A HIVATALOS TÖRTÉNET
MAGYAR NYELVÛ
World of Warcraft
A hivatalos történet
TARTALOM I. FEJEZET - A LEGENDA.................................................................... ..................................................................................................................... ................................................. IV A TITÁNOK ÉS AZ UNIVERZUM KIALAKULÁSA ................................................................................................. IV SARGERAS ÉS AZ ÁRULÁS ................................................................................................................................... IV A RÉGI ISTENEK ÉS AZEROTH ............................................................................................................................. V A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE ................................................................................................................................... VI AZ ÉBREDEZÕ VILÁG ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÚTJA .................................................................................... VI AZ ÕSÖK HÁBORÚJA ........................................................................................................................................... VII A VILÁG SZÉTSZAKADÁSA ................................................................................................................................... IX A HYJAL HEGY ÉS ILLIDAN AJÁNDÉKA .............................................................................................................. IX A VILÁG FA ÉS A SMARAGDOS ÁLOM .................................................................................................................. X A TÜNDÉK SZÁMÛZETÉSE .................................................................................................................................. XI AZ ÕRSZEMEK ÉS A HOSSZÚ VIRRASZTÁS ........................................................................................................ XI
II. FEJEZET - AZ ÚJ VILÁG ................................................................. ................................................................................................................. ................................................XII QUEL'THALAS MEGALAPÍTÁSA ......................................................................................................................... XII ARATHOR ÉS A TROLL HÁBORÚK .................................................................................................................... XIII TIRISFAL ÕRIZÕJE .............................................................................................................................................. XIV IRONFORGE ÉS A TÖRPÉK ÉBREDÉSE .............................................................................................................. XV A HÉT KIRÁLYSÁG ............................................................................................................................................... XV AEGWYNN ÉS A SÁRKÁNY VADÁSZAT ............................................................................................................ XVII A HÁROM PÖRÖLY HÁBORÚJA......................................................................................................................... XVII AZ UTOLSÓ ÕRIZÕ ............................................................................................................................................ XVIII THE LAST GUARDIAN ...................................................................................................................................... XVIII
III. FEJEZET - DRAENOR VÉGZETE ............................................................... ................................................................................................... ....................................X X KIL'JAEDEN ÉS AZ ÁRNYÉK PAKTUM................................................................................................................ A HORDA FELTÖRÉSE .........................................................................................................................................
XX XX
IV. FEJEZET - HORDA ÉS SZÖVETSÉG ........................................................... ............................................................................................ ................................. XXII A SÖTÉT KAPU ÉS VIHARVÁRAD ELESTE ....................................................................................................... XXII LÉGURAFÖLD SZÖVETSÉGE ............................................................................................................................ XXIII DRAENOR INVÁZIÓJA ...................................................................................................................................... XXIV A LICH KIRÁLY SZÜLETÉSE .............................................................................................................................. XXV A JÉGKORONA GLECCSER ÉS A FAGYOTT TRÓN ............................................................................................ XXV GRIM BATOL-I HARC ........................................................................................................................................ XXVI AZ ORKOK DEPRESSZIÓJA ............................................................................................................................... XXVI EGY ÚJ HORDA .................................................................................................................................................. XXVI A PÓK HÁBORÚJA ............................................................................................................................................ XXVII KEL'THUZAD ÉS AZ OSTOR MEGALAPÍTÁSA............................................................................................... XXVIII A SZÖVETSÉG MEGTÖRIK .............................................................................................................................. XXVIII
V. FEJEZET - A L ÁNGOLÓ LÉGIÓ VISSZATÉRÉSE ................................................................. ............................................................................ ........... XXX XX X LORDAERON MEGKORBÁCSOLÁSA ................................................................................................................. XXX WARCRAFT 3: REIGN OF CHAOS...................................................................................................................... XXX NAPKÚT - QUEL'THALAS ELESÉSE .................................................................................................................. XXX ARCHIMONDE VISSZATÉRÉSE ÉS AZ UTAZÁS KALIMDORBA...................................................................... XXXI A HYJAL HEGYI CSATA .................................................................................................................................... XXXII II
World of Warcraft
A hivatalos történet
TARTALOM I. FEJEZET - A LEGENDA.................................................................... ..................................................................................................................... ................................................. IV A TITÁNOK ÉS AZ UNIVERZUM KIALAKULÁSA ................................................................................................. IV SARGERAS ÉS AZ ÁRULÁS ................................................................................................................................... IV A RÉGI ISTENEK ÉS AZEROTH ............................................................................................................................. V A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE ................................................................................................................................... VI AZ ÉBREDEZÕ VILÁG ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÚTJA .................................................................................... VI AZ ÕSÖK HÁBORÚJA ........................................................................................................................................... VII A VILÁG SZÉTSZAKADÁSA ................................................................................................................................... IX A HYJAL HEGY ÉS ILLIDAN AJÁNDÉKA .............................................................................................................. IX A VILÁG FA ÉS A SMARAGDOS ÁLOM .................................................................................................................. X A TÜNDÉK SZÁMÛZETÉSE .................................................................................................................................. XI AZ ÕRSZEMEK ÉS A HOSSZÚ VIRRASZTÁS ........................................................................................................ XI
II. FEJEZET - AZ ÚJ VILÁG ................................................................. ................................................................................................................. ................................................XII QUEL'THALAS MEGALAPÍTÁSA ......................................................................................................................... XII ARATHOR ÉS A TROLL HÁBORÚK .................................................................................................................... XIII TIRISFAL ÕRIZÕJE .............................................................................................................................................. XIV IRONFORGE ÉS A TÖRPÉK ÉBREDÉSE .............................................................................................................. XV A HÉT KIRÁLYSÁG ............................................................................................................................................... XV AEGWYNN ÉS A SÁRKÁNY VADÁSZAT ............................................................................................................ XVII A HÁROM PÖRÖLY HÁBORÚJA......................................................................................................................... XVII AZ UTOLSÓ ÕRIZÕ ............................................................................................................................................ XVIII THE LAST GUARDIAN ...................................................................................................................................... XVIII
III. FEJEZET - DRAENOR VÉGZETE ............................................................... ................................................................................................... ....................................X X KIL'JAEDEN ÉS AZ ÁRNYÉK PAKTUM................................................................................................................ A HORDA FELTÖRÉSE .........................................................................................................................................
XX XX
IV. FEJEZET - HORDA ÉS SZÖVETSÉG ........................................................... ............................................................................................ ................................. XXII A SÖTÉT KAPU ÉS VIHARVÁRAD ELESTE ....................................................................................................... XXII LÉGURAFÖLD SZÖVETSÉGE ............................................................................................................................ XXIII DRAENOR INVÁZIÓJA ...................................................................................................................................... XXIV A LICH KIRÁLY SZÜLETÉSE .............................................................................................................................. XXV A JÉGKORONA GLECCSER ÉS A FAGYOTT TRÓN ............................................................................................ XXV GRIM BATOL-I HARC ........................................................................................................................................ XXVI AZ ORKOK DEPRESSZIÓJA ............................................................................................................................... XXVI EGY ÚJ HORDA .................................................................................................................................................. XXVI A PÓK HÁBORÚJA ............................................................................................................................................ XXVII KEL'THUZAD ÉS AZ OSTOR MEGALAPÍTÁSA............................................................................................... XXVIII A SZÖVETSÉG MEGTÖRIK .............................................................................................................................. XXVIII
V. FEJEZET - A L ÁNGOLÓ LÉGIÓ VISSZATÉRÉSE ................................................................. ............................................................................ ........... XXX XX X LORDAERON MEGKORBÁCSOLÁSA ................................................................................................................. XXX WARCRAFT 3: REIGN OF CHAOS...................................................................................................................... XXX NAPKÚT - QUEL'THALAS ELESÉSE .................................................................................................................. XXX ARCHIMONDE VISSZATÉRÉSE ÉS AZ UTAZÁS KALIMDORBA...................................................................... XXXI A HYJAL HEGYI CSATA .................................................................................................................................... XXXII II
World of Warcraft
A hivatalos történet
AZ ÁRULÓ FELEMELKEDÉSE ......................................................................................................................... XXXII WARCRAFT 3X: THE FROZEN THRONE ........................................................................................................ XXXII A VÉRELFEK FELEMELKEDÉSE .................................................................................................................... XXXIII FELKELÉS A FERTÕFÖLDEKEN .................................................................................................................... XXXIII A LIDÉRC KIRÁLY DIADALA .......................................................................................................................... XXXIII A RÉGI GYÛLÖKÖDÉSEK - KALIMDOR MEGHÓDÍTÁSA .............................................................................. XXXIII
III
World of Warcraft
A hivatalos történet
I. Fejezet - A legenda A Titánok és az Univerzum kialakulása The Titans and the Shaping of the Universe Senki sem tudja pontosan, hogyan jött létre az Univerzum. Egyes teóriák szerint egy kozmikus robbanás rázta meg a Nagy Sötétséget (magát az Ûrt), és végtelen világokat hozott létre - világokat amelyek hordozni fogják a az élet jó illetve gonosz egyedi formáit. Mások úgy hiszik, hogy az Univerzumot egy egészként hozta létre egy hihetetlen hatalommal rendelkez õ lény. Habár a kaotikus Univerzumok keletkezése bizonytalan maradt, de az biztos volt, hogy egy hatalmas er õ birtokában lév õ faj született, hogy egyensúlyt hozzon, békét tartson az Ismert Univerzumban, és õrizze a majdani életformákat, amelyek utánuk kialakulhatnak. t, és nekiláttak h A Titánok, kolosszális, metálos b õrû istenek a kozmosz egy távoli zugából felkeresték az újonnan született világokaogy megformálják azokat. Megformálták a világokat, hegységeket emeltek ki a földb õl, hatalmas tengereket hintettek el. Er õt fújtak a levegõbe és a dühöngõ atmoszférát hoztak létre. Ez mind-mind része volt az Õ hosszú távú tervüknek, hogy Rendet tegyenek a Káoszban. Még életre keltettek és megbíztak néhány gyengébb fajt, hogy õrizzék a territóriumaikat és vigyázzanak a már meglév õ rendszerre. Egy Pantheon nevû elit szekta irányítása alatt a Titánok száz és millió galaxisba hoztak rendet szerte a Túlnani Sötétségben (Great Dark Beyond), a teremtés els õ évszázadában. Az elõvigyázatos Pantheon, a már létrehozott világok õrzése alatt, már korábban is figyeltek a veszélyre, amit a Spirálsemmi (Twisting Nether) gonosz lényei okozhatnak. A Spirálsemmi egy világokon túli kaotikus mágiával átitatott dimenzió, amely összeköti a számtalan univerzumot, otthont ad megszámlálhatatlan gonosz léleknek, és démoni lénynek, akik csak az él õk pusztítását, és az élet kiszívását t ûzték ki céluknak.
Sargeras és az Árulás Sargeras an The Betrayal Idõvel néhány démon átjutott a Titánok világába a Spirálsemmib õl, ezért a Pantheon megválasztotta a védelmük elsõ vonalául szolgáló hatalmas harcost, Sargerast. Sargeras h ûségesen végrehajtotta a feladatát számtalan évezreden keresztül. Felkutatta a démonokat és elbánt velük, ahol csak találkozott velük. Sargeras az Eonok (Isteni év) során két démoni fajjal találkozott, amelyeket csak a fizikális világok uralására és hatalomszerzésre jött létre. Az ördögi erõket használó varázslókból álló Eredar, boszorkány mesterek által felhasznált mágiákat mozgósítottak, hogy megtámadjanak és rabszolgasorba taszítsanak számos világot. A fiatal fajok, amelyek ezeken a világokon voltak, megfert õzõdtek a démoni erõkt õl, és maguk is démonokká váltak. Habár Sargeras-nak a majd' végtelen ereje sokkal több volt mint elég ahhoz, hogy legy õzze az Eredart, de nagyon nyugtalanította a lények megrontása, és a mindent felemészt õ gonosz. Sargeras mély depresszióba esett, hogy képtelen megmenteni ezeket a világokat. A rosszkedve ellenére Sargeras megszabadította az Univerzumot, a démonoktól úgy, hogy a boszorkánymestereket csapdába ejtette a Spirálsemmi szélére. A hatalmas Titánnak a növekv õ depresszió ellenére szembe kellett szállnia egy egyre hatalmasabb démoni hatalommal: A Nathrezim-mel. A vámpírszerû démon lények faja (Rémület Úrként is ismerek [Dreadlord]) Már sok világot elfoglalt, melyekben árnyakká változtatták az õslakókat. A mocskos Rémület Urak országokat hergeltek egymásnak, lázadásokat szítottak és gy ûlöletet keltettek. Sargeras könnyedén legyõzte a Nathrezim-et, de a harc mély sebeket ejtett a lelkén. Sargeras elvesztette hitét. Többé nem hitt feladatában, hogy rendet teremtsen az univerzumban, s õt még a Titánokban sem hitt már? Hírtelen arra eszmélt rá, hogy a sötétségben és magányban csak a káosznak van helye. Titán társai megpróbálták lecsillapítani dühöngõ érzelmeit és elmagyarázni neki, hogy hibát követe el, de szavaikat Sargeras csak önz õ és megátalkodott tettnek tartotta és elutasította õket. Sargeras dühöngve távozott, hogy megtalálja helyét az univerzumban. A Pantheon mélyen lesújtotta testvérük távozása, de sosem gondolták volna, hogy milyen messzire mehet Sargeras. IV
World of Warcraft
A hivatalos történet
Idõvel Sargerasban egy apró csepp hit sem maradt, és tiszta lelkét felemésztették az árnyékok. Ekkor már Úgy gondolta, hogy a Pantheon tehet a létrehozott világok elbukásáról. Elhatározzta, hogy visszacsinálja a Titánok mûvét, és toboroz egy mindent elsöpr õ hadsereget, hogy a fizikai világot felperzselje és eltörölje. Még Sargeras titáni formája is eltorzult mióta a fert õzés úrrá lett nemes szívén. A szeme, haja és szakálla lángolni kezdett, és a régen metálos fény û bõre kifakult, és kettényílt, hogy felfedhesse a végtelen pusztítás dühöng õ mámorát. Dühében Sargeras szabadon engedte a Nathrezim-et és az Eredart a Spirálsemmib õl. Ezek a mocskos lények meghajoltak a hatalmas Titán végtelen ereje el õtt és hûséget ígértek neki, akármilyen sorsot is szánna nekik. Az Eredar köreib õl két bajnokot választott Sargeras, hogy irányítsák az Õ mindent elpusztító seregét. Kil'Jaeden-t azért választotta ki, hogy kutassa fel a sötét szív û lényeket az univerzumban, és velük növelje seregét. A második bajnok Archimonde a Mocskoló (Archimonde the Defiler), azért választatott ki, hogy vezesse seregét azok ellen, akik szembe mernek szállni a Titán hatalmával. A Hatalmas Archimonde is gyûjtött maga köré csatlósokat, hogy segítsék õt. A Pokoli urakat (Pit Lord) Mannoroth a Pusztító vezette, Archimonde úgy gondolta õk fogják vezetni az elit seregeket az él õk ellen. Amikor Sargeras látta, hogy a végtelennek látszó serege összegy ûlt, és teljesítené minden parancsát, útra keltek a Túlnani Sötétségbe. Ezentúl a sereget csak Lángoló Légiónak ismerték (Burning Legion). Azóta sem tudja senki pontosan hány világot perzselhettek fel maguk mögött hadjáratuk során.
