Transzcendentalis pszichologia

Transzcendentális pszichológia Sríla Suhotra Svami írása

Elszó

Néhány nappal ezeltt írtam arról, hogy egy virágzó európai ISKCON farm közösségben él bhakta szerint az ott tartózkodók csak tíz százaléka elégedett a helyzetével annak ellenére, hogy a terület redkívüli lelki és anyagi lehetségeket kínál. Akkor említettem, hogy remélhetleg rá tudok majd hangolódni annak megválaszolására, hogy miért marad olyan sok bhakta nyugtalan és elégedetlen még sok éves szilárd odaadó szolgálatbéli gyakorlat után is. Most tehát elkezdek egy sorozatot az In2-MeC újságban „Transzcendentális pszichológia” címmel, azaz az elme lelkivé tételének témájában. Ma e sorozat bevezetjét olvashatjátok az alábbiakban. Szeretném, ha az olvasó látná mi is a motivációm e munkában. Nem célom pszichológiai, vagy morális ítéleteket hozni bhaktákról, viszont azt sem rejthetjük véka alá, hogy vannak köztük, akik nyugtalanító pszichikai helyzetek csapdáiba kerülnek. Ilyenkor gyakran követnek el hibát, és helytelen döntésük meghatározza életük folytatását, sajnos a félreértésekbl kifejld hibák szerencsétlen helyzetbe sodorják ket. Éveken keresztül láttam, ahogy az ISKCON-ban jó néhány bhakta - beleértve jómagamat is - megpróbált érzékeny pszichológiai helyzeteket megoldani, de anélkül, hogy világos megértése lett volna az elme Védákon alapuló vaisnava filozófia szerinti helyzetérl, s a vaisnava etikett kultúrájának ajánlott módszereirl. Felesleges mondanom, hogy az ilyen „azonnali és durva” beavatkozások eredménye gyakran katasztrofális volt. A téma bevezetjében említett helyzettel kapcsolatban nem vagyok abban a helyzetben, hogy megállapítsam: az állítólag 90 %-ot kitev, és távozáson gondolkodó bhaktáknak igaza van-e, vagy sem, vagy hogy jó Krisna-tudatban vannak-e, vagy máyában. Még azt sem javasolhatom, hogy feltétlenül részt kellene venniük pszichológiai-lelki tanácsadáson. Amit viszont biztosan kijelenthetek, hogy az ISKCON-ban minden bhaktának egyéni kötelessége tudni, hogy  maga nem azonos az elméjével. Ennek következtében nem szabad megengednünk elménknek, hogy szerencsétlenségbe sodorjon bennünket. Sríla Prabhupáda kegyébl a transzcendentális tudás enciklopédiája áll a rendelkezésünkre, és csak rajtunk múlik, hogy e tudást használjuk-e, bölcsen alkalmazzuk-e, mellyel a maximális jószerencsét érhetjük el egyébként oly bizonytalan emberi létünk segítségével.

1

Bevezetés a Transzcendentális pszichológiába Úgy tnik ahogy az ISKCON az eredeti szigorúan misszionárius mozgalomból tovább lép egy széles alapokon nyugvó lelki kultúrává („egy olyan épületté, melyben az egész világ elfér”), egyre több bhakta fontosnak tartja megérteni az elme természetét. Sríla Prabhupáda kétségtelenül hangsúlyozta, hogy különbséget kell tudnunk tenni az elme, az intelligencia, a hamis én és a valódi én között. Tízegynéhány évvel ezeltt divat volt a bhakták között, hogy érzéketlennek és közönyösnek mondták magukat az elméjükkel kapcsolatban. Az elme egy olyan dolog csak, amit minden nap százszor el kell verni, mint egy rühes, bolhás kutyát. Esetleg valami olyasmire utaltak, ami a valóságban egyáltalán nem létezik. Nem, az elme egy valóban létez dolog. A teremtés nyolc alapeleme közöt szerepel. Finom energia, de van valóságtartalma.  maga valóság. Ezzel kapcsolatban fel szeretném hívni a figyelmet két idézetre, melyet Sríla Prabhupád magyarázataiból vettem. Mivel az elme a jóság köterejének terméke, ha azt az elme Urára, Aniruddhára rögzítjük, Krisna-tudatossá tehetjük. Narottama dása Thákura azt mondja, hogy vágyaink örökké vannak. A vágyakat nem lehet megszüntetni. Ám ha megváltoztatjuk ket, s arra vágyunk, hogy az Istenség Legfelsbb Személyiségének okozzunk örömet, az az élet tökéletessége. Amint a vágy arra irányul, hogy uralkodjunk az anyagi természet fölött, az anyag beszennyezi a vágyat. [SBh 3.26.31m] A lényeg az, hogy az elmét, amit az anyagi vonzódás szennyez be, meg kell zabolázni, s rögzíteni kell az Istenség Legfelsbb Személyiségére. [SBh 3.28.7.m] E két idézetben öt alapvet tényezt különböztethetünk meg. Ez az öt pont alkotja e bevezetés alapját, st, terveim szerint az egész sorozat f vázát. Melyek is ezek? 1. Az elme lényegi tényezje, hogy a jóság köterejének terméke, mely az Úr Aniruddha energiája, aki az Istenség Legfelsbb Személyiségének helyhez kötött Felslélek arculata. 2. Amikor ezt a lényegében sattvikus elmét az Úrra rögzítjük, Krisnatudatossá alakul át, az anyagi természet három módja feletti tiszta és csalhatatlan jóság szintjén. 3. Ahhoz, hogy az elmét az Úrra rögzíthessük, vágyaink folyását kell az  lótuszlábai felé terelnünk. Ennek megfelelen vágyaink megreformálása nélkül nembeszélni. lehet azElménk elme „kontrollálásáról”, „rögzítésérl”, „nyugalomba hozásáról” minsége függ vágyaink minségétl. 4. A második pontból logikusan következik, hogy az elme eredeti helyzetében Krisna-tudatos. Ez az eredeti helyzet akkor szennyezdik be,

2

amikor vágyaink az anyagon való uralkodással (annak kihasználásával) kerülnek kapcsolatba. 5. Így tehát az „anyagi elme” kifejezés alatt lényegében az anyagi vonzódásokat értjük. Az elme valóságos dolog, mivel a Felslélek energiája. Ennek megfelelen energetikai szempontból tevékenységeink - a történéseknek gondolkodás, számítanak. a képzeldés,Valódinak, a vizualizáció, koncentráció, mentális és a többi hasonló - valódi melyeta bonyolult, összetett rendszerként foghatunk fel. Miért olyan összetett? Miért válik az elme tevékenységének tanulmányozása (ezt a gyakorlatot neveztük el transzcendentális pszichológiának) oly misztikussá és tekervényessé? Azért, mert az elme saját vágyaink szerint mködik. Így aztán ezek a vágyak - értelmezéseink, jelenlegi helyzetünk, vagy anyagi dolgok iránti vonzódásunk - áthatják mentális tevékenységeinket. Az elmét azért lehet valóságos dologként érzékelni, mert a természet elrendezése folytán mködésének felfogható pszichikai következménye van. E hatás kétféle, közvetlen és közvetett. A Bhagavad-gítában az összes lélek közvetlen környezetét „a tettek mezeje” kifejezés jelöli. Mi is ez a mez? A testünk. Közvetett környezetünk pedig gyakorlatilag minden, ami a testünkön kívül van. Az elmét körülvev testünk és a világ tapasztalatain szerint reagál elménk állapotának helyzetére, ezért létezik az a gyakran szóba kerül elképzelés, hogy „az elme felette áll az anyagnak”. Néhányan hisznek a kifejezés olyan értelmében, hogy bárki megváltoztathatja saját magát, st az egész világot csupán az elme szabályozása által. Ám ahogy fentebb jeleztem, az elme megváltozása, vagy maga az elme tevékenységének nevezett dolog nem független folyamat, hanem saját magát a vágyak kényszere mködteti. Szóval végssoron igaz, hogy irányíthatod az anyagot az elméd segítségével, de mi irányítja az elmédet? A vágyaid. Az elmét kiragadni a vágyak irányítása alól nem könny feladat. (Gyakorlatilag lehetetlen. Amit egyáltalán megtehetünk, az az, hogy választhatunk; az elménket anyagi, vagy lelki vágyak irányítása alá helyezzük, de errl részletesen majd késbb lesz szó.) Ismételten azon kapjuk magunkat, hogy megpróbálunk felkészülni a vágyainkkal vívott utolsó csatára, s egyszer és mindenkorra le akarjuk gyzni ket a végs szabadság reményében, ami finoman szólva meglehetsen elcsüggeszt. Mieltt elkezdenénk e csatát, tudnunk kellene, hogy vágyaink rendkívül ers és legtöbbször láthatatlan hadseregbl állnak. Ez a káma, az élvezetre való vágy, mely teljesen betöltötte érzékelésünket, elménket és intelligenciánkat. A Bhagavad-gíta 3.40. világosan elmondja mi a helyzet. Sríla Prabhupáda magyarázatában még részletesebben kifejti, hogy az elme a kútfeje mindenféle érzéki élvezet ideájának, aminek következtében a kéj az elmébl kiindulva itatja át az érzékeket és az intelligenciát is. Gyakran megtörténik, hogy miután az embereket saját elméjük bajba keverte, könnyen kijelentik: „Én nem is ezt akartam!” Ám valóban biztos vagy abban, hogy mit akarsz? A vágyaink természete finomabb, mint az elménkké. Szeretnék egy Srímad Bhágavatam leckerészletet felhozni példaként, melyet Sríla Prabhupáda tartott 1974-ben.

3

Épp úgy, mint egy kis tavacskában egyszer csak valahonnan megjelenik egy buborék. Phat! Ez azt jelenti, hogy a mélyben bzös dolgok vannak tárolva. A tó felszíne az elme tudatos állapota. A tó aljáról származó buborék egy vágy. Hirtelen megjelenik, path! Már ott is van egy szennyes vágy, ami áttörte a felszínt, és egy finom gondolatként jelent meg. „Miért?” - kérdezhetjük meg magunktól. „Miért kerültem ismét bajba egy ilyen ostobaság miatt, melyrl már azt gondoltam, hogy megszabadultam tle a sok éven át énekelt Hare Krisna segítségével? Nos, a lényeg az, hogy egy sadaka (a bhakti-yogát a szabályok és elírások szerint gyakorló bhakta) számára egyáltalán nem nehéz elméjének látható felszínét nyugodttá és békéssé tenni; ám legtöbbünk nem is tudunk arról a temérdek vágyról, mely a felszín alatt meglapul. Az ilyen rejtett vágyakat tudományosan a tudatalatti területének hívják, mely a megszokott gondolkozásunknál sokkal finomabb szint. A vágyak buborékainak feltnése, azaz ahogy a tudatalatti váratlanul tudatunk felszínére tör, azt mutatja meg, hogy az elménk mindenféle olyan érzékelés benyomását képes megismételni, melyet egyszer már tapasztaltunk. St, képes még soha nem tapasztalt benyomást is gyártani, ha ez ismert elemekbl összeállítható. (Sríla Prabhupáda könyveibenazaztaranyhegy a példát olvashatjuk, hogy az ismert „arany” és „hegy” elemekbltelevízió, az elme létrehozza tapasztalatát.) Tehát az elme valójában egy félelmetes mely a tudatalattinkban tárolt vágyak bemutatását szolgálja. Az elme hatalmának segítségével láthatsz, ízlelhetsz, illatot érezhetsz és olyan dolgokat tapinthatsz meg, melyek nincsenek közvetlenül az érzékek hatókörében. A sadakák képesek irányítani küls érzékelésük benyomásait. Például nem engedjük meg szemeink számára, hogy kéjes vágyakat kelt formákat lásson, ám az elme az ilyen formákat a tudatunkba tudja hozni akár szemeink segítsége nélkül is. A mély alvás állapotát kivéve elménk mindig aktív. Folytonosan reagál különböz vágyainkra, st azokra vissza is hat. Amint elméd „filmjét nézed”, ebbl új vágyak keletkeznek. Ezért mondják gyakran, hogy az elme vég nélküli vágyakat generál.

maya manah srjati karmamayam baliyah kalena codita-gunanumatena pumsah chandomayam yad ajayarpita-sodasaram samsara-cakram aja ko 'titaret tvad-anyah Óh, Uram, óh, legfelsbb örökkévaló! Teljes részed kiterjesztésével, küls energiád közegén keresztül, melyet az id hoz mozgásba, megteremtetted az éllények finom testeit. Az elme az éllényt így a számtalanféle vágy csapdájába ejti, melyeket a Védák karma-kándára [gyümölcsözõ cselekedetekre] vonatkozó útmutatásainak követése és a tizenhat elem teljesíthet be. Ki az, aki képes lenne megszabadulni e béklyóktól, ha nem keres oltalmat lótuszlábadnál? [SBh 7.9.21] Prabhupáda, a szavankénti fordítást megadja fz a manah szóhoz tesz egy csillagot, majdamikor lábjegyzetben részletes magyarázatot hozzá:(elme) „Az elme mindig azt tervezi, hogyan maradjunk az anyagi világban és hogyan harcoljunk létünk fennmaradásáért. Ez alkotja az elmébl, az értelembl és a hamis egóból álló finom test legfbb részét.” 4

Jelenlegi helyzetünkben nem ismerhetjük az összes vágyunkat. Csak azokat érzékelhetjük, melyek már kifejldtek, s életünk korábbi szakaszában társadalmi, morális és más meghatározó mintákkal kapcsolatosan kitapintható formát öltöttek. Például a sok közül néhány vágyunkat a körülöttünk lév legtöbb ember elfogadja; partnereink az önmagunkról gondolt elképzelésekkel kapcsolatban, abban, hogy milyenek vagyunk, vagy milyen akarunk lenni. Megfigyeltem ahogy itt élek Tarunpurban, hogy Sudévi, Murári Gupta barátom lánya, minden nap nagyon ügyel arra, hogy milyen ruhát visel. Murári másik három fiúgyermeke közel sem tördik ennyire ruházkodásával. Sudevi bár csak három éves, ni vágyainak némelyike máris nyilvánvalóvá vált. Az a ni kívánság, hogy szeretne jól kinézni, a társadalom egyetértésével találkozik, tehát megersítésre talál a családtagok, a barátok részérl, végül a felntt n azonosságának részévé válik. Viszont vannak más vágyak - még mindig olyan vágyról beszélek, amelyrl tudatosak vagyunk, ami fiatal korunkban „konkréttá” vált már -, melyek nemkívánatosak. Mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyen vágyaink, ám elrejtjük ket mások, st gyakran önmagunk ell is. Egy találó példa erre a maszturbáció. Kutatások kimutatják, hogy soksok ember, mind férfiak és nk, életük korai szakaszában alakítják ki ezt a szokásukat. Ám az embereket befolyásolja a társadalom és a morális elvárás, hogy szégyenkezzenek maszturbálásuk miatt. Senki sem akar beszélni ilyesmirl. Tehát a maszturbáció az illet személyiségének sötét oldalát alkotja. Az elme kiszri ezt a nyilvánosság eltt felvállalt énképünkbl, ami széles körben ismert betegség a pszichológusok között. Sok vágy olyannyira rejtett, hogy csak akkor kapnak esélyt, amikor alszunk. Egyedül álmainkban éljük csak ki ket. Ám éber állapotú elménkre még ezek a vágyak is képesek hatást gyakorolni. Általában nem igazán praktikus bhakták számára, hogy szisztematikusan minden vágyukat beazonosítsák. Azzal a feltevéssel indulhatunk el, hogy alapvet vágyunk, amelyik miatt az anyagi világra kerültünk, hogy élvezni és irányítani akarunk, más szóval hogy Isten akarunk lenni. A transzcendentális pszichológia kezdetét jelenti az, ha ezen a gondolaton elkezdünk meditálni. Úgy tnhet, hogy meglehetsen lehangoló egy bhakta számára azon rágódni, hogy „pszicho-fizikai létezésem rejtett lényege: ’Valójában gylölöm Krisnát és nem akarom szolgálni t, st ehelyett az  helyzetét akarom bitorolni.’” De kezdd tisztulásunk jelzése, ha végül bevalljuk ezt a magunkra és másokra nézve is érvényes tényt! Gondoljuk át mit is az üzennnek Sríla Narottama dasa Thakura és Sríla Bhaktivinoda Thakura olyan dalai, mint a Hari Hari Biphale és a Gopinatha. Alapveten két oldala van az elme irányításának. Az egyik pozitív, a másik negatív. A tagadás tartalmazza a szabályokat, az elírásokat és az olyan mechanikus gyakorlatokat, melyek lezárják az alacsonyabb tudatszintek felé vezet lehetségeket. A pozitív oldal magasabb tudatosság felé nyitja meg az utat mely által a lélek újra hazajuthat, vissza az Istenséghez. E csatorna megnyitását az jelenti, ha transzcendentális témákon elmélkedünk, valamint, ha ezzel egy idben érzékeinket az odaadó szolgálat különböz tevékenységeiben foglaljuk le.

5

A sadhaka kategóriába tartozó bhakta mesterévé válik mind a pozitív, mind a negatív rendszernek. Gyakorlatilag nem lehet e két oldalt elválasztani egymástól és csak az egyik által sikeressé válni. Számunkra javasolt, hogy mindkét területen ügyesen mozogjunk. A korábban idézett SBh 3.28.7 magyarázatát tovább olvasva:

Etair anyais ca. Az általános yoga végzése folyamán szabályokat kell követnünk, különféle ülhelyzeteket kell gyakorolnunk, az elménket az életleveg keringésére kell rögzítenünk, s az Istenség Legfelsbb Személyiségére kell gondolnunk, amint kedvteléseit élvezi a Vaikunthán. Ez a yoga általános folyamata. Ugyanezt a koncentrálást más javasolt folyamatokkal is el lehet érni, ezért anyais ca, más módszereket is alkalmazhatunk. A lényeg az, hogy az elmét, amit az anyagi vonzódás szennyez be, meg kell zabolázni, s rögzíteni kell az Istenség Legfelsbb Személyiségére. A „megzabolázni az elmét” kifejezés a negatív oldalt, a „rögzíteni az Istenség Legfelsbb Személyiségére” kifejezés pedig a pozitív oldalt jelenti. E kett együtt alkotja azt, amit Sríla Prabhupáda mint „lényeg”-et jelöl meg. Kedves olvasóm, kérlek figyelj fel arra, hogy mit mond Sríla ez eltt: „Ugyanezt a koncentrálást más javasolt folyamatokkal is el Prabhupáda lehet érni, ezért más módszereket is alkalmazhatunk.” E anyais ca, sorozatban, mely a Transzcendentális Pszichológiát tárgyalja, az elme feletti irányítás elérésének folyamatát sokféle szemszögbl fogjuk megbeszélni, és ezek mindegyike segíthet abban a nehéz vállalkozásban, hogy legnagyobb ellenségünket (az elme) legjobb barátunkká változtassuk. Muszály eljutnunk addig a pontig, hogy énünk és az elme között különbséget tudjunk tenni. Ehhez nem elég sem sástrában leírt technikai részletek megjegyzése, sem rituálék mechanikus ismétlése. Szükségünk van arra, hogy létezésünk transzcendentális szintjének megfelelen viselkedjünk, mert az énünk természetes állapotában tiszta, lelki energia. Szellemi lelkek vagyunk, és ezért valódi énünk ösztönös, nem-anyagi erejét munkába kell állítanunk. Egy tiszta bhakta kegyébl felemelkedhetsz a transzcendentális szintre és ilyenkor esélyt kapsz egy futó pillanatra, hogy meglásd valódi természetedet. Ez a beavatás, svarúpád azaz eredeti azonosságod elérésének belépje. Egy 1970-ben tartott avatási leckén Sríla Prabhupáda ezt mondta: Ha csupán ehhez az elvhez tartod magadat, gopi-bhartur pada- kamalayor dasadasa-dasanudasa, azaz „Nem vagyok semmi más, mint Krisna örök szolgája,” akkor felszabadult szinten vagy. A Krisna-tudat olyan gyönyör! Tartsd magad benne! És hogy ebben a tudatosságban maradj, nagyon egyszer a módszer: énekeld a Hare Krisnát. Amennyit csak tudod, foglald le magadat így, énekeld a maha mantrát huszonnégy órán át. Miért tennéd ezt „csak” sok órán át? Huszonnégy órán át tedd! Kirtaniyah sada harih. Úr Caitanya azt mondja, hogy huszonnégy órán át kell ezt folytatnod. Meg tudod tenni, csak egyszeren gyakorolni kell hozzá. Még amikor alszol, akkor is tudod énekelni a Hare Krisnát. Alváskor, evéskor, a WC-re menet…, nincsenek megkötések, folytathatod a Hare Krisna éneklését. Hát így. Ez által svarúpádban, saját valódi természetedben maradhatsz, és soha nem fog máyá megtámadni. 6

Huszonnégy órán át énekelni? „De hát én nem vagyok ezen a szinten!” – ezt akarja mondani neked az elméd. Ám Sríla Prabhupáda kijelenti: „Meg tudod tenni. Csak egyszeren gyakorolni kell hozzá.” A lelki tanítómester kegyébl beavatást nyerünk Krisna neveinek éneklésébe. Nézd meg a szótárban mit jelent az avatás. „A kezdet”. Szóval megkaptuk a feladatunkat, hogy gyakoroljuk a tökéletesség elérésének folyamatát, amit az avatással kaptunk meg. Az avatás tökéletességét az iménti idézetben magyarázta el  Isteni Kegyelme. Értsd meg, hogy ha folytatod a Hare Krisna éneklését, a lelki energia kegyesen pártfogásába fogad, és felüdíti valódi énedet, a lelket. Az ilyen éneklés nélkül nincs lehetség arra, hogy különbséget tudjál tenni az elme és az én között, tehát nincs mód az elme irányítására sem. Az elme irányításának törekvése az énekléssel kezddik, és ezzel is végzdik. Ez az éneklés a pozitív és negatív oldal kombinációja, melyrl az elbb már beszéltem. A pozitív oldal maga a szent név. A negatív oldal minden más gondolat és cselekedet kizárása ami nem a szent név, és nem a szent név szolgálata. Újra meg szeretném említeni, hogy vágyaidnak csak parányi részét ismered. Oly sok szilárdan meggyökerezett saját személyes csatatered. vágy rejtzik mélyen az elme tudatalattijában, mely így tehát a Tudnod kell, hogy le tudod gyzni az anti-bhaktikus vágyak titkos hadseregét. Hogyan? Ha kihasználod a tényt: különbözöl az elmédtl. Igen, ez nem könny. Mégis legalább érdekldnöd kell aziránt, hogy hogyan is lehetsz sikeres! Végs gyzelmed kulcsa, ha a komoly japázásra való törekvés által fent tudod tartani lelki érdekldésedet. A Paingala Upanisad 2.11-12 azt állítja, hogy a jíva addig marad feltételekhez kötötti helyzetben, míg vágya nem születik felszabadulni. A megkötöttség az erfeszítés hiányából fakad, míg a felszabadulás az erfeszítést követi. Évek óta részt veszek ebben a Krisnatudatos mozgalomban. Azért tudok többet, mint néhány olyan bhakta, akinek a krishnanushilanam-ja (eltökéltsége Krisnát szolgálni) összeomlott, mert számukra az énjük és elméjük közötti különbség megtalálására tett erfeszítések kevésbé voltak vonzóak. Néhányan alázatosnak mutatva magukat összetették kezüket és így könyörögtek: „Kérlek bocsásd meg tudatlanságomat.” Aztán az „szinteség” jelvényét kitzve egyenesen a tudatlanság mélyére vetették magukat, majd eltntek. „Az én természetem az, hogy így tegyek, mi mást tehetnék?” - sóhajtottak fel. „Végül is a Gíta ezt mondja, 'Mit ér az elfojtás?'” Igen, ám a Gíta sokkal többet mond, mint csak ezt; ha valóban meg akarjuk érteni Krisna Arjuna számára adott utasításait, akkor a „ne nyomd el a természetedet”-féle érv csupán egy ügyetlen, a lélekrl mit sem tudó kifogás annak érdekében, hogy kitérjünk Krisna valódi akarata ell. Ez fatalizmus lenne, s a Bhagavad-gíta nyilvánvalóan nem a fatalizmust hirdet m. Krisna nem mondja Arjunának, hogy „Ó Prtha fia, gyülölöm kimondani, de a sorsod szerintszámára, jelenlegihogy feltételekhez kötött helyzetedA nem örök,Talán lelki természeted utasításaimat követhesd. sors fogja bizonymegengedni legyzhetetlen. ha majd idsebbé válsz, komoly lehetsz a lelki életben. Vagy talán következ megszületésedkor.”

7

Aki ilyen kifogásokat hoz fel legyzhetetlen sorsára és arra az iszonyú teherre hivatkozva, ami törékeny szellemi lelkét elborította, gyakran próbálja megvédeni elképzelését félig érett varnásrama érvekkel. Ezzel kapcsolatban Sríla Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura a következt írja „Brahmana és Vaishnava expozéjában: Ha a varnasrama és más a sástrákban elírt gyümölcsöz tettek elsdlegessé válnak valaki életében,  nem lesz képes kincanává, azaz teljesen az Úron függvé válni; ehelyett tettei a szent név vibrálása elleni sértésekre fogják kényszeríteni az „én és enyém” koncepció formájában. Ha valaki egyszer már teljesen meghódolt Krisnának, majd késbb büszkévé válik arra, hogy követi a varnásrama elveket, akkor ettl kezdve a legszerencsétlenebbnek kell tekinteni t. A nkkel való társulás okozza, hogy az egész anyagi világ egyre inkább eltávolodik Haritól. Az „elfogadom a természetemet” kifogás hangoztatása által Isten és az önmegvalósítás ilyetén elutasítása igazából éppen azt bizonyítja, hogy az illet több vigaszt remél a durva és finom testi felfogásból, mint saját valódi azonosságából. És épp ez az, ami a szerencsétlenségük: nem pusztán, hogy valaki testi koncepcióban van (végül is ki nincs ebben?), hanem hogy vigaszt talál ebben és vonakodik attól, hogy kirázzák belle.

yathaihikamusmika-kama-lampatah sutesu daresu dhanesu cintayan sanketa vidvan kukalevaratyayad yas asya yatnah srama eva kevalam A materialisták általában nagyon ragaszkodnak testük jelenlegi és jövben várható kényelméhez. Örökké feleségükre, gyermekeikre és vagyonukra gondolnak, és félnek attól, hogy el kell hagyniuk ezt az ürülékkel és vizelettel teli testet. Ha azonban egy Krisna-tudatos ember szintén retteg a test elhagyásától, mi haszna volt, hogy tanulmányozta a sástrákat? Csupán az idejét vesztegette vele. [SBh 5.19.14] Kétségtelenül hosszú ideig fennmarad a testi azonosság, hogy a sadana-bhaktit gyakorlót háborgassa, de ha nem hagyjuk kihunyni a hamis azonosságunk alóli felszabadulás vágyának ég vágyát, akkor ez az odafigyelés hangulatát hozza létre életünkben. Észre fogjuk venni, hogy ismételten ismers dolgok szakítják meg a Krisna nevére való odafigyelésünk szándékát. Habár igazából nem akarunk foglalkozni velük, mégis állandóan megtámadják koncentrálásunkat. Ez a zavar meglehetsen sok gondot tud okozni, ám azt is megmutatja a számunkra, hogy ami valójában történik, az két ellentétes vágy - egy lelki és egy anyagi - harca, hogy melyikkel tartsuk irányítás alatt az elménket. Az elején bizony azt fogjuk tapasztalni, hogy a Krisna nevének hallására irányuló vágy a gyengébb. Ám vegyük komolyan Srí Krisna személyes bíztatását! Úr Srí Krsina így szólt: Ó Kunti ers karú fia! A nyugtalan elmét legyzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelel gyakorlás és az elkülönülés célhoz vezet. [Bg. 6.35] Röviden megfogalmazva: érdekldésünk ama szikrája, hogy meg akarjuk ismerni az én és az elme közötti különbséget a gyakorlás (pozitív oldal) és az elkülönülés (negatív oldal)

8

formájában jelenik meg a mindennapi életben. Ha gyakorlataink, és elkülönölésünk az Úr Krisna tanításai szerint történnek, erfeszítéseink vonzani fogják Krisna kegyét. Ekkor elménk megtisztításának útján egy újabb kihívással találkozunk. A nehézség nem nem csupán annyiból áll, hogy anyagi és lelki vágyakat kell ütköztetnünk, hanem hogy az elme egyáltalán nem hajlamos semmiféle kontroll elfogadására - sem lelki, sem anyagi tekintetben. Az elmének természetes hajlama, hogy kalandozzon, hogy egyszer mindenfelé kiterjedjen, majd másszor a figyelmet egy pontra rögzítse, amennyire csak neki tetszik. Csak egy kis lökésre van szüksége valamelyik irányba, és az elme hséges kutyaként fogja a megadott gondolati irányt hosszú-hosszú ideig hajszolni. Nagy erfeszítésre van szükség, hogy megállítsuk, vagy megváltoztassuk haladási irányát. Így ahogy már jeleztem a bevezetés kezdetén, el kell fogadtatnunk magunkkal, hogy „Ez az elme valódi dolog - egy makacs, független valami. Nem csak lidérc vagy árnyék, amit semmibe vehetek.” Az elme nagyon erteljesen mköd mechanizmus, aminek kezeléséhez kiváló szakértelem szükséges. Aztán ott van az, amit néha kényszerképzetes gondolkodásnak neveznek. A „kényszerképzetes gondolkodás” gyakorlatilag egy kóros mentális állapot megnevezése, ám valamilyen mértékben mindannyiunkban jelen van. Tudjuk, hogy az elme állandóan mondogat valamit, mint egy bels eztformák bels párbeszédnek hívják. Az elme természetét képezi, hogyrádióállomás. a gondolatokNéhányan és elképzelt folyamatos áradatát produkálja; de e fecsegéssel egyúttal a félelmet is sugallja, hogy elveszíthetünk olyan dolgokat, melyekhez ragaszkodunk. E kett kombinációja eredményezi a kényszerképzetes gondolkodást. Hogyan lesz hatással mindez rád? Amikor azt olvasod, hogy egy bhaktának meg kell tanulnia kontrolálni elméjét, az elméd lehet, hogy izgatottá válik és kiabálni kezd veled: ha ezt megtennéd, elvesztenéd a képességedet, hogy döntéseket hozzál, vagy megoldjál problémákat, vagy hogy még a világ legegyszerbb dolgait is megfelelen kezeld, mivel szükséged van erre a bels hangra, mely örökké bombasztikus módon vagy dühöngve beszél a fejedben. A kényszerképzetesség gyökere abban a feltételezésben rejlik, hogy „ha mentális párbeszédem megáll, megsznök létezni”. Ha fokozatosan megpróbálsz az elírt módon japázni és az elmének, az intelligenciának magasabb szint elfoglaltságot adni, akkor el tudod kezdeni a szívedben mélyen rejtz vágyak feltárását. Ha ismered ezeket a vágyakat, tökéletessé tudod tenni elméd irányítását, támogatni tudod a lelki vágyakat, és ki tudod irtani a nem odavalókat. Elkezdheted felfedezni saját személyiségedet is. Például ha esetleg látod, hogy csak külsdlegesen vagy alázatos, vagy hogy egyáltalán nem vagy az. Ekkor mivel az elméd kissé már tisztábbá vált, kordában tudod tartani, így alaposabban megvizsgálhatod az oly hosszú ideje saját énednek tekintett anyagi helyzetet: a kéjt, a haragot, a mohóságot, az rültséget, az illúziót és az irigységet. Ezek nem valami bájos dolgok. Néhány bhakta tiltakozni szokott a módszer ellen: „Képtelen vagyok elviselni, hogy önmagamat ilyen negatív módon lássam.” Ám épp ez a lényeg. Az a rút dolog, amit látsz, nem te vagy. Te csak azt gondolod, és ez a tévedésed. Amikor annakmajd látodvalóban ezt a hamis ént más ami,bhaktákat, akkor képessé valójában valóban alázatossá válni. Csak ekkor tudsz értékelni mert válsz abbahagyod a törekvést, hogy túltegyél rajtuk, st az iránt is erfeszítést fogsz tenni, hogy szolgáld ket. Tiszta, odaadó szolga, ez a mi valódi svarúpánk, azaz valódi azonosságunk. Egy

9

felszabadult egyén lelki szívébl kiáramolva az éllény valódi vágya beragyogja abszolút, eredeti dicsségét. Ez a vágy a lélek Krisna iránti szeretete. A lelki igazságok - „Nem vagyok azonos a testtel, Srí Krisna szolgája szolgájának a szolgája vagyok.” - egyszer igazságok. Sríla Prabhupáda azt mondta Dhananjaya prabhunak: „A Krisna-tudat olyan egyszer, hogy félre fogod érteni.” Az „egyszer” arra utal, hogy elég „szintének” lenni. Az tény, hogy mentális problémáinknak köze van mind az elz életünkbl származó karmánkhoz, mind mostani életünk gyerekkori neveltetéséhez. Lehet, hogy van kapcsolata a genetikával is (például az én esetemben anyai ágon a családban sok depressziós eset fordult el, és így anyámtól örököltem a tendenciát, hogy depresszióssá váljak). Sokféleképpen lehet elemezni az ilyen tényezket, s e sorozatban némelyikkel pszichológiai következményeivel együtt fogok foglalkozni. Ám végül van egyszer, lelki magyarázat mindazokra a mentális problémákra, melyektl mint bhakták szenvedünk. Ez pedig nem más, mint hogy gyakran nem vagyunk szilárdak a bhakti-yoga tiszta, gyönyörteljes gyakorlataiban. Így aztán anyagi, pszichológiai zavarok hatása alá kerülünk. Sríla Prabhupáda a Srimad- Bhagavatam harmadik énekének huszonhatodik fejezetében a 23-24. versek magyarázatában a következket írja: Az embernek nemcsak el kell jutnia a tiszta Krisna-tudat szintjére, de nagyon óvatosnak is kell lennie, mert minden figyelmetlenség vagy gondatlanság a bukását okozhatja. Ez az elbukás a hamis egónak köszönhet. A tiszta tudat állapotából hamis egó születik meg, ha a függetlenséget helytelenül alkalmazza valaki. Arról, hogy miért jön létre a hamis egó a tiszta tudatból, nem sokat mondhatunk. Valójában mindig fennáll a lehetség, hogy ez megtörténjen, ezért az embernek nagyon óvatosnak kell lennie. A hamis egó az alapelve minden anyagi cselekedetnek, amit az anyagi természet köterinek hatása alatt végrehajtunk. Amint az ember eltér a tiszta Krisna-tudattól, kötelékei az anyagi világban ersödnek. A materializmus köteléke az anyagi elme, és ebbl az anyagi elmébl nyilvánulnak meg az érzékek és az anyagi szervek. A Bhagavad-gita tizenhetedik fejezetében a második vers magyarázatában Sríla Prabhupáda ugyanezt a pontot hangsúlyozza röviden összefoglalva: Ha valaki lustasága és tétlensége miatt felhagy az írások szabályainak és elírásainak követésével - noha ismeri azokat -, akkor az anyagi természet köterinek irányítása alá kerül. Aki a természet köreri hatása alatt marad - mely helyzetben nem képes az Urat tisztán szolgálni -, annak miért is lenne joga hogy egy fejlett bhakta helyzetében tetszelegjen? A megsemmisít választ a Krisna-könyv 89. fejezetében találjuk meg, ahol Sríla Prabhupáda ezt írja: Ezért tehát senkinek sem szabad démonikusan, pusztán a hamis elismerés kedvéért vaisnavának kijelentenie magát anélkül, hogy szolgálná az Urat. A fenti egyszer, szinte valóság fényében vizsgáld meg saját helyzeted! Vajon csoda-e, hogy mint bhakta, mentális problémáktól szenvedsz? Saját démonikus természeteddel 10

állsz harcban! Azaz jobb kifejezéssel ez egy háború az si tudatlansággal, mely befedi eredeti természetedet. „Ám azok, akik asurák - mondja Sríla Prabhupáda egy leckében, nem tudják, hogy hogyan vessenek véget életük szenvedéseinek és fogadják el helyüket az anandamayo 'bhyasat, az egyszeren ananda világban Vaikunthán, Goloka Vrndavanában.” Szerencsére – ahogy Úr Krisna alátámasztja ezt a Gíta harmadik fejezetében – a lélek öröklött természete, hogy jnáni, azaz ismeri az Abszolút Igazságot. Ez az, amirl a „pszichológia” valóban szól. A „psyche” görög szó, melynek jelentése lélek, a „ lógia” kifejezés pedig „tudás valamirl”. A valódi pszichológia nyújtotta tudás által a lélek azzá válhat, ami valójában: a Legfels Lélek, Srí Krisna tiszta, örök szolgájává. Errl szól tehát a tanulmányom.

11

1. rész Kapcsolatok és ragaszkodások Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom minden intelligens vaisnavának, aki szeretne velem tartani a Vaisnava siddhanta alapján a pszichológia megértésében. Ez az els esszé a Transzcendentális Pszichológiának elnevezett sorozatban. Írás közben mindent megtettem, hogy minden egyes kijelentésemet egyértelmen Sríla Prabhupáda tanításaira alapozzam. Kedves olvasó, lehetségesnek tartom, hogy néhány idézet és filozófiai gondolat befogadását nehéznek fogod tartani. Elnézésedet kérem, ha túl nagy adót vetek ki intelligenciádra, ám a megadott információk minden egyes részlete egyformán fontos, mivel a jövben további kijelentések alapját fogják képezni. Ezt az esszét – remélhetleg jól érzékelheten – a Bevezetésben lefektetett alapvet ideákra építettem fel. A továbbiakban is így tervezem fejleszteni a sorozatot, azaz a már elhangzott állításokat fogom fokozatosan világosabbá tenni. Mindenki tudja, hogy az új fogalmak megértése általában a kezdetben nehéz. Ám ahogy lépésrl lépésre haladva egyre járatosabbá válsz a témában, mindent egyre könyebb lesz felfogni. Különösen igaz ez a Védikus Pszichológiára, mely a nehezen felfogható alapelvek bemutatásával kezddik és fokozatosan jut el a könnyebben érthet egyéni szokásokig. A nyugati pszichológia fordítva épül fel; azáltal próbálja megtalálni az elveket, hogy elször a szokásokat tanulmányozza. Ez a metódus idvel egyre mélyebb zavarokba torkollik. Szeretném már a kezdet kezdetén világossá tenni, hogy engem elssorban a „hogyan lássuk önmagunkat” kérdés érdekel, nem pedig a „mit kell tennünk” még akkor is, amikor az esszésorozat eljut a szokások tárgyalásáig. Hiszen végs soron a pszichológia témájáról beszélek, nem pedig közösségi szabályokról, társadalmi ügyekrl, szervezeti reformokról, vagy pillanatnyi ellentmondásokról. A pszichológiának valóban van szerepe ezekben a kérdéskörökben is, én viszont most a Transzcendentális Pszichológiára mint önmegvalósítási folyamatra gondolok, mely a bhakták számára a szellem-lélek létezés megvalósítását jelenti, azaz hogy képesek legyenek Krisna örök szolgájaként tapasztalatot szerezni. Sríla Prabhupáda azt mondta, „valaminek a tapasztalata a megkülönböztet készségben nyilvánul meg”. Amikor elérkezel a megvalósított állapotba, mindenféle praktikus területen megkapod a helyes megkülönböztet készség áldását. Els esszénk f témája a szanszkrit anyonya szó, az anyah anya (szó szerint „más-más”) ellentét kifejtése. A Srímad Bhágavatam többször említi ezt a szókapcsolatot. Sríla Prabhupáda szó-szó fordításából – különböz verseket tanulmányozva – kiderül, hogy ez a kifejezés mi mindent jelent: „egyik a másik után”, „mindegyikük” és „egyik-másik”. Lényegében közös jelentésük: „kapcsolatok”. A pszichológa alapveten az emberek közötti kapcsolatok témájával foglalkozik. Elttem fekszik egy amerikai pszichiáter könyve, melyben a szerz egy zsidó szólással kezdi írását: „Az egyik emlékezni akar, a másik felejteni.” Látjátok a lényeget? ’Egyik’ és ’másik’, azaz anyonya.

