sofõr várta az anyut, kívánságait lesve, ide-oda fuvarozva õt. A sejk házat is akart neki venni helyben, de nem kardoskodott amellett, hogy telepedjen le Kuwaitban, inkább felajánlotta, hogy Magyarországon is vesz ingatlant. Tervezgetni kezdte, hogy majd õ jár át hozzánk. Mindig is imádtam anyámat és õszinték voltunk egymáshoz, de ennek a liesonnak a végkifejletét, esetleges beteljesülését, soha nem mesélte el. Igaz, a cáfolatát sem. Annyi bizonyos, hogy teljesen kicserélve, megfiatalodva jött haza az anyu, még a közvetlen környezete is alig ismert rá. Aranygépnek hívták akkoriban a kuwaiti gépet, mert azzal érkezett a legtöbb arany. Ez édesanyámra is igaz volt, mert õ is sok aranyat hozott haza. Lehet, hogy más is így tett, mert az is természetesnek számított a gép 10-12 órás késése mellett, hogy mindig túlsúlyos volt. A SEJK NÕI ÉS KINCSEI A sejknek két általam is ismert autója, no meg természetesen saját repülõgépe volt. Az autók egyike olyan volt, amilyet sem elõtte, sem azóta soha nem láttam: egy Mercedes 1000 (amikor már az 500-as is luxus!), hófehér, fém részei a megszokott krómszín helyett sárgás fényben csillogtak: aranyból készültek. Természetesen lesötétített, golyóálló üvegek, hófehér bõrülések, beépített HI-FI, Tv és egyéb extrák
szolgálták az utasok kényelmét. A belsõ enteriõrt a világhírû Cartier tervezte és készítette. A másik autó egy türkizkék Rolls Royce volt, szintén aranyból készült fém részekkel. A különbség csak annyi volt, hogy a belsõ üléseket ággyá lehetett átalakítani. A sejk híres volt nõügyeirõl. Rengeteg Európai, elsõsorban francia szeretõje volt. A különgépe hetente járt Franciaországba és hozta a háza mellett lévõ saját repterére a csajokat. De gyakran vitte szeretõit a tengerre is szuper jachtján, melyen alul négy autó számára alakítottak ki parkolóhelyeket. Úszómedence, teniszpálya, bár, étterem és luxuslakosztályok tartoztak a hajó felszereléséhez. Legálisan sem szenvedett nõhiányban: hat felesége volt. Hogy milyenek, azt nem tudhattuk, hiszen a közismert és mindent eltakaró, hosszú, fekete ruhában, a csadorban jártak. MI VAN A CSADOR ALATT? Kíváncsi voltam, milyenek is ezek az arab lányok, vagy asszonyok a csador alatt és miért csörögnek annyira, amikor mennek? Egy alkalommal egy elegáns szálloda toalettjében megszólítottam egyiküket. Mázlimra beszélt angolul. Fölfedte arcát, gyönyörûen ki volt festve - amit persze senki nem láthatott -, hosszú, fekete haját fenékig érõ copfba fonta. Végre megtudtam azt is, mi a csörgés oka. Kiderült, annak ellenére, hogy eltartásáról gondoskodnia kell továbbra is, a férj bármelyik pillanatban menesztheti asszonyát, aki ilyenkor csak azt viheti magával, ami rajta van. Ezért minél jobban csörög egy asszony, annál gazdagabb, hiszen annál több rajta az ékszer. Ledöbbentem, amikor láttam, hogy a lábai, a karjai, a nyaka, a dereka, az ujjai, sõt még a lábujjai, orra, füle is agyon van ékszerezve. Saját bevallása szerint körülbelül másfélmillió dollárt értek a rajta lévõ ékszerek. A feleséget a saját súlyának megfelelõ aranyért kell megvennie a férjnek. Ez az ára. (Az aranyat egyébként dekában mérik, nem pedig grammban.) Az arab törvények szerint, ha megunod a feleséged, nõsülhetsz újra, de az elõzõt, vagy elõzõeket ugyanolyan anyagi körülmények között kell a
továbbiakban is eltartanod és a továbbiakban is gondoskodni kell az asszonyok szexuális ellátásáról. Az viszont nincs elõírva, hogy milyen gyakran... na meg ellenõrizni sem nagyon lehet. Ennek ellenére nem szokás kijátszani ezeket az elõírásokat. Különben is, egyszerûen megoldható a dolog. Az emír például nagyon sok feleséget "fogyaszt". Fontos számára, hogy minél több gyereke legyen. A nõket késõbb meneszti, de gondoskodik róluk. A lakáson, és a fix apanázson kívül a menesztett asszonynak testõr jár. Ez nagyon fontos, hiszen a volt feleség többé nem mehet férjhez, ám szükség van valakire, aki a testét nem csak õrzi, hanem ki is elégíti. A férj bizonyos fokig felelõsséggel tartozik a nõért, de uralkodik is felette, és ezt az arab nõk szó nélkül tudomásul veszik. A férjeknek nem kell attól tartani, hogy asszonyuk beperli õket. Tiszteletben tartják a szokásokat, a családi rangsort, és azt, hogy a koruknak megfelelõ "munkakörben használja" õket a férfi, amíg az egyes számú feleségnek a szex, a szeretkezés és a gyerekszülés a legfontosabb feladata. Ha mondjuk a sorban kettes számú feleség, akkor szeretkezésre még kellhet, de inkább gyereknevelésre, háztartási munkára használja a férj. Ha már idõsebb, akkor gyerekekre, unokákra felügyel, nem végez már fizikai munkát. Szabály, hogy a feleségeket azonos, egyenlõ juttatás illeti meg, nincs kivételezés! Ha a nõ rámutat valamire - többnyire egy ékszerre - a bazárban, a férfinak azt meg kell vennie neki. A törvény nem bünteti azt sem, ha a férj mondjuk egyszerre az egy-kettõ-hármas számú feleségét is megkívánja és elvárja, hogy egyszerre, együtt elégítsék ki. Az asszonyok között valóban nincs féltékenység, még az alkalmanként érkezõ hivatásos kurvák megjelenésekor sem. Én csak azt csodálom, hogy bírják ezt