A Régi istenek és Azeroth The Old Gods and the Ordering of Azeroth A Titánok Sargerast figyelmen kívül hagyva folytatták útjukat világról világra, hogy rendet hozzanak és mindent úgy csináljanak, ahogy szerintük az való. Utazásuk során egy apró világba értek, amit kés õbb a lakói Azerothként fognak ismerni. Ahogy végighaladtak ezen az els õdleges létsíkon a Titánok összetalálkoztak néhány ellenséges elementális er õvel. Ezek az elementálok minden bizonnyal gonosz Régi Istenek imádói voltak. A Régi istenek távol akarták tartani a világuktól a Titánokat és megvédeni azt érintésükt õl. A Pantheont megzavarta a régi istenek Gonosz léte, és hadat üzent minden csatlósnak, aki õket szolgálta. A Régi Istenek serege a leg er õsebb elementális lények vezették: Ragnaros a T ûzlord, Therazane a Földanya, Al'Akir a Szélúrnõ és Nemtulon a Dagály Vadásza. Eme kaotikus er õk összecsaptak a Titánokkal. Harcuk keresztül-kasul átjárta a földet. Bár erejük halandó mértékkel hatalmas volt, az Elementálok együttes erõvel sem voltak képesek legyõzni a Titánokat. Egymás után elestek az Elementálok , és ellenállásuk megtört. A Pantheon elõzte az öt gonosz istent. A Föld mélyére béklyózta õket. A Régi Istenek visszatartó ereje nélkül az Elementálok elt ûntek az Elsõdleges Anyagi Síkról, és egy földöntúli helyre kerültek, ahol az id õk végezetéig egymással fognak versengeni a semmiért. Az elementálok távozásával a Természet lenyugodott és békés harmónia szállt a világra. A Titánok látták, hogy a fenyegetés megsz ûnt, és munkához láthatnak. A Titánok sok fajt felébresztettek, hogy segítsék berendezni világukat. A föld mélyén lév õ barlangok kiásásához varázslatos él õ kõbõl kifaragták a kis, zömök test û lények formáját (a majdani törpéket). A Tengerek kiterjesztéséhez, és a földek ki emeléséhez a Titánok létrehozták a roppant, de gyöngéd Tengeri Óriásokat. Évszázadokon keresztül formálták ezt a világot a Titánok, mígnem összeállt egy tökéletes kontinensé. A kontinens közepére a titánok egy vibráló végtelen energiát sugárzó tavat öntöttek amit az Örökkévalóság Kútjának neveztek (Well of Eternity). A Kút lesz az élet adója eme világon. A Tó energiái megtermékenyítik a talajt, és életet gyökereztetnek a világban. Nemsoká, növények, fák, szörnyek és egyéb lények gyarapítják az Els õdleges Anyagi Létsíkot. Ahogy leszállt az este a Titánok elnevezték a kontinenst Kalimdor-nak "A idõtlen csillagfény földjének" (Land of Eternal Starlight)
V
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Sárkányok Ébredése Charge of the Dragonflights Elégedetten néztek szét ezen a kis világon, és úgy döntöttek a Titánok, hogy elhagyják Azeroth földjét. Megbízták a világ leghatalmasabb lényeit, hogy õrizzék Azeroth békéjét, és ellenálljanak bárminek, ami fenyegeti a tökéletes harmóniát. Abban a korban rengeteg sárkány sarj élt, de volt köztük öt, amely vezette saját fajtársait. Ezt az ötöt választották a Titánok a védtelen világ pásztorainak. A Titánok felruházták az öt sárkányt hatalmuk egy részével. Ezek a hatalmas sárkányok (lejjebb felsorolva) a Nagy Lételem Sárkányok néven lesznek ismertek. (Dragon Aspects, nincs jobb fordítás, aki tud szóljon) Aman'Thul a Titánok keresztapja felruházta a hatalmas bronz sárkányt Nozdormut kozmikus erejének egy részével. Nozdormu megkapta az er õt, hogy õrizze magát az id õt, és óvja a sorsot és minden pillanatot a világban. A nyugodt és bölcs Nozdormu az Id õtlen néven ismert (Timeless One) Eonar minden élet õrzõnõje odaadta egy ereje részét a hatalmas vörös leviatánnak Alexstraszának. Késõbb Az Élet Hozójaként lesz ismert, és õrizni fog minden él õlényt az ismert világban. A Bölcsessége és az élethez való affinitása miatt megkapta az uralmat a fajtája felett.Õ lett a Sárkány Királynõ (Dragon Queen) Eonar Alexstrasz húgát is megáldotta. A Gyönyör û zöld sárkány Hiszéra (Ysera) megkapta az álmok fölötti hatalmat. Mély transzba esett, hogy örökké õrizze az álmokat, köztük járjon, és élje saját világaként õket. Az Az Álmodó (Dreamer) Néven ismert sárkány birodalma lett a Smaragdos Álom (Emerald Dream) Norgannon, a varázslat õrzõje, és mestermágus felruházta Maligos-t (Malygos) tengernyi ereje egy darabkájával. Ezentúl a Varázsszöv õ-ként (Spell Weaver) lesz ismert, és vigyázni fog a mágiára és minden rejtett tudásokra. Khaz'Goroth a hatalmas kovács, és a földek teremt õje ereje egy részét adta Neltharion-nak a hatalmas fekete sárkánygyíknak. Neltharion a nagyszív û ezen túl a Föld Õrzõjeként (Earth Warden) lesz ismert, és hatalmat gyakorol minden föld mélyén leledz õ dolognak. Õ Testesítette meg a Föld erejét, és Alexstrasza leghatalmasabb segít õjeként állt szolgálatba. A Sárkányok megerõsítésének célja az volt, hogy a Titánok távolléte során védelmezzék ezt a világot. Míg a sárkányok a világ védelmezésére készültek fel testben és lélekben, a titánok végleg maguk mögött hagyták Azeroth földjét. Sajnos csak id õ kérdése volt, hogy Sargeras tudomást szerezzen az újszülött világ létezésérõl?
Az Ébredez õ Világ és Az Örökkévalóság Kútja The Waking World and the Well of Eternity Tízezer évvel az els õ orkok és emberek között dúló háború el õtt Azeroth egyetlen nagy kontinensnek adott otthont, amelyet tenger vett körül. Ez a hatalmas földtömeg otthont adott különféle ébredez õ lénynek és fajnak, melyek a fennmaradásukért küzdöttek az ébredez õ világban. A Kontinens közepén egy hatalmas izzó, energiákkal átitatott tó helyezkedett el. A Tó (melyet kés õbb Az Örökkévalóság Kútjának fognak hívni) volt az élet és a mágikus energiák valódi forrása a világban. Az energiáit a Kút a Túlnani Sötétségbõl merítette, és szórta szét varázslatos formájában szerte a világban. Nemsoká egy humanoid faj óvatosan megközelítette a csalogató er õket árasztó Tó szélét. A nomád nép lassacskán primitív települést épített a békés tó partjára. Idõvel a Tó hatással volt a népre. Bölcsek, er õsek, és idõtlenek lettek. Ez a nép felvette a Kaldorei nevet, ami annyit tesz anyanyelvükön, hogy "A Csillagok Gyermekei" (Children of the Stars, mint Kalimdor). A megalakulást megünneplend õ templomokat és hatalmas épületeket építettek a Tó köré. A Kaldorei-ek, avagy Éj Tündék (Night Elves) ahogy kés õbb hívják majd õket, Elune-t, a hold istenn õt, imádják, és úgy hiszik, hogy a Kút csillámló mélységeiben alszik napközben. A korai papok és látók (Seer, látó) hatalmas óvatossággal tanulmányozták a Kutat, hogy megtudhassák titkait, és erejének forrását. Ahogy nõtt a Kaldorei-ek népe, úgy fedezték fel Kalimdort, és találtak más lakókat is a kontinensen. Csak a VI
World of Warcraft
A hivatalos történet
Sárkányoknál idõztek, az óriási gyíkszer û lények visszavonultan éltek, de sokat tettek a világ védelmében. Az Éj Tündék rájöttek, hogy a Sárkányok a Világ Védelmez õinek tekintik magukat, és megegyeztek, hogy olyan titkokat rejtenek lelkükben, amit jobb nyugvóban hagyni. Idõvel az Éj Tündék kíváncsisága által barátságok köttettek hatalmas er õvel rendelkezõ lényekkel. Köztük volt Cenarius, aki az Els õdleges Anyagi Sík erdõinek a félistene. Cenarius megszerette az Éj Tündéket és nagyon sok id õt töltött velük, hogy megismerje, és megtanítsa õket a természettel kapcsolatos dolgokra. A békés Kaldorei-ek erõs kapcsolatot hoztak létre a természettel és Kalimdor él õ erdejeivel. Ahogy a végtelennek t ûnõ évek múltak, az Éj Tündék gyarapodtak mind területük, mind társadalmuk gyarapodott. A templomaik, útjaik, és lakóhelyeik messze elterültek Kalimdor földjén. Azshara a Kaldoreiek gyönyörû és tehetséges királynõje hatalmas és gyönyörû várost alapított a Tó partján, ami otthont nyújtott alattvalói legnagyobbjainak. Az alattvalók, akiket Azshara Quel'Dorel-nek hívott (azaz a Fels õbb Nemzedék [High Born]), fels õbbrendûnek tartották testvéreiknél magukat. Bár Azsharát mindenki egyaránt tisztelte és imádta, a Quel'Dorei-elet nem szerette a többi Kaldorei. Azshara és a papok kíváncsisága nõttön-nõtt. Azshara ezért megparancsolta, hogy derítsék ki a Kút titkát, és bontakoztassák ki valódi hatalmát. A Fels õbb Nemzedék a munkába temetkezett, és fáradhatatlanul kísérletezgetett a Kúton. Egy id õ után megtanulták, hogy hogyan kontrollálják és használják fel a Kút kozmikus energiáit. Ahogy a kísérleteik folytatódtak, észrevették, hogy kedvükre teremthetnek és pusztíthatnak a Kút energiái felhasználásával. A Fels õbb Nemzedék megtanulta használni a mágia ezen primitív formáját, és máris kijelentette, hogy a mesterei lettek annak. Bár egyetértettek abban, hogy hatalmas veszélyt jelenthet ha a varázser õket felelõtlenül használják, Azshara és a Quel'Dorei-ek tovább gyakorolták a varázslás m ûvészetét. Cenarius és a világosan látó bölcs Éj Tündék figyelmeztették, hogy a varázslatos erõkkel való játszadozásnak nem lehet jó vége. Ennek ellenére Azsharáék folytatták a kísérleteket, hogy feltárják a Kút erejét. Ahogy az erejük nõtt Azshara és a Fels õbb Nemzedék megváltozott. Visszautasítók, kegyetlenek, és gyûlölködõk lettek Éj Tünde testvéreikkel szemben. Végül odáig fajult a dolog, hogy az egykoron szeret õ anyaként viselkedõ Azshara senki mással sem beszélt, csak a szerinte megbízható Quel'Dorei papokkal. Egy ifjú tudós Tombolóvihar Malfurion (Malfurion Stormrage), aki a druidizmus primitív formáját tanulta, úgy vélte, hogy egy gonosz er õ szállta meg a Fels õbb Nemzedéket, és az õ szeretett királynõjét. Bár bizonyítéka nem volt a gonosz jelenlétére, érezte, hogy az Éj Tündék élete hamarosan gyökeresen meg fog változni?
Az Õ s ök Háborúja The War of the Ancients A Felsõbb Nemzedék vakmerõ, ám ostoba kísérletei energia nyalábokat juttattak át véletlenül a Kúton a Túlnani Sötétségbe. Az energiatorzulásokat borzasztó idegen lények észlelték. Sargeras - Minden Élet Ellensége, a Világok Pusztítója - érezte az elszabadult energiákat és ezek az energiák elcsalták a messzi dimenzióba. Kémkedések és megfigyelések után Sargerast végtelen éhség kezdte gyötörni, amit csakis az Örökkévalóság Kútja tudna csillapítani. A Névtelen Üresség (Nameless Void, a Túlnani Sötétség egy kis szeglete) nagyura eltökélte, hogy elpusztítja ezt a világot, és megszerzi magának az energiáit. Sargeras összehívta a Lángoló Légiót, és a védtelen Azeroth irányába vették irányukat. Sok száz, az univerzum másik szegletébõl származó démon állt harcra készen. Sargeras legf õbb vezérei, Archimonde a Mocskoló, és Mannoroth a Pusztító készen álltak a támadásra. Azsharát a kút hatalma uralma alá vonta. Kész volt isteneként tisztelni Sargerast, és átjutást garantálni az õ világukba. Még a Fels õbb Nemzedéket is megzavarta a hatalmas er õ, és eztán istenükként tisztelték Sargerast. A hûségük bizonyítékaként Azshara és szolgálói egy kaput nyitottak az Örökkévalóság Kútjának közepében, hogy Sargeras csatlósai gond nélkül átjuthassanak. Miután minden elõkészület megtörtént Sargeras megkezdte a katasztrofális kimenetel û inváziót. A Lángoló Légió harcias és vad démonjai átözönlöttek a kapun és ostromolni kezdték az Éj Tündék alvó VII
World of Warcraft
A hivatalos történet
városait. Archimond és Mannoroth vezetésével a Légió elözönlötte Azeroth földjét. Csak hamut és pusztítást hagytak maguk mögött. A Démon Lordok Pokoli Szolgákat (Infernal) hívtak a földre, melyek úgy zuhantak alá az égbõl, mint tomboló meteorok. A Pokol Õrzõk (Doom Guard) el lepték a földet, és mindenkit lemészároltak, aki csak az útjukba került. A Bátor Kaldorei-ek szembeszálltak a Légióval, de centirõl centire fel kellett adniuk a földjüket. Malfurionra hárult a feladat, hogy segítséget találjon szorult helyzetben lév õ testvéreinek. Tombolóvihar, akinek a saját testvére Illidan is használta a Fels õbb Nemzedék mágiáit, feldühödött a fels õbb osztályok megrontásán. Malfurion meg gy õzte Illidant, hogy hagyja abba a megszállott hatalomhajhászást. Ezután útra kelt, hogy felkeresse Cenariust, és verbuváljon egy ellenálló sereget. Egy gyönyör û ifjú papnõ Suttogószé Tyrande (Tyrande Whisperwind) beleegyezett, hogy csatlakozik a Tombolóvihar testvérekhez Elune nevében. Bár Malfurion és Illidan mindketten szerették Tyrandet, mégis, Tyrande szíve csak Malfurioné volt. Illidan megvetette a bátyja szerelmét, de tudta, hogy a szívfájdalma semmi a varázsszomjához képest. Illidan, aki a varázslatos energiák függ õje volt, nagyon nehezen bírta ki, hogy nem tehette rá a mancsát megint a Kút csodálatos energiáira. Tyrande segítségével sikerült felül kerekedni varázsszomján. Ezután segített a bátyjának, hogy megkeressék és segítségül hívják a félisten Cenariust, aki visszahúzódva él valahol. Cenarius, aki a szent Hold Tisztásán (Moonglade) élt a Hyjal Hegy közelében, bele egyezett, hogy segít az Éj Tündéknek megkeresni a Sárkányokat. A Sárkányok meghallgatták a kérésüket, és máris elindultak a hatalmas Alexstrasza vezetésével, hogy szembeszálljanak a lángoló Légióval. Cenarius, a természet erejét segítségül hívta. Fa Emberek (Tree Ent) tömegét küldte az ellenségre, hogy harcoljanak a földjükért. Ahogy az ellenálló sereg közeledett Azshara temploma felé, mindent elsöpr õ csaták alakultak ki. A Légió hatalmas erejét látva Malfurion és társai rájöttek, hogy nem lehet a légiót nyers erõvel legyõzni. Miközben gigászi harc dúlt a város körül, Azshara várakozott Sargeras megérkeztére. A Légió Vezére készen állt arra, hogy átlépjen a Kútban létrehozott kapun. Ahogy a hatalmas démoni árnyék egyre gy ûlt a kapunál, Azshara maga köré hívta legerõsebb és legtehetségesebb követ õit. Csakis az õ általuk összegyûjtött és együttesen használt varázslat lenne elég er õs, hogy átjuttassák Sargerast világukba. Ahogy a harc dúlt Kalimdor mezején az események szörny û fordulatot vettek. A pontos körülmények elhalványultak az idõ folyamán, de tudni lehet, hogy Neltharion a hatalmas Föld Sárkány bele õrült a légió egyre növekvõ nyomásába. Mint egy hatalmas fekete láng, szétterjesztette szárnyait, és pikkelyei alól t ûzként tört el õ a mindent elsöprõ düh. Új nevet talált magának, amit õl majdan mindenki félni fog: Halálszárny (Deathwing). A Sárkány testvérei ellen fordult, és elterelte figyelmüket a Légióról. Halálszárny hírtelen árulása olyan hatással volt a sárkányokra, amelyet sosem hevert ki az öt sárkány nemzedék. Sérülten és rémülten, a sárkányok kénytelenek voltak cserbenhagyni halandó szövetségeseiket. Malfurion és társai alig élték túl az elkövetkezend õ mészárlást. Malfurion rá eszmélt, hogy a Kút a kapocs a fizikai és a démoni világ közt, ezért mihamarább el kell pusztítani. A Társai, tudván, hogy a Kút volt halhatatlanságuk forrása, elborzadva hallgatták végig a Malfuriont. Tyrande látta Furion tanácsában a bölcsességet, és rávette Cenariust és bajtársait, hogy támadják meg Azshara templomát, és találjanak módot arra, hogy elpusztítsák a Kutat.
VIII
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Világ Szétszakadása The Sundering of the World Illidan annak tudatában, hogy soha többet nem használhat mágiát, ha a Kút elpusztul, önz õ módon elhagyta társait, és elment figyelmeztetni a Fels õbb Nemzedéket. Malfurion és Tyrande szerelme és a mágiához való köt õdésének nagysága miatt nem érzett lelkiismeret furdalást Illidan amikor átállt Azshara és csatlósai mellé. Mindenek felett Illidan minden áron meg akarta védeni a Kutat és a benne rejl õ erõket. Malfurion testvére árulása után, megtört szívvel ugyan, de elvezette bajtársait Azshara templomának szívébe. Ahogy meg ostromolták a legf õbb termét a templomnak, a Quel'Dorei-ek éppen a végsõ idézésnél tartottak. Az instabil energia egy hatalmas Vortexet hozott létre a Kút dühöng õ mélyében (Vortex = Dimenzió kapu) Ahogy Sargeras rémes árnyéka egyre közelebb került a felszínhez, Malfurionék támadásba lendültek. Azshara, miután megkapta Illidan figyelmeztetését, túlságosan is fel volt készülve a támadásra. Majd' minden támadó odaveszett az õrült királynõ elleni csatában. Azshara õrei elkapták Tyrande-t miközben megpróbálta hátulról megölni az áruló királyn õt. Tyrande, bár az õrökkel elbánt, súlyos sebeket szerzett . Ahogy Malfurion megpillantotta sebzett szerelmét, vérszomjas dühbe gurult. Ez lett Azshara halálának pillanata. Ahogy a harc folyamatosan dúlt a templomban és körötte, Illidan árnyként t ûnt fel a Kút közelében. Letérdelt, és a különlegesen elkészített fiolákat megtöltötte a Kút vibráló vizével. Tudta, hogyha a Kút elpusztul, nem marad a varázslatos energiákból, ezért ezt a maradék szent vizet meg akarta tartani magának. Malfurion és Azshara harca megzavarta a precízen el õkészített varázslat folyamát. Az instabil Vortex megsemmisült a Kútban. Ez a robbanás örökre meg változtatta a földet. A robbanás megrázta a megkínzott földet, és rengések sorozata vágott át a kontinensen. Miközben a harc a Légió és a Tündék között még mindig dúlt, az Örökkévalóság Kútja összed õlt és egy hatalmas robbanást eresztett útjára. A robbanás megrázta a földet, és feketére festette az eget. Ahogy a föld meghasadt, az óceán elözönlötte a hajdani Kút helyét, hogy begyógyítsa a földön keletkezett hatalmas sebet. Közel 60%-a a régi földnek semmivé lett. Ahol egykoron a Kút állt, ott most egy örökké dühöng õ vízi örvény dúl, ami lecsillapíthatatlanul fog kering örökké. A brutális seb, amelyet a föld testén ejtettek sosem t ûnik el, és erre emlékeztetni fog Az Örvény (Maelstrom)? Ez lett az emléke az egyszer virágzó kontinensnek és pusztulásának. Azshara és a Felsõbb Nemzedék túlélte a robbanást. Megkínozva és átváltoztatva Azshara és követ õi a tenger mélyére számûzettek a Kút földöntúli energiái által. Elátkozva - átváltoztatva - új alakot öltöttek. Belõlük lettek a kígyószerû lények, a Nagák. Azshara maga is szörny ûséges külsõre tett szert. Ez a küls õ tükrözte a lelkében örökké ott lakozó gy ûlöletet és ocsmányságot. Odalent, Az örvény mélyén a nagák létrehoztak egy várost, Nazjatart, hogy újra összeszedjék erejüket. Tízezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a nagák felfedjék létezésüket a felszíni világ el õtt?