12

Két személy között általában az eredményez konfliktust, hogy egyikük olyan valamire akar emlékezni a kettejük között történt dolgokból, amelyet a másikuk el akar felejteni. Még egy személy is áldozatává válhat az „egyik-másik” konfliktusnak, amit mentális zavarnak hívnak. Énünk egyik része emlékezni akar valamire, míg a másik el akarja felejteni azt. A pszichiátria nyugati elvei, illetve a nem-normális állapot pszichológiája szerint az idegbetegségek – melyek tartalmazzák az aggodalom, a megszállottság és a hisztéria állomásait – mind mentális zavarokból erednek. A megzavarodott elme

A Srímad Bhágavatam 11.13.8. versében Uddhava a zavarba került elmérl kérdezi Úr Krisnát. Srí Uddhava mondta: Kedves Krisna, általában az emberek tudják, hogy az anyagias élet a jövben boldogtalanságot eredményez, mégis megpróbálják azt élvezni. Drága Uram, hogyan viselkedhet tudással rendelkez ember kutyaként, szamárként, vagy kecskeként? Srí Krisna válaszában közötta fejezetben felidézi a Kumárák apjukhoz, idézett egyik kérdését. A vers többek ugyanebben a tizenhetedik, ahol Brahmához feltnik az anyonya kifejezés.

sanakadaya ucuh gunesv avisate ceto gunas cetasi ca prabho katham anyonya-santyago mumuksor atititirsoh A Szanaka által vezetett szentek így szóltak: Ó uram, az emberek elméje természetesen vonzódik az anyagi érzékek által felfogható dolgokhoz, és ennek megfelelen ezekszemély, a dolgok behatolnak az elmébe. Egy felszabadulásra vágyó aki vágyak szeretneformájában túljutni az érzékek kielégítésének világán, hogyan képes elszakítani az érzékek tárgyai és elméje természetes kapcsolatát? Kérlek magyarázd el ezt nekünk. Az anyonya szó értelmét itt „az érzékek tárgyai és az elme természetes kapcsolata” összetett kifejezéssel adta meg Prabhupáda. Rendkívül fontos észrevennünk, hogy ez a vers – megértésünk érdekében –az anyagi ragaszkodások mechanizmusát hangsúlyozza ki. Vajon bhakta életünkben létezik-e olyan téma, mely iránt érzékenyebbek vagyunk, ami több gondot, fájdalmat okoz, mint az anyagi ragaszkodás? Ma hallottam egy Bhágavatam leckét egy ISKCON sannyásitól. Megjegyezte, hogy még ids Prabhupáda tanítványok ragaszkodásának szintjén. is nagyon nehezen jutnak túl az elme anyagi dolgokhoz való

13

A ragaszkodás zavart okozó természete

Igen, mindannyian ismerjük a Gítából, hogy amikor meditálni kezdünk a pancha-tanmátrán, az érzékszervek öt tárgyán – sabda (hang), sparsa (érintés), rupa (forma), rasa (íz) és gandha (illat) – elkezd kialakulni irántuk az elme ragaszkodása. [ Bhagavad-gíta 2.62: dhayato visayan pumsah sangas tesupajayate…] Ebbl a ragaszkodásból keletkeznek a vágyak. […sangat sanjayate kamah] A Kumárák egy olyan megközelítést hangsúlyoztak ki beszélgetésükben, melyre talán nem figyeltünk fel a Gíta tanulmányozásákor. Minden bizonnyal egy célzatos elrendezés folytán az elme és az érzékek tárgyai egymásból születtek meg. Mivel annyira tökéletesen illenek egymáshoz, a négy szent nem látott utat elválasztani ket. Az elme annyira az érzékek tárgyainak hatása alatt áll, az érzékek pedig oly teljes mértékben az elme hatása alatt, hogy igencsak kemény intellektuális feladatnak látszik precízen kimutatni a különbséget közöttük. Gondolj egy pillanatra egy ghíben sült puri illatára. Amint megérzed az illatát, az elméd ragaszkodást fejleszt ki iránta: „Hmm, ez jó. De hol van az a jó?” Vajon objektíven létezik-e jó illat, azaza agzök „rajtad kívüli” sült ételérzet illata aa jó? jó? Egy Vagyideig ez agondolkodva megállapítás ezen szubjektív, tehátazta „benned”, által felébresztett leginkább mondanánk, hogy a kellemes érzés objektív és szubjektív tényezk kombinációjaként jön létre. Rendben van, fogadjuk el ezt kiinduló pontnak. A következ kérdés, hogy vajon az illat jósága valóságos dolog-e? „Igen!”, az Úr bhaktáiként ez lehet a válaszunk. A jó illat valóságtartalmát újra és újra megersítette csoportos tapasztalatunk. Amikor Sríla Bhaktisiddhanta Sarasvati tanítványai Burmában egy fesztiválra készülve sütöttek, fztek, a helyi lakosok panaszkodni kezdtek a szörny szagra. A burmai emberek jó illatnak a három éven át rothadó hal levének szagát tartották. Ha a sült puri illatának „jósága” valóságos, érték, ésemberek nem csak egyfajta személyes vonzódásból fakad, akkor hogyan jöhetettlényegi létre a burmai reakciója? Vajon az illat létezik-e bármiként is – legyen jó, vagy rossz –, ha nincs a közelben elme, amely felfogja és megítélje? Tegyük fel ugyanezt a kérdést más oldalról. Vajon az elme valóban elme lenne-e, ha hiányoznának belle az érzékek tárgyai legparányibb felfogásának jelei? Az ilyen kérdések paradoxonokhoz vezetnek, ami a következ szellemes gondolatra ihlette Thomas Key-t (1799-1857): "What is mind? No matter. What is matter? Never mind." – azaz „Mi az elme? Nem anyag. Mi az anyag? Sose bánd.” Túl azon az ontológiai problémán, hogy hová is tegyük egy jó illat létezését (rajtunk kívülre? bennünk léteznek? vagy a kett között?), legyen egy jó illat önmagában az ami valójában, valamint legyen az elmeszavai is önmagában szempontból létezik egy probléma: ha a Kumárák alapján, azbármi, elme éspszichológiai az érzékek tárgyai mindig ésis elválaszthatatlanul ragaszkodnak egymáshoz, akkor bennünk minden pillanatban jelen kell lennie a vágynak. Ha pedig ez így van, akkor hogyan is törekedhetne bárki a vágyak legyzése általi felszabadulásra? 14

Egymást kiegészít dolgok

Engedd meg kedves olvasó, hogy levonjam a következtetést: a Kumárák kérdése „az egymást kiegészít dolgok ragaszkodási mechanizmusa” elvérl szól. Vajon mit akarok jelezni egy ilyen nehézkes megfogalmazással? Azt remélem, hogy ezáltal nagyobb elismeréssel adózunk a Kumárák apjuknak feltett kérdése mélységének, hiszen megválaszolása az univerzum legnagyobb intellektusának is nehézséget okozott. Ehhez hasonlóan (az elme és az érzékek tárgyainak egymást kiegészít kapcsolatának problémája) létezik a kvantum mechanika komplementaritási elve, mely jelen korunk legnagyobb gondolkodóinak megért készségén is kifogott. Kérlek kedves barátom engedd meg nekem, hogy egy pár percet szánjak a fenti kijelentés minél érthetbb kifejtésére. A tudósok várakozása szerint a kvantum-, vagy hullámmechanika kellene, hogy a szubatomi szinten mint mechanikus rendszer mködjön. Ennek alapja egy ellentmondásos jelenség megfigyelése az olyan sugárzó dolgok esetében, mint például a fény. A kísérletek azt mutatják, hogy a fény szubatomi részecskéi, a fotonok, a körülményektl függen hullámszeren vagy részecskeszeren is viselkedhetnek. a kísérletek tanulságait levonva,állítja, egy dán Neils Bohra axiómát mondot1927-ben ki: a komplementaritás elvét. Ebben hogyfizikus, egy kísérletben hullám-természet és részecske-természet megnyilvánulása kölcsönösen kizárja egymást (mint például a fotonok esetében). Ezért a fotont hullám-részecske természetnek nevezi, mivel a két tulajdonság egymás komplementerje. Habár a tudósok mindkét jelenséget nem képesek egyidejen tapasztalni, a hullám természet és a részecske természet kiegészíti egymást, aminek következtében a jelenleg léteznél még komplexebb elméleti rendszer szükséges megérteni azt, hogy mi is a foton valójában. Hangsúlyozom az elméleti szót, mivel a tudósok által megfigyelt „a foton mint hullám”, és „a foton mint részecske” tapasztalat csak kísérleti feltételezésként létezik. Olyan modelként, mely nem csak tökéletlen, de bels ellentmondással is bír! Egymást kizáró tulajdonságok együtt sem adják ki a tényleges, teljes valóságot. Azaz egy hullám-részecske nem ugyanúgy „valóságos” dolog, mint egyhullám-részecske kavics, vagy egytermészet narancs. Maga a „valódi” dolog, melyet valószínleg dolgoka fény alkotnak. Természetesen ez a megfogalmazás zavart kelt, ezért aztán Neils Bohr nyilatkozata szerint a fizika tanulmányozása csak azt tárja fel, amit elmondhatunk a természetrl, nem pedig annak valódi mibenlétét. Kedves intelligens olvasó, az elbbi fejtegetésbl talán már derengeni kezd benned, hogy milyen komplementaritás ejtette zavarba a négy Kumárát az elme és az érzékek tárgyainak kapcsolatában. Ám kérlek engedd meg, hogy még szorosabbra fonjam a kapcsolatot a hullám-részecske komplementaritás, és az elme-érzékek tárgyai komplementaritás között. Egy könyvet fogok idézni, melynek címe: Fizika és Filozófia (Cambridge, 1948.). Sír James Jeans professzor, a kiváló angol tudós írta, aki a 136. oldalon kezdd témában azt állítja, hogy a foton hullámtermészetének úgy többek, fogadható el, mint „a mi valószínség tudatunkban megjelen hullámok”, mivel azok értelmezése valójában nem mint valamiféle matematikai leírása. Továbbá azt írja a 139. oldalon, hogy: „a hullámok, melyeket látunk pusztán mentális termékek, nincs fizikai valóságuk”. Így a kvantum-hullámok csak az elménk képzdményei. Jó, de akkor vajon mik a kvantum-részecskék? Az elbb említett 15

könyv 201. oldalán ezt olvashatjuk: „A részecske-szerség az általunk megszokott materiális világ alkotó részét képez anyagot festi elénk.” Más szóval a kvantumrészecskék alkotják az érzékek tárgyait. A szerz a 204. oldalon alkotja meg végkövetkeztetését: „Nem elme-anyag dualizmus létezik többé, hanem immár csak hullámok és részecskék vannak; melyek bár közvetlennek tnnek, csaknem észrevétlenül a jó öreg elme/anyag leszármazottai; a hullámok az elmét, a részecskék az anyagot helyettesítik.” Figyelem! Nem célom, hogy a Jeans professzor által alkotott hullám-részecske, illetve elme-érzékek tárgyai komplementaritás filozófiai kapcsolatát alátámasszam, vagy spekuláljak rajta. Hasznosnak azt találom, hogy mindkét dualizmus – az egyiket a modern tudomány, a másikat az si Védikus szentek mutatják meg – alaposan próbára teszi az intelligenciát. Az elme és az érzékek tárgyai: egy magasabb valóság két aspektusa

Kérlek engedjétek meg, hogy egy újabb gondolatot hozzáfzzek a fentiekhez. Néhány tudós azt tartja, hogy a hullám-részecske jelenség egy magasabb dimenziókból álló állapot behatolása egy a migondolati alacsonyabb dimenziókat világunkba. Ennek illusztrációjaként bemutatok kísérletet. Állítsunk észel fel két kamerát egy akvárium mellé, melyben egyetlen hal úszkál. Fordítsuk az egyik kamerát az akvárium elüls oldala felé, míg a másik nézzen épp az ellenkez oldalra. Kössük össze a kamerákat egy-egy képernyvel, amelyeket a szomszédos szobában egymás mellett tekinthetünk meg. A két képernyn keresztül mindig két különböz halat fogunk látni, mert bármikor jelenjen meg az egyik monitoron az eredeti hal feje, a másikon csak a hátsó felét láthatjuk. Ez a jelenség azért következik be, mert míg maga a hal három dimenzióban létezik, a kamerák csak két dimenziót tudnak megjeleníteni belle. Talán így jön létre a hullám-részecske jelenség is. Ahogy nemsokára a Srímad Bhágavam alapján látni fogjuk, az elme-érzékek tárgyai dualizmusának esetében pontosan ez a helyzet: a valóság magasabb rendjének általunk felfogható részeit képezik. Még Brahmá sem tudta a választ

Térjünk vissza a Srí Krisna által említett kérdéshez, melyet a Kumárák tettek fel apjuknak, Brahmának. „Kedves Uddhavám” – mondja az Úr a 18. versben. „Maga Brahmá, aki közvetlenül az Úr testébl született meg, és aki az anyagi világ minden éllényének teremtje, a félistenek legjobbika, nagyon komolyan elgondokozott Szanaka által vezetett négy fia kérdésén. Ám mivel Brahmá intelligenciáját saját teremtésének cselekedetei befolyásolták, képtelen volt lényegi választ adni rá.” Ismét az olvasó türelmét szeretném kérni, miközben megpróbálom megvilágítani, miért is találta a feltett kérdést oly nehéznek Brahmájí. Úr Krisna azt mondja, hogy Brahmát a teremtésben résztvétele akadályozta meg, oly hogyfinom meglássa a választ. Ez azthogy jelzi,még hogya az univerzumvaló szerkezete (azaz kozmológiája) és magával ragadó, teremt intelligenciáját is eltéríti az Abszolút Igazságtól.

16

A modern tudomány az si kultúrákhoz hasonlóan rendkívül sok energiát fektet a kozmológia témakörének kutatásába, habár akkoriban a Védikus rendszer szerint folyt a kutatás, amihez hasonló felfogás érvényesült régebben nyugaton is. Idézni fogok egy a miszticizmus filozófiáját terjeszt britt úr, G.S.R Mead könyvébl, melyet 1919-ben adott ki. A címe: A finom test doktrínája a nyugati tradíciókban (19. oldal). Az ókori világ spirituális, vagy csillagképekkel kapcsolatos világképe akörül a központi idea körül forgott, hogy az ember pszichikai és érzékel rendszere, azaz bels megtestesülése és az univerzum finom szerkezet szervezete között intim kapcsolat létezik… A spirituális hit alapvet meggyzdése szerint a hatalmas természetnek létezik egy finom szerkezet szervezete, a világlélek bels, együttmköd rendszere. Az emberi lényt e felfogás szerint a hatalmas természet parányi mintájának tekinthetjük; mintegy az univerzum életfájának csírájaként vagy magjaként felfogva. A 8. oldalon Mr. Mead megjegyzi, hogy ez a doktrína („az ember pszichikai és érzékel rendszere és az univerzum finom természete közötti intim kapcsolat”) legérettebb formáját Indiában érte el. Bizonyára a legfigyelmesebb olvasó számára is úgy tnik, hogy Mr. Mead kifejezései nem könnyen kövehetek. Irásának stílusa a Viktoriánus idket idézi. Próbáljuk meg egyszerbben megfogalmazni mit is mond. Az univerzum finom természete

Kezdem a Mr. Mead megfogalmazásában világléleknek nevezett kifejezéssel. Visvatma (az univerzum lelke) Srí Visnu neve,  a Felslélek. „A Védikus himnuszokban úgy mondják: patim visvasyatmesvaram. Ezért az éllények ura az Istenség Legfelsbb Személyisége, Visnu.” (Bg. 3.10m ) Ugyanebben a magyarázatban Sríla Prabhupáda ezt írja: „A praja-pati Úr Visnu,  az ura minden éllénynek, minden világnak, minden szépségnek és  mindenki védelmezje.” Krisna a következket mondja Arjunának a Bhagavat-gítában (13.5) A Felslélek minden érzékel szerv eredete, mégis  érzékek nélküli. Habár  tartja fent az összes éllényt, Saját maga érintetlen marad. A köterk felett áll, és ugyanakkor  minden köter mestere. A teremtés érdekében a Felslélek felhatalmazza fiát, Brahmát, aki a köldökébl kiemelked lótuszon születik meg, hogy a szenvedély transzcendentális lényegét, a rajoguna izzó magját irányítsa (ld. Brahma-samhita 5.62.) Azaz habár Brahmájí nem közvetlenül az Úr visnu-tattva kiterjedése, szintén világlélekként cselekszik, ezért a Védikus irodalomban t is prajápatinak titulálják. Ám Srí Visnuval ellentétben Brahmá maga anyagi érzékszervek birtokosa,saját habár minden más éllényt  ruház Brahmá hajlamos ragaszkodni teremt tevékenységéhez, ám azfelÚranyagi maga érzékekkel. soha. Brahmá nem áll a természet köterinek hatása felett, hiszen  a Felslélek rajo-guna avatárja. Ezért volt képtelen Brahmájí fiai kérdésére válaszolni. A SBh 11.13.18. vers magyarázatában ezt olvashatjuk: 17

Sríla Jíva Gosvámi a következ három verset idézte a Srímad Bhágavatam második énekébl. A kilencedik fejezet 32. verse azt mondja, hogy Úr Krisna Brahmájít saját formájának, tulajdonságainak, kedvteléseinek valódi megismerésével áldotta meg. Ezután a kilencedik fejezet 37. versében az Úr meghagyta Brahmának, hogy szigorúan kövesse utasításait, és biztosította t, hogy így soha nem kerül illúzióba a kozmikus ügyek intézése közepette. Végül a hatodik fejezet 34. versében Úr Brahmá biztosította fiát, Náradát arról, hogy „Óh, Nárada! Mivel oly nagy lelkesedéssel ragadtam meg az Istenség Legfelsbb Személyisége, Hari lótuszlábait, bármit mondok, sohasem bizonyul hamisnak. Elmém számára semmi sem jelent akadályt, s érzékeimet sohasem gyengítette el az ideiglenes ragaszkodás az anyaghoz.” A kiinduló pontként említett tizenegyedik ének 13. versében Úr Krisna azt mondja, hogy Brahmá sajnálatos módon zavarba került teremt tevékenységének hatására. Az Úr ezzel minden felhatalmazott képviselje számára nagyon fontos tanulságot szolgáltatott. Annak ellenére, hogy valaki az Úr transzcendentális szolgálatának emelkedett helyzetébe került, a hamis büszkeség bármelyik pillanatban beszennyezheti odaadó mentalitását. Mr. Mead használta „az vagy ókori csillagképekkel világ spirituális,való vagykapcsolat csillagképekkel kapcsolatos felfogása” kifejezést. A spirituális, a csillagok és bolygók olyan rendezett elhelyezkedésére utal, melyet éjszaka láthatunk az égboltozaton. „Ez a hatalmas gépezet, mely csillagokat és bolygókat tartalmaz” – mondja Sríla Sukadéva Gosvámi a Srímad Bhágavatam 5.23.4. versében – „emlékeztet a vízben úszó sisumára (delfin) formájára, melyet néha Krisna, Vasudeva inkarnációjának tartanak. Nagy yogik azért meditálnak e formán, mert valóban látható.” Mr. Mead használja a „hatalmas természet finom szerkezet szervezete” kifejezést. Ennek jelentése, hogy a kozmosz finom szerkezet alapelvei egy él test szerveinek feleltethetek meg. Ahogy a Bg. 13.3. vers magyarázatában láthatjuk, a valóságot három elv alapozza meg: bhoktya (az egyéni jíva-lelkek), bhogyam (az anyag) és prerita (mindett irányítója). Mindez a megnyilvánulás kozmikus szinten aminden következ 1.) a négyfej Brahmá, aki a teremtésben mástriumvirátusként a virátmeg: , azaz az jívát irányít; 2.)jelenik univerzum sformája és 3.) az Úr Visnu. Saját testünkben számtalan mikroszkopikus méret sejtet találunk, melyeket Sríla Prabhupáda szerint külön-külön egy-egy jíva irányít. Az összes jíva közül mi lettünk kijelölve, hogy végrehajtsuk, amit az Úr ezzel a testtel meg akar cselekedni. A test anyagi elemek összességébl áll (föld, víz, tz, leveg, és így tovább). A helyhez kötött Paramátma a szívben elhelyezkedve az antaryami (a bels irányító). Mr. Mead használta a „világlélek bels, együttmköd rendszere” kifejezést. A ’rendszer’-t nem eredeti jelentésében kell értelmezni, mint egy nemzeti gazdaság irányítási rendszere, hanem teológiai értelmében, azaz Isten saját teremtése feletti menedzsmentjét jelenti. Így az univerzum egy hatalmas, szervezett rendszerként mködik, egy óriási méret egyéni éllény formájában. Az emberi természet Mr. Mead szerint az univerzum életfájának csírája, vagy magja. A Srímad Bhágavatam 3.8.15-ben és magyarázatában olvashatjuk, hogy az a lótusz virág, 18

melyen Brahmá megjelent, az Úr virát, vagy univerzális formájaként jelenik meg. E virát forrása a finom szerkezet Hiranyagarbha (Garbhodakasáyi Visnu megjelenési formája), akit a Védikus dicshimnuszok, mint sok ezer fej, szem és lábú éllényként írnak le (ld. még Cc.Ml. 20.292.).  az univerzum mestere; a tri-murti – Brahmá, Síva és Visnu az univerzum három köterejének irányítói – a Belle megnyilvánuló másodlagos kiterjedés (TLC 8. fejezet). Megszámlalhatatlan él lélek létezik a Hiranyagarbhába merülve, akik mint sok-sok mag várnak a csírázásra (ld. Brahma-samhita 5.22). Az Úr köldökébl kisarjadó lótusz szárában tizennégy bolygórendszer található (Cc.Adi-l. 5.103). Brahmá a Hiranyagarbha teremt erejeként e lótusz virágkelyhének középpontján jelenik meg; majd a mag-szer jívákat elhívja az Úr testébl, fizikai testhez juttatja ket, és karmájuk szerint megfelel életteret biztosít a számukra. A Srímad Bhágavatam 7.14.36-ban tehát az áll, hogy „Az éllényekkel teli univerzum olyan, mint egy fa, amelynek az Istenség Legfelsbb Személyisége, Acyuta [Krisna] a gyökere. Az Úr Krisna imádatával így minden éllényt imádunk.” Mr. Mead végkövetkeztetése: „Az ember volt a makrokozmosz mikrokozmosza.” Ezért az emberek elméje és érzékei („fizikai és érzékel rendszerük”) a Prajápatí kozmikus formájának parányi reprodukciói. Az egyéni éllény érzékelései, gondolatai, vágyai és cselekedetei a legintimebb és legfinomabb módon kapcsolódnak az univerzum egészéhez. A Srímad Bhágavatam 11.28.16. azt állítja, hogy jivo ’ntar-atma guna-karma-murtih-sutram mahan ity urudheva gitah, tehát az egyéni éllény tulajdonságai, cselekedetei és formája örökös kapcsolattal vannak összekötve a sutra-sattvával, az anyagi természet eredeti formájával. (Az említett kötelék részletesebben a SBh 5.17.23-25 versekben sutra-yantritah-ként szerepel, továbbá olvashatunk róla a Bs 5.21 és 22. versekben) A kötelék igazából személyes jelleg. Például az intelligens emberi lény elmélkedése a kozmológiáról, az elme-anyag kettsségérl az ugyanezen témákon gondolkodó világlélek, Brahmá gondolatainak ösztönzésére jönnek létre egy mélyebb szinten. Remélem, hogy a kedves olvasó figyelmét a fent bemutatott tudományos és filozófiai bizonyítékok nem térítették el az esszé f témájától. Nem törekszem arra, hogy kutassak a makrokozmikus elme és annakvizsgáljuk az emberimajd pszichológiában való amegismétldése területén. (Ezt a következ esszében meg.) Jelenleg f téma a kapcsolatok misztériuma – különösen az érzékek tárgyai és az elme közötti kapcsolaté – és az, hogy a kapcsolatból ered vonzódás mézszer folyama hogyan ragasztja a lélek figyelmét az anyagi világhoz. A Hamsa-avatár válasza

Brahmá, a Védák els szentje tehát képtelen volt válaszolni fiai kérdésére, mely a kapcsolatok és ragaszkodások természetét kutatta. Így aztán elméjét az Úrra rögzítette, aki ezután mint Hamsa-avatár jelent meg, hogy különválassza Brahmá tudatát a természet köteritl, mint ahogy egy hamsa (hattyú) a víz és tej keverékébl egyedül a tejet szri ki és issza meg. mondott el: Figyelmünket fordítsuk most arra a két verse, melyet a hattyú inkarnáció

19

manasa vacasa drstya grhyate 'nyair apindriyaih aham eva na matto 'nyad iti budhyadhvam anjasa Ezen a világon bármit is ragadjon meg az elme, szóljon a beszéd, lássanak a szemek vagy érzékeljen a többi érzékszerv, az egyedül Én vagyok, semmi más nem létezik Rajtam kívül. Mindannyian értsétek meg ezt a kijelentést azáltal, hogy következetesen tanulmányozzátok a tényeket.

gunesv avisate ceto gunas cetasi ca prajah jivasya deha ubhayam gunas ceto mad-atmanah Kedves fiaim, az elme természetes módon hajlamos behatolni az anyagi érzékszervek tárgyaiba, s azok szintén hajlamosak az elmébe merülni; ám mind az anyagi elme, mind az érzékek tárgyai pusztán csak olyan megjelölések, melyek befedik a szellemi lelket, aki az Én szerves részem. [SBh 11.13.24,25.] Ezek a versek világosan kijelentik, hogy a jíva bármikor, bármilyen helyzetben és körülmények között legyen, egyedül az Úrral van valódi kapcsolatban. Ám ez a kapcsolat – és kérem az olvasót, engedje meg itt, hogy egy ezoterikus szó jelentését elmagyarázzam – többféle vegyérték potenciállal rendelkezik. A vegyérték szó értelmezése: „kapacitás, hogy egy dolog valami mással egyesüljön, arra reagáljon, vagy komunikáljon vele”. Röviden, a vegyérték a kapcsolat és annak ellentéte, a szétválás potenciális lehetsége. Egy dolgot akkor hívnak egy vegyértéknek, ha csak egy dologgal képes összekapcsolódni. Például ha egy szobában csak egy konnektor van, akkor azt „egy kapcsolódási pontú szobának” hívhatjuk. Ha egy ilyen szobában élsz, és a laptopodat hálózati feszültségrl akarod használni, akkor csak egy lehetséged van, ahová bedugd a csatlakozó dugót. Ám az Istenség Legfelsbb Személyisége korlátlanul sok kapcsolódási lehetségggel rendelkezik. Mindenki egyedül csak Krisnával tart kapcsolatot Válaszában a Hamsa avatár többek között elmondta a szenteknek, hogy az éllények sokféle anyagi és sokféle transzcendentális módon kapcsolódnak Vele. Ám az anyagi módon való kapcsolatból másféle eredmény származik, mint a transzcendentális jellegbl. A Srí Caitanya-caritámrta Adi-l 1.56. vers magyarázatában Sríla Prabhupáda rendkívül világosan bemutatja a különbséget a kett között. A lelki tanítómester áttetsz közvetítésén keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsbb Úr mindenhol létezik transzcendentális lelki természetében, és az éllények közvetlenül vagy közvetve szintén van mindenhol,kapcsolata még ebbenaz azÚrral anyagi világban is. A lelki világban ötfélejelen viszony lehetséges a Legfelsbb Úrral: sánta, dásya, sakhya, vátsalya és mádhurya. Az anyagi világban e rasák eltorzult tükrözdéseit találjuk meg. A föld, az otthon, a bútorok és más élettelen anyagi tárgyak kapcsolata sánta, azaz semleges, néma viszony, míg a 20

szolgák a dásya viszonyban cselekszenek. A barátok közötti köteléket sakhyának, a szül ragaszkodását gyermeke iránt vátsalyának, a szerelmi viszonyt pedig mádhuryának hívják. Ez az öt kapcsolat az eredeti tiszta érzelmek anyagi világbéli eltorzult visszatükrözdéseként jön létre, és amelyeket hiteles lelki tanítómester irányítása alatt az Istenség Legfelsbb Személyiségével kapcsolatban kell megérteni és tökéletesíteni. Az anyagi világban ezek a torz rasák csalódottságot szülnek. Ha e rasákat az Úr Krisnával hozzuk újra kapcsolatba, annak örök, boldog élet lesz az eredménye. Az anyagi jelleg kapcsolat mibenléte az elbb idézett két versben látható (SB. 11.34.24,25.). Még egy nem hív is, aki kizárólag anyagi tudatban létezik, egyedül csak Krisnára tud gondolni, csak t láthatja, és csak Vele beszélgethet. Habár a Hamsa- avatár egyetértett a Kumárákkal abban, hogy az anyagi elme áthatja az anyagi érzékek tárgyait és azok áthatják az elmét, mégis felhívta a figyelmüket arra, hogy az „Én” (az elmével való azonosítás) és az „Enyém” (az érzékek tárgyaival való azonosítás) szellemi lelket befed megjelölések nem választják el Tle az éllényt, mert hamisak. A tény az, hogy valódi, transzcendentális azonosságában a jívátma mindig intim módon kapcsolódik Krisnához, mint az  szerves része. Az esszé korábbi részében megjegyeztem: „Ahogy nemsokára látni fogjuk a Srímad Bhágavam alapján, pontosan ez a helyzet az elme és érzékek tárgyai dualizmusának esetében: azok a valóság magasabb törvényének általunk felfogható részei.” Íme tehát a Úr Hamsa lótusz szájából közvetlenül hallhattuk, hogy „Ezen a világon bármit is ragadjon meg az elme, a beszéd, lássanak a szemek vagy érzékeljen a többi érzékszerv, az egyedül Én vagyok, semmi más nem létezik Rajtam kívül.” A valóság, amirl gondolkozunk, amit látunk és amirl beszélünk, Krisna saját transzcendentális létezésében található, túl az anyagi tudat felfogóképességének szféráján. Az elme és az érzékek tárgyai valóságosak?

Ha minden, amire gondolunkkell és amirl beszélünk gyakorlatilag Krisnavalójában és Saját energiái, akkor igencsak figyelmesen megértenünk, hogy az Úr energiái hogyan választják el Tle tudatunkat. Figyelmetlen következtetést eredményezne elbb minden alapot nélkülöz kijelentésnek elfogdani, hogy „azonos vagyok az elmémmel”, illetve „az érzékek tárgyai az enyémek”, majd ebbl azt a következtetést levonni, hogy az elme és az érzékek tárgyai nem valóságosak. (Mellékesen megjegyezve ez a róka és a savanyú szl logikája.) Ha igaz lenne, hogy e kett tényleg valótlan, akkor önmagunkat nagyon gyorsan meg tudnánk szabadítani az anyagi tudatosságtól. De ez nem így van, ahogy azt oly világosan láthatjuk Srí Prahláda Mahárája következ imájából:

tvam vayur agnir avanir viyad ambu matrah pranendriyani hrdayam cid anugrahas ca sarvam tvad tvamasty eva api saguno vigunas caniruktam bhuman nanyat mano-vacasa Óh, Legfelsbb Úr, Te vagy a leveg, a föld, a tz, az ég és a víz! Te vagy az érzékelés valamennyi tárgya, az életlevegk, az öt érzék, az elme, a tudat és a hamis 21

ego. Valójában Te vagy minden, finom és durva egyaránt. Az anyagi elemek és mindaz, amit akár szavakkal, akár az elmével ki lehet fejezni, egyedül Te vagy. [ SBh 7.9.48.]

tvam va idam sadasad isa bhavams tato 'nyo maya yad atma-para-buddhir iyam hy apartha yad yasya janma nidhanam sthitir iksanam ca tad vaitad eva vasukalavad asti-tarvoh Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsbb Személyisége! Az egész kozmikus teremtést Te okozod, a kozmikus megnyilvánulás pedig energiád hatása. Noha az egész kozmosz egyedül Te vagy, mégis távol maradsz tle. Az „enyém és tiéd” felfogás kétségtelenül egyfajta illúzió [máyá], hiszen minden Belled árad, s így nem különbözik Tled. A kozmikus megnyilvánulás tehát azonos Veled, s a megsemmisülést szintén Te okozod. A kapcsolatot közted és a kozmosz között a mag és a fa vagy a finom ok és a durva megnyilvánulás példája szemlélteti. [SBh 7.9.31.] Az elme„enyém” (mely azfelfogás „én” hamis felfogásának központi része), és az érzékek (mely a hamis lényege) igenis valóságosak. Talán még ennéltárgyai is fontosabb tudnunk, hogy igazából személyes jelleg energiák. Jelenleg épp ellenünk dolgoznak. Azért történik mindez, mert a Legfelsbb Úrral, irányító mesterükkel szemben egy alacsonyabb rend, bnös kapcsolatot erltetünk. Ezért az Úr energiái tudatunkat zavarodott helyzetbe kényszerítve büntetnek minket. A Krisnával és energiáival fentartott alacsonyabb rend kapcsolatunk révén reménytelenül belekeveredtünk a „Ki vagyok én, és mi az enyém?”, „Mi az enyém és mi a tiéd?”, „Mi az elme és mi az anyag?”, „Mi jó és mi ördögi?”, „Mi igaz és mi hamis?”, „Mi jelent kötöttséget és mi felszabadultságot?” típusú dilemákba. Ezek a dvandva-mohah, a kettsségek illúziói (ld. Bg. 7.27). Sríla Prabhupáda mondta: „Ez a dvandva-mohah a bnös emberrel együtt létezik, de ha valaki minden bnös tett visszahatásától és az abból következ késztetésektl mentes, megértheti Krisnát.” Úr Hamsa elmagyarázta, hogy amíg nem értjük meg az Úr transzcendentális természetét – amibe bele tartozik az  szerves részét képez saját természetünk –, addig kapcsolatunk Vele teljesen valótlan síkon marad. Jelenleg azt hisszük, hogy körülöttünk mindennek mi vagyunk az irányítói és élvezi. Ám igazából minden Krisnáé.  az igazi irányító és élvez. Anyagi személetmódunk tudatunkat az anyagi elme, érzékek és érzéktárgyak irányába kényszeríti éppen úgy, ahogy egy piros lencsén át nézve a világot pirosnak kényszerülünk látni. Ám a világ valójában nem piros. Úgyanígy Krisna és energiái nem a miéink, hogy irányítsuk és élvezzük ket. A tudat sem az elme, az érzékek és az érzékek tárgyainak terméke vagy ezek funkciója. Mindez pusztán egy hamis anyagi látásmódból ered felfogás. Amikor valakielkülönítetten lemond materialista látásmódjáról eléri, hogy énjéhez képest érzékelheten látja elméjét, érzékeit valamint azok igazi tárgyait. „Ha valaki eljutott Hozzám azáltal, hogy megértette azonosságát Velem” – mondja a 26. versben Hamsa avatár – „tapasztalatot szerez arról, hogy az állandó érzéki élvezetek miatt az anyagi elme az érzékek tárgyaiban létezik, valamint hogy ezek az érzéktárgyak 22

folyamatosan az anyagi elmében léteznek. Amint megértette transzcendentális természetemet, fel fogja adni mind az anyagi elme, mind az érzékszervek tárgyainak kapcsolatát.” Egy haszontalan kérdés

Mivel az elmével és az érzékek tárgyaival való azonosításunk hamis, a 23. versben az Úr finoman megrótta a négy Kumárát az iti vah prasno vacarambho hy anarthakah kifejezéssel. Azaz kérdésük, melyben firtatják, hogy vajon az én kölcsönösen kapcsolatban van-e az elmével és az érzéktárgyakkal (anyonya ), egy haszontalanul kreált idea. Az én soha nem szövdik bele az elme és az érzékek tárgyai kölcsönös kapcsolatának hálózatába, állandóan csak egyedül Krisnával van kapcsolata. Így aztán a történelem kezdete óta elhangzott összes mentális problémánkkal kapcsolatos panasz, összes küzdelmünk saját ragaszkodásainkkal semmi mást nem jelentenek, mint az emberi illúzió eltökélt fenntartását. Akkor kezddik el illúziónk elpusztítása, amikor az Úr utasításait követve elkezdjük felújítani Vele való kapcsolatunkat. A 39. és 40. versekben a Hamsa avatár helyeselte a Védák tudományos a bennük leírt cselekedeteket, a lemondásokat, a kultúrát, és a többit, melyek módszereit, által az éllény elkezdheti az Úrral a kapcsolatot és így tapasztaltra tehet szert az  mindenhol létez transzcendens jelenlétérl. Ó bráhmanák legjobbjai, kérlek fogadjátok el, hogy Én vagyok a yoga rendszer, az analitikus filozófia, az erkölcsös cselekedetek, az igazságos, vallásos elvek, a hatalom, a szépség, a hírnév és az önkontrol végs menedéke. Mindenféle transzcendentális tulajdonság, mint a természet köterin túl létezés, az elkülönültség, a mindenki iránti jóakarat, a mindenkinek kedves jellem, a Felslélek, a mindenhol egyformán jelenlét, és az anyagi kötöttségektl való szabadság – az összes olyan tulajdonság, mely mentes az anyagi tulajdonságok változó természetétl – mind Bennem találnak menedéket és Engem imádnak. A Hamsa-avatár utasításainak összegzése

Utasításaim alapján egyedül Rám kell rögzíteni az elmét. Ugyanakkor, ha valaki továbbra is sok különböz értéket és célt lát ahelyett, hogy Bennem látna mindent, akkor  habár látszólag ébren van, igazából álmodik, mert tökéletlen a tudása. Éppen úgy történik mindez, mint ha valaki azt álmodja, hogy felébredt álmából. [SBh. 11.13.30.] Emlékezzünk vissza arra, hogy a Hamsa-avatár transzcendentális utasításait Úr Krisna ismételte el a zavarba esett Uddha kérdésére válaszolva. Uddhava értetlenül látta, hogy egy tudással rendelkez személy néha úgy cselekszik, mint a kutyák, a szamarak, vagy a kecskék. A 30.gyökere. vers jelöli irányt, pusztán amely mentén válikészre, Uddhava problémájának Az ki ilyenaz ember álmodik,érthetvé nem veszi hogy mindennapi tetteinek mezeje, valamint a világ ezen túl mindig is, Krisnában helyezkedik el. Lehet, hogy teoretikus tudása vagy jámbor meggyzdése révén felébredtnek hiszi magát, ám valójában lelki természete még mindig alszik. Mindannyian számtalan példával 23

rendelkezünk álmaink rültségérl. Tegnap egy barátom elmondta, hogy egy olyan ismert ISKCON guruval golfozott álmában, akinek szerte a világon sok ezer tanítványa van. Egy ilyen irracionális képzeldés illusztálja tudatalatti vágyaink hatalmát a felszínen zajló gondolkodási folyamatok felett. A 30. versben Hamsa-avatár figyelmeztet minket arra, hogy ha valaki nem Krisna-tudatos, napi huszonnégy órán át ilyen álom-szinten létezik. Minden pillanatban megtörténhet vele a fejében megalkotott csinos értelmezés-rendszer ellenére, hogy elméje irracionális vágyakban merül el. Ilyenkor hirtelen úgy találhatja magát, hogy máris a kutyák, szamarak vagy kecskék tetteit követi. Az emberi mentalitás – szenvedélyes álom

A Tizenegyedik Ének egy késbbi fejezetében Srí Krisna elmagyarázza, hogy éber állapotú gondolataink és felfogásunk mögött létezik egy láthatatlan, mentális helyzet, melyet svapnának hívnak. Ez az álmodás szintje, amit hamarosan Prabhupáda „tudatalatti elme”ként nevez meg. Ez a svapna a tudatunkra ható szenvedély köterejének hatására jön létre.

sattvaj jagaranam vidyad rajasa svapnam adiset prasvapam tamasa jantos turiyam trisu santatam Tudnunk kell, hogy a felébredtség a jóság köterejébl, az álmodás a szenvedély köterejébl, és a mély, álom nélküli alvás a tudatlanság köterejébl születik. A negyedik szint, a tiszta tudatosság különbözik e háromtól, és átitatja azokat. [ SBh. 11.25.20.] A Védikus pszichológia témájának tanulmányozásához elengedhetetlenül szükséges a három anyagi köter részletes megértése. Ám jelenlegi esszénkben a figyelem középpontjában csak a ragaszkodások és kapcsolatok kulcstémáját tartom, melyek a szenvedély köterejének arculatai. A Srímad Bhágavatam 10.24.22-ben Úr Krisna azt mondja Nanda Mahárájnak, hogy rajasotpadyate visvam anyonyam vividham jagat. Itt ismét találkozunk az anyonya szóval, mellyel az Úr a szexuális kapcsolatra utal. Azt mondja, hogy a szenvedély kötereje okozza az alábbiakat: 1. Az univerzális teremtést, 2. minden éllény között a szexuális kapcsolatot és 3. a teremtésben minden variációt. A Bhagavad-gítában (14.12.) az Úr azt mondja Arjunának, hogy a szenvedély köterejének növekedése ers ragaszkodást kelt. Úr Kapila a Srímad Bhágavatam 3.26.29-ben meghatározza az anyagi intelligenciát. Azt mondja, hogy a feladata különbséget tenni az érzékek tárgyainak változatosságában, és segíteni az érzékeknek, hogy válasszanak közöttük. Ez a fajta buddhi, mely tervet készít számunkra az érzékek tárgyaival való kapcsolódásra, a szenvedély köterejének befolyása alatt álló intelligencia terméke. Amikor Sríla Prabhupáda a szenvedély köterejének az intellektuális tevékenységre gyakorolt hatását, elmagyarázza azt mondja a 18.22. vershez adott Gíta kommentárban, hogy ennek következtében jön létre „az anyagi logika és a mentális spekuláció oly sok elmélete és doktrínája”.