farokkal és potenciával az arab férfiak? BRIGITTE BARDOT "Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élõlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét" (M. K. Gandhi) Mindig is a példaképem volt. Sminkjét, öltözködését, frizuráját utánoztam. Szexszimbólum volt. Férfiak ezrei hevertek a lába elõtt, mégis, a magánéletében mindig többet adott, mint kapott, még a milliomos barátainak is inkább õ tett a vagyonához. Kislányként gyûjtöttem a képeit, fulladásig húztam a derekamon az övet, hogy olyan vékony legyen, mint az övé, és bizony néha vattával tömködtem az édesanyámtól ellopott melltartómat, csakhogy olyan legyek, mint õ. Múltak az évek, belõlem énekes sztár lett, õ abbahagyta a filmezést és minden energiáját, pénzét az állatok védelmére áldozta. Két közös vonás biztos van bennünk: a férfiak és egyben a szexualitás, valamint az állatok szeretete. Hiszek abban, hogy mindenkinek a sorsa valahol meg van írva és nagyon boldog voltam, amikor hosszú évek elmúltával az élet összehozott vele. Egy normális gyerek vonzódik az állatokhoz. Ha nem rontják el, ez megmarad felnõtt korában is. A felnõtt is szereti, becsüli ráutalt, kiszolgáltatott élõlény társait, hiszen ez természetes állapot. Azután, ahogyan megismerjük kedvenceinket, és embertársainkat, kialakul valami még szorosabb kötelék. Mark Twain nagyon jól megfogalmazta: "Ha magunkhoz veszünk egy éhezõ kutyát, és ellátjuk minden jóval, biztos, hogy nem fog megharapni. Ez a legfõbb különbség a kutya, és az ember
között". A kiszolgáltatottság, annak a biztos tudata, hogy idõd, energiád és pénzed biztos, hogy nem méltatlanra pazarlod, mind jobban az állatvilág szeretete és a környezet védelme felé fordítja az embert. Értsük meg, ezt muszáj, mert különben még hamarabb kihalunk. "Egy nemzet nagysága és erkölcsi elõrehaladása arról ismerhetõ fel, miképpen bánik domesztikált és vadon élõ állataival" - Mahatma Gandhi. Az állatvédelmi munka megbecsült, elismert tevékenység a demokráciákban, míg a szocializmusban, az egykori szocialista országokban fõleg, mint amilyen pld. Magyarország, csak kevesen vélekednek így. Itt az egész társadalmat kellene átnevelni, kezdve a pici gyerekkortól, hogy érezzék a súlyát, létfontosságát. A társadalom és az emberi hozzáállás jó példája, ami Los Angeles-ben történt velem. Elég gyorsan haladtunk a FWay-en, amikor elõttünk egy mexikói teherautóból kidobtak egy kiskutyát. Azért feltételeztük a kidobást, és nem a kiesést, mert a teherautó ugyanabban a tempóban tovább haladt. Kedvem lett volna utánuk menni, de fontosabbnak tartottuk a kutyát, ezért azonnal fékeztünk és félreálltunk. Azt hiszem, nem kell megmagyarázni, hogy mennyi autó, és milyen tempóban halad egy ilyen úton, de mi a barátnõmmel lelassítottunk, majd megállítottuk a forgalmat, hogy kihozhassuk a nyüzsgõ kis kölyök kutyát. Életveszélyes helyzet volt a kocsik szempontjából is, most utólag bevallom, mert bár tömegbalesetet is okozhattunk volna, a kutyust kimenekítettük, nem volt semmi baja, egy autó sem ütközött össze, viszont pillanatokon belül két szirénázó rendõrautó érkezett, Közölték velünk, hogy súlyos közlekedési kihágást követtünk el, ezért száz dollárt kell fizetnünk. A forgalmat csak hivatalos személy állíthatja le, mert balesetveszélyes, ez az oka a büntetésnek. De néhány perc múlva a szúrósszemû, jóképû rendõrbácsik már mosolyogtak, érdeklõdtek a
kiskutya hogyléte felõl, és hogy mit csinálunk vele. Mondtuk, hogy én európai vagyok, megyek haza, barátnõmnek már két kutyája és egy cicája van, így gazdit kell keresnünk. Az egyik rendõr közölte, hogy van két kicsi gyereke, nagy kertjük a ház körül, és mi lenne, ha elvinné a kiskutyát? Boldogan odaadtuk neki, már szó nem volt büntetésrõl, s azóta is hetente hívja a barátnõmet, és meséli, hogy milyen boldogok a gyerekek a kiskutyával. Brigitte Bardot St. Tropez-i háza csodás, békét adó sziget, ahol számos állatot tart. Menti, védi a fókákat, a vadakat, az elárvult, a megkínzott háziállatokat. Magam is öt kutyával, egy cicával, két tengerimalaccal és négy papagájjal osztom meg otthonom, és ha csak tehetek valamit értük, segítem, mentem a kidobott, gazdátlan állatokat, jótékonysági akciókat szervezek érdekükben. Mint a Magyar Állatvédõ és Természetbarát Szövetség elnöke, kapcsolatba kerültem a nemzetközi állatvédõ szervezetekkel, amit természetesen ma is tartok. Tervezem a kapcsolat felvételt Stinggel, hogy az esõerdõk védelmére a Kelet-Európai mûvészvilágot is megmozgassam. Paul McCartney-val szintén, akikkel a kapcsolat még Londonból, tinilány koromra vezethetõ vissza. Akárki, akármit is mond, ez nem egy költséges szórakozás, vagy jó reklámfogás. Az sem igaz, amikor a sajtó, vagy a médiák azon csámcsognak, hogy persze, az öregedõ mûvésznõk, ha már nem kellenek úgy a férfiaknak, akkor állatvédelemmel foglalkoznak. Iszonyú tévedésben vannak, hiszen ez nem más, mint mélyrõl, az ember legbelsõbb tudatából fakadó segítõszándék, felelõsségtudat és szeretet. Szeretet, amely talán a legfontosabb dolog a világon, amely igen is, hogy minden