A Hyjal Hegy és illidan Ajándéka Mount Hyjal and Illidan's Gift Az Éj Tündék, akik túlélték a kataklizmát az újonnan keletkezett nyugati kontinensre menekültek és telepedtek le. Valahogyan, tán Elune áldásának köszönhet õen, Malfurion, Cenarius és Tyrande túlélték a kontinensek szétszakadását. Eme h õsök megegyeztek, hogy új otthonokat építenek népüknek. Bár a Sargerast és a légiót lesöpörték az ismert világ felszínér õl, az újrakezdés Malfurionékra hárult.
IX
World of Warcraft
A hivatalos történet
Sok Felsõbb Nemzedékbõl származó Éj Tünde is túlélte a katasztrófát a többi Éj Tündével együtt. Bár Malfurion nem bízott a Quel'Doreiek céljaiban, tudta, hogy a Kút ereje nélkül nem okozhatnak kárt. Éj Tündék tömeges partra szállása után, észrevették, hogy a Szent Hyjal Hegy átvészelte a robbanást. Egy új lakóhely felépítésének reményében Malfurion és a túlél õk útra keltek, és elérték a szélfútta Szent Hold Tisztást (moonglade). Ahogy feltérképezték a hegyet, rá leltek egy nyugodt kis tóra a hely közepe tájékán. Elborzadva látták, hogy a tó tele volt varázslatos energiával. Illidan is túlélte a Szétszakadást, és már Malfurionék el õtt oda ért a tóhoz. Az õrült varázs utáni hajszája miatt beleöntötte Kút vizét a tóba, amit a fiolákban õrzött meg. Ezzel a tó megtelt energiákkal. A régi Kút energiái villám gyorsan átjárták a kis hegyi tavat, és így meg született az új Örökkévalóság Kútja. Illidan úgy gondolta, hogy az új Kút egy ajándék lesz a késõbbi generációk számára, ezért meglepte, hogy testvére levadászta és elfogta. Malfurion elmagyarázta testvérének, hogy a mágia eredend õen gonosz, és csak káoszt és szenvedést hozhat a világba, ennek ellenére Illidan nem akarta feladni varázs képességeit. Tudván, hogy Illidan õrült tervei hova vezethetnek, Malfurion úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra elintézi az Illidannal kapcsolatos problémát. Cenarius segítségével Malfurion bebörtönözte Illidant a föld mélyére, ahol láncra verve és er õtlenül fog szenvedni az id õk végezetéig. Furion felhatalmazott egy ifjú õrt, Árnydal Maiev-et (Maiev Shadowsong), hogy vigyázza Illidant mindörökre. Cenariusék tudták, hogy az új Kút elpusztítása még nagyobb kárt tehet a földben, inkább békén hagyták. Malfurion kijelentette, hogy soha többé nem fogják gyakorolni a mágiát. Cenarius vezetésével újra fel elevenítették a druidizmus õsi mûvészetét, hogy meg tudják gyógyítani erdejeiket, és földjüket.
A Világ Fa és a Smaragdos Álom The World Tree and the Emerald Dream Éveken keresztül dolgoztak fáradhatatlanul az Éj Tündék õsi földjük újjá építésén. Most nem akarták, hogy az utak és templomok elvegyék az életet a fáktól és a természett õl, úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha a házaikat és épületeiket a fákra építik. Nemsoká eljöttek a sárkányok, akik túlélték a Szétszakadást. Alexstrasza a Vörös, Hiszéra a Zöld, és Nozdormu a Bronz leereszkedtek a druidákhoz, hogy felmérjék a munkájukat. Malfurion, akibõl id õközben Fõdruida lett, köszöntötte a Sárkányokat, és elmesélte nekik az új Kút kialakulásának rövid történetét. A Sárkányok figyelmeztették az Éj Tündéket, hogy amíg a Kút létezik, a légió egy napon vissza fog térni. A Sárkányok és Malfurion megállapodtak, annak érdekében, hogy soha többé ne térhessen vissza a légió. Alexstraza elhelyezett a kútban egyetlen árva makkot. A makk, a varázslatos er õk hatására, hírtelen életre kelt, és hatalmas fa n õtt belõle. A hatalmas Fa gyökerei a Kút vize által n õttek, és úgy t ûnt, hogy a lombja az egek csúcsát ostromolja. A Fa szimbolizálja az Éj Tündék összeköttetését a természettel, és életadó energiái gyógyítják majd meg a világot. Az Éj Tündék a Nordrassil nevet adták a fának, ami annyit jelent anyanyelvükön, hogy "A mennyek koronája". (Crown of The Heavens) Nozdormu varázslatot sz õtt a fára. Amíg a fa áll, az Éj Tündék sosem öregszenek meg, vagy esnek betegségek áldozatául. Hiszéra szintén megvarázsosította a fát. Hozzáláncolta a saját birodalmához, a Smaragdzöld Álomhoz. A Smaragdos álom, egy hatalmas végtelennek tetsz õ álomvilág a fizikai síkon túl. A druidák, köztük Malfurion is, hozzá lett láncolva spirituálisan a fához. A megállapodás szerint a druidák beleegyeztek abba, hogy évszázadokon át alusszák majd az álmot, és eközben Hiszéra birodalmában kószálnak, és gyarapítják azt. Bár félve vesztegettek el annyi évet az életükb õl, önzetlenül bele egyeztek a druidák, hogy részei legyenek az Álomnak.
X
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Tündék szám û zetése Exile of the High Elves Az évszázadok múltával az Éj Tündék népesség nõttön-nõtt és népességük elterjedt a Hyjal hegyet körülvevõ erdõben, amit õk Ashenvale Erdõnek neveztek. Sok olyan lény, amelyek nem voltak jelen a Szétszakadás elõtt, ide költöztek. Furbolgok (Medve emberek) és Quilbore-ok (Vaddisznó emberek) lakták az erdõ nyugodtabb szegleteit. A Druidák irányítása alatt jól érezték magukat az Éj Tündék. békében és nyugalomban éltek a csillagok vigyázó tekintete alatt. Annak ellenére, hogy az Éj Tündék békességben éltek, nagyon sok Fels õbb Nemzedékbõl származó Tünde ugyanúgy szomjazott a mágia erejeire, ahogy Illidan tette. Már össze voltak kötve a mágikus energiákkal, és alig bírtak élni nélkülük. Dath'Remar a Fels õbb Nemzedék maradékának vezet õje, pimasz módon nyilvánosan gúnyolta a druidákat, hogy gyávák, mert visszautasítják a varázslatot, amit úgy gondol, hogy jog szerint az övék. Malfurion és a druidák elutasították Dath'Remar pimasz vádaskodását, és megmondták neki, mindenféle varázshasználat halálbüntetést von maga után. Annak reményében, hogy megtörik a druidák törvényét Dath'Remar és követ õi varázs vihart küldtek az Ashenvale erd õre. A Druidák nem kockáztathatták népük kipusztulását, úgyhogy megelégelték a Quel'Dorei-ek pimaszságát és számûzték õket. Dath'Remar és társai örültek, hogy végre megszabadulhatnak korlátozott testvéreikt õl. Különleges hajókon elindultak, hogy új otthon és energiaforrás után nézzenek. Bár nem tudták mi vár rájuk Az Örvényen túli földön, biztosak voltak abban, hogy találnak egy helyet, ahol letelepedhetnek, és nyugodtan folytathatják mágiával kapcsolatos dolgaikat büntetlenül. A Quel'Dorei-ek kikötöttek a majdan Léguraföldnek (Lordaeron) nevezend õ kontinensen. Azt tervezték, hogy fel építik saját városukat, Quel'Thalast, ahol végre kibontakoztathatják mágikus képességeiket, és megtagadhatják az Éj Tündék hold imádatát, és éjszakai életét. Ezek után mindörökre a napot fogják imádni, és csak Nemes Tündéknek ismerik majd õket (Ezentúl "Tünde" ként fogjuk említeni)
Az Õ r szemek és a Hosszú Virrasztás The Sentinels and the Long Vigil Kárhoztatott testvéreik távozása után az Éj Tündék folytathatták varázslatos földjük figyelését, és õrzését. A Druidák érezték, hogy a mély álmuk végének ideje közeledik, ezért elbúcsúztak családjaiktól, hogy kipihenjék magukat, ahogy a megállapodásban meg volt írva. Tyrande, aki Elune F õpapnõjévé avanzsálódott, kérte Malfuriont, hogy ne hagyja itt õt Hiszéra kedvéért, és ne lépjen be a Smaragdos Álomba. De Malfurion becsülete megkívánta, hogy csatlakozzon társaihoz, és azt monda a szerelmének, amíg szerelmüket igaznak tartja, sosem fogja õt elfelejteni. Elhagyatva egyedül, Tyrande összegy ûjtött egy erõs védelmezõ csapatot az Éj Tündék közül. A képzett harcosnõk késõbb Õrszemeknek hívatják magukat. Bár leginkább egyedül szerették járni az erd õket, és vigyázni Ashenvale-re, sok szövetségesük volt a természetben, akik bármikor hajlandóak voltak segíteni sürgõs esetekben. Cenarius a félisten a Hyjal hegy közelében maradt, és fiaival, a Liget Õreivel (Keeper of The Groove) figyelték az Éj Tündék tevékenységét, és sokszor segédkeztek a béke fenntartásában. Még Cenarius ifjú és szégyellõs leányai a Driádok (Dryad) is egyre gyakrabban mutatkoztak az erdõkben. Tyrande-t bár lekötötték feladatai, kevés örömet lelt a világban Malfurion nélkül. Sokszáz évig aludtak a Druidák, eközben Tyrande félelme, hogy a légió újra támadni fog, egyre csak n õtt. Nem tudta kizavarni a gondolatot a fejébõl, hogy a légió még ott van a Túlnani Sötétségben valahol, és azt tervezgeti, hogy bosszút áll az Éj Tündéken és Azeroth világán.
XI
World of Warcraft
A hivatalos történet
II. Fejezet - Az új világ Quel'Thalas Megalapítása The Founding of Quel'Thalas A Tündék, (Ahogy mondtuk, a Nemes Tündékr õl van szó) Dath'Remar vezetésével, maguk mögött hagyták Kalimdort és elindultak Az Örvényen túlra. A flottájuk sok éven keresztül hajózott a régi világ romjai között. Dath'Remar aki magára vette a Napsétáló (Sunstrider, "Az, Aki a Napon Jár") nevet, megfelel õ, energiában gazdag helyeket keresett, hogy megépíthessék álmaik városát. A Flotta nemsokára kikötött egy barátságos parton, egy földön, melyet kés õbb Léguraföldnek (Lordaeron) fognak nevezni. A szigeten végre letelepedhettek. Városuk els õ darabkáit Tirisfal Tisztására kezdték építeni. Néhány év múltán sokuk megõrült valamit õl. Egyesek úgy hitték, hogy a föld mélyén gonosz er õk szunnyadnak. A feltételezések nem bizonyosodtak be soha, de a Tündék összeszedték ingóságaikat és továbbmentek észak felé, hogy találjanak egy szintén energiákkal telített földet, és ismét letelepedjenek. A Tündék hosszú útja egyre veszélyesebbnek t ûnt. Léguraföld zord, hideg, hegvidékein át menetelve egyre nehézkesebbnek t ûnt a vándorlásuk. Mivel tulajdonképpen teljesen el voltak vágva az életet adó Fától, sokakat elvitt a betegség, vagy haltak éhen. A legrosszabb számukra mégis azt volt, hogy már nem voltak halhatatlanok, és az elemek ellen sem voltak ellenállóak többé. Ráadásul magasságuk messze elmaradt Kalimdori testvéreikt õl, és a bõrük színe is vesztett liláskék árnyalatából. Nehézségeik ellenére felfedeztek sok-sok csodálatos lényt, melyeket Kalimdorban sosem látott még senki. Ezeken a lényeken kívül néhány nagyon primitív emberi törzzsel is találkoztak. A legnagyobb fenyegetést mégis az undorító és brutális Zul'Amani Trollok jelentették. A mocsárzöld-bõrû erdei Trollok vissza tudták növeszteni elvesztett végtagjaikat, és regenerálni súlyos sebeiket is, ennek ellenére barbár, és gonosz faj voltak. Az Amani birodalom hosszan nyúlt el Léguraföldön, és a Trollokat nehezen lehetett visszaverni, mivel jól védték határaikat. A Tündék gy ûlölték a Trollokat, és ahányszor csak találkoztak velük, mindig megöltek annyit, amennyit csak tudtak. Sok év után a Tündék végre találtak egy Kalimdor-ra hasonlító helyet. Mélyen az északi kontinens erdejében meg alapították végre Quel'Thalas városát, mely mellet el fog törpülni Kalimdori testvéreik földje. Balszerencséjükre Quel'Thalast egy õsi Troll város romjainak helyére építették. Ezt a helyet a Trollok még mindig szent helynek tartották, és nem akarták oda adni egykönnyen. A Trollok azonnal megkezdték a támadást a Tünde település ellen. A makacs Tündék mozgósították megmaradt varázserõiket, hogy megpróbálják a Trollokat visszatartani. Dath'Remar vezetésével sikerült legyõzni az Amani Trollokat akik tízszeres túler õben voltak. Néhány Tünde azonban úgy érezte, hogy a Kaldorei-ek jogosan tiltották meg a varázslat használatát, és ezzel ide csalogathatják az elûzött Légiót, ezért úgy döntöttek, hogy leárnyékolják újonnan szerzett földjüket, hogy tovább folytathassák mágikus tanulmányaikat. Quel'Thalas köré véd õ Monolitokat építettek, hogy azok fókuszálják a védõ varázs energiáit. A Monolitok nemcsak elrejtették a Tündék mágikus tevékenységét, hanem a Trollokat is elijesztették. Ahogy telt-múlt az idõ Quel'Thalas a Tündék mágikus tudásának fényl õ monumentumává nõtte ki magát. A gyönyörû épületek és csarnokok ugyanabban a stílusban épültek, mint a Kalimdori templomok egykoron. Quel'Thalas az északi földrész és a Tündék fényl õ ékköve lett. Az Ezüsthold Tanács (Convocation of Silvermoon) els õdleges feladata az volt, hogy gyakorolja a hatalmat a Tünde nemzet fölött, de a hatalom még mindig a Napsétáló Dinasztia tagjainál maradt. A Tanácsot a hét legnemesebb Tünde nagyúr alkotta és az volt a dolguk, hogy fenntartsák a rendet és a békét a Tündék közt. A véd õrács felhúzása óta a Tündéket hidegen hagyta a Kalimdori rokonok fenyegetése, és elkezdtek mágiát használni életül majd' minden területén. Majdnem négyezer évig éltek a Tündék békességben viszonylag fiatal hazájukban, bár a Trollokat nem volt könnyû legy õzni. Tervezgettek és várakoztak a közeli erd õkben, hogy egyre nagyobb tömeget tudjanak összegyûjteni. Egyszer, amikor már a Troll hadsereg már nem lehetett hatalmasabb, az erd õ fáinak árnyékából elõtörve megostromolták Quel'Thalas fényl õ városát. XII
World of Warcraft
A hivatalos történet
Arathor és a Troll Háborúk Arathor and the Troll Wars Miközben a Tündék saját életükért küzdöttek, a nomád törzsekben él õ emberek saját területeikért vívtak kisebb csatákat. A fiatal és primitív emberi törzsek egymás településeit fosztogatták minden ok nélkül. Csak az egymással való versengés éltette õket. Ám egy napon az egyik törzs, név szerint az Arathi, ráeszmélt, hogy a Troll hadsereg túl nagy fenyegetést jelent ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Az Arathi törzs célja az volt, hogy a maga irányítása alá vonja az összes többi törzset, hogy megfelel õen tudjanak védekezni a Trollok ellen. Hat hosszú évbe tellett, míg az Arathi törzs kicselezte vagy legy õzte a többi klánt. Minden gy õzelme után az Arathi egyenlõséget ígért a meghódított törzs tagjainak. Nemsoká szinte minden klán beleolvadt az Arathi törzsbe, és a hadseregük hatalmasra duzzadt. Az Arathi klán tudta, hogy már minden er õlködés nélkül meg tudják védeni magukat a Troll hordákkal szemben, sõt még a Tündék seregét is le tudták volna gyõzni, ha szükséges lett volna. Így hát úgy döntött a vezér, hogy Léguraföld déli táján egy hatalmas er õdvárost hoz létre, hogy harcias népe ott élhessen. A kés õbb Strom néven ismert város az Arathi klán tagjainak nyújtott menedéket, de a kontinens minden pontjáról érkeztek emberek, hogy védelmet és otthont leljenek a hatalmas városban. Együttes erõvel, egy zászló alatt az emberek egy virágzó kultúrát hoztak létre igen rövid id õ alatt. Thoradin, Arathor (A népének neve: Arathor) királya tudta, hogy az északi régiókban a Tündék véres háborút vívnak a Trollokkal, de nem óhajtott segítséget küldeni, és emberei életét kockáztatni. Rengetek pletyka terjedt el északról, hogy a tündék már nem bírják a hatalmas nyomást. Thoradin király csak akkor eszmélt rá, hogy a Trollok fenyegetése mégis milyen hatalmas, amikor Tünde követek érkeztek Strom városába. A Tünde követek elmondták Thoradinnak, hogyha a Trollok visszatarthatatlan serege eltörli Quel'Thalast, délre fog indulni, hogy megostromolja az embereket. A Tündék megállapodtak, hogy néhány kiválasztott embert megtanítsanak a varázslat használatára az emberek segítségének fejében. A varázslatban cseppet sem bízó Thoradin beleegyezett, hogy segít a Tündéknek. Majdnem azonnal érkezett egy csapat tünde varázslónõ és oktatni kezdte az embereket a varázslás alapjaira. Bár a Tündék úgy gondolták az emberek hihetetlenül ügyetlenek a varázslásban, mégis volt egyfajta természetes érzékük a mágiához. Több mint ezer embert tanították meg a varázslás alapjainak minden apró trükkjére. Ez épp elég volt ahhoz, hogy az emberek máris küldjék a harcosokat a Tündék segítségére. Mivel kész voltak az emberek oktatásával a Tündék visszaindultak Strom-ból, Thoradin király hatalmas seregével együtt. Az egyesült Tünde és Ember seregek összecsaptak a Trollokkal az Alterac Hegység lábánál. A harc napokig dúlt, de az erõs emberek egy pillanatig sem pihentek, ha harcról volt szó. A Tünde urak úgy gondolták itt az ideje a Trollokra szabadítani varázserejüket. Ezer emberi mágus és még több Tünde varázsló rászabadította a Trollokra a mennyek dühét, és lángtengerbe borította az ostromló ocsmányságokat. Az elementális erejû t ûz meggátolta a Trollokat a regenerációban így a sebeik nem gyógyulhattak be, így a t ûz szénné égette megkínzott testüket. Ahogy a maradék Troll sereg visszavonulásra kényszerült Thoradin király serege el õrenyomult, és lemészárolta a Trollokat mind egy szálig. A Trollok sosem heverik ki a történelem folyamán ezt a vereséget, és többé nem állnak össze egy nemzetté. Hálájuk jeléül a Tündék örök h ûséget és barátságot kötöttek az Emberi fajjal és Thoradin király leszármazottaival. A Tündék és Emberek békében lesznek egymás mellett az elkövetkezendõ több száz esztend õn keresztül.