24

Egy másik Gíta magyarázatban Prabhupáda ezt mondja: Kétféle intelligens ember van. Az egyik értelmesen próbálja megvalósítani az érzéki élvezeteket, a másik pedig befelé tekint és érett az önmegvalósítás kultúrájának befogadására. Az introspektív, gondolkodó bölcs cselekedetei éjszakát jelentenek az anyagban elmerült embereknek. A materialisták amiatt, hogy nem tudnak az önmegvalósításról, ilyenkor is folytatják álmukat, ám a befelé tekint bölcs ébren marad az  „éjszakájukban”. A bölcs transzcendentális örömöt érez, amint fokozatosan fejldik a lelki életben, míg az anyagi tetteket végrehajtó ember az önmegvalósítás szempontjából alszik, s az érzéki gyönyörök különféle változatairól álmodva néha boldognak, néha pedig boldogtalannak érzi magát. [ Bg.2.69] Az utóbbi a szenvedély módjában való élet. Ember, ez a mi életünk! A Srímad Bhágavatam 3.6.28-ban olvashatjuk, hogy az emberi lény rajah-svabhavena, természete szerint a rajagunában van. Pszichológiai szempontból ez azt jelenti, hogy ers hajlamunk van még éber állapotban is álmodni. Éjjel-nappal az elme által megragadott különböz érzéki tárgyakkal kapcsolódunk össze. Éjjel-nappal érzelmi ragaszkodásokat fejlesztünk ki elmebeli kitalációink iránt! Emlékezz amitkülönválasztani korábban megértettünk, hogya a„képzelt”-tl föld és a mennyek legkiválóbb intellektusai semarra, képesek a „mentálist” annak érdekében, hogy igazán megértsék mi tényleg anyah (más), amihez aztán valóban viszonyulni tudnak. Álmainkban a tudatalattinkat ért benyomások hatására sok mindent létrehozunk, ezek azonban mind ideiglenesek és valótlanok. Ehhez hasonlóan noha az anyagi életben látszólag ébren vagyunk, nincs tudásunk a lélekrl és a Felslélekrl, ezért pusztán képzeletben hozunk létre barátokat és ellenségeket. [ SBh. 4.9.33] Ragaszkodni kezdünk az így elképzelt barátok és ellenségek iránt, és ers vágyakat – különösen szexuális vágyat – fejlesztünk ki velük kapcsolatban, aztán ahogy az az álmokban történni szokott,alól. ugyanezen ragaszkodásainkból vágyak hatására kiszabadul irányításunk Megpróbálunk mindennekszület értelmet adni, így életünk sokféle teóriához, doktrínához fordulunk, beleértve az ismert világi pszichológiai rendszereket. Mindezek szintén csupán a szenvedély köterejének termékei. Ki áll a szenvedélyes ragaszkodások mögött?

avidyamano 'py avabhasate yo vaikariko rajasa-sarga esah brahma svayam jyotir ato vibhati brahmendriyarthatma-vikara-citram Habár a valóságban így nem léteznek, a szenvedély kötereje által alkotott átalakulások megnyilvánulásai valóságosnak tnnek, mivel az ön-megnyilvánuló, önmagától ragyogó Abszolút Igazság az érzékek, az érzékek tárgyai, az elme és a fizikai természet elemeinek formájában Önmagát fejezi ki. [SBh 11.28.22]

25

Ebben a versben a teremtés vonzó arculatát az Úr Brahman arculatának illúzórikus kifejezdéseként olvashatjuk (brahma svayam jyotir ), ám egy másik vers azt írja, hogy a világon a testek, az érzékek, az elmék, a nevek és formák az Istenség Személyiségének és transzcendentális hitvese gyönyör látványának megnyilvánulásai:

guna-vyaktir iyam devi vyanjako guna-bhug bhavan tvam hi sarva-sariry atma srih sarirendriyasayah nama-rupe bhagavati pratyayas tvam apasrayah Laksmí anya, aki itt van, minden lelki tulajdonság tárháza, míg Te vagy az, aki megnyilvánítja és élvezi e tulajdonságokat. Valójában Te vagy mindennek az élvezje. Valamennyi éllény Felslelkeként létezel, míg a szerencse istennje testük, érzékük és elméjük formája. Neki szintén van szent neve és formája, de Te vagy minden ilyen név és forma támasza és megnyilvánulásának oka. [SBh.6.19.13] Ahogy Sríla Prabhupáda kifejtette egy 1976-ban adottAbszolút nincs Srímad Bhágavatam ellentmondás a SBh. 11.28.22. versben említett Egy Igazság, és leckében, a SBh 6.19.13. vers Isteni Párja között. „Az Istenn (Laksmi istenn) is Náráyana, csupán az Úr egy másik energiája képviseljeként jelenik meg. Radha-krsna- pranaya-vikrtir ahladini saktih.  az Úr gyönyör energiájának megnyilvánulása. Az Úr végtelen energiával rendelkezik, parasya saktir vividhaiva sruyate. Ezek egyike Rádháráni vagy Laksmi, illetve Síta. k valójában azonosak, nincs különbség közöttük. Radha- krsna-pranaya-vikrtir ahladini-saktir asmat: mindezek Rádháráni és Krisna, vagy Náráyana és Laksmi, illetve Síta és Ráma közötti szereti kedvtelések. E párok azonosak egymással, az egyik az energia, a másik az energia forrása. Ez a különbség, ható er és hatás.” A szenvedély kötereje által befolyásolt emberi létünkben a legfelsbb ható Lény és energiájának tiszta, intim kedvteléseit tévesen az anyagihisszük. kapcsolatok ragaszkodások makrokozmikus és mikrokozmikus megnyilvánulásainak Ennekésközvetlen oka az Úr káprázatot okozó energiája, mely befedi a lelki világból kilépett éllényeket: hi prakrtih suksma-maya- saktir duratyaya – „Laksmí anyát rendkívül nehéz megérteni, mert olyan hatalommal rendelkezik, amelynek hatását nagyon nehéz legyzni. Az anyagi világban a küls energia képviseli t, valójában azonban  örökre az Úr bels energiája.” [ SBh 6.19.11] Hogyan lehet megtalálni a valóságot a kapcsolatokban?

Szerencsénkre létezik egy beépített javító program is az Úr és hitvesének kapcsolatát eltorzító, félreértést okozó elképzelésben.

tasya adhisvarah saksat tvam eva purusah parah tvam sarva-yajna ijyeyam kriyeyam phala-bhug bhavan 26

Uram, Te vagy az energia mestere, s ezért Te vagy a Legfelsbb Személy. Te vagy a megszemélyesült áldozat [yajña] is. Laksmí, a lelki cselekedetek megtestesülése a Neked végzett imádat eredeti formája, míg Te minden áldozat élvezje vagy. [SBh.6.19.12] Korábban említettem, hogy „a hatalmas természet finom szervei” kifejezés értelme a bhoktya, a bhogyam és a prerita (lélek, anyag és Legfelsbb Úr) közötti szoros egység. Az anyag valójában Laksmi anya, aki a Legfelsbb Úrnak felajánlott eredeti imádat formája. Az Úr a yajna, az áldozat megszemélyesülése és élvezje. A lélek nem különbözik az Úrtól, az  alárendelt, szerves része. Így a lélek az Úr segít társa a yajnában. A bhoktya, a bhogyam és prerita közötti ideális szervezeti egység tehát az az odaadó áldozat, melyben a lélek követi az Úr utasításait: tam eva yuyam bhajatatma-vrttibhir mano-vacah-kaya- gunaih svakarmabhih – „Mindannyian végezzetek odaadó szolgálatot az Úrnak, elmerülve benne elmétekkel, szavaitokkal, testetekkel, kötelességbl végzett munkátok eredményeivel…” [SBh.4.21.33] A magyarázatban Sríla Prabhupáda biztosít minket arról, hogy „Ha valaki komolyan gyakorolja az odaadó szolgálatot, a testével, elméjével és intelligenciájával végezve munkáját,  bizonyosan sikerrel hazamegy, vissza az Istenséghez.” Ilyen „a hatalmas természet finom szervezete”, a gondolkodás és cselekedetek univerzális szint egészséges állapota. Sajnálatos módon mi, akik a tudatosság emberi szintjén létezünk, hajlamosak vagyunk megengedni, hogy a szenvedély kötereje hasson ránk. Ez elrontja helyzetünket az Úr és hitvesével való rasában (kapcsolatban), és ahogy ezt megelzen láttuk Sríla Prabhupáda magyarázatában, a rasa beszennyezdése frusztrációt okoz számunkra. A frusztráció és a voidizmus

Ha meghiúsulnak terveink, a szenvedélyes mentális spekuláció befolyása alá kerülve azon kezdjük törni a fejünket, hogy hogyan utasítsuk el az Úr és hitvesének energiáival örökké létez kapcsolatunkat. A Srímad Devahuti a Kumárák Brahmához Bhágavatam intézett kérdéshez nagyon hasonlót tesz fel3.27.17-ben transzcendentális fiának, Úr Kapilának.  is alkalmazza az anyonya szót:

purusam prakrtir brahman na vimuncati karhicit anyonyapasrayatvac ca nityatvad anayoh prabho Srí Devahuti kérdezte: Kedves bráhmanám, szabadon engedi-e valaha is az anyagi természet a szellemi lelket? Mivel az egyik örökké vonzódik a másikhoz, hogyan válhatnának el? Olvashattuk az elbb, hogy Úr Hamsa a négy szent kérdésével kapcsolatban azt mondta, hogy „haszontalan” feltenni ilyesmit. Devahuti kérdésével kapcsolatban a magyarázatában Sríla Prabhupáda azt írja, hogy: „Ezt a kérdést, amit Devahuti Kapiladevának feltett, többé-kevésbé a voidizmus filozófiája sugallta. Az üresség filozófiáját vallók azt mondják, 27

hogy a tudat az anyag kombinációjának a terméke, s amint a tudat eltávozik, az anyagi kombináció szétesik, ezért végs soron nincs más, csak üresség. A máyáváda filozófiában a tudatnak ezt a hiányát nirvánának nevezik.” Úr Kapiladéva válasza

Az Istenség Legfelsbb Személyisége így szólt: Az ember felszabadulhat, ha komoly odaadó szolgálatot végez Nekem, s így hosszú idn keresztül hall Rólam, vagy hallgat Engem. Ha ekképpen végzi elírt kötelességeit, nem éri majd visszahatás, és meg fog szabadulni az anyag szennyezdésétl. [ SBh 3.27.21] Sríla Prabhupáda hozzáteszi: „…A felszabadult lelket hasonlóképpen nem éri hatás, annak ellenére, hogy az anyagi természetben van. Még az Istenség Legfelsbb Személyisége is kapcsolatba kerül az anyagi természettel, amikor alászáll, ám az nincs Rá hatással. Ha az ember az anyagi természetben is van, mégis úgy kell cselekednie, hogy ne érje t szennyezdés. A lótuszvirág kapcsolatban áll a vízzel, mégsem lesz nedves tle…Yajñárthát karmano 'nyatra: mindent egyedül Yajña, azaz Visnu elégedettsége érdekében kell tennünk. Minden, amit nem ebben a szellemben hajtunk végre — azaz nem okozunk veleebben örömet Visnunak, Yajñának — lekötöttséget eredményez. Kapila Muni ezért a versben leírja vagyis azt is, hogy az ember felülemelkedhet az anyagi kötelékeken, ha Krisna-tudatban cselekszik, ami annyit jelent, hogy komolyan elmerül az odaadó szolgálatban. Ez a komoly odaadó szolgálat akkor alakulhat ki, ha hosszú idn keresztül követjük a hallás folyamatát. Az éneklés és a hallás az odaadó szolgálat folyamatának kezdete.” Paríksit Mahárája a Srímad Bhágavatam 10.1.4. versében elhangzott kijelentését kommentálva (nivrtta-tarsair upagiyamanad bhavausadhac ) Sríla Prabhupáda hozzáteszi: „Igazából az éneklést az tudja tökéletesen végezni, aki már felszabadult szinten van. De mi van azokkal, akik még nem azok? Azt mondja a vers, bhavausadhi. Az anyagi világba belegabalyodottak számára ez az orvosság, hogy felszabaduljanak. Ez is jó, ez is orvosság. Amikor felszabadult szinten vagyunk, igazából az szint. Isten Ám szeretete éneklésben és annak élvezetében. Ez a felszabadult méghavezérel nem isminket vagyunkaz felszabadultak, mindez orvosságként fog hatni, hogy felszabadultakká váljunk. Tehát minden helyzetben nivrtta-tarsair upagiyamanad bhavausadhac. Akik így énekelnek, fel fognak szabadulni.” Kapcsolat a legfelsbbel – ragaszkodás a legfelsbb iránt

Tehát az Úr szent nevei gyógyítják meg a szenvedély köterejének fertzését. Amikor pedig meggyógyult a beteg, az éneklés a transzcendentális kapcsolat tiszta kifejezési eszközévé válik. A Srímad Bhágavatam 10.22.6-ban az anyonyáról, azaz a kapcsolatról azt mondják, hogy azt a gópik élvezik nap-mint nap egymás között.

usasy utthaya gotraih svair anyonyabaddha-bahavah krsnam uccair jagur yantyah kalindyam snatum anvaham 28

Minden nap hajnalban keltek. Egymás neveit szólítgatták, majd kéz a kézben és hangosan Krisna dicsségét énekelve mentek a Kalindi folyóra, hogy megfürödjenek. Láthattuk, hogy az anyagi világgal kapcsolatban az anyonya a szenvedélyes szexuális kapcsolatra utal. A lelki világgal kapcsolatban a szereti rasa tiszta szenvedélyességét jelöli. A következ, elképeszten gyönyör vers tökéletes illusztrációja ennek az isteni szeretetnek:

tatrarabhata govindo rasa-kridam anuvrataih stri-ratnair anvitah pritair anyonyabaddha-bahubhih Aztán a Yamuna partján Úr Góvinda elkezdi rása-tánc kedvtelését a ni nem ékköveivel, a hith gópikkal, akik játékosan egymásba karoltak. [SBh 10.33.2] A kett közötti világban Eddig a pontig esszénk összehasonlította és két végletként mutatta be a raját és a rasát, azaz a szenvedélyes anyagi és a transzcendentális, szeretettel teli ragaszkodást. Ahogy Úr Kapiladéva válaszából láttuk, az alacsonyabb ragaszkodásból a végs magasságokba emelkedést a hosszú ideig tartó (ciram ) odaadó szolgálat végzése (tivraya mayi bhaktya) valamint az Úrról való kitartó hallás (sruta ) eredményezi. Ez id alatt a már nem akart ragaszkodás (rajas ) és a már akart, de még el nem ért vonzódás (rasa ) végletei között kell léteznünk. Mi jellemzi ezt a köztes világot?

Nem szeretném az olvasó elméjét felesleges információkkal terhelni, de ahogy az elbb, az esszé bevezet részében az Upanisadokból idéztem, egyrészt csak az éri el a felszabadulást, aki vágyik arra,mennyire másrészthajlandó a felszabadulásra valókutatni törekvés abból válik nyilvánvalóvá, hogyis ki filozófiailag a vágya felszabadulás témájában, azaz a Védantában. Ahhoz tehát, hogy bemutassam a rajas és a rasa közötti területet, két fontos terminust kell bemutatnom a Védanta alapján; a vyavahara és a paramartha fogalmát. E két kifejezés a téma további kifejtése során újra és újra fel fog bukkanni. Essünk át hát most azon a parányi lemondáson, hogy megtanuljuk mit is jelentenek. A két kifejezés egyszer megfogalmazására a Cc Antya-l 4.159-ben lelhetünk rá. Itt a vyavahara jelentése „közönséges tevékenység”, míg a paramartháé „a lelkileg fejlett lét tevékenységei”. A Bhgavad-gíta 7.24. verséhez adott magyarázatában Sríla Prabhupáda idéz egy verset Srí Yamunácáryától ( Stotra-ratna 12), mely szerint az Istenség Legfelsbb Személyiségének tettei (transzcendentális témák). E vers emberek azt állítja, hogy paramartha , azaz a démonikus természet (akiknek naivasura-prakrtayah prabhavanti boddhum elméjét a rajas és tamas szennyezi be) soha nem értik meg a paramarthát. A Manu-smrtiben, mely az emberiség törvénykönyve, a vyavahara tizennyolc olyan társadalmi, morális és törvénykezési utasítást jelent, mely által ellenrzés alatt lehet tartani a démonikus 29

természetet. Ezek között szerepel a házasság, az utasítások követése, az ígéretek megtartása, a viták törvény eltti rendezése, a kultúrált beszéd és viselkedés. Röviden, a vyavahara a Védák által irányított emberi, társadalmi kapcsolatokat jelenti, míg a paramartha a felszabadult lelkek és a Legfelsbb Úr közötti transzcendentális kapcsolatát. Tévedés lenne azt hinni a vyavahara ügyekrl, hogy nem kapcsolódnak a Legfelsbb Úrral, mivel „csak ezen a világon léteznek”. Valójában az Úr Maga is végez vyavahara kedvteléseket:

virad hiranya-garbhas ca karanam cety upadhayah isasya yat tribhir hinam turiyam tat pracaksate Az anyagi világban az Urat virátként, hiranyagarbhaként és káranaként határozzák meg. Ám végs soron az Úr e három megjelölésen túl, a negyedik dimenzióban létezik (azaz a transzcendentális birodalomban, a paramarthában).

yadyapi tinera mayanahi, la-iya vyavahara tathapi tat-sparsa sabhe maya-para Noha az Úr e három arculata közvetlen kapcsolatban áll az anyagi energiával, az egyiküket sem érintheti meg. Mindannyian az illúzió felett állnak. [Cc Adi 2.53, 54] Találkoztunk már a virat és a hiranyagarbha szavakkal ezt megelzen is. Az els a Brahmá ülését képez lótuszvirág univerzális formáját (ezen végzi a teremtés munkáját), a második pedig Garbhodakasayi Visnut jelenti, akinek a köldökébl a lótuszvirág kin. A karana szó Maha Visnura utal. t Karanabdhisayi Visnuként ismerik, mivel a karanabdhin, az Okozati Óceánon fekszik. Garbhodakasayi, vagy Hiranyagarbha Visnunak sok ezer feje, szeme, karja, lába van, mivel Maha Visnuból kiterjedve sok ezer univerzumba hatol be. Az univerzálishogy formáról (virat ), mely minden egyes Garbhodakasayi terjedfekszik ki, azt mondják, Ksirodakasayi Visnu megnyilvánulási formája, aki aVisnuból Tej Óceánon és az éllények vándorlását irányítja a szívükben elhelyezkedve. (ld. Cc. Madhya-l 21.39.magyarázat) Ahogy fentebb láttuk a Cc. Adi-l 2.54-ben, a három Visnuról azt mondták, hogy maya la-iya vyavahara, elfogadták az anyagi energiával való foglalkozás felelsségét”. Ám tathapi tatsparsa nahi, „nem érinti meg ket máyá”. Az elbb idézett kér vers után következ az etat isanam isasya szavakkal kezddik, aminek jelentése: „Ez az Úr gazdagsága.” Az Úr anyagi teremtésének csodáját azért nyilvánítja meg, hogy a természet alacsonyabb köterinek hatása alatt álló éllények felemelkedését elsegítse. Ezzel kapcsolatban Sríla Prabhupáda kifejti az „Odaadás Nektárjában”, hogy: Még a civilizálatlan emberek, mint az erdei törzsek tagjai is tiszteletteljes hódolatukat ajánlják a természeti törvényeknek, és elfogadják, hogy néhány csodálatos tapasztalat, vagy esemény mögött létezik valami felsbbrend hatalom. Tehát az ilyen tudatosság, habár az anyagilag beszennyezettekben alvó állapotban, 30

de létezik minden egyes éllényben. Amikor pedig megtisztulnak, ezt úgy hívják, hogy Krisna-tudat. [NOD 2. fejezet] Egy sadhaka megkérdezheti, hogy „Mi közöm van nekem az Úr vyavahara kedvteléseihez?” Nos, a sadhana-bhakti is – jó néhány gyógyító folyamathoz hasonlóan – azt célozza, hogy a természet alacsonyabb köterinek szennyez hatása megszünjön. Az egyik ilyen gyógyszer az Úr csodás kozmikus természetének megismerése. Ennek eredményeképpen lehiggad az a szenvedélyes természetünk, mely miatt a teremtés urának képzeljük magunkat. A Narada-bhakti-sutra 23-ban Nárada Muni szigorúan megfedi azokat, akik úgy próbálnak behatolni az intim paramartha kedvtelésekbe, hogy nem ismerték meg az Úr saját anyagi megnyilvánulásával kapcsolatos teremt, fenntartó és megsemmisít tevékenységének hatalmát.

tad-vihinam jaranam iva Más részrl, az odaadás felszínes mutatványa az Úr nagyságának ismerete nélkül nem jobb, mint a tiltott szerelem tevékenysége. Ahogy az Úr mentesen végzi saját máyá érintésétl vyavahara kedvteléseit, úgy kell az Úr bhaktáinak is cselekedniük. A Narada-bhakti-sutra 62-ben:

na tad-siddhau loka-vyavaharo heyah kintu phala-tyagas Még azután sem szabad elhanyagolni evilági kötelességeit, ha már el is érte az odaadó szolgálatot, ehelyett munkája eredményét fel kell ajánlania az Úrnak. Ameddig valaki még csupán a tiszta odaadás elérésére törekszik, feltétlenül folytatnia kell az elírt kötelességek végzését. Úr Caitanya azt mondja, dharma-sthapana-hetu sadhura vyavahara, azaz „Az igaz vallásos elveket a bhakta viselkedése alapozza meg.” [ Cc. Madhya-l 17.185] Más szavakkal, a sadhura világon bhakta viselkedése – az a középs világ,Továbbá amelybenazta vyavahara – az anyagi , azaz a jó ésél rossz között világos különbséget lehet tenni. dharma-sthapana-hetu mondják, hogy bhava-grahanera hetu kaila dharma-sthapana, azaz „Úr Caitanya megjelenésének és a vallás rendszerének jelen korszakbéli ismételt megalapozásának f célja az, hogy az emberek elfogadják az eksztatikus szeretetet.” [Cc. Adi-l 4.53] Így aztán az Úr Caitanya és tiszta képviselje, Sríla Prabhupáda praktikus példáját követve mi magunk is elérhetjük az eksztatikus szeretetet, mely már paramartha. A végkövetkeztetés szerint tehát mivel a paramartha jelenlegi megértésünkön túl van, az Úr és tiszta bhaktái vyavahara kedvtelései alapján kell kialakítani megértésünket az egészséges pszichológiáról. Mentális gyötrelmek

A leírjaa egy nem egészséges bhakta mentális helyzetét, aki Srímad Bhágavatam valahogyan nem halad11.28.28. elég gyorsan gyógyító folyamatában (a Védikus kultúra vyavahara által szabályozott kapcsolatok módszere).

31

Ahogy egy nem megfelelen kikezelt betegség visszatér és újra gondokat okoz a páciensnek, az az elme, amely nem teljesen tisztult meg beszennyezett hajlamaitól, továbbra is ragaszkodni fog az anyagi dolgokhoz, és ismételten gyötrelmeket okoz a tökéletlen szinten lév yoginak. Ezért egy jól ismert vers arra bíztat minket, hogy az odaadó szolgálatban szilárd bhakták közvetlen társaságát keressük, ezáltal ragaszkodásaink bizonyosan meg fognak tisztulni.

prasangam ajaram pasam atmanah kavayo viduh sa eva sadhusu krto moksa-dvaram apavrtam „Minden tanult ember jól tudja, hogy a szellemi lélek számára az anyagi ragaszkodás a legnagyobb akadály. Ám ugyanez a ragaszkodás, ha egy önmegvalósított bhakta helyesen alkalmazza, megnyitja a felszabadulás kapuját.” [SBh. 3.25.20] Ezen jól a ponton amikor a bhaktákkal kapcsolatunkról van szó – dönt fontosságú, hogy mköd– megértésünk legyen avaló transzcendentális pszichológiáról. Ahogy az esszé elején mondtam, „a pszichológia központi témája a kapcsolatok mibenléte.” Ha nem vagyunk tudatosak saját elménk mködésérl, ha nem ismerjük annak más elmékkel való kölcsönhatásának természetét, ha a kapcsolatok vyavahara kultúrájának területén figyelmetlenek vagyunk, akkor nem leszünk képesek megóvni magunkat az irigységtl. Amikor irigység hatja át a bhakták kapcsolatait, nehéz lesz megtisztítani magunkat kéjes vágyainktól, mert e folyamat lényege a sástra szerint a sadhu-sangha maga. A következ versben ismét találkozni fogunk az anyonya, „kapcsolatok” szóval, de immár a vaira, az „irigység” fogalommal társítva. Figyeljük csak meg milyen szörny eredményt kapunk!

lokah svayam sreyasi nasta-drstir yo 'rthan samiheta nikama-kamah anyonya-vairah sukha-lesa-hetor ananta-duhkham ca na veda mudhahd „A materialista ember tudatlanságának köszönheten mit sem tud valódi érdekérl, az élet kedvez útjáról. Kéjes vágyai az anyagi élvezethez kötözik. Minden tervét e célból szövi, s az ideiglenes érzékkielégítés érdekében létrehozza az irigyek társadalmát. Mentalitása következtében a szenvedés óceánjába veti magát, ám ostobaságában nem is tud róla.” [SBh 5.5.16] Siddhanta-alasa

Sríla Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura azt írja Prakrta-rasa Sata-dusini mvében, hogy: Az az ember, aki siddhanta-alasa, lusta a filozófiai igazságok megértésének terén, nem juthat túl saját anyagi feltételekhez kötöttsége akadályain.” 32

A Srímad Bhágavatam 5.14.30. és 31. versekben rátalálhatunk a kapcsolatra, mely a Vaisnava Vedanta filozófiai kutatás iránt figyelmetlen, félrevezetett és lusta hozzáállás, valamint a kéj, az irigység és a bhaktákkal szembeni sértések elkövetése között fennáll. Azokat a csaló svámikat, yogikat és inkarnációkat, akik nem hisznek az Istenség Legfelsbb Személyiségében, pásandiknak hívják. k maguk is elesettek és tévúton járnak, mert nem ismerik a lelki fejldés valódi útját, és bárki követi ket, kétségtelenül az is tévútra lép. (Kedves olvasó, itt egy pillanatra egy megjegyzés erejéig félbeszakítom az idézetet. A legtöbbünk azután jött el az ISKCON-hoz, hogy eltte hamis spiritualisták csapták be. Ezek a csalók megfertztek minket a siddhanta-alasá-val, így lustákká váltunk megismerni az Istenség tudományát. Folytassuk hát az idézetet.) Ha valakit félrevezettek, elfordul, hogy a védikus elvek igaz követinél keres menedéket [a bráhmanáknál vagy azoknál, akik Krisna-tudatúak], akik megtanítják mindenkinek, hogyan imádják az Istenség Legfelsbb Személyiségét a védikus szertartásoknak az ostobák azonbankeresnek amiatt, menedéket, hogy képtelenek betartani ezeket megfelelen. az elveket, Ezek elbuknak, és sudráknál akik nagyon jól értenek hozzá, hogyan biztassanak mindenkit a nemi életre. A szexuális élet leginkább a majmokhoz hasonlatos állatokra jellemz. Azokat az embereket, akiket a nemi élvezet éltet, a majmok leszármazottjainak nevezhetjük. Így érintkeznek egymással a majmok leszármazottjai, akiket általában sudráknak hívnak. Meggondolatlanul, szabadon járnak-kelnek nem ismerve az élet célját. Már az elbvöli ket, ha egymás arcába néznek, ami az érzékkielégítésre emlékezteti ket. Örökké anyagi tetteket végeznek, amit grámya-karmának neveznek, s erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy anyagi nyereségre tegyenek szert. Így aztán teljesen megfeledkeznek arról, hogy rövid életük egy napon véget fog érni, és az evolúció körforgásában degradálódás vár rájuk. E két vers szanszkrit eredetije túl hosszú ahhoz, hogy teljes egészében idézzem itt, de néhány kifejezés speciális fontossággal bír. Az egyik az ati-krpana-buddhih, „akiknek az intelligenciája tompa, mivel nem használják ki annak aktív kapacitását”, a másik az „anyonya mukha-niriksana-adina, „egymás arcát látva (ha egy férfi egy n gyönyör arcát látja, a n pedig a férfi ers testfelépítését, akkor mindig vágyni kezdenek egymásra).” Azt hiszem nincs szükség további kommentárra. Elegenden képszer illusztrációja mindez az ISKCON közel negyven éves történelmében bekövetkezet tragikus leesésekre. Alázatosság, vagy vitatkozás?

szinte Prahláda Mahárájamenthetetlen, önmagát azon lelkek közé sorolja,zuhantak. akik az érzékek alázatossággal, élvezetéhez való hozzászokás ocsmány állapotába Nagyon zavarban van, ahogy látja, hogyan rángatják érzékszervei egyszerre több irányba t.

33

jihvaikato 'cyuta vikarsati mavitrpta sisno 'nyatas tvag-udaram sravanam kutascit ghrano 'nyatas capala-drk kva ca karma-saktir bahvyah sapatnya iva geha-patim lunanti Kedves Uram, óh, csalhatatlan! Úgy élek épp, mint az az ember, akinek sok felesége van, akik a maguk módján mind megpróbálják elcsábítani férjüket. A nyelv az ínycsiklandozó ételekhez vonzódik, a nemi szerv a szexuális élethez egy gyönyör nvel, a tapintásérzék pedig ahhoz, hogy puha dolgokat érintsen meg. A gyomor, noha teli van, örökké még többet akar enni, a fül pedig nem akar Rólad hallani, csupán ostoba dalokhoz vonzódik. A szaglóérzéket valami más vonzza, a nyughatatlan szem az érzékkielégítés látványára vágyik, a cselekv érzékeket pedig valahová máshová ragadja el a vonzalom. Ilyen kínzó helyzetben vagyok hát. [SBh 7.9.40] Ezért aztán a következ versben Prahláda Mahárája igen eltökélten imádkozik az Úrhoz, hogy szabadítsa ki t az anonya janma-marana-asana-bhita-bhitam-alól: egyik oldalról az asanából (alantas érzéki élvezetek fogyasztása), és a másik oldalról a bhita-bhitam-ból (a soksok félelem üldöztetése alól). A nagy lélek, Prahláda Mahárája példájával ellentétben, akik irigységük és sértéseik hatására hátat fordítottak az Úr odaadó szolgálatának, nem fognak alázatosan imádkozni, hogy kiszabadulhassanak a születés, a halál, az érzékek éhsége és a kínzó félelem fogságából. Ehelyett szenvedélyes spekulációk és viták ’menedékét’ választják. Úr Krisna ezt mondja Uddhavának: A filozófusok spekulációi – „Ez a világ reális.” „Nem, nem valóságos.” – azon alapul, hogy hiányos a tudásuk a Legfelsbb Lélekrl, és pusztán az anyagi kettsségek megértését célozzák. Habár az ilyen viták haszontalanok, akik elfordították figyelmüket Tlem, saját igazi Önvalójuktól, képtelenek ezeket feladni. [SB 11.22.34] Az ilyen vég nélküli spekulatív viták különböz kettsségekrl – melyek napjainkban oly sok vegetáriánus pizza-partijának témái – az elmebeli zavadok jelzései. Krisna saját Maga a következ ítéletet mondja ki a Srímad Bhágavatam 11. 28.36-ban: Bármilyen látszólagos kettsséget lásson is a lélek, az pusztán az elme zavarából fakad. St, az ilyen feltételezett kettsségek semmi máson nem alapulnak, mint saját magán a lelken. Ez azt jelenti, hogy ameddig nem vagyunk önmegvalósítottak, a felpanaszolt dolgok, amelyekkel „ott kint” a világon mint problémákkal találkozunk, valójában önmagunk bels 11. Ének 28. fejezetében Úr Krisna isméthiszen elutasítja a szellemi lélek anyagizavarait világbanjelzik. átélt Azavarbaejt tapasztalatának objektivitását, az nem más, mint egy álom, amelyet a lélek beszennyezett tudatának mentális burkában feltn illuzórikus vízióként lát. (Lásd. 11.28.3, 13,14 és 32, valamint más helyeken a Srímad Bhágavatamban, 3.27.4, 4.29.35 és 73; valamint 11.22.56.) 34

A 11.28.37-ben Krisna minden más vitapontot totálisan megsemmisít: Az öt anyagi elem különbözsége csak a nevek és formák kifejezéseiben merül fel. Akik ezeket valódi különbségeknek látják nem igazán tanult emberek, miközben hiábavalóan hirdetnek bizarr, minden alapot nélkülöz teóriákat. Sajnálatos módon a Krisna Tudat Nemzetközi Szervezetének nem egy tagjánál láttam azt a tendenciát, hogy Úr Krisna fenti állításait a bhaktákra nézve egytl-egyig semmisnek nyilvánítják, mivel „azok csupán a karmik számára vannak.” Mintha az álmok kettssége egyszeren a homlokára festett tilak jel hatására (és így azt ISKCON-izálva) azonnal megsemmisülhetne. Ám ahelyett, hogy a Bhágavatamból jó néhány oldalt egy vállrándítással kisepernénk, inkább kutatnunk kellene azok megfelel alkalmazási módja iránt. Úr Krisna nem állítja, hogy a bhakták életét érint kettsségek okozta zavarokat – csupán mert álmok – semmisnek kell tekintenünk. Nem mondja, hogy nem kell velük semmit sem tennünk.  azt mondja, hogy spekulálni, fecsegni és vitázni róluk nem nyújt megoldást! Az Istenség Legfelsbb Személyisége mondta: Sem dicsíteni, sem kritizálni nem szabad és az cselekedeteit. Inkább úgy kell látnimás eztszemélyek a világot, feltételekhez mint ami az kötött anyagitermészetét természet és élvezetre vágyó lelkek kombinációja, mindenben az egy Abszolút Igazságon alapulva. Bárki, aki dicsíti, vagy kritizálja mások tulajdonságát és szokásait, hamarosan el fog térni saját legjobb érdekétl, miközben elmélyed az illuzórikus kettsségekben. Aki megfelelen megértette, hogy hogyan váljon szilárddá a teoretikus és tapasztalati tudományban, melyet Én magam határoztam meg az elbb, nem foglalkozik anyagi dolgok kritizálásával, vagy dicsítésével. Mint a nap, szabadon vándorol  is a három világban. [ SBh 11.28.1, 2. és 8. versek] Egy pszichológiai gyógymód, melyet Krisna saját maga határozott meg

„Akkorazhát mitlépés, kellenehogy tennünk a problémáinkkal?” hangzik a kétségbeesett siránkozás. Nos, els alázatos helyzetbe kell –kerülnünk. Ez azt jelenti, hogy a kettsségekkel való küzdelmünket természetesnek kell elfogadni (azaz elismerni, hogy az elménk okoz problémát számunkra), mivel gyengék vagyunk saját magunkat tiszta lélekként elfogadni. Miután ezt megtettük tovább léphetünk, hogy elfogadjuk Krisna személyes javaslatát gyenge pszichológiai helyzetünk kijavítását illeten. (Emlékezzünk arra, hogy a pszyché szó jelentése ’lélek’, tehát a valódi pszichológia a transzcendentális önmegvalósítás szintjéig emel fel minket.) Ahogy azt az elbb láttuk a 11. Ének 28. Fejezetében, Úr Krisna Uddhavát arra tanítja, hogy a transzcendentális tudás segítségével hogyan lehet elválasztani a lelket a kettsségektl. Ám Uddhava, ahogy Arjuna is tette a Bhagavad-gíta 6.33. versében, attól tartott, az elme errl túl ers, képtelenség egyedül a yoga tudományával legyzni. A 29. Fejezet hogy els versében így beszél Uddhava:

35

Kedves Acyuta! Attól tartok, hogy az Általad leírt yoga módszer túl bonyolult annak a számára, aki nem képes elméjét irányítás alá vonni. Ezért kérlek mutass számomra egyszerbb módszert, mely által e feladat végrehajtható. Majd a következ versben egy fontos megfigyelést tesz: Ó, lótusz-szem Uram, az elmét szilárdan irányítás alatt tartani akaró yogik általában kudarcot vallanak, mivel képtelenek tökéletessé válni a transzban. Így idvel belefáradnak abba, hogy az elmét uralmuk alatt tartsák. A „kudarcot vall” szó (visidanti – kudarcot vall) a tudatlanság köterejére utal, amely a szenvedélyes hangulatban végzett cselekedetek végeredménye. Az emberi lény alapveten a szenvedély köterejében létezik, azaz mégha „lelki” tevékenységet is végez, csak addig küzd, míg kudarcot nem vall. Ekkor beleun a sadhana gyakorlásába és esetleg voidista ideák áldozatává válik. Ahogy a Kumárák és Dévahuti anya is tette, azon kezd el spekulálni, hogy hogyan válassza el az elmét az érzékek tárgyaitól. Ám hamarosan választás elé kerül; vagy tagadni kezdi létezését, vagy meghódol „természetének” (azaz elfogadja anyagi természetét). Manapság messze a második megoldás a nyer. A legtöbben döntésüket a Gítából vett által?” helytelen érveléssel támasztják alá, miszerint „Mit is lehetne elérni a vágyak elnyomása Srí Krisna azzal válaszol Uddhavának, hogy beszél a töretlen tudattal Számára végzett odaadó szolgálat végzésérl. A 29. Fejezetben (melyet Uddhava-gítának ismernek) sok vers szól errl, itt csak néhányat fogok megemlíteni.

kuryat sarvani karmani mad-artham sanakaih smaran mayy arpita-manas-citto mad-dharmatma-mano-ratih Mindig emlékezve Rám, az azokba. embernekElméjét mindenéskötelességét anélkül kell ajánlva, végeznieaza kedvemért, hogy beleunna intelligenciáját Nekem Érdekemben végzett odaadó szolgálathoz vonzódva kell elméjét megszilárdítania. [SBh 11.29.9]

Kuryat sarvani karmani: a bhakta minden kötelességét végezze el. Lehet, hogy ezáltal ellentétes érdekek közé kerül, ahogy az Arjuna esetében is történt Kuruksétrán, ám ez nem lehet kifogás arra, hogy valaki elsiesse (szenvedélyesen) a dolgokat. Az itt említett sanakaih szó azt jelenti, hogy „fokozatosan”, vagy „lépésrl-lépésre” kell elrehaladni. Ugyanezt mondta Arjunának is Úr Krisna a Bhagvad-gíta 6.25. versében (sanaih sanair uparamed ). Ahogy egy költ szájából hangzik el: „A legkevesebbet szárnyalló madár jut a legmesszebbre.” Az olyan madarak, mint az albatrosz a szél szárnyain utazva szárnyaikat alig mozdítva sok ezer tesznek meg az óceán fölött, míg a kismadarak szárnycsapásaikkal csak mérföldet rövid távolságokat képesek megtenni a kertben. Türelmesensr kell dolgoznunk addig, míg valóban minden szolgálatunk végzésében az Úrhoz nem ragaszkodunk, és e ragaszkodás révén mindig emlékszünk is Rá. Így az  kegyébl talán

36

az albatroszhoz hasonlóan átvitorlázhatunk az anyagi létezés óceánján – vissza haza, vissza az Istenséghez.

naresv abhiksnam mad-bhavam pumso bhavayato 'cirat spardhasuya-tiraskarah sahankara viyanti hi Ha valaki állandóan azon meditál, hogy jelen vagyok mindenkiben, abban a vetélkedés, az irigység és az erszakosság helytelen tendenciái – a hamis egóval együtt – nagyon gyorsan elpusztulnak. [SB 11.29.15] Itt Úr Krisna elmagyarázza, hogy az irigység elménkbe belopva magát hogyan mérgezi meg kapcsolatainkat. Amikor velünk egyenlkkel vagyunk együtt, vetélkedés formájában jelentkezik. Ha nálunk idsebbekkel találkozunk, egyfajta nehezteléssel együtt annak magasabb helyzetére válunk irigyekké, amikor pedig nálunk alárendeltekkel van dolgunk, becsmérlésként mutatja meg magát. Az orvosság az, hogy minden társunk szívében lássuk Krisnát, akár felettünk állnak, akár alattunk vagy legyenek velünk egyenlek. Felmerülhet egy kérdés: „Mit tegyünk olyanokkal kapcsolatban, akik maguk helytelenül viselkednek? Hogyan tartsunk velük kapcsolatot?” A vyavahara kultúrában szabályok léteznek a civilizált együttlétre. Kulturált emberek, személyesen legyenek akár „rosszak”, vagy „jók”, követik ezeket a szabályokat, tisztelve a társadalmi rendet. Ha valaki figyelmen kívül hagyja az ilyen szabályokat,  mveletlen és a törvény büntetést ró ki rá – ha az állami nem is, de a karma törvénye bizonyosan. Ám ha mi egy ilyen személyt velejéig romlottnak látunk, függetlenül attól, hogy mennyire kultúrálatlan, az saját leesésünk kezdete lehet. A szenvedélyes emberi természetben az általunk érzékelt romlottság mögött a mindenki számára jó Srí Krisna áll. Fokozatosan fel kell jutnunk a paramartha szintre, hogy mindig t lássuk és halljuk. A paramartha szintreválaszt kerülésad.jószerével magunk kapcsolatban is minden kérdésünkre Önmagát saját az becsüli alá, lebecsülésével aki nem megfelelen értelmezi saját helyzetét. Látva saját maga tökéletlen képességeit és hibáit elkedvetlenedik, szégyenkezik, kétségbe esik és haragossá válik. Meg kell tanulnunk Krisnát látni a szívünkben túl azon, hogy hibáink miként fednek be minket. Aztán meg kell tanulnunk úgy látni önmagunkat, ahogy Krisna lát minket. Az egyedüli problémát az okozza zavarodott elménk számára, hogy önmagunkra (elménkre) csak a köterk torzító fátylán keresztül nézünk – ahogy ezt az esszé legelején bemutattuk. A következ versben, csodálatosan inspirációt és ert sugározva, az Úr biztosítja Uddhavát:

samahitaih kah karanair gunatmabhir guno bhaven mat-suvivikta-dhamnah viksipyamanair kim nu dusanam ghanair upetairutavigatai raveh kim Micsoda érdem jár annak, aki megfelelen megértette személyiségemet, mint Legfelsbb Istenség, amikor érzékei – melyek pusztán az anyagi köterk termékei 37

– tökéletesen a meditációra koncentrálnak?! Másrészrl mi szégyen érheti t, ha érzékei esetleg izgatottakká válnak? Vajon mit jelent a Nap számára, ha a felhk néha eltakarják? [SB 11.28.25] A következ vers az Uddhava-gíta 29. Fejezetébl pörölycsapásként hat az emberi elménket és érzelmeinket befolyásoló szenvedély köterejére:

yo yo mayi pare dharmah kalpyate nisphalaya cet tad-ayaso nirarthah syad bhayader iva sattama Ó Uddhava, szentek legjobbika, egy veszélyes helyzetben minden közönséges ember sírni kezd, félelem hatja át és sajnálkozni fog, habár ezek a haszontalan érzelmek nem változtatnak helyzetén. Ám a személyes motíváció nélkül Nekem ajánlott tettek, még ha abszolút haszontalanok is, a vallás valódi folyamatai közé számíthatóak be. [SBh 11.29.21] Oly izgatottakelhasználjuk vagyunk kapcsolataink ragaszkodásaink terén. Olykapcsán. sok emócionális energiánkat félelmeink, és dühünk és sajnálkozásaink De mi mindennek az eredménye? Minden emberi kapcsolatnak egyszer vége kell legyen, minden kapcsolat meg kell szakadjon. Arra viszont nagyon nehezen találunk idt és energiát, hogy egy kis szolgálatot végezzünk Krisnának, hogy énekeljük szent nevét és egy virágot ajánljunk fel Neki, mivel a szenvedély köterejének hatása alatt nem sikerül megértenünk az ilyen odaadó tettekbl származó örök áldás értékét. Ez a vers egy érdekes tanulságot is tartalmaz arról, hogy mi a merészség és önkontrol szerepe a Krisna-tudatban. Ha valaki azt gondolja, hogy a testét, elmebeli nyugalmát, vagy társadalmi helyzetének biztonságát veszélyeztet helyzet a legrosszabb, nem lesz képes merészen Krisnát szolgálni, még ha önkontrolált állapotban is van. Ha valaki úgy véli, hogy a legnagyobb áldás önkontrolálttá, a kívülrl nézvemégha hasznos szolgálatát követ jutalom, tisztelet és megbecsülés, nem válhat merész is a szolgálatban. Most idézni fogok három verset az Uddhava-gítából (29. Fejezet), melyben Úr Krisna a Bhagavad-gíta 18.68-71 verseinek tartalmát ismétli meg. Ha valaki bhaktáim körében szabadon terjeszti ezt a tudományt,  az Abszolút Igazságot tanítja, és számára Saját Magamat adom oda. Aki hangosan megismétli ezt a legmagasabb rend gondolatrendszert, mely a legfényesebb és legtisztítóbb valamennyi közül, nap-mint nap meg fog tisztulni, mivel a transzcendentális tudás lámpásával Engem mutat meg másoknak. Bárki, ha rendszeresen hittel és figyelemmel meghallgatja ezt a tudományt, miközben tiszta odaadó szolgálatomban foglalja le magát, soha nem válik anyagi tevékenysége kötelékeinek rabjává. [SBh 11.29.26-28]

38

Végül az esszé befejezéseként hagy emlékeztessem az olvasót Kapiladéva egy bhakti-yogával kapcsolatos állítására, amiben azt az irányítatlan elme legyzésére szolgáló folyamatnak jelenti ki.

jarayaty asu ya kosam nigirnam analo yatha A bhakti, az odaadó szolgálat az éllény minden külön törekvése nélkül feloldja annak finom fizikai testét, éppen úgy, ahogyan a tz emészti meg a gyomorban mindazt, amit megeszünk. [SBh 3.25.33] Sríla Prabhupáda hozzáfzése: A bhakti sokkal magasabb rend, mint a mukti, mert az odaadó szolgálat végzésével járó törekvés, hogy megszabaduljunk az anyagi kötelékektl, automatikusan sikerrel jár. A vers azt a példát említi, hogy ha jó az emésztésünk, a tz a gyomorban képes megemészteni mindent, amit megeszünk. Egy bhaktának nem kell külön törekednie a felszabadulás elérésére. Számára az Istenség Legfelsbb Személyiségének végzett szolgálat a felszabadulás mert Srí ha az Úr szolgálatát végzi, az azt jelenti, hogy megszabadul anyagifolyamata, kötelékeitl. Bilvamangala Thákura nagyon szép szavakban beszél errl az állapotról: „Ha tántoríthatatlanul átadom magam a Legfelsbb Úr lótuszlábának, akkor a mukti, a felszabadulás cselédként szolgál engem. Mukti, a cseléd mindig kész megtenni mindent, amit kérek.”