emberben benne kell, hogy legyen, csak talán a mûvészemberekben jobban elõjön, hiszen a munkájuk az érzelmek körül forog, könnyebben sírnak és nevetnek. De soha, a világban még nem találkoztam olyan világsztárral, aki ne tett volna sokat a kiszolgáltatottakért, legyen az gyerek, öreg, vagy állat. Az érzelem és a szeretet az a két dolog, amely megmenthet minket ebben az elvadult világban, és amely még talán egy kis reménység lehet, hogy emberként megérdemeljük az életet. Ez a szeretet, az állatok iránt érzett elkötelezett tenni akarás hozott végül össze ideálommal. Tipikus példája az elembertelenedett üzleti mentalitásnak: Százhúsz mongol farkas érkezett Magyarországra "csereáruként", a tõlünk kiküldött nejlonharisnyákért. Az állatok között nem egy felbecsülhetetlen értékû, fehér szõrû volt. Valószínûleg küldõjüknek nem kerültek sokba: csak a vadállatok befogásának költsége terhelte. A szállítmányt a vámosok lefülelték, így az már soha sem fog kiderülni, hogy kedvencnek, továbbtenyésztésre, vagy, ami a legvalószínûbb: bundának szánták-e õket. Látni kellett volna a behúzott farkú, kétségbeesett tekintetû, riadt állatokat, amint egymás hegyén-hátán zsúfolódva, a rácsok mögött kétségbeesetten vártak sorsukra. A helyzet veszélyes is volt, hiszen ki voltak éhezve, szomjazva, és akárhogyan is nézzük, a vadonból fogták be õket, tehát hiába próbáltunk volna kedvesen beszélni hozzájuk, nem lett volna eredménye. A szállítás szörnyû körülményei miatt vagy harminc farkas elpusztult. A többi sorsáról azonnal kellett dönteni. Visszaküldésük, visszavadításuk lehetetlen volt. A szállítás humánus körülményeirõl is gondoskodni kellett. Bekapcsolódtam a mentésbe. Telefonáltam, faxoltam Bardotnak. Nem beszélek franciául, nem ismertük egymást, mégis sikerült szót értenünk, mert angolul mindketten tudunk. Brigitte számára a legfontosabb volt, hogy kontrollálja, nem a személyemet elsõsorban, hanem azt, hogy amit teszek, nem pénzért, nem reklámból, hanem
pusztán az állatok iránti szeretetbõl teszem. Huszonnégy órán belül szervezni kezdte az állatok biztonságos elhelyezését és szállítását, és minden egyes fázisnál, mozzanatnál személyesen is jelen volt. Nem rövid út Franciaországból Magyarországra utazni, fõleg, ha kamionnal teszi meg az ember, õ mégis vállalkozott erre, mert személyesen akarta ellenõrizni az akció sikerességét. Én is ott voltam, kezem, lábam remegett, amikor megláttam. Hiába múltak el az évek, néhány apró ráncon kívül, amit végül is csak akkor láttunk, ha mosolygott, minden a régi volt. Alakja tökéletes, hajkoronája a régi, a szája ugyanolyan vastag és szexepiles, de ami a legfontosabb volt, nem csak egy világsztár, egy igazi ember állt elõttem. Büszke voltam, hogy az emberek, akiket összetoboroztunk, profi módon, humánusan helyezték el az állatokat a kamionokban, s milyen érdekesek az ösztönök, a farkasok, mintha érezték volna, hogy jobb élet vár rájuk, nyugodtan viselkedtek, már nem ûzött vadként reszkettek ketreceikben. Bizony mindannyiunknak könnyes lett a szeme, amikor a három kamion elindult és mi megnyugvással a szívünkben integettünk utánuk. A kamionok úticélja a francia riviéra mellett lévõ hatalmas terület, ahol Brigitte létrehozott egy farkas rezervátumot. Két nap múlva telefonhívást kaptam az egyik magyar kísérõtõl, hogy "Gyõzelem! Mind túlélték! A hely csodálatos és mindenki jól van." A továbbiakban is tartottuk a kapcsolatot, a farkas családok hogylétérõl folyamatosan értesültem. Nagyszerû volt, amikor a sikeres mentés után egy évvel Bardot meghívott, hogy látogassuk meg a farkasokat. Szinte giccsesen szép volt az a kép, ami elénk tárult, amikor Bardot saját mólóján, kutyáitól körülvéve állt, miközben a lemenõ nap sugarai bearanyozták, meseszerûvé varázsolták a jelenetet. Pompás
hajkoronája, akárcsak régen, az arany és a bronz árnyalataiban csillant meg a selymes fényben. Arra gondoltam, nem hiába mondta Roger Vadim, világhírû francia filmrendezõ, aki Bardot férje volt, hogy õ a mai kor Évája. Mélységes emberség sugárzott belõle, amikor a St. Tropez-i birtokon a keskeny, kanyargós hegyi úton felmentünk ahhoz a kis kápolnához, amit saját magának építtetett. Ment elõttem az erdei ösvényen mezítláb ez a gyönyörû szép nõ, akinek még mindig nagyon karcsú a dereka, csodás az alakja, igazi szexbomba, de mégsem a nagyvárosi élet nyüzsgésében, hanem itt talál megnyugvást. Ez a kis kápolna az a hely, ahol lelki békét, bánat esetén vigasztalást talál. Ez lesz számára a végsõ visszatérés helyszíne, ahol örökre megpihen, nyugalomban. Bardot harminc kutyájától kísérve sétáltunk végig a hatalmas parkon. Isteni nyugalom honolt mindenütt. Ahogy csendesen leszállt az est, a farkasokat a sötétben csak világító lámpásként csillogó szemeikrõl ismertük fel. Ott voltak