XIII
World of Warcraft
A hivatalos történet
Tirisfal Õ r iz õ je The Guardians of Tirisfal A Trollok távoztával a Tündék elkezdték újjáépíteni dics õséges városukat. Thoradin király népe visszatért városukba Strom-ba. Az Emberek közössége békében és egyetértésben élt, bár Thoradin félt attól, hogy valamiért szétszakadhat kultúrája, ezért kijelentette, hogy Strom az Emberi nép központja, és nem t ûri a belviszályokat. Thoradin király sok békésen eltelt év után, elég öregen, elhalálozott, így a további nemzedékekre hagyta az Emberi nép terjeszkedését és fejl õdését. Az ezer mágus, akiket a Tündék tanítottak a háborúk kezdetén, sokkal szélesebb körben kezdték tanulni a mágiát. A mágusok tanoncai a legtisztább lélekkel és legjobb varázsérzékenységgel megáldott emberek közül kerültek ki, bár néhány ifjabb nemzedék felel õtlenül használta erejét. Eme nemzedékek saját jólétükért használták a mágiát és nempedig a közjavára. Ahogy terjeszkedett a nép az ifjú mágusok elkezdtek vándorolni a délvidék irányába. Mint a varázser õk hordozói az elköltözött emberek megvédték testvéreiket a vadonban fellelhet õ veszedelmekt õl. Ahogy erejük nõtt a varázstudók még inkább elszakadtak a társadalomtól. A második Emberi várost, Dalarant, Strom-tól délre alapították, és egyre több varázsló vándorolt oda, a szabadabb varázsgyakorlás reményében. Ezek a varázslók képességeiket arra használták, hogy felépítsék és szebbé tegyék Dalaran varázslatos tornyait. Dalaran lakói nemcsak elt ûrték a mágusok és varázslók jelenlétét, hanem egy virágzó várost hoztak létre a mágusok védelme alatt. Ahogy egyre több mágus használta egyre csak növekv õ hatalmát, Dalaran úgy kezdte elveszíteni valós kinézetét, és inkább mesébe illõ helynek lehetett tekinteni. Bár a lángoló Légiót el õzték az Örökkévalóság Kútjának elpusztulásakor, néhány gyengébb démont visszavonzott a dalarani mágusok felel õtlen varázs használata. Bár a gyönge démonok ritkán jelentek meg teljes valójukban, mégis riadalmat keltett jelenlétük. A démonokkal való találkozás ritka volt, a vezet õ mágusok mindent megtettek annak érdekében, hogy ezek a dolgok rejtve maradjanak a nyilvánosság el õl. A legtehetségesebb mágusokat küldték az elszabadult démonok elfogására, de olykor reménytelenül elbántak velük a Légió magányos harcosai. Néhány hónap titkolózás után a parasztság sejteni kezdte, hogy varázsló mestereik valami szörny û dolgot titkolnak el elõlük. Lázadásról kezdtek suttogni Dalaran utcáin, és már azok is megkérd õjelezték a mágusok szándékait akik azel õtt támogatták õket. A f õmágusok egy esetleges parasztfelkelést õl tartván felkeresték az egyetlen olyan szervezetet mely érti a gondjukat: a Tündéket Miután megérkeztek a hírek a dalarani démonokról, a Tündék gondolkodás nélkül kiküldték leghatalmasabb varázslóikat, hogy járjanak utána a szokatlan és mindamelett nagyon veszélyes jelenségeknek. A kiküldött mágusok megvizsgálták az energia jeleket és folyamatos mindenre kiterjed õ jelentéseket kértek a dalarani mágusoktól. Rájöttek, hogy ugyan csak néhány gyenge démon jött át ebbe a világba, a Légió fenyegetést jelent mindaddig, amíg az emberek használják varázsképességeiket. Az Ezüsthold Tanács, amely Quel'Thalast irányította, titkos szerz õdést kötött Dalaran f õmágusaival. A Tündék elmesélték a dalarani mágusoknak az els õ Légió elleni háborút, meséltek Kalimdorról, és a történelemrõl, amely még most is megismételheti önmagát. Azt is elmondták a mágusoknak, hogy mindaddig, amíg varázslatot használnak, meg kell védeniük népüket a légió csatlósaitól. A f õmágusok úgy gondolták, hogy egy hatalmas harcost feltöltenek saját er õikkel, hogy soha véget nem ér õ harcot folytathasson majdan a Légióval. Mindenáron titokba akarták tartani a Légió fenyegetését, nehogy félelem és gyanakvás legyen úrrá a népen. A tündék bele egyeztek, hogy megalapítsák az Õrizõk titkos rendjét és visszaverjék a Légió támadásait. A társaság titkos gy ûlésit a Tündék elsõ településének helyén tartották, a Tirisfal Tisztáson, ezért lett a nevük Tirisfal Õrizõi. A választott bajnokot megáldották mind emberi, mind tünde mágiával, így hihetetlen hatalommal ruházták fel. Mivel mindígis csak egyetlen egy hatalmas Õrizõ lehetett egyszerre, akkora er õ birtokába juttatták, hogy akár egymaga képes lett volna legy õzni a Légiót. Eme Õrizõknek akkora erõ felett kellett uralkodniuk, hogy csakis a Tirisfal Rendje választhatott potenciális Õrizõket. Ha úgy érezték egy XIV
World of Warcraft
A hivatalos történet
Õrizõ
túl öreg, vagy esetleg nem képes ellátni feladatait, a Rend új bajnokot választott, és a régi Õrizõ minden erejét átöntötték belé. Ahogy múltak a korok az Õrizõk védték meg az embereket a Légió láthatatlan fenyegetését õl. Arathor népe egyre csak gyarapodott, és a varázshasználók száma is csak n õtt mindenfelé a kontinensen. Eközben az Õrizõk minden különleges jelet és történést figyeltek, illetve megvizsgáltak mindenfelé a keleti kontinensen.
Ironforge és a Törpék ébredése Ironforge - the Awakening of the Dwarves Az õsi idõkben, amikor a Titánok elhagyták ezt a létsíkot, a Földalatti Nép itt maradt, hogy a föld mélyén található világot alakítsák és formálják kedvükre. A földalatti népet hidegen hagyta a felszíni fajok problémája, õket csakis a föld alatt szunnyadó világ felfedezése és formálása érdekelte. A föld szétszakadása mélyen érintette a Földalatti Népet. Együtt szenvedvén a földdel a Földalatti Nép bezárkózott a k õbõl épült csarnokokba, oda ahol el õször keltek életre. Uldaman, Uldum, Ulduar? Ezek voltak az õsidõkben alapított földalatti városok nevei, ahol el õször öltöttek alakot a majdan Törpeként ismert faj tagjai. Több mint nyolcezer évig szunnyadtak békésen a föld alatt. Senki sem tudja miért, de egyszercsak felkeltek a saját magukra hozott álomból. Észrevették hogy hibernációjuk alatt nagyonis megváltoztak. A régen sziklára hasonlító b õrük megpuhult és kifakult, hatalmuk a sziklák felett elenyészett? halandók lettek. A Földalatti Nép, Törpnek nevezvén magát, el õbújt a földalatti alvóhelyrõl, hogy felfedezhesse az alakuló világot. Mivel még mindig csodálták és szerették a földet ezért új otthonukat a legmagasabb hegy mélyében alapították. A hegyet Khaz Modan-nak nevezték azaz "Khaz Hegyének", Khaz'Goroth Titán uruk dicsõségére. A törpék létrehoztak egy hatalmas kohót a hegy szívében és kifaragtak egy csodálatos oltárt Titán teremt õjük emlékére. Ezentúl a hegy alatt terpeszkedõ várost Ironforge néven fogják emlegetni (Vaskohó, nem kell mindent lefordítani?)
A Hét Királyság The Seven Kingdoms Strom még mindig a kontinens központja volt, de egyre több új város is kin õtt a földbõl, köztük els õként Gilneas, Alterac, és Kul Tiras. Bár mindegyik függetlennek tekintette magát, Strom felügyelete és irányítása alá tatozott. A Tirisfal Rend figyelõ tekintete alatt Dalaran minden mágia tanítóhelyévé n õtte ki magát. A dalarani f õmágusok megalapították a Kirin Tor-t. Ez a szervezet felügyeli a varázslatok felfedezését, a varázslatos tárgyak, mûtárgyak számontatását és egyéb varázslattal kapcsolatos dolgokat. Gilneas és Alterac komoly hadsereget toborzott, melyekkel felfedezték Khaz Modan hegységét. Ekkoriban volt, hogy az emberek el õször találkoztak az õsi törpékkel, és utaztak le a föld mélyére Ironforge városába. Az emberek és törpök megosztották tudásukat a kohászattal és fegyverkovácsolással kapcsolatban, és rádöbbentek, hogy mindkét nép imád harcolni és történeteket mesélni. Kul Tiras városállama Léguraföldt õl délre fekvõ szigetcsoporton lett megalapítva. Ez a város leginkább a halászatból és keresked õ hajó flottákból kereste kenyerét. A legtöbb hajó elutazott távoli helyekre, hogy egzotikus tárgyakat és eladható holmikat hozzon az ismert országokba. Az idõ múltával úgy gondolták Strom vezérei, hogy jobb lenne, ha elhagynák a kopár délvidéket és a burjánzó északi régiókban folytatnák amit elkezdtek. Sokan a Thoradin vérvonalból úgy gondolták, hogy nem szabad elhagyni ezt a helyet, de még többen voltak akik el akartak menni. Sokan Strom nemesei közül tisztaságot és megvilágosodást keresve elindultak északfelé. Dalarantól északra letelepedtek, és egy új XV
World of Warcraft
A hivatalos történet
várost építettek, melyet Léguraföldnek neveztek, ahogyan az egész földrészt. Ez a hely lett a hív õk és megvilágosodásra vágyók zarándokhelye. A lakók, kik Strom falain belül maradtak egyedül voltak, és úgygondolták, hogy õk is alapítanak egy saját nemzetet, méghozzá a sziklás Khaz'Modan-tól délre. Sok évszak telt el, de megérkeztek. Felépítették a Viharváradot (Stormwind Keep) a késõbbiekben Azeroth néven ismert földrészen. Egy jól m ûködõ önellátó társadalmat virágoztattak fel Viharvárad berkein belül. Az a néhány harcos aki Strom-ban maradt úgy határozott, hogy õrzi õsi városuk, falait. Mostmár nem Strom volt a kontinens f õvárosa de nem is ezen a néven élt tovább a hely. Stromgade lett attól kezdve a neve. Mindegyik városállam elkülönült a másiktól és Thoradin király álma, hogy az Emberek egy nép maradnak elhalványodott, akárcsak a múlt többi árnyéka?
XVI
World of Warcraft
A hivatalos történet
Aegwynn és a Sárkány Vadászat Aegwynn and the Dragon Hunt Bár a hét nemzet egymás elleni politikai harca kiélesedett az Õrizõk azóta is a feladatukat végzik. Csakis egyetlen óriási hatalommal bíró Õrizõ kapott szabad kezet a Tirisfal rendt õl. Egysze egy tüzes lelk û emberi nõt választott a rend, õ volt Aegwynn, a valaha élt leghatalmasabb Õrizõ. Aegwynn életerõsen és tüzesen vadászta le a démonokat és a káosz szolgáit. Sokszor megkérd õjelezte a Rend parancsait, mivel tudta, hogy az idõs Tündék és maguk korával mérve vénséges Emberek túl merev szabályokat alkalmaztak, és szerinte ez elhomályosíthatja bölcsességüket. Ahogy hatalma nõtt Tirisfal mágikus erõi felett Aegwynn felfigyelt egy nagyon erõs démoni erõre, amely a jeges Northrend hegycsúcsai közt gyülekezett. Aegwynn elutazott a jeges kontinensre, és beüldözte a démonokat a hegyekbe. Ott rájött, hogy a démonok a Sárkányokat irtják ki, hogy megvédjék magukat ártó varázserejükt õl. A hatalmas Sárkányok, akik eddig eltávolodtak a folyamatosan terjeszked õ halandó kultúráktól, most ráeszméltek, hogy erejük fogytán van, és alig lennének képesek visszaverni a Légió esetleges támadását. Aegwynn szembeszállt a démonokkal, és a Sárkányok segítségével legy õzte õket. A harc után egy hatalmas vihar kerekedett az északi vidék jégfödte csúcsai közt. Egy hihetetlenül óriási sötét sziluett jelent meg Northrend havas földje felett. Sargeras, a Légió vezére, mindent elsöpr õ vibráló energiával átitatva jelent meg Aegwynn szeme láttára. Sargeras azt mondta a lánynak, hogy nemsokára vége Tirisfal idejének, és az egész világ meg fog hajolni Sargeras akarata elõtt. Aegwynn biztosan érezte, hogy a benne lakozó varázser õ elég lesz ahhoz, hogy legy õzze Sargerast, ígyhát rászabadította erejét. Aegwynn játszi könnyedséggel gy õzte le Sargeras fizikai világban dereng õ testét. Mivel Aegwynn félt attól, hogy Sargeras lelke valahogy újra utat talál magának ebbe a világba, rothadó testét az õsi Kalimdor csarnokába zárta mélyen a víz alá. Úgy gondolta, hogy a Kút megsemmisülése után a varázslatos erõk bent tarthatják a bukott Titán lelkét. Akaratlanul, Aegwynn megpecsételte a világ sorsát. Sargeras lelke valahogyan bejutott Aegwynn testének vagy lelkének egy részébe. Így sok-sok éven keresztül ott szunnyadt benne?
A Három Pöröly Háborúja War of the Three Hammers A törpék békében éltek Ironforge csarnokában sok évszázadon keresztül. Népességük túl nagyra n õtt, hogy továbbra is a hegyi városban lakjanak. Bár a király Üll õfi Modimus (Modimus Anvilmar) bölcsen és igazságosan vezette népét, három frakció alakult ki, akik nemigazán értettek mindenben egyet egymással. A Rézszakáll klán (Bronzebeard), Modoran Rézszakáll irányítása alatt, állt a legközelebb a királyhoz és ez a klán volt a királyi hadsereg pillére. A Vadpöröly klán (Wildhammer) Khardos Vadpöröly vezetésével arra törekedett, hogy a városon belül nagyobb hatalmat szerezhessen magának. A harmadik klán a Sötét Vas névre hallgatott, és vezet õje a Varázsló Thaurissian volt. A Sütét Vas klán tagjai a tárnák legmélyebb zugaiban rejt õztek, és mind a Rézszakáll, mind a Vadpöröly klán ellen terveket kovácsoltak. A három Klán között (látszólagos) béke volt, ennek csak akkor lett vége, amikor a Király eltávozott az él õk sorából. A három Klán egymás torkának esett, természetesen Ironforge feletti uralomért. A Rézszakáll klán került ki gy õztesen, mivel nekik volt a legnagyobb hadrendbe állítható seregük. Gy õzelmükkel kisöpörték a Vadpöröly és Sötét Vas klánokat a hegy gyomrából. Khardos és Vadpöröly klántársai a Dun Algazi- kapun túl megalapították saját városukat a Dun Algaz-i csúcsok alatt. Ott újjáépítették a tárnáikat és kincseskamráikat. Thaurissian és klántársaik, felhergelve és legyõzve bosszút esküdtek Ironforge-nak és összes lakójának. A Sötét Vas klán is új várost alapított a Vörösgerinc (Redridge) hegység mélyén, melyet természetesen a vezérr õl neveztek el. A békében múló évek nemigen enyhítették Thaurissian fiainak gyûlöletét, melyet testvéreik ellen éreztek. Thaurisian és mágus felesége Modgod kétfrontos támadást indított a Vadpöröly és a Rézszakáll klán ellen. Céljuk nem volt más, minthogy meghódítsák egész Khaz'Modant.