39

2. rész Az elme és tevékenységének Védikus alapú vázlata 2/1. fejezet Bevezetés

A vázlat szót a modern pszichológiában különféle módon alkalmazzák. Ebben az esszében a következ értelmezést követem: az összetett valóság vázlatos magyarázatául egy egyszersített sémát alkalmazok. Az alábbiakban tehát az elmérl lesz szó. A kifejezés (elme) értelmezését Sríla Prabhupáda szavai alapján fogalmazzuk meg (Srimad-Bhagavatam 1.3.33 magyarázat): „… az éllény a durva testet és a finom elmét összetéveszti saját énjével.” Az elme jelentése tehát lingasaríra, azaz finom test. Ez azt jelenti, hogy sem a buddhi (értelem) sem az ahamkara (hamis én) tevékenységét nem tekintem függetlennek az elmétl, hanem együtt, összetett egységként mutatom be ket, miközben alapveten a Védákból vett idézetekre fogok hivatkozni. A Srimad-Bhagavatam 11. Énekének 22. fejezetében Srí Krisna azt mondja Uddhavának, hogy a Védákat ismer szentek sokféle módon elemezték a tattvákat (a valóság durva, finom és lelki kategóriái). Az Úr maga huszonnyolc tattvát tanít Uddhavának, ezenkívül megersít másik nyolc ettl eltér módszert is, melyeket különböz ismert bölcsek tanítottak a múltban. A teremtésnek tehát legalább kilenc különböz, a Védákban elfogadott módszere van, és a Srimad-Bhagavatam 11. Éneke mindezt jóváhagyja. A Bhagavad-gita 13. fejezetében Srí Krisna még egy újabb rendszert tanít a tattvákról Arjunának. Mindezek ismeretében logikus kijelenteni, hogy az elme és tevékenységének magyarázatára legalább tízféle meghatározást adhatunk. Ezek után gondolom érthet, hogy miért használom a „vázlat” kifejezést a dolgozatomban. E vázlat hátterét  ahogy azt kínos precizitással mindig megmutatom majd  a Védák képezik, különös tekintettel Sríla Prabhupada könyveire, a Bhagavadgitára, a Srimad-Bhagavatamra, a Sri Caitanya-caritamrtára és a többire. Dolgozatom egy rendkívül összetett valóság egyszersített formáját mutatja majd be. Az alábbi négy téma alkotja a f témakört: 1) A jívátma feltételekhez kötött állapotának áttekintése 2) Maha-samasti, Samasti és Vyasti: a tudat hogyan van feltételekhez kötve 3) A pszichológia mélységei a Védák alapján 4) A bhakti-yoga pszichológiájának áttekintése A jívátma feltételekhez kötött állapotának áttekintése Máyá kétféle energiát használ, hogy megkösse az éllényt. Az egyiket praksepátmikának, a másikat avaranátmikának hívják. Amikor valaki ki akar jutni az anyagi kötelékek közül, a praksepátmika-sakti, a figyelem elterelésének bvölete - az érzékek kielégítésének folyamat által – ráveheti, hogy maradjon ott a feltételek közötti életben. A másik energia feladata 40

(avaranátmika ), hogy a feltételekhez kötött lélek még egy disznó, vagy ürülékben él féreg testében rohadva is elégedettséget érezzen. A lélek máyá félelmetesen ers eltérít ereje miatt tehát nagyon nehezen tud kiszabadulni anyagi kötöttségébl. [C.c. Madhya 20.6m] Kezdjük tehát a jívátma feltételekhez kötött állapotának általános áttekintésével. Mit is jelent maga a kifejezés? A modern pszichológia meghatározása a következ: „Egy feltételhez kötött reakció kifejezdése, vagy annak betanítás általi kiváltása.” Talán a legtöbbet említett példa erre Pavlov kutyájáé. 1904-ben az orosz tudós, Ivan Pavlov, Nobel díjat kapott a feltételekhez kötött válaszreakció felfedezéséért, miután egy kutya szokásai közé beültette, hogy egy csöng hangjára nyáladzani kezdjen. A kutyát elször arra tanította meg, hogy tudatosan kapcsolja össze az ennivaló megjelenésének tapasztalatát az ezzel egy idben megszólaló csöng hangjával. Miután ez sikerült, pusztán a csöngt hallva - mindenféle étel megjelenése nélkül - a kutya elkezdett nyáladzani. A „feltételekhez kötöttség” tehát azt jelenti, hogy vágyaink kielégítését mentálisan össze kötjük egy olyan ingerrel, mely nem alkalmas az elégedettség megteremtéséhez. Pontosan ez történik a jivátmával, amikor máyá hatást gyakorol rá. Ezért a Srimad-Bhagavatamban a feltételekhez kötött lelket a tevéhez hasonlítják. A teve nagyon tüskés ágakat enni,a melyek elvágják nyelvét. Amikor ezeket eszi,szeret a vére hozzákeveredik megrágott tüskésa ágakhoz, amitl az egy kicsit ízesebbé válik. A teve erre azt gondolja: „Ó, ezek az ágak nagyon finomak.” A „má” jelentése „nem”, és a „yá” jelentése „az”. Így a „máyá” szó jelentése, „ami nem az”. Így érthetjük meg máyá-t, vagyis az illúziót. [Az élet az életbl származik 11. reggeli séta]

hoya maya-das kore nana abhilasa „Máyá szolgája mindig sok-sok vágyat tapasztal.” [Sríla Prabhupáda Hyderabadban 1975-ben idézte egy bengáli énekbl – lecke kazetták 4, B oldal] Az esszé elején hogy olvasható idézet alapján – : amikor két energiájáról volt szó – máyáelször megismerhettük, hogyan dolgozik a jívátmát eltéríti az elégedettség máyá valódi útjáról (pont úgy, ahogy Pavlov kutyája tanulta meg, hogy a csöng hangjára reagáljon, mintha az lenne az étel), majd arra tanítja meg a lelket, hogy újra és újra, életrléletre passzívan elfogadja a hamis elégedettséget még akkor is, ha egy disznó testébe kerül. A Srimad-Bhagavatam 5.14.17 versében találjuk meg a folyamat meghatározását: amikor a vágy valódi tárgyát egy hamis dolog helyettesíti, azt manoratha upagatá-nak nevezik. Nagyon fontos megértenünk az itt használt kifejezést. Manoratha azt jelenti, hogy ’az elme szekere’. Az upagatáé pedig ’által’. Vegyünk egy hasonlatot a kifejezés jobb megértéséért: az elme egy ülhely, vagy egy járm, amin a lélek valami hamis dolog felé halad, ám valódinak fogadja el a célt. Iti svapna-nirvrti-laksanam anubhavati, fejezi be a vers a gondolatot. „Így a lélek mint egy álomban, boldognak érzi magát, s feltételekhez kötött helyzetében elmebeli kitalációk által keres gyönyörséget.” Az els esszében már volt szó errl, a sástra az ember helyzetét ismételten egy álomban tapasztalható élményhez hasonlítja. Van egy másik érdekes és helytálló példa, mely a jíva helyzetét a mámoros állapottal, illetve a szenvedélyek hatásával hasonlítja össze. 41

Eleve mámorban élünk. Máyá, az anyagi energia befolyásának hatására elfelejtettük, hogy kik vagyunk. Mindenkivel ez a helyzet. Senki sem tudja, hogy nem azonos testével. Ez olyan, mint a mámor. A valóságban az ember nem azonos a testével, ám ha kimész innen, bárkit megkérdezhetsz: „Ki vagy te?” „Én? Hát ez a test vagyok.” Tehát már eleve mámorban élnek. [Srimad-Bhagavatam eladás 1973. dec. 2. Los Angeles] Azok, akik a gyümölcsöz tettek és a spekulatív tudás rabjai, nem képesek felfogni Úr Krisna szent nevének értékét, mely mindig tökéletesen tiszta, örökké felszabadult és lelki boldogsággal teli. [C.c. Adi 7.72p] Nézzük meg egy pillanatra a kényszer általi megszokás folyamatát. Az egész egy mámoros érzéssel kezddik, amikor valaki azt a szabadság gyönyöreként fogja fel. Az ismételt mámorba merülés következtében hozzászokik az élményhez, bár közben kiderül, hogy a szabadság és ennek élvezete valójában különböz elnyomások segítségével mködik csak. Végül a viselkedés egyre szkül spiráljának útján megszilárdul a kényszeres ragaszkodás. Eleinte elég széles körben, majdnem a teljes, normális élettérben engedélyezi a mozgást (családi élet, munka, barátok, tiszteletre méltó társadalmi helyzet). Ám ahogy szkül a spirál, mindegyikük fokozatosan, egymás után kiszorul onnan. Hamarosan semmi hely nem marad a normális a kényszer rabsága egyetlen, minden mást felfaló „szükségletének” kielégítéseéletre, iránt kötelezi el az embert. Valójában ez a kényszer rabság egyáltalán nem igazi szükséglethez köt. Amikor a tudat ebbe a helyzetbe kerül – melyben a kutya sem tehet mást, mint nyáladzani kezd a cseng hangjára –, a természet erejének kényszere által irányíthatatlan vágyat kelt dologhoz ragaszkodik, ami igazából nem képes enyhíteni magát a vágyat. Rabsága tehát úg yjön létre, hogy egy olyan dolog használatára vágyik, aminek elfogyasztása után még ersebbé válik maga a vágy. Maga máyá támogatja e kényszer rabságot. Hogyan? Megteremti a kényszeres kapcsolat kialakulását elsegít vágyott dolgokat és személyeket, valamint elosztja, fenntartja, illetve helyettesíti ket. Röviden: máyá lehetségeket teremt. Ám maga az egyéni lélek hozza létre „szükségleteit”. Ezért nem okolhatjuk máyát rabságunkért. Saját választása alapján a lélek teremti meg szükségleteit, melyekrl úgy hiszi, hogy azok gyönyörteli szabadságot adnak.

karya-karana-kartrtve hetuh prakrtir ucyate purusah sukha-duhkhanam bhoktrtve hetur ucyate Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és hatásnak, míg az éllény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban. [B.g. 13.21] Srila Prabhupada magyarázata: Mindenki a test fajtájának megfelel szenvedésben részesül. Az éllények testeit pedig a természet biztosítja. Ezt magyarázza el itt a vers. Karyakarana- kartrtve hetuh prakrtir ucyate. Kartrtve , a tetteimet is az anyagi természet irányítja. Végs soron az Isvara irányít, aki a szívedben helyzekedik el,

42

sarvasya caham hrdi sannivistho mattah smrtir jnanam apohanam ca , ám nem közvetlenül, hanem az anyagi természet ügynökségén keresztül cselekszik. Karya-karana-kartrtve hetuh prakrtir ucyate. Prakrtir. Épp úgy, mint ahogy egy bnözt a bíróság megbüntet: „Ezt az embert hat hónapra börtönbe kell zárni.” Kívülrl nézve a bíró, vagy a bíróság a büntetés okozója, ám igazából nem ez a helyzet. A bíró a törvény alapján szabja ki a büntetést. Én okoztam egy helyzetet, én tettem magamat bnöznek, majd a bíróság a törvények alapján büntetésben részesített. Tehát valójában a szenvedésemet nem a bíróság okozza. Miért is tenné? Hiszen nem az ellenségem. Tehát ez történik velünk is. Karya-karana-kartrtve ketuh prakrtir ucyate purusah sukha-duhkhanam bhoktrtve hetur ucyate. Tehát a bhoktrtva, az élvezeteim az ok, mivel ezekért jöttünk ide az anyagi világra. De nem mindenki élvez ugyanolyan módon. Láthatjuk magunk körül mindezt. Van aki egyféleképpen talál élvezeteket, más másként… „Ami az egyiknek étel, a másiknak méreg.” Amit a disznó élvez, más éllények nem szeretik. Ez így van mindenhol. Ezért, amikor hogy egy jó„máyá, társaság hatásárakarmai valódiközé tudatosságra megérthetjük, a prakrti kerültem,teszünk aszerintszert, kell cselekednem, ahogy kapcsolatba lépek a természet különböz minségeivel, eszerint kapok különböz tipusú testeket, helyzeteket, hogy boldogtalan, vagy boldog lehessek. A helyzetem tehát az, hogy teljes egészében a prakrti irányítása alatt állok.” [Bhagavad-gita 13.21 eladás, 1973. október 15-én Bombayben] A Srila Prabhupada példája (a bíróság ítéli a bnöst börtönbüntetésre) újabb kiváló összehasonlításra ad lehetséget. A bnös szokások egyikének tekinthet a szenvedély, ami önmagában is egyfajta börtön. A bíróság az anyagi természet. Az anyagi természet mögött áll a Felslélek. Tle kapunk tudást, emlékezetet és felejtést, melyek örömeink és szabadságunk egyéni elképzelésének részeit alkotják. Ám e kép gyökere saját akaratunk. Elször szabad választásunk van, s a Felslélek segít beteljesíteni vágyainkat, bármi is legyen az. Habár mindenhez a Felslélektl, és prakrti energiájától kapunk segítséget, a mi felelsségünk az, hogy mit választunk. Eddig láttuk tehát, hogy a tudatunk kétszeresen is máyá hatása alatt áll, és megérthettük néhány hasonlat segítségével, hogy a tiszta tudat hogyan kerül befedett helyzetbe. Ezek a következk:

- Pavlov kísérlete a kutyával - egy álombéli tapasztalat - a mámor, a szenvedély kialakulása - ha egy bnös tettet követünk el, annak eredményeként a börtönben találjuk magunkat.

43

Most pedig térjünk át a hasonlatok analógiáiról a végs összefoglalásra. Egy kiváló vaisnava ácárya, Baladeva Vidyabhusana írta:

vikare prapance janmadi satake va na vartate iti vikaravarti niravadyam brahma svarupam tadgunabhutam taddhamadikam ca tattadvisayaya vidyaya tattadavrtti pariksayan muktastadanubhavams tisthatiti na kincidunam hi yathah kathasrutirmuktasya tatha sthitim aha puram ekadasadvaramajasyavakrtatejasah anusthaya na socati vimuktasca vimucyate iti svarupavarikaya vrttya mimukto vidvangunavarikaya taya vimucyate ityathah Hatféle átalakulás (vikara ) létezik, melyeken az éllény keresztül halad anyagi létében [születés, növekedés, fennmaradás, szaporodás, hanyatlás és halál]. Ami e vikárákhoz képest transzcendens, azt vikara-avartinak hívják. Az Úr, lakhelye, valamint mindazok, akik az Úr tulajdonságaival rendelkeznek a vikara-avarti kategóriába tartoznak. A felszabadult lélek ismeri mindkettt (felszabadult ) s tud mindent Úrról, aki e kettélnek, forrása. vikara és vikara-avarti és feltételekhez kötött lelkek azugyanazon a világon ám A a felszabadult lelkek nincsenek befedve. A Katha Upanisad 2.2.1 szerint „Van egy kilenckapus város [az emberi test] mely a születetlen, tiszta szív Legfels Személyhez tartozik. Aki bár e helyen élve is Rajta meditál, soha nem szomorkodik. Mindig akadálytalanul láthatja az Urat, és mentes az anyagi természet minden befedettségtl.” Tehát a felszabadult lélekre nincs befolyással sem a svarupa-avarika (a lelki formát befed tudatlanság), sem a guna-avarika (a természet három módjának fedrétege). Az els lényeges dolog az átalakulás. Az elbbi idézetben említett hatféle átalakulás a tudat átalakulásának jelzése. A hat vikára által befolyásolt lelkek saját maguk változtatták tudatosságukat a lelki gyönyör felszabadult állapotából a kötöttség és sajnálkozás állapotába. Valóban át tud alakulni a tudat? Srila Prabhupada a Srimad-Bhagavatam 5.11.11 verséhez írt magyarázatában ezt mondja erre a kérdésre: Nem szabad azt hinnünk, hogy a fizikai elemek — akár a durvák, akár a finomak —kölcsönhatásai, amelyek az elme és a tudat átalakulásait okozzák, függetlenül mködnek. Az Istenség Legfelsbb Személyisége irányítása alatt állnak. A Bhagavad-gítában (15.15) Krisna azt mondja, hogy az Úr jelen van mindenki szívében (sarvasya cáham hrdi sannivisto mattah smrtir jnánam apohanam ca ). Ahogy ez a vers megemlíti, a Felslélek (ksetrajna ) irányít mindent. Az éllény szintén ksetrajna, az Istenség Legfelsbb Személyisége azonban a legfelsbb ksetrajna.  a szemtanú, és  ad utasításokat. Minden az  parancsára történik. Az éllény különféle hajlamait saját természete vagy elvárásai hozzák létre, és az Istenség Legfelsbb Személyisége tanítja t az anyagi természeten keresztül. A test, a természet és a fizikai elemek az Istenség Legfelsbb Személyisége irányítása alatt állnak, s nem automatikusan mködnek. A természet nem független és nem automatikus. 44

A Bhagavad-gítá megersíti, hogy a természet mögött az Istenség Legfelsbb Személyisége áll. A Mayavádik abban a tanításban hisznek, hogy a tudat nirvikára, azaz nem átalakítható. Ezért, hogy a feltételekhez kötött állapotot megmagyarázzák az illúzióhoz fordulnak segítségül: eszerint jelenlegi érzékelésünk és az anyagi világról alkotott felfogásunk totálisan szubjektív, képzeletbeli. Azt mondják, hogy az ilyen érzékelések és felfogások semmilyen tekintetben sem kapcsolódnak a valósághoz. Állításuk rákényszeríti ket, hogy az Abszolút Igazság felfogható és megérthet tulajdonságait is semmisnek nyilvánítsák. Szerintük a nevek, megjelen formák, jellemvonások, személyiségjegyek cselekedetek és kapcsolatok nem többek, mint halucinációk, mivel a Valóság kivétel nélkül ezek nélkül létezik. A vaisnavák viszont azt tartják, hogy az anyagi világ nevei, formái, jellemvonásai, személyiségjegyei és kapcsolatai ugyan nem valóságosak (mivel átmenetiek), ám ugyanakkor máyának valódi hatalma van, amivel képes megzavarni a valós tudatot. Így alakulnak ki az anyagi világon tapasztaltak, ahol minden a valódi és eredeti transzcendentális nevek, formák, jellemvonások, személyiségjegyek, cselekedetek és kapcsolatok eltorzult visszatükrözdése. Bhagaván, Srí Krisna a valóságot örökké megnyilvánítja a lelki világban. A mayavádik félig-meddig ateisták. képesek elfogadni Krisnát, mint Legfelsbb Igazság, és Legfelsbb Irányító, habárNem  maga jelenti ki ezt önmagáról (Bhagavad-gita 7.7 és 8.9 versek). Isten utáni kutatásuk csak az én tudatosságáig jut el. Ezért nem tudják elfogadni, hogy a tudat átalakulhat. A valóságban viszont ez történik  az Úr Krisna akaratából. Srila Baladeva Vidyabhusana állítása szetint tehát mind a vikára (az átalakulás) mind a vikára-avarti (a transzcendens) az Úr autoritása alatt mködik. A transzcendentális világ az Úr személyes, isteni természete. Az anyagi világ – „a kilenc kapus város”, azaz az emberi test – más természettel rendelkezik, ám ettl függetlenül szintén az Úr birodalmának számít. A Bhagavad-gita 5.13 verse alapján ismerhettük meg a „kilenc kapus város” fogalmát ( navadvara pura ). A két szem, a két fül, a nemiszerv, a két orrlyuk, a száj és a végbél a kilenc kapu. A tizenegy kapus város ( puram ekadasadvaram), melyrl a Katha Upanisad tanít csak abban különbözik, hogy az érzékszerveket másként csoportosítja: srotra (hallás), tvak (tapintás érzése), caksus (szemek), jihva (a nyelv, mint ízlelszerv), vak (hangadás), pani (kezek), pada (lábak), payu (végbél), upastha (nemi szerv) és manas (elme). A lényeg, hogy mind a lelki, mind az anyagi világot az Úr irányítja és birtokolja. A felszabadult lélek – az Úr tiszta bhaktája – ismeri mindkét világot, és tetszése szerint bárhol tartózkodhat. A feltételekhez kötött lélek is mindkét világ lakója.  is mindig Úr Krisna lelki természetének szerves részecskéje, ám elfelejtette Krisnát. Így aztán a tudatlansággal befedve nem tud az Úr formájáról, s saját eredeti állapotáról sem. Azaz eltért vágyai valódi tárgyától, az Úr szeretettel teli kapcsolatának élvezetétl. A lelki formájáról tudatlan feltételekhez kötött lelket az anyagi természet három kötereje további rétegekkel fedi be, ami azt jelenti, hogy elfogadja egy anyagi forma koncepcióját. Mindez tudatának átalakulása által történik meg. Így aztán a feltételekhez kötött lélek azt hiszi, hogy megszületik, felnövekszik, egy ideig állandósul, szaporodik, sorvad, majd meghal. 45

A hat átalakulást azért tekinti önmaga változásának, mert egyéniségét a nyolc selem birodalmában véli felfedezni – a durva és a finom test formájában (föld, víz, tz, leveg, éter, elme, intelligencia és hamis egó). Ezen durva és finom energiák jóvoltából tizenhárom féle érzékelési lehetséget kap: „Minden közönséges tettünk és érzékelésünk az energia különféle formáitól függ, amelyeket a természettl kapunk különféle kombinációkban. Mind az érzékel, mind a cselekv érzékeinket, vagyis az öt felfogó érzéket, (1) a hallás, (2) a tapintás, (3) a látás, (4) az ízlelés és (5) a szaglás érzékét, valamint az öt cselekv érzékünket, (1) a kezet, (2) a lábat, (3) a beszéd, (4) a kiválasztás és (5) a szaporodás szerveit, valamint a három finom érzéket, (1) az elmét, (2) az intelligenciát és (3) az egót (összesen tizenhárom érzéket) mind a természet energiája durva és finom formáinak különböz elrendezdései hozzák létre.” [Bhag. 2.2.35 magyarázat] A feltételekhez kötött lélek tudatosságát hétfajta durva testi réteg fedi be: br, hús, csont, izmok, vel, zsír és sperma. [Krisna Könyv, második fejezet: „A félilstenek imái Úr Krisnához, anyja méhében.”] További ötféle finom felfogás gyakorol hatást a tudatra, ezeket az elme irányító istene, a hold mködteti: annamaya (az a felfogás, hogy az élet lényege (a felfogás, hogy az élet a testi mozgás), (az (az a felfogás, manomaya hogy a az jó étel), élet pranamaya az elme kultúrájában gyökerezik), vijnana-maya a felfogás, hogy a megkülönböztetés kultúrája biztosítja a jobb életet), és anandamaya (az a felfogás, hogy a legjobb élet az önmegvalósítás gyönyörének teljessége). [ Srimad-Bhagavatam 5.22.9, 10 és 6.15.12-15 magyarázat]. A finom testben nyilvánulnak meg az életjelenségek, melyek a tudatosságból és a különféle meggyzdésekbl állnak. [Bhagavad-gita 13.6-7magyarázat] A durva test öt elemének kölcsönhatása ébreszti fel a vágyat, a boldogság és a boldogtalanság érzését. [ibid.] A feltételekhez kötött lelket hat anyagi dolog korbácsolja: éhség, szomjúság, sajnálkozás, illúzió, öregkor és halál. [Srimad-Bhagavatam 5.1.35] Ezek hatására a lélek a feltételekhez kötött élet négy tettére szokik rá: az evésre, az alvásra, a párzásra és a védekezésre. A feltételekhez kötöttség csábítása a négyféle bnös tett: a tiltott nemi élet, a szerencsejáték, az önmérgezés és a húsevés. Ha ezeket elköveti, a lélek három kapun keresztül átjutva a pokolra jut, ezek a kéj, a harag és a mohóság. Más szóval azt mondhatjuk, hogy hat ellenség csapdájába esik be [Srimad-Bhagavatam 7.7.33], a kéj, a harag, a mohóság, az illúzió, az rültség és az irigység állapotába. Azáltal tudja elkerülni a pokoli létet és e hat ellenséget, hogy vallásosan él a szabályozott anyagi élet négy szintjén áthaladva: dharma, artha, kama és moksa (vallásosság, gazdagság, élvezetek és felszabadulás). Ám mindkét esetben (bnös vagy jámbor élet) a négyféle anyagi szenvedés hatása alatt marad: születés, halál, öregkor és betegség. A hat átalakulás (életszakasz) és az ezekhez kapcsolódó többi permutáció az anyagi tettek mezején nyilvánulnak meg, amelyet huszonnégy alkotórész együttese biztosít. [ Bhagavadgita 13.6-7] E huszonnégy elembl a legtöbbet már említettük, itt csak összegezni fogjuk ket. Van tehát öt durva elem, melyeket mahabhutáknak hívnak; van három finom elem; van az anyagi természet három módjának nem megnyilvánult állapota, amit avyaktának hívnak; van öt tudást szerz érzék; van öt munkát végz érzék; és van az érzékelés öt tárgya. Idam sariram kaunteya ksetram iti abhidhiyate, „Ó, Kunti fia, ezt a testet hívják 46

meznek.” [Bhagavad-gíta. 13.2] Tehát a huszonnégy elem alkotta mez az anyagi test, a kilenc (vagy tizenegy) kapus város.

47

2/2. fejezet Maha-samasti, Samasti és Vyasti:

Hogyan kerül feltételek közé a tudat Az esszé második részét azzal kezdjük, hogy kiinduló alapként hat szentírásból idézek. A vázlat a továbbiakban ezekre a sástrikus bizonyítékokra épül fel.

Taittiriya Upanisad 2.7: raso vai sah rasam hy evayam labdhanandi bhavati ko hy evanyat kah pranyat yad esa akasa anando na syat esa hy esanandayati A Legfelsbb Igazság a Rasa. A jiva akkor válik gyönyörtelivé, amikor eléri ezt a rasát. Ki cselekedne a testtel és a pránával (érzékelés képességei) ha ez a gyönyörteli személy nem létezne?  nyújt gyönyört mindenki más számára.

Srimad-Bhagavatam 3.25.15: cetah khalv asya bandhaya muktaye catmano matam gunesu saktam bandhaya ratam va pumsi muktaye Azt az állapotot, amikor az éllény tudata az anyagi természet három köterejéhez vonzódik, feltételekhez kötött életnek hívják. Ám ha valaki tudata az Istenség Legfelsbb Személyiségéhez ragaszkodik, akkor  a felszabadulás tudatállapotában van.

Srimad-Bhagavatam 3.32.19 nunam daivena vihata ye cacyuta-katha-sudham hitva srnvanty asad-gathah purisam iva vid-bhujah Az Úr legfelsbb parancsára ezek az emberek kárhozatra vannak ítélve. Irtóznak az Istenség Legfelsbb Személyisége cselekedetei nektárjától, ezért az ürülékev disznókhoz hasonlítják ket. Lemondanak arról, hogy az Úr transzcendentális tetteirl halljanak, s a materialista emberek visszataszító cselekedeteinek hallgatásába merülnek.

48

Rg-Veda 10.129.4: kamas tad agre samavartatadhi manaso retah prathamam yadasit A kezdetben ott volt a vágy, mely az elme els csírája.

Srimad-Bhagavatam 7.9.43: naivodvije para duratyaya-vaitaranyas tvad-virya-gayana-mahamrta-magna-cittah soce tato vimukha-cetasa indriyarthamaya-sukhaya bharam udvahato vimudhan Óh, legkiválóbb a nagy személyiségek között! Egyáltalán nem félek az anyagi léttl, mert bárhol vagyok, teljesen elmerülök a dicsségedrl és tetteidrl szóló gondolatokban. Csupán az ostobák és gazemberek miatt aggódom, akik bonyolult terveket sznek az anyagi boldogság elérése és családjuk, társadalmuk, országuk eltartása érdekében. Egyedül értük aggódom szeretetbl.

Srimad-Bhagavatam 10.1.4: nivrtta-tarsair upagiyamanad bhavausadhac chrotra-mano-'bhiramat ka uttamasloka-gunanuvadat puman virajyeta vina pasughnat

Az Istenség Legfelsbb Személyiségének dicsítése rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterrl tanítványra magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel többé megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsítése. Az Úrról szóló

a parampará száll. Az Úr e kozmikus elbeszélések

alkotják a feltételekhez kötött lélek akinek az ismétlda megfelel születésselgyógyírt és halállal kell szembenéznie. Egyszámára, mészároson vagy egy olyan emberen kívül, aki saját magát öli meg, ki az, aki ne hallgatná az Úr dicsségét? Az els idézet arról tájékoztat minket, hogy az Abszolút Igazság, rasa, mindenki számára a gyönyör forrása, még a feltételekhez kötött jivák esetében is, akik fizikai testükön keresztül cselekszenek. A Bhakti-rasamrta-sindhu (Odaadás Nektárja) elején Sríla Rúpa Gosvámi kijelenti, hogy Úr Krisna akhila-rasamrta-murti, mindenféle nektári rasa vagy íz eredeti formája. Az akhila szót Srila Prabhupada a „mindenféle”, „mindenfajta”, „univerzális”, „minden létez” „teljes” és hasonló jelentésekben fordítja. A második idézetet Úr Kapiladéva mondta, s eszerint az éllényeket két kategóriára osztják be – feltételekhez kötöttre és azfelszabadultra aszerint, alapján. hogy milyen típusú vonzódásuk van, Krisnához vagy más szavakkal élményeik –minsége A felszabadult személyek vonzódnak, és elérik az akhila-rasát, a nektár teljes tapasztalatát. A feltételekhez kötött személyek a természet módjaihoz vonzódnak, és amit kapnak, az khila (nem teljes) vagy jada (halott, érzéketlen) rasa tapasztalata. 1974. december 7-én Bombayben egy SrimadBhagavatam eladáson Srila Prabhupada a következket mondta: 49

Vonzódtok az anyagi, jada-rasa iránt. Itt is van rasa, máskülönben miért is dolgozna olyan keményen egy ember, hogy családját fenntartsa? Ha nem lenne ott valami ánanda, akkor miért tenné ezt? Senki sem vállal túl sok terhes felelsséget másokért. Ám a gyerekek, a feleség, a család érdekében megteszitek. Ott van az élmény… máskülönben ha nem lenne valami ánanda, miért is tennéd? Ez az ánanda tehát a kapcsolatból származik, ám tnékeny, és illúzórikus. Ezen a ponton szeretném megragadni az alkalmat, hogy bemutassam a samasti és vyasti kifejezéseket, melyek a második fejezet jelen részének címét alkotják. A ’ sama’ jelentése: „ugyanaz”, a ’vyasti’-é „ami úgy van”. Az Úr akhila (univerzális, „minden ami van”, stb.), így az  szempontjából a samasti jelentése – ahogy azt a Gíta 15.7. versében olvashatjuk – mamaivamso jiva-loke jiva-bhutah sanatanah. „Az éllények e feltételekhez kötött világon az Én örök parányi részeim.” Ám a feltételekhez kötött lelkek látásmódja az, hogy az anyag elválasztja ket Istentl és egymástól. Valójában maga a szó, jíva vagy jíva-bhuta ennek az elkülönült állapotnak a hangulatából származik. „A feltételekhez kötött állapotban az éllényt jíva-bhutának hívják, aminek jelentése: ’az életer az anyagban’.” [C.c. Madhya 6.269m] (Ugyanebben a magyarázatban Sríla Prabhupáda mondja azt is, hogy a felszabadult lelkeket brahma-bhutának hívják.) A Srimad-Bhagavatam 1.3.32 azt állítja, hogy sa jivo yat punar-bhavah, „a jíva ismételten megszületik”. Hasonlóan ehhez a 4.29.74 is azt mondja, hogy jiva ity abhidhiyate, „a jíva úgy érthet meg”, mint cetana (tudatos éllény) aki yuktah (kombinálódik) a sodasa-vistrtammal (a tizenhat kiterjedés), név szerint az öt érzékelhet dologgal, az öt aktív érzékszervvel, az öt tudást befogadó érzékkel és az elmével. A harmadik idézetben is Úr Kapila tanítását olvashatjuk, ahogy elmagyarázza: az Úrtól elválasztottak a legszerencsétlenebbek. Idegenkednek az akhila-rasától, mely e világon mint acyuta-katha jelenik meg, az Úr Acyutáról szóló témák formájában. Akik számára nem jelent élményt a Krisna-tudat olyanok, mint az ürülékev disznók; ugyanis van valahol olyan rasa, amely után vágyódnak, de szerencsétlenségükre ez az állatias hajlamú emberek utálatos ügyeivel kapcsolatos élmény, k errl szeretnek hallani, beszélni és ezt akarják utánozni. A feltételekhez kötött lelkeket a daivena-vihata, az isteni rend elítéli ezért. Kizetnek Krisna teljes, nektári társaságából, s ennek következtében a nektár iránti szomjúságukat visszataszító módon kell megpróbálniuk kielégíteni. Talán most érkezett el az id, hogy pontosan megértsük hogyan is alakul át tudatosságuk. A jíva-bhúták nem kevésbé szellemi lelkek, mint a brahma-bhúták. Mégcsak nem is kevésbé részei és szerves részei, illetve örök szolgái Krisnának. Viszont nem tapasztalnak élvezetet e szolgálatból. A Srimad-Bhagavatam 5.11.8 az elmét egy lámpás ég kanócához hasonlítja. Ha a kanóc nem megfelelen ég, ha a láng füstöl és serceg, a lámpás bekormozódik, és fénye nem lesz állandó. Ha szépen ég, a láng fényesen fog ragyogni anélkül, hogy bekormozná a lámpást. Ez a vers közvetett módon mutatja meg, hogy az elmének két állapota van: tattva és vrtti. A tattva állapot, melyet általában „igazság”-ként értelmezünk, itt Sríla Prabhupáda fordításában az „eredeti helyzetében” kifejezésként szerepel, míg a „vrtti” „különböz elfoglaltságok”-ként lett lefordítva. Mindkét szó, a tattva és a vrtti is elég gyarkan megtalálható a Srimad-Bhagavatamban. A vrtti kifejezést gyakran használják az anyagi létfentartás folyamatához kapcsolódó tettek megjelölésére. 50