körülöttünk, biztonságban, békességben, megmentve. A legcsodálatosabb azonban az volt, amikor az élet folytonos megújulására és körforgására emlékeztetve, feltétlen bizalmáról és hálájáról tanúskodva az egyik nõstény szájában elénk hozta újszülött kölykét, hogy megmutassa. Mindannyian elgyengültünk, arra gondoltam, hogy se egy szép autó, se egy csodálatos ruha, de akármennyi pénz se tett volna boldogabbá, mint az a látvány. Ott helyben meg is kereszteltük a farkaskölyköt. A neve Lucky lett. És mint a mesében, ma is boldogan élnek, míg meg nem halnak. DALLAM, SZEX ÉS LÖVÉSEK KONCERTKÖRÚTON HÁBORÚBAN Az ottani háború idején, jobb volt inkább a határ közelébe sem menni. Természetesen mi zenészek ilyenkor pontosan az ellenkezõjét tesszük, annak, amit a többiek. Sokan le akartak minket beszélni az útról, mert
veszélyesnek tartották, és valóban az volt, de mi nem hagytuk magunkat. Úgy döntöttünk, hogy jótékonysági koncertet rendezünk a Tuzlában mûködõ IFOR katonáknak. Nagy részük Amerikából érkezett, de voltak ott még olaszok és magyarok is, körülbelül ötezren. Külön engedélyt kellett kérnünk a magyar Honvédelmi Minisztériumtól, az amerikai Konzulátustól és az olasz Nagykövetségtõl. A turnét utazással együtt négy naposra engedélyezték. Most tudomásul kellett vennünk a katonai rendet, mert háborús állapotok voltak és ennek az idõszaknak minden lépése és idõpontja haditervként meg volt határozva. Katonai kísérettel indultunk, egy nagy busszal és két kamionnal, tíz fõs zenész stábbal, tíz fõs technikai személyzettel. Én voltam a csoportban az egyetlen nõ - dicsérték is a bátorságomat. Konvojunkat fegyveres jeep vezette fel, egy másik pedig a sor végén haladt. A határon a kíséretet megerõsítették, egy-egy fegyveres katona szállt föl a berendezéseket szállító kamionokra, kettõ pedig a mi buszunkra. Lassan kellett haladnunk, kietlen, szétlõtt kísértet városokon és falvakon át. Két alkalommal muszáj volt megállnunk, mert autóroncsok és szétlõtt tankmaradványok hevertek az úton, nem tudott tovább haladni a konvoj. Félelmetes érzés volt, hogy miközben a fiúk kiszabadították az utat, egyfolytában hallatszott a lövöldözés, helikopterek jöttek-mentek, s ugyanakkor élõ embert nem láttunk. Így haladtunk órákon keresztül. Tankolni nem lehetett, ezért tele voltunk tartalék üzemanyagos hordókkal. Természetesen enniinnivalót, és minden más szükséges dolgot vinni kellett, mert tilos volt megállni. Pisilni azért mégis muszáj volt, de olyankor is fegyveres õrök kísértek. Vigyázni kellett, mert a katonák szerint a kísértet falvakban fosztogatók, bûnözõk bújkáltak és bizony gyilkolták az embereket. Körülbelül tizennégy órás út után a táborhoz értünk. Olyan volt, mint az amerikai filmekben: állandóan három-négy helikopter körözött - mint légi õrség felettünk. Kõfallal körbevett kis város tárult elénk, persze nem házakból, hanem hatalmas katonai
sátrakból állt. Külön sátrak a férfiaknak, külön sátrak a nõknek. Csak a kantinban, az üzletekben, és a hadgyakorlaton keveredhettek a nemek, éjszaka nem!!! Nagyon profi módon volt megépítve az egész. Gyönyörû, tiszta toalettek, zuhanyzók, étkezõk, jól felszerelt üzletek... a nomád körülmények ellenére érzõdött, hogy amerikában vagyunk. Az ötezres létszám mellett is tisztaság, és katonai rend uralkodott. Én kénytelen voltam a fiúkkal aludni, hiszen csoportunkban az egyetlen nõ voltam, és nem akartam egymagamban az idegen nõk közé menni. Mivel csak két éjszakáról volt szó, kivételesen megengedték. Hát, aludtam már iszonyú körülmények között jéghidegben, betört ablakú, fûtetlen orosz szállodának nevezett rettenetben és Hilton-szerû eleganciában is, de ez a helyzet egészen újszerû volt. Sátor, hálózsák... - néha becsöpögött az esõ. Õsz volt, de szerencsére még nem hideg, inkább csak nedves, esõs idõjárás. Csak az orrom volt kint a hálózsákból, de reggelre az is majd' lefagyott. Megfordult a fejemben, lehet-e egyáltalán ilyen körülmények között - mondjuk hálózsákban - dugni. Azt is kipróbáltam, hogy éjszaka kiólálkodtam a WC-re és az irányt a férfi katonák szállása felé vettem. Már az elsõ saroknál rám szóltak. Nagyon jók voltak az õrök - vagy én gyakorlatlan. A belsõ katonai rend szerint az ott tartózkodó katona lányok és fiúk között tiltva volt a szexuális élet. Õszintén, nem értem, hogy miért, hiszen összezártan éltek, néhányan több mint egy éve is itt, és általában minimum hat hónap vagy egy év múltával váltották le õket. De az is lehet, hogy meg akarták elõzni a szerelmi kalandokból adódó viszályokat, féltékenységi jeleneteket, amik a fegyvereket viselõ katonák és az összezártság miatt életveszélyesek lehetnek. A zenészeink bezzeg boldogok voltak, ugyanis ennyi csinos katonalányt egy helyen még nem láttak, akik ráadásul nyíltan meg is mondták, mit akarnak. Látszott rajtuk a kiéhezettség, nagyon szexisek voltak a katonaruhákban, és ez bizony rettenetesen imponált a mi fiainknak. Azt hiszem, õk jobban tudták az elsõ éjszaka után, hogy hogyan lehet használni a hálózsákot.