XVII
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Sötét Vas klánt könnyedén visszaverte a Rézszakáll klán, viszont a Vadpörölyök bemenekültek barlangjaikba, így csapdába estek, és csak védekezni tudtak a támadók ellen. Ahogy támadtak, Modgud bevetette varázserejét, hogy félelmet keltsen az ellenségei szívében. Sötét árnyékok mozdultak meg parancsára, és szörny û árnyak törtek elõ a föld alól, hogy a Vadpörölyéket saját falaikon belül marcangolják szét. Modgod áttört a védelmi vonalon és magát az er õdöt támadta meg. A Vadpörölyök csüggedhetetlenül harcoltak és a harc hevében maga Khardos ölte meg a varázslón õt. A királynõjük halálával a Sötét Vas klán maradéka elmenekült a hegy belsejébõl. De hiába, mert az Ironforgeból érkezõ erõsítés melyet a Rézszakáll klán küldött a Vadpörölyök segítségére összetalálkozott a Sötét Vas sereggel. A Sötét Vas klán létezése ezzel a harccal ért véget. Ironforge és Grim Batol egyesült serege délfelé indult, hogy megkeresse és végleg megszabaduljon Thaurissiantól és csatlósaitól. Thaurissian, még miel õtt oda értek volna az ellenség seregei, megpróbált egy természetfeletti erõt segítségül hívni, mellyel biztosíthatja a gy õzelmét a többi sereggel szemben. Thaurisian megpróbálta megidézni a földalatt szunnyadó er õket, de ez a momentum lett az, mely megpecsételte sorsát. Abban a pillanatban, mikor azt hitte sikerült megidéznie a lényt, melyet akart, nagyobb és hatalmasabb er õ bújt elõ a földbõl, mint azt legszörnyûbb rémálbaiban gondolta volna. Ragnaros a Tûzlord, minden elementális t ûz ura, akit még a Titánok ûztek el eonokkal ezel õtt, Thaurissian hívására ismét életre kelhetett és lángolhatott újból ezen a világon. Regnaros újjászületése megrázta a Vörösgerinc hegységet és hatalmas vulkánt hozott létre a hegy csúcsán, melyet ezentúl csak Feketeszikla Csúcs-nak fognak hívni (Blackrcok Spire). Thaurissiant megölték az általa kiszabadított lények, de testvéreit örökre fogságba ejtették Ragnaros elementáljai. Ahogy a szörny ûséges t ûz és láva zuhatagot észrevették Madoran és Khardos király visszafordultak saját királyságukba. Nem akartak szembe szállni az ismeretlen és hatalmas ellenséggel melyet Thaurissian hívott életre. A két serege és királyuk visszatértek városukba, hogy újjáépítsék azokat. Grim Batolban Modgud halálával sok sötét erõ maradt jelen, és azok a helyek ahol ezek ott voltak, lakhatatlanok lettek. A Rézszakáll klán felajánlotta a Vadpörölyöknek, hogy lakhatnak Ironforge-ban de a Vadpörölyök egyértelm ûen visszautasították ajánlatukat. Khardos és fiai inkább északra mentek Léguraföld közelébe. A Hátulsóföld (Hinterlands) erdejeinek szélére telepedtek le, így közeli kapcsolatot hoztak létre a természettel, és az itt élõ griffekkel. Ezentúl a Vadpöröly klán Aerie csúcson lakozott. Az Ironforge-i törpék a testvéreikkel való béke megtartásának érdekében két hatalmas boltívet építettek, melyeket Thandol Span-nak neveztek el. Ezek által áthidalták az ûrt Khaz Modan és Léguraföld között. A két királyság gyakran kereskedett egymással, ezért egész jól t ûrték egymást. Madoran és Khardos halála után fiaik úgy gondolták, hogy szobrokat emelnek apjaik tiszteletére. A két szobor fogja õrizni a Déli Régió átjáróját, melyet vulkanikussá és romossá tett Ragnaros visszatérte. Elrettentés és példaként szolgáltak ezek a szobrok, mindenki számára aki átkelne Törpe földön. A két királyság békében élt, bár a Vadpörölyöket sokkal inkább befolyásolták a Grib Batolban történtek. Inkább a föld fölé költöztek, nem bírták többé a hatalmas földalatti csarnokokat, ezért inkább az Aerie hegy gerincén telepedtek le. A két kultúra beli különbség kényszerítette a két népet a szétszakadásra.
Az Utolsó Õ ri z õ The Last Guardian Aegwynn az õrzõ hatalmas erõk birtokába került az évek során. A Tirisfal-i er õket arra használta, hogy meghosszabbítsa önnön életét. Ostobán abba a hitbe ringatta magát, hogy legy õzte Sargerast, ezért tovább folytatta a démonkirály csatlósai ellen a k õzdelmet közel kilencszáz esztend õn keresztül. A Tirisfal Rend végre úgy határozott, hogy Aegwynnek mint Õrizõnek abba kell hagynia tevékenységét. A Rend visszahívatta Aegwynnt Dalaranba, hogy válasszanak egy új Õrizõt, és átönthessék belé a varázslatos energiákat. Aegwynn, mivel sosem bízott a Tanácsban úgyhatározott sajátmaga választ egy új Õrizõt.
XVIII
World of Warcraft
A hivatalos történet
Aegwynn úgy döntött életet ad egy gyermeknek kire ráruházza minden erejét. Nem óhajtotta, hogy az elkövetkezendõ nemzedék Õrizõit folyton befolyásolja a Tanács, ahogy õt is megpróbálták. Azeroth északi tartományában rá is lelt egy megfelel õ apára: egy tehetséges ember mágust választott akit Nielas Aran néven ismertek. Aran a Király udvari tanácsadója és királyi f õidézõ mágus volt. Aegwynn elcsábította Nielast, és egy éjszakát vele töltött, ez neki éppen elég volt, célja eléréséhez. Nielas természetes mágia érzékenysége sok gondot fog okozni majd Aegwynn még megnemszületett fiának. A gyermek magában hordozta Tirisfal varázserejét, de az mélyen szunnyadni fog majd benne amíg elneméri a feln õtt kort. Nemsoká Aegwynn életet adott gyermekének egy elhagyatott erdei tisztáson. Elnevezte fiát Medivh-nek ez Tünde nyelven annyit tesz , hogy a "Titkok Õrzõje" (Keeper of Secrets). Aegwynn úgyhitte, hogy fia lesz az új Õrizõ, amint elég idõs és erõs lesz a feladathoz. Aegwynn nemtudhatta, hogy fia testét megszállta Sargeras lelke míg a méhében növekedett. Senki sem tudta, hogy a majdan védelmet nyújtó ember egy volt a legnagyobb Gonosszal aki ellen k ûzdenek. Aegwynn abban a hitben, hogy fia ép, és egészséges, elvitte Azeroth-ba, hogy halandó apja és varázslók neveljék fel. Ezután felkerekedett, hogy elhagyja ezt a világot, és eljusson a másvilágra akármi is várjon rá. Medivh erõs és egészséges fiatalemberré érett, mindeközben fogalma sem volt a benne lakozó potenciális hatalomról. Sargeras addig rejt õzik Medivh-ben, míg meg nem érik az ereje. Medivh nagy népszer ûségnek örvendett kamasz korában, mivel sokat járt kalandozni két barátjával: Llane-nel, Azeroth hercegével, és Anduin Lotharral az Arathi vérvonal egyik nagy harcosával . A három suhanc folyton galibákat okozott a királyságban mindenfelé, de ennek ellenére szerette õket a nép. Amikor Medivh elérte a tizennégy éves kort a benne rejl õ erõk és Sargeras lelke egyszercsak felébredt benne. Medivh hosszú alvásba esett, melyet a bölcsek kómának neveznek. Ez a kóma sok évig tartott. Amikor felébredt arra eszmélt hogy õ maga felnõtté vállt, barátai, Llane és Lothar kormányzók lettek Azerothban. Bár Medivh használni akarta újdonsült erejét Sargeras megfert õzte lelkét és majdnem beleõrült a sötét lény hordozásába. Sargeras Medivh testében egy újabb invázióra készült. Ezek az el õkészületek majdnem a végükhöz értek, és ezt a csapást az Utolsó Õrizõ fogja a világra szabadítani.
XIX
World of Warcraft
A hivatalos történet
III. Fejezet - Draenor végzete Kil'jaeden és az árnyék paktum Körülbelül a földi Medivh születésekor Kil'jaeden a Spirálsemmiben várakozott és tervezgetett. Egy második invázió terveit szövögette mestere parancsára. Nem engedhette meg magának, hogy hibázzon. Kil'jaeden sejtette, hogy mielõtt a Légió ismét visszatérhetne, meg kell gyengíteni Azeroth védelmét. Ha a védelmezõ fajokat, mint az Éj Tündéket és a Sárkányokat, egy új fenyegetés fogadná, nagyobb eséllyel tudna a Légió tudtuk nélkül átjutni Azerothba. Kil'jaeden Abban az idõben fedezte fel Draenor friss világát a Túlnani Sötétségben. A sámán mágiával foglalkozó, harcias Orkok, és a békés Draenei-ek otthona idilli hely volt. Az Orkok a prérin vadásztak sport gyanánt, míg a Draeneiek inkább hatalmas városokat építettek a hegyek csúcsai közt. Kil'jaeden tudta, hogy Draenor õslakói tökéletes szolgálói lennének a Légiónak, ha megfelel õen ösztönöznék õket. A két faj közül az Orkokat vélte könnyebben megronthatónak Kil'jaeden. Leny ûgözte az ifjú sámánt, Ner'zhul-t, csakúgy, mint korokkal ezel õtt Sargeras tette Azsharával. Kil'jaeden a sámán befolyását használva terjesztette el az Orkok közt a brutális érzéseket és a harci kedvet. Ekkortól kezdve a békésnek mondható Orkok már vérszomjas harcosok lettek. Kil'jaeden eztán sürgette Ner'zhul-t, hogy végleg adja át magát és népét neki, hogy harci eszközként használhassa õket. Az öreg sámán, érezvén, hogy egész népét rabszolgaságba kényszerítheti, valahogy ellenállt Kil'jaedennek. Ner'zhul ellenállásától felhergelve Kil'jaedennek egy új Ork vezér után kellett néznie, aki végrehajthatja parancsait. A Démonlord végül megtalálta új tanítványát Gul'dan-t. Kil'jaeden hihetetlen er õt ígért Gul'dan-nak, ha örök h ûséget esküszik neki. Az ifjú sámán elfogadta a Démonúr ajánlatát, és az évek során a történelem egyik leghatalmasabb boszorkánymesterévé vált. Gul'dan más orkoknak is megtanította, amiket õ tanult, így szép lassan elfelejtették az orkok régi hagyományait, és a sámáni mágiát. Ez az új er õ bûzlött a halál szagától, de ez Gul'dan-t nem zavarta. Kil'jaeden, biztosabb hatalmat akarván magának az orkok fölött, Gul'dannal megalapítatta az Árny Tanácsot, melyel szinte az összes klánt egyidej ûleg irányíthatta és tovább terjeszthette mágikus tanait. Ahogy egyre több ork használt boszorkánymesteri mágiát Draenor földjei bemocskolódni és elhalványodni látszott. A föld, amit régen otthonnak neveztek, mostmár csak egy puszta sivatagos terep volt. A démoni energiák szép lassan meg ölték a világukat.
A Horda Feltörése Az orkok egyre agresszívabbak lettek Gul'dan és az Árny Tanács irányítása alatt. Arénákat építettek, ahol a harcosok gyakorolhatnak és levezethetik feszültségüket, egy életre-halálra men õ küzdelemben. Ebben az idõben néhány klán vezére elmondta a tanácsnak, hogy aggasztja népük egyre növekv õ ellenségeskedése és brutalitása. Az egyikük Durotan volt, a Hófarkas (Frostwolf) klán vezére. Azt mondta az orkoknak, hogy egyre jobban elragadja õket valami erõ, és ez ellen tenni kell valamit. Szavai süket fülekre találtak. Néhány ork vezér mégis kiállt mellett, például Pokolsikoly Grom, aki majdan a nagyseregek vezére lesz. Kil'jaeden tudta, hogy az ork seregek készen álltak, de meg akart bizonyosodni, hogy megingathatatlan-e a hûségük. Az Árny Tanács titokban megidézte Mannoroth-ot a Pusztítót. Rávette a klánvezéreket, hogy igyanak Mannoroth düht õl izzó vérébõl, mert így sérthetetlenné és legy õzhetetlenné válnak majd . Pokolsikoly Grom vezetésével mindegyik vezér ivott a vérb õl, kivéve Durotant, így megpecsételték sorsukat, hogy örökké a Légio uralma alatt lesznek egyszer û harci játékszerként. Így akaratlanul is magukkal rántották testvéreiket. A démoni vérgõzt õl felemésztve az orkok mindenkit meg akartak ölni, aki csak elébük került. Gul'dan érezte, hogy itt az id õ. A klánokat egyetlen nagy Hordává egyesítette. Gul'dan tudta, hogy az olyan er õs vezet õk mint Sorpöröly Ogrim (Ogrim Doomhammer) és Pokolsikoly Grom külön akarnak válni klánjukkal, ezért olyan bábként szolgáló klánvezéreket helyezett el a hordán belül, mint Feketekéz a XX
World of Warcraft
A hivatalos történet
Pusztító. Feketekéz vezényletével elkezdték mészárolni a békés Draeneieket, hogy kipróbálják hatalmas erejüket valamin. Néhány hónapnyi mészárlás után majdnem minden Draenei-t kiirtottak Draenor földjén. Csak néhány maroknyi túlélõ maradt, akik el tudták kerülni az orkok tomboló seregét. A hatalomtól és gy õzelemt õl ittasan Gul'dan már biztos volt a Horda elsöpörhetetlen erejében. Tudta, hogy ellenfél nélkül a Horda saját magát emésztené fel a mindent elsöprõ harc és vérszomjtól f ûtve. Kil'jaeden végre elérkezettnek látta az id õt, hogy bevesse a Hordát, mint a Légió leghatalmasabb fegyverét. Kil'jaeden megosztotta ezt az információt mesterével, így Sargeras bosszújának ideje végre elérkezett.
XXI
World of Warcraft
A hivatalos történet
IV. Fejezet - Horda és Szövetség A Sötét kapu és Viharvárad eleste Miközben Kil'jaeden folytatta a Horda felkészítését Medivh Sargerassal kellett hogy harcot vívjon lelkéért. Llane, Viharvárad fejedelme aggódott, mivel Medivhen eluralkodni látszott a sötétség. Llane elmondta aggályait Sir Anduin Lotharnak, régi barátjának és parancsnokának. Senki sem hitte volna, hogy mily szörny ûségeket hoz majdan Medivh lassú sötétbehullása. Egy utolsó ösztönzésként Sargeras hatalmas er õket ígért Gul'dan-nak, ha végre el vezeti a Hordát Azeroth földjére. Medivh testén keresztül Sargeras elmondta Gul'dan-nak, hogy isteni er õk birtokába juthat, ha megkeresi a vízalatti sírt, amelybe Aegwynn zárta rothadó testét. Gul'dan beleegyezett és elhatározta, hogy amint le söpri Azeroth színér õl ellenségeit, megkeresi a sírkamrát és megszerzi a neki kijáró hatalmat. Sargeras, hogy biztos legyen benne, hogy a Horda az õ malmára hajtja a vizet, elrendelte az azonnali inváziót. Medivh és az Árny Tanács megnyitottak egy kaput a két világ között, amit ezentúl Sötét Kapunak hívnak majd. A Kapu áthidalta a távolságot Draenor és Azeroth között, és elég nagy volt ahhoz, hogy hadseregek keljenek át rajta. Gul'dan felderít õket küldött szét a Kapun túl, hogy megtudja miféle földdel van dolguk. A felderít õk visszatértével Gul'dan biztos volt benne, hogy ez a föld megérett az elfoglalásra. Durotan, mivel még mindig hitte, hogy Gul'dan pusztulást hoz a népére, még egyszer felemelte a hangját a tanács elõtt. Durotan azt mondta, hogy Gul'dan és az árulása megszennyezte az Orkok tiszta lelkét, és hogy ez az invázió lesz az Orkok népének pusztulása. Gul'dan, mivel nem kockáztathatta meg, hogy egy ilyen nagy hõst megöljön, inkább szám ûzte Durotánt és a Hófarkas Klánt új világuk egy messzi pontjára. Miután a Hófarkas Klán átkelt a Sötét Kapun egy Ork hadosztály szintén így tett, és felállítottak egy kisebb tábort a Setétlápban (Black Morass), hogy ez a hely legyen az invázió kiinduló pontja. Az Ork csapatok elkezdtek járõrözni, de egy-két kisebb összecsapástól eltekintve egyedül Viharvárad õrzõivel gyûlt meg a bajuk. Bár ezek a kisebb összecsapások gyorsan véget értek, sokat elárultak a két harcoló félnek az ellenség gyöngéirõl. Llane-nek és Lothar-nak sosem sikerült elegend õ információt gy ûjteni az Ork seregek méretérõl, így fogalmuk sem volt, hogy mekkora sereggel kell majd szembeszállniuk. Néhány év múltán, miután szinte minden Ork átkelt a Kapun, Gul'dan úgy gondolta, hogy elérkezett az igazi háború ideje. Ekkor elindult az Ork sereg Viharvárad ellen teljes erejével. Mikor az Ember és Ork seregek összecsaptak, mindkét fél egyre nagyobb veszteséggel kellett, hogy számoljon. Mivel Llane király úgy vélte az Orkok képtelenek Azeroth egészét elfoglalni Viharváradban tartotta pozícióját, mint harcos, s mint H õs. Ennek ellenére Sir Lothar úgy gondolta, hogy a harcot szemt õl szembe kell megvívni az Orkokkal, így választania kellett meggy õzõdése és a Királyhoz való h ûsége közt. Lothar a megérzésére hallgatott, egy csapattal és Medivh tanítványával Khadgarral megostromolta Medivh Krahazani (a hely, ahol Medivh Tornya található) Tornyát. Khadgarnak és Lotharnak sikerült végezni a gonosz erõk által megszállott Õrizõvel, úgy gondolták így véget vetettek az invázió forrásának. Medivh testének elpusztításával elûzték Sargeras lelkét a semmibe, így Medivh lelke is megszabadulhatott � sok éven keresztül járja a lelke az asztrális síkot, míg végre újra Azeroth földjén élhet. Bár Medivh meghalt, a horda folytatta viharvárad ostromát. Az orkok gyõzelmének napja egyre közeledett, de Sorspöröly Ogrim látta, hogy az Ork faj egyre csak züllik, mióta ide utaztak Draenorból. Durotan titokban visszatért szám ûzetésébõl, hogy ismét figyelmeztesse régi barátját. Durotant, és feleségét Drakat brutálisan meggyilkolták a hazafele vezet õ úton, de csak még névtelen gyermekük maradt életben szülei holtteste mellett. Sorspöröly nemtudott a gyilkosságról, ezért folytatta a hadseregek vezetését. Id õközben egy Ember hadvezér, Setétláp Édalász (Aedelas Darkmoor) megtalálta a gyermeket és magával vitte. Ez a gyermek egyszer népe leghatalmasabb vezére lesz.