Ezek alapján tehát a felszabadult elme számára nincs más elfoglaltság, mint a Krisnatudat, a tisztátalan elme viszont a vrttikhez kötdik. A Srimad-Bhagavatam 5.11.9 tizenegy vrtti-tevékenységet sorol fel három kategóriába osztva. Amikor az elme a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás tevékenységeiben merül el, az az érzékelés tárgyaival való kapcsolat. Amikor az elme a megragadás, a helyváltoztatás, a beszéd, a vizelet és ürülék eltávolítása valamint a nemi kapcsolat tetteiben merül el, az a cselekv érzékszervekkel való kapcsolat. Amikor az elme a mentális spekulálásban, vagy az éntudatban mélyül el, az abhimana (hamis egoizmus) elfoglaltság. A Rg-Védából származó vers – a negyedik idézet az alapot képez hatból – arról tájékoztat minket, hogy az elme magja a vágy. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az elme az anyagi lét kiinduló pontja. Ha az éllény nem merít élményt a teljes Krisna-tudatból, akkor kielégítetlen vágyai fognak keletkezni. Az anyagi vágyak az anyagi elme és az ebbl fakadó dolgok gyökereit képezik. (manaso-vrtti). A Srimad-Bhagavatam 10.1.42 azt mondja, hogy az elme természete vikarátmaka. Valószínleg emlékszik még az olvasó a tanulmány elején említett vikára szóra. A jelentése: „átalakulás”. Az elme speciális átalakulása háromféle lehet: gondolkodás (tudatosság és elmélkedés), érzés (érzelmek) és akarat (elhatározás). A három átalakult formán kívül van az elmének egy tiszta, eredeti formája. A Srimad-Bhagavatamból megérthetjük, hogy Krisna az Eredeti Tudatosság és minden pszichológiai tevékenység középpontja (ezek név szerint a gondolkodás, az érzés és az akarat). Mi mindannyian szerves részei vagyunk a Legfelsbb Gondolkodó, Érz és Akaró lénynek, ám a tudatlanság felhje befedi jelenlegi gondolkodásunkat, érzéseinket és akarásainkat, így eltorzult módon gondolkodunk, érzünk és akarunk. [Levél Mrs, Clinehez, 69-02-22] Így a feltételekhez kötött lelkek beszennyezett vyasti elméje az Úr eredetileg tiszta samasti elméjébl fejldik ki. A Srimad-Bhagavatam 10.1.42 kijelenti, hogy az anyagi test az anyagi elmébl alakul ki. Emlékeztetni szeretném az olvasót Srila Baladeva Vidyabhusana magyarázatára – melyet az esszé els részében írtam le. Eszerint a felszabadult lélek ismeri és kezeli mind a vikára (átalakulás), mind a vikára-avarti (transzcendens) világát. Ezt illusztrálja az ötödik idézet, melyet Srí Prahláda Mahárája mondott el. Imájában elmondja, hogy azért él félelem nélkül az anyagi világban, mert mindig emlékszik az Úr dicsségére és cselekedeteire. Egyedüli célja ittlétének az, hogy felszabadítsa az elbukott, feltételekhez kötött lelkeket, akiknek elméje a hamis anyagi boldogság éget súlyától terhes. A hatodik idézet arról tájékoztat minket, hogy míg az Úr motíválatlan dicsérete a felszabadult lelkek számára élvezetet és elégedettséget okoz. Ugyanez a tevékenység gyógyír a feltételekhez kötött lelkek lelki gyengeségére, orvosság anyagi vágyaik és elégedetlenségük beteg állapotaira. Csak azok a nagyon szerencsétlen személyek utálnak megtenni természetellenesen elhatározták, hogy megsemmisítik minden reményüketilyet, a lelkiakik fejldés iránt, s így nem vonzódnak e tettekhez. A tudat átalakulásainak figyelmes tanulmányozása alapján tehát láttuk, hogy ezek lényege a rasa, azaz az élmény átalakulása. Ebbl a változásból származnak különböz cselekedeteink. Hogyan is történik mindez? Viszonylag egyszeren érthetvé válik a 51

folyamat a következ két vers magyarázatának elolvasása után. Ezek a Srímad Bhávatavam 2. Ének 10. fejezetében találhatóak. Az anyagi világ teremtése vagy megnyilványulása eltt az Úr mint egységes energia (maha-samasti ) létezik, s amikor arra vágyik, hogy sokká legyen, megosztott, teljes energiává terjeszti ki Magát (samasti ). E megosztott energia tovább differenciálódik, s létrejön az Úr egyéni kiterjedéseinek három kategóriája — adhyátmika, adhidaivika és adhibhautika, ahogyan azt korábban elmagyaráztuk (vyasti). Ily módon a teremtés és a teremt energiák különböznek egymástól, ugyanakkor azonosak is. Mivel minden Tle (Mahá Visnutól vagy Mahá-samastitól) ered, a kozmikus energián belül semmi sem különbözik Tle, ám ugyanakkor minden ilyen energia, amely az Úrtól ered, különbözik is Tle, mert terveinek megfelelen mindegyiket sajátságos funkció és megnyilvánulás jellemzi. Az éllények szintén hasonló energiái (határenergiái) az Úrnak, s így egyszerre azonosak Vele és különböznek is Tle. [Bhag. 2.10.13p] Az éllények szíve képezi Paramátmá (Felslélek), az Istenség Legfelsbb Személyisége teljes kiterjedésének trónusát. Paramátmá jelenléte nélkül az éllény nem lenne képes korábbi megfelel energiában tevékenykedni. Az tetteinek éllények – akik helyzetben az anyagi a cselekv világban feltételekhez kötöttek – a bennük rejl hajlamok szerint nyilvánulnak meg az anyagi teremtésben, és a szükséges anyagi testet a Felslélek utasításai alapján az anyagi energia biztosítja mindegyiküknek. Errl a Bhagavad-gítá (9.10) is beszél. Amikor tehát a Felslélek a feltételekhez kötött lélek szívébe hatol, és ezáltal a megfelel elme nyilvánul meg, ennek hatására a lélek tudatossá válik tevékenységérl, ahogyan az ember tudatossá válik kötelességérl, amint felébred álmából. [Bhag. 2.10.30p] Feltehetjük ugyanazt a kérdést, mellyel Mahátma Vidura fordult Maitreya Munihoz (Srimad-Bhagavatam 3.7.6), hogy ha a teremtés az Úr kedvtelése (líla ), és ha az örökké boldog Úr közvetlenül jelen vanazaz éllények éllények számára. szívében, Maitreya akkor jelenléte és kedvtelése eredményez szerencsétlenséget azt válaszolta, hogymiért ez a szerencsétlenség átma-viparyaya, azaz saját hamis azonosításukból fakad. Az éllények elveszítették kapcsolatukat valódi helyzetükkel, mint az Úr szerves részei, és ehelyett énképüket a teremtés energiái között próbálják kibontakoztatni. Az Úr miközben illúziórikus energiájával játszik soha nem veszíti el eredeti, transzcendentális énjének érzékelését. E gondolatok visszavisznek bennünket a címben szerepl samasti és vyasti fogalmakhoz. Az Úrnak saját isteni célja van a teremtés lílájának megnyilvánításával, és ez magában foglalja (samasti ) minden szerves részének végs üdvözülését. „Az éllények Ura (Visnu) megteremtve az anyagi világot lehetséget nyújt a feltételekhez kötött lelkek számára, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez.” [B.g. 3.10m] Ám az éllények feltételekhez kötött vyasti látásmódjukból ereden a teremtést másként látják, ezért aztán szenvednek. Ezt megfontolva „A Krisna-tudat azt jelenti, hogy folyamatosan együtt vagyunk az Istenség Legfelsbb Személyiségével, egy olyan mentális szinten, ahol a bhakta a kozmikus teremtést pontosan ugyanúgy látja, mint az Úr Maga.” [ Bhag. 4.29.69]

52

Gondoljuk át még részletesebben, hogy hogyan is fejldik ki a teremtés lílája. A sástra négy szintet magyaráz el, mindegyik az Úr kiterjedésének egy-egy mellékterméke. A legfelsbb éllény, Krisna örökké létezik caturvyuha, azaz négyszeres kiterjedésében. Az ima üzenete az, hogy az embernek fel kell adnia hamis egóját, s hódolatát felajánlva Nekik egyúttal imádkoznia kell a catur-vyuha személyiségeihez. Habár az Abszolút Igazság csak és kizárólag egy személy, végtelen gazdagságát és energiáit azáltal mutatja meg, hogy számtalan teljes formába terjeszti ki Magát, melyek közül a catur-vyuha a legfontosabb. Az eredeti éllény Vasudeva, az Istenség Személyisége. Amikor megnyilvánítja eredeti energiáit és gazdagságát, Sankarsannak hívják. Pradyumna a Visnu kiterjedések gyökere, az egész univerzum lelke, Aniruddha pedig Visnu személyes megnyilvánulása, a Felslélek az univerzum minden egyes éllénye számára. Az itt említett négy teljes kiterjedés közül az eredeti Vasudeva, a többi három az  speciális kiterjedéseként tekinthet. Amikor az éllény elfelejti, hogy mind , mind az anyagi világ az Úr szolgálatára való, benne a tudatlanság tulajdonsága válik elsdlegessé, és így a feltételekhez kötött éllény mesterré akar válni. [Bhag. 11.5.29-30p] Az els , az Okozati Óceánban fekvkiterjedése; Maha-Visnu, aki az purusa-avatara anyagi energia összességének teremtje, Sankarsana a második purusa, Garbhodakasayi Visnu, Pradyumna kiterjedése; végül a harmadik purusa, Ksirodakasayi Visnu, Aniruddha kiterjedése. [C.c. Adi 2.56] Ahogy Srila Prabhupada megemlítette a Srimad-Bhagavatam 1.14.8 versének magyarázatában, nem könny megérteni egy laikusnak a catur-vyuha (Úr Krisna Vasudevával kezdd megnyilvánulása a négy Visnu-tattva formájában) helyzetét. Elkezdjük hát kihámozni e négy személyiség bonyolult valóságát olyan példát bemutatva, amikor Krisna kedvteléseit kiterjeszti Goloka Vrndávanán túlra. Például Úr Rámacandra az eredeti Vasudeva;  és három transzcendentális testvére az ádi-caturvyuha. [Bhag. 3.1.34m] Srí Náráyana, Vaikuntha ura, Vasudeva kiterjedése. [ Bhag. 1.16.26-30m] Azon túl, hogy a lelki világban örökké jelen20.276m]. vannak, a catur-vyuha négy személyisége megnyilvánul a mahat-tattvában is. [ld. C.c. Madhya A Védanta filozófiát tárgyaló nagy szentek beszélgetései egyik f témája az, hogy az Istenség négyszeres kiterjedése hogyan formálja meg a mahat-tattvát isteni jelenlétével. A következkben az Upanisadok összegzését láthatjuk. Felhívom a figyelmet arra a fontos rendszerre, ahogy a tudat állapotai és megnyilvánuló jellemzi kapcsolódnak e négy személy egyikéhez. Megjegyzésre méltó az is, hogy az Upanisadokban a catur-vyuha megnevezései a következk: Brahman (Vasudeva), Isvara (Sanraksan), Hiranyagarbha (Pradyumna) és Virat (Aniruddha).

53

Megalkotott Az Abszolút A tudat helyzete és megnyilvánulás A teremtés szintje aspektusai jellemzi (test) Brahma-bhúta (túl az Turiya: tiszta tudatosság Brahman (a három Brahman anyagi (túl a három kötern) köter felett) megtestesülésen)

Prajna (intelligencia az Karana-sarira avyaktában): susupti (kauzális, azaz okozati Mahat (mély-alvás; tudatlanság) test) Taijasa (alkotó Hiranyagarbh Linga-sarira (finom intelligencia); svapna Taijasa a test) (álmodó alvás) Ahamkara (hamis egó):Sthula-sarira (fizikai Virat Visva jagrata (ébrenlét) test) Isvara

Most pedig hasonlítsuk mindezt össze Sríla Prabhupáda könyveinek kulcs-állításaival. A

Sri Caitanya-caritamrta Madhya 20.276m-al kezdjük az idézetek sorát. A háromféle egoizmust (ahankárát ) szakkifejezéssel vaikárikának, taijasának és támasának nevezik. A mahat-tattva a szívben, a cittában lakozik, uralkodó Istensége pedig az Úr Vásudeva (Bhág. 3.26.21). A mahat-tattva három csoportba alakul át: (1) vaikárika, egoizmus a jóságban (sáttvika-ahankára), amelybl megnyilvánul a tizenegyedik érzékszerv, az elme, melynek uralkodó Istensége Aniruddha (Bhág. 3.26.27-28); (2) taijasa, azaz egoizmus a szenvedélyben (rájasa-ahankára ), amelybl megnyilvánulnak az érzékek és az intelligencia, és amelynek uralkodó Istensége az Úr Pradyumna ( Bhág. 3.26.29-31); (3) támasa, vagyis egoizmus a tudatlanságban, amelybl kiterjed a hangvibráció (sabda-tanmátra ). A hangvibrációból megnyilvánul az ég (ákása ) és egoizmus az érzékek,uralkodó kezdve Istensége. a füllel (Bhág. 3.26.32). Az Úr Sankarsana e háromféle Az els pont, amit ebbl megérthetünk, hogy Úr Vasudeva távolról, transzcendentális helyzetbl uralja a mahat-tattvát. Srila Prabhupada ezt nagyon szépen kiemeli a SrimadBhagavatam 3.26.21. vers magyarázatában. Itt azt írja, hogy a Vasudeva állapotot tiszta tudatosságnak, vagy Krisna-tudatnak is nevezik; a Bhagavad-gítában ezt ksetra-jna kifejezéssel illeti Krisna, amelyben a cselekedetek színterét – mely a samasti szinten mahat-tattvaként, míg a vyasti szinten az egyéni testként nyilvánul meg – és ezzel együt a Felslelket magát tökéletesen meg lehet érteni. A z elbb idézet részletben (Madhya-lila huszadik fejezet) Sríla Prabhupáda azt írja, hogy Úr Sankarsana a mahat-tattvában megnyilvánuló háromféle egoizmus uralkodó Múrtija. Ahogy már láttuk, a catur-vyuha három, Sankarsanával kezdd személye társul az anyagi teremtést megalkotó három purusa-avatárral. Az els purusa Maha Visnu, aki Sankarsan kiterjedése.

54

Az Upanisadok t hívják Isvarának, s t tartják a megtestesülés karana (okozati) arculatát irányító személyiségének. Sríla Prabhupáda könyveibl tudjuk, hogy Maha-Visnu fekszik le a karana-jal vizén (az okozati óceánon), hogy kilégzésével számtalan univerzum áramolhasson ki pórusaiból. Az Upanisadok azt mondják, hogy az Isvara az álom nélküli alvás ura (susupti). Sríla Prabhupáda ezt írja ezzel kapcsolatban a Srimad-Bhagavatam 7.9.32. magyarázatában: Az ádi-purusa, az eredeti Istenség Legfelsbb Személyisége – Krisna, Govinda –Mahá-Visnuként jelenik meg, s a kozmikus megnyilvánulás megsemmisítése után a transzcendentális gyönyör élvezetébe merül. A yoganidrám szó az Istenség Legfelsbb Személyiségére utal. Meg kell értenünk, hogy ez a nidrá, ez az alvás nem olyan, mint a mi tudatlanság köterejében létez nidránk. Az Úr helyzete mindig transzcendentális.  sac-cid-ánanda – örökké gyönyörteli –, így a közönséges emberi lényekkel ellentétben t nem zavarja meg az alvás. Tudnunk kell, hogy az Istenség Legfelsbb Személyisége minden körülmények között transzcendentális gyönyört élvez. Sríla Madhvácárya összefoglalva kijelenti, hogy az Úr turya-sthitah, azaz helyzete mindig transzcendentális. A transzcendenciában a jágarana-nidrásusupti – az ébrenlét, az alvás és a mély alvás – nem létezik. Számos jelentségteljes gondolatot találunk ebben az idézetben. Látjuk, hogy míg látszólag különböz hatást gyakorolnak a jívák tudatára, transzcendentális helyzetüket illeten nincs különbség Úr Vasudeva és Úr Sankarsana (Maha-Visnu) között. Visszaemlékezhetünk az els esszében említett idézetre, ahol a Srimad-Bhagavatam 11.25.20 szerint az ébrenlét tudatossága a jóság köterejének jellemzje, az álmodó tudatosság a szenvedély köterejének jele, s végül a tudatosság nélküli helyzet a tudatlanság köterejének ismérve. Így bár Úr Sankarsana hatása a jívákra tamasikus,  Maga mindig turiya-sthitah, túl van a természet köterin. Minden Visnu-tattva személy egyaránt transzcendentális. „A teljes kiterjedések mind egy és ugyanazon visnu-tattvához tartoznak, s nincs különbség képességeik között.” [Bhag. 3.1.34m] „Aki ismeri e három Visnu formát, az megszabadulhat az anyagi kötelékektl" [ B.g. 7.4m] A samasti és vyasti, azaz akhila és khila közötti újabb kapcsolatról is találunk említést. A vyasti éllény mély alvása nem más, mint Úr Maha-Visnu, azaz a Maha-samasti által élvezett teljes transzcendentális gyönyör lilájának tökéletlen imitálása. A Vedanta-sutra 1.3.15 (gatisabdabhyam tatha hi drstam lingam ca ) azt sejteti, hogy a dahara, azaz a Felslélek intim módon kapcsolatban van a mély alvásban lév éllénnyel, habár az nem vesz tudomást errl. A Chandogya Upanisad 8.3.2 pedig azt mondja, hogy az éllény minden nap elmegy a Brahman lelki világába anélkül, hogy errl tudatos lenne. A mély alvás ( susupti ) MahaVisnu egyik energiája. Az Úr minden éjszaka eljön, hogy velünk legyen (Paramátma a szívünkben nem különbözik hatásában Maha-Visnutól) s eközben susupti energiájának takarójával burkol be. A Brhadaranyaka Upanisad 4.2.18. a jíva lelket egy folyóban úszó halhoz hasonlítja. Az én a feltételekhez kötött helyzetek egyikétl úgy vándorol a másikig, ahogy a hal úszik az egyik parttól a másikig. A folyó a három Visnu energiája: jagaranasvapna-susupti.

55

evam jagaranadini jiva-sthanani catmanah maya-matrani vijnaya tad-drastaram param smaret A mély alvás, az álom és az ébrenlét állapotai mind az Istenség Legfelsbb Személyiségének energiái. Mindig emlékezzünk a három állapot eredeti teremtjére, a Legfelsbb Úrra, akire ezek a körülmények nincsenek hatással! [Bhag. 6.16.54] Az Upanisadok azt mondják, hogy az Isvara (Maha-Visnu) a Prajna Ura. A SrimadBhagavatam Els Énekében Srila Prabhupada a prajna kifejezést mint „önelemz tudás” fordítja le. A Gita 2.57. azt mondja, hogy a prajna jelentése tudás, mely az anyagi világ bármilyen köterejétl mentes. Yudhisthíra Mahárája ért el ilyen befelé forduló állapotot azáltal, hogy testének öt durva elemét beolvasztotta az anyagi természet három módjába (ez a finom test három aspektusára is vonatkozik; a jóság által alkotott elmére, a szenvedély által teremtett intelligenciára, és a tudatlanság által keletkezett hamis egóra). Ezután ezeket a módokat a tudatlanságba olvasztotta, melyet Sríla Prabhupáda az avyakta mahat-tattva kifejezés fordításaként alkalmaz. [Lásd Srimad Bhagavatam 1.15.42] Végül ezt az egységes tudatlanságot Yudisthira belemerítette a Brahmanba, a tiszta énbe. Ugyanezt a folyamatot hangsúlyozza a Bhagavad-gita 13.6-7. magyarázatából vett részlet. Az öt f elem a hamis ego durva megnyilvánulása. Ez a durva megnyilvánulás a hamis egó eredeti állapotát képviseli, melyet szakkifejezéssel materialista felfogásnak, vagyis támasa-buddhinak, tudatlanságban lév intelligenciának neveznek. Ez képviseli továbbá az anyagi természet három köterejének megnyilvánulatlan állapotát. Az anyagi természet megnyilvánulatlan köterit pradhánának hívják. Az avyakta mahat-tattva az anyagi teremtés gyökerének számít (karana ). Az Upanisadok ezt az állapotot hívják Mahatnak. A Mahaton túl található a Brahman vagy más szóval a vasudeva-sattva, a tiszta tudatosság. Úr Vasudeva irányítja a vasudeva-sattvát, Úr Sankarsana az avyakta mahat-tattvát, és Úr Pradyumna pedig a vyakta (megnyilvánult) mahat-tattva irányítója. Az Upanisadokban a teremtés e harmadik szintjét a taijasa kifejezéssel illetik. Ha ismét elvesszük a C.c. Madhya 20.276.m-ból vett idézetet láthatjuk, hogy: „(2) taijasa, vagy egoizmus a szenvedélyben (rajasa-ahankara ), melybl az érzékek és az intelligencia nyilvánul meg és melynek irányító Múrtija Úr Pradyumna (SB. 3.26.29-31).” Garbhodakasayi Visnu Úr Pradyumna kiterjedése. Az els esszé bemutatott egy idézetet a Sri Caitanya-caritamrta Madhya 2.292-t, mely szerint Garbhodakasayi Visnu a Hiranyagarbha, azaz az egész univerzum Felslelke. Az Upanisadok Hiranyagarbhának hívják t; s azt mondják, hogy a linga-sarira (a finom test) Belle árad ki. Ezt igazolja a Srimad-Bhagavatam 3.28.68-70: Az óceán behatolt a hasába a szomjúsággal és az éhséggel, de a Kozmikus Lény nem kelt fel. A holdisten behatolt szívébe az elmével, a Kozmikus Lény azonban nem ébredt fel.

56

Brahmá is belépett a szívébe az intelligenciával, de a Kozmikus Lényt nem lehetett rávenni arra, hogy felébredjen. Az Úr Rudra szintén belépett szívébe az egóval, de a Kozmikus Lény még most sem mozdult. Abban a pillanatban azonban, amikor a bels irányító, a tudat felett uralkodó istenség belépett a szívbe az értelemmel, a Kozmikus Lény felkelt az okozati vízrl. A linga-sarira finom minség, aktív érzékei (prána-saríra ) alkotják az álom-testet. „Nap mint nap tapasztalhatjuk, mi a különbség a finom és a durva test között. Amikor álmodunk, a durva test egy ágyon fekszik, miközben a finom test a lelket, az éllényt egy másik atmoszférába viszi.” [Bhag. 4.12.18.m] Ezek szerint tehát Hiranyagarbha vagyis Garbhodakasayi Visnu irányítja a tudat svapna állapotát, mely a szenvedély módjában van. Ksirodakasayi Visnu, a Paramatma belép a linga-sarira szívébe. Minden egyes személy szívében elhelyezkedve,  az Úr Aniruddha helyhezkötött arculata, aki a teremtés vaikaraka szakaszát irányítja (a hamis egó a jóságban, sattvika-ahamkara ). Az Upanisadok t hívják Virátnak (ez egyik neve Ksirodakasayi Visnunak; ld. C.c. Madhya 21.39.m). Azt mondják, hogy  irányítja a jagrata állapotot, mely a megtestesült tudat ébrenlét-állapota. Ezen a ponton bizonyos mértékben ellentmondást fedezhetünk fel az Upanisadok és a Srimad-Bhagavatam állítása között. A teremtés negyedik fázisát az Upanisadok Visvának nevezik; és ezt jelzi a kifejldés legdurvább állapotaként, ahol a sthula-sarira (az öt fizikai elembl álló test) megjelenik. A Visva Uráról, akit Virátnak neveznek, úgy tartják, hogy a jivákat az ahamkara, a hamis egó rabszolgaságában tartja. A durva elemek és a hamis egó a tudatlanság módjának jelenlétét sugalja, melyet Sankarsana ural. Hogyan jön akkor képbe Aniruddha, a jóság módjának irányítója? A megoldást a Sri Caitanya-caritamrta Adi 5.41. magyarázata, és a Srimad-Bhagavatam 5.17.16. verse kínálja fel. Az elbbibl azt tudhatjuk meg, hogy a Visnu-formák forrása MulaSankarsana (a „gyökér-Sankarsana”). Belle származik Pradyumna és Aniruddha, MahaVisnu, Garbhodakasayi Visnu és Ksirodakasayi Visnu, a jivák és az egész anyagi megnyilvánulás. A Bhagavatam verset elvéve megtudhatjuk, hogy Sankarsana a catur-vyuha utolsó kiterjedése, akit Úr Síva imád és aki e kiváló félisten létének oka. Hogyan lehet Sankarsana a purusa-avatárok gyökere, és ugyanakkor a catur-vyuha utolsó kiterjedése is? A választ még világosabban megkapjuk a Srimad-Bhagavatam 5.25.1. versébl: azon kívül, hogy megjelenik, mint Maha-Visnu, Sankarsana az univerzumban még egy formában, Anantaként is létezik a kozmosz sokezer fejjel rendelkez kígyó Istenségeként. Srí Sukadeva Gosvami így szólt Pariksit Mahárájhoz: Kedves királyom! Körülbelül kétszáznegyvenezer mérföldre a Pátála bolygó alatt él az Istenség Legfelsbb Személyiségének egy másik inkarnációja.  az Úr Visnu kiterjedése, akit az Úr Anantának vagy az Úr Sankarsanának neveznek. Helyzete mindig transzcendentális, mivel azonban az Úr Siva, a tamo-guna, azaz a sötétség istensége imádja, uralkodó néha támasínak hívják. Az Úr Ananta a tudatlanság anyagi köterejének Istensége és minden feltételekhez kötött lélek hamis egója. Amikor egy feltételekhez kötött éllény azt gondolja, hogy „én vagyok az élvez és ez a világ arra van, hogy

57

élvezzem”, ezt az életfelfogást Sankarsana hatására vallja. Az anyagi feltételekhez kötött lélek így azt gondolja, hogy  a Legfelsbb Úr. Ksirodakasayi Visnu (Aniruddha) és Ananta (Sankarsana) mindketten irányítják a teremtés Visva-fázisát. Az els felels az éllények bels irányításáért. A második felelssége az éllények durva elemekbl álló teste és a hamis egó felett van. A Srimad-Bhagavatam 4.24.36. Aniruddhát, Anantát és Sankarsanát ugyanazon Istenség Személyiségének tartja. Ezért Sríla Prabhupáda könyveiben néhány helyen Úr Aniruddhát nevezi meg az éllények totális egója Múrtijának. Egy másik helyen is – a Srimad-Bhagavatam 4.24.36-ban – találunk magyarázatot arra, hogy két Sankarsana van. Itt Úr Sankarsanról azt mondják, hogy a teremtésben két szerepet is vállal, az egybentartást és a szétválasztást. Srila Prabhupada kifejti, hogy az egybentartó ert az úgynevezett gravitációként érzékelhetjük, mely a világ anyagait egyben tartja. Majd a pusztulás idején ugyanez a Sankarsana kiszabadítja a szétválasztó energiáját, mely a szájából kiáradó megsemmisít tz formájában jelenik meg. Néhány olvasó a catur-vyuha összetett helyzetének bemutatását, valamint a tudatra és a teremtésre gyakorolt hatásukat túlságosan nehezen megérthetnek tarthatja. Ám mindebbl a transzcendentális pszichológiával kapcsolatban egy fontos dolgot kell megtanulnunk. Ahhoz, hogy az ember megszabaduljon a hamis egótól, Sankarsanát kell imádnia. Sankarsanát az Úr Siván keresztül is imádják; a kígyók, amelyek az Úr Siva testét borítják, Sankarsana képviseli, s az Úr Siva mindig Sankarsanán meditál elmélyülten. Aki valóban imádja az Úr Sivát, Sankarsana bhaktáját, az megszabadulhat a hamis, anyagi egótól. Ha az ember az elme zavaraitól akar megszabadulni, Aniruddhát kell imádnia. A védikus írások a Hold bolygó imádatát is javasolják ugyanebbl a célból. Hasonlóképpen ha valaki szilárd intelligenciára akar szert tenni, Pradyumnát kell imádnia, akit Brahmá imádatán keresztül lehet megközelíteni. A védikus írások ezt mind elmagyarázzák. [Bhag. 3.26.21] Az Istenrl szóló tudomány Isten örök természetét és különféle energiáit tanulmányozza. Az anyagi természetet prakrtinek hívják, ami nem más, mint az Úr különféle purusa inkarnációinak (kiterjedéseinek) energiája, ahogy azt a Sátvata-tantra leírja::

visnos tu trini rupani purusakhyany atho viduh ekam tu mahatah srastr dvitiyam tv anda-samsthitam trtiyam sarva-bhuta-stham tani jnatva vimucyate „Az anyaginyilvánul teremtésmeg. érdekében Úr Krisnaakiteljes érték kiterjedése formában Az els az Mahá-Visnu, a mahat-tattvaként ismerthárom totális Visnuanyagi energiát teremti meg. A második Garbhodakasáyí Visnu, aki behatol minden kozmoszba, hogy sokféleséget teremtsen valamennyiben, a harmadik pedig Ksírodakasáyí Visnu, aki mindent átható Felslélekként szétterjed a világmindenségben. t Paramátmáként 58

ismerik, s még az atomokban is jelen van. Aki ismeri e három Visnut, az megszabadulhat az anyagi kötelékektl.” [B.g. 7.4.m]

59

2/3. fejezet A pszichológia mélységei a Védák alapján

Geeta Lal Sahai egy cikkében az alábbi tömör bevezett írta meg „A pszichológia mélysége” témakörben. („A tudatalatti misztériuma” – A világ híres és különös misztériumai könyv 108. oldalától kezdve, publikálta Pustak Mahal Delhiben, 2001 júniusában.) A lélektan mélységének kiterjedése hasonlatos ahhoz, ahogy egy jéghegy csúcsát látjuk a víz felszínén úszni. A jéghegy legnagyobb része a víz szintje alatt van, szemmel csak egy parányi százaléka látható. Pontosabban az egész jéghegy 1/8-ad része figyelhet csak meg szemmel. Így a 7/8-ad része a víz alatt van, nem látható a számunkra. C.G. Jung kezdte el kutatni a lélektan mélységeit (1857-1961). Tanulmányai kezdetén Sigmund Freud els tanítványa volt, ám késbb eltávolodott mesterétl, hogy saját iskolát nyisson ki. 1912-ben publikált mve, A mélylélektan pszichológiája még napjainkban is alapvet mként szerepel az elme mélységét kutatók körében. Jung elképzelését meglehetsen befolyásolta a szent Patanjali Yoga-sutrájában az elmérl mutatott kép, Patanjali elméletének rendszere pedig a Védákból származik. A nyugati mélylélektant kutató pszichológiai iskolák tipikusan eklektikusak. Ugyanazok jellemzik, mint a Új Korszak (New Age) tantételeit – önmagukban majdhogynem ellentmondásosak –, hiszen közismert, hogy az Új Korszak ideák egyáltalán nem követnek rendszerezett gondolkodási folyamatot. Napjaink tudatalattival foglalkozó pszichológusai szabadon vesznek el mitológiai történeteket, használnak drogos tapasztalatokat, ESP-t, sámánizmust és puszta fantáziálást kutatásaikban, hogy a mentális struktúrák és folyamataik rejtett mélységeit megszondázzák. A mélylélektan csírája a Védikus tudományrendszer, mely nem pusztán egy mköd munkahipotézis. Az imént használt kép a jéghegy víz felett látható 1/8-ad és a mélyben rejtett 7/8-ad részérl hasznos bevezet az elme Védikus leírásának megértése érdekében. A rejtett dolgok nem folyékony, alaktalan valamik, melyeknek csak mentális spekulációnk ad valamiféle formát. Elménk rejtett rétegei a Legfelsbb Úr igencsak valóságos és hatékony energiáiból állnak. Mivel ez az esszé csak egy áttekintést kíván nyújtani, és a tervek szerint a Védikus mélylélektanról a késbbi esszékben lesz szó részletesen, most csak egy egyszer, egyvonalas vázlatot fogok rajzolni az elmérl, ahogy azt a Srímad Bhágavatam, és a tradicionális Vaisnava Védanta megfogalmazza. E vázlat két részben kerül bemutatásra. Az els vyasti középpontú, s bemutatja a finom test struktúráját egy ember esetében. A második rész samasti irányultságú, melyben az elme univerzális kapcsolata tárul fel. Külön köszönettel tartozom H.H. Bhanu Mahárájnak, aki a Srímad Bhágavatam figyelmes tanulmányozása után megalkotta az els diagramot. A zárójelekben megadott sásztrikus hivatkozások az én kutatásaim termékei, mellyet hozzátettem Mahárája kitün munkájához. A második sémát Gitartha Vibhusana Siromani C.M. Padmabhachar, egy a 60

Madhva-sampradájához tartózó vaisnava és tudós Védánta filozófia tanulmánya alapján rajzoltam meg, aki nagyon szépen összegezte Madhvácárya, az elme rejtett univerzális kapcsolatát bemutató Védanta filozófiáját Srí Madhvácárya élete és tanításai könyvében (1909. magánkiadásként els, majd 1983. ismételt publikáció a szerz unokái által). Az egyéni lélek finom feltételekhez kötött helyzete Paramátma Kála [Id faktor]

[SBh 4.11.18]

Atma+ Svabhava – megelz benyomások Régebbi tettek karmikus visszahatása

+

mahat-tattva

Prakriti [SBh 2.5.11]

[12.7.11]

ahankara jnana-sakti

[2.5.24]

adhidaiva

kriya-sakti adhyatma

dravya-sakti adibhuta

[2.5.24]

vaikarika-ahankara (sattva)

taijasa-ahankara (rajas)

tamasa-ahankara [2.5.24] (tamas)

elme + finom érzékek tanmantra+elemek [2.5.25-31] az érzékek félistenei buddhi, prána

Fizikai test candra dik vayu surya varuna asvini-kumárák

elme fül br szem nyelv orr

buddhi - finom janendriya hang éter érintés leveg látás tz ízlelés víz szaglás föld

agni indra upendra prajapati

prana – finom kamendriya [2.10.19,24-27] hang kéz láb nemi szerv

mitra

ürít szerv

61

A Srímad Bhágavatam 2.10.16. világosan megmutatja, hogy az egyéni lélek pontosan az Úr univerzális formájának kozmikus energiája és dimenziói szerint kerül feltételekhez kötött helyzetbe. Így tehát például létezik egy dimenziók feletti hiperkapcsolat i az emberi szem, a nap istene (aki az univerzális forma szeme), a látás képessége, és a látható forma között. [SBh. 2.10.21] A Védák ennek megfelelen az emberi testet ksudra-brahmandának, „kis univerzumnak” titulálja. Az alábbi táblázat általános formában vázolja fel az egyén finom teste és az univerzum egésze közötti kapcsolatot.

hétAvilág elemek Satya-loka Akasa Tapa-loka Vayu Jana-loka Vayu Mahar-loka Agni Svarga-loka Agni Bhuvar-loka Apa

A kosa Anandamaya Anandamaya Anandamaya Prana-/Mano-/Vijnanamaya Prana-/Mano-/Vijnanamaya Prana-/Mano-/Vijnanamaya

A test Karana-deha Karana-deha Karana-deha Linga-sarira Linga-sarira Linga-sarira

Bhur-loka

Anna-/Prana-/Mano/Vijnanamaya

Sthulasarira

Bhumi

/Linga-

A bila-svarga hét tálája (lakhely, a démonok föld alatti mennyei világai) a Bhur-lokán belül található; így pszichénkben épp úgy rendelkezünk hiperkapcsolattal az asura-lokával is, mint a déva-lokával (Bhuvar, Svar és Mahar), valamint a muni-lokával (Jana, Tapa, Satya) is. Tíz érzékszervünk a tíz félistennel, az elménk pedig a holddal van hiperkapcsolatban. Így finom szinten a totális Univerzális Forma részét képezzük. Kapcsolatunkat a misztikus „Még avenni földön– isJagannatha léteznek olyan akik reggelente yoga yogik, Ramesvarában, egy folyamatával idben négy tudjuk helyenaktivizálni. képesek fürdt Puriban, Hardwarnál és Dvárakában,” mondja Sríla Prabhupáda „ Az élet az életbl ered” könyvében. „Apámat Kalkuttában rendszeresen meglátogatta egy yogi barátja. Beszélgetésük során a yogi elmondta, hogy amikor leül meditálni és ’megérinti’ guruját, két perc alatt eljut Kalkuttából Dvárakába. Ilyen képességei vannak a yogiknak.” A mélylélektan Védikus rendszere feltárja, hogy valójában soha senki sincs egyedül. Intim kapcsolatban vagyunk mindig egyrészrl az Úrral, másrészrl egy sor nagyhatalmú kozmikus szint éllénnyel, akik befolyást gyakorolnak a mi mikrokozmikus szint tudatunkra. A Srímad Bhágavatam beszámol a félistenek és démonok ellentéteirl, mely áthatja az univerzum hatalmas dimenzióit és befolyásolja a mi tudatunk bels harcait is. Mindez nem szimbolikusan, vagy metaforikusan történik. A küls természet színterén megjelen erk mindannyian saját, bels természetünket is meghatározó tényezk.

62

2/4. fejezet A bhakti-yoga pszichológiájának áttekintése

A második esszé befejez részében a kiváló Vaisnava ácárya, Srí Ramanuja által bemutatott Visistadvaita Vedanta filozófia pszichológia rendszerének összefoglalását fogjuk megismerni. A feltételekhez kötött tudatállapotban lév lélek helyzetérl eddig bemutatott összes tényezt megtaláljuk Ramanuja bhakti-yogát bemutató írásában. Sríla Prabhupáda elismeren nyilatkozik minderrl a Srímad Bhágavatam 6.10.11. vers magyarázatában. Srí Rámánuja Svámí ezért a Vedánta-tattva-sára cím könyvében leírta, hogy a lélek beleolvadása azt jelenti, hogy miután az egyéni lélek megvált a nyolc elembl – földbl, vízbl, tzbl, levegbl, éterbl, hamis egóból, elmébl és intelligenciából – álló anyagi testtl, odaadó szolgálatot végez az Istenség Legfelsbb Személyiségének, az  örök formájának… Az anyagi elemek anyagi oka magába meríti az anyagi testet, a lélek pedig felveszi eredeti helyzetét. A negyedik alfejezet anyagával kapcsolatban Raghunatha Safaya (Munshiram Manoharlal, New Delhi, 1975) A pszichológia Indában cím könyvére hivatkozom, abban is a kilencedik fejezetre, melynek címe: Visistadvaita. Mr. Safaya a kilenc si indiai filozófiai iskola által az elmérl tanított tantételeket írja le, kutatásai anyagát eredeti szanszkrit forrásokból nyerte. A „Visistadvaita” fejezet megértése céljából tanulmányozta Rámánujácárya Srí Bhasya mvét, Yamunácárya Atmasiddhi könyvét, a Srímad Bhágavatamot, a Visnu Puránát és hat más kiváló vaisnava írást. A 248. oldalon összefoglal egy sor az elme mibenlétével kapcsolatos elméletet, beleértve Sankarácárya Máyáváda elképzelését, a Buddhizmust és a Nyugat abszolút idealizmusát. Safaya végkövetkeztetése a következképpen hangzik: „Rámánuja magyarázata tnik a legkövetkezetesebb megközelítésnek, aki azt tartja, hogy a tudatosság a Tudatos lény tulajdonsága, valóságos dolog, nem absztrakció.” A 260. oldalon pedig ezt írja: „Míg az Advaita Vedanta az Upanisadok pszichológiáját Máyáváda irányba torzítja (mely felfogás ellentétes az Upanisadok szellemével), a Vaisnava Vedanta az Upanisadok szellemében fejtegeti tovább hithen azokat, valamint a Brahma Sutra filozófiáját és pszichológiáját.” A 261. oldalon levonja a következtetést: „Rámánuja Visistadvaita filozófiája a Vaisnava Vedanta mindhárom iskolát képviseli (visistadvaita, dvaita és bhedabheda), legalábbis ami a pszichológiai elveket illeti.” Az odaadó szolgálat pszichológiájának alapja a bhakti, a tiszta odaadás hangulata. A bhaktiyoga e hangulat kultiválását jelenti. Pszichológiai szempontból mindez bizonyos érzelmek kiváltásának folyamata. Az elme ragaszkodásának köterejét az érzelmek alkotják, s a második alfejezetben olvashattuk, hogy a felszabadulás, vagy kötöttség kérdését a ragaszkodás minsége dönti el. A bhakti-yoga a Krisna iránti ragaszkodást aktivizálja az elmében. A pszichológia nyelvén kifejezve az élet érzelmeit nevezik az elme affektív oldalának (maga az „affektív” szó az érzelmekbl származó mentális állapotot jelenti, mint például két ember egymás iránti ragaszkodását). A pszichológia megállapítja, hogy az elmének van kognitív (gondolkodó) és konatív (döntéshozó) oldala is. E három vikára (átalakulás) közül 63

– gondolkodni, érezni, akarni – Rámánuja azt tartja, hogy az affektív, vagy érzelmi aspektus a felsbbrend. „A kognitív és konatív aspektus alárendelt helyzetben van.” (Safaya, 259. oldal) Sankarácárya szerint az elme minden állapota pszichotikus (bolond), mivel a személy (aki gondolkodik, érez és akar) gondolatai tárgyait csak hallucionálja, azok valójában egyáltalán nem valóságosak. Rámánuja elveti ezt a Máyávádi nézpontot. Minden egyes éllénynek és tárgynak létezik az Úr makrokozmikus formáján belül egy saját, mikrokozmikus valósága. Az Úr a hatalmas és eredeti jnata (tudós), bhokta (tapasztaló vagy élvez) és karta (cselekv). Így tehát gondolatai, érzései és akarata nem lehet valóság nélküli. Saját kognitív, vagy gondolkodó funkcióján belül az elme megfigyel ( anubhava ) és emlékszik (smriti ). A megfigyelésnek két oldala van. Létezik pratyaksa, közvetlen megfigyelés, és anumana, következtetés. A következtetést a tarka, a logika segíti el. Például, ha a zárt ajtón át hallom a barátom hangját, logikailag arra következtetek ebbl, hogy  ott van a másik szobában. Ezáltal „elmém szemével látom t”. A tudatosságnak három tényezje van: alany, tárgy és ezek kapcsolata. Más szavakkal amit „gondolkodásnak” hívunk, mindig e három dologban fejezdik ki. Ahogy már korábban megjegyeztem, a pratyaksa és anumána a tudatosság részeit képezik. Ám van egy harmadik és ezeknél magasabb szint, a divya-pratyaksa, azaz az isteni tapasztalás. „Az isteni tapasztalatot az isteni kegy által lehet elérni, melyet a napi imádat tetteivel és odaadó hangulatú meditációval tudunk megközelíteni.” (Safaya 261. oldal) Az elme konatív (akarati) oldaláról Rámánuja azt tanítja, hogy az a szabad akaraton alapul. A szabad akarat a Legfelsbb Úr tulajdonsága, melyet a jíva parányi mértékben szintén birtokol. Az Úr akaratát követ tettek felszabadítanak, míg az Úr akarata ellenében végzettek kihívják a karma törvényének ítéletét. Mindezek felett létezik az elme affektív oldala. Rámánuja azt mondja errl, hogy az igazi, egészséges érzelmek összessége a szeretetben egyesül. A bhakti-yoga visszairányítja a jíva anyagi dolgok iránti vonzódását Legfelsbb Úr felé, ami által az egyén a legmagasabb rend boldogságot éri el. Mivel az elme affektív oldala a kognitív és konatív oldal felett irányító ervel rendelkezik, a bhakti affektív jelleg tisztító hatása a legfontosabb. Ám a bhakti-yoga minden mentális funkciót ellát utasításokkal is, nem „pusztán” érzelmekbl áll. A bhakti-yoga az elme affektív oldalát a Legfelsbb Úr iránti kizárólagos, ers vágyakozással itatja át. Hogy elérje ezt a célt, más ideális érzelmi állapotokat is elhoz, például a kalyanát vagy jóakaratot más éllények iránt, a dayát, azaz az együttérzést, az ahimsát, erszakmentességet, és az ananivását, nagy boldogságot. A bhakti-yoga az elme kognitív oldala számára vivekát (helyes megkülönböztetés) és (következetesség a tettekben, biztosítja, a tettei konatív oldalt pedigAa bhaktihelyes aryavamot tettek (kriya ), a lelki gyakorlatok (abhyasaintegritás) ), és az adományozás (dana ) segítik. yoga az elme tevékenységének mindhárom oldala számára együtt a prapattit, az Úr iránti teljes meghódolást kínálja fel.