Megérkezésünk másnapján, este volt a koncert a tábor udvarán. Szerencsére elállt az esõ, így semmi nem zavarhatta a bulit. Egy kicsit talán a Miss Saigon címû amerikai musicalre emlékeztetett a helyzet: zenészek a színpadon, csupa katona a nézõtéren és helikopterek köröznek az elõadás színhelye felett. Angolul, magyarul és olaszul énekeltünk. Rajongtak értünk, engem egyenesen imádtak, mert az egyetlen civil nõ voltam. Most éreztem át igazán, hogy milyen csodálatos lehetett ilyen helyeken megjelenni egy Marilyn Monroe-nak, vagy egy Marlene Dietrich-nek. A buli után partyt adtak nekünk az ebédlõ sátorban. Ott aztán elszabadult a pokol. A katonalányok kacérkodtak, nyíltan simogatták a srácokat, a fiúknak meg majd kiesett a szeme. Megkezdõdött az éjszakai disco, elkezdtünk táncolni. Az egyik térdem nem bírta sokáig az emeletes talpú cipõben való ugrálást és kibicsaklott. Borzasztó udvarias volt mindenki, egyszerre négy katona vitt be a kórházi sátorba, ami belülrõl tényleg úgy nézett ki, mint bármelyik tökéletesen felszerelt orvosi rendelõ. Megröntgenezték a lábamat. Kiderült, csak húzódás. Négy katona sürgött köröttem. Bekenték a lábamat gyógykenõccsel, masszírozták, gyógyszert adtak. Természetesen angolul folyt a beszélgetés. Bármennyire is profi módon beszélem a nyelvet, azért orvosi dolgokat megmagyarázni nem egyszerû, meg a fájdalomtól is kicsit beleizzadtam, de megértettük egymást. Mikor meg akartam köszönni az elsõsegélyt, és elbúcsúzni, az orvos megszólalt magyarul. Azt hittem rosszul hallok, vagy be vagyok csípve, de kiderült, hogy abszolút magyar, miskolci, csak immáron tizenöt éve az amerikai hadsereg orvosa, és ki akarta próbálni az angol tudásomat. Még az éjszaka leple alatt vissza kellett indulnunk,
hogy délre Magyarországra érjünk, mert egy újabb bombázástól tartottak. Ennek tudatában nem volt igazán felhõtlen a hangulat. Jobban igyekeztünk hazafelé, mint mikor oda tartottunk. Most még több katona volt velünk, de ugyanolyan tempóban haladtunk, és az elõre betervezett idõ szerint elértük a határt. Hangos örömkiáltásokkal üdvözöltük egymást, amikor hazai földre értünk. Az egész társulatot kitüntette a Magyar és az Amerikai Állam az önfeláldozó cselekedetért. BAGDAD, BASZRA A boszniai útról jutott eszembe még egy háborús emlék. Amikor Kuwaitban szerepeltünk közel fél évig, abban az idõszakban nagyon sok magyar orvos, mérnök és sportoló dolgozott az arab országokban. Természetesen mindegyikük eljött a mi koncertjeinkre, a Sheraton Szállóba, ha tehette. Ebben az idõben már zajlott a háború az arab országokban is. Bejrutot már teljesen lebombázták, és Irakban is komoly harcok folytak. Ennek ellenére az olajvezetékek építésénél még mindig rengeteg magyar dolgozott ott. Mivel ott voltunk a "közelben" minden relatív, a gyakorlatban ez tizenkét órás autóutat jelentett a sivatagon keresztül - két iraki városba is meghívtak. Baszrában és a fõvárosban, Bagdadban koncerteztünk, elsõsorban az ott dolgozó magyaroknak. Már az utazás is hihetetlenül fárasztó volt, hiszen mindenütt csak homok, homok, homok, sõt, még homok viharok is! Szerencsére, mielõtt elindultunk, mindannyian kaptunk egy-egy kendõt, amit a szánk és az orrunk elé kellett kötni, az esetleges homokviharok elleni védelem céljából. Talán mondanom sem kell, az út végére mégis recsegett a fogunk alatt a homok. Ez is egy kicsit a filmek világára emlékeztetett: homokdûnék, tevék, burnuszos emberek. Csak az zavarta meg alkalmanként az arab idillt, hogy elhúzott egy-egy
lökhajtásos repülõgép és egyfolytában lehetett hallani az ágyúk dörgését. Baszrában a magyar nagykövet fogadott bennünket. A követség egy gyönyörû, hófehér márványpalota volt és annak a nagytermében tervezték a koncertet. Mivel elsötétítés volt, magyarán nem volt szabad fényeket használni, zajongani, úgy döntöttek, hogy a város szélén, a magyar munkásoknak felépített barakkok egyikében fogjuk megtartani az elõadást. Csak persze, itt nem volt sem erõsítési lehetõség, se fény, se hang. Gyakorlatilag egy szál zongorával és akusztikus gitárral kellett koncerteznünk. A gyertyafényben igen hangulatosan zajlott a mûsor. Azután beindultak a szirénák. Légiriadó! Iszonyatos lövöldözés kezdõdött, ami aztán vagy egy óráig eltartott. Az elõadást abba kellett hagyni. Körülbelül tõlünk egy kilométernyire két komoly gránát becsapódás érte az éppen a mûsorunkra igyekvõ négy magyar fiút. Meghaltak. Kérdésessé vált, hogy át tudunk-e menni egyáltalában Bagdadba, nem kéne-e inkább visszafordulni Kuwaitba? De mi mentünk tovább és egy hasonló, durván tíz órás sivatagi autózással folytattuk. Bagdad gyönyörû, az "Ezeregy éjszaka" világát idézi. Itt kevesebb a csadoros asszony, illetve a fejükön többnyire csak átlátszó fátyolt viselnek. Mivel a délelõtti órákban érkeztünk, az elõadásig volt idõnk. Megnéztük a sikátorokat, a bazársort, de sajnos a hárembe nem jutottunk be, a fiúk nagy szomorúságára. Ám az utcákon is sok szép lányt lehetett látni, és itt többen voltak, akik már európai öltözéket viseltek, vagy csak az átlátszó fehér fátylat, így többet megmutattak szépségükbõl. Az elõadás kora este volt. Meghívták a követségek