XXII
World of Warcraft
A hivatalos történet
Ogrim, értesült Durotan és Draka meggyilkolásáról, véglegesen átvette a Horda feletti irányítást, miután megölte Feketekezet. Úgy hitte így megszabadíthatja népét a démoni fert õzést õl. Az õ vezetése alatt az Orkok teljes erejükbõl megostromolták Viharváradot. Llane király nagyon alábecsülte az Orkok létszámát és erejét, így tétlenül kellett végignéznie városa és emberei elestét. Legvégül a királyt az egyik legjobb barátja, Garona a fél-ork orvgyilkos és egyben Gul'dan jobb keze, ölte meg. Lothar és csapata visszatértek Krahazan-ból, hogy segítsenek megmenteni dics õsége városukat. Sajnos késõn értek oda, így szeretett királyságukat csak füstölg õ romhalmazként látták viszont. Az orkok folytatták hadjáratukat, és a környez õ vidékeket mind elfoglalták maguknak. Lothar és csapatai rákényszerültek a bujkálásra, de fogadalmat tettek, hogy mindenáron visszaszerzik királyságukat és földjüket.
Léguraföld szövetsége Lord Lothar vezetésével az Azerothi sereg maradéka átkelt a tengeren Léguraföld északi részére. Tudván, hogy az orkok egyszer akár az egész emberiség sorsát is veszélyeztethetik Azeroth hét emberi népének vezet õi összegyûltek, és szövetségre léptek. Így szültetett meg Lordaeron Szövetsége. Több mint ezer év multán Arathi fiai ismét egy zászló alatt egyesültek. Lord Lothar, mint a Szövetségi er õk Legfelsõbb Hadvezére, felkészítette seregét az Orkok érkezésére. Hadnagyai, Fényhozó Uther (Uther The Lightbringer), Büszkmocsár Daelin admirális (Daelin Proudmoore), és Turalyon segítségével Lotharnak sikerült meggy õzni Léguraföld nem-emberi népeit is, hogy segédkezzenek nekik. Sikerült megszerezniük Ironforge Törpéinek segítségét, és a Quel'thalasi Tündék egy része is bele egyezett, hogy segítenek majd nekik. Sajnos hidegen hagyta a Tündéket a konfliktus, mivel Anasterian Napsétáló vezette õket, aki kifejezetten utálta a varázstudatlan embereket. Igaz, a Tündék segédkeztek Lothar-nak, mivel Arathi gyermekei mentették meg a Tündéket nemzedékekkel ezelõtt. A Horda, már Sorspöröly vezetésével, Ogrékat hozott a Kapun túli Draenorból, és az Amani erd õkben rejt õzködõ Trollokat is besorozták a Hordába. Egy nagy Khaz Modani támadás során könnyedén vertek szét minden ellenállást az egyesült Ork seregek. A Második Nagy Háború csatái mindenütt tomboltak. Földi seregek csaptak össze, hajó flották l õtték szét egymás árbócait a tomboló tenger habjai felett. Kitudja hogyan, az orkok el õástak a föld mélyérõl egy hatalmas erõvel bíró ereklyét, a Démon Lelket (Demon Soul) mellyel rabláncra verték az Õsi Sárkány Királynõt, Alexstraszát. Alexstraszát azzal fenyegették meg az Orkok, hogy összezúzzák tojásait, ha nem szül nekik mégtöbb sárkányt, hogy háborúba küldhessék õket. A csodálatos Sárkány rákényszerült, hogy segítsen a Hordának. A Háború Khaz Modan, Léguraföld, és Azeroth kontinensén dúlt. Az Orkoknak sikreült felperzselniük Quel'thalas északi határait, így rákényszerítették a Tündéket, hogy harcoljanak a Szövetség oldalán. Az Orkokknak sikerült az északi megyéket teljesen lerombolniuk. Az Orkok utánpótlás hiánya miatt sikerült Lord Lotharnak a kiköt õbe szorítani az Orkok seregét. A Második Nagy háború végnapjaiban a Horda gyõzelme szinte biztos volt, ám egy szörny û árulás árnyéka vetült a biztos gy õzelemre. Miközben Sorspöröly Léguraföld f õvárosa elleni ostromra készült (mely végleg megpecsételhette volna Léguraföld sorsát) Gul'dan és követ õi elhajóztak. Sorspöröly rákényszerült, hogy visszahívja csapatait, így nem kezdhette meg támadását, mivel Gul'dan túl sok orkot vitt magával. Gul'dan isteni erõk után ácsingózva maga akarta megkeresni Sargeras sírját az Óceán mélyén. Tudván, hogy egész népét paktum köti a démoni er õkhöz, még Ork társai harcára sem gondolt, csak a hatalomra. Az Árnykaszások (Stormweaver) és a Szürkület Pörölye (Twillight's Hammer) Klánnal Gul'dan-nak sikerült kiemelni a sírt az Óceán mélyérõl. Igaz, amikor feltárta a sírboltot csak õrült démonok sokasága várt rá, és áruló csapatára. Bosszúvágyától elragadtatva Sorspöröly kiküldött a tengerre egy kisebb sereg Orkokt, hogy hozzák vissza az árulókat. Gul'dan megkínozva és meg õrülve tért vissza. Gul'dan halálával az áruló klánok nagyon XXIII
World of Warcraft
A hivatalos történet
gyorsan vereséget szenvedtek Sorspöröly harcosaival szemben. Gul'dan ocsmány árulása nem csak reményt adott a Szövetségnek, hanem idõt is, hogy újra összeszedjék seregüket. Lothar Nagyúr látta, hogy a Horda belülr õl omlik szét, ezért összeszedte maradék seregét, és visszaverte az Orkokat Viharvárad közelébe. A támadó Szövetséges er õk az orkokat bekényszerítették a Feketeszikla belsejébe. Lord Lothar elesett a harcban, mikor már a Szikla üregeiben dúlt a csata. A halott vezér kapitánya, Turalyon, a harc tizenegyedik órájában ki ûzte az orkokat a Sötétszikla barlangjaiból és tovább üldözte õket egészen a Szenvedés Mocsaráig (Swamp of Sorrows). Turalyionnak és seregének sikerült elpusztítani a Draenor és Azeroth közti átjárót. Er õsítésükt õl elvágva az Orkok végül megtörtek a Szövetség nyomása alatt. A szétszóródott Orkokat könnyen levadászták és fogolytáborokba zárták. Bár mindenki úgy hitte, hogy a háborúnak vége, és az orkokat legy õzték, sokan kételkedtek a béke tartósságában. Khadgar, aki id õközben f õmágus lett, javasolta, hogy a Sötét Kapu romjaihoz építsenek egy véd õ várat, nehogy mégegyszer kapu nyíljon a két világ között.
Draenor inváziója Ahogy a Második Nagy Háború tüze kialudni látszott, a Szövetség komoly lépéseket tett az orkok fenyegetése ellen. Fogolytáborok épültek fel, melyeket Paladinok és háborúban resztvett veteránok õriztek. A fogolytáborok alkalmazása beválni látszott. Bár még sok orkban égett a harci vágy Durnholde foglárai kit ûnõen megtudták tartani a rendet a táborokban. Draenor földjén egy újabb fenyeget õ Ork hadsereg gyülekezett, hogy lecsapjon Azeroth mit sem sejt õ népeire. Ner'zhul, Gul'dan régi mestere vezette a készül õdõ orkokat. Az Árny Hold (Shadowmoon) klán segítségével az öreg sámán azt tervezte, hogy számos átjárót nyit, melyeken át tudnak menni egy még felderítetlen világba. Ehhez viszont varázslatos ereklyékre volt szükség, melyeket csak Azeroth világán szerezhettek meg. Hogy megkaparintsa õket Ner'zhul újra megnyitotta a Sötét Kaput, és átküldte rajta szolgáit. Az Új Horda, olyan veterán hadvezérek vezetésével, mint Pokolsikoly Grom, és Holtszem Killrog (A Vérz õ Völgy Klán vezére [Bleeding Hollov]) összeszedték erejüket és a Szövetséget meglepve támadtak. Ner'zhul parancsára pillanatok alatt összegy ûjtötték a szükséges ereklyéket, és visszahúzódtak Draenor védelmezõ világába. Terenas király félvén egy újabb inváziótól összeverbuválta legtapasztaltabb hadvezéreit. Megbízta Turalyiont és a f õmágus Khadgart (Medivh volt tanítványát), hogy keljenek át a Sötét Kapun, és vessenek véget az Orkok fenyegetésének, egyszer s mindenkorra. Mikor átértek az Emberek csapatai összetalálkoztak Ner'zhul seregével. Még a Tünde Szélfutó Alleria (Alleria Windrunner), a Törpe Vadpöröly Kurdan (Wildhammer Kurdan), és a veterán harcos Trollöl õ Danath (Danath Trollbane) segítségével sem tudták megakadályozni Ner'zhul-t, hogy kapukat nyisson más világokba. Ner'zhul megnyitotta az átjárókat, de nemtudta, hogy miféle szörny û erõket szabadít fel ezzel. Az elszabadult mágikus hullámok Draenor egészét megrázták. Ahogy Turalyon serege vissza próbálta kûzdeni magát Azerothba, egész Draenor összeomlani látszott. Pokolsikoly és Holtszem látták, hogy Ner'zhul õrültsége pusztulásba taszítja egész fajukat, ezért vissza özönlöttek Azeroth biztonságosnak mondható földjére. Draenoron Turalyon és Khadgar meghozták a végs õ áldozatot azzal, hogy elpusztították a Sötét Kaput az õ oldalukon. Bár tudták, hogy ez az õ és társaik életébe kerül, csak így tudták biztosítani Azeroth megmenekülését. Holtszem és Pokolsikoly még éppen átkaszabolta magát az emberek seregén, de rajtuk kívül minden Ember és Ork ott maradt Draenor világán, a biztos halál martalékává válva. Az ottmaradóknak esélyük sem volt, hogy visszatérjenek Azerothba. Ner'zhul, a legnagyobb újonnan nyitott Átjárón átlépve hatalmas földrengéseket okozott, amivel vulkán kitöréseket cikáztak végig a földön. Draenor világát egy hatalmas robbanás rázta meg. XXIV
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Lich Király születése Ner'zhul és követ õi a kapun átlépve elérkeztek a Spirálsemmibe, a szellemi létsíkra, mely otthont ad a Túlnani Sötétség minden világának. Szerencsétlenségükre Kil'jaeden és démoni szolgái már vártak rájuk � Kil'jaeden, aki bosszút esküdött Ner'zhul-nak árulása miatt, centir õl centire elsorvasztotta testét. Kil'jaeden meghagyta élve a sámán lelkét, hogy lássa megcsonkított testét. Bár Ner'zhul halálért könyörgött, Kil'jaeden gúnyosan azt mondta neki, hogy a vérszerz õdés még mindig köti, így van még célja ami hozzá láncolja õt. Az Orkok bukása arra kényszerítette Kil'jaedent, hogy egy újabb sereget hozzon létre, hogy végre elfoglalhassák Azeroth világát. Ennek a seregnek nem szabadott bels õ lázadások áldozatául esnie, mint az alantas Hordána. Ennek a seregnek csak egyetlen célt kell szolgálnia, és Kil'jaeden egyszer ûen nem engedhette meg magának, hogy mégegyszer kudarcot valljon. Ner'zhul lelkét fogvatartva Kil'jaeden választási lehet õséget ajánlott neki: még egyszer szolgálja a Légiót, vagy örök szenvedésre ítéltetik. Ner'zhul mégegyszer utoljára bele egyezett a paktumba. Ner'zhul lelkét egy különleges, gyémánt keménységû, a Spirálsemmibõl összegyûjtött jégdarabokból álló hegy belsejébe zárták. A fagyott tömbbe zárva Ner'zhul érezte, hogy tudata tízezerszeresére terebélyesedett ki. A démoni erõkt õl átitatva Ner'zhul a szellemi és fizikai sík elképzelhetetlen erejeinek birtokosává vált. Abban a percben, az Ork akit Ner'zhul-nak hívtak, örökre megtört �.megszületett a Lich Király (Lich King) A Ner'zhulhoz lojális sámánok és Halál Lovagok (Death Kinght) mind átváltoztak Ner'zhul átlényegülésekor. Még a halál után is h ûséges szolgálói lettek a Lich Királynak. Mikor elérkezettnek látta az id õt Kil'jaeden elmagyarázta a Lich Királynak feladatát. Egy járványt kell szét terjesztenie Azeroth világán mely minden embert ki írt ezen a világon. Aki a járványtól meghal él õholtként éled újjá, és a lelke örökké a Lich Király vasakaratához lesz kötve. Kil'jaeden megígérte, hogyha Ner'zhul egyszer véghez viszi feladatát, egy egészséges, új testet ad neki, hogy éljen és hódítson vele. Úgy t ûnt ugyan, hogy Ner'zhul jégbezárt lelke bele egyezett, hogy végrehajtsa mestere parancsát, de Kil'jaeden kételkedett lojalitásában. A jégkoporsóba zárva is veszélyt jelenthetett a Lich Király, ezért Kil'jaeden rajta tartotta a szemét. Kil'jaeden a Lich Király szolgálatába állította a Rémület Urakat, hogy segítsék végrehajtani ördögi feladatát. Tichondrius-t, az egyik leghatalmasabb és brutálisabb Rémület Urat fel lelkesítette a Járvány ötlete és a Lich Király pusztító hatalma, így mellé szeg õdött, hogy segítse és megfigyelje õt.
A Jégkorona Gleccser és a Fagyott Trón Kil'jaeden visszahelyezte Ner'zhul lefagyasztott lelkét Azeroth világába. A gyémánt keménység û jégdarab az éjszakai égboltról lezuhanva az elhagyatott északi Northrend vidékének jégmez õibe csapódott, ahol a Jégkorona Gleccser mélyére fúrta be magát. A jégbörtönben vibráló energiák nemsokára egy trónt hoztak létre maguk körül a gleccser belsejében. A Fagyott Trón (Frozen Throne) belsejéb õl a Lich Király kiterjesztette hatalmas tudatát Azeroth lakóihoz. Kis sikerrel ugyan, de néhány lényt sikerült rabszolgájává tenni. Fagy Trollokat (Ice Troll) és Wendigo-kat sikerült rabszolga sorba taszítania, és ezek segítségével mégtöbb csatlóst gy ûjthetett maga köré. A Lich Király Pszichikai ereje majdnem végtelen volt ezen a síkon, így sikerült hadsereget toborozni Northrend népeibõl és összeverbuválni õket a Jégkorona Gleccser barlangjaiban. Ner'zhul felfedezett egy kisebb ember települést a Sárkánymétely (DragonBlight)nev û jeges síkság szélén. Úgy gondolta õk tökéletes alanyok lesznek újonnan szerzett erejének kipróbálására. A Lich Király szabadjára eresztette az él õholt járványt. Három nap múltán az összes ember halott volt a településen. Nemsoká zombiként éledtek újjá. Ner'zhul érezte a gondolataikat, mintha csak a sajátjai lettek volna. Az ereje még nagyobb lett, ahogy a hangzavar a fejében egyre csak n õtt, és kíváncsiságát ki tudták elégíteni lélektelen bábjai. XXV
World of Warcraft
A hivatalos történet
Ner'zhul tovább kísérletezgetett a járvánnyal, így szép lassan minden egyes Northrendi lakót uralma alá vont, és érezte, hogy igazi megmérettetésének napja közel van már.