64

Ez a bhakti-yoga pszichológiájának rövid áttekintése. Ehhez még röviden hozzátehetjük mindazt, amit Rámánujácárya bemutat a tudatosságról és annak helyzeteirl az anyagi természet köterejének hatása alatt. Kezdjük annak megértésével, hogy mit is jelent maga a visistadvaita szó. Az advaita természetesen „kettségektl mentes”-et jelent. A Máyáváda filozófia azt állítja, hogy az advaita megjelölés önmagában áll. Amikor az advaita a visesanával (minsít jellemzk) kombinálódik, megkapjuk a visistadvaita kifejezést, melynek jelentése: „minségi kettsségektl mentesség”. Fontos megérteni, hogy e filozófia kezdpontja nem a a tri-guna prakrti anyagi visesanája. A visistadvaita nem pusztán azt állítja, hogy a kettsségektl mentes Abszolút felvette a sattva, rajas és tamas tulajdonságait; ha ugyanis ez lenne a helyzet, akkor nem igazán lenne különbség Rámánuja és Sankaracarya filozófiája között. Rámánuja azt tanítja, hogy az eredeti visesana tudatosság, nem az a változatosság nélküli Abszolút, melyre Sankaracarya gondol. A tudatosság az Abszolút Istenség tulajdonsága, és hasonlóan ehhez az egyéni léleké is. Egy más oldalról megközelítve a különbséget, Sankara szerint a tudatosság az alany, míg Rámánujácárya szempontjából az alany funkciója. Ebbl következen a tudatosság nem statikus, hanem dinamikus dolog. A tudatosság nem lehet egymástól elválasztani(advaita alanyától. Ebbl aprthaksiddharma, alany és tudatossága nem különböznek ). Ám mivela szempontból a tudatosság az az alany aktív jellemzje is, ezáltal minsíti azt. Például egy jíva tudata által felemelkedhet vagy degradálódhat. A tudat degradálódása a jívát az anyagi természet három köterejének hatása alá vonja. A jagrata vagy az ébrenlét állapota alatt (azaz a sattvikus állapotban) a jíva tudatossága számára az anyagi természet a fizikai síkon nyit teret. A tudatosság ekkor az elme finom csatornáján keresztül az érzékeken át az érzékek tárgyai felé folyik. A svapna, azaz az álmodó (vagyis rajasikus ) szinten az érzékek tárgyai iránti mentális kapcsolat le van zárva. Ebben a helyzetben az elme aktív, de a smrti, vagyis az érzékelés emlékeivel van csak kapcsolatban. A memória koherencia vagy irányítás nélkül dob be képeket. Minden álomban vantárolt realitás, mivel bármely elemei valódi tapasztalatok, melyeket a memóriában az elme, ám az álmodásálom eltorzítja és összezavarja ezt a realitást. A susuptiról (mély, álom nélküli alvás, a tamasikus állapot) Sankaracarya azt állítja, hogy ekkor az Én az elsdleges avidya tanujává válik, azaz az avidya ilyen tapasztalata hatására az ahankara megsemmisül. Sankara számára a susupti a tiszta tudatosság határállomása, melyben az Én szabaddá válik anyagi felfogása és érzékelése alól. Rámánuja helytelen állításnak tartja a susupti szinten lév jíváról azt mondani, hogy bárminek is tanúja lehet. Szó szerint semmit (semmilyen dolgot) nem lehet látni a susuptiban. TegyükA fel, hogy sötét éjjel egy kivilágítatlan és némán elkövetnek egy bnt. rendrség nyomozni kezd, és kideríti,utcán hogytitokban egy ember a bneset közelében várakozott a buszra. Amikor kihallgatják azt mondja, hogy nem látott és nem hallott semmit sem. Vajon ebben az esetben hivatkozhatunk-e erre az emberre, mint „a tanú”-ra? Nem, annak ellenére, hogy  valóban a bneset közelében volt, amikor az megtörtént. 65

Hasonlóan ehhez, Rámánuja figyelembe veszi az alany (a jívátma) jelenlétét a susupti állapotban, de nem fogadja el, hogy annak f jellemz vonása, a tudatosság is aktív ebben az idszakban. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy „A susuptiban a tudatosság tiszta,” mint ahogy azt Sankaracarya teszi. További fontos tény, hogy miután kikerülünk mély alvó állapotunkból, visszatérünk éber tevékenységeinkhez, hogy megpróbáljuk anyagi vágyainkat kielégíteni. Tehát talán helyesebb azt mondanunk, hogy „A tudatunk nem mködött a susupti állapotban.” Nem volt elérhet a kognitivitás három alapját képez alany, tárgy és a kett közötti viszonyban. Most viszont figyelmesen kell megértenünk Rámánujácárya fenti magyarázatát, nehogy félreértsük t. A tudatosság inaktív ugyan a susupti állapotban, de soha nem választható el az alanytól. Amikor tehát a lélek visszatér a felébredt állapotba, emlékszik arra, hogy az elbb még aludt. St arra is emlékszik, hogy mély alvó állapota egy kellemes tapasztalat volt. Így azt mondja: „Milyen jól aludtam.” Ezen a ponton Rámánuja és Sankara egyetértenek abban, hogy a jíva egyfajta boldogságot tapasztal a susuptiban. A mély alvás állapotában tapasztalt gyönyör demonstrálja, hogy az elme affektív oldala még akkor sem kapcsol az, ki, hogy amikor kognitív és felsbbrend konatív oldal anincs Ennek egyszer következménye az aaffektív oldal másiklefoglalva. ketthöz képest. A jnána-yoga és a karma-yoga melyek a kognitivitásra, illetve a konativitásra fókuszálnak, nem vetélkedhetnek a bhakti-yogával, mely elssorban az affektív oldalt célozza meg, de ugyanakkor teljesen lefoglalja annak kognitív és konatív oldalát is. A fenti információk alapján betekintést nyertünk a karana-deha mibenlétébe, a szellemi lélek legfinomabb megtestesülésébe. A muni-lokán tartózkodó jívák, akik megtestesülése csak a karana-deha, nem foglalkoznak fizikai vagy mentális tettekkel. Létezésük egyfajta transzban történik. Ám ez nem jelenti azt, hogy a karana-deha olyan tiszta, mint a siddha-deha, a lelki világban megnyilvánuló az Úr szeretettel teljesjelen szolgálatát végz transzcendentális test. Az anyagi vágyak magokés formájában vannak a karana-dehában . E magok számára, hogy kihajtsanak és megnjenek, szükség van a linga- és sthula-sarirákra. A teremtéskor Úr Brahmá saját okozati testébl hozza el a jívákat, azok vágy-magjaival együtt, majd elveti ket az univerzum különböz régióiban, ahol a linga- és sthula-sarirák aktívak. Itt a jívák képesek kiélni vágyaikat finom és/vagy durva szinten. A Jana-, Tapo- és Satyalokán nem történik meg sem az elme, sem az érzékek szintjén a kapcsolat a durva érzéktárgyakkal. A mi saját egyéni emberi megtestesülésünk szintjén, a vágyak ki vannak engedve a karanadehából, hogy finom formát ölthessenek az elmében, és cselekedetté váljanak a durva testen keresztül. Mivel akik az univerzum három legfelsbb szintjén élnek el vannak zárva a tudatosság alacsonyabb szinjeitl, megtestesülésük tapasztalják karana-deha anandamaya nev boldogságot. Ebben a helyzetben lehetségükáltal vanmindig arra, hogy testüketazbelemerítsék az elsdleges tudatlanságba és még magasabb szintre emelkedjenek.

66

Rámánuja az okozati szint megtestesüléseken túl két további tudatszintrl beszél. Ezek a yogi-pratyaksa és a nirupadhika-jnana. Az els a tökéletessé vált yogik misztikus tapasztalatait jelenti, a második pedig a turiya állapotot. A második kifejezéssel kapcsolatban az upadhi jelentése megjelölés (azaz a finom és durva test), a nirupadhi tehát ennek tagadása. A jnana tudást jelent. A turiya szinten a lélek az anyagi befedettségtl és tudatosságtól mentes korlátlan tudást nyer el. Ez az a tiszta ksetrajna állapot, melyrl a második részben olvashattunk egy idézetet Sríla Prabhupádtól. Ahogy Safaya írja könyve 253. oldalán, „Mindezek által az egyén a teljes valóságot felfogja [a mahat-tattvában az Univerzális Formán át], ahogy Arjunával történt meg, amikor Krisna isteni szemeket biztosított számára.” Végkövetkeztetésként Rámánuja a manas (elme) szót használja a teljes finom test megnevezéseként. A manas mutatja meg a léleknek a gyönyör és fájdalom bels állapotait éppúgy, mint az érzéki felfogás küls világát. Teljességében a manas három funkcióval rendelkezik: adyavasaya, vagy döntések, abhimana, vagy én-szeretet és cinta, azaz viszonzás. Az els az intelligencia speciális tevékenysége, a második a hamis egóé, míg a harmadik az elméé.

67

3. rész További gondolatok az „Anyagi Személyiség”-rl A sorozat els esszéjében a következket írtam: Az új fogalmak megértése mindenki által elfogadottan általában a kezdetben nehéz, de a témában lépésrl lépésre egyre járatosabbá válva, mindent egyre könyebb lesz felfogni. Különösen igaz ez a védikus pszichológiára, mely a nehezen felfogható alapelvek bemutatásával kezddik és fokozatosan jut el a könnyebben érthet egyéni szokásokig. Ebben az esszében elkezdek az elvektl a gyakorlati élet viselkedése felé lépni. Ám sietek hozzátenni, hogy most még mindig elvekrl fogsz hallani, kedves olvasó. Viszont míg az elz esszékben olyan elvekrl volt szó, melyek mindenkire egyaránt érvényesek, most olyanokról fogok írni, amelyek az egyénektl függen változnak. Ezek a feltételekhez kötött személyiség alkotóelemei. Mindenkinek van elméje – vajon mi lehetne ennél univerzálisabb dolog? Mindenki elméje a gondolkodás, érzés és akarás fázisain halad át. Amikor megvizsgáljuk azokat a dolgokat, amelyekrl egyénileg gondolkodunk, érzünk és akarunk, elérkezünk az invidualitáshoz. A bevezet esszében megmutattam, hogy akkor kezd bonyolulttá válni a pszichológia, amikor egy egyén elméjének változásairól kezdünk el beszélni. Hogy miért? Miért válik az elme tevékenységének tanulmányozása (amely tevékenységet a pszichológia szóval fejezünk ki világszerte) oly misztikussá és annyira bonyolulttá? Azért, mert az elménk saját vágyaink mentén halad. Tehát saját vágyaink – azaz jelenlegi helyzetünkben meglév anyagi ragaszkodásaink – komplikálják mentális folyamatainkat. A második esszé negyedik részében ezt írtam errl: Az anyagi vágyak magok formájában vannak jelen a karana-dehában. E magok számára, hogy kihajtsanak és megnjenek, szükség van a linga- és sthula-sarirákra… Saját egyéni, emberi megtestesülésünk szintjén a vágyak kikerülhentenk a karanadehából, hogy finom formát ölthessenek az elmében és hogy cselekedetté váljanak a durva testen keresztül. Vasana

Vasanának hívják azt, amikor az elmében anyagi vágy jelenik jelenik. Sríla Prabhupáda egy londoni leckéjében beszél errl, 1973. július 29-én. Úgyanígy, ha valaki arra vágyik, hogy Úr Krisna bhaktájává váljon ez egy természetes vágy. Ám amikor arra vágyok, hogy uralkodjak az anyagi természeten

68

és elfelejtsem Krisnának nyújtott szolgálatomat, azt vasanának hívják. Ez anyagi vágy, abhilasa. Nekünk fel kell adnunk az ilyen vágyakat, akkor jöhet a bhakti. A vasanáról teljes megértésünk lehet Jada Bharat szavai alapján ( SBh 5.11.5):

sa vasanatma visayoparakto guna-pravaho vikrtah sodasatmabibhrat prthan-namabhi rupa-bhedam antar-bahistvam ca purais tanot Mivel az elmét jámbor és bnös cselekedetek iránti vágy tölti ki, természetes, hogy kéj és düh keríti hatalmába, s így vonzódni kezd az anyagi érzéki élvezethez. Az elmét tehát a jóság, szenvedély és tudatlanság köteri irányítják. Tizenegy érzék és öt anyagi elem van, s e tizenhat dolog közül az elme a legfbb. Az elme okozza, hogy különféle testeket öltünk a félistenek, emberi lények, négylábúak és madarak között. Aszerint, hogy az elme magasabb vagy alacsonyabb rend helyzetben van, magasabb vagy alacsonyabb rend anyagi testet fogad el. Ez a vers felsorol jó néhány pszichológiai tényezt, melyek a lélekelemzésére. következ megszületésében összegzdnek. Szánjunk most néhány pillanatot e tényezk 1. Az anyagi elme guna-pravaha, az anyagi természet három módjából áll. Minden egyes személy elméje e módok egyéni kombinációjának terméke. 2. A köterk elmére gyakorolt hatása az elme folyamatosan izgatott és nyughatatlan természete által válik felfoghatóvá. Amikor Hiranyakasipu megpróbálta Hiranyaksa halála miatt siránkozó anyját megnyugtatni, szépen összefoglalta ezt a hatást a Srímad Bhágavatam 7.2.24. versében. Azt mondta anyjának, hogy a lélek mindig avikalah puman, változatlan, ám amikor az elmét a gunák felizgatják, a lélek megzavarodik és önmagát azonosnak hiszi az anyagi átalakulásokkal. Az elbb idézett versben Jada Bharata a vikrta szót használja, hogy jelezze: az elme oka a guna-pravaha . talaj, mely által a karana-dehában rejtz vágy3. átalakulásainak Az elme nyughatatlansága termékeny magok az érzékkielégítés elképzeléseinek formáivá fejldnek, majd ezek a lingasarirában virágot hoznak. A Monier-Williams Sanszkrit Szótár-ban a vasana szót az „infúzió” kifejezéssel fordítják le (néhány más kifejezés mellett). Ennek jelentése: „öntözés által valamit belerak, vagy bejuttat”. Tehát a vasana azokra a vágyhullámokra utal, melyek a tudatalattiból a nyughatatlanná vált elmébe ömlenek. 4. Az elme a tudat anyagi befedettségei között vezet szerepet tölt be (a többi az öt durva elem, az öt jnanendriya és az öt karmendriya ). A tizenöt másik befed réteg az elme vágyait szolgálja. 5. Amikor az érzékek az elme vágyainak beteljesítése érdekében mködnek, karma keletkezik, és a samsara kereke továbbfordul. Így a lélek, az anyagi módok hatása alatt álló elmének megfelelen, egyik testet a másik után fogadja el; jót, vegyeset és rosszat. A vasanák és hatásaikkal kapcsolatban egy másik csoport információra lelhetünk a Srímad Bhágavatam 6.15.24. magyarázatában. 69

Sríla Visvanártha Cakravartí Thakura a következképpen ír magyarázatában: arthena vyaghra-sarpadina vinaiva drsyamanah svapnadi-bhange sati na drsyante tad evam daradayo 'vastava-vastu-bhutah svapnadayo 'vastu-bhutas ca sarve manobhavah mano-vasana janyatvan manobhavah. Éjszaka az ember tigrisekrl és kígyókról álmodik, és álmában valóban látja ket, de amint álma véget ér, többé nem léteznek. Az anyagi világ szintén csak az elménk szüleménye. Azért jöttünk az anyagi világba, hogy élvezzük az anyagi lehetségeket, és az elmebeli spekuláción keresztül az élvezet számtalan tárgyát fedezzük fel, amikor gondolataink anyagi dolgokra irányulnak. Ez az oka, hogy különféle testeket kapunk. Elmebeli spekulációnknak megfelelen, különféle eredmények elérésére vágyva, különféle tetteket hajtunk végre, majd a természet és az Istenség Legfelsbb Személyisége utasítására (karmaná daiva-netrena ) megkapjuk azokat a lehetségeket, amelyekre vágyunk. Így egyre inkább belebonyolódunk az anyagi spekulációba, ami miatt aztán szenvedünk az anyagi világban. Minden tettünkkel egy másikat hozunk létre, s valamennyi tettünk az elme spekulációjának terméke. 1975. december 11-én Vrndávanában a Srímad Bhágavatam 7.6.9. versébl tartott leckét Sríla Prabhupáda, ahol elmondta hogyan bánik egy bhakta a vasanával.

Vasana. Ezért vasana-nélkülivé kell válnunk. Bármilyen vasana nélküliként élni azt jelenti, hogy nincsenek anyagi vágyak. Vasana (nélkül) nem lehet… ezért gyakorlatilag nem semmivé, vagy zéróvá tesszük, hanem megtisztítjuk. Ez az emberi élet célja. Megtisztítani vágyainkat. Ez a tisztítás a Krisna-tudat segítségével lehetséges. Sarva padi vinirmuktan tat paratvena nirmalam. Ha csak egyszeren arra vágysz, hogy hogyan szolgáld Krisnát, akkor valóban vágynélkülivé váltál. A Bhakti-rasámrta-sindhu-ban Sríla Rupa Gosvámi igen mély magyarázatot adott arról, hogy hogyan ébrednek bnös vágyak az elmében, milyen visszahatások keletkeznek az ilyen vágyakból, és az odaadó szolgálat miként szabadít meg mind a vágyaktól, mind azok visszahatásai alól. isteni Kegyelme Dhanurdhana Mahárája szépen összefoglalta és megvilágította Rupa átvettem Gosvámi azmagyarázatát lényeglátó könyvében,nem az Odaadás ban. Összefoglalását esszémbe. Ebben az elemzésben a vasana Hullámai kifejezésthasználja, de a bija (a bnös vágyak magja) szó ugyanazt jelenti. A bija a bnös vágyakból keletkezik. Az avidya az elsdleges tudatlanság, mely a lelket teljesen betakarja, a karanadehával (okozati test) azonos. 1. diagram: hogyan jelenik meg a klesa A klesa a gyötrelmekre és minden gyötrelem okára utal. Avidyá

Tudatlanság

A gyötrelmeknek három oka van: (1) pápam– bn, (2) bíjam – anyagi vágyak, és (3) avidyá – tudatlanság, ami az eredeti ok.

Bíjam

Anyagi vágy Pápam

Bnös tett

Sríla Rúpa Gosvámí azt magyarázza el, hogy az odaadó szolgálat a legjobb módszer a gyötrelmektl mentesülni, mert az egyedüli olyan folyamat, mely mind a három okot semlegesíteni tudja.

70

2. diagram: A pápam (bnök) két visszahatása Pápam

A bnös tettek pápam ( ) kétféle visszahatást okoznak: (1) prárabdha– Aprárabdha Prárabdha megnyilvánuló, és (2) aprárabdha – nem megnyilvánuló. Sríla Prabhupáda ezt írja nem megnyilvánuló megnyilvánuló errl: „…Néhány bnös cselekedetünk visszahatás miatt hasonló módon a jövben kell szenvednünk majd, míg mások miatt, amelyek már megértek, most szenvedünk.” (ON. 4. oldal). bnös tett

A bnös tettek megnyilvánuló visszahatása ( prárabdha-pápam) Ha egy betegséget idejében észlelnek, könnyen kikúrálható, ám sokkal nehezebb orvosolni azt, ha már krónikussá vált. Ugyanígy a bnös tettek visszahatásait is sokkal nehezebb ellensúlyozni, ha már megmutatkoztak. Az odaadó szolgálat viszont még a megnyilvánult visszahatásokat is képes megszüntetni a vele járó szenvedésekkel együtt. Devahútikutyaev kifejti, hogy az odaadó gyakorolva a legalacsonyabb családban született is alkalmassá válikszolgálatot a legmagasabb brahminikus áldozatok elvégzésére. Az ilyen degradált családban megszületett személyt viselkedése kizárja a védikus áldozatok bemutatásából. Devahúti azonban azt hangsúlyozza, hogy az odaadó szolgálatban még egy parányi tett is képes ellensúlyozni az alacsony születés okozta diszkvalifikációt. A születés a karma megfogható eredménye – egy megnyilvánult visszahatás (prárabdhapápam ), így Devahúti állítása arra sástrikus bizonyíték, hogy az odaadó szolgálat ellensúlyozni tudja a prárabdha-pápamot.. A bnös tettek még meg nem nyilvánult visszahatásai ( aprárabdha-pápam) Az odaadó szolgálat olyan, mint egy erdtz; korlátlan mennyiség még meg nem nyilvánult visszahatást képes elégetni. Sríla Prabhupáda ezt mondja ezzel kapcsolatban: „amint a lobogó tz bármilyen mennyiség tüzelt képes hamuvá égetni, úgy az Úrnak végzett Krsna-tudatos odaadó szolgálat a bnös tettek minden tzifáját felégeti.” (ON. 5. oldal) Hogyan okoznak a még meg nem nyilvánult visszahatások szenvedést?

Ezt megelzen azt mondtuk, hogy a bnös tettek kétféle visszahatást okoznak: azonnal megnyilvánulót és még nem megnyilvánulót. Ezt az állítást most tovább fogjuk tisztázni. Pápam

bnös tett Aprárabdha (1)

Aprárabdha (2)

nem megnyilv. reakció reakció

nem megnyilv.

Prárabdha

Kutam

71

Egy bnös tett kétféle, nem megnyilvánuló visszahatást okoz. Az egyik a közvetlen fizikai vagy érzelmi szenvedés, a másik pedig közvetett szenvedés, ami azáltal keletkezik, hogy az illet bnös tettekre való hajlama ersödik meg. Vegyünk azt a példát, amikor valaki tiltott nemi életet él, s nézzük meg a keletkez kétféle visszahatást. Az egyik valamilyen közvetlen fizikai, illetve érzelmi problémaként jelenik meg, míg a másik a nemi élet iránt fokozódó hajlam okozta közvetett szenvedés, azaz amikor az illetnek buja vágyai keletkeznek, ezek a jövben ismételten tiltott szexuális tettekre kényszerítik t, s így belekeveredik egy összetett, karmikus szenvedéskörfolyamatba. Ha egy ember egyre ersebb vágyakat tapasztal, hogy bnt kövessen el, idvel több bnt is fog elkövetni. Attól, hogy ilyen tetteket hajt végre, növekszik a bn iránti vágya – ami önmagába záródó körré válik. Minél jobban törekszik vágyait kielégíteni, azok annál ersebbekké válnak. Ahhoz, hogy e körfolyamat börtönébl valaki kijusson, tolerálnia kell a bnös vágyakat, nem pedig beteljesítésükre törekedni. Ekkor a meg nem nyilvánult visszahatások elveszítik erforrásaikat, fokozatosan eltnnek, s örökre elhagyják az illet szívét. 1 A meg nem megynilvánult bn kifejldése

A Padma Purána alapján a meg nem nyilvánult visszahatások körfolyamata négy stádiumon halad keresztül: Pápam

bnös tett Prárabdha nem megnyilv. reakció

Kutam

bnös hajlam Bijam

bnös vágy

Prárabdha

megnyilvánuló bnös visszahatás

1 Krisna kifejti ezt az elvet a Bhagavad-gítában (7.28): yesham tv anta-gatam papam jananam punya-karmanam te dvandva-moha-nirmukta bhajante mam drdha-vratah

Ahhoz, hogy valaki jelents fejldést érjen el, a Krisna-tudatot megingathatatlan eltökéltséggel kell végeznie azt. Nehéz ezt megtennie, ha tele van olyan, meg nem nyilvánult visszahatásokkal, amelyek folyamatosan bnös vágyakat gerjesztenek, s így eltérítik t a bhaktitól. Ám jámboran cselekedve (az érzékeket irányítás alatt tartva) elkerülhetek a bnös tettek, és így az illet bnös hajlamai nem növekednek tovább. Ha fokozatosan megsemmisülnek bnei, eltérés nélkül lesz képes végezni az odaadó szolgálatot (drdha-vratah)

72

1. Aprárabdha (nem megnyilvánult visszahatás) – ezen a szinten a visszahatás egyáltalán nem látszik, és így semmilyen hatása nem tapasztalható. 2. Kútam (bnös hajlam) – ezen a szinten a visszahatás egy, a bn iránti pszichológiai késztetés formájában jelenik meg. 3. Bíjam (bnös vágy) – amikor a bnre való hajlam egy speciális bn elkövetésének vágyaként jelentkezik. 4. Prárabdha (a megnyilvánuló bnös visszahatás) – ezen a szinten okozzák a bnös vágyak a bn elkövetését, s hogy az illet szenvedjen ennek visszahatásától. Az alábbi szemléltet példa bizonyára segíti tisztázni a négy állomás közötti finom különbségeket: Egy lopás elkövetésének eredménye, hogy az illet tolvajjá válik, s így büntetésben kell részesülnie. Ám ez a visszahatás nem azonnal érzékelhet, hanem valamelyik következ születésekor aktualizálódik ez ( az aprárabdha szint ). Következ életében a visszahatás majdnem észrevétlen késztetésként kezd megnyilvánulni; tiszteletlenség és csalásra való hajlam formájában ( ez a kútam szint ). Hajlama fokozatosan növekedni fog egészen addig, míg végül határozott vágya lesz, hogy lopjon ( ez a bíjam szint ). Végül ez a vágy arra készteti emberünket, hogy tényleg lopjon is, aminek következményeitl megint szenvednie kell (ez a prárabdha). Az odaadómeg szolgálat a bnök visszahatásának a négy, majd szintjét, a fenti, sorrendben semmisíti – elször az aprárabdhát , utánamind a kútamot a bíjamot és végül a prárabdhát. (ON. 6. oldal) Bíjam – Vágy

Sríla Rúpa Gosvámí eddig a szenvedés els okát ( pápam ), annak minden következményével együtt határozta meg. Most elkezdi a szenvedés második okát elemezni: a bíjamot, a bnös vágyakat. A Visnudutákat idézi (SBh. 6.2.17), akik azt magyarázzák el, hogy sokféle folyamat képes semlegesíteni a bnös tettek visszahatásait, de csak az odaadó szolgálat alkalmas megsemmisíteni is a bnre való vágy gyökerét – ami a bnös tett igazi okozója. Sríla Prabhupáda fejtegetésében Ajámila esetét említi meg, akinek szívében a brahminikus kötelességek szigorú követése ellenére is ottmaradtak bnös vágyai, melyeknevének aztán megadásra kényszerítették a bnös élettel szemben. Késbb „Náráyana” vibrálása – egy egyszer odaadó szolgálat – Ajámila minden szerencsétlenségét gyökerestl megsemmisítette, habár bnt bnre halmozott. (ON. 6-7. oldal) Az olyan védikus rituálék, mint a jótékonyság és lemondások végzése, semlegesíteni tudják a bnök visszahatásait, ám nem tudják semlegesíteni a bnre való vágyat. Sríla Prabhupáda két példát ad erre: (1) lehet, hogy egy embert ki tudnak gyógyítani a nemi betegségbl valami fájdalmas gyógyító folyamat által, ám mivel erotikus vágyai megmaradnak szívében, ismét bele fog keveredni a szenvedést okozó tettekbe; (2) egy elefánt lehet, hogy gondosan megfürdik egy tóban, ám amint kimegy a partra, azonnal ismét piszokkal szórja be magát. (ON. 7. oldal) Az odaadó szolgálat még a bn vágyát is megsemmisíti, ezért a legjobb módszer megszabadulni a szenvedéstl. Avidyá — Tudatlanság

73

Avidyá— Tudatlanság

Bíja

bnös vágy Pápam

Kutam

bnös hajlam

bnös tett Aprárabdha

nem megnyilv. reakció Prárabdha

megnyilvánuló bnös visszahatás Szenvedés

A szenvedés gyökere az avidyá, a „nem akarok tudni” igazi azonosságomról, hogy Krsna örök szolgája vagyok. Az ilyen ember elutasítja a tényt, hogy élvezként cselekszik, majd szenved tettei következményeitl. Sríla Prabhupáda ezt mondja róla: „Ameddig valaki nem akar tudni erdeti azonosságáról, anyag szennyezdésében fog elmerülni. addig (ON. 8.biztosan oldal).” helytelenül fog cselekedni, így az A szenvedéstl való teljes megszabadulás legjobb eszköze a tudatlanság gyökeres megsemmisítése. Sríla Rúpa Gosvámí a Padma Puránából és a Srímad-Bhágavatam negyedik énekébl vett idézetekkel támasztja alá ezt a kijelentést. Sríla Prabhupáda a Padma Purána idézetet a következképpen összegzi: „A Krsnatudatban végzett tiszta odaadó szolgálat a legmagasabb szint megvilágosodás. Amikor ez a megvilágosodás bekövetkezik, lángoló erdtzhöz hasonlóan elpusztítja a vágyak összes balszerencsét hozó kígyóját.” (ON. 8. oldal) Az idézetben Sríla Prabhupáda a szanszkrit avidyám szót mint „vágy” értelmezi. Az avidyá-t általában a „tudatlanság” szóval fordítják le és ezért Sríla Prabhupáda egy újabb mondattal teszi egyértelmvé gondolatait: „A Krsnatudat lángoló tüze olyan ers, hogy nyomban megsemmisíti a tudatlanság kígyóit.” (ON. 8. oldal) Az odaadó szolgálat megsemmisíti a bnök visszahatásait, nullára csökkenti a bnre való vágyakat, közömbösíti az anyagi léttel kapcsolatos hajlamokat és – mint legfontosabb tényez – gyökerestl kiírtja a tudatlanságot. Ezért mondhatjuk, hogy az egyedül gyorsan és teljes eredményt adó módja annak, hogy minden szenvedéstl végleg megszabaduljunk. A Srímad Bhágavatam 5.25.8. versben találkozunk az anadi-kala-karma-vasana-grathitam avidyamayam hrdaya-granthim kifejezéssel. Anadi-kala jelentése „idtlen idk óta”, karmavasana azt jelenti „vágy gyümölcsöket eredményez tettekre”, és végül grathitam magyar megfelelje „szorosan megkötve”. Az avidyamayam jelentése „az illuzórikus energiából álló”, a hrdaya-granthim pedig „csomó a szívben”. Sok vers létezik a Srímad Bhágavatamban, mely arról szól, hogykomoly a lélek problémáját; számára a felszabadulás eltti utolsó feladat aleküzdeni a szív kemény csomójának köztük az 1.2.21. és a 11.20.30. leggyakrabban idézettek. A Srímad Bhágavatam 5.25.8-ban világossá válik, hogy ez a kemény csomó valójában a feltételekhez kötött tudatosság korlátozás nélküli befogadókészsége a vasanák áradata iránt. Ez a vers azt is tisztázza, hogy az egyedüli folyamat, mely által a tudat 74

annyira megtisztulhat, hogy a vasanák többé nem tudják áthatni, ha az Úr dicsségérl hallunk és beszélünk, valamint ha állandóan Rá emlékszünk. A megtisztult elme ilyen szintjérl Sríla Prabhupáda a következket írja a Srímad Bhágavatam 4.29.69. vers magyarázatában: A Brahma-samhitá (5.54) azt írja, hogy karmáni nirdahati kintu ca bhakti-bhájám. Amikor valaki teljesen elmélyed a Krisna-tudatban, akkor anyagi vágyainak halmaza megfogyatkozik, és többé nem hoz gyümölcsöt durva testek formájában. Ehelyett a magunkban hordozott vágyak az Istenség Legfelsbb Személyisége kegyébl az elme síkján láthatóvá válnak. Egyetlen éllény sem szabadulhat ki a születés és halál körforgásából, ha nem kezdi el a Krisna-tudatot. Éppen ezért ez a vers egyértelmen kijelenti ( sattvaika-nisthe), hogy amikor az ember teljesen elmélyed a Krisna-tudatban, egycsapásra megszabadul múltbeli és eljövend elmebeli vágyaitól. A Legfelsbb Úr kegyébl aztán egyidejleg minden megnyilvánul az elmében. Ezzel kapcsolatban Visvanátha Cakravartí Thákura azt a példát említi, amikor Yasodá mama az egész kozmikus megnyilvánulást az Úr Krisna szájában. Az Úrszájában. Krisna kegyébl Yasodá mama azmegpillantotta összes univerzumot és bolygót látta Krisna Hasonló módon az Istenség Legfelsbb Személyisége, Krisna kegyébl egy Krisna-tudatú személy egyszerre láthatja összes szunnyadó vágyát, és véget vethet minden jövbeli vándorlásának. Ezt a lehetséget fként azért kapják a bhakták, hogy minden akadály elháruljon az útjukból, és hazatérhessenek, vissza Istenhez. Sríla Prabhupáda tehát azt állítja, hogy egy tiszta bhakta az álmokon keresztül szabadul meg összegylt anyagi vágyaitól. Ezzel magyarázatot kaptunk arra, miért látunk olyan dolgokat, amiket nem tapasztaltunk ebben az életünkben. Amit látunk, az egy jövbeli durva test kifejezdése aamit az nem elménk márújabb elraktározott. a Krisna-tudatú személyeknek jövben kell egy durva testbeMivel kerülniük, az elméjükbe vésdött vágyaik álmaikban válnak valóra. Ezért néha olyan dolgokról álmodunk, amiket sohasem tapasztaltunk ebben az életünkben. A Kalisantarana Upanisad 7 kijelenti:

iti sodasa kalasya jívasyavarana vinasam tatha prakasate parabrahma megha paye ravi rasmi mandali veti Így a tizenhat névbl álló Mahamantra a jívátma tizenhat részbl álló befedettségének a Parabrahma, ÚrazSríégKrisna ragyog a jíva eltt,elpusztítója. mint a napEzután sugarai pedig vetnekcsupán fényt mindenre, miután felhi eltnnek.

75

A Hare Krisna Mahamantra els részében a szent neveket (Hare és Krisna) nyolc alkalommal mondjuk ki. A második részben a szent nevek (Hare és Ráma) szintén nyolc alkalommal hangzanak el. Így a Mahamantrában tizenhat név van összesen. A lelket befed tizenhat burokról már volt szó, melyek közül a vasana által fertzött elme a fnök. A tizenhat szent nevet énekelve a tudat megszabadul minden befedettségtl. Amikor a tudat tiszta, Úr Krisna személyes formájának ragyogó sugarai világosságot teremtenek benne. Ám még azután is tapasztalhatjuk, hogy a vasanák zavart okoznak, ha már sok éven át énekeltük a szent neveket. Az ok a sértésekben (aparadha) rejlik. A Caitanya-caritámrtából idézett következ vers (Antya 8.26) megmutatja, hogy egy hiteles lelki tanítómestertl avatást kapott bhakta, habár már belépett a sanyasa rendbe, ha Vaisnava-aparádhát követ el még mindig áldozatául eshet a vasanáknak.

ei ye sri-madhavendra sri-pada upeksa karila sei aparadhe inhara vasana, janmila Mádhavendra Puri szigorúan mefedte Rámacandra Purit, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt. Samskárák (benyomások) Ha saját, egyéni helyzetünkkel foglalkozunk, nagyon fontos megértenünk a samskárákat, melyek jelentése: „mentális benyomások”. Sríla Prabhupáda könyveiben, leckéiben, leveleiben és beszélgetéseiben majdnem minden alkalommal „a védikus tisztító cselekedetek”-et érti e kifejezés alatt. Például a védikus házassági ceremóniát vivahasamskárának hívják. A samskára ebben a használatban pszichológiai értelemmel is bír, ám lényege a tisztítás. A ceremónia mély benyomást gyakorol a házasságra lép pár elméjére, hogy fogadalmukat egész életük egyik legfontosabb tettének tekintsék. Többek között ennek kell biztosítania, hogy komoly fogadalmukat be tudják tartani az elkövetkezend években,házasságot mind jó, kötött mind pár rosszhétszer körülmények hogyolyan amikor az újonan körbejárjaközött. a szentNéha tüzet,azt ez hallani, elméjükben hatást kelt, mely hét életen át fog tartani. A bnös események és társaságok ehhez hasonlóan akár éveken, st életeken át mély hatást gyakorolnak elménkre. Az ilyen bnös samskárák szorosan kapcsolódnak a vasanával (bnös vágyak) és a kutával (bnös hajlamok). Sríla Prabhupáda a samskara ilyen értelmezését jelezte egy beszélgetésben, 1972. szeptember 11-én Arlingtonban, Texasban. Nos, a samskárát egy másodperc alatt megváltoztathatod. Lehet, hogy nagyon nagy a hatása, (érthetetlen) mégis Krisna biztosít téged, aham tvam sarva-papebhyo moksayisyami.  fog védelmet nyújtani. A samskara azt jelenti, hogy valami bnös dolgot követtélael,samskárának és most szenvedsz. De  megvéd ettl. Sarva-papebhyo. Akkor mi a jelentsége ? Ha meghódolsz Krisnának, azonnal meg tudod változtatni. Akkor miért tördsz olyan nagyon a samskárával?  mondja, sarvadharmam parityaja mam ekam saranam… aham tvam sarva-papebhyo moksa… A bnös tettek következményeként kialakuló samskárá gondot okoz. De  védelmet ad 76

neked. Ma sucah, „Ne aggódj!” Miért nem fogadod el ezt? Ha nem akarod megváltoztatni a samskárádat, akkor ki segíthet neked? Ez egy másik dolog. Nem akarsz változtatni. Máskülönben Krisna kész megadni minden segítséget. Hogyan változott meg tanítványaim samskárája? Életük kezdete óta hozzászoktak a bnös tettekhez: tiltott szexuális élet, húsevés, kábítószer, szerencsejáték. Hogyan változtatták meg? Most semmi közük ezekhez. Hogyan vált ez lehetségessé? Sríla Prabhupáda itt megszólított egy vendéget, aki azt válaszolta, hogy hite szerint Prabhupáda tanítványai elmúlt életükben nagy yogik voltak. Megértése szerint a bhaktáknak ers samskárák rögzültek elméjükben, és ez hozta el ket Sríla Prabhupáda lótuszlábaihoz; ezzel ellentétben akinek nincsen ilyen samskárája, nem képes menedéket venni egy tiszta bhaktánál. Ám Sríla Prabhupáda visszakérdezte vendégét, hogy  miért nem volt ilyen hatalmas yogi. „Nem tudom” – hangzott a válasz. Mire Sríla Prabhupáda azt mondta: „Mert te nem hódolsz meg. Ez a tény. Ha meghódolsz, szintén nagy yogivá válsz.” Az odaadó szolgálat elfogadása után bárkit – legyen férfi, vagy n – még mindig hosszú ideig tartó benyomások üldözhetik bnös események vagy társaság véletlenszer kapcsolatából következen. Sok évvel ezeltt egy istentestvérem bensségesen megosztotta saját nagy nehézségeit az ilyenneve A Srímad Bhágavatamban samskárákkal említett néhány személyiség szennyes kapcsolatban. szavakra emlékeztette t, melyeket gyakran hallott és mondott ki karmi életében. Úgy érezte, hogy el van átkozva. E neveknek a trágárság helyett Krisna tiszta bhaktáira kellett volna, hogy emlékeztessék. Jó példa ez arra, hogy mit tesz a samskárá az elmével. „Amikor a finom testben vagyunk,” – írja magyarázatában Sríla Prabhupáda a Srímad Bhágavatam 4.29.78. vers után – „számtalan tervet készítünk az érzékkielégítés élvezésére. Ezek a tervek bíják, a gyümölcsöz cselekedetek gyökerei formájában elraktározódnak az elme tekervényeiben.” Még a mindennapi események is hosszú idre rögzülnek. Kisgyerek korodban volt egy nap, amikor elször ettél narancsot, aminek a tapasztalata benyomást gyakorolt elmédre, és az éber tudatosságod hátterében mindig ott van. A benyomás – a narancs speciális színe, formája, tapintásérzete és íze a– boltól bármikor lenne tudatodból. Ha egy barátod aztillata, mondja, hogy hoz neked egy visszajátszható narancsot, a „narancs-élvezet” teljes tapasztalata elönti elmédet. Ez a samskárá. Az elme teli van minden elz születésünk samskárájával, akár féisten, akár démon, állat, madár, bogár, növény vagy hal voltunk. Ám csak bizonyos samskáráknak, a mostani életünkhöz illeszkedknek, van hatása jelenleg is ránk tudatos és tudatalatti szinten. Minél eredetibb tapasztalat okozott érzelmet, annál ersebb a vele kapcsolatos samskárá befolyása. A samskárák Paramátma irányítása alatt állnak (mattah smrtir jnánam apohanam ca ). Az Általa engedélyezett samskárák hatásai alkotják prarabdha-karmánkat (régebbi tetteink visszahatásai, melyek éppen most hatnak).