minden dolgozóját, s az elõadás utánra nagyszabású, az arab szokások szerinti vacsorát rendeztek. Ennek a lényege, hogy földön, párnákon ülve fogyasztják a töménytelen mennyiségû és fajtájú, kis tálkákban kirakott kajákat. Nagyon pazarolnak. Itt is kevés alkoholt isznak, de korántsem volt olyan szigorú az alkoholtilalom, mint Kuwaitban. A kajálás közben hastáncosnõk jelentek meg, utánozhatatlan, erotikus csípõmozgással. A holland követség emberei között egyszer csak megpillantottuk az Emmanuelle erotikus filmsorozat fõszereplõjét, Sylvia Krystelt. Kissé áttetszõ blúzban és feltehetõleg némi pezsgõzés után õ is odapattant a táncosnõk közé és baromi jó mozgással táncolni kezdett. Ugyanolyan jó volt, mint a többiek. Persze, volt honnan tanulnia: lásd a filmsorozat. Aztán egyszer csak, mint derült égbõl a villámcsapás, hatalmas durranás, fénycsóva, füstfelhõ. Találat érte a szomszéd házat. Teljes káosz, zûrzavar támadt. Mindenki rohant, amerre látott. Mi meg csak ücsörögtünk tovább, mert fogalmunk sem volt, hogy hova menekülhetnénk. Pár pillanat múlva megérkezett a követség kisbusza. Betuszkoltak minket és elszáguldottak velünk abba a privát házba, ahova elszállásoltak. Be kell vallanom õszintén: ijedtünkben a sárga földig leittuk magunkat. Aludni nem tudtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük az Emmanuelle filmet videón. Szerencsénkre abban az idõben ez a film jelentette a szexet, így általában minden háznál megtalálható volt. Nagy megdöbbenésünkre, alig kezdtük a filmet nézni, mikor beállított fõhõse élõben. Az egyik holland követségi fiúval hozatta el magát. Csak egyre tudtunk gondolni, arra, hogy valamelyikünket fel akarja csípni. Kíváncsiak voltunk, hogy melyik fiú tetszhet neki. Hamarosan megtudtuk. Egyik sem. Én voltam a kiszemelt, és ezt még csak nem is takargatta. Pezsgõvel kínált és nyíltan elmondta, hogy mennyire unja már a palikat a filmezések alkalmával, hogy hol föláll a farkuk, hol nem, hol izzadságszagúak, hol túl
hamar elélveznek, hogy egyszerûen felfordul a gyomra, ha le kell feküdnie valakivel. Viszont annál jobban érzi magát nõk társaságában. Lehet, hogy ez a hajlama már gyerekkora óta megvan, de az is lehet, hogy csak a kényszerû szex váltotta ki belõle. Elterjedt, hogy õ férfifaló, és a férfiak is úgy néznek rá, mint egy nõstényre, akinek feje nincs is... Viszont, ha néha egy-egy leszbikus jelenete volt, a csajok sokkal türelmesebbek és megértõbbek voltak vele. A kérdésére én elmondtam, hogy határozottan charmeos, tehát van vonzereje, de nem tudnám elképzelni, hogy lefeküdjek vele. Az egészen más lenne, ha egy jóképû fiú volna az alkalmankénti résztvevõ. Mindeközben ment a film. Amikor a lánnyal való szeretkezéshez ért, azt visszatekertette, még egyszer megnézte velünk. Elmagyarázta, hogy mit hogyan csinált, mit érzett közben, és hogy ez volt az elsõ olyan szerelme, aki lány. Annyira átélte az egészet, hogy talán csak egy pohár pezsgõn, vagy a véletlenen múlott, hogy nem élvezett el nyilvánosan. Megszûnt számára a külvilág, nem foglalkozott azzal, hogy nézi-e valaki. Egy más dimenzióban volt, a filmjében. Nem akartuk megzavarni. Csoda, hogy néha az élet milyen váratlan helyzeteket produkál. REINKARNÁCIÓ Mi van odaát? A Válasz, melyre egész életünkön át várnunk kell, az emberi lélek birodalmában rejtõzik. Valamiben, valakiben önmagunkon kívül is hinnünk kell. Hálás vagyok anyunak, hogy hitre tanítottak, Isten létezésére, illetve egy felsõbbrendû személy iránti tiszteletre. Talán egy kicsit ellent mond ennek, hogy nem tudok belenyugodni az elmúlásba. Nem hiszem el, hogy vége,
meghalunk, és az, amit addig csináltunk izgultunk, hajtottunk a pénz után, futottunk, semmire nem volt idõnk - az hiábavaló lenne. Szeretném meggyõzni magamat és másokat is, hogy a lelkünk már biztosan élt és késõbb is élni fog, csak más testben. Akarom látni még a szeretteimet, fõleg anyumat, szerelmeimet, barátaimat. Sokat olvastam a reinkarnációról, a hipnotizálásról. Többen állítják, jó médium lennék. A lélekvándorlás még inkább foglalkoztat, mióta számtalanszor elõfordult velem, hogy utazásaim során távoli földrészeken megláttam valakit, és biztosan éreztem, hogy ismerem. Aztán rá kellett döbbennem, hogy mégsem. Végül már odáig merészkedtem, hogy saját megnyugtatásomra megkérdeztem õket, ismerjük-e egymást, találkoztunk-e valaha? Sohasem kaptam igenlõ választ. Biztosan a "meglátni és megszeretni" az elsõ pillantásra születõ szerelem is ide vezethetõ vissza. Mivel sokat foglalkoztatott az újjászületés, a reinkarnáció, és sok esetben kíváncsi is voltam a történet elejére és végére, ha a valóságban nem jött elõ, akkor meditálni kezdtem róla, és ezek a gondolatok hamarosan álommá alakultak. Az ilyen álmok általában szépek, szerelmesek voltak, és jól végzõdtek. Ha netán valami megzavart - csöngõ, telefon, felkeltettek -, akkor is próbáltam visszaaludni, hogy tovább álmodhassam az én kis reinkarnációs love storymat. Valószínû, hogy a gyerekkoromba vezethetõ vissza az, hogy sok esetben a tiltott dolgok izgattak. Mindig érdekelt az is, hogy milyen ember lakozik az egyenruhában. Szexisnek tartottam a katona lányokat, hihetetlennek azt, hogy a szép fiatal nõk azt gondolják, hogy az apácaruha megvédi õket a szexualitástól. Különlegesen szexinek tartottam a pilótákat, talán annak ellenére, hogy félek a repüléstõl (ezért akartam stewardes lenni), de leges leginkább a papi reverenda