Grim Batol-i harc Eközben a háborúval sújtott délvidéken a megmaradt Ork er õk a túlélésért küzdöttek. Pokolsikolynak és a Csatadal klánnak sikerült elkerülnie az emberek seregét, sajnos Holtszem Killrog és a Vérz õ Völgy klán nem járt szerencsével, így Léguraföld táboraiba zárták õket. Egyre több fogolytábort létesítettek a befogott orkoknak. Az Emberek nemtudták, hogy egy nagy csapat Ork még mindig Khaz Modan területén portyázik. A sárkánybendõ Klán (Dragonmaw), Csontzúzó Nekros vezetésével, rákényszerítették Alexstraszát, hogy segítsen nekik a harcban. Nekros és csapata egy sereget toborzott az elátkozottnak hitt Vadpöröly erõdítmény belsejében, Grim Batolban. Abban reménykedett, hogy a sárkányok erejével újra lecsaphat a Szövetségre és egyesítheti az orkokat, hogy folytassák hódító útjukat. Tervei nemsikerültek. Egy kisebb ellenálló csapat, Rhonin a varázsló vezetésével sikeresen elpusztította a Démon Lelket és felszabadította a Sárkány Királynõt. Dühében Alexstrasza és kicsinyei mind a Sárkánybend õ klán ellen fordultak, és egész Grim Batolt porigégették. A megmaradt orkokat az emberek mind bezárták a fogolytáborokba. A Sárkánybend õ Klán széthullása a Horda pusztulását jelképezte.
Az orkok depressziója Ahogy egyre több bujkáló Orkot vágtak rácsok mögé, úgy teltek be a táborok. A Szövetség rákényszerült, hogy az Alterac hegységt õl délre lévõ síkságon újabb fogolytáborokat építsen. Terenas király új adót kellett, hogy bevezessen, mert nem volt elég pénz a fogolytábor munkásainak eltartására. Ennek az adónak a bevezetése nyugtalanságot keltett a polgárok körében. Úgy t ûnt, hogy az emberi népeket összeköt õ szerzõdés bármelyik pillanatban összeroppanhat a nyomás alatt. A politikai csatározásokon túl a fogolytáborok vezet õi egy nyugtalanító feszültséget éreztek az ork fogvatartottak között. Az orkok lelkesedése, és egyáltalán az ellenállásuk szinte nullára csökkent mióta a seregeiket szétverték. Az orkok kedvetlenek és letargikusak lettek. Az orkok, hihetetlen, de elvesztették kedvüket, se élni se harcolni nem akartak, pedig Azeroth eddigi legagresszívabb fajának tartották õket. Sokan úgyhitték, hogy ez egy betegség, amit csak orkok kaphatnak el, de Antonidas, Dalaran f õmágusa másként gondolta. Bár kevés információt tudott csak beszerezni az ork történelemr õl, megtudta, hogy az Orkok generációk óta egy démoni befolyás alatt állnak. Úgy gondolta, hogy már Azerothra érkezésük el õtt meg lettek rontva. Tisztán látszott, hogy az Orkok hatalmas er õt, agresszivitást és t ûrõképességet kaptak a démonoktól. Antonidas szerint az ork népesség hírtelen depressziója annak köszönhet õ, hogy megszegték egykoron boszorkánymestereik által kötött szerz õdést. Bár a tünetek egyértelm ûek voltak, Antonidasnak nem sikerült gyógyírt találnia az Orkok bajára. Antonidason kívül szinte mindenki azt mondta, hogy szörny û hiba lenne ellenszert találni az Orkok eme betegségére. Abbahagyván a kutatásokat, Antonidas megmondta, hogy az Orkok bajára csakis lelkileg, spirituálisan lehet ellenszert lelni.
Egy Új Horda Setétláp Édalász, a fogolytáborok feje Barnavári (Durnholde) f õhadiszállásáról figyelte az orkokat. Csak egyetlen egy ork érdekelte õt személyszerint: egy ork csecsem õ, akit majd' 18 éve talált. Setétláp a Thrall nevet adta neki és (NEM fordítom Delej-nek!!) felnevelte õt, mint harcos rabszolgáját. A korrupt vezet õ úgy gondolta, hogy Thrall-ból fegyvert kovácsolhat magának.
XXVI
World of Warcraft
A hivatalos történet
Kemény neveltetése ellenére Thrall tudta, hogy a rabszolga élet nem neki való. Feln õttkorában Thrall sokmindent megtudott népérõl, az Orkokról, akiket eleddig sosem látott. Pletykák terjengtek arról, hogy Sorspöröly Ogrim elmenekült a Szövetség harcosai el õl és mostmár csak bujkál. Csak egyetlen egy Klán maradt érintetlen, akiknek sikerült elkerülni a Szövetség felderít õit. Thrall elszánta magát, hogy megszökik az er õdbõl és megkeresi népét. Menekülése során �meglátogatta� fajtársait a fogolytáborokban, és ráeszmélt, hogy az egykoron h õsies és harcrakész orkok mély letargiába estek. Mivel nem találta meg azt a bátor fajt, amelyben hitt, elindult megkeresni az utolsó szabad hadvezért Pokolsikoly Grom-ot. Származását kutatva Thrall elindult északnak, hogy megtalálja a Hófarkas Klánt. Thrall megtudta, hogy Gul'dan számûzte a Klánt még az Els õ Nagy Háború kezdetén. Azt is megtudta, hogy fia és örököse Durotannak, a Hófarkas Klán h õs vezérének. Drek'Thar segítségével Thrall elkezdte megtanulni népének õsi történetét, és a sámáni tudományokat, miket rég elfelejtettek társai Gul'dan uralkodása alatt. Nemsoká Thrall hatalmas sámánná vált és elfoglalta a neki járó helyet a Hófarkas Klán élén. Az elementálok erejével felruházva Thrall elindult, hogy felszabadítsa fogolytáborban senyvedõ népét, és kigyógyítsa õket a démonok fert õzésébõl. Utazása során megtalálta Sorspöröly Ogrimot az egykoron hatalmas hadvezért, aki az eddigi éveket remeteként töltötte a hegyekben. Sorspöröly, aki Thrall apjának jóbarátja volt úgy döntött, hogy segít az ambiciózus ifjú vezérnek felszabadítani az Orkokat. A Régi vezérek segédletével Thrall végleg felszabadította az Orkokat. Népük újjáéledését szimbolizálandó, Thrall visszatért Barnavárba, hogy megostromolja azt, és bosszút álljon az orkok ellen elkövetett sérelmekért. A csata nem végz õdött áldozat nélkül: a vár ostromakor Sorspöröly elesett. Egy csapat lovag körül zárta, és hátba szúrták egy lándzsával. Thrall felöltötte Sorspöröly fekete vértezetét, kézbe vette Pörölyét, így õ lett a Horda új Vezére. Thrall apró, de mégis erõs Hordája felszabadította a maradék fogolytáborba zárt orkt. Barátja és tanítójával, Pokolsikoly Grommal együtt biztosították a Horda jöv õjét.
A Pók Háborúja Thrall felszabadította népét, de Ner'zhul még mindig sereget toborzott az északi kontinensen. Egy hatalmas citadellát emeltek a Jégkorona Gleccser fölé, melyben él õholt nyüzsögtek. A Lich Király egyre jobban kiterjesztette befolyását és tudását ezen a földön, de egyetlen árnyékba burkolózó királyság ellenállt hatalmának. Azloj'Nerub királysága volt ez, melyet õsi pókszerû lények uraltak. Egy nap elküldték elit harcosaikat, hogy vessenek véget a Lics Király õrült hódításának. A Lics Király észrevette, hogy ezek az alantas lények nem csak a járvánnyal szemben voltak ellenállóak, de még telepatikus képességei sem használtak ellenük, és ez nagyon feldühítette. A Nerubiai (Nerubians) pók urak hatalmas seregeknek parancsoltak, és a föld alatti barlang hálózatuk Northrend területének több mint felét bejárta. A Folyamatos gerilla támadások a citadellában nagyban akadályozták a Lich Király munkáját. Ner'zhul és a Nerubiaiak harca hírtelen ért véget, mikor a Lich Király a Félelem Urak seregeinek segítségével megostromolták Azjol'Nerub-ot, és mindent porig romboltak. Igaz, hogy a Nerubiaiak immunisak voltak Ner'zhul telepatikus hatalmára, mégis a pókok tetemét feltámasztva örökre magához láncolta az elhullott harcosokat. Kitartásuk és bátorságuk emlékére a Lich Király megtartotta építészeti stílusukat, és felhasználta saját er õdjeihez és kastélyaihoz. Mivel már ellenség nélkül maradt Ner'zhul el kezdett végre igazán a feladatára koncentrálni. Hatalmas tudatával elhatolt az emberek földjére és minden olyan sötét lélekhez hívást intézett, amely hajlandó volt hallgatni rá.
XXVII
World of Warcraft
A hivatalos történet
Kel'Thuzad és az Ostor megalapítása Egy maroknyi, varázslatos erõk birtokában lév õ személy, meghallotta a távoli telepatikus hívást. A leg figyelemreméltóbb egy Dalarani f õmágus, a Kirin Tor tagja, Kel'Thuzad volt. Mindígis feketebáránynak nézték, mert elõszeretettel tanulmányozta a nekromancia fekete tudományait. A végtelen vágy hajtotta, hogy mindent megtudjon a mágiáról és sötét titkairól, ezért frusztrálták a látomások, mert nem tudta mi az eredetük. Amikor újra meghallotta az ismeretlen hangot a fejében, kiterjesztette akaratát, hogy válaszoljon és kommunikáljon a hanggal. Mivel tudta, hogy a Kirin Tor-nak túl kemény szabályai vannak, úgy döntött, hogy a sötét mágiák tudományát a hihetetlenül hatalmas Lich Királytól tanulja majd el. Kel'Thuzad maga mögött hagyta Dalarant, a mágusokat, hogy elutazzon Northrendre és többé vissza se térjen. A Lich Király hangjának unszolására eladta tengernyi könyvét, tekercsét, és minden tulajdonát, hogy elutazhasson végre a csalogató hanghoz. Sok földet és vizet bejárva végre megérkezett Northrend jeges partjaira. Átkelt Azjol'Nerub háborútól felmorzsolódott királyságán, hogy megérkezhessen végre a Jégkorona Gleccserhez, és a Lich Király szolgálatába álljon. Kel'thuzad látta, hogy Ner'zhul hatalma mire képes. Ráeszmélt, hogy a Lich Királlyal való szövetkezés, gyümölcsöz õ és biztos sikert garantáló lesz. Hosszú hónapokon keresztül bolyongott Kel'Thuzad jeges síkságokon és hegyeken keresztül, míg végre meg nem érkezett a sötét Jégkorona Gleccserhez. Bátran megközelítette Ner'Zhul citadelláját, és rémülten figyelte, ahogy az él õhalott szolgák mind szó nélkül elállnak el õle, mintha csak bebocsátást biztosítanának neki. Mélyen a gleccser közepén találta magát mikor leért végre leend õ mesteréhez. Leborult új ura el õtt, és fel ajánlotta a szolgálatait, és nem utolsósorban a lelkét. A Lich Király már tervezgette, hogy mire használja majd fel új besorozottját. Halhatatlanságot és hatalmas erõket ígért Kel'Thuzad-nak lojalitása és engedelmességéért cserébe. A sötét er õkre mohón várva elfogadta a hatalmat és els õ küldetését: el megy ismét emberlakta földre, hogy olyan embereket keressen, akik követnék és istenítenék a Lich Királyt. Hogy segítsen, Ner''hul érintetlenül hagyta Kel'Thuzad testét. Fiatalnak, karizmatikusnak és bölcsnek látszott, sok-sok év után is. Ebben az alakban könnyedén meg tudta hódítani a hitüket vesztett és lecsúszott embereket, hogy hódoljanak új mesterüknek. Ner'Zhul elhitette a mágussal, hogy az emberek, akiket most összeszedett egyszer királyuknak fogják szólítani õt. Kel'Thuzad álruhában visszatért Léguraföldre és három év elteltével hasonló lelkület û nõk és férfiak sokaságát sikerült maga köré gy ûjtenie. A csoportnak, amit õ az Elkárhozottak Szektájának (Cult of the Damned) hívott, örök életet és egyenl õséget garantál, ha Ner'Zhul-t tekintik vezérüknek. Sok kifosztott, éhezõ és lecsúszott munkás között követ õre talált. Könny ûnek találta feladatát. Túlságosan egyszer ûen lehetett eltéríteni az emberek hitét a Szent Fényrõl Ner'Zhul sötéten terjengõ árnyékára. Ahogy egyre n õtt a szekta létszámba és hatalma, Kel'Thuzad biztosra ment, nehogy Léguraföld hatósága felfedje kilétüket. Kel'Thuzad sikerével Ner'Zhul felkészíthette végre emberiség elleni támadását. A járvány esszenciáját edényekbe helyezte, és megparancsolta Kel'Thuzadnak, hogy rejtsék el õket a szekta által irányított falvakban. Ezek az edények a járvány forrásaként mûködtek. Legelõkre, és arató helyekre terjesztették el a fert õzést a mitsemsejt õ emberi szemekt õl elrejtve. A Lich Király terve tökéletesen mûködött. Nagyon sok észak-Léguraföldi falu megfert õzõdött szinte azonnal. Akárcsak Northrenden, akiket megfert õzött a vírus azonnal elhunytak és a Lich King lélektelen szolgáiként éledtek újra. A szekta tagjai Kel'Thuzad vezetése alatt bátran átváltoztak volna él õholtakká saját akaratukból is. Örömmel vették volna örök életüket még zombik formájában is. Ahogy a járvány terjedt egyre nagyobb tömeggel jelentek meg él õhalottak az északi régiókban. Kel'Thuzad végig nézett mestere hatalmas zombi seregén, és elnevezte õket Ostornak (Scourge), ez a lélektelen él õholt horda nemsoká le fogja söpörni az emberiséget a föld színér õl.
A Szövetség megtörik Mivel nemigen észlelték a közeled õ veszélyt, a Szövetség országainak vezet õi, területeik és csökken õ politikai befolyásukról kezdtek el vitatkozni. Léguraföld vezére, Terenas Király attól tartott, hogy a XXVIII
World of Warcraft
A hivatalos történet
szövetség mely történelmük egyik legsötétebb évében köttetett nem fog túl sokáig fennmaradni. Terenas király rábeszélte a többi vezet õt, hogy adjanak kölcsön pénzt és munkásokat, hogy újjá építhessék az orkok megszállása alatt lerombolt Viharváradot. A magasabb adók és a sok költség, amellyel az orkokat fogva tartó táborok üzemeltetése járt, néhány vezet õt arra késztetett, hogy úgy gondolja jobb lenne, ha országa külön válna a Szövetségt õl, köztük kifejezetten Szürkes õrény Genn (Greymane Genn) és Gilneas király gondolták így. Hogy a dolgokat nehezítsék, a Quel'halas-i Tündék otromba módon egyszercsak kiléptek a szövetségb õl, mondván az emberek miatt égett le erdejeik fele a Második Nagy Háborúban. Terenas király nagy nehezen elfojtotta dühét, és elmagyarázta a Tündéknek, ha nem áldozza fel többezer harcrakész ember az életét Quel'Thalas romokban heverne. Ennek ellenére a Tündék úgy döntöttek, hogy külön utat járnak. Gilneas Stromgrade vezére úgy határozott, hogy kilép a szövetségbõl. Bár a szövetség kezdett széthullani, Terenas királynak voltak még szövetségesei, akikre számíthatott. Kul Tiras vezére, Büszkmocsár Admirális (Admiral Proudmoore), és az ifjú király Varian Wrynn Azerothból még mindig tagjai volt a Szövetségnek. Ezenkívül a Krin Tor is segít õ kezet nyújtott a nehéz idõkben, Antonidas irányításának köszönhet õen. A legbíztatóbb a hatalmas Magni Rézszakáll h ûsége volt. Azt mondta, hogy örökre adósuk maradnak az embereknek, mert amit Khaz Modan felszabadításáért tettek, azt egy Törp sem tudja elfelejteni.
XXIX
World of Warcraft
A hivatalos történet
V. Fejezet - A Lángoló Légió visszatérése Lordaeron megkorbácsolása Warcraft 3: Reign of Chaos Több hónap készülõdés után, Kel'Thuzad és az Elátkozottak szektája (Cult of the Damned) elindította az elsõ csapást azzal hogy elterjesztették az él õhalottá változtató fert õzést Lordaeronban. Uther és a paplovagjai kiderítették, hogy mi történt a megfert õzött területeken és remélik hogy találnak egy utat arra hogy megállítsák a fert õzést. Lebecsülve az erejüket, a fert õzés folytatta a terjedését és azzal fenyeget õzött, hogy a Szövetséget (Alliance) darabokra szakítja. Ahogy egyre több él õhalott lett Lordaeronban, Terenas egyetlen fia, Arthas herceg, belépett a csatába az Ostor (Scourge) ellen. Arthasnak sikerült megölni Kel'Thuzadot, de mégis, minden egyes elesett katonával akik védeni próbálták a földjeiket folyamatosan növekedett az él õhalottak száma. Elkeseredve a szinte megállíthatatlan ellenség láttán Arthas kemény lépéseket tett hogy megállítsa õket. Arthast figyelmezték a bajtársai, hogy el fogja veszíteni az irányítását az emberi mivolta felett. Arthas követte a fert õzés forrását Northrendbe, hogy megállítsa azt mindörökre. Helyette, Arthas herceget elcsábította a Lidérc Király (Lich King) hatalmas ereje. Azt hitte hogy megfogja menteni a népét, Arthas megkereste az elátkozott rúnakardot, a Fagygyászt (Forstmourne). Úgy gondolta hogy a kard megadja neki a meg nem ígért erõt amivel lehet esélye az él õholtak ellen, segített, de el is lopta a lelkét és átváltoztatta a Lidérc Király legnagyobb halállovagjává. Lelke elvarázsolásával és az elméje elborulásával Arthas vezette az Ostort a saját királysága ellen. Végül, Arthas megölte a saját apját, Terenas Királyt, és szétverte Lordearont a Lidérc Király acélsarkával.