77

A feltételekhez kötött személyiség fbb típusainak áttekintése

Sríla Prabhupáda a következket mondta a prarabdha-karmáról: Ha megkaptál valamilyen betegséget, akkor szenvedned kell. Ez ell nem menekülhetsz el. Ha valahogyan ma fertzést kaptál, nem ma, nem holnap, hanem valamikor a jövben el fog jönni… Ekkor szenvedned kell, ez a prarabdha. Ezt hívják prarabdha-karmának, fertzöttségnek. A természet teljes mértékben irányítása alatt tart. Prakrteh kriyamanani gunaih karmani sarvasah. Ez a gunaih. A prakrti munkára kényszerít, mert egy bizonyos fajta guna megfertzött. [lecke Kalkuttában 1974. szeptember 27-én] A magyarázat, a betegség példáján keresztül, briliáns módon mutatja be mi történik. Elkövetünk valamilyen bnös tettet (ami mindenféle karmikusnak titulált tettre vonatkozik, legyen annak eredménye jó vagy rossz), ám a visszahatás nem azonnal érkezik. A bnös tett elkövetése olyan karmikus fertzés kezdpontja, mely a lélek anyagi természettel való kapcsolatából származik. Mint bármilyen fertz betegség testi jellemzi (láz, fájó torok, stb), a prarabdha visszahatás is lappangási id után jelenik meg. Az Ayurvéda (védikus orvostudomány) magát testet tekinti a lélek betegségének. A test a természet három köterejébl jön létre ( tri-guna ). Az Ayurvédában az egyedüli egészséges állapot a jóság tiszta módja, mely a felszabadulás helyzete. Ennek megfelelen a Sríla Prabhupáda által használt hasonlat, melyben a testet fertzéshez hasonlítja, a lehet legtökéletesebb példa. Az Ayurvéda egyik tanulmányozási ága a test-tipológia. Ezt fogom referenciaként használni, amikor áttekintjük az anyagi természet köteri által létrhozott alapvet emberi test „modelleket”. Mindez a nyugati pszichológia által említett alapvet típusokkal megegyez eredményt ad. A Srímad 3.26.32. hogy aLegfelsbb (az öt durva fizikai Bhágavatam panca-mahabhuta elem) abból a hangból jön vers létre,elmagyarázza, mely az Istenség Személyisége szexuális enegiája által izgalomba hozott tudatlanságban lév egoizmus vibrációja. Az Ayurvéda tanítása szerint az elsdleges tudatlanság hátterében a purusa és a prakriti közötti szexuális energia által aktivizált három természeti köter mködése áll. A mahabhúták evolúciója – az éterbl a leveg, onnan a tz, a víz, majd a föld – a köterk jóságból a tudatlanság irányába történ átalakulásának következménye. A sattva-gunából az éter jelenik meg. A sattva-guna rajo-gunává való átalakulásakor jön létre a leveg. A tz a rajo-gunából jelenik meg. A rajo-guna tamo-gunává átalakulása termeli ki a vizet. A föld a tamo-gunából keletkezik. Az öt Ayurvédában az ember felépítését Éter háromésdosa alapján magyarázzák el. ,Mindegyik az elembl kett kombinációja. leveg alkotja a vata-dosát a tz és dosa víz együttesébl a pitta-dosa alakul ki, míg a víz és föld egymásra hatásából jön létre a kaphadosa.

78

A vata száraz, hideg, könny, mozgékony, finom, kemény, érdes, változékony és tiszta. A pránával lehet azonosítani, ami a testi életer. Mint ilyen, a másik két dosa minden mozgását irányítja és egyben támogatja is. A finom test az éterben mködik; és mivel a vata gyakorlatilag éteri természet, a mentális funkciók is vele kapcsolatosak. A nyugati pszichológia megfogalmazásában az agy és az idegrendszer feleltethet meg majdnem tökéletesen a vatával. A pitta forró, könny, folyékony, finom, kellemetlen illatú, lágy és tiszta. Ez termel ht, felügyeli a test hmérsékletét és irányítja a kémiai folyamatokat. A nyugati felfogásban a metabolizmus – a test fenntartó, energiát termel fizikai és kémiai folyamatai – feleltethet meg a pittának. A kapha hideg, nedves, nehéz, lassú, tompa, statikus, sima, sr és zavaros. Fenntartja a testben a szilárd dolgokat, a súlyt és biztosítja az egységben tartást. A nyugati terminológiában ennek feleltethet meg a csontváz, és a test tömegét alkotó elemek. Az élet legkritikusabb életfenntartó szerveiben – fképp a szívben – mind a három dosa koncentráltan megtalálható. A kapha, orvosi „nyálka, epe és leveg”-ként fordítják, ami pitta és terminológia. vata hármast hagyományosan pusztán Jelenleg a dosákkal kapcsolatban a feltételekhez kötött személy természetéhez való hozzájárulásuk érdekel minket. Ezért az anyagi természet három módjának arculataként mutatom be ket. A fentiekbl egyértelm, hogy a test életben tartásához mindhárom dosának mködnie kell. Ám mivel általában nem hatnak kiegyensúlyozottan, egy egyént besorolhatunk aszerint, hogy melyikük dominál inkább. Esszém témája a pszichológia, ezért nem tárgyalom a vata, pitta és kapha fizikai jellemzit, kivéve azt a megjegyzést, hogy figyelemre méltó hasonlóság van köztük és a William Shelton amerikai pszichológus által meghatározott három jellegzetes testtípus között. A vata típus olyan, mint Sheltonnál az ektomorf (vékony és ideges), a pitta típus olyan, mint a mezomorf (átlagos felépítés, fizikailag aktív), a kapha típus pedig olyan, mint az endomorf (nehézkes test és flegmatikus). Az Ayurvéda az alapvet háromból további hét pszichológiai karaktert eredeztet. Ebbl hat az alapvet típusokból alkotott kétfajta beosztásból jön létre, egy pedig különleges típusként létezik. Vannak olyan emberek, akiket elsdlegesen egy dosa tulajdonságai képviselnek, k a tiszta vata, pitta és kapha típusúak. Aztán vannak olyanok, akikben két dosa természete nyilvánul meg. k ismét három típusból álló csoportot alkotnak: vata-pitta, vata-kapha és kapha-pitta. A különleges típus az a ritka személy, akiben mindhárom dosa tökéletes egyensúlyban van. Ez tehát a hétféle testtípus. Mivel a fizikai tulajdonságok mindenki viselkedését befolyásolják, különbségeknek jelen kell lennie a hét típusnál. Szokásaink nemcsak fizikaipszichikai tetteink minségét, hanemismentalitásunk természetét is tükrözik. A dosák meghatározzák egészségi állapotunkat és mindenki tudja, hogy az egészségünk befolyásolja elménk állapotát is. Dosáink még éjszaka látott álmainkkal is kapcsolatban vannak. 79

Túl a test-típusokon, az Ayurvéda számbaveszi a különböz pszichológiai típusokat. Van három mentális típus, mely mindegyike egy-egy kötert képvisel. Mindhárom alcsoportokkal is rendelkezik, melyek különböz felsbbrend lények, azaz félistenek, démonok és más emberfeletti éllények személyiségjegyei alapján kaptak neveket. A Caraka-samhita, ahonnan az Ayurvéda eredetileg származik hét sattvikus mentalitás-típust sorol fel: Brahmana, Rsi, Indra, Yama, Kuvera, Varuna és Gandharva . Van hat rajasikus és három tamasikus típus. Összesen tehát hét test-típust és tizenhat elme-típust ismertünk meg eddig. A védikus személyiség-tipológia egy másik részletes rendszerét a jyotisában (asztrológia) találjuk. A vyasti-samasti elv alapján logikus, hogy a hatalmas univerzum információt nyújt saját elménkkel kapcsolatban is. C.G. Jung a következket írta: Bonyolult pszichológiai esetekben általában készítek egy horoszkópot, hogy további szempontok alapján, egészen más oldalról is láthassam az esetet. Azt kell mondanom, hogy az asztrológiai adatok gyakran olyan dolgokat tárnak fel, melyeketaztmáskülönben képtelen lettem volna megérteni. különösen Az ilyen érdekes tapasztalatok alapján a véleményt alakítottam ki, hogy az asztrológia lehet pszichológusok számára, mivel egy sor olyan mentális jelenségrl ad tapasztalatot, melyeket „kivetítettnek” hívunk – ami azt jelenti, hogy pszichológiai tényeket találunk meg csillagállások alapján. El kell ismernem, hogy ez egy nagyon különös jelenség, mely az emberi elme struktúrájára speciális fényt vet. Mind a védikus (csillagok alapján számított), mind a nyugati (a nap járása alapján számított) asztrológia három alapvet tényezt vesz figyelembe az ember természetének megértése érdekében: a születési jellemz, a házak és a planéták állása. A születési jellemz és a házak kiszámítása a Nap, a Hold és a planéták mozgásának mennyei útját jelöl tizenkét Zodiákus alapján történik. A felosztások maguk a házak. A védikus asztrológiában a születési Hold helyzete a Zodiákusban. születés pillanatában a Nap,jellemzt a Mars, a aMerkúr, a Jupiter,határozza a Vénusz,meg a Szaturnusz, a Rahu A és a Ketu különböz házakban helyezkedik el. Ezen kívül további jelzéseket vesznek számításba a Nap és a bolygók helyzete alapján, mely meghatározza a mennyei lények befolyásoló erejét és egymáshoz való viszonyát. Ahogy az Ayurvédában is, az asztrológiai típusok összetett rendszere az anyagi természet három módjának kölcsönhatásaira vezethet le. A tizenkét ház négy elem szerint kategorizálható: föld, víz, tz, leveg. A föld tamo-gunát jelöl, a víz tamo-rajo-gunát, a tz egyedül a rajo-gunát jelzi, míg a leveg a rajo-sattva-guna képviselje. A Bika (Visabha), a Szz (Kanya) és a Kos (Makara) föld jellemvonású. A Rák (Karka), a Skorpió (Vrscika), és az Halak (Matsya) víz jellemzj. A Bak (Mesa), az Oroszlán (Simha) és a Nyilas (Dhanus) tz típusú. A Vízönt (Kumbha), az Ikrek (Mithuna) és a Mérleg (Tula) leveg jellemvonásúak. Az egy elemhez tartozó három csillagképet úgy tnik egy-egy guna jellemvonása harátozza meg. Például a leveg jellemzvel rendelkezk közül az Ikrek és a Mérleg is rajo-sattva 80

kategóriába esik bele, de mivel a Vízönt leginkább a tamo-guna felé hajlik, az Ikrek inkább a rajo-gunába a Mérleg pedig inkább a sattva-gunába hajlik. A bolygók is a gunákat jelzik. Maharsi Parásara Muni, egy kiváló, a Védákat követ szent megalkotta a Brihad Parasara Hora Sastrát. A 3. fejezet 22. versében ezt írja:

jíva suryndavah sattvam budha sukrau rajastatha surya putre dharaputrau tamah prakrtikau dvija Ó bráhmana, a világító égitestek (a Nap és a Hold) és a Jupiter sattvikus bolygók, a Vénusz és a Merkur rajasikus, míg a Mars és a Szaturnusz tamasikus. A Rahu és a Ketu nincs megemlítve ebben a versben; de a jyotisa a Rahut a rajo-gunával, a Ketut a tamo-gunával kapcsolja össze.

ramo'vatarah suryasya candrasya yadunayakah nrsimho bhumiputrasya buddha somasutasya ca vamano vibhudhejyasya bhargavo bhargavasya ca kurmo bhaskaraputrasyaye saimhike sukrah ketormihnavatarasca canye te 'piyasya khetajah paratmamso'dhiko yesu te sarve khecarabhidhah Úr Ráma mint a Nap, Úr Krisna mint a Hold jelenik meg. Úr Nrisimhadéva a Mars formájában nyilvánul meg. Buddha a Merkúr, Vámana a Jupiter, Parasurám a Vénusz, Kurma a Szaturnusz, Varáha a Rahu és Mina (Matsya) a Ketu képében mutatja meg magát. Azokat az éllényeket, akik bizonyos mértékben rendelkeznek a paramatmamsával, mennyei, vagy isteni természetnek hívják. A paramatmamsa terminust a 2.2. vers magyarázza el: A négy avatár, Ráma, megnyilvánulásaként jelenikKrisna, meg. Narasimha és Varáha a Felslélek teljes Tehát azok az éllények, akik az Úr e négy formájának tulajdonságaival rendelkeznek, ebben a világban mint dévák, rsik és kiváló sadhuk jelennek meg. A 2.3-4 versekben Parásara Muni kijelenti: Janárdana, azaz Visnu inkarnálódott, mint navagraha (a kilenc bolygó), hogy az éllények tettei vagyis karmája eredményét biztosítsa számukra. Felvette a grahák áldásos formáját, hogy elpusztítsa a démonok erejét, fenntartsa a dévák hatalmát és hogy megalapozza a dharmát. A bolygók személyek. Mindegyikük saját jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik. A Nap (Surya) királyi, férfias, fegyelmezett, autoritást követ, ers és eredeti. A Hold (Chandra) királyi, nies, vonzó, változékony és kifinomult. A Jupiter (Guru) lelki, tanácsadó, baráti, önközpontú és fegyelmezett. A Rahu lázadó, impulzív, lobbanékony és titokzatos. A 81

Merkur (Budha) hercegi, szórakoztató, eszes, intelligens és érzékeny. A Vénusz (Sukra) romantikus, lassú, érzéki, édes-szavú, diplomatikus és manipulatív. A Ketu misztikus, álmodozó, intuitív és újító. A Szaturnusz (Sani) bölcs, férfias, szolgálatkész, dolgos, nagy küzd és szenved. A Mars (Angaraka) harcias, ers, egyszer, tökéletesre törekv, kételked, vereked, különcköd és megkülönböztet. Létezik kapcsolat a bolygók és az Ayurvéda dosái között is. A Nap pitta-természet, a Hold kapha. A Jupiter kapha, a Rahu vata, a Merkúr szintén vata, a Vénusz kapha, ahogy a Ketu is, a Szaturnusz vata és végül a Mars pitta. Az Ayurvédán és a jyotisán kívül számos más védikus tipológiai rendszer is létezik: természetesen ilyen a varnásrama-dharma, valamint a natya-sástra (mely tartalmazza Bharata Muni analízisét az érzelmi típusokról), a káma-sástra (a szexualitás védikus tudománya), stb. Mindezek ugyanígy megérthetek és elmagyarázhatóak a tri-guna-prakrti alapján. Meghódolás, marga és guna

Az eddigiekben említett tipológia közvetlenül kapcsolódik a prarabdha-karmához. Sríla Prabhupáda látásmódja szerint típusba meghódol is tartozzonKrisnának. valaki, önmagában ez nema lehet akadálya lelki életnek, ha bármelyik az illet teljesen A meghódolás választás tapasztalata (a szabad akarat), ami a jíva egyéni joga. A sástra kész elfogadni, hogy mégha a jíva rá is tért a bhakti útjára, nem feltétlenül hódol meg azonnal és teljesen. Valójában nem képes teljesen meghódolni, ha Krisna felsbbrend helyzetével kapcsolatban nem rendelkezik transzcendentális tudással. A Srímad Bhágavatam 6.1.4-5 verséhez írt magyarázatában Sríla Prabhupáda ezt írja: A Bhagavad-gítában (10.8) az Úr azt mondja: aham sarvasya prabhavo. „Én vagyok mindennek az eredete.” Mattah sarvam pravartate: „Minden, ami a teremtésben létezik, Bellem árad.” Iti matvá bhajante mám budhá bháva-samanvitáh: „Aki tökéletesen megérti, mindenható lévén mindent Én teremtek, az megingathatatlan lesz azhogy odaadó szolgálatban, és teljesen meghódol lótuszlábam eltt.” Sajnos az ostoba emberek képtelenek azonnal megérteni Krisna felsbbrend hatalmát. De ha a bhaktákkal társulnak és hiteles könyveket olvasnak, lassanként k is eljuthatnak a helyes megértésig, noha ehhez talán sok-sok életre lesz szükségük. Az újdonsült bhakták között négy típust létezik, akik még nem hódoltak meg teljesen, habár a bhakti útján járnak. Sríla Prabhupáda szépen összegzi ket az Odaadás Nektárjának harmadik fejezetében. A Bhagavad-gítá hetedik fejezete leírást ad a bhakták e négy fajtájáról, és mindannyiukat jámbornak Senki sem elmagyarázza, kezdheti el azhogy odaadó szolgálatot, amíg nem él jámbor életet.tekinti. A Bhagavad-gítá csakis az tudja elfogadni a Krisna-tudatot, aki megszakítás nélkül jámboran cselekedett, s akinek életében a bnös visszahatások már teljesen megsemmisültek. Mások nem képesek

82

erre. A kezd bhaktákat jámbor tetteik súlya alapján négy csoportba sorolhatjuk: akik szenvednek, akik pénzszkében vannak, akik tudásra vágynak és akik bölcsek. Sríla Rupa Gosvámi a Bhakti-rasámrita-sindhu 1.1.11. versében a jnana-karmady-anavrtam kifejezéssel jelzi, hogy hogyan tudhatjuk meg, ki teljesen meghódolt bhakta. Az anavrtam meghatározása „nem érintett”, ahogy Sríla Prabhupáda egy Gíta leckében említi ezt 1972. december 10-én. Azaz egy tiszta bhaktát nem érintik meg a jnana és karma margái (a Védák által ajánlott utak). Ebbl logikusan következik, hogy egy kezd bhakta még érdekldik az ilyen utak iránt. A jnana és karma egyaránt a jámbor élet útjai, a jámborság pedig ahhoz kell, hogy valaki elfogadja az odaadó szolgálatot. Ám amikor már teljesen meghódolt Krisnának, maga mögött hagyja ket. 1973. július 24-én Londonban Sríla Prabhupáda elmagyarázta egy riporternek, hogy a lélek miután nagyon szenved az oly régóta tartó kényszertl, mely gyümölcsöz tettekhez, vagy mentális spekulációhoz köti t, a karma-misra-bhakti vagy a jnána-misra-bhakti útjait fogja követni. A Srímad Bhágavatam 10.10.20-22 versekhez írt magyarázatában Sríla Prabhupáda azt állítja, hogy: A karma-misra-bhaktival ember birodalomba emelkedik, bhaktival képessé válik az arra, hogya mennyei a Brahman-ragyogásba merüljön, aajñána-misrayoga-misrabhaktival pedig képes megvalósítani az Istenség Legfelsbb Személyisége mindenhatóságát. A tiszta bhakti azonban nem múlik a karmán, a jñánán vagy a yogán, mert pusztán szeretetteljes tettekbl áll. Mindezek összegzése a Bhagavad-gíta 7.16. versének magyarázatában található: Amikor tehát a szenved, a kíváncsi, a tudást keres és a pénzre vágyó emberek megszabadulnak minden anyagi vágytól, s teljesen megértik, hogy a lelki fejldésnek semmi köze nincs az anyagi ellenszolgáltatáshoz, akkor tiszta bhaktákká válnak. Amíg az Urat transzcendentálisan szolgáló bhakta nem éri el ezt a szintet, addigakia gyümölcsöz a világiszolgálat tudás kutatása fertzik meg. Annak, el akar jutnicselekedetek, a tiszta odaadó szintjére,stb.felül kell emelkednie ezeken. A kezd bhakták két csoportja (azok, akik anyagi dolgoktól szenvednek és akik pénzre vágynak) egyértelmen kapcsolatban áll a karmával. Mélyebben elemezve ket kiderül, hogy akik munka-irányultságúak, akik másokkal formális, felszínes kapcsolatokat tartanak fent, akik mechanikus módon keresnek problémáikra megoldásokat, szintén a karma-marga útjának követését részesítik elnyben. A kezdk másik két csoportjába tartozók (akik kiváncsiak és akik az Abszolút tudás után filozófiai úton kutatnak) jnána-irányultságúak. Mélyebben: azok a bhakták, akik elnyben részesítik az elme kognitív oldalát a konatív és affektívvel szemben, akik egymástól távolságot tartanak és akik problémáikra saját analízisük alapján függetlenül keresnek megoldást, hajlamosak a jnana-marga követésére. A misra-bhakti, azaz a karmával vagy jnánával megérintett odaadó szolgálat az anyagi természet hatása alatt áll. A köterkkel szennyezett bhakták tipikus szokásokkal

83

jellemezhetek, melyekrl a Srímad Bhágavatam 3. Énekének huszonkilencedik fejezetében olvashatunk. Sríla Prabhupáda a fejezet 10. verséhez írt magyarázatában összegzi a képet. A tudatlanság, a szenvedély és a jóság köterejébe tartozó odaadó szolgálat nyolcvanegy kategóriába sorolható. Különféle odaadó tevékenységek vannak, például a hallás, az éneklés, az emlékezés, az imádat, az imák felajánlása, a szolgálatvégzés, valamint mindenünk átadása, s mindegyiket három minségi kategóriára lehet osztani. A hallás folyamata lehet a szenvedély, a tudatlanság és a jóság köterejében, s ugyanígy az éneklés is lehet a tudatlanság, a szenvedély és a jóság köterejében, és így tovább. Háromszor kilenc egyenl huszonhéttel, s amikor ezt újra megszorozzuk hárommal, nyolcvanegyet kapunk. Ahogy a következ versek majd megmagyarázzák, ahhoz, hogy az ember eljusson a tiszta odaadó szolgálatig, felül kell emelkednie minden ilyen kevert, materialista odaadó szolgálaton. A Srímad Bhágavatam 3. Ének harminckettedik fejezetében Úr Kapiladéva felvázolja a misra-bhakták számára a fejldés útját. Ezt szakszóval asrama-dharmának hívják. Sríla Prabhupáda a Srímad Bhágavatam 3.32.34-36. verséhez írt magyarázatában összegzi az utakat: A társadalomnak négy rendje van: brahmacarya, grhastha, vánaprastha és sannyása. A grhasthák, azaz családosok számára különösen az áldozatok bemutatása, az adományozás és az elírt kötelességek szerinti cselekvés ajánlott. Ehhez hasonlóan a vánaprastháknak, a visszavonult embereknek a vezeklés, a védikus írások tanulmányozása és a filozófiai kutatás való. A védikus írások tanulmányozása a hiteles lelki tanítómester segítségével a brahmacárí, a tanuló feladata. Az átmendriyajaya, vagyis az elme fölötti uralkodás és az érzékek legyzése az élet lemondott rendjébe tartozók dolga. E tevékenységek más és más emberek számára ajánlottak, hogy ezek az emberek az önmegvalósítás síkjára emelkedhessenek, onnan pedig eljuthassanak a Krisna-tudatig, az odaadó szolgálatig. Igencsak hamis eredményhez vezetne, ha megpróbálnánk a négy társadalmi rendben élket azonosítani a négyféle kezd bhaktával. Azt kell megérteni, hogy ahogy egy bhakta a négy renden keresztülhalad, olyan elírt kötelességeket végez, melyek fokozatosan megtisztítják tudatát a szenvedéstl, a pénztl való függéstl, a spekulációra való hajlamtól és filozófiai problémákon való haszontalan rágódástól. Ezek a kötelességek alkotják a Krisna-tudat vyavahara szintjét, amelyet Nárada Muni bhakti-sutráiból ismerhetünk meg:

na tad-siddhau loka-vyavaharo heyah kintu phala-tyagas Mégha valaki el is érte az odaadó szolgálatot, nem szabad elhanyagolnia kötelességét ezen a világon, hanem munkája eredményét kell felajánlania. Ha pedig valaki még végzését. csak törekszik a tiszta szint elérésére feltétlenül folytatnia kell elírt kötelességei Az esszét a Srímad Bhágavatam 3.32.37. versének magyarázatából származó idézettel fejezem be, mely összefoglalja a témát: 84

A bhakti-yoga folyamata, az odaadó szolgálat, az a folyó, amely az Abszolút Igazság tengere felé hömpölyög, s minden más említett folyamat csak mellékfolyó. Az Úr Kapila az odaadó szolgálat folyamatának lényegét összegzi. Ahogy azt korábban elmondtuk, a bhakti-yoga négy részre oszlik: három a természet anyagi köteri alatt áll, egy pedig a transzcendensben helyezkedik el, s erre az anyagi természet köteri nem vetik árnyékukat. Az anyagi természet köterivel kevered odaadó szolgálat az anyagi lét egyik útja, míg a gyümölcsöz eredményre nem vágyó és az empirikus filozófiai kutatás törekvéseitl mentes odaadó szolgálat tiszta, transzcendentális odaadó szolgálat.

85

4. rész A modern világ köteri A modern világ köteri

Esszéim középpontjában eddig olyan témákkal foglalkoztam, melyeket tradícionálisan a Védák tudományának segítségével világítottunk meg. Mostani esszém témáját is szeretném ehhez hasonlóan e kortalan m bölcsességének brilliáns fényében tartani, ám a magyarázatok klasszikus formulái helyett most kutató figyelmünket a modern gondolkodás, érzés és akarat sötét világának felfedezésére kell irányítanunk. Mindannyian valamilyen mértékben a modernitás feltételekhez kötött helyzetében vagyunk, legtöbbünk nem is kevéssé. Ebben az esszében azt fogom megmutatni, hogy ha nem ismerjük fel és nem töröljük el saját pszichológiai helyzetünk feltételekhez kötöttségét, akkor lelki életünket komoly sérülés fenyegeti. Az esszé megírásában nagy mértékben segített egy újságcikk, mely a Humanitás magazin 1997. évfolyam X. kötetének 2. számában jelent meg (a copyright a Nemzeti Humanitás Intézet kezében van D.C. Washington USA). A szerz Claes G. Ryn professzor, a Catholic University of America tagja. A cikk címe: „ A modern világ elképzelt eredete: az élet mint nappali álom és lidércnyomás” A modernséget teljes mértékben elutasítja a tradicionális indiai kultúra. A Srí Caitanyacaritámrta Adi-lila 7.119. magyarázatában Sríla Prabhupáda ezt írja: Cárvaka Muni kijelenti, hogy az ember kolduljon, kérjen kölcsön vagy lopjon pénzt, hogy aztán ghít vehessen, s élvezhesse az életet (rnam krtva ghrtam pibet). Még India legnagyobb ateistája is azt tanácsolja tehát, hogy ghít együnk, ne húst. Régebben senki sem tudta elképzelni, hogy az emberi lények húst egyenek, mint a tigrisek és a kutyák, de az emberek annyira lealacsonyodtak, hogy éppen olyanokká váltak, mint az állatok, s többé nem állíthatják, hogy társadalmuk emberi társadalom. Cárvaka Muni az si India ateista-materialista filozófusa volt. Habár a legtöbb Védikus filozófiai állítással ellentétes nézeteket vallott, az embereknek azt tanácsolta, hogy a Védikus kultúra keretei között kell érzékeik élvezetét teljes mértékben elérniük. Nem vezetett be egy „új” kultúrát (amirl a modernség igazából szól); egy szörny, vérengzéssel teli kultúrát, saját elméjébl kreálva. A modern világ, mint mániákus depresszió

Cappadoicai Aretaeus, a második században élt orvos, meghatározta azt a helyzetet, melyet ma mániákus depresszió néven ismert betegségként tartunk nyilván. Napjainkban is érvényes megfogalmazását Emil Kraepelin (1856-1926), egy német pszichiáter határozta meg. A mániákus depresszió alapja két hangulat ellentéte; a különleges izgalom és a nagyfokú levertség. A beteg vagy e két állapot között ingázik, vagy esetleg egy idre mindkét 86

hangulat egyszerre hat rá, miközben az egyik lehet hangsúlyosabb, mint a másik. Amikor ezek extrém módon jelentkeznek, az esetet bipoláris betegségnek hívják, amikor kevésbé, cyclothymia a neve. Nem nehéz megjósolni, hogy a Védák szemszögébl hogyan analizálják a mániákus depressziót. A mánia szótári meghatározása: „Feltnen intenzív lelkesedés, érdekldés vagy vágy”. Ez egyértelmen a rajo-guna hatása. A depresszió meghatározása: „A szomorú vagy reménytelenség érzésének helyzete, a cselekedetek vagy az erfeszítés leredukálása, a mentális energia vagy tettek redukált állapota”. Ez meg természetesen a tamo-guna. Amikor a Scindia teherhajója, a Jaladuta megérkezett a Boston kikötjébe 1965. szeptember 18-án, Sríla Prabhupáda írt egy verset – Boro Krpa Koile Krsna (Markine Bhágavata Dharma). A költemény harmadik versében van egy sor:

rajas tamo gune era sabai acchanna Itt minden embert a tudatlanság és szenvedély kötereje fed be. Ryn professzor megjegyzése a személyiség modern típusáról. A modern ember képzelerejét egyrészt elképzelhetetlen mértékben arra használja, hogy kibújjon a morális felelsségek kemény és fájdalmas kötelezettségei alól, másrészt mindig a boldogságról álmodik, azaz teljesen másként, sokkal könnyebben akar élni, olyan módon, hogy minden elfojtott vágyát beteljesíthesse. Ameddig képzelete mezsgyéjén vándorol, mámoros és lelkes. Ám ugyanilyen gyakran az élet sötét oldala tnik számára az egyedüli világnak, és a boldogság elérhetetlennek látszik. Ilyenkor a keserség és pesszimizmus kínozza. A két hangulat egymás melletti léte nem paradoxon vagy ellentmondásos, st valójában elválaszthatatlanok egymástól. Ugyanazon modern személyiség két oldalát aalkotják, egyboldogság olyan emberéét, teljesen egyszeren megérthet ingázik mámoros és a sötétakiderpesszió között.  az, aki egyszerokból fent van, egyszer lent, ritkán középen, és ingázása egyre veszélyesebb határokat ér el. Ryn megfigyelte, hogy napjainkban az embereknek ersen felnagyított elképzelése van a világon betöltött helyzetérl, ugyanakkor a reménytelenség sötét kútjába zuhannak, ha nem kapnak megfelel tiszteletet, amit önmagukról alkotott elképzelésük alapján „megérdemelnének”. A modern ember tehát – Ryn végkövetkeztetése szerint – mániákusan depressziós. A mániákusan depressziós temperamentum, figyelmes vizsgálat alapján, öngerjeszt, ám néha megkülönböztethetetlenül hasonlít a szokásosan mentális betegségnek hívott állapothoz. lássuk is alakulazkiéletet ez a jellemvonás, tegyünk fel egy kérdést: vajon Hogy cinikus-e az, hogyan aki kifigurázza és mindenki másról azt feltételezi, hogy csupán a legaljasabb motívumok alapján él? Vajon nem csak egy kijózanodott ember , egy ismételten elégedetlenné vált álmodozó, olyan valaki, aki más embereket és az életet általában azért visel el (mélyen elnyomott 87

ellenérzéssel), hogy megvédje legféltettebb kincseit? A romantikus elképzelésekbl kialakuló mesterséges ujjongás elkerülhetetlenül torz elégedetlenséget kell okozzon. A depresszió – világszerte kialakuló mentális egészségi probléma

Harminc évvel ezeltt (1973. január 8-án) a Newsweek magazin a címlapon jelentetett meg egy depresszióról szóló cikket, mely szerint az Amerika elsszámú mentális betegségévé vált, st olyan krónikus állapot, mely gyakran öngyilkosságba torkollik. Napjainkban már az egész világon az els számú mentális betegségnek tartják a depressziót. De hát van különbség a depresszió és a mániákus depresszió között, igaz? A depressziós ember a szemétdomb alján van, a mániákus depressziós ezzel ellentétben néha olyan arcot mutat, mint aki rülten boldog. A mániákus depressziót világszerte lényegesen kevésbé tartják egészségi problémának, mint a depressziót. Vajon helytálló-e Ryn professzor részérl a modern világ els számú népbetegségének kikiáltani a mániákus depressziót? Miért nem azt mondta csak, hogy a modern világ depresszióban van? Ryn maga elismeri, hogy a mániákus depresszió kifejezés „tiltakozás az olyan pszichológiai iskolákazt ellen, melyek kontrolálhatatlan erk termékének ahogy látni fogjukazaegyént késbbiekben. A professzor így utasítja igyekeznek el ezeket a beállítani” modernitás– kulcsának tekinthet kifogásokat, melyek szerint a küls erket az egyén valójában nem képes irányítani. Mégha a statisztika alapján el is fogadnánk, hogy a depresszió a modern idk reprezentatív betegsége, akkor is igen nagy hasznot nyerhetünk Ryn professzor analízisébl. Bizonyos pszichiáterek körében úgy tartják, hogy a depressziónak két ciklusa van: kifejlett és fedett. A kifejlett depresszió természetesen a melankólia minden elvárható jellemzjét felmutatja. A fedett depresszió viszont egy álruhába öltözött valami, egy olyan állapot, melyben a személy elképzelt világban éli meg önmagát, miközben valójában depressziós helyzetét még saját maga ell is szisztematikusan elrejti. Gyakori önmagára illesztett álca a csendes kötelességtudat, amikor az illet ers kényszert aérez a nagyon keményen munka miközben mentális önsajnálatában eltávolodik világtól és/vagy alkoholon vagyiránt, más mámorító szeren függ. Még az is elfordulhat, hogy a depressziót a siker igen ers kényszerével álcázza valaki, például, hogy másokat megelzzön, hogy az authoritás felé jó képet mutasson, vagy egy jobb jöv reményében légvárakra építsen, esetleg hogy extrém idealizmus vagy vallásos fanatizmus világképe szerint éljen – melyek mindegyike a mánia túlhangsúlyozott állapota. Esszém késbbi részében még többet szeretnék majd elmondani a fedett depressziót és a mániákus depressziót összeköt elemekrl. Az eddigiek bizonyára elegend érvet szolgáltatnak, hogy érdemesnek tartsuk Ryn professzort meghallgatni. A fedett depresszió, a mániához hasonlóan, a szenvedély köterejének jellemvonása. Ezen a ponton felmerülhet kérdés: vajon a felsorolt késztetések – a sikerre más dolgokra – valóban mindig egy a depressziót eltakaró tényezk? Az egyszer válasz:ésnem. Összetettebb válasz, hogy sokféle módon lehet kényszerkapcsolatot létrehozni egy fantasztikus én délibábszer képével („az élvez vagyok”) ahelyett, hogy valódi énünk („szolga vagyok”) felé tennénk lépéseket. Ezért kedves olvasó kérlek ne felejtsd el, hogy 88

az esszében késbb szót ejtünk még a kényszerkapcsolatról, mely ers kötelekkel fzi egybe az emberek minden tettét saját depressziós tudatállapotuk fenntartásával. A vallás – még a „Krisna-tudatosság” is – képes lehet kényszerré válni abban az értelemben, hogy kifogásként használjuk, ha nem akarjuk elismerni szilárd ragaszkodásunkat lelki betegségünk iránt – speciálisan az érzékkielégítés iránti vágyunkat. Ismét megemlítem, hogy Sríla Prabhupáda azt javasolta: szokjunk rá Krisnára. Van tehát kényszeres illúzió, és kényszeres valóság is. A modern világ értékei és az alacsony ön-értékelés

A legtöbb pszichológus és pszichiáter azt mondja, hogy a depresszió (melyrl újra hangsúlyozom, hogy mint érett-, fedett- és mániákus depresszió jelenik meg) az önértékelés egyik rendellenessége. Az egészséges ön-értékelés egyfajta önmegvalósítást is jelent, mivel elfeltétele, hogy az illet tehetsége és korlátozottsága mögött állandó értékek esszenciája létezzen, olyan értékeké, melyek sem jobbak, sem rosszabbak más emberi lények által birtokoltaknál. Úgy mondják, hogy az ön-értékelést gyerekkorban tanuljuk meg a szülk gyerekeik iránt kimutatott „feltétel nélküli pozitív érzelmei” hatására. Más szavakkal, ha a szülk gyerekeik felé azt mutatják, hogy irántuk érzett szeretetük alapja szilárdérzéseit, még akkor is, létrejön ha gyenge eredményt produkálnak. A Ha gyerekek érzékelik szüleik bels amibl önmaguk értékelésének magja. a gyerekek tapasztalata szerint szüleik szeretete azon függ, hogy milyen teljesítményt nyújtanak például az iskolában, már életük korai szakaszában alacsony ön-értékelést fognak kifejleszteni. Még azoknál a gyerekeknél is alacsony ön-értékelési szint alakulhat ki, akiket ugyan szüleik megfelelen értékeltek, de nagyobb társadalmi körben kihasználták ket. A modern társadalom egyáltalán nem támogatja tagjai önbecsülésének ersödését. Az általános megítélés olyan külsdleges tulajdonságok alapján történik, mint gazdagság, szépség, pozíció, hírnév. Az az ember, aki elveti saját bels ön-értékelését, s cserébe elfogadja a modern társadalom által felállítottakat, a befedett depresszió áldozatául esik. Tapasztalja a depressziót, de nem látja azt világosan, mert túlságosan elfoglalt a hamis célokért való küzdelemben. Depressziója egy ponton bizonyára el fog jönni, amikor minden erfeszítése ellenére kiderül, hogy aminek gondolta magát, abból semmi sem igaz. A premodern személyiség Mieltt Ryn professzor belemenne a modern ember személyiségének részleteibe, elmondja, mi jellemezi a premodern embert. Ezen belül két alosztályt állít fel, a Keresztényt és a klasszikust (a másodikba olyanokat sorol be, akik az ókori görög és római értékrend iránt vonzódnak). E premodern ember ma is jelen van, legalább részben. Igazából úgy fogjuk találni, hogy mindenki a premodern és modern személyiségtípusok keveréke. A jó öreg klasszikus, és keresztény szemléletmódnak mélyek a gyökerei; nem tnt el teljesen még maazsem. embert sem tudunk mutatni, aki a modern világban teljes mértékben új, Olyan morális-forradalmi személyiség megtestesülése. Minden emberben van az új és a régi elemekbl is. A kutatások alapján napjaink társadalmának állandóan változó kultúrája okolható leginkább neurózis kialakulásáért, de újabb aggodalmak és zavarok erednek abból is, hogy az emberek 89

nem csak az elbbi változásokkal szembesülnek folyamatosan, hanem az ezzel nem összeférhet más személyiségjegyek nyomásával is. A Ryn professzor által meghatározott premodern európai ember jelents mértékben hasonlít a klasszikus védikus kultúra áryanjaihoz. Az ilyen személy világképe vallásos alapon nyugszik, aki észleli az emberiség elesett helyzetét. A premodern ember hiszi, hogy morális-intellektuális erfeszítés árán képes felemelkedni, ám elfogadja, hogy bizonyos korlátok mindig fenn fognak maradni. Az emberiséget nem tartja Istennek, a premodern ember ezért önkritikát gyakorol, hogy jóvá váljon. A szenvedés nem éri váratlanul, és nem gondolja dühösen, hogy érdemtelenül kapja. A kellemes életet és boldogságot nem születési eljognak tekinti, hanem olyan valaminek, amiért Istennek jár köszönet. A premodern ember valójában tudatos saját gyengeségérl, mivel olyan magas morális követelményekhez méri magát, melyek kivezetnek az ént, mint élvezt tekint felfogásból. Arisztotelész és Ciceró etikája aszkétikus; Krisztus hegyi beszédje egy más világról beszél. A premodern ember elfogadja, hogy morális gyengeségei saját magából erednek;  és egyedül  a felels azért, hogy jellemvonásai magasabb szintekké váljanak. Az élet problémáit a morál terén elkövetett hibáiból erednek látja, s tudja hogy jelleme jobbá tétele érdekében a maximumot kell megtennie, és mégha sikerül is fejldnie, rengeteg tökéletelenség marad még benne, amelyek még több egyénekbl erfeszítést állt fognak igényelni. A keresztény társadalom egymással összekapcsolódott annak felfogása alapján, hogy a szomszédok problémáját mindenki sajátjának is tekintette. A premodern emberrel szembeállítva Ryn professzor ezt írja a modernrl: A modern ember viselkedése nagyban különbözik a premoderntl. A világi élet valóságától messze elrugaszkodva, egy ilyen ember nagy elvárásokat dédelget önmagában. Francis Bacon csak egy volt a sok közül, akik a vég nélküli fejldésben hittek.  azt gondolta, hogy az öreg, csodákban hív szemléletmód eltnésével, és a kísérleti tudomány módszereinek teljes kör alkalmazásával létrejöhet egy sokkal inkább fejld, a lehetségekkel él emberség. A Felvilágosodáskor még inkább ilyen talaján elvárásokat. Az tovább. új és jobb vetett hit nem feltétlenül akiterjesztették tudomány ésazlogika fejldött A világba legalapvetbb erfeszítéseket az emberek – túl magán a tudomány által láthatóvá tett lehetségek kihasználásán – a lét alapvet átalakítása, egy hatalmas felszabadulás, a hódítás és elmélyülés, az élet végtelen mértékben élvezetesebbé tétele területén tették meg. Rousseau nem más, mint egy korai és jellemz példa azokra, akik hite szerint a klasszikus és keresztény civilizáció alapvet tévedésen nyugszik, s  volt az, aki azt is hitte, hogy miután az ebbl ered elnyomás megsznik, az emberiség egy új, felsbbrend létet valósíthat meg. A premodern és modern ember hozzáállása közötti különbség lényege láthatóvá válik az ember jogainak számbavétele által. A modern ember nem úgy gondol egy jólszituált életre, mint amit nem érdemelt meg, inkább szereti úgy látni azt, mint amire joga van. Az emberi lényeknek tehát alapvet jogai vannak a világon. A Locke és Russeau által kihirdetett „természetes emberi jogok”-at még részletesebben és speciális módon fogalmazták meg 90

napjainkban az ENSZ-ben. Miután nagy nehézségeket elfogadva megszületett, az emberi lénynek joga van élelemre, lakásra, egészségi ellátásra, stb. Az ezekkel kapcsolatos kötelességek terén nincs hasonló nyilatkozat. A Természetes Emberi Jogok magasztos templomának oszlopcsarnokában félelmet kelt, fehér márvány istenn áll, és magasra emelt bronz karddal figyelmezti az emberiséget arra, hogy tegye a lábához láncait, amelyeket  majd elszakít. Az istenn neve: Társadalmi Biztosítások. Habár jogait követeli, a modern ember nem teszi meg ugyanezt önmagával szemben. Nem gondolja, hogy vele bármi probléma is lehetne. „Én OK vagyok, te is OK vagy” – hangzik a megnyugtató szlogen Russeau szájából, aki az ember jóságát hirdette már a tizennyolcadik században, megsemmisítve az emberi természetet fenyeget eredeti bn doktrínáját. Az élet mély és nagy számban fellelhet nehézségeiért nem az önmagában vagy természetében rejl hiányosságokat, perverzitást kell felelssé tenni, hanem az elnyomó, csaló társadalmi intézményeket és konvenciókat. A gyógyszer Russeau szerint az emberiség számára az, hogy vesse le láncait, melyek leigázzák jóságát.