mozgatta a fantáziámat, és ez akkor teljesedett ki, amikor kedvenc könyvemet, a Tövismadarakat (Tornbirds) elolvastam. Még inkább lázba jöttem, amikor a történetet tévé sorozatban is láthattam, ahol a papot Richard Chamberlain alakította. (Borzasztóan jóképû fiú, milyen kár, hogy bennünket, nõket nem szeret!) Kiskoromban sokat járattak a szüleim templomba, és gyermekkori ideáljaim közé is tartozott néhány fiatal pap, akikre hittan oktatás közben, mint a Jó Istenre, úgy néztem. Annak ellenére, hogy még csak tizenöt éves lehettem, este, mikor lányszobámban a mama eloltotta a lámpát, visszaemlékeztem arra, ahogyan oktatás közben a kezemhez ért, és elképzeltem, milyen érzés lenne, ha megsimogatna, vagy kettesben maradnánk a szerzetesi cella meghitt csendjében. Ilyenkor békés mosollyal az arcomon aludtam el, és már félálomban, amikor édesanyám egy puszival jóéjszakát kívánt, már talán a pap csókját éreztem az arcomon. A felkelõ nap sugarai megcsillannak a kis tavon, a fûszálak végein a dér hagy könycseppeket, csak homályosan látom a kastélyt. Az istállókból hallom a lovak nyerítését, majd látom, ahogy anyám és apám kilovagolnak az erdõ felé, és mielõtt vágtázni kezdenének, A kép közelivé válik, és apám megcsókolja anyámat. Úristen! Mégsem apám az! A férfi úgy néz ki, mint Marton atya a templomból. Milyen jól mutatnak együtt! Látszik rajtuk a szerelem és az összetartozás. A lovak hirtelen ügetésbe kezdtek, és három csaholó vadászkutya kíséretében eltûntek a fák között. Ott álltam a kastély lépcsõjén, hosszú, hófehér, csipkés hálóingemben. Csodaszép volt egy új nap kezdete. Örültem az életnek. A márvány lépcsõ korlátján ült két kedvenc cicám, Zizi a hófehér kislány, és Zazi a fekete kandúr cica. Békésen doromboltak és hízelegtek nekem. Egyszer csak a két cica elindult a tó irányába, amelyen most már éppen egy vadkacsa család végezte reggeli tisztálkodását. Lassan elõúsztak a hattyúk is. Lekuporodtam egy kõre és néztem a fickándozó aranyhalakat. Ahogy a napsugár megérintette õket, kibontották szirmaikat a kora tavaszi virágok, és illatukat felém sodorta a szél. A kristály-
tiszta vízben egy arcot pillantottam meg az enyém mellett. Hátrafordultam és elõször csak egy reverendát láttam. Majd valaki megfogta a vállamat. Marton atya leült mellém a friss fûbe, hozzám hajolt, és arcomat lágyan a tenyerébe fogva mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb húzott magához. Éreztem a lehelletét, a teste melegét, beleremegtem... - Ébresztõ, ébresztõ! - rázta édesanya a vállamat, meleg tenyere inkább simogatott - Indulnod kell az iskolába! Úgy szerettem volna visszaaludni és tovább álmodni ezt a történetet, ami újra és újra elõjött álmaimban, de a történet ennél a pontnál mindig megszakadt. Az ilyen típusú álmok felnõtt koromban is folytatódtak. Mindez nem lehet véletlen! Egy alkalommal mély hipnózissal visszavittek a múltamba, amikor is többek között kiderült, amellett, hogy fáraó lánya és angol polgárlány voltam, papként is éltem már egyik életemet. Egyre inkább az tett kíváncsivá, hogy egy pap fejében mi játszódik le akkor, ha egy izgató nõt lát, ha netán szerelmes lesz, és elveszti a fejét. Talán a felnõttkori álmom adja meg a választ. És tényleg, mint pap, Vivien Leight szeretõje lehettem? Vivien Leight-é, aki férjével, Sir Laurence Olivier-rel együtt édesanyám kedvenc színésze volt, a kedvenc olvasmánya pedig Margaret Mitchell "Elfújta a szél" címû könyve, melybõl az azonos címû film készült, amiben Vivien Leight óriási sikerrel alakította Scarlettet. Fura ízlésem lehetett, mint papnak, hiszen most sem tartozik a nõideálomhoz az ilyen nagyon vékony, átlátszó bõrû típus. Sokkal inkább tetszik például Brigitte
Bardot, Claudia Cardinale, és Raquel Welch. Mégis õ volt az, aki vissza-visszatért minden álmomban, sõt még most is visszatér. Elgondolkodtató, hogy egy határozatlan, visszafojtott szexualitású pap jelenik meg egy erõs karakterû, talpraesett, túlzottan is önálló nõnek az álmában. Talán az a kettõsség, ami a fejemben majdnem skizofréniát okoz, ez teszi. Hogy görcsösen nõ szeretnék lenni a férfiak szemében, a szerelemre, szexre vágyó és a férfit kiszolgáló, ugyanakkor ellentmondást nem tûrõ pénzkeresõ, lehetetlent nem ismerõ, független, de nem feminista. Azt mondják, az embernek az álmaiban a legrejtettebb gondolatai jönnek elõ. Õszintén megvallom, sok mindenben irigyeltem a férfiakat, még énekeltem is róla, de soha nem bántam, hogy nõ vagyok. Hogy miért tetszelegtem álmomban, mint pap, csak azzal tudnám megmagyarázni, hogy a papok, mint férfiak, mindig izgatták a fantáziámat. Empátiával viseltettem a papok iránt. De nem is kell megmagyarázni az álmokat. Egészen biztos, hogy az ilyen álom reinkarnációs jelenség, képek az elmúlt életekbõl. Az emberek hajlamosak arra is, hogy azt mondják, a reinkarnációban való hit az örök élet alapja, menekülés a haláltól, hit abban, hogy a halállal nincs is vége mindennek, sõt, egy másik, egy új lét kezdõdik, és olyan jó szépet álmodni... Az est leszállt, és én izgatottan várakoztam. Egyre csak az idõ múlását figyeltem. Amikor az illatos éji csöndben meghallottam, hogy az óra érces hangon elüti az éjfélt, útnak indultam. Gyors, hosszú léptekkel átvágtam néhány kihalt utcán, majd taxiba ültem. Valami megmagyarázhatatlan, kellemes, lázas várakozás járta át egész bensõmet. Néhány perc múlva a kocsi megállt, én fizettem, és kettesével véve a lépcsõfokokat, felsiettem egy csendes ház elsõ emeletére. Kulcsomat a zárba illesztettem... kezemben ekkor már egy szál gyönyörû rózsa illatozott. Az elegáns bútorokkal berendezett szobában pompásan terített asztal, hatalmas, karos réz gyertyatartókban számos kicsiny lángocska által nyújtott, meghitt
fény, és enyhe, de annál bódítóbb illat fogadott. Várakozásteljesen megálltam a kandalló elõtt. Tõlem jobbra, nesztelenül kitárult az ajtó, a bódító illat fokozódott. Törékeny, légies jelenség libbent a szobába, akibõl mégis hihetetlen erõ sugárzott. Hatalmas zöld szemei rám nevettek. Halványan elmosolyodott, és arcán apró gödröcskék jelentek meg. Szó nélkül asztalhoz ült, és én követtem a példáját. Nem beszélgettünk, legalább is szavakkal nem. Míg a könnyû, finom falatokat, a válogatott gyümölcsöket fogyasztottuk, pillantásunk összeforrt. Csodálatos volt a szavak nélküli, tökéletes megértés, a csönd, a béke, a pillanatok meghitt melegsége. Lassan, megfontoltan ettünk. Tudtuk, nem kell sietnünk, és minden percet alaposan ki akartunk élvezni. Amikor mindketten befejeztük az evést, lassan felálltam, a háta mögé léptem, és a vállára tettem a kezem. Velünk szemben, a falon lévõ tükörben viszontláttam arcunkat, amint a gyertyák sejtelmes fényglóriát vonnak fejünk köré. Õ is megpillantotta a tükörképet és kislányosan félénk mozdulattal hátrafordult. Leültem mellé egy brokát huzatú székre, arcát két tenyerembe fogtam, és gyengéden magamfelé vontam... Néhányszor elõfordult, hogy itt felébresztettek és az álom megszakadt. Többnyire azonban sikerült tovább álmodnom a történetet, ami mindig egyformán folytatódott, akár egyhuzamban álmodtam, akár sikerült visszaaludnom. ...elmerültem smaragdzöld szemeiben. Mindig úgy rámcsodálkozott, mint aki elõször lát, de mégis ott volt tekintetében a jól ismert bíztatás.
Remegõ ajkaink összeforrtak egy véget nem érõ csókban. Egyre szorosabban és szorosabban öleltük egymást, míg minden gátlásunktól megszabadultunk. Már nem létezett számunkra senki és semmi, csak mi, ketten együtt. Lassan felálltam, de még mindig szorosan tartottam a karjaimban. Hozzám simult, de kibontakozott az ölelésbõl, és vágytól izzó szemeivel várakozásteljesen tekintett rám. Megfogtam a kezét, ujjaink egymásba kulcsolódtak. Szótlanul átvezettem a szomszédos szobába, ahol a baldachinos ágy hímzett, szaténpárnáival hívogatott. Én még a reverendámmal bajlódtam, és alig telt el néhány perc, de amikor felpillantottam, õ már ott feküdt az ágyon, egyetlen lenge csipke köntösben. Hófehér bõrének színét kiemelte az ágy mélyzöld selymének tompa fénye. Végre megszabadultam a papi ruha utolsó darabjától is, és lassan közelebb léptem. A szobát csak két gyertya pislákoló fénye világította meg, az illat viszont itt volt a legerõsebb. Légies mozdulattal a nyakam köré fonta finom karjait, és magára húzott. A nyakát kezdtem csókolgatni vadul, miközben a csipke köntösét kioldottam, az lecsúszott róla, és szabaddá tette kislányos, vékony testét. Inkább gyerekes volt, mint asszony, mellei aprók, hegyesek, a vágya mégis forró. Az ajkát az enyémre tapasztotta, és csókolt, csókolt, szinte nem engedett levegõt venni. Közben a kezeim melleit simogatták, márványszerû bõre kipirult az izgalomtól, majd, mint egy lassított filmben, szétnyitotta a combjait, és magába húzott. Itt megállt az idõ, és csak szeretkeztünk addig, amíg ájultan bele nem aludtunk egymás karjába. Bármennyire is szerettem volna e mindent elsöprõ szerelem történetérõl többet megtudni, soha sem sikerült. Foszlányos álomképeim néha voltak, amikor kettesben vagyunk a templomban, vagy egy csodás parkban, mesebeli tó partján, melynek tükrét vadkacsák és hattyúk népesítik be, de ezek csak ködös részletek voltak. Az azonban teljesen