Napkút - Quel'Thalas elesése Úgy gondolta hogy legy õzött minden embert akit most úgy látott mint ellensége, de Arthast még mindig ûzte Kel'Thuzad szelleme. A szellem elmondta Arthasnak hogy fel kell élesszék a Lidérc Király tervének a következõ részéhez. Hogy felélesszék Arthasnak el kellett vinnie Kel'Thuzad maradványait a misztikus Napkúthoz (Sunwell), amit elrejtettek a nemeselfek (high elves) halhatatlan királyságában Quel'Thalasban. Arthas és az Ostor megszállta Quel'Thalast és megostromolták az elfek védelmeit. Szélfutó (Windrunner) Sylvanas, Ezüsthold (Silvermoon) íjásztábornoka, egy vakmer õ harcban próbált tenni valamit, sikertelenül, Arthas kipusztította a nemeself sereget és végigverte magát a Napkúthoz. Kegyetlenül fejezte ki az elismerését Sylvanas iránt, legy õzött testét lidércként feltámasztotta, elátkozva hogy mindörökre szolgálja Quel'Thalas meghódítóját. Végül Arthas beleöntötte Kel'Thuzad maradványait a Napkút vizébe. A kút erejét õl Kel'Thuzad egy varázsló lidércként született újjá. Újraélesztve egy sokkal er õsebb lényként, Kel'Thuzad elmagyarázta a Lidérc Király következõ tervének a részleteit. Mikor Arthas és a serege déli irányba fordult, egyetlen él õ elf nem maradt Quel'Thalasban. A nemeselfek lélegzetelállító hazája ami több mint kilenc-ezer évig fennmaradt, elt ûnt mindörökre.
XXX
World of Warcraft
A hivatalos történet
Archimonde visszatérése és az utazás Kalimdorba Kel'Thuzad újra egyben volt, Arthas elvezette az Ostort délre, Dalaranba. Ott a lidérc megakarta szerezni Medivh õsi varázsigékkel teli könyvét, hogy arra használja hogy megidézze Archimonde-ot. Így Archimonde maga tudja megkezdeni a Légió végs õ invázióját. Még a Kirin Tor varázslói se tudták megállítani Arthas erõit hogy ne lopják el Medivh könyvét és azt sem hogy Kel'Thuzad megidézze tízezer év után a hatalmas démont, Archimondot és társait. Még Dalaran sem volt az utolsó célállomásuk. Maga Kil'Jaeden irányítása alatt Archimonde és a démonjai követték az él õhalott Ostort Kalimdorba, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát. A káosz közepén, egy elhagyatott, misztikus próféta felbukkant hogy iránytsa a halandó fajokat. A próféta elmondta hogy õ nem más mint Medivh, az Utolsó Õrizõ, csodásan visszatért a Háttérb õl (Beyond) hogy megváltsa magát a múltbeli tetteiért. Medivh figyelmeztette a Hordát és a Szövetséget a veszélyekr õl amik el fognak jönni és ösztönözte õket hogy fogjanak össze. Kimerülve a generációk óta dúló düht õl, az orkok és az emberek nem akartak bel õle. Medivh arra volt kényszerítve hogy intézze el az ügyeit minden fajjal külön-külön, próféciát és trükköket használva hogy átvezesse õket a tengeren keresztül Kalimdor legendás földjeire. Az orkok és az emberek hamar összetalálkoztak a Kaldorei-ek rég elrejtett civilizációjával. Az orkok komoly sérüléseket szenvedtek Kalimdor Kopár (Barrens) sivatagjában tett utazásukon. Összebarátkoztak Vérpata (Bloodhoof) Cairne-l és a hatalmas taurenekkel. Sok ork elkezdett szenvedni a démoni vérszomjtól ami megfert õzte õket évekkel ezelõtt, Thrall legnagyobb hadnagya Pokolsikoly (Hellscream) Grom is elárulta õt, azzal hogy a parancsai felé emelte a saját terveit. Ahogy Pokolsikoly és a hozzá hûséges Csatadal harcosai bemerészkedtek Ashenvale erdejébe, összecsaptak az õsi éjelf Vigyázókkal. Abban a tudatban hogy az orkok visszatértek a háború útjaira, a félisten Cenarius eljött hogy visszaverje Pokolsikolyt és az orkjait. Pokolsikoly és az orkjai telelettek a természetfeletti utálattal és dühvel, meg tudták ölni Cenariust és megrontották az õsi erdõket. Végül, Pokolsikolyt megváltotta a becsületét mikor segített megölni Thrallnak Mannorothot a démonurat aki megátkozta az orkokat a vérével. Mannoroth halálával, az orkok vérátka végre véget ért. Amíg Medivh azon munkálkodott hogy meggyõzze az orkokat és az embereket hogy szövetséget kell kötniük, az éjelfek harcoltak a Légióval az õ saját titkos módjaikon. Súgószél (Whisperwind) Tyrande, az éjelf Vigyázók a halhatatlan f õpapnõje harcolt hogy távol tartsa a démonokat és az él õhalottakat attól hogy túláradjanak az Ashenvale erd õben. Tyrande tudta hogy segítségre lesz szüksége ezért elment hogy felébressze az éjelf druidákat a tízezer éves pihenõjükbõl. Felkelltette az õsi szerelmét, Vihardüh (Stormrage) Malfuriont, Tyrande sikeresen felfrissítette a védelmet és visszaverte a Légiót. Malfurion segítségével, maga a természet kelt fel hogy eltüntesse a Légiót és a szövetségesét, az Ostort. Miközben keresett több alvó druidát, Malfurion véletlenül rátalált az õsi földalatti börtönre ahol leláncolta a testvérét, Illidiant. Meggy õzõdve arról hogy Illidian segíthet nekik a Légió ellen Tyrande szabadon engedte. Úgy gondolta hogy Illidian segített nekik egy id õre, de õ elment hogy elintézze a saját ügyeit. Az éjelfek helytálltak és harcoltak a Lángoló Légió ellen kegyelmet nem ismerve. A Légió soha sem szüntette meg a vágyakozását a Végtelenség Kútjáért (Well of Eternity), sokáig ez volt a Világfa erejének a forrása és az éjelf királyság szíve. Ha az eltervezett támadás a fa ellen sikeres lett volna, a démonok darabokra szakították volna a világot.
XXXI
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Hyjal hegyi csata Medivh irányítása alatt Thrall és Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) - az emberi er õk vezet õje Kalimdorban felfogták hogy el kell felejtsék a nézeteltérésüket. Ugyanúgy mint az éjelfek - akiket Malfurion és Tyrande irányított egyetértettek abban hogy egyesülniük kell ha meg akarják védeni a Világfát. Egyesülve egy nemes célért, Azeroth fajai együtt dolgoztak azon hogy meger õsítsék a Világfa energiáit ameddig lehet. Megerõsítve a lelkek erejével Malfurionnak sikerült felszabadítani Nordrassil dühét. A fa végleg elpusztította Archimondot és kikötötte a Légiót a Végtelenség Kútjához, nem tudták elszívni a Kút energiáit, így az egyesült halandó seregek szétverték a Lángoló Légiót.
Az áruló felemelkedése Warcraft 3X: The Frozen Throne Mialatt a Légió megszállta Ashenvalet, Illidiant kiengedték a börtönéb õl tízezer év után. Elégedetté akarta tenni a bajtársait ezért visszatért az igazi formájához és megszerezte magának Gul'dan Koponyáját. Ahogy az övé lett megismerte a démoni mágiát és megkapta még Gul'dan régi emlékeit is, azokat is amik arról a szigetrõl szólnak amelyen a pletykák szerint Sargeras a sötét titán sírja van. Hatalmas erõkkel Illidian szabadon járkálhatott a világban újra és hogy megtalálja a saját helyét. Azonban Kil'Jaeden találkozott Illidiannal és tett neki egy ajánlatot amit nem lehetett elutasítani. Kil'Jaeden mérges volt Archimonde veresége miatt, de a bosszúnál nagyobb tervei voltak. Érezte hogy a bábja, a Lidérc Király ereje túl nagyra n õtt hogy irányítani lehessen, ezért Kil'Jaeden megparancsolta Illidiannak hogy pusztítsa el Ner'zhul-t és végezzen az él õhalott ostorral mindörökre. Cserébe Illidian kaphat egy kimondhatatlanul nagy erõt és egy helyet a Lángoló Légió urai közt. Illidian elfogadta és rögtön készülni kezdett hogy lerombolja a Fagyott Trónt, a jégbörtönt ahol a Lidérc Király lelke volt. Illidian tudta hogy kell majd neki egy er õs eszköz hogy elpusztítsa a Fagyott Trónt. Használva a tudást amit kapott Gul'dan emlékeibõl, Illidian eldöntötte hogy megkeresi Sargeras sírját, és megszerzi a Sötét Titán maradványait. El õhívta az õsi nemesszülteket a nagákat a sötét tengeralatti csarnokaikból. A ravasz Lady Vashj vezette nagák segítettek Illidiannak elérni a Törött szigeteket, ahol a pletykák szerint Sargeras sírja volt. Ahogy Illidian elment a nagákkal, az õrzõ Maiev Árnydal elkezdett vadászni rá. Maiev volt Illidian fogva tartója tízezer évig és megfogadta hogy újra elkapja. Azonban Illidian túljárt Maiev eszén és sikerült megszerezni Sargeras szemét hogy felhasználja azt. Az er õs szemmel a kezében Illidian elutazott a varázsló városba, Dalaranba. Feler õsítve a város energiáival, Illidian arra használta a szemet hogy megtámadja a Lidérc Király Jégkorona citadelláját a távoli Northrendben. Illidian támadása szétverte a Lidérc Király védelmeit és megrepesztette a világot. A végs õ pillanatban Illidian pusztító varázslatát megállította Maievet kisegít õ bátyja Malfurion, és Tyrande papnõ. Tudva hogy Kil'Jaeden nem lesz megelégedve hogy nem sikerült elpusztítani a Fagyott Trónt, Illidian elmenekült a kopár dimenzióba, a Külvilágba: Dreanorba az orkok hazájának utolsó maradványaiba. Ott megpróbálta elkerülni Kil'Jaeden haragját és megtervezte a következ õ lépéseit. Miután sikeresen megállították Illidiant, Malfurion és Tyrande visszatért haza az Ashenvale erd õbe hogy vigyázzanak a népükre. Maiev azonban nem lépett tovább olyan könnyedén és követte Illidiant Külvilágba.
XXXII
World of Warcraft
A hivatalos történet
A Vérelfek felemelkedése Ezalatt az élõhalott Ostor átváltoztatta Lordaeront és Quel'Thalast a mérgez õ Fert õföldekké (Plaguelands). Csak néhány maroknyi Szövetséges lázadó er õk maradtak hátra. Volt egy olyan csoport (nagy részben nemeselfekkel) akiket Kael'thas herceg irányított, a Napjáró dinasztia utolsó sarja. A nemeselfek gyászolták a hazájukat és ezentúl vérelfeknek (blood elves) hívták magukat az elesett népük becsületéért. Még amikor azon dolgoztak hogy visszatartsák az Ostort, nagyon szenvedtek mert el kellett válniuk a Napkúttól ami erõsítette õket. Kétségbeesetten keresve a gyógyírt amivel enyhítheti népe függését a mágiától, Kael megtette a hihetetlent: csatlakozott Illidianhoz és a nagáihoz reménykedve hogy találnak egy új mágikus erõforrást hogy táplálják az éhségüket. A megmaradt Szövetségi parancsnokok úgy néztek a vérelfekre mint árulókra, és elzavarták õket. Nem volt hova menniük, Kael és vérelfei követték Lady Vashj-t Külvilágba (Outland) hogy segítsék a harcban Illidiant akit elfogott Maiev. Az egyesült naga és vérelf er õkkel legyõzték Maievet és kiszabadították Illidiant a fogságából. Külvilágban letáborozva Illidian összegy ûjtötte az erõit hogy megkezdje a második csapást a Lidérc Király és az erõdje, a Jégkorona (Icecrown) ellen.
Felkelés a Fert õ földeken Ner'zhul a Lidérc Király tudta hogy nem sok ideje van. Bebörtönözve a Fagyott Trónba (Frozen Throne), sejtette hogy Kil'Jaeden el fogja küldeni az embereit hogy elpusztítsák. A sebzés amit Illidian varázslata okozott szétrepesztette a Fagyott Trónt: ezért a Lidérc Király ereje napról napra csökkent. Kétségbeesve meg akarta menteni magát, ezért magához hívta a legnagyobb halandó szolgáját: Arthas herceget, a halállovagot. Habár az erõit elszívta a Lidérc Király gyengesége, Arthas egy Lordaeron-i felkelés kell õs közepében volt. Fele az élõhalott erõknek Szélfutó Sylvanas vezetése alatt megpróbálta átvenni az irányítást az el õhalott birodalmon. Arthast hívta a Lidérc Király, ezért az Ostort ott kellett hagynia a hadnagya Kel'Thuzad kezében. Azonban, Sylvanas és a lázadó él õhalottjai (Elhagyatott néven) elfoglalták Lordaeron lerombolt f õvárosát maguknak. Építve a saját bástyájukat a lerombolt város alatt, az Elhagyatottak megfogadták hogy elpusztítják az Ostort, ki ûzik Kel'Thuzadot és az alattvalóit a földr õl. Legyengülve, de a mesterét mindenáron megmenteni akaró Arthas elérte Northrendet úgy hogy Illidian nagái és a vérelfek vártak rá. Õ és a nerubi szövetségesei versenyeztek Illidiannal hogy elérje a Jégkorona Gleccsert és hogy megmentse a Fagyott Trónt.
A Lidérc Király diadala Arthas ért els õnek a Fagyott Trónhoz még olyan gyengén is. A rúnakardjával, Fagygyásszal széthasította a Lidérc Király jeges börtönét és ezzel kiszabadította Ner'zhul sisakját és páncélját. Arthas feltette a sisakot a fejére és õ lett az új Lidérc Király. Ner'zhul és Arthas lelke egy lett, ahogy Ner'zhul tervezte. Illidiannak vissza kellett mennie Külvilágba, miközben Arthas lett az egyik leger õsebb ember akit valaha láttak. Most Arthas az új és halhatatlan Lidérc Király Northrendben van és a pletykák szerint újraépíti a Jégkorona Citadellát. A megbízható hadnagya, Kel'Thuzad parancsol az Ostornak a Fert õföldeken. Sylvanas és a lázadó Elhagyatottak csak Trisfalt foglalták el, egy kis darabot a háborús királyságban.
A régi gy û l öködések - Kalimdor meghódítása Habár övék volt a gy õzelem, a halandó fajok egy olyan világban találták magukat ami háborúval volt szétzúzva. Az Ostor és a Lángoló Légió minden civilizációt elpusztított Lordaeronban, és majdnem sikerült nekik Kalimdorban is. Erdõk voltak amiket újra kellett építeni, ellenszenveket kellett elásni, hazát kellett XXXIII
World of Warcraft
A hivatalos történet
építeni. A háború mélyen megsebesített minden fajt, de maguktól összefogtak hogy együtt újrakezdjék, elindítsák a békét a Szövetség és a Horda közt. Thrall vezette az orkokat Kalimdorba, ahol megalapították az új hazájukat a Tauren társaik segítségével. Durotarnak nevezték az új földet Thrall meggyilkolt apja után, az orkok letelepedtek hogy újjáépítsék a néhai társadalmukat. Most hogy a démon átok véget ért, a Horda megváltozott egy harci gépezetb õl egy békés szövetségbe. A nemes taurenek és a ravasz trollok a Sötétlándzsa törzsb õl, Thrall és az orkjai az új béke korszakát keresték a saját földjükön. A megmaradt Szövetséges erõk Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) alatt letelepedtek Dél-Kalimdorban. A Pordagonya Mocsár (Dustwallow Marsh) keleti partjain újjáépítették Theramore városát. Ott az emberek és a törp szövetségeseik azon dolgoztak hogy fennmaradjanak egy olyan földön amely mindig ellenséges velük. Habár Durotar és Theramore õrei fenntartották a békéjüket, de ez nem azt jelentette hogy örökre így lesz. A béke az orkok és az emberek között akkor ment tönkre mikor megérkezett egy er õs Szövetséges flotta Kalimdorba. A hatalmas flotta Daelin Büszkmocsár admirális(Jaina apja) parancsnoksága alatt elhagyta Lordaeront mielõtt Arthas elpusztította a királyságukat. Több hónap hajózás után Büszkmocsár admirális Szövetségi túlélõket keresett. Büszkmocsár armadája komoly fenyegetés volt ha a békét fenn akarták tartani. Mint a Második Háború közismert hõse, Jaina apja a Horda régi ellenfele volt, és elhatározta hogy elpusztítja Durotart miel õtt az orkok belépnének a földjükre. A Nagy Admirális kényszerítette Jainát hogy egy rettent õ döntést tegyen: segítse õt az orkok elleni csatában és árulja el az új szövetségeseit vagy harcoljon a saját apja ellen, hogy fenntartsák a sérülékeny békét amit a Horda és a Szövetsége végre megkötött. Sok gondolkodás után Jaina az utóbbit választotta és segített Thrallnak legy õzni az õrült apját. Sajnálatos módon Büszkmocsár admirális meghalt a csatában mielõtt Jaina kibékült volna vele és elmondta volna hogy az orkok már nem vérszomjas szörnyetegek. A hûségéért az orkok megengedték Jaina seregeinek hogy visszamenjenek Theramoreba biztonságosan.
XXXIV