A világ nem elég

Sajnálatos módon, a világ alapveten ugyanolyan marad a modern ember számára is, mint volt a premodern idkben. A modern ember egy nagy probléma elé kerül ezen a ponton. Minden jogával és elvárásával együtt még mindig a létez, történelmi világban kell élnie, és e tökéletlenségekkel teli világ makacsul oly helyként marad fent, melyben  hol fent, hol lent találja magát. Korlátlan reményeinek bvöletében a modern ember szembetalálkozik a tipikus aemberi nehézségekkel; a vele hatásaitól. szemben alkalmazott becstelenségek, gazdasági elnyomás ésszenved a betegségek Hozzátartozói meghalnak, a társadalomban mohóság, intolerancia durvaság és bn üti fel a fejét, háborúk vagy más fájdalmas társadalmi helyzetek következnek be, az élet legnagyobb része pedig egyszeren unalmas lesz. Ahogy lassan megérti, hogy a körülötte lév anyagi világ nem tördik azzal, hogy  az Új Korszak szülötteként „igen fontos feladattal” jött a világra, a modern ember igencsak elszomorodik. Stephen Crane költ (1871- 1900) írta: „Egy ember így szólt az univerzumhoz: ’Uram, létezem!’ ’Meglehet’ – válaszolta az univerzum, ’de e tény nem igen tett lekötelezetté engem.’” Miután életében elvárta, hogyMindennapi vágyai beteljesüljenek, ha boldog is, a néha világ ígéretei hiábavalónak tnnek. élete gyakranmég fakónak, szürkének, pedig egészen feketének tnik. Mivel valódi létezése messze elmarad reményeitl, elkezdi azt hinni, hogy rosszul kezelik t, becsapják járandóságában. Hamarosan ellenérzés fejldik ki benne az élettel szemben. Azt kezdi feltételezni, és ebben 91

különböz ideológiák is bátorítják, hogy elhiggye: megfosztották jogaitól. Minden egyes újabb csalódás azt ersíti benne, hogy elárulták t. Aztán eljön az id, amikor a társadalom – valójában az egész emberi lét – igazságtalannak és elnyomónak tnik számára, mintha rosszindulatú erk manipulálták volna azt. Élete utolsó napjaiban Rousseau korai és paradigmatikus módon az alábbi szavakkal fejezi ki az elégedetlenség és legyzöttség modern érzéseit. „Azért teremtettem, hogy éljek, és anélkül halok meg, hogy éltem volna.” Siránkozásával megpróbálja visszafizetni teremtje nagyszámú „frusztráló jószándékát”. Rousseau és a világ újjáalakulásának álma

A svéd-francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) volt a romanticizmus alapító atyja. A romanticizmus az 1600-as és 1700-as évek racionalizmusának úgynevezett „Felvilágosodás” programja ellenhatásaként jött létre. Az összes olyan doktrína a racionalizmus kategóriába esik bele, mely szerint az emberi intellektus minden más megfontolás felett áll. A Felvilágosodás francia filozófusai, többek között Diderot, d'Alembert, La Mettrie, Condillac, Helvetius, d'Holbach, Turgot és Condorcet „a racionális társadalmat” hirdették ideálisként. Ám az emberek étvágya a tudományok, az absztrakcióokozta és a fokozódó személytelen okozati összefüggések korlátozott volt. A steril intellektus elégedetlenség végül egy azzaliránt ellentétes vágy formájában tört ki: a Romantika mozgalmában. A romantikusok újra felfedezték a mvészeteket, a misztériát és az irracionalizmust, valamint legfképp az érzelmeket. Valójában az érzelmeket oly magasságokba emelték, ahol a gondolkodás történelmében az még soha nem volt. Rousseau szavaiban nagy hangsúlyt fektetett az együttérzés érzelmektl csöpög erényeire, a barátságra és a szeretettel teljes szívélyességre, ám saját jellemében fegyelmezetlen, valamint megdöbbenten fogyatékos emberként élt az igazmondás, a tisztaság és a becsületesség terén. Kora más filozófusai, akik eleinte szimpátiával olvasták üzenetét, hamar kiábrándultak belle, amikor megismerték Rousseau személyiségének sötét oldalát. és Voltaire szörnyetegnek titulálta. Diderot „álnok és csaló, mintHume a Sátán, hálátlan, Rousseaut brutális, álszent és rosszhiszemséggel teli”szerint ember. Egy élettársa így foglalta össze természetét: „érdekesen rült ember”. Rousseauról Paul Johnson a következket írja „ Intellektusok” (1988) könyve els fejezetében: „A modern ember jellegzetes prototipusa volt; a Haragos Fiatal Ember.” Ezen kívül Rousseau volt az els, aki a modern Prométeuszok összes szembeszök tulajdonságainak kombinációjaként élt: jogai megkövetelése érdekében a létez társadalmi rendet totálisan elutasította; képes volt önmagát meggyzni arról, hogy a saját maga által megfogalmazott elvek alapján gyökeresen meg lehet változtatni a világot; hitt abban, hogy mindez politikai nyomás hatására megtörténhet; és nem utolsó sorban, hitt az emberi ügyek terén az ösztönök, az intuíció és az ihlet rendkívüli hatásában. Rousseau saját ideáinak bvöletében élt, amit világosan mutat egy ötvenöt éves korában írt levélrészlet: Szeretek álmodni, amikor mindenféle cél kötöttsége nélkül elmémet szabadon engedem vándorolni… ez a henye és mereng élet… nap- mint nap egyre elragadóbbá válik; egyedül vándorolni vég nélkül, szakadatlanul a fák, a kövek 92

között, a házam közelében, elmélázgatva, vagy inkább annyira felelsség nélkül, amennyire csak vágyom erre… végül magamat minden kényszerség nélkül, teljesen átadva fantazmagóriáimnak… ez uram, a számomra ez a legmagasabb gyönyörség… „Ha meg akarjuk érteni azt a fajta látásmódot, mely nyugaton a klasszikus és keresztény társadalmat elkezdte felváltani” – írja Ryn professzor, „jól tesszük, ha Rousseaut tanulmányozzuk.” Meg van róla gyzdve, hogy mélyebbre látott az emberi természetbe, mint bármelyik elz megfigyel, és hogy felfedezte a boldogság titkát. Ám a világ, mint olyan, nem barátja sem ennek az igazságnak, sem ezen igazság hírvivjének, neki magának. Különösen kési önéletrajzi írásaiban fejezi ki Rousseau mély sértettségét, miután általában az élet igazságtalan volt vele, és mivel „kitaszította” t a társadalom – annak ellenére, hogy saját megítélése szerint  „a legkedvesebb és legszeretetreméltóbb ember a világon”. Nem úgy bántak vele, mélyen befelé tekint és jóindulatú személlyel, ahogy illenék, ezért könyörtelen üldöztetés áldozatának tekintette magát. A világgal elégedetlenül szélsségesen paranoiddá vált, mely állapot a modern életben krónikusan elterjedt. Rousseau a viszonzatlan álmodozók prófétája, az olyan henye vágyakozásoké, melyek soha be nem teljesülhetnek a szokásosan elfogadott tettek révén. Nem látta szükségét, hogy dolgozzon, mivel meg volt gyzdve arról, hogy amire vágyódott, azt eleve kiérdemelte. A nyugati kultúrában elinduló hatalmas áramlat elindításában Rousseau hozzájárulása sokkal inkább saját képzeletében élt élete, mint cselekedeteinek világa. „Távol tartom magamat a cselekvéstl” – írja  maga. Az igazi életnek az álmodozásaiban történ vándorlásokat tekinti. A modern ember elmenekülése az itt és most konkrét, praktikus felelsségei ell – különösen attól a kötelességtl, hogy önmagát jobbá tegye, hogy gondoskodjon családjáról és szomszédairól – más-másjelen formát az álmodozó személyiségétl függen. általános mindig van,vesz az afel dicsséges beteljesülésre vágyakozás, és azAmi elvárás, hogyésa boldogság elérhetvé tétele érdekében valami alapvet változásra van szükség a világban: „Az élet sokkal jobb lehetne, ha …” „Ha egy jó startot tudnék venni, végre elkezddne az igazi életem.” Rousseau úgy vélte, hogy nincs kötelezettsége a társadalom iránt, viszont elvárta annak minden rá irányuló kötelezettségét. Ugyanígy viszonyult a történelemhez is – nem gondolta, hogy az abszolút valami. Napjaink nyelvére lefordítva, „a történelem csak ’az  történelme’”. A múlt úgynevezett tényei szerinte kevésbé fontosak, mint a jöv lehetségei. Úgy véli, hogy a tények „igazsága” az autoritásokhoz, a társadalmi rendhez és kulturális tradíciókhoz köt minket, melyeket szét kell szakítanunk, hogy szabadon megvalósítsuk álmainkat.történelmi Tehát minden jogunk megvan arra, hogy elvessük a múlt poros csomagjainak tekinthet tényeket. Rousseau gondolata egy új társadalomról az emberiség elképzelt múltjára támaszkodik. Szerinte régen az élet „valóban természetes” volt. Állítása messze van 93

attól, amit ismerünk az emberiség történelmérl. A meglehetsen nagy hatású „Beszélgetések az egyenltlenségek eredetérl” cím könyv szerzje azt mondja az olvasóknak valamelyik kezdeti bekezdésben, hogy: az elz korokban végzett „kutatások eredményét nem szabad történelmi tényekként kezelni, csak hipotetikus és feltételesen érvényes következtetéseknek”. Mintha megérezné, hogy az emberiség konkrét múltja nem fogja alátámasztani az emberi természetrl vallott elképzeléseit, azt írja, hogy: „Kezdjük meg hát félredobni az összes tényt, mivel azok nincsenek kapcsolatban a kérdéssel.” Rousseau olvasóit arra bíztatja, hogy az emberiségrl és a társadalomról alkotott látásmódjukat cseréljék le egy az általa a múltról alkotott képre, amit aztán már nem kötnek a történelmi hség követelményei. „Az emberi tapasztalatok kényelmetlen tényeinek nem szabad megengednünk, hogy a csábító lehetségektl eltérítsenek minket!” – mondja. Könnyedén átszabta bels frusztrációja alapján a körülötte lév világot, és meg volt gyzdve arról, hogy minden joga megvan saját személyes látásmódját mindenkire ráerltetni. Rousseau a létez társadalommal szembeni mély idegenkedése áthatja írásait. Már az els beszélgetésben megtámadjatartja. „a hitvány és csaló uniformizmust”, mely aza embert „állandó kényszerben” „A társadalom mindenhol leigázza természetességet.” Az udvariasság állandóan követelésekkel áll el, az illem rendeleteket szab, az általános szokásokat mindig követni kell, soha nem saját magadat gondolatait éled.” Az ilyen megjegyzések mindig velejárói Rousseau önéletrajzi témáinak. Az „Egy magányos vándor álmodozásai” könyvében például ezt olvashatjuk: „Igazából soha nem illettem bele a társadalmi életbe, ahol nincs semmi más, mint bosszantóan terhes feladatok és kötelességek.” A boldogság csak akkor lehetséges, ha az egyén meg tud szabadulni korlátai alól. A következket írja fiatalsága rövid, boldog idszakáról: „Tökéletesen szabad voltam, vagy még annál is jobb, mivel csak saját ragaszkodásaim vezettek, és csak azt tettem, amit akartam.” Élvezettel emlékszik vissza az idre, „ …amikor önmagam voltam, teljesen saját magam, és akadálytalanul, és amely korszakban azt mondhatom, hogy vegyítetlenül éltem.” Rousseau a lehet legélesebb ellentétet alkottavalóban meg a boldogság és a jelenleg létez világ között, a nem az ember által ismert cselekvések világában létez „vegyítetlen” és minden korlátok alól szabad lény ideája által. Rousseau saját képzelete bvöletében az ideális társadalomban a nemes sembert, a civilizáció eltti embert dicsítette. A Rousseau által megálmodott új társadalom összetartó erejét nem polgárai bonyolult és hosszú ideig tartó morális fejldési folyamata, valamint az önfegyelem gyakorlása biztosítaná. Szerinte az emberi természetrl alkotott ilyen elképzelés a múlt alapjaiban félrevezet felfogásához tartozik. A Rousseau által vízionált politikai rendszer a természetesen élmajd emberbl spontántalaján módon kiáradni a tradícionális szerekezeteket átalakítva, az egyenlség újrafog megszilárdul, amint a társadalom megtisztul. A felszabadult, „korlátozások nélküli” természet ekkor ismét olyan társadalmat fog kialakítani, mely egyszer már létezett a természet boldog, de primitív állapotában. Mindez az embereknek egy közös célt, egy 94

„általános akarat”-ot fog nyújtani. Az igazi, mindenki számára népszer szabályozás nem fér össze az intézményesítéssel. Ahogy a természet spontán eri is teszik, ez az általános akarat csak akkor nyilvánítja meg önmagát, ha minden korlátozástól mentes szabadságban létezik. A modernség, mint nappali álom és lidércnyomás

„Egy érdekes rült ember”. Miután olvassuk Rousseau szavait és megértjük elképzeléseit, igen meglep, hogy zrzavaros személyisége milyen döbbenetes hatást tudott kiváltani. Ám a majd három évszázaddal ezeltt hangzatosan eladott gyermeteg, dualista fantazmagóriái és frusztrációi ugyanilyen gondolatokként bukkanak fel a világon újra és újra, napjainkban is. Ryn a Szovjetúnióról alkotott portréja Rousseau hagyatékának fényében még inkább tanulságos olvasmány. A huszadik századi kommunizmus követit egy osztályok és országok nélküli társadalom álomképével inspirálta, melyben az emberi lények a tökéletes szabadság állapotában végre teljes mértékben kifejlesztik képességeiket. Az unalmas, mechanikus, rutinból végzett ragszolgamunka korszakának ideje lejárt – jelentették ki. Sajnosszemben, ez a csodálatos igen éles kontrasztban a súlyosanversengés, lehangolóa jelennel hiszen a jöv kizsákmányolás, a mohóság, áll a kegyetlen szenvedések és elidegenedés egyre inkább elterjed. A kapitalista társadalom oly förtelmes, hogy a forradalom szükségessége egyértelm. A marxizmus szerint a felszabadulás elleni konspirátorok a termelés eszközeinek tulajdonosai, a burzsoázia. Azt nem is kell mondani, hogy bizonyosan szenvedni kell az álmok megvalósításáért. Valami nagy dolog nem születhet meg szülési fájdalmak nélkül. A kommunisták könyörtelenül fordultak mindenki ellen, aki nem értett egyet velük. „Ha rántottát akarsz készíteni, fel kell törnöd néhány tojást.” – mondja Lenin. A mániákus depresszió változásainak lényegi részét alkotó paranoia odáig vezet, hogy Oroszországban nem csak a kapitalisták között látnak ellenséget, hanem Sztálin már mindenkit gyanúsít, még a Kommunista Párt tagjai között is. Az félelmében soha nem nyugvó buzgalommal küld jellemz, milliókat aellenforradalomtól Gulagba. Ahogy avaló mániákus depresszión nyugvó idealista mozgalmakra inspiráló a jövkép, az elnyomottak iránti jóakaratú tördés, de a tényleges gyakorlat majdnem elviselhetetlenül embertelen. Arthur Koestler Az elbukott Isten mvében saját tevékenységérl ír a kommunizmus 1930as éveinek idején, s szenvedélyes kényszerhez hasonlítja azt: A szovjet mítoszhoz való szenvedélyes ragaszkodás ugyanolyan makacs és nehezen kigyógyítható, mint a többi kényszeres szenvedélybetegség. „Az Utópia elveszett hétvégéje” alapján nagyon ers a kísértés csak még egy utolsó cseppet megszerezni, mégha az vizezett, és igen drága áron mérik is. Koestler a különböz szinteket mint „Béke, Demokrácia, Fejldés vagy aminek hívni akarod” nevezi meg. A Társadalmi Ügyek bosszúra szomjas istennjének imádói szótárukat telis tele írták olyan szavakkal és kifejezésekkel, amelyek a kommunizmus dicsséges forradalmi idszakát idézik vissza, például: felhatalmazottság, megfosztottság, 95

sovinizmus, politikailag korrekt, és hasonlók. (Szándékosan választottam ki négy olyan kifejezést, amelyeket személyes tapasztalatom szerint ISKCON bhakták is használnak, köztük néhányan a GBC tagjai között ülve.) Nem feltétlenül kommunista az, aki ezeket használja, valószínleg csak visszamondja mindazt, amit Ryn professzor „az emberi jogok reklámíz hangoztatásá”-nak nevez. Ám az ilyenféle beszéd nincs túl sok kapcsolatban a szenvedés igazi okával. A nyugati ember sem a bizonyítékok hatalmas mennyiségébl, sem századunk rettenetes, ember kreálta katasztrófáiból nem tanult sokat – beleértve a két világháborút és sok millió emberi lény kiírtását –, olyan sorscsapásokból, melyekrl kimutatható, hogy alapveten kapcsolatosak jelenleg tárgyalt témánkkal, a képzelt morális jellemvonásokkal. Hogy a jövben megelzze az ilyen katasztrófákat, a nyugat embere az emberi „jogok” reklámíz hirtedéséhez és a „soha még egyszer” kampányokhoz fordul segítségül, miközben az embertelenség és a szenvedések mélyebb okai jórészt feltáratlanul és láthatatlanul maradnak. A kényelmetlen tényekkel szembe nem nézés kudarca elre meghatározott makacs hitrl árulkodik s így feltn bizonyítéka a nyugati világon létez morális-képzeletbeli légvárépítésre. Társadalmunk továbbra is ersen ragaszkodik ehhez a temperamentumhoz.tartják Sokanalapvet az emberek számára továbbra isés acsodálatos morális felsbbrendséget helyzetnek, tele ambíciózus víziókkal, melyek állítólag az emberi létezés jellemzi. Vajon mit ért Ryn a „morális-képzeletbeli” kifejezés alatt? A cikkébl kiemelt következ mondatok megmutatják mire is akar utalni velük: A tipikusan modern embert meghatározó és filozófiai törekvéseit leginkább irányító tényez az, ahogy a világot új módon képzeli el. A teoretikus kijelentések képzeletbeli alapjának megfigyelésekor mindig fontos felismerni azok jelentéseit is. Jelenlegi témánkkal kapcsolatban különleges figyelmet érdemel, ahogy a személyes jellemvonásokA vizsgálódásunk az emberi lénynek sajátságosan intuitív, részrehajló felfogást biztosítanak. tárgyaként tekintett átalakulóban lév elképzelések intim módon kapcsolódnak a morális élet változásaival, azaz a „képzelt morális” kifejezéssel utalhatunk a kérdéses esetre. Kalpana

Más szavakkal a morális elképzelések a képzelet világában keresik a morál vagy a személy jellemvonásainak értékeit. Emlékezzünk vissza arra, ahogy a premodern ember megértette, hogy élete hátterében morális folyamat zajlik: a morál terén a múltban elkövetett hibák a jelenben problémákként jelennek meg számára. Például ha valaki szintén megérti a karma törvényét, felfogja, hogy jelenlegi problémái a prarabdha-karmával, múltbéli tettei teljesenSríla beérett eredményeivel azonosak. „Az ember saját sorsának alkotása”bnös – szokta mondani Prabhupáda. Az európai premodern ember számára az emberi tettek mércéje objektív, morális követelmények, melyeket a szentírás és régi idk bölcseinek szavai tanítanak. Hasonlóan 96

ehhez a Védák kultúrájának követje tudja, hogy a sastra, sadhu és guru által tanított morális követelményektl való eltérés bnös tettekként jelenik meg. A sastra-caksusa, a sastra szeme ad számunkra intellektuális látásmódot, hogy problémáinkat analizálni tudjuk, és megoldást találjunk rájuk. Amikor a tudatos elme e látásmód szerint mködik, eredményképpen viveka, megkülönböztet készség jön létre. Srípad Rámánujácárya azt állítja, hogy ez a viveka a kognitív elme számára a bhakti-yoga egyik nagy áldása. Ám a modern ember hajlamos képzelete irányítása alatt cselekedni. A pszichológiáról szóló eddigi esszékben nem sok szó esett az elme képzeletet produkáló feladatáról. A Második Esszé második részében részletesen bemutattam a manaso-vritti fogalmát (az elme tizenegy anyagi elfoglaltsága). Ezek közül az egyik az abhimana-vritti, mely a hamis önazonosítás (ahamkara ) és félreértés (Sríla Prabhupáda az abhimanát mint félreértést fordítja a Srímad Bhágavatam 5.1.15. versében.). A félreértésre egy példa a máyávádi filozófia, mely Sríla Prabhupáda ismételt kijelentései alapján a hamis egó felfogásában gyökerezik, nem tiszta lelki felfogás az alapja. A Srí Caitanya-caritámrta Madhya 6.134. azt állítja, hogy a sástrát mayavádi értelmezésben bemutatni a gauna-vritti fogalmát jelenti. Vehetjük ezt a vrittit (mentális funkció) az abhimana-vritti arculatának. Hasonlóan ehhez a C.c Madhya 6.134. a gaunartha kalpana kifejezést a máyáváda félreértés megnevezésére használja. A kalpana szó elfogadható jelentése „képzeldés”. A kalpana a máyávádik számára (akik máyá filozófiáját terjesztik) módszer a tudásszerzésre.

Sadakanam hitarthaya brahmano rupo-kalpanah. A máyávádi filozófusok azt mondják, hogy kalpana, „Csak bármilyen formát képzelj el.” [Lecke a Bhagavad-gítából 1974. április 9-én Bombayban.] Az abhimana-vritti funkciójaként (az elme, amikor a hamis egóval van kapcsolatban) a máyávádik Istennek képzelik saját magukat, és az írásoknak elképzelt magyarázatokat találnak ki. A tradícionális máyáváda legalább a sástra követésére korlátozza kijelentéseit, ám a nyugati spekulátorok, mivel különlegesen bnös életet élnek, a nirvisesa és sunyaváda elveket rült módon a legkülönbözbb helyzetekre terjesztik ki. A Rousseau által inspirált álmodozók messzire eltávolodnak a premodern ember alázatos önértékelésétl, miszerint saját problémáinkat önmagunk morális hiányosságai okozzák. A fantázia világába kapaszkodnak, melyben k az új istenek, tiszták és bntelek. Istenként morális jogot formálnak arra, hogy a világot olyannak mutassák be, amilyennek csak akarják. Ám álmodozásukat a lidércnyomásokat okozó képzeldés-ellenes tradícionisták konspirációja üldözi, akik a világra akarják kényszeríteni archaikus babonáikat, miszerint a moralitást az egyedüli Istenség Személyisége határozta meg, nem pedig oly sok, a spekuláció tojásából éppen kibújó újdonsült istenecske. Eszenciálisan a modern morális-elképzelések dinamikája lázadás minden ellen, ami kedvenc vágyaink ellenébe áll. Mindez a nagymérték ön-engedékenység kifejezdése. Nemcsak akarjuk vágyainkat megzabolázni, s a képzelet segít hogya úgy éljünk ahogy akarunk. A képzelet segít minket lebecsülni és abban, elutasítani vágyainkat megkérdjelez, zsörtöld és fárasztó morális lelkiismeretfurdalásokat.

97

A modern morális-elképzelések filozófiája, mint az indiai máyávádi filozófia arra törekszik, hogy: 1. tagadja az ember anyagi világ keretein belüli feltételekhez kötöttségét, és 2. bármely átlagos embert arra ösztönöz, hogy Isten helyzetébe lépjen Az alapvet akadályt kedvenc vágyaink megvalósítása eltt – túl a morális lelkiismereti kérdéseken – a történelmileg igazolt valóságos lét képezi. A modernség dinamikája tudatosan igyekszik az ilyen akadályokat kikerülni. Megpróbálja az emberi létezés valódi értelmét újrafogalmazni, beleértve azt, hogy emberi lényekként el kell-e fogadnunk elsdleges kötelességeket. Az egyén legfbb kötelességének nem azt tekinti, hogy saját önhitségét és másokkal szembeni erszakosságát túlságosan megregulázza. Az eddigiekben tárgyalt felszabadulásra való sóvárgás az önmagával szembeni végtelen engedékenység vágya. Egy jobb világot emleget édes frázisok álcája mögött a legtöbben igyekeznek kihajítani mind küls, mind bels ellenrjeiket. Néhányan azzal sem igen foglalkoznak, hogy legbelsbb motívációjukat illeten becsapják önmagukat, hanem elkelen hangzó módon egy égbekiáltóan cinikus hatalmat szapulnak. Szélsséges esetben egy ilyen képzeld ember az egész világot vágyai támogatójaként akarja megnyerni. Az ön-becsülés közelebbi vizsgálata

Vizsgálódásunk során most visszatérünk a depresszió (mániás depresszió, megérett depresszió és fedett depresszió) különböz változatainak eredeti okához. Napjainkban az „alacsony szint önbecsülés” igen széles körben használt frázissá vált. Csak vegyél el bármilyen könyvet a depresszióval kapcsolatban és majdnem bizonyosan az „alacsony szint önbecsülés”-t általában az egyik alapvet, ha nem egyedüli okként említik. Ebben az esszében a reális önbecsülés két alkotó elemérl szeretnék beszélni. Összetevk alatt egyszeren azt értem, hogy „ha hiteles önbecsülésre szeretnél szert tenni, e két tényezre szükséged van életedben.” Nem kizárólag ezek alkotják azt, de szerepük meghatározó. egyik az a meglehetsen tudás, hogy aznyíltan én szellemi lélek. ezt Manapság a depresszióról szóló modern Az könyvekben elfogadják az állítást. Egy német katolikus szerzetes, Anselm Gruen a szerzje „ Az önbecsülés felépítése” cím könyvének (Crossroad, 2000) els fejezetében azt írja, hogy az embereknek szükségük van „lelki énjükkel” találkozni, amit úgy határoz meg, mint „az az én, aki túléli küls sérüléseit és pusztulását, mivel Isten kezébl származik”. A „Bhágavata Dharma Beszélgetések”-ben, melyet Új Vrndávanban tartott Sríla Prabhupáda 1972. szeptemberében, a következk hangzottak el: A Bhágavata-dharma azt jelenti, hogy mind a durva, mind a finom testen túl kell jutnunk, s el kell érnünk a lelki testet. Ez egy tudományos folyamat. Aztán amint elérjük a lelki testet (mukta-sanga ), ahogy megszabadulunk durva ésboldogságot finom testtl, saját valódi testünket, lelki testünket kapjuk meg, amelybenavalóban és függetlenséget tapasztalunk. Ez a Krisna-tudatos folyamat tehát a legmagasabb áldás az emberi társadalom számára, mivel megpróbálja az emberi lényt eljuttatni a lelki test szintjére, túl a durva és finom testek dimenzióján. 98

A második összetevrl hasonlóképpen széles körben tudnak az emberek – mindenkinek szüksége van megfelel életcélra, mely mind hosszú, mind rövid távon elttünk állhat. A Hogyan gyzzük le a depressziót könyvében Tim LaHaye ezt írja: Mi, emberi lények egyértelmen célorientált teremtmények vagyunk; enélkül abbahagyjuk a küzdelmet. Elménk ilyen módon teremtetett. Ám bármikor tegyünk is meg egy tervet elsdleges célunkká, miután elértük azt, kétségtelenül lehangoltságot tapasztalunk. Ezért hát egyaránt szükségünk van hosszú- és rövidtávú célok kijelölésére, melyeket idszakonként újrafogalmazunk és módosítunk. A különlegesen célorientált emberek ritkán válnak depresszióssá. Egy önmagán sajnálkozó hölgy így szokott siránkozni: „Nincs semmim, amirl gondoskodhatnék.” Ebbl nyilvánvaló, hogy túl sok idt töltött önmagával tördve. Egy olyan világ, mely ennyire nagy mértékben megtelt rosszkedv, problémáktól terhes emberekkel, azt a tényt igazolja, hogy túl sok egyénnek nincs megfelel életcélja. Új Vrindávanai beszélgetéseiben Prabhupáda elmagyarázta, a bhagavad-dharma hogyan kombinálja az önbecsülésSríla mindkét alkotó elemét (énünk hogy szellemi lélekként való tapasztalata és hivatásbéli kötelesség) abból a célból, hogy Krisnát elégedetté tegyük. A lényeg, hogy ha sikeres életet akarunk, ha el akarjuk érni az elme békéjét és elégedettséget, azzal kell tördnünk, hogy hogyan fejldjünk az Úr odaadó szolgálatában. Ez a törekvés valójában a dharma élete. Ám ha valaki végrehajtja kötelességeit, de nem válik Krisna-tudatossá, akkor minden erfeszítése hiábavaló. „A kötelesség (dharma ), melyet az ember saját helyzetének megfelelen hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyiségének üzenete iránt.” [SBh 1.2.8] Laguna Beachben 1975. július 2-án Sríla Prabhupáda az alábbi szavakkal beszélt a hippik mentalitásáról: Amerikában a fiúk gazdag emberek gyermekei, ezért oly sokan közülük nem dolgoznak. Nagyon könnyen jutnak bevételhez, így aztán nem mennek el dolgozni. Mivel nincs megfelel munkájuk, hippikké válnak. A függetlenséget akarják elérni. „A lusta elme az ördög ügyvédje.” Az emberi pszichológia mindenhol ugyanaz. Rousseaut gyakran nevezik a hippiség archeotípusaként. Apja egy órás volt, aki megkért egy fels osztálybéli hölgyet, majd feleségül vette t. Fia magába szívta apja arisztokrácia iránti nagyratörését. Felnttként Rousseau gyakran élt femmes du monde, azaz kitartottként, s alkalmi társai eltartották t szexuális képességeinek viszonzásaként. Így aztán élete nagy részében nem volt tudta magát adni kapcsolatban kedvenc elfoglaltságának, az álmodozásnak. Lelki„megfelel témákbanmunkája”, a természetátIstenével mondta lévnek magát, s megvetette mind a kereszténység, mind a polgári törvények morális elírásait. Henye képzeldéseibl „az ördög munkájának” eredményeként egy személyes függetlenségen alapuló filozófiát fabrikált össze. Rousseau alacsony önbecsülésének jellegzetes tényezi 99

tétlen szemléldése, „énjének arrogáns tanításai”, és arrogáns viselkedése mindenki iránt, aki nem volt hajlandó hozzá hasonló mértékben beleszeretni ideáiba. Anselm Gruen könyvébl megérthetjük, hogy az alacsony önbecsülés néhány kulcsjellemzje a következ: mesterséges fenségesség, mely hiábavaló próbálkozásként igyekszik elfedni az illet alacsonyrendségének bels érzéseit; arrogancia; valamint krónikus elégedetlenség, mely az igazságtalan élet miatti lusta nyavajgás formájában fejezdik ki. Terence Real pszichiáter, aki a „ Nem akarok beszélni róla” könyv írója, azt állítja, hogy depressziós emberek gyakran „gyógyítják” önmagukat a féktelen hatalomról szóló dühöng illúziójuk kifejlesztésével. „Emelkedett szavakban megfogalmazott, más emberekre mért ostorcsapásaik önértékelésük bukdácsolásának helyreállítását segíti – és k ostoroznak rendesen.” A képzeldés nyilvánvalóan nagy szerepet kap az alacsony önértékelés elkeseredett helyreállítási kísérleteiben, s mindez igencsak jelen van JeanJacques Rousseau életében. Az önértékelés elvesztése nem jelent semmi mást, mint a „feltételekhez kötöttség” folyamatát, melyet a Második Esszében már tárgyaltunk. Az kerül feltételekhez kötött helyzetbe, aki a tiszta szellemi léleknél alacsonyabb énképet alakít ki, és aki a tiszta Krisnatudatosságnál alantasabb életcéloknak engediadátlehetséget. magát. Reményei szerint az elképzelt, új énkép az én emelkedettebb beteljesülésére Egy ilyen személy megengedi magának, hogy elsüllyedjen, amikor a lelki világ helyett az anyagra veti tekintetét. Képzeletbéli hozzászokás

Ahogy korábban említettem, olyan sokféle hozzászokás létezik, melyeket a Krisna-tudat hiányában üres szívünk feltöltése érdekében esetleg elfogadhatunk. A „Rousseau féle” hozzászokás, melyben a világot politikai szinten ítéli el valaki, csak egy a sok közül. A depresszió eltakarása érdekében elfogadott változatos, szenvedélyes hozzászokás formákat néhány pszichiáter két kategóriába sorolta be: elmerülés, illetve felemelkedés. A Nem akarok könyv harmadik formulát: fejezetében Terence Real a következképpen beszélni határozza meg ezt a kétróla szenvedélybetegség Az elmerülésben az én körül általában kialakuló kötöttség jellemzje a relaxáltság vagy még inkább a felolvadás. A pszichoanalízisben ezt a tapasztalatot „óceán szer gyönyör”-nek hívják. Az én korlátjának relaxált hangulata elssorban a drogok általi mámornak, például az alkohol ivásának, a morfium és heroin használatának köszönhet. A tivornyázás különböz formái – zabálások, költekezés, szex – ugyanezt a szétáradó érzést képesek megteremteni. Az ilyen fajta eksztázis elérhet a szenvedélyes szerelem által is, amikor a szeretett személyt isteninek érzi, és a vele való egyesülés az elragadtatottság érzését eredményezi. A felemelkedésben az emberstúgy érzi, hogy energiái azaz felsfokon tehetségesnek, speciálisnak, akár isteninek is látja felduzzadnak, önmagát. Talán emlékszik az olvasó, hogy említettem a kapcsolatot és azonosságot a fedett depresszió és a mániás depresszió között. Real is megemlíti ezt: 100

A legtisztább formája ennek a fajta mámorosságnak a mánia. A felemelkedésben tapasztalt mámor elssorban abban különbözik a mániától, hogy ez utóbbi nem kíván a szégyen ellen külsdleges dolgot, hogy beindítsa a fenségesség védelmét. Amíg a fedetten depressziós embernek muszály használnia vagy csinálnia valamit, hogy elmozdítsa helyzetébl önértékelését, a mániás depresszióban szenved ideoda pattog a mánia állapotban érzett nagyság, és a depresszió helyzetében tapasztalt szégyen között – egy betegség látszólag szeszélyes végleteiként. A mániás depresszió tulajdonképpen egyszeren a fedett depresszió felemelkedési állapotának szélsséges verziója, hiszen mindkét esetben az illet megbízik inflálódott önértékelésében, hogy elhárítsa a depressziót. A szenvedélybetegség felemelkedéses változatára Real olyan példákat sorol fel, mint a szerencsejáték, a szenvedélyes szexuális élet, a gyerekek molesztálása, a feleség megverése és a politikai kínzások. Ismét megjegyzem, hogy a különbség az elmerülés és a felemelkedés között az, hogy az els egyesüléssel, a hozzászokás témájával való egységbe olvadással jár együtt, a második pedig annak uralását, irányítását és kihasználását jelenti. Megjegyzésremutatkozik méltó, hogy a szenvedélybetegség e két uralkodó kategóriája mennyire hasonlónak a karmik és a jnánik mentalitásával. A karmik felemelkedésre vágynak, a jnánik beleolvadásra. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a karma és a jnána a jámbor élet Védikus ösvényei, míg a modern szenvedélybetegségek felemelkedéses és belemerüléses változatai bnösek. Elfogadva Ryn professzor állítását, miszerint a modern világot a mániás depresszió jellemzi, át kell tekintenünk a kényszeres szenvedélyek kérdését, mely igen jelents szerepet játszik a depresszióban lév személy viselkedésében. Az Internetrl a Stanton Peele Addiction Web Site" honlap tartalmából idézek pár sort: … ma már nem szabad továbbra hinnünk, hogy a kényszeres szenvedély egyedül a drogozást jelenti. Azzal isa azt nagyobb kérdéskörrel kell szembesülnünk, hogy néhányan miért választanak oly szoros és minden mást kizáró kapcsolatot egy önmagukhoz képest küls dolog megnyugtató, ám mesterséges és önromboló tapasztalatával. Abban a kérdésben, hogy valaki függvé válik, az a dolog, amin keresztül ezt teszi nem olyan lényeges. Bármi, amit azért használnak emberek, hogy felszabadítsák tudatukat, félrevezet módon kényszerszenvedélyként jelenkezhet. A kényszeres szenvedélyek elemzése szerint az egész folyamat a beteg önmaga leértékelésével kezddik, valamint hogy nincs valódi, értelmes elfoglaltsága az életben. Aztán láthajuk, ahogy az illet rossz közérzete egyre mélyül spirális úton tovább fokozódik a kényszeres szenvedély pszichológiája felé. A szenvedélybeteggé vált ember tanult meg dolgokat hogy számára azt érdemlegesnek vagy akár csak aznem élet élvezetének tarthassa. úgy Érzi,elvégezni, hogy képtelen jelentségteljes tevékenységgel lefoglalni magát, ezért természetesen elfordul mindentl, amiben aktív lehet. Önértékelésének hiányában pesszimistává válik, valamint önmaga alábecsülésének rögzülése eredményeként elhiteti önmagával, hogy egyedül nem 101

megy, túlélése érdeklében küls támogatásra van szüksége. Ezek után élete függségek sorozatából fog állni, legyen az akár általánosan elfogadott (mint a család, az iskolák, vagy munka), akár elutasított (mint a drogok, börtön, vagy mentális intézmények). Ám tudata ilyen módon való felszabadításának paradoxon-szer ára van. Szenvedélye tárgyait magához szorítva elfordul a világtól, s azokat egyre inkább magasra értékeli védelmének eszközéül, aminek elre látható hatása, hogy maga a szenvedély fogja a világgal való küzdelemre kényszeríti t. Ahogy egyre nagyobb mértékben használja a drogokat, vagy más kényszer-szenvedélyes tapasztalatot, fokozatosan egyre kevésbé lesz képes kezelni aggodalmait és bizonytalanság érzeteit, melyek eredetileg elindították ezen az úton. Amikor mindezt megérti, a segít kezek, valamint maga a mámor is csak súlyosbítja önmagával szembeni kétségeit. Amikor valaki olyasmit tesz aggodalma elhárítására, amit lealacsonyítónak tart (mint például ha berúg vagy túlzabálja magát), önmagával szembeni undorodása fokozni fogja aggodalmát. Ennek eredményeképpen, valamint az egyre zordabb valóság láttán, még inkább szükségét fogja érezni, hogy újra átélje a tapasztalatot, amit szenvedélyének tárgya felajánl számára. Ez a kényszeres szenvedélyesség körfolyamata. Végülnyerjen a szenvedélybeteg teljesen tárgyán fog függeni, hogy élvezetet életében és semmi más szenvedélye nem fogja érdekelni. Feladja a reményt, hogy a társadalomban szokásos módon kezelni tudja életét; egyedül a felejtés marad, amit célként képes teljes szívvel kitzni önmaga elé. Bár ez a magyarázat segít minket a szenvedély kialakulásának megértésében, azt gondolom nem mutat rá a kulcsproblémára. Azt mondja ugyanis, hogy a szenvedélybetegség a küls világ valamilyen tárgyán való túlzott függést jelenti. A Sríla Prabhupád könyveiben olvasottak, és az esszé eddigi részeiben idézettek alapján azt a következtetést kell levonnunk, hogy a szenvedélybetegség az elmében kezddik el. Mieltt az elme bármi küls dologhoz kapcsolódna, a kényszeres szenvedély egy lelkileg beteg, a képzeldésen függ helyzetbl indul el, ami nem más, mint a mentális spekuláció. „Ezek az éllények” – mondja Krisna, „az Én szerves részeim. De az ostoba gazemberek elkezdenek spekulálni és kiagyalni valamit, hogy boldogokká váljanak.” Manah sasthanindriyani. Elméjük helyzetének megfelelen különböz típusú testeket kapnak, indriyani… tehát indriyani. Manah sasthanindriyani. Elször a finom elme segítségével különböz típusú indriyákat alkotunk. Ha kutyák és disznók módján élünk, mentalitásunk ehhez hasonló érzékszerveket fog adni, azaz kutya testet vagy disznó testet. Ehhez hasonlóan az életünket olyanná is változtathatjuk, mint a félisteneké. Ám a lényeg, az élmény vagy élvezet, ugyanaz. Evés, alvás, nemi élet és védekezés. [Bhagavad-gíta lecke 1976. jun. 20. Torontóban] Mentális spekulációink által terveket készítünk. Ezt abba kell hagynunk. Yada Mindenféle kavarást abba „Nem kell hagyni. prajahati kaman sarvan.Lelki Ez így tudományos. életünk mentális kezdetét spekulációt, jelenti, ha azt gondolom: saját elmémet fogom használni tetteim végrehajtásához. Várni fogok az autoritás utasítására, a legfelsbb tudatra. Csak ekkor fogok cselekedni.” [Bhagavad-gíta lecke 1966. április 27. New York] 102

New Yorkban a korai idkben Sríla Prabhupáda gyakran idézett Shakespeare-tl egy sort: A holdkóros, a szerelmes és a költ a képzeldés mesterei.

vége